LEXICON
HOMERICVM
COMPOSVERVNT
F. ALBRACHT, C. CAPELLE, A. EBERHARD, b. EBERBARD, B. GISEKE,
V. B. KOCH, C. MVTZBAVER, FR. SCHNORR Db CAROLSEELD.
EDIDIT
H. EBELI N G.
VOLVMEN I
LIPSIAE
IN AEDIBVS B. ἃ TEVBNERI.
MDCCCLXXXY.
LONDINI PARISIIS
WILLIAMS & NORGATE. F. KLINCKSIECK.
ΠΩ
Las
(Ec
DvVIM
r ' j
220
t
i
"1 Ü
"LR:
ὍΝ
[a1 ;
Hi
DOT
i νι ) ,
& E i
ac! Ξ "d ii
o0 M
"m Vs i
dt p v rud D
wy "
LY Y PRREA IM
ior een
4 Vat
Wu
ad Aon M: *
en L
Huic lexico quod nunc denique perfectum in publicum prodit, primo loco
propositum est, omnium vocabulorum quae in Homeri lliade, Odyssea, hymnis
leguntur, formas et locos enumerare ita ut sit verborum index locupletissimus.
Qua in enumeratione lectiones variantes et editionum et codicum meliorum non
neglectae sunt. Verborum vero originibus indagandis eorumque cognationi ex-
plicandae plurimum operae est datum maxime ea de ratione, ut prima cuiusque
vocis significatione eruta varius singulorum vocabulorum usus certo quodam ordine
exponeretur. Variae et diversae lexicographorum atque grammaticorum et vete-
rum et recentiorum sententiae, quae ad earminum Homericorum verba locosque
intellesendos faciunt, quam plenissime collectae et expositae sunt; minus vero
id enitendum videbatur, ut novae explicationes et coniecturae proderentur, sed
ut eluceret, quomodo Homeri verba verborumque conexus variis temporibus ex-
plicata essent, ad quem exitum hae quaestiones hodie adductae et quantum etiam
nunc perobscurum et incertum. Eadem ratio in rebus interpretandis adhibita est,
atque quoad fieri poterat, omnia quae ad Homeri carmina intellegenda. spectant,
ex commentariis aliisque scriptis virorum doctorum sunt conlata.
Cum ante haee quattuor fere lustra consilium huius lexici edendi cepissem, quo
celerius absolveretur optimum esse putabam, plurium hominum doctorum operam
in eo exequendo coniungere; et libenter nonnulli ex iis qui in carminibus Home-
ricis interpretandis et recensendis studia posuerant, singulas operis partes in se
receperunt. Res tamen multum praeter exspectationem cessit: cum enim iam
magna operis pars composita esset atque reliqua certo tempore promissa, evenit
ut alter promisso non staret, alter a labore suscepto prorsus recederet aliisque
eorum pensa essent tradenda; accessit id quod maxime dolendum, ut B. Giseke,
homo de Homeri carminibus explicandis et recensendis optime meritus, praema-
tura morte operi absolvendo eriperetur, et alterius labor gravi morbo et debili
valetudine impediretur. Ita factum est, ut id quod initio opus maxime adiuvare
videbatur, plurimum prohiberet, ne brevi temporis spatio conficeretur.
Restat ut exponam quid quisque eorum qui operam navarunt huic lexico
attulerit: B. Giseke literas . 4 E Z HO I II P X composuit, C. Capelle B P 4
Y OQ "' O (exceptis ὑσεαέ, vzréx, vmég, ὑτεύ praepositionibus, quas C. Mutzbauer
adiecit, E. Eberhard A, F. Albracht 27 et 77 usque ad μέμονα, C. Mutzbauer
JM inde a μέν, N et E, V. H. Koch quem totius operis finem non vidisse valde
dolendum est Ὁ, F. Schnorr de Carolsfeld 7' et X confecit, H. Ebeling nomina
propria ab 44 B L4, à T Y o X 2 incipientia C. Mutzbauer addidit.
Viris qui consiliis et iudiciis suis vel corrigendo et addendo ut Daremberg,
Funk, Grulich, Merry, alii hoc opus adiuverunt, gratias ago quam plurimas.
Berolini, Kal. Sept. a. MDCCCLXXXV.
H. Ebeling.
A.
& vae! oh! Est eius qui fortunam alterius do- 1865 p. 281, Savelsb. qu. lex.
let et commiseratur 4 452 P 901 Q 518 4 618 sus. Ameis, Anh. φ 81, Uli
& δείλ᾽, P 443 ἃ δειλώ, v 351 ὦ δειλοί, eius qui qui ratus est ut Eust. 1917.
de sua fortuna queritur auctorique malum de- inviolabilem putat,
τληπτέον ἀπὸ χοινοῦ τὸ ἀγαϑοῦ
! y 186: o 347 αἰδὼς ὃ οὐκ ἄγε
ἰνδρὶ παρεῖναι, cf. p 339 sch.
5) bonus, probus, tüchtig, zwecke.
732 ἐητῆρ᾽ ἀγαϑώ, 1' 119 βας
B 218 βουλὰς ἀγαϑας, Ῥ T.
eraphr. σπουδαία. 42 6i
αϑὴν χαὶ μῦϑον ἀκούω
tzer, Rh. M. 5, 419 epun
qv esse bonam speciem,
? quod qua debet est
icet sch. B, ἀπὸ χοινοῖ
' χαὶ οὐκ ἀγαϑόν ze
jv χρειῶν καὶ οἴνου"
" 810 ubi. ἀϑετεῖται
«ς δ᾽ ἀγαϑὸν βίον,
iya9; κομιδή. De
^, 7 246 αἰγίβοτος,
105 s. ἀγαϑὴ μέν,
MQ)yc, πολύπυρος
; )e hominibus qui
certamen mt, nt 1) genere:
nuntiat 4 441 o 389 ὦ δείλ᾽, q 988 & δειλὲ ulli atque difücile. Sonne, Κυδιναϑοῖο, X 118
ξείνων, cavillantis z 481 ὦ δειλοὶ πόσ᾽ ἔμεν, los. Doed. GI.
irridentis I7 837 « δείλ᾽, y 86 & δειλώ. Ap. 1.2 7 5 praedicati
δηλοῖ σχετλιασμὸν ὅταν ἀποδυσπετοῦντες λέ-
yousv &à, accuratius Eust. 855. 16 (τὸ μὲν c) dici.
ψυχῆς ἀπαϑοῦς, τὸ δὲ ἃ πάϑος ταραχῶδες δη-
E Hie NL dde LÁ : ἐ-ἀγής
40t ψυχιχόν, οἷον ἢ] σχετλιασμὸν ἢ ὄνειδος ἢ
255 q 91 ἴπηοχ, εὔχομαι εἶναι,
2 FEIER det
vice fungi adie.grgc eic ἀγα-
ctum est sine damno) Stygzem vei; ἀπ᾽ ξολπα
9 130 148
(c&yvvuu) infractus Δ δειός τ᾽ ἀγα-
; es PEDE ( αἰὲν ἀαγές quae frangi nequit. Ajestoc, Ν 666
ΜΗ od ud ΡΝ ü Vig diran- ἄϑραυστον, ἰσχυρόν. Curt, Et. n. Goa
Ubi sequitur interpunctio, Aristarchus δειλέ ἔταπτος (ἅπτομαι) quod compreheriunelt. 24
, .- z0 NCTTITc« ET co RN
etiam ante vocales scribi iussit probatque Herod. tonus i. τ m WE pA 324 oi&
“1.441. P201. Pal Syr. δείλ. Codd. et edd. ante Π 9309 44 169 M 166 Ν 49 318 P 63s 925
sq 5 m ' A 502. χ 70 948 χεῖρας ἀά; 6 |,..4.5
Wolfium saepe c. Eust. 1362, 48 & δείλ᾽ τουτέ. ^ 902-,z ΤῸ 248 χεῖρας ἀάπτους |, A5
στιν ὦ δειλὲ ὄντως. Cf. Lindner, Arch. f. Ph.
u P. 3, 924. Semper in introitu versus.
um PX D 2 E EG AI is ἕξ 1 vi is p :
&-««&tog (ἀεάω, Gio et & priv.) inviolabilis, nonis ^4 169, Patrocli vincentis If 244, HE
irrevocabilis, Lob. Path. el. 1, 193. Alii: noxius,
A χ πο: Ἔν τὸν s
innoxius, difficilis, facilis, honestus. .£ 971 ἀέατον Sui. I 1, 1] ἄψαυστος. Hes. ἀπροσπελ
Στυγὸς ὕδωρ | nemo enim audet violare tale
3 le 5 lor brodo E A et yit
sacramentum, Doed. Gl. 255 trochaeum statuit EUR pudica iun 401098
pro spondeo. φ 90 τόξα λιπόντε | μνηστήρεσσιν UE aM EY gSAN den
ἄεϑλον dd&tor. Non recte Buttm. Lex. 1, 931
ae 5 z : Hes., nam ex ἀπτοήτους per syncopen
o σ᾽ m interp arti ese: :
“Ὁ due PE rcg: iram Ed. est cem rursus littera ortum putabat cf. Lehrs, Ar. 143,
: EE : " Phil. 21, 325 ς
men quo ubi semel decretum erit cuius futura sit Exmer Phil. 21, 325. Dob. Path. el-1, end 2:
: : : . nodotus ἀάπτους, sed interpretabatur ἐσχυράς.
Penelope non poterit mutari sententia, Rost; Aristoph. in elossis d£ zx ξορήτους cf
4 5 ἄεϑλος ἀάᾶτος ἐχτετέλεσται |. Q, non dvprae- prstop. mn glossis ἀέπτους i.e. ἀρρήτους, cf.
um esse propter -«-«c putant E. Schrader, Dindorf: N-
Etymol Stendal 1845 p. 6 et fere Duentzer cf.
Eust. 985, 36. Vete fuere qui bis additum pu cebat ἀξάπτους, ἀάπτους ἤτοι τὰς μὴ δυναμένας
. 985, 36. rum -
tarent & priv. cf. Putsche, comment. hom. I.
Eust. 985, 16 ὑπερστερητιχόν φασι τοῦτο oi
παλαιοὶ ὡς διπλάζον τήν στέ
τὸ μὲν δεύτερον α στερητικὸν ἄτης, τὸ δὲ
στέρησιν" ἔστι δὲ τὰς ἄγαν ἁπτομένας E. M. 1, 86. Aliud addit
; : jM : . 27 es
3. Ξ : ; 2, ἀπτοήτους πρὸς 2 à) LY
πρῶτον ἀναιρετικὸν tic τοιαύτης στερήσεως" βέγεϑος, ἀπτοήτους πρὸς δὲ καὶ ἀέπτους
e 3f
ὅϑεν ἀάατον τὸ μὴ στεροῦν ἄτης τοὺς ἐπιόρ-
x
" 244v nc DR 5 τῇ Roche H. T.176. Autenrieth ad 4 567. Duentzer
EE cca a RUE erc ΕΙΣ ad χ 70 schwertreffend (d int.) ab ἐάπτω ut
271 τὸ λίαν βλαπτικώτατον. Alii ἃ epitaticum Dans m us : NND E
statuerunt Eust. 1902, 52 ἄατος ὁ βλαβερός ἄας (ies) cras, Ariston. 6 470 ὅτι Ζηνόδοτος
καὶ uv ἐπίτασιν ὁ πάνυ τοιοῦτος, alii et epi- χθάφει (ας δὴ χαὶ μᾶλλον ἀντὶ τοῦ αὔριον
i
] . 4 d πε PT
faticum et privativum, esse enim Stygem alis ἔστι δὲ ἡ λ
ἕξις οὐχ Ὁμηρική. Hes. ἄας, ἐς ai-
damnosam aliis innoxiam sch. B. . 97] V. « 91 90v Βοιωτοί. οἱ δὲ sic τρίτην cf. Lob. Rh. 953. .
E. M. 1, 20 Hes. atque 7 5 certamen innoxium Ὁ. Curt. Rh. M. 4, 945.
esse Ulixi Eust. 1946, 66 sed φ 91 noxium procis. — &- σχετος, intolerabilis, non ferendus. E
Ap. 1, 14 ὁ ἀβλαβὴς χαὶ εὐχερὴς καὶ ἄνευ ἄτης" 892 μητρὸς τοι μένος ἔστιν (E. M. 1, 140 "
νίοτε δὲ τὸν ἐπιβλαβῆ καὶ δυσχερῆ ὡς ἐν τῷ αἰὲν) ἀάσχετον, οὐκ ἐπίεικτον. sch. B. L. ἀνίκη-
φ 91, διὰ δὲ τοῦ χ τὴν (τὸν) ἀβλαβῆ ci. Meth. τος. 708 πάντας γὰρ ἀάσχετον ἵχετο᾽ πέν-
ap. E. M. 1, 7. Omnia fere congessit Lex. Seg. Soc immoderatus. Ap. 1, 24 ἀκατάσχετον, Gvv-
321, 1, 4. Duentzer, La Roche, Ztft. f. óstr. G. πομόνητον
Lex. Hom. ed. Ebeling.
ἢ τὸ zat ἀπόφασιν τοῦ σχετοῦ"
1
Li
ἀάω —
a
atur, plurimum prohib£$cà χαὶ de
R ἀν ΔΕ] altero
estat ut exponam οὐ E. M. 1, 81
E E 1. el. 1, 90. 33
attulerit: B. Giseke litori ab dvdozEt»
τς 3 : eunn v ante c, hia-
poo (eXCeptis ne ἀνά--σχετος feret.
adiecit) E. Ebe,n4,ad Buttm. Spr. 2, 93
E Eberhage ἄᾶσας Θ 997. (an
JM inde a μέν, ND) (v. 1. ἄσας), doe λ 61
38 (v. 1. ἀασσαν). pass.
mn. 958, ἀάσϑης | ἢ. Cer.
: "t ἀάσϑη h. Cer. 946, ἀα-
propria ab ,4 p ἀᾶται | T' 91 199 (Ahrens:
T 1119 T 187, ἀάσατο (GC) 581
Viris qui 40 et ἄσατο T 95.
«udeicio, damno afficio, oecaeco.
Funk, Grulich βασιλήων | τῇδ᾽ ἄτῃ ἄασας,
ἕταροι Ap. 1, 18 ἔβλαψαν.
are putat Ulixes. 4 61 ἀσέ με
Berolir xel οἶνος Eust. 1673, 55 gAa-
(2), «p 296 οἶνος- xévravgov- | &«o
)i ἄασε idem quod v. 294 βλάπτει
, Ath. 14, 618 ὥλεσεν ἐν μ. Si quis
videbatur nihil pati posse. q 297
iv οἴνῳ, 9301 φρεσίν jaw d «o9 c |
is, I1 685 μέγ᾽ ἀάσϑη Patroclus per
503 509 Aiax, et 7 113 πολλὸν ἀάσϑη
cer, T 136 ἄτης ἡ πρῶτον ἀάσϑην, h.
μάλα πολλὸν ἀάσϑην | σχέτλιον, οὐχ
ὃν | ἀπεπλάγχϑην δὲ νόοιο in errorem
Sum, non enim ipsi flagitia commit-
ed abrepti in mala incidunt. h. Cer. 258
ἔῃσι τεῆς μήκιστον ἀάσϑης | ib. 946
; μέγα ϑυμῷ. — IL Med. committo ut
»rem incidam, in errorem inducor. / 116
5v, οὐδ᾽ αὐτὸς ἀναίνομαι. Lex. Seg.
ἥμαρτον, ἐσφάλην" [119 ἀασάμην, φρεσὶ
λέῃσε πιϑήσας, Ath. 1, 11 addit ἢ οἴνῳ
ϑυὼν ἢ wu ἔβλαψαν ϑεοὶ αὐτοί. T 137 ἀα-
dv καί μευ φρένας ἐξέλετο Ζεύς, ubi Dios-
;rides ap. Eust. 1176, 11 illum Athenaei ver-
sum addebat. / 537 x λάϑετ᾽ ἢ οὐκ ἐνόησεν"
ἀάσατο δὲ μέγα ϑυμῷ |, non mala enim fraude
deliquit sed quasi invitus. .1 340 ἀάσατο δὲ μέγα
ϑυμῷ. — 2) medium active in libro cuius multa
spuria esse etiam Nitzsch (Sagenp. 290) concessit
91 129 Ἄτην 3j πάντας ἀᾶται. Lex. Seg. 321, 6
ἤγουν βέβλαπται passive explicat. Sed in Aten
crimen conferunt homines, sch. BV. συγγνώμην
ἑαυτῷ ποριζόμενος ὡς ϑεοβλαβεῖ αὔξει τὴν
δαίμονα... καὶ ἵνα τοὺς ἁμαρτάνοντας μὴ
μέμφοιτό τις. "T 95 Ζῆν ἄσατο ubi cum Ari-
starcho plerique Ζεὺς ἄσατο (Naegelsbach h.
Th. 321). — Buttm. Lex. 1, 223 decipiendi notio-
nem statuit primariam, Schrader, Etym. Stendal
1845 p. 6 perturbandi vel commovendi, Sonne
(Kuhn 18, 428) ab &zxui, Gz5o deducit ut sit:
nebula obduco, quamquam proprie sic non legi-
tur; cf. Pott, E. F. 1, 196 Benfey 1, 50. Ahrens
Formenl. dz«rcc praes. ab £ATT, Doed. Gl. 253
ἀάξω betrüse, med. begehe e. Fehler, dep. trans.
beschaedige.
ἀβάἄκέω (&, ἀ- βαξ βάζειν) taceo, obmutesco.
δ᾽ 249 o? δ' ἀβάκησαν quia dolum non senserunt,
y0. ἀκάκησαν, — Eust. 1494, 60 τὸ ἀγνοεῖν καὶ
διὰ τοῦτο μὴ ἔχειν τί βάζειν, ἀλλ᾿ ἀπορεῖν
ἐπί τῷ βλεπομένῳ, sch. ΒΩ. ἠγνόησαν, οὐχ
εἶχόν τι. E. M. 2, 48 ἄφωνοι δι ἄγνοιαν. Sed
cum de origine non dubitarent (Apio ap. Ap. 2, 19)
valetudine impediretur. Tt
videb
dolendum est Ὁ
y
y
ἀβληχο΄.
debebant interpretari: muti erant. Multos vero
stultos videri monet Benf. 1, 139 qui ad skr avàk
refert. Sic alia interpretatio orta est, sch. E,
ἐμωράνϑησαν, LH cf. E. M. 2, 32 quam
sequitur Doed. Gl. 2014, qua non explicatur
ἀβακέως εὕδοντι E. M.2, 56. — Hes. zyvógoav,
sed melius ἀβακής" ἄβαξ, ἄφωνος. Multa habet
Eust. 1494, 60.
"A-Bevrsg (Belvo?y οἱ δ᾽ Εὔβοιαν ἔχον
μένεα πνείοντες "A. | B 586, (Ελεφήνωρ) μεγα-
ϑύμων ἀρχὸς Ἡβάντων. | τῷ (uU Ἄβαντες ἕποντο
ϑοοί, ὄπιϑεν κομόωντες | αἰχμηταί, μεμαῶτες
ὀρεκτῇσιν μελίῃσιν | ϑώρηκας ῥήξειν δηίων
ἀμφὶ στήϑεσσιν. | B 541, 599. .1 464. — ἀπὸ
Ἄβαντος, vov Ποσειδῶνος βασιλέως αὐτῶν
schol. D., cf. Eust. 281, 16. ib. 28. 278, 43. φησὶ
δ᾽ ᾿Αριστοτέλης ἐξ Ἄβας τῆς Φωνιχῆς Θρᾷκας
ὁρμηϑέντας ἐποιχῆσαι τὴν νῆσον κ. ἐπονομόσαι
Ἄβαντας τοὺς ἔχοντας αὐτήν (Evgowv) Strab.
10,1, 3. ot Eegosic x«l Κολοσσοί Hes. Plut,
"Thes. 5.
᾿Α-βαρβᾶρέη (βάρβαρος non barbara, βόρβο-
ρος non limosa?) νύμφη | νηὶς- τέχ᾽ ἀμύμονι
Βουκολίωνι | - Αἴσηπον z. Πήδασον Z 35.
Ἔμ-βαντα- z. Πολίύιδον υἱέας Εὐρυδάμαντος-
Διομήδης ἐξενάριξεν E 148. Quint. Sm. 18, 209;
cf. Α-βαντες, sch. B 536 BL. D, Steph. Byz. v.
"Aga.
A-Btoc: ᾿Αβίων τε δικαιοτάτων ἀνθρώπων |
N 6. ὀλιγόβιοι Eust. 916, 17, μὴ ἔχοντες τόξα,
ἀπόλεμοι, οὐ βίαιοι, οὐκ ἄδικοι Hes. Faesi,
Doederl. Gl. n. 9011. νομάδων Σχυϑῶν et multa
alia sch. AV. V. Dekk. An. p. 323. Scythas eos
esse Ephor. ap. Strab. 7, 3, 9. 7 dicit; cf. 7, 4, 6.
ἀ-βλάβέως (ἀβλαβής), sine damno, h. Merc.
83, ἀσφαλέως Herm., ἀβλαύτοις Bergk. Baum.
ἐ-βλαβέη (ἀβλαβής) integritas. h. Mere. 398
em HAE HIS νόοιο sine ulla fraude, nach
bestem Wissen u. Willen. ;
ἄ-βλαυτος (βλαύτη) soleis carens, nudus,
h. Merc. 83, ἀβλαύτοις ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο
σάνδαλα, coni. Bergk, cf. ἀβλαβέως.
"A-BAxgov (Αντίλοχος- ἐνήρατο) Z 32 Suid.
— ἄβληχρος Duentzer: « intens. et βαλ -εῖν ὃ
La Roche, Ztft. f. o. G. 1868 p. 502 4ugAxooc.
ἐ-βλής (βάλλων nondum emissus. 4 117 ἐὸν
a Ai va. — Ap. 2, 97 οὔποτε ἄλλοτε βεβλημένον.
es. De forma cf. E. M.3,35 Suid. I1,21 qui etiam
aliam interpretationem habent καχκόβλητον, ter-
tiam habet Ap. 2, 97 πολυβλῆτα, oiov πολλοὺς
βεβληκότα. Aristarchus versum obelo nota-
verat, ut Lehrsio videtur (Ar. 75, Zimmerm. ΖΕ.
f. A. W. 1834 p. 135) non ob hanc vocem, nam
βάλλειν βέλος est Homeri cf, v 62.
ἄ-βλητος (862.0) non volneratus sagitta iacu-
love. Hes. ἄτρωτος ἐκ βέλους. 4 540 ἔτ᾽ ἄβλη-
τος xal ἀνούτατος χαλχῷ | cf. schol. BDL.
ἀ-βληχρός infi?nus, mollis. E 336 ἄχρη»
UD ARR Der | ἀβληχρήν Hes. ἀσϑενῆ, ΑΡ. 3,
22 οἱ μὲν ἁπαλὴν, οἱ δὲ ἀσϑενῆ, Eust. 705, 59
χεῖται ἡ λέξις πολλαχοῦ, καὶ μάλιστα ἐπὶ σαρ-
κῶν, schol. min. ἀβληχροὺν, τὸ ἀνίσχυρον, ot δὲ
τὴν εὐώνυμον, cf. Eust. 552, 42. --- 0 178 (τείχεα)
ἀβληχρά schol min. ἀσϑενῆ. λ 184 ϑάνατος δέ
«τοι ἐξ ἁλὸς αὐτῷ | ἀβληχρὸς μάλα τοῖος ἐλεύ-
σεται, cf. iy 282, placida, recht sanft; Ap. 2, 94
ἀσϑενής, duevoóc, Hes. ἀμβλὺς x«l A
οἱ δὲ ἁπαλὸν ἐπὶ τοῦ θανάτου, schol BQ. ὁ
ἐν γήρᾳ γενόμενος ἠρεμαῖος ϑάνατος, Scribi-
nj bo aw. [o )
tod, uy ;
ἄβροιψαμέμνων S.
tur etiam ἀμβληχρός cf. La Roche, hom. Unt. 2.
Heraclides & privat. esse ratus proparoxytonon
probavit contra Herod. Θ 178, cf. Eust. 705, 60.
Spitzner ad Θ᾽ 178, Lob. path. el. 1, 31. Cf.
Buttm. Lex. 2, 262. Doed. Gl. 1076. Curt. Et. n.
451.
ἄ-βρομεος qui magnum murmur edit. — JV 41
(Tocsc ἕποντο) ἄβρομοι αὐΐαχοι cum magno
murmure et magno clamore, Ariston. ἄγαν βρο-
μοῦντες, sch, BL. πολύβρομοι, Ap. 3, 6 oiv
βοόμῳ πολλῷ, cf. Eust. 919, 27. ἄβρομος de
fremitu indistineto multorum est, αὐέαχοι de
distinctis singulorum vocibus. Meiring. de verb.
cop. II Düren 1835 p. 14 statuit & intens. Recte
Bekk. Monatsb. d. Acad. 1857 p. 180 comparat
Unmensch, Unthier, Unwetter, ut ἄβρομος sit
qui insolitum clamorem (Unschrei) edit; Apion
(Ap. 3, 8) & priv. esse ratus sine clamore expli-
cat. Hes. χωρὶς βρόμου ἢ ἄνευ ϑορύβου, sed
poeta semper clamantes facit Troianos. Moscho-
pulus E 78 νὲξ ἄβρομος.
ἀβροτάξω ιἁμαρτάνω, ἤμβροτον Buttm. Lex.
1, 134. 137. Benary, Kuhn 4, 51) aberro. K 65
μή πὼς ἀβοοτάξομεν ἀλλήλοιιν ἐρχομένω ver-
fehlen, sch. Ap. Arg. 1 1355 ἀβροτίάζομεν, sch.
Paull. διαμφοδήσομεν, ἁμαρτήσομεν ἀλλήλων,
sch. Ὁ. ἀλλήλων ἀποτύχωμεν, 0 τινες διαμφο-
δίσαι φασίν. Veteres ad βροτός. ἀβρότη re-
ferre malunt sch. Paull. Ap. 3, 1, Hes. 7 10, 204,
Eust. 789, 50. Curt. Et. II 259.
&-Bootog divinus, immortalis. E 78 νὺξ
ἀβρότη, Moschopulus ἄβρομος, sed idem est
quod ἀμβροσίη r$, νὺξ ἄμβροτος. cf. Buttm.
Lex. 1, 134 Doed. Gl. 591 Hes. Ariston. ἡ ó. 9.
ἤτοι κατὰ παράλειψιν τοῦ μ ἀντὶ τοῦ ἀμβρότη,
οἷον ἀϑάνατος ἢ ἀβρότη ««9^ ἣν οἱ βροτοὶ οὐ
φοιτῶσιν. Ali hominibus carens, noxintem-
pesta, primum somni tempus, Suid. / 1, 30 παρὰ
τὸ ἐστερῆσϑαι βροτῶν. Certe Aeschylus Pr. 2
&Beorov ἐρημίαν dixit, cf. ibi Schmidt; Hes.
Ap. 2, 30 ot μὲν ἐρήμην βροτῶν φασίν, oi δὲ
ἀϑανάτην" βέλτιον δὲ τὸ πρότερον, cf. Eust.
968,45. Cur Aristarchus versum diple notavisset
non satis sciebat Aristonicus, Lehrs Ar. 156.
Fuerunt quoque qui βρόύτον cruorem inesse pu-
tarent.
"ABvdoc: z. Σηστὸν x."Agvóor ἔχον z. δῖαν
Ἀρίσβην B 836, ἔχτισαν οἱ Πιλήσιοι Eust. 356,
40—357, 5, urbs Hellespontiaca.
᾿Αβυδόϑεν 4 500, '48vóó9« Ρ 584. c.
ἀγάξοκεαε v. S. ἄγαμαι.
49:96 (ἄγαμαι, ut sit admirabilis, Rost, Pape,
Goebel, n. q. p. 16, sed Eust. 1384, 49 et Passow ab
ἄγαν, Plat. Crat. 412 c, Eust. 98, 11 1599, 6 1795,
66 Doed. Gl. 64 ἀγάζομαι. Benf. 2, 64 skr.
Khjà-ta berühmt, goth. góth; alii γηϑέω et
ΓΑ. Lottner, Kuhn 11, 191 goth. góds, ags. gód:;
Legerlotz, Kuhn 8, 416 ἀ — sa athroisticum,
hita a dhà sitzen, ut sit positus, legitimus.
Vana habet sch. B y 980)
Praecellens aliqua re, aptus ad, probus, utilis, com-
modus, bonus. — a) utilis, commodus, £ 204 οὐκ
ἀγαϑὸν πολυχοιρανίη taugt nicht, sch. BL. οὐ
συμφέρον. Cum inf. $2 425 ἀγαϑὸν καὶ δῶρα δι-
δοῦναι (ἀϑανάτοις), H 282 293 ἀγαϑὸν zal νυχτὶ
πεϑέσϑαι, 9 130 ἀγαϑὸν δὲ γυναιχί περ £v φιλό-
τητι (utayeo9 nu) cf. Ariston. h.l. Cum acc. c.
inf. Ἢ 196 ὡς ἀγαϑὸν zai παῖδα καταφϑιμένοιο
λιπέσθαι (ἀνδρός), .4 198 O 404 ἀγαϑὴ δὲ
παραίϊφασίς ἔστιν ἑταίρου schol V. et Eust.
884, 1] ᾿προσληπῖξον ἀπὸ χοινοῦ τὸ ἀγαϑοῦ
τοιοῦτον χαὶ y 196; o 347 αἰδὼς δ᾽ οὐκ ἀγε
χεχρημένῳ ἀνδρὶ παρεῖναι, cf. o 339 sch.
ἐπωφελής. — b) bonus, probus, tüchtig, zwecke.
sprechend. B 732 ἐητῆρ᾽ ἀγαθώ, Γ 119 ac
λεὺς ἀγαθός, B 913 βουλὰς ἀγαθάς, Ψ 7.
ἀγαϑὴ ἐπίῤῥοῚθος paraphr. σπουδαία. 2 θὲ
εἰσορόων ὄψιν τ᾽ ἀγαϑὴν καὶ μῦϑον ἀκούω
paraphr. εὐειδῆ. Duentzer, Rh. M. 5, 419 epun
git, negans ὄψιν ἀγαϑήν esse bonam speciem,
sed ἀγαϑός est de eo quod qua debet est
condicione; non magis placet sch. B, ἀπὸ κοινοῦ
τὸ ἀγαϑόν. 1 027 μῦϑον καὶ οὐκ ἀγαϑόν d
ἐόντα, o BOT δαῖτ᾽ ἀγαϑὴν χρειῶν χαὶ οἴνου
qui locus assumptus est Ῥ 810 ubi. ἀϑετεῖται
(Ariston. l. L), o 491 ζώεις δ᾽ ἀγαϑὸν βίον,
ὦ 986 ξενέῃ ἀγαϑῇ, ὦ 949 ἀγαϑὴ κομιδῆ. De
terris ε 27 ἀγαϑὴ κουροτρόφος, v 946 αἰγίβοτος,
δ᾽ ἀγαϑὴ χαὶ βούβοτος, o 405 s. ἀγαϑὴ u£v,
εὔβοτος, εὔκηλος, οἰνοπληϑής, πολύπυρος
ep. 16, 5 εἐρήνη ἀγαϑή. --- c) De hominibus qui
singulari aliqua. ratione excellunt, ut 1) genere:
nobilis. & 109 πατρὸς δ᾽ εἰμ᾽ ἀγαϑοῖο, X 118
πατρὸς δ᾽ ἐξ dy. zal ἐγὼ γένος εὔχομαι εἶναι,
c 2716 ἀγαϑὴν- γυναῖχα, ὃ 611 αἵματος εἰς ἀγα-
ϑοῖο, h. Cer. 318 s. οὐ σε χαχῶν ἄπ᾽ ἔολπα
τοχήων ἕμμεναι, ἀλλ᾽ ἀγαθῶν, 9 130 143
ἀγαϑὸς πάις ᾿Αλχινόοιο, Ν 664 ἀφνειός v^ ἀγα-
ϑός vs, cf. P 576 ubi paraphr. ἀνδρεῖος, IN 666
ἀγαϑὸς IloAvióoc, etsi sch. BL. ad fortitudinem
referre videntur; 'Faesi utrumque coniungit. 2)
opibus: opulentus, fortunatus sch. V. N 384
σημαίνει ἡ λέξις καὶ τὸν πλούσιον o 324 οἷά
τε τοῖς ἀγαϑοῖσι παραδρώωσι χέρηξες. 3) virtuti
bellica: fortis, robustus sch. ABLV. 7' 179
τὸν ἰσχυρὸν γὰρ ἀγαϑὸν φησιν. Ν 384
ἀγαϑοῦ οὔτ᾽ ἂρ τρέπεται χρώς sch. V. νῦν.
ἀνδρεῖον λέγει χαὶ τολμητίαν- P 631 τῶν
γὰρ πάντων βέλε᾽ ἅπτεται, ὕς τις ἀφείη [1
zazóc ἢ ἀγαθός, Φ 280 τῷ z' ἀγαϑὸς μὲν
ἔπεφν᾽, ἀγαϑὸν δέ κεν ἐξενάριξεν sch. B. ἀγα-
ϑὸν ὄντα χαὶ πράττοντά τι ysvratov. UN 238
νῶι δὲ zal κ᾿ ἀγαϑοῖσιν ἐπισταίμεσϑα μάχεσ-
ϑαι, σ 388 πὰρ παύροισι καὶ οὐκ Gy. ὁμιλεῖς,
sch. A. οὐτιδανοῖσιν. Π 165 P388 ἀμφ᾽ ἀγα-
ϑὸν ϑεράποντα Αἰακίδαο. Saepe qua quis ra-
tione excellat additur: Ν 814 ἀγαϑὸς δὲ καὶ ἐν
σταδίῃ ὑσμίνῃ, Z 418 (γενέσϑαι) ὧδε βίην ἀγα-
ϑόν Ameis, N. J. f. Ph. 73, 478 et in editione
et Krüger Di. 59; 2, 2 γενέσϑαι ἀγαϑὸν βίην
zal ἀγαϑὸν ἀνάσσειν coniungunt quod iusto
durius videtur. B 408 586 1'96 Z 37 K 36 N 593
O 568 P 246 560 656 665 » 311 ó 307 609 o 57
67 92 97 o 120 βοὴν ἀγαϑὸς ενέλαος est bel-
lica laus eius qui metu vacat. (sch. BLV B 408
Eust. 247, 35). Etiam E 561 fuit v. l. Cf. 4 220
INN 581 P 237 651 o 14. B 563 567 E 114 320
347 432 596 855 Z 12 1292 219 H 399 Θ 91 145
181 6960 K 219 241 983 .4 345 Ξ 109 g. à. 4ιο-
μήδης. O 9249 B. d. βάλεν Αἴας, P 102 Αἴαντος-
βοὴν ἀγαϑοῖο, 9 250 Πολίτην. De Hectore JN
193 0 671 ubi praeter morem adi. nomini post-
ponitur cf. Giseke, hom. Forsch. S 30e. ὃ 5a.
Dl 957 4 300 πὺξ &y. Πολυδεύχεα. — Minus
aperte 4 181 λυτὼν ἀγαϑὸν Μενέλαον quae
verba Agamemnon dicit e mente Troiani cu-
iusdam, quare sch. B. τὸ ἀγαϑὸν χατ᾽ εἰρωνείαν,
εἰ ἀπὸ τῶν Τρώων j, εἰ δὲ τοῦ "Ayau£uvovoc
ὡς εἴ τις πατέρα ϑάψας λέγοι ὅτι ἀγαϑὸν πα-
τέρα ἀπώλεσα. Videtur Troianus ille fortitudi-
nem hostis a se victi praedicare. Ulixes de Dio-
15
de A 559 τὸν δέ σφι ἄνακτ᾽ ἀγαϑὸς
ς ἔχτανε Strenuus. 4) A 13i μὴ δὴ οὕτως
αϑός msg ἔων χλέπτε νόῳ iu qui perfe-
is es omnibusque numeris absolutus paraphr.
ἐνναῖος. Am. ein ganzer Mann, minus bene
oss: tapfer et Doederl. Gl. 9117 im Wider-
pruch mit deiner gewohnten Offenheit, quae
erte non convenirent A 215 μήτε σὺ τόνδ᾽
ἀγαϑός περ ἐὼν ἀποαίρεο χούρην, nee T 155
μὴ δὴ οὕτως ἀγαϑός περ͵ ἐὼν (νήστις ὄτρυνε)
“ὁ 58 μὴ ἀγαϑῷ περ ἐόντι γνεμεσσηϑείομεν
licet omnibus numeris absolutus sit, Ὁ 185 ey.
ET ἐὼν ὑπέροπλον ἔειπε sch. BL. ὑπὲρ τὴν
ΓΡΣ ἐσχύν, so tüchtig er ist, so ist's doch
zu viel für iln. :P 607 σὺ γὰρ ᾿πολλὰ ,πάϑες,
σός τε πατὴρ ἀγ. καὶ ἀδελφεὸς εἵνεκ᾽ ἔμετο
iuusque pater strenuus, paraphr. γενναῖος Minkw.
wacker, 1 341 ὅς τις ανὴρ &y. χαὶ ἐχέφρων |
τὴν αὐτοῦ φιλέει. Non apte Eust. 755, 14.
Est: ein Mann wie er sein soll, un homme comme 2
il faut, Sicut enim medicum, sic bonum virum
eum dicit Homerus eui nihil deest eorum quae
virum decent. h. Ap. 232 χαμαὲ ἐλατὴρ Gy.
περ] ὁδὸν ἔρχεται auriga, etsi bonus vir est,
nam probum aurigam vix dixerit poeta.
d) De ingenio quo si quis recte intellegit, recte
agit. 6 360 giosct οὐχ ἀγαθῇ ἥσει» mente non
sana, y 266 ξ 421 x 898 φρεσὶ- χέχρητ᾽ ἀγα-
ϑῇσιν richtigen Verstand, ὦ 194 ἀγαϑαὶ φρέ-
γὲς ἦσαν Πηνελοπείῃ, Z 162 ἀγαϑὰ φρονέον-
t«, cf. 2 173 α 48 de iis qui prout res exigit
sentiunt, aliter Faesi ad Z 162. — e) Bona et
commoda quibus homines fruuntur, «) 8 parte
ξ 441 με ἀγαϑοῖσι γεραίρεις, 7 209 σ᾽ ἀγαϑὰ
ddteaxo» te beneficiis afficiebam, (9) e toto
genere β 33 si9s ot αὐτῷ | Ζεὺς ἀγαϑὸν τελέ-
G£LEV O τι μενοινᾶ bene vertat; ó 236 ἄλλοτε
ἄλλῳ | Ζεὺς ἀγαϑόν τε χαχόν τε διδοῖ res ad-
versas etsecundas. 9 63 δίδου δ᾽ ἀγαϑόν τε κα-
κόν τε, ὃ 892 ὅττι τοι ἐν μεγάροισι καχόν Τὰ
ἀγαϑόν τε τέτυκται, Ῥ 305 μυϑεῖτ᾽ εἰς ἀγα-
ϑά, φρονέων γοέοντι καὶ αὐτῷ loquebatur (in-
tentus) ad bona 5. utilia, prudens etiam ipsi in-
tellegenti, ubi iam Nicanor dubitabat num post
ἀγαϑά interpungendum esset an post φρονέ-
cv, quamvis propter praepositionem similior
haec locutio videatur talium qualia sunt 1 102
εἰπεῖν εἰς ἀγαϑά ad utilia hortari, zum Guten
reden, paraphr. πρὸς τὸ συμφέρον et 4 789
πείσεται εἰς ἀγαϑόν περ ut bene procedat ;
h. Cer. 256 οὔτ᾽ ,ἀγαϑοῖο | αἶσαν ἐπερχομένοιο
προγνώμεναι οὔτε καχοῖο, h. Merc. 531 οἴμους
(G. Herm. pro ϑεούς) ἐπέων τε καὶ ἔργων,
τῶν yd av ὕσα φημὶ δαήμεναι. Cf. ἀμείνων
et ἄριστος, βέλτερος et λωίων, χρείττων et
χράτιστος.
᾿ἀγάϑωνά τε δῖον | 32 949, Priami filius, cf.
Apd. t 12 (ἀγαϑός).
&yetouet (&, ἀγάομαι) cum indignatione
admiror. v 16 ἀγαϊομένου κακὰ ἔργα cf. Thiersch.
8 932, 2. yo. ἀταιομένου, cf. Eust. 1881, 18 et
E. M. 162, 15. sch. Q. ἄγαν ϑαυμάζοντος" ἢ
χαλεπαίνοντος. Β. μεμφομένου ἢ ἐχπληττομέ-
νου. ΑΡ. 8, 14 χαταπλησσομένου. Eust. 734, 60
ἔστι δὲ τὸ ἀγαίεσϑαι μὲν φϑόνου, ἀγάσσεσ-
ϑαι δὲ ἐχπλήξεως quae certe huc quidem non
cadunt. Luc. qu. lex. 10 irasci interpretatur.
υἱὸς "Ay«-xAijog (-χλέης nom.) μεγαϑύμου,
toc "Exeuyeic |. HI 571, Myrmido. —
ἀγακλεης. (&, ἄγαν, χλέος ;Jnclntas, magna fama
praeditus. Epith. ornans, ut omnia adj. cum ἄγαν
, «hu
composita; Il. proprium. 4i 738 ἀγακλῆος Πριά-
uoi, Ψ 599 ενελάου, contractum ex ἀγαχ-
λεύος Buttmaun. Spr. ὃ 53 A. 5. Krüger Di. ὃ 18;
92, 6. P 716 pede ὦ Μῆενέλαε, cf La HKoche
H. U. 98, post nomen 4 579 τέκνον ἀγακλεές de
Volcano sch.B. εὐκαιρονπρὺςτὴννίχην ἐπίϑετον.
ἀγα- κλειτός. valde clarus, inclutus, Ap.
100, 5 ἀγακλειτάς" ἄγαν χλεῖστάς" Hes. ἀγα-
κλειτοί" ἄγαν ἔνδοξοι" Suid. I 1, 41 ὃ ἄγαν
ἔνδοξος. De accentu v. E. M. 215, 91. Doederl,
Gl. 78 haec adiectiva per syncopen ex ἀγανός
orta putat. Ante duplicem consonam » non
exstat, uni assimilatur. Epith. ornans; semper
in arsi quinta. Nomini plerumque praemittitur,
postponitur bis, h. XXXI 4 et B 564. — De homi-
nibus et numinibus B 564 Καπανῆος, 11] 463
Θρασίμηλον A. ἐν ἄλλῳ: Θρασύβουλον, Σ 4b
Ταλάτεια, o 970 468 o 351 gp 275 -τῆς βασιλείης
(Penelopae), h. XXXI 4 Εὐρυφάεσσαν, M 101
ἐπικούρων, d^ 530 πυλαωρούς. De re y 59
ἀγακλειτῆς ἑχατόμβης (BDL. διὰ κλειτῆς), ἡ 208
ἑχατόμβας, cf. Spitzn. exc. XI. Goebel. n. 4. p. 5.
ἀγα-κλυτός. inelutus. Ap. 8, 4 ἄγαν ὀνο-
μαστά. Hes. ἄγαν ἔνδοξα ἤ ἄγαν eA
μένα. Doed. Gl. 2136; semper in quarto pede
et plerumque (y 388 498) nomini praemissum.
De hominibus Z 436 $ 237 ἀ. Ἰδομενῆα, $9 502
Ὀδυσῆα, o 295 Εὐρυτίωνα, ω 108 ᾿Ἀἀμφιμέδοντα.
De aedibus regiis 7 5 46 δώματα, y 888 498
δώματ᾽ ἀγ.
ἀγαλλές, ἡ (ἄγ, ἀγάλλων flos pratensis, iridis
ut putatur species, gladiolus. Hes. ὑάκινϑος ἢ
ϑρουαλ λὶςἢ &vey aAA tcyh. Cer. 7 496 ἀγαλλίδας ἡ δ᾽
ὑάκινϑον.
ἀγάλλομαι (« TAA nitere , - 44 - jo) Med.
prs. ἀγάλλεται P 473 X X 132, ἀγαλλόμενος,
M 114 h. XIX 24, ᾿ἀγαλλομένη h. Ap. 427,
ἀγαλλόμενοι t 272, ἀγαλλόμεναι y 992 ε 17 76,
ἀγαλλόμενα B 462. Act. splendeo, med. splen-
dentem me sentio, tumescens feror, superbio,
fühle mich gehoben, superbus incedo, exsulto,
Lucas: re delector eaque me iacto: B 462 (ἔϑνεα
ὀρνίϑων) ἀγαλλόμενα πτερύγεσσιν alis elati
et plaudentes. Eust. 255, 12 χαίρουσαι τῇ πτή-
σει καὶ ἐντρυφῶσαι τοῖς πτεροῖς" Hes. σεμνυ-
νόμεναι. Aristarchus ἀγαλλόμενα, alii — αἱ.
h. Merc. 553 πτερύγεσσι. M 114 ἵπποισιν καὶ
ὄχεσφιν sch. ,BLV. χκαλλωπιξομένου ἵπποις,
paraphr. σύν ἵπποις καὶ ἅρμασι χαίρων ἐπαν-
ελϑεῖν. Hes. ἀγαλλιῶν, χαίρων. ε 176 4c
οὔρῳ, cf h. Ap. 427, Eust. 1529, 13 ὡς ἐπὶ
ἐμψύχων τῶν νηῶν λεχϑέν. (S 272 γῆες ἧσιν
ἀγαλλόμενοι περόωσι θάλασσαν, Y 992 ἵπποι-
πώλοισιν paraphr. συνευφραινόμεναι, P 473
£€ 132 τεύχεα- ἔχων ὦμοισιν ἀγάλλεται lex.
Seg. 209, 18 τέρπεται, σεμνύνεται, σοβα-
ρεύεται, γαυριᾷ, Hes. paraphr, h. XIX 94 φρένα
μολπαῖς. Non tam a gaudendo videtur profe-
ctum vocabulum, quam a splendore Luc. qu. lex.
II Curt. Et. 192, Benf. I, 146 2, 342. Doed. Gl.
68 Goebel , Ztft. f. G. 14, '490. Ad? ἄγαμαι refert
Fuhr, N. 'J. £. Ph. 90, 371 cf. Autenrieth ad
Β 462. (ἐπί, ἄγαλμα, σιγαλόεις Ὁ).
ἄγαλμια (ἄγ, ἀγάλλω) ornamentum, simula-
crum, ornatus, res pretiosissima, Prachtstück,
πᾶν ἐφ᾽ o. τις ἀγάλλεται Ap. 6, 30 Hes. Suid.
I1,41 E. M.5, 36 Eust. et sch. pass. De ornatu
maxillari equorum quem mercator ex ebore fabri-
catum venalem proposuit 44 144 βασιλῆι χεῖται
«yeAuc, nam cum non potuerit Aristonieus pu-
equos. pre uc ἄγαλμα dici, sch. 3 602
pro τοὺς ἵππους fortasse legendum est “χόσμον
ἵπποις de ipsis equis ó 602 λείψω ἄγαλμα,
de monili σ 300 περεζαλλές, de fibula splendida
τ 257. Saepe de donis pretiosis quae diis dedi-
cantur, ut de equo ligneo $- 509 μέγ᾽ ἄγαλμα
ϑεῶν ϑελχτήριον εἴντιε simulacrum. placamen
deorum esse sch. BQ. ἱλαστήριον εἰς τέρψιν
ϑεῶν εἶναι" τέρπει γὰρ ϑεοὺς τὰ ἀναϑήματα,
cf. « 337,.aliter Ameis ἢ. 1. De bove y 488 ἄγ.
ϑεὰ χεχάροιτο ἐδοῦσα, de vestibus et auro y
974 πολλὰ δ᾽ ἀγέλμοτ᾽ ἀνῆψεν, ὑφάσματά
τε χρυσόν τε de Aegistho deos placaturo, μὲ 547
ἐν δέ χε ϑεῖμεν ἀγάλματα πολλὰ zal ἐσθλά, h.
10 z«í σοι ἀναστήσουσιν ἀγάλματα
πόλλ᾽ ἐνί νηοῖς. [Overbeck, sáchs. Ber. 1864 p.
- 247. Retzlafi, Syn. II. cà
ἄγαμαι (--- Benf. 2, 115 skr gva kochen,
y«- in Wallung sein, alii ut sch. B. 867 ἄγομαι
Le. feror cum impetu, Lob. Rh. 83 &, ἄζομαι,
ἄγη. ἄγαμαι, Luc. qu. lex. ,10 et Pape I'A, À.
Goebel Ztft. £. G. 14, 490 & causativum et γα
(yeto): efficitur ut gaudeam. Recte ut videtur
Passow ali ad ἄγαν referunt, quoniam talia
apud Graecos saepe duplici significatione et lau-
dis et vituperationis sunt) Formas fut. et aor.
multi ad ἀγάζομαι referunt, cuius praesens non
habet Homerus. Iv. Ex 249 ἀγαζόμεϑα)] pr.
ἄγαμαι 5 168 v 175. fut. Ιἀγάσσεαι v. l « 389,
ἀγάσεται v. l. « 389]; ἀγάσσεσϑαι 9 181, &yac-
σόμενοι Aristarchus H 41, aor. ἠγάσσατο I'181
et ἀγάσσατο P7195 658, ἀγασσάμεϑα, ἀγά-
σαντο, ἀγάσησϑε X 11, ἀγάσασϑαι et ἀγάσ-
σασϑαι h. Merc. 343, ἀγάσσάμενος v 64, ἀγασ-
sau£vo v. 1. Ψ 639, ἀγασσάμενοι. Mecum repu-
tans aliquid magnum et insolitum iudico, finde
es gross im Verhültniss zu mir; Ap. 4, 32 ϑαυ-
μάζειν, q9ovsiv, ζηλοῦν. Cf. sch. B .g 67 Ari-
ston. » 173 Lehrs Ar. 150. Curt. EO n. 122. La
Roche, St. 177.
D admiror Γ 181 τόν, H 404 I 51 711 μῦϑον
Διομήδεος, cf. Friedl. Ar. H 401. I 431 694
μῦϑον ἀγασσάμενοι, Did. I 694 yo. καὶ
φρασσάμενοι, Zenod. h. v. non scripserat (Duent-
zer, Zen. 5) spurium iudicavit sive Aristopha-
nes sive Aristarchus sive uterque, Aristonicus
ex alio loco (H 404) huc assumptum. Etiam 6
29 unde Bekker eum removit φρασσάμενοι in
codd. erat. Γ 934 οὐ τότε γ᾽ ὧδ᾽ Ὀδυσῆος
ἀγασσάμεϑ᾽ εἶδος ἐδόντες tunc quidem non
eodem modo obstupuimus Ulixi speciem intuen-
tes, quo nunc obstupescimus videntes eum rebus
gerendis occupatum; nam verba facturus stulti
hominis speciem prae se ferebat. Non enim suo
loco videtur legi hic versus et certe melius lege-
retur post v. 220. Alii: tunc quidem obstupuimus
non tam speciem Ulixi intuentes quam eius verba
audientes. Hunc versum cum multis recentiorum
(cf. Am. h. 1. et N. J. f. Ph. 73, 218. Friedl. ib. 79,
583 et supplem. 3, 474 Koechly , Il. carm. 4, 1)
Bekker expunxit, "quia idem quod v. 223 dicere
—— videtur. 5 168 ὡς σὲ γύναι ἄγαμαί τε τέϑηπά
τε, Ψ1ΤΑ οὔτ᾽ ἄρ τι μεγαλίξζομαι, οὔτ᾽ ἀϑερίζω
οὔτε λίην ἄγαμαι, σ ΤΙ ὑπερφιάλως, h. Merc.
— 843 οἷά t^ ἀγάσσασϑαι. — 9) Invideo, graviter
-- fero, indignor, irascor, in iis partibus ll. quarum. p.
3 "sermo multis recentior est visus, in Odyssea sola
de Diis quoque qui aut indignari facinora aut in-
Sie rebus secundis dicuntur hominum, v. s.
᾿ἀγάομαι et Nàgelsbach, h. Th. 131. Sunt loci
— in quibus dubites in utram partem accipias, cf.
F-
&.
i
$
E
— Myaué£urvov
5
Ariston. H 41 P71 Lehrs. Ar. 150. H 41 ἐγ γασσά-
μενος (Aristarch. ἀγασσόμενοι) - olov. ἐπόρ-
σειαν πτολεμίζειν, ὃ 658 ἀμφοτέροισιν ἀγάσ-
σατο ϑυμός, z 249 μεν, ἀγασσάμεϑ᾽ ἐξερέοντες
sch. vu. ἐμεμψάμεϑα, ὀργιζ ζόμεϑα, unvillig er
staunten; P 71 & μή ot ἀγάσσατο Φοῖβος invi-
disset, & 111 χότῳ, V 639 ἀγασσάμενοι “περὶ
νίχης, οὕνεχα, missgónnend, Did. ἔν τισι ἀγασ-
σαμένω. — Cum acc.: 8 67 χαχὰ ἔργα sch. E.
τινὲς τὸ ἀγασσάμενοι ἀντὶ τοῦ μεμψάμενοι
ἐχλαμβάνουσιν" οὐκ ἔστι δὲ, ἀλλὰ σημαίνει τὸ
ἐχπλαγέντες ὡς ἐπέτινι μεγάλῳ παρανομήματι
δηλονότι, quam dubitationem praeter v 16
solvere videtur etiam w 64 ὕβριν ϑυμαλγέα καὶ
χακὰ ἔργα indignatus, ó 181 τὰ μέν zov "μέλλεν
ἀγάσσεσϑαι (BDL. ἀγάσσασϑαι) invidisse rebus
secundis. — Cum inf. ψ 211 vài ἀγάσαντο-ταρ-
πῆναι, cum conj. οὕνεκα v 178 ἀγάσασϑαι
(Arist. ἀγάασϑαι) ἡμῖν, οὕνεκα, sch, vu, ἄγαν
ὀργισϑῆναε, οἵ. Ariston. h. L, qui locus iterum
legitur 9. 565, ubi v. La Roche et Carnuth. Ari-
βίοι. (ἀγαίομαι ἀγάομαι ἀγητός d "n.
s E MB ἐπα ἄλοχον j y 264; vi "Ay. Καὶ 826,
Αἴϑην τὴν "Ay. Ψ 295, ἵππου τῆς Ay. 525, Aga-
memnonis.
Ayeusuvorióac- Ὀρέστης « 32.
'Ayc-u£uvov | A 94, 318, 335, B 21, 4 178,
Z 53, H 57, O 78, T 13, 560, 263, 386, k 9, 4 91,
216, 661, il 96, T 249, “2 687, y Pe "Ay. x.
Μενέλαος | 0 961, ἄναξ ἀνδρῶν Ἢ 2 "| A. 170
442, 506, B 402, 441, 612, I' 81, 267, δ, 4 148,
255, 336, E38, Z 33, H 162, 314, Θ 278, I 114,
672, K 64, 86, 119, 233, 4 99, 254, Ξ 64, 103,
134, zii, T 51, 16, 172, 184, ᾧ 161, 895, 9 77:
χρείων 4». | Uf 130, 985, B 100, 369, A11, 477,
576, Γ΄ 118, 4153, 188, 204, 283, 311, 356, 868,
E 537, Z 63, H 405, 1 62, K 42, 'A 196, 133,
41. ΠῚ 72, Σ Σ 415, T 110 ᾿Ἰτρείδης-χρείων "Ay. |
E bur? zp. Ay. [rosae 1368, II 58, €2 687,
"Aro. "Ay. Iz 'ào, 380, 4ro. Ay. ἐξενάριξεν Á
246, ὥρως) "Ato. εὐρὺ χρείων "Ay. | A 102, 355,
411, P178, H 107, 322, 44 107, N 112, II 973, Ψ
887, y 248, εὑρ. "Ay.| 4 238; Ἀγαμέμνονος I
269; ; H383, »/l 219, ^ 38, &70 — 117; ᾿Ατρείδεω
"Ay. 'B 185, .4 231, ε 963, "Ay. Ἀτρεΐδαο | A 208,
B 9, Γ΄ 198, H 176, I178, 2286, 368, 2 137, T 241,
4 387, v 383, e 20, 102; "Aycu£uvort secunda
sede y 143, ὃ 584, w 296, quarta 155, B 107, H
879, 470, 6 218, quinta / 253, 331, 439, «1 166,
λ 168; "Arosíóg. "Ay. quarta sede .1 24—378, B
6, 44 158, fs 984, D 949; "Ay. ποιμένι λαῶν
Cárosíón) B [254], 712, 4 413, H 230, T 35, .9
654. y 156, 164, € 497, Ay. doczov | "dto. I 331;
"Ay. oto | B: 221, Γ΄ 120; X 957; λ 168, Aro&
δῆς 4. z. Μεν. 551; 4; y«uturova quarta s. B
224. 41 164, quinta 4 90; Ay. ποιμένα λαῶν
Β 243, 44 187, 202, ὃ 532; "Ay. δῖον [24 259. A
251, | εἰς "Ay. ὃ. H 312, 1136; "Argsióny Ay.
quarta 5. B 18, 1 315, 3; 486, K 88, -xo uve 4.
Kk 3, € 22; Ἡγάμεμνον l B 362; ὦ 186; ἄναξ
ἀνδρῶν "Ay. Ψ 49: Ἀτρείδη κύδιστε, c. ἀ. "Ay. |
B 434, I 96, 163, 677, 697, K 103, T 146, 199,
2 397, ὦ 121] Ameis Anh. — ἀναιδείην. ἐπιει-
μένε, χερδαλεόφρον | A 149 (παρὰ τὸ ἄγαν zx.
τὸ μένω Et. M. 5, 45. Eust. 1054, 23. Plat. Crat.
395 a, ib. Procl. p. 49 $ 88 Boiss. Curt. Et. n.
429. Pott, Philol. Suppl. II 322 . Goebel, n.q. 6. Aga-
memnon, Atrei f. quo de v. "ror c, ᾿Ατρείδης,
᾿Ατρείων, Pelopis nepos, (v. Hz2ow et B 104 sqq.)
pater Orestis «32 , Chrysothemis, Iphianassae, La-
odicae 7 145 ex Clytaemestra 4 113 et s. v., rex
6 Mrauéuvcy —
Mycenae B 569 sqq. Lehrs, Arist. p. 177, πολι
λῇσιν νήσοισι z. ᾿Αργεὶ παντὲ (ἀνάσσει) B 198
et Thuc. 1, 9, 3. 4, inde ἄναξ ἀνδρῶν, εὐρὺ
χρείων, βασιλεύτατος I 70, P! 179, (μοιρηγενής
z. ὀλβιοδαίμων), ὄμματα z. κεφαλὴν ἴκελος
Διὲ τερπικεραύνῳ 1 ρεὶ δὲ ζώνην, στέρνον δὲ
Ποσειδάωνι B 417, 1' 166 sqq. 178, neque vero
summo animo atque prudentia praeditus / 38 sq.,
Helena à Paride rapta cum Menelao Graeciae
principes ad bellum Troianum excitat ὦ 115 at-
que summo imperio usus ipse C nayes Troiam
ducit B 576, insuper Arcadibus LX praebens B
610 sqq. Quibus omnibus Aulide congregatis
Calchas ex portento draconis novem aves devo-
rantis B 303 sqq. novem post annos decimo de-
mum, Apollo vero Pythius 9 79 lite inter summos
duces exorta Troiam captum iri praedicit. Haec
lis decimo anno inter Agamemnonem ipsum et
Achillem hoc modo exarsit: cum Ag. puellam
nobilem et formosissimam quam ei Achaei cap-
tivam ex praeda tribuerunt, amore incensus,
patri Chrysae, summo Apollinis sacerdoti, pretio
reddere nolit 4 26, Apollo Graecorum exercitui
maximam pestilentiam immittit 4 48; consilic
convocato Calchas ab Achille rogatus .4 94
Apollinem ob sacerdotem ab Agamemnone viola-
tum irasci docet; Ag. ita coactus Chryseidem
reddere 4 155, Achilli Briseidem se erepturum
minatur. Inde vehementissima rixa inter ambo
exorta Achilles ab Athena placatus atque Aga-
memnoni cedeus iureiurando confirmat non am-
plius se contra Troianos pugnaturum. Quam
miuriam ulturus luppiter Agamemmnoni somnio
fallaci B 8 sqq. victoriam pollicetur. Ag. ut
Graecorum animos tentet, simulat ad reditum se
invitare B 55 sqq. quem statim omnes naviter
parant B 142 sqq.; aegre tantum ab Ulixe re-
tenti ad pugnam se instruunt. Ante quam Aga-
memnon cum Priamo paciscitur, ut certamen
proelio Menelai cum Paride decernatur. Paride
vero victo atque foedere rupto milites ad pugnam
excitatos in aciem producit atque ipse Hodium
E 38, Elatum Z 38, Adrestum Z 65 interficit,
alias mitis atque magnanimus, hic autem propter
Troianorum perfidiam severissimum se gerens.
Etiam ad proelium singulare cum Hectore para-
tus est. Tertio pugnae die cum Graeci a Tro-
janis repellantur, 6, Ag. summa omnium rerum
desperatione captus 7 1 sqq. in principum con-
tione fugam suadet; quo consilio a Diomede et
Ulixe omnibus summopere refutato legatos ad
Achillem mitti probat atque urbes opes muli-
eres pollicetur / 123 ss. Cum noctu prae curis dor-
mire nequeat A 3, ducibus somno excitatis spe-
culatores in castra Troiana mitüt; die insequenti
denuo acie instructa fortissime pugnat, donec
plurimis hostium interfectis Bianore et Oileo 4
92, Iso et Antipho 101, Hippolocho et Pisandro
126, alis, ipse eravissime a Coone bracchium
volneratus 44 252 in tentorium se referre cogitur.
Iterum fugam suadet .Z 64 sqq. tentandi et exci-
tandi causa; sed ἃ Diomede increpitus 134 et a
Posidone specie senili inflammatus 139— 146
ad pugnam redit, Patroclo caeso Achilles Aga-
memnoni reconciliatur atque dona eius accipit.
In funere Patrocli Ῥ 887 sqq. honoris causa pri-
mum praemium iaculandi refert. — De sceptro
eius v. B 100 sqq., de thorace 4f 18—40.
In patriam reversus y 143 sqq. 156, 198 sq.,
284 sq. ab Aegistho occiditur 248 sqq. ὃ 91 sqq.
912—537, 584, neque minus Cassandra quam
ἀγανὰ, νοσύνη
secum captivam Troia abduxerat, a Clytaeme-
stra 4 121; quae omnia eius anima Ulixi apud
inferos narrat 2 387—463, Achilli ὦ 20—97.
Sepulero eum Menelaos honorat ó 584. Glad-
stone, h. st. 89.
᾿Αγᾷ-μήδη, Mulii qui Αὐγείαο | πρεσβυτατὴν
δὲ ϑύγατρ᾽ εἶχε ξανϑὴν ᾿Αγαμήδην | ἣ τόσα
φάρμαχα ἤδη, ὅσα τρέφει εὐρεῖα χϑών A 740.
Eust. ib. 882 et ad Dion. Per. 322, p. 151. ΟἿ.
᾿Αγὰ-μήδης" Τροφώνιος ἡ δ᾽ Ay. | υἱέες 'Eo-
γίνου ἘΝ regis, Ron de v. Müller,
Orchom, p. 90) φίλοι ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν | h.
Ap. 296 (118 B.) Apollinis templi delphici λάενον
οὖδόν exstruxerunt. Pind. ap. Plut. cons, ad
Ap. 14, Plat. Ax. 367 C, Paus. 9, 37, 4; Strab.
IX p. 421. Steph. Byz. v. Δελφοί. Suid. cf.
Τροφώνιος. Preller, gr. Myth. II 501.
ἄ-γαμος (γάμος) conubii expers Γ 40 εἴθ᾽
ὄφελες- ἄγαμός τ᾿ ἀπολέσϑαι.
ἐγένενζφος (ἄγαν, νίφω. Cf. Ahrens, hom.
exc. Rh. M. 2, 169, Phil. 4, 610. Doed. Gl. 78:
ex ἀγανόνιφος) valde nivosus, Ap. 5, 31 ἄγαν
χιονώδης. Epith. ornans. 4 4920 X 186 h.
Merc. 325 505 Ὄλυμπον. Etiam X 616 Olympus
vocatur νεφύεις, cf. Haupt, Zusàátze 100, sed ζ
42 neque ventis nec pluvia nec nive dicitur pul-
sari: (Lehrs, Ar. 168), Ap. 5, 32 ἀπὸ τῶν zéro
μερῶν τροπιχῶς χατὰ συνεχδοχὴν νοεῖται,
ἐπεὶ τὰ ἐπουράνια μέρη τοῦ ὄρους μηδαμῶς,
cf. sch. Z 42 44 4 420. Melius certe quam τὸ»
οὔτε (οὐδὲ ) ὅλως χατανιφόμενον et τινὲς ἐπὶ
τοῦ οὐρανοῦ τὸν ἄγαν νίφοντα.
c&y&vóg (Goebel, Ztft. £. α. 1858, N. 11
Curt. Et. 192 ἀ int. et γαέω. Eust. 199 45, Lu-
cas qu. l. 9; γάνος γανάω, vel γάννυσθϑαε cum
& int. cf. sch. B. y 280 et sch. R. ε 8) quo quis
valde gaudet: suavis, gratus, blandus, mitis, er-
freuend, freundlich. Hes. πραέσιν, προσηνέσιν,
Ap. 7, 30 ἄγαν αἰνετοῖς, προσηνέσιν, Eust. 200,
1 χαλόν, ἡδύ, προσηνές. B 180 σοῖς ἀγανοῖς
ἐπέεσσιν" expungebatur idem versus B 164, cf,
B 189 2 772 ubi Bekker expungit cum Heynio
et Bothio, o 53 μύϑοις ἀγανοῖσι, I499 ν 357
εὐχωλῇς ἀγανῇσιν votis blandis, v. 1. 7 499 ἀγα-
vatciv, I 118 δώροισιν, y 280 ε 194 λ 173 199
o 411 oic d. βέλεσσι cf. 2759, Apollo mares, Diana.
feminas interficere dicuntur, morte subita, quae
careat dolore sch. ΒΩ 2 178 οἱ αἰφνίδιοι ϑάνα-
τοι ἀνώδυνοίΐ εἰσιν, cf. Eust. 1467, 52 1786, 1.
— fg 230 s 8 μή tic Ecc πρόφρων &yavóc zal
ἤπιος ἔστω. 9) De specie externa: gratus, lieb-
lich h. Cer. 436 zgózov ἀγανόν, Voss pro zoo-
χόεντα yavóv. (ἐγανόφρων, ἀγανοφροσύνη).
ἐγανο-φροσύνη (Gyavógoov)comitas, huma-
nitas Hes. ἀγαϑότης, πραύτης, φιλοφροσύνη,
cf. lex. Seg. 324, 18. Q 772 σῇ τ᾽ ἀγανοφροσύνῃ
καὶ σοῖς ἀγανοῖς ἐπέεσσιν Bekker cum Heynio
et Bothio expungit. Koechly, (Hektors Lósung
1859), et Friedl, N. J. f£. Ph. 83, 33, cum v. 770
eximunt, effecturi ut Helenae luctus quater ternis
versibus constet. Sed cum in summo luctu vix
deceat Helenam nomine quem accusare, vv. 769.
770 melius removerentur, quibus additis rhapso-
dus explicare voluit quae modeste significantur
v. 768. Eust. 1375, 9 acutius quam aptius distin-
xit; 4 308 ue σός τε πόϑος σά τε μήδεα σή € ἀγα-
νοφροσύνη ϑυμὸν ἀπηύρα. Υ. κήδεα pro μήδεα
tui desiderium tuaque prudentia tuaque humani-
tas. Est cóc pro gen. obj, cetera pron. non
pariter, sed rem dicit poeta pro rei defectu, haben
Rod cc ons
mir das Leben gekostet. Alii £v διὰ δυοῖν
subesse rati explicant TM tui et tuae
prudentiae; cf. Ameis et Faesi h. ]
ἀγἄνό-φρων (qon) lenis. Y 467 οὐ yAv-
κύϑυμος οὐ δ᾽ ἀγανόφρων Hes. & αϑός, ἀγαϑά
φρονέων καὶ προσηνὴς ταῖς φρεσῖν melius
quam Ap. 5, 14. Non differre ἀγανόφρων et
ἀγανός docet Lucas qu. lex. 100. (ἀγανοφρο-
sivi.
dydouct (&y&, ἄγαμαι) praes.
et ἀγἄασϑε ε 119, ἀγάασϑαι z 908, ἠγάασϑε
ΠΕ 139, Omnes in Od. 1) nimis m magnum duco
| quam pro re mata, admiror; ax 908 πατέρα
ἔνδον ἐόντα οὔτε τι ϑαυμάζειν περιώσιον οὔτ᾽
ἀγδασθαι. Deum enim sibi visus crat Telema-
chus aspicere, cum nec admirari hominem de-
beat nec stupere quasi deus sit. Differt igitur
ἀγάασϑαι ἃ ϑαυμάζειν ut máius a minore Eust.
1800, 30 Am, et Faes. h. 1, 2) invideo, graviter
fero ε 192 οἱ ἠγάασϑε, et c. inf. e 119 οἵ
τε ϑεαῖς ἀγάασϑε παρ᾽ ἀνδράσιν εὐνάξεσϑαι,
t 199 μοι ἀγᾶσϑε βροτὸν ἄνδρα παρεῖναι.
Bergk, Ztft. ἊΝ W. 581 μ᾽ ἀγάασϑε i. e. μοι
ἀγάασϑε.
ἐγᾶπάξω (& ἀγαπάω) ἀγαπάξῃ, (v. 1. ἀγα-
nate) 7-17, ἀγαπαξέμεν. Q 464. Med. &ya-
παζόμενοι ἡ 83, ἀγαπαζόμεναι, ümpf ἀγα-
παζόμεϑα Heliodorus x 949). In Od. et in 4?
IL: foveo, amplector, Med. (sch. BPal. ; 88
παϑητικὸν ἀντὶ τοῦ ἐν. 'εργητικοῦν) blandior, per-
mulceo, amplector. £2 464 ὧδὲ βροτοὺς &ya-
παζέμεν ἄντην v. 1. ,ἀσπαζέμεν" πὶ 17 πατὴρ
ὅν παῖδα φίλα φρονέων ἀγαπάζῃ bewillkommt
sch. B. ἀγαπῶν δεξιοῦται χαὶ περιέπει, ῃ 83
οὐδ᾽ ἀγαπαζόμενοι φιλέουσ᾽ ὃς c ἄλλοϑεν
ἔλθῃ, o 8ῦ χ 459 χύνεον ἀγαπαξόμεν «t κε-
φαλήν τε χαὶ ὦμους" Ap. 5, 8 ἀγαπῶσαι, cf.
φ 224. (ἀμφῇ).
ἀγᾶπάω (ἄγ). ᾿Ἄγαμαι cum Pass. et al. sed
Duentzer, Kuhn 18, 10 ad y«* L. Meyer, vergl.
Gr 364 radicem" gap amare statuit, ct. Curt.
Et. p. 106: Benfey. 1, 542 ἀγα-πάω i e. ἄγαν
σπάω, Damm ἄγαν et AII, "Doed. Gl. 71, Syn.
4, 103 ἀγέομαι ἀγαυός Qyazóc. Solius est
Odysseae. valde amo, blandior, magnum puto
w 914 σ᾽ οὐ τὸ πρῶτον ἐπεὶ ᾿ἶδον ὧδ᾽ ἀγά-
moe Eust. 1946, 1 ἐφιλοφρονησάμην, q 389
οὐχ ἀγαπᾷς ὃ- -δαίνυ gcc; nonne magnum putas?
ἀγαπητός, ἀγαπάζω, ἀμφί, &y απήν e.
"Ay &az- roo: ᾿Αγχκαίοιο πάις χρείων Ay. B 609
rex Arcadum, cui Agamemnon LX Em es prae-
buit. Apd. 3, 10, 8. Paus. 8, ἘΠ 2. Strab. 14.
683. Tzetz. ad Lyc. 478 564.
ἀγαπήνωρ (29 - - ἀγαπάω, ἠνορέη) virtutis
amans, fortis. Eust. 1576, 4 ἀνδρεῖος, paraphr.
ἀγαπῶν τὴν ἀνδρείαν, πολεμιχός, ἀνδρεῖος cf.
Ameis, Ztít. f. G. 8, 617 Ap. 4, 4 ἀγαπῶντος τὴν
ἠνορέην, cf. Suid. I1, 44, Eust. 1099, 20 1291, 58.
Meiring de subst. cop. Marcod. 1825 p. 18. Non
recte addit Ap. 8, 9 ἢ rot ἀγαπωμένου ὑπὸ
| TOV ἀνδρῶν, cf. Ἐ. M. 6, 15 ὁ γενναῖος καὶ
ἀνδρεῖος, ὁ ἀγαπῶν τὴν ἠνορέην, 8 ἐστι τὴν
ἀνδρίαν" ἔστι δὲ x«l ὃ ἀγαπώμενος ὑπὸ
τῶν ἀνθρώπων Hes. alteram explicationem ex-
. primere videtur τινὲς δὲ φιλόξενος, sed habet
- etiam tertiam ἢ ὑπὸ τῆς ἀνδρείας ἀγαπώμε-
: voc. His futiliora habent sch. BL. et V. N 756.
ΒΟΉ. Pal. ; 170 ἀπὸ τοῦ ἀγαπᾶν τοὺς ἄνδρας
um e recentioribus Faesi sequitur vertens:
ἀγᾶσϑε e 129
- Leo d
A, NE ἀγανόφρων — ἀγαυός 1
mànnerliebend, leutselis. Doederl Gl. 73 yiti-
osam amplificationem dixit eius quod est ἀγή-
voo, Duentzer N. J. f. Ph. 69, 602 -ἡνωρ ex
ἠνορἔη ortum negans non virtutis amantem
explicat, sed virorum (ἀγαπάω, ἀνήρ) i. e.
pugnandi cum viris, sed exemplis quae affert
non satis probavit. Nom. in fine versus post
nomen, ceteri casus in quarto pede ante nomen ;
epith. ornans, quo vocantur Graeci Eurymedon
Θ᾽ 114, Eurypylus Ὁ 392, Idomeneus 7 113
194, Troiani vero Pul damas JN 756, Phaeax
Laodamas η 170. Cf. Krah epitheta, "Phil. 17,
199.
ἀγάπητός (ἄ, ἀγαπάω) dilectus, valde carus,
de Astyanacte et Telemacho, filiis. unicis, ante
caesuram. Hes. LOVE χεχαρισμένον" lex.
Seg. 209, 23 324, 22. Z 401 “Ἑχτορίδην, B 365
μοῦνος ἐὼν ἀγαπητός, ὃ 797 ε 18 παῖδα, cf.
ὃ 817.
ἀγά-ρροος («y«v, (σὴ δέω) qui fertur in-
citatus, cum impetu fluens, Hes. σφοδρὸν
ῥεῦμα ἔχοντα, ἄγαν δοώδη, cf. Ap. 5, 6.
starkflutig. B 845 Ἑλλήσποντος &., M 80 ἂγ.
Ἑλλήσποντον. Magna enim vi fluminisque in-
star e Propontide in mare RUE. fertur, cf.
Forchhammer, Beschr. d. Eb. v. Troja 17. h.
Cer. 34 πόντον dy.
᾿Αγα-σϑένης. toc B 624,
f. eius. Apd. 3, 10, 8, Paus. 5, 3, 3. (c9évoc).
ἐγάτστονος (στένω) valde sonans, stark
rauschend. μὲ 97 ἀγάστονος ἀμφιτρίτη, "Bekker
ali ᾿Αμφιτρίτη, h. ἀρ. 94 ἀ. Ἀμφιτρίτη. Hes.
πολυστέναχτος, στεναγμοῦ ἄξιος non pertinet
ad Homerum.
᾿Αγά-στροφον οὔτασε δουρὶ | Παιονίδην
ngoc (]ιομήδης) .1 388; ϑώρηχα -φοῦυ lg9t-
μοιο | 373. Hes. Eust. ad 4 p. 848, 3. Et.
Gud. p. 238, 19 v. ἠγαϑέη. (στρέφω).
ἀγᾶτός (ἃ, ἄγαμαι Doed. Gl. 60) suavis. h.
Ap. 515 ἀγατὸν χιϑαρίζων, neutr. pro ady.
Ruhnk. ep. cr. 7 26 ἀγαστόν, cod. M. Schneid.
Baum. £geróv. alii χρυσῆν, Ath. I 22c (Eust.
v. Πολύξεινον,
1602, 25) χαρίεν κιϑάριζε.
TCI WR Jaeuis Σ 42. Hes. Theog. 246,
Apd. 2, 1, 7; sed 4y«é5 Herod. ap. Arcad.
103, 9; Lehrs. Arist. p. 982; fem. de
ἀγαυός (&, y«z, ἀγάομα ε5 gau-deo, cf. Curt,
Et. 122. Eust. 919, 29 ἡ toU v πένϑεσις.
Apion ap. Ap. 7, 8 ἀπὸ τοῦ πολλαχῶς γαίειν,
ὅ ἐστι γαυριᾶν) VEM qe praestans. Luc. qu.
ἘΞ 10: dignitate gloria reverentia insignis, sehr
herrlich, alii: illustris, erlaucht. Potissimum
de corporis dignitate. Hes. λαμπροί, φωτει-
vot, ἔνδοξοι, ἐπιφανεῖς, λαμπρόν, ϑαυμαστόν
Ap. 15321 καλόν, ἐπιφανές, ϑαυμαστόν" ὃ δὲ
Ἀπίων καλός, δεμνός. Plerumque epitheton,
deorum 4 918 226 635 ἀγανὴ Ileoocqóovzu
cf. h. Cer. 348, Mercurii h. Merc. 343 oie τ
ἀγάσσασϑαι χαὶ ἀγαυοῦ δαίμονος ἔργα, qui
est tropus s etymologieus, heroum Tydei E 277,
Nestoris X 16, Idomenei M Ts Telamonis
P 284, Achilli" 17392 P1557; Neoptolemi λ
492 παιδὸς ἀγαυοῦ, Ulixi g 308 ἀγαυοῦ πα-
τρός, ,Laomedontis 'E 649 ubi sch. V. ἀγαυοῦ
τῷ σώματι et Z 23 ubi sch. BL. τῷ γένει ἢ ἢ
τῷ κάλλει" οὐ γὰρ δεῖ τοῦ “αομέδοντος τὸν
τρύπον ἐπαινεῖν, Tithoni 4 1 sch. V. φαίνεται
ὅλη 5 Τροίη χαλῶν ἀνδρῶν, Ap. 7, 6 ἐπὶ τοῦ
ἄγαν καλοῦ et « 1, Ilionei E 501, Pulydaman-
8 ἀγγελέῃ — ἀγγέλλω
tis O 446, Antenoris d 579: Dii Priami 9
251 ubi dubitavit Aristarchus πότερόν ἐστι τὸ
χύριον, ὃ Δϊος ἢ ὃ ᾿Αγαυός. Porro I' 968
9 418 χήρυκες ἀγαυοί paraphr. ϑαυμαστοί,
T 281 θεράποντες, B 909 μνηστῆρες sch. H.
yo. ἄγανοί (in libris passim), ot δὲ "4ycuot.
Etiam q 232 in C est μνηστῆρες ᾿Αχαιοί et yo.
ἀγαυοί, cf. ὃ 681 ξ 180 σ 99 q 174 939; β
247 o 325 τ 488 406 φ 58 213 y 17] wv 63
μνηστῆρας ἀγαυούς, Populi ἀγαυοί vocantur,
Phoenices » 273, Phaeaces & 55 v 190 3804; v
7l πομπῆες ἀγαυοί, Troiani H 386 Π 103 et
K 563 a Diomede sic appellati ubi sch. AD.
non recte addunt: νῦν ἐν εἰρωνείας μέρει
χεῖται" οὐ γὰρ ἐπαινεῖν πρέπει τοὺς πολε-
μίους. — N 5 ἀγαυῶν Ἱππημολγῶν ubi dubi-
tatur, utrum sit adi. Ap. 7, 4 sch. AD. cf
Hes. Aliter Strab. 296 Eust. 916, 11 et Deme-
trius Scepsius ap. sch. AD. IN 5 ἀγαυοὺς τοὺς
εὐειδεῖς. Semel de re ἢ. Merc. 449 δῶρον
ἀγαυὸν ἔδωκε. — Semel praedicati vice fungi-
tur “1 534 E 625 & μέγαν περ ἐόντα καὶ ἴρϑι-
μὸν καὶ ἀγαυόν. Superl. de Neleo o 999 ἀγαυ-
ὅτατον ζωόντων Hes. μέγιστον. Cf. Krah,
epitheta Phil. 17, 199.
ἀγγελέη (ἄγγελος) nuntius, Botschaft, Nach-
richt. Eust. 836, 29 τὴν ἐξ ἀποστολῆς moto-
βείαν sch. ABD. 4 140 ἄγγελμα. 1) res
de qua quis certior fit B 787 ἄγγελος ἦλϑε σὺν
ἀγγελίῃ ἀλεγεινῇ, coniunxit poeta duas voces
eiusdem originis. Σ᾽ 17 φάτο δ᾽ ἀγγελίην ἀλεγει-
νήν, Σ 18 λυγρῆς — πεύσεαι ἀγγελίης ἣ μὴ
ὦφελλε γενέσθαι, cf. P 686, II 18 $6 τιν’
ἀγγελίην ἔχλυες, P641 πεπύσθαι λυγρῆς ἀγγε-
λίης, TT 336 s. ἐμὴν ποτιδέγμενον λυγροὴν ἀγγε-
λίην ὅτ᾽ ἀποφϑιμένοιο πύϑηται de me nuntium:
similiter gen. additur & 408 τιν᾽ ἀγγελίην πα-
τρὸς φέρει de patre, β 30 ti»! ἀγγελίην στρα-
-ν Η
τοῦ ἕχλυεν de exercitu Graecorum cf. βὶ 42 sch.
Harl Carnuth Ariston. h. Ll, x 945 ἀγγελίην
ἑτάρων ἐρέων zal πότμον de Sociis, (5 855
ἀγγελίην ἐρέων, o 41 ἀγγελίην ἐρέοντα Πηνε-
λοπείῃ οὕνεχα σῶς ἐσσί, cf. zt 399, o 814 ἀγγε-
λίην εἴποιμι Πηνελοπείῃ, ὦ 48 ἀγγελίης
ἀίουσα N. ἀγγελίας, B 285 ἀγγελιάων πεύσε.
ται, & 414 οὔτ᾽ ἀγγελίῃς ἔτι πείϑομαι v. 1.
ἀγγελίῃ ἐπιπείϑομιαι; quia πείϑομαι de fide
est quam cui habeo, serioris aetatis hunc locum
putat Hennings, Tel. 119, non probante Friedl.
n. J. f. Ph. 79, 590. — 2) Mandatum quod cui
perfertur O 174 ἀγγελίην vivi τοι φέρουσα,
sed sch. A. οὐκ ἐντολὴν αὐτῷ ἀλλ᾽ ἀγγελίαν
λέγει φέρειν παρὰ Διός, H 416 ἀγγελίην
ἀπέειτιε Auftrag, paraphr. ἐξεῖπε, Faesi et Voss,
cf. z 340. Non bene BL. ἀπεδοχίμασε καὶ
ὡς ἀνωφελῆ ἀνήγγειλεν abnuit condicionem,
cf. Eust. 688, 30 nam partem eorum quae pro-
posuerat probaverant Graeci, 1 429 d»y. ἀπό-
φασϑε, cf. I 649, mandatum meum perferte,
sch. BL. 649 ἀποπρεσβεύσασϑε: & 150 Ζηνὸς
ἑπέχλυεν ἀγγελιάων, cf ἢ, Ven. 215, ἡ 268
Ζηνὸς ὑπ᾽ ἀγγελίης sch. RV. νῦν κελεύσεως,
^ 467 εἰπόντα, h. Cer. 448 οὐδ᾽ ἀπίϑησε ϑεὰ
“ιὸς ἀγγελιάων Ruhnken QyyzA(gowv propo-
suit, Matthiae gen. defendit, — 3) Denuntiatio,
Benachrichtigung z 334 τῆς αὐτῆς ἕνεχ᾽ eyye-
λέης ἐρέοντε γυναικί, n 350 μή τιν ἔτ᾽. ἀγγε-
λίην ὀτρύνομεν, P 99 ν 381 ἀγγελίας προϊεῖσα,
ὦ 954 ἀγγελίας δὲ πάντῃ ἐποτρύνωσι, δ 374
ἀγγελίη ποϑὲν ἔλϑῃ, ο 441 ἀγγελίη μοι ἔπειτα
ἱκέσϑω. De ceteris qui possunt huc referri
locis v. 5. ἀγγελίης.
ἀγγελέης (ἄγγελος) nuntius, legatus, Bote.
Quinque loci Iliadis huc referuntur: T'206 ἤλυϑε
σεῦ ἕνεκ᾽ ἀγγελίης, paraphr, σὴν χάριν πρεσ-
βευτής, cf. Buttm. Lex. 2, 20, Ariston, ἡ ὁ. d.
Ζηνόδοτος γράφει σῆς ἕνεκ᾽ ἀγγελίης" οὐ λέ.
ye. δὲ συνήϑως ἡμῖν τῆς σῆς ἀγγελίας χάριν,
ἀλλ᾽ ἀγγελίης ἀντὶ τοῦ ἄγγελος, sch. D. ἀγγε-
Anc πρεσβευτής, ἄγγελος. Ἰὰς 5 διάλεκτος:
cf. Ap. 7, 14. IN 252 ἠέ τευ ἀγγελίης μετ᾽ ἔμ᾽
ἤλυϑες an cuiusdam rei nuntius ad me venisti,
paraphr. περί τινος ἀγγελίας: Ariston. ἀντὶ
τοῦ ἄγγελος sch. BL. ἀπό τινος ἢ περί τινος.
O 639 s. ὃς Εὐρυσϑῆος ἀέϑλων ἀγγελίης ol.
χνεσχε βίῃ Ἡρακληείῃ paraphr. Εὐρυσϑέως
τοῦ βασιλέως ἄγγελος, Ariston. ἡ ὅδ. περιίεστ.
0. Ζηνόδοτος γράφει ἀγγελίην " γίνεται δὲ τὸ
οἴχνεσκε χρεμάμενον" καὶ νῦν δὲ ἀγγελίης
ἀντὶ τοῦ ἄγγελος. Pro Εὐρυσϑῆος ἀέϑλων,
hic ut Θ 363 T 133 apud Eust. 1085, 48 et
schol. Pindari sunt Εὐρυσϑῆος ἄναχτος" nam
iriplices genetivos nec veteres probaverunt nec
Spitzner. 4| 384 ἀγγελίην ἐπὶ Τυδῆ στεῖλαν
Ἀχαιοί legatum miserunt ut praepositio sit pro
adv. paraphr. τὸν Τυδέα ἄγγελον 0 ἔστι πρεσ-
βευτὴν ἀπέστειλαν, cf. Ap. 7, 19. Bekker ἔπι
scripsit i. e. ad nuntium perferendum quamquam
versus sic caret caesura; cf, Hagena, Phil. 8,
9387. Teste Pluyg. Aristonicus ὅτε ἀντὶ τοῦ ἄγγε-
λον. 44 140 Πενέλαον- ἀγγελίην ἐλθόντα σὺν
Ὀδυσῆι, paraphr. εἰς πρεσβείαν. Hes. ἀγγε-
λίης" ἄγγελος, ἀγγελίην" ἄγγελον. Quam con-
stans apud antiquos fuerit haec opinio docent
sch. Pal. et vulg. ἡ 263 ἀγγελίης" νῦν χελεύ-
ctoc. Etiam Eustathius, qui in ceteris ἀγγε-
λίης et ἀγγελίην ad nom. ἀγγελίη referre so-
let, 1035, 48 ad O 349 agnoscit hanc interpre-
tationem. Hesiodus Th. 781 etiam fem. ἀγγε-
Aj videtur uti, quamquam Lennep rem nun-
tiatam explicat. Alias ad omissas praepositio-
nes solent confugere veteres, hae in re certe
putaverunt fuisse vocem ὁ ἀγγελίης, τὸν dyys-
λίην ut Ποξίας, ταμίης. Hanc opinionem non
probant Heyne I' 206, Spitzner N 252, Nae-
gelsbach ib. Krüger $ 46. 1, 2 L. Meyer, vergl.
Gr. 2, 407, probant Buttmann Lex. 9, 202,
Hermann op. 1, 190, Braune de & Odyss. If. Cott-
bus 1855 p. 8 E. Geist, Zimmerm. Ztft. f, A.
W. 1837 p. 19252, Autenrieth et Ameis
I' 9206 (cf. N. J. f. Ph. 73, 991). Potuit certe
admittere poeta ἤλυϑε ἀγγελίην et ἤλυϑε ἀγγε-
λίης, vix vero utrumque simul. Quintus locus
41140 ἀγγελίην ἐλϑόντα σὺν- Ὀδυσῆιε cum lega-
íus veniret, quamquam iam veteres dubitarunt,
num huc referrent (sch. ABD.) a ceteris non posse
separari videtur, cf. La Roche Stud, 32 H, T. 176.
ἀγγελεώτης (ἀγγελίη) nuntius h. Merc. 996
ἀτάσϑαλον ἀγγελιώτην metaphorice de crepitu
ventris,
ἀγγέλλω (ἄγγελος. Kuhn, Zítft. 8, 9 γέλλω
pro γέλνω, ἀναγέλλω ἀγγέλλω) Praes. imp.
ἀγγελλόντων O 517, ἀγγέλλων, fut. ἀγγελέω,
ep. 3. 6, ὀγγελέουσι ἀγγελέων, ἀγγελέουσα,
ἀγγελέοντα P ΤΟΙ, ἀγγελέουσαν, aor. ἤγγειλε,
ἀγγείλωσι π᾿ 880, ἀγγείλαιμε ξ 190, ἀγγείλειε
ἄγγειλον 42 145, ἀγγεῖλαι O 159, ἀγγείλας,
nuntio, certiorem facio, renuntio, mandata per-
fero, melde, richte aus, sage am, berichte. —
Abs, T 190 αὐτὴ ἀγγελέουσα Δία προσηύδα
Ariston. 5j.
8. ἰδίως ἀγγελέουσα προσηυδα᾽
ἐχρῆν γὰρ “ἀγγελέουσα ἧχε καὶ προσηύδα, I
617 οὗτοι δ' ἀγγελέουσι, 0 409 42 ΤΊ 159 ὦρτο
δ᾽ Ἶρις ἀγγελέουσα, cf. Θ 598 .4 185, x 150 ἀγγεί-
λας ὀπίσω κίε. — Cum accus. K 448 £692.
Singularis est aec, ratio 5 192 οὔτις χεῖνον
ἀνὴρ- ἀγγέλλων πείσειε de illo nuntium afferens
et ξ 120 εἴ χε μὲν ἀγγείλαιμε ἰδών. b. Ap. 391
, ἀγγελέουσι. ϑέμιστας Φοίβου pronuntiabunt
leges v. 1. ἀγγέλλουσι. — Cum. dat. ó 24 ποι-
μένι λαῶν cf. ὃ 528 679. h. Cer. 53 ot ἀγγε-
λέουσα ἔπος φάτο, & 80 τοχεῦσιν, o 458 ἄγγε-
᾿ς λον ἧχαν ὃς ἐγγείλειε γυναιχέ, saepe poeta
verba eiusdem radicis coniungit. σ 186 γυναιξί
cf. 7 434 496. — Cum dat. et- ace. P 701 ᾿4χι-
λῆι χαχὸν ἔπος, jp 32 μοι ταῦτα, 0) 159 Ποσει-
δαῶνι πάντα τάδ᾽. --- Cum inf. quando perfer-
tur mandatum Θ 517 παῖδας λέξασϑαι, Deo
ἀγγελλέτωσαν Ariston. Eust. 726, 55 Hes. Q
145 ἄγγειλον Πριάμῳ Ἴλιον εἴσω λύσασϑαι
υἱόν, z 350 zelvotz ἀγγείλωσι νέεσϑαι. — Cum
Coni. Oz, qnando nuntiatur quid factum sit .Y
439 οἱ &yys20c- | ἤγγειλ᾽ ὅττι ῥά οἱ πόσις μίμνε,
qui τρόπος ἐτυμολογικός est Eust. 1978, 40.
ep. 3, 6 ἀγγελέω παριοῦσι ὅτι τῇδε τέϑαπται.
Metaphorice: v 94 ἀστὴρ ἔρχεται. ἀγγέλλων
(sch. X 318,2yysA£ov) φάος ἠοῦς. () € ἀπό xi).
ἄγγελος (Benfey. W. L. 2 2,129 ad radicem skr.
gri refert, Kuhn, Ztft. 8, 2 grinàmi gar-rio
Pott Et. F. 1 184 compositum putat vocabulum
et simplex ad latinorum ,gallus* referendum.
eiusdem opinionis est L. Meyer vergl Gr. 1.
* 3986 74 100 351. 2, 68 161 qui radicem gar gal
sonare statuit. Audacius refert Jaekel N. J. f.
Ph. 26, 43 ad χαλεῖν, Buttmann Lex. 2, 295 ad
ἄνωγα, ali ad ἄγω per paragogen, cf. Eust.
182, 9. 1012, 60. melius skr angiras et ἄγγαρος
comparantur) nuntius, nuntia B 926 Διὸς δέ τοι
ἄγγελός siut | de Somno, OQ 133 de Thetide ut
“2 561 Vr δέ uot ἄγγελος 549tv|,Q 178
de lride, O 169 στῇ δὲ παρὰ Πρίαμον Διὸς
ἄγγελος, Β 98 μετὰ δέ σφισι ὄσσα δεδήειν
“Διὸς ἄγγελος, ὦ 418 ὄσσα ἄγγελος ὦκα κατὰ
πτόλιν ᾧχετο. In Il saepissime lris nuntia
est deorum Β 786 Τρωσὶν ἄγγελος ἦλθε Ἶρις
πὰρ Διός, Σ 166 Πηλεΐωνι Ἶρις | ἄγγελος
ἤλϑε ἀπ᾿ Ὀλύμπου ϑωρήσσεσϑαι c. 4 715,
0 207 ἄγγελος αἴσιμα £C. Zenod. εἴπῃ" X
182 τίς UD ἄρ σε ϑεῶν ἐμοὶ ἄγγελον ἧκεν, D'
191 Ἑλένῃ ἄγγελος ηλϑεν. nn 'Ód. vero et "hy.
Mercurius ε 29 gi- αὖτε τά us ἄλλά περ ἄγγε-
λός ἐσσι, h. Merc. 3. XVIII 8 ἄγγελον ᾿ἀϑανά-
των, h. Merc. 572 οἷον δ᾽ εἰς ᾿Αἴδην τετελεσ-
μένον, ἄγγελον εἶναι, h. Cer. 407 εὐτέ μοι
ἦλϑ᾽ Ἑρμῆς ἄγγελος. ὠκὺς (πὰρ πατέρος), ,h.
8 ἄγγελε τῶν μαχάρων, h. XIX 99 oy
ἅπασι ϑεοῖς ϑοὸς ἂγγελός ἐστι. Alii deorum
eo munere sua sponte funguntur «ΑἹ 714 ᾿Αϑήν n |
ἄγγελος ἤἦλϑε, 9 270 ἄφαρ δέ οἱ ἄγγελος ἧκεν
^L0€, Lampetie μ᾿ 914 ὠκέα δ᾽ Ἠελίῳ ἄγγε-
Aoc ἤλϑε, quem versum cum sequentibus Ari-
starchus obelo notaverat sch. BQ. h. 1. cf. Kirch-
hoff, Compos. d. Od. 107 et Am. h. l. Rhea h. Cer.
A441 τῇς δὲ μετ᾽ ἄγγελον ηχε Ζεύς. Praecones
sunt lovis nuntii cf. Ptolem. ap. sch. A. A4 334
sch. BL. ib. 4 334 H 974 /ióc ἄγγελοι ἡ δὲ
zal A aves quoque quia "quid dii velint
significant ὦ Q 996 εἰ δέ τοι o? δώσει tov &y-
prior Ζεύς, o 526 χίρχος, ᾿Απύλλωνος ταχὺς
᾿ ἄγγελος. — E 804 ἤλυϑε ἀγγελος ἐς Θήβας με-
TM
— dye 9
τὰ Καδμείωνας, Σ 2. ᾿Αχιλῆι «yythoc ἦλθεν,
X 438 οὐ γάρ οἵ τις ἐτήτυμος ἄγγελ ος ἐλ ϑὼν.
ἤγγειλε cf. h. Cer. 46, x 138 “αέρτῃ αὐτὴν
0dóv ἄγγελος ἔλθω, k 986 πρὸ ᾿Αχαιῶν ἄγ-
γελος ἧχεν, «4 652 ἔπος ἐρέων πόλιν ἄγγελος
tiu ᾿Αχιλῆε ubi fuere qui παλινάγγελος con-
iungerent. o 458 καὶ τότ᾽ ἄρ᾽ ἄγγελον ἧκαν,
ὦ 405 ü & yys^ov. ὀτρύνωμεν. h. Ven. 138. πέμ-
Vet δ᾽ ἄγγελον oza- εἰπεῖν, M 73 οὐκέτ᾽ ὀΐω
οὐδ᾽ ἄγγελον ἀπονέεσθαι Eust. 898, 12. zt«901-
μιῶδες ἐστίν, π 408 ὡμήρησε δέ μοι παρ᾽
ἑταίρων ἄγγελος αἰχύς. (ἀγγέλλω, μετάγγελος
ψευδάγγελος εὐαγγέλιον, ἀγγελίη, ἀγγελιώ-
της, ἀγγελίης [παλ πνάγγελοςῇ,
ἄγγος (Benfey W. L. 2, 18 &yy-ocz cognatum
esse radici &yz-oc ἄγχτω ᾿ ἄγενυμὸ vas B 471
II 643 γλάγος ἄγγεα δεύει, B A71 primus G.
Hermann (iter. ap. Hom. 10) alius poétae esse
dixerat, cum aliis Bekker B 469—73 expunxit;
veterum nemo vituperavit, cf. Ameis B 488.
ει 992 ναῖον 096 ἄγ) /Et πάντα γαυλοί τε σκα-
φίδες τε τετυγμένα, «x 189 ix» ἄρα 0t χει-
ρῶν πέσον ἄγγεα τοῖς ἐπὸν εἴτο , h. Cer. 170
φαξεινὰς πλησάμεναι ὕδατος φέρον &yye«, ep.
16, ὅ ὅσα δ᾽ &yys«, μεστὰ μὲν εἴη quaecunque
vasa sunt ea plena sint,
ἄγε (imperativus verbi ἄγω qui in adv. abiit
paene totus ideoque sine "interpunctione est,
Lehrs qu. ep. 109, legitur tamen etiam. plura -
lis ἄγετε. Élisione minuuntur ἄγ᾽ ἄγετ᾽ ἄγεϑ᾽)
age, agedum, wohlan. Legitur plerumque iu
prima thesi, sed etiam in secunda post voca-
tivos Θ 139 P 685 Ῥ 581 8 178 y 475 y 391,
post maiorem interpunctionem z à t 378. in
quinta T 68 Y 257. Notissima formula ἀλλ᾽ ἄγε,
in codd. saepe ἀλλά γε, eius est qui postquam
quid rei sit exposuit, addit quid propterea fieri
velit quasi dicat: quae cum ita sint fac vel
faciamus quod dicturus sum. Sequitur impera-
tivus, plerumque sine negatione a) personae
secundae sing. O 656 ἀλλ᾽ ἄγε uot τόδε zi
(K 384 405 Ὁ 380 « 169 206 ὃ 496 9 572 7
140 170 S 457 o 382 π 137 ὦ 256 287, cf.
4 819 9 197, 4 210 ἀλλ ἄγε λῆγ᾽ ἔριδος,
E 226 ἄλλ᾽ ἄγε vir μάστιγα zal ἡνία δέξαι,
4 we ἀλλ᾽ ὀΐστευσον ῆενελάου, κα 421
ἀλλ᾽ ἔγε τῶν ἄλλων χατάλεξον ὄλεϑρον, cf.
A 397 E i74 291 829 Z 340 « 309 d 587 Z 354
431 Θ 105 K 3231 4 314 P 179 245 N 935 O0
958 II 724 T 68 171 Φ 921 Ψ 313 ὦ 137 1
522 y 17 ε 162 ξ 86 η 162 9 149 24] 492 z 333
4 499 ν 386 5$ 185 7x 25 285 o 44 v 357 375
535 v 334 X 233 wv 20 171 177. b). coni, plur,
1. pers. N 292 Y 344 v 996 ἀλλ᾽ ἄγε μηκέτι
ταῦτα λεγώμεθϑα verum age ne diutius haec
disseramus, ubi vetandi verbum est ut v 314
q 111 z 117, cf. ὃ 776 9 34 π 948 9 389 v 13
z44v 363 o 190 Ameis, Y 254. 4 additur 462
ἀλλ᾽ ἄγε δή τινα μάντιν ἐρείομεν, E 349 ἀλλ᾽
la ys δὴ χαξζώμεϑ᾽ E ἵππων, ct. ὦ 356, I'441
&AZ ᾿ ἄγε δὴ φιλότητι τραπείομεν εὐνηϑέντε,
cf. E 314. 4 418 E 718 “2 618 4 8348 Χ 251
537 o 214. c) fut. 1. pers. pl Y 257 ἀλλ᾽
ἄγε θᾶσσον] γευσόμεϑ᾽ ἀλλήλων cf. & 393,
d) imp. plur. Eust. 48, 38 τὸ ἄγε οὐχ ἔστι χα-
ϑαρῶς ῥῆμα προστακτιχὸν, EY ὡς ἐπίῤῥημα
παραχελευσματιχὸν κατὰ τὸ φέρε ci« «yoti
δεῦρο καὶ τὰ τοιαῦτα ὧν ἴδιον zal ἕνιχοῖς
“καὶ πλ ηϑυ ντιχοῖς δήμασι συντάσσεσϑαι, 1602,
48 ἐπιῤῥηματικῶς λεχϑέν cf. 1594, 46. 1893,
97 Naegelsb. B 331 ἀλλ᾽ ἄγεμίμνετε πάντες 8212
:j
y^,
ἄγ
10 ἂγε-.-
9 669 ἀλλ᾽ ἄγε μοι δότε, βὶ 332 ἀλλ᾽ ἄγε λαοὶ
μὲν σχίδνοασϑ᾽ ἐπὶ ἔργα ἕχαστος cf. y 332 475
$9 250 u 298 e 55 v 314 g 111 281 336, Odys-
seae potissimum propria locutio. €) pro imper.
inn $ 11 δεῦτ᾽ ἄγε Φαιήχων Zy5toprc- |
εἰς ἀγορὴν ἰέναι cf. Eust. 1583. 50, f) tertia
pere. mmper. Y. 355 ἀλλ᾽ dy ἀνὴρ ἄντ᾽ ἀνδρὸς
ie, 9 901 τῶν δ᾽ ἄλλων ura χραδίη-
κελεύει | δεῦρ᾽ ἄγε πειρηϑήτω, 9 519 ἀλλ᾿ dy
ὁ μὲν cyt9éto, y 49] Gap Cy ὃ μὲν πεδίον
δ᾽ ἐπὶ βοῦν ἴτω, εἷς δ᾽ ἀγέτω. εἷς δ᾽ αὖ χε-
λέσϑω, οἱ δ᾽ ἄλλοι μένετε, etiam pluralis E
437 ἀλλ᾽ ἄγε χήρυχες ἀγειρόντων. — Sequitur
prima persona sing. fut. aut coni. cui Saepe d
praemittitur » 215 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ τὰ χρήματ᾽
ἀριϑμήσω χαὶ ἴδωμαι, Y 351 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ
πειρήσομαι quasi se ipse instiset Achilles, z
2986 ἀλλ᾽ γε δή σε χαχῶν ἐχλύσομαι ἠδὲ
΄ - 2325: - » 25
σαώσω, y 397 ἀλλ ἄγε σ᾽ ἄγνωστον τεύξω.
34245 LÀ P. of- - 2223 " 3 9 ^
v 944 ἀλλ᾽ ἄγε τοι δεΐξω. Σ 196 ἀλλ cy ἐγὼν
2 zd ,? * Me ^
αὐτὸς πειρήσομαι ἠδὲ ἰδωμαι, I 60 ἀλλ᾽
» » ^. ^. ,
ἄγ᾽ ἐγὼν- ἐξείπω χαὶ πάντα διίξομαι, v 296
ἀλλ᾽ ἄγε oi zai ἐγὼ dg ξείνεον. Saepe enim
qui sic loquitur ceteros qui adsunt videtur ad-
hortari, ne ipsum impediant. v 73 ἀλλ᾽ ἄγε
TOL χαὶ σῆμα ἄλλό Ti εἴπω. — Ubi plures
Sunt quos quis alloquitur, etiam ἄγετε ἄγετ᾽
&yt9^ leguntur, metri ut videtur causa. Eust.
1393, 5 παραχελευσματιχκὴν δύναμιν ἔχει. διὸ
“ἂν εἶπεν ἄγε περιφραζώμεϑα (e 76) ὀρθῶς
ἄν εἶπεν cf 1594, 45. H 193 ἀλλ᾽ ἄγετ᾽,
990 ἂν ἐγὼ- τεύχεα δέω | τόφρ᾽ ὑμεῖς εύχεσϑε,
ὅδ᾽ 291 ἀλλ᾽ ἄγετ᾽ εἰς εὐνὴν τράπεϑ᾽ ἡμέας,
* 460 μι 23 ἀλλ᾽ ἄγετ᾽ ἐσθίετε βρώμην εἴ, φ
194 ἃ 252 3513 X 174. Additur sic quoque
coniunctiv. Β 139 ἀλλ Zyz9', ὡς ἂν ἐγὼ εἴπω
πειϑώμεϑα πάντες (1 26 704 M 75 Ξ 74 370
0 294 Z 297 v 179 cf. & 213 h. Ap. 486), 1
165 ἀλλ᾽ ἄγετε χλητοὺς ὀτρύνομεν, Ε 469
ἀλλ᾽ ἄγετε σαώσομεν. z 176 ἀλλ᾽ ἄγετε-
μνησόμεϑα cf u 343 Y 119 200 c 76 P 634.
Etiam cum 3. pers. imp. σ 418 φ 968 ἀλλ᾽
ἄγετ᾽ οἰνοχόος μὲν ἐπαρξέσϑω δεπάεσσιν et
€um 1. pers. sing. χ 139 ἀλλ᾽ ἄγεϑ᾽ ὑμῖν τεύχε
ἐνείχω. Alia structura utitur poeta P 72 83
ἀλλ᾽ ἄγετ᾽ εἴ χέν πως ϑωρήξομεν sch. LV.
λείπει τὸ σχοπήσωμεν. H 36 ἀλλ᾽ ἄγε πῶς
μέμονας, τ 24 ἀλλ᾽ ἄγε τίς οἴσει; Φ 60 ἀλλ᾽
ἄγε δὴ χαὶ δουρὸς ἀχωκῆς γεύσεται, quibus
verbis se ipse instigat Achilles. φ 73 ἀλλ᾽
ἄγετε μνηστῆρες, ἐπεὶ τόδε φαίνετ᾽ ἄεϑλον"
ϑήσω γάρ, cf. o 106 Eust. 1901, 65 εἰ μὴ τὸ
ἀλλ᾽ ἄγετε νοηϑείη ἀντὶ τοῦ ἀλλὰ σπεύδετε,
δοχεῖ ἔλλειψις εἶναι ἵνα λέγῃ ὅτι ἀλλ᾽ ἄγε
πρὸς ἀγῶνα ἑτοιμέσασϑε. Cere Penelope ut
est animo vehementer commoto aut omisit ta-
lem imperativum aut qua loqui coepit ratione
in ea non perstitit z 376 ἀλλ᾽ ἄγετε πρὶν
κεῖνον ὁμηγυρίσασϑαι ᾿ἀχαιούς sc. agamus ali-
quid, Eust 1805, 52 ϑυμοῦ σχῆμα τοῦ πολλοῦ
- ἐν γὰρ τῷ ἄγετε λείπει ὑῆμα πληϑυντιχὸν
οἷον τὸ ὀλεϑρεύσωμεν. Minus placent h. Merc.
289 ἀλλ᾽ ayt μὴ πύματον ὕπνον tavagc | za-
τάβαινε, h. Ap. 165 ἀλλ᾽ ἄγεϑ᾽ ἱλήχοι uiv
᾿ἀπόλλων- |, χαίρετε δ᾽ ὑμεῖς, -- Pro imper. est
δεῦρο X 254 ἀλλ᾽ ἄγε δεῦρο ϑεοὺς ἐπιδώμε-
9u, ε 817 ἀλλ᾽ ἄγε δεῦρ᾽ Ὀδυσεῦ ἵνα τοι πὰρ
ξείνια ϑείω. 2 561 ἀλλ᾽ ἄγε δεῦρο ἄναξ ἵν᾽
ἀκούσῃς, cf. 4 314 P 119 z 933.
2) A 302 εἰ δ᾽ yz μὴν πείρησαι si vero vis age
v 35 B 178 y 391; ortum est ex εἰ δὲ βούλει,
ἄγε Nitzsch. α 970 εἐ 37 Ν᾽ h.l,
ut Doed. Gl 47 statuit ex εἰ δ᾽ ἄξεις ἀγε:
Autenrieth εἰ ex i9: ortum putat. Particulae
δέ vi neglecta vel in introitu orationis legitar.
Z 810 εἰ δ᾽ ἄγε μοι μυϑήσασθϑε nam etiam
plur imper. sequitur cf. 6 18 et fut. 4 534 εἴ
δ᾽ ἄγε τοι χατανεύσομαι cf q 917. 1 167 εἶ
δ᾽ ἄγε τοὺς ἂν ἐγὼν ἐπιόψομαι, ubi plures
alloquens Nestor sing. ἄγε utitur, cf 9; 579,
vel coniunct. aor. « 37 εἰ δ᾽ ἄγε τοι ἐνίσπω,
CL ὦ 336 vel δεῦρο P 885 εἰ δ᾽ ἄγε δεῦρο
ὄφρα πύϑηαι εἴ, V 581. Legitur etam ἄγετε
X 381 εἰ δ᾽ ἄγετ᾽ ἀμφὶ πόλιν πειρηϑέωμεν.
8) 9 145 δεῦρ᾽ ἄγε πείρησαι cf A 181. cui
formulae etiam tertia pers. imperat. subiungitur
9. 205 δεῦρ᾽ ἄγε πειρηϑήτω. Plur. H 350
δεῦτ᾽ ἄγετε δώομεν. Miscuit poeta utrumque
9$ 11 δεῦτ᾽ ἀγε Φαιήκων ἡγήτορες εἰς ἀγο-
ρὴν ἱέναι. Semel za addit cum alias leto
utatur poeta ep. 15, 3 δεῦρ᾽ ἄγ᾽ ᾿Αϑηναΐη καὶ
ὑπεῖρεχε: imperat. εἶπέ praemittitur Γ᾽ 199
εἶπ᾽ ἄγε μοι zal rorór, cf 1673 K 514 o 347
v 261, vel vocat. 2 349 uei" ἄγε δὴ H0: οἷ-
vov ἄφυσσον cf τ 16; Θ᾽ 139 Τυδείδη, ἄγε δὴ
αὐτε φόβον δ᾽ ἔγε ἵππους, y 475 παῖδες ἐμοί,
ἄγε, ζεύξατε. Perraro aliis sermonis i
interseritur H 299 δῶρα δ᾽ ἄγ᾽ ἀλλήλοισιν
δώομεν, Ξ 314 νῶι ὃ &y' ἐν φιλότητι τρα-
πείομεν. Maxime a poetae more recedit 29 406
εἰ μὲν δὴ θεράπων AyiAZoc (407) εἴς, ἄγε δὴ
χατάλεξον.
ἀγείρω (ἃ, &y£ojo. Radicem esse non prorsus
negat L. Meyer vergl. Gr. 2,68. ἄ-γερ — con-ger-o.
Benfey 2, 141 Thiersch $ 232,'ab ἄγω ducunt
Eust. 110, 42 et plurimi recentiorum, Curt. Et.
165. 645) Praes. opt ἀγείροι o 362, impe-
rat. ἀγειρόντων Β 438, ptc. Gysloov, ἀγει-
ρούσῃ 4 28, ἀγείροντες (v. l ἀγείραντες)
impf. v. l. ἄγειρον y 140. aor. ἄγειρα & 985 et
ἤγειρα Ρ 922. ἄγείρεν .1 716 ei ἤγειρε, ἄγει-
ocv y 140, coni. ἀγείρω II 129, et ἀγεΐρομεν
Correpta vocali [in. ἀγεῖραι v. l E 510], ptc.
ἀγείρας. Pass. praes. ἀγειρόμενοι, ἐγειρομέ-
»ὼν h. Ap. 539, [dat. ἀγειρομένοισι» v. 1. q
209], impf. ἀγείρετο A 632, ἠγείροντο, plsqpf.
ἀγηγέρατο aor, I ἀγέρϑη, ἄγερϑεν (v. L ἔγερ-
θεν), aor. II Gyégovro, inf. ἀγέρεσϑαι, alii
ἀγερέσϑαι cf. Lobeck Rhem. 132, pte. sync. pl.
ἀγρόμενοι, ἀγρόμεναι. ἀγρομένων, ἀγρομέ-
vou.gtv, ἀγρομένῃσιν B 481.
Colligo, cogo, convoco, congero. Hes. συνάγειν,
συναϑροίζειν, Colliguntur homines P 438 (zj-
Qvztc) λαὸν ἀγειρόντων Hes, συναϑροιζέντων͵
d 28 νῦν δὲ τίς ὧδ᾽ ἤγειρε; P 992 ἐνθάδ᾽ ἀφ᾽
ὑμετέρων πολίων ἤγειρα ἕχαστον ᾿» B 41 λαὸν
ἤγειρα (al. ἤγειρε), cf. y 140. 4 98 (κοῦ) λαὸν
ἀγειρούσῃ. «1 ΤΙΟ λαὸν ἀγείροντες cf. 4 377,
alii ἀγείραντες. De ptc. prs. cf. M. Schmidt,
N. J. f. Ph. 73, 88; 4 716 Πύλον ζάτα Ac»
cf I 338; B 664 πολὺν λαόν, A 149 ἐς δ᾽
ἐρέτας ἐπίτηδες ἀγείρομεν eoi. e. in navim con-
gregemus Ap. 7, 1 συναϑροίσωμεν cf. Hes. ubi
Didymo teste Aristarchus eumque secutus Ámeis
(cf. Lehrs. Ar. 138) Scripserunt gv ibi i. e. in
navi. Sic etiam st 349 ἐν scribendum esset;
c£. x 390 ἐνθάδ᾽ ἀγειρόμενοι. Y 18 ἔνδον
ἀγηγέρατο. Γ 47 ἑτάρους ἐρίηρας, I 544 πολ-
λέων ἐκ πολίων ϑηρήτορας ἄνδρας καὶ κύνας.
᾿
P
Pu EE EE tT
τ : E rc.
sane ire cf. I1.657 T 108 c 271 4832412
74
s ap. Eust. 1430, 37 λέγεται ἀγεέρεεν
περιέναι χαὶ περινοστεῖν ἐπὶ νίχῃ ἢ
Do τινὲ τοιούτῳ" ὅϑεν ἔσως καὶ ὃ ἀγύρτης"
. 136 ἐπὶ δὲ ξυλὰ χάγχαν᾽ ἀγεΐρας v. l.
tc quod llgen correxit. Versus abest
cod. Mosc. Pertinet huc quoque singularis
medi usus r 14 ἡμεῖς δ᾽ «vts ἀγειρόμενοι
— χατὰ δῆμον t:cOut9«, pro nobis colligentes
—meparabimus, Eust. 1731, 47 εἰσπραξόμεϑα.
. 83) Alias pass. et med. ad animantes, pass. etiam
rice ad mentem referuntur, non ad res.
| A 8r: oi δ᾽ ἐπεὶ οὖν ἤγερϑεν ὁμηγερέες v
3 μὰ ἀρὰς cum congregarentur atque conferti
. adessent sch. BL. z«r' ὀλίγον γὰρ συνιόντες
πληϑύνονται, non satis accurate Eust. 46, 24.
- €& [9 790] 8 9 9 24 ὦ 421, legitur versus in
. eodd. nonnullis etiam post y 416. B 52 τοὶ δ᾽
ἠγείροντο μάλ᾽ owe εἴ. B 444 βὶ 8. 683 iml
ἔϑνε᾽ ἀγείρετο μυρία νεκρῶν, II 207 ταῦτά
— 4€ ἀγειρόμενοι Seu ἐβάζετε ubi Hermeas
—Qrateteus ταῦϑ᾽ Zu, Wunder ταῦτά uoc &ygo-
uro: scripserunt, Aristarchus θέμε βάξετε.
ὃ 686 oi Su ἀγειρόμενοι βίοτον χαταχείρετε
codd. etiam οἵ 9^ &w', zx 390 μή οἱ χρήματ᾽
ἔδωμεν ἐνθάδ᾽ ἀγειρόμενοι cf. ο 379 ἢ. Ap.
88. 539. 79287 ἱππῆες ἄγερϑεν, ali ἔγερϑεν
i: De Aristarchi opinione non liquet,
Bekker et Báuml. ἔγερθεν, Spitzner ἄγερϑεν.
4311 περὲ δ᾽ αὐτὸν ἀγηγέραϑ᾽ ὅσσοι ἄριστοι
A 388 περὲ δ᾽ ἄλλαι ἐγηγέρατ᾽ cf. ὦ 31.
Y 13 Διὸς ἔνδον ἀγηγέρατ᾽, B 94 oi δ᾽ ἐγέ-
bovro Hes. συνηθροίζοντο et certe aptum est
mnperf et hic et 9 321 ἃ 36 v 9277. Differt
dou eir 945 ἐς δ᾽ ἀγορὴν ἀγέροντο, cf.
: Gr. 2, 95 Note. β 385 ἐπὲ νῆα ϑοὴν
- &y$soso9«e. ἀνώγει. De accentu infinitivi non
- dubitarunt veteres, recentiorum nonnulli (Buttm.
— Lk L) Bekker ἐγερέσϑαι, Ameis et La Roche
| ἐἀγέρεσϑαι. Ptc. per syncopen ortum est B 481
βόεσσι μεταπρέπει ἀἐγρομένησι, Bekker ex-
punxi. I' 309 Τρώεσσιν ἐν ἀγρομένοισιν die
- sieh zusammen geschart hatten und also zusam-
men waren cf. Classen, Beob. 2, 16., similiter
de Pyliis H 134, de custodibus K 180, de homi-
mibus Y 166 3 11 58, de suibus ξ 25 π 3, de
.servabus v 123, de diis h. Ap. 310. H 332
εὐτοὶ δ᾽ ἀγρόμενοι I 74 πολλῶν Gyoou£vov, 8
72 μετὰ δὲ πρέπει ἀγρομένοισεν in contione,
— "h. Cer. 389 ἀγρόμενει δέ μὲν ἐμφὲς ἐλούεον.
- Megaclides etiam 5 106 ἀγρόμεναε pro ἐγρονό-
- qti. — 4) De mente 4 152 &vogoór οἱ ϑυμὸς ἐνὲ
στήϑεσσιν ἀγέρϑη se collegit, sch. BL. ἀπισϑ-
ὄρμητος εὐθέως ini τὴν πρώτην ἠνέχϑη τά-
ξεν, X 475 ἐπεὶ οὖν ἐμπνύνθη καὶ ἐς φρένα
—— ϑυμὸς ἀγέρϑη in praecordia animus collectus es-
W set, sch. B. ἡϑροίσϑη ἡ ψυχή, ἐσχορπισμένη ova«
τὸ zgív, Aristonicus (v. 468) θυμόν scripsit:
animum collegisse Andromache, quod recen-
tiores demum editiones mutarunt, cf. ε 458 BCS
ΒΕ τ ν ἐγέρϑῃ et ὦ 319 0. ἐγέρϑη. (ἐπί, ἐς,
ἐν, avv vel ξύν, ἀμφί" ἠγερέϑομαι, ϑυμηγε-
᾿ ρέων, ἀγυρτέζω, &yéoorgoc?, ἀγορή ete, ἄγυρες).
ἀγελ-εῖος (ἃ, ἀγέλη) gregalis, ad gregem
üunens. Epitheton ornans vaccae. .1 729
ἀγελαίην Ap. 4, 19 ἄφετον, ἀδάμαστον
ἄφετον, νεμομένην, v 351 ἱέρευον βοῦν
R.
CIC ΟΡ"
:
L
LE
E
— ἀγέλη 11
&ytA«imv | quae pastum ibat, non aratro iunge-
batur, sch. B. h. 1. sch. Ὁ. « 410 Eust. 881, 17
1890, 42 ef. o. 181 ubi versum non recte assump-
tum esse Aristophanes atque ut videtur Ari-
starchus censuerunt, cf. sch. Harl. (Ariston. ?).
Ψ 846 διὰ βοῦς &ysAeiec , y 299 βόες ὡς
ἀγελαῖαι |, x AlO πόριες περὶ βοῦς ἀγελαίας
ἐλϑούσας ἐς κόπρον σκαίρουσιν» ἐναντίακι. In
fine versus.
'"Ayé-A&oc* Φραδμονίδην ' Ay. (xev. “ιομή-
δηςὶ Θ 9257. — 2) 'AyéA«ov | occidit Hector 1
$02—3) Ἰαμαστορίδης "Ay.| v 320 Ulixis bona
Telemacho relinquenda, matri vero nubere cui
velit lieere debere censet; in caede ducem agit
χ 131 sqq, dyfA«s διοτρεφές 136; 212, 241,
327; 993 ab Ulixe interficitur. -λεὼς χ 19],
947 trisyllabe. (yov λαέν).
ἐ-γέλαστος ἰγελάω) qui non ridet s. ri-
dere' non vult, miser. ἢ. Cer. 200 ἀγέλαστος,
ἄπαστος ἐδητύος. 2) Non ridiculus 5 307 pro
ἔργα γελαστά fuit v. l ἔργ᾽ ἀγέλαστα. Ap.
4, 21 οὐ γέλωτος ἄξια ἀλλ᾽ οἷον ἀγαναχτήσε-
ὡς" ἔνιοι δὲ γέλωτος ἄξια" βέλτιον δὲ τὸ πρῶ-
τον. cf. La Roche ἢ. 1.
ἐγε- λείη (ἄγω, ληΐς) praedatrix, quae
praedam asit, cf. Meiring de verb. cop. I Mar-
cod. 1831 p. 9; 2x&yovo« non ἀπάγουσα Doe-
derl Gl. 56, Beutespenderin. Ap. 6, 28 λείαν
ἄγουσαν" ἔνιοι δὲ ἄγουσαν τοὺς ἐπὶ πόλεμον
ὄχλους" βέλτιον δὲ τὸ πρότερον Hes. Fuere
enim qui ad λαός referrent quamquam JMevé-
λαος alia est forma. Minervam Az£r:ó« appellat
poeta A 460, cf. sch. AD. .f 128 Q. x 207 Eust.
453, 19 818, 28 1111, 63, qui etiam alias origi-
nationes profert. Apud Suid. I l, 48 etiam &ye-
λαίη. Epitheton ornans Minervae; y 378 -πὸς
ϑυγατήρ, ἀγελείη, Zenodotus χυδέστη vel zv-
δίστη, quod est in EQV. cf. sch. UM. Eust.
1415, 18. — 4 198 v 359 “ιὸς ϑυγατὴρ &yt-
As(m| E 765 ᾿Αϑηναίην ἀγελείην | Z 269 279
z 907 ᾿Αϑηναίης ἀγελείης 1 c£ O 913 Bekker
expunxit. Krámer, hom. Beiw. p. 44. i
&y-£Ax (&£, ἄγ-ω" sed Benfey 2, 140 &yso-
zusammentreiben, quod non probat Pott, Et.
F. 1, 184) grex boum s. equorum, armen-
tum, cf Braune de EZ Odysseae Il Cottbus
1855 p. 18. Ὁ 323 a 299 ηὲ βοῶν ἀγέλην
μέγ᾽ οἰῶν, A4 696 ἀγέλην τε βοῶν καὶ mov
μέγ οἰῶν, in quibus μέγα ἀπὸ χοινοῦ vi
detur esse; Eust. 874, 40 putat poetam ipsum
indicare centenum quinquagenum fuisse nume-
rum. His non possunt comparari Solis gre-
ges ( 199 ἕπτὰ βοῶν ἀγέλαι, τόσα δ᾽
οἰῶν πώεα χαλὰ, πεντήχοντα ἕχαστα. Die-
rum enim et noctium anni lunaris hoc mytho
metaphorice signi&cari numerum et Aristoteles
sensit et recentiores concedunt, praeter Duentze-
rum, fere omnes, ef. Ameis h. L, ita tamen ut
poeta ignorare videatur quid sibi velit fabula
antiqua. € 598 v&uvovr! ἀμφὲ βοῶν ἀγέλας
καὶ πώεα καλὰ ὀΐων, Zenodotus πῶν μέγ᾽
οἰῶν. .4 ΘΤ8 πεντήχοντα βοῶν ἀγέλας, τόσα
πώεα οἰῶν, τόσα συῶν συβόσια, τόσ᾽ αἰπόλια
πλατέ αἰγῶν sch. V. ἑκάστῳ τὸ οἰχεῖον ἀπέ-
veiut: οὐδὲ πεζῷ δὲ λόγῳ τις εἶπεν ἄλλως.
zs 100 δώδεχ᾽ ἐν ἠπείρῳ ἀγέλαι, ubi boves
intelleguntur etiam omisso nomine h. Mere. 385
ἀντήσῃς ἀγέλῃσι βοῶν καὶ πώεσι μήλων, Bau-
meister βουχολίοισε καὶ εἰροπόχοις ὀΐεσσιν.
Pascebantur autem potissimum vaccae: C 573
ἐν δ᾽ ἀγέλην ποίησε βοῶν" (et δὲ βόες). P 62
12
βοσχομένης ἀγέλης βοῦν ἁρπάσῃ, » τις ἀρέ-
στη. h. Merc. 74 πεντήχοντ᾽ ἀγέλης ἀπετά-
μνετο βοῦς, ib. 192 βοῦς, πάσας ϑηλείας, ἐξ
ἀγέλης" ὃ δὲ ταῦρος ἐβόσχετο μοῦνος ἀπ᾽
ἄλλων, bos cui yaccae submittuntur: B 480
βοῦς ἀγέληφι, μέγ᾽ ἔξοχος ἔπλετο, ταῦρος,
sch, LV. εἰ μὴ ὑπερεπαρϑείη τῶν ἄλλων, οὐ
SEE κήλων. De forma ἀγέληφι cf, Krüger
δ 19; 2,1. Bekk. expunxit cf. s. &yyoc. II 487
ζαῖρον ἔπεφνε, λέων ἀγέληφι μετελϑών. De
equis: T 281 Ταθυς δ᾽ εἰς ἀγέλην ἔλασαν,
cf. Eust. 1752, 1. (ἀγεληδόν, &ytAatoc).
ἐγελη- Bor (ἃ, ἀγέλη) gregatim. Remacly,
de comparat. I] c. 6 Düren 1845. II 160 λύχοι
ἀγεληδὸν ἴασιν sch. D. χατὰ ἀγέλας. ἔστι δὲ
ἐπίῤῥημα παραβολῆς δηλωτικόν. Eust. 1051,
65 ἐδιότητα λύχων ἱστορεῖ, συναγελαστιχὸν ὁ
γὰρ xal αὐτοὶ ζῶον cf. Hes.
ἀγέλης -qt, loc. de ἀγέλη q. v. B 480, HI 487.
ἐπγέραστος. (γέρας), sine munere honorifico
Α 118 ὄφρα μὴ οἷος | "Apysiov ἀγέραστος zo.
ἀἐγέρ-ωχος valde honoratus et iactationis
plenus, selbstbewusst, prahlerisch. Ariston. 1)
36 cf. K 430 ἀγερώχους τοὺς ἄγαν γεραύχους,
cf. sch. BL. Paul. B 654 I 86 E. M. 7, 49
Eust. 378, 1. Alii ἀπὸ τοῦ ἄγαν ἐπί τοῦ γέρως
ὀχεῖσϑαι Ap. 8, l E. M. 7, 52 lex. Seg. 209,
25. Alii διὰ τὸ ἀγείρειν ὀχὴν τουτέστι τὴν
τροφήν Hes. E. M. 7, 56 quasi Rhodiorum tan-
tum laus sit, qui vietum e continente in insu-
lam comportabant. Horum opinionem probat
Geist, Ztft. PN W. 1837 p..1253, refutavit iam
Aristonieus 1. Ali τὸν ἄγαν ῥᾳδίως μετα-
φερόμενον καὶ μεταχεόμενον sch. QVulg. E
286 (ἄγαν, ῥέα, χέω) ut Eust. 1685, 64 ὡς
ἀγόμενον ῥᾳδίως καὶ χεόμενον quasi Pericly-
meni solius laus sit, qui facile varias formas
sumebat. Buttm. Lex. 2, 98 atque Lob. Path.
proll. 339 el. l, 33 videntur desperare de ori-
ginatione probabili, Doederl. Gl. 54 ab ἀγεί-
oer et ὄχοι per metathesin correptionis et
produetionis: qui currus colligunt aut qui curri-
bus vecti conveniunt. Ei obloquitur Duentzer,
N. J. f. Ph. 69, 599, qui non sine. dubitatione
putat ysgrtoyoc contractum atque c int. auctum
effecisse ἀγέρωχος cf. Ameis, Ztft. f. G. 8, 614.
Bóttcher, Aehrenlese, Dresden 1848 p. 4. ἀγέ-
θειν 5. ἀγείρειν incitare, movere et —ox s.
ὠκύς, qui facile et celeriter movetur, ferox. A.
Goebel, nov. qu. Hom. 9 &y« acc. heteroclit.
vel adv erbium eiusdem radicis cuius est ἄγη, et
ἐρωή et suffixum —zoc qui magno inpetu fer-
tur, ferox violentus vehemens. Hunc nunc se-
quitur Ameis, à 286. Lindemann, Zittau 1850
ab &ye, Boc, ἔχειν ut sit multum' agri habens,
valde dives. Pott, E. F. 1, 183 ad garva i. e.
superbia retulit ut sa—& praemissum sit, ἔχειν
vero sequatur, ἀγαυρῶς ἔχειν mit Stolz sich
betragen, quod fere probat Benfey 2, 291. Apud
Hom. et Pindarum et ut videtur Alcmanem
laudi est, apud seriores vituperationi, ut solent
Graeci quodeunque nimium est et excellit in
utramque partem accipere. Id certe non factum
esset si de curribus vel de victu colligendo vel
de forma mutanda dicta esset vox, et vix vide-
tur fieri potuisse si de donis praecipuis, Quare
praestat confugere ad radicem γαέω a qua y«-
θοὸς derivatur. Habet ea vox c intensivum in
ἄγαυρος͵ Ἐν ἀγαυρός (Π65. Th. 832 Her. 7, 57)
et ἀγαυός. Mes. ἀγέρωχος" γαῦρος, πάνυ τε-
ἀγεληδόν — ἀγήνωρ
τιμημένος. ἢ ὑπερήφανος. lex. Seg. 336, 21
γαῦρος, σεμνός, ὑπερόπτης, ϑρασύς ut cor-
rexit Buttm. 1. 1. cf. ib. 209, 95 396, 9. 8, Ap.
8, I. sch. BL Paul, & 654 et I' 36. Eust. 314,
49 τοὺς σεμνούς, ὡς Ἄλχμαν βούλεται. T' 36
E 628 H 343 II 708 Φ 584 Τρώων ἀγερώ-
χων, AK 480 Mvoot τ᾽ ἀγέρωχοι } B 654 Ῥο-
δίων ἀγερώχων 1 αἱ de opibus suis gloriati
effecerunt ut singularis de iis excogitaretur in-
NEUE À 986 Περικλύμενόν τ᾽ ἀγέρω-
40v |, quem versum nunc multi non Homeri
esse putant, quia vox qua gentes praedicari so-
lent à unum heroem refertur. Geist, 1.1. ad
solam navigationem opesque inde partas hic
quoque refert; cf. Kvah, Phil. 17, 195. Auten-
rieth ad. 17’ 860.
ἄγη (&, ἄγαμαι, Curtius Et. p. 163. sch. V. Φ
29] παρὰ τὸ ἄγαν, Benf. 2, 115 ya, yav, àydzn
ἄγα, srosse Wallung; Lob. Rhem. 83: ὅξζομαι,
Doed. Gl. 60 radicem putat; Retzlaff, Prob.
aus e. hom. syn. 1, 20) stupor, magna admiratio.
Hes. ϑάμβος, Een nc. Ap. 5, 1. 291 ἄγη i ἔχει
ὄρχαμε λαῶν sch.V. ϑαυμασμός. Hes. ἄγη μ᾽ ἔχει
εἰσορόωντα quae hoc loco videtur legisse. In
eadem sede versus ἄγη μ᾽ ἔχει y 927 m 943.
cf. Dórries, pr. Hameln t. 870 p. 14.
ἀγηνορίη (ἀγήνωρ) animi alacritas, insolen-
tia, temeritas, Mannhaftigkeit , Trotz, Ap. 7, 20
ἤτοι ἄγαν iv γδρία ἢ ἢ αὐθάδεια. X 451 δή, μιν
καταπαύσῃ ἀγηνορίης͵ ἀλεγεινῆς Eust. 1279,
62, M 46 ἀγηνορίη δέ μιν ἔχτα sch. V. gato
χρηστικῶς ἐπὶ λέοντος. xal ἀλλαχοῦ "bx τέ
μιν ὦλεσεν ἀλχή II 758, cf. Hes. I 90, 86.
Ne metaphorice lef. Z 407) audacia efficere
diceretur, quod propter audaciam leoni accidit,
nonnulli seribebant ἀγηνορίῃ quod teste Didymo
Aristarchus reprehendit. 1 700 μὲν πολὺ μᾶλ-
λὸν ἀγηνορφίῃσιν ἐνῆκας (v. 1. ἀνῆκας) in inso-
lentiam coniecisti. Hes. ἀνδρείαις, melius sch.
AD. αὐϑάϑη νῦν ἐποίησας πλέον χαὶ ἐφυ-
σίωσας.
᾿Δγ-οήνωρ᾽ μεγάϑυμος Ἀγ.} N 598, 4 467
(Elephenorem Goctlib): f Theanus Z 998 et An-
tenoris «1 59 δῖον, ut Φοῖβος͵ "Ayinvooe órov
ἀνῆχεν 1 φῶτ’ Ἀντήνορος υἱόν, ἀμύμονι τε
χρατερόν τε d 545 sqq. ubi Achilli, quem aggre-
ditur, 579 564. mortem vaticinatur. sed ipse,
"Ayivopoc ἀντιϑέοιο 595 sqq., Apollinis opera
pugna ereptus integer domum reducitur. M 98
inter duces Troianorum memoratur, ut JV 490;
598 sqq. fratris vulnus curat, Y '474 f. eius
"EyseAoc occiditur. ᾿ἡγήνορα δῖον ΘΙ
490, II 585, Κλόνιον δ᾽ ἕλε δῖος "Ay. | O 840,
(ct 495. Ξε-
ἀγτήνωρ (ἄγαν, ἠνορέη ust. 1396, 40
86, 25, Suid. I 1, 54, Ariston. 1 699, Mei-
ring de subst. COD. "Marcod. 1828 p. 28. Recen-
tiorum plerique: ἄγαν et ἀνήρ cf. E. M. 9, 86.
Hes. παρὰ τὸν ἄνδρα quod' corr. Schmidt.
Alia habet Eust. 1291, 58. 1022, 20. 1396, 44
1980, 4) alacer, fiduciae plenus, strenuus, viri-
lis, ferox. Ariston. I 699 ἐνίοτε μὲν ἐπὶ ἐπαί-
vov .. νῦν δὲ ἐπὶ ψόγου, ὃ ἄγαν. ὑβριστιχὸς
zal διὰ τὴς ἀνδρείας ὑπερπεπτωχὼς εἰς ὕβριν
cf. Hes. Ap. 7, 16 Eust. 1396, 39 διττὸν γὰρ
τὸ ἄγαν. Α voce ἀγαπήνωρ "differt cum hac
re, tum quod non tam hominum nominibus ad-
ditur, quam more quodam solemni voci ϑυμός.
Est laudi: B 976 d ἀνήσει ϑυμὸς ἀγήνωρ | sch.
b. αὐθάδης, ὑβριστὴς χαί SprcUE, ἔστι δὲ
ὅτε δηλοῖ καὶ τὸν ἀνδρεῖον" I 398 ἐπέσσυτο
Ἧι ὩΣ TS αν ὁ
h s
"E
ἀγήνωρ | frischer Muth, M 300 χέλεται
Y 406 zàv- λίπ ὀστέα 9. &., similiter de
Elpenore μὲ 414, Eust. 1728, 64 τὸ ἀγήνωρ εἰχῇ
παρέῤῥιπται πρὸς ἐντέλειαν ἔπους, etsi addi-
tum monet nos Elpenorem animo et corpore
viguisse, cum subito casu abriperetur. $ 105
2466 u 98 ὦ 138 ἡμῖν ἐπεπείϑετο 9. à., cf. z 406
[475] 550 μι 324 τ 148 ἢ. Merc. 132 quem ver-
sum parodice dictum non male statuit Burck-
hardt, N, J. £ Ph. 97, 742. ὃ 658 τοῖσιν δ᾽ ἀγάσ-
σατο 9. &. |, c 913 αὐτίχα γάρ μοι ὀΐσατο
9. à..|, E 919 οὔ ποτέ μοι ϑάνατον προτιόσ-
esto 9. ἀ.} — b) I 685 χραδίη zal ϑυμὸς
ἀγήνωρ | ubi vix recte sch. V. παρέλκει τὸ
ἐπίϑετον cf. K 920 319 c 61. K 344 ov περὶ
uiv πρόφρων χραδίη καὶ 9.6. |, Y 174 μένος
“χαὶ 9. dy. |, 2. 562 δάμασον δὲ μένος καὶ ἀγή -
γορα 9vuóv, denique de leone Q 42 μεγάλῃ
τε βίῃ καὶ ἀγήνορι ϑυμῷ. — Homines hoc adi.
praedicare Odysseae potissimum est proprium
lliadisque librorum, quorum sermo etiam cete-
roquin propior est Odysseae: 1 699 ὃ δ᾽ ἀγή-
vo ἐστὶ καὶ ἄλλως insolens, ferox, quo uno
loco praedicati vice fungitur cy. Vituperari
Achillem iam Aristarchus sensit, sed laudari
videntur Troiani A 299 οὐδὲ Τρῶας ἀγήνο-
ρας εἴασ᾽ Ἕχτωρ strenuos paraphr. ἀνδρείους.
Vituperari videtur Laomedon d 443 ἀγήνορι
“αομέδοντι feroci paraphr. αὐθϑάδει cf. Φ 457
et quae scholia cum Eust. habent posthome-
rica. Vituperari videntur plerumque etiam proci
(Eust. 1396, 38 1446, 18 1891, 52 1956, 47 1901,
40) « 106 β 9235 299 o 105 μνηστῆρας Gy1n-
voguc cf. σ 346 v 284 v 8 procos feroces, keck.
«& 144 zx 4629 o 65 79 φ 68 μνηστῆρες ἀγήνο-
ρες. Sed Homerum eos sic non vituperasse appa-
ret, quod σ 43 ipse Antinous et v 292 Ctesippus
eadem voce utuntur, ihr kecken, muthigen Freier
sch. QVulg. σ 43 νῦν οἱ ἄγαν ἀνδρεῖοι. Non
recte v 160 in quibusdam codd. legitur μνη-
στῆρες, pro δρηστῆρες, in multo pluribus ἀγή-
γορες est pro "Acca. Laudatur denique Celeus
h. Cer. 155 πατρὸς ἀγήνορος ημετέροιο
strenui. Cf. Krah, epitheta, Phil. 19.199.(ἀγηνορίη).
ἀ- γήραος contr. ἀγήρως (γῆρας) non
senescens, senii expers, incorruptus. Harum
formarum Aristarchus cum Aristophane trisyl-
labas tantum admisit teste Didymo ad B
447 Θ 538 s 136 qui ad P'444 provocat ubi
quadrisyllaba locum non habet. Nostri codd. et
lexicographi magis quidem favent quadrisyllabis,
sed sibi non constant. Bekker ante diaeresin
quarti pedis dactylum effecturus quadrisyllabas
scripsit B 447 Θ᾽ 539 s 136 ἡ 257 w 336, simi-
liter Hlgen ἢ. Ven. 214. La Roche (h. U. 97)
ad trisyllabas rediit, cf. Hes. lex. Seg. 327, 32,
Suid. I 1, 54, E. M. 10, 5.
Semper cum adi. ἀϑάνατος coniungitur. De.aegi-
de B 447 ἀγήρων ἀϑανάτην τε" praeterea de ani-
mantibus solis: de equis P444 ἀγήρω τ᾽ ἀϑανάτω
ze: de Sarpedonte et Glauco J4 323, de Tri-
ptolemo h. Cer. 242 ποίησεν ἀγήρων v ἀϑάνα-
τόν τε, Baum. ἀγήραον T contra versus ratio-
nem. ἀϑάνατος praemittitur, de Hectore O 539
εἴην ἀϑάνατος zal ἀγήρως uote πάντα quem
versum Aristarchus expunxit cum duobus tri-
busve aliis, Bekker cum sex; de Ulixe ε 136
ἡ 257 w 336 ϑήσειν ἀϑάνατον χαὶ ἀγήρων
ἥματα πάντα, de canibus Alcinoi ἡ 94 ἄϑανά-
τοὺς ὄντας καὶ ἀγήρως ἤματα πάντα, de Caly-
psone s 218 σὺ δ᾽ ἀϑάνατος καὶ ἀγήρως. de
ϑυμὸς
ϑ. à. |
᾿ἀγήραος — ἄγκαλος
19
Ganymede h. Ven. 214, iterum de Triptolemo h.
Cer. 260, denique metaphorice de lonibus ἢ.
Ap.151. Ubique in quarto pede, excepto ε 218.
ἀγητός (i, ἀγάομαι) admirandus de cor-
poris dignitate; Suid. I 1, 55 ὃ ϑαυμαστός,
Hes. lex. Seg. 326, 13. E 787 εἶδος &ymgtoi.
Did. διχῶς" εἶδος ἄριστοι καὶ εἶδος ἀγητοί,
sch. A. τῷ εἴδει μόνον ϑαυμαστοί, Eust. 663,
98 ἀξιοϑέατοι. Vituperantur etiam Θ᾽ 928 115-
dem verbis Graeci propter ignaviam. .X 370
ϑηήσαντο φτὴν καὶ εἶδος ἀγητὸν Ἕχτορος ad-
mirandam speciem (ubi G. Herm. de part. ἄν 24
correxit: Ἕζτορα admirandum statura et specie),
OQ 316 οἷος δὴ σὺ δέμας καὶ εἶδος ἀγητός ubi
e N 45 irrepsit v. 1. zal ἀτειρέα φωνήν, pes-
sime, cum tria sint quae opponantur: corporis
dienitas et mentis acumen et generis nobilitas.
& 177 δέμας χαὶ εἶδος ἀγητόν Telemachum,
cf. G. Herm. 1. L, ubi φρένας pro δέμας irre-
psit e proximo versu, E non videtur ad inge-
nium referri ἀγητός. ἢ. Ap. 198 μεγάλη τε
ἐδεῖν χαὶ εἶδος ἀγητή. Cf. ἀγατός.
ἀγενέω (&, ἄγων praes. ἀγινεῖς, ἀγινεῖ, inf.
ἀγινέμεναι, impf. ἠγίνεον et ἀγίνεον, impf.
iterat. ἀγίνεσχον, fut. ἀγενήσουσι. Impert. ite-
rat. et infin. formantur omissa propter metrum
vocali s, quare Doed. Gl 53 ἀγίνειν statuit.
Est unicum exemplum paragoges in -:véo Lob.
Rh. 250. Saepius duco, pro more solito duco,
deduco. De hominibus Σ᾽ 498 νύμφας ἠγίνεον
ἀνὰ ἄστυ, de synizesi cf. Thiersch, Gr. ὃ 221,
81, Bentley zyívevr. Wentzel, de verb. quae
cadunt in -9« Breslau 1837 p. 98 complures
sponsas deduci putat ut vis frequentativa sit,
sed ea jam in deducendo inest. — b) De ani-
malibus $ 105 σφιν -ἐπ᾿ ἤματι μῆλον, v 913
βοῦς σφίσιν αὐτοῖς, 7 197 aiyec μνηστήρεσσιν.
Erravit Eust. 1994. 19 ἀγενεῖς futurum esse
ratus: o 294 (χύνα) ἐπ᾽ αἶγας ἀγροτέρας, h.
Ap. 949 260 289 (366) uo: αἰεὶ ἐνθάδε ἕχα-
τόμβας, cf. h. Ap. 57. — c) De iis quae curru
vehuntur: 9 784 ἐννῆμαρ ὕλην, Hes. et Ap.
6, 8 ἀγείνεον, Vind. ἀγήνεον, quos Spitzner
vituperat (zec«).
ἀγκάξομιαε (iyzcc) ulnis amplectens tollo
P 792 νεχρὸν ἀπὸ χϑονὸς ἀγχάζοντο" Ap. 5,
7 ταῖς ἀγχάλαις ἦρον, Eust. 1124, 37 τὸ ἀπὸ
χϑονὸς ἀγχκάζεσϑαι ἀρχὴ τοῦ αἴρειν ἐστίν
cf. 990, 55. sch. BV. τὸ σπουδαῖον καὶ μοχϑη-
ρὸν ἐπέφαινεν.
᾿Αγχαῖος. rex Arcadum, p. Agapenoris B
609, f. Lycurgi, socius Argonautarum, ab apro
calydonio interimitur Eust. 773, 60: Ov. Met.
8, 999 sqq. 315, 392 spp. — 2) A. Πλευρώνιος
clarus pugil Aetolus Ῥ 635, a Nestore victus;
ab &yz«i cf, Eust. 1321, 9.
ἐγκαλέω — ἀνα- καλέω invoco ἢ. Ap. 373
Πύϑιον ἀγκαλέουσιν ἐπώνυμον. lta Hermann,
in codd. χαλέουσιν. Baum. cum Frankio aut
trochaeum in primo pede ferendum censet aut
probari posse Schneidewini coniecturam Πὺ-
9oor.
ἀγκαλέδες (ἄγχκαλος) ulnae, bracchia cur-
vata € 555 ἐν ἀγχαλίδεσσι φέροντες, X 508
εὔδεσχ᾽ ἐν ἀγκαλίδεσσι τιϑήνης. Non recte
sch. ΑΒ. ἐμείωσε τὴν λέξιν ὁμοίως τῇ βραχύ-
τητι τοῦ παιδός, cf. Eust. 1162, 37 1288, 41,
quasi sit deminutivum, melius Ap. 5, 10 Hes.
ἄγκάλος (ἀγκάς) quantum ulnis capi po-
test, fasciculus, ein Arm voll h. Merc. 82 συν-
14
δήσας νεοϑηλέος ἄγχαλον vic. cod. M. νεο-
ϑηλέαν ἀγκαλωρήν, ed. vet. ἀγχαλόν.
&yx-&g (Qyz-ov) ulnis, in den Armen.
Formatum ut ἔχις sch. L. E 371 Doed. Gl.
2395. Damm. Alii acc. pl. putant ab ἄγχη, c
declinatum, mutato accentu Aeolensium more
et correpta vocali. Utrum verum sit dubitat
Eust. 558, 16. 1326, 15 1347, 2, sed 990, 54
1194, 40 ab ἐγκόζω derivare velle videtur.
Dat. dicit Ebel, Kuhn 4, 297 propter accentum.
Hes. ἀγχάλας. E 371 ἀ. ἐλάζετο ϑυγατέρα,
Ξ 346 d. ἔμαρπτε -παράχοιτιν, X 358 ἔχε δ᾽
3 Uy A NR SU HOT Edda :
&. ἄχοιτιν, Ῥ 71] &. ὃ ἀλλήλων λαβέτην
χερσί inter se comprehenderunt manibus sch.
B. τὴν τῶν χειρῶν περιβολήν, 42 997 ἑλόντ᾽
ἐμὸν υἱόν, ἡ 252 τρόπι» ἀ. ἑλὼν νεός, Ariston.
v. 951 ἀϑετοῦνται στίχοι ἡ (251—8). in. M. obeli
appieti sunt. (ἀγχάζομαι, ἄγκαλος, ἀγκαλίδες).
ἄγχ-εστρον (ἄγχος) hamus ὃ 368 ἐχϑυάα-
σκχον | γναμπτοῖς ἀγκίστροισιν, μ 880 ἄγρην
ἐφέπεσκον, | ἐχϑῦς ὄρνιϑάς τε, γναμπτοῖς dy-
χίστροισιν. Hamos ad aves quoque proprie re-
ferri demonstrare conatur Eust. 1724, 064, cf.
Hes. Ameis versum 332 qui in La Rochii libris
non desideratur, a nonnullis codd. abesse et e
J 369 huc assumptum dicit uncisque inclusit,
ut Bekk. expunxit.
ἀγκ-οίνη (ἀγκών Eust. 979, 16. Doed.
Gl. 2396 ex αγκχονίαι per metathesin, sed Bekk.
anecd. 782, 34 vox dicitur esse Boeotica pro
&yzowvij, cubitus, ap. Hom. metaphorice) am-
plexus X 913 Ζηνὸς ἐν ἀγχοίνῃσιν ἰαύεις |.
Quem versum si cum Aristophane et Aristarcho
expungimus (Ariston. h. l), aberit vox ab ll.
A261 Διὸς ἐν ἀγκοίνῃσιν ἰαῦσαι., 2. 268 ἐν d.
Διὸς- μιγεῖσα |. Proprie h. Cer. 141 παῖδα ἐν
&. ἔχουσα, h. Cer. 964 ἐν &. ἔαυσεν.
&yz-oc (Benfey 2, 92 ank krumm, cf. Curt.
gr. Et. 1; Doed. Gl. 9398 ad ἐνεῖχαι refert,
alii ad ἄγνυμι, sch. E. ὃ 337 ad ἄγω)
convalis Eust. 310, 18 ἀναχείμενοι τόποι, οἵ.
497, 13 1066, 15 1218, 8 1498, 45 Hes. χοίλους
τόπους καὶ φαραγγώδεις, Suid. I 1, 57 ot φα-
οαγγώδεις χαὶ ἀγκυλοειδεῖς τόποι zal κοῖλοι
χαὶ χαταδύσεις ἔχοντες. Σ 821 πολλὰ ἄγκε'
ἐπῆλθε, sch. À. φάραγγας, σπήλαια. Y 490
βαϑέα, X 190 διά v^ ἀγχεὰα καὶ διὰ βήσσας,
δ 837 χνημοὺς χαὶ ἄ, ποιήεντα οἵ. o 128 ubi
ACJL ἄγγεα habent, et h. Cer. 381; h. Merc.
159 ἢ περήσειν ἢ κατ᾿ ἄγκεα φηλητεύῦσειν.
Hermannus ἄγχεα primo significatu ulnas dici
unde demum ad cavitatem quamcunque transla-
tum sit, recte statuisse videtur, non recte ad
hunc locum retulisse. (ἀγκάς ὄγκαλος ἀγχαλί-
δὲς ἀγκάζομαι ἄγκιστρον ἀγκών ἀγκοίνη ἀγκύ-
Aoc, cf. Lob. Ai. p. 349).
εἐγκρεμάννυμε ἐνακρεμάννυμε. ὦ
ἀγκῦλο-μήτης (μῆτις, Eust. 1462, 20. μηδὼ)
qui obliqua consilia habet, versutus. Meiring
de subst. cop. p. 17. 4 59 h. Ven. 22 42 Κρό-
νος ἀγγυλομήτης. cuius consilia homines asse-
qui nequeunt. P 205 319 4 75 I 37 uM 450]
Π 431 X 993 q 415 Κρόνου πάϊς ἀγκυλομής-
rto. Non recte noxia consilia Saturni sch.
AD. B 205. haec enim ignorare videtur poéta.
Est ó cc ἀγκύλα xol σχολιὰ καὶ δυσχερῆ
πράγματα τῇ μήτιδι παραλαμβάνων, cf. Ap. 4,
24 Hes. I 98, 69 94, 74., Eust. 203, 21 διὰ τὸ
z«v' αὐτὸν ἀγκύλον καὶ συνεστραμμένον τοῦ
vot explicat, alii physice διὰ τὰς ἕλέξεις χαὶ
Syros Jo 7,
ἀγχάς acti,
χαμπὰς τῶν ἄνω χινήσεων. DBottcher, Aehrenl.
p. 11 comparavit prov. Sal. 20, 5. In fine versus.
dyx-0Aog (ἄγχ-ος) curvatus. Hes. ἐπε-
χαμπές, σχολιόν, στϑεβλόν, cf. Ap. 4, 96,
Eust. 344, 93. Semper ante nomen et plerum-
que in quinto pede, (Z 3923. Z 39 ἀγχύλον
ἅρμα sch. D. B 205 ἐσχυρόν» interpretantur at-
que E 722 legisse videntur ἀγχύλα χύχλα, pro
zuunvA«. E 909 Z 392 φ 264 ἀγχύλα τόξα
(ἀγκυλομήτης &yzvióro&oc ἀγκυλοχείλης).
ἐγκυλο-τοξος (τόξον) curvato arcu utens.
B 848 Παίονας ἀγκυλοτόξους | K 428 Παίονες
dyxvioroto: |, Eust. 360, 1 χρώμενοι ἀγκύ-
λοις ἤγουν σκολιοῖς τόξοις, sed non recte 816,
36 ἀλλὰ χαὶ ot ἀγκύλην x«l τόξον μεταχειρι-
ζόμενοι" ἀκοντίου δὲ εἶδος ἡ ἀγκύλη.
ἀγκολο-χείλης (χείλη primae declin., non
χεῖλος ut docet Horn, originat. ep. I Rasten-
burg 1839 cf. sch. V. II 498 Bekk. anecd. 978,
33 1189 extr.) qui rostrum curvum habet,
krummschnàübelig. Hes, ἐπιχαμπῆ cà χείλη £gov-
ttc cf. Ap. 8, 16 Eust. 1068, 50. τ 538 μέγας
αἰετὸς ἀγκυλοχείλης | Hl. 498. αἰγυπιοὶ- ἀγκυ-
λοχεῖλαι | y 902 in codd. etiam est ἀγχυλοχῆ-
Act, quod Suid. I 1, 59 respicere videtur, cf.
Spitzner ad ΠῚ 428.
&yz-ov (ὄγκος) 1) cubitus s. angulus brac-
chii inflexi. A 80 ὀρθωϑεὶς ἐπ᾽ ἀγχῶνος, χε-
φαλὴν ἐπαείρας sch. BL. λείπει ὃ καὶ. & 494
ἐπ᾽ ἀγκῶνος χεφαλὴν σχέϑεν, cf. Eust. 1770,
48, E 480 ἀγκῶνι νύξας. --- 2) bracchium *P 395
ἀγκῶνας περιδρύφϑη στόμα τε ῥῖνάς τε Y
419 ἵνα τε ξυνέχουσι τένοντες ἀγκῶνος τῇ
τόν γε διὰ χειρὸς ἔπειρεν. .A 252 νύξε μιν
xar χεῖρα μέσην ἀγκῶνος ἕνερϑεν (ὕπερϑεν
Eust. 842, 20) infra bracchium Ariston. χατὰ τὸ
ἔνερϑε μέρος τοῦ ἀγκῶνος cf. Lehrs Ar. 127.
Faesi cum Dammio: in medio bracchio. E 582
τὸν βάλε ἀγκῶνα τυχὼν μέσον, medium brac-
chium. — 3) angulus muri. ΠΟ 702 ἐπ᾽ ἀγχῶ-
γος τείχεος Ariston. ἡ ὅ. 0. ἀγκῶνος τῆς yo-
γνίας λέγει, cf. sch. BL. Hes. Eust. 1082, 27.
(ἀγχοίνη). v
ἀγλὰ-ἔϑειρος (F9::00) nitidis crinibus
ditus h. XIX 5 Πᾶνα ἀγλαέϑειρον.
dy4&4CCouec (ἀγλαός, Hes. παρὰ τὴν d-
γλαΐαν, Eust. 1135, 7 ἐκ τοῦ ἀγάλλω) splendeo,
iacto me K 331 σέ φημι διαμπερὲς ἀγλαϊεῖ-
σϑαῖι fore ut te in perpetuum conspicuum red-
das. Plerique veterum: ut in perpetuum sis
gloriaturus. Herm. op. VI 48 seine Freude an
etwas haben. Hes. λαμπρύνεσθαι, χαλλωπί-
ζεσϑαι. cf. Suid. I 1, 60. Eust. l l. ταὐτὸν
ἐγάλλεσϑαι καὶ ἀγλαΐζεσϑαι. De hoc fut. med,
cf. Buttm. Gr. $8 95 A. 17. (ez).
᾿Αγλαξη: Νιρεὺς ᾿Αγλαΐης υἱὸς Χερόποιό τ᾽
ἄναχτος B 672; cf. Diod. 5, 53. Tzetz. ad Lyc.
101l. —
dyAc&, (ἀγλαός) splendor, decus, praestan-
tia, pulchritudo, superbia, cf. Luc, qu. lex. 21. -
Stattlichkeit, Schonheit, Hochmut, Suid. I 1,
60 λαμπρότης. Z 510 O 967 ἀγλαΐηφι πεποι-
9oc praestantia fretus Hes. χάλλει. 0 78 ἀμφό-
τερον, κῦδός τε χαὶ ἀγλαΐη χαὶ ὄνειαρ Car-
nuth. Ariston. h. 1. ot ἡ ἠϑετοῦντο (78—83)
συγκέχυται δὲ τὸ δυικὸν rot ἀμφότερον. me-
lius sch. Ὁ. χῦδος zel ἀγλαΐα ἕν ἐστι. δεὸ
χαὶ τὸ ἀμφότερον ἐπήγαγε, χῦδος χαὶ ἀ-
λαΐα τῷ ξενοδόχῳ, ὠφέλεια δὲ τῷ ξενισϑέντι,
sed Telemacho et honorificum decorumque erat
prae-
hospitio aecipi et utile. o 910 ἐγλαίης δ᾽ ἕνε-
χεν zum Staate sch. BQ. χύσμου χάριν ἢ καλ-
λωπισμοῦ. G 180 ἀγλαΐην ἐμοί γε ϑεοὶ ὧὦλε-
σαν, τ 82 ἀπὸ πᾶσαν ὀλέσσῃς ἀγλαΐην τῇ
νῦν ys χέχασσαι, Ap. 4, 8 ἀγλαΐας legit et τὰς
χαλλονὰς καὶ τοὺς χόσμους interpretatur, o 244
ἀγλαΐας γε διασχεδάσειεν ἁπάσας, yg. ἀτα-
σϑαλίας, omnes delicias, ea quibus fretus nunc
superbis, hoffártige Weisen. Hes. ἀγλαΐαι" τρύ-
qi, καλλοναί, χόσμοι. Est sermo de viro,
cui ἀτασϑαλίας bene conveniret. h. Merc. 476
μέλπεο καὶ κιϑάριζε καὶ ἀγλαίας ἀλέγυνε.
ἐγλαό-δωρος (δῶρον) quae nitida habet
dona h. Cer. 54 “ήμητερ, ἀγλαύδωρε, ib. 194
“Ἰημήτηρ ἀγλαύδωρος.
ἀγλαό-καρπος (καρπός) nitidos fructus ha-
bens ἡ 115 A589 μηλέαι ἀγλαύκαρποι Ap. 8, 7
καλλίχαρποι. h. Cer. 4 “ἤμητρος ἀγλαοκχάρ-
zov, liberius h. Cer, 293 ἀγλαύχαρποι ἑταῖραι,
Proserpinae sodales, nymphae, quae fructus
fontium aqua alunt.
ἀγλᾶός (ἀγάλλω sch. L. A 218. Passow. L.
Meyer, vgl Gr. 2, 69. Sed Benf. 2, 124 y4
slànzen, d-yÀ«--0c mit Glanz begabt. Lucas
lex. 21 et Pape 7'44 c. & int. vel euph. ful-
gens; cf. Fuhr, J. J. f. Ph. 20, 371. Doederl.
Gl. 6l ἄγαμαι ἀγαλός ἀγλαός herrlich.) Niti-
dus, splendidus, conspicuus, illustris, egregius,
Cicer. fulgens, quamquam notio splendoris evane-
scere videtur ap. Hom. Hes. λαμπρός, cf. 24,
88 89. 95, 97. Ap. 4, 16 ἀγλαά: καλά, παρὰ
τὴν αἴγλην τὰ λαμπρὰ ἢ κατὰ μετάϑεσιν d-
γλαά, ἐφ᾽ οἷς ἄν τις ἀγαλϑείη Eust. 28, 88 «i-
γλήεντα ἢ ἀγαλλιᾶν Pzovra..— Ante subst.
sed οἵ, 44 385. — a) A 23 377 ἀγλαὰ ἄποινα
cf A4 111 h. Ven. 140. 4 213 δῶρα, cf. 4 97
Il 86 2 447 534 λ 357 x 230 τ 413 460 o 314
ἢ, Merc. 462 470, qualia a regibus atque diis
dantur. 4 194 χρυσόν, d. à. Ariston. 7 9.
πρὸς τὸ σημαινόμενον ἐπεί ἐστι τὸ λεγόμενον
χρυσᾶ δῶρα, cf. Eust. 836, 7. Σ 84 T 18 de
armis, cf Eust. 1132, 9 z«A& x«l ἀγλαὰ δὲ
χαὶ κλυτώ, sed II 867 381 de equis, “ὁ 278 de
mulis, δ᾽ 589 de equis curru poculo, ὁ 201 de
auro cratere vino. Apud Alcinoum arbores fon-
tes etc. η 132 ϑεῶν ἔσαν d. δι, σ 279 G&. ὃ.
διδοῦσιν, sch. AH. ἔργα, yo. δῶρα. Ψ 262
ἀγλά᾽ ἄεϑλα de serva etc. h. Merc. 60 c. δώ-
ματα νύμφης. — b) B 307 ῥέεν ἀγλαὸν ὕδωρ,
aqua limpida, ubi fuere (Hes.) qui '4y2«0v fon-
tem prope Aulidem fuisse putarent, sed est
fons purissimus, ut ὁ 140. y 429 ἀ. οἰσέμεν
ὕδωρ, Eust. 1475 46 τὸ χρηναῖον χαὶ ἀπόρ-
ovtov ἢ τὸ φύσει αἰγλῆεν ὡς διαφανές. d
345 σχέτο ἀ. ὕδωρ de Πππιῖπο, cf. Classen, N. J.
f. Ph. 79, 301. — c) In Od. z 223 ϑεάων ἐ-
yA«& ἔργα vestes bene textae, CQ δῶρα, v
989 x 158 ἀγλαὰ ἔργα ἰδυίῃ, cf. o 418. — h.
Ven. 11 &. ἔργ᾽ ἀλεγίνειν, ib. 15 ἐδίδαξεν
puellas. Sed ἢ. XX 2 ἀγλαὰ ἔργα ἀνθρώπους
ἐδίδαξεν, domos aedificandas et ornandas. f
109 ὦ 145 ἀγλαὸν ἱστόν. — d) Semel tantum
T 385 ἀγλαὰ yvt« stattliche Gl. v. 1. δῶρα de
armis a Voleano fabrieatis. — e) Saepe de libe-
ris B 871 Νομίονος ἀγλαὰ τέκνα), X 391 Ψ 93
Τρώων, λ 949 τέξεις d. v., infantes enim bene
foti nitorem habere solent, cf. 2 285 h. Ap.
14 Ven. 127 XXXIII 2 ep. 4, 8. ξ 223 οἰκω-
τὰ EU ἥ τε τρέφει ἀγλαὰ τέχνα. B 186 E 19
| 167; Θ 265 Εὐρύπυλος Εὐαίμονος ἀγλαὸς
^
2 , € ,
ἀγλαόδωρος — ἁγνός
'
15
υἱός | filius eximius. Cf. 44 575. Similiter B
896 E 95 101 179 229 276 983. E 241. K 196
ó 91 303 o 144. ἢ. Merc. 432. Cer. 26 XXVII
13. E 843 Ὀχησίου ἀγλαὸν υἱόν, cf. O 517 y
190 0 4 A 568. Ὁ 445 Κλεῖτον Πεισήνορος c-
γλαὸν υἱόν, ubi non recte dubitabatur, utrum
'AyA«óv esset nom. pr. an Κλεῖτον. o 519 Πο-
λύβοιο δαΐφρονος d. vi. | cf. h. XXVI 2. Haec
omnia in fine versus, sed 9^ 3029 Νέστορος ἀ.
vi. in introitu, atque etiam post dactylum, sed
δ᾽ 188 ἠοῦς φαεινῆς d. vt, (Ameis ἃ. l) cf h.
Mere. 314 500. Sunt denique post gen. sed 1/
185 πόρεν δέ oi ἀγλαὸν υἱόν. h. Merc. 490
ls ἀγλαὲ κοῦρε. Nomini pr. additur h. Merc,
395 ἀ. Ἑρμῆς. — e) B 506 Ὄγχηστόν 9^ ἱερόν,
Ποσιδήιον ἀγλαὸν ἄλσος nitidum nemus, & 291
ἀγλαὸν ἄλσος ᾿Αϑήνης cf. h. Ap. 930 ut Alci-
noi hortos nitida dona dixit, h. Merc. 109 δά-
qvgc ἀγλαὸν ὄζον propter corticis ut videtur
splendorem. — f) Semel dat. additur neglecta
iam propria vocis significatione 21 385 χέραι
ἀγλαέ qui crinibus (in aurum cf. P 52) nodatis
conspicuus es. De tutulo cf. Heyne, h. l. Ari-
ston. ἔνιοι δὲ τῷ τόξῳ ἀγαλλόμενε. προείρη-
ται δὲ τοξότα λωβητήρ ci. sch. ABLV. Eust.
851, 41. Hoc probant Doederl. Gl. 746 Faesi,
h. L: qui arcu insignis es, quare etiam χέρα
fuere qui scriberent, ut sit plur. — g) Meta-
phorice, non active ut nonnulli putaverunt H
908 δὸς νίχην Αἴαντι καὶ ἀγλαὸν εὖχος ἀρέ-
σϑαι da victoriam et ut praeclari voti compos
fiat, h. Merc. 451 ἀγλαὸς οἶμος ἀοιδῆς prae-
clara cantus ratio. Baum. ὕμνος pro οἶμος. (&-
γλαΐη, ἀγλαΐζομαι, ἀγλαέϑειρος, ἀγλαύκαρπος,
οἰὐγλαύδωρος).
d-yvot£o et ἀ-γνοξω (γνῶναι) praes, ἀ-
γνοιῇσι ὦ 218, ut Thiersch 39216, 49 scribebat,
ali ἀγνοίησι 5. ἀγνοιήσει, cf. Ap. 8, 20, aor.
ἠγνοίησε(»), pte. ἀγνοιήσασ᾽, al. ἀγνοιήσας v
15, aor. iterat. ἀγνώσασχε w 95 pro ἀγνοή-
σασκε (ἀγνοέξω) ubi codd. ἀγνώσσασκε et alia
habent, cf. Buttm. ad sch. l. l. Ignoro, non
novi, semper cum accus. et plerumque cum
negatione. JN 98 οὐδ᾽ ἡγνοίησε ἄνακτα, Arist.
ἠγνοίησαν, ε 78 οὐδέ μιν ἄντην | ἠγνοίησεν
ἰδοῦσα, Α 597 οὐδέ μιν ἠγνοίησε ἰδοῦσ᾽ ὅτι
οἱ συμφράσσατο, sah es ihm auf den ersten
Blick an dass, w 95 ἄλλοτε ἀγνώσασκε χαχὰ
χροὶ εἵματ᾽ ἔχοντα, Buttm. 1. l aor. iterat.
tuetar quod intra breve tempus Penelope sae-
pius intueatur Ulixem, Ap. 8, 18. ἐξηγνόει, sch.
vule. ἠγνόει. ὦ 918 ἀγνοιῇσι ἀμφὶς ἐόντα, v
15 χύων ἄνδρ᾽ ἀγνοιήσασα, Ap. 8, 18 τὸξ)
ἀγνοούμενον ἰδοῦσα. h. Merc. 948 γνῶ οὐδ᾽
ἠγνοίησε νύμφην. --- b) B 801 οὔ τι ϑεᾶς ἔπος
ἠγνοίησεν haudquaquam deae esse sermonem
ignoravit, fuit enim lridis quae Politae speciem
sumpserat, v. 791—5. Quos versus cum Ari-
starchus removisset (Ariston. 791), Iridem aperte
cum Hectore collocutam dixit atque οὐχ ἡ-
γνοίησεν ἀντὶ τοῦ οὐχ ἀπίϑησεν esse cf. Hes.
Ap. 82, 14. Non probat Koechly, Il. carm.
III 23 (Curt. Et. p. 163; Savelsb. dig. 21).
&y-vóg (&y-, unde Zone) purus, castus.
Epith. ornans, in primo aut sexto pede. ε 195
σ 202 v 71 Ἄρτεμις ἁγνή Hes. χαϑαρὰ καὶ
ἀμίαντος ἡ παρϑένος. οἵ. Eust, 1598, 5 sch.
QPH. s 123; sed dedecere epitheton venatricem
videbatur (sch. QPH. s 123), Apio &yvz, quod
est in codd. atque ad Ὀρτυγίῃ refertur. Qui
quomodo c 202 v 71 se extricaverit nescimus.
16
ἄγνος
Fertur tamen παρϑένος αγνή in codd. 5 109
pro ἀδμής. λ 886 ἁγνὴ Περσεφόνεια ΚΝ. αἰνή
cuis etiam Eust. 1691, 47 meminit. idem ὡς
ἁγνισμοῦ δεομένων τῶν ϑνησχόν TOY κατὰ τὸ
“πυρὶ χαϑήγνισται δέμας" interpretatur, non
recte, nisi quis hunc locum Serioris aetatis esse
putet. h. Cer. 908 4ημήτερα ἁγνήν, ib. 337
ἁγνὴν Περσεφόνειαν, ib. 439 χόρην 4ημήτε-
Qoc ἁγνήν. — b) De rebus: q 259 ἑορτὴ ϑεοῖο
ἀγνή h. Merc. 187 Ὀγχηστύνδ᾽ ἄλσος ἁγνόν
sanctum nemus. Δάνου. ἐγνωῶς sancte h. Ap. 191.
, ἄγνος (Benf. 1, 497 &y- unde &yvoc, sed
18 ad radicem a(ng krumm refert) vitex, sa-
s licis species procerae, vitex agnus castus, h.
Merc. 410 δεσμὰ ἄγνου vincula viminea, 1.
ἁγνοῦ.
ἄγ-νυμε (εαγ, cf. Hoffm. qu. h. 9, 39. 77,
Ahrens, ZAft. f. A. W. 1538 p. 820 ερήγνυμι,
ῥήγν., r&y». cf. Benf. 19. Doed. Gl. 1001
Ecke 'comparavit, inr atus a Baum. N. J. f.
Ph. 79, 161). Praes, ἄγνυτον MM 148, fut. ἄξω
6 408, ἄξειν Θ 417, aor. ξαξε v. L ἄξε (GEg)
s 985 ap. sch. ε 395) et 4&s Ῥ 399 v 539 cf.
Heyne ad Ψ 392, Grashof, Abwerf. d. Augments,
Düsseldorf 1832. p. 16; Hoffm. qu. ho. 2, 77;
Bekker, Ber. d. Acad. 1857 p. 178; pl. ἕαξαν,
coni. ἄξῃς P341, ἄξῃ E1061, imper. ἀἄξον Ζ 800
La Roche cf. Herodian. 7. óuo. 298 ad 37521. Lob.
paral. 400, inf. ἀάξαι, ptc. ἄξαντε, pass. aor.
ἐάγη S. ἄγη (ἃ) i 367 et ἐάγη (a) 44 559, ubi
Bekk. Eo yu, pl ἄγεν (ἃ) 4 214 et in codd. non-
nullis ἔαγεν & 385. duplex augmentum Zenodo-
ius videtur intulisse JV 257 χατεήξαμεν, Ν 166
ξυνέηξε, y 298 ἕηξε et similia cf. La Roche, ἘΠῚ
302. 497. Heyne (ad 7" 367) digammate restituendo
demonstrare conatus est aor. pass. esse « pr oducta,
V.
Frango, confringo. Π 148 περὶ σφίσι ἄγ-
νυτον ὕλην. Hes. κατάσσουσιν», χλῶσιν" H
270 εἴσω δ᾽ ἀσπίδ᾽ ἕαξε Hes. ἔκλασε, συνέ-
τρύψεν, non diffidit (Eust. 680, 37), sed eam par-
iem quam lapide attigit introrsum egit, v 539
σπιᾶσι aur αὐχένας, ἤξε" Cobet xac αὐχέν ἕαξε.
Ῥ 892 ἵππειόν οἱ ἦξε ζυγόν Hoffm. 1. 1. ἵππει-
ὧν οἱ ἔαξε, sch. B. notant poétam sonitum
fracti currus imitari, y 298 vidc γε ποτὲ σπι-
λάδεσσιν ἕαξαν χὐμάτα, t 816 μέσον. δέ οἱ
ἱστὸν ἔαξε diffregit, 385 πρὸ δέ χύματ᾽ ἔαξεν
undas fregit i. e. extenuando sopivit, v. 2 κὑ-
uec fayev. frangebantur, Π 371 ἵπποι ἄξαντ᾽
ἐν πρώτῳ ῥυμῷ λίπον ἕρματα postquam extre-
mum temonem praefregerunt cf. Z 40. Hes.
&Emvte: χατάξαντες" dualis ptc. pro plur., ut
A 567 E 487 4 407 Ῥ 418, cf. Lehrs, Zt. f.
A. W. 1884 p, 144, Geist. ib. 1837 p. 12954. Z
306 ἄξον δὴ ἔγχος Διομήδεος cf. Thiersch Gr.
€
& 146, 7 Anm. 1. Giseke hom. Forsch. ἃ 197.
Φ 178 ᾿ἄξαι ἐπιγνάμψας δόρυ. — lI 709
πάταγος ἐγνυμενάων sch. V. dicunt poétam
penultima vocis ἄγνυμεν: &ov sonitum imitari, x
123 χόναβος νη ὧν ἀγνυμενάων, I' 367 μοι ἐν
χείρεσσι ἄγη ξίφος zerbarst, εὐ II 801, IN 162
j2: $07 ἐν χαυλῷ ἐάγη δόρυ, diffractum est Suid.
I.2, 7] ἐθραύσθη, Ex do cf. Eust. 926, 12.
E n4 πάλιν ἄγεν ὀξέες ογχοι unci retro "flexi
et fracti Sunt, 44 559 ᾧ δὴ πολλὰ περὶ δύπαλ
ἀμφ ic ἐάγη sch. A. 9 τινι πρότερον χατεάγη
ῥόπαλα πολλά, ὥστε ἐνεριβῆ αὐτὸν πληγῶν
εἶναι" διὸ ἡ τῶν παίδων βία ἀσϑενὴς αὐτῷ
αίνεται. — Bekker ἐάγῃ quasi fustes puerorum
rangerentur, (£x, κατά, atv, περί, ἀαγής, ej).
ἀγορἄομαι
&- γνώς (γνῶναι) incognitus. s 79 οὐ γάρ
τ᾽ ἀγνῶτες ϑεοὶ ἀλλήλοισι πέλονται.
ἄ-γνωστος (γνῶναι) ignotus, qui agnosci non
potest, unkenntlich. B, 175 ἄγνωστον πάντεσ-
σιν, ν 19] ὄφρτι μιν αὐτὸν ἄγνωστον τεύξειεν
sch. V. ἀφανῆ. Daciera ἄγνωστον active inter-
pretabatür, quia Ulixes non agnosceret Itha-
cam. Aristophanes αὐτῷ, ut μὲν αὐτῷ Itha-
cam Ulixi ignotam reddere diceretur Minerva.
Id multis placuit, cf. Ameis h. l. Schmidt, Did.
h. 1. Ribbeck, N. J. f. Ph. 59, 664 qui versus
190—3 vel 190—6 confictos putat à seriore
poeta. Sed nec iuvabat deam haec ignoratio
insulae et ipse poéta quid senserit apertius di-
xit » 397 ἀλλ᾽ ἄγε σ᾽ ἄγνωστον τεύξω πάν-
τεσσι ΣΝ
ἄ-γονος (γονή) non natus. Meiring de verb.
cop. IL Marcod. 1835 p. 16, alii: sine liberis
I 40 z9 ὄφελες ἄγονός, τ᾽ ἔμεναι ἀγαμός
τ᾿ ἀπολέσϑαι. Plerumque ἄγονος est qui libe-
ros non procreat; ita Ameis, N. J. f. Ph. 65,
374 et ἢ. 1. Augusti qui versu ita usus est de-
testaturus luliam (Suet. Oct. 65) auctoritate
nemo valde movebitur. Sed non erat quod
llector tale quid optaret, quoniam sine liberis
erat Paris; consentaneum vero est aut utrumque
eorum quae Hector optet non iam fieri posse
aut neutrum, non alterutrum, Quare recte
Naegelsbach 'Faesi La Roche Duentzer Eusta-
thium sequuntur (380, 25) γῦν ἄλλως ὃ μὴ yev-
νηϑείς et paraphr. μὴ γεγεννῆσϑαι. lta etiam
Dionysius Seytobrachion, qui versum addebat:
μηδὲ τι γούνασιν οἷσιν ἐφέσσασϑαι φίλον
υἱόν. non recte sch. Bachm. ἐνταῦϑα ὃ vé ἀντὶ
διαζε υχτιχοῦ tov. Coniunguntur enim pugnantia,
αγοράομεαι (Gs ἀγορή) praes. ἀγορἄασϑε B
337 cf. Düntzer, N. J. f. Ph. 95, 352 s), impf.
ἠγοράασϑε Θ 230, ἠγορόωντο 4 l, aor. ἀγο-
ρήσατο. Concionor, verba facio coram multis
A 78 953 B 78 983 H 396 367 I 95 O 985 X
253 β΄ 160 228 ; 108 π 399 ὦ 53 453 ὕ equ
ἐυφρονέων ἀγορήσατο καὶ μετέειπεν semper
verbis ipsis sequentibus quae quis dicit. Hes,
ἐξεχκλησιάσατο, ἐδημηγόρησεν. Dat. ad duo
verba pertinet, sch. L. ἀγορήσατο καὶ μετέει-
πεν ἢ ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ ἢ τὸ ἀγορήσατο
ἀντὶ τοῦ ἁπλῶς εἶπεν, τὸ δὲ μετέειπεν ἀντὶ
τοῦ χατὰ λε ἑπτὸν ἐξηγήσατο. οἵ. Eust. 98, 12.
Ceterum A 3 Zenodotus scripsit ὅς μιν ἄμει-
βόμενος vm πτερόεντα προσηύΐδα, ratus μὲ»
esse plur. ; 185 9 95 v» 171 τοῖσιν ᾿Αλχίνοος
ἀγ. x. μι οἵ, Ó 779. ipsa verba non sequuntur
z 3894 cuius versus singularis est ratio et σ 412
nos quem plerique codd. omittunt vers. 413.
Denique 8 24 ὦ 425 τοῦ 0 γε δάχρυ χέων
&yop. x. u. — B 881 παισὲ ἐοικότες ἀγορά-
ασϑε, 41 οἱ δὲ ϑεοὶ παρὰ Ζηνὶ χαϑήμενοι
ἡγορόωντο colloquebantur; Porph. h. 1. ὁ μὲν
᾿Δρίσταρχος ἠγορόωντο ἀποδέδωκεν ἀντὶ τοῦ
ἠϑροίζοντο" βέλτιον δὲ λέγειν τὸ διελέγοντο
cf. Lehrs, Ar. 155 Peter, J. f. Ph. u. Pàd. 841;
32, 11. Semel cum acc. 6 230 εὐχωλαὶ ἃς
ónót ἐν duro κενεαυχέες ἠγοράασϑε verba
gloriosa quae cum Lemni essemus vana iactan-
tes in contione proferebatis sch. A. ἐν ἄλλῳ
εὐχετάασϑε, quod si legeretur res quae iam
verbo continetur repeteretur ut δουλείας óov-
λεύειν. Neque alia est ratio vulgatae quae
multos vexavit. Sch. BLV. τὸ ὁπότε ἀντὶ τοῦ
ποτέ hinc Bentley ἅσσα ποτ᾽ ἐν, Heyne dc
ποτ᾽ ἐνὶ, Bothe &c τέ ποτ᾽, sed sch. ΒΏΥ. ad-
Eoo. εἰς τὸ juro λείποντος
ἦμεν Ar τὸ δὲ ὁπότε ἀντὶ τοῦ ὅτε.
Fue ἅς, ὅπότ᾽ iv Μήμνῳ χενεαυχέες ἦγο-
Ex quae cum Lemni contionaremini, et
jymissum putat verbum dicendi ἃ quo ἅς pen-
, ut'O 49. Cf Lehrs, Ar. 382, Friedl.
th Ceterum. Heyne monuit in schol.
id. seribi ὡς ὁπότ᾽" (ἀγορητής, Gyoprtic).
ἀγορεύω (ἃ, ἀγορή) praes. ἀγορεύω, ἀγο-
: TN ἀγορεύει, coni. ἀγορεύω, Α 365, opt.
; 0Q£votc, ἀγορεύοι. e 174 yo. ἀγορεύει, , im-
erat. ἀγόρευε, inf. ἀγορευέμεναι ν 327 et &yo-
ευέμεν εἱ ἀγορεύει», ptc. ἀγορεύων, neutr.
ogstov v.l 4 83, ἀγορεύοντος à 16, &yo-
| Qetorcec, o 66, impf. sime augm. ἀγόρευες B
; uw ἀγόρευε, “ἀγόρευον, fut. ἀγορεύσω, aor.
Sine augm. ἀγόρευσεν O 29 et passim in anti-
quis editionibus, inf. ἀγορεῦσαι, imperat. ἀγό-
Ei o ἀγορεύσατε v. l X 142. Impf. inter-
vim aor. habet; formae sunt in diae-
resi quarti pedis, ceterae aut in fine versus aut
— 4n caesura tertii pedis, exceptis 9 570 » 178;
cf. La Roche, Hom. Stud. 262.
Hes. ᾿ἡγορεύειν" λέγειν ἐν ἐκκλησία" κυρίως
μὲν τὸ δημηγορεῖν, ἐν ἀγορᾷ χαὶ ἀϑροίσματι
λέγειν zal ἐχπλησιάξειν" χαταχρηστιχῶς δὲ
zal ἁπλῶς λέγειν. Contionor, coram multis,
coram populo verba facio, dico, 1) absol B 256
χερτομέων ἀγορεύεις, ct. Naegelsb. h. 1. ἀϑε-
τοῦνται 252—6, B 350 οὐκ ἂν βασιλῆας ἀνὰ
στόμ᾽ ἔχων ἀγορεύοις l, 9 171 ἀσφαλέως, «
382 s 411 v 269 Saogcirac, cf. « 385. B 322
ϑεοπροπέων, 0 542 ὡς, cf. X 310. 6 148 Ξ 45
ἐνὲ Τρώεσσι, cf. H 361. M 213 παρὲξ ἀγορευ-
£utv, B 36 μενοίνησεν δ᾽ ἀγορεύειν. v 272
τ
Bu ἀγορεύει |. I 41 ὡς ἀγορεύεις" P
E
τὰ.
ow
4
3
,
1
180 ut praedicas, cf Q 373 à 157 » 147 ξ 116
9 155 τ 217 v 36 62 ὦ 122 512 h. Ven. 147.
Θ 523 ὧδ᾽ ἔστω ὡς ἀγορεύω, Bekk. expunxit,
geh. BL. τυραννικῶς αὐτοῖς οὐχὶ βασιλικῶς
διαλέγεται, cf. ὦ 461. ξ 160 ὡς ἀγορεύω αἱ
Saepius dico, cf. τ 305 ξ 398 wv 27. τ 385 ὡς
σύ περ αὐτὴ — ἀγορεύεις sicuti tu affirmas,
cf E 832 ἀγορεύων: B 330 χεῖνος τῶς ἀγό-
|» ρεὺε solebat disserere, cf. X 48, σ 271. 9 570
ὡς ἀγόρεν᾽, cf. v 178. o 505 ὥς ἀγόρευε μετὰ
— ὄμφῇσι γυναιξὶ (ἡμένη), cf. o 589. E 218 μὴ
δὴ οὕτως ἀγόρευε, Τ 218 σ 26 ἐπιτροχάδην,
d 6 παραβλήδην, O 53 ἐτεόν γε zal ἀτρεκέως,
E 252 μή τι s δ᾽ ἀγόρευε noli ad fugam
hortans dicere, Eust. 545, 84 μή μοι ἀ. ὀτρύνων
» φόβονδε, aptius ut monuit Heyne quam scholia.
| 60 29 μάλα γὰρ “ρατερῶς ἀγόρευσεν, Bekk.
expunxit, P 35 ἐπευχόμενος, σ 380 μοι τήν
γαστέρ᾽ ὀνειδίζων ἀγορεύοις | dissereres, δ᾽ 76
τοῦ ἀγορεύοντος, ubi commotum admiratione
-seimus fuisse Pisistratum. — h. Merc. 479 χαλὰ
— χαὶ εὖ χατὰ χόσμον ἐπισταμένην ἀγορεύειν
quae potest pulchre atque recte secundum ordi-
nem personare. — 2) Cum dat. Θ 4 αὐτὸς δέ
σφ᾽ ἀγόρευε coram diis, A 571 τοῖσιν Ἥφαι-
- 6tOc 704 ἀγορεύειν inter eos, H 347 de Ante-
. nore (V. 7o. ἀντίον ηὔδα) X 219 de Pulyda-
mante, β 15 de Aegyptio, de Eurymacho z xo
(Q. ἀντίον 5006), et σ 349 (D ἀντέον ηὗδα), e
"d 809, χ 461 de Telemacho. Ὁ 981 τοῖσι δ᾽
ἐπ — 8)
Ὶ
ἀγορεύεις non iam haec mihi
"arum Hom. ed. Ebeling.
erata
ἀγορεύω
1i
(sunt quae) .contionaris , cf. JM 231 ZG 285.
$ 236 οὐχ ἀχάριστα μεϑ᾽ ἡμῖν ταῦτ᾽ ἀγο-
ρθε ὕεις profiteris, sed α 307 ταῦτα φίλα
φρονέων ἀγορεύεις haec beneyolus loqueris
S. hortaris; Η 359 εἰ δ᾽ ἐτεὸν δὴ τοῦτον
ἀπὸ σπουδῆς ἀγορεύεις, εἴ. ΜΙ 233 serio in
medium profers, A 250 εἰδόσι ταῦτα μετ᾽
᾿Αργείοις ἀγορεύεις, Θ 493 μῦϑον, τὸν
ἀγόρευε, εἴ. Θ 525. II 627 τί σὺ , ταῦτα-ἀγο-
ρεύεις |, B 10 πάντα μάλ᾽ ἀτρεχέως ἀγορευ-
ἔμεν, omnía valde accurate renuntia, et. I 369.
B 184 τόσσα ϑεοπροπέων. X 95 oi ᾿ἀγορεύεις
quandoquidem talia afürmas cf. δ᾽ 611 o 479
c 338 389 h. Merc. 285. Sed τ 255 τάδε εἴ-
pav ἐγὼ πόρον oi' ἀγορεύεις | quales enume-
ras, Comma ante oi delendum est. β 318
óó0c- ἣν ἀγορεύω | iter quod profiteor et. y
82 π 263. 2 88 εἴδωλον πόλλ᾽ ἀγόρευεν (GR.
ἀγορεῦον) multa disserebat, narrabat, σ 329
ἐνθάδε πόλλ᾽ ἀγορεύεις multa garris, 9 505
ἄχριτα πόλλ᾽ ἀγόρευ ον multa confusa expro-
mebant; M 173 ταῦτ᾽ ἀγορεύων dicens non
sine animi commotione, h. Merc. 272 τὸ δ᾽
ἀπρεπέως ἀγορεύεις inepte afürmas, h. Merc.
380 ἀτρεχέως, cf. ib. 459. Ἡ 176 ταῦτα πάντ᾽
ἀγορεῦσαι haec omnia narrare, expunxerunt
Aristarchus alii, v 352 μάλ᾽ εὐφραδέως πεπνυ-
μένα πάντ᾽ ἀγὀρεύεις, loqueris, 4 381 τούτων
οἰχτρότερ᾽ ἄλλ᾽ ἀγορεῦσαι ἈΔΥΤΆΥΘ, v 927
χερτομέουσαν ταῦτ᾽ ἀγορευέμεναι ie. affir-
mare puto, ὦ 174 μηδ᾽ £L μάλα πόλλ᾽ ἀγο-
ρεῦοι, Q 381 οὐ μὲν καλὰ ἀγορεύεις non
pulchra dicis, o 66 ἐσθλά. E 274 431 O 212
N 81 II 101 ᾽Σ 368 514 ὃ 620 ἡ 334 9 333
v 165 ξ 409 o 493 π 321 o 166 290 c 243 v 172
240 y 160 wv 988 ὦ 98 203 383 ὡς oi μὲν τοι-
«br πρὸς ἀλλήλους ἀγόρευον talia inter se
loquebantur, ance nant quid sentirent, sprachen
sich gegenseitig aus, 9 142 πολλὰ πρὸς ἀλλή-
λους ἔπεα πτερόεντ’ Aoc ct D 155.
zx 84 ἐπέεσσι πρὸς ἀλλήλους cf ἢ . Merc. 182.
sed X 377 στὰς ἐν "Ay ctotary ἔπεα πτερόεντ᾽
ἀγόρευ tv, cf. P 535 ubi v. 1. πτερόεντα προσ-
ηὔδα L 409 ἀπαμειβόμενοι ἔπεα πτερόεντ᾽
ἀγόρευον v. 1. πτερόεντα προσηύδων. Eadem
scripturae varietas etiam o 121 497 ὃ 189 o
349. ε 185 οἷον δὴ τὸν μῦϑον ἐπεφράσϑης
ἀγορεῦσαι sermonem talem proferre, ἢ 241
διηνεχέως ay. κήδεα narrare, 9 517 ov πω z&-
χότητα διήνυσεν ἣν à γορεύων, h. Merc. 362
uv D90v ἀπηλεγέως, ib. 561 ἀληϑείην. Coniun-
gitur etiam cum aliis verbis: 9 32 né τε δήμιον
ἄλλο πιφαύσχεται ἠδ᾽ ἀγορεύει prae se fert
ac profitetur, cf. βὶ 44: cum duplici acc. β 210
ταῦτα μὲν οὐχ, ὑμέας ἔτι λίσσομαι οὐδ᾽ dyo-
peto, σ 15 οὔτέ τί σε ῥέζω χαχὸν ovt ἀγο-
ρεύω nec re nec verbis te offendo; cum acc.
et dat. Φ 99 μή μοι ἄποινα πιφαύφχεο μηδ᾽
ἀγόρευε ne mihi pretium ostende neve exprome.
Alia est ratio acc. ó 836 οὐ μέν τοι κεῖνόν γε
ἀγορεύσω, ζώει 0 γ᾽, ἦ τέϑνηχε de ilo qui-
dem mL tibi narrabo num. — 3) Cam dat.
et aec. 4 365 τί ἡ τοι ταῦτα ἐδυίῃ πάντ᾽
ἀγορεύσω; | A. 385 uut ϑεοπροπίας pro-
ponebat. vaticinia, I 369 τῷ πάντ᾽ ἀγορευ-
ἔμεν renuntiate, ἊΣ Σ 142. X 261 μή μοι
συνημοσύνας ἀγ. ne mihi foedera proferas, «
174 ὃ 645 v 232 ξ 186 o 258 297 403 h. Ap.
467 μοι τοῦτ᾽ ἀγόρευσον ἐτήτυμον, α 179
τοι ταῦτα μάλ᾽ ἀτρεκέως &y. cf. € 192 o 332.
In eodd. pro ἀγορεύσω etiam καταλέξω legitur
2
18 ἀγορή" --
« 914 ὃ 383 399 o 966 π 113 et similiter y 254
z 61 ἐγώ τοι τέκνον ἀληϑέα πάντ᾽ ἀγορεύ-
σω, cf. h. Cer. 488. μὲ 56 ἔνϑά τοι οὐκέτ᾽
E διηνεκέως ἀγορεύσω. — 4) À 109 ἐν
ἔπειτα t
- ; ;
“αναοῖσι ϑεοπροπέων ἀγορεύεις ὡς-.
locus quo po-
ἀγορή (&, ἀγείρων 1) forum,
pulus convenire vel convocari solet quamquam
Doederl. Gl. 54 negat de loco dici cf. Ameis
Zift. f£. G. 8, 64, 2) conventus, contio populi,
3) oratio quam quis coram multitudine habet
les. αὐτὸ τὸ ἄϑροισμα καὶ ὃ λόγος cf. Porphyr.
0 2 Eust. 45, 9. — 1) Convocabantur "Troia-
ni in locum patentem prope Priami aedes, X
974 νύχτα μὲν εἰν ἀγορῇ σϑένος ἕξομεν, Bekk.
ἕξετε, non recte sch. BL. οὐχ ἐν ἐχκλησίᾳ ἀλλ᾽
ἐν τῷ ἀϑροίσματι. 9 503 sar ἐνὶ Τρώων ἀγορῇ.
Graécorum exercitus prope navem Agamemno-
nis: H 382 τοὺς stg! εἶν ἀγορῇ “Δαναούς,
Phaeaces prope litus £ 266 ἔνϑα δέ τε σφ᾽ &yo-
oy, 9 Ὁ Φαιήχων ἀγορὴν δ᾽ ἥ σφιν παρὰ
νηυσὶ τέτυχτο. erant sedes e lapide factae in
quibus considebant; 9 16 ἔμπληντο βροτῶν
ἀγοραί, ubi plur. indicat in complures partes
fuisse distinctum forum. Etiam in campo aperto
ubi modo pugnaverant fuit contio Σ 245 ἐς
ἀγορὴν ἀγέροντο. I 19 ἵξον εἶν ἀγορῇ, Η 414
ἕατο, Σ 491 ἔσαν ἀϑρόοι, 9 12 εἰς ἀγορὴν
ἰέναι, m 361 o 420 χίον ἀϑρόοι, v 146 βῆ
ἔμεν cf, Eust. 1886, 6l. Cf v 362 9 109. B
264 ἀφήσω ἀγορῆϑεν, κ 114 ἐξ ἀγορῆς ἐκά-
λει. Versabatur in foro magna hominum multi-
tudo tempus terentium 9 52 ἀγορὴν δὲ ἐλεύσο-
μαι, o 72 ξεῖνον ἄγων ἀγορὴν δὲ διὰ πτόλιν.
Emebantur varia et vendebantur in foro ep.
15, 5 πολλὰ μὲν εἰν ἀγορῇ πωλεύμενα, atque
ius ibi dicebatur 44 807 ἵνα σφ᾽ ἀγορή τε ϑέ-
μιστες ἤην Sch. A. ὅπου αὐτοῖς τά τε ὦνια
ἐπιπράσχετο καὶ τὰ δικαστήρια ἐγίνετο. Ογ-
clopibus vero ἐ 112 οὔ τ᾽ ἀγοραὶ βουληφόροι
οὔτε ϑέμιστες cf. E. M. 208, 46. II 387 βίῃ
εἶν ἀγορῇ σκολιὰς χρίνωσι ϑέμιστας, μ 439
ἀγορῆϑεν ἀνέστη. — 2) Dea Themis cum
Iove praesidebat contionibus 8 69 j v ἀνδρῶν
ἀγορὰς ἠμὲν λύει ἠδὲ καϑίζει. Cogebant con-
tionem principes ut Achilles A 54 ἀγορὴνδε
χαλέσσατο λαόν in forum s. ad contionem, cf.
T 34, Atridae y 197, Telemachus « 90 272.
x 811 ὑμηγυρίσασϑαι ᾿Ιχαιοὺς εἰς ἀγοφήν,
Hector O 489 Τρώων ἀγορὴν ποιήσατο, Ulixes
quoque ὁ lil x 188 4 319 ἀγορὴν ϑέμενος 1.
e. itineris socios convocans, Conventum convo-
cans. Deorum concilium luppiter convocabat
(Nàgelsb. hom. Th. 97) vel per Themistem: Y
4 ϑεοὺς ἀγορήνδε καλέσσαι, ci. Y. 16. vel
ipse; 0 2 ϑεῶν ἀγορὴν ποιήσατο. h. Cer. 92
γοσφισϑεῖσα ϑεῶν ἀγορήν. Fieri potuit ut
ipse populus sua sponte conveniret: 9 246 00-
9G» ἑσταότων ἀγορὴ γένετο H 9345 Τρώων
ἀγορὴ γένετο. Solebat vocari per praecones:
B 5l κηρύσσειν ἀγορήνδε ᾿Αχαιούς cf. BT. I
11 χλήθην εἰς ἀγορὴν χιχλησκέμεν ἄνδρα
ὕχαστον. B 93 ἐστιχόωντο ἰλαδὸν εἰς ἀγο-
ἥν, B 907 ἀγορήνδε ἐπεσσεύοντο, T 45 εἰς
ἀγορὴν ἴσαν. Erat magnus ut in multitudine
clamor, quem praecones coércebant: B 95 τε-
τρήχει ἀγορή sch. B. ἀγορὴ τὸ πλῆϑος cf.
Buttm. Lex. 1, 210. B 144 χινήϑη φὴ κύματα,
B 149 ὡς τῶν πᾶσ᾽ ἀγορὴ κινήϑη. Quam-
obrem eum in contione accurate perpendi non
posset quid agendum esset, optimi quique conci-
ἀγορητύς
Hum habebant, cf. Eust. 172, 5 1460, 28, unde
capto consilio in contionem veniebant proposi-
turi de quo convenerat: f 26 οὔτέ z09' ἣμε-
τέρη͵ ἀγορὴ γένετ᾽ οἴτε ϑόωχος, y 121] οὔτε
εἰν ἀγορῇ otv ἐνὶ βουλῇ. Convocabantur con-
tiones brevi post solis ortum: « 372 ἠῶϑεν
ἀγορὴν δὲ χαϑεζώμεσϑα κιόντες quare y 137
Nestor Atridas vituperavit quod sub vesperam
contionem coégissent. — Verba is potissimum
faciebat qui multitudinem coégerat, media in
contione stans β 37 στῆ μέσῃ ἀγορῇ, cf. Eust.
1432, 44. T 173 δῶρα οἰσέτω ἐς μέσσην ἄγο-
ρήν, Vind. ἐν μέσσῃ ἀγορῇ, T 949 ἐν μέσσῃ
ἀγορῇ ϑέσαν, B 150 μέσσην ἀγορὴν πολύφη-
μὸν ἱκέσϑην. Consedisse vero principes alio
loco vitentur: T 50 χὰδ δὲ μετὰ πρώτῃ ἀγορῇ
ἕζοντο sch. D. t προεδρείᾳ. — Tractabantur
res variae: 4 199 ivi Τρώων ἀγορῇ Μενέ-
λαον ἀνώγει καταχτεῖναι, T 88 εἴν ἀγορῇ
φρεσὶν ἔμβαλον ἄτην, 9. 160 μεϑ’ ὑμετέρῃ
ἀγορῇ νόστοιο χατίζων | ἡμαι. h. Cer. 296 εἰς
ἀγορὴν χαλέσας- λαόν. Nec videntur praeter
ipsos principes ceteri saepe verba fecisse. Certe
magna fuit principum auctoritas, ut Hectoris
vel in Pulydamantem JM 211 μοι ἐπιπλήσσεις
ἀγορῇσιν in contionibus; Ariston, παρεῖται ἣ
πρόϑεσις" ἐν ἀγορῇσι γάρ. τινὲς δὲ οὕτως
ὅτι ἀγορῇσιν ἀντὶ τοῦ ἐἸγορεύσεσιν εἴρηκεν,
quare fuere qui verterent: orationibus tuis. —
Dimittebantur a principibus: 4 305 λῦσαν
ὁ᾽ ἀγορήν, T 216 αἰψηρήν, cf. B 257 i. e. ita
ut celeriter quisque abiret, sch. B. αἰψηρὴν δέ,
ἐπίῤῥημα ἀντὶ τοῦ ταχέως. Β 808 αἶψα ἔλυσ᾽
ἀγορήν. --- Est igitur principis in contione cum
populo agere: A4 490 ἀγορὴν πωλέσκετο χυδιά-
γειρᾶν, quod hoc tantum loco contionem prae-
dicat Homerus eo adi. quo alias semper pu-
gnam, fuere inter recentiores qui vituperarent.
Sch. BLV. δύο οἶδεν ἀρετάς, πρᾶξιν καὶ λό-
"ον: προχρίνει δὲ τὸν λόγον" καὶ ἀλλαχοῦ 1
440. — 3) I 441 ov πω εἰδότα πολέμοιο οὐδ᾽
ἀγορέων ἵνα τ᾽ ἄνδρες ἀριπρεπεές τελέϑουσιν
sch. BL. ἄμφω τὰς ἀρετὰς κυδιανείρας φησί"
viv δὲ μᾶλλον ἐχρὴν ἐπαινεῖν τὰ ψυχικά.
Saepe sic opponuntur fortitudo et ars orandi cf.
Jausen, Hom. Cardinaltug. Meldorf 1854, 4 400
χέρηα μάχῃ, ἀγορῇ δέ t ἀμείνω, Ὁ 288 ἀγορῇ
δέ & παῦροι νίκων, X 106 ἀγορῇ- ἀμείνονές
εἰσι καὶ ἄλλοι oratione,
Hes. ἐν δὲ τῷ ἀγο-
ρεύειν μέγαν δημηγόρον, ὃ 818 οὔτε πόνων
εὖ εἰδὼς οὔτ᾽ ἀγοράων. Ἰῖδαθθ magna est
laus Nestoris: Β 370 ἀγορῇ γεξᾷς sch. AD.
δύναμιν ἐν τῶ λέγειν Νέστορι προσμαρτυρεῖ.
I 33 σοὶ μαχήσομαι ἀγορῇ, B 215 λωβητῆρα.
ἔσχ᾽ ἀγοράων, B 188 ἀγορὰς ἀγόρευον. (yo
ράομαι, ἀγορεύω, ἀγορητής, ἀγορητύς, vapa-
γόρης, λαβραγόρης). Gladstone hom. Stud. p. 527 8.
ἀγορη-τῆς (ἀγοράομαι) orator, contionator
Hes. δημηγόρος. A 245 λιγὺς Πυλίων ἀγορη-
τής | et. Δ 298 de Nestore, B 9246 T 82 λιγύς
περ ἐὼν ἀγορητῆς | et de Telemacho v 274
λιγίν msg ἐόντ᾽ ἀγορητήν |. Peleus H 12
ἐσθλὸς Μυρμιδόνων pBovAnqoooc ἠδ᾽ ἀγορὴ:
τῆς |. Denique principes "Troianorum: 15
ἀλλ ἀγορηταὶ ἐ
^
4
| ἐσϑλοὶ Hes. ἐχκλησιασταΐ, Sui
1 L 68 σύμβουλοι, φρόνιμοι. Semper in finc
versus.
ἀγοφη-τύς (ἀγοράομαι) facundia,
contionandi cf. Ph. Mayer Beitráge z. ho. S
non. 1 Gera 1842 p. 14. 9 168 οὔτε Qvi
ἄγος --- ἀγριόφωνος
οὔτ᾽ ἄρ φρένας οὔτ᾽ ἀγορητύν cf. Ameis Anh.
h. 1. Geppert, 2, 87 Lobeck paral. 439.
ἄγος (& ἅξομαι. lonice pro &yog) reve-
rentia, timor. ἢ. Cer. 479 ϑεῶν ἄγος loyá-
νει αὐδήν Valcken. coni, codd. ἄχος. cf.
Curt, Et. 116 (εὐαγέως..
εἰγ-ός (&, &y-o) dux. praefectus, ductor ordinis,
non enim summos belli duces ita nominat poéta,
Ap. 4, 7 Hes. ἡγεμών cf. lex. Seg. 212, 97 330,
25. In quarta thesi aut quinta. 4/ 965 Ν 991
259 274 311 Ψ' 450 Ἰδομενεὺς Κρητῶν ἀγός,
cf. 3 482, sed ἢ. Ap. 463 595 alius est Cre-
tensium dux. E 217 Aivsíec Τρώων ἀγός E
647 Σαρπηδὼν “υκίων ἀγός. In his plerum-
que sequitur verbum ἀντίον ηὔδα. II 54l Σαρ-
πηδὼν “υκίων ἀγὸς ἀσπιστάων cf. Il 490 et
de Glauco I7 593 qui P 140 H 13 vziov
ἀγὸς ἀνδρῶν vocatur, Pirous 4 519 Θρῃκῶν
ἀγὸς ἀνδρῶν, M 61 P 886 Ἕχτορ t' ἠδ᾽ ἄλλοι
Τρώων dyol ἠδ᾽ ἐπικούρων, M 346 359 4v-
κίων &yot, I' 231 Κρητῶν ἀγοί Eust. 409, 98
dyobc ἐνταῦϑα τοὺς ὑπὸ βασιλεῖ στρατηγοὺς
λέγει, contra N 804. Π]ηριόνης τε καὶ Ἰδομε-.
νεὺς ἀγοὶ ἀνδρῶν sine nomine gentis. Ψ' 160
παρὰ δ᾽ οἵ t &yol ἄμμε μενόντων, ubi ne gen.
quidem additur. Dionysius Thrax qui sic scri-
psit particulam τέ superesse existimavit, inter-
pretatus o£ &yoí hi duces, Faesi δέ τε con-
iungere voluit inaudito more, Bothe o? γε
suasit. Aristarchum qui o£ ταγοΐ e coniectura
ut videtur, scripsit, sequuntur et Ven. et Harl.
et alii, cf. sch. À. Paul. Eust. 1293, 64, sed cum
t«yóc et producat penultimam nec legatur alias
ap. Hom., editores post Wolfium o? τ᾿ ἀγοί
restituerunt, cf. Heyn. Spitzn. Bek. ἢ. 1. h. Mart.
9 δικαιοτάτων ἀγὲ φωτῶν. Retzlaft, Prob. I 9.
ἀγοστός (4, dubiae originis: Benf. 2, 18: a(n)g
krumm, Passow Doederl. Gl. 1005 alii: ἄγνυμι
sch. BLV. 41 495 παρὰ τὸ ἄγειν, cf. ἄρ. 4,
31) palma manus, vel interior pars bracchii
usque ad cubitum Hes, τὸ ἐντὸς τῶν χειρῶν.
44 425 N 508 520 Ξ 452 P315 ἕλε γαῖαν dyo-
στῷ de iis qui vulnerati sunt pronique concidunt,
ut Ν᾽ 393 χόνιος δεδραγμένος, sch. BLV. τῇ
δρακί, nisi forte accuratius sch. L. .E 452 τῷ
ἕως τοῦ ἀγχῶνος περὶ τὴν συναγωγὴν καὶ
ἐπίχαμψιν τοῦ ἀγκῶνος. uere qui idem esse
crederent (Doed. l. 1) quod &yxcv«, non recte
ap. Hom., quamquam post eum Graeci sic locu-
Ὦ sunt (sch. br. 4 425 ἀγκῶνι, cf. Eust. 854,
22 Ap. 4, 97 Suid. I 1, 69.)
ἄγρ-αυλος (ἀγρός, αὐλή) qui sub dio per-
noctat s. stabulatur. Ap. 6, 13 im^ ἀγρῷ αὐ-
λιζόμενοι, cf. Hes. lex. Seg. 331, 3 213, 1 Mei-
ring, de subst, cop. p. 98. Epith. ornans, ple-
rumque in fine versus. KA 155 P 521 «P 684
780 βοὸς &yoaíAoio |, Q 81 u 253 βοὸς χέρας
ἀγραύλοιο | cf. χ 403. ἢ. Merc. 262 βοῦς ἀγραύ-
λους, h. Merc. 272 βουσὶν ἐπ᾽ ἀγραύλοισι, cf.
Schmitt, N. J. f. Ph. 73, 143 s. h. Merc. 412
πάσῃσιν ἐπ᾿ ἀγραύλοισι βόεσσι, Herm. ἀγραύ-
λοισι pro ἀγραύλῃσι, h. Merc. 492 βουσὶ
ἀγραύλοισιν |, h. Merc. 767 ἀγραύλους ἕλιχας
βοῦς, x 410 ἄγραυλοι πόριες. — b) De homi-
nibus: € 162 ποιμένες ἄγραυλοι, h. Merc. 286
ἀγραύλους μηλοβοτῆρας.
ἄγρει, plur. ἀγρεῖτε v 149 ubi Ioannes Alex.
» 91 ἄγρειϑ᾽ scripsit, imperat. verbi [ἀγρέω].
Buttm, Lex. 1, 131 idem esse dixit quod αἱρέω,
€ui assentitur Ahrens Ztft, f A. W. 1836 p.
19
802, Dial. 1l, 74. Doederl Gl. 58 cum subst,
ἄγρη ad ἀγείρω refert, Curt. E. 117 ad ἄγω.
Cape, agedum, fass an, wohlan. sch, ABL. X 509
ἀγρεῖν τὸ λαμβάνειν, sed est universe incitan-
tis et ab ἄγε eo differt quod maiorem vim ha-
bet. Sch. BL. 4 510 τὸ uiv ἄγρει παρορμη-
τικὸν ἐπίῤῥημα, τὸ δὲ ἄγε παραχελευστιχόν,
quare 2. tantum imperativi persona sequitur,
non 1, sequitur ἀσυνδέτως et sine interpuncti-
one. Duentzer, N. J. f. Ph. 69, 595. Of. Ap.
6, 20 Hes. Eust. 605, 41 985, 13. Semper in
introitu versus. E 765 ἄγρει μήν oi ἔπορσον
sch. LV. λαβέ, φέρε, ἄγε. H 459 ἄγρει μὴν
καταχεῦαι, «1 512 ἄγρει σῶν ὀχέων ἐπιβήσεο,
Ξ 971 ἄγρει νῦν (E. M. 1, 21 67) μοι ὄμοσσον,
φ 176 ἄγρει δὴ πῦρ zov, v 149 dygsi9 αἱ
μὲν χορήσατε. (ἄγρη, ἀγρώσσω, παλινάγρε-
τος, αὐτάγρετος, βοάγρια, ἀνδρόγρια, μοι-
χάγρια, ζωάγρια, ζωγρεῖν, πυράγρη, πάν-
RYPOS ΤΕ ς
«yo (ἀγρεῖν — αἱρεῖν Buttm. Lex. 1, 181
cf. Bent. 2, 141. Ad ἀγείρω refert Doed. Gl.
57) captura, venatio avium et piscium, Ap. 8,
12 ϑήραν, t. 330 ἄγρην ἐφέποντες, ἐχϑῦς ὕρ.
γιϑάς τε sc. capientes, quod verbum facile
suppletur ex antecedentibus. 7 306 χαίρουσι
&yog, v. 1. ἄγρης, cf. h. XXVII 5. h. XIX 15
ἄγρης ἐξανιών.,
Ἄγριος, f. Porthei Calydonii X 117. sch.
B 212. Z 1920. Paus. 2, 95, 9. —
ἄγρ-τος (ἀγρός) agrestis, ferus, saevus,
ferox, atrox. Hes. γενιχῶς ἐπὶ ϑηρίου καὶ
μεταφορικῶς ἐπίϑετον, ἢ, ἄγριαι & 119. Vo-
calis Σ producitur .Y 818 ἄγρίου ubi Ahrens,
Rh. M. 2, 162 dyoíoo proposuit, ultima pro-
ducta positione; aliter Duentzer, N. J. f Ph.
95, 356 et in ed. I' 24 ἄγριον αἶγα, sch. A. O 973
Ap. 5,23 6, 17 αἴγαγρον. 4 106 αἰγὸς ἀγρίου,
& 50 ἀ. αἰγός, ε 119 αἶγες ἄγριαι. .Θ 888 συὸς
&. Wildschweins, I 539 σῦν (., E 52 ἄγρια
πάντα τά τε τρέφει οὔρεσιν ὕλη. — b) Trans-
late de specie corporis, magno robore, morum
asperitate: T 30 ἄγρια φῦλα | μυίας improba,
sch. B. ϑρασέα καὶ ἀναιδῆ, freche Brut Minkyw.,
de Scylla μὲ 119 δεινόν τ᾽ ἀργαλέον τε καὶ
ἄγριον οὐδὲ μαχητόν. h, Ap. 302 τέρας ἄγριον,
draconem, ἡ 206 ἄγρια φῦλα Γιγάντων. B 19
ἄγριος Κύχλωψ, sch. Vind. 56 ἀϑετοῦνται oi
δύο στίχοι (19. 90) xa) ὀβελίζονται. Diomedem
Z 97 278 ἄγριον αἰχμητήν vocant Troiani sch.
LV. ἐν τῷ αἰχμάζειν χράτιστον, cf. Ap. 6, 16.
Hectorem Diomedes Θ 96 ἄγριον ἄνδρα, Achil-
lem Scamander Φ 314, Cyclopem : 494 socii
Ulixis. « 215 ἄγριον οὔτε δίχας εὖ εἰδότα
οὔτε ϑέμιστας, & 120 ἐ 175 v 901 ὑβρισταί τε
καὶ ἄγριοι οὐδὲ δίκαιοι, 8. 575 χαλεποί τε
καὶ ἄγριοι οὐδὲ δίχαιοι, cf. α 199. Φ 41 ἀ-
για οἶδεν. — c) In IL: transfertur etiam ad pu-
gnam acrem et ad animum ipsum: P 398 μῶ-
Aoc ἄγριος atrox pugna, .Y 313 μένεος ἀγρίου,
4 23 0 460 9 804 χόλος &yoioc. T 88 à-
γριον ἄτην ubi metri causa masc. adi. pro fem.
I 629 ἄγριον ἐν στήϑεσσι ϑέτο μεγαλήτορα
ϑυμόν leidenschaftlich, ubi δεινὸν ἐνὶ στήϑεσ-
σιν ἔχει pro ἄγριον ἐν στήϑεσσι ϑέτο Galen.
de Hippocr. et Plat. plac. 3, 2, cf. Spitzn. h. 1.
ep. 15, 16 ἄγρια φάρμακα. (ἀγριόφωνος).
ἀγφεό-φωνος. qui dura utitur pronuntiatione.
$9 394 Σίντιας ἀγριορώνους. Sinties enim qui
Lemnum tenebant Pelasgi erant Graecisque ut
cognatione finitimi ita morum elegantia inferi-
ΕΒ
20
ores, quare μιξέλληνας eos dixit Hellanicus ed.
Par. 119. sch. Q. h. 1. Graece videntur quidem
loeuti esse, sed dialecto usi parum exculta, ut
Cares quos Homerus βαρβαροφώνους similiter
dixit Eust. 1598, 52 et Mysi qui X 512 a non-
nullis ita vocabantur secundum sch. V. Cf. Ameis
ad B 867 Friedlànd. wórterverz. 781. Schómann
. A. I? 69. Giseke, Stümme der Balkan-
halb. 87. ἀγρόϑεν v. s. ἀγρὸς.
ἀγροιεώτης (ἀγρός, pro ἀγρότης Eust. 862,
20 1686, 12) rusticus, agrestis Ap. 4, 3 Hes.
ἄγροικοι. λ 993 βουκόλοι ἀγφοιῶται |, O 272
“Δ 549 ἀνέρες, sch. B. ἀγρόται" οὕτω δὲ τοὺς
ϑηρευτὰς ἀεί φασιν οἱ Ἀττιχοί. Zenodotus
A 848. 57 expunxerat. 41 616 λαοὲ -ἀ. bubul-
ci. Non in exitu versus φ 85 νήπιοι ἀγροιῶ-
ται ἐφημέρια φρονέοντες ubi transferri videtur
ad ingenium incultum Eust. 1902, 12 σχῶμμά
ἔστι zat ἀγροίκων ἀνδρῶν.
dygo-vóuoc. ruricola & 106 νύμφαι Gygo-
νόμοι παίζουσιν. Dicit enim Homerus νέμειν
s. γέμεσϑαί τι Eust. 1554, 19 1566, 39 cf. Ameis
h. L Ap. 7, 24 paulo melius quam sch. EQP.
Vulg. ubi etiam alius orieinationis mentio fit
(ἄγραν víuovca) cf lex. Seg. 331, 19. Mega-
clides ἀγρόμεναι scribebat teste Didymo.
ἀγρός (Skt agra-s lat. ager goth. akr-s, ἃ
radice ut videtur ag-, Curt. Et 119 Benf. 2, 19
L. Meyer vergl. Gr 2, 215; cf. Lottner, Kuhn
7, 92) ager, campus, rus. Ψ 839 ἀπόπροϑεν
πίονες ἀγροί, ὃ i01 δώματα καὶ πίονας ἀγρούς,
unde illud assumptum videtur. 9 560 πόλιας
zal πίονας ἀγρούς, E 263 o 432 Αἰγυπτίων
ἀνδρῶν περικαλλέας ἀἄγροῦς, ζ; 959 ἀγροὺς
ἔομεν καὶ ἔργ᾽ ἀνϑρώπων. ὃ 640 zov αὐτοῦ
ἀγρῶν, ψ 189 ἀγρὸν ἐς ἡμέτερον πολυδέν-
dotov, w 359 πολυδένδρεον ἀγρὸν ἔπειμι, ὦ
205 ἀγρὸν ἵκοντο | καλὸν “Ἱαέρταο, o l7l
πάντοϑεν ἐξ ἀγρῶν, h. Merc. 399 ἀγροὺς ἐξί-
χοντο, z 180 μηδὲ χατ᾽ ἀγροὺς | πλάζεσϑαι,
Ο 18 χατὰ πτόλιν ἠὲ zar ἀγροὺς | πτωχεύ-
zw, h. XXX 9 ἄρουρα κατ᾽ ἀγροὺς | ἀτηνεσιν
εὐθηνεῖ, o 182 ἐξ ἀγροῖο πόλιν δὲ | ἰέναι, ὁ
498 ἀγρόϑεν ἐρχομένην. Verbis compositis uti-
tur, de domino qui agros suos invisit x 27 &-
γρὸν ἐπέρχεαι, 0 804 ἀγροὺς ἐπιείσομαι v. 1.
ἀγρόνδ᾽ ἐπείσομαι, et qui rure in urbem
se confert: v 267 χατιόντα ἀγρόϑεν, QV. προσ-
ἐόντα, rure redeuntem, 2 185 αὐτόϑι μίμνει"
ἀγρῷ οὐδὲ πόλιν δὲ κατέρχεται. E 131 ἐγρῷ
ruri, sed π 330 ἐπ᾿ ἀγροῦ, cf. z 47 &, 190 x
383 o 919 « 108. s 489 c 358 ἀγροῦ ἐπ᾽ ἐσχα-
τιῆς in remota parte ruris, ὃ 811 φέρεν ἀγροῦ
ἐπ᾿ ἐσχατιήν. Aliter Ameis, h. 1. sed etiam,
ὦ 150 ἤγαγε ἀ. ἐπ᾽ ἐσχατιήν, v. 1. -f et -ῆς,
o 810 ἀγρὸν δὲ προΐαλλε, ο 918 φέρεσϑαι
ἀγρὸν δέ, aufs Land, φ 370 ἀγρὸν δὲ δίωμαι
rus. (ἄγριος, ἀγριόφωνος, ἀγρότερος, ἄγρο-
της, ἀγροιώτης, ἀγρονόμος, ἀγφωστις).
ἀγρότερος (ἀγρός) ferus, agrestis. Epith.
ornans, pot;ssimum ferarum quae eüam doman-
tur 4 293 ἀγροτέρῳ ovi καπρίῳ sch. D. &-
yoio, M 146 ἀγροτέροισι σύεσσι Wildschweinen,
4 6ll ἀγρότεροι σΐες, Φ 486 ἀγροτέρας͵ ἐλά-
φους, cf. & 133 sch. V. d 486 τινὲς τάς μὴ
ταχέως γηρώσας, οἵ. Eust. 861, 86 (γῆρας),
melius Ap. 8, ὅ ἀγρίας. 9 295 αἰγας Gygoté-
ρας, B 852 ἡμιόνων ἀγροτεράων, Hes. ἀγρίων.
Melius enim putamus pervenisse ad Graecos
aliquam cognitionem animalium quae Dschas-
getais hodie vocantur, quam confugimus ad
ἀγροιώτης — ἀγχέμαχος
*
X
b
Eust. 361, 32 ἀγροτέρας ἡμιόνους λέγει τὰς
ἀγελαίας καὶ νομάδας, διὰ τὸ πολὺ πλῆϑος
αὐτῶν, τινὲς δὲ δυσδαμάστους διὰ τὸ ἄγριον,
ἕτεροι δὲ τὰς ἐν ἀγροῖς ἐπιτηδείους οἷ. sch.
AB. — b) Φ 471 Ἄρτεμις ἀγροτέρη Diana sil-
vestris Spitzn. h. 1. laudat Jacobs. ad Philostr.
im. p. 45, 28, sed bene Ariston. ἀϑετεῖται ὅτι
περισσός. Apud Athenienses et Syracusanos
fuisse hoc Dianae cognomen docent sch. V. et
Eust. 1247, 10.
ἀγούσης (ἀγρός Suid. I 1, 77 E. M. 13, 40
Hes. lex. Seg. 331, 20 Passow Damm, secun-
dum alios ab ἄγρά Ap. 7, 29 Hes. sch. BLV.
Ὁ 972 quod Attici sermonis videtur esse). Ru-
sticus. alii: venator. Π 218 «iyvzuoL, οἷσί τε
τέκνα ἀγρόται ἐξείλοντο. Rusticorum venatio-
nem Homerus etiam Ὁ 272 3 162 commemoravit.
ἀγρώσσω (yos) capio, venor. & 53
ἐχϑῦς ἀγρώσσων, B. e glossa ἀγρεύων, Ap.
6, 14 oiov ἀγρεύων, cf. Hes.
ἄγφωστες (ἀγρός) gramen, ut nonnullis vi-
detur Cynodon s. Panicum dactylon Hundsgrass.
Ap. 6, 10 ὁ Ἀπίων ἀπὸ τοῦ ἐν ἀγροῖς γεῖνε-
σϑαι ἢ ἀγρόεσϑις ἡ ἐν ἀγροῖς ἐσθιομένη, οἷ.
Et. M. 14, 14. £ 90 ἄγρωστιν μελιηδέα. Sch.
vule. Ap. 6, 9. Hes. εἶδος βοτάνης, Eust. 1553, -
37. Suid. I 1, 78 χοινῶς ἀγρίαν.
ἄγυεα (iy. Arist. ap. Eust. 652, 53, Herod.
Z 492, ali ἐγυιά. ἄγω Lob. Path. el. 2, 29)
via publica, platea, vicus. Dat. ἀγυΐῃ o 441
La Roche, (al éyvdp, ἄγυιαν Y 254, Heyne
h. L cf. Eust. 1206, 63 1631, 99, pl ἀγσνιαί,
ἀγυιαῖς, ἀγυιάς. De accentu pluralis cf. Ah-
réns hom. Éxc. in Phil. 6, 3, La Roche H. T.
177 Eust. 652, 54 166, 21 Ap. 7, 7 Hes. 1 34,
50 35, 52 sch. ms 8 388. E 642 χήρωσε Q-.
γυιάς, Z 891 ἐυχτιμένας zat? ἀγυιάς, Y 954.
μέσην ἐς ἄγυιαν ἰοῦσαι versus 251—5 expun-.
gebantur, cí. Ariston. h. L, o 441 ξυμβλήμενος.
ἢ ἐν ἀγυίῃ | ἢ που ἐπὶ κρήνῃ, ep. 4, 15 ui
γειν ἱεραῖς ἐν ἀγυιαῖς | Κύμης, ep. 15, 5 πολ-
λὰ μὲν εἰν ἀγορῇ, πολλὰ δ᾽ ἀγυιαῖς |. — ὃ),
Universe de viis: βὶ 388 y 487 497 A 12 o 185
296 A71 σχιόωντό τε πᾶσαι ἀγυνιαί. (s$gv-.
&yvco). 1
ἄγὔρις (ἀγορή, Eust. 1430, 35 αἰολίζουσα,
οὐ μόνον τῇ τροπῇ τοῦ o εἰς v, ἀλλὰ καὶ
τῷ τόνῳ) conventus, coacervatio. Ap. 4, 15
Hes, σύνοδος, συναγωγή. Π 661 κείμενον iw.
γεκύων ἀγύρει, Bekk. ἀγύρι, Eust. 1080, 26
ταὐτὸν νεκύων ἀγύρει καὶ νεκάδι. 2. 141 Ew.
νηῶν ἀγύρει in navium coetu, sch. A. ὅπερ δὲ
ἄλλων λέγει νηῶν ἐν ἀγῶνι, cf Eust. 1942,
54. y 31 ἐς Πυλίων ἀνδρῶν ἄγυρίν τε χαὶ ἕ-
δρας, v.l ἀγορήν. Non contionem rite vo
tam significat, sed coetum quo homines imi
causa conveniunt, ut demonstrant Ojjyvgtc et
ouxyvoloacS«t. 1
ἀγυρτάζω (ἄγ, ἀγύρτης, ἀγείρν conquiro.
τ 984 χρήματ᾽ ἀγυρτάζειν Hes. Gyvoraber συλ-
λέγει, πολίζει, ἀγείρει. I
ἀνχέ-μᾶχος (μάχη) qui comminus pugna
He ei c n μαχόμενοι. Sed Suid. I 1,
Etiam ll 948 972 est v. l ἀ
χίμαχος. Eust. 532,
ῥήματος πάντα διὰ τοῦ τ γράφεται;
ηυσῶν
——
ἄγχε --- ἀγχίαλος
Versum spurium iudicavit Seleucus. Cf, Krah,
epitheta, Phil. 17, 195.
ἄγχι. adv. loc. et praep. c. gen. (ἀχ, ἀγχ,
xc anxius, eng, Curt. E. 166. ἐγγύς, οἵ.
2 Zift. 2, 270. Comp. ἄσσον et ἀσσοτέρω.
Superl ἄγχεστον et ἀἄγχιστοῆ. Prope, iuxta,
dicht dabei Sine casu et cum verbis standi, E
185 ἕστηχε, cf. Q 47; y 449. y 888 ἔστη ἄγχι
παρ᾽ ὀρσοθϑύρην, C 56 μάλ᾽ ἄγχι στᾶσα. In
fine versus H 188 Π n4 ε 945 π 338 v 190
ἄγχι παραστάς in introitu x x z 455 o 361
ΤῸ ὦ 868 ἄγχι παρισταμένη" 9 918 d. παρα-
CNEM E ὅτο μάλ᾽ ἄ. παρίστατο, ubi dat.
pendet ἃ verbo. Talia non sunt in Od., sed
Saepius in Il. Z 405 οἱ ἄ. παρίστατο, cf. 0 442
649 P338 5 304. Π 382 Q 131 τοι d. παρέ-
στηκὲν. ϑάνατος. — Verbum εἶναε omittitur &
101 οὐδέ τις ἄγχι- πόλις, χ 186 ἄγχι γὰρ
αἰνῶς αὐλῆς θύρετρα. Adduntur alia yerba:
Ὁ; 520 ἄγχι μάλα τρέχει, Φ 1760 ἐπὶ ὥρνυτο
ἄγχι μάλα, c 157 ὁ 70 o 592 ἄγχι σχὼν x&-
φαλήν, cf. Ap. 5, 18. Duentzer , IN: JO E Ph:
85, 8150 « 157 expungit. t 801 ἐλεύσεται
ἤδη | ἄγχε μάλα veniet imm (et) valde propin-
quus (est) Ameis: der ganz nahe, quo loco solo
de tempore dictum esse, sunt qui statuant. —
2) Dat. pron. quando subiungitur, ad verbum
fere videtur simul pertinere: 24 362 Y 449 7
τέ τοι ἄγχε | ἦὟλϑε χαχόν, Pd 441 τάχα δὲ σφί-
σιν ἄγχι γένοντο, Y 983 οἱ ἄγχι πάγη βέλος.
— 3) Cum gen. Et subst. gen. semel antepo-
nitur: Θ᾽ 117 τάχα Ἕχτορος ἄγχι γένοντο, non-
nunquam pronominum X 460 τοῦ πέσεν ἄγχι
μάλιστα, d 370 μεὺ ἄγχι στᾶσα, Zenodotus
uot ἀντομένη codd. etiam μοι, με, ut ἐμεῦ.
Baepius subsequitur: I 48 4 666 E τὸ ὁ 362
ὁ 182 ἄγχι ϑαλάσσης, P 10 ἄγχι- αὐτοῦ l ἔστη
cf. φ 488 ἢ. Ap. 9246 878. 0.494 ἑστεῶτ᾽ yy
Αἴαντος, cf. ,X 190. P 300 ἄγχ᾽ αὐτοῖο πέσε,
€ 126 A ἄγχ᾽ αὐτοῖο χαϑέζετο, cf. 8 417
K 161. 9 95 534. οὗ 291 δήεις ἄλσος ἄγχι χε-
λεύϑου, λ 191 εὕδει ἐν χόνι ἄγχι πυρός, τ
488 ἤιεν ἄγχει κυνῶν, h. Merc, 117 εἷλκε ἄγχι
πυρός, h. Ap. 385 ποιήσατο ἄγχι μάλα χρή-
νης. Verbum εἶναι etiam sic omittitur: ἡ 112
ἔχτοσϑεν δ᾽ αὐλῆς μέγας ὄρχατος ἄγχι ϑυ-
ράων. — B) Hymni in Cererem et in Venerem
hoe verbo abstinuerunt. 7^ 761 Thiersch. Gr.
8 322, 9 volebat scribere στήϑεος ἄγχε χάνων,
refutatus ab Hermanno (op. 2, 48) et Spitznero ὦ
h.l Certe semel tantum genetivo subst. post-
ponitur et semel tantum in Iliade in secunda
arsi elisione non minuitur; (K 161 cf. ó 370 x
400 455 2 191 τ 438) — ΟἹ Compar. ἀσσον
(codd. nonnulli habent ἄσσον ut A 50 89 v 481
«€ 221, cf. La Roche, H. T. 206. Herodianus
7t. μον. À. 97 brevem ' dicit vocalem, cf E. M.
158, 12. Etiam Friedlànder, n. J. f. Ph. 79,
819 ἄσσον et similia probat) propius, prope,
Saepe enim vix differt ἃ positivo Ap. 45, 12
ἄσσον" ἐγγύς Hes. , πλησίον, ἐγγύς E. M. 157,
97. Α 335 decor ἴτε, cf. Z 143 Y499. p 667
1 508 ε 800. O 105 Juv χκαταπαυσέμεν ἄσσον
ἐόντες, A 567 μή νύ τοι οὐ χραίσμωσιν ὅσοι
ϑεοί sio? ἐν Onde ἄσσον ἐἰόνϑ᾽ (ἐόντε, ut
Statuit Zenodotus) propius accedentes herzu-
eilend (ubi dualem plur, vice fungi dicit Eust.
150, 26, aut minus bene putat deos deasque
significare: dualis vero píc. pro plur. legitur
etiam E 487 Π 371 Ψ 413 4 407, cf. Lehrs,
Ztft. f. A, W. 1834 p. 144, Geist 1, ib. 1837 p.
21
1954. Aristarchus ἐόντα explicavit: me acce-
dentem, quamquam χραισμεῖν τινί τινὰ non
legitur. Fuere etiam qui ἰόντα explicarent
xar ἀντίπτωσιν ἀντὲ τοῦ ἰόντος (ἐγγὺς ἐμοῦ
ἐλθόντος) ut docet anonym. z. σχημ. ap. Wal-
zium, Rhett. Gr. 8; 658, 18, cf. Schneidewin,
Phil. 10, 357. anonymus ipse ἐόντε praefert,
sed explicat de diis superis et inferis. Buttm.
Lex. 1, 3 Gr. 1, 184, Naegelsb. h. l dualem
explicant. Spitzner, Faesi, La Roche aec. sing.,
nunc Ameis quoque h. l qui. J. J. f. Ph. 56,
18 dualem probaverat atque Gentius qui Heynio
credidit ἄσσον ἐέναι aggredientium esse non
defendentium, quem fugit etiam deos aggressu-
ros esse lovem) — X 99 ἄσσον ἐόντα aggres-
surum, sed de amicis ??8 ἄσσον ἐόντες κλαίω-
μεν, cf. τ 899. — 4 880 ἄσσον φέρον ix πυ-
οὖς, cf. v 868. — 9) Dativum semel regere vi-
detur 97 ἀλλά μοι ἄσσον στῆϑιε propius ad
me accede, v. s. ἄγχε 2). — 3) Cum. gen. aut
postposito: 42 74 χαλέσειε ἄσσον. ἐμεῖο, ubi
ἄγχι sufficit, 9 308 ἀσσον οὐκέτ᾽ ἔπειτα δυνή-
σατο οἷο ἄνακτος | ἐλϑέμεν, ὦ 291 ἄσσον ἴεν
ἀλῳῆς, aut praecedenti 4. Ζηνὸς οὐκ ἂν
Κρονίονος ἄσσον ἱχοίμην, X4 τείχεος ἄσσον
ἴσαν, Ψ 44 λοετρὰ ι(ἀαρήατος ἄσσον ἱκέσϑαι,
Ez 537 2 50 89 148 αἵματος ἄσσον ἔμεν, τ 481
É9sv &ocov ἐρύσσατο. — b) e 572 ἀσσοτέρω
καϑίσασα παραὲ πυρί, t 508 αὖτις ἀσσοτέρω
πυρὸς ἕλχετο δίφρον.
D) Superl. ἄγχεστον et ἄγχεστα proxime, qua-
rum priorem formam fuere qui adi. putarent
non adv. ε 280 09v. cC ἄγχιστον πέλεν αὐτῷ
ubi proxime erat i. e, proxima pars. terrae.
Aristarchi discipuli τὸ ὅϑι χρονικῶς ἀντὶ τοῦ
ὅτι (lege ὅτε) ,also ὅτε ἐγγὺς 7070} εν“ (Doed.
Gl. 894), sed recte Nitzsch h. l. monuit πέλεν
esse describentis neque opus est Bothii con-
iectura 0 τι. Y 18 τῶν ἄγχιστα μάχη δέδηεν,
valde prope exarsit, ubi sunt qui de tempore
dictum putent; proxime est ut bellum exarde-
scat. De similitudine: .B 58 μάλιστα Νέστορι
εἶδος ἄγχιστα ἐῴχειν ubi cf. Naegelsbach.
Graviter vituperavit hanc locutionem ΚΌΘΗΙΥ in
disput. de B 1—483, defendit Báumlein, Phil.
7,981. XX 474 αὐτῷ γὰρ γενεὴν ἄγχιστα ἐῴ-
χειν, Aristoph. ap. sch. Α. d. y. ou φυὴν d.
ἔοιχεν, dem sah er am meisten ins Geschlecht,
cf. Spitzner, exc. IX. ὃ 2. v 80 ὕπνος ϑανάτῳ
ἄγχιστα ἐοικώς, 5 152 (ἀβρτέμεδί GE) εἶδος
ἄγχιστα ἐίσχω. (ἀγχιστῖνος, ἀγχοῦ, ἀγχόϑε,
ἀγχίαλος, ἀγχιμαχητής, ἀγχέμαχος, ἀγχίμο-
λον, ἀγχίϑεος, ἀγχιβαϑής, ἐπασσύτερος).
"Ayxi-&Aog ab Hectore occisus 4 609.
2) έντης ᾿Αγχιάλοιο δαΐφρονος α 180, 418.
— 3) Phaeax nobilis 9 112; Paus. 10, 27, 3. —
ἀγχέ- -ἄλος, mari propinquus, maritimus.
Hes. &yyí&Aoc: παραϑαλάσσιος, Meiring de
subst. cop. p. 21 quae mare propinquum habet.
B 640 Χαλκίδα ἀγχίαλον, B 697 ἀγχίαλον
᾿Αντρῶνα, Ariston. ἡ δ. περιεστ. 9. Ζηνόδοτος
γρόφει ἀγχιάλην m "Avvo dva καὶ εἰ ϑηλυ-
κῶς δὲ λέγεται 7 ᾿Αντρών, χοινόν ἔστι τὸ
ὄνομα ὃ ἀγχίαλος χαὶ ἢ ἀγχίαλος. mendose
Steph. "Avrgóv* Ζηνόδοτος δὲ γράφει ἀγχία-
λον ᾿Αντρῶνα. Certe Aristarchi legem neglexit
qui scripsit h. Ap. 32 ἀγχιάλη Πεπάρηϑος.
Urbem poéta significare videtur, sed Suid. I
1, 88 αἱ νῆσοι ἀγχίαλοι καὶ ἀμφίαλοί εἶσιν.
ἀγχὶ-βϑης (βάϑος) propinquam altitudinem
22
habens,- statim ab initio profundus. Meiring,
de subst. cop. p. 22. ε 413 ἀγχιβαϑὴς. ϑάλασσα
profundum prope litus, sch. PV. ἡ ἐγγὺς τῆς
γῆς βάϑος ἔχουσα" δὲ Ap. 5, 29, Hes. :
I 1, 84, Eust. 1540, 50. Dosied. GI. 898 imaldit
ἀμφιβαϑής.
ἀγχέ-ϑεος, proximus diis; Meiring de subst.
cop. p. 21: qui ad deos proxime accedit, diis si-
milis. ε 35 c 279 Φαιήκων. οἱ ἀγχίϑεοι γεγά-
GL , cf. ἡ 905. sch. vulg. ἤτοι χαϑότι τρίτοι
εἰσὶν ἀπὸ Ποσειδῶνος. οἱ βασιλεῖς αὐτῶν ἢ
ὅτι εὐδαίμονές εἰσιν ἢ χαϑὰ οἱ ϑεοὶ συνδια-
τρίβουσιν αὐτοῖς καὶ εὐωχοῦνται. Genus in-
tellegendum esse ostendit vox γεγάασιν. Sed
h. Ven. 200 ἀγχίϑεοι, δὲ μάλιστα καταϑνητῶν
ἀνϑρώπων | αἶδν ἀφ᾽ ὑμετέρης γενεῆς, quo-
niam ex Aeneae gente multi deorum consuetu-
dine usi sunt.
&yXi-t xi tuc, qui comminus pugnat. Θ᾽ 173
41 286 Ν 150 O 425 486 P 184 Δάρδανοι ἄγχι-
μαχηταί |, B 604 ἀνέρες ἀγχιμαχηταί | Ar-
cades.
Udyxi-uooc (μολεῖν) prope accedens, pro-
pinquus Suid. I 1, 84 ἀγχίμολον. ἐγγὺς ἐλ-
ϑόν. € 859 ἐξ ἀγχιμόλοιο ἐδών. — Acc.
neutr. pro adv. plerumque cum verbis veniendi
legitur, saepe etiam cum dat. v. 5. ἄγχε 2. 4
983 9 300 o 57 v 178 ὦ 439 ἀγχίμολον δέ σφ᾽
ἦλϑε, cf. 4 599 ὁ 95, II 820 οἱ ἦλϑεν, χ 205
«€ 502 τοῖσι δ᾽ em ἀγχίμολον ἦλϑεν i e. τοῖ-
σιν ἐπῆλϑεν &y. Sine dat. ὦ 19 ἀγ. δὲ E ἤλυϑ'
ἔπι, οἷ, o 386. In medio versu o 260 dy. ἐρ-
gouévo, cf. & 410. Paulo aliter o 336 ἀγχίμο-
λον δὲ μετ᾽ αὐτὸν ἐδύσετο prope post eum,
quamquam sunt qui de tempore explicent, Hes.
σύνεγγυς, ἢ μιετ᾽ ὀλίγον. Ap. δ, 35 iml μὲν
τοῦ μὲτ ὀλίγον. sch. V. II 820 χρονικῶς.
ἀγχὲ- voog (sed ἀνεχί-νοος Doederl, Gl. 898)
animo praesenti. Meiring de substant. cop. p.
22: qui mentem praesentem et pr omptam habet,
Ameis: voll Geistesgegenwart. » 332 ἐπητής
ἐσσι καὶ ἀγχίνοοι p ἐχέφρων. Hes. συνε-
τός. Suid. I 1, 84 συνετός, ὀξὺς τὸν νοῦν.
ἀγχίνοια ἡ ΓΝ εὑρετικὴ τοῦ χαϑήκοντος ex
vov παραχρῆμα. Plut. aud. poet. 11 τὸν Ὀδυ σ-
σέα φάσχουσα κὴ “περιορᾶν μηδὲ προλείπειν.
sch. ταχὺς περὲ τὸ νοῆσαι.
᾿Αγχί-σης" h. Ven. 4, 84, 166, ἄναξ ἀνδρῶν
"4. | E 268 (ubi equi eius Laomedonti surrepti $
ΤΟΝ ΟΣ ποῖος τσεω h. Ven. 4, 53. 196, ,s«o | B
819, M 98, N 428, P 491; Y 112, ἀμύμονος
"4.| E 947, με) γαλήτορος 4. [.468, Y 208; -σῃ
h. Ven. 4, 170; τσὴν 91, 144, ἥρωα, ϑεῶν ἄπο
κάλλος ἔχοντα | Ti; -ση, και 'διστε χαμαιγενέων
ἀνθρώπων 108, 192, f. Capyis Y 239, pater
Acneae, quem Venus ᾿Αγχίσῃ τέκε βουκολέον τι
| E 513, ἐν χνημοῖς Ἴδης B 890 864. h. Ven.
4, 45 sqq., et Hippodameae XV 498. Inde 4/-
γνείας v^ ᾿ἀγχισιάδης P 754, Y 410. — 9) 'Ay-
χισιάδης Ἐχέπωλος T 996 Sicyonius. Kühner,
gr. gr. 710, 9; metri dactylici causa formatum
Eust. 18, 11. "Cramer anecd. I p. 443.
dyxtot-ivog (&yyiGrOoc) confertus, nah (bei
einander). Cramer, an. Ox. II 319, 19 τὰ παρὰ
τὸ ἄγχε συντιϑέμεν α διὰ τοῦ t γράφεται οἷον
ἀγχίμολον ἀγχίϑυρον πλὴν τοῦ ἀγχηστῖνος
cf. Eust. 532, 1 531, 42. , qui παρὰ τὸ ἄγχε ἕστά-
ναι. . τροπῇ τοῦ ε εἰς ἡ explicat, sch. E 141
ed. Bachm. Hes. σύ veyyve ἀλλήλων ἢ συνεχεῖς
8 ἐστι πυκναί" ἢ ἄλλαι ἐπ᾽ αλλαις cf. E. M.
15, 3 Suid. I 1, 83 Ap. 5, 18 qui &yzzotivoc
ἀγχίϑεος — ἄγω
scribunt.
χυνται,
ἔπιπτον.
ἀγχόϑε (ἀγχοῦ) prope. Ξ' 412 ἀγχόϑι δει-
ρῆς, 22 762 ἀγχόϑι ἴσχει | στήϑεος, v 108 &y-
χόϑι αὐτῆς ἄντρον.
ἀγχοῦ (ἀγχὴ prope, iuxta. Semper in intro-
itu versus. 1) Sine casu et cum verbis standi
4 92 E128 Σ 169 X 215 228 ἀγχοῦ δ᾽ tova-
μένη ἔπεα πτερύεντα προσηύδα, 4] 908 Ν 402
E 141 ἀγχιστῖναι ἐπ᾿ ἀλλήλῃσι χέ-
P 361 z 118 ὦ 181 449 ἀγχιστῖνοι
?; X 856 II 537 ὃ 25 o 552 y 100 ἀγχοῦ δ᾽ ἱστά-
μενος ἔ. mt. mQ. cf. h. Cer. 12 o 349; simili-
ter B 172 o 9 ἀγχοῦ δ᾽ ἱσταμένη προσέφη-
᾿Αϑήνη, Iris B 790 Γ 129 44 199 Q2 87, Apollo
Ο 243, Menelaus P 684, Mercurius h. Cer. 846,
Calypso $159 ἀγχοῦ δ᾽ ᾿ἱσταμένη προσεφώνεε
δῖα ϑεάων, [νὶ8 O 178 ἀγχοῦ δ᾽ ἱσταμένη
προσέφη κλυτὸν εἰνοσίγαιον, N 168 ἀγχοῦ ὃ
ἱστάμενος προσέφη αἰσχροῖσι ἔπεσσι. Monuit
Duentzer ἀγχοῦ ἱστάμενος dici et ἄγχι στάς.
t 971 ἄχουσα | ἀγχοῦ, Θεσπρωτῶν ἀνδρῶν ἐν
πίονι δήμῳ, cf o 526. h. Àp. 300 ἀγχοῦ δὲ
χρήνη. 2) Cum gen. 2 709 ἀγχοῦ δὲ ξύμβλην»-
το πυλάων, 5 5 ἔναιον- ἀγχοῦ. Κυχλώπων.
h. Ap. 18 ἀγχοτάτω φοίνικος. (ἀγχόϑε).
ἄγχω (ango, Angst, ἃ radice sanskrita agh be-
engt sein, ἯΙ quam etiam ἄγχε et ἀγχοῦ refe-
runt Bent. 9 , 23 Curt. E. 166 L. Meyer, vergl.
Gr. 1, 349) e Τ' 8171 &ygs δέ μιν ἱμὰς
ὑπὸ δειρήν, Hes. ἔπνιγεν.
ἄγω (ἄ, Curt. E. 117 Benf. 1, 65. L. Meyer,
vergl. Gr. 1, 349 skr ag ág-àmi lat. ag-o) Praes.
ἄγω, € εἰς, ἄγει, ἄγετε, ἄγουσιθ), coni. ἄγω,
ἄγῃς, i UN H 385 et ἄγῃσι, ἄγωμεν X 392, ἄ-
yoour), opt. ἄγοιμι, αγοι; ἄγοιεν, imperat.
ἄγε, ἀγέτω, ἄγετε, inf ἀγέμεναι et ἀγέμεν
et ἄγειν, ptc. ἄγων, ἄγουσα, ἄγοντι, ἄγοντα,
ἄγοντε, ἄγοντες, ἄγουσαι, impf. ἦγον, ἡγεῖ),
ἤγομεν, ἤγετε v 99, ἦγον, sine augm, ἄγον,
&ys(v), ἀγέτην y 439, ἄγον. Hoc imperf non
ita raro vim habet aor. fut. ἄξω, ἄξεις, ἄξει,
ἄξομεν 4 239, ἄξου "σι(), inf. ἀξέμεναι et Ese
μὲν et && eg, , ptc. ἄξοντα. ἄξετε imperat. aor.
nonnunquam ἄξατε in codd. scribitur, ἀξέμεναι
et ἀξέμεν plerumque aoristi sunt, cf. Grashof
Zt. E ASSW. 1834 p. 248. Aor. II ἤγαγον,
ἤγαγες, ἤγαγε(»), ἤγαγον, sine augm. ἄγαγον
ξ 409, ἄγαγε), ἄγαγον x 997, coni. ἀγάγω
B 231 et ἀγάγωμι (ὁ 717 (v. I ἀγάγοιμι et
ἀγάγωμαι, ἀγάγῃ 0.811 et ἀγάγῃσιν, ἀγάγω-
μεν Y 800, ἀγάγωσι, h. Ap. 537, opt. (&y&-
youu y. 1. 2 717), ἀγάγοι, imperat, ἄγαγε Q
337, ptc. ἀγαγών, ἀγαγοῦσα, ἀγαγόντε 4 407,
ἀγαγόντες o 428. Med. praes. ἄγεται x 40,
coni. ἄγωμαι C 58, ἄγηται Z 450, ἄγωνται É
28 (v. 1l. ἄγονται), opt. ἄγοιτο, ἀγοίμεϑα P 163
imperat. ἀγέσϑω, inf ἄγεσθαι, impf. ἤγετο ὁ
10, sine augm. ἐγόμην H 363, ἄγετο, fut. ἄ-
ξοόμαι, inf. ἄξεσϑαι. Aor. I ἄξαντο Θ '545, im-
perat. ἄξασϑε O 505 (Bekk. cum Aristonico
&&ovro et ἄξεσϑει. ἄξεσϑαι et ἄξασϑαι in codd.
φ 822. Krüger etiam y 245 huc refert, ubi
dv ἄξασϑαι vel ἀνάξεσϑαι — legitur, . quod ad
ἀνάσσειν plerique referunt. Aor. II ἠγαγόμην,
ἦγ "ἄγετο, Coni. (ὀγάγ wies v. Q 717), ἀγάγηται,
6 139, inf. ἀγαγέσϑαι X 81.
Duco, deduco, comitor, adduco, abduco, de
animantibus, firmus laborantem vel viribus va-
lidior infirmiorem 44 8429 ὑπὸ στέρνοιο λαβὼν
ἄγε ποιμένα λαῶν | ἐς κλισίην, A 828 ἐμὲ σάω-
?"
v
ἄγω
σον ἄγων ἐπὶ νῆα, d» 416 τὸν δ᾽ ἄγε χειρὸς
ἑλοῦσα, cf. A 393. A4 612 ὅν τινὰ τοῦτον
ἄγει, cf 44 650. «1 663 rotto» δ᾽ ἄλλον-
ἤγαγον ἐκ πολέμοιο, 42 104 μ᾿ ἄγαγεν Τροί-
ηνδε, Ψ 696 μὲν ἄγον óc ἀγῶνος, V 698. χὰδ
δὲ μετὰ σφίσιν εἷσαν ἄγοντες, Φ 221 ἄγει-
Ἄρηα! | -ἐκ πολέμου, 4541 ἄγοι δέ & Παλλάς,
4 392 ἐκ Κρήτης ἐς γουνὸν ᾿Αϑηναίων ἦχε
μέν ducebat neque vero perduxit, γ 189 οὃς
ἄγ᾽ ᾿Αχιλλῆος υἱός, o 149 Ὀδυσῆα -ἤγαγε δαί-
μων, cf. o 243 φ 301, ξ 886 σέ μοι ἤγαγε δαί-
μῶν mir zu eführt h v 100. ue ᾿ἐϑέλοντες
ἐπὶ τραφερήν τε ἜΝ ὑγρὴν, ἤγετ᾽ ἐμὴν ἐς
γαῖαν, ὦ 401 σε ἤγαγον. αὐτόν (codd. σ᾽ ἀνή-
γαγον et alia; defendit ἤγαγον et hiatum Ah-
rens, Phil. 6, 33). h. Ap. 481 ὑμέας δ᾽ ἤγαγον
ἐνθάδε, — 3) De duce itineris: Ὁ 154 188
ἄξει flog χεν ἄγων- πελάσσῃ qui viam mon-
strabit proficiscentemque tuebitur, 42 155 184
ἀγέγῃσιν ἔσω «κλισίην, Q 337 Πρίαμον ἐπὶ
νῆας ᾿᾿χαιῶν ὡς ἄγαγε, cf. 42. 564, Ψ 85 ἐξ
Ὀπύεντος ὑμετερόνδε, D 401 7 πῇ με προτέ-
0o πολίων-} ἄξεις; num ne ulterius in quam
urbium duces? Aristarchus Homeri esse nega-
vit (M. Schmidt Did. 909). I 89 γέροντας do-
λέας ἦγεν, O 490 νόσφι νεῶν ἀγαγὼν Τρῶας
a navibus seduxit, 4 311 ἀνὰ δὲ Χρυσηΐδα
εἷσεν ἄγων ubi Attici aoristo utuntur; cf. Braun
de & Ody sseae Cottbus 1855 p. 10. A 440, τὴν
ἐπὶ βωμὸν ἄγων- τίϑη, 0 310 s. ἡγεμόν᾽ ὃς χέ
με κεῖσ᾽ ἀγάγῃ, e 975 τόνδε πόλιν δὲ | ἤγαγε,
9 10 τὸν ξεῖνον ἄγ᾽ ἐς πόλιν cf. o 201 v 329,
Q 219 πῇ δὴ τόνδε μολοβρὸν ἄγεις, v 272 ἐμὲ
προτὶ ἄστυ -ἄξει, cf. o 92 c 156. π 221 μ᾿
ἔγαγον mihi duces fuerunt itineris, ó 407 ἔνϑα
σ᾽- ἀγαγοῦσα, ὃ 595 σκοπός, ὅν ῥα καϑεῖσεν
] Αἴγισϑος ἄγων, ν 212 μὲ yt ᾿Ιϑάχην, o 72
ξεῖνον ἀγορὴν δὲ διὰ πτόλιν, 9 62 471 κῆρυξ
“ἦλθεν ἄγων (AGM. φέρων) ἀοιδόν, o ὃ τῇ
ᾧ ἄγε κινήσας, & 290 μ᾿ ἄγε παρπεπιϑών
ux fuit itineris, ς 7 ἔνϑεν ἀναστήσας ἄγε, cf.
K 119. & 958 μὲ σταϑμῷ ἐπέλασσαν ἄγοντες,
δ 262 μ᾽ ἤγαγε ἐχεῖσε: ἀπὸ πατρίδος αἴης,
Ven. [275 τοι δεῦρο-παῖδα) ib. 280 μὲν
ποτὶ Ἴλιον ib. 947 υἱόν, Cer. 409 ἦγε δέ μ
ἐξ ἐρέβευς Herm., sed Baum. ἀξέμεν. "Ven. 188
ἀδμήτην με, ep. 15, 17 δεῦρο- Κενταύρους, h.
Ap. 527 τῆλε φίλων χαὶ πατρίδος αἴης. —
3) De eo qui hospites advenientes domum, in-
trare iubet: 7 199 προτέρω, X 888 πρόσω
ἄγε, v. 1. ἡγήσατο, α 130 αὐτὴν δ᾽ ἐς ϑρόνον
εἷσεν ἄγων indem er sie geleitete, cf, h. Ap. 9.
€ 404 σε- ic. “λισίην, 0 542 τὸν ξεῖνον ὄγων-
φιλέειν, Q 95 μιν- προτὶ οἶκον, go 84 ξεῖνον-
γεν ἐς οἶκον domi excipiebat, ἢ 301 σε ἐς
ἥμετερον, τ 194 ὦ 271 τὸν πρὸς δώματα, cf.
0 133, ξ 318 δεδμημένον ἤγεν ἐς oixov, ξ 280
ἐς δίφρον, δέ μ᾽ ἕσας ἄγεν οἴκαδε, h. ἄρ 523
δεῖξε ὃ ἄγων ἄδυτον ζάϑεον (Schneider pro
αὐτοῦ δάπεδον) καὶ νηόν, (Bergk ἀδύτου d«-
zóov, Fleckeisen ἀδύτου ζάπεδον). — 4) De
rege qui populum, de imperatore qui exercitum
ducit. Rarius in Graecorum recensione: B 557
ἐκ Σαλαμῖνος ἄγεν δυοκαίδεκα νῆας, B 558
στῆσε δ᾽ ἄγων a Solone interpositus esse fer-
tur comprobaturo Salamina antiquis iam tem-
poribus Atheniensium fuisse sch. BL. Paul. h. 1.
Aristarchus expunxerat, Ariston. 7' 930 4 273,
ef. Sengeb. diss. post. 109; Ameis, h. 1. h. Cer.
. 984 de equis Ditis. B BRÜ πολὺ δὲ πλείστους
ἄγε λαούς. Hunc versum cum proximo expun-
23
xit Zenodotus, Ariston. h. l cf. Ameis, h.l
B 631 ἡγε Κεφάλληνας, B 654 ἐκ Ῥόδου ἐν-
γέα νῆας ἄγεν, cf. B 671, 148, Saepius in
Troianorum recensione: B 840 ἄγε φῦλα Πε-
λασγῶν, B 844 Θρήικας «y οἵ. B 848 862
866. Π 288 Παίονας ἤγαγεν ἐξ ᾿Αμυδῶνος
im. Ἀξιοῦ, d 155 Παίονας ἄνδρας ἄγων, ν.
1. ἔχων. A 407 παυρότερον λαὸν ἀγαγόνϑ'
ὑπὸ τεῖχος, Ariston, ἀϑετοῦνται στίχοι y,
(407—9), 4 119 ἅλιον στρατὸν ἤγαγεν ἐνθάδε,
K 19 λαόν, 880 Δυχίων μέγα ἔϑνος ἄγοντε,
Aristarchus dualem scripsit teste Didymo,. alii
ἄγοντες, P 96 “Τρῶας δ᾽ ἐνθάδε πάντας ἄγει.
4 392 λόχον εἷσαν “ἄγοντες, & 409 ὑπὸ Τροίην
λόχον ἤγομεν ἀρτύναντες. — δ) Cum ducis sit
saluti suorum prospicere, de iis quoque, qui
servati abducuntur: z 268 οὔτέ τιν᾽ ἄλλων]
ἄξεις σῶν ἑτάρων, Ariston. σῶν ᾿Αρίσταρχος
ἀντὶ τοῦ σῶον", X 551 οὐδ᾽ ἔνϑέν περ ἀπήμο-
νας ἤγον ἑταίρους, Y 800 μὲν vnuix ϑανάτου
ἀγάγωμεν. — 6) De iis qui quem honoris
causa deducunt et comitantur: H 312 Αἴανϑ'-]
εἰς "Ayau£uvova. ἄγον οἵ. 3e 36. Eust. 1479,
50 τὸ ἄγειν καὶ τὰ ἐξ αὐτοῦ σεμναὶ λέξεις
εἰσίν. . . ὥσπερ καὶ ἡ προαγωγή; τιμὴν
γὰρ αὐτὴ δηλοῖ. H 310 ἡγον προτὶ ἄστυ, y
416 πὰρ Τηλέμαχον εἷσαν ἄγοντες, Ameis ad
y 118 Anh., v 995 ἐς ϑάλαμον, h. NII15 ἐς ἀϑα-
γάτους, h. Cer. 443 Δημήτερα -ἀξέμεναι μετὰ
φῦλα ϑεῶν. — 7) De lis qui arcessuntur: 7"
105 ἄξετε δὲ Πριάμοιο βίην, A 443 παῖδά τε
σοὶ ἀγέμεν, T 195 ἀγέμεν τε γυναῖκας, B 326
ἐχ Πύλου ἄξει ἀμύντορας, ó 434 ἑταίρους
τρεῖς ἄγον, nahm mit cf y 424 z 405 mit
bringen, nahm ich mit, o 576. οὐ σὺ γ᾽ ἄγεις;
brinsst ihn mit? h. Ap. 102 ἀξέμεν ἰλείϑυιαν,
h. Merc. 379 οὐδὲ ϑεῶν ἄγε μάρτυρας. -- 8)
De iis qui inviti vel capti abducuntur: A 184
ἄγω Βρισηΐδα, A 139 ἢ τεὸν ἢ Αἴαντος ἰὼν
γέρας ἢ Ὀδυσῆος. | ἄξω ἕλών Aristarchus v.
139 notavit δεὰ τὸ περιττόν (Lehrs, Ar. 360)
eumque secutus Bekk., alia inter punctione usus,
expunxit. 4 338 σφῶιν δὸς ἄγειν, cf. A 347
391. T 273 χούρην γεν, I 150 ᾿ἀνάγκῃ δ᾽
οὔ τί μιν ἄξω, cf I 692, B 231 ὅν κεν- δήσας
ἀγάγω, τ 85 τόν óc. ποτ᾽ αὐτὸς | γε λαβὼν
ἐκ πατρὸς ἀλῳῆς οὐκ ἐθέλοντα, 4 112 ἐξ
rip ἄγαγεν, 4 289 ἀλόχους τε καὶ τέκνα
ξομεν ἐν νήεσσι, cf. Ó 166 quem versum cum
rau Bekker expungit. IJ 832 Τρωιάδας
δὲ γυναῖχας ἄξειν ἐν νήεσσι ἐς πατρίδα,
Eust. 1089, 31 ἐπὲ argued oH Y 194 ληιά-
δας δὲ γυναῖχας ἦγον, I 594 τέκνα- βαϑυζώ-
vovc τε γυναῖχας, y 270 τὸν μὲν ἀοιδὸν ἄγων
ἐς νῆσον, v 98 τοὺς- ἐπὶ νῆας ἄγον. κλαίοντας
ἀνάγκῃ, cf y 353 σ 76. z 266 “μή μ᾿ ἄγε κεῖσ᾽
ἀέκοντα, o 199 μή με παρὲξ ἄγε νῆα, w 221
μιν- οἶκον δέ, 2,108 col ἐνθάδε, ἡ 248 ἐμὲ
τὸν δύστηνον ἐφέστιον ἤγαγε δαίμων, h. Cer.
30 τὴν δ᾽ ἀεκαξομέν qv ἦγε, h. Cer. 81 Cm
ξας ἵπποισιν ἄγεν μεγάλα ἐάχουσαν, cf.
19, h. Ap. 473 δεῦρ᾽ ἤγαγεν οὐχ Me
— 9) Cum hominibus simul etiam res ducuntur:
H 350 Ἑλένην καὶ χτήμαϑ᾽ Gu αὐτῇ | δώ-
outv ᾿Ατρεΐδῃσιν ἄγειν, cf X 117 demus ab-
ducenda, ó 175 ἐξ Ἰϑόχης ἀγαγὼν σὺν χτή-
μασι χαὶ τέχεϊ ᾧ. curru ducuntur et homines
et res: 4 598 Νέστορα ἐχ πολέμοιο φέρον
ἵπποι, γον δὲ Μαχάονα, sch. BLV. Paul.
χαλῶς τὸ μὲν ἔφερον ἐπὶ Νέστορος. ἐπὶ δὲ
Μαχάονος τὸ ἦγον διὰ τὸ τῆς πληγῆς βαρύ.
24
Non recte Eust, 864, 60 τὸ φέρειν zal τὸ ἄ-
ysw ταυτίζων, cum enim quis gravissime vol-
neratus ne sustentantem quidem sequi potest,
eum portari dicit poeta (Ariston. N 213), quam-
quam universe homines ducuntur, res vero por-
tantur (Ariston. Ῥ 263 512) Eust. 57, 14 φασί
τινες τὸ μὲν ἄγειν ἐπὶ ἐμψύχων λέγεσϑαι καὶ
τὸ αγεσϑαι, τὸ δὲ φέρεσϑαι καὶ φέρειν ἐπὶ
ἀψύχων" ἕτεροι. δὲ φασὶν ὅτι ἄγειν λέγεται
τὸ ἐπὶ νηὸς ἢ ἅρματος. Bene addit ὡς δο-
χεῖν ἄγεσϑαι μὲν τὰ αὐτοκίνητα. φέρεσϑαι
δὲ τὰ βασταζόμενα. cf. Eust. 1399, 49. Hes.
Quae Aristarchi fuerit sententia post Lehrsium
(Ar. 140) nemo diiudicabit. Peter, Beitráge z.
griech. Würterb., φέρειν de iis dici statuit quae
alienis viribus et sine sensu moveantur, ἄγειν
vero universe de motu eorum quae loco "cedant.
Homerus certe duci potuit dicere Machaonem
qui semel sustentatus curruique impositus Nesto-
rem sua sponte sequi videbatur. Nestorem vero
ferri dixit ab equis, uus semper aurigae onere
premi oportebat cf. 92 ὦ 697. E 889 δεινὴν γὰρ
ἄγεν ϑεὸν ἄνδρα τ᾽ ἄριστον ἄξων, non enim
de equis, sed de curru, quo semel impulso ipsi
sua sponte moventur. "Aristarchi rationes haud
Scio an non ommes assecutus Sit Ariston. ἀϑε-
τοῦνται στίχοι δύο (838—9) ὅτι οὐχ dvayaai-
οἱ xal γελοῖοι zal τι ἐναντίον ἔχοντες. τί γὰρ
εἰ χείριστοι ἦσαν ταῖς ψυχαῖς, εὐειδεῖς δὲ καὶ
εὔσαρχοι. Quid enim si Aristarchus statuit
nihil interesse inter hunc locum et priorem eo-
demque modo distinguendum esse inter Miner-
vam et Diomedem, ut supra inter Nestorem et
Machaonem! Adversatur Aristarcho Koechly
Il carm. 4, 94. Ψ 512 δῶχε δ᾽ ἄγειν ἑτάροισι
γυναῖκα | καὶ τρίποδα φέρειν Ariston. αἱ δι-
πλαῖ πρὸς τὴν διαφορὰν τοῦ ἄγειν χαὶ φέ-
ρειν, cf. Eust. 1313, 43. De Priamo qui cor-
pore semel imposito nihil jam laborabat £2 151
180 pExQUM. ἄγοι προτὲ ἄστυ, cf. €9 601 (Eust.
1366, 63) «ὁ 709 717. IN 657 - 392 H 418 420
(non 'recte Eust. 688, 45 τὸ ἄγειν ἰσοδυναμεῖ
χαὶ νῦν τῷ φέρειν). Sed de mulis qui onere
gravabantur Q 697 ἡμίονοι νέχυν φέρον, ut
est in edd., quamquam sunt codd. qui quce
habeant, V. γρ. φέρον cf. Eust. 1366, 64.
De ligno aliisve rebus: 7^ 50 ὕλην ἀξέμεναι,
Eust. 1287, 8 ἐπὲ ἀψύχων τῶν ξύλων ἔϑετο,
apertius dixit V 111] οὐρῆάς τ᾽ ὦτρυνε καὶ
ἀνέρας ἀξέμεν ὕλην, ubi non potuit distinguere
inter mulos qui apportant et homines qui addu-
cunt, quamquam hic quoque fuere qui dubita-
rent ' ch. D. ἀξέμεν" κόπτειν, παρὰ τὸ ἄξαι
ἢ φέρειν" ἄγεται γὰρ τὸ ξῶον. Quae si cohae-
rent, inserendum "videtur ἄμεινον b 1. O- τ
mnem dubitationem removit ne c £2 7118 ἄξετε
(Harl. ἄξατε ) vvv ξύλα ἄστυδε, 2 669 τηλόϑι
δ᾽ ὕλη | ἀξέμεν ἐξ ὄρεος weit zu holen, sch.
V. ἐπὲ ξύλων τὸ ἄγειν. ἴσως δὲ διὰ τὰς ἡμιό.
vovc, quam dubitationem potuit tollere & 37
ἅμαξαν 4 κεν ἄγοι ζῶστρά τε καὶ πέπλους,
ubi apparet curru duci res. Non recte Eust.
1550, 17 τὸ ἄγειν οὐ κυρίως μὲν ὅμως δὲ ἐπὶ
ἀψύχων κἀνταῦϑα ἔϑετο sch. vulg. ἄγοι, φέ-
00t, βαστάζοι. o 298 ὀφρ᾽ ἂν ἄγοιεν: I
zov, LM. ἀνάγοιεν. H 334 ὀστέα παισὶ ἕκχα-
στος | οἴχαδ᾽ ἄγῃ, quem versum et sequentem
Aristarchus expunxit (Ariston. h. l) Eust. 684,
8 τὸ δὲ ἄγειν οὐ μόνον ἐνταῦϑα ἐπὶ ἀψύχων
χεῖται ἀλλὰ χαὲ μετ᾽ ὀλίγον. ψ 246 οἵ τ᾽ ἠῶ
πῶλοι ἄγουσι, mira verborum traiectione, qua
»
ἄγω
melius placeret quod DL. habent 2 ἔασιν, si si-
mul ἠοῦς legeretur. Ceterum ἄγειν hie ipsi
equi dicuntur. Similiter ep. 16, 9 ἡμίονοι δ᾽
ἄξουσι ἐς τόδε δῶμα. Dubitari. potest num
huc pertineat h. Ap. 235 ὥἕρματ᾽ ἄγωσιν ἐν
ἄλσεϊ, volg. ἄγῃσιν quam Barnesius correxit:
currum solemni pompa deducant per lucum, ge-
leiten, herumführen, cf. Matth. h. l. Ducere
autem vel sic videntur non equi, sed homines.
— 10) De navibus variis modis: homo ducit
navim v. s. 4) ó 634 νῆά μοι οἴχετ᾽ ἄγων, D
495 ἤγαγε νῆα αὖτις ἐς ἤπειρον, ὦ 497 τοὺς
σὺν νήεσσιν ἄγων, Eust. 1967, 4 vtr μὲν xv-
φιολεκτεῖται" ζῶντας γὰρ Ὀδυσσεὺς ἐπὶ νηῶν
ἄγει. Etiam naves Apsae. homines resye du-
cunt: H 467 νῆες οἶνον ἄγουσαι, ct. 11 “
396 η 9 ὦ 299. Eust 692, 8 τὸ ἄγειν ἐπὶ
ἀψύχου χαὶ νῦν τοῦ οἴνου ἔφη διὰ τὰς ναῦς
αἷς ὠχείωται τὸ ἄγειν. Homines navibus ave-
hunt res hominesve: T 298 ἐνὶ νηυσὶν ἐς
φϑίην, « 112 ξ 189 σε ναῦται myayov εἰς
Ἰϑάκην, cf. m 58 923. Φ 40 μὲν “ῆμνον ἐπέ-
ασσεν | νηυσὶν ἄγων, Φ 18 μ᾽ ἐπέρασσας
ἄνευϑεν ἄγων πατρός, cf. a 428. o 4529 τόν
χεν GyOic ἐπὶ νηός, o, 250 τὸν -ἄξω τῆλ᾽ ἸΙϑά-
κης, ὦ 419 πέμπον ἄγειν ἁλιεῦσι ἐπὲ νηυσὶ
τιϑέντες, ubi Eust. 1967, 5 ut solet dubita
cur ad mortuos referatur vox. À 509 μὲν ἐπ
νηὸς ἤγαγον ἐκ Σχύρουν μετ᾽ Ἀχαιούς, v 184
εὕδοντ ἐν “νηὶ ἐπὶ πόντον ἄγοντες" ν 316 τι
ἐπὶ νηὸς ἄγοντες, Eust. 1739, 18 ἐπὶ ἀψύχου
zal νῦν τὸ ἄγειν τίϑησιν" εἴϑισται δὲ ἡ λέξις
ἐπὶ γηῶν λέγεσϑαι: o 410 ἄγοντες ἀϑύρματα
νηΐ. Navis qua quid vehitur mentio non fit,
ubi iter maritimum intellegendum est. Z 290
γυναικῶν τὰς AA ἔξανδρος ἤγαγε Σιδονίηϑεν,
P144 Φοίνιχες δ᾽ ἄγον ἐπὶ πόντον- χρητῆρα,
α 184 ἄγω δ᾽ αἴϑωνα σίδηρον, o 159 χειμή-
Aut, C. ἔχω, cf o 527 v 272. H 4Π| "Arost-
óc -ἀγέμεν u£9v, y 812 κτήματ᾽ ἄγων. ἐ 385
χρήματ᾽. — 11) Supplenda videtur navis vel
currus mentio: «1 632 δέπας δ΄ οἴχοϑεν my
domo (secum) ducebat s. habebat, Did. διχῶς
᾿Αρίσταρχος" uy ὁ γεραιὸς καὶ εἶχ᾽ ὁ γεραιός
Eust. 868, 61 ἐξ Ἑλλάδος ἔχοντα. 42 367 τοσ-
σάδ᾽ ὀνείατ᾽, Ariston. ὅτι ἄγοντα εἴρηκεν οὐ
φέροντα" οὐ γὰρ αὐτὸς ἐβάσταξεν͵ (Lehrs, Ar.
143). X 350 ἄποινα στήσωσ᾽ ἐνθάδ᾽ ἄγοντες,
quamquam poeta etiam φέρειν ἄποινα dixit A
13 Q 502, Á 390 ἄγουσι δὲ δῶρα ἄνακτι, na-
vibus hecatomben advehentes. χ 57 τιμὴν du-
gic ἄγοντες ἐεικοσίβοιον- χάλχόν τε χρυσόν
τ᾿ ἀποδώσομεν, curru enim tanta vis aeris
vehebatur. ὁ 581 ,ϑώρηξ | τὸν δ᾽ ἐφόρει"-
τόν ποτε Φυλεὺς] ἤγαγεν ἐξ Ἐφύρης, Did. ut
videtur ἐν ἄλλῳ ἠγάγετ᾽, cf. Schmidt quam
advexerat Ephyre (navi domum) — 12) De
praeda quae aut agitur ut armenta aut currui
imponitur avehenda: E 484 οἷόν z^ ἠὲ φέροι-
εν- ἢ ztv ἄγοιεν, sch. ed. Baum, Phil. 11, 169
ἂν τιδιέστε LAE τὸ ᾿φέροιεν χαὶ τὸ ἄγοιεν". τὸ
γὰρ φέρω enl ἀψύχου τάττεται, τὸ δὲ ἄγω
ἐπὲ ἐμψύχου. Eust. 573, 18 ἄγεσϑαι μὲν τὰ
ἔμψυχα καὶ βαδιστικά, φέρεσϑαι δὲ τὰ
σταϊζόμενα, cf. lex. Seg. 906, 14 890, 19. no
verbo agendi utrumque ' comprehendit, A 367 j-
χομεν ἐγϑάδε πάντα, Eust. 119, 94 κοινῶς
ἄγειν λέγει ἐπί τε ἐμψύχων καὶ μὴ τοιούτων,
cf. 1396, 45. Ceterum hic impf. ἤγομεν non
differt ab aor. — 13) De animalibus. quae inci-
tata pedem proferunt Θ 368 ἐξ ἐρέβευς
Wo vu Toce ELE
"
"S
ἄξοντα Wut ef. λ 698. λ 625 τὸν- ἀνένεικα
χαὶ ἤγαγον ἐξ ᾿Αΐδαο. resistentem a principio
Hercules umeris gestavit, post cum sua sponte
pedem proferret ante se egit. 4 480 ἐπί τε
λῖν ἤγαγε, δαίμων, Ρ 184 λέοντι νήπι᾽ ἄγοντι.
Ἔν ΒΗ οἴχεται, ἵππον ἄγων, B 613 δῶχεν
ἑταίρῳ 1 ἵππον. ἄγειν, 9.494 ὃν ποτ᾽ ἐς ἄκρό-
πολιν δόλον ἤγαγε Ὀδυσσεύς, non ipse duxit
Ulixes, sed dolo effecit ut duceretur. Aristar-
chus et Aristophanes δόλῳ legerunt, quod in
uno cod. suprascriptum est. De iumentis quae
sub iugum ducuntur: E 731 ὑπὸ δὲ ζυγόν, cf.
KK 993. y 388. 3P 294 300. y 476 ὑφ᾽ ἅρματα,
οὗ ὁ 417. Ψ 654 ἡμίονον ἄγων mulam quam
Secum ducebat alligavit, cf iP 662 668. N 572
βοῦν οὐκ ἐθέλοντα βίῃ δήσαντες ἄγουσιν, γ
489 βοῦν κεράων, v 186 βοῦν μνηστῆρσιν zai
αἶγας, v. 1. oi«c: & 21 σῦν μνηστῆρσιν, cf. &
414. ὃ 622 ἦγον μὲν μῆλα. φέρον δὲ οἶνον
(Eust. 1512, 8) cf. o 171 h. Ap. 537. q 266 «i-
y«c, cf. o 213 v 174. o. 600 ἑερήεα, 4 99 ἕχα-
τόμβην ἐς Δρύσην, cf A 431 v 276. -- 14)
De aqua quae via patefacta perfluit: d» 262
φϑάνει- τὸν ἄγοντα, cf. Classen, Beob. 2, 18
3, 16. De turbine: 4 278 ἄγει δέτε Aelian
(réqoc). De partu: ἢ. Merc. 12 εἰς φόως &ya-
yt» enixa est, Stoll. N. J. f. Ph. 19. 320 εἴς τε
φόως ἀγαγεῖν vel ἐκ πρὸ φόωσδ᾽ ἀγαγεῖν. —
15) Ptc. fut. additur: E 614 £ μοῖρα | 5y ἐπι-
“χουρήσοντα μετὰ Πρίαμον, ἡ 828 Ῥαδάμαν-
ϑυν} ἦγον ἐποψόμενον Τίτυον. — 16) Paulo
liberius dictum est: o 218 ὡς αἰεὲ τὸν ὅμοῖον
ἄγει ϑεὸς ὡς τὸν ὅμοτον. N 602 τὸν δ᾽ “ἄγε
μοῖρα ϑανάτοιο τέλοσδε. B 834 A 332 κῆρες
yo ἄγον ϑανάτοιο, ubi ἄγεσθαι dicit moritu-
ros, mortuos vero B 802 & 9207 φέρεσϑαι. h.
"VID 8 τοὺς δ᾽ ., ἦγε μόρος, ὃ 819 τίπτε δέ σε
χρειὼ δεῦρ᾽ ἤγαγε: 42 547 τοι πῆμα τόδ᾽ ἤγα-
γον Οὐρανίωνες calamitatem intulerunt, o 37
οἵην τερπωλὴν ϑεὸς ἤγαγεν ἐς τόδε δῶμα. A
791 ὡς ἄγε νεῖχος ᾿4ϑήνη regeret certamen,
alii: me ad certamen duceret. Sch. A. “οὕτως
ἔφερε τὸν πόλεμον ὅπως ἐπιφανὴς γενήσομαι"
s 811 usv χλέος γον ᾿Αχαιοί, existimationem
mei circumferrent 8. celebrarent, verbreiten.
lex. Seg. 335, 22 ἄγειν" μεγαλύνειν.
B) "Ayeo9a. dieitur qui rem ἄγει qua ipse
aliquo modo fruiturus est: mihi abduco; in
meum usum arcesso. carpento, navi adveho.
Z 455 δαχρυόεσσαν ἄγηται abducat Sibi servi-
turam, V^ 263 ἄεϑλα ϑῆκε γυναῖκα ἄγεσϑαι
καὶ τρίποδα" Ariston, ὅτι συνεχδέξασϑαι δεῖ
τῷ καὶ τρίποδ᾽ ὠτώεντα τὸ φέρεσϑαι" ἄχρι-
βὴς γὰρ ὃ ποιητὴς περὶ τὰ ἀχτὰ χαὶ φορητά,
quamquam vel ferendi verbo 4^ 259 comprehen-
dit et res et homines. Similiter 7' 72 95 χ«τή-
ue? ἑλὼν ἐὺ πάντα γυναῖχά τε οἴχαδ᾽ ἀγέ-
590, I' 404 ἐμὲ οἴχαδε ἄγεσθαι, 4 19 αὖτις
Ἑλένην Μενέλαος ἃ ἄγοιτο sibi abducat. Hos
locos (J' 72 93 404 4 19 Ψ 263) de ducenda
uxore interpretatur Ameis ad ζ 98. — 9) De
lis quae curru navive vehuntur: 1 223 775400
τήν οἱ Θέτις 952 ἐπὶ νηὸς ἄγεσϑαι, Zenodo-
tus et Aristophanes ἐόντι ,pro yea t. X 116
Ἑλένην χαὶ χτήματα -ὅσσα τ᾽ ᾿Αλέξανδρος
yl νηυσὶν ἠγάγετο Τροίηνδε, cf. H 890, ?P
τὸν δ᾽ ἄγετ᾽ ἐν νήεσσι σὺν ἄλλοισι χτεά-
τεσσιν | sibi abduxerat, sch. V. τὰ ἐπὶ νεὼς
φερόμενα ἄγεσϑαί φησι. ὃ 89 (χτήματεῶ ἠγα-
γόμην ἐν νηυσί, γρ. ἤγαγον. -- Navibus ali-
quid vectum esse intellesimus: H 363 χτήματα
^ 1 L4 2 ΄
A ἄγω — «yov
25
δ᾽ ὅσσ᾽ ἀγόμην ἐξ Ἄργεος ἡμέτερον δῶ, I 367
χρυσὸν χαὶ χαλχὸν ἠδὲ γυναῖκας πολιόν τε
σίδηρον Eon werde ich mitnehmen, z 40
πολλὰ μὲν. ix Τροίης ἄγεται κειμήλια, z 8ῦ
ἄργυρον οἴχαδ᾽ ἄγεσθαι ferre in meos usus.
Curru avehitur corpus Sarpedonis P 163 «-
τὸν ἀγοίμεϑα Ἴλιον εἴσω sch. A. (Aristonici?)
ὅτι ex ἀψύχων τὸ ἀγοίμεϑα, cf. Eust. ,1100
96. £2 139 ὃς ἄποινα φέροι καὶ νεχρὸν me
TO, V. Ἢ: ἄροιτο sibi Aabducat, Eust. 1542,
ἐπὶ ,εχροῦ ἐῤῥέϑη τὸ ἄγοιτο ede τ τἀν
τε ἄγοιτο εἶπε “καὶ αὖϑις “νεκρὸν ἄγοι προτὶ
ἄστυ (9) 151) ἄγοι ἐνεργητικῶς quae duo ita
differunt ut ἄγειν quicunque equos agit dici
possit, ἄγεσϑαι vero qui sanguine vel amore
cum mortuo coniunctus, eius corpus domum
reportandum curet ut debitos ei honores habeat.
Poéta verba ferendi et ducendi coniunxit ratus
ut videtur fieri posse ut quis pretium manibus
portaret, non cadaver. 5 58 etuer" ἄγωμαι vestes
meas, cf. Eust 1551, 38. — 3) De animalibus
quae quis ducit ipse usurus: Ó 505 ἐκ πόλιος
αξεσϑε βόας, Θ 545 ἐκ πόλιος δ᾽ ἄξοντο βόας,
quas formas Aristarchus negavit esse futuri
(ἀλλ᾽ ἀντὶ τοῦ jyovro.), alii: ἄξασϑε, ἄξαντο,
cf. Friedlànder, Ar. 6. δ᾽ 601 ἵππους εἰς 19ά-
ziv. — 4) De femina quam quis deducit alii
conubio iuncturus: à 10 υἱέ, Σπάρτηϑεν ᾿Α4λέ-
χτορος ἤγετο κούρην, o 937 κασιγνήτῳ. δὲ
γυ ναῖχα ἦγά γετο πρὸς δώματα, o 914 ἄξο-
μαι ἀμφοτέροις ἀλόχους. Ἐπ Ευς Ἐ originem
demonstrare dentur quae leguntur & 28 τοῖσι
παρασχεῖν οἵ κέ σ᾽ ἄγωνται, À. ἄγονται, qui te
die nuptiarum in sponsi. domum deducent, sch.
B. χυριωνυμεῖται τὸ ἄγω" χεῖται γὰρ GvtL
τοῦ ἄγονται εἰς γυναῖχα. Classen, N. J. £
Ph. 79, 314 non solemnem pompam intellegit,
sed universe matrimonium (heimführen) — 5)
De uxore ducenda, cf. s. B. 1): q 316 οἴκαδέ
μ᾽ ἄξεσϑαι καὶ ξὴν ϑήσεσϑαι ἄχοιτιν, II 190
τὴν πρὸς δώματα, 1 146 ἥν zx ἐθέλῃσι πρὸς
oizov Πηλῆος, cf. I 288, & 159 σε οἶκον δέ.
h. VI 17 ἠρήσαντο εἶναι ἄλοχον χαὶ οἴχαδ᾽
ἄγεσϑαι ut domum sibi denk q 322 σε
τονδ᾽ ἄξεσθϑαι ὀιόμεϑα, T PelosuL A87
ϑνητήν, X 471 μιν ἐκ ἀὐμου Ἠετίωνος sibi
uxorem e patris aedibus, B 659 τὴν ἐξ Ἐφύ-
onc, ξ 211 γυναῖχα. — δ) Translate: ,591 μῦ-
Sov ὃν οὔ χεν ἀνήρ γε διὰ στόμα πάμπαν ἄγοι-
to in ore habeat. (ἐξ, κατά, σύν, περί, (ἀμ-
quic), ἐπί, πρός, ἀνά, ἐς, ὑπό, ἀπό, εἰςανά,
ὑπέξ, παρέξ, — ἀγός, ἀγών, ἡγέόμαι etc.
ἀγελ £i, ἀγινέω, ἄχϑομαι Ὁ)
dy-ov (ἃ Curt. E. 117 skr. ag àg-is Wett-
lauf, &y-o, similiter Passow. Eust. 1335, 57
sch. BM. 2 1. Doederl. Gl. 48 &yo quasi sit
bo d Benf. 2, 59 ἅ-γα zusammengehen. Eust.
1320, 8, cf. 1148, 38. Sch. A: x 316 σημαίνει
ἜΣ τὸν ᾽τόπον oc. τὸ (9 201)" τὸ ἄϑροισμα n
33). τὸ πλῆϑος ὡς τὸ (S2 1). τὸ ἄϑλον. ἀγῶ-
γος ἄϑλα: τὸν ναὸν ὡς ἐνταῦϑα καὶ (Η 298).
— 1ὴ Locus quo homines congregantur ludorum
vel saltationis causa, circus Eust. 1595, 31 Suid.
I 1, τὸ. Locum ipsum complanabant $260
χαλὸν δ᾽ sbovvav ἀγῶνα. Spectantes consi-
debant fere per orbem, unde Eust. 1335, 57
ridiculam. originationem "hausit: VP 448 495 ἐν
ἐγῶνι χαϑήμενοι. Sed aliter Idomeneus, P
451 ἧστο γὰρ ἐχτὸς ἀγῶνος, ubi non liquet
quo loco sedeat. In medio circo praemia osten-
debantur 4^ 973 κεῖτ ἐν ἀγῶνι, cf. Ψ 654,
20
799 886, o 86 ϑῆκε μέσῳ ἐν. ἀγῶνι, certabatur
35531 ἐλαυνέμεν ou ἐν ἀγῶνι, Ψ 685. 710
βήτην ἐς μέσσον ἀγῶνα, Ῥ 847 παντὸς ἀγῶ-
voc ὑπέρβαλε (paraphr. πάντων τῶν ῥιψάντων),
ubi frustra torquetur Eust. 1332, 49. Idem
enim poéta dicit quod P 843 9 192 σήματα
πάντων, neque eum circum dicit quo currus
vecti erant, sed eam tantum partem quae huic
certamini apta erat. 9 507 στῆ δὲ μέσῳ à-
yov, 9 380 ἑστεῶτες κατ᾽ ἀγῶνα, v 696
ἄγον δι᾽ ἀγῶνος, Ψ 617 ἀν ἀγῶνα φέρων,
$ 200 λεῦσσ᾽ ἐν ἀγῶνι. 9 938 ἐν ἀγῶνι παρα-
στάς. — 9) Templum H 298 ϑεῖον δύσονται
ἀγῶνα templum, quo homines conveniunt de-
orum causa, sed Ariston. ἡ d. ὅ. οὕτως τὴν
ἄγυριν καὶ συναγωγὴν τῶν ϑεῶν διὰ τὸ πολ-
λῶν ϑεῶν ἐν ταὐτῷ εἶναι ἀγάλματα, cf. Ameis,
Ztft. f. G. 9, 613. 0 376 ϑεῖον δυσοίατ᾽ ἀγῶ-
να v. 1. χατὰ δῶμα νέοιντο. - 8) Conventus,
consessus £2 1 λῦτο δ᾽ ἀγών, :P 258 ἵζανεν
εὖ oiv ἀγῶνα, sch. V. τὸ πολὺ πλῆϑος ἢ εἰς
εὐρύχωρον τόπον ἵνα λείπῃ ἡ tic quorum po-
sterius nemo probabit, Grashof (Fuhrwerk 11)
vituperat hunc locum, negans haec sufficere ad
indicandos qui futuri sint ludos, — 4) Congre-
gatio, Eust. 1093, 44 1080, 26. 1194, 39. 1335,
54. Ap. 6, 4. Hes. De navibus: O 498 II 500
T 42 νεῶν ἐν ἀγῶνι in coetu navium; Ariston.
O 498: ἡ ὃ. 0. ἀγῶνι τῷ ἀϑροίσματι τῶν
γεῶν, οἵ. id. II 500 sch. A. "T 42, fuerunt enim
qui legerent νέων: in certamine iuvenum, quod
ullo modo admitti potest T 42 aut Hi 239
νηῶν ἐν ἀγῶνι, sch. A. ἀϑροίσματι, Y 88 usc
ἀγῶνα νεῶν. — 5) Certamen, ludi, chorus 5
259 xev ἀγῶνας ἐὺ πρήσσεσχον ἕκαστα |, v.
l ἀγῶνα, quod La Roche non improbat qnam-
quam hi viri saepius id agere videntur. h. VI
19 δὸς δ᾽ ἐν ἀγῶνι νίχην "τῷδε φέρεσϑαι, h.
Ap. 150 ὅταν στήσωνται ἀγῶνα.
ἀ- δαημιονΐη (d. ἀδαήμων) imperitia. ὦ 944
οὐκ ἀδαημονίη σ᾽ ἔχει ἀμφιπολεύειν non im-
peritus es, Hes. ἀπειρία. H. yo. ἀδαημοσύνης
Ap. 8, 25 ᾿ἀδαημοσύ νη. sed editores nihil mu-
tarunt, etsi Buttm. Lex. 2, 136 talia si verbum
radici subsit in -σύν n formari docuit,
ἀ-δαήμων (à. δαῆναι) imperitus. E 634 μάχης
ἀδαήμονι φωτί, N 811 μάχης ἀδαήμονες, μ
908 χαχῶν, quod Verg. Aen. 1, 198 neque enim
ignari sumus ante malorum imitatus est, Ap. 8.
24 ἄπειροι, o 288 οὐ γάρ τι πληγέων ἀδα-
ἤμων οὐδὲ βολάων |. |
ἀ-δάχρυτος (δαχρύω) absque lacrimis, non
flens. In quinta ars A 415 ἀδάχρυτος καὶ
ἀπήμων, à 186 οὐδ᾽ ἀδακρύτω ἔχεν ὄσσε],
ὦ 61 ἀδάχρυτόν γε νόησας |, quem locum
spurium iudicant sch. V. “2. 7920 ob mimium
luctum Graecis indecorum.
"A-ó&uég ᾿Ασιάδης c ᾿Αδάμας Ν 7715 "Ao.
ἀδάμαντα 759, 560 sqq. Meriones occidit,
M 140.
ἀ-δάμαστος (7. óc co) indomitus. 7 158 ἀμεί-
λιχος ἢ δ᾽ ἀδάμαστος. — ἀδδεής, v. ἀδειής.
ἀδδηχότες, v. ἀδηκότες. ἄδδην, v. s. ἄδην.
&- δεεης (δέος) intrepidus, impudens Hes.
ἄφοβος, ἀδεής. Η 117 εἴ περ ἀδειής v. ἐστί.
Ahrens, Rh. M. 2, 173 εἴ πέρ, ὩΣ ἀδδειὴς χαὶ
ἀεὶ μόθου ἔστ᾽ ἀχόρητος, ἔστ᾽ , pro ἔσται esse
ratus. Φ 481 τ 91 [O0 493] zvov ἀδεές Hes.
ἄφοβε, θρασεῖα de Minerva, Diana, Melan-
thone. Ariston. 6 420 ἀϑετοῦνται στίχοι
ἐ cf, Christ. Lautl. 265.
ἀδαημονίη — ἁδέω
οτι ἐκ τῶν ἐπάνω (406) μετάκεινται NONI
γὰρ, ἄν εἶπεν ριον κύον ἀδεές. Did. O 423
ἀδεὲς δι’ ἑνὸς d ὁ ᾿Αρίσταρχος. Eust. 89,1
Νικίας διπλασιάζων τὸ ὃ διὰ τὸ μέτρον, sed
inest radici digamma qua aut prima syllabà po-
sitione aut secunda natura producitur, cf. Benf.
9, 924 Buttm. Gr. ὃ 7, 21 Lex. 1, 171 Hoffm.
qu. Ho. 1, 149. Schenkl, Zíft. £v. Spr. 7 p.
191 559. La Roche, h. q n. 178.
ἐ-δελφεός et ἀδελφειός (&. δελφύς uterus,
ἃ COp. -δελφ-ειό-ς skr. sa-garbh-ja-s co-uterinus
Curt. E. 598, cf. Hes. Ap. 1, 5. ἀδελφεός,
ἀδελφειοῦ, ἀδελφεόν, ἀδελφεοί. Ahrens, Rh.
M. 2, 162 pro ἀδελφειοῦ proposuit ἀδελφεόο
cuius ultima produceretur positione: aliter
Duentzer, N. J. f. Ph. 95, 396) frater uterinus,
frater P 409 ἢ δὴ ἀδελφεὸν ὡς ἐπονεῖτο, Ζ 6l
H 120 N 188 παρέπεισεν ἀδελφειοῦ φρένας,
Z δι1ὅ Ἕχτορα ἔτετμεν ἀδελφεόν, 0 318 ἐχέ-
λευσεν ἀδελφεόν, E 91 περιβῆναι ἀδελφειοῦ.
Omittitur enim fere in talibus pronomen, prae-
ter K 32 ἀνστήσων ὃν ἀδελφεόν. - In aliis
dat. indicat cuius quis frater sit: B. 586 τῶν Ot |
ἀδελφεὸς ἦρχε, «ὦ 136 ᾧ- ἀδελφεὸν, ἔχτανεν,
ó 91 μοι ἀδελφεὸν- ἔπεφνε, ὃ 995 οἱ προπά-
οοιϑεν ἀδελφεὸν δηιόφεν. — Cum pron. poss.
Ψ 608 cóc τε πατὴρ ἀγαϑὸς χαὶ ἀδελφεός, ὃ
199 ἐμὸς τέϑνηχεν ἀδελφεός quem locum Hen-
nings, Tel. 185. improbavit, Friedlünder, N. J.
f. Ph. 79, 590 defendit. & 819 σὸς ἔχφυγε χῆ-
ρας ἀδελφεός. -- Η2 τῷ δ᾽ ἅμ᾽ ᾿Αλέξανδρος
zÜ ἀδελφεός, O 187 τρεῖς ἐκ Κρόνου εἰμὲν
ἀδελφεοί, — De fratre consanguineo, non ute- -
rino: N 695 Ὁ 334 Méóov “Αἴαντος ἀδελ-
φεύς.
ἀἐ-δευκής. incertus, necopinatus. Ap. 9, 15
ἀπεοικώς. Hes. ἄγνώστος. ἀπροσδοχής, He-
liodor. &veízeoroc. Curt. E. p. 611 djoz., sch.
B. 5 273 δεύχω τὸ βλέπω, E. παρὰ τὸ óo-
xtiv, BL. ó 489 δεύχω τὸ δέχομαι, Eust. 1506,
5 1563, 39 1657, 25 δέκω ut sit ἀπροσδόκητος,
ἀνιστόρητος, ἀφανής, cf. Hes. I 477, 21 δευ-
χές" λαμπρόν ali: acerbus, Duentz. unschick-.
lich, bóse, sch. BE. à 489 t 98 γλεῦκος S.
δεῦχος, τὸ γλυκὺ παρὰ τοῖς Αἰτωλοῖς, cf. sch.
Nic. Th. 625, Ap. I 1037. Merk. prol Ap.
CLXX. Prius probant Damm οἱ Doed. ὯΙ. 2047,
hoe Rost, Ameis ad δ 489. Benf. 9, 137, cf. Lob.
Rh. 60. 64. Alii (Unger, Phil. 95, 219): qui
cura eget, ut opponatur ἐνδυχέως. — De iis
quae certa esse sumimus aut scimus, etsi quo-
modo facta sint aut qualia sint nescimus. z 245
ἀγγελίην ἑτάρων- xal ἀδευκέα πότμον, nam
quid iis factum esset Eurymachus nec providere
potuerat neque tum sciebat. ó 489 ost ὀλέ-
ϑρῳ ἀδευκέι ἧς ἐπὶ νηός quia dum navi vehi-
fur occiderit. E. M. 17, δ ἀπεοιχότι ἢ ἀδευεῖ
ἢ αἰσχρῷ. 6G 973 τῶν ἀλεείνω φῆμιν ἀδευχέα"
rumorem enim saepe nescimus qualis sit.
ἀ-δέψητος (Órvéo) non subactus a coriario,
ungegerbt, Ante caesuram semiquinariam. v2
ἀδέψητον βοέην sch. ΒΩ. ἀνέργαστον, ἀμά-
A«xtov, cf. Hes. Ap. 9, 21. v 142 ἐν ἀδεψήτῳ.
βοέῃ.
ἁδέω (ἅδος züóoz Bekker τᾳδέω. perf. ptc.
ἀδηκότες, ἁδηχότας. aor. opt. ἄδήσειεν. Pro-
ductionem vocalis «, quam pranns brevem vi-
deri monuit Lob. ad Buttm. Gr. 2, 99 sed ne-
gavit Duentz. ad « 134 ad dii referun|
quod radici inest. Fuere qui scriberent d
Duttmann, Lex. 2, 1
HW TRE INO OM Tni Lot
Kühner, Gr. Gr. I p. 758 ex ἀ-ηδῆσαι (i86)
contractum putarunt. Etiam sch. Q. «
spiritu leni utebatur contra Herodiani ue
ptum (44-88) La Roche H. T. 178 et Pott
E. F. 1, 249 etiam ἅδην huc referunt) mole-
stiam capio, offendor, vexor. In Od. et Il. libro
decimo. « 133 ἀνιηϑεὶς ὀρυμαγδῷ | δείπνῳ
ἁδήσειεν, offensus strepitu e cena molestiam
caperet; Ap. 9, 11 δείπνου ἀδήσειεν ABG.
ἀηδήσειεν L. ἐηδίσσειεν., Ap. 9, 11 ἀηδισϑείη,
Hes. ἀδήσειε" ἀδημονήσειε χαὶ ἀηδῶς διατε-
ϑείη. Duentzer « 132—5 spurios iudicavit N.
3. f. Ph. 85, 815, Doederl Gl. 981 δείπνῳ τ᾽
: ἀδήσειεν, ut sit ὀρυ μαγδῷ δείπνῳ τε. Ameis
&ó5oris à radice ἄω (δ) deducens: ne satiare-
tur atque inde taedium caperet, sed videtur
ÜTelemachus timuisse ne inter cenam taedium
caperet Minerva, non post cenam. A 812 399
χαμάτῳ ἀδηκότες αἰνῷ gravi labore vexati, A
471 h. "Ap. 460 χαμάτῳ ἀδηκότες, K 98 χαμά.
TO ἀδηκότες ED: καὶ ὕπνῳ- κοιμήσωνται,
Ariston. ἡ ὅ. 9. , Ζηνόδοτος μὴ Φοήσας τὸ ση-
μαινόμενον γράφει ἀδηκότες nó ὕπνῳ χοι-
μήσωνται" ἔτι δὲ χαὶ νῦν λέγομεν ὕπνου με-
στὸν οὐ τὸν ἐξυπνωχότα, ἀλλὰ τὸν πολὺ τὸ
ὑπνωτιχὸν ἐν αὑτῷ ἔχοντα. Suid. I 1l, 98 τα-
λαιπωρήσαντες, u 981 χαμάτῳ ἁδηκότας ἡ δὲ
χαὶ ὕπνῳ" sch. V. χκεχμηπκότας, κάμνοντας.
BQ. ἀηδισϑέντας χαμάτῳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, UK
98). ἀγρυπνίᾳ E d ἀντίφρασιν ὡς τὸ (ζ 9)
ὁ γὰρ, ὕπνος οὐ βλάπτει" οἵ. Eust. 792, 37. Ap.
9, 8 ἄδην ἔχοντες zal πεπληρωμένοι... ἀη-
δῶς διατεϑειμένοι" οἵ. Hes. Improbat haec
Buttmaun Lex. 2, 127, probat Doederl. 1. 1. qui
ἃ perfecto fade novum verbum ἀδῆσαι formari
putat. Certe ὅδην et ἡδύς separanda videntur
ab hoc verbo, quorum illud iam separavit Butt-
mann.
ἥδην, ἄδην et ἄδδην (Comparatur lat. satis
(Curt. E. p. 637), unde. spiritus asper probatur,
etiam ab Aristarcho (Herod. E 203): ex &ójzv
potest esse ἃ (Curt. E. p. 593) et fuit E 203
ubi multi ἄδδην, non Aristarchus (Herod. ME
et 4 88). Buttm, Lex. 2, 132 &o, ἅδην, cf.
Apoll. Alex. ap. Bekk. anecd. 612, 7. Bent. 2,
995 ἄδος, Pott Ll, 949 ἐδ edere cum praefixo)
affatim, large, Ap. 9, 25 εἰς κόρον, πὶ πλεῖον.
lex. Sez. 941. 16 dius ἢ εἰς κόρον, ἱχανῶς
ἀρχούντως, cf. Suid. I 1, 98 Hes. 'E. M. 16, 42.
E 203 ἔδμεναι ἅδην. Cum gen: T 4923 Τρῶας
ἅδην ἐλάσαι πολέμοιο probe exercitare bello.
sch. BV. ἀϑρόως χορέσαι καὶ πληρῶσαι, N
315 οἵ μεν ἕδην ἐλόωσι χαὶ ἐσσύμενον πολέ-
μοιο, etsi Nicanor dubitat ad utrum verbum
referatur gen., Zenodotus πολεμίζειν scribebat,
Ariston. χορεσϑῆναι αὐτὸν ποιήσουσι τοῦ πο-
λέμου, Bekk. ἄδην errore ut videtur. Did.
zer vi τῶν ὑπομνημάτων οἵ μιν ἄδην ἐξά-
σουσι, 0 ἐστι κορέσουσιν χαὶ ἐπὶ τοῦ Ποσει-
δῶνος (ε 390) διὰ tv δύο αα παρέχειτο ἐά-
ὧν. μαρτυρεῖ καὶ τὸ “ἄσειν ἐν Τροΐῃ τρέτας
“χύνας (4 818). οὕτως ᾿ρίσταρχος. schol. V. οἱ
|i ἀάσωσι παρὰ τὸ ἄσην ἐμποιεῖν, οἵ. δ
ἄω. € 290 μέν φημι ἅδην ἐλάαν χακότητος
- Aristarchus, alii ἐάαν teste Didymo ad N 315,
secundum La Rochium, Écav secundum Schmidt.
11. Vide sub Zo. Sch. BPQ. intransitive ex-
plicant: χόρον σχεῖν eum-satiatum iri. — Goe-
bel, Phil. 19, 436 ἄδην satis sine dieammo et
spiritu aspero, ad ἦδος satietas refert, mutato
& in 5.
ἅδην — - ἀδινός
21
ἀ-δήρττος (δηρίω) sine pugna E. M. 17, 40
94 χωρὶς μάχης καὶ ἀφιλόνεικος lex. Seg. 341, 8
ἄμαχος. P 42 οὐ μὴν ἀπείρητος πόνος Eoo: |
οὐδέ τ᾽ ἀδήριτος Lia ἀλχῆς η, τε φόβοιο Ni-
can. διὰ μέσου τὸ οὐδέ 7. ἀδήριτος, τὸ δὲ
ἑἕξῆς ἀπείρητος πόνος ἔσται Tv ἀλκῆς Ttt
φόβοιο, habet enim ἀδήριτος negationis signi-
ficationem ad quam gen. refertur.
ἐ-δέκέω (ἄδικος) iniuste facio. h. Cer. 367
τῶν δ᾽ ἀδικησάντων τίσις ἔσσεται.
ἀ-δέχως (ΧῪ iniuste. ἢ. Merc. 316 οὐχ ἀδί-
zoc, Baumeister ἐχδεδαώς cont,
&óivóc, ἀδινός (ὦ) Eust. 178, 99 ἀδιναί e ἐπ
αἱ πυκιναὶ παρὰ τὸ ἅδην, 0. σημαίνει τὸ δα-
ψιλῶς. διὸ zal δασύνεσϑαι αὐτό τινες (βούλον-
ται, καϑὰ ἐν τοῖς ᾿Απίωνος καὶ Ἡροδώρου δη-
λοῦται, Herod. B 87, ef. Lehrs. Buttm. Le. 1,
206 unde La Roche (H. T. 180) suspicatur iam
ab Aristarcho spiritum asperum probatum esse,
quo certe opus est secundum Herodianum 4
88. Buttmanno, (Lex. 1, 904), ἅδρός compa-
ranti videtur esse: Densus, multiplex, validus,
clare resonans, clarus, — Eust. 178, 27 τὸ ἀ-
δινὸν ἤγουν τὸ ἀϑρόον͵ dus xu τὸ οἶχτρόν
. χαὶ τὸ ἁδὺ ἤγουν ἡδύ . χαὶ τὸ πυ-
“νὸν χαὶ ἰσχυρόν... κατὰ δέ τινας καὶ τὸ
ἠρέμα, cf. E. M. 17, 29 s. Goebel, Ztft. f. G.
19, 809 4I movere, &-óu-vóc mobilis statuit ita
ut per translationem etiam ad animos commo-
vendos referatur. Benf. 1, 89 comparat vah
wachsen, vah-u vàdha viel, reichlich, et ἀδρός,
Doederl. Gl. 278 ἄδος satietas, — ]) Densus
II 481 φρένες ἔρχαται ἀμφ᾽ ἁδινὸν κῆρ den-
sum cor, quod fibris multis constat, sch. BL.
πυκνόν, παρὰ τὸ ἄδην Eust. 1071, 49 διὰ τὴν
τοῦ σπλάγχνου πυκνότητα" cf. Ap. 9, 12. Non
recte sch. D. et paraphr. laetum ant prudens
cor explicant. t 516 πυχεναὶ δέ μοι ἀμφ᾽ ἄδι-
vóv κῆρ ὀξεῖαι μελεδῶνες ὀδυρομένην ἐρέϑου-
σιν. Non recte Hes. Eust. 1874, 38, cf. Ap. 9;
7. — 2) Confertus, multiplex Β΄ 81 ᾿μελισσάων
ἁδινέων, sch. Paul. ἀϑρύως πετομένων" οἵ.
E. M. 17, 38, sed Hes. ἀϑρόων, ἁπαλῶν. Β
469 μὺ Tm ἁδινάων, sch. BLV. τῶν ἀϑρόως
ἱπταμένων ἢ τῶν λεπτῶν «μυιῶν, cf. Ap. 8, 28.
« 92 ὃ 390 αἰεὶ μῆλ᾽ ἁδινὰ σφάζουσι καὶ
βοῦς (Meyer epith. orn. Eutin 1837 p. 2: sti-
pato agmine incedentes), gregatim enim agun-
tur oves. Non recte sch. EQV. ἤτοι λεπτὰ
πρὸς -σύγκρισιν τῶν βοῶν ἤ ἀντὶ τοῦ ἀδινῶς
ἵνα ἢ πυκνῶς χαὶ συνεχῶς, quamquam ien
idem diceret; cf. Ap. 8, 97. Hes. EM. 17,
— 8) Transfertur ad luctum P995 ὦ 317 poe:
PARES crebro ingemiscens, paraphr. οἷ-
χτρά, € 193 ἡ 274 ἁδινὰ στενά) ovra, paraphr.
πυκνά 'sch. BM. ἀϑρόως καὶ ὡς ἐξ ἀνακλίσε.
ως ἢ ἃ ᾿διαλείπτως, Σ 194 ἁδινὸν στοναχῆσαι,
Bekk. ἀδινά secutus ut videtur Didymum,
paraphr. μακρόν, cf. Eust. 178, 27, T 314 ἀδι:
νῶς ἀνενείχατο clara voce sch. D. ᾿ἀϑρόως χαὶ
ἐλεεινῶς ue οἰχτρῶς͵ Suid. I 1, 105, "cf. Eust.
178, 29, Hen. κλ «c ἅδινά clarà voce paraphr.
olztgé, 37 21 ἁδινὸν γοόωσα graviter lugens
sch. B. τὸ vg os ,olzroóv VU χαὶ ἀδινὸν τὸ
συχνὸν zal πυκνόν, cf. Ap. E 5, Hes. Suid. I
1,105. Σ 818 X 430 117 Q747 ἁδινοῦ γόοιο
vehementer effusum luctum sed sch. B. Σ᾽ 316
λεπτοῦ καὶ ἀσϑενοῦς, ὡς διὰ τὸ μὴ δύνασϑαι
μεῖζον λέγειν... οἱ δὲ δαψιλοῦς" sch. B. .X
430 πυχνοῦ χαὶ συνεχοῦς" ἢ οἰχτροῦ zat
28
Αἰτωλούς Υ. ᾿᾿ῤίστκρζος ἀϑρόου, cf. sch. A.
Ψ O17. Ap. 9, 4 Hes. 1 46, 42 lex. Seg. 944. 23
ἀϑρόως ἐχχεομένου. π 216 κλαῖον δὲ λιγέως,
ἀδινώτερον ἢ τ᾽ οἰωνοί acuta voce, clarius
résonanti quam aves sch. BQ. ἀντὶ τοῦ πλέον
τῶν οἰωνῶν" ᾿Αττιχὴ ἡ φράσις. z 418 ἁδινὸν
μυκώμεναι clara voce, in re laeta. w 326 Σει-
ogvéov ἀδινέων alte vociferantium, Heliodo-
rus ap. lex. Seg. 344, 94 τῶν συνεχῶς ἀδου-
σῶν cf Ap. 9, ὁ sed Eust. 1949, 27 (c£. 178,
28) ἡδυφώνων, ᾧδικῶν παρὰ τὸ ἄδειν ἢ; uaa
λον παρὰ τὸ ἡδύ, atque "videtur ad Sirenas
referri etiam illa interpretatio, ἁδινός, ἁπαλός,
cf, Spohn, Od. 183. h. Cer. 67 ἀδινὴν à ὄπα claram
vocem Proserpinae, quae certe etiam lugubris fuit.
&- ous (δαμάω) nondum domitus, innuptus.
à 637 ἡμίονοι ἀδμῆτες nondum plaustro iun-
ctae, C 998 παρϑένος" ἀδμής cf. h. Cer. i
Hes. ἀδάμαστος παρϑένος, ut C 109 ubi v.
ἁγνή. Fuit h. Merc. 103 ἀδμῆτες, Ilgen &
χμῆτες
"A- dro. Oceani et Thetidis f. h. Cer. 5,
491, Hes. Theog. 349. Fem. de
"A-óuvoc. ovo B 712, -ῷ 713, rex Phera-
222) pater Eumeli ex Aleéste, Eust. 1512
ἄ-δμητος (δαμι-ἄω) indomitus, innuptus.
388 HK 293 βοῦν ἀδμήτην, plaustro. nondum
junctam, 19 266 ἵππον, Hes; ἀδέμαστον, Ῥ
655 ἡμίονον, edd. ant. ἀδμῆτιν. h. Ven. 89
παρϑένῳ ἀδμήτῃ, h. Ven. 188 ἀδμήτην μ᾽ ἀ-
γαγών.
ὥδος (secundum Herodian. E 903 .1 88 et
Aristarch. (Eust. 539, 4) cf. La Roche, H. T. 179.
Codd. et edd. vett. saepe &óoc. & Lobeck. ap.
Buttm. Gr. 2, 99. Habuit digamma cf. Heyne
ad 44 88, quare Bekker εάδος. radix skr. dvish,
& et δεῖς sehr hassen Benf. 2. 225. Sed Eust,
539, 3 "Aoloraozoc παρὰ τὸ ἥδω, Doederl. Gl.
978 ἄειν süttigen, ἀάζειν, ἄαδος, ἄδος monens
apud E. M. 18, '97 esse mase. Lobeck. 1. 1.
radicem putat legi ap. Hes. ἄδεται πίμπλαται,
κοπιᾶται. cf. Lob. Rh. 306. Buttmann, Lex.
9, 184 ad ἀδέω refert, G. Curtius, Ztft. f. A.
W. 1848 p. 160 ad io) fastidium, taedium Ap.
9, 8 Hes. χόρος καὶ πλησμον 7| cf. E. M. 18,
97. .4 88 ἅδος δέ μιν ἵχετο ϑυμόν. (&ó£o).
ἄ-δοτος (δέδω μι) sine munere, h. Merc. 573
᾿Αἰδὴν ὅς τ᾽ ἀδοτός περ ἐὼν δώσει.
᾿Αδρήστεια, B 898, urbs Mysiae, Strab. 586.
Steph. Byz.
/4-Ópzo0t5, Helenae famula ó 123. Arcad.
p. 115.
᾿Α-δρηστίνη. Αἰγιάλεια,
412; Hes. Suid. v.
Ὁ -όρηστος. rex Sicyonis B 572, pater Ae-
gialeae E 412. (Argeag) . X 121, habet ὑλδρή-
στουὶ) ταχὺν ἵππον, ὃς ἐκ ϑεύφιν γένος qt
J^ 347, Aesch. Sept. 50. — 2) Filius Μέροπος
Περκωσίου, cum fratre Amphio dux sociorum
ex "Adrestia, alis urbibus B 830, a Diomede
occiditur Jf. 398. — 3) Troianus a Menelao
victus Z 37, ab Agamemnone occiditur 51.
4) Troianus a Patroclo occisus Π 694. (c. δον ἢ
δρο- -τής (& &dpóc) robur, firma corporis
yaletudo. II 857 X 363 λιποῦσ᾽ ἁδροτῆτα χαὶ
ἥβην, de animis morientium paraphr. ἀνδρίαν.
Aristarchus, codd. maior pars, sch. BL. E. M.
102, 56, Ap. 37, 4, Eust. 1090, 84, Plat. rep.
HI 387 habent ἀνδροτῆτα i e. ἀνθρωπότητα,
2
"4
περίφρων 'A.| E
ἀδμής — ἀέϑλιον
τὴν ἀνδρὸς φύσιν quam Aristarchi esse expli-
cationem putat Friedl. ad Ariston. 49,6, cf.
Kayser, Phil. 18, 665, 21, 310 defenditque etiam
La Roche, h. U. 7. Cuius vocis cum prima
aegre videatur corripi potuisse (Faesi), Wolf
ἁδροτῆτα reduxerat, cf. Heyne, 7, 279. Bek-
ker II ἀρετῆτα e suo dedit, quod improbant
Friedl. N. J. f. Ph. 79, 826; Kayser, Phil. 18,
665. Doederl Gl. 1086 amissam consonam »
compensari ratus aspiratione ἁδροτῆτα ad eie
refert, id quod non probat Duentzer, N. J
Ph. 69, 490, ipse ab &óoóc deducens. ' Koechly
ἃ ὁδροτῆτα. 'Ne accentus quidem ex satis con-
stat, etsi comparatur δηίοτῆτα. £2 6 Πατρύ-
zÀov ποϑέων ἁδροτῆτα χαὶ μένος, "Bekk. ἀρε-
τῆτα. Ariston, ἀϑετοῦνται στίχοι δ᾽ (6--9)
ὅτι εὐτελεῖς εἰσίν κτξἕ. προηϑετοῦντο δὲ καὶ
παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει, ubi Aristonieus vocem ὧν-
δροτῆτα agnoscit, sed ita ut Aristarchus eam
ab Homero alienam dixisse putari possit. Vitupe-
rabatur a veteribus quod ἀνδροτής idem esset
quod μένος, sed interpunctione mutata locus
ἃ Duentzero, Rh. M. 5, 382 defenditur.
ἄ-δῦτον (δύω) penetrale, interior pars tem-
, pli, quo accedere non licet; templum. E 448
ἐν μεγάλῳ ἀδύτῳ. E 512 μάλα τ πίονος ἐξ ἀ-
δύτοιο. Apud Homerum nec alia praeter hoc
templa sunt quae adire non liceat (Geist, dis-
quis. Hom. p. 14 Autenrieth ad Naegelb. hom.
ΤῊ. 199 Faesi ἢ. L; aliter Friedl. hom. Worter-
verz. 781) nec caerimoniae religionesque a vol-
go secernuntur, quae ratio hic subesse non-
nullis visa est. h. Ap. 448 ἐς δ᾽ ἄδυτον κατέ-
δυσε quem versum Aristophanes (eq. 1016) ad
oracula retulit. h. Ap. 523 δεῖξε δ᾽ ἄγων ἄδυ-
tov ζάϑεον, volg. αὐτοῦ δάπεδον, sed L. in
margine: yg. ἄδυτον ξάθεον quod Schneidewin
et W. C. Kayser, Phil. 22, 521 probant. Th.
Bergk coniecerat ἀδύτου δάπεδον Fleckeisen,
N. J. £. Ph. 79, 596 ζάπεδον.
apud Homerum leguntur formae masc. esse, cf,
&óvroc.
ἄ-δῦτος (δύ ΟἿ interior pars aedis, s. cavernae
quo non cuivis licet accedere. h. Merc. 947
τρεῖς ἀδύτους ἀνέῳγε in quibus Apollo boves
latere ratus, vasa et vestes invenit; cf. ἄδυτον.
ἄδω v. S. ἀείδω.
τὀ- δώρητος (δωρέομαι) sine munere, h. Merc.
168 νῶι ust? ἀϑανάτοισιν ἀδώρητοι.
ἀ-εϑ-:λεύω et ἀϑλεύω (ἃ, ἄεϑλος) 1) certo
in ludis publicis. 4 389 ἐεϑλεύειν προχαλί-
ζετο, Ψ 914 im" ἄλλῳ ἀεϑλεύοιμεν, Ῥ 737
ἄλλοι ἀεϑλ εύωσιν. — Ὁ) laboro 9 784 ἀϑλεύ-
ὧν πρὸ ἄναχτος ante eum incedens et labo-
rans, sed sch. B. χαχοπαϑῶν ὑπὲρ δεσπότου"
cf. Friedl hom. Worterverz. 771. Eust. 1373,
1l sch. B. Vind. ἀεϑλεύων quod per crasin
pronuntiaretur, sed contrahi primas huius ra-
dicis vocales in nonnullis carminum Homeri par-
tibus documento est ἄϑλος cf. Geppert, 2, 17.
h. XV 8 ἀεϑλεύων δὲ χραταίως. Desunt in
vulgatis libris versus 7—9, sed leguntur in cod.
Mose. Baumeister eos non recepit.
d-59340r (ü, &e920c). Semper post caesu-
ram tertii pelis, —ütÜülov cum suff. —:0—,
quo poeta utitur ad dactylum in quarto pede
efficiendum, ut αἰζήιος. — ]) Certamen 9 108
ἀέϑλια ϑαυμανέοντες, quae Nitzsch (9 108
532) post addita esse dixit q 3 τόξον μνη-
στήρεσσι ϑέμεν πολιόν τε σίδηρον, ἀέϑλεα
Possunt quae
|
TT MET
καὶ φόνου ἀρχήν, cf. ὦ 169 ubi postrema non
ad arcum spectant ferrumque, sed a verbo 8έ-
μεν pendunt. — 2) Certaminis ,pretium 1194 266
ἵππους, |- οἱ ἀέϑλια ποσσὲν ἄροντο, cf. I 269.
I 197 ὅσσα μοι ἠνείκαντο ἀέϑλια, X 160 &
τε ποσσὲν ἀέϑλια γίγνεται ἀνδρῶν. — Ὁ 748
τὸν ϑῆχεν ἀέϑλια οὗ ἕτάροιο in honorem
amici 5]. Numero poéta uti videtur prout ver-
sus ratio postulat ^ 537 δῶμεν ἀέϑλιον, δεύ-
τερα, Bothe coni ἀέϑλια, 9 893 ἀέϑλια lo
ἀνελέσϑαι, quem locum Lehrs, Rh. M. 17, 486,
. male assumptum esse statuit e V^ 136 ἀέϑλια
— ie' ἀνελόντες, Bekk. ἄεϑλα δὲ io scripsit ut
dig amma servaret, Grashof, Fuhrwerk 52 ἄεϑλα
δὲ lio' et Ψ 828 ἀέϑλι᾽ tio negans paria esse
posse praemia, etsi neuter vicerat, et ratus &-
coc esse: aptus. — 3) Certaminis instrumentum
q 62 σίδηρος | χεῖτο καὶ χαλκός, ἀέϑλια ἄνα-
ζτος, Am. Kampfserth, φ 117 πατρὸς d. κάλ
ἀνελέσϑαι certaminum instrumenta, sed sch.
BQ. ἀναλαβεῖν, μεταχειρίσασθαι, ὑποστῆναι.
ἄ-εϑλον (ἄ, Curtius Et. 301 lat. va(d) -s
yadi-monium, goth. vadi, mhd. wette, cf. L.
Meyer, Kuhn 14, 93. Minus bene Doederl. Gl.
975 ϑλᾶν, Bergk Rh. M. 19, 604 ἀεέρεσϑαι,
ἄερϑλον, alii ἐθέλω, τλᾶν, ᾽ξλεῖν) certaminis
pretium Ap. 11, 12 τὰ ἔπαϑλα E. M. 19, 99 τὸ
ἐπ᾿ ἀγῶνος διδόμενον: In exitu versus ple-
rumque. 9 73 106 τόδε φαίνετ᾽ ἄεϑλον l; sch.
B cà γῆμαι τὴν Πηνελ zv: εἰ ,y&o τὸν ἀγω-
γνισμὸν ἔλεγεν, ἀρσενιχῶς ἂν ἔφη, cf. Lehrs,
Ar. 151. ὦ 184 περιχαλλέ᾽ ἄεϑλα!] θῆκε, cf
o 91. :P 897 SR TAE P 551 μεῖζον ἄε-
ϑλον |, Ap. 11, 4 ᾿Αρίσταρχος ἀναγινώσκει
μι. d. τὸ γὰρ ἐπᾶϑλον ϑέλει δηλοῦν, Lehrs,
Ar. 151: ,ergo fuerunt qui μείζον᾽ ἄεϑλον
scriberent, οἵ, sch. B. Etiam Ῥ 551 μ. c. Ιν
T 615 πέμπτον, T^ τϑῦ λοισϑήιον, P 640 τὰ
μέγιστα παραυτόϑι (ali: παρ᾽ avrog) λείπετ᾽
ἄεϑλα | apud eos qui curru certabant, W^ 413
χεῖρον, ci. Ψ 773 314 441 511 544. λ' 548 τοι-
dió ἐπ᾿ ἀέθλῳ cum tale esset praemium, i. e.
arma Achillis, 'sed re vera mors Aiacis, Y 620
τόδ᾽ &. |. Non in exitu versus sunt V 892 τό-
δε, cf. A 700 Ψ 259 213. Bekk. Ψ 736 de-
ϑλα cf. ἀέϑλιον.
“ἄ-εϑλος (ἃ, cf. ,ἄεϑλονν).
τόπον χαὶ) τὸ ἀγώνισμα.
νους. Plerumque in exitu versus. Gen. pl.
ἄϑλων $9 160 contracta forma: id quoque
Nitzschium permovit (ad 39 160 532) ut totum
hunc locum post additum diceret, cf. Friedl.
hom. Wórterv. 771. — 1) Certamen, ludus
646 ἑταῖρον ἀέϑλοισι χτερέϊζε, P 107 τούτου
ἀέϑλου πειρήσεσθον, cf. Ῥ 753 831, 9 188
£L τιν᾽ &£9Àov | οὐδε (Ps. ἀέϑλων) εὐ 9 100
145 184. 9 179. οὐ νῆις ἀέϑλων |, 9 1831
ἐτέρφϑησαν φρέν᾽ ἀέϑλοις |, cf. Q, 174 9. 154.
ὃ 6259 παῦσαν ἀέϑλων | 9 214 πάντα οὐ χα-
“ὃς εἰμι ὕσσοι ἄεϑλοι |, 9 160 δαήμονι ἄ-
ϑλων, οἷά τε πολλὰ πέλονται, ubi ἄϑλ ὧν gen.
masc. est, pronomen vero ὡς πρὸς πρᾶγμα
ἐσχημάτισται secundum Eust. 1589, 63 cf. μ
75 λ 864 536 9 214 ὃ 241 Nitzsch h.l. Lehrs,
Ar. 151, Ariston. H 238. Codd. AD. ἀέϑλων
| per crasin, 9 910 ἔριδα προφέρηται ἀέϑλων E
9 22 ἐκτελέσειεν ἀέϑλους) τοὺς Φαίηκες Ἐξ
πειρήσαντ᾽ Ὀδυσσῆος, II 590 ἢ ἐν ἀέϑλῳ | at
ul ἐν πολέμῳ, 9 197 ϑάρσει τόνδέ γ᾽ ἄε-
ϑλον |, τ 572 ζαταϑήσω αεϑλον | τοὺς πελέ-
E. M. 19, 27 (τὸν
Ap. 11, 10 τοὺς πό-
: ἄεϑλον — ἀείδω
qi
29
xt«c, t Dy6 ἄεϑλον τοῦτον ἐφρήσω, ubi posi-
tione producitur -9Aov., Eust. 187 5, 13 non
recte τοῦτο defendere conatur. τ 584 ἀνά-
βαλλε τοῦτον ἄεϑλον |, φ 185 180 268 ἐχτε-
λέωμεν ἄεϑλον |, cf. χ 5. φ 92 τόξα λιπόντε
μνηστήρεσσιν ἄεθλον, y 97 οὐχέτ᾽ ἀέϑλων |
ἄλλων ἀντιάσεις. — ο᾽ Aerumna, labor, conten-
tio. "u 196 πολλοὺς ἀέϑλους Ϊ otbc- ἔπασχον
ὑπ᾿ "Aeroc παλαμάων, δ 170 ἐμόγησεν,
y 262 τελέοντες ἀέϑλους, T 133 ἔργον- ἔχον-
τα ὑπ’ Ἑὐρυσϑῆος ἀέϑλων | c£. Θ 363, 4 694
τοῦδε “ρατερώτερον εἶναι ἄεϑλον ls λ 622
χαλεποὺς ἐπετέλλετ᾽ ἀ. |, α 18 πεφυγμένος
ἦεν ἀέϑλων | quem locum Koechly (de Odyss.
diss. I) ab Homero abesse voluit, cf. Ribb. N.
J. f. Ph. 79, 660. 91, 306. Báuml.ib. 93. ó 241
ὅσσοι Ὀδυσσῆός εἰσιν ἄεϑλοι |, cf. v 261, wp
248 “πείρατ᾽ ἀέϑλων |, w 350 πολέων χεχορῆ-
μεθ’ ἀέϑλων |. ι(ἄεϑλον, ἀέϑλιον, ἀεϑλοφόρος
et d9Aoqópoc, . ἀϑλέω, ἀϑλητήρ, ἀεϑλεύω et
ἀϑλεύω).
ἀεϑλο- -φόρος et ἀϑλοφόρος, (ἄεϑλον,
φέρω) qui pretium certaminis reportat, in cer-
taminibus certans. X 99 ἵππος ἀεϑλοφόρος
Sch. A. νικητής, X 162 ἀεϑλοφόροι ἵπποι sch.
B. ἵππων ἀγωνιστῶν, 4 699 τέσσαρες &.
ἵπποι Rennpferde, I 124 266 ἵππους ἀϑλοφό-
ρους cf. Hes.
ἀεέ v. S. αἰεί.
&-siÓ« (t, fuit ἀξεείδω. Curt. E. 998 vÓ-O
singe, Benf. 1, 364 ἀ-εειδ, κειδ id quod aeol.
và, ἘΠῚ vad vel vàd, ἃ qua radice αὐδάω, cf.
2: 359. H. Weber, "Phil. 16, 683, cf. Kuhns
Ztft. 10, 941 ἄκξημι wehe ἀκείω ἀρείδω. A.
Goebel, Ztft. f. G. 14, 419 ἀ-ειδ efücere ut
quis sciat, cf. sch. L. A 1, Eust. 9, 19 & ἐπι-
τάσεως χαὶ τοῦ εἴδω τὸ γινώσκω) — Praes.
ἀείδω, ἀείδεις 9 489, ἀείδει, ἄδομεν h. XXXIV
18, «tidovow h. Ap. 161, cj. ἀείδω h. Ap.
208, ἀείδῃ (v. 1. ἀείδει) et ᾿ἀείδησιν t 519, opt.
ἀείδοις h. Merc. 38, ἀείδοιεν B 598, imperat.
ἄειδε et med. ἀείδεο h. XX 1 Franke ἀείσεο,
inf. ἀείδειν semper in exitu versus et ἀειδέμε:
γαι 9: 18, ptc. ἀείδων, ἀειδούσης x 991, ἀεί-
δοντες, impf. ἄειδε) Ἢ ἠειδε(»), fut. ἀείσο-
μαι et ἄσομαι͵ et ἀείσω ep. 15, 1. M 1. ἀοιδή-
σω, ptc. ἀεισόμενος X 352, aor. ἄεισε q 411
(cf. h. Merc. 502), imperat. ἄεισον $ 492 (Ap.
10, 15 ἄειδε), et ἀπο, ἀείσεο cf. buttm. Gr. 1,
407, inf. ἀεῖσαι ξ 464. Producitur « in prima
arsi o 519, in secunda h. XIL 1 XVIIL 1 XXVII
1 ep. 5, τ *(h. XXXII 1). cano. Hes. μετ᾽ ᾧδῆς
λέγειν, Eust. 9, 5 ἐμμελῶς λέγειν. Ap. 10,
9 ἄειδε, ὕμνει. "jb. 12 ἄειδεν ὀπὶ μετ᾽ φσῆς.
— 1ὴ Cano, carmina pango, recito. De musa:
A 1 μῆνιν ᾿ζειδε. Veteres imperativum oran-
tis non imperantis esse putabant. h. XVIL 1 K«-
στορα ἀείσεο, ho X Ἥφαιστον ἀείδεο.
Poéta ipse canit juvante numine o 519 ϑεῶν
ἐξ ἀείδῃ δεδαὼς Eng- βροτοῖσιν, h. XXXII 1
ήνην ἀείδειν ἔσπετε dicite ut canam. — Cane-
bat praeter Paridem solus heroum Achilles 7
189 χλέα ἀνδρῶν, cf, 9 73, h. XXXII 19 κλέα
φωτῶν ἄσομαι ἡμιϑέων, 9. 492 ἵππου χό-
σμον, 8. 489 ᾿Αχαιῶν οἶτον, ἀείδεις, ΠῚ:
XIII 1. « 350 Δαναῶν χακὸν οἶτον ὀείδειν ;
« 326 ᾿Αχαιῶν νόστον, 9 514 ἤειδεν δ᾽ ὡς
ἄστυ διέπραϑον, 9 516 ἄλλον δ᾽ ἄλλῃ ἄειδε
χκεραϊζέμεν, « 839 τῶν ἕν γέ σφιν ἀξ 9
83 367 521 ταῦτα, 9 518 τόδε. — Canuntur
laudes deorum: h. Cer. 1 XIII 1 4buco«, cf.
30
XI 1 XXVII 1 XVI 1 XXVI 1 IX 8. XX, 11
ἀμφὶ Ποσειδάωνα, X 1 Κυϑέρειαν, c£ XV 1
XXII 1 XXX L Vl2 ᾿ἀφροδίτην. XXI 4 σὲ
Phoebum, cf. XXXIV 17. XII 1 Ἥρην, cf.
XVII 1 XXVII 1. h. Ap. 208 σ᾽ ἐνὲ μνηστῇ-
σιν ἀείδω καὶ φιλότητι num te inter nuptas
et amorem canam (Schneidew., μνηστῆρσιν
Baum. Mercurius ipse suas laudes camit h.
Merc. 62 τά, --- b) Sunt nomina cantuum quos
recitabant: 4 473 χαλὸν ἀείδοντες παιήονα,
Bekker expunxit, cf. .Y 391. h. Ap. 517 ἐη-
παιήονα, cf. h. Ap. 500. £€ 570 πάις λίνον
ὑπὸ καλὸν ἄειδε inter psallendum. linum pul-
chrum canebat Ariston. γένος τε ὕμνου, nam
fuere qui chordam intellegerent. Zenodotus
Alvoc. sch. B. 7 δὲ ὑπὸ περιττεύει, sed est
pro adv. (ὑπὸ τοῦ χιϑαρίζειν) cf. Spitzner, exc.
XXIX. Clemens, de clipeo 25. Assumpta vi-
detur haec formula q 4ll, et h. Merc. 54 502
ϑεὸς δ᾽ ὑπὸ χαλὸν ἄεισεν. h. Ap. 161 ὕμνον.
— ὦ Cum dat. personae χ 846 ϑεοῖσι zal ἀν-
ϑρώποισι, Χ 952 μνηστῆρσιν, α 325 τοῖσι, 9
262 σφίσιν. Apud deos cantabant musae: 4 604
μουσάων 9' αἱ ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ,
B 597 μοῦσαι ἀείδοιεν. Cantabat Circe « 221
ἀειδούσης ὀπὶ καλῇ. — d) Absolute: I 191 λή-
ξειεν ἀείδων, cf. 9 87 o 820. « 154 7 891].
0 9385 τέρπῃσιν ἀείδων, 9 358 ἐνὲ “μεγάροισιν,
9 90 ὀτρύνειαν ἀείδειν, 9. 45 ὅππῃ ϑυμὸς
ἐποτρύνῃ 'σεν ἀείδειν, ep. 15, 1 εἰ μὲν δώσετε
-I
μισϑόν, ἀείσω, α 155 9 266 φορμίξζων ἀνα-
βάλλετο καλὸν ἀείδειν, z 254 λίγ (CQ. μέγ}
ἄειδε. De ebrio & 464 ἐφέηκε μάλ᾽ ἀεῖσαι. ---
-Ξ e)-x 519 ἀηδὼν | καλὸν ἀείδῃσιν, h. XXI 1
σὲ κύκνος λίγ᾽ ἀείδει. — Resono de chorda
q 411 ὑπὸ καλὸν ἄεισε v. 1. ἄυσσε as sumptum
videtur ex Σ᾽ 570. h. Merc. 38 μάλα καλὸν
ἀείδοις de testudine. (ὑπό (ὦ), παρά" ἀοιδή,
ἐπαοιδή, ἀοιδός, ἀοιδιάω, ἀοίδιμος, Qo).
ἀ-εεκείη (ἄ, ἀεικής, Bekk. ἀξκεικείη. Hel-
ler, ee 11, 386 ἀειχείη. Formam deux
Ap. 10, 30 11, 6. sch. B. Hi 545. Hes. I 51,
78 et DKPs. v 308 agnoscunt, editores non ad-
mittunt. Eust. 1336, "58 1893, 25 διφορεῖται
ἡ παραλ ἠγουσαὶ) turpitudo, 9 19 πᾶσαν ἀει-
χείην ἄπεχεν χροΐ, Ap. 10, 7 τὴν αἰκίαν sch.
B. Π 545 αἰσχος. Duentzer, ' RE. M. 5, 383,
totum locum (17—31) epunxit. v 308 ἀεικείας
φαινέτω quas paulo infra ἀεικέα ἔργα dicit,
Unanstàndigkeiten, minus bene Ap. 1l, 6. τὰς
ἁμαρτίας. Habet Ap. 10, 30 etiam ἀειζείη B
342 ubi melius ἐλ ἐγχείη legitur.
ἀ-εικέλεος (ἀεικής. Bekk. ἀεειχέλιος. Adv.
— oc) indignus, informis, deterior, vilis. Sub-
stantivo plerumque praeponitur (ὃ 944 v 259 ὦ
228). — a) De rebus: ὁ 244 πληγῇσιν ἀεικε-
λίῃσιν, Hes. ἀπρεπέσιν, χαλεπαῖς, sch. E.
δαμαστικαῖς, δειναῖς, ἀπρεπέσιν. Ap. 10, 32
ταῖς αἰκιστικαῖς, Eust, 1494, 39 δι᾽ ov τὸ σῶ-
ua αἐχίζεται, 5532 ἀεικέλιον ἄλγος, L 508
ἀεικελίην ἀλάωτύν Eust. 1641, 30 ἢ τὴν αἶχι-
στιχὴν ἢ τὴν ἀειχῶς γενομένην. Ap. ll, 3
κακήν. 7x 109 v 319 γυναῖχας | óvotátovtac
ἀεικελίως, indigne. o 357 ἀεικελίης- πήρης,
t 841 ἀεικελίῳ- χκοίτει, v. κοίτῃ FKs. οἶχῳ,
v 259 δίφρον᾽ &. Ap. 11, 1l τὸν Eie) sed
Hes. ἀνόμοιον, σχληρόν, χακόν. ὦ 928 χιτῶ-
νὰ &., 9. 991 ᾽λίην- ἀειχκελίως ἐδαμάσϑην. ---
b) De' hominibus: X 84 ἀεικελίου στρατοῦ de-
terioris sch. V. ἀνομοίου ἡμῖν, G 342 ,ngó-
σϑέν μοι ἀειχέλιος δέατ᾽ εἶναι, v 408 ἀειχέ-
2 , 2 M
ἐειχέλιος --- ἀειχκίζω
λιος- φανήῃς, Ap. 11, 4 ἀεικέλιον τὸν μηκέτι
τῷ πρόσϑεν φαινομένῳ ἐοικότα, Eust. 1746,
40 μὴ ἂν πρὸς Ὀδυσσέα εἰχασϑησόμενος. h.
Ven. 136 ἀειχελέη νυός, h. Ven. 137 γυνή,
Baum. expunxit.
ἀειπελέως, οἵ. ἀεικέλ ἐος.
ἀ-εικής (εἰχός, Bekk. ἀκεικής) indecorus,
indignus, turpis, foedus, improbus, tenuis, vilis.
— a) Neutrum sing. praedicati vice fungitur,
O 496 οὐ ot ἀεικὲς τεϑνάμεν, T 124 ἀνασσέ-
μεν, h. Cer. 120 μυϑήσασϑαι. 1τὸ ἔοικέ τοι,
οὐ τοι ἀεικές. ,Hes. ZGZOV. σχληρόν. Kn
πές, εὐκαταφ ὄνητον, ἀπεοικός.
rebus: B 264 ἀεικέσσιν πληγῇσιν, Ap. τ 82
ταῖς αἰκιστιχαῖς. Α 841 898 ἀεικέα λοιγόν,
sch. BL. τὸν ὑβριστικόν" cf, A 456. HI 32.
I 495 non apparet quae fuerit pernicies. Etiam
4 97 Aristarchus cum Massaliotica et Rhiano
“Δαναοῖσιν ἀειχέα λοιγὸν ἀπώσει teste Did. at-
que sic Bekk. 4 396 ἀεικέα πότμον ἐφῆκεν,
Eust. 488, 98. διὰ τὸ ἀπρεπὲς ὡς μὴ δέον το-
σούτους ὑφ᾽ ἑνὸς ἱπεσεῖν, οἵ. ὃ 339 340 o 130
181 τ 550. B 250 ἃ. π. ἐπίσποι, miserum enim
est interfici domi suae prope uxorem, cf. 7
317 416. “1 142 λώβην, 20 K 488 χ 308 ὦ
184 στόνος ἀεικής, sch. B. d» 20 ὃ δεινὸς καὶ
χαλεπὸς στεναγμός. X 395 Pr. 24 ἀειχέᾳ ἔργα
indigna, sch. B. χαλ επὰ καὶ αἰχιστικὰ ἢ ἀπρε-
πῆ, certe qualia diu decebant (Hes), cf.
x 107 v 317. ὃ 694. X2 733 quae seryum dece-
rent, non filium Hectoris, X 18 ἔργον d. fu-
gam Graecorum, y 265 m 222 stuprum et 4
429 necem v 394 4, 192 ἀεικέα μηχανόωντο,
cf. v 170, ubi v. 1. ἀτάσϑαλα, ὃ 899 μερμηρί-
ζων. Non ita bene Ap. 1l, '3 τὸ ἀεικὲς χαὲ
ἀεικελίην ἐπὶ τῆς Ὀδυσσείας χακὴν ἀπέδωκεν.
— Indecora sunt quia modum excedunt quae-
cunque nimia, o 236 ἐτίσατο ἔργον ἀειχές |
Νηλῆα, οἴ. T 188 improbum opus, sch. volg.
ὑπομείνας ἔργον χαλεπόν, sch. Βῷ. σχληρὸν
καὶ μὴ εἶκον ἀλλά δυσκατόρϑωτον" e 216 γεί-
χεσσεν ἔπος τ᾽ ἔφατ᾽ ἔχ τ᾽ ὀνόμαζεν, ἔχπα-
y^ov zal ἀεικές, fuere qui haec adv. esse pu-
tarent; Ameis ad ὄνομα refert quod e verbo
ὀνόμαζεν supplet, (cf. Krüger Di. 8 60, 7, 3),
Bekk. expunxit, Faesi accusativos putayit refe-
rendos ad νείχεσσεν, sed videntur ad ἔπος ad-
dita adiectiva, etsi alias non. adduntur. Inde-
cora sunt quae minora iusto sunt: JM 435 det-
χέα μισϑόν, knapp. Aristarchus ap. Did. τὸν
εὐτελῆ sed idem etsi melius convenire putabat
ἀεικέα, scripserat ἀνειχέα quae aequabiliter
distributa rixam mon excitat. Alii ἱμεμφέα.
Non recte sch. L. Eust. 912, 63 δεὰ τὸ ÓovÀo-
ποιὸν καὶ oiov αἰχιστικόν. — Vituperavit locum
Greeverus, Gleichn. u. bilder Hom. Oldenburg
1839 p. M, quia rem maiorem minori compa-
rari non deceret. Q9 594 ἀεικέα- ἄποινα |,
tenue, opp. iustum. Sch. V. οὐχ ἀνάξια" ἀϑε-
τοῦνται 594 595. De re vili et contempta: »
437 ἀειχέα πήρην, cf. o 191 o 108. x 199 ἀει-
χέα ἕσσο cf. ὦ 250. — c) Transfertur ad men-
tem: v 366 νόος- τετυγμένος, οὐδὲν ἀειχής
nulla in re indecora, alia atque esse debet; ad
homines: h. Cer. 83 οὔ τοι ἀεικὴς γαμβρός,
ib. 363 ἀκοίτης, t 515 pro ἄκιχυς est v. 1
ἀεικής. (ὰ ἰεικείη, ἀεικέλιος" ἀεικίξω).
ε-εικέίζω (ἄὥ, ἀεικής. Bekkér ἀκεικίζω) de-.
formo, indigne tracto, ludibrio habeo cf. Por-.
phyr. ad Q 29, Semper post caesuram La]
Roche, St. p. 189. 1] 545 T 26 ἀεικίσσωσιε,
Muni Care ὦ. ὦ
δὲ νεχρόν |, sch. B. II 545 (Porph.?) τὸ ἄει-
κίσσωσιν ἐκ τοῦ ὑβρίσωσιν" αἰκία δὲ οὐχ ἡ
ὕβρις μόνον, ἀλλὰ «cl τὸ αἶσχος. X 956 οὗ
σ᾽ ἔχπαγλον ἀεικιῶ, Ap. 10, 7 ἀεικιοῦμαι.
“Ὁ 22 Ἕχτορα- ἀείχιξεν, Ap. 10, 6 κίζετο. X2
54 χωφὴν γαῖαν ἀεικίζει. Hes. αἰκίζεται, ὑ-
βοίζει. — b) Med. animi causa indigne tracto,
ludibrio habeo: ΠΟ 559 εἰ μὲν ἀεικισσαίμεϑ᾽
ἑλόντες. Χ' 404 δυσμενέεσσιν δῶχεν ἄεικίοσ-
σασϑαι, Apol. synt. ἀειχέσασϑαι. — Pass. σ
222 ξεῖνον ἕασας ἀεικισϑήμεναι.
᾿ς ἀεέρω (&, ἀήρ ἀεήρ ἀεξείρω. Buttm. Lex.
1, 275 Passow, Doed. Gl. 12. Benfey, Kuhn 8,
, 75, ἀερ Get "Luft &zépjo in die Luft heben,
ch. W. L. 2, 142. Curt. E. 518 svar oto, ἕρ.
ip, dto. À radice z«g aufnehmen, anfassen
H. Weber, Phil. 17, 164. Praes. imperat. ἄειρε
Z 264, ptc. ἀείρων λ 428, impf. ἄειρε(ν), [ἄει-
eor Y 373], aor. ἄειρε(»), ἄειραν, inf. ἀεῖραι
0 424, ptc. ἀείρας, ἀείραντες, ἀειράσας £2
583. Pass. praes. ἀειρόμενος, ἀειρομένη, Get-
ρόμενον Φ 327 [307] ἀειρόμεν oL v 88, depo -
μένων u 249, impf. ἀείρετο v 84, ἀξιρέσϑην
SP 501. ἀείροντο μ 255, plqpf. s GOGEO (ἄορ-
t0), cf. Buttm. Lex. T; 293 Gr. 8.97 A. 3. aor.
ἀέρϑη t 540, ἄερϑεν 6 74, ptc. μερϑείς. Med.
aor. pu. ἀειράμενος V^ 856, ἀειραμένη. For-
mae ;--—- ante caesuram semiquinariam). tollo,
sursum fero, aufero. (Grashof (Fuhrwerk 3) in
comp.: alligo de re quae pendeat. H 268 4
537 πολὺ μείζονα λᾶαν ἀείρας | c M 453,
Ξ 411 (yrouadiom) ἕν &. |, M 383 ὑψόϑεν ἔμς
pc ἀείρας | lapidem, K 465 ἀπὸ θεν Poo"
&. |, cf. .K,505 de curru, Y 325 Αἰνείαν ἀπὸ
χϑονὸς ὑψόσ᾽ ἀ., ε 540 940 ϑυρεὸν μέγαν v.
Ux [c b) De mortuis Π 678 àx «βελέων Σαρ-
πήδονα- ἄ. Lh P 588 «. | νεχρὸν A Τρώων,
X2 589 λεχέων ἐπέϑηκεν ἀείρας |, $2 ὅ90 gir
δ᾽ ἕταροι ἤειραν, P 718 νεχρὸν p d φέ-
θεῖε, brevius «ὁ 553 νόσφιν ἀειράσας. De
graviter volnerato .5 499 χερσὶν ἀείραντες φέ-
00v, et de dormiente » 117 Ὀδυσσῆα ἐκ νηὸς
«siga» hoben heraus, de luctante P 730 κένη-
σεν τυτϑὸν ἀπὸ χϑονὸς οὐδέ τ᾽ LI l, e
297 ἀμφουδὶς ἀείρας τα: ἐρείσας, u bob
ἀείροντο προτὶ πέτρας, u 949 τῶν ὑψόσ᾽ ἄει-
gou£vov , h. Merc. 295 ἀειρόμενος μετὰ χερ-
σίν, — .£) Saepe ptc. aor, aliis verbis additur:
X 615 ὅπλα ϑῆχεν ἀείρας ] cf. o 165, m 285
τεύχεα χαταϑεῖναι, T 380 ἐδυφάλειαν ὦ περὶ
χρατὶ ἔϑετο cf. Καὶ 30. ὃ 51 α 141 x ειῶν πί-
νᾶκας χκατέϑηχεν, o 880 ἐτίϑει κανέου ἐχ σῖ-
τὸν &. οἵ, c 190 quem versum cum 119 omit-
tunt KS. β 425 o 290 ἱστὸν στῆσαν malum ere-
ctum statuerunt, y 11 ἱστία στεῖλαν vela con-
traxerunt sublata. Videntur enim vela imae
antennarum parti alligata, quando contrahun-
tur tolli ad antennas, circum quas volvuntur.
Eust. 1454, 40 ἀναδήσαντες πρὸς τῷ κέρατι.
Ameis seponi et asservari putat, neque veleres
Sibi satis constant. Sch. A. οἱ περὲ Ζηνόδο-
TOY' σεῖσαν ἀείροντες. — d) De pugnantibus:
Y 373 ἀντίοι £yyg ἄειραν | sch. A. yo. ἔσταν
᾿Αχαιῶν, Θ 494 Διὸς ἄντα ἔγχος ἀεῖραι |,
Bekk. v. 420—4 cum Aristarcho epunxit, Ari-
ston, € 420 ὕτι ἐκ τῶν ἐπάνω (406) μετάκειν-
ται. — e) Z 264 μή μοι οἶνον δειρε ne mihi
vinum affer, 41 637 Νέστωρ ἀμόγητι ἄειρεν |
poculum. 22 362 ἐφ᾽ ἵπποιιν μάστιγας ἄει-
Qv | y 812 χτήματα ὅσα νῆες ἄχϑος ἄειραν
ἀείρω — ἀέχητι
“1
sustulerunt, » 84 τῆς πρυμνὴ ἀείρετο, Η. Ὁ.
Heller, Phil. 23, 348, πρώρη ἀείρετο coniecit,
non enim puppim sed proram navis remigio at-
toli; quamquam ne puppis quidem non attol-
litur inter cursum, ὁ 332 ἐμοὲ σὺν μόχλον ἀεί-
ρας [1 493 ποτὲ γαίῃ χεῖρας ἀείρων | βάλλον
manus sublatas humi attligebam. supplex enim
manus tendebat, quae deficientibus viribus re-
cidebant. Id saepius accidisse praes. ptc. indi-
cat; v. 1. ἀείρας cf. Giseke alim. Entst. 159 et
8. προτί. h. Merc. 89 χερσὲν ἅμ᾽ ἀμφοτέρῃσιν
ἀείρας | χέλυν. h. Merc. 186 ξύλα ἀγείρας Tl-
gen, in codd. ἀείρας. — ἢ Translate: T' 880
ἔντεα ἄειρε ποιμένα λαῶν i. e. apta erant cor-
pori, Remaely de gener. comp. Homer. III bonn
1846 p. 31 ,ut pennae avem". — g) De praeda:
q 18 μῆλα ἐξ Ἰϑάχης abduxerunt, sch. VP.
νῦν ἥρπασαν.
B) Pass. de iis quae pendent S. librantur; 1
972 T 258 μάχαιραν 5 ot πὰρ ουλεὸν ἄωρτο
suspensus erat, B 151 χονίη | terat. ἀειρομέ-
νη, sich hebend, cf. Ψ 366. Θ 74 χῆρες πρὸς
οὐρανὸν ἄερϑεν |, Bekk. cum Aristarcho (cf.
Ariston. O 73) epunxit. Φ 307 ὑψόσ᾽ ἀειρόμε-
νος Scamander, sch. V. μετεωριζόμενος, x
ἀειρόμενον de' fluctu, Φ 327 ,κῦμα Ἱστατ᾽ ἄει-
ρόμενον, P δ01 ἵπποι | ὑψόσ᾽ ἀειρέσϑην ἃ8-
surgebant. Sch. B. πρὸς τὸ ἁβρὸν xci τὸ τῶν
ποδῶν εὔρυϑμον ct. ν 88. — De hominibus
9 375 ἀπὸ χϑονὸς ὑψόσ᾽ ἀερϑείς |, ε 888 ἐγὼ
δ᾽ ἐφύπερϑεν ἀερϑείς | v. 1. ἐρεισϑείς , post-
quam me erexi, & 432 ποτὶ ἐρινεὸν ὑψόσ᾽
ἀερϑείς |. De aquila: v 540 ἐς αἰϑέρα ἀέρ-
35 |. — €) Med. mihi aliquid promo, mihi sumo.
Z 293 τῶν fv ἀειραμένη. Haec assumpta sunt
(Duentzer, N. J. f. Ph. 87, 733) ὁ 106. 'P 856
ἀειράμενος πελέχεας φερέσϑω. ἀνά, ἐπί, ἐχ,
GUY, ὑπό(), ἀπό, ἀεροίπους, αἴρω q. Y)
ἀ-εκαζόμενος (ἃ, ἀέκων, negat Curt. Et.
p. 554. Bekk. ἀξεχ. veteres de.) invitus, coa-
ctus. Hes. ἄκων χαὶ μὴ βουλόμενος, ἀναγκα-
ζόμενος, ἀνιώμενος. σ 135 τὰ φέρει ἀεκαζό-
μενος τετληότι ϑυμῷ, t 188 μ᾽ ἀεχαζομένην
μνῶνται, sch. H. ἠϑέτηνται v. 130—3. h. Cer.
30 | τὴν P ἀεχαζομένην γεν. Ζ 458 πόλλ᾽
ἀεχαζομένη, v 977 ἀπώσατο | πόλλ᾽ ἀεκαξζομέ-
νους, h. Cer. 344 παραχοίτι | πόλλ᾽ ἀεχαζομέ-
vg ct. ib. 489.
ἀ-εχήλεος (ἄ, ἀέκων cf. Spitzn. ad Σ 77 ; Buttm.
Lex. 1, 251, sed Doederl Gl. 494 ai EUG
pro ἀειχέλιος, Aristarchus alii ab ἕκηλος,
Bekk. &zsz. veteres ἀξχ.) quod quis invitus
patitur, turpis, schmáhlich. € 77 παϑέειν ἀε-
χήλια ἔργα. | Àp. 10, 1 ἃ οὐχ ἄν τις ἑχὼν πά-
390r, χαλεπὰ ἢ ὡς ἔνιοι οὐχ ἑχήλια ἔργα, οὐχ
ἡσύχια- cf. Ariston. et sch. AB. € 77 EM.
19, 37 Hes. Suid, I 1, 114.
ἀ-ἐκητξ (ἃ, ἀέκων: Bekk. &zéx. veteres G£x.
cf. La Roche H. T. 418) EUR voluntatem,
praeter expectationem, Ap. 9, 31 ἀχουσιότητι
Hes. ἀβουλίᾳ. παρὰ γνώμην Suid, I 1, 115 τῇ
ἀβουλίᾳ: c£ sch. BL. O 720, M 8 0 720 »
98 ϑεῶν d., wu 990 ϑεῶν c. ἀνάκτων | sch.
Q. ἄνευ ϑεῶν, ἐκ χακχοβουλίας, Zenod. φίλων
&. ἑταίρων. [v. l Y 382 ἀέχητι pro ἀτέοντα.
υ 42 Διός τε σέϑεν τε Sept, ADEKPS. τ’
Hr « 79 o 444 ἀϑανάτων &. ϑεῶν, ὃ 504
ϑεῶν, 5 940 οὐ πάντων à. ϑεῶν, y 218 zx
94 ἀ. Ὁ ἶθΕν, sch. A. Z 268 ἕχητι, cb € 177.
o 48 λάϑρῃ ἐμεῦ &., 0 19 σεῦ ἀ., Aristopha-
32
nes epunxit. Z 987 &. φίλων πατρὸς καὶ μη-
τρὸς ἐόντων |. Absolute sed ita ut facile sup-
pleatur gen. ὃ 665 | ἐκ τοσσῶνδ᾽ ἀ. πάις οἴχε-
ται e tot hominibus praeter eorum expectati-
onem, — De iis qui armati resistunt 21 667 |
"Aoysieov ἀέκητι.
ἀ-έκων (à), in hy. etiam ἄκων (a) cf. La Roche"
ad y 484. (ἑχών Eust. 1097, 62. 1841, 32. Doed.
Gl 437. Bekk. &z£., veteres ἀξ. cf. Lehrs, Ar.
327 Herod. 4 301 La Roche H. T. 418) invi-
tus. .4 397 O£xovte βάτην, A 848 ἀέχουσα
κίεν, Nauck, Phil. 22, 369 ἀχέουσα comparans
B 811 ἀέχοντα, Rhianus ἀχέοντα, cf. Mayhott,
Rhian. 61. P 112 ἀέχων-ἔβη, II 204 ἔχεις
ἀέκοντας ἑταίρους cf. Π 369 d» 59. « 199 ἡ
315. v 843 ἀέχουσαν δίεσθαι cf. 8. 130. 21 557
P 666 πόλλ᾽ ἀέκων. Saepe in sententiis nega-
tivis: z 489 μηκέτι ἀέχοντες μίμνετε cf. κ 266
o 900 o 348 ,Ξ 105, et per litoten cum neg. τ
374 οὐκ ἀέχουσαν non invitam, valde cupidam,
A 716 οὐδ᾽ ἀέχοντα λαόν, ἀλλὰ μάλ᾽ ἐσσυμέ-
vovc. E 366 τὼ δ᾽ οὐχ ἀέκοντε πετέσϑην cupi-
dissime volabant; cf. E 768 O 45 K 530 4 281
519 .Y 400 y 484 494 o 192 h. Cer. 379, olim
vul ἄχ. sed Heyne ἀέκ. — b) Gen. abs. 4 301
φέροις ἀέκοντος ἐμεῖο ci. T 273. Sed ε 405
σευ μῆλα βροτῶν ἀέκοντος ἐλαύνει, (te invito
aut) tuas oves inviti, ὃ 646 ἢ σε βίῃ &éxovtoc
ἀπηύρα νῆα tibi abstulit vi invitum cogens, ubi
gen. ad βέῃ pertinet, ut Atticorum mos fuit, cf.
Rost ap. Damm. s. y. Alii ad gen. abs. aliquam
similitudinem rem redire putant. Ahrens (Phil.
6, 24 cf. La Roche Stud. 933) ἀέκοντα defen-
dit, quod. in A. suprascriptum est, sed multis
explicantis videtur esse, non antiqua scriptura.
Eust. 1519, 53 αἴτιον τῆς καινότητος ὅτι πλα-
γιασμὸς ovx οἷδε σολοικίζειν. Α 430 τήν Qc
βίῃ ἀέκοντος ἀπηύρα quam abstulit vi cogens
invitum, Damm s. ἀπαυράω et Doederl. Gl. 437
ad praepositionem ἀπό gen. referunt mistasque
esse putant duas constructiones. — c) O 186
us βίῃ ἀέχοντα χαϑέξει, « 408 σ᾽ ἀέκοντα
βίῃφε | κτήματ᾽ ἀποραίσει, h. Cer. 418 | ἄκου-
σαν δὲ βίῃ us προσηνάγκασε. Mutabant et
ali et G. Hermann qui suspicatur πόλλ᾽ ἀεχα-
ζομένην δὲ βίῃ προὔτρεψε πάσασϑαι sed est
ib. 194. βίῃ δ᾽ ἀέκουσαν ἀνάγκῃ | ἀπήγαγον,
ib. 72 λαβὼν δ᾽ ἀέκουσαν ἀνάγκῃ | ib. 19 &o-
πάξας δ᾽ ἀέχουσαν. — d) H 197 oU τίς με
βίῃ ys ἑκὼν ἀέκοντα δίηται | Did. ᾿ἀρίσταρχος
διὰ τοῦ À ἑλών quod probat Ahrens, Phil. 6,
97 sed sunt similia: 4 43 col δῶχα ἑκὼν ἀέ-
χοντί γε ϑυμῷ non coactus nolenti animo, sch.
Α. σχεδὸν πᾶσι συμβαίνει τοῦτο τοῖς δύο
ἀτόπων προχειμένων τὸ ἔλαττον αἱρουμένοις,
Tryphon δῶχ᾽ ἀέχων. — e) De iis qui armis
resistunt: 15 164 ἐξ ἵππων —| βῆσε χαχῶς ἀέ-
χοντὰς ironica fere locutio, JV 367 ἐκ Τροίης
ἀέχοντας ἀπωσέμεν i e. armis repugnantes. —
9) Minuitur vis quando de rebus est quae ex
improviso accidunt, imprudens: IJ 264 σφήκεσ-
σι τοὺς -δδίτης | χινήσῃ ἀέκων absichtslos, ὃ
463 μ᾽ ἕλοις ἀέκοντα λοχησάμενος. --- b) trans-
late: € 240 Ἠέλιον | πέμψεν- ἀέκοντα νέ-
εσϑαι |. Et de iis qui ne conantur quidem im-
pedire: Θ 487 Τρωσὶν ἀέχουσιν ἔδυ φάος.
(ἀεχκαζόμενος, ἀέκητι ἀεχήλιος).
ἄ-ελλα (ἄημι ἄξημι ἄξ-ελλα, sed Benf. 2,
300 ἀ-πελλ pro ἃἅ-εελλ con-volvens cf. Lob.
Path. Prol. p. 106. Curt n. 587. Doed. gl. n. 10.
E. M. 19, 4 ἀπὸ τοῦ ἄειν xel εἰλεῖν. De
2 2 ,
«exor — acvaov
forma ἀέλλη Spitzn. ad Π 374 cf. Wolf prol -
CCXXVI) procella, nubes pulveris. Hes. ov- -
στροφὴ ἀνέμου χαὶ χονιορτός cf. Ap. 9, 27,
saepissime de aestu maris. Semper in exitu
versus, B 298 ἄελλαι | χειμέριαι, T 377 ἄελ-
λαι} πόντον ἔπι- φέρουσιν, cf y 320 283 h.
XXXIII 7. N 334 ὑπὸ ἀνέμων σπέρχωσιν ἄελ- -
Act |, non recte Eust. 935, 19 ventos quasi
ministros procellarum esse putat; ventorum po-
tius concursu fit procella: JN 795 ἀργαλέων
ἀνέμων ἀέλλῃ |, € 292 πάσας- ἀέλλας | παν-
τοίων ἀνέμων, h. XXXIII 14 ἀργαλέων dv£-
μων- ἀέλλας |, € 888 νῆας ξυνέαξαν ἄελλαι |,
τ 189 μόγις δ᾽ ὑπάλυξεν ἀέλλας |. — 9 409
ἀναρπάξασαι ἄελλαι |. h. Ven. 908 ϑέσπες
ἄελλα |. — b) De pulvere: II 374 ὕψι δ᾽ ἄελ-
λα] υχκίδνατ᾽ ὑπὸ νεφέων sch. V. ὀμιχλώδης
χονιορτός. Eust. 1065, 10 ἄελλα κόνεως ἂν
εἴη ἐλλειπτικῶς εἰπόντος τοῦ ποιητοῦ διὰ τὸ
συγκατεπείγειν τὴν φράσιν τοῖς πράγμασι. —
€) Transtertur ad pugnam: JM 40 ἶσος ἀέλλῃ |,
4 297 ὑπεραέι ἶσος ἀέλλῃ |. (ἀελλόπος, ἀελ-
λής. Benf. 2, 301 αἰόλος cognatum dicit).
ἀ-ελ-λής (-:A, εἴλω et & athr. confertus,
densus. 7" 13 χονίσαλος- ἀελλής | Naegelsb.
Doed. n. 450; cf. Lob. Path. el 1, 345, Par.
160 contra Buttmanni ἀελλῆς. Sch. BL. 'Ag:-
στοφάνης γράφει χονισάλου ὥρνυτ᾽ ἀέλλης
vel ut Wolf prol CCXXVI putat ἀέλλη i. e.
ἄελλα, pulveris procella. Ariston. ἡ δ, 6. οὐ
λέγει ὑπὸ ποδῶν ἀέλλης, ἀλλὰ πκονίσαλος
ἀελλής, ἀελλώδης. Hic igitur vocem ad ἄελλα
retulit, procellae modo actus,
ἀελλό-πος (ποῦς) cuius pedes e procella
constant, celerrimi sunt. Meiring de subst.
cop. p. 24 sturmfüssig, windschnell, pedibus
procellam aequans. Sch. A. O 409 zar? ἔλλει-
wi» τοῦ v ἀελλόπους, ἀέλλαις χατὰ τὸ τάχος
παραπλησία. Post caesuram tertii pedis. 6
409 Q 77 159 Ioic ἀελλόπος. De $2 77, ef.
Duentz. Rh. M. 5, 396. h. Ven. 217 ἵπποισιν
ἀελλοπόδεσσιν.
ἀτ-ελπής (ἔλπομαι) insperatus. ε 408 γαῖαν.
ἀελπέα- ἰδέσϑαι. Bekk. ἀεελπέα, Q. ἀνελπέα.
Wolf ἀελπτέα, quam formam, ἃ Lobeckio |
(Phryn. 570) impugnatam, recentiores rursus
expulerunt. Eust. 1540, 35 explicat ἀελπής.
sed Ap. 10, 27 ἀελπτέα τὸν ἀνέλπιστον Mei-
ring de verb. cop. IL p. 10 ἀελπτέα ferri non.
posse statuit, esse enim inopinantem., |
ἀελπτέω (ἄ, ἄελπτος) non spero. AH 310
ἀελπτέοντες σύον siv«t| (so per syniz. Wolf,
Bekk. La Roche, sch. A. ἀελπτέοντες" οὐχ
ἐλπίζοντες, ἀλλ᾽ ἀπεγνωχότες. ltalemma apud.
Bachm., sed Eust. 682, 23 ἀελπέοντες (Dind.).
ἢ ἀέλποντες, quorum posterius analogiae re-.
pugnat. Suid. l 1, 115 ἀελπτέοντες, ἀνελπι-.
στοῦντες, legitur haec forma apud Her. 7,
168. sch. min. ἀελπίζοντες, Hes. ἀελπέοντες"
μὴ ἐλπίζοντες. --- ἀξελπτής v. 5. ἀελπής.
ἄτελπτος (ἔλπομαι) 1) insperatus, Ap. 10,
ἄελπτον, ἀνέλπιστον. Hes. ἀνέλπιστον,
ἀπροσδόκητον, δεινόν, αἰφνίδιον. h. Cer. 219.
παῖδα ἄελπτον | ὦὥπασαν, ib. 252 ἔτικτε. — 3
incredibilis h. Ap. 91 ἀέλπτοις | ὠδίνεσσιε
Hes. ἄελπτοι" δεινοί. (ἀελπτέω). ,
ἀε-νάων (αἰεί, vío) perennis. » 109 ὕδατ᾽
ἀενάοντα Hes. ἀεννάοντα᾽ αἰεὶ ῥέοντα. V.
αἰενάοντα. Eust. 1735, 06 τὸ ὕδατα αἰενάον.
τὰ ἐν fy μέρει λόγου γράφεται καὶ δε EvÓ
27
*
ἀέξω —
» διὰ τὸ μέτρον. φέρεται δ᾽ ἔν τισιν χαὶ
ἀενάοντα κατ᾿ ἔχτασιν τῆς ἀρχούσης. «i
γνάοντα Bekker Il hom. Bl. p. 310.
ἀέξω (ἄ. Curt. Et. 583 skr. vaksh-àmi, goth.
vahsja, lat. augeo. Savelsb. dig. ll, A. Goe-
bel Ztít. £. G. 14, 419 d caus. et wachse, d-zé-
Seu wachsen machen. Minus bene Doed. Gl.
9489 ἀνέχειν. Praes. et impf sine augmento,
Sola) augeo, alo, mehre, lasse wachsen. IESSS.:
augeor, cresco. Formae ..- in exitu versus
sunt, sed ἄεξε ante caesuram h. Cer. 469., for-
. mae .-.. post caesuram, ε 111 358 σφιν dic
vat ὄμβρος, ἀέξει |, sch. Pal.
αὐτὰ αὐτοῖς ἤτοι toig Κύχλωψι ἢ αὐτοῖς τοῖς
πράγμασι quorum posterius
πλουτίζει, ἀέξει
nemo facile proba-
bit, h. Cer. 469 χαρπὸν ἄεξε- ἀνθρώποισιν,
X 426 νέον ἀέξετο, cf. h. Cer. 935 XXXVI 5.
h. Merc. 408 οὐδέ τί σε χρὴ μαχρὸν ἀέξεσϑαι,
» 360 μοι υἱὸν ἀέξῃ |, ad virilem aetatem per-
ducat v. 1. ἀέξει et ἀέξειν. — b) De unda: z
93 ἀέξετο χῦμα, erhob sich, Ap. 11, 7 ηὐξεῖτο
Hes. ηὐξάνετο. A. Nauck, Mélanges Gréco-
Romains II 425, 6 pro ὀπαζόμενος 4 493 pro-
posuit aut ἀεξόμενος aut ὀφελλόμενος, cui as-
sentitur C. Kayser, Phil. 22, 514. — c) De tem-
plo: h. Cer. 300 ἀέξετο δαίμονος αἴσῃ. — d)
De die: Θ 66 24 84 , 56 ἠὼς Xv χαὶ ἀέξετο-
ἤμαρ] (4 84 χ 426 ἀέξατο v. sch. AD. 0 66
αὔξησιν λάμβανε ἡ ἡμέρα, ὕ ἐστιν ἕως oi
ὑψοῦτο O ἥλιος ὁ τὴν ἡμέραν ποιῶν. h. Cer.
455 | ἦρος ἀεξομένοιο. Crescit dies usque ad
meridiem, ver per unum mensem et dimidium.
De luna h. XXXII 19. αὐγαὶ ἀεξομένης. --- 6)
Z 961 ἀνδρὶ μένος- οἶνος ἀέξει |l; Σ 110 χό-
Aoc ἐν στήϑεσσιν ἀέξεται, M 914 σὸν δὲ χρά-
τος- dé&ew |, A. ἐν ἄλλῳ κλέος, auctoritatem
p Bügere, ῥὶ 315 μοι ἀέξεται ἔνδοϑι ϑυμός, suc-
erescit animus, schwillt der Mut. sch. V. αὐξα-
γναμένῳ γὰρ τῷ σώματι συναυξάνονται χαὶ
τῆς λογικῆς ψυχῆς αἱ δυνάμεις, quamquam
fuere quoque qui de ira interpretarentur. o 379
ἀλλά uot αὐτῷ ἔργον ἀέξουσιν ϑεοί lassen es
mir gedeihen, sch. Q. τὴν χκακοπάϑειαν, in quo
alia videtur latere explicatio, sed firmatur no-
(Stra & 66 ἐμοὶ τόδε ἔργον ἀέξεται. — 6) P 256
ὑμέτερον ἑχάστου ϑυμὸν &£&o | recreare co-
ΒΟΥ, sch. V. ἀγάλλω λαμπρύνω. Abest vis
comparativa (maiorem reddere conor, paraphr.
τὴν προϑυμίαν αὔξω, cf. Voss) etiam ἃ P 139
πένϑος. ἐνὲ στήϑεσσιν ἀέξων | dolorem fovens,
Hes. αὔξων ἢ ἔχων, den Schmerz hegen, cf.
4 195 o 489 ὦ 9231 ubi quae sequuntur (233)
πένϑος ἔχοντα idem dicunt. Retinemus enim
fere dolorem, etsi non augeamus.
ἀ-ξργέη (r propter versum producta, ἄεργος.
Fuit ἀκεργίη) pigritia, desidia. o 951 ἀεργίης
τένεκα, Q. ἀεργείης.
€-t0yOg (ἔργον. ἄξεργος) Segnis, iners,
Meiring de verb. cop. II p. 14 non laborans.
Y 320 0 v' ἀεργὸς ἀνὴρ d τε πολλὰ ἐοργώς,
Bekker expunxit praeeunte Koeppenio, cf. Kónig-
hof crit. et exeg. Münstereifel 1853 p. XVI. z
37 οὐ γὰρ ἀεργὸν ἀνέξομαι. (ἀεργέη).
ν “ἐρσί-πους et ἀρσίπους (ἀείρω, zov)
Epitheton equorum nobilium qui pedibus subla-
tis solum pulsant quando currere volunt nec-
dum possunt, die Füsse hebend und stampfend,
11: qui pedes tollunt i. e. velociter currunt
€iing de verb. cop. I p. 12, sed pedes tollit
etiam bos qui lentissime incedit. Sch. AD. 7
327 αἴροντες sig ὕψος τοὺς πόδας, ταχεῖς.
Lex. Hom. ed. Ebeling.
ἀζαλέος 38
Hes. ταχύποδες, ἐλαφρόποδες Eust. 1319, 61
ἀειρομένους καὶ ὡς εἰπεῖν ἀερίους τοῖς πο-
σίν" minus bene id. 1160, 39. Possunt etiam
intellegi equi sublatis pedibus prioribus se ar-
rigentes: nam hoc quoque proprium est equorum.
Ante caesuram semiquinariam. [ΠΡ 3927 ἵπποι
ἀερσίποδες, sch. AD. ζωγραφικῶς ἐχτετύπω-
χε τοῦτο" τοιοῦτοι γὰρ οἱ κωλυόμενοι τρέχειν
ἵπποι, de equis qui sustinentur. Assumptus
est hic locus minus bene de equis velociter cur-
rentibus 47 475. Aptius Y 532 ἐφ᾽ ἵππων
βάντες ἀερσιπόδων. h. Ven. 211 ἵππους ἀρσί-
ποδας, de equis quos Iuppiter Troi pro Gany-
mede rapto dedit, vitio Aldinae v. 1. ἀργί-
ποδας.
ἄεσα, aor. (ἃ indie, sed o 40, 188 ἄ.
Passow cum εὔδω coniungit; melius ad cu
referunt Thiersch, Buttmann, G. Curtius (Kuhn
1,29) qui ex ἀξ ἄξκημι reduplicatione ortum
putat ἑαύω, sine reduplic. aor. dec. sch. EHMQ
y 151 ἀπὸ τοῦ ἄειν 0 ἐστι πνεῖν, ubi apud
Buttm. sch. EQ habent ἀναπνεῖν. Minus bene
Ap. 10, 17 χατὰ στέρησιν τοῦ ἕσαι, 0 ἐστιν
ἐξορμῆσαι, ef. Hes. le. Seg. 348, 8 ἢ ὡς ᾿4πί-
ὧν ἐπὶ πολὺ ἡσϑῆναι) requievi, habe geruht,
degi noctem, semper cum voce νύξ, y 151 νύ-
χτὰ μὲν ἀέσαμεν χαλεπὰ φρεσὶν ὁρμαίνοντες,
Ap. 10, 17 Hes. ἐχοιμήϑημεν sch, EQ. οὐκ
ἐχοιμήϑημεν, ἀλλ᾽ ἀνεπνεύσαμεν (apud Dind.
ἐπνεύσαμεν) sch. EHMQR. ἐν ταῖς χαριεστέ-
θαις γέγραπται εἰάσαμεν ὕπερ ἐστὲν ἄπρα-
«rov ἀφήχαμεν. y 490 o 188 ἔνϑα δὲ νύχτ’
ἄεσαν, v. l. ἄνεσαν, νύκτα ἔσαν, νύχτα ἕσσαν,
ἄεσσαν. o 40 ἔνϑα δὲ νύχτ᾽ ἀέσαι (&) π 861
οὔ ποτ᾽ ἐπ᾿ ἠπείρου νύχτ᾽ ἄσαμεν, cf. Ameis;
v. l. ἕσαμεν, ἔσσαμεν ἀέσσαμεν. v 341 πολλὰς
νύχτας ἀεικελίῳ ἐνὶ χοίτει) ἄεσα.
ἀεσι-φροσύνη (ἃ ἀεσίφρων) mentis occae-
catio, mentis perturbatio. o 470 ἑπόμην ἀεσι-
φροσύνῃσι in Verblendung Ap. 11, 16 ἀσυνε-
σίαις, ἀνοίαις sch. BQ. ματαιότησι, ἀφροσύ-
ναις ἢ μωρίαις.
ἀεσέ-φρων (. Buttm. Lex. 1, 994 ἀᾶσαι
φρένας Dd gl. n. 254, Lob. ad Buttm. gr.
II 93, cf. Et. M. 20, 51 quam originationem
firmabant qui ἀασέφρων scribebant Ap. 27
Hes. Villois. anecd. 2, 257. Alii non recte ad
ἀέσαι referebant, Ap. 11, 17, 2, 8 ἔχοντι χεχοι-
μημένας τὰς φρένας. Of. Eust. 1461, 64 et
Orion. ap. E. M. 90, 51, quibus accessit Meiring
de verb. cop. I p. 19. Dammium iam Rost
correxit. Ex tertia originatione ab ἀείρω, Eust.
1319, 17 οὗ αἱ φρένες ἠερέϑονται, fluxit Hes.
ματαιόφρων, ὃ κούφας ἔχων τὰς φρένας, Suid.
ΤῚ, 117 ἐπηρμένος) occaecatus, mente captus.
Meiring 1. Ϊ qui occaecatam habet mentem.
Düntz. ad o 470 fahrlàssig. Ap. 2, 7 βλαβεσί-
qoov. Suid..I 1, 117 βεβλαμμένος τὴν φρένα.
Eust. 1319, 16 φρενοβλαβής. Cf. Sonne, Kuhns
Zift. 1864, p. 498. q 302 ἀεσίφρονι 9vug. Y
183 ἔμπεδος οὐδ᾽ ἀεσίφρων |, sed sch. A.
κοῦφος καὶ ἀσύνετος cf. B. Ψ 608 οὔ τι πα.
φήορος οὐδ᾽ ἀεσίφρων |, paraphr. ἄνους, sch.
B. ματαιόφρων, sch. min. κοῦφος. quae locum
non habent, ubi opponitur παρήορος. (ἀεσι-
φροσυνη). — £o v. s. ἄεσα.
ἀξ-ἀλέος (ἄζη) aridus, siccus. Epith. sub-
stantivo postpositum. Η 938 gd» | ἀζαλέην,
Ap. 11, 24 ξηράν cf. Ariston. h. Ll, “1 494 δρῦς
ἀζαλέας, dubitatur apud Ariston, utrum caesae
an foliis nudatae dicantur: Y 491 οὔρεος ἀζα-
3
94 ζανίς -- ἀήσυλος
λέοιο, sch. V. ξηρὰν ἔχοντος ὕλην. (234 ὕλης ἄημιε (ᾶ. ἄξτημι ἃ radice dz quam ex FÀ&
ἀζαλέης. ortam 'et cum ílandi verbo cognatam censet
᾿-ζανίς" ᾿Αζανίδα χούρην h. Ap. 2, 209 (31) Ahrens, Ztft. f£. Alt. W. 1836 p. 820) praes. ἄη-
Martin pro G«vríó« coni. virginem Arca- τὸν, ἀήμεναι et ἀῆναι, ἀξγντος h. VI 8, dév-
dicam, Coronida intellegens, cf. Schneidewin, τες, ἀέντων, ἄξει (ἄη Ap. 11, 94 Hes. E. M.
H. H. auf Apoll p. 32 sq. 69 sq. Preller gr. 23, 5. Eust. 1724, 30 utrumque in cod. esse di-
Myth. I 408 sq. cit) Pass. ἀήμενος, ἀήμενοι, ἄητο. Habent
ἀξ-ἄνω (ἄξζομαι) arefacio. h. Ven. 270 ἀξέά- enim ἢ pro & nonnullae formae Buttm. Gr. ὃ
νεται δένδρεα, arescunt. ικαταζαΐνω). 114. Spiro, flo, athme, wehe. Doederl Gl 1
"Axropoc Αξεΐδαο B 513, Azei filii. Suid. etiam schwebe, fliege, quod non probat Ameis,
ἄξη ιἄζομαι), situs. ΔΖ i84 σέκος- γέρον Zt. f. G. 8, 607. Formae trisyllabae in exitu
πεπαλαγμένον ἄζῃ ᾿. Ap. 11, 19 ξηρασία sch. versus, quadrisyllabae post caesuram. Semper
V. εὐρῶτι ἢ ξηρασίᾳ Q. ξηρότητι. (ἀζαλέος). de ventis: I1 5 Θρήχηϑεν ἄητον |, € 418 τ 440
ἀ-ξηχής (Sud. l 1, 122 ἀδιεχές, quod pro- ἀνέμων ὑγρὸν dévtov | d n. VI 8. μ 328
vant Lob. Path. pr. 336, Benf. 1, 35g οἵ. Pott, μῆνα πάντα- ἄει | La Roche. E 526 πνοιῇ-
E. F. 2, 204. Contra Doederl Gl. 890 é-ó« otv λιγυρῇσι- ἀέντες | Ap. 10, 4 πνέοντες ἢ
ηχής sehr durchtónend, sed paulatim mixta esse πνεύσαντες. & 458 ἄει, Hes. ἔπνει, ἔφυσα. d
ct.
"hanc vocem et ἀδιεχῆς lückenlos. Passow, 176 coro ἀήμεναι, y 189 προέηκεν ἀῆναι]
,
.alii ab ἄζη. Neutr. pro adv. est. Plerumque 7 25, ip 914 πόντον ἵχανον ἀήμεναι, Ap. 12,
in pede primo, sed O 658 in secundo) continu- 3 Hes. ἀήμενοι quod huc referri videtur, bar-
us, assiduus, non intermissus. 4 435 ἀζηχὲς nes 790. ἀήμενοι. — Pass. 6 181 ὑόμενος χὰ
μεμακυται, sch. V. ἀχατάπαυστον. D. ἀδια- ἀήμενος durchweht, ventorum patiens, sch. BE
λείπτως, συνεχῶς, Ap. 11, 82 ἀδιηχές, ἀδιά- ὑπὸ ἀνέμου χαταπνεύμενος. "Translate: Φ 386
λειπτον, Hes. διηνεκές, ἀδιάλειπτον, μεγαλό- δίχα σφιν ϑυμὸς ἄητο, spirando ferebatur,
qovov, ἰσχυρόν. Ὁ G58 à.- ὁμόκλεον, sch. wurde getrieben, wogte. sch. B. ἠωρεῖτο ἢ 90-
BL. ἢ λίαν σκληρῶς ἢ ἀδιαλείπτως. σ ὃ ἃ. φα- μα: ἡ, δὲ μεταφορὰ ἀπὸ ἀλλήλοις ἀντισινεὸν-
γέμεν καὶ πιέμεν, NJ. ἀξζυγές, sch. V. διηνε- τῶν ἀνέμων. Hes. ἐφέρετο, ἔπνει. Eust. 1242,
zéc, ἀδιάλειπτον, ms. πολλά. — P 74l ét. 28 ἔπνει. Non bene Geppert,2, 338. h. Cer.
χὴς ὀρυμαγδὸς. — Translate O 24 ἐμὲ οὐδ᾽ 276 περί t ἀμφί τε χάλλος ἄητο. (διά, &n0,
ὡς ϑυμὸν ἀνίη | ἀ. ὀδύνη. Hanc Aristarchi «i939, ἄελλα, ἀελλής, ἀολλής, ἀελλόπος, ἄης
lectionem reduxit. Wolf, pro ϑυμὺς &. ἀ. ὀδύ- τος, δυσαής, ἀχραής, ὑπεραής, ἁλιαής, ἀή-
yy, propter dolorem. Sch. min. ἀδιάλειπτος τῆς, 1000 secundum ilorn. origin. ep. 1 Rasten-
ἢ καχὺὸν ngov ἀποτελοῦσα sch. BL. σκληρὰ, berg 1839) , :
ἀπὸ τῆς ἄζης . . - - οἱ δὲ συνεχὴς καὶ ἄπαυ- ἀήρ (ἃ. ἄξημι ἀήρ) 1) aer, inferior pars
στος. — h. Cer. 468 μηδέ τι λίην ἀζηχὲς με- aetheris. 2) Nebula, caligo, unterer Luftraum,
γέαινε. Nebel. Hes. ὁ μεταξὺ οὐρανοῦ καὶ γῆς v0-
ἄξομαι (Veteres et Lob. Rh. 83 ἄω. Doed. τὸς. Masc, E 7:6 Θ 50 ἢ 143 h. Cer. 383
Gl. 2347 αὐάζειν, Passow ἀάζω cf. Benf. 1, 39) XXXII 5, id quod post Buttmannum Ellendt,
aresco. 4 487 αἴγειρος ἀζομένη. Ap. ll, 21 hom. Abh. I metri necessitate effectum. recte
ξηραινομένη. (ἄξζη, ἀζαλέος, ἀζάνω, κατα- dixit, alii adi. πολύς βαϑύς ϑέσφατος ἀλάμπε-
ζαίνω). roc utrumque genus una terminatione Coniun-
ἄζομαι (Ey jou, skt. jag Curt. E. 118 cf. gere, Ap. 12, 8 masc. aerem, fem. caliginem
Butim. Lex. 1, 236 Christ, Lantl. 152, 159. significare dicit. Rem expedivit Buttmann Lex.
Duentz. N. J. f. Ph. 69, 490. praes. et impf. 1. 16 quem sequitur Doed. Gl. 6. Est aer qui
sola) 1) Veneror, vereor, scheue, de diis re- quando solito crassior fit, nebula et caligo est.
busque sanctis. A οἱ ἁζόμενοι Διὸς vit, Ξ 288 (ἐλάτη) δι ἠέρος αἰϑέρ ἵχανεν | Ari-
Hes. σεβόμενοι. ε 200 Apollinem. Β 484 5ἴοῃ. 7 ὃ. ὅ. z«9' Ὅμηφον Cue ὁ ἀπὸ γῆς μέ-
ϑεὸν μέγαν ἅζετο, E 830 ἅζεο- ᾿Αρηκὶ, e 401 ΧΟ νεφῶν τόπος" ὃ δὲ ὑπὲρ τὰ νέφη τόπος
μήτε μητέρ᾽ ἐμὴν ἅζευ τὸ γε μήτέ τιν᾽ αλλον αἰϑῆρ᾽ cf. Lehrs, Ar. 167, Luc. qu. lex. 139. h.
| matrem hac in re. — b) Z 267 λειβέμεν oi. XXXI 5 ἀλάμπετος no, ubi et metrum et
voy, t 418 ξείνους οὐχ ἀζεο ἐσϑέμεναι. z sensus docent corrupti aliquid inesse. — 2)
961 μὴ ἀποθϑύμια ἔρδοι. -- 2) Colo, magni fa- Nebula, caligo, untre Dunstraum, Nebel E 864
cio ἢ. Cer. 76 μέγα ἅζομαι ἠδ᾽ ἐλεαίρω ἀχνυ- ἐκ νεφέων ἐρεβεννὴ φαίνξται͵ ἀήρ |. Τ' 881 H
μένην, XM 4 Ἥρην μάκαρες ἁζόμενοι τίουσιν. 444 Φ 597 ἐκάλυψε δ᾽ ἂρ te. πολλῇ] cf. Φ
Cf. La Roche H. 5t. 191. (ἁγνός). 549 «1 152. Π 790. P 649 ἠέρα σχέδασεν καὶ
ἀηδών (i. ἀεηδών, πω τὸ {πσπαλαῦος CP dE ὀμίχλην οἵ. v 392, 9. 562 ἤξερε χαὶ νε-
lex. 27 Curt. E. 298, quod negat feri posse 954 cf. A 15. E 356 ἠέρι ὃ ἔγχος ἐκέχλιτο
A. Goebel, Ztft. f. G. 14, 492, esse potius co- caligine involuta; Ξ 982 ἠέρα ἑσσαμενω, -
gnata ἡ δτ-ομαι ἡδ-ύς et & aut esse priv. die Un- 968 sot y«0 κατέχοντο 1 P 644, P 316
trohe propter Itylum, aut intens. die Erfreuende. 4^7* , ΠΌΘΟΥ | j&ot καὶ πολέμῳ, P 645 ρῦ-
H. Weber, Kuhn 10, 246 ad ἄρημιε. refert. σαι 77 ἠέρος, 446 Φ 6 βαϑεῖαν. h. Cer.
Doed. Gl. 268 &c ct. Plat. Crat. 410 B. Christ, 888 βαϑυν. t l4 ἀὴρ βαϑεῖα. Pp 209 ἠέρα
Lautl. 224) luscinia. τ 518 Πανδαρέου x0v97j πολλήν | χεῦε, Eust. 1107, 13 πουλύν, cf. ἡ 15
50. v 189. 4 148 ϑεσφατος ἀήρ. t 540 ἠέρα
avis cantum poéta aperte significat. Ov. met. (Ἰεροειδής, ἠερόεις ἠεροφοῖτις, i re s
χλωρηὶς ἀηδών |. Fuere quoque quibus ηδῶν ὺ
6, 436 ss. Preller, gr. M. II 140 85. ἠέριος" οἵ. Buttm. Lex. 1, 115. H. Webe
γὰρ &U αὐτῶν, Bekk. ἀεήϑεσσον. Goeb. hom. 15; Βοηΐ. 2, 222 ἀεαίσυλος νὸ
140. E 776 περὶ δ᾽ ἠέρα πουλὺν ἔχευεὶ cf. Θ
nomen pr. videretur feminae (in avem sui nomi- ^ J n Í E 1
nis mutatae de qua cf. 7 922 s, quamquam 9P- Eust. 1876, 20. 56, ubi nos ai9soc legimus.
ἐτ-ηϑέσσω (&. d-j9sc-jo, ἦϑος) non assue- Phil. 16, 714. ^
factus, insuetus sum €. gen. K 493 ἀήϑεσσον &4o6Aog (4. — cicvioc Damm et Paso
ἀήτης -- ἀϑάνατος
«icc, Alii
et. St. III p. :
improbus, iniustus. E 876 αήησυλα
παράνομα, Wes I AM οὐ χαϑήκχοντα cf. E. M.
a ὴ xal ἥδοντα,
μᾶλλον δὲ λυποῦντα᾽ min. ἄδικα, ἁμαρτωλά:
τὰ μὴ πρέποντα ἢ μὴ εὐφραίνοντα.
ἀτήτης (sive ἀήτη. d. ἀξῆμι, ἀξήτης) flatus,
der Weher, das E. M. 25. / 30, Hes,
ἄνεμος, ,Suid. I 1, 130 ἔδει ἄω ἀήσω ἀητής͵
ἀλλ᾽ ἡμάρτηται Bekk. anecd. 1096. Κλειτορί-
qv ἀῆται ἄνεμοι. Semper in exitu versus.
X 954 ἀνέμων- ἀήτας | Hes. πνοάς, O 696
νέμοιο δὲ δεινὸς ἀήτη | (Bekk, Bàuml) Ari-
sSton. ἡ ὃ, 6. ἀρσενικῶς δεινὸς ἀήτη, ἀλλ᾽ οὐ
δεινή, ὡς χλυτὸς Ἱπποδάμεια" ἔνιοι δὲ Gyvo-
οὔντες ποιοῦσι δεινὸς ἀήτης, sch. BL. 7 ἀρ-
σενιχὴ ἐχφορὰ ἐμφαντικώτερον τὸν λόγον
ἀπεργσξεται χαὶ τὸν ἄνεμον σφοδρότερον δεί-
w»votv cf. Ap. 19, 3 Hes, ubi Schmidt. 9 567
ζεφύροιο λιγὺ
h. L, ε. 189 ἐπιπγεύσωσιν ἀῆται |.
ἄητος. (ἃ. np) Spirans, flagrans,
ἄρσος &ntov ἔχουσα cf, Voss,
dixerat ϑυμὸς ἄητο, ad eandem originem adi.
retulisse. consentaneum est.
95 τὸ πολὺ καὶ γοργὸν χατὰ ἄνεμον, ἀπὸ τοῦ
ἄω τὸ πνέω καὶ προϑυμοῦμαι, cf Hes. Suid.
qui ad cc satio confaügerent
στος) cL E. M. 93, 17 Nic.
1. 274. Buttmann Lex. 1, 233
propter glossam Aeschyleam (Hes. ἀήτους, με-
γάλους cf. Sch. br. B. paraphr. E. M, 93, 17
Ap. 12, 5) ἄητον et αἴητον a radice adi. αἰνός
deducit, accentu contra analogiam (cf, sch, A.
Z 410) Tétracto, ut sit δεινός. Sed nescimus
Cui subst. additum fuerit ap. Aeschylum, Alii
ἥττητον (c. Vind.), alii ἀετῷ Üuoiov. Quint,
1217 ϑάρσος ἄατον. Benf. 2, 203 dubitans ad
Skr. àjata, magnus, indomitus refert.
ἀ-ϑάνατος (ut productionem G9. excusa-
rent fuerunt qui ὧν Statuerent esse particulam
E 842 ἀϑάνατοι χαλέον-
ται | cf. h. Ven. 96, h. Merc. 131 ἀϑάνατόν πε
ἐόντα | cf. € 909 h. Ven. 22] 940, & 218 ἀϑά-
ὅ89 M 3923. e 136 ἢ
257 ΨῬ' 336. h. Cer. 242 260 Ven. 914 Ap. 151.
P 444 y
ἀϑάνατοι
εἰσοράασϑαι, ubi Aristoph. ἀϑάνατος Scripse-
rat pro ἀϑανάτοις.
ἀϑάνατος
. ldem
Zenod. scribebat $ 9 de Xantho cf, Ξ' 434 [42
il 17, 216) as-
Zenodoto, quia ἀϑάνατος alias
| putat. — K 404 p 78
Uutxo|u 802 Αίρχη, ὃ 385
p 9sóv,
b
πνείοντας ἀήτας | cf. La Roche ἢ
9D
E 130 B 432 ὦ 371.
T' 158 ἀϑανάτῃσι ϑεαῖς
cf h. Ven. 41. 7'
298 308 X 116 X 366 γ 346
$ 53 119 c 119 o 365 à. 950L ἄλλοι [ὉΓΝ
525. E 442 h. XXIX 9 à. τε ϑεῶν χαμαὶ ἐρ-
χομένων τ᾽ ἀνθρώπων cf h. Merc. 427 435,
€ θά d. τε ϑεοὶ ϑνητοί v ἄνϑρωποι cf, h.
Merc. 9 Cer. 11 XVIII 9, Σ 420 d. ϑεῶν cf.
« T9 ὦ 444. X 86 ὦ 47 55 ἀϑανάτῃς ἁλίῃσιν
Meergóttinnen, h. XII 9 ἀϑανάτην βασίλειαν,
μι 118 ἀϑάνατον χαχόν Scylla. — 4) Postponi-
tur rarius subst. et ἃ principio quidem ut. vide-
tur plerumque ita ut versu separetur. ΖΔ 64
ϑεοὶ ἄλλοι) ἀθάνατοι, cf. 4 198 M 9 ε 80. α
67 ἢ. Merc. 168. ὃ 592. O 144 1107 μι 117 370
h. Ap.327 330. H 39 ὑμῖν ἀϑανάτῃσι, h. Ven.
190 ϑεαῖς ἀϑανάτῃσιν. — e) A diis ipsis trans-
fertur ad res deorum, 4 530 ἢ. XXXIV 15
XXXII 4 xo«róc ἀπ᾽ ὁ. ΚΟ 1) Ἢ 1 72
XXVIII 8 ἀπ᾽ ἐ. καρήνου | II 704 h. Cer. 958
χείρεσσι d, | c£. Cer. 232, Ν 19 ποσσὶν ὑπ᾽ ὁ.
: ἌΡ. 126 ἀϑανάτοις χείλεσσιν ut Eble, Phil.
1, 361 coniecit pro ἀϑανάτῃσιν χερσίν et Bau-
meister recepit, h. XXVIIÍ 15 &. duov, h.
Cer. 278 χροὸς d. |, Merc. 90 ἄ. γυίων, h.
Cer. 89 qovz ὑπ. à. B 447 αἰγίδα &, P 476
h. Cer. 382 | ἵππων &., Il 154 h. Cer. 18 32
ἵπποις à. Cer. 376 ἵππους d. — f) Plur. pro
subst. utitur poeta ut idem sit quod 9eo/,
addito adi, nisi h. Ap. 315, πῦσιν μαχάρεσσι ἀϑα-
νάτοισι. (ib. 810). Recte enim monuit Teufel hom.
Theol. τι. Eschatol. Stuttgard 1848 p.8 id solum in-
teresse inter deos hominesque quod illi immor-
tales sint. — Gen. part, E 186 V 68 ttc ἀϑανά-
tov, cf. E 827 [O 73] Z 108 h. Merc. 444, Z
128 I 459 7 199 & 178 h. Ap. 473 Merc. 441
Cer. 22, N 8, Y 186, Y 193, ó 380 469, ε 357,
ὁ 35, h. Cer. 78 XXVII οὐ. X 463 πρώτην
πάντων Q. cf. Q 114 135. I 110 &9dveroi
περ CÍ ε 73. A 965 4 60 9 37 ἢ. Ven. 219
XXXI 7 ἐπιείχελον ἀϑανάτοισιν | c£. 4 894 o
414 φ 14. Aliae comparationes ζ 309. γ 468
v 163 9 14, h. Ven. 55. 9 174 ἢ 5. x 187 &
l6 η 209. — g) Est etiam aliter pro nomine:
A 503 595 O 50 & 385 h. Merc. 270 Ven. 953
Cer. 366 μετ᾽ ἀϑανάτοισι. Of, h. Merc. 170
291 Ven. 261. 4 398 £2 107 ἢ. Ap
461 525 Ven.
&. μάχονται cf.
cL Ó 548 Ψ 207 344. y 47 εὔχεσϑαι cf H 130,
H44, A2 T2, Y à 0 Ὁ 122 X 370, Y
255 o 251 h. Ven. 203, Y 334 (ὦ 61 5208 9
513 Ψ 546 Q 9],
180, 9 995 ε 213,
188 c 176 h. Ap.
XXVI 6. Multo rarior forma est ἀϑανάτοις:
£2 426 διδοῦναι ἀ. h. Cer. 269 ἀϑανάτοις
ϑνητοῖσί t? ὄναρ [Η. W.
ϑνητοῖ-
Stoll, N. J. £. Ph.
400 447 XIX 44 ἄλλοις q,,
314 πᾶσι μετ᾽ &, cf. O 96 M
Cer. 397 Merc, 576, h. Ap. 810 ἀγρομένοισι
μετ᾽ ἀϑανάτοισι. — h).E 360 Θ 456 ἀϑανάτων
ἕδος, IT 449 υἱέες 4., T 92 ἔργ᾽ -4., & 491
λήϑετ᾽ d. À 950 riva | &, v» 112 à. ὁδός,
h. Ap. 484 βουλὰς &,. Merc. 8 XVIII 3 ἄγγε-
λον &, Merc. 384 ἃ προϑύραια, Ven, 268
τεμένη ὦ. Ven. 199 «.- φῦλα, Cer. 354 τιμὰς
ox
p
36
à., XIX 42 d. ἕδρας. In pal Syr. € 342 ϑεὸν
ον μήτε (sic) &AAov | ᾿Αϑανάτων" τοῖον,- αὖ diis
opponantur nymphae aliaque numina. B 1431
68 | ἀϑάνατοι φράζονται cf. B 814 Ῥ 788 &
901 o 173 y 242 ὃ 564, 596 o 149, v 982, τ
195, 593 ὦ 198 h. Merc. 325 Cer. 220 Ap. 135
Merc. 395 Cer. 920. Ap. 135 ϑάμβεον ἀϑάνα-
ται. Φ 961] ἅπαντες à. cf. h. XIX. 46. h. Ap.
95 ἄλλαι T! ἀϑάναται. Φ 298 μετ᾽ ἀϑανάτους,
ó 518 ἀϑανάτους ἀλιτέσϑαι, h. Ven. 951 ὦ.
συνέμιξα, Ven. 511 ἀ. φορέουσι | VÍ 15 syov
ἐς ἀθανάτους. Ξ 199 πάντας ἀ. ἠδὲ ϑνητοὺς
ἀνϑρώπους, cf. h. XXVIII 7.
&-9«xrog (ϑάπτω) insepultus.
χλαυτος ἄϑαπτος, cf. λ 54 72.
d-9ssi (9:0c) sine deo. σ 353 οὐχ ἀϑεεί
sch. B. o? δίχα προνοίας 9:00 Y. οὐκ ἄνευ
ϑεοῦ Hes. χωρὶς ϑεοῦ γνώμης, ut fere alias
ϑεῶν ἀέχητι. Ameis putat deum forma Ulixis
indutum significari.
d-9suiottog ct ἐϑέμιστος (ϑέμις) expers
iuris et legum, iniustus. ε 106 υχλώπων
ἀϑεμίστων, Hes. παρανόμων, ἀδίκων", sch. V.
μὴ ἐχόντων χρείαν νόμων quae Aristarchi ex-
ponunt interpretationem, qui Cyclopas iure qui-
dem civili non uti («96 οὐ χοινοῖς χρῶνται
γόμοις), sed iniustum eorum solum esse Poly-
phemum putavit (Heliod. ap. Ap. 12, 20). Igno-
rationem iuris et despectum significat ἀϑέμε-
στος cf. Damm. Casu ἀϑεμέστεος semper de
eo legitur qui leges contemmit, atque re differre
videntur, quae poéta distinxit loco. I 63 ἐ-
φρήτωρ ἀϑέμιστος ἀνέστιός ἐστιν. Recte sch.
A. ἀϑέμιστος ἐστιν ὁ ἄδικος καὶ ἄνομος καὶ
θηριώδης. Q 363 οἵ τινές εἰοιν ἐναίσιμοι οἵ
τ᾿ ἀϑέμιστοι Hes. ἄνομοι, ἄδικοι. ε 189 ἀ-
ϑεμίστια ἤδη | ungerechter Denkweise, Nitzsch.
agrestis s. saevae mentis, indicantur enim quae
Ulixes perpessurus erat; cf. ἐ 428 v 287 de
Cyclope et de Ctesippo proco. σ 141 μήτις- ἀϑε-
μίστιος εἴη |.
ἀ-ϑερίξω (&. Curt. E. 316 dhar, halte, &-
9eg-íc. lat. firmus Goeb. hom. 7 ϑερ- ferire
et ἀ--ἀπό, repellere) parvi facio, vili pendo Hes.
ἀποδοκιμάζειν, ἀτιμάζειν. (Ali ad ἀϑήρ alii
ad ϑεραπεύω referunt, Doederl. Gl. 1031 ϑέρω
αϑερής. Benf. 2, 327 skr. ava-dhri verachten.
L. Meyer vergl Gr. 1, 313 2, 53 skr a-dha-ra
der untere, Schol. cod. K. (La Roche Phil. 19,
706) τὸ τοὺς ἀϑέρας καϑαίρειν, metaphorice:
spicarum instar habeo). Praes. et impf. 4 261
ov μ᾽ ἀϑέριζον, Ap. 12, 48 ἠτίμαζον zai ἀπό-
βολον ἡγοῦντο cf. sch. ΒΙ.., 9 212 οὔ τιν᾽
ἀναίνομαι οὐδ᾽ ἀϑερίζω, ci. sch. V. w 174
οὔτ᾽ ἂρ τι μεγαλίζομαι οὔτ᾽ ἀϑερίζω οὔτε λίην
ἄγαμαι neque (illum) parvi facio neque yalde
admiror sch. ms. B. ἐχρίπτω zai ἀποβάλλω
cf. sch. Q.
d-9£0-qrog, non pronuntiatus, infandus,
immensus, ingens, cf. Buttm. Lex. 1, 167 8,
Düntzer ad v 211 « intens. Ap. 19, 5 πολύν,
οἷον οὐδ᾽ ἂν ϑεὸς φατίσειεν διὰ τὸ πλῆϑος
cf. Hes. In quarto pede et bis (1 4 4 6D) in
quinto. Γ 4 ἀ. ὄμβρον 1 56. b. ὃν οὐδεὶς
οἷός τ᾽ ἐστιν ἑρμηνεῦσαι λόγος. EK 6 πολὲν
ὄμβρον d. ἠὲ χάλαζαν | Porph. ἐκ παραλλήλου
τὸ αὐτό. Νιδᾶπον cum sch. BLV. ἀϑ. χάλα-
ta» coniunxit, cf. Friedl. Nic. 45. x 273 $á-
λασσαν, 1 61 ἀ. οἶνος |, h. Ap. 298 ἀϑέσφατα
φῦλ᾽ ἀνθρώπων |, XV 4 γαῖαν &. 2 978 νὺξ
δ᾽ ἧδε μάλα μακρὴ ἀϑέσφατος, unságlich lang,
X 880 à-
ἄϑαπτος — A Sm
δ bac esc Los τς κα waa E
3 , DM PNE
ENTE
cf. o 392. v 944 σῖτος d., et de vaccis
v 211. Ξ ]
᾿Αϑῆναε: οἱ δ᾽ ἄρ᾽ ᾿Αϑήνας εἶχον, ἐυκτίμε-
vov πτολίεϑρον |, δῆμον Ἐρεχϑῆος μεγαλή-
τορος B 546, £v ᾿Αϑήνῃς- δῷ ἑνὶ πίονι νηῷ |
B 549, Σούνιον-, ἄκρον ᾿Αϑηνέων | y 318, 3-
λυϑε ὅτος Ὀρέστης | ἂψ dz ᾿Αϑηνάων y 305, —
ἐς γουνὸν ᾿Αϑηνάων ἱεράων} ὁ 323, δῆμος
"A9qvv h. Ap, P. 1, 30; — ἵκετο δ᾽ ἐς Μαρα-
ϑῶνα z. εὐρυάγυιαν ᾿Αϑήνην ἡ 80 (ἄϑος- ἄν-
9ος Lob. Rhem. p. 300, Curt. Et. n. 304: Flo-
rentia; 64.9 Doederl gl. n. 2351 de terra
fertili?)
᾿Αϑηναῖοε, μήστωρες
᾿Αϑηναίων B 551 [φάλαγγες 558], doxol A. N
196, ot μὲν προλελεγμένοι 6989, lacoc, -ἀρ-
χὸς: ^A. 0 397, ᾿Αϑηναίοισι h. Dem. 5, 267).
᾿᾿Αϑηναΐξη" secunda sede 4 22, 104, H 459,
0 459, Φ 493, X 994, y 52, s D, v 419, v 72,
4 224,997, o 412, 533, 545, E 333 (et Ἐνυώ)
(et Ἀπόλλων) H 58; A9. τε x. Ἥρη | 4 20, E
418, Θ 444, 441, 457, I 95!, 44 49; c γάρ,
Ζεῦ τε πάτερ x. Α. zx. AmoAAÀov | B 971, 4.
988, H 132, (II 97], ὃ 341, ἡ 311, o 132, σ 235,
o 316; A9. x. "Az. | O 540, Ν᾽ 827; δὴ τότ᾽
"49. z. Τηλέμαχος y 848: — A9., κούρη Διὸς
αἰγιόχοιο Ε 1783, Θ 384, s 382, ὦ 529,
8 296; Διὸς ézysyavia Ὁ 229; "^A. λαοσσόος IV
198, | Παλλὰς AS. K 915, A 438, [O 614] δ᾽
898. [I] 298] h. Ath. 18, 16, II. "49. κούρη Διὸς
«iy. v 190, 252, 371, ὦ 547; πότνι᾽ "AS., ἐρυ-
σίπτολι, ὅτα ϑεέων Z 300, ᾿ϑηναέης A 921,
y 145, Ὁ 392, quarta s. Z 300, II 71; [ἢ ἐς
^9. Z 319 — 384; νηὸν "A9. γλαυκώπιδος h.
Heph. 90, 2, Z 88, ἠυχόμοιο Z 92, — 273,4
308; ἀγελείης | Z 269 — 279, O 213, x 207.
'"A94v«üj quarta s. 4 64, Φ 392, 4. χούρῃ
ἀυτῆς 4 828, κοῦροι
“Διὸς «iy. ὁ 159, ληΐτιδι Καὶ 460, γλαυχώπιδι
I 390, .1 729, *P 769. ᾿᾿Αϑηναέην secunda s. B
106, 4 69 — E 713 T 341 Φ 419 0 351, 496,
K 516, V 388; s 108, "4. ἀγελείην 1 E 765;
Παλλάδ᾽ "A9. A 900, IL ^A. zovoxv Διὸς,
«ly. y 42, v 300, II. 'A., κυδρὴν ϑεὸν- | γλαυ-
χῶπιν, πολύμητιν, ἀμείλιχον ἤτορ ἕχοῦυ-
σαν, παρϑένον αἰδοίην, ἐρυσίπτολιν, ἃ 7.
£coty, | Τριτογενῆ. . - 98, 1555. -égvot-
πτολιν--δείνην h. Ath. II, 1.
᾿ϑήνη | A 194, B 54€ χ 905 ὦ 502 (Διὸς
890, E 290, 676, 844, H 154, 6
987 (Ζεὺς x. A), K 280, 366, 507, 44 714, 721
758, Ξ l78, O 193, 668, Ρ 398, 544, D6l, X
203, Y 48, 858, 438, Φ 284 (et Posidon), 304,
X 247, 999, *P 399, 405, 714, Q 100, « 444, B
12, 116, 267, 416, y 12, 76, 435, ε 491, t 9, 139;
ἢ 14, 110, 140, 9 18, 193, ε 317, » 921, 429,
& 2, 916 (et Ares), z 166, 172, 454. o 63, 360, σ
69, 153, 846, v 30, 284, χ 206, 273, Ψ 156, 571,
ὦ 367; secunda s. Ὁ 123, quarta z 260; (Ἥρη
2) ἀλαλκομενηὶς A.| 4 8, — E 908; πολύβου-
Aoc E 960, x 982, ἐυπλόχαμος δεινὴ ϑεός
40; γλαυκῶπις A. | Β 172, 279, 446, 4 439, É
29. 133, K 482, 553, X 446, α 519, 364, β 399,
490, γ 218, 371, e 437, t 24, 41, * "8, ἃ 628,
o 9, 992, x 45], t 60, φ 338, o 516, 541, h.
Ven. 4, 94 ϑεὰ y. A.| A 906, Β 166, E 405,
420, 719, 195, 825, 808, H 17, 33, 43, 6 30, 867;
D 56:, X 227, Y 69, -X 117, 214, 938, « 44, 80,
178, 991, 314, p 382, 393, y 18, 95, 929, 980)
356, ὁ 795, s 497, L 13, 112, ἢ 19, 27, 47,3
996, 987, 329, 361, 374, 392, 490, c 158, 187,
44, y 1, Παλλὰς A. | A 400, 4 78, 541, E 1,6
ϑυγάτηρ), 4
121, 956, 840, 856, Z 311, Καὶ 945, 295, € 217,
311, 516, Y 33, 146, 314, 4 290, 408, X 970,
216, 15971; 195, 252, 321, 8 405, y 39,222,
385. [δ 289] [a 283, 328, ἢ '31, 97,2 [547] o
1, τ 33, v 345, v [160] o 520. . Voc, "A9»jv |
É 117, 'Y 175, K 980, cf. ἀγελείη, ἀτρυτώνη,
τριτογένεια. ᾿Ιϑήνης | pA 497], O 412, Y 94.
z 933; quarta s. Z 297, 6 291. ᾿4ϑήνη | I' 439,
Z 293, 801, K 277,571, 548, 4 7306, B 961, y
393, 445, ὃ 502, 761, $ 495. ὁ. 229, quarta 8.
E 430, Ζ 205 Y 192, 2, 52; ᾿Αϑήνην | « 118,
my. 419, z:. 155, γλαυπῶπεν Ἀ.1ὰ incu h. Ap. 2
(314 (136), μεγάϑυμον 4.19. ὅ90, v 1921, 393
- (145) λαοσσόον- "A.| y 210, ἌΦΕΣ, με-
— μαυζαν "A, | o 487, Δ 18, T 349. X 186; ἐρι-
χυδέα h. Ap. 2, 308 (130), γλαυκῶπιν M. |«
156, h. Ap. 2, 34 (136), ud 4| 323. (145)
h. Ven. 4, 8, Παλλάδ᾽ ᾿Αϑήνην E 510. De
formis cf" Eust. 1456, 59 p. 84 qui f. (io-
nicam) '49zv«ízv antiquiorem esse putat; Küh-
ner gr. er. 384. de verbi origine Eust. p.
84 (pro 44-9525, qui ubera non suxit); 'die
Athenische Lanzenschwingerin? Doederl. gl. ἐπ:
2351; ef. Lucas quaestt. lex. p. 135, Preller,
Myth. I 147. Welcker, gr. Gótterl. 1. 300. det
tius, Et. 1, 216. Krümer, hom. Beiw. der Gót-
ter, " Büdingen 1869. Naegelsbach, hom. Theol.
p. 107; Goebel hom. p.9: 40 'die Stossende'.
Athena, lovis f. (v. Διὸς ϑυγάτηρ. κυδίστη
4515, Àmeis zt 264 ,Anb., αἰγιόχοιο “ιὸς τέχος,
κούρη" σὺ γὰρ τέχες ἄφρονα κούρην E 815,
αὐτὸς ἐγείναο παῖδ᾽ ἀΐδηλον 880, τὴν αὐτὸς
Pyclsato μητίετα Ζεὺς σεμνῆς ἐκ χεφαλῆς h.
58, 4, ἐκ χορυφῆς h. Ap. 2, 809 (181), Lehrs
Arist, p. 179, ὀβριμοπάτρη" - Τριτογένεια),
᾿ς quocum fere eadem saepe idem facit (v. Har-
. tung, griech. Myth. 3, 136, E 875 sqq. Θ 5—40,
π 260) sed etiam in rixas incidunt O 406, 457
pater ei agere permittit ut libet XY 183 4 64, 69,
74, 86 sqq. ad foedera turbanda mittitur ex
consilio deorum, imprimis lovis. In consessu
deorum de Ulixe loqui incipit α 45, ε 5, ventos
regit 382 sqq.; inde Iovis arma induit Z 780,
cum Hera tonat «1 45 et saepe cum eo con-
iuncta invocatur. Ante omnia ὀβριμοπάτρη
cum vi et prudentia bella gerit, Iovis thorace,
maxima salea se armat E 736 sqq. O 386 sqq.
eius scutum αἰγίδα-οὐδὲ PR δάμνησι χέραυ-
voc d 301: ipsa Graecos ducit, Troianos con-
tra Mars 4| 439, E 430, quem saepius vincit,
d 403 sq. lapide, a pugna retinet E 837, O
195, abducit E£ 35, ἃ Graecis stat B 156 sqq.
O 30 360, vires heroibus praebet 7 254; est
ἀλαλκομενηίς, ρυσίπτολις, cui omnes arces
sacrae, ut Z S8 Troiae; rixam inter Pylios et
Epeos "dirigit 44 114 sqq. 758, Menelaum servat
4128 sqq., Diomedem qui eam invocat, inflam-
mat E 192 564. atque adiuvat E, scuticam ei
; dat 3 390; ᾿ἡχιλλῆι νέχταρ ivl στήϑεσσι z.
" ἀμβροσίην ἐρατεινὴν στάξ᾽' T 359 Y 94 sqq.
—zxéoroc 1 954 sqq. [0 614], Hectoris lanceam
ab eo avertit Y 439, ei indicat Hectorem non
amplius se evitare posse, quem contra Deiphobi
— similis ad puenam incitat Y 999—946; Aiaci
- causa est cadendi 3 774; Ulixem adhortatur ut
. Achivos denuo ad pugnam incitet .P 166 sqq.,
comitatur ut praeco B 280, fere semper in Od. v
299. sqq. 331 sqq. 189 sqq. τ 479 K 245, praeconi
similis Phaeacibus eius adventum nuntiat 9.7 Sqq.,
- ad pugnam cum procis incitat v 47 sqq., in caede
. adiuvat 7 905, v 284, 345, noctem prolongat iw
ERIS
MS94n — ἀϑρόος
91
242 371, ei adparet η 20, » 222, 287, 155 sqq. v 33,
Penelopae i in mentem dat arcum procis ad certa-
men proponere g 1, ut saepe hominibus prudentia
consilia suppeditat. σ 158 155, 8 116, MévrtoQ:
εἰδομένη "Telernachum comitatur B 267, y 12, ὃ
654; 210 navis exstruit O 412, 9 493 Ameis;
oy t-2zÀ. vri ἐργάξζεσϑαι docet v 72, E 735 — 6
386, 390, X 179, aurum fundere Z 233 [7 v 160], h
Ven. 12; 1 390, E 178; £v πᾶσι ϑεοῖσιν | μήτι τε
κλέ ope x. χέρδεσιν ν 297 sqq., cauta παύσουσα
τὸ σὸν μένος A: 207. Ἐρεχϑῆος-ὅνποτ᾽ ᾿Αϑήνη ϑρέ-
we B 547, δῦνε δ' Πρεχϑῆος πυκινὸν δόμον 9 80.
d9391-A οιγός. y entilabrum, Nurfschaufel.
4 128 w 275 ἀϑηφηλοιγὸν ἔχειν" ἀνὰ eU, sch.
V. τῶν ἀϑέρων ὀλοϑρευτιχὸν ὄργανον" ἀϑέ-
θεὲς γὰρ λέγονται “κυρίως τῶν ἀσταχύων τὰ
ἄκρα. λέγει δὲ τὸ πτύον cf. Ap. 12, 13 Hes.
E. M. 95, 34. Debebat certe sic ἀϑε ερολοιγόν
esse cf, Eust. 1675, 49; sch. cod. K. ed.
Roche Phil. 19, 706. Aliter Eust. 1675. 56 bi
δὲ νεώτεροι νοοῦσι τὴν χώταλιν ἤγουν τὸ
τῆς ἀϑήρης κίνητρον cf. Hes. τὸν τορύνην ἡ
τὴν ἀϑήραν ὀνακινοῦσι Xoq.sch. V. Ligneum
fuit, nam cum remo comparatur. Curt. Et. n.
304 ab AO florere; Goebel Hom. p. 9 ab 46
stoszen, &9. *Stecher'. ἐϑιλεύω v. s. ἀεϑλεύω.
ἀάϑλέω. laboro, conflictor rebus adversis.
H 453 πολίσσαμεν 'd94 ἥσαντες v. l. ἀϑλήσαντε,
O 80 ἀνήγαγον καὶ πολλά περ ἀϑλήσαντα.
La Roche h. St. p 158 Anm. (ἀϑλητήρ).
ἀϑιλητήρ (ἀϑλ £e) qui certat in ludis publi-
cis, 9 164 οὐδ᾽ ἀϑλητῆρι ἔοικας.
ἀϑλος γ. 8. ἄεϑλος.
ἀϑλοφόρος y. S. ἀεϑλοφύρος.
᾿ϑόως" Θρηίχιός τ "A. h. 1, 33, ἐξ ᾿ϑόω
Ξ 999, mons paeninsulae Actes, nune Monte Santo.
ἀϑρέω (Passow et Rost ad ϑεωρέω. ϑεύ-
ομαι, Doed. Gl. 1031 ad ἀϑερής unde ἀϑερί-
Co. Ahrens, δρῦς u. s. Sippe p. 35 ad « cop.
et ϑρέω refert) attente specto, cerno, conspi-
cio. Ap. 13, 3 Hes. ἀτενίσαι, ἐδεῖν. ' Aor. 80-
lus: AK 11 ἐς πεδίον -ἀθρήσειεν | Hes. σχοπή-
σειεν. Porph. alii: τὸ τῇ διανοίᾳ σχέψασϑαι,
quod Agamemnon in tentorio sedens oculis
campum "videre non posset (sch. DLV.). Vide-
tur tamen poéta statuisse id fieri potuisse, etsi
non indicavit quomodo. 17 391 | βλήμενον
ἀϑρήσειε, Ξ 884 νῶι- | εὖ Jovi? ἀϑρήσειε,
μ' 232 | οὐδέ πῃ ἀϑρῆσαι δυνάμην, cf. τ 418.
h. Mere. 29 ἀϑρήσας ἐγέλασσε ib. 414 ϑαύμα-
σεν. Hes. ἰδών. (ἐς).
ἀθρόος (Skr. sa, sam, & Aufrecht, Kuhn 5,
365 sa-trà. Cf. L. Meyer vergl. Gr. 13 946.
Doed. Gl. 690 ϑορεῖν, Passow alii a βρόος,
zusammentónend. Aristarchus (sch. A. z 38 et
sch. y 34 quae correxit Lentz Phil. 20, 367 cum
Herodiano A7 391 cf. sch. Harl. « 27), Bekker
et Ameis &9900. ut Attici pronuntiabant Eust.
951, 39 966, 10. Legitur haec aspiratio ap.
Eust. 387, "16 et passim in codd., sed La
Roche H. T. 180 et ad « 97 duas deinceps
syllabas ab aspiratis incipere solere negans,
quamquam Aion ἀϑρόος ferebant, scripsit ἀϑρ.
Cf. Spitzn. ,£ 38. Hoffmann 91. u. '22, Buch der
ΤΠ p: 185.8: ; Christ, Lautl. p. 75. Non legitur
in secundo pede) Simul, una, confertim, Hes.
ἀϑρόοι" ὁμοῦ πάντες, ἀχέραιοι. B 439 ἡμεῖς
δ᾽ ϑρόοι ὧδε | ἴομεν Ξ 88 χίον ἀϑρόοι 80.
Diomedes Ulixes Ag. Ariston. ὅτι ἀϑρόοι ἐπὶ
τῶν τριῶν: ἀρχὴ γάρ ἐστι πληϑυντιχοῦ ἀρι-
38
ϑμοῦ τὰ τρία. sch. BL. ἢ ἀϑρόοι ἵν᾽ ἢ ἄφω-
voi, fuerunt enim qui sic distinguerent inter
&. et d. (sch. A. M 391 Eust. 1886, 61. Of. x
361 o 420) De tribus quattuorve etiam iP 200
Ζεφύροιο- ἀϑρόοι ἔνδον} w 49 πάντες ἐπὶ
Sonar. | ἀϑρόοι͵ cf. B 411. O 657 παρὰ κλι-
σίῃσιν ἔμειναν | ἀϑρόοι. € 497 λαοί, ὦ 464
d. αὐτόϑι μίμνον, B 392 « 468 h. Mere, 9326
a. ἠγερέϑοντο, T' 936 c. ὁρμηϑέντες, α 21
ἐνὲ μεγάροισιν ἀϑρόοι, y 84 ἀ. ἦλϑον ἅπαν-
τες, τ ὅ40 χέχυντο ἀϑρόοι ἐν μεγάροις, χ 76
πάντες ἔχωμεν à. De conventu magnae multi-
tudinis: ἢ. Ap. 152 Ἰάονες ἀϑρόοι εἰεν. — b)
Transfertur 2j animalia d 405 φῶκαι ἀϑρόαι
εὔδουσιν᾽ — ad TES: ὁ 544 νῆες μένον Hore
271 νῦν ἀϑρόα πάντ᾽ ἀποτίσεις Ι,κήδεα οἵ. «
43. B 356 τὰ δ᾽ ᾿ἀϑρόα πάντα τετύχϑω, B 411
πάντα ἀϑρό᾽ ἐνὶ μεγάροισιν, ν 122 τὰ ἀϑρό᾽
ἔϑηχαν. h. Merc. 106 τὰς συνέλασσεν ἐς αὔλιον
ἀϑρό᾽ ἰούσας, vulg. ἀϑρόας οὔσας quam ver-
sus non admittit, mutavit Barnesius ita ut ἀϑρό᾽
5. ἀϑρόα adv. sit.
ἄ-ϑυμος. pusillanimis, z 463 ἀσκελέες καὶ
ἄϑυμοι, sch. V. χεχαχωμένοι τὴν ψυχήν, οἷον
ἄψυχοι" cf. Ap. 13, 9:
ἄϑυρμα (ἀϑύρων ludicrum, crepundia, mun-
dus muliebris. Eust. 1387, 7 παρὰ τοῖς πα-
λαιοῖς καὶ τὸ ἀϑυρμά φασι δασύνεται. O 868,
ποιήσῃ ἀϑύρματα νηπιέῃσιν, Ap. 12, 32 Hes.
παίγνια. 0 416 μυρί᾽ ἄγοντες ἀϑύρματα νηΐ,
(Pierson Rh. M. 16, 108 s. Schmucksachen,
Spielwaaren, Schnittwaaren) Eust. 1786, 32
χόσμια φύσει μὲν ἀϑύρματα ὄντα ταῖς ᾿μέν-
τοι γυναιξὶ σπουδαῖα. σ 828 δίδου -ἀϑύρμα-
τα ϑυμῷ, D. ἄρα ἥοματα, sch. ΒΩ. τὰ τῶν
νηπίων παίγνια. h. Merc. 32 τόδε καλὸν ἄ-
ϑυρμα, οἵ. Cer. 16. Merc. 40 52 φέρων ἐρα-
τεινὸν ἄϑυρμα Hermann v. 52 εὑρών pro φέ-
oov proposuit, cf. Schwenk Rh. M. 13, 474.
ἀϑύρω (&. Apion ap. Ap. 13, 1 et Eust.
1848, 56 ab ἄγαν 940, Eust. 1020, 12 1627,
6 ἃ priv. et ϑύρα, E. M. 26, 9 παρὰ τὸ ἀϑρεῖν
ϑεάματα. Benf. 2, 959 skr tvar eilen et & sehr
ut sit sehr springen, lustig sein, spielen. L.
Meyer vergl Gr. 2, 68 ipsam radicem putat.
Ptc. ἀϑύρων in exitu versus, pass. ἀϑυρομένη
h. Merc. 485) ludo pueriliter, cano. Eust. 1020,
12 ἀϑύρματα, χαὶ τὸ ἀϑύρειν καίριαι λέξεις
ἐπὶ παίδων" ἔστι δὲ ἀϑύρειν vo ἀνετὰ βαίνειν
ἐχτρέχοντα τοῦ χαϑήκχοντος. E. M. 96, 1l
ἀϑύρει" παίζει χαὶ ἀγωνίζεται. O 364 ποσὶν
καὶ χερσὶν ἀϑύ θων | Hes. παίζων. h. Merc. 152
ἐν παλάμῃσι περ ἐγνύ "σι λαῖφος ἀϑύρων. | χεῖ-
το, Herm. παροιγνις scripsit pro περ ἐγνύσι,
manibus lodicem paululum aperiens, Baum. de
loco restituendo desperat. — b) Cum acc. h.
XIX 15 δονάκων ὕπο μοῦσαν ὀϑύρων | carmen
lJudens. Pass. h. Merc. 485 συνηϑείῃσιν ἀϑυ-
ρομένη μαλακῇσιν, lyra qua psallitur. Passow
medium putat. Ruhnk. ep. cr. 2, 218 συνεψεί-
yop" proposuit, (ἄϑυρμα).
«t (Ebel, Kuhn 6, 209, comparat Oscorum
svai, quod apud Romanos est si, apud Grae-
cos «i sive εἶ cf. Benf. 2, 48. Est ei antiquior
forma mansitque apud Dorienses Aeolensesque,
quà poéta passim utitur, rarius in Od. quam
in IL, non tamen ita uf certa lege ab altera
forma eam separet. Bekk. pro αἱ semper εἰ
scripsit, quod probare videtur Friedl, N. J. f.
Ph. 79, 822, graviter vituperat Kayser, Phil. 18,
ἄϑυμος — αἵ
674; non enim recedendum esse ἃ codicum au-
toritate atque antiquiorem formam ap. Hom.
in quibusdam locutionibus, ut c? γάρ, αἴ £v,
αἴϑε mansisse. Idem iam Hartung gr. Par-
tik. 2, 214 monuerat; aptam enim optanti
potissimum esse formam latiorem plenioremque.
1) utinam: «ez quando optantis est habet accen-
tum et coniungitur cum particula γάρ. αἱ γάρ
vero non simpliciter esse optantis Nitzsch dixit
ad α 295, sed eius qui simul de alia re cogitet
quam si id quod optet prius evenerit aut sperat
futuram aut ipse perficere constituit aut eius
qui malo quod metuit opponat id quod optat
aut universe eius qui rei quam optat alteram
addat. Non probat Báuml gr. Mod. p. 249.
a) B 3n «dl γάρ- μοι εἶεν, τῷ κε-
ἠμύσειε, cf. 4 988 H 132 ὃ 341 o 132
o 536 zx 99 0. 163 τ 309 v 236 φ 200 372 o
376. Σ᾽ 464 αἱ γάρ͵ μὰν ϑανάτοιο δυναίμην
νόσφιν ἀποχρύψαι ὥς οἱ παρέσσεται, cf. y
205. o 251 αἱ γὰρ Τηλέμαχον βάλοι Ἀπόλλων,
ὡς- ἀπώλετο, cf ὁ 160 σ 288. X 454 αἱ γὰρ
ἀπ᾿ οὔατος εἴη ἐμεῦ ἔπος. — b) Additur πως:
X 846 αἱ ydo πως αὐτόν us ϑυμὸς ἀνείη uti-
nam nescio quo modo stimularet. Additur δή.
αἱ γὰρ δή wenn nur denn 4 189 αἱ γὰρ δὴ
οὕτως , εἴη ct K 536. Σ᾽ 272 αἱ «γὰρ δή μοι
ἀπ᾽ οὔατος ὧδε γένοιτο, ὃ 697 αἱ γὰρ δὴ τό-
δὲ πλεῖστον κακὸν εἴη φ 402 «t γὰρ δὴ àv-
τίασειεν |. ὡς οὗτος δυνήσεται cf. 4 523. Duo
optantur 6 244 em yào ἕμοὶ τοιόςδε πόσις χε-
χλημένος εἴη καί ot ἅδοι ἐνθάδε μίμνειν, οἵ.
9 889. II 97 eet γὰρ μήτε τις Τρώων ϑάνατον
φύγοι μήτε τις ᾿Αργείων, vduv δ᾽ ἐχδῦμεν
λεϑρον, evadamus, cf. Spitzn. h.l; và est
nom., quamquam fuere qui dat. esse rati ἐχ-
δύ μὲν scriberent atque γένοιτο supplerent.
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (97—100). — C)
Sequitur inf, ἡ 311 αἱ γὰρ τοῖος ἐὼν παῖδά v
ἐμὴν ἐχέμεν utinam habere (velis) Sed hic
quoque sch. R. τοὺς ἕξ (311—106) Aoíaregyoc
διστίξ ζει Ὁμήρου εἶναι. εἰ δὲ καὶ Ὁμηριχοί,
εἰκότως αὐτοὺς περιαιρεϑῆναί φησι.
2) Coniunguntur «i xt, si, neque unquam
interposito verbo separantur, nam 4 53 168
editur εἰ δέ χε; — 8) Cum coni. de tempore
futuro: 4 170 ἔσσεται «0 κε ϑάνῃς cf. E 762
Z 960 H 173 O 287; N 829 X 256 "P 413 543
β 188 À 348 o 230 549 556 c 83 Ah. Merc. 566.
4 358 1 359 οψεαι ab χέν τοι và μεμήλῃ, cf.
Θ 471 II 32 ὦ 511 h. Merc. 181. Η 118 φημί
μιν γόνυ χάμψειν «i κε φύγῃσιν, cf. o 814.
O 142 αἱ χ᾽ ἐθέλῃσιν δώσει,
ν 359 v 233 φ 348 h. Ap. 56. Σ 306 ἄλγεον
eb χ᾽ ἐθέλῃσιν τῷ ἔσσεται cf. « 590. Additur
δή 9 496 αἴ xev δή μοι ταῦτα καταλέξῃς ἐγὼ
αυϑήσομαι. A 198 ἀποτίσομεν αἵ χὲ ποϑι
Ζεὺς δῷσι cf. Ζ 526. Subiungitur imperativo aut
verbo voluntatis: E 199 αἴ χε ϑεὸς ἵχηται | μή
τι μάχεσϑαι οἵ. E 260 Π 445 T 147 £2) 592 1
502 u 49. B 102 τ 147 ὦ 137 μή τις νεμεσήσῃ
αἴ χε κῆται, ὃ 891 εἴπῃσι αἴ' κ᾿ ἐθέλησϑα, ci.
t 169. y 167 ἢ μιν ἀποκχτείνω at κε Ζρείσσων
yt. γένωμαι, v 79 αἷ xiv σ᾽ ἐξαπάφω χτεῖ-
vai με, X 810 μή πως χολώσεαι αἰ xE οἴχω-
μαι, cf. Y 301. praesenti quando quid non
semel fit sed semper est eodem statu: Ζ 448
αἰδέομαι cU κε ἀλυσχάζω, 4 404 χαχὸν αἵ
ut φέβωμαι" τὸ δὲ ῥίγιον at xsv ἁλώω, cf.
z 110. X 91 180 278 8,138 9 305. Φ 437 τὸ
n αἴσχιον G0 x^ ἀμάχητι ἴομεν,
Y 186 νέ-
cf, I 955 N 960
,αἷα
μηαι αἴ χεν ἐμὲ κτείνῃς. Post opt. c. part.
zrv: 4 98 roi xtv δῶρα φέροιο «t κεν ἴδῃ,
cf 22 687 2 105. — b) Cum opt. H 387 ἠνώ-
γει εἰπεῖν «i χέ περ ὕμμι φίλον γένοιτο, ubi
Idaeus e mente alterius loquitur cf. Thiersch, Gr.
629 qui non recte dubitat num αἴϑε scribendum
sit, v 389 αἵ χέ μοι παρασταίης καί χε τριη-
χοσίοισιν μαχοίμην, cf. Bàamlem gr. Modi 331,
ubi Ulixes simul et rogat Minervam ut adsit
et exponit quid futurum sit si adsit. — c) Se-
mel cum fut. ind. O 213 CU χεν xp
οὐδ᾽ ἐθελήσει ἴστω, cf Spitzn. h. L, Ariston.
Ὁ 212 ἀϑετοῦνται στίχοι ἕξ (2129—17).
3) Post verba intellegendi est quaerentis vel
dubitantis, num: 4 249 ὄφρα ἴδητ᾽ aix ὔμ-
μιν ὑπέρσχῃ χεῖρα, x 7. εἴσομαι «t χε τύχω-
με, E 279 πειρήσομαι αἵ χε τύχωμι cf. H 943
£2 601. T 71 πειρήσομαι et κ᾽ ἐθέλωσι, Y 435
ταῦτα ϑεῶν ἐν γούνασι χεῖται &t χέ σε ἀπὸ
ϑυμὸν ἕλωμαι,
χε πόρῃσιν. — Satis libere poéta hac structura
utitur, ad eorum fere similitudinem quae sub
2) tractantur, Z 981 μετελεύσομαι ὄφρα χα-
λέσσω αἴ x" ἐθέλῃσ᾽ ἀχουέμεν, cf. O 982 N
743 Π 41 P 692 Σ 199. Ν 335 ταῦτα χρὴ
σπευδειν αἵ z ὄφελ óc τι γενώμεϑα, cf. P 191.
P 652 σχέπτεο αἴ χεν ἴδηαι cf. 4252. Σ 457
y 92 ὃ 322 τὰ σὰ γούναϑ᾽ χάνω [74 z ,ἐϑέλῃ-
σϑα, o 312 πλέγξομαι αἵ “έν τις ὀρέξῃ, A
797 ἐπέσϑω αἴ κέν τι φόως γένηαι, cf. A 199.
Dubitantium aut cum cura expectantium quid
futurum sit: A 207 P 82 « 979 αἴ χε Rina,
cf. A 490 4 791 293. Z ES 975 «tz ἐλε:
(jog, cf Ζ 96 277 309 I 172 42 301 851 v 189
M ΣΟῚ h. Cer. 162. H 375 αἱ κ᾽ ἐθέλωσιν cf.
H 55 Σ 143. Adduntur alia: 4 66 αἴ κέν πως
βούλεται, cf. A 408. B 2 83 «t «tv πως
ϑωρήξομεν, οἱ II 725. X 218 αἵ χέν πως
ἵἥχωνται, ,9 116 αἴ κέν BS ἐμὲ δείσῃ, α 819
8.144 αἴ zÉ ποϑι Ζεὺς δῷσι, μ 215 τύπτετε
αἴ χέ ποϑι Ζεὺς δώῃ, οἵ, € 118 9 51 60. à 34
ξεινηεας. φαγόντε ἄλλων ἀνϑρώπων δεῦρ᾽ ἱχό-
ug" &U zÉ ποϑὲε Ζεὺς ἐξοπίσω περ παύσῃ
ὀιζύος. Non ad tempus praeteritum refertur
αἱ χε, sed ad id quod omisit Menelaus, wir
müssen es abwarten ob, cf. sch. Q. Eust. 481,
9 habet παύσει. (ei 9e).
«i« (Curtius E. p. 459 cum ye«tc cognatum
esse ἘΠ δι per γεαῖα εαῖα αἶα cf. Benf. 2, 114,
L. Meyer vergl. Gr. 2, 405 sed Schweizer, Kuhn
2, 304, aut idem quod γαῖα aut ἃ radice av
prodesse. Doederl. Gl. 242 ex αὖος ortum pu-
tat, alius et originationis et significationis atque
γαῖα, cf. Unger Phil. 24 p. 387; cf. E. M. 27,
7. H. Weber Phil. 16, 684 i.i. e. ire auctum guna
effecisse αἱ idque rursus auctum suffixo fem.
z& effecisse «iz«, eic, solum quod pedibus cal-
camus. Duentzer N. J. f. Ph. 89, 684 metrica
tantum ratione differre dicit utrumque, sed
non demptam esse consonam y. cf. Lob. "Path.
el. I p. 916) tellus, terra. Semper in exitu ver-
sus; acc. semper "pendet a praep. ἐπί. B 850
ἐπικίδναται αἷαν |, Eust. 360, 11 αἴῃ ἢ «iav,
διττῶς «γὰρ͵ 7 γραφή. Strab. epit. fr. VII 93
Mein. o χάλλιστον ὕδωρ ἐπικίδναται Αἴης,
(Aic Bekk. a "n 420), cf. sch. D. Hes. I 66,
54 E. M. 27, 6 1 I506 V 749 O 695 o
. 509 πᾶσαν E alu N 4 ἐπὶ Θρῃκῶν z«9-
ὁρώμενος «iu |, h. Ap. 174 ὅσσον ἐπ᾽
«iav | στρεφόμεσϑα.
Non differunt. a£« et γαῖα
"Disi metrica ratione ut πατρίδος αἴης,
sed z«-
B 186 δῶρον ποτιδέγμενος «i
tac 39
τρίδα γαῖαν. B 162 178 « 208 à 262 φίλης
ἀπὸ πατρίδος αἴης |, cf. 4 817 II 539 τ 301
co 9290 h. Ap. 526, 6 145, α 75, 0 740, ψ 353,
Δ 172, 4 521, E ad 472. « 41 ἧς αἴης ,v 910
᾿Αχαιίδος:- «inc |, V 327 ἕστηχε ξυλὸν αὖον
ὑπὲρ αἴης ls, abi parvam planitiem «ev dixit,
v. l sch. A. ἔν τισιν ἐνὲ γαίῃ. h. Ven. 195 qv-
σιζόου αἴης ex parte assumptum est e I' 943
τοὺς χάτεχεν φυσίζοος «ic | cf. 4 301, quem
locum vituperat G. Curtius Phil. 3, 21, defendit
Doederl. Gl. 242 neque est quod offendamus eo
quod sequitur ἐν πατρίδι γαίῃ: humus eos
tegebat in terra patria.
Αἰαέην ἐς νῆσον καὶ 135, in qua insula habi-
tat Kíoz; pu δολόεσσα ει 82, Κίρχης v
Αἰαίης μ μι 268 273; νῆσον ἐς. Αἰαΐην, λ 70, ,»ῆ-
σόν Αἰαίην, ὅϑι τ᾽ Ἠοῦς ἠριγενείης l oli
x: Modo εἰσι x. ᾿ἀντολαὶ Ἠελίοιο | μ᾿ 8 (νήσον
τῆς Τυρρηνίας ἢ Κολχικῆς sch. PQV. cf. Eust.
1614. 64.
Αἰακ-έδης pur sc I1 15, Φ 189, Aeaci ἢ:
Alazi Πηλῆι X 453. — 2) Aeaci nepos Achil-
les rd | I 184, P 271, X 221, 222, 178,
ἀμύμονος Il 140, 854, ἘΣΕΙ͂Σ Ai.| B
860, 874, ἥ 134, 165, 865, P 388, 4 472, Αἱ.
δαΐρρονος K 402, P 16; — Αἰακίδην I 191,
AL. Aya 14 805; de
Αἰακὸς (ἐκ Διὸς 5tv) d 189, f. Iovis et
Aeginae, rex Aeginae, p. Pelei, de quo v. Hes.
Theog. 1005, Apd. 3, 12, 6. (ab 4?«c Curt. Et.
j 519).
: Αἴας. Oilei £, à 499, 599, — Ὀιλιάδης II
330, Ὀιλῆος ταχὺς Αἴας | B 527, Ν 66, X 442,
P 356, 3P 473, 488, 754, | A.- Ὀ. ταχὺς υἱὸς N
701, ,& 520; — Αἴαντος Ν 695--0 334; Plur.
de hoc et sequenti: Αἴαντες Ν 318, ϑοῦριν
ἐπιειμένοι ἀλκήν | H 164, O 262, X 157, ϑερά-
ποντες ἄρηος Θ 19; — ἀϊάντεσσι 4 213, 380,
M 353, P 668, 707; — DO ΤΣ N 196. — AI
«vts ( 842 sq.) JN 46, 47, 201, II 555, 556,
P 507, 531, 731, 747, 152; B 406, E 5 519, Z 436,
δύ ω- χορυστά N 201, € 1638, Αἴαντε δύω, 8ε:
ράποντες Ἄρηος | ]E 298, -αμφοτέρω M 265,
“δύω, πολέμον ἀχορήτω JM 335, Αἴαντ᾽ ᾿Α4ρ-
γείων ἡγήτορε χαλκοχιτώνων 4 285, M 354,
P 508, 669, -μεμαύτε ϑούριδος ἀλκῆς iNi97:
— Aiax, Oilei f. ex Eriopide Δ 697, Medontis
frater ex Rhene 695, B 127, “οχρῶν δ᾽ ἦγε-
μόνευεν “Ὀιλῆος ταχὺς Αἴας | μείων, οὔτι τό-
σος γε ὅσος Τελαμώνιος Αἴας |- λιϑοϑώρηξ
ἐγχείῃ δ᾽ ἐχέχαστο Πανέλληνας B 597 cum
XL navibus, post Achillem celerrimus Ψ 791.
Ut Telamonius quocum saepe coniunctus est, v.
supra, ad pugnam contra Hectorem se offert H
164, in primis excellit a Posidone ipso ad pu-
gnam excitatus JV 46 sqq. 701 sqq., ubi Locri
celerrimum ducem sequi nequeunt 712, Satnium
Ξ 449, atque 521 plurimos fugientes interficit,
II 330 Cleobulum capit, P 256 ante omnes Pa-
trocli corpori patrocinatur, cf. 732. In certa-
mine ludicro cum Idomeneo rixatur P 473—483
et quia preces Athenae neglexerat ab Ulixe
cursu vincitur 754—784. Ob Cassandram in
Athenae templo violatam α 133, ε 108, rediens
mari perit ó 499—511.
Αἴας. Telamonis f. 4 145, B 557, H 206, 219,260,
268, 305, O 268, 330, I 223, 689, 4 485, 489, 556,
566, 594, M 400, 404, IN 190, 809, ,Ξ 469, O 249,
436, 501, 516, 685, 7277, 745, II 102, 119, P 128, 132,
137, 930, 937, 279, 312, 356, 651, "P 790, 774, 789,
818, Τελαμώνιος A. | B 598, 763, 4 413, E 610.
40
615, H 994, 283, M 370, IN 76, II 116, μέγας
Τελ. A. | E 610, M 364, N 321, X 409, O 471,
560, P 698, 715, Y 708, 722, 811, 842, 4. —
Ts. 4 526, M 378, & Ξ 511, -fozoc "gei ΙΖ
5, Τελ. ἄλκιμος A. | M 349, 362, A. | ἀντίϑεος
Τελαμωνιάδης I 622, Ψ 888, πελώριος P 360,
zt. ἕρκος "Ay.| Γ' 999, H 911, φαίδιμος A. | E
617, H 157. «1 496, 0 419, P 284. 2p 719, | A.
διογενής 4 489, H 949, | A. 9 6 μέγας Il 358,
A. τε μέγας zx. ᾿δῖος '08. | 1:169, ἀρήιος y 109;
Αἴαντος A 138, H 193, 248, 966, 309, IN 681,
X 402, Ὁ 429, 431, 434, II 114, P 801, λ 469,
SV APA, TeAequoviov N 702, A.- Τελαμωνι-
&óco | Θ [224 267, 4 7, b42, O 289, P 235,
Z 198, 4 543, 4.-κυδαλίμοιο 0 415, -βοὴν ἀγα-
9oto P 102, A. μεγαϑύμου 4 479, P 303; με-
γαλήτορος P 166, «Αϊαντε H 908, Ο 483, Ψ
822, |.— δαΐφρονι X XA 459, P 193, ᾿μεγαλήτορι
0 674, Αἴαντα I' 9925, H 179, 311, 321, O 272,
K 53, Α 464, 544, 589, O 301, M 342, 343, λ
550, [di ταχύν Kk 110, 175, ἀντίϑεόν Tus HK
112; A. μέγαν, Τελαμώνιον vtóv | A 568, 591,
Ip 115, N 67, A. πελώριον P 174, A. μεγαλή:
τορα p 626; Acer H 288, M 366, N 68, Ψ
498; — πέπον P 190, Αἶαν διογενὲς Τελα-
μώνιε, κοίρανε, λαῶν H 934, I 644, Δ 465, |
Alav. ᾿ἁμαρτοεπὲς, βουγάϊε N 824. | Aie, γεῖ-
xoc ἄριστε. κακοφραδές Ψ' 488, Aiav, «t, Τε-
med ἀμύμονος A 558. Αἴας, TT'elamonis
f. (et Periboeae Apd. 3, 12, 7), ἐχ Σαλαμῖνος
ἄγεν δυοχαίδεχα νῆας Β '557, dnuna alterum
castrorum cornu claudebant Θ 990, So. A. 4],
fortissimus et pulcherrimus post Achillem. .B
768, P 279. 379, Δ 550, ὦ 1T, ἔξοχος Ἀργείων
κεφαλήν τε χ. εὐρέας ὦμους Τ' 927, πελώριος
ἕρχος ᾿Αχαιῶν, H 911, Z 5, IN 321, 709, 4
473—419, E 610— 625, "Simoisium A 474, Àm-
phium E 610 occidit; Sorte ad certamen singu-
lare eum Hectore electus cum gaudio populi H
182, Hectorem lapide humi proiecit, et pugna
a praeconibus diremta donisque datis in epu-
lis a Graecis maxime honoratur 321; cum Ulixe
et Phoenice ad Achillem placandum mittitur I
169. 624 sqq. In proeliis saepe cum "Teucro
fratre et altero Aiace Oilei coniunctus 7M 379
Menestheo opem fert et Epiclen deiecit, a Posi-
done novo animo affectus Amphimachi corpus
contra Hectorem defendit JV 190, 702, Hectorem
ipsum lapide humi proicit 410, Archelochum
occidit 464, duces ad proelium adhortatur 302 sqq.,
et Troianis iam naves incendentibus fortissime
Hectorem arcet O 415; Patrocli corpus defendit
P 128 sqq. Fert σάκος ἠῦτε πύργον Ji χάλ-
«tov, ἑπταβόειον — ἐπὶ ó TUA ἤλασε
χαλκόν | (Τυχίος) H 219, O 967, “ 485; sae-
pius rustice se gerit JV 810, 824, H 226, nus-
quam àb Athena adiutus, solis viribus non dolo
et arte pugnat. — In certaminibus ludicris cum
Ulixe vietoria dubia luetatur 3 708—784, cum
Diomede minus feliciter armis 811 sqq. et 842
disco cum Polypoete pugnat. Ob Achilli arma
a matre filio mortuo praemium proposita atque
Ulixi adiudicata mortem sibi ipse consciscit 4
469, 543—564, ὦ 17. ,Naegelsbach hom. Theol.
p- 312. (Hermànn ab ἀίσσω, Soph. Ai. 480 ab
αἱ, cf. Doed. n. 997. Apd. 3, 19, 7 ab αἰετός).
Alyct- (ἐπ-είγ-ω Curt. τ 140) ἐς Ἑλικήν
τε x. Αἰγάς Θ 908 h. 1, 32, ᾿Αχαϊχαί esse vi-
dentur; 'N οἱ ubi Posidonis aedes cf ib. La
Roche; νῆσος ἔν τῷ Αἰγαίῳ πελάγει sch. Eust.
299, 9. 708, 54. τὰς ἐν Εὐβοίᾳ: ἢ κατὰ Νιχό-
Alyol — αἴγειμος
AZ p Tdoíl. SL
στρατον νῆσος περὶ τὸ Αἰγαῖον" ἑτεροὶς "Ayci-
zc 917, 935—345. ἕχετο δ᾽ εἰς Αἰγὰς ὅϑι oi
κλυτὰ δώματ᾽ ἔασιν s 881 Nitzsch, Düntzer,
qui cum Vossio insulam inter Tenon et Chion
intellegit procellis famosam (inde ab ἀΐσσων;
βέλτιον δέχεσϑαι τὰς iv Εὐβοίᾳ Strab. 8. 7
4; (Posidon) ὥς 9? “Ελιχῶνα z. εὐρείας ἔχει
Αἰγάς h. 22, 3. νῆσος πρὸς τῇ Εὐβοίᾳ, ἱερὸν
Ποσειδῶνος Hes. s. Αἰγαί. Preller, gr. Myth.
Ip.444. E. Curtius Pelop. I p. 472.
Sirio ἑχατόγχειρον καλέσασ᾽ ἐς μαχρὸν
Ολυμπον Ι ὅν Βριάρεων καλέουσι ϑεοί, ἄνδρες
δέτε πάντες | Αἰγαίων᾽ A 404 cf. Naegelsbach,
Schol. Ap. Rhod. 1, 1165 (Azy.) Ἡσίοδός φησιν
Οὐρανοῦ z. Ic λιν: Τῆς x. UE
Cf. Apd. 1, 1. 1. Preller Myth. I p. 4
444. Welcker gr. Gótterl. Hn p. 56. (αὐξ 553
Rhod. 4, 820 schol.)
«iy&v£g (αἴξ. Duentz. N. J. f. Ph. 69, 600
et Kuhn 15, 60 ab ἀέσσω. PBóttcher Aehren-
lese z. hom, Wortf. p. 11 ab αἴγλη et γανᾶν.
Koraes: dz», cf. Lob. Path. pr. Ῥ. 186) iaculum,
missile. Eust. 1512, 17 εἶδος ἀκοντίου ἐπιτη-
δείου εἰς αἰγῶν θήραν cf. 344, δ: 1077. 6.
1620, 36 sch. L. Π 589. Propter amentum e
corio caprino factum appellatum | esse refert
Eust. 344, 9. Doederl. Gl. 95 ad ἀεχτός refert
neque iaculum esse sed sagittam cf. Ameis.
Ztft. £. G. 8, 6115 obstat quod versui B 774 ὃ
626 o 168 δίσκοισιν τέρποντο καὶ αἰγανέῃσιν
ἱέν τες additur B 775 ,τόξοισίν d II 589 αἰγα-
νέης διπὴ ταναοῖο- ἥν δά v ἀνὴρ ἀφέῃ ἢ ἐν
ἀέϑλῳ ἠὲ χαὶ ἐν πολέμῳ, Ariston. ἡ 9. πρὸς
τὸ σχῆμα ὅτι ταναοῖο εἴρηχεν ἀρσενικῶς ἂν-
τὶ τοῦ ταναῆς. ε 156 χαμπύλα τόξα aut αἰγα-
νέας δολιχαύλους, Sch. R. Ely. ὃ. ἀκόντια μα-
χρὰ ὁλοσιδήρους αὐλοὺς ἔχοντα, τουτέστι τὰ
σιδήρια. Suid. I 2, 7 αἰγανέα, ἀκόντιον ὅλο-
σίδηρον.
[Θησέα v Aiystióxv.
cw] A 265, Aegei f.
αἴγ-ειος et αἴγ-εος (αἴξ) caprinus. I'947
E 78 ἀσκῷ ἐν alyclo. 1 196 αἴγεον ἀσκὸν οἷ-
voto, ὦ 981 αἰγείην κυνέην Ap. 18, 19 τὴν ἐξ
αἰγείου δέρματος περιχεφαλαίαν. «4 089 αἷ-
γειον τυρόν.
αἴγ-εερος (7 cf. sch. Pal. ε 64. Benf, 1, 944
vig tremere, Curt. E. 140 ἐπ-είγ-ω, αἰγοίς, αἰ-
ysojoc αἴγειρος, comparantes nostrum Zitter-
pappel) populus nigra; Kruse Hell. 1, 849 Sil-
berpappel. Secunda syllaba semper in thesi.
9 908 αἰγείρων ὁδατοτρεφέων ἄλσος, 4 482
πέσεν «Ly. ὡς I 5 δά TORY εἰαμενῇ ἕλεος πε-
φύχῃ, Ι λείη ἀτάρ τέ οἱ οζοι ἐπ᾽ ἀκροτάτῃ
πεφύασιν |, ubi fabrum e ligno inflexo curva-
turam rotae poéta, dicit fabricari, Ulixem vero
ratem & 239 δένδρεα μαχρά, χλήϑρη v αἴγει-
ρός τ᾽ ἐλάτη qv et Grashof ligno populeo Uli-
xem usum esse ad tigna transversaria suspica-
tur. η 106 φύλλα μαχεδνῆς αἰγείροιο, simili-
ter moventur feminae nentes et texentes, sch.
vu. διὰ τὸ εὐχίνητον τῶν χειρῶν ἐν τῷ ᾿στρέ-
φειν τὴν κρόκην. ὡς καὶ τὰ φύλλα τῆς αἰγεί-
ρου ἀντεστραμμένα ἀλλήλοις καὶ εὐκχίνητα.
Sunt qui de multitudine tantum foliorum intelle- -
gant populumque pro quavis arbore esse. Lau-
datur pulchritudo populi, s 64 χλήϑρη τ᾽ αἷ-
γειρός τε χαὶ κυπάρισσος. Recte Eust. 1595,
53 «ly. τὰ πολλὰ μὲν ἐρημάζει, quare popu--
lorum lucos non tam casu natos esse consenta-
neum est, quam arte consitos, C 293 ἄλσος
ἐπιείχελον ἀϑανάτοι-
᾿Αϑηναίης αἰγείρων qui lucus prope AT6iHol
domum erat. In caprarum insula prope fontem
ε 141 περὲ δ᾽ αἴγειροι 7 πεφύασιν et iuxta Oce-
ani oram z 510 μακραΐ v αἷγ. καὶ ἐτέαι,
Ariston. ὅτε ἄκαρπα φυτὰ εἶπεν ἐν τῷ ἄλσει
τῆς Περσεφόνης διὰ τὸ νεκροῖς προσήκειν.
. αἴγεος οἵ, 5. αἴγειος.
2 Αἰγτἄλεια. περίφρων ᾿Αδρηστίνη | ἰφϑίμη
ἄλοχος Διομήδεος E 419. Apd. 1, 8, 6. 9, 13.
᾿ς Αἰγιαλός" Αἰγιαλόν t ἀνὰ πάντα Ρ 575
παραϑαλασσία πλευρὰ Πελοποννήσου e d
᾿χυῶνος ἕως Ἡλιδος Eust. 999, 91. (Apd. 9,
-J. — 2) B 855 urbs Henetum in ἜΤΟΣ
^ Strab. 12, 3, 10. Luc. Alex. 57.
n viyi-uAdc (n-siy-o, αἶγ-ες κύματα 4dogi-
εἴς Hes. pars terrae quae fluctibus alluitur cf.
Curt. E. 140. Retzlaff syn. Π 8; non recte E.
2zM. 927, 40) litus maris, leniter assurgens et are-
nosum, dzr est litus declive et saxosum. Hes.
ὃ παραϑαλάσσιος ἐν τόπῳ ψαμμώδει ἢ ψη-
φῖδας ἔχων. Doed. Gl. 1041 1049 maris eam
partem explieat quae terram alluit, quam opi-
nionem Baumeister N. J. f£. Ph. u. P. 79. 164
refutavit. B 210 κῦμα ϑαλάσσης αἰγιαλῷ με-
γάλῳ βορέμεται. sch. ABL. ἐμφῆναι 940v
τὴν παράτασιν τῶν κυ μάτων. etsi sic magis
- consentaneum esset μεγάλα. Est abl. loci (Nà-
- gelsb. h. 1), non instrum. (Doed. l1). 4 422
ἐν αἰγιαλέ Q πολυηχέι κῦμα ϑαλάσσης ὄρνυται,
non ἐπί ut vult Doed., quia super terra fluctus
non sunt. χ 385 ἐχϑύας ofc 9^ ἁλιῆες χοῖλον
Ε ἐς αἰγιαλὸν ἔχτοσϑε ϑαλάσσης ἐξέουσαν in
- concavum litoris sinunr, einspringende Uferbucht.
"Pisces non amplius in aqua sunt neque ἔντοσθε
$e. de piseatoribus esset in alto versantibus,
ut credidit Doed. 34 οὐδὲ ἐδυνήσατο πά-
σας αἰγιαλὸς νῆας v χαδέειν, sinus qui inter
Rhoeteum et Sigeum interiaceí. Homerus sem-
—per omnes naves in aridum subductas esse dixit
neque unquam, partem in ancoris esse.
&iyi-Boroc. capras pascens (Meiring de verb.
| cop. II p. 27); Ithaca: ó 606 αἰγίβοτος. sc.
ydo ἐστι. sch. πρὸς βόσιν αἰγῶν ἐπιτηδεία.
Bersk, Phil. 16, 571, post v. 608 collocandum
esse censet ἢ. v. » 946 αἱ ἐγίβοτος δ᾽ ἀγαϑὴ
-z«) βούβοτος.
Αἰγέλεψ" Αἰγίλιπα m | B 633 urbs
—Acarnaniae Strab. 10, 2, 8. (vel insula prope
| Epirum vel regio Ithacac) —
ciyt-Aup (ad λείπω refert Meiring de verb.
| Cop. pi p. 21, c£. Eust. 733, 35 ἥ τις διὰ τὸ
τοῦ ὕψους jv. σανάβατον καὶ ὑπὸ αἰγὸς λείπε-
ται et sch. ADL. 7 15 Αγ. 14, 81 Suid. 1:919.
Eust. 307, 98 e lex. rhet. ἀπρόσβατος, ψιλή,
ἀβόσκητος. Quod cum ferri non possit, Duentzer,
-Kuhn 14, 905, αὐ — &ri sehr esse, radicem
vero γλὲ y248 quae etiam in λεσσός inest, ut
sit lubricus, levis, cui interpretationi videtur
refragari ipse Homerus P 633 Αἰγίλιπα τρη-
χεῖαν. Lobeck, paral . 990 dubitat num com-
positum sit. Riemer in lex. 2/w saxum prae-
ruptum, uf sit Ziezenklippe) praeruptus. altus
a 15 Π 4 αἰγίλιπος πέτρης, assumptum h. XIX
“ΔΝ 63 «iy. πέτρης, περιπήκεος.
᾿ Αἴγινα B 562, νῆσος ἐν μυχῷ τοῦ X«oo-
γικοῦ χόλπου Eust. 287. 40. -- νῆσός τ᾿ Αὐγίνης
" HEUS. nymphae, Aesopi ἢ, Aeaci mater,
Αἴγιον B 575 Achaiae urbs, 'Cf. Curtius
t Pdlop. I 460 ss.
«iyi-oxog (o: et (v 975) ov. ἔχων) qui aegi-
e
Luis — αἰγίξ
41
da gerit, qui regit nubes mittitque fulgura,
Wolkensturmwalter. Plerumque in exitu versus
et post nomen Iovis. 1 426 E 753 O 384 v
959 371 ὦ 599 547 χούρη Διὸς αἱ. 1 οἴ. Ὄ 42.
394 ὃ ΤΣ: B 598 Z 490 tC 105 : 154. E 396
υἱὸς .1, «t. | E 815 ϑυγατὲρ A. ai. |, b. Ven.
23 ep. 4, 8 βουλῇ 4. αἱ. 4 H 60 φηγῷ OUS
Διὸς «t. |, 4 66 στεροπὴ πατρὸς 4. ei. |, h
Ven. 27 χεφαλῆς puc d el. X 9221 DD
προχυλινδόμεν oc π. 4 B 348 A. αἱ.
ὑπόσχεσις, B 491 4. P | ϑυγατέρες Bekker
expunxit, 0 175 παραὶ 4. «i. |, h. XXVIII 7
πρόσϑεν 4. αἰ. | Pyrrhichiusinterponitur: E 742
M 909 π 390 4. τέρας αἱ. |, E 635 4. γόνον
at. 1, Θ 375 4. δόμον cl. f. N 825 4. πάις
«L|, Ξ 160 252 s 108 137 4. νόον (ἢ ho
249 ὦ 164 h. Merc. 396 4. γόος «i. |, P 176
4. χρείσσων νόος αἱ. ||: 0 379 4. χτύπον at. b
h. XXVIII 17 4. τέχος αἷς |, h. Ven. 187 πρὸς
Ζηνὸς γουνάζομαι αἱ. |. Ante caesuram et
ante nomen: 4 202 B 157 E 115 714 O 352
497 K 978 Φ 490 ὃ 462 & ξ 594 «t. Διὸς τέχος,
A 9929 δώματ᾽ ἐς ai. A4., E 693 «t. 4. φηγῷ,
K 553 χούρη τ᾽ αἱ. 4. "cf. h. Ven. 8 Merc.
183, post nomen B 787 πὰρ Δ. «i.. cf. h. Merc.
551. B 375 αἰγέοχος “Κρονίδης Ζεύς, Θ 287
Ζεύς v' αἰγίοχος καὶ ᾿Αϑήνη, 0. 945 ᾽Ζείς τ᾽
αἰ. καὶ ᾿Απόλλων. ( 975 Διὸς αἰγιόχου. Krà-
mer hom. Beiw. d. Gütter p. 26.
αἰγ-ῖς (ἐπ-είγτω. cf Curt. E. 140. Dat. «i-
γίδι Q 90 alias aec) nubes procellosa et nim-
bhosa, tempestas eum fragore tonitribusque, pel-
lis caprina quae sive specie villosa sive colore
sive ut nonnullis videtur significatione hierogly-
phica similitudinem nubis referre visa est anti-
quitus, scutum e pelle caprina factum propri-
umque lovis quippe qui fulgura mittit cf. Prel-
ler Myth. 1, 78 Gerhard Myth. 8 202, Welcker
Gotterl. I 167. 304 Overbeck, Zeus p 948 ss.
Bersek Geburt d. Ath. N. J. f Ph. u. P. 81,
308, Stark Ber. d. Süchs. Ges. 1864 p. 187, Lehrs
Ar. 192. E. M. 27, 27 τὸ τοῦ “ιὸς ἡφαιστό-
τευχτον ὅπλον. .΄. ἀπὸ τοῦ τὰς συστροφὰς
τῶν ἂν ἔχων ποιεῖν zx κινεῖσθαι: 98 90 5 χατάιξ
καὶ ἡ ὀξεῖα πνοή. cf. Hes. lex. Seg. 354, 6
ἀνέμου συστροφή, ἣν καὶ καταιγίδα (ct. Suid.
I 9, 18) χαλοῦσι. Eust. 1119, 38 (ad n 593)
λέγων Διὸς αἰγίδα τὰ γέφη καὶ τὸ τῆς ἄστρα-
πῆς σέλας χαὶ τὸν μάλα μέγαν χτύπον τῆς
βοοντῆς. 86, 19 5 ἀλλη) γορία “Πα μὲν τὸν
ἀέρα. vost, αἰγίδα δὲ τὰ περὲ αὐτὸν δείματα,
δι ὧν ἐπαιγίξων τοὺς zéro ἐχδειματοῖ. —
Plerumque in quarto pede. Semel Ὁ 318 in
seeundo; αὐγέδ᾽ in primo B 447 O 361, in quinto
43297. Ῥ 593 Κρονίδης ἕλετ᾽ αἰγίδα ϑυσανό-
εσσαν | μαρμαρέην Ἴδην δὲ χατὰ νεφέεσσι
χάλυψεν, ἀστρύψας δὲ μάλα μεγάλα χτύπε,
τὴν δὲ τίναξεν, Ariston. ἢ €. o. ἴδιον ὑποτί-
ϑεται τῆς αἰγίδος τὸ ἀνέμων ποιεῖν συστρο-
φάς - ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ δὲ χαταιγίδες αἵ πνοαὶ
αἱ χάτω ἀίσσουσαι. 4 167 Κρονίδης αὐτὸς
ἐπισσείῃσιν ἐρεμνὴν «αἰγίδα πᾶσιν, Ariston.
ὅτι τοῦ Διὸς ὅπλον ἡ αἰγίς, πρὸς τοὺς vso-
τέρους ποιητάς" χαὶ ὅτι χαταιγίδων xal ζο-
φώδους καταστάσεως παρασχεὺ aou ἐστιν.
0 929 Aag αἰγίδα. ϑυ σανόεσσαν, | Uv μάλ᾽
ἐπισσείων φοβέειν ᾿Αχαιούς, Ariston. ὅτε TOU,
fic j. αἰγὶς ὕπλον" ᾿Απόλλωνι γοῦν δίδωσι.
O0 308 ἔχε δ᾽ αἰγίδα θοῦριν | δεινὴν ἀμφιδά-
σειαν Gott né ἣν ἄρα χαλχεὺς s Ἥφαιστος
4i δῶκε φορήμεναι ἐς φόβον ἀνδρῶν Ariston,
42 «1ἴγισϑος
0 310 5 ὅ. 9. σαφῶς du ἐσχεύασται 7 αἰγίς,
“αὶ οὐκ ἔστιν ᾿Αϑηνᾶς. Ὁ 818 αἰγίδα χερσὶν
ἔχ᾽ ἄτρεμεα Φοῖβος. Ὃ 861 ᾿Ἡπόλλων, ciyió
ἔχων ἐρίτιμον, utitur aegide ad tuendum cor-
pus Hectoris 4 20 περὶ δ᾽ αἰγίδι, πάντα “χά-
λυπτεν | χρυσείῃ. Minerva B 447 αἰγίδ᾽ ἔχουσ᾽
ἐρίτιμον ἀγήραον ἀϑανάτην τε τῆς ἑχατὸν
ϑύσανοι παγχρύσεοι ἠερέϑονται, Ε 188 αἰγί-
de ϑυ σανόεσσαν | δεινήν, ἣν περὲ μὲν 1 πάντῃ
φόβος ἐστεφάνωται. ἐν δ᾽ ἔρις, ἐν δ᾽ ἀλκή,
ἕν δὲ χρυόεσσα ἰωχή. ἐν δέ τε Τοργείη χε-
φαλή, sch. B. ἄδηλον πότερον εἴδωλα ταῦτά
ἔστιν ἢ διάϑεσις et Aristoteles quidem (ib.) pu-
tat certe non ipsius Gorgonis caput inesse
scuto, sed vim quandam quae terreat astantes.
£X 904 ἀμφὶ δ᾽ Arv ὦμοις Bao" αἰγίδα ϑυ-
σανόεσσαν | ἀμφὲ δέ ot κεφαλῇ νέφος ἔστεφε,
ubi dubitatur num nubes ad aegida pertineat,
Eust. 1138, 22 αἰγίδα φορεῖ δι᾿ ἣν. “αὶ νέφος
περὶ αὐτὸν χαὶ φλόξ. Φ 400 οὔτησε zer
αἰγίδα ϑυσανόεσσαν σμερδαλέην ἣν οὐδὲ Ἵιὸς
δάμνησι χεραῦυ νός. Cod. Ven. zez' ἀσπίδα ut
P 43 sch. A. zat ἀσπίδα" yo. κατ᾽ αἰγίδα et
in margine z&r' αἰγίδα. (Wachsmuth, Zeichen
u. Eigenthüml. Rh. M. 18, 182), Ariston. d» 401
ἡ ó. 0. ἐδίως inl τῆς αἰγίδος τοῦτό φησιν,
ἣν Διὸς ὅπλον παραδίδωσιν. Zz 9297 φϑισίμι
Boorov αἰγίδ᾽ ἐνέσχεν ὑφόϑεν. (αἰγίοχος, ἐπαι-
γίζω).
Αἴγεσϑος € 35, y 308, 194, ὃ 529, 2 409,
δολόμητις y 950, ὃ jos. (529); Αἰγίσθοιο |«
42; ὦ 29, 2 889, y, 235, ἀμύμονος A.|« £9,
ἀνώλκιδος y 310, ἀϊγίσϑου ó 537, ὦ 91: Ai
γισϑον y.256, δολόμητιν α 800, γ 808, 198,
(ab αἴξ, dee) Aelian. VH. 12, 42; Lob. Path.
Prol. p. 398) Thyesti f. Ov ἑστιάδης A. | δ 518,
cum Clytemestra moecha Agamemnonem cum
sociis redeuntem inter epulas | per insidias inter-
fecit 7» 250—275, à 519—537, 4 387—461, o 90
sq. 96 sq. Septem post annis Orestes Aegisthum
cum matre morte punit « 29 sqq. γ 808, 194,
935.
αἴγλη (Luc. qu. lex. 21, Passow, al 114,
ΓΙΑ ἀγλαός αἴγλη, sed Fuhr. JJ. 20, 708
negat sciri quomodo a λάω s. γλάω fluxerit.
Christ p. 44, Curtius, Et. p. 631 &y-(-Àg com-
paratque skt ag-ni-s, ' de quo dubitat H. Weber,
Phil. 16, 681. Doederl. Gl. 62 ἀγαλός, ἀγλαός,
ἀγαλίη, αἴγλη. E. M. 98, 57 ἀίΐίσσω et λίαν
cf. sch. L. A 213. Savelsberg dgt- -γάλη) fulgor
subito se proripiens, Hes. λαμπηδών. αὐγή,
φῶς. λαμπρότης. cf. E. M. 1. 1. Eust. 823, 26.
— B 458 ἀπὸ χαλχοῦ αἴγλη παμφανόωσα,
Bekk. expunxit, cf. T 362. ὃ 45 » 84 ἠελίου
αἴγλη- ἠὲ σελήνης, ζ 45 λευκὴ δ᾽ ἐπιδέδρο-
μεν αἴγλη, h. Ap. 202 αἴγλη δέ tuv ἀμφιφα-
sívst μαρμαρυγῆς (Schneidew. pro μαρμαρυ-
γαῦ τε ποδῶν καὶ χιτῶνος. XXXIDI 8 αἴγλη
οὐρανόδειχτος. XXXII 5 αἴγλης λαμπούσης.
(αἰγλήεις )
«ἐγλήτεες,. splendore instructus , splendidus,
fulgens. 4 532 NN 243 v 108 αἰγλήεντος Ὀλύμι
που, ,Ap. 14, 7 λαμπροῦ. h. Ap. 40 Κλάρος
αἰγλ ἤεσσα, XXXII 9 πώλους αἰγλήεντας, XXXI
11 αἰγλῆεν στίλβουσι, splendide, neutr. adi.
adv.
αἰγο-πόδης et αἰγι-πόδης (πούς) capripes
de Pane. h. XIX 2. | αἰγοπόδην. ib. 37 | «cyi-
πόδην.
αἰγύπιός (Duentzer. N. J. f. Ph. 69, 497 «iy
cum impetu ferri, Lob. path. el. 1. 87 αἰετός
TEES. εν
— αἰδέομαι
οἱ γύψ. Doederl Gl. 194 y$ v quod comme-
moravit, non probavit Benf. 2, 311. E. M. 29,
3 παρὰ τὸ ἀΐίσσω ut Düntzer ad zx 217) Aquila;
plerique: vultur. E. M. 29, 3 ot μὲν εἶδος ἂε-
τοῦ, οἱ δὲ τὸν γῦπα, αἱ ἀρ. 17, 18 et sch. H
59 x 917. Suid. 13, 15 αἰγυπιόν" οὕτως οἱ
παλαιοί, ἀλλ᾽ οὐ γῦπα. αἰγυπιῶν δὲ πληϑυν-
τιχῶς γυπῶν. Videtur vero aquilae species
esse, nam γῦπες segnes sunt cadaveribusque ^
vescuntur, et ungues habent minus curvatos, .
rostri vero extremam tantum partem. Aliter
poéta de «iy. z 302 αἰγυπιοὶ γαμψώνυχες ἀγ-
“χυλοχεῖλαι- ἐπ᾿ ὀρνίϑεσσι ϑόρωσι, Dacieria
aves ad venandum condocefactas dixit, cf. II
428. P 460 ἀΐσσων ὥστ᾽ αἰγυπιὸς μετὰ χῆνας.
N 531 ἐπάλμενος αἰγυπιὸς ὥς, xm 217 φῆναι
ἢ αἰγυπιοὶ γαμψώνυ χες, faleones vel aquilae,
sch. Q. εἴδη ταῦτα ἀετῶν. H 59 ὄρνισι doi
χότες αἰγυπιοῖσιν. 1
Αἰγύπτεος" Πρωτεὺς 4. à 385, Αἰγυπτίων
ἀνδρῶν & 263, o 432, ἀν᾽ Αἰγυπτίους ἄνδρας
& 986, Αἰγυπτίους ἐπαλ ηϑείς | ὃ 88 trisyllabe
Herm. El. metr. p. 54, Kr. Di. 198, 4, 1. Meyer
qu. hom. p. 33 (Bonn 1868); Πολύδαμνα- | AC
γυπτίη ó 999, ἐνὶ Θήβης | Αἰγυπτίῃς à 127,
Aegyptius. — n. pr. Αἰγύπτιος ἦρχ᾽ ἀγορεύειν à
ὃς δὴ γήραϊ χυφὸς ἔην z. μυρία ἤδη P 15,
Ithacensis, Antiphi et Eurynomi pater.
Αἴγυπτος" Aegyptus terra: πιχρὴν Αἰγυ-
πτον 2. Κύπρον o 448 cf. h. 7, 28, ἐυρρείτην
E 957. — m. Nilus fluvius Hes. Αἰγύπτου ὃ 355,
Alyixroio διιπετέος ποτάμοιο | -ὕδωρ ὃ 477,
581, Αἰγύπτοιο δοάων h. 34, 9, Αἰγύπτῳ y 800,
à 350, ξ 275, A: ποταμῷ ὃ 908, o 427, Atyv-
zrov δ᾽ ὃ 483, E 946, o 496.
αἐδέομαε et αἴδομιαι (cf, sch. L. E 581.
αἰδώς αἰδέσ)ομαι) praes. αἰδέομαι, αἰδεῖται 0
578, Ὑπὸ ciósto (Lips. 9 503 αἰδέεο, multi.
codd. ; 269 opt. eidoio) et «iso, αἰδεῖσϑε,,
inf. αἰδεῖσθαι, pte. αἰδόμενος, αἰδομένη, αἰ-
δομένω 4 331, αἰδομένων" impf, αἴδετο, fut.
αἰδέσσομαι & 388 (v. l. αἰδήσομαι. αἰδέσομαν),
αἰδέσεται, aor. med. ἡδέσατο φ 28 (v.l. αἰδέ-,
σατοὺ, coni. poe X 419 et αἰδέσεται I|
508, imperat. αἴδεσσαι. aor. pass. αἴδεσϑεν H
93, imper. αἐδέσϑητε β 65, ptc. αἰδεσϑείς) re--
vereor, vereor, pudet me cuius, E. M. 30, 32.
ἐντρέπομαι. La Roche Stud. P. 191 s. — a)
De diis 9 Q2 508 ε 269 «iósto 9soíc, I 508 aió£--
σεται κούρας Διός, h. Merc. 381 Ἠέλεον zal
δαίμονας ἄλλους, ep. 9,3 Διὸς σέβας, o 28.
οὐδὲ ϑεῶν ὄπιν ἠδέσατ᾽ οὐδὲ τράπεζαν. -Ξῷ
b) De supplicibus et hospitibus Ap. 15, 3 ἐδίως
ἐπὶ τοῦ προσδέχεσϑαι τὸν ἱχετὴν δ ἔντρο-
πῆς, A 28 811 ἱερῆα, sch. BL. τὸν ἱκέτην.
μετ᾽ αἰδοῦς δέχεσϑαι, Φ 74 χ 812 844 αἴδεο,
ΠΕ ΤΣ ἐλέησον, Τ 640 Bv δὲ μέλαϑρον,
sch. L. τοὺς πρόσφυγας τῆς ἑστίας, ep. 1, B
χεχρημένον, X 124 οὐδέ τί μ᾽ αἰδέσεται, ΟΝ
V. ἐπιμελῶς τοῦτο τίϑησιν ἐπὶ τῶν Lue
X 419 ἡλικίην, Q 908 ov σ᾽ ἐλεήσει οὐδέ
σ᾽ αἰδέσεται, y 96 ὃ 326 μηδέ τι μ MO
voc- μηδ᾽ ἐλεαίρων, ξ 388 οὐ γὰρ τοΐνεχ᾽
ἐγώ σ᾽ αἰδέσσομαι οὐδὲ φιλήσω. 6 188 τὸ
αἰδέομαι χαὶ δείδια μή μοι νειχείῃ, G 829 πᾶ-
τροχασίγνητον. X 82 τάδε, sch. B. ἀπόδος
τούτοις τὴν χάριν͵ ὑπὲρ ὧν σοι ἐποίησαν,
75 τ 597 εὐνὴν πόσιος δήμοιόδ τε φῆμιν.
c) De pudore qui nos jubet honeste agere: ,E
530 [O 562] ἀλλήλους. sch. br. διατηρεῖτε, ἃ
λήλοις προσέχετε. Z 449 μάλ᾽ αἰνῶς αἰδέομ
--
- dant:
ὴ
Τρῶας, sch. BL. γόμος γὰρ ἄρχουσιν αἰδεῖ-
σϑαι τοὺς. ὑποτεταγμένους" χεῖρον δὲ παρα
γυναιξὶὲν ἀκούειν χακῶς. X 105 Τρῶας μή
ποτέ τις εἴπῃσι, cf. Nágelsb. hom. Th. 323.
B 65 ἄλλους v αἰδέσϑητε- ἀνϑρώπους |, 9 86
αἴδετο Φαίηκας δάχρυα λείβων, cf. Classen,
Beob. 3, 14. H 93 αἴδεσϑεν μὲν ἀνήνασϑαι,
sch. ADV. διὰ τὴν δειλίαν, d» 468 πατροχα-
σιγνήτοιο, μιγήμεναι ἐν παλάμῃσιν, 42 90 «i-
δέομαι μίσγεσϑ᾽ ἀϑανάτοισιν. Non recte sch.
AN., Q 435 δείδοικα xol αἰδέομαι o χῆρι
συλεύειν, t 66 γάμον ἐξονομῆναι, 221 yv-
μνοῦσϑαι, & 146 τὸν ὀνομάζειν. v 3i3 ἀέκου-
σαν δίεσθαι. — Absolute: E 531 O 562 aióo-
u£vov ἀνδρῶν qui famae consulunt, sch. br.
αἰσχυνομένων, ἀλλήλοις προσεχόντων. K 257
αἰδόμενος σῇσι φρεσί, P 95 αἰδεσϑείς, o 578
ἄλλως πεδετταὶ κατὰ δῶμα, σ 184 αἰδέομαι
200
d-Íón2oc (Bekk. ἀείδηλος Apoll. p. 16, 31.
Eust. 1599, 11 Buttm. Lex. 1, 917 Tob. path.
el. 1, 530 Bóttcher, Aehrenl Dresden 1848 p.
11 Curt. E. p. 605 ἐδεῖν. Of. Ribbeck Phil. IX p.
58 Doed. Gl. 409 ἀεδής, ᾿Αίδης. Similiter H. D.
Müller, sed cf. Duentz. J. J. f. Ph. 56, 60 et Kuhns
Ztft. 13, 8 14, 3. Savelsberg q. lex. p. 1 &u
valde et δαίειν: sehr verwegen, gewaltthátim.
Duentz. ad 3 309 δηλέομαι: sehr verderblich)
exitialis, perniciosus. Ap. 16, 30 τὸν CógAo-
ποιόν. [Β 455] 1 436 Δ 155 πῦρ ἀΐδηλον, sch.
V. B 455 παρὰ τὸ ἀϊδνόν, sch. BL. 4 155 τὸ
ἀδηλοποιόν. Σέξτος ἀποῤέ δωχε τὸ ἐξ ἀδήλου
ἐμπεσόν. E 757 ἔργ᾽ ἀΐδη λα. Aristarchus:
καρτερὰ ἔργα. Εἰ 872 ἔργ᾽ &. Bekk. ubi Buttm.
] l. probat χαρτερὰ ἔργα. Ε 880 παῖδ᾽
ἀΐδηλον, Minervam Mars vocat ir atus, ipse si-
militer appellatus a Iove E 897 εἰ ἐξ ἄλλου
yévev ὧδ᾽ ἀΐδηλος | 9 309 ἀΐδηλον Ἄρηα. mx
29 i 808 μνηστήρων ἀΐδηλον ὅμιλον. sch.
BQV. τὸν ἀδηλοποιὸν xal πᾶντα φϑείροντα 8
V. 2 τὸν τοῦ φϑαρῆναι καὶ ἀπολέσϑαι αἴτιον.
X 165 ἀΐδηλος ἀνήρ Melanthius sch. Q. ὀλέ-
ϑρου ἄξιος. — Adv. Φ 290 χτείνεις ἀδήλως
| perniciose.
᾿Αἴδης ἐνέροισιν ἀνάσσων | O 188, Croni et
Rheae f, ἔλαχε ζόφον ἠερόεντα 191, frater
ὮΝ et Posidonis, πελώριος E 395. ἀμείλιχος
ἀδάμαστος ᾿ Ϊ 158, βροτοῖσι ϑεῶν ἔχϑι-
m ἁπάντων. -πύλας ᾿Αδαο πεθήθειν | E 646,
Ψ 7]. εἰς "A. πυλάρταο Θ 307, λ 977, (πέμι
We) εἰς A. 48, X 913, 4 164. 495, μ' 383,
χύνα στυγεροῦ "A. | Θ 368, 2E ^A. Ψ 36, A 695,
dóuov-| X 69 (cf. Voelcker, h. Geogr. 135, La
Roche, Stud. p. 89), "A. πύλῃσιν | 1 812, ξ 156,
νέχυας z. δῶμ᾽ 7A. |- ἵξεσϑαι O 951: μ 21, "A.
δόμους X 482, x 491, 175, 564, € 908, εἶν ^A.
δόμοισιν X 52, Ψ 19, 103, 179, ὃ 8, Hn o 350,
v 208. ὦ 204, 964, εἶν A. JEX: 369, ἍΤ:
ἔνερϑ'᾽ ᾿Αἴδεω Θ᾽ 16, εἰς ^A. dim δόμον £Ü-
ρώεντα x 519, w 322, ἐξ "A. — ἐπεύξα-
σϑαι- | ἰφϑίμῳ τ᾽ ᾿Αίδῃ x. EL Περσεφο-
| vely x 534 — λ 47; h. Dem. 5, 79. χικλήσχουσ᾽
"Atóxv x. ἐπ. II. 1/569, εἰς "A. h. Herm. 8, 572
h. Dem. 5, 336; — "Ad κυανοχαῖτα, καταφϑι-
μένοισιν ἀνάσσων », 347. — Of. "Aidoc, Auóo-
νεύς. E 395 sqq. ab "Hercule sagitta volneratus
in Olympum ascendit, uta Paeone sanetur. Do-
mus eius est in terra 7 569, ὑπένερϑεν Y 61.
ubi timet ne Posidon terram supra se divellat,
v 81; x 508 sqq. A 156 potius trans Oceanum
est sita, cf, Nitzsch Od. vol. 3 p. XXXV et 187;
ἀίδηλος — ϊτδος
43
€ 10 sqq. via ad umbrarum regnum describi-
tur, portam canis custodit 4 263 (0 367); in illa
regione ipsa Acheron, Pyriphlegethon, Cocytus,
Styx fluunt. Contraria terrae parte inferos con-
locat Grotefend, alle. geograph. Ephem. XLVIII.
3. St. 1815, p. 958. Cf. Preller, gr. Myth. I 633
sqq. Naegelsbach, hom. Theol. p. 405. 409 sq.
Hartg, Rel. d. Gr. II 212. Welcker gr. Gót-
terl I 798 sq. Gladstone. Stud. p. 178 sq. (I4-
tiv qui non videtur; Doederl. gl. n. 407 qui non
visum reddit; cf. Lob. Path. el. Il 6 sq. δος,
᾿Διδωνεύς. [ἕδρην αἵἴδιον
ἀΐδιος Coss iet) sempiternus h. XXIX 3
αἐδοῖος (αἰδώς, αἰδόσιος) 1 1) venerabilis, ob-
servandus, cui debetur Econ et pudor. E.
M. 29, 94 αἰδοῖς xol τιμῆς ἄξιος, cf. Ap. 15,
8. Prima exa. plerumque in arsi, sed o 578
αἰδοῖος et 4 860 αἰδοιότερος ,arsin habent in
secunda. ἃ) & 447 αἐδοῖος μέν τ᾽ ἐστὶ καὶ
τϑεοῖσιν ὅς τις ἵχηται ἀλώμενος, Nitzsch μέν
γ᾽ potius probat, sch. ,BPQ. αἰδέσιμος καὶ
προσδεκτός, » 165 181 ἱχέτῃσιν ἅμ᾽ αἰδοίοι-
σιν ὀπηδεῖ, 9. 544 ξείνοιο αἰδοίοιο, τ 316 ξεί-
vovc αἰδοίους DL. αἰδοίους τ᾽ cf. Nàágelsb.
hom. Th. 297. — Subst. o 373 αἰδοίοισιν ᾿ἔδω-
κα, mendicis et supplicibus, sch. Q. οὕτω τοὺς
ἱχέτας ἔλεγον. Adv. r 943 αἐδοίως τ᾽ ἀπέ-
πεμπον |. b) De deabus: Φ 479 Διὸς παρά-
χοιτις, h. Cer. 374 4ημήτερι, cf. h. Merc. 5
XVIII 5 Ven. 21 VI 1. XXVII 2 παρϑένον,
Dianam et XXVIII 3 Minervam. €) o 152.7
165 262 336 583 γύναι αἰ, Ὀδυσσῆος ef. y 451
381 h. Cer. 343 Ven, 44 et universe 416 x
11 h. Ap. 148 «i. ἀλόχοισιν, quod etiam Z 240
v. 1. est pro μνηστῇς et Z 450 fuit Aristarchi.
σ 314 βασίλεια, 9. 490 μητρί cf. ep. 4, 9. .X
451 ἑχυρῆς, « 189 ὃ 55 ἡ 175 x 371 ὁ 138 0
94 259 ταμίη, herae enim vice fungitur admini-
stra, sed Ap. 15, 9 hoc exemplum ad alteram
significationem refert, d) 4 409 βασιλῆος. sch.
br. αἰδοῦς καὶ ἐντροπῆς ἀξίου. e) Coniungun-
tur ci. et δεινός X 394 I' 172 (sch. BLV. 5
γὰρ ἢ γευββλλου σα τιμὴ ἐν iae καὶ φόβῳ
χεῖται) & 284 9 91, οἱ φίλος X 386 495 ἢ.
XXIX 9. K 114 & 88 ΚΞὶ z 910 4 360 t 191 254.
et σεμνός h. Cer. 486. — 4 649 αἰδοῖος vtu£-
σητος 9 με προέηχε. sch. V. ᾿Αρίσταρχος μεμ-
ψίμοιρος, οἱ δὲ ἑχάστῳ. τὸ δέον νέμων, ὅϑεν
χαὶ νέμεσις, ἵνα οὖν μὴ δοχῶσιν ἀμελεῖν αὖὐ-
τοῦ ταῦτά φησιν. 2) Act.: qui pudore fangitur-
quem pudet, qui veretur. o 578 xexóc t^ el,
δοῖος ἀλήτης, verschümt. Sch. V. νῦν ὃ «i-
δούμενος cf. Ap. 15, 9. Hes. Recte excusat-
hunc usum singularem Friedl. ho. Wórterv. 772.
B 514 παρϑένος αἰδοίη, nisi forte poéta puel-
lam dicit, quam ob venustatem omnes admiran-
tur, de quo loco post Koechlyum, de genuina
cat. f 'TTuricei 1853 p. 28 disputaverunt
Duentz. ü. d. Schiffs-Kat. N. J. f. Ph. 71, 415
8. MEDIE ratus esse hune versum et Büuml.
ib. 75, 45. paraphr. αἰδουμένη, quia eam pu-
duit parere, sed ut Ameisio (Anh.) videtur quia
honori fuerit concipere à deo gentili. ep. 2, 1
αἰδοίων πόλιν ἀνδρῶν qui mendicos verentur,
ep. 7, 6 αἰδοίων βροτῶν, ubi quis intellegat.
homines quibus reverentia debetur. 3) Pudenda
Ν 568 αἰδοίων τε μέσηγυ καὶ ὀμφαλοῦ.
[Arc] Αἴδος" δῦναι δόμον "A. εἴσω | I' 899,
H 131, 4963, Ξ 457, Y 336 946 1 ,594 à 150
[627] τ. 952 ἢ. Ven. 154, χατελϑόντ᾽ "A. εἴσω!
Z 9284, 422, .X 425 (a); εὐρυπυλὲς "A. δῶ | Ψ 74,
44 ἀιδρείη
λ 5715 εἰς "A. περ ἐόντα πυλάρταο κρατεροῖο |
Ν 415, z 502, δῦ» "A. χυνέην E 845, εἰν "A.
περ ἐών Q 593, sic Ἄιδος καὶ 509; ἐξ Ἄιδος
λ 635; "Ardog δὲ ᾿βεβήχει [Π|886, X 362, y 410.
t 11; H 330, Y 994, z 560, λ O5, 475, πέμπ᾽
ξιιδόσδε | q^ 137 La Roche Stud. ἃ 48 E 1; —
ψυχὰς Αἴδιε προίαψεν} A 3, Z sr, A4 55, —
κλυτοπώλῳ | E 654, 4 445, II 625; ἴδι χεί-
ϑώμαι | 3P 244 de loco dici videtur, 'de persona
Doederl. gl. n. 407, Faesi, Ameis ad z 491 in-
tellegunt. "Cf. "A εἔδης. (à).
ἀ-ἐδρείη (ἃ ἀειδρείη 5.--εἴη, ἄιδρις) im-
peritia, stultitia. z 231 257 ἀιδρείῃσιν ἕποντο,
im Unverstande, 4 272 ἔρεξεν αιδρείῃσι γόοιο;
μι 41 ἀιδρείῃ πελ co; nescius. In codd. et edd.
vett. etiam. dióoly et ἀϊδρίῃησι(ν). Η 198 ante
Wolfium οὐδέ τ᾽ ἀΐδο εἰ; ubi nunc οὐδέ τι ἐδρείῃ.
ἄ-εδρες (ἴδρις, οἶδα. Bekk. ἄκιδρις) imperitus.
z 982 χώρου ἄιδρις ἐών, I' 219 ἀΐδρεῖ φωτί.
Propriam hanc vocem esse teichoscopiae et Odys-
seae dixit G. Curtius Phil. 3, 90 sed cf. H 198
ἐδρ εἴη s ἃ ἀϊδρείῃ (ἀεδρείη).
ὐδωνεύς" ἄναξ, ἐνέρων A. | Y 61, h. Dem.
5, 9.857, πολυση juro p "4. | 84. 376; ᾿Αἰδωνῆι
προιάψειν E 190; cf Ἡείδης" Hartg. Rel d.
Gr. III p. 64.
αἰδώς (Benf. 1, 372 skr. vrid-a Schaam,
vréd' gr. εραιδ εαιδώς αἰδώς, non radicem
ratus esse vocem, sed compositum. Pott E. F.
1, 246 ad radicem 9 scire videtur referre. Acc.
αἰδῶ. alii αἰδώ cf. La Roche H. T. 181) 1) vere-
eundia, pudor. Cf. Ph. Mayer, Beitr. z. hom.
Synon. ΠῚ Gera 1849. Naegelsb. h. Th. 324 qui
honestatis appetentiam intellegit, Rahmdor z.
hom. Ethik. I Lüneburg. 1865 p. 9 bonae mentis
conscientiam interpretatus nescio an homerici
sermonis fines migraverit. E. M. 30, 96 τεμή,
φόβος; eioytvy, ὃν ειδος. Est eius qui cupidini
non cedit neque quae ipse cupit confestim arripit
Sed maius quid graviusve respicit atque se-
quitur. In introitu lliadis vix legitur, saepius
in media parte. Nunquam in secundo pede.
Prior syllaba plerumque in arsi, sed h. Cer. 190
in thesi. O 457 ἔσχε γὰρ αἰδὼς | χαὶ δέος, sch.
BL. τὸ μὲν Tra μὴ φανῶσι κακοί, τὸ δὲ περὲ
τῶν νεῶν. Kk 238 αἰδοῖ sizov, sch. V. πολλά-
zig αἰδὼς ἐχχρούει τοῦ συμφέροντος cf. Hes.
lex. Seg. 354, 30. 9.324 μένον αἰδοῖ οἴκοι. y 94
αἰδὼς δ᾽ αὖ νέον ἄνδρα γεραίτερον ἐξερέεσθαι,
y 14 οὐ ,χρὴ ἔν αἰδοῦς, v 171 οὐδ᾽ αἰδοῦς
μοῖραν ἔχουσιν, sch. V. οὐδὲ ὀλίγον αἰδοῦνται,
9 947 αἰδὼς δ᾽ οὐχ ἀγαϑὴ χεχρημένῳ ἀνδρὲ
παρεῖναι, cf. o 352. 9 1τ ἀσφαλέως ἀγο-
ρεύει αἰδοῖ μειλιχίῃ, mit gewinnender Rücksicht.
Nitzsch ὁ δ᾽ ἀσφαλέως ἀγορεύει per paren-
thesin dicta esse et «ióot μειλιχίῃ ad λεύσ-
σουσιν referri putat, cui opinioni non satis fir-
mum argumentum ex Hesiodi Th. 92 Hermann,
praef. ad hy. XVI, invenit cf. Mayer 1. 1. 5. —
b) Cum gen. obiect. ξ 505 φελότητι zal αἰδοῖ qo-
tóc, qui locus ab Athenocle spurius indicatus
atque additus videtur ad aperte explicanda quae
Ulixis narratio obscurius significaverat, “ὁ 111
αἰδῷ καὶ φιλότητα τεήν. 9. 480 τιμῆς — καὶ
αἰδοῦς, O 661 αἰδῶ 9£69' ἐνὶ ϑυμῷ | ἄλλων
ἐνϑρώπων, cf. O 561. c) Adduntur alia subst.
9. 480 τιμῆς «cl ai. N 192 el. καὶ νέμεσιν,
Eust. 923, 16 ἡ μὲν αἰδὼς ἐξ ἡμῶν αὐτῶν,
ἡ δὲ νέμεσις ἐξ ἄλλων, melius quam sch. BL.
cf. Mayer 115.0 199 νόος καὶ «t. Mars non
respicit quid futurum sit, si pugnet. 9 44 ἔλεον
Xo
— qatct
μὲν ἀπώλεσεν, οὐδέ ot αἰδώς, ubi v. 45 non -
licet uti assumpto ex Hes. Op. cf. Ariston ἢ. 1.
h. Cer. 190 αἰδώς τε σέβας τε ἰδέ χλωρὸν δέος.
Baumeister defendit contra Prellerum. h. Cer. .
214 αἰδὼς | καὶ χάρις. Mitscherlich εἶδος seri- -
bebat, Matthiae: “αἰδὼς, inquit, *h. 1. est ha-
bitus oris angustior qui "reverentiam facit'.
2) ignominia, graviter vituperantis: PP 336 αἰδὼς :
ἥδε- εἰσαναβῆναι E 787 Θ 228 αἰδώς dod
γεῖοι sch. br. αἰσχύνη, ὄνειδος cf. N 95 “ὃ 50
Π 422. 3) pars pudenda B 9262 εἵματα τά z 3
αἰδῶ ἀμφικαλύπτει Sch. br. et paraphr. ἅτινα
sch. BL. ἢ τὴν τοῦ ὅλου σώματος ἣ QU)» τῶν
μορίων, ὅπερ καὶ ἄμεινον, sch. L. μέχρι παρ᾽
αἰδῶ. Ita Hagena Phil. 8, 3890 et Ameis. Ahren- |
sio Phil. 6, 29 αὐδόα fuisse videtur ut hiatus
post dactylum fiat .XY 75 αἰδῶ τ᾽ αἰσχύνωσι
κύνες γέροντος. De forma acc. cf. La Roche ^
hi T p. 181. (αἰδοῖος ἀναιδής ἀναιδείη, αἰδέο-
μαι αἴδομαὸ..
«ist, αἰέν. isi (& M 211 Ψ 648 o 379, sed α΄
ἀενάων v 109. skr. éya-s, lat. aevum, goth. aiv-s,
ahd. éwa, gr. eee£, αἰών. Curt. E. 585 Meyer vgl.
Gr 88. 341. Savelsberg Dig. p. 90. In ae-
ternum, semper; Luc. qu. lex. 91 cf. Fuhr, JJ.
f. Ph. 20, 408. Aiév ante vocalem brevem cf.
Herm. h. Ven. 202, Lob. path. el. 2, 161, Kayser -
Phil. 17, 685, etsi v 146 in caesura jam Bekk.
αἰεί habet et nune La Roche α 341 v 955 q 146,
item Baum. h. Ven. 201, sed cf. Kayser Phil.
99, 595. In exitu versus «sí Bekk. (hom. Bl. 830).
etiam 44 S27 scripsit, cf. τ 591 « 68, posse ferri |
αἰέν La Roche putat ΖΡ. f. oestr. ἃ. RS
528 h. U. 166. Aiév duodecies in primo pede
vicies in tertio, quadragies fere in quinto, in
secundo 6 361 [N 357] O 594 H 107; X 146
J' 500. A/sí quando ictum babet posterior syl -
laba sexies et vicies fere est in arsi secundi
pedis, tertii 4 561 T 68 h. Ap. 262 ep. 16, 6,
quarti B 88 2 608. Prior syllaba habet ictum in
sexto nonagies fere, primo centies et quadragies
fere, secundo B 796 AK 9232 N 460 4 915 $17l
[η 9041 z 917 v 148 245 379 & 924 h. Ap. 536,
quarto χ 117. In secundo pede arsis est poste-.
rioris syllabae ter in quindecim prioribus libris
Iliadis (4 52 Γ᾿ 408 E 603), quinquies in quattuor-
decim posterioribus Odysseae [v 320] ξ 108 o 218
388 w 108, septies decies in undeviginti libris
II—49 et c—z. In libris 4—0O quater legitur.
in ultimo pede (B 46 — 186 4| 262 E 484), no--
vies in primo (4 107 177 541 7' 108 4 11 E 873.
891Z 445 O 408. Paulatim e primo loco migravit -
in ultimum, nam in libris o—c» plus vicies est
in sexto, quinquies tantum in primo (o 332 o 105
— « 596 σ 48 v 215. Hymni semel (h. Ap. 485)
in in primo pede habent αἰεί, novies in ultimo, — -
1) in aeternum, án omne tempus, Hes. δὲ «io
voc A 290 494 $ 518 Q 99 ε 7 9 306 u 371
377 9sol «itv ἐόντες cf. « 263 378 B 148 5 36
h. Ven. τος Cer. 325. y 147 ὃ 583 h. Merc. 548
B 46 186 € 238 ἄφϑιτον αἰεί cf. IN 92. O 190
ναιέμε v ας; 6 42 ϑεῶν ἕδος ἀσφαλὲς «., À DD)
αἰὲν ἀαγές, cf. h. Ap. 151 412 VIII 8X3 N
3. — 9) assidue, semper, Hes. διὰ παντός. imme
fort. E 269 «. ἐέλδεαι ἤματα πάντα cf s 510.
Z 908 A 784 «. ἀριστεύειν. Z 445 ἔμμεναι
ἐσθλὸς | a., I1 688 P176 c. Διὸς χρείσσων νόος,
T 800 μείλιχον «. cf. I 372 Θ 861. O 204 ὁ
ἕπονταὶ, Y 998 «. δῶρα- δίδωσι, 9 110 ἤπιος
ας, « 68 ἀσχελὲς αἰὲν} χεχόλωται, B 232 s 10
«, χαλεπὸς εἴη cf. o 388. ὃ E «. βούλοντο με
ψῆσϑαι ἐφετμέων, C 156 e. ἐυφροσύνῃσιν iat-
νεται, $9 309 a. ἀτιμάζει, A 270 μένος αἰὲν
ἀτειρης, v 148 σὸν α. ϑυμὸν ὀπίζομαι, v 245
«. ὄμβρος ἔχει, v 955 «a. νόον πολυχερδέα vo-
μῶν, ν 330 α. τοι τοιοῦτον νόημα, ξ 458 Cé-
qvooc αἰὲν ἔφυδρος, o 534 ὑμεῖς καρτεροὶ αἰεί,
t 591 ἀύπνους ἔμμεναι α., οἵ. h. Ap. 74 ep. 16,
2. — 3) perpetuo, semper, Hes. ó/ ὅλου, fort-
wührend. 4 541 α. τοι φίλον ἐστίν cf. A 107
— 177 E 891 B 796 A 590 a. νεικεῖ, Α 561 α. ὀίΐεαι,
JE 876 «. ἀήσυλα ἔργα μέμηλεν, I' lOS α. δ᾽
᾿ὑπλοτέρων ἀνδρῶν φρένες ἠερέϑονται cf. ἡ 994.
4 11 «. παρμέμβλωκε cf. 2272. E 873 α. τε-
τληότες εἰμέν, E 603 Y 98 «, πάρα εἷς ye ϑεῶν,
Θ 408 α-- ἔωϑεν, K 232 «.- ϑυμὸς ἐτόλμα, K 278
ἥτε μοι αἰεὶ | παρίστασαι, cf, v 300. E 516 «.
ἐπιζαφελῶς μενεαίνοι, c£. N 460 T 68. N 634
μένος αἰὲν ἀτάσϑαλον, 215 «. τοι ἀμύνουσιν
ϑεοί, Q 68 ἄπιστε cf. ξ 150 ψ 792. P 478 α. ti
ϑοις λαβρεύεαι, 9 948 α. ἥμιν δαὶς φίλη, cf.
& 994. χ 943 σύες αἰὲν ἔδουσιν, o 332 α. λιπα-
Qoi χεφραλάς, o 379 ϑυμὸν ἀεὶ ὁμώεσσιν ἑαίνει,
9 218 α. τὸν ὁμοῖον ἄγει ϑεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον,
Ὁ 394 εἴωϑε ἐρεϑιζέμεν α., o 114 τ 120 πενϑή-
μεναι ἄκριτον αἰεί, σ 331 391 ἢ νύ τοι αἰεὶ
τοιοῦτος νόος ἐστίν, w 103 «. χραδίη στερεω-
τέρη ἐστὲ λίϑοιο. --- 4) continuo, anhaltend, Hes.
συνεχῶς. Ν 517 ἔχεν χότον ἐμμενὲς α., Ρ 864
μέμνηντο -&. ἀλεξέμεν, T 290 δέχεται κακὸν
χ χαχοῦ &., T 336 ποτιδέγμενον ᾳ, ἀγγελίην
cf. ε 545, Φ 543 λύσσα- οἱ κῆρ αἰὲν ἔχεν, Ῥ 328
«. τέρμ ὁρόων, V 819 α.- ἐπιβησομένοισιν
ἐίχτην, Q 548 α. τοι περὶ ἄστυ μάχαι, 2 144
—«. μεμνήμην νύκτας τε καὶ ἤματα ct. ἃ 848. a 56
ἃ.- ϑέλγει, « 841 μοι α. κῆρ τείρει, p 22 δύο
αἰὲν ἔχον ἔργα, Eust. 1431, 59 τὸ συνεχὲς τῆς
σπουδῆς. ὃ 89 α. παρέχουσιν ἐπηετανὸν γάλα
ϑῆσϑαι, ὃ 567 α. ζεφύροιο ἀήτας ἀνίησιν, ἡ 118
μάλ᾽ αἰεὶ ζεφυρίη πνείουσα, « 74 δύο ἤματα
συνεχὲς αἰεὶ χείμεϑα, x 464 α. ἄλης μεμνη-
μένοι, 4 608 «. βαλέοντι ἐοικὼς, v 385 δέγμενος
αἰεί cf. χ 380 ὦ 396. — 5) per certum temporis
- spatium, die ganze Zeit über, Hes. μετὰ χρόνον,
Eust. 1040, 16 ἀντὲ τοῦ νῦν ἢ κατὰ τὴν ἡμέραν
ἐχείνην. E 484 ἵετο a. χτεῖναι cf. IN 424 II 888.
E 605 «. ὀπίσσω | εἴχετε, cf. E 701. Ψ' 766 c.
ῥίμφα 9éov, O 271 [A4 565] «. ἕποντο, cf. 4 168
- JI 641 περὶ νεχρὸν ομίλεον cf. P (412). P 752 «.
μάχην ἀνέεργον, K 188 πεδίονδε -«. τετράφαϑ'᾽
cf. P 598. HK 861 ἐπείγετον ἐμμενὲς α. cf. Καὶ
364. IN 557 μάλ᾽ αἰεὶ σειόμενον ἐλέλιχκτο (ἔγχος),
Ὁ 180 Τρῶας ἄμυνε νεῶν, O 687 732 α. δὲ
σμερδνὸν βούων χέλευεν, I] l09 α. ἀργαλέῳ
tt ἄσϑματι, Il 640 xar αὐτοὺς αἰὲν ὕρα,
Ν 386 «. ἔχ ἡνίοχος, O 635 «. ὁμοῦ στιχάει,
X 198 ποτὲ πτόλιος πέτετ᾽ α., P 500 μάστι δ᾽ α.
ἔλαυνε, 22 639 α. στενάχω, o 108 v 596 α. δά-
χρυσ᾽ ἐμοῖσι πεφυρμένη, Eust, 1812, 48 οὐ διὰ
βίου, ἀλλ᾽ ἐξ οὗ ἐστερήϑη τοῦ ἀνδρός. Ψ 717
μάλ᾽ αἰεὶ νίκης ἱέσϑην, 0 108 ἄχος αἰὲν ἄλαστον,
δ 171 τόφρα δέ μ᾽ αἰεὶ κῦμα φόρει, ἡ 959 εἵ-
ματα δ᾽ α. δάκρυσι δεύεσκον, L 518 α. τινὰ
φῶτα μέγαν ἐδέγμην, z 82 α. πόδα νηὸς ἐνώ-
pov, 2 167 «. ἔχων ἀλάλημαι ὀϊζύν, cf. 482
.» 320 o 245. λ 182 v 331 x 88 ὀιζυραὶ -α. φϑί-
γουσιν νύχτες, v 819 σὸν α. νόστον ὀδυρομένη,
Ὁ 353 Ail δ᾽ εὔχεται &., π᾿ 191 πάρος δ᾽ ἔχε
“γωλεμὲς αἰεί, cf. χ 228, χ 357 uev α. χηδέσκετο,
- &. μοι ϑυμὸς ἐρίγει. --- 6) diu Eust. 1901,
πολὺν χρόνον, q 69 πινέμεν ἐμμενὲς c. c.
1 986. II 107 ἔμπεδον α. ἔχων σάκος, X 146 τεί-
fene
αἰεί --- αἰειγενέτης
45
χεὸς α. ὑπὲχ ἐσσεύοντο, ὃ 368 «. ἀλώμενοι
ἐχϑυάασκον, v 9 a. πίνετε, z 107 v 317 c. ἀεικέα
ἔργ᾽ ὁράασθϑαι, v 40 ἀολλέες ἔνδον ἔασιν cf.
ψ 88. φ 1δῦ ἐνθάδ᾽ ὁμιλέομεν. — 7) iterum ac
saepius, identidem, Hes. πυκνῶς, zu wiederholten
Malen. / 451 «. ἐμὲ λισσέσκετο, T 132 «. στε-
v&ysoy 09. ὁρῷτο, K 548 «. Toosoc gm
σγομαι, II261 «- κερτομέοντες, A827 τῶν σϑένος
ὄρνυται a. ΓΝ 357 λάϑρῃ α. ἔγειρε]. 651 βου-
λὰς βουλεύουσι, « 91 ὃ 319 α. μῆλα σφάζουσι,
5 64 «a. ἐϑέλουσιν ἔρχεσϑαι, x 880 α. φάσκεν, x
241 σεῖο κλέος αἰὲν ἄκουον. --- 8) quotiescunque
res fert, Hes. τὸ χαϑ'᾽ ὥραν τεταγμένην σὺμ-
βαῖνον, jedesmal. ε 184 λήιον α. | εἰς ὥρας
&ugsv, I' 972 T 953 α. ἄωρτο, 4 262 πλεῖον
δέπας «. | ἕστηκε, I 822 «. ἐμὴν ψυχὴν παρα-
βαλλόμενος πολεμίζειν, I317 P 148 μάρνασϑαι-
νωλεμὲς c. cf. T 232. M 211 α. μοι ἐπιπλήσσεις
ἀγορῇσιν, M 214 χράτος «. ἀέξειν, Ῥ 648 c.
μέμνησαι, z 217 α. φέρει, ἡ 301 «. τὸ πάρος γε
ϑεοὶ φαίνονται, z 8 a.- δαίνυνται, 1511 α. πρῶ-
voc ἔβαζε, u 64 τῶν α. ἀφαιρεῖται, ξ 91 πὰρ
κύνες α. ἔαυον, ξ 60 «. δειδιότων. — 9) immer
und immer wieder, multis intervallis interiectis,
Hes. τὸ ἐν βραχεῖ χρόνῳ συνέχές, Eust. 1313,
16 ἐπὲ χαιροῦ ὀλίγου. A 52 α. πυραὶ καίοντο,
V 502 α.- ῥαϑάμιγγες ἔβαλλον, B 88 α. νέον
ἐρχομενάων, sch. ABL. βραχεῖαν τὴν κίνησιν
ποιησάμεναι ἐφιζάνουσι τοῖς ἄνϑεσι καὶ ἐπαρ-
ϑεῖσαι πέτονται πάλιν, E. M. 81, 99 νεωστί.
χ 11 ἕνα a. βάλλε, Θ 845. A 178 a. ἀποκτείνων
τὸν ὀπίστατον cf. 4154. 0 088 ἔμπεδον ἀσφαλὲς
αἰεὶ- ἀμείβεται. d 208 α.- κιχήσατο κῦμα, Eust.
1296, 16 κιχήσατο ἀντὶ τοῦ ἐχίχανε οἵ, Φ 605.
II 105 βάλλετο «. P 385 ἰόῷ νωλεμὲς α. πα-
λάσσετο, 821 α. ἐπ᾽ αὐχένι κῦρε, 9. 841 Alo-
otto δ᾽ α., ξ 105 «. σφιν ἕκαστος ἀγινεῖ, & 19
προΐαλλε- &. συάλων τὸν ἄριστον, zx 860 α.
ἐπασσύτεροι, q 146 ἷζε μυχοίτατος «., h, Ven.
201 ἀγχίϑεοι μάλιστα αἰεὶ iq? ὑμετέρης γενεῆς,
h. XXL, 4 ὕστατον αἰὲν ἀείδει. — 10) Spectat
tempus futurum — porro, protinus, in posterum,
3) Post imperat, I' 408 «. περὲ χεῖνον ὀΐζυε,
etsi etiam tempore praeterito in tutela deae fuit
cf. E 605. IC 847 «a. μιν-προτιειλεῖν, ὦ 483 βασι-
Aevévo c, h. Ap. 536 σφάζειν e. μῆλα posthac
— b) M 323 εἰ- α.- μέλλοιμεν ἀγήρω- ἔσσεσϑαι,
cf. Ξ 210 O τὸ 9 467. v 144 ἐστὲ καὶ ἐξοπίσω
τίσις αἰεί h. Ap. 999 ἀοίδιμον ἔμμεναι αἰεί ep.
16, 6 ael κατὰ καρδόπου ἕρποι μάζα, c) Futu-
rum saepius in hy. AK 217 α. δ᾽ ἐν δαίτῃσι- x«o-
ἔσται, 133 α. τῷ γ᾽ ἔσται χρὼς ἔμπεδος, X 488
&. τοι τούτῳ γε πόνος χαὶ κήδε᾽ ὀπίσσω | ἔσσον-
ται, 6 48 α. δ᾽ αὖϑ'᾽ ἥμιν μεταδαίσεται, ὦ 98
«. κλέος ἔσσεται, ὦ 432 χατηφέες ἐσσόμεϑ᾽ α,
h. Ap. 58 χνίσση δέ τοι ἄσπετος αἰεί sc. ἔσσεται
sed locus est corruptus, cf. h. Ap. 87, 948 288,
259 262 485 496 Cer. 263 267 XXXIV 11. Herm.
h. Ap. 59 ϑεοὲὶ δέ κε σ᾽ αἰὲν ἔχωσιν, aliter Baum.
(αἐειγενέτης ἀενάων, ἀΐδιος; αἰών, ἐπηετανός
Curtius, Kuhn 1, 84).
αἐει-γενέτης (γενέσϑαι) semper exsi.tens,
aeternus. B 400 [H 53] € 244 333 II 93 w 81 o
373 (cf. Ameis) h. Cer. 36 392 ϑεῶν αἰειγενε-
tiov |, I'296 Z 597 Y 104 8 432 & 446 ϑεοῖς
αἰειγενέτῃσι |. Hes. διὰ παντὸς ὄντων ἢ δια
παντὸς 'ἐνεργούντων zai γενεσιουργούντων E.
M. 31, 88 Eust. 245, 21 ὧν τὸ γένος ἀεὶ διαρχεῖ
ἢ αἰὲν ἐόντες. λέγεται γὰρ παρὰ τῶν παλαιῶν
ὅτι οἱ ίωνες τὸ εἶναι γενέσϑαι φασίν cf. 365,
19. sch. BL. I' 296 τοῖς ἀΐδιον ἔχουσι τὴν γε-
46
νεών, τοὶ ἰτοῖς αἰεὲ οὖσιν. Est idem quod
αἰὲν ἐ ἐόντες. Düntzer hom. Bein. p. 8.
ci£v v. 5. αἰεί, αξἰενάων v. ἀενάων.
«istoc (αἐρετός, Dorice αἐβετός, Savelsberg
dig. p. 21 ἄξετος, οἵ. Goebel Hom. p. 15 «z,
Benf. 1, 19 ἀκε-ετὸ lat. avi-s ad skr. vi avi refert,
unde vijat, avijat iens per aerem. cf. Curt. E.
596 Kuhn 1, 29 Luc. qu. lex. 28 Doed. gl. n. 2).
Avis quae magno impetu fertur, aquila, falco ful-
vus, Steinadler, sive falco imperialis, Kónigsadler.
Φ 259 αἰετοῦ οἴματ᾽ ἔχων» μέλανος τοῦ ϑηρη-
τῆρος |. ὅς 9 ue χάρτιστός τε καὶ ὥὦκιστος
πετεηνῶν, Aristoteles μελαρόστου nigrescentibus
ossibus, quod Heynio placebat, alii μελανόσσου
nigris oculis, Aristarchus μέλανός του, cf. sch.
BM. 9 315. Videtur speciem aquilae poeta
significare, quae et μελ ΡΠ ΕΛ et λαγωφόνος
vocatur Aristot. h. a. 9, ἘΠῚ . Aliam speciem Aristo-
teles significari putat 4 9 315 αἰετόν, τελειότατον
πετεηνῶν, μορφνὸν ϑηρητῆρ᾽, ὃν ' ol περκνὸν
καλέουσιν, cf. Θ 241. paraphr. μέλανα, ϑηρευ-
τιχόν, ὃν ᾿χαὶ χατάστιχτον καλοῦσιν, hanc alii
μορφνόν appellabant a colore fusco, Aristarchus
πέρκνον, ci. sch. ABM. Arist. μορφνόν et πέρ-
χνον Ptolem. μόρφνον et 1 περκνὸν. Apud Ari-
stotelem πλάγγος vocatur, ἐπικαλεῖται δὲ νηττο-
φόνος καὶ μορφνός. Corpore. maior fuit. P 674
αἰετός, ὅν ῥά τέ φασιν ὀξύ τατον δέρχεσϑαι
πετεηνῶν, h. Merc. 360 ὀξὺ λάων, X 308 ὗψε-
πετήεις οἷ. o 538 v 243. O 690 ὀρνίϑων αἰετὸς
αἴϑων | ἔϑνος ἐφορμᾶται, Θ᾽ 947 αἰετὸν νέβρον
ἔχοντ᾽ ὀνύχεσσι, cf. 0 161, quem versum Düntzer,
N. J. f£. Ph. 87, 733, assumptum putat e JM 201.
t 538 uéyac αἰ. ἀγκυλοχείλης, cf. v 543. Est
ales Iovis vocaturqüe τελειότατος πετεηνῶν,
Ariston. 0 247 ἡ ὃ. ὅ. οὐ τὸν τῷ σώματι τέ-
λειον, ἀλλὰ τὸν ἐπιτελεστικώτατον. Unde
orta est originatio falsa cf. sch. AD. ib. E. βὶ 148.
M 901 ὄρνις- αἰετὸς ὑψιπέτης ἐπ᾿ ἀριστερὰ
λαὺν ἐέργων, cf. M 219, Ariston. ἡ ὃ. ὅ, ,dqo-
ρίζων ἔφη ἐπὶ τὰ ἑαυτοῦ ἀριστερὰ O ἀετός,
ex oriente veniens volabat media inter Troianos
Graecosque cf. sch. B. Eust. 899, 35 δηλοῖ ὸ
μὲν τοῦ ὄφεως ἐγχρατὴς ἀετὸς... . τοὺς ἄρτι
ἐχ Διὸς νικῶντας Τρῶας, ὃ δὲ κατεχόμενος
δράχων͵ τοὺς. . ᾿Αχαιούς. IN 821 δεξιὸς ὄρνις,
αἰετὸς ὑψιπέτης, β 146 τῷ αἰετὼ- Ζεὺς gd
ἕηχε, alii τώ cf. sch. HQS ; Nitzsch ad h.
548 τοι αἰετὸς ὄρνις ἦα πάρος.
αἰξζήεος et αἰζηός (Benf. 2 210 375 et Christ
Lautl p. 151, abhi- jàva αἱ 6g zc. Legerlotz,
Kuhn 7, 298 «i-57- óc ut £z a radice dyu sit, «£ for-
tasse praepositio &zt, Dubitat Curt. E. p. 577 cf.
L. Meyer, vergl. Gr. 2, 613, cf. Savelsb. qu. lex.
5. «b — apt et ζῆν vivax) iuvenis, aetate et
robore florens, E. M. 31, 56 νεανέας, Hes. ἀκμά-
Gov, cf. Ap. 17, 4. Düntzer N. J. f. Phil. Suppl.
3, 854 (1860) rüstig, Mann. Propria ferme Iliadis
est vox cuius formae metro non re differunt cf.
Lob. path. el. 1, 439. 88. Semper ἢ in arsi est.
a) De pugnantibus aut venantibus: B. 660 ἄστεα
διοτρεφέων αἰζηῶν Ι ct. 4 280 (φάλαγγες. Θ
198 zool ἀρηιϑόων αἰζηῶν | οὗ Ο᾽ 315 ὙΨΟΥ͂.
E! "βοὴ ϑαλερῶν αἰζηῶν. |, cf. K 959. I' 26
ταχέες τε κύνες ϑαλεροί τ᾽ αἰζηοί |, cf. Δ 414.
P 282. ED 146 301 δαϊχταμένων ἀ. |, 0 66
πολέας ὀλέσαντ᾽ αἰζηούς | Aristarchus expunxit
(v 56—77, cf. Friedl. Ariston. O 56) multique etiam
recentiorum improbant cum Lachmanno (Be-
tracht. 54) cf. Schoemann J. J. f. Ph. 69, 27.
Z 581 χύνες- ἠδ᾽ αἰζηοί |. b) De variis occu-
αἰέν — αἴητος
pationibus: 'E 92 ἔργα κάλ᾽ αἰζηῶν |, 440
δικαξζομένων αἰζηῶν |, ubi non est quod «i-
ζηῶν dicatur pro ἀνδρῶν. Additur ἀνήρ u 88
αἰζήιος ἀνὴρ | ὀιστεύσας T 482 αἰζηὸς ἀφῆ-
κεν ἀνήρ, 520 ἔχων πέλεκυν αἰζήιος
ἀνήρ, II 716 ἀνέρι αἰζηῷ τε χρατερῷ τε, ct, h.
Ap. 449.
ἀ-έζηλος (&. Bekk. ἀξείζηλον. Buttm, Lex.
1, 250 ἐδεῖν, ἐδηλός, ἀίΐδηλος, ἀΐζηλος) quod
cerni nequit 'ef. Curt. Phil. 8, 16. E. p. 606. Ap.
16, 28 ἀΐδηλον ὁτὲ μὲν τὸ ἄδηλον, οἷον ἀφανές
ὅπερ zal ἀείζηλον λέγει (B 518)" ποτὲ δὲ τὸν
ἀδηλοποιόν. Ali (αὐ — «oi 8. dtt valde et
δῆλος) valde conspicuus, B 318 τὸν μὲν ἀΐζηλον
ϑῆκεν ϑεὸς ὅς περ ἔφηνεν serpens ut non am-
plius appareret effecit deus qui eum prodiderat.
Plerisque haec fuisse videtur explicatio Ari-
starchi, Ariston. h. l. cf. Lehrs Herod. 456. Ambr.
ἀίξηλον, cet. codd. ἀρέζηλον. E. M. 81, 53 ἀέ-
ζηλον- ἄφαντον cf. 41, 44. Hes. Cic. div. 2, 30:
qui luci ediderat, idem abdidit. Sic v. 319 stare
non posse videtur; nam si deus in saxum mu-
tavit, certe non effecit ut non iam conspiceretur.
itaque Autenrieth et Savelsberg ad ἀσε et δῆ-
Aoc referunt, ut sit: valde conspicuus, Aristar-
chum ut sibi videntur secuti quamvis eius lectio-
nem aliter explicent. Ameis: machte zu etwas
sehr deutlichem, quamquam etiam sic mascu-
lino uti poterat poéta, Versum 319 Zenodotus
addidisse fertur, qui scribebat B 318 τὸν μὲν
ἀρίδηλον ϑῆχεν (319) λᾶαν γὰρ μιν ἔϑηχεν
valde conspicuum effecit, Sed ἀρέδηλον non
producit antepenultimam, quare vulgatam ἀρί-
ζηλον plerique recentiorum sequuntur ut Nà-
gelsbach, exp La Roche, Lange (Oels 1843)
cf. Ov. Met. 12, 22 fit lapis et servat serpentis
doles saxum. Hes. ἀρίζηλον- μέγα, φανερόν.
Eust. 229, 44 τὸ ἀρίζηλον φανερῶς ἐνταῦϑα
τὸν ἀρίδηλον δηλοῖ sch. ed. Bachm. et sch.
min. ἀρίζηλον. τὸν διάδηλον χαὶ φανερόν cf. .
Finckh, Allg. Schulzeit. 1829 II no. 21. La Roche
h. T. 204 Autenr. ad Nágelsb. ann. in Il. h.l. -
W Ribbeck. Phil. 9, 58. «ἐζηός Υ. 8. αἰζήιος. :
Αἰήτης. «o. μ 70; Κίρκη- | αὐτοκασιγνήτη
ὀλοόφρονος Αἰήταο x 13; sq. f. Solis et Per- -
sae regis Colchidis. (eia Tellurinus G. Hermann)
«ἴητος͵ (ἄξημι), qui graviter spirat. Ζ 410
πέλωρ αἴητον, das keuchende Ungetüm. So-
lent enim fabri graviter spiritum ducere; id et
hic et in sequenti versu videtur spectare poéta
spectantque certe Graeci omnes in fingenda Vul- -
cani persona. Accentum grammatici mutasse
videntur sch. A. ἐπέγκειται τὸ τ. Apion ap.
Hes. πνευστιχὸν ἢ πυρῶδες cf. Ap. 17, 15. |
Possit etiam referri ad flammae naturam quae
sursum ac deorsum movetur, sch. V. παρὰ τὸ
αἴϑω τὸ πυρῶδες. Sed E. M. 30, 24 oi δὲ.
μέγα' ἄλλοι τὸ us9^ δρμῆς" οἱ δὲ αἴετός
quorum medium Proteae deberi videtur sch. A.
Πρωτέας τῷ “ὡρμημένῳ παρὰ τὸ ἄω sch. V.
oi δὲ ὡρμημένον παρὰ τὸ ϑυμὸς ἄητο Φ 886.
Ap. 17, 15 τὸ μέγα μεϑ᾽ ὁρμῆς. Nam qui
magno cum impetu feruntur, , graviter spiritum
ducunt. Sed μέγα e voce πέλωρ sumptum Mr
detur. Ptolemaeus ap. sch. A. παρὰ τὸ “ϑάρ-
σὸς ἄητον ἔχουσα οἷον ταχὺ καὶ κινητικόν.
Non recte Herodianus ap. sch. V. cf, sch. A. D.-
Fuere qui πελωραίητον coniungerent Buttm.
Lex. 1, 233 s. ἄητον et αἴητον ad radicem re--
fert adi. αὐνός. Eum sequitur Faesi, vituperat
Doederl. Gl. 275 qui ἄητος «troc ad ἄτος re-.
᾿
K
fert, ut Hes. Suid. EM. insatiatus, cf. Benf. 9,
2083 L. Meyer, vergl. Gr. 2, 304.
αἰϑαλός-εις (αἰϑ-άλη), 1) fuligine obductus
Goebel, epith. hom. 29. B 415 χατὰ βαλέειν
Πριάμοιο μέλαθρον | «i9«Aósv. Non recte
sch. BM. χατὰ πρόληψιν τὸ αἰϑαλωϑησόμενον,
paraphr. πυρίχαυστον, Ap. 18, 84 ὥς τε αἰϑα-
λόεν ποιῆσαι, y 289 αἰϑαλόεντος μεγάροιο μέ-
λαϑρον. Est epitheton ornans neque P 415 de
prolepsi cogitandum, sed de lacunari fuligine
obdueto quoniam ignis solebat ardere in cubi-
culo, cf. Nàgelsb. Faes. Am. ἢ. l. Ap. 14, 2 με-
usAevouévov. λαμπρόν Hes. Ap. 13, 32 Eust.
349, 23. Düntz., Kuhn 14, 186, obscuras propter
magnitudinem aedes putat vocari, — 2) Σ᾽ 23
ὦ 316 χόνιν αἰϑαλόεσσαν pulverem fuliginis co-
lore inductum s. cineres qui X 55 μέλαινα τέφρη
vocantur. Ariston. ὕτε τὴν ἀπὸ πυρὸς τέφραν
χόνιν λέγει. διὸ χαὶ αἰϑαλόεσσαν αὐτὴν λέγει.
E. M. 565, 97 Ὅμηρος λιγνὺν αἰϑαλόεσσαν,
quod cum nunc non legatur, ad € 23 refertur
à nonnullis,
«t9: (αἴ per epectasin Lob. path. el. 2, 245.
Bekk. «9s, vituperatus a Kaysero Phil. 18, 674)
utinam, simpliciter optantis. 1) cum imperf. ὄφε-
λον quando quis optat quae fieri iam non pos-
Sunt: 4 415 «/9' óqsAsc παρὰ νηυσὶν dó«-
xovtoc ἧσϑαι, I' 40 α. ὁ. &yovóc τ᾽ ἔμεναι
» , ΝΟΣ , v -»
ἄγαμος v ἀπολέσϑαι, Ξ 84 α. ὁ. στρατοῦ ἄλλου
σημαίνειν, X 86 α. 0. μετ’ ὀϑανάτῃς ἁλίῃσιν |
ναίειν, habitabat "Thetis ut Aristarchus monuit
apud Peleum, £2 253 «(9^ ἅμα πάντες | '"Exco-
θοὸς ὠφέλετ᾽ ἀντὶ περόσϑαι, v 204 «09^ ὄφελον
μεῖναι, σ 401 «09 ὠφελλ᾽ ὁ ξεῖνος ἄλλοϑ᾽
ὀλέσθαι, — 2) ὁ. optat. de rebus quae fieri aut
ossunt b) aut non possunt: 4 178 «(9' οὕτως
πὶ πᾶσι χόλον τελέσειε, X 41 αἶϑε ϑεοῖσι
φίλος τοσσόνδε γένοιτο ὥσσον ἐμοί cf, & 440
0 341. ἡ 331 «i9" ὅσα εἶπε τελευτήσειεν ἅπαντα
οἵ o 494 σ 202 v 61. — b) de re quae fieri ne-
quit, IJ/ 722 αἴϑε σέο φέρτερος εἴην.
,Αἴϑη, ϑήλυς ἐοῦσα Ψ 409, ἵππου τῆς Aya-
μεμνονέης, καλλίτριχος Αἴϑης | 512; 295, equa
nobilis, quam Echepolos Agamemnoni dono de-
derat. :
αἐϑ-ήρ (αἴϑομαι. Kuhn, Ztft. 4, 44 αἰϑ-τηρ,
αἰσϑήρ cf. Luc. qu. l. 140 Goebel Vind. hom.
II 32. Curt. n. 302. Lob. Patb. pr. p. 58, ab
ἄημι. Genus esse fem. docet Ellendt (Ho. Abh.
l) Cum adi compositis masc. fieri videtur).
aether, aér superior et nubibus vacuus et, ut
putat Düntz Kuhn 14, 192, splendens; Hes.
ὁ ὑπὲρ τὰ νέφη τύπος. Lehrs, Ar. 167 ἀήρ
terrae proximus usque ad nubes, quae ultra has
regio est αἰϑήρ et οὐρανός. Οὐρανός enim
significat et solidum coeli firmamentum (τὸ
στερέμνιον) et totam istam superiorem regio-
nem i. 4. αἰϑήρ, ib. 175 coeli inferiorem
partem etiam αὐϑέρα dici statuit, cf. Ariston.
.B 458 ; 988. .z 288 δέ ἠέρος αἰϑέρ᾽ ἵχανεν,
Β 458 αἴγλη δι᾿ αἰϑέρος οὐρανὸν itv, Bekk.
xpunxit. P 495 οὐρανὸν ixs óc αἰϑέρος ἀτρυ-
γέτοιο, Bekk. expunxit cf. h. Cer. 67. T' 351
οὐρανοῦ ἐχκατέπαλτο δι᾿ αἰϑέρος, cf. h. Cer.
51. II 300 [Θ 558] οὐρανόϑεν ὑπεῤῥάγη ἄσπε-
ος αἰϑήρ | sch. BL. τῶν νερῶν διαῤῥαγέντων
φϑη ὃ αἰϑήρ. Θ 556 ἔπλετο νήνεμος αἰϑήρ!
911 πολέμιζον ὑπ᾽ αἰϑέρος, Ν 837 αἰϑέρα
καὶ Διὸς αὐγάς, sch. B. Διὸς αὐγὰς λέγει τὸν
ὑρανόν. Nam in aethere quoque dii habitant,
412 4 166 o 523 Ζεὺς αὐἰϑέρι ναίων, O 610
αἰϑαλόεις — αἰϑόμενος
41
&m αἰϑέρος xsv ἀμύντωρ | Ζεύς sch. BL. τὸ
δὲ ἀπ᾿ αἰϑέρος, ὅτε αἰϑέριος ὁ Ζεύς" οὐ γὰρ
ἀπὸ τῆς μερικῆς αὐτὸν ἀλλ᾽ ἀπὸ τῆς τελείας
διατριβῆς ἐχαρακτήρισε. Ariston, ἀϑετοῦνται
στίχοι s (6010—4). Ξ 258 ἀπ' αἰϑέρος ἔμβαλε
πόντῳ | οἵ. s 50. h. Cer. 70 e£. ἐχ δίης κατα-
δέρχεαι, XXXIII 13 δὲ αἰϑέρος ἀΐξαντες, VIII
6 κύχλον ἑλίσσων αἰϑέρος &vl τείρεσιν. 2) 214
T 819 σέλας αἰϑέρ᾽ ἵκανεν, cf. O 686 Σ' 901.
τ ὅ40 ἐς αἰϑέρα ὅῖαν ἀερϑείς, Eust. 1876, 20.
56 αἰϑέρα ἢ ἠέρα KRS. δῖον o 298 οὔρον-
ἐπαιγίζοντα δι᾿ αἰϑέρος (Lehrs Ar. 174), po-
tuit enim ventus flare sereno coelo. Eust. 1781,
54 αἰϑὴρ φανερῶς ὃ ἀὴρ λέγεται. ἄλλως γὰρ
ὃ κυρίως αἰϑὴρ νήνεμος ἐστιν. Locus assum-
ptus est: h. Ap. 484 ἐπαιγίζων ἐξ αἰϑέρος,
ubi DM. διεχ, ceteri ut videtur δε ἐχ, quod
magis placeret. 1I 365 ἀπ᾿ Ὀλύμπου νέφος
ἔρχεται οὐρανὸν εἴσω | αἰϑέρος £x δίης ex
aethere. Aristarchus (Lehrs Ar. 178) τάχα οὖν
συγχεῖται ὃ ἀὴρ πρὸς τὸν αἰϑέρα quae vox
est desperantis. Mansit locus in insolubilibus'.
sch. AD, JI] 365 πῶς αἰϑέρος; τὰ γὰρ πάϑη
ταῦτα περὶ τὸν ἀέρα συμβέβηκεν. Ali putant
lovem e sede sua i. e. aethere mittere tempesta-
tem. Spitzner vituperat eos qui omnia ad vivum
resecent atque difficultate alio translata (Eust.
1864, 22) dicit, αἰϑέρος ἐκ δίης esse μετὰ sv-
δίαν (αἴϑρη), cf. sch. BLV. Similiter 41 53 ἧκεν
ἐέρσας | ἐξ αἰϑέρος sch. BL. σύνεγγύς ἐστιν
ὃ ἀὴρ τοῦ αἰϑέρος. O 192 Ζεὺς ἔλαχ᾽ οὐρα-
νὸν εὐρὺν ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσιν, O 90 ἐν
αἰϑέρι xal νεφέλῃσιν | ἐκρέμω sch. AD. II 365
οὐ γὰρ «t νεφέλαι ἐν τῷ αἰϑέρι. — Nam nisi
luno et in aethere et in aére fuit, poéta ae-
therem pro aére dixit, cf. H. A. KKoch Phil. 7,
599. (αἰϑρη, αἰϑρος, αἰϑρηγενέτης, αἰϑρηγενής,
αἴϑριος).
Αἴϑεχες" Αὐἰϑίχεσσι B 144, incolae Thessa-
liae, ἐπ᾿ αὐτῇ τῇ Πίνδῳ ᾧκουν Strab. 9, 5, 12.
(7, 7, 8). Hes.
Ai94onsUg: Ζεὺς γὰρ ἐς 'ὠχεανὸν μετ᾽ ἀμύ-
μονας Αἰϑιοπῆας | χϑιζὸς ἔβη χατὰ δαῖτα
A 428. Cf.
Ai94onsg: (Ποσειδῶν) Αἰϑίοπας μετεχίαϑε
τηλόϑ'᾽ ἐόντας, Αἰϑίοπας, τοὶ διχϑὰ δεδαία-
ται, ἔσχατοι ἀνδρῶν, | οἱ μὲν δυσομένου ὝὙπε-
οίονος, οἱ ὃ ἀνιόντος | « 23 Nitzsch, Düntz,
expunxit, ἀἐϑίοπάς 9^ ἱχόμην x. Σιδονίους z.
᾿Ερεμβοὺς | x. Διβύην ὃ 84, τὸν δ᾽ ἐξ Αἰϑιὸ-
πων ἀνιὼν χρείων ἐνοσίχϑων | τηλόϑεν £x Xo-
λύμων ὀρέων ἴδεν ε 282 Nitzsch, Αἐϑεόπεσσιν
ε 987, ἐπ᾿ ἰὠχεανοῖο ῥέεϑρα, | Αἰϑιόπων ἐς
γαῖαν, ὅϑι ῥέζουσ᾽ ἑχατόμβας ἀϑανάτοις P
206 (αἴϑω, cw, cf. Goebel, Ztft. ἢ G. 1864 p.
3232. cf. Düntzer, Kuhns Zttt. 14, 191), Voelcker,
hom. Geogr. ὃ 46 sq. Gladstone, St. p. 271 s.
αἰϑόμενος (part. αἰϑ-οομαι, skt. indh s. idh
brennen, aes-tus Curt. Et. 302. L. Meyer vgl.
Gr. 1, 146 243. Goebel Homer. p. 15 «- uro
et 9». Wentzel de verbis 4. c. in 9« 1837 p.
4 Düntzer, Kuhns Ztft. 14, 194) ardens, splen-
dens. Eust. 249, 298 o? μόνον τὸ καίω ἀλλὰ
χαὶ τὸ λάμπω. E. M. 33, 90. K 946 πυρὸς
αἰϑομένοιο | sch. br. αἴϑοντος, 0 ἐστι καίον-
τος ἐχ τοῦ φανεροῦ. Lob. path. el. 2, 363 ,,em-
phasis speciem habet", cf. 5 396 X 150 τ 89
II 31 v 25 0 563 Z 182 .4 596 N 6/3 214
220. Semper gen. — o:o in exitu versus. ed
X 135 πυρὸς αἰϑομένου cf. ep. 14, 5. cf. Les-
kien, gen, — 0:0, Phil. 95, 1. 1] 293 αἰϑόμενον
48
πῦρ. α 498 434 ἡ 101 h. Cer. 48 61 αἰϑομένας
δαΐδας, σ 848 λαμπτῆρσι αἰϑομένοισιν, Ν᾿ 320
αἰϑόμενον δαλόν, A 715 uw 362 αἰϑομένοις
iegotaw | Φ 523 «ovsoc αἰϑομένοιο. Quod Ap.
16, 17 commemorat «/9sre:, id videtur & 1532
legisse pro ϑαίεται. (αἴϑοψ, αἴϑων, πάναιϑος,
αἰϑαλόεις, αἰϑήρ, αἴϑρη, Αἰϑίοψ, αἴϑριος,
αἰϑρηγενής, αἰϑρηγενέτης, αἴϑουσα, αἶϑρος).
αἴϑουσα (αἴϑω cf. Classen, Beobacht. II p.
9 sonnenbeschienen und durchglüht. Wentzel
de verb. q. c. in 9« Breslau 1837 p. 14. Düntz.
Kuhn 14, 188 ad skr. édhas aedes refert. Benf.
1 9260. Contra analogiam scribitur αἰϑουσσα
in cod, Ven. plerumque, cf. Spitzner ad £2 323
in palimps. Syr. Y 11, cod. ὁ 9. 57 cf. La Roche
prol ad Od. p. XL s. lta scribendum esse ap-
pellativum dicit Herod. π. μον, λέξ. 12 ubi Lehrs,
cf. Kayser. Phil. 17, 694). Porticus, locus mu-
nitus tecto columnis pilisve suspenso, cetera
apertus domuique sive muro conüguus. E. M.
32, 47 αἱ στυλωταὶ χαϑέδραι, περίστυλα Zyov-
σαι... σημαίνει δὲ τὴν καταφωτιζομένην στόαν
zal μετὰ τὸν πυλῶνα παστάδα. Ap. 14, 33
αἰϑούσης τῆς παραστάδος. cf. sch. ABDLV.
I 472 sch. Y 11 Z 348. Erant duae porticus
inter se oppositae, exterior (αἴϑουσα αὐλῆς)
quam transibant qui aream intrabant e platea
venientes, contigua stabulis iumentorum et muro
antico areae quadrangulae: altera ex adverso
posita, quam αἰϑουσαν δώματος appellare licet,
contigua ipsis aedibus, quam transibant qui ex
area venientes domum intrabant. cf. Rumpf de
aedib. Hom. I Giessae 1844 p. 15 II 1857. 1858.
Eggers de aula Hom. Altona 1830 p. 12. 14 et
qui Rumpfü delineationem aedium repetivit
Ameis Anh. z. Od. IV 114. Winckler, Wohn-
hàuser d. Hellenen. Decker, Charikl. exc. 1.
Disputavit de aedibus etiam Schreiber, Ithaka
Leipzig 1829. 1) 9 323 προϑύροιο καὶ ci9ov-
σης ἐριδούπου | cf. [y 495) o 146 191. Eust.
1352, 54 σχῆμα πρωϑύστερον' πρῶτον γὰρ
αἰϑουσα᾽ εἶτα πρόϑυρον, οὗ ἔξεισί τις. σ 102
αὐλὴν | αἰϑούσης τε ϑύρας. Hac porticu ute-
bantur ad reponenda quae ad varios usus promta
esse vellent «p 390 χεῖτο ὁ ὑπ᾽ αἰϑούσῃ (Ap.
15, 1 αἰϑούσης) ὕπλον νηός, v 110 χατέδησεν
ὑπ᾿ «t. ἐριδούπῳ | cf. v 189. x 449 ὑπ᾽ αἱ. τί-
ϑεσαν αὐλῆς 1 472 οὐδέ ποτ᾽ ἔσβη ] πῦρ vm
«i. αὐλῆς. Aristarchus: ἐν «i, E. M. 82, 48
ὑπ᾽ αἰϑούσης. 2) Alteram porticum ipsis aedi-
bus contiguam, quam non raro προδόμου no-
mine appellat poéta, videtur significare: h. Cer.
185 βὰν δι᾿ αἰϑούσης. Excurrebat haec por-
ücus ab utraque parte in cubicula, quae in an-
gulis areae domui contiguis erant. [ἢ tali cu-
bieulo y 399 χοίμησε Νέστωρ | Τηλέμαχον ἐν
λεχέεσσιν vm αἰ. ἐριδούπῳ sch. Pal. ὑπὸ τῇ
ἐξωτάτω ἐν μεγάροις οἰχήσει. Must. 1474, 7
λέγει τὴν εὐθὺς μετὰ τὴν αὐλὴν (οἴχησιν), ibi-
dem Alcinous Ulixem ἡ 345 sch. Pal. ἐν τῷ
ἀποσχέπτῳ, in cubiculo secreto a reliqua por-
ticu, 42 644 ὃ 997 ἡ 336 δέμνε ὑπ᾽ αἰϑούσῃ
ϑέμεναι. --- Q 938 αἰϑούσης ἀπέεργε, dii apud
lovem Y 11 ξεστῇς αἰϑούσῃσιν ἐνίζανον Zeno-
dotus ἐφίζανον quod vituperat Aristonicus, Z
243 δόμον: | ξεστῇς at. τετυγμένον, 9 57 πλῆντο
αἰϑουσαί vt xai ἕρκεα xal δόμοι ἀνδρῶν |.
ep. 15, 11 pro πέρϑε πυραίϑουσαν K. F. Her-
mann Phil 3, 99 coniecit σείσαι τ᾽ αἴϑουσαν.
«i9-ow (cw, ὁπ- Luc. qu. lex. 100 splendi-
αἴϑουσα --- αἴϑυια
? μ΄ 19 αἴϑοπα οἶνον ἐρυϑρόν non videtur de
dam speciem habens. Alii derivant per suffizum
z cf. L. Meyer vergl Gr. 2, 415. Autenrieth
ad 4 462. Apetz de voce nonn. Altenburg 1846
refert ad hebr. 4x) fulgens, igneus, ignescens,
ardenti similis. Epitheton ornans nommi ante-
ponitur in quinto pede, sed ter in secundo, bis
in quarto. 4 462 E 341 Z 266 4 775 5 5 JI
226 230 «ὦ 641 B 57 y 459 η 995 ἐ 360 & 447
o 500 z 14 o 536 τ 197 ὦ 364 αἴϑοπα oirov.
Aliter veteres. Hes. μέλαγα [πυρώδη] ἢ 9s0-
μαντικὸν. E. M. 32, 44 τὸν μέλανα ἢ τὸν ποι-
οὔντα ἐρυϑρούς" ἢ τὸν καυστικόν οἵ. paraphr.
sch. br, Eust. pass. Suid. I 2, 30. Compositio-
nem hi videntur probare, non derivationem, Sed
colore dici; ϑερμαντιχός vero nee Homericae
simplicitati videtur convenire nec ad aes referri
posse. Düntzer, Kuhn 14, 185 ab αἶϑος Brand
deducit vertitque dunkel, braun, cui respondit.
Goebel Ztft, f. G. 1864 p. 320, Schuster ib. 1861
p. 22. 4 259 v 8 γερούσιον αἰϑοπα οἶνον,
237 950 42 791 αἰϑοπι οἴνῳ, 4 495 E 562 [81
Ν 805 P3 87 592 Z 592 Y 111 117 q 434 αἱ.
χαλχῷ, x 152 αἴϑοπα καπνόν Ariston. ἀρίσταρ-
χος τὸν ἐκ τοῦ αἴϑεσθϑαι 0. ἐστι καίεσϑαι ἀἄνα-
διδόμενον (Eust. 1652, 19). Goebel 1.1. glühend,
schimmernd, non enim ignem conspexit Ulixes,
sed fumi infimam partem. Wieland Ob. 1, 18
viridem dicit ignem quem quis inter folia trans-
lucentem conspexerit.
At9u, Πιτϑῆος ϑυγάτηρ I' 144, ancilla
Helenae mater Thesei —
«t9-ox (αἰϑήρ) serenitas coeli, E. M. 33, I
τὴν κατάστασιν τοῦ ἀέρος" ἤγουν τὸν εὐδιη-
vóv cf. Hes. P 646 ποίησον δ᾽ αἴϑρην sch. D.
ὃ ἀνέφελος καὶ εὔδιος ἀήρ. ἢ 44 μάλ᾽ αἰϑρη
πέπταται ἀνέφελος (Rhianus: αἰϑηρ), μι 15 οὐδέ
ποτ᾽ αἴϑρη | κείνου ἔχει κορυφήν.
αἰϑρη-γενέτης (Meiring de verb. cop. IL p.
21) in aethere natus s 296 βορέης «., cf. Nitzsch.
h. L, Rhianus et Aristoph. αἰϑρηγενέης. Aliter.
sch. PQV. αἰϑρίαν καὶ εὐδίαν ποιῶν ἢ αἶϑρος
ποιῶν τουτέστι πάγον, quae fere repetuntur
E. M. 88, 88 Ap. 16, 26 Eust. 1538, 37 qui bene
addit ἢ καὶ ἄλλως, ὃ ἐξ αἰϑέρος γενόμενος,
ἐστιν ὑψόϑεν πνέων. Alii enim venti ascendere
putabantur, aquilo vero superne descendere. |
«i 9:9x-ysvig (Meiring de verb, cop. II p. 23):
in aethere natus. Ὁ 171 T 358 αἰϑρηγενέος,
Βορέαο. Spitzn. et Doed. ad O 171 Nitzsch.
ad ε 296. Minus bene sch. V. T' 358 ysvvóvtoc.
τὴν αἰϑρίαν, cf. paraphr. sch. BLV. O 171 πῶς.
ἀεὶ νίφων ὃ βορέας αἰϑρηγενής ἐστιν; cf. Eust.
1010, 60. Mein, an. Alex. p. 86 Lehmann, Locat.
N. Stettin, 1870 p. 8.
αἴϑριος, (αἰϑηρ)
qvooc. a i
«t9:-oog (αἴϑομαι Düntzer Kuhn 14, 192 quia.
frigus urat. Alii e/99:5.) frigus. δ 318 «i999.
καὶ καμάτῳ δεδμημένον, sch. B. ψυχρότητι,
αἴϑρῳ ἀρσενικῶς, cf. E. M. 53, 40. Ap. 16, 21.
Ita Aristarchus Zenod. Aristoph. legerunt; EL.
M. 33, 43 ἄλλοι δὲ ἀγνοοῦντες γράφουσι dv9oo
χαὶ καμάτῳ quod certe naufrago non convenire
cf. Ap. 16, 22. :
«t9:uc (Benf, 2, 974 ϑύω cum praef. a
skr. abhi auf, quae irruit. Passow cognatu
dicit cum «9c et ϑύω. Duentz. N. J. t, Phil:
69, 491 αἰϑύω s. αἴϑω ut. E. M. 148, 31
Idem, Kuhn 14, 193 αἶϑος Brand. De accen
cf. E. M, 14, 21) avis maritima, fulica merg
"anser TERR πὰ moro ae e mur UE ^ Dac"
puc το “ὦ Ὁ ὦ Ὁ
000 €x? obe ZT πἂὦῷῷὸρὸ τὸ c4 ἀν ET XCIO ἔχορπ. -ος. ce τοῖα Ἐπ᾿ NLIS τῷ pXQ—
aetherius. h. Ap. 433 zi
aU Ee BAS EMO ET o E46 LÀ ESCOOO0 ERMIPEN 7 ——— Rm πε
ut videtur. E. x. 32, 54 αἰϑυίας, τῆς εἰναλίας
χορώνης εἴ. Hes. € 353 αἰθυίῃ &zvic ut mer-
gus, non mutata in mergum ef. Nitzsch h. 1.
᾿ξ 887 αἰϑυίῃ δ᾽ ἐικυῖα ποτῇ Did. οὐκ ἐνεφέ-
θετο ἐν τοῖς πλείοσι" ᾿Αρίσταρχος δὲ περὶ μὲν
τῆς ἀϑετήσεως διστάζει. — Spurium iudicarunt
Nitzsch,. Bekker, Faesi, Ameis. ep. 9, 2 πτω-
E αἰϑυίαις.
Αἴϑων τ 183, nomen quod Ulixes sibi fingit.
— po 6 185. Hectoris equus.] —
1 «ov (αἴϑων fulgens, splendens, Hes. λάμ-
zov. Alii: fulvus Düntzer, Kuhn 14, 189 dunkel.
ἘΣ splendoris notio commode referri posse
d aes factum infectumque et ad animalia.
- (Goebel Zift. f. 6. 1864, 325; Homer. 4), sed
uere quoque qui ad animum generosum anima-
um referrent Luc. qu. lex. 56 100. Lob. ad Ai.
(30775 yel ad colorem, etsi illud subtilius videatur
excogitatum, color vero vix unus sufficiat tot
animalibus describendis. Ameis: brandfarbig.
Parum sibi constat E. M. 33, 14 ἀνδρεῖος, ἢ
πολεμικός, ἰσχυρός" 7 ἵππου χρῶμα. τὸν δὲ
λέβητα ἀπὸ τοῦ αἴϑεσθϑαι. οἱ δὲ λαμπρόν, ἢ
μέλανα καὶ πολιὸν" τὸν δὲ λέοντα τὸν κατὰ
ψυχὴν ἔμπυρον" ἢ δασὺν ἢ μέγαν, cf. Ap. 18,
27 Eust. 692, 13 1409, 19. a) De aere infecto:
«& 184 h. Merc. 180 ᾿αἴϑωνα σίδηρον. sch. v.
ἢ μέλανα διὰ τὸ ἀνέργαστον ἢ λαμπρὸν ἀπὸ
Eos πυρὸς τοῦ αἴϑοντος. b) De aere facto:
I 123 265 T 244 αἰϑωνας λέβητας. Sch. BL.
I 123 τοὺς εἰς πῦρ βαλλομένους, ceteros ἀπύ-
ρους sunt qui dicant, non tamen satis constanter
cf. sch. B. 7 265 paraphr. / 123 T 244. Eust.
739, 62. 1347, 48. Sed haec ignis ratio ut non
ἂν uadrat in cetera, ita ne huc quidem. Neque le-
etibus qui dono "dantur regibus, ignis subiectus
fuit Melius Heyne ad I 193 splendidos et
recentes. “ὦ 233 αἴϑωνας τρίποδας, paraphr.
εἰς πῦρ χρησίμους. 4 485 H 413 Y 372 αἴϑωνι
σιδήρῳ, sch. br. 4 485 λαμπρῷ, ὀξεῖ" ἐπὰν
γὰρ ὃ δίδηρος ὀξυνϑῇ λαμπρότερος γίγνεται,
cf. paraphr. c) De animalibus: B 839 M 97
οι} αἴϑωνες bene pasti ideoque nitidi. Goe-
ΒΕ] 1. Ll ad colorem trahit: Brandfuchs, Ameis
ad c 372: Glanzrappe. Veteres certi nihil ha-
bebant, sch. V. M 97 μέλανες ἢ εὐκίνητοι ἢ
πυῤῥοΐ, Eust. 894, 10 357, 10, paraphr. 9:940?
E. παχεῖς, διάπυροι. σ 372 Bósc αἴϑωνες, cf.
BG. Π 488 ταῦρον αἴϑωνα, Καὶ 94 118 λέ-
Eri | αἴϑωνος cf sch. br. et Eust. ΠΕ T1
A 848 αἴ. λέοντα. Satis male sch. BL. Δ Σ
161. O 690 αἰετὸς αἴϑων, splendens, sed sch.
BL. ϑερμὸς ἢ ξανϑὸς ἢ μέλας cf. sch. D. Hes.
αἴχε v. s. αἱ.
Gunn (a. ἀΐσσω Ap. 15, 15) impetus. O 709
οὐδὲ- τόξων ἀιχὰς μένον. οὐδέτ᾽ ἀκόντων. Ap.
15, 15 τὰς φορὰς “χαὶ τὰς δρμάς.
ἄ-ιχτος (σέσϑαι Curt. E. 24 €) inaccessus
h. Merc. 346 oiroc ἄιχτος ἀμήχανος in cod.
est ὃ δεχτός s. ὅδ᾽ ἐχτός. Ruhnken: ὅδ᾽ ἔξοχ᾽ G.
Herm. «iztoc ex Hes. ἄικτος" ἀπρόσιτος.
ἀτεκῶς (&z, Bekk. ἀειχῶς, ἀεικής) indecore,
ET X 336 ἑλχήσουσι, sch. A. oi περὶ
ον ἐπὶ τὸ γνωριμώτερον ἑλχήσουσι
χαχῶς, Aduere etiam qui αἰχῶς mallent, sch. B.
ἀικῶς" ἀπὸ τοῦ αἰχέως, 0 δηλοῖ τὸ αἰκιστι-
χῶς, γίνεται αἰχῶς et ἀικῶς. Hes. αἐχιστι-
χῶς, ὑβριστιχῶς, χαλεπῶς, ἀπὸ τῆς αἰχίας.
Ap. 17, 98,
(Benf. 1, 409 skr. su, sava sava-n Feuch-
tigkeit, lat. sanguin- vel su gr. ἄκι-ματ- ci-
Lex, Hom. ed. Ebeling.
-i9uv — αἷμα
49
ματ-. Ebel, Kuhn 5, 67 ἄσιμα, asan cf. Curt.
E 609. E. M. 34, 11 παρὰ τὸ αἴϑω). 1) cruor,
sanguis. 2) consanguinitas, stirps, liberi. E. M.
84, 99 τὴν γενεάν. Prior "syllaba semel tantum
in thesi est 4 ἅττ. a) De vulneratis: cruor 4
146 μιάνϑην αἵματι μηροί, cf. P 51. E 100 πα-
λάσσετο δ᾽ α. ϑώρηξ, Z 268 χ 402 [ψ 48] «t.
“αὶ λύϑρῳ πεπαλαγμένον, sch. B. αἵματι͵ τῷ
£z πολέμου" ὁμοίως zal λύϑρῳ τῷ τῇ χόνει
ἐπιμίχτῳ, «1 534 [Y 499] QE δ᾽ ἄξων Ι πεπά-
λαχτο, M 480 ἐπάλξεις αἵ. φωτῶν | ἐῤῥάδατο,
cf. v 354, Π 333 Y 476. ὑπεϑερμάνϑη ξίφος αἵ.
Φ 639 βελέεσσι καὶ αἵ. καὶ κονίῃσιν cf. II 798.
Σ 588 δαφοινὸν αἵ, φωτῶν, Φ 325 ἀφρῷ τε
zal αἵ, καὶ VEU εσσιν, Ψ 717 αἵ. φοινιχόεσσαι,
ε 397 πεφυ ομένον αἵ, πολλῷ, c. σ 886. v 395
et, τ᾽ ἐγκεφάλῳ τε παλαξέμεν, σ 21 φύρσω |
αἵματος, σ 97 φοίνιον αἷμα, z 19 αὐλὸς- αἵ,
ἀνδρομέοιο, 4 451 O 65 O 715 Y 494 óde δ᾽
αἵ, γαῖα, cf. K 484 Φ 21, 4 394. P 360 «t. πορ-
φυρέῳ, λ 490 AX 309 ὦ 185 δάπεδον - αἵματι
ϑῦεν. 4 149 μέλαν αἷμα καταῤῥέον ἐξ ὠτειλῆς,
cf. 4 818. N 655 $ 118. Y 470. N 539. P 86.
ε 388. E 339 δέε δ᾽ ἄμβροτον αἷμα ϑεοῖο, cf.
E810. H 262 μέλαν δ᾽ ἀναχήκιεν αἷμα ct. Ε 118.
E 908 «ig? ἔσσευα, cf. 4 458. 4 140 ἔῤῥεεν
αἷμα κελαινεφὲς ΣΕΥ ὠτειλῆς. Ariston. ἀϑετεῖ-
ται, cf. ΦΊΘΙ XE 437 O 1L T 697 αἷμα παχὺ
πτύοντα, sch. B. Hes. 44 459 αἷμ᾽ Ὀδυσῆος, x
407 ἄσπετον- αἷμα, A 808 π 441 aiuc χελαινὸν
ἐρωήσει, E 198 χελαινεφὲς αἷμ᾽ ἀπο ΠΣ
cf. 4 218. 4A 267 848 παῦσατο δ᾽ αἷμα, A ATI
αἷμα λιαρόν, 4 266 atu ἔτι ϑερμὸν ἐνήνοϑεν,
“4 829 eiue χελαινὸν | v ὕδατι cf. A 845 Q
419. Π 518 οὐδέ μοι αἷμα | τερσῆναι δύναται,
II 529 αἷμα μέλαν τέρσηνε, II 667 χελαινεφὲς
αἷμα κάϑηρον, τ 451 ἐπαοιδῇ δ᾽ αἷμα κελαι-
vór ] ἔσχεϑον, Φ 128 αἷμ᾽ ἐπολιχμήσονται,, X
70 ἐμὸν αἷμα πιόντες, » 572 λαρόν τέ οἱ eig?
ανϑρώπου, A 176 P 6A αἷμα καὶ ἔγκατα πάντα
λαφύ σσει, cf. X 588. II 162 ἐρευγόμενοι φόνον
αἵματος sch. B. ἀντὲ τοῦ φόνου αἷμα, poeta
subtilius quam verius dixit. ΠΟ 159 παρήιτον
αἵματι φοινόν. b) De animalibus mactatis: 41 158
αἷμα ἀρνῶν cf. Ψ 34. y 455 μέλαν, λ 36 χελαι-
νεφές, A 96 αἵματος- πίω, 2. 153 πίεν αἷμα χε-
λαινεφές, cf. λ 98. 232 390. λ 998 ἀμφ᾽ αἷμα
χελαινόν. Δ 142 σχεδὸν αἵματος, 2 82 ἐφ᾽ et-
ματι φάσγαν ον ἴσχων, x 581 À 80 89 148 αἵ-
ματος ἄσσον ἔμεν. — c) De sanguine asso et far-
cimine: σ 45 χνίσης τε “. αἵ. ἐμπλήσωντες, cf.
c 119 v 96. h. Merc. 122 ὦπτα σάρκας zl
νῶτα χαὶ μέλαν αἷμα | ἐργμένον àv χολάδεσ-
σιν. — d) Universe de pugna: H 329 τῶν «iua
χελαινὸν ἐσκέδασ' "Aone, A 164. ἐκ βελέων- ἔχ
τε zovinc Ἐκ τὸ dvópoztaoine ἔχ 9? αἵματος
ἔχ τε χυδοιμοῦ, Ὁ 118 μεϑ᾽ αἵματι καὶ χονίῃ-
σιν, cf. χ 383. IK 298 469 [3 806] διώ v^ ἔντεα
χαὶ μέλαν αἷμα, T 914 φόνος τε zai αἷμα καὶ
στόνος ἀνδρῶν, E 989 Y 18 X 267 αἵματος
ἄσαι Ἄρηα (Hes. αἵματος χορέσαι δόρυ). A 84
ἐέρσας | αἵματι μυδαλέας paraphr. αἵματι δια-
βρόχους. — 2) De genere: Z 211 Y 241 ταύτης
γενεῆς “αὶ αἵματος εὔχομαι εἶναι, sch. AB
αἵματος" σπέρματος Hes. eiua γένος, σπέρμα.
γενεήν ad patrem referri, αἷμα ad matrem, non
recte addidisse videtur, nec enim matris fit
mentio nec αἷμα" σπέρμα sic interpretari debe-
bat. Videtur αἷμα ad patrem potissimum re-
ferri, γενεή etiam. ad avum genusque paternum.
z 300 ἐμὸς καὶ αἵματος ἡμετέροιο, ὃ 611 ἀγα-
4
50
ϑοῖο, ep. 17, 1 τοίων πατέρων ἐξ αἵματος ἐχ-
γεγάασϑε, 9 583 γαμβρὸς ἢ πενϑερὸς κήδιστοι
τελέϑουσι μεϑ αἷμά τε x«l γένος αὐτῶν, v. ].
ἀνδρῶν, i. e. liberos (αἱ.) et Scd (y&), sch.
Q. ciue μὲν... τὰ véxv« ... τὸ δὲ χατὰ γένος
αὐτῶν ἤτοι τῶν τέχνων λέγει ἵν᾽ 1j τὰ ἔκγονα.
T 105 τῶν ἀνδρῶν γενεῆς ot 9' αἵματος ἐξ
ἐμεῦ εἰσίν, a me geniti. Ariston. ὅτε τὸ ἑξῆς
ἐστίν, οἷς τὸ αἷμα ἐξ ἐμοῦ ἐστίν, οὐχὶ οἱ αἵ-
ματος ἐξ ἐμοῦ εἰσίν, ἐπεὶ κἂν ἡ σύναρϑρος
ἔχειτο cf, Friedl. Ariston. h. l. Si e meo san-
guine diceret, etiam nepotes significaret. Sic
Eurystheus et Achilles (ᾧ 187 T 124 cf. E 544
d 157) γενεὴ Διός sunt, Aeacus et Hercules
vero ἐκ Διός. T 111 τῶν ἀνδρῶν οἱ σῆς ἐξ
αἵματός εἰσι γενέϑλης e tuis filiis geniti. Sic
nepotes quoque reliquamque progeniem dixit.
Sch. A. 105. τούτων τῶν ἀνδρῶν 0L ἐχ τῆς σπο-
ρᾶς τὸ αἷμα ἔχουσιν. Faesi utroque versu idem
significari putat. Non accurate sch. B. 105 sed
ita ut concedant ἐξ αἵματος ad nepotes perti-
nere, neque recte Eust. 1175, 18, cf. Giseke,
praep. 51. (αἱματόεις, αἱμασιή, ἀναίμων, ἀναι-
μωτί, αἱμοφόρυκτος)..
αἱμᾶσιή, ιαϊμα(). αἷμος --- δρυμός) sepes e
sentibus et lapidibus. Habet -εῇ colligendi non-
numquam notionem cf. L. Meyer vergl. Gr. 2, 490.
Passow Faesi: Dorngestráuch. o 359 αἱμασεὰς
λέγων, sepes construens colligendis sentibus et
lapidibus, ὦ 224 αἱμασιὰς λέξοντες, cf. Buttm.
Lex. 9, 90. sch. V. σ 359 αἱμασιάς" τοὺς περι-
βόλους τῶν τοίχων, τοὺς χάλιχας λέγων" οἱ-
χοδομῶν ἐκ συλλέχτων λίϑων, Sch. V. ὦ 224
τὰ ἐκ τῶν λεπτῶν λίϑων τειχία οἰχοδομήσον-
τες, cf. Hes. Lex. Seg. 208, 32. 356, 6 Suid. I,
2, 88. E. M. 35, 10 Ap. 17, 30. Moer. p. 53 αἱ-
κασιά" λιϑολογία. cf. Spohn, Od. 85.
αἱματόεις (cipe cf. Goebel de ep. hom. in
sic des. 30) sanguine respersus, sanguinolentus
E 89 αἱματόεσσα χείρ, N Gl ὄσσε | αἱματό-
£vt& v. l. αἱματύεντε, Ρ 998 ἐγχέφαλος αἵμα-
τόεις, N 640 Zvr& Hes. ἡματωμένα, X 369 τεύ-
χεα, II 841 ei. χιτῶνα, proleptice. P 542 Αὐτο-
μέδων, y 405 παρήια, Ν 893 II 486 χόνιος
αἱματοέσσης. 2) cruentus, sanguineus, H 425
Z7 X345 Ψ 41 βρότον, II 459 αἱματοέσσας
ψιάδας, B 267 σμῶϑδιξ, cf. V 717 σμώδιγγες
αἵματι φοινικόεσσαι. Metaphorice: 1 650 T
313 πολέμου αἱματόεντος, [ 326 ἤματα, sch.
L. τὰ ἐν φιλαιμάτῳ πολέμῳ.
Αἰμονίδης" ᾿Αλχιμέδων, υἱὸς “αέρχεος Ai-
μονίδαο P 467. -Μαίων Αἱμονίδης 4 394.
αἱμο-φόρυκτος (φορύσσω) sanguine con-
taminatus. v 348 αἱ. χρέα sch. B. ἡμαγμένα cf.
Meiring de verb. cop. II p. 23.
αἱμύὕλιεος (αἵμων Ὁ E.M. 35, 27. sch. V. « 56.
Sed Passow αἷμος, dumus, Benf. 2, 32 μιεμε, al.
αἷμα) callidus; blandus. « 56 μαλαχοῖσι zc
αἱμυλίοισι λόγοισι sch. V. παραλογιστικοῖς ἢ
εὐνοϊχοῖς καὶ οἷον συγγενικοῖς. (ἢ) τοῖς μετ
ἐμπειρίας συνετοῖς «cL προσηνέσιν. cf, E. M.
35, 98 Hes. Eust. 1390, 64 oi xarà ἔρωτα xo-
λακεύοντες χαὶ otc ἂν εἴποι γυνὴ ἐρῶσα. h.
Merc. 317 τέχνῃσίν τε καὶ αἱμυλίοισι λόγοισιν
(αἱμυλομήτηςϊ.
αἱμυλο-μκήτης (μῆτις) qui callida consilia
habet. ἢ. Merc. 18 παῖδα αἱμυλομήτην, alii:
blande decipientem. Ruhnk. coni. αἱμυλόμυϑον.
Αἴμων, Pylius: Aluová τὲ x )£tovre 4 296. —
«tuc» (Benf, 1, 371 e video, εαέδμων cf,
c ͵ 3:1
αἰἱμασίη — «uvec
Pott. E, F. 1, 185. Doederl. Gl. 9471 δαήμων,
δαίμων αἵμων cf, E. M. 35, 21 Eust. 590, 39
Duentz. ἄξει») peritus. E 49 αἵμονα ϑήρης,
Ap. 14, 8 ἐπιστήμονα, ἔμπειρον. Ameis J. J.
f. Ph. 73, 222: Blutmann der Jagd. (E. M. 35,
32 αἱμυλομήτης, αἱμύλιος).
αἰν-ἀρέτης (E. M. 86, l0 nom. «ἐναρέτη
statuit) qui male utitur virtute sua. ΠῚ 31 «/»«-
ρέτη, vocativ. v. 1. αἰναρέτης i. e. χόλος, ὁ πο- —
λέμιος καὶ ἐχϑρὸς ταῖς ἀρεταῖς. Ali: αἴν᾽,
ἀρετῆς i e. αἰνέ, ἀρετῆς genet, ad sequentia
referentes cf. Did. ap. sch. BL. Ariston. h. 1.
Eust, 1043, 46. Aristarchus αἰναρέτη, ἐπὶ xaxd
τὴν ἀρετὴν ἔχων. Vituperatur virtus quae tanta
fuit ut Agamemnoni resisteret in perniciem alio-
rum. Doederl. Gl. 998 malum dici negat eum
qui alios beneficiis afficere nolit, sed esse vocem
laudantis, in ed. ,pertinaciam miscet virtute.'*
Faesi do. putat dici ipsam pertinaciam; non
apte Homero.
Αἰνείας E 297, 514, 541, 571, NN 489, 500,
502, Ξ 425, O 332, II 608, 616, P 333, 344, 513,
584, 754, Y 86, 117, 161, 199, 278, 286, 288, 390,
327, 347, ᾿Αγχισιάδης P 160, Αἰνείας, τὸν ὑπ᾽
Ἀγχίσῃ τένε ov ᾿Αφροδίτη | Ἴδης ἐν κνημοῖσι
B 890; E 166, υἱὸς Αγχίσαο 247, 468, παῖς
"Ayyloto M 99, Τρώων ἀγός Η 917, ἄναξ dv-
δρῶν A.| E 311; τῷ δὲ x. A. ὄνομ᾽ ἔσσεται,
οἵνεκά μ᾽ αἰνὸν ἔσχεν ἄχος h. Aphr. 4, 198;
χεχορυϑμένος αἴϑοπι χάλχῳ Y 117; Αἰνέας,,
Ν 541. — Αἰνεέαο E 263, 305, 828, 559, ὅθ4,.
N 504, Π [614] Y 974, -βίη 307, A. δαΐφρονος.
267, μεγαλήτορος A. | 263, 175, 293, 323; Al-
γείω E 534. — Αἰνείᾳ E 432, 450, Z 75, IN
494, P 758, 4. -μήστωρι φόβοιο E 272. — Αἐ-
vsl&y E 818, 435, 445, 512. 4 58, IN A71, II 536,-
P393, Y 79, 311, 325, "P 292; Θ 108, IN 459,
P 484; πόδας ταχύν N 482; Αἰνεία E 230, Z.
71, II 620, P 327, Y 178, 332, Αἰνεία, Τρώων.
βουληφόρε χαλχοχιτώνων E 180, N 463, D.
485, Y 83 (αἰνέω, vel eivóc h. Ven. 99. Hrtg..
Rel d. Gr. III 130 de promissa nova patria;
Goebel AN lucens) Aeneas, Anchisae et Ve-
neris f. B 820, h. Ven. 4, ex stirpe regia Tro-
iana Y 915—940, ab Aleathoo socero Ν᾽ 465, ἃ,
Nymphis h. Ven. 3, 275 sqq. educatus, Priamo |
iràtus Ν 460, Y 180, 300, h. Ven. 197 non ab
initio bello interest, sed tum demum cum Achilles.
eges eius invaserat Y 90. 190, Dardanos llion
{πεῖ B 819, fortissimus Troianorum ΠΟ 620, Z
77, post Hectorem E 217, 247, 44 58. In pugna
E 166, 297 versans, 305 a Diomede lapide per-
cutitur, sed a matre servatus in Apollinis templo
curatur 445, qui interim Diomeden per ima-
inem ludificat; 5129 refectus, 534 Crethonem et
rsllochum occidit. Cum Graecorum m
oppugnatur, quartae turmae dux, M 98 Alc
thoum Aphareo et aliis JV 541 interfectis uleis-
citur, Hectorem ab Aiace lapide percussum di
fendit E 425, et ab Achille, qui solus eum occi
dere poterat E 312, 344, Y 291, oppressus
Posidone servatur, (quia destinatus erat D.
danorum genus Troia deleta propagare Y 1
307, h. Ven. 4, 197). Gladstone, hom. Stud.
αἰνέω (αἶνος) laudo E. M. 36, 99 ἐπαινεῖ
xoi συγκατατίϑεσϑαι. K 249 με -αἴνεε Ῥ 252 σὲ
Q 30 τὴν δ᾽ ἤνησε, Aristarchus expungebat
295—830. b) consentio, compile 0 9 ἅμα πάν
τες | αἰνεῖτε, πι 880 οὐκ αἰνήσουσιν. x 408 «
γήσωσι Διὸς ϑέμιστες, Eust, 1760, 46 αἰνήσουσι
Y.
]
Ji
tua est.
Doederl, Gl. 998 αἷ vae) terribilis,
|
sed 1806, 9 αἐνήσωσι, Ap. 14, 90 συγχατα-
θῶνται, sed cum v. 380 male confudit, cf.
Hes.
«ivicouet (αἶνος) laudo, praedico. XN 374
περὶ δή σε βροτῶν αἰνίζομ᾽ ἁπάντων, ironice
sch. A. φέρεται χαὶ διὰ τοῦ ὃ αἰνίξομαι ἀν-
τὶ τοῦ ἐπαινέσομαι" οἱ δὲ διήγημά σε ποιή-
σομαι, παρὰ τὸν αἶνον. Ζηνόδοτος αἰνίσσο-
μαι. Hes. ϑαυμάζω, ἐπαινῶ (cf. E. M. 36, 12)
ὃ δὲ Kouevóc, δεινίσσομαι, χαταπλήσσομαι,
cf. 9 487.
Αἴνιος, Paeo, ab Achille occiditur Φ 910.
Αἰνόϑεν εἰληλούϑει |(Πείροος) 4 590, ex
Aeno, Thraciae urbe, Strab. 7, 6, 1. Goebel,
Hom. p. 15 AN lucida, —
«ivó-9v (αἰνός) e gravi, Hes. ἐκ χαχῶν
H 9; λώβη τάδε γ᾽ ἔσσεται αἰνόϑεν αἰνῶς
e gravi gravius, i. e. gravissime. Sch. AB. ἐξ
δεινοῦ δεινὰ ἢ καὶ τῶν δεινῶν δεινότερα, cf.
Ap. 16. 20. Haud inficete dictum esse statuit
Koechly de H. carm. V, 14. Simillimum οὐόϑεν
οἷος cf. Friedl. ho. Wórterverz. 763 Luc. qu.
le. 46. Lob. path. el. 2, 247 qui αἰνόϑεν pro
Ἑνῶς et duo adverbia per dissologiam poni
icit.
«ivó-uoooc, malo fato oppressus, miser
Suid. I 2, 40 χαχόμορος cf. Ap. 14, 95. X 481
τρέφε ut δύσμορος αἰνόμορον, paraphr. z«-
χοϑάνατον, ci. E. M. 36, 37, sed non de mor-
elius Harl. δύσμορον. Sch. B. (Di-
dymi?) οὕτως αἰνόμορον. Fuisse videntur qui
. legerent δύσμορον aivóuogoc. ει 53 κακὴ αἶσα
παρέστη | ἡμῖν αἰνομόροισιν, cf. o 169. —
2) miseria refertus h. Merc. 257 ζόφον αἰνόμο-
ρον x«l ἀμήχανον. "
«ἔἐνο-πάϑής (παϑεῖν) σ 901 7 us μάλ᾽ ivo-
παϑῆ χῶμα καλυψεν qui tristia perpessus sum
et perpetiar. Ap. 14, 925 δεινοπαϑῆ.
αἶνος (Goeb. hom. 15 &v-oc ἂν splendere
et spirare. Benf. 1, 362 skt vad, FU, εαδινος
£uvvoc aut skr yàni Rede. Duttm. Le. 2, 112
«ivo aio laudo. Doederl. Gl. 999 civóc mirus)
sermo qui laudationis aliquam significationem
habeat, laudatio. Alii: aenigma. E. M. 36, 24
σημαίνει δύο" τὸν ἔπαινον, ποτὲ δὲ γνώμης
παραμύϑιον zai παραβεβλημένον λόγον πρός
τι τποχείμενον οἴ, Ap. 14, 10. le. Seg. 356, 11
λόγος παροιμιώδης. ἢ ἔπαινος καὶ ἐγκώμιον
cf. Ph. Mayer, 4. Beitr. z. Synon. Gera 1850 p.
l. Geppert 2, 132. Prior syllaba nunquam in
thesi. 9^ 652 πάντ᾽ αἶνον ἐπέχλυε, sch. τὸν
ἔπαινον cf. Eust. 1768, 58. Fuere qui hic
fopque τὸν ἀπόχρυφον καὶ ἐσχηματισμένον
9yov interpretarentur, quo callide Nestor su-
Spicione Achillis se exsolveret cf sch. B. Ψ
795 μέλεος εἰρήσεται αἶνος, φ 110 τί με χρὴ
μητέρος αἴνου, & 508 αἶνος μέν τοι ἀμύμων.
Sch. B. αἰνιγματώδης ὃ λόγος ὃν εἶπες cf.
sch. B. 652 E. M. 36, 27 Ap. 14, 12. Doederl.
ΟἹ. 999 et Am. h. 1. laudationem Ulixis, sed
fuit mendici. Sch. V. ἔπαινος, ὁ εἰς προτροπῆς
περιπέτειαν παραινετικήν (παραινετικός Ὁ).
Comparationis s. aenigmatis significatio ab Ho-
mero abest, illata παρὰ τῶν νεωτέρων. (αἰνέω,
αἰνίζομαι πολύαινος ἐπαινέω),
«ivóg (Goeb. hom. 15 ἀκ-νός, ἀξ, spirare.
Buttm. Le. 1, 255 AQ AIQ vereor stupeo,
atrox, hor-
rendus, reverendus, saevus, mirabilis. De rebus
molestis, de Iove et Minerva. Ictus est in pri-
ore syllaba. Spondeum non efficit vox in se-
ἣ
fe
3-7 »
αἰνίζομαι — αἴνυμαι
51
cundo pede. 4 82 E379 Z 1 € 171 φύλοπις
civi | Hes. δεινή. 4 15 65 E 496 Z 105 4
213 II 256 677 c 475 ἢ. Cer. 966 φύλοπιν
«iviv |. E 409 Η 119 174 αἰνῆς δηιοτῆτος Γ'
20 H 40 51 Ν 907 608 [O 512] X 64 à 516 u
257 χ 929 αἰνῇ δηιοτῆτι |. 4 169 Θ 194 147
316 O 208 II 52 508 p 88 e 2974 αἰνὸν ἄχος
(Orion. ap. E. M. 36, 3 δεινὴ λυπή Hes. δει-
νὸν, χαλεπόν) in secundo pede, sed IJ 55 in
primo est et T 307 X 43 z 87 ἢ. Ven. 198
etiam aliis modis turbatur. h. Cer. 90 ἄχος αἰ-
νότερον καὶ κύντερον. E 886 αἰνῇσιν νεχά-
δεσσιν, H 215 Y 44 A 117 τρόμος «ivóc, Θ
449 zorov civóv. Aristarchus: τοῖον κότον
«ivóv, Didymus: ze ἔχει τινὰ ἔμφασιν, II 449
κότον αἰνὸν simpliciter. Σ᾽ 465 μόρος 0, δ᾿
94 χόλος «. cf. h. Cer. 854, K 312 399 χαμά-
to αἰνῷ |, ε 457 χάματος «., P 565 πυρὸς
αἰνὸν μένος, o 342 ὀιζύος αἐνῆς, h. Cer. 350
410 μήνιος &., τ 568 αἰνὸν ὄνειρον |, timemus
enim quae qualia sint nescimus. Hes. δεινόν.
Vana habet Eust. 1878, 9. Ameis quia mendax sit,
Voss: bedeutend de somnio veraci, Faesi epithe-
ton ornans putat ut ovAoc, x 219 αἰνὰ πέλω-
9« |. O 476 στείνει ἐν αἰνοτάτῳ, Ameis de
loco, cf. Duentz, J. J. f. Ph. 61, 342. sch. A.
χαλεπῷ διὰ τὸν φόβον, Ariston. ἀϑετοῦνται
στίχοι 8' (455. 456) quod probant Bekk. h. 1. W.
Ribbeck Phil 8, 478, alii X 389 αἰνοτάτην
ἔριδα πτολέμοιο, 9 519 αἰνότατον πόλεμον,
u 275 αἰνότατον κακόν Hes. δεινότατον, ὃ 441
αἰνότατος λόχος, h. Cer. 305 αἐἰνότατον ἐνι-
«vtór. — b) Α 552 4 95 Θ 462 X 330 II 440
[X 861) αἐνότατε Κρονίδη, quem omnes time-
mus, sehr gestrenger. Iuppiter leniter increpa-
tur (sch. br. δεινότατε, ἐπίφοβε paraphr. za-
λεπώτατε), ut Minerva Θ 498 αἰνοτάτη, pa-
raphr. δεινοτάτη i. e. cuius ira timetur, quod
ipsi Iovi resistere audet. Aristarchus qui hos
versus expunxit, sequentia xvo» ἀδεές repre-
hendit. Buttmann Lex. 2, 115 huc rettulit il-
lud de Proserpina I 457 Ζεύς τε χαταχϑόνιος
καὶ ἐπαινὴ Περσεφόνεια | cf. 1 569 x 491 534
564 2 47, scribendum enim esse £m" αἰνή sch.
LV. 1 457 καὶ ἐπ’ αὐτῷ Περσεφόνεια quae
neque Bekkerum neque alios editores moverunt.
— €) A 414 αἰνὰ τεκοῦσα |, sch. BL. ἀντὲ τοῦ
αἰνῶς ἤτοι ματαίως χαὲ ἀπράχτως. E. M.
36, 36 ἐπὲ χαχῷ γεννήσασα, sed tristia pepe-
rit Thetis. .XY 431 αἰνὰ παϑοῦσα, cf. αἰνοπα-
ϑης. Aristarchus hic quoque τεχοῦσα, teste
Did, x 255 αἰνὰ ἀποτίσεαι, χ 447 aiv? ὀλοφυ-
φόμεναι, N. οἴχτρ᾽. NN 52 αἰνότατον περιδεί-
δια vehementissime, λ 497 οὐκ αἰνότερον καὶ
κύντερον ἄλλο γυναικός, h. Merc. 226 αἰνὰ
uiv ἔνϑεν ὁδοῖο, τὰ δ᾽ αἰνότερ᾽ ἔνϑεν óóoto
(αἰνῶς, αἰνόϑεν, αἰναρέτης, αἰνόμορος, αἶνο-
παϑής, ἐπαινός 3)
αἴνυμαε (Benf. 1, 335 skr. van concupiscere,
german. win-nen gr. ὀγ-ίνημι. Digamma fuisse
in voce iam Thiersch (Gr. Gr. $ 157, 2) propter
compositum ἀποαίνυμαι coniecerat. Doederl.
GL 22 et N. J. f. Ph. 74, 49 ex αἴρεσθαι et
ἄρνυμαι fuxisse putat et αἴνυμαι. Cf. E. M.
36, 43. Duentz, Kuhn 19, 3 AI unde et ci-
τέτω et αἴνυ-μαι. Praes et impf) sumo, capio.
E. M. 36, 39 τὸ ἀφαιρῶ, τὸ λαμβάνω. Quae
choriambum efficiunt formae in secundo sunt
pede. 0 458 ἄλλον ὀιστόν ἐφ᾽ Ἕχτορι αἴνυτο
φ 53 ἀπὸ πασσάλου- τόξον, χ 500 χεῖράς τ᾽
αἰνύμεναι amplectentes, « 248 ὀφρά οἱ εἴη
4"
52
πίνειν αἰνυμένῳ, 1295 τυρῶν αἰνυμένους Eust.
1626, 39 yg. χαὶ ἀχϑομένους, ( 382 τυρῶν «i-
véusvor φάγομεν, h. Cer. 6 ἄνϑεά τ᾽ αἰνυμέ-
γὴν carpentem. b) Translate: 5$ 144 μ᾽ '0óvo-
σῆος πόϑος αἴνυται, h. Merc. 434 τὸν δ᾽ ἔρος
ἕν στήϑεσσιν aivvto ϑυμόν. — 2) aufero Φ 490
ἀπ᾿ ὦμων αἴνυτο τόξα Hes. ἀφῃρεῖτο, ἐλάμ-
βανεν, A 580 Ν 550 τεύχε᾽ ἀπ’ onov, .1 814
ϑώρηχα- ἀπὸ στήϑεσφι. (ἀπό, ἐξ, ovv.)
«αἰνῶς (αἰνός) Hes. δεινῶς, καὶ χαλεπῶς,
zal λίαν, καὶ μάλιστα. E. M. 86, 8 λέαν, πά-
νυ, ἀληϑές, σημαίνει δέ χαὶ τὸ ἐχπληχτικῶς
Ap. 14, 17. Ictum habet plerumque in priore
syllaba et in pede primo aut sexto, sed cum
ietu posterioris syllabae in tertio pede (ἢ. Ap.
64) et in secundo. 1) graviter 4 555 I 944 K
588 Z 261 ὦ 353 ἢ. Ap. 70 αἰνῶς δείδοικα,
subsequente κατὰ φρένα vel μετὰ φρεσί. E
352 τείρεναι cf. ὃ 441. II 510 τεῖρε γὰρ αὐ-
τόν, v. 1. αἰνῶς. Καὶ 88 T 98 X 454 μάλ᾽ ai-
νῶς | δείδω cf. K 93 Ν 481 ζ 168 2 358 o 80.
Ν 165 χώσατο, cf. Θ 397 Y 99, τ 894 μάλα
περ χεχολωμένον αἰνῶς |, h. Cer. 254 ϑυμῷ
χοτέσασα μάλ᾽ αἰνῶς |. — 2) vehementer Ζ
441 μάλ᾽ αἰνῶς | αἰδέομαι, H 97 λώβη τάδε
γ᾽ ἔσσεται αἰνόϑεν αἰνῶς } ἴ. e. gravissime. o
24 τάδε εἵματ ἔχω χακά, Q 198 ἄνωγεν, B
327 ἵεται &. — 8) mire I' 158 εἰς ὦπα ἔοιχεν
K 547 ἐοικότες, cf. α 208. d 597 τέρπομαι, ε
353 5c«to, « 264 φιλέεσχε. — 4) valde « 379
διεφαίνετο χ 136 ἄγχε fürchterlich nah. h. Ap.
64 αἰνῶς ἐτήτυμόν εἰμι δυσηχής.
αἴξ (skr. agas Bock cf. Benf. Kuhn 8, 75
Curtius E. 120 qui &y:- femininum putat fuisse
et transpositione mutatum. Hoc negat Kuhn
(Ztft. 3, 433). Vulgo ab ἀΐσσω (x) cf. Lucas
qu. le. 28 Fuhr. J. J. f. Ph. 20, 490. vel a ra-
dice ἀγ- unde ago) capra, caper. In secundo
pede JV 198, in quinto 4 66 42 34; proprie gen.
fem, cf. Curt. 1. 1. ; 118 αἶγες ἀπειρέσιαι, &-
γριαι, o 995 αἶγας ἐπ’ ἀγροτέρας, genus mu-
tat quando de singulis sermo est, non de grege.
E. M. 36, 51 «i$, ὄνομα ἀρσενικόν, Eust. 450,
35 ἐπίχοινον ὄνομα. 4 105 ἐξάλου αἰγὸς | ἀ-
γρίου ὃν βεβλήχει, aegagri ut videtur cuius
cornua sunt longissima quique rupicapri similis
est. & 530 νάχην αἰγὸς ἐυτρεφέος μεγάλοιο
ξ 106 ζατρεφέων αἰγῶν ὅς τις φαίνηται ἄρι-
στος, fem. adi. non admitteret versus: & 50 &-
γρίου αἰγός |, I' 94 O 971 ἄγριον αἶγα |.
Inde αἔγαγρος coaluit sch. V. 4 105. ἐ 155
ὀρεσχῴους, ε 194 μηχάδας cf. 4 383. & 160
ἐννέα λᾶάγχανον αἶγες. De iis quas homines
pascunt, B 474 4 679 & 101 108 αἰπόλια πλα-
tÉ' αἰγῶν, o 947 369 v 173 y 135 142 161 182
«αἰπόλος αἰγῶν 1 οἵ. φ 175 265. IN 198 δύ᾽ αἷ-
γα λέοντε ἁρπάξαντε, ubi comparatio inepta
esset si cum Zenodoto scriberemus «ys etsi
recte ille quidem dixit leones singulos praeda-
tum exire, — b) MZ4« oves sunt et caprae:
K 486 μήλοισιν-, αἴγεσσ᾽ ἢ ὀΐεσσιν, Cf. Ari-
ston. h. 1. ε 184 μῆλ᾽ διές τε xol αἶγες. A
245 αἶγες ὁμοῦ χαὶ ὄις, τά οἱ ἄσπετα ποιμαί-
νοντο, μῆλα intellegi docet neutr. pron., cf. :
244 341 167 5$ 519. I 207 0ioc x«l πίονος αἷ-
yóc, cf. 31. p 180 v 250 β 56 o 535, v 186
Botv- x«l πίονας αἶγας |, o 213 v 174 αἶγας
ἄγων cf. p 266. y 199. 8 300 αἶγας ἀνιεμένους.
σ 44 γαστέρες αἰγῶν. — c) De re sacra: 4 41
μηρία ταύρων ἠδ᾽ αἰγῶν, cf. A 316 ἑχατόμ-
B«c, A 66 ἀρνῶν τε χνίσης αἰγῶν τε τελείων |,
αἰνῶς --Ῥ Ἵἴολος
cf. Q 84. (αἴγειος, αἰγοπόδης, αἰγιπόδης, -
αἰγίβοτος, «typ? , αἰπόλος, αἰπόλιον, αἰγα-
νέη, αἰγίς, αἰγίοχος).
Σίσυφος Αἰολέίδης Z 154. — 9) Κρηϑῆος
γυνὴ- Αἰολίδαο | 4 937, Aeoli f.
Αἰολέην δ᾽ ἐς νῆσον x 1. 55, ἔνϑα δ᾽
ἔναιεν | Αἴολος- πᾶσαν δέ τέ μιν πέρι τεῖχος
Ι χάλκεον, LM λισσὴ δ᾽ ἀναδέδρομε
πέτρη ib. cf. Nitzsch; Στρογγύλη est Strab.
6, 2, 11. Plin. hist. n. 3, 9, 94; contra Voelcker
hom. Geogr. S 59.
Αἰολέδα Σμύρνην ep. 4, 6.
Αἰολέων: Μάκαρος ἕδος Αἰολίωνος h. Ap.
37, Aeoli f.
αἰόλ-λω (αἰόλος cf. L. Meyer, vergl. Gr. 92,
68) verso. v 27 γαστέρ᾽ ἀνὴρ- αἰόλλῃ. Sch.
V. ποικίλως στρέφῃ ἢ κινῇ, BQ. xv παρὰ
ἄελλαν, cf. Eust. 1881, 56. (κορυϑαίολος, αἰολό-
πωλος, αἰολομίτρης, αἰολοϑώρηξ!.
αἰολο-ϑώρηξ. loricam saepe ac celeriter
versans. 72] 489 Ἄντιφος αἰολοϑώρηξ, II 173
Μμενέσϑιος αἱ. 1 cf. Buttm. Le. 9, 76. De co-
lore Hes. ποικίλον ϑώρηκα ἔχων.
αἰολο- μέτρης. mitram saepe ac celeriter
versans. Ad colorem mitrae Baerwinkel de her.
ho. armat. Arnstadt 1839 p. 26 refert, sed non
apte, cum zona sub zomate et zostere lateat
(Buttm. Le. 2, 76). Est de celeri motu corpo-
ris qui ubi mitra est potissimum cernitur. E
707 Ὀρέσβιον αἰολομίτρην |, E. M. 37, 22 ποι-
χίλην μίτρην Cyovra: ἐξ ov καὶ εὐκίνητον πο-
λεμιστήν.
«αἰολό-πωλος, equos agitandi peritus, equos
saepe ac celeriter agitans. /" 185 Φρύγας ἀνέρας
αἰολοπώλους | cf. h. Ven. 138, sch. D. ποικί-
Aoc ἱππαζομένους, πολεμικοὺς ἢ ταχεῖς (sch.
V. εὐχινήτους) πώλους ἔχοντας cf Eust. 408,
11 E. M. 37, 19. sch. br. ἱπποχόμους ἀρίστους.
Doederl. Gl. 5 Besitzer schneller Rosse. |
αἰόλος (Benf. 2, 301 & — sa -l- 7:44. voly- -
ut z ortum sit e £z, beweelich zusammengewirrt, -
bunt. Doederl Gl. 5 ἀῆναε windschnell, sed
locos quosdam ad micandi notionem et colorem -
traducit. 1) mobilis; agilis, 2) versicolor, varius,
cf. Buttm. Le. 2, 73. Hes. ποικίλος. ἢ εὐ-
χίνητος. ἀπὸ τοῦ αἰολεῖν 0 ἐστι κινεῖν cf, Le. —
Seg. 356, 91 Suid. I 2, 48 E. M. 37, 3. 6. 568.
BQ. v 27. T 404 πόδας αἰόλος ἵππος | paraphr.
ταχύπους cf. sch. br. BHQ. v 27. M 167 σφῆ- -
χες μέσον αἰόλοι, sch. V. τὸ μέσον εὐκίνητοι |
διὰ τὴν ἐντομήν, versicolores cf. paraphr. Ap.
15, 33 Eust. 897, 63. Sch. AD. ἄμεινον δ᾽
ἀχούειν τοὺς εὐκινήτους. Non recte Doederl.
l Ll μέσον ad οἰχία ποιήσωνται rettulit. y 300
αἴ. οἶστρος, sch. Q. ϑηρίον ποικίλον, εὐχίνητ
τον. X 509 αἰόλαι εὐλαί, Buttm. wimmelnd |
sch. B. εὔστροφοι zal ποικίλαι, M 908 αἰόλον.
ὄφιν | Voss.: ringelnd, sed sch. AD. τὸν ποι-
κίλον καὶ πολύστιχτον. — b) De armis dubi-
tari posse ipse Buttmann concessit, recte tamen -
motum intellegere maluit quam colorem qui in
voce χορυϑαίολος omnino locum mon habet. |
E 995 τεύχεα αἰόλα παμφανόωντα agilia, sed
sch. br. paraphr. ποικίλα Hes. ποικίλα, ταχέα.
H 292 I| 107 σάχος ct., quod saepe movetur |
sch. V. ποιχίλον" διὸ «dus τεύχων" ἢ εὐχίνητ
τον ἢ αἰόλον ἀντὶ τοῦ αἰόλως. Eust. 678, 97
— 2) h. Merc. 88 ὄστρακον. (αἰόλλω ete, πᾶ-
vatoAoc). 3
Αἴολος z 44, Ἱπποτάδης 2, -020v 60 Ahrens
Rhein. M. II p. 160 A/6ó4oi0 -μεγαλήτορο
Ἱπποτάδαο 36 Am. Anh), quem ταμίην ἀνέμων
ποίησε Κρονίων 21, in Aeolia insula cum sex
filis filiabusque inter se matrimonio coniunctis
beatissime et luxuriose vixit. Ulixi liberalissime
recepto utrem ventos adversos continentem
donat, ut secundo flatu in patriam redeat
.1— 75; quod benignum consilium Ulixi socii
paulo post eluserunt. (αἰόλος" ab ἀ-ῆναι Har-
. tung, Daemonen p. 14; Rel. d. Gr. II 25; Prel-
ler, gr. Myth. I p. 495; Voelcker, hom. Geogr.
. p. 115). — 2) Sisyphi et Crethei p
—— Αἴπεια᾽ καλήν τ᾽ Αἴπειαν I 152. 994, urbs
— Messeniae, νῦν Oovoía χαλεῖται Strab. 8, 4, 5,
Κορώνεια Paus. 4, 34, 5. Curtius, Pelop. II p.
. 166. 195, Anm. 40.
αἰπεινός (αἴπος) excelsus, arduus. Ep. or-
nans, postponitur subst. quae dactylum aut
pyrrhichium effciunt. B 869 Y 58 ζ 123 h.
Ap. 41 αὐ. κάρηνα |. 3) De urbibus: altis muris
circumdatus cf. Goebel de epith. ho. in zc des.
19 B 573 «. Γονόεσσαν |, Z 35 Πήδασον «.,
I 419 686 [O 915] Ἰλίου αἰπεινῆς, cf. O 558
P 328. N 713. Non recte Eust. 760, 33 οὐχ ἀπ-
ᾷδόν ἐστι νοῆσαι νῦν χαὶ τὴν χαλεπήν. Ὁ
957 «. πτολίεθρον, Ν 217 X 116 α. Καλυ-
δῶνι, h. Ap. 48 Kvíóog α. ep. 1, 2 πόλιν.
(Doederl Gl. 967 ἐξαίφνης, ἐξαπίνης).
αἐπήεις (cinoc) montibus insignis. Φ 87
Πήδασον αἰπήεσσαν Goebel de epith. ho. in
ftc desin, 11; non: in alto sitam. Nam ad ripam
Satnioentis fluminis sitam montes prope attinge-
bant cf. Strab. 605. Doed. h. 1, clivis plenam.
«i-xóAtov (αἰπόλος, Christ, Lautl. 73) pa-
scua caprarum (cf. Spitzn. Ztft. £f. A. W. 1840
Ῥ. 472) translate: grex caprarum. B 474 (Autenr.)
44 679 ξ 101 (Ameis) αἰπόλια πλατέ᾽ αἰγῶν,
La Roche Stud. p. 26 adn. Eust. 957, 97 ἐκ
περισσοῦ τὸ αἰγῶν cf. Thiersch. ὃ 314, 4. o
218 v 174 φ 966 πᾶσι- αἰπολίοισι.
αἰ-πόλος (v5 et kar quae radix est in gov-
χόλος Benf. Kuhn 8, 95 Curt. E. p. 439. Vulgo
πέλομαι S. πολέω cf. Eust. 472, 95 L. Meyer
. vergl. Gr. 1, 259) caprarius, caprarum pastor.
Meiring de verb. cop. II p. 30 qui circa capras
versatur. ἀνήρ additur quando non universe
— de pastoribus sermo est, Autenr. ad P 474 «i-
πόλοι ἄνδρες |, cf. 4 275. sed o 247 369 v
173 χ 135 142 161 182 ἥελάνϑιος αἰπόλος ci-
γῶν |, cf. φ 175 265, Eust. 1867, 96 περιτ-
τεύει τὸ αἰγῶν. (αἰπόλιον).
αἰπός (αἰπύς) excelsus, altus. 1V 625 πόλιν
αἰπήν | excelsis muris munitam, non: in alto
sitam cf. Goebel de epith. ho. in εἰς desin. 12.
cf. y 130 9 516 4 533 ν 316. b) O 369 Στυ-
γὸς ὕδατος αἰπὰ ῥέεθρα | praerupta, quia
praecipiti amni decurrebant. Alii: rapida et
transitu difficilia, sch. BL. προσάντη καὶ ἄνω-
$sev καταῤδέοντα, sch. br. ὑψηλά, ἐξ ob χαὶ
χαλεπά paraphr. cf. Putsch. de vi ac natura
luram. Styg. Lips. 1832 p. 29. 4 9 «imc
ῥέεθρα 1 Xanthi quem constat praeruptis esse
rivis, E. M. 37, 40 ὑψηλὰ ἢ δύσβατα sch. br.
νῦν βαϑέα paraphr. et Eust. pass. ———
Αἰπύ (Aristarcho scribitur, non Aízv' sed
jam antiquis dubium erat utrum A4/zv an ἐύχ-
τιτον nomen pr. esset Strab. 8, 3, 24) B 5992.
h. Ap. 2, 245 (423). —
. «αἐπύς, (Benf. 1, 278 avàk' zurück, abwárts)
excelsus, arduus, praeceps E. M. 37, 34
ὃ χαλεπὸς zal σχληρὸς ἢ ὃ ὑψηλός Hes. μέ-
yac. δεινός. ὑψηλός. μετέωρος. Postponitur
ine — - αἱρέω
Ὄλυμπον.
53
plerumque substantivis quae pyrrhichium effici-
unt (τ 431). a) De montibus et muris: B 603
829 y 287 ὃ 514 h. Ap. 35 40 428 ὅρος αἰπύ.
cf. τ 431. E 367 868 O 84 h. Ap. 109 αἰπὺν
Zenodotus etiam οὐρανὸν αἰπύν
scripserat, ut O 192 I'364. Ariston. I'364 αἰπὺ
δὲ ὄρος ἂν λέγοιτο, ὃ δὲ οὐρανὸς εὐρύς cf.
Lehrs. Ar. 168. Ζ 327 4 181 ξ 472 h. Cer.
271 τεῖχος, B 811 4 711 αἰπεῖα κολώνη, y
293 αἰπεῖα εἰς ἅλα πέτρη. — b) De urbibus:
B 538 y 485 x 81 o 198 αἰπὺ πτολίεϑρον |,
paraphr. zzv ὑψηλὴν πόλιν. Cod. Vat. (ap.
Wolfium Phil. 9, 585) ad B 538 τὸ ὑψηλὸν xal
μέγιστον πόλισμα non recte. 1 668 Σχῦρον
«i, O Τί Ἴλιον αἰπύ Aristarchus expunxerat
ὅτι οὐδετέρως τὸ Ἴλιον, alii mutaverant (Lehrs.
Ar. 375). [B 5921. A 978 βρόχον αἰπύν. — c)
N 317 αἰπύ οἱ ἐσσεῖται difücile. — d) Trans-
late: 44 174441 M 345 358 N 773 XX 99 P 155
944 ε 305 χ 28 αἰπὺς 0As900c, cf. 257 Καὶ 871
A DOT II 983 859 £€ 199 « 11 37 εἐ 286 308 μα
987 446 o 47 (ὀξύν V.) χ [43] 67 praeceps.
Alii: grave exitium paraphr. χάλεπός sed sch.
br. «1 174 ὑψηλός, ἐξ ob μέγας xal ὀλέϑριος
cf. Ap. 18, 10 E. M. 37, 29 Hes. Nitzsch ad «
11. Doederl. Syn. 2, 105 Gl. 966 reissend,
schnell, gewaltsam. Est potissimum in libris
mediis Iliadis. .4 601 II 651 πόνον, O 223
χόλον, quippe qui homines praecipites dat, P
365 (v. πόνον) ὃ 848 π 879 φόνον, improvisam
sch. V. P 365 προσάντη. ἢ. Merc. 66 δόλον,
in quem quis ex improviso incidit. (αὐτός, «i-
πήεις, αἰπεινός) [ἐξαίφνης, ἐξαπίνης, αἶψα,
ἄφαρ)
Αἰπύτιον παρὰ τύμβον B 604, ἔστιν ὄρος
Σηπία, καὶ Αἰπύτῳ τῷ Ἐλάτου λέγουσιν ἐν-
ταῦϑα γενέσϑαι τὴν τελευτὴν- x. οἱ τὸν τά-
φον ἐποίησαν αὐτόϑι Paus. 8, 16, 9, 8, 4, 4.
Curt. Pelop. I p. 109.
αἱρέω (Ahrens, Ztft. f. A. W. 1836 p. 801
ἀπηύρα ἀγρέω cioéo. Buttm. Le. 1, 131
ἀγρέω cf. Kuhn, Ztít. 9, 270 s. Doed. Gl. 18
ἀείρω ἀειρέω αἱρέω, quo de Schweizer (Kuhn
2, 71) dubitat. Pott E. F. 1, 226 non omnino
improbaverat. Savelsberg, q. etym. P 7. Benf.
2, 142 radicem statuit γὰρ καρ &g &ojt- αἷρε-
eodem referens &-ys2 uude κελ £A et γέντο.
Radicis 6A videtur fuisse digamma sed negle-
ctum Langio (Phil. 4, 701), quamquam sunt qui
dubitent, ut Ebel (Kuhn 4, 162. 168); non recte
Jaekel, J. J. f. Ph. 96, 405. Cognata sunt «to
et £A cf. Curt. E. p. 509. Praes. αἵρεῖ, imp.
αἱρείτω, impf. ἥρει, ἥρεον £2 579, fut. αἱρήσει,
αἱρήσομεν, αἱρήσειν et αἱρησέμεν, aor. 2. εἷ-
λον ὦ 377 οἱ ἕλον, εἷλες Φ ΤΊ et ἕλες I 971,
εἵλε() et ἕλε(ν), ἑλέτην, εἵλομεν, εἷλον et
ἕλον, iter. ἕλεσχον & 290, ἕλεσχε, ci. ἕλω H
81, ἕλῃς Π 725, ἕλῃ et ἕλῃσι, ἕλωμεν, ἕλητε
H 71, ἕλωσι, opt. ἕλοιμε Αὶ 258, ἕλοις, ἕλοι,
ἕλοιμεν K 345, ἕλοιεν, imp. ἑλέτω v 59, inf.
ἑλέειν et ἑλεῖν pte. ἑλών, ἑλοῦσα, ἑλόντα Q
927 ἑλόντε, ἑλόντες, ἑλοῦσαι 9 436. Med.
praes. ptc. αἱρεύμενοι II 353, impf. ἡρεῖτο φ
40, fut. αἱρήσομαι B 357, αἱρήσεαι K 285,
aor. 2. ἑλόμην, εἵλευ P 906, εἵλετο et ἕλετο,
εἱλόμεθα v 157 et ἑλόμεσθα 4 730, εἵλοντο
et ἕλοντο (de γέντο pro ἕλετο cf. Buttm. Gr.
2, 137 Thiersch ἃ 155, 1) coni. ἕλωμαι, ἕληται
I! 650, opt. ἑλοίμην, ἕλοιτο, ἑλοίμεϑα, ἑλοί-
«ro v 117, imp. ἕλευ IN 294, ἐλέσϑω, ἕλεσϑε,
inf ἑλέσϑαι, adi. verb. ἑλετή I 409.
54
1) capio, sumo, prehendo, 2) aufero,3) expugno,
4) opprimo, 5) interficio, capio, 6) incesso, occupo.
τί, τινός, τινά τινος, τινί τι (E 197, I 367, c.
inf. A 584 v.l I 336. medium: 1) sumo, mihi
sumo, 2) mihi aufero, 3) mihi capio, cibum,
somnum, alia, 4) eligo. τενί τὶ I 368:X 119 μι 245,
τινός τι ὃ 746. Ptc. aor. aliis verbis additur:
I'316 Ψ 861 χλήρους πάλλον ἑλόντες cf. Z
302, I 216 Q2 625, X 346 9 486, o 400 335 Καὶ
504 o 409, Γ 72 93, P 540 92 795, ε 382 387
h. Merc. 109. Γ' 494 τῇ δίφρον ἑλοῦσα, Zeno-
dotus expunxit, quia Venerem non deceret οἵ.
Ariston. 4 168 £x πάντων δημὸν ἑλών post-
uam ex omnibus adipem exemit, α 318 δῶρον
ἑλών ex arca, 9 89 ἑλὼν δέπας σπείσασκε,
cf. 1 656 o 343 Φ 397 Ψ 839 αὶ 145 q 419 h.
Ven. 30 Ψ' 219 (v. 1. ἔχων) 22 93 záAvuua,
o 880 δίφρον, Q) 844 σόλον cf. T 839. Σ᾿ 416
σκῆπτρον, Ψ 613 τ 386 λέβητα, X 96 caxoc,
O 319 ἡνία. — b) Additur χειρί aut simile
quiddam: Π 510 χειρὲ ἑλὼν ἐπίεζε βραχίονα,
Ξ 818 χερσὶν ἔγχε᾽ ἑλόντες cf. M 397 s 392
ὃ 506 9 84, Σ 28 o 816 ἀμφοτέρῃσι χερσὶν
ἑλὼν κόνιν. O 474 χερσὶν δόρυ καὶ σάκος
ouo, quamquam aliter umero scutum sumi-
mus, sed comparantur ó 750 759 o 48 58 χροὶ
εἵματα. ὃ 66 Ont. ἐν χερσὶν ἑλών, v. l. ἔχων,
cf. i. 229. h. Ap. 7 ἀπ᾿ ὦμων χείρεσσιν ἑλοῦ-
σα τόξον, £2 927 ἀγχὰς rd υἱόν, cf. ἡ 252
(ἀϑετοῦνται 251- 58), E 75 χαλκὸν ὀδοῦσι, A
749 ὅδαξ οὖδας, cf. T 61 «ὦ 738 y 269 X 17
quod proprie dictum esse docent sch. V. T 61
E. M. 615, 19. — Med. αἱροῦμαι, mihi s. ad
meos usus sumo: B 46 εἵλετο σχῆπτρον. Z
494 χόρυϑ᾽, I 559 τόξον cf. φ 40, I' 338 Καὶ 24
136 178 Ξ 12 Ὁ 481 α 99 o 551 o 4 v 127
ἔγχος, cf. II 140 N 294. 4 43 II 139 χ 195
δοῦρε, T 374 σάχος, 408 εἵλετο, N 268 οὐ
σχεδόν ἔστιν ἐἑλέσϑαι, cf. χ 25, Σ 500 ἀναΐνε-
to μηδὲν ἐλέσϑαι, 42 348 ε 47 ῥάβδον, & 531
ἄχοντα, q 6 κληῖδα, φ 416 ὀιστόν, y 326 ξί-
qoc, S. εἵλκετο, w 1418 φόρμιγγα, Ψ 132 εἵ-
μαϑ' ἐλέσϑαι vestibus indui, βὶ 357 αἱρήσομαι
ἄλφιτα, zx 997 ὡς ἄν ἐπιϑύσαντες ἑλοίμεϑα,
ὦ 884 ὄφρ᾽ ἂν ἑλοίμην | δῶρα L. ἀνελοίμην.
o 367 μυρί᾽ ἕλοντο, E 297 ἄσπετον ὦνον
ἕλοιτο, v. l. ἄροιτο, fortasse de eligendo pretio.
— Adduntur χειρί similia H 264 λίϑον εἵλετο
χειρί, Καὶ 31 δόρυ, K 501 μάστιγα χερσίν, cf.
z 154 296 ψ 868 9 68, 9 372 σφαῖραν μετὰ
χερσὶν ἕλοντο, KSV. ἔχοντες. --- b) E 127 à-
χλυν τοι ἐπ᾽ ὀφϑαλμῶν ἕλον, T 143 δῶρα
ἐμῆς παρὰ χειρός, €) 579 ἀπ᾿ ἀπήνης ἥρεον
αποινὰ vituperat Geppert (2, 166) alias differre
ratus αἱρεῖν ab ἑλεῖν. Ο 196 ἔγχος ἀπὸ χει-
ρός, h. Ven. 1608 κόσμον οἱ ἀπὸ χροὸς εἷλε,
Z 472 ἀπὸ χρατὸς κόρυϑ᾽ εἵλετο de suo capite
h. XXVIII 15 εἵλετ᾽ ἀπ᾿ ouov τεύχη, active
9 88 χεφαλῆς ἄπο φᾶρος ἕλεσχε. E 209 ἀπὸ
πασσάλου τόξα | ἑλόμην mihi deprompsi, Ν᾽
611 ὑπ᾽ ἀσπίδος ἀξίνην, y 971 ἐκ νεχύων ἔγ-
χεα, iterum usuri sibi arripiebant, « 167 αἐγα-
νέας ἐκ νηῶν cf. & 91. Active: ξ 74 ἔνϑεν
ἑλὼν ἔνειχε, cf. u 310 h. Ven. 115, ε 548 v
283. Similiter: 9 500 ἔνϑεν ἑλών inde capiens
cantum, exordium sumens, Bergk (Rh. M. 18,
602) ἐλῶν. — c) Soli activo addit gen. .4 197
χόμης Πηλείωνα, H 108 δεξιτερῆς χειρός, ubi
acc. Bentl. coni. et Bekk. recepit ob digamma,
I''78 H 56 μέσσου óovgoc. II 406 óovooc,
Μὰ 738 χειρός, ᾧΦ 71 γούνων, A 328 χειρὸς
αἵρέω
ἑλόντ᾽ ἀγέμεν οἵ, 4 646 778, Φ 416 4 542 E
30. T 126 ἄτην χεφαλῆς, cf, ἡ 168 o 263 μ
33 o 465. Α 501 δεξιτερῇ vm ἀνϑερεῶνος.
Acc. sic utitur E 353 τὴν ἑλοῦσα ἔξαγε, X
137 χεῖρ᾽ ᾿Αγαμέμνονος cf. « 191 “2 361 y 374
9 106, y. 37, o 258. € 279 γούνατα, 508 τὴν
προτὶ oi εἷλε, quod assumitur ὦ 348. 4 205
ψυχὴν ἑλεῖν amplecti, cf. ἃ 206 210. Θ 13
μὲν ἑλὼν δίψω cf. w 76. — 2) Aufero: 44 139
ἄξω ἑλὼν γέρας, Aristarchus et Bekk. expun-
xerunt, cf. 4 356 507 [B 240] I 111. — Med.
mihi aufero A 137 324 αὐτὸς ἕλωμαι. 1 368
γέρας μοι ἕλετο. II 58 Σ 445 τὴν ἂψ ἐκ χει-
ρῶν, cf I 844. I 336 ἐμεῦ ἀπὸ μούνου, H
192 ϑεράποντες ἀπ᾿ ὦμων τεύχε", idem de
hoste I] 782 846 et I] 663 T 412 et II 650.
O 195 ἀπὸ uiv χεφαλῆς κόρυϑ᾽ -καὶ σάκος
ὦμων sed v. 196 ἑλοῦσα cf. La Roche Ztft. f.
Oestr. Gym. 1860 p. 549. Καὶ 458 τοῦ ἀπὸ zv-
νέην χεφαλῆφιν ἕλοντο, P 905 τεύχεα ἀπὸ
χρατός τε χαὶ ὦμων | εἵλευ, μ 945 Σχυλλη
μοι ἐκ νηὸς ἑταίρους ἕξ ἕλετο. — b) Derebus
quae non sequuntur manum prehendentis, solo
activo utitur: d 949 πτελέην ἕλε χερσΐν, P
779 βοῦν, Ξ 972 χειρὶ- χϑόνα, Δ 425 Ν 508
520 Z 452 P 315 γαῖαν ἀγοστῷ. — 3) De ur-
bium expugnatione B 12 πόλιν Τρώων cf. B
29 66. B 141 I 27 Τροίην, B 829 πόλιν, B
37 Πριόμου πόλιν, B 998 4 939 πτολίεϑρον,
B 332 ἄστυ μέγα Πριάμοιο, 4 416 Ἴλιον, Δ
406 Θήβης ἕδος, H 71 Τροίην ἕλητε, Vind.
ἕλοιτε. I 199 “έσβον, cf. I 971. 1 668 Σαχῦ-
ρον, Ὁ 557 κατ᾽ ἄκρης Ἴλιον, O ΤΙ Ἴλιον
αἰπὺ ἕλοιεν nonnulli: clone (Did.), Ari-
starchus (Lehrs 375) expunxit (Ariston.), Π 153
Ἠετίωνος πόλιν, II 698 Φ 544 Τροίην, x 165
Κικόνων πτολίεθρον, ὦ 377 Νήρικον, Strab.
59 Νήριτον. — b) De navibus: “4 315 X 365
O 504 νῆας, N 42 νῆας αἱρήσειν, cf. O 476
720 II 128 Σ 260. — c) De curru P 488 τὼ
ἅππω) 4A 748 δίφρους, 4 398 δίφρον τε xai
ἀνέρε potiti sunt, hic locus frustra vexavit
Grashofium (Fuhrw. 19). — 4) Opprimo, supero,
capio. £2 206 εἰ γάρ σ᾽ αἱρήσει, t 155 με διὰ
δμῳὰς εἷλον. 9 330 Ἥφαιστος ἄρηα, ὃ 463
μ᾿ ἕλῃς (ἕλοις) ἀέκοντα, m 369 φϑίσωμεν
ἑλόντες (Τηλέμαχον) atque sic Ahrens (hom.
Exc. Phil.6, 15) ut hiatum leniret 8 247 ἑλὼν
μνηστῆρας coniecit scribendum esse pro &ow,
quod non probat Hagena Phil 8, 387. "P 345
ὃς τίς σ᾽ ἕλῃσι curru, X 142 ἑλέειν τέ ξ 9vuóc
ἀνώγει, Καὶ 345 αὐτὸν ἐπαΐξαντες ἕλωμεν, X
187 ἐπαΐξανϑ᾽ ἑλέτην, d 555 αἱρήσει μὲ xal
ὡς consequetur; Φ 77 ὅτε μ᾽ εἷλες, Q 752
πέρνασχ᾽ ὅν τιν᾽ ἕλεσχε, Z 88 II 881 ζωὸν
ἕλε cf. $ 102. ἢ. VII 17 ϑεὸν δεσμεύεϑ᾽ ἑλόν-
τες cf. h. VII 9. h. VII 51 ἀρχὸν ἕλε. De.
mortuo Π 559 εἴ μὲν ἀειχισσαίμεϑ᾽ ἑλόντες, et.
de piscatione μ' 96 εἴ ποϑὲ μεῖζον ἕλῃσι κῆτ᾽
toc. — δ) Capio, supero et interficio 4 457 6
256 O 328 II 306 351 608 ἄνδρα, cf. E 37 118.
541 41 138. E 144 ᾿Αστύνοον, E 576 Πυλαι-
μένεα, E 677 Κοίρανον cf. Ζ 85 H 881,90
273 τίνα, I 804 Ἕχτορ᾽, K 206 τινά που δηΐ-
ov, K 561 σχοπόν, A 92 ἄνδρα Βιήνορα, 4.
304 ἡγεμόνας, A 489 Δόρυκλον, 4 b09 II 799)
μιν, X 520 πλείστους, O 889 Μηκιστῆ᾽ cO
340 515 516 x 383. II 697 τοὺς ἕλεν, Zenod.
; bat Ahrens (Phil. 6, 27). — E 50 Σχαμάνδρεον
£X ἔγχεϊ, H ΤΊ ἐμὲ χαλχῷ, P 276 οὐδέ τιν᾽
αὐτῶν ἕλον ἔγχεσι, ξ 290 ἐπάλμενος ἔγχει
ἕλεσχον, GHJR. ὄλεσχον. P 391 ᾿Αργεῖοι δέ
χε χῦδος ἕλον victoriam reportassent. .E 365
cod. Lips. χῦδος ἕλοιτο pro ἄροιτο, non tamen
medio poéta sic uti videtur. — 6) Solo activo
utitur de ira dolore timore: incesso, occupo:
I' 35 ὠχρός τέ μιν εἷλε παρειάς, E 47 Ν 672
Il 607 uiv σκότος εἷλε, sch. br. ἔλαβε, 4 28
6 460 9 304 χόλος δέ μιν ἄγριος ἥρει, cf. Σ
8225, ubi Eust. 1095, 49. II 805 τὸν δ᾽ ἄτη
φρένας εἷλε, P 67 χλωρὸν δέος αἱρεῖ, cf. H
479 u 543, ὦ 421 c 533 λ 48 688, h. Ap. 447.
N 581 ᾿ἀτρεΐδην δ᾽ ἄχος εἷλε cf. p 299. B 33
μηδέ σε λήϑη | αἱρείτω sch. br. χαταλαμ-
βανέτω, D 446 Ξ 398 καί με γλυχὺς ἵμερος
αἱρεῖ sch. br. πόϑος καταλαμβάνει, κρατεῖ οἵ.
h. Ven. 57 44 89 ἢ. Ap. 461, χ 500. E 186 μὲν
τρὶς τόσσον ἕλεν μένος, sch. br. νῦν ἔλαβεν,
Ptolemaeus Oroandae: ἔχεν. T 14 πάντας ἕλεν
τρόμος cf. E 862, Y 136. β 81 οἶχτος δ᾽
ξλε λαόν cf. 438. y 372 ϑάμβος ἕλε πάντας,
Tzetz. All. 106 ἔχε, ὃ 596 οὐδέ κέ μ᾽ οἴκου
ἕλοι πόϑος, φ 199 τάφος -πάντας cf. o 441.
τ 471 τὴν ἅμα χάρμα καὶ ἄλγος ἕλε φρένα,
sch. Pi. Ne. 1, 88 τῇ. — De somno: XA 192
μηδέ τιν᾽ ὕπνος | αἱρείτω cf, 2 5 (373, X 502
τ 5ll. 515 ἕλῃσι χοῖτος ἅπαντας, (Geppert
2, 199), v 52 ἑλέτω σε ὕπνος. ἢ. Ven. 974 τὸν
ἐπὴν ἕλῃ ἥβη ubi adoleverit, ,locutio mala
mata^ Baum. quamquam non recte Schneider
(Ztft. f£. A. W. 1840 p. 95) statuit tristia tantum
dici incessere hominem. Sed ea sic dicun-
tur, quae subito hominem invadunt, non iuventa
quae paulatim exsistit. Atque pugnant aperte
vv. 274—775 cum sequentibus, quare priores
damnavit Matthias, removit Baum., Herman-
num secuti. — ἢ. Ven. 91 144 ᾿4γχίσην ἔρος.
h. Ap. 116 τὴν τόχος εἷλε h. Cer. 190 τὴν ci-
doc rs σέβας τε ἰδὲ χλωρὸν δέος εἷλεν. —
7) Med. de cibo et somno quos capimus: B 399
Θ 53 (86 x 57 δεῖπνον ἕλοντο, cf. o 176. H
466 ó 786 ξ 347 δόρπον, cf. [H 360] X 314 €
97 ἢ. Ap. 511, H 810 Σ᾽ 998, 4 730, v 980.
v 117 δαῖτα, A 584 πιέειν οὐχ εἶχεν ἐλέσϑαι.
H 482 I 713 π 481 τ 427 ὕπνου δῶρον, sch.
D. H 482 περιφραστιχῶς τὸν ὕπνον. Activo
Sic utitur paulum immutata ratione q 294 οἷ-
vog xul) ὄλλους ] βλάπτει ὃς ἄν μιν χανδὸν
ἕλῃ, K. ἕλοι. — b) Translate E 529 ἄλχεμον
ἥτορ ἕλεσϑε sch. br. ἀναλάβετε. — c) X 119
Τρωσὶν ὅρκον ἕλωμαι, A. yg. ὀμοῦμαι sch.
D. Τρωσὶ ἀντὶ τοῦ παρὰ τῶν Tocov: εἴ. δέ-
χεσϑαί τινί τι, gen. ὃ 746 ἐμεῦ δ᾽ ἕλετο- ὅρ-
zov. — d) Mihi capio B 197 ανδρα ἑλοίμεϑα
οἰνοχοεύειν sch. br. λάβοιμεν, Τ' 66 ἑκὼν δ᾽
οὐχ ἄν τις ἕλοιτο, N 729 οὐ πάντα δυνήσεαι
αὐτὸς ἐλέσϑαι, £X 501 ἱέσϑην ἐπὶ ἴστορι πεῖ-
guo ἐλέσϑαι, sch. B. émà τῷ μάρτυρι πέρας
λαβεῖν τὴν δίκην (τῆς δίκης). — 8) Mihi sumo,
eligo: Π 353 ὑπὲχ μήλων αἱρεύμενοι, sch. br.
ὑφαιρούμενοι. KK 935 ἕταρον αἱρήσεαι ὅν x
ἐθέλῃσθα, Eust. 800, 68 προχρινεῖς, cf. K 949.
I 139 γυναῖχας αὐτὸς ἐλέσϑω cf. I 281, T 60
τήν, 1 578 τέμενος, I 391 ᾿ἠχαιῶν ἄλλον, II
282 φιλότητα, ε 12] Ὠρίων ἕλετο Hoc, v. l.
ἕλε cf. Ahrens, Phil 6, 27, σ 47 τάων zv χ᾽
ἐθέλῃσιν αὐτὸς ἐλέσϑω, m 149 πατρὸς- νόστι-
μὸν uoo. h. Merc. 449 εὐφροσύνην καὶ ἔρω-
τὰ καὶ ὕπνον, Herm. expunxit, Baum. defendit.
aíoéo — αἶσα
55
Cer. 444 τιμὰς | δωσέμεν ec κεν ἕλοιτο, cf.
Herm. ad h. Cer. 328. ἢ, Ven. 239 o?z' &v- σε
τοῖον ἑλοίμην |] ἀϑάνατον εἶναι. I 336 legeba-
tur εὕλετ᾽ ἔχειν ἀντὶ τοῦ ἠϑέλησεν ὅπερ ὁ
Ἡρωδιανὸς ἀποδέχεται ὡς ἄμεινον sch. BLV.
(ἑλετός, ἐξαίρετος, ἕλωρ, κατά, σύν, πρός,
ἀνά, ὑπό, ἐκ, ἀπό, ἐξαπό, διά...
"Atoog (Jooc, Bekk. "4zigoc) qui non Irus
est. σ 73 Ἶρος Aigoc sch. BH. 0 μηκέτι ἐσό-
μενος Iooc. Videtur Ivus ab εἴρω dico appel-
latus, Zpoc igitur is esse cui vox deest. Cf.
Pohl. de digam. I Breslau 1854 p. 22. Sachs.
de digam. Berlin 1856 p. 57; digamma fuisse
in hac voce negat Hoffm. qu. ho. II 41.
αἴρω (ἀείρω, quamquam Schweizer negat,
Kuhn 2, 991) Praes. ptc. αἴροντας P 794 (E.
M. 38, 17 ἄραντας, R. ap. Bekk. αἔρανταςὶ,
pass. aor. ptc. ἀρϑείς, med. aor. 1 zo«o ὦ 33,
ἤρατο (v. l ἤρατο), ἠράμεϑα X 393. aor. 2.
ἀρόμην (ἃ) *P 592, ἄρετο, ἄροντο. coni. ἄρηαι
II 84, ἄρηται, ἄρησϑε. opt. ἀροίμην, ἔροιο,
ἄροιτο, ἀροίμεϑα E 973, inf. ἀρέσϑαι. Aor.
2, formas plerique ad ἄρνυμαι referunt 8. q. v.
Formae trisyllabae quae primam corripiunt, se-
cundam producunt in exitu plerumque sunt ver-
sus, (X 907 II 88).
Tollo P 724 vézvr αἴροντας, Ν 63 ἀπὸ né-
touc ἀρϑείς, ε 393 ὑπὸ χύματος ἀρϑείς,
Aristoph. et Rhianus ἐπί. — Medium, 1) fero,
in me suscipio Y 247 νηῦς ἄχϑος ἄροιτο.
Translate ὃ 107 ὅσσ᾽ ἐμόγησε καὶ ἤρατο (EK.
ἤρατο), Eust. 1487, 36 ἀντὲ τοῦ ὑπέμεινε χαὶ
ἐβάστασεν. — 9) Mihi tollo, mihi aufero, repor-
to, comparo ,Ξ 510 ἀνδράγρια, I 969 ἀέϑλια
ποσσίν, cf. I 194 (v. l. &yovro) et I 266. I 188
τὴν ἄρετ᾽ ἐξ ἐνάρων lyram, 44 625 τὴν éx Τε-
νέδοιο Hecameden, 37^ 592 τήν. M 485 παισὶν
μισϑόν, Hes. ἀπενέγκηται, h. Merc. 264 364
μήνυτρον, ep. 15, 4 τιμῆς vov, qui locus as-
sumptus est ex ξ 297 ἄσπετον ὦνον ἕλοιτο ubi
v. 1. ἄροιτο. — b) Per translationem: 4 95
πᾶσι- Τρώεσσι χάριν χαὶ κῦδος, ubi dat. ali-
quid insoliti habet (cf. Faesi) sch. ed. Bachm.
1 308 ἀντὶ τοῦ παρὰ πάντων ἢ £z πάντων.
Similiter: I 303 σφι χῦδος apud eos, Hes. λά-
goto: ἀπενέγκοιο. Aliter: K 307 oi αὐτῷ z-
doc ἄροιτο sibi ipse (Hes.), « 940 ξ 370 παεδὲ
μέγα κλέος ἤρατο cf. o 33 Hes. ἔλαβεν, ἀπη-
γνέγχατο, abest: M 407 II 88 X 294 P 987 [419
Y 509] ? 543 596 y 953 χῦδος ἀρέσϑαι, Hes.
λαβεῖν, ὦραι, cf Ξ 365 II 84 X 907, T' 373
Σ 165 ἤρατο κῦδος cf. X 393, Aristarchus ex-
punxit E 3 v 492 χλέος- ἄροιτο, Ap. 4l, 25
ἀπενέγχοιτο, λάβοι, cf. E 973. P 16 Z2 191
(Hes.. H 9208 d 997 εὖχος ἀρέσϑαι cf. 4 990,
α 390 τοῦτο regnum, Ξ 130 ἐφ᾽ ἕλκεϊ ἕλκος,
ep. 15, 7 ψεύδε᾽ ἄρησϑε comparetis. Ἤροιτο
v. 1. € 139 pro ἄγοιτο. (ἔναρα, ἐναρίζω, ἐναί-
ρω). (Aeg) cf. "Aidoc.
αἶσα (Curt. E. 569 Benf. 2, 992 skr. vishu
aeque, unde ic0c, cum guna, cf. Duentz. J. J.
f£. Ph. 69, 461. Doed. Gl 429 ἔση ἀναίΐση.
Ahrens (Kuhn 8, 362) AIJII skr. ék-a lat. ae-
quus pro «zz-je. Buttm. Lex. 2, 113 «ivo aio.
Veteres: d«íc cf. Lob. Path. el. I p. 99. Nae-
gelsb. hom. Theol. p. 122 ss. Gladstone, Stud.
298) Digammatis vestigia ap. Hom. non sunt.
1) pars, portio debita, quodcunque alicui obtigit,
ἡ ἴση, 2) fas, aequum, 3) fatum, sors, fati ne-
cessitas. E. M. 38, 50 ἡ εἱμαρμένη, ἡ μοῖρα
... ἡ ἑχάστῳ μεμερισμένη cf. Hes. Ap. 15,
56 αἶσα —
21 Eust. 659, 58. Bekk. anecd. 3, 1095 "Aoysi-
ὧν αἶσα μοῖρα. In χαχῇ αἴσῃ ἀν in thesi est
tertia 4 418, secunda E 209 τ 259, alias in arsi.
Dat. plerumque in sexto pede, (X 61 ep. 4, I)
αἶσα et αἶσαν plerumque in tertio aut sexto,
(9 511 h. Cer. 957 482, ε 52 & 359, K 445
P quer
Σ 327 λαχόντα, .ληΐδος αἶσαν cf. s 40 v
ion. "translate t 84 ἔτι καὶ ἐλπίδος αἰσα, cf.
Zeyss quid Hom. et Pind. p. 36. Ameis: an
der Hoffnung ein Antheil, Voss: Hoffnung vom
Schicksal. Eust. 1855, 60 ἐλπὶς περιφραστι-
zc, satis audacter, quamquam similia non
plane desunt. Male assumptus v. z 101 ὀβε-
λίζεται καὶ χαλῶς Ariston. l1—2) P59Z
333 xav? αἶσαν, οὐδ᾽ ὑπὲρ αἶσαν nach Gebühr,
cf. K 445 Dp 7l6. — 3) Ὁ 209 ἰσόμορον καὶ
ὁμῇ πεπρωμένον αἴσῃ. Α 418 χακῇ αἴσῃ τέ-
zov o£ nach bóser Schicksalsbestimmung, (Doed.
Gl. 429 durch), Naegelsb. h. l. et ho. Th. 123
atque Am. ,zu "bósem Geschicke '* cf. E 209 τ
959. X 477 ἰῇ γιγνόμεϑ᾽ αἴσῃ. Α 410 τοι
αἶσα μίνυνϑά περ vitae portio brevis. Y 61
αἴσῃ ἐν ἀργαλέῃ, jn schwerem Verhàngnis
(Stob. 104, 558 δύῃ ἐν d) Ὁ 498 750 ἐν ϑα-
νάτοιό περ αἴσῃ, Zeyss l 1. in mortis condi-
cione, Eust. 1374, 12 ϑανάτοιο αἰσα περιφρα-
στιχῶς ὃ ϑάνατος πρὸς διαστολὴν ἑτέρας αἷ-
σης οἵ. Geppert 2, 223 et Duentz. Rh. M. 5,
405. Gen. appositionis secundum Naegelb. 1. L
(Todesgeschick) — b) Q 924 uo: αἶσα | τεϑνά-
μεναι, cf. 113 206 v 306 ε 288 ξ 359 o 276,
dat. deest I] 707 ov νύ ao αἶσα | πόλιν πέρ-
αι. Aristarchus, alii οὐ νύ ro: (Did. h. 1), 9
511 αἶσα uv. ἐπολέσϑαι sc. Ἴλιον, ψ 315 οὐ-
δέ πω αἶσα ἱχέσϑαι) ἤην. — h. Cer. 957 dya-
3Soto | αἶσαν. ἐπερχομένοιο h. Cer. 481 ógol-
ὡς] αἶσαν ἔχει. — c) Quae si omnia uno no-
mine comprehendere Jes velit, fatum dicet.
Fati leges quis constituerit cum poeta obscurius
significaverit, non aperte definierit, recentiores πὶ
non enucleaverunt cf. Naegelsb. (ho. Th. 120)
Putat Haentjes (Schicksalsidee bei Homer, Kóln
Fr. W. G. 1848) a Iove fatum constitui et com-
mutari posse, aliis deorum decreto videtur con-
stitutum (Góttling. ges. Abh. 1, 214 Naegelsb.
l Ll), vel dea Parca esse quae 4íc«, saepius
Μοῖρα appelletur. Quid intersit inter utrumque
defint E. Maetzner de Iov. Hom. c. 11 cf.
Teuffel ho. Theol τι. Eschatol Stuttg. 1848 p.
93. Lilie, ho. Anschauungsw. in Zift. £. G. 8,
198. Videtur certe Homerus ges Iovem
fatum sive constituisse sive custodire: I 608
Διὸς αἴσῃ fatum a Iove constitutum, gen. enim
auctoris recte Naegelsb. dicit, : 52" “κακὴ Διὸς
αἶσα, h. Ap. 433 749'- éx Διὸς αἴσης, ep. 4,
1 ofg μ᾽ αἴσῃ δῶχε Ζεὺς χύρμα γενέσϑαι,
Dii fati leges retardare, non impedire videntur
Geiero (Zt. f A. W. 1838 p. 1146) et Schmal-
feldio, (de fat. Hom. Eisleben 1831), A 61 [5
με δαίμονος αἶσα καχή h. Cer. 300 δαίμονος
αἴσῃ, h. Ven. 166 ϑεῶν ἰότητι, χαὶ αἴσῃ. Y
197 ἅσσα οἱ αἶσα | γιγνομένῳ ἐπένησε λίνῳ,
Naegelsb. l. l. 186 ἶσα, quae si ad vivum quis
resecet, deam inveniet "Parcam cum Naegels-
bachio, quam certe post Homerum fuere qui
statuerent. Aristarchus expunxit quidem. vy.
125—128 sed aliam ob causam. y 197 ἅσσά ot
αἶσα κατὰ κλῶϑές tt βαρεῖαι] γεινομένῳ γη-
σαντο λίνῳ, sch. E. ὡς γενικὸν τι Όμηρος
λαμβάνει τὸ cioe, ὡς ἰδικὸν δὲ τὸ καταχλῶ-
αἴσιμος
ϑες - ..- 5 μέντοι. τοῦ χατακλῶϑες πρόϑεσις
ἀποδίδοται πρὸς τὸ νήσαντο. Eust. 1576, 49
yo. xal χαταχλώϑησι βαρεῖα, αἰσα δηλαδὴ. y
Non Homero ipsi hunc versum deberi putat |
Naegelsb. nachho. Th. 150. Quaeritur quomodo
quid contra fati necessitatem fieri possit. Io- |
vem dubitare Homerus statuit num fato pareat, |
et homines singulari virium contentione efficere
ut aliter res cedat atque fato constitutum sit. .
II 780 ὑπὲρ αἶσαν ᾿Αχαιοὶ. φέρτεροι, ησαν sch.
BV. ὑπὲρ βίαν ἢ πλέον ἢ κατὰ τὸ μέτρον,
ὑπὲρ τὸ x«95xov, paraphr. ὑπὲρ τὸ πρέπον.
Aliter Schmalf. 1.1. P 321 χῦδος ἕλον xol |
ὑπὲρ Διὸς αἰσαν | χάρτει Wilhd.. non recte
sch. B. ἀντὲ τοῦ γνώμην 4ιός ci. paraphr. et -
sch. br. Eust. 1108, 32 ὑπὲρ ϑεόν. Z 487 οὐ
τίς μ᾽ ὑπὲρ αἶσαν ἀνὴρ "Aid: “προϊάψει. -- ἃ
I 487 τίω δέ μιν ἐν καρὸς αἴσῃ, ἶσον, Eust.
1526, 19 (τὴν αἶσαν καὶ τὴν μοῖραν) μεταλα-
βόντες οἱ ὕστερον καὶ ἐπί τινος τάξεως αὐτὰ
τιϑέασι, λέγοντες £v μοίρᾳ ἢ ἐν αἴσῃ τοιᾷδε
τετάχϑαι τινάς. Haec ad ipsum poétam referri
debent. Ariston. ἡ ὁ. 8. συνέσταλται Ἰαχῶς ἐν
χαρὸς ἀντὶ τοῦ ἐν χηρός. ὅμοιον γάρ ἐστιν τῷ
σον γάρ σφισι πᾶσιν ἀπήχϑετο κηρὲ μελαίνῃ.
(αἴσιμος, ἐναίσιμος, ἐξαίσιος, παραίσιος, αἷ-
συμν "jte, αἰσυμνήτηῃς).
᾿Αἰσαγέης ὄρος αἰπύ | h. Ap. 40, mons non
procul ab Epheso: cf. Strab. 13, 1. ' 68. Alya-
γέης llgen. ὠ
Αἴσηπος. Bucolionis ex Abarbarea £., Z 21
ab Euryalo interficitur. — 2) Αἴσηπος. ὅζος M.
21, ὕδωρ μέλαν Αἰσήποιο B 895, ἀπ᾿ Aic.
δοίων 4 91, flumen Mysiae Strab. 8 p. 602 BE
dío9«» (4. dz, ἕω Curt E. 587 Benf. 1,
966 Eust. pass. Praes. ptc. et impf.) graviter
spiritum duco, anhelo. Y 403 ϑυμὸν ἄισϑε
χαὶ ἤρυγεν. Est enim vis intensiva cf. Wen-
tzel de verb. quae cadunt in 9«, Breslau 1837 |
p. 7l. Non recte paraphr. et "sch. br. ἐξέ-,
πνευσε, nam post mugitum demum v, 406 anima
OsSAà reliquit, P 408 9vuórv ἀΐσϑων, sch. ed.
Bachm. ἀναπνέων. Non recte E. M. 43, 22 ἐχ-.
πνέων, cf Eust. 1071, 26 sch. br., nam v. 469
demum ἀπὸ δ᾽ ἔπτατο ϑυμός. Melius Eust. l. í
l τινὲς ἀντὶ τοῦ αἰσϑόμενος (cf. Ap. 16, 16.
Hes. le. Seg. 359. 28) ὡς τοῦ ἀΐσϑειν συναι-
oovu£vov εἰς ῥῆμα αἰσϑήσεως, ἣν οἱ ἄοντες,
Ἦτοι πνέοντές τε x«l ζῶντες ἔχουσι. Mirum |
quod fuere qui putarent Attice dici posse ϑυ-
μὸν αἰσθόμενος, nisi senserunt esse cognatas |
voces. Commutantur vero ἀΐσϑω et cic9dvo-.
μαι ut nostra sehen et aussehen atque similia.
Doed. Gl. 920 ἀνα-ιδ-έϑειν per syncopen fieri
putat ἀΐσϑειν, exsudare. Cf. Lob. path. E
2, 8,
«ἴσ-εμος (αἶσα) Hes. δεξιόν. uso guia |
ἀγαϑόν. συμφέρον, cf. le. Seg. 357, 7 859, 2
Ap. 16, 13. Est in quinto plerumque pede, (Z
62 — H 121, 9 348 χ 46 0 72 & 84). — 1) fac
talis, fato constitutus. 6 72 ,αἴσιμον qup
᾿Ιχαιῶν, sch. br. εἱμαρμένη ἡμέρα καὶ πεπρω-
μὲν cf. Hes. sch. BLV. Friedl. ho. Krit. 84
"Hibbeck, Phil 8, 478 Lachm. Betracht. 2.
Koechly. Iliad. carm. 7, 18. Certe non omni
Graecorum mortem significare voluit poéta (
Ellendt ho. Abh. ID, ut X 219 Ἕκτορος rum
μὸν ἡμαρ |. Φ 100 ἐπισπέμεν al. ἡμαρ]
l. μόρσιμον, cf. x 280 h. Ap. 356. 1 245 dui»
αἴσιμον εἴη Ι φϑίσϑαι, cf. Φ 291 o 239.
974 σφι κιχήμεναι αἴσιμον ἦεν | sch. BLV. τι
δὶ
N
S
εἱμαρμένον" οἶδε γὰρ αὐτὴν καὶ μέχρι ζώων
ἀλόγων φϑάνουσαν, cf. Φ 495. — 2) decorus,
iustus, aequus, aptus Z 62 H 121 αἴσιμα παρ-
εἰπών sch. BLV. τὰ εἱμαρμένα ἢ πρέποντα
τοῖς ἀδιχουμένοις, cf. 4, 46. O 207 εἰδῇ,
Zenod. εἴπῃ, paraphr. τὰ πρέποντα γνώσε-
ται, cf. 8 231 ε 9, ξ 488. ep. 15, 23 δέζειν.
v 14 e «c αἰσίμη ἤσϑα, v. 1. αἰσίμα et at-
σιμος,, Q. τὰ χαϑήχοντα φρονοῦσα, φ
294 Cicua πίνῃ, ϑ 348 τίσειν αἴσιμα πάντα,
5,310 o 71 ἀμείνω αἴ, πάντα, ξ 84 δίχην καὶ
πὰ ἔργ᾽ ἀνθρώπων. (ἐναίσιμος).
αἴσιος (&tac) justus, aptus, bonus, (faustus).
Ὁ 376 τοιόνδ᾽ ὁδοιπόρον αἴσιον, sch. br. ós-
ξιόν, δίχαιον, cf. paraphr. Hes. Le. Seg. 357,
8 359, 32 E. M. 39, 19. Vituperavit hanc vocem
Gepp. 2, 106 et Geppertum Duentzer (Rh.
M. 5, 408... (παραίσιος, ἐξαίσιος.)
ἀέσσω (à. dizjo, ἀιχή. Doed. Gl. 23 &i-
σϑαι schweben. Eust. 592, 32 1296, 92 ἄω τὸ
πνέω Benf. 1, 344 skr. àvéga Hast) Act. prs.
ἀίσσουσι, pte. &lagov, ἀΐσσουσα Σ 212, dío-
σοντος PA 303, ἀίσσοντα x 995 ἀίσσοντε M
148, impf. ἤισσον Z€ 506, [fut. ἀέξει, O 580],
aor. 7:68(v), ἤιξαν. aor. iter. ἀίξασκε iP 369,
ci ἀΐξῃ, ἀίξωσε P. 726. ptc. ἀΐξας, ἀΐξασα,
ἀίξαντα, ἀΐξαντε, ἀΐξαντες h. XXXIII 18, ἀξ
ξασαι Ω 711. Pass. pr. ἀέσσονται, impf &to-
covto h. Cer. 178, aor. 7/797; Τ' 368, ἀιχϑήτην
42 97, door II 404, inf. ἀιχϑῆναι Ε 884.
Med. aor. ἀΐξασϑαι ᾽Χ 195. ruo, feror cum
impetu, propero, proripio me Hes. ὁρμῶ Eust.
701, 15 σπεύδω. — 1) Act. de iis quae sua
sponte moventur, aut moveri videntur, de homi-
nibus, animalibus, fumo, fulgore. B 167 4 74
H 19 X 187; 9 121 « 102 o 488 βῆ- κατ᾽
Οὐλύμποιο καρήνων ἀΐξασα |» sch. br. δρμή-
σασα. Η 19 Ἴλιον εἰς ἱερήν. ,Coniunguntur
βῆ κατά (Α 44), sed h. Cer. 449 ἤιξε xev! Οὐ-
λύμποιο p Ane |. 5 925 T 114 ἀΐξασα λί-
πεν óiov, 150 ἀέξαντε πετέσϑην |, Z 939
χαϑ᾽ ἵππων, cf. 4 493 Y 401. 4 '78 ἐπὶ
χϑόνα, Q 711 ἐπ᾽ ἄμαξαν, IP 868 πρὸς οὐρα-
vóv, $ 303 πρὸς δόον- ἀν᾽ i95v. Σ 9211] ὑ-
ψόσε δ᾽ αὐγὴ | γίγνεται ἀίσσουσα, paraphr. εἰς
ὕψος τὸ φῶς ἀνέρχεται μεϑ᾽ δρμῆς. x 99 χα-
zvóv ἀπὸ χϑονὸς ἀίσσοντα |. IN 65 ἀπὸ τῶν,
Eust. 920, 49 ῥᾷον ἀπῆλϑε. —,b) 4 118 χαρ-
παλίμως διὰ δρυμά, o 188 μάλ᾽ ὦχα πεδίον
δέ͵ Φ 247 πεδίοιο ποσὶ κραιπνοῖσι πέτεσϑαι,
A! yo. πεδίον δέ et φέρεσθαι. — c) x 117
vyj, O 580 ἐπὶ véBoo, P 725 ἐπὲ κάπρῳ.
734 πρόσσω Ο 694 χ 90 ἀντίος, A 408 τ
451 λιχριφίς, M 148 δοχμώ, Sch. br. εἰς πλά-
γιον δρμῶντες. “2 890 δεξιὸς- διὰ ἄστεος, cf.
B 154 o 164. - d) E 81 K 456 7 98 φασγά-
»o, cf O 88. Participia praes. et aor. quo-
modo differre visa sint Aristarcho, docet M.
Schmidt N. J. f. Ph. 63, 90 5. 4 484 ᾧ ἔγχει,
P 460 ἵπποις, Σ 906 τοῖσιν cum sce tris, sch.
A. ἀνιστάμενοι ἔφερον τὴν ψῆφον. Non recte:
χατεσίγαζον, κατέσειον ἐπὶ τὸ σιωπῆσαι. Si
de litigantibus esset, non posset abesse δέ.
Doed. ΟἹ. 23 accelerabant, Luc. ein. Bilder a.
d. Sch. Emmerich, 1843 p. 11 celeriter accede-
bant, cf. Clemens de clipeo 16. Alia interpre-
tatio "latere videtur ap. Hes. ἀίττεσϑαι" δικάζειν
ἢ δικάζεσϑαι. — e) Φ 554 τῷ εἰκώς de quo
loco v. Ahrens Rh. M. 2, 178. II 474 ἀΐξας
ἀπέκοψε, P 579 ἀίΐξαντε φόβονδε, x 495 τοὶ
δὲ σχιαὶ ἀίσσουσιν, contra Bekkeri (Monatsb.
αἴσιος — αἴσυλος
51
1864, 189) ταὶ δὲ σχιαΐ disputavit Kayser (Phil.
92, 511). h. Merc. 215 ἐσσυμένως ἤιξεν ἐς Πύ-
Aov se contulit, Merc. 997 ὡς εἰπὼν ἥιξεν, cf.
Ven. 291. Cer. 385 ἐδοῦσα | ἤιξε, Cer. 177
ἤιξαν xav ἀμαξιτόν, XXXIII 13 δὲ αἰϑέρος
ἀίξαντες. — f) Per "translationem Ὁ 80 &i£n
γόος ἀνέρος, vcl ἀναΐξῃ, umherfliegt. Ατι-
ston. ἡ d. 0. τὸ ϑεῖον τάχος τῆς ἐπιπτήσεως
τῶν τύπων τῇ χατὰ διάνοιαν κινήσει ἀντιπαρ-
ἔϑηχεν ὑπερβολιχῶς. — g) De rebus quae
non sua sponte moventur E 657 δούρατα ἐκ
χειρῶν ἤιξαν, Ariston. ap. Pluyg. ὅτι τὰ δό-
oat ἤιξαν, Y 2TT διαπρὸς ἤιξεν. μελίη, A 553
P 662 &xovrec ἀντίον- ἀπὸ χειρῶν, 3P 369 &p-
ματα -μετήορα, sch. B. ἄνω ἤρτο paraphr.
ἐπήδων. — 2) De rebus pass. aut med. E 854
ἔγχος ὦσεν- ἀιχϑῆναι, E. M. 43, 30 ὁρμηϑῆ-
ναι. D 807 ἐκ δέ μοι ἔγχος | ἠΐχϑη παλόμη-
qu, E. M. 424, 2 ἐξέδραμεν, ἠνέχϑη, ἐξώρ-
μησεν. Π 404 ἐχ χειρῶν | ἡνία. Z 510 O 267
ἀμφὶ δὲ χαῖται | ὥμοις, quod ab equo ad pu-
ellas transtulit h. Cer. 178. «1 417 ϑήγων ó-
δόντα μετὰ γένυσσιν, ἀμφὲ δέ τ᾽ ἀίσσονται
malae agitantur dentiumque stridorem efficiunt,
non iuvenes qui loco non cedunt quosque aper
aggreditur ut Ulixes Troianos cf. Eust. 854, 10
TUE... e ἐπὶ τῶν γενύων. — b) De animan-
tibus: 42 97 ἐς οὐρανὸν ἀιχϑήτην |, v. 1. ἀνη-
χϑήτην X 195 πυλάων ἀντίον ἀΐξασϑαι, Eust.
1265, 62 τὸ dite ἀίξασϑαι εἶπε παϑητιχῶς.
(πολυάιξ, χορυϑαιξ, ἀική, τριχάιξ Doed. Gl. 94).
ἄ-ιστος (δεῖν, Bekk. ἄξιστος) qui nusquam
conspicitur, qui non comparet, de quo nihil au-
ditur. Ap. 16, 18 ἀφανής, dYioróQntoc, οἷον
ἄγνωστος Hes. E. M. 48, 10. ,€ 258 ἄεστον
ἔμβαλε πόντῳ, sch. BL. dv τοῦ ἐμβαλὼν
ἐποίησε, ἔμβαλεν ὥστε ἀιστωθῆναι, α 235
ἄιστον ἐποίησαν, α 949 ἄιστος ἄπυστος. (ἀιστόω).
ἀιστόω (&. ἄιστος) efficio ut quis non am-
plius compareat s. ex hominum oculis pror-
sus discedat, z 259 ᾿ἀιστώϑησαν ἀολλέες, sch.
Q. ἠφανίσϑησαν, ἀφανεῖς ἐγένοντο. v 19 ἔμ᾽
ἀιστώσειαν.
«ἐσυητήρ regius $2 347 xovoo αἰσυητῆρι
Aristarchus: αἰσυμν gere (q. v.) quem sequuntur
Spitzn. et Bekk, sch. βασιλικῷ νέῳ cf.
paraphr. Hes. ded τῷ βασιλεῖ τῷ τη-
ροῦντι τὰ αἴσια ὁ ἔστι τὰ δίκαια, οἵ. Ap. 16,
9. sch. br. o£ δὲ ἀντὶ τοῦ" ἐντίμῳ τηροῦντι τὰ
αἴσια. Mira veteres protulerunt sch. BLV. par-
tim ex Homeri verbis, cf. E. M. 39, v. Benf. 2, 222.
᾿Αἰσυήτης» -«o γέροντος B 793, Antenoris p.
— 9) Αἰσυήταο διοτρεφέος 1. Alcathoos JN 427.
«i6v40-soyóc (Fodo) ' qui improbe agit. E
403 αἰσυλοεργός, ὃς οὐχ 09e" αἴσυλα ῥέζων,
Aristarchus teste Did., alii ὀβριμοεργός, Bekk.
qui ὀμβριμοεργός scripsit, hunc et sequentem
versum expunxit.
«t6v40c (Method. ap. E. M. 39, 40 ἄτη, Lob.
proll 121 Benf. 2, 922 Apion ap. ἌΡ. 16, 6 sch.
cod. K. ed. a L. Ro. Phil, 19, 702 & priv. et αἶσα,
ἀήσυλος αἴσυλος. cf. sch. D. E 403. Goebel
hom. 15 ἀξ flagraturus flagrans cf. Lentz ΖΕ.
f. A. W. 1857, p. 262. cf. Clemm, Curtius Et.
Stud. III 300) improbus, modum excedens, o
214 περὶ αἴσυλα δέζεις, Ε 408 αἴσυλα ῥέζων
cf 8 932 8. 10. E. M. l.l. ἁμαρτωλά, παρά-
vou, ἄδικα, 5 sch. i ἀπρεπῆ, Y 902 488 ἠμὲν
χερτομίας ἠδ᾽ αἴσυλα μυϑήσασϑαι, sch. B.
αἴσυλα τὰς παρὰ τὸ καϑῆχον λεγομένας ἄπει-
58 ««ἱσύμηϑεν
λάς, paraphr. καὶ εἰρωνικοὺς λόγους καὶ ἄπει-
Adc. h. Merc. 164 τέκνον ὃς μάλα παῦρα μετὰ
φρεσὶν αἴσυλα οἷδε ,nequitiis nondum satis exer-
citatum* Ilg., cod. M. ἄρμενα, Ruhnk. αἴσιμα.
ἐξ Αἰσύμη-ϑεν 6 304, ex Aesyme, urbe
Thraecica Eust. 714, 48. Et. M. — Οἰσύμη St.
B. Lob. Path. 169.
αἰσυ-μνητήρ. (v. S. αἰσυμνήτης) regius. g
947 zxovoo αἰσυμνητῆρι. sch, A. (Did.?) "Aot-
σταρχος" αἰσυμνητῆρι tOU τέστι βασιλικῷ (sch.
BLNV.. Ante Spitzn. v. αἰσυητῆρι.
αἰσυ-μνήτης, (αἰσυμνᾶν ex «iow et μνᾶ-
σϑαι E. M. 39, 18. 26 cf. Curt, E. 668 Benf.
2, 222 Faesi ad 9 258. Sed Doed. Gl 170
Puvtivi. e. ὑφαίνειν cf. Eust. 1595, 2). arbiter,
Spielwart. Ordner. 9 258 αἰσυμνῆται «Χριτοὶ
δήμιοι, Ol xa ἀγῶνας ἐὺ πρήσσεσκον ἕχαστα,
sch. BEQ. ot πρὸς ἡμῶν λεγόμενοι ᾿βραβευταὶ
καὶ ἀγωνοϑεταὶ ἤτοι ἐπίσχοποι τῶν ἀγώνων
ἀπὸ τοῦ αἴσιον ἤτοι τὸ χκαϑῆκον νέμεσϑαι τοῖς
ἐγωνιζομένοις. ἄλλως: αἰσυμνῆται οἱ ἀρχὴν
τινα ἔχοντες. οἵ, Sch. cod. Κὶ. ed. à La Rochio
Phil. 19, 704. E. M. 39, 13 Ap. 15, 3. Hes. Doed.
l. l non generis regii "putat eos esse, sed δη-
μίους.
Αἴσυμος ab Hectore occiditur 44 808.
αἶσχος (αἰδ- Curt. E. 200. cf. Pott E. F. 9,
37 et Benf. 1, 45) opprobrium, probrum, E. M.
39, 49 ἡ ὕβρις καὶ ἡ αἰσχύνη. Ph. Mayer,
Beitr. Z. ho. Synon. IIl, p. 13. Z 524 ὑπὲρ σέ-
ϑεν αἰσχε᾽ ἀχούω, λ 433 oi τε κατ᾽ αἰσχος
D tve, I' 949 αἴσχεα- καὶ ὀνείδεα πόλλ᾽ ἅ μοι
ἔστιν, Hes. ὀνείδη, ὕβρεις cf. Ap. 17, 9. Z 351
νέμεσίν τε χαὶ αἴσχεα πόλλ᾽ ἀνθρώπων, Ν 622
ἄλλης μὲν λώβης τε χαὶ αἴσχεος, cf. σ 295 τ
373. — 2) dedecus « 229 αἴσχεα πόλλ᾽ ὁρόων,
Hes. αἰσχύνας. (αἰσχίων, αἴσχιστος, αἰσχρός,
αἰσχύνω).
αἰσχρός (αἴσχος) deformis, foedus, turpis,
probrosus. E. M. 39, 53 ὃ αἰσχύνης μετέχων.
B 216 αἴσχιστος ἀνήρ h. Ap. 197 οὔτ᾽ αἰσχρὴ
οὐτ᾽ ἐλ ᾿όχεια, opponuntur μεγάλη et εἶδος &yn-
τή. B li9 αἰσχρὸν τόδε γ᾽ ἐστὶ πολεμιζέμεν,
Zenodotus omissis vv. 111—18 λώβη γὰρ τάδε,
(Ariston. B 111). B 998 αἰσχρόν τοι δηρὸν μέ:
νειν, Sch. br. et paraphr. ἐφύβριστον, ἀηδές,
sch. BL. ἀνιαρόν. d$ 431 τὸ μὲν αἴσχιον εἴ χὶ
ἔομεν, paraphr. ἐφύβριστον Sch. br. ὀνειδιστι-
κον, quasi posit. sit. — b I'38 Z 325 αἰσχροῖσι
ἔπεσσιν, ali αἰσχροῖς ἐπέεσσιν, Hes. τοῖς αὐ-
σχύνην ἐνεγκεῖν δυναμένοις, sch. br. ὀνειδιστι-
κοῖς cf. IV 768 Q9 938. Idem brevius Ψ 473
9 391 αἰσχρῶς ἐνένιπεν, sed E. Pappenheim
(Phil, Suppl. 2, 30) interpretatur: ita ut loquenti
ipsi sit dedecori. Dion Chrysost. 32 p. 639, 2.
ciox vo (αἶσχος) Praes. αἰσχύνει. coni. «i-
σχύνωσι, inf. «ἰσχυνέμεν, pte. αἰσχύνων, ipf.
ἤσχυνε, Aor. ὥσχυνας ptc. αἰσχύνασα, pass. pf.
pte. ἠσχυμμένος, med. pr. δἰσχύνοιοοι pte. «c-
σχυνόμενος pl. αἰσχυνόμενοι. 1) deformo “ὦ
418 μὲν αἰσχύνει Hes. αἐκίζε ete, λυμαίνεται,
αἶσχος περιτίϑησιν. Σ 94 πρόσωπον, Σ 21
κόμην ἤσχυνε, Σ 180 νέχυς ἠσχυμμένος, h. Ap.
387 Τελφούσης δέεϑρα, X 75 αἰδῶ -γέροντος.
— 2) dehonesto , dedecoro, contumelia afficio,
Z 209 γένος πατέρων, J 571 , ἐμὴν ἀρετήν,
B 86 ἡμέας, 9 969 λέχος xal εὐνήν, cf. h. Ap.
328. — 3) Med. me pudet, σ 12 αἰσχύνομαι
ἔμπης, i 905 δείσας αἰσχυνόμενός τε, q 828
φάτιν ἀνδρῶν.
ἴσων (αἴσο) Orethei £, Tyrius (ex Scarphe
7 ἠδ,
/
/
— αἰχμάζω
Schol. ad B 532) lasonis pater, rex Iolei 2 259
Αἴσονα, 235 sqq.
αἰτέω (Doederl. GI. 29 αἴνυμαι, αἴτης, Duentz.
Kuhn 12, 3 4 unde etiam αἴνυμαι. E. M. 40,
25 cf. Eust, 980, 7. Imperat. αἴτει 42 292, ipf.
ἥτεον, gtes(v) et jtt. in primo pede apud Bekk.
Ν 365 X 995, ἠτέομεν y,178, fut. ptc. αἰτήσων
9 365, αἰτήσουσα, αἰτήσοντα σ᾽ 49, aor. inf.
αἰτῆσαι h. Ven. 294, ptc. f. αἰτήσασα c 88.
l)rogo, oro, absol., τινά, τί, τινά τι, inf, et acc.
c. inf. Ictum habet prior syllaba (o 337). ε 854
μ᾽ quee δεύτερον αὖτις, v. 1. εἴρετο, o 865
ἄνδρα ἕκαστον. IN 365 ασσάνδρην ἀνάεδνον,
E 358 ἵππους, € 292 οἰωνόν, x Y7 6dóv, v 74
χούρῃς- τέλος γάμοιο, h. Ven. 994 ἥβην. —
b) X 295 μὲν δόρυ, β 387 Nornuova νῆα, ὦ 85
ϑεοὺς ἄεϑλα, D. ϑεοῖς. o 337 ἤτεόν σε ἕχαστα
(synizesi bisyllabum). c) Z 176 ῃτεε σῆμα ἐδέ-
σϑαι avebat, y 173 ϑεὸν φῆναι τέρας, h. Ven.
220 Κρονίωνα ἀϑάνατον εἶναι. 9) mendico. σ
49 αἰτήσοντα. (αἰτίξω, ἀπαιτίξω, ἔξαιτος, eni.)
αἰτεά-ομαι (αἴτιοςὴ pr. αἰτιόωνται, opt. αἷ-
τιόφο, αἰτιόῳτο, inf. αἰτιάασϑαι, ipf. ἡτιά-
ασϑε, ὀνιύονες Obiurgo, culpo, expostulo cum
quo, 2) K 190 ἄλλοτε μέν σε χαὶ αἰτιάασϑαι,
v. 1 αἰτιάσασθαι, absolute. — b) II 202 μ᾽
ἡτιάασϑε, Zenod. μητιάασϑε. α 39 ϑεοὺς Boo-
τοί, v 135 ἀναίτιον, cf. N 775 A 654. 4A 78
Κρονίωνα οὕνεχ᾽ ἐβούλετο, Ariston. ἀϑετοῦν-
ται στίχοι &E (78---88).
αἰτέξζω (αἰτέω) praes. αἰτίζεις v 182, (αἐτίζει
v. 1. ó 651), ci. αἰτίζῃ à 651, (opt. αἰτίζοις v.
lv 182) inf. αἰτίζειν, ptc. eiviGov. rogo, oro,
mendico. Vox Odysseae propria. Arsin Secunda
syllaba non habet. o 222 ἀχόλους, o ,588 σῖτον-
κατὰ δῆμον. — 9) o 502 v 179 ἀνέρας an-
bettelnd. — 3) δ 651 ἀνὴρ τοιοῦτος αἰτίζῃ,
υ 182 οὐ κατὰ κόσμον͵ τ 973 ἀνὰ δῆμον, o 846
351 αἰτίζειν cf. o 298. (ἀπό).
αἴτεος (Doederl. Gl. 264 ἀτᾶν αὐάτη, E. M.
40, 17 ἄτη. Pott 1, 193 lat, vitium, Bent. 2, 60
skr. hvé- -tja) obnoxius, qui effecit ut alter in ma-
lum inciderit, Eust. 70, 14 ὃ αἰτιατέος καὶ ὑπὸ
μέμψιν καὶ αἰτέασιν χείμενος. I'164 οὔτι μοι
αἰτίη ἐσσί. ϑεοί νύ μοι αἴτιοι εἰσίν, cf. A 158
T 410 β 87 9 311 d 870 275, ubi saepe verbum
εἶναι omittitur, O 137 ὅς T αἴτιος óc τε χαὶ
οὐκί cf. T 86 N 222. α 848 οὔ νύ c ἀοιδοὶ |
αἴτιοι, ἀλλά ποϑι Ζεὺς αἴτιος, χ ΤΣ λ 559 h:
Cer. 78 οὐδέ τις ἄλλος. ἢ αἴτιος, h . Merc. 275
μήτ᾽ αὐτὸς ὑπίσχομαι αἴτιος εἶναι, "cf. ib. 388
— b).N 111 πάμπαν ἐτήτυμον. αἴτιος ἐστὶν |
οἵνεχ᾽ ἀπητίμησε, y 48 αἴτιος ἔπλετο πάντων.
(ἐπαίτιος, ἀναίτιος, vuoi).
᾿Αἰτώλιος, Τυδεύς 4 399, Τρῆχόν v αἰχμη-
τὴν Αἰτώλιον Ε 706 Aetolus —
Αἰτωλὸς ἀνήρ ξ 879, Θόας Αἰτωλός 4 527,
ἀνὴρ | Αἰτωλὸς γενεήν p 471 Diomedes; AUM
τωλοί I 531, μενεχάρμαι 599, Αἰτωλῶν 515,8
μεγαϑύμων 549, D 633, Αἰτωλῶν δ᾽ ἡγεῖτο
indic: | οἱ Πλευρῶν" ἐνέμοντο χ. Ὥλενον ἠδὲ
Πυλήνην | Χαλκίδα τ᾽ ἀγχίαλον Καλυδῶνά τε
B 638, E 848, O 282, Αἰτωλοῖσιν B 638 Doo |
N 218 Aetolus. |
αἰχμάξω (αἰχμη) iaculor. 4 324 αἰχμὰς i-o
χμάσσουσι νεώτεροι sch. B. ἀπὸ μέρους πάντα
τὰ ὅπλα. Est fut. et oo propter versum scri- |
bitur, sed lemma sch. B. ap. Bekk. elyudcovou
Hes. αἰχμάσουσι" χκαταστοχάζουσι. Melius Suid,
I 2, 70 le. Seg. 357, 12 αἰχμάσσουσι" óogato- .
μαχήσουσιν, (αἰχμητήφ). 1
αἰχμή
αἰχμιή (ἀκ, pro ἀκίμη Curt. E. 457.
Christ p. 44. Legerl, Kuhn 8, 365 Goebel
ib. 10, 398. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 245 272,
cf. Baerwink. de hero. ho. armat. Arnst. 1839
. 48. Sunt vero etiam qui ad díocc referant
E M. 40, 38. G. Herm. Ztft. f£. A. W. 1841
p. 546 Duentz. N. J. f. Ph. 69, 600 et Kuhn
15, 58. Doederl. Gl. 23. αἰχμά ἢ. Merc. 37 in
codd. Ruhnk. Zyuc.) Eust. 492, 46 χυρίως ἡ
ἐπιδορατίς, ἤγουν τὸ ξίφος τοῦ δόρατος...
ἀπὸ ὃ᾽ αὐτοῦ ὡς χρησιμοτάτου μέρους καὶ
ἅπαν τὸ δόρυ, cf. Hes. Suid. I 2, 70. In Iliade
tantum (Friedl. ho. Wórterverz. 800, in introitu
yersus aut in exitu plerumque (X 319, E 658
661, Π 11^, Q 525). 1) Cuspis ahenea, mucro ha-
stae. I1 505 ἔγχεος- αἰχμήν |, cf. Y 416. II 315
περὲ ἔγχεος αἰχμῇ | νεῦρα διεσχίσϑη v. l. ἀκμῇ
et ooug. Eust. 1062, 25 ταὐτὸν χαὶ δουρὸς
ἀχωκή. Γ' 848 P 44 ἀνεγνάμφϑη- αἰχμή |, cf.
H 9259, 4 237. X 319 αἰχμῆς- εὐήχεος, O 495
Z320 δουρὸς | αἰχμὴ χαλχείη, περὶ δὲ χρύσεος
ϑέε πόρκης. Zenod. Θ 494 expunxit, Aristarchus
Z 319. Hoffmann anulo aureo lignum coérceri
dixit ne diffinderetur atque hoc rudioris aetatis
-esse, sed anulus ornandi causa additus esse
videtur. ΠΟ 115 αἰχμῆς παρὰ καυλὸν ὄπισϑεν,
Faesi αἰχμῆς ὄπισϑεν coniungit, paraphr. παρὰ
τὸ ἄχρον τῆς ἐπιδορατίδος ὄπισϑεν. 4 461 503
Z 1l αἰχμὴ χαλχείη, cf. E 982, M 185 Y 399
474. II 118 «t. βόμβησε, P 310 ἄχρη αἰχμὴ χαλ-
χείη ἀνέσχεν, Y 480 διὰ χειρὸς ἔπειρεν | αἰχμὴ
χαλχείη, al c. pal Syr. contra morem αἰχμῇ
χαλκείῃ. E 088 αἰχμὴ δὲ διαμπερὲς ἠλϑ᾽ ἀλε-
γεινή, cf. E 661. Ὁ 542. E 298 αἰχμὴ ἐξελύϑη
Sch. LN- τῆς ὁρμῆς ἐπαύσατο. Ita Aristarchus,
sed Zenod. ἐξεσύϑη, Vind. ἐξεχύϑη, al. codd.
ἐξέσυτο, fuit qui 2524697 mallet (Bekk. p. 432).
P 600 γράψεν δέ ot ὀστέον ἄχρις. — 2) Hasta
per syneedochen. N 504 [II 614] αἰχμὴ δ᾽ Ai-
veiuo κραδαινομένη χατὰ γαίης | ᾧχετ᾽, N 562
ἀμενήνωσεν δέ οἱ αἰχμήν, 4 394 αἰχμὰς δ᾽
αἰχμάσσουσι, sch. BL. πάντα ἀπὸ μέρους τὰ
ὅπλα. M 45 ἀκοντίζουσι ϑαμείας | αἰχμὰς ἐκ
χειρῶν cf. E 423. O 595 αἰχμῆς ἐὺ εἰδώς.
(αἰχμάξω, αἰχμητής. |
«ἰχμητής et αἰχμητᾶ (αἰχμάξω. E. M. 40,
41 εἰ γὰρ ἣν παρώνυμον ἀπὸ τοῦ αἰχμή,
ὠφειλε βαρύνεσϑαι et derivantur a verbis quae
possunt cadere in — τα Ebel, Kuhn 4, 156.
Ad αἰχμή refert Meiring de verb. cop. II p. 11.)
Qui hasta pugnat, fortis hasta, bellator. Hes.
μάχιμος, πολεμιστής, cf. E. M. 40, 40. Plerum-
que duos habet ictus, (^4 87 Γ' 179). H 281 ἄμφω
δ᾽ αἰχμητά, A 290 εἰ δέ μιν αἰχμητὴν ἔϑεσαν
ϑεοί, sch. BL. πολεμικόν, E 602 αἰχμητὴν καὶ
ϑαρσαλέον πολεμιστήν, X 269 II 498 μόλα χρὴ
| αἰχμητὴν τ᾽ ἔμεναι, x 245 χεῖράς v^ αἰχμη-
τὴν- καὶ ἐπίφρονα βουλήν, Γ᾽ 119 βασιλεύς τ᾽
« αϑὸς χρατερός ἘΣ αἰχμητής Ι, 4 87 χρατερῷ
αἰχμητῇ |, Ζ 97 278 ἄγριον, sch. LV. ἐν τῷ
αἰχμάζειν χράτιστον, ἵνα μὴ ὑπὲρ εὐτελοῦς
ϑοχοῖεν χαταφυγεῖν εἰς ϑεούς. De interpun-
ctione cf. Nican. P 588 μαλϑαχός. — b) E197
γέρων αἰχμητὰ Δυχάων, E 706 Τρῆχόν v
αἰχμητήν, de Mulio 41 739, Imbrio JV 171, An-
tipho 8 19. B 543 Ἄβαντες αἰχμηταί, Ap. 15,
ll μαχηταί, sch. ABL. ἦν πὰρ αὐτοῖς «i-
σχρὸν τὸ τοξεύειν. M 419 αἰχμηταὶ Δαναοί.
152 Τρώων αἰχμητάων |, Hes, de Ciconibus
B 846, Danais Θ [33] 464 4 559, Argivis Θ 472
€ 81, Lapithis ΗΠ 128, universe I' 49 P 740.
ΞΞΞ aiia 59
cüp& (Benf. 1, 279 avàk-ka abwárts, Pass.
alii ἄφαρ, E. M. 41, 6. Eust. 1107, 40 eto
cf. Lob. Rh. 983. Doed. Gl. 968 αἰπύς) extemplo,
confestim; cito, brevi tempore. E. M. 41, 3 Ap.
17 ταχέως Hes. εὐθέως. ὠκέως ταχέως. Ra-
rissime in enuntiatis secundariis, amplius nona-
gies in introitu versus (cf. Ameis z 221). amplius
vicies in secunda arsi, sexies in tertia, semel in
quarta (H 272) quinquies decies in quinta, ter
in sexta (x 191 — τ 35. ep. 16, 12). Posterior
syllaba semel producitur in secunda arsi o 469.
Solet primo loco esse non in media sententia.
A) 8) αἶψα δέ narrantis cf. Herm. h. Cer. 488.
E 249 αἶψα δὲ- προσηύδα cf. Θ 351 T 341 o
591 τ 3 χ 150 wv 112 c 494. I 201 zoootqo-
ve£v, cf. 4 346 χ 163 355 e 508. 44 602 προσ-
ígumtv, 9. 96 386 535 v 86 μετηύδα. Γ' 145
αἶψα δ᾽ ἔπειϑ᾽ ἵχανον cf. Z 370 497. E 367
o 193 7zovro, Y 341 σχέδασε. K 470 i&ov, cf.
i| 914 h. Merc. 322 Cer. 184. Sequitur impf.
4 118 χατεχόσμεε, cf. E 329 μ΄ 175 h. Cer. 469
M 342, aor. B 664 808 8 6 x 198 « 86 x 57
E 497 π 359 y 864 h. Cer. 471, fut. M 369 Ν
753, denique coni. 9 394. — b) Additur etiam
ἄρ᾽ A 464 αἶψα δ᾽ ἄρ᾽ -προσεφώνεεν, Ν 67
προσέφη, x 7 o 543 προσηύδα cf. Q 333 797 0
29]. Videtur etiam 9 346 «we δ᾽ ἄρα Τροίην
ἵχανεν fuisse ἄρ᾽ ἐς quod est in Harl Vind.
sch. A. Q 648 αἶψα δ᾽ ἄρα στόρεσαν, v. l
ἄρ᾽ ἐστόρεσαν cf. Eust. 1369, 5l. — c ety
zt Hes. εὐθέως ἄν, N 486 ἠὲ φέροιτο cf. II
624 P 159 162 μ 346 v 147 & 131 0 317 e
315 540 c 385. — d) αἶψα μάλ᾽ non: valde cito,
sed de celeritate qua quis quid incipiat facere,
non qua pergat: illico, extemplo, 4l 70 Q 112
αἶψα μάλ᾽ ἐλϑέ cf. T 36. In introitu versus
non sententiae: ὦ 519 522 ἀμπεπαλὼν προΐει
confestim, non: cito, T 148 μνησώμεϑα χάρμης |
αἶψα μάλ᾽. ε 819 οὐδὲ δυνασϑὴη | αἶψα μάλ᾽
ἀνσχεϑέειν. E 968 o 432 (0i δὲ) αἶψα ue
ἀγροὺς (x099&0v). e) O 59 τῷ χε αἶψα μεταστρε-
vete, II 355 οἱ δὲ ἰδόντες | αἶψα διαρπαζοῦσιν,
T 316 δεῖπνον ἔϑηχας | αἶψα καὶ ὀτραλέως,
Hes, ταχέως πάνυ. — f) In introitu versus 4
303 αἶψά τοι αἷμα ἐρωήσει. cf. π 441. T 221
αἶψά τε κόρος πέλεται, pal. Syr. αἶψα δὲ, v 71
αἶψα và (κατέϑεντο) h. Cer. 488 eb τὲ οἱ
πέμπουσιν ut Herm. scripsit pro «ue δέ, ep.
2, 1 αἶψα πόδες ut φέροιεν cito. o 495 αἶψα
y&o ἡὼς ἦλϑεν brevi. t 360 αἶψα γὰρ ἐν χαᾶκο-
τητι βροτοὶ καταγηρόσκουσιν. — B) In secundo
pede δὺ αἶψα δέ ἢ 276 πάντας ἀπέτραπε, cf. dp
139 (158. E 233 οἶκος ὀφέλλετο cf. τ 458 ὦ 13.
Q 188 αἶψα δ᾽ ἔπειτα ἠγερέϑοντο, ὦ 466 £0-
σεύοντο. Ὁ) αἶψά χε legitur o 561 ape x
ἐγὼ εἴποιμι. c) post alia verba T 245 £x ὁ
ἄγον αἶψα cf. μ΄ 11 o 219. P 524 ἀλλά μιν
αἶψα κίχανεν brevi, v 861 ἀλλά μιν αἴψα ἐχ-
πέμψασϑε, y 1411 οὐ γάρ v' αἶψα ϑεῶν νοὸς
τρέπεται cito. — ΟἹ In tertio pede post prono:
men, K 139 τὸν δ᾽ αἶψα περὶ φρένας qAv9
lox. K 359 τοὶ δ᾽ αἶψα ὡρμηϑησαν, v. Ἰ. axe,
II 193 τῆς δ᾽ αἶψα χατὰ κέχυτο φλόξ, h. Ap.
809 ἡ δ᾽ αἶψα χολώσατο, sed 9 254 “ημοδόκῳ
δέ τις αἶψα (οἰσέτω). --- D) In pede quinto est
αἶψα δέ À 387 ἀναστάς, cf. h. VII 9, £2 532 h.
Ap. 520 Tzovro cf. h. Ap. 377. b) αἶψα, ὃ
ἔπειτα |, Z 514 ἔτετμεν οἵ. Ῥ 418. ε 461 αἶψα
ὃ ἄρ᾽ -δέξατο. c) O 197 αἶψα γὰρ εὗρεν, μ 401
ἦλϑε. d) « 892 αἶψά τέ οἱ δῶ | ἀφνειὸν πέ-
λεται brevi. e) in media sententia ἢ. Merc. 410
60
ταὶ δὲ -αἶψα φέροντο, 44 392 χαὶ ἀκήριον αἶψα
τίϑησιν ut Bekk., cum vulg. Aristarch. ἄνδρα,
quod certe magis convenit usui Homerico. —
E) Sexti pedis est: τ 35 προσεφώνεεν ὃν πατέρ
αἶψα, x 921 εἰ μὴ προσεφώνεεν ὃν πατέρ᾽ αἶψα
pendet a coniunctione; ep. 16, 12 ἀλλὰ φέρ᾽
αἶψα. — ΕἾ In prima thesi o 469 7 δ᾽ αἶψα
τρί ἄλεισα καταχγρύψασα statim. — II Elisione
minuitur A) in arsi a) prima E 97 «iw' ἐπὶ Tv-
δεΐδῃ ἐτιταίνετο, t. 199 ἀπὸ χηρὸν ἕλοντο, y
456- ἄρα μιν διέχευαν. In media sententia β
99] ἐγὼ δ᾽ ἑταίρους | iw". ἐϑελοντῆρας συλ-
λέξομαι, v. 1. Cw, statim, al. ,cito*, Φ 346 ὡς
ὅτε Βορέης- «iw ἀνξηρόνῃ celeriter. y 307
«iw' est in codd. pro &v. — b) In secunda arsi:
P 116 682 τὸν δὲ μάλ᾽ «iw ἐνόησε, h. Cer.
999 ot δὲ μάλ᾽ «iw! ἐπίϑοντο, P 691 ἀλλὰ σύ
y! «hw! εἰπεῖν, 9 226 τῷ δα καὶ «iw! ἔϑανεν
4 990 ἔγνω δ᾽ «iw! ἐμέ, u 401 ἡμεῖς δ᾽ «iv
ἀναβάντες ἐνήχαμεν, o Τὸ Τηλέμαχ᾽, αἶψ’
ὄτρυνον, p 181 ὃ δ᾽ «iw ἀνέχαιε. «iw v.
pro &w z 395 405. — c) In tertia: P 155 εἰ μὴ
Ἡλχιλλεὺς «iw εἶπε in enuntiato secundario, ubi
sol occidisset etiam si non properasset. d) In
quarta: H 972 τὸν δ᾽ aiw' ὦρϑωσεν. e) In
quinta ó 983 ἢ ἔνδοϑεν «iw! ὑπαχοῦσαι, h.
Mere. 135 μετήορα δ᾽ «iw ἀνάειρε. --- B) In
thesi non legitur, nisi in paucis libris 1) in primo
pede post pronomen: ε 91 o? δ᾽ «iv οἰχόμενοι,
t 103 179 471 563 λ 638 μι 146 o 549 οἱ δ᾽ «iv
εἴσβαινον cf. . 485 z 48 114 230 9256 312 ἢ.
XIX 40 Est αἶψ᾽ v. l. pro ἄψ z 263. — 2) In
secunda: Ψ 700 740 Πηλεΐδης δ᾽ eiw! ἄλλα
(8z7zs») h. Mere. 142 Κυλλήνης δ᾽ «iw αὖτις
&qízsto. Est x 944 ciw' vulg, Voss et La
Roche ἄψ. In enuntiatis secundariis: Φ 347
Ψ 155 x 2921, apud inf. ὃ 283 s 390. Possit
dubitari num sit: brevi 7' 221 4^ 594 « 392 9 226
(ξ 933) o 495 ἢ. Cer. 488, cito T 245 8 292 o
519 522 T 317 4 847 V 5924 y 147 x 9221 τ 35
360 h. Merc. 410 ep. 2, 1. (αἐψηρός).
αἰψεηρός (ewe) citus. T 276 λῦσεν δ᾽ ἀγο-
onr αἰψηρήν cf. 8 9257 quae cito dilabebatur,
cf. Am. ἢ. 1. Lenz, Ztft. f. A. W. 1857 p. 276.
Hes. "4oíat«oyoc ἐπὶ và λῦσεν δ᾽ ἀγορὴν «i-
ψηρήν, ἀντὶ τοῦ αἰψηρῶς, ταχέως, ὡς καὶ τὸ
βάσχ᾽ ἴϑι Ἶρφι ταχεῖα, ἀντὶ τοῦ ταχέως χαὶ
τότε μοι χάνοι εὐρεῖα χϑὼν ἀντὶ τοῦ εὐρέως
cf. sch. B. T 276 V. 8 257 Ap. 17, 29 Eust. 1444,
13 Friedlaend. Ar. 29. Carn. Ar. 24. V. l. A«t-
wvronzv Pal et Harl 8 257, cf. sch. B. T 276.
ὃ 108 αἰψηρὸς χόρος γόοιο, sch. V. ταχέως
ϑραύεται. Ap. 17, 19 αἰψηρὰ δὲ γούνατ᾽ ἐνώ-
μα K 358 ubi λαιψηρά editur.
&t« (&. Curt. E. 586 ἀξ vernehme, cf. L. Meyer
vergl Gr. 1, 56 82 105 444. Fuhr J. J. f. Ph.
20, 371. Benf. 9, 993). Praes. ἀΐεις, opt. ἀέοιεν
K 189, ptc. ἀέουσα, ἀίοντι, ἀΐοντες, ipf. tov
(ἃ) O 2592, &is(v) (à), &«ov (X) € 292. 1)sensi-
bus percipio cf. Nitzsch ad ζ 185, potissimum
auribus, audio. 2) spiro, flo ut splendendi quo-
que verba transeunt ad notionem videndi (Lucas,
qu. le. 30). Praesens interdum vim videtur ha-
bere perfecti (Faesi ad Ὁ 248), quia quae mente
percipiuntur diutius manent in animo. 1) a) K 532
χτύπον, Σ 229 ὅπα. — b) Καὶ 189 Τρώων- ióv-
των, 4 463 i&yovroc, II 508 φϑογγῆς, sch. V.
ἀντὶ τοῦ ἀχούσαντι c. BL. Videntur fuisse qui
ἀιόντι statuerent, sch. A. ὡς λέγοντι: οὕτως
χαὶ ᾿Αρίσταρχος. . 401 ξ 266 o 433 βοῆς, h. Cer.
250 τῆς, o 48 ἀγγελίης, Ψ 199 ἀράων. — c) Φ
αἰψηρός --- ἀκάκητα
|. 1015. La Roche Stud. 162): cor meum sentiebam
᾿
388 ἄιε Ζείς, Ψ 430 οὐκ ἀΐοντι ἐοικώς sch. B.
προσποιούμενος μὴ ἀκούειν, x 118 01 δ᾽ ἀΐοντες
cf. ὦ 415. h. Cer. 25 εἰ μὴ͵ ἄιεν ἐξ ἄντρου Ἕχά-
τη. — d).K 160 οὐκ ἀΐεις ὡς Τρῶες εἵαται; sch. —
B. τὸ ἀΐεις ἀντὲ τοῦ ἀχούεις, πρὸς πλείονα
ἐπίτασιν, ὡς πλησίον αὐτῶν ὄντων. O 180 ἅ
τέ quor « 298 οἷον χλέος ἔλλαβε" Non de
auditu tantum: Ὁ 248 ὅ us βάλεν: sch. V. «i-
69dvgy; σ 11 ὅτι ἐπιλλίζουσιν; --- e) 4532] ἵπποι
πληγῆς ἀΐοντες, Ariston. ἡ ὃ. ὅ. τῷ εἴδει τὸ γέ-
voc δεδήλωκε:" τὸ γὰρ ἀϊοντές ἐστιν ἀκούοντες,
ϑέλει δὲ εἰπεῖν ἐπαισϑόμενοι τῆς πληγῆς" 5
γὰρ ἀκοὴ εἶδός ἐστι τῆς αἰσϑήσεως, Η65. Non
recte Eust. 860, 41 tactos esse scutica putat
equos, cf. Nitzsch ad ζ 185.
2) O 952 φίλον (ov ἦτορ, cf. Spitzner,
Düntzer h. l Lob. Rhem. 97. Path. el. II 8.
Ariston. ἡ ó. 0. ἄιον ἀντὲ τοῦ ἐπῃσϑόμην,
τοῦτο δέ ἐστι, τῆς ψυχῆς μου ἥψατο 2 LEE
εἴδει τὸ γένος cf. Ap. 16, 2. Hes., alii (Doed.
cf. sch. ed. Bachm. paraphr, E. M. 43, 3 sch.
br. Aliter: Eust. 1014, 55 (ov τὸ ἀπέπνεον
cf. E. M. 43, 2 Hes. Passow s, v. Voss Faesi ἢ. 1.
Non est: exspirabam, sed: spirabam animam,
ut ϑυμὸν ἀΐσϑων. Recte: Eust. 1014, 58 τὸ
ἀΐειν ἦτορ οὐ μακράν ἐστι τοῦ ἀσϑμαίνειν.
sch. ed. Bachm. ἄιον ἦτορ: ἀνέπνεον, τρόπος
ἐτυμολογικός, ut ipse poéta indicat O 242 ἄσϑμα
παύετο. Exspirandi notio potest accedere ex
iis quae simul facta sunt, sed hic nihil de ex-
spirando poéta significavit. (ἀέσϑω).
«ἰών (Ellendt, ho. Abh. I masc. esse dixit,
sed fieri fem. propter metrum .Y 58. Fuit «i-
rov. Curt, E. 585 cf. Kuhn, Ztft. 2, 232. skt.
éva-s lat. aev-um goth. aiv-s). 1) Vitae tempus,
vitae aetas, 2) vis vitalis, nonnullis: medulla
spinalis, Hes. ὃ βίος τῶν ἀνϑρώπων, ὃ τῆς
ζωῆς χρόνος cf. Ap. 17, 11. Arsin habet 'ple-
rumque prior syllaba, sed posterior T 97 et in
iis formis quae palimbacchium efüciunt Y 58.
h. XX 6. Nom. in sexto pede, sed T 27 in
secundo Am. ε 152 Anh. — 1) 4 478 P 302 με-
γυνϑάδιος δέ ot αἰὼν | ἔπλετο, sch. br. et pa-
raphr. ὁ τοῦ ζῆν χρόνος. I 415 ἐπὶ δηρὸν δέ
μοι αἰών, ε 152 γλυχύς, € 160 μηδέ τοι αἰὼν"
φϑινέτω, σ 904 αἰῶνα φϑινύϑω, h. XX 6 xc.
dioc αἰῶνα διάγουσιν. — 2) E 685 με- λίποι
αἰών, cf. 4 924. II 453 λίπῃ ψυχή τε zal «i-
cv, ει 598 ψυχῆς vs zal αἰῶνος εὖνιν. T 51
ἐχ δ᾽ αἰὼν πέφαται, glossographi et paraphr, s
medulla spinalis. .Y 58 φίλης. Q 125 ἀπ᾽
αἰῶνος νέος ὦλεο, sch. B. ἐξεχόπης τῆς ζωῆς.
Zenod. νέον paraphr.: νεωστί. h. Merc. 49 αὖ-
ὥν᾽ ἐξετόρησεν χελώνης ,vitam testudinis per--
forando exemit* Ílgen. Alii: carnes sub testa.
positas exemit (Ruhnk.) Hes. αἰών" ὁ ἐν xaveil
τῷ σώματι μυελός, sch. T 27 νωτιαῖος μυξ-,
λός. Sed testudinem poéta medulla carere pu-
tavit. h. Merc. 119 δι᾽ αἰῶνάς τε τορήσας vi-
tam perforando exemit; Baum. spinam dorsa-
lem, quamquam iugulum perforare solent, qui
animalia mactant. s
ἀκάχησαν v. 1. ó 949 οἱ δ᾽ ἀβάχησαν PS.
ἀκάκησαν, (ἀκήνγ: consiluerunt.
ἐκάκητα (χαχός et à priv. Meiring de ver!
cop. II p. 11 Schwenk Ztft. f. A. 1835 p. 1
Putsche de var. Merc. ap. Ho. mun. Weim
1833 p. 13. Sed Lucas q. lex. p. 156. Doe
GIL 199. Bóttcher, Aehrenlese p. 12 czéog
cf. Duentz. N. J. f. Ph. 69, 487. Ebel, Kuhn
LEES. Ais abd
- 4, 156. Alii: ἀπὸ τοῦ ἐν "oxaóír ὄρους
᾿Αχαχησίου E. M. 44, 54 cf. Preller. Myth. 1,
247. Gerhard Myth. i2 servator, sch. L.
Π 185 ϑεραπευτιχός, BL. πάντων ἀγαϑῶν ai-
τιος Sch. V. o 10 ἀμέτοχος χακχῶν cf. Ameis
ib II 185 ὦ 10 Ἑρμείας ἀχάκητα, Bekk. ἀκα-
χῆτα, Herod. IJ 185 ᾿Αρίσταρχος προπαροξύ-
| y& ἀκάχητα᾽ οἱ δὲ ἄλλοι ἀναλογίᾳ, πειϑόμε-
wot προπερισπῶσιν" ἐπείσϑη δὲ ἢ παράδο-
σις (Aristarcho sc.) cf. Herod. 4 508 Lehrs Ar.
268. La Roche H. T. 182. Aristarchus voc.
esse rebatur pro nom., Ariston. ΠΟ 185 ἡ 8. 0.
προσαγορευτιχῇ ἀντὶ τῆς ὀρθῆς χέχρηται, ἀν-
τὶ τοῦ ἀκακήτης ὡς χυανοχαῖτα ἀντὶ τοῦ κυανο-
χαίτης.
ἐκῶλα-ὀδείτης (Heller Phil 11, 387 ἀκα-
λαῤῥείτης. dxnv, ἀκαλός et (c)ó£o) leniter flu-
ens Η 429 τ 434 ἀχκαλαῤῥείταο ᾿Ὠχεανοῖο sch.
A. H 499 ἡσύχως zal πράως ῥέοντος" ἀκχαλὸν
γὰρ τὸ ἥσυχον λέγουσι cf. sch. B. τ 434 et
Ap. 20, 27 qui cum E. M. 44, 36 Hes. unum [o
exhibet. E. Μ. 1. 1. ἀχόλουϑον τὸν Ὠχεανὸν
μὴ κυματοῦσϑαι μήτε ταρόττεσϑαι ὑπὸ τῶν
νέμων. ὥσπερ ἢ ϑάλασσα δούλη τοῖς πνεύ-
μασι" ϑεῶν γὰρ γένεσις τέτυχται, cf. Bergk
Geburt d. Ath. Ν. J. f. Ph. 81, 896,
᾿Αχάμας, Antenoris f, dux Dardanorum B
829, μάχης εὖ εἰδότε πάσης M 100, fortiter
pugnat X 476, 478, ᾿ἀχάμαντος 488, ἠΐϑεόν τ᾽
Axduavt , ἐπιείχελον ἀϑανάτοισιν A 60, a
Merione occiditur ΠῚ 349. — 2) Thracum dux
B 844, quem Z 8 υἱὸν Ἐυσσώρου "Aezcucvc
ἠύν tt μέγαν τε Aiax Telamonius occidit.
Aoys- εἰδόμενος "Aeduavti ϑοῷ ἡγήτορι Θρῃ-
χῶν E 402. Schol ad Ν᾽ 648. --
ἀ-χἄᾶμας (χάμνω) indefatigatus. — Epith. or-
nans. Ante caesuram, sed post subst. Hes.
ἀχοπίατος, ὁ μὴ κάμνων. ΠῚ l6 Σπερχειῷ
ἀκάμαντι, Eust. 1053, 93 vtl τοῦ ἀένναον.
Σ 289 484 ᾿Βέλιόν 9' ἀκάμαντα cf. h. XXXI,
7. Eust. 1155, 28 τὸ στεῤῥὸν χαὶ ἀχοπίατον
κατὰ τὴν περιπόλησιν E. M. 49, 90 διὰ τὸ
ἀεὶ νέον εἶναι τὸν ϑεόν cf. Ap. 20, 7. sch. A.
Σ 259 ἐν ἄλλῳ ἠέλιον μὲν ἔπειτα, paraphr.
ἀχοπίατον, ἀχαταπόνητον. Π 828 σῦν Qzd-
μᾶντα Sch. BLV. ἐσχυρόν, ἰσχυρότερον. E.
M. 44, 42 ἀχοπίαστον, ἰσχυρόν, μέγιστον. cf.
Sch. V. € 484.
ἀ-κἄμᾶτος (&x, sed propter versum ἄχ) in-
defatigatus. Eust. 514, 10 εἰ γὰρ χαὶ χάμνει
τῇ σβέσει, ἀλλ᾽ ὅτε πῦρ ἐστίν, ἀκέματόν
ἔστιν. E 4 O 731 ΠΟ 199 X 995 Φ 341 v 193
9 181 éxauarov πῦρ, cf. 18 Ψ 59. Ὁ 598
πῦρ | ἀκ. E. M. 44, 42 πολὺ καὶ ἀπλήρωτον,
Hes. paraphr. πολύ, ἀκαταπόνητον, καυστικόν,
ἄχεανϑα (E. M. 45, 12 Benf. 1, 159 dx et
ἀνϑ' Spitzblüthe. Rost ἀχή per paragogen.
Doed. Gl. 184 ἀχαίνειν, ἀκανίζειν) carduus;
plerique: spina, sentis. € 828 βορέης φορέῃσιν
ἀκάνϑας |, pappos lanuginesque carduorum
(Damm). sch. BP. ἡ ἄχανϑα ὑπεξηραμένη ὑπὸ
τοῦ ϑέρους ἐλαφροτάτη γίνεται cf, Hes. &zav-
Bev ἄχανοι, ὁάχιες.
᾿Α-χάστη. f Oceani et Thetidis h. Cer. 5,
421. Hes. Th. 356; fem. de
Ἄ-καστος (“έχασμαι) Dulichii rex ἃ 336.
, Ux xo et ἀχαχέξω (ix. AX) Aor. 9. ἤχαχε,
χᾶχοντο πὶ 342, opt. ἀχαχοίμην « 280, ἀχέ-
Orto, ἀχαχοίμεϑα II 16. Praes. ἀκαχίζεις π
32, med. imperat. ἀχαχίζεο Z 486 et ἀκαχί-
2 3 tL 3
ἀχαλαῤῥείτης — ἀκέομαι
61
Gev λῪ 486. fut. ἀκαχήσεις h. Merc. 286, aor. 1.
ἀχάχησε "P 923. med. perf. ἀχάχημαι, ἀχάχη-
ται ψ 800, ἀκηχέδαται P 637, v. 1. ἀχηχέαται
quam probat Buttm. Spr. $ 98, A. 13, plqpf.
ἀκαχείατο M 179 (E. M, 46, 10 v. l. ἀκαχήατο
quam Bekk. recepit), inf. ἀχάχησϑαι, ptc. dxe-
χήμενος, a. ἀκαχήμενον, pl. ἀκαχήμενοι de quo-
rum accentu cf Herod. T 335, E. M. 56, 39,
sch. HP. à 806 Buttm. Spr. 8 111 A. 3. La
Roche H. T. 182, ἀκηχεμένη, ἀχηχέμεναι X 99
(Buttm. ὃ 85 A. 7 ὃ 119, A. 8).
Ango, constringo, med. angor 2) dolore afíi-
cio, constristo, med. maereo, lugeo, doleo. Cf.
Fulda, Spr. d. hom. Ged. 180. Absolute, τενός,
τινί, 6. pte. 1) κα 313 ν 986 o 481 ἀχαχήμενος
ἤτορ, cf. ε 69 105 565 x 77 133, E 964, X 29.
v 84 πυκινῶς. M 179 ἀκχαχείατο 9vuov v. 1.
9vuo, Bekk. expunxit. h. Cer. 56 σὸν φίλον
ἤκαχε 9vuov, Z 486 μή μοί τι λέην ἀκαχίζεο
ϑυμῷ, E. M. 46, 12 ἄχϑου, λυποῦ, ἐπὶ ἄχει
γίνου. — 2) 3P 223 ἐμὲ μεγάλως, Il 895 μέγα
λαὸν ᾿Αχαιῶν, (ἐλύπησε). h. Merc. 986 μηλοβο-
τῆρας, E 34 πάγχυ ἀχαχήμενος εἴη, E. M. 45,
Ὁ] λυπούμενος. T 812 πυκινῶς ἀχαχήμενον,
cf. τ 95 v 360. h. Cer. 50 πάσσατ᾽ ἀκηχεμένη,
0 806 χλαΐειν οὐδ᾽ ἀχάχησϑαι v. l. ἀκαχῆσϑαι
et ἀκαχεῖσϑαι, n 842 μνηστῆρες δ᾽ ἀχάχοντο.
— b) Cum gen., Aristarcho videbatur deesse
praep. cf. Friedlànd. Ar. 26. 1 702 ἵππων, €
550 vioc cf Classen, Beob. 4, 21. — c) P 637
ὁρόωντες ἀχηχέδαται, O 9207 ἀχάχοιτο χα-
ϑήμενος, Zenodotus: χάϑοιτ᾽ ἀκαχήμενος. Ψ
223 ϑανὼν ἀχάχησε τοκῆας, λ 486 μή τὶ ϑα-
νὼν ἀχαχίζευ quod mortuus sis, Ap. 18, 27 ἐν
ἄχει γίνου. o 357 ἕ μάλιστα | ἤχαχ᾽ ἀποφϑι-
μένη, πὶ 427 ληιστῆρσιν ἐπισπόμενος ἤχαχε
Θεσπρωτούς. 9 814 ὁρόων ἀκάχημαι, N 944
γηϑήσειε ἐδὼν- οὐδ᾽ ἀχάχοιτο. T 335 ἀκάχη-
σϑαι γήραι τε καὶ ποτιδέγμενον ἀγγελίην.
Dat.: α 236 ϑανόντι περ ὧδ᾽ ἀκαχοίμην, gen.: I
10 τῶν χε μάλ᾽ ἀμφοτέρων ἀχαχοίμεϑα τε-
ϑνηώτων.
ἀκαχμένος (ἄχ. Curt. E. 9 ἀκ- Benf. 1, 168
ἀχ- schürfen, Doed. Gl 182 xev, ἀκακημέ-
voc, sync. ἀχαχμένος οἵ, Schweizer Kuhn 2:
70) exacutus, mucrone munitus, acie munitus.
Ap. 18, 33 E. M. 45, 47 ἠκονημένον" ἀπὸ τοῦ
ἀχάζω cf sch. B. ad K 135. Ptc. pf. pass. cf.
Buttm. Gr. 8. 114, sed est epith. ornans, cf.
Classen, Beob. 2, 14. In quarto pede. XK 135
5 12 0 481 « 99 v 197 ἔγχος ἀχαχμένον ὀξέι
χαλκῷ cf. 72 Hes. ἠχονημένον δόρυ, ἐστομω-
μένον. sch. B. K 135 τὸ ἐστιλβωμένον BL. X
12 ἀκὴν ἔχον, ἠκονοημένον, μὴ εἶχον, σχλη-
Qóv, ἀντίτυπον. M 444 [P 419] δούρατ᾽ (Ze-
nod. M 444 ἐπεὶ ϑεοῦ ἔχλυον αὐδὴν), y 80
φάσγανον ἀμφοτέρωθεν dz. & 995 πέλέχυν.
ἀκέομεαε(ἄ. ἀχέσομαι, ἀκέα)ομαι, ἄκος, Curt, E,,
p.631 ἡκα. Benf. 1, 157 ἀχή acies. A. Goebel
(Ztft. £. G. 14,421) ἀ-χέστ-ομαι, ἃ causat. et κεσ. i.e.
κεῖμαι sedare) Med. praes. coni. ἀχεώμεϑα IN
115, ptc. ἀχειόμενον & 383 (v. 1. ἀκειάμενον),
ἀχειόμενοι II 99 (v. 1. ἀχειάμενοι), ipf. ἀκέοντο
(&), aor. ἠχέσατο, imperat. ἄκεσσαι 1I 593, ἀκέ-
σασϑὲ z 69, adi. verb. ἀχεσταί Ν 115. 1) reficio,
2) restituo, medeor, 3) sitim expleo, 4) placo,
5) emendo. Eust. 1253, 64 ϑεραπεύειν, 1647, 56
τὸ ἰάσασϑαι, σημαίνει δὲ ποτὲ χαὶ τὸ ῥάψαι
sch. BD. Y 2 χυρίως τὸ ἄχος ἐᾶσϑαι. 1) & 888
νῆας, sch. ΒΩ. ϑεραπεύοντα, ἀνορϑοῦντα, φι-
02 ἀχειόμενος — ἀχηράσιος
λοχαλούμενον" τινὲς δὲ δάπτοντα. Ap. 19, 11. ἀ-χήδτεστος (κῆδος) cuius non est cura, -
E. M. 46, 89 ἐπισχευάζοντα. — 2) Translate de cuius neminem miseret. Z 60 ἀκήδεστοι x«t
volneratis: efficio ut coéat volnus. Εἰ 402 901 ἄφαντοι sch. BL. μὴ ἔχοντες τὸν χηδεύοντα
ἐπὶ φάρμακα πάσσων | ἠκέσατο. II 29 ἕλχεα, cf. Ap. 19, 18. — adv. X 465 ἕλκον ἀκηδέστως
E. M. 46, 38 μεταφορικῶς ἰώμενον cf. Ap. 19, inhumane cf. Q 407. Ap. 19, 12 οὐ χκηδεμονι-
10. II 598 ἕλχος, E 448 τόν. Hes. — 3) X 2 πίον χῶς ἀλλ ὑβριστικῶς. 4
τ᾽ ἀκέοντό τε δίψαν Hes. — 4) N 115 ἀχεώ- ἀ-χηδ-ξω (χῆδος) non curo, negle o V 70
μεϑα ϑᾶσσον" ἀκεσταί τοι φρένες io9ÀGv,pla- μευ ζώοντος ἀκήδεις, & 427 εὖ pee
cemus Achillem. Alii: emendemus damnum. v.l. ἀχήδησ᾽, Did. διήλαττον δὲ αἱ Ἀριστάρχου
Ariston, ὅτε ἀμφίβολον τὸ ἀχεώμεϑα, πότερον ἀκήδεσάν χ. ἀκηδέσατο, ἀχηδέστως ἔσχον οἵ
ἐώμεϑα ἢ ἀκεώμεϑα" ὃ χαὶ ἱγιὲς οἷον τὸ ἐλάτ- E. M. 47, 81. i
vou ἰασώμεϑα cf. Ap. 20, 28, paraphr. sch. ἀ-κηδῆς (κῆδος) cuius nulla est eura: 1) ne-
ABL. Hes. Sed de emendando v. 110 demum glectus E. M. 47, 30 ἐφρόντιστος, ἀνελεήμων, |
dicit, quamquam qui librum. nonum genuinum κηδεμόνα μὴ ἔχων. In postremis Il. libris et ]
putant Homeri, sic interpretari debent. NNeptu- in Od. legi quae cum — χηδῆς componantur mo- -
nus enim negat Graecos iam conatos esse Achil- nuit Spohn (de Odyss. 158). 2 554 κῆται Evi κλε- —
lem placare cf. Schoemann N. J. f. Ph. 69, 28 σίῃσιν ἀχηδής, ci. v 180. sch. B. ἠμελημένος, -
τοῦς, Hom. 23. Hiecke hom. Frage 11, W. Rib- ἢ κηδείας παρ᾽ ἐμοῦ μὴ τυγχάνων. ὦ 187 σώ-
beck N. J. f. Ph. 85, 91. Friedl. Phil. 4, 586. Bekk. uev" ἀχηδέα κεῖται cf. ζ 96, ubi sch. V. μηδε-
versum expunxit. —, 5B) x 69 ἀχέσασϑε. (ἐξ, μιᾶς φροντίδος ἠξιωμένα ἢ ἀτημέλητα, ἀφρόν-
ἄχεσμα, ἀνήκεστος, ἀκάχητα᾽) τιστα. t 18 ἔντεα ἀκηδέα χαπνὸς ἀμέρδει. —
ἀκειόμενος. V. S. ἀκέομαι. 2) neglegens 42 526 ἀκηδέες εἰσίν dii curis và- |
ἀ-κερσε-κόμης (xtígo), intonsis capillis. Cant, paraphr. ἄλυποι. Unde Epicurum haa-
Hes. ἄκαρτος τὰς χόμας, ἐξ ov δηλοῦται τὸ Sisse dicit sch. V. o 819 γυναῖκες ἀχηδέες oU.
duty9éc cf. Ap. 19, 26. Y 39 h. Ap. 134 Φοῖβος κομέουσι, d 129 vi. ἀπολιχμήσονται ἀκη-
δέες securi Ap. 20, 5 οὐ χηδόμενοι. v. l ἀκη- -
s
ἀχερσεκόμης. ; Je ; 3
» 3 : δέα de Lycaone. h. Ap. 78 οἰκία ποιήσονται ἄκη
ἘΣ EA Ts Rome: pecado. δέα, Ruhnk. ep. cr. 10 pro adv. esse ἀκηδέα statuit. -
tee quXUe i ἐς χήλητος (xnÀéo) non permuleendus. Ap.
γάων, cf. E 401. V. 1. ἀχήματα πάσσε. Did. er : Ἢ Ae
or uto, Ve d" e lecentos 18. ee s gud ns d
ef. sch. IND.) xrpU TOS. Y- 5: Ge SO . cf. sch. BQ. Ariston. ὁ Σιδώνεός φησιν d9g-
᾿Ἀκεσσαμενός. oio, Thracum rex, p. Peri- τεῖσϑαι τὸν στίχον. Ab Aristarcho expunctum 4
boeae d 142; de accentu cf. Eust. 1228, 19; Là esse versum Carnuth suspicatur. Expungunt |
R. Hom. Textkr. p. 400. Nitzseh, Bekk, Am., Büuml, quamquam potuit -
ἀκέων (ü. ἀκήν οἵ, Curt. E. 631) fem. est Ulixes animi constantia efficere ne corpus mu- :
ἀχέων 4 22 Θ 459, plur. 9 89 h. Ap. 404. taretur. ἄκημα ν. 8. ἄκεσμα. Hi
Nomen videtur fuisse (Ariston. 4| 22. La Roche ἀχήν (4. Benf. 2, 64 skr. khu tónen, gr. xo
H. T. 397. Doed. Gl. 197. Düntz. Am.), et ab- et & priv. cf. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 138. 431.
isse in adv., sed Buttm. Lex. 1, 12 ἄκαος, neutr. 2,86. Buttm. Lex. 1, 11 d priv. et χαίνειν, ἄκαος
ἄχκαον, ἀκέων, adv. esse statuit, et flecti non- non hiscens, tacitus, a. f. ἀκάαν, ion. dxégv,
numquam ptc. instar. cf. Nàgelsb. ad 4 34. Kratz ἀχήν, cf. E. M. 47, 8 Eust. 1435, 6. Düntz. (Hó- -
pron. óc et ὕστις Kóln 1854 p. 7. Apoll. de adv. fers Ztft. 2, 104) Geist (Ztft. f. A. W. 1897 p. ἢ
554, 16. Lob. path. el. 1, 415) Tacitus, tranquil- 1259) X492. Doederl Gl. 196 ἄχειν ἀκεῖσϑαι
lus. Hes. ἡσυχάζων zai ἡσυχάζουσα cf. E. M. ἄκος remedium, ἀκήν οἵ, Ap. 20, 24. Curt. E.
46, 51. Non legitur in quinto aut sexto pede. p. 681 ἀκεῖσϑαι et ἦχα comparat. Ady. esse
A 34 βῆ δ᾽ ἀκέων, Ariston. ὅτι Ζηνόδοτος διὰ putant Ap. 20, 31 sch. br. 1᾽ 95 Apollon. de ady. -
τοῦ y ἀχέων quod probat Gent, sed cf. Duentz. 554, 91. Sed videtur acc. nominis ἀχή, cuius
"Len. 199. sch. B. οὐκ οἰμώξας sch. AB. I 29 dat. ὀχᾷ legitur apud Pind. Py. 4, 156. Hes.
ἀντὶ τοῦ éxnA«ytic. Καὶ 85 d. em" ἐμ ἔρχεο. ἀκὴν ἦγες᾽ ἡσυχίαν ἦγες. cf. Suid. L, 1, 160 le.
A 512 à. δὴν ἧστο sch. LV. ἀντὶ τοῦ ἀχεόν- Seg. 364, 20 Hes. pass. ad radicem ἀκ referunt
τως. Α 565 dxéovoa κάϑησο paraphr. ἥσυχά- E. M. 47, 22 ἀκὴ ἡ ὀξύτης cf.
ζουσα cf. A 569 4.149 h. Cer. 194 (Epigr e). et br. Γ 95 ἐπ᾿ ἄχρας ἡσυχίας ἐγένοντο" |
Hes. ἐχπλαγεῖσα, h. Ap. 404 ἀχέων καϑείατο γὰρ καλεῖται ἡ ὀξύτης) tacite, silentio, quiete,
δειμαίνοντες, q 89 ἀκέων δαίνυσϑε καϑήμξενοι, plerumque de iis qui affectu aliquo perturbat
Eust. 1902, 47 ἀντὲ to? ἡσύχως ἢ ἡσυχάζον- obmutuerunt. In quarto pede. I'95 H 92 398
τες... ὀχλεῖ τινὰ διὰ τὸ χαινοφανές. διὸ χαὶ [0 28] I 29 430 694 K 918 313 Ψ 676 9 28
μεταγράφοντες ἀλλὰ καὶ ὡς δαίνυσϑε, 4 22 2 333 v 1 m 393 (Am. Anh.) v 320 )
€ 459 ᾿ϑηναίη ἀχέων ἦν, Ariston. 4 22 ἢ δ. σιωπῇ cf. ἡ 154. paraphr. ἐπ᾿ ἄκρας σιωπῆ!
πρὸς τὸ ἀχέων, ὅτι ἀντὶ τοῦ ἀχέουσα ἐξενή- ἀχανεῖς σιωπῇ, ἥσυχοι τῇ σιωπῇ, ἄφωνοι ἐν
γνέχται" οὐ γάρ ἐστιν ἀντὶ τοῦ ἡσύχως" paraphr. σιωπῇ. Qui ἄγην s. ἔχπληξιν interpretantur
ἥσυχος xv: cf. Eust. 440, 33. Ariston. 0,459 M. 47, 10 Moschop. 4 34), recte senserunt de
ἡ à. 0. ἀντὶ τοῦ ἀκέουσα" paraphr. ἡσύχως stupore qui efficit silentium, cogitandum esse,
ἦν. B.311 δαίνυσϑαι ἀκέοντα. Did. Ῥιανὸς γρά- οἵ, Luc. qu. 1. 45. Moschop. 1.1. χαταχρηστικ!
qs. ἀέχοντα " ὃ 195 δαίνυσϑαι ἀχέοντ᾽, sch. x«l ἐπὶ τοῦ σιωπῶντος ἁπλῶς sch. ed. Bachm,-
BQVind. 133: ἐκ πλήρους ἀκέοντε, La Ἐς 11. Τ' 95 τοῦ ἀχὴν τὸ σιωπῇ τρόπος ἐτυμολογικός"
E 110 πῖνε, ε 427 ξυνέεργον, v 385 προσεδέρ- οἱονεὶ γὰρ ἐτυμολογεῖ τὸ ἀχήν (cf, Eust. 387,
χετο, x 52 τλαίην, 9 460 491 v 184 χίνησε 40) 4 429 d. ἴσαν, B 82 [8 285] ἀ, ἔσαν, q 938
κάρα. Saepius ἀέχων pro ἀχέων in codd. est. 385 αὐτοῦ ἀ. ἔμεναι παρὰ Eoyo. (ἀκέων, dxa
A. Nauck ἀχέουσ᾽ proposuit 4 348 pro ἀέκουσ᾽ nou) , nt
comparans Rhiani errorem β 811 (Phil, 22, 369. ἀ-χηρᾶσιος (ἀκήρατος, xijo) incorruptus. 4
205 οἶνον — &. Hes. αφϑορον, ἄφϑαρτον, ἐκέ-
θάιον, χαϑαρόν. Eust. 1624, 14 ἀκέραιος zal
μὴ διεφρϑορώς, ἀλλὰ ,ϑεῖος χαὶ ϑεσπέσιος.
Doederl. Gl. 1067 ἃ χεράννυμε, ἃ quo absit faex.
Fuhr (J. J. f£. Ph. 17, 415 s) respondens Kay-
Sero (ho. carm. or. 6) antiquioris originis dixit
vocem. ἢ, Merc. 12 λειμῶνας &., ab aliis non iam
depasta.
d-xxo&rog (κήρ, cf. Duentz. N. J. f. Ph. 69,
487 Benf. 2, 171 Lob. Path: Pr. p. 371 Malden
Philol transact. 1862 p. 305. Doed. duas voces
statuit, alteram (Gl. 595) ad χαρῆναι referens,
ut sit intonsus, alteram (Gl. 1067) ad χεράννυμι)
ernicie vacuus, incorruptus, incolumis, integer.
n quarto pede. O 498 χλῆρος G., paraphr. πε-
θιουσία ἄφϑαρτος sch. br. ἀχέραιος, ἄφϑαρ-
τος cf E. M. 47, 49 Eust. 852, 37. 1098, 61.
Expungendos statuit vv. 498. 499 W. Ribbeck
(N. J. £. Ph. 85, 96). o 532 χτήματ᾽ ἐκήρατα
χεῖται, cf. sch. B. Eust. 1351, 54 Ap. 19, 1T
ἄϑιχτα. 99 808 ὕδωρ, Ap. 18, 91 ἄφϑαρτον sch.
BM χαϑαρόν, ἀϑόλωτον, ἀμίαντον. Doed. Gl.
1067 limpidam. Vituperavit hunc locum Gep-
pert (2, 210) quia alia sit hoc loco significatio
et quia non lavemur nisi pura aqua, cui re-
Spondens Duentz., Rh. M. 5, 397, epith. ornans
esse dixit.
&-xotog (κήρ cf. Benf. 2, 172 Doed. Gl. 594
et Spohn de Od. 159) pernicie vacuus, illaesus,
incolumis, sch. ALV. E 812 ὑγιὲς zai ἄνοσον
x«l d9cverov, In quarto pede. In Iliade non
legitur. 4 98 ἀχήριοι εὐχετόωνται | παρφυ-
yétuv, sch. V. νῦν ἄνευ χηρὸς xal ϑανάτου,
ἀβλαβεῖς, cf. Eust. 1715, 57. w 828 ἀκήριοι —
ἄλυξαν, sch. V. χωρὶς xnoóc, χωρὶς ϑανάτου.
h. Merc. 530 ἀχήριον ἥ σε φυλάξει.
ἀ-κήρζος (κῆρ Doed. Gl. 602. Spohn de Od.
160) exanimis. Cf. Naegelsb. ho. Theol. 399 Teuf-
fel ho. Theol. ἃ. Eschatol. Stuttgart 1848 p. 29.
In quarto pede. Non legitur nisi in Iliade, Eust.
852, 35 ἐσος τῷ, vexQG, cf. sch. LV. E 812.
44 392 ἀκήριον αἶψα τίϑησιν, sch. br. ἄψυχον,
νεχρόν cf. Eust. 1715, 56. ,U 466 φϑινύϑουσιν
ἀχήριοι. "Translate H 100 ἥμενοι αὖϑι ἀκήριοι,
Sch. br. ἄψυχοι, ὀχνηροί cf. Ap. 19, 15. Itaque
de ipso timore, quem alias χλωρὸν δέος vocat.
E 812 817 N 224 δέος ἀχήριον, activam vim
esse non recte putant sch. ALV. E 812.
ἀκηχέδαται, ἀκηχεμένη v. s. ἀχαχέω.
ἀ-κεδνότερος (κιδνός schwach Hes. Benf. "is
170 χιδ pro ox:ó, Duentz. κέδονασθϑαι et ὦ int.
dünn cf. E. M. 48, 16) vilior, deterior, infirmior.
t 217 εἶδος ἀκιδνοτέρη μέγεθός τε Penelope
qm Calypso, sch. PQ. ἐπιμελῶς τὸ &xióvov
πὶ τοῦ xarà εἶδος τίϑησιν, V. οἱ μὲν γλωσ-
σογράφοι, ἀσϑενεστέρα, οἱ δὲ εὐτελεστέρα cf.
Ap. 20, 10. 8. 109 εἶδος ἀκιδνότερος sch. Q.
ἀσϑενής, ἀπρεπής E. δύσμορος quasi sit po-
sit. sed V. ἀσϑενέστερος ἢ προπετέστερος ἢ
ἀμφότερον. Ubi cum comparatio cum homine
fiat, H. Anton vituperari τὸν ἀκιδνότερον putat
(Rh. M. 19, 434), non ε 217 ubi cum dea. | σ 130
οὐδὲν ἀχιδνότερον, ἀνθρώποιο, Hes. ἀσϑενέ-
στερον, ταλαιπωρότερον, ἀϑλιώτερον. cf. Ap.
20, 11 le. Seg. 371, 9. Longe aliter sch. BQ.
ὑπομονητικώτερον.
ἄτχτχυς (xixvc) carens robore, infirmus. E. M.
48, 25 ὁ ἀσϑενής, ὁ ἀδύνατος. cf. Ap. 20, 19
Hes. t 515 ὀλίγος τε χαὶ οὐτιδανὸς καὶ ἄκικχυς,
ἀνάλχις S., yo. ἀεικής M. Eust. 1648, 7. Aristot.
ἀχήρατος — ἄχμηνος
65
poét. 92 ἀσϑενικός ad ἄκιχυς et ἀειδής ad ov-
τιδανός rettulit, inverso verborum ordine. cf.
Nitzsch l.l. e 131 χαχός τε xal ἄχικυς, GM.
ἄναλκις.
ἀ-κίχητος (κιχάνω) quod assequi non possu-
mus. P 75 ἀχίχητα διώχων, sch. V. ἀχατά-
ληπτα. minus bene adv. esse credunt sch. D.
ἀκιχήτως, ἀκαταλήπτως. Sch. A. τὸ ἀκίχητά
φασιν Ποσειδώνιον τὸν ᾿ἠριστάρχου ἀναγνω-
στὴν τοῖς ἑξῆς προσνέμειν καὶ τὸν Aglotug-
χον ἀποδέχεσθαι. Non recte ut videtur Eust.
1096, 15, cf. Spitzner 1. 1.
ἄ-χλαυτος (κλαίω) sine fletu: 1) indefletus
AX 386 ἄχλαυτος ἄϑαπτος, paraphr. ἀϑρήνητος.
De iustis naeniis, cf. 4 72 54. — 9) non flens
9 494 οὐδέ σέ φημι} δὴν ἄκλαυτον ἔσεσϑαι.
V. 1. ἄκλαυστον.
ἀ-κλεής (κλέος. Acc. ἀκλέα ὃ 798 pro ἀκλεέα
elisa vocali (v. 1. ἀκλεᾶ) οἵ, Krüger Di. 18, 1, 2
Thiersch ὃ. 198, 40 Matth, S. 113, 1. Herodian.
B 118. Neutr. ἀχλεές H 100 adverbialiter cf.
Buttm. Le. 1, 42. Adv. ἀκλειῶς cf. Spitzn. exc.
XXII) inglorius, ignotus. M 318 οὐ μὴν ἀκχληεῖς
χοιρανέουσι, v. 1. ἀκλειεῖς, ὃ 798 ἀνηρείψαντο
— ἀκλέα ἐχ μεγάρων, sch. BEP ἀγνοούμενον,
ἄδοξον. Adv. « 941 € 971 μιν &; — ἀνηρεί-
ψαντο, X 804 ἀσπουδὲ x«i ἀ., E. M. 49, 11
ἀκληδονίστως. H 100 ἥμενοι, ἀκλεές αὔτως in-
glorie, al: id valde erit inglorium, v. 1, ἀχλέες et
ἀχλεῖς, quod elisa vocali ex ἀχλεέες fieret: in-
glorii sedentes. Paraphr.-GzAssic. Eust. 669,1
τὸ ἀχλεές εὐθεῖά ἐστι πληϑυντιχὴ ἀντὶ τοῦ
ἀχλεεῖς ἀπελθόντος τοῦ ε ἄλλοι δὲ παροξύ-
vovow' ὡς γὰρ ἀγακλέες κατὰ ἔλλειψιν τοῦ
ἑνὸς s οὕτω φασὲ χαὶ ἀκλέες. cf. 67, 38. E. M.
198, 12 sch. br. Lob. Path. El. I 964.
ἄτ-χληρος, 1) qui sine patrimonio est, inops,
λ 490 ἀνδρὲ παρ’ ἀχλήρῳ ᾧ μὴ βίοτος πολὺς
εἴη, sch. B. πένητι, κλῆρον καὶ οὐσίαν μὴ ἔχοντι.
Eu.t. 1695, 37 0 ὀλιγόκληρος διὸ ἑρμηνεύων
ἐπήγαγεν o xvt. lta Nitzsch et Faesi. Ameis
eum qui ipse alii servit vicariumque conducit.
— 2) non divisus in sortes et praedia, non assi-
gnatus, de terrae tractu inculto, h. Ven. 193
πολλὴν ἀκληρόν τε x«l ἄχτιτον γῆν.
ἀκερμή (ἀκ Curt. E. 9. Benf. 1, 157 L. Meyer
vergl. Gr. 1, 343 cf. Doed. Gl. 183) acies. E. M.
49, 13 ἡ ἀκροτάτῃ ὀξύτης τοῦ σιδήρου χυρίως.
K 113 ἐπὲ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς, proverbialis
locutio. Ariston. 7 d. 0. ἀντὲ τοῦ τὰ πράγματα
ἡμῶν τριχὸς ἤρτηται, 0 ἐστιν £v ἐσχάτῳ κιν-
δύνῳ ἐστὶν χαὶ ἐπὶ ὀξύτητος χινδύνων μετα-
φοριχῶς. cf. E. M. 362, 24. paraphr. ἐν ἐσχάτῳ
χινδύνῳ. II 315 Harl. ἀχμῇ pro αἰχμῇ.
ἀκμη-νός (Benf. 2, 339 ἀχμή. cf. Duentz.
Kuhn 14, 212. Faesi: χάμνω) florens. ψ 191
ϑαμνὸς ἀχμηνὸς ϑαλέϑων͵ sch. QV. ἀκμὴν ἔχων
toU ϑάλλειν. Aristarchus ὠξυτόνησεν" ἕτεροι
δὲ προπαρωξυτόνησαν Bust. 1944, 38 sch. V.
Lob. Path. Pr. p. 198. Lehrs Ar. p. 311 adn.
La Roche Textkr. 183.
ἄτ-χμηνος (Benf. 2, 150 ut E. M. 49, 39 παρὰ
τὴν ἀχμήν (ἀσιτίαν). Doed. Gl. 2165 à priv. et
χομεῖν. Duentz. ho. Et. ap. Kuhn. 14, 212, ἀχήν
mendicus) ieiunus, inpransus. Hes. ἄσιτος, νῆστις,
ἄγευστος ἄρτου. T 168 ἄχμηνος σίτοιο, T 346 à.
καὶ ἄσιτος, T 907 νήστιας, ἀχμήνους, T 390 ἐμὸν
zijo ἄκμηνον πόσιος xad ἐδητύος, Eust. 1944, 89
᾿Δρίσταρχος ἐπὶ τοῦ δηλοῦντος τὸν νῆστιν
ἐβαρυτόνησεν. Distinxerat igitur Aristarchus
64
inter ἀχμηνός et ἄχμηνος cf. E. M. 49, 43 qui
locus turbatus est: eum Lehrs (Ar. 311) et Doed,
l l non secuti sunt, sed Spitzn. ad T' 163 alii.
ὠ-κμής (κάμνω cf. sch. A. II 44) indefatiga-
tus, integer viribus. IJ 44 ἀκμῆτες χεχμηότας
ἄνδρας: | ὦσαιμεν, cf. 4 802, quem versum Bekk.
expunxit, secutus Ariston. I7 45 οἱ ἀστερίσκοι
ὅτι ὑπὸ ᾿Νέστορος (4 802) οὐκ ὀρϑῶς κεῖνται.
Defendit Nitzsch, Sagenp. 237. E. M. 49, 27 μὴ
χεχοπιαχότες, ἀξοπίαστοι , κάμνοντες. 0 697
ἀχμῆτας x«l ἀτειρέας, h. Merc. 108 ἀχμῆτες
δ᾽ ἵχανον.
ἄ-χμητος (άμνω) indefatigatus, integer viri-
bus. h. Ap. 520 ἄχμητοι προσέβαν. Cobet Mnem.
11, 304 ἀχμῆτες.
ἀχμό-ϑετον (ϑεῖναι) cavitas stipitis in qua
ponitur incus. Meir. de verb. cop. II p. 28 id
quod incudem (in se) collocat, eam recipit i. e.
basis in qua incudem. collocant. Z 410 ϑῆχκεν
ἐν ἀκμοϑέτῳ μέγαν ἄκμονα, codd. nonnulli et
Eust. 1153, 53. ἐπ᾽, cf. 9 214. Ap. 19, 22 τῷ χοι-
λώματι ἐφ᾽ ᾧ τίδεται ὃ uy - βῆχε δ᾽ ἐπ’
ἀχμοϑέτῳ. sch. D. X 410 τόπῳ ᾧ ἁρμόζεται ὃ
ἄχμων τῷ χορμῷ εἴ. sch. Πρ Ως B. Q. 9 214.
Σ 410 ἀπ᾽ ἀχμοϑέτοιο ἀνέστη, Sch. A. τοῦ
ἐπὶ τῷ ἀχμοϑέτῳ ἔργου.
ἄκμων (Curt. E, 3 L. Meyer vergl. Gr. 1, 248.
263 ac-man Stein, Donner, Handber goth. auhni-
Ofen cf. Benf. 2, 345. Sed Meir. de verb. cop. II
p. 16 ἀκάμων. "Doed. GI. 2171 ἀχάμαντος (E.
M. 49, 50 κάμνω, aut ἀχόμενον acuens) incus.
E. M. 49, 46 τὸν σίδηρον ἐφ᾽ οὗ ot χαλκεῖς
τύπτουσι. Σ 410 ϑῆχεν ἐν ἀχμοϑέτῳ μέγαν
ἄκμονα v. 1. ἐπ’ cf 9 274. y 434 ἐν χερσὶν
ἔχων ἄ. O 18 ἐκ δὲ ποδοῖιν | ἄκμονας ἧχα
δύω. (ἀκμόϑετον).
ἄκνηστες (Doed. Gl. 191 ἀκ- et χένσαι χνάειν
χνήϑειν, Passow et Rost ᾿ἄκανος) spina dorsi.
EK. M. 50, 5 ῥάχις Hes. τὸ μέσον τῆς ῥάχιος,
ὕπερ κνήσασϑαι ζῶον ἀδυνατεῖ cf, Ap. 18, 80
101, 7. x 161 zat" ἄχνηστιν μέσα νῶτα | πλῆξε,
sch. iE Exe&nysiteu. 5 ἐστιν ἄκνηστις διὰ τοῦ
εἰπεῖν μέσα νῶτα ἤτοι ἡ ὁάχις.
ἀ-κοίτης (κοίτη) maritus, vir. E. M. 50, 7 ὁ
ἀνήρ. Ο 91 ὅς τοι ἀκοίτης |, h. Cer. 363 οὗ τοι
ἀεικὴς ἔσσομ᾽ ἀκοίτης |, s 120 ποιήσετ᾽ ἀκοί-
τὴν |, 9 88 ὥλεσ᾽ ἀκοίτην Ι.
ἄ-κοιτις (κοίτῃ, ὁμόχοιτις Plat. Crat. A05
CD. Ap. 1, 9 coniunx, uxor. Ap. 19, 29 ὁμό-
χοιτις, γυνὴ κατὰ νόμους. Hes. γυνὴ σύγκοιτις.
Non recte E. M. 50, 7 cf. 7' 138 φ 3106. In exitu
versus. Z 350 ἀνδρὸς ὦφελ λον ἀμείνονος εἶναι
ἄκοιτις |, λ 266 ᾿Αλχμήνην, Ἀμφιτρύωνος ἄκοι-
τιν |, φ 825 ἀμύμονος ανδρὸς à. |, c 144 ἀτι-
μάζοντας &, | ἀν δρός cf. o 459. I'138 τῷ vc
χήσαντι φίλη κεχλήσῃ ἄχοιτις ], Ariston. E ὃ.
0. ἡ πτῶσις ἐνήλλαχται ἀντὶ τοῦ δὲ νικήσαν-
voc sed cf. O 91 h. Cer. 868. « 7 Suyatégac
πόρεν υἱάσιν εἶναι olere or L ἀκοίτας, ct.
Krüg. Di. S. 18, 5, 2. cf. h. 79. Ξ 268 σὴν
χεχλῆσϑαι ἄχοιτιν Jh λ 452 Ei Y duy « ἄκοιτις].
zB) 1 441 ἅμα δ᾽ εἵπετ᾽ ens |, Z 374 οὐχ
ἔνδον EE pts τέτμεν. ἄχοιτιν |, 4 450 ἀτιμά-
ζεσχε δ᾽ &.|, 5 858 ἔχε δ᾽ ἀγχὰς. &. |, ,Y 268
εἴρυσϑαι d. |, v 42 ἀμύμονα, δ᾽ οἴχοι &. | εὕ-
ῥοιμι, α 89 μ ἥτε μνάασϑαι ἄ. ]; 1 397 φίλην
ποιήσομ᾽ &. | τῇ , ἢ. 66. 39 537 καὶ οἱ ϑεὰν ποίη-
σαν τ I 399 γήμαντι μνηστὴν & ἄλοχον, εἴχυταν
«.|, Σ 87 ϑνητὴν ἀγαγέσϑαι &.|, φ 816 ἑὴν
3 , » -
ἀχμῆς — ἄχοσμος
obw. &.|, o 193 σὺν μεγάλῃ ἀρετῇ ἐχτή-
6o ἃ. |.
ἄτ-κολος (£. Curt. E. p. 631 skr. ac, essen. -
Doed. Gl. 2142 κόλος àváxoAov vel ἀνακεχλα-
cuévov. Lob. path. el. 1, 27 χόλος. Benf. Kuhn
8, 92 dubitans ad skr. car et -xoAoc in Bovzó-
Aoc refert, sch. BQ. o 222 ovc ἄν τις x0A0UG
Eust. 1817, 54 κόλον, τροφή) frustum, offa. E
M. 50, 14 μιχρὸς ψωμός. 9 222 αἰτίζων ἀχό-
λους, οὐκ ἄορας. cf. Ap. 19, 14. ;
ἀ-κομεστίη (xoutSo), defectus curae, incuria.
q 984 ἄλη τ᾽ ἀκομιστίη ve. De productione cf.
A et Faesi ad » 142. Subst. in -/y Geppert
(2, 84) collegit.
ἀκοντ-ἔζω (&. doy). dxovtico 9.229, dxovti-
ζουσι M 44. impf. ἀκόντιζον X Ξ 492. aor. ἀχόντι-
σεί»), ἀκόντισαν, ἤχόντισαν II 336. imp. ἀχοντί-
gare, inf. ἀκοντίσσαι et ἀκοντίσαι χ 263, ptc.
ἀκοντίσσαντος. 1) laculor, iaculum emitto, II
336 μέλεον ó* ἠκόντισαν ἄμφω, 4 498 0 575
ἀνδρὸς ἀχοντίσσαντος, X 252 οἱ ἕξ πρῶτον |
ἀκοντίσατ᾽, y 955 πάντες, χ 263 ἐς ϑμιλον."--
b) Per zeugma etiam de omni genere telorum:
M 44 ϑαμείας αἰχμὰς ἐκ χειρῶν, paraphr. ót-
πτοῦυσι δόρατα συνεχῆ, cf. X 422, sch. V. οὐ
πάντες" οὐ γὰρ ἕχαστος εἶχε πολλάς. χ 265
ὀξέα δοῦρα cf. y 272 282. — c) E 533 δουρί,
4 496 E 611 4 577 N 408 P 347 514 dovol
φαεινῷ cf. II 284 4 490. JN 585 ὃ μὲν ἐγχεὶ
(eU ἀχοντίσσαι, ὃ δ᾽ ἀπὸ ,Ῥευρῆφιν ὀιστῷ, $9 —
229 dovo? δ᾽ ἀκοντίζω, ὅσον ovx ἄλλός τις
ὀιστῷ. --- 2) Peto quem, 6 118 τοῦ, Ξ 402 Αἴαν-
τος, N 509 Ἰδομενῆος, Ν 559 τευ. P 608 Ἰδο-
μενῆος- Δευκαλίδαο, Harl. δουρὶ φαεινῷ. N 183. —
ὁρμηϑέντος ἀκ. à. q., IND16 E 461 ἀπιόντος, Ὁ
499 P 304 Αἴαντος, D 525 Αὐτομέδοντος --
ὃ. φ. — b) II 359 ἐφ᾽ Ἕχτορι Vev' ἀκοντίσσαι.
N 190 ἀκόντισε in libris pro vulg. ὀρέξατο. j
(ἀνά. ἀκοντιστύς, xou).
ἀκόντιον (ἃ. roy) jaculum. h. Merc. 460 .
τόδε χρανέϊνον ἀκόντιον.
-ἐκοντ-ειστής (&. ἀχοντίζω) jaculator. Π 828.
υἷες ἀκοντισταὶ ᾿Ἀμισωδάρου, Voss: lanzenkun- -
, dige. σ 262 ἠμὲν ἀχοντιστὰς ἠδὲ ῥυτῆρας
ὀιστῶν.
ἀκοντ-ιστύς (&. ἀκοντίζω) iaculandi certa- |
men. 1 622 ἀχοντιστὺν ἐσδύσεαι, paraphr. et -
sch. br. ἀχοντίου ἀγῶνα. "
ἀ-κόρητος (κόρος) non satiatus, insatiabilis,
inexplebilis, ἀπλήρωτος, c. gen. cui postponitur, |
ut nomini suo, in quinto pede aut sexto. Non
legitur in Od. "Translate: Η 117 μόϑου ἀχόρη-
τος |. Ν 639 Τρῶες μάχης ἀκόρητοι ἔασιν |,
Ν 621 δεινῆς ἀκ. ἀντῆς |, non recte sch. BL. |
εἰρωνικῶς etsi locus satis friget. Ξ 479 ἄπει-
λάων d., non recte sch. BL. μὴ πληροῦντες τὰς
ἀπειλά de, etsi natura fert, ut qui multa minetur 1
non omnia conficiat; ipse poéta Aiaces laudat,
M 385 “πολέμου ἀχορήτω | et Achillem Y 2
ἀμφὲ σέ, Πηλέος υἱέ, μάχης ἀκόρητον, Ap.
22 “ἀπλήρωτον sed dubitabant veteres num hic
ἀκόρητοι scriberent. Sic ἀχόρητος ante nomen.
legeretur. — b) Proprie: h. Ven. 71 παρδάλιες
προχάδων ἀχόρητοι.
μαι. ἄχεσμα.
ἄ-κοσμος indecorus, inconditus, ineptus.
3
X001 GO
τ 2918 ἔπεα φρεσὶν qo ἄχοσμά τε πολλά τε
| ἤδη οὐ χατά κόσμον. E. M. 51, 92 ἄχοσμα"
ἀπρεπῆ, μωρά, ἄδηλα.
— dxoóot&o, ali ἀκοστέω (cf.L. Moyer vergl.
"Gr. 2, 25. ἅ. Buttm. Lex. 2, 171 ἄχη spica,
ἀχοστή hordeum. H. Weber Phil. 16, 680 ἄχος
— dzó-o ἀχοστή. Hes. ἀκοστή" χριϑὴ παρὰ Kv-
. πρίοις, sch. AD. Z 506 παρὰ Θεσσαλοῖς) bene
paseor. Z 506 [Ὁ 263] ἵππος ἀχοστήσας ἐπὶ
φάτνῃ, Ap. 20, 14 Hes. E. M. 51, 13 χρεϑεά-
σᾶς. Non recte Ariston. Z 506 ἡ ὃ. πρὸς τὸ
ἀχοστήσας" toti δὲ iro: ἐν ἔχει γενόμενος
᾿ διὰ τὴν στάσιν, ἢ ἄχος τι χαὶ βϑοήϑημα τῆς
᾿ στάσεως τηρῶν, cf. sch. AD. Iam Aristarchus
Statuerat e Z 508 assumptum esse O 963; cf.
Herm. de iter. 7. Duentz. N. J. f. Ph. 93, 443.
Nitzsch, Sagenp. 157, Schnorr-Carolsf, N. J. £.
Ph. 91, 805 s.
J| ἄ-χοτος Sine ira, socors: A. Spengel (Phil.
. 23, 549) proposuit /' 220 φαίης κεν ἄχοτόν τέ
Tuv ἔμμεναι ἄφρονα τ᾽ αὕτως, non ζάχοτον,
eim guter, dummer Kerl, οἵ, B 241.
ἀκουάξω et ἀκουάζομιαε (à. ἀκουή. praes.
tc. ἀκονάζοντα. med. ὠχουάζεσθον 4 343,
χουάξεσϑε v 9, coni: ἀχουάζωνται, v. . Gzova-
Gorvre:) admittor ad audiendum, iterum ac sae-
pius audio, soleo audire. Habet enim vim in-
tensivam et iterativam. » 9 ἀοιδοῦ, cf. ἐ 7. —
- b) 4 348 δαιτὸς ἀκουάζεσϑον ἐμεῖο Hes. τιμῆς
ἀξιοῦσϑε, sch. A. οὐ λέγει τῆς ἐμῆς δαιτὸς
. (c. sch. B. et paraphr.) πρῶτα ἀχούετε, ἀλλὰ
“πρῶτοί μου ἀχούετε περὶ δειτός" οὕτως "Apl-
— 6t«oyoc. Negabat enim Ar. sen. pronominum
nisi enclitici essent possidendi vim habere. cf.
La Roche 1.1. Ariston. Gzovézeo9or εἶπε τρο.
πικῶς ἀντὲ τοῦ ἐπαισθάνεσθαι, ἐπεὶ ἡ ἀχοὴ
εἶδός ἐστιν αἰσϑήσεως, qua ratione vix opus
esse videtur. R. Franke (N. J. f. Ph. 77, 827 s.)
Statuit versus 327—64 ab Attico quodam addi-
ios esse. — c) h. Merc. 423 ϑυμῷ ὀχουάζοντα.
. Of. Luc. qu. 1. 7 et Fuhr N. J. f/ Ph. 20, 371 s.
de origine et signifientione verbi.
| 6xowv (ἀκούω. Fuit ἀχοκξή cf. Curt, E. p.
ΘΙ et ἀχοῆς v. 1. 97) auditio, auditus, Non
recte Luc. qu. le. 7: id quod auditur; melius
| Fuhr, N. J. f. Ph. 20, 371 s. Π 364 ἕχαϑεν δέ
τε γίγνετ᾽ ἀκουή. B 308 (Gene) ἐς Πύλον μετὰ
πατρὸς ἀχουὴν | i 6. ἀχουσόμενος πατρός.
δ 701 s 19 & 179 ἔβη μ. n. à. |, o 43 (ῴχεο)
1; 64
A. m. d. .
,C-*ovoos qui filios non habet adultos.
τὸν μὲν ἄχουρον ἐόντα βάλ᾽ Ἀπόλλων, μίαν
παῖδα λιπόντα. sch. V. ἄμοιρον ἄῤῥενος παι-
δός, Cod. Mon. K. ed, La Roche (Phil. 19, 703)
ui γεννήσαντα κοῦρον, ἄτεκνον ὄντα, χωρὶς
ἀῤῥένων παίδων. Ap. 20, 17 Hes. Doed. GI. 758.
Nam ipse poéta addit quibus explicet vocem,
Bed A. Nauck (mél. gr.-rom. 9, 321 s.) ex glossa
Aristophanis (m. ὄνομ. ἡλιχ. ir. p. 96 ἄγουρον)
efficit ἄωρον i. e. immatura morte abreptum
quam coni Bekk. commemorat ct Kayser lau-
dat (Phil. 22, 514 cf. 18, 184). &zovotóg v. S.
— «x00 (ἄ. Fuit ἀκούσω, goth. hausjan. Com-
parant Benf. 2, 180 et 1,. Meyer vergl. Gr. 1,
83. 162 skr. cru gr. ἀχροάομαι (de quo dubitat
Curt, E, 62). Curt. E. 64 xo zo- merke, caveo
goth. skav- ja schaue. Similiter Ebel (Kuhn 4,
158) cf. Curt. Kuhn 4, 939, E. M. 51, 95 ἀπὸ
TOU οὖς ἢ χοῶ τὸ vog ἢ 40 κοιμῶμαι). Praes.
UX0VO, CzOUEfIC, VzOUSL, ἀκούομεν, ἀπούετε,
Lex, Hom, ed. Ebeling.
— ἀχούω 65
imperat. ἄχουε B 200, inf. ἀκούειν et ἀκουέ-
μεναι et ἀκουέμεν, ptc. ἀχούων, ἀκούουσα ψ
808, ἀκούοντος, ἀχουούσης v 904, ἀχούοντες,
ἀκούουσαι, ἀχουόντεσσι « 959. ipf. ἄχουον,
ἄχουε(ν), ἀκούομεν Q9 543, ἀχούετε ὃ 088,
ἠκούομεν. fut. ἀκούσεαι, ἀκούσονται O 199 [aet.
v. l. ἀκούσεις « 987 289 u 52 ..., ἀκούσει μ
41 187 ..., opt. ἀκούσοι H 139] aor. ἄκουσα,
ἄκουσας, &xovos(v), ἀχούσαμεν, αἀκουσαν, ἤκου-
σα, ἤκουσείν). coni. ἀκούσω, ἀκούσῃς, ἀκούσῃ.
opt. ἀκούσαι, pl. ἀχοίσειαν. imperat, ἄκουσον,
dxovotro π᾿ 801, ἀκούσατε h. Ap. 887, iuf.
ἀκοῦσαι, ptc. ἀκούσας, ἀκούσαντες (v. l. Gxov-
σαάσαι 4 435) Med. ipf. ἀχούετο 4 331 (cf. R.
Franke N. 4. f. Ph. 77, 327). adi. verb. &zov-
στήν h. Merc. 512. 1) auribus percipio sonitum,
audio quae aliis non mihi dicta sunt vel quando
non exspectavi, comperio, cognosco, vernehme,
j'entends. 2) cognitum habeo, erfahre, j'ap-
prends. 3) ausculto, aures praebeo, hóre an,
hóre zu, j'écoute. 4) dicto audiens sum.. 5) ex-
audio. Absolute, τινός, ví et τινά, tí τινὸς,
cum sententia secundaria. Quia manent in animo
quae semel audivimus, perfecti instar non raro
est praes. ov in arsi est praeter h. Cer. 93.
1) Absolute, t/, τενός s. hominem s. sonitum
quem homo edit. Est quodam modo gen. par-
titivus, nam ex parte tantum fit perceptio. Saepe
personae additur ptc. cf. Classen, Beob. 4, 22.
44 608 χλεσίηϑεν ἀκοίσας ]. h. Mere. 92. εἶναι
κωφὸς ἀκούσας | dissimules te audisse, M 442
οὐάσι πάντες ἄκουον | Ariston. οὐ γὰρ δὴ ἀλ-
λως ἐδύναντο πάντες ἀκούειν, εἰ μὴ ὃ Ζεὺς
ἐπεφώνησεν, sch. BL. οὐ παρ᾽ ἑτέρων, quam-
quam vel sic friget dat. O 129 » vv τοι αὖ-
τως | οὔατ᾽ ἀκουέμεν ἔστι, sch. BL. sée τὸ
, 2 £ ». re ^ 3 ORG H E Ix 35
μάτην ἀκούειν ἔχεις τὰ ὦτα. P 256 ὀξύ, .
ἄκουσε μήτηρ, P 945 χάλει ἣν τις ἀκουσῃ |,
4 48 μὴ τις ἀχούσῃ |, v 185 ἐχτὸς, w 148
ἔχτοσθϑεν. — h. Merc. 512 συρίγγων ἐνοπὴν
ποιήσατο τηλύϑ᾽ ἀκουστήν |, Herm. uncinis in-
clusit versus, Baum. expunxit. — b) Ptc. c.
verbis affectuum, cf. Classen, Beob. 3, 13. I' τὸ
ἐχάρη μῦϑον ἀχούσας ', P 694 χατέστυγε μ.
&. |, €2 632 ϑαύμαζεν μῦϑον ἀκούων | expunge-
bat Duentz, Rh. M. 5, 419. Quid intersit inter
ptc. aor. et praes. docet M. Sehmidt N. J. f.
Ph. 73, 90. A 354 ἔστη δοῦπον ἀχούσας |, cf.
z Db6, μι 202, s 401. ψ 40 στόνον oiov ἀκουσαὶ,
v. 1. ἄκουον. 44 187 &usiAucov δ᾽ Óm d, | ct.
Φ 98, d 575 ὑλαγμὸν d.|, « 282 ἢν ὄσσαν
ἀκούσῃς 1 ἐκ Διός cf. β 216. Kirchhoff, Compos.
d. Od. 2 vituperavit hunc locum « 269—302
cuius pars « 269—758 cum v. 90—92 certe me-
lius omittitur. — H 53 Om. ἄκουσα ϑεῶν, sch.
BLV. καὶ γὰρ ὁ τυχὼν ἀκούσας δύναται λέ-
γειν, ἵν᾽ 4 τὸ ἤκουσα ἀντὲ τοῦ ἠσϑόμην, Ari-
Ston. ἀϑετεῖται. διὰ τῆς μαντικῆς αὐτῶν συν-
ἥχεν ὡς εἴρηται (v. 44 σύνϑετο Qvuo) Y 380
ϑεοῦ On« φωνήσαντος, paraphr. τὴν τοῦ ϑεοῦ
φωνὴν καλέσαντος, A 421 πα Κασσάνδρης,
sch. Q. οὐ τὴν Κασσάνδραν ἀλλὰ τὴν πα αὖ-
τῆς λέγει" τινὲς δὲ λείπειν φασὶ τὴν περί.
4 435 ὅπα ἀρνῶν, μ 41 φϑόγγον - Σειρήνων,
ef. v 326. h. Cer. 67 τῆς ὀπ᾽. — Ομ 965 μυ-
χηϑμοῦ v 5». βοῶν οἰῶν τε βληχήν, Eust. 1721,
20 μυκηϑμόν, quod Bekk. recepit. Duentz. pu-
tat indicari ovium balatum maiorem esse boum
mugitu. — £2 223 ϑεοῦ, M 273 ὑμοκλητῆρος,
Eust. 904, 25 τουτέστιν τοῦ ἀλαζόνος "Ezro-
ρος, paraphr. τοῦ ἀπειλοῦντος, sch. A. yo. καὶ
5
66
ἀκούων ut est in pal. Syr. Faesi: ne quis pergat
fugere qui nos adhortantes audiverit. 452 voto
ἄνευϑεν ἐόντος ouod. ΠΡῸΣ ἀκού σας] ἔγνω
cf. Classen (Beob. 4, 22). 43 31 οὗ πώ σφιν
ἀκούετο λαὺς ὠυτῆς, Ariston. ἡ 9. 9. τὸ ἀκού-
sro ἀντὶ τοῦ ἤκουεν (Friedl. 2) zal ὅτι, πτῶσις
ἤλλαχται. οὐ γάρ πω αὐτοῖς ἤκουεν ἀντὶ τοῦ
αὐτῶν (Friedl. 59). Melius Faesi et La Roche:
λαὺς αὐτῶν Menesthei atque Ulixi. Φ 415 μή
σευ Gzotoo | εὐχομένου. Ariston. ἀπὸ τούτου
ἀϑετοῦνται στίχοι ΟΝ quos Bekker expunxit.
X 4417 κωχυτοῦ δ᾽ ἢ. χαὶ οἰμωγῆς, 4 198
φϑογγῆς Σειρήνων. 31 οὐδέ τ᾽ ἀοιδῆς, h. Cer.
938 φωνῆς cf ib. 57. A 184 ϑηρύς, Kk 9276
χλάγξαντος, Ὁ 506 ὀτρίύνοντος &. λαόν, 9- 95
594 στενάχοντος &. |, « 497 φϑεγξαμένου τευ
ἢ αὐδήσαντος c. |, z 991 Kipens &. ἀειδούσης,
ξ 498 csv, τ 89 y 804 361 τοῦ, φ 210 rev &. |
εὐξαμένου, o 251 388 ἢ στονἀχῆς ἠὲ χτύπου
ΡΣ ΚΘ ἢ ΟΕ ὁ ΒΕ ΟῚ ἀνδρὸς ἐπερχομένου. — 9) ab-
solute, b) i, c) τινός ex aliquo, d) τί τινος ali-
quid ex aliquo, e) ἔχ τινος et πρός τινος, f) τι-
vóc de aliquo, g) τινός τινος ex aliquo de ali-
quo, δ) οἷος ὅσος sim., i) acc. c. inf, k) acc. c.
pte., 1) ὡς. Saepissime gen. adduntur ptc. 8) «94
νόστον πευσύμενον ἦν που ἀκού ey |, y 88
κλέος μετέρχομαι, ἤν που ἀκούσω", Ó 558
ἐθέλω χαὶ ἐχνύμεν ὃς περ ἀκοῦσαι), o 403 h.
Ven. prt εἰ που ἀχούεις | audivisti, 9 106 st
που ἄκουσας |l. — b) B 486 κλέος ΠΣ οἵ. h.
Merc. 277 311. 4 547 (ut 90c) ov ἐπιειχὲς ἄκου.
ἕμεν, X 195 τὰ μέλλετ᾽ Üzov ἐμεν haec com-
perisse (Ariston. h. 1). Z 166 oiov ἄκουσεν cum
hoe cognosceret, 1 595 κακὰ ἔργα cf. π 880.
0 96 ταῦτα, β 419 μῦϑον ἄς., 9 979 ϑυμαλγέα
uv$or c. |, « 287 νόστον &. l cf. B 218. h. Merc.
443 νεήφατον ὄσσαν d. |, h. Merc. 334 uv9or
&. ovx ἀλαπαδνόν, Y 904 ἔπεα ἀνθρώπων, i
314 ἄλλων uv9or &. | c£. h. Merc. 263 363.
€) 4 396 aso &. | εὐχομένης cf. sch. ABLV. Am.
h. l. qui repetit. quae. Lehrs (Ztft, £. A. W. 1834
p. 42) dixit. 9 491 ἄλλου &.|, 9 564 Oc πα-
τρὸς εἰπόντος ἄκουσα Ι6 patre. u 390 "Eo-
μείαο &. |. — d) € 767 σεῦ d. κακὸν ἔπος, ὃ
94 πατέρων τάδε, u 389 ταῦτα 5. Καλυψοῦς.
— 8) 9 814 ix δεσποίνης οὐ μείλιχον ἔστιν
ἀκούειν Ι, οὔτ᾽ ἔπος οὔτέ τι ἔργον, Z 594 ὑπὲρ
σέϑεν αἴσχε᾽ ἀχοίω | πρὸς Τρώων ubi non
utitur Braueps iz, quia casu fieri potuit ut an-
diret, — f) X 2 490 σέϑεν ζ Coorroc 4. | de te qui
vivis. Saepius in Od. à 114 πατρὸς &. |, ó 798
δρμηϑέντος &. cf. à 748. B 375 ἀφοφρμηϑέντος,
α 388 τεϑνηῶτος cf. p 390. A 458 ζώοντος ὡ.
παιδός (praes. pro pert) vivere. zt 301 Ὀδυσσῆος
ἄ. ἔνδον ἐόντος, 9 492 τοῦ 7. βλημένου, o 525
Ὀδυσῆος d. ζωοῦ, τ 270 Ὀδυσῆος -- περὶ
νόστου &zovoc | ζωοῦ. — 9) o 115 Ὀδυσσῆος
— Eoo? οὐδὲ ϑανόντος ἐπιχϑονίων τεῦ ἀχοῦ-
σαι ex ullo hominum de Ulixe. — h) à 688 οὐδέ
τι πατρῶν τὸ πρόσϑεν ἀχούετε οἷος --- ἔσχε
e patribus. Praes. pro perf. (Am. ad y 87), nisi
quis forte ipf. putat esse sine augm., Y 53 si-
δετ᾽ ἀχούου σαι ὅσα ἐμῷ £u nien ϑυμῷ, B
194 otov ἔευτεν, d 381 ὡς ἐβόησας. e B 118
οἵ ov πώ τιν᾽ ἀκούομεν ἐπίστασϑαι (praes.
pro perf). Z 386 τείρεσϑαι Τρῶας, x 941 σεῖο
χλέος αἰὲν &zovov | αἰχμητὴν ἕμεναι, σ 126
χλέος — üxovov | Νῖσον — ἔμεν, Q 543 σὲ
ὄλβιον εἶναι, paraphr. πρύτερον Ἰκούο μεν, ipf.
sine augm. k) H 129 rovc πτώσσοντας, y
193 Mzpsidq αὐτοὶ dzobsts, ὥς τ᾽ Αἴγισϑος
»
» , 2 ,
ἀχούω — ἀχραῆς
ἐμήσατο audivistis et scitis. 3) Absit -
b) r£, e) τινός, plerumque hominem; zenitivo d
rarius ptc. additur. 6 319 o 98 οὐχ ᾿ἀπίϑησεν
ἀκούσας |cf. 4 198 M 351. A 474 φρένα τέρ-
aet ἀκούων , Ariston. ἀϑετεῖται, 9,368 τέρ-
πετ᾽ ἐνὶ φρεσὶν σιν &., ὃ 597 μύϑοισιν dx.
τέρπομαι, ubi his indicavit poéta qua re de-
lectaretur, cf. Classen Beob. 5, 13 not. P 408
TO γε μητρὸς ἐπεύϑετο vócqur à. | paraphr.
τοῦτο παρὰ τῆς μητρὸς ἐμάνθανον ἐδίᾳ καὶ
χωρὶς ἀχούων. 7 81 πῶς ziv τις ἀχούσάι 135
εἴποι, 49 αὐτὸς ἀκουέμεν st x' ἐϑέλῃσθα,
« 352 ᾿ἀκού οντεσσι νεωτάτη ἀμφιπέληται, « 868.
ἐπιτολ ἄτω ϑυμὸς ἀκούειν , «€ 826 σιωπῇ
stat ἀκούον τες, À 380 ἀκουέμεναί γε λιλαίεαι
cf. μι 198. μι 37 σὺ δ᾽ ἄκουσον | ὥς τοι — ἐρέω,
o 393 ἔστι δὲ τερπομένοισιν ἀκού εἰν, zt 92 μεὺ
ἀκούοντος ἤτορ, t 204 τῆς — ἀκουούσης ῥέε
δάχρυα, φ 109 νεμεσσῶμαι &xovor |, ἂν 308
ἐτέρπετ᾽, ἀχούουσα. — b) 9. 499 ἀοιδῆς ὕμνον,
9 978 οἶτον, B 16 o 348 551 574 τὸν αὖϑον,
cf. B 282 0 499. Y 518 » 159 τό γ᾽ cf. 6 377
P1617 167 9 143. 446 o 92 h. An 107; Cer.
334. .— 90 τοῦτον Q.| μῦϑον, .4 768 πάντα,
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι i (167—85). 4 561
ἔπος χαὶ μῦϑον G. |, wu ,92 üm' ἀ. Σειρήνοιιν
cf. u 185 160. t 535 τὸν ὄνειρον ὑπόχριναι za
&zovcor,u 187 ἡμέων ἀπὸ στόματος OR ᾿ἀχοῦσαι!,
B 200 ἄλλων μῦϑον a. |, H 406 μῦϑον ᾿Αχαιῶν
— d4.|, T 185 σεῦ τὸν μῦϑον &.|, v 389 ἀν-
δρῶν ἑχάστου μῦϑον. — c) B 98 βασιλήων,
ri 334] o 318 π 259 e 129 ὦ 265 uev, cf. I 969, —
II 211 βασιλῆος, cf. T 256. T 79 ἑσταύτος. Ali:
ἑσταύτως ἀντὶ τοῦ εὐσταϑμῶς, ἡσύχως. Dit- -
fert hoe ptc. eo quod oratorem audimus licet |
non stet cf. Classen l. l et infra 5 325. Z 981
εἰπόντος, « 310 «8 τόδε καλὸν ἀχουέμεν ἐστὶν
ἀοιδοῦ, ἢ ll ϑεοῦ ὥς, 0 520 τοῦ -- ἀκουέμεν
ὁππότ ᾿ἀείδῃ, φ 390 μύϑων͵ ἡμετέρων καὶ ῥή-
σιος. οὐ dé τις ἄλλος ἡμετέρων μύϑων ξεῖνος
ἀχούει |, h. Ap. 337 uev. — 4) Facile fit ut qui -
attente audierit dicto audiens sit, oboedio, τινός.
(Lehrs Ar. 150. O0 119 ξϑεν ὀτρύνοντος, sch.
BL. κελεύοντος, ἐπιτάσσοντος, melius quam sch.
V. nam poéta ipse addit ἀνάγκῃ, cf. 8 423 τ΄
419. — 5) De diis: exaudio τινός, semel τινί
$ 325 μεν ἄκουσον, ἐπεὶ πάρος ov ποτ᾽ ἄκου-
cac | ῥαιομένου, c£ Classen 1.1. 22 et supra T.
egentem
79. A 381 roio — εὐξαμένου, II 531 ot - εὐξα- :
u£vo:, ubi dat. commodi additur ot (cf. & Σ Ib
Z2 v 205. Π 515 ἀνέρι, sch. L. ἀντὶ τοῦ
ὑπαχούειν, V. ἀνέρι “ἀντὶ τοῦ ἀνέρος. Cf. de -
structura Verborum dz. et ἀχροῶμαι Buttm. E- |
(Potsdam 1855). (ἐπὶ ὑπό ἐς ἀχουή ἀκουάζομαι
νηκουστέω ἀνηκου στέω. )
ἀτ-κράαντος (χραιαίνω, Lob. Path. el. II 49)
quod perfici non potest, infectus, irritus, vanus,
τὴ Μ. ὅ3, 8 ἀτελείωτον, ἀπλ ἥρωτον cf. "Ap. 21,
au 138 ἔργον | αὔτως ἀκράαντον, β 202 ϑεῦς
προπίης ἣν ἱμύϑεαι ἀχράαντον, per prolepsin, :
t 565 ἔπεα de somnis. ep. 4, 14 τλήσομαι ἀχκρά-
avc φέρων, quae mihi fructum non afferunt,
dz g- eiie (£u) acriter spirans, β 421 ἀκραῆ
ζέφυρον, sch. ΒΩ. ἐπιτήδειον, ἄκρως πνέοντα
πρὸς τὰς χρείας, ov πλέον οὐχ ἔλαττον, cf. Ap.
21, 1 E. M. 52, 4 Hes. Eust. 1452, 50. & 253.
290 βορέῃ ἀνέμῳ c ἰχθαξι, sch. BQ. ἄχρως πνέοντε
8 ἐστι ἐπιτηδείως, ut ὑπεραέι est ὑπερβαλλόν-
τῶς πνεούσῃ. De iusta vi venti non ut Duentz.
Kuhn 12, 8. stark wehend. V.l εὐχραῆ et
χραέι (σεράννυμε) bene mistus, quae apud Eust
pn-— '—ÓÉáá—
1. 1. et sch. V. 8 421 et in codd. ξ 299 est, quam
vocem serioris originis putat Ameis Ztft. f. G.
8,608. Non recte alii τὸν μὴ κεκραμένον ἀλλ᾽
ἀχριβῶς ζέφυρον. τῆς γὰρ χράσεως τῶν dvé-
μῶν κατηγορεῖ τὸ δεινὸν (s 317) neque Doed.
GL 3 ἐπ᾿ ἄχρᾳ τῇ ϑαλάσσῃ πνέων, οἴ. Duentz.
1 ἘΡΗ 69. 599;
ἄκρη, (ἄκρος) pars extrema, id quod promi-
net, promunturium. 4 495 ἀμφὶ — ἄχρας ! χο-
ουφοῦται κῦμα, sch. br. περὶ τὰ ἀκρωτήρια,
E 36 ὅσον ξυνεέργαϑον ἄχραι |, sch. AD.
ὅσον ἦν διάστημα, ὕσον συνέχλειον χαὶ συνε-
δέσμουν αἱ τοῦ Ἑλλησπόντου ἄχραι, τὸ Ῥοί-
τειὸν χαὶ τὸ Σίγειον. ει 385 ἄκρῃ προσπελάσας
νῆα. κατ᾽ ἄχρης, ἄκρηϑεν v. s. ἄκρος.
ἄτ-χρητος (χεράννυμι) merus, cui nihil est
admistum. Semper duas arses habet. β 341
ἄκρητον ϑεῖον ποτόν, ὦ 73 οἴνῳ ἐν ἀχρήτῳ,
, 997 ἄκρητον γάλα. B 841 4 159 σπονδαὶ
ἄχρητοι in foederum pactionibus, quamquam
I' 969 vinum mistum legimus, Ariston. B 341 οὐ
σημαίνει τὸ ὕδατι κίρνασϑαι, ἀλλ᾽ ὅτι τὸν τῶν
Τρώων χαὶ ᾿Αχαιῶν οἶνον ἔμισγον οἵ. id. 4
109.
Expus (ἀκ- Curt. E. 2) iugum, cacumen mon-
tis. E. M. 52, 32 τὸ ἀχρωτήριον. In quarto
pede; non in Iliade. ε 400 ἄχριας ἠνεμοέσσας,
ef. zv 365 h. XXVII 4. sch. QV. τοὺς μεταξὺ
τῶν ἀχρωτηρίων τόπους PV. ἢ τὰς τῶν ὀρῶν
ἀκρωρείας, οἵ, B. x 981 0€ ἄκριας ἔρχεαι, ξ 2
προσέβη ἀταρπὸν δι᾿ ἄκριας non secundum li-
toris sinus et anfractus ut Voss et Vólcker pu-
tant. h. Cer. 382 ἄχριες ἔσχεϑον ὁρμήν.
ἀχρές (Benf. 1, 158 dz- (?), Doed. Gl. 991 z-
χριγα cf. E. M. 52, 35 sch. B. Φ 12) locusta.
d 19 ὑπὸ ῥιπῆς πυρὸς ἀκρίδες ἠερέϑονται)
φευγέμεναι ποταμόνδε. Gryllos migratorios
quibus Cyprus nonnunquam abundat significari
rati fuere qui poétam Cyprium putarent sch. B,
sed Eust. 1220, 41 μυριόπατρις ἄρα ὃ ποι-
ES c, ἈῊΡ
᾿Αχριστώνη, Acrisii £, Danae X 319.
dzoiró-uvo9-0c qui sermone est confuso et
inutih. Suid. I 1, 180 lex. Seg. 366, 18 πολυ-
λόγος, ἀκρίτους ἔχων τοὺς λόγους. Ap. 2l,
8 ἄχριτα καὶ ἀδιάστατα λαλῶν cf. Hes. Non
recte sch. br. AB. monent per ironiam hoc
dictum esse, non enim confuse loqui Thersiten.
Bene Eust. 213, 23 πολυλογίαν μὲν ἔχει καὶ
τραχύτητα κατὰ τοῦ βασιλέως, χατασχευὴν δὲ
τῆς ἀξιώσεως οὐδεμίαν τῆς ἀξιούσης οἴχαδε
γνέεσϑαι. τί γὰρ συμβάλλεται τῷ Θερσίτῃ πρὸς
τὸ δεῖν ὑποχωρῆσαι τοὺς Ἥλληνας ἐὰν ὁ βα-
σιλεὶς πολλὰ ἔχῃ χρήματα. Non ad rem lo-
cutus est neque secrevit apta ab ineptis. Ne-
que improbantur Priami mores B 796, Non
recte igitur Naegelsb. cf. Ph. Mayer ho. Syn. I
Gera 1849 p. 8. poétam de moribus Thersitae
loqui putat (ὁ μὴ κρίνων ἃ λέγει) cf. sch. AB.
πρὸς χατάγνωσιν τῶν εἰρημένων. T 560 ὄνει-
θοι ἀμήχανοι ἀκριτόμυϑοι sch. BV. ἄκριτα χαὶ
ἀδιόάταχτα (καὶ ἀδιάσταλτω) λέγοντες,
ἄ-πρῖἴτος (χρίνω) indiscretus, non separatus,
confusus, immoderatus, innumerus. E. M. 52,
4Ἱ ἀδιαχώριστα, πολλά B 796 μῦϑοι φίλοι
ἄχριτοι εἰσίν, qui nec ordine procedant nec
finem habeant, $ 505 ἄχριτα πόλλ᾽ ἀγόρευον,
Hes. ἀτέλεστα᾽ ἀχορύφωτα: πολλὰ μὴ ἀριϑμού-
μενα. TD 412 4291 ἔχω δ᾽ ἄχε᾽ ἄχριτα ϑυμῷ,
ex quibus me expedire non possum, unentwirr-
bar. X 205 [304] ἄχριτα γείχεα, Hes. ἀδεαχρί-
-—
ΒΩ ΒΩ
ἄχρη --- ἄχρον
01
τοὺς φιλονεικίας. H 937 436 τύμβον ἄκριτον
ἐχ πεδίου, Did. H 480 ἐν τῇ κατὰ Ἀριστοφάνη
οὕτως ἐγέγραπτο ἐν πεδίῳ᾽ xal μή ποτε
ἄμεινον τοῦτο, sch. BLV. Η 337 ἀγνώριστον,
ἀχώριστον, ὅμοιον τῷ λοίπῳ πεδίῳ. Porph. ib.
χύδην, ἰσόπεδον, ὕπως μὴ ἐπιγινώσκηται εἰ
ἔστι τύφος. Si discriminibus singuli qui se-
pulti erant carebant, non apparet quomodo
fieri potuerit ut singulorum ossa bello confecto
in Graeciam transveherentur ut Nestor iusserat
v. 334. cf. Lachm. Betr. 93 Hoffm. qu. h. ὃ 280
Phil. 3, 214 s. Koechly de Il. carm. VII. Kayser
de interp. Hom. 11 W. Ribbeck N. J. f. Ph. 55,
93, Giseke ho. Fo. 240 Kammer ho. Frage I 14
Faesi ἢ. 1. — Neutr. pro adv.: continuo 6 174
τ 190 πενϑήμεναι ἄκριτον αἰεί, h. Merc. 126
δηρὸν δὴ μετὰ ταῦτα καὶ ἄχριτον, ib. 571
ἄκριτον ἠπεροπεύει sine discrimine, h. XIX 26
χαταμίσγεται ἄκριτα ποίῃ. (ἀκριτόμυϑος, ἀκρι-
τόφυλλος, ἀκριτόφωνος.)
ἀκρῖτό- φυλλὸς indiscretis folis obsitus,
cuius folia discerni numerarive nequeunt, 5 868
φϑιρῶν τ᾽ ὄρος ἀχριτόφυλλον, Ap. 21, 9 πο-
λύφυλλον, οὗ τὰ φύλλα οὐκ ἔστιν ἀναγνωρί-
σαι cf. Hes. Suid. I 1, 180 lex. Seg. 366, 90.
ἀκροϊτό-φωνος qui non satis distincta lingua
utitur, qui non satis distincte profert verba. Vi-
detur fuisse, ut Bekk. conicit B 867 Καρῶν
ἀκριτοφώνων, ubi nune βαρβαροφ. Potuit quo-
que esse 9 294 Σίντιας ἀχριτοφώνους, ubi nunc
&ypioq. Ap. 91, 10 ἀχριτόφωνοι" βαρβαρό-
PONUL: PRONUS γὰρ ἡ τῶν βαρβάρων
φωνή cf Hes. ?
ἀκρο-κελαινεόων (cuius thema non exstat.
De compositione verborum in -;&c cf. Buehler
Kuhn 8, 365) superne nigricans. Φ 249 ὦρτο
δ᾽ gm αὐτὸν | ἀχροχελαινιόων. Sch. D. fluvio-
rum rapidorum superficiem nigricare dicunt ad-
duntque τῇ παραγωγῇ καὶ συνθέσει τῶν λέ-
ἕξεων ἔδειξεν ἐπαιρόμενον τὸ χῦμα καὶ μελαι-
vousvov cf sch. br. et Hes. qui emendatur ex
Ap. 90, 3 τὰ ἄκρα κελαινὰ ἔχων φαινόμενα
διὰ τὸ πλῆϑος τῶν ὑδάτων. cf. sch. D.
ἐκρό-χομος (κόμη) summo vertice comans.
4 583 Θρήιχες ἀχρόχομοι, qui capillos in ver-
tice gestant. Doederl. Gl. 744 capillum in ipso
vertice religantes nodo. Id poétam significare
voluisse verisimile est etsi non aperte dixit. Bic
differrent χαρὴ κομόωντες ᾿Αχαιοί Eust. 505, 19.
cf. Hes. E. M. 53, 28 sch. D. Ap. 19, 6 Suid. 1
1, 182 lex. Seg. 367, 9 sch. br. Nonnulli: stark-
behaart, quod non ommino reiecit Duentz. N. J.
f. Ph. 69, 599 et h. 1.
ἄκρον (ἄχρος. Subst. e neutro adi. ortum
cf. Meir. de subst. copulat. p. 12) pars extrema,
id quod prominet, promunturium, cacumen mon-
tis. Ξ 992 Γάργαρον ἄκρον | Ἴδης, paraphr.
τὸ ὑψηλὸν ἀχρωτήριον τῆς Ἴδης, y 278 Σού-
viov ἱερόν, ἄκρον ᾿Αϑηνέων, sch. Q. ἀχρωτή-
θιον ᾿Αττικῆς, quibus non recte addidit TÓ δὲ
ἑξῆς" ἱερὸν ἄκρον. λ 597 ἄχρον ὑπερβαλέειν,
1 882 μοχλὸν ὀξὺν ἐπ’ ἄχρῳ. -- Y 929 ἄχρον
ἐπὶ ῥηγμῖνος ϑέεσχον, paraphr. ἐπὶ τὸ ἄχρον
τῶν χυμάτων, ita ut praepositio sit post no-
men, sed ante gen. (Lehrs qu. ep. 80). Alii £z?
ῥηγμῖνος coniungentes ἄκρον pro adv. esse pu-
tant quod nec alias est nec hic esse potest post
v. 997 cuius structurae haec similis esse debet.
Ahrens Phil. 6, 24 ῥηγμῖνα scripsit non veritus
hiatum tertii pedis. Ψ 339 πλήμνη δοάσσεται
ἄχρον ἱχέσϑαι | κύχλου summam partem rotae
5"
68
(Faesi) Sch. br. ὥστε τὴν ἔξωϑεν περιφέρειαν
τοῦ τροχοῦ δόξαι ψαύειν τῆς χοινικίδος. Me-
lius dixisset τὴν χοινικίδα τῆς περιφερείας, cf.
paraphr. et Heyne VII 457 qui putat fuisse v. ].
πλήμνῃ atque non recte cum Minckw. gen. χύ-
zAov ad πλήμνη rettulit Mire fallitur Eust.
1304, 37. Similiter Grash. Fuhrw. 32 adv. di-
cit esse ἄχρον suppletque αὐτήν i e. νύσσαν.
᾿Αχρό-νεως, Phaeax 9. 111.
ἀκρό-πολις arx. 9. 494 504 ἐς ἀκρόπολιν,
quam alias πόλιν ἄκρην dicit. Non enim recte
Meiring (subst. cop. Bonn 1828 p. 10) ἀχρόπο-
λὲν arcem dicit, πόλιν ἄχρην supremam urbis
partem.
εκρο-πόλος (πέλω) qui in alto versatur, ex-
celsus, Meir. de verb. cop. II p. 17 ἄκρος πε-
λόμενος. E 523 τ 905 ἀχροπόλοισιν ὄρεσσιν,
DE ὑψηλοῖς, cf. h. Ven. 54. Doederl. Gl.
Subtilius quam verius E. M. 53, 24, Ap.
19, 24. Hes. sch. br. E 523, melius Eust. 578,
38 ἀνωφόροις ἐν οἷς δηλαδὴ ὁ πολῶν 9 ἐστιν
ἀναστρεφόμενος εἰς ἄχρον φέρεται. De ac-
centu sch. L E 523 τὰ παρὰ τὸ πολῶ εἰ μὲν
προϑέσει σύγκειται. προηγουμένῃ προπαροξύ-
νετάι, οἷον ἀμφίπολος 31900710202, εἰ δὲ ὀνό-
μάτι σύγκεινται παροξύνονται, οἷον ὀνειρο-
πόλος, μαντιπόλος, ἀκροπόλος, ᾿οἰωνοπόλος.
ἀκρο-πόρος (πείρω) cuspide transigens.
Meir. de verb. cop. I p. 232 τῷ ἄκρῳ nsigov,
acutus. y 463 ἀχροπόρους ὀβελοὺς sch. "BQ.
τοὺς κατὰ ἄχρον πείροντας καὶ κεντῶντας cf,
HV. E. M. 53, 89 οἷς ἄκροις πείρεται τὰ χρέα
el A p:.31,:8 Hes. Doed. Gl. 744 die Gegenseite
durchbohrend, sed ib. 638 ,oben spitzig wie
ἀκροβελής“. 'Duentz. Kuhn 12, 8 stark durch-
bohrend.
ἄκρος (Curt. E. 2 et L. Meyer vergl. Gr. 1,
343 àz- ἀχ-αχμένος. de quo dubitat - Benf, Ὶ:
157 s. ef. A. Goebel, Kuhn 10, 398. Doederl.
Gl. 743 χάρη. Alia habet E. M. 53, 4) summus,
extremus. E. M. 53, 4 ov τενὸς οὐκ ἔστιν ἐπ᾿
ἕχεινα, τὸ ἐξέχον. Nos saepe adv. utimur in-
terpretantes, oben, vorn, am àussersten Ende.
Prior syllaba in arsi esse solet, sed Z 257 in
thesi est. Θ 83 ἄχρην χὰκ χορυφήν, «1 801
ἄχρην zz χόρυ ϑα, II 161 λάψοντες γλώσσῃ-
σιν ὕδωρ | ἄκρον, ' Nican. 0L πίνοντες ἄχρον
προσφέρονται τὸ ὕδωρ sch. B. τὸ ἐπιπολῆς
ὕδωρ. Non recte sch. D. ἀπὸ ἄχρου τοῦ στό-
ματος. Y 227 ἄκρον ἐπ᾿ ἀνϑερίκων καρπὸν
ϑέον, Ν 615 ,ἄκρον ὑπὸ λόφον αὐ τόν, 1 241
νηῶν ἄχρα κόρυμβα, P 309 ἄκρη | αἰχμή, P
519 τρίχες ἄχραι , II 640 ἐπ’ ἄκρῳ | χείλει
ἐφεσταύτες, E 336 ἄκρην — χεῖρα, Ρ 599 ὦμον
ἄχρον ἐπιλίγδην, y 518 ἄκρην δινόν, v. l. ἄκρον.
L 483 540 οἰήιον ἄκρον, non "de forma guber-
naculi ut putat Lucht (Schiff 32). O 653 ἄκραι
νῆες extremus navium ordo, qui longissime ab-
erat a mari, Eust. 1036, 5 αἱ ἔγγιστα τοῦ τεί-
χους. Non recte Grashof Schiff 45 (Hinter-
schiffe, nec paraphr. et sch. br. αὲ πρῶραι,
quod etiam Spitzn. improbavit, etsi Heyne vide-
tur probare. Poéta enim ipse addidit ὕσαι πρῶ-
ται ἜΣ. Sed cf. Ribbeck, N. J. f. Ph. 85,
94. h. VII 47 ini σέλματος ἄκρου |, transtro
Bs a prora; opponitur puppis. P 264 ἄκραι"
ἠιτόνες, quae longissime excurrunt in mare.
Ν 523 h. Ap. 98 ἄχρῳ Ὀλύμπῳ. X 352 0 152
ἀνὰ Παργάρῳ ἄχρῳ |, (ef. Koch, Phil. 1, 599).
[9 557] y 399 h. Ap. [92] 144 πρώονες ἄχροι |
34. , * 2. ,
«χρόνεως ἀχτῆ
ct M 282. qu 389 ἄχροισε σκοπέλοισιν ἐπ᾽
ἀμφοτέροισιν, h. Ap. 33 39 ἄχρα χάρηνα |, us
ut videtur, non ut debebat: summa. Ζ 88. 99
317 H 345 ἐν πόλει ἄκρῃ |, sch. br. ἐν τ
ἀχροπόλει" διάλυσις ἢ μετατύπωσις ὸ τρόπος,
Oberstadt, ef. Z 351. Ap. 18, 22 μέρη μὲν εἴρη-
χεν, τὴν ἀχρόπολιν ϑέλων σημαίνειν. E 400
Πεῤγάμῳ ἄκρῃ |, sch. br. ἀχροπόλει cf. Ζ 512.
X 388 χαταλείψουσιν πόλιν ἄχρην, ubi videri
possit in alto sitam significare poéta universam
urbem. — b) Saepe subst. omittitur E 729 à
ἄχρῳ 1 δῆσεν (δυμφ), ε 827 ἐϑόωσα ἄχρον
(μοχλόν). $9 508 ἐρύσαντες em ἄχρης, NO
ἄκρας, sch. D. ἐπὲ χρημνῶν ἢ ἐπὲ τῆς ἄχρο-
πόλεως. Unde non solum locutio χατ᾽ , ἄχρης
videtur orta, sed etiam factum est ut ἄχρη et
ἄχρον in subst. abierint. JV 772 ὥλετο πᾶσα za
ἄχρης | Ἴλιος, a culmine periit. Melius quam
nos: von Grund aus, quia summa quaeque pri-
mum labefactantur. O 557 κατ᾽ ἄκρης. | Ἴλιον
ἑλέειν, X 411 }ΊΙλιος πυρὶ σμύχοιτο zt" ἄχρης
paraphr. καταφλέγοιτο.. 2 728 aet donc |
πέρσεται. Eust. 1031, 7 ty ἢ κατ᾽ ἔχρης πό-
λεὼς διαλελυμένως εἰπεῖν κατὰ "Ιωνας Spitzn.
de praep. ἀνά et χατά Wittenberg 1831 p. 91
G. Herm. op. 5, 31. Sed fuit (sch. A. NN 772)
etiam alia locutio χατὰ χκρῆς (Eust. 959, 38
1276, 49), quam Lange (Oels 1839) apud Home-
rum malebat cf. Doed. Gl. 738 Grashof Abw. d.
Augm. Düsseld. 1852 p. 97. II 548 4 588 x«t«
χρῆϑεν, Bekk. χατ᾽ ἄχρηϑεν cum aliquot codd.
sed contra auctoritatem Aristarchi et recentio-
rum, ut Lob. ad Phryn. 49, Spitzn. l. L, Mützellii |
de emend. theog. 110, Doed. Gl. 737 cf. Goettl.
ad Hes. th. 574 sc. 7 Lennep. Hes. th. 574.
Sunt hi loci non de urbe ut superiores. h. Cer.
182 z«v' ἄχρηϑεν, in cod. M. sed Baum. χατὰ
χρῆϑεν. ε 818 ἔλασεν “κῦμα zac ἄχρης ἃ ver-
tice sch. PQ. χατὰ παράλειψιν τῆς χεφαλῆς
Sch. E. ἢ νηός, — c) Superl a significatione |
positivi (a im negat Aristarchus cf. Friedl.
Ariston. 3l. Y 52 za ἀχροτάτη ς πόλιος, sch.
B. ἀντὲ τοῦ ἄζρης. X 172 ἐν πόλει ἀχροτάτῃ, (
Ariston. ὅτε ὑπερϑετιχῶς ἀντὶ τοῦ ἀκροπόλει.
Α 499 E 754 Θ 3 ἀχροτάτῃ κορυφῇ Οὐλύ ὕμποιο,
cf. Ariston. E 754 Θ 3. οἱ .Ξ 228 N 19 Ξ 157,
h. XIX 11. Z 470 ἀχροτάτης κόρυϑος, 0 536
zov ϑος ξύμβαχον ἀκρότατον, u 1l “ἀχροτάτη !
ἀχτή, E 285 ὕλη, B 312 ὄζῳ fm ἀκροτάτῳ,
“ 48 ἐπ᾿ ἀκροτάτῃ (αἰγείρῳ), 4 139 dxoóra- !
τον χρόα, cf. Ariston. H 246 ἀχρότατον zer
χαλκόν, B 793 τύμβῳ, ἐπ᾽ ἀκροτάτῳ, cf. μ 15. -
Χ 127 ἀκρότατον παρ᾽ οὐ ὁδόν, h. vir 38 dxoó--
τατον παρὰ ἱστίον, h. VH 45 ἐπ᾽ ἀκροτάτης
νηός. (ἄκρη, ἄκρον, ἀχκρόχομος, ἀχροπόλος,
ἀκροπόρος, ἀχροχελ ἀινιόων, ἀχρύπολις, ἀκοῶν
τήριον, ἄχρις, dole?)
ἀκρωτήρεον (i200. c) extrema pars. h. XXXIII
10 ἐπ᾿ ἀκρωτήρια βάντες πρύμνης. Kaemmerer,
malebat πρὥώρης. Grashof (Schiff. 14) suspicatur.
ἀχρωτήριον significare posse ,,constratum*, sed
veri similius ipse latera explicat. Est idem dua
ἀκροτάτῃ ναῦς, extrema navis.
᾿Αχταίη (ét) ANereis € 41. Apd. 1, 9, 7.
ἀκτὴ (alii ad ἀχ-, alii δὰ γἼκάγνυμε ἄγνυμι
etsi digamma in voce non est, cf. Curt. E. 654)
litus maris praeruptum, ubi franguntur fluctu
sch. Soph. Ai. 414. cod. Vat. 1110 ap. Bekk
An. 1313 ἐπὶ ϑαλάσσης ἀχτὴ ὃ χρημνώδ'
τόπος" αἰγιαλὸς δὲ ὃ ἐπίπεδος καὶ ὁμαλός,
cf. Hes. Retzlaff Prob. e. hom. Syn. II 8 Doed.
GL 1002 locum ubi terra abrumpatur putat esse,
cf. lat. Synon. 3, 214, sed sic etiam de mon-
tium dec ivitate ' diceretur qui procul sunt a
mari Β 395 ἀχτῇ ἐφ᾽ ὑψηλῇ, sch. BL ἀχτὴ
παραϑαλάσσιος καὶ πετρώδης τόπος. Y 50
- det&ov ἐριδούπων, ε 4925 τρηχεῖαν ἐπ᾿ ἀκτήν.
E
H
- referunt.
ali ἄγνυμε,
— b) m portus. J 284 ἐφ᾽ ἁλὸς mo-
λιῆς χέχυται λιμέσιν τε καὶ ἀχταῖς (cf. Eust.
905, ὅν ν 98 ἀκταὶ ἀπορῶγες, λιμένος ποτι-
πεπτηυῖαι, x 89 ἀχταὶ δὲ προβλῆτες ἐναντίαι
- ἀλλήλῃσιν ἐν στόματι προὔχουσιν, sch. QV. αἱ
᾿ προβεβλημέναι ὁ ἐν τῇ ϑαλάσσῃ 1 πέτραι χαὶπρο-
| ἔχουσαι ἀπὸ τῶν αἰγιαλῶν στενὸν ποιοῦσι τὸν
εἴσπλουν. h. Ap.94 ἀκταί τ᾽ εἰς ἅλα χεκλιμέ-
ναι λιμένες τε ϑαλάσσης, t 405 ἀχταὶ προ-
᾿ς βλῆτες ἔσαν σπιλάδες τε πάγοι tt, Sch. E.
προβεβλημέναι χαὶ ἐξ γαῦρος τῆς ϑαλάσσης,
λεπιδωταὶ πέτραι ὀξυβελεῖς, τὰ λεγόμενα
βράχη, NPT. οἱ προνενευκότες εἰς ϑάλ «Gov
πετρώδεις τόποι, οὗ h. VIL 3. & 11 ἀχροτάτη
πρόεχ᾽ ἀκτή, o 82 ἀχτῇ ἔπι προὐχούσῃ, M 509
ἀκτὴ λάχεια. — ὁ) Quaelibet ora maris, 4) 97
ἀχτὴν. δ᾽ ἐξαναβᾶσαι, e£. ,68. q, 195 pen δ᾽
ἄρ᾽ ἐπ᾿ ἀκτῆς βάλλον, € E em ἀκτῆς — καϑη-
μενος, cf. ε 151. z 140 ἐπ᾿ ἀκτῆς νηὶ κατηγα-
γόμεσϑα, v 934 né τις ἀκτὴ | UM ἁλὶ χεχλι-
μένη ἠπείροιο. o 918 ἀκτὴν. ἠπείροιο, ο 80
πὴν. πρώτην ἀκτὴν ᾿Ιϑάχης ἀφίχηαι.
daro (ἄγνυμι) farina. subtilis, polenta com-
minuta Eust. 868, 31 Zwoi ἀρσενιχῶς τὸν ἱε-
ρὸν ἀχτὴν λέγουσιν" ἀληθῶς γὰρ διφορεῖται
κατὰ γένος tO, ἀκτήν. χαὶ προφέρεται μὲν
καὶ ἀρσενικῶς ὃ ἀχτής. « 631 ἀλφίτου ἱεροῦ
ἀκτήν, v. 1. ἱερόν. | Ap. 38, 4 περιφραστιχῶς
αὐτὸ τὸ ἄλφιτον $us σημαίνει δὲ τὸ βέλτιστον
καὶ ιᾶλλον ἀπολύσιμον τῆς κριϑῆς, Sch. EPQ.
τὸ ἄχρον χαὶ ἐξέχον τοῦ ἀλφίτου. B 880 εἰ-
χοσι μέτρα μυληφάτου ἀλφίτου ἀκτῆς, ξ 499
παλύνας ἀλφίτου ἀκτῇ. — b) Quaelibet farina,
frumentum, cibus XN 3232 ἔδοι 1ημήτερος &-
zujv, P 76 πασάμην. Plerique ad frangendum
Hes. τὸ τελευταῖον τοῦ ἀλφίτου χα-
ταγμα.. διὰ τὴν κάταξιν cf. Ap. 93, 4 sch.
AD. -4 631 sch. D. JN 322 sch. Q. 8 355 atque
Sic potuit addi ἀλφίτου. Alii: ἄγω) id quod
nobiscum agamus, aut id quod nos ad agendum
impellat cf, sch. N. B 355 sch. B. Φ 76. De-
nique sch. BLV. XN 322 τὸ προηγμένον zl
τῶν ἄλλων προτιμηϑέν, cf. Eust. pass.
Gótt-
ling. ad. Hes. Sc. 290: id quod a Cerere nobis
. allatum est, quia Hes. Ὁ: 400. de granis non
fractis legatur. Benf. 2, 19 ad radicem ac,
essen referri posse dicit. Doederl. Gl. 1005
ἀχοστή ἀκτή ἄχανϑα erdt cf. Hart. R. d.
Gr. HI 10. Baumeist. N. J. Ph... 79, 161.
Retzl. Prob. II 8.
ἀ-κτήμων (τῆμα) qui nihil possidet, inops,
c, gen. 1 126 ἢ μισὰ χρυσοῖο.
dzviots codd. h. XXXII 6 ubi nunc ἐ-
" κεῖνες.
εἰκτέν s. ἀκτίς (Pott E. F. 1, 267 τ Benf.
1, 228 skr a(nk-u Sonnenstrahl, Benf, 2. 345
zend, acna Tag. Doed. Gl. 1043 alii ἀΐσσω,
alii ἄγω duco) radius, plerumque
solis. A 547 ἀχτίνεσσιν- ἠελίοιο, 2. 16 ἠέλιος
᾿χαταδέρχεται &. cf. h. Cer. 70. s 479 ἠέλιος
ἀχτῖσιν ἔβαλλεν cf. r 441. h. XXXI 10 λαμ-
moe δ᾽ ἀχτῖνες ἀπ᾿ αὐτοῦ | αἰγλῆεν στίλ-
βουσι. h. XXXII 6 ἀχτῖνες. ἐνδιάονται, Barnes.
δὲ BL. in margine; codd. ἀχτῆρες.
ἄ-χτῖτος (ἀτίζω) aedifieiis vacuus, de terra
ΜΕ
Ü , M
ἀχεὴ — ἄχων
09
h.
inculta, Ven. 193. πολλὴν ἀχληρὸν τε zal
ἄχτετον SC. γῆν.
᾿Αχτορίδης. «o Il 189, Actoris f£. Echecles.
"Azrooíg, ψ 228, Penelopes ancilla, f. Acto-
ris, Eurynome.
᾿Ἀχκτορίων" "Au ine ov Κτεάτον vi Azro-
otovoc ΓΝ 185, ᾿ἀχτορίωνε | Ῥ 638 Nestorem
equis Superayerant, ἩΗκτορίωνε ολίονε «1 750
sqq., f. gemini Actoris et Moliones, Cteatos et
Eurytos, fortissimi Eleorum principes quibus-
cum Nestor iuvenis certaverat. .í 709 sqq.
Cf. Eust. 882, 24. 1321, 19, APER gr. Myth.
II p. 937. Hartg Rel. d. Gr. {12 ΞΕΞ ΟῚ) "Ape
φίμαχος κα. Θάλπιος- | υἷε ες ὃ p dre ὃ
δ᾽ ἄρ Εὐρύτου, ᾿Ἀχτορίωνε | B 621.
"Axveo (ἄγω, dux) f£. Phorbantis et Hyrmi-
nes, deu frater, Euryti et Cteati pater P
Molione. 9) Mer οἶτιος, ἌἋχτορος υἱός 1.
785, Apd. 1, 9, 4. — 3) Azei f, Ascalaphi Ἶ
Ialmeni pater ex Astyoche Orchomenius B 513.
ἄκῦλος (Benf 1, 219 «/z-vAoc, ahd eichila,
lat. aesculus, esca, Skr, ac essen) glandis spe-
cies escula, ' Ecker. x 242 ἄχυλον ᾿ϑάλανόν τ
ἔβαλεν καρπόν τε χρανείης, sch. B. ἄχυλον,
τὸν τῆς πρίνου καρπόν, τὸν καὶ ἄγριον βά-
λανον E. M. 55, 1 Hes. Ap. 19, 20 βαλάνου
ἔβαλεν. Did. Aolovaoyoc οὐκ oiós τὸν στίχον"
ὃ δὲ Ἰιαλλίστρατος ἀντ᾽ αὐτοῦ γράφει" παντὸς
κὴν" ὕλης, ἐείϑει μελιηδέα χαρπόν.
εἰχ-ωχή ἀρ υρΠθαμοις ortum ex ἀκ- cf.
Curt. E. 2. Doed. Gl. 180 Ahrens Ztft. 1836 p.
814) cuspis, mucro, plerumque hastae. E. M.
55, 94.35 ὀξύτης τοῦ βέλους, Hes. ἢ τῆς ἐπι-
δορατίδος ἀχμή, Ap. 19, 9 τοῦ ἠκονημένου
παντὸς ἀχμή. Plerumque in exitu versus, d»
60 in quarto pede. E 16 Π 478 ἀκωκὴ | S y-
450€, Ic 378 δουρός, cf. 1. .985 H 925 v 453.
P 995 ἤριζκε κόρυς περὶ δουρὸς ἀκωχῇ | Y,
260 μέγα δ᾽ ἀμφὶ σάκος μύχε δουρὸς ἄκω-
κῇ |. Éaraphr. περὲ τὴν ἀσπίδα ἤχησε, cod.
Paris. yo. καὶ ἀκωχή. V 821 ἐπ αὐχένι “ὕ-
Qs φαεινοῦ δουρὸς ἀκωχῇ |, paraphr. 2 ἐπετύγ-
gave τῇ ἐπιδορατίδι, ΠῚ χωκήν, et ἀχω-
zu. d 60 δουρὸς ἀχωκῆς ἡμετέροιο | γεύσε-
ται, iN 251 βέλεος- ἀχωχή | . Bine gen. E 67
ἀντιχρὺς κατὰ κύστιν ὑπ᾿ ὀστέον ἤλυθ ἄκω-
zi P 49 X 327 χ 16 ἀντιχρὺς δι αὐχένος
ἤλυϑ᾽ ἀκωκὴ ὦ
ἄκων (ἀκ- cf. Curt. E. 9) iaculum, pilum.
lacula venatoria quorum species seeundum
Eust. 844, 5 sunt αἰγανέα σιγύμνον γαῖος
ἀγκύλη minora sunt lanceis quibus saepius etiam
comminus pugnabatur. Videntur iaculis jn pugna
usi esse gregarii maxime, principes lanceis,
Est in ,pede sexto et paulo rarius in tertio.
M 306 ἔβλητο ϑοῆς ἀπὸ χειρὸς ἄκοντι |-ef 4
675. Y 413. 486 τὸν » βάλε μέσσον ὄχοντι. Φ
590 ὀξὺν ἄχοντα. 455 χειρὸς ἄπο ἅλιον
πηδῆσαι ἄκοντα. s 552 P 661 ϑαμέες ἄκον-
τες | ἀντίον. ἀΐσσουσι ἀπὸ “χειρῶν, O 1709 (οὐ-
δὲ) τόξων ἀικὰς μένον, οὐδέ τ᾽ ἀκόντων, 0
282 ἐπιστάμενος ἄχοντι, 50}. Υ. λείπει τὸ
χρῆσϑαι ἢ τοι τὸ ἐπιστάμενος ἀντὶ τοῦ ἐπι-
στήμων ἄχοντος. 4 157 foxoc ἀχόντων, de
cingulo et O 646 de clipeo, quem dxovtodóxov
appellabant (sch. V. I] 361). Pugnatur etiam
comminus iaculo: Y 455 οὐτα xat' αὐχένα
μέσσον ἀκόντι. -- b) Translate de pugnando:
A 364 Y ,451 ἐὼν ἐς δοῦπον ἀκόντων, paraphr.
εἰς τὴν ἄφεσιν. τῶν δοράτων. II 361 σχέπτετ᾽
ὀιστῶν τὲ ῥοῖζον χαὶ δοῦπον ἀκόντων. Sch.
τὸ
A. olov ἀπεοχύπευε καὶ παρετήρει εἰς τὸ μὴ
πληγῆ vet (Lehrs Ar. 150). ξ 235 χαὲ πόλεμοι
χαὶ ἄχοντες ἐύξεστοι χαὶ ὀιστοί. v 225 ἔχε
χειρὶ δ᾽ ἄκοντα, ὃ 531 εἵλετο δ᾽ ὀξὺν ἄχοντα,
κυνῶν ἀλκτῆρα καὶ ἀνδρῶν, cf. & 840 φ 840
δώσω, 1. XXVIII 9 σείσασα. (ἀκόντιον, ἀκον-
τίζω, ᾿ἀχοντιστής, ἀκοντιστύς).
ὥχων v. S. ἀέχων. ἐλάληκικε ν. 5. ἀλάο-
μαι. ἅλαδε v.s. ἅλς.
ἐλάλητός (Vox onomatopoética Benf. 1, 46
skr alalé) clamor qualem edunt multi simul
homines, potissimum ad pugnam proficiscenkes,
fremitus" qui fit vocibus claris citatis tumultu-
arüis multimodis, cf. Ph. Mayer Beitr. z. hom.
Syn. II Gera 1849 p. 17. E. M. δῦ, 50 ὁ 9ó-
ovBoc. In exitu versus et bis ante caesuram
iertii pedis, Non legitur in hy., semel in Od.
4 486 Τρώων ἀλαλητὸς ἀνὰ στρατὸν ὀρώρειν,
I 78 ἀλαλητῷ | πᾶν πεδίον κατέχουσι, X 898
ξύνισαν μεγάλῳ ἀλαλητῷ, cf. M 188 ὦ 468.
£ 19 ϑεσπεσίῳ ἀλαλητῷ, φεύγοντες, Φ 10
ἀλαλητῷ | ἔννεον. B 149 ἀλαλητῷ Τνῆας ἐπὶ
ἐσσεύοντο, sch. D. προσληπτέον τὴν σύν, ἵν᾽
y σὺν ϑορύβῳ. ἀλαλκεῖν v. s. ἀλέξω.
᾿Αλαλκομενηὶς ᾿Αϑήνη 1 4 8 --- E908; de
ἀλαλχεῖν Aristarchus ducit, cf. Lehrs Arist. p.
180, Steph. Byz. s. ᾿Δλαλχομένιον, Preller gr.
Myth. I p. 170, Hartg. Daem. p. 17; non de
᾿λαλκομεναί cf. Lob. Path. Prol. p. 470. Wel-
cker Gótterl. I 360. Curt. p. 565.
ἀλαλύχτημαι (CÀUO, ἀλυχτέω) vehemen-
tissime perturbatus sum. K 94 οὐδέ μοι ἦτορ
| ἔμπεδον, ἀλλ᾽ ὀλαλύχτημαι, Ap. 22, 82 τε-
ϑορύβημαι, πλανῶμαι, ἀπὸ τοῦ ἀλᾶσϑαι τῇ
διανοίᾳ. Perf. esse formam, sed vim praes.
dicit Meth. ap. E. M. 56, 39 cf. Buttm. Spr.
I, 330.
: ἀ-λάμπετος (λάμπω) tenebrosus. h. XXXII
5 στίλβει ó£ T ἀλάμπετος ἀήρ, vulg. δ᾽, Barn.
δέ τ quod videtur esse in cod, L. Hermann
δ᾽ EO ΡΙΣΙΕταΣ, ut ἀπό sit pro & priv. ef.
Lob. path. el. 206, Baum. proposuit δ᾽ εὐ-
λάμπετος, duod per prolepsin interpretandum
esset.
ἀλάομαι et. ἀλάλημαι (ἃ. ἄλη, Fuhr J. 7
f£ Ph. 90; 371 .A4. unde ἄλη, ἀλύω ἀλαός
cf, Curt. E. p. 509. Riemer 'EA442 volvo. Com-
parari potest etiam &A-Àoc) Pr. ἀλᾶσϑε KK 141,
ἀλόωνται. imperat, &Aóo s 377, ptc. ἀλώμε:
voc, ἀλωμένη O 482, ἀλώμενον ε 880, ἀλώ-
μενοι δ᾽ 368, 1pf. ἠλώμην, ἠλᾶτο γ 802, ὠλᾶτο
Ζ 901 (&). pert. quod vocant ἀλάλημαι, ἀλά-
λησαι o 10, ὠλάληται v 840, ἀλάλησϑε, impe-
rat. ὀλάλησο y 913, inf. ἀλάλησθαι, ptc. ἀλα-
λήμενος, ἀλαλημένη τ εἰς 133. aor. ἀλήϑην
& 120 (d), ἀλήϑης ξ 362, ptc. ἀληϑείς & 380.
ἀλάλημαι praesentis ἐν vim habet et accentum
cf. La Roche H. T. 183. Zenob. ap. E. M. 56,
25 τὸ παϑητικὸν͵ A dne ve καὶ ἡ μετοχὴ
προπαροξύνεται ὅτι οὐχ ἔστι παρακείμενος.
Herod. vero ib. perf. esse censuit, lluic Buttm.
adsentitur (Spr. 2, 42), illi Lobeck (ib.) qui
etiam tertiam explicationem protulit ex Arcad.
177, 15 cf. sch. A. T 335.
Erro, vagor. Ante caesuram tertii pedis 3
74 (y 805. 0:91 » 521), Ζ 201 am πεδίον τὸ
᾿Αλήιον οἷος ἀλᾶτο |, M 141 κατὰ νῆας ἀνὰ
στρατὸν οἷοι ὀλᾶσϑε τ αὔτως CÀ.
᾿Αἴδος δῶ, D 302 λᾶτο κατ᾽ ἀλλοϑρόους ἀν-
ϑρώπους, 945 ἀλ. αἰεὶ | ἄστυ χάτ᾽, o 976 v
206 zer ΤΉ Δ δ 368 περὶ νῆσον, δ᾽ 91
ἄχων — ἀλαπάξζω
περὶ κεῖνα, ε 877 χατὰ πόντον, γ 818 δηϑὰ 1
δόμων ἄπο τῆλε, cL o 10, E 362 ταῦτα λέγων
ὕσ᾽ ὀλήϑης |, ξ 120 ἐπὲ πολλά, E 380 πολ-
λὴν ἐπὶ γαῖαν, v 170 πολλὰ ἐπὶ org" ἀλώμε-
voc ἄλγεα πάσχων |, οἱ, B 667, sine inter- -
punetione, ut v 418 ἀλώμενος ἄλγεα πάσχῃ»,
cf. Classen, Beob. 9, 35. ν 309 ηλϑες ἀλώμε-
voc, v 888. δ 122 φ 927 ἀνὴρ ἀλαλήμενος ἐλ-
ϑών, auf Irrfahrten. o 492 πολλὰ ἐπὶ ἄστε᾽
ἀλώμενος ἐνθάδ᾽ ἱχάνω, cf. ἡ 289 6 206 A
160 Θ 485 ε 448 9 98 h. Cer. 133. B, 338 ἀπό-
ληται ἀλώμενος, cf. o 401. v 840 ἢ ἔφϑιται
ἢ ἀλ ἄληται ist auf Irrfahrten begriffen, ε 336
Ὀδυσῆ ἐλέησεν ἀλώμενον, λ 107 αἰὲν ἔχων
ἀλάλημαι dicor, cf. v 320, y 72 ε 258 h. Ap.
453 μαψιδίως ἀλάλησϑε Ϊ oi& τε ληιστῆρες
ὑπεὶρ ἅλα, rol t* dàóovrea. B 370 πόντον ex
ἄλγεα πάσχειν οὐδ᾽ ἀλάλησθϑαι, ubi ἀλάλη-
σϑαι coniungitur eum iuf, praes., 44 284 αὕτως
διὰ νύχτα ἀλόάλησϑαι ἄνωγας, ubi est pro inf.
praes. nam ἄνωγα aut aor. aut praes. inf. regit.
(ἡλασκάζω). :
ἀλαός («Ὁ sed x 493 u 267 nonnullis vide-
tur--.. Ap. 2l, 81 ἔνιοι παρὰ τὸ μὴ λάειν
0 ἐστι ἐπιβλέπειν cf. E. M. 57, 5. Hoc pro-
bant Luc. q. l 13. Benf. 9, 126. Duentz.
Kuhn 12, 19, et quodammodo Fuhr J. J. f£.
Phil. 20, 571 s. ratus aut accentum contra mor-
mam positum esse, aut (Ap. 21, 31 E. M. 57,
13 seh. BL. Ν τὸ Doederl. Gl. 97) radicem esse -
AL Ay. Dubitat Lob. Rhem. 346) caecus,
Non legitur in hy. 9 195 se x' ἀλαὸς δια-.
χρίνειε τὸ σῆμα (epe oov. x 498 μ 267 μάν-
τηος ἀλαοῦ, codd. μάντιος, sed M. x 493 μάν-
τηος quod G. Hermann sive probavit sive con-
iecit, Bekk. et un Roche receperunt. Ahrens
proposuit (Rh. M. , 163) ἀλαόο (-..-) 9 285.
οὐδ᾽ ἀλαὸς Min εἶχε, contra libros qui
&À«ooxonujv fere omnes habent, cum Aristar-
cho (cf. La Roche H. T. 184). Atque sic scripsit
Pierson etiam A 515 Ν 10 X 135 ubi nunc
ἀλαοσχοπιήν. (ἀλαόω, ἐξαλόω, ἀλαωτύς.)
ἀλαο-σχοπιή. caeca speculatio, quae nihil
efficit. A 515 Ν 10 X 135 οὐδ᾽ ἀλαοσκοπιὴν
εἶχε, non caecis oculis vidit i. e. aperte. Non.
recte Duentz, N. J. f. Ph. 69, 603 ,id vidit quod
exspectavit" cf Luc. qu. l 18. Zenodotus:
ἀλαὸν cxomujv, Aristarchus: ἀλαὸς O2 07UU]V,
quod La Roche 9 285 et Pierson in ll. recepe-
runt v. s. ἀλαός. Ap. 29, 1 οὐ τυφλὴν τὴν σχο-
πιὰν εἶχε. Ap. 31, 38. E. M. 57, 11 Arc. de
acc. 100, 2 ἀλαοσκοπιήν, sed in codd. et edd.
passim, ut ap. Hes. ἀλαοσκοπίην.
ἀλᾶόω (ἀλαύῳ) caeco, visu privo. « 69 ὃν
ὀφϑαλμοῦ ἀλάωσεν, cf. « 510 (ubi v. 1. ἀλάω-
σας), das Auge blenden, sed Luc. q. 1. 103 ex--
plicat ἐστέρησεν. (ἐξ, ἀλαωτύς.
ἀλᾶπαδνός (ἀλαπάζω οἵ, Curt. E. p. 597)
cuius vires faeile exhauriuntur, debilis, infu
E. M. 57, 15 ὃ ἀσϑενὴς καὶ ἀπόρϑητος 10. 28
ὃ κενὸς δυνάμεως Hes. ἀσϑενής" εὐχείρωτος"
ἄνανδρος. B 675 ἀλαπαδνὸς ἔην, Zenodotus
expunxerat. 4| 880 στίχες, οὐχ ἀλαπαδναί, Ε
788 H 251 Θ 463 c 878 σϑένος οὐκ ἀλαπαόνόν,
4 805 ἀλαπαδνότεροι γὰρ ἔσεσϑε, Ap. 38, lr
εὐεχπορϑητότεροι. h. Merc. 384 ᾿μῦϑον οὐχ
ἀλαπαδνόν, quem Homerus ipse dieit χαρτερόν,
ἀλαπάξω (---- sed penultima non natur
producitur E. M. 535, 49) Eust. 838, 61 Passow
d euph. et λάπτω λαπάξζω. Autenr. ap. Am.
B 367 álpas exiguus, rarus, paulum. Alii: gla-
ἀλαστέω
ajami betrübe. Audacius Doed. Gl. 2264 pro
Iden). Pr. ἀλαπάζει M 67, pte. ἀλαπά-
ζοντα E 166. ipf. ἀλάπαξε 4 503. fut. ἀλα-
πάξεις B 367. aor. ἀλάπαξα, ἀλάπαζε, inf. ἀλα-
πάξαι. p. pr. ptc. ἐλαπαζομένην Q9 945.
vacuefacio. M. 57, 22. χυρίως τὸ κενῶσαι
(ef. δ᾽ 176). 3 vasto, diripio, Ap. 2 , 11. Eust.
1413, 5 ὅϑεν καὶ τὰ daz citer. ἔν τῷ &Aa-
πάζεσϑαι ἤγουν πορϑεῖσϑαι͵ πόλιν λάφυρα
- λέγεται. Β 867 ϑεσπεσίῃ πόλιν oix ἀλαπά-
ξεις, Bekk. ἀλαπάζεις proposuit cf. Am. h. 1.
I 398 δώδεχα πόλεις ἀνθρώπων, hominibus
vacuefeci. Plerique cum paraphr. πόλεις ἐπόρ-
— $5c« ἀνθρώπων. 1 186 278 ἄστυ Πριάμοιο,
Hes. πορϑῆσαι, ἐχχκενῶσαι. “2. 245 ἄλαπαζο:
μένην τὲ πόλιν χεραϊζομένην τε. — 9) Deleo
ordines pugnantium: E 166 στέχας ἀνδρῶν, sch.
BL. et paraphr. zsrov»t«, melius quam "Hes.
πορϑοῦντα. .4 503 νέων d. φάλαγγας, ubi
νεῶν legebant Aristarchus, Alexio, Ptolemaeus
(τὰς πρὸ τῶν νεῶν τάξεις). M 67 τοὺς πάγχυ,
sch. A. ᾿Ἡριστοφάνης [V. Ἀρίσταρχος] τοῖς,
alii cum paraphr. δη. — 3) supero singulos 17
750 ᾿Ἀχτορίωνε ολίονε παῖδε. Ut alia multa
in hae Nestoris oratione legentes hoc offendit cf.
Hermann. op. 5, 75, cui respondit Schneidew. Rh.
M. 5, 407. Cf. A. Momms. Phil. 8, iod EA
lànd. Phil. 4, 582 Ameis N. J. f. Ph. 241.
Expunxit Nitzsch Bagenp. 128. — b) DN eUIte:
9 424 t 80 Zelic ἀλέπαξε, vacuefecit sc. ea quae
possidebam, alii supplent: me. (ἐξ, ἀλαπαὸδνός.)
ελκαστέω (ἄ. ὁ ᾿λαστός) vehementer commo-
veor luetu. M 163 ἀλαστήσας ἕπος ηὔδα, sch.
br. δεενοπαϑήσας. O 21 ἠλάστεον θεοί, 'Eust.
1415, 12 pass. δεινοπαϑεῖν ὡς ἐπὲ ἀλάστοις
καὶ ᾿ἀλαϑήτοις χαχοῖς, sed exstat vestigium
eriginationis melioris sch. BL. O 21 ἄλαστα
ταῦτα εἶναι ἔφασκον 1) ἐταράσσοντο, παρὰ τὴν
ἄλην. (ἐπί.
᾿Αλαστορίδης. Alastoris f£, Tros Y 463.
ἄλαστος (G4. Melius ἀλαστός, οἵ. E. M. 57,
94. 35. 39. 48. Philox. ib. 42 ἀλῶ τὸ πλανῶ;
| γίγνεται παραγωγὸν ἀλάζω. ἐκ του "rov ἄλα-
στός ut monuit Doed. Gl. 101 addens inscitia
grammaticorum accentum mutatum esse (47/9-o),
cf. sch. BL. O 21. Adsentiuntur Ameis Ztft. f.
—6. 8, 618 ad ὦ 4923 Anh. et Bekk, non La
Roche ἰἄλαστος etc) Duentzer Kuhn 12, 12
λα-π-ἀζειν et ἀλαπάζειν) furens, insanus, animi
aeger, maestus, Doederl. etiam causative: mae-
-stitia affieiens. Alii: non obliviscendus. .Y 261
Ἕχτορ ἀλαστέ insane, alii: qui non obliviscenda
perpestravisti. — b) Ἢ 105 πένϑος ἀλαστὸν
ἔχουσα, cf. Ap. 22, 99. « 342 ἐμὲ χαϑίκετο
név$oc ἀλαστον, ὁ 108 ἐμοὶ δ᾽ ἄχος «itv ἄλα-
στον vehementissimus dolor, quamquam hic pro-
pter adv. facile ferri potest: nusquam obliviscen-
dus. 44493 οἱ ἄλαστον ἐνὶ φρεσὶ πένϑος ἔκειτο,
-cf Duentz. h. 1. h. Ven. 207 Τρῶα -- πένϑος
“ἄλαστον ἔχε φρένα. Pro adv. est neutr. € 174
παιδὸς ἄλαστον ὀδύρομαι. (ἀλαστέω, ἐπαλα-
στέω).
ἦ Αλάστωρ. Trois pater Y 463. — 2) Lycius
ab Ulixe occiditur E 677. — 3) Pylius nid
Nestorem 4] 295, δῖος O 333 — Ν᾽ 4992. (ab
ἀλᾶσθαι Lob. Paral. p. 450.)
᾿ &AGorUC (ἀλαδωὴ excaecatio.
μοῦ ἀειχελίην ἀλαωτύν, cf. Fuhr J. J.
17, 415 s. 20, 371 s.
E diy£o (ἄλγος) dolore afficior in Il., sollicitus
sum in Od. M 206 ἀλγήσας ὀδύνῃσι, B 269
ε 008 ion -
ABIT
— ἄλγος τῆι
ἀλγήσας de Thersite, 6 85 ἀνέπαλτο de equo. —
b) a 27 χαχοῤῥαφίῃ ἀλγήσετε πῆμα παϑόντες.
εἰλγέων et ἄλγεστος (ἄλγος) difficilius, du-
rius, exspectatione molestius. o 14 ἄλγιον αὐ-
tQ | ἔσσεται ef. X 306, sch. B éxínovov, ἀδύ-
νάτον. ἋΣ 218 τῷ δ᾽ ἄλγιον, cf. τ 822. ὃ 292 ἄλ-
γιον" οὐ yc, leider, ἄθπη. π 147 ἄλγιον, ἀλλ᾽. Sup.:
diffcillimus. VE 638 ἥ τ᾽ ἀλ γίστη δαμάσασϑαι.
ἄλγος (Benf. 2, 15 5Κέ. rug erbreche, proprie
morbus, quae significatio abest ab Homero. Ad
ἀλέγω "referunt Doed. Gl. 110 Passow s. v. E.
M. 58, 8. Non est in hy.) 1) Sollicitudo, cura,
aegritudo, Herzeleid. 9) dolor, kórperlicher
Schmerz, malum. Et potest sic quoque ad cu-
ràs referri, quae e dolore nascuntur. M.
58,8 5 λύπη: πήματα. Ap. 21, 18 [ue
χαταστρέφει δὲ sic τὰ χαχά, vf. Hes. Suid. I
1, 194. Plur. singulari multo saepius legitur.
I'391 Π 55 πάϑον ἄλγεα 9vuo, cf. N 670 X
397 v 963 o 487. « 4 πολλὰ πάθεν &. ὃν χατὰ
ϑυμόν, cf. v 90. ξ 310 ἔχοντι ἄ, ϑυμῷ, cf. o
13. q 427 φέρων ἐμῷ ἃ. ϑυμῷ. X 58 ἄλγος
ἐμῷ ϑυμῷ zal μητέρι, D 97 μάλιστα ἄλγος
χάνει ϑυμὸν ἐμόν. (cf. s d). — b) B 667 à
372 s 362 2 275 t 170 ἄλγεα πάσχων, paraphr.
λύπας πεπονθώς, cf. Y 997 Ὁ 7 v 418 v 221.
B ΤΩΙ zge«tsoc, de morbo Philoctetae, sed sch.
AB. χαὶ ἐπὲ τῶν τυχικῶν ὀδυνῶν. Dubitarunt
de hac parte catalogi multi, c£. Mommsen. Phil.
5, 529—7, Koechly ind. lect. Tur. aest. 1853,
Nitzsch Sagenp. 127, Duentz. N. J. £. Ph. 1855
p. 415—21. Expuuxit nuperrime etiam Kammer,
ho. Fr. I 37. DE Dee videtur Bàuml N. J.
f. Ph. 75, 345, cf. s 13 de Ulixe qui ap. Ca-
lypsonem doloribus xucib st sed curis opprime-
batur, sed ε 395 rursus de. aegroto, o 232 de
Melampode captivo, z 177 de Melanthii vinculis,
ubi dolores interpretatur Doed. ; 121 &. πά-
σχουσεν molestias de venantibus, z 458 ἐν
πόντῳ, I'157 ἀμφὶ γυναιχὶ πολὺν χρόνον, Ἑ
375 ἠέρι καὶ πολέμῳ cf. v 310 L 33 7t 189,
220 ὦ 27. f 343 [y 232] t 488 &. πολλὰ no-
γῆσαι, κοῦ zx 19. e 302 ἄ. ἀναπλήσειν. — c) 4
9 μυρί᾽ ᾿Αχαιοῖς &. ἔϑηχεν, cf. X 492. E 884
χαλέπ᾽ ἄ. ἐπ᾽ ἀλλήλοισι τιϑέντες, paraphr. za-
χώσεις, sch. br. ἀλλήλους κακῶς πράσσοντες.
Β 39 θήσειν ἐπ᾿ à. τε στοναχάς τε Τρωσί,
ξ 39 δόσαν. 4 96 ἄλγε᾽ ἔδωχε, paraphr. λύ-
"ac. cf ὦ 941 à 722 B 375 T 964 et X 431,
ubi 4, et κήδεα non Bifferiut A 110 τεύχει,
paraphr, τὰ χαχὰ ποιεῖ. Ariston. ἀϑετεῖται.
Ν 846 ἡρώεσσιν ἐτεύχετον ἄ. λυγρά, ,expunxit
Bekk. 345—60. 4 2585 πολλὰ τετεύξεται d.
ἐπ᾿ αὐτῇ, propter Troiam. v 203 ἄνδρας μισγέ-
μενᾶι κακότητι καὶ ΠΕΣ λευγαλέοισι, « 34
ὑπέρμορον ἄλγε᾽ ἔχουσιν, cf. P 445 ὃ 164 ε
336. o 142 χρατερά. £2 749 Jiepevaa &. λυ-
yoc cf. À 979. ξ 184 πόλλ᾽ δυσμενέεσσιν,
sc. erunt, est enim appositio, — “ὦ r Tl χάρμα
zal GA, yoc ἕλε, 75. x 143 χαμάτῳ τε χαὲ ἀλ-
γεσι ϑυμὸν ἔδοντες, ε 88 [157] 'δάχρυσι καὶ
στοναχῇσι “αὶ ἄλγεσι ϑυμὸν ἐρέχϑων, φ 88
χεῖται ἐν &, ϑυμός, sed aliter “2 522 ἄλ) "Ἔα ἐν
ϑυμῷ κατακεῖσϑαι ξάσομεν, Q 508 £v “ἃ. $v-
μον ὀρίνῃς. - ὁ βὶ 41 μ᾽ ἄλγος ἱχάνει, Z 462
νέον ἔσσεται &. cf. X 54 μινυνθαδιώτερον, β
198 χαλεπόν. — 2) a) dolor, b) malum, aerumna,
44 582 χαλέπ᾽ ἄ. ἔχοντα, v. 1. κρατέρ᾽, de fame
Tantali. De vulnere Martis E 394 μὲν ἀνή-
χεστὸον λάβεν ἄλγος, paraphr. dv σϑεράπευ τὸς
ὀδύνη, cf. E 895. — b) ξ 32 ἀειχκέλιον &. in
(2 ἀλδαίνω
dignum malum, Σ᾽ 224 ὄσσοντο ἄλγεα ϑυμῷ,
τ 383 καταρῶνται ὀπίσσω, v 314 ἄλγος͵ ἀλάλ-
xoc, E 395 με ἀφίχετο, ο 840 ὅν χεν ἵχηται
ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος, 9 182 ἔχομαι χαχό-
τητι καὶ ἄλ γεσι, w 252 ἐμὲ ἄλγεσι πεδάασχον,
ἡ 212 ἐν &. ἰσωσαΐμην, o 400 ze ἄλγεσι, τέρ-
πεται. Ζ 450 Τρώων τόσσον μέλει ἄλγος
ὀπίσσω ὅσσον σεῦ v 339 ἄλγεα πατρὸς ἐμοῖο.
(ἀλγέω, ϑυμαλγής, ἀλέγω, ἀλεγίζω, ἀλεγεινός,
ἄλγιον, ἄλ γιστος.
un duivo (ἀλό-, ἀλ- Curt, E. p. 333 481) augeo,
alo,.efficio ut crescat. Ap. 5s 24 ἀλδαίνει,
αὔξει. σ 70 o 368 μέλε᾽ ἤλδανε ποιμένι λαῶν,
Anton Rh. Mus, 19, 438 die Kraft stühlen c£.
Nàágelsb. ho. Th. 49. (ἄναλτος.)
ἀλδήσκω (cf. ἀλδαΐνων) cresco. 3P 599 ληίου
ἀλ δήσκοντος, E. M. 58, 14 αὐξάνοντος.
ἀλεγεινός (ἄ. ἀλγόῷ difficilis, molestia im-
peditus, curarum plenus, acerbus. P 76 ἀλε-
y£woi | ἀνδράσι δαμήμεναι, E. M. 59, 1 δυσχεί-
φῶτοι, Ap. 22, 30 δυσχερεῖς. N 568 ἔνϑα μά-
λιστα l5 γίγνετ Ἄρης ἀλεγεινὸς βροτοῖσι. pa-
raphr. τὸ τραῦμα χαλεπόν. Non recte sch. L.
ὃ σιδηρός ἀλγεινοποιός. — b) Plerumque epi-
theton: P 149. ποταμῶν ἀλεγεινὰ ῥέεϑρα, Eust.
1126, 6 τὰ ἀλέγεσϑαι ἄξια χαὶ ὡς εἰπεῖν ES
Aoya. (Ξ 395 πνοιῇ Βορέω ἀλεγεινῇ 1, (9 8]
9 188 v "ΘΙ 964 d. χύματα, Ψ 653 1 ΩΣ
ἀλεγεινῆς, E. M. 58, 50 χαλεπῆς, P 701 9 126
παλαιμοσύνης e, Eust. 1588, 56 διὰ τὸ χατ᾽ αὖ-
τὴν βίαιον καὶ πάνυ κοπηρόν. Σ 948 T 46
Y 38 μάχης &., κα 78 εἰρεσίης. p. 491 νηπιεέῃ
ἐλ ᾿εγεινῇ, O 16, ᾿χαχὸρ ρραφίης, cf. μ' 36. «1 398
ὀδύνη ἀλεγεινή. — c) E 658 αἰχμὴ ἀλεγεινή
quae dolores affert, 4 99 I 546 πυρῆς, Q 30
μαχλοσύνην ἀλεγεινήν sch. A. ἀϑετεῖ ᾿Αρίσταρ-
χος διὰ την μαχλοσύνην τὸν στίχον. Expunxit
Bekk. γ 206 ὑπερβασίης ἀλεγεινῆς, σ 224 ῥυ-
menm B 181 ἀγγελίη, Eust. cn 28 ἐπί-
πονον φροντίδος ἀξίαν, οἵ. X 11. 226 ἐφη-
μοσύνης ἀ., X 457 ἀγηνορίης &., ἘΠ V. τῆς
ἐμοὶ λυπηθᾶς.
AZ εγηνορίδης. «o X 503 Promachus.
ἀλεγέζω (ἃ. ἀλέγων praes. ἀλεγίζω, ἀλεγί- *
ζεις À 160, ἀλεγίζει Ο 106. ipf. ἀλέγιξε. Curo,
respicio Hes. ἐπιστρέφομαι, φροντίζω, semper
cum negatione οὐχ C£) yo non curo, rationem
non duco. O 106 οὐδ᾽ ἀλεγίζει οὐδ᾽ ὄϑεται,
cf. h. Merc, 557 ubi Herm. ἀλέγιξεν, codd. ἀλέ-
γυνεν. A 160 τῶν οὗ τι μετατρέπῃ οὐδ᾽ ἀλε-
γίζεις | cf. M 238. A 180 σέϑεν δ᾽ iyo s
ἀλεγίζω | κοτέοντος cf. Classen Beob. 4,
ct Θ᾽ 477. 4 80 fus otz ἀλέγιζε, arbi
ἀϑετοῦνται στίχοι ἕξ (18--88), ὕτε ψεῦδος. h.
Merc. 361 cod. M. ἐλεγέζων, al. ἐλεγύνων.
ἐλεγύνω͵ (ἃ. ἀλέγω). praes. inf. ἀλεγύνειν,
imperat. ἀλέγυνε h. Mere. 476, ἀλεγύνετε, ptc.
ἀλεγύνων h. "Merc. 361. ipf. ἀλέγυνον v 23, (aor.
ἀλεγύνατε v.l 9 38) Curo, procuro, obeo. In
Od. et tantum de cena. « 374 B 189 ἄλλας —
δαῖτας. Videntur « 374— 80 male e secundo
libro assumpti esse cf. Kirchhoff Comp. d. Od.
23. 9 38 ϑοὴν - δαῖτα, Sch. Ὁ. ἀντὲ τοῦ εὐ-
τρεπίζετε, quamquam Aleinous cenam et prae-
bet et per servos suos apparandam curat. v 33
εἰς ᾿Αλκινόοιο χίον zal óc ἀλέγυνον, λ 186
(δαῖτας), ἃς ἐπέδιχε διχκασπόλον ἄνδρ᾽ ᾿ἀλεγύ-
νειν, πάντες γὰρ χαλέουσιν, Nitzsch (I 109 HI
218) ἀλεγύνειν de apparanda cena interpretatus
χομέουσι proposuit pro χαλέουσι. Passow hoc
uno loco δαῖτα ἀλέγυνειν dicit esse cenam con-
— ἀλεή
vivis parare. Sed est gravius quod de Tele-
macho alia ab Anticlea narrantur atque in ce- -
teris Od. partibus legimus. — h. Merc. 361 óo-
λοφροσύνην ἀλεγύνειν, M. ἀλεγίζων, ABL.
ἀλεείνων, dolum componens, ἢ. Merc. 476
ἀγλ αἴας ἀλέγυνε.
ἀ-λέγω (ἄ. λέγω Curt. E. 538. & paremph.
Lob. path. el. 1, 40. à cop. Passow Damm E.
M. 58, 43 sed cognatum esse ἄλ γος. Doed. Gl.
109 ἄλγειν, ἄλγος) pr. ἀλέγω, ἀλέγει π 807.
ἀλέ) γουσι(ν), ptc. ἀλέγοντας, ἀλεγούσας t 154.
curo, respicio. E. M. 58, 49 χήδεσθαι Hes.
φροντίξειν. Plerumque cum negatione, (Hes.
λόγον μὴ ἔχειν. Absolute, τέ, τινός. I 504
μετόπισϑ᾽ ἄτης αλέγουσι κιοῦσαι, Faesi gen.
ἄτης et;ad μετόπισϑε et ad ὀλέγουσι refert (τῶν
ὑπὸ τῆς «tmc πεπραγμένων), melius sch. A.
τῶν ἀνθρώπων δηλονότι ib. et sch. br. goov- .
τίζουσι. "Pte. χιοῦσαι ἃ verbo ἀλέγειν pendere
putat Classen Beob. 3, 14, non esse simpliciter
attributum. τ 154. δμφὰς οὐχ ἀλεγούσας rück-
sichtslos. z 307 ὅτις οὐκ ἀλέγει, .4 389 o 390
οὐχ ἀλέγω, ich mache mir nichts daraus. ζ 268
νηῶν ὕπλα ἀλέγουσιν, II 888 ϑεῶν ὄπιν ἀλέ-
γοντες, sch. BL. τὴν τῶν ϑεῶν ἐπιστροφὴν
μὴ ἔχοντες ἐν λόγῳ. O 483 (o9 ccv) σχυζομέ-
νης ἀλέγω οἵ. Classen Beob. 4, 21. «115 οὐδ᾽
ἀλλήλων ἀλέγουσι, ε 975 οὗ — Διὸς ἀλέγου-
σιν, cf. h. Ap. 279. v 214 οὐδέ τι παιδὸς ἀλέ-
γουσιν. (ἀλεγίζω, ἀλεγύνω.
ἀλε-είνω («. ἀλέομαρ) praes. ᾿ἀλεείνω, ἀλε-
είνεις II 36, ἀλεείνει 4 95, ptc. ἀλεείνων,
ἀλεείνοντες P 374, ipf. ἀλέεινεί(») E. M.
34 τὰ διὰ τοῦ &uvO ῥήματα ὑπὲρ dto συλλα-
βὰς διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου γραφόμενα ἄχρι
τοῦ παρατατικοῦ pinos Devito ut me tuear,
vereor E. M. 58, 27 ἐκφεύγω xal ἐχχλίνω. In .
exitu plerumque versus. Z 202 πάτον ἀνϑρώ- |
πων, sed Forchham. Ach. 17: erwàármend. h.
XVIII 5 9rd» — ὅμιλον. Γ' 823 .4 585 N 566
596 648 X Z 408 Π 817 κῆρα, Ap. 93, 13 2xzAC-
vov καὶ qv λασσόμενος. ε 820 τέλος ϑανάτου
1, Π 218 Ψ 713 βίας. ἀνέμων d. |, T 425
ἁματροχιὰς &. |, B 374 ἀλλήλων βέλεα, xt ATT
&. | ὑφορβόν, ὦ 929 γραπτῦς, 4 5429 Αἴαντος
- μάχην, ubi dins (Beob. 39) miratus
quod Hector qui putatur accelerasse pugnaturus -
cum Aiace, hunc ipsum fugiat, hos versus 840--ὁ.
expungebat, Duentzer N. J. f. Ph. 61, 339 vv.
521—493, W. Ribbeck N. J. f£. Ph. 86, 84 οἵ.
Phil. 8, 486 vv. 538—493, cf. N. J. f. Ph. 85, 505
Herm, de interp. Hom. op. 5. Hoffm. qu. ho. 23
227. — 44 795 φρεσὶ iot ϑεοπροπίην &., Anis
ston. 5j δ. 0. Ζηνόδοτος ἐκ τούτου χαὶ τοῦ
ἑξῆς (fort. οὐκ εὖ τοῦτον χαὶ τὸν δ: ΒΡ περι-
ἔγραψεν, ἀναγκαίους ὄντας εἰς ἐρεϑισμὸν.
Ἀχιλλέως, cf. II 36. Ν 669 ϑωὴν — ᾿Αχαιῶν,
α 433 χόλον — γυναικός, 5 2/3 τῶν — φῆ
μιν, t 313 τάων λώβην τε χαὶ αἴσχεα πόλλ᾽,
&. l: v 148 σὸν ϑυμὸν ὀπίζομαι ἠδ᾽ ἀλεείνω |-
— b) Z 167 χτεῖναι, paraphr. ἐξέχλενεν. IN 856
ἀμφαδίην — ἀλεξέμεναι, Bekk. ,expunxit hz
345—060. — c) ó 251 χερδοσύνῃ ἀλέεινε, Lo-
cus corruptus h. Merc. 239 Ἑρμῆς Ἑκάεργον
ἐδὼν ἀλέεινεν ξαυτόν" Hermannuminterpunctiom
post ἀλέεινεν posita, ἑαυτόν ad sequentia tra-
hentem (praef. LXII) Baum. non sequitur,
ἐλέη (&. c£. ἀλέομαὼρ effugium. X 301 οὐδ᾽
ἐλέη, paraphr. οὐδὲ SEE
ἀλεὴ (X. Buttm. Lex. 2, 191 Benf. W. Τῷ, 1,
RERISEER iss.
460 comparant ἕλη, εἵλη, H. Weber Et. Unt..p
42 σελ, Passow «4c, halo) calor solis. o ἐδ
ἀλέη γένηται, sch. Οἱ ϑερμασία, κυρίως ἡ τοῦ
ἡλίου. cf. Ap. ἘΠ᾿ 19.
ἄλ-εεικρ (ἄ. ἀλέων farina triticea. v 108 ἄλ-
qua xal ἀλείατα, μυελὸν ἀνδρῶν, DHILM
ἀλείφατα mendose. E. M. 62, 18 τὰ ἐκ πυροῦ
᾿αληλεσμένα ἄλευρα cf. sch. BV. Eust. 1885, 11.
ἰΑλείσιον B 617, καλεῖται ἀπὸ ᾿Αλησίου,
υἱοῦ Σχκιλλοῦντος, ἕνὸς τῶν τῆς “Ἱπποδαμείας
μνηστήρων Eust. 304, 90 sq. ἔστε τὸ viv di
σιαῖον, χώρα περὶ τὴν ᾿Αμφιδολίδα, Str. 8, 3,
10 p. 5341 Curt. Pel. Π 40. 106; cf. 4 757 et
λίσιον.
ἄ-λεισον (&. Apoll Archibii ap. E. M. 61,
.82 ἃ priv. et λεῖος, quem sequuntur, Ap. 23, 8
Eust. pass. et recentiores ut sit: non levis.
Asclepiades Myrleanus ap. Ath. XI 783 ἀπὸ
toU dyav λεῖον εἰναι) poculum caelatum. o 469
τρῦ ἄλεισα quae modo δέπα vocaverat, Ath. XI
788 ἄλεισον zal δέπας τὸ αὐτό, A 77A χρύ-
σξιον cf. o 85 y 50, ubi etiam δέπας vocatur,
Q 499 χαλόν, cf. δ 591, 9 430 τόδ᾽ ἄλεισον
ἐμὸν περικαλλὲς - χρύσεον, χ 9 καλὸν Asi
σον, — χρύσεον ἄμφωτον.
ἀλείτης (ἅ. ἄλη, ut ἀλήτης, ἃ quo differt leni
quadam soni declinatione qua Graecos ad co-
lorandas coniugatorum significationes saepe usos
dieit Lob. path. pr. 376. Ad ἀλιτέσϑαι refert
-Doed. Gl. 879 cf. Curt. E. p. 537. Lob. path. el.
1, 37) qui ab officio aberrat, scelestus. /' 28
τίσασθαι ἀλείτην |, Ariston, ἡ δι περιεστ. 9.
- Zuvóóoroc γράφει ἀλείτας τὰς ἁμαρτίας ἐχ-
| λαμβάνων" κρεῖττον δὲ αὐτὸν τὸν ᾿Ἡλέξανδρον
λέγεσϑαι ἀλείτην. E. M. 61, 41 τὸν ἅμαρτω-
λὸν χαὶ ἄδικον, paraphr. τὸν ἐχϑρόν, cf. lex.
Beg. 375, 6. Ap. 22, 28 habet ἀλίτην τὸν εἰς
αὑτὸν ἀλιτόντα τουτέστιν e UE cf. La
| Roche H. T. 184. Doed. 1. 1. E. M. 62, 1. Hes.
v 121 τίσασϑαι ἀλείτας.
ἄλειφαρ (ἀλείφω) unguentum, oleum. E. M.
60, 50 ἄλειμμα. Non de iis qui corpus lavant,
sed de mortuis, et sim. Σ 351 ὠτειλὰς πλῆ-
σαν ἀλείφατος veio oro. Sch. et Hes. oleum
fuisse dicunt. *P 170 μέλιτος zal ἀλείφατος
ἀμφιφορῆας, o 67 καΐεο ἐν - ἀλείφατι πολλῷ,
ὦ 45 ὕδατι καὶ ἀλείφατι, ὦ T8 οἴνῳ £v ἀκρῆ-
τῷ καὶ ἀλείφατι. — b) y 408 λίϑοι λευχοὶ
ἀποστίλβοντες ἀλείφατος, sch. E. γλισχρὸν. ὃν
τὸ ἔλαιον στιλπνὸν ποιεῖ τὸ χριόμενον οἷον
τὸ μάρμαρον. Videntur oleo ut vernice obducti
fuisse lapides (Ameis h. 1). Non recte sch. B.
λείπει τὸ ὡς, (Eust. 1474, 93 Doed. Gl. 2429
Nitzsch h. L) nam € 596 » 107 vestes revera
oleo adornatas fuisse Povelsen (em. ho. 93)
coniecit et Leutsch (Phil. 15, 529) ex Ath. 13,
582 probavit.
, ἀλείφω (&. Aux, Goebel, ΖΕ. r G. 14, 419 s.
i caus., Passow ἃ cop., Benf, 2, 122 goth. sal- -pón
ΤῸ Sà- Jip- -ón, &Aux ἀλιφ. Similiter iam Jaeckel
. J. f. Ph. 26, 40 s. cf. Doed. Gl. 2429 Kust.
561, 2). Act. aor. ἄλειψα, ἄλειψεν. C 297 et ἤλει-
t» t 505, ἤλειψαν X X 850; inf, GAsetwe. . Med.
r. ἀλείψατο Ξ 111, pte. ἀλειψαμένη X 175,
ξεψαμένω K 577. Ungo, corpus lavatum
erungo, 2) illino. Non in hy. Est post cae-
uram plerumque (u, 200. "Σ᾽ 350 AUC ἐλαίῳ,
f v 505, sch. V. ὅτι ἀρχαῖον tà 1902, cf.
ust. 1146, 44. “2 582 λοῦσαι --- ἀμφί τ᾽ ἀλεῖ-
αι. Ubi paulo post λοῦσαν καὶ χρῖσαν ἐλαίῳ,
am ἀλείφειν et χρίειν idem significant. —
) ^i
ἄλειαρ — ἀλέξω
13
b) Act. cum med. coniunxit & 297 πάντα Aoéo-
σατο καὶ λίπ᾽ ἄλειψεν, sch. V. ἐλαίῳ ἠλεί-
ψατο. Med. K 577 λοεσσαμένω χαὶ dA ειψα-
μένω Aint ἐλαίῳ, Ξ 17] ἀλείψατο δὲ λίπ᾽
ἐλαίῳ, X 178 τῷ — χρόα χαλὸν ἀλειψαμένη.
—2)u 200 dv σφιν ἐπ᾿ ὠσὶν ἄλειψα, μ AT
ἐπὲ δ᾽ οὔατ᾽ à. ἑταίρων, κε 177 ἑτάροισιν ἐπ᾽
οὔατα πᾶσιν, οἵ. Alem. ap. sch. V. II 236
Bergk po. me. 642. (ἐπί, πρός, ἄλειφαρ, Aoi)
᾿Δλεχτρυόνος μεγαθύμου, f. Leitos P 602;
cf. Apd. 1, 9, 16 ᾿Ἀλέχτωρ, et
᾿Ιλέχτωρ. ορος ὃ 4, Megapenthae socer, cf.
Eust. 1479, 21.
᾿Ιλέξανδρος 1 196, 958, 981, 346, 390 H 2,
389, .Y 115, "9s οειδής | P 16 30, 37, 58, Z 290,
332, 517, 4 581, N 774, €) 768, óioc . 4. EAC-
rus πόσις I' 329, H 355, 06 &2, d 369, 505,
᾿Αλεξάνδρου I' 100 Z 356, “ὦ 98, ᾿ἡλεξάνδροιο
I' 87, 989, 491, 495, Z 313, H 374, 388, 400,
A 124, ᾿ἰλεξάνδρῳ βασιλῆι 4 96; E 62. "42 d-
ξανόρον T' 984, 366, 452, "4. ϑεοειδέα] Z2y,
450, δῖον I' 352, 403, δῖον "4., “Ἑλένης πόσιν
N 166: cf. Πάρις.
ἀλεξ-ἄνεριος (62) qui ventos arcet.
χλαῖναν ἀλεξάνεμον, μάλα πυχνήν.
ἀλεξ-ητήρ (d. ἀλέξω) defensor. Y 196 ἐσϑλὸν
ἀλεξητῆρα μάχης, sch. br. μάχης ἀποτρεπτι-
“όν, βοηϑόν.
ἐλεξί-κᾶκος (X4) malum depellens. A 90
μῆτιν ἣ τις ᾿ἀλεξίχακος “αναοῖσι γένοιτο,
paraphr. ἀποτρεπτικὴ τῶν χαχῶν.
ἀλέξω &) et ἀλαλκεῖν. (Radix skr. ark,
ἀλκ, ἀρκ, ἀλκ-ή, arc-eo, crevit epenthesi vocalis
et addito c, skr. raksh, Curt. E. 581 cf. H. We-
ber Phil. 16, 680 Bent, 1,109. Walter Kuhn 11,
498) Act. pr. inf. ἀλεξέμεναι et ἀλεξέμεν D
9, fut. ἀλεξήσεις 1251, ptc. ἀλεξήσοντα Ζ 109,
aor. opt. ἀλεξήσειε y 546. Med. pr. ci. dÀsEG-
μεσϑα, ptc. ἀλεξόμενοι v D7; aor. inf. ἀλέξα-
σϑαι cf, Buttm. Spr. 1, 407 2, 106. 1) opitulor,
auxilium fero, absolute, b) τινί. 2) arceo, tí.
b) τινί τι propulso, 3) prohibeo, τί. 4) Med.
me defendo, absolute, b) τενά, a quo. cf. Buttm.
Lex. 9, 951. E. M. 59, 28, Hes. ἀμῦναι, βοη-
ϑῆσαι. Eust. 1109, 62 εἰ zal ἐλεξῆσαι ἀπο-
λύτως λέγειν σύνηϑές ἔστι, ἀλλὰ μετὰ προσ-
ϑήκης μᾶλλον κρεῖττόν ἐστιν. Alia aor, forma,
orta, Lp aor. 9 ἄλαλχε P 185, ci. ἀλάλκῃ-
σιν z 988, opt. ἀλάλχοις v 819, ἀἄλάλξοξ ὁλάλ-
XOLEY, inf. ἀλαλκεῖν et «A αλκέμεναι et ἀλαλχέ-
μεν, pte. ἀλαλχών I 605, ubi Herod. ὀξυτονη-
τέον" δευτέρου γὰρ ἀορίστου ἐστίν" (fut. ἀλαλ-
κήσει v. 1. x 288). Non in hy. Bekk. ἀλέξα-
σθαι Ν 475 O 565 II 562 σ 62, sed (ho. Blàtt.
319, 33 212, 21) maluit removere E supervaca-
neum, cui respondit Kayser (Phil. 22, 508) esse
apud "Homerum alia quoque quibus carere pos-
simus, sed non careamus. Quae bacchium effi-
ciunt in exitu sunt versus, nam T 30 Aristo-
phanem secutus Bekk. ἀλαλκέμεν.
1) 4 590 ἀλεξ. ξέμεναι μεμαῶτα, paraphr. βοηϑῆ-
σαι, cf. 4 469. IN 356 ἀμφαδίην. —p) P9 ἀλλήλοι-
σιν, E 749 ἀνδράσιν Ἀργείοισιν, Z 109 Τρω-
oiv. .X 196 οἱ βελέεσσιν, paraphr. αὐτῷ βοη-
ϑοῖεν τοῖς βέλεσιν. — 2) I 605 πόλεμον, Jp
185 χύνας ἀλαλχε arcebat, opus est enim ipf,
etsi Duentzer (Rh. M. 5, 379) semel tantum Ve-
nerem arcuisse dixit, respondens Gepperto (l,
124) qui non sine causa miratus erat, quod
Venus talia facere diceretur. Ceterum Duentz.
etiam aliud remedium excogitavit, expunctis vv.
ξ 599
14 ἀλέομαι — ἔληχτος
184-91. d» 539 ἀντίος, Τρώων ἵνα λοιγὸν rotvov, Ariston. K 364 ἀντὶ τοῦ ἠλέτρευον..
ἀλάλχοι, v. l. ἀμύναι, cf. d: 134 λοιγὸν ᾿χαιῶν. Est enim opus impf, quod Aristarchus commu- |
Minus bene paraphr. ἐξεναντίας τῶν Τρώων tatum esse rebatur cum praes. cf. Friedlànd,, —.
ὕπως émoorgzwea cf. sch. B. Φ 548 θανάτοιο Gàrten d. Alk. (Phil. 6, 669). 5
χῆρας. Alia est ratio gen. — b) z 288 rot ἀλετρίς (&. ἀλέων) quae molit frumentum.
χρατὸς καχὺν quco ἃ capite, 1 347 674 νήεσ- v 105 γυνὴ ἀλετρίς.
ci πῦρ, I 951 “αναοῖσιν κακὸν ἦμαρ, P 365 ἀλεύομαε v. S. ἀλέομαι.
ἀλλήλοις φόνον, d 138 250 Τρώεσσιν λοιγὸν λέω (&. z£A, καλ Curt. E. 527 cf. Buttm.
ἀλάλκοι, Eust. ad d» 138 ἀμύνῃ cf. Spitzner, Lex. 1, 195. Benf. 2, 999) molo. v 109 xti
y 937 ϑάνατον ἀνδρί, v 319 τί μοι ἄλγος, P πυρὸν ἄλεσσαν, tmesis. ]
153 οὔ ot ἀλαλχέμεναι κύνας ἔτλης, Ariston. ἀλε-ωρή (ἅ. ἀλεύομαὴ devitatio, propugna-
ἡ ὁ. 0. Ζηνόδοτος γράφει κύον ἔτλης" αλογον tio. Ap. 92, 19 φυλαχὴ καὶ ἀσφάλεια, οἷον
δέ. T 30 τῷ μυίας, ὃ 167 κακότητα (oi) --- ἔχφευξις. € 216 οὔτε φόβου — οὔτ᾽ ἄλεω-,
3) y 346 Ζεὺς τό γ᾽ ἀλεξήσειε. --- 4) Med. ( 51 φῆς |, paraphr. οὔτε φοβούμενον οὐδὲ ὑποχω-
ἀλεξόμενοι, sch. V. ἀμυνόμενοι ἢ ἐκχλίνοντες, ροῦντα, Bekk. expunxit vv. 214—16. M 57
νι]. “ἀμενόι, cf. Δ 348 X 931, O 565 II 562 δηΐων ἀνδρῶν ἀλεωρήν | de muro, Ὁ 533 de.
(v. 1. ὀλεξέμεναι, paraphr. βοηϑῆσαι, non bene). thorace. t
— b) N 475 χύνας ἠδὲ καὶ ἄνδρας, σ 62 τοῦ- ἄλη (G. AA Curt. E. p. 509 cf. Fuhr J. J. Ε΄
τον. (ἐπί, ἐπό, ἀλεξίχακος, ἀλεξητήρ, ἀλεξά- Ph. 20, 571 s. Benf. 1, 63) error, erratio. E.
vsuoc, ᾿Αλέξανδρος, ᾿Αλαλκομενηΐς, ἔπαλξις, M. 62, 14 πλάνη. Legitur in Od., plerumque
&ÀzUN0.) in quarto pede (z 464) o 342 ἄλης καὶ ὀιξύοςις
o 845 ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος, q 984 ἄλη τ'
ἀκομιστίη τε, x 464 χαλεπῆς. (ἀλάομαι, ἠλα-
σκέζω, ἀλήτης, ἀλητεύω, ἀλήμων, ἀλήιος,,
, ,
ἀλύω. ἀλύσσω, αλύσκω, ἀλυσχάζω, ἀλυσχάνω,,
ἀλέομαι οἱ ἐλεύομαε (ἅ. ἀλέξομαι Thiersch
Gr. 8. 232, 11 cf. Benf. 2, 298 -«2v sich krüm-
men. Curt. E. p. 509 ἀλ ar do 2o ὁρ ἐλ. Alii
: " λεξ levare. Doed. Gl. 91 ἀλῆναι εἴλεω) 75 ταίνω, ἄλαστος 5. ἀλαστός, ἀλαστέω.
nd. praes. an aor. ci. ἀλεύεται e 99 (v. l 9^5 Deos a S SEU ze er qu
ἀλεύαταιν cf. Buttm. Spr. 2, 106, pte. pr. &Asvó- , d-An9tin (C. ἀληϑής. Heller, Phil. 11, 387
Meroc V. AT E TII 377 ck Ariston. ap. Bekk, 647940) verum, id quod manifestum certumquem
E 28, ἀλέεσϑε v. l. à 774, opt. ἀλέοιτο v. 1. Y est. Plerumque post caesuram tertii pedis (
l47 v 368. ipf. ἀλεύετο v. l v 300 ἀλέοντο € 507), GUppas (2, 85) monuit sos
5n6 Aor. (ct Buttm. Spr. L 2 5} εὐ, propriam, sed inveniri bis in Il. extremis libris.
3 Aor. (c. Buttm. Spr. 1, 898) ἀλεύατο οἱ qp 361 ἀληϑείην Qmosímoi, 99 407 πᾶσαν αλ.
,
τὸ , D ^4 T : » -
ἠλείατο. ci ἀλεύεται ξ 400, imprt. &A&ve. X Σ : -
: à T v RE χατάλεξον cf. o 192 (v. l πάντα aeri polpavy
985, inf. ἀλεύασϑαι (cf. La Roche μι 159 v. ἀλεύ- uei E
gac9«), ptc. ἀλευάμενος, ἀλευάμενον E 38, ps D E CE om pus pe
ἀλευάμενοι μ 157 (v. l. ἀλευσάμενοι)λ. Imperat. / QOEUO T lec st : ; 5... ἢ
ἀλέασϑε δ᾽ 774, coni. ἀλέηται ὃ 396, ἀλεώμεϑα λεξα οὗ Krüg. D S ἊΣ S. du bee o:
quae praes. esse possunt, opt. ἀλέαιτο (v 368 Sen Gy 0p EUEU I 1 Xin O5 EO e
ol. v. φλέσαιτον, inf. ἀλέασϑαι. — Devito ut me ϑείην μυϑήσομαι v, ^. ἀλήϑειαν.
tuear. E. M. 60, 14 ἐχχλίνω ἀπὸ τοῦδε εἰς , ἀ-ληϑῆς (&. Agen) inn celatus, aper
τόδε. In tertio pede nisi Ῥ 605 non legitur. simplex, verus. E. M. 62, 3: τὸ μὴ ληϑῃ den.
a) cum acc. J'360 H 954 .4 360 X 462 zoe, TUtON TOP δικαίου" τὸ ἐναντίον, TQ WEUPEN
E. M. 60, 20 ἐφυλάξατο. Y 281 δόρυ, N 184 Hes. δικαία ἢ δίχαιος- 3] LIH i ES
404 508 IT 610 P 305 526 ἔγχος, Z 99b ἔγχεα 0!" τῆς ANOnC. .M 438 γυνὴ χεονῆτις Gay
δ᾽ ἀλλήλων, X 285 ἐμὸν ἔγχος, ironice ut mo- nun fraudulenta, seh. br. δικαία καὶ ἀκριβής;
net Herod. h. L, v 805 βέλος, z 260 δούρατ᾽, ἘΣ 2n ἀλπτίξυ, sol cepa De d
X 974 có, Y 147 τὸ κῆτος ὑπεχπροφυγὼν ἀλέ- 38 & 125 o 1ὅ σ pin. OEC. 121 d ᾿
muro, iL 151 ἀλευάμενοι ϑάνατον καὶ κῆρα qv . ἤσασϑαι |, Bon ἀψευδῆ" καὶ T (ux) E
γοιμεν, ὃ 396 με προϊδὼν ἢ προδαεὶς ἀλεῆται, 9evOuEPG. Ὑ 50: π 61 an kirok. ὃς
o 67 τῶν — πουλὶν ὅμιλον, h. Merc. 5 ϑεῶν Cer. 433. » 254 εἶπε, y 247 ἀληϑὲς ἕνισπξ:
5 ὅμιλον, ui 969 574 νῆσον, μ 159 φϑόγγον — Monuit Classen (hervorst. Eigenth. d. gr. Spi
xal λειμῶνα. Translate: E 34 μῆνιν, E Lübeck 1850) veritatem rei melius exprimi verbo
444 II 711. O 993 χόλον, ἐ 977 ἔχϑος, ε 411 ἐτεός, hoc recentiore vero id tantum quod nec.
νοῦσον, v 368 τό κὲν (κακὸν) oU τις ὑπεχφύ- NOTNE HU Wt ac A
: 30 224 T " X aod ἡ: fi 7 J 201; Οἱ. . 45.
yov οὐδ᾽ ἀλέαιτο, ὦ ὧ9 μοῖρα τὴν οὐ τις λει τῆς Κιλικίης Herod. 6, 955 ab ἀλάσϑαι Y
λήιον vel ἅλας φέρειν Eust. 304, 33. 636, 4
trat, ὃ 74 μύϑους ὑπερφιάλους, ε 2974 ϑεοὺς
ἢ δείδιμεν ἢ ἀλέασϑαι. — b) cum inf. P 605 S S Hd ΟΝ
ἀλέασϑαι ἀμείνονας ἠπεροπεύειν, Ῥ 340 λίϑου ab par es τοῦ ΠΝ αὐ Bu c
δ᾽ ἀλέασθαι ἐπαυρεῖν cave offendas, ξ 400 ἄλ- Eae Yr ΛΈΞΕΩΣ d CERES τ In»
λον — ἠπεροπεύειν. — c) E.98 τὸν μὲν ἀλευά- € Ato rwn E. ) js τὰ e eret T
uzvov, fuga abreptum. v 800 ἀλεύατ᾽ Odvo- pauper. Ap. 94, 15 ἀκτημῶν. JH dup
σεὺς ἦχα παραχλίνας κεφαλήν, N 436 DUE 2 O05 opponitur. (xor ZOUUDU
ἣν C IC AENAR S 9 NS 3 yos Puit ἀπὸ τοῦ μὴ ἔχειν λείαν ut E. M.L.L sch.
pu MEE Y.303 ἡ had wi Us Faesi, sed auro pecus apte opp
— οὔτ᾽ ἀλέασϑαι, Y 302 μόριμον δέ οἱ ἐστ' pitur, non praeda. Lehmann, N. Stettin 18
34?
ἀλέασθαι, π AAT ϑεόϑεν δ᾽ οὐχ ἔστ᾽ ἀλέασϑαι. ohne Anthell am Gemeingut.
2r 2 PERLES 2224 uu PTS BIS ᾿ τὶ ^ ^ ἐγ
(ἐξ, ὑπό, ἀλύσχω, ἐλυσχάξω, ἀλυσχκάνω, ἀλε- οληκτος (λήγω, cuius duplici consona cu
cr, ἀλεείνω. produceretur ἐς, v. ἄλληχκτος scripserunt,
) erpetuus, Ἐπ
over μύίλης ἔπι καρπόν. Fuere qui de nendo 62. 45 ἄληχκτος ὃ ἀκατάπαυστος χαὶ πολύς. It 9;
explicarent, sch. B. ἐπὲ τῆς μῦλης ἤτοι τοῦ ἄληκτος ἄει νότος, B 452 4 12 X 132 ἄλη
μηροῦ (cf. Eust. 1571, 54), P. (nter lineas) ἡλί- πολεμιζέμεν, sch. BL. B 452 ἀντὶ τοῦ ἀλη:
ἀλετρεύω (4. ἀλέωγ molo. ἡ 104 ἀλετρεύ- Roche « 325 dA) nom cessans, p
3^4 δ
ἀλήμων — ἅλιος
ct. E. M. ]. |. Naegelsb. h. l. — 2) efirenus / 636 σοὶ
δ᾽ ἔληκχτόν τε χαχόν τε ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσι
ϑεοὶ ϑέσαν, ali: implacabilem. Eust. 780, 7
τὸ ᾿ἐρητύεται ϑυμὸς τῆς κατὰ χόλον κινήσεως
καὶ ἀγηνορίας ταῦτόν ἐστι τῷ λήγει, sch. br.
ἀχατάπαυστον, ἀϑεράπευτον. Stephanus: in-
cessabilem et saevam iram. Necesse enim mu-
tari aut subst. aut adi. significatione, quoniam
per se non bene conveniunt. Passow: ὄληκτος
χόλου, de animo qui non abstinet ira.
ἐλήμων (&. ἄλη) erro, homo vagus. 0 376
ἅλις ἀλήμονές εἶσι χαὶ ἄλλοι, t 74 τοιοῦτοι
πτῶχοι χαὶ ἀλή ἥμονες ἄνδρες ἕασι.
| ἀλῆναε V. S. εἴλω.
ἀἐλητεύω (ἄ. ἀλήτης) vagor, potissimum ut
mendicus. E. M. 62, 17 πλανῶμαι. Legitur in
Od. zx 101 ἔλϑοι ἐλητεύων, u 330 ἄγρην ἐφ-
ἔπεσκον ἀλητεύοντες ἀνάγχῃ, nam mendicus
sua sponte videtur vagari, ξ 126 ἀλ λητεύ ων "T9«-
χῆς ἐς δῆμον ἵχηται, o 501 ξεῖνός τις — ἀλη-
τεύεε κατὰ δῶμα, χ 3291 δόμον adt ἀλητεύ-
οντι, σ 114 τοῦτον ἀλητεύειν χατέπαυσας.
ἀλή-τη (ἃ. ἀλη E. M. 62, 1 cf. 40, 42. A
verbo ἀλέομαι contra accentus rationem deri-
yatum dixit Ebel, Kuhn 4, 155) homo qui certa
sede caret, qui vagatur, erro, mendicus. Legitur
in Od. semper in exitu versus. σ 95 poc
ἀλήτης | |, οἱ σ 333 [893] 9 420 τ 76 δόσχον
ἀλήτῃ Ι,, σ 18 δοκέεις δέ μοι εἶναι ἀλήτης |
ὥσπερ ἐγών, 9 483 δυστηνὸ ὃν ἀλήτην | l, e 576
τί τοῦτ᾽ ἐνόησεν ἀλ dcos q 400 χαχῶν ἔμπαιος
ἄς |, v 377 τοῦτον ἐπίμαστον cf. Duentz. Kuhn
14, 198. o 5178 κακὸς δ᾽ αἰδοῖος ἀλήτης, s
124 χομιδῆς χεχρημένοι ἄνδρες ἀλῆται |. (ἀλ ü-
τεύω, ἀλῆτις.
ἐλῆτις v. S. ἀληθής.
᾿Αλϑαΐη, Thestii f., mater Meleagri 7555. Hes.
&49-oguct (skr. ardh, ἄλϑ Curt. E. 808 cf.
Benf. 1, 70 E. M. 63, 9, "Christ 122 salvus) con-
sanesco. E 417 ἄλϑετο χείρ, sch. B. υγιοῦτο,
paraphr. ἐϑεραπεύετο.
Lus (&Ac, ἄημι) in mari flans. à 361
οὔροι ἁλιαέες. Ap. 22, 20 Hes. oL διὰ ϑαλάασ-
σῆς πνέοντες, sch. BL. οἱ ἐν τῇ θαλάσσῃ
πνέοντες, Eust. 1500, 36 πρὸς διαστολὴν ἕτέ-
θὼν τοπιχῶν ἀνέμων, οἱ οὐ πνέουσι διὰ ϑα-
λάσσης. Non videtur vox ipsa indicare ventum
E] litore mare versus flantem, etsi tali vento
opus fuit. Nautas malacia orta non tam quod
secundus ventus desit queri scimus, quam quod
nullus sit. Lehmann, N. Stettin 1870: auf dem
Meere wehend.
᾿Ἁλέαρτος" ποιήενϑ᾽ Ἁλίαρτον | B 508, urbs
Boeotiae Hes., de spiritu et genere fem. cf. "Eust.
268, 26 sq. Ameis, Masc. etiam Xen. Hell. 3, 5, 17.
ἀ-λίαστος (&. λιάζομαι Herodian. M 471)
quem praeterfugere non possumus, quia nos
ab omni parte et semper circumdat, rigidus,
non cessaus, vehemens cf. Meiring de verb. cop.
Il p. 15: se non declinans, non cedens, infini-
tus. Hes. ἀνέχκχλιτος, ἀμετάτρεπτος, ἄνελλι-
πής, ἀχώριστος. Ap. 94, 6 ἀνέγκλιστος. Mi-
nus bene E. M. 63, 23 Buttm. Lex. 1, 74 Doed.
Gl. 93 cf. Duentz. ᾽Ν. J. f. Ph. 69, 608. Non
legitur nisi in Il, Est plerumque epitheton quod
omini postponitur in arsi quinta, sed Q 549
ady. in tertía, B 797 πόλεμος, paraphr. πολὺς
χαὶ ἀνέχκλιτος, tantum ut nusquam non .Sen-
tiatur. Eust. 347, 35 ἄφυχτος cf. Y 31. X 57
dy, M 471 Ur 296] ὕμαδος, Eust. 915, 4. ὃν
οὐχ εἶχον διεχρυγεῖν οἱ ᾿Αχαιοί, 42 760 γόον,
τὸ
tantum ut omnes audiaut, B 490 πόνον, laboris
finem non dedit. Ita Aristarchus et Bekk. pro
ἀμέγαρτον. Neutr. pro Adv.: vehementissime.
«ὁ 549 09 oso, Eust. 1364, 45 ἀεὶ καὶ ἀχωρί-
στως ὡς μὴ ἔχειν λιασϑῆναι, 0 ἐστιν ἐχχλῖναι
τὸν ὀδυρμόν, cf. sch. B. V.
ἀλεγείτων (ἃ. Ac, γείτων) mari vicinus.
ep. 4, 6 Σμύρνην ἁλιγείτονα, quod Homerus
ἔφαλ ὃς dicere solet.
ἀ-λίγκεος (i. Benf. 1, 227 skr. sadricas, goth.
ga-leik-s. 1248) similis. ' par. Z 401 ἀλίγχιον
ἀστέρι. 9 175 εἶδος ἀλίγκιος ἀϑανάτοισιν.
ἐλὲ-εὺς (a. ἅλιος) homo nauticus, nauta, In
Od, z 849 ἐς δ᾽ ἐρέτας ἁλιῆας ἀγείρομεν, o
419 ἁλιεῦσι ἐπὶ νηυσὶ τιϑέντες, Eust. 1985, 41
οἱ ἁπλῶς ntol tjv ἅλα πονούμενοι, οὐ μὴν
ἀναγχαίως οἱ ἐχϑυ οβόλοι cf. sch. ῃ.-- 2) pisca-
tor με 251 ἁλιεὺς ἐς “πόντον προΐησι βοὸς xé-
ees, χ 884 ἐχϑύας οὕς 9" ἁλιῆες | ἐς αἰγιαλὸν
ἐξέρυσαν.
᾿Αλε-ξζῶνες" ᾿Αλιζώνων Ὀδίος z. Ἐπίστρο-
φος ἢθχον] B 856, Ε΄ 39, (XdAvBac) oiu λέ-
γειν. τόν ποιητὴν ἐμλιζώνους Strab. 12, 3, 20;
14, 5, 22. 24. Eust. 363, 1 sqq. 519, 36. ἃ.
"AA Ui (à. ἅλιος Nereis X 40.
&AujtoQ piscator: ἄνδρες — ἁλιήτορες ep.
ΤΟΥΣ
᾿Αλὲ-ϑέρσης" γέρων ἥρως 'A. | Μαστορίδης
«€ 451, B 157; 253, o 68 fidus Ulixi amicus, qui
Telemachum consilio et opera iuvat atque Ttha-
censes cum Ulixe conciliat. 544. ed., 42. schol.
EM ad 8 157 La Roche Hom. Unt. p. 9992; παρὰ
τὸ ἐν ἁλὶ ϑέρεσϑαι ὑπὸ τοῦ ἡλίου, Eust.
1439, 40.
ἀλγ-μσρήεις (ἃ. &Ac, μύρω, sed L. Meyer
vergl. Gr. 2, 573 ἅλμη et suff. oo-) maris aestu
redundans, marinis undis obtectus (A. Goebel
epith. hom. in εἰς desin. 26 cf. H. Weber Phil.
16, 700. E. M. 64, 10 ποταμὸν ἅλιον βρεχό-
μενον, qui maris fluctibus reprimitur, ut Sca-
mander cf. Forchh. Eb. v. Troj. 18. Sed Ap.
93, 10 Hes. paraphr. d 190 sch. br. ib. de Hu-
viis in mare influentibus, cf. Meir. de verb. cop.
II p. 99. ε 460 ποταμὸν ἁλιμυρήεντα, d 190
ποταμῶν ἁλιμυρηέντων VI ἁλιμοιρηέντων,
quam videtur expulisse Aristarchus, sch.
δηλοῖ τοὶς τὴν ἰδίαν μοῖραν ἐμβάλλοντας
ἐν ἅλί, Lehmann, N. Stettin 1870: in das Meer
strómend.
“Ἅλιος. Lycius, ab Ulixe interficitur E 678.
— 3) Phaeax, Alcinoi f. 9 119, 370; de accentu
cf. La Roche, Hom. Textkr. p. 399; προπαᾶρο-
ξύνεται Eust, 1587, 88. ἄ. —
ἅλιος (&. &Ac) marinus. 94 349 384 401 542
o 140 γέρων ἅλιος νημερτής, cf. δ᾽ 365 ἁλίοιο
γέροντος. Exoter Σ᾿ 141 γέρονθϑ᾽ ἅλιον, cf. A
538 556 Y 107 «ὁ 562 c 58 de Nereo, v 96 de
Phorcyne, € 139 ἁλίῃσε κασιγνήτῃσι, Q 84
ἅλεαι ϑεαί. Est pro subst. € 86 « 47 55 ἀϑα-
vétgc ἁλίῃσιν, X 485 AUS ἁλιάων. — b) y
38 h. Merc. 79 ψαμάϑοις, cf. δ᾽ 438. h. Ap. 417
οἷδμ᾽ ἅλιον. (ἁλιοτρεφής, ἁλιεύς.
ὥλτος (ἄ. Herodian 4 26 Eust. 441, 26 et
pass. Geist Ztft. f. A. W. 1837 p. 1255 ad ἕλε
referunt: aquosus, irritus, ut ἀνεμώλεος, cuius
mutationis ap. Hom. certe non sunt vestigia.
Passow &4z, Doederl. Gl. 100 146g, Benf. 1, 266
εάλιος, Ahrens Phil 27, 255 ἠλεός. Subst.
semper anteponitur) inanis, vanus, irritus. ἀτέ-
λεστος, μάταιος. .4 26 ἅλιον eive πόνον
ἠδ᾽ ἀτέλεστον, E 715 ἅλιον τὸν μῦϑον ὑπέ-
τὸ
στημὲεν vanum fuit verbum quod, cf. h. Mere.
280 Baum., Q 92 ἅλιον ἔπος ἔσσεται cf. 9
994. Σ 394 ἔπος ἔχβαλον, 4 158 πέλει ὅρ-
ziv, 4 179 στρατὸν ἤγαγεν. — Neutr. pro
γ
adv.: incassum. Ν 410 οὐδ᾽ ἅλιον -- ἀφῆχεν,
N B05 αἰχμὴ -- ἅλιον ἀπὸ χειρὸς ὄρουσεν, cf.
Il 615. — b) E 18 Π 4830 οὐχ ἅλιον βέλος £x-
qvys χειρός, cf. .4 376 380 4 498 O 515.
455 ἅλιον πηδῆσαι ἄκοντα, Καὶ 324 οὐχ ἅλιος
σκοπὸς ἔσσομαι, β 518 οὔ τοι ἁλίη ὁδὸς ἔσσε-
ται, οἵ, B 318. h. Merc. 549 ἁλίην ódórv εἶσιν.
Il 568 ἅλιος πόνος coni. Nauck pro ὀλοὸς m.
(ἁλεόω. 3
ἁλτο-τρεφής (i. ἅλιος, ἃ deo marino nutri-
tus Doed. Gl. 488. Plerique: a mari nutritus
(Meiring de verb. cop. II p. 20) ὃ 422 φωχάων
ἀλιοτρεφέων.
ἁλίόω (ἄ. ἅλιος) irritum reddo. II 737 οὐδ᾽
ἁλίωσε βέλος, E. M. 65, 49 μάταιον ἐποίησε.
s 104 138 Διὸς νόον οὔτε παρεξελϑεῖν — οὐϑ'
ἁλιῶσαι. ξ
-
—
Eust. 1596, 5 παρεξελϑεῖν μὲν τὸ
μεριχῶς παραβῆναι 1. e. facere quid praeter
voluntatem, ἁλεῶσαι δὲ τὸ παντελῶς ματαιῶ-
σαι χαὶ ἀφεῖναι διεχπεσεῖν ἄπραχτον i. e.
omnino non curare et repugnare, sch. P. u«-
ταιῶσαι. Minus bene sch. QV. Ap. 23, 21.
E. M. 65, 50.
dAi-xÀooc (ÉL. πλέων mari submersus et ab-
reptus. JM 56 ἁλίπλοα τείχεα ϑείη, E. M. 61,
43 ὑπὸ τῆς ϑαλάσσης ἐπιπλεόμενα, cf. Hes.
Herod. h. 1. τὴν λι, φασί, συλλαβὴν ὀξυτονη-
río»: κατὰ γὰρ αὐτῶν τῶν ἐρειπίων ἡ λέξις
χεῖται, οὐχὶ τὰ ἐν τῇ ἁλὲ πλέοντα σημαίνει"
οὕτως Astor καὶ οἱ ἄλλοι. Nam alii in
mari natantia dixerunt (Doed. Gl. 487 pro &Ac-
z020c) cf. sch. V. D. Ap. 23, 7 lex. Seg. 316,
24 Suid. I 1, 921. Alii: in mare defluens (Mei-
ring de verb. cop. II p. 29). Lehmann, N. Stettin
1870: in der Fluth segelnd.
&AÍ-x09qQog (&. πορφύρα) purpureus, pur-
pura marina infectus i. e. proba et vera. à 53
ἠλάκατα ἁλιπόρφυρα, v 108 φάρεα, Hes.
ἁλουργῆ τουτέστιν ἐκ ϑαλασσίας πορφύρας cf.
Ap. 93, 30 lex. Seg. 379, 28 Suid. I 1, 240
&Aovoy&: ϑαλασσοπόρφυρα. Non recte sch.
Q. v 108 ἐοικότα τῇ ϑαλάσσῃ πορφυριζούσῃ,
ut mare purpurae, mari vero lintea. compa-
rentur. Lehmann: wie Purpur in der Salzfluth.
ἄλες (ἄ. Bekk. -«Ai:c cf. Hoffm. qu. h. ὃ. 141,
3, sed repugnant P 54 d» 236 344. Curt. E.
660 zs, εἔλω, ἐ-ἀλ-ην cf. Bent. 2, 298. Doed.
Gl 482 ἁλῆναι, ἁλίζειν) abunde, affatim, satis,
de iis potissimum quae aut metimur aut nume-
ramus. E. M. 64, 49 τὸ ἱχανῶς καὶ αὐτάρκως,
τὸ πλῆρες καὶ χεκορεσμένον cf. Ap. 94, 17.
De accentu Herod. Π 324. π 889 χρήματ᾽ —
ἔδωμεν, I 137 279 νῆα - χρυσοῦ νηησάσϑω, sch.
ed. Bach. ἀρχούντως, δαψιλῶς. Incuria. di-
sgammi accidit ut νῆας scriberetur, sch. V. ἄδη-
λον πότερον δύο ἣ μίαν. P 54 09" ἅλις ἄνα-
βέβρυχεν ὕδωρ, Bentl. 9. Zenodotus: ἀναβέ-
Booysrv, utrumque recepit Bekk. cf. Buttm.
Lex. 2, 193. h. Ap. 74 κῦμα &. αἰεὶ] χλύσσει,
d 319 ἅλις χέραδος περιχεύας, ubi χέραδος
non gen. est qui voci non solet Addi, sed acc.
cf sch. V. 1. χεράδας i.e. λιϑάδας. B 90 c.
πεποτήαται, Φ 352 περὶ ῥέεϑρα &, — πεφυ-
χειν, X 340 χαλκόν τε (. χρυσόν τε δέδεξο,
β 339 ἔχειτο ἐσθής τ᾿ - LU ἔλαιον, ε ὃ8 χαλκόν
τε χρυσόν τε &. ἐσθῆτά τε δόντες οἵ. v 136 πὶ
331 w 341 h. Ven. 139, h. Merc. 179 ἕλις τρί-
ξ
ἁλιοτρεφής --- ἀλιταίνω
ge καὶ χρυσὸν ἅλις
βόες, cf.
»)
αἴϑοπα ὦ
noó«c ἠδὲ λέβητας | πορϑή
τε σίδηρον, h. Merc. 498. &. τέξουσι
Baum. h. L, η 395 σῖτον ἔδωκεν ἅ, ἡ δ΄
ἢ
οἶνον, Q 298 κόπρος — t χέχυτο, o 77 94
ἕλις ἔνδον ἐόντων. — D' 384 Tool &. ἦσαν,
Ξ 199 6, — ησᾶν ἄρουραι, d 936 κατ᾽ αὐτὸν
ἅλις ἔσαν, Eust. 1232, 21 ἔσαν ἅλις, cf. Hau. -
Mosc. 2 ap. Heynium. Ita Heyne et Bekk.,
sed Φ 344 solus Bekk. Bentl κατ᾽ αὐτὸ GA
ἔσαν i. e. κατὰ πεδίον, vulg. κατ᾽ αὐτόϑ᾽ ἅλις
μιν ἔσταν. o 376 ἡ οὐχ
— Translate: o 486 -
πλοῦτος δὲ καὶ εἰρήνη &. ἔστω. — Absolute -
er hat es schon lange so ge- -
,üas einemal ge- -
nügt* nam multa alia exprobavit. Eust. 757, 9.
ἅλις δέ οἱ ὧν ἠπάτησεν. Plerique: satis ei sc.
E 349 ἢ οὐχ ἅλις,
ὅττι — ἡπεροπεύεις: sch. br. οὐχ αὕταρχες,
ix ἀρκεῖ)
138) Aor.
930, coni.
(ἁλοίη Spitzn.
superantur vel occiduntur,
captantur.
€
statuit, posse tamen etiam «Ao coni. esse.
M 172
c 965 οὐχ oid 7» z&
ΕΣ
μ᾽ ἀνέσει 98
; /
ϑανάτῳ — ἀλῶναις v. 1. d» 281 ὀ
(
probante Heynio,
du. ptc. pro pli ᾿
134 Lehrs Ζιῆ, f. À ]
]
l
|
λίνου πανάγροιο |
positum ut 4 567 II 571
defendunt Buttm. Spr. 1,
W. 1834 p. 144. Geist ib.
recte sch. B. ὑμεῖς χαὶ αἱ yvvaixec, La Rochi
h. l cum Clarkio σὺ καὶ ἄλλοι. Φ 495 τῇ
ἁλώμεναι αἴσιμον ἧεν.
ἄ-λιστος (λίσσομαι) non 1
168 ἀδώρητοι καὶ ἄλιστοι. Vulg. ἄπαστοι, Te
iuni, Herm. ἄπυστοι ignobiles, codd. Parr.
ἄπλιστοι, Fl. à) stor, Schneidew. ἄλιστοι dl
Schmitt (N. J. £. Ph. 73, 143 5) et Baum. h.
dàYraivo (&. ἀλιτ- ἀλ- Curt. E. p.
Doed. Gl. 876 ἀλάομαι, audacius Benf. 1,
1537 p. 1254. Mol
mploratus. h. Me
Aor. 2 act. ἤλιτεν 1 375, med. ἠλίτοντο € 10!
cy, LM eec Ξ πο
ci. ἀλίτωμαι 2 570, ἀλίέτηται, inf. ἀλιτέσϑ'
$ 378. Haec ad ἀλείτω referri posse mon!
sch. B. ó 807. pte. perf. ἀλιτήμενος q. v.
Oflendo, delictum committo. E. M. 65, 1 ἄμε
rüvo. 1 515 dx — μ᾽ ἀπάτησε καὶ ἡλιτεν, SOl
ἀλιτήμενος
br. ἥμαρτεν εἰς. T 265 σφ᾽ ἀλίτηται ὀμόσσας,
seh. B. εἰς αὐτοὺς ἁμάρτῃ, s 108 ᾿Ιϑηναίην,
Ariston. περιττοὶ οἱ στίχοι (105—111 καὶ πρὸς
τὴν ἱστορίαν μαχόμενοι. ὃ 878 ἀϑανότους, sch.
BEQ. λείσει ἡ εἰς, DL. ἀϑανάτοις. — b) Q 570
4g — ἐφετμάς cf. $2 586. — c) Absolute ep.
9, 4 Uc χ᾽ ἀλίτηται. (ἀλιτήμενος, ἀλιτήμων,
ἄλιτρος, ἡλιτόμηνος.)
ἀλϊτήμενος (X. ἀλιταίνω. ptc. aut perf. mu-
tato accentu aut aor. sync. cf. Buttm. Spr. 2,
108. La Roche ad ὃ 807 H. T. 330) qui pecca-
vit, offensor. δ᾽ 807 ϑεοῖς ὠλιτήμενός ἐστι, v.
1. ἀλιτημένος, sch. BP. οὐχ ἡμαρτηχώς εἰς
τοὺς ϑεούς, ἀλλὰ τοὐναντίον προσφίλης. sch.
Β. ὥσπερ τὸ ἀλαλήμενος καὶ ἀχαχήμενος οὕτω
x«l ἀλιτήμενος. Eust. 1518, 37 θεόν,
ἀλέτήμων (ἃ. ἀλιτέω, ἀλεταίνω) qui sciens
prudensque peccat, sch. BM. et Eust. 1343, 36
ἑχουσίως ἀμαρτάνων τοῦ δέοντος cí. Ap. 99,
36 E. M. 65, 4. € 157 186 οὔτε --- ἄρρων οὔτ᾽
ἄσκοπος οὔτ᾽ c., cf. s. ἄσχοπος.
ἀλετοός (C. ἀλιτεῖν) sceleratus, 2) homo. ne-
quam, versutus. Eust. 717, 90 ὃ τοῦ δέοντος
ἀλετὼν ἤτοι ἁμαρτών cf. E. M. 65, 17. V 595
δαίμοσιν εἶναι ἄλιτρος. --- 9) ε 182 ἡ δὴ ἀλι-
τρός γ᾽ ἐσσί Schalk. Non recte sch. et Eust. 1599,
32 serio loqui nympham putant. 0 361 σχέτλιος,
«itv ἀλιτρός. Minerva non nefastum dicit Io-
vem, sed cum quadam indignatione queritur
quod ipsius consiliis adversetur, cf. Heyne h. 1.
paraphr. αἰὲν ἄδικος, quia gratiam non referat
Minervae,
᾿Αλχᾶ-ϑοος, M 93, IN 465, 496, Aesyetae ἢ,
Aeneae levir per Hippodameam 498, ab Idome-
neo occiditur. (ἀλκὴ)
᾿Αλχάνδρη. Polybi coniunx 9 126, Helenam
eximie donat. De
"AAz«rógoc, Lycius, ab Ulixe interficitur E
678.
ἄλκαρ (ἀλκή) propulsatio, defensio, praesi-
dium, 44 823 οὐχέτι ἄλχαρ ᾿Ιχαιῶν | ἔσσεται,
nihil quod eos tueatur, sch. br. ὠλέξημα, βοή-
ϑήμα cf. Ap. 92, 195. E. 644 οὐδέ τί σε Τρώ-
ξσσιν ὀΐομαι ἄλκαρ ἔσεσθαι, h. Ap. 198. 9«-
γνάτοιό τ᾽ ἄκος χαὶ γήραος ἄλχαρ, quod pro-
pulset senectutem.
ἀλχή (A4K s. APK. Dat. per heteroclisin
etiam ἀλχί (semper ὠλχὲ πεποιϑώς in exitu
versus) cf. Herod. E 299). defensio 1) auxilium,
praesidium, 2) pugna, propugnatio, 3) robur ad
resistendum, constantia, virtus, fortitudo, et quae
inde oriuntur, b) sui fiducia, ardor pugnandi.
E. M. 56, 11 ἀλχὴ χαὶ ἡ μάχη Mes. δύναμις,
ἰσχύς, ἡ (Qj?) ἀλέξησις. ἢ μάχη. Ictum habet
lerumque prior syllaba (Z 965 X 282 P 181. E
40 μι 120). 1) O 140 ἐκ Διὸς οὐχ ἕπετ᾽ ἀλχή,
ch. BL. ὅτε οὐ βοηϑῇ παρ᾽ αὐτοῦ, paraphr.
z τοῦ Διὸς οὐκ ἐπακολουθεῖ δύναμις, O 490
ἰρέγνωτος «Ἰιὸς - γίγνεται d., paraphr, βοή-
tug. — 9) d» 528 οὐδέ τις ἀ. | γίγνετο, u 190
ὑδέ τίς ἐστ᾽ ἐς, sch. V. ἀλχὴ γὰρ ἡ βοήϑεια
αὐ ἀλέξησις, χ 305 οὐδέ τις d. | γίγνεται οὐδὲ
vyn, Ν 48 ἀλχῆς μνησαμένω μηδὲ φόβοιο,
41 ἀπείρητος - ἤ τε φύβοιο v. s. ἀδήριτος,
197 μεμαύτε ϑουρίδος ἀλκῆς. Similis stru-
turà P 181 ἡ τινὰ χαὶ Δαναῶν ἀλχῆς μάλα
te μεμαῶτε | σχήσω ἀμυνέμεναι. Comma
Ost ἀλχῆς deleverunt Wolf Rost Dind. cf. E
32, defendunt Bekk. Báuml. Faesi qui σχήσω
A ἀμ. coniungit, sed inf, non solet referri
d ἀλχή. Eust. 1101, 43 σχήσω ἀλκῆς. Potest
UO
— xtuoc
ferri sch. B. z. usu. du. σχή. τ. ἀλκῆς, in hac
praesertim parte ll. Y 256 ἀλκῆς δ᾽ ov με -
ἀποτρέψεις μεμαῶτα | vo)» μαχέσασϑαι, Φ 578
οὐχ ἀπολήγει | ἀλχῆς πρὶν δαμήμεναι. — 3) Est
indoles animi, quae nonnunquam abest: 7" 45
οὐκ ἔστι βίη φρεσὶν οὐδέ τις ἀλκή, paraphr.
δύναμις σώματος, Widerstandskraft, cf. .1 945.
Il 157 τοῖσιν περὲ φρεσὶν ἄσπετος GAx |, o
315 ταχυτῆτα χαὶ ἀλκήν |. Est quasi vestis,
qua quis induatur: H 164 Θ 262 X 157 A/«v-
τες ϑοῦριν ἐπιειμένοι ἀλκήν |, cf. « 914 514
μεγάλην. Y 381 φρεσὶ stuívoc, paraphr, ταῖς
διανοίαις περικείμενος δύναμιν, T 36 δύσεο
δ᾽ ἀλκήν |, sch. B. τινὲς τὴν πανοπλίαν" ἔστι
δὲ ὅμοιον τῷ ἀναιδείην ἐπιειμένε cf. I 931, sch.
BL. λέγει τὴν εἰς τὸν πόλεμον ὁρμήν. — E
532 Ὁ 564 οὔτ᾽ ἂρ χλέος - οὐδέ τις ἀλχή), 1
84 ἀλχὴν - ὀνείδισας, I 39 ἀλχὴν δ᾽ οὔ τοι ἔδω-
χεν, 0 τε χράτος ἐστὲ μέγιστον. — b) Vehe-
mentiorem animi motum dicit poéta: 21 934 με-
ϑίετε ϑούριδος ἀλκῆς |, cf. M 409 N 116. II
153 ἑξή τέ μιν ὠλεσεν ἀλχή |, O 950 P 8l
ἔπαυσε δὲ ϑούριδος ἀλχῆς |, P 212 πλῆσϑεν -
μέλε᾽ ἐντὸς ἀλκῆς καὶ σϑένεος, cf. P499. N 785
[v 127] οὐδέ τι φημὶ ἀλκῆς δευήσεσϑαι ὅση δύ-
ναμίς γε πάρεστιν. Eust. 900, 1 ἀλκὴν ἐνδειξόμε-
θα paraphr. ἐσχύος ἐνδεηϑῆναι, sed sch. A. ἀντὲ
τοῦ ἀλεξήσεως χαὶ βοηϑείας. IN 880 φλογὶ
εἴχελος ἀλχήν | Idomeneus cf. Σ᾽ 154. 4 993 P
281 evi. E 299 λεὼν ὡς dAÀzi πεποιϑώς | cf. P
ΟἹ & 130, P 728 Ν 471 X 158. 1 706 T 161 ui
voc ἐστὲ x«l dAx |, y 926 οὐχέτι Gol μένος
ἔμπεδον οὐδέ τις ἀλχή, y 937 σϑένεός ts χαὶ
ἀλκῆς, ὦ 509 ἀλχῇ τ᾿ ἠνορέῃ τε χεχάσμεϑα.
Z 20ῦ .X 982 μένεος ἀλκῆς τε λάϑωμαι quasi
sit et ars et animi affectus. De sola arte: βὶ 61
δεδαηκότες ἀλχήν, O 597 εὖ εἰδότα ϑούριδος
ἀλκῆς | cf. 4 710. 4 418 E 718 μεδώμεϑα
ϑούριδος GAxQc|, Z 119 O 174 A 987 O 487
734 I| 270 P 18b μνήσασϑε δὲ ϑούριδος dA-
zig |, Ariston. Z 112 ἡ ὃ. 0. Ζηνόδοτος γράφει
ἀνέρες ἔστε 9ool καὶ ἀμύνετε ἄστεϊ λώβην.
συγκέχυται δὲ τὸ δυιχὺν πρὸς πολλοὺς λεγό-
μενον, cf. 4 566, (Bekk. expunxit vv. 558— 74)
et ὃ 527. .1 818 λελάσμεϑα ϑούριδος ἀλκῆς,
cf. O 392 II 881. Ν 909 λελασμένον ἔμμεναι
ἀλκῆς, οἵ. II 602 Ν 835. — c) De aegide: E
740 ἐν δ᾽ ἀλκή, sch. B. ἄδηλον πότερον εἶ-
δωλα ταῦτά ἐστιν ἢ διαϑέσεις, ὡς τὸ ἔν" ἔνι
μὲν φιλότης. Spitzn. λκη. Graviter vituperat
locum Jacob Entsteh. d. Il. u. Od. 205, Koechly
e Diomedia remotum ad lovis errorem retulit,
postquam jam Lachm. Betr. 91 dubitavit, ad
utrum carmen pertineret, (ἄλχιμος, ἀλχήεις,
ἄλκαρ, ἄναλκις, ἀναλχείη.)
ἀλκήςεες plenus roboris. h. XX VIII 3 (49η-
ναίην) ἀλχήεσσων. :
"AAxqovtg, Πελίαο θυγατρῶν εἶδος ἀρίστη
B 715, Eumeli mater per Admetum; cf, Eust,
526, 30. — «Az cf, ἀλκή.
᾿Δλχι-μέδων, “αέρκεος υἱὸς ἀμύμων} Il
197 P 467, 481, 500, ᾿Ἰλκέμεδον 475, 501, Myr-
midonum dux atque post Patrocli mortem Achilli
auriga.
᾿Αλχίμέδης, Alcimi £, Mentor 7; 235. De
"AAxtuog. Mentoris pater, — 9) Myrmido (—
᾿Αλχιμέδων Ἵ' 399, Q9 A74, 574. —
ἄλχτοεμος. firmus, aptus ad pugnam, robu-
stus, fortis, strenuus, de hominibus et rebus.
E. M. 66, 13 ἐσχυρόν, θρασύν. Quando epi-
theton est, ante subst, plerumque ponitur (41
483 d ὅ12). Γ' 888 k 135 X 12 O 482 « 99
ὁ 551 ρ 4 v 127 φ 94 χ 25 ug d ἔγχος, Δ
43 II] 139 4 195 ἀλχιμα δοῦρε, E 529 II 909
264 P 111 Y 169 h. XXVII 9 ἤτορ, cf. P 57l
ubi versu separatur a subst. Z 437 Τυδέος d.
υΐ., 4 (605) 814 837 M 1 II 307 626 665 Σ' 12
Μενοιτίου ἄλκιμος υἱός, cf. I1 278 827 Σ 455
T 94. M 349 362 Τελαμώνιος ἄ. ἄ. Αἴας! ,P 429
4deosoc &. υἱὸς |, h. Merc. 101 Διὸς &. vt. |, 4
488 Τρῶες πολλοί τε καὶ ἄλκιμοι cf. Φ 586.
(T 689] P 177 ze ἄλκιμον ἄνδρα. — b) N 278
9 τε δειλὸς ἀνήρ, ὕς τ᾽ ἄλχιμος, O 570 ἄλκι-
μος ὡς σὺ μάχεσϑαι, x 552 οὔτέ τι λίην) ἄλ-
χιμος ἐν πολέμῳ, Z 592 ἄλκιμος ἐσσί cf. χ 138.
Z 9329 ἄντα μνηστήρων ὀλοφύρεαι ἄλκιμος εἰ-
ναι. « 302 [y 200] (e σὺ) αλκιμὸς ἔσσ᾽, est
enim ἔσσο. Ap. 77,99 ἄλκιμος γίνου, Ariston.
y 199. 200 sec. Carnuth. ἀϑετοῦνται οὗτοι οἵ
δύο στίχοι μετὰ ἀστερίσχων, ὅτι οὐ δεόντως
ἐχ τοῦ λόγου τῆς ᾿Αϑηνᾶς μετάκεινται ἐνθάδε.
προηϑετοῦντο δὲ χαὶ παρὰ ᾿Αριστοφάνει.
᾿Αλχἕ-νοος" ϑεῶν ἄπο μήδεα εἰδώς C 19,
ἡ 66, 185, 298, 308, 332, 346, 9 25, 59, 94, 235,
370, 533, λ 347. 805, ν 8, 16, 171, ϑεοείδης 3 931,
ϑεοείκελος 256; MAizivóov. E & 199, »; 23, 82, λ
346, "AAzuvó0co ἡ 10, ἱερὸν μένος -νόοιο, 1j 167,
178, 9.2, 4, 985,421, 423 ,»20, 24, 49 64, Ναυσικάα,
ϑυγάτηρ μεγαλ ἤτορος PA: lt "a 17, 196, 218, 299,
ὃ. 464, ἡ 85, 93; ἥρωος & 309, δαΐφρρον oc 9 8;
13, 56, ἀμύμονος 118, 419; 8. 1890, 132, 143, 418;
1] 139; — '"A^zwóo ἢ 10, v 37; 62; — "Az
voor 9 318, 469; — βασιλῆα | yj 5l, 63, 141;
— "AAzí(vo' ἢ 159, 208, "A. E πάντων doc
ὭΣ λαῶν 9. 582, 401, ε 2; 7. 355, 818, v 38.
— A., Nausithoi £. pater Nausicaae, Laoda-
mantis, Halii et Clytonei (quinque filii Ξ 62 com-
memorantur) ex Arete ἢ 55, 9 119, rex Phaea-
cum cum XII principibus. Domus eius regia 7
85 sqq. describitur; in convivio 3 56 sqq. Uli-
xem errores suos narrantem audit 935, 256, « 2,
λ 345, 354, 377, vitam suam describit 5 241;
Ulixem magnifice donatum » 3, 20, 171 in pa-
triam deducendum curat; cf. Hyg. £. 195. 196 et
Φαίηκες.
᾿Αλκχίππη, Helenae famula, δ᾽ 194.
᾿Αλχμαίων. f. Amphiarai ex Eriphyle, Am-
philochi frater o 248, Apd. 37, 2. Preller gr.
Ayth. lI 567.
᾿Αλχμάων Θεστορίδης a Sarpedone occidi-
tur M 394. (ἄλχιμος.)
οΑλχμήνη B 120, ᾿Ἀμφιτρύονος ἄχοιτις | ἥ
NP -]} γείνατ᾽ ἐν ἀγχοίνῃσι Διὸς 7.
$66, ἐνὲ Θήβῃ X 323] h. Merc. 15, 3, 99:
partum tar davit Iuno T 119. De ἀλκή "Preller,
Myth. II p. 177; ex ἀλαλχομένη Hartung,
ΤΡΩ͂Ν pul.
ἀλκτὴρ (&Àz-) depulsor, propugnator. E. M.
66, 14 τιμωρόν, κωλυτήν, βοηϑόν. Secunda
syllaba semper in quinta arsi est. ᾧ 531 φ 940
κυνῶν ἀλχτῆρα καὶ ἀνδρῶν, sch. B. ἀποσοβὴη-
τῆρα. Σ 218 ἀρῆς ἀλκτῆρες, mali depulsores
m Ἤρεως" Ἀρίσταρχος, "Agro. Eust. 1139,
2 ᾿άρεως, Y "Aproc 1. e. belli depulsores, X
100 iusto δ᾽ ἔδησεν ἀρῆς ἀλχτῆρα γενέσϑαι.
Ameis ZAft. £ G. 8, 611, E. M. 138, 8 βλάβης
καὶ χαχώσεως κωλυτήν, cf. sch. BV. Did.: δεὰ
τοῦ o oso 5 Ἠριστάρχου, fuit scilicet Ἄρεος.
Pal Syr. doro quod probat Kayser (Phil. 10,
375), sch. BV. ἀρῆς, τίνες δὲ Ἄρεως sch. br.
Ptolem, Herod, Eust, 1132, 62 ἀρῆς quod hie
Mixivoog — ἀλλά
remansit invito Aristarcho. — 2) vindex 5 485.
γνωτὸν - ἀρῆς ἀλχτῆρα λιπέσϑαι. 1
'AAzvOorauv χαλέεσχον ἐπώνυμον (KAtond-
τρὴν quam v.) 1 562 sch, Preller, er. Myth. n
249. Fem. de
&Azvor (aleedo Curt. E. 6 cf. Bent. 2, 165)
alcedo, ispida ut videtur. 1 563 ἀλκυόνος πο-
λυ πενϑέος οἶτον ἔχουσα. Alcy onen et Ceycem.
luppiter sch. ABL. μετέβαλεν αὐτοὺς εἰς ὃρ-
vea χωρὲς ἀλλήλων βιοῦντα. EU δὲ ἡ μὲν
ἀλχυόνη, ὃ δὲ κηῦξ. Hanc ipsam luetus cau- -
sam dicit poéta, nam etiam Marpessa absentem -
maritum deploravit. Recentior de inundatione -
fabula causam habet luctus quae ab hoc loco
abest. Nitzsch (Sagenp. 1, 148) 7 557—732 inter- -
polatoris esse dixit, cf. Moritz, de Iliad. libr. IX
Posen 1859 p. 10, Friedland, N. J. £. Ph. 79, -
584, Ed. Goebel Zift. £. G. 14, 262. *
ἀλλά (ἄλλος) at, sed, verum. Significat mu-:
tari statum, qui si " alius fit natura atque solito
rerum cursu, particulis αὖτε, κὐτάρ, αὐτὰρ
ἔπειτα sim. utitur póéta, ἀλλά vero separat quae
non tam gradu quam genere differunt indicat-
que mutationem fieri praeter morem et quasi
vi: A 565 ἀλλ᾽ ἀχέουσα χάϑησο coacta enim
conticuit. B 360 ἀλλὰ ἄναξ αὐτός τ᾽ ἐὺ μή-
δεο, ne idem rerum status maneat fac quae
iubeo. lta ἀλλά saepissime praemittitur impe- -
rativis 4 32 ἀλλ᾽ 79. in introitu versus οἱ, B 163.
1:9 I' 4392 4 362 Καὶ 53 1τῦ Δ 611 X 967
347 Ῥ 646 y 393 5 30 σ 171 χ 157 h. Cer. 893
[467 Additur pron. σύ: A 395 ἀλλὰ σὺ περί-
σχεο παιδός cf. A 197 491 508 3529 582
E 931 429 Z 269 368 H 115 O 374 I
N 994 X 5 O 95 229 II 523 P 479 691 717
134 408 T 84 X 222 340 Ψ 892 β 988 ὃ E
468 ἐ 412 o 24 π 150 256 270 τ 44 Ὁ 234,
introitu versus, sed B 33 70 P 645 in soci
pede, h. VIII 15 in quinto. Supplendus videtur
imperativus. post ἀλλὰ σύ Θ 428. Longe saepis-
sime imp. ἄγε, A 210 ἀλλ᾽ ἄγε Ay. ἔριδος cf.-
Α 887 4 100 E 174 221 226 829 Z 340 431 6
105 A 321 384 405 4 314 819 O 258 II 724
179 945 T 171 4? 221 9, 313 Q' 137 197 )
429 522 656 α 169 206 224 309 y 17 ὃ 587
102 ζ 36 » 162 9 149 241 492 572 ω 517 z 333
421 à 140 170 370 457 492 561 v 886 & 185
988 x 25 137 235 o 44 t 357 535 v 334 z 233
417 w 920 171 177 ὦ 256 287 h. Merc. 989 ἢ
Cer. 490 in primo pede, Y 104 τ 378 in secundo,
T 68 in quinto. 4 62 ἀλλ᾽ ἄγε ἐρείομεν ci
4 418 E 949 718 4 348 Ν 292 Y 244 X 251
254 Ψ 537 “42 356 618 ὃ 776 9 389 ν 13 9988
ξ 393 π 348 o 190 274 in primo pede, z 44 i,
secundo, Y 257 in e B 72 88 ἀλλ᾽ Cu
in primo Duce. h. Ap. 165. por dye ilie
μὲν ᾿Απόλλων, B 331 ἀλλ᾽ ἄγε, μίμνετε πάντες
cf, P 2312 952 y 932 ὃ 669 9 250 μι 298 c δῦ
v 314 q 111 281 326 in primo pede. Β' 48
ἀλλ᾽ ἄγε κήρυκες ἀγειρόντων cf. Y 355 h. Cer
970. y 421 ἀλλ᾽ ἄγ᾽ ὃ μὲν ἔτω, cf. 9 ὅ42. €
418 q 263 ἀλλ᾽ ἄγετ᾽ οἰνοχόος μὲν ἐπαρξά
Fd QX a ἀλλ᾽ ἄγετε φράζξεσϑε cf. H 198
9 ὃ 394 z 460 αὶ 25 π 376 q 134 y 252 b
He 486 in primo pede. φ 13. ἀλλ ἄγετε uv:
στῆρες cf q 106. I 00 ἀλλ᾽ ἄγ᾽ ἐγὼν - | ἐξ
simo cf. Y 351 ζ 196 καὶ 986 ν 215 244 397
Y 60 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ γεύ-
σεται. Alis imp. ἀλλά praemitütur: 44 964
ἀλλ ὄρσευ πολεμόνδε, finem sic facit vete-
ris status transitque ad novum cf. «1 268 E 605
Z 490 Θ 96 191 242 ] 421 496 518 649 K 146
JM 412 Ν 381 465 740 O 53 556 II 501 P 559
ἋΣ 387; T 139 160 Y 108 E d 106 311 333
500 .X 56 Ῥ' 97 414 469 495 Q 133 290 503 8
1905 369 γ 97 380 ó 28 750 s 91 342 5 175 209
946 958 ἡ 915 9 313 269 279 x 299 8
Δ 95 993 μ' 47 108 194 976 301 5 45 o 14 33
51 75 977 981 310 335 445 π 184 o 22 48 os
s 182 408 τ 68 268 317 485 502 v 52 361 φ
.930 350 w 52 78 254 960 « 323 ἢ. Merc. n
er. 69 82 XX 8 ep. 10, 2 in prima arsi, / 250
259 602 A 468. 480 Φ 4923 ὦ 554 ὃ 85 A 845
& 57 160 217 ξ 167 q 259 309 ep. 16, I2 in
quinta, N 448 p 349 x 69 in secunda, 'A 989
JN 191 q 385 in thesi. Tertia pers. imp. 1 346
ἀλλὰ qp«zío9c cf. 4 796 Ο 401 P 954 in
prima, 1 376 Ὁ 194 in quinta arsi. K 442 ἀλλ᾽
ἐμὲ νῦν πελάσσετον sed ne diutius vos morer,
adducite me cf. 4 788. « 356 ἀλλ᾽ εἰς οἶκον
ἐοῦσα τὰ σ᾽ αὐτῆς ἔργα χόμιζε sed quid multa?
finem faciam, redi. s 450 ἀλλ᾽ ἐλέαιρε ἄναξ, A
259 274 ἀλλὰ πίϑεσϑε. — b) Ζ 381 1 247 X
178 e 18 ἀλλ᾽ ἄνα verum surge, N 998 ἀλλὰ
Oónv, - τῷ νῦν μήτ᾽ ἀπόληγε. — €)Z2596 k
126 251 E! 469 € 266 ζ 31 z 549 o 194 ὦ 358
431 ἀλλ᾽ nun cf. K 70 96 344 v 115 Y 136
v 363 wv $83 in prima arsi, / 111 44 597 Φ 466
167 in quinta, z 402 in secunda, Ju 256 o 495
in thesi, x 192 228 268 e 39 v 246. X 19 cum ictu
Bosteriocis syllabae Θ 502 ἀλλ᾽ ἢ tot vir μὲν πει-
ϑώμεϑα νυχτί cf. A 140 O 529 1 65. — 9) Qui
optat quoque ,Significat.- mutandum esse d.
rei: H 99 ἀλλ ὑμεῖς uiv - γένοισϑε, cf. Z 464
4 790 “Ξ 142 P 416 9 667 735 1 932 ἢ 496 h.
Ap. 339 Cer. 135. A 399 ἀλλ᾽ εἴ τίς μοι ἀνὴρ
ἕποιτο cf. K 111 I] 559 2. 74 v 381 h. Ap.
79 267 Merc. 519. -Y 63 ἀλλ εἰμ ὄφρα ἔδωμι.
H 28 ἀλλ εἰ μοί τι πίϑοιο, τὸ χεν πολὺ “φέρ-
τερον εἴη. vor uiv παύσωμεν, ubi εἰ μοι - εἴη le-
guntur χατὰ “μέσον et coniunguntur ἀλλὰ παύ-
σώμεν. Sic ἀλλά velin introitu sermonis () 472
ὦ πέπον, ἀλλὰ βιὸν uiv ἕα κεῖσϑαι, DP 645
Ζεῦ πάτερ, ἀλλὰ σὺ ῥῦσαι. -- 8) Finem facit
superiorum et uen animum adverti ad .nova
P 9; 562 X 192 385 λ 407 ἀλλὰ τί 5 μοι
ταῦτα - δι ελ ἑξκτον ϑυμός cf Y 951 297 v 38.
Ξ 337 ἀλλ εἰ δή δ ἐϑέλεις, ἔστιν τοι ϑάλα-
uoc, T' 90 ἀλλὰ τί xtv ῥέξαιμι; 4 650 ἀλλὰ
χαὶ αὐτὸς γιγνώσχω, cf. £ 366 0 920 Σ᾽ 9252
λ 444. I 119 ἀλλ᾽ ἐπεὶ ἀασάμην ἂψ ἐϑέλω
ἀρέσαι sed mittamus haec, cf. 4 135 I 494 A
432 P 30 T 273 Ψ 208 Ὁ 814. ἃ 48 ἀλλά μοι
δαίεται ἦτορ cf. α 92 405 B 218 9 564 o 371
τ 311 433 r 568 ὦ 90 h. Merc. 34. K 551 ἀλλά
ry" ὄμμ᾽ ὀίω δόμεναι ϑεόν, S 112 T 65 ἀλλὰ
τὰ μὲν ἐάσομεν. Α 204 588 B 957 B 1870
229 σ 82 t 167 ἀλλ᾽ ἔχ τοι ἐρέω, A 116 D τοῦ
4 829 E 482 Δ 720 II 363 Φ 195 v 510 ὦ
l06 d 484 ε 219 39 184 ω 258 o 76 τ 162 171
ἀλλὰ χαὶ ὡς, H 963 I 351 587 4 955 841 M
132. O0 617 P'697 « 6 β 95 t 324 379 z 291 4
38 9 264 c 155 324 ἀλλ᾽ οὐδ᾽ oc, in primo
ede sed φ 246 in sexto, h. Merc. 132 in se-
undo. — 4) Saepe de iis quae praeter spem
idunt: I] 849 ἀλλά με - «Ἰητοῦς ἔχτανεν
δός cum nemo alius mihi resistere posset, cf.
401. T 71 ἀλλά τιν" oto γόνυ χαμψέμεν,
296 x 428 481 v 73.
ἀλλά
19
α 195 ἀλλά vv τὸν ys ϑεοὶ βλάπτουσι κελεὺύ
ϑου, B 255 ἀλλ, ὀίω, καὶ δηϑὰ χαϑήμενος
ἀγγελιάων πεύσεται εἰν T9cz5, credo potius,
4 381 ἀλλὰ Ζεὺς ἔτρεψε cf. l'45 190 451 4
399 E 53 955 434 613 885 Z 16 53 161 H 152
917 0 91 311 500 536 1 459 KA 538 .4 734 M
337 402 Ν 184 191 268 404 419 470 503 518
560 630 808 Ξ 498 O 290 461 583 P 166 197
805 463 526 661.2 194 328 T 409 Y 195 Φ
110 179 193 198 .X 108 242 981 299 Ψ 309 319
495 44] 42 538 767 « 42 68 262 9 255 y 811
359 0 181 287 655 ἡ 958 9 317 ἐ 33:228 468
500 513 x 53 441 490 559 2 318 μ 65 ν 148
427 ὃ 147 208 834 o 81 427 x 430 o 188 938
403 517 c 980 τ 312 χ 409 v 30 76 337 h. Ap.
66 319 418 Merc. 453 Cer. 129 192 329. y 49
ἀλλὰ νεώτερός ἐστιν, P 546 ἀλλ᾽ ὦφελεν ἀϑα-
νάτοισιν εὔχεσϑαι cf δ 479. & ΤΙ ἀλλ᾽ ὃ μὲν
ἤδη - ᾿Αἴδος δὲ βεβήχεε sed haec iam EE
erant, ipse mortuus erat; cf 119 » 60 λ 275
ὁ. 935 t 182 991. λ 330 ἀλλὰ zal ὥρη | εὕδειν»,
sed utut haec sunt est tempus. 7' 416 ἀλλὰ
σοὶ μόρσιμόν ἐστι, cf. T 499 δ᾽ 100 ε 108 137
4 104 418 & 68 214 363 467. o 518 ἀλλά τοι
ἄλλον φῶτα πιφαΐί σχομαι. ὁ 593 ἀλλὰ τά γε
Ζεὺς οἷδεν cf. π 147 o 296 388 494 475 564 σ
146 362 v 195 224 311 wv 62 ἢ. Ven. 131 187
Cer. 216. λ 519 ἀλλ᾽ oiov τὸν 7ηλεφίδην
χατενήρατο cf. à 249. H 425 χαλεπῶς 7v, ἀλλ
ὕδατι νίζοντες ἐπάειραν, necessario enim quae
fieri poterant faciebant cum eodem statu ma-
nere non possent cf, [ 298 N 111 0 724 P 41
448 1 298 0 598 s 13 33 ζ 906. σ 381 ἀλλὰ
μάλ᾽ ὑβρίζεις. — 5) Rebus quae bene se ha-
bent, additur quo absolvantur: & 498 ἀλλὰ τὰ
μὲν γοέω sed potius, B 771 ἀλλ 0 μὲν ἐν »í-
toc. χεῖτο cf B 721. Ζ 100 ὠλλ᾽ ὅδε λίην
μαίνεται, Z 450 ἀλλ᾽ οὐ μοι Τρώων τόσσον
μέλει ἄλγος, cf. 4 987 B 130 915 ,686 859 Γ᾽
56 4 57 169 Ζ 441. 0 33 464 ἀλλ᾽ ἕμκπης 0A0-
φυρόμεϑα recte tu illa sed, O 147 O 208 6 Ads
ἀλλὰ τόδ᾽ αἰνὸν ἄχος χραδίην ἱκάνει cf, v 83
K 172 I 646 N 729. 0. 497 X 130 198 x 120
Ψ 298 9 359. I 45 ἀλλ᾽ ἄλλοι μενέουσι cf. E
193 N 43. E 895 ἀλλ᾽ οὐ μὴν ἀνέξομαι cf &
290 358 σ 230 v 380. hk 114 ἀλλὰ Μενέλαον
νειχέσω, Il 331 ζωὸν ἕλε, ἀλλά οἱ αὖϑι λῦσε
μένος. — 6) Negationi additur explicatio vel
definitio: 4 165 o? μὴν - σον ἔχω γέρας, ἀλλὰ
τὸ μὲν πλεῖον - χεῖρες ἐμαὶ διέπουσι, cf. À
541 Z 593 N 225 P 176. T 419 Y 360 e 292
Ψ 478 9) 310 9. 137 947 s 144 0 344 514 9 116
o 59 q l1v4. Ρ 277 οὐδὲ τιν ἕλον, ἀλλὰ νέ-
κὺυν ἐρύοντο. X 49 o? δύναμαι ἐδέειν, ἀλλ᾽
εἰ μὲν ζώουσι, ó 194 οὐ γὰρ τέρπομ᾽ ὄδδυρό-
κενὸς -, ἀλλὰ χαὶ ἠὼς ἔσσεται, cf. δ 269 694
ἢ 9248. — 7) Si quis quid optavit redit ad ea
quae revera fiunt: € 360 9vuór ὀλέσειεν, ἀλλὰ
πατὴρ οὑμὸς μαίνεται cf. Β 375 1 315 520 JL
565 643 X 454 y 208, Γ΄ 1τὸ ἀλλὰ τά γε οὐχ
ἐγένοντο, cf. K 38. — '8) Bis ponit poéta, poste-
rius priori, oppouens: & 325 ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὡς - ἐπε-
λήϑετο, ἀλλὰ μεϑορμηϑεὶς ἑλλάβετ A 21
ἀλλ᾽ ἄγε λῆγ᾽ ἔριδος, - ἀλλ᾽ ἡ τοι ἔπεσιν κὲν
ὀνείδισον, € 311 ἀλλ᾽ ὃ γε καὶ τότ᾽ ἅμαρτε,
ἀλλ "ApzextóAsuov βάλε, cf. ξ 875 s. z 314 P
524 o 68 h. Ven. 181 Cer. 451. — b) Potissi-
mum ita ut prius membrum habeat negationem,
vielmehr, cf. 4 95 379 B 941 860 E 55 Z 17
H 964 ] 299 4 956 M 112 493 N 420 471 Y
196 362 9 768 « 264 s 360 ε 469 501 σ 325
80 ἀλλά
v 63 o 306 h. Ap. 419 Merc. 131 Cer. 194.
» 841 αὐταρ - ov mot. ἠπίστεον, ἀλλ᾽ ἐνὶ ϑυ-
μῷ ἤδε᾽, ἀλλά τοί οὐκ ἐϑέλησα. — 9) Νορὰ-
tioni opponitur, sondern vielmehr, itx ut bis
eandem rem dicere poéta videatur: 4 512 οὗ τι
προσέφη, ἀλλ᾽ ἀκέων ἧστο, Z 972 οὐδ᾽ εὑρ᾽
᾿νδρομάχην, ἀλλ 5 γε ἐφεστήκει, D 219 οὔτ᾽
ὀπίσω οὔτε προπρηνὲς ἐνώμα, ἀλλ᾿ ἀστεμφὲς
ἔχεσχεν οἵ, A 195 320 491 496 535 554 562 B
3 191 941 997 490 704 727 754 874 I' 898 4
94 185 236 332 373 389 518 E 19 140 151 185
391 380 476 522 646 690 701 818 880 Z 386
418 504 H Τὸ 141 964 O 81 98 331 461 1 255
354 376 516 618 K 92 94 123 182 276 300 331
480 .4 75 97 191 236 453 552 590 824 898 M
107 199 196 169 184 263 305 394 JV 89 110
158 161 970 981 290 350 411 437 523 556 557
169 819 836 X 2 101 136 144 387 427 456 481
O 43 351 410 576 586 676 690 710 728 II 142
396 646 798 852 P 9923 705 £X 104 119 265 307
339 T 118 963 297 Y 14 218 370 398 422 Φ
194 305 366 581 597 610 X 92 161 258 264 284
305 354 440 459 514 7 5 8 74 185 325 511 8325
Ὁ 5 14 97 39 131 158 187 412 540 639 « 190
197 B 164 232 250 y 128 241 251 ὃ 63 89 349
371 581 563 567 601 639 756 ε 82 114 405 6
44 174 971 ἡ 118 9 150 180 213 298 554 559
. 98 96 109 113 193 138 164 189 217 282 288
449 554 x 374 418 A 19 64 184 190 202 218
330 409 489 515 μὶ 17 188 284 363 v 112 266
981 390 395 359 493 5 84 91 124 220 224 255
389 499 482 487 526 o 7 918 947 517 534 x 28
]44 157 162 188 194 246 319 367 o 73 227 235
A65 491 σ 329 v 9 136 142 156 v 184 341 385
q 40 953 393 327 χ 51 71 314 353 w 96 40
249 316 ὦ 98 198 161 245 249 456 465 471 h.
Ap. 124 228 272 329 347 368 407 473 478 492
Mere. 22. 958 348 Ven. 25 110 241 Cer. 60 159
900 355 383. — b) Sic comparationes adduntur:
P 4341 οὔτ᾽ ἂψ ἠϑελέτην ἐέναι ἀλλ᾽ ὥς τε
στήλη μένει ὡς μένον cf. M 421 Ν 703. Apud
imp. μή et ἀλλά: A 975 μήτε σὺ τόν δ᾽ ἀπο-
«ipso ἀλλ᾽ ἔα οἵ. I' 408 4 42 E 685 Z 59 70
0 8 513 M 974 N 233 O 42; 47; P 502 Y 311
ὁ 397 544 s 10 z 966 A 74 443 ν 230 309 o
199 zx 304 390 c 142 φ 289 385 χ 288 ἢ. Ven.
188. A negatione satis longe remota est par-
ticula A 158 A 105 Ν 679. Singula verba hoc
modo inter se opponuntur 4 94 οὔτ᾽ εὐχωλῆς
- ot9 ἑχατόμβης ἀλλ᾽ ἕνεχ᾽ ἀρητῆρος, v 319
οὐδέ τι ἔργων - οὐδὲ βίης ἀλλ᾽ αὕτως ἄχϑος
ἀρούρης, o 416 οὐ μὲν ὃ χάκιστος ἀλλ᾽ ὥρι-
στος οἵ A 385 B 599 4 225 Η 243 K 441 4
11; N 953 E 473 O 162 508 700 Π 631 15
87 214 Y 468 d» 479 Ψ 84 183 246 378 $2 173
915 959 « 349 B 45 88 170 y 336 s 191 y 210
9. 161 197 « 191 z 120 & 118 ξ 151 o 331 405
494 zx 10 o 416 σ 2363 τ 547 v 90 265 h. Ap.
465 Merc. 914 VII 21. — 10) Sine negatione sic
oppositio fit: B 675 (κάλλιστος) ἀλλ᾽ ἀλα-
παὸνὺς ἔην, Τ' 150 πολέμοιο πεπαυμένοι, ἀλλ᾽
ἀγορηταῖ, « 27 τρηχεῖ᾿ ἀλλ᾽ ἀγαϑὴ Χουρο-
τρόφος. Additur priori membro μέν: P 214
παῦρα μέν, ὀλλὰ μάλα λιγέως, E 801 μιχρὸς
μὲν - ἀλλὰ μαχητής, B 799 5 μὲν εἰσήλυϑον,
ἀλλ᾽ οὔ πω - ὄπωπα, quamquam ap. Hom. id
minus saepe fieri videtur cf. Α΄ 316 250 II 240
363 X 80 ὁ 158 284 » 305 9 170 175 & 283 h.
Ap. 146 198 h. Merc. 221. cf. 4 9 μέν - ἀλλ᾽
ἢ τοι, N 356 ἡ μήν - ἀλλά cf. E 201. Θ 240
τ
3
οὐ μὴν - ἀλλά cf, O 295 N 414 Y 90 P 70 τὸ
796 «ὁ 66 x 905, T 93 ἢ vo. μέν - ἀλλά cf. E
811. 44 317 ἢ τοι - ἀλλά cf. π 948. — 11) In?
sententiis secundariis vix lesitur: 9 9237 émsi-
oix ἀχάριστα - ἀγορεύεις, ἀλλ᾽ ἐθέλεις ἀρε-
τὴν - φαινέμεν, an 990 ἐπεὶ οὐχέτι - ἐῴζχει,
ἀλλὰ χατήκισται, εἴ. Y 918 nisi forte statuen-
dum est alterum membrum parataxi additum |
esse. πὶ 887 εἰ δ᾽ ὑμῖν - ἀφανδάνει, ἀλλὰ Bo-.
Q 698 y 378 9 319 « 307 A 559 u 404 & 805.
φ 12 w 297. 0 956 οὔτις πρότερος, ἀλλὰ πολὺ
πρῶτος cf. Φ 340. — 13) Est quoque pro enun--
tiàtis hypotheticis E 93 οὐδέ χεν αὐτὸς ὑπέκ-,
φυγε κῆρα, ἀλλ Ἥφαιστος ἔρυτο cf. ὃ 444 ἡ
ὁ80 ε 80 4 566 632 μ 72 ξ 88 φ 129. ϑυθίοῖ-.
tur quoque enuntiatis hypotheticis 4 281 εἰ δὲ
cb χαρτερός ἐσσι, ἀλλ᾽ ὅδε φέρτερος, M 849.
εἰ zal κεῖϑι νεῖχος ὑρωρεν ἀλλά περ ἴτω Αἴας,
Q ττι εἴ τίς μὲ ἐνίπτοι ἀλλὰ σὺ κατέρυχες.
οἵ, v 86. Θ 154 εἴ περ - φήσει ἀλλ᾽ οὐ πεί-
σονται, K 326 μοῦνος εἴ πέρ τε νοήσῃ ἀλλά
τέ οἱ βράσσων νόος cf. T 165 d 511 .X 1981
A 82. Semel coniunctionem ἐπεί sequitur ἀλλά,
E 149 s. ἐπεὶ ἀναίνεαι ἀλλ᾽ ἐγὼ οὐχ αὕτως.
μυϑήσομαι cum neges, ego vero non simpli
citer narrabo. — 15) A24 ὅτε δή quibus transi-
tus fit ad nova et inexspectata 4 4953 1' Ἷ
919 916 291 264 4 910 E 334 438 773 780 2
172 175 191 200 242 258 H 186 Θ 23 1801
A74 553 K 338 851 357 365 494 .1 170 181 73
806 Ν 145 Ξ 433 Π 705 786 P 728 732 Y 22
447 d 1 450 X 74 908 Ῥ 117 373 721 768 718
8168 944 Ω 31 443 448 785 « 16 B 150 y
og6 δ᾽ 952 460 514 519 s δῦ 390 441 458 6
ἡ 18 46 961 ε 76 181 378 491 543 x 17
156 949 975 469 569 4 294 533 u 329 335
ξ 935 987 293 309 472 483 o 101 4
"2
ὁπότ᾽ ἄν d 340 & 808 x 508. In primo pe
legitur ἀλλ᾽ ors δή, sed NN 145 in secundo ped
ἀλλ ὕτε semel in quinto (4 596) plerumque ii
primo. — 16) 427 ἡ rov. O 502 I 65 & 9]
ἀλλ᾽ ἦ τοι νῦν μὲν πειϑώμεϑα νυχτί, οἵ. 4 88
0 35 466 529 Ψ 48 828 «“) 71 ξ 117] 183 o 250
O 211 ἀλλ ἢ τοι νῦν μέν γε νεμεσσηϑεὶς voor
εἰξω cf. Y 92 ᾧ 872 X 519 Ψ' 279 € 462 "
18 τ 594 w 359. 4 9 ἀλλ᾽ ἢ τοι ταὶ v£épztea900
cf. 1 13 N 709 Q 48 490 « 394 β 935, P 51
Y 435 « 267 π 199 ἀλλ᾽ ἡ τοι μὲν vaUtÓ
ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, cf. y 195 ὃ 456 ε τ Ι
λ 118 v 276 ξ 907 o 488 x 8106, x 218 ἀλλ
τοι &voy£usv. Esteius qui aut alios adhortat
aut ipse profitetur se aliquid facere velle, Sem
per in introitu versus. — 17) 4244 τε, at cert
at ut fere assolet, at natura fert ut (Hartum
!
Í
ἡ
1
]
Part, 1, 69. 4 82 εἴ περ γάρ τε - χαταπέψῃ
ἀλλά τε - ἔχει κότον. Ameis: doch irgendwie,
sed opponuntur τε - τε inter se: ut illud, ita etiam
hoc, cf. K 225 X 192. Deest prius ré 4 577
si περ οὐτάσῃ ἀλλά τε - οὐκ ἀπολήγει, T 165
εἴ περ μενοινάᾳ -, ἀλλά τε - βαρύνεται. Post
negationem: 4 44 οὐ τι γυνὴ παρίσταται ἀλλά
τε Σειρῆνες ϑέλγουσιν, μ 64 οὐδὲ ποτητὰ παρ-
ἔρχεται - ἀλλά τε καὶ τῶν ἀφαιρεῖται, cf. μ
6; P 617 B 1754. — 18) 422^ ἄρα, cf. Hartung
(Part. 1, 441) qui facile explicari dicit. Sed
pugnant potius inter se ἀλλά et ἄρα (cf. s. ἄρα
Ἢ 3 k) Coniunguntur potissimum post negatio-
nem: sed propterea; nam si duorum quae simul
-esse non possunt prius negatur, consentaneum
est posterius aífirmari JV 716 οὐδ᾽ ἔχον ἀσπί-
δας ἀλλ᾽ ἄρα τόξοισιν ἕποντο, T 93 οὐ γὰρ
ἐπ᾿ οὔδει πίλναται ἀλλ᾽ ἄρα ἥ γε κατ᾽ ἀν-
δρῶν χράατα βαίνει, O 586 οὐ μεῖνε ἀλλ᾽ 6
y? ἄρα τρέσε cf. II 305 y 259 ὃ 718 κ 214 χ 237
«) 223 h. Ven. 10. V 320 ct. €? 699. Sine negatione:
QQ 592 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ κατ᾽ ἄρ᾽ ἕζευ ἐπὶ ϑρόνου, ubi
duo sunt verba quorum alteri ἀλλ᾽ additur, al-
teri ἄρ᾽. T' 96 ἀλλ ἄρα καὶ τὸν Ἥρη ἀπάτη-
σεν, ubi ἀλλά refertur ad ἄριστον, ἄρα vero
ad πάντας: sed ut iam indicatum est vel opti-
mum deorum in errorem induxit. c 283 ἀλλ᾽
ἄρα οἱ εἴσατο, sed propter dona quae supra
commemorantur, y 9] ἀλλ᾽ ἄρα μιν φϑῆ. —
19)/442& - γάρ ita ut verbum aliquod interpo-
natur. De re certissima quae opponitur superio-
ribus: sed ut inter omnes constat, sed enim.
Ὁ 739 ἀλλ᾽ ἐν γὰρ Ἰρώων πεδίῳ ἥμεθα, P
607 ἀλλὰ σὺ γὰρ δὴ πολλὰ πάϑες, x 302 568
ἀλλ οὐ γάρ τις πρῆξις ἐγίγνετο cf. τ 591 A.
393. E 855 ἀλλ᾽ οὐ γάρ σφιν ἐφαίνετο κέρ-
δίον εἶναι. Η 242 ἀλλ οὐ γάρ σ᾽ ἐϑέλω βα-
λέειν. --- 20) E 638 ἀλλ᾽ οἷόν τινά φασι εἶναι,
secundum Aristarchum (cf. Ariston. ἢ. 1.) Ameis
La Roche. Alii: ἀλλοῖον. Disputaverunt de
particula ἀλλά Hartung (Part. 2, 99) qui eam
dieit aut opponere superioribus ea quae etiam
per se poni possint (aber) aut coniungere quae
Sola esse non possint (allein, sondern) et Bàum-
lein (Part. 1) qui eam dicit ponere potissimum
quae affirmentur iuxta alia quae negentur du-
plici modo, atque saepe quidem ita ut prius ve-
rum esse concedatur, sed alterum addatur quo
illius vis arctioribus finibus circumscribatur vel
ita ut missis superioribus transitus fiat ad nova,
uti denique particula etiam adhortantes vel im-
perantes. — 21) Leguntur ἀλλά et ἀλλ᾽ longe
saepissime in arsi primi pedis, paulo rarius
quinti, aliquanto rarius secundi: ἂλλ᾽ non ita
raro etiam in tertia thesi, satis raro in secunda
(4 496 O 81 I 516 Ν 233 II 559 λ 482 q 239
385) semel in quarta h. Cer. 60. Quando poste-
rior syllaba positione producitur, arsin habet
prior in primo pede, perraro in secundo (9 317
4 559 π 402): posterior in quarto et semel in
tertio (ε 93).
ἀλλέγω (ἀνά, λέγων colligo, tollo legendo.
Ψ 958 ὀστέα ἄλλεγον ἐς φιάλην, Hes. ovvé-
Atyov, cf. Φ 321 ἀλλέξαε, Didymus: Aoíot«o-
χὸς διὰ τοῦ v ἀνλέξαι ἀντὶ τοῦ ἀλλέξαι.
ἄλλῃ (ἄλλος. d. f. pro adv.) 1) alio, 2) alibi,
3) aliter, Hes. ἀλλαχοῦ. Arsis semper in priore
Syllaba est, plerumque in sexto pede, sed in
primo Ν 49 h. Ap. 469, in secundo 9 516. 4
190 ἔρχεται, E 187 h. Ven. 182 ἔτραπεν ἄ., O 464
παρεπλάγχϑη, Φ 597 &. φεύγω, o 478 ἄπιϑ', h.
Lex. Hom. ed. Ebeling.
ἀλλέγω — ἀλλήλων
81
Ap. 469 φρονέοντες ἐπεπλέομεν͵ B 197 o 988
οὔ vé πῃ ἄλλῃ cf. χ 140 y 951. ε 369 & 458
λ 885 ἄλλυδις ἄλλῃ huc illuc, A 385 Aristar-
chus ἄλλῃ, sed Aristophanes ἄλλην, Porphyrius
M 461 ἄλλῃ legit, ubi nos ἄλλῃ. h. Merc. 558
ποτώμεναι ἄλλοτε ἄλλῃ modo huc modo illuc.
— 9) N 49 à. o? δείδια, 9. 516 ἄλλον ἄλλῃ. —
3) Translate O 51 μάλα βούλεται ἄ., τ 556
ὄνειρον &, ἀποκλίναντα, IN 979 τρέπεται χρὼς
ἄλλυδις ἄλλῃ.
ἄλληκτος NV. 8. ἄληκτος.
ἀλλήλων (ἄλλος, ἀλλαλλο-, cf. Curt, E.
524) Du. ἀλλήλοιιν, (ἀλλήλω ν. 1. q 36 w 109
Y 407), pl ἀλλήλων, f. s 71 h. Ap. 196 Cer.
485 437, n. I' 115. ἀλλήλοισι(») et paulo ra-
rius ἀλλήλοις, ἀλλήλῃσι, n. ἀλλήλοισι € 247, GÀ-
λήλους, ἀλλήλας II 768 σ 390 h. Cer. 458. Al-
ter alterum, inter se. E. M. 67, 44 ταυτοπά-
ϑειαν σημαίνει ἢ ἑτεροπάϑειαν, velut "Erso-
χλῆς χαὶ Πολυνείχης ἀλλήλους ἀπέλχτειναν,
ἕτερος ἕτερον ἐπὶ τῶν συμπεπλεγμένων, sed
Αἴας x«l Κρεοντεύς ἑαυτοὺς ἀπέκτειναν, se
ipsi, ἑχάτερος ἑαυτόν. In Od. aliquanto rarius
quam in IL, abest tamen a libris 4 et 7T. Ha-
bet plerumque ictus in prima syllaba' et tertia
(I' 345) In tertio pede semel est h. Cer. 458.
Verbo a quo pendet anteponi solet, sed post-
ponitur satis saepe in exitu versus, multo ra-
rius (K 490 Ν 499 Y 98 y 152) in primo pede,
in secundo Ὁ 708 Π 336 X 534 ε 55 Y 254 258
d 609 q 36 v 47 h. VII 9 Ψ 732 cf. 8 149 ε
"1 4 109 € 14. 2X 540 cf. « 187 o 399, in
quarto s 79 h. Cer. 437. Est A) persona ter-
tia a) de multis promiscue, b) de duobus homi-
nibus «) aut plur. 8) aut du., c) de duobus po-
pulis exercitibusve. B) personae prima et ge-
cunda utriusque numeri, C) de rebus et anima-
libus. A) a2 B 151 ἀλλήλοισι χέλενον, cf. O
346 O 368 B 290 K 202 I'9 K 420, I'Y55 9
888 z 34 p 166 v 240 πρὸς ἀλλήλους ἀγό-
psvov cf. v 105, 4 544 παρ᾽ ἀλλήλοισι τέταντο,
E 384 ἄλγε᾽ ἐπ᾽ ἀ. τιϑέντες, E 874 ἀλλήλων
ἐότητι, A 171 ἀλλήλους ἀνέμιμνον εἴ. Φ 609
4 530 4 4. cf. M 105 Ν 133 Π 217 658 P 365
Z 594 h. Ap. 196. € 602 ϑρέξασκον ἐπὶ στί-
χας ἀλλήλοισιν cf. Y 254 ε 79 5 211 9 188 :
115 129 x 453 o 368 e 277 320 v 8 373 7 389
450 w 47 ὦ 485 h. Cer. 435 437 VIL 9. h. Cer.
967 φύλοπιν αἰὲν ἐν ἀλλήλοισι συνάξουσι vulg.
nunc Baum. (cf Matth. «itv ᾿᾿ϑηναίοις. —
b) e) E 274 431 H 464 O 212 N 81 II 101 [X
368] Φ 514 ὃ 620 η 331 & 409 o 493 m 391
o 290 σ 943 v 172 z 160 w 288 ὦ 98 203 888
h. Merc. 182 πρὸς ἀλλήλους ἀγόρευον cf, 2
142. I'345 ἀλλήλοισιν κοτέοντε, 4 536 τὼ
παρ᾽ ἀλλήλοισι τετάσϑην, E 14 ἐπ᾽ ἐλλήλοι-
σιν ἰόντες. M. Schmidt (Rh. M. 20, 304) de
duobus pugnantibus esse dicit et hastam emitti
aut extemplo E 850 4 232 Ν 604 II 462 Ψ 816
aut apud posteriores poétas colloquio demum
habito E 630 Z 121 Y 176 Φ 148 X 948. E
569 ἀντίον ἀλλήλων, E 572 παρ᾽ ἀλλήλοισι
μένουσι, cf. Z 918 233 H 22 .4 648 N 501 II
761 Ν 613 X 200 305 1I 336 430 Ῥ 711 732
B 149 Ψ 804 £2 484 ε 227 h. Cer. 458. φ 96
τραπέζῃ γνώτην ἀλλήλων, ubi ἀλλήλω JQV.,
Eust. 1900, 84 τὰ τῶν ἀντιγράφων ἀχριβέ-
στερα ... ἀλλήλων οἵ, La Roche h.l et Ψ
109 γνώσομεϑ᾽ ἀλλήλων, v.l ἀλλήλω... B) AN
708 τὼ παρβεβαῶτε μάλ᾽ ἕστασαν ἀλλήλοιιν,
6
82
II 765 ἐριδαίνετον ἀλλήλοιιν, X 198 ὀαρίξε-
vov ἀλλήλοιιν cf. σ 38 q 15. — c) Γ' 15 ἐπ’
ἀλλήλοισιν ἰόντες οἵ. M. Schmidt 1. 1. qui sta-
tuit aut legendum ἐς χῶρον ἕνα ξυνιόντες
ἥχοντο aut separandos esse versus I'1—15 à
sexto decimo. Certe de totis exercitibus hic tan-
tum leguntur. Γ 132 ἐπ᾽ ἀλλήλοισι φέρον
Ἄρης, 4 419 ἀλλήλοις ἐπόρουσαν, E 452 M
495 δήουν ἀλλήλων βοείας, Z 3 ἀλλήλων Q9v-
vou£vov δοῦρα Hes. ἀλλήλων εἰς ὀρϑὸν ἀκον-
τιζόντων cf. H 423 I 530 4 337 X 94 [P 415]
A 67 τὸ II 170 Ν 838 499 Ξ 401 O 697 703
"08 P 374 Σ 1729 534 ε ὅδ 2) 540 X 264. —
B) Pers. prima a) de multis: Φ 369 ὀτρυνώ-
μεϑ᾽ ἀμυνέμεν ἀλλήλοισιν, y 152 ἀέσαμεν χα-
λεπὰ ὁρμαίνοντες ἀλλήλοις, δ᾽ 192 ἀλλήλους
ἐρέοιμεν. — b) de duobus c) plur. 4 62 ὑποεί-
Eousv ἀλλήλοισιν, Z 926 ἔγχει ἀλλήλων ἀλεώ-
μεϑα, Z 9830 τεύχεα δ᾽ ἀλλήλοις ἐπαμείψομεν,
cf. H 999 P 791 Y 308 252 258 427 Ῥ 98 «
187 909 y 271 ὃ 218 κα 335 o 399 Ψ 211
301. β) K 65 ἀβροτάξομεν ἀλλήλοιιν, t 984
εὐχέλω ἀλλήλοιιν (ἔμμεναι), — Persona se-
cunda a) E 530 [0 562] ἀλλήλους αἰδεῖσϑε, M
974 ἀλλήλοισι κέλεσϑε, m 993 τ 12 ἀλλήλους
τρώσητε, Zenodotum qui zx 281. 98 expunxit,
sequitur Meister Phil 8, 2. — b) h. XXIX 11
φίλα φρεσὶν ἀλλήλοισιν εἰδότες. Paulo libe-
rius z 493 οὐδ᾽ ὁσίη κακὰ ῥάπτειν ἀλλήλοι-
σιν. Γ΄ 115 χατέϑεντ᾽ ἐπὶ γαίῃ πλησίον ἀλλή-
λων cf. Buttm. Lex. 2, 398 Nàgelsb. Ameis La
Roche, etsi et sch. BD. et Eust. 391, 17 ad
intervallum referunt, quo dirimuntur exercitus.
c) E 141 ἐπ᾽ ἀλλήλῃσι κέχυνται (βόες), 4 449 O
63 (ἀσπίδες) ἔπληντ᾽ αλλήλῃσι, Z 245 249
πλησίοι ἀλλήλων (ϑάλαμοι), ἢ] 768 πρὸς ἀλλή-
λας ἔβαλον ὄζους, ε 7l πλησία ἀλλήλων cf.
E 14 s 399. ε 481 πυχνοὶ ἀλλήλοισιν ἔφυν
ἐπαμοιβαδίς, Ameis, für einander, arbores enim
hominum instar esse, Faesi melius ad ἐποιμα-
βαδίς rettulit dat, secutus sch. V. ἐπαμοιβαδίς"
ἐπιπεπλεγμένοι, ἐναλλάξ. v 98 ναιετάουσι σχε-
δὸν ἀλλήλῃσι cf. o 8 h. Merc, 411. De lito-
ribus duobus z 89 ἐναντίαι ἀλλήλῃσιν, de duo-
bus saxis & 10 πλησίον ἀλλήλων. Non recte
Nitzsch πλησίον ad superiora, genet. ad verbum
sequens rettulit, quasi scopuli inter se dicantur
transmittere. Sch. Ὁ. quamvis sit corruptum
recte statuit de interpunetione.
ἀλλό-γνωτος (γνῶναι) alis notus non no-
bis, ignotus. f 806 δήμῳ, sch. V. ἄλλοις καὶ
οὐχ ἡμῖν γινωσκομένῳ. Ap. 22, 16 ἀλλογνώ-
τῶν habet.
ἀλλο-δαάπός (Buttm. Lex. 1, 126 ἄλλου ἄπο
inserta consona ó, sed Horn orig. ep. I Rasten-
berg 1839 cum E. M. et Hes. cum δάπεδον
compositum statuit, alii simpliciter derivatum)
alienigena, peregrinus, E. M. 68, 2 ἀλλοεϑνής,
ξένος. Τ' 48 μιχϑεὶς ἀλλοδαποῖσι, adi. pro
Subst. y 74 ε 905 h. Ap. 455 κακὸν ἀλλοδα-
ποῖσι φέροντες, Π 550 καὶ ἀλλοδαπός περ
ἐών, T 894 δήμῳ cf. 9 211 ep. 4, 17. ε 86
γαίῃ, qui versus obelo notatus fuisse videtur.
& 931 v 290 ἄνδρας, cf. w 219. o 485 ξεί-
VOLOLV,
ἀλλοειδής v. S. ἀλλοϊδής.
42409. elisione minutum semper ex ἄλλοϑι
ortum Passow monuit. Dissentiunt Faesi et
Nitzsch de ó 684, sed opponitur ibi ἐνθάδε.
ἄλλοθεν (ἄλλος) aliunde, e longinquo, e
peregrino. De accentu cf. Eust. 174, 14. Semel
ἀλλόγνωτος — ἅλλομαι
in primo pede: ζ 388 πόσιν εὗρεν &, In quarto:
y 318 νέον d. εἰλήλουθεν cf v 360. πὶ 26 véov
ἃ ἔνδον ἐόντα, ο 112 ἐλϑόντα νέον d., o 382
χαλεῖ &. In quinto: ἡ 33 ἄ. ἔλϑοι cf. ἡ 52. ε
490 ποϑεν ἄλλοϑεν αἵῃ. In Iliade subsequente |
ἔλλος plerumque in quinto, sed Β τὸ I 671 μὶ
392 in secundo. ε 493 z 442 ἐρήτυον CAÀo9Ev -
ἄλλος cf. B 75. Koechly diss. I1 de B 1—483
vituperavit B 75 quod Agamemnon iuberet so-
litum dicendi ordinem turbari, cf. Bàuml. Phil.
7, 981. Imitationis speciem habet B 75. ε 401] 3
2 42 o 415 ἐφοίτων ἄλλοθεν ἄλλος cf. καὶ 119,
sed A 49 v. l Zv9« χαὶ ἔνϑα. I 311 e 251
παρήμενοι &. ἄλλος, N 501 περισταδὸν &
ofrazov, I 671 δειδέχατ᾽ . &, u 392 νείχεον
ἄλλοθεν ἄλλον, sed R. ἄλλος.
ἄλλοϑε v. 5. ἄλλοϑ᾽ (ἄλλος) alibi, peregre. -
In Od. sola & 130 &, ὄληται εἴ. σ 401]. δ᾽ 084
μὴ μνηστεύσαντες μηδ᾽ ἄλλοϑ᾽ ὁμιλήσαντες
ὕστατα νῦν ἐνθάδε δειπνήσειαν. φ 88 κλαῖε
δὲ govzóAoc ἄλλοϑ᾽. V.l ἄλλος, hic tantum
vox est in fine sententiae. Post verbum etiam
v 182 εἰσὶν καὶ &. δαῖτες, v. l ἄλλαι. 7t 44
zcl &. δήομεν ἕδρην. — b) 8 131 ἄλλοϑι γαίης.
Aliter o 318 ἄλλοϑε πάτρης procul ἃ patria, -
at γαίης M. et yo. πάτρης. ;
ἀλλό-ϑροος (E. M. 68, 28 παρὰ τὸ ἄλλος
χαὶ τὸ ϑροῦς ἀλλόϑρους γάρ ἐστιν ὃ ἀλιοτρίαν
φωνὴν ἔχων ἤγουν ὃ βάρβαρος) 118 lingua utens.
In Od. sola « 183 y 302 o 453 ἀλλοϑρόους ἀν-
ϑρώπους, E 48 ἀλλοϑρόων ἀνδρῶν. j
dAÀAo-ió5c (. 1) alius speciei et formae.
v 194 ἀλλοϊδέα φαινέσκετο πάντα, Eust. 1728,
49 ὧν τὸ εἶδος ἠλλοίωται Ap. 38, 93 dAAo-
φανῆ cf. E. M. 68, 16. Codd. fere omnes, Eust.|
Ap. ἀλλοειδέα (---), Harl φαίνετο. Buttm.
Lex. 2, 270: ἀλλοκεειδέα φαίνετο, auferens.
caesuram qua versus carere non potest. La.
Roche ἀλλοϊδέα (-..-) e cod. L. Bekk. 2 dA-
λοειδέα, c. not. ρἀλλοιδέα, nescio am recte, si
scribas ἀλλοκιδέα", cf. Doed. Gl. 411. Porson:
ἐλλοκειδέ᾽ ἐφαίνετο. Grashof (Abw. d. Augm.-
Düsseld. 1832 p. 20 N. 32): ἀλλοιειδέ᾽ égai--
vero, Mützell (em. Theog. 39) et φαινέσχετο,
Lob.
T E
«3 Pur di
A ς
ΤᾺ
et synizesin oec defendit, quam probat
path. el. 2, 135.
ἀλλοῖος (ἄλλος) qui alius est speciei, alius,
| 958 ἀλλοίῳ ἐπὶ ἔργῳ, x 181 ἀλλοῖός μοξ
φάνης νέον, 1 265 zal ἀλλοῖον - ἄνδρ᾽ - ἢ Ὀδ
σῆα, E 638 ἀλλοτόν τινά φασιν εἶναι. Ariston,
ἄλλοτον παρὰ τοὺς νῦν. Parmeniscus et N
cias ἀλλ᾽ οἷον, Aristophanes et Aristarchus AR
oiov, apostrophen admirantis interpretati. Pi
quem sequuntar Spitzner et La Roche ἀλλ᾽ οἷον,
interpretatus οὐχ ὡς εἶ σύ, ἀλλ᾽ οἷος ὁ Ἥρα-
χλῆς, melius certe explicans coni. ἀλλά. Tv
rannio, Bekk. Báàuml: ἀλλοῖον, quod nec com-
iunctione impeditur et melius quam oio» cone
venit pronomini τινά.
&AÀouet (GA-jouci, lat. sal-io skr. sar Curt.
E. 656 cf Benf 1, 60 L. Meyer vergl Gr. Τ᾿
98 448, Consonae s, de qua cf. Kuhn 2, 128,
vestigia sunt et hiatus cf. Bàuml. N. 7. Ph
85, 192 et comp. ἐπιάλμενος (saepius exa.) el
spiritus asper qui non solet esse ante A4 οἱ
Herod. 4 532 quique abest a formis sync. Kuhi
(b, 963) &Aro non de saliendo dietum putat, sed
pariter atque coro e voce skta àrta natum
δι
Med. pr. ἕλλονται h. Cer, 175, aor. sync. id
dico Π 754, ἄλτο (Herod. l.l. Buttm. Gr. 3
109). Bekk. 2 (cf. Monatsb. 1864, p. 91) et codd.
nonn. ἄλσο et ἄλτο, sed cf. La Roche H. T. 186.
aor. coni ἕληται d» 536 et ἕλεται. Salio, mo-
veor celeriter. 241 192 907 εἰς ἵππους ὅλεται.
Fuere qui ἄλεται scriberent (ἀλῆναι), cf. Herod.
41 192. La Roche H. T. 185. Buttm. Spr. 2, 109.
Ariston. 4 192 ὥλεται" ἡ δ. 0. ἀντὶ τοῦ ἕλη-
ται, Sch, br. ἀλεῖται" καϑάπερ τὸ ἔδομαι φά-
γομᾶι πίομαι. Φ 536 εἰς τεῖχος ἕληται, v. 1.
ἄληται ap. sch. B. qui ab ἀλῆναι deducit. 4
532 εἰς ἅλα Aro, Hes. ἥλατο, ἐπήδησε cf. E.
M. 71, 17. MM 390 ἀπὸ τείχεος, X 616 xar
Οὐλύμποιο, Y 62 2x ϑρόνου, I' 29 4 419 E 494
Z 108 4 211 M 81 LN 749] II 426 ἐξ ὀχέων
ἄλτο χαμᾶζε, Hes. ἐπήδησε χαμαί, cf. E 111.
II 733 755 de pugnantibus, sed 42 469 de
Priamo. y 2 ἐπὶ οὐδόν (DJLM. daro), 4 195
ὀιστός, h. Cer. 176 (πόρτιες) ἅλλοντ᾽ ἂν λει-
μῶνα. — b) ΠῚ 754 ἐπὶ Κεβριόνῃ dàco με-
μαώς, cf. IN 611, Φ 174 ἐπί οἱ, y 80 ἐπ᾿ αὐτῷ,
(ADJK. GAro) Haec de hostili impetu. Sed c.
acc. Y 353 ἐπὶ στίχας, ad ordines suorum pro-
peravit. 49 572 οἴχοιο λέων ὡς ἄλτο ϑύραζε,
q 888 ἐξ οἴχοιο - ϑύραζε, (DK. ἄλτο). h. Merc.
65 ἐχ μεγάροιο, ABC. doro ,manifesto inter-
polatum* Baum. — «c; ἢ. Cer. 389 ὥλτο ϑέειν,
(M. &Aro). h. Ap. 448 ἐπὲ νῆα νόημ᾽ ὡς ἄλτο
πέτεσθαι. (ὑπέρ, ἐξ, μετά, ἐπί, κατά, κατεπί,
ἐς, ἅλμα, GÀc.)
ἀλλὄ-πρόσ-αλλος alias ab alia parte stans,
Minckw. Hübenunddrüben. Hes. εὐμκετάβλη-
τος. E. M. 68, 1 δέγνωμος, διπρόσωπος, ἀλ-
λοτε ἄλλον φίλον ποιούμενος. De Marte. E
891 ἀλλοπρόσαλλον, Ε 889 ἀλλοπρόσαλλε.
ἄλλος (ἄλ)ος, lat. ali-us, goth. ali-s. Curt. E.
524. OComparatur skr. anyas. De accentu He-
rod. ΠῚ 234) alius, diversus, non idem. Ictum
plerumque habet prior syllaba in primo pede
A&ut sexto, rarius in secundo et quarto 44 189
204 796 II 38. — H 358 M 232 ὁ 518 cf. Gi-
Seke ho. Forsch. 147. Posterior syllaba ictum
habet pedis secundi aut tertii, perraro quarti
(X 937 Q9 481 ε 104 138 « 374 β 189 ξ 195 x
382) aut quinti (p 21 9 999 ψ 186) cf. H 473
474 M 267 X 493 ε 261 [h. Ap. 472] — Θ 499
9 692. Substantivo plerumque anteponitur; post-
ponitur saepissime quidem in sexto pede, multo
rarius in tertio (E 154 517 H 116 β 93 y 243
* 380 v 434 ξ 342 y 6 ὦ 198 cf. I 104) aut
quinto (4 334 Z 187 Ξ 168 ἃ 54 v 101 q 917)
aut primo (E 131 820 X 103 « 177 o 383). De
Secundo pede cf. s. £2 552. Latius genere patet
id cui additur ἄλλος, quam alterum cui oppo-
nitur. Proprie videtur dictum esse de loci ali-
qua indefinita diversitate, ut ἄλλος negetur eo-
dem loco esse quo illud cui opponitur. Sed a loco
fit transitus ad alia, ut statum et tempus. Na-
tura fert ut magis miremur loci vel status di-
versitatem, si utrumque eiusdem est generis ut
Patroclus ceterique Graeci, quare saepissime iu
tali re pronomine utimur. Multo rarius fit
ut quae comparentur, non omnino eiusdem sint
generis, ut Penelope et servae, nam reginam
non eodem statu esse quo servas facile conce-
dimus, neque opus esse putamus comparatione.
Graeci vero nonnunquam hoc quoque indica-
bant. I De iis quae sunt eiusdem generis, quam-
quam saepe fit ut genus aut non significetur
aut ne intellegatur quidem facile, aliquando etiam
latius pateat quam ut assequi possimus certa
aliqua significatione, Indefinite: alius, ein an-
ἀλλοτιρόσαλλος — ἄλλος
89
derer, non is de quo potissimum est sermo.
Ariston. I 313 ἐπὲ πλειόνων, 1) Additur τίς,
Ὁ) K 511 μή τις ϑεὸς ἄλλος, Q 505 οὔ τις
ἐπιχϑόνιος βροτὸς ἄλλος, B 82 τι δήμιον ἄλλο,
cf. βὶ 44, β 808 μή τι ἄλλο χακχὸν ἔργον, € 179
187 x 300 344 μή τι πῆμα ἄλλο κακόν, cf. αὶ
380 337 v 325 zx 961 e 48 t 157 986 φ 291 70
217 w 73 125 h. Merc. 348 ep. 11, l. — b) Est
pro subst. 4 299 οὔτε col οὔτε τῳ ἄλλῳ cf,
9 068, [M 248 ἠέ τιν᾽ ἄλλον] T 962 5 68 198
& 510 οὔτέ τεῦ ἄλλου mec ullius alius rei, ἡ
208 ἀλλό τι, ἡ 07 οὔ τις ἄλλη, cf. 9 82 999 À
613 τ 486 χ 154 w 189 h. Merc. 453 Ap. 53.
— €) Cum gen. B 80 εἴ τις ᾿Αχαιῶν ἄλλος οἴ.
Ξ 90 4 316 τις ἀνδρῶν ἄλλος, E 827 μήτε
τιν᾽ ἄλλον ἀϑανάτων cf [O 72] E 897 εἰ ctv
ἄλλου ϑεῶν, cf. H 456 Ν 972 II 995 X 185
Y 339 Ψ 668 (ὦ 148 177 & 905 εἐ 349 u 403 8
301 à 176 z 34 & 493 v 297 g 160 w 91 o
267 ἢ. Merc. 584 537. — 2) Additur xc in
exitu plerumque versus ut dactylus efficiatur
quinti pedis, rarius ἔτε a) B 861 Τρῶας καὶ
ἄλλους |, I 370 x«l ἄλλοι ᾿Αχαιοί cf. Ψ 737, 0
69 χαὶ ἄλλῳ ἀνδρὶ, ξ 400 x«l ἄλλος πτωχός,
o 810 ἀλήμονές εἰσι καὶ GAAOL|, v 218 v 187
καὶ ἄλλους ἀνθρώπους, auch sonst. E 621 Ν
510 οὐδ᾽ ἔτ᾽ ἄλλα τεύχεα καλά, Z A19 οὐ γὰρ
ἔτ᾽ ἄλλη ἔσται ϑαλπωρή, λ 628 οὐ γὰρ ἔτ᾽
ἄλλον | ἄεϑλον, ξ 138 οὐ γὰρ ἔτ᾽ ἄλλον | ἡπιον
ὧδε ἄναλτα. — b) A 174 παρ᾽ ἐμοί γε καὶ
ἄλλοι, A 180 στυγέῃ καὶ ἄλλος | cf. H 119 Θ
515 O 167 188. Z 329 μαχέσαιο zal ἄλλῳ, cf.
1 101 AK 108 144 N 229 312 O 242 P 902 X
106 T 181 X 350 4 483 « 247 ὃ 649 o. 395
4 918 o 152 o 580 q 293. H 364 391 ἔτ᾽ ἀλλ᾽
ἐπιϑεῖναι, 2 774 oU τις ἔτ᾽ ἄλλος, h. Ap. 892
ἔτι ἄλλο. — c) 9 941 χαὶ ἄλλῳ ἡρώων. Ad-
ditur etiam utrumque: A 222 εἴ τις ἀνὴρ x«l
ἄλλος, II 446 μὴ vic ϑεῶν x«l ἄλλος. —
3) sonst, anderweitig: 4 334 πύργος &AAoc, E
bl7 À 54 πόνος ἄλλος, E 485 ἄλλοισι λαοῖς,
Z 187 δόλον ἄλλον, H 116 πρόμον ἄλλον, I
473 ἄλλο sc, πῦρ, O 300 309 Ὁ 458 ἄλλον
ὀιστόν, I 384 ἄλλα γέρα, Bekk. ἅσσα cf. Καὶ 88
386 “ὦ 368 K 565 4 149 ,Ξ 49 καὶ 880 Ν 64 X
168 84 O 662 u 22. P 328 ἀνέρας ἄλλους |
sonstwo, cf. T 248 933. d 92 ὑπὸ δελφῖνος
ἐχϑύες ἄλλοι" nam Homerus delphinos quoque
pisces esse credidit cf. Kitlitz (Phil 15, 617)
contra Mehlhorn. cf. X 293 P 459 426 Z 426
Φ 899 740 700. $2 751 ἄλλους παῖδας ἐμούς
andere Kinder von mir, cf 42 551 « 944 278
B 189 65 y 948 o 97 ὁ 826 165 s 104 138 :
2601 h. Ap. 472 χ( 490 563 9 558 x 379 μὶ 994
352 v 911 333 5 39 o 321 v 296 o 518 xm 9
182 926 o 33 t 489 q 174 χ 314 q 959 v 101
wv 186 100 168 z 6 98 o 418 ὁ 247. h. Ap. 546
Merc. 580 Cer. 495 VI 91 X 6 XIX 49 XXV
7 XXVII 92 XXVIII 18 XXIX 14 XXX 19
XXXIII 19 ἄλλης ἀοιδῆς cf h. Ap. 75 541
Ven. 294 IX 9 XVIII 11. — b) quilibet alius:
A 295 ἄλλοισιν ἐπιτέλλεο, cf. X 489. Z 456
πρὸς ἄλλης, I 880 εἰ ποϑεν ἄλλα γένοιτο, 4
636 ἄλλος μέν, Νέστωρ δέ Aristarchus et Pto-
lemaeus, al ἄλλος i. e. ὃ ἄλλος Machaon, al.
ἀλλ᾽ ὅς: sed ille i. e. Machaon. Herod.: βού-
λεται ὃ ποιητὴς χαὶ διὰ τούτου τὸ εὔρωστον
τοῦ γέροντος παριστάνειν, οἵ. Ψ 558 974 494
1 286 x 62. A 291 4 39 E 959 I 611 II 444
851 d 94 λ 454 x 981 299 o 548 τ 936 495
070 ἄλλο δέ ro: ἐρέω cf. O 212 Ψ 82 ὦ 248
e*
84
h. Mere. 550. B 9200 αλλων μῦϑον ἀκοῦυε οἵ.
β 314 y 94 ὃ 394 h. Merc. 263 363. 9 491 ἄλ-
Aov ἄχουσας, cf. B 300 4 292 364 340 E 86
B 91 I486 X 181. Ξ 949 ἄλλο τεὴ ἐπίνυσ-
σεν ἐφετμή Ατὶδί., sed Parmeniscus ἄλλοτε ἡ
.. ἐφετμῇ, Zenod. et Ptol Epith. ἄλλο τεῇ
ἐφετμῇ. Σ 480 ἄλλα δέ μοι νῦν alia mihi cu-
rae sunt cf. I1 31 X 39 118. Ῥ 140 193 β 382
393 ὁ 919 795 ζ 112 zx 409 c 187 w 242 344
ἀλλ ἐνόησε, cf. ε 882 C 951 α 151 h. Merc.
966 8 92 v 381 c 283 h. Merc. 62 c 344 B 184
206 ε 188 y 33 t 166 ὃ 29 A 489 μὶ 65 ξ 226
zx 9239 o 404 v 337 q 104 116 4 51 104 wv 357
h. Ap. 321. Q 370 ἄλλον ἀπαλεξήσαιμι, quem-
libet alium i. e. unumquemque. — c) B 231 ἄλ-
Aoc ᾿Αχαιῶν cf. I 391, Ξ 244 ἄλλον ϑεῶν cf.
h. Merc. 338, Ψ 606 ἄλλος ἀνὴρ ᾿Αχαιῶν, 8
331 q 401 ἄλλος νέων, v 205 ἄλλον βασιλήων
cf. v 222, quo locus videtur assumptus esse. —
4) alius, fremd, auswártig, a) ὃ 34 ἄλλων &v-
ϑρώπων, λ 197 ψ 274 δδίτης, Hes. ἀλλόφυλος.
— p) Γ΄ 301 ἄλοχοι δ᾽ ἄλλοισι δαμεῖεν, I ὅ94
τέχνα ἄλλοι ἄγουσι, Q2 481 o 228 288 π 382
v 919 ἄλλων δῆμον, ὃ 91 ἄλλος ἔπεφνε, cf. v
419 E 417 ν 208 ξ 41 v 213 ep. 14, 4 h. Cer.
163. — 5) Significatur aliquid saepius fieri sed
similiter: B 75 ὑμεῖς δ᾽ ἄλλοϑεν ἄλλος ἔρη-
τύειν cf, 1671 μὶ 392 et in exitu versus 1 311
Ν 551 ε 401 498 « 119 442 A 42 c 231 o 415.
u 38929 νείχεον ἄλλοϑεν ἄλλον, v. l ἄλλος,
omnes inter se, B 400 ἄλλος δ᾽ ἄλλῳ ἔρεζε,
B 804 ἀλλη δ᾽ ἄλλων γλῶσσα οἵ. τ 175. δ 928
ἄλλος ἄλλοισιν ἀνὴρ - ἔργοις, o 301 ἄλλος
ἄλλο δῶρον ᾿Αχαιῶν ἔνεικε. H 418 ἄλλοι μὲν
χαλχῷ, ἄλλοι δὲ σιδήρῳ, ἄλλοι δὲ δινοῖς, ἄλ-
Ao. δὲ βόεσσιν, ἄλλοι δ᾽ ἀνδραπόδεσσιν, Θ
499 τῶν ἄλλος μὲν ἀποφϑίσϑω, ἄλλος δὲ βιώ-
vo, χ 257 914 τῶν ἄλλος μέν, ἄλλος δέ, &A-
Aov δέ. M 175 ἄλλοι δ᾽ ἀμφ᾽ ἄλλῃσι πύλῃσι,
cf O 414. ΔΑ 486 ἄλλυδις ἄλλος | cf. 4 745
Pp 799. M 461 ἄλλυδις ἄλλη |, Φ 508 ἄλλυδις
ἄλλα cf. s 71 & 138 & 95 35. N 800 πρὸ μὲν
ἄλλοι, αὐτὰρ £m ἄλλοι cf. N 799, N 730 ἄλλῳ
μὲν ἔργα, [ἄλλῳ δ᾽ ὀρχηστύν, ἑτέρῳ κίϑαρι»),
ἄλλῳ δὲ νόον, M 267 ἄλλον μειλιχίοις, ἔλλον
στερεοῖς, O 714 πολλὰ φάσγανα, ἄλλα μέν,
ἄλλα δέ. Σ 586 ἄλλον ζώοντα, ἄλλον ἄουτον,
ἄλλον τεϑνηῶτα, X 552 δράγματα ἄλλα, ἄλλα
ει
109.
684 ἄλλοτ᾽ ἐπ’ ἄλλον, cf. ὃ 936. 9 516 ἄλλον
ἄλλῃ - χεραϊζέμεν. I 472 ἕτερον μέν, ἄλλο
δέ, Ariston, ἡ ὃ. 0. πάλιν δοχεῖ τὸ ἄλλο πρὸς
τὸ ἕτερον συγκεχύσϑαι οἵ. sch. BL. A 120, sed
tres ignes fuisse probabile est, etsi non diserte
indicat rem poéta, Z 147 φύλλα τὰ μέν, ἄλλα
δέ cf. ἡ 119. 1 813 ἕτερον μέν -, ἄλλο δέ cf.
sch. BL. A 190 sch. A. I 472. [4 572 — τὰ
δὲ δοῦρα, ἄλλα μέν, πολλὰ δέ] O 815 πολλά -,
ἄλλα μέν, πολλὰ δὲ χαί. ἡ 128 ἕτερον μέν,
ἑτέρας δέ, ἄλλας δέ, πάροιϑε δέ τε, ἕτεραι δέ. :
x 592 ἑκάστῳ - ἄλλο. v 67 τὴν μέν, τὴν δὲ
ἑτέρην, ἡ δ᾽ ἄλλη. v 109 αἱ μὲν ἄλλαι, ἣ δέ
μία. ἢ. XXXIV 5 οἱ μέν, οἱ δέ οἵ δέ, οἱ
δέ, ἄλλοι δέ. — 6) Additur πολλοί, a) c. subst.
non in lliade. α 177 πολλοὲ ἀνέρες ἄλλοι, cf.
« 355 394 198 337 y 118 τ 68 φ 251. — by
639 ἄλλα τε πόλλ᾽ ἐπὶ τῇσι cf. 4 514 o 422
t 18 4 538 8 166. — 7) Nos articulum ad imus
vel pronomen: der andere, ihr andern. — a) op-
ponuntur species et genus: ihr andern alle. H
ἄλλος
X 498 ἄλλον μέν -, ἄλλον δέ, cf. y 26 9 ἄ
ὃ 692 ἄλλον -, ἄλλον, cf. h. Merc. 541. O f
397 385 7 236 972 658 "Aroríóg τε x«l ἄλλοι
ἀριστῆες Παναχαιῶν οἵ. K 1 A l7. cf. I' 298
£e 7 9 306 u 871 317 Z 416 B 49 h. XIX 44 —
Z 959 475 N 818 [0 596] ὁ 472. 9 432 Σ᾽ 168 γ 338
h. Cer. 447 400 I'8308 X 116 X 366 y 846 5 58
119 σ 112 Z 190 Y 194 ε 479 v 352 Y 149 9
365 M 61 P 335. A 399 Ὀλύμπιοι ἄλλοι cf.
A4 999 ἢ. Merc. 381 Ap. 11 A 256 4 136 Ν 424
4 63 I 535 Φ 385 I' 461 4 961 268 I 45 E
709 Z 379 384 I 301 316 II 731 O 451 A 796
Il 38 0 675 X 369 Y 142 h. Ap. 187 Cer. 484
Q 83 B 239 ὃ 37 ι 543 λ 596 563 μ 349 o 320
h. Ven. 195 Cer. 408. E 599 Βορέαο καὶ ἄλ-
λων ἀνέμων cf. H 386 Καὶ 563 Ν 454 I 346.
A 149 X 49 ἄλλοι ᾿Αχαιοί, M 82 ἄλλοι Τρῶες
πάντες cf. II 657 Φ 606. h. Ap. 95 ἄλλαι ἀϑά-
vetet νόσφιν Ἥρης. — b) B 211 ἄλλοι ceteri
praeter Thersiten cf. X 237. A 498 E 758
ἄτερ ἄλλων, B 649 ἄλλοι 9 οἱ - ἀμφενέμοντο,
À 888 o 91 ἄλλαι ὕσσαι, O 944 νόσφιν ἀπ
ἄλλων, O 87 ἄλλους μέν, Θέμιστι δέ, [X 49
ἄλλαι 9᾽ di Νηρηΐδες ἦσαν]. X 392 τοῦ δὲ
χαὶ ἄλλο τόσον μὲν ἔχεν χρόα τεύχεα quod
ad ceteras quidem partes attinebat i. e. corpo-
ris satis magnam partem, ubi χαὶ ἄλλο τόσον
cf. Faesi h. l. adv. instar sunt, sed inter se £x
παραλλήλου posita. Ariston. οὕτως εἴωϑε λέ-
γειν ἄλλο τόσον ἐπειδὰν ἀπολείπῃ τι τοῦ ὅλου
μικρὸν μέρος (X 818) καὶ ἐνθάδε οὖν τὸ μὲν
ἄλλο σώμα καϑώπλιστο, γυμνὸν δὲ μόνον διε-
φαίνετο ἀπὸ τῶν ὥμων ἐπὶ τὸν αὐχένα. Hinc
male assumptum Pappenheim (Phil. Suppl. 2, 24)
putat locum similem iP 454 ὃς τὸ μὲν ἄλλο τό-
σον φοῖνιξ ἦν. Ariston. οὕτως εἴωϑε λέγειν
τὸ παρὰ μικρὸν [τετελειωμένον] ἀντὲ τοῦ ὃς
μὲν τὸ λοιπὸν σῶμα, sch. B. τόσον ἀντὲ τοῦ
ὅλον. x 285 ἄλλοι ceteri cf. ξ 195 o 417. ὦ
180 ἄλλοις. T' 102 ἄλλοι διαχρινϑεῖτε. "P 285
ἄλλοι στέλλεσϑε, B 909 Εὐρύμαχ᾽ ἠδὲ καὶ ἄλε
λοι ὅσοι. — c) Additur quod opponatur τῷ
ἄλλῳ: «) Καὶ 404 P 78 ἄλλῳ γ᾽ ἢ ᾿Αχιλῆι, mie
nus adstricte Σ 180 Τ' 809 ἄλλους μὲν - βασι-
λῆας, δοίω δ᾽ ᾿Ατρεΐδα, E 49 ἄλλοι ᾿Αχαιοί....
ὥσπερ ᾿Αχιλλεύς, II 141 T 388 οὐ δύνατ᾽ ἄλ-
Aoc ᾿Αχαιῶν, ἀλλὰ οἷος ᾿Αχιλλεύς, Φ 215 ἄλλος
δ᾽ οὐ τις - Οἱρανιώνων ἀλλὰ μήτηρ, δὲ 697
οὐδέ τις ἄλλος ἀνδρῶν ἀλλ ἄρα, y
ὅδ᾽ ἄλλος ἀλλὰ Διὸς ϑυγατήρ, A 558 οὐδὲ τε
) X 192 ἄλλου δ᾽ οὔ rtv εἰ μὴ Αἴαντος,
(τεὐχεωὺ, ]
nelaum cf. H 49.
Ἀχαιοί, cf. D 284 4 99 II 443 X 181 E 82
Q 98. y 58 ἄλλοισι σύμπασιν Πυλίοισιν, cf.
985 ε 110 133 η 951 » 1l. — b) [M 245] ἄλλι
περιχτεινώμεϑα πάντες |, A 287 περὲ πάντω
ἄλλων, E S77 ἄλλοι πάντες ὅσοι ϑεοί rid
cf. « 11 y 86 φ 232. M 280 ἄλλα πάντα
483 T 190 Q 156 185 9 93 532 β 82 5 478 0
503. — 9) οἱ ἄλλοι ceteri 8) 9 40 ot ἄλλοι
σκηπτοῦχοι βασιλῆες ἔρχεσϑε, B 606 ἀπείλη-
σαν γὰρ οἱ ἄλλοι υἱέες ceteri filii, volgo; me-
lius Herod. et La Roche γάρ ot ei enim. Ameis,
Aristarchi rationem secutus negantis Homerum
articulo uti, interpretatur: illi, ceteri, ut o£ de-
monstr. sit; séd admodum molesta fit haec de-
monstratio. Possunt demonstrari 41 524 οἱ &4-
λοι Τρῶες cf. 4 264 540 189 Φ 554 qui con-
spieiuntur Sed non poterant: M 408 αἱ τῶν
ἄλλων Τρώων φυλακαὶ, ceterorum praeter
Hectorem. Ne duplex esset demonstr. Aristarchus
del (δ᾽ ot) admisit, cf. sch. A. et Baumeist. Phil.
11, 169. Cf. 4 75 Φ 518 5 Ξ 189 44 406 £338
o 18 Σ 103 Y 352 ε 383 ζ 176 A 541 567 π 133
s 62 v 122 II 763. Zenodotus B 1 et 1 1 ὧλ-
λοι i e. οἱ ἄλλοι cf, Ariston, 1. 1. Lehrs Ar.
377 La Roche h. T. 186. Etiam «1 636 fuere
qui seriberent ἄλλος i. e. ὁ ἄλλος cf. Herod.
h.l — b) 4 465 y 462 μ 365 & 430 μίστυλ-
λον τἄλλα, A 198 τῶν ἄλλων οὔ τις cf. E 497
A 300, A 342 τοῖς ἄλλοις, ceteris, Ameis: den
Andern hier, quod certe locum non habet E 131
ϑεοῖς τοῖς ἄλλοις cf. E 820 (cf. Rumpf de Je
noz. Menel Giessen 1846 p. 17). 4 429 οἱ δ᾽
ἄλλοι cf. Z 41 402 N 169 T 345 « 26 157 ὃ
57 o 592. I 417 684 τοῖς ἄλλοισιν ceteris, cf.
4 81, 4 367 Y 454 τοὺς ἄλλους ἐπιείσομαι
ὅν χε κιχείω. AA 704 τὰ δ᾽ ἄλλα cetera, ;D 260
τῶν ἄλλων 0000. cf. 9 221, 4/ 899 τῶν ᾿ἄλλων
cf. Ψ 342, ε 29 τὰ ἄλλα ceteroquin cf. . 331
370 9 458 497 9 204 212 ἐἰ 49 0 395 qo 210
x 132. & 24 οἱ - ἄλλοι ᾧχοντ᾽ ἄλλυδις &À-
Aoc οἱ τρεῖς, ξ 436 τὰς ἄλλας, o 540 τά πε
ἄλλα ceteroquin cf. o 273 v 209. τ 115 τὰ
ἄλλα, h. Ven. 84 τῶν ἄλλων οὔ τι, φ 417 τοὶ
ἄλλοι — Γ' 18 οἱ δ᾽ ἄλλοι οἵ. I' 256, ihr an-
dern. Γ᾿ 94 wir andern, simpliciter ἄλλοι D
102. 0211 [Y 135] ἡμέας τοὺς ἄλλους, X - 368
οἱ ἄλλοι ἡμεῖς, Υ 28 οἱ ἄλλοι ἔρχεσϑε, ubi
opponitur ἐγώ, cf. y 427 ι 61. — 10) πάντες
additur a) 4 591 τοῖς ἄλλοισι ϑεοῖς πᾶσιν, ὦ
79 ἁπάντων τῶν ἄλλων ἑτάρων. — b) 4 693
Φ 31:1 o 411 oi ἄλλοι πάντες, O 134 τοῖς ἄλ-
λοισιν πᾶσιν, X 880 οὐ σύμπαντες οἱ ἄλλοι
π 404 τοὺς ἄλλους πάντας. ἕχαστος T 88 οἵ
ἄλλοι} σύνϑεσϑ᾽ ᾿Αργεῖοι, ἕκαστος. II 697 οἱ
δ᾽ ἄλλοι ἕχαστος" πολλοί, [O 66] πολέας αἱ-
ζηοὺς | τοὺς ἄλλους, μετὰ δέ, quod Attice &-
λους τε καί dicitur. — 11) Ein zweiter: E 154
υἱὸν οὐ τέχετ᾽ ἄλλον, z 904 ἔτ᾽ ἄλλος Ὀδυσ-
σεύς, Γ 104 οἴσομεν ἄλλον, 9. 202 ἄλλον |
ἥσειν. 1:12) Pron. dem. adduntur I' 926 τίς
τ᾽ ἄρ᾽ ὅδ᾽ ἄλλος ᾿Αχαιὸς ἀνήρ, Ξ 262 τοῦτο
ἀμήχανον ἄλλο, s 1718 &AAO τι τόδε cf. ῃ 200.
4 663 τοῦτον δ᾽ ἄλλον, B 93 ὦ 128 δόλον
τόνδ᾽ ἄλλον, x 470 ἄλλο τόδε, v 880 ἄλλος
δ᾽ αὐτέ τις ᾿οὗτος. ὃ 348 o 189 ταῦτα - οὐκ
ἂν - ἄλλα παρὲξ εἴποιμι παρακχλιδὸν non ali-
ter. I[ Notio superlativi inest: ceteri omnes,
omnes B 359 πρόσϑ᾽ ἄλλων Naegelsb.: vor den
Andern, sch. AD. πρὸ πάντων sch. br. πρότερον
τῶν λοιπῶν cf. 4304. Γ΄ 42 ὑπόψιον ἄλλων, (192
οἷον ἀπ᾽ ἄλλων οἵ, h. Ven. 76 79 Merc. 192.
SP 110 κεχρυμμένα ἴδμεν ἀπ᾽ ἄλλων, 4 8τῦ ὃ
201 περὶ δ᾽ ἄλλων φασὶ γενέσϑαι cf. N 631
TET) N 128 po 244 9 252 102 τ 326. Z 194
Y 184 τέμενος ἔξοχον ἄλλων cf. I 631 & 118
h. XIX 28. — ζ 158 umxoreroc ἔξοχον ἄλ-
λὼν cf. I 641. P 358 ᾿᾿χαιῶν ἔξοχον ἄλλων
cf. à 171 τ 247. Ζ 208 4 784 ὑπείροχον ἄλ-
λὼν cf, h. Cer. 862, € 432 ἐκ μέν μ᾽ ἀλλάων
ἄλλος
85
ἀνδρὶ δάμασσεν. Φ 370 ἐμὸν ὁόον - ἐξ ἄλ-
λων, P 980 περὶ τῶν ἄλλων Δαναῶν μετὰ
Πηλείωνα cf. ἃ 470 551 B 674. M 104 ἄρι-
sto. τῶν ἄλλων μετά γ᾽ αὐτόν" ὃ δὲ πρέπε
καὶ διὰ πάντων, ubi inter se opponuntur οὗ
ἄλλοι et πάντες. 'A 505 ὠχυμορώτατος ἄλλων,
cf. Z 295 o 108 Καὶ 184 Ψ 532 s 105. — 2)
Quando genus certis finibus non cireumscribitur,
ad adv. confugimus, vel adi. plane omittimus:
sonst irgend ein, überhaupt, ex alia parte, prae-
terea; cum negatione: kein, niemand, vel inter-
ponimus. coniunctionem und. α 210 ἄλλοι | "Ao-
γείων oi ἄριστοι ἔβαν cf. 9 107 o 37. P415
τίς τοι ᾿Αχαιῶν ἄλλος ὁμοῖος, οἵ. P 586. [514
ἄλλων νόον ἐσϑλῶν cf I 553. Ita comparati-
vis additur, quos Homerus statuit genus efficere,
nos aliter. AK 165 zeli ἄλλοι ἔασι νεώτεροι,
Ο 121 μείξων τε καὶ ἀργαλεώτερος ἄλλος, 24
479 παρὰ καὶ ἀμείνονες ἄλλοι ef. '168. H
358 M 232 ἄλλον μῦϑον ἀμείνονα cf. I 104
423 M 92, Ψ 592 ἄλλο | μεῖζον noch etwas
grüsseres cf. Q 46 y 363 à 698 v 18 4 88].
h. Merc. 177 ἄλλο τι καὶ μεῖζον. Cum nega-
tione XY 106 μή - τις εἴπῃσι χακώτερος αλλος
ἐμεῖο cf. φ 324 σ 334. Γ' 365 v 9201 οὔ τις
σεῖο ϑεῶν ὀλοώτερος ἄλλος cf. Ψ 439 O 569
9 198 v 376. T 321 οὔ τι χακώτερον ἄλλο cf.
ἡ 216 v 376. Sine pronomine τὰς B 248 οὐ
σέο χερειότερον βροτὸν ἄλλον cf. O 483 A 427
o 533 v 392. ε 28 οὐ γλυχερώτερον ἄλλο, cf.
o 843. — 3) genus quia uno nomine caret signi-
ficatur duobus. B 1 Q 677 ἄλλοι ϑεοί τε "καὶ
ἀνέρες cf. N 631 z 403, Q 768 τις zal ἄλλος
δαέρων ἢ γαλόων ἢ εἰνατέρων, Ψ 941 τοὶ ἄλ-
λοι, ἵπποι τε καὶ ἄνδρες, ck 42 46 ε 520 m
264 361 M 108 I 365 IN 622, 9 551. novum
quoddam genus efficitur, quod diversitatem loci
tantum habet (cf. Herm. op. 2, 284 Mehlhorn.
adi. pro adv. pos. Glogau 1898. Kittlitz, Phil.
14, 613) B 271 4 81 X 372 9 828 χα 37 v 167
σ 72 400 φ 396 ἐδὼν ἐς πλησίον ἄλλον, ε 489
γείτονες ἄλλοι, o 407 πείνη, οὐδέ τις ἄλλη
OUO, & 200 πολλοὶ δὲ χαὶ ἄλλοι viec γνή-
cto. ἐξ ἀλόχου" ἐμὲ ó* ov qum τέχε μήτηρ. φ
897 ἄλλος τις πτωχὸς ἀνήρ, “2 920 τις ἄλλος
ἐπιχϑονίων, 9 40 ot “ἄλλοι σχηπτοῦχοι βασι-
λῆες, v 434 € 342 ῥδάχος ἄλλο χκαχὸν, Φ 88
τοῦ ἔχε ϑυγατέρα, πολλὰς δὲ καὶ ἄλλας 56.
mulieres, cf. » 195, « 132 ἔχτοϑεν ἄλλων μνη-
στήρων "extra procos qui in altera parte erant,
β 412 μήτηρ, - οὐδ᾽ ἄλλαι δμῳαί und anderer-
Seits. & 84 v 601 ἅμα τῇγε xal ἀμφίπολοι
κίον ἄλλαι praeterea ancilae, o 401 μήτε μη-
τέρ᾽ SN μήτέ τιν᾽ ἄλλον δμώων cf. ac 416 v
395. ὃ 259 ἄλλαι Tocat et Helena, ubi Gras-
hof (Abw. d. Augm. 21) ἄλλαι μὲν. Ῥρφαὶ ἐχκώ-
χυον proponit, 9 368 Ὀδυσσεὺς ἡ δ᾽ ἄλλοι Φαί-
ηκες, φ 21 πατὴρ ἄλλοι τε γέροντες. Β 191 ἀλ-
λους ἵδρυε λαοὺς praeterea iube sedere popu-
los, quod ut non Attice, vitiose dictum statuit
Nàgelsb. l. L, negat Braun, de ξ 1—60 Guben
1845 p. 7, ct. Ο 475 T 139 X 54 De oris
Ulixis. quorum genus satis indefinitum fuit,
172 ἄλλοι μίμνετ᾽ ἐμοὶ ἑταῖροι, αὐτὰρ p
giv ἐμοῖς ἑτάροισιν. ε 100 198 τοὺς ἄλλους
χελόμην ἑταίρους praeterea iussi socios, Am,
cf. z 449. 1367 πατὴρ 50^ ἄλλοι πάντες ἕταῖ-
9o. et in universum omnes socii cf. x 32 250
267 320 421 485 v 266 & 460 462 o 307 336 τ
196. o 448 ἄλλ᾽ ἐπίβαϑρον δοίην praeterea
vecturae pretium dederim. ἢ, Merc. 276 μήτε
86
τιν᾽ ἄλλον ὄπωπα χλοπόν cf. ib. 310. (AM,
ἄλλως, ἄλλυδις, ἄλλοτε, ἄλλοϑεν, ἄλλοϑι, ἄλ-
λοσε, ἀλλοδαπός, ἀλλοϊδής, ἐλλοφρονέων, ἀλ-
λόϑροος, ἀλλοπρόσαλλος, ἀλλοῖος, περίαλλος,
ἐπαλλάσσω. Videntur eiusdem radicis esse ἀλάο-
uet sim. ut ἀλεείνω, ἀλεύεσϑαι.
ἄλλοσε alio. w 184 204 d. ἔϑηχε, v. l. ἄλλος
ἔϑηχε et ἄλλοσε ϑῆκχε.
ἄλλοτε alio tempore, Wentzel de part. τε
Glogau 1847 p. 5 ein anderesmal da. De tem-
pore praeterito. 4 590 ἤδη με πὰρ ἄλλοτε
(ote) schon früher einmal, Y 90 ἤδη us x. &.
φόβησεν cf. Y 187.— b) De hane d. 200 &.
περ «δαὶ μᾶλλον ὀφέλλετε - πένεσϑαι (νῦν δὲ)
cf. 716. K 120 &. μέν, viv δέ. — c) indefi-
n el cuiusdam repetitionem significat ὁ
684 ἄλλοτ᾽ ἐπ᾽ ἄλλον cf. ὃ 236 h. Merc. 558.
y: 53 κατὰ πόλιος. - ἄλλοτε πὰρ Σιμόεντι cf.
X 171. Q 5611 πατέρ᾽, ἄλλοτε δ᾽ αὖτε, ,Vind.
quint, aene, sch. B. λείπει τὸ ἄλλοτε μέν, cf.
Spitzn. exc. VIII ὃ 9. — &. μέν - «. δ αὖτε
Σ Ran i 308 π 209 8 102 ε 331; & μέν - &.
;UAD: Ἐπ XIX 9: ἄ. μέν - &, δέ Φ 464
"513 Ψ 368 w 94; à. - &. δ᾽ αὖτε Σ 159,
&. μέν - d. E 595; ἄ, - &. ὃς αὖτε, &. δέ, τοτὲ
δέ Q 10; δτὲ μέν, ἄ. δ᾽ αὖ E Σ 602; orb μέν, ἃ.
δέ 4 64; ἄλλ. μέν, ὅτὲ δέ Δ 566, ὅτὲ μέν,
ἄλλον 49.
ἀλλότριος (ex ἄλλος comparativorum more,
sed Aufrecht, Kuhn 5, 365 ἄλλος et tra).
alienus, qui alius est, 2) peregrinus, 3) alius.
E. M. ξένος" ἀλλοόριος, ὁ ἄλλων δρίων ὑπάρχων.
ει 585 4 115 ὦ 301 νηός, « 160 c 280 βίοτον,
h. Ap. 60 χειρός, τ 119 v 171 OlzQ, v 221
βουσίν" b) pro subst. o 452 ἀλλοτρίων χαρίσα-
σϑαι cf. σ 18. o 456 ἀλλοτρίοισι παρήμενος. -
c) v 347 γναϑμοῖσι γελώων ἀλλοτρίοισι
distortis et quasi non suis; Y 298 ἕν εχ ἀλλοτρίων
ἀχέων — 9) peregrinus E 85 γαίης l ἀλλοτρίης.
— 8) E 914 π 102 ἀλλότριος φώς, Ap. 24, 13
E. M. 68, 27 Eust. 540, 98: πολέμιος, paraphr.
ἐχϑρός, sed nec domi de hoste cogitandum
erat, neque mendicus hostes habuisse credendus
est, (οὗ B 259) σ 219 ἀλλότριος φώς, qui
Telemachum non norit.
ἄ-λλοφος (ἄτλοφος atque sic Aristarch. ap.
Did. Ariston. E. M. 70, 40 Eust. 803, 17) sine
crista. E. M. 1. 1 ὃ μὴ ἔχων λόφον" λόφος 470. u 236 431 ϑαλάσσης &. ὕδωρ "ef. μ 2
γάρ καλεῖται τὸ εἰς ὕψος ἐπάνωϑεν τῆς 0 291 h. Ap. 486. Translate ὃ 511 πίεν t
περικεφαλαίας. Καὶ 258 χυνέην ἄλλοφον. ὕδωρ |. Eust. 1506, 40 τοῦτον τὸν στίχο
εἰλλο-φρονέων (ἄλλο φρονέων Bekk. ID mei
non compos sum dH 698 ἀλλοφρονέοντα, sch.
br. οὐχ ἐν αὐτῷ ὄντα ἀλλ ἐξιστάμενον τῇ
διανοίᾳ cf, paraphr. sch. B., bewusstlos.
2) aliud ago, alia cogito. non ea quae ob oculos
posita sunt z 374 ἀλλοφρονέων, hinbrütend,
Ap. 24, 7 ἀλλοῖα διανοούμενος, cod. L. ἀλαο-
φρονέων Ὑ. ἄλλο, φρονέων. Eust. 1661, 43
χατά τινὰ τῶν ἀντιγράφων ἄλλα «φρονέων.
Bekk. ἄλλο φρ., sed Herod. Ψ 698 ὡς σωφρο-
γέοντα.
ἄλ λῦδιες (ἄλλος) alio. Herod. I 6. τὸ ἄλλυδις
καὶ τὸ ἄμυδις ἐξαιρέτως τρίτην ἀπὸ τέλους
ἔχει, τὴν ὀξεῖαν καὶ τῇ παραληγούσῃ ἐξαιρέτῳ
ἐχρήσαντο ἡ διὰ τοῦ v ἐξηνέχϑησαν. In
quinto pede aut secundo (4 745 4 508 ζ 138
& 95), ante ἄλλος aut similia. 4 A86 ἄλλυδις
ἄλλος cf..P 799 4 486 745 & 95. 6 158
τρέσσαν ἄλλυδις ἄλλη cf. E 71. ε 369 ἄλλυδις
ἄλλῃ cf. . 458. Η͂ 461 ἄλλυδις ἄλλη, Φ 508
ἄλλυδις ἄλλα, € 35 ἄλλυδις ἄλλον, Translate
αλλοσε -- ἀλοιάω
N 9279 τρέπεται χρως ἄλλυδις ἄλλῃ huc mne
alius ex alio fit.
ἀλλύω Y. 5. ἀναλέω.
ἄλλως alter; non more solito, sive in |
meliorem partem sive in deteriorem, 3) alioquin,
3) frustra, temere, Hes. ματαίως, ὡς ἔτυχεν" ἢ
ἀλλοίως ἢ μάτην. Posterior syllaba plerum-
que in thesi est, sed 4f 391 Y 99 & 124 in
arsi, E 218 οὐχ ἔσσεται à. 4 391 ἄ. ὑπ᾽
ἐμεῖο πέλεται X 53 οὐδέ κεν ἄλλως | παρα-
τεχτήναιτο. ct 9 176. T 401 &. φράζεσϑε
σαωσέμεν, Hes. ἑτέρως. v 211 οὐδέ xtv &. |
ὑποσταχύοιτο neque melius, ὦ 107 οὐδέ κεν &.|
λέξαιτο, p 429 zal ἃ. ἑψιάασϑαι, ε 286 μετε-
βούλευσαν &.. — 2) Y99 καὶ δ᾽ ἄ. - πέτεται
auch sonst, o 513 ἄ. σ᾽ ἂν - κελοίμην. I 90
ἀγήνωρ ἐστὶ καὶ ἄ. | ohnehin. Sch. LV. φύσει,
nunc insolentior ob preces tuas, sch. Α. yo.
DP IUE Eno ee IO OR m -
χαὶ αὕτως. «367 ξεινήιον ἠὲ καὶ d | ὦ ΤΡ
alio modo i, e. sine iure hospitii. o 577 καὶ
&. | αἰδεῖται, in anderer Hinsicht, φ ir ru ἄ &. [Jj
χεῖται ἐν ἄλγεσι 9vuóc. — 8) q 14 ἃ α. ἠρήσατο.
alia cogitans, frustra E. M. 68, 42 ματαίως.
€ 124 “ψεύδονται nur so hin, aliud atque
verum est. |
ἄλμα (£ALouci) saltus, certaminis species -
apud Phaeaces. 9$ 103 παλαιμοσύνῃ τε καὶ
ὥλμασιν, ὃ. 128 ἅλματι - προφερέστατος.
ὥλμη (E. M. 69, 10 et Doed. Gl 489 ἅλς
ἅλιμος eum). Non legitur in Iliade. Prior
syllaba semper habet ictum aut primi pedis aut
sexti) aqua marina, & 53 πτερὰ δεύεται ἅλμῃ".
£ 322 ἅλμην! πιχρήν. ξ 137 χεκαχωμένος
ἅλμῃ |. -- 2) salsugo 5219 ὥλμην ᾿ἀπολούσομαι.
£295 χρόα νίξετο ἅλμην 1 5j οἱ νῶτα - ἄμπεχεν.
Est σχῆμα καϑ' ὕλον χαὶ μέρος, coaluerant
enim quodam modo corpus et salsugo, Ariston
[ἡ à.] πρὸς τὴν φράσιν τὸν ρόα τὴν ἅλμην
ἀπενίζετο, sed AM. ἅλμην 9. wv 937 πολλὴ
δὲ περὶ χροὶ τέτροφεν ἅλμη ιν.1 δέδρομ
— 8) mare ἢ. XXVIII 15 ἔχχυτο δ᾽ ἅλμη Baum
ἔχχυτο, codd. ἔσχετο quod Matthiae explicavit,
motum "quidem esse mare, mox vero admiratione
sedatum. (&Auvoóc).
&24-59óc (ἅλμη) salsus, marinus, Hes.
éAuov. & 100 ἁλμυρὸν ὕδωρ |, mare, cf. « 997.
φασὶν. οἱ παλαιοὶ ἐν οὐ ὑδεμιᾷ ἐχδόσει φέρεσϑ d
διὰ τὸ λίαν εὐτελές. ἔχει δ᾽ εὐτέλειαν ὃ στίχ, -
οὐ διὰ τὴν φράσιν ἀλλὰ διὰ τὸν γοῦν" uu
χρῆναι γὰρ δοκεῖ ἀπαϑῶς οὕτω τὸν Πρωτέα,
φράσαι xal οἷον ἐν ἀστεϊσμῷ cf. sch.
Omittit B., in D. obelus adscriptus est cf. L
Roche. — h. Cer. 14 yeu τε πᾶσα χᾷ
ἁλμυρὸν οἶδμα ϑαλάσσης Ἰ:
ἀλοάῳ Y. S. ἁλοιάω.
ἀλογέω (λόγος) rationem non habeo, non
respicio. O 162 οὐχ ἐπιπείσεται ἀλλ᾽ ἀλογήσεϊ;
cf. O 178. — ἁλόϑεν 4 335 cf. ἅλς.
ἐλ οιάω (Attice ἀλοάω. Sverdsioe, de ve
ov4«t et οὐλολ. signif., ab ἀλέω molendo dAoda
deducit et inde ἀλωή. Curt. E. 527 zsA, τᾶ
et p. 524 καλες (GAtv-p0-v), καλὸ ετη, καλὸ
ἀλο-ιά-ω. Cf. Benf. 9, 298 Savelsb. Dig. p. 90
ferio, percutio, dresche. I 368 γαῖαν χερ σὶ
ἀλοία, impf. s. augm., sch. ABD. ταῖς χερσὶ
ἔτυπτεν, cf. Ap. 21, 15 E. M. 69, 48. 50. 59.
19; 705, : 24. (ἀπό).
9.416 ϑαλερὴ - ἀλοιφή | lardum.
μνηστῇς}.
ἀλοιφὴ
ἀλοεφὴή (ἄ. ἀλείφω) adeps, sebum, unguentum,
oleum 2) pinguedo, lardum quod liquefactum
efücit adipem, caro pinguis et virulenta. In
exitu versus, P 390 βοείην μεϑύουσαν ἀλοιφῇ.
sch. B. ἐλαίῳ διάβροχον. P 892 δύνει - ἀλοιφή!
179 ἐπιχρίοντες ἀλοιφῇ 1, sebo inunguentes
(v 188), οὗ σ 179, sch. V. ἐλαίῳ, cf. Ap. : 28, 15
ξ 220 δηρὸν ἀπὸ χρούς ἐστιν ᾿ἀλοιφή |, |, Doed.
GL 2429 unctionem interpretatur. — 2) I 908
συὸς ῥάχιν τεθϑαλυῖαν ἀλοιφῇ, Ap. 23, 2
λίπει. v 410 ὕεσσι τρέφει τεϑαλυΐοαν ἀλοιφῇ PE
I 467 *P 32
σύες ϑαλέϑοντες ἀλοιφῇ |.
οἵ v "AAow οἵ v ᾿Αλόπην ot τε Τρηχῖν
ἐνέμοντο | B 682 dubium utrum. Φϑιωτικόν on
“οχρῶν Strab. 9, 5, 8. Eust. 320, 5. 667, 93.
Steph. B. Hes. cf. Burs. Geogr. Gr. I 79. 88.
ἁλο-σύδνη (Lob. prol. 231 comparavit 1168.
vorat ἔγγονοι, Curt. E. 599 συ-ὅνη ortum
statuit e cv-vjj, masc. sünu-s Sohn) maris filia,
Y 907 Θέτιδος χκαλλιπλοχέμου ἁλοσύδνης),
sch. D. ἐναλέας ϑεοῦ, ἐν ϑαλάσσῃ χατοιχούσης,
paraphr. ϑαλασσίας. ὃ 404 νέποδες χαλῆς
ἁλοσύδνης, Ap. 21, 22 οἵ μὲν τῆς ϑαλάσσης,
ἔνιοι δὲ tuc Ἀμφιτρίτης cf. sch. h. 1. Eust.
1904, 2.
ἄλοφος v. 85, ἄλλοφος.
ἄλοχος (&. d cop. et λέχ-ος L. Meyer vergl.
Gr.1, 112 2, 161 Curt. E. 173 cf. Benf. 2, 317)
tori consors, coniunx. Concubinas ut putat
Doederl Gl. 2060 non simpliciter hoc nomine
appellat. Homerus. E. M. τὸ, 30 ὁμόλοχός tic
οὖσα. 7 μετέχουσα τῆς χοίτης τοῦ ἀνδρός.
d$ 499 ἀλόχοισι Διός de Latona, I 336 ἔχει δ᾽
ἄλοχον ϑυμαρέα, 1 840 ἡ μοῦνοι φιλέουσ'
ἀλόχους τρεΐδαι, sch. BLV 1 536 ηὔξησε
“τὴν υβριν ἄλοχον αὐτὴν εἰπὼν καὶ ϑιμαρέα
Nee Briseis ipsa credidit se iam esse uxorem
nec Patroclus. T 298 χουριδίην ἄλοχον ϑήσειν.
Τ' 409 ἢ ἄλοχον ποιήσεται ἢ δούλην go:
nitur enim δούλη neque Helena concederet se
esse concubinam. Ariston. ad 7' 395: ἀϑετοῦν-
ται στίχοι xy' (396—418), cf. sch. Q. à 12 Eust.
1479, 65. Koechly, Il. carm. 4, 7 versus defendit,
quos ἃ Zenodoto, non ab Aristarcho expuuctos
putat. ó 623 ἄλοχοι χαλλιχρήδεμνοι uxores
eorum qui apud Menelaum epulantur, cf, Spohn,
extr. Od. p. 9. W. Müller Vorsch. 105 Nitzsch
et Am. h. 1. Rumpf, y«uoz. Men. Giessen
1846 p. 14. 18. Sed Hermannus, de ó 620—4,
Otterndorf 1810 p. 10 Helenam uxorem Mega-
penthis aliasque interpretatur. Non recte Damm
et Doederl. concubinas procorum, cf. Eust. 1512,
1 (παραχρώμενος τῇ λέξερ Expunxerunt locum
Wolf, prol 131, Kirchhoff, alii cf. Kayser Phil.
18, 688. 699. — Opponuntur ἄλοχος et παλλα-
elc: $ 902 γνήσιοι ἐξ ἀλόχου. Honori est
nomen 4 546 ἀλόχῳ περ ἐούσῃ (cf. Kónishoff,
erit. et exeg. Münstereifel 1850. p. VIID. H 392
Eoyordiy, c£. A 114 N 696 o 856. ἃ 36
Μνηστήν, cf. A 1177 I 556. .4 942 μνηστῆς ἄ.
χουριδίης" Z 240 παρὰ μνηστῇς ἀλόχοισιν,
y. 1. αἰδοίῃς, cf. Z 250, ubi Did. παρ᾽ αἰδοίῃς
ἀλόχοισιν: οὕτως ᾿Ἀρίσταρχος: [ἐν ἄλλῳ παρὰ
y 408 δέσποινα, 1 399 μνηστὴν d,
εἰχυῖαν ἄκοιτιν. Z 482 ἀλόχοιο φίλης, cf.
Z 495 99 710 ε 207 χ 394. Z 394 πολύδωρος,
Ὁ X 88 o 294 x 11 αἰδοίῃς. h. Ven. 44
αἰδοίην ἄ., κέδν᾽ εἰδυῖαν, cf. h. Ap. 313, « 432
XtÓ"Z, v ἜΤ χεδνὰ ἐδυτα, cf. p 182. v 232
ϑυμαρέα κεδνὰ ἰδυῖαν, à 117. ν 378 ἀντιϑέην.
— ὅλς 81
— b) Additur nomen mariti: E 415 ἰφϑίμη d.
Διομήδεος (Nee 117, Z 299 X 437. B 700
τοῦ ἀμφιδρυφὴς à. B 355 Τρώων cf. à 279.
h. XII 3 Ζηνὸς χασιγνήτην t ^ d. ce, XXX 17
&Aoy Οὐρανοῦ, cf. Cer. 156. E 317 Ἰξιονίης͵
Ariston. ἀϑετοῖνται στίχοι τώ (317—27), Bekk.
expunxit, multi improbaverant. y 2641 Aya-
utuvovénv. B 292 ἧς, cf. £2 305 y 235, o 98
v 165 346 247 o 1067. 9 512 σή cf. & 210
vy 936 o 197 χ 499. Z 114 ἡμετέρῃς. 9 410
tuam, cf. A 67. δ 130 eius, cf. 4 162 8 92 o
97. 1 349 suae, cf. Π 482 Σ 356, I' 301 (2 193.
Z 337 mea, cf. 4 410. — c) II Poéta cum careat
voce ut nostrum: Familie, partes dieit pro toto
atque esse legitimam uxorem hoc modo sigui-
ficat: B 136 ἡμέτεραι ἄλοχοι καὶ τέκνα, 4 238
ἀλύχους τε φίλας xal τέχνα, cf. X 514 E 480
688 ὦ 730 P 223. d 460 oiv παισὶ καὶ
αἰδοίῃς IET M cf. h. Ap. 148 & 115 v 334
403. ξ 164 x 6l. χ 228 οὐδὲ υἷας οὐδὲ
ϑύγατρα: οὐδ᾽ ἄλοχον κεδνήν. Φ 087 φίλων
τοχέων ἀλόχων τε χαὶ dp P 98 ἄλοχόν τε
φίλην κεν οὖς τε τοχῆας, X2 36 5 ἀλόχῳ καὶ
μητέρι καὶ τέχεϊ ᾧ | καὶ πατέρι. Ο 608
παίδων ἠδ᾽ ἀλόχων χαὶ κτήσιος ἡ δὲ τοκήων,
Z 366 οἰχῆας ἄλοχόν τε φίλην καὶ - υἱόν, t
41 ἀλόχους “αὶ χτήματα, cf. Z 95 976 310 0
497. ν 192 &. ἀστοί τε φίλοι τε, E213 πατρίδ᾽
ἐμὴν ἃ ἃ. τε χαὶ δῶμα, ξ 945 τεχέεσσι χουριδίῃ
τ᾽ ἀ. xal κτήμασιν, 9. 248 σοῖς ἐν μεγάροισιν]
παρὰ σῇ τ᾽ &. x«l σοῖσι τέκεσοιν cf x 6l et
paulo durius ἢ. Ap. 477. H 80 X 848 Τρῶες
xal Τρώων ἄλοχοι NEU populus, ef. 6
155. Z 938 Τρώων ἄλοχοι ἠδὲ ϑύγατρες, ctf. X
155 h. Ap. 446 λ 227 829. — d) φ 214 ἄξομαι
ἀμφοτέροις ἀλύχους, h. Ven. 126 ᾿Ἡγχίσεω -
καλέεσθαι κουριδίην ἄλοχον. ib. 148 ἐμὴ δ᾽
ἄλοχος χεκλήσ σεαι cf. h. VI 17.
&Àg (440 ἐλ͵ομαι &AAouc«D lat. salum skr,
sala-m, Benf. 1, 61 Kuhn Ztft. 9 198. Doed.
GI. 486. sed Curt, E. 657 lat. sol Retzlaff, Prob.
II 3. ἀἁλόϑεν Φ 335 et ἅλαδε ut 'scribit
Herod. O 157 Π 697 s. ἅλα δέ A fluctibus
salientibus) 1 ἡ Ac, mare, potissimum quod
allut litus cui opponuntur et altum mare et
terra, mare quatenus est aquae plenum. De
maris Rr cf. A. Goebel, Ztft. f. G. 9,
514 E. M. 11 ἐστὶ ϑηλυχὸν καὶ ἕως τῶν
ἑνιχῶν siete μόνον, sed ἁλὸς πολιοῖο Y
999 ε 410 & 132. II ὁ &Ac, sal, quod fit ex
aqua marina. E M. 71, 16 ἀρσενικῶς λέγεται,
zal δὲ ὕλου κλίνεται. Vestigia consonae σ᾽ vix
apparent, quamquam Dàuml. N. J. f. Ph. 85,
195 huc refert d» 195 et Ahrens (Phil. 6, 24)
Y 299 ῥηγμῖνα ἁλός scripsit. ἤλαδε semper
jn quinta arsi.
I 1) De litoribus et partibus maris quae prope
terram sunt:.]M 284 ἐφ' ἁλὸς πολιῆς - λιμέσιν
τε xal ἀχταῖς, A 316 827 αὶ 179 h. VII 2 παρὰ
9tv' ἁλὸς ἀτρυγέτοιο οὐ 9 49 4 622 Q 12 t
94. 4 350 N 682 Z 31 9n ἐφ᾽ ἁλὸς πολιῆς,
L 132 λειμῶνες LÀ ἧς πολιοῖο παρ᾽ ὄχϑας, Y
229 ἄκρον ἐπὶ ῥηγαῖνος ἁλὸς πολιοῖο, uU 914.
ἁλὸς δηγμῖνα, € 52 χόλπους αλὸς ἀτρυγέτοιο.
— 9) De fluviis in mare inflnentibus: Φ 125
εἰσω ἁλὸς κόλπον, E 598 ἅλαδε προρέοντι
cf. M 19 h. Ap. 28 145, x 951 εἰς ἅλα δὲ
προρέουσιν, 4 495 ἀφυσγετὸν εἰς ἅλα βάλλει,
“1 792 εἰς ἅλα βάλλων, Π 391 ἐς ἅλα πορφυ-
ρέην δέουσαι, d 219 προχέειν δόον εἰς ἅλα
ὅταν. — 8) De navibus deducendis 4 141 9 34
88
ἐρύσσομεν εἰς ἅλα ὅταν οἵ. X z 76 ὃ ὅ77 42.
B 152 ἑλχέμεν εἰς ἅλα ὅταν, cf. y 153. A 808
GAuós προέρυσσεν cf. I 358 c 261. B 165 181
GA. ἑλχέμεν cI 683 Ξ 97 100 106 β 389, ὃ
780 9 51 ἁλὸς βένϑος δὲ ἔρυσσαν in profun- 4
ditatem maris, h. Ap. 506 ἐκ δ᾽ ἁλὸς ἤπει-
ρόνδε ἐρύσαντο. De remigio ó ὅδ0 ε 104 180
472 564 με [147] 180 πολιὴν ἅλα τύπτον
ἐρετμοῖς, 1 491 ἅλα πρήσσοντες, v 78 ἀνεῤῥί-
πτοὺυν ἅλα πηδῷ εἴ. x 130. — 4) De iis
partibus, E quae prope mare sunt: Ju
παρὲξ ἅλα φῦχος ἔχευεν, s 974 ἁλὶ χάππεσε
cf, h. ὙΠῸ 52. εἰ 410 ἔχβασις ἁλὸς πολιοῖο
ϑύραζε, « 102 εἰν ἀλὶ κῦμα κυλίνδει, Verg. ver-
santque in litore venti, cf. μ᾿ 08. ψ 986 ἐ ἔφυγον
πολιῆς ἃ. ἤπειρον δέ, 0 619 πολιῆς ἁ. ἐγγὺς
ἐοῦσα πέτρη, y 298 ἔστι - αἰπεῖα εἰς αλα
πέτρη, I 153 995 πᾶσαι δ᾽ ἐγγὺς ἁλός urbes,
ὃ 608 νῆσοι ἁλὲ κεχλίαται, v 235 ἀκτὴ͵ ἁλὶ
κεκλιμένη cf. h. Ap. 34. K 498 πρὸς ἁλός,
A 314 εἰς ἅλα - ἔβαλλον, cf. H 401. Ν 797
ἁλὶ μίσγεται procella, 374 ἐφ᾽ ἁλὸς modii,
A 409 ἀμφ᾽ ἅλα, K 498 πρὸς ἁλός. --- 5) b
aqua marina: B 261 νεψάμενος πολιῆς &., 4
426 ἁλὸς ἄχνην, cf ε 4035. P 265 Ep ruTMENdS
ἁλὸς ἔξω, G 226 ἁλὸς χνόον ἀτρυγέτοιο, ὃ
400 ἁλὸς πολυβενϑέος ὀδμήν, ξ 454 «Ai -
δέδμητο - κῆρ. ζ 387 χύμαϑ' ἁλός. LB De
diis maritimis: 4 358 Σ 36 ἡμένη dv βένϑεσ-
σιν ἁλός, c£ 2X 88 49 de Nereidibus, Z 136
δύσεϑ᾽ ἁλὸς κατὰ κῦμα, A 359 ἀνέδυ πολιῆς
ἁλός, cf. ὃ 405 448, ὦ 47 ἐξ ἁλὸς ἦλϑε cf. ὦ
55. A 532 εἰς ὅλα ἄλτο βαϑεῖαν. Proteus
ó 401 ἐξ ἁλὸς εἶσι cf. ὃ 450 e 491. Neptunus
N 15 ἐξ ἁλὸς ἕζετ iov cf, N 44 852 Y 14 O
161 177 ἰἄοχεσϑαι εἰς ἅλα ὅταν cf. O 223. O 190
πολιὴν ἅλα ναιέμεν, quod certe ad totum mare
spectat. De Phorcyne « 72 ἁλὸς ἀτρυγέτοιο
μέδοντος. 7) De mari universo ἢ 244
Qyvyiy - ἀπόπροϑι εἶν ἁλὶ χεῖται, οἵ. h. Ap.
38. 4. 95 πανυπερτάτη εἰν ἁλὶ κεῖται, οἴ.
Klaussen, Zt ΕΑ. OW. 2; 141. B 625.
ναίουσι πέρην ἁλὸς Ἤλιδος ἄντα, ex Ithaca
orientem versus prospiciens Echinadas et Elidem
trans mare sitas, inter se vero oppositas dicit,
cf. Klaussen, mr Bursian, Rh. M. 21, 211.
Ali: π᾿ ἅν trans mare Aegaeum, quod poéta in
Asia degeret cf. Wood, p. 34 La Roche et Am.
TIT sed sic de universa Graecia dicendum
erat. Alii: is quod mari a terra separatur cf.
Heyne l. 1, 99 752 πέρην ἁλὸς ἀτρυγέτοιο ἐς
Σάμον. ὃ pm μέσσῃ GAL Opponitur terrae:
Ξ 518 τῇ ἑτέρῃ μὲν ἕλε χϑόνα, τῇ δ᾽ ἑτέρῃ
ἅλα μαρμαρέην, Ξ 284 λιπέτην ἅλα, μ 31 ἢ
ἁλὸς ἢ ἐπὶ γῆς, ubi gen. ἁλός partitivus videtur
esse, Nitzsch ἢ. 1. praep. ad utrumque membrum
rettulit quamquam id nec fit apud Hom., nec si
fieret ἐφ᾽ ἁλὸς ἴῃ mari iie Am. et Weidenkaff,
Witt. 1870 καχοῤῥ. ἁλός. 218 ἠὼς - φαινομένη
ὑπεὶρ ἅλα ἠιόνας τε, cf. i227. Non recte Goebel
(522) lucem paulatim e terra super eas partes
E procedere putat, quae prope terram sint.
ὃ 708 ἁλὸς ἵπποι naves, cf. Schuster, Ztit. f.
G. 14, 463. η 328 ἀναῤῥίπτειν ἅλα πηδῷ. μ 259
πόρους ἁλός, itinera maritima, y 79 & 258 h.
Ap. 453 ἀλάλησϑε - ὑπεὶρ CA«, cf. ὃ 172. Haec
Goebel (520) de mari litoribus incluso et in-
sulis referto explicat, sed commode ad universum
mare referuntur. à 134 ϑάνατος δέ τοι ἐξ
ἁλὸς - ἐλεύσεται, CF. p 281. — 8) Φ 59 πόντος
ἁλὺς πολίης, pontus enim est profundum, «Ac
"rye — ἀλύσχω
^" 476, ἤλυξαν y, 297 et ἄλυξαν w 328, ci. ἀλύξῃ :
mare aquae plenum, s 335 ἁλὸς £v πελάγεσσι,
πέλαγος est mare vastum lateque porrectum,
h. Ap. 73 XXXIII 15. 9 561 λαῖτμα - ἁλὸς ἐχ-
περόωσιν, cf. T 267; cum &Aóc gen. addatur,
&Ac totum est ad quod partes referuntur. De
epithetis cf. Goebel l. 1. 526. — II. ὃ ἅλς, sal. o
455 οὐδ᾽ ἂν ἅλα δοίης, I 214 ἁλὸς ϑείοιο, 4
193 ψ 270 ἅλεσσι μεμιγμένον εἶδαρ. (ἀλιγεί-
τῶν, ἁλιαής ἁλιμυρήεις, εἰνάλιος,, ἔναλος,
ἔφαλος, ,ἁλίπλοος, ἁλιπόρφυρος, ἅλμη, ἁλμυρός,
ἅλιος, ἁλιεύς. , ἁλοσύδνη, ἁλιοτρεφής ὠκύαλος).
ἄλ-σος (Curt. E. 593b ἀλ- lat. al-o, 449
&49 cf. Benf. 1, 81 Duentz. Kuhn 16,38. Doed.
Gl. 2499 ex λάσιον, per metath. nemus, lucus.
E. M. 70, 55 τὸ σύμφυτον χωρίον, τὸ τέμενος.
Est locus sacer (Nàgelsb. ho. Th. 200) 208
αἰγείρων - ἄλσος πάντοσε χυκλοτερές͵ Y8h
Ven. 97 »υμφάων αἵ τ᾽ αλσεα καλὰ νέμονται,
z 350 γίγνονται - ἀπὸ ἀλσέων |, sch. QV. ἔν-
9« αἱ ναΐδες véu αι καὶ δρυάδες. B 506
Ποσιδήιον ἀγλαὸν ἄλσος, sch. D. πᾶς τόπος
σύνδενδρος ὕδωρ ἔχων καὶ ϑεοῖς ἀφιερω-
μένος ἄλσος καλεῖται οἵ. h. Ap. 230. Merc.
186 πολυήρατον ἄλσος. 291 ἀγλαὸν &.
᾿Αϑήνης, C 321 zAvróv d. - ἱρὸν ᾿Αϑηναίης. v
218 σκιερὸν ᾿Απόλλωνος, 200 ἄλσεϊ δενδρήεντι |
Ἀπόλλωνος, h. Ap. 76 221 245 ἄλσεα δενδρή-
εντα, cf. ib. 143 384. x 509 ἄλσεα Περσε-
φονείης, sch. BV. ἱερὰ zal σύνδενδρα χωρία.
— b) De silva universe h. Ven. 20 ἄλσεα σκιόεντα
Dianae.
'Αλτης" γέρων ὀνομάχλυτος "A. Ι αὶ 5b ἌΘΩΝ
ϑόη, ϑυγάτης͵ Ἄλταο γέροντος | "Aiteo, ὕς
“ελέ ἔγεσσιν- ἀνάσσει | Πήδασον-ἔχων Φ 85.
᾿Αλῦβας, evroc o 804 (ἃ), Eust. 1961, 62
dubium utrum Metapontum an urbs Thracica,
an —
᾿Αλύβη" ἐξ ᾿Αλύβης, ὅϑεν ἀργύρου fol.
γενέϑλη | B 857, — χαλύβη Strab. 13, 8, 20.
ἀλυσκχ-άξω (ἅ. ἀλύσκω) (πῇ. v. 1. e 581)
devito, cupio effugere. o 581 ὕβριν ἀλυσχάζων.͵
ἀνδρῶν, Ap. 28, Ἵ ἐκκλίνων. E 253 ἀλυσχά-
ζοντι uy eau, paraphr, Z 443 νόσφιν dAuE
σχάζω πολέμοιο.
ἀλυσχ-ἄνω (ἄλ. ἀλύσχω) devito. χ 880.
Ap. 23,.
ἀλύσκανε χῆρα, Wolt pro ἀλύσκαζε.
ἀλύσκω (ἅ. ἀλεύομαι). Pr. ptc. ὍΝ
28 ἀλύσχανε. ἐξέχλινε.
fut. (ἀλύξεις v. l A 118 μὶ 140), ἀλύξει o 54
La Roche, (opt. ἀλύξοις v. l & 140, ἀλύξοι Y,
l. o 547 558 cf. La Roche) inf. ἀλύξειν, Bekk.
ἀλυξέμεν K 371 aor. ἤλυξα μ' 335, ἤλυξε
ἀλύξῃ, opt. ἀλύξαι h. Cer. 262, ἀλύξαιμεν x
969, inf. ἀλύξαι, ptc. ἀλύξας. Devito, cupio.
effugere, evado, E. M. 72, 19 ἐχχλίνω zal
ἀποφεύγω. — ΤΥ cum ace, u 335 ἑταίρους. Sch.
V. ἐξέκλινα, BQV. ἐχτὸς ὄψεως αὐτῶν ἐγενό
μὴν, quamquam non alias in secreto vcta fiunt;
cf. Nitzsch ἢ. l 4 476 τὸν - 7. πόδεσσιν
φεύγων, v 828 Σχύλλην, 9 353 χρέος zal
δεσμόν, cf. La Roche h. L, K 371 αἰπὺν ὄλεϑρο Ἂ
9r 297 ὄλεθρον, μ 216 τὸν δέ γ᾽ ὄλεϑρο
ὑπεχφυγέειν ul ἀλύξαι, Ο 287 κῆρας cf.
363 382. Φ 565 ϑάνατον καὶ κῆρας, cf. B 352.
t 387 9 547 t 558 χ 66 h. Cer. 262. 2 269.
κακὸν ἡμαρ. — 2) absol X 201 οὐ δύνατο
ἀλύξαι, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι en
(199—201.. K 348 zoori ἄστυ, Ó 243 vrezqU:
γέειν καὶ ἀλύξαι, ὃ 416 ἐσσύμενόν περ ἀλύξαι,
zi ὅϑεν οὔ xor ἦεν ἀλύξαι, t 345 ὅϑιε τοι
» poig ἐστὶν ἀλύξαι, À 118 (μ 140) εἰ πέρ κεν
ΓΕ γος -Gottling., ind. sch. aest. Ien. 1853,
ἀλύξουσ᾽ coniecit h. Cer. 267. (ὑπό, ὑπάλυξις,
ἀλυσχάνω, ἀλυσκάζω).
᾿ἀλύσσω (ἃ. ἀλύων) furore abreptus sum,
insanio. .Y 70 ἀλύσσοντες περὶ ϑυμῷ, sch. A.
ὑπὸ πλησμονῆς ἀλύοντες, οἷον ἐν dà ὄντες,
δυσφοροῦντες, οἵ. sch. B. Ap. 28, 19 Eust.
1957, 38 E. M. 71, 44 qui corruptum habet
ἀλύσσουσι.
: . ἄ-λῦτος (490) indissolubilis. Ν᾽ 37 πέδας
ἀλύτους, AN 360 πεῖραρ &oonerov τ᾽ ἄλυτόν
, 9 275 δεσμούς.
᾿ἀλίω (τ sed ε 398 E — —, ἄλη, ἀλάομαι.
De spiritu Herodian. Ω 19. cf. La Roche H.
. T. 186. praes. ἀλύεις, ptc. ἀλύων, ἀλύουσα E
352) gravissime perturbor s. moerore s. gaudio.
Pausan. ap. Eust. 1636, 30 τὸ ἐν ἄλῃ χαὶ
παρέσει τὴν ψυχὴν ἔχειν. Suid. I 1, 249 τὸ
χαίρω καὶ λυποῦμαι cf. E. M. 72, 30. Eust.
1636, 23 προσγράφουσί τινες τὸ & χαϑὰ χαὶ
τῷ. ὀπυίειν οἴ Lob. Path. el 2, 39. σ 333
[393] 7 ἀλύεις ὅτι ἐνίκησας, sch. Q. vir ἀντὶ
TOU ,χαίρεις, γαυριᾶς: ἔνιοι δὲ ἐν ἄλῃ «αἱ
ϑορύβῳ τῆς διανοίας uci ain oiov οὐκ
εἰς σαυτὸν ὑπὸ πολλῆς χαρᾶς. Q 12 ἀλύων,
Sch. B. ἀλώμενος τὴν ψυχήν, "λυπούμενος,
ἀστατῶν, ἀδημονῶν. (398 χερσὶν ἀλύων, passis
manibus furens. E 352 ἀλύοῦσα vehementer
dolens. (ἐξ, ἀλέσσω).
| ἀλφ-ἄνω (ἀἄλφ, skr. rabh arbh Curt. E. 398.
.éà alere Hrtg, Rel. d. Gr. III 178. ἤλφον Φ
79, opt. ἄλφοε, plur. 3. p. ἄλφοιν v 383) bringe ein,
fructum reddo, pretium pario. 4 79 ἑχατόμ-
βοιον δέ τοι, Eust. 1294, 43 gt paraphr.
p^ c£ E. M. 73, 9. o 458 ὕμιν μυρίον
ον, cf. Ap. 21, 25. o 250 uot βίοτον πολύν,
383 ὅϑεν χέ τοι ἄξιον ἄλφοιν, codd. et Eust.
1896, 99. 56 ἄλφοι, Nauck: ,das einbringen
móchte, cf. sch. B. Bentl. χε τὶς cf. Doed. Gl.
2268. Dind. ἄλφοιν cf. Krüger Di. 8 30, 1, 6
.]ta Bekk. 2 cf ho. Blütter 112, Am. la Roche
Düntzer τὸν ξεῖνον" (ἀλφεσίβοιος).
͵᾿᾿Ἀλφειός ᾿Ἀλφειοῖο πόρον B 592. ᾿Αλφειοῦ,
εὐρὺ δέει Πυλίων διὰ γαίης I E 545,
Θρυόεσσα ἐπ᾿ Ἀλφειῷ A 719, ἱερὸν ῥόον
᾿Αλφειοῖο | 726, 798. Arcadiae flumen, et
PU huius fluminis, Orsilochi pater E 545 y
Um 0 dà Hes. ihe 338.
ἀλφεσί-βοιος (ἀλφεῖν, βοῦς cf. Doed. gl.
2M Naegelsb. ho. Theol. p. 255), qui SUPHIR
Z2 593 h.
boum parit, magno pretio emitur.
Ven. 119 παρϑένοι ἀλφρεσίβοιαι.
᾿ἀλφ-ηστής (ἄλφι, ἔδω K. F. Hermann, Phil.
4, 498 cf. Doed. Gl. 36. Naegelsb. H. Th. 1
Am. ad « 319) qui pane vescitur. « 349 &v-
δράσιν ἀλφηστῇσιν, 58 h. Ap. 458 ἀνδρῶν ἀλ-
φηστάων, v 261 ἀνέρας ἀλφηστάς, de toto
hominum genere, ut ἄλφιτα μυελὸν ἀνδρῶν dixit,
et ἀρούρης χαρπὸν ἔδοντες. Faesi Bergk,
Ztft. £ A. W. 1855 p. 436, A Lentz (ib. 1857.
[des L. Meyer vergl. Gr. 9, 346 Bekk. Curt.
398 ad ἀλφάνω referunt ' atque inventores
m industrios explicant (E. M. 72, 46 Suid. I
9254 Eust. passim sch. BE. α 349 ζ 8 ν 261
isch ad « 349. Pierson Rh. M. 16, 91)
mquam id de pretio est quo quid emitur.
: ἔντιμοι E. M. 73, 1 Heliodor. ap. Ap. 23,
31 Hes. lex. Beg 386, 17. Alii: χκατωφερεῖς
M. 72, 57 451,
E. fert. epitheton.
AN, PER Moe uid ΤΡ ΤΎΠΤΗΙ Ἢ mm 1
ἀλύσσω --- ἀλῳή 89
&Aqt farina. ἢ. Cer. 208 ἄλφι χαὶ ὕδωρ,
Ruhnk., in codd. ἄλφιτα s. ἀμφί. Quod Ruhnk.
amputatione dicit ortum esse, negat Lob. path.
el. 2, 293 par. 115. (ἀλφηστής.),
ἄλφι- vov (Curt. E..399 ἀλφ-ὄς albus.
Lob. Qi 191 dàg, ἄλφω ἄλδω alo. Savelsb.
dig. 98 zsA, καλεε. Duentz. Kuhn 14, 190 id
nancisei) polenta, farina hordeacea. ἘΞ M.
16 τὰ ἀπὸ τῶν πεφρυγμένων χριϑῶν per
σῶν ϑραύσματα cf. Eust. 872, 35. Num panem
comederint et pultem non satis liquet; cf. , Her-
mann, Privatalt. ἃ. 94. v 108 ἄλφιτα τεύχου-
σαι καὶ ἀλείατα, μυελὸν ἀνδρῶν, Eust. 1885,
11 ἄλειαρ, τὸ ἀπὸ πυρῶν ἄλειαρ, χαϑάπερ
ἄλφιτον τὸ ἀπὸ κριϑῆς cf. sch. B. v 119 ἄλ-
quia τευχούσῃ, B 290 ἄλφιτα, μυελὸν ἀνδρῶν
δέρμασιν ἐν πυκινοῖσιν. f 904 £v - ἄλφιτα
χεῦον δοροῖσιν. l εἴχοσι δ᾽ ἔστω μέτρα μυλη-
φάτου ἀλφίτου ἀκτῆς, cf. B 880. τ 197 ἄλφιτ᾽
ἔδωκα. Tostam fuisse Eust. dicit, furfuream
1445, 55 868, 40 ipse negat quamquam fuerunt
qui crederent. z 934 τυρόν τε χαὶ ἄλφιτα zl
μέλι οἴνῳ ἐχύχα, Eust. 1656, 57 καὶ βρωτὸν
ὁ χυχεὼν qv ... καὶ ποτὸν δέ, immiscebatur
poculo, Kaltschale. 4 040 ἐπὶ δ᾽ ᾿ἄλφιτα λευκὰ
πάλυνεν, Cf. x 520 4 28 & 77. 4A 631 παρὰ δ᾽
ἀλφίτου ἱεροῦ ἀχτήν. Ap. 28, 4 περιφραστι-
χῶς αὐτὸ τὸ ἄλφιτον AXE σημαίνει δὲ τὸ βέλ-
τιστον χαὶ μᾶλλον ἀπολύσιμον τῆς κριϑῆς.
Non recte Heyne (ad 4 631) pultem explicat.
Aspergebant farinam carni & 499 ἐν πυρὶ
βάλλε παλύνας ἀλφίτου ἀκτῇ, quod brevius di-
cit h. Ap. 491 509 ἐπὶ ἄλφιτα λευκὰ ϑύοντες.
Σ 560 δεῖπνον Aca ἄλφιτα - πάλυνον, Sch.
Vict. Zu«ccov ἢ ἔφυρον. sch. br. ἐνέμισγον.
C£ Damm s. ἄλφιτον et παλύνω, Clemens de
clip. 23. melius Eust. 1162, 48 οὐδὲ νῦν δηλοῖ
ἀρτοποιίαν ἀλλά τι ἐπίπασμα «σύνηϑες ὃν τοῖς
παλαιοῖς, Faesi h. l Am. ad ξ 77. — h. Merc.
554 Θριαὶ κατὰ κρατὸς πεπαλαγμέναι ἄλφιτα
λευχά, Θριαί G. Hermann coni. pro ἤοῦσαι,
per. metaphoram vero (ef. Matth.) dicuntur esse
canis capillis, Eust. 868, 37 ἀλφιτόχρως χεφαλὴ
κατὰ τοὺς παλαιοὺς ἡ πολιά cf. 9/6, 54. Hes.
᾿Αλωεύς, 0c, pater Oti et Ephialtis E 886,
qund 305 Posidon procreasse dicitur. Apd.
i5 d.
᾿ἀλφή (&. Alii ἀλωή. ἀλοιάω. εἰ subscribi iu-
bet sch. BV. E 499. Alii duas voces fingebant,
prout ascriberetur & vel omitteretur E. "x. 74,
22. 95, alii prout spiritus aut lenis esset aut
asper cf. Ap. et Herod. ap. Eust. 1218, 39 et
E. M. 74, 36. La Roche ἀλῳή scripsit (H. T.
187 Ztft f. à. G. 1865 p. 121. H. U. 191) c£
Ahrens Phil. 1, 9. Eichholt ΖΕ. f. G. 1868 p. 909.
De : subscr. cf. La Roche ad c 221 336 Spitzn.
ad € 561 d 36. Spiritus asper Atticorum fuit,
sed invenitur etiam ap. Hom., cf Spitzn. ad 1
534 Σ 438 Baum. ad ἢ. Merc. 207 E. M. 12,
36. Certe non fuit asper E 499 N 588 o 336)
1) area, 2) fundus, aser consitus plantis, hor-
tus, 3) ager vitibus consitus quibus arbores mà-
ritabantur, vinea. Sch. BE « 193 καὶ ἡ πολύ-
δενῦρος γῆ καὶ ἡ ἀμπελόφυτος καὶ ἡ σιτο-
φόρος χαὶ ἥ δασεῖα cf E. M. 14, 95. A T)SEY:
496 τρι βέμεναι κρῖ ἐυχτιμένῃ ἐν ἀλῳῇ, pa-
raphr. B ἁλῶνι εὐκατασχευαστῇ, Bekk. ex-
punxit vv. 495—508. Sch. A. yo. ἐυτροχάλῳ
cf. Heyne h. 1. qui non recte ad solum situm re-
N 588 ἀπὸ πτυόφιν μεγάλην
χατ᾽ ἀλῳφήν | ϑρώσκωσιν κύαμοι, E 499 ἄνεμος
90
ἄχνας φορέει ἱερὰς κατ᾽ ἀλῳφάς, Ap. 38, 17
ἐπὶ τῆς ἅλω. Grashof (Fuhrw. 20 n. 17) ὀλωήν,
iepdüc ad ἄχνας referens: paleam vehementer
motam. — 2) E 90 ἕρχεα ἀλῳάων ἐριϑηλέων,
sch. BDL. χωρίων ἀμπελοφύτων ἢ δενδροφύ-
των, ὦ 994 ἀλῳῆς - ἕρκος. Φ ΤΊ μ᾽ εἷλες ἐυχτι- ὃ
μένῃ ἐν ἀλωῇ, Φ 86 ἦγε - ἐκ πατρὸς ἀλωῆς, Ari-
ston. ἡ ὅ. ὁ. ἀλωὴν τὴν δενδροφόρον γῆν νῦν
λέγει. 257438 ϑρέψασα φυτὸν ὡς γουνῷ ἀλωῆς,
1534 ϑαλύσια γουνῷ ἀ. ῥέζε. 1 040 κακὰ -ἔῤῥεζε
Οἰνῆος ἐλωήν, $347 νεοαρδέ' ἀλωὴν᾽ αἷνν" ἀγξη-
ράνῃ, de aqua hominum arte in fundum in-
ducta, cf. Φ 957 ἡ 198. aestate autem media
fit irrigatio, c£. sch. V. — 3) € 561 σταφνλῇσι
μέγα βρίϑουσαν ἀλωήν | paraphr. ἄμπελον.
E 566 τρυγύῳφεν ἀλωήν | Vinea ipsa signi-
ficatur iis quae adduntur, nam ἀλῳή proprie
ager universe cf. Nitzsch ad ἡ 192. « 193 ἀνὰ
yovvóv ἀλῳῆς οἰνοπέδοιο cf. À 193 h. Merc.
507. ἢ. Merc. 188 νέμοντα ἕρκος ἀλωῆς, Barn.
δέμοντα, cf. h. Merc. 87. ὦ 396 ἐυχτιμένῃ ἐν ἀλῳῇ
| λιστρεύοντα φυτόν, o 336 δένδρε᾽ ἐυκτιμένην
zer ἀλῳφήν, o 991 πολυκάρπου ἀλῳῆς. ἡ 123
πολύχαρπος ἀλῳὴ ἐῤῥίζωται, sch. B. ἀλφὴ
νῦν ἡ ἀμπελόφυτος γῆ, quamquam non bene
agro arboribus consito sic opponitur ἀλῳή. Ac-
cedit quod vites iam commemoravit poéta v. 121.
Schütz πολύβοτρυς ἀλῳή quod placuit Nitzschio.
Lehrs N. J. f£ Ph. 81, 592 notavit quod vv.
190 et 193 caesura carent. Friedlaenderum of-
fendit perf. ἐῤῥίζωται, quasi vivo etiamtum
Aleinoo dictum (Phil 6, 679), quare totum lo-
cum (103—31) expunxit: quam opinionem pro-
baverunt Kirchhoff (Od. u. ihre Entst. 152)
Koechly (de Od. diss. IIb, W. Ribbeck (N. J. f.
Ph. 79, 657 91, 310) alii. Defendere videtur
locum Anton (Rh. M. 18, 418. Id quoque mi-
rum quod in urbe hic est hortus, quem. Nausi-
caa dixerat abesse ab urbe: ζ 993 πατρὸς ἐμοῦ
τεϑαλυῖα ἀλῳή |, sch. QV. ἀλῳὴ λέγεται ὃ εἰς
φυτείαν ἐπιτήδειος τόπος, δενδροφόρος γῆ.
ἅμα (skr. sama, ὅμός lat. simul goth. sama
ahd. sam, samet Benf. 1, 389 Curtius E. 449,
Kuhn, Ztft. 9, 198. Savelsberg, ib. 16, p. 65 σύν.
L. Meyer vergl Gr. I 53. 67. 115. 329 Graff
Sprachsch. 6, 27) 1) simul, eodem tempore,
2) una, eodem loco, 3) pariter, eodem modo. F.
M. 75, 10 ἐπίῤῥημα συλλήψεως ἢ ἀϑροίσεως,
παρὰ τὸ ϑάμα τὸ συνεχῶς zal πυχνῶς" τὸ γὰρ
πυχινὸν χαὶ ἐπάλληλον ἅμα γίνεται καὶ ἐν
τῷ αὐτῷ καιρῷ. De aspiratione Herod. pass.
dé accentu E. M. 75, 19. Consonae a qua inci-
piebat vox, vestigia ap. Hom, vix apparent, cf.
K 985. Est adv. sed saepe dat. regit, cui et
anteponitur et postponitur. Saepe verbis inter-
positis et caesura, / 86 etiam versu a casu suo
separatur. 4 533 &. πάντες ἀνέσταν cf. Z 59
133 Ψ 362 € 50 ὦ 953 9 191 « 412 2 282 &
110 » 82 φ 230 y 251 969. 4 320 ov πως ἅμα
πάντα δόσαν cf. N 799. H 959 ἐκσπασσαμένω
du! ἄμφω cf. Ψ 686 q 188. N 613 &. ἀλλή-
λων ἐφίχοντο, O 718 &. δ᾽ ὄρνυτ’ ἀυτήν, X
117 ἅ. δ᾽ ἀμφὶς ἀλλ᾽ ἀποδάσσεσϑαι, £2 804
χέρνιβον πρόχοόν 9 ἅμα, κ 959 ἅμ᾽ ἀιστώ-
θησαν ἀολλέες. h. Merc. 448 ἅ. τρία πάντα
πάρεστιν, h. VII 26 &. δ᾽ ἱστίον ἕλκεο. -- b) A
296 ἅμα λαῷ cf B 817, D l ἅμ᾽ ἡγεμόνεσσιν,
Τ' 458 κτήματ᾽ Gu. αὐτῇ 1 ἔχδοτε cf. H 800 .X
114. Ψ 182 τοὺς ἅμα σοὶ πάντας ἐσϑίει, H
881 x 2 ἅμ ἠοῖ, I 618 «2 600 μ 34 o 396 h.
cer
ἅμα
tura multis locis ut Καὶ 222 285 ζ 319 v 68 etc.
A 424 &. πάντες ἕποντο cf. Q 327 x 257.
447 €, δ᾽ εἵἴπετ᾽ ἄχοιτις cf. 4 274 E 591 4
344 I 170. K 194 M 124 951 N 888 β 413 9
46 104. N 690 P 753. A 472 O 559 II 632 h.
XXVI 9. 4 781 796. N 717 o 117. N 785 [v
127]. X 595 p 214 v 175 β 287 t 319 9 109.
ax 76 τ 528. Ante dat. B 577 ἅμα τῷ γε ἕποντο
cf. D 143 « 831 σ 207 ὦ 573 β 1l o 62 v 145.
B 762 E 551. M 81 N 801. JI 550 575. ὃ 88
o 431 τ 196. o 397 h. Ven. 78. I' 376 Uu.
ἕσπετο χειρί. Post dat. personae B 524 τοῖς
(um ἕποντο cf. B 534 542 545 556 D68 630 637
644 652 710 737 747 789. I 512 ὃ 162 τ 579
φ ΤΊ. A 158 y 359. Q9 182 t 32 h. Merc. 440.
HK 999 αὶ 495 o 541 o 53. M 350 363. 4 476 E
493 K 985 φ 104. Bis legitur: ὁ 371 ot rot
ἅμ᾽ αὐτῷ [Ἴλιον εἰς ἅμ᾽ ἕποντο. 44 495 ἴσαν
πάντες ἅμα, Z 989 φέρει δ᾽ &. παῖδα cf.
948, K 565 ἅ. δ᾽ ἄλλοι ἴσαν οἵ. Q 148 177 4
149 4. δ᾽ ἄλλοι - ἐνόρουσαν, N 385 ταῦτα δ᾽
ἅμα χρὴ ]
ἅμα κίε cf H 2 K 196 P 494 M37. I8
ἑχάστῳ | κοῦροι ἅμα στεῖχον. ΜΙ 312 τοῖς cuo
φέρε cf. α 428 434. II
491 οἵ οἱ ἅμ᾽ ἡγεμόνες
τῷ κῦδος Cue πρόες
ἔϑηκεν, ὃ 826 οἱ - ἅμ᾽ ἔρχεται, 5 105 τῇ -
παίζουσι, ἡ 166 181 ἱχέτῃσιν ἅμ᾽ - ὀπηδεῖ, ef
| 971 τ 898. h. Ap. 210 Ἴσχυ᾽ ἅμα ἢ ἅμα Av
χκίππῳ, in loco corrupto cuius partem Schneide
win restituit. — 3) Θ 8 &. πάντες | αἰνεῖτε, ἢ
Ap. 189 ἅ. πᾶσαι ὑμνεῦσιν cf. h. IX 7 XIV 6
h. Ven. 73 ἅ. πάντες σύνδυο κοιμήσαντο. —
b) Π 149 ἅμα πνοιῇσι πετέσϑην, paraphr
ὁμοίως ἀνέμοις cf. T 415 42 842 « 98 ε 48)
o 363 ἐμὲ ϑρέψαν ἅμα Κτιμένῃ. — c) & ΑΥ]
τοῖσι δ᾽ ἅμα τρίτος ἦρχον. — d) Ἅμα - χαὶ
ἅμα τε - καί, ἅμα τε - τε, ἅμα τε - δέ, ἅμα
δέ, οἱ - et. A 343 I' 109 ἅμα πρύσσω χᾶ
ὀπίσσω cf. B 107 Ν 699 P 150 Y 334 y 1119
48 τ 471 h. Merc. 575. A 417 ἅμα v^ ὠκύμο
uopoc καὶ ὀιζυρός cf. 4 450 O 64. II 505. d
953 Q 7193 ὁ 403 τ 376 h. Merc. 46. B 28
ἅμα 9" οἱ πρῶτοί τε καὶ ὕστατοι. Ν 85 τῷ
ῥ᾽ ἅμα τε καμάτῳ γυῖα λέλυντο xal σφιν ἄχος
ἐγίγνετο. N 669 ὅμα τε ϑωὴν γνοῦσόν T£. |
519 «uc τε διδοῖ, τὰ δὲ ὑπέστη. T 242 ἅμ
ub9oc ἔην, τετέλεστο δὲ ἔργον. ὦ 249 ἅμ
γῆρας | ἔχεις αὐχμεῖς τε καὶ ἀεικέα ἕσσαι. |
198 ἀνδρῶν ὀλλυμένων νηῶν 8᾽ ἕμα ἀγνυμε-
- v&ov, ubi ἅμα posteriori membro additur: etiam
de tempore explicari potest. 247 ἐς νῆα ἅμα
χαὶ us9" ἑταίρους, σ 356 7 0^, ἕμα τε προσέ-
εἰπε. — 4) Dat. plerumque est personae, non-
numquam προιῇς, ἠοῖ, ἠελίῳ, “τεότεσσιν, raro
ut 9 10] ἅμα νηὶ ϑαμίξων ἀρχὸς ναυτάων
(gu) nam navis non eiusdem generis est. Me-
lius Q 970 ἔφερον ζυγόδεσμον Cue ζυγῷ. h.
Merc. 39 χερσὶν Gu' ἀμφοτέρῃσιν ἀείρας am-
- babus simul, Cer. 15 ὠρέξατο χερσὶν ἅμ᾽ ἄμφω.
Ἴδας, h. XXIV 15 χάριν δ᾽ ἅμ᾽ ὄπασσον
ἀοιδῇ. Est v. 1. e. c. ὃ 686, λ 135 v
— Sehneidew. removit a h. Merc. 527. (ἁματροχιή,
Jw. l o 451 ἁματροχόων͵ ἅμαξα, ἁμαρτῇ, ἁμαρ-
J τέω).
Ἀμαζόνες ἀντιάνειραι | D 189 Phrygiam in-
gressae sunt, χατέπεφνεν Auatoveg ἀντιαν εἰ-
ρας | Z 186 Bellerophontes Lyciam aggressas.
παρὰ τῷ Θερμώδοντι οἰκοῦσιν, Agsoc δὲ καὶ
Ἁρμονίας νύμφης Ναΐδος ϑυγατέρες. παρὰ τὸ
μὴ ἔχειν τὸν ἕτερον τῶν μαζῶν ἢ παρὰ τὸ
μὴ χοῆσϑαι μάζαις sch. BLV.. I' 189, Apd. 11,
| 5, 9. Strab. 11, 5, 1. μάσσειν quae tangi neque-
» unt Góttling comment. de Amaz. p. 5, ab ἀμᾶ-
ἕξειν 'metentes' Doed. gl. 304. « et ueZov stark-
Mbrüstige Hartung Rel. d. Gr. III 164. Cf. Prel-
— ler gr. Myth. Π 85 ss. Grote gr. Gesch. I 167
E Voelcker Geogr. 216. Haupt Hermes
᾿Αμάϑεια X 48 Nereis.
- ἄμᾶἄϑος (ἄμμος, ψάμαϑος Method. ap. E. M.
75, 54 cf. Lob. path. el. 1, 139) arena in campo
| sparsa, pulvis. Ariston. I 385 ἡ ὃ. 0. ἡ πα-
ραϑαλάσσιος ψάμαϑος, κόνις δὲ ἡ πεδιὰς yu-
μος, cf. Lehrs Ar. 198. E 587 ἀμάϑοιο βα-
ϑείης, cf. sch. D. Eust. 584, 36 Ap. 27, 10 Hes.
seh. BE. 8 326, v. l. γὰρ ψαμάϑοιο cf. Spitzn.
—h. L h. Ap. 489 ἀμάϑοισιν ἐχρίμψατο νηῦς,
Herm. ἀμάϑοις, cf. Hoffm. qu. h. 2, 31. Baum.
ψαμάϑοις magis probat. (ὠμαϑύνω!)
x ἀμᾶ-ϑύνω (ἄμαϑος) 1)in pulverem redigo:
-deleo I 593 πόλιν - πῦρ ἀμαϑύνει, Ariston. ὅτε
"ueSov ποιεῖ" οὕτως ὁὲ λέγει τὴν πεδιόσιμον
xOviv cf. sch. BLV. Ap. 97, 11 E. M. 75, 58
-Hes. — 2) pulverem adsperzo h. Merc. 140
χόνιν δ᾽ ἀμάϑυνε μέλαιναν.
ἐς ἀ-μαιμἄχετος (Lob. proll. 374, Hennike de
-& intens. Cóslin 1846 p. 14. d priv. et μαι-
μάσσω. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 423 reduplica-
ftum ex μάχεσϑαι. Doed. Gl. 140 μαιμέειν μαι-
μαχτὸς et ἃ int. heftig, rasend, cui neque
— Ameis assentit (Ztft. f. G. 8, 621) neque
JDuentzer (N. J. f. Ph. 69, 605', etsi hic putat
ἃ int. esse (sehr stürmend, gewaltsam) Lucas
qu. 1. 160 aut ἃ μῆχος, μακρός ut Duentz. ad
Od. aut ut Schneidew. Pass. alii ab ἄμαχος re-
duplieatione ortum cum & euph. cf. E. M. 76,
10) qui non movetur contentione, ineluctabilis,
2) ingens. Z 179 Χίμαιραν ἀμαιμακέτην, cf.
JI 328, E. M. 76, 14 ἄμαχον, ἀκαταγώνιστον,
φοβεράν, ἀνυπόστατον, ἢ ἀπροσμάχητον καὶ
μεγάλην cf. Ap. 25, 16 Hes. sch. V. L. — 2) €
811 ἱστὸν ἀμαιμάκετον νηός, quem ipse non
poteram regere, cf. Ap. 25, 17, sch. BQ. ἀντὲ
τοῦ ob οὐκ ἔστι μῆχος παραβαλεῖν. Lucht,
Schiff d. Od. 24: permagnus.
— d-ueAó-Pvo (i. Christ p. 37 Ebel (Kuhn 7,
226): smard s. mrd unde σμερδαλέος ahd.
smerzan lat. mordeo et ahd. smelzan, ἀμαλδύνω
982
Z2.
E
3 L
Mualoveg — ἀμαξιτός
pro σμαλδύνω et ἀσμαλδύνω, cf. Benf. 1, 508
L. Meyer vergl. Gr. 1, 67 105 383. Doed. Gl. 1074.
Act. praes, ptc. ἀμαλδύνουσα, aor. inf, ἐμαλ-
δῦναι, ptc. ἀμαλδύνας, Pass. pr. coni ἀμαλδύ-
vatci) contero, destruo. E. M. 76, 20 χυρέως
τὸ διὰ πυρὸς ἀφανίζω.. ἢ τὸ ἁπλῶς ἀφα-
νίσαι καὶ ὁμαλίσαι. Η 468 τεῖχος ἀμελδύνη-
ται, Sch. br. ἀφανίζηται, cf. M 32 18, (Ap. 26,
17 ἀφανίσαι, melius quam sch. V.) Translate
h. Cer. 94 εἶδος ὀμαλδύνουσα πολὺν χρόνον.
ἀμαλλο-δετήρ (ἅμαλλα, δέω) qui mergites
s. manipulos colligat, Ap. 29, 4 οἱ τὰς ἀμάλλας
τῶν ἀσταχίων δεσμεύοντες. Σ 553 δράγματα
ἀμαλλοδετῆρες ἐν ἐλλεδανοῖσι δέοντο" | τρεῖς
δ᾽ ἄρ᾽ ἀμαλλοδετῆρες ἐφέστασαν, E. M. 16,
44 ἀμάλλα (sic) ἡ ἐκ πολλῶν δραγμάτων συν-
αγωγή. -
ἀ-μάλός (Eust. 691, 53 μαλόν πλεονασμῷ
γίνεται ἀμαλόν, cf. Buttm. Lex. 2, 262 Fuhr,
N. J £ Ph. 20, 371 s. Curt. E. 457. Alii u«-
λακός comparant cf. Lob. path. el. 1, 18 Benf.
1, 492. Doed. Gl. 1071. Fuit v. 1. X 310 ἄρνα
μαλήν (Eust. 1270, 54. Ebel, Kuhn 7, 227 ad
ἀμαλδύνω refert) tener. .X 310 ἄρν᾽ ἀμαλήν,
Ap. 28, 18 ἁπαλήν, νέαν cf. E. M. 76, 42 sch.
br. ἁπαλήν, τρυφερίών, νηπίαν, v. 1. ἀπαλὴν.
v 14 ἀμαλῇσι σκυλάκεσσι, v. 1. ἀπαλῇσι.
ἄμαξα (ἃ. ἀπὸ τοῦ ἅμα καὶ vot ἄξων
Gramm, ap. Eust. 1263, 95. Benf. 1, 67 Curt.
E. 582 ab axibus coniunctis. Audacius Grashof
(Fuhrw. 32) ἀμφί et ἄξων cuius duo sint axes
cf. p. 16, et p. 33 &ugíc et ἄγω. Doed. Gl.
1057 ἅμα ἄγουσα. Alii παρὰ τὸ ἄγειν τὰ ἀμώ-
μενα, Eust. 1.1. Herod. Σ᾽ 487 εἰς ἰδιότητα
ἄμαξαν ἐψίλωσαν οἱ πρὸ ἡμῶν ἐπεὶ ἡ συνα-
λοιφὴ οὕτως εὐρέϑη “22 71] 182. Cf. M 448
ubi pal. Syr. ἐπ᾿ ἄμαξαν et X 116 h. Cer. 177.
In codd. pass. ἅμαξαν quae fuit Atticorum forma
cf. Kayser, Phil. 10, 882 La Roche h. Textkr.
187. 1) Plaustrum, 2) sidus quod plaustrum s.
ursa s. septentriones appellatur. 1) Habuit ro-
tas quaternas: ἐ 341 ἄμκαξαι | ἐσϑλαὶ τετρύ-
κύκλοι, iungebatur mulis: Q 150 179 ἡμιόνους
χαὶ ἄμαξαν ἐύτροχον, et proprie est currus ea
tantum pars quae axes rotasque habet: £2 189
ἄμαξαν ἐύτροχον ἡμιονείην | ὁπλίσαι, cf. £
263. 2. 966 ἐκ μὲν ἄμαξαν ἄειραν ἐύτροχον
ἡμιονείην καλὴν πρωτοπαγέα, & 81 ἡμιόνους
x«l à. ἐφοπλίσαι, ζ 72 ἐύτροχον ἡμιονείην |
ὕπλεον, ubi ἄμαξα imposita capsa et alligato
iugo appellatur ἀπήνη ut £2 275, c£. Goebel Ztft.
Ε G. 12, 816. Onus imponebatur capsae vel ipsi
plaustro, si brevitatis causa capsae mentio non
fit Q 711 ἐπ᾽ ἄμαξαν ἐύτροχον ἀίξασαι. M
448 ἐπ᾿ ἄμαξαν ἀπ᾿ οὔδεος ὀχλήσειαν. κ 108
ἄμαξαι | καταγίνεον͵ ὕλην, H 427 ἀμαξάων
ἐπάειραν, XQ 182 ὑπ᾽ ἀμάξῃσιν βόας ἡμιό-
vovc τε] ζεύγνυσαν. Quoniam alias muli iun-
gantur plaustris, vehieulumque iunctum appel-
letur ἀπήνη, Grashof (Fuhrw. 18:6 p. 19) aut
spurium iudicandum dixit hune locum eum Gep-
perto aut $m ἀπήνῃσιν scribendum. ὥς 260
us9" ἡμιόνους καὶ ἄμαξαν | ἔρχεσϑαι. — 2) Σ
487 ε 218 ἄρχκτόν 8᾽ ἣν καὶ ἄμαξαν ἐπίχλη-
σιν καλέουσιν. V.l & 88 ἀμάξης pro ἀπήνης.
(ἀμαξιετός.)
ἀμαξ-τός (ἅμαξα c suff. -τό, cf. L. Meyer
vergl. Gr. 2, 519. Minus probabiliter ἐέναι Meir.
de verb. cop. II p. 21) via plaustris frequentata,
plaustris apta, via publica. E. M. 76, 8 «uc-
-
92
ξαις διοδευτός. Fuit proprie adi, Y 146 zar
ἀμαξιτὸν ἐσσεύοντο, h. Cer. 177 ἤϊξαν κοίλην
κατ᾽ ἀμαξιτόν.
ἀμἄρη (&. Lob. (Path. el. 1, 107) καμάρα,
cf. Benf, 2, 984, sed Doed. Gl. 87 μύρεσϑαι, ὃμ-
Booc. Apion ap. Ap. 25, 24 cf. E. M. 77, 17
(uc et ósiv) fossa, canalis. E. M. 77, 13 ὃ
ὀχετὸς δι᾽ οὗ τὸ ἐν τοῖς κήποις φέρεται ὕδωρ,
ἡ τάφρος ἢ ὑδροῤῥοή. d 209 ἀμάρης ἐξ
ἔχματα βάλλων, sch. B. τὰ κωλύματα τῆς διώ-
ρυχος ἐχβάλλων.
ἁμαρτάνω (ἄμ. Benary, Kuhn 4, 47 11, 399
cf. Ebel ib. 5, 66: skr. smr memorem esse,
cuius ptc. cum ἃ priv. asmrta immemor, gr.
(&ueoro et propter c) ἅμαρτο et ἀμβροτο (cf.
Buttm. Lex. 1, 134) s. ἄβροτο, unde ἀβροτάξο-.
μεν. Curt. E. p. 642 & priv. et ueg unde μοῖ-
oc). Impf. ἡμάρτανε. fut. in ἁμαρτήσεσϑαι,
aor. ἤμβροτον (v. l ἄμβροτον z 154), ἤμβρο-
τες, ἤμβροτεί(») s. ἅμαρτε, ἤμβροτον Π 336,
coni ἁμάρτῃ (v. 1. ἁμάρτοι), inf. ἁμαρτεῖν φ
155, ptc. ἁμαρτών. 1) Immemor sum, pecco.
9) aberro a 3) non assequor, privor. E. M. 78,
16 ἀποτυγχάνω, οὐ χαταλαμβάνω. ἀτυχῆσαι,
στερηϑῆναι, ἀδικήσεσϑαι, βλαβῆναι. Non ἴπ
hy. 1 501 ὑπερβήῃ καὶ ἁμάρτῃ, v 314 ὅς τις
ἁμάρτῃ. χ 184 τόδε γ᾽ ἤμβροτον, sch. V.
ἔπταισα, Q 68 οὔ τι ἡμάρτανε δώρων, Doed.
GI. 584 enthielt nichts vor. — 2) De iaculanti-
bus: verfehle, E 287 ἤμβροτες οὐδ᾽ ἔτυχες,
c X 979, O 8311 N 518 zel v09' ἅμαρτε,
Did. O 311: διχῶς τοῦ μὲν &. καὶ v09^ &., cf.
4 233 N 605. 4 491 O 430 τοῦ, ?P 865 ὄρνι-
Joc, cf. Ψ 857. K 372 φωτός, 5 116 ἀμφιπό-
Aov, q 4921 πελέκεων πάντων, φ 425 οὐδέ tt
τοῦ σκοποῦ qugooror, II 336 ἔγχεσι ἤμβροτον
ἀλλήλων. P 609 τοῦ - ἀπὸ τυτϑὸν ἕμαρτεν.
Translate: ἃ 511 μύϑων, ἡ 292 νοήματος -
ἐσθϑλοῦ, sch. ἀπέτυχεν. — 3) φ 150 ἁμαρτεῖν
οὗ 9^ ἕνεκα ἐνθάδε δμιλέομεν, | 519 χειρῶν
ἐξ Ὀδυσῆος ἁμαρτήσεσθαι ὀπωπῆς (Naber:
ἀμερϑήσεσϑαι cf. Doed. 584), Ap. 29, 34 δια-
μαρτεῖν. X δ05 φίλου ἀπὸ πατρὸς ἁμαρτῶν.
(ἀπὸ, ἁμαρτοεπής, ἀφαμαρτοεπής.)
ἑμαρφτέω (ἁμαρτῇ) simul cum alio facio, par
sum cui. E. M. 623, 90 ὁμαρτεῖν χαὶ ἅμαρ-
τεῖν: ἀμφότερα ἐπὶ τοῦ ξυντυχεῖν χαὶ dzo-
λουϑεῖν" τὸ δὲ δεύτερον καὶ ἐπὶ τοῦ συμπρᾶ-
ξαι. v 87 οὐδέ κεν ἴρηξ | - ἁμαρτήσειεν, q
188 ἐξ οἴχου βῆσαν ἁμαρτήσαντες ἅμ᾽ ἄμφω,
simul euntes, Ap. 30, 6 ἁμαρτήσαντες" συντυ-
χόντες, συναρτήσαντες οἵ. Hes. Bekk. ὅμαρ-
τήσειεν et ὁμαρτήσαντες et similiter M 400 9
438 ut est in codd. multis, sed La Roche (cf.
ad » 87 φ 188 H. T. 189) alios codd. ipsumque
Aristarchum secutus ἄμ.
ἁμαρτῇ (X. Benf. Kuhn 4, 52 ἁμαρτῆ, ad
skr. sam-artha refert, i e. cum re. Curt. E.
488 nom. Hom. 12 ἅμα et ἀρ zusammengefügt.
Aristarchus ἁμαρτή,, ratus sync. esse ex ἅμαρ-
τήδην (N 584), cf Lehrs, Ar. 313 Ptolemaeus
et Herodianus (E 656 Φ 162) ἁμαρτῇ, cf. E. M.
78, 20, Plerosque grammaticos Aristarcho dif-
fisos ἁμαρτῇ s. ὁμαρτῇ scripsisse iam Spitzner
(exc. XII de adv. ἁμαρτῇ et óuaeoriz) monuit
contra Heynium qui (ad É 656) ἁμαρτῆ et ἁἅμαρτῇ
pariter probari dixerat, Pal. Syr. videtur ἁμαρτῇ
habere. Aristarchi opinionem Lob. videtur pro-
bare (path. el. 2, 295), adverbia enim in ἤδὴν
oriri à verbis barytonis cf. La Roche ho. Unt.
2 , 9 ,
ἀμάρη — ἅμαω
Jo 4W 704 ΨΥ
(^4 CORREO Tr
181 H. T. 188. Fuere qui ὁμαρτῆ 5. ὅὁμαρτῃ
scriberent, cf. sch. E 656 ed. Baum. Phil. 11,
169 atque hoc probat Doed. Gl. 543. De ὅμαρτῆ
cf. Spitzn. ann. cr. ad E 656) simul, eodem tem- —
pore Ap. 94, 99 ἅμα, óuov. E. M. 78, 20 τὸ
ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτό. E 656 δούρατα x.
χειρῶν ἤιξαν, E 571 ῥήσσοντες, 162 ἁμαρτῇ
δούρασιν ἀμφίς, χ 81 ἰὸν ἀποπροΐει, ἀμαρτεῖ
A. ex corr. Q., ὁμαρτῇ Eust., ὁμαρτῆ CD., ὁμαρ- -
τεῖ G., ὁμάρτει FKS. (ἀμαρτέω. /
ἁμαρτο-επής (ἁμαρτάνω, ἔπος) qui aberrat |
a verbis aptis iustisque, cf. Meir. de verb. cop. -
Ip.13. N 824 Αἰαν ἁμαρτοεπές, Ap. 95, 28
ὃ ἁμαρτάνων ἐν τῷ λέγειν. Doed. Gl. 504 585
thóricht redend, cf. Duentz. N. J. f. Ph. 69, 608.
ἀμαρυγή (ἅμ. ἀμαρύσσων splendor, iactatio -
et vibratio oculorum, Blinzeln, E. M. 77, 31 τὰς
τῶν ὀφϑαλμῶν ἐχλάμψεις. h. Merc. 45 dug--
ϑῶσιν ἀπ᾿ ὀφϑαλμῶν Guapvyat.
᾿Αμαρυγκείδης — Διώρης ] Β 622. — -nv -
E 517, filius
᾿Αμύρυγπεύς " χρείοντ᾽ ᾿Αμαρυγχέα ϑάπτον —
Ἐπειοί | Ψ 630, Alectoris f. Eust. p. 303, 1l, -
princeps Epeorum; ab ἀμαρύσσω Hartung Daem.
p. 19. Rel. d. Gr. II 231.
᾿Ἀμάρυνϑος Eretriensis, Apoilinis amasius h.
Ap. 2, 33 Baum. cf. p. 148, Schneidewin coni.
ἀμαρύσσω (iu. MAP cf. Luc. qu. l. 31 94 -
Curt, E. 677) splendeo, nictor, oculos celeriter
huc illuc moveo, blinzele. É. M. 77, 98 τὸ
λάμπω .. πλεονασμῷ τοῦ ἀ. h. Merc. 278 zv--
χνὸν ἀπὸ βλεφάρων ἀμαρύσσων, ib. 415 zv-
χνά, ut solent facere qui nec gaudium nec pu-
dorem dissimulant, 1
ἁμα-τροχεή (τρέχω) concursus curruum. 9^
492 ἁματροχιὰς ἀλεείνων, sch. A. τὰς εἰς
ταὐτὸ συνόδους τῶν τροχῶν cf. Ap. 28, 1. E.
M. 79, 32 36. Herod. ?^ 422 ὀξύνεται ὁμοίως
τῷ φυταλιάς, sed Grashof (Fuhrw. 35 n. 34).
ἁματροχίη scribi iubet, esse enim abstractum,-
Hes. ἁματροχίας quod cur minus placuerit quam
εὐεργεσίη non apparet. Habent certe quae in
-uj cadunt saepe colligendi notionem (αἑμασεῆ
ἀνϑρακιή ἀχυρμιὴ) quae ab hoc verbo abest. -
ἁμα-τροχόωντα una currentem o 451, ubi.
nunc est (uc τρωχῶντα. Conatur defendere
ilud Bühler (Kuhn 8, 365), quia ἅμα sit prae-
positio.
d-ucvoós (X. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 67. 374
ἀμολγός, rad. marg et altn. murkra comparat
cf. Curt. E. 516. Luc. qu. l 94 d euph. et
MAP (Ap. 25, 29) unstáter Schimmer, cf. Buttm.
Lex. 1, 145) caecus, obscurus, Ap. 25, 29 τὸ
μὴ φαινόμενον" E. M. 79, 40 τὸ ἀλαμπὲς xal
μὴ δρώμενον .. πλεονασμῷ τοῦ v, sed falli-
tur addens cum sch. ΒΕ. μετὰ τοῦ στερητ'
χοῦ «. sch. ἀσϑενές, δυσϑεώρητον cf. Hes
Suid. I 1, 265 Le. Seg. 386, 26. ὃ 824 835 εἴν
δωλον ἀμαυρόν, cuius figura cerni non po
terat. E Jie
ἀ-μᾶχητέ (μάχη) sine pugna. Φ 437 ἀ. | toue
Οὐλυμπόνδε.
ἀμάω (ἄμ act, etiam in thesi ε 135; sed d
medium ἐ 247 et in compositis, cf. Herod. 2
óiyo. 297, 5) Benf. 1, 415 a rad. skr. smi, ahd
mah-an, dubitans num sit abmühen ἀκα-μάᾷ
(Jaeckel J. J. f. Ph. 26, 40 s) an zusammen
mühen ἀ-μάω pro σα-μάω. Doed. Gl. 299 màh
sed simplex ἀμᾶν (4) amissum esse et ἀμᾶν (8).
ex ἂν- αμᾶν ortum, cf. H ε 135 γρ. ἀμμοῷεν,
- E. 449 b ma, ἀ-μα, lat. me-to, ahd. ma-jan, cf.
Lottner (Kuhn 7, 22) Pr. opt. ἀξειζεν ε 135, impf.
ἥμων X 551, aor. (ἄμκησεν codd. h. Merc. 357),
ἤϊε. ἀμήσαντες. — Med. aor. ptc. ἀμησόώμενος,
meto, seco, colligo. 2) med. mihi colligo, com-
primo. 1)(a) φ 301 ἀπ’ οὔατα ivác τε, Ap. 30, 8
ἀποτεμόντες. O 451 ὄροφον λειμωνόϑεν, t 135
Jxtóv εἰς ὥραν. Absolute: € 551 δρεπάνας
ἔχοντες. — 2) Medium (i): comprimo. Doed.
1. 1. homonymum esse dicit activi. « 247 ἥμισυ
ϑρέψας γάλακτος | iv ταλάροισιν ἀμησό-
ἱενὸς χατέϑηκεν, sch. E. πονησάμενος μετέ-
ϑηχεν" ἐνέργησεν. Πράφεται δὲ ἀμησάμενος
i συναγαγών, cod. PS. πονησάμενος, Eust.
1621, B0 ἀμησάμενος ἀντὶ τοῦ συνελὼν χερσὶ
καὶ συναγαγών cf. Ap. 29, 92, Hes, Suid. I 1,
274. V. l h. Merc. 357 διὰ πῦρ μάλ᾽ ἔμησεν;
Ilgen δεαπυρπαλάμησεν. (ud, ἐπί, κατά, ἀμη
τηρ, ἄμητος.)
ἐμβαίνω v. s. ἀναβαίνω. ἀμβάλλω v. s.
ἀναβάλλω. ἀμβατός v. s. ἀναβαίνω.
εἰμεβλήδην (ἀναβάλλων incipiendo, alte ducto
Spiritu ut solemus incipientes lugere, .X 476 ἀ.
m, oleo ambrosio unxit, sed h. Cer. 937
pleax' ἀμβροσίῃ, T 38 ἀμβροσίην καὶ νέχταρ
στάξε κατὰ ρινῶν, SCh. V. στάξε: συλληπτιχῶς
347 353.
quam statuisse de re mira quam oculis videre
On potuerat neque : 359 ἀμβροσίης καὶ
ἐχταρός ἐστιν ἀπόρωξ statuitur (cf, Nitzsch
-l) quid intersit. d 445 ἐμβροσίην ἡδὺ μάλα
είουσαν, sch. V. νῦν τὸ θεῖον καὶ εὐῶδες
ἀμβαίνω --- ἄμβροτος
987. Χχαὶ s 45, ἐν δὲ τῇ « οὐχέτι.
95
ἔλαιον. — 9) E 777 ἀνέτειλε νέμεσϑαι, sch. D,
τὴν τῶν ϑεῶν τροφὴν ἢ πόαν τινὰ viv.
paraphr. πόαν ἤτοι ϑείαν τροφήν. Eust. 607,
3 ξηρὰ κἀνταῦϑα βρῶσις ... εἰ μὴ ἄρα χαὶ
αὕτη δροσερόν τι κρᾶμα ἦν. — 3) μ 68 πέλειαι
&, 4i φέρουσιν, & 93 τράπεζαν | ἀμβροσίης
πλήσασα, s 199 τῇ παρ᾽ ἀμβροσίην - χαὶ
νέχταρ ἔϑηκαν, h. Ap. 194 νέχταρ τε καὶ
ἀμβροσίην ἐρατεινὴν | χείλεσσιν ἐπήρξατο, cf.
Cer. 49, Merc. 248 νέχταρος ἐμπλείους ἡ δ᾽
ἀμβροσίης ἐρατεινῆς, sed Ven. 232 σίτῳ
τ᾿ ἀμβροσίῃ τε, videtur differre ambrosia ἃ
cibo. Nàgelsbach, hom. Th. 41 atque Teufel
hom. Th. wu. Eschatol Stuttgard 1848 p. 8,
ambrosia rebus omnibus firmitatem — praestari
putant, diis qui semper ea vescantur aeter-
nitatem, Bergk l.l. negat, posse enim deos carere
cibo quo animi tantum causa vescantur.
&u-Boóotog (ἄμβροτος cf. E. M. 80, 43)
divinus, a diis proveniens, divinitatis particeps
eamque impertiens. Epith. rerum quae deorum
Sunt et noctis. Buttm. Lex. 1, 132 monuit
suaves unguentorum odores inesse quidem rebus,
sed. verbi origine non significari. Hes. ϑεῖος,
ἀϑάνατος, ἡ δύς, quorum postremum ad somnum
refertur. 4 529 [h. XXXIV 14] -e:«t χαῖται
lovis, ἢ. Cer. 41 Cereris, Z 177 πλοκάμους
&. lunonis, Zenod. et Aristoph. zc? μεγά-
λους scripserant, sch. V. ἵνα μὴ λυπῇ τὸ
ἀμβρόσιον συνεχὲς ὄν. E 338 πέπλου ὅν οἱ
“άριτες κάμον. d» 507 ἑανός Dianae, X 178
Iunonis. «ὁ 341 [« 97] ε 45 πέδιλα. Mercurii,
Ariston. 42 341 ὁ &or. 0. ἐνταῦϑα ὀρϑῶς χεῖνται
A 172.-P 187
[hy. Ven. 63] éA«to. c 193 χάλλεϊ οἵῳ περ
Κυϑέρεια χρίεται. E 809 Ν 35 εἶδαρ, O 434
χκάπῃσιν. b) h. XXVII 18 ὄπα, VIL 37 ὀδμή
ep. 1, 4 ὕδωρ Ἕρμου ὃν τέκετο Ζεύς. h. Merc.
380 νύμφη &. — Nox ita vocatur quando de
somno sermo est, cf. Oertel chronol. ho. III
Meissen 1850 p. 20. Mittitur enim nox a diis
sine hominum opera. B 57 ἀμβροσίην διὰ
νύχτα K 41 142 Q9 363 £404 0 8 νύχτα δὲ
ἀμβροσίην, Ap. 95, 92 ϑείαν. ὃ 499 574 72 283
&. νύξ cf. Σ 268. B 19 ὕπνος, qui divinitus
hominibus supervenit, Buttm. Lex. 1, 134. Orus
ap. E. M. 80, 32 ϑεῖος, ϑαυμαστός, Ov, (οὗ Ὁ)
οὐχ οἵόντε βροτοῖς ἅψασθαι ἢ ὃ ὑγρός.
Videtur somnus semper d. esse, sed semel
tantum Agamemnonis somnum fuisse opinantur
Hes. Doed. Gl. 591 La Roche ἢ. 1.
ἄμε-βροτος (βροτός s. μορτός. consonam gt
Buttm. Lex. 1, 136 radici inesse putat, ad
negationem trahunt Doed. Gl. 591 La Roche
Ztft. f. ὃ. G. 1868 p. 502. sch. BM. Q 460 αἰεὶ
τὸ βροτὸς συντιϑέμενον τῷ μ πλεονέζει πλὴν
τοῦ νὺξ ἀβρότη) immortalis, divinus, divinitatis
particeps eamque impertiens. Epith. rerum
quae deorum sunt et noctis, Hes, &q9coroc,
ϑεῖος, ἀϑάνατος. Nunquam fit subst. Y 338
Y 460 ϑεός, sch. BM. ἄφϑαρτος, ὃ μὴ βροτοῖς
ὕμοιος, cf. X 9 ὦ 445. E 889 ὦ. αἷμα ϑεοῖο,
cf. E 870. Π [881] 867 ἵπποι ἄ. οὺὃς Πηλῆι
ϑεοὶ δόσαν, sch. V. οὐ μετέχοντες ϑανάτου.
h. Merc. 71 ϑεῶν βόες. II 670 680 ἡ 965 ὦ
59 h. Ap. 184 VI 6 &, εἵματα cf. ἡ 260, P 194
&, τεύχεα ᾿Αχιλῆος, ἕξ ot ϑεοὶ πατρὶ ἔπορον
cf. P 202. ε 847 χρήδεμνον ἄ, Leucotheae, αᾧ
292 ἱστὸν μέγαν &. Circes, 9 866 h. Ven. 63
ἐλαίω d., h. Ap. 197 &. εἶδαρ Apollinis, quem
94
ve:cendo Naegelsb. hom. Th. 42 sibi conscium
Leri putat divinitatis, et Ven. 260 nympharum,
quae, eo uti videntur ob diuturnitatem vitae. c
191 4. δῶρα, pulehritudo quam Minerva Pene-
lopae dat, h. Ap. 190 ϑεῶν δῶρ᾽ quibus dii
ipsi fruuntur. Translate h. Ven. 175 χάλλος d.
— ")ὴ ὁ 330 νὺξ C. Buttm. Lex. 1, 155) quae sine
hominum opera et ingruat et abeat. (ἀμβρόσιος,
εμβροσίη).
ἀ-μέγαρτος (μεγαίρω) id quod nemo cui-
quam invidet, tristis, miser. (Buttm, Lex. 1,
261) Ap. 95, 20 o οὐκ ἄν τις μεγήρξιεν, j
στι φϑονήσειεν. Non recte E. M. 81, 22.
A 400 407 ἀνέμων ὠμέγαρτον ἀυτμήν, o 219 φ
362 ἀμέγαρτε συβῶτα, de homine, quasi de
re: Taugenichts. h. Merc. 452 ἀνθρώπων. In Il.
v. l B 490 πόνον ἀμέγαρτον, Aristarchus
Bekk. Ameis ἀλίαστον.
ἀμείβοντες (&. ἀμείβω. Ῥίο. quod in subst.
abiit, Classen. Beob. 2, 9) tigna culminis, Dach-
sparren cf. Rumpf à aed. Hom. II. Giessen
1857 p. 18. ΡΥ ΤΡ) ἀμείβοντες τούς τε χλυτὸς 5
ἤραρε τέχτων, sch. B. οἱ συστάται OL τὸ
σχῆμα τοῦ 4 στοιχείου ἀποτελοῦσιν cf. sch. A.
E. M. 81, 33. Rumpf ap. Hom. non aliud esse
exemplum aedificiorum hoc modo exstructorum
notat.
ἀμείβω (X. Curt. E. 250 skr. miv, lat. mov-
ere, mu-tare cf. Benf. 2, 33 L. Meyer, vergl.
Gr. 1,42 67 271 839. A. PGuinel ZAft. £. G. 14,
419 d causativum et μὲς, effcere ut quid
moveatur, transferre invicem, cf. Doederl. Gl.
83) Act. pr. ptc. ἀμείβων A 547, dusiBovrec
4. Y, impf. &usige(v), pl. ἄμειβον X 3 981, 80r.
ἄμεινεν h. Cer. 275. Med. pr. ἀμείβεται 0
684, pte. ἀμειβόμενος, ἀμειβομένη, ἀμειβομένω, ἐ
ἀμειβόμενοι, ἀμειβόμεναι. imperat. ἀμείβεο Q
393, ἀμε ἔβεσθον Δ 499, impf. ἀμείβετο et ἠμεί-
βετο, ἀμειβόμεϑα X 225, aor. ὠμείψατο 41 403 et
ἠμείψατο iP 542, ci. ἀμείψεται, if. ἀμείψασϑαι,
ptc. ἀμειψάμενος, ω 285. 1) commuto, permuto, τί
τινος. Med. 2) transeo, τί, 3) alterno, in vices
cuius succedo 4) alterno verbis i. e. respondeo,
τινα ἘΠ Μ: 81. 97 ἀμείβεσϑαι ἀντὲ τοῦ
ἀποχρίνεσϑαι, ἐναλλάσσειν, διέρχεσϑαι ea τὸ
v μέρει τι ποιεῖν οἵ. 82, 17, Ap 24, 22. Ζ
235 πρὸς Διομήδεα rye ἄμειβεν | χρύσεα
χαλχείων, Ap. 1. JL ἐναλλάσσειν, P 192 ἔντε᾽
4. E 981 τεύχε᾽ d. E. M. 81, 35 ἤλλασσον,
Bekk. expunxit, 44 547 ὀλίγον γόνυ γουνὸς &.
Eust. 862, 2 τὸ βραχὺ προποδίξειν xal μὴ
μαχρὰ βιβάζειν. Non recte le. Seg. 72, 81.
Verberat tergum Aiax. h. Cer. 275 μέγεϑος καὶ
κάλλος, Med. 2) I 409 d. ἕρκος. ὀδόντων sch.
AD. φϑάσῃ παρελθεῖν. x 828 ὅς χε πίῃ καὶ
πρῶτον ἀμείψεται ἕρχος ὀδόντων sch. Q.
διαβῇ παρέλϑοι, τὰ φάρμακα δηλονότι — muta-
tur enim subi. 3) 1 471 ἀμειβόμενοι φυλαχὰς
ἔχον, O 084 ϑρώσκων ἄλλοτ᾽ ἐπ’ ἄλλον à. α
870 B 140 ἀ. κατὰ οἴχους, prior locus assumptus
videtur cf. Kirchh. Compos, d. Od. 45, Meister
Phil. 8, 2. 9 379 ὠρχείσϑην ταρφέ' ἀμειβο-
μένω, sch. V. πυχνῶς πλέχοντες εἰς ἀλλήλους,
ἐναλλασσόμενοι. ὦ 285 σ᾽ εὖ ϑώροισις A 604
ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ, cf. ὦ 60 h. Ap.
189. Ἢ 900 424 ζ 67 o 484 439 μύϑῳ οἵ, x
71. Ψ 489 ἐπέεσσιν cf. Ψ 492 y 148. A81
465. 225 h. Cer. 118. ó 284 ὦ 350 ἐξαῦτις
αὔϑοισιν ἀμειβομένη προσέειπε. — b) wu. 278
μὲ μύϑῳ, cf. ἐ δ06 λ 59. h. Cer. 59 74. UNE
ἀμέγατος — ἀμείνων
τὸν μύϑοισιν, cf. 8 83 h. Merc. 162 “60 462. .
ὃ 286 σὲ - ἐπέεσσιν, 9. ,398 τοῦτον - πόλλ.
ἐπέεσσιν, o 480 τὸν δ᾽ αὖ μύϑῳ, DI 497 τὴν
μύϑοισιν ἀμειβόμενος προσέειπε, cf. Ψ 732 h.-
Mere. 901. x 193 ἐξαῦτίς μιν ἔπεσσιν duci Bd :
μενος προσέειπεν cf τ 214 φ 200. ε 96 μὲν
ἔπεσσιν ἀμειβόμενος προσέειπεν cf. ὃ 484 ε΄
958 x 500. o 193 τ 259 ὃ 706 Αὶ 899, — oc) x
270 P 88 ἀμειβόμενος δὲ προσηύδα οὗ, h. Apa
61. [h. Mere. 366 (09^ ἑτέρωϑεν Guión '
ἕπος η δα] Baum. non recepit. — d) H 356. |
μὲν ἀμειβόμενος ἔπεα - προσηύδα cf. O 48 3P
557. — e) B 84 tuv ἀμειβόμενος προσέειπε,
ὃ 375 394 464 ε 5229 x 970 336 A 79 138 168
435 462 477 504 μι 111 μὲν ἀμειβόμενος προσ-
ἕειπον. δ᾽ 471 491 A 145 404 440 487 "A
αὐτίχ᾽ ἀμειβόμενος προσέειπεν, οἵ 9 235 xs
44. h. Cer. 145, h. Ap. 463. τὸν ἀμειβόμενος,
ἀντίον qj ooa. ε 287 A 563 μ᾽ οὐδὲν ἀμείβετο,
ἐ 972 368 μ᾽ αὐτίκ᾽ ἀμείβετο. A 191 172 418.
551 I'199 4 50 817 E 825 O 145 151 I 162
K 60 86 102 128 143 390 426 4 655 N 231 X—
52 103 193 Ὁ 200 471 11 439 P 715 Σ᾽ 127 [360] 428.
T 28 Y 309 £2 372 384 405 552 659 α 44 80.
314 y 102 210 253 9 338 357 v 146 329 392.
420 ξ 121 o 68 340 x 186 o 280 c 250 τ 123
ὦ 280 h. Ven. 107 192 τὸν ἔπειτα, A 544 E.
9875 381 Z 2638 359 X 193 099 X 8l 393 462 -
Y 182 £2 89 ὃ 711 808 ψ 69 80 τὴν ὄπειτα, l
292 τὸν ὑποβλήδην cf Γ' 228 4 408 τὸν ἀ. ---
f) Absolute: JV 823 0, ó 382 398 x 487 508 4
180 215 & 115 ἢ αὐτίχ᾽, zx 91 ϑήν μοι xo L
ἀμείψασϑαι ϑέμις ἐστίν." — g) Ψ 542 ᾿Αχιλῆα
δίχῃ ἠμείψατ᾽ ἀναστάς, non recte sch. br.
THERE ἀπεχρίϑη. Meer. ipo
ERES (ἃ,
durus. Post caesuram. :
Sch.. A. ἀπηνῆ χαὶ σχληρὰν xe ἀπαράκλητον
xal) ἀφιλάνϑρωπον χαὶ ἀνηλεῆ καὶ ἀδυσώ-
πητον cf. Ap. 25, 11. h. Ger. 259 ἀμείλικτον
Στυγὸς ὕδωρ. d
&-uelAUyog (μειλίσσω) implacabilis,, durus,
E. M. 82, 32 ἀμείλικτος, ᾿ἀσυμπαϑής, anas.
I 158 ᾿Αίδης ἀμείλιχος ἠδ᾽ ἀδάμαστος, sch
BLV. ἀγοήτευτος. I ὉΤ2 à. ἦτορ, cf. h
XXVIII 2. Q 734 ἄναχτος ἀ., h. XIX 88
ὄψιν &. XXIII 8 πόντον ἀ.
ἐ-μείνων (ἄ. Doed. Gl. 180 Walter, Kul
18, 383 manus gut cf. Benf. 2, 33. Alii: amoenus
τὰν Meyer, vergl Gr. 1 65 67 95 104 2
melior) melior, praestans, potior,
τινί, τί, C. infin, τινός. De rebus: aptior, j
lior, praestantior. Est comp. adiectivi ἀγαϑός
Zenodotus etiam nom. ἀμείνω statuit, Aristor
A 80 H 114. et Harl ad β 180 cf. Duentz
Zenod. 56. Non legitur in hy. 4 404 βίῳ €
πατρὸς &. | Did. βίῃ, οὐ διὰ τοῦ ν βίη
᾿Ἀρίστα χος. Zenodotus locum aliter scripsera
4 400 ἀγορῇ- ἀμείνω l tio, Ariston. (et Did.?)
σὺν τῷ ν ἀμείνων Ἀρίσταρχος, ἵνα καὶ
ἑαυτὸ “λέγηται ἐπιπληκχτικῶς" ἐλλείπει δὲ Ὁ
ἔστι ῥῆμα. cx 106 ἀγορῇ. Ψ 9315 μήτι
δρύτομος μέγ᾽ ἀμείνων ἡὲ βίῃφιν, ἡ ὃ] 2
πᾶσιν ἀμείνων | ἔργοισιν. Ὁ) Cum acc. vel in
0 139 τοῦ βίην x«l χεῖρας &. | O 641 ztavcolt
ἀρετὰς ἡμὲν πόδας ἠδὲ μάχεσϑαι, ὦ 9374 εἰδὶ
τε μέγεθός τε, B 180 σέο πολλὸν ἀ, μαντεῦ
σϑαι. c) Gen. plerumque ante compar. E
σέο - à. B 939 ἕο μέγ᾽ ἀμείνονα φῶτα Bel
expunxit. Z 479 πατρὸς - πολλὸν ἀμείνων |
Aristarch. cf. H 114 Φ 107. II 709. H 111
σεῦ ἀμείνονι φωτί, 4 405 πατέρων μέγ᾽
ἀμείνονες, σ 884 Ἴρου ἀμείνων ἄλλος, T' 11
χλέπτῃ - νυχτὸς ἀμείνω |. Ariston. ἡ δ. ὅ.
τινὲς γράφουσι σὺν τῷ v ἀμείνων: εἰ δὲ zar
αἰτιατικήν ἐστι, χωρὶς τοῦ Y γράφεται: ἀνά-
λόγον γάρ ἐστι τὸ ἀμείνονα, cf. E. M. 89, 48.
Nom. videntur explicasse suppleta copula, ut
Aristarehus ipse 4 400. χ 374 χαχοεργίης
εὐεργεσίη μέγ᾽ ἀμείνων", Ξ 107 τῆσδε ἀμεί-
vore μῆτιν, ep. 11, 1 csv ἀμείνονα Χζαρποῦν. ---
d) Sequitur gen. Η 358 M 232 ἄλλον μῦϑον
ἀμείνονα τοῦδε, cf. 104 νόον. E 41 ἀμείνων
σεῖο. Pro gen. coniunctio K 556 ἀμείνονας
έ περ οἵδε) ἵππους, O 509 οὔ τις τοῦδε νόος
παὶ μῆτις ἀμείνων |, ἢ μῖξαι χεῖρας, ubi quod
duas structuras miscuit, Faesi $ 182 compa-
ravit. — e) Absolute: Z 350 ἀνδρὸς &., 44 543
d. φωτί Bekk. expunxit, / 493 ἄλλην μῆτιν d,
Δ 333 ἀοσσητὴρ μέγ᾽ ἀμείνων Hectore cf. sch.
B. X 158 δίωχε δέ μιν μέγ᾽ ἀμείνων | Bekk.
expunxit. 7 479 ἀμείνονες ἄλλοι, Ariston.
άϑετεῖται ὅτι oi» Qv«yzcioc, expunxit Bekl.
Ῥ 605 ἐμείνονας ἠπεροπεύειν..-- δε 364 οὗ
τε πάρα προνοῆσαι ἄμεινον, χ 156 σχοπὸς ἦεν
ἀμείνων, « 816 8 141 τῦδε λωίτερον χαὶ
ἄμεινον | ἔμμεναι cf. Kirchhoff, Comp. d. Od.
43 et Meister Phil. 8, 2. — e) Abest copula: 42
52 οὐ μὴν tO ys χάλλιον οὐδέ τ᾽ ἄμεινον, I
236 φιλοφροσύνη - ἀμείνων, ἡ 310 0 71 ἀμείνω
δ᾽ αἴσιμα πάντα, A 116 εἰ τό Y ἄμεινον |,
4 217 ὡς γὰρ ἄμεινον | cf. ep. 12, 3, M 412
πλεόνων t0. ἔργον ἄμεινον , ὃ 406 Dxoc 0
πέρ τ᾽ ἄῤῥηκτον ἄμεινον |, A 974 πείθεσθαι
ἄμεινον | cf .1 469 X 104.
€-u£Ayo (ἄ. skr. mrg abstergeo lat. mulg-eo
Βα. milch-u Curt, E. 150 Benf. l, 484 Graff
Sprachsch. 2, 721. Eust. 1626, 12 καὶ ἀμέργειν
λέγεται... ἐκ δὲ τοῦ ἀμέργειν τὸ ὀμόργνυσϑαι,
cf. Doed. Gl. 1078) mulgeo, lac ex uberibus ex-
primo, melke. . 244 341 ἤμελγεν διςϊ] χαὶ ci-
y«c, t 308 ἤμελγε μῆλα v. ἤμελξε, cf. ἐ 938.
Med. lasse mich melken. 4 434 ὄτες ἀμελγόμε-
ναι γάλα (ἐν, ἀνήμελχτος!.
€-uEAÉO (μέλει) non curo, neglego E. M.
578, 6 ἀφροντιστῆσαι. Cum negatione Θ 330
οὐκ ἀμέλησε χασιγνήτοιο πεσόντος, qui ceci-
derat, cf. P 9. Ν᾽ 419 οὐδ᾽ ἑοῦ ἀμέλησεν
ἑταίρου, Ρ 697 οὐδ᾽ ὡς ἐφημοσύνης Gu£Agosv |.
&-usuqnug (μέμφομαι) v. s. ἀεικής.
ἄμεναε V. S. G0.
&-usvxvóg (ἄ. Benf 2, 34 man cogitare,
Ἂς μενοινή ἀμενηνός, cum suff. ptc. med.
ànà cf. Aufrecht, Kuhn 2, 151, Naemelsb. ho.
Th. 398 n. A μένος derivaretur adi. -&vÓc
cf. Lissner ΖΕ, f. ost. G. 1868 p. 208. Doed.
Gl. 147 (cf. le. .hom. III) μένειν ἀμενής — ἀμέ:
γετος, ἀμενηνός i. e. οὐ μένων infirmus, cui
respondit Duentz. N. 1. f Ph. 69, 605) sine
nervis, debilis, evanidus, wesenlos. E. M. 81,
ἀσθενής, λεπτός, μάταιος. z 521 536 ἃ 29
19 νεκύων» ἀμενηνὰ χάρηνα, sch. V. z 591
ἰσϑενῆ, μένος οὐχ ἔχοντα Vergil: tenues sine
corpore vitae, cf. Naegelsb. ho. Th. 408 n. c
362 ὀνείρων inanium, sch. B. ἀνυποστάτων,
α.: fugientium, comparans Hor. od. 8, 27,
ΕἸ. h. Cer. 352 φῦλ᾽ ἀμενηνὰ ἀνϑρώπων. E
87 ἢ xe πήματ᾽ ἔπασχον ἐν νεχάδεσσιν E
t ξὼς ἀμενηνὸς ἔα, Homo priore leco
re
ἀμέλγω — ἀμήχανος
95
diceret: interfectus essem. Hoc etsi dicere non
potuit, Mars tamen alterum addit quasi dixerit.
h. Ven. 188 ζῶντ᾽ ἀμενηνόν (ἀμενηνόω).
ἀμενηνόω infirmum reddo, XN 562 ἀμε-
νήνωσεν δέ οἱ αἰχμήν, 56}. BL. μεταφορικῶς ἀπὸ
τοῦ βαλόντος ἀνίσχυρον εἰργάσατο οὗ Ap. 57, 3.
Non apte E. M. 81, 57 ἐνέκαμψε, et sunt qui
vertant: fregit, ex sequemtibus huc referentes.
ἀ-μέρδω (&. uto, ἀ-μέρ]ω ἀμείρω Curt. E.
P. 595 cf. Buttm. Lex. 1, 137. & — ἀπό Lob.
path. el. 1, 37. Sed Benf. 1, 508 cf. L. Meyer,
vergl. Gr. 1, 583 smrid, mrid abreiben. Auda-
cius Doed. Gl. 583 ἁμαρτάνω huc rettulit,
vituperatus a Duentzero, N. J. f. Ph. 79, 490.
Lucas (qu. l 104) cum E. M. 82, 2 privandi
verbum idem esse censet quod caecandi. Distin-
xerunt utrumque Lob. 1. 1. et Rh. 74 alii. Curt.
1.1. Act. aor. ἄμερσε et ἤἥμερσεν, inf. ἀμέρσαι.
Pass. ἀμέρδεαι (ἀμέρδῃ), aor. ci. ἀμερϑῆς.
privo, τενός, b) τενά τι, c) τινά. 8. 64 ὀφϑαλ-
μῶν - ἄμερσεν, Ap. 94. 32 ἐστέρησεν, ἄμοιρον
ἐποίησεν. V. 1. ὀφϑάλμω. X 58 αἰῶνος ἀμερ-
95c. φ 290 τι δαιτὸς ἀμέρδεαι, Ap. 30, 9
ἀμέρδῃ, στερίσχει ἐν τῇ φ τῆς Ὀδυσσείας. b)
h. Cer. 812 γεράων τε τιμὴν ἤμερσεν Ὀλύμπια
δώματ᾽ ἔχοντας. c) Π 53 τὸν óuotov ἀμέρσαι,
sch. V. μέρους στερῆσαι. Cf. ἁμαρτάνω c 512.
&-u£odo (i. ua, ἀμαυρόω Curt. E, p. 595
Lob. Rh. 74) caeco, visu privo, obseuro. cf.
Luc. qu. 1. 104. Ν᾽ 840 ὄσσε ἄμερδεν] αὐγή,
Ap. 28, 29 zu«voov cf. Hes. melius quam sch.
BL. br. E. M. 82, 2. τ 18 ἔντεα χαπνὸς ἀμέρδει,
Eust. 1853, 38 σχοτίζει, στερίσκει τοῦ μέρδειν,
0 ἐστι λάμπειν.
ἀτμέτρητος(μετρέων immensus, immoderatus.
Translate. i 949 d. πόνος, τ 519 πένϑος d.
ἀ-μετρο-επής (ἔπος) cuius verba modum
non habent, ideoque inepta sunt neque ad rem
accommodata, nugator. Meiring. de subst. cop.
p. 25: qui immoderatis verbis utitur. Hes.
φλύαρος, ἄμετρος ἐν τῷ λέγειν, B 912 Θερσί-
της ἀμετροεπής cf. sch. BLV. Naegelsb. h. I.
qui et multa loquitur et ἄχοσμα, cui recte
obloquitur Ph. Mayer Beitr. z. hom. Synon. I.
p. 8. Qui nimis multa loquitur, etiam inepte
loquitur, sed hoc poéta cogitavit, non dixit.
, ὠμητήρ (ἃ. ἀμάων messor. «1 67 ἀμητῆρες
ὄγμον ἐλαύνωσιν.
ἄμητος (ἃ. ἀμάωγ) messis, tempus metendi.
Spitzn. exc. XXX statuit &. esse tempus actio-
nemque metendi, ἀμητόν fruges desectas
agrumque demessum, cum Eust. 1181, 36 et
sch. B. (ap. Bekk. 595 a 37), contra Porphyrium
(sch. B., Heynium Bothium. Curt. E. 449 b ὦ.
Ernte, ἀμητός Erntezeit . Poéta certe de tem-
pore dixit. T 223 ἄμητος ὀλίγιστος, i. e. non
diu pugnabimus,
ἀ-μηχανέων h. Merc. 437 v. 5. ἀμήχανος.
ἀ-μηχανέη, inopia consilii, animus incertus.
E. M. 83, 31. ε 995 d. δ᾽ ἔχε ϑυμόν.
c-tzvOos (μηχανή) cuius non s. vix est
ullum remedium, qui mutari aut moveri nequit,
ineluctabilis. 2) active: consilii inops. E. M.
83, 29 τὸν μὴ δυνάμενον μηχανὴν εὑρεῖν ἢ
πρὸς ὃν οὐκ ἔστι μηχανήσασθαι, cum Ari-
starcho cf. Lehrs Ar. 149. Plerumque in
quarto pede (Ν 726 ἢ. Merc. 157) a) De rebus:
O 130 4 310 4. ἔργα, quae reparari nequeunt
cf. sch. br. E. M. 83, 95. X 962 τοῦτο ἀμή-
χανον ἄλλο τελέσσαι, cf. sch. BL. πρὸς ὃ
90
μηχανὴν σωτηρίας οὐκ ἂν εὑροίμην. bh. Merc.
957 ζόφον αἰνόμορον καὶ ἀμήχανον ib. 157 ἃ.
δεσμά, ib. 447 ἀμηχανέων μελεδώνων. Propter
genet. formam Herm. Baum. (q. cf) versum ut
mendosum notaverunt, Schneid. et Bothe mutare
conati sunt, ib. 434 ἔρος ὦ. v 560 ὄνειροι ὦ.
b) De hominibus: 4. 167,5? δ᾽ &. ἐσσι, cf. II
29 ἃ. ἔπλευ, Ariston. ἡ d. 0. νῦν ἀμήχανος πρὸς
ὃν οὐκ ἔστι μηχανήσασϑαι, οὐκ αὐτὸς μὴ
δυνάμενος μηχανήσασϑαι, O 14 ἀμήχανε, cf.
Ariston, T 918 Agamemnon quem nemo impedire
potuerat quin Achillem iniuria afficeret, Non
enim recte Nicanor: τῷ ἑξῆς συναπτέον, ἵνα
ἐπὶ τοῦ Διὸς ἢ, πρὸς ὃν οὐδείς τι δύναται
μηχανήσασϑαι. N (96 ἀμήχανός ἐσσι παραῤῥη-
τοῖσι πιϑέσϑαι, sch, BL. ἀνίκητος ἢ ἀπαραμύ-
ϑητος, τοῖς βουλομένοις σὲ πείϑειν ἀμηχανίαν
παρέχων. h. Merc, 346 οὗτος ἄϊχτος ἀμή-
χανος. — 2) τ 363 ὦ μοι ἐγὼ σέο - ἀμήχανος,
cf Friedl hom. Wórterv. 772. h. Ap. 192 ἀφρα-
δέες xal ἀμήχανοι. (ἀμηχανίη.
᾿Αμισώδαρος. ὅς ῥὰ Χίμαιραν | ϑρέψεν II
398, Atymnii pater, rex Cariae. ἅμ.
ἐ-μετρο-χίτωνες quorum thorax caret mitra
s. cingulo, qui mitram sub thorace non gestant;
nam χιτών per translationem est pro thorace.
Il 419 ἀμιτροχίτωνας ἑταίρους Sarpedonis, sch.
BLV. Eust. 1068, 13 οὐχ ὑποζωννυμένους
μίτρας (τοῖς χιτῶσι 0 ἐστὶ) τοῖς ϑωραξιν.
Alii ut sch. A: qui mitra non cinguntur supra
tunicam cf. sch. D. Ap. 26, 12 Hes. aliter sch.
BLV. οἱ δὲ τοὺς ἅμα ϑώρακι συνηρτημένην
ἔχοντες μίτραν. Alii non epith. ornans esse
credebant, ^ sed significare ἀμιτροχίτωνας
γεγενημένους διὰ τὸ ἐσκυλεῦσϑαι.
ἀκιχϑαάλόεσσα, (Goebel, epith. ho. in εἰς
desinent. 30 a radice ΜΔ unde etiam ὀ-μίχ-λη
assentientibus et Friedlaendero (N. J. f£. Ph. 77,
808) et H. Webero, Phil 16, 698) nebulosus,
vapore involutus. “Ὁ 753 zuvov ἀμιχϑα-
λόεσσαν, ubi Antimachus μιχϑαλόεσσαν. h. Ap.
36 “ῆμνος ἀμιχϑαλόεσσα. Ap. 27, 16 ἔνιοι
τὴν ὀμιχλώδη, οἷ, sch. AD. sch. B. V. διὰ τὰ
ἐργαστήρια Ἡφαίστου. Sed plerumque veteres
ἀπρόσμικτον interpretabantur, quasi insula aut
portu careret quem optimum habet, aut propter
Sintium feritatem difficilis accessu esset etsi Grae-
cis inde vinum in castra apportabatur, cf. sch. Ap.
27, 14 E, M. 83, 55 Eust. 1374, 6. Hes. Doed.
GI. 1064 ἀμυγδαλόεσσαν scribebat i. e. amygdalis
opulentam. :
ἀμ-μορίη (ἄμμορος) defectus portionis debi-
tae qua alii fruuntur, inde infortunium, res ad-
versae. Ap. 30, 8 L. M. 84, 27 τὴν χακὴν
μοῖραν cf. Naegelsb. ho. Th. 124. v 76 μοῖραν
τ᾽ ἀμμορίην τε ἀνϑρώπων, Grash.: was ihnen
beschieden ist und was nicht, quod probat G.
Curtius (Phil. 3, 19) cf. sch. V. μοῖραν" £Uuo-
olav. ἀμμορίην χαχομμορίην, ὅ ἔστι zuxo-
μοιρίαν. i
ἄμ-μορος (μείρω μοῖρα, duplici consona
quia radix smar duas habet consonas) expers
debitae portionis. 2) infelix. Ap. 29, 10 ποτὲ
μὲν κακόμορον... ποτὲ δὲ ἄμοιρος ἀμέτοχος cf.
Hes. £3 489 s 975 οἴη ἄμμορός ἐστι λοετρῶν
"O»xcuvoto, Aristot. a. poét. c. 95 χατὰ μετα-
φοράν" τὸ γὰρ γνωριμώτατον μόνον. Ceteras
id genus stellas poéta non novit (Heliodorus Ap.
29, 13 cf, Strab. 1, 3) aut distincte commemorare
noluit, h. Cer. 481 ὃς δ᾽ ἀτελὴς ἱερῶν ὅς τ᾽
ἄμμορος. --- 2) Z 408 Q 773 ἔμ᾽ ἄμμορον, E.
Φ“μισώδαρος — ἀμοιβή
M. 84, 97 δύσμορον. Aliter Doederl. Gl. 578.
Ariston. Z 408 ἡ ὁ. 0. τινὲς γράφουσι καὶ
ἐμὸν μόρον" οὐχ εὖ, sch. V. OQ 773 oi δὲ γρά-
φουσιν ἐμὸν μόρον. (ἀμμορίη δυσάμμορος).
ἀμνέον vas quo victimarum sanguis excipitur,
Ap. 95,96 ἀγγεῖόν τι εἰς 0 δέχονται τοῦ σφαττο-
μένου τὸ αἷμα cf. E. M. 84, 41 sch. Q. y 444.
Sed sch. E. et Hes. parvum ensem explicant,
y A44 II. δ᾽ ἀμνίον εἶχε. Zenodotus Nicander
"Theodoridas δαμνίον a δάμνασϑαι. — Porsillus -
Hierapytnius δ᾽ αἱμνίον cf. Suid. I, 2, 36,
Utebantur hac forma quam Apollodorus quoque
probabat Cretenses, Derivabant alii a μένος
οἷον ἀμένιον, aut παρὰ τὸ αἷμα ἀποβολῇ τοῦ
L Ap. l. 1. E. ΝΜ. 1. 1. sch. h. 1. Eust. 1476, 37—
cf. La Roche h. 1. Carnuth. Ariston. h. 1. Doed.
Gl. 9409 ab ἡμίνα quod fuit vas apud Italos.
Ath. XI 479 cf. Her. Suid. I 2, 854.
'Auvicóg ἐν ᾿Αμνισῷ 09. τε σπέος ElÀew-
ϑυίης | v 188, portus Cnosi Cretensis Strab. 10,
4, 8. Eust. 1861, 36. k
d-uoy-qri (μογέω) sine labore. 241 637 ἃ
ἄειρεν. Ariston. πρὸς τὸ ζητούμενον πῶς
γέρων ἀμογητί, οἱ δὲ ἄλλοι μετὰ καχοπαϑείαι
et fuere qui v. 636 scriberent &AAoc i. e. 0-
ἄλλος vel ἀλλ᾽ ὅς Machaon, hunc solum Nestori
comparantes, Herodian. ἡμεῖς δὲ συγκατατιϑὲ
μεϑα τῷ ᾿Αριστάρχῳ ψιλοῦντι ἐπεὲ βούλεται 0;
ποιητὴς χαὶ διὰ τούτου, τὸ εὔρωστον τοῦ
γέροντος παριστάνειν. οἵ. sch. BL. Eust. 870.
44 τὰ γὰρ ἄχϑη οὐχ oi ioyvool, ἀλλ᾽ οἵ
ἔμπειροι φέρουσι. :. anceps putat Toffm. qu.
hom. ἃ 78, cf. Herodian. π. ó:zo. 300, 20.
. d-uóy-qvog (μογέω) indefessus h. VIII
Aosc ἀμόγητε.
duó9sv vel duó9ev (ἅ. sch. E. « 10 παρᾶ
τοῖς Πωριεῦσιν ἔστιν ὄνομα Quoc ἰσοδυνα
μοῦν τῷ τις. καὶ ἀπὸ τούτου γίνεται, τὸ
duó9sv, Atticorum erant &uoc sim, Ceterumr
cf. Kayser de vers. aliq. Hom. Od. Sagan. 1854
et Ahrens Kuhn 8, 339) alicunde, undecunque
Ap. 98, 16 E. M. 95, 23 sch. E. α 10 ἀμόϑεν
ἀπό τινος μέρους (τούτων) cf. Suid. I 1, 28]
& 10 τῶν ἁμόϑεν γε ϑεὰ εἰπὲ καὶ ἡμῖν Hes
ἀμόϑεν" ἀπό τινος μέρους, ὁπόϑεν ϑέλεις. sch
V. τῶν περὶ τὸν Ὀδυσσέα ὁπόϑεν ϑέλειξ
πράξεων ἀπό τινος μέρους ἀρξαμένη διηγοῖ
ἡμῖν cf. sch. cod. K. ed. La Roche Phil. 19,
701. Non recte ali: parvam aliquam part
ein wenig, rati cum verecundia quadam po&
rogare, A. Nauck (cf. Phil. 20, 184) ἀμόϑεν tle
Kayser iam Platonis (leg. 7, 798) temporibul
corruptam fuisse scripturam ratus, (Phil. 21
319), ἄποϑεν proponit, ut idem sit quod ἄπο
cf. Sengeb. Ariston. 10. diss. 1, 122.
ἀμοιβαδίς. v. s. ἀμοιβηδίς.
ἀμοιβάς (ἄ. ἀμείβων mutatoria vestis. Ap. 29,
90 ἡ éx διαδοχῆς ἐναλλασσομένη ἐσϑής. & B2
χλαῖναν 5$ οἱ παρεκέσκετ᾽ ἀμοιβάς, sCh.
παρέχειτο ἡ χλαῖνα ἀμοιβὰς οὖσα. Ὗ. ἢ
παρεχέσχετο. Fuere igitur quibus ἀμοιβάς
videretur acc. pl: quae ei praebebat mutationes"
cf. sch. Q. 1
ἀμοιβή (. ἀμεί go) compensatio, remuneratic
de actione, non ut Bàumleinio (Bergk. Ztft. 1
A. W. 1857 p.181) videtur de re quae datu
E. M. 81, 35 ἡ μεταλλαγὴ καὶ πόρευσις. y E
δίδου χαρίεσσαν ἀμοιβὴν | ἑκατόμβης, « 3
σοὶ δ᾽ ἄξιον ἔσται ἀμοιβῆς |, i. e. quo commy
tetur aliud quod tibi daturus sum, sch. QJ
NUM VD Ve
E
ἀποιβηδίές
— Ameis h. L et N. J. f. Ph. 73, 567: δῶρον
—— εἰ μοιβη-δὲς per vices, Ap. 27, 13 ἀμοιβαδίς,
B vi ἀνὰ μέρος. X 36 ἃ. δὲ δίχαζον,
-ubi Herod. de accentu. E. M. 85, 44 ἐν μέρει
χούοντες δίχαζον, ἀνὰ μέρος, cf. sch. AB.
: Did, αἱ ᾿Αριστάρχου ἀμοιβηδόν, ὡς
ἀγγηδόν͵, χατὰ μέρος τῆς ἡλικίας, Harl.
“ἐμοιβηδόν. a 310 ἐ. δ᾽ ἀνέφαινον, sch. BQ.
ἀνὰ μέρος ἄλλοτε ἄλλη ὑπηρετοῦσα. Q. ἀμοι-
* βαδίς. h. Cer. 326 ἀ. δὲ κιόντες | κίχλησκον
alius post alium.
— &uorBrdór v. s. ἐμοιβηδίς.
&uorBog (G. ἀμείβω) vicarius, qui in alius
. locum succedit. ΜΝ 793 7/280» ἀμοιβοΐ |,
—— Ariston. ἡ 0. 0. ἀμοιβοὶ ot διαδεξάμενοι
τοὺς ἔμπροσϑεν παραγενομένους ἐπικούρους
410. ἐξ ἀμοιβῆς καὶ ἐναλλέάξεως παραγεγο-
γότες συμμαχῆσαι τοῖς Τρωσὶν ἀντὶ τῶν πρό-
τερον συνεργούντων αὐτοῖς πολιτῶν. Recte
Sch. V. τὸ símsiv ὅτι ἐγένοντο διαδοχαὶ τῶν
στρατιωτῶν ψυχρὸν ἦν. Ali: ἀμειβόμενοι
τὸν Πρίαμον ὑπὲρ ὧν ἐπεχούρησε τοῖς
Φρυξίν. Alii πεζοί, ἀμοιβαίᾳ ποδῶν ἐξαλλάξει
- &rvovrsc τὴν ὁδόν (Eust. 960, 99), rem frigidam
- frigidius expedientes. Nauck ἀμορβοί comites
—&. pastores, cf. Steph. v. “Ζύμη. Suid. I 1, 281
I Enoogoc ὃ ἅμα τινὲ δρμῶν Hes.
&uoAyOg (4) tenebrae, obscuritas, tempora
— post oecasum solis et ante ortum, crepusculum,
diluculum. Veterum alii: tempus mulgendi
-(&u£Ayce) quod probat Oertel chronol. Hom. ΠῚ
Meissen 1850 p. 43, recte improbant Buttm. Lex.
ΠΡ, 39 Curt. E. 150, alii (sch. V. O 324 οἱ δὲ
ἀχμῇ zur ᾿Αχαιούς cf sch. L. Eust. 1018, 90
E. M. 573, 30): ἀχμήν i e. vel μεσονύζτιον
ΟΕ Ap. 28, 95 E. M. 84, 54 86, 10 Hes. Suid.
?r l, 981, sch. et paraphr. pass, vel meridiem
(Hes. ἀμολγάζει μεσημβριάζει), quod probant
- Buttm. 1. 1. spretis illorum orieinationibus (Eust.
.1018, 11 E. M. 84, 53 sch. ó 841) cf. Pott, E.
F. 2, 128 391 Nitzsch ad ὃ 841 Faesi Grlitz,
Himmel u. Himmelersch. Sagan 1869. Bottch.
Aehrenl. Dresden 1848 p. 13 atque alia de
eausa G. Herm. op. 3, 138 cf. Dissen,. kl. Schr.
132. Contra Doederl 378 μολύνειν migrare
goAvooriv, ἀμολγός tenebrae, non improbante
Ameisio Ztft. f. G. 8, 645. Fuit denique μολγός
mubes (Hes), unde &-uoAyóc nubibus vacans.
»Jubitant de voce Am. ad ó 841 Benf 1, 485.
Cf. H. Weber Phil. 16, 683. Vólcker, ho. Geo.
ὃ 24 et qui ei respondit, Alle. Litterat. Ztg.
1830 p. 613. Semper in exitu versus. X 317
ἀστὴρ εἶσι μετ᾽ ἐστράσι νυχτὸς GuoAyó |
ἕσπερος sch. B. τὴν ἑσπέραν ἀμολγὸν χαλεῖ
οἵ. Eust. 1271, 37 1255, 10. Venus enim non
rcr in Graecia nisi crepusculo et dilu-
Lo ἿΣ 28 ὁπώρης εἶσι, ἀρίζηλοι δέ οἱ
αὐγα
l
φαίνονται μετ᾽ ἀἄστράσι νυχτὸς ἀμολ-
ἕν τε χύν᾽ Ὡρίωνος χαλέουσιν, sch. B.
σε" ἐξέρχεται χαὶ ἀνεισε, ortum. enim Orionis
jt, ut etiam Buttm. sensit. Eust. 1255, 3
ἀμολγὸν νῦν τὸν πρὸς τῷ τέλει τῆς νυχτὸς
d Lex. Hom. ed. Ebeling.
-» wr d.
t» 1 j -
— ἄμοτον 9
καιρόν. ὃ 841 ἐναργὲς ὄνειρον ἐπέσσυτο
νυχτὸς GuoAyQ quo tempore vera fieri somnia
credebant veteres. Eust. 1519, 52 ἀσφαλέστερον
ἴσως νοῆσαι ἀμολγὸν νυχτὸς οὐ τὸν ἀφ᾽
ἑσπέρας ἀλλὰ χαὶ μᾶλλον τὸν πρὸς τῇ ἡμέρᾳ
οτε χαὶ εἰχὸς ἀληθεύειν τὸν ἐνταῦῖϑα φανέντα
ὄνειρον. Ο 894 βοῶν ἀγέλην - κλονέωσι
μελαίνης νυχτὸς ἀμολγῷ |, quod additur
σημάντορος οὐ παρεόντος videtur indicare
tempus quo pastor in breve tempus ἃ greze
abiit rediturus ante mediam noctem et apud
gregem pernoctaturus. 41 173 ἐφόβησε μολὼν
£v νυχτὸς ἀμολγῷ], sch. ed. Bachm. τῷ ἕσπε-
ρινῷ τῆς νυχτὸς καιρῷ... τότε γὰρ ὃ λέων
τοῖς τετράποσιν ἐπιβουλεύειν λέγεται. — h.
Merc. 7 XVII 7 νύμφῃ μισγέσχετο νυχτὸς
ἀμολγῷ. Bene Benf. (2, 358) Slavorum mrakü
Dàmmerung, comparat, et L. Meyer (Kuhn 8,
962 vergl Gr. 1, 67. 374) altn. myrks obscurus
cui addita sit vocalis «, suec. mórk obscurus
dan. mork, russ. mraku. cf. Lottner, Kuhn 11,
164. Schenkl, Ztft. f. ὃ. G. XV 342.
"Auozx&ov: Πολυαιμονίδην ᾿Αμοπάονα Ly-
cium Teucer occidit 0 276, ubi v. Spitzner de
spiritu et La Roche ho. U. 298. &.
ἀμορβός v. s. ἀμοιβός.
ἀ-μορόεντα (μόρος) fuere qui legerent E
183 σ 9298 ἕρματα τρίγλην᾽ ἀμορόεντα pro
ea scriptura quae fuit Aristarchi et Ptolemaei
estque in edd. τρίγληνα μορόεντα cf. sch. A.
X 188. cod. K. σ 298 ἀμορόεντα, Ap. 113, 30
μορύεντα, oiov ἀϑάνατα, μόρου μὴ μετέχοντα,
cf. Luc. qu. 1. 16 Goebel epith. ho. in zc desin.
36. Doederl. Gl. 2485 pro ἡκαρόεις dictum esse
putat.
ἁμός (&. ἡμεῖς) noster, nonnullis etiam: meus.
Herod. Z 414 N 96 praefert spiritum asperum,
codd. saepe lenem habent, DL. Δ 166 etiam ug
cf. Buttm. Gr. 1, 993. Doricum esse docent
Apoll. de pron. 142. 244 et E. M. 84, 51. XN 96
véde ἁμάς |, Herod. ἡμετέρας, II 830 πόλιν &.,
Sch. br. Eust. 1089, 12 ἡμετέραν, sed paraphr.
τὴν ἐμήν. K 448 χεῖρας ἐς ἅ. |, sch. br. ἦμε-
τέρας, paraphr. τὰς ἐμάς. O 178 μένος &., sch.
D. τὴν ἐμὴν δύναμιν Δωρικῶς, paraphr. ἐμήν,
sch. br. τὴν ἡμετέραν δύναμιν ωρικῶς. Aptius
est prius, sed non necessarium, Eust. 706, 1
ἤϑελε μὲν εἰπεῖν ἐμόν, μὴ ἔχων δὲ ποιῆσαι
οὕτω διὰ τὸ μέτρον ἔϑηχε τὸ ἁμὸν ἀντὶ τοῦ
ἡμέτερον τρέψας τὸ ἐδικὸν εἰς τὸ χοινόν. Z
414 πατέρ᾽ &. habebat enim Andromache fra-
tres. Herodian: 4ημήτριός φησι ἀντὶ τοῦ
ἐμόν, διὸ καὶ ἄντιζχρυς ψιλοῖ- πιϑανώτερον
δέ ἐστι Πωρικώτερον εἶναι ἀντὶ τοῦ ἡμέτερον
ἅμόν. οὕτως ᾿Απολλώνιος 1. 1. sch. BLV. ἀμὸν"
ἐν δὲ ἐπιμερισμῷ φησὶν Ἡρωδιανὸς ὅτι ἀπὲ
τοῦ ἐμὸν ἐκτέταται τὸ ε εἰς « μαχρόν. sch.
br. paraphr. ἡμέτερον. Eust. 632, 15 τὸν ἐμόν.
4 166 481 ἁμῆς | γῆς, meae bene conveniret (c
397), cf. Eust. 1677, 43.
ἄ-μοτον (i. uz-u&-«, cum & int, sed Benf.
2, 31 mita ἄ-μοτον non dimensus, et E. M. 85,
8 ἀπὸ rov μετρῶ, ἄμετρον. Duentz, Kuhn
12, 26 uoroc. Non bene Béóttcher Aehren-
lese, Dresden 1848 p. 13 cum sch. 4 449 E. M.
85, 9 uorór linteum concerptum, cf. Eust. 495,
13. Ali: ἄμεναι sive μένειν) immodice, inex-
plebiliter, vehementer. Ap. 25, 95 ἀπλήρωτον.
4 440 E 518 Z. μεμαυῖα, sch. B. ἄπληστον,
πολὺ AD. émA5oorov, cf. N 40 80. X 36 4.
88
μεμαὼς μάχεσϑαι, nam subito et in tempus ex-
arsisse dieitur. o 520 &. μεμάασιν ἀκουέμεν. T
300 ἄ. χλαίω, «P 507 ἄ. κεχολωμένος, ζ 88 &.
τανύοντο, sch. P. ἀπλήρωτον, ἀκόρεστον E.
ἀπλήρωτον ἔτρεχον, συνεχῶς ἐφέροντο, de
studio, non de tempore.
, &u-xtíoc) superne infigo. B 426 σπλάγχνα
ἀμπείραντες, v. l. ἐμπείραντες. Sch. br. δεα-
πείραντες.
ἀμπελό-εες (ἄμπελος) vitibus obsitus. A. Goe-
bel de epith. ho. in εἰς des. 12. Epith. ornans.
B 561 ἀμπελόεντ᾽ Ἐπίδαυρον, masc. pro fem.
atque ante subst. 7" 184 Φρυγίην ἀμπελόεσσαν,
I 152 294 Πήδασον &. |, h. Ap. 438 Κρίσην
&. | in exitu versus. ἢ. IX 5. Κλάρον &. ante
caesuram.
ἄμπελος (ἀμφί, εελ Pott, E. F. 1, 120 cf.
Curt. E. 527) vitis. ε 110 ἄμπελοι αἵ τε φέ-
Qovou | οἶνον, 1 1383 μάλα zx? ἄφϑιτοι ἄμπελοι
εἶεν. ὦ 946 οὐχ ἄμπελος ἄνευ χομιδῆς κατὰ
Ano», h. VII 38 ἐξετανύσϑη ἄμπελος ἔνϑα
Ab. ἔνϑα. (ἀμπελόεις.)
duc EMO v. 8. ἀναπέμπω. ἀμ-πεπαλών
v. s. ἀνα πάλλω. ἀμπερές v. s. διαμπερὲς.
ἔχω cf. Rumpf N. J. £. Ph.
73, 274) circumdoz «s Est. 1560, 41 περιέχειν ἤτοι
ἐνόύξιν. E. M. 85, 48 ἡ ἀμφὶ πρόϑεσις AE-
γεται χαὶ Cum) παρὰ τοῖς AloAtvoisi,. Eust.
l Ll τροπῇ τοῦ q εἰς τὸ ἀντίστοιχον m κἄζτα
Ἰωνᾶς. Necessario mutabatur ne aspiratoae
concurrerent. & 295 ἕλμην ἥ οἱ νῶτα καὶ εὐ-
θέας ἄμπεχεν ὥμους, Hes. περικέχυτο, κατεῖχε.
(ἀμπυξ, χρυσάμπυξ.)
, ἐμι-πηδάω sursum exsilio, 41 379 ἐκ λόχου
ἀμπήδησε.
ἀμπνέω etc. v. 5. ἀναπνέω.
ἄμπυξ (ἀμπέχω E. M. 86, 22, quamquam L.
Meyer vergl. Gr. 2, 411 per suffixum x forma-
tum dicit ab alia radice) anulus, s. anuli dimi-
dia pars crines in fronte coércens, Ap. 25, 5 ὃ
ἀναδεσμὸς τῶν τριχῶν. E. M. 86, 20 ἡ yv-
γναιχεία ἀναδέσμη. X 469 ἄμπυχα χεχρύφαλόν
τε ἰδὲ πλεχτὴν ἀναδέσμην κρήδεμνόν 9*, sch.
ABLeid. ἄμπυξ, ἀρσενιχῶς, τὸ διάδημα τὸ
πρὸς ἀνάδησιν τῶν τριχῶν ἃς περιστέλλοντες
οἱ παλαιοὶ ὑπὸ τοῦτον περιήγοντο. καὶ νῦν
ἀμπυκίζειν τὸ τὰς ἐμπροσϑίους τρίχας ἄνα-
δεῖσθαι, cf. Eust. 1980, 51 Ap. 25, 7. Dothio
qui v. 469 expungebat, respondit Spitzner.
ἄμῦδιες (μα) l) simul, 2) una, confertim,
3) pariter, de tempore, de loco, de modo. Se-
mel cum dat. Ap. 95, 4 ἅμα, ὁμοῦ cf. E. M.
87, 13. De aspiratione et accentu Herod. I 6
A 596 Y 114 sch. 9 659 et pass. cf. s. ἄλλυδις.
La Roche H. T. 190. Codd. pass. ἅμυδις. πάντ᾽
ἄμυδις M 385 μ 418, οἵ τ᾽ ἄμυδις Ν 336. 1) I
6 d, δέ τε κῦμα χορϑύεται, sch. BL. ἅμα τῷ
πνεῦσαι τοὺς ἀνέμους, Ῥ 211 πυρῆς ἄ. φλόγ᾽
ἔβαλλον, paraphr. ὁμοῦ. Faesi ὁμόσε, quod nec
verbo βάλλω nec igni satis convenit. μὲ 415 &
305 βρόντησε, sch. Q. ἅμα τῷ ταῦτα γενέσϑαι.
h. Cer. 955 ἄ, προσέειπε. 2)De multis,non de
duobus: A 300 ἄ. zixAxozsto πάντας, K 594
ϑυνόντων &., N 343 ἐρχομένων &., Y 158 0g-
γνυμένων &. Non recte Heyne (8, 842) inter-
pungebat ὀρνυμένων. ἄμυδις δὲ δύ᾽ ἀνέρες
ξυνίτην. — Ν 336 ἄ. χονίης ἱστᾶσιν ὀμίχλην,
sch. BL. ὅμοῦ πνέοντες quo vix opus est. Y
114 &. στήσασα ϑεούς, sch. V. χαλέσασα, Ζη-
vódoroc οὕτως, ᾿Αρίσταρχος στήσασα. ὃ 659
ΕΑ ΕΝ
ἀμπ-έχων UH vts
ἀμτεείρω — ἀμύμων
&, χάϑισαν, Y 374 ἄ. μίχϑη. — Cum dat. h.
XIX 3 ἄμυδις φοιτᾷ νύμφαις. --- 3) M 384 α΄
412 ξὺν (σὺν) ὀστέ᾽ ἄραξεν | πάντ᾽ ἄμυδις χε- —
φαλῆς, sch. V. ἅμα τῇ κυνῇ sed melius Ameis: |
alle insgesammt. ε 467 s. ἄμυδις στίβη τε καὶ
ἐέρση.
'AuíÓcr: ἐξ Αμυδῶνος ἀπ΄ ᾿Αξιοῦ εὐρὺ
δέοντος | Β 849, II 288, πόλις Παιονίας Eust.
360, 3. &
'AuDQ9ov: ᾿μυϑάονα 9 ἱππιοχάρμην ἢ
Κρηϑῆι τέκεν Τυρώ) A 259, pater Diantis et
Melampodis ex Idomene. &
'AuvxA«t ᾿Αμύχλας εἶχον B 584, urbs la-
conica, cf. Strab. 8, 363 sqq. Paus. 3, 2, 6; 18,
7; 19, 6. Curtius, Pelop. 11 p. 245 sqq. 318.
Burs. Geogr. Gr. Π 129. ἀμυχλίς — γλυχύς
? Hes. &
ἀ-ύμων (μῶμος, aeolice mutata vocali cf.
Curt. E. 668 Duentz. Kuhn 12, 11. Sed Doed.
Gl. 2431 ἀμυνόμενος. H. Weber Phil. 16, 712
ἀ-μύν-μων stark, cf. L. Meyer vergl. Gr. 2, 274)
qui vituperatione vacat, numeris suis absolutus,
pulchritudine, generis nobilitate, honore, digni-
tate, rerum gestarum gloria, illustris, egregius,
Riemer et Passow comparant ahd.: lobesam,
lobebar. Ap. 25, 12 ἀμώμητος, Hes. ἀγαϑός"
ἀμώμητος, ἄμεμπτος cf. Suid. I 1, 290 lex.
Seg. 388, 12. Plerumque epith. ornans hominum,
rarius rerum. (h. Ap. 100.) In prioribus libris
Il. saepius ante nomen, in Od. saepius post no- -
upen. a) Cum nom. appell.: non vituperandus,
probegs. 4 194 ᾿Ασπλητιοῦ υἱόν, ἀμύμονος in- -
τῆρος wf. 4 518, cf. Sengeb. Ariston. 21, sch.
V. τὸ dusgovoc τοῦ ἰητῆρος ἔστιν ἐπίϑετον" —
ϑνητοῖς γὰρ-εεἴωϑεν Ὅμηρος τάσσειν τὸ ἐπί-
ϑετον. καὶ ἀμύρεονα γοῦν Πήδασόν φησιν, ar-
tis medendi causa. ὡς Deum non videtur Homerus
putare Aesculapium) «1 835 ἰητῆρος. II 152.
Πήδασον, Eust. 1001, 99 ὥσπερ τὸν ϑνητον,
οὕτω χαὶ τὸν ἀμύμονᾶ: ἐνταῦϑα τοῖς ἀϑανά-
τοις ἀντιδιαιρεῖ. X 444 vA τέχε νηὶς ἀμύ-
μων, Eust. 1096. 61 τὸ ἀμιήμων ϑνητῶν προσ-
cov ἐπίϑετον εἶναι zumo μειοῦνται OL πες
λαιοί, zc9^ ἣν ἔννοιαν καὶ »gupr Nas c
των Oc μαχρόβιος μέν, οὐ μὴν" καὶ & UD
poe Tue be CR. br, Z 974 9
Eh
i
A 92 λ 99 991 μάντις ἀ. cf. schs, ! v
49. à. ἄχοιτιν, Καὶ 170 παῖδες &., 3,115 IHoo9et-
τρεῖς παῖδες ἀμύμονες ἐξεγένοντο: cf. Y 281,
4 161 ἡνιόχους d., Π 197 “αέρκειος υἱὸς d
P 698 à. ἑταίρῳ, Ψ 137 ἕταρον ἀν». 9 85 oU-
παιδὸς ἀ., ὃ 4 ϑυγατρὸς ἀ., ὃ 789 υἱὸς &., ἢ
29 πατρὸς d., ἡ 808 d. κούρην, 9 3418 Wi
χοι ἀ., o 15 d. μητέρα, v 109 βασιλῆζος €. Cl.
sch. A., φ 325 &. ἀνδρός. --- b) Cum njOm. pr:
B 67:4 770 I l81 698 K 323 P 280 -X 278 A
470 551 o 18 ἀ. Πηλείωνα, Eust. 318, 1 ἀμῶώ-
μητὸν κατά τε κάλλος... καὶ ἀνδρίαν... καὶ τὴν,
φανερὰν εὐγένειαν καὶ ἄλλας δὲ ἀρετάςς ,B Bi E
Τλαῦχος à. cf. E 496. E 247 υἱὸς μεγαλοίτοθο Ἢ
Ἠγχίσαο, sch. A. ἐν ἄλλῳ υἱὸς μὲν ἀμύμονι79, οὐ |
Ald. 2 et pleraeque edd. recentiores, illud sch. B.T
291Bekker La Roche q. v. Z.22 ἀ. Bovzo ie
Z 155 216 à. Βελλεροφόντην cf. Z 190. .Θ 57
990 Τεῦχρος ἀ.), O 302 ἀ. Γοργυϑίωνα, L4 9
Ν 790 à. Πουλυδάμαντα, cf. M 88 X 4009:
490 d. Δηιοπίτην, 4 692 Νηλῆος d., N 4151 €.
AsvzaA(ova, N 641 ῆηνέλαος G. |, ΠῚ
à. Αἰακίδαο, P 10 379 Πατρόκλοιο d., P.L
X 113 ᾿Αχιλῆος d., Y 906 λ 494 505 Πη
d., Y 236 d. 4aouéódovca, Y 484 ἀμύμονα
orco υἱὸν, βὶ 225 ξ 159 x 100 o 156 τ 804 456
v 209 931 φ 99 Ὀδυσῆος &., V^ 522 δ 187 À
468 c 16 d. ᾿Ἀντιλόχοιο, 9 118 419 d. "AAzl-
γόοιο, 9 193 Κλυτόνηος à. |, À 236 Σαλμω-
νῆος d. À 553 Τελαμῶνος &., o 194 d. Πηνε-
λοπείῃ, h. Cer. 154 &. Εὐμόλποιο. α 29 d.
Αἰγέσϑοιο. sch. PV. ἢ τοῦ χαλοῦ πρὸ τοῦ uot-
χεῦσαι ἢ τοῦ κατὰ γένος ἀγαϑοῦ. Eust. 1387,
20 οὐχ ἐκ τῶν ἐχείνου καχῶν λαβὼν τὸ ἐπί-
ϑετον ἀλλ᾽ ἀφ᾽ ὧν ὡς εἰχὸς εἶχε χαλῶν. εἶχε
δὲ τὸ εὐγενές, τὸ εὐειδές, τὸ συνετὸν χαὶ εἴ
τι ἄλλο, 1857, 44 ἀμύμων καὶ Αἴγισϑος καὶ
ἕτεροι, φαῦλοι μὲν ἄλλως, ἄμωμοι δὲ χατ᾽
ἀνδρίαν ἢ γένος ἢ τι τοιοῦτον quare Homerus
τ 109 ἐπήγαγε xal τὸ ὅς τε ϑεούδης, quasi
non sufficeret ἀμύμων. Neque Y 236 Ψ᾿ 599
.y 266 aut Z 160 vituperantur. Ne ipse quidem
Achilles vituperatione irae caret, cf. Schiller, N.
J. f. Ph, 74, 554. Eustathium sequuntur Ameis
N. J. f. Ph. 70, 241, Nóldeke qu. ph. IV Lingen
1857, Ostermann N. J. f. Ph. 76, 486, Faesi ad
y 266. Aliter iam Ap. 25, 13 o? tov χαϑόλου
ἀμωμήτου ἀλλὰ πρὸ τοῦ ἔργου τῆς μοιχείας,
quam Sengebusch (Ariston. 21) Aristarchi esse
"sententiam dixit et ipse tuetur, cf. Ameis N, J.
f. Ph. 71, 409 et ed. qui videtur probare. Nitzsch
euphemismum statuit. — c) Cum aliis adi. con-
iunctum: 4 89 E 169 “υχάονος υἱὸν d. τε κρατε-
Θόν τε cf. Φ 546, E 9 Δάρης ἀφνειὸς ἀ. | cf. α
232, Σ δὅ υἱὸν ἀ. τε κρατερόν τε, y 111 ἐμὸς φί-
Aoc υἱὸς ἅμα χρατερὸς x«l ἀ. |, hoc assum-
ptum de Apolline h. Ap. 100. τ 456 Ὀδυσῆος
4. ἀντιϑέοιο, Cf. o 80. — d) De populis: À
493 ἀ. Αἰϑιοπῆας, paraphr. ἀγαϑούς. $9 428
Saírxsc.— e) De rebus: Z 171 ϑεῶν ὑπ᾽ ἀμύ-
nov. πομπῇ, 1 128 970 ὦ 978 ἀ. ἔργα, cf. P
268. K 19 μῆτιν ἀ,, cf. ἐ 414, Ν 887 ψ 145 ἀ.
ὀρχηϑμοῖο, O 408 ἀ. τόξῳ, II 119 x 50 π 237
ϑυμὸν &., u 961 d. νῆσον, y 442 459 ἀμύμο-
voc ἕρχεος (αὐλῆς), ὦ 80 μέγαν χαὶ ἀ. τύμβον.
— f) Praedicati vice fungitur in Od. α 289 μέλ-
λὲν μέν mors oixoc ὅδ᾽ ἀφνειὸς καὶ ἀ. ἔμ-
μεναι, Hagena (PhiL 8, 387) non οἶχος δὸ᾽
sed ὅδ᾽ subiectum dicit cf. Am. ἢ. 1. 5 508 «i-
voc μέν τοι ἀμύμων ὃν κχατέλεξας,͵ τ 882 ὅς
T' ἂν ἀμύμων αὐτὸς ἔῃ καὶ ἀμύμονα εἰδῇ.
V. Ll ὦ 874 est ἀμύμονα pro ἀμείνονα. ἄ.
᾿Αμύντωρ᾽" Au'vrogoc Ὀρμενίδαο I 448 sqq.
H 266, pater Phoenicis ex Hippodamea. &. —
ἀμύντωρ (ἀμύνω) auxiliator, defensor. Ν᾽
384 τῷ - ἦλϑεν ἀμύντωρ, cf. Ξ 449 O 540. 0
610 οἱ ἀπ᾽ αἰϑέρος ἦεν d. | Ζεύς, Ariston. ἀϑε-
τοῦνται στίχοι É (610—14). βὶ 8968 τινας ἐχ Πύ-
λου ἄξει ἀμύντορας, x 956 τιν᾽ ἀμύντορα μερ-
μηρίξαι, cf. π᾿ 961.
εἰ-κεύτνω (μῦ-, mu-nire, et ἀ — ἀκα Benf. 2,
37 οἵ, Curt. E. 451 E. M. 88, 95. ahd. munti
Schutz mundium, Graff 2, 818. Doederl. Gl. 85
cum E. M. 88, 28 ἠἡμύειν, ἀμεύειν ἀμείβειν
ἀμύνειν) Act. pr. ἀμύνω II 835, ἀμύνεις Φ 414,
ἀμύνει, ἀμύνουσιν, coni. ἀμύνῃς, opt. ἀμύνοι
c 257, ἀμύνοιτε q 197, inf. ἀμυνέμεναι et ἀμυ-
véutrv et ἀμύνειν, imperat. ἄμυνε X 84, ἀμύ-
vert, ptc. ἀμίνων, ipf. ἄμυνερ)), aor. ἄμυνε(»)
et ἤμυνε, opt. ἀμύναι, inf. ἀμῦναι, imperat.
ἄμυνον (v. l ἀμύνατε Ν 4981. Med. pr. ἀμύ-
γονται M 170, inf. ἀμύνεσθαι, pte. ἀμυνόμε-
voc Π 622, ἀμυνομένῳ O 496, ἀμυνόμενον Q
500, ἀμυνόμενοι, ἀμυνομένων ΠῚ 561, impf.
«pv vero, ἠμύνοντο IM 179, aor. opt. ἀμύναιτο,
2 ,
“«Τμύντωρ
— ἀμύνω 99
inf. v. 1. ἀμύνασϑαι. 1) arceo, defendo, to τι.
2) defendo, opem fero, adiuyo τερνί. 3) arceo,
propulso, averto, τί, raro τινά, 4) τενός tt, (ἀπό
τινός τι), δ) τινός, defendo. 6) absolute: opem
fero pugnando, pugno, 7) περί τινος pugno de.
Medium: defendo quod meum est, et universe:
defendo, τινός. 2) arceo aliquem à me et meis,
τινά, tí. 3) περί τινος, 4) absolute: me de-
fendo, pugno. E. M. 88, 21 ἀποστρέψαι, ἀπο-
σοβῆσαι καὶ ἀλεξῆσαι, καὶ βοηϑῆσαι" σημαί-
νει δὲ xal τὸ τιμωρήσασϑαι. Non legitur in hy.
1) A 341 λοιγὸν ἀ. | totg ἄλλοις, cf. Ν
426 I 495 A 398 II 32 4 456 et O 736 de muro.
4 277 νηυσὶν à. φύλοπιν, A 588 d. νηλεὲς
ἤμαρ Αἴαντι (Zenodotus aliter, cf, Ariston. h.
l) cf. P 511 9 525. II 835 σφιν ἦμαρ ἀναγχαῖον,
Σ 129 ἑτάροισιν d. ὄλεθρον, I 674 γήεσσιν
ἀλεξέμεναι πῦρ, v. l. ἀμυνέμεναι, I 435 d.
νηυσὶ πῦρ, 4 199 vo: βέλος ἀ., Y 124 Τρωσὶν
ἃ. πόλεμον χαὶ δηιοτῆτα. ΜΙ 334 οἱ ἀρὴν
ἑτάροισιν ἀ. ἃ suis sociis, B. Thiersch (Mene-
stheus Dortmund 1840) spurium dicit hunc lo-
cum, 17512 ἀρὴν ἑτάροισιν &., Dorvillius Ἄρην.
Non recte; nam hi accus. non sunt hominum, sed
rerum aut nominum abstractorum. — b) A 67
ἥμιν ἀπὸ λοιγὸν &., Herod. τὸ ἑξῆς ἐστὲν ἀπα-
μῦναι" διὸ φύλαττει τὸν ἴδιον τόνον. — 2) Φ
414 Τρωσὶν ἀρήγεις Bekk., sch. A. ἀμύνειες"
yo. δὲ χαὶ ἀρήγεις, codd. Eust. 1244, 80 ἀμύ-
νεις. II 265 ἀ. οἷσι τέχεσσι, Ν 481 μ᾽ οἵῳ
&., 915 τοι ἀ., π 957 νῶιν ἀ., X 71 Δανα-
οἷσιν &., cf. O 73 X 362, E 486 d. ὠρεσσιν, 1
518 "Aoysiowcw» &. cf. A 500 518, Z 969 d.
σοῖσι ἕτῃσιν, Ν 464 γαμβρῷ ἀ. cf. P 563, X
369 d. ἀλλήλοισιν, P 273 oi &., P 708 ἑτάροι-
σιν &., q 195 Ὀδυσῆι d., φ 197 μνηστήρεσσιν
4. ἡ Ὀδυσῆι; x 214 d. δὲ oi αὐτῷ, 4 281
Τρωσὶ παρεστάμεναι χαὶ &., 4A 614 d. ἧσι
βόεσσι, I 602 νηυσὶν ἀ., O 688 νηυσί τε καὶ
χλισίῃσιν α. — 3) E 603 Y 98 λοιγὸν ἀ. cf. E
662 € 450. 42 489 ἀρὴν xal λοιγὸν &., y 208
&. ἀρήν, O 375 ἀ. νηλεὲς ἦμαρ cf. P 615. Z
463 d. δούλιον ἦμαρ, I 599 χαχὸν δ᾽ m., N
7883 φόνον δ᾽ ἢ. — b) De homine: X 84 d.
δήιον ἄνδρα, ὦ 380 d. ἄνδρας μνηστῆρας. —
4) 4 11 αὐτοῦ κῆρας, non recte sch. V. t«v
ἀντὶ τοῦ αὐτόϑι τουτέστιν τοῦ αὐτοῦ μένουσα
τόπου, τὸ δὲ ἀμύνει ἀντὶ τοῦ ἀναβάλλεται. M
402 χῆρας ἄ. παιδὸς ἑοῦ, O 731 ἔγχει Τρῶας
&. — b) Il τὸ Δαναῶν ἀπὸ λοιγόν &. Hero-
dian, τὸ ἑξῆς deriv ἀπαμῦναι, Il 80 νεῶν ἀπὸ
λοιγὸν ἀ., sed 8 59 o 538 ἀρὴν ἀπὸ οἴχου
ἀμῦναι videtur vera esse praepositio. — 5) Ν᾽
109 &. νηῶν, II 522 ἀ. - οὗ παιδός. Vix recte
Ariston. ἡ ὁ. 0. ἐλλείπει ἡ περί" ἔστι γὰρ
οὐδὲ περὲ ov παιδὸς ἀμύνει" οἱ δὲ ἀγνοήσαν-
τες γράφουσιν ὃ δ᾽ οὐδ᾽ ᾧ παιδὶ ἀμύνει. --
6) I 576 ἐξελϑεῖν xal ἀμῦναι, N 678 σϑένει
αὐτὸς ἄμυνεν, Ν 312 ἀμύνειν εἰσὶ καὶ ἄλλοι,
Ν 814 χεῖρες ἀμυνέμεν εἰσὶ καὶ ἡμῖν, O 492
μινύϑῃσι χαὶ οὐχ ἐθέλῃσιν d., O 955 παρε-
στάμεναι xal d., B 60 οὐ νύ τι τοῖοι ἀμυνέ-
μεν, i. e. ἀρήν. — 7) P 182 d. περὶ Πατρό-
xÀoi0 9«vóvtoc. — B) Medium 1) M 179 νηῶν
534, cf. N 700, 1 531 &. Καλυδῶνος, M 155 &.
σφῶν τ᾽ αὐτῶν χαὶ χλισιάων | νηῶν vs, Il
561 αὐτοῦ. — 2) 4 484 Ν 514 ἀ. νηλεὲς ἤμαρ,
P 510 ἀ. στίχας ἀνδρῶν, μ 114 τήν. — 3) M
170 μένοντες | ἄνδρας ϑηρητῆρας, ἀμύνονται
περὶ τέχνων. Nic. τὸ d. ϑηρ. ἑκατέρωσε δύ-
γνάται προσνέμεσϑαι. Sic esset; ibi manentis, ἃ
2*
4
100
se arcent natorum causa. Sed illa structura fre-
quens in hae parte Il 17 245 4, περὶ πάτρης
ef. Q 500 0 490, M 142 à. περὶ νηῶν, ct. M 00$ ΕΣ;
173 νέκυος πέρι. — 4) Il 556 σφῶιν ἀμύνεσθαι
φίλον ἔστω, ll 621 ctv ἄντα ἔλθῃ ἀμυνόμε-
voc, 4.106 ἀμύνεσθαι πάρ᾽ ὀιστοί comp,
B 62 4 vc ἂν ἀμυναίμην. (πρός, ini, ἀπό,
ἀμύντωρ, ἐπαμύντωρ.)
ἀμύσσω (ἅ. Benf. 2, 42 μαχ- pungere, ,nu-
cro. Veterum originationes (Eust. 994, 41 ἀμῶ,
ih. 94, 33 αἷμα, E. M. 88, 14 qv, μύζω, al. «i-
uoc spina, ut Passow quoque) commemoravit
Lob. Rh. 248 et improbavit, qui path. el. 1, 27
cognatum dicit νύσσω, non improbante Curt. E.
p. 498. Doed. Gl. 84 ἀμεύειν) pungo, lanio. T
984 χερσὶ ἄμυσσεν στήϑεα. Translate: A 243
ἔνδοθι ϑυμὸν ἀμύξεις. (κατά.
ἀμφ-ἀγάπάξω et -ομιαε amore amplector,
peramans sum alicuius, τινά. ξ 381 μὲν ἀμφ-
ἀγάπαζον. ΠΟ 192 ἀμφαγαπαζόμενος ὡς εἰ
υἱὸν ἐόντα, paraphr. φιλοφρονούμενος καὶ
ἀγαπῶν. Ap. 99, 98 περισσῶς ἀγαπώμενος.
h. Cer. 488 ἀλλήλων ϑυμὸν ἴαινον | ἀμφαγα-
παζόμεναι, inter se osculantes. ib. 290 ἐλούεον
ἀσπαίροντα | ἀμφαγαπαζόμεναι.
ἀμφῳ-ἀγἄπάω permulceo. h. Cer. 489 πολλὰ
ἀμφαγάπησε κόρην.
ἀμῳ-ἀγείρομαε congregor circa quem. Aor.2.
€ 37 ϑεαὶ δέ μιν ἀμφαγέροντο, paraphr. συνη-
ϑροίζοντο, quasi sit impf, cf. Buttm. Gr. 2, 95 n.
ἀμ-φᾶα δά (ἀναφαίνῳ) palam, aperte, τ 391
ἀμφαδὰ ἔργα γένοιτο. Cf. L. Meyer, Kuhn 6,
294 300 Curt. E. p. 594.
du-qiótog (ἀναφαίν) apertus, manifestus.
988 ἀμφάδιον γάμον ἐλθεῖν, Ariston. b 975
ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄ (275—88), ut Nitzschio
videtur, quia Aristarchus haec virgini non con-
venire putavit. — b) Adv. cgeqpadinv, manifesto.
Hes. φανερῶς, ἀναφανδόν" L. Meyer (Kuhn 6,
297) non ab adi. ductum putat, sed a subst. abstr.
in -tyà, sed cf, Curt. E. p. 599. H 196 σιγῇ
ἐφ᾽ ὑμείων ἠὲ καὶ &. Ν 386 ἀλεξέμεναι,
Bekk. exp. 345—60. Ε 120 παρ᾽ ἀνδράσιν εὐ-
νάζεσϑαι d. Υ.1. ἀμφαδέες h. Ap. 192 pro ἄφρα-
δέες. Of.
ἀμφᾶδόν (ἀναφαίνω) aperte, palam. Ap. 27,
9 φανερῶς. « 996 A 190 jb δόλῳ ἢ ἀμφαδὸν
E 330 τ 299 ἢ ἀμφαδὸν ἠὲ χρυφηδόν, H 243
οὐ λάϑοη ἀλλ ἀμφαδόν, I 370 πάντ᾽ ἀγορευέ-
μεν. De adv. in -δὸν cf. L. Meyer, Kuhn 6,
998, Curt. E. p. 593.
ἀμφ-ἄραβξω circumstrepo. Φ 408 τεύχεα
δ᾽ ἀμφαράβησε, paraphr. περιηχη σε.
ἀμφᾶσίη (ἀ-φασίη) imbecillitas linguae, stu-
por quo quis impeditur quominus loquatur. . Ap.
29. 8 ἀφασία, ἀφωνία. E. M. 88, 40 τὴν ἄφω-
νίαν καὶ ἔχπληξιν. P 695 ὃ 704 μὲν ἀμφασίη
ἐπέων λάβε, ν. |. P 695 ἀφασίη. Sch. B. ἀφα-
gig: τὸ δὲ μ περισσόν, sed E. M. 1. l. o?x
ἀφασίαν, oiov προφασίαν, ἀπορίαν. Doed. Gl.
197 sync. ex dveg. (6 priv.) et Buttm. Spr. 2,
466, sed Lob. (path. el. 1, 192) στομφασμοῦ
χάριν interpositam putat consonam. Non recte
χάμβαλε comparant (N. J. f. Ph. 98, 78) neque
melius Thiersch 8. 173, 1 pro ἀεφασίη.
ἀμφ-ἄφάω et -oper manibus contrecto,
palpo, ut facit qui perscrutatur quid. r£, Ap. 26,
δ διὰ χειρὸς ἔχοντα, ψηλαφῶντα. 9 196 δια-
χρίνειε τὸ σῆμα] ἀμφαφόων, ὃ 977 περίστει-
469 χερσίν τ ἀμφ-
, E ,
&«c λόχον ἀμφαφοωσᾶ, o
b Uu
ἀμυσσω —
ἀμφί
ἀφόωντο, τ 586 τόξον ἀμφαφόωντας, DL
ἀμφαφάασϑαι. 9 915 εὖ τόξον οἶδα ἀμφαφί-
ἀσϑαι sch. A. μεταχειρίζεσϑαι. L. τόξων. τῇ
475 πάντα ἄναχτ᾽ ἐμὸν ἀμφαφάασϑαι. Cum iro--
nia quadam Α΄ 373 μαλαχώτερος ἀμφαφάασϑαι.
ἐμφέπω v. S. ἀμφιεπώ. $
ἐμῳ-ἐέρχομαι͵ circumeo, cireumfandor, τινά, -
c 999 μὲ - ἀμφήλυϑε ἀυτή. Hes. περιῆλϑεν,
περιήχησεν. ut 369 ue χνίσης ἀμφήλυϑεν ἀυτμή. t
AFJKLS. 0t.
ἀμφ-ήχης (Cx) anceps, utrimque aciem. ha-
bens, Meiring de subst. cop. p. 19 ἀμφὲς οὖσαν.
ἀχὴν ἔχων E. M. 88, 50 lex. Seg. 388, 18
dugoréíoo9sv ἠχονημένον cf. Hes. K 956 &i-.
qoc ἄμφηκες, cf. Φ 118 π 80 q 341.
ἀμφ-ηρεφής (ἐρέφω) utrimque contectus i. e.3
supra et infra. 4 45 ἀμφηρεφέα τε qu ἕτρην.
E. M. 89, 20 τὴν ἀμφοτέρωϑεν (Hes. MON
μένην 0 ἐστον) ἐσκεπασμένην cf. Naegelsb. h. ir
Ob productionem finalis quae media est quinque -
brevium non recte Hoffm. qu. ho. 1, 163 2, 165, -
expunxit versum, cf. Herodian. E 887 et pass.
Doederl. Gl. 399: circa contectus i. e. bene, cf.
Baerwinkel, her. ho. armat. Arnstadt 1839 p. 55,-
cui respondit Ameis, Ztft. f. G. 8, 637. !
ἀμφ-ήριστος (ἐρίζω) ambiguus, de quo liti--
gatur, Hes. ἀμφοτέρωϑεν ἐξισούμενον, duql-
Aoyov, ἀμφιβαλλόμενον. Ῥ 382 527 ἀμφήριστον.
ἔθηκεν, sc. certamen, sch. B. ἀμφισβητήσιμον.
ἀμφί (quomodo a skr. a-bhi Huxerit non li--
quet, cf. Lottner, Kuhn 7, 21. Ebel, ib. 6, 201.
sed aperte cognata sunt d;go- lat. amb- ambo,
germ. umbi. Habet terminationem locativi. De.
multis rebus aut de una quae movetur multasve
partes habet: 1) utráque sc. parte (ἀμφιφορεύς͵
ἄμφωτος), sinistra parte et dextra, s. supra et
infra (ἀμφηρεφής), s. quod contra Eust. 1572,
26 negant La Roche ad B 165 et Duentz., Kuhn
19, 16 a fronte et a tergo (ἀμφήκης). lex. Seg.
888, 91 Suid. I 1, 297 περί, ἐξ ἑχατέρου μέ-
ρους. 2) per omnes partes, plane, prorsus, quo |
fit ut in verbis compositis augeat vim radicis.
3) circa cf. Eust. l.l. 4) propter, de. Herod. π,
μον. λέξ, 45, 90 λέγεται EG9" ὅτε καὶ dum
ἂν συνϑέσει διὰ τοῦ π᾿ καὶ ἰσως ἀναλογώτε:-
ρον, cf, Gynther, de usu praepos. ap. Homer.
3o (iseke allmühl. Entsteh. d. Gesánge d. lii
117 C. A. J. Hoffm. hom. Unters. I II Lüneburg.
γαῖαν ἕναξε a dextra et ἃ laeva (Hoffm, I na
h.. VII 38 ἀ. ( a-
— Compositum
98 τάμνοντ᾽
sch. B. τάμνοντ᾽, ἀπήλαυνον,
dissecabant quodam modo in duas partes. 4
954 ἃ, μάλα φράζεσϑε in utramque partem,
Hoffm. I 9, 11 ubi semel ad animum translatum
στῶ
pA 4
)
ε 4n ἐμφὲ δὲ κῦμα || 2 βρύχει, u 941
σομαι.
des πέτρη | βεβρύχει J. M. πέτρῃ, κ 94 λευ-
ἣν ἀμφὶ ΠΈΣ ab utraque parte ad-
Shen si licet ad vivum resecare, o 208
ἦν ἄλσος, ab utraque parte advenientis,
cid) si quis accuratius spectaverit, inveniet etiam
ἃ tergo esse arbores, quare additur πάντοσε
χυχλοτερές cf. ε 72. — Hic illic, variis locis circa,
non de orbe facto ε 22 νῆσοι | πολλαὶ ναιετά-
ovoi. Καὶ 151 ἀ. δ᾽ íreigoi | εὗδον cf. O 9 1
544. T 212 y 32 1 880 9. 262 ε 492. - 408 ἀ. δὲ
λαοὶ] κωχυτῷ εἴχοντο κα χατὰ ἄστυ, Ω 88 d. δέ
τ᾽ ἄλλαι £i? ὁμηγερέες, p 33 d. "i ἄρ᾽ &A-
ET | ἠγερέϑοντο. 4 136 ἀ. δὲ λαοὶ | ὄλβιοι ἔσ-
σονται, h. Ven. 120 ἀ. δ᾽ ὅμιλος ἐστεφάνωτο
ubi orbem intellegere fere cogimur. h. Ap. 298
&. δὲ νηὸν ἔνασσαν prope 'exstruxerunt, ubi
ἀμφί non bene de una re, Matthias: super ipso
limine quoquoversus s. circumcirca. Η 449 M
5 d. δὲ τάφρον ἤλασαν ab utraque parte. De
sonitu qui in omnes partes diffunditur, sed po-
tissimum a dextra laevaque auditur. B 333 Il
916 νῆες | χονάβησαν cf. 2998 o 541 h. XXVIII
10 388 M 160. y 429 à. - οἰσέμεν ὕδωρ un-
dique, X 134 ἀ. δὲ χαλχὸς ἐλάμπετο, X 149
&. δὲ καπνὸς | γίγν etc... X 401 ἀ. δὲ χαῖται |
πίτναντο, ὃ 454 ἀ. δὲ χεῖρας ἐβάλλομεν undi-
que aggressi. De vestibus um, an: .K 23 &. 5»
- ξέσσατο δέρμα cf. Ζ 362 ἃ 529. Ξ' 178 ἕ ζ 9298
δ 253 9 366 v 399. ὃ 50 o 89 x 451 o 367. Καὶ
133 d 507 h. Merc. 49. ἡ 285 &. δὲ φύλλα |
φυσάμην, $ 296 &. δὲ δεσμοὶ | ἔχυντο, E 194
τ δὲ πέπλοι | πέπτανται ,über* etsi Graeci
vix quidquam mutarunt. Coniunguntur ἀμφί et
περί v. s. II C.
II Additur tali adv. etiam casus qui accura-
tius quomodo quid fiat definiat, non pendens
ab ady., sed locativi quasi vi praeditus et qui
τόλμα τῷ etiam sine adv. cogitari possit, cf.
- Naegelsbach, Anm. z. Il. exc. XVI Nachtrag z.
Lehre v. d. Tmesis. Nam tmesin fere appel-
lare consuevimus hoc genus et illud s. I, quasi
adv. iam coaluerit cum verbo, sed iterum ab
eo dissolvatur. A) Dat. a) commodi: II 234 &.
δὲ Σελλοὶ] col ναίουσι, Π 517 ἀμφὶ δέ μοι
χεὶρ | ὀδύνῃσιν. ἐλήλαται tota mea manus, 9
452 ἃ. δέ οἱ αὐλὴν ποίησαν ἄνακτι, δ 9 ἀ. δὲ
τεῖχος ἔλασσε πόλει, non videmus murum nisi
dextra laevaque, esse a tergo conicimus, v 431
ἀ. δὲ δέρμα | μέλεσσι ϑῆχε, E 506 νύχτα | ἐχά-
λυψε μάχῃ, — b) Dat. Todi: O 608 ἀ. δὲ πή-
An& | Au a τινάσσετο utrimque, Σ᾽ 208 &,
δ᾽ ᾿Αϑήνη | ὦμοις βάλ᾽ αἰγίδα, φ 488 d. δὲ
χεῖρα βάλ’ ἔγχεϊ, Y 150 ἀ. δ᾽ - »εφέλην ὠμοισι
ἕσαντο, Z 509 O 266 ἀ. δὲ χαῖται | ὥμοις ἀΐσ-
σονται Hoffm. I 20 umberfiattern die Máhnen
den Schultern cf. h. Cer. Ir 4 481 B 427 d.
δὲ zie. | στείρῃ ἴαχεν, Q 108 &. δὲ πολλὴ
κόπρος ἔην. χεφαλῇ, ἡ 142 ἀ, δ᾽ -ἀρήτης βάλε
οὔνασι ,χεῖρας. — c) Dat.instr.: Y 260 μέγα
ἀμφὶ σάχος μύχε δουρὸς ἀχωχῇ valde ,late
cuspide, 4 465 B 428 y 462 μ 365 E 430 ἀμφ᾽
ὀβελοῖσιν ἔπειραν transfixerunt prorsus veru-
bus, quae utrimque exstabant (Hoffm. I 6. 26)
ef 7 210 5 75 h. Merc. 121. h. Cer. 182 ἀ. δὲ
πέπλος | ἐλελίζετο ποσσίν. — d) Duo dativi:
Ν 805 ἀμφὶ δέ oi χροτάφοισι σείετο πήληξ
utrimque prope tempora, JV τοί ἀμφὶ δ᾽ ἄρα
σφιν | χεράεσσιν ἀνακηπίει ἵδρως utrimque
prope cornua. X 205 ἀμφὶ δέ οἱ χεφαλῇ νέ-
φος ἔστεφε, I 654 ἀμφὶ δέ τοι τῇ ἐμῇ χλισίῃ
2 ᾽
ἀμφί.
101
- μάχης σχήσεσθαι ὀίω, cf. Naegelsb. 305 qui
recte statuit dat. ro: non posse interponi inter
praep. et casum, cf. Hofim. II 4. Ρ 268 ἀμφὶ
δ᾽ ἄρα σφιν | Ζορύϑεσσι ἠέρα χεῦε; χ 471
ἀμφὶ δὲ πάσαις | δειρῇσι βρόχοι ἦσαν ab utra-
que parte i. e. per totum ordinem omnibus ad
colla laquei erant, A 257 261 ἀμφὶ δέ οἱ χε-
φαλῆφιν ἔϑηκεν, v 207 ἀμφὲ δὲ χεῖρας | δειρῇ
βάλλ᾽ Ὀδυσσῆι, ubi dici potuit &. δὲ» Ó. x.,
9$ 496 ἀμφὶ δὲ oi πυρὲ - χαλχὸν ἐήνατε igne
undique ireumdatum. Non recte sch. B. ἀμφὶ
δέ ot ἕνεχα δὲ αὐτοῦ. — B) Acc. rarius: M
35 ἀμφὶ μάχη ἐνοπή τε δεδήειν | τεῖχος ab
utraque parte et Troianorum et Graecorum, mu-
rum quasi corripuerat οἵ. Z 329 Ν 736 "Nae-
gelsb. 304. Z 117 ἀμφὲ δέ μιν σφυρὰ τύπτε
zal αὐχένα δέρμα, Hoffm. I 19 oben und unten
schlug es ihm Knóchel und Nacken, A 535 fa-
πων μ᾽ - ἀμφὶ χτύπος οὔατα βάλλει von bei-
den Seiten das Ohr, .4 466 ἀμφί uw - EE
ἀυτή, ubi aut adv. statui potest (zt 6) aut praep.
cf. Hoffm. I 22. .4 414 χάπριον ἀμφὶ κύνες
σεύωνται undique insectentur (cf. 44 549 419).
C) Potest tali casui alia etiam addi praepositio,
potissimum περί, cf. Lob. path. el. 1, 177 Nae-
gelsb. ad B 305 qui praeter P 4—6 nos z
261 ξ 529 Σ᾽ 564 et ε 184 comparat cum « 9 452.
O 647 ἀμφὶ δὲ πήληξ | κονάβησε περὶ κροτά-
φοισι, late circa tempora, 4 609 σμερδαλέος
δέ οἱ ἀμφὶ περὶ στήϑεσσιν ἀορτὴ | ἣν, Bekk.
ἀμφιπερὶ στήϑεσσι sine caesura cf. Lehrs, N.
J. f. Ph. 81, 513, es hing ihm an, um die Brust,
dat. ot refertur ad zr. B 305 ἀμφιπερὶ χρή-
vgv χατὰ βωμοὺς | ἔρδομεν ἑκατόμβας com-
pluribus locis circa fontem, plerique ἀμφὲ
περί quod praeferendum videtur, Bekk. coniun-
xit. Vituperare videtur G. Curtius Phil 3, 15
quod non additum sit τε - τε quo facile .care-
mus, nam ἀμφὶ adv. est. ΦΊΟ ὄχϑαι δ᾽ ἀμφι-
περὶ μεγάλ᾽ ἴαχον ab utraque parte quoquo-
versum, Naegelsb. am Fluss entlang, ali sepa-
rant: ἀμφὶ z περί, Ῥ 191 σχήλει᾽ ἀμφιπερὶ χρόα
ἴνεσιν a summo ad imum, ab omni parte, nach
seiner ganzen Lànge in Sehnen und Gliedern.
h. Cer. 276 περί τ᾽ ἀμφί τε κάλλος ἄητο. Sunt
praepositiones P 760 τεύχεα πέσον περί t^ ἀμφί
τε τάφρον secundum fossam et ab utraque parte
fossae, Eust. 1126, E ἀμφὶς πανταχοῦ τῆς τά-
qoov cf. Lob. 1. yt ἡ 14 ἀμφὶ δ᾽ ᾿Αϑήνη
pro αὐτὰρ 4.
IIT Quando praepositio est, anastrophen ac-
centus non admittit quia tres moras habet cf.
Lehrs qu. ep. 71. A) Cum dat. a) de loco
l) circa, ita ut res rem attingat, super, um, an,
auf, potissimum de vestitu. Nihil refert num
res rei admoveatur an prope eam sit. 1’ 328
v 366 ἀμφ᾽ ὦμοισιν ἐδύσατο. ἘΠ sic de
umeris cf. B 45 Γ 334 4 99 II 135 T 372 E
788 HK 833 ὃ 245 o 197 o 108. K 149 O 479 χ
122 Καὶ 34 9 416. αὶ 1177. 4 527 Σ᾽ 538 v 224
h. Merc. 268. 151 360. JN 36 ἀμφὶ δὲ ποσσὶ
πέδας ἔβαλε, ξ 93 ἀμφὲ πόδεσσιν toic ἀρά-
ρισχε πέδιλα, Braun (ξ 1—60 Guben 1845 p. 9)
Eumaeum ab. utraque parte pedi calceos ada-
ptasse dicit. zx 174 9757 ἀμφὶ στήϑεσσι cf.
B 388 b44 E 452 M 425. M 396 Ν 181 & 420
ἀμφὶ δέ ot βράχε τεύχεα circa eum, etsi licet
hoc ad adv. referre, JV 439 ῥῆξεν δέ οἱ ἀμφὲ
χιτῶνα circa eum, 4 431 dui δὲ πᾶσιν | τεύ-
χεα ἔλαμπε, h. Ven. 88 ὅρμοι ἀμφὶ δειρῇ ἦσαν,
ib. 90 στήϑεσιν ἀμφ᾽ ἀπαλοῖσιν ἐλάμπετο Νὰ
102
VI 10. h. Cer. 40 dupl δὲ χαίταις | κρήδεμνα
ἐδαΐζετο. — P 132 dug Μενοιτιάδῃ σάχος χα-
λύψας, E 422 ἀμφ ᾿ ὀχέεσσι βάλε κύκλα, Γ' 862
ἀμφὶ - αὐτῷ | διατρυφέν am Bügel 4 493
ἤριπε δ᾽ ἀμφ᾽ αὐτῷ circa cadaver et super
illud ita ut attingeret. JN 544 ἀμφὶ δέ οἱ ϑά-
vetoc χύτο, T 984 ἀμφ᾽ αὐτῷ χυμένη ipsi cir-
cumfusa, 4 499 χτεῖνε ἀμφ᾽ ἐμοί, auf mir zu-
sammengesunken. Sed Eust. 1692, 61 ἢ ἀντὶ
τοῦ δι᾿ ἐμὲ ἢ ἀντὶ τοῦ ἐπ᾽ ἐμοὲ τουτέστιν
ἐπάνω ἐμοῦ, Bothio, non recte prius probanti
,ne accubuisse putemus Cassandram in convivio
virorum" Nitzsch h. l respondit atque certe
Cassandra in eodem conclavi fuit. in quo Aga-
memnon moriebatur. 2 518 dup! αὐτῷ χοὴν
χεῖσϑαι γεχύεσσιν circa fossam et intra. eam,
am innern Rande, cf. 4 26. o 80 ἀμφ᾽ αὐτοῖσι
τύμβον χεύαμεν, o 88 o 847 ἀμφὶ παιδὶ βάλε
πήχεε cf. h. Ap. hs. À 586 ἀμφὶ δὲ ποσσὶ |
γαῖα φάνεσκε, 9 96 ἀμφὶ δ᾽ - σφι λιάζετο
κῦμα, φ 993 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι χεῖρε βαλοντε,
EFR. Ὀδυσῆα. s 871 ἀμφ᾽ &vl δούρατι βαῖνε
uasi equum conscendens, 9 278 ἀμφὶ δ᾽ ἄρ
ξρμῖσιν χέε δέσματα χύχλῳ ἁπάντῃ, um jede
Stütze rings um die Bettstelle herum, zx 145
φϑινύϑει ó ἀμφ᾽ ὀστεόφι χρώς, μ 895 ἀμφ᾽
ὀβελοῖσι μεμύκει cf. Ψ 80. Σ 344 X 443 T
40 9 434 ἀμφὶ πυρὶ στῆσαι τρίποδα in igni,
sed orta locutio ex usu adverbiali, quasi dice-
ret: igni circumdare (cf. 9 426) 'Sine verbo:
N 612 ἀξίνην ἀμφὶ πελέκκῳ, 560, Aristarchum
Hes. cf. Ap. 96, 90. II 108 ἀμφ᾽ αὐεῷ πελε-
μίξαι ἐρείδοντες βελέεσσιν circa eum coni-
tentes, an ihm, Eust, 1048, 37 πελεμίξαι τὸν
Αἴαντα, ἐρείδοντες ἀμφ᾽ αὐτῷ βέλη. Rem, non
verba explicat sch. V. Nihil refert utrum res
rei admoveatur necne, dummodo contingat, sed
videtur potius cogitatio eius cui altera vicina
dicitur, affiei eo quod novi aliquid. adicitur cf.
Naegelsb. 307. E 299 P 4 ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ
«tv& stetit ut super cadaver esset et circa,
imagine a quadrupedibus translata ad propugna-
tionem cf. P 359 510 E 477. — 9) Multo rarius
de rebus quae inter se non contingunt P 267
369 ἕστασαν ἀμφὶ Μενοιτιάδῃ, M 175 ἀμφ᾽ ἄλ-
λῃσι μάχην ἐμάχοντο πύλῃσιν οἵ. O 414. E
466 quae etsi de loco dicta sunt, tamen ad si-
militudinem eorum in quibus ἀμφί c. dat. rem
indicat de qua pugnatur. 7 470 uot ἀμφ᾽ αὐτῷ
παρὰ νύχτας ἴαυον, paraphr. παρ᾽ αὐτῷ παρέ-
χοιμῶντο. Turbatum esse aliquid hoc loco e
duabus narrationibus satis male composito Fried-
laender censet (doppelte Recens. Phil. 4, 583), IV
496 οἱ δ᾽ ἀμφ᾽ ᾿᾿λχαϑόῳ - ὡρμήϑησαν, Hotim.
I, 93 ὡρμήϑησαν ἀμφ᾽ 4., melius paraphr. ot
δὲ περὶ τὸν A., N 526 oi v ἀμφ᾽ ᾿Ασχαλάφῳ
αὐτοσχεδὸν ὡρμήϑησαν, paraphr. οὗτοι δὲ περὶ
τῷ A. ἐκ τοῦ σύνεγγυς ὧρμήϑησαν subtilissima
distinctione. Bekk. typothetae ut videtur errore
modo ot modo ot, 3 281 ὄλοντο ἀμφὶ σφοῖς
ὀχέεσσι καὶ E γχεσιν, ubi nec locus bene indi-
catur nec causa, Circa s. prope currus suos et
hastas, Zenod. οἷσιν ἐν (£vi?) ) βέλεσσιν. Gras-
hof (Führw. 27) ἀμφὶς oig 0. x. &. circa perie-
runt suorum curribus obtriti et hastis transfixi,
cf. Spitzner et Heyne ἢ. l — b) de causa:
propter, de, um, wegen, cum verbis certandi po-
tissimum de rebus quas quis acquirere cupit.
I Τὸ 915g! Ἑλένῃ χαὶ κτήμασι - μάχεσϑαι,
cf. I' 254 O 633 II 526 565 χ: 225. E 451 ἀμφὶ δ᾽
εἰδώλῳ δήουν - βοείας, I 547 ἀμφ᾽ αὐτῷ ϑῆκε
2d 7
ἀμφί
κέλαδον xal ἀυτήν ἀμφὶ συὸς κεφαλῇ καὶ δέρ-
ματι propter aprum - propter apri caput et pel-
lem, Hoffm. I 24 prius magis de loco, alterum
de- causa ,explicat, sed est epexegesis, X 441
ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ | σύναγον ὑσμίνην, O 587
χτείνας βουχόλον ἀμφὶ βόεσσιν, M 421 ἀμφ᾽
οὔροισι δηριάασϑον, Δ 672 νεῖχος ἐτύχϑη |
ἀμφὶ βοηλασίῃ, οἵ. «ὁ 108, λ 546 δικαζόμενος
τεύχεσιν ἀμφ ᾿Αχιλῆος, 'aut cum verbis af-
fectuum. I'157 ἀμφὶ γυναικὲ ἄλγε᾽ πάσχειν,
Ψ 88 ἀμφ᾽ ἀστραγάλοισι χολωϑείς, B 782
ἀμφὶ Τυφωέι γαῖαν ἱμάσσῃ propter Typhoéum,
etsi sunt qui de loco interpretentur, Hoffmann
(II 7) ne caesura praepositionem a casu divel-
lat, ady. aut tmesin statuit. ὁ 153 ἐμόγησεν |
ἀμφ᾽ ἐμοὲ mea causa, α 48 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι δαί-
εται ἤτορ. — C) Cum verbis sentiendi et di-
cendi: de, περέ rov, über, in Betreff, satis raro,
in Od. potissimum: Il 647 ἀμφὲ φόνῳ - μερμη-
ρίζων, Ν 382 συνώμεϑα ἀμφὶ γάμῳ, sch. br.
περὶ “γάμου sed male paraphr. πρὸ γάμου, ὃ
151 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι} μυϑεόμην, ξ 864 εἰπὼν
ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι, ε 287 μετεβούλευσαν ἄλλως |
ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι, δ 338 ἵνδανε͵ βουλὴ] ἀμφ᾽ ἐμοί,
o 555 μεταλλῆσαι ἀμφὲ πόσει, τ 95 ἀμφὶ πό-
σει εἴρεσϑαι cf. o 263, h. Merc. 390 ἀρνεύμε-
vov ἀμφὶ βόεσσι quod 'ad boves attinebàt, Au-
dacius H 408 ἀμφὲ δὲ νεχροῖσιν quod ad mor-
tuos attinet, Nic. βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ
γνεχροῖσιν. h. Merc. 172 ἀμφὶ δὲ τιμῇ Schnei-
dew. cod. τιμῆς, cf. Cer. 85. — B) Cum acc.
8) de loco: circa, um - herum, hic illic prope,
raro simpliciter prope. 1) ita "ut res rem non
contingat: 4 409 ἀμφ᾽ ἅλα ἔλσαι, ab utraque
parte sinus, Ν᾽ 806 πάντῃ δ᾽ ἀμφὶ φάλαγγας
ἐπειρᾶτο, et a dextera et ἃ laeva parte ordi-
num. Utrum res loco moveatur necne nihil re-
fert, sed idem aut ab uno saepius fit aut a plu-
ribus B 499 ἀμφ᾽ "Aou ἐνέμοντο cf. B ,915,
h. Ap. 336 ναιετάοντες | Τάρταρον ἀμφὶ μέγαν,
in ipso Tartaro, ut videtur. B 751 dug Tv
ταρήσιον ἔργα γέμοντο in utraque ripa, B 461
Καῦὐστρίου duql ῥέεϑρα cf. B 533 H 135 y 292.
B 854. H 329 αἷμα ἀμφὶ Σχάμανδρον | ἐσχέ-
δασε, Q 616 ἀμφ᾽ ᾿Αχελώιον ἐῤῥώσαντο quam-
quam Duentzer fontem esse statuit. Ariston,
ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (614—131) ob characterem
Hesiodeum. Expunxerunt Geppert (1, 121) et
qui Geppertum vituperavit ipse Duentz, (Rh. M.
b, 417) et Bekk, Hoffmann (II 7) ne praeposi-
tionem à subst. caesura dirimat, tmesin statuif.
qua versus non suavior fit. € 68 σπέος ἀμφὶ
πεφύχει v. 1. ἀμφιπεφύχει. sine caesura. 41 73
χατεκοιμήϑημεν ἀμφὶ óo&c ποταμοῖο, H 494.
ἀμφὶ πυρὴν ἔγρετο λαός, surrexit et prope ro-
gum se contulit, ut € 789, nam modo prope.
naves fuit, Grashof (Fubry. 12) dolebat quod.
non ἤγρετο i. e. ἀγείρατο esset. H 435 Tu
Bov δ᾽ ἀμφ᾽ αὐτὴν ποίεον, H 336 τύμβον δ᾽
ἀμφὶ πυρὴν ἕνα χεύομεν, de toto circuitu tu-
muli aut de sola vicinia. Monuit Ariston. v«
496 pugnare cum v. 334. 3256 ϑεμείλια zmQo-
βάλοντο | dug? πυρήν variis locis pro rogo qui.
orbis instar erat sch. B. προβάλοντο ἀντὶ τοῦ
πρὸ τῆς πυρᾶς ἔβαλον, δ ἐστι κύκλῳ τῆς πυ-
ρᾶς. Π 481 φρένες ἔρχαται ἀμφ᾽ ἁδινὸν κῆρ.
circa cor, am Herzen, ita ut ab utraque parte |
cordis sint, De verbo ἔρχαται cf. Ahrens Ztft.
f A. W. 1836 p. 819. Ad animi affectus hane |
locutionem transtulit τ 516 πυχιναὶ δέ μές
ἀμφ᾽ ἁδινὸν χῆρ ὀξεῖαι μελεδῶνες ὀδυρομέ-
E
Ὶ
*
TA
ἀμφίαλος — ἀμφίαλος
γὴν ἐρέθϑουσιν circa meum cor i. e. hic illic
prope cor, e variis partibus. 1 530 ἐμάχοντο
ἀμφὶ πόλιν Καλυδῶνα, hic illic prope urbem,
v. l A 518 ἀμφὶ πόλιν Τροΐην μαρνοίμεϑα
vulg. ἐν πεδίῳ Τρώων u., X 881 ἀμφὲ πόλιν
πειρηϑέωμεν, I 573 duqi πύλας ὅμαδος ὀρώ-
psu, E 509 πόλιν ἀμφὶ δύω στρατοὶ εΐατο.
Fuhr (J. J. 42, 101) duos statuit oppugnan-
tium exercitus propter st«ro ἀμφί et sunt multi
qui ob varias causas idem statuant. Praep. sa-
tis explicatur, si unus oppugnantium exercitus
fuit, alter oppidanorum extra urbem progres-
sus. A 510 dupl πόλιν Τροίην φραζοίμεϑα
βουλάς circa urbem. A 419 dug? χρητῆρα τρα-
πέζας τε χείμεϑα hic ilic circa craterem, 6
555 ἄστρα ἀμφὶ σελήνην | φαίνεται, 4 425
ἀμφὶ δέ τ᾽ ἄχρας | χορυφοῦται, A 7176 ἀμφὶ
βοὸς ἕπετον χρέα circa bovis carnes, Ῥ 84
πάντῃ ἀμφὶ νέχυν ἔῤῥεεν, T 383 X 816 ἔϑει-
oct | ἃς Ἥφαιστος ἵη λόφον ἀμφί hic illic
cireum conum, «1 414 χάπριον ἀμφὶ κύνες σεύ-
ovre. οἵ. P 65 44 470 E 470. Saepissime de
hominibus: Π᾿ 281 ἀμφὶ δέ μιν - ἠγερέϑονται
ef. T 308 o 65 c 41 τ᾿ 542. 4 90 201. Z 238 Σ
30. 69. E 781 II 165. M 414 ἐπίβρισαν ἀμφὶ
ἄνακτα, pal. Syr. male ἄναχτι, .4 419 ἀμφ
δυσῆα ἐσσεύοντο, 44 482 ὀμφ᾽ Ὀδυσῆα - nov,
cf. 4 473. A D70 tuv ἀμφὶ δίχας εἴροντο
ἄνακτα ἥμενοι circa eum sedentes, Π 601 στὰν
' ἀμφ᾽ αὐτόν cf. N 196 4 591 x 115 d 240
X 478 ὦ 58 h. VII 49. ὃ 404 ψ 46 x 212 216
218 A 605. Y 152 £2 161 9 506 502. Hinc oxta
illa locutio prosae orationi proxima, quae in
Iliade potissimum legitur cf. Hoffmann 1 23. B
445 οἱ δ᾽ ἀμφ᾽ ᾿Ατρεΐωνα βασιλῆες 9Uvov κρί-
νοντες, Sch. br. οἱ περὶ τὸν ᾿ἀτρέως παῖδα,
quibus Ag ipse quia idem facit annumeratur,
quamquam 4! 252 o? (i e. Κρῆτες) δ᾽ ἀμφ᾽
Ἰδομενῆα ϑωρήσσοντο, Ἰδομενεὺς δ᾽ &vi προ-
μάχοις ipsius Ildomenei nomen adicitur. [ΓΟ 81
ἐσσεύοντο ἀμφί τε Θρασυμήδεα 70 ἀμφ᾽
᾿Ἡσκάλαφον, ἀμφί τε Πηριόνην ἠδ᾽ ἀμφὶ Κρεί-
ovroc υἱόν, Z 436 ἐπειρήσανϑ᾽ οἱ ἄριστοι,
ἀμφ᾽ Αἴαντε δύω ἡδ᾽ ἀμφ᾽ ᾿Ατρεΐδας, duces
cum militibus, Ariston. Z 434 ἀϑετοῦνται στίχοι
Émr& (433—9), expunsgit etiam Bekk. 1 146 s.
οἱ ἀμφὶ Ποίαμον καὶ Πάνϑοον, Οὐκαλέγων
τε καὶ ᾿Αντήνωρ εἵατο. La Roche: , Priamus
und seine Umgebung, nicht eine blosse Um-
Schreibung für Πρίαμος wie in der spátern
Graecitàt* sed certe etiam Priamum dixit. Vi-
tuperavit locum G. Curtius Phil. 3, 18, cf. Lachm.
Betr. 15. Hoffm. Phil. 3, 206. 4 294 ἑτάρους
στέλλοντα ἀμφὶ μέγαν Πελάγοντα, ubi certe
Pelago ceterique sunt e sociis, cf. 44 57 M 139 Ν
790 :P 233 χ 981 y 163. O 301 o? ἀμφ᾽ Αἴαντα
χαὶ Ἰδομενῆα ὑσμίνην ἤρτυνον, soli duces hoc
fecisse videntur, sed ὦ 497 ὦρνυντο τέσσαρες
ἀμφ᾽ Ὀδυσῆα Ulixes et eius quattuor comites.
— P 388 μαρναμένοιιν ἀμφ᾽ ἀγαϑὸν ϑερά-
ποντὰ circa cadaver, cf. II 775 4 501 c 37.
Π ΤΙ Κεβριόνην ἀμφ᾽ ὀξέα δοῦρα πεπήγειν
circà mortuum, ubi quia praepositio in anastro-
. phe posita elisione minuitur, Hoffmann (II 8) sta-
tuit eam caesura separari posse a nomine. z
486 ἀμφ᾽ ἔμ᾽ ὀδυρόμενοι dum circa me stant,
οἵ, X 339 7110. ὦ 45 πολλὰ δέ σ᾽ dug | àc-
χρυὰ y£ov, v. l. ἀμφίς, ὦ 65 πολλὰ δέ σ᾽ ἐμφὶ
μῆλα κατεχτάνομεν, v. 1. ἀμφίς, cf. Lob. path.
el. 2, 109. B 417 πολέες δ᾽ ἀμφ᾽ αὐτὸν ἕταῖ-
ροι ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν, cf, O 537, quem lo-
103
cum (535— 7) Zenodotus non scripsit, Aristar-
chus sequenti (538. 539. 541) deteriorem iudica-
vit, Bekker utrumque expunxit. T' 5 πολέες δ᾽
ἀμφ᾽ αὐτὸν ἑταῖροι μύροντο cf, 9 193 4 590.
4 497 O 574 ἀμφὶ € παπτήνας, c£. 09241. II 290
ἕταροι δέ μιν ἀμφὶ φόβηϑεν cf. s. ἀμφιφο-
βέομαι. — 2) Multo rarius ita ut res rem at-
tingat: circa, circum αὐ quando quis ab alio
vestibus instructus esse dicitur: 42 588 ἀμφὲ δέ
μιν φᾶρος βάλον, dederunt ei, paraphr. περιέ-
βαλον αὐτόν, ξ 842 dupli δέ με ῥάχος βάλον,
codd. nonnulli et edd. ante La Rochium q. cf. μοι,
cf. y 467 x 360 v 494 9 455 w 155. v 436 ἀμφὲ
δέ tuv δέρμα ἕσσε cf. x 542. f) quando par-
tes corporis ligantur lavantur pulsantur. P 990
δησάμενος - παρὰ σφυρὸν dugl τένοντας, iuxta
talum circa nervos, cf. Hoffm. I 22 qu. h. 8 908,
13 $217. X 414 ἀμφὶ πρόσωπα - ἀπομόργνυ
nisi quis adv. cum Hoffm. I 1 esse statuit: ab
utraque parte ora cf. σ 173. AK 573 ἀπενίζοντο
κνήμας τε ἰδὲ λόφον ἀμφί τε μήρους. Non
recte sch. A. ὅτι χοινή ἐστιν ἡ ἀμφί, f 153
δρυψαμένω δ᾽ ὀνύχεσσι παρειὰς ἀμφί τε δει-
ράς, σ 335 σ᾽ ἀμφὶ χάρη χεχοπώς, dich um
den Kopf, pulsantur et caput et aliae partes
corporis, o 231 πολλά oi ἀμφὶ χάρη σφέλα -
πλευραὶ ἀποτρίψουσι, in caput et alia circa
caput membra, cf. Herodian. sch. BA. Sed Ptol.
Ascalonità ἀμφικαρῆ i. e. scabella quae ab
utraque parte fulerà habent, (Duentzer, Kuhn
ZAft. 13, 16). Ap. 26, 95 ἀμφικάρη: ἀμφικέ-
φαλα, ἀμφοτέρωθεν τὰς κεφαλὰς ἔχοντα. cf.
Hes. Bekk. ho. Blütí, 318 πλευρί᾽ coniecit.
biges: πλευρά γ᾽ quod Duentzer recepit, zt 176
ἐγένοντο γενειάδες ἀμφὶ γένειον. — y) Sunt
etiam quaedam inusitatius dicta 4 592 ἀμφὲ δέ
μιν χνημίς χονάβησε, circà eum, non cum pa-
raphr.: circa crus resonuit, ὦ 409 χλυτὸν
ἀμφ᾽ Ὀδυσῆα δειχανόωντο, sc. στάντες. Y 404
ἤρυγεν éAxousrvoc - ἀμφὶ ἄνακτα, dum trahitur
circà s, prope dominum i. e. aram Neptuni,
Hoffm. I 21 ἤρυγεν ἀμφὶ 4. coniunxit, h. /Cer.
378 ἀμφί & νωμήσας, iuxta se distribuens par-
tes grani, Herm. Alii: id animo secum volvens.
Matth. supplevit τὼ ὄσσε. II 338 ἀμφὶ δὲ καυ-
λὸν | φάσγανον ἐῤῥαίσϑη prope manubrium, «1
706 ἀμφί τε ἄστυ | ἔρδομεν ioc variis parti-
bus urbis. E 314 ἀμφὶ δ᾽ ξὸν φίλον vtov ἐχεύ-
«ro πηχέε. lI 414 580 ἀμφὶ δέ μιν ϑάνατος
χύτο. Sch. BLV. 4 461 ἀμφὲ δέ οἱ, Ν 335 ὅτε
πλείστη κόνις ἀ. κελεύϑους, O 158 ἀμφὶ δέ μιν -
νέφος ἐστεφάνωτο, h. VII 40 ἀμφ᾽ ἱστὸν εἱλίσσε-
to. — b) Cum verbis sentiendi et dicendi: de, über,
h. Merc. 57 ἄειδεν ἀμφὶ Δία cf. XXILT1 VIL 1 XIX
1 XXXIII 1. — 9) Cum gen., quem recentioris ori-
ginis esse indicium putat Nitzsch ad 9 266, negat
Friedlaender (ho. Wórterv. 772); de, um, über. 17
825 (μάχεσϑον) πίδακος ἀμφ᾽ ὀλίγης. A. Passow,
de comparat. Hom, Berlin 1852 p. 16 πίδαχα
ἀμφ᾽ ὀλίγην scribebat atque vv. 894 825 ex-
pungebat. 9 267 ἀείδειν ἀμφ᾽ ᾿Αρεος φιλότη-
toc. Ceterum v. s. ἀμφίς. (Of. 72 composita.)
'AuqtéAog υἱὸς Πολυνήου Τεχτονίδαο | 9
114, ἅλματι - πάντων προφερέστατος ἦεν | 128,
Phaeax.
ἀμφί-ἄλος (KAc, Herod. O 705 ἀμφιάλῳ
cf. La Roche H. T. 416) circumfluus mari. Mei-
ring. subst. cop. p. 20 quae mare cireumfusum
habet. « 386 395 401 β 293 ἐν ἀμφιάλῳ T9«-
Xi, Ap. 98, 97 τῇ πανταχόϑεν περιεχομένῃ
ϑαλάσσῃ" ἐπίϑετον δ᾽ ἐστὶ πάσης νήσου. Δα
104
urbem referre yidetur sch. B. « 386 τῇ &ugo-
τέρωϑεν δεομένῃ ἐν θαλάσσῃ, sed huius Ho-
merus non videtur facere mentionem, quamquam
dicit: φ 252 cl μὲν ἐν αὐτῇ | ἐμφιάλῳ "T9dzy,
αἱ δ᾽ ἄλλῃσιν πολίεσσιν.
᾿Αμφὶ-ἄρᾶος (ἀρατόφ)" λαοσσόον - | ὃν πέρι
XR φίλει. Ζεύς τε - ᾿ἡἀπόλλων o 944 958 Oicl
f£, pater Alcmaeonis et Amphilochi, rex Argo-
rum, Arconautarum unus et particeps venatio-
nis Calydoniae, per Eriphylen, coniugem ἃ Po-
lynice aureo Harmoniae monili corruptam com-
motus est, ut ad mortem ab ipso provisam The-
bas proficisceretur; terra haustus apud inferos
vaticinatur. lust. 266, 38. 288, 32. 1659, 8.
Preller, gr. Myth. II 351 Ss. 961 s.
ἀμφ-ϊάχυτα (luyío s. Lue fem. pte. pf. .
ἴαχα sine augm. Cf. Krüg. S. 28, 3, 3) circum
resonans, valde clamitans. Herod. Ἐ 316 με-
τοχή͵ ἐστι" διὸ προπερισπαστέον. σημειωτέον
δὲ τὸν ἐν ἀρχῇ χρόνον, ὅτι συνεστόλη τὸ t. B
316 τὴν eiie ἀμφιαχυῖαν, sch. br. περὶ τὰ
τέκνα cí. E. M. 88, 54. Non recte paraphr.
περὶ τῶν τέκνων ϑρηνοῦ σαν cf. Hes. ἃ. Cur-
tius (Phil. 3, 16) vituperat quod de avibus fri-
tinnientibus legatur, non de magno clamore, cf.
Lachm. et Haupt Betr. 11 104. Ne digamma
huius stirpis neglegatur, Ahrens (Rh. M. 2, 178)
ἃ z54fo derivavit ἀμ- τεσαάχυταν et anonymus
(Centralbl 1869 p. 1943) &uqi-ezviav statuit
esse correpta vocali ut ἐδυξαν, Christ (gr. Lautl.
181) esse pro ἀμ-ρεαχυῖαν aufschreiend, cui as-
sentitur La Roche h.l. Ameis, qui ipse uno verbo
comprehendi censet duas notiones ἀμφεποτᾶτο
ὀδυρομένη, Soutendamium ,Quoque commemorat
qui (obs. in Hom. etScen. θ)άμφαχέουσαν coniecit.
εἰμιφι-βαένω (pft. ἀμφιβέβηκεν, ci. ἀμφιβε-
βήκῃ δ᾽ 400 Bekk. cf. Am. Anh. 'plqp£. ἄμφι-
βεβηκεὸ circumeo, cingo, τερί. 9) obeo, teneo,
τί, τινά, cf. Hoffm. ho. Unt. I 10. 1) II 66
Τρώων γέ ἔφος iode dd | νηυσί», sch. V.
παρεχύχλωκε. — 2) Θ 68 II 877 ἠέλιος μέσον
οὐρανὸν ἀμφιβεβήκει | obierat ef. ὃ 400. μ 74
veq£ ἡ δὲ μιν ἀμφιβέβηπε . Translate Z 355
σὲ πόνος, φρένας ἀμφιβέβηχεν | occupavit, 9
541 μιν ἄχος. φρένας ἀμφιβέβηκεν | Eust. 1609,
21 ὅμοιον τῷ ἀμφεκάλυψεν ὡς ἀπὸ νέφους ἢ
διχτύου μετενεχϑέν. A 37 451 Χρύσην ἄμφι-
βέβηκας I accessisti et tenes. Ariston. ὅτι κατὰ
μεταφορὰν ἐκ τετραπόδων ὑπερμαχεῖν. Fuere
qui explicarent: medius sedes et coleris cf. E.
M. 91, 18. Autenr. ad 4 37. ε 198 Ἰσμαρον
ἀμφιβεβήκει | c£. Am. h. 1. Simplex c. praep.
cf. s. ἀμφί ME a 1. (ἀμφίβασις.)
duqu- -βάλλω (Act. aor. 2. pte. ἀμφιβαλών,
ἀμφιβαλόντι, ἀμφιβαλόντε, ἀμφιβαλόντες. med.
fut. ἀμφιβαλεῦμαι, aor. 2 inf, ἀμφιβαλέσϑαι)
circumpono τινά τι, τινά. ap 492 τῷ ἀμφιβα-
λὼν ϑάλαμον δέμον, 9 844 οἱ χεῖρες ἐχάνδα-
νον ἀμφιβαλόντι |. — 2) amplector 9/97 ἀλ-
λήλους, sch. B. ἀμφιχυϑέντες, περιλαβόντες.
9) Translate: P 742 μένος robur induti, Faesi
comparat ἐπιειμένος ἀλκήν, sed Eust. 1195, 56
συμβαλόντες χαὶ εἰς ἕν συναγαγόντες, cf. sch.
AV. paraphr. et sch. br. ἀντερείσαντες.
Medium: induor, induo mihi. ζ 178 ῥάκος, Hes.
περιϑέσθϑαι, y 103 ἀμφιβαλεῦ, μαι sc. galeam cf.
Hes. De tmesi cf. ἀμφί ΓΒΑ b.d!
&uqi-Beou (ἀμφιβαίνω) defensio, propugna-
tio. quae fit ab eo qui prope adstat. E ,623 δεῖσε
- - ἀμφίβασιν - Τρώων, Ap. 97, 19 ἀμφί ίβασις
ἡ περὶ τοῦ νεχροῦ μάχη" περιβάντες γὰρ τὸν
*dugpudpaoc —. dpqgudivé
“μφιάραος — ἀμφιδινέω
νεκρὸν ἀγωνίζονται περὶ τοῦ σώματος pu
σχυλευϑῇ et sim. E. M. 89, 3 Hes. Eust. 586
15 sch. br. paraphr. Non Tecte Doederl GL
2001: timuit ne ἃ Troianis circumiretur, quod
placuit Faesio et Hoffmanno (h. Unt. 1, 1D), quam.
quam χρατερήν atque ὥσαν ἀπὸ σφείων(εἴ. Baum,
N. J. f£. Ph. 79, 165) de pugna, non de dolo. -
duqi-Booros, hominem undique cingens te--
gensque. SMeiring. de subst. cop. p. 19 ἀμφὲ
βροτὸν οὖσα cf. " Duentzer, Kuhn 12, 16. Ap.
28, 7 ἡ περὲ ὅλον τὸν ἄνϑρωπον. Alii: utrim- |
que cingens, sch. E. η 292, cf. E. M. 89, 1.
Hes. .B 389 M 402 Y 281 ἀσπίδος ἀμφιβρό-.
της, οἵ. 44 32. Ariston. B 389 ὅτε περιφερεῖς,
χαὶ ἀνδρομήκεις αἱ ἀσπίδες.
᾿Αμιφε-γένεια B 598, τῆς ακιστίας πὲ Στὰ ἢ
Ὑψόεντα Strab. 8, 3, 25. ' Eust. 297, 23. urbs Elidis, -
duqu-y59£0, valde gaudeo, freue mich über
und über, h. Áp. 278 φρένας ἀμφιγεγηθϑώς.
ἐμφι-γεήξες. (yvior vett. χωλός) utrimque -
validis artubus instructus Goebel, utraque manu.
agilis Doed. κλυτὸς ἀ. | E 614, περίκλ. &. À 607 -
B 388 393 462 587 590 9 300 349 357, παῖς ἄτι
Ξ 239 Hephaestus. Cf.
duqi-yvog (yviov) duobus quasi membris |
praeditus, duas acies habens. Meir. de subst. cop. -
p. 21 utrimque manibus instructus, utrimque:
acutus. Epitheton hastarum quae in ima quo
que parte cuspidem habebant, qua terrae infi-
gerentur. cf. Bóttcher, Aehrenl. 13, Ameis, Ztfi
f. G. 8, 619 et ad πὶ 414, Goebel, de epith. hom,
in εὶς desin. 91. Baerwinkel, de her. hom.
mat. Arnstadt 1839, p. 48. 'Differebant ab iis
ξυστὰ χατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ, cf. Eust.
1021, 36. Sed Doederl. Gl. 120 et Herm. Sod
"Tra. 502: utrimque curyatus, de cuspide hastae
utrimque in latitudinem aliquam extenta ensis
instar ut feriendo quoque apta sit, quales M: X.
(o 527) sunt ap. Hom., cf. Ameis Zift. ἢ G.
619. Duentzer, Kuhn 14, 196: yv- laedere, quod
quoversus laedens. In exitu versus, sed Ὁ 388]
ante caesuram. Ν' 147 X 26 0 278. [712] Π 657
P 781 m 474 o 597 ἔγχεσιν, cf, O 386. Ari-
ston, IN 147 ἡ d. πρὸς τὸ ἀμφιγύοισιν, ὅτι οἱ
ἐπεὶ ἀμφοτέραις ταῖς χερσὶ διερείδοντες qoo
ται OL δὲ E ἀπὸ τοῦ γυῶσαι ὅτιβλ ἅπτει ἀμφοτέρω;
ϑεν" ot δὲ μεταφορικῶς ἀπὸ τῶν γυίων ὅτι ἑκατέ-
ὡϑεν ἄχρονξ ἔχει γυ ταγὰρ τὰ ἄκρα. paraphr. τοῖς
ἑκατέρωϑεν ἠκονημένοις ἀμφιστόμος, ἄμφο:
τεροχφήστοις. cí. Εἰ. M. 89, 45 Eust. 925 42.
ἐκεφε- δαέω ardeo circum, τί, Z 329 πτόλεμος i
ἄστυ τόδ᾽ ἀμφιδέδηε, Hes. χύχλῳ ἀναχέκαυται;
paraphr. περὶ τὸ πόλισμα διεγήγερται, ct. M 35
ubi tmesin plerique statuunt (v. s. ἀμφέ II. B).
Auqí-ó«uag Κὶ 269, Κυϑηρίῳφ ᾿Αμφιδᾶ-
μᾶντι | 268, Scandeiam ab Autolyco accepit.
9) Opuntius cuius puerum Patroclus interfeci!
Ψ 87. (oue)
duqi- -δάσυς utrimque hirsutus, Ὁ 309 o
γίδα ἐμφιδάσειαν. De accentu Herod. 1
Nubem utrimque villosam videtur putare poi
idque τὰ aegidem, quae nubes fuit, transfe
(Hes. ἐξ ἑχατέρου μέρους χροσσοὺς ἔχουσαν; i
sch. br. οἱ μὲν ἀμφιμάλλον "cf. Eust, 1017,
paraphr. Faesi h. Ll), quamquam sic sibi non
constat, cum à Vulcano factam dieat. Alii: ubie
que hirsutus, Sch. br. ot δὲ χύχλῳ δασεῖαν διὰ
τοὺς ϑυσάνους cf Hes. Hofim. ho. Unt. I 9
sehr zottig, Duentz. rings r:uh. Alii non rec
ubique densus, quia non perra. A
duq-ótvio cireumvolvo, P 561 o πέρι
i
1
1
"
|
53
k
χεῦμα χασσιτεροῖο | ἀμφιδεδίνηται circum quem
ora stanni cireumposita est, Ptolem. Ascalonita
alii περὶ scribentes, χατὰ παρολκὴν ἐξεδέξαντο
χεῖσϑαι. 9. 405 χολεὸν ἐλέφαντος ἀμφιδεδί-
νηται, lest sich herum. Ap. 28, 14 Hes. χύχλῳ
περίκειται. 1
|^. ειφρι-δρούφης (δρύπτω) utrimque laceratus.
Hes. ἀμφοτέρωθεν χατεξεσμένη καὶ περιε-
σπαραγμένη τὸ πρόσωπον διὰ τὸ τοῦ ἀνδρὸς
πένϑος. B 700 ἀμφιδρυφὴς ἄλοχος.
ἀμφί-δρῦφος (δρούπτω) utrimque laceratus.
E. M. 89, 49 ro ἀμφοτέρωϑεν ἐξεσμένον καὶ
ἐσπαραγμένον. 4393 ἀμφίδρυφοί εἰσι παρειαί.
&uqi-Ovuog (δύο, ut δίδυμος, τρίδυμος
Lob. path. pr. 165) duplex. ó 846 λιμένες δ᾽
Ev. αὐτῇ | &uqióvuor doppelt geóffnet. Habebat
insula singulos ab utraque parte portus. Ap.
27, 81 διπλοῖ ἐξ ἑχατέρου μέρους εἴσπλους
(Hes. εἰσπλουνὴ ἔχοντες. Alii ad δύω, δύνω
referunt sch. h. 1. E. M. 89, 37. Ameis ἢ. 1.
ἀκιφε-έλεσσα (adi. cuius fem, tantum legitur,
üt πρόφρασσα deductum ab θἀμφιέλεξ (Lob. par.
473) cuius radicem putant inesse verbo £2/occ
E. M. 90, 8 100, 45, Wernicke, Tr. 480, Doed.
Gl. 465, sed Ahrens Ztft. f. A. W. 1836 p. 817
FA, £EÀux) utrimque curvata, et ἃ prora et ἃ
puppi, recurva, geschweift, cf. Grashof Schiff 17,
Faesi Ameis, sed Doederl curvis costis in-
structa, Hoffm. ho. Unt. 1, 4 et La Roche ad
B 165: curvata a dextra et a laeva, ovata.
Duentzer, Kuhn 12, 16: ab omni parte curvata,
Ahrens: ab omni parte congrua et aequalis,
symmetrisch. Olim (Ap. 26, 1 E. M. 90, 4 Hes.)
non recte: aequabiliter s. utrimque remis acta,
cf. Duentzer N. J. f. Ph. 69, 607. In exitu ver-
sus. Schuster (hom. Epith. u. Schiff. Zttt. £. G.
14, 456) putat eas naves sic dici quae essent
subductae, vel quae solverentur: nam qualis es-
set forma sie potissimum apparere. Est certe
ita B 165 181 I 688 X 960 y 162 » 91 & 958
.Ὁ 497 νέας &., Ὁ 264 νέες d., x.156 & 868 o
988 νεὸς d., potestque haec ratio valere etiam
P 612, sed simpliciter de navisando legitur 7; 9
vésc ἤγαγον ἃ., v 64 xlov à., Ν 114 O 549
νέες ἤλυθον d. atque etiam minus| convenit ;
952 τρόπιν ἀγχὰς ἑλὼν νεὸς ἀμφιελίσσης",
890 χεῖτο - omAov νεὸς ἀμφιελίσσης |.
, Guqt-évvont (κέ. fut. ἀμφιέσω, aor. opt.
ἀμφιέσαιμι, inf. ἀμφιέσαι, ptc. ἀμφιέσασα.
Med. aor. ἀμφιέσαντο, imperat. ἀμφιέσασϑεὶ
€ireumdo, induo. In Od. sola. ε 167 εἵματα,
cf ε 264 σ 361. 0 369 ἐμὲ εἵματα. Med. in-
duor, mihi induo. w 131 χιτῶνας, cf. v 142.
De tmesi v. s. ἀμφέ I 3.
ἀμφι-έπω et ἀμφέπω (Emo, ol σέπω) pr.
ptc. ἀμφιέποντες, impf. ἄμφεπε pl. ἀμφίεπον
(£9 804) et ἄμφεπον. Sunt qui aor, 29 putant
cemus vim nonnunquam videtur habere: adsum,
ambio, circumeo, 2) curo, tracto, occupatus sum,
C. acc. et abs. Σ᾽ 348 9 437 γάστρην τρίποδος
πῦρ ἄμφεπε, Il 194 τὴν πρυμνὴν πῦρ ἄμφεπε.
— 2) “2 804 τάφον E. M. 87, 55 περιεποίουν,
περιεκύκλουν ἢ περὶ τὸ ἔργον ἐπόνουν. H
316 τ 491 τὸν δέρον ἀμφί 9^ ἕπον zai μιν
διέχευαν οἵ. 9.61. 42 622 ἔδερόν τε καὶ ἄμφε-
πὸν εὖ χατὰ χόσμον Ow, «P 107 μῆλα καὶ
Be ἔδερόν τε x«l ἀμφεπον, X 559 βοῦν
ἐρευσαντες ἀμφεπον. Ptc. adverbialiter 7' 392
πποὺς ἀμφιέποντες | ζεύγνυον summo studio,
B 595 στίχας ἵστασαν ἀμφιέποντες, E 007
τοῖον ἔχον πόνον ἀμφιέποντες, Hes. περὶ ἔρ-
E ὃ, ἫΝ » J n»
ἀμφιδρυφὴς — ἀμφιχεάξω
105
yov πονούμενοι καὶ ἀσχολούμενοι, y 118 χα-
χὰ ῥάπτον ἀμφιέποντες, Ap. 96, 8 περὶ τὸ
ἔργον πονούμενοι οἷον ἐνεργοῦντες.
ἀμφειξζάνω cireum adhaereo. Σ 25 χιτῶνα
ἀμφίζανε τέφρη paraphr. περιεκάϑητο. Aliter
Hes. ἀμφίζανε τέφρην" ἐκαϑέξζετο περὶ τὴν
τέφραν.
εἐκιφε-ϑαλής (ϑάλλω) patrimus et matrimus,
cuius et pater et mater vivunt. Ap. 26, 22 Hes.
ὁ ἐπ᾿ ἀμφοτέροις τοῖς γονεῦσι ϑάλλων ἢ ἐφ᾽
ᾧ ἀμφότεροι οἱ γονεῖς ϑάλλουσιν. sch. B. X
496 E. M. 92, 34. Hoffm. ho. Unt. 1, 4 ,steht
gleichsam zwischen Vater und Mutter, die an
seinen beiden Seiten in Kraft und Blüthe stehen.*
X 496 τὸν ἀμφιϑαλὴς ἐστυφέλιξεν.
᾿Αξεφι-ϑξη (ϑεώ, Autolyci coniunx, avia Ulixi
τ 416.
ἀμφί-ϑετος (τίϑημο) qui utrimque potest
statui, et in parte summa et in ima. Est pelvis
quae ut δέπας ἀμφικύπελλον fundum habet
medium et margines duos quorum alteruter pro
basi esse potest et duplex cavum quo utrimque
statui potest. V^ 270 d. φιάλην, cf. P 616. Ari-
ston, ἢ ὅ. πρὸς τὴν ἀμφίϑετον ὅτι ἡ παντα-
χόϑεν ἔρεισιν ἔχουσα cf. id. «P 970 sch. D. et
br. Ap. 25, 9 E. M. 92, 37 Suid. I 1. 302 lex.
Seg. 388, 32. Fuit haec Aristarchi explicatio,
cf. Ath, XI 501 Eust. 1294, 55, sed Dion. Thrax:
rotundam, quasi sit ἀμφεϑέουσαν, sch. B. 9 270
ἐξ ἀμφοῖν μεροῖν αἰρομένην duabug ansis in-
structam, (Cf. Hes. [μητέρας.
ἀκφι-ϑέω cireumcurro, z 418 ἀμφιϑέουσι
'Auqt-905 £X 42 Nereis. :
ἐμφι-καλύπτω (Pr. ἀμφικαλύπτει, Opt.
ἀμφικαλύπτοι, fut. ἀμφικαλύψω, ἀμφικαλύψει,
inf. ἀμφιχαλύψειν, aor. ἀμφεκάλυψε(»), coni.
ἀμφικαλύψῃ, opt. ἀμφικαλύψαι (nf. v. 1. ἀμφε-
χαλύψας), pte. ἀμφικαλύψας) involvo, obvolvo,
cireumvelo, obtego, τενέ το. B. 262 χλαῖναν v
ἠδὲ χιτῶνα τά τ᾽ αἰδῶ ἀμφικαλύπτει paraphr.
ἅτινα περικαλύπτουσι cf. Hagena, Phil. 8, 390,
Ameis La Roche. Sed alii: atque ea quae con-
tegunt i. e. μίτρην. Non recte, nam laena et
tunica quoque obtegunt pudenda. Θ᾽ 331 Ν 420
oL σάχος d., Ῥ 91 ὀστέα - copóc ἀμφικαλύ-
πτοι, & 849 κεφαλῇ δὲ κατὰ ῥάκος &., h. Merc.
938 ἀνθραχιὴν σποδὸς ἀμφικαλύπτει. 3 569
ν 177 ἡμῖν ὄρος πόλει ἀμφικαλύψειν urbem
circumdaturum monte v. 1. ἀμφικαλύψαι, CE, v
152 158 188. ὃ 618 o 118 δόμος ἀμφεκάλυψε
ἐμέ umfing mich als Gast, 9 511 πόλις ἄμφι-
καλύψῃ | δουράτεον ἵππον, 343 τοτόν τοι -
νέφος ἀ. — Translate: v 86 ὕπνος βλέφαρα,
οἵ, s 4983 w 17. De morte etiam in Π|. IJ 350
ϑανάτου - νέφος ἀμφεχάλυψεν, cf. à 180. Y
417 νεφέλη δέ μιν ἀμφεκάλυψεν |, E 68 9a-
γατος δέ μιν à., M 116 πρόσϑεν γάρ μιν μοῖρα
ἀ. 1 ἔγχει, fatum eum oppressit hasta. De af-
fectibus animi: I' 449 ἔρος ue φρένας ἀ., sch.
LV. ἐθήρευσεν" ἢ μεταφορὰ ἐκ τῶν ϑηρεῦυτι-
χῶν δικτύων, sed potius a nube sumitur 1mago,
sch. br. περιέλαβε, κατέσχε, occupavit, X 294
ὡς μιν ἔρος πυχινὰς φρένας G., h. Ven. 243
ἄχος us φρένας ἀμφικαλύπτοι. De senectute
ib. 944 vov δέ σε γῆρας ἀμφικαλύψει.
ἀμφικαρῆ v. 5. ἀμφί ΠῚ B ἃ 2 β.
ἀμφε-κεάξω circum abscindo, utrimque fin-
dendo separo. & 129 τὸ μέλαν δρυὸς ἀμφικχεάσ-
σας, Ariston. ὃ Ap/ateoyoc τὸν φλοῦν cf. Eust.
1748, 56. Aeschylus: πίτυος éx μελανδρίου.
Ita Doederl Gl. 2149, Ameis ἢ. 1. Braune, 4
106 "duqixAog —
1—60 Guben 1845 p. 5. Nam molliores partes
abscindebantur. Sd Hoffm. hom. Unters. 1,
6: totum scidit durch und durch. Alii de inte-
riore ligno, quasi nucleo s. medulla arboris,
duriore et nigricante, quae hic tantum μέλαν
δρυὸς appellaretur, 'Ssed id non satis apte quia
nec oculis cernitur ut cortex, nec vere nigra
est, c£. sch. BQ. Damm: , medium lignum ita
difüderat ut semper aliquid ex medio interiori
adhaereret cuique fissae parti.^ Similiter Duentz.
"Auqu-zAog (χλέος) ab Achille interficitur II
313.
ἀμφέ-κομος (001) ab omni arte frondo-
sus. P 077 ϑάμνῳ ὑπ᾿ ἀμφιχόμῳ, sch. br.
πανταχόϑεν χομώσῃ, paraphr. πανταχόϑεν
δασεῖ. ;
ἀμφι-κύπελλος (κύπελλον Buttm. Lex. 1, 160.
cf. Pott I 93 Eust. 159, 2), poculum quod fundum
habet medium, margines duo quorum alteruter
pro basi esse potest, cavum duplex, alterum ἃ
superiore parte, alterum ab inferiore, Doppel-
becher, poculum duplici cavo, cf. ἀμφίϑετος.
A 584 Z2: 90 Ψ 219 y 63 0 102 120 1656 v Ji
iP 656 663 667 699 δέπας ἀ. cf. 9 89 χ 86.
188 δέπα. Forma nota quidem fuit iuferloris
aetatis hominibus, cf. Arist. h. a. 9, 40, sed ipsa
pocula non amplius in usu fuerunt. Aristarchus
utrimque ansatum interpretabatur (E. M. 90, 43),
alii: curyatum vel simpliciter rotundum, sch. in
A 584 Gugizvorov ἐξ ov τὸ περιφερές. Ap.
95, 18 Hes. Ath. XI 783.
ἀμφι-λάχαίνω pastino, circum fodio, ὦ 242
φυτὸν ἀμφελάχαινε.
᾿Αμφί-λοχος, Amphiarai f. o 248.
ἀμφι-λύκη (Avz, λευκός, lux, Curt. E. 88 cf.
Eust. 689, 15 et Oertel de Chron. Hom. III
Meissen 1850 p. 32, antelucanus. H 433 ἀμφι-
λύχη νύξ, nox sublustris Zwielicht. Hoffm. hom.
Unt. 1, 60 serioris originis putat vocem, Ari-
ston. ἢ ó. 0. ἅπαξ ἐνταῖϑα τῇ λέξει χέχρη-
ται, Sch. ADV. τὸ AH λυχόφως τὲ
πρὸς ὄρϑρον. Ap. 98, 4 σχοτία, ἡ μήπω δὲ
φῶς cf. Apollon. 2673.
ἀμφι- neto circum detergeo. v 152 τρα-
πέζας ἀμφιμάσασϑε, sch. V. ἀπομάξατε Àp.
90, 4 χαϑάρατε, περιψήσατε.
dui opt praes. ἀμφιμάχονται, coni.
ἀμφιμόάχωνται, inf. ἀμφιμάχεσϑαι, ipf. ἀμφε-
μάχοντο pugno circa locum, oppugno c. acc.
2 pugno de aliqua re c. gen. 1) Z 461 Ἴλιον
II 73 στρατὸν ἀ. , X 908 νῆσον - &. |
(Herm. ἀμφιμάχωνται), 1 412 Τρώων πόλιν. —
9) X 90 vézvoc &. | Heyne ut solet: ὠμφὲ ud-
χονται et sic cod. B., cod. Ven. divisim scribit
quando gen. additur praeter hunc ipsum loeum,
cf. Spitzner ad Z 461 I 412. II 496 533 Σαρ-
πηδόνος, sch. A. II 496 ἀμφὶ μάχεσϑαι, Ατἱ-
JC E ut videtur (cf. sch. V. Il 497) ἀμφι-
μάχεσϑαι, O 391 τείχεος ἀ., de muro, quam-
quam murum Hector iam JM 462 expugnavit.
Nitzsch (Sagenp. 247) aliis narrationibus inter-
positis hic redire putat poétam eo ut de Patro-
clo narret; Schoemann (N. J. f. Ph. 69, 3 s.) trans-
iri posse a Δ extr. ad hunc locum omissis quae
interposita sunt, Koch (Phil. 7, 604) additos esse
vv. 390—405 a nescio quo qui Patrocleam con-
iungere vellet cum superioribus, Faesi novam
hanc de muro pugnam esse neque respici aut
M 462 aut 44 648.
᾿Ἀμφί-μᾶχος (μάχη), Cteati ἔς princeps Eleo-
rum B 620, ab Hectore interüeitur V 185, με-
AMuqtvouoc
γαλήτορος ᾿ἀμφι-μάχοιο | 189; corpus eius ab
Stichio et Menestheo servatur 195, 203. — 9) Ca-
rum princeps, Nomionis f. B 870, ab Achille
interficitur 874.
"Auqu-uéóor, unus ex praestantissimis Pene-
lopes procis χ 242, Telemachi manum vulnerat
277, à quo 284 interficitur. Agamemnonis anima
apud inferos agnoscit παῖδα “φίλ ov ελανῆος,
ἀγάκλυτον ᾿Αμφιμέδοντα ὦ 103, hospitem, quo -
cum colloquitur 106 sqq. "Auqiuedov.
ἐμφι- μέλαιναι (μέλας) praecordia in intima
parte corporis quasi abdita ideoque luce caren-
tia et ab puni parte nigra, ringsumdunkelt. 4
108 μένεος - φρένες d. | πίμπλαντο cf. [δ 661],
P 499 SCENA πλῆτο φρένας ἀμφιμελαίνας l
cf. P 573. P 83 ἄχος πύχασεν φρένας d. |. -
In exitu versus. Fuere qui divisim scriberent:
ἀμφὶ μέλαιναι sch. ABL. Α 108 V. P 573 re-
ferentes LA ad verbum quod probat Schoe-
mann (op. 2, 277) cf. Autenr. ad 4 108. Sed
ἀμφί plus "tricies sine dat. vel acc. in quinto
est pede, ita ut ab ἀμφὲ δέ nova incipiat sen-
tentia, numquam vero sic ἃ verbo suo separatur -
ne x 94 Q 582 quidem. Exstitisse vocem ἀμφι-
μέλας Hes, et E. M. docent. Dubitatur num φρένες
semper ac naturà sint nigrae an affectu quodam ᾿
et in breve tempus. sch. A. 4 108 μέλαιναι" et
£v βάϑει κείμεναι ἢ τεταραγμέναι διὰ τὴν
ὀργήν, sch. E. δ᾽ 661 Eust. 58, 4. Illud proba-
verunt Ameis, N. J. f. Ph. 73, 108. 574, Geist,
Zift. f. A. W. 1837 p. 1254, Hoffm. hom. Unters.
1, 9 dunkelschwarzes Zwergfell, Naegelsb. ad
A 108, La Roche ad 4 103: hoc Goebel Ztkt. f.
G. 1864 p. 631 qui cor vehementer commotum
ἜΘΗ nigrescere dicit ut sensit etiam Pindarus
Py. 4, 109 λευκαῖς φρεσί atque potissimum :
Doed. qui (Gl. 2153) ira et dolore commoveri
praecordia dicit ὥς τε ἀμφιμελανϑῆναι, ardore
quoque pugnandi ut P 499 573 Hes. Sc. 429,
quamquam talis ardor plus habet gaudii quam
irae. Persuasit Baumeistero (N. J. f. Ph. 79,
167) et Ameisio (ad 4 103). Certe non erat cur
sic adderetur ἀμφί, Contra αἱ φρένες ἐν βά-
ϑει κείμεναι ἃ neutra parte collustrantur et a
sede sua nominantur ἀμφιμέλαιναι. cf. Hes.
Ea eA nu βαϑεῖα, συνετή Eust. 1116, 9
E. M. 577, Lucas (de. nigri coloris signif.
Emmerich, 41) quod nigrum sit etiam den-
sum firmum robustum esse dicit atque gg. d.
esse animum virilem constantem fortem, qQ£-
v«c vero λευχάς ap. Pind. animum stolidum. et
ignav um.
ἀμφι-μυκάομεαε
(act. perf. 2 cf. Krüger,
Di. 3 53, 3, 2) cireum remugio, graviter resono.
z 92; δάπεδον - ἀμφιμέμυκε. Ap. 99, 95
περιήχει (περιηχεῖ ut Eust. 1655, 55 328i).
De tmesi cf. ἀμφί II A c I I.
ἀμφι-νέμομιαε (praes. ἀμφινέμεσϑε h. Ap.
415, ἀμφινέμονται, inf. ἀμφινέμεσϑαι, impf.
ἀμφενέμοντο) habito circum. B 521 Ὑάμπολιν
ἀ. circum Hyampolin et in ipsa urbe, paraphr.
χατῴκουν ct. B 574 585 885 853 h. “Ἀν. 415.
Σ 1886 ἀϑανάτων οἱ Ὄλυμπον ἀμφινέμονται |
cirea montem. B 634 Σάμον à.| cf. B 649
655 τ 132 hic illic in insula.
Auqróu, Nereis X 44; fem. de
"Apu i-vouos.pr corum cordatissimus Dulichi-
ensis, Νίσου φαίδιμος υἱός x 394 sqq. Tele-
machum interfici vetat, quem 351 revertentem
viderat, 406; Ulixi panem proponit σ 119, qui.
eum benigne monet "Auqivou 125; Ἀμφινόμου.
πρὸς γοῦνα χαϑέζετο Δουλιχιῆος | Εὐρύμαχον
δείσας 395, -οιο) 424, 412; v 344, 247; contra
Ulixem gladio pugnans Χ 89 ἃ CTelemacho
interficitur 96. ;
duqu-$ío ab omni parte levigo w 190
χορμὸν ἀμφέξεσα χαλχῷ, Ap. 30, 12 περι-
έξεσα.
"Auqt-og λινοϑώρηξ | B 880, f. Πέροπος
Περχωσίου, dux Troianus. (—?) 2) Σελάγου υἱός,
ὕς ῥ᾽ ἐνὶ Παισῷ) ναῖε πολυκτήμων, πολυλήιος
E 619 ab Aiace occiditur.
uq xÉAoueccircumcirea moveor, obversor,
umtóne, α 352 (ἀοιδὴν) 5 tic ἀχουόντεσσι
νεωτάτη ἀμφιπέληται, Ap. 26, 15 περιγένηται
x«l συντελεσϑείη cf. sch. V
ἀμφι-πένομαι (pr. ἀμφιπένονται, impf.
ἀμφεπένοντο) versor circa aliquid cum cura
et studio, occupor aliqua re, operam pono,
intentus sum. c. acc. Ameis ad o 667 ambabus
i e. diligenter, 4 290 &. Μενέλαον E. M. 660,
16 ἐνήργουν καὶ ἠσχολοῦντο, N 656 τ 455 τὸν
ἃ. AKS. τ 455 ἀμφεπένοντο. II 98 τοὺς - à.|
T 978 δῶρα d. |, Hes. ἀπέφερον, paraphr.
συνεστέλλοντο. ---ο 467 πατέρ᾽ ἀ. Minkw. bildeten
sein Gefolge. Per ironiam quandam Φ 908 τὸν
ἐχϑύες ἀμφεπένοντο |, paraphr. διενέμοντο,
sibi enim non mortuo fprospiciebant pisces.
Num ἀμφενέμοντο fuerit v. 1. dubitatur, cf.
Spitzn. h. l 4 184 τὸν δ᾽ οὐ χύνες ἀμφε-
πένοντο |, paraphr. o? χατήσϑιον.
ἀμιφιπερέ v. s. ἀμφί II C.
duqu-xtot-or£q«o circumcirca cingo. 9 175
οἱ χάρις ἀμφιπεριστέφεται ἐπέεσσιν, circum-
funditur, umspielt seine Worte. Lehrs., N. J. f.
Ph. 81, 518 ἀμφὲ περιστέφεται ne caesura
careat versus; Duentz. ἀμφιπερὶ στ. proposuit
y. 1. ἀμφιπεριστρέφεται, sch. V. περιστέφεται"
παρακολουθεῖ, πάρεστιν. Ernesti: oberrat,
ἐπιπολάζει, ἐπιτρέχει, sed respicitur ad v. 170
στέφει.
ἀμφιπεριστρέφω v. 5. ἀμφιπεριστέφω.
ἀμφι-περι-στρωφάω saepius huc illuc
verto. Θ 348 ἀμφιπεριστρώφα ἵππους. Eust.
716, 48 τὴν ἐνταῦϑα χαὶ ἐκεῖ τῆς τόφρου καὶ
ὡς εἰπεῖν ἀμφὶς ναὶ περὶξ στροφὴν δηλοῖ,
cf. sch. Minus bene E. M. 97, 7. Refertur
ἀμφί ad fossae partes inferiorem et superiorem,
περί ad circeumagendum currum.
εμφι-περι-φϑενύϑω circum circa marceo,
penitus deleor. h. Ven. 271 φλοιὸς δ᾽ ἀμφι-
περιφϑινύϑει.
ἀμφι-πίπτω cado οἶτοῦ s. super aliquem,
amplector iacentem $9 5923 πόσιν ἀμφιπεσοῦσα
sch. Ὁ. περιτεσοῦσα τὸν ἄνδρα, περιπτυξαμένη,
περιχυϑεῖσα αὐτῷ.
ἀμφι-πολεύω (ἀμφίπολος. praes. ἀμφι-
πολεύεις, opt. ἀμφιπολεύοι, inf. ἀμφιπολεύειν,
imperat. ἀμφιπόλευε) versor circa rem, curo,
administro cum cura. E. M. 91, 8 &onzé£eo9c
καὶ ϑεραπεύειν xal περιέπειν. Non in lliade.
ὦ 957 ὄρχατον &.|, Ap. 28, 30 περιέπεις, cf.
c 244. h. Merc. 568 ἵππους &. χαὶ ἡμιόνους
XXIV 2 ἱερὸν δόμον &. | σ 254 τ 197 τὸν
ἐμὸν βίον &. |, in Obhut nàhme, sch. B. περι-
πέσοι, περὶ τὸν ἐμὸν βίον moAoito x«l ἀνα-
στρέφοιτο, melius V. διέποι, ϑεραπεύοι. — Per
euphemismum v 78 ἔδοσαν ἐρινύσιν ἀμφι-
πολεύειν | Eust. 1883, 58 τὸ "Eguvwéow 0097-
ναι ἀμφιπολεύειν χόραι ἂν πάϑοιεν ἔχτοποι
πατρίδος γενόμεναι χαὶ δειναῖς περιτυχοῦσαι
τροφοῖς ἢ δεσποίναις.
ἀμφιξέω --- auqic
101
ἀμφί-πολος (πέλω. Βοιῖ. Kuhn, 8, 95 ad
radicem skr. car refert quae est in βουχόλος,
αἰπόλος. De aecentu E. M. 37, 50. 93, 38)
quae versatur circa aliquem, ministra, famula;
sunt servae, sed honore et numero aliquo.
Schuster ad Gladstone, Stud. p. 353. Richardt,
de serv. ap. Hom, 47. Ap. 27, 1 ἡ περὶ τὴν
δέσποιναν πολουμένη ϑεράπαινα, ὅπερ ἐστὲν
ἀναστρεφομένη. Eust. 894, 98 καλοῦνται οὕ-
τω διὰ τὸ ἀμφὶ τὰς δεσποτίδας πολεῖν. hetz-
laff,o Syn. I 19. — 1' 143 ἅμα τῇ γε καὶ ἀμφί-
πολοι δύ᾽ ἕποντο, cf. α 3831 c 207, .X 461 284
τ 601. C 115 Zópnps μετ’ ἀμφίπολον, - ἀμφι-
πόλου ἅμαρτε. G 199 στῆτέ μοι ἀμφίπολοι
cf. & 2318 819 260 » 304. Apud Nausicaam
cubabant ζ 18 δύ᾽ ἀμφίπολοι χαρίτων ἄπο
κάλλος ἔχουσαι, cf. sch. B., non apud Pene-
lopen: σ 198 d. λευχώλενοι, cf. & 938 ἀμφι-
πόλοισιν ἐυπλοχάμοισι cf. C 198 X 442. C 109
ἀμφιπόλοισι μετέπρεπε. Ζ 9319 ξὺν παιδὶ
χαὶ ἀμφιπόλῳ εὐπέπλῳ cf. Z 399. α 191 γρηὲ
σὺν ἀμφιπόλῳ, u 18 ἀμφίπολοι φέρον - σῖτον,
cf. t 209, 4 282 ἀπεχύσμεον ἔντεα δαιτός, σ
308 ἔφερον δῶρα, cf. p 61. « 136 ὃ 52 ἡ 172
[x 368] o 195 o 91 χέρνιβα δ᾽ ἐπέχευε cf. Q2
304. τ 317 tuv ἀμφίπολοι ἀπονίψατε, Z 491
« 857 φ 851 ἀμφιπόλοισι χέλευε | ἔργον ἐποί-
χεσϑαι cf. Z 286 I' 492 ἡ 385 x 848. τ 514
ἐμὰ ἔργα καὶ ἀμφιπόλων. Feminae sunt
omnes non viri, α 362 ὃ 751 760 ζ 52 80 » 235
c 418 [o 49] τ 602 q 8 356 y 483 w 364 σὺν
ἀμφιπόλοισι γυναιξίν |, cf ἡ 300. Servae
fuerunt Z 394 μετ᾽ -δμωῇσι γυναιξὶ καὶ ἀμφι-
πόλοισι, ει 906. οὐδέ τις ὁμώων οὐδ᾽ ἀμφι-
πόλων ἐνὶ οἴχῳ, Z 498 πολλὰς | ἀμφιπόλους.
— Semel gen. additur ἡ 290 ἀμφιπόλους τεῆς -
ϑυγατρός. — 2 417 ἀμφίπολοι - χρύσεαι, ὦ
366 d. Σικελή, qui locus non caret suspicione
cf. Spohn. extr. Od. part. 76, ὃ 133 ἀμφίπολος
Φυλώ, ῳ 227 ἀμφίπολος μία μοίνη Axrogic.
τ 90 ἀμφίπολον δ᾽ ἐνένιπεν. α 355 o 211 [φ
66] ἀμφίπολος - χεδνὴ παρέστη, zx 152 42 802
ἀμφίπολον ταμίην, Gepperto (2, 194) qui
monuit confundi &. et ver, respondit Duentz.
Rh. M. 5, 397 vertens: dienende Schaffnerin.
Ameis ad z 152: Dienstschaffnerin, quo verbo
vix uti possumus, comparans ἄνδρες ἑταῖροι
et sim., ubi species additur generi, quod natura
constituitur, non ut hic arte. In hy. semel
Mere. 60 ἀμφιπόλους τε γέραιρε.
ἀμφι-πονέομαι üpf. ἀμφρεπονεῖτο, fat, ἀμφι-
πονησόμεϑια)ι intentus sum, occupor re, curo, c.
aec. Ψ 681 τὸν à. V. ἀμφ᾽ ἐπονεῖτο. *P 159
τάδε δ᾽ ἀ., Vind. ἀμφὶ πονησόμεϑ'᾽ et ita
Heyne Bothe Lehrs (N. J. f. Ph. 81, 513), ne
versus caesura careat. v307 τάφον ἀμφεπονεῖτο.
ἀμφι-ποτάομαε circumvolo, c. aec, B 315
ἀμφεποτᾶτο τέχνα cf. Eust. 929, 31. Grashotf
(Abw. d. Augm, Progr. Düsseldorf 1832 p. 24 n.
42) proposuit ἀμφεποτεῖτο.
ἀμφέ-οὔτος (δέων cireumfluus. Epith, insu-
larum. De fem. cf. Herod. I 443. Non est in
Il h. Ap. 251 291 ἀμφιρύτας νήσους. In ceteris
post subst. et ante caesuram. « 50 198 4 283
νήσῳ ἐν ἀ. Ap. 28, 34 περιρεομένῃ cf. Hes. ἃ
325 Δίῃ ἐν d., h. Ap. 27 Δήλῳ ἐν d., h. Cer.
491 Πάρον d.
ἀμφίς (adv. et praep. Lob. path. el. 2, 162.
911 praepositionis loco esse dicit, neque vero
esse praepositionem. ἀμφί Lottner, Kuhn 7
108
ἀμφιστεφής
21 ob additam consonam comparat 2x ἐξ et ἀμφί
ἀμφίς cf. Gerland, ib. 9, 66 Curt. E. 400 Eust. 166,
30). 1)ab utraque parte. 2) circa, um - herum.
3) seorsum, getrennt, E. M. 94, 21 χωρίς, procul.
4) Translate de dissensione, verschiedener
Meinung. Cf. Buttm. Lex. 2, 217. Praep. esse
negat Naegelsb. (Anm. z. Il. 304) quia casui
plerumque postponatur; semper postponi statu-
erunt Franke (J. J. f. Ph. 24, 59) et Buttm. (217).
— A)1) M 484 d. ἀνέλκει, librae utramque
partem attollit, sch. BLV. ἑκατέρωϑεν. c 502
à. ἀρωγοί, Iles. χεχωρισμένως βοηϑοῦντες, οἱ
μὲν τῷδε, οἱ δὲ τῷδε οἵ. sch. br. Φ 105
ἁμαρτῇ δούρασιν &. ex utraque manu simul
sch. BV. ἀμφίς δίχα. Ν τοῦ ἀ. ἐέργει, sch.
BL. ἀπ᾿ ἀλλήλων χωρίζει cf. Hes. « 54 γαῖάν
TE zat οὐ ὑρανὸν ἀμφὶς ἔχουσιν, y 486 o 184
ζυγὸν ἀμφὶς ἔχοντες a dextra et laeva. 7'115
ὀλίγη δ᾽ ἣν ἀμφὶς ἄρουρα, utrimque, inter
duos exercitus, cf. Kónighoif (exeg. et crit.
Münstereifel 1850 p. VI) Am. et La Roche h.
l Aliter Buttm. (223): non multum spatii erat
inter singulas armaturas. 2f 559 ῥόπαλ᾽ ἀμφὶς
ἐάγη, entzwei gebrochen sind, sed Eust. 862,
“88 ws xal ἐχεῖ xal μὴ “περὶ ἕνα τόπον. --- 3)
9. 340 δεσμοὶ - ἀμφὶς ἔχοιεν, ringsum. Ap.
29, 19 χωρὶς ἔχοιεν, περιέχοιεν. 3. 4τὸ ἦν
ἀμφὶς ἀλοιφή, Η 842 τάφρος ἀμφὶς ἐοῦσα, der
sich herumzieht, Sch. V. yo. ἔχουσα. 1 404
ἀνεψιοὶ ἀμφὶς ἐόντες, Did. ΔΜιωνύσιος ὁ Θρᾷξ
ν τῷ πρὸς Κράτητα διὰ τῆς ἱπποδρομίας
"Anci. γεγραμμένου ἀντιόωντες μεταϑεῖναι τὸν
φρίσταρχον ἀμφὶς ἐόντες, sch. ABL. ἐν ἄλλῳ
ἐγγὺς ἐόντες. ὦ 488 περιναίεται ἀμφὶς
ἐόντες, sch. br. περὶ αὐτὸν οἰχοῦντες, minus
bene Sch. B. κεχωρισμένοι τῇ γνώμῃ xe
ἐναντίοι ἢ χωρὶς οἰκοῦ ντες ἢ χκυκλόϑεν. P
330 λεῖος δ᾽ ἱππόδρομος ἀμφίς, sch. B. ἐχτὸς
τῆς στενώσεως, nam qui circa aliquid sunt
etiam extra esse dici possunt cf. Θ᾽ 481. — 3)
Σ 519 ἀ. ἀριζήλω. seorsum. Hes. ἄγαν πέερι-
φανεῖς, Buttm. (217): late splendentes, E 193
πολλοὶ - ἔσαν ὄρχατοι ἀμφίς, sch. V. χωρὶς
τῶν ἀρουρῶν. O 709 &izcc ἀμφὶς μένον, ver-
einzelt, sch. BL. χωρὶς ἀλλήλων, Eust. 1039,
18 ἰδίᾳ, opponitur enim ᾿ἐγγύϑεν ἱστάμενοι.
Hinc distributive .X 117 ἀμφὶς ᾿Αχαιοῖς | ἀλλ᾽
ἀποδάσσασϑαι, X 5T τιμὴν ἀμφὶς ἔχοντες
ἐεικοσίβοιον € ἕχαστος, sch. V. χωρὶς ἕχαστον
(ἕκαστος) διδόντες, τ 46 εἰρήσεται d. ἕκαστα,
singula Seorsum, cf. Geist, Ztft. £. A. W. 1837 p.
1954, t 921 τόσσον χρόνον ἀμφὶς ἐόντα ab-
sentem, similiter e 219 cf. Hes. &uqic ἐόντες"
χωρίζοντες, ἀποδημοῦντες. — 4) N 846 φρο-
νέοντε, in duas partes quasi discedentes, Bekk.
Ἵ
expunxit, sch. BL. κεχωρισμένως καὶ μετὶ
ἀμφισβητήσεως. B 18 30 67 ἀ. — φράζονται,
dissentiunt, h. Merc. 315 ϑυμὸν ἔχοντες. — B)
ἃ) Regit acc. quem bis praecedit. «1 684 ἀμφὶς
ἕχαστον | νεμέϑοντο, binae ab utraque parte
singularum ansarum, inter se pues a dextra
laevaque ansarum, cf. Lehrs, 199 4 748 s.
δύο δ᾽ ἀμφὶς ἕχαστον ἜΡΟΝ ipi circa sin-
gulos currus, cf. Buttm. 218 226. Hes. περὲ
ἕχαστον. Bekk. ἀμφί, dieamma servaturus
vocis ἕκαστος. Postponitur accusativo cirea
214 O0 235 Κρόνον ἀμφὶς ἐόντες, " 4 μιν
dupis | ἵσταντο, & 399 μὲν ἀμφὶς] ᾧκεον, cf,
Lob. path. el. 2, 162. 5 266 Ποσιδήίϊον ἀμφίς͵
sch. ΒΩ. περὲ τὸ ἱερόν. d 449 πάϑομεν Ἴλιον
3 ,
ἀμφιτρομέω
ἀμφίς v. ἀμφί, h. Cer. 289 ἀγρόμεναι δέ μιν
ἀμφίς cirea eum congregatae. Est quoque v.l —
ὦ 45 65. — b) gen. quem. ter praecedit: e) -
procul a: & 352 ϑύρηϑ᾽ ἔα ἀμφὶς ἐχείνων Ὁ
extra mare eram procul ab illis, z 967 ἀμφὶς
Zoso9ov | φυλόπιδος, ubi quod versu separatur
agen. aperte non est vera praep. 2p 393 ἀμφὶς à
ὁδοῦ δραμέτην, sch. B. τῆς προχειμένης δδοῦ
χωρίς. Grashof (Fuhrw. 35) viam fuisse negat, |
nec gen. pendere ἃ praep., sed esse dictum ut -
θέειν πεδίοιο, separatos enim currere equos. |
Via autem dicitur qua currere debent equi, etsi
tum non currebant. Bis sequitur genetivum: 9
444 Διὸς ἀμφὶς ἥσϑην, sch. BL. χωρίς, οὐχ
εἰς τὸν συνήϑη ἕδραν. Sch. br. paraphr. Eust,
722, 49 vov Διὸς χωρίς. Aliter Ariston. ἡ
ὅ. πρὸς τὴν καϑέδραν ὅτι ἑχατέρωϑεν τοῦ
Jic. Sed sic vix sensisset Tuppiter eas iratas
esse neque exspectaret (v. 476) fieri posse ut
etiam longius abirent, atque v. 458 non potuit
medius inter eas esse Iuppiter. Consederunt
μίγδ᾽ ἄλλοισι ϑεοῖσι (v. 437), post Iovis vero ad-
ventum paululum recesserunt. Ceterum Arndt
(de Iliad. compos. Ratzeburg 1838 p. 19) qui
valde probat 0 444— —84:paucis videtur persua-
sisse. — f) circa: B 384 ἅρματος ἀμφὶς ἐδών,
utrumque latus currus, sch. br. περισχεψάμενος .
xul ἀκριβῶς χαταμαϑών, Bekker ἀμφί cum
Heynio et Buttmanno (227) propter digamma -
vocis ἐδών. Negat gen. pendere a praep. Gras- .
hof (Fuhrw. 21), sed exprimere magnam collu- :
Strantis curam; exemplis non probat. — c) Cum |
dat. E 793 βάλε κύκλα ἄξονι ἀμφίς admovit -
utrimque ad axem, cf. Grashof Fuhrw. 31. Codd.
h. Ap. 417 ἀμφὶς ὀρούσει, Pierson. αὖϑις 0p. -
ἀμφιστεφής. v. S. ἀμφιστρεφής.
ἀμφ-ίστημιε circumpono: aor. 2. act. et á
impf. med. sola, intr., circumsto, animo inimico -
vel amico, c. acc. et abs. 4 738 ἀμφίσταντο -
ἄστυ, Bekk. digamma vocis ἄστυ servaturus E|
ἀμφέσταν. --- b) Σ 233 Ψ 695 ἀμφέσταν ἑταῖροι —
v. l 2 2335 àug ἔσταν, Q 712 ἀμφίσταϑ᾽
ὅμιλος. De tmesi cf. ἀμφὶ T3:
ἀμφι-στρἄτάομαε (στρατός) obsideo, op.
pugno, 41 713 τὴν ἀμφεστρατόωντο, V "dup Ἷ
ἐστρατόωντο cf. Spitzn. ad Z 461.
ἀμφι-στρεφής (στρέφω) inter se perplexus
et implicitus. 44 40 κεφαλαὶ τρεῖς ἀμφιστρεφέες,
Ap. 30, 10 sch. BL. ἀλλήλαις περιπεπλεγμέναι
cf. sch. A. quam Aristarchi ut videtur inter--
pretationem fuere qui non recte ad ἀμφιστεφέες.
referrent (le. Seg. 389, 16) Hoffm. hom, Unt. 1, -
4 unum caput dextrorsum abisse putat, alterum -
sinistrorsum, non eurans tertium, quod Faesi.
minutum fuisse suspicatur non Homeri nisus
verbis. Did. e "Aoiotioygov σὺν τῷ Q ἀμφι-
στρεφεες, ali: ἀμφιστεφέες coronae instar.
collocata putantes esse capita.
iui ionut circumpono,
K 971 κυνέη ἀμφιτεϑεῖσα,
ξίφος." De tmesi οἵ. ἀμφέ iA ;
"Aut otv (jc edt) τρέφει χης "A. ΝΕ
422, ἃ μυρία βόσκει ἀγάστονος 'A. μ 97 κῦμα
μέγα ῥοχϑεῖ zvevonidoc ᾿Αμφιτρίτης 60, y 91.
h. Ap. 1, 94. Cf. Retzlaff, Syn. II 7. Naegelsb.
ΤᾺ. 93. (ἀμφὶ Τρίτων. Preller, Schómann, op. II
167 ἃ τρίω fluo (ex Hes. τριτώ" ῥεῦμα, τρόμος,
qógoc) Welker τρέω, Bergk τείρω, τιτράω).
ἀμφε;τρομέω timeo cui, tremo à 820 τοῦ
ἀμφιτρόμεω.
impono, induo.
q 481 ἀμφέϑετο
a d.
'"Auqi-rgoo» (τρύω Preller gr. M. II 177)
He τ es παῖς Augurovoroc E 392, λ 970 ex
Alcmene 266. : Y
εἰξεφε-φαεέίνω luceo circum, ἢ. Ap. 202 αἴγλη
δέ μιν ἀμφιφαείνει. E
&uqí-q&Aoc. E. 713 4 41 ἀμφίφαλον
χυνέην (Minervae aut Agamemnonis) quam margo
inferior undique sursum flexus ab omni parte
continet et firmat, ringsum mit einer Anschwel-
lung versehen, qualis Minervae galeae in monu-
mentis cernitur, Goebel (Phil 18, 218). Butt-
mann (Lex. 2, 242) coniecerat firmatam fuisse
aleam usque ad verticem et a fronte et a
cervicibus (La Roche ad E 743 a dextra laevaque)
ideoque utrimque firmatam. Hoffm. (hom. Unt.
l, 4) a singulis umbonibus supra oculos ex-
stantibus appellatam putat, quem sequitur Faesi.
Veteres quoque dissentiebant. E. M. 95, 10
ἀμφοτέρωϑεν φαλοὺς ἔχουσαν περὶ αὐτήν.
φαλοὶ δέ εἰσιν οἵ χατὰ τὸ μέτωπον τῆς περι -
χεφαλαίας ἀσπιδίσκοι, χάριν κόσμου τιϑέμενοι,
similiter sch. br. et A. E 743 (φάλοι). Sed
Hes. χύχλῳ φάλους ἔχουσα. φάλοι δὲ οἱ ἧλοι.
Neque Eust. 601, 8 certi quidquam habet.
εἰξεφε-φοβέομαε fugor circà quem. ΠΟ 990
ἕταροι dé μιν ἀμφεφόβηϑεν. Did. ᾿Αρίσταρχος
Ἰαχῶς ἀμφὶ φόβηϑεν, sch. BL. ἐκ πλήρους ἡ
ἀμφί. τὸ δὲ ἑξῆς ἀμφὶ μιν. Spitzner ἀμφε-
φόβηϑεν cf. ἀμφί TII B 1.
ἀμφι-φορεύς (φέρω) vas duabus ansis in-
structum, sch. V. » 105 εἶδος χεράμων Cugo-
των cf. Hes. sch. S. B 290 πᾶν δίωτον τὸ ἀπὸ
δύο μερῶν βασταζόμενον εἶδος χεράμου, sch.
P. B 849 τὸ παρὰ ἰδιώταις λεγόμενον φλα-
σχίον. *« 92 χρύσεος ἀ., Aristarchus aliique
veterum, recentiorum Bekk. et Lehrs (Rh. M.
17, 481) expunxerunt versum assumptum ex o
74 χρύσεον ἀμφιφορῆα. v 105 ἀμφιφορῆες -
λάινοι. Erant condendis et ossibus mortuorum
et melli unguentisque: Ῥ 170 μέλιτος χαὶ ἀλεί-
| quroc ἀμφιφορῆας, paraphr. σταϑμοὺς μεγά-
λους, et vino β 290 349 379 , 204 οἶνον ἐν
ἀμφιφορεῦσι cf. ἐ 164.
ἀμφεφύω. multi scripserunt ε 63 cf s.
ἀμφὶ :
duqu-geivo hiantibus faucibus devoro. Ῥ'
19 ἐμὲ χὴρ ἀμφέχανε, sch. B. χατέφαγε καὶ
χατεπιξ. Hes. περιεχάλυψε.
εἰμεφε-χέοκιαε (pf. ἀμφεχέοντο, aor. 1. ἀμφε-
ὕϑη, inf. ἀμφιχϑῆναι, ptc. ἀμφιχυϑείς, aor.
Sync. ἀμφέχετο) circumfundor: ^ 764 πάρος
κόνιν ἀμφιχυϑῆναι. 2) amplector: z 214 πατέρα,
Ap. 97, 8 περιχυϑείς, περιπλαχείςς. χ 498
ἀμφεχέοντο καὶ ἠἡσπάζοντ᾽ Ὀδυσῆα, R. ἀμφι-
χέοντο. --- Translate: Ξ 958 Ὕπνος ἀμφιχυϑείς,
circumfusus, cf. 63. B 41 ϑείη δέ μιν ἀμφέχυτ᾽
ὀμφή sch. A. ἐμφαντιχὸν τὸ ἀμφ. πρὸς τὸ μηδὲν
αὐτῆς ἐπιλελῆσϑαι αὐτόν, unde Naegelsb. con-
clusit hunc aor. vim habere plqpf. (circumfusa
erat) paraphr. περιεχέχυτο, Buttm. Spr. 8. 110
Anm. 6 negat. ὃ 116 τὴν δ᾽ ἄχος ἀμφεχύϑη,
Q. zz0'. De tmesi cf. ἀμφί 1 3 1I A ἃ Ill a 1.
ἀμφέ-χῦτος (£o) utrimque exagseratus. Y
145 τεῖχος ἐς ἀμφίχυτον. Ap. 26, 32 περιζε-
χωσμένον ἐξ ἀμφοτέρων τῶν μερῶν ὥστε
προβάσεις ἔχειν cf. Hes, sch. ΒΥ͂.. Erat agger
leniter acclivis in utramque partem,quem Hercu-
les facile ascendere poterat, si fugeret. (Eust.
1200, 63).
Muqt-o» dux Epeus N 692. — 2) "Augito-
νά t€ Ζηϑόντε | 2 262, qui Thebas condiderunt,
Ω
ἀμφιτρύων -- &
πότερος 109
Antiope Iovi genuerat. — 3) αλῶριν - "Augi-
ovoc Ἰασίδαο | ὅς ποτ᾽ £v Oozousvo Μινυηίῳ
ἦφι ἄνασσεν duxerat Nelens ἃ 283. Eust. 1684,
58. (Lob. path. I 290 dug).
᾿Αμφοτερόν Lycium Patroclus occidit Π 415;
ὀξυτόνως Eust. 109, 44. 1068, 3. La Roche
H. T. 400.
ἀμφότερος (ἄμφω. ἀμφότερον v. 1. ψ 58. Gu-
φοτέροιιν E 907 Ψ 136 (ap. Bekk) v 327,
ἀμφοτέροιν v. l E 156) ambo, uterque, duo
simul. 2) utrique. 3) ἀμφότερον sequente τε-χαὶ
vel similibus et-et, both-and; Luther: beides-und,
nos: sowohl-als auch. Quae choriambum effi-
ciunt formae plerumque in pede primo sunt, aut
secundo; in quarto JV 281 Y 280 & 74, in quinto
d» 308. Substantivo in Il. decies fere prae-
mittitur, quater postponitur JV 79 194 M 382 Φ
116. in Od. septies postponitur, bis anteponitur
ó ll6js 428. De iis potissimum quae natura
semperve coniuncta sunt, paulo rarius de iis
quae casu tantum etin tempus quasi conveniunt,
sed semper ita ut totum efficiant neque numero
augeri possint: ξ 74 δύ᾽ ἔνειχε καὶ ἀμφοτέρους
ἱέρευσεν. o 418 δύω πόλιες, τῇσιν δ᾽ ἀμφο-
τέρῃσι ἐμβασίλευε. E 168 τοὺς ἀμφοτέρους
(v. 159 δύω), cf. μ' 239 h. Merc. 118. E. M. 91,
43 τὸ μὲν δύο πρώτην γνῶσιν τίϑησι τοῦ
ἀριϑμοῦ" τὸ δὲ ἄμφω ἀναφορὰν ὑπισχνεῖται
δυάδος, ὥστε ὅπερ ἐστὶν οἱ δύο τοῦτό ἐστιν
ἄμφω. διὰ τοῦτο τὸ δύο λαμβάνει ἄρϑροου
παράϑεσιν τὸ δὲ ἄμφω οὐ λαμβάνει. Ἢ 9265
Αἴαντε, cf. M 344 357 Ν 60. λ 319. E 961. E
156 ἐξαίνυτο ϑυμὸν ἀμφοτέρω, Ariston. 7 ὅ.
0. Ζηνόδοτος γράφει σὺν τῷ v ἀμφοτέρων"
οὕτως δὲ λέγει ἀμφοτέρους ἀφείλετο τὸν
ϑυμόν: τὸ γὰρ ἀμφοτέρω νῦν ἀμφοτέρους
σημαίνει. Ald. 2 ἀμφοτέροιν. Θ 115 τὼ δ᾽
εἰς ἀμφοτέρω - ἐβήτην, H 980 K 552 ἐμφο-
τέρω σφῶι φιλεῖ, v 3827 σφωιν ὅδοι Quqo-
τέροιιν, 'Telemacho et matri, codd. ἄμφο-
τέροισιν, NN 782 τετυμμένω ἀμφοτέρω χατὰ
χεῖρα, 4 956 τὼ χρατερὼ ϑεράποντε Διὸς
γενέσϑην ἀμφοτέρω, E 301 ἐκ δ᾽ ἀμφοτέροιιν"
αἷμ᾽ ἔσσευα, Ῥ 136 νίχη δ᾽ ἀμφοτέροιιν; vulg.
ἀμφοτέροισιν. Dualem Bekk. scripsit gen.
opus esse ratus. 2} 5921 ἀ. τένοντε. cum
plur. verbi v 351 χεχορήμεϑα ἀμφοτέρω, AE.
ἀμφότεροι, φ 354 ἀ. izóut9«, multi codd. et
Eust. ἀμφότεροι, ὃ 982 νῶι d. μενεήναμεν
δρμηϑέντε, E. ἀμφότεροι, Δ 9219 s. χεῖρε
βαλόντε τεταρπώμεσϑα. Saepe plur. pro du.
cum careret formis dualis: Σ᾽ 93 s 498 o 316
ἀμφοτέρῃσι χερσίν cf. X 193 ὃ 116. E 351. M.
382. ἢ. Merc. 39. Φ 489. II 16. Sine subst. E
416 z 264 Δ 594 o 356 σ 38 ἀμφοτέρῃ σι(ν»)
ambabus. ὦ 398 χεῖρε - ἀμφοτέρας. X 396
ἀμφοτέρων ποδῶν, cf. N 981. 79, ε 414 7 Sr.
II 140 ἀμφοτέρας ὀφρῦς, h. Cer. 49. à, ὥμων
Y 980 ἀμφοτέρους zízAovc,ambos scuti orbes,
extremum et extremo proximum cf. Grash.
Fuhrw. 31 n. 28. JM 459 ἀ. ϑαιρούς, ambos
cardines masculos qui et limini et superiori
tigno transyersario portae immittuntur, sch.
ABL. τοὺς ἄνω zal κάτω στρόφιγγας. u 410
προτόνους ἄ. qui a summo malo ad utramque
partem prorae pertinent, (Lucht., Schiff d. Od.
26. Grash. Schiff b. Hom. u. Hes, 23). — JV
194 νεχρῶν ἀ., y 136 ᾿ἡτρεΐδῃσε ust Qugo-
τέροισιν. Pron. adduntur: 4 38 col x«l ἐμοὶ -
μετ ἀμφοτεροισι cf. T 56, 1 53 σφῶιν ἀμφο-
110 ἀμφοτέρωθεν — ἄμφω
τέρων - ἥτορ, v. 1. ἀμφοτέρω et ἀμφότερον, ἵπποις δηλονότι οἱ. Spitzn. et Heyne, & 58.
π 312 ἡμῖν ἀμφοτέροισι cf. τ 384. ὃ 658 ἐρέω - à. (quale) utrimque (iter sit), sch. B.
τοῖσιν ἀμφοτέροισιν cf. ó 339 π 215 o 130. II ἀμφοτέρας τὰς ὁδούς.
16 τῶν ἀμφοτέρων τεϑνηώτων ubi accuratius ἀμφοτέρω-σε in utramque partem, Hes. εἰς
alterutrum diceret pro utroque, sch. BL. οὐχ ἑχάτερον μέρος. Μ 287 ἀ. - πωτῶντο, Eust.
ἑχάτερος περὶ τοῦ ἰδίου ἀλλὰ περὶ τῶν ἀλλη- 904, bl ἀμφοτέρωϑε ἢ ἀμφοτέρωσε. O 228
λων. Sine pron. aut. subst. V^ 809 ἀμφότεροι A 6 γεγωνέμεν à., v. l. O 223 ἀμφοτέρωϑεν.
φερέσϑων οἵ. H 3 P 495. d 455 ἀμφοτέρων ἀμφοτέρωσε v. 1. P 440 X 170.
ovre utriusque nostrum cf. y 37. H 206 ἀμφο- ἀμφ:ουδίς (οὖδας) ad solum, humi. 9 237
τέροισιν Ox«Gcov οἵ. [N 304]. 2 502. Y 946 πρὸς γῆν ἐλάσειε χάρη ἀμφουδὶς ἀείρας, ad
ἔστι - ἀμφοτέροισι, utrique nostrum, οἵ, € 394. terram caput allideret, postquam eum sublatum
q 498. o 11. Φ 308. Ῥ 574. φ 214 ἄξομαι ad solum invertisset, eum ita sustulisset ut ei
ἀμφοτέροις ἀλόχους vestrum utrique, cf. h. terra ab utraque parte esset, a parte pedum et
XXIX 10. 7! 208 ἀμφοτέρων φυήν, H277 μέσσῳ capitis, nam ἐχ παραλλήλου sunt πρὸς γῆν et
ἀμφοτέρων cf. «P 490 526. h. Merc. 324 391. dug. Eust. 1818, 60 &ug. ἐρεῖσαι τὸ πρὸς τῇ
3) Utrique, plerumque Graeci et Troiani. Τ Διὸ yg ὁῖψαι καὶ ἔστι ταὐτὸν τῷ πρὸς γῆν ἐλάσαι.
μέσσῳ ἀμφοτέρων Ζ 120 Y 159 ἐς μέσον Ameis: ἀμφ᾽ οἴδει prope solum i. e. pedibus
ἀμφοτέρων ξυνίτην, locus assumptus est V S14 arreptum quamquam luctantes adversarios non
ubi vulgo ἀμφοτέρω legitur cf. Spitzn. h. l. Ó pedibus arripiunt. Alii: postquam ipsum a solo
67 A 85 O 319 II 778 ἀμφοτέρων βέλεα cf. sustwlisset, cf. Eust. 1818, 62. Heliod. ap. Hes.
N 837. P 395 ἕλχεον ἀμφότεροι cf. Σ 264. Ν ἀμφοτέραις ταῖς χερσὶν εἰς ovóac δίπτων. Hd,
308 ἔχλυον ἀμφοτέρων, I' 85 H 66 μετ᾽ ἄμφο- ἀμφ᾽ οὐδίς. Herod. z. 4t. ἃ. et Hes. ἄμφουδις
τέροισιν ἔειπεν, cf. I' 110 321 4 16 88 ὦ 476 E. M. 93, 7 ἀμφοῦδις, Ap. 39, 30 ἀμφοῦϑδας,
546 de partibus Ithacensium. Η 70 τεχμαίρεται codd. et Eust. 1816, 57 ἀμφ᾽ οὖδας, Eust. ἢ ἀμῳ-
ἀμφοτέροισι, cf. T 1859 Y 25 N 359. καὶ 904 ουδείς. ἐρείσας explicatio est Eust. 1.1. sed venit
μετ᾽ ἀμφοτέροισιν ὄπασσα. Y 54 τοὺς ἀμφο- etiam in textum Eust. 1818, 60 Ap. 1. 1. et MR.
τέρους ὀτρύναντες. Y 150 ὦχνεον ἀμφοτεροι. ἀμ-φράξομαι͵ (ἀνά, φράζομαι) agnosco. T
3) ὀμφότερον: I'179 ἀμφότερον, βασιλεύς τ᾽ 391 οὔλην ἀμφράσσαιτο. :
ἀγαϑὸς χρατερός τ᾽ αἰχμητής. Non recte sch. ἄμεφω (comparatur skr. ubháu, lat. ambo,
ABLV. ἀμφότερον" τοῦτο συναπτέον τῷ ἀγα- gr. ἀμφί cf. Buttm. Lex. 2, 218 Benf. 1, 117
góc ἵν ἢ xav ἄμφω ἀγαϑός, sch. br. χατὰ Curt. E. 401. Ebel, Kuhn 6, 201 skr. ubhá a
ἀμφότερα οἱ. 4 145. Η 418 ἀμφότερον, νέκυάς radice pa L. Meyer, vergl. Gr. 1 46 49 328. 2,
v ἀγέμεν, ἕτεροι δὲ μεϑ' ὕλην. 4 601 365] 435. Dat. ἀμφὼ h. Cer. 15 (v. 1. Φ 162) et:
ἀμφότερον γενεῇ τε καὶ οὕνεχα - κέχλημαι, ἀμφοῖν h. Merc. 5Ü accentu mutato) 1) uterque,
ct N 166. 5 505 ἀμφότερον, φιλότητι καὶ ambo, duo simul. Ariston. Γ 211 δύο πτώσεις
αἶδοτ.. o T8 ἀμφότερον, κι δός τε καὶ ἀγλαΐη ἐπιδέχεται ἀμφότεροι ἢ ἀμφοτέρους οἴ. Ap.
x«l ὄνειαρ. Ariston. ot ἡ (78---80) ἠϑετοῦντο. 29, 6 nam hymnos hi non curant. Nominativi.
συγχέχυται δὲ τὸ δυϊκὸν toU ἀμφότερον sed non legitur nisi masc. De articulo v. 5. ἀμφό-.
sch, Q. χῦδος x«l ἀγλαΐα ἕν ἐστι" διὸ καὶ τὸ τεροι. ἴῃ Od. aliquanto rarius quam in IL.
ἀμφότερον ἐπήγαγε, κῦδος καὶ ἀγλαία τῷ Habet ictum plerumque prior syllaba, altera 4.
ξεινοδόχῳ, ὠφέλεια δὲ τῷ ξεγισϑέντι, cui 959 a 812 in arsi quarta, ip 445 h. Merc. 308 -
assentitur Ameis, sed videtur utrumque referen- in tertia, 4 301 & 424 h. Merc. 397 in secunda,
dum ad Telemachum cui et honori decorique prior ictum habet in pede secundo 4 523
fuit hospitio excipi a Menelao et utile. Vix enim — Ν 549, Φ 4926. Substantivo raro postponitur.
Menelausipse diceret se sui honoris causa excipere Ξ' 496 h. Cer. 15. Potissimum de iis quae
'Telemachum. (ἀμφοτέρωθεν, dugotéooo.) natura et semper coniuncta sunt, rarius de lis.
ἀμφοτέρω-ϑεν ab utraque parte, utrimque, quae casu et quasi in tempus convenerunt, sed P
Ap. 99, 36 ἐξ ἀμφοτέρων τῶν μερῶν. E 196 ut totum effüciant neque plura esse possint. Φ
πλῆμναι περίδρομοι &. |, M 54 χρημνοὶ ἕστα- 89 δύω γενόμεσϑα, σὺ δ᾽ ἄμφω δειροτομήσειῷ,
σαν d., sch. V. ὥστε μήτε τὴν “αταβασιν alle zwei. A 959 νεωτέρω ἐστόν, E 159 &.
ῥᾳδίαν εἶναι μήτε τὴν ἔχβασιν. M 431 &. ἀπὸ τηλυγέτω, D. 148 Η 276 1689 c 65 πεπνυμένω
Τρώων xci ᾿Αχαιῶν, cf. Ὁ 818 1I 563. Ὁ 669 2. | € 517 à. χρυσείω, H 9281 ἄ. αἰχμητά. T.
d. ἠμὲν πρὸς νηῶν καὶ πολέμοιο, Ariston. O 211 ἄμφω δ᾽ ἑἕξομένω, Zenod. ἑζομένων, recte.
668, ἀϑετοῦνται στίχοι στ᾿ (608—73) Bekk. ex- Ariston. ἀμφότεροι καϑήμενοι, esse enim totum
punxit. Y 170 πλευρὰς d. | μαστίεται, sch. cui partes subiungantur ut σὺν δὲ δύ᾽ ἐρχομ
A. yg. ἀμφοτέρωσε ἕν τισι», οὐ φαυλῶς. jy vo, etsi hic absunt vel mutatae sunt. Ameis
404 παρήιά v d. |- πέλει, cf. Ῥ 628. ε 235 d. parataxin vocat, La Roche anacoluthum, Nae-
ἀκαχμένον, cf. z 80. ἡ 113 περὲ δ᾽ ἕρχος ἐλή- gelsb.nom.abs. Est certe oratio non ad Atticorum
λαται, &, Non recte sch. BEP. V., nam qui normam conformata. E 958 τούτω &., Z 19
ante aedes stabant conspiciebant septum ἃ τὼ δ᾽ d. ἐδύτην II 758 ἃ. πεινάοντε, €
dextra et laeva ductum (ἀμφοτέρωϑεν), et inde c. ἐέσϑην cf y 344, 9 316 οὐχ ἐϑελήσετο
facile concludebant esse hortum ab omni parte ἄμφω ambo aspernabuntur. — b) E 307, TÉVOY-
(περί) septo circumdatum, cf. « 88. « 408 ἅψας τε οἵ. K 456 X 406. h. Cer. 245 4. μήρω,
à. - ἔντερον, x 107 πεῖσμα ἐυστρεφές, ἀ. πλεξά- 490 χεῖρε, cf. 4 523 IN 549. Σ 414. ὦ)
μένος bina enim vimina ita nexuit ut utrumque 9 185 ἄμφω χεῖρας cf. h. Cer. 15. x 15 0
inflecteret, quorum si alterum tantum inflexisset, τ 417 φάεα, o 202 over, cf. h. Merc. 305.
non funem effecisset, sed vimen vimini circum- 453 yov»at' , v 365 πόδες, II 348 ὀφϑαλμοί
osuisset. Faesi quadruplicem funem dixit, Gras- Sunt enim haec Odysseae potissimum propri&.
hof (Fuhrw. 6) et Ameis ἐυστρεφὲς ἐμῳ.: flexibilis C) Pluralem verbi etiam Ilias saepe admittit;
abutraque parte. P440 ἐξεριποῦσα παρὰζυγὸνἀ., H 255 τὼ ἐχσπασσαμένω ἅμ᾽ ἄμφω | ἔπεσον,
alii ἀμφοτέρωσε, vel ἀμφοτέροισι, sch. B. τοῖς quorum pars assumpta est Ῥ' 686 ἀνασχομ
ἅμ᾽ ἄμφω | -ἔπεσον, sch. B. ἀνασχόμενοι. A
752 nc ελλον, c d» 426. σ 89. φ 188 τὼ
βῆσαν ἁμαρτήσαντες ἅμ᾽ ἄμφω, h. Merc. 397
τὼ σπεύδοντε ἵξον. 4 102 ἐόντας, o 372 βόες
ἄμφω χεχορηότε, B 767 ϑηλείας, Φ 486 ϑείομεν
ἄμφω cf. A 363 Π 19. H 299 Καὶ 247 II 336
825 Ψ 445. P 103 Ῥ 731 v 296. o 366 2 801.
d).4 196 209 ἄμφω ὁμῶς φιλέουσα cf Z 17
Σ 399 Y 461 ἢ. Merc. 507. & 424 ἄμφω συν-
ἕεργον ὁμοῦ τρόπιν ἠδὲ καὶ ἱστόν h. Merc.
50 ἐπὶ δὲ ζυγὸν ἤραρεν ἀμφοῖν utrique cornui
lyrae. Massal. Φ 162 δούρασιν ἄμφω ambabus
hastis. 2) utrique Β 124 ἀριϑμηϑήμεναι ἄμφω,
Ariston. G9ecetrar οὐ γὰρ ἐπ᾿ ἀληϑείας λέγεται
ἀλλ᾽ ὑπερβολιχῶς τὰ τῶν δεκάδων. πρὸς τί
οὖν ορχια. (ἀμφότεροι, ἀμφοτέρωσε, ἀμφοτέ-
οωϑεν). 3
ἄμῳ-ωτος (ὠταὶ utrimque anribus (i. e. ansis)
instructus. E. M. 93, 10 ἐξ ἑχατέρου μέρους
ὦτα ἔχον. y 10 ἄλεισον-ἄμφωτον.
ἀκώκμητος (μωμέομαι) qui vituperari nequit,
laude dignus. Hes. ἄμωμος, &woyoc ἀγαϑὸς
ἢ σώματι ἢ ψυχῇ. M 109 Πουλυδάμαντος
ἀμωμήτοιο, paraphr. τοῦ ἐπαινετοῦ. De forma
genmetivi in — 0:0 cf. Leskien, N. J. f£. Ph. 95,
7. ἢ. XXXIII 3 ἀμώμητον Πολυδύχεα.
ἄν part. modalis postpositiva. Est eius qui
aliquid revera esse sumit, non qui contendit aut
putat (Herm. part. ἄν 10. Báuml. Unters, ü. gr.
Modi 83): inquam, opinor, nehme ich an, wohl;
sed plerumque caremus vocibus quibus commode
reddatur. Ad lat. an referunt Bopp Grimm
Hartung Pot: alii G. Hermann qui post Rei-
sigium, de vi et usu part. ἄν in ed. Arist. nub.
et Popponem, Seebodes Arch. I 1, 26, peculiari
libro de part. ἄν (Lips. 1831) disputavit, debili-
tari dixit sententiam addique aliquid ambigui,
fortuita enim notari s. ea quae pendeant e
condicione incerta; ortam esse vocem e praep.
&v&. Hoc probaverunt Haack, qu. hom. cap.
duo Nordh. 1837, Merkel, Rh. M. 6, 273 qui
putat eximi e multis rebus unam, similiter
Fritsch, Seebodes Arch. 4, 67. Etiam illud
multi probaverunt, quod Herm. dixerat ad condi-
cionem respicere ἄν, ut Putsch Ztít f£ A. W.
1837 p. 158, Berger de usu mod. temp. que ap.
Hom. Celle 1837 p. 14, Rost, Bernhardy Matthias,
ipse Hartung, Part. d. gr. Spr. 2, 216 quamquam
in multis Hermanno obloquitur, Sommer qui ad
ἀνά ἀνάπτω refert, sed interesse dicit inter ἄν
"té quorum illud condicionem significet, hoc
ausam. Huic responderunt Bàumlein l. 1. 63. et
ergk Ztft. f. A. W. 1843 p. 1093 et Hartung
κέν esse Doriensium Aeolensiumque, ἄν Ionum
lAtticorumque, recte ut videtur, quamquam ap.
Hom. zé» multo latius patet quam ἄν: cf. Herm.
ad h. Merc. 288. Idem Bàuml. l l et N. J. £.
Ph. 79, 1, PhiL 16, 117, Bergk, Ztft. 1851 p.
357, multa contra Herm. disputavit, molestas
jesse condiciones toties omissas, esse quae ad-
mittant condicionem non particulam, non semper
lebilitari sententiam, e. c. opt. nudum non indi-
Pare num ad effectum adducatur res, addita vero
bDarticula statui quodam modo effectum aliquem.
aque dicit ἄν esse eius qui sumat aliquid esse,
am sie certa fieri incerta quia ponantur ex ar-
itrio, atque incerta fieri certiora quia ponantur
Juasi sint, cf. Moller, Phil. 6, 719 Bergk, Ztft.
[848 p. 825. 1849 p. 237 et qui aliter sensit
ottschick Ztft. f. G. 1, 155. Certe etsi condi-
ionem facile admittant, tamen neque particulam
ἄμφωτος — ἄν
111
neque sumptionem admittunt coni. adhortativi
vel deliberativi aut sententiae finales aut impe-
rat, nam qui imperat aut hortatur, condicionem
saepe ponit, non vero simul significat se sumere
tantum fieri id quod iam facit. Neque admittit
particulam ind. pr. aut pf. quia quae eb oculos
posita sunt non possumus sumere, quasi sint in-
certa. Coniungitur igitur ἄν c. ind. impf. aut
aor. aut fut, cum coniunctivo et opt, cum infi-
nitivo et ptc. I) In sententiis secundariis. 1)
cum coni. quando quis sumit id revera fieri quod
dicit, significans fore ut cognoscatur rei veritas.
Herm. εἴ τε ἀφῇ vertit: si quid reliquerit, ἤν
t. ἀφῇ si quid forte reliquerit, ὃς ἄν vero:
quisquis (l. 1. 113), cui BaeumLl 212 respondit
non semper ὅταν esse quandocumque. Hartung
(287. 291) talia a condicione cogitata peudere
putavit. Subiungi talia debent a) futuris: /'
988 εἰ δ᾽ ἂν - oia ἐϑέλωσιν, μαχήσομαι"
fieri enim debebat ut cognosceret Ag. num vel-
lent an nollent. € 273 εἰ δ᾽ ἂν - πιϑώμεϑα,
ἕξετε, necesse erat eum brevi scire num ob-
temperarent. E 224 σαώσετον εἴ περ ἂν - ὀρέξῃ
cL E 282. A 518 ἐφήσεις - ὅτ᾽ ἄν μ᾽ ἐρέϑῃ-
σιν quando ut opinor me lacessierit, 4 164 Z
448 ἔσσεται ἦμαρ ὅτ᾽ ἄν ποτ᾽ ὀλώλῃ quando,
ut sumo fore, pereat; sed z 486 ὅτε που νόσφι
γένηαι Ulixes narrat simpliciter quid fiat, non
sumit fore ut abeat. Θ᾽ 373 ἔσται ὅτ᾽ ἂν εἴπῃ
ci O 406 475. $ 375 Y 316. « 41 ἔσσεται
ὁππότ᾽ ἂν ἡβήσῃ quando adoleverit, nam coni.
aor. in talibus fut. exacto vertimus, cf. r 410
489 ἢ. Merc. 287. Z 412 ἔσται - ἐπεὶ ἂν - ἐπί-
σπῃς. A 941 δυνήσεαι - tbv ἂν πίπτωσι, cf.
T 157 h. Merc. 91 ep. 11, 4. X 387 ἐπιλήσο-
μαι ὄφρ᾽ ἂν - μετέω, cf. Bàuml. 1. 1. 230; y
353 ε861 η 319 Καὶ 325 d 558. Monuit Βᾶππι] ὄφρ᾽
ἄν cum aor. coni esse fere: bis, cum praes.
coni. so lange als. Sed habet quoque vim fina-
lem « 17 μυϑήσομαι ὄφρα - εἴδετ᾽, ἐγὼ δ᾽ ἂν
ἔπειτα ξεῖνος ἕω sciatis, ego autem tum, ut
sumo fore, hospes sim; v 401 χνυζώσω - ὡς ἂν
- q«v55c. ea ratione qua, ut opinor, apparebis,
cf. z 84 h. Cer. 273. O0 348 ὃν δ᾽ ἂν -νοήσω
- μητίσομαι, brevi apparebit num quem sit
animadversurus, cf. 0 10 ἢ. Merc. 543. H 286 πεί-
GOU&L ἥπερ ἂν οὗτος SC. ἄρχῃ, ubi non dicit
Aiax se facturum, quaecunque Hector facturus
sit sed ea quae sumit eum facturum esse, —
b) Lmperativis atque coniunctivis adhortativis:
4 53 διαπέρσαι ὅτ᾽ ἄν τοι ἀπέχϑωνται sumit
enim fore ut luppiter succenseat eoque maiore
cum pondere se ei concedere significat, 4
340 ὁπότ᾽ ἂν δὴ φϑέγξομ᾽ ἐγώ, τότε σχέμεν
quando, ut statuo fore, ego clamavero, nam
etiam Báuml. l. l 154 coni. hanc esse formam
suspicatur, non fut. Cf. 8 374 5 308 9 444 z
508. εὖτ᾽ ἄν B 34. ὄφρ᾽ ἄν A 509. Z 113
ἀνέρες ἔστε ὄφρ᾽ Gv Brio, cf. P 186, non enim
necessario fortes erant, E 110 χαταβήσεο ὄφρα
ἐρύσσῃς non potuit addere ἄν, quia sic diceret:
descende quia sumo te extracturum, cf. H 193 459
Θ 375 4 187 202 O 232 € 409 Y 24 5 259 304 ν
419. p 10 ἄγε ὄφρ᾽ ἂν πτωχεύῃ ut mendicet,
quod sumo eum facturum, ὄφρα enim hic
est finale. Sunt ap. Hom. quae admittant ἄν
cf. ; 377, Finale plerumque est ὡς ἄν II 83
πείϑεο ὡς ἂν - ἄρηαι ut, quod fore sumo,
mihi pares cf. II 971 9 376 ὃ 749 672 x 169.
T 230 ὅσσοι δ᾽ ἂν λίπωνται μεμνῆσϑαι si qui,
ut sumo, relicti fuerint H 335 ὅτ᾽ ἂν - νεώ-
112 ἄν
μεϑα cf. T101. B 139 120 104 M 75 Ξ 74 310 accederet condicio, magis etiam debilitaretur v
Q 994 X 997 u 218 v 179 ὡς ἄν - εἴπω πει- opt. et incerta redderetur. δὶ vero quis solo.
ϑώμεϑα cf. h. Ap. 486 (Büuml. 209) quod iam, opt. utitur, óozev utinam dent, non intellegitur
opinor, dicturus sum. Non recte plerumque: num statuat revera dari; addita contra part.
quodcunque dixero. — €) Praesenti eum signi- δοῖεν ἄν haud scio an dent, indicatur statuere
ficatione rei saepius repetitae: 1 25 χατεσϑίει hoc loquentem. Propius igitur ad vim ind. ac--
εἰ περ ἂν - σεύωνται, etiamsi, ut sumo eos in- cedit opt. cum part. Sed qui opt. c. ἄν utitur,
secuturos cf, B 398 Ν 141 4 17 18 » 101 ἢ. Ap. 150 non sine haesitatione loquitur leniusque affirmat -
459 ep. 14, 6. Β 228 δίδομεν εἶτ᾽ ἂν - ἕλω- quam qui ind. Videmur nobis audire quid unus.
μεν cf. « 192 o 320 322.0 194 h. XXXII 7. sentiat, si opt. habemus; sin ind., quid omnes. |
σ 364 πτώσσειν βούλεαι ὄφρ᾽ ἂν ἔχῃς, ep. 9, Atque fit saepe ut cum modestia quadam opt.
1 X v d», X 192 τεῦ ἂν τεύχεα ὑύω, τ 332 cum part. sit pro ind. Condicio saepe additur,
ὃς δ᾽ dv ἀμύμων ἔῃ sumo fore, cf. φ 291. — sed abest quoque neque est cur ut omissam |
d) sententia primaria variatur J& 5 ὡς δ᾽ ὕτ᾽ suppleamus, 4 271 κείνοισι δ᾽ ἂν οὐ τις μαᾶ-
ἂν ἀστράπτῃ - ὡς ἀνεστενάχιζε quod refertur χέοιτο, haud scio an nemo illis par sit. .4 801
ad praesens aliquod cf. 4f 269 M 41 Ο 80 170 οὐχ dv τι φέροις nihil feres, cf, /' 54 66 223 4
p 520 £2 480 s 394 χ( 916 χ 468, sed z 410 793. E 85 :z 58. E 362 457. Z 199 Φ 358. Z1410.
ὡς δ᾽ Ov ἂν πόριες - σχαίφουσιν alis in- 210 Y 184π.400. Z 329 521 Ν 117. Θ 451 ubi cum.
terpositis per anacoluthum ind. pro coni. est, ironia quadam [Iuppiter modestius loquitur cf.
Φ 556 εἰ δ᾽ ἂν ἐάσω, ὄφρ᾽ ἂν ἵκωμαι - ἀπο- TT 312, vide ne non audeat, 1 375 ubi opt,
γεοίμην ἄν, opt. cum ἄν pro praes. In aliis habet quandam fut. significationem, 1 417 móchte.
praes. aliquam habet fut. signifieationem à 477 ich rathen, 1437 444 NN 197 324 741 E 245 240.
οὐ - πρὶν μοῖρα - ἰδέειν πρίν y ὅτ᾽ ἂν - ἔλ- 335 844 O 40 69 de tempore futuro, P 489 711
ϑης, cf. « 65 h. Ap. 71 O 209 & 81. Tempori ubi ptc. non est pro condicione, T 205 209 Y
praeterito subiungi videtur ὧν cum coni Π 62 9247 426 560 X 108, de tempore fut. non de.
ἔφην οὐ πρὶν - χαταπαυσεμεν ἀλλ ónnmoc. ἂν praeterito GEARS H 1.8, Q 913 437 499 B TS
biungitur autem futuro. ὦ 360 7. 232 o 196 malim. ó 78 v 286. ὃ 347 o 1
προύὐπεμῳ ὡς ἂν ἐφοπλίσσωσι, ut parent, cf, ubi fut. additur quod eadem est vi. s 100 18
Krüger Di. 54, 8, 2, stat enim consilium ut pa- 5 300 ἡ 293 9. 908 939 . 241 x 573 o 321 519
retur. Ὁ 28 ὃν δὲ λάβοιμι δίπτασκον - ὄφρ᾽ π S5 196 o 268 387 c 29 97 31 v 107 848 v|
ἂν ἵχηται videtur Iuppiter repraesentare prae- 392 φ 899 χ 395 ὦ 435 h. Merc. 264 Ven. 29.
oni. pro opt. — 2) Cum opt. Cer. 157. XIX. 10. Additur condicio rarius
plerumque ita ut praeteritis subiciatur eodem introitu IL, quam in exitu aut τὰ Od. Additur.
modo quo coni. futuro aut praesenti: b 597 ind,: Κὶ 943 εἰ - κελεύετε - πῶς ἂν - λαϑοί-
στεῦτο γὰρ νικήσεμεν εἴ περ ἂν ἀείδοιεν, T ΜῊΝ, cf. « 05. M 61 εἰ - ἀλαπάζει - ἢ τ
331 o 362 ὡς ἄν, o 298 Ψ 151 ὦ 884 ὄφρ᾽ ἄν. -ἐϑέλοιμι, ct. Φ 402 “ὁ 297 λ 980. coni. p 9219
ὃ 90A εἶπας ὅσ᾽ ἂν εἴποι H 231. Subicitur etiam €» ἀκούσω ἡ v ἂν τλαίην, οἵ, α 288 μι 188,
optativis 1 804 ἐπεὶ ἄν, o 538 Q 106 τ 811 ὡς saepius opt. Ó 21 8. οὐκ ἄν ξρυσαιτε οὐδ᾽ ξ
ἂν. m 997 καλλιπέειν - ἐλέσϑαι ὡς ἂν. ἑλοί. χάμοιτε, οἵ, I 517 NN 289 H4; X 20 P 23
μεθα ita disposita ut possimus capere, quae Ὁ 367 653 B 62 70 y 997. ε 117 z 342. 9 9
locutio fere ad II 2 redit, — 3) Cum inf. 1 684 ! 277 o 497 c 880 h. Ven, 243. Sunt talia im-
χαὶ δ᾽ ἂν τοῖς ἄλλοισιν ἔφη παραμυϑήσασϑαι, perativi instar, cum interrogatione: € 263 οὐχ
h. Mere. 520 ὅρχον ὀμόσσαι πάντ᾽ αν φίλα ἂν δή μοι ἄμαξαν ἐφοπλίσσαιτε, parate i
ἔρδειν, quae nisi regerentur a verbis dicendi, z 57. 22 £132 P 52 E32 456 K 204 P327, si
hàberemus ἄν cum opt. cf. sub II 2. interrogatione Ξ 196 τῷ οὐκ ἂν - ἀτιμήσαι
ΤΙ In sententiis primariis ἄν additur 1) indi- itaque non spernetis. Utitur enim poéta vels
cativis praeteritorum, quando qui loquitur sumit negatione οὐκ, quia non tam iubet Diomedes
aliquid quocunque modo fieri aut factum esse. quam quae fieri cupit proponit, cf. v 135. σ 4)
Res autem praeteritae cum iam vere sint, appa- v 322. Β 250 oix ἂν βασιλῆας ἀνὰ στόμ
yet eas sic tantum sumi posse pro arbitrio lo- ἔχων ἀγορεύοις non verba facies i, e. noli verl
quentis, ut mutentur atque aliter esse dicantur facere. Aliter sch. BL. διὰ τοῦτο εἰ μὴ τὸ
atque revera sunt aut fuerunt. Nam si non οὔτος εἴης, οὐκ ἂν... δημηγοροίης cf.
mutarentur seiremus ea, non sumeremus. Fingi- gelsb. o 586 οὐχ ἄφρων - ὀΐεται ὥσπερ. d
mus igitur alia, non curantes quae revera sunt εἰ quid futurum sit cf, Ameis h.l sch. H.
aut fuerunt. 3) ἐ 211 τότ᾽ ἂν oU τοι ἀποσχέ- ὥσπερ ἂν ἀποβαίη, v. l. ὅς περ, Hermann: £
σϑαι φίλον xev tum, ut sumo, non gratum erat Rarissime ad tempus praet. talis opt. refertu
abstinere, sed abstinebas, XE 201 X 108 ἐ 298. qui non differt ab ind. aor. cum part. ἄν.
ἡ v ἂν πολὺ κέρδιον js» ut sumo multo me- 232 [B 242] ἡ γὰρ ἂν νῦν ὕστατα Ao ἦσο
lius erat sed non feci, ε 334 τοὺς ἄν χε καὶ nunc postremum contumeliam fecisses, Aristo
ἤϑελον αὐτὸς ἐλέσϑαι, sed non elegeram quia 4 232 ὅτι τὸ εὐχτικὸν ἀντὶ παρεληλυϑότι
eligendi non fuit occasio. Graeci post Hom. in ὁριστιχοῦ TOU ἐλωβήσω παρείληπται,
hoe genere particula non utuntur, cf. Hermann quam contumelia quam facit etiamtum videt
1.1. 58 Báuml 1. 1. 140. 6 184 οὐκ ἂν - dyó- durare Achilli, qui bene poterat dicere: nu
ρευες non narrares, JN 676 τάχα δ᾽ ἂν ἔπλετο postremum faceres. Ὁ 566 οὐδὲ ἂν φυλᾶ
duisset. 4 504 οὐδ᾽ ἂν mo χάζοντο -, εἰ μὴ - zovc Ad90: Recte paraphr. οὐ γὰρ ἂν À
παῦσεν non iam cessissent, ubi χάζοντο pro 9or neque lateret custodes. Alii: latuisset. -
aor. est impf. cuius perrara sunt exempla ap. 3) ἂν cum ind. fut. et cum coni. Sunt
Hom. — b) à» c, ind. aor. Θ 266 εἰ - ἤδεα, οὐκ structurae propriae fere Homeri; nam cum.
ἂν vnusiüqvys:cf. O 455 M 290 Π 638 G37 Σ mili sit vi opt. si part. addatur, hoc Graeci.
8917 T 271. s 39 v 197. h. Ap. 924. — 2) ἄν maluerunt, illis carere potuerunt. Cf. Bàumle
cum opt. Báumlein l 1. 288. Si cum part. ἂν 1.1. 903. 154. a) Qui coni. adhort. (ut ἔωμ
ἀφίκηται, SU
Hm
quo significatur in eo esse ut eatur) addit part.
ὧν, significat sumere se fore ut aliquid vere
fiat: 4 205 τάχ᾽ ἄν ποτε ϑυμὸν ὀλέσσῃ, mox,
opinor, amittet, “1 387 οὐχ ἄν τοι χραίσμῃσι
βιὸς vide ne non tibi profuturus sit, Ariston.
ἀντὲ τοῦ χραίσμοι. X 505 νῦν δ᾽ àv - πάϑῃσι,
multa, ut apparebit, perpessurus est, Ariston. ἡ
d. ὅ. ἀντὶ τοῦ πάϑοι ἄν. Coni. uti videtur qui
certiorem coniecturam facit, opt. qui dubitat,
sive qui cogitationes suas profert, Proxime igi-
tur accedit ad fut. B 488 ὃ 940 λ 828 517 οὐχ
ἂν - μυϑήσομαι οὐδ᾽ ὀνομήνω, Ariston. ἢ
τοι ὅτι περισσὸς ὃ ἂν ἢ μυϑήσομαι εἴρηκεν
ἀντὶ τοῦ μυϑησαίμην, non ego dixerim. .X 49
- &i - ζώουσι ἢ € ἂν - ἀπολυσόμεϑα, cf. Ariston.
Videntur iam veteres dubitasse num futurum
statuerent an coni., recentiorum plerisque corripi
videtur vocalis coniunctivi. Z 991 ἄντην δ᾽ oix
ἂν ἐγώ ye λοέσσομαι vide ne non sim lavatu-
rus, Ariston. 7 περιττεύει τὸ ἄν, ἢ τὸ λοέσσο-
μαὶ ἀντὶ τοῦ λοεσσαίμην. — b) Aperte utitur
futuro: 7 167 τοὺς Cr - ἐπιόψομαι, paraphr.
τούτους ἐπιλέξω. Subtilius Faesi τούτους
πέμψωμεν τοὺς ἂν ἐπιλέξομαι, X 66 αὐτὸν δ᾽
ἂν - μὲ κύνες ἐρύουσιν, me haud scio an sint
canes raptaturi, Ariston. .Y 67 ἐρύουσιν" ἡ 6.
0. χρόνος ἤλλακται ἀντὶ τοῦ ἐρύσουσιν sch.
V. .Y 66 περισσὸς ὃ ἄν. --- — De collocatione
particulae ἄν cf. Hermann 1, 1. 193 Bàumlein 1.
1. 860. Nunquam in introitu sententiae est, sed
subsequitur eam vocem ad cuius notionem con-
stituendam aliquid confert ut part. condiciona-
les, temporales, pron. rel, adv. negationes, no-
mina denique quorum maximum est pondus.
Quando vero plures particulae uni verbo sub-
iciendae sunt, cum debilissima quaeque primo
loco poni soleat, ἄν plerumque ultimo est loco,
velut ἡ o^ ἄν, οὐ γάρ πως ἄν, quare 4 187 ε
861 ζ 959 ὄφρ᾽ ἂν μέν xtv, Báumlein statuit
0*0 ἂν unam tantum vocem efficere, sed cf.
Q 4397 N 127 « 884. Verbo caret H 286 v. s.
&vé (ἄνω, lat. an- goth. ana, germ. an. Etiam
ante consonas ἄν s. dv, cf. Buttm. Spr. 2, 372,
ante labiales ἄμ, codd. fere omnes ἀμφόνον,
£xvec. Coniungi talia noluerunt Aristarchus
t Herodianus (ad O 441) et post Wolfium re-
entiores. cum verbis compositum fit et ἄμ- et
52-, Bekk. Φ 347 etiam
h. Ap. 373 ἀγκαλέουσιν). Sur-
pum, supra, secundum, per, auf, an, entlang, Cf.
P praep. ἀνά et χατά ap.
lom, WittenLerg 1833, cui subtilissime respon-
it G. Hermann (op. 5, 31), Giseke allm. Entst.
. Ges. d. Il. 79 s., Key: the representatives of
να 1854 de quo Ébel, Kuhn 4, 217.
l Ady. a) Eust. 217, 19 δηλοῖ τὸ ὕψος, sur-
um, supra, auf, darauf, daran. b) retro, nam
uae sursum feruntur videntur retro ferri, cum
leraque deorsum ferantur. €) de solvendis vin-
ulis, quae quando colligata sunt retrahendo
Lex. Hom. ed. Ebeling.
» 3 4
«y» — ava
118
solvuntur, auf. d) de iis quae rei vel adhaerent
vel aliunde adduntur, an. Hoc toto in genere
saepe dubitatur num tmesis statuenda an adv.,
quae quia nomine potissimum differunt, vix
discerni queunt. a) H 130 ἀ. χεῖρας ἀείραι cf.
X 399 Ψ 885, & 77 μ 402 ἀ. ἱστία ἐρύσαντες,
cf. h. Ap. 506, 4 32 ἄν δ᾽ ἕλετ᾽ ἀσπίδα cf. ὃ
530. h. Ap. 140 318 Cer. 986. A 310 à. δὲ
Xovortóc εἷσεν, I 13 T 249 ξ 432 ἂν δὲ ἵστατο,
cf. $ 110 » 56 c 422. B 100 9 118 h. VII 47.
T' 819 9 3 ἂν - ὦρτο. Praeter morem etiam
repetitur: Ψ 709 ἂν δὲ ἀνίστατο. Absolute
legitur: H 168 ἂν δὲ Θόας cf. l'9268 Ψ 755
837 838 860 887 888 9 115. Z 831 1 947 X
178 σ 18 ἀλλ᾽ ἄνα verum surge, auf! admittit
enim anastrophen quando pro imper. ἀνάστηϑε
est. P 541 ἂν δ᾽ ἔβαινε, cf. 3P 132 352. B 419
9 579. A 143. I'811. b 959 A 4. v 75. . 468
ἀνὰ δ᾽ ὀφρύσι νεῦον, superciliis sursum motis,
E 798 ἂν δ᾽ ἴσχων τελαμῶνα, o 991 ἂν δὲ -
κεφαλὴν ἔσχεν, X ΤΊ ἀνὰ τρίχας ἕλκετο, X
276 ἀ. - ἥρπασε, 4 755 d. ἔντεα λέγοντες, d
361 ἀνὰ δὲ φλύε. — b) E 599 ἀνά v ἔδραμ᾽
ὀπίσσω auf und zurück; translate H 110 à. δ᾽
ἔσχεο, Sch. A. (Did.?): ἀνὰ δὲ oy£o- ᾿Αρίσταρ-
xoc ἀνὰ δ᾽ ἄνσχεο, ἀνάσχου δέ, sch. V. "Aoi-
στάρχος καὶ Ἡρωδιανὸς ἀνὰ δ᾽ ἴσχεο, sed
Herod. σχέο legisse videtur. — c) « 178 562 λ
637 u 145 o 548 d. - πρυμνήσια λῦσαι, Α 480
ὃ 783 — 9 54 à. 9" ἱστία πέτασσαν cf. x 506,
codd. 9 54 etiam παρὰ τάνυσαν, sch. ΒΩ. χατὰ
, τάνυσσαν, rollen auf. — d) € 569 d. βό-
τρύες ἤσαν, daran, Heyne et Spitzner (p. 4) de
eo quod per locum superiorem quasi diffunditur,
ἀνὰ ἀλωήν supra. Faesi et Duentz. durch den
ganzen Weinstock. ὦ 343 ἀ. σταφυλαὶ ἔασιν,
Am. daran, y 390 d. χρητῆρα κέρασσεν mischte
an, ὃ 41 &. δὲ κρῖ ἕμιξαν, ε 209 ὕδατος ἀνὰ
εἴχοσι μέτρα χεῦεν affudit. vix recte Herm.
de part. ἄν 5. Transfertur ad incipiendum: o
262 ἀνὰ - βάλλετ᾽ ἀείδειν hub an. In toto hoc
genere ἄν non legitur nisi ante particulam δέ,
excepto Ῥ 887 ubi praeter morem est ἂν μέν.
— II Additur aliquando nomen quod non vide-
tur regi a praepos. 1) Gen. 8 416 ἂν δ᾽ ἄρα
Τηλέμαχος νηὸς βαῖνε e loco depressiore in edi-
tiorem (Herm. p. 38) cf. o 284. — 39) Acc. y
481 ἂν δ᾽ ἄρα - βήσετο δίφρον.
III Praep. Anastrophen secundum Aristar-
chum non admittit, nam ἄνα aut pro imper.
ἀνάστηθι est aut pro vocativo Herod. E 894
Lehrs, qu. ep. 72. Aliter sensit e. c. Ap. 30, 92.
1) 6. gen.: : 177 ἀνὰ νηὸς ἔβην, cf. sub 111.
2) c. dat.: ad, an, auf, de iis quae superioribus
partibus rerum adhaerent, non quae omnibus.
Eust. 25, 16. Herm. l 1. 39. 4 15 374 ἀνὰ
σχήπτρῳ, oben am Scepter, Eust. 95, 21 οἱ μὲν
ἀντὶ τῆς σύν... oi δὲ ἀντὶ τοῦ ἄνω, Sch. br.
et paraphr. περί. ,Ξ' 352 εὑδε ἀνὰ Παργάρῳ,
cf. O 152, quod inusitatum dicendi genas
Koch putare videtur (Phil. 7, 599. € 177 πῆ-
ξαι ἀνὰ σχολόπεσσι, à 198 (v 975] ἀϑηρηλοι-
/v ἔχειν ἀνὰ ὥμῳ, o 8 ἀνά C ἀλλήλῃσιν
ἔχονται. Θ 441 ἂμ βωμοῖσι τίϑει, Porphyr. ad
Z 15 ed. Dind. Phil. 18, 344 οἰκείως χρησάμε-
voc τῇ ἀνὰ προϑέσει, quoniam in summa. basi
ponuntur. — 3) c. acc. a) super, ad, in, per,
quando quid sursum movetur: aví, hinauf.
b) recta per aliquod spatium, secundum, de un»
qui movetur aut de iialtis. c) in re, cum no-
minibus abstractis, per, secundum. d) de tem-
8
114
pore; per. — a) Π 849 ἀνὰ στόμα x«l xarà
óivac, ε 456 ἂν στόμα τε ῥῖνάς τε cf. y 18 o
318. X 452 πάλλεται ἦτορ ἀνὰ στόμα, sch.
V. τὴν ψυχὴν ἐχπη δῆσαι βιαζομένην. B 360
ἀνὰ στόμ᾽ ἔχων hin und her, Thiersch (8 274,
4) im Herzen haben und in den Mund hinan-
gehen lassen. Acc. quem Naegelsb. pro dat.
esse vult, est de re saepius repetita. Satis ridi-
cule: ἀντὲ σχήπτρου τὸ στόμα ἀνέχων. HK 466
ἀείρας ϑῆκεν ἀνὰ μυρίχην, ubi dat. licebat uti
ut 0 441 et videntur fuisse qui sic scriberent,
Did. oiv τῷ v μυρίχην, χ 116 κίον᾽ àv ὑψηλήν
ἐρύσαι, cf. y 193, χ 132 ἀν᾽ ὀρσοϑύρην ἀνα-
βαίη, y 148 ἀνέβαινε, ἀνὰ ῥῶγας μεγάροιο,
Ameis duplici praep. uti poétam credidit propter
difücultatem ascendendi, sed melius altera ab-
esset. nec 7^ 709 ulla est difficultas nec χ 239
ἀνὰ μεγάροιο μέλαϑρον | ftev ἀναΐξασα, y
492 o 145 190 ἀνά 9) ἅρματα ἔβαινον, N 847
ἀνὰ νῶτα ϑέουσα. — b) Ῥ 716 ἀνὰ πλευράς
τε χαὶ ὦμους | ἀνέδραμον secundum latera sur-
gebant, qua in re statuitur pluribus locis ali-
quid fieri aut versari, id quod, si de pluribus
sermo est, sine motu potest cogitari, si de uno,
non sine motu qui fit aut recta aut sursum. Jf
339 βῆ ῥ᾽ ἀν᾽ ὁδόν cf. wv 136. K 362 ξ 2
χῶρον ἀν᾽ ὑλήεντα in waldiger Gegend auf-
wárts, vel durch den Wald hin, « 193 ρπύζοντ᾽
ἀνὰ yovvov, Z 005 σείατ᾽ ἀνὰ ἄστυ, οἵ. Σ 493
v 276 I'945 ἡ 72 9 178 7. μ 148 ἀνὰ νῆσον
ἀπέστιχε cf. μ 339 x 308, y 199 ἀνὰ κῆπον
ἅπαντα | ἀπέστιχε, o 80 τραφϑῆναι ἀν᾽ Ἑλλάδα
xal μέσον ᾿Αργος, h. XIX 2 ἀνὰ πίση φοιτᾷ,
VII 35 ἀνὰ νῆα χελάρυξε, N 199 φέρητον ἀνὰ
ῥωπήια, x 915 ἰὼν ἀνὰ βήσσας, x 951 ἤομεν
ἀνὰ δρυμά, φ 284 φέρων ἀνὰ δώματα cf. φ
378. ε 829 φορέῃσιν - ἂμ πεδίον. ε 330 ἀμ
πέλαγος - φέρον ἔνϑα zal ἔνϑα, ubi χατά quo-
que locum haberet. E 87 ϑῦνε - ἂμ πεδίον cf.
E 96. Z 71 ἂμ πεδίον συλήσετε, variis campi
locis cf. V 464 h. Ap. 998. c 78 πτωχεύω ὁ
ἀνὰ δῆμον, cf v 273 g 991. Herm. l |. 41
,mendicus ἀνὰ ἄστυ mendicans ordine ad singu-
Jas aedes accedit, z«r& ἄστυ autem hic illie va-
gus alias adit fores, alias praeterit", ἐν ἄστει
esset: uno urbis loco sedens dona praetereun-
tium exspectat, ut ἐν ὁδῷ interfectus est quidam,
sed qui moventur ἀν᾽ ὁδόν («9^ δ.) eunt. Σ 546
στρέψασχον ἀν᾽ ὄγμους, v 32 νειὸν dv! ἕλκχη-
τον, Θ 517 ἀνὰ ἄστυ ἀγγελλόντων von Haus
zu Haus, cf. Θ 55, II 156 πάντας ἀνὰ χλισίας,
M 388 πάπτηνεν δ᾽ ἀνὰ τεῖχος secundum mu-
rum, ut Bekk. assentiente quodam modo Duen-
izero e coniectura scripsit cf. v. 352. Vulgo
πύργον, satis impedite, nam neque esset ut
Heyne putavit: in turri stans, sed ἐν πύργῳ,
et πύργος ᾿Αχαιῶν aut murus aut agmen Grae-
corum (Eust. 908, 43 Bothe h. 1.) satis dure di-
ceretur, quia v. 332 est turris. Non expedivit
rem Nic. h. l. Aliis de causis hunc locum
(881 --- 74) interpolatum dixit B. Thiersch (Me-
. nestheus Il. interp. Dortmund 1840 ,,quem inter-
polator 4 326 fecit mutum eundem munc facit
nihil azentem*). E 74 ἀν᾽ ὀδόντας - váue, €
60 ἀνὰ νῆσον ὀδώδει, ἡ 180 ν 5l πᾶσιν ἀνὰ
μέγαρον, χ 414 ἦγον ἀνὰ πρόϑυρόν τε καὶ
αὐλήν cf. ξ΄ 34, X 218 στησόμεϑ' ἂμ πύργους, I
395 εἰσὲν ἀν᾽ “Ελλάδα cf. B 575 ο 274 λ 496, A 570
O 101 ὠχϑησαν δ᾽ ἀνὰ δῶμα ci. £2 166, ξ 474
ἂν δόνακας καὶ ἕλος χείμεϑα, t 408 πολλοῖσιν
"yk χϑόνα, h. Cer. 417 πᾶσαι ἀν᾽ - λειμῶνα,
dis
ava
Ap. 91 πάντη ἡμὲν ἀν᾽ ἤπειρον ἠδ᾽ ἀνὰ vg-
σους, « 8θῦ ὁ 768 p 360 c 399 ὁμάδησαν ἀνὰ
μέγαρα, y 216 x 96 ἐχϑαίρουσ᾽ ἀνὰ δῆμον, ὃ
666 ἀνὰ δῆμον ἀρίστους, B 430 δησάμενοι
ὅπλα ἀνὰ νῆα, magna cum cura ut sensit Lucht-
(Schiff 30) c£. h. Ap. 406. 1 7 ἀνὰ δῶμα ἀκουά-
ζωνται, v 867 μαιομένη χευϑμῶνας ἀνὰ σπέος,
m 401 τί χλέος ἔστ᾽ ἀνὰ ἄστυ, O 488 μνή-
σασϑε ἀλχῆς νῆας ἀνά cf. Ν 110 M 471, quem
versum ΠῚ 290 repetitum expunxit Bekk., h.
Merc. 354 otíBog χῶρον dv&, Θ 378 προφα-
γνέντε ἀνὰ πτολέμοιο γεφύρας cf. 0 553.1 160 Y
497. — c) Additur ἀνά, sive fit motus sive non fit,
potissimum nominibus abstractis, quibuseum £4
coniungere non licuit. 4 10 ἀνὰ στρατόν cf. 4
53 384 4 209 436 K 66 82 141 N 117, 1 449 E 528
ἀν᾽ ὅμιλον ἐφοίτα cf. H 183. 186. 41 247. 259 324.
M 49. 4951 973 Y 113 ἀνὰ οὐλαμόν, E 824 μάχην
ἀνά cf. E 155, E 167 Y 819 ἄν τε μάχην xol ἀνὰ
xAóvov, O89 ἀν᾽ loyuóv cf. O 158, K 298 ἂμ φόνον
ἂν réxvac, N 239 II 726 P 82 ἂμ πόνον, O 584
P 957 ἀνὰ δηιοτῆτα, Ψ 391 ἀνὰ δρόμον, T
617 ἀν᾽ ἀγῶνα. In extremis Iliadis libris multo
rariores sunt hae locutiones, in Odyssea nullae
si exceperis ἀνὰ δῆμον quod huc possit referri
et 9. 877 σφαίρῃ ἀν᾽ i9iv πειρήσαντο, FQR.
sch. Q. ἀνιϑύν recta sursum, sch. Q. ἀναχενεῖν
εὐθέτως V. ἔγχειται τὸ ἄνω καὶ τὸ ἰϑύνειν
οἷον ἀνορῶντες" ἥλλοντο γάρ. d 808 πρὸς
ódov - ἀν᾽ ἰϑύν, sch. B. ἀνὰ τὴν ἀναφορὰν
τοῦ ὕδατος δρμῶντος, sch. br. ἐπ᾽ εὐϑείας
χατὰ τὴν δρμὴν τοῦ ποταμοῦ, nisi forte utro-
que loco praestat: erectus. — Saepius de animo:
B 36 X 4 φρονέοντ᾽ ἀνὰ ϑυμὸν cf. 8 116. Φ
137 ὥρμηνεν ἀ. 9. cf. Q 680 8 156. ὃ 638 x
63 ἀ. 9. ἐθάμβεον, v 319 &. 9. ὀίεταί μοι. B)
durius dicta videntur: y 77 ἔλθωμεν δ᾽ ἀνὰ
ἄστυ in urbem, nam de loco quo quis pervenit
non legitur nisi h. XXIV 4. T 212 χεῖται ἀνὰ
πρόϑυρον τετραμμένος conversus in vestibu-
lum, sch. BD. χεῖται ἐπὶ τὴν ϑύραν ὁρῶν, dit-
fert enim hic locus ab aliis ubi homines per
locum moventur. — Distributive 1 383 δεηχό-
σιοι δ᾽ ἀν᾽ ἑἕχάστην | - ἐξοιχνεῦσι, duceni per
unamquamque, Bekker: δὲ ἑχάστην. IN 270 ua--
χὴν ἀνὰ - ἵσταμαι quamquam qui consistit uno
loco est, de quo non est ἀνά. h. Cer. 115 ἀνὰ,
μέγαρα γεγάασιν sufficeret certe ἐνὶ μεγάροι-,
σιν. Praepositioni porro quae recta aliquem
procedere significat non convenit verbum ut ἊΝ
14 ἀλάλημαι ἀν᾽ εὐρυπυλὲς Ἄιδος δῶ, O 657
ἐκέδασϑεν ἀνὰ στρατόν, h. Cer. 116 ἅλλοντ᾽
ἂν λειμῶνα, nam in talibus χατά fere legitur,
neque recte Duentzer J. J. f, Ph. 89 Octob. pro |
libitu dixit eligere poétam aut ἀνά aut χατά..
Rarissime cum hominum nominibus praep. coniun- -
gitur quippe quge locum indicet, sed & 286 dyeupa
χρήματ᾽ àv' Αἰγυπτίους ἄνδρας, incolarum ποτ
mine ipsa terra significatur. JN 760 φοίτα ἀνὰ
προμάχους, locum significat. Magis displicet.
N 308 χαταδῦναι ὅμιλον ἀνὰ ufocovc, nam id.
quoque uno tantum loco fieri potuit, — d) E
ἃνὰ νύχτα. — e) Ceterum in toto hoc genere
praepositio bisyllaba aut iambus fit positione in.
secunda arsi vel quarta, semel in tertia 4 53,
aut pyrrhichius est in thesi secunda vel quarta,
aliquoties etiam in quinta (IV 308 X 80 x 72 x*-
275 zx 461 h. XIX 2), semel in prima JV 547.
Adverbii ἀνά alia est ratio. Raro enim position
fit iambus (y 390 e 343 X 77), quando ve
pyrrhichius est, legitur in tertia potissimum thesi, -
ev
x
i
3 ,
ἀναβαίνω
rarius in quarta (E 599 H 130 € 562 ε 209 h.
Ap. 506), vel secunda (4 310), vel prima (h. Ap.
318). Est porro v. L, P 3656 ἀν᾽ ὅμιλον pro
z«9^ 0., Π 380 ἀνὰ τάφρον pro-&oc τ΄, II 840
νῆας ἀνά pro νῆας ἔπι, g 259 ἀνα δώματ᾽ pro
ἐς ó., σ 97 ἠλϑὲν ἀνὰ στόμα pro ἦλθε χατὰ
στόμα, τ 948 ἐπίηρ᾽ ἀνὰ pro ἐπιήρανα, ε 156
ἂμ πέτρῃσι Aristarchi lectio pro ἐν z. (ἄνω et
89. Comp.)
&va-Betvo et ἀμ-βαένω (pr. ἀναβαίνει, ci.
ἀμβαίνωμεν, imperat. ἀνάβαινε, inf. ἀναβαινέ-
μὲν et ἀναβαίνειν, ptc. ἀμβαίνοντες, ipf. ἀνέ-
βαινε, aor. 2 ἀνέβη. ci. ἀναβῇ, opt. ἀναβαίη
et ἀμβαίη, inf. ἀναβήμεναι, ptc. ἀναβάς, ἀνα-
βᾶσα, pl ἀναβάντες, aor. 9. med. ἀνεβήσετο
wol (v. 1. ἀνεβήσατο), aor. 1. med. ptc. ἀναβη-
σάμενοι o 475 cf. Buttm. Spr. 1, 406, adi. verb.
ἀμβατός. De formis ἀναβ. et ἀμβ. cf. Ellendt.
hom. Abh. II) ascendo, conscendo. E. M. 197,
16 ἡ ἐκ τῶν κάτω πρὸς τὰ ἄνω ἀνάδοσις.
Potissimum: navem conscendo ut vehar aliqua,
navem solvo, in altum vehor. Nomen navis
omittitur, ἐς in terram aliquam. aor. 1. med.:
navi impono. 2) τινί pedibus calco,. 3) trans-
late: serpo, mano. 17 184 εἰς ὑπερῷ᾽ ἀναβάς"
ef. δ᾽ 751 [o 49] w 364. β 358. δ 760. « 362 τ
602 q 356 w 1. v. l ó 787 ὑπερῷ ἀναβᾶσα
pro vzsooío «09: Sine praep. o 302 τ 600
ἑπερώια cf. y 498. χ 182 ἀν᾽ ὀρσοϑύρην ἀνα-
βαίη, zy 143 ἀνὰ ῥδῶγας. De curru Π 657 X
399 ἐς δίφρον cf. y 483. De lecto: A 611 absol.,
X 981 εἰς ἐλάτην, de scopulo & 77 οὐδέ χεν ἀμ-
βαίη -, οὐδ᾽ ἐπιβαίη, ascendat pedemve figat, Ari-
starchus pro χαταβ., 4 497 μέγαν οὐρανὸν Ov-
λυμπόν τε. De navi A 312 δ 812 0 474 ἐναβάντες
ἐπέπλεον cf. o 209. « 178 562 λ 637 μι 145 o 548.
219. με 293 401. y 157 ξ 252, ὃ 473 ἀναβαινέ-
tv navem solvere, « 210 ἐς Τροίην. cf. v 985,
Ap. 33, 4 τὸν ἐς Τροίην πλοῦν ἀνάβασιν λέ-
γει, τὸν δ᾽ ἐχεῖϑεν οὐκέτι. Med. o 475 νὼ
᾿ἀναβησάμενοι, εἴ. Hes. ἀναβιβάσαντες ἐπὶ τὴν
γαῦν, quae glossa etiam in codd. pervenit. —
9) K 493 νεχροῖς &. — 3) Translate Z 29 ἐκ -
τούτων φάτις ἀνϑρώπους ἀναβαίνει serpit, sch.
R. ἀναβιβάζει, αὔξει. Eust. 1550, 2 ἀναστρο-
φὴν δοχεῖ ἔχειν, quod probant Hermann et
Nitzsch. Am. ἀνὰ βαίνει, sed ἀνὰ ἀνθρώπους
vix ap. Hom. legitur, cf. ἀνά III 3 c. — ἰἐμβατός
ascensu facilis: Z 434 ἀμβατός ἐστι πόλις, Did.
᾿ οὕτως ᾿Αρίσταρχος ἄμβατος (sic), Καλλίστρα-
τος διὰ τοῦ ἡ ἀμβάτη. Ariston. ἀϑετοῦνται
στίχοι ἑπτί (433—9), Bekk. expunxit. E. M.
79, 50 ἀνάβασιν ἔχουσα ὅδός, ἡ πρὸς τῷ τεί-
χει αὐτῷ ἀναβατός, 4 316 οὐρανὸς d. εἴη. ἀνέ-
e E ? pro ἀπέβη y 495. De tmesi cf. s. ἀνά
a i
ἀνα-βάλλω. ἀμιβάλλω procrastino, differo.
τ 584 ἀνάβαλλε - ἄεϑλον, Hes. ἀναβολὴν δίδου
χαὶ ἀναβάλλου. — B 436 ἀμβαλλώμεϑα ἔρ-
yov, E. M. 19, 47 ὑπερτιϑέμεϑα. — 2) suscipio,
incipio, « 155 9 266 ἀνεβάλλετο - ἀείδειν, sch.
QV. ἀνεχρούετο, προοιμάζετο cf. Ap. 33, 14,
rüludirte. De tmesi v. s. ἀνά I d (ἀνάβλησις,
ἀμβολάδην, ἀμβλήδην).
ἀνα-βέβροῦχε ebullt, prosilit cum sonitu.
P 54 09 ἅλις d. ὕδωρ. Ap. 32, 33 τῶν πε-
ποιημένων χατὰ μίμησιν, oiov ἀναβέβηκεν
μετα τινος ἤχου Cf. Hes. sch. B. D. Doed. Gl.
931 aor. putat verbi (βράζει») βρύζειν. Sed
Zenod. OR MANARE q. cf. quod Buttm. Lex. 2,
125 ad verbum βρέχειν refert: aqua exsilit et
— ἀνάγχη 115
humectat. Idem putat fieri quoque potuisse ut
o aeolice mutaretur et ἀναβέβρυχεν forma tan-
tum differret. Ita Faesi cf Geist Ztft. 1837
. 1254.
j ᾿Ανα-βησΐ-νεως 9 113 Phaeax.
ἀνά-βλησες (ἀναβάλλω) dilatio. B 380 a.
χαχοῦ, sch. br. ἀναβολή, ὑπέρϑεσις. 2 655
&. λύσιος νεχροῖο.
ἀνα-βραχεῖν resonare, T 18 τὰ ἀνέβραχε
(τεὐχεαὶ, sch. B. φωνὴν ἀφῆχεν. ἔστι δὲ λέξις
πεποιημένη. Eust. 1169, ll ἐπὲ τραχέος χτύ-
που ὅπλων, cf. sch. br. φ 48 ἀ. - ϑύρετρα, cf.
Ap. 34, 12.
ἀνα-βρόξαι (BPOX. aor. 1. act. opt. ἀνα-
βρόξειε, (pf. ἀναβέβροχε). aor. 9. pass, ptc.
ἀναβροχέν) resorbere. μὲ 240 ϑαλάσσης ὕδωρ,
sch. V. ἀναπίοι, ἀναῤῥοφήσειεν. Hes. ἔστι δὲ
τῶν πεποιημένων. 2 586 ἀπολέσχετ᾽ ἀναβρο-
χέν, v. 1. ἀναβρυχέν, &vagoo9£v. Hes. ἀναπο-
ϑέν, ῥοφηϑέν, cf. Buttm. Lex. 2, 190. Zeno-
dotus: P 54 ἅλις ἀναβέβροχεν ὕδωρ pro ἀνα-
BéBovzsv q. v. planta affatim imbibit aquam,
nam Heyne et Thiersch (S 157, 6) cum Bentleio
ὃ ἅλις, quamquam ἀναβρόξαι (Hes. l. 1.) de so-
nitu est rauco. Lob. ap. Buttm. 2, 133 ὃ χῶ-
ρος ἀναβέβροχεν imbibit, sed ne sic quidem
cum sonitu, cf. Doed. Gl. 931.
&va-ycyvolozo (aor. 2. ἀνέγνων, ἀνέγνω,
opt. ἀναγνοίη, ptc. ἀναγνόντος, d. £. ἀναγνούσῃν
agnosco plane: IN 734 μάλιστα - αὐτὸς ἀνέγνω.
Est aor. quem gnomicum vocant. « 916 ξὸν
γόνον, ó 250 τοῖον ἐόντα, cf. sch. H., φ 205
γόον vgusoté &. t 950 σήματ᾽ ἀ. cf. wp 206 ὦ
346. A 144 με - τὸν ἐόντα.
ἀναγχαίη (ἀναγκαῖος) necessitas. Ap. 36, 7
ἀνάγκη. Z 85 t 73 d. - ἐπείγει, 4 300 οὐκ
ἐθέλων τις ἀναγχαίῃ πολεμίζοι. Y 143 ἀν-
αγκαΐηφι δαμέντας, sch. A. ἀνάγχῃ ἶφι, yg.
ἀναγκαίηφι. h. Merc. 378 ἐχέλευεν ἀναγκαίης
ὑπὸ πολλῆς. — 2) imperium ἢ. Ap. 543 τῶν
ὑπ᾽ ἀναγκαίῃ δεδμήσεσϑε.
ἀναγκαῖος (ἀνάγκη) 1) cogens. 6 57 χρειοῖ
ἀναγκαίῃ, sch. br. δεὰ χρείαν ἀνάγκην ἐπιφέ-
ρουσαν καὶ ἐπείγουσαν. Q9 399 v 344 μύϑῳ
4., sch. BV. v 844 ἀναγχαστιχῷ. Sed sch. V
o 399 ἀναγκαίως" ἀναγκαστιχῶς. II 836 ἥμαρ
ἄς, SCh. br. ἀνάγκης ἡμέραν φησὶ τὴν ϑανάτου
cf. sch. BLV. — 2) coactus ὦ 499 4. πολεμι-
σταί, Ap. 88, 33 x«v' ἀνάγκην πολεμικοί, cf.
sch. o 210 ὅμῶες. (ἀναγχκαίη.)
ἀνάγκη (ἄν. Benf. 2, 24 &v-«yx a radice AT'
s. AK s. AX cuius est &yg-o. Cf. E. Hoffmann,
Homeros τι. die Homeriden p. 14. Buttm. Spr.
2, 314 ab ἄγχω reduplicatione ortam vocem
putat. Doed. Gl. 2396 secutus E. M. 95 54 ab
ἀγκάξζω compositione, alii ad ἀνάγω referunt.
L. Meyer, vergl. Gr. 1, 62 63 29 99 comparat
lat. necesse. E. M. 95, 50 παρὰ τὸ ἀνάσσω)
necessitas. In exitu versus, sed 1 429 692 in
quarto pede. Ζ 458 χρατερὴ δ᾽ ἐπιχείσετ᾽
ἀνάγκη |, cf. x 278 h. Ven. 180. E 633 τίς voc
ἄ. } πτώσσειν. Aliter paraphr. Y 251 d. | vet-
χεῖν, K 418 οἷσιν &.|sc. ἐγρηγορέναι, cf. Q
667 εἰ περ d.| sc. πτολεμίζειν. — ᾿Ανάγκῃ vel
ὑπ᾽ ἀνάγχης coactus, vi coactus. I 429 ἄξω,
cf. 1 692, 44 150 φεύγοντας &. | cf. Ο 345 II 305
M 178. « 154 y 381. δι 557 s 14 o 143. y 353
ε 98 σ 76. ξ 27. 272 o 441. μ 330 o 311. Ad-
ditur χαίπερ Ξ 198 O 133. h. Cer. 147 216.
vel περ & 298, vel χαί O 199 655 x 434 v 307
χ 451. — £ 154 xal ἀνάγχῃ | οὐκ ἐθέλων, B
g*
116
2
ἀναγνάμπτω
110 o 146 xal οὐκ ἐθέλουσ᾽ ὑπ᾽ ἀνάγκης |
cf. τ 156, h. Cer. 72 λαβὼν ἀέχουσαν ἀνάγκῃ)
cf ib. 124. Σ 113 T 66 9vuóv δαμάσαντες
ἀνάγχῃ |, ἡ 217 ἐχέλευσεν - μνήσασϑαι ἀνάγκῃ |.
(ἀνάγκαῖος, ἀναγκαίη, προσαναγκάζω.)
ἀνα-γνάμπτω incurvo. I' 848 Η 959 P 44
ἀνεγνάμφϑη - αἰχμή. — ξ 848 δεσμὸν ἀνέγναμ-
we», Ap. 84, 8 E. M. 103, 27 sch. B. ἀνέλυσαν,
quae fuit interpretatio Didymi cf. E. Gud. 54,
17. V. l ἀνέγναψαν, sch. H. γναπτὸν λέγεται
τὸ ἐπικαμπὲς καὶ ὥσπερ εἰς ἑαυτὸ καμπυλο-
ειἰδῶς νεῦον, ἐξ οὗ δὴ τὸ ἀνέγναψαν, ἤτοι
ἀπὸ τοῦ γναπτοῦ ἐ
σχοῖνον. E. M. 296, 11 ἄνευ τοῦ μ.
ἀναγνάπτω v. 5. ἀναγνάμπτω.
ἀν-ἄγω (pr. ἀνάγουσιν, opt. ἀνάγοιεν, ptc.
ἀνάγοντες, ipf. ἀνῆγες et ἄναγον, fut. ἀνάξο-
μεν, aor. ἀνηήγαγεί»). (Pass. aor. ἀνηχϑήτην
v.l Q 97). Med. impf. ἀνάγοντο. Impt. habet
vim aor) sursum duco: 1) reduco, 2) navibus
duco, duco. Med. in altum provehor. Γ 998
λαὸν ἃ. ἐνθάδε, Ariston. ἡ ὃ. 0. οἵτως εἴωϑε
λέγειν ἀναγωγὴν καὶ ἀνάπλουν τὸν ἐκ τῆς
Εὐρώπης εἰς τὴν ᾿᾿σίαν πλοῦν, διὰ τὸ τὰ πρὸς
ἄρχτους ὑψηλότερα εἶναι. I' 48 γυναῖκα, Hes.
ἄνω ἥξας, ἀνῆξας, paraphr. διὰ ϑαλάσσης
πλέων ἔφερες. Z 992 ὁδόν, ἣν Ἑλένην ἀνή-
γαγεν, N 697 ἄλοχον οἴχεσϑ᾽ ἀνάγοντες, Ze-
nod. οἴχεσϑον ἄγοντες, ubi non est de reditu,
cf. Ariston. O 29 ἀ. αὖτις ἐς Ἄργος, de Her-
cule e Co insula in Graeciam redeunte. sch. V.
ἢ πλεονάζει ᾿Αττικχῶς ἡ ἀνά, ὡς μ 234 χαὶ καὶ
339, οἱ δὲ yocqovoir ἀπήγαγον attic, prius
videtur esse Aristarchi, paraphr. ἀνεκόμισα.
Sed potest de itinere maritimo esse. — b) oc
115 μὲν ἤπειρον δέ, sch. BQV. ἀναχϑῆναι
ποιήσομεν, ΒΩ. νῆσος γὰρ ἡ Ἰϑόχη. V. ἀπα-
γάγωμεν, sed H. οὗτοι οἱ β' (115 116) & τῶν
ἄνωϑεν μετήχϑησαν - διὸ περιγρέφονται, Bekk
expunxit, — c) σ £9 ἐς μέσσον à' àvayov, L.
ἄγαγον sch. BHQ. Ἴωνες τὸ ἄγειν ἀνάγειν λέ-
γουσιν. O0 203 δῶρ᾽ ἀνάγουσιν, sch. V. ἀντὲ
τοῦ ἄξουσιν, y 979 τὴν - ἀ. ὃν δὲ δόμον δέ.
in arcem ut videtur, ó 524 τὸν - ἀνήγαγε καὶ
κατέπεφνε. — d) De iis qui domum redeunt:
ἔξ 979 o 441 τούς ipf. pro aoristo, v. 1. & 272
ἄγαγον, sch. V. & 272 ἄγαγον" ἀπέφερον. --
e) o 998 ὄφρ᾽ ἀνάγοιεν (κίπρον) ubi vix vide-
tur domus Ulixis edito loco sita fuisse, v. l.
ὄφρ᾽ ἂν ἄγοιεν. — f, Medium: A4 478 &. μετὰ
στρατόν, cf. τ 202. Ceterum v. 1. 9 97 ἀνηχϑή-
τὴν pro ἀιχϑήτην.
ἀἐνα-δέρχομαι suspicio. E 486 ἀνέδρακεν
ὀφϑαλμοῖσιν schlug die Augen auf. sch. br.
ἀνέβλεψεν.
ἀνα- δέσμη (ἀναδέω) crinale, redimiculum
feminarum. ΑΔ 469 πλεχτὴν ἀναδέσμην, sch.
ABLeid. σείρα ἣν χύκλῳ περὶ toic χροτόφους
ἀναδοῖνται. Minus accurate Suid. 11, 326 Hes.
Ap. 33, 1. Cf. Bóttiger, Kl. Schr. ΠῚ 293.
ἰνα-δέχομαι recipio, suscipio. E 619 σάκος
δ᾽ ἀνεδέξατο - δούρατα. "Translate: o 563
ὁμὴν ἀνεδέγμεϑ᾽ ὀιζύν.
ἀνα-δίδωμε profero. h. Merc. 111 πρώ-
τιστα πυρήια πῖρ τ᾽ ἀνέδωχε. Versum e gl. ut
videtur receptum Baum. expunxit.
ἀνα-δρακεῖν v. S. ἀναδέρκομαι.
ἐνα- δραμεῖν v. 5. ἀνατρέχω.
ἀνα-δίω (semel ἀνδέω. Act. aor. 2. ἀνέδυ,
opt. ἀναδίη (Ὁ) ἐ 877 ubi Am. cum codd. al.
ποίησαν καὶ διέλυσαν τὸν WV
- ἀναιδής ,
coni. ἀναδύῃ, codd. etiam ἀναδοίη et Gvadvin. -
inf. ἀναδῦναι. Med. pr. ἀνδύεται (D), aor. dv&- —
δύσετο v. l ἀνεδύσατο, cf. Buttm. Spr. 1, 406)
1) emergo ex re c. gen,, rursus emergo per rem.
A 359 ἀνεδυ ἁλός, ε 492 ἀνέδυ, s 337 ἀνεδύ-
σετο λίμνης, Ariston. ut videtur: οὐκ ἐφέρετο
ἐν τοῖς πλείοσι. Ἀρίσταρχος δὲ περὶ μὲν τῆς
ἀϑετήσεως διστάζει, γράφει δὲ διὰ τοῦ v ὑπε-
δύσατο, ἐν δέ τισιν ἀνεδύσατο. Bekk. et Am.
expunxerunt. 4 496 χῦμα ϑαλάσσης per undam
Naegelsb. et Duentz. ad La Roche ex u. H 217
ἐς ὅμιλον, E. M. 96, 8 ἀναδραμεῖν, ὑποστρέ-
αι cf, Hes. — 2) translate: recedo, subterfugio.
L977 ὑποδείσας ἀναδύη, N 225 πόλεμον, Hes.
ἀναβαίνει, δύεται, ὑπεγκχλίνει.
dvá-tóvog (ἀναε. ἄνευ ἕδνων, ἄνα pro &
priv, cf. Goebel, Phil 18, 212. Alii d euph.
statuunt cf. Christ 913 Curt. E. p. 528) quam
parentes nuptum collocant donis ἃ sponso non
emptam, Hes. ἄπροικον, χωρὶς fóvov. Ἕδνα
δέ ἐστι τὰ πρὸ τῶν γάμων ταῖς γαμεῖσϑαι
μελλούσαις παρὰ τῶν μνηστήρων διδόμενα
δῶρα. I 146 ἥν - ἀνάεδνον ἀγέσϑω, cf. I 288.
Ariston. ἡ δ. 0. ἕδνα ἐδίδοσαν οἱ νυμφίοι ταῖς
παρϑένοις cf. Ap. 95, 31, Alii: indotatam cf.
'
Spitzn. I 146. Ν 366 ἥτει - ἀνάεδνον, sch.
BL. δίχα τοῦ δοῦναι ἕδνα cf. Ariston. Gent
(Hom. Il. 4 p. 40) ἀνέξεδνος scribendum cen-
suit. Etiam Hermann dvésóvoc probaverat, et
Lob. path. el. 1, 194 et Bekk. 2.
ἀν-«εἔρω (mp. ἀνάειρε *P 724, impf. et aor.
ἀνάειρε, àor. inf. ἀναεῖραι) 1) tollo, sustollo. p
794 ἢ μ᾽ ἀνάειρ᾽ ἢ ἐγὼ σέ cf. Ψ 725 729. 9.
298 τι μελέων, cf. h. Ven. 234. Merc. 135 με-
τήορα, carnes et adipem. — 2) aufero 7 614
δίω χρυσοῖο τάλαντα, Ψ 778 κρητῆρ᾽, victo-
riae praemium. De tmesi v. s. ἄρα I a.
ἀνα-ερχομένῳ 4 392 v. s. ἀνέρχομαι.
ἀνα-ϑηλέω de integro vireo. 4 380 ἀνα-
ϑηλήσει σκῆπτρον, Hes. sch. br. paraphr. &va-
βλαστήσει, cf, Wentzel de verb. quae cadunt in
9« Berlin 1887 p. 32.
ἀνά-ϑημα (ἀνατίϑη μι) id quod ornandi causa
additur. Translate de cantu et saltatione: αὖ
159 φ 430 ἀναϑήματα δαιτός, sch. EV. zAn--
ρώματα, κοσμήματα. ἡ μεταφορὰ ἀπὸ τῶν
ϑεοῖς ἀνατιϑεμένων, sed videtur potius vox
significasse quaecunque apponuntur vel impo-
nuntur, ut placeant, postea vero recidisse ad.
ea quae diis sacrantur, cf. Am. Anh. ad « 152. -
dv«-99c/0z«) prosilio. Ν᾽ 140 tww δ᾽ ἀνα-,
ϑρώσχων, sch. V. zgoczgotov καὶ ἀφαλλό-
μενος. ;
ἐν-«ιδείη (ἀναιδής) importunitas, impuden-
tia. 4 149 I 372 h. Merc. 156 ἀναιδείην ἐπι:
ειμένε οἵ. Ricci (diss. X. XD. Eust. 69, 25.
προφανῆ ἔχων ἀναίδειαν καϑά τι πρόβλημα,
cf. sch. BLV. χ 494 ἀναιδείης ἐπέβησαν, ci
«ch. V. non de libidine mulierum sed de con-.
tumacia. — ep. 15, 7 ἐπ᾽ ἀναιδείην τρεφϑέντεξ.,
De rebus: E 5983 χυδοιμὸν ἀναιδέα MM
1), ubi gen. ad
paraphr. putat. Translate de lapide qui n0
cedit iis quae tangit / 521 λᾶας ἀ., cf. 1 o:
x ya τ ,$.
ἀναίμων — ἀναχλύζω
Ariston. ü. ὃ. 0. μεταφορικῶς τὸ ἀνένδοτον
χαὶ ga ὃν ἀναιδὲς λέγει, cf. Ap. 35, 93. Ν
139 &. πέτρης, cf. sch. BL. (ἀναιδείη)
ἀν-αἰμων (αἷμα) sine sanguine. :*MPET91,
50 ἄναιμος. E 342 ἀναίμονές D sine san-
guine humano, nam deos sanguinem quendam
habere, modo dixerat poéta, cf. Naegelsb. hom.
Th. 17.
ἐν-αἰμωτί (αἷμα) sine sanguine. In codd.
et edd. vett. etiam. ἀναιμωτεί ef. Spitzn. ad P
363 Θ 197 512 Buttm. Spr. ἃ. 119, 85 Hoffm.
qu. ho. &. 78, nunc per Du DER vocalem ut
cetera eius generis adverbia, cf. Lex. Seg. 390,
21 Hes. Semper cum particula yé P 363 οὐδ᾽
ἀναιμωτί ys, cf. P 497 o 149, o 532 ὥς χεν
d. γε διακρινϑῆτε.
ἀναίνομαι (ἄ. Benf. 2, 352 hnu, gr. »v cum
«i — abhi et ἀν — ἀνά, ut sit ἀνανεύω abnuo,
cf. sch. br. 44 646. Damm 8. Y. & priv. et αἶνος,
Doederl. Gl. 1000 ἀνά et evo, renuo. Buttm.
Lex. 1, 274, 2, 112 putat a part. neg. ἄν vel
ἄνα fieri ἀναίνω nego, ἀναίνομαι recuso. Lob.
Rh. 124 ex neg. part. et verbo thematico evo
capio liberiore compositionis ratione fluxisse.
Lucas qu. lex. 160 reduplicatione ab αἰνέω. A.
Goebel, et. Unters. Münster 1861 p. 18. &r- αν-
top zurückblicken. E. M. 101, 24 παρὰ τὸ
val ἐπίῤῥημα vatvo καὶ ἀναίνω. Buttmanni
ratio eo commendatur quod terminatione verbi
vetamur compositionem statuere, augmenti vero
ratione praepositionem. Pr ἀναίνομαι, ἄν eive
& 149, ἀναίνεται I 679, ipf. ἀναίνετο ,et ἠναί-
γετο, aor. ὀνήνατο (et v. l. - X 450 ἠνήνατο ap.
Eust. 1152, 46 Hes), ci. ἀνήνηται I 510, inf.
ἀνήνασϑαι. Est in codd. etiam v. 1. àv ηνατο
x 18 et ἀνηνασϑαι. Eust. 1153, 9 ἡ τοῦ ἡναί-
veto αὔξησις ὁμοία τῇ τοῦ ἠνώχλει cf. E. M.
106, 49. Hic igitur praepositionem statuit) nego
rem ita esse, vel me facturum quod rosor, in-
fitior. 2) recuso. Hes. ἀρνοῦμαι. Quae in
dactylum exeunt formae in quarto sunt pede, sed
ἠναίνετο h. Cer. 330 in quinto. 1) 1 116 οὐδ᾽.
ἀναίνομαι, & 149 πάμπαν ἀ. xp m 510. ὃς δέ
z^ ἀνήνηται, Hes. ἀνήνηται" ἀποτρέψηται,
ἀπαρνήσηται, 1 885 μᾶλλον &. cf. 44 647 Η 98
ξ 288. — b) I 679 σὲ &. ἠδὲ σὰ δῶρα, sch.
LV. διὰ τοῦ σέ τὴν συγγένειαν δηλοῖ, ὃ 651
ἀνήνασθαι δόσιν recusare postulanti munus, sed
c 287 aspernari περι offertur, Hes. παραιτεῖσϑαι,
ἀρνεῖσθαι. ep. 18, 2 ἀ. φιλότητα. h. Cer. 330
στερεῶς ἡ. μύϑους, 9-212 οὔ τιν᾽ ἀναίνομαι, Ap.
92,1 ἀπαρνοῦμαι, ἀπολέγομαι, “18 οὐδέ τι
ἀνήνατο, Hes. ἀνένευε y 265 d. ἔργον ἀεικές.
— €) Ῥ 204 ἕζεσϑαι, Hes. παρῃτήσατο, X 450
d. - ἀμῦναι, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ιγ΄
(444—506), Hes. ἠνήνατο ὑπερηφάνησεν quod
potest huc referri, nam Eust. quoque aor. habet.
Aliter Σ 500 ἀναΐνετο μηδὲν ἑλέσθαι, negavit se
quidquam accepisse. Münscher Allg. Schulz. 18929
1 579: se quidquam aeccepturum, cui obloquitur
Clemens de clipeo 15. paraphr. ἀπηρνεῖτο
μηδὲν λαβεῖν. cf. Lucas, Progr. Emmerich 1843.
Non videntur litigasse num qui hominem inter-
fecisset capitis absolveretur, nam id penes pro-
pinquos occisi erat, sed num multam iam sol-
visset necne cf. T 156 O 41 ubi Ariston. (ἀπό.
dv-eto£éo (aor. ptc. ἀνελών, ἀνελόντα, ἀνε-
λόντες. Med. fut, ἀναιρήσεσϑαι, aor. ἀνεἴλετο,
ἀνέλοντο, ci. ἀνέληται, opt. ἀνελοίμην, ἀνέλοιο
inf. ἀνελέσϑαι) elevo, tollo. Med. 1) nehme
u mir auf, 2) mihi aufero, mihi capio, 3) aufero,
111
4) suscipio. y 453 ἀπὸ χϑονὸς βοῦν MP
attollentes sch. BHNMQ. ἄνω ἑλόντες. HM.
Sex τῶν ᾿Αἀριστάρχου ἀνίσχοντες. Ptc. ἘΠ
Ψ 736 ἄεϑλα, οἵ. Ῥ 551 c 16 4 301 cum verbis
dandi et ferendi. Med. D) Il 8 xoi on. ἀνελέσϑαι
ὄνωγει, cf. II 10 h. Cer. 283. 7 9 ἄλεισον, 2)
A 449 B 410 οὐλοχύτας, Ν 290 ἔγχος V 858
ἀέϑλια οἵ, o 117. 961. 3) v 66 χούρας ἀνέλοντο
ϑύελλαι 4) Translate: σ 357 εἴ σ᾽ ἀνελοίμην si te
susciperem. Ameis: si te adoptarem, ironice.
Sed Eurymachus quem num mercennarius esse
vellet interrogaverat, ne iocans quidem potuit
eundem filium appellare, sch. BQ. τὸ ἑξῆς, ξεῖνε
εἴ σ᾽ ἀνελοίμην ἀγροῦ ἐπ᾿ σχατιῆς, ἀρα ἐϑε-
λήσεις ϑητεύειν. t 92 ἐπιφροσύνας ἀνέλοιο. Y.
l ὦ 884 ὄφρ᾽ ὠνελοίμην (δῶρα) vulg. ὄφρ᾽
ἄν ἑλοίμην οἵ, Hermann de part. ἄν III 12
Báuml. Unt. ἃ, gr. Modi 916. De tmesi v. s.
ἀνά I a.
ἀν-αἴσσω (praes. ἀναΐσσουσι(ν), aor. ἀνήιξα
ci. ἀναΐξη. opt. ἀναΐξειεν, ἀναΐξειαν, ptc. irai
ξας, ἀναΐξασα, ἀναΐξαντε, ἀναΐξαντες) surgo
celeriter, moveor sursum, plerumqne a sede,
Semper de iis quae sua sponte moventur. De
qus et hominibus: Ptc. aor. 4 584. O 6 v 197
. Merc. 23 XIX 2 d. 361 o 119 H 106 φ 300
6 $0 τ T 133 9 621 « 410 ϑ 186 ι 288.
h. Ap. 3 ἀναϊσσουσιν ἀφ᾽ ἕδράων cf. 0 86 Ψ
208 I'9216 4 114 o 40 o 463. Q 440 ἀναΐξας
ἕρμα in currum, y 240 ἀνὰ μέλαϑρον per
trabem, — X 148 πηγαὶ ἀναΐσσουσι.
&v-aívtog (αἰτία) culpa vacuus, qui non
commisit crimen. «1 654 ἀναίτιον αἰτιόῳτο
cf. N 775 v 185. Y 297 ἀναίτιος ἄλγεα πάσχει,
γι 356 ἀναίτιον οὔὗταε.
cv a-z otio pf. ἀνέχαιε . ἀνέχαιον v 123) ac-
cendo, ἡ 13 7j ot πῦρ ἀνέχαιε, sch. HB. ἀϑετεῖ
Ζηνόδοτος, cf. (951 808 x 358 v 1233 φ 181
h. Merc. 115, Cer. 287.
ὠνα-πέλομαε invoco, h. XIX 5 Ila"
κεκλόμεναι,
ἀνα-χηκίω prosilio, erumpo. H 202 &va-
κήκιεν αἷμα, Ν 705 ἀναχκηκίει ἵδρως, Hes.
ἀναφέρεται. cf. t 507.
ὠνα-κλένω (et dyzAtro Act. aor. pte. &va-
κλίνας et ἀγχλίνας, inf. ἀνακλῖναι. Pass.
praes, imperat. ἀνακλίνεσϑε, ep. 16, 8, aor.
ptc. ἀνακλινϑείς, ἀναχλινϑεῖσα, ἀναχλινϑέντες
(v. 1. ἀναχλιϑείς - χλιϑεῖσα -χλιϑέντες) reclino,
acclino. ó 794 c 189 ἀναχλινϑεῖσα e£ 871. ν»ν
78 ἀναχλινϑέντες ἀνεῤῥίπτουν, cf. Grashoff
Schiff 18 n. 18, σ 108 ἀνακλίνας ποτὶ ἕρκίον
4 113 κατέϑηκε τανυσσάμενος ποτὶ γαίῃ ἀγκλί-
νας. Nic. ἐπὲ τὸ τανυσσάμενος βραχὺ διασταλ-
rov: πρὸς γὰρ τῇ γῇ ἀνέκχλινεν αὐτό, Inter-
punctionem non admitteret Classen, Beob. 3,
35 nam ὦ. ad ταν. pertinet, non ad zer. Non
recte Duentz. et La Roche: machte zurecht (εὐ
ϑέσϑαι), neque sch. AD. Eust. 451, 20 quem
Damm sequitur, neque paraphr. 2) aperio 7 156
ἀγκλίνας, Ameis: zurückgelehnt d. h. nach
innen geüffnet. E 751 Θ 395 ἠμὲν ἀνακλῖναι
νέφος ἠδ᾽ ἐπιϑεῖναι, E. M. 96, 56 ἀνοῖξαι,
ἀναπετάσαι, cf. À 595 ἠμὲν ἀνάκλιναι λόχον
ἠδ᾽ ἐπιϑεῖναι, sch. H. ᾿Αρίσταρχος οὐχ οἷδε
τὸν στίχον, ἔνια δὲ τῶν ὑπομνημάτων. Wolf
Bekk. Am. expunxerunt. Recte Eust. 1698, 8
παρῴδηται ἀπὸ τῆς Ἰλιάδος. ep. 16, 8 αὐταὶ
ἀναλλίνεσϑε ϑύραι óffnet euch.
ἀνα-πλύξζω aluo. ep. 3, 4 ἀναχλύζῃ δὲ
ϑάλασσα.
,
«ve-
118
ἀν-ἀκοντέξζω prosiio. E 113 αἷμα - ἀνη-
χόντιζε διὰ χιτῶνος. Cf. Spohn de extr. Od.
part. 77.
ἀνα-κόπτω sursum trudo, retrudo, tundendo
removeo. 47 ϑυρέων δ᾽ ἀνέχοπτεν ὀχῆας,
sch. V. ἀνέχρουεν, ἀνώϑει.
&va-zo«&o exclamo, clamorem tollo, sermo-
nem ordior. ζ 467 ἀνέχρἄγον, Ap. 35, 12 ἀνε-
φώνουν.
ἀνα-κρεμάννυμι suspendeo, « 440 πασσάλῳ
ἀγχρεμάσασα χιτῶνα h. Ap. 8 τόξον ἀνεχρέ-
μασε πρὸς κίονα ἐκ πασσάλου.
ἀνακτορίη (ἄν. ἀνακτόριος) moderamen. ἢ.
Ap. 284 ὀναχτορίην ἀφιέντες equi, cf. Matth.
ἘΠῚ:
ἀναχτόριος (ἄν. ἀνάκτωρ) quod domini s.
principis est, herilis, o 397 ὕεσσιν ἀναχτορίῃσιν,
sch. BVind. ὁ μὲν Ἀρίσταρχος ταῖς δεσποτικαῖς,
ὁ δὲ ᾿Αριστοφάνης ὧν ἕχαστος ἦρχε. (Eust.
1785, 37). Aristophanes videtur putasse sues
ita distributas (v. 395 0 ri.vc) Eumaei, ut ser-
vorum suam quisque partem pasceret. Cf. Ap.
34, 91 Hes. Alii subst. esse rati: iussu s. se-
cundum mandata. Ameis: gebietrisch, die als
grunzende Herren befehlen. Ei obloquitur
Classen N. J. f. Ph. 79, 316.
ἐνα-κυμβαλιάζω (xUugülov) evertor cum
sonitu, quasi cymbali, schlage klirrend um.
II 319 δίφροι δ᾽ ἀνεχυμβαλίαζον, sch. BL.
ἀνεπήδων, ἀνεχουφίζοντο, ἀπὸ τῶν κυμβάλων,
ἃ προσχρουόμενα ἀλλήλοις ὑπερπηδᾷ cf, sch.
br. Àp. 84, 1.
ἀναλέγω ν. S. ἀλλέγω.
ἀν-«λκείη (ἄναλκις) imbecillitas, impotentia.
Z 74 P 890 337 ἀναλχείῃσι δαμέντες, paraphr.
ταῖς ἀδυναμίαις ob infirmitatem.
ἄν-αλκις (ἄν. ἀλκή, y 975 &vaAzw) im-
bellis, invalidus, E. M. 97, 26 ἀσϑενής, ἀδύ-
γατος. Formae quadrisyllabae in quarto plerum-
que pede sunt, sed Θ᾽ 158 ,5 126 in quinto.
$ 555 ἀνάλκιδα δειροτομήσει sch. B. οὐδὲ
ἀμυνόμενον. ó 334 o 125 ἀνάλκιδες αὐτοὶ
ἐόντες, y 910 ἄν. Αἰγίσϑοιο, .1 390 ἀνδρὸς
ἀνάλκιδος οὐτιδανοῖο cf. ει 475. E 349 γυναῖκας
&v., E 8381 ἄναλκις ἔην ϑεός Venus. N 104
ἔλαφοι àv. B 201 ἀπτόλεμος καὶ &. cf. I 35
Al. X 126 γένος καχὸν zal ἀνάλκιδα, cf. Θ᾽ 153
y 395. N TT7 ἀνάλκιδα γείνατο (opp. ἄλκιμός
ἐσσι Z 5929). Ὁ 326 ἐφόβηϑεν - ἀνάλκιδες,
sch. BL. ἀνάλκιδες τότε γενόμενοι ὡς zvxAo-
τερὲς μέγα τόξον, paraphr. ὡς ἀδύνατοι. — b)
Il 656 ἀ. ϑυμόν cf. II 355. O 62 ἀν. φύζαν,
Ariston. 0 56 ἀϑετοῦνται στίχοι κβ΄ (D6—17).
ιἀναλκείη).
&v-«Avog (ἄλ-δω, alo, cf. Benf. 1, 71 Lob.
Rh. 74 Curt. E. 533 b. Duentzer: &Ac ut sit
insulsus cf. Kuhn 16, 36) qui non potest satiari,
inexplebilis. o 298 c 364 γαστέρα ἄ. cf. Ap.
35, 98 Eust. 1818, 36 d, ἡ ἀπλήρωτος καὶ
μηδὲ ποτε ἅλις ἔχουσα ἢ ἀεὶ ἐν ταπεινώσει
ουσὰα καὶ μὴ ἀλδαινομένη, cf. ΒΩ. Vind. 183.
E. M. 94, 17. Hes, o 114 τοῦτον τὸν ἄναλτον,
Irum. ,
ἐνα-λύω et ἀλλύω (pr. ptc. ὀλλύουσαν, ipf.
iterat. ἀλλύεσχον, ἀλλύεσκεν, aor. ἀνέλυσαν.
Med. fut. ἀναλίσεται) resolvo, dissolvo. β 109
ὦ 145 ἱστόν, abs. P 105 ὦ 140. τ 159. μ 200
ἐμέ v ἐκ δεσμῶν ἀν. Med. mihi recipio sol-
vendo. h. Merc. 258. σε ἐς φάος ἐναλύσεται.
De tmesi v. s. ἀνέ I c.
ἐνα-μαιμάω furendo impleo, furo. Y 490
ἀναχοντίζω — ἄναξ
ἀναμαιμάει ἄγκεα πῦρ, sch. br. ἀναφέρεται |
ἢ ἐνθουσιᾷ, Ap. 87, 8 ἀναφέρεται, κατὰ μίμη- |
σιν ἤχου. Bàuml. ἀνὰ μαι. ,
ἐνα-μάσσῳ adlino, τ 92 (ἔργον) ὃ σῇ κεφα-
Ag ἀναμάξεις, quod capiti adlines, ut cultrum
capiti victimae. Eust. 1857, 29 προστρίψεις,
σαφέστερον δὲ ἀντὶ τοῦ προσχολληϑῆναι n0u;-
σεις αὐτῇ τῇ σῇ κεφαλῇ. cf. sch. V. BH. Ap.
31, 7 Hes. Alii: capite tuo ablues. Her. 1, 155
τὰ κεφαλῇ ἀναμάξας φέρω, quod Stein. derivat
ab ἀναμάγειν (ἀμάγειν cogere, coarcervare) auf-
laden, aufbürden.
ἀναμένω v. s. ἀναμίμνω.
ἀνα-μετρέω remetior, μ 498 ἀναμετοήσαιμι
“Χάρυβδιν.
ἀνα-μεμνήσκω in memoriam reduco, com-
monefacio, y 211 ταῦτά μ᾽ ἀνέμνησας.
ἐνα-μέμνω et &ra-u£ro remageo, exspecto.
II 368 ἀνέμιμνε, 4 171 ἀλλήλους ἀνέμιμνον,
t 342 ἀνέμεινα ἠῶ.
&v«-uioyc (v. 1. h. Ven. 52 ἀνέμεξε) ad-
misceo, τερί τι. « 955 ἀνέμισγε σίτῳ φάρμαχαι.
Translate: 9 599 ᾧ μέν κ᾿ ὀἀμμίξας δώῃ mi-
scens laeta et tristia, v. 1. μὲν χαμμέξας. De
y. S. ἀνά I d.
ἀνα-μορμύρω surgo spumans et fremens,
aestuo. u, 218 πᾶσ᾽ ἀναμορμύρεσχε συχωμένη,
sch. Q. ἀνεχινήϑη V. ἀνεδίδου, ἀνέζει.
ἐνανέομαε v. 5. ἀννέομαι.
ἐνα-νεύω abnuo, caput sursum movendo
nego. q 199 ἀνένευε, cf. h. Cer. 207 ἀνένευσε,
nutu quae vellet significans, et Z 311 Minerva
non exaudiens precantes. Ariston. ἀϑετεῖται. Ex-
punxit Bekk. — 1) .Y 9205 λαοῖσιν δ᾽ ἄν.
χαρήατι, II 250 τῷ - ἕτερον. — c) Π 252 aóov-
δ᾽ 2», ἐξαπονέεσθαι. De tmesi v. s. ἀνά I ἃ."
&vY-«vr« (ἀνά, ἄντα) sursum atque obviam.
Ψ 116 &. - 529ov, Veteres neutr. plur. inter--
pretantur quasi ab ἀνάντης arduus pro &vévrer.
dictum sit, sch. B. paraphr. ἀνωφερῆ cf. E.
M. 98, 27. Hes. Eust. 1291, 36 sch. br. Damm.
Bothe alij, quamquam εἴσαντα vix ita explicari -
potest. Grashof Krit. d. hom. Textes Düsseldorf.
1852 p. 6 n. 10 scribi iubet ἀν᾽ ἄντα vel
ἀνάντα.
ἄναξ (ἄν. Benf. 2, 186 ἀνα-χτιτ a radice χε
unde χτέζω oberherrschend, digammate praete
normam addito, sed quae eiusdem originis est
vox ἄναχες caret consona τ. Legerlotz, mi-
scell. et crit. Halle 1858 εάναξ pro γεάναξ skr.
janaka gr. yvreuz- quod non omnino improbat
Ebel (Kuhn 8, 381), quamquam melius à skr..
van lat. ven-eror gr. yr-vu«c vocem derivari
putat. Ab eadem radice (gan i. e. gignere)
idem ib. 10, 375 γεαν-ηρ, γεαν-αξ et γυνή. Of.
G. Angermann, Studien z. gr. ἃ. lat. Gr. ed. δ.
Curt. 3, 1. L. Meyer vergl. Gr. 2, 341 comparat.
ἀνάκτωρ ἄγχτορ- skr. aüjas Kraft, a radice
γα]. Bekker κάναξ etc. cf. Hoffm. qu. h. ὃ 132.
restituitque dieamma .4 288 B 672 H 162 1
78 O 453 T 194 Ψ 49 y 305 1452 o 189 leviter-
immutata vulgata, sed 1] 371 507 Y 67 42 449.
459 E 40 4388 c 30 restituere non potuit, cf.
O 639 h. Cer. 75 430 440 492 Ap. 181. videtur
igitur non prorsus fixum esse, cf. Kayser Phil.
18 p. 707 Bàuml. comm. i 7
Dat. p. ὠνάχτεσιν 0 557. Voc. ἄνα de diis.
tantum Ζεῦ ἄνα D 351 II 283 o 354, ὦ ἄνα
ἢ. Ap. 179 526 et ἄναξ de hominibus et diis
superior, princeps, herus, Schirmherr, E. M. 97,
56 τὸν βασιλέα zal τὸν δεσπότην (cf. Ap. 80,
Fr MER o
s "- a 2
r
23) καὶ τὸν ϑεόν. Honoris causa nomini pro-
prio postponitur, rarius (/ 559 Ὁ 453 «Y 35
588 h. Cer. 17 XXIV 1) praemittitur. Fuere
qui putarent ἄναχτας esse optimates medio
quodam loco inter plebem et reges positos, sed
non ita est cf. Geist Ztft. f. A. W. 1834 p. 492.
1) De diis: 4 36 Ἠπόλλωνι cf. A 75. H 93 37
IH 804 Y 108 9 334 h. Ap. 437 514. Merc. 215
227. Ὁ 253 d» 461 9 323. ἢ. Ap. 357 382 490
440 Mere. 333 500. Ap. 15. 140 257 985 Merc.
574 XXIV 1.
523 Ῥ 9863 ἢ. Ap. 179 5926 268 372 385 396
XXI 5. Ap. 63, 90. 301 E 105. h. Ap. 237. —
A 502 “κα Κρονίωνα cf. B 102 Η 194 200 X 118.
I'351 H 233 o 354. Sine nomine 4 2529 [h.
XXXIV 14] XXVI 3. B 104 Ἑρμείας. O 8
Ποσειδάωνα cf. O [57] 158 y 43 54 1 412 526
A 130 v» 185 v 277. X 607. Sine nomine "V 98
38 Y 404. — O 214 Ἡφαίστοιο Ariston. ἀϑε-
τοῦνται στίχοι ἕξ (219. Τὴ, Bekk. expunxit cf.
Σ 137 9 270. Sine nomine X 417421. — «176
Ὑπεριονίδαο, h. Ap. 412 Ἠελίοιο ὦ. cf. Cer. 26
XXXI 17. Cer. 17 430 &. Πολυδέγμων, ib. 342
ἄναχτα Plutonem, XXXIV 5 Bacchus, XV 9
Hercules, XVI 5 Aesculapius, XIX 48 Pan — ε
445 κλῦϑι ἄναξ 0 τις ἐσσί cf. c 450. u 9290
ϑεῶν ἀέκητι ἀνόχτων sch. Ὁ. ἄνευ ϑεῶν, £z
«axopovAi«c sch. Η. Zrvodoroc γράφει φίλων
ἀέχητι ἑταίρων. De hominibus, princeps: 2) P
566 678 Ἡηκιστῆος - ἄναχτος, B 624 "Aya-
σϑένεος - &. B 619 Θεσσαλοῦ - &., B 693
Εὐηνοῖο -(, x 895 c 418 Νίσου - ὦ, c 999
Πεισάνδροιο - d, ὦ 305 ᾿Αφείδαντος - ὦ, h.
Mere, 100 Πάλλαντος - &, — 3) 3) B 313 .4 18
290. M 11. Z 451. H 296 P 160 Φ 309 y 107.
Πριάμοιο &., M 139 Ἄσιον &,, N 582 Ἑλένῳ
ἥρωι ἄνακτι, cf. IN 708 770 781. O 458 ἃ. -
Πουλυδάμας, II 464 Σαρπηδόνος - &, B 725
Φιλοχτήταο &., H 8 187 ᾿Ἡρηιϑόοιο &., Ξ 489
Πηνελέωο 6. 'P 302 Νέστορος ὑπερϑύμοιο à,
y 163 Ὀδυσῆα &., I 164 "Ayi2zc &. cf. V 35. I
480 Πηλῆα &. cf. P 443. B 405 K 112 O 301
τ 181 ᾿Ιδομενῆα &. Ψ 588 &. Μενέλαε, Ψ 859
Τεύίχροιο d, 4 151 Τειρεσίαο ἄ,, τ 828. Ζήϑοιο
ἄς, h. XV 5 Εὐρυσϑῆος &. — b) Additur gen.
ἄναξ ἀνδρῶν cf. ᾿Αγαμέμνων. A7 ᾿Ατρεΐδης ἃ.
4. cf. B 434 1.96 163 677 697 K 103 Τ' 146 199
A 397 [o 121] *P 49. E 268 'Aygiogc, A ΤΟΙ
Αὐγείας, E 311 Αἰνείας, O 532 Εἴφήτης, Ψ
288 Εὔμηλος -. Y 61 h. Cer. 357 d. ἐνέρων
"Aióovsiíc. Ξ 933 Ὕπνε ἄἅ πάντων tt ϑεῶν
πάντων t ἀνθρώπων, I 98 πολλῶν λαῶν. B
17 Πύλοιο, Z 118 “υχίης. Dat. pendet a verbo
E 546 τέχετο ἄνδρεσσι &. cf. N 4529 Y 930. K
559 τὸν δέ σφιν &. ἔκτανε. — 4) Honoris causa
sic alloquuntur Agam. B 984 1 33 B 360, Achillem
1276 T 177, Ulixem Δ 71 561, Tiresiam 4 144.
— 85) Sine nomine: rex, princeps, dominus,
Herr: B 777 ἕρματ᾽ dváztov Achilis atque
Myrmidonum, ΠΟ 371 507 Troianorum, 4 490
Diomedis cf. E 794, O 449 452 Achilli, cf. Ψ
173. 4 570 Minoem, Z 166 Proetum, .1 322 Thym-
braei, JM 413 Sarpedonis cf. M 414. γ 888
Hectoris, » 194 Ulixi cf. € 36. 326 τ 995 φ 9.
ξ 438 φ 56 62 χ 119. ἢ. Ven. 157 Anchisae. v
194 βασιλῆι ἄν. --- 6) Dominus, ubi facile in-
tellegitur cuius sit dominus, ut a) equorum Ψ'
417 446 517, pecoris « 440 452 χ 216 o 296 318
ὁ 87, servorum « 397 οἴχοιο xal óucov cf.
$ 734 € 8 40 63 67 139 170 376 π 14 e 201
255 378 v 111 216 φ 88 £ 450 ὦ 951 c 313,
ἀναξγηραίνω — ἀναττέιετελι
ξηραίνω ἀνατείμτελημι
Sine nomine 4 390 444 II] 514 —
119
arcus q 395. — b) Additur pron. poss. 5 366
ἐμοῖο cf. o 186 t 475. ξ 395 τεός cf. ξ 398 τ
358. o 303 oio cf. τ 392. — c) Plur. de familia
domini: o 557 év&xrsciv ἤπια εἰδώς, vel uni-
verse » 293 ἀνάχτων παῖδες, sch. V. βασιλέων,
€ 60 ἄναχτες oi νέοι domini iuvenes; Ameis:
hi i. e. proci, cf. Braune, 5 1—60, Guben 1845
p. 7, o 189 ἀνάχτων ὁμοχλαί, o 310 χομέουσιν
ἄναχτες, o 310 μηκέτ᾽ ἐπικρατέωσιν à. Ordi-
nem quendam in his significari sunt qui putent,
V. L Ὁ 639 Εὐρυσϑῆος ἄνακτος, Eust.
ἀέϑλων et ita Bekk. De h. Ap. 59 loco cor-
rupto cf. Daum, (ἄνασσα, ἀνάσσω, ἀναχτόριος,
ἀναχτορίην.
ἀνκξηραίνω v. s. ἀνξηραίνῳ.
&v«-0íyc et ἀνοίγω. (ΟΙΓ' quae radix di-
gamma habuit, unde duplex ratio augmenti cf.
sch. A. ΚΞ 168 Herod. 4 3)impf, ἀνέῳγεν, iterat.
ἀναοίγεσχον, aor. ἀνέῳξε, aperio, recludo. Ξὶ
168 τὴν δὲ - ἀνῷγεν (κληῖδα), sch. BLV. τρι-
χῶς 5 γραφή ἐστι, τὴν δέ, τὴν κλεῖν, τὸν δέ,
τὸν θάλαμον, τὰς δέ, τὰς ϑύρας. Codd, et
edd. plerumque τήν, codd. nonn. τὸν, Duentz.
tác, ratus ἀνοίγειν de porta dici, sed .Q 455
ἀναοίγεσχον χληῖδα S$vocov, sch. BM. τὸν
μόχλον. 99 998 φωριαμῶν ἐπιϑήματα ἀνέῳγεν.
Il 921 χηλοῦ ó' ἀπὸ πῶμ᾽ ἄν., x 889 ϑύρας
ἀνέῳξε συφειοῦ, v. 1. ἀνέωξε, ἀνώϊξε, ἀνέῳγε,
ἀνώγεε. h. Mere. 947 ἀδύτους.
ἐνα-πάλλω (aor. 2. pte. ἀμπεπαλών. E.
M. 86, 45 διπλασιασμὸς μετοχῆς β΄ ἀορίστου
cf. sch. L. P' 355. Pass. praes. ἀναπάλλεται
aor. sync. &réz«AtO) sursum moveo, pass, sur-
sum moveor, exsilio. J' 358. E 280 H 244 .4
949 P 516 .Y 273 289 ὦ 522 ἀμπεπαλὼν προΐει
ἔγχος, cf o 519. Y 438, sch. V. I' 355 ἀνα-
χραδήνας, E. M. 86, 45 ἀνασείσας. ἀνατείνας.
Naegelsb. comparat Verg. Aen. 11, 561 adducto
contortum hastile lacerto immittit, ubi Verg. non
exprimit ἀνά sursum nach oben schwingend,
quod alii explicant rückwárts. Pass. Ψ 692 ὡς
ἀναπάλλεται ἰχϑύς, ὡς πληγεὶς ἀνέπαλτο, sch.
BV. ἀναπηδᾷ ἑχάτερος καὶ πάλιν χαταφέρεται.
Cum essent qui ἀγεπᾶλτο scriberent idque ab
ἀνεφάλλομαι ducerent, Spitzner exc, XVI 1
ἀνέπαλτο defendit 6 85 ἀλγήσας ἀνέπαλτο
ἵππος E. M. 104, 99 ἀνεχαιτίσϑη, ἀνήλατο Y
494 ὡς εἶδ᾽ ὡς ἀνέπαλτο, sch. A. ἀνεπήδησεν,
ἀνήλατο.
x ἐνα-παύω, efücio ut cessetur a re. P ὅδ0
tpyov ἀνϑρώπους ἀνέπαυσεν hiems. —
ἀναπεέρω cf, ἀμπείρω. :
ἐνα-πετάώννυμιε expando, aperio. JM 192
ἀναπεπταμένας - σανίδας. De tmesi v. s. ἀνά I c.
ἐναπηδάω v. s. ἀμπηδάω.
ενα-πηλέω (ἀναπάλλω) v. 5. ἀναπιλέω.
εἐνα-πτλέω h. Merc. 4] ἀναπιλήσας αἰῶνα
Herm. et Baum., codd. ἀναπηλήσας : cum testu-
dinem in dorsum coniecisset. Doederl. Gl.
2370: exsultans gaudio. Schwenck (Rh. M. 13,
474) testatur se ἀναπιλήσας ex antiqua ed. (J.
Vignon 1609) adnotasse.
ἐνα-πέμπλημε (fut. ἀναπλήσειν, aor. ci. ἀνα-
πλήσῃς, inf. ἀναπλῆσαι, ptc. ἀναπλήσας, ἀνα-
πλήσαντες) compleo, expleo, impleo, translate
de eo qui patitur quae fato continentur. Ζ 170
πότμον ἀναπλήσῃς βιότοιο, Did. πότμον αἱ
Ἀριστάρχου, οὐ μοῖραν ὡς ἐν ταῖς χοιναῖς,
paraphr. τὴν πεπρωμένην ἀναπληρώσῃς τοῦ
βίου cf. 4 263 Θ [34] 354 465 χακὸν οἶτον. O
132 χαχὰ πολλά, s 207 v 307 χήδεα, v.]. ε 207
120
ἀνατλῆναι, v 807 ἀνασχέσθαι. ε 802 ἄλγεα,
Yu ἀνατλήσειν et ἀναπλῆσαι.
ἀνα-πλέω sursum navigo, in altum. navigo,
29 ἐς Τροίην γήεσσιν ᾿ἀνἀπλεύσεσϑαι. Ari-
ston. ἡ ὃ. 0. ἀνάπλουν τὸν ἐκ Πελοποννήσου
εἰς Τροίαν πλοῦν λέγει. Non de solvenda navi
neque (Duentz. ad I' 48) de loco quo quis tendit
quem haec praep. non significare solet. ,4 234
στεινωπὸν ἀνεπλέομεν, natura enim ferebat ut
intrantes sibi viderentur imam freti partem
tenere, sed secundum sch. V. Ὁ 29 πλεονάξει
PR ἡ ἀνά. Zenod. ἀναπλέομεν pro ἅμα
zÀ. y 310, κακῶς ut dicit sch. M.
ἀνά-πνευσις respiratio, requies. 4A 801 II
48 2 901 ὀλίγη δέ τ᾽ ἀνάπνευσις πολέμοιο,
levis, ut constat, est requies pugnandi. Lucas
(melet. hom. Bonn 1839) supplevit praedicatum
(0. à. ἐστιν ἀν, cf. Doederl. Gl. 831 et Faesi ἢ.
l, sed monuit Tan, Ztft. f. A. W. 1841 p. 689,
ellipsin praedicati non fieri. Sch. A. 4 801. BL.
II 43 περιλειπομένη supplent: parvum temporis
spatium relinquitur, quo adiuvari possint. Sch.
BL. 44 801 Eust. 885, 3: victoria (ἀνάπνευσις)
eorum qui vincuntur parvo momento fieri potest.
Heyne et sch. br. JI 43 supplent γένηται.
Bothe: rara nune requies eoque optabilior.
Duentzer: auch eine kurze Erholung ist etwas
wert.
ἀνα-πνέω (pr. ἀναπνέει, ipf ἀνέπνεον, aor.
1 ανέπνευσαν, coni, ἀναπνεύσωσι, opt. ἀναπν εὐ-
σειε, inf. ἀμπνεῦσαι, aor. 2. imperat. ἄμπντνε,
cf. Buttm. Spr. 2, 282 (Krüger: praes) Pass.
aor. 1. ἀμπνύνϑη, aor. sync. ἄμπνῦτο) respiro.
Pass, sursum spiro, animum recipio, me recipio,
ad me redeo; ἢ. Ap. 231 πῶλος ἀναπνέει. Il
111 οὐδέ πῃ εἶχεν | ἀμπνεῦσαι, 4 800 II 42
Z/ 900 υἷες "Ayer, E. M. 98, 16 ἀναψύξωσιν,
ἀναπαύσωνται cf. Φ 534 II 502 4 397 ,ubi cf.
Nie. X 222 στῆϑι καὶ ἄμπνυε, sch. B. ἐν σαυ-
τῷ ,yévov καὶ τὸ πνεῦμα συνάγαγε. — b) «1 382
ἐἀνέπνευσαν χαχότητος, 4 227 τό 235], πόνοιο.
Pass. ἢ. Merc. 110 ϑερμὸς ἀυτμή. — ὦ E 697 ἀμ-
πνύνϑη, sch. B. ἐν αὑτῷ γέγονεν, ἀνέλαβε
τὴν πνοήν, sch. A. ἔν τισί διὰ τοῦ εἰἐμπνύνθη,
quod legit Aristarchus (La Roche H. T. 190)
ct. x 436, ubi sch. BL. 44 359 ἄμπγυτο, X 475
ἢ - ἄμπνυτο zal ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη, Did.
διὰ τοῦ € "Aolatapyoct ἔμπν vto, ἔμπνους ἐγένετο.
Ap. 30, 14. ἄμπνυτο; ἀνέπνευσεν, cf. ε 458 ubi
libri ὄἄμπνυτο, sed La Roche Zuzvvro cum Ari-
starcho.
ἀν-άποινον (ἄποινα) sine pretio redemptionis,
A 99 ἀπὸ - δόμεναι - ἀπριάτην dvázowor, non
redemptam pretio quod pater obtulerat.
ἀνα-πρήϑοω (cf. Buttm. Lex. 1, 105 s.) pro-
trudo, efilo. I 453 9 81 δάκρν᾽ ἀναπρήσας.
Bekk. δάκρυ, paraphr. ἀνενεγκών, sch. br. ἄνα-
φυσήσας ἢ ἄϑροον ἀναβαλών, sch. A. I 438
καὶ ϑέλων, φησίν, ovx ἔστεξε τὸ δάκρυον,
sch. HMQR. ,B 8l ἀνομβρήσας καὶ δαχρύων
πλῆϑος προέμενος. Zenodotus 9 81 δάχρυα
ϑερμὰ χέων, cf. Nitzsch. ib. Doed. Gl. 615 ad
περᾶν refert (hervordrángen).
ἀν-άπτω (impf. ἀνῆπτον, uw 179, (v. Ll. ἀνῆ-
we»), aor. ἀνῆψε, (v. 1. ἀνῆψαν), inf. ἀνάψαι.
Pass. pf. imperat. ἀνήφϑω) affgo, apto, hefte
an, tí, & τινος. ε 137 πρυμνήσι, μ᾿ 51 162 ez ὁ᾽
αὐτοῦ πείρατ᾽ ἄνήφϑω, cf. u 179, ex ipso, Eust.
1710, 30 ἢ τοῦ Ὀδυσσέως ἢ ἐχεῖ περὶ τὴν
ἑστοπέ ἔδην. Plerique: ad malum alligantor,
αὐτοῦ referentes ad ἱστοπέδης, aut ad ἱστοῦ
) ^ »
ἀνατελέω — ἄνασσα
quod lateat in ἱστοπέδη, cf. Grashof, Schiff 39 —
Doed. Gl. 2337, Nitzsch. y 274 ἀγάλματ᾽ i
Translate 8 86 292 oig δέ χε μῶμον ἀνάψαι,
labem adspergere, Sch. S. περιποιῆσαι, περι-
ϑεῖναι ἡμῖν. Ameis: ἐκ μῶ. ἀν. i, e. ἐξανάψαι..
ἀνά-πυστος (πυϑέσϑαι) monu λ 9747
ἀνάπυστα ϑεοὶ ϑέσαν, Eust. 985, 21 ἄπυστος
μὲν δ᾽ στερηϑεὶς τοῦ ἀκουσϑῆναι, ἀνάπυστος |
δὲ D ἀκουσϑεὶς διὰ τοῦ ἐστερῆσθαι τῆς τοῦ
ἀπύστου στερήσεως quod recte improbat Lob. ἡ
path. el. 1, 194. Est ἀνά praep. quam Herod.
Ade putabat. ὶ
ἀν-αρπάξζω (aor. ἀνήρπᾶσε et ἀνήρπαξε,
ἀνήρπασαν, ptc. ἀναρπάξας, ἀναρπάξασα (v. 1.
ἀναρπάσασα), ἀναυπάξασαι) sursum rapio, ab-
ripio, I 564 ὁ 427 h. Cer. 414 τινά. II 437 ἀπὸ
μάχης, h. Ven. 117 ἐκ χοροῦ, de procella ὃ 515
s 419 v 63 wv 316 h. Ven. 205. (Ameis ad δ᾽
515 zurückschleudernd). Translate 9 409 ἔπος
ἄελλαι. De tmesi cf. ἀνά I a.
ir«a-o ΠΑΝ: τ disrumpo , ündo, reisse auf,
perrumpo. 582 ἀναῤῥήξαντε βοείην leones, j
Y 63 γαῖαν - dvedUnEsLs, H 461 τεῖχος dvad-
ῥήξας. In Iliade sola.
&v«-gouivéo et ἀναρρέπτω, sursum jacio,
in altum proicio; z 998 ἀναῤῥίπτειν (v. "n
ἀναῤῥιπτεῖν) v 78 ἀνεῤῥίπτουν ἅλα πηδῷ remi- |
gare, sch. V. χωπηλατεῖν. ἀναῤῥίπτεται γὰρ τὸ
ὕδωρ ὑπὸ τῶν χωπηλατούντων, cf. sch. BHR.
z 130 ἅλα - ἀνέῤῥιψαν. Ap. 33, 29 ἀνεβάλ orto,
apud quem v. Js ἅμα. ;
&r«-Qoougd£o et &v&-QotBó£o, pr.dv«góoiug- -
δεῖ et ἀναροιβδεῖ, aor. ἀνεῤῥοίβδησε, resorbeoy"
deglutio &. 104 Χάρυβδις ὕδωρ, cf. u 236 431.
u. 105 (ἐπ᾿ ἡματὴ τρὶς δ᾽ ἀναροιβδεῖ |. Nam si
horas computes primum quemquam decessum.
maris intra vicenas quaternas horas sequuntur
et secundus et tertius cf. Heller, Phil. 15, 354 —
Strab. I 4 C. Caes. b. G. 3,12.
ἐν-ἔρσεος (ἄρσιος ἄρω Orus ap. E. M. 98,
52) infestus, inimicus. Ap..32, 10 πολέμιοι,
ἀπὸ τοῦ συνηρμόσϑαι τοῖς ἤϑεσιν ef. Hes. E.
M.l.l. € 365 δυσμενέες xai ἀ. cf. 5 85, sch,
V. ἐναντίοι τῶν ἐριήρων. Vocem Ód. magis.
quam 1l. propriam esse Geppert (2,
cf. Duentzer Rh. M. 5, 403. z 459 d. ἄνδρε
ἐδηλήσαντο, cf. 4 401 408 ὦ 111 Doed. Gl. 553
ad ἀναίρεσϑαι δόρυ referens vertit: Kriegsfeind
in Waffen. 3
e ἄν-αρχος (ἀρχός) sine duce. B 703 726 οὐδ'
ἄναρχοι ἔσαν.
ἄνα-σείω excutio. h. Ap. 403 πάντοϑ᾽ ἀνασ-
σείασκε. M., ceteri codd., ἀνασείασκχε, loco.
lacunoso.
ἀνα-σεύῳ sursum moveo, pass. erumpo. f
458 αἷμα ἀνέσσυτο, Buttm. Spr. 2, 290 aor;
syncop. dicit, Grashof (Abw. d. Augm, Düssel-
dorf 1832 p. 4) plqf. cuius vis par esset ipf-
Sed hic est aor. sch. br. paraphr. ἀνηκόντισε.,
Hes. ἀνεπήδησεν. Sch. BL. ἐπὶ μὲν τῆς λεπτο-
τέρας πληγῆς ἀνηκόντιζέ φησιν, ἐπὶ δὲ τῆς uet
ζονος ἀνέσσυται᾽ τὸ γὰρ πολὺ οὐκ ἀκοντίζεται.
ἀνα-σπἄομαι ,sursum traho, extraho. N 574
ἐκ “ροὸς ἔγχος ἀνεσπάσατο, ad se traxit. :
ἄνασσα (zv. tvcztja, ἄναξ cf. Ahrens Ztft.
f A. W. 1836 p. 818) domina, hera. De deabus:
A 826 ,duntooc - à. Ariston ἀϑετοῦντα
uL ut [317—27), Bekker expunxit, cf. h. Cer,
5 492. de Luna ἢ. XXXII 17, de Minerva y
380, de Venere h, Ven. 92. Hecate h. Cer. 440,
— Nausieaam alloquitur Ulixes ζ 149 175 dum
dubitat num dea sit.
ἀνάσσω (ἄναξ, ubi vide de digammate. praes.
ἀνάσσω, ἀνάσσεις, ἀνάσσει. coni. ἀνάσσω A
349, opt. ἀνάσσοις « 402, ἀνάσσοι, imperat.
ἄνασσε, inf. ἀνασσέμεν et ἀνάσσειν, ptc. ἀνάσ-
gov, ἀνάσσοντα, impf. ἄνασσες, ἄνασσε(») et
ἤνασσε, Bekker z5r«oot(v), quod ferri posse
pro ἐάνασσε(ν) recte negant Nauck (Phil. 22, 370.
Bull. de l'Acad. VI 17 et Leskien (Kuhn 17, 131);
fut. ἀνάξει, inf. ἀνάξειν, ap. Bekk. Y 180 etiam
ἀναξέμεν. Pass. praes. ἀνάσσονται ὃ 177.
Med. aor. inf. ἀνάξασϑαι y 245) praesum, do-
minor, regno, té, τινός, μετά τισι, ἕν τισι,
semel absolute. Med. praesto me principem,
sum princeps. De variis structuris cf. Ellendt
hom. Abh. [L. a) c. dat. B 669 v 112 ϑεοῖσι
καὶ ἀνθρώποισι, M 242 ϑνητοῖσι xal ἀϑανά-
τοῖσι, L 502 v 95 πᾶσιν, cf. A 288. O 188
ἐνέροισι, λ 491 πᾶσιν νεκύεσσι, h. Ap. 99 πᾶσι
θνητοῖσιν, A 180 ῆυρμιδόνεσσι, cf. Φ 188 Q
536, Z 397 Κιλίχεσσ᾽ ἄνδρεσσι, B 643 πάντα
ἀνασσέμεν Αἰτωλοῖσιν, I 484 Πολόπεσσι, Ari-
ston. “Ἰολόπων et similitr Ν᾽ 918 ὃς πάσῃ
Πλευρῶνι καὶ Καλυδῶνι Αἰτωλοῖσι ἄνασσε,
Ariston. ἡ ὅὃ. 0. πτῶσις ἤλλακται, ἀντὲ τοῦ
ὃς πάσης Πλευρῶνος. οἵ, Friedl. Arist. 98,
quamquam dat. saepius legitur in his quam
gen. Duplici dat. hic utitur poéta ita ut parti
totum subiciat: Pleuroni et Calydoni, et sic
Aetolis. Satis audacter Duentzer πᾶσιν conicit
atque ἐοῦσε supplet. De populis Φ 86 T' 199
o 240 Y 307. « 181 419. η 11 λ 349 o 378. T
104 109 πάντεσσι περιχτιόνεσσιν. P 808
πολέεσσ᾽ ἄνδρεσσι, I 73 πολέεσσι δ᾽ ἀνάσσεις,
Bekk. πολέσιν δέ, ὦ 26 πολλοῖσίν τε καὶ
ἐφθϑίμοισι, A 281 πλεόνεσσι Bekk. expunxit,
A 231 οὐτιδανοῖσι, X 85 ἄμμι, $2 202 ἀνθρώ:
ποὺς ξείνους ἠδ᾽ οἷσι ἀνάσσεις, B 934 s 19
λαῶν οἷσι ἄνασσε cf. ὃ 9 z 110. Rarior est
dat. rei: α 117 δώμασιν οἷσιν, v. 1. χτήμασιν
οἵ « 402, ὃ 93 τοῖςδε χτεύτεσσιν, B 108
πολλῇσιν νήσοισι καὶ ᾿Αργεῖ παντί, — b) Ab-
solute: Π 172 μέγα χρατέων ἤνασσε. --- 4 61
ΓΞ 366] πᾶσε μετ᾽ ἀϑανάτοισι, Ξ 94 usc
Ἀργείοισι cf. P 471, ἡ 23 τοῖσδε μετ᾽ ἀνϑρώ-
ποισιν, A 252 μετὰ τριτάτοισι. -- d) ἐν, de
hominibus atque terris: T 194 ἐν ᾿ἀργείοισι
ἀνάσσειν, Bentl coni pro ἀνασσέμεν doyzi-
016tv, v. 1. ἀνθρώποισιν, ἡ 69 ἐν Φαίηξιν, h.
Ven. 196 ἐν ἡρώεσσιν, τ 110 ἀνδράσιν ἐν
πολλοῖσι καὶ ἰρϑίμοισι, II 512 ἐν Βουδείῳ, λ
284 ἐν Ὀρχομενῷ igi, — e) cum. gen. de po-
ulis: A 32 μέγα πάντων | ᾿Αργείων, à 976
«óutíov, de terris et rebus: 4 38 452 Tevé-
doro igi, Z 478 ᾿Ιλίου ἶφι, y 305 Mvzivgc, o
443 Κύπρου ἶφι, h. Ap. 181 4ήλοιο μέγα,
Ven. 112. πάσης Φρυγίης, ὦ 80 τιμῆς ἀπονή-
μενος ἧς πὲρ ἄνασσες, sch. τῆς τιμῆς
ἐβασίλευες. Fuere qui relativi casum ad subst.
similitudinem referrent comparantes 3 649, sed
videtur haec structura ἃ" Homero abesse
(Krüger, Di. $ 51; 9, 1. Y 180 Τρώεσσι
ἀνάξειν τιμῆς τῆς Πρίαμον inter Troianos te
functurum munere Priami, sch. BV. λείπει j
ἀντί ἢ ἐν Τρωσὶν ἀνάξειν τῆς τιμῆς Πριάμου,
uorum posterius recte probant paraphr. et
ust. 1202, 29. — B. Pass: ὃ 177 ἀνάσσονται
δ᾽ ἐμοί, suspicione non carere putat Rumpf de
«0x. Menel. Giessen 1846 p. 9 nm. 9. — C.
ed: y 346 τρὶς - ἀνάξασϑαι γένε᾽ ἀνδρῶν,
ἀνάσσω — ἀναφέρω
121
v. 1. ἀνάξεσϑαι et ἀνέξεσϑαι, sch. HM. διὰ τοῦ
ᾳ τὸ ἀνάξασϑαι ἀντὶ τοῦ βασιλεῦσαι. Ariston.
ἀϑετοῦνται οἱ τρεῖς στίχοι οὗτοι (244—96).
ἀνα-στἄδόν (ἀνίστημι) adsurgendo. Ηδ5.
ἀνιστάμενοι. I 671 δειδέχατ'΄ ἄλλοϑεν ἄλλος,
Ῥ 409 ἔδεσϑε. De forma cf. L. Meyer (Kuhn
6, 287).
ἀνα-στεναχέξω ingemisco. XA 9 πυχίν᾽ ἐν
στήϑεσσιν ἀνεστενάχιζε, paraphr. ἐστέναζεν.
ἀνα-στενἄχω deploro. Y! 211 τὸν - ἀναστενά-
χουσιν, X 315 355 Πάτροκλον ἀνεστενάχοντο
γοῶντες. In Chia et Massaliensi T 77 μῆνιν
ἀναστενάχων.
ἀνα-στρέφω οἱ ἀνστρέφω everto. Med.
pererro, peragro. 436 δίφρους, paraphr.
ἀνατρέψειαν, Ernesti ἀντρέψειαν. Medium: v
395 τιν᾽ ἄλλην | γαῖαν ἀναστρέφομαι. (ἀνα-
στρωφάω). ; . :
ανα-στρωφάω (ἀναστρέφω) saepius huc
lluc verso. q 394 τόξον πάντῃ ἀναστρωφῶν.
ἀνασχέμιεν, ἀνάσχεο, ἀνασχέσθαι ἐνα-
σχόμενος v. s. ἀνέχω.
ἀναττελλω οἴποῖο ut proveniat, summitto.
E ττὶ τοῖσιν ἀμβροσίην - ἀνέτειλε νέμεσϑαι,
(ἀντολή).
, ἐνα-τέϑημε impono, translate: .Y 100 μος
ἐλεγχείην αναϑήσει, sch. B. ἀντὲ τοῦ περιάψεε
. oL δὲ ἀντὶ τοῦ αὐξήσει (ἀνάϑημο).
ἀνατλῆναε v. s. ἀνέτλην.
ἐνα-τρέπομιας evertor, resupinor Ζ 64
447 ἀνετράπετο, sch. br. ἀνετράπη, εἰς vo:
πίσω ἔπεσεν ὕπτιος.
ἀνα-τρέχω (aor. 2 ἀνέδραμε, pl. ἀνέδραμον,
pf. ἀναδέδρομε v.l. ἀναδέδραμε) sursum curro,
ascendo, adolesco 2) retro curro. ^ 717 σμώ-
διγγες ἀνὰ πλευράς, paraphr. ἀνεδόϑησαν. P
297 ἐγκέφαλος - ἐξ ὠτειλῆς, ε 419 x 4 λίσση
ἀναδέδρομε πέτρη, sch. T z 4 περιτρέχει τὴν
πόλιν non tam ἀνά explicat, quam περί quod
legitur v. 3. Σ 56 437 ἀνέδραμεν ἔρνεϊ ἴσος,
paraphr. ταχέως ἐπηύξησεν. — 2) 4 354 ox
ἀπέλεϑρον, II 818 «irs. De tmesi v. s. ἀνά
ἘΣ
ἄν-«υδὸς (ció5)sine voce, qui non loquitur.
€ 456 ἄπνευστος καὶ ἄναυδος | χεῖτ᾽ ὀλιγηπε-
λέων, z 318 ἶσος ἀναύδῳ, Ap. 36, 8 ἀφώνῳ.
ἀνα-φαίνω (pr. ἀναφαίνεις, ptc. ἀναφαίνων,
inf. ἀναφαίνειν, impf. ἀνέφαινε, pl. ἀνέφαινον,
fut. in ἀμφαγέειν, h. Merc. ll. aor. 1. inf.
ἀναφῆναι. Pass. pr. ἀναφαίνεται, impf. &vé-
φαίνετο) lucem praebeo, ostendo. pass. appareo.
2) in lucem profero, promo, efficio ut appareat.
pass. exorior. g 310 ἀμοιβηδίς, h. Merc. 345
ἀντία βήματ᾽ ἔχουσα xórig ἀνέφαινε. — Pass.
4 62 ἐκ νεφέων ἀναφαίνεται ἀστήρ, z 29
πατρὶς ἄρουρα. — - 2) A 87 ϑεοπροπίας. ὃ 904
Ὀδυσῆα μετὰ Τρώεσσι, Ap. 80, 14 ἐνδεῖξαι
τὸν τοιοῦτον. Y 411] ποδῶν ἀρετήν, ὃ 159
ἐπεσβολίας, h. Merc. 16 χλυτὰ ἔργα. — Pass.
A 174 ὄλεϑρος, cf, P 944 (ἀναφανδόν, ἀνα-
φανδάώ, ἀμφαδόν ἀμφαδά, ἀμφάδιος, ἐξανα-
φανδονὶ. :
ἀνα-φανδά (ἀναφαίνω) manifesto, aperte,
palam. In Od. sola γ 221 4. φιλεῦντας, y 222
&. παρίστατο, À 455 κρύβδην, μηδ᾽ d. De
forma cf. L. Meyer (Kuhn 6, 287).
ἐνατ-φανδόν (ἀναφαίΐν) aperte, palam, Hes.
φανερῶς. Π 118 ἀ. ὀπυιε. : :
ἀναφέρω v. s. ἀνένειχα. ἀναφράζομαιε
v. S. ἀμφράζομαι.
π᾿
-
E
)-
122
ἀνα-χάζομαι (pr. ἀναχάζομαι E 822, ptc.
ἀναχαζόμενος P 47, ἀναχαζόμενον, II 819, ipf.
ἀνεχάζετο, aor. 1. ptc. ἀναχασσάμενος, f£, ἀνα-
χασσαμένη) recedo, retrocedo. E 443 τυτϑὸν
ὀπίσσω, II 710 πολλὸν ὀπίσσω. Zenod. τυτ-
ϑόν. Ap. 81, 98 ἀνεχώρει. O 728 τυτϑόν, E 600
ὡς τότε-ἀνεχάζετο 4 461 ἐξοπίσω, Ρ 129 ἂψ ἐς
ὅμιλον ἰών. Π 964 ἀναχασσάμενος, Hes. ἄνα-
ποδίσας. E. M. 101, 8 ἀναχωρήσας, cf. Φ 405 Ν
740. II 810 ἄψ ἀναχαζόμενον, cf. P 47. In Od.
jj 280 ἀναχασσάμενος νῆχον πάλιν cf. 4 97.
ἀνα-χωρέω (ümperat. “ἀναχωρείτω, fut. dva-
χωρήσουσιν, inf. ἀναχωρήσειν, aor. ἀνεχώρησεν,
ἀνεχώρησαν, inf. ἀναχωρῆσαι. ptc. ἀναχωρήσας,
ἀναχωρήσαντα) recedo. 24 305 “1 189 E 107.
P 30 Y 196. 335. 44 440 N 457 ἄψ, cf. K 910
[411]. JP 799. y 970 ἀνεχώρησαν, v. 1. ἄρ᾽ &.
Non de pugnantibus o 453. 1'-85 o 461 ἄψ.
dve-wvUxo (nf ἀναψύχειν, pte. ἀναψύχοντα,
impf. ἀνέψυχον, pass. aor. 1, ἀνέψυχϑεν) refri-
gero, reficio, recreo. .E 795 ἕλχος, sch. BLV.
γυμνοῦντα πρὸς τὸ ἀποψῆν τὸν λύϑρον. ὃ 568
ἀνθρώπους vento. XN 84 ἦτορ, sch. BL. ἀνα-
μύξαι ἐστὲ τὸ ἀναπαῦσαι τὸ πνεῦμα xal ἐν
ἀδείᾳ ὀναπνεῦῖσαι. Κὶ 575 ἀνέψυχϑεν ἠτορ.
ἁνδάνω (ἀδ, σεαδ skr. svad, lat. suad-eo.
aliter Doed. Gl. 977) Pr. ἁνδάνει 8 114, ipf.
ἥνδανε et ξήνδανε, ptc. pf. ἑᾶδότα, aor. 2
δε) et εἰᾶδεν (pro Éeeóev), pl. ἅδον, coni.
4óg h. Ap. 75, opt. ἅδοι, inf. ἁδεῖν. Habuit
digamma Giese, dial. aeol. 252. 162. Hoffm. qu.
hom. 8 111, Savelsb. Dig. 12 ideoque Bekk.
κανδάνει, ἔξαδεν, quamquam ferri non potest
ἐξήνδανε cf. Leskien, Kuhn 17, 311. Non
potuit restitui digamma 7" 173. Fuere qui non
εὔαδεν probarent sed εὖ ὅδεν, cf. Buttm, Spr.
2. 114 qui ἑάνδανε ct ἅνδανε probat, non
ξήνδανε aut ἥνδανε et Ebel, Kuhn 4, 162.
Dissentiebatur etiam de spiritu vocum εὔαδεν et
&ós») cf. Herod. E 203 Ξ 340 Eust. 1792, 58
1561, 54 et codd. pass.
Dulei sapore sum, cf. Fulda, Spr. d. hom.
Ged. 181 quare addebatur ϑυμῷ vel tale quid,
ut transferri vox posset ad alia, placeo.
E. M. 16, 37 et pass. ἁδεῖν τὸ ἀρέσαι. Α 24
378 "vorióg 9vug, Zenod. ᾿τρεΐδεω, cf. Ὁ
674. κ 818 ἐμῷ 9vud. zx 28 τοι εὔαδε 9vuo
ἐσορᾶν, Ap. 78, 34 ἤρεσεν Hes. ἤρεσχεν ἢ
ἀρέσκει, quia quod semel placuit, diutius placet,
cf. h. Ap. 990. 5 387 φρεσὶ. βουλή, v 327
σφωιν χραδίῃ ἀμφοτέροιιν, ὦ 465 σφιν μῦϑος
ἐνὶ φρεσί, — b) Omittuntur ϑυμῷ sim: & 158
ν»έμφη cf. o 173, ubi facile suppletur dat. 9 114
αὐτῇ, cf. X 340 h. Ap. 75. Ven. 9. 10 21. XIV
3. x 398 Πηνελοπείῃ μύϑοισιν propter sermones,
h. Cer. 905 ot ὀργαῖς in mysteriüs. & 525 αὖ-
τόϑι xoitoc ἑῶν ἄπο χοιμηϑῆναι, h. Ap. 22.
σκοπιαί τοι &oov Baumeister expunxit, ib. 244
τόϑι τοι ἅδε χῶρος νηὸν τεύξασϑαι, Ven. 18
τῇ ἅδε τόξα καὶ ϑῆρας ἐναίρειν, M 80 Ν 748
ἍἜχτορι μῦϑος, I 179 o 492 πᾶσιν ξαδότα μῦ-
9ov. Τ' 118 ὄφελεν ϑάνατός μοι ἁδεῖν. dA 9,
14 ἀρέσαι, non recte, sch. BL. ὥφελεν ἐν ἐμοὶ
τερφϑῆναι, cf. Eust. 400, 19. Y 510 y 150
δίχα δέ σφισιν βουλή cf. 9 506. H 45 βουλὴν
| ó« ϑεοῖσιν ἐφήνδανε, Bekker ξήνδανε. P
647 τοι εὔαδεν οὕτως, sic deerevisti. £2 25
ἄλλοις πᾶσιν ξήνδανεν consentiebant ommes. y
143 οὐδ᾽ ᾿Αγαμέμνονι πάμπαν &gvócve, prorsus
displieuit. & 945 «? γὰρ ἐμοὶ τοιόσδε πόσις
χεχλημένος εἴη | ἐνϑάδε ναιετάων καί ot ἴδοι
ἀναχάζομαι --- ἀνδρεϊφόντης
αὐτόϑι μίμνειν, er in diesem Zustande (τοιόσδε,
subi) cum nemo Phaeacum sedem mutaret,
non poterat Nausieaa οἱ ad unum eorum referre, |
Non recte Jordan (Kunstgesetz Homers 44 ,,die-
565.) statuit fieri transitum ad nova pronomi
Aristarchus non decere ratus virginem optare
maritum, utrumque versum expunxit. (ἐπί, ἀπό,
ἡδύς ἦδος Édavóc ἕεδνον 3) ;
ἄν-δἔχα (ἀνά) in duas partes, II 412 578 Y.
387 χεάσϑη, X 511 X 190 δάσασϑαι (διάνδιχα),
ἀνδρ-άγρεις (ἀνήρ, ἀγρέω) spolia de viro
capta, cf. Meiring. verb. cop. II 1885 p. 20. De
accentu cf. Herod. .Z 509. Ξ 509 Beorósvc |
ἀνδράγρι᾽ ἤρατο, Ap. 33, 21 σχῦλα τὰ ÜmAm
τῶν πιπτόντων, τὰ ὑπὸ τῶν ἀνδρῶν ἠγρευμένα,
oiov ληφϑέντα, melius dixisset ἀπό, ut Orm
apud E. M. 102, 98. Ariston. ἡ ὅδ. o. νῦν xl
ἐν Ὀδυσσείᾳ. ἅπαξ εἴρηκεν ἀνδράγρια, sed ij
nostra Odyssea non legitur. Sch. ABL. ἀϑετοῦ!
διὰ τὸ ξένον τῆς λέξεως καὶ μὴ κείμενον
ἀλλαχοῦ. Locus vexavit etiam Duentzerum (N.
J. £. Ph. 61, 339) Ribbeckium (N. J. f. Ph. 8
29) Kochium (Phil. 7, 597). Recte Faesi mirati
cur sex Graecos nominaturus poéta Musas invocet,
᾿Ανδραιμονίδης Θόας H 168; Θόας 'Av-
δραίμονος υἱός | B. 638, IN 216, O 281, ξ 499.
ἀνδρᾶκάς (ἀνήρ) viritim. » 13 δῶμεν rol-
zoó«, E. M. 102, 17 x«t' ἄνδρα. sch. HVind
138 τινὲς γράφουσιν ἄνδρα χάτα (unde Doed-
Gl. 1085 per apoc. putat ortam esse vocem). ὃ
δὲ Φρύνιχος ἀνδραχάδα φησὶ τὴν τῶν ἀνδρῶν
δεχάδα - ἔστι δὲ ἐπίῤῥημα ὡς ἑκὰς καὶ ἐντὺ
zc. Ebel (Kuhn 4, 201) dat. pro ἀνδραχάσ
et compositum ex ἀνήρ et anc. Ap. 33, 9 δύνε
ται δὲ καὶ ἀνδράδας, οἷον ἀνδράδασις, ἡ κατ
ἄνδρα μερίς. ;
ἀνδρά-ποδον (ali ó ἀνδράπους. ἀνήρ ὃ
πέδη ut E. M. 102, 27 et Benf. 2, 95; sel
Duentzer: ἀνήρ et πούς cf. Eust. 692, 25 1410
25 Suid. I, 1, 385 a 17. E. M. l.l Doed. ΟΝ
1085 cum E. M. l. l ad ἀποδόσϑαι refert, ali
ad zcc. Haesitat Meiring subst. cop. 1828 p.
25) servus venumdatus, mancipium. Η 475 ὧν
δραπόδεσσι οἰνίζοντο. Did. ^4oíoraoyoc
τοῦ o ἀνδροπόδοισι. Ariston. ἀϑετεῖται ὅτ
νεωτεριχὴ ὀνομασία τοῦ ἀνδράποδον" obi
γὰρ παρὰ τοῖς ἀρ ἀνα Ὁμήρῳ νοεῖτα
(Friedl. χεῖται), cf. Eust. 692, 21 qui metaplasmi
dat. ortum dicit. Expunxerunt versum Aristé
phanes et Zenod. Et habet singularia muli
universa haec libri septimi pars, composita
variis narrationibus non bene inter se aptis,
Grashof Fuhrwerk b. H. u. Hes. p. 12.
ἀνδρ-αχϑής (ἀνήρ, ἄχϑω) qui eo ponde
est quod vir portat, qui virum gravat vel y
oneri est. z 1291 ἀνδραχϑέσι χερμαδίοισι, €
Doederl. Gl. 891. Nitzsch ἢ. 1. Eust. 1651,
oi ἀνδροβαρεῖς, oi τοῖς ἄλλοις ἀνδράδ
ἐπαχϑῆ ἂν φέροιντο φορήματα. cf sch. D. €
Ap. 33, 27. E. M. 102, 41 Iles. non recte Apio
ap. Ap. 33, 27 τοῖς ἀνδρὸς βάρος ἔχουσιν, nat
poéta saepe commemoravit quid ponderis
portaret.
ἀνδρεϊ-φόντης (ἀνήρ, EN. De diphthong
t. cf. Duentzer, Kuhn 12, 4. La Roche, h
U. p. 84) homicida, ὁ φονεύων τοὺς ἄνδρα
B 651 H 166 0 264 DP 959 Ἐνυαλίῳ ἄνδρε
φόντῃ | quod per syniz. pronuntiandum est, E
M. 102, 13 dubitatur utrum dat. an gen. nomini
ἀνήρ intellegendus sit in copulatione, sed
acc. cf. Meiring. verb. cop. II 1835 p. 38, Doed
GL 2209 ex ἀνδροφονευτῆς per syne. cf. Lob.
. path. el. 1, 474 par. 23.
&vóoóo-zuntoc (ἀνήρ, κάμνω) àb hominibus
factus. 4 371 ἀνδροχμήτῳ ἐπὶ τύμβῳ. Non
recte veteres dubitarunt de interpretatione, cf.
seh. AD. Ap. 35, 5. E. M. 102, 48 Hes.
ἐνδρο-χτασέη (ἀνήρ, κτανεῖν) homicidium,
caedes virorum. E 909 παύσασαι Ἄρην ἀνδρο-
χτασιάων, lex. Seg. 393, 30 ἀνδροφονιῶν. H
237 μάχας τ᾽ ἀνδροχτασίας τε, cf. Q 548 À
612; Sing. tantum: .1 164 ἔχ τε χονίης ἔχ v^
ἀνδροχτασίης. Ψ 86 ἀνδροχτασίης ὕπο, sch.
BV. χαταχρηστικῶς, nam puerum interfectum
esse a Patroclo. z
. AvóQo-u«x 208, ϑυγάτηρ μεγαλήτορος
liso: | Ζ 595 ΕΞ 6. 187 Hebtixis ὅπ τος
nutrit, λευκώλενος de Hectore luget Q9 723, Z
371 378. quocum ultimum colloquitur 405—502.
Ob occisum maritum gravius eam afflictam esse
quam Hecubam Priamus narrat X 88, 437 sqq.
Naegelsb. h. Th. 259. A. Jacob ἅν. Entst. 102.
ἐνδρό-μεος (additum putat suff. máya ut
ayas-maya lat. aeneus L. Meyer. vergl Gr. 1,
68, 2 461 623, sed Aufrecht, Kuhn, 2, 79, suff.
4t0 -— máya nec accentu bene aptum esse nec
significatione, indicare enim talia id quod ex re
efficitur, sive re aliqua completur. E. M. 102,
45 παράγωγον χτητικόν) humanus, qui hominis
€st, qui ad hominem pertinet. Ejpith. ornans.
P ὍΤΙ Y 100 4 τὸ χροὸς ἀνδρομέοιο, χ 19
αἵματος d, Ap. 36, 28 ἀνθρωπίνου αἵματος,
297 d. χρέα, sch. Ὁ. τὸ ἀνδρόμεα μεῖζον τοῦ
ἀνθρώπεια εἴ, (347, (974 ψωμοί v' ἃ. Paulo
aliter 4 537 ὅμιλον ἀνδρόμεον Menschen-
gewühl, sch. V. τὴν τῶν ἀνδρῶν μάχην, paraphr.
τὸ πλῆϑος τῶν ἀνδρῶν.
ἀνδροτής v. s. ἁδροτής.
ἐνδρο-φάγος homines devorans, humana
carne vescens. z 200 Κύχλωπος ἀνδροφάγοιο
w. 1. ἀνδροφόνοιο.
ἀνδρο-φόνος (ἀνήρ ΦΕΝ). homicida, viros
occidens. Epith. ornans. “(4949 Z 498 I 351
1*4 810 P 428 616 638 Σ 149 Q9 509 724
«rogos ἀνδροφόνοιο, 4 441 "4psoc ὦ. Z 184
. Avxotoyov. Σ 317 Ψ 18 χεῖρας ἀνδρο-
ὄνους. Fuisse videtur v. 1. ἀνδροφόνου i. e.
De Achilis manibus etiam 42 478
ἃς &., « 961 φώρμαχον ἀνδρο-
Est v. l ἀνδροφόνοιο x 200 pro
γδροφάγοιο.
ἐνδύω v. s. ἀναδύω.
ἀν-εγεέρω (pr. ἀνεγείρεις, aor. ἀνέγειρα,
ivéysiot(v), inf. ἀνεγεῖραι) e somno excito, A
38 Ὀδυσῆα ἐξ ὕπνου cf. v 16 22 ἢ. Ven. 176,
ὌΝ ἐκ λεχέων. Καὶ 157 τὸν - ἀνέγειρε cf.
172.
ἀνέδραμον, v. s. ἀνατρέχω. ἀνέεδνος v.
. ἀνάεδνος.
&v-££oyo (ἀνε. reprimo, cohibeo 7'77 H 55
«Acyyac, h. Merc. 211 ἐξοπίσω δ᾽ ἀνέεργε
ut capita ipsi obversa haberent" Franke. P
52 μόχην ἀνέεργον ὀπίσσω Τρώων. Non
ecte paraphr. πόλεμον ἀπεῖργον εἰς τοὐπίσω
ὧν Τρώων gen. ad adv. rettulit, sch. br. ἀνέ-
τελλον. De tmesi v. s. ἄνω.
ἐτ-νεικής (νεῖχος) v. s. ἀειχής.
€v-rtut (pr. νει, ἄνεισι, ptc. ἀνῖων, ἀνι-
ὅσα, ἀνιόντος, ἀνιόντε, ἀνιόντα, ἀνιοῦσαν,
γιόντες. ipf. ἀνή 0») sursum eo, ascendo; orior.
) redeo. * 146 παρὰ νηὸς ἀνήιον ἐς περιω-
ἀνδρόκμητος --- ἀνέλκω 128
πήν. x 314 παρὰ νηὸς ἠδὲ ϑαλέσσης in interi-
orem partem insulae, cf. z 446. .Ξ: 28 πὰρ νηῶν
a litore ad pugnam, ἢ. Cer. 402 ὑπὸ ζόφου
αὐτις. & 24 Υπερίονος ἀνιόντος, Ap. 36, 26
ἀνερχομένου, ἀνατέλλοντος. Θ᾽ 588 ἠελίου
ἀνιόντος ἐς αὔριον, Aristonicus aut vv. 535—7
aut vv. 538. 539. 541 -expungendos censet,
Bekker utrosque, cf. Y 135. X 136 w 362 ἅμ᾽
ἠελίῳ ἀνιόντι, ep. 3, 8 z£Atóc τ᾿ ἀνιών. — 2)
Z 480 ἐκ πολέμου, s 982 ἐξ Αἰϑιόπων, « 959
ἐξ ᾿Εφύρης, « 332 ἐκ Τροίης ἀνιόντα, sch. V. O
29 πλεονάζει "AvuxGc ἡ ἀνά. T 290 ἄψ. X
492 ἄνεισι - ἐς πατρὸς ἑταίρους, redit ad,
Minkw. von einem zum andern, sed cf, Y 499
ἄνεισι ἐς μητέρα. 9 568 v 150 176 &z πομπῆς
ἀνιοῦσαν. E
&v-tíuc Y (εἶμι) qui caret veste. y 348
πάμπαν ἀνείμονος ἠὲ πενιχροῦ, sch. E. πενι-
χροῦ μὲν τοῦ εὐτελῆ τινὰ ἔχοντος, ἀνείμονος
δὲ χἄν ἱματέων ἀποροῦντος.
à ἀν-εέρομιαε (ἔρομαυ. pr. ἀνείρεαι, coni.
ἀνείρηται, ptc. ἀνειρόμενος, ἀνειρομένη. ipf.
ἀνείρετο ν. 1. ἀνήρετο d» 508. quaero ex aliquo,
τινά τι, τινά, τί, absolute. I' 177 ἡ 243 o 402
t l71 ὅ μ᾽ ἀνείρεαι ἠδὲ μεταλλᾷς, cf, « 931
o 390 ψ 99. Φ 508 τήν cf. h. Áp. 50 595. ὃ
420 σε - ἐπέεσσιν, v. l. ἀνήρηται, cf. ὃ 461. ὃ
631 ᾿Αντίνοον μύϑοισιν, h. Merc. 328 υἱόν, v
238 τῆνδε γαῖαν ἀνείρεαι de hac terra. Áb-
sol η 21 ἢ. Ap. 168.
, &v-siG« fut. ἀνέσει) aor. opt. ἀνέσαιμι, pte.
ἀνέσαντες. efficio ut quis sursum considat,
impono. Ν 657 ἐς δίφρον δ᾽ ἀνέσαντες ἄγον,
sch. A. Ηπολλώνιος ὁ Ῥόδιος ἐν τῷ πρὸς
Ζηνόδοτον ἐς δίφρον ἀναϑέντες. ÉL. ἀν-
ἕσαντες" ἤτοι καϑίσαντες, μᾶλλον δὲ ἀναϑέντες:
διὸ ἀϑετεῖται ὃ στίχος. Expungebantur etiam
duo proximi versus. Est enim locus de Harpa-
lione illo quem pater, E 576 ipse occisus, hic
luget. Formam ἀνέσαντες Krüger Gr. ὃ 38; 1,
6 ad ἀνίημι refert, plerique ad ἀνεῖσὰ, ct. &
280 sch. BL. χαϑίσαντες br. ἀναϑέντες, dva-
βιβάσαντες, Hes. I 196, 62 ἀναχαϑίσαντες ci.
Faesi et Düntz. h. l. et Grashof (Fuhrw. 17),
qui monuit recens mortuum cuius membra non
iam rigida essent sedere posse, .€ 909 zc
εὐνὴν ἀνέσαιμι ὁμωϑῆναι φιλότητι, Ap. 32,
13 ἀναπείσαιμι, ἐποτρύναιμι προτρεψαίμην,
Hes. ἀναπείσαιμι χαὶ παρορμήσαιμι ad. ἀνίημι
referre videntur cum multis recentiorum, Sed
cf. Thiersch, Gr. p. 374 adn, Classen N. J. f.
Ph. 79, 204. Huc referri potest futurum ἀνέσει,
σ 265 (v. s. ἀνέημιε) ut sit: sursus ponet, reducet.
Ad ἀνίημι has formas refert Savelsberg (Ztft. f.
G. 1865 p. 283 Kuhn 16, 407) alias aoristorum
vocales correptas comparans; cf. Buttn, Gr. |
$ 108 adn. 5. De tmesi v. s. ἀνά I a.
ενεκτός (ἀνέχομαι) tolerandus. Semper eum
negatione et plerumque. in exitu versus, .4
073 λοίγια ἔργα - οὐδ᾽ ἔτ᾽ ἀνεχτά, E. M. 103,
18 ἀνασχετά, ὑπομονῆς ἄξια, ὑπομονητά. Καὶ
118 .1 610 χρειὼ οὐχέτ᾽ ἀνεχτός, Duentz.
ἀνεχτῶς. Subst. v 983 οὐχέτ᾽ ἀνεκτὰ πέλον-
ται. — Adv. Θ 8ῦ5 μαίνεται οὐχέτ᾽ ἐνεκτῶς
ut amplius ferri non possit cf. « 350.
ἐντέλκω (pr. ἀνέλχει, ptc. dv£Axov, impf.
&vtAxtv v. l ἀνεῖλχε. Med. pr. pte. ἀνελχό.
L£v0vY) sursum traho, retraho. 2)intendo arcum.
Med.: ad me retraho. JM 434 ἀμφὶς ἀνέλχει
attollit, — 2) 44 375 IN 583 τόξου πῆχυν. q 128
194 ἄνεμος —
150 ἀνέλκων sc. νευρήν. — Med. y 97 ἔγχος,
dum sibi retrahit hastam e corpore mortui.
ἄνεμος (ἃ. AN skr. an hauchen, an-ilá-s
Wind, lat. an-i-mus cf. Curt. E. 419 Benf. 1, 118
L. Meyer, vergl. Gr. 1, 62 98 345) Gen. ἀνέ-
uoto et O 388 & 90 dv ἐμου) ,ventus, saepe ven-
tus vehementior. Θ᾽ 481] τέρποντ ἀνέμοισι,
Z 141 φύλλα - &, χάμαδις χέει, E 499 ἄχνας
φορέει κατ᾽ ἀλῳάς, E 501 ἐπειγομένων ἀνέ-
μων, sch. L. ἐμψυχοῖ τοὺς ἀνέμους. “ 308
ἀνέμοιο πολυπλάγχτοιο, ἰωῆς, ε 3868 d. ζαὴς -
ϑημῶνα τιν άξῃ, 5 48 ἀνέμοισι τινάσσεται. 6
549 χνίσην - ἄνεμοι φέρον οὐρανὸν εἴσω .Bek-
ker expunxit vv. 548—52. 4 592 τὰς &. ῥίπτα-
σχὲ ποτὶ νέφεα, M 157 ἄνεμος ζαῆς, νέφεα
δονήσας, κατέχευ εν ἐπὶ χϑονὶ (vip tóec), ΠΗ 133
δρύες ἄνεμον DAP X 898 &vtuoc - xoti
ópvolv ἠπύει, O 620 λιγέων ἀνέμων λαιψηρὰ
χέλευϑα, Ρ 56 πνοαὶ παντοίων ἀνέμων, Ν 884
ὑπὸ “λιγέων ἀνέμων σπέρχωσιν ἄελλαι, Ν
795 ἀργαλέων ἀ. ἀέλλῃ. ε 804 ἄελλαι παν-
τοίων “ἀνέμων, τ 200 βορέης ἄνεμος μέγας, A
156 φέρει πῦρ, Y 492 φλόγα εἰλυφάζει, "D 57
ἄνεμος civ λαίλαπι πολλῇ, U 288 ἀνέμοιο
ϑύελλα, ε 817 δεινὴ μισγομένων ἀνέμων 9ύ-
ελλα. — Oriuntur venti partim natura: μ᾿ 286
ἐκ γνυχτῶν ἄνεμοι χαλ εποί, E 865 χαύματος ἐξ
ἀνέμοιο δυσαέος ὀρνυμένοιο, partim deorum
iussu: & 815 ὦρσεν ἐπὶ Sav. ἄνεμον Ζεύς, γ
289 λιγέων δ᾽ ἀνέμων ἐπ᾿ ἀντμένα χεῦε, M
258 ὦρσεν - ἀνέμοιο ϑύελλαν, v 67 νηυσὶ δ᾽
ἐπέρς ἄνεμον βορέην cf. Ὃ 96, h. ἘΠ 438
729^ . Ζέφυρος μέγας ἐχ Διὸς αἴσης, ε 109
dudo ἄνεμον, Ξ 954 ὀρσασ᾽ ἀργαλέων ἄνε-
μῶν ἐπὲ “πόντον ἀήτας, ct. λ 400 [407] d, ἀμέ-
γαρτον dv vua. & 298 πάσας δ᾽ ὀρόϑυνεν ἀέλ-
λας | παντοίων ἀνέμων, ἡ 919 ἐφορμήσας ἀνέ-
μους οἵ. o 110 h. VIL 24, Aeolum ventis prae-
esse finxit poéta z 20 βυχτάων ἀνέμων xeté-
δησε χέλευϑα, “21 ταμίην ἀνέμων, z 4T ἄνε-
μοι δ᾽ ἐχ πάντες ὄρουσαν. X Ξ 11 πέλαγος ὁσ-
σόμενον λιγέων ἀν "μων λαιψηρὰ χέλευϑα. h.
Ap. 28 χῦμα ἐξήει - λιχψυπνοίοις ἀνέμοισι,
B 897 aera - “παντοίων ἀνέμων, O 626 ἀνέ-
uoto δὲ δεινὸς ἀητής, A 481 ἐν δ᾽ ἃ. πρῆσεν μέ-
σον ἱστίον, puc Schiff d. Od. 25 Grashof,
Schiff bei Ho. He. 9j cf. 9 4917. h. VIL 38.
ει 89 ἃ. ΣΕ πέλασσε, ci. £ 111 184 y 800
ἢ 277 0 482. . 78 & 956 τὰς δ᾽ ἄ. τε χκυβερ-
νῆταί v ἴϑυνον 4 ). 10 u 159. 379317 ἐρεχϑο-
μένην ἀνέμοισιν, cv 985 &. δ᾽ ἐκ πόντου ἕνει-
χεν, & 209 ἐπλέομεν βορέῃ, ἀνέμῳ di ai καλῷ
cf. Ἐπ 299. ε 880 τὴν ἂμ πέλαγος ἄνεμοι φέρον,
ε 960 ἀποπλαγχϑέντες παντοίοις ἀνέμοις, ε 82
ü 425 & 913 φερόμην ὀλοοῖς ἀνέμοισιν, z DA
κακῇ ἀνέμοιο ϑυέλλῃ, Ζ 840 προφέρουσα͵ χα-
zi ἀνέμοιο ϑύελλα, b XXXIII 11 zv δ᾽ d. τε
μέγας καὶ κῦμα Dav ὑποβρυχίην, 290
ἐπειγομένην dg χαὶ κύματι, Ὁ 888 πείγῃ
| ὃς ἀνέμου, P 189 (mig) δ᾽ ἐπιβρέμει ὃς dvé-
(010, t Τὶ διέσχισεν | ic ἀνέμοιο, μι 409 πὶ οτό-
γνοὺς ἔρηξ᾽ ἀνέμοιο ϑύελλα, v 216 ἀπώσατο
ὃς ἀνέμοιο, t 186 κατήγαγεν ὶς ἀνέμοιο, ep.
10. 1 λάβεν ἀντίος ἐλϑών, Π 218 Ψ 718 pies
ἀνέμων ἀλεείνων, & 448 ἢ 282 ἐπὶ σχέπας ἣν
ἀνέμοιο cf.. 6 t 910 Ἢ 336. v 99 ἀνέμων - δυσα-
ἤων - χῦμα, s 418 τ 440 ἀνέμων - μένος ὑγρὸν
ἀέντων, ε 891 μι 168 400 ἀ. ἐπαύσατο, v 202
ἄ. πέσε, h. XXXIII 14 ἀργαλέων ἀ. χατέπαυ-
σαν ἀέλλας, E 595 εὕδῃσι μένος Βορέαο καὶ
ἀνέρχομαι
ἄλλων | ζαχρηῶν ἀνέμων, M 981 χοιμησας.
ἀνέμους. -- A 437 ϑείειν ἀνέμοισιν ὅμοῖοι,
20 ἀνέμου ὡς πνοιή, cf. ὃ 839. M 207 πέτετο
πνοιῇς ἀνέμοιο cf. Ψ 367 β 148, h. XXXI
λάμπεται - πνοιῇ ἀνέμων, Q 349 « 98 ε
ἅμα πνοιῇς ἀνέμοιο. Commemorat ventos quat
tuor V 194 δοιοῖς ἡρᾶτ᾽ ἀνέμοισιν Βορέῃ χαὶ
Ζεφύρῳ, cf. 14 ΨΟ 199 999, II 150 ἔτεκε Zee.
qoo ἀνέμῳ ἅρπυια Ποδύργη, μι 326 οὐδέ
τις ἄλλος |- ἀνέμων εἰ “μὴ εὖρός τε νότος TEN
(ἀλ εξάνεμος, Av ἐμοτρεφής, ἀνεμοσχεπής, ποδή- jj
νεμος, ἠνεμόεις, νήνεμος, νηνεμίη, ἀνεμώλιος.
ἀνεμο-σκεπής (σκέπω) praesidium praebens |
a vento (Meiring. verb. cop. II p. 19), ventos |
arcens. Π 224. ᾿χλαινάέων ἀνεμοσκεπέων, e
raphr. σκεπόντων ἀπὸ ἀνέμου, cf. E. M. 776, 5.
ἀνεμο-τρεφῆς (τρέφω) 1) ventis nutritus, -
2) validus, nervosus. Meiring. verb. cop. II p.-
20: ventis, auctus. 0 625 χῦμα ἀνεμοτρεφές,,
sch. AD. ὑπὸ ἀνέμου ηὐξημένον, ὑψηλόν, To-
tum locum (592—669) expungit Duentzer N. ἢ
ὁ Ph. 98, 437 et in ed. cf. H. A. Koch, PM
604 Friedl. Phil. 4, 584. — 2) 44 256 &. ἔγχος,
Ask. ἡ ó. 0. διὰ τοῦ ἀνεμοτρεφὲς βούλε!
ται σημαίνειν τὸν εὔτονον" τὰ γὰρ ἐν εὐηνές,
μῳ χωρίῳ φυόμενα εὔτονα γίνεται παλλόμενα,
χαὶ χραδαινόμενα, cf. Eust. 848, 1. Ita Baer-
winkel, de her. hom. armat, Arnstadt 1839 p.
47, cf. Plut. ap. E. M. 103, 50 sch. AD. O 625.
Ipse poéta ita explicat P 55, οἱ. Doed. Gl. 1035.
Sed sch. AD. χοῦφον καὶ εὐκίνητον. Ap. 3l
25 ἔνιοι δὲ ἀντὶ τοῦ π mt eL qat φασι
τὸ φ ὡς εἶναι ᾿ἀνεμοτρεπές, τὸ διὰ τὴν χου-
φότητα τῷ ἀνέμῳ τρεπόμενον cf. sch. BL
ne (Aehrenl. z. hom, Wortf. Dresden
p. : Windzug nàáhrend.
Ret (E. M. 104, 9 387, 37 ἄνεμος,
Duentz. Kuhn 12, 5 ἀνεμωλ ἢ) ventosus , inanis
inutilis. Semper translate, E. M. 104, 8 um
ταιος, Cf. Ap. 35, 48. .1 355, ἀνεμώλια Bát
cf. ὃ 837 λ 464. d 474 τόξον ἔχεις ἄνεμ
λιον αὔτως. ,Non recte sch. D. ἀνεμωλί
ἀντὶ τοῦ ἀπράχτως, cf. E 916. Y 128 οἱ - ἀνε
μώλιοι, nihili sunt, 4 :
"Avsgtejosue B 591, ὅριον
Φωκέων Strab. 9x51 15; Eust.
διὰ τὸ ἀνέμοις χαταπνεῖσϑαι
Burs. Geogr. Gr. I 170. ;
ἐν-ἐνεικα sursum tuli, 4 695 τὸν - ὠνένειχει
ad superos. Med. alte ducto spiritu ingemuit
T 314 ἁδινῶς ἀνενείκατο, sch. B. κάτωϑεν τὴν
φωνὴν ἀϑρόαν ἐχ τοῦ βάϑους ἀνήνεγκεν, cf.
Ap. 34, 28 Lad de habet, m ἀνενέγχατο j
cf. Buttm. Lex. 1, 263. Bent. 28 comparat
auf-anken, cf. mnd, wtrb. ed. Schiller I 95. "
ἐν-ερείπομιαςε tolo, in altum levo, abripio,
cf. Lob. Rh. 43. Y 234 τὸν - ἀνηρείψαν
Herod. "Aplaraoyoc μὲν ἕν ποιεῖ τὸ ἀνηρε
ψαντο͵ τουτέστι τὸ ἀνήρπασαν" εἰσὶ μέντοι
τὸν ὧν σύνδεσμον παρέλαβον, ὧν ἐστὶ καὶ
᾿᾿πολλώνιος ὁ τοῦ Θέωνος τοιοῦτόν τι éxÓ
χόμενος" ἀνήρπασαν ἂν αὐτὸν οἱ ϑεοὶ τῷ ET
χάριν τοῦ κάλλους, εἰ ἔζη. δ 797 παῖδ᾽ -ὦ
ϑύελλαι. «& 931 & 971 tuv - ἅρπυιαι Qv., v
κούρας ἅρπυιαι ἀν.
ἀν-ἐρχομίαι Sursum eo. z 97 148 194
σχοπιὴν ἀνελϑών, t 190 ἄστυ δ᾽ d», — 9)
163 φοίνιχος ἔρνος ἀνερχόμενον, succrescen
5 167 ἀνήλυϑεν ἐχ “δόρυ γαίης provenerat
3) Z 187 ἀνερχομένῳ redeunti, 4 392 Zw
Δελφῶν τε X
ἀνερωτάω --- ἀνεψιός 125
. &v., Bekk. e Bentl. coniectura, codd. ἂψ - 4vtQy. — 9) Praep. procul a, sine X 333 τοῖο δ᾽ à».
- Ven. ἂψ ἀνάερχ. « 817 αὖτις dv. (v. 1. 4 198 ἀοσσητὴρ λελείμμην, procul ab eo. Alii: eius
ἀνερχομένη). defensor. Separatur gen. a praep. Φ 78 ἄν,
ἀν-ερωτάω saepius interrogo, ó 951 μὲν ἄγων πατρός τε φίλων τε, X 88 ἄν. δέ σε
᾿ἀν-ηρώτων, v. 1. ἀνειρώτων Ameis (ex Eust. μέγα vau» χατέδονται, sed plerumque coniun-
1495, 6 cf. o 423) recepit, et ἀνηρώτευν et ἀν- gitur z 554 ἄν. ἑτάρων, II 89 ἄν. ἐμεῖο sine
ειρώτευν. me, X 89 οἷος ἄν. ἄλλων, ἡ 192 ἄν. πόνου καὶ
ἐνέσαεμιε v. 5. ἀνίημι et ἀνεῖσα. ἀνίης, E 185 οὐκ ἄν. ϑεοῦ. (ἀπάνευϑε)
ἀν-έστιος (ἑστία) sine lare proprio, E. M. ἐςνέφελος (ἃ. νεφέλη) sine nubibus, serenus.
-
104, 80 ἑστίαν μὴ ἔχων, ἄοικος. 168 ἀνέστιός & 45 «i9on - ἀνέφελος, sch. EPQV. νεφελῶν
ἔστιν ἐχεῖνος, sch. BLV. ὁ γὰρ ἑστίαν νέμων χωρίς. Ap. 36, 8 et codd. multi ἀννέφελος ob
xal βίον ἑδραῖον τιμῶν τῆς πρὸς τοὺς οὐχεί- productionem; sed νεφέλη duplicem consonam
ους ἀπέχεται στάσεως. habebat cf. Ahrens Phil 4, 610 Lob. path. el.
ἀν-ἔσχεθον (ἀνέχω- ἀνέσχεϑε, ἀνεσχέϑο- l 192 La Roche, H. T. 889. H. U. 57.
μεν, inf. àvoye9£ew) sublatum tenui, 9) Intrans, , (p tate, (pr. coni. ἀνέχῇσε, imp. Grege, aor.
me sublatum tenui. Formarum quae cadunt in «ἔσχον, ἀνέσχειν), inf. ἀνασχεῖν et C AOKCMENS
$9, nonnullas aor. esse. Emsley dixerat (ad Eur. Med. pr. ἀνέχονται, opt. ἀνεχοέμην, CEERO UO,
Med. 186 et pass), attigerant rem G. Herm, inf. ἀνέχεσθαι, fut. ἀνέξομαι, ανεξόμεϑα, inf.
ad So. Ant. 1083 et Buttm. Spr. &. 112, 12, με: “»σχήσεσθϑαι, aor. ἄνσχεο, ἀνέσχετο, Dieu
culiari libello (de verbis Graecorum in dz,» σχοίμην, imp. ἄνσχεο et ἀνάσχεο, inf. ἀνασχέ-
ἔϑειν ὕϑειν exeuntibus Erfurt 1822) disputave- 99«t, ptc. ἀνασχόμενος, Q?&0X0utyo, (vacyo-
rat Im. Herm., ratus eas non aor. sed praes, ^£"0t. Adi. verb. ἀνσχετός et COE COGN.)
aut impf. esse, postquam Fr. Ellendt in Lex. Sursum teneo, 2) retineo. 3) Intransitive: emi-
Soph. ad Emslei fere sententiam rediit. E, De0. 4) Translate: sustento. — Medium: ante
Wentzel (qua vi posuit Homerus verba quae ca- me elevo, 2) absolute: toto corpore extendor,
dunt in 2c Breslau 1637) docuit significari et. bracchium extendo ad ictum, ictum paro. 3) me
statum et initium status. K 461 ὑψόσ’ ἀνέ- Sustento, susüneo, patior, c. partic. 1) 4 450
σχεϑὲ χειρί, H 412 σχῆπτρον à. ϑεοῖσιν, «$94. T' 270 Σ Τὸ v 356 o 239 v 97 χεῖρας ἀνασχών
4. 4i χεῖρας. — 2) ε 390 αἶψα μάλ᾽ ἃ. ὑπὸ Passis manibus, de precantibus. Ζ 957 4
, BUM T Ed : tpgac &. cf. ὦ 918 TT. γ 254.
«tuaroc ὁρμῆς emergere atque supra aquam se Ζεῖρας «. cf. 2 301 1318 H 177. E 174 T 2
tenere, Formas vero σχεϑέειν et ἀνασχεϑέειν Ζ 801. E 499 χώδειαν d., ὃ 115 154 χλαῖναν
idem (p. 25) eo explicat quod cum metrum ἀνα- νος ὀφθϑολμοῖίν, c 89 χεῖρας, d. de pugilibus,
σχέϑειν non admitteret, poéta eas dilatarit; esse Σ 278 ἀπὸ ξϑεν ἀσπίδ ἀνέσχεν, χ 291 αἰγίδα,
igitur inf praes, non aor. De origine et signi- -ἴ 80 μαζὸν d. exseruit. — 2) T' 426 ἵππους
ficatione consonae 9 cf. Curtius, Kuhn 1, 96 2, retine. — 3) P 310 αἰχμὴ S m UAM OTHER A EQ
15 Goebel ib. 11, 56. Em 9 ms 1n εὐδικίας ἄνξχῃσι. Ap. 36, 20
εν-ἐτλὴν (aor. ὀνέτλης, ἀνέτλη, ἀνέτλημεν, Aoíotaoxoc" εὐδικίας vo. ἔχῃσι, cf. Lehrs, Ar.
pte. v. 1. z 205 ἀνατλάς)) sustineo, suffero. Non 156. sch. B. δικαίας χρίσεις. τὸ δὲ Grex Rot
in lliade. z 327 φάρμακ᾽ à., y 104 óitiv d, ἄξει ἀνυψοῖ, cf. Hes. — Medium: 4 594 0
E7 xis d, h. XV 6 ἀτάσϑαλα. 298 Ρ 234 δούρατα hastis. porrectis, M 138
ἄνευ (i. àv- skt an- lat. in- ahd. àn- πη, PUE Mp M δ VAR T 16b edu
un- ohne) EE 2) procul a, 3) invito quo. E. ἘΣ ΤΕ Qu prae E MIS ο ΩΣ
e 234 E 2: ur τ A Bd . m OU
Hes. ipe, οἱ Latdie, Ant t D Pato: πῆξεν ἀνασχύμενος. b E
60. In hy. non legitur neque in ll ante Y. 49" b. SONA Wu LE o TS
Üpponitur σύν: P 407 οὐδὲ ἄνευ f9rv οὐδὲ MC E NENUTESHEN, eU jeu. 2 E
σὶν αὐτῷ, οἱ sub αὐτός DX LU sep ἢ. κῷ, φαλὴν κόψατο χεροὶν» | tpi! ἀνασχόμενος, ὦ
τροιο ϑέοντες, v 100 d. δεσμοῖο, ὦ 247 ἄνευ denm ἜΑΡΟΣ t x SpA : n PISTE
χομιδῆς. — 92) N 556 ἄνευ δηίων, opp. zer? τὰ xd Eu d ui lic PUE det τὰ
αὐτούς. — 3) O 213 ἄνευ ἐμέθεν καὶ "ig. DAm reflexive posse exp icari recte ut videtur
u ? negavit Classen N. J. f. Ph. 79, 202, cf. Rumpf
ib. 93, 145. — 3) A4 586 E 382 τέτλαϑι xal
ἀνάσχεο. Ψ 507 ἄνσχεο halte an dich, cf. ὦ
zi - 549. A 375 ἐς ἠῶ sustinerem. — 4) 4 511 χαλ-
. ἄνευϑε. ante vocales etiam ἄνευϑεν (&. zóv, E. M. 99, 54 ἀναδέξασϑαι, ὑπομεῖναι. Ὁ
tv. E. M. 104, 51 ἐπεχτείνεται χαὶ εἰς ϑὲν A10 ὀιστούς, de nervo arcus. E 104 δήϑ᾽ ἀνσχήσε-
f Lob. path. el. 9, 147. 149. 247) 1) eminus, c9« βέλος cf. E 285, cum Aristarcho, cf. Kayser,
.Seor Ap. 33, 17 Hes. χωρίς. Non Phil. 21,531. £2 518 πολλὰ χαχά, οἵ, ψ 302. x 493
hy., in Iliade ter ante IT. . Y 300 £yyé94, οὐδέ δουλοσύνην, v. l. jc quam iam Eust. improba-
4V., V 378 οὐδέ τι πολλὸν ὦ. ἀλλὰ μάλ᾽ bat cf. Matth. Gr. 8. 359. τ 97 ἀεργόν otiosum
Wc οὗ τ 575. ὃ 356 τόσσον ἄν. ὅσσόν tz. — simam, ἡ 32 ξείνους ἀνθρώπους apud se tole-
J abseits, seorsum: JY 368 ἄν, ἔϑηχε, paraphr. rant. o 13 ἅπαντας ἀνϑρώπους suscipere, Ap.
E bes poi ΠΕΣ; paraphr. 36, 28 ἀναδέχεσϑαι xal διαβόσκειν. — 9 E
| 82 ἄν. (ἥμην). t ἄν. πρὸς ἠῶ 895 ἄλγε᾽ ἔχοντα, m 977 εἰσορόων ἀνέγεσϑαι
Om de magno spatio, sed idem quod gto ct cf. diee ^Beob. 3,14. ὃ 595 εἰς ἀρελυτὸν $
aussen, Ztft. : be Huc Ρ. 141 & 4 277 παρὰ col - ἥμενος, h. Merc. 169 ddoorro:
ci, Ὁ 462. B27 —64 174 ὅς σευ τῇδε μένοντες. V. l ἀνασχέσθαι v 307 pro
εὐϑὲν ἐὼν κήδεται, remotus, gen. ἃ Menu ipadqudi v. s. ioi cgo», ἀνεχτός, dors
endet. y; 241 rol ἄλλοι ἄν. χαίοντο, Seorsum τός et de tmesi sub ἀνά I b.
on in medio rogo, V 414 ἄν.- πεδίοιο δίενται, &-vrwióg (sed penultima producitur ultima
araphr. πόῤῥωθεν διὰ τοῦ πεδίοιο διώχονται. producta. skt nap-tri et nap-àt, lat. nep-os, ahd.
120
nefo Neffe, ἀνεψιός einer der mit einem andern
Neffe ist Benf. 2, 56. Curt. E. 342 Spiegel, Kuhn
13, 370) frater patruelis, consobrinus. Hes. ἄνε-
vuol ἀδελφῶν viol, Eust. 764, 6 οἱ παρὰ τοῖς
ὕστερον ἐξάδελφοι. O 422 "ExroQ ἐνόησεν dv.
sc. via KAvrioto Καλήτορα, Ariston. O 419 ἡ
ὃ. ὕ. οὗτος ὁ Κλυτίος ἐστὶν ἀδελφὸς Πριά-
4L0LO (Y 238). K 519 Ἱπποχύωντα - , Pijaov
&v., 1I 573 àv. ἐξεναρίξας. O 554 ἀνεψιοῦ
χταμένοιο, Ahrens, Rh. M. 2, 162 ἀνεψεόο, sch.
L. πρωτεξαδέλφου. Haec Hector Melanippo
Micetaonis filio dicit, de Dolope Lampi filio.
Lampus vero et Hicetaon (Y 238) Priami fratres
erant. I 464 ἔται xal ἀνεψιοί, paraphr. ἑταῖ-
ροι καὶ ἀδελφῶν υἱοί, 50}. AV. ἀνεψιὸς Φοί-
νίκος Εὐρύπυλος.
ἄνεω (vel &veoc pl ἄνεῳ. ἄγ obmutescens
mutus, qui territus consilescit. Spitzner ad
B 893: ἀνέω, quod analogia confirmaretur, sed
a veterum consuetudine et doctrina (Apoll. ' adv.
577, 14) abhorret, cf. Buttm. Lex. 2, 3 qui du-
itat utrum cum ἔννεός cognata sit vox an com-
posita ex & priv. et verbo aliquo dicendi. Duen-
tzer, Kuhn 13, 1, verbum aio (cf. Benf. 2, 61)
et amissa X consona zu comparat ut ἀν- ἄχος,
ἄναος ἄνεως fiat, Contra Doederl. Gl. 4 ἄναος
— οὐχ ἀείς qui non spirat. Lob. path. el. 2;
984 cum Apollonio (adv. 555, 97) ἄναυος, &vsoc
«vto quod fieret ab «o clamo cf. Curt. E. 587.
Adv. esse putarunt Aristarchus et Aristarchei
(Apoll. 555, 17). Acriter hanc opinionem defen-
dii Geist Krit. Bl. 1829 no. 5 et Ztft. f. A. W.
1837 p. 1955 qui ab ἀναός --- ἐνεός deducit.
Sed sch. HM. β 240 ἄνεῳ" σὺν τῷ t τὸ ἄνεῳ.
εὐθεῖά ἐστι πληϑυντικὴ ἀπὸ τοῦ ἄνεως cf. sch.
R. ἡ 144 Sch. BL. B 323. Ap. 32, 11. Hes. Suid.
I 1, 408 ἄνεως, ὃ ἄφων oc. Ἔν "Mv9uxoic- “Ὡς
φάσαν: οὐδὲ ἄναξ ἄνεως ἦν, cf. Apoll. adv.
554, 26 618, 25. Bekk. an. 3, 1095 Βοιωτῶν"
ἄνεω (sic) ἥσυχοι, Eust. 230, 27 veo ἤγουν
ἄφωνοι, ἄναυδοι. 1443, 19 ἄνεῳ οἱ ἄφωνοι...
εὕρηται δέ που χαὶ ἜΣ ἐπιῤῥήματος cf. 987:
49 188, 45. Fuit igitur adi, ἄνεως, pl. ἄνεῳ
qui etiam in nostris codd. invenitur, cf. Là
Hoche H. T. 191, Unt. 178. Recentiores vto
praeter Bàuml. et Duentz, fere omnes, Bekker
im Iliade ἄνεω, in Odyssea ἄνεῳ. Potissimum
de iis qui subito terrore correpti obmutescunt.
— Plur. a) B 323 ἄνεῳ ἐγέγεσϑε, cf. ΓΤ 84 η
144 x 71. b) I 30 695 ἦσαν, 8 940 509€
nihil agitis, , torpetis. — c) De una femina ψ 93
ἄνεω ἧστο, cf. Eust. 1939, 98. Probabiliter La
Roche coniecit propter hunc unum locum Ari-
starchum cum discipulis adv. statuisse.
ἐν-ἤκεστος (ἀχέομαι) insanabilis, irrepara-
bilis. E. M. 107, 7 ὀϑεράπευτος. Post caesuram
tertii , pedis. Translate: O 217 ἂν. χόλος, Ε
394 à», - ἄλγος, Ap. 35, 9 ἀνήχεστον, οἷον
ἀνίατον... ἀνήκεστον χακόν ἐστι δεινύν.
ἐν-ηκουστέω (ἃ. ἀχουστός) dicto non au-
, diens sum. Ὁ 236 Il 676 οὐδὲ πατρὸς &vyj-
χούστησεν.
ἀν-ἡμελκτος (ἀμέλγω) non mulsus, cuius
lac non expressum est. . 439 ἐμέμηκον ἀνή-
μελχτοι quia non mulgebantur.
ἀνήνοθεν (&£. ἄνϑος, ἄνϑω, ἀνέϑω E. M.
106, 12 Buttm. Lex. 1, 266 qui eiusdem radicis
praep. ἀνά dicit. dvo9 — v9 Curt. 304 cf.
Doed. Gl. 714 et Goebel, Kuhn 11, 57 homer. 9.
cf. Pott II 2, 167) prosiliebat,, surgebat. Ex
» NC
ανγνξέω — ανὴρ
perf cum praes. significatione impf. ortum est
pro plqpf, cf. Wentzel de verb. quae cadunt -
in 9e p. 40. 44 266 αἷμα - dv. ἐξ ὠτειλῆς, E. —
M. 106, 9 &vg&, ἀνεφέρετο, cf Hes. Suid. Ε΄
1, 480. V. l. o 270 (eria) ἀνήνοϑεν, ubi Did, —
᾿λρίσταρχος ἐνήνοϑεν, αἱ δὲ χοιναὶ ἀνήνοϑεν.
La Roche £vijvo9 ev. )
&v-54vvotog (ἀνύω) qui perfici non potest,
imperfectus. z 111 ἀνηνύστῳ ἐπὶ ἔ ἔργῳ, sch.
Q. ἀχωλύτως ἄνυσιν καὶ πέρας μὴ ἐπιδεχο-
μένῳ. οὐ γὰρ ἦνυον οἱ μνηστῆρες τὸ γυναῖκαν
λαβεῖν͵ τὴν τοῦ Ὀδυσσέως.
ἀν-ήνωρ (ἀνήρ) qui non est vir, cui virilitas
adempta est. Alii: ignavus. x 301 μή σ᾽ ἀπο-
γυμνωϑέντα χαχὸν χαὶ ἀνήνορα ϑήῃ virilitate
privet, cf. x 841. sch. BQ. ἀπογυμνωϑέντα"
τοῦ ξίφους. sch. T. “μηδεμίαν ἀνδρείαν ἐ ἔχοντα
ἢ μηχέτι ἄνδρα, ἀλλὰ ϑηρία (95otov?). Of.
Ap. 36, 1 E. M. 108, 23 Hes. Non recte Eust.
1659, 30 ταὐτὸν τὸ χαχὸν καὶ τὸ ἀνήνορα.
ἀνήρ (skr. nr, nara-s vir, sabin. ner-o fortis
Curt. É. 422. Benf. 1, 122 i Meyer, vergl. Gr.
l, 62. 273. Sed Legerlotz, Kuhn 10, 375 gan,
gignere gen-itor, yzc«r-jo, γεαντ-αξ γυνή. A.
Goebel, et. Unters, üb. AN p. 5 ἀνήρ animans
der Athmende, der Mensch) $. n. ἀρήρ (à, sed
& in arsi sextà aut quarta, 5 184 etiam in pri-
ma), g. ἀνδρός et rarius ἀνέρος (& in arsi quarta
aut prima, Σ᾽ 433 etiam in quinta), d. dvo,
multo rarius ἀνέρι (ἃ in arsi quarta, aut pri-
mà), ἃ, ἄνδρα, multo rarius ἀνέρα (à in arsi
quinta N 131 JI 215 X 38 aut secunda X 418.
aut prima h. Merc. 200), v. ἄνερ $2 725. du.
ἄνδρε et ἀνέρε. yl. ἄνδρες et ἀνέρες (&, multo |
saepius in arsi quarta aut prima, quam in 856-
cunda aut quinta) g. ἀνδρῶν, d. ἀνδράσι(ν) (n
arsi prima aut quarta, À 360 ὦ 83 in quinta, δ
230 in secunda) et ἄνδρεσσι(ν) (plerumque in
quinta arsi, NV 633 in secunda, A 441 in prima.
et secunda), a. ἄνδρας et ἀνέρας (ἃ in arsi.
quarta, multo rarius in prima).
Vir, homo. Distinguuntur a) dii et homines,
b) animalia et homines, c) feminae et viri, d) uxo-.
res et mariti, e) aetates iuniorum et seniorum.
Significantur f homines universe g) populus qui.
est sub regibus et h) in bello sub ducibus.
i) viri qui quae virorum potissimum sunt, agunt,
Additur vox k) nominibus gentium 1) nominibus.
ordinum m) nominibus propriis hominum n) saepe.
etiam pronominibus quorum vice o) interdum
fungi videtur. Braune de & Odyss. II Cottbus
1855 p. 18 potissimum opponi putat deos et fe-
minas. — a) Á 334 H 974 Διὸς ἠδὲ καὶ àv.
δρῶν, A 408 ϑεοί, ἄνδρες δέ τε πάντες cf. Β
818 Z 991 Y 74. A 544 4 68 E 496 Θ 49 132
4 182 O 12 47 II 458 Y 56 X 167 9 103 ἃ
98 μι 445 σ 137 h. XXXIV 6 πατὴρ ἀνδρῶν τὲ
ϑεῶν τε cf h. Ap. 386, B 1 £2 677 ϑεοί τὲ
χαὶ ἀνέρες cf. I 239 K 441 A 761. N 632 P
96. X 259 342 II 226 T 371 Y 41 4 264 « 338
£ 194 v 112 x 265 h. Merc. 339 444 526. 4 86
&vógl ἐχέλη cf. N 357 II 716 P 73 Φ 918 E
E 889 ϑεὸν ἄνδρα 7. χάριν δ᾽
ὄρεσσι φέροντες cf. Z 137 B 384 d el 5 143
O 490 Π 386 688 850 £2 828 T 93 105 Y 24
£2 958 385 y 231 237 ὃ 397 ν 143 v 202}
Mere. 259. Y 137 (cf. Z 492).
ἀγάασϑε παρ᾽ ἀνδράσιν εὐνάζεσϑαι cf. ε EU
Σ 482 438 92 60. Oyclops est « 187 ἀνὴρ -
-]
E
E
ἀνὴρ 121
λωριος cf. (214, « 494 ἄγριον ανδρα. Laestry- 83. 5 108 πάντων cf. 9 168 x 446. x 193 ὀλλυ-
ones sunt z 190 οὐχ ἄνδρεσσιν ἐοικότες ἀλλὰ μένων cf. E 908 μ 46, ξ 231 v 290 ἀλλοδαπούς
Τίγασιν. q 808 Κενταύροισι καὶ ἀνδράσι. M cf. ξ 43. π 437 οὐχ ἔσϑ᾽ οὗτος ἀνήρ cf. v 187,
33 ἡμιϑέων ἀνδρῶν, h. XXXI 18 μερόπων yé- o 323 ἀρετῆς ἀνέρος, o b88 ὑβρίζοντες cf. v
νος ἀνδρῶν ἡμιϑέων. --- b) Homines et anima- 270, 7 27 ἀνδρῶν τοξάζεαι, ψ 828 ἀχήριοι ἄλυ-
ja B 554 ἵππους τε χαὶ ἀνέρας οἵ, Θ 914 4 ξαν, ὦ 87 πολέων τάφῳ, h. Ap. 65 δυσηχὴς
491 II 167 P 740. K 888. 481 B 768 P 400 Y 157. ἀνδράσι», Ap. 142 νήσους τε καὶ ἀνέρας. —
Φ 16 3 242. K 186 ἀνδρῶν ἠδὲ κυνῶν cf. M g) Populus qui est sub regibus: B 188 ἔξοχον
liy N 4τ O 272 P 110 658 & 581 v 444 9,340. ἄνδρα, B 198 δήμου ἄνδρα. A 7 172 442 506
w 15 χύων &vdo' ἀγνοιήσασα. X 262 λέουσι B 402 434 441 612 Γ' 81 967 455 4 148 255
uu ἀνδράσι ci. ὃ 791. 3.111 οὐρῆας xal ἀνέ- 336 E 38 Z 33 H 162 314 Θ 978 I 96 114 163
(gue, z 98 οὔτε βοῶν οὔτ᾽ ἀνδρῶν, Σ 821 ἀνέ- 872 677 697 K 64 86 103 119 933 .1 99 954 Ξ
qoc ἴχνια cf E 558 Y 173 X 93 x 214 χ 306 64 103 134 X 111 T 51 76 146 172 184 199 7
4,429, x 395 ἄνδρες δ᾽ ἂψ ἐγένοντο, ep. 12, 4 49 161 895 9 77 ἃ 397 o 191 ἄναξ ἀνδρῶν
ἐνδρὸς ἐπερχομένου καὶ ϑηρὸς ἰόντος. — Agamemnon cf. E 288 311 A4 701 Ὁ 532 Ψ
€) Viri et feminae: H 139 ἄνδρες - καλλίζωνοί 988, E 546 πολέεσσ᾽ ἄνδρεσσι ἄναχτα cf. NN
τε γυναῖχες οἵ. 42 698 w 147 h. Ap. 154 Cer. 452. P 308 πολέσσ᾽ ἄνδρεσσι ἀνάσσων cf. τ
94, I 184 ἀνθρώπων, ἀνδρῶν ἠδὲ γυναιχῶν 110. — h) Exercitus qui est sub ducibus: Β 340
cf. 1 276 593 T 177. Ὁ 683 P 435. ὃ 142 E 161. μήδεα ἀνδρῶν, B 368 ἀνδρῶν χαχότητι, Β 387
184 v 308 o 163 φ 323 τ 408 h. Merc. 229. z μένε᾽ ἀνδρῶν cf. 4 447 O 61 à 363, Γ 196 4
988 ἀνδράσι μίσγηται cf. 6 184, v 389. z 318 231 250 E 166 746 Θ 390 .1 188 203 264 540 M
v 219, Z 492 Y 137 πόλεμος ἄνδρεσσι μελή- 47 Ο 979 615 D 505 510 « 100 στέχας cf. M 48, 4
Grt οἱ. « 358 2 352 q 352 h. VII 27. :5 68 yv- 251 973 Y 113 379 οὐλαμόν cf. X 458 1514. 0
γναῖχες ὑπ᾿ ἀνδράσιν οἶκον ἔχουσιν; h. Ap. 160 588 X 462 Y 47. T 81 159 Y 285, 1 361 ἄνδρας -
ἀνδρῶν τε παλαιῶν ἠδὲ γυναικῶν. — d) Ma- μεμαῶτας, N 239 II 796 P 82 πόνον ἀνδρῶν
rius et uxor: I' 140 προτέροιο, Z 350 ἀνδρὸς cf Ο 310. Z 99 y 400 ὄρχαμον ἀ. cf. B S87 y
ἄχοιτις cf σ 145 v 82 φ 325, Z 463 χήτει - 454 489 z 994 ξ 22 121 o 851 389 z 36 o 184
ἀνδρός cf. « 344, Ξ 406 φίλῳ cf. 2327, T 291 v 185 251. N 304. € 930 o 510 M. 110, h. Cer.
E ἔδοσαν cf C181. T 295 ἐμόν cf t 209, 150 ἀνέρας οἷσιν ἔπεστι χράτος. — i) de iis
"2 125 ἄνερ, ὥλεο, α 992 ἀνέρι μητέρα δοῦ- quae virorum potissimum sunt: E 500 &. λεχμών-
vut, cf. 8 993, τ 9265 zovgíórov cf. ὦ 196 h. roy, M 983 ἀνδρῶν ἔργα cf. v 31, X 498 δύο
Cer. 136, w 10! 169 γυνὴ ἀνδρὸς ἀφεσταίη, ἄνδρες ἐνείχεον εἴ, M 421 β 69. Y 165 μ 439
h. Cer. 139 ἀνέρος ἠδὲ γυναιχός. — €) Aetates g 330 390, B 122 E 641 ἀνδράσι παυροτέροισε
lunorum et seniorum: / 524 τῶν πρόσϑεν cf. cf, E 861 X 149 O 513 611 B 915 P 167 φ 325
9 228 2 630 d 405. I'108 ὁπλοτέρων &., P A 80 960 262 h. Ap. 395. Z 153 χέρδιστος a.
520 u 88 αἰζήιος cf. Ψ 432 h. Ap. 449, 2515 cf. B 916 673 Γ' 166 H 155 I 110 JI 570, Γ
οὺς Eye γῆρας, T 589 νέου cf. 8 29 y 24 π 499 ἀνδρὶ χρατερῷ cf. E 944 Q 912 δ 949 271.
210. o 294. γ 125. P 188 y 868 σ 31 52. 2 278 E597 c. ἀπάλαμνος ct. I 320, 6 96 Φ 814 ἄγριον
h. VIL 3 νεηνίῃ cf. € 524, o 53 81 γέροντα, φ ἄνδρα, cf. 536 « 198, I 154 296 ἄνδρες πο-
310 χουροτέροισιν. Homines florentes aetate λύῤῥηνες πολυβοῦται, 4 433 πολυπάμονος ὦ. I
Pt robore: E 303 Y 286 δύο ἄνδρε φέροιεν cf. 197 φίλοι &., cf. X 168, 1204 φίλτατοι ct, O 111 II
M 44i. Θ 355 ἀνδρὸς ἑνὸς ῥιπῇ οἷ, K 48. 455, Καὶ 18 πρῶτον ἀνδρῶν, À 68 ἀνδρὸς μάκαρος,
M 382. ᾧ 808 σϑένος ἀνέρος, BR 58 o δδ]᾽ οὐ A 988 Πδ δι V 536 Q 384 d. ὥριστος cf. N 433.
ἂρ Ex' ἀνήρ cf. τ 186. 2 449 μετ᾽ ἀνδρῶν 1 520 A 325 M 127 Y 158 o 108 v 335 T 659
(tet ἀριϑμῷ. Pater et liberi; γ 197 παῖδα - &v- 802 E 541. .4 948 ἀριδείχετος ἀνδρῶν cf. 5
ὅς cf. δ᾽ 169. 236. ep. 14,1 ἀνδρὸς στέφανος 320, M 971 οὐ πάντες ὁμοῖοι ἀνέρες ἐν πολέ-
(δες. B 51 τῶν ἀνδρῶν visc. — f) Homines uo, N 218 δειλὸς &., N 746 ἄτος πολέμοιο,
universe: Z 56 χήδεαι ἀνδρῶν, A 266 ἐπιχϑο- N 633 ἄνδρεσσι ὑβριστῇσιν, Π 600 ἐσϑλός cf.
lov οἵ. B 553 I 558. 4 41 φίλοι ἄνδρες £yys- y 371, Π 689 P 177 ἄλκιμον cf. Φ 586 x 89,
ἄσσιν͵ 4 438 πολύχλητοι, Z 151 Y 914 πολ- T 342 o 450 d. égoc, Y 467 γλυχύϑυμος d.,
M μὲν ἄνδρες ἴσασιν cf, & 176 o 970, N 461 A 146 € 170 Y 389 πάντων ἐχπαγλότατ᾽ ἀν-
᾿σϑλὸν ἐόντα μετ᾽ ἀνδράσιν͵ E 387 δέος ἰσχά- δρῶν, O 526 φέρτατος ἀνδρῶν, X 160 ἀέϑλια
tt ἄνδρας εἴ. E 531 0 563. X 110 ἀνδρῶν ἀνδρῶν cf, V 504. 9 57 πλῆντο δόμοι ἀνδρῶν,
᾿ στήϑεσσιν cf. T 270. 42 45. x 78. Φ 150 « cf. O 947 T 364 x 473, v 810 x 189 o 540 βέας
ΤῸ ἡ 238 x 395 ξ 187 o 264 τ 105 o 998 τίς -ἀνδρῶν, o 309 χύνες ἀνδρῶν cf. p 312. v 262
ἰς ἀνδρῶν cf. à 62 139 2 89 174 z 101. » 233. ἦσο μετ᾽ ἀνδράσιν, 9,238 884 στοναχῆς ἀν-
198. x 236. « 28 ἔσχατοι ἀνδρῶν cf. 2 279 δρῶν, o 581 v 31 €. ὑπερηνορεόντων cf. 5 5
3998. « 849 ἀλφηστῇσιν cf. ζ 8 v 261 h. Ap. x 62 ὦ 282 y 314 ὃ 166, ὦ 957 τεῦ ὁμώς εἰς
8. B 990 v 108 μυελὸν ἀνδρῶν cf. ὁ 191 ἀνδρῶν, h. Ven. 103 μετὰ Τρώεσσιν ἀριπρεπὲ
V 270. D 737 πόλιν ἀνδρῶν cf. o 384 ὃ ἀνδρῶν. Ψ 664 ἀνὴρ ἠύς tt μέγας τε, 9 318
j£ 199 124 u 66. h. Ven. 20. ep. 12, 1. 4, 9. ἀνέρος ἀφνειοῖο cf. 482.2. 414 $900 0218 ep.
JV 346 ἡρώεσσιν cf. E 746 « 100 ὃ 268 7 629 16, 1. 9 506 c. παιδοφόνοιο, α 161 βίοτον
-91 ὦ 95. E 361 βροτός cf. E604 X 85 T 99 ε ἀνέρος cf. « 371 B 142. y 52 menvvu£vo ἀ. δι-
97 u 71 h. Ven. 199 Merc. 354 565, Z 146 yt- «aio cf. ὃ 204 ξ 359 o 459 v 89, ὃ 333 o 194
2
8 - ἀνδρῶν cf. Z 149. y 245, Z 261 χεχμηῶτι χρατερόφρονος G., ὃ 551 τρίτον ἄ. cf. ε 484
“1 802 II 44 ε 41 ὦ 3. Η 89 X 164 χατατε- ὁ 98. ὁ 90 z 102. X 188 v 890, 4 51 ϑαρσαλέος
ἥῶτος, 1 408 ἀνδρὸς ψυχή cf. 9.559 K 403 P. à., 9.191 369 » 166 γαυσίχλυτοι &., L458 d. χκαχός
, 1:266 x 306 ϑνητοῖσι cf. Q 259 π 198 h. XIX. cf. ε 475.4 390, 2 84 ἄυπνος, λ 76 &. δυστήνοιο, 7.
3. Ν᾽ 321. h. Ven. 46. 44 762 Il 441 X 179. Ρ 490 ἀ.- ἀκλήρῳ, ξ 104 à. 09201, 2 116 &. ὑπερ-
45 δυστήνοισι cf. P 446. X 91 ἀνδρεσσι μετ- φιάλους cf. 0 11 376, o 302 ἄλλοι, 0 489 ἀ. ἠπίου,
ἥμεναι cf. 9 214 $ 176 o 354 σ 138 τ 315 o $706. ἀποιχομένου, o266 ἄνδρά zov ἐξείνισσα,
128 ἀνήρ —
De pugna et de iis quae ad bellum spectant B 181
ἐγχέσπαλοι &. Β 604 ἀνέρες ἀγχιμαχηταί cf. I7
49. E 488 Z 453 P 158 T 168 232 y 90 234 &. δυσ-
μενέεσσι cf. K 40100 221 395 Ν 263 «ὁ 288 ὁ 246
319 ζ 200 9 217 o 387. Z 481 δήιον «.cf. καὶ 358 M
57 O 533. « 459 λ 401 408 ὦ 111 ἀνάρσιοι &. A151
ἀνδράσι ἶφι μάχεσϑαι cf. Ὁ 701 ὦ 507 1317 327
384 K 521.150, B 798 μάχας ἀνδρῶν cf. 241 Z
185 E 339. 9. 183 » 91 264 9 8. Η 36. 4445 στό-
νον ἀνδρῶν cf. T 214. 4 450 O 64. Z 339 νίχη
δ᾽ ἐπαμείβεται ἄνδρας, Η 909 εἰσιν πόλεμόνδε
μετ᾽ ἀνέρας, I 189 524 9 78 χλέα ἀνδρῶν cf.
I 441, 44 482 τοιώδ᾽ ἄνδρε χατακχτείνας cf. A
500. Z ἴω 9 296 4 759 χ 82. s 106 O 736. .4
745 χ 22. Σ 499 9 495 m 244 χ 412. N 237 217
ἀρετὴ ἀνδρῶν, Ν 472 χολοσυρτόν, X 522 &.
τρεσσάντων, 4 457 O 956 II 603 χορυστήν, II
492 πολεμιστὰ μετ᾽ ἀνδράσιν cf. II 557 Φ 215,
y 9298 ἤλυξαν ὄλεθρον ἄνδρες, λ 41 &. PA
φατοι cf. À 416 516 z 299. & 69 236. De for-
titudine quae virorum est E 529 Z 112 O 174
E 287 O 487 561 661 734 II 970 P 185 ἀνέρες
ἔστε. — k) Nominibus populorum plerumque
postponitur .4 594 Σίντιες &, B611 "Aoxdósc
B 701 II 807 Δάρδανος &. I' 167 226 "Ageuóc,
I'185 Φρύγας &. αἰολοπώλους, 4 519 A 464
470 Θρῃκῶν 4. cf. K 487 “ὁ 284. Z 397 KiAL-
χεσσ᾽ ἃ. ,,H 18 P 140 154 Avxiav &., d 155
Tlaiovac - &., p 744 Φοίνιχες ἄ, cf. ὁ 415 473.
y 31 Πυλίων d., 6 8. 114 202 A 156 9 567 λ
848 v 175 322 Φαιήκων ἀ., δ ὃ Κυχλώπων d.,
λ 14 Κιμμερίων ἀ., ξ 263 o 432 Αἰγυπτίων &.,
cf. & 286, o 427 Τάφιοι δ γα Ομ ΕΒ ἄνδρες, q
18 Μιεσσήνιοι, v 31l “Ιωτοφάγων, h. Ap. b78
Φλεγύων, ep. 11, 4 Κεβρήνιοι.
v 271 Θεσπρωτῶν ἀ. In introitu versus ut pri-
mus pes diaeresin habeat 5 335 v 292 ἀνδρῶν
Θεσπρωτῶν cf. Giseke, hom. Forsch. ὃ. 94 b
δι 56b. 64. Πυγμαίοισι, E T19 ᾿Δργείοι-
σιν, atque in exitu « 91 96 d. “ωτοφάγοισι. ---
1) Etiam nominibus ordinum postponitur B 474
αἰπόλοι &. cf. 4 975. B 24 61 βουληφόρον,
I' 170 «o 258 βασιλῆι, E 588 πρόμον, 4 187
216 χαλχῆες, 4 485 ἁρματοπηγὸς d., Z 915
τέχτονες d. cf. h. Ven. 12, 1 47/7 φύλακας, I
544 ϑηρήτορας ὦ. cf. M 170. 4 86 δρυτόμος
cf. II 633. .4 514 ἰητρός, ΛΔ 687 ἡγήτορες ἄ.
cf. II 495 532. M 302 βώτορας cf, & 102 o
200. AN 571 βουκόλοι cf. «P 845. P 466 3 284
ἑταῖρος. X 819 ἐλαφηβόλος. 3 886 ἥμονες,
“ὁ 158 187 ἱχέτεω, y 207 ἀοιδός, y 422 v 235
φ 199 χ 208 285 ᾿δκτιβουχόλος, « 808 μάντις,
λ 186 δικασπόλον. z 305 δμώων, o 347 κεχρη-
μένῳ, c 198 ἐπητῇ, e 961 μαχητάς, t 74 nto-
gol καὶ ἀλήμονες cf. φ 827, h. Ap. 542 ση-
μάντορες d. Praemittitur 4 pm &. βουληφό-
ρος. 44 549 ἀ. ἀγροιῶται, M 41 à. ONOEUREUPA.
O 489 P 203 q 333 ὦ 460 d. ἀριστῆος cf. 5
218. II 170 4. ἑταῖροι. P 65 ἄ. νομῆες, p 135
ἃ. ἐπαχτῆρες, d^ 957 ὀχετηγός, d 574 ϑηρη-
τῆρος, $2 382 ἀλλοδαπούς, ὃ 63 διοτρεφέων
βασιλήων, 9. 456 οἐνοποτῆρας, ει 196 τέχτονες
ι 891 χαλκεύς, v 396 A28 o 82 zx 29 y 364 y
198 308 ὦ 2 d. μνηστήρων cf. y 84 ὦ 381. €
124 à. ἀλῆται, & 410 c. ὑφορβοί, o δῦ ξεινο-
δόχου cf. 0 ΤΌ. o 467 δαιτυμόνων OA dU
o 952 προΐχτῃ, ἢ. XXV 8 ἀοιδοί. h. Cer. 195
ληιστῆρες cf. h. VII 6. — m) Nominibus pro-
priis hominum praemittitur: E 649 ἃ, - Aao-
μέδοντος, “ 92 Buben, N 499 d. ἀρήιοι Al-
γείας τε καὶ Ἰδομενεύς, I1 218 δύ᾽ PAR Ila-
zx 65 ρ 526 o
ἀνήροτος
τροχλός τε καὶ Αὐτομέδων, II 521 ἀ. ὥριστος 4
Σαρπηδών cf. II 558 798.807 P 378 183 ?
112 470 y 352 ἡ 22 ὦ 51. — n), Coniungitur |
cum pronominibus rel.: 4 78 ἄνδρα ὃς χρατέει cf. —
I'61 4 306 539 E 467 118 Z 7 I 941. Ξ 976 ;
T 167 « 928 42 204 502. 4 539 ἀνὴρ ὅς τις
δινείοι, quem locum Beutler animadv, crit. Jena
1893 p. 9 non recte vituperat quia ἀνήρ, non
habeat additum pronomen τίς. JN 118 ἀνδρὲ
0c τις μεϑείη. In talibus nos utimur pronomine
indefinito: jemand, der s. einer welcher vel de-
finito: derjenige weleher cf. Y 495 « 1 & 106
ὃ 98 « 403 ὃ 207 s 448 9 547 x 74 o 400 x
771 O 80 h. Merc. 44 Ven. 189 o 480 π 45 I 125
267. Cum negatione fere est: niemand E 172
οὔ τίς μοι ἐρίζεται ἀνήρ cf. Z 487 591 IN 222
€Q 707 ,Ξ 91. K 298 d 388. T 11 162 o 268
q 93 λ 488. P 632 οὐ τις ἀνὴρ Ἐπειῶν cf. “ὦ
148 177. Z 488 ov τιν’ ἀνδρῶν cf. ὃ 98 ξ 122
c 14] τ 350 v 212 y 6. i 125 οὐδέ zé τίς τοι
ἄλλος ἀνὴρ ἐρίσειε ἀνϑρώπων ubi ἀνϑρώπων
additur. Cum pron. ἄλλος fere: sonst jemand:
4 316 ἀνδρῶν ἄλλος, K 880 ἀνὴρ ἄλλος cf. K.
292 P 828 δ 827 9 169 ς 228 x 327 v 833. 738
606 οὐ τάχ᾽ ἄλλος ἀνὴρ ᾿Αχαιῶν, 4 176 π 84
τις ἀνδρῶν ἄλλος. Cum pron. ἕχαστος: B 197
Τρώων ἄνδρα ἕχαστον cf. O 571. Η 494 I 11
K 68 O 660 X 415 x 178 547 u 207 ὦ 441 ἄν-
doc ἕχαστον cf. B 618 805 β 91 ν 880 x 91.
v1 ὑμέων ἀνδρὶ ἑχάστῳ. Similiter 4 987 c
353 ὅδ᾽ ἀνήρ der da cf. Π 747 X 379 & 941
λ 886 o 22 χ ΤῸ 248 «c 496. E 174 219 184
456 II 498 P 421 o 888 429 x 364. K 477 Ξ'
471 £2 957 X 38 418 « 406 β 40 [4 201 9 258
566 4 178 184 o 960 οὗτος ἀνήρ, Ν 232 ἃ
233 d 145 9 200 o 943 φ 20] χ 165, xcivog
ἀνήρ, 42 207 ἀνὴρ 6 ye, E 896 ωὑτὸς ἀνήρ, idem
vir, ó 650 τοιοῦτος ἀνῆρ. τὶς X 484. Aliquanto
latius in Od. patet hoc genus quam in lliade, —
0) Saepe nos pronominibus taotum utimur ubi
poéta virum dicit: jemand. 1) 393 ἀνδρὶ μα-
χησάμενον cf. E 483 T 158. E 770 I 117. αὶ
204 341. Δ 475. O 359 679 Il 590 53 912. 4
738 ἕλον ἄνδρα cf. M 378 Ν 170 696 ὁ 335 432
II 516 638 P 53 98 389 € 862 546 T'103 122
188 Y 97 «ὁ 355. 369 π 72 φ 138. €? 480 « 218
£ 105 249 . 384 wv 159 — ὥ 232 9 139 147 216.
€ 880 o 224 972. π 97 o 471 518 t 169 SU 25
987 φ 406 ἢ. Merc. 200. 2 383 τίς γὰρ ἀνήρ!
qui vir? h. Ap. 169 τίς d. ἥδιστος ἀοιδῶν.
Plur. Münner, Leute: A 595 ἄνδρες ῥέξαντες
cf. M 122 P 257 ἡ 74 À 860 o 845 o 231. 502
v 179 q 325 y 381 y 204. Z 314 σὺν ἀνδρά-
σιν οἱ τότ᾽ ἄριστοι τέχτονες ἄνδρες ubi repe-
tit vocem. Nos ,derselbe' vel derjenige, er&
I' 62 ἀνδρὸς ἐρώήν cf. 4 498 ὦ 575 44 654 Il
745 o 521 h. Ap. 172 Ψ 704. Ξ 110 eye
ἀνήρ talis vir adest. B 362 «pv ἄνδρας xti
φῦλα. 4 472 ἀνὴρ δ᾽ ἄνδρ᾽ dóvomdAitev, E
97 ἕλε δ᾽ ἄνδρα ἕχαστος cf. II 851. Ν 131 Jl
215 ἀνέρα δ᾽ ἀνὴρ (ἔρειδε) cf. O 328 II 306.
Y 356. (ἡνορέη, ἀγαπήνωρ, ἀγήνωρ, ἀγηνο-
et, κυδιάνειρα, ἀντιάνειρα, φϑισήνωρ, ῥηξή-
voQ, ῥηξηνορίη, φϑισήνωρ, εὐήνωρ, ἀνήνωρ,
ὑπερηνορέων, ἀνδροφόνος, “ἀνδρεϊφόντης, ἀν-
δρόκμητος, ἂν ὁροχτασίη, ἀνδράγρια, ἀνδρό-
μεος, ἀνδραχϑής, ἀνδροφάγος͵ ἀνδραχός,ἀνδρά-
ποδον, ἀνδροτής Ὁ)
ἀν-ήροτος inaratus incultus. : 128 ἥ y
ἄσπαρτος χαὶ ἀνὴ ἤροτος, ει 109 ἄσπαρτα x
ἀνήροτα, Hes. oix ἠροτριωμένα, ἀγεώργηταν,
ἄνϑεια —
Ἄνϑειαν βαϑύλειμον | I 151, 273, urbs Mes-
Seniae, oi μὲν αὐτὴν τὴν Θουρίαν φασίν Strab.
8, 4, 5. Steph. B. Paus. 4, 31, 1. Curt. Pel. II
162.
"AvO9suióxc Σιμοείσιος 4 A88,
᾿ς Mr9suicorog υἱός 4 473.
— év9ruóstg (ἄνϑεμον) floridus, floribus obsi-
"tus sive e terra natis sive arte factis. A. Goebel
. de epith. hom. in z«c desin. 12. Epith. ornans,
in exitu versus. Substantivo postponitur praeter
440. B 467 λειμῶνι Σχαμανδρίῳ d., sch.
^ - ἄνϑη ἔχοντι ἢ ἄνϑη φέροντι cf. μ 129. h.
Merc. 96 πεδῦ ἀ., B 695 Πύρασον ἀνϑεμό-
—twt&, sch. br. ἄνϑη φέροντα, φυτοῖς ϑαλερόν.
— h. Ven. 169 νομῶν ἐξ à. 3 885 λέβητ᾽ ἃ, sch.
JB. ἀνϑεματιαῖον ἤτοι ποικίλον ἀπὸ τῶν ἔν.
τετορευμένων ἀνθῶν & zal ἄνϑεμα χαλοῦσιν.
Sed Ap. 35, 4 ἀναϑηματιχὸν ἢ διηνϑισμένον
ποικίλως. Fuere igitur qui ad ἀνατιβϑέναι re-
ferrent. y 440 ἀ. λέβητι cf. sch. EMQ. o 275
χρητῆρα πανάργυρον c.
ἄνϑεμον (ἀνϑέω) flos arte repraesentatus,
€f. sch. B. 3? 885. h. VI 9 ἄνϑεμ᾽ ὀρειχάλκου,
(ἀνϑεμόεις.)
ἐνϑερεών (Zr9oc cf. Curt. E. 304 Doed. Gl.
121, sed Goebel, hom. 7 5o ferire et ἐν — dvc
Gewüchs) mentum qua barba succrescit, Ap.
80, 30 0 ὑπὸ rov γενείου τόπος ἀφ᾽ ov ἄρχε.
ται ἀνθεῖν τὸ γένειον. 4 501 ὑπ᾿ ἐνϑερεῶνος
.tAovoc ut supplex, sch. DL. τοῦ ὑπογενείου"
παρὰ τὴν ἐξάνϑησιν τῶν τριχῶν, D'372 ὑπ᾽
ἀνϑερεῶνος ὀχεὲς τέτατο, E 993 παρὰ νεΐα-
τὸν ἀνϑερεῶνα, N 888 βάλε λαιμὸν ὑπ᾽ ἀν-
ϑερεῶνα,
ἀνθέριξ (ἀϑήρ. Doed. Gl. 719 ἀνϑερίζειν,
Goebel, hom. 7 9eo ferire et ὧν — ἀνά Empor-
Eeschossenes) spica. E. M. 109, 1 παρὰ τὸ &v-
Soc. σημαίνει δὲ τὸ ἄκρον τῶν ἀσταχύων. Y
997 ἄχρον ἐπ᾿ ἀνϑερίχων χαρπόν, sch. AD.
γν τῶν ἐν τοῖς στάχυσι λεπτῶν ἀϑέρων. E.
M. 109, 3 et sch. V. a nominativo ἀνθέοζκος
deducunt, quo Graeci multo demum post Home-
rum usi videntur esse.
, ἀνθϑέω (ἄνϑος) aor. ἤνϑησε, inf. ἀνϑῆσαι
floreo. germino. h. Merc. 87 ἀνθοῦσαν ἀλωήν,
Υ. Ll ἄνϑουσαν. 2 ὅ80 ὑπὸ χροτάφοισιν ἰού"
οὺς, lanugo sub temporibus. h. XXXIV 8 ὄρος
ἀνϑέον ὕλῃ et translate: h. Ap. 135 129 χρυσῷ
dioc ἤνϑησε fulgebat velnt auro superinducta,
nam vr. 136—138 qui a codd. plerisque absunt
expunguntur. .
᾿ς Ἀνϑηδόνα τ᾽ ἐσχατόωσεαν | B. 508, (ἄνθος
Curt. E. 304) urbs Boeotiae, Eust. 971, 19. 35.
Burs. Geogr. Gr. I 214.
roro (ἄνϑος) germinans, Horidus. ; 84
ἄνϑινον tico. — Est lotus baca satis magna
icis quem Rhamnum lotum s. Zizyphum lo-
(essbarer Judendorn) nunc vocant, cf. Her.
177 Pol. XH 2 et Maltzahn (Reisen in d. Re-
tsch. Tunis et Trip. Leipz. 1868).
Gv9-iovgat (ἀντί, forni) oppono. Aor. 9.
et med.: oppono me, resisto.
ἀντέστη cf. Y 72,
ἵσταντο.
᾿ἄνϑος (A. Goebel (Kuhn 11, 57 Homerica 8)
"iN. eum sufí. 9cc, Pape (Ν᾽ Qvé ἄνω. skr.
Aandh-as (cf. Curt. E. 504 L. Meyer vergl. Gr.
; 47) Kraut, lat. ad-or) Hos, planta, 9) fructus.
vigor. B 468 ἄνϑεα γίγνεται ὥρῃ cf, 51,
-Lex. Hom. ed. Eveling.
ἄνϑρωτιος 129
B 89 ἄνϑεσιν εἰαρινοῖσιν cf. h. Cer. 401, ib. 6
ἄνϑεα αἰνυμένην. ib. 495 ἄνϑεα δρέπομεν χεί-
ρεσσ᾽ ἐρόεντα, ubi ἄνϑεα synaloephe spondeus
fit. . 449 νέμεαι τέρεν ἃ. ποίης. h. XXX 15
σχαίρουσε κατ᾽ m. μαλϑαχὰ ποίης, Cer. 472
φύλλοισίν τε καὶ ἄνθεσιν - γϑὼν εβρισε, αὶ
204 γάλαστι - εἴχελον ἄνϑος, P 56 βρύει ὄνϑεϊ
λευχῷ, ἡ 196 ὄμφεικες ἄνϑος ἀφιεῖσαι, sch.
EV. ἀπὸ ἄνϑους εἰς ὄμφαχας μεταβάλλουσαι
cf s. ἀφίημι. C 931 w 158 χόμας ὑακινϑίνῳ
ἄνϑει ὁμοίας, Eust. 1561, 14. ad colorem refert
nigrum quem poéta disertius indicasset; recte
Damm ad comas quas Minerva florum delphinii
instar densas demisit. Ad colorem referri vi-
detur h. Cer. 178 χαῖται zooznio ἄνϑει óuotcu
quocum Ruhnken comparavit Ov. Art. 1, 530.
VII 41 κισσὸς ἄνϑεσι τηλεϑάων. Ap. 139 àv-
ϑεσιν ὕλης. — 9) I 542. αὐτοῖς ἄνθεσι μήλων
cum ipso fructu pomorum, Ariston. 0. μῆλα
πάντα τὰ ἀκρόδρυα ἔλεγον. Ap. 84, 19 ἀπὸ
μέρους, ἀκροδρύων, Hes, ἄνϑεσι μήλων" τοῖς
ἀχροδρύοις. ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν μήλων" πᾶς
καρπὸς δένδρου μῆλον λέγεται cf. sch. br. pa-
raphr. Koeppen auctumno factam esse venatio-
nem monens, poma interpretatur, ἄνϑη μήλων
vero de exquisitissimis pomis. Heynio- Duen-
tzero aliis poéta circuitu verborum loqui vide-
tur, quem satis constat etiam ὁ 84 &v9uvor si-
deo de fructu dixisse. Bothe Voss alii: Obst-
blüte. — 3) Translate: Ν᾽ 484 ἥβης ἔχει ἄνϑος,
sch. br. τὸ ἀχρότατον τῆς ἀκμῆς, h. Merc. 375
τέρεν ἄνϑος - ἥβης, Cer. 107 χουρήιον ἄνϑος,
X 3 ἱμερτόν. (ἀνθέω, ἄνϑεμον, ἀνϑεμόεις,
εὐανϑης, πολυανϑής, ἀνήνοϑεν)
&r9oczu, (ἄνϑραξ. Hoc ipsum Benf. 1, 960
dubitans refert ad ath sive adh incendere. E.
M. 109, 42 et Pott 2, 506 ἀνά et $so warm
sein, Legerlotz, kuhn 8, 207 cf. Lob. path, el.
l. 108 cand-ere abiecta consona z sed cf. Curt.
E. 474. A. Goebel, Homerica 7. 11 AN, &v-
ϑρον dr9o0- «z feuerig, die Kohle. Doed. Gl.
119 ἀνϑεράζειν. Alii ἄνω et τρέχω. De ac-
centu cf. E. M. 801, 91. Monuit L. Meyer vergl.
Gr. 2, 490 habere nonnulla in -z vim collecti-
vam) congeries prunarum, / 213 ἀνθρακιὴν στο-
ofaac, h. Merc. 140 &. ἐμάρανε, ib. 938 πρέ-
μνῶν ἀνϑρακιὴν σποδὸς ἀμφικαλύπτει.
ἄνϑρωπος (Bopp, Gl. 904 nripa Maànner-
fürst. Pott 1, 158 ἀνϑρό s. ἀνθερό- (pro &r-
ϑηρός) et ew" florente facie, Doederlein ἀνὸρ
et exroz — isch. mànn-isch, Mensch. Plerique
ἀνήρ et ew virili facie Mannesgesieht, Manns-
bild, ut Hartung Part. 1, 52 Curt. E. 442 Benf.
l, 122 L. Meyer, vergl. Gr. 1, 246 atque etiam
Pott 2, 45. Sic mutari posse à negans A. Goe-
bel, Homerica 6 ἽΝ, ἄνϑρον ἀνϑρο-ὧν lumi-
noso vultu praeditus; posse etiam esse ἀνά i. c.
dv et 9o pro $so et cw den Blick emporrich-
tend. Aufrecht, Kuhn 3, 240 5, 365 dr-tra-ozxoc
i 6. ὃ ἄνω ἀϑρῶν cf. E. M. 828, 44. N. ἄν-
ϑρωπος (Il 268 v 400, e. ἀνϑρώπου (Il 315 P
572) vel ἀνθρώποιο (s 130), pl. n. ἄνϑρωποι.
s. ἀνθρώπων, d. ἀνθρώποισιν et rarius ἂν.
ϑρώποις (9 580 z 39 1» 307 et in hy., non in
lliade) a. ἀνθρώπους). Homo plerumque de
genere toto, multo rarius de singulis. Oppo-
nuntur 8) dii et homines. Indicantur b) aetates
hominum. Opponuntur c) mortui. Indicantur
d) opera hominum e) eorum variae sedes f) uni-
versus terrarum orbis g) quae sentiant homines
agantve. Additur vox h) nominibus et i) pro-
3
130
Rarius in H., quam in Od. atque
ἃ) Dii et homines: 4 339
πρός τε ϑεῶν πρός τε ϑνητῶν ἀνθρώπων οἵ.
A 548 h. XXIX 2 0 27 X 199 X 107. v 110 &
119 z 40. B 669 z 346 ϑεοῖσι zcl d. cf. h.
Ap. 190. E 442 ἀθανάτων τε ϑεῶν χαμαὶ ἐρ-
χομένων τ᾽ d. cf. h. XXIX 2. Z 180 ϑεῖον
γένος οὐδ᾽ ἀνθρώπων, Ξ 288 h. XIV 1 na«v-
vtov τε ϑεῶν πάντων τ᾽ ἀν. Σ 404 οὔτε ϑεῶν
οὔτε ϑνητῶν d. οἵ. c 82 ἡ 247 τ 521 h. Merc.
144 441 Ven. 35 149 Cer. 22 45 73 408. Ven.
3 59. o 64 ἀθάνατοί τε ϑεοὶ ϑνητοί τ᾽ ὦ. cf.
h. Merc. 9 Cer. 11 XVIII 9, h. Ap. 532 »ἡ-
πιοι à, δυστλήμονες cf h. Cer. 256, h. Merc.
161 ϑνητοῖς d. καὶ ἀϑανάτοισι ϑεοῖσι ΟΣ τὴν
Ven. 12, h. Cer. 55 ϑεῶν οὐρανίων ἠὲ ϑνη-
τῶν &. Reguntur
homines a Iove 44 84 T 224
ἀνθρώπων ταμίης πολέμοιο τέτυχται, cf. M
280. « 984 β 217. G 188. v 214. t 363. v 76 112,
ἃ Mercurio o 320 πάντων d. ἔργοισι χάριν
ὀπάζει cf. h. Mere, 517 541, ἃ diis universe
4 390 ϑεοὶ δόσαν Gv9oonoiww, I 500. 507 T
94. Q 49. 9 58 9 580. 4 274. 5 84. v 195 w 245
548. h. Cer. 148 217 XXX 7 XXXIII 6. h. Ap.
132 χρήσω δ᾽ ἀνϑρώποισι, cf Ap. 8l 82
214 948 959 988. h. Ap. 974 ἱερὰ περικτεόνων
Qv. cf. Cer. 99. Ap. 483 XXXIV 12. h. Cer.
489 Πλοῖτον ὃς ἀνθρώποισι ἄφενος ϑνητοῖσι
δίδωσιν, XX 3 ἀνθρώπους ἐδίδαξεν. --- b) Di-
stinguuntur aetates hominum: E 63; Ψ 392
προτέρων ἀ. cf. V 790. A 250 γενεαὶ μερό-
πὼν ἂν., Τ' 281 400 ἐσσομένοισι &. cf. Z 358
posteris, J' 353 H 87 ὀψιγόνων c, 'P 188 πα-
λαιοτέρους d., h. Cer. 118 παλαιγενέων ἀ., ὁ
409 γηράσχωσι φῦλ᾽ ἀνθρώπων οἵ. ν 60 h.
Ven. 945 τ 328 592 v 100. De corpore homiuis
II 315 πάχιστος μυὼν ἀνθρώπου πέλεται, Ρ
519 αἷμ᾽ ἀνθρώπου, ὃ 568 ἀναψύχειν &v., II
691 πάντων ἄν. - μένος. — c) De mortuis: h.
Qer. 310 γένος μερόπων &., ib. 352 φϑῖσαι
φῦλ᾽ ἀμενηνὰ χαμαιγενέων ἀ., Τ' 919 ὑπένερϑε
χαμόντας ἀ. τίνυσϑον, cf. Classen Beob. 2, 15.
Nitzsch Anm. zu Od. III 185. Naegelsb. h. l.
T 960 αἵ 9' ὑπὸ γαῖαν dv9ocmovc τίνυνται,
Nitzsch non recte: «79^ ὑπὸ γαῖαν sc. οὖσαι.
u 99 ἄλλοι ἅπαξ ϑνήσχουσ ἄνθρωποι. —
d) Opera hominum: “1 45 πόληες ἐπιχϑονίων
ἃ. (8 1 898. 176 5 96 h. Ap. 175, E 557
σταθμοὺς &v., K 19 ὕμαδον, II 392 foy, Σ
349 490 πόλις μερόπων ἀ,, cf. Y 217. h. Ap.
42 πόλις Μερύπων ἀ. cf. T 181 5 259 h. Ven.
199. « 3 d. ἄστεα cf.. 198 o 82. 9 561 πάν-
τῶν πόλιας καὶ ἀγροὺς d. cf. h. Cer. 93, 9 574
χώρας ἀ. cf. τ 173. o 419 τ 75 οἶκον ἐν d., h.
Ap. 530 dj? ἀνθρώποισιν ὀπηδεῖν, h. Cer. 469
χαρπὸν ἄεξε ἀνθρώποισιν cf. ib. 306, h. XXIX
10 ἐπιχϑονίων à. δώματα, P 549 ἔργων ἀν-
ϑρώπους ἀπέπαυσεν. De bello v 49 λόχοι με-
pono» ὦ. — e) De variis hominum sedibus et
sentibus: B 804 ἄλλη δ᾽ ἄλλων γλῶσσα πὸ-
λυσπερέων Gv, E 361 κλυτὰ φῦλ᾽ ἀν. cf. O
141 h. Ap. 355, Π 399 πολέσιν κακὸν ἄν, cf.
h. Ap. 308. Y 357 τύσσους &., « 167 τις ἐπι-
χϑονίων ἀ., « 177 ἐπίστροφος ἠεν ἄν., « 188
ἀλλοϑρόους &. cf. y 252 302 319 o 453 v 152
π 998 o 976 v 206, y 282 ἐχαίνυτο φῦλ᾽ &v-
ϑρώπων cf. h. Ap. 298, 9 34 ξεινήμα ἄλλων
dv. ε 378 διοτρεφέεσσι, G 125 ἀν. αὐδηέντων,
9. 99 ἠὲ πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνθρώπων,
Ζ 199 τίς ἐσσι καταϑνητῶν ἀν. οἵ, 9 552
114 « 352 502 ν 270, 9 565 ῥηΐστη βιότη πε-
nominibus.
in Od. quam in hy.
ἀνιάζω
λει ἀνθρώποισιν, A, 305 πολλοὺς βόσκει γαῖα
πολυσπερέας ἀνθρώπους, φ 804 οἷον ἀπ' ἀν- -
ϑρώπων cf. h. XXXIV 7. v 125 ἀρίστην μῆτιν —
ἐπ᾿ ἀνθρώπους ἔμμεναι cf. ψ 210. h. Ap. 419
599 πολλοῖσι τετιμένοι ἀν., ib. 162 πάντων ἀν.
φωνάς. ἡ 28 τοῖσδε μετ᾽ ἀνθρώποισιν ἀνάσ- —
σει. — f) De universo terrarum orbe: « 299
χλέος εἴη πάντας ἐπ᾽ d. οἵ, v 334 ὦ 94. Καὶ 213.
c 95 [γ 18] tuv. κλέος ἐν d. ἔχῃσιν, £2 535 πάν-
τας ἐπ᾿ à. ἐκέχαστο cf. v 395 δ᾽ 232, « 219
ἀποτμότατος ϑνητῶν &v., « 236 ἄιστον περὲ
πάντων | ἀν., « 891 χάκιστον ἐν ἀν., ὃ 710
μηδ᾽ ὄνομ᾽ ἐν ἀν. λίπηται, Y 220 ἀφνειότατος
ϑνητῶν ἄν. cf. Y 288. Φ 566 χαρτερὺς περὶ
πάντων &v., h. Ven. 108 χύδιστε χαμαιγενέων
Qv. cf. ib. 198, Ap. 57 ἄν. πάντες cf. ib. 82,
Ap. 161 ϑέλγουσι φῦλ ἀνθρώπων, ib. 273 dv.
χλυτὰ φῦλα ci ib. 537 538. Merc. 5429 περι-
, » , “- 4} ΕῚ
τροπέων ἀμεγάρτων φῦλ &v., Ven. 188 ἐν dv.
ναίειν, Ven. 900 ἀγχίϑεοι μάλιστα καταϑνη-
τῶν (v. — g) Quae homines sentiant agantve
σ 136 νόος - ἐπιχϑονίων &v., cf. ep. 6, 2. Z14
φίλος δ᾽ ἣν ἀνθρώποισιν, cf. κα 39. Z 202
πάτον ἀνθρώπων ἀλεείνων, cf. « 119. 2 881
νέμεσίν τε καὶ αἴσχεα πόλλ᾽ ἀνϑρώπων οἴ. f
460 o 487 B 136 O 662 ἡ 31 E 403 σ 225 ὦ 201, B
29 φάτις ἀνθρώπους ἀναβαίνει ἐσθλή, 1 340
μοῦνοι μερύπων ἀν., 4A 28 τέρας μερόπων
ἀν, N ὁ βίων δικαιοτάτων dy., N 158 πολλοὶ
ἐπαυρίσκοντ᾽ ἄν., I 592 κήδε᾽ ἀνθρώποισι πέ-
λει cf. σ 180 τ 561 w 307, Σ᾽ 288 μέροπες d.
πάντες cf. 569 9 497, Σ' 467 τις àv. πολέων
ϑαυμάσσεται cf. v 158, T 221 πέλεται κύρος
ἀνθρώποισιν, Y 504 ἔπεα ϑνητῶν ἀν... & 861}
ἀοιδὴν ἐπικλείουσ᾽ ἄν. cf. 9 479, B 65 αἰδέσϑη-,
τε περικτίονας &v., y 48 πάντες δὲ ϑεῶν z«-
τέουσ᾽ ἄν., ἡ 912 μάλιστ᾽ ὀχέοντας ὀιζὺν ἀν-
ϑρώπων, ἡ 801 δύσζηλοι - ἐπὲ χϑονὶ φῦλ᾽ dv-.
ϑρώπων, 9 160 ἄϑλων oid τε - ust? ἄν. πέ-
λόνται, ει 90 ἀνϑρώποισι μέλω, (c 40 Σειρῆνας
αἵ ῥά τε πάντας ἀν. ϑέλγουσιν, ξ 289 zx
ἀνθρώποισιν ἐῴργει, o 981 γαστέρα ἣ πολλὰ
zd; ἀν. δίδωσι cf. o. 414, t 985 περὶ κέρδεα,
- χαταϑνητῶν ἀν, οἶδε, h. Ap. 541 ἢ ϑέμις.
"jene EM 3 , » e ΝΣ
ἐστὶ χαταϑνητῶν ἀν. I 134 ἀνθρώπων, ἀνδρῶν.
ἠδὲ γυναικῶν ubi hominibus opponuntur viri |
et feminae, o. 587 οὔ πώ τινες καταϑνητῶν ἀν-
ϑρώπων ἀνέρες οἵ, p 196, h. XVI 4 χάρμα,
μέγ᾽ ἀνθρώποισι, Merc. 578 ἠπεροπεύει φῦλα,
ϑνητῶν ἂν., & 211] πολυχλήρων ἀν., 9 18.
ἅπαντας ἀνθρώπους ἀνέχεσθαι. — h) Additur
aliis nominibus: // 963 ἄνϑρωπος δδίτης cf. v.
193, Q 202 ξείνους 50 οἷσι ἀνάσσεις, Cf. ἡ 39.
h. Ap. 45 πόλις Μερόπων ἀνϑρώπων, ib. 398;
424 Πυληγενέας ἀνθρώπους. — i) Coniungitur
cum pron. et est fere pro pron. » 400 ἄνϑρω-
z0c aliquis, Z" 402 τις μερόπων ἀνϑρώπων ck.
z 414 w 65 h. Ap. 167 264. Ven. 281. v 192 ἕτε-
ρον μερόπων Qv., v 188 ἄλλους &v., h. Ap. 389
e 5 , Y e 2 ,
οὕς τινας ἀνθρώπους, Cer. 480 ὃς ἐπιχϑονίων
ἀνϑρώπων, cf. ib. 487. .
ἀνεάξζω (ἄν. cf. L. Meyer, Kuhn 16, 6. vta,
praes. et impf) 1) Intr.: taedio capior, taedet
me, animo angor. 2) Trans.: molestia afficio.
1) ὁ 460 ἀνίαζ᾽ ὁ γέρων, Ap. 97, 1 ἠνιᾶτο, ὃ 598.
ἀνιάζουσιν ἑταῖροι, Σ 800 χτεάτεσσιν ὑπερ-
φιάλως ἀνιάζει, qui infinitas opes se habere.
putat, ironice
dictum ab Hectore. ,Faesi Damm
! SL
Passow sequntur sch. A. si τις εὐλαβεῖται
ἀπολέσῃ τὰ ἴδια κτήματα μερισάτω, sed mi-
rum esset si quis ne opes perderet eas ipse
ἀνιάω — ἀνιηρός
distribueret, neque ἑπερφιάλως timentem decet.
— d 970 y 81 ϑυμῷ ἀν εάζων anxius animi.
Fulda (Spr. d. hom. Ged. 208) ἀνεάζει» et sim.
proprie de corporis languore dicta esse statuit,
dein addita voce ϑυμῷ ad animum transferri
Bo denique universe ad animum translata.
2)5e 323 τοῖτον ἀνιάζῃ, Ψ 701 “ἀνίαζον
Boos. Ariston. 7 ὃ. 0. ἀντὶ τοῦ εἰς; ἀνίαν
-
ἀνέσαιμι Z 909 cf. Buttm. Spr.
jyov zal ἐχρόνιζον. τοῦτο δὲ μὴ νοήσαντες
ἔγραψαν ἐυχνήμιδες ᾿χαιοί, Legebatur nom.
volgo in editt. ante Wolfium et Heynium. Eust.
1826, 46 ἀνίαζον ᾿ἡχαιοί ἀντὶ τοῦ ἡνιῶντο,
ἀνίαν εἰχον. γράφεται δὲ zal ἀνίαζον Ἀχαιούς.
καὶ ἔστι τοῦτο “σαφέστερον μὲν οὐχ ἐν πολ-
λοῖς δὲ ἀντιγράφοις χείμενον. Palimps. Syr.
habet nom. i 2 300 V 721 ὁ 460.
ἀντάω (dv: ἀνίαν) fut. ἀνεήσε ἐς, ἀνιήσει. Pass.
ἀνιᾶται, pte. aor. ἀνιηϑείς, ἀνιηϑόντα 1no-
lestiae sum, molestia afficio; duco, extraho;
pass. molestia afficior, τινί: de iis quae non
natura sua displicent, neque semper, sed propter
diuturnitatem. τ 66 v 178 νῦν ἐνθάδ᾽ dvajasie.
- b) B 115 viae ᾿Αχαιῶν. Pass. o 335 οὐ - τίς
τοι ἀνιᾶται παρεόντι, sch. H. λυπεῖται, y 117
ἀνιηϑείς pertaesus, « 188 ὀρυμαγϑῷ, B 9291 ἡ
μὴν zal πόνος ἐστὶν ἀνιηϑέντα νέεσϑαι. Peius
est χενεὸν νέεσϑαι. Cf. Naegelsb La Roche
h. l Doederl. Gl. 824. Duentzer versum incom-
modum expungere vult, Spengel Phil. 23, 547:
ἀνιηϑέντ ? ἀνέχεσϑαι quorum utrumque facilius
fieret quam cautius. Freytag: ἀνίη v ἔνϑα
χέεσθϑαι. Fuit quoque qui coniceret ἀρεηϑέντα
χαϑῆσϑαι. Lehrs (Ar. 88) cf. sch. ΒΥ. Geist
ZAft. £. A. W. ES p. 1266 et G. Curt. Phil. 3,
14 et Phil. Anz. 2, 556: ,nimium laboribus fun-
gimur ut ede. ferentes redire velimus* sed
Gv. de iis est quae diuturnitate ingrata fiunt,
non de labore vel pugna quae per se ingrata
sunt. L. Meyer (Kuhn 16, 6): ,freilich ringt ja
wohl wer belástigt ist danach nach Hause zu
kehren*, sed redire cupiunt absentes omnes at-
que domi quoque molestiis afficimur,
dv-tOgort (ἑδρώς) sine sudore, Hes. ἄνευ
ἑδρῶτος. O 998 d. - τελέσϑη, sch. br. χωρὶς
κακοπαϑείας. Bekk. expunxit.
&vtg τᾶ. Benf, 2, 341 Fulda Spr. d. hom. Ged.
207 AN. Aufrecht (Kuhn 14, 275) skt an-ishta
ἀνίσα Unwunsch. L. Meyer. (b. 16, 8) amivà)
molestia, taedium. E. M. 109, 56 τὴν χαλεπω-
τάτην zal δυσίατον λύπην, deducit enim vocem
ab Q priv. et ἐάομαι. η 192 ἄνευϑε πόνου καὶ
ἀνίης. 0 394 ἀνίη χαὶ πολὺς ὕπνος. QU 52
ἀνίη καὶ τὸ φυλάσσειν. 9 446 δαιτὸς ἀνίην.
4 993 Σχύλλην ἄπρηχτον ,ἀνίην cuius nullum
erat remedium. (ἀνεηρός, ἀνιάζω, ἀνιάω.)
ἀν-ίημε (praes. ἀνΐης Bekk. ὦ ἀνιεῖς ceteri cf.
Buttm. Spr. 1, 523. E 880, ἀνίησιν. opt. ἀντείης
B 185, ipf. ἀνίει () 0 24 et (ἢ) 9 359 h. Cer.
397. Bekk. ἀνίη. Fut. ἀνήσει B 276 [et ἀνέ-
e&t σ 265 cf. Krüger Di. 38. 1, 6. Coni. aor. 1
vocat Savelsb. Symb. in hon. hit. 508 et Kuhu
16, 407]. inf. ἀνήσειν h. Cer. 332. aor. 1 &vj-
χας Φ 396, &vgxs(v) et ἀνέηκεν E 882. [Opt.
1, 523, ptc.
Bine: IN 657, quae nonnulli ut Krüger 5. 38;
6 huc referunt, cf. s. &vsto«] aor. 9 ἄνεσαν
dos τ cf. Thiersch, Gr. p. 371 Not. ci. aor. 2.
cm E 34 ubi sch. BL. et Buttm. Spr. 1, 516.
opt. ἀνείη X 840, pte. ἀνέντες E 161. Med.
pte. pr. ἀνιεμένη. ἀνιεμένους) sursum mitto,
Suscito, emitto. 2) dimitto, aperio, solvo, nudo.
131
3) Translate de somno et motu animi: dimitto,
remitto, solvo. 4) instigo, incito, metaphora ab
equo sumpta, ant ἃ cane venatico, ct. sch. 9 185,
saepe cum iufinit Eust. 1600, 27 οὐ δεσμοῦ
μόνον σημαίνει λύσιν . ἀλλὰ χαὶ τὸ dva-
πείσειν... καὶ τὸ γυμνοῦν... καὶ τὸ ἐχδέ-
ρειν... καὶ τὸ παρορμᾶν.
δ 568 ἀήτας Ἰὀκεανὸς ἀνίησιν, ,Hes. ἐνδέ-
δωσιν, ἀναβάλλει, u 105 rolc - ἐπ᾿ ἤματι sc.
ὕδωρ, 'h. Cer, 332. γῆς καρπόν de Cerere, ib.
471 χαρπὸν ἀνῆχεν ἀρουράων, ib. 507 γαῖα
σπέρμ᾽ ἀνίει. — 2) 9. 859 δεσμόν Wolf et multi
codd. δεσμῶν e vineulis Martem, cf. Ameis, Anh.
h.l X 80 κόλπον ἀνιεμένη 'sibi sinum ape-
riens, Ariston, ὅτι ἐντὶ τοῦ χαλῶσα, ἀναστέλ.-
λουσα καὶ ἐν Ὀδυσσείᾳ αἶγας ἀνιεμένους áva-
δέροντας. ἔστιν οὖν ἀπογυμνοῦσα τὸ zat
τοὶς μαστοὺς κόλπωμα. cf. Ap. 34, 32 Hes.
B 300 αἰγας ἀνιεμένους sibi capras aperientes
l1. e. excoriantes, Ariston. c σημαίνει ἐχδέροντας,
sch. E. M. subtilius quam verius: ἐκ τῶν κάτω
μερῶν ἐπὶ τὰ ἄνω ἕλκοντας χαὶ ἐκδέροντας
κάτωϑεν ἀρξαμένους. Ibid. ἀνιεμένους δασέως
ἀπὸ τοῦ ἵημι, cf. La Roche H. T. 419. d 537
πύλας, sch. br. ἀνέστειλαν. Go 965 ἢ zév μ᾽
ἀνέσει ϑεὸς ἢ κεν ἁλώω, sch. BQ. £x τοῦ ϑα-
νάτου ἀφήσει ἢ ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς εἰς τὴν πα-
τρίδα ἀναπέμψει καὶ ἀναχομίσει. V. ἐάσει,
ἀναπέμψει. Ameis: frei lassen, Passow: zurück-
schicken. Hes. ἀναπέμψει καὶ ἀνάληψιν ποιή-
σει εἰς τὴν οἰχείαν. "Thiersch Gr. l. 1. negans
ferri posse correptionem vocalis proposuit: ὠνέῃ
quod probant Classen N. J. f. Ph. 79, 304 La
Hoche H. U. 941. V. s. ἀνεῖσα. 3) 'P'rans-
late: B 34 σε ὕπνος cf σ 199 B 71 ἢ 289 τ
551 ὦ 440 ubi supraseriptum in cod. H. ἀφῆ-
«sv. O 94 ἐμὲ ϑυμὸν ἀνίει ὀδύνη. — 4) Il
691 oL ϑυμὸν ἐνὲ στήϑεσσιν ἀνῆχεν, quasi vin-
culis solvit et velut equus admissus incitatur
ita instigavit. Hes. εἴασεν, ἀπέλυσεν, ἐῤῥυ-
σατο, ἐξήγαγεν, παρώρμησεν. Ε 405 col à
ἐπὶ τοῦτον, E ΤΟῚ ἄφρονα τοῦτον ἀνέντες, E
880 οὐ προτιβάλλεαι, ἀλλ᾽ ἀνιε t$, f 185 Τηλέ-
μᾶχον κεχολωμένον, sch. ER. ἀνέπειϑες, διή-
γειρες - ἢ με ἑταφορὰ τῆς λέξ εῶς εἴληπται ἀπὸ
τῶν χυνηγετῶν τοὺς ἱμάντας ἀφιέντων τοῖς
xvoí cf. Ap. 32, 15. Sch. HMQRV. δασυντέον
cf. La Roche H. T. 419. Φ 593 ϑεῶν € μῆνις
ἀνῆκεν, d» 545 "Ayivogtt, ubi ipse poéta addit
ἐν μέν ot χραδίῃ θάρσος βάλε [5 ἘΔ το τα
705 τοῖσιν Θρασυμήδεα ἀνῆχεν ilis ut opem
ferret excitavit. Ipse animus dicitur instigare:
H 25 Φ 395 μέγας δέ σε ϑυμὸς ἀνῆκεν, cf. AK
389 et cum inf. Z 956 ot ϑυμὸς C. ἀνασχεῖν
te οὗ H 152 M 307 X 252. B 976 μιν ϑυμὸς
- νειχείειν. X. 840 με μένος καὶ ϑυμὸς - ἔδμε-
ναι, me. Sch. A. ἀνήῃ" προϑυμία μὲ ἂν «πείσῃ,
cf. Eust. 1273, 27 ἀνήη. ὃ 400 οἶνος ὀρχή-
σασϑαι ἀνῆκε, e 425 Ζεὺς μ᾽ d. ἰέναι, οἵ. 5
802. E 422 τινὰ - σπέσϑαι, Φ 896 Διομήδε᾽
- οὐτάμεναι. E 882 μαργαίνειν, Hes. ἀνέπει-
σεν. ὃ. τὸ μοῦσ᾽ ἀοιδὸν - ἀειδέμεναι. Vra:
pro avuj oc. B 115 ἀνίησιν vtl τοῦ ἀναπεί-
et ἢ λυπεῖ.
&vtj-oóg molestus, Hes. ἀνιαρόν" λυπηρόν,
μοχϑηρόν. o 220 πτωχὸν ἀνιηρόν cf. o 377.
B 190 αὐτῷ ἀνεηρέστερον ἔσται, Ap. 80, 16
λυπηρέστερον. Philox. ap. E. M. 110, 17 ped
τὸ ἀνιαρὸς γίνεται παράγωγον ἀνιαρής.. . καὲ
ἀνιαρέστερον τὸ συγχριτικόν. Sed Bekk. nunc
dvajooregor, quod probat L. Meyer (Kuhn 16, 4).
9*
152
ἀ-νιπτό-πους ιἄνιιτος, illotis pedibus. ἢ
995 Σελλοὶ - ἀνιπτόποδες. Videntur enim Selli
priseo more vivere, quamquam fuere. qui expli-
carent ut Ap. 33, 12 δὲ ἀγνείαν οὐ z006070-
μενοι, cf. Hes. Unger, Phil. XXIV 401.
ἄτνιπτος (vinro) illotus. Z 266 χερσὶ δ᾽
ἀνίπτῃσιν, Ariston. ἡ 9. D. Ζηνόδοτος γράφει
ὠνίπτῃσιν. οὐκ ἔστι δὲ ἡ εὐϑεῖα ἀνίπτη. [dta
Pluygers, in codd. ἀνέπτησιεν et ἀνίπτης. Did.
ἀνίπτοισιν: οὕτως ᾿ἀρίσταρχος ὁ δὲ Ἥρωδιει-
νὸς διὰ τοῦ ἡ ἀνίπτῃσιν, M. Schmidt Ζηνό-
δοτος pro Ἡρωδ. I codd. ἐνίπτϑισιν, Bekk.
qui Zenodoto ἐνίπτησιν, Herodiano ἀνίπτῃσιν,
Aristarcho ἐνίπτοισιν tribuit, ipse ἀνίπτῃσιν
edidit. Hes. ενίπτοισιν" ἀνίπτοις. (ἀνιπτό-
πους.
ἐν-ἐστηκιι (ipf. ἀνίστη, fut. ἀνστήσεις, ἀν-
στήσει, ἀναστήσουσιν, ptc. ἀνστήσων, ἀναστή-
govgc, inf. ἀναστήσειν. aor. 1. ἀνέστησεν, opt.
ἀναστήσειεν, imperat. ἀνάστησον, ptc. ἄἀναστης
σας, ἀνστήσασα, aor. 2. ἀνέστη, ἀνστήτην, &v-
ἕσταν, coni. ἀναστῇ, inf. ἐνστήμεναι, ptc. era-
στάς et ἀνστές, f. ἀνστᾶσα, pl. ἀναστάντες et
ἀνστάντες. Med. pte. ἀνιστέμενος, ἀνιστέμε-
vou, ipf. ἐνίστατο, fut. ἀναστήσονται, inf. &v-
στήσεσϑαι) excito, erigo, extollo, attollo, efficio
ut quis surgat, expergefacio. Med. et aor. 2.
act. intr: surgo, expersiscor. Q2 515 γέροντι
δὲ χειρὸς ἀνίστη εἴ. ὃ 319. “ὁ 689 χήρυχα e
somno, A 32 ὃν ἀδελφεόν, Καὶ 176 Αἴαντα. X
551 οὐδέ μὲν ὀνστήσεις mortuum ab inferis cf.
Q 756. Α 191 τοὺς ἀναστήσειεν ceteros ἃ se-
dibus excitatos dimoveret. ἢ 162 ξεῖνον ἐπὶ
9oorov εἶσον ἐναστήσας fac ut a solo sur&at,
Ap. 36, 10 ἀνάστατον ποιήσας. ἡ 170 υἱὸν
ἀναστήσας «Ἰαοδάμαντα, Ap. 96, 9 χειρὸς dv.
t 7 ἔνϑεν ἀναστήσας (ys Phaeaces patria ex-
cedere iussos abduxit, sed A 179 de abeunte.
H 116 τούτῳ πρόμον. O 64 ὃν ἑταῖρον Bekk.
expunxit, Zenodotus ne scripsit quidem vv.
64—71. Σ 358 Ayiuie Bekk. expunxit. h. Cer.
988 μητέρα &. ἐκ ϑαλόμοιο. — b) De rebus h.
XXXIV 10 σοι ἀ. ἀγάλματα. Intr. de iis qui
in contioné verba facturi surgunt, vel in certa-
minibus. 4 68 101 B 76 H 354 565 p 224
τοῖσι δ᾽ ἀνέστη, dat. commodi ut videtur, de
iis quos quis alloquitur. 4 58 / 52 T δῦ τοῖσι
δ᾽ ἀνιστάμενος. H 193 ᾿Αῤγείοισιν, cf. P 566.
— T Τῇ οὐδ᾽ ἐν μέσσοισιν ἀναστάς Bekk. ex-
punxit, Zenodotus ne scripsit quidem ratus Aga-
memnonem stare in contione. Aristonicus propter
volnus eum sedere concessit, ut videtur propter
v. 79 quamquam ibi Ag. non excusat quod se-
deat. Neque .erat cur non staret cuius manus
volnerata esset. 7) 175 ἐν ᾿Αργείοισιν, c 918
ἐν πᾶσιν. H 94 ἀνίστατο καὶ μετέειπεν, P
491 734 εἰ μὴ ᾿Αχιλλεὲς ἀνίστατο καὶ μετέει-
πεν οἵ, φ 144. Utitur enim ipf. quasi sit aor.
1 195 Πάτροκλος ἀνέστη, X 410 ἀπ᾿ ἀκμοϑέ-
τοιο, O 597 s 195 c 157 φ 139 106 ψ 164 ἔν-
ϑὲν ἀνέστη cf. q 243 392. De iis qui operi se
accingunt, & 47 ἀναστάς, y 841 ἀνιστάμενοι, ὃ
674 & 170 195 x 358 407 ἀνστάντες. qu 439
ἐπὶ δόρπον ἀνὴρ ἀγορῆϑεν ἀνέστη. T 269
ἀνστάς Achilles verba facturus, 44 587 ἀναστάς
Asamemnon, Ῥ 542 Antilochus qui cursu modo
confecto vix videtur iam consedisse. Surgentes
solvebant contionem: 4 305 τὼ ἀνστήτην, b
398 ἀνστάντες δ᾽ ὀρέοντο cf. o 177. Eonoris
causa surgunt sedentes: 4 533 ϑεοὲ δ᾽ ἅμα
πάντες. Hepetitur adv. ?P 709 ἄν δ᾽ Ὀδυσεὺς
, », m.
ἀνινετότιους — ἀνογίαῖα
ἐνίστατο. De dormientibus o 58 96 ἐξ εὐνῆς
cf. Ξ 336. v 194 εὐνῆϑεν, € 11 ὀρϑός, Καὶ 55
ὀτρυνέω ἀνστήμεναι. — Adversarii ad pugnam
surgunt: V^ 635 ὥς μοι Cvécv; contra me, cf.
qp 677 6 334. ὁ 343 o 194 Φιλομηλεΐδῃ ἐπά-
Ἢ 161 9 9258 ἐννέα πᾶντες
ἀνέσταν, D 886 ἥμονες ἄνδρες, Σ 305 παρὰ
ναῦφιν ἀνέστη, B 694 ἀνστήσεσϑαι ἔμελλεν.
— 0 981 ἐξαῦτις ἀνέστη κῆρας ἀλύξας, Φ 56
αὖτις 6. ὑπὸ ζόφου, v 380 ἀνέστη μαντεύεσϑαι
de iis qni opus aliquod aggrediuntur: τ 357 &v-
στᾶσα dich aufmachend, cf. ὁ 776 *P 848. De
animalibus: z 215 περισαίνοντες ἐἀνέσταν. De
tmesi v. s. ἀνά 1 ἃ. (ἀνασταδόν.)
ἀντέσχον sursum teneo, tollo. 6 347 Ὁ 369
θεοῖσι χεῖρας ἀνίσχοντες. Sch. HM. y 453 7
ἑτέρα τῶν ᾿Αριστάρχου ἀνίσχοντες ἀντὶ τοῦ
μετεωρίσαντες sc. caput bovis. De tmesi v. S.
ἀνά 1 a.
λαισεν ἀναστός.
ἀν-ιχνεύω investigo. .X 192 ἀνιχνεύων
, 5€ » bd ] , LI
ϑέει, sch. br. ἐξ ἴχνους διώχων.
, "
ἀντνέομας 5. ἐνα-νέομεε sursum 60, orior.
z 192 ὅπῃ ἐννεῖται sc. ἠέλιος, sch. H. ἀντέλ-
λει, ἀνέρχεται, ἀναφέρεται cf. Hes.
ἀννέφελος v. s. ἀνέφελος.
ἐν-ξΞηραίνῳ s. dra-àyoetro exsieco. d^ 347
Βορέην ἀλωὴν cip! ἀνξὴράνῃ. Aristarchus
μετὰ τοῦ v omissa assimilatione, quam Bekk.
induxit: ὀγξηρένῃ. Aristophanes ἐξαυαίνῃ vel
ἐξαυήνῃ. Olim volgo ἂν ξηράνῃ cum insolita
collocatione part. Fuere qui «ripe ξηράνῃ pro-
ponerent, cf. Grashof Ztít. f, A. W. 1837 p.
570. Ceterum sch. V. o? ξηρήνῃ διὰ τὸ χα-
zoqoror.
&-roquor imprudens. Cum negatione. 8 2:0
oTS οὐδ᾽ ὄπιϑεν χαχὸς οὐδ᾽ ἀνοήμων, o 278
τὰ ἄλλα sonst, in andern Dingen.
ἐ-νόητος (νοέω) non animadversus, inexpli-
cabilis, h. Merc. 80 ἄφραστ᾽ ἠδ᾽ ἀνόητα oué-
nÀtzt ϑαύματα ἔργα.
εν οέγω v. s. ἀναοίγω.
ἀν-ὄλεϑφος non exstinetus, siue exitio. IV 761
οὐχέτι πάμπαν ἀπήμονας οὐδ᾽ ἀνολέϑρους,
Ariston. ἡ d. 0. συλληπτιχῶς inl τῶν τετρω-
μένων χαὶ τῶν ἀπολωλότων" οὐ πάμπαν μὲν
γὰρ ἀπήμονες οἱ τραυματίαι, οὐχ ἀνόλεϑροι
δὲ οἱ τετελευτηχύτες, sed W. Ribbeck N. J. fy
Ph. 85, 93 questus ἀνολέϑρους esse ἕπαξ zip.
scribere voluit "Ezroo δ᾽ οὐχέτι πάμπαν ἀπή-
μονας εὗρεν ἑταίρους.
c-voog stultus, amens.
δίην, paraphr. ἄφρονα. ANA, i
᾿ς &vozx«ic, alii ἐνόπαικ, alii ἂν ὁὀπαῖα (ἀνά
ünto) sursum spectando, sursum. €: 320 ὕρνεξ
δ᾽ ὡς &rvozxcic διέπτατο, ut avis quae sursum.
volat, transiit. Non mutabatur in àvem cf. Platz,
Gotterverw. Carlsruhe 1859. sch. EHQR. ὁ μὲν
Ἀρίσταρχος ἀνόπαια προπαροξυτόνως ἀνάγει,
νώσκει ὄνομα ὄρνιϑος λέγων. cf. Hes, lex. Seg
406, 4 E. M. 111, 25 Sud. I 1, 454. Ap. 36,
30 ἔνιοι uiv ὄνομα ὀρνέου. Itaque Ameis:
Blickauf. Sed nesciunt veteres qualis sit avis.
Eust. 1419, 19 εἶδός τινες ὀρνέου λέγουσιν
φήνη ἐοικότος καὶ ó μεταβολεὺς ἀν E
οὕτω τὴν λέξιν vost, cf. sch. HV. Rumpf
aed. Hom. II Giessen 1857 p. 32 coniecit esse
χελιδόνα in camino versantem, Rauchschwalbe
(cf. sch. M. E. M. 111, 22), alii aquilam. Atque.
etsi sunt quae lente aut prorsus non volent, nom
opus est nomine avis nec apud nos (schnell wie
ein Vogel) nec apud Hom. qui ὄρνιϑες ὥς sime
d 441 ἔνοον χρᾶ-
6:
ἀνόρνυμι
pliciter dieit de celeritate. Non recte sch.
EHQR. χαχῶς ὃ ἹἩραχλείδης φηαὶν ἐν ταῖς
ὁμοιότησι μὴ ἐπιφέρεσθαι, τῷ ὄρνις τὸ χύ-
ριον" ἔλαϑε γὰρ αὐτὸν τὸ ὄρνιϑι λιγυρῇ ἐνα-
Aiyzior, nam λεγυρῇ non est subst. hecte dixit
Heraclides, nam part. ὡς subst. habere solet
simplex aut cum pron. rel, bis (Π 156 7
)etiam cum adi., nunquam cum nomine. Alii:
ep per fumarium, durch den Rauchfang.'
sch. EHQR. oi δὲ ἀνὰ ὀπήν, 5 καὶ χαπνοδύ-
go: χαλεῖται, ci sch. E. Eust. 1419, 22. E. M.
TH, 19. Sch. M. Κράτης δὲ τὴν τετρημένην
χεραμίδα. cf. Eust. 1419. 23. Ita Voss, Faesi,
Rumpf (c£. N. J. f. Ph. 91, 95. Bàumlein c»
óz«ic edidit, quod apnd veteres non videtur
- inveniri, sed non improbatur a Nitzschio atque
defenditur quodammodo a Doederleinio, qui (Gl.
S57. vf. Havena, Phil. 8, 394) omittens 9^, fu-
marium negat significari plur. atque vertit: ! per
fenestram, quamquam me sic quidem satis pla-
δὲ plur. Ap. 36, 31 τενὲς δὲ ἐνὰ τὴν ὀπήν,
5 τὴν ϑυρίδα, Hes. ἢ ἀνὰ τὴν ὀπὴν τῆς 94 ας
᾿ ἢ ἀνὰ τὴν ᾿ϑυρίδα. Grashof Fuhrw. 32 ἀνό-
—zeur zur Luke hinauf, quocum consentit La
.. Roche (H. St. ὃ. 33, 12 Ztft. f. o. G. 1865 p.
.. 958, qui voz edidit. Herodianus quem Bekk.
r - sequitur, ap. sch. EHQR. ἀνοπαῖα ἀντὶ τοῦ
; ἀοράτως cf. Eust. 1419, 33. sch. HV. ἀόρατος
- Ki τὸ ὡς ὄρνις ταχέως ὁρμῆσαι cf, sch. EQ.
] Ap. 36, 31. E. M. 111, 36. Acerrime hanc Opi-
nionem defendit Jordan (Kunstgesetz Homers
59), sed ἀνόπαιος non magis ferri posse quam
ἀδίχαιος monet Doed. neque fieri potuit ut
. dea avis instar abiret non conspecta. Videmus 7
- enim aves quamvis sint celerrimae. Proxime ad
— Homerum accedit Empedoclis illud. Eust. 1419,
- $0 doxst δέ τισι zcl ἀντὶ τοῦ ἀνωφερὴς εἶναι,
: ὡρμημένοις ἐχ τῶν Ἐμπεδοκλέους εἰπόντος
: ἐπὶ τοῦ πυρὸς τὸ" z«gnaliuoc δ᾽ ἀνόπαιον,
ef sch. B. M. E. M. 111, 26. Videtur igitur
esse acc. neutr. pro adv. scribendumque cum
codd. plurimis ἀνόπαια. Cf. Eust. 1419, 40
“ἃ ὅρος ἀνόπαια “χατὰ Ἡρόδοτον (7, 216) χαὲ dtoa-
— móc δὲ ἀνόπαιι: περὶ τὴν -Ἰοχρίδα γῆν χαὶ
ps τῶν Miiéov, atque illud quod passim le-
Y
gitur ἀν᾽ ὄπιν cf. Lob. path. el. 1, 597.
? [ὠν-ὀρνυμε" ἂν δ᾽ - ὦρτο Ῥ 812 9 3.]
1 &v-0govc) (aor. ἀνόρουσε h. Cer. 411, ἀνό-
ρουσείν), ἀνόρουσαν, ptc. ἀνορούσας) exsilio,
. celeriter surgo, insilio. E. M. 111, 12 ἀνόρου-
ο σεν, ἀνώρμησεν Cv ἔστη. ἔχ τινος, εἷς τι, ἐπί
ἐγος. 4248 τοῖσι ἀνόρουσε inter eos. y 149
- ᾿Αχαιοΐ, ct. & 518. I 193 Y' 101 4 TI m
ταφών. h. Cer. An ἄ. ὑπὸ χάρματος, cf.
37l. A 162 ἐξ ἵπνοιο μάλε: χραιπνῶς d.,
519 ἐξ ἕπνου €. cf. à 889. z 557 ἐξαπίνης
e somno. $ 916 ἐκ δίνης. &., χ 23 ἐχ δὲ
a «1 273 399 P 130 ἐς δίφρον δ᾽ ἀ,
: zl ἠέλιος δ᾽ ἀ. - ἐς
᾿ ἕπποιιν ἀκ
, h. Merc. 304 «vr' ἀνόρουσε - ϑοῶς.
E... qui non iam redii. ὃ 182 ἀνό-
τέμον ἔϑηχεν effecit ut nondum redierit, Non
im est cur cum Rumpíio (de γαμοπ. Menel.
-9) offendamur quod hic reditu carentem vo-
«endau: eum qui in vivis est et redire ali-
mando potest.
O0r0c qui sine reditu est. ὦ 528 ἔϑηκαν
ους, sch. V. ἐπανόδου μὴ τυγχάνονταί)
Ἢ M. 111, 3.
- &-rovooc morbo vacuus.
5
€ 955 ἀσχηϑέες
»
— ἄντα 133
“αὶ ἄνουσοι, sch. Q. ἀντὶ τοῦ ἄπονοι καὶ ἄνευ
κακοπαϑείας, V. ἀβλαβεῖς καὶ ὑγιεῖς.
&r-ovr&tog (οὐτάω) non volneratus comi-
nus. “4 540 ἄβλητος χαὲ ἀν οὕτατος χαλκῷ,
Ariston. ἡ ὅ. 06. διέστειλε τὸ οὐτάσαι καὶ τὸ
βαλεῖν cf. sch. BDL.
ἐν-ουτητέ (ἃ. ovt&o) sine volnere. Y 371
οὐδὲ ἀνουτητί γε, nemo astitit quin exits
volneraret. sch. br. χωρὶς τοῦ ἐπιτιτρώσχειν.
ἀνστρέφω v.s. ἀναστρέφω. ἐνσχεϑέειν -
v. 8. ἀνέσχεϑον.
ἐν-σχετός (ἀνέχομαὴ tolerandus.
γὰρ ἔτ᾽ ἀνσχετὰ ἔργα.
ἄντα (ἀντί. Goebel, Hom. p. 21 4X videre,
unde substantivum ὡς cuius ἄντα esset accusa-
tivus) e regione, ex adverso, contra, ante. Nihil
refert num res rei admoveatur àn prope eam
sit. Hes. ἐξ ἐναντίας κατὰ πρόσωπον. Non
est in IL. 4—H nisi B 626, neque in hy. nisi
Cer. 241. Quid intersit inter ἀντί et ἄντα
Spitzner docuit exc. XVIL 1 Adv. N 184 404
503 II 610 P 305 526 .Y 274 &. ἐδών, T 163
&. μάχεσϑαι. D 48 ἅ. τιτυσκομένη ef, « 421
4 366 ὦ 181. E 141 στῆ δ᾽ ἄντα σχομένη ante
se tenens manus, plerique: se retinens cf. s. II 2.
Sch. H. ἐξ ἐναντέας ἐπισχεϑεῖσα" ot δὲ λείπειν
φασὲ τὰς χεῖρας ἢ τὸ κρήδεμνον. τινὲς δὲ
περικαλυψαμένη. Ap. 145, 91 Ἡλιόδωρος τὰς
χεῖρας ὑπὸ τὸ πρόσωπον ἀνατείνασα. v.d
ἀντασχομένη n. V 686 ἄ. δ᾽ ἀνασχομένω χερσί,
€2 630 «. ἐῴχειν e regione positus vel si iis
committeretur (Platz, Gótterverw.), cf. h. Cer. 214.
940 εἰχέλη. s 917 ἐκιδνοτέρη, εἰς ἄντα ἐδέ-
e vilior est aspectu ex adverso, AL. et Ap.
20, 10 εἰσάντα. Did. ἨἩρίσταρχος εἰς ἄντα, αἱ
ποινότεραι sic ὦπα, Bekk. et Am. εἐσώντα, ἃ
143 ἐς ἄντα ἐδεῖν coram aspicere cf. o 532 D
334 (sch. V. &ri ToU &vrizQvc) | π 458 o 239.
Codd. variant, Aristarchi opinionem non certo
scimus, volgo et Bekk. ubique ἐσάντα, cf. La
Roche H. T. 243. Grashof (Abw. d. Augm. p. 6)
statuit idem esse ,quod. εἰσιδεῖν, a 458 ἀλλήλους
εἶδον φράσσαντό v ἐς ἄντα v. 1. τε πάντα. —
Ἢ Praep.: e regione, contra. 1) Postponitur
genetivo et separatur satis longo intervallo: P
167 Αἴαντος οὐχ ἐτάλασσες | στήμεναι ἄντα.
Coniungitur: B 626 ναίουσι πέρην ἁλὸς Ἤλι-
dog ἄντα. Paulo infra ἀντιπέραια, de terra
insulis. Lap ut hic de insulis terrae oppo-
sitis (ἄντα), separatis vero (πέρην) Ionici maris
parte quadam. Opposita autem inter se Araxus
promunturium et insulae videntur iis qui septen-
triones versus navigantes hoc litus Peloponnesi
legunt, etsi nos geometrica ratio docet Elidem
ad insulas spectare inter occidentem et septen-
triones. De eo qui alteri se opponit ut pugnet:
6 498 Jioc ἄντα πολεμίζειν, Θ᾽ 424 ἔγχος ἄετ-
B 68 οὐ
ραι. II 621 σεὺ ἄντα ἔλϑῃ. P 99 μευ ἄντε
στήῃς. Y 6 Ἕχτορος ἄν τα ὅῦναι ὅμιλον. 6
933 dos. ἄνϑ᾽ ἑχατὸν - στήσεσϑαει v πο-
λέμῳ, Herod. ἐπὲ τὴν ἄνϑ᾽ συλλαβὴν ἡ ὀξεῖα,
ἵνες τὸ πλῆρες ἢ ἄντα. ουτως δὲ, ἀξιοῖ Δημή:
τριὸος ὃ γονύπεσος" al ἐμοὶ δὲ οὕτως ἀρέσχει
τὸ τῆς διανοίας" ἄντιχρυς γὰρ Τρώων ἕχα-
τὸν καὶ διηκοσίων εἷς ἕχαστος στήσεσϑαί φη-
σιν" οὐ γὰρ κωλύεται ἡ τοῦ ἄντα σύνταξις,
εἴ γε ἐπὲ γενικὴν φέρεται. Haec disputantur
contra Aristarchum qui &r9^ scripsit, Ariston.
ἢ 9. πρὸς τὴν ἀνάγνωσιν» ὅτι οὕτω προενε-
χτέον, sc. ut plenum sit ἀντί non ἄντα, cf, Ap.
134
31, 10 E. M. 111, 30. Comparabat enim non
recte Aristarchus ἀντί τινος εἶναι quamquam
et gen. alia est ratio cf. s. ἀντὶ 2 et potissimum
verbi στήσεσθαι ἐν πολέμῳ cf Spitzner exc.
XVII 1. — 2) Ante gen. Φ 331 ἄντα σέϑεν
γὰρ | Ξάνϑον μάχῃ, ἠΐσχομεν εἶναι, v. 831
damnat Aristonicus, v. 332 quomodo legerit ne-
Scimus. Audacter paraphr. et sch. br. Aliter
Eust. 1938, 50 (cf. Heyne h. 1l) εἰναι pro ive
esse dictum, sed vel sic melius esset σὲ ἄντα
Süvgov. Y 89 ἄντ᾽ ᾿Ἡχιλλῆος | στήσομαι, cf.
Y 69 (seh. AD. ἐξ ἐναντίας). Y 75 ἄντα
ϑεῶν ἴσαν, cf. Y 355 365 O 415 (cf. Spitzner
exc. XVII 2). $41; &vre Ποσειδάωνος £vavri ίβιον
πολεμίζειν, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι y
(475—1) quos Bekk. expunxit. y 232 ἄντα uvn-
στήρων ὁλοφύρεαι ἄλκιμος Ens den Freiern
ins Gesicht. Ita coniungunt . sch. V. quae ad-
dunt 7 ἐλλείπει ἡ περί, ἵν᾽ ἢ περὲ uv ἡστήρων.
Sunt qui ἄν. uv. referant ad inf. à 160 ἐπ-
εσβολίας ἀναφαίνειν | ἂν τα σέϑεν, & 3834 π 416
σ 910 « 65 ἄντα παρειάων σχομένη “ρήδεμνα
i. e. ante genas, sch. EQ. πρὸ τῶν παρειῶν
παρασχοῦσα τουτέστι προκαλυψαμένη τῷ κα-
λύμματι τοῦ προσώπου, quod brevius poéta
dixit Z ζ 14. ὃ 115 154 ᾿χλαῖναν ἄντ᾽ ὀφϑαλ-
μοῖιν ἀνασχὼν. Fuere qui Y τὸ 72 ἄντ᾽ ἔστη
et IJ 305 ἄνϑ᾽ ἵσταντο legerent pro ἂν τέστη et
ἀνϑίσταντο. (ἐσάντα, ἔναντα ἄναντα, πάραντα,
κάταν τας ὀντάω, ἄντηστις.)
εντ- ἄξιος (ἀν τὸ eiusdem pretii,
alteri par est, gleich viel wert. cum gen. et
absol «1 514 πολλῶν ἀντάξιος ἄλλων. « 401
ἐμοὶ ψυχῆς ἀντάξιον, Did. ἐνίους φησὶν δ᾽ Api-
στάρχος χράφειν οὐ γὰρ ἐμῆς “ψυχῆς. ἀλαξο-
νικὸς δὲ ὁ λόγος, οὐ δὲν τῆς ἐμῆς ψυχῆς ἄξιον.
ἄμεινον δὲ ἐμοὶ γράφειν. h. Merc. 487 βοῶν
ἀντάξια ταῦτα μέμηλας. — A 186 ἀντάξιον
ἔσται sc. . Yovorntóoc,
&rtéo | ἄντα. Praes. coni. ἀντᾷς h. Rd
988, ipf ἤντεον H 423 cf. Buttm. Spr. 8. 105
Anm. 7. Lucas, Vorschl. Emmerich 1845 p. 21.
fut. ἀντήσω II ,223, aor. ἤντησα, ἤντησας 6, ]»-
τησε Z 399, ἠντήσατε y 44. coni. ἀντήσομεν
zx 254, opt. ἀντήσειε H 158) occurro, casu
obvius ' sum, τρί. 2) occurro, ita ut pugnem
qui pretio
vel fruar re, particeps fio, τινός. Η 423 ἀλ-
λήλοισιν, Z 399 οἱ, h. Merc. 988 ὀΐεσσιν in
oves incidas, — Absolute 4 375 6 201 οὐ γὰρ
ἤντησ᾽ οὐδὲ ἴδον. — 2) y 44 ,ϑαίτης, sch. R.
ἐπετύχετε. y 91 ὃ 821 o 44 ὀπωπῆς, sch. M.
πῶς εἴτε ἐπὶ καλῷ οὔσης ἢ ἐπὶ ZO ἔτυχες
τῆς περὶ ἐχείνου ἀκοῆς εἴτε τῆς ϑέας ἤγουν
ὅϑεν ἐνέτυχες αὐτοῦ ϑεωρίας. Fuit enim. y. 1.
ἀκοῆς. H 158 μάχης, II 492 τοῦδ᾽ ἀνέρος,
sch. BL. ἐναντίος ἥξω. πὶ 954 πάντων d. b-
dov ἐόντων. Quae ratio intercedat inter ἀντάω
et ἀντεάω exponit Ahrens Ztft. f. A. W. 1836
p. 818. (σύν, ἄντηστις.)
ἌΑντεια" τῷ δὲ γυνὴ Προίτου ἐπεμήνατο
ὅτ᾽ ᾿Αντεια Ζ 160, f. Iobatae regis Lyciae; Del-
lerophontem «quem frustra amabat, calumniis
paene occidit, apud tragicos Stheneboea.
vv-£xoguc obtendo. χ 4 ἀντίσχεσϑε τρα-
πέζας ἐῶν vor euch den Pfeilen entgegen. Alii
ad Avtiogouat referunt. (ἄντυξ)
ἄντην (ἀντί. Goebel Homer, Konitz 1861 p. 31
AN videre &vry, acc. ἄντην cf. Lob. Rh. 259
path. el. 1, 625 et ἐς, dat. &vt£, acc. ἄντα) con-
tra, ex adverso, e regione, coràm. Non legitur
in IL 4—H nisi 4 187, neque in hy. Habet
ἀντάξιος CE ἀντί
semper ictum prior syllaba, aut in sexto pede
aut in primo. Contra hostes: «1 590 &. ἵστασϑε,
ct Σ 807. M 132 &. βαλλομένων, sch. BL.
ἀμεταστρέπτως μαχομένων, Θ 399 &. ἔρχεσϑαι.
Non recte sch. BL. ἐξ ἐναντίας τῆς ἐμῆς χε-
λεύσεως ἔρχεσϑαι cf. paraphr., 9 213 πειρη-
ϑήμεναι 4. Auge in Auge, .Y 109 Ἀχιλῆα Me
χτείναντι. — by T 15 ἄ. εἰσιδέειν, cf, 2 ἃ
E D 0 247 εἴρεαι ἄ., 9 158 καὶ 158 via
τα À 187 Óptoceo Di ue vtat &. Mann . gegen Mann
ct. E 190. 8 5 δ 310 ἐναλίγκιος &., cf, Platz,
Gótterverw. Carlsruhe 1857. t 291 4, οὐ λοέσ'
σομαι, X2 465 ϑεὸν βΒοοτοὺς ἀγαπαζέμεν ἄ..
paraphr. et Hes. φανερῶς. Recte, nam faciem
Mercurii conspexerat Priamus, Achilles non
erat conspecturus.
᾿Αντηνορέδας Πόλυβον χ. ᾿Αγήνορα ὅϊον |
qi9sóv v ᾿Αχάμαντ᾽ 4A 59, ᾿Ἀντηνορίδαο δά-
up | τὴν ᾿Αντηνορίδης εἶχε κρείων Ἑλιχκάων
1'.192, Ἰφιδάμας Á. 4 9221, Κόων - | πρεσβυ-
γενὴς A. 949, 262, T 58 Acodózo Ἀντηνορίδῃ
4 81.
᾿Αντήνωρ disertus vir sapiens, trcianus I"
148 sqq., πεπνυμένος Ulixem et Menelaum le-
gatos hospitio excipit 203 sqq., Priamo proxi-
mus 262 312, Helenam reddi suadet H 347.
᾿Αντῆνορ 357. Ἀντήνορος vie | ᾿ἈΑρχέλοχός εΞ
᾿Αχάμας B 829 — M 99: Z 468 sqq., ἱπποδά-
uoto | 473, Iphidamanta et Coona Agamemno
A 9262, “άοδώμαντα Aiax occidit O 517, 4-
μολέοντα Achilles Y 396, 4. υἱὸς ἀγαυοῦ, ὅτος
Aynvoo d» 579. 5465 Πήδαιον δ᾽ ἄρ᾽ ἔπεφνε
Μέγης "A. υἱὸς Ϊ ὅς oc vóSoc uiv ἔην, πύχα ;
δ᾽ ἔτρεφε ὅῖα Θεανὼ | E 69, ἄλοχος 4. ixxo- ἢ
δάμοιο Z 299: cf. “Ἀντηνορίδης. |
ἔντηστες (ἀντάω E. M. 112, 16) ea pars gy-
naeconitidis quae est prope virorum domum et
e regione introitus, qua occurritur intrantibus,
cf. Humpf. de aed. Hom. p. HII extr. v 387
zar ἄντηστιν ϑεμένη δίφρον, sch. V. κατ᾽ ἂν-
cot (sic) ἀντιχρὺς τοῦ ἀνδρῶνος ἐν τῇ γυναι-
χωνίτιδι. Eust. 1896, 59. 61 χατάντηστιν, δηλοῖ
τὸ ἀντιχρὺ φασι τοῦ ἀνδρεῶνος, ct. Ap. 96, 31
χατάντηστιν καταντίον. Hes. Doed. Gl. 707
κατ᾽ ἄντησιν, dubius num χατὰ ad ϑεμένη per- |
tineat, certus de adv. Codd. saepe χατάντηστιν. -
Am. πα.
ἐντὶ (skr. anti gegenüber, vor, lat. ante, goth.
and, ahd. ant- c£. Schweizer, Kuhn 6, 448, 16, EST
Goebel Homeric. p. 21 AN videre ἄς, dat. ἀντί,
acc. ἄντα. Praep. cum gen., anastrophen non ad
mittens, Herod. Θ 163 Lehrs qu. ep. 71) pro,
loco. Cum appellativis verti potest: instar, in -
compositis etiam: e regione, contra. Non legi-.
tur in lliadis 4—H. 1) Genetivo non raro post--
ponitur, atque adv. instar separatur a casum
Q 954 "Extopoc ὠφέ ἔλετ᾽ ἀντὲ πεφάσϑαι cf.
Ν 447 ἑνὸς ἀντί. Z 471 Προϑοήνορος ἀντί!
T^ 650 τῶνδ᾽ ἀντὲ χάριν δοῖεν, Θ᾽ 163 γυναι,
χὸς ἄρ᾽ ἀντὶ τέτυξο feminae instar cf. infra 8...
9 546. Sed sch. BL. γυναικὸς ἄρα ἴσος ησϑα,
οἵ. Remacly de gener. comp. Hom. III Bonn.
1846 p. 38. Did. Ἡρίσταρχος ἀντιτέτυξο, Ven.
ἀντ᾽ «ἐτέτυξο et sic Herodianus ut videtur (καὶ
χῶς ὅσοι ἀναστρέφουσινς, quem Grashof (Ab
d. Augm. p. 28) putat drrerérv&o scripsiss
quod Grashof addit ἀντί elisione non miu
nisi in compositione, ap. Hom. id casu acci
disse videtur in tanta paucitate exemplorum,
hy. bis minuitur. — 2) Est ante casum, sed ad
instar separatur 9 75 ἀντί τοί εἰμ᾽ ixérao
ot
dés ὦ ὦ E SEP d: m UO) Bees ua am RR e————R
2 ΄
ἀντία — -ἀντιβολέω
gut wie. Ariston. ἡ 0. 0. &rti τοῦ ἴσος ἱχέτῃ
εἰμί cf Ap. 31, 13 E. M. 111, 31 Remacly 1. l.
Hoc inde factum est quod gen. non est definitae
rei aut hominis ut Prothoénoris, sed nominis
appellativi. Nos in talibus raro: für, anstatt cf.
s. ἄντα Il 1. 1 116 ἀντέ vv πολλῶν λαῶν
ἐστὶν 0 multorum hominum instar. Ariston.
ἡ δ. 0. ἀντὶ ἐπὶ τοῦ ἴσου cf. Remacly 1. L,
546 ἀντὲ χασιγνήτου ἱχέτης τέτυκται fratris
loco est, cf. supra s. O 163. χ 290 ἀντὲ ποδὸς
ξεινήεον, v 807 ἀντὲ γάμοιο πατὴρ, τάφον
ἀμφεπονεῖτο, h. Ven. 29 δῶχε γέρας ἀντὶ γά-
μοιο, Cer. 494 ἀντ᾽ φδῆς βίοτον ὀπάζειν οἱ.
XXX 18. (ἄντα, ἄντην, ἀντίος, £vav toc, ἂν τί-
pios, ἐναντίβιος, ἐσάντα, £vavta, ἄναντα, πάρ-
«rte, κάταντα, ἀντάξιος, ἀντιχρύ, ἀντιάζω, &v-
εἰϑεὸς, ἀντιάγνειραι, ἀντερέρομαι, ἀντιφερίζω,
ἀντιβολέω, ἀντιτορέω, ἀνϑίστημι, ἀντέχομαι,
ἀντάω. ἀντιίω, ἄν τόμαι, ἀντιπέραια, ἀντίτομον.)
ivría V. S. ἂν τίος 4.
ἐντεάνειραι (ἀν 19) quae viris pares sunt, /'
189 ᾿μαζόνες ἀντιάνειραι, Ζ 186 Ἀμαζόνας
ἀντιανείρας, b, S31, 17 ὃ μὲν ᾿Αρίσταρχος
ἐσάνδρους. (c£. ἀντί 2), ἕνιοι δὲ τὰς ἀντιά-
Covocc, οἷον ἐς "αντιουμένας ἀνδράσι cf. E. M.
111, 35.
dvveito (ἀντίος) fut. ἀντιἄσεις χ 28, aor.
coni. ἀντιάσητον 886, opt. ἀντιάσειας σ 147,
ἀντεάσειε(ν), ἀντιάσαμμεν Η 231, ptc. ἀντιάσας A
67, ἀντιάσαντι, ἀντιάσαντα, ἂν τιάσαντες Ο 297.
T occurro casu, incido in, absolute, τινί. 2) occurro
ut, particeps fiam, particeps sum, fruor, resisto,
TivOc. Pte. absolute. 1) O0 997. K 551. y 993. »
312. 6 193 & 511. 442. nonnunquam Em fere
abeunt ac si dicas: quilibet, der erste beste.
μι 88 v 392 εἰ ϑεὸς ἀντιάσειε. σ 147 ἐκείνῳ
h. Ap. 356 τῇ. — 2) z 27 ἀέϑλων ἄλλων ἄντι-
ἄσεις, A 67 κνίσης, particeps factus. Non recte
Ap. 34, 16 ἵλεως χαὶ ἀντίος ὀφϑεὶς zal οὐκ
ἀναστραφείς, M 356 πόνοιο. φ 402 ὀνήσιος,
Ap. 84, 14 ἐπιτύχοι sch. V. εἴϑε καὶ ἐπὶ τοσοῦ-
τον ὄνησιν ὧν βούλεται λάβοι ἢ οὕτως εἴθε
τοσοῦτον μετάσχοι ὅσον δυνήσεται ἐντανύσαι.
Ν 290 ἢ στέρνων ἢ νηδύος hasta tetigerit,
quasi particeps eorum facta et fruens iis. H
231 σέϑεν tibi resistamus. (ὑπό, ἐπί. )
ἀντεάω (ὠντίος) act. pr. ἀντιόω, ἀντιόωσιν,
inf. ἀντιζαν ON 215, imperat. pl. ᾿ἀντιοώντων
Ψ 643, Ῥίο. ἀντιόων α 25, ἀντιόωσα, ἀντιόω-
σαν À 31, ἀντιόωντες Y 195, [impf. v. 1. ἀντι-
ἄάατε £2 62) Med. impf. ἠντιάασϑε «ὁ 62 Bekk.,
ali ἀντιάασθε. Futuri, ut saepe fit, has for-
mas dicere non licet ob imperat. mediique impf.
De ἀντεάσεις sim. cf. ἀντεάζω. Praesenti inest
significatio quaedam temporis futuri. 1) occurro
incido in, τινί. 2) occurro ut fruar vel particeps
fiam, proficiscor particeps futurus, particeps fio,
venio in societatem, τινός. 8) nanciscor, tí. DZ
197 d» 151 ἐμῷ μένει im meum robur "incidunt
qu locus ne fert quidem futurum. d 431 ἦλϑεν
μῷ μένει ὠντιόωσα, paraphr. ἐναντιουμένη.
a 92) N 215 πολέμοιο, M 368 N 752 κεῖσ᾽ εἶμι
zal ἀντιύόω πολέμοιο, paraphr. M 368 ἀνέρχο-
μαι καὶ perta λῶν ubi tempus fut. certe
non indicavit poéta, quamquam eo potest re-
ferri: fit enim particeps ex quo profecturus, est,
sed paraphr. JV 752 πορεύομαι καὶ μεταλήψο-
pe. Υ̓ 125 χατήλϑομεν ἀντιόωντες τῆησὸὺε
μάχης, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι δ᾽ (125—8).
£2 62 γάμου, sch. V. μετελαμβάνετε. Ῥ 643
ἔργων, obeunto talia, Hes, ὑπαντεώντων ἢ με-
135
ταλαμβανόντων. y 435 nA 9e - ἱρῶν ἀντιόωσα.
« 25 μετεκίαϑε ἀντιόων ἑχατόμβης, Ap. 36,
99 ὑπαντῶν, recte praesenti usus, nam Neptu-
nus etiamtum proficiscens in societatem ve nit.
ὦ ὅθ ἔρχεται οὗ παιδὸς τεϑνηότος DUE
EO) Non potuit uti genetivo de Chryseide: 4
31 ἐμὸν λέχος ἀντιόωσαν, nolebat enim. Chry-
seis apud Agamemnonem vivere. Fuere igitur
qui explicarent: lectum meum. insternentem s.
instruentem, Eust. 30, 28 πορσαίνουσαν, paraphr.
εὐτρεπίζουσαν οἵ, Hes. Fuere alii qui acc. in-
terpretarentur quasi esset gen. sch. A. τῆς ἐμῆς
χοίτης μεταλαμβάνουσαν cf. sch. br., paraphr.
Melius E. M. 113, 53 δηλοῖ τὸ ἀντιλαμβάνων,
αἰτιατιχῇ συντάσσεται. Kstigitur: meum lectum
vicissim nanciscens velit nolit, es wird das auf
ihr "Theil kommen, Ap. 84, aT παραγινομένη
εἰς τὴν χοίτην, ἀπὸ τοῦ παρακολουθοῦντος.
Doederl. Gl. 713 secutus Ameis J. J. f, Ph. 1850
p. 271 λέχος ad ἐποιχομένην refert et ἐμοί
supplet ad ἀντεόωσαν, senescet telae operam
dans et lecto, cuius consors erit. Nunc Ameis
cum Naegelsb.: accedere ad lectum. Gent, Hom.
ΠΑ Sp: "80 ἀμφιέπουσαν coniecit. Τχραπρο-
bantur vv. 29—31 teste Aristonico.
ἐντέ-βζος (βίη. pro adv. ἀντιβίην et ἀντί-
βιονὴ qui contrariis s. adversis viribus utitur,
(cf. Meiring de subst. cop. p. 21) aperte, non
clam aut dolo. contrarius, , oppositus, Non recte
E. M. 118, 59 ὁ ἐναντιούμενος τῇ βίᾳ. A 304
ἀντιβίοισι μαχησαμένω ἐπέεσσι, sch. br. ἐναν-
τίοις ὅ ἔστι στασιαστικοῖς λόγοις cf. B 378. o
415 v 393 d. ἐπέεσσι χκαϑαπτόμενος. h. VIIH 5
ἀντιβίοισι τύραννε adversariis. — 1 435 p
βιον πόλεμον πολεμίζειν, ubi ἄντ. est adi.
p 190 et Lob. Paral. 505. Sunt tamen qui x
defendant. — Adv.: ἀντίβιον viribus adversis,
ex adverso, Hes. ἐναντίον ἀλλήλων. “4 386
d. σὺν τεύχεσι πειρηϑείης Auge in Auge, nam
Alexander ex insidiis sagittam miserat. 1) 20
H 40 51 d. μαχέσασϑαι. — Adv. ἀντιβίην ad-
versis viribus, e contrario. Doed. Gl. 2012 ne-
gat esse acc. 4 278 ἐριζέμεναι ΡΟΣ ὦ a
sch. br. ἐξ ἕναν τίας ins Gesicht. E 220 ἐπὶ
τῷδ᾽ ἀνδρὶ ἀ. ἐλϑόντε über ihn von vorn her-
fallen, Φ 925 Ἕχτορι πειρηϑῆναι &. ubi similes
locutiones. contraxit poéta et dat. ad dv. ret-
tulit.
ἀντι-βολέω (ἀντιβάλλω, fut. ἀντιβολήσεις,
ἀντιβολήσει, inf. ἀντιβολήσειν, aor. (ἀντεβό-
λησα v.l 410 ὦ 87) cf, Buttm. Lex. 1, 279
ἀντεβόλησας, ἀντεβόλησε «(v), ἀντεβ βόλησαν, opt.
ἀντιβολήσαις, inf. ἀντιβολῆσαι, τὰ ἀντιβολή-
σας) 1) occurro, amice vel hostiliter; — b) inter-
sum ταν absolute. 2) particeps fio, τινός, Ap.
31, 31 συναντῆσαι, συντυχεῖν. καὶ ἔστιν oiov
ἀντιμολῆσαι, ἀντιμολεῖν, 0 ἐστι παραγίνεσϑαι.
Derivabant enim ab ὧν τιμολεῖν τροπῇ τοῦ μ,
sed sch. L. 4 842 ἀντιβολεῖν ἀεὶ παρ᾽ Ὁμήρῳ
τὸ συναντᾶν χαὶ ὡς εἰπεῖν ἄντην βάλλειν χαὶ
ἐπιτυγχάνειν" διφορεῖται δὲ χατὰ τὴν σύνταξιν
ἡ λέξις cf sch. E. ὃ 547. E. M. 112, 46 1165.
H 118 τούτῳ ye μάχῃ £r. d., casu non con-
sulto. sch. A. yg. καὶ διὰ τοῦ 'u ἀντιμολῆσαι.
7 800 coí, dir in den Wurf gekommen. 1] 847
z 977 £2 315 ν 299 μοι, «1 809 IV 210 246 h. Merc.
26 ἡ 19 ot cf. h. Merc. 143. Absol. I! 790
ἠέρι , χεχαλυμμένος ἀ., ptc. hy 365 Y 452
χαὶ ὕστερον οἵ. ]M 465 Κὶ 846. & 975 εἴπῃσι
ἀντιβολήσας, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι i0
(275—88). ἡ 16 χερτομέοι. — 2) De re cui quis
136
interest ἃ 416 φόνῳ ἀνδρῶν ἄ., sch. Gl. H. £vé-
τυχες. € 87 τάφῳ ἀνδρῶν. Etiam res dicitur
occurrere homini h. Merc. 177 ἄλλο tí ot x«-
zv z. μεῖζον ὀΐομαι ἀντιβολήσειν. — 2) 4
349 M 316 μάχης ἀ.. 0 547 τάφου ἀ., q 306
τευ ἐπητύος ἀντιβολήσεις, Ap. 36, 97 ἀντιβο-
λήσειν ἐντεύξειεν (510) ἐν τῇ φ τῆς Ὀδυσσείας,
(Bekk. ἀντιβολήσεις, ἐντεύξῃ) frueris. Res di-
citur occupare hominem. σ 272 γάμος ἀντιβο-
λήσει - ἐμέϑεν, non recte sch. V. συντελεσϑή-
σεται αἱ ἐμέϑεν ad subst. γάμος referatur.
dvví-9:s0g (f. ἀντιϑέην Δ 117 v 378) qui par
est diis, Meiring de subst. cop. p. 21 oppositus
s. similis diis, ἀντὲ ϑεῶν. Ap. 31,11 E. M.
11, 30 τίϑεται (ἀντὶ) καὶ; ἐπὶ vov ἴσου...
ἀντιϑέῳ Ὀδυσῆι τῷ ἰσοϑέῳ cf. Hes. De iis
qui potentia, corporis viribus, pulchritudine prae-
stant, non morum probitate, de rezibus duci-
husve qui genus a diis ducunt. Epith. ornaus,
in primo pede aut secundo aut quarto, plerum-
que ante subst. sed postponuntur ἀντιϑέοιο οἱ
C 941 ἀντιϑέοισι in exitu versus, (cf. praeterea
4 88 E 168 Q 957 λ 308 o 90, I 623 λ 512, h.
Ap. 210. .X 392 Ῥαδάμανϑυν, Ariston. ἀϑε-
τοῦνται στίχοι ια΄ (317 —27), Bekk. expunxit.
o 581 à. Νηλῆα, ξ 182 ᾿Αρχεισίου d. 4377 ἀ.
Πολυνείχεϊ, A 964 a. Πολύφημον, 4 308 Ὥτον
&., ἡ 146 Ῥηξήνορος &., h. Ap. 210 Tegv' &.,
P 186 Méydovoc &., Y 932 à, Γανυμήδης, δ
257 Μήστορά v d., IK 112 ἀ. Αἴαντα, 1 628 Αἴας
ἃς, 4 140 « 91 β 17 ξ 331 v 126 χ 291 d. Ὀδυ-
σῆι, à 741 v 456 Ὀδυσῆος d., v 369 q 254 ἀντι-
ϑέου Ὀδυσῆος, 9 518 ὦ 116 ἀ. Μενελάῳ, λ
519 Νέστωρ ἀ., | 6608 692 Z 199 M 307 ἀ.
Σαρπηδόνα, E 629 II 649 ἀ. Σαρπηδόνι. De
hominibus quorum virtutem non saepe praedicat
Homerus: 4| 321 y 414 &. Θρασυμήδης, E 105
à. Τεύϑραντα, *P 837 -Asovigoc ἀ., 4 88 E 168
Πάνδαρον d., 0 915. &. Aveoqovvgv, N 791 d.
Πολυφήτην, Y 407 Φ 91 &. Πολύδωρον, d 595
Ἀγήνορος d., 9 119 &. KAvrovgoc, vel quos
ϑεράποντας appellat. .1 322 d. ϑεράποντα Mo-
λίονα τοῖο ἄνακτος, II 865 à. ϑεράποντα Atc-
κίδαο, 'P 360 &. Φοίνικα, ὁπάονα πατρύς. Oy-
clopem quoque vocat « 70 ἀντέϑεον Πολύφη-
μὸν qui cum tali honore indignus videretur,
vexavit interpretes, sch. EM. ὁ αὐτὸς ἑαυτὸν
διὰ τὴν ἄνοιαν ἰσάζων τοῖς ϑεοῖς, V. νῦν τὸν
ἐναντιούμενον ϑεοῖς, τὸν ἀσεβῆ οἵ. Ap. 3l, 15
Ἰὼ, M. 111, 32. ld si admitteretur, etiam ad
procos referri posse videbatur. & 18 ἀῤείϑεοι
μνηστῆρες, sch. QV. νῦν οἱ ἐναντίοι τοῖς ϑεοῖς,
sed admitti nullo modo potest, cf. Braune (ξ
1—60 Guben 1845 p. 7) — b) Populorum: M
408 II 421 d. “υκίοισι, C 941 Φαιήχεσσι ἀ, In
Tliade nom. propr. tantum additur, in Od. etiam
appellativis ut procorum et 4 371 c. ἑτάρων
de omnibus qui cum Ulixe Troiam profecti erant.
δ 571 ἀ. ἑτάροισιν de comitibus Menelai, ξ 247
385 τ 216 Ulixi, o 54 Telemachi, e 300 c.
ἑτάρους Ulixi. Porro ὁ 90 πατέρ᾽ ἀ. Ulixem,
E 40 ἄναχτος Ulixi, à 117 ν 878 ἀντιϑέην ἄλο-
zov Penelopen.
dvví-9-0Qor (τό" alii ἀντίϑυρος, ov) ea con-
clavis pars quae e regione portae est. Rumpf
de aed. Hom. II Giessen 1857 p. 15—16 eam
partem intellegit quae portae proxima est, in
quam intrantes primum perveniunt, quae inter-
pretatio loco Odysseae bene convenit, sed vix
origini vocis, quae non videtur certam atque
definitam aedium partem significare, sed fingi
ἀντίϑεος — ᾿4ντίλοχος
pro tempore. π 159 στῇ δὲ κατ᾽ ἀντίϑυρον.
χλισίης Οδυσῆι φανεῖσα, sch. HV. Eust. 1797,
50 ἀντικρὺ τῆς ϑύρας. Ap. 34, 95 παρ᾽ ἄντ.
(παρὰ τὴν ἀντίαν ϑύραν). Cf. Giseke allm. |
Entst. d. Ilias 94. Ameis: an cinem dem Ein- |
gang gegenüber befindlichen Platze, id quod fieri
certe potuit.
"'AvttzAsu« | À 85 Ulixi mater, cum cuius.
anima colloquitur 152 sqq. o 355 sqq. A
"AvrixAog Graecus cum Ulixe in equo ligneo -
occultus à 286. à
&vtt-zQU (E 130 819 v cf. Herod. E 100 130.
ἀντί, κάρα E. M. 114, 99 cf. Lob. path. el. 2,
283. Passow: ἀντιχρούω, secutus Eust. 1823,
18 qui a pugilatu vocem derivat. Cf. Pott I
207) 1) bis c. ger. ex adverso, 2) recta, 3) per
ommes partes, 4) prorsus, 5) Translate: aperte.
Ap. 32, 6 διαμπὰξ xel oiov διόλου, ὁτὲ δὲ
ψιλῶς ἐξ ἐναντίου, cf. E. M. 114, 28. Bentley |
ἄντικρυς coniecerat, Bothe et Bekker ἀντικρὺς
receperunt, ceterorum nemo fere (Duentz. N. J. -
f. Ph. 95, 362 Kayser, Phil. 17, 693 anonym. vq
Zift. f£. A. W. 1885 p. 1065) probavit formam -
quae abest a codd. Homeri, cf. La Roche H. T. -
1929 Buttm. Spr. 2, 366. Non in hy. In Od.
praeter x 559 λ 641 repetuntur versus lliadis;
Praeter E 130 819 semper binas habet arses.
legiturque in introitu versus aut ante caesuram
sequente δέ, 5; 189 Ν 595 διά, II 346 δόρυ,
multo rarius alia littera. Potissimum cum ver--
bis eundi, addita praepositione. 1) E 180 819.
μάχεσθαι, z 559 xev ἀντιχρὺ τέγεος πέσεν,
cf. À 64, l e. zx. 7. τ. ἄ. e regione scalae quam
petiverat. Ap. 32,9 ἐξ ἐναντίου. V.l. xe«vav--
τιχρύ cf. La Roche h. 1. Eust. 1669, ll. 13.
Cum gen. 6 301 310 ὀιστὸν ἔαλλεν “Εκτορος,
ἀντικρύ. — 2) I' 359 H 953 παραὶ λαπάρην dut
268 sch. br. ἐξ ἐναντίας, 41 481 δύ oov ἠλ-.
ϑεν, E 189 βάλον ὦμον διὰ ϑώρηκος γυάλοιο,,
Ν 137 μεμαώς, N 595 διὰ χειρὸς ἐλήλατο, II
880 τάφρον ὑπέρϑορον, [I 285 ἀκόντισε κατὰ
μέσσον.- 3) P 49 X 327 χ 16 δὲ αὐχένοξ,
ἤλυϑε, Y Al6 διέσχε παρ᾽ ὀμφαλόν, E 100 2
953 διέσχε, "P S16 διῆλϑε, οἵ. v 453. 5 67 d.
χατὰ κύστιν ὑπ᾽ ὀστέον ἤλυϑ᾽. N 652 d. κατὰ,
κύστιν ἐξεπέρησεν, II 846 &. δόου ἐξεπέρησεν,
νέρϑεν ὑπ᾿ ἐγχεφάλοιο, cf z 162. E 7A d. δ᾽
ἀν ὀδόντας ὑπὸ γλῶσσαν τάμε. — 4) P 86i
d. δ᾽ - ἀπὸ μήρινϑον τάμε, II 116 ἀ. δ᾽ - ἀπᾶ
ραξε. "TU 678 ἀ. χρόα ῥήξω, Eust. 1393, 17 δὲ
Àov, sed sch. B. ἐξ ἐναντίου μαχόμενος.
5) Translate: H 362 €. δ᾽ ἀπόφημι, sch. BLV.
χατὰ πρόσωπον zal ἐξ ἐναντίας πάντων χαὶ
κατ᾽ ἀντίχρουσιν. 1
᾿Αντί-λοχος, Νέστορος | υἱός E 565 IN 400,
q/ 541; 756, ἀγλαός 301, πρῶτος δ᾽ A. Too
ἕλεν - Ἐχέπωλον 4 457, Ἡύδωνα E 580, 58
510; 589 equos abigit, Ἄβληρον ἐνήρατο - |
στορίδης Z 32, a Posidone excitatur JV 93,
μενεχάρμης ut O 582, P 419 | Asium perf
N 896 et equos abigit 400; a Deiphobo laces
situs 418 Hypsenoris corpus defendit; ab Ido-
meneo contra Aenexm advocatus 479 et ἃ
sidone ipso defensus 554, Thoona occisum
armis exuit 550 565 Φάλκην δ᾽ A. zx. Πέρμερον ἐξ
εγάριξεν X 518; a Menelao incitatus: ἀντίλοχ
ot τις σεῖο νεώτερος ἄλλος ᾿Αχαιῶν | οὔτε πὸ-
σὶν ϑάσσων οὔτ᾽ ἄλκιμος ὡς σὺ μάχεσθαι.
O 569 Melanippum occidit sed armis exuere.
579, 582 ab Hectore prohibetur 585, Atymmium
Il 318 sqq. occidit; (κυδάλιμος), P 378, υἱὸν
Νέστορος 653, 681 sqq., 697, nuntium Patrocli
occisi a Menelao acceptum Achilli fert 704, X 2,
dexterrime 32. Certamen equestre quartus init
T^ 301, a patre monitus 306—348,
854, bonis equis 402 et dolo 423 Sqq. 429, se-
-cundus ex pugna evadit
cum Achille 541 sqq. et cum Menelao 566 sqq.
rorae filio 188 Memnone?, 2 468, ὦ 16, 78 ubi
esse dicitur.
52; praeterea gen. ᾿ἠντιλόχου
Avii-uayos (μάχη) a Paride corruptus, He-
lenam reddi vetuerat .1 123 sqq.
drum et Hippolochum sine misericordia interficit,
- Hippomachum tertium filium Leontius M 188.
Avii-roog. Εὐπείϑεος υἱὸς ὁ 641, 660, π
1363, o 471, o 42, 284, v 284, q 140, 256, « 383
ubi in Telemachum invehit, ut 2 84 et in ma-
trem eius, cuius nuptias accelerare suadet, si-
milia 301, à 660; o 405; 458, δ᾽ 628 sqq. ut
j óc μνηστήρων cum Noemone de navi 'Tele-
ho praebita loquitur, 773 viros ad insidias
git, quos ipse ducebat zx 363; cum Telema-
machum reducem in terra occidere suadet, Pe-
)elope eum reprehendit 417; cum subulco rixa-
lur o 374, 445, Telemachus 394 et Ulixes 415,
quem 464, 473 subsellio iacit et tacere iubet,
[Contra dicunt, & 42—50 certamen inter Ulixem
Mt Irum instituit; 284 sqq. Penelopen magnifica
ste donat; v 270, q 140, 167, 186 arcum se
e tendere sperat, 256 desperans, Ulixem
dvrivoov ϑεοειδέα | 977) tentare prohibebat,
Ui χ 3, 49, eum primum sagitta confodit ὦ 179
"βᾶλε δ᾽ "Avr. βασιλῆα |, 494. — Nom. prae-
eà o 500, φ 84, 143, 167, 969, 987, πεπνυ-
0c 6 65; gen. ᾿Δντινόου ὦ 494, "Avtivooco |
21, o 464, ἱερὸν μένος 4. | σ 34; dat. o 292,
MES; acc. ὃ 631, z 417, o 396, 414; voc. 4vzi-
D. « 389, 2 130, 310, ὃ 632, o 381, 397, 483,
9 312, 4. ὕβριν ἔχων, κακομήχανε π A18 semper
ünte versu.
ἀνττόπη(»» (00v, Aconolo ϑύγατρα | 4 260,
? Iovi Amphionem et Zethum peperit. Prel-
gr. Myth. II 31.
(»tt-0c (nom. ἀντίος, ἀντίη (τ A78), ἀντίοι.
utr. ἀντίον οἱ ἀντία, adv. De Spiritu Herod.
96) contrarius, obvius, ex adverso, obviam,
Mira, e regione. a) Absolute, b) cum dat.,
Ὁ) eum gen. Dubitatur saepe utrum adi. legzen-
Sit an adv. Duentzero (Zenod. 81) Ari-
hus adi. videtur praeferre, Zenodotus adv.,
zner (ad .1 219 T'70) se nescire fatetur qua
utrumque discernendum iudicaverit Aristar-
negat La Roche (H. T. 193) fuisse certam
àm, praeferendam igitur Aristarchi scri-
am. 1 Nos cum verbis movendi plerumque
mus adi. 1) cum verbo ἔρχομαι. a) Z 54 ὧν.
5 ἦλϑε cf. P 257. Did. Z 54 οὕτως "Aolorap-
διὰ τοῦ c, ἄλλοι δὲ διὰ τοῦ », Zenod. ἀν-
» » ? lj; ,
-ἥντίμαχος — ἀντίος 1
" μάᾶχὸς ἴδεν ἀντίον
o9
ΌΧΙ
τίον. cf. sch. B. cf. Y 463. ep. 10, 1. ΤΊΤΟΥ
352 Τρώων πειρήσομαι ἀντίος ἐλθών Did. T
70 ᾿ἡρίσταρχος διὰ τοῦ v ἀντίον, sed Spitzn.
et Bekk. ἀντίος ediderunt confisi Eust. 1174,
41 et codd. b) O 584 οἱ ἀ. z., Y 492 ᾿ἡχιλῆι
v.l Ἀχιλῆος. c) B 185 ᾿᾿γαμέμνονος €. &, E
301 Ρ 8 rov, 44 594 τῶν, Φ 150 μευ, X 118
᾿ἡχιλῆος, x 14 &raxtoc. — 9) cum aliis movendi
verbis et στῆναι: a) 4 585 ὦ. ἔσταν ὅπαντες
conversi ad lovem, .1 216 στών, 44 94 ἀντίος
ἔστη, Did. Ζηνόδοτος ἐντίον zai ᾿Αριστοφάνης,
d 144 ἐκ ποταμοῖο ἔστη, τ 445 ἀ. ἐκ ξυλὸ.
χοιο (στῆ), d» 539 c. ἐξέϑορε. b) H 90 τῇ
v. ὥρνυτο, Y 371 tO siut, v. l τοῦ. c)P
31 Y 197 4. ἵστασ᾽ ἐμεῖο. O 694 (ἔϑυσε νεὸς)
ἀντίος ἀΐξας, Did. Ἀρίσταρχος ὀντίος διὰ τοῦ
9, χ 90 Ὀδυσῆος ἐείσατο ἀντίος ἐΐξας, H 98
"Eztopog ἀ. εἶσιν. -- Interponitur adi. nomina-
tivis IN 146 o? δ᾽ ἀντίοι viec ᾿Αχαιῶν - ocv,
cf Y 378. — τ 478 ἢ δ᾽ οὔτ᾽ ἀϑρῆσαι δύνατ᾽
ἀντίη οὔτε νοῆσαι e regione posita; spectat
enim &vró; ad utrumque verbum, ἀντίον ad
prius solum refertur z 160 οὐδ᾽ ἄρα Τηλέ.-
οὐδὲ νόησεν contra aspexit.
— II Nom. adi. propter infin. aut aegre aut
prorsus non admittunt: P 69 9vuóc ἐτόλμα ἀν-
τίον ἐλθέμεναι ενελάου cf. P 67 Y 175 H
160 .Y 195. Aristarchus excepit 4f 219 ὕς τις
πρῶτος Ay«ut£uvovog ἀντίον ἐλθών, Did. Ζη-
νόδοτος καὶ ᾿ἀριστοφάνης ἀντίος ἐλϑών, ᾿Αρί-
σταρχος διὰ τοῦ v, Nescimus cur sic Scripse-
rit, sed ingrata esset tot verborum in τος desi-
nentium repetitio. .1 231 "Ayeu£uvovoc ἀντίον 72-
Sev. Excopit etiam 41 553 P 662 (ἄχοντες) ἀντίον
ἐίσσουσι, Did. .1 553 ἀντίοι: Ἀρίσταρχος διὰ
τοῦ v ἀντίον, qui cum O 694 ὠντίος αἰξας de
homine scripserit, videtur adv. praetulisse de
hasta. JM 44 ἀντίον ἵστανται sch. A. ἀντίοι,
xe. ἀντίον, οὕτως γὰρ ᾿Αρίσταρχος. E 256
ἀντίον εἰμ᾽ αὐτῶν.
ΠῚ Adv. cvríov legitur 1) de verba facienti-
bus 7’ 308 zx 434 q 320 τὴν δ᾽ «iv ἀντίον qióc
contra respondit, 4 265 E 217 4 892 N 9221
259 274 311 :P 586 « 399 β 177 τὸν δ᾽ «$c ἀντίον
jtó«. E 647 N 954 966 II 619 « 388 412 $
129 208 309 γ 75 201 225 4 155 990 315 595
ζ 186 o 48 86 154 265 979 512 535 544 π 30
68 112 146 240 262 o 77 392 598 v 338 Z 158
wv 123 e 375 510 τὸν δ᾽ - αὐ ἀντίον ηἶδα. «
213 230 306 345 9 371 y 21 239 o 179 o 45
107 c 226 v 26 φ 343 h. Cer. 405 τὴν αὖ - ἀν-
tíov ηὗδα, E ττὸ ἔπος τέ μιν ἀντίον ηὔδα, cf.
h. Ven. 91, 6 200 O 338 e 98 :P 482 2 9495 ὁ
64S ἢ. Ap. 463 525. In his acc. unum vel utrum-
que pendere a verbo αὐδᾶν Krüger Di. $ 46,
13, 3 docuit. Gen. vero pendet ab adv. Qvríov
4 930 σέϑεν ἀντίον εἴπῃ tibi oblocutus sit,
bentley et Bekk. ἀντία, ρο 529 ἀντίον ἐνίσπῃ
coram narret. — 2) De sedentibus: 5$ 79 o 96
ἀντίον ice, o 334 τὸν (δίφρον) zetzonzz φέρων
πρὸς Τηλεμάχοιο τράπεζαν, ἀντίον nisi quis
statuat ἀντίον esse acc. masc. adi. — c) / ?18
t 198 x 58 ἀ. ἷζεν Ὀδυσσῆος, o 957 χαϑῖζεν
d. - Εὐρυμάχου, w 165 fter ce. ἧς ἀλόχου. ---
3) E 569 χεῖράς τε καὶ ἔγχεα ἀντίον ἀλλήλων
ἐχέτην, h. Mere. 911 χάρη ἔχον ἀντίον αὐτῷ.
IV Acc. pl n. évri« legitur adiectivi h.
Merc. 345 ἀντία βήματ᾽ ἔχουσα opposita ha-
bens vestigia et fortasse ib. 77 ἀντία ποιήσας
retro agens S. inversa faciens, expunxerunt Herm.
et Baum. Plerumque cvr/« pro adv. atque ver-
138
23 ,
ἀντι τέραια
sus causa ut videtur (Ellendt, hom. Abh. ΠῚ po-
nitur, ubi ἄντα locum non habet: ex adverso
contra, c.gen. Non fere legitur nisi in Il. Y—.Y.
ἡ ἃς 425 ᾿δίφρον ἀντί Ἀλεξάνδροιο κατέϑηκχε, o
481 ἀντί ἐμεῖο στήσεσθαι. X 253 στήμεναι
ἀντία σεῖο, Υ 80 ὥρσε ἀντία Πηλεΐωνος, Y
88. 333 ἀντία Πηλεΐωνος μάχεσϑαι, sch. A. Y
338 ev ἄλλῳ &vtÜ Ἀχιλλῆος πολεμίξε w,cf Y
113 ἐών et Y 118 ἔβη. α 78 ἀντία πάντων
ἐριδαινέμεν, ὁ 817 ἀντία δεσποίνης φάσϑαι
coram domina fari. (ἀντεάω, ἀντιάζω,
ἐντι-πέρατα (τά, πέρην) ὁΧχ adverso et ultra
sita, B 635 ἀν. ἐνέμοντο Ithacae, Acarnaniam
ut videtur cf. ἄντα 1l 1.
ὧν τέἐσχομίάε V. S. ἀντέχομαι.
ἐντέ- τοιον (ἀντιτέμνω) remedium, h. Cer.
2239 οἶδα ἀντίτομον.
ἀντε-τορέω (praes. pte. ἀντιτοροῦντα h.
Merc. ,283, fut. ptc. ἀντιτορήσων ib. 178, aor.
ἀντετόρησεν E 397, pte. ἀντιτορήσας AK 267)
perforo , effringo, τί, vwóc. KK 267 δόμον, Ap.
81, 20 διατρήσας, διορύξας cf. h. Merc. 283
178. E 337 δόρυ χροὺς διὰ πέπλου πρυμνὸν
ὑπὲρ ϑέναρος. Sunt quibus videatur gen. quasi
partitivus significare non prorsus transfixum
esse corpus, drang ein in. sed Eust. 558,1 ἂν-
τὴν ἐτόρησε καὶ διόλου ἐτρύπησεν cf. lex. Seg.
407, 2 sch. LV. br. paraphr.
&v-vivoc (ἀνά, tivo, cf. Lob. path. el. 1,
360. Alii ab ἀντί et cio s. τείνω) repensus,
0 51 60 aues ἔργα, das Werk der Vergel-
tung. V l 9 918, pro ἂν τετώ, cf. τιτός.
Avti- qiia (φα φεν, vix a φάναι) Troianus
a Leonteo occisus 2M 190. — 2) Ἰαιστρυγόνος
᾿ντιφάταο | z 106, 199, χλυτὸν ᾿ἡντιφατῆς
114. 3) Melampodis τὰ ' pater Oiclei o 242.
ἀντε-φερέξζω (ὠντιφέρο) me obicio, adver-
Sor, me aequiparo, τινί. E. M. 112, 18 τὸ ἐν-
αντιοῦμαι ἢ τὸ ἐξισοῦμαι. Φ 851 σοὶ - &vtt-
φερίζειν cf. Ap. 35, 37, paraphr. d? 411 488
μοι μένος ἀντιφερίζεις viribus. Φ 411 Bekker
ἀντιφερίζεις restituit e v. 1. cod. 1. pro ἐσο-
φαρίξεις.
εἐντε-φέφοκεαε oppono me. resisto, adversor,
refragor. 4-589 ἀργαλέος - Ὀλύμπιος ἀντιφέ-
ρεσϑαι, sch. br. ἀντιφέρεσϑαι ὅ Uu £vayti-
οὔσϑαι καὶ φιλονεικεῖν. Φ 482 χαλεπή τοι
ἐγὼ μένος ἀ., viribus, paraphr. κατὰ δύναμιν
ἐναντιοῦσθαι cf. sch. br. Minus bene sch. BV
zx 238 δυνὴσ σόμεϑ᾽ ἀ. — E 70l ἀντεφέροντο
Pon) cf. lex. Seg. 407, 3.
᾿Αντέφονος Priami f. Q 2
᾿Αντῖ-φος (φάος ?) eu E Ὁ dux copiarum
quae ex Nisyro atque insulis Caly dnis venerant
B 678. — 2) 'Talaemenis £., dux Maeonum 5
864. — 3) "A. αἰολοϑώρηξ Ϊ Πριαμίδης 4d 489,
41 101, (γνήσιος) περίχλυτος 104, quem Achilles
in Ida captum pretio dimiserat, ab ABAMEDHUDS
interficitur 109. — 4) Ἢ. αἰχμητής, Aegyptii ἔς,
à Cyclope ultimus comeditur 3 19. — 5) Ulixi
hospes o 68.
&rrAog (ali ἄντλον. Benf. 2, 258 ἀνα-τλέξω
sursum fero, exantlo cf. E. M. 114, 52. Doed.
ΟἹ. 2376 dvéroA oc ab ἀνατεῖλαι) sentina, inte-
rior pars navis, cf. Lucht, Schiff d. Od. p. 12.
23. Eust. 1728, 58 ὁ τόπος ἔνθα ὕδωρ συῤῥέει,
τὸ τὲ ἄνωϑεν καὶ ἐκ τῶν ἁρμονιῶν οἵ. Ps
hof, Schiff b. Hom. p. 22 et Hes. £o. 696.
479 ἄντλῳ δ᾽ ἐνδούπησε. Non recte Ap. 33. ὃ
ἄντλῳ τῇ θαλάσσῃ. uw 411 εἰς ἄντλον χατέ-
— νερών
χυντο, Lucht in cavum navis, sch. BH. εἰς τὸν 3)
τόπον τῆς ἀντλίας cf. V. Ap. 33, 7.
ἐν-τολή (ἀνατέλλω) ortus. 4 4 ὅϑι τ᾽ ET
οἰχία καὶ χοροΐ εἰσι καὶ ἀντολαὶ ἠελίοιο, re-
giones ubi sol oritur, sch. V. ózov ἡμέρα καὶ
ἥλιοι. Loquitur enim Ulixes ab inferis reversus.
cf. Nitzsch h.l. Vólcker, kr. bib. 1, 349. Fuere
qui putarent adeo edito loco fuisse insulam Oc- -
cidentem versus sitam, ut primis orientis solis —
radiis collustraretur aut orientem versus sitam d
esse, Heimreich Flensburg 1871 p. 20. ᾷ
ἄντομιαι (αντα. Doed. Gl. 704 ad ἀνύω re —
fert) occurro rz». Absol B 595 ἀντόμεναι, 0X
412 ἀντομένη. 4 133 Y 415 δίπλοος ἤντετο
ϑώρηξ, E. M. 432, 57 ἀπήντα, ὑπέκειτο εἴ. La |
Roche h. 1. Recte Telephus ap. sch. BLV. τὴν
συμβολὴν δίπλοον ϑώραχέά φῆσιν, locum circa i
umbilicum ubi lorica et balteus concurrerunt. -
Doed. Gl. 704 τὰ δύο γύαλα concurrisse statuit, -
Duentz. ἤν, ζωστῆρι, ix. ad γύαλα referens,
A 9237 ἀργύρῳ, de cuspide. II 788 roc ἐν ὑσμίνῃ
O 694 ἀλλήλοισιν ἄντεσϑ᾽ ἐν πολέμῳ. Tyran-
nio: ἀντέσϑαι cf. Herod. Habet speciem aor.
X 908 εἰ μή ol ἤντετο, nisi occurrisset, de -
amico ut h. Cer. 52 Ot. (gtv.) Hm
ἄντρον (Pott, E. F. 1, 253 an respirare, ἄν-
τρο-ν kühle Grotte. Goebel Hom. Konitz 1861
p.10: Luftloch ab ἫΝ spirare; sive ἽΝ videre,
ut specus specio. Doederl. Gl. 2086 ex ἔντερον
syncope ortum; lat. Synon, 5, 142 ab angendo.
E. M. 115, 1 ἀνάτορον, ἀνάτετρημένον) spe-
cus, caverna. E. M. 115, 1 τὸ σπήλαιον. Ἰὰς,
tius patere σπέος quam ἄντρον putat Nitzsch.
ad s 57 cl. 4 279 ἐ 114 141 400 cum ε 218 935.
3125 speciem externam σπέος dici, cavitatem -
vero ἄντρον Ameis J. J. f. Ph. 37, 388, qui
182 216 comparat. Eust. 1743, 53 σπέος zal
ἄντρον εἰπεῖν ταὐτόν͵ κατὰ πολυωνυμίαν ἐστὶν
ὥς περ καὶ σπήλαιον. Calypsus, quae et sola
degit et incultius fere quam Circe aut Maia,
domicilium σπέος dicit poéta, ceteroquin si quà
arte praeparata est spelunca ἄντρον, Cyclopum
et Polyphemi σπέεα sunt e longinquo intuentibus,
proprius vero accedentes 4 216 εἰς ἄντρον &
χόμεϑ᾽ cf. 4 218, sch. Q. zv ἐκ τῆς εὐταξίαξ
τῆς κατὰ τὸ ἄντρον καὶ τῆς τῶν σχευῶν διά-
χκοσμήσεως τὸ τοῦ δεσπότου ἦϑος στοχάσα
σϑαι. t 235 ἔντοσθεν δ᾽ ἄντροιο βαλών. :2
ἐς αυχὸν ἄντρου. Versu proximo εὐρὺ σπέος
vocat poéta (cf. ε 330 337 402 447 458 462 476
sed ε 298 ἔντοσϑ᾽ ἄντροιο, « 813 ἄντρου ἐξή-
λασε οἷ v 91. x 407 ἐξ ἄντρου προσέφη cf.
Cer. 25. v 1083 317 ἄντρον ἐπήρατον ἠεροειδέ
ἱερὸν νυμφέων. v 363 μυχῷ ἄντρου Szaz
σίοιο, quod σπέος vocatur v» 806 367. Maia
domicilium aut ἄντρον aut δῶμα S. δόμος, S
οἶκος, s. μέγαρον, non σπέος appellatur.
Merc. 6 ἄντρου ἔσω ναίουσα παλισχίου, cod
ἄντρον παλίσκιον, Herm. δύνουσα. Baum. ge!
cor h. XVIII 6 ἄντρῳ ναιετάουσα zw
σχίῳ, h. Mere. 23 οὐδὸν ὑψηρεφέος ἄντροιο,
148 ἄντρου πίονι, νηόν, 172 κατὰ ,δῶμα ἄγε
τρῳ ἐν ἠερόεντι, 284 ἄντρον ἐς ἠερόεν cf. 359
40] παρὰ λάϊνον ἄντρον cod. Mosc. ἐς A.
quasi antro boves inclusae sint, sed stabi
v. 103 106 eas incluserat Mercurius antrumque, i
pervestigarat Apollo. h. XX VI 6 ἄντρῳ ἕν εὐώδ
Ἀιντρών" ἀγχίαλον ᾿ἡντρῶνα B 697,
τρωνά τε πετρήεντα | h. Cer. 491, m. Strab
433. 435, f. schol. B. 697 ubi v. Spitzner de
centu coll. Eust. p. 324, 34, Arcad, Herod,
M., urbs Thessaliae maritima sub Oeta Strab.
432. Hes.
ἄντυξ (ἀντέχω. Aliter Benf. 2, 249) orbicu-
lus, ambitus, 1) ora exterior currus, lignum so-
- leae ferreae forma simile, cui immittebantur vir-
- gae ad rec'os angulos margini δίφρου insertae,
. €eurrus ea pars quae margini δέφρου superim-
. posita parietis instar δίφρον circumdabat. 2) cli-
— pel ora, orbiculus cui clipei corium et aes af-
figebatur. 3) orbis quo fertur stella. 1) Rumpf
Beitr. Giessen 1850 p. 15. Grashof, Fuhrw. p.
37 refelleruut errorem eorum qui Zvzvyc de
rotis interpretarentur, cf. Marx, qui clipeum
Achilis delineavit, Coesfeld 1843 p. 14. E. M.
114, 39 ἡ ἀνωτάτη περιχεφαλαία τοῦ &ouc-
τίου δίφρου cf. Hes. Ap. 31, 1. lex. Seg. 409, 6.
Ἢ 262 322 ἐξ ἄντυγος ἡνία τείνας, Hes. περι-
φερείας τοῦ δίφρου. II 406 ἕλχε - ὑπὲρ ἂν-
Tvyoc. Erat duplex &vrv& superior et inferior:
inferior aut media fuit inter superiorem et δὲς
qoov aut ima in ipso δέφρῳ posita ut statuit
Marx 1. 1. secutus Zonaram (p. 186): ἡ δὲ εἰς
τὰ χάτω τετυγμένη λέγεται καταῖτυξ. d» 38
ἄρματος ἄντυγες, E 728 δοιαὶ περίδρομοι ἄν-
τυγες, Sch. A. αἱ περιφέρειαι τοῦ δίφρου. αἱ
ἁψῖδες ὧν ἀντιλαμβάνονται οἱ ἀναβαίνοντες
iml τὸ ἅρμα cf. BD. .4 535 [Y 500] ἄντυγες
αἱ περὶ δίφρον. — 2) cf. Grashof 1. 1. p. 98
πο. 24. Ap. 3l, 2 ἐπὲ τῆς κάτωϑεν περιφερείας
τὴν ἀσπίδος cf. E. M. 114, 41. O 645 ἐν ἀσπί-
δὸς ἄντυγι πάλτο, sch. br. ἐνήλατο καὶ ἐνε-
o màuzy τῷ ἔξωϑεν τῆς ἀσπίδος κύχλῳ. Ξ 419
᾿στῆϑος - ὑπὲρ ἄντυγος, Z 118 ἄντυξ ἣ πυ-
μάτη ϑέεν ἀσπίδος, extrema pars scuti cui in-
ius pellis subsuta erat, cf. sch. D. Plures ἄν-
tvyc&c scuti fuisse nec ex hoc loco sequitur, ne-
que ex verbis Eust. 628, 93 πυμάτη ἄντυξ τὸ
δέρμα πρὸς διαστολὴν τῶν λοιπῶν zvziov,
εἰς οὺς ἀναλυόμενον δύναται τὸ τῆς ἀσπίδος
ἐπίπεδον τέμνεσθαι aut paraphr., quamquam
tres statuunt Grashof et Marx (p. 17. Nam
πυμάτη ut ῥινὸς πυμάτης dictum est vel ut
MK 475. Σ 608 ἄντυγα πὰρ πυμάτην σάχεος,
Sch. br. παρὰ τὸ ἔσχατον μέρος τῆς ἀσπίδος,
πέριξ. Σ 470 περὶ δ᾽ ἄντυγα βάλλε φαεινήν,
τρίπλακα μαρμαρέην, ἐκ δ᾽ ἀργύρεον τελα-
μῶώνα, sch. BD. τὸν ἔξω τῆς ἀσπίδος χκύχλον
Sch. D. τρίπλαχα, τρίπτυχον. Grash. vertit τρί-
πλάκα ires, quamquam nec δίπλαξ nec διπλόος
(4 133) duo sunt, sed semper duplex ita ut al-
terum alteri supersternatur. Eust, 1154, 31 toí-
πλαχα κατὰ τρεῖς πλάχας. Neque tres cir-
tum scutum posuisset poéta sed duos intra, ne-
n interiores qui non conspiciebantnr candere
Mixisset. Y 275 ἄντυγ᾽ ὕπο πρώτην ad inte-
riorem partem orbiculi. Nam cum orbiculus qui
clipei margo erat atque umbilicus clipei paulo
. €rassiores essent ad sustinendos gladiorum ictus,
tenuissima erat ea pars clipei quae orbiculum
atüngebat. Ita Doederl Gl. 2432 qui πρώτην
9,
πὸ πυμάτην de loco non de numero recte inter-
pretatur. — 3) h. VII[ 8 τριτάτης ὑπὲρ ἄντυ-
m ἔχουσιν Martem supra tertium orbem ve-
unt.
ΒΩ ς »
ἄντυξ — ἄνωγα
159
aor, ἤνῦσεν, opt. ἀνύσειε, ptc. ἀνέσοας ἧι, Morc.
338. Pass. praes. opt. &rvro v. l X 473, ipf.
"HS y or gh LE
;jvUto. Med. fut. ἀνύσσεσϑαι. conficio, proficio,
absolvo, e. pte., ví. 1 56 οὐκ ἀνύω φϑονέ-
ova. Ariston. ἀϑετοῦνται ἀμφότεροι (55. 56),
Bekk. expunxit. o 294 h. Ap. 435 νηῦς ἀνύ-
σειε ϑέουσα ὕδωρ, ὃ 357 ὅσσον νηῦς ἤνυσεν,
h. Merc. 338 πολὺν διὰ χῶρον, 188 πάντα. ὦ
71 σὲ φλόξ ἤνυσε, totum cremaverat, & 243 οἱ
ἤνυτο ἔργον, m 818 ἀνύσσεσθϑαι τάδε ἔργα
hanc rem confectum iri. Alii ἡμᾶς supplent.
(δεὰ ἐξ ἀπό. ἄνυσις ἀνήνυστος.)
ἄνω (E. M. 115, 17 διφορεῖται κατὰ τὸν"
χρόνον, Benf. 1, 121 ἽΝ; 2, 341 skr. anu, Ende
comparant Jaekel J. J. f£ Ph. 96, 40 et Graf,
ahd. Sprachsch. 1, 854. Videtur cognatum ἀνά.
Impf. zro», Pass. praes. ἄνεται (&), opt. ἄνοι-
ro (&)) conficio. E. M. 111, 18 d»6o, 115, 13
πράττω y 496 ἦνον ὁδόν, sch. ΒΟ. ἀντὲ τοῦ
ἤνυον. Vind. yo. ἤνυον ἀντὲ τοῦ διήρχοντο.
Σ 418 ἔργον ἄνοιτο, sch. br. ἀνύοιτο. τελει-
oiro v. l ἄνῦτο quod esset opt. verbi ἀνύῳ
cf. Buttm. Spr. 2, 115. K 951 νὺξ ἄνεται, Àp.
34, 30 κατανύεται, καταναλοῦται. (κατά, roo,
ἐξ- ἀπο- δια-, ἄνυσις, ἀνήνυστος.)
ἄνω (ἃ. dvd) sursum, supra. 4 596 λᾶαν
ἄνω ὠϑεσχε. Q9 544 ὅσσον Δέσβος ἄνω ἐν-
τὸς ἐέργει καὶ Φρυγίη χκαϑύπερϑε καὶ ᾿Ελλή-
σποντος. Ariston. ἡ ὅ. 0. τὸ ἄνω ἀντὲ τοῦ
ἀνά, καὶ πρὸς τὸ ἐέργει ἵν᾽ g ἀνείργει καὶ
περιορίζει. Similiter Suid. I 1, 456. Aristar-
chus etiam εἴσω notabat pro εἰς dictum. Supe-
riora videntur vocari a poéta remotiora et ultra
alias regiones sita, Phrysia ad orientem, ὁ 25
Ithaca ad aquilonem et occidentem, sed ab Hero-
doto quae ad aquilonem pertinent. Distinguere vi-
detur Duentz. (Rh. M. 5,413) inter ἄνω et χαϑύπερ-
9e», Lesbum enim extra Priami fines sitam esse,
Phrygiam intra; Spitzner (h. 1. c£. de vi et usu
praep. ἀνά et χατά 3): ἄνω supra, et χαϑύ-
zr99c infra. Faesi: ἄνω mach oben hin i. e.
aquilonem versus, quia Troia ad aquilonem spe-
etat a Lesbo, χαϑύπερϑε von oben her. Sed
dubitat num χαϑύπερϑε de montibus sit, qui
Troiam ab agro Phrygio separant an de aqui-
lone.
ἄνωγα (Buttm. Lex. 1, 993 4T'I', unde ἐγ-
γέλλω. Benf 2, 144 AT'l' ang-ustus ut sit co-
gere. E. M. 100, 92 ἀνάσσω, Pott skr. anu-
fnà iussus. Est pf, unde formatum est praes.
Gvoyo) Formae: ἄνωγα, ἄνωγας, ἀνώγει (Z
4399 H 74 O 43 725 Il 8 NX 176 (v. l. &voyev)
T 102 Y 179 X 142 OQ 140 s 189 357 ἡ 921 &
463 o 395 o 502 q 191) et ἄνωγε, sed dubitari
potest num haec sit praes. nam Z 444 Ξ 195
Σ 90 426 (2 198 s 89 e 409 ϑυμὸς ἄνωγε esse
potest: animus impulit, propterea nunc volo,
ceteri vero loci 1 680 42 90 τ 374 w 967 o
582 apte referuntur ad tempus praet. Gvoystov
4| 28; ubi Bekk. ἀνώγετε probante La ltochio
H. T. 197 ἄνωγμεν ἢ. Ap. 598, coni. ὠνώγῃ,
opt. ἀνώγοιμε T 206, ἀνώγοι, ἀνώγοιτε. imp.
" “Ὁ zi y 97 » 4 2 105
ἄνωχϑιε (et ἄνωγε v. 1. « 374), ἀνωγέτω βὶ 195
et ἀνώχϑω .1 189, ἀνώγετε et ἄνωχϑε χ 491,
inf ἀνωγέμεν. — Praet. jvoyt& i44 z 968 0
55 et ἄνωγον E 805 (331, ἠνώγει, ἠνώγειν
(Aristarchus Z 170, cf. sch. R. « 112) et ἀνώγει,
(Bekk. ante voe. et in exitu versus &»eyziw,) B
380 4 301 E 509 Z 240 I 219 690 N 329 Ὁ
180 P 357 Ψ 193 854 8 385 y 141 δ᾽ 531 9 449
& 158.6 246 x 330 339 v 282. E 899 q 80 z
140
129. Θ 3232 Y 77 A 900 (v. 1. ἄνωγεν) zx 466 et
AA 4.313 πῇ 15 199 646 778 II 145 ὃ 482
276 o 97 103 v 139 w 365 ὦ 167 h. Cer. 191
208. Videtur ἄνωγε aor. ἀνώγει impf. fere vice
fungi. ἤνωγεί») h.:Oer:.297 348. ἤνωγον 1 578
56 216 5 237 h. Ap. 105 et ἄνωγον Y. 35 6 471
et DRE v. l H 894. Fut. ἀνώξω π 404,
ἀνώξομεν O 9295. aor. ἀνῶξαι καὶ 531. Cf. La
Roche H. T. 194. Negat Buttmannus ἀνώγει
et ἄἀἄνωγεί(») et praes. et praet. vice fungi po-
(tüisse dubitatque potissimum num ἀνώγει sit
praes. La Roche l.l. usus Didymi testimonio
ad 42 198) apud Aristarchum ἄνωγεν praes.
vim habuisse conicit, ἀνώγει praet, praeter
duos locos s 376 o 97 (cf. o 103).
Iubeo, hortor, impello: arcesso. Additur Saepe
ἐποτρύνω, aliquando χέλομαι. Cum. acc. c. inf.,
dat. c.inf., τενά, τί, absolute. Habet παν πε τόνν quan-
dam cognationem praes. et praet, nam qui dixit
M 355 ἠνώγει χεῖσ᾽ ἔμεν potuit etiam praes. util:
iubet vos venire. Qui enim imperavit, in sen-
tentia sua diutius perseverare solet. Videtur
etiam animus impulisse aliquem ad agendum ubi
primum commotus est idemque iterum ac sae-
pius impellere donec desiderio satis fiat. 4f 301
τοὺς ἀνώγειν - ἐχέμεν imperaverat vel stabat
sententia; non enim tam verba imperantis signi-
fieantur, quam voluntas et consilium quae non
mutantur quamvis verba non ETE audiantur.
— 8) cum acc. c. inf. praes. 4 518 λαοὺς ἀπο-
λυμαίνεσθαι, B 280 σεωπᾶν λαόν, 4 287 λαὸν
μάχεσϑαι cf. 4 301. E 805 ócivvotai μιν, Z
240 εὔχεσϑαι πάσας, I 680 αὐτόν σε φρέζε-
σϑαι. FK 120 σε αἰτιάασϑαι, Z4 15 ζώννυσθαι
"Apysíove, .A 189 τὸν ἄλλον λαὺν μόρνασϑαι
cf. «1 304. .Ξ 105 ἑλχέμεναι υἷας ᾿Αχαιῶν, O0 160
μιν ἔρχεσϑαι. 0 295 ΄πληϑὺν ἀπονέεσϑαι, II 145
Αὐτομέδον τὰ ζεῦ γνῖμεν, P 851 οἴτε τινὰ χάζε-
σϑαι-οὔτε τινὰ apop yea ca. T 206 πτολεμίζειν
viec χαιῶν, ubi sequitur inf. ἕαΐ. τεύξεσθαι, Σ 90
ἐμὲ ϑυμὸς ἄνωγεν. (Sp. ἀνώγει ζώειν, ὦ 198
αἰνῶς ue αὐ τόν γε μένος χαὶ gv uoc «ἄνωγεν κεῖσ᾽
ἐέναι, Did. ᾿ρίσταρχος ἄνωγεν ἔξω τοῦ & et
510 Bekk., ἀνώγει Spitzn. cf. ad € 90. « 269
π 319 σὲ φοαξ εσθαι cf. o 2979 v 43 wv 129 h.
Ap. 528. « 274 μνηστῆρας σχίδνασϑαι, B 118
μεν γαμέεσθϑαι (Grashot 1. Ll) 8 195 μητέρ᾽ ξὴν
- γαμέεσϑαι, λ 356 με - μίμνειν, 4 160 οὐον
gut ἀκουέμεν, y 141 ᾿Αχαιοὺς - μιμνήσχεσϑαι,
ó 482 με - ἰέναι, € 112 σε ἀποπεμπέμεν. £
976 uv - ποντοπορευέμεναι, B 385 “ιν ἀγέ-
θέσθαι, 5 216 μιν λοῦσϑαι, ει 48 φευγέμεν
ἡμᾶς, E 246 με ϑυμὸς ἀνώγει ναυτίλλεσϑαι,
o 108 υἱὸν φέρειν, zx 316 os - δεδάασϑαι. π
990 νῆα ἀποπλείειν, 7 d με ϑυμὸς ἀνώγει
ἀπονέεσθαι v. l. ἄνωγεν, 55 Πείραιον - φι-
λέειν, v 964 σὲ - ὁπάξει:, φ 194 φάσϑαι με
ϑυμὸς ἀνώγει, 271199 φράζεσϑαι - ὑφορβόν, h.
Cer. 162 σὲ ive. — V) eum acc, c. inf, aor. E
509, μὲν ἐγεῖραι, E 899 Παιήον᾽ ἐήσασϑαι, H
74 ὅν τινα Sv unc μαχέσασϑαι ἀνώγει, I 101
τινα ϑυμὸς ἀνώγῃ, εἰπεῖν, I 919 ϑῦσαι - Πά-
τροκλον, I 518 μιν - ἑλέσϑαι, NK 894 μὲ - ἐλϑέμεν,
Ξ195 X 496 ε 89 τελέσαι δέᾳμ us ϑυμὸς ἄνωγεν,
X 902 με - τελέσσαι, O 180 σὲ ὑπεξαλέασϑαι,
Σ 176 8 ϑυμὸς ἀνώγει πῆξαι, 1 100 πάσασϑαι
᾿Αχαιούς, 24 di É ϑυμὸς ἀνώγε ἐν - ἄσαι, Y
179 σὲ ϑυμὸς ἐμοὶ μαχέσασ σϑαι ἀνώγει, X M2
Pr E ϑυμὸς ἀνώγει cf. A 206, Bekk. ἀνώ-
γειν, 9 189 υἷας - ὁπλίσαι, ε 99 ᾿ἐμὲ ἐλϑέμεν,
ἢ 921 μὲ ἐνιπλήσασθϑαι, x 363 τὸν - ἡγήσα:
ἀνωϑέω — ἀξ ξίνη
-
σϑαι εἴ. ξ 2957, ε 857 ug - ἀποβῆναι, 9 449 μιν
λούσασϑαι ἄνωγει, v. l. ἄνωγεν, o 97 τὸν zie,
o 846 μεῖναί με, e 808 τὸν ξεῖνον ἄ. ἐλϑέμεν
cf. c 182 y 488. 9 569 Πηνελό όπειαν ἄ. μεῖναι
cf. o 582. q 80 Εὔμαιον ἀ. ϑέμεν οἵ. o 167,
v 182 δμῳὰς ἀ, ἐλέσϑαι, ψ 207 ἀ. ἐλϑεῖν ἔχοντ᾽,
| 368 πάντας ἀ. ἑλέσθαι, h. Cer. 296. χαλέ:
σας λαὸν ἤνωγε νηὸν ποιῆσαι, 348 μὲ ἢ. ἐξα-
γαγεῖν. --- c)cum inf. pr. h. Ap. 105 ἤνωγον χα-
λέειεν (cam), .1 646 775 ἑδριάασϑαι, ἄ. cf. y 35
h. Cer. 191. ΠΗ 555 ἠνώγει «tio ἔμεν, T Yl
P 158 δεῖπνον &. ὅπλεσϑαι, 1 245 τύμβον πο-
νέεσθαι, Ῥ 854 4. τοξεύειν, y 1714 πέλαγος
τέμνειν, ὃ 531 ἀ. δαῖτα πένεσθαι, z 278 z«v-
εσϑαι ἀνώγεμεν, o 898 δέεσϑαιε. — (ἃ) inf. aor.
Z 170 δεῖξαι, Z 382 μυϑήσασϑαι cf. x 339. H
386 394 εἰπεῖν, O 822 βαλέειν - ϑυμὸς ἀνώ-
γειν, 44 139 καταχτεῖναι occidi, II 8 “ἀνελέσϑαι,
X 351 ἐρύσασϑαι ἀνώγῃ, Sp. ἀνώγοι, ἃ 816
δοῦναι ἦτορ ἀνώγῃ v. Ll ἀνώγοι, μ' 158 ἀλεύ-
ασϑαι, y 517 s. κέλομαι καὶ ἄνωγα, ἐλϑέμεν,
ξ 836 ἡ. πέμψαι, zx 405 παύσασϑαι &, h. Cer.
208 δοῦναι. — e) Cum negatione: vetare. μὲ 227
οὔ τί u^ ἀνώγει ϑωρήσσεσϑαι me prorsus ve-
tuerat armari, z^ 446 οὐδέ μιν τρομέεσϑαι
ἄνωγα. — f) Cum , dat. et acc. z 531 ἑτάροισιν
ἐποτρῦναι χαὶ ἀνῶξαι δείραντας κατακῆαι.
Solo cum dat. v 139 δέμνε᾽ ἄνωγεν ὑποστορέ-
σαι ὄμῳῇσιν. --- g) Inf. pf. uti videtur cf. Grashof
allg. Schulz. 1833 Abth. II 136. 137 p. 1081. Kk
67 “ἐγρήγορϑαι ἄνωχϑι, 1 331 τοὺς ἄλλους πε-
παλάσϑαι ἄνωγον, “ ὁ84 ἀλάλ ησϑαι ἄνωγας.
— h) Cum aec. sine inf. Z 444 us ϑυμὸς &. cf.
I 708 2 :56 929 o 395. π 404 tovc cf. x 438
4 497. £2 90 τίπτε. με - ἄνωγε; cur me arces-
Sit? cT Don ἐμὲ ἄνωγε v. 1. ἀνώγει, cum acc.
rei: $2 670 ὅσσον ἄνωγας, ο. duplici acc. T 102
τά μὲ ϑυμὸς ἀνώγει. Saepe sic ὀτρύνειν addi-
tur: τινά 5. τί: Καὶ 130 τιν ἐποτρύν χαὶ ἀνώ-
yq οἵ. s 139, O 43 αὐτὸν ϑυμὸς ἐποτρύνει καὶ
ἀνώγει, O 148 ὕττι χε χεῖνος ἐποτρύνῃ zu
ἀνώγῃ, Bekk. expunxit, — i) abs.: 4 263 [
189] 9. τὸ ϑυμὸς ἀνώγοι cf. o 409, Bekk. ἀν,
yu, 4 439 ϑυμὸς ἐποτρύνει xal ἄνωγει, I 690
Ῥ 1928 ὡς γὰρ ἀνώγειν cf. o 7v 282. Q 140
πρόφρονι ϑυμῷ - αὐτὸς ἀνώγει, € 463 oivo
ἀνώγει cf. o 502, & 471 αὐτοὶ Bay, O τῶ
αὐτὸς ἐποτρύνει χαὶ ἀνώγει, π 141 ϑυμὸς n
στήϑεσσιν ἀνώγει.
ἀν-ωϑέω sursum trudo, protrudo. ο 558
ἀνώσαντες πλέον, sch. BQ. ἀνωϑήσαντες τὴ
ναῦν.
ὠν-ωεστέ (ἀνώιστος) improviso. δ᾽ 92 λάϑρῃ
ἀνωιστί δόλῳ ἀλόχου, sch. B. λάϑρῃ μὲν ἀ
τοῦ μηδένος ᾿εἰδότος, ἀνωιστί δὲ ἀνυπονοήτω
καὶ ὡς οὐχ cv τις προσδοχήσειε. jÀ
ἐν-ώεστος (ὀίομαι) inopinatus, improvisus.
d 39 ἀ. καχόν, E. M. 115, 40 ἀπροσδόκητο
zal ἀνυπονόητον. pe versum de Orestt
ex γ 906 habet Ap. 32, 3 qui explieat ὃ οὐ:
ἄν τις οἰηϑείη γενέσϑαι, ep. 6, 1 ἀνωΐέστω!
πολέων 7 περ. (ὦν Qt.) |
ἀν-ώνομος (ὄνομα, ὄνυμα) nomine care
) 552 οὔ τις πάμπαν ἀνώνυμός ἐστι.
ιἀνωόμενος. Codd. h. Ap. 209 ὁππόσ᾽ vo.
ὄμενος, quod ad ἄνω ἀνύω referebant, aut a
ἀνιάω. cod. Mose. ὑππόταν ἱέμενος. Wolf ὅπ
πως μνωόμενος. )
ἀξίνη (ἀν, ἀ Hupf
,c&. Alii ab ἄγνυμι,
Kuhn 8, 373 ἄξων manubrium? securis, bip
nis, Hes. δίστομος πέλεκυς. Ν
1
| e ἐὐχαλκον, ἐλαΐνῳ ἀμφὲ πελέκκῳ, Lehrs,
— Rh. M. 17, 508 χαλήν versu separari non posse
. ratus a subst. proposuit χαλῆς i. e. ἀσπίδος.
Ὁ 111 ὀξέσι πελέχεσσι καὶ ἀξίνη σε, sch. BD.
᾿ἀϑετεῖ ᾿Αρίσταρχος sed Ariston. O 712 ἀϑετεῖ-
ται. Nop igitur v. 711 videtur expunxisse Ari-
starchus, cf. Baerwinkel, heroum hom. armat.
ΕΣ 11.
᾿Ἀξιός" ἐξ ᾿μυδῶνος, ἀπ᾿ ᾿ἀξιοῦ εὐρὴὶ ῥέον-
ὕ ρος | B 849, Π 2388, Paeoniae fl., et deus huius
IE p. Pelegoni, τὸν δ᾽ "A&óc εὐρυρέεϑρος | γεί-
γᾶτο x. Περίβοιι d 141. 157. de accentu cf.
Gàttl. 173.
ἄξιος ( ἄγω, , sed Benf. Kuhn 8, 75 skt. ano
ehren, akti &xo: — ἄξιτος der Achtung werth,
contra quem Hupfeld ib. 8, 370) pondere cui
par, quo quid compensatur, "eiusdem pretii, di-
gnus quo, Doed. GI. 51. Classen, N. J. f. Ph. 79,
312. E. M. 116, 1 ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν σταϑμῶν
τῶν ἰσὴν oov. ,ἐχόντων. absol. c. gen., c. inf.
Z 46 4 181 &. ἄποινα, 1 261 δῶρα ἜΡΟΝ com-
pensent. iniuriam. ὁ 388 429 v. eror, v 388
ἄξιον ἄλφοιν pretium quod eos compenset. --
b) V 885 λέβητα βοὺς ἄξιον, 6 234 οὐδ᾽ ἑνὸς
ἄξιοι, pares robore sch. B. ἀπὸ τῶν ἐν τοῖς
ζυγοῖς ἱσταμένων τε καὶ πιπρασχομένων δἰ:
θηται. O 719 πάντων ἄξιον ἡμαρ, sch. BL.
πάντων πόνων , ἰσόῤῥοπον ἡμέραν, Ῥ 562 9
405 πολέος ot ἄξιος, « 318 σοὶ Y ἄξιον ἔσται
ἀμοιβῆς cf. sch. QV. Báàuml. N. J. f. Ph. 91, 95.
Ameis h. 1. et N. J. f. Ph. 73, 567 dicit solere
primum verbum (δῶρον) coniungi cum ultimo
[ἀμοιβῆς itaque ἀμοιβῆς ad δῶρον refert, quod
Olassen improbavit N. JOIENPRM9; 511. Ex-
pungebat versum Duentzer N. J. f. Ph. 8 5, 819.
E e) 472 πεφίίσϑαι ἄξιος, Ν 446 ἃ iibi: "eive
τρεῖς πεφάσϑαι compensationem. esse quod
tres necati sint, sch. BLV. ὄντως oc δή τινος
τὰ (Cour ἄξιον εἶναι τὸ τρεῖς τούτους ἀνῇ
ἑνὸς πεφονεῦσϑαι. (ἀντάξιος.
, Αξυλον - ἔπεφνε - Διομήδης | Τευϑρανίδην
ὃς ἔναιεν - ἐν "Aotogij | ἀφνειὸς βιότοιο, φί-
Aoc δ᾽ ἦν ἀνϑρώποισιν 2: 19:5ΞΞ
y ἀξ-ῦλος (ἀκ, ἀξ, ἀξύλος ut ἀγκύλος ab cyz
Üurtius cui assentitar H. Weber, Phil. 16, 680)
qui stat horretque spicis alii: lignis abundans
€f. Ap. 37, 7 E. M. 141, 55 Hes. Suid. I 1, 513
lex. Seg. 413, 11 Eust. 837, 58 sch. A. 44 155.
Duentz. h. l. atque Kuhn 15, 44. Ariston. 44 155
E μὲν τὴν ϑρυ e o» ἀποδεδώκασιν, οἱ δὲ τὴν
-πολύξυλον. βέλτιον dt ἀφ᾽ ἧς οὐδεὶς ἐξυλί-
euro ὡς Ἡσίοδος fr. CCXLVII cf. Porphyr. ap.
sch. BL. 41 155 et Eust. l. l. Hes. Passow. Alii:
ὅμόξυλος Ap. 87, 8 ὅμου ἐχούσῃ πεφυκότα zal
συν; ϑροισμένα τὰ ξύλα. 1 155 ἀξύλῳ - ὕλῃ.
ἄξων (skr. akscha-s, lat. axis, ahd. ahsa,
sed Hupfeld Kuhn 8, 372 ad ἄγω refert) axis
curs. Hes. διὰ τῶν τροχῶν διῆχον ξύλον
περὶ ὃ στρέφονται Ps E. M. 116, 5 et Gras-
hot, Fuhrw. 30. E 723 βάλε κύκλῳ σιδηρέῳ
ἄξονι ἀμφίς Tunonis, cf. Grashof 1. sch. ABD.
X. 30 χάλκεος ἄξων Neptuni, Diomedis E 838
φήγινος. Ariston. ἀϑετοῦ vtt στίχοι δύο (838
839). A 534 [Y 499] αἵματι δ᾽ ἄξων | νέρϑεν
ς πεπάλαχτο, Il 378 ὑπὸ δ᾽ ἄξοσι φῶτες
2.
ἔπιπτον, sch. LV. πίπτοντες ὑπὸ τοῖς ἄξο-
σιν ἐγίνοντο.
dotó» (ἀείδω pl ἀοιδαί h. Ap. 178, ἀοι-
δαῖς v. l. v 9) 1) ars canendi, 3) cantus, 3) car-
men, Gesang, Gedicht, Hes. d, φωνή. Can-
fum. et adimere putantur dii et dare atque or-
» - NF
αἸξιός — ἀοιδὸς
141
nare. B 595 Θάμυριν παῦσαν ἀοιδῆς, b 599
&. ϑεσπεσίην ἀφέλοντο, Ν 731 Ἰἔδωχε ϑεὸς
κίϑαριν καὶ ὦ. Bekk. expunxit, 9 44 δῶχεν
ἀοιδὴν τέρπειν, γ.]. τερπνήν, 964 δίδου ἥδεταν
&., 9 498. ὦπασε ϑέσπιν c. cf. h. Merc. 442, h.
Ap. 519 ἐν στήϑεσσιν ἔϑηχε μελίγηρυν ἀ., h.
X 5. 1 δὸς δ᾽ ἑμερόεσσαν ἃ. de Venere. — 2) h.
VI 90 ἐμὴν ἔντυνον &., XXIV 1 χάριν ὁπασ-
σον FA , de Hestia. 'XXV 6 ἐμὴν τιμήσατ᾽
ἀοιδήν. Conlungitur cantus cum psallendi arte:
α 159 χίϑαρις καὶ ἀοιδὴ cf. h. Ap. 188, φ 406
φόρμιγγος ἐπιστάμενος καὶ ἀοιδῆς, cumque
aliis artibus ut saltandi « 421 σ 304 εἰς ὀρχη-
στὺν τὲ καὶ ἱμερόεσσαν a. cf. 9 253 o 605 h.
Ap. 149. h. Merc. 451 χόροι τε - καὶ ἀγλαὸς
οἶμος ἘΘΩ͂Ν Baumeist, ὕμνος POTE e Laur.
9 499 ἀοιδῆς ὕμνον ἀχούων cf. W. Kayser,
Phil. 22, 524 Friedl. hom, Worterv. 783 cuius
suspicionem hic locus movit. « 398 τοῦ σύν-
ϑετὸ ϑέσπιν ἀοιδήν, 9 499 φαῖνε δ᾽ ἀοιδήν,
it 44 λιχυρῇ ϑέλγουσιν ἀοιδῇ, μι 188 λιχυ ov, Ey-
τυνον d., i£ 198 οὐδὲ φϑογγῆς - οὐδέ τ᾽ ἄοι-
δῆς, v. r φϑογγήν» et ἀοιδήν, h. VII 59 γλυ-
χερὴν κοσμῆσαι ἐοιδήν, Ap. b) νόμος μεμέ-
ληται ἀοιδῆς Herm. scripsit. J. C. Sehmitt (N.
J. f. Ph. 73, 143 s.) βέ ὅληται ef. Spiess, hy. Ap.
Duisburg 1833; ep. 1 10 φῆμιν ἀοιδῆς, h. XIX
18 ὄρνις ἐάχει μελίγηρυν ἀοιδήν, codd. χέει,
correxerunt Ruhnk. et Herm., Baum. ὕει, cf.
Buttm. Lex. 1, 117 et s. ἀχέω. — 3) Carmina
erant laudes deorum et rerum ab hominibus
fortiter aut male gestarum atque neniae. £2 791
oL τὲ στονόεσσαν ἀοιδὴν οἱ μὲν δὴ ϑρήνεον
(ἄρ᾽ ἐϑρήνεον), cf. Friedl. anal. Hom. 459. G.
Schmid, Homer. Dorpat 1863. « 351 τὴν ἄἀοι-
δὴν ἐπικλείουσι, c 840 ταύτης ἀποπαύε" ἄοι-
δῆς. — 4) y 204 οἰσουσι κλέος καὶ ἐσσομένοισι) ἷ
ἀοιδήν, Yust. 1463, ΟἹ πυϑέσϑαι, o 197 τεύ-
ξουσι X ἐπιχϑονίοισιν ἀοιδὴν χαρίεσσαν Πη-
νελοπείῃ, Bothe et Bekk. coni. Πηνελόπειαν,
alii: gratam Penelopae. ὦ 200 στυγερὴ ἀοιδὴ
ἔσσεται, 9: 580 ἵνα noc καὶ ἐσσομένοισιν ἀοιδή,
h. Ap. 546 Mere. 580 Cer. 495 VI 21 XIX 49
XXV 7 XXVII 22 XXVIII 18 XXIX 14 XXX
19 xx vili 19 ἄλλης μνήσομ ἀοιδῆς cf. XXXIV
19 ἱερῆς. Ap. 164 χαλὴ συνάρηρεν ἐοιδή, XII
3 ἄρχε ἀοιδῆς, Merc. 429 ἐγέραιρεν ἀοιδῇ, ΙΧ
7 XIV χαῖρε ἀοιδῇ, XVI 5 XIX 48 λίτομαί
σ᾽ ἀοιδῇ, XXI 5 ἵλαμαί σε, Ap. 173 τοῦ πᾶ-
σαι ἀριστεύουσιν ἀοιδαί. ( ἐπαοιδή Qon, ἀοί-
διμὸς ἀοιδιάω
ἐοεδεέω (ἀοιδή. De vocali « terminationi
praemissa cf. Ahrens Ztft. f. A. W. 1836 p. 813)
canto. Ap. 37, 18 μετὰ τέρψεως ἄδει c. Eust.
1655, 58 Hes. « 327 καλὸν ἀοιδιάει, & 61 ἄσι-
διάουσ᾽ ὑπὶ καλῇ, sch. HPQ. yo. χαὶ οὕτως"
δαιομένων, νύμφη δὲ ἐυπλοκχαμοῦσα Καλυψώ.
ἐοίδέμος (ἀσεδηὴ celeber, qui cantu celebra-
tur. Hes. ἀείμνηστος, διαβόητος, ἀεὶ ἀδόμε-
voc, εὐκλεής, ὀνομαστός cf. lex. Seg. 215, 18.
Z 358 ἀνθρώποισι πελώμεϑ᾽ ἀοίδιμοι, h. Ap
299 νηὸν ἔνασσαν ἀοίδιμον ἔμμεναι.
εοεδός (ἄ. ἀείδω) cantor, poéta, rhapsodus,
vates, Hes. δός, χιϑαρῳδός, xal ὃ ποιητής,
xul ὁ ϑρηνῳδός vef. lex. Seg. 413, 25. o 518
ἀοιδὸν. -ὃς τε ϑεῶν ἐξ ἀείδῃ, 9$ 479 ἀοιδοὶ |
τιμῆς ἔμμοροί εἶσι καὶ αἰδοῦς, 9. 481 μοῦσα
φίλησε E ἀοιδῶν, 9. V3 μοῦσα ἀοιδὸν
ἀνῆχε, h. XXV 3 ἐκ Movadov καὶ ᾿Απόλλωνος
ἄνδρες ἀοιδοὶ ἔασιν καὶ κιϑαρισταί cf, h. XXI
142
3. δ 11 ἐμέλπετο ϑεῖος ἀοιδὸς φορμίζων ct.
v 27, v. 1. hic et alibi δῖος. Eadem verba €
604 absunt ἃ eod. Ven. Aristarchus expunxerat,
cf. Friedl. Ariston. h. l. 9 87 λήξειεν ἀείδων
ϑεῖος &., 9 959 ἐπαύετο, 9 539 ὦρορε ϑεῖος
d. ct. 7z 352 o 439 « 396 9 48 41. v 138 ϑεῖος
&. ἔχων φόρμιγγα ἡγείσϑω ὀρχηϑμοῖο cf. LU)
143, o 385 ϑέσπιεν ἀοιδόν, « 325 9 88 367 521
a. - περιχλυτός, 9 62 471 ᾿ἐρίηρον ἀοιδόν cf.
χ 945, 4 810 πολύφημος ἄ. (Ameis ad 8 150)
non recte sch. V. πολλοὺς εὐφημῶν ἢ πολλοὺς
φημίζων, y 267 ἀοιδὸς ἀνήρ ab Agamemnone
relictus apud. Olytemnestram cf. y 270, λ 368
μῦϑον ὡς ὅτ᾽ ἀοιδὸς ἐπισταμένως χατέλεξας,
α 338 ἔργ᾽ dudo tt ϑεῶν τε τά τε χλείου-
σιν ἀοιδοί, XXXII 19 ἡμιϑέων “λείουσ᾽
ἔργματ᾽ om α 247 οὐ v) τ᾽ ἀοιδοὶ | αἴτιοι,
9 358 d. ἐνὲ μεγάροισιν ἄειδεν, χ 330 Τερπιά:
δῆς ἀοιδός, h. Ap. 169 τίς δ᾽ tujuv ἀνὴρ
ἥδιστος, ἀοιδῶν ἐνθάδε πωλεῖται; & 910 63
καλὸν ἀκουέμεν ἐστὶν ἀοιδοῦ | τοιοῦδε com
v 9, h. er 25 χέλυν τεχτήνατ᾽ ἀοιδόν Baum.
expunxit, 42 720 ἀοιδοὺς | ϑρήνων ἐξάρχους,
l. ϑρήνους, sch. V. νῦν τοὺς ϑρηνῳδούς c.
Ἐμοὶ. hom. Wortery. 809. Cf. Meisling de
ἀοιδοῖς atque rhapsodis Helsingór 1809. Schoe-
maun Gr. Alt. l 58.
ἀολλής (X. & cop., εελ Ao; ἀεολλής E. M.
116, 43. Curt. E. 656. Ebel Kuhn, Zft. 4, 162
Doed. Gl. 468. Dat. f. ἀολλέσιν 7 165, acc. n.
ἀολλέα) 1) confertus, condensatus, coniunctus.
2) una, simul. E. M. 116, 42 συνηθροισμένοι
Hes. d9odoc, ὁμοῦ πάντες cf. Ap. 37, 14.
Semper post caesuram tertii pedis. In ΠῚ tan-
tum genere masc. et plerumque nom., sed 7 89
etiam acc, legitur. De pugnantibus qui ordines
servant: E 493 O 312 ὑπέμειναν &. Sch. br. cv»-
εσταλμένοι, άϑρόοι, συνηγμένοι -, Ν 136 0 306
P 262 προὔτυψαν à, M 443 ἔϑυσαν ΣΙ
276 ἐν ἔπεσον dO d, N 89 à. - ἕποντο,
ο 494 μάχεσϑ᾽ ἀ. Hi 601 “στὰν ἀμφ᾽ αὐτὸν
ἰόντες d., Ο τι8 d. ὄρνυτ᾽ ἀυτήν, paraphr.
συνηγμένοι ἐνεργεῖτε τὴν μάχην, M 18 πάντες
ἑπώμεϑ᾽ à. Ψ 198 εἵατο μένοντες &., Ψ 164 &.
cU. μενόντων οἵ. γ 427, T 190 μέμνετε δ᾽ ἄλλοι
πάν τες d iP 933 oi - d. ᾿ἠγερέϑοντο, cf. y 412, 4
228 αἱ ὦ. ᾿ἠγερέϑοντο. à 448 φῶκαι P7] Sor. DS
446 αἱ γυναῖχες &. - ἅπασαι. 189 γέροντας d. ἣγε
Did. ᾿Αρίσταρχος ἀριστέας etita Bekk. De rebus:
ᾧ 432 βάλλον. tiv ἐλεοῖσιν ἀολλέα, 9 394 πάντα
φέρωμεν ἀολλέα La Roche scripsit, v. 1, ἀολ-
λέες sch. V. ὁμοῦ συναχϑέντα, ἀϑρόα. Suase-
rat id iam Ahrens (Phil. 6, 33) de hiatu in eae-
sura bucolica Sisputans quem qui fugiebant
ἀολλέες scripsisse videntur. — ?) P 12 οἱ
ᾧμωξαν irequentes, paraphr. ἐστέναξαν ὃμοῦ,
z 139 αἱ ἄλλαι ἀ. αὐτοϑ᾽ ὄλοντο, ,»ῆες, γ 165
σὺν νηυσὶν ἀολλέσιν, x 259 οἱ “ἅμ᾽ cite ϑη-
σαν G., v 40 οἱ αἰὲν &. ἔνδον ἕασι, οἵ. v 38,
h. Cer. 127 γυναῖχες | - ἐπέβησαν à, ἠδὲ zal
CULCOL,
ἀολλέξω (ἅ. ἀολλής) congrego, colligo. Z
970 ἀολλίσσασε γεραιάς, g 987 ἀόλλισσαν
κατὰ ἄστυ γεραιάς, T 54 πάντες ἀολλίσϑησαν
᾿Αχαιοί, O 588 πρὶν ὅμιλον ἀολλισϑήμεναι.
«09 (&, sed tormae irisyll e. Acc. pl. per
met tapl. ἄορας o 229. ἀείρω E. M. 116, 32
Curt. E. 518 Doed. Gl. 15. Cui respondit
Duentzer, N. J. t. Ph. 69, 491 posse skt. asi
Sehwert, lat. ensis, graece fieri ἄσορ cuius 09
sit suffüxum, c vere evanuerit, Eodem refert
2 , 9 ,
ἀολλής — ἀοσσητήρ
L. Meyer, vergl. Gr. 2, 129 cf. Benf. 1, 85. Cur--
tius Kuhn 1, 29) instrumentum quod umero
suspenditur, ensis. Bekk. anecd. 1095 "Aozádov
ἄορ ξίφος cf. Hes. E. M. 116, 33. K 484 21
ἄορι ϑεινομένων Hes. lex. Seg. 413, 28 τῷ &-
qtt, quamquam. idem Achilles Φ 19 φάσγανον
gerit. 44 940 ἄορι πλῆξε Agamemnon qui 44
29 ξίφος sumpserat cf. K 489. II 115 πλῆξ᾽
ἄορι μεγάλῳ, Y 818 ἄορι τύψῃ cf, Y 402 quam-
quam idem Achilles Y 475 &qoc et Y 469 481
φάσγανον, habuisse perhibetur, Y 290 ἄορι ϑυ-
μὸν ἀπηύρα cf, Φ 119. Φ 208 ἄορι iqu δα-
μέντα, AA 9265 541 ἔγχει τ᾽ ἄορί τε μεγάλοισί
τε χερμαδίοισιν, X 385 δεινὸν ἄορ τανύηκες
de Neptuno, sch. V. τενὲς τὴν τρίαιναν ἐπεὶ
za Ἀρχάδες καὶ Αἰτωλοὶ πᾶν ὅπλον ἄορ χα-
λοῦσιν.... ὃ δὲ ποιητὴς μόνον τὸ ξίφος παρὰ
τὸ αἰωρεῖσϑαι. Il 478 χα 439 λ 931 σπασσάμε-
voc τανύηκες ἄορ παρὰ μηροῦ. d 173 x 821
λ 84 ἄορ ὀξὺ ἐρυσσάμενος παρὰ μηροῦ quam-
quam idem Ulixes z 294 4 48 ξίφος gerit 9
408 ἄορ παγχάλχεον o ἔπι κώπη ἀργυρέη, τ 2
241 χάλκειον. κα 333. χολεῷ &. £o. o 222 «ivi-
Cor ἀκόλους οὐδ᾽ ἄορας “οὐδὲ λέβητας, sch.
V. οἱ μὲν χωρὶς τοῦ σ τὰ ξίφη παρὰ τὸ ἄορ,
οἱ δὲ μετὰ τοῦ σ ἄορας, οἱ μὲν τὰς ἀπὸ τῶν
ἀγώνων λαμβανομένας γυναῖκας [D V ge οἱ
δὲ τοὺς τρίποδας τοὺς ὦτα ἔχοντας, ἐξ ὧν
αἴρεσθαι δύνανται cf. sch. BQ. sch. H. Habent
ἄορας libri et Eust. 1818, 6 Ap. 18, 15 19, 14,
qui 37, 19 ἄορας, γυναῖκας interpretatur cum
Eust. l.l et Hes. et Suid. I 1, 515 quasi e
ó«o metathesi fiat ἡ ἄορ, quamquam óc non
ancilla s. femina est; sed coniunx. Alii ad tri-
podes confugerunt, quos ansatos fuisse alii di-
cunt alii negant. Ali statuerunt ὃ ἄορ vel ὃ
ἄωρ cf. Passow. Sed fiunt talia per metapl.
Hes. ἄορας ξίφη ἀρσενικῶς. Ahrens, de hiatu
qui est in caesura bucolica disputans, (Phil. 6,
33) neutr. &op« ἃ poéta profectum statuit, hiatu
legitimo. Hari, ἄορά y, v. 1. toga, quam etiam
sch. commemorant et Eust. 1818, 8. Vituperat
Melantheus Ulixem quod vilia emendicet non
gladios lebetesve qualia mendicis quidem mom
dantur, sed hospitibus cf. Eust. 1818, 19. (χρυσά:
e, χρυσάορος)
ἀφοτήρ (&. ἀείρω) lorum, balteus. Ap. si
15 ἀναφορεύς E. M. 116, 35 0 ἱμὰς óc οὗ
ξέφος κρέμαται, 44 31 κουλεὸν χρυσέοισι» op
τήρεσσιν ἀρηρός, sch. DL. τοῖς ἀπαιωροῦσιι
τὸ ξίφος ἱμᾶσιν paraphr. χρυσοῖς χρεμαστῆρ
σιν ἡρμοσμένη οἵ, sch. V. ὁ 609, bina'enim fuer
lora minora, auro ornata, quibus ensis ab ips
balteo suspendebatur. Sed ipsum balteum pe
syneedochen dixit 4 609 σμερδαλέος ἀμφὶ περ
στήϑεσσιν ἀορτὴρ | χρύσεος ἣν τελαμών. E
1703, 36 ἀορτὴρ καὶ τελαμὼν ταὐτά εἰσι x
πολυωνυμίαν, Ameis χρύσεος ἀορτήρ subi. e
putat, cui addatur τελ UY. v 438 o 198 6
ἐν δὲ στρύφος ἠεν ἀορτήρ,͵ sch. BHQ. vor |
τῆς πήρας δεσμός, σχοινίον ὁ ἀναφορεὺς ἐξ ὃ
ἀνήρτητο. ᾿
«οσσητήρ (C. Bekk. dz. Curt. E. 621 Kuh
ὃ, 406 sak, &-c0z-jg-t5o, Begleiter, cf. Sc e|
cher, Hh. M. 5, 274. Ad radicem oz refe
Doed. Gl 856 & coll et ὀσσητῆρα Boxe
Duentz. Kuhn 15, 95 ad 09-ou«t vel ἐδ und
ὁδός, idem ib. 16, 25 ad skr. vadh tódten
£00.) auxiliator. ἀρ. 37, 16. E. M. 116, 357
βοηθός. Post caesuram tertii pedis. 0
τοῖον ἀοσσητῆρα, O τϑῦ εἶναι ἀοσσητῆβ
ὀπίσσω; X 888 τοῖο ἄνευϑεν ,ἀοσσητὴρ μέγ᾽
ἀμείνων | λελείμμην, alii τοῖο ἀοσσητήρ, quam-
quam alias talis gen. non additur. Paraphr. vi-
detur legisse τοῖος. ὃ 165. ᾧ μὴ ἄλλοι ἀοσση-
τῆρες ἕωσιν, sch. E. οἱ ἕτοιμοι βοηϑοί cf, ap
119.
ἄ-ουτος (οὐτάω. ἄξουτος cf. Sachs de dig.
. Berlin 1856 p. 43). involneratus. X 536 ἀἰλλὸν
νεούτατον ἄλλον ἄουτον, Hes, ἄτρωτον.
ἀπεαγγέλλω (praes. pte. dme y éAAov, ipf.
dt. ἀπαγγέλλεσκε, aor. opt. ἀπαγγείλειε, inf.
ἀπαγγεῖλαι, ptc. ἀπαγγείλας) renuntio, nuntio
sive quod. mandatum est sive ei cuius interest
seme, τενί (τι). I 626 ἀπαγγεῖλαι - αὖὔϑον Ζ1α-
ναοῖσι, P 409 οἱ ἀπαγγέλλεσχε die νόημα, ὁ
10 γέροντι cf. π 158. P 640 ἀπαγγείλας - -
Πηλεΐδῃ, zx 459 Πηνελοπείῃ, zt 188 οἴῃ.
b)o 7 ἀπαγγέλλεσκε κιὼν ὅτε πού τις ἀν ὥγοι,
ε 95 ἀπαγγεῖλαι πάλιν. V. 1. ὃ 775 ἀπαγγεί-
Anat εἴσω Bekk., pro ἐπ.
ἀπ-άγχω suffoco. τ 230 νέβρον ἐπάγχων.
ἐπ-άγω (praes. ἀπάγουσι, fut, ind. ἀπάξειν,
aor. 2. ἀπήγαγεβ), ἀπήγαγον) ) abduco. reduco.
ó 289 σε νόσφιν ἀπήγα; Ἔν» 211 μ᾽ εἰς ἄλλην
γαῖαν ἀπ., σ 218 am. βόας χαὶ ut μῆλα, h.
Cer. 125 du. δ᾽ ἀέχουσαν ἀνάγκῃ. O 706 αὐ-
τις ἀπ. πατρίδα γαῖαν, Σ 326 οἱ εἰς ὈὍπόεντε
υἱὸν 1d, o 436 ἀπήμονά (€ οἴχαδε ἀ., π ,910
τὸν &. οἴχαδε. V.l. ἀπήγαγον η 9326 pro ἀπή-
γυσαν et O 29 pro ἀνήγαγον.
ἀπ-εέροριαι abeo. Φ 563 ἀπαειρόμενον
πόλιος πεδίονδε, sch. B. ὠντὲ τοῦ ἀπαίροντα
E77 ἀποχωροῦντα, Porphyr. μετενήνεκται ἀπὸ
τῶν πλεόντων καὶ ἐπαιρόντων τοὺς ἱστούς.
ἀπαί V. S. ἀπό.
&zxatrvuet v. s. ἀποαίνυμαι.
δῆμον ᾿Δπαισοῦ | B 828 schol. Suid. Hes.
Strab. 13, 589, urbs Mysiae, ct. Παισός.
εἰπ-ἀαἵἴσσω desilio. Φ 234 χρημνοῦ ἀπαΐξας.
V. Ῥ 628 ἀπαΐσσονται pro ἐπαΐσσονται.
&azx-«u£o reposco, v. 1. ἀπαιτήσειας Ψ 898
pro ἐπαιτήσειας.
ἀπ-καιτίζω repeto, reposco quae mihi deben-
tur β 78 yo ἡματ ἀπαιτίζοντες. Eust. 1434,
00 αἴτεῖ, μέν τις καὶ δίδωσι τὸ μὴ E ὠωστού-
μενον, ἀπαιτεῖ δὲ ἢ ἀποδίδωσι χρέος.
ἐπαλάλκοε ν. 5. ἀπαλέξω.
3 ἀ-πάλαμνος (παλα ἘΠ σϑαι, παλάμη. Aliis
᾿ἀλαπάξζω) inperitus. Ap. 87, 22. ἀμήχανος,
«tà στέρησιν τοῦ παλαμᾶσϑαι 0 ἔστι μηχα-
νᾶσϑαι cf. E. M. 118, 1. E 597 ἀνὴν dzu-
A«uvoc, sch. BL. ἄπειρος.
ἀπ-ἀλέξω (ut. inf. ἀπαλεξήσειν, opt. aor.
ἀπαλεξήσαιμι, aor. 9. ἀπαλάλκοι, imperat. ἀπά-
λαλκχεὴ arceo, defendo quid ἃ quo, τενός τι, τιν [2
τινός. 811. ἄλλον. σεῦ &., X 948 σῆς γε κύνας
κεφαλῆς, o 364 τιν᾽ - d. χακότητος. ὁ 766 μνη-
στῆρες͵ δ᾽ ἀπάλαλκε, Sch. ἀπότρεψαι.
ἐπ-άλϑομαι prorsus consanesco. Θ᾽ 405 419
fixe ἀπαλϑήσεσϑον. Did. ἐν τῇ ἑτέρᾳ τοῦ
Ἀριστάρχου ἕλκε ἀπαλϑήσονται χαὶ μήποτε
Χρεῖττον, paraphr. ϑεραπευϑήσον ται cf. Suid. I
1, 523, sed Eust. 720, 17 ἀπαλϑήσεσϑαι τὸ ε-
ϑαπευϑήσεσϑαι ἢ καὶ ἐνεργητικῶς ϑεραπεῦ-
σάι οἵ. Hes., et disertius active Ap. 37, 29
ἀπαλϑήσεσθον δυϊχῶς ἤτοι ἀποϑεραπεύσουσι
Sch. br. € 405 (pro 419) ἐαϑήσεσϑε δυϊχῶς
οἵ, E. M. 118, 8 La Roche ἢ. in du. obsolete
pro plur. est.
— ἀἐπεκχλοιάω confringo ictu,
l ὀστέα λᾶας ἄχρις ᾿ἀπηλοίησεν.
4 529 τένοντε
Ap. 40, 11
»» 3 :
«ovrog --- ἀπαμείβομαι
143
Sch. br. paraphr. ἀπέκοψεν, sed Eust. 504, 43
διόλου συνηλοίησεν.
«ἑπαλός (E. M. 117, 56 ἁφή, οἱονεὶ τὸ εὐα-
φὲς zal τρυφερόν... Denf. 2, 356, skr. vap
schaben a quo etiam &zro derivat. Curt. E.
628 ὁπός sucus, Doed. Gl. 343 sapere, Saft, saf-
tig, vigens) mollis, tener. 7' 371 ἃ. ὑπὸ δει-
oj» Paridis sch. ABL. ἁπαλὴν εἶπεν ὀνειδίζων
ὡς ἐπὶ γυναιχός sed videtur potius indicare
poéta molliorem partem corporis, AN 202 ἅπα-
λῆς ἀπὸ δειρῆς | Imbrii et E 177 ταμόνϑ᾽ ἃ.
ἀπὸ δειρῆς Patrocli. Doederl. carnosum vese-
tumque interpretatur. T' 285 ἃ. δειρήν Brisei-
dis, h. p 88 et VI 10 &. δειρῇ. Veneris:
P 49 X 397 4 16 ém«Aoto δι᾿ αὐχένος Pan-
thoi Nestoris Antinoi, cf. sch. B., Eust. 1271,
60 τὰ περὶ λαυκανίαν ἀνωτέρω 1 που τῆς κλει-
δὸς ἔνϑεν cL ἔνϑεν, ἃ οὐκ ἔχουσιν ὀστεώδη
τραχύτητα. Non carnosa sunt, sed mollia fa-
cilioremque transitum praebent. hastae. φ 151
χεῖρας ἀτρίπτους ἁπαλάς, Σ 128 παρειάων
ἀπαλάων ubi nos certe non ferremus si quis
carnosas genas dixisset atque ne Homerus qui-
dem tale quidquam dixit nisi quod feminarum
proprium est. h. Ven. 90 στήϑεσσιν ἁπαλοῖσιν
Veneris, Cer. 987 &. ποσσί unius e filiabus Celei,
Merc. 273 ἁπαλοὶ πόδες, τρηχεῖα δ᾽ ὑπὸ χϑών.
T 92 ἁπαλοὶ πόδες ,Atae, sch. B. λανϑάνει
γὰρ ἐπιφοιτῶσα ἢ ot αἵ πρῶται τῆς Ἄτης
ἀρχαὶ ἁπαλαί. Doed. celeritatem vigoremque
currendi interpretatur, quibus Ate soleat op-
primere homines, sed ipse poéta significat ho-
mines ignorare quando adsit. Translate 1 115
ἁπαλὸν - ἡτὸρ ἀπηύρα h.l. hinnulei sch. BLV.
οὕτως ᾿Αριστοτέλης χαὶ ᾿Αντίπατρος ὃ ἐκτρὸς
συναύξεσθαί φασι τῷ σώματι τὴν ψυχήν. —
ξ 465 ἁπαλὸν γελάσαι, Doed.: effuse, quam-
quam non necessario omnia hoc.loco vitupe-
rantur ad quae vinum incitat homines pruden-
tes. Certe non vituperatur hic cantus nec
Apollo ἢ. Merc. 281 ἁπαλὸν γελάσας. (πανά-
παλος ἁπαλοτρεφής, Am dg orc)
ἁπαλο-τρεφής͵ (τρέφω) molliter nutritus, sa-
ginatus. o 368 ἁπαλοτρεφέος σιάλοιο, sch. B.
τοῦ εὐτροφίου χαὶ σιτευτοῦ. Eust. 1941, 38
πρὸς διαστολὴν τῶν συάγρων.
ἁπαλό-χρως qui moll cute est. h. Ven. 14
παρϑενικὰς (ae. Ἰόχροας. le. Seg. 18, 28 ie
χοως διὰ τοῦ ὦ ἡ τελευταία, ἀλλ᾽ οὐ διὰ τῆς
διφϑόγ γου.
ἀπ-αμάω demeto. Σ᾽ 84 λαιμὸν ἀπαμήσει
σιδήρῳ Aristarchus. Zenod,. ἀποτμήξειε. De
tmesl v. s. ἀπό 1.
cer
&x-cuBAOve hebeto. op. 13, 4 ὥρη dz-
ἤμβλυνται, v. l. ἀπαμβλύνεται (ὗν.
ἐπ-μεί; Bogecet (pr. ptc. ἀπαμειβόμενος, ipf.
ἀπαμείβετο) vicissim, alternans respondeo. 4 84
215 I 307 606 643 [4 607] X 187 T 145 198
d» 999 w 48 “2 188 τὸν (rv) δ᾽ REOR TMexOS
προσέφη Achilles, A 130 285 B 369 4 188 M
42 Agamemnon, 4 560 E 764 0 469 X E 941
Y 19 X 182 Q 64 « 63 ε 91 μι 384 ν 189 155
ω 477 Iuppiter E 814 41 316 Diomedes, Z 520
Hector, H 283 N 76 Aiax Telamonius, A 382
493 554 T 154 915 ε 214 ἡ 207 240 302 9 152
412 463 ε1 4 8354 377 v 311 382 416 & 191 390
o 380 z 201 ο 16 192 353 c 194 365 c 41 106
164 220 261 335 382 499 554 582 v 36 168 226
4 105 170 430 490 w 129 263 ὦ 302 330 356
406 Ulixes, Q9 299 Priamus, δ᾽ 147 168 203 265
Menelaus, ξ 55 165 360 449 507 z 60 135 464
14: ἀπαμύνω
o 212 311 380 512 579 τὸν δ᾽ d. προσέφης
Εὔμαιε συβῶτα, h. Ap. 474 τοὺς δ᾽ ἃ. προσ-
ἔφη ἑχάεργος Απόλλων, O 292 τὸν δ᾽ «.
προσεφώνεε Τεῦχρος ἀμύμων, Ξ 242 Somnus,
& 401 subuleus, z 308 Telemachus, ὃ 824 835
τὴν δ᾽ ἀπαμειβόμενον προσέφη εἴδωλον ἀμαυ-
οὖν. Post caesuram bis legitur: Y 86 τὸν δ᾽
αὖτ᾽ Αἰνείας d προσέειπεν, p 408 τὸν ὃ αὖτ
PAvrivooc ἃ. προσέειπε. & 409 rol δ᾽ ἀπαμει-
ϑόμενοι Exec πτερόεντ᾽ ἀγόρευον. Υ 199 τὸν
δ᾽ αὖτ᾽ Αἰνείας ἀπαμείβετο φώνησέν τε, Alci-
nous ; 298 308 λ 147 362 v 3, Euryalus 9. 140
400 cf. 9 158, Antinous o 445, Autolycus τ 405,
Laertes ὦ 397. Cf. La Roche Stud. 8 57, 12.
ἀπ-αμύνω (aor. ἀπήμυνεν, med. ipf. ἀπαμύ-
vro, aor. opt. ἀπαμυναίμεσϑα, inf. ἀπαμίύνα-
σϑαι v. l. inf. praes. ἀπαμύνεσθαιρ) arceo, rut
τι. med. arceo a me, defendo me, τινά ἃ quo.
I 597 Αἰτωλοῖσιν ὦ. καχὸν ἡμαρ. Medium
0 738 πόλις 4 ἀπαμυναίμεσϑα, 2 519 ἀπαμύ-
veto χερσί, S2 369 q 183 ἄνδρ᾽ ἐπαμύνασϑαι
v.l ἀπαμύνεσϑαι et ἐπαμύνασϑαι cf. π 72
De tmesi v. s. ἀπό I et II.
ἀπ-αναίνομαι 1) nego, Abs. H 185 ἀπηνή-
ναντο. 9) recuso z 997 μηχέτ᾽ ἀπανήνασϑαι
ϑεοῦ εὐνήν, ep. 4, 10 ἀπανηνάσϑην ἱερὴν ὅπα
dualis pro plurali.
ἀπ-άνευϑε (ante vocales ἀπάρευϑεν) seor-
sum, separatim; longe, procul, procul a, sine.
E. M. 118, 17 τὸ ἄποϑεν χαὶ χωρίς zai
ἄτερϑεν χαὶ ἀπάτερϑεν τὸ αὐτό. Augetur
compositione vis adv. ἄνευϑεν. Legitur ple-
rumque in tertia arsi atque saepe caesura se-
paratur à casu suo. Α 35 5236 «4. χεῶν, B 960
d. ἰών € 923 à. ἴσαν Β 812 ἔστι ἐν πεδίῳ ἀ.,
1291 ἵππους ἀπάνευϑ'᾽ ἔχε cf. 4 841. 1418 φεῦ-
γον ἀ. δι᾿ “Ἑλλάδος, K 125 Ῥρώεσσι μεμιγμένοι
5 ἀπ. Καὶ 484 Θρήικες οἵδ᾽ ἃ., P 189 τὸν ἃ. ἴδεν,
X 505 d. σχόποι εἵατο οἷ. h. Cer. 385, Σ 598
4. ὑπὸ δρυὶ πένοντο, T 374 ἀ. σέλας γένετο
Q 473 ἀ. χαϑείατο, α 190 ἀ. ἐπ᾽ ἀγροῦ, ζ 304
οἰχέομεν &. ἐνὲ πόντῳ, ε 189 d. ἐών, ψ 86
&. ἐξερεείνοι, h. Merc. 506 4. ναιετάουσι,
2594 439 Τειρεσίῃ ἀ. ὃιν ἱερευσέμεν οἴῳ. --
b) Genetivo postponitur «1 81 τῶν ἄλλων ἄπ.
χαϑέζετο cf, Nic. h. 1. Bekk. expunxit, «1 285
μάχης ἀ. φέροντες cf. P 426. T 378 φίλων ἃ.
φέρουσιν, Ῥ᾿ 85 σῶν c. τιϑήμεναι ὀστέα, h. Cer.
28 ἧστο ϑεῶν ἀπ. Praemittitur: O 948 ἃ.
νεῶν ἑτέρωθι, A 48 ἕζετ᾽ ἀ. νεῶν cf. T 856,
P 403 πολλὸν ἀ. νεῶν, X 80 πολλὸν ἀ. μάχης
εἰρύατο, Ρ 192 στὰς ἃ. μάχης, cf. B 391. 5 189
χαλεσσαμένη τῶν ἄλλων ἀ. ϑεῶν, εἴ. O 10.
WP; φίλων ἀ. ἑταίρων ἑξζόμενοι, P 141 194
στὰς Q. πυρῆς, Q 911 tov ἀ. τοκήων, B 164
à. φίλων ὧν ἔσσεται, o 441 ἐμῆς &. τραπέξης.
(36 γαίῃ ἐν ἀλλοδάπῃ ἀ. τοκήων, ἡ 284 d.
ποταμοῖο χατέδραϑον. Translate: 4 549 ἀπέ-
νεῦϑε ϑεῶν νοῆσαι. Separatur à Casu suo:
€ 412 ἡ. τίϑη πυρός, Y 41 ἐπ. ϑεοὶ ϑνητῶν
ἔσαν ἀνδρῶν.
ἁπάντῃ, (6103) quaquaversum, ab omni parte.
H 188 186 q£oov ἀν᾽ ὕμιλον «., 9 278 χἕε
δέσματα κύκλῳ ἃ. : FT
éax-Gvbe proreus perficio ἡ 526 ἀπηνυσᾶν
οἴχαδ᾽ ὀπίσσω v. 1. ἀπήγαγον sc. τὴν ναῦν.
ἅπαξ (- τ-- Fuit aliquando σάπαξ. Curt. E. 599
& skr. sam sà unus atque z«y. Ahrens, Kuhn
8, 361 — ἁμάχις a radice sam cuius jc mutari
utat in c, cf. Lob. path. el 1, 45. Similiter
oed. Gl. 2083) semel, 4 99 ἄλλοι ἅπαξ ϑνή-
cr
— aac
σκουσ᾽ ἄνϑρωποι μι 350 €. πρὸς zUu& χανών.
(ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέσσαι), ali: ein für allemal ster-
ben (zeS«za&).
, ἀπ-ἄράσσω abscido, abrumpo, amputo. Ξ 491
ὀπήραξεν δὲ χαμᾶζε!) σύν πήληχε χάρη. 11116
ἀντικρὺ ὃ᾽ ἀπάραξε. — Ariston. ἀπέϑραυσεν.
De tmesi v. s. ἀπό 1.
ἀπ-ἄρέσκομιαι concilio mihi animum ali-
cuius, prorsus placo; alii: ira incendor. T 182
οὐ μὴν γάρ τι νεμέσσητον βασιλῆς | ἄνδρ᾽ ἀπα-
ρέσσασϑαι ὅτε τις πρότερος χαλεπήνῃ virum
placare, Dacieria: et ne pensez qu'il soit in-
digne d'un roi de faire satisfaction à ceux qu'il
a offensés. cf. Faesi Naegelsb. (ἃ. Th. 241), La
Roche Friedl. Ἡπαρέσσασϑαι idem esse quod
ἀρέσσασϑαι (T 179 ubi cf. sch.) et Homerus
indicat qui utrumque coniunxit et constans est
veterum opinio. Porphyr. ἀπαρέσσασϑαι τὸ τῆς
ἀρῆς ἀπᾶραι τουτέστι τῆς βλάβης ἀπαλλά-
ξεσϑαι χαὶ ἐξιλάσασϑαι εἴ. sch. br. Eust.
1197, 7 Hes, v. 1. ἐπαρέσσασϑαι. Versus 183
explicandus ut πὶ 72 q 133 9 369 τὸν ἄνδρα,
ὃς ἂν πρῶτος ἢ χαλεπώτερος — cf. Friedl.
anal. hom. 481 qui μὲν vult pro τες, non cum
Dacieria aliisque à ceux quil a offensés, neque
βασιλῆα cum ἄνδρα coniungendum a quo versu
separatur. Hoc sensit, sed neglexit Doed. 6].
550 qui ἀπαρέσσασϑαι interpretatus: unfreund-
lich behandeln, vertit: regium virum ut Achil-
lem irasci si quis eum laedat, non vero sense-
rat Kónigh. crit. et exeg. Münstereifel 1850
p. XV qui cum Heyn. Pass. Rost. Koes. Both.
vertit: virum regium ut Achillem molestia affici
cum quis (Agamemnon) iniuriam ei prior intu-
lerit. Recte Eust. 1179, 6 εἶχε δὲ Ὅμηρος φρά-
σαι εἴπερ ἤϑελε χαὶ ov γάρ τι νεμεσητὸν Ba-
σιλῆι.
ἐπ-ἄρχομαε primitias decerpo diis, τέ, (crines
hostiae), verbum solenne de sacrificiis, cf. Buttm.
Lex. 1, 108. ξ 492 ἀπαρχόμενος κεφαλῆς τρί-
χας ἐν πυρὶ βάλλεν, ubi acc. ad utrumque
verbum refertur, cf, y 446 ubi comma delen-
dum est c. Classen. Beob. 3, 34. sch. B. T' 254
ἐπάρχοντο τῶν τριχῶν τοῖς ϑεοῖς, post Ho-
merum gen. addere solebant verbo ἀπάρχεσϑαι.
De tmesi v. 1. ἀπό Il. j
&-x&g (&. ἃ copulat. et πᾶς skr. sa-cvant
Benf. 2, 167. cf. Curt. Kuhn 3, 404 E. 598.
Schweizer ib. 2, 301. L. Meyer, vergl Gr.
86. 435. f. a. ἅπασαν v 72, pl. g. ἁπασέων
984 et ἁπασῶν h. Cer. 110). 1) universus,
tus. 2) omnis, ad unum omnes, unus quisque
ΑΥ1ὴ O 506 Π 501 P 559 B S81 c 530 λαὸ
ἅπαντα |, τ 6 δῆμον &. |, Ψ 189 421 7000
&, , B 48 226 οἶκον &. , ἡ 129 κῆπον ἅ.
d 344 χρῆμνον &. , Φ 451 μισϑὸν &, , v &
σῖτον &. |, v 72 πόσιν χαὶ βρῶσιν |, 2 44
μῦϑον €. , E 196 o 455 ἐνιαυτὸν & |. h. AJ
135 .fjAoc ἅπασα |, X 402 405 χάρη à
z 92; } 490 7 309 o 185 δάπεδον &., o lof
φιλότητος ἁπάσης . Versu separatur 8. subs
A 98 M 186 Y 400 ἐγχέφαλος ἅπας, «1 580
[Y 500] ἄξων» ἅπας, praemittitur subst. Y 150
xev πεδίον atque versu ab eo separatur Ξ' θὲ
«πάσης - ntóvoc, X 410 ἅπασα - Ἴλιος. 2) Pl
d» 260 ψηφῖδες ἅπασαι h. XIX 29 ἅπασι ϑεὸ
E τὸ νῆας ἀπάσας, a subst. separatur verb
et particulis « 19 ϑεοὶ ἕπαντες, σ 6 νέρθε ;
Q 957 Τρῶας Cxevrag, Ξ 978 ϑεοὺς U.,
Ap. 119 ϑεαὶ &, h. Cer. 308 uexágor ἄπ
rijs hn 3 3p.
τῶν, Z 88 φύλαγγας &., p 944 dyAatac
,
Ei
1 » 3 ͵
1 ἀπταστος — ἀτειλέω
I 4921 χακῶν ἃ, N 374.9 487 βροτῶν ἁ, φ 960
— πελέχεας ἅ,, T 979 αἱ χύνες αἷδε ἅπασαι, χ
446 αἱ γυναῖχες ἀολλέες ἅπασαι, aut super-
| lativo Θ 17 ϑεῶν χάρτιστος &. | cf. I 159,
v» 297 βροτῶν, ξ 19 σιάλων, 9 984 γαιάων
ἁπασέων, δ΄ 432 μήλων. Praemittitur substan-
tivo atque etiam versu separatur / 591 &z«rre
χήδεα, P 588 ἁπάντων ξείνων, v 157 ἅπαντες
| ἄνθρωποι cf.o 12. ζ 201 € 57. ξεῖνοι, 966 d.
ἀϑάνατοι, o 17 ἅπαντας μνηστῆρας, o 78 τῶν
ἄλλων ἑτάρων, v 85 ἃ. ἐσθλῶν ἠδὲ χαχῶν.
- Separatur aliis verbis: 44 847 ἁπάσας ἔσχ᾽ ὀδύ-
wc, X 218 ἅπαντες oi ἔνερϑε ϑεοί cf. Q 98,
— B) Abest subst ita ut facile suppleatur:
L1) H 316 τ 421 uw ἅπαντα, ὃ 616 o 116 do-
γύρεος ἔστιν ἅπας. 92) h. Cer. 110 τῶν ἅπα-
σῶν. Plur. reddere possumus: ein jeder, jegii-
cher quamquam non videntur Graeci sensisse
haec differre: 1 78 H 56 rol ἅπαντες, Z 932
τὰ ἅπαντα, A 535 ἅπαντες, B 14 31 68 ἅπαν-
τὰς οἷ. N bl. 8 353 ἅπαντας sc. ἐμφιφορῆας,
s 384 ἅπαντας sc. ventos, Suppletur pron. ἢ,
pers.: H 281 ἔδμεν &ztavrec cf. v 281. 2 492 ἅπαν.
vec, M 271 ἅπασιν, aut secundae g 939 uev-
τες, aut tertiae y 34 ἅπαντες cf. ξ 986 307
$11 r331. 11291 ἅπασιν, H 153 ἁπάντων, ἃ
234 ἁπάσας. — C) est pro subst: ad unum
omnes, omnes homines: X 241 ἅπαντες, cf. τ
229. τ 515 ἅπαντας, 9 566 ν 174 ἁπάντων.
Potissimum cum superlativis Y 943 χάρτιστος
ἁπάντων, οἵ, 4 627 [586. Z 195 Ψ' 890. 4 217.
Neutr. sic Od. fere proprium est: /M 344 357
ἄριστον ἁπόντων, B 171 ὕπαντα, cf. e 902 "n
v 75 w 309 P 999. Υ].
931. ὃ 9237 E 445.
ἅπαντες o 407 pro πάντες. (ἁπάντῃ).
ἄ-παστος (πάομαι) qui nihil comedit, ie-
unus, τινός. Ap. 37, 38 ἄγευστος cf. EK. M.
118, 44. T 546 ἄκμηνος xal ἄπαστος, & 950
ἐδητύος &., ὃ 788 ἄσιτος, ἄπαστος ἐδητύος
ἠδὲ ποτῆτος; cí. h. Cer. 200. V. 1. ἄπαστοι
h. Merc. 168, Schneidew. ἄλεστοι.
dario (ἀπάτη. fut. ἀπατήσω, aor. ἀπά-
τῆσας Ὁ 33, ἀπάτησε(»), inf. ἀπατῆσαι) deci-
10, sciens prudensque in fraudem noxasque
educo. Ὁ 33 μὲ cf. 1 844. non legebatur O 33
ἌΡ. Zenod. Aristophanemve. 7' 97 τὸν δολο-
φροσύνῃς. I 375 ἔχ μ᾽ ἀπάτησε. Cum nega-
tione: ὃ 348 o 139 ἢ. Merc. 545 οὐδ᾽ ἀπα-
τήσω, Merc. 462 ἐς τέλος oix ἀπατήσω, Ven.
88 οὐ πεπιϑεῖν φρένας οὐδ᾽ ἀπατῆσαι, cf. ib.
τ. (ἐξ, ἀπατηλός, ἀπατήλιος).
ἀπ-εάτερϑε ante vocales. ἀπάτερϑεν sepa-
Catim, procul a. Ap. 37, 91 ἄπωϑεν, χωρίς.
AAugetur compositione vis adverbii ἄτερ. B 587
2217. Non recte paraphr. πόῤῥωθεν. h. Merc.
408 ἀπάτερϑεν ἰδὼν ἐνοήσε βοειάς seorsum
spectans advertit. — b) E 445 ὁμίλου θῆκεν.
«zxv) (4. Savelsberg. de dig. 39 Doed. Gl.
1098 αὐάτα (vy) — ἀπάτη quare fuere qui
e&t scriberent ut Gent ad A 412. E. M.
118, b1 ἐχ τοῦ ἀάώτη πλεονασμῷ τοῦ m. Co-
Bnatum videtur aliis ἀπαφεῖν quod Buttm. (Le.
1, 2:4) ad ἅπτεσθαι, ἁφή refert, ut sit pal-
pare. E. M. 118, 51 ἐκ τοῦ ἀπαφεῖν ἀπάτη.
Alii ad ἀπό referunt) fraus, dolus, noxa. B 114
I 21 χαχὴν ἀπάτην, A 168 τῆς δ᾽ ἀπάτης,
Ὁ 81 ἀπολλήξῃς ἀπατάων cf, v 991.
, πάἄτήλζος (ἄπ. ἀπατίω) fallax.
ἀπατήλια βάζει. ξ 288 d. εἰδώς.
ἀπἄτηλός (ἅ. ἀπατάω) ἴλ]]αχ. 4 596 οὐ
παλινάγρετον οὐδ᾽ ἀπατηλόν cf. Haupt zu
— Lex. Hom. ed. Ebeling.
|
δ᾽ 127 157
Aj
145
Lachm.'s. Betr. 100. Ap. 37, 26 παραλογιστικόν.
h. VIIE 13 ψυχῆς ἀπατηλὸν ὁρμήν.
&m-&ttuce prorsus non honore afficio, JV
113 ἀπητίμησε Πηλείωνα, sch. L. περισσὴ ἡ
ἀπό, sed vim auget verbi simplicis. Gent Il.
A p. 28 coniecit ἄρ᾽ ἠτίμησε.
ἐπαυράω (Buttm. Le. 1, 76 AYPAQ εὑρεῖν
haurire, Ahrens. Ztft. f. AW. 1836 p. 801, ENT
unde ἐρύω traho. H. Weber, Phil. I7, 163 κὲρ
unde ἀεέρω, ut «v et ov ortae sint ex va.
Doed. Gl. 20 ἀείρω, ἀκείρω,. impf. cum vi aor.
ἀπηύρων ἀπηύρας ἀπηύρα ἀπηύρων, aor. ptc.
ἀπούρας (Lob. ad Buttm. 9, 199. praes. οὔρω
statuit) aor. 1 med. ἀπηύρατο ὃ 646 ubi v. l.
ἀπηύρα. fut. act. ἀπουρήσουσιν v. 1. ἀπουρίοσ-
σουσιν X 489. Veteres enim ab ὥρος et dqo-
ρίζω deducebant. cf. sch. B. Eust. 1282, 15.
Ap. 39, 3 ἀπούρας χυρίως μὲν ἀφορίσας.
ἄλλοι γάρ οἱ ἀπουρίσσουσιν ἀρούρας - χατα.
χρηστικῶς δὲ ἐπὶ τοῦ ψιλῶς ἀφελέσϑαι: ἑλὼν
γὰρ ἔχει γέρας αὐτὸς ἀπούρας: οἷον ἀφελόμενος
ἠτίμασεν cf. E. M. 182, 43) aufero, τινά τι,
(τινός v0), τενί τι. In exitu versus, sed ἀπηύρᾳ
(v. 1. ἀπηύρατο) ὃ 646 et ἀπηύρων A 430 in
pede quarto. 4 356 507 B 240 ἑλὼν ἔχει,
αὐτὸς ἀπούρας |, I 131 ἣν - ἀπηύρων | cf, 1
273, Z 455 Π 831 Y 193 ἐλεύϑερον ἦμαρ, A
432 τεύχε᾽ d., P 195 Πάτροχλον, ἐπεὶ τεύχε᾽
ἀπηύρα | ἕλκε, d 201 4950 ἦτορ d., Φ 179
ἄορι ϑυμὸν &. — b) 3P 560 τὸν ᾿ἡστεροπαῖον
ἀπηύρων cf. Ψ 800 808, .1 334 τοὺς τεύχε d.,
?P 291 otc d. Αἰνείαν, II 827 Μενοιτίου υἱὸν
ἔγχεϊ ϑυμὸν d. Y 990 τόν χεν ἄορι ϑυμὸν
ἀπηύρα |, Z 11 ἄμφω ϑυμὸν ἀ. cf. K 495, v
270 ὃ 9vuov d. cf. A 202, 4 115 σφ᾽ »rog ἀ.,
O 462 Τεῦχρον εὐχος d., O 937 μὲν χῦδος d.
— c) 1107 Βρισηΐδα χωομένου ᾿Αχιλῆος ἔβης
κλισίηϑεν ἀπούρας, multi gen. Ἀχιλῆος ad κλι-
σίηϑεν referunt. 4 430 τὴν βίῃ ἀέκοντος
ἀπηύρων vi invitum cogentes, ὃ 646 7| σε βίῃ
ἀέκοντος ἀπηύρα νῆα, v. l. ἀπηύρατο, cf. Rost
et Damm s. ἀέχων. Videntur enim 85; ἀέκον-
toc coniungi quamquam sunt qui ad gen. abs.
similitudinem putent rem redire. Doederl. Gl.
497 duplicem structuram verbi ὁπηύρα statuit,
cum acc. et cum gen., Ahrens (Phil. 6, 24) hia-
tum non reformidans: ἀέχοντα quod in cod. A.
suprascriptum; multis conatus explicantis vide-
tur, non antiqua scriptura. — σ 273 τῆς τε
Ζεὺς ὄλβον ἀπηύρα, T 89 ᾿χιλῆος γέρας αὐ-
τὸς ἀπηύρων. — d) d 296 Ἕχτορι ϑυμόν, Ari-
ston. ἡ 0. 0. Ἕχτορι ἀντὶ τοῦ "Extogoc, P 936
πολέσσιν - ϑυμόν, y 192 οἱ ot τινα, v 189 vó-
στον δέ ot, .XY 489 ot ἀπουρήσουσιν ἀρούρας
cum codd. defendit Buttm. Le. 1, 77 Spr. 2,
122, Bekk. recepit.
ἀπαφέσχῳ (Buttm. Le. 1, 274. οἵ, Lucas qu.
le. 160 ad ἅπεσθαι ἁφή palpare refert v. s.
ἀπάτη, Savelsb. de dig. 32 ἀπαφάω ut q sit
pro » Doed. Gl. 1097 cum Eust. 757, 5 ἅπτεσϑαι,
ἀπ-αφέσϑαι unde ortum sit praes, cf. Lob. pa-
ral. 45. Reduplieatione etiam L. Meyer, vergl.
Gr. 1, 428 ortum putat. pr. ἀπαφίσκει, aor. 9
ἠπᾶφε, aor. med. opt. ἀπάφοιτο) decipio.
E. M. 119, 27 ἀπατῶ χαὶ παραλογίζομαι.
4 217 σε, v 216 ue ἐπέεσσιν, & 488 παρά μ᾽
ἤπαφε οἰἱοχίτων᾽ ἔμεναι. sch. H. Vind. 133
Καλλίστρατος παρά w^ ἤλασε. (ἐξ maod).
ἀπεέργω v. S. ἀποέργω.
ἀπεελέω (ἄ, ἀπειλή.) pr. ἀπειλεῖς, impf. ἀπεί-
λει, Bekk. ἀπείλεε, ἠπείλει, ἀπειλήτην ἃ 318 cf,
10
140
Krüger, Di. 8 84: 2, 4. Lob. ad Buttm. 2, 255.
ἀπειλεῖτε, ἀπείλεον, fut. ἀπειλήσω, GTELATOEL,
aor. ἀπείλησαν cum augm. ἠπείλησερ)), ἀπείλη-
s(vy), ἀπείλησαν, ptc. ἀπειλήσας. 1) minor.
2) voveo. 3) slorior τινί, τί .c. inf, C. acc. C.
inf E. M. 191, 5 σημαίνει τρία τὸ καυχῶμαι
ἐπὶ δὲ εὐχῆς, ἐπὶ δὲ ὀργῆς, cf. Ap. 38, 2 sch.
AD. Θ 150. 1) Absol. H 295. $ 161 Ψ΄ 184. φ
368 Y 161 4 452 ἀπειλήσας. v 972 μάλα δ᾽
ἥμιν ἀπειλήσας ἀγορεύει, B 665 ἀπείλησαν
γάρ οἱ ἄλλοι sch. BL. ὁ γὰρ ὀξύνεται ἵνα ἀντ-
ὠνυμία γένηται τὸ οἱ sed quia pron. digamma
habuit Bekk. alii γὰρ οἱ seripseruut, dat. recte
defendit La Roche. 4 181 zo: ὧδε, O 212
ἀπειλήσω τό ys ϑυμῷ. Vix est cur ϑυμῷ
,apud me* addatur. Ariston. ἀϑετοῦνται στί-
goi. ἕξ (219—1), ὅτι εὐτελῆ τὸ κατὰ τὴν σύν-
εσιν καὶ κατὰ τὴν διάνοιαν, Bekk. expunxit,
A 388 μῦϑον, N 220 ἀπειλαί, τὰς Τρωσὶν
απείλεον, cf. II 900. Θ 415 ὧδε ἠπείλησε,
γυιώσειν, Φ 408 ἠπείλησεν πόδας δήσειν, Α 161
ἀφαιρήσεσϑαι, IN 143. διελείσεσϑαι, cf. O 179,
λ 318 στήσειν, h. Merc. 374 πολλὰ - ἠπείλησε
βαλεῖν. Cum inf. praes. 1 682 EAvéusv. 2) Ψ 863
ἄνακτι ῥέξειν ἑχατόμβην, Ariston. ἡ ὃ. 0. νῦν
ἠπείλησεν ἀντὶ τοῦ ηὔξατο cf. P872. 3) O 150
ὡς ἀπειλήσει, sch. AD. χαυχήσεται, χομπάσει,
9 388 ἀπείλησας βητάρμονας εἶναι ἀρίστους,
sch. N. ἐπηγγείλω, professus es, alii promisi-
sti (ἐπέ, ἀπειλητήρ).
ἀπειλαέ (i. Buttm. Le. 1, 2714 ἀπέλλη, com-
parat atque ἠπίειν» radicemque cuius ἔπος
est, ut ἀπ-ειλή sit loquentis clara voce cf. Pape
et Passow. Minus bene E. M. 190, 51 Doed.
Gl. 454 εἰλύειν εἰλεῖν ἀπειλεῖν minitando co-
ércere cf. Benf. 2, 999) minae. 2) verba magni-
fica. 1 944 ot ἀπειλὰς ἐχτελέσωσι ϑεοί, IN 219
ποῦ τοι ἀπειλαὶ τὰς ἀπείλεον, II 900 ἀπει-
Adcov, ἃς ἀπειλεῖτε, cf. v 196. — 2) Y 88 ποῦ
τοι ἀπειλαὶ ἃς ὑπέσχεο, sch. br. νῦν καυχή-
σεις, cf. Eust. 1198, 19. E 479 ἀπειλάων ἀκό-
pito, sch. br. χαυχήσεων. Satis audacter sch.
BL. μὴ πληροῦντες τὰς ἀπειλάς, ἀτελέωτα
χαυχώμενοι.
ἀπειλητήρ (i. ἀπειλέω) magniloquus, H 96
ὦ μοι ἀπειλητῆρες, sch. AD. χαυχηταί, ἀπει-
λεῖν εἰδότες καὶ ἐπαγγέλλεσϑαι.
, ἄπ-ειμε (pr. ἄπειμι, ptc. ἀπιών, ἀπιόντος,
ἀπιόντα, ἀπιόντες. imperat. ἄπιθι) discedo,
abeo (abibo. 9. 593 ἄπειμι φυλάξων. K 989
cw, M 392 Γλαύχου ἀπιόντος. Ν 72 ποδῶν
dz. Ν 516 βάδην ἀπ., X 4601 καρπαλίμως, 5
409 ἀπιόντα βεβλήχειν, cf IN 567 650. ε 418
ἔφαν ἀπιόντες, o 478 (uu) 4AÀg. ὦ,
ἄπεεεμιε (pr. ci. ἀπέῃσιν, ptc. ἀπεών, ἀπεὸν-
τος, ἀπεύντων, ipf. ἀπῆν et ἀπέην, ἀπῆμεν,
ἄπεσαν, fnt. ἀπέσσομαι, ἀπέσσεται et ἀπεσσεῖ-
ται, t 802 ἀπέσσονται, inf. ἀπέσσεσϑαι) ab-
sum, τινός. Z 302 ἐμεῖο - ἀπεόντοςς 0 515 ἀπέσ-
σομαι, v 189 $ 330 c 299 ἤδη δὴν ἀπεών, O 592
λαῶν ἀπεόντων, Y 7 οὔτε τις ἀπέην, ε 400
L 418 u 181 τόσσον, cf. K 351 357. ε 491 δὲς
τόσσον. — b) P 277 vov - ἀπ., t 802 τῆλε φίλων
καὶ πατρίδος αἴης δηρὸν d., τ 169 πάτρης
ἧς τόσσον χρόνον, v 155 δὴν μεγάροιο. 9 150
σοὶ ὅδδὸς οὐχέτι δηρὸν ἀπέσσεται.
ἀπεῖπον v. s. ἀποεῖπον.
γρηὺς ᾿Απειραίη ἡ 8, ἠπειρωτική Eust. 1565,
55. Gladstone h. Stud. 41. Doed. Gl. 608.
ἀ-πειρέσιος 1) infinitus, 2) permultus, 3) in-
gens, Y 58 γαῖαν ἀπειρεσίην, sch. B. τὴν
» , 2 ,
ἀπειλαί — Qt EQUXCO
πέρας μὴ ἔχουσαν, sed quod addit διὰ τὸ
σφαιροειδὴ εἶναι non est Homeri. — 2) ε 118
αἶγες Q., t 174 ἄνϑρωποι πολλοὶ ἀπειρέσιοι
sch. V. ἐπήνεγχε τῷ πολλοὶ τὸ ἀπειρέσιοι
αὐξήσεως ἕνεχα. — 8) À 621 ὀιζὺν ἀ.
᾿ΑἈπείρηϑεν νέες ἤγαγον ἡ 9, ex Epiro cf.
᾿Απειραίη. Σ
ἀ-πείρητος (πειράομαι. Fem. ἀπειρήτην h.
Ven. 133) inexpertus, expers, τερός, Alii etiam:
cuius non iam periculum factum est, intentatus.
Semper c. negat. 1] 304 ot τ᾽ ἀπείρητος μέ-
uovs - δίεσϑαι, B 170 o? γὰρ ἀπείρητος -,
ἀλλ᾽ εὖ εἰδώς. sch. S. ἄπειρος καὶ ἀμαϑής.
Alii passive. 9) h. Ven. 133. d. φιλότητος, P Al
o? μὴν ἀπείρητος πόνος ἔσται | οὐδὲ τ᾽ ἀδή-
ριτος, ἤτ᾽ ἀλχῆς ἢ τε φόβοιο v. s. ἀδήριτος.
Gen. pendent ab ἀπείρητος atque a negat. quae
inest verbo ἀδήριτος. Plerique ἀπείρητος pas-
sive explicantes gen. ad πόνος referunt; labor
resistendi aut fugiendi non intentatus erit, quam-
quam voci πόνος raro (IJ 568) additur gen. et
hoe loco longe minor vis inest quam adiectivis. -
d-xsígivog (πεῖραρ cf. Meiring subst. cop.
Düren 1828 p. 15 id. I. p. 21 non comp. est
verbum sed auctum terminatione— «roc) infinitus,
ingens. αὶ 195 πόντος d., h. Ven. 120 ὅμελος d.
ἀ-πείρων (πεῖραρ) 1) infinitus, 2) ingens.
A 350 d. πόντον, Did. οὕτως ἀπείρονα, οὐκ
οἴνοπα ἡ ᾿Αριστάρχου. A. Goebel (Meer i. hom.
Dicht. Ztft. £. G. 9, 513) ad venustatis sensum me-
lius accommodari dixit ἀπείρονα, Lehrs (Ztft. f.
A. W. 1834 p. 141) ab Aristarcho praelatum ob
codd. auctoritatem cf. Am. Anh. Non recte
Gent h. 1. Aristarchi scripturam ferri posse
negat, quia ἀπείρων de terra sit excepto: à 510
πόντον dà. H 446 9 342 « 98 ε 46 o 79 o 386
418 τ 107 d. γαῖαν E. M. 517, 18 πᾶσαν τὴν
γῆν. — 2) Q 545 Ἑλλήσποντος ἀπείρων, quem
Simplicius alias πλατύν dixit poéta, h. Ap. 431.
Κρίσης κόλπος d. Q 716 δῆμος d., 9 840 δὲ-
σμοὲ τρὶς τόσσοι ἀπείρονες ut τ 174 v. S. ἀπει-
ρέσιος. Ap. 41, 2 πέρας μὴ ἔχοντες sed cum
quod triplum est, non possit fines non habere,
scholia vario modo explicant de validis vinclis
aut de rotundis. Ameis: e quibus exire (περᾶν)
non possis, ἡ 286 ὕπνον ἀ,, Eust. 1580, 10 ga-
9bv καὶ διὰ τοῦτο πολὺν χαὶ ἀσύμμετρον OG
πρὸς τὸ σύνηϑες, h. Cer. 118 ἀπείρονι μισϑῷ.
da-íx (ἀπό, ἐκ sed cf. L. Meyer, Kuhn 14,
92 vergl Gr. 2, 508) e, ab. h. ἂρ. 110 ἀπὲκ
μεγάροιο ἐχπροκαλεσσαμένη, cod. M. ἀπό, edd.
passim ἀπ᾽ £x.
ἀπ-εχ-λανϑάνομαει prorsus obliviscor, ὦ 3
ἀπεχλελάϑεσϑε ϑάμβευς.
ἀ-πέλεϑρος (πέλεϑρον) immensus, perma-
gnus. E 245 H 269 . 588 iv' ἀπέλεϑρον, sch.
BDL. ἄμετρον, πολλήν cf. Ap. 88, 17. Neutrum
pro adv. 4f 354 ἀπέλεϑρον ἀνέδραμε valde
longe. cf. Porphyr. ἢ. 1. Ε |
ἀπ-εμέω evomo. X 437 αἷμ᾽ ἀπέμεσσεν.
ἀπένασσα v.s. ἀποναίω. --- ἀπένεικα Y.
ἀποφέρω. — - ὠπέπω v. s. ἀποεῖπον. i
ἀ-περείσιος (ἀπειρέσιος Eust. 94, 32) in-
gens, in quinto pede. A4 13 372 Z 49 427
190 K 380 4 134 T 158 9 976 579 ἀπερείσι,
ἄποινα, II 178 τ 529 ἀπερείσια ἕδνα, Fo
non re differunt ἀπερείσιος et ἀπειρέσιος, alis
ter censet sch. B. 4 13.
ἀπ-ερύκω arceo. 4542 P 562 βελέων od
ούχοι ἔρωήν, o 105 σύας τε χύνας τ᾽ ἀπερύ'
zov, ( 119 οὐ πάτος ἀνθρώπων ἀπερύκει sch.
||
-ἢ
ῃ
᾿
ἀττέρχομαι
V. ἀπερύχοι" ἀπείργοι, κωλύοι. De tmesi v. s.
— &x0 1.
᾿ς éz-foxouet ptc. ἀπερχομένη, γῆ. ἀπελή-
(— Av8«, ἀπελήλυϑε, aor. 9 ἀπῆλϑεν abeo, τενός.
ΟΡ 708 £r9ev, Q9 766 τ 293 o 310 ἐμῆς πάτρης,
B 136 οἴχου.
ézxtQosc (ἀπερωέω) qui efficit ut quis re-
.. eedat. Ap. 38, 1 χωλυτής. O 361 ἐμῶν με-
νέων dz. qui mea consilia inpedit. E. M. 190,
48 ὁ τῆς ὁρμῆς χαὶ προϑυμίας χωλυτής. (Ah-
rens Ztsch. f. A. W. 1836 p. 806 ex ἠπεροπεύς
suspicatur).
ἀπ-ερωέω secedo, τινός,
πολέμου ἀπερωήσειας.
σειας (ἀπερωεύς).
ἐ-πευϑὴς (πεύϑομαι) 1) ignarus, qui nihil
audivit γ 184 zi9ov, sch. B. μὴ μαϑαΐῦν τι.
2) ignotus, de quo nihil auditur. X 88 ὄλεϑρον
ἀπευϑέα ϑῆκε.
ἀπέφϑεθον v. s. ἀποφϑίνω.
ἀπ-εχϑιέρω 1) invisum. reddo quid, odium
facio rei zu τι. δ᾽ 105 μοι ὕπνον ἀπεχϑαίρει
καὶ ἐδωδήν, sch. HMQ. ἀπεχϑαίρειν ποιεῖ ὡς
πάντας͵ μὲν δ᾽ ἔλπει. 9) odi D 415 τῶς σ᾽
ἀπεχϑήρω, E. M. 119, 53 μισήσω. P
ἀπεεχϑάνομαιε (pr. ἀπεχϑᾶνεαι, aor. ἀπή-
χϑετο, ci. ἀπέχϑηαι, ἀπέχϑηται, ἀπέχϑωνται,
ptc. ἀπεχϑόμενος. vivi) 1) odiosus sum. & 202
ἀπεχϑάνεαι δ᾽ ἔτι μᾶλλον, I 300 rot - ἀπή-
χϑετο κήροϑι μᾶλλον, I 614 μοι - φιλέοντ:,
Z 140 ϑεοῖσιν, οἵ, x 74, κχὶ 75 ἀϑανάτοισιν,
4 53 ὕτ᾽ ἄν τοι ἀπέχϑωνται περὲ χῆρι. —
8) odi π 114 οὔτε τὶ μοι πᾶς δῆμος ἀπεχϑύ-
ἕξενος χαλεπαίνει perosus. Ameis prolepsin
statuit, Duentz. ἀπεχϑομένῳ.
ἀπ-ἔχϑοριαι (inf. ἀπέχϑεσθαι cf, Buttm. g:
181. ptc. ἀπεχϑομένοισι, ipf. ἀπήχϑετο) in odio
sum, odiosus sum τινί. Hes. μισοῦμαι. Z 9200
ϑεοῖσιν 16. Seg. 424, 18. E.
σεῖτο, I'454 σον - σφιν πᾶσιν ἀπήχϑετο
κηρί, 0 551 μάλα σφιν ἀπήχϑετο Ἴλιος. Bekk.
expunxit cf. 2927. Φ 88 μέλλω που ἀπέχϑεσθαι
41εἰ cf. Ariston. ἡ 0. 9. ἀντὲ τοῦ ξοιχα ἀπεχϑάνε-
93«,ct.le.Seg.423, 95, sedsch.A. ἀπεχϑὴς γεγονέ-
vet. 0165 μνηστήρεσσι ἀπεχϑομένοισίπερ ἔμπης.
, ἀπ-ἔχω (nf, ἀπέχειν, imp. ἄπεχε, f. ἀφέξω,
ἀφέξει et ἀποσχήσει. aor. 9 ci. ἀπόσχῃ. Med.
pr. ἀπέχονται, ci. ἀπεχώμεϑα, ipf. ἀπείχετο et
| &n£yovto, fut. ἀφέξομαι, ἀφέξεαι, ἀφεξόμεϑα,
aor. 2 coni ἀπόσχωνται, inf. ἀποσχέσϑαι)
1) amoveo. arceo, τινά τιγος, τινί τι. 2) Med.
abstineo, z:róc. o 33 ἑχὰς νήσων d&. νῆα,
Z 96 277 Τυδέος υἱὸν ἃ. ᾿Ιλίου, τ 572 ἠὼς
«t » ὦ - » » , 2
7 4 Oóvegoc oizov ἀποσχήσει, £2 19 ἀει-
χείην ἄπεχε; χροΐ, Eust. 1936, 52 πόῤῥω τοῦ
χροός. Sed sch. B. zoo? ἀντὶ τοῦ χροός et
Faesi: ab eo arcebat dedecus (quod est) in cor-
pore. v 263 χερτομίας τοι χαὶ χεῖρας μνη-
στήρων, A 97 7αναοῖσι βαρείας χεῖρας ἀφέ-
fet sec. Zenod. v. s. ἀπωϑέω. — 2) M 248
δηιοτῆτος Bekk. expunxit, ut 6 35 466 πολέ.
Mov. 41 799 . 78 II 41 X 199 πολέμοιο, μ
991 τῶν βοῶν cf. μ 398. τ 459 σεῦ, h. Ven. 230
τοῦ εὐνῆς, Ξ 206 305 ἀλλήλων ἀπ. εὐνῆς zal
φιλότητος, « 211 τότ᾽ ἂν ov τοι ἀποσχέσϑαι
φίλον ἦεν.
ἀπ-ηλεγέως (ἀλέγω KE. M. 191, 14 sch. B.
1309. Benf 1, 110 Doed. Gl 113 Geist Ztft.
f£ A. W. 1837 p. 1260 Duentz. Kuhn 12, 8.
Aliter Lob. path. el. 1, 434 a λέγω ut sit ἀπο-
λελεγμένος ἀποφαντιχ ὥς) aperte, sine respectu.
Il 723 στυγερῶς
sch. br. Hes. ἀποχωρή-
M. 119, 56. ἐμε- ἕ
— ἀπήωρος 141
E. M. 121, 14 ἀποτύμως, σχληρῶς. Post cae-
suram tertii pedis. 7 309 τὸν μῦϑον ἃ. ἀποει-
πεῖν Sch. A. ἀποτόμως, σχληρῶς ἢ ἄπαγο-
θευτικῶς, χεχριμένως B. ὀφροντίστως cf. «
918, ubi sch. E. h. Merc. 362 μῦϑον ἀγόρευεν.
Herod. ἀνηλεγέως male cf. sch. Ap. Rh.I 785 II 17.
ἀ-πήμιαντος integer c 282. Cf, Meiring I p.15.
ἐ-πήφεων (πῆμο 1) non afflictus, incolumis,
2) innoxius, commodus, placidus, gratus. Ap.
38, 20 ἀβλαβής. A 415 ἀδάχρυτος καὶ ἀπή-
uov, N τ44 πὰρ νηῶν ἔλθωμεν, N 161 οὐκέτι
πάμπαν ἀπήμονας οὐδ᾽ ἀνολέϑρους, z 551 ἃ.
γον ἑταίρους, c 960 εὖ πάντας ἐπ. ἀπονέε.
σϑαι, ὃ 497 ἀπ. ἤλϑον, cf. ε 40 v 138. o 436
μ᾽ οἴχαδ᾽ ἀπάξειν, v 39 πέμπετέ uw à ὁ. Μ
80 IN 748 μῦϑος ἀ. hoc transumitur h. Ap. 244
χῶρος ἐ., E 164 ὕπνον d. τε λιαρόν τε, ε 968
ἢ 206 οὐρον à. τε λιαρέν τε cf. & 167. 8. 566
» 114 πομποὶ ἀπ., ὃ 519 νόστος ἀ. cf. ep. d E
h. VIII 16 εἰρήνης ἐν ἀπήμοσι ϑεσμοῖς. Dat.
ἀπήμονε qui non legitur, Nitzsch (ad ε 968)
suspicatur scribendum esse Z 171 pro &uvuort,
, ἀπήνη (&.. Grashof, Fuhrw. B. ab ἄπω, ἀπάω,
ἁφάω, ἅπτω lat. apo, αἱ sit: coniunctio; sed cf.
ib. p. 10. Christ. p. 224) plaustrum, currus mu-
lis iunctus, iugum mulorum. Her. ἅμαξα: οἱ δὲ
ζεῦγος ἡμιόνων sch. Pi. OL 5,6 ἅρμα ἐξ ἡμιό-
vov ζευχϑέν. In exitu versus. Q 966 Priami
filii plaustro quod ἄμαξαν appellant imponunt
capsam et iugum aligant ad temonem, tum
X2 275 ἐυξέστης ἐπ’ ἀπήνης | vysov ἄποινα.
Brevius: ζ 73 ἄμαξαν ὅπλεον ἡμιόνους 9?
ὕπαγον ζεῦξάν 8᾽ ὑπ᾽ ἀπήνῃ |. 2. 447 δῶρ᾽
£m" ἀπήνης |, Q 590 ἤειραν ἐυξέστην ἐπ᾽
ἀπήνην |, ζ 75 χατέϑηκχεν ἐυξέστῳ ἐπ᾽ ἀπήνῃ,
ζ 252 εἵματα τίϑει χαλῆς ἐπ᾿ d. Q 578 ἐυξέ-
στης δ᾽ ἀπ᾿ ἀπήνης | ἥρεον ἄποινα, Bekk.
ξυξέστης pro ἐυξέστου, sch. À. ἐυσσώτρου, cf.
90. Ut ἄμαξαν et ἵππους ὁπλίσαι legimus,
ita ἀπήνην ἐφοπλίσαι de iis quae ad plaustrum
alligantur, capsa iugo aliis: ζ 57 ἐφοπλίσσειας
ἀπήνην | ὑψηλὴν εὔχυχλον, & 69 ἐφοπλίσσου-
σιν ἀπήνην | ὑψηλὴν εὔχυχλον, ὑπερτερίῃ ἀρα-
ρυῖαν cf. A. Goebel Zt. f. G. 12, 815. 2 178. ἔτε-
βήσετ᾽ ἀπήνης |. Semper mulis iungitur 9 394
ἡμίονοι ἕλχον τετράχυκλον d., C 88 ἡμιόνους
ὑπεχπροέλυσαν ἀπήνης, γρ. ἁμάξης, sed Gras-
hof monuit ἀπήνην potissimum commemorari
ubi de iungendo curru sermo esset ἡ 5 bm
ἀπήνης | ἡμιόνους ἔλυον. Q 718 εἶξαν ἀπήνῃ.
ἀπεηνής (A. Goebel, hom. 18 AN sehen,
wegblickend, cf. Curt. E, 419 Benf. Or. u. Occ.
l, 193. E. M. 191, 55 et Horn orig. ep. I Ra-
stenberg 1839 7»; i. e. ἡνία, E. M. 121, 52 et
Pass. ἡύς. Sch. BL. O 94 ἄποϑεν rov aivti-
σϑαὲ cf. Doed. Gl. 1000) durus, immitis, incle-
mens. E. M. 121, 53 σχληρός. A 340 βασι-
λῆος ἀπηνέος, O0 202 μῦϑον ἀπηνέα τε χρατε-
ρόν τε, cf. h. Merc. 261. 0 94 Ψ 611 Svuóc
ὑπερφίαλος χαὶ ἀπηνής, Π 35 Ψ 484 σ 38]
νόος, Pappenheim (Ajax d. Lokrer Phil. suppl.
IL 14) vituperat v. P 464 quod ἀπηνής sit za-
χός. Videtur certe locus assumptus esse ex
II 35. w 97 &. 9vuóv, t 329 ὃς ἀπηνὴς ig zal
ἀπηνέα εἰδῇ. w 230 ϑυμὸν à. περ μάλ᾽ ἐόντα.
ἀπεήωρος (αείρω. E. M. 191, 94 Classen,
N. J. f£. Ph. 79, 310. H. Weber, Phil. 17, 165:
Quod praeter exspectationem producitur penul-
tima, comparantur &ooro et similia cf. Am. Anh.)
procul pendens. E. M. 1.1. ὁ ἀπηρτισμένος χαὶ
διεστώς. μ 435 ἀπήωροι δ᾽ ἔσαν ὄζοι, Ap.
10"
148
38, 23 ἀπῃωρημένοι sch. BQV. πολὺ ἀλλήλων
διεστηχότες ἢ ἄποϑεν, sive ἀπηρτισμένοι ἔξω
τοῦ σχοπέλου, sed ad "Ulixem referri debet, ut
ea quae antea leguntur. Doed. Gl. 16 inesse
solam dependendi notionem putat, contrà quem
dixit Duentz. N. J. f. Ph. 69, 600. Bothio pla-
cebat ἀπηύριοι, quod non inprobat Grash.
Fuhrw. 2.
á-ai9io (πείϑω. fut. ἀπιϑήσω «ὦ 300, ἀπι-
ϑήσει K 129, aor. 1. ἀπίϑησε(), ἀπίϑησαν)
non pareo, abs., rivi, semel τενός. Semper cum
negatione, ut sit: pareo animo prompto. In
tertio pede legitur formula B 166 441 4 68 E
719 76; H 43 O 112 381 4 195 516 M 364 X
977 O 78 168 II 458 P 246 491 656 v895 9
120 339 ε 48 χ 492 h. Cer. 470 οὐδ᾽ ἀπίϑησε(»)
sequente. hominis vel dei nomine, sed h. Cer.
358 οὐδ᾽ &. Διὸς βασιλῆος ἐφετμῆς, 10. 448
οὐδ᾽ d. ϑεὰ Διὸς ἀγγελιάων, 10. 840 Ἑρμῆς ὃ δ᾽
οὐχ d. ψ 809 οἱ οὐκ ἀπἴϑησαν. in quinto
pede 4 198 M 351 οὐδ᾽ ἄρα οἱ χῆρυξ &. cf. Θ
319 o 98. in sexto 4 220 οὐδ᾽ ἀπίϑησεν | μύ-
ϑῳ, Z 102 00 τι χασιγν τῳ, cf. M 829. K 129
οὐδ᾽ ἀπιϑήσει,, 22 300 οὐ μήν τοι ἀπιϑήσω
In quarto 7' 120 οὐκ PAS ᾿Αγαμέμνονι.
ἀ-πῖνύσσω (πινυτός) 1) mentis non SAI
pos sum, mente captus sum; E. M. 122, 36
τὸ ἀπινύτως ἔχειν, τὸ “πὴ φρονεῖν. Ü 10
χῆρ ἀπινύσσων sch. BL. ἀπίνυτος ὧν τὴν ψυ-
χήν, ἀντὶ τοῦ παραφρονῶν χαὶ ἀναισϑητῶν"
πινυτὸν γὰρ τὸ αἰσθητικόν, cf. Ap. 88, 27.
Didym. oitoqdric zuo. ἀπινύσχων, διὰ τοῦ
z, 0 δὲ "Aoiotegyoc zal £y Ὀδυσσείᾳ διὰ τῶν»
ovo 9g. Ariston, ; ὁ. 0. κατὰ τὸ πλῆρες ἐχλ Lj-
πτέον χῆρ, εἶτα ἀπινίσσων, τὸ κέαρ ἀπινύο-
cov. Fuere enim qui χῆρα πινύσσων scribe-
rent, cf. sch. BL. et La Roche, H. T. 198. —
2) desipio s 342 5 258 οὐχ ἀπινύσσειν sch. BE.
μωραίνειν.
ἄπιος (ἀπό ct. L. Meyer, vergl Gr. 2, 458)
remotus. 4 270 ἡ 25 τηλόϑεν ἐξ ἀπίης γαίης
cf. I' 49. Ariston, ὅτι παραλλήλως τηλύϑεν
ἐξ ἀπίης" οἱ δὲ νεώτεροι ἐξεδέξαντο τὴν Πε-
λοπόννησον, c£ E. M. 122, 10 quare fuere qui
᾿Απίης scriberent. paraphr. à τῆς πολὺ ἀπε-
χούσης γαίης cf Hes. Suid. 1, 578 Eust. 102,
40. x 18 παῖδα ἐλϑόντα ἐξ d. y. cf. Ap. 38, 24.
"'Antocov: Εὐρύπυλος βάλε Φαυσιάδην
᾿Απισάονα, ποιμένα λαῶν 44 518 582, Troia-
nus. — 2) ᾿Μυχομήδη - βάλεν Ἱππασίδην "A. m.
λαῶν, Paeonem P 350.
ἐ-πιστέῳ (ἄπιστος) diffido,
» 399 τὸ οὐ ποτ᾽ ἀπίστεον.
&- -πιστος 1) infidus, perfidus, in Iliade. 2) € dif-
non credo, τί.
lilens, in Od. 7 106 ὑπερφίαλοι καὶ ἄπι-
στοι, Ὦ 907 ὠμηστὴς καὶ ἄπιστος, $2 63 αἰὲν
ἄπιστε. iusto atrocius in Apollinem invehitur
Iuno sch. ἘΝ. ὡς ὑποσχομένου βοηϑήσειν
SE ἐπέγναμψε γὰρ ἅπαντας Ἥρη. —
2) ξ 150 wv 72 ϑυμὸς δέ τοι αἰὲν ἄπιστος, cf.
ξ 991. (ἀπιστέω),
ἀπεέσχω amoyeo. ἃ 95 ἄπισχε φάσγανον.
ἄ-πληστος (nium Aa un) qui expleri non po-
test. h. Cer. 83 ἄπληστον χόλον Herm. pro
ἄπλητον S. q. v.
&- πλητὸς (πελάω) cui non potest quisquam
appropinquare. h. Cer. 83 ἄπλητον - χύλον cf.
Ruhnk. et Baum., v. l. ἄπληστον. Schneidew.
versum ex T' 67 , assumptum statuit. Neutr. pro
ady. ib. 344 ἔτ᾽ ἄπλητον ὀργισϑεῖσα, e coni.
Ilgeni, cf, Baum. in codd. est ἐπ᾿ ἀτλήτων.
. Phil. 4, 609 Benf. 1, 292).
3 , » T
ἀπιϑέω — ἀπό
ἁπλοῖς (ἁπλόος) simplex. &. χλαῖνα, simplex
stragula. £9 230 o 276 ἁπλοΐδας χλαίνας, sch,
ΑΒΜ. χλαῖνα περίβλημα τῆς κλίνης, Eust.
1347, 37 utebantur enim iis pro lodicibus quoque
in lecto. Ap. 38, 31 ἁπλοΐδας, ἱμάτια μικρά
cf. E. M. 123, 18.
ἄ-πνευστος (τνέω) non spirans. ε 456 ἄπνευ-
στος χεῖτο.
ἀπό (skr. apa fort,
aba) a, abs, procul a.
lat. ab, goth. af, germ.
Separantur quae non
eiusdem generis sunt sed modo ita coniuncta .
fuerunt ut alterum altero contineretur. Quare
de rebus potissimum ἀπό legitur, neque tam
motum fieri indicat e loco, quam partes sepa-
rari a toto. Hominum qui inter se pares sunt et
eiusdem generis, quando alter ab altero disce-
dit παρ᾽ αὐτοῦ ᾿αἸοϊεαν abire. Ipse qui fit mo-
tus num sursum fiat an aliter non refert, neque
qua de causa fiat, sed potest fieri ut ἀπό signi-
ficet vi fieri separationem. — Legebatur olim
contra libros ἀπαὲ νευρῆς 4 664 pro ἀπὸ vev-
Qc, ubi fit productio duplici consona ἃ quo
incipiebat νευρή (Hoffm. qu. hom. $,82 Ahrens,
Semel ἀππέμψει s.
ἀμπέμψει o 88 ante consonam eliditur vocalis.
Produetio syllabae finalis. saepissime fit in se-
cunda arsi atque saepius etiam in quarta, rà-
rissime in tertia (44 556). Quando pyrrhichium
effieit vox in prima plerumque est thesi aut
quarta, raro in secunda (5 183 ξ 500), aliquanto
saepius in tertia. Anastrophen habent et praep.
substantivo et adv. per tmesin verbo postposita,
κακῶν ἄπο y 816 λούσῃ ἄπο Ξ 7, nisi minuta
sunt elisione ἐνάριζον ἀπ᾽ ἔντεα M 195 vel
particula interposita est JM 459 ῥῆξε δ᾽ ἀπὸ.
De praep. inter duo subst., vel inter subst. et
adi. interposita ποταμοῦ ἄπο Σελλήεντος B
839, ποταμοῦ ἄπο δινήεντος ut edidit Bekker
cf. Lehrsium (qu. ep. 79) Praep. idem quod
ἄποϑεν,
retrahi iubent multi veteres,
videtur Herodiano et Aristarcho, cf. Lehrs, 1. l.
95. Recentiores accentum sic non mutant;
I Adv. in tmesi, E 7 λούσῃ ἄπο βρότον,
Herod. τὴν πρόϑεσιν ἀναστρεπτέον" τὸ γὰρ
ἑξῆς ἐστὶν ἀπολούσῃ cf. Ψ,41 28345. H 425.
νίζοντες ἄπο βρότον cf. Herod. h. L, χ( 20 85
ἀπὸ δ᾽ εἴδατα χεῦεν, 4 146 χεῖρας ἀπὸ ξίφεϊ
πλήξας ἀπό τ᾽ αὐχένα χόψας, v. l. τμήξας, x
197 ἀπὸ πείσματ᾽ ἔχοψα, K 456 Ξ 466 ἀπὸ
δ᾽ ἄμφω χέρσε τένοντε εὐ N 546 545, I' 292
ἀπὸ στομάχους ἀρνῶν ,τάμε, Did, οὕτως αἱ
᾿᾿ριστάρχου ἀπὸ στομάχους" «t δὲ πλείους
διὰ τοῦ ε ἐπὶ συμ τοῦθ: καὶ ἔστιν οὐχ ἄχα-
eic 7 γραφή. ct.
475 c 86. ὃ 507 ἀπὸ δ᾽ ἔσχισεν αὐτήν, sch.
ERT. ἀπ᾽ αὐτῆς δέ τι ἔσχισεν, 0 ἐστιν μέρος ἢ
αὐτῆς κατέβαλεν εἰς τὴν ϑάλασσαν. Εϑι.
ἀπὸ δὲ ξέσε, χεῖρα, E 308 ὥσε δ᾽ ἀπὸ wor,
φ 800 ἀπ᾿ οὔατα δῖνάς 7 ἀμήσαντες, M 459.
ῥῆξε δ᾽ ἀπὸ - ϑαιρούς, N 517 ἀπὸ τρυφά-
λειαν ἄραξε cf. I] 894. ε 426 ἀπὸ δινοὺς
δρύφϑη, sch. B. , ἀπεξύσϑη, M 195 O0 343 τοὺς
X 400 ἀπὸ δὲ ἔῤῥιψε,
500 ἀπὸ χλαῖναν βάλε |
ἐνάριζον ἀπ᾽ ἔντεα,
χαλύπτρην, B 188 ἃ
v, l & 500 9éro, cf. Ps B 261 ἀπὸ
Einer δύσω cf E 435 N 182. X 195. II 545)
ἀπὸ τεύχε ἕλωνται cf. ΘΙΟΒτΟῚ μ 199 et translate
II 82 E 852 P 11 406 χ 462. Γ' 294. y 392
ἀπὸ χρήδεμνον ἔλυσε, et translate $2 76 110.
Ν 587 ἀπὸ δὲ πτάτο ὀιστός, translate Π 409.
procul ἃ, significantis accentum semper -
improbantibus ut -
T 206 X 328 E 292 "P867 χὶ
4E- MEN AES 9 νι EGER 00
E
E.
QW 2
α7τὸ
* 168 τ 454. O 156 185 ἀπό, ΤῊ ἄλλους πάν-
τας ἐρύξει, cf, 388. 4 67 ἥμιν ἀπὸ λοιγὸν
ὠμῦναι. M52 ἀπὸ γὰρ δειδίσσετο τάφρος, M
83 ἀπὸ πάντες ὄρουσαν, h. Ven. 2 271 πίπτουσι
δ᾽ ἀπ᾽ ὄζοι Herm. et Baum., μὲ 2 ἀπὸ ἵκετο
κῦμα, Θ 90 ἀπὸ θυμὸν ὄλεσσεν cf. Θ 510. Καὶ
452 A 433. [M 950.] IJ 861 4 350. v. 1. E 852
pro ἐλέσϑειι. X 99. y 174. ει 534 4 114 & 141
v 840. o 428 τ 81 2o 609 B 49. K 186 “4 764
E 68 181. X 467 ἀπὸ ψυχὴν ἐχάπυσσεν, sch.
B. ὑπερβολικῶς ἀντὶ τοῦ ἐξέπνευσεν. Ψ 331
ἀπὸ δ᾽ ἔφϑιϑεν, v. 1. ἔφϑιϑον, quam probat
Rumpf (qu. hom. 1 de formis verb. in aliam
tbelin. traductis Giessen 1851), inprobat Wen-
tzel (qua vi Hom. posuit verba quae. cadunt
in 9c Breslau 1837 p. 35) 4 98 ἀπὸ πατρὶ
n reddere, cf. 8 78 I 387 h. Cer. 168
993. β 188 ἀπὸ μητέρα πέμψω remisero, alii
dimisero, h. Ap. 530 ἀπὸ δ᾽ εὖ ζώειν victum
ex eo capiant.
II Gen. additur qui etsi non pendet a praep.,
pucr tamen quo .potissimum referatur. E 416
ἐχῶ χειρὸς, "ὀμόργνυ, 4 7i τοῦ πολλοὲ
E σπινϑῆρες ἵενται. Melius ad verbum re-
ferri particulam dicit sch. BL., quam absol. po-
sitam significare ἄποϑεν. ὃ 198 βαλέειν τ᾽ ἀπὸ
δάχρυ παρειῶν, ὃ 358 ὅϑεν ἘΣ ἀπὸ νῆας ἐς
πόντον βάλλουσιν. O 537 ῥῆξε δ᾽ ἀφ' ἵππειον
λόφον αὐτοῦ cf. Il 587, paraphr. ἀπέῤῥηξεν.
| T 354 znoov ἀπὸ τρίχας ἀρξάμεν Ἂς, d» 336
ἐπὸ Τρώων κεφαλὰς καὶ τεύχεα χήαι. d 593
ἀπὸ χαλχὸς ὄρουσε βλημένου, paraphr. ὥρμη-
σεν ἐπὸ τοῦ βληϑέντος τόπου. h. VH 18
ἀπὸ τήλοσε πῖπτον | χειρῶν ἠδὲ ποδῶν. φ΄.]9
ἀπὸ ξίφος ϑέτ᾽ μων, 4.420 ἀπὸ «τοίχους 1
λῦσε κλύδων τρόπιος. 9 149 σχέδασον δ᾽ ἀπὸ
χήδεα ϑυμοῦ, cf. A. Fulda Unters. üb. Spr. d.
hom. Ged. 44. ζ 40 πολλὸν ἀπὸ πλυνοΐ εἰσι
πόληος, Herod. X 64 ἄπο scribendum censet,
cf Lehrs, qu. ep. 94. P 609 rob μέν δ᾽ ἀπὸ
τυτϑὸν ἅμαρτεν, paraphr. τούτου δὲ παρ᾽ ὀλί-
ον ἀπέτυχεν. X 505 ἀπὸ πατρὸς ἁμαρτών.
τὸ Δαναῶν. ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι. II 80 νεῶν
πὸ λοιγὸν ἀμὺ vov navium. Herod. I] 75 τὸ
Éj&c ἐστὶν ἀπαμῦναι. διὸ οὐχ ἀναστρεπτέον
τὴν πρόϑεσιν͵ cf. sch. V. II 80. Sed sch. BL.
τὸν ἀπὸ τῶν νεῶν χίνδυνον ἀπώσασϑαι οἵ.
paraphr. L 416 ἀπὸ λίϑον siàe ϑυράων, E 673. καὶ
Avziov ἀπὸ ϑυμὸν ἕλοιτο οἵ, E 691 K 506
JI 655. KK 458 τοῦ δ᾽ ἀπὸ zvvégv χεφαλῆφιν
Élovco.
III Praep. cum gen. cf. B. Giseke allm. Entst,
d. Ges. d. Il. 163. Verba quibus ἀπό additur
motus aliquam significationem hahent. K 575
νίψεν ἀπὸ χρωτός cf .4 829 845. € 170 ἀπὸ
χροὸς χάϑῃρεν, II 528 ἀπὸ ΕΣ Ε τέρσηνε.
A 598 ἀπὸ χρητῆρος ἀφύσσων cf. K 578, par-
tem, cf. ε 9 ἐκ χρητῆρος ἀφύσσων. M 19 àv
τ ὀρέων προρέουσι. Α 949 τοῦ ἀπὸ γλώσσης
- | δέεν cf. h. XXV S. E 530 [h. XXXIV 15]
ἐπεῤῥώσαντο “ρατὸς ἀπ᾿ ἀϑανάτοιο. "P 508
ἀνακήκιεν ἀπὸ στέρνοιο, 828 ἅλμη - ἀπὸ
᾿ἁρατὸς χελ ἄρυζε, A 819 ἀπὸ, δ᾽ ἕλχεος. Ψ 385
am ὀφϑαλμῶν χύτο. Ν 202 ἀπὸ δειρῆς κόψεν
Ε 171 ταμόντα ἀπὸ δειρῆς cf. P 196. II 324
πρυμνὸν βραχίονα δρύψ᾽ ἀπὸ μυώνων, sch.
BLYV. τὸν ἔσχατον μυῶνα τοῦ βραχίονος ἀπέ-
ὄρυψεν. ε 494 ἀπὸ χειρῶν δινοὶ ἀπέδρυφϑεν,
& 134 δινὸν ἀπ’ ὀστεύφιν ἐρύσαι. ὃ 114 δέ-
χρυ δ' ἀπὸ βλεφάρων βάϊε cf. τ 63. x 121 M
154. Φ 113 4 476 P 457 M 264. .4 536 [Y
»
149
501] ἄντυγας (ἐφ᾽ Ἱππείων ὁπλέων ῥαϑάμιγγες
ἔβαλλον |, αἵ T ἀπ ἐπισσώτρων, ubi motus
sursum fit. Ξ 258 ἀπ᾿ αἰϑέρος ἔμβαλε πόντῳ,
42 735 δίψει &. πύργου cf. 4 591 0 23. T 130.
Q 578 d. ἀπήνης otov cf. o 552 E 127 209
4) 968. H 192 h. Ap. 7 Ven. 162 Ο 195 126
Z 472 9 88, saepe de spoliantibus II 846 650
663 T 412 P 905. Θ 194 λάβωμεν. dU ὦμοιιν
Διομήδεος ϑώρηκα, «4 580 IN 550 αν vto τεύχε"
am ὦμων οἵ. Φ 490 4 374, sed φ 83 ἃ, πασ-
σάλου. Z 98 O 594 X 368 dm ὦμων τεύχε
ἐσύλα, cf. O 544. N 640. P 318 Aborto τεύὐχε᾽
ἀπ' euo. ZX 314 ἀπὸ στήϑεσφιν ἐλύσατο
χεστὸν ἱμάντα cf v 77. φ 118 dm ououv
χλαῖναν. ϑέτο cf, € 276. De defendendo: Ν᾽
440 ἀπὸ χροὸς ἤρκει ὄλεϑρον͵ ἘΠ᾿ 0534. X:
324 χληῖδες dm ὥμων αὐχέν" ἔχουσιν, sch. V.
αἱ κληῖδες αἱ ἀπὸ τῶν ὦμων διήκουσαι, συν-
ἔχου σι τὸν αὐχένα. Ξ 849 ἀπὸ χϑονὸς ὑψόσ᾽
ἔεργεν. cf 4 130. E "MW A 437. 8 59 o 538
ἀρὴν ἀπὸ οἴκου ἀμῦναι quae Herodianus ad
tmesin rettulit ut /I 75 80. cf. sch. S. 8 59 gAc-
Byv ἀποσοβῆσαι. Π 304 φοβέοντο ἀπὸ νηῶν,
I] 246 ἀπὸ ναῦφι μάχην δίηται cf ΣΊΘΙ Ρ
110 o 398 v 343. N 57 ἐρωήσαιτ᾽ ἀπὸ νηῶν,
Σ 164 ἀπὸ νεχροῦ δειδίξεσθαι. — De celeri
motu: Ν᾽ 505 [II 615] &. χειρὸς ὄρουσεν, cf. Y
397 4 645 9 515 h. XXVIII 8 Merc. 185 ψ 347
; 169 M 953. Il 748 zámuto! ἀπὸ δίφρου cf.
O 714 M 386 & 414 O 435. ξ 129 II 802. Y
941 m ὀφϑαλμῶν σχέδασ᾽. O 668 ἀπ᾿ ὀφϑαλ-
μῶν νέφος ἀχλίος ὦσεν, Ariston. ἀϑετοῦνται
στίχοι σ᾽ (668---78) cf. Lachm. Betr. 67. Mo-
tus deorsum fit: 4 532 ἄλτο & Οὐ λύμπου cf.
M 390. II 733 755. H 925 5à9sc dm Οὐλύμ-
ποιὸ cf. H 35 4 715 £2 1067 h. Ap. 216. II 93
ἀπ Οὐλύμποιο ἐμβήῃ, À 18 ἀπ’ οὐρανόϑεν
προτράπηται cf. μ' 381, Θ᾽ 365 ἀπ’ οὐρανόϑεν
προΐαλλεν. O 386 μάχοντο oi μὲν ἀφ᾽ ἵππων,
oi à ἀπὸ νηῶν cf. . 49. z 104 ἀπὸ ὀρέων
καταγίνεον, Y 489 ἀπὸ δ᾽ ἅρματος ὦσε cf. E
19 835 4 143 320 Π 863. w 33 βλεφάρων δ᾽
à. δάκρυον ἧχε, h. Ap. 223 ἷξες dz αὐτοῦ
(ὄρεος), VII 6 ἀ. νηὸς προγένοντο, Φ 529 «.
πύργου βαῖνε, II 810 βῆσεν ἀφ᾽ ἵππων, h. Cer.
457 ἐπέβη ἀπ᾽ αἰϑέρος, w 32 d. λέκτροιο 90-
θοῦσα cf. h. Cer. 285. w 43 ἀπὸ μεγάροιο
κάλεσσε, δαῖΐ sursum: M 448 dz οὔδεος ὀχλίοσ-
σειαν cf. c 242, Σ Σ 410 ἀπ᾿ ἀκμοϑέτοιο ἀνέστη,
N 63 ἀπὸ πέτρης ἀρϑείς cf. 9 375. Y 325.
x 99 d. ,ἀϑονὸς ἀΐσσοντα cf h. Ap. 4. E 18
τὼ μὲν ἀφ᾽ ἵπποιιν, ὃ δ᾽ ἀπὸ χϑονὸς ὦρνυτο,
II 635 ὦρνυτο ἀπὸ χϑονός, 74 GU ἀνελόντες
ἀπὸ κχϑονός cf. h. Cer. 288, P 792 ἀπὸ χϑονὸς
ἀγκάζοντο, h. Ap. 186 πρὸς Ὀχυμπὸν ἀπὸ
χϑονὸς εἶσι, Cer. 12 ἀπὸ ὁίζης ἐξεπεφύχει. —
Tit motus in plano: “9 492 ἀπὸ ΠΩ ΤΩΣ μο-
λόντα, ( 88 ἀπὸ Τροίηϑεν ἰόντι οἵ. v. 975 x
156. Σ 215 II 160, B 287 στείχοντες ἀπ᾽ Ἂρ-
γεος cf. B 91. 4 760 ἀπὸ Βουπρασίοιο ἔχον
ἵππους, 6 172 φόρει ἀ. νήσου cf. B 839 M 97.
« 49, ξ 232 ἀναβάντες ἀπὸ Κρήτης, P 225
ἀπὸ πολίων ἤγειρα, Β 871 ἤρχεν “υκίων
Ξάνϑου ἄπο, B 849 ἄγε ἀπ᾽ Ἀξιοῦ οἵ, B 659.
O0 531 ὃ 262. N ,988 ἀπὸ πτυόφιν ϑρώσκωσιν,
Y 148 σεύαιτο ἀπ’ ἠιόνος οἵ. B 208 X 576 Y
188. .4 351 πλάγχϑη ἀπὸ χαλκόφι cf. IN 591
« 75. ὦ 307 ἀπὸ Σικανίης ἐλϑέμεν οἵ. 32 401
v 162 y 307 II 364. 4 306 ἀπὸ ὧν ὀχέων
ἵκηται cf. 4 86 h. Merc. 191. P 112 ἔβη. ἀπὸ
μεσσαύλοιο cf, 4 548 P 657. 2,180 πέμπων μ᾽ ἀπὸ
150
νηῶν cf. s 263 h. Ap. 102. Ν᾽ 723 νηῶν ἄπο
zal χλισιάων ἐχώρησαν οἵ. II 376 τανύοντο,
B 464 προχέοντο, A 8085 I] 45 ὦσαιμεν. 2
146 φεύγοντας νεῶν ἄπο zal κλισιάων οἵ. Φ
557. X 16 τρέψας ἀπὸ τείχεος, P 758 9 121
ἀπὸ νύσσης τέτατο δρόμος, II 297 ἀπὸ κορυ-
φῆς Ζινήσῃ,, z.2 οὐδοῦ ἄπο τοξάσσεται, 52178
χομίσαντο ἀπὸ νηός. De sonitu et auditu, de
luce et visu, universe de sensibus. AN 341 αὖ γὴ
χορύϑων ἄπο, X 214 ἀπὸ κεφαλῆς͵ σέλας ἵχα-
νεν οἵ. T 379 B 457. A 44 m αὐτόφιν λάμπε,
h. XXXI 10 ἀπ’ αὐτοῦ (ἠελίου) στίλβουσι,
XXXII 3 Μήνη ἧς ἄπο αἴγλ ἢ ἑλίσσεται χρα-
τὸς dx ἀϑανάτοιο, XXXIL 5 s. στίλβει dijo
ἀπὸ στεφάνου, Merc. 278 ἀπὸ βλεφάρων ἀμα-
φύσσων, 10. 45 δινηϑῶσιν em ὀφϑαλμῶν ἀμα-
Qv) "at , Ἢ πῦρ δαῖεν ἀπὸ χρατός τε χαὶ
ὦμων, Ν 248 ἐτίναξεν ἀπ᾽ Ὀλύμπου, Z 4τὸ
ἀπὸ χόρυϑος νεύοντα, h. Ap. 441 τοῦ δ᾽ ἃ ἀπὸ
(ἀστέρος) σπινϑαρίδες πωτῶντο, v 156 προΐ-
δώνται ἀπὸ πτόλιος εἴ. 4 275 ὃ ὅ34. Θ 170
ἀπ᾿ ὀρέων χτύπε, v 103 ἐβρόντησεν͵ ἀπ᾿ 'Oióu-
zov cf v 113. Φ 199 ἀπ οὐρανόϑε σμαρα-
γήσῃ, h. XXXII 20 χλείουσ᾽ ἀπὸ στομάτων, 4
514 c ἀπὸ πτόλιος, X 447 κωκυτοῦ δ᾽ ἤκου-
σε ἀπὸ πύργου, nu 187 ἀπὸ στομάτων Om
ἀκοῦσαι, ε 910 ὀδμὴ ἀπὸ χρητῆρος ὀδώδει εἴ.
h. Cer. 277. Hominum nominibus non fere addi-
tur praep. nisi rerum instar sint Z 62 ἀπὸ ὅϑεν
ὥσατο cf. 4 535 E 626 Ν 148 163 688. χ 19. « 398
ἔῤῥιψεν ἀπὸ £o cf. E 343 Y 261 278. ε 461. h.
Cer. 253 ἀπὸ fo 95s πέδονδε et de aquila M
205, ἀπὸ ξϑεν qas χαμᾶζε. Kk 465 ἀπὸ ξϑεν
ὑψόσ᾽ ἀείρας, t 459 χρήδεμνον ἀπὸ ἕο λῦσε.
Ρ 665 ἀπὸ Πατρόκλοιο ji cf. P 113. 4 556
ἀπὸ Τρώων ἤιε, E 358. ἀποίσετον ἵπποι ἀφ'
ἡμείων, .N 65 ἀπὸ τῶν ἤϊξε, E 214 zx 102 dm
fueco χάρη τάμοι, IN 527 ἀπ ᾿᾿Ασχαλάφου πή-
ληχα ἥρπασε, u 120 φυγέειν ἀπ᾽ αὐτῆς, P 498
νέεσθαι ἀπ᾿ Αὐτομέδοντος, .1 110 ἀπὸ τοῖιν
ἐσίλα τεύχεα. Ἱ 585 ἐμεῦ δ᾽ ἀπὸ μούνου
Ἠχαιῶν εἵλετο, V. 1. εἵλετ᾽ ἔχειν, ab Herodiano
ut videtur probata, sed videtur poeta ἀπό του
«ἱρεῖσϑαι dicere, ,ut saepe ἀφαιρεῖσϑαΐ του.
Recte à 522 ἀπ᾽ αὐτοῦ δάχρυα χέοντο sch. E.
ἐκλυόμενα τοῦ σώματος, sponte enim. Neque
unquam ἃ quo quid fiat vel qua de causa signi-
ficat praep., sed modo unde quid proficiscatur.
M 480 ἐπάλξεις αἵματι ἐῤῥάδατ' ἀπὸ Τρώων
χαὶ ᾿Αχαιῶν ἃ parte Tr. et Gr. Ν 134 Z: ἔγχεα πτύσ-
σοντο ϑρασειάων ἀπὸ χειρῶν σειόμενα ex ma-
nibus, ubi motus significatur, non causa motus
ut «1 558 P 662 ἀΐσσουσι 9o. &. Ζ.. et sine
verbo O 314 δοῦρα 99. à. y. ἐν χροὶ πήγνυτο,
cf. 4 571, sed minus bene assumptus est P 714
τετρίγει νῶτα 90. ἀ. p^ ξλχόμενα. Satis enim
dure 39. &. χ. coniunxit cum τετρίγει. Melius
h. Ap. 363 ἀρδόμενοι ἀπὸ πηγέων e fontibus.
4 675 M 306 ἔβλητ᾽ ἀπὸ χειρὸς ἄχοντι, 0 219
τόξου ἄπο ὀλέχοντα ut h. Ap. 301 χτεῖνεν
ἀπὸ βιοῖο cf. OQ 605. K 371 ἐμῆς ἀπὸ χειρὸς
ἀλυξέμεν ὄλεϑρον, Ξ 455 χειρὸς ἄπο πηδῆσαι
ἄχοντα, $9 189 ἧχε ἀπὸ χειρός, 3. 198 ϑέων
ea χειρός, Θ 800 309 ὀιστὸν ἀπὸ νευρῆφιν
ἔαλλεν, Ν᾿ 585 ἀχον τίσσαι ἀπὸ νευ ρῆφιν διστῷ cf.
“1664, h. Ven. 153 &. τόξου - προΐη βέλεα, II'773
?ol ἀπὸ νευρῆφι ϑορόντες. II 226 πίνεσχεν ἀπ᾽
αὐτοῦ e poculo, h. XXXII 7 ἀπὶ' Xoxeavoto
λοεσσαμένη. Φ 9517 ἀπὸ “ρήνης ὕδατι ὅόον
ἡγεμονεύῃ, h. Merc. 20 μητρὸς ἀτ᾽ ἀϑανάτων
ϑόρε γυίων, h. Ap. 60 χειρὸς ἀπ᾽ ἀλλοτρίης
3f^7r
α7τὸ
ut videtur: non de suo vivere sed de TY
alienis; id transfertur ad cognoscendi verba,
Σ 420 ϑεῶν ἄπο ἔργα ἴσασιν, C 12 9:6 ἄπο
μήδεα εἰδώς, Ὁ 18 χαρίτων ἄπο χάλλος ἔχου-
σαι οἵ. 9 457 h. Ven. 77. De genere patriave:
h. Ap. 396 ἤρηῆτες ἀπὸ Kvoccov, Cer. 213 -
χαχῶν ἀπὸ τοκήων ἔμμεναι, Ven. 501 &yzi-
ϑεοι μάλιστα ἀφ᾽ ὑμετέρης, γενεῆς, x 390
γίγνονται Ex τε χρηνέων ἀπό T ἀλσέων ἔχ τε
ποταμῶν. τ 163 οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός ἐσσι πα-
λαιφάτου οὐδ᾽ ἀπὸ πέτρης, non a saxo ducis
genus itaque dic. οἵ. Eust. 1859, 18 et 98.
cf. 9 552 Plat. Ap. 34 D res VIII 544 E.
Iuv. VI 13. Doederl Gl. 222 cf. K. Schwenck.
Ph. 14, 391 et A. Kuhn (Herabk. d. . Feuers). —
X 126 οὐ μήν πως νῦν ἔστιν ἀπὸ δρυὸς ἠδ᾽
ἀπὸ πέτρης τῷ ὀαριζέμεναι non à quercu et
ἃ saxo. sch. A. οὐχ ἔστιν doy aa μυϑολογεῖν
τῷ Ἀχιλλεῖ νηπίων δίχην ὡς τῶν πρώτων ἀν-
ϑρώπων ἐκ δρυῶν χαὶ πετρῶν γεγενῆσϑαι
d cf. Eust. 1462, 12. Recte Eust.
1262, 37 αἱ παροΐμιαι πρὸς διαφόρους - ἐν-
νοΐας ἀμέμπτως ἔστιν ὅτε στρέφονται. Sed.
Doederl. Gl. 222 puellam sub arbore sedentem
atque inde cum pastore colloquentem facit qui
in antro vel sub saxo sit. Lindemann (Zittau
1846) cum de arboribus saxisque saepe res le-
ves cadant, inde factum putat ut ἀπὸ δρυός
de rebus nullius pretii diceretur: non est leve
aut contemnendum cum Achille colloqui. alii.
de oraculis, cf. Giseke 1. 1. 167. Cum subst.
abstr. coniungitur ἀπό. Translate H 359 M 288
ἐτεὸν ἀπὸ σπουδῆς ἀγορεύεις consuito sch.
br. ἀπὸ φροντίδος. 4 91 ἕποντο ἀπ᾽ - godov
cf T 1l. Ψ' 158 ἀπὸ πυρκαιῆς σχέδασον cf.
P281. Il 436 μάχης ἄπο - ἀναρπάξας, X 64
ἀπὸ πτολέμοιο μένοντα, K 347 ἀπὸ στρατό-
qu προτιειλεῖν οἵ. K 336 341 8856. Π 447
πέμπειν ἀπὸ ὑσμίνης cf. II 645 X 248. h. Merc.
198 ἔβαν ἀπὸ νομοῖο. à 908 ἐέργουσιν ἀπὸ
τιμῆς, Χ 916 χαχῶν ἄπο χεῖρας ἔχεσϑαι. ε 40
v 188 λαχὼν ἀπὸ ληΐδος ciocv, ubi sch. R. ,Se-
cundum Herodiani ut videtur doctrinam: ἡ ἀπὸ
παρέλκει. διὸ τηρεῖ τὸν τόνον. Sed dictum
est ut ΠῚ 221 χηλοῦ δ᾽ ἀπὸ πῶμ᾽ ἀνέῳγεν. In
his omnibus verba quibus additur ἀπό motum
significant fieri aut certe motus aliquam habent
significationem. — 3) Adduntur adv. loci: Ὁ 244
νόσφιν ἀπ’ ἄλλων ἧσαι, c. E322 K416. 016 ὅσον
οὐρανός ἐστ᾽ nó γαίης, 6 294 τόσσον ἀπὸ πτό-
λιος, Θ 318 ὅσον ἐκ νηῶν ἀπὸ πύργου τάφρος
ἔεργεν nam et longitudinem (ἐκ νεῶν) οἱ latitudi-
nem (ἀπὸ πύργου) spatii indicavit poéta. Aristar-
chus modo ἔεργεν modo ἔρυχεν. Alii: ἀπὸ τά-
qoov πὺ oyoc. Recte Ariston. ἐκ νηῶν λέγει
ἀπὸ τοῦ z«té. τὰς ναῦς τόπου. Audacius Ni-
canor (cf. Friedl. Nic. 113), qui commate post
νηῶν posito duo spatia intellegit, alterum inter
murum et fossam, alterum inter murum et πᾶ-
ves, λείποντος τοῦ καὶ συνδέσμου. Heyne:
πύργου τ᾽ ἄπο. Alii ἀπέεργεν. coniunxerunt et.
pariter ze supplerunt. Ali ἀπέεργεν et toU.
πύργου τῶν νεῶν τουτέστιν jx τοῦ πύργου
τοῦ διὰ τὰς ναῦς γενομένου. Koeppen et
Bothe: πύργου τάφρος, muri fossa. Audacius
Zenodotus qui (Duentz. Zen. 10. 140) ἐκ νηῶν
χαὶ πύργων scripsisse videtur. Eum sequitur
Duentzer: quantum inde a navibus et turribus
fossa (scilicet usque ad urbem) includit: quod.
defendit (N. J. f. Ph. 64, 22) contra Konighof
(crit. et exeg. Münstereifel 1859 p. VD. Sed.
2 :
i
ESEU.
Hes. μαχρὰν τῆς ἀκοῆς, 2
nec cur partem quae fossae propior est possit
explicare apparet, nec quomodo illud ad urbem
suppleatur. Koechly (de Il. carm, VII Turici
1859 p. 31 &) hanc Il. partem ad “τὸς ἀπάτην
pertinere ratus, et tres quasi gradus esse fugae
Graecorum primum efficit scribens, ἐχ νηῶν
ἐπὶ πύργου τάφρος ἔεργε quantum e navibus
moenia urbis versus fossa distinebat. Nam πύρ-
yov Troip^ urbem interpretatur, ἐπί vero de
regione ad quam quid vergat. De eius libro
qui rettulit W. Ribbeck (N. J. f. Ph. 85, 25 cf.
Phil. 8, 476) in contrariam fere partem abiit:
quantum ἃ parte navium fossa a muro Graeco-
rum distat, sed mox vv. 213— 16 expungit.
Potest quodam modo ferri ea interpretatio quam
Giseke (allm. Entst. d. Ges. d. ll. 48) et La
Roche h. 1. proposuerunt fx idem esse quod
ἐχτός sive ἔξω (der ganze Raum, den der Gra-
ben von der Mauer an ausserhalb der Schiffe
einschliesst), quamquam vel sic ἐχ νηῶν pote-
rat abesse. P 301 τῆλ᾽ ἀπὸ “αρίσσης cf. X
468 h. Ap. 329 0 10 ε 315 II 117 Ῥ 880, €
256 ὁχὰς ἀπὸ τείχεος et praeter morem A 51
ἐχτὸς ἀπὸ χλισί ης extra tentorium, non: extra
procul a. ed 730 τυτϑὸν ἀπὸ χϑονός, L 462
ἡβαιὸν ἀπὸ σπείους τε χαὶ αὐλῆς cf. N 702,
ξ 850 πολλὸν ἀπ᾽ ἠπείρου, 0 96 οὐ πολὺ ναῖεν
ἀπ᾽ αὐτοῦ, . 192 οἷον ἀπ᾿ ἄλλων cf. φ 964 h.
Ven. 76 Mere. 193. Ψ 110 χεχρυμμένα - ἀπ’
ἄλλων. — 8) procul a, remotus ἃ, ,atque fuere
qui sic vellent anastrophen fieri ἄπο: Β 292
μένων ἀπὸ je, ἀλόχοιο, Herod. τινὲς ἀνέγνω-
σαν ἄπο ἧς ἀλόχοιο κατὰ ἀναστροφήν, γα
σημαίνηται τὸ ἄπωϑεν. ἄμεινον δὲ πείϑεσϑαι
τῇ χατειϑισμένῃ ἀναγνώσει" συντέταχται γὰρ
τῇ γενιχῇ. Β 162 178 φίλης ἀπὸ πατρίδος
αἴης, Herod. οὐχ ἀναστρεπτέον τὴν πρόϑεσιν
τς ΤῬυραννίων καὶ Πτολεμαῖος" ὁπότε γὰρ
γενιχῇ συντάττεται 7 ἀπὸ μὴ, μεταξὺ πιπτου-
σῶν λέξεων : χαὶ σημαίνῃ τὸ ἄποϑεν τηρεῖ τὸν
τόνον, cf. X 64 (Herod.) « 49 N 696 O 335.
I 353 μάχην ἀπὸ τείχεος ὀρνύμεν, Herod. δύ-
veta. τῇ γενιχῇ συντάσσεσϑαι καὶ μὴ πάντως
σημαίνειν τὸ ἄπωθεν, cf Lehrs, qu. ep. 94;
diceret poéta: pugnam ab urbe amovere. 4 243
ἀπὸ ἀλόχου, M 70 N 927 X 70 ἀπολέσϑαι ἀπ᾽
Aoysoc cf. T 329. π 171 ἀπὸ σφῶιν ἔσομαι
cf. « 203 ζ 290. O 33 ἐλϑοῦσα Seov ἄπο quae
possunt referri ad composita ἄπειμι et ἀπελ-
ϑεῖν quamquam obstat etiam caesurae ratio. τ
389 ice» ἀπ᾽ “ἐσχαρόφιν ἃ foco recedens, v. E
0 517 ἀπὸ τῶν ἱστὸν ὑφαίνει, « 49 q
λων ἄπο πήματα πάσχει cf. ἡ 152 9 411. τε
525 ὑῶν ἄπο qUAUTHIOE Ap 358 πεδάασχον
ἀπὸ πατρίδος αἴης. 1 497 ἀπὸ σεῖο λιποίμην
ἃ te separatus, cf. 1 444. — 4) o 354 9v μὸν à
ἀπὸ “μελέων φϑίσϑαι, Ν 673 p! 607. ϑυμὸς
ᾧχετ' ἀπὸ μελέων οἴ. Η 181, KR 187 ὃπν oc ἀπὸ βλ ε-
φάροιιν ὀλώλειν. 42 725 ἀπ᾽ αἰῶνος νέος ὦλεο,
Sch. B. νέος ἐξεχόπης τῆς ζωῆς ubi dm αἰῶ:
roc poterat abesse. X 454 ἀπ᾽ οὔατος εἴη ἔπος,
212 ἀπ' οὔατος γέ-
votto, sch. A. ἄπωθεν τοῦ ὠτός, oiov μὴ
ἀκούσαιμι, atque paulo durius ἍΝ 55 ἐπιφλέγῃ
ϑᾶσσον ἀπ᾽ ὀφθαλμῶν, sch. A. ἵνα ταχύτερον
ἐκτὸς τῆς ὄψεως ἡμῶν γένηται. Α 562 ἀπὸ
Suo | μᾶλλον ἐμοὶ ἔσεαι, Hes. ἀπὸ ψυχῆς ἢ
ἄποϑεν τῆς νυχῆς cf. Eust. 149, 27. £2 514
ἀπὸ πραπίδων ἢλϑ᾽ ἵμερος ἠδ᾽ ἀπὸ γυίων,
Ariston. ἀϑετεῖται, recte ut videtur Lehrsio (Ar.
119) et Bekkero. Certe melius Y 48 ἀπὸ πρα-
1 γ " 2 ὃ ,
αὐτοαίνυμαι -- αἡτοθατεθμαι
151
πίδων ἄχοι ἔλϑοι. h. VII 12 σεύασϑαι za-
χκότητα ἀπ᾽ ἐμοῖο καφήνου, X 916 χαχῶν. d.
χεῖρας ἔχεσϑαι, cf. Ξ 129 ἐχώμεϑα δηιοτῆτος
ubi sch. ABL. ᾿χείπει ἡ ἀπό. Ὁ 344 οὐ μὰν
ἡμῖν ἀπὸ σχοποῦ οὐδ᾽ ἀπὸ δόξης μυϑεῖται,
sch. BL. οὐ “παρὰ τὴν διάϑεσιν καὶ τὸν σκχο-
πὸν ἡμῶν, οὐκ ἄποϑεν τοῦ δέοντος. οὐδὲ ἄπο-
θεν τῆς δοχήσεως ἧς negl αὐτὸν ἔχομεν. HK
924 οὐ Jy ἀπὸ δόξης praeter spem, sch. A. παρὰ
τὴν δόξαν ἣν περὶ ἐμοῦ ἔχεις. Ali: non e
coniectura renuntiabo sed e veritate. — 5) Si
absunt verba motum significantia, facile intelle-
guntur: jV 137 ἀντικρὺς μεμαώς, ὀλοοίτροχος
ὡς ἀπὸ πέτρης, « 149 xemvóc. ἐείσατο ἀπὸ
χϑονός. O 610 ἀπ᾽ αἰϑέρος ἦεν ἀμύντωρ,
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ε΄ (610—14), Y5
κέλευσε χρατὸς ἀπ’ Οὐλύμποιο, H 419 ἀπὸ
νηῶν ὠτρύνοντο. Paulo aliter P 383, ὀτρύνων
πολεμόνδε ἀπὸ νηῶν. h. XXXIII 8 ἀπὸ νηῶν
εὐχόμενοι, XXXI 12 παρειαὶ λαμπραὲ ἀπὸ | χρα-
τὸς κατέχουσι. πρόσωπον. Paulo durius Φ' A 154
εἰσεῖδεν oto? ἐξ Οὐλύμπου ἀπὸ δίου. Sup-
pletur verbum. 0 54 ἀπὸ ὁ; αὐτοῦ (δείπνου)
ϑωρήσσον to (surgentes) ^. 60 ἕξ ἀφ᾽ ἑχάστης
νηὸς ἑταῖροι. vv. ll. x 364 ἀπὸ ϑρόνου pro
ὑπὸ ϑρόνου, h. Ap. 133 ἀπὸ χϑογός pro emi
χϑονός, ib. 171 ὑποχρίνασϑε͵ ἀφ᾽ ὑμῶν (ἡμῶν)
pro ὑποχρίνασϑ᾽ εὖ ῥφήμως quod ap. Thuc. est,
Cer. 937 402 ἀπὸ ζόφου pro ὑπὸ ζόφου, 7 Β
ἀπ᾽ ἀπήνης pro ὑπ᾽ ἀπήνης. (Cf. 161 comp.)
ΡΟ αὐνομαι, praes. ἀποαίνυμαι, ἀποαίνυ-
4, ptc. ἀπαινύμενον, ipf. ἀποαίνυτο et ἀπαί-
νυτο, aufero, τί zivoc, Ap. 37, 98 ἀφαιρεῖσϑαι.
Ν 262 τὰ χταμένων. Translate: o 322 ἥμισυ
ἀρετῆς ἀνέρος. — b) 44 582 τεύχεα JE
voc, P 85 τεύχεα. Translate: με 419 & 309 »ó-
otov, Ὁ 595 κῦδος. -- ἀπο-αερξων. 5. ἀφαιρέω.
ἀπο-βαίνω, ipf. ἀπέβαινε, fut. ἀποβήσομαι,
aor. 2 ἀπέβη, du. ἀπεβήτην, pl. ἀπέβησαν, inf.
ἀποβῆναι, ptc. ἀποβάντες. med. fut. ἀποβήσο-
μαι, Aor. ἀπεβήσετο s. ἀπεβήσατο͵ cf. Buttm.
Spr. 8. 96, 10, Bekker semper ἀπεβήσετο, abeo,
recedo, evado, τινός. E 188 Θ 425 4 210 €
202 Q 188 « '319 C 41 o 43 484 ὡς sinovo!
ἀπέβη, Z 116 369 M 370 P 188 673 «ὁ 468 ó
657 715 £ 148 ὡς φωνήσας ἀπέβη, γ 971 ἡ 78
ὡς φωνήσασ᾽ ἀπέβη, £2 694 x 807 πρὸς Ὄλυμ-
πον, 6 47 ἔνϑα, χ 495 αὖτ᾽, h. Ven. 129 ἀϑα-
νάτων μετὰ già. Est ἀπέβη in quarto ple-
rumque pede, sed 5 47 in secundo, y 495 in
tertio. A 498 B 35 E 352 Ψ 212 σ 197 ἀπε-
βήσετο, in quarto pede, v. l. ἀπεβήσατο. Φ 298
μετ᾽ ἀθανάτους, 4A 619 ἐπὶ χϑόνα. 42 459 ἐξ
ἵππων ἐπὶ χϑόνα cf. Γ' 265 Θ 492. P 480 ὕν-
zov, ξ 846 ἀποβάντες cf. h. Ap. 414 de navi,
, 961 νηός, ε 857 σχεδίης. (ἐξ)
-ἀπο-βάλλω depono. h. Merc. 380 σπάργανον
εἶχεν οὐδ᾽ ἀπέβαλλεν. De tmesi v. s. ἀπό EIL cf.
ἀπό-βλητος aspernandus, B. 361 οὔ τοι ἀπό-
βλητον ἔπος magni faciendum. ΠῚ 65 δῶρα.
ἀπο-βλύζω electo. I 491 οἴνου ἀποβλύζων
ex ore. [βοίξαντες ἐμείναμεν Jd.
ἀπο-βρίξζω somno opprimor. ; 151 & T ἀπο-
ἀπο-γυεόω debilem reddo. Z 265 μ᾽ ἀπο-
γυιώσῃς, Ap. 40, 1 ἀπογ υώσεις ἔστι μὲν ἀπο-
χολώσεις, λέγεται δὲ ψιλῶς βλάψεις.
ἀπο-γυμνόω nudo. x 801 ἀπογυμνωϑέντα,
quod v. 341 γυμνωϑέντα dicit.
εἰπο-δατέομαι fut. ἀποδάσσομαι, inf. ἀπο-
δάσσεσϑαι. Οοηὶ. aor, 1 act. ἀποδάσσωσιν
Bekk. e coni Π 86 pro ἀπονάσσωσιν q. v. at-
152 ἀποδειροτομέω — -ἀποϑύμιος
tribuo, tribuo ut debitum, τινί τι. P 931 ἥμισυ
τῷ ἐνάρων, X 118 ἀμφὶς ᾿Αχαιοῖς ἄλλα, Ari-
ston. ἡ ὃ. 0. ἀντὶ toU ἀμφιδάσασϑαι, δίχα μιε-
Uere Did. "Aoiareoyoc ἀποδάσσεσϑαι διὰ
τοῦ t. $9 595 col τῶνδε ὕσσα Zowtv, Ariston.
d'9eropvtar (594 s.).
ἐπο-δειροτομέω fut. ἀποδειροτομήσω, inf.
ἀποδειροτομήσειν, aor. 1 ἀπεδειροτόμησα, iu-
gulo. € 336 Ῥ 22 d. Τρώων τέχνα, À 35 τὰ
μῆλα ΞΞ βόϑρον. Meiring verb. cop. II p. 24:
fit nonnunquam ut iusta vocabula eam assumant
praepositionem ,quam unum eorum membrum
praefixam habere solet,
ἀπο-δέχομριαε accipio.
ἄποιν α.
ἐπο-διδράσκω (Kuhn, Ztft. 7, 320 ad skr.
apadran refert) clam aufugio. 0 516 νηὸς ἀπο-
δράς, x 65 παρὰ νηὸς ἀ., v. 1. ἀπό et ἐκ pro
παρά.
εἐπο-δίδωκιε fut. ἀποδασο, (vulg. ἀποδώσει
$9 318 cf Herm. op. 2, 24. Aor. putat esse
Savelsb., Symb. 508), ἀποδώσομεν, aor. 1 ἀπέ-
δωχε, aor. 9 coni. ἀποδῷσιν 3 318 sec. Herod.
A 132 cf. La Roche h. U. 240, opt. ἀποδοῖτε,
inf. ἀποδοῦναι. restituo, reddo quod debeo, Eust.
1434, 60 αἰτεῖ τις ad ᾿δίδωσι τὸ μὴ χρεωστού-
μενον, ἀπαιτεῖ δὲ ἢ ἀποδίδωσιν χρέος. H 362
γυναῖχα, H 84 τὸν νέκυν ἐπὶ νῆας, A 134 τήν -
óc, D'985 χτήματα πάντ᾽ G., 9 318 μοι - ἀ.
ἕεόνα, 4 418 Ρ 302 τοχεῦσι ϑρέπτρα, Z 61 μοι
meto oue πάντ᾽ d., 4 58 χαλκόν τε χρυσὸν d.,
E 651 ἵππους, Eust. 591, 36 τὸ χρεωστικῶς
δηλοῖ. £€ 499 πάντ᾽ ἀποδοῦναι, Eust. 1158, 16
χρεωστιχῶς δοῦναι, χρέος γάρ τι καὶ ἡ ποινή.
ἀποδίομαι YS: ᾿ἐξαποδίομαι.
ἐπο-δοχεόω inflecto. ε 372 ἀποδοχμώσας
αὐχένα, sch. T. εἰς πλάγιον ποιήσας cf. Ap.
39, 18.
ἀπο-δρύπτω et ἀποδρύφω praes. opt.
ὠποδρύφοι, aor. coni. ἀποδρύψωσι, aor. pass.
ἀπέδρυ 9er, abrado, lacero. & 435 δινοὶ ἄ,,
o 480 a. πάντα, Ap. 39, 16 ἀποξύσωσιν, ἀπο.
σύρωσιν. Pole 51 ,ἀποδρύφοι ἑλχυστά-
ζων, paraphr. ἀποσπαράσσῃ, διασπαράξῃ cf.
sch. br. Passow aor. esse suspicatur, sed praes.
et scholia defendunt et E. M. 127, 19 et Buttm.
Spr. 1, 378 quia cum ptc. pr. coniungitur atque
verisimilius dubitari potest num praesens ἀπο-
δρύπτω notum fuerit Homero. De tmesi v. s. ἀπό I.
ἐπο-δύνω exuor veste, detraho mihi vestem.
z 364 ἀπέδυνε βοείην. (e ἐξ)
ἐπο-δύω (aor. 1 ἀπέδυσε, aor. 2 ptc. &zo-
δύς, v. 1. aor. 1 med. ptc. dnodvatusvoc £ 349
pro ἀπολυσάμενος) 1) exuo quem re. 2) act. aor.
2 et med. exuo me re. 4| 532 € 83 τεύχεα.
2) e 848 € ματα ταῦτα. De ἘΠ ἢ 5. ἀπό 1.
ἀπο-εἔχω, Bekk. ἀποκεείκω, decedo. I' 406
ϑεῶν ἀπόειχε κελεύϑου. Aristarchus Didymo
teste, sed vulgo ἀπόειπε χελεύϑους.
εἐπο-εῖπον, bis ἀπεῖπον. Propter digamma
a quo incipiebat simplex, pleniorem formam ap-
paret esse antiquiorem, ex qua quam facili mu-
Vs orta sit brevior, demonstrat Buttm. Lex.
287 cf, Hagena, Phil. 8, 385. aor. 9 ἀπέει-
ἸῸΝ coni. ἀποείπω, ἀποείπῃ, opt. ἀποείποι,
inf. ἀπειπέμεν α 91 et ἀποειπεῖν , imperat. dnó-
εἰπε, ptc. ἀπδειπών T 35, ἀπέιπόντος ἐκ Ὁ
renuntio, 1) palam dico, totum expono nihil dis-
simulans, 2) nego, recuso, cf. Kónighoff, crit. et
exeg. p. XIV. ΠῚ T 361 ἀληϑείην, paraphr.
ἀπαγγείλῃ. m 340 ἐφημοσύνην, Eust. 1804, 12
A 95 οὐχ ἀπεδέξατ᾽
ἀπαρτίσαι τὸν λόγον. H 416 ἀγγελίην, paraphr.
ἐξεῖπε. Non recte sch. BL. de negando inter-
pretatur Eustathiusve (688, 30) num interprete- j
tur dubitat. 1 309 τὸν uvSor ἀπηλεγέως. ἃ. ἡ
περ δὴ φρονέω, sed sch. br. et paraphr, ἀπαρ-
νήσασϑαι. α 818 ὕμιν μῦϑον ἀπηλεγέως à.
ἐξιέναι, Nitzsch (91) negandi vel vetandi signi-
ficationem hic quoque statuit. I 431 μάλα
A EE sed sch. br. et paraphr. ἀπηρνήσατο.
— 2) A 515 χατάνευσον ἢ ἀπόειπε, Τ 678 ἢ δ᾽
ἐϑέλει - ἢ ἀπέειπε, 1510 ἀνήνηται χαὶ στερεῶς
ἀποείπῃ,, h. Ven. 25 μάλ᾽ οὐκ ἔϑελεν, ἀλλὰ στε-
ρεῶς ἀπέειπεν, « 91 μνηστήρεσσιν, ! Buttm. 1.1.
μνηστήρεσσ᾽ ἀποειπέμεν. b Cum aec, rei quam
quis renuntiat: T 35 μῆνιν d. Ἠγαμέμνονι, T. 75
μῆνιν ἀπειπόντος μεγαϑύμου Πηλεΐδαο, Buttm.
l.l μῆνιν ἀποειπόντος ἀγαυοῦ Πηλεΐωνος vel
quiddam simile, Υ. 1. T'A07. ϑεῶν ἀπόειπε χελεύ-
Sovc, ubi Aristarchus ἀπόεικε κελεύϑου.
ἀπο-εργάϑω Bekk. ἀποεεργάϑω. ipf. ἀπε-
ἐργαϑείν) distineo, arceo, τενός. De vi intens.
cf. Wentzel, qua vi posuit Hom. verba quae cà-
dunt in $o p. 35. Φ 599 Πηλείωνα λαοῦ, φ
221 ῥάχεα οὐλῆς.
ἐπο- ἔργῳ (Bekk. ἀποκέργω. praes, ἀποέρ-
γει, impf. ἀπέεργεν, pass. prf. opt. ἀποεργμένη
εἴη) distineo, arceo, τινός. Θ 395 χληὶς ἀπο-'
έργει αὐχένα τε στῆϑός τε. Corrupte sch. V.
(Did. ?) οὕτως χωρὶς τοῦ τ ἀποέργει. Viden-
tur igitur fuisse qui hic quoque impf. legerent.
y 396 λέϑος κῦμα, 9 288 Τρῶας αἰϑούσης, h.
Ven. 47 βροτέης εὐνῆς ἀποεργμένη εἴη. De
imesi v. s. ἀπό ΠῚ 2.
ἀπο-ἔέρρω (alii. ἀποέρδω. fut. ἀπόερσει v.
| d» 288, aor. 1 ἀπόερσε, coni. ἀποέρσῃ,, opt.
ἀποέρσειε. Bekk. ἀπο έρσει etc. Digammatis
vestigia sunt vocalis o non minuta elisione, at-
que positione bis producta (Φ 283 329). Pleri-
que ἔρρω statuunt (sch. V. Z 548), quod dig.
non caret atque ad δέω refertur cf. Ahrens,
Zift. ΕΑ. W. 1836 p. 807, sed Buttm. Lex. 2,
169 posse quoque fingi ΕΡΊΩ statuit, cognatum
cum ἄρδω irrigo, cuius dig. firmari videtur
composito νεοαρδῆς), deveho, abripio, sch. BV.
d 9283 παρὰ τὴν ἔρσαν κυρίως τὸ ἐν ὕδατι
ἀπολέσαι, sch. A. d 829 Kvnotov. ἡ λέξις. d
983 ὅν ἔναυλος ἀποέρσῃ, v. l. ἀποέρσει, d 329
μεν ποταμός. Z 848 us χῦμα, E. M. 126, 12
ἀπέπνιξε, διέφϑειρε. Hes. ποταμοφόρητον
ἐποίησεν.
ἀπο-ϑαυμάζωῳ valde admiror. ζ 49 ἀπε-
ϑαύμασ' ὄνειρον.
ἐπό-ϑεστος (Doed. Gl. 2500 ϑέσ-ασϑαι de-
testatus cf. Curt. E. p. 472. sch. H. o 296 Eust.
1821, 39 E. M. 131, 34 ποϑεῖν ἀ-πόϑεστος dnó-
ϑητὸς ἀνεπιμέλητος) abiectus, contemptus. Alii:
quem omnes abhorrent. o 996 χεῖτ' ἀπόϑεστος.
Doed. 1. 1.: verwünscht, die Hausgenossen scheu-
ten sich ihn zu tódten, aber sie wünschten ihn
los zu sein. Sed id poéta non significavit.
ἀπο-ϑνήσκω (de vocali ἢ cf. La Roche H.
T. 282. Befk. ἡ habet) morior. .Y 432 σεῦ ἀπο-
τεϑνηῶτος, (ὁ 393 βόες ἀποτέϑνασαν, φ 33
χάλλιπ᾽ ἀποϑνήσχων, A 494 ἀποϑνήσχων περὲ
φασγάνῳ.
ἐπο-ϑρώσκω, pr. ptc. rte ue ἄπο-
ϑρώσχοντα, desilio, exilio. 702 νηός cf. H
748. « 58 χαπνὸν - γαίης.
ἀπο-ϑύμεος ιϑυμός) ingratus, remotus ἃ
corde v. s. ἀπὸ MI 4. Ξ 961 Νυχτὶ ἀποϑύμια
ἔρδοι.
ἀπ-οικέξῳ in alias sedes transfero. μι 135
᾿Θριναχίην ἐς νῆσον ἀπῴχισε.
ἄποινα. τά (ποινή. Pott ἀπό-ποινα, ἄπποινα
cf. Curt. E. 373. Aliter Doed. Gl. 1898. Nom.
et acc. et ;f 106 gen.) 1) pretium quo captivi
- redimuntur, 2j id quod datur damno pensando,
8) dos qua sponsa collocatur. .4 18 372 Q 502
Z 49 K 38074 134 Z 497 ἀπερείσι &, X 349
— dex&xic χα εἰχοσινήριτ᾽ à. στήσωσ᾽, Q 594
ἀειχέα δῶχεν d, Ariston. ἀϑεξοῦνται (594. 5).
ΠΑ 20 ἄ. δέχεσϑαι, A 95 ἀπεδέξατ᾽ ἃ. Α 93
877 ἀγλαὰ δέχϑαι ἃ, Z 48 .4 15] ἄξια δέξαι d.
- ef. Q 555. Φ 99 μὴ - α. πιφαύσκεο redemptionem,
«1 106 ἔλυσεν ὁποίνων. Cum een. hominis qui
— redimitur: 4111 -Γουσηΐδος, B 230 υἷος, 2. 686
σεῖο, Q 276 579 Ἑχτορέης χεφαλῆς. — 9) h.
Ven. 910 υἷος &, I 190 T 138 δόμεναι ἀπε-
Doro d. — 3) h. Ven. 140 πολλὰ καὶ ἀγλαὰ
δέχϑαι (., Baum. intellegit retributionem" pro
Teperta et servata filia, (νήποινος, ἀνάποινον.)
€X-0Ly Opec sum procul, absum, z:voc, praes.
|.& 195 y 77 7 19 πατρὸς ἀποιχομένοιο, E 8 450 o
396 φ 395 ἀπ. ἄνακτος, p 10 ἀνδρὸς ἀπ. πολὺν
χρόνον, α 253 ἀποιχομένου Ὀδυσῆος, ó 109
δηρὸν «ποίχεται, A 408 ἀποίχονται πολέμοιο,
T 342. ἀποΐχεαι ἀνδρός.
ἀπο-χαένυριαι longe Supero. 8. 127 παλαι-
σμοσύνῃ ἀπεχαίνυτο - ἀρίστους, sch. EQ. ἐνέ-
χα, 3 219 μὲ ἀπ. τόξῳ.
«πο-κεέρω abscindo, ἰομᾶθο. 3 141 ἀπε-
Κείρατο χαίτην. De tmesi v. s. ἀπό I.
«πο-κηδέῳ segniter operam praesto. Eust.
1308, 33 τῆς ἀπὸ προϑέσεως δηλούσης πέρας
καὶ ἀπόϑεσιν τοῦ κήδεσθαι. Ψ 413 ἀποχη-
δήσαντε φερώμεθϑα. Du. ptc. pro plur. ut E
487 4 567 cf O 453 Bekk. Sed sch. A.: ἐγώ
τε χαὶ ὑμεῖς, Sch. B. ἀφροντιστήσαντες, ἄἀμε-
λήσαντες, sed Ariston. 7. δ. ὅ. ἀποχηδησάντων
ὑμῶν.
&x0-zTv£o, aor. 1 coni. ἀποκχινήσωσι, AOT.
iter. ἀποχινήσασχε demoveo, τί twvoc. .1 636
δέπας - τραπέζης, y 107 us - ϑυράων.
ἀἐπο-κλέπτω suffuror, furando demo. h. Merc.
592 μήποτ᾽ ἀποκχλέψειν,
ἐπο-κλένω averto, declino. ἢ. Ven. 168
»
»
ἄψ εἰς αὖλιν ἀποχλίνουσι ϑοῦς. Translate τ
556 vxoxolvagS«. ὄνειρον | ἄλλῃ ἀποκλίναντα.
«πο-χόπτω (fut. inf ἀποκόψειν, Bekk. ἀπο-
Ζοψεμεν, aor. 1 ἀπέχοψα, ἀπέκοψε) abscido.
4 261 roto χάρη, I 941 νηῶν - ἄχρα χόρυμβα,
Π 474 παρήορον, y 449 πέλεχυς δ᾽ ἀπέχοψε
Bero ε 825 rov ὅσον τ᾽ ὄργυιαν, w 195
ἤόμην ἐλαίης. Ὑ 1. ἀποχοψέμεν d» 455 pro
WmoAswéntr. De tmesi v. s. ὧπό Tr
0-006040 amoveo, mensam tollo. ; 939
ἐπεκόσμεον £vre« δαιτός, sch. E. ἀφαιροῦν-
Ct τὰ σχευὴ τὰ ἔχοντα ἔσωϑεν τὴν δαῖτα cf.
p. 38, 16.
, “πο-χρεμάννυριε suspendo. 4^ 879 αὐχέν"
πεχρέμασεν inclinavit.
ἃ Orc secerno, separo. E 19 ἀποχριν-
ἔντε, sch. D. ἀποχωρισϑέντες τοῦ οἰκείου
υς.
ἀπο-χρύπτω, λον. ἀπέχρυψείν), inf ἀπο-
)UU&: abscondo, dissimulo. 4 718 μοι Ta-
vc, h. Ap. 383 ó£e9o«, Merc. 394 βοῶν χά-
qve. X 465 tuv ϑανάτου νόσφιν, o 986 γα-
€, Sch. B. ἀνεξέλεγχτον ποιῆσαι. ἐμφαίνει
ἑαντήν.
| €X0-Zt£ivO , pr. ἀποχτείνει, coni. ἀποχτεί-
», pte. ἀποχτείνων, aor. 1 ἀπέχτεινεν, inf.
ἀποικίζω — ἀπόλλυμι 153
ἀποχτεῖναι, aor. 3 ἀπέκχτᾶἄνε, ἀπέχτανον, coni.
ἀποκτάνῃ,, aor, ep. ἀπέχταμεν, inf. ἀποχτάμεν
et ἀποκτάμεναι, pass. ἀπέχτατο, ptc. ἀποχτα-
μένοιο et ἀποχταμένου. ἀποχταμένων) inter-
ficio, occido. Z 414 πατέρ᾽ &uor, O 410 τόν. An
423 róccovc μοι παῖδας, E 97] 9 440 ἡμέων
πολλοὺς χαλχῷ, u 301 ἢ βοῦν ἠέ τι μῆλον, τὸ
121 ἕρμα πόληος, E 675 Μιὸς υἱόν, Y 165
λέοντα, I 543 σῦν, s 18 παῖδα. π 432 παῖδα
ἀποκτείνεις interficere vis. 6 342 44 178 αἰὲν
τὸν ὀπίστατον cf. 4 154. χ 167 ἢ μιν ἀπο-
κτείνω, O 437 νῶιν ἀπέχτατο ἕταῖρος cf, P
472. 4 491 N 660 τοῦ ἀποχταμένοιο, Ψ 775
βοῶν ἀποχταμένων, X 499 ἀνδρὸς ἀποχταμέ-
vov, ita cum Zenod. pleraeque edd., v. 1. ἀπο-
φϑιμένου.
ἀπο-λάμπω refulgeo, τινός. Ζ 995 Τ 381
0 108 ἀστὴρ δ᾽ Oc ἀπέλαμπεν. X 319 αἰχμῆς
ἀπέλαμπε (splendor) refulgebat ab hasta. Trans-
late: h. Ven. 174 χάλλος παρειάων ἀπέλαμπεν,
Ξ 188 σ 398 χάρις ἀπελάμπετο.
ἐπο-λείβω defluo, τινός. ἡὶ 107 ὀϑονέων
ἐπολείβεται ἔλαιον, sch. EQV. ἢ τοι οὕτως
ἦσαν πυκναὶ ὡς μηδὲ ἔλαιον δι᾽ αὐτῶν ἐλ-
ϑεῖν ἢ ἔξωϑεν ὡς ἔλαιον ἔστιλβον. Certi enim
nihil cognitum habent veteres cf. Nitzsch, h. 1.
Povelsen (emend. loc. Hom. 98 ) ancillas stamina
oleo conspersisse statuit, ut hodie qui sericas
vestes texunt gummea aqua utuntur ne fila inter
texendum rumpantur, retinuisse igitur novas
vestes splendorem. quendam, qualem nos quo-
que in talibus desideramus. — Hoc non impro-
baverunt Faesi ad X 596 et Doederl. Gl. 180,
confirmavit vero ex Ath. XIII 802 D Leutsch
(Phil 15, 329). De praesenti in re praeterita
cf. Friedlànd. (Phil. 6, 169 s). ἢ. XXIV 3 z20-
καμῶν ἀπολείβεται ἔλαιον. ᾿
«πο-λείπω (praes. ἀπολείπει, ἀπολείπουσιν,
impf. ἀπέλειπενν 1) relinquo, 2) deficio. M 169
d. χοῖλον δόμον, . 992 1091€ οὐδ᾽ ἀπέλειπεν.
— 9) y 117 ἀπολείπει - καρπός. De tmesi v. s.
ἀπό ΠΙ 3.
ἀπο-λέπω deseco, decido. Φ 455 ἀπολεψέ-
μὲν οὔατα χαλχῷ, Ariston. » ὅ. d. καταχρη-
στιχῶς ἀπολεψέμεν ἀντὶ τοῦ ἀποκόψειν. Nam
ἀπολέπω proprie est de cortice et pelle detra-
hendis. V. l ἀποχόψειν vel ἀποκουψέμεν.
, ἐπολήγω et ἀπολλήγω (pr. ἀπολήγει, imp.
ἀπόληγε, ipf. &nc^yt(v), fut. ἀπολήξεις, Mor.
Coni ἀπολήξῃς, ἀπολήξωσι, Opt. ἀποληξειαν.
Quod O 31 & 994 » 151 c 166 vocalis o pro-
ducitur, alii ut Bekk. 22 scripserunt, contra
Aristarchum (cf. Did. 0 3D), alii a duabus con-
Sonis antiquitus statuerunt incepisse simplex
verbum Ayo, cf La Roche h. T. 389) 1) de-
sino, 2) desisto, c. gen., c. ptc. 1) Z 149 γε-
^. o * , e H » PY.
vex 5 μὲν φύει ἡ δ' ἀπολήγει. — 9) Absolute:
N 280 Y 99 βέλος ἀπολήγει. C. gen. ab ali-
qua re: H 263 4 255 μάχης, Q 475 ἐδωδῆς,
Φ 577 ἀλκῆς, μ 994 εἰρεσίης, ν 151 πομπῆς,
O 31 ἀπατάων. €. pte. desino facere: z 166
ἐξερέουσα, Ρ 565 δηεόων.
-ἀἐπο-λεχμάω delambo. Φ 193 οἵ g^ ὠτειλὴν
αἱμὸ ἀπολιχμήσονται. Sunt enim tres acc,
Eust. 12297, 3 ὠτειλῆς et ita Duentz. sch. br.
paraphr. ἀπολείξουσιν sunt qui cof statuant.
ἐπο-όλλυμιε (aor. 1 ἀπώλεσε(»), pl. ἀπώλε-
σαν et sine augm. ἀπόλεσσαν, perf. 5 ἐπόλω-
As») Med. praes. ἀπόλλυται, ptc. ἀπολλυμέ-
νους, fut. inf. ἀπολεῖσθαι Θ 246, aor. 9 ἀπώ-
λεο, ἀπώλετο et aor, iterat. ἀπωλέσχετο, pl.
154
pl.
&moAousü«, ἀπόλοντο,. coni ἀπόληται,
ἀπόλωνται, Opt. ἀπολοίμην, ἀπόλοιτο, inf. o 251, h. Herm. 3, 327.
ἀπολέσθαι, imperat. ἀπολέσϑων 1) prorsus
amitto. 9) prorsus perdo, interficio. 3) Act.
perf. 2. et med. prorsus amittor, abeo e con-
spectu, pereo. 4) prorsus perdor, deleor, pereo,
interficior, in pugna cado, morior. 1) Σ᾽ 82 τόν,
8 46 πατέρα, ὃ 724 814 πόσιν, *P 980 σϑένος
ἡνιόχοιο, ὃ 95 οἶκον, Σ 460 ὃ ἦν oi, « 354
νόστιμον ἤμαρ, Q 44 ἔλεον. — 9) A 9268 ἐχ-
πάγλως sc. φῆρας, Q9 260 τοὺς Ἄρης i. e. in
bello caesi sunt, ε 965 λαούς, E 758 λαὸν
"Ayeuov, E 648 Ἴλιον. —, 3) ρ 2583 Ὀδυσῆι νό-
στιμον ἦμαρ, « 413 νόστος πατρός, ἃ 586
ὕδωρ ἀναβροχέν, ἡ 117 χαρπός, A 506 σφιν
ἀπώλεο iis perieras, v 86 ὡς ἀπόλωλε, « 4T
ὡς ἀπόλοιτο καὶ ἄλλος cf. X 142 h. Merc. 309.
0 129 νόος xal αἰδώς, X 197 ἔρις ἐκ ϑεῶν
ἔχ UC ἀνθρώπων καὶ χόλος. ὃ 62 οὐ σφῷν
γένος ἀπόλωλε τοκήων. sch. MV. οὐ γὰρ
ἀφανῶν ἔστε γονέων. Expungebatur locus ἃ
Zenodoto et Aristophane. 4) De rebus 9
511 ἀπολέσθαι urbem dirui, « 554 ἀπολοίατο
νῆες καὶ ἑταῖροι, I 930 σόας ἔμεν ἢ ἀπολέ-
σϑαι | νῆας Bekk. e coni, vulg. σαωσέμεν. De
hominibus; € 946 λαὸν σόον ἔμμεναι οὐδ'
ἀπολεῖσϑαι c. Aristarcho, v. ἀπολέσϑαι, cf, A
117 Ὁ 502 P 997 γ 185 ep. 15, 18. ε 347 οὐδέ
τι παϑέειν οὐδ᾽ ἀπολέσϑαι cf. 9 563. O 511
βέλτερον ἢ ἀπολέσϑαι ἕνα χρόνον ἠὲ βιῶναι,
ἢ δηϑὰ στρεύγεσθαι, Ariston. ἡ ὅ. 0. οὐκ
ἐχληπτέον τρεῖς διαστολάς, Bekk. expunxit. Z
293 ἐν Θήβῃσιν ἀπώλετο λαός, B 162 178 ἐν
Τροίῃ, ὦ 186 ὃς ἐπωλόμεϑα cf. Ψ 81 X 304
Z ττὸ A 438 M 946. M ΤῸ N 927 X 70 ἀπ’
Aoysoc ἐνθάδε, E 311 388 xev ἔνϑ᾽ ἀπόλοιτο,
Arist. ἀντὲ τοῦ ἀπώλετο ἄν. H 97 ἀπολλυμέ-
rovc qui occiduntur, ó 497 4 384 ἐν vógto in-
terierunt, y 934 ἐφέστιος, κ 97 αὐτῶν ἀπωλύ-
us)" ἀφραδίῃσιν cf. 9 426. 8 333 τῆλε φίλων
ἀλώμενος, X 414 ἀπολέσϑαι, ὃ 511 δ 137 ἀπό-
λῶλεν exstinctus est cf. H 340 I'40. Φ 459
πρόχνυ zuxGc, ε 803 αἰπὺν ὄλεθρον, y 87 Av-
γρὸν 02s99ov, vulg. λυγρῷ ὀλέϑρῳ, « 100 χα-
χὸν μόρον. De tmesi cf. s. ἀπό 1 et III 4. V. Ἰ.
ὦφελλ᾽ ἀπολέσθαι £2 764 pro ὠφελλον ὀλέ-
σϑαι, et ἀπώλετο 9 Ὅ81 pro ἀπέφϑετο. (ἐξ.
᾿Απόλλων | A 380, 608, 4 507, E 432, 457,
445, H 90, 81, 272, Θ 311, 540, M 17, 34, .N
827, O 936, 326, 360, 521, II 676, 703, 125, 728,
P 322, 589, X 454, Y 443, Φ 538, 604, X 203,
Ψ 292, 388, 600, 865, O 18, 9 297, 488, ὁ 245,
252, φ 888, 364, χ 7; h. Herm. 3, 173. 185. 297.
413. Aphr. 4, 94. sede secunda 42 605, quarta
B 897, Π 845, 596, h. Ap. 1, 165. — ἄναξ
- 4.| h. Herm. 3, 574. Φοῖβος 4. | A 48, 64,
72, 189, 457, E 344, 454, H 459, I 564 (χάερ-
γος), 4 353, 868, M 24. O 59, 307, 318, 355,
441, II 597, 715, 792, P 71, 118, Y 118, 138,
375, 450, X 7, 213, 359, Ψ 188, 383, € 32, y
979, 9 79, h. Ap. 1, 130; 2, 76. 107. 116. 184.
197. 910. 921. Herm. 3, 293. 365. 490. 496; Az.
4. sede secunda I] 700, Y 68, Φ 515, 545; —
quarta h. Ap. 2, 23 (201); Διὸς υἱὸς "Am. | Π
720, Y 82, ἢ. Ap. 2, 302 (480); 353; ἄναξ - "4x.
H 93, 37, Π 804, P 326, Y 108, 9 324. h. Ap.
9, 259 (431); 336. Herm. 3, 215. 225. 899. —
ἑχάεργος Ἂ.} A 479, E 439, O 243, II 94, [P
585) d 478, X 920, h. Ap. 2, 296 (474); Herm.
3, 981. ἄναξ - O 953, Φ 461, 9 323, h. Ap. 2,
179 (857); 904. 249, 262. — ἀργυρότοξος 4. |
MnóLhAoy
B 766, E 449, 760, H 58, K 515, Q 758, ἡ 64, -
Aphr. 7. 19. 9, 5, quarta
sede o 410; xAvróro&oc - A. | o 494; ἑχατήβο-
Aoc - Ἀ. 1. Herm. 3, 584: ἑχήβολος - 4. | h.
Aphr. 4, 151; λαοσσόος - A. | Y 795 «“Τητοῦς
ἀγλαὺς υἱὸς, ἄναξ ἑχάεργος 4. | h. Herm. 3,
500; "À. “ητοίδης h. Herm. 3, 528. — ᾿Απόλ- —
λωνος d 978, ζ 162, ε 198, o 526, τ 86, n.a
Herm. 3, 92. 9, 2, secunda s. 16, 2, quarta s.
25, 1. "AmóAAovoc ἑκατηβελέταο dvaztoc Á
75, 4. ἑχαέργου h. Ap. 1, 56, χρυσαόρου 4. |
h. XXVII 3; ἑχηβόλου "A. | A 14, 373, h. Herm. -
3. [18]; 25, 2; ἑχατηβόλου "A. | A 370, E 444,
Il 711, v 278; ^4. ἑχάτοιο H 83, Y 295, h. Ap.
1,1. Φοίβου ^. : 201, h. Ap. 1, 525 Herm. 3,
102; 495. 97, 14. χρυσαόρου E 509, h. Ap. 2.
214 (392) ἀφήτορος - | d. "4. I 405, ἄνακτος - |
d. ^4. I 560, ἄνακτος "A. ἑχάτοιο h. XXIV. 1.
— "AxóA.2.vt | h. Ap. 2, 21 (199), [ep. 15, 13],
"A. χλυτοτόξῳ q 267; à: | Ἀ. ἄνακτι Α 36, ἕρ-
jov &''4. A 315, "d. λυκηγενέι zAvtotoGo. 4
101, 119, ἑχηβόλῳ 34. | A 438, II 513, Ῥ 872,
sec. s. Ἀπόλλωνα O 143, 220, II 666, Φ 228;
435, quarta s. h. Ap. 1, 158. Φοῖβον ᾿Α. χρυσά-
ορον Ὁ 956, sec. s. (. χρυσάορα h. Ap. 1, 128.
Διὸς υἱὸν ἑχήβολον A. | A 21, ἑχατήβολον A.
P 333, ἀτάσταλον Ἦ. | h. Ap. 1, 67, sec. s. 4“
διίφιλον 4 86, "A. κλυτότοξον O 55, [| A. τὰ
ἄνακτα h. Ap. 1, 15,] ἐχήβολον ^A, | h. Ap. 1,
177. Herm. 3, 936. Ζεῦ τε πάτηρ z. d.
z. Ἄπολλον | B 371, 4 988, H 132, ur 97), ὁ
341, ἡ 911, o 182, c 235, o 376, ἑχατήβολ᾽
4. | b. Ap. 2, 44 (292), 57, [61], 99, ἄναξ &. 4.]
9.339, ἀργυρότοξε &. &. 4. | h. Ap. 1, 140, ἀρ-
γυρότοξε, ιὸς τέκος Φ 228, h. Ap. 9, 271.
— pe origine nominis cf. Plat. Crat. 415 d.
Plut. fr. de daed, Plat. 5; Schwencek And. p. 100,
Buttm. Myth. I 167, Savelsb. dig. 32 --- Ἠέλιος
(q. c£) ἀξέλιος ceret. ἀβέλιος coll ᾿ἡπέλλων,
Doed. Gl. 449 ab ἔλλειν arcens; de accentu ef
Arcad. p. 13,2; &, ἃ in arsi formarum quattuoi
syllabarum cf. Christ 234. J
Apollo, ἢ, Iovis et Latonae h. Merc. 2, 500, 593
49,14. Διὸς υἱὸς ὃν ἠύκομος τέχε Arco 2. 81ξ
A 36 h. Ap. D. 178, cf. “ητώ. Deli natus ζ 162, h
Ap. D.97, λυχηγενής 4 101, 119 (inde «Τυχέα terr
eius) Chrysae, Cillae, Tenedi celebratur 4 3|
451, in arce troiana templum habet E 446
83 cf. Π 514, in Ithaca nemus v 278, Delphi
ipse templum aedificat ἢ. Ap. P. 116 (294), pos
quam [Tvg&ov« ib. 128) Pythonem (δράκαινα
interfecit, Crisae ib. 960 sqq. cf. Τελφούσιος
Ail φίλος cum Iove et Minerva coniunctus ir
vocatur Naegelsb. hom. Theol. 106, est ἄναξ ι
ϑεῶν ὠριστος et ϑεός et Φοῖβος q. v. Sempt
a parte Troianorum stat ΠῚ 701 ss. Y 68, ὁ
55 ss., Hectoris corpus tutatur Ῥ 189, 9
Aeneam servat E 344, 433, incitat Y 79
108 ss., cum Neptuno murum Graecorum ὦ
ruere constituit 7 17—34, quamquam Trois
rum muris cum Neptuno aedificatis a Laom
donte mercede fraudatus erat H 452 ss. ΠΡΟ
ab eo victoriam precatur H 81 (cf. φ 338,
Patroclum Apollo contra vulnerat II 787, Σ᾽
X 9213, Menelao P 71 ss. invidet, Diomed
383. — Est deus mortis cf. χλυτότοξος, &
pórotoc, ἀφήτωρ, ἕχατος, ἑκήβολος, Ex
όλος, ἑχατηβελέτης, ἑκάεργος sim., viros.
bestias sagittis et pestilentia occidit 4 48
quapropter ei hecatombae 4 315 et pre
451 ss. offeruntur, carmina 472 s., Niobes
32 605, Otum et Ephialten 4 318, Eurytum 9 997
interficit (festis eius diebus Ulixes procos v 156
278 q 358 χ 7; cf y 980, η 64, 9 296 o 951
— 494 o 410); Pandaro arcum dederat B 827,
s Teueri arcum avertit O 311, O 441 Ψ 865. Neque
vero minus iuvenes quibus favet tutatur et au-
get τ 86 v 71, Nitzsch ad y 279, pestilentiam
avertit, vulgi curat 4 64 99 447, ut etiam
greges Laomedontis Φ 418, Eumeli equas B 766
pascit. — Εἴη μοι χίϑαρίς τε φίλη χαὶ χάμπυλα
τόξα | χρήσω δ' ἀνθρώποισι Διὸς νημερτέα
βουλήν h. Ap. D. 131 modo natus dicit deos-
que cenantes musis canentibus cithara delectat
4 602 h. Ap. P. 336, 4 472 s., citharizans Del-
» phos primum adiit h. Ap. P. 4 s. χαλὰ κα. ὕψι
-BiBac 24; cf. εὔυμνος. Vaticinatur Πυϑοῖ 2v
ἡγαϑέῃ 9. 79 I 405 cf. h. Ap. P. 36 (214) 109
(287), vaticinandi artem docet Calchantem ἡ 72
86, Polyphidam τ 252, Demodocum 9 488 cf. 3.
43 χ 947 Ameis ε 488 Anh. Etiam ut vates cum
- love patre artissime coniunctus est; ambobus
. aves nuntii o 526. Cf. Naegelsb. h. Theol. 105 es.
-Gladstone ἢ. Stud. p. 137 ss.
ἐπο-λούω abluo. 5 220 ἅλμην ὥμοιιν ἀπο-
“λούσομαι. De tmesi v. s. ἐπό LL
&x0-2Uuctvouct sordes abluo, lavor. 44 313
λαοὺς ἀπολυμαίνεσϑαι ἄνωγεν, A 314 οἱ ἀπε-
λυμαίνοντο, sch. BL. ἀπεχαϑαίροντο. (ἀπο-
λυμαντήρ.)
& ἀπο-λυμαντήρ qui reliquias cenae devorat,
Ὁ 220 δαιτῶν cf. o 377, Ap. 40, 18 τὰ δεῖπνα
λυμαινόμενον, Passow: Stórenfried, minus accu-
| rate quam" sch. ΒΗΘ. τὸν τὰ ἀποχαϑάρματα
τῶν εὐωχεῶν ἐσϑίοντα.
— ἀπο-λύω, aor. 1. ἀπέλυσας, ἀπέλυσείν
᾿ἀπολύσομεν. Med. fut. ἀπολυσόμεϑα,
ἀπολυσάμενος solvo vinculis,
pretio accepto, gebe los, 9) Med. a me resolvo,
ihi redimo. φ 46 iucvte d. χορώνης, v. l
Χορώνῃ, A 95 &. ϑύγατρα, Q 136 Ἕχτορα, Z
4OT τήν, HK 449 σὲ — ὃ) ε 849 àv ἀπολυσά.
troc vittam, v. l. ὁποδυσάμενος. b) kaufe los
τ 50 χρυσοῦ τινά. De tmesi v. s. ἀπό 1 et II.
"W.l ἀπέλυσε X 88 pro ἀπέδυσε.
ἀπο-μηνίω valde irascor, sine fine irascor,
Alii: iram expromo, cf. Hes B 772 H 930
ἀπομηνίσας ᾿Αγαμέμνονι, sch. br. paraphr. ΡΒ
7/2 ἐπιμόνως ὀργισϑείς, c£. E. M. 583, 97
zust. 543, 34 qui addit χεῖται ἡ ἀπὸ πρόϑεσις
0y5. sch. V. H 930 Ἡρίσταρχος ἐπιμηνίσας
tf La Roche h. T. 199. π 373 ἐλλ᾽ ἀπομηνί-
σει͵ ἐρέει δ᾽ ἐν πᾶσιν. Ex hoe loco orta vide-
tur explicatio irae expromendae Ap. 40, 26 τὴν
Mij»wv ἀπαγγελεῖ καὶ εἰς τὸ μέλλον θιαστέλ-
Aster, qui videtur putare etiam diuturnam talem
esse iram. 7 496 ἐμεῦ ἀπομηνίσαντος, sch. br.
σφόδρα ὀργισϑέντος. sch. A. ἕν ἐστιν ὡς ἀπο-
ἱχνέντος͵ οὕτως οἷδε καὶ ὁ Ἡσχαλωνίτης καὶ
᾿λεξίων zal εἰ παρέλκει δὲ ἡ ἀπὸ οὕτως ἀνα-
γνωστέον. Fuere igitur qui legerent ἐμεῦ ἄπο μη-
νεσᾶντος procul a me. Ita T 62 Nicias, sed Ptolem.
Mitre ἀπομηνίσαντος, Chamaeleon ἐπι.
0
), coni.
aor. 1.
solvo captivum
σαντος. Niciam sequitur Doed. (Gl. 134) cui
oquitur Ameis (Ztft. f. G. 8. 621). Exstitit
alia interpretatio cf. Suid. I 1, 631 lex.
- 431, 19 ἀποχωρήσας δὲ δργήν" ἢ παυ-
σάμενος τῆς ὀργῆς quorum quae sunt ultimo
loco referuntur ad T 62 quem locum aliquis
insulse vertere potuit: si ego ira desti-
m.
dx0-uturEozouct recordor, memoria re-
ἀπολούω — ἀπονίναμαι
»
»
uiv οὐδ᾽ ἀπόνητο.
Marb. 1850 p. X) Aris
155
tineo, non omitto sine compensatione, reí, ὦ
498 τῷ ot ἀπεμνήσαντο. Fuere (cf. sch. BM)
qui τῶν scriberent τῶν ϑυσιῶν δηλονότι. Est
quoque v. l. ἐπεμνήσαντο (Eust. 1357, 98) quod
placet Heynio, damnatur a Wolfio. Compositum
ἀπομιμνήσκομαι vituperavit Geppert (2, 55) cf.
Duentz. Rh. M. 4, 405.
cax-Ójrvut ipf ἀπώμνυ et &xoOurÜs, ἀπώ-
Hv vor, aor. 1 ἀπώμοσα. iure iurando promitto ne-
gans aliquid futurum esse. multi: abiuro cf, Eust.
1450, 40 ἐν ὅρχῳ ἀποφάσχειν Konighotff, crit. et
exeg. Münstereifel 1850 p. XIV. 8 377 ϑεῶν
μέγαν 00zov, Ameis: schwur zu Ende. ; 381
τοι ὅρκον, x 345 ἀπώμνυε tj τε βουλευσέμεν
cf. μι 808 σ 58, ubi sch. BM. ἐπώμνυον, οὐκ
ἀπώμννον. V.l. ἀπώμνυον o 437 pro ἐπώμντον
et A 332 ἀπώμοσε pro ἐπώμοσε ubi negandi
significatio abesset, cf. La Roche h. T. 199.
éx-ouógyrvau ipf. ἀπομόργνυ. med. aor.
ἀπομόρξατο, ptc. du. ἀπομορξαμένω. 1) de-
tergo. E 798 «iue. 2) detergendo purgo. X414
σπόγγῳ πρόσωπα καὶ χεῖρε. 3) Med. mihi abs-
tergo. B 269 o 304 δάχρυ, o 9200 χερσὲ πα-
θειάς, Ψ 189 χονίην. De tmesi v. s. ἀπό II.
ἐπο-εὐϑέομαε dissuadeo, τινί, I 109 μάλα
τοι πόλλ᾽ ἀπεμυϑεόμην, sch. AD. ἀπηγόρευον,
ἐχώλυον. Did. οὕτως "Aoloraozoc ἀπεμυϑεόμην
Sch. AD. yo. δὲ καὶ ἀπεμυϑεόμην ἵν᾽ ἢ ἀπε-
λογιξόμην. Αγ. 88, 7 yo. δὲ χαὶ ἐπεμυϑεόμην
ἕν᾿ ἢ; ἐπετελλόμην cf. Hes.
ἀπο-ναέω effcio ut quis patria excedat, de-
duco. Med. patria excedo. 77 86 κούρην cp
ἀπονάσσωσιν, Duentz.: an Ort und Stelle brin-
gen. sch. A. εἰς τοὐπίσω ἀποχαταστήσουσιν,
ἀποδώσουσιν E. M. 128, 18 pr. statuit ἀπονάσσω,
Bekk. ὀποδάσσωσιν, attribuant, e coni., quod non
displicuit Friedlaendero N. J. f. Ph, 79, 828. —
Med. B 629 “ουλιχίονδ᾽ ἀπενάσσατο, o 954
Ὑπερησίην δέ.
&x0-véoucet (&. praes.
opt. ἀπονεοίμην, inf. ἀπονέεσθαι, ipf. àxov£ov-
to) domum rediturus abeo, redeo, abeo. Sem-
per in exitu versus. Hes. ὠποχομίζεσϑαι ἐπαν-
ελϑεῖν. B 113 988 E 716 I 90 Ἴλιον ἐχπέρ-
σαντ᾽ ἀ. infin. cum vi futuri, M 73 οὐδ᾽ ἄγγε-
λον, E 46 πὰρ νηῶν προτὶ Ἴλιον, c 960 ἐκ
Τροίης aut post verba iubendi et similia. O 995
ποτὶ νῆας, P 415 νῆας ἔπι, Bekk. expunxit.
B 195 ἐς πατρός, ει 451 σταϑμὸν δέ, x 467
πάλιν δεῦρο. Γ' 818 22 330 ἄψοῤῥοι προτὲ
Iv, O 805 ὀπίσσω ἐπὶ νῆας, Φ 581 ποτὶ
Ἴλιον, ε 27 ἐν νηὶ παλιμπετές. de profectione,
non de reditu: o 308 προτὲ ἄστυ (ἐξ).
ἀπο-νίξω abluo, lavo w 75 ἀπονίζουσα, K
572 ἱδρῶ πολλὸν ἀπενίζοντο ϑαλάσσῃ ἃ se.
De productione cf. H 425, Ahrens (Phil. 4, 611)
fieri posse putavit ut ἀπ᾿ εὖ νίζοντο scribere-
tur, cautius Thiersch (S 147, 10 ann.) ultimam
trium brevium produci statuit. De tmesi v. s.
ἀπό 1. (ἐξ. Cf. ἀπονίπτω).
εἐπεονίναμεκε füt. ἀπονήσεται, aor. 9 ἀπό-
νητο, opt. ἀπόναιο, ἀποναίατο, ptc. ἀπονήμε-
voc fruor τενός., P 25 ἧς ἥβης, sch. B. ὄνησιν
ξἕλαβεν. ,1 763 ἧς ἀρετῆς, sch. A. ὄνησιν ἕξει.
42 556 τῶνδε ἀπόναιο utinam hisce fruare,
Ariston. ἀϑετοῦνται 556. 557. ὦ 30 τιμῆς. h.
Cer. 132 ἐμῆς d. τιμῆς, Merc. 543. 545 ἐμῆς
ὀμφῆς. Absolute: z 190 λίπεν οὐδ᾽ ἀπόνητο.
9.298 ϑρέψε μὲν οὐδ᾽ ἀπόνητο. A 394 ἢγε
j Th. Bergk (ind. lect. aest.
tophanem probat scripsisse
coni. ἀπονέωνται,
156
ἀπονίπτω —
"yt μὲν οὐδ᾽ ἐτέλεσσε, Aristarchum autem
omisso v. 393 γῆμε μὲν οὐδ᾽ ἀπόν το, quae in
nostris edd. male confunduntur.
ἀπο-νίπτω (ἀπονίπτεσϑαι σ 179 1. ἀπο-
νίψασθαι (Ap. 93, 15), cf. Buttm. Spr. 2, 2349)
1) abluo. 2) Med. abluor, lavo me. τ 317 ἀπο-
νἰψατέ tuv, ὦ 89 ἀπονέψαντες βοότον ἐξ ὦτει-
λέων. 9) y 418 ἀπονιψάμενοι χεῖράς τε πό-
ó«c τὲ suas manus, σ 172 χρῶτ᾽ ἀπονιψα-
μένη, cf. o 119.
ἀπο-νοστέω domum rediturus abeo, redeo.
E. M. 607, 18 x«vsA9siv, ὑποστρέψαι. cum
adv. eu in introitu yersus. Θ 499 M τον ἂν
πονοστήσειν προτὲ Ἴλιον, Classen Beob. 2, 25
sienificari putat etiam Troiam perventum esse,
sed est: me retro abiturum Troiam versus ut
domum redeam, cf. P 406 Patroclum, » 6 Uli-
xem, o 471 Eupeithem, 4 60 Graecos.
ἐπο-νόσφι(ν) seorsum, semotus. Sunt qui
separent scribendo ἀπὸ γόσφιν, in arsi tertia
aut quinta. B 233 κατίσχεαι, «1 555 P 664 ἃ.
ἔβη, Ὁ 548 éxtaor. ἀ. ἐόντων. σ 968 ἐμεῦ ἐόν-
τος, € 850 z 528 d. τραπέσϑαι. — 9) Genetivo
postponitur : A 541 euet ἀ. ἐόντα. Ε 118 φίλων
4. ὀλέσϑαι, o 599 ἑτάρων ἃ. καλέσσας, h. Cer.
308 καϑεζομένη μακάρων a. ἁπάντων. prae-
PUNTI [2433 φίλων &. ἑταίρων εἷσεν, h. Ap.
331 à. ϑεῶν κίε.
ἀπο-νοσφίξω amoveo h. Cer. 158 σε δόμων
ἀπονοσφίσσειε. 2) pass. amoveo a me, asper-
nor Merc. 562 ἀπονοσφισϑῶσι ἐδωδήν.
ἀπ-οξύνω praeacuo. ££ 369 ἀποξύνουσιν
ἔἐρετμά praeacuendo remos conficiunt. : 396
ἀποξῦναι κέλευσα stipitem. Sed cum appareat
Ulixem ipsum praeacuisse, socios abrasisse cor-
ticem et ramulos, Buttm. Le. 5, 70 ἀποξῦσαι
ιἀποξύω) proposuit et 5 269 ἀποξύουσιν, sch.
EH. ἀποξύνουσιν ἤτοι τὸν φλοιὸν περιξέου-
σιν: Bekk. utrumque recepit. (V. habet ἀποξύ-
σαι). Àmeis: ἀποξ ξῦσαι, sed ἀποξύνουσιν defen-
dit (Ztft. Ε G. 8, 623. Anb.).
ἀπο-ξύω abrado, translate removeo. 7 ,446
γῆρας ἀποξύσας, sch. br. ἀφελών. Cf s. ἀπο-
ξύνω.
ἀπο-παπταΐῖνον timide respicio. X 101 ἀπο-
παπτανέουσιν, sch. ,BDV. περιβλέψου σι χαὶ
πτοηϑήσονται, vei ἀποπτανέουσιν.
ἀπο-παύω imp. ἀπόπανε, fut. ἀποπαύσει,
aor. 1. ἀπέπαυσε, ἀπέπαυσαν. Med. pr. ἀπο-
παύεαι, imp. ἀποπαύεο, fut. ἀποπαύσομαι, ἀπο-
παὶ σεται, inf. ἀποπαύσεσϑαι. Υ͂. 1. ἀπέπαυτο.
1) Sedo, finem facio, inhibeo, τι, τινί τινος.
Φ 840 τεὸν μένος. T 119 "Adag tózov, X
267 νὺξ Πηλ εἴωνα. .1 393 πολέμου. c 114 rot-
tov ἀλητεύειν, μ 196 μιν ὁρμηϑῆναι — 2) Med.
desino, abstineo, τερός. d 372 ἀποπαύσομαι
cf. E 988. A 495 πολέμου πάμπαν cf. 9 413.
« 340 ἀοιδῆς, II 721 μάχης, h. Cer. 136 ἀχέων
ϑυμός. Legebatur olim ἀπέπανυ ro Σ 548 T 46
γ.) 43, ubi nunc cum codd. ἐπέπαυτο.
: dzo- πέμπω pr. ἀποπέμπω, ἀποπέμπει, inf.
ἀποπέμπειν et ἀποπεμπέμεν, imperat. ἀπό-
πεμπε, ,ἀποπέμπετε, ipf. ἀπέπεμπον, ἀπέπεμ-
πείν), ἀπεπέμπομεν, fut. ἀποπέμψω, ἀππέμ-
wet o 88, ,aor. ἀπέπεμψα, ἀπέπεμψε, ci. ἀπο-
πέμψω, ἀποπέμψῃ, imperat. ἀπόπεμψον. 1)
mitto quae debeo. 2) remitto. 3) dimitto. 4) com-
meatum do profecturo. Plerumque de animan-
tibus. Impf non raro pro aor. est, quia com-
meatus manet etiam post discessum. 1) ξ 108
σφι συῶν τὸν ἄριστον. — 9) o 76 vo: δῶρ᾽
ids ὐον
», 8 118 μητέρα σήν. — 3) w 93 τῶ χε gtv-
γερῶς μιν ἀπέπεμψα νέεσθαι, v 133 τὸν ἀρεξ-
orc ἀτιμήσασ᾽ &., κ 79 ἀδελφεόν, Φ 452 νῶϊ, |
x 76 δόμων - στενάχοντα. — 4) x τὸ ἄνδρα, 2
z650 ἐνδυχέως, τ 943 αἰδοίως &. ἐπὶ νηῦς,
o 312 ἐχεῖνον, s 161 o 285 σέ. ο 88 ἡμέας P
αὖ τως ᾿ἀππέμψει, sch. H. ἀμπέμψει διὰ τοῦ μι
ἔστι γὰρ ἀποπέμψει τὸ τέλειον ,cf. Hoffm. qu. -
Ho. 1, 81 qui pronuntiari censet ἀμπ, sed scribi |
ἀππ. quia ἀμπ. ad “ἀναπέμπω referretur. —
4) o 65 ἤδη νῦν μ ἀπόπεμπε οἵ, ε 146 Ὺ 8339,
t 412 μιν χαίροντ᾽ d., o 58 παραυδήσας ἀπο-
€ mm
πέμψῃ, & 331 τ 991 ἐμὲ πρίν, E 112 τὸν ὅττι
τάχιστα, τ 816 ξείνους ἀποπεμπέμεν ἠδὲ
δέχεσϑαι. De tmesi v. s. . ἀπό TL :
ἀπο-πίπτω decido. ,.Ξ 351 ἀπέπιπτον Éto--
σαι, oT ἀποπέσῃσιν ἐκ "πέτρης. Detmesi v. 85.
ἀπό 1/5
εἐπο-πλάζω pass. aor. ἀπεπλάγχϑην, ἀπε-
πλάγχϑης ἀπεπλάγχϑη, ptc. ἀποπλαγχϑεῖς,
ἀποπλαγχϑεῖσα, ἀποπλ αγχϑέντες. ἀποπλαγχ-
ϑέντας abigo a meta, excutio (cf. Curt, ;E. , 967)
propulso, efficio ut quis aberret. JV 592 ἀπὸ $«-
ρηκος πολλόν, N 578 τρυφάλεια ἀποπλαγχ-.
θεῖσα, X 991 ᾽τῆλε- σάκεος, 9 573 ὅππῃ ἀπε:
πλ ἄγχϑης, 4 985 νήσου, ε 259 Τροίηϑεν, o 882.
πολλὸν σῆς πατρίδος ἡ δὲ τοκήων. "Translate
h. Ven. 954 νόοιο.
ἀπο-πλεέω navi proficiscor. [418 685 olzuó
ἀποπλείειν, 9 501 ἀπέπλειον, π 331 νῆα ἄστυ,
δ᾽ ἀποπλείειν.
ἀπο-πλήσσω abscido. χ( 440 τῷ ot «zu
πλήξας χεφαλή ». Dind. et Vulg. d
De tmesi v. s. ἀπό I.
“ὠπο-πλύνω eluo, abluo. ζ 95 Adiyyac πο à 1
χέρσον, ἀποπλύνεσχε, sch. το οὐ πρόσρηξίν.
τινα χύματος, ἀλλὰ πραεῖαν πίχλυσιν. V.
ἀποπτύεσχε. "
&x0-x4« ἀνόμου. £339 γαίης πολλὸν Gn
πλω νηῦς. -
ἀπο-πνείω ptc. ἀποπνείων, ἀποπνείουσα,
-σαι. exhalo, spiro tí. Z 182 πυρὸς μένος, ὃ
406 ἁλὸς ὀὸμήν, h. Ap. 362 φοινόν,
N 654 ϑυμόν. t
&z0-x96 procul remotus a. JI 669 679 πολ-
λὸν ἀποπρὸ φέρων Non est quod ἀποπρὶ
φέρων, separentur, ἀποπροελ ὧν vero sim. COIL
iungantur. Ptolemaeus ἄπο πρὸ scribebat (H
rod. h. 1.0 ut videtur cum Aristarcho, ἅἄπωϑ
explicans; Herodianus vero cum Philoxeno
πρό, alteram supervacaneam esse ratus, alte;
per 'tmesin a verbo separatam pro ἀποφέρ
Non esse videtur cur separentur cum ex
πρὸ ducantur ἀπόπροϑι et ἀπόπροθεν, et.
militer ἀπάνευϑε, p cf. La Roche H. T. 2
Didymus: :
τούτους (666—83 ut Tidothr παράλογον γαρ
τὸν ἀπενϑῆ ταῦτα διακονεῖσϑαι, οἵ, Sch
mann, N. J. f. Ph. 69, 26 de retic. Hom. 5 Gise
h. F. 248. Etiam duplex praep. videtur seri!
aetatis indicium. 2) Praep. H 334 τυτϑὸν d
πρὸ νεῶν. Herodianus ἀπὸ πρό, Arista
ἄπο πρό (procul a navibus), gen. ad ἀπό
rentes, πρό vero supervacaneam esse.
dianum sequitur La Roche. Dubius hic αἱ
que locus est de mortuis cremandis asportalt
disque Ariston. ἀϑετοῦνται (334. 335); cf. G
hof Fuhrw. 11. Giseke, h. F. 241. (ànongo
ἀπόπροϑεν αἵρέω, τέμνω trud). i
We ur praecipio, partem alicun
expromo. 9 457 σίτου ἀποπροελών.
ο΄ ἐπόπρο-ϑεν procul, e longinquo. Ap. 39, 33
μαχρόϑεν. Semper in quarta arsi... P 66 ἐύζου-
σιν &., P 501 d. ἰσχέμεν ἵππους, 5$ 218 στῆϑ᾽
οὕτω d. K 209 410 αὖϑιε μένειν παρὰ νηυσὶν
ἄ., ἡ 344 d. εἰν ἁλὶ κεῖται, ε 188 ποιμαίνε-
σχεν d. 9 Ὁ &. οἶκος ἐρύχοι.
ἀπόπρο-δ ε procul. Semper in quarta arsi.
ὃ 811 μάλα πολλὸν d. δώματα ναίεις. ὃ ΤΌΤ
δώματά τε xal d. ἀγρούς, expunxit Hennings
(Telem. 215), defendit Friedlànder (N J. f. Ph.
19, 590) Hinc Lehrs (Rh. M. 17, 486) as-
sumptum putat versum non satis aptum Ψ 832
χαὶ μάλα πολλὸν d. áygoí; quod si ille recte
statuit, verbum est proprium Od. ε 80 c. δώ-
ματα vais, cf. ει 18. (35 d. - οἶκον ναίει.
ἀπο-προ-ἕημε ptc. pr. ἀποπροϊείς v. l. χ 89,
ipf ἀποπροΐει χ 82, aor. 1 ἀποπροέηκε. di-
mitto, emitto. 5$ 96 τὸν τέταρτον πόλιν δέ
Ap. 39, 34 ἐξαπέστειλε. χ 397 ξίφος, y 82 ἐόν,
y. l. ἀποπροϊείς.
ἀπο-προ-τέμνω partem alicunde disseco,
9$ 475 νώτου ἀποπροταμών.
εἰπο-πταίνω v. s. ἀποπαπταίνω.
ἀπο-πτύω praes. ἀποπτύει, ptc. ἀποπτύων
exspuo. Ῥ 781 ὀνθον. E. Pappenheim (de
Ajace Locro, Phil Supp. 2, 1) indecore hoc
aliaque dicta esse ratus, hanc de Aiace uarra-
tionem interpolatam dicit. 4 426 ἁλὸς ἄχνην.
V. L 5 95 ἀποπτύεσχε pro ἀποπλύνεσχε.
ἀπο-ραέω, alii ἀποῤῥκίω (non opus est du-
plici cum simplex habuerit zo cf. Ahrens, ΖΕ,
.1836 p. 806, vel sr, ut suspicatur L. Meyer
(Kuhn 15, 96. cf. La Ro. h. T. 389) aufero,
eripio per vim, τινά τι. € 430 s. σ᾽ dézovt«
Bujp. χτήματ᾽ ἀποραίσει. Ap. 40, 19 ἀπολεῖ
καὶ διαφϑερεῖ. c 428 ἀποραῖσαι ἦτορ.
&x0-onyrvut, αἰ ἀπορρ. (fit productio du-
plici consona (zo) ἃ qua antiquitus incipiebat
simplex, cf. La Ko. h. Un. 59) abscindo, abrum-
po. Z 507 O0 264 δεσμὸν ἀποῤῥήξας, ε 481
ἀπορήξας χορυφὴν ὄρεος. De tmes| v. s. ἀπό
I Il ιἀπόρωξ).
ἐς-πόρϑητος (πορϑέω) non dirutus, M 11
᾿ἀπόρϑητος πόλις ἔπλεν.
|| «xoQty£o, alii ἀπορρ. metuo, propter me-
tum nolo, c. inf. 8 52 ἀπερίγασι νέεσϑαι Ap.
88, 9 πεφρίχασι. Vulgo ἀπεῤῥίγασι, duplici
Nero o non opus est verbo cuius simplex in-
Cipiebat ab zo, sed cf. L. Meyer, Kuhn 15,95.
᾿ ἀπορίπτω v. s. ἀποῤῥίπτω., i ἡ
ἀπεύόρνυμεαιε pr. ptc. ἀπορνύμενος, ἀπορνύ-
μενον, ἀπορνύμεναι profiiscor. E 105 ἀ. “υ-
κίηϑεν, h. Àp. 29 ep. 4, 8 ἔνϑεν.
ἀπεορούω 1) desilio. E 20 ἀπόρουσε de
curru, cf. E 297 836 .1 145 P 483, 9) Φ 251
&zopovcrr resiluit, recessit saltu, cf, 7 95. De
tmesi v. s. ἀπό I.
ἀπορραίω v. s. ἀποραίω..
«πορρήγνυμι v. s. ἀπορήγνυμι.
«πο-ρρέπτω (ali ἀπο-ρέπτω. cuius o pro-
duceretur duplici consona à qua antiquitus sim-
plex incipiebat, cf. La Ro. h. Un. 63. aor. inf.
πορρῖψαι, ptc. ἀπορρίψαντα)ὶ abicio. 1 517
μῆνιν, IH 282. μηνιϑμόν, 2t tmesi v. Ἢ ἀπό 1.
ἀπορώξ (alii ἀποῤῥώξ. L. Meyer, Kuhn 15,
16. Ew cf. Lm Ho. h. Ur. 69) 1) adi.
praeruptus. » 98 ἀχταί, Ap. 89, 93 αἱ ἀνέχου-
σαι πέτραι, melius quam sch. BQ. — 9) subst.
efüuvium. B 755 z 514 Στυγὸς ὕδατος ἀπο-
θώξ, sch. ABL. ἀποῤῥοή. Ap. 40, 94 ἀπόῤ-
2 ΄ 2 ^
απόσεροϑεν — ἀποτηλοῦ
101
ὅηγμα, ἀπόσπασμα. ε 359 ἀμβροσίης καὶ νέ-
χταρος.
ἀπο-σεύω pass. ptc. pf. ἀπεσσύμενος, de
cuius accentu cf. Buttm. Spr. $ 111 ann. 3, aor.
sync. ἀπέσσυτο, ἀπεσσύμεϑα expello; pass. pro-
ripio me, celeriter abeo. Z 390 δώματος, ὁ
572 αὐτις, ει 236 ἐς. μυχὸν ἄντρου, cf. ε 396.
4 527 τὸν ἀπεσσύμενον βάλε, Did. ᾿ἡρίσταρ-
χος διὰ τοῦ α ἀπεσσύμενον, ἀπιόντα τὸν Ilsi-
θαιον" ἔν δὲ τῇ ἑτέρᾳ ἐπεσσύμενος ἵνα ἐπὶ
τοῦ Θόαντος λέγηται" ἄτοπος δὲ τέλεον 5 φε-
ϑομένη ἐπεσσύμενον.
ἀπο-σχεδάννυμε huc illuc abigo, disperzo.
T 309 ἄλλους μὲν ἀπεσχέδασεν βασιλῆας, A
385 ψυχὰς μὲν ἀ. ἄλλυδις ἄλλῃ. De tmesi v.
s. ἀπό II.
€x0-0:íÓrauct dispergor, huc illuc discedo.
Ψ 4 οὐχ εἴα ἀποσκίδνασϑαι.
ἀπο-σχυδμαένω graviter irascor. 42 65 πάμ-
παν ἀποσχυόμαινε θεοῖσιν. Ap. 39, 29 ὀργίζου,
χολου.
ἀπο-σπένδω libo alicunde. y 894 εὔχετ᾽ ἀπο-
σπένδων. ξ 331 ὦμοσε d. cf. c 988,
ἀποσταδά et ἀποσταόδόν ιἀφέστη μι) emi-
nus, procul stando. Ap. 39, 32 πόῤῥωθεν, ἄπω-
ϑεν, oiov ἀποστηδᾶ, ἐξ ἀποστήματος. Ὁ 586
ἀποσταδὸν μάρνασϑαι. C 146 λίσσεσθαι ἐπέεσ-
σιν ἀποσταδὰ μειλιχίοισιν, cf. & 143. Cf, L.
Meyer, de adi. verbal. in - δόν (Kuhn 6, 287).
c€7t0-G t £Éx c pr. inf. ἀποστείχειν, aor. 2 ἀπέ-
στιχον, ἀπέστιχες, ἀπέστιχε, imp. ἀπόστιχε
abeo. 4 522 αὖτις ἀ., Ap. 39, 91 ἄπιϑι, cf.
Haupt. Lachm.'s Betracht. 100. & 143 533 ἀνὰ
νῆσον 2 132 w 279 οἴχαδε, h. Cer. 114 νόσφι
πόληος. .
, ἐπο-στίλβω splendeo. y 408 ezoctiABorvcec
ἀλείφατος, Ap. 40, 21 ἀπολάμποντες, sch. M.
λείπει τὸ ὡς, sed verisimilius Ameis vernice
superinductos lapides censet, qua re etiam
factum videtur ut albi essent,
ἀπο-στρέφω fut. ἀποστρέψεις, ptc. ἀπο-
στρέψοντας, aor. 1 iterat. ἀποστρέψασχε, coni.
ἀποστρέψῃσιν, opt. ἀποστρέψειεν, ptc. ἀπο.
στρέψας, ἀποστρέψαντε. 1) retorqueo, averto,
verto. 2) efficio ut quis iter convertat alio. —
1) h. Merc. 76 ἔχνια retro. χ 173 πόδας xal
χεῖρας, cf. χ 190. A 597 ἀποστρέψασχε χρα-
ταιίς, y 162 νέας. — 2) X 197 μὲν πρὸς πε-
δίον. O 62 ᾿Αχαιοὺς αὐτις, Bekk. expunxit.
K 355 ἀποστρέψοντας ἑταίρους. h. Ap. 106
μιν - ἐπέεσσιν ἰοῦσαν. M 249 vu ἄλλον πο-
λέμοιο, Bekk. expunxit, al. ἀποτρέψεις. Y 956
ἀλχῆς us ἔπεσσιν, v. 1. ἀποτρέψεις.
ἐπο-στύφελέζω aor. ἀπεστυφέλιξεν, ἀπε-
στυφέλιξαν deturbo, repello, τινά, τινός. X
158 νεχροῦ, I] 703 αὐτὸν.
ἀπο-συρέξω longe fistula cano, longe sibilo,
h. Merc.'280 μαχρὸν ἀποσυρίζων, ut facere
solent qui nihil serii curant.
ἀπο-σφάλλω deicio ἃ cursu, efficio ut quis
a cursu aberret et fine excidat. y 320 ὅν τινὰ
ἀποσφήλωσιν ἄελλαι ἐς πέλαγος. E 567 μέγα
δέ σφας ἀποσφήλειε πόνοιο, sch. BL. ἀπο-
τυχεῖν ποιήσειεν. — ἐποσχέζω cf. s. ἀπὸ I.
ἐπο-τάμνω ipL ἀπέταμνεν. Med. praes.
ptc. ἀποταμνόμενον, ipf ἀπετάμνετο. 1) prae-
cido. Θ 87 ἵπποιο παρηορίας. 9) med, mihi
deseco, interceludo. X 347 χρέα, h, Merc. 74
ἀγέλης d. βοῦς. De tmesi v. s. ἀπό I.
ἐπο-τηλοῦ procul, remote, « 117 οὔτε σχε-
δὸν οὔτ᾽ ἀποτηλοῦ.
108
ἀπο-τέϑημκιε aor. ἀπέϑηκε, med. aor. 2 coni.
ἀποϑείομαι, inf. ἀποϑέσϑαι. 1) repono. II 254
δέπας δ᾽ d. ἐνὶ χηλῷ. 2) Med. a me depono,
sepono. X 409 φύσας ἀ. ὅπλα τε, D' 89 τεύχεα
d. ἐπὶ χϑονί. "Translate: E 492 ἀ. ἐνιπήν. De
tmesi v. s. ἀπό I II (ἀπόϑεστος 3)
ἀπο-τεμεάω contemno, nullum honorem ha-
beo. h. Merc. 35 οὐδ᾽ ἀποτιμήσω.
ἀπο-τίνυμαι pr. ptc. ἀποτινύμενοι, ipf. ἀπε-
τίνυτο effcio ut mihi reddatur debitum, poenas
sumo, ulciscor τέ, τινός τινα. II 398 πολέων
d. ποινήν, B 19 τῶν μ᾽ ἀποτινύμενοι.
ἀπο-τένω. pr. imp. ἀποτίνετον, inf. ἀπο-
τίνειν οἱ ἀποτινέμεν, ptc. ἀποτίνων. 1) reddo
quod debetur, rependo, τινί τι. T' 986 τιμὴν
Ἀργείοις, cf. I' 459. βὶ 182 πολλὰ Ἰκαρίῳ, Ῥ
A87 ὀποτίνων die Wette bezahlend, — 2) gra-
tiam refero. O 186 μοὶ τὴν χομιδήν, χ 235
εὐεργεσίας. (85. . i :
daxo-tto fut. ἀποτίσειν, ἀποτίσομεν, inf.
ἀποτισέμεν, aor. ἀπέτισαν, coni. ἀποτίσῃ, inf.
ἀποτῖσαι, ptc. ἀποτίσας. Med. fut. ἀποτίσο-
μαι, ἀποτίσεαι, ἀποτίσεται, aor. 1 ἀπετίσατο,
coni. ἐποτίσεαι, ἀποτίσεται, ἀποτίσωνται, v. l.
Ν 745 pro ἀποστήσωνται. 1) reddo debitum,
rependo, compenso, remuneror, poenas luo.
2) Med. efficio ut mihi quis rependat quae de-
bet, uleiscor, punio, τινά, τί. 1) .4 128 τριπλῆ,
1 634 πόλλ᾽, 248 ἀϑρόα πάντ᾽, εἴ. X 211. d
399 ὕσσα μ᾽ ἔοργας, 4161 σύν τε μεγάλῳ ἀ. σὺν
σφῇσιν χεφαλῇσι. aor. est gnomicus. I 512
βλαφϑεὶς ἀποτίσῃ, γ 195 ἐπισμυγερῶς, ν 195
4 64 πᾶσαν uv. ὑπερβασίην, v.l v 198 μνη-
στῆρσιν ut Ulixes dicatur cunctam iniuriam re-
pendere procis, sed cf. 7 168. Σ 93 ἕλωρα Me-
γνοιτιάδεω Hector caedis Patrocli, sch. B. ὑπὲρ
ὧν εἵλκυσεν ἵν ἀνϑελχυσϑῇ. — 2) Med. in Od.
sola: wv 312 ποινὴν ἑτάρων, ε 34 ὦ 480 κεί-
vovc, cf. v 386. A 118 χείνων βίας ἀ. cf. o 540,
zx 955 πολύπιχρα xcl αἰνὰ βίας, y 216 σφι
βίας, eorum iniurias, sch. QT. ἀπορεῖ Ζηνόδο-
τος πότερόν ἐστιν ὁ λόγος βίας αὐτοῖς ἀντὶ
τοῦ τὰς βίας αὐτῶν ἢ ἐλθών σφι. Absol α
968 7 χεν ἀποτίσεται ἠὲ καὶ οὐχί.
ἀπο-τμήγω pr. ἀποτμήγουσι, aor. 1. Opt.
ἀποτμήξειε, ptc. ἀποτμήξας, ἀποτμήξαντε, ἀπο-
τμήξαντες. 1) abscindo, rescindo. 1/ 390 πολ-
λὰς χλιτῦς, X 84 λαιμὸν ἀ. σιδήρῳ, ut Zeno-
dotus legebat, Aristarchus ἀπαμήσειε (vel &xo-
τμήσειε") et ita Bekk. Etiam x 440 pro ἀπο-
τμήξας, v. 1. ἀποπλήξας est. — 2) 44 408 μοῦ-
vor ἐόντα ἐν ὑσμίνῃ, Ap. 89, 17 ἀποτεμόμενοι,
ἀποχωρίσαντες, cf. Hes. .X 456 μοῦνον ἀ. πό-
λιος, K 364 τὸν λαοῦ. De tmesi v. s. ἀπό I.
ἄΐποτμος (πότμος). € 388 d. παιδός, v 140
πάμπαν ὀιζυρὸς καὶ ἄποτμος. α 219 ἀποτμό-
τατος ἀνϑρώπων. Geppertum qui (2, 50) πό-
ruo» ün Il. mortem significare dixit, ἄποτμον
vero ortum esse ex ea quae in Od. inveniatur
significatione: res secundae, fortuna, non potuit
refellere Duentz. Rh. M. 5, 404. (xev«zoruoc).
ORE. ae imp. ἀποτρεπέτω, aor. ἀπέ-
rout. Med. aor, ἀπετράπετο. awerto. Med.
avertor. 44 758 ὅϑεν αὖτις ἀπέτραπε λαόν,
O0 976 πάντας. Y 109 d 339 σὲ ἔπεσσιν καὶ
ἀρειῇ. - 2) M 399 οὐδὲ ἀπετράπετο, K 200 αὖ-
τις, rediit. V.l. ἀποτρέψεις M 249 Y 256 pro
ἀποστρέψεις. (ἀπότροποςφ)..
ἀπο-τρίβω detero. o 232 σφέλα πλευραὶ
ἀποτρίψουσι, exspectamus: scabella costas dete-
rent cf. s. ἀμφί III 2 p.
ἀποτίϑημι — ἀποφώλιος
᾿ἀπό-τροπος (ἀποτρέπω) seiunctus. Ap. 40, 8 ,
οὐκ ἀποστρέφων εἰς τὴν πόλιν, ἀποτετραμμέ- ο
voc τῆς τοῦ ἄστεος ἀναστροφῆς. & 972 παρ᾽
ὕεσσι ἀπότροπος sch. ΒΟ. χεχωρισμένος, ἄπω-.
ϑεν τῆς πόλεως σὺν τοῖς ἐμοῖς τέχνοις τε
τραμμένος. 3
ἀπο-τρωπάω (ἀποτρέπων 1) averto. 2) Med.
averto me, cum vi intensiva vel iterativa. Y 119 ;
μιν ἀποτρωπῶμεν ὀπίσσω αὐτόϑεν. zx 405 εἰ
δέ x! ἀποτρωπῶσι ϑεοί. — 2) q 112 ἀποτρω- —
πᾶσϑε τανυστύος. Σ 580 δαχέειν dauttQo-
πῶντο λεόντων aversi nolebant mordere, ita |
fere Lucas (ein. Bild. a. d. Schild Emmerich -
1834 p. 14), H. Weber (Phil. 16, 692), Clemens -.
(de clipeo 26), nam inf. δαχκέειν neque gen.loco —
esse potest, neque suppleto ὥστε explicatur. »
, ἀπουρίσσουσεν οἱ ἀπουρήσουσεν Y. S.
ἀπανυράω. *
ἀπο-φέρω 1) asporto. 2) refero. 3) abripio. —
E957 τούτω - πάλιν αὖτις ἀποίσετον ἵπποι,
z 326 360 τεύχεα δέ oq? ἀπένεικαν. -- 2) 881 —
ἂψ Ἕχτορι uv9ov ἀποίσειν, — 3) X 955 μιν.
Kóovó' ἀπένεικας — O 38. ,
H 362. àv- ἷ
ἀπό-φηκιε profiteor, dico aperte.
τιχρὺ δ᾽ ἀπόφημι, quamquam dubitat Ap. 40, 7 1
dzoA£yo ἢ διαῤῥήδην, μετὰ παρρησίας λέγω.
I 422.649 ἀγγελίην ἀπόφασϑε. E. M. 126, 10.
ἀπαγγείλατε.
ἀπο-φϑῖνύϑω 1) pereo, E 643 ἀποφϑινύ-
ϑουσι λαοί. — 2) amitto. ΠῚ 540 ϑυμὸν ἀπο-
φϑινύϑουσι. t
ἀπο-φϑίνω. sive &zxoq 9o pass. aor. ἀπέ-
φϑῖϑεν, aor. sync. ἀπέφϑῖτο, opt. dnxoqOtunv,
imperat. ἀποφϑίσϑω, pte. ἀποφϑιμένη, ἀπο-.
φϑιμένου et ἀποφϑιμένοιο, ἀποφϑίμενον, per-
do; pass. pereo. — 89 παιδός mortui, cf. T 825
537 o 88. 0 357 ἤκαχ᾽ ἀποφϑιμένη, D 322 τὸ
ἀποφϑίμενον, E. M. 127, 24 φϑαρέντα, ἀπο:
ϑανύντα. 9 581 τοι πηὸς ἀπέφϑιτο, o 358 ἄχεϊ
παιδός. o 968 λυγρὸν ὄλεϑρον, al. λυγρῷ ὀλές.
9oo. Θ 429 ἀποφϑίσϑω, E. M. 127, 27 dnos
φϑαρήτω, z 5l ἀποφϑίμην ἐνὲ πόντῳ, Ap.
39, 6 ἀπολοίμην, cf. sch. V. s 110 133 ἡ 251
ἀπέφϑιϑεν ἑταῖροι, v. l. ἀπέφϑιϑον quam p
mus Buttm. (Spr. 2, 317) corrigendam monuit,
defendit Rumpf (de formis quib. verb. etc. Gies
sen 1851), per se non improbandam, sed propter
codd. auctoritatem reiciendam duxit Wentze
(qua vi posuit Hom. verb. quae cad. in ϑώξςῃ. 6)
et ob hoc ipsum recentiores mutarunt edd.
tmesi v. s. ἀπό I. V.l ἀποφϑιμένου Σ 4
pro ἀποχταμένου,
ἀπο-φώλιεος (Doed. Gl. 1097 ἀπαφέσϑαι,
Goebel, hom. 6 q« wehen, Benf. 1, 546 ἀπό e
rad. sph., blasen. E. M. 130, 48 ὁ ἀπαίδευτο
παρὰ τὸν qoAtóv- φωλεοὶ γὰρ τὰ παιδευτήρι
cf. Ap. 30, 7 sch. ad ε 182, alii ἀπό et ὄφελα
fallax. E. M. 130, 51 ἢ παρὰ τὸ φῆλος ὃ σῆ
μαίνει τὸν ἀπατεῶνα. Alii: irritus, vanus, cf. He
& 182 ἀλιτρός γ᾽ ἐσσὶ καὶ οὐκ ἀποφώλια εἰδὶ
Schelm, sch. E. εἰ μὴ γὰρ συννοοῖτο τὸ καίτοι
ἄλλως οὐχ ἀκολουϑήσαι, v.l ἀλιτρός τ᾽ quam
Ameis recepit. Alii ut Eust. 1529, 53 οὐκ εἶπε
τὸ ἀληϑὲς καὶ ταῦτα μὴ ἀπαίδευτος ὦν. À 949.
οὐχ ὀποφώλιοι εὐναὶ ἀϑανάτων, sch. V. «d
χιμοι, ἄγονοι, ἄπαιδες, ἄκαρποι. Liberos enit
parituram eam probare vult Neptunus, non pul
chros liberos. € 212 οὐχ ἀποφώλιος οὐδὲ gi
γοπτόλεμος. 9 lvv νόον ἀποφώλιος non eni
imperitiae arguit Euryalum, sed quia indecor
loeutus sit vituperat. ὁ
ἀπο-χάζομαε recedo. 2 95 ἐποχάζεο go-
- 9oov.
ἀπο-ψύχω animam amitto, exspiro, deli-
quium animi patior E. M. 127, 17 ἀποπνευ-
ματίζειν, ἀχῤπλύνειν χαὶ ἀπορίπτειν. ὦ 348
ἀποψύχοντα — 2) Pass. refrigeror vento, siccor.
44621 ἱδρῶ ἀπεψύχοντο χιτώνων, d 561 ἱδρῶ
- ἀποψυχϑείς cf. X 2.
ἀπρεπέως (ἀπρεπής) indecore, non ut de-
cet, ἢ, Merc. 272 &. ἀγορεύεις.
ἄὥπρηκτος (πρήσσω) 1) qui nihil perfecit.
2) cuius non est remedium aut effectus, irritus.
I) E 221 ἄπρηχτον νέεσϑαι infecta re, Ap. 41, 8
μηδὲν καταπραξαμένην. — 2) 223 a. ἀνίην,
Ap. 41, 5 πρὸς ἣν οὐδὲν ἔστι χαταπράξασϑαι,
cf. sch. BQ. 8 57 ὀδύνας, sch. S. πρὸς ἃς οὐχ
ἔστι τι πρᾶξαι. B 376 d. ἔριδας καὶ νείχεα, B
191 πόλεμον πολεμίζειν.
ἐς-πρζάτην (πρίαμαιρλ gratis, nulla mercede.
Ap. 39, 25 ἄπρατον, ἄνευ vov πρίασϑαι. A 98
ἀπὸ δόμεναι κούρην ἀπριάτην ἀνάποινον. Ari-
ston. ὅτε οὐ χατὰ προσηγορίαν λέγει ἀλλ᾽
ἀντὶ τοῦ ἀπρατί: xci παράλληλον τὸ ἀνόποι-
γον" τὸ γὰρ αὐτὸ δι’ ἀμφοτέρων δηλοῦται.
Ita etiam Apollonius (sch. ABL. cf. Merkel.
prol. ad Ap. Rh. LXXVI) et Buttm. Le. 1, 16,
sed E. M. 132, 48 dubitat num adv. sit an acc.
Ady. esse negant Lob. path. 458 et Doederl.
ΟἹ. 626. Sed ἢ. Cer. 132 μή μὲ ἀπριάτην πε-
ἄσαντες, de viro est ξ 817 με ἐχομίσσατο
ἥρως ἀπριάτην sch. BPQ. ἐπίῤῥημα ὡς ἄντην
μάτην, ἀντὲ τοῦ ἀπριάτως 0 ἔστι προῖχα.
| Ap. 39, 98 ὁ Πράτης χακῶς γράφει ἥρως
ἀπριάτης quod ille videtur explicasse: non
emens, Doederl l.l. subst. ἀπρεάτης der un-
gekaufte Sklav statuit, Rhianus vero ἀπριάδην
seripsit (sch, H.) iustam adv. formam coniectura
ut videtur assecutus. Potuit certe fieri ut ἃ
fem. ἀπριάτη oriretur adv. ἀπριάτην ut ἀντι-
βίην, quam G. Curtii sententiam sequitur Ameis
cf. Mayhofr, Rhian. Cret. stud. hom. 83.
ἀ-προτέ-μαστος (μάσσω) non contrectatus,
intactus. 7' 263 ἔμεν᾽ ἀπροτίμαστος, sch. B.
ἀνέπαφος, μάσασϑαι γὰρ τὸ ἐφάψασϑαι cf.
Ap. 40, 28.
ἄς-πτερος (πτερόν) non alatus. 9 57 τ 29
9 386 χ 398 τῇ δ᾽ ἄπτερος ἔπλετο μῦϑος, non
avolabat sed haerebat in memoria. E. M. 133,
99 ἔνιοι οὐ παραπτὰς ἀλλ᾽ ἔμμονος cf. sch.
H. Fuere enim qui expletivum « esse rati inter-
pretarentur: volaticus (Lob. path. 1, 38). Sch. Q.
ταχὺς πρὸς τὸ πεισϑῆναι χαὶ ἰσόπτερος ci.
ἌΡ. 41, 1 E. M. 133, 26 Povelsen, emend. Hau-
niae 1846 p. 68.
ἀπτή» (xtjv, πέτομαι. E. Goebel, Ztft. f£. 6.
14, 968 nom. ἀπτής, roc defendit) non
alatus. 1 333 ἀπτῆσι νεοσσοῖσι, sch. ed.
Bachm. τοῖς μήπω πετασϑεῖσιν" £z τοῦ πτῶ
πτάσω πτὴν ὡς καὶ ἐκ τοῦ ἔχω ἀεχὴν χαὶ
συναιρέσει ἀχήν, οἵ. E. M. 188, 38 Eust.
, 51
4,, ἁπτο-επής (ἅπτομαι, ἔπος) vaniloquus, 6 209
Ἥρη ἁπτοεπὲς Aristarchus ἀπτοεπές, quae solis
verbis utitur, rem non tenet. Inanes enim voces
fudit Iuno, rem mon curavit, oblita quantum
Sit Iovis robur. Saepe etiam aliis in rebus ad
vociferationem confugit neque unquam magni
quidquam sola audet, freta auxilio aut Miner-
vae aut Neptuni. Alii: audacibus verbis usa
(Meiring de subst. cop. I p. 25), vel verbis con-
Viciosis usa. E. M. 188, 43 τινὲς δασύνουσι
2 ft er
απτοχαζομαι — GzUTU)
159
χαὶ Ἥρη ἁπτοεπής, ὡς χαϑαπτομένη τοῖς ἔπε-
σιν" ἐμφατιχώτερον δὲ τὸ ψιλοῦν" ἄαπτον γάρ
ἔστι τὸ δεινὸν ὥστε εἶναι δεινοεπές, οἵ, Ari-
ston h. Ll et ibi Friedl. Aristarchus ad ἀπτόη-
roc referebat (Lehrs, Ar. 144) ut sit δεεινοεπής.
cf. Ap. 40, 16 Hes. Suid I 1, 678 Eust. 709, 9.
Meiring, l. l. πτοεῖσϑαι timere, ἄπτοος non ti-
midus cf. Duentz. N. J. f£. Ph. 69, 608, ἀπτοε-
πῆς igitur qui audacibus verbis utitur. Idem
fere significabit ἁπτοεπής, si ἁπτὸν τὸ ἰσχυρόν
est. Alii ad terrendum (πτοεῖρ) referebant et
& int.: quae valde terret alios. Alii: χαϑαπτο-
μένη τοῖς ἔπεσιν quae verbis alios increpat.
Doederl, cui obloquitur Duentz. 1l. l, inter-
pretatur λέγουσα ἃ χαϑάπτεται, quamquam
non est quod Neptunus Iovem defendat ἃ luno-
nis conviciis. Est etiam quinta explicatio apud
Ap. 40, 16 ἄπτωτε et Hes. οὐ σχάζων,
é-xtóAsuog belli imperitus, imbellis. B 901
ἀπτόλεμος χαὶ ἄναλχις, sch. br. ἄπειρος πολέ-
μον cf. I 35 41.
ἅπτω (Doed. Gl. 1090 AIJ ap-ere aptus.
Müller, Kuhn 4, 365, skr. saj adhaerere, &5jo
ἅσσω. cf Christ 132. Curt. E. p. 698 ἁφ-ή.
Cf. Benf. 1, 267. act. aor. pte. ὥψας q^ 408.
Med. praes. ἅπτεαι £z 919, ἅπτεται P 631, coni.
ἅπτηται, imperat. ἁπτέσϑω B 358, ἅπτεσϑον
9 60, inf. ἅπτεσϑαι, pte. ἁπτόμενος ὃ 592, ἅπτο-
μένη Π 9, ἁπτόμενον II 517, ἁπτόμεναι Q 712.
impf. ἥπτετο, fut. ἅψεται, inf. ἅψεσθαι, aor. 1
ἥψατο et ἄψατο tP 666. Bekk. ἡψ., ἁψάσϑην K 377,
inf. ὥψασϑαι, pte. ἁψάμενος, ἁψαμένη, pl. ἀψά-
μενοι, aor. pa. δάφϑη (? q. c.) annecto, alligo. q
408 ἀμφοτέρωϑεν ἔντερον οἷός. 2) Med. a) mihi
alligo. 4 278 βρόχον ἀπὸ μελάϑρου, Suid I 1
924 ἐξαρτήσασα, b) me ipse annecto ad, prehen-
do quid manibus, adhaereo in re vwvóc. ΑἹ 512
γούνων, Ap. 85, 18 πολλάκις Ὅμηρος χρῆται
τῷ ἅψασθαι ἀντὶ τοῦ ἐπιλαβέσϑαι Hes, ἐλά-
Beto, προσέφυγεν, παρεχράτησεν quod suppli-
ces facere solebant, cf. 65 € 357 C 169 4 939.
O τὸ ἐμεῖο γούνων de quo loco Aristarchus
videtur dubitasse, Bekk. expunxit. A 454 ye-
vt(ov χειρί, cf. t 473. P 584 ἵππων iurans,
cui equi pro testibus sunt, Aliter Eust. 1317, 4
βούλεται τοῖς ἵπποις τὸ τῆς ἐπιορκίας χαχὸν
ἐπισχήπτειν εἰ ὃ ἡνίοχος ψεύσεται, οἵ, Faesi
ad X 979. h. Ven. 97 χεφαλῆς πατρός Minerva
jurans. Lugentes 49 721 τὸν τιλλέσϑην, ἁπτό-
μεναι κεφαλῆς, ubi Spitzn. non ut alii zóv ἅπτοό-
μεναι κεφαλῆς coniunxit sed cum Heynio τέλλε-
σϑαί τινα, atque poéta pro χλαῖον τιλλόμεναι
quod subiuncturus erat, brevius dixit τιλλέσϑην.
Damm statuit: ὑπὲρ τόν super eum, ut Eust.
1372, 14 ἀντὶ τοῦ εἰς τοῦτον ἢ διὰ τοῦτον.
Θ 889 χύων συὸς ἅπτηται κατόπισϑε, ποσὶν
διώχων, ἰσχία τε γλουτούς τε, ubi διώχων
Wolf ex V. reduxit pro πεποιϑώς. Nam poéta
ἐσχία dixit quasi a sequendo regeretur non ab
irruendo. Neque necessario canis mordicus com-
prehendisse aprum putandus est, sed potius tam
prope fuisse ut prehendere posse videretur. Ali-
ter Doederl. Gl. 1091 explicat. Y 468 ἥπτετο
χείρεσι γούνων, prehensurus tantum; vix enim
videtur attigisse Achillem, qui hepar accedentis
volneravit, c£. Krüger $ 53; 1, Y, — c) manum
admoveo operi. B 152 νηῶν, cf. B 171 358,
B 423, o 288 ÜnAov, ó 60 σίτου, κ 379 βρώμης
οὐχ «πτεαι οὐδὲ ποτῆτος, t 98 ἐμῆς χοίνικος,
sch. τροφὰς λαμβάνει, τ 844 ποδός, t 848 πο-
δῶν ἐμεῖο. --- d) manum inicio, corripio rem ut
M.
160
teneam. KA 37; χειρῶν, Hes. ἐπελάβοντο, Ὁ
"04 vtóc, Π 9 stavo, Il 571 νέκυος, Ψ 666
ἡμιόνου. Ε 799 ζυγοῦ, 42 508 χειρός, h. Ap.
53 οὔτις σεῖο ἅψεται. — e) Gen. facile supple-
tur: ὃ 522 χύνει ἁπτόμενος πατρίδα. t 386
ἔνερϑεν ὑποσσείουσιν ἱμάν τι ἁψάμενοι ἑχάτερ-
ϑεν. — ἢ Absolute legitur «) « 379 ἐν πυρὶ
μέλλεν ἕψεσθαι, γρ. ᾿ἅψασϑαι, Ap. 50, 10
ἁφϑήσεσϑαι Eust. 1635, 57 φλόγωσιν δηλοῖ
cf. Hes., cf. Fuhr J. J. f. Ph. 1837 p. 415.
Christ hoc a ceteris separat et ad κάπτω skr.
vapajami refert. & de pugna ancipiti: 0 67
AA 8b O 319 Π 778 ἀμφοτέρων βέλε᾽ ἥπτετο,
sc. τῶν πολεμίων, Eust. 698, 40 συνεχδοχικῶς,
οὐ γὰρ πάντες ἐβάλλοντο, ἀλλ᾽ ὡς εἰκὸς χαὶ
ἄλλως ἐπλήττοντο, οἵ. P 631. ιἄαπτος, ἅπτοε-
πής, ἔχ, zt, ἐπί, προτί, ἀνά).
ἀ-πύργωτος (πυργόω) non munitus,
ἀπύργωτον Θήβην. : Les
ἄ-πῦρος (πῦρ) igne intaetus, non iam igni
admotus, quo nemo iam usus est, recens, ἢ 192
264 ἀπύρους τρίποδας, paraphr. καινουργεῖς,
quod etiam in sch. AD. est. Opponuntur ἐμπυ-
ριβῆται Ap. 40, 33 et apogr. Hamb. cf. Hes.
Eust. 739, 60. Male E. M. 133, 61 Ap. 40, 32.
ΨῬ 267 λέβητα, sch. B. λευκὸν τὸν χαινόν. male
paraphr. Ῥ᾿ 885.
ἐ-πύρωτος (1voóo) non jam igni admotus,
ut ἄπυρος. V 970 φιάλην ἀπύρωτον phialam
recens factam, quamquam hic quoque dubitant
veteres. sch. V. Hes. χαινήν.
ἄ-πυστος (πυνϑάνομαι) 1) ἰσῃοίαβ, de quo
nihil auditur. 2) ignarus, qui nihil audivit. & 242
ἀΐίστος ἄπυστος. 2) ε 127 οὐδὲ δὴν εν ἄπυ-
στὸς es cognovit. J 675 ἄπυστος μίύίϑων,
sch. GI. ἀνήχου στος. Herm. h. Merc. 168
ἄπυστοι, ὌΠΑ ἄλιστοι.
ἀπεωϑέω iut. ἀπώσω, inf ἀπωσέμεν, aor.
ἐπέωσεν et ἀπῶσεν, ἀπῶσαν, coni. ἀπώσομεν,
inf. ἀπῶσαι Med. fut. ἀπώσεαι, ἀπώσεται, Ar. 1
ἀπώσατο, inf. ἀπώσασϑαι, ptc. ἀπωσαμένη,
ἀπωσάμε vor , ἀπωσάμενοι, ἀπωσαμένους. l)re-
pello, retrudo, vi removeo. d» 537 £2 446 ὀχῆας,
P 649 ὀμίχλην. ε 81 μὲ κῦμα δόος τε καὶ βο-
ρέης, N 367 ἐκ Τροίης ἀέκοντας υἷας ᾿Αχαιῶν,
Θ 96 γέροντος ἄγριον ἄνδρα, y 76 μιν οὐδοῦ
ἠδὲ ϑυράων, o 280 σὲ νηός, ? 180 δόμων d£-
χουσαν. Translate: 4 97 “αναοῖσιν λοιγόν,
dat. comm. . Ita Arist. Rhian. Massil sed Ze-
nod. βαρείας. χεῖρας ἀφέξει, cf. Lehrs, Zim-
merm. Ztft. f. 4. W. 1834 p. 139. — 2) Med.
a me removeo, vi mios ame. 213 πῦρ, €
508 ἡχα γέροντα, 6 906 Τρῶας, v 305 χερσὶν
λίϑον, M 276 νεῖχος, v 276 gqtuc κεῖϑεν de
vento, ' Il 301 νηῶν πῦρ, I] 251 νηῶν πόλεμόν
τε μάχην͵ τε, O 503 χαχὰ νηῶν, 0 533 με πὰρ
νηῶν πρὸς τεῖχος, O 407 Τρώας παρὰ νηῶν,
αϑτὸ μνηστῆρας ἐκ μεγάροιο. Translate h. Cer.
216 γῆρας, senectute deposita. De tmesi v. 8.
ἀπό
ἄρ v. S. ἄρα, quod posteriore vocali minu-
ebatur etiam ante consonas, non tamen ante y
9 zx o v atque satis raro ante Z ἕξ (4135), » (Z
352) RU ιν 131), z (ὃ 566) et 8; maxime ante
r et. in. pal. ὯΝ etiam ita ἄρ᾽ scribitur
nonnunquam. Legitur ἄρ raro in thesi prima
(4 8 B 761 H 400), paulo saepius in secunda,
non in ceteris, semel in arsi sexta (y 430), bis
fere in quinta (Q2 288 337), saepius in quarta,
potissimum in prima aut secunda, ἄρ᾽ ante
yocales saepissime legitur in thesibus prima et
A 264
ἀπτύργωτος — ἄὀρα
secunda, satis saepe etiam in quinta. In tertia .
legitur rarius et ita quidem ut saepius post |
caesuram sit quam ante eam. Nam ante cae-
suram tertii pedis non videtur lesi nisi in iis
libris qui extremi sunt 1liadis atque in Odys-
sea (J] 300 Y 279 4 69 182 490 X 77 9 456
y 329 ὃ 916 451 s 225 9 58 o 209 v 57) In
quarto pede rarissime legitur post arsin δίδου
δ᾽ ἄρ᾽ ἀϑύρματα (o 393 s 476), quia sic fit
post trochaeum quartum «caesura, Post tro-
chaeum in ll nonnunquam est e. c, yvveuxóc
ἄρ᾽ ἀντὶ τέτυξο. (1' 381 4 460 Z 10 H 182
O 163 Καὶ 540 Π 347 Y 444 d 549 597) in
Od. vero sic non videtur esse.
ἄρα et ἄρ. q. cf. (4PX2). Significat duas res
arcte coniunctas esse et ita cohaerere ut altera
sine altera non possit aut cogitari aut esse.
Quare si unam tantum oculis videmus, necesse
est alteram cogitatione suppleamus: constat
enim eam aut esse aut fuisse, quia illa sine
hac esse non possit. Hoc Báumleinium in-
duxit ut particulam referret ad ea quae firma
certaque essent, Sin utraque significatur, na-
tura fert ut altera alteram excipiat, id (quod |
Hartungium eo induxit ut celeritatis aliquam
significationem inesse putaret. I ergo, ut ap.
Ve. Ae. 6, 456 verus mihi nuntius ergo i. e.
nunc video verum fuisse, also. 1[ propterea,
quae cum ita sint, idcirco, necessario, natura
iert ut, demnach, unter den Umstànden, natür-
lich, Ap. 43, 12 ἀντὲ τοῦ Ai παρ᾽ Ὁμήρῳ
διὰ παντός, παρὰ δὲ τοῖς ἄλλοις ἐν τῷ βίῳ
συλλογιστικὸς σύνδεσμος cf. E. M. 134, 4 et
paulo aliter lex. Seg. 441, 19 Suid. 1 1, 691. Har-
tung (Part. 1, 419) negabat conclusionis signifi-
cationem inesse, sed ad ἀρπάζω, rapio, z«g-
παλίμως referens, iis rebus addi putabat part,
quae praeter exspectationem acciderent, quasi.
Homerus res miras improvisasque composuis-
set atque animo vehementer commoto, Eum
Pape secutus est, non secuti sunt RH. Klotz,
Devar. lib. II 1, 160 et Heller de part. ἄρα
Phil. 18, 68 qui. recte statuit δή esse de iis
quae qualia sint inter omnes constet, ἄρα de
is quae ut sint res postulet et natura efficiat.
Mults contra Hart. disputavit Naegelsb. exc,
III p. 191 (cf. Jan, Ztft. f. A. W. 1836 p. 187)
qui radicem esse ΤΡ statuit: commodum,
just, gerade eben, weiter, ja, halt. Medius
quodam modo Dàáuml. Part. 19 ab eadem radice
deducit, sed iis addi putat quae certissima sint.
Disputaverunt de part. etiam A. Rhode, Ge-
brauch d. Part. ἄρα b. H. Moers 1867, A. Haacke;
ho. cap. duo Nordh. 1857 qui e ΑΒΓ exempla
collegit et disposuit, Schraute, part. γὲ et &.
Rastadt 1849 qui Hartungio potissimum oblo-
quitur, Ciassen, N. J. f. n 79, 306 Beob. 1, 21
cf. Piderit, N. J. ἢ Ph. 15, seriem rerum
necessarium et δ κε λτΩΣ significari ratus,
Schoemanno (Lehre v. Redeth. 193) qui part.
satis late patere putat et esse de rebus quae
aliquo modo cohaereant cum superioribus Báum
respondit, [Phil. 19, 304. Braune, de Od. & I t
II Cottb. 1845 p 3 et 1855 p.8, Naegelsbachi m
fere sequitur. / K 46 "Exrop£oic ἄρα uA LO
ἐπὶ φρένα ϑῆχ᾽ ἱεροῖσιν nune apparet iam du
dum magis placuisse. cf. M 234 P 142 42 750.
1301 » 209 οὐκ ἄρα πάντα νοήμονες 56v, cf,
9 454. wv 29 T. ἀρὰ πάλαι góstv T. ergo
nunc videmus dudum sciebat, cf. z 370 4
c 193. Θ 163 γυναικὸς ἄρ᾽ ἀντὶ τέτυξο nunc
- video te mulierem fuisse quando te fortem pu-
tavimus. χ 501 γέγνωσχε ἄρα πάσας appare-
. bat eum omnes nosse. Π| 88 ovx ἄρα Gold πα-
|o ἣν Πηλεύς οἵ, Π 60.203 "P 670. II 787
| £»9) ἄραττοι φάνη cf. P 272 Ν 302. T 56 ἢ
ἄρ τι τόδε ἄρειον ἔπλετο profecto hoc ut nunc
- Sentio satius erat, cf. B 419 1'302. Z 139᾽ οὐδ᾽
ἀρ ἔτι δὴν ἦν ἐπεὶ ἀπήχϑετο. ὃ) Saepe de
- dis quae fato constituta diu latent, sed aliquan-
- do in lucem prodeunt: 44 604 χακοῦ ἄρα οἱ
πέλεν ἀρχή mali ergo, ut nunc constat, id fuit
principium, cf. $ 004 XY 477. ὦ 33 vir ἄρα
δὲ εἵμαρτο ἁλῶναι οἵ, λ 199 x 415. ὦ a-
que cum verbo μέλλειν: E 200 τά κ᾽ οὐκ ἄρα
μέλλεν ὀνῆσαι haec ergo mihi non erant pro-
futura, ut dudum constitutum erat sed nunc
demum apparet, cf A 336 ν 993 ὦ 98. M 3
οὐδ᾽ ἄρ' ἔμελλεν σχήσειν atque tum cognosce-
batur fossam non prohibituram, cf. M 34 113 p
497 Y 356 ó 107 ἐ 230 475 z 96 2 5503 ὦ 470
144 817 h. Ap. 379. d) E 79 τὰ. uiv ἂρ μοι
ἐξετέλεσσεν intellego Iovem precibus obtem-
perasse, quod quia oculis etiam videre potuit
Achilles, videtur ἄρα de re manifesta esse, cf.
X2 288 3 484 τ 444 Σ 75 ἢ. Ap. 591. P 196
ὃ δ᾽ ἄρα ᾧ παιδὶ ὄπασσεν, facile enim üebat
coniectura Peleum arma. Achilli dedisse, cf, B
103 K 268. X 279 οὐδ᾽ ἄρα ἠείδης ἐμὸν uo-
θοὸν, nunc video te nescisse, Ὁ 274 ovó' ἄρα
χιχήμεναι αἴσιμον ἣεν nam cum cerva effugis-
-Set facile coniciebatur id fato constitutum esse,
οἴ, $ 495 E 674. e) Per parataxin cum coni.
ἐπεί: E 686 ἐπεὶ οὐκ ἄρα μέλλον εὐφρανέειν
ΠοπΙΆπι ut nunc apparet non eram delectatu-
rus, I 316 P 147 ἐπεὶ οὐκ ἄρα τις χάρις sev,
nulla füerat gratia iam cum pugnarent, sed id
fum latuerat, nune apparet, cf. Y 98 et s. II
Ὁ, b. f) Cum relativis Ξ 85 οἷσιν ἄρα Ζεὺς ἔδωχε
quibus nunc apparet Iovem dedisse, cf. x 4492
Jd Ap. 591. 0 951 9 c ἄρ᾽ £x Διὸς ἤλυϑεν
quam enim oculis viderant avem facile coni-
ciebant a Iove missam. c 184 ὁπλότερος γε-
vel: ὃ δ᾽ ἄρα πρότερος. ;
ML H 415 ποτιδέγμενοι ὁππότ᾽ ἄρ᾽ ἔλθοι" ὃ
δ᾽ ἄρ᾽ ἦλθε, consentaneum enim est et 'Troia-
nos scire quando rediturus esset et exspectatum
venire, cf. K 540. H 472 ἔνϑεν ἄρ᾽ οἰνίζοντο.
Ε 4; Ν 672 [I 607 στυγερὸς «QC LY σκότος
-fiÀev natura enim ferebat ut vulneratus more-
metur, cf. E 582 Z 18. Θ 196 οὐδ᾽ à? ἔτι
δὴν δευέσϑην nam cum aurigam quaereret, fa-
ile fiebat ut inveniret. 7190 Θ 319 ὁ & Cp! οὐκ
ἀπίϑησε, necessario enim parebat iubenti, cf,
316 E363 2987 Y5 V55 0
395 o 150 ὡς φάτο" τῇ δ᾽
γεν, cf. Ζ 51 Ν 468 4 208
Ὁ 236 II 676. H 344 I 710. H 403 IN 487 .X 506
videatur con-
»
: ἄρα
| h. Mere. 150 h. Cer. 450. P4
202, quorum v
161
iunctio duarum rerum, factum est ut in morem co-
tidianum abiret haec locutio, ut 5 399 s 995
Oc ἔφατ᾽, ἠέλιος δ᾽ ἄρ᾽ ἔδυ. E 632 χά ἡ ἄρα
οἱ προσιόντι gavisusque est, ut natura ert, eo
accedente Sarpedon vulneratus. cf. H 405 .1
464 II 581 . 96 5 330 o 64 τ 904 v 308 ὦ
294 h. Ap. 118 Merc. 506. Z 483 ἢ ἄρα μιν
δέξατο Andromache ut consentaneum erat filium
excepit cf. H 188 A 350 354 374 P 391 4$ 69
172 ὃ. 419 & 203 204 ξ 485 π 13 o 411 h.
XIX 45. H 967 περιήχησεν ἄρα χαλκός nam
cum scutum percussisset, non potuit non resz-are
aes cf. Α 46 41 239 17 462 h. Ap. 341. XXVIII
ll. 4 73 ἔρις δ᾽ ἄρ᾽ ἔχαιρε εἰσορόωσα. A 954
ὀίγησέν τ᾿ ἄρ᾽ ἔπειτα natura. enim fert ut qui
sic volnus sentiat perterreatur cf. X 37 ὃ 716
9 326 ν 358. I 394 χαχῶς δ᾽ ἄρα oi πέλει
αὐτῇ male autem propterea est ipsi cf. ν 33.
M 28 ἐκ δ᾽ ἄρα πάντα ϑεμείλια κύμασι πέμπεν
nam murum diruere volebat cf. d» 348 382.
M 3853 μ 413 ὀστέ" ἄραξεν, ὃ δ᾽ ἄρ᾽ ἀρνευ-
τῆρι ἐοιχὼς κάππεσε et de vulneratis cf. I! 8θ0 «]
139 M 192 406 O 543 11 347 408 418 579 P 998 617
o 118 180 690 714 μ 411 τ 455 x 88 4 135
460 525 IN 529 594 A 457. II 294 σβέσεν πῦρ,
ἡμιδαὴς δ᾽ ἄρα νηῦς λίπετο, P 10 οὐδ᾽ ἀμέ-
λησεν Πατρόχλοιο, ἄγχι δ᾽ ἄρ᾽ αὐτοῦ ἔστη
non neglexit, idcirco prope adstitit; nos: quia
non neglexit, cf. E 999 836 Ξ 447. P 911 δὺ
μὲν Ἄρης, πλῆσϑεν δ᾽ ἄρα oi μέλε’ ἐντὸς ἀλ-
xis videtur enim nobis poéta bis idem dicere
in talibus cf. 4 245 X 136 V^ 730 B 397 e 219
323 h. Cer. 20 908 432 VII 50 XIX 38. Ψ 535
τὸν ᾧκτειρε, στὰς δ᾽ ἄρ᾽ ἀγόρευε Achillem
miserebat et propterea loquebatur cf 49 333
B 36. P 567 ἀνίστατο, ἐν δ᾽ ἄρα κῆρυξ χερσὶ
σκῆπτρον ἔϑηκε cf. Ψ' 705 870 O 648. Q 193
i&ev ἐς κλισίην, ἔνϑ᾽ ἄρα τόν ys εὗρε οἱ, “2
946 477 « 106 ὃ 2 s 40] 476 487 9 17 57 δ8
9 216 o 72 c 291 h. Cer. 985 Y 15 4 507.
ξ 228 ἀπάνευϑεν ἴσαν, εἶπον δ᾽ ἄρα χούρῃ
debebant enim indicare Nausicaae, cur seor-
Sum recederent cf. 9 399. z 7 νόησε, αἶψα δ᾽
ἄρ᾽ προσηύδα cf zx 351 o 548 σ 35 ὦ 415.
σ 396 χαϑέξετο, ὃ ' ἄρ᾽ οἰνοχόον βάλε χεῖρα
cí. Y 279. $ 412 ἣ δ᾽ ὑπὸ χαλὸν ἄεισε, μνη-
στῆρσιν δ᾽ do! ἄχος γένετο, h. Cer. 181 ἡγεῦνϑ',
ἡ δ᾽ ἄρ᾽ ὕπισϑε στεῖχε, A 599 h. XXXIV
14 νεῦσε Κρονίων, ἀμβρόσιαι δ᾽ ἄρα χαῖται
ἐπεῤῥώσαντο cf. o 71. 1'7 ἀέριαι ἄρα ταί yg
ἔριδα προφέρονται non enim potuerunt nisi ex
aére pugnare cum aves essent. 7" 261 ἄν δ᾽
ἄρ᾽ ἔβη nam currum ipse iusserat iungi cf, 1"
311. itaque etiam imperativo additur z 408 νῆα
μὲν ἄρ πάμπρωτον ἐρύσσατε navem igitur pri-
mum trahite cf. » 413 v 131 d 743. — 2) Quae
Sic adduntur non tam semper atque necessario
fiunt quam plerumque et convenienter: igitur,
also, deshalb, accommodate, ut consentaneum.
N 61 τοῖιν ἔγνω Αἴας, αἶψα δ᾽ ἄρα προσέφη cf.
4 599 0 133 Ν 192 M 406 462 $ 174 4 135
167 217 “ὁ 691 9 299 ὃ 788 s 226 ξ 518 o 121.
Π 513 τεῖρε ἕλχος, εὐχόμενος ὁ" ἄρα εἶπε
᾿ἀπόλλωνι cf. T 14 Φ 185 490 491 ΨΤΙΟ y 51
244 * 449 ἡ 149 I 907 ὦ 367 ἢ. Ap. 10 348
βῆ διὰ προ-
μάχων, ἀμφὲ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ βαῖνε nam cum ob
Patroclum progressus esset, consentaneum erat
eum ibi consistere, cf. B 18 € 508 T 977
281. Καὶ 502 ῥοίζησεν δ᾽ ἄρα nam cum scu-
ticam non haberet, Diomedi mandavit ut afferret
1
102 ἄρα
cf. » 66 τ 464. T 255 εὔχετο" τοὶ δ᾽ ἄρα do! ὑπόδρα ἰδὼν προσέφη cf. c 337 τ Τὸ x 84
εἵατο σιγῇ, cf. ἡ 154 x 164 v 303 q 360 y 819
c 584. α 335 σ 211 φ 66 ἀμφίπολος δ᾽ ἄρα
οἱ παρέστη scimus enim non decere matro-
nam sine famulis prodire in publieum cf, 7" 424
« 428 ὃ 193 o 199 608 c 41 303 v 447 c 498.
y 416 πὰρ δ᾽ ἄρα Τηλέμαχον εἷσαν prope
ioitur collocaverunt quem adesse eorum pluri-
mum intererat cf. y 40 481 482 ζ 212 9 472
v 73 119 o 534 τ 31 v 4 h. Merc. 246 294
Qer. 439. ἡ 18 ὅτε δὴ o? ἔμελλε πόλιν δύ-
σεσϑίι e superioribus enim conici potest fore
ut in urbem intret. T 455 ἐς βῆσσαν ἵχανον,
πρὸ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῶν χύνες «ἤισαν. c. M91 ᾧ
1165 Π 380. Θ 425 ἢ μὲν “ἄρ᾽ ὡς εἰποῦσ"
ἀπέβη, nam facile credimus eum qui mandata
perlecerit abire cf. E 133 “1 210 O 100 149
Σ 902 Φ 298 Ῥ 212 Q9 188 « 319 5 4l o 43
454. 4 408 P 9025 Φ 53 552 Y 343 X 98
7 148 s 298 355 40; 464 q 248 ὀχϑῆήσας δ᾽
ἄρα εἶπε) quae eum ita essent ingemiscens
dixit, unter den Umstánden, Z 253 406 Ξ 232
Σ 881 499 T7 B. 502 9 291 λ 247 o 530 £y
τ᾽ ἄρα οἱ φῦ χειρί cf. x 280 ubi ἄρα refertur
etiam ad illud quod non legitur, sed facile co-
gitatur solere homines hoc "modo inter se exci-
pere. A 13 36 O 306 P 262 Τρῶες προύτυψαν,
ἤρχε δ᾽ ἄρ᾽ "Exroo, consentaneum enim certo
erat Hectorem primum profieisei, cf. E 592 JN
689. 5:184 II 552 P 107. X 516 o 9 h. Ap.
514 sed hic quoque sumamus necesse est qua-
lis inter Troianos fuerit Hector. Αἴ 225 στῆ
δ᾽ ἄρ᾽ ἐπὶ μελίης ἐρεισϑείς cf. B 20 O 6 Ὁ
267 «P 08 £2 082 ὃ 808 ζ 21 ν 197 v 82 128
q 124 149 ψ 4 o 178 493. 1176 y 340 φ 272
νώμησαν δ᾽ com cf. ἢ 183 v 54 o 425. y 68
s 999 ζ 261 ὦ 490 τοῖς ἄρα μύϑων ἦρχε nam
consentaneum erat colloquium, fieri. Ψ 124
φιτροὺς φέρον" xàó δ᾽ dg? im" ἀχτῆς βάλλον
cf. RE 510 h. Merc. 47 342 Cer. 188. AN 498
μετὰ χτίλον ἕσπετο μῆλα: γάνυται δ᾽ ἄρα τε
φρένα ποιμήν cf. Ν 104 v 348 φ 419 h. Ap.
194 135. — 8) singulis partibus narrationis aut
descriptionis additur ita ut fere sit: porro,
deinde, igitur, qaoniam quod post aliquam rem
est videtur ex ea effici et propter eam esse:
sodann, alsdann, also. 4 508 "Aroetónc δ᾽ ἄρα
νῆα προέρυσσεν ubi in superioribus iam signi-
ficatum erat eum hoc facturum: Β 968 ὃ δ᾽
ἄρ᾽ ἕζετο consedit cum vapulasset, ct. K 80
Y 150 Φ 507. .4 426 τοὺς μὲν ἔασ᾽ ὃ ro ἄρ᾽
Ἱππασίδην οὔτασε cf. A501 d» 598 X 77 2797 €
369 o 466 q 410 Eh 358. B 45 I' 884 ui δ᾽
ἄρ᾽ ὦμοισιν βάλετο ξίφος tum vero etiam cf. B
496 E738 0 558 569 X 178 182 II 138 T 312 387
4 99 x 451. E 868 τὴν μὲν ἄρ᾽ Ἶρις ἔξαγε
cf. H 58 Z 187 323 I 622 E 694 ε * 392 491 o 33
T 286 “1 478 1l 155 κα 848. Z 29 ᾿Αστύαλον
δ᾽ ἄρ᾽ ἔπεφνε cf. E 48 69 M 897 Z 12 h. Cer.
265 287 455 VII 44 45. ὃ 451 πάσας δ᾽ ἄρ᾽
ἐπῴχετο supra enim significatum erat id eum
facturum cf. h. Ven. 55, B 498 £2 623 τ 422
"rd μίστυλλόν v? ἄρ᾽ ἐπισταμένως cf φ
32 ξ 430 1 209. ὦ 418 ὀσσα δ᾽ ἄρ᾽ ἄγγελος
pod consentaneum enim fuit eam me, .E 748
€) 392 ἐπεμαίετ᾽ ἄρ᾽ ἵππους incitavit deinde
sive: igitur, nam dudum Iuno quae ad profi-
ciscendum opus erant praeparaverat cf. 7 59 $430
$9 278 o 221 τ 392 v 92 ἢ. VII 33. A 148 4 349
411 E 951888 K 446 M 230 X 92 P 169 £X 284
X 260 344 42 559 9 165 σ 14 χ 60 320 τὸν X
hunc autem deinde allocutus est s. igitur, nam.
natura fert ut alter alteri respondeat. cf. T 404.
y 156 ἡμίσεες δ᾽ ἄρα ἐρητύοντο, iam enim ἴῃς,
dicatum est duas fuisse in contione senten-
tias. VW 819 ἂν δ᾽ «ἄρα Τυδείδης ὦρτο cf. T
860 882 887 888 β 400 417 y 400 12 τ 417.
P 441 μυρομένω δ᾽ ἄρα τώ γε ἰδὼν ἐλέησε |
Κρονίων οἵ. P 371 T 340. s 263 τέτρατον —
nue en», τῷ δ᾽ ἄρα πέμπτῳ πέμπε ef, 22 351. D
v 378 ὥς εἰπὼν ἔξηλϑε, μνηστῆρες δ᾽ ἄρα
πάντες ἐρέϑιζον cf. Σ᾽ 508 JN 210 246 ἡ 346
ξ 76 78 E 694. P 785 'AvtiAogog δ᾽ ἄρα δὴ
λοισϑήιον ἔχφερ᾽ ἄεθλον ultimus fuit ut res ᾿
ferebat atque satis apparet cf. «P 656 42 673 .
p 958 & 252 9 449 450 c 301. — b) sic toti
quod praemiserat ΠΌΡΩΝ partes subiciuntur:
N 151 ἔμεμνον φράξαντες δόρυ δουρί, ἀσπὶς
ἄρ᾽ ἀσπίδ᾽ ἔρειδε cf. II 171 215 P 968 £X 39
347 Y 73 9 436 v 252 y 277 Z 9. N 126
γαιηύχος ὠρσεν ᾿ἡχαιούς, ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ Atav--
τας ἵσταντο φάλαγγες cf. 6948 2) 625. Ν 347
ἐτεύχετον ἄλγεα. Ζεὺς μὲν ἄρα Ἕχτορι βού-.
Asto νίχην. X 410 τῷ δὲ μάλιστ᾽ ἄρ’ ἔην.
ἐναλίγκιον, o 974 ἐκ 0? ἄρα δεσποίνης οὐ
μείλιχον ἔστιν ἀχοῦσαι. — ΟἹ repetitur parti--
cula nonnunquam quando complures sunt par-.
tes Φ 426 τὼ ἄρ᾽ ἄμφω χεῖντο, ἣ δ᾽ ἄρ᾽
ἐπευχομένη προσηΐδα, B 414 οἱ δ᾽ ἄρα πάντα,
κάτϑεσαν, ἂν δ᾽ ἄρα Τηλέμαχος βαῖνε, ἄγχε
δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῆς ἕζετο, ξ 407 νὺξ δ' ἄρ' ἐπῆλϑε,
ὗε δ᾽ ἄρα Ζεύς, B 425 τὰ uiv ἂρ χατέχαιον,
σπλάγχνα δ᾽ ἄρ᾽ ἀμπείραντες ὑπείρεχον cf 8
244 247 248 255 261 5214 916 9 3 y 267 268,
— d) additur ἔπειτα: Z 37 Ἄδρηστον à? do?
ἔπειτα Μενέλαος (ἕλε) cf. 4 148 Γ' 898 Z
H 482 K 592 M 284 X 516 O 397 P 84 Σ 8.
T 282 Φ' 178 820 $2 591 708 o 134 285 o 6l
φ 389 414 χ 285 365 c 521 h. Ap; 240 497
sive τότε et similia P 593 x«l τότ᾽ ἄρα Koovi-
δης ἕλετο cf. Y 375 w 247 h. Ap. ϑτῦ P 257
651 o 458, αὐτέκα II 308 Φ 378 Ψ 118 ó 226
e 177 ὁ 93. q 46, 9 381 δὴ τότ᾽ ἄρ᾽ ᾿Αλκίνοον
προσεφώνεε ᾿Οδυσσεύς. σ 190 τέως δ᾽ ἄρο
δῶρα δίδου. 9 488 τόφρᾳ δ᾽ ἂρ’ ᾿Αρήτη͵ (ἐξέ:
qsosv) cf. χα ὅ71: « 47 τόφρα δ᾽ do? οἰχόμε
voL. γεγώνευν interea vero ut consentaneum
erat Cicones populares suos advocabant, cf.
435 w 9289 K 498. — e) negationi additur qua
singulas narrationis partes dirimit: JE 94 ὡς
χλονέοντο, οὐδ᾽ ἄρα μιν μίμνον neque igiti
eum manebant, nam significatum est eas
sisse, cf. 44 376 MM 460 NN 712 Y 398 421 d» 008
0 708 1 601 9 464 490. E 621 N 510 ἔγχος
San m) - οὐδ᾽ ἄρα ἔτ᾽ ἄλλα δυνήσατο v£U
φελέσϑαι, nam cum hastam tantum sum
S indicatum erat eum cetera arma reiiqui
A 330 τὸν εὗρον jue οὐδ᾽ ἄρα τώ
ἐδὼν γήϑησεν cf. 871 P9 O 674 P
P 401 οὐδ᾽ ἄρα πώ τι ἤδη ᾿Αχιλλεύς cf. IN
X 18 M 184 B 649 O 586 708 .X 328 ó 18
& 421 ψ 271 h. Merc. 154. — f) Est ἄρα tr
euntis ad nova atque superiora ad finem pe
ducentis, sed ita ut cohaerere ea necess
cum sequentibus indicet, P 388 οὐδ᾽ &g' A
ναίην λάϑ᾽ ᾿Απόλλων, cf. m 150 π 675 s B
ε 04 92 λ 194. κμ 16 ἡμεῖς μὲν διείπομε!
οὐδ᾽ ἄρα Κίρκην ἐλήϑομεν, nam necessario δὶ
Oireen transeundum erat, cf h. Ap. 123, ἃ
zx 160 Telemachus commemorandus erat, m
manca fieret oratio, Quando plures sunt neg
ἘΞ
? εὐχωλῆ
» »
ovr
iore vinculo contineantur orationis partes,
nsentaneum enim erat arcus habere qui non
rentur hastis. T 96 χαὶ γὰρ Ζεὺς &oaro-
λ᾽ ἄρα καὶ τὸν Ἥρη ἀπάτησεν, in superio-
ribus enim iam indicatum est eum deceptum
ise, οἵ. E 454. .O 699 οὐδέ τις ἄλλος ἔγνω,
UA' ioc Κασσάνδρη εἰσενόησεν, sed ut iam
idicatum prima animadvertit. y 959 οὐδὲ 9c-
ὕντι ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν, ἀλλ᾽ ἄρα τόν γε κύ-
χατέδαψαν, cf. z 214 Ἔ 526 τ 983 χ 91
c 223 Μ 320 305 Π 305 Z 418 h. Ven. 10
N 523. Similiter αὐτὰρ ἄρα B 103 αὐτὰρ ἄρα
Ζ Üc δῶχε iam enim scimus non semper sce-
üm lovi mansisse, sed ut facile quis conie-
t Iuppiter alii dedit cf. w 998 ἢ. Merc. 69.
am particulis μέν-δέ additur ἄρα B 621 ὃ
Krtárov, ὃ δ᾽ ἄρ᾽ Εὐρύτου, 4 954 Ἶδο-
tevebc μὲν ἐνὲ προμάχοις. Πηριόνης δ᾽ ἄρα
πυμάτας ὥτρυνε φάλαγγας. Probabile enim
t cum Idomeneus primos componeret, ami-
im eius in extremis fuisse, cf. O 170 Y 969
313 «2 456 Φ 6492 9 362 4 257 ἢ 124. Sed
ori quoque membro additur, quod propius
edit ad superiora: M 288 ἀμφοτέρωσε zo-
Ὁ di μὲν ἄρ" ἐς Τρῶας, αἱ δ᾽ ex Τρώων
Ἀχαιούς, ubi diserte ἀμφοτέρωσε explicatur
ls partibus cf. P 480 X 252 « 110. Utri-
membro additur ἄρα B 425, ut duplex ἄρα
ur ὃ 716 τὴν δ᾽ ἄχος ἀμφεχύϑη, οὐδ᾽ ἄρ᾽
λὴ δίφρῳ ἐφέζεσϑαι, ἀλλ᾽ ἄρ᾽ £m? οὐδοῦ
— m) Solet poéta (Naegelsb. 204) semper
Sedendi verbo addere ἄρα, significans quo-
modo cum quadam urbanitate neminem
dere nisi iusta adsit causa. Y 149 Ποσει-
ὃν zur? ἄρ᾽ ἕζετο, Q 599 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ κατ’
ftev, cum tibi parcere velim, nam referun-
Jàec ad ea quae se cogitare indicaverat
dlles. 4 68 101 B 76 H 354 365 B 294 oc
zur! ἄρ᾽ ἕζετο, cf. B 417 y 406 469
$ 290 zx 146 213 o 466 602 σ 110 c 544
) 166 1» 164 o 408 ἢ. Ven. 30 atque re-
-etiam particulam h. Mere. 365 ἦτοι ἄρ᾽
εἰπὼν κατ᾽ ἄρ᾽ ἕζετο. Etiam interrogans
loquitur poéta z 378 τίφϑ᾽ οὕτως - κατ᾿
ones, priori potissimum additur ἄρα. Non
Semper vero totum cuius sic partes habemus
Wisertis verbis indicatur 4. 115 οὔ i9£r ἐστι
χερείων, οὔτ᾽ ἂρ φρένας οὔτε τι ἔργα cf. E 333
-53 N 818 X 900 ὦ 40 ó 264 566 9 168
129 λ 585 z 245 3 632 h. Ap. 227. — σὴ partes
enumerantur rei quae animis audientium omnium
satis obversatur. Nos fere nostro ,,nun* uti pos-
mus, saepius part. omittimus. 4 93 οὔτ᾽ ἄρ᾽ ó
) c ἐπιμέμφεται, οὐϑ᾽ ἑχατόμβης, ck. O
42 à 605 v 207 € 166 v 174. K 249 μήτ᾽ «o us μάλ᾽
αἶνεε μήτε Ti νείχει cf, H 400 Φ 983, E532
0,564 φευγύντων δ᾽ οὔτ᾽ ἄρ χλέος ὄρνυται
οὔτε τις ἀλκή cf. N 984 h. Cer. 977. Ἢ 433
ἄρ πω Oc, ἔτι δ᾽ ἀμφιλύχη νύξ, — h)
. posteriori negationi additur. Y 8 οὔτε τις οὖν
ποταμῶν, ovt? ἄρα νυμφάων, significatum au-
-tem iam est in superioribus cnius partes sic
Jenumerentur. 4 483 σεῖο δ᾽ ov τις ἀνὴρ προ-
πάροιδε μαχάρτατος, οὔτ᾽ ἄρ᾽ ὀπίσσω, refer-
autem ἄρα ad superiora quibuscum haec
arcte cohaerent cf. h. Ap. 55. — i) ἄρα in utra-
-que parte. Y 205 ὄψι δ᾽ οὔτ᾽ ἄρ πὼ σὺ ἐμοὺς
Mec οὔτ᾽ ἄρ᾽ ἐγὼ σούς cf. E S9 Z 352 587
-h. Merc. 346. — k) Similiter ἀλλ᾽ ἄρα (cf. s.
ἀλλ 18) coniunguntur: JV 716 οὐδ᾽ ἔχον ἀσπί-
ἀλλ᾽ ἄρα τύξοισιν ἕποντο πεποιϑότες quo
ἄρα ε 168
ἄρ᾽ ἕξζεαι, id quod iure miratur Naegelsb.,
quamquam n) alias in quaestione recte uti vi-
detur particula 4 8 τίς t? ἄρ σφωὼε ϑεῶν Evr-
ἔλασσε, sentimus enim deorum aliquem tantae
rixae anctorem esse; cf. 465 B 761 7 296 3M 409
ZG 6 183 « 346 ψ 264 X 188 y 92 h. Ap. 19
207. .4 606 tímrs τ᾽ ἄρ᾽ eo ὀλοφύρεται,
modo enim audierat Nestor eum plorare. JV 307
πῆ τ᾽ ἄρ μέμονας καταδῦναι, scit enim, eum
velle intrare. v 166 ἡ ἄρ tí σε μᾶλλον εἶσο-
000c:v; num quid te, ut ego putaverim, Graeci
magis adspiciunt? cf, N 447 Σ 429 4» 62 6-257
Z 158. — 4) ἄρα describentis atque singulas
partes enumerantis est, quas nos quidem sepa-
ramus potius, usi particulis: porro tum ferner
dann, Homerus vero coniungit. Si toti sub-
iciuntur partes, ἄρα est: nempe, videlicet, nem-
lich, Z 318 εἰσῆλθε, ἐν δ᾽ ἄρα χειρὶ ἔγχος ἔχε
ubi nos quoque in tali descriptione simili uti
possumus particula, cf. H 2 0 493 Ν 474 Σ 494
B 19 o 63 σ 196 N 191 h. Cer. 452 ep. 8, 2.
4 65 II 300 Φ 326 Ψ 741 s 369 φ 52 z 404
ZG 481 1664 666. 2550 γέγνονται δ᾽ ἄρα ταί
78 fiunt vero nempe hae cf v 187 ἢ. Ven. 49.
Q 519 πὰρ δέ οἱ ἔστη φήγῳ χεκλιμένος, χε-
κάλυπτο δ᾽ ἄρ᾽ ἠέρι, coopertus nempe erat
caligine cf. Y 444 Φ 597 I'381 M 95. I 189-
τῇ 0 ys ϑυμὸν ἔτερπεν" ἄειδε δ᾽ ἄρα χλέα,
cantabat scilicet. η 100 χρύσειοι δ᾽ ὥρα χοῦ-
qot ἕστασαν, da standen also goldene Knaben,
cf. Σ᾽ 507 d» 903 o 908 σ 993. Singulas partes
enumerat poéta B 522 οἵ τ᾽ ἄρα πὰρ ποταμὸν
ἔναιον et porro qui incolebant, οὗ B 546 584
615 676 716 835 Λ΄ 133. — 5) ἄρα repetit superiora
atque significat poétam redire ad ea quae supra
commemoraverit: inquam, sage ich, also, ut
dixi, atque aptissima est haec signiticatio ori-
gini vocis qua duo arcte coniuncta atque fere
in unum coaluisse indicatur. 4 398 δύο δ᾽ zy;-
τορὲες ἤσαν, Μαίων υἱός τ᾽ Αὐτοφόνοιο Πολυ-
φόντης, ἢϊαίον᾽ ἄρα προέηκε Maeonem, inquam,
dinisit sive hune ipsum Maeonem cf. E 48
584 660 IV 506 593 I] 616 E 547 € 554 Y 937
d 189 v 241 N 195 E 451 e 118. B 482 τοῖ-
ov ἄρ᾽ ᾿Ατρεΐδην ϑῆκε talem isitur eum fecit,
cf. I' 153 4 488 Y 66 2 319. M 994 ἀσπίδα
: : el aei :
μὲν σχετο. (298) τὴν &o! 0 γε σχόμενος cf. JN
406 Ο 311 Π 597. Α 96 rovvsz? ἄρ᾽ ἄλγε᾽
ἔδωκε, hac igitur de causa quam modo dixi cf.
ν 194. — b) Post pronomina 6 ἥ τό B 620 τῶν
μὲν ἄρ᾽ 5ynoác)nv horum ieitur quos modo
dixi, cf. 4 292 B 650 870 7313 Z180 9 613 0 8
o 256 o 419 τ 459 1» 90 h. Ap. 414 444 h. Merc.
64 II 663 E 19 v 219 7; 498 E 663 6929 4 80.
BB 780 οἱ à? ἄρ᾽ ἔσαν hi igitur quos enumeravi
incedebant, 7' 8 οἱ δ᾽ ἄρ ἴσαν ᾿Αχαιοΐ ubi no-
men quoque addidit respiciens ad 7 1 ἕχαστοι
ubi Graecos signifieaverat, cf Z 302 Θ 53
7 322 c 197. quae narravit ad finem perducit
poéta, ad alia transiturus J' 448 τὼ μὲν ἄρα
χατεύνασϑεν, cf. E 862 H 169 ΛΜ 304 II 351
715 9 83 367 521 w 342 h. Ap. 394 XXXI 15
Σ 148 O 405 B 760. aut quae brevius indica-
vit repetit plura de iis Addituras E 45 Φαῖ-
στον ἐνήρατο, τὸν μὲν ἄρα νύξε cf. E 79 550
556 578 M 383 N 15 & 459 h. Ap.395. T'955
εὔχετο" (257) εὐξάμενος δ᾽ ἄρα εἶπε cf. τ 907.
τ 49 ἔνϑα πάρος χοιμᾶτο- (50) ἔνϑ᾽ ἄρα καὶ
τότ᾽ ἔλεχτο ci, y 32. — c) lta ἄρα fere signi-
ficat: idem. Admonemur enim particula duas
res arctissime coniunctas esse atque quodam
n-
104
modo unam eftücere. Β 222 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ᾿Αχαιοὶ
χοτέοντο huic quem dixi, huic ; ipsi, cf. Z 154
JM 154 131 N 301 584 K '287 Ξ 498 492 Ο 301
II 166 Y 239 4 39 42; X 226 Ψ 200 293 355
401 514 641 2 100 610 612 702 β 18 y 297
ὃ 594 s 3 111 184 151 319 453 406 478 & 43
ἡ 39 9 18 65 αὶ 92 107 4 241 μι 134 338 5$ 5
411 o E 461 468 π 177 449 458 o 505 589
g 158 r 2/8 414 v 2/5 q 1 61 z 187 211. € 101
h. Cer. 15. Saepius etiam ὡς ἄρα s. ὡς ἄρα
coniunguntur ita ut comprehendantur atque ad
finem quendam perducantur superiora. B 35
ὡς ὥρα φωνήσας hoc igitur modo locutus cf.
B 84 Z 116 369 494 H -103 308 O0 157 I 199
44581 M 251370 Ν᾿ 833 11862 P188 678 Y 144
468 X 306 7 99 “2 468 671 β 413 ὃ 657
715 ε 148 380 9 46 104 x 302 ςξ 418 o 215 2823
zx 40 190 213 σ 394 χ 79 326. "E 239 ὡς ἄρα
φωνήσαντες cf. T 418. Z 232 ὡς ἄρα φωνή-
σᾶντε cf. K 349 o 801. Θ 432 ὡς ἄρα φωνή-
σασα cf. A 498 265 138 388 T 1237 d» 415 Q2 98
8405 y 29 371 £92 192 351 6 216 a 3T 78 h. Ap.
340 h. Cer. 281. 4 584 B 265 ὡς ἀρ᾽ ἔφη cf, E 111
607 Φ 136 502 B 377 9 482 o 409 462 σ 185
t 361 386 503 v 120 χ 433 465 wv 181 ὦ 397
h. Ap. 83 Merc. 39 278 2983 409 Cer. 59. A A6
ὡς ἄρ᾽ ἐφώνησεν cf, T 276 .B 351 x 229 o 5
t 29 q 168 y 398. Γ' 161 ὡς ἄρ᾽ ἔφαν ct. i
324 H 181 206 :. 413 o 488 c 75 117 v 404.
d 85 ὡς ἄρα τις εἴπεσκεν ck. IN 821 £I 502 855
P 493 X 801 375 772 s 318 v 170 o 525 χ 152.
B 784 ὡς ἄρα στεναχίζετο cf. D 18 H7 4
120 158 309 JM 135 424 XN 337 m 644 P 523
708 Y 406 d 97 X 148 P 600 s 474 ζ 145
v 84 o 160 z 219 v 28 q 409 x 307 389 v 239
E 904. — Additur ἔπειτα y 62 ὡς ἂρ’ net
ἠρᾶτο. Non in introitu versus 8 480 ὡς ἄρα
πυκνοὶ (ἔφυν) cf, τ 442. — 6) ἄρα additur aliis
coniuncetionibus ut facie ea carere posse nobis
videamur. JM 292 οὐδ ἂν - ἐῤῥήξαντο εἰ μὴ
ἄρ᾽ ὑιὸν ὥρσεν wenn nicht eben, satis enim
iam sententia primaria indicatur aliquid factum
esse quo murus perrumperetur, weun nicht, wie
schon angedeutet. "814 καί vt xtv εἴρυσσεν
si μὴ ἄρ᾽ ὀξὸὲ νόησε, εἰ μὴ Gon eodem fere
modo quo ἀλλ᾽ ἄρα dicit ef. E 312 680 Z 15
60 91 132 Y 291 V 541 92 715 ap 242 h. Cer.
243. Aliter se habet ἡ 204 εἰ δ᾽ ἄρα τις ξύμ-
βληται si igitur quis occurrat. — b) Saepius
ἐπεὶ ἄρα coniungit v. supra s. Ig. Z 426 μη-
τέρα τὴν ἐπεὶ ἂρ δεῦρ᾽ ἤγαγε, meine Mutter,
als er die also hergetührt latte. Θ 269 ἐπεὶ
ἄρ Twv οἰστεύσας ᾿ϑεβλήκοι quandocunque ut
modo iudicatum quem percusserat, cf. P 658
Σ δ X 258 Q 43 h. Ap. 158. li 314 πάσας
πλῆσαν ὁδούς, ἐπεὶ &o τμάγεν. Non enim vias
implevissent, nisi dissipati essent, cf. 1 409 v 86
v 258. Respicit superiora etiam in ipso in-
iroitu orationis « 231 o 390 ἐπεὶ ἂρ δὴ ἀνεί-
esc. da du mich also (ἄρα) - οἵ. 9 18ῦ. — ὦ Η
140 κορυνήτην κίκλησκον οὕνεκ᾽ ἄρ᾽ οὐ τό-
ξοισι ἱοχέσκετο, weil er nemilich, "ef. I 562
44 19 N 461 X 2 607 9 480 v 205. ν 309 ἔχφα-
σϑαι οὕνεχ᾽ ἄρ᾽ ἦλθες te, ut apparet, venisse,
cf. 9 498. x 2/5 Ott ὭΣ ἂρ ἔμελλον ἥξεσϑαι
cum ut licet e superioribus conicere venturus
essem. h. Ap. 308 sóv ἄρα δὴ γείνατ᾽ ᾿ϑή-
νην, cum, ui dictum est, genuisset cf, ib. 100.
Z 516 sir ἄρ ἔμελλεν στρέφεσϑαι quando, ut
consentaneum erat, digressurus erat, — d) Saepe
etiam pron, rel. (v. supra s. ἢ) sic additur A 143
» 3 ,
ἄρα — ἀραβέω
στεινωπῷ ἐν ὁδῷ 09^ ἄρ᾽ οὐ χορύνη χραῖσμε
ubi propter ipsas Sada H 182 χλῆρος ὃν
ἄρ᾽ ἤϑελον quam ut dixi ipsi volebant, cf. 4 520 .
4 536 Y 501 M 259 400 Y 319 "P 854 o 478 i]
4 445. B 512 Xieva 09^ üg' Ἄδρηστος πρῶτ᾽ —
ἐμβασίλευεν ubi omnes sciunt Adrastum fuisse,
Refertur enim ad ea quoque quae omnibus nota
sunt, cf. IJ 56 481 X τὸ 444 9,74 ὃ 271 χ 335
h. Ap. 307. O 177 νήπιοι oi ἄρα δὴ μηχανό-
ὠντὸ welche also (ἄραι. — Oculis enim videt '
murum Hector, conieit a Graecis eum aedifica- -
tum esse, JM 295 ἀσπίδα ἐξήλατον ἣν ES
χαλκεὺς ς ἤλασεν, cf. IN 600 v 106. X 444 "Hvo- —
πίδην͵ ὃν ἄρᾳ τέκε Ἤνοπι, ct. Ὁ 809. Τ 0
UM Ἤργος £v9^ ἄρα ἤδη quia ut iam indica- -
tum est ibi sciebat posse decipi Iovem partu. |
t 322 ἵν᾽ ἄρ᾽ ἕζετο ubi, ut convenerat conse- -
dit, τ 55 χλισίην κάτϑεσαν £v9^ ἄρ᾽ ἐφῖζε, ubi,
ut consentaneum erat, assidebat,, cf. v 02. E
7) in apodosi 4 465 y 462 u. 365 ἐπεὲ μῆρα κάη
μίστυλλόν vx ἄρα τάλλα. A 471 B 433 € 202 ἐπεὶ j
ἐξ ἔρον ἕντο, toic ἄρα μύϑων ἦρχε. Non enim
casu accidit ut cenati delabereutur in sermo- -
nem, sed consulto et necessario, cf. .] 218 392 E - δε
5:4 Σ 610 V 5.195. $2 330 350 y 456 δ 50 E
100 9132. 0 397 ἐπεὶ ἴδε χώσατ᾽ ἄρ᾽ αἰνώθα
valde, ut natura fert, iratus est, cf. 42
t 506 o 228, -H 434 τῆμος ἄρ ἔγρετο,
enim decreverant murum exstruere, cf. 9
& 2 y 405 δ 307 40] 9 2 h. Ven. 170. ᾿ n
ὅτε δὴ ἵχανε, στῆσεν ἄρ᾽ ἐν προϑύροι
non enim erat cur alio progrederetur, cf. 1
6:0 Δ 171 Σ 522 z N71 o 458. Τ' 898 ὡς
οὖν ἐνόησε ϑάμβησέν τ τ᾽ ἄρ᾽ ἔπειτα cf. K ὅ22.
Z 238 1| 42] o 493. v 57 εὔτε τὸν ὕπνος
ἔμαρπτε ἄλοχος δ᾽ ἄρ enéygevo. Η 360 M
εἰ ἀγορεύεις ἐξ ἄρα δή τοι ἔπειτα φρέ
(tor dann haben dir ,also. I 511 ὃς δέ
ἀνήνηται, λίσσονται δ᾽ ἄρα ταίΐγε.
parationes /Z 904 ὡς ὀπὸς γάλα συνέπης.
ὡς ἄρα καρπαλίμως ἰήσατο οἵ, H 65 211 P
— 8). Raro bis ponitur z 213 ὡς ἄρα φωνήσ
κατ᾽ ἄρ᾽ ἕζετο οἵ, h. Merc. 365 et v. 1. o 4
& 110. Nec primo loco collocatur nec fere pra
ter 0 392 4 392 E 748 II 308 9 290 αὶ 421
h. VII 50 longe inde removetur. 367 πὰρ
ἄρ᾽ ἔην, v. l. πὰρ γὰρ ἔην cf. La Roche. d^
Bothe proposuit ἔνϑα δ᾽ 'AyiAAseéc pro ἔν
ἄρ᾽ A. addens ipse ,quamquam luxuriat
merus usu eius part. Ahrens (Phil. 6,
statuit saepe hiatum fugientes interpos
particulam atque sic etiam A 540 ὅτε ἤλυ
mutatum esse, Grashof (Abwerf. d. Augm. Dü
seldorf 1852 p. 5) 9 304 στῆ δ᾽ ἄρ᾽ ἐνὶ m
probat, quia sic causa addatur standi. Q τῷ
οἱ μὲν 9) ϑρήνεον, v. l ol uiv ἄρ᾽ tg
νεον. — b) Legitur denique. ἄρα quando
rhichium efficit longe saepissime in prima
aut secunda, saepe etiam in quinta et p
rarius in quarta, semel tantum (9 17) ut yv
tur in tertia, Producitur vero posterior .
laba saepissime in arsi secunda, saepe etiam in
tertia et quarta et sexta, quamquam in qus
id post caesuram tertii pedis fieri debet. Sati
autem raro (z 415 z 501 h. Cer. 452) fit pro-
ductio in arsi quinta. ἣ
ἀράβέω (ἄραβος) crepo e collisione rerum
durarum. «1 504 E 42 58 294 540 9 260 .N 1
P 50 311 ὦ 525 ἀράβησε δὲ τεύχε" ἐπ᾽ αὖ
E. M. 134, 31 ἤχησεν, ἐψόφησεν, Est som
clarior quam δουπεῖν quod de sonitu ra
atque gravi est. Fuit v, 1. O 578 ubi Wolf τὸν
4i σχότος ὄσσε πάλυψε recepit. (ci)
ΠΡΟΣ (Benf. 2, 131 skr. klap, lat. crepare,
germ. klaphon klingen. Doed. Gl. 1046 ἀράεω
unde etiam ἀραιός. Cf. E. M. 134, 28. Vide-
» tur esse onomatopoéticum cf. Curt, E. p. 425)
- erepitus durus, stridor, qualis fit collisione rerum
durarum. Ap. 43,19 ὁ διὰ τῶν ὀδόντων ψό-
ος ποιος. [ 375 ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ'
ὀδόντων. (ἀραβέω, dup eoa Eo.)
᾿Αραι-ϑύρέην v ἐρατεινήν | B. 571, ἡ νῦν
Φλιασίκα καλουμένη Strab. 8, 3892, st. BS
Φλιοῦς, Hes. Paus 2, 15, 5, urbs Argolica.
ο(θραιός,͵ ϑύρα angustiae, cf. Curt. Pel. II 471.)
ἁραιός. alii ἀραιός (ἃ. Bekk. καρ., cf.
Hofim. qu. ho. ὃ 194. La Roche H. T. 201. Doed.
GL 1045 ἀρημένος contusus. Herod. ap. E. M.
.194, 18 ῥαίω πλεονασμῷ τοῦ c, ali ad do»
| damnum referunt) angustus, tenuis, gracilis.
Alii: infirmus; noxius. sch. BL. E. 425 ᾿Αρίσταρ-
χοὸς τὸ ἐραιὴν ἐπὶ μὲν τοῦ ἀσϑενῆ δασύνει,
ἐπὶ δὲ τοῦ ἐπιβλαβῆ (II 161) wot, cf. sch. B.
Z 411 Eust. 568, 16 1052, Ὁ. E. ἮΝ. 184, 19
ἀραιήν. ἀσϑενῆ, ἀδύνατον" ἔστιν ὅτε σημαίνει
χαὶ λεπτὴν ἢ βλαβερὰν ἢ μακρὰν ἢ εὐχταίαν,
quae ad interpretandos locos poétae excogi-
tata. Herod. Y 411 V 90 δασύνεσθαι iubet.
Digammatis vestigia Σ᾽ 411 Y 37 E 425 exstant.
* 90 ἁραιὴ d εἴσοδος, Ap. 41, 38 ἐπὲ τοῦ
Aemvov καὶ στενοῦ. Il 161 γλώσσῃσι ἁραιῃς
σιν lupi, sch. BLV. ἀσϑενέσιν, ἐπιμήκχεσιν ἢ
λεπταῖς, οἱ δὲ ψιλῶς βλαπτικαῖς. Pro δα-
σεέαις jb. videtur δασέως scribendum esse. E
425 χεῖρε ἄς, Arist. ἀσϑενῆ. Z 411 Y 37 χνῆ-
μαι c. - sch. B. Aemrei* εἰ δὲ ψιλοῦμεν βὲ-
᾿βλαμμέναι, Sch. br. ἀσϑενεῖς χαὶ λεπταί. h.
erc. 349 ἀ. δρυ σὶ βαίνοι.
ἀἐράομαε v. 5. LEES
€o&oíazo (AP, cf. Curtius. E. 488 de
nom. Hom. ll. Doed, a τοῦ ad εἴρειν refert)
ut. ἀρέάρισχε & 23, pf. ἄρηρεν v. l. ε 248, coni.
ionoy t 361, plpf. ἀρήρει et ἠἡρήρει M 56, pte.
donocc (ἃ) καὶ z0Bos ἀραρυῖα (2) ef. Abrens, ho.
Exc. Rh. M. 2, 176 5. ἀρηρός A 31, ἀρηρότος
4 218, ἐρήςότι “1184, ἀραρυΐῃ ΤΣ Ξ 191.
᾿ἀρηρότ' O 530, ἀραρυῖαν, n. ἄρηρφος͵ € 269,
ἀρηρότες, ἄραρεοται. ἀραρυίας, ἀρηρότα η 45.
— Aor. imp. ἄρσον, alii oov, ptc. ἄρσας « 280,
- Aristarchus ἕρσας, ἄρσαντες 4 180, aor. 9
᾿ἤραρεξ), ἄραρον,͵ coni. ἀράρῃ II 212, ptc. &pa-
& 252, ἀραρόντε. Pass. aor. ἄρϑεν II 211,
ΜΕΝ ἅρϑεν, οἵ, Herod. A4 136. Med. aor.
En 3n ἄρμενον, alii &ousrov, n. ἄρμενον €
Buttm. Spr. S. 110, 9, 6 1) apto, apte
ΠΝ intrans. 9) astringor contineor con-
—wenio, congruo. Trans. leguntur act. impf.
Aor. l, plerumque aor. 2, semel etiam perf. s
B ubi dubitatur de scriptura. Intr. perf. quod
E. vim habet, aor. med., aor. act. /] 214 ὃ
Formae ---- in quarto pede sunt, ceterae
oor: in exitu plerumque versus, 'sed& ἀρό-
T ἰσχεὲ in quinto pede et ἀραρυῖαν 4ME 396 in ier-
trisyllabae (Gir jn exitu versus, EDS 23
qi πόδεσσιν ὦ. πέδιλα, Ap. 44, 12 ἥρμοζεν
vf Hes, 4 110 χέρα ἀσκήσας - ἤραρε, Hes.
μοσεν εὐ τρέπισεν. qp 719 ἀμείβοντας &., II
912 τοῖχον cC. λίϑοισιν, s 952 ἴχρια ἀ, σταμί-
σσι, Ap. 44, 19 ἁρμόσας cf. Doed. Gl. 2397.
E248 γόμφοισιν καὶ ἁρμονίῃσιν σχεδίην &.,
.l ἄρασσε cf. La Roche. « 9280 γῆ ἄρσας
ἕταις, Eust, 1417, 80 διττὸν τὸ poc νῆα.
PE τ ἈΝ 2 Rr.
ἄρᾶβὸς — ἀραρίσχω
165
τὸ uiv ἐπὶ Davies, τὸ δὲ ἐπὶ ἐξαρτίσεως
εἰς πλοῦν ὡς ἐνταῦϑα. β 289 üyy εσιν ἅπαντα,
LN. &ooov, Sch. V. γέμισον, ἐκ τοῦ παρακο-
λουϑοῦντος. ἥρμοσται γὰρ τὸ πληροῦν τῷ πλη-
ρουμένῳ. β 958 πώμασιν ἃ, ἀμφιφορῆας, M
105 ἀλλήλους ἄ. βόεσσι, sch. B. ἐρο σεῦ, πύ-
χνωσαν ὥπλισαν, non recte sch. V. ἀλλήλους
&vti τοῦ ἑαυτούς, potius, universi. Π 211 στί-
χες ἄρϑεν, Aristarchus ἅρϑεν, sch. BL. ἡρμό-
σϑησαν ὡς δῆλον ix τῆς παραβολῆς" οἱ δὲ
ἀντὶ τοῦ ἐπήρϑησαν xci φρονήματος ἐπλῃρώ-
ϑησαν quasi ad αἴρω referatur. Ὁ) Tramwwte
4 136 ἄρσαντες κατὰ ϑυμόν͵ Sch. D. ἁρμόσαν-
τες κατὰ τὴν ψυχὴν τουτέστιν ἀρεστὸν zal
ϑυμῆρες ποιήσαντες. ε 95 S Hl 3. ϑυμὸν
ἐδωδῇ, n 169 μνηστῆρσιν ϑόνατον xal χῆρα,
quem locum vituperavit Geppert 2, 312. — 2)
Intr. translate: ὁ 777 ὃ πᾶσιν ἐνὶ φρεσὶν ἤρα-
ρεν ἥμιν, v. 1. εὔαδεν, Hes. n ipodvu, tighno-
σεν, εὐτ θέπισεν. x 558 φρεσὶν qo, Ap. 4
3 ἡρμοσμένος. — b) proprie: s 361 δούρατ' e
ἁρμονίῃσ σιν ἀ., M 56 τάφρος ὕπερϑεν σκολό-
πεσσιν T., tU 514 ἄ. zópv "»ϑές τε zal ἀσπίδες,
I'338 o, 4 γχος οἱ παλάμηφιν ἄς cf. II 139.
K 265 μέσσῃ 0 £v. πῖλος ἀ. in lemmate: ὀρώ-
9£. — C) iut pf. in adi. paene abiit cf. Clas-
sen, Beob. 2, 13, et saepe rebus minutis additae
dicuntur res maiores, quibus nos illas adhaerere
dicimus: aptus rei, aptatus, apte coniunctus 1᾽
991 4 18 II 132 T 310 χνημῖδας ἐπισφυρίοις
ἄ. cf. € 459, ἐπισφύρια talis superponuntur cf.
O. Müller Arch. 495. Ap. 41, 31 Hes. ἡρμοσμέ-
vec, alii ut Feith: fibulis (durch Spangen) con-
strictas (dat. instr). .1 31 pu ἀορτήρεο-
σιν d., Q2 318 ϑύρη zAqto' d., N 188 χόρυϑα
χροτάφοις ἃ., lex. Seg. "mu 29 ἡρμοσμένην,
ct. Oll. Additur praep. y 102 χυνέην ἐπὶ
χροτάφοις 4., οἵ. c 378. Σ᾽ 975 σανίδες ἐπὶ
(πύλαις) ἄς δ 294 περόναι κληῖσιν. €2 269 ξυ-
γὸν οἴήκεσσιν ἃ., Hes, ἰσχυρῶς ἡρμοσμένος.
Nos aut anulos iugo afüixos dicimus aut: besetzt
mit. Ceterum quasi ὁ ζυγός tantum dici possit
ἀρηρότα in nonnullis codd. est, ita ut dactylus
sit in exitu versus, Did. οὐκ ἣν παρὰ Zmnvo-
δότῳ ὃ στίχος. Duentz. de libro XXIV Il. Rh.
M. 5, 396 negat à Gepperto (1, 577) recte vitu-
perari hunc locum. iN 407 ἐσπίδα χανόνεσσ᾽
^25 yes 181 ζώνην ϑυσάνοις ἄ., O 191 πόλις
πύργοις d., » 45 τείχεα σχολόπεσσιν Q., C 267
ἀγορὴ λάεσσι C. instructum ad sedendum, alii:
circumdatum, alii constratum gepflastert. &$ 70
ἀπήνην ὑπερτερίῃ &., ubi nos capsum plaustro
adhaerere putamus, Ap. 158, 23 ὑπερτεο ηι
πῆγμα τῆς ἁμάξης οἷ. Goebel (Ztft. f. α. 158).
0 5830 ϑώρηκα γυάλοις ἃ, sch. V. ἀντὶ τοῦ
γυάλῳ. E 744 κυνέην ἑκατὸν πολίων πρυ-
λέεσσ᾽ ἀραρυῖαν, sch. L. ὁπλίτας εἶχεν ἔντε-
τυπωμένους. Sic quoque modum excedere vi-
detur locutio cf. Jacob Entst. d. Il. u. Od. 205.
Sed sunt qui credant tantam fuisse Minervae
galeam ut tot homines caperet SAONE her.
hom. armat. p. 13. Melius Herm. op. 286,
cf. Doed. Gl. 446. Naegelsb. ho. Theol. i. M
194 δρύες δίζῃσιν &., quo solo loco vox refer-
tur ad res natura factas, non arte. — d) Sine
dat.: bene aptatus , bene praeparatus. T 396
μάστιγα χειρὶ λαβὼν ἀραρυῖαν. Sed sch. b.
τῇ χειρὶ ἀραρυῖαν, quod ferri potest, Faesi:
χειρί ist also zweimal zu denken, 4 184 fo-
στῆρι &., quod corpori bene haerebat, cef. 4
218. H 339 438 πύλας εὖ do., alii ἕπτ᾽ ἀρ. M
166
454 πυλὰς στιβαρῶς do. I 475 ϑύρας πυκι-
νῶς ἀρ., cf. q 236 382 ψ 194. [d 155 258 275.
qo 535 σανίδας πυχινῶς ἀρ. cf. B 844 7 128 wy
2. B 942 ἕστασαν ἑξείης moti τοῖχον ἀρη-
φότες, ali: stipati. Ὁ 618 πυργηδὸν ἀρηρότες
catervatim stipati, ef. JV 800. — e) Part. aor.
med. ἄρμενος, quod etiam ἅρμενος scribitur,
cf. E. M. 769, 48 lex. Seg. 445, 33 ἕρμενα. τὰ
ἁρμόζοντα 560. Aristarchi praeceptum, quod
vituperatur ab Herodiano (4 136) aptus: Σ᾽ 600
d ἄ. ἐν παλάμῃσιν, ξ 934 πέλεχυν ἃ. ἐν
h. Merc. 110 oGov &. ἐν παλάμῃ et cum
dal. e. A ἐπίχριον ἄρμενον ἱστῷ. (£v, πρός,
σύν͵ εὐήρης, ϑυμήρης, ϑυμαρής, ἀρέσκω Ὁ)
ἐράσσω (Doed. GI. 1047 ἀρᾶν ἄραβος ras-
seln; Bent. 9, 15 ραγ et ὦ ἃ — sa. Similiter
alii ῥήγνυμι ef. Curt. E. p. 474. Act. impf.
ἄρασσεν s 948, fut. ocio Ψ 673, aor. ἄρα-
&e(v). Pass. aor. ἀράχϑη s 426) tundo, pulso
cum sonitu duro, confringo. Sed aliter E. M.
194,:34. ε 948 γόμφοισιν - xe ἁρμονίῃσιν
σχεδίην. Aristarchus apud sch. BHMR. τὸ τέ-
Aoc τῆς ἁρμογῆς παρέστησε. Ipf. videtur uti
poéta de multis conatibus, — V. 1. ἄρηρεν. Cum
praep. MM 384 μ 412 σὺν ὀστέ" G. πάντ᾽ ἄμυ-
ὅδις, Sch. V. συνέϑλασε, Ap. 44,11 ἄραξε" συνέ-
τριψε, κατέβαλε cf. J! 673. s 496 σὺν δ᾽ ὀστῷ
ἀράχϑη, confractus esset quod ad ossa attinet.
. 498 d. ἡμέων͵ χε φαλὰς χαὶ νήια δοῖρα, II
324 ἀπὸ δ᾽ ὀστέον ἄχρις cf. N ὅ77. μ' 422 ἐχ
δέ ot tc τὸν ἄ. ποτὶ τρόπιν, Did. αἱ "doiorto-
gov καὶ «t πλείους ἄραξε; Ζηνόδοτος δὲ ἕαξε.
(ἀπό, σύν, £x.)
ἐραχνία (τά. ἀράχνη cf. Curt. E. 459 Benf.
2, 111) araneum. E. M. 135, 4 τὰ ὑφάσματα
τῆς ἀράχνης. i 280 d. λεπτά, πὶ 85 oc ἄς
sch. BH. τοῖς ἀμελουμένοις τόποις παραφυε-
ται ἀράχνια.
ἐρέω. d «og («. “ἀρή). Act. inf. ἀρήμε-
ναι y 322. Med. pr. ἀρᾶται, pte. ἀρώμενος,
impf. 5 ρώμην (C 337, ἡρᾶ το, fut. ἀρησόμεϑα I
172, aor. 1 ἠρήσατο, pl, ἠρήσαντο, coni. ἀρή-
σῃ JN 818, opt. ἀρησαίατο & 164, inf. ἀρήσα-
σϑαι Z 115. 1) precor zo» bete, voveo. 2) opto,
precans opto, acc. c. inf, inf, εἷος, «L χε.
3) precando voco τινά, h D) Absolute: E 114 K
983 h. Ap. 332. ?P 149 oc cf. y 62 ἡ 1. y 64
dic αὔτως. Γ 818 H 177 ἠρήσαντο, θεοῖσι δὲ
χεῖρας ἀνέσχον, Nicam. ϑεοῖς ἐδέ, ita Bekk., Z
115 δαίμοσιν, P 568 οἱ πάμπρωτιι θεῶν, ν 355
νύμφῃς, cf. 6 8 323. Kt 2p ó 761. 9 194 μι 337
Kk 996. Z 304 εὐχομένη ἠρᾶτο dic χούρῃ, A
35 πολλὰ ᾿ἡπύλλωνι, cf. 1 566 4 351. — 2) a)
T 208 Βορέ Ἣν ἐλϑεῖν, Ν 818 Διὶ ϑάσσονας
ἔμεναι ἵππους, y 399 πολλάκι μέλλεις ἀρήμε-
ut - νόστοιο τέλος γενέσθαι, ubi Buttm. (Spr.
2, 118) ἀρήμεναι putat esse aor, 9. Potuit uti
etiam ipf. ἔμελλες (Doed. Gl. 19), sed Leodem
etiamtum eodem esse animo dicit quo antea
atque praeterita quasi repraesentat, $9 magst
du wohl wünschen. Certe eo ipso tempore quo
Ulixes loquitur summopere: optabat Leodes. ὃ
S97 ἣν παρεστώμεναι, τ 593 ME πάλιν ἐλϑέ-
uev, I 940 φανήμεναι Ἠῶ. Ψ 144 σοί μὲ κε-
ρέειν. Mistae sunt structurae: h. VI 6 εἶναι ἄλο-
gov καὶ οἴχαδ᾽ ἄγεσθαι eum uxorem esse et
ipsi deducere eam domum. b) 4 143 φορέειν,
« 366 c 318 παραὲ χλινϑῆναι, c 164 ἐλαφρό- 1
τεροι εἶναι velociores esse, JV 286 μιγήμεναι
c) τ 367 εἷος ἵκοιο, I 175. Διὲ εἴ κ' ἐλεήσῃ.
ἀράσσω — ᾿ργεῖος
— 8) f 135 ἐρινῦς, sch. S. ἐπικαλέσεται. (κατα,
ἀρητός, πολυήρατος, ἀρειή, ἐρητήρ. *
ἀργάλέος (ἄλγος, ἀλγαλέος E. M. 135, 18).
1) molestus, difücilis. 2) gravis, 3) multi laboris,
4) saevus. 'E. M. 185, 17 χαλεπός. 1) Neutr.
cum.inf. aut dat. c. inf. aut aec. c. inf. O 149.
ῥῦσθϑαι fieri non potest. lronice dictum esf, -
Omittitur fere in talibus ἐστέν, Y 308 ἔγχει o
coy. SC. μαχέσασϑαι, Φ 498 ἀ. γὰρ πληκτίζε-.
σθαι, B 944 ἀ. δὲ μάχήσασϑαι, ἢ 3241 ἅ. «yo-
ρεῦσαι, h. Merc. 202 λέγειν. b) M 410 μοί
ἔστι - ῥηξαμένῳ ϑέσθϑαι, P 252 μοί ἐστι δια- —
σχοπιᾶσϑαι, Y 356 d. δ᾽ ἐμοί ἔστι καὶ ἰφϑί- -
up περ ἐόντι ἐφέπειν, Herod. ἄμεινον ἐνθάδε
ἀπόλυτον λαμβάνειν τὴν ἀντωνυμίαν, τουτέ- J
στιν (Ὁ Lehrs). ἐγχλιτιχήν. Ψ 791 ἐριξήσασϑαι »
᾿Αχαιοῖς εἰ μὴ Ἀχιλλεῖ, » 312 γνῶναι βροτῷ.
— c) M 1τὸ μὲ ἀγορεῦσαι, Ariston. ἀϑετοῦν-
ται στίχοι στ΄ (175—80) ὅτι “παρῴδηνται ἔχ
τοῦ O 414. γελοῖον δὲ καὶ τὸ ἀργαλέον. 2 i
ἠϑετοῦντο δὲ καὶ παρὰ ᾿Αριστοφάνει" παρὰ
Ζενοδότῳ δὲ οὐδὲ ἐγράφοντο, Bekk. expunxit
175—181. v 15 ἕνα χαρίσασθαι, τ 921 ἀμφὶς
ἐόντα εἰπέμεν. Semel inf. praemittitur zt. 88
πρῆξαι ἀργαλέον τι ἄνδρα. — B) structura
mutatur: 4 589 ἀργαλέος Ὀλύμπιος ἀντιφέ- ᾿
ρεσϑαι, M 63 ἣ μάλ ἀργαλέη περέαν, et b).
cum inf. pass. d 397 ἀρ. ἐστὲ ϑεὸς - ἀνδρὶ δα-
uve. Δ 101 νόστον τοι ἀργαλέον ϑήσει. -Ξ
2) Ὁ 121 μείζων τε καὶ ἀργαλεώτερος ἄλλος !
χόλος zal μῆνις, ὃ 698 πολὺ μεῖζον “καὶ ἀρ-
γαλεώτερον ἄλλο φρόξονται, Ν 669 ὦ. ϑωήν,
4 410 ἔργον, 4 218 φύλοπιν, P 543 ὑσμίνη d.
Φ 386 ἔρις βεβοιϑυτὰ d., A 4 Ἔριδα d., Pp
ἔριδος &., ὦ D3l πτολέμοιο ἀ., Ξ 81 doy. πο-
λέμους, Ῥ 667 ἀργ. φόβοιο, T 214 ἄργ. otó-
vog ἀνδρῶν, K 591 doy. qovgot, O 10 II 109.
doy. ἄσϑματι, N 85 doy. καμάτῳ, h. Ap. 533.
doy. πόνους. — 8) 8 199 μνηστύος ἀργ., 4 291.
βόας ἀ. quae magno labore compensantur, sed.
Doed. Gl. 574 supplet ἐλάσαι, 9 393 483 δολι-
χὴν ὁδὸν ἄργ. τε, 4 197 ἀργ. στόμα λαύρη,
4 993 δεσμοί οἵ. u 161 o 232 444 h. VII 12.
4) s 170 μέγα λαῖτμα ϑαλάσσης δεινὸν d ἄρ, τε,
ε 807 μέγα κῦμα δεινὸν ἀρ. ,τε, φ 109 'ἵἔπος
δεινόν τ᾽ d. τε, Σ 119 ἀρ. 40406 cf. K 107.
105 ἐνεπῇ, N 667 νούσῳ &., X 61 αἴσῃ d., 4
812 II 528 ἕλκεος &. 2 h. Cer. 311 λίμου ἀν ἢ
119 xaxóv δεινὸν τ᾽ dg. τε καὶ ἄγριον, h. A
306 352 q. Tog ova, N 795 X 904 2 400 [407]
h. XXXIII 14 py. ἀνέμων cf. € 110 ἢ. VII 94.
᾿ἀργεάδην Πολύμηλον | Hl 418, Argeae f
Lycium Patroclus occidit.
"Aoystog Argivus: "Hoy v Moysi 4:8, 2H
908, quas in Graecia colitur; Ἀργείη δ᾽ EA
Z 325, à 296, 184, [ψ 218]; Ἡργείην Ἑλένην
161, 177, um 458, A 19, 174, Η 350, I 140,
dun ὁ Graecia oriunda est. — Ἀργεῖοε B 159, 852,
725, .1 234, 506, E 498, 699, Z 107, Η 419,
97, 44 215, "M 3, 16, 415, Ν 835, A Z^ 440, 0 3L
II 69, P 317, 351, T 950, 22 448, B 178, 9
À 485, & 190, o 119, σ 253, v 126 versu i
eunte; ; secunda. 5. Β 333, 394, Τ᾽ 80, E787, H2
M 81, 178, P 162, T 84, voc. ὋΣ X 364, 0 502, ]
(0001, ἐλεγχέες 4 942, i ἀπειλάων ἀχόρητοι
Ξ 4τὸ, acd? ἐλεγχέα, εἶδος ἀγητοὶ Θ᾽ 228, x0!
Qo. νέοι Ν 95, ἴσχεσϑ' Ἧς, μὴ φεύγετε «ovg
Ts ὦ 54. — 'Apy. εἔων A 19 119, 4 260, Z 151
[59], KK 33, 130, 195, 539, 4 402, 667, MAAT, x39! ,
O 595, II 972, p 165, X 449, V 617, α 61, 21
172, 200, 9 513, λ 524, o 62. ᾿ ἀνδρῶν l d. p
s
i | ἀργεϊφόντης — ργος
"A. Δαναῶν 3 518 (Bekker ἡρώων 4.); secunda
8. B.79, D' 19; 227, H 128, 6 359, I 17, 36,
958, 522, Kk 533, A 916, 587, JM 14, 246, 269,
Ν 676, 763, Ξ Ξ 456, 0 366, 493, II 17, [99], p
248, 669, T 2306, ks 978, qi 457, 484, 498, 573,
T 168, 298, 119, ó 279, z 157 ω 81, χαλκοχις
τώνων 4 985, M 354, αἰχμητάων ' 412. —
"Aoystotot versu ineunte £ 8 9, 1 518, secunda
S 4 382, 445, B 155, 345, E 719, 27:65; Η 128,
JM 293, Ν 417, 81, Ξ 458, 486, O 380. I 32, T 269,
4 535, 620, quarta s. Β 109, 274, E 551, 833, 1 16,
647, 680, ^4. 121, 154, x 94, 391, O 726, T 122, 175,
4 271, 456, 471, 476, 657, 706, 752, 781, 786,
801, 830, γ 379, quinta s. Β 215, O 414, 541, IC 51,
453, O 556. — "oyztorg prima s. 41510, y 133,
secunda s. 7' 286, Θ 36, 467, quarta A 250. —
Moystovga versu ineunte 7' 99, £ 712, 823, H 18,
O [183], 501, 1 338, Καὶ 45, Δ 16, Ν 44, 351, 811,
O 8, 560, T 185, Φ 569, secunda s. E 691, 1 653,
K 201, IN 678, Argivi dicuntur omnes Graeci ut
Ἠχαιοί, “αναοί cf. Gladstone h. δι, B. 98.
ἐργεϊφόντης x 302, πομιπὸς Gu ἕψεται d.
Q 182, χρυσόρραπις à. z 9321, h. Ven. 117, 121,
διάχτορος &. «b 497, Q2 339, 378, 389, 410, 432,
445, & 43, 19, 94, 145, 9 388, e 99, h. Ven.
213; χρατὺς d. Ir 181, € 345, s 49, 148, h.
Merc. 294, 414, Ven. 199, ἐύσχοπος. &. h. "Ap.
P. 22 (200) Ven. 263, Μαιάδος υἱὸς & ἃ. Merc.
78, dd λλήνιος &. Merc. 987, [κύδιμος &. Merc.
84) -— διακτόρῳ ἀργεϊφόντῃ Ι Ἑρμείας δὲ
ἄναξ Β 108, ἐυσχόπῳ d. ἡ 187: — πομπὸν
ὁπάσσομξν ἀργεϊφόντην δὲ 158, εύσχοπον &.
94, 109, Ἑρμείαν πέμψαντες & ἀ. 88, Ἐο-
x μείαν - διάχτορον &. 84, “Ἑρμῆν - Κυλλήνιον,
d. h. 18, 1; — ἀργεϊφόντα. Διὸς 2 Μαίαδος
υἱὲ | ἄγγελε τῶν μακάρων, χρουσόρραπι, δῶτορ
βάων h. XXIX 7 (in exitu tantum versus. εξ
Bekker, La Hoche ΖΕ. f. ὃ. G. 1868 p. 526;
de scriptura cf. ho, Textkr. 202. ὁ ταχέως x.
τρανῶς ἀποφαινόμενος schol. Lips. B 104 Hes.
Aristarch. secundum Sengebusch. Ariston. ad «
38 (ἀργός celer; de o et « (g«v-stv) cf. Kuhn
ΖΕ. V 64. qui albus, splendidus apparet Wel-
cker Gótterl. I 336 (ἀργός albus) Recentiores
Aopyov φονεύων quae fabula Homero ignota est
cf. Et. M. Gud. Hes. Schol Eust. ad B 108.
E an. Par. IV p. 60. Oxf. I 84) Mercurius
(4. v.) qui antiquissimis temporibus proprie ,ce-
lerrimus nuntius* (ἀργεϊ-φάντης) vocatus, post
. falsa etymologia ad similitudinem ἀνδρεϊφόντης
»Argi occisor* dicitur.
ἀργεννός͵ (ἀργ- ἀργεσνός quod apparet in
voce ἐν-αργής Benf. 2, 340) gen. pl. -ἄων et
τῶν, Bekk. 2€ 529 -ἔων cf. Thiersch ἃ 179, 35)
albus, candidus, Ep. ornans. E. M. 135, 39 λευ-
«óc. Γ 141 & ὀϑόνῃσιν. Z 424 Q 412. à. óíso-
σιν, MT 198 ὀίων ἀ. cf. X 599 588.
S ἀργεστής (ἀργός albus) Herod. «1 800 ἀπὸ
τοῦ ἀργεστὴς ὀξυτόνου Βοιωτιακὴ ἡ ἀργεστᾶο
᾿προπερισπωμένως, quamquam ante Spitzn. (cf.
αἱ 306) male edebatur ἀργέσταο) albus. 41 306
E 334 Νότοιο. Ariston. πρὸς τὸ σημαινόμε-
vov ὅτε τὰ συνιστάμενα ὑπὸ τοῦ 4c υχονότου
“γέφη ὁ Ζέφυρος διατινάσσει, sch. A. ὁ δὲ χα-
“λούμενος “ευχόνοτος σφοδρότερός ἐστιν.
Paraphr. “ευχοῦ Ν. cf. Hor. carm. 1 7, 15. Sed
fuere qui dissentirent, sch. ed. Bachm. δηλοῖ
ἢ τὸν λευχὺν ἢ τὸν ταχύν. Ap. 42, 26 τινὲς
“τοῦ λεγομένου λευκονότου. ἔστι δὲ ταχέος"
, τέσσαρας γὰρ μόνον οἷδεν Ὅμηρος ἀνέμους
Noe ratio impulisse videtur Bothium ut celerem
Ὧν
167
interpretaretur, vituperatus a Frankio (J.'J. f.
Ph. 24, 38).
dris (ἀργ- ὃς albus, cf. Curt. E. 121. d. ἀρ-
γῆτι et ἀργέτι «4 818, n M. 136, 44 κατὰ με-
ταβολὴν χαὶ συστολήν, ἃ. ἀργῆτα O 133 et ἀρ-
γέτα d 127) candidus, fulgens. E. M. 136, 49
λευκὸς 7 ἢ, λαμπρός. Ep. ornans, in quinto pede.
D 419 ξανῷ ἀργῆτι φαεινῷ, sch. A. ez πα-
φαλλήλου. 9 189. χεραυνόν, Ap. 24, 28 λευχὸν
καὶ λαμπρὸν ἢ τὸν ταχέως κινούμενον, £ 128
181 ἡ 949 μ 887 ἀ. χεραυνῷ. 4 818 d. δημῷ,
E. M. 136, 46 τῷ λευχῷ λίπει, sch. A. YQ. ὴ9᾽
οἰωνούς. ᾽Φ 197 δημόν,
ἀργὶ-κέραυνος qui candidum habet fulgur.
T 191 Ζεῦ πάτερ ἀργικέραυνε cf. X 178. Y 16
ubi pro subst. est. Ante caesuram. Lehmann,
locat. b. Hom, Neustett. 1870: im Glanze des
Blitzes, esse enim a locat. formatum.
&oytróseg (Goy-, Α. Goeb. de epith. in εἰς
des. 31 APPINON — &oyiàoc, Benf. 2, 840
ἄργεινο i. e. ἄργεννο et zcvrc) cretosus. ' Mii:
albus. B 647 ἀργινόεντα Aixaovov. B 656 ἀρ-
γινόεντα Κάμειρον, Ap. 43, 2 λὲ vxor καὶ &o-
γινώδη. h. XIX 12 οὔρεα.
εἐργι-όδους (cf. Meiring de subst. cop. I p.
17, Lob. path. el. 1, 464. Lehmann: im Glanze
der Zühne ef. ἀργι-κέραυνος) qui albos habet
dentes. Ep. ornans. a) 1 539 σῦν () ριον ἀρ-
γιόδοντα, K 204 9 410 & 493 198 oy. ὑός,
Ap. 42, 28 ἤτοι λε υχούδοντος ἢ ὀξὲν ὀδόντα
ἔχοντος" καὶ γὰρ τὸ ἀργὸν δηλοῖ τὸ ὁξ $, χαϑό
qo. 4 416. 8. 60 ἀρ. ὕας, T 32.d ὕες, À
32.do.
418 $ 532 σύες d. & 416 ὑῶν Q., h. Merc. 569
dp. σύεσσι. b).4 292 χύνας d.
᾿ἀργί-πους qui veloces habet pedes. “Ὁ 911
χύνας, Vitio Aldinae etiam ἢ. Ven. 212 ἀργί-
ποδας legebatur pro cog.
ne δ᾽ "Aoycooav E ἔχον 4. Τορτώνην ἐνέμοντο
B 738, ἡ viv Apyovoa, ἐπὶ τῷ Πηνειῷ χεῖται
Strab. 9, 4, 40. Steph. B., «Ἱάρισσα sch. Ap.
Rh. 1, 40.
ἄργμα (ἄρχεσϑαι) primitiae. ξ 446 ἄργματα
ϑῦσε ϑεοῖς, Ap. 44, 13 aou ρχάς cf. E. M. 187,
18 sch. BQ. τὰς ἀπαρχὰς τῶν μερίδων ἢ τὰ
ἀπομερισϑέντε τοῖς ϑεοῖς.
"Aoyog (ἄργος τὸ πεδίον... Eust. ad Dion.
p. 419. Steph. B. p. 113 3 Mein. Strab. VIIE p.
372. O. Müller Orch. 125. Curt. Pelop. Hl. 557
Ionier 17) 1) Peloponnesi a) Ἄργος B 559 h
108 Diomedis urbs, ^4. Ἡχαιικόν T 115, 4 52
Herae carum cf. La Roche; "Egien, μυχῷ Ἂρ:
ysoc ἱπποβότοιο | Z 152 sch. »,Aoyos ἐς ἱππό-
βοτον O 80, κλυτόν €) 437; Hoyst νάσϑη X*
119, γ 180. — b) Agamemnonis regnum Pa, TN
"Apyoc, B 115, 1 22, πολυδίψιον. 4 171, χαιι-
χὸν οὐϑαρ ἀρούρης [{141, 288, Ἄργεος Ν 879,
0 224, "A. ἦεν ᾿Ἀχαιικοῦ γ 251 Düntz. , μυχῷ
"A. ἱπποβότοιο y 263; Aoy εἰ παντὶ ἀνάσσειν B
108; ὁ eic "Aoyst ἐν ἱπποβότῳ ὃ 562, ἐν Ἂρ-
γει A 80; “ὦ tota Peloponnesus κατ CEÀ-
λάδα z. μέσον Ἄργος | « 344 Am. Düntz., 0 80,
[δ 726], 816; ἀν" Ἴασον᾽ 4. 6 246, ἑππόβοτον
1 Τὸ 958, o 239, € 274; ἀπ᾿ Ἄργεος ἱπποβότοιο Β
987, cf. I 246, T 939, ὃ 99, o 37, ἐξ A. H 368,
M 70 — N 2 Ξ 10; Ἡργεῖ 7 456, μέσσῳ,
Ζ 224, ἕν Ἂ. am πολυπύρῳ | 0 372; πρὶν "Ao-
γοσὸδ᾽ ἐέναι B 848. -- 2) ὅσσοι τὸ Πελασγικὸν,
Ἄργος ἔναιον B 681 Thessalia cf. La Roche ad
h. 1. Strab. 9, 5, 5. 5, 2, 4. 8, 6, 5. Unger Philol.
21, 1 ss. Gladstone ho. 5t. 74 ss.
108
"Aoyogc. o 292, ἐνίπλειος κυνοραιστέων 300,
326 canis venatieus Ulixi.
ἀργός (ἀργ- Curt. E. 121) coruscus 1) velox.
2) candidus, albus. F. M. 136, 1 σημαίνει τὸν
λευκὸν καὶ τὸν ταχὺν cf. Ap. 41, 21. Ep. or-
nans. 1) 4 50 κύνας cf. Σ 988. X 578 χύνες
πόδας ἀργοί, B 11 o 62 v 145 δύω κύνες ἄρ-
γοΐ, v. 1. x. πόδας ἃ. quam Wolf vituperavit
Bekk. 2 expulit, cf. Am. ad β 11. Duentz.:
glànzend, práchtig. Est de canibus universe.
2) o 161 χῆνα albo colore splendentem, Ψ 80
βόες, paraphr. λευκοί. Sch. B. ὅτι οὐ τῷ Πα-
dd ἀλλ᾽ εἰς τὸ δεῖπνον τῶν ζώντων τοὺς
ὁας ἔϑυον, nam mortuis non mactari albos.
foc recte probat Heyne. Sed sch. V. aut ἀργῶς
i e. ταχέως aut συνεχῶς ἀδιάλειπτοι explicant
aut scribunt ἀργῷ sc. σιδήρῳ, quorum postre-
mum Both. probat. Sch. JV; τινὲς ἀϑετοῦ σιν ὡς
οὐκ ὄντος σιδήρου τότε. (ἄργυρος, ἀργύρεος
ἄργυφος ἀργύφεος ἀργινόεις ἀργεννός ἀργής,
ἀργεστής ἀργιόδους ἀργιχέραυνος ἀργίπους
ἐναργής.) — Ἄργοσδε B 348.
ἀργύρεος (ἀργῦρος) argenteus, argentatus,
argento distinctus. Deorum: 4 49 &. βιοῖο, h.
Ven. 152 τόξου &. E 729 &. δυμός, E 127
χρυσέοισι χαὶ do;. ἱμᾶσιν, Σ 418 λάρνακ'
s zx S χάμαξι d., X 598 &. τελαμώνων cf.
7 480. 255 τραπέζας G., κα 357 χρητῆρι ἐν
ἜΣ,
d., x 24 yo. d. Alcinoi ἡ 89 σταϑμοὲ d.,
n '90 d. ὑπεοϑύριον limen superius laminis ar-
genteis superinductum, 9 404 χώπη &. Euryali.
Heroum: 4 38 &. τελαμών οἱ 4 31 χουλεὸν ἀς
1187 ἃ. ζυγόν, A 219 ἃ. χώπῃ, T 741 d. zo
τῆρα. Γ' 3231 A 18 II 132 T 570 ἃ. ἐπισφυ-
οἷοις. Talus d in Od. videtur patere argenti usus,
« 187 ὃ 53 ἡ 173 κ 269 o 136 e 92 ὁ. λέβης
τος, α 442 ERUIT &., ὃ E &. ἀσαμίνϑους,
δ᾽ 125 ἃ. τάλαρον cf δ᾽ 182. o 104 193 χρὴ-
τῆρα ἀ. Argento tantum ἘΣΤΕ ΤΆ fuisse etiam
quae . argentea appellantur patet ex ὃ 615 ὁ
115 ἀργύρεος δὲ ἔστιν ἅπας sc. κρητήρ.
ἀργῦρο-δὲν ης (δίνη) fluctibus argenteis in-
structus 1. e. limpidissimis. Ep. ornans in exitu
versus. B 753 Πηνειῷ &., Φ 8 ποταμὸν à. cf.
«^ 190.
ἀργῦρό- -ἥλὸος (ἧλος) argenteos clavos habens,
argenteis clavis distinctus. Ep. ornans in exitu
versus. B 45 Γ' 884 361 H 303 N 610 H 135
T 312 9 406 416 x 261 A 97 ξίφος à., Ψ 807
φάσγανον ἀ. cf. E 405 ut videtur quia 'eapulus
Pus clavos habebat argenteos. 4$ 65 9oorov
cf. € 389 ἡ 162 z 314 ,966 χ 341 h. Ven.
168. Ariston. B 45 ἡ ὃ. 0. τὸ ᾿ἀχαμεξο ρον
ξίφος νῦν μὲν ἀργυρόηλον, ἐν ἄλλοις δὲ (A
29) χρυσόηλον E τὰ τοιαῦτα, δὲ χυρίως οὐ
λέγεται. ἀλλὰ χατ' ἐπιφορών ἐστι ποιητικῆς
ἀρεσχείας cf. Lehrs, Ar. 868. Am. h. 1,
ἀργυρό-πεζα pedibus argenteis praedita, i. e.
candidis, ct. Meiring de subst. cop. I p. 93 Ap.
Al, 32 ἀπὸ μέρους, ὅλη λευκή. In introitu ver-
sus: 4 538 556 ὦ 92 ἀρ. Θέτις, in exitu: 1410
Il 222 X 127 146 369. 381 T 28 ὦ 89 120. h.
Ap. 319 “Θέτις ἀργυρόπεζα |, II 574 Θέτιν &p-
γυρόπεζαν sch. BL. 4 538 di τοὺς αἰ-
γιαλούς.
ἄργυρος (ἀργ-ὁς albus Ap. 41, 30) argentum.
B 857 ἀργύρου yevé9An apud Halizonas cf. Strab.
550. & 35 χρυσόν τε χαὶ ἄ. cf, x 45 h. Merc.
249, X 475 χαλκὸν - κασσίτερόν τε καὶ χρυσὸν
xul dg. In aedibus Menelai à 73 χαλκοῦ τε
στεροπὴν χρυσοῦ τ᾽ ἠλέκτρου το καὶ ἀργύρου
Ἄργος — ἄρειος
ἠδ᾽ ἐλέφαντος. ip 200 δαιδάλλων χρυσῷ τε καὶ
ἀργύρῳ ἡδ᾽ ἐλέφαντι, t ὅθ «λισίην iret
départ “αὶ ἀργύρῳ, Καὶ 438 χρυσῷ τε καὶ
ἀργυς ρῷ εὖ ἤσκηται. Iunonis; E 726 πλῆμναι
o? ἀργύρου εἰσί τοῦ argentei. 4 237 ἀργύρῳ
ἀντομένη ἐτράπετ᾽ αἰχμή Agamemnonis. Potest
enim inflecti etiam in metallo molliore durius.
P852 n2oyuol χρυσῷ τε zal &. ἐσφήκωντο, sch.
A. τινὲς ϑέλουσι λείπειν τὸ ὡς, B. ἔστι δὲ
βαρβαρικὸς ὃ κόσμος. G 5982 w 159 χρυσὸν
περιχεύεται ἀργ 'ópo, poculo argenteo aureum
labrum adiciat. (ἀργύρεος, ἀργυρότοξος, ἀρ-
γυρόηλος, ἀργυρόπεζα, πανάργυρος, ἐργυρο-
δίνης.)
ἀργυρό-τοξος argenteum arcum habens. E.
M. 137, 55 ὁ λαμπρὸν τόξον ἔχων, sed videtur
arcus esse argento ornatus. Ep. Apollinis. B
766 E 449 760 H 58 K 515 «ὁ 758 » 64 o 351
h. Merc. 397 VII 19 IX 5 ἀργυρότοξος "Ano2-
λων ,0 410 in medio versu. Sine dei nomine
E 517 ἀργυρότοξος et Φ 399 ἀργυρότοξε in
secundo pede, £2 56 in exitu, 4 37 451 ἀργυ-
φότοξ᾽ ante caesuram tertii pedis, h. Ap. 140 ἀρ-
γυρότοξε ἄναξ.
᾿Δργύφέην ἐρατεινήν | h. II 244 (Ap. 422),
urbs iridis (Iloen Ἡμφιγένε sut) Fem. de
ἀργὕύφεος (Pott 1, 114 ἄργυ (ἀργ-) et φαί-
vo weissglànzend cf. Ap. 40, 30. Probat id
Curtius E. 121. Aliter Doederl. GI. 168) albus.
Ep. ornans. Y 506 σπέος à. sed sch. br. et E.
M. 137, 39 μέγα ἢ λαμπρόν, illud prius ut vi-
detur propter s 930 x 543 d. φᾶρος μέγα. c
Cer. 196 &. κῶας, VI 10 στήϑεσιν ἀ. :
ἄργῦφος (cf. ἀργύφεος)͵ albus. Ep. ornans
in quarto pede £2 621, διν 6., κα 85 ἄ. μῆλα, h.
Merc. 250 ἄ. εἵματα νύμφης.
Aoyo» ποντοπόρος νηῦς μ 70. ᾿Αργῶ E. M.
119, 35. Sync. 'ébro: 1, 296 Df. (ἀργός E. M.
D. Sic. 4, A1. Hyg. p. astr. 2, 81. Prob. ad Verg.
E. 4, 34. ab aediticatore Heges. ap. E. M. Tzetz.
Lyc. 883.)
ἀρδιμός (&ooo) aquatio, Trànkplatz. E. M. -
137, 42 Ap. 42, 33 ποτισμός, X 2821 ἀρδμὸς ἔην
βοτοῖσιν, sch.-B. ἀρδεία καὶ ἀπάρυσις ὕδατος,
ν 947 ἐν δ᾽ ἀρϑδμοὶ ἐπηετανοὶ παρέασι, sch.
BHQ. ποτισμοί, ἔνϑα ποτίζουσι τὰ ζῷα. Doe- —
derl Gl. 9314 de locis ubi homines atque ani-
malia lavantur, quamquam in tali descriptione à
aquationis mentio non fieri non potuit.
ἄρδω (Benf 1, 114 et Curt. E. 258 skr.
ürd-ra-s feucht, cf. sch. H. ν 247 ἐχτατέον τὸ
«. Legerlotz, Kuhn W. 367 a radice καρϑ de- -
ducit ἄρδω et ῥαίνω. Doederl Gl. 25314 ῥέειν
ῥαίνειν, ῥάζει» ἄρδειν) rigo, irrigo, potionem - ᾿
do, τινός. Ap. 42. 33 τὸ ποτίζειν. h. IX 3 σῶς
πους ἄρσασα, Μέλητος e Melete. Ap. 263.
ἀρδόμενοι οὐρῆες ἀπὸ πηγέων. (ἀρόμός,
v£ot: »δής. )
᾿Δρέϑουσκ᾽ ἐπί τε χρήνῃ ᾿ρεϑούσῃ ιν
408. fons Ithacae ex monte Neio. (ἀρέϑω —
ἄρδω, Lob. Rhem. p. 73, ad Buttm. lI 62. |
ἀρ sug (a. ἀρῶ minae, exsecratio. P “81
προσηύδα, πολλὰ δ᾽ ἀρειῇ, sch. V. χυρίως τῇ
ἐν πολέμῳ ἀπειλῇ cf. E. M. 139, 25. Ap. 42
16, iam hic non de bello est. - S 109 ἀποτρε-
πέτω - ἀρειῇ, sch. BV. τενὲς τὸ dtu τῇ ἀπὸ
τοῦ "osoc βλάβῃ cf. d» 339.
ἄρειος (ἃ. Apc, ἀρήιος, cf. E. M. 139,
Curt. E. 475) mavortius, 4 407 παυρότερο
λαὸν ἀγαγόνϑ᾽ ὑπὸ “τεῖχος ἄρειον, sch. br.
paraphr. ἥρεος ἱερόν. Aliter sch. A. ἤτοι τὸ
- d ἡ, γαίων:
—
| Aoroc ἱερόν, ἢ τοῦ ἐν Τροίᾳ ὕπερ καὶ βέλ-
70r. Sed Sthenelus qui epigonorum dicit co-
. pias minores cum 'l'hebas profieiscerentur, quam
- patrum, Troianorum muri mentionem facere ne
- potuit quidem. $i esset comp. moenia Theba-
- rum epigonorum tempore firmiora esse diceren-
| tur quam antea fuerant. ὦ 780 τεῦχος ἄρειον,
ὃ κ᾽ -d d Nadie ἀμύναι, paraphr. zt02£g-
Δὸν τεῖχος, Sed sch. V. βέλτιον οὗ zctsozsvd-
σαμεν. lta Heyne et Bothe. Sed sic ἡμῖν di-
xisset poéta vel omnino non adderet sententiam
rel quae universe quid moenia Mavortia utilita-
tis habeant explicat.
, Ἀρείων" "dosiove iov -|
ἵππον *P 840 Schol. (doc)
ὠρεέων (&. ἀρε bene, valde Curt. E. 498 cf.
Bent 1, 321 skr. varija(n)s quamquam . non
apparet in Graecis cf. Curt. E. 475. Duentz, N.
J. f. Ph. 56, 64 cum E. M. 143, 11 ad "Aoqgc
refert, quamquam non potissimum est de bello.
Est comp. adi. ἀγαϑός) melior, potior, prae-
Stantior. 2) fortior. E. M. 139, 4 ὁ BsAriow ..,
0 χατὰ πόλεμον καλλίων, T 56 τοῦ ἀμφοτέ-
gott» ἄρειον, Did. ἔν τῇ Χίᾳ ὄνειαρ ἐγέ-
yoanvo, ἕν τῇ ἤϊεσσαλιωτικῇ ἄμεινον. Αγ. 42,
9 χρεῖσσον. ζ 182 τοῦ ye κρεῖσσον καὶ ἄρειον,
Ap 114 φράσεται καὶ ἄρειον, v 986 γῆρας τε.
λέουσιν d. T 83 χρὼς ἔμπεδος ἢ καὶ ἀρείων.
De hominibus: v 133 τὸν ἀρείον" ἀτιμήσασ᾽ ἐπο-
πέμπει, h. Ap. 967 χρείσσων καὶ ἀρείων - ἐμέ-
Sr», TU 588 πρότερος καὶ ἀρείων cf. B 707 τ
184. A 237 τὸν dosio καλλείπειν, B 977 πα-
τρὸς ἀρείους, A 960 χαὶ ἀρείοσιν 5 περ ὑμῖν
ἀνδράσιν, Hes. βελτίοσιν. — 9) y 950 χτάνε
πολλὸν coelo, Ap. 42, 5 τὸν χρείσσονα. . 48
«pa πλέονες καὶ ἀρείους, d» 410 ὅσσον ἀρείων
εὔχομαι εἶναι, II 557 ἢ καὶ ἀρείους, v. l. ἄρειος͵
ἄτρεκτος (δέζω) infectus, non factus. T' 150
£t μέγα ἔργον Gosxtov, Ap. 44, 6 ἄπρακτον.
L. Meyer (Kuhn 15, 11) &zsozror proposuit
quia duplici consona (79) verbi simplicis videtur
produci à priv.
ἀρέσχω (&. do-, ἀράρισκε Curt. E. 488 de
nom. Hom. 11) act. aor. l inf. ἀρέσαι. med. fut.
ἀρέσσομαι 9 402, ἀρεσσόμεθα, aor. 1 imperat.
ἠρεσάσϑω T 179 et ἀρεσσάσθω 9 896, ptc.
ἀρεσσάμενος 9. 415, ἀρεσσάμενοι, 1) compenso.
2) Med. placo, reconcilio mihi, gratiam compono
inter me et alterum τιν. 3) compono, τέ, sch.
BL. Z 526 τοῦτο παρ᾿ Ὁμήρῳ φασὶν oi μετὰ
τὸ ἀδικῆσαι εἰς εὐμένειαν προτρεπόμενοι τὸν
ἀδικηϑέντα. I1 120 T 188 ἂψ ἀρέσαι. — 9) 9
396 ὃ αὐτὸν ἀρεσσάσϑω ἐπέεσσιν χαὶ δώρῳ
c£ 9. 402. Gladstone deprecationem intellegit,
quam si verbis tantum fieri putavit, refutatur a
poéta qui dona addit vel etiam cenam cf. Nà-
gelsb. ho. Th. 3183. T 179 σε δαιτί, sch. V.
φιλοφρονησάσϑω, Ap. 44, 7 εὐαρεστοῦντα κα:
ταστησάώτω. 9 415 0 μοι δῶχας ἀρ. ἐπέεσσιν,
Sch. ᾧ. φιλοφρονησόμενος. I 119 μὲν ἀρεσσί:
μενοι πεπίϑωμεν δώροισίν τε ἔπεσσί τε, Sch.
ed. Bachm. ἔσην ὑποτίϑησι χτῆσιν χρημάτων
χαὶ λόγων πρὸς πειϑώ. 4 55 ὕπισϑεν ἄρεσ-
σάμενοι κατὰ δῆμον, — 8) 4 369 ταῦτα ὁ᾽
ὄπισϑεν ἀρεσσόμεϑ᾽, sch. BL. εἰς τὸ σοὶ ἀρέ-
σχὸν μετάξομεν cf. Z 596. E. M. 188, 52 2& -
λεωσόμεϑα, ϑεραπεύσομεν, φιλοφρονησόμεϑα.
(éng.)
-— ἀρέσϑαε ctc. v. s. αἴρω.
ἀρετάω (ἀρετή) bene me habeo, prospere
Ἡδρήστου ταχὺν
Mosiov --- ἀρετή
169
procedo. 9. 329 οὐχ ἀρετᾶ κακὰ ἔργα, sch.
EQ. οὐχ ἀρετὴν xal εὐσϑένειαν ἔχει. τ 114
ἀρετῶσι λαοί, sch. BQV. ἐν ἀρετῇ καὶ εὐδαι-
δαιμονίᾳ διάγωσιν cf. Eust. 767, 50.
᾿λρετάονα ὅῖον | Teucer occidit Z 31. :
ἀρετή (C. Curt, E. 488 de nom. Hom. 11 ἀρ-,
ἀράρισκεν praestantia, principatus, 2) fortitudo,
3) primae, 4) successus, salus, res secundae,
5) virtus, morum probitas. E. M. 138, 5" ἡ ἐν
παντὶ πράγματι ὑπεροχή... σημαίνει δὲ τρία
τὴν κατὰ πόλεμον ἀνδρείαν... ὅτὲ δὲ ψιλῶς
χωρὲς τῆς ἀνδρείας. ᾿ς. καὶ τὴν ψυχικὴν éo-
τὴν, cuius exemplum ab Hesiodo petit auctor
quia ap. llom. non videtur invenisse. ib. 38
σημαίνει καὶ τὴν χαταφρόνησιν zal εὔκλειαν
καὶ πλοῦτον καὶ τὸ πλῆϑος τῶν ἀρετῶν καὶ
τὴν ἐμπειρίαν. O 642 ἀμείνων παντοίας ἀρε-
τάς. ἠμὲν πόδας ἠδὲ μάχεσθαι, καὶ νόον ἐν
πρώτοισιν ἐτέτυκτο, sch. V. ὅτι καὶ τάχος ἐν
ἀρεταῖς. 1 498 (ϑεῶν) μείζων ἀρετὴ τιμή τε
βίη τε. Non recte Eust. 767, 49 νῦν μὲν ἀν-
δρεία, sed melius addit δηλοῖ δέ ποτε τὴν εὐ-
δαιμονίαν (τ 114)... xal τὴν περὲ τὲ: κατὰ
βίον ἔργα δύναμιν. b) De feminarum pulchri-
tudine c 251 v 194 ἐμὴν ἀρετὴν εἶδός τε δέ-
μας τὲ DÀroav, Eust. 1845, 31 ἐπαινεῖ ἑαυτὴν
φιλοκάλως εἰς ἐπίτασιν κάλλους, Absente
enim marito non amplius primas fert. 8 206
εἵνεκα τῆς ἀρετῆς ἐριδαίνομεν, sch. HMQR. ὁ
Ἀρίσταρχος λείπειν φησὲ τὸ ἄρϑρον ἵν" εἵ-
νεχὰ τῆς ταύτης ἀρετῆς" Ἰαχὸν δὲ τὸ ἔϑος εἴ-
vci. ἡριστοφάνης δὲ ὑπώπτευε τὸν στίχον,
νεωτεριχὸν λέγων ὄνομα τὸ τῆς ἀρετῆς" πι-
ϑανὸν δὲ cvraüstsiv αὐτῷ καὶ τὸν πρὸ αὐτοῦ
χαὶ τὸν μετ᾽ αὐτόν. Videtur Aristophanes ad
morum probitatem ingeniumque rettulisse ἄρε-
τήν. — c) De ingenio: μὲ 211 ἐμῇ ἀρετῇ βουλῇ
τε νόῳ τε ἐχφύγομεν. — d) De variis virtuti-
bus: ó 725 816 παντοίῃς ἀρετῇσι χεχκασμένον,
c 304 πόσιος παντοίην ἀρετήν, ἐπεὶ ἔξοχος ἦεν
᾿Αχαιῶν, Ψ 578 χρείσσων ἀρετῇ τε βίῃ τε.
Haec paraphr. non recte ad celeritatem rettulit.
Sed: Y 411 ποδῶν ἀρετήν, P 541 ἐμὴν ἀρετήν,
ῬὩ16 ἀρετῇ περιβάλλετον ἵπποι. 8. 937 ἀρε:
τὴν σήν cf. 9 939 244. Ψ 374 ἐρετὴ ἑκάστου
i. e. celeritas, — 2) 41 90 σφῇ cott; - ῥήξαντο,
44 763 ἧς ἀρετῆς ἀπονήσεται, X 968 παντοίης
ἀρετῆς μιμνήσχεο, Ξ 118 ἀρετῇ ἔξοχος, Ν
275 οἱδ᾽ ἀρετήν. O 535 ἣν ἀρετὴν διαείσεται,
Ariston. ὅτε ἢ τούτους δεῖ τοὺς τρεῖς στίχους
μένειν (588---Τ) ἢ τοὺς ἑξῆς τρεῖς (598 589 541),
Bekker omnes expunxit. JV 277 μάλιστ᾽ ἀρετὴ
διαείδεται ἀνδρῶν, ὦ 515 ἀρετῆς πέρι δῆριν
ἔχουσι, N 937 συμφερτὴ δ᾽ ἀρετὴ πέλεται ἂν-
δρῶν χαὶ μάλα Avyocv. Aristarchus ut videtur
ap. Nicanorem συμφορητή τις ἀρετὴ ἀνδρῶν
καὶ τῶν ἀσϑενεστότων quod defendit Ian (Ztft.
f A. W. 1841 p. 689) sed Lucas (Melet. hom.
Bonn 1839): etiam in unum collata virtus est
virtus, — 3) De rebus variis quibus quis excel-
lere potest ut genere divitiis gloria: δ 912 εἴ.
vez" ἐμῆς ἀρετῆς, sch. Q. τοῦτο ἔλλως μετα-
βάλλων εἶπε I D3. ὃ 629 q 187 ἀρετῇ - ἔξοχ
ἄριστοι dignitate, cf. y 244. — 4) Itaque dii
putantur quoque hominibus ἀρετή» aut tribuere
aut adimere Y 249 Ζεὺς ἀρετὴν ἄνδρεσσιν
ὀφέλλει τε μινύϑει τε, v 45 ἀρετὴν ὀπάσειαν
παντοίην, σ 188 ἀρετὴν παρέχωσι, h. XV 9
XX 8 δίδου ἀρετήν τε χαὶ ὄλβον, & 402 àv-
χλείη τ᾽ ἀρετή τε bona fama et salus. Bothe
et Doederl. laus virtutis. — 5) Quamquam ne
170
res quidem prosperas Homerus carere posse pu-
tabat virtute: o 392 ἥμισυ ἀρετῆς ὁὀποαίνυται
Ζεὺς ἀνέρος. Non enim ad statum fortunae
ant dexteritatem operis perficiendi haec referun-
tur, sed ad voluntatem, nolle enim servum ut
deceat opus curare, cf. sch. QV. B. ὦ 192 σὺν
μεγάλῃ ἀρετῇ ἐχτήσω ἄκοιτιν, Eust. 1955, 57
εὐτυχίῳ, εὐδαιμονίᾳ, laudatur Penelope quia
fidelis fuerit. ὦ 197 χλέος - ἧς ἀρετῆς. Negat
Doederl. Gl. 536 universe ad morum probitatem
referri vocem, cf. Ramdohr z. hom. Ethik. Lü-
neburg 1865 p. 5. (αἐναρέτης, ἀρετάω, dostijc?)
ἀρετής V. S. ἁδροτής.
ἀρή (ἃ. Benf. 1, 319 skr. vri eligere. Minus
apte E. M. 134, 11 et Doed. Gl. 19 ἀείρω tollo
(ἀειρᾶσϑαι) ἀρᾶσϑαι ἀρή. pl. gen. ἀρέων I 566
(-) quamquam Lucas üb. d. vorschlag. s Em-
merich 1843 p. 21 --- cogitari posse putat et
sunt qui in thesi &, in arsi αἱ statuant) et ἀράων)
preces, votum. 9) exsecratio, dirae. Ap. 41, 27
εὐχή. ποτὲ δὲ ἡ βλάβη cf. E. M. 138, 16 quo-
rum posterius ad sequentem vocem videtur per-
tinere. 1) Ὁ 378 ἀΐων cf. *P 199. ὃ 767 ἔχλυεν
ἀρῆς, O 598 Θέτιδος δ᾽ ἐξαίσιον ἀρὴν πᾶσαν
QA PASE » » '
ἐπιχρήνειε, sch. BL. «troi» . . ἢ τὴν xe
"HAAgvov χατάραν, sed Thetis Graecos non ex-
secrata erat, quamquam eos damno affecerat.
o 496 ἐπ᾽ ἀρῇσιν τέλος ἡμετέρῃσι γένοιτο, sch.
BQ. εἰ προβαίη ἐπὶ ταῖς ἡμετέραις εὐχαῖς τὰ
πράγματα. — 2) I 566 ἐξ ἀρέων μητρὸς κεχο-
λωμένος, sch. br. διὰ τὰς τῆς ... μητρὸς κατά-
ας ὠργισμένος. (ἀράω, ἀρητός πολυάρη-
τος, ἐπάρη, CQ&u], ἀρητηρ.
«oj (&. Ap. 41, 27 βλάβη cf. E. M. 138, 17.
Hanc vocem ab ἀρή (G) recte Heyne (ad JM 334)
distinxit veterumque ii qui ἀρῆν scribebant, nec
nostrum Fluch quod comparant simpliciter de
re adversa, sed de serie malorum dicimus, quam
Homerus certe non significat. Cognatum videtur
ἀρημένος, malis quasi oppressus, cf. Duentz.
Kuhn 12, 13) damnum, malum. JM 334 ἀρὴν
ἑτάροισιν ἀμύναι ubi votorum nulla est signi-
ficatio, sch. L. βλάβην" περισπῶσι δέ τινες ὡς
ὀχῆν, Pal Syr. ἀρὴν Orvilius Ἥρην quam
etiam Aristarchi scripturam fuisse statuit Kay-
ser (Phil. 10, 375), cf. II 519. ὦ 489 ἀ. καὶ
λοιγὸν ἀμῦναι. 8 59 o 538 d. ἀπὸ οἴχου ἀμῦ-
vei, sch. S. βλάβην ἀποσοβῆσαι. χ 208 ἄμυ-
νον, sch. HQ. τὴν βλάβην τοῦ πολέμου. X 213
ἀρῆς ἀλχτῆρες, cf. paraphr. τοῦ πολέμου ἄπο-
τρεπτικοί, οἵ, ἐλχτήρ et La Roche h. T. 203.
Σ 100 ἐμεῖο ἔδησεν ἀρῆς ἀλχτῆρα γενέσϑαι.
E. M. 138, 8 βλάβης καὶ χακώσεως χωλυτήν.
Did. διὰ τοῦ "Apre ἡ ᾿ἡριστάρχου᾽ καὶ ἔστι
τὸ λεγόμενον" ἐμοῦ δὲ ἐδέησε τὸ ἀλεξητῆρα
γενέσθαι τοῦ Agro καϑ' ὃν ἀπώλετο" dm εὐ-
ϑείας τῆς ὁ Ἄρεως ὡς ὃ Πείρεως (Y 184) ἐν
δὲ τοῖς εἰχαιοτέραις ἀρῆς τῆς βλάβης, ἐπεὶ
καὶ Ἡσίοδος ἀρῆς ἀλκτῆρα βλάβης καὶ χακώ-
σεως ἔφη. Pal Syr. 4oso. Parmeniscus "oc
quod explicant (Eust. 1133, 1 et) sch. br. ὁ πό-
λεμος τὴν ἐμὴν ἀφελόμενος πανοπλίαν ἔδησεν
ἐμοῦ τὴν ἔξοδον, ὥστε ἀλχτῆρα μὴ γενέσθαι
Πατρόκλου. Sch. BV. brev. Ptolem., Herod.
Porphyr. (qu. ho. 18) Eust. 1132, 62 ἀρῆς quod
hic in volg. invito Aristarcho. remansit. Ξ 485
γνωτὸν £vi μεγάροισιν ἀρῆς ἀλκτῆρα λυκέσϑαι,
de malo imminenti cuius remedium quaeritur.
Infelix enim praedicatur qui vindicem. mortis
non invenerit. Sch. D. ἢ ὥς τινες φόνου τι-
μωρόν cf. Eust. 998, 50. Hic certe Zenodotus
ἀρετής --- ἀρήιος
ἀρῆς sch. A. et BL. ἵν᾽ ἐπὶ πάσης βλάβης λαμ-
βάνοιτο, alii'Aosoc vulgo ᾿ἄρεως. Aristarchus
ut videtur hic quoque doro, cf. Kayser Phil.
10, 516 qui volg. ἥρεως defendit. Sch. BL. τοῦ
ἐν πολέμῳ ϑανάτου cf. sch. D. Spitzn. hl
acerrime Áristarchi scripturam impugnans ἀρῆς
defendit. Certe si quis s. Ἄρεω s. ἄρεος Σ 213
100 X 485 scripserit etiam de JM 334 Π 512
49 489 B 53 o 538 χ 208 videtur similiter sta-
tuendum esse, atque de Hes. Theog. 657, scut.
99, 198. (ἀρημένος Ὁ)
ἀρήγω (i. Ahrens, ΖΕ. f. A. W. 1836 p. 804
goth. vrikan, lat. u-lc-iscor, Benf. 1, 109 skr.
rkr. raksh, Passow et Curt. E. p. 489 &gz-éo)
praes. ἀρήγεις X 192, ἀρήγει. coni. ἀρήγῃ B
868. inf. ἀρήγειν et ἀρηγέμεν, imperat. ἄρηγε,
ἀρήγετε Y 95, ptc. ἀρήγων, fut. inf. ἀρήξειν et -
ἀρηξέμεν, aor. 1 inf, ἀρῆξαι Α 408. opem fero,
defendo, τινί, potissimum de diis qui hominibus
succurrunt. Non legitur in Od. Ap. 42, 4 βοη-
θεῖν. B 363 φρήτρη φρήτρηφιν ἀ., φῦλα δὲ
φύλοις, ΤΊ μοι ἔπεσιν καὶ χερσίν, 4
949 ἀστοῖσιν, A 521 μάχῃ Τρώεσσιν, Θ 11 ἢ
Τρώεσσιν ἢ Δαναοῖσιν οἵ. N 9 X 891 192. 265
E 507 II 701 P 603. M 68. E 888 Ἠργείοισιν,,
Ὁ 49 τοῖσι O 493 ἄμμι, Y 25 ἀμφοτέροισι, À -
408 ἐπὶ Τρώεσσιν, h. Merc. 386 ὁπλοτέροισιν,
ΧΧΠ 7 πλώουσιν. (ἐπί, ἀρωγή, ἀρωγός, ἐπα- |
ρωγός, συναρωγός, Goya.)
ἀρηγών (&. ἀρήγω) adiutrix, τινί. ΑΡ. 42,2
4 ὁ βοηϑός quamvis apud Homerum fem. solum -
legatur. 4 7 δοιαὶ ἢῆενελάῳ ἀρηγόνες εἰσὶ
ϑεύων, sch. ABLV. ἐπὶ μόνου ϑηλυχοῦ τάσσει
ὃ ποιητὴς αὐτό, ἡ ἀρηγών. E 611 ἢ πέλεν.
Δαναοῖσιν ἀρηγών. E. M. 141, 18. εἰ ἦν ἀρ-
σενικὸν ὥφειλεν ἀρήγοντος κλίνεσϑαι cf. sch. V.
"Aoxi-9:00g κορυνήτης ex Phylomedusa pa--
ter Menesthii erat H 10, -ϑόοιο ἄναχτος | 8j.
137, óíov '4. 188, ex Arcadia rediens à Ly-.
curgo occiditur 141. Cf. Paus. 8, M, 4. τ
ICA — qr etii
2) Ἡρηΐϑοον ϑεράποντα | Y 487, Rhigmi auri-
cam Achilles occidit.
ἀρηΐτϑοος in pugnando Acer et ,promptus.
E. M. 139, 57 τὸν πολεμικόν, τὸν ἐν πολέμῳ,
ταχύν. Ep. ornans. Θ᾽ 298 O 315 Y 167 ἀρηι-
9óov αἰζηῶν |. Olim etiam 4 280, Heyne et.
Wolf cum V. διοτρεφέων.
ἀρηι-κτἄμενος (“τείνων bello occisus. X 72.
véo. ἀρηιχταμένῳ δεδαϊγμένῳ χαλκῷ, Eust.
1957, 49 τὸ ᾿ἄρηι ἀντὶ τῷ σιδήρῳ, διὸ χαὶ
ἑρμηνεύων ἐπάγει δεδαϊγμένῳ ὀξέι χαλχῷ,
ἵνα εἴη ταυτὸν Aout χκταϑῆναι καὶ δαΐχϑης,
ναι ὀξέι χαλκῷ, sed simile explicatur simi i
non idem eodem. Herod. ad Φ 301: ἄρηε zt.
Spitzn. ib. ^4ggcer. Bekk. 1 ἀρ. cf. La Roche.
h. T. 812.
᾿Αρηέ-λυκος. Prothoenoris f£. E 451. — 2) 1
308 Troianus a Patroclo occiditur. bi
ἀφήεος (ante Bekk. 1 44g. Ἄρης, E. M. 139;
5l ἄρειος καὶ Ἰωνικῇ διαλύσει ἀρέϊος καὲ
τροπῇ ἀρήτος) martius, bellicus, bellicosus. m
M. 139, 42 πολεμιχός. Ep. ornans, in p
quarto. 1 339 II 311 O 540 P 79 MevéAaoc
498115 195 205.4 487 Μενέλαον, Π 193 Ilsic
δρος, II 179 ύδωρος &, B 698 [708] Πρωτε-
σίλαος &., y 109 Al«c d., y 167 Τυδέος vid)
à. II 166 ἀ. ᾿Αχιλλεύς, P 352 d. Morspomutoc
M 102 ἀ. ᾿στεροπαῖον, “ 501 ἀ. Ἰδομενῆα
A4 114 4 800 I] 42 X 200 Y 317 d 376 Ψ
d. υἷες ᾿Αχαιῶν, Ν 499 δύο δ᾽ ἄνδρες à. ἐξ
gov ἄλλων Aristarchus, sed sch. V. oí δὲ E
» zov ἄλλως. b) Z 340 [Ξ 381] x 984 o 919 à.
τεύχεα, Ap. 44, 10 πολεμιστήρια, c 4 τεύχε
d., K 407 w 368 ἔντεα ἀ., h. VIII 11. κάρτος
G. cf. s. ἄρειος.
ἐρηΐ-φἄτος (PENQ9) bello occisus, Meiring
. de verb. cop. ap. Hom. et Hes. II p. 34. Ap.
— 43, 5 oi vero πολέμῳ πεφονευμένοι. Olim
ἸἩρηΐφατος, Bekk. 1 ἀρ. λ 41 ἄνδρες &, T 31
- Q 415 φῶτας ἀ.
coní-quAog (E. M. 908, 49 ἀπὸ δοτικῆς
Zorn) a Marte amatus, Martius. Ap. 43, 3 ἤτοι
ὃ φιλούμενος ὑπὸ τοῦ Ἄρεως ἢ φιλῶν τὸν
env, quorum posterius vix caderet in δείφε-
Aoc, sed cf. E. M. 139, 56. Olim: "4oz: φίλος
cf. Autenr. ad 7'21 Friedl. N. J. f£. Ph. 79, $29.
Sed Bekk. ho. Bl. 96 180 ἀρηΐφ. cf. La Roche
. h. T. 312. Epith. ornans, ante caesuram, no-
mini bis tantum (B 778 I 550) postponitur cf.
Giseke, ho. Fo. 8. 30). a) P 52 69 90 432 P 1
- 11 &. Μενέλαον, T' 91 136 932 953 4 150 E
-561 «1 463 P 138 o 169 à. ενέλαος, I' 206
..307 452 d. Πὲενελάῳ, Γ' 480 457 4 18 à. Me-
γελάου. b) P 346 2. Μυχομήδης, I 550 Me-
“λέαγρος d. πολέμιξεν quae collocari poterant
πολ. ἄρ. Ms. B 718 ἀρχὸν ἀ., Z 18 Π 303
P 319 336 ὑπ᾽ cud».
€onzvoc (x. ó5yvvut, quod quia habebat zo
producit vocalem et fuere qui scriberent Qó ut
— Bekk. Sed La Roche o cf. ho. U. 59) infractus,
— qui frangi non potest. a) Additur ἄλυτος. Ν 37
“πέδας, 9 275 δεσμούς, N 360 πεῖραρ, Bekk.
—exp. b) O 20 δεσμόν, x 4 τεῖχος, E 56 68 &.
νηῶν sià«o, Y 150 &. νεφέλην impenetrabilem,
Ὁ) Φ 417 d. πόλις εἴη inexpugnabilis. — d) Me-
Mfaphorice: B 490 φωνὴ δ᾽ &., E. M. 149, 12
ἀδιάρρηκτος στερεά, sch. ABL. ὅτε σῶμά ἐστιν
ἢ φωνή. — ἀρήμεναε v. s. ἀράω.
. €gnuévoc (ἃ. Duentzer: ἀρη (Δ), Thiersch
p. 383 καρε, βαρύς, al. ἀραιός, Benf. 1, 47 skr.
ara, Doed. Gl. 1044 ἀράσσειν ἀρᾶν ἀρημένος.
E. M. 141, 20 ἔσως ἀπὸ vov ἀρηρέναι" οὐ γὰρ
παρὰ τὴν ἀρὰν εἴρηται) malis oppressus, con-
fectus. Ap. 43, 14 βεβλαμμένος, E. M. 141, 20
"τὸ χατειλημμένον χαὶ παραπεποδισμένον ct.
Hes. Suid. Γ1, 710. Σ' 435 γήραι λυγρῷ, sch.
—B. βεβλαμμένος τῇ ταπεινώσει τοῦ γήρως,
Sch. br. παρειμένος, Δ 186 w 983 γήραι ὕπο
᾿λιπαρῷ, sch. BQ. ὡς βεβλαμμένον, « 403 ἀρη-
μένος βόησας cf sch. B. PV. σ 53, S1 δύῃ d.
-$ 2 ἵἕπνῳ zal καμάτῳ G. Fuere qui ὕπνῳ ad
Ζαϑεῦδε referrent. Eust. 1548, 49 ἕτεροι δὲ
δασύναντες τὸ ἁρημένος νοοῦσιν ἀντὶ τοῦ $.
ox. χεχρατημένος, Sch. EBQ. ἢ τὸ ἀρημένος
"WA E
ἠ (ὠρήν üc
radice vrish stillare cf. Legerlotz, Kuhn 8, 50.
ἀρηίφατος — "onc
111
χεφαλέων τάμνεν τρίχας, Ariston. ἡ ὅ. πέριε.
0. Ζηνόδοτος γράφει ἀρνέων ἐκ κεφαλέων"
ἀπὸ δὲ τῶν κατὰ τὴν ὀρϑὴν λεγόντων εἰς ες
οὐ γίνονται τοιαῦται διαιρέσεις, ἀλλ᾽ ἀπὸ τῶν
εἰς αἰ. , Alii Zenodotum ἀρνέων pro ἀρνείων
sumpsisse putabant. Epimerism. p. 239** Lehrs.
I'9292 ἀπὸ στομάχους ἀρνῶν τάμε Agamemnon,
sed Priamus qui sacris adest dicitur foedus
icere (ὅρχεα τάμνειν). 4 102 190 Ψ 864 873 «.
πρωτογόνων ῥέξειν ἑχατόμβην, A 66 ἀρνῶν
“νίσης, 4 158 ὕρκιον αἷμά τε ἀρνῶν, o 949
μηρί" ἔχηε ἀονῶν ἠδ᾽ ἐρίφων εἴ, c 398. b)^7i-
verse: Q 9262 ἀρνῶν ἠδ᾽ ἐρίφων ἁρπαχτῆρες,
1 220 στείνοντο σηκοί, ε 996 ἐρίφους τε καὶ
ἄρνας ἐξελάσαντες, Π 352 λύκοι ἄρνεσσιν ἐπέ-
χραον ἢ ἐρ., ὃ 85 ἄφαρ χεραοὶ τελέϑουσι pro-
tenus cornuti nascuntur. Alii: brevi cornuti fiunt.
4 435 ὅπα ἀρνῶν, X 310 &ov' ἀμαλήν. O 181
ἐσήχασϑεν ἢύτε ἄρνες, sch. BL. προβάτων
τρόπον, καὶ οὐδὲ τούτων τελείων. X 263 λύ-
xor χαὶ ἄρνες de ovibus. (ἀρνειός, πολύαρνι.
᾿Δρήνην ἐρατεινήν) B 591, Moxvgc “1 793,
urbs Elidis prope fl. Minyeium, Strab. 8, 3, 19
Σαμικὺν - τάχα δὲ τῆς Ἡρήνης ἀχρόπολις cf.
8, 3, 23. Paus. 4, 2, 4. Curt. Pel. II 79.
ἄρηρε v. s. ἀραρίσχω,
€0700HtvOG V. S. (000,
"Aoxs secunda s. E 385, 851, N 569, Y 51,
138, 358, 9. 353, 9ovooc "A. E 507, μιαιφόνος
E 844, d 402, tertia sede 44 439, E 363, O 113,
Q2 960, h. Ap. P. 22, ἐγχέσπαλος O 605, A«oc-
σόος P 398, xopv9«ioAoc Y 38, quarta s. E
592, 604, Ν 127, 9 355, ξ 216, X 516 χρυσείω,
"A. ἄτος πολέμοιο | E 388, 863, Z 203, οὖλος
"A. E 461, βροτολοιγὸς "A. E S16, N 298, ϑοῦ-
θοὸς Q2 498, ἃ initio versus: E 594, ἥρης τε
βροτολοιγός E 518; extremo versu: E 563, χάλ-
z£0c A. | E 704, 859, 866, H 146, II 513, ὄβριμος
"A. | E 845, Ν 444, O 112, Π 613, P 529, βριή-
zvoc ὃ. "A. | IN 521, πελώριος H 908, | δεινὸς,
ἐνυάλιος P 210, δινοτόρος Φ 391, χρυσήνιος A. |
$285," 4o;0c | T 142, 189, ὄζος "A. | . 474, υἷες
Ἄρηος} B 512, 540, 663, 704, 745, 842, 1 88, M
188, Y 238, P 841, ϑεράποντες Aonoc| B 110, Z
67, H 382, O 79, K 228, O 733, T78. 0coc A. | I?
147, βροτολοιγοῦ A. | O 349, μῶλον 'À. | X 134,
ἔργον "A.|.4 734, h. IV 10, μένος A. δατέονται | X
264, [Ἄρεος ἀνδροφόνοιο 4 441, A. ϑεράποντε T
47, [| ἀμφ᾽ "A. 9.267] (Aor ἀλκτῆρα γενέσϑαι
Z 100 218 X 485 [Spitzn.], Aristarch. ap. E. M.
cf. La Roche H. T. 203. Lob. path. el. I 66;
Giseke sub ἀλχτήρ et &ox) | Ἄρηε κρατερῷ
B 515, (ἀτάλαντος) A. | B 627, E 576, IN. 500,
O 302, P 490, ϑοῷ O 215, Ν 295, 398, 528, Il
784, P 72, 536, βροτολοιγῷ Δ 995, M 130, IN
802, Y 46, 9 115, στυγερῷ Σ 909,|"Aozt B
479 Bekker Ἄρει, Ἄρει} 9 276, secunda s. E
699, 829, 841, "4. ϑοῷ E 430; "Aoet Φ 431,
tertia s. 44 604, h. XI 2, quarta s. O 110; "Aozc
E 757, Φ 112; " Aon« | B 381, E 390, 702, 762, 824,
T 975, 9 345, A.| ὠκύτατον - ϑεῶν 9. 330,
ϑοῦρον "A. | E 30, 35, 355, 830, 904, O 127, 142,
οὖλον A. | E 717, ὀξὺν À. | X 304, T 937, πο-
λύδαχρυν "A. | T 318, βροτολοιγὸν Ἢ. | Φ 491,
ἀΐδηλον "A. | $ 309, tertia s. 9.518, ὀξὺ» A. P
721, Α., ταλαύρινον πολεμιστήν | E 259, Y 78,
X 267, ϑοῦρον "4. E 454, 406, ἃ secunda
s. E 827; "A. πτολίπορϑον | Y 152; βροτολοι-
yóv Ἄρην E 909. "otc, "orc βροτολοιγὲ,
μεαιφόνε, τειχεσιπλῆτα E 31, 455, ᾿ἄρες ὕπερμε-
νέτα h. VII 1. (Curt. Et. n, 488 AP [ἤραρε)
172 Mom —
cf. Hartung er. Myth. HT 173 Mord ab «po
cf. Doed. Gl. Ἢ D 17. 'E. M. Suid. Plat. Crat. 407 D.)
Ares, Mars, lovis et Iunonis f, frater Eridis
4 440, E 518, pater Ascalaphi et Ialmeni ex
Astyoche B 512 s. Ὁ 112 I 82, Az/uov x. Φό-
βου 4 410 N 298 ὦ 119, dis odiosissimus E
889 s., est deus belli zc, ἄταρ οὐ κατὰ χόσμον
homines occidens E 757. ὦτος πολέμοιο alia si-
milia supra (cf. Schuster ho. Beiw. 1866 p. 16),
atrae nubi et procellae similis E 864; quamvis
ἀλλοπρόσαλλος E 851 889 Θ 171 II 362 Z 339,
tamen quippe vi inculta prudentissimae Miner-
vae oppositus eique saepe succumbens (ut 7Z 30
O 127 s. ab ea callide ἃ pugna arcetur) fere
semper ἃ Troianis stat 4| 439 atque saepe cum
Hectore est; E (704) Diomedes eum fugit, donec
Minerva ipsa ei auxilio venit et Martis ventrem
vulnerat 856, ó δ᾽ ἔβραχε - ὅσσον C ἐννεάχιλοι
ἐπίαχον ἢ δεχάχιλοι ἄνδρες ἐν πολέμῳ, in
Olympum recedit et ἃ Paeone sanatur 9005 o
403 s. a Minerva lapide deiectus ἑπτὰ δ᾽ ἐπέσχε
πέλεϑρα πεσών 407. Ab Oto et Ephialte vin-
ctus à Mercurio solutus esse narratur 1) 385 s.,
cum Venere concumbens quacum etiam in bello
facit E 355 Φ 416, ab Hephaesto in omnium
deorum iocum vincitur 9 361. In Thraecia ha-
bitat JV 301 9. 361. .Cf. Gladstone ho. St. p. 901.
Preller gr. Myth. I 263. Welcker Gótterl. I 419.
Transfertur ad bellum impetuosum et pugnam
μώλος" Ἄρηος B401 H 147 II 245 Σ 194, μεμαῶ-
τες "Aot I 582 v 90, ὑπ᾿ "Aoyoc παλαμάων ji
198, αἵματος ὦσαι Ἄρηα E 289, σχήσεσϑε -
Agro N 680, yiyvst? Ἄρης ἀλεγεινὸς ὀιζυ-
οοῖσι βοοτοῖσιν N 569, ἐπιμὲξ δέ τὲ μαίνεται
ἄρης à 587, μαχέσασϑαι "Aon! P 490, δηίῳ μελ-
πεσϑαι "ox H 941, ἔριδα ξ ξυνάγοντες Ἄρηος E
149 2 861, ἐγείρομεν ὀξὺν "Ao. B 440 1352, 6
531, Y Σ 304, ἐσχέδαο᾽ ὀξὺς "Ao c H 330, ξυνάγω-
μεν "Ag. B 5381 , μένει ὀξὺν "A. A 835, P 721, Too-
clv ἐφ᾽ im. φέρειν πολύδακρυν 34.20. 516 514
182, στυγερῷ χρίνονται "Agni 27.200. B. 385,
iv μέσῳ - μένος Ἤρηος δατέονται 2 264, πυ-
ρὸς κρίνοντες "Aog ep. 4, E ἐμεῖο Ἄρει &z ϑυ-
μὸν ἕληται Φ 412, cf. eo ρηιχτάμενος" δῦ δέ
μιν Ἄρης P210, ἵππους ς-φόβον᾽ Ἄρηος φορεού-
σας B 767; ἀφίει μένος ὀβριμὸος Ἄρης N A44 P
599 telum. Cf. verba quae ab &o»t- incipiunt.
᾿Αρήτη. Rhexenoris filia, Alcinoi uxor »j 54,
66, 141, 142, 146, 231, 9423, 433, 438, v 57, 66,
λευκώλεν ος ἢ 233, 335, À. 935.
d onto (ἃ. ἀράομαι) precator,
Sacerdos, qui
pro populo precatur deos. Ap. 41.
28 ὃ ἱερεύς,
ἀπὸ τοῦ ὑπὲρ τῶν ϑυ ὄντων τὰς εὐχὰς ποιεῖ-
σϑαι. A 11 τὸν Χρύσην ἀρητῆρα, Á 94 ὃ ἕνεχ᾽
ἀρητῆρος, E 78 Σχαμάνδρου ἀρητήρ. Cf.
Náàgelsb. h. Th. 200.
᾿Δρητειάδαο ἄνακτος | Νίσου zx 395, [6 418],
p. Amphinomi.
"Aoxrog ϑεοειδής | P 491, 517, 535, Priami
f. ab Automedonte occiditur. — 92) γ 414, 440
Nestoris f; —
ἀρητός (à. ὀρέομαι, alii ἀρημένος cf. Duentz.
Kuhn 12, 13. De accentu cf. Herod. P 37) fu-
nestus, exsecrabilis Alii exoptatus vel infan-
dus Ρ 57 ἀρητὸν τοχεῦσι γόον καὶ πένϑος ἔϑη-
κας luctum effecisti funestum caede filii et 2
741 morte sua, ubi non bene transumptum vi-
detur. Ita Spitzner Heyne Bothe. sch. B. μιση-
τὸν χαὶ ἐπάρατον cf sch. A. Aliter sch. A.
E. M. 140, 41 ἤτοι βλαπτιχόν, παρὰ τὴν ἀρὰν
τὴν βλάβην ef. Ap. 43, 28 Hes, Duentz. l. 1.
ἀρίζηλος
sed et languide ita diceretur et do» damnum
brevem habet vocalem. sch. A. E. M. 140, 42
ἢ ἀεὶ ῥητόν. ἀεὶ διὰ μνήμης ἐσόμενον aut "Ap.
1.1. πολυχρόνιον ὡς Ἀπίων cf. Hes. l l aut
Eust. 1093, 60 ἄρρητόν τινες. οὐκ εὐαρεστοῦν-
ται οἵ παλαιοὶ τῇ τοιαύτῃ γραφῇ. Voss: un-
nennbar. Etiam audacius sch. br. ἀπευχτόν,
ἐλλείπει δὲ τὸ γάμον. Alii (sch. A.) ἀρητόν
ad Hypsenorem rettulerunt: effecisti ut qui iis
gaudio fuerat fihus nunc luctui sit, vel luctum
lis exoptatum reddidisti, quorum posterius pro-
bat Faesi.
ἀρϑμέω (ἀρϑμός) concilio animum. ἢ 302
ἐν φιλότητι διέτμαγεν ἀρϑμήσαντε, sch. B. ἅρ-
μοσϑέντες zal συμβιβασϑέντες
ἄρϑαμεος (ἀρϑμός) amicus, coneors.
ἥμιν ἄρϑμιοι, Ap. 42, 18 φίλοι.
ἀρϑαμός (Curt. E. 488 de nom. Hom. 11 AP.
Doederl. Gl. 552 contractum putat ex ἀριϑμός)
amicitia, concordia. E. NE 141, 26 ἡ φιλία καὶ
ἡ ἁρμονία τῆς ψυχῆς. Mere, 594 χατένευ-
σεν ἐπ᾽ &o9uo καὶ mi) (ἄρϑμος, ἀρϑμέω.
᾿Δρϊάδνη" χαλλιπλοχάμῳ -j | X 592 χορὸν
ἤσκησεν Δαίδαλος, λ 8391 χαλὴν ᾿Αριάδνην |
zovonv ίνωος ᾿ὀλούφρονος. n» ποτε Θησεὺς]
ex Κρήτης - | "ye μέν, οὐδ᾽ ἀπόνητο" πάρος
δέ μιν Ἄρτεμις ἔχτα. (&yvóc (Αρι- ἄγνη), Hes.
Curt. p. 635 adn. Preller gr. M. I 532. ἁδεῖν
Welcker gr. Gótterl. II p. "590. Cf. Hartg. gr.
M. TII 56.
doi-yvetoc (&. Fem. ἀριγνώτη 6 108, ἀρί-
γνώτος O 490) facilis cognitu, bene notus, Est
; in arsi praeter o 375. 3) N 72 ἀρίγνωτοι δὲ
π 427
ϑεοί περ. Sch. br. εὖ διάγνωστοι cf. Áp. 42;
21 E. M. 142, 42. Saepe additur ῥεῖα. ὦ) 490 ga"
óst« ἃ. 4c ἀνδράσι γίγνεται ἀλκή, à 907 ἀ.
γόνος ἀνέρος, C 108 d. πέλεται Diana, o 265
ἐστὶ se. δώματι, b) o 875 ὦ ἀρίγνωτε συ-
βῶτα, qui non emendas mores tuos; fecerat -
enim quod non abhorrebat ab eius ingenio.
Plerique ironice dictum putant. Ameis: o allzu- -
bekannter, viel erühmter. Non recte sch. BQV.
quasi dedecori sit subuleum esse, Eust. 1824, δ
ἀττικὴ συναλοιφὴ τὸ ὦ ᾿οἰγνωτε.
ἀρι-δείκετος (δείκνυ μὴ illustrissimus, digito -
monstratus. E. M. 142, 35 ὃ ἄγαν ἐμφανής. Ἵ
Minus bene Ap. 48, 90. In quinto pede. Ple--
rumque ep. ornans c. gen. partit. 8) 4 248.
Κόων ἀ. ἀνδρῶν, sch. br. πάνυ ἔνδοξος, εὐπρε-
πέστατος. E 890 Περσῆα πάντων do.delxEv0n 4
ἀνδρῶν, sch. V. τινὲς πάνυ φίλτατον, Bekk, |
versum expunxit cum Ariston. 2317. Recentiorum
plerique interpolatum censent locum, defendit
Gladstone. 3.382 401 & 2 2 355 378 v 38 λ-.
κίνοε κρεῖον, πάντων ἀριδείκετε λαῶν. M) λ΄
540 υἱὸν - ἀθιθθίαε TOV εἰναι. ;
ἐρέδηλος v. S. αρίζηλος.
ερίεζηλος (δῆλος mutata ὃ in C E. M. MO
19 eR Lex. 1, 254 Curt. E. p. 565, sed Bekk.
ho. Bl. 291 ἀρές-δηλος, Duentz. cum E. M. 1499
31 et sch. L. B 518 a ζῆλος cui valde invide- -
tur. Fem. ἀρεζήλη et ἀρίζηλοι, adv. ἀριζήλως.
(t 458) prorsus manifestus, insignis, faeilis visu.
audituve, Zenodotus qui B 318 ἀρίδηλον scri--
psit potuit etiam ceteris locis seribere. Ν᾽ 944.
X 97 d. οἱ αὐγαί, paraphr. ἔχδηλοι ἄγαν. X
519 ἀμφὶς ἀριξήλω. b) De auditu: 7€ 919 291΄
ἀ. φωνή, Αγ. 44, 4 sch. br. μεγάλως ἔκδηλος,
n 453 ἐριζήλως εἰρημένα, sch. Q. ἀριδήλω
ἐχϑήλως. c) B 818 τὸν μὲν ἀρίζηλον ϑῆκ
ϑεός v. s. ἀίζηλος.
E
ἀρεϑμέω (ἃ.
computo. z 304 δίχα ἑταίρους ἠρίϑμεον, ὃ 411
φώχας ἀριϑμήσει zal ἔπεισιν, schol. πρωϑύ-
στερον. π 235 μοι μνηστῆρας, ἐριϑμήσας χα-
τάλεξον, B 194 ἀριϑμηϑήμεναι ἄμφω. Expunge-
batur v. 124 secundum Aristonicum. ν 215 τὰ χοή-
᾿ἀριϑμός) numero, dinumero,
uec ἀριϑμήᾳῳ (aor. ci), » 218 τρίποδας ἠδὲ λέ-
βητας" ἠρίϑμει καὶ χρυσὸν ὕφαντά τε εἵματα.
E ᾿Αρίμοις. 09i φασὶ Τυφωέος ἔμμεναι
εὐνάς | B 184 regio vel eius regionis incolae
vel mons Ciliciae Strab. 13, 4, 6. "Schol. Ameis
La Roche.
cot9uóc (4. Curt. E. 488 de nom. Hom. 11
— AP) numerus, x 246 εἴσεαι ἀριϑμόν procorum
" quem Aristarchus centum et octo esse compu-
tavit. d 451 λέχτο δ᾽ ἀριϑμόν, λ 449 μετ᾽ ἀν-
δρῶν ἵζει ἀριϑμῷ le. ἐναρίϑμιος, Eust. 1693,
42 συντιμᾶται τοῖς ἀνδράσι ἢ ἐν ἀνδράσι τε-
λείοις τέτακται. (ἀριϑμέωῳ, ἐν αρίϑμιος, μετα-
φέϑμιος.)
ἀρε-πρεπής (πρέπειν) eximius, valde insignis,
ilustris, conspicuus. a) Θ 556 ἄστρα φαίνετ᾽
ἀριπρεπέα. Vituperat Greverus (Gleichn. u. bild.
Hom. Oldenburg 1839 p. 14) quia propter lunam
stellae non soleant esse conspicuae. Notaverat
lam Porphyrius. qui recte addit τὸ qc εινὴν οὐχ
ἐπὶ τῆς τότε ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς φύσει. 9 176 εἶδος
ἀριπρεπές, Ap. 44, 16 μεγάλως διαπρέπον, L
22 Νήριτον. - d., Ó 309 «iyióe ἀριπρεπέα, h.
E. 104 ἀριπρεπέος λειμῶνος, 9 424 χηλὸν
, 9 390 χατὰ δῆμον ἀριπρεπέες βασιλῆες,
Pi M. 142, 46 διαπρέποντες, ἔχδηλοι. Ὁ) I 441
ἄνδρες ἀριπρεπέες τελέϑουσι, T 453 ἵππον
ἐπρεπέα προύχοντα, Ζ 417 γενέσϑαι ἀριπρε-
πές Τρώεσσιν, h. Ven. 103. μετὰ Τρώεσσιν
ἀριπρεπέ᾽ ἔμμεναι ἀνδρῶν.
᾿Αρίσβας. ἄντος, Leiocriti p. P 345.
"AotoBx ἰσέβ-ομαι Pott Et. F. I 526) δῖαν
AM | B 836 d 48, Ἠρίσβηϑεν B S38 M
"χτιμένῃ ἐν Ἡρίσβῃ | Z 13, urbs Troadis
prone Abydum. Eust. 357, 9. Strab. 13, 590. 14,
ἀρίεσημος, (esie) valde conspicuus. h. Merc.
12 ἀρίσημα ἔργα τέτυκτο. Baum. expunxit.
ἀριστερός (V. Benf 1, 276 skr. ava, avara
pro ἀεκαριστοτερο. Bergk (Phil. 14, 183) ἔρι-
τος nam partem sinistram antiquitus fuisse
meliorem, alii ut E. M. 145, 21 euphemismur
statuunt. Doederl. Gl 385 Not. ἠέριος, ἀερι-
στόύός obscurus occidentalis ideoque mali ominis,
-denique sinister. De terminatione quae compa-
rativi est cf. Lob. path. el. 1, 535) sinister, lae-
vus. £ 16 ὦμον ἀ. E II 418. H 106 ὦ. ὦμον,
E 660 μηρὸν ἀ., A4 321 μαζὸν ἐ.. i, 338 ὅπ:
πος n 7 171 αὐτὴν ἐπ᾿ ἀριστέρ᾽ ἔχοντες, t
997 ἐπ᾿ ἀριστερὰ χειρός, sch. HM. yo. νηός.
Aliter h. Merc. 499 λαβὼν ἐπ᾿ qua di χει-
90g cf. ib. 418. jb. 153. ἐέργων. 238 ἐπὶ
δεξιά, oió? ἐπ᾽ ἀριστερὰ νομῆσαι n recte
scholia de aggrediendo et fugiendo interpretan-
tur. b) Ψ 336 ἐπ’ ἀριστερὰ roiv, h. Merc.
404 Φοίβου, B 526 Βοιωτῶν ἔμπλην ém d.
) M 239 ἐπὶ δεξί" ἴωσι πρὸς ἠῶ v ἠέλιόν
τε εἴτ᾽ ἐπ᾿ ἀρ. ποτὶ ζόφον, Ariston. ἡ δ. 9.
δύο διαστάσεις οἶδεν Ὅμηρος χοσμιχάς, ἄἀνα-
τολὴν χαὶ δύσιν" χαὶ δεξιὰ μὲν τὰ πρὸς
ἀνατολάς, ἀριστερὰ δὲ τὰ πρὸς δυσμὰς λέγει.
Auguria enim capientis facies ad septentriones
-Wérsa erat, ut oriens esset a dextra, occidens a
E v 249 τοῖσιν ἀριστερὸς ἤλυϑεν ὄρνις
3 j 3 ΄
|. ἀριϑμέω --- ἀριστεύς
113
ab occasu Doed. , 6L. 385. Aliter M 201 219 ἐπ-
5498 αἰετὸς ἐπ᾽’ ἀριστερὰ λαὸν ἐέργων, Ari-
ston. ἡ 9. 9. ἀφορίζων ἔφη ἐπὶ τὰ ἕαυτοῦ ἄρι-
στερὰ ó ἀετός. Laevam aquilae dixit, quae ab
oriente veniens media volavit inter exercitus.
Macrob. Sat. 5, 13 sinistra veniens vincentium
prohibebat accessus, Nican. βέλτιον | μέσον μὲν
τὸν ἀετὸν ἔρχεσθαι τοῦ πλήϑους, ἀνέργειν δὲ
αὐτοὺς ἐπὶ τὰ ἀριστερὰ φερομένους (quae vox
corrupta videtur Friediándero): διὸ συναπτέον
ex? ἀριστερὰ λαὸν ξέργων. Fuere qui us
ἐπ᾿ ἀριστερά et λαὸν ἐέργων coniungerent
duos exercitus separans. d) Ν 308 "ἐπὶ δέξιῦ.
φιν παντὸς στρατοῦ ἢ ἀνὰ «μέσσους, ῆ em
ἀριστερόφιν. N 828 νῶιν ὧδ᾽ 2m ἀριστέρ᾽
ἔχε στρατοῦ, νῶιν dat. eth. Heyne paraphr. Me-
lius Ariston. gen. putat, quamquam sic duo sunt
gen. uni verbo additi. Vadit igitur Idomeneus
ad sinistram Graecorum orientem versus. JV 675
νηῶν ἐπ᾽ ἀριστερά. Non recte sch. BL. ἐπ’
ἀριστερὰ τοῦ "Ezropoc, οὐ τοῦ στρατοῦ" τὲ
γὰρ ἐπ᾽ ἀριστεροῖς ἐστὶν ἡ πύλη δὲ ἧς εἰσ-
ἤλϑεν αὐ τόπτης ἂν ἐγένετο, cf. Heyne. JV 765
εὖρε μάχης ἐπ’ ἀριστερά Hector Paridem, Ari-
ston. ἡ 0.0. τοῦ ναυστάϑμου τὰ ἀριστερὰ λέ-
γει. Non recte sch. BL. Eodem Asius se con-
tulerat M 118 εἴσατο νηῶν ἐπ᾽ ἀριστερά. Non
recte Ariston. ὅτε εἔσατο νηῶν ἀντὶ τοῦ ἐπὶ
τὰς ναῦς. Recte sch. V. ἐν τοῖς ἀριστεροῖς
μέρεσι τοῦ ναυστάϑμου. Consentaneum erat
ita Asium congredi cum Idomeneo a quo JY 387
interfectus est, cf. Schoemann ret. Hom. 18.
Ali est pugna: 44 498 ἽἭχτωρ μάχης ἐπ᾽ ἂρι-
στερὰ μάρνατο πάσης χϑας πὰρ ποταμοῖο,
sed laeva est Graecorum parsque orientalis ca-
strorum. Sch. V. ἀριστερὸς τοῦ ναυστάϑμου
ἐστὲν o Σκάμανδρος. Similiter E 355 fvQtr
μάχης ἐπ᾿ ἀριστερὰ "Apoya nam E 36 ad Scaman-
drum Martem fure legimus. Sch. LV. cor-
rupus sunt. Denique P 116 682 ἐνόησε μάχης
π᾿ ἀριστερὰ πάσης. Friedl. ho. Krit. 78 for-
Abit potius putat dicendi, non certum locum
significari, c£. Lachm. Betr. 60.
ἀριστεύς (X. ἄριστος cf. Curt. Kuhn 9, 78)
1) fortissimus, sch. br. Β 404 τοὺς ἐν τῷ πολέ-
ug ἀρίστους. 2) unus e primoribus s. optimati-
bus, princeps, vir honore et dignitate conspi-
cuus qui fortitudine genere opibus excellit, 1) 7"
44 φάντες : ἀριστῆα πρόμον ἔμμεναι, sch. ABL V.
ὑπέλαβον Ἕλληνες Ἀλέξανδρον ἀριστέα εἶναι.
Si principem putassent, non errassent. sch. br.
et paraphr. ἄριστον 7 πρόμαχον εἶναι. Sed Nae-
gelsb.: Fürst, La Roche σέ supplet negatque
propter fortitudinem quemquam «dici ἀρ. H 991
οἷοι Δαναοῖσιν ἂρ. μετέασιν μετ᾽ ᾿Αχιλλῆα οἵ.
H 159 75 ἄρ. Παναχαιῶν. ξ 318 ἄνδρας &Q.,
4A 221 p Ἡχαιῶν, sch. br. σὺν τοῖς
ἀρίστοις ἡγεμόσι, non cum nobilissimis quam-
quam fortissimi putabantur qui illustri loco nati
erant. O 308 ἀρ. καλέσαντες, quos v. 996 ἀρέ-
στους ἐνὶ στρατῷ vocaverat poéta. JP 245
ἀρ. Δανκῶν, ὁ 28 μνηστήρων ἀριστῆες qui
plurimum valent inter procos. 2) I 396 &pi-
στήων οἵ τε πτολίεϑρα ῥύονται, sch. BL. γεν-
ναίων, 4 227 ἀρ. ἄλοχοι ἠδὲ ϑύγατρες, I 334
ἄ. καὶ ᾿βασιλ εὔσιν, B 404 γέροντας ἂρ. Πανα-
zcv, H 184 I 491 o 86 ἀριστήεσσιν Ἡχαιῶν,
H 521 tr V^ 286 ἄλλοι ἀριστῆες Παναχαιῶν
ct A 1. E 206 δοιοῖσιν ἀριστήεσσιν. b) Ὁ
489 ἀνδρὸς ἄρ. βέλεμνα Teucri, P 202 τεύχεα
4. à. Achilli, φ 333 οἶχον, ὦ 460 ἄχοιτιν
114
Ulixi. c) & 84 ἀριστῆες κατὰ δῆμον Φαιή-
xov, φ 153 πολλοὺς ἀριστῆας οἵ. q 170, de
procis quia illustri nati sunt loco, 7' 193 χού-
Quac ἀρ. Παναχαιῶν, AK 117 χατὰ πάντας ἂρι-
otis πονέεσϑαι. τἀριστεύω.)
ἐρεστεύω (ᾶ. ἀριστεύς) supremus sum ho-
noris gradu, primas fero, excello pugnando. Z
208 “1 784 αἰὲν ἀριστεύειν, “1 409 ἀριστεύῃσι
μάχῃ ἔνι, Z 460 A 146 Π 292 551 P 351 dgr-
στεύεσχε μάχεσϑαι, H 90 ἀριστεύοντα κατέ-
χτανε, A 506 παῦσεν ap. Mecgdova, O 460 μεν
ἄρ. βαλών, A 627 βουλῇ ἁπάντων, ὃ 652 κατὰ
δῆμον ἀριστεύουσι͵ uei ἡμέας, 'h. Ap. 173
μετόπισϑεν ἀριστευσουσιν ἀοιδαί. V. l. ἀρέ-
στευωσι K 306 pro ἄριστοι, ἔωσι.
ἄριστον (ἃ. ἦρι et Ἔστθ a radice ἐδ Pott
1, 101. 2, 83 Benf. 1, 28. 2, 334 Ahrens Kuhn
5 164, sed a multis de Ἐν dubitatur cf. G.
Curt. E. 613) prandium. “ὁ 124 zt 2 ἐντύνοντ᾽
ἄριστον, Ariston. ἡ ὅ. ὅ. ἀπαξ ἐν Ἰλιάδι καὶ
Ὀδυσσείᾳ τὸ ἄριστον. ἔστι δὲ τὸ πρώϊνον £u-
Boo τρὶς γὰρ τροφὰς ἐλάμβανον οἱ ἥρωες
οἵ. Lehrs Ar. 152. seh. B. Ath. I 11. Volg.
ἐντύνοντο ἄρ., quam Bekk. non probante Kay-
sero (Phil. 18, 694) mutavit, La Roche zc 2 ser-
vavit. Corript enim putant ἃ et admitti hiatum.
ἄριστος (&. Got bene valde Curt. E. 488, sed
Bent. 1, 321 skr. varija(n) melior, varishthá opti-
mus, quamquam - non apparet in Graecis.
Duentz. N. J. f£. Ph. 56, 64 cum E. M. 143, 11
ad "ens. Cum articulo ὥριστος, Bekk. ὥριστος,
semel in Od. (o 416), pl. ὦριστοι Aristarchus
KA 539, Bekk. ὥριστοι) optimus, maxime con-
spieuus, qui excellit inter suos non tam morum
probitate quam genere viribus fortitudine, prin-
ceps, maxime idoneus ad fungendum eo quo
debet munere. E. M. 143, 9 κυρίως ὁ £v, πο-
λέμῳ ἀνδραγαϑῶν καταχρηστιχῶς δὲ ὁ ἐν
οἱῳδήποτε πράγματι. Augetur vis superl. ad-
ditis μέγα, ὄχα, ἔξοχα, “πολλόν, διακριδόν.
1) De rebus a) O 616 τεύχε᾽ ΓᾺΣ & 442 χῶρος
ἄ, ., 9 424 χηλὸν ἣ τις ἀρίστη, h. Merc. 166
τέχνης, « 280 π 848 νῆα, B 2τ4 τόδε μέγ᾽
ἄριστον ἔρεξε, Γ 110 v 365 Ψ 117 χ᾽ ἄριστα
γένηται οἵ. y 129 « 420. Z 86 πεποίηται, I
103 814 .M 215 AN 735 ψ 130 εἰναι ἄ. cf. » 154.
M 344 851 05? ἄριστον ἁπάντων εἴη cf, ε 360.
B5 820 194 K 17 5X 161 εἐ 318 424 4 230
ω 52 ἢ. Ven. 235 ponds οἵ. 1 74. P 634 712
μῆτιν cf ψ 124 ep. 2,2. M 243. “οἰωνός. b) De
animalibus: b 763 ὅπποι ,μὲγ᾽ ἄρισται, ,E 266
ἄριστοι ἵππων, KK 306 ἵπποι οἵ κεν ἄριστοι
ἔωσι, olim ἀριστεύωσι. P 62 κα 522 λ 80 βοῦν
Ui τις ἀρίστη, ,U. 948 953 398 βοῶν - ἀρίστας,
σ ὅ11 βόες Ot περ ἄριστοι. L 482 μήλων ὀχ᾽
ἄριστος ἁπάντων. ξ 106 αἰγῶν, o 215 συῶν,
v 163 σιάλους οἱ ἔσαν μετὰ πᾶσιν ἄριστοι, y
370 ἵπποι κάρτος ἄρ. — 2) De hominibus:
a) infinitivo additur qua quis ratione optimus Sit:
ἡ 921 ἄρισται νῆες χαὶ κοῦροι ἀναῤῥίπτειν.
Ζ 78 μάχεσθαι, 9. 123 ϑέειν. — b) ldem fit
dat. V 313 4. - τοξοσύνῃ, 42 261 χοροιτυπίῃ-
σιν ἄ., 8. 947 νηυσὶν &,, O 108 ἐν ϑεοῖσιν κάρ-
τει τὲ ᾿σϑένεΐ τε διακριδὸν ἄς, Ψ 891 ὕσσον δυ-
νάμι τε καὶ ἥμασιν ἔπλευ ἄριστος, v 297 βρο-
τῶν og δοκοῦ - βουλῇ χαὶ μύϑοισιν, ὁ 211
ἔγχεσιν - &, I 54 βουλῇ - &., h. XXVII 20
ἀϑανάτων βου λῇ τε καὶ ἔργμεισιν ἔξοχ᾽ ἀρί-
στους, aut acc. 9. 116 4. - εἶδός τε δέμας τε
Φαιήκων μετὰ “αομέδοντα cf. A 469 ὦ 17.
Recien finibus vim superl. cireumscribere vi-
ἀριστεύω — ἄριστος
detur Π 194 “αοδίχην Πριάμοιο ϑυγατρῶν
εἶδος ἀρίστην, cl. Z 252, sed idem de Cassan-
dra JV 365. Videtur perpulehram dicere, non
unam omnium pulcherrimam, quamquam Ariston. -
I' 194 ἀντὶ τοῦ «ἁπλοῦ (cf. Friedl. p. 81) et Ὁ
idem ad NN 365 ἡ ὁ. 9. νῦν μὲν τὴν Κάσσαν-
δραν εἶδος ἀρίστην, ἐν ἄλλοις δὲ τὴν Δαοδί-
ziv: x«l οὐ μάχεται. Fuere quidem qui di-
sunguerent virgines nuptasque, sed tale nihil
dixit poéta, cf. IV 378 Ἀτρεΐδαο ϑυγατρῶν si-
δος ἀρίστην, B 715 Πελίαο, h. Cer. 146 Κε-
λεοῖο, ἡ 51 Περίβοια γυναικῶν εἶδος fs h.
Ven. 42 Ἥρης 7 μέγα εἶδος ἀρίστη ἐν ἀϑα-
νάτῃσι ϑεῇῆσι. Possunt enim talia pro tempore
de compluribus dici neque ad certam definitam-
que normam exiguntur. Paridem Hector vocat:
I'39 N 769 εἶδος ἄριστε, item Hectorem Glau-
cus P 142. Ad rem malam traducitur 7^ 483
Αἶαν νεῖχος ἄριστε, cf, Pappenheim, Phil. suppl.
II 1, 13. neque Antinous Eurymachusye ab omni
parte laudantur: ó 629 φ 187 ἀρετῇ δ᾽ ἔσαν ἔξ-
og ἄριστοι cf. 4,244 v 935, sch. PQT. ἀρετὴν
νῦν ποιητικῶς τὴν εὐγένειαν λέγει neque ἀρέ-
στοὺς aliter eos vocavit, Eurymachus solus o
521 πολλὸν ,ἀρίστος ἀνήρ, Antinous z 29 μέγ᾽
ἄριστος χού gov εἰν ᾿ϑάκῃ cf. zx 119. Lapithas -
M 127 δύ᾽ ἀνέρας ἀρίστους vocat, quibus multi
fortitudine pares essent. Cautius 4i 328 ἀνέρε
δήμου ἀρίστω. ἀνὴρ ὥριστος 44 988 Aga--
memnon, P 689 Patroclus, Ν᾽ 433 Alcathous, £I
521 Sarpedon, τοῖος à. d. ὦ 384 Hector. ϑεῶν d
ἄριστος Ν 154 luppiter, sed T 413 Apollo at- -
que luppiter Neptunum dicit ν 142, πρεσβύτα-
τον χαὶ ἄριστον. c) Gen. part. vel aliud ,quid- :
dam additur 4 69 Z τὸ oterozóAo» 0g" ἄρι-
στος, H 221 σχυτοτόμων, Z 314 τέκτονες 1
ἄνδρες, 9 250 βητάρμονες cf. 9 383, .Y 254 ἄ
μάρτυροι καὶ ἐπίσκοποι, o 253 μάντιν, ὁ 25
ὁμῳάων. I 576 πέμπον ᾿δὲ ϑεῶν ἱερῆας ἀρί- -
EXER Melius abesse putat versum Duentz. |
) Quod Eumelus vocatur: Ῥ 536 ἀνὴρ dt- -
aod videtur ad currus certamen reforenüuro
esse, quia eius equi optimi dicuntar, sed in ea-
dem re Diomedes ? 857 07 ἄριστος cf. Eust.
1305, 19. Aiax .B «168 ἀνδρῶν μὲγ᾽ ἄριστος cf.
B 761. Sed de summa imperii 4 91 5 82. B
580 οὕνεκ᾽ ἄριστος £g, Ariston. ὅτε Ζηνόδοτος
ἀμφοτέρους (D79 D80) ἠϑέτηκεν ἐπεὶ διὰ τῶν
ἑξῆς (708) ἄριστος ὁ Αἴας λέγεται. ἐν διας
φόροις δὲ πράγμασίν εἶσιν οὗτοι ἄριστοι, D
μὲν πλούτῳ καὶ εὐγενείᾳ, ὃ ὃ δὲ τῇ κατὰ πό-
λεμον ἀρετῇ. A 244 419 If 974 ἄριστον ᾿Αχαιῶν.
Achillem, ad singularia refertur, "velut ad pugi- -
lationem et artem batuendi P 659 802 ἄνδρε δύω
& περ ἀρίστω, P 009 εὔχομαι εἶναι ἄριστος cg
3: 127 ad pulchritudinem feminarum I 638 ἔξοχ
ἀρίστας. De prudentia ὃ 409 ἄρεστοι cf. 9 3i
9 666 678 . 195. De fortitudine aut robore Ὁ
296 ἄριστοι ἐνὲ στρατῷ, Ν 117 ἀνὰ στρατό
οἵ. B 577 817, 2 500, 4 825 Π 98. E 103 Dio--
medes, cf. E 839, II 271 P 164 Achilles, ES.
Δαναὼών ἄνδρας ἀρίστους, Crethonem ΟΥΒ
lochumque, H 50 χαιῶν ὅς τις ἄριστος, S
Δ. 179 c 289 zx 76 τ 528 de nobilissimo quo
que vel opulentissimo. M13 Τρώων ὅσσοι ἄριστοι,
cf. N 836 P 513. E 780 M 89 197 πλεῖστοι zal
ἄριστοι οἵ. O 229 Ν 276 Z 188 ὃ 530 M 108
Ξ 424 Ρ 368 377 509 ὦ Bor. 2 230 dvadg
φῶτες ἄριστοι, Y 158 δύο ἀνέρες ἔξοχ’ ἄρ. cf
Φ 279, M 447 δύ᾽" ἀνέρες δήμου ἀρίστω ct.
XV 1. Fortissimi autem putantur qui et loco
*r*
dlustri nati sunt et propterea opibus. quoque at-
fluunt: princeps, priores. Ὁ 282 4/ro iov oy!
τὰ ἄρ. Thoas et E 848 Periphas, P 507 Φωχή ov,
I' 19 Ἡργείων πάντας ἀρ. cf. H 150 285 4 258
ΕΝ 740 751. o 429 Κεφαλλήνων, K 300 πά.
ἀρ. ὅσσοι ἔσαν ἡγήτορες, Τ 350 Τρώων καὶ
, Ἀχαιῶν, cf. F.274. ó 272 9 512 Ἠργείων, ὃ
- 978 “ανκῶν, 9 78 Ἠχαιῶν. I 520 ἄνδρας do.
: cf. K 560 Z 7. Z 209 γένος πατέρων οἱ u£y"
- &, ἐγένοντο. cf. 8 51 x 251 w 121 ὦ 38 108. 92
955 493. 4 211 y 108 ὅσσοι &. omnes prin-
Leipes, cf. 4 691 A 273. KA 914 « 245 z 122
τ 180 ὅσσοι ἐπιχρατέουσιν ἄ., cf. K 326 I 8.
E9357 Φαιήκων ὅσσοι &., Ν 43 πάντας &., vulg.
Ἀχαιούς. Deorum Iuppiter T 958 τ 303 ϑεῶν
ὕπατος χαὶ &. cf Ψ 43 ἢ. Cer. 931 XXIII 1
T 95. Sunt qui putent indicari unum tantum
deum cf. Braune de Odysseae &. IL. p. 22 qui
etiam & 158 antiquitus Ulixem suspicatur usum
esse hac iurisiurandi formula, nisus sch. H. v
938. Y 122 ἄριστοι ἀϑανάτων, h. Ap. 92 ϑεαὲ
- ὅσσαι ἄρισται ἔασι, X 864 ϑεάων ἔμμεν
ἀρίστη ἀμφότερον yeveg τε xal οὕνεχα σὴ
παράχοιτις χέχλημαι. Porphyrio teste Zeno-
. dotus expunxerat hunc locum (356—68) expun-
xitque etiam Bekk. e) Saepe additur pronomen
ὃ, quod num pro articulo sit ap. Hom. an vere
demonstr. dubitatur a multis. Collegit exempla
Duent. (Ztft. f. A. W. 1837 p. 627) negans esse
articulum, sed concedens esse aliquam similitu-
dinem, quae certe satis est magna. o 416 οὐ
δοκέεις ὃ χάκιστος ἀλλ᾽ ὥριστος, articulo sic
non utuntur posteriores Graeci. 4| 260 Ἀργείων
ot &., E 414 τὸν ἃ. ᾿Αχαιῶν, X 10 Πιυρμιδό-
γῶν τὸν &., P 80 Τρώων, Rh 936 φαινομένων, w
ἢ. XXII 1 ᾿ϑεῶν, A 218 ᾽Ζηνὸς τοῦ ἀρίστου,
- Ariston. ἀϑετεῖται,, Z 435 ot ἄριστοι ἀμφ᾽
Αἴαντε, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ἑπτά (433—9),
Φ 207 τὸν ἄρ. cf. 4 658 Ν 198. Q 242 παῖδα
τὸν &p.. K 539 Moysiov ot &., Aristarch. ὦ,
- Bekk. à. « 211 ἄλλοι ke Sip οἱ ἄ. (Bekk.) cf.
Δ 524. 9$ 91 Φαιήκων, $- 108 οἱ ἄλλοι Φαιή-
zov ot ἄριστοι, ξ 19 αἰεὶ σιάλων. τὸν ἄριστον
ἁπάντων cf. E 108. & 414 ἄξεϑ'᾽ ὑῶν τὸν ἄρι-
στον. (ἀριστεύς ἀριστεύω, δυσαριστοτόχεια.)
ἀρι-σφάᾶλής (σφάλλω) qui facile efficit ut
quis labatur. Meiring de verb. cop. Il p. 14.
0 196 ἀρισφαλέ οὐδόν, sch. BQ. ἄγαν Sai
λεράν ... σφῆλαι πάνυ ὀυναμένην" δύ σβατον
cf. Ap. 43, 6. E. M. 142,
dt-q qoi óc (poto) d aperte indicat mon-
Stratve, conspicuus. Semper post caesuram ter-
otii pedis, Ῥ 326 λ 196 σῆμα μάλ᾽ ἀριφραδές.
Plerique passive: valde conspicuum, minus apte
maturae horum adi, paraphr. ἄγαν ἔχδηλον cf.
217 v τῷ 273 ὦ 329. w 225 σήματ᾽ ἄριφρα-
« χατέλεξας, v. 1. ἀριφραδέως. Ap. 44, 8 με-
ὡς φανερά cf. E. M. 142, 40. *P 240 ἀριφρα-
& τέτυχται facilia cognitu.
— Aozáói ,€p. 16, 1, ἩἩρχαδίην ὑπὸ Κυλλή-
γῆς ὅρος αἰπὺ} B 608, media Peloponesi regio,
"pius incolae
χείς" Ἄρχαδες ἄνδρες - ἐπιστάμενοι πο-
iei | B. 611, "A. ξηχεσίμῶθρε | H 134 Ar-
cades, cf. Gladstone- h. 'St. p.
᾿Αρκεισεάδης. ταὸ ὃ 755, Noc -óy ὦ D5l;,
«Ἱαέρτην -δὴν 270, f. Arcisii ed.
EA, κχείσιος" μοῦνον “κέρτην A. υἱὸν ἕτιχτεν
ὄπ 118, -ov ἀντιϑέοιο | ξ 182 ab ἄρκος ἄρχτος
Eust. 1796, 34.
ἀρισφαλής — ἅρμα
115
᾿Ἀρχεσί-λαος (ἀρχέω λαός) Boeotorum dux
B 495, ab Hectore occiditur Ὁ 329.
&ox£o (Cox, GAz, ἀλχή lat. arceo. Curt. E. 7
cf. Buttm. Le. 1, 7 2, 251. L. Meyer. vergl. Gr.
I, 70. 93. Doed. ' GI. 554 ad ἀρέσχειν refert ef.
Lehrs qu. ep. 249) impf. ἤρκει Ν 440, fut. &o-
χέσει, a0r.20xt0s satis valeo, arceo, opem fero
ad defendendum, τινί τι et ἀπό τινος. Acc, non
est hastae aliusve certae rei, sed universe, E. M.
pass, βοηϑῶ. Z 16 ot οὐ τις ὄλεϑρον cf. H 143
χορύνη. Y 289 σάχος. 0 292 τάδε. h. Ap: 368
TOL ϑάνατον Τυφωεύς, Ν 440 χιτών οἱ παι-
δὸς ἀπὸ χροὺς ὄλεϑρον, O 529 οἱ 90918, Ψ
181 ὕμιν ποταμός, x m 201 vou» ᾿Αϑήνη. N 371 '
997 ϑώρηξ. Buttm. qui ἀρήγειν comparat, ar-
cendi notionem ser lorem putat, antiquiorem suf-
ficiendi et opitulandi (ἐπί, ἄρκιος, ἀλέξω etc.).
ἄρπκζος (ἀρχ-έω) promptus, propositus, qui
non deficit, sufficiens, certus. Non satis accu-
rate E. M. 144, 2 ἱκανός, ὠφέλιμος nisi verte-
ris zweckentsprechend, cf. Buttm. Le. 1, 4.
2, 35. Povelsen, em. loc. al. Hom. 63. Doederl.
Gl. 555 et ad ἀρέσκειν refert (befriedigend)
et ad ἀρχεῖν (hinreichend). A 804 μισϑύς
prompta, ἕτοιμος. Minus bene sch. br. αὐτάρ-
χης, ἱκανός. La Roche: genügend, sed qui modo
magnum donum pr omisit, vix potuit addere satis
magnum fore praemium, cf. 6 358 de pactione
quam decet firmam esse certamque ne quid de-
sit re perfecta. B 393 οὐ ot ἄρκιον ἐσσεῖται
φυγέειν, promptum erit, Ap. 42 17 ἕτοιμον.
Buttm.: es wird nichts da sein das ihm helfe.
Similiter Naegelsb. La Roche Lehrs, qu. ep. 249
οὐκ ἄρκιος ἐσσεῖται φυγέειν er wird nicht ge-
wachsen sein zu entfliehen. Non recte sch. br.
O 502 νῦν &gziov ἢ ἀπολέσϑαι qb σαωϑῆναι.
Lehrs, 1. 1. par est, Duentz. h. 1. promptum et
N. J. T. Ph. 69, 613 certum, Sch. BLV. ὠφέ-
λιμὸν ἢ ἢ ἕτοιμον, ὃ καὶ ἀμθεῦον.
ἄρκτος (ὁ et 7. Curt. 8 L. Meyer, verpl.
Gr. 1, 70. 124. 2, 321. E rksha-s lat. ur(c)sus.
Doed. GI. 952 ἐρυχτός, ἄρκτος) 1) ursus, ursi,
2) sidus quod ursa maior appellatur. Prior
syllaba in arsi est primi pedis aut quarti. A4 611
ἄρχτοι τ᾽ ἀγρότεροί τε σύες, h. Ven. 71 &.
πορδάλιές τε, ib. 159 ἄρκτων. δέρμα - λεόν-
τῶν τε, Mere. 222 βήματα οὔτε λύχων οὔτ᾽
&. οὔτε ᾿λεόντων, VII, 46 ἄρκτον λασιαύχενα.
— 2) E 4871 ε 273 ἣν zal ἄμαξαν καλέουσιν
Sch. AD. X 487 GozTOL δύο, δείκνυνται ἐν τῷ
Βορείῳ P adu αὕτη τε 7j μεγάλη. à χαλου-
μένη καὶ ἅμαξα διὰ τὸ εἰς ἁμάξης τύπον
καάτηστε ρίσϑαι ur ἡ ἐγγὺς ἐκείνης ἢ, μικρὰ
ἡ Ιυνόσου oc καλουμένη διὰ τὸ ὡς κυνὸς ἔχειν
ἀνακεχλασμέ Juv τὴν οὐράν, ἧς Ὅμηρος οὐ μέ-
μνηται ὡς ὕστερον εὑρεϑείσης ὑπὸ Θαλοῦς
τοῦ ἢιλησίου. sch. EFQ. s 273 ἅμαξ Se χα-
λεῖται ἡ Ἄρατος ἐπεὶ ἐχ ἜΡΩΣ ἀστέρων
σύγκειται, τούπον ἐχόντων πλινϑίου χαὶ ἄλ-
λων τριῶν δίχην ἐχόντων ῥυμοῦ. De loco
Σ 487 cf. s. ἄμμορος ct Clemens, de clip. Ach,
"l2:
Ἅρμα BE 499, χωμὴη τις πλησίον υκαλησ-
σοῦ (m Bootia) Ἐχλ ἤϑη- οὕτως ἢ διότι ἐχεῖ χα-
τεάγη τὸ τοῦ Ἡδράστου ἕρμα ἢ ἀπὸ τοῦ ἕΐρ-
meroc ᾿ἀμφιαράου Eust. 266, 30 Strab. 9,
AES s. St. Byz. Hes. E. M. Bursian Geogr. Gr.
217.—
ὥρμα (AD, Christ. sar, gehen. Doed. Gl. 2292
ad ἐρύειν tuendum, Herod. 4 .486 τὰ βραχυνό-
μενα φωνήεντα xta) /ovt« εἰς o ἐπιφερο-
ΤΉ Ἢ » D -
y "x -
à NS
Cuero σεῖς
3 , 2 ,
116 ἀρματοττηγός --- ἀργειός
μένου τοῦ μ δασύνονται) currus birotus, equis ἅρματα τῶν x ἐπιβαίην, cf z 999. P 44$.
iunctus, essedum. Plur. saepe pro sing. quia ὑμῖν χαὶ «ὥρμασι δαιδαλέοισιν - ἐποχήσεται,,
multis partibus constat currus. (Cf. Grashof
(Fuhrwerk bei Hom. u. Hes. 1846 p. 21). Dat.
&op ouv) semper in pede quarto. Minerya
h. Ven. 18 ἐδίδαξε ποιῆσ σαι - ἕρματα ποικίλα
χαλκῷ cf. Baum, Φ 38 ἅρματος ντυγες, nam
super axem erat δίφρος sive tabula a fronte
rotunda, cuius margini a fronte et ab utroque
latere superstructus erat humilis ambitus forma
fere semicirculari. Conscendebant currum ἃ
parte. Aversa quae carebat ambitu, Z 39 &yzi-
λον ἅρμα ἄξαντ᾽ ἐν πρώτῳ ῥυμῷ, nam axi
medio insertus erat temo qui in fronte habebat
iugum fractusque erat ab equis eo quo jugum
temoni. insertum erat loco. Il 371 λίπον &p-
uev ἀνάχτων. Binis e uis iungebatur currus
E 931 χαμπύλον ἅρμα οἴσετον, cf. 4 588 P 458
h. Cer. 89 ϑοὸν CERT LET 304. B 390 ἐύξοον
ἕρμα τιταίνων, c£ M 58 ἐύ τοῦχον ἅ. ΦΡῚ 368
ἅρματα χϑονὲ πίλνατο, h. Ay. 210 ἅρματα
καλὰ͵ δονήσεται, ib. 265 εὐποίητα. 244 ἔλυ-
σαν ὑφ᾽ ἄρμασιν ἵππους. Y 489 ἀπὸ ἅρματος
eot. Quando quis currum agere dicitur, ad-
duntur plerumque etiam equi. Ῥ 3384 ἐλάαν
- &ou« καὶ ἵππους, cf. E 231. .M 120 διήλασε,
4A 928 ἐϑύνομεν, 0 438 ἐδίωχε, h. XXXI 15
στήσας χρυσόζυγον d. χ. Y. 3P 8 αὐτοῖς ἵπ-
ποισι κα. &. ἄσσον ἐόντες ct. h. Merc. 69.
Aliter: P 531 ἐλαυνέμεν (ou ἐν ἀγῶνι quem
locum Grashof (p. 21) vituperavit quod ὥρμα
esset pro equis et curru. h. IX 4 παγχρύ-
σεὸον ἅρμα διώκει. Φ m στὰς ἵππων͵ προ-
πάροιϑε καὶ ἅρματος, Q 40 ἀναΐξας e. z. t.
Sed P 481 βοηϑόον [TN ἐπορούσ ας, sch. V.
Ἀρίσταρχος ὑφ᾽ ἕν βοηϑόον, οἱ δὲ ἀπὸ τῆς
σχολῆς διῃρημένως 1. e. βοῇ $oor quod 3
tur etjam in codd. Offendit 4 Grashofium (p. 9.
quod currus velox appelletur dum non mes
B 384 ἅρματος ἀμφὶς ἰδών. €T 498 ὥρματι
κύρσας, :Po585 τὸ “ἐμὸν δόλῳ ἅρμα mcdia.
B Ti5 ἵπποι παρ᾽ ἅρμασιν οἷσι ἕκαστος ἕστα-
σαν, οἵ Θ 544 δῆσαν, 4 806 ἕτερ᾽ ὥρμαϑ᾽
ἵχηται. — 2) Rhesi K 438 ἅρμα ot ιχρυσῷ τε
χαὶ ἀργύρῳ εὖ ἤσκηται. g) 508 ἅρματα δὲ
χρυσῷ πεπυχασμένα κασσιτέρῳ τε Grashof
(p. 7) vv. 502—6 spurios iudicavit. Differt certe
a B 771 ἅρματα εὖ εἰ εία ναὶ χεῖτο, ut
videtur: singulae curruum partes. Da ..Φ ! 431
ἅρματα ποικίλα. Plur. pro sing. 2 6 403 χατά
9 ἕρματα ἄξω cf. O 417 Ψ 4l ,167. 6 441
ἂμ βωμοῖσι prr Θ 495 0 42 ἔχλιναν πρὸς
ἐνώπια, h. Ap. 235 ἅ. ἄγωσιν ἐν ἄλσεϊ εἴ.
Matth. ἢ. L 10. 232 πῶλος ἕλκων ἅ. καλά et
item Ῥ 533 de Eumelo, quod cum non decere
videretur, Den Bentl et Heyne spurium iu-
dicaverunt, Bothe audaci coniectura corrupit,
Spitzn. cautius ita explicavit ut Eumelum cur-
rum non attigisse sed equos qualicunque modo
currui adiunctos agere diceret, cui Grashof
(p. 25 n. 19) respondens recte ipsum traxisse
currum dicit, simulque equos egisse. A rha-
psodo vero serioris aetatis, qui certamina TIliadi
addiderit, non πρόσσοϑεν scriptum fuisse putat,
sed neglecto digammate zigUoU. ἔϑεν. h. Cer.
431 i» ἅρμασι χφυσείοισι. “2 14 ζεύξειεν ὑφ᾽
ἅρμασιν innovc cf. y 478. o 47 ζεῦξον ὑφ᾽
puer ἄγων cf. y 476, Θ 402 γυιώσω ὑφ᾽
ἅρμασιν ἵππους, cf. 6 416. — b) 4 366 4 198
ἑστεῶτ᾽ ἔν 9' ἵπποισι χαὶ ἅρμασι “Ζολλητοῖσι.
E 199 7, χ. &, ἐμβεβαῶτα, E 192 ἵπποι - χαὶ
ὃ 81.2.4. πέμπε cf. 9 llz. V 286 πέποιϑε,
cB 319. K 322 τοὺς 1$. τε zx. ἅ. ποικίλα
χαλκῷ οἱ φορέουσι, cf K 898. «1 226 T. ἔασε
PNE T 545 βλάβεν ἅ. x. 1 sed currus solus:
E 9239 ἐς ἕρματα ποικίλα βάντες, Θ 115 εἰς
Ζιομήδεος onec ἐβήτην, y 492 o 145 190
ἵππους τ᾽ ἐξζεύγνυντ᾽ ἀνά 9^ ἅρματα zou
ἔβαινον. —.o) Π 507 σχέϑον ἵππους ἱεμένους.
φοβέεσϑαι ἐπεὶ λίπον ἅρματ᾽ ἀνάκτων. Zenod.,
Arist. λέπεν, cf. Grashof (p. 22 n. 18) qui cen-.
set vv. 506. 507 additos esse post Homeri aeta-
tem. Assumpti certe videntur e 41 227 II 371.
(βρισάρματος, ἐρυσάρματος, ἁρματοπηγός, to--
ματροχιή) .
égueto-jyóc (ἕρμα πήγνυμο
compingit.
Zo. 455.
ἁρμα-τροχεή (ἁρμάτροχος ex ἅρμα et τρέ-
χω per sync. de qua cf. Autenrieth Ν. J. f. Ph.
95, 286) orbita. Meiring de verb. cop. II p. 23.
»proprie actionem designat, sed in concretam
significationem transiit". Ay. 43, 15 5 ἀπὸ τῶν
τροχῶν ἔντκησις καὶ χάραξις τοῦ ἐδάφους,
οἵ. E. M. 145, 18, Ῥ 503 ἐπισσώτρων ἄρμα-,
τροχιή, Eust. 1313, 21 ἐλαφρῶς οὕτως ἔτρεχον,
ὡς μὴ πολλὴν γενέσθαι τῶν τροχῶν ἐγχάρα-.
&uw καὶ ταῦτα ἐν λεπτῇ OUI: Doed. Gl. 695.
ἁρματροχίῃ, Geppert (2, 18) vituperat quod^
non ἁρματοτροχεή dictum. sit, Heyne quod » 502:
χονίης ῥαϑάμιγγες commemorentur umidum
putat esse pulverem, et Grashof (p. 7 n. 6) spu-
rios censet esse vv. 502—6, quamquam sicci
quoque pulveris si magna 'st celeritas cur-.
rus, particulae celeri rotarum motu huc illuc.
jactantur. *
(ouevoc v. 5. ἀραρίσκω.
ὡρμόζω (ἀρ - ἅἄρμός Curt. E. 488. De spi
ritu cf. Herod. 4 486) praes. 1) transit: adapto
accommodo, efücio ut conveniat. 2) intrans
aptus sum, convenio. s 162 δούρατα ταμὼν
ἁρμόζεο χαλκῷ σχεδίην. s 8417 πάντα ἥρμο
σεν oer ct. Grashof, Schiff. Düsseldorf
1834 p. sch. BHMRQT. ἁρμόζοντα χατε-
σχεύασε zal πρὸς ἄλληλα συγκαταγαγὼν ἐσχ -
ψατο εἰ ἁρμόζει ἀλλήλοις. zi 9) T 888 4 ἅρ.
αὐτῷ lorica, P 210 Ἕχτορι δ᾽ jo. τεύχε᾽ 1
χροΐ. Ita Naegelsb., alii trans.: sibi ipse apta-
vit loricam, et Iuppiter effecit ut Hectori apts
esset. (ext, ἁρμονίη, βητάρμων).
Αρμονίδης. τέχτονος υἱὸς - óso erat Phe
τϑοῖοβ E 59, cf. Bekker et sch. BL., T
voc Curtius, Stud. 1, 19 adn. Cf.
Apztorüó; Ap. P. 17 (195) Martis et Vene
f, Cadmi uxor.
ἁρμονίη (ἁρμόζω. Fuere qui ἁρμονιή
lent. sch. HP. ε 248 ἁρμονιῇσιν προπεριο
μένως. ἔστι γὰρ Ἰώνων ὃ χκαταβιβασμός) co!
missura, iunctura. 23) Translate: pactam. &
γόμφοισιν τὴν γε, καὶ ἁρμονίῃσιν ἄρασσ:
€ 861 δούρατ᾽ ἐν ἄρ. ἀρήρῃ -- 2) X 255
qui currum |
4 485 ἁρματοπηγὸς ἀνήρ, cf. Hes, i
σκοποι. ἁρμονιάων. sch. ΑΒ. σνυναρμογ.
ἀφ᾽ οὗ δηλοῖ τὸ ὁμολογιῶν χαὶ συνϑηξιί
συμβολῶν.
'"Agratog σ ὃ — looc (ἄρνυμαι" alii dg.
μαι. Düntzer &ovoc).
ἀρνειός (ἃ o1») aries.
Bekk. sine digammate, cuius saepe locus m
est. Habet semper duas. arses. z 527 uv &
γειὸν ϑῆλύν ce, Damm orecóc est species, '
Ap. 42, 6 zp
E
ἀρνέομαι
genus, ut nos dicimus; Schatbock, cf. z 572.
αἰ 25 ταύρων τε καὶ ἀρνειῶν, m 550 ταύ Qotot
Led ἀρνειοῖς, cf. A 181 w 9278. ε 239. ἀρνει-
οὖς τε τράγους τε, Γ 191 Ὁ ΤΗΝΕ πηγεσιμάλ-
: λῳ, . 482 ἀρνειὸς ἔην Polyphemi aries quem
À ipse | poéta saepc χρεόν appellat, ef. ἐ 444. « 463
ὑπ᾽ ἀρνειοῦ λυόμην τς ε 550.
ἀρνέομαι (Benf. 2, 295 goth. varjan weh-
ren, quamquam digammi non sunt vestigia ap.
Hom. Doederl, Gl. 2317 δίς, ἄνα- θινεῖσϑαι ἀρ-
γεῖσθϑαι. E. M. 146, 18 ἀπὸ τοῦ αἴρειν χεῖ-
| Qac ἐπὶ παραιτήσει. praes. ἀρνεῖται, imperat.
ἀρνείσϑω 9 43, ptc. ἀρνεύμενον h. Merc. 590,
impf. ἠρνεῖτο, aor. 1 opt. ἀρνηήσαιο X 191, inf.
&vijotad cu) recuso, 2) infitias eo, absolute, TL,
ἀμφί τινι. ἃ 249 π 126 γάμον cf. o 126. X z 212
3 358 τεὸν ἔπος, φ 945 δόμεναϊί τε χαὶ ἀρ.
3 49 στερεῶς, Absolute en 304. Ξ 191 9 43.
— 9) h. Merc. 390 εὖ χαὶ ἐπισταμένως - ἀμφὶ
βόεσσιν.
ἀρνευτήρ (veteres plerumque ad ἄρνες ἀρ-
veío arietum instar moveor. Doederl. Gl. 2318
pro ἐρευνητήρ lat. urinator) urinator. Eust.
1088, 57 ὃ, ἐπὶ »εφαλὴν εἰς ϑάλασσαν δυόμε-
voc z^ ὁμοιότητα τῆς τῶν ἀρνῶν πορείας.
JM 385 II (49 μ 413 ἀρνευτῆρι ἐοικώς, Ap.
43, 17 χυβιστητῆρι paraphr. «κολυμβητῇ sch.
B. M 880 κυβιστῇ ἢ δύτῃ 5 δέλφινι. L. ὃ
ἄρρην δέλφις λέγεται ἀρνευτήρ, διότι χατω-
zt o πλέει. sch. B. & 418 ἤτοι ἐπὶ χεφαλῆς
γνηχομένῳ κχολυμβητῇ. παρόσον τὸ ἀρνίον
πάντοτε ἐπὶ κεφαλῆς περιπατεῖ καὶ πηδῇ. V. v
᾿χυβιστητῆρι, ὀρχητῇ. ct. Hes. Doederl 1. 1.
E o (χυβιστητῆραὴὶ alium esse putat,
emacly (de compar. Hom. II Marcod. 1843)
negat, esse enim utrumque peritum corpus pro-
nem ex alto in caput deiciendi rotandique at-
que modo in mari, modo in terrà artem exer-
cuisse. Pal. Syr. 1 385 o δ᾽ epe νευτηρι,
quare Cureton ἄρα νευτῆρι proposuit, sed
Bekk. noluit recipere quia ap. Hes. »νευτήρ.
χολυμβητής mutandum videatur in νευστήρ.
Assentitur Bekkero Kayser (Phil, 10, 379).
Ἄρνη" πολυστάφυλον Ἄρνην 'B 507 v. Τάρ-
γὴν, "Aer. ναιετάοντα Πῆενέσθιον H 9, urbs
Boeotiae, rapit Strab. 9, 413. Χαιρώ-
»ti« Paus, 9, 40, 5. Tzetz. Lyc. 644. Of. Thuc.
1, 12. Burs. UU '] 198. 901.
E vvuet (αἴρω E. M. 146, 49 Buttm. Sp. 9,
oed. Gl. 99 et N. J. f. Ph. 74, 79) capto,
E. nitor ad aliquid. Kayser (Phil. 21, 88):
pretium mihi reportare conor. De rebus quas
num quis constanter sustenturus sit dubitatur,
τί (τινι). Veteres plerunque ἀντιχαταλλάσσε:
σϑαι permutare explicant, quia παρὰ τῶν ἀρ-
γῶν deducunt, quibus antiquissimo tempore mer-
ces permutabantur, atque labore et quasi su-
dore permutari volunt rem, cf. E. M. 146, 40.
Separandi sunt aor. ἄρασϑαι et ἀρέσϑαι (cf. s.
αἴρειν) quos recentiorum mult huc referunt,
ef. Curt. E. 488. Certe quae per - νυ derivan-
tur verba (Büumlein Ztft. £. A. W. 1850 p. 79,
1857 p. 45) conatum rei non eins omnia,
sed potuit tale verbum, cum alia eiusdem ori-
inis exstarent, eo transferri, Duentzer (N. J.
. Ph. 69, 600) conatum praesenti et imperfecto
bm indicari, quam inesse verbo. — 4 159
τιμὴν ἀρνύμενοι Μενελάῳ πρὸς Τρώων, Ari-
ston. ὅτι Ζηνόδοτος γράφει τιμὴν ἀρνύμενος
καὶ τὸν ἑξῆς ἠϑέτηχεν" "ἢγνόηκε δὲ ὅτι
ἢ τιμὴ νῦν ἀντὶ τῆς τιμωρίας χεῖται" xol τὸ
| Lex. Hom. ed, Ebeling.
»
— ἀρουρὰ Τὴ
ἀρνί ἥμενος οὐχ ἔστι λαμβόνων ἀλλ᾽ εἰςπρατ-
τόμενος παρὰ τῶν Τρώων, ef. sch, br. Eust.
71, 42. E 553 τιμὴν ᾿Ατρεΐδῃς ἀρνυμένω, Z 446
ἀρνύμενος, sch. B. σῶσαι σπουδάζων, para-
phr. περιποιούμενος. X 160 οὐχ iEQiitov
ἀρνύσϑην. Sch. A. ἀντιχατήλλασον τῷ δρύμῳ
cf. sch. B. sch. br. « 5 ἀρνύμενος ἣν τε ψυ-
χὴν χαὶ νόστον ἑταίρων, sch. D. “ἀντιχαταλ-
λάσσων, ἀντιδιδοὺς τὰ ἄλγεα διὰ τὴν ἣν w. x
v. τῶν ἑταίρων. fuere tamen qui hunc locum
magnopere vituperarent, ut Bekker (Act. Acad.
Berol. 1853 p. 635) eui Friedlànder respormum
(N. J. f£. Ph. 79, 586) atque Duentzer (Arist. p.
XD cui Kayser. "respondit (Phil. 21, 517).
ἄροσις ( ἃ, ἀρόων campi arabiles, arationes.
L13À ἐν δ᾽ ἄροσις λείη, cf. Lucas, N. 4, f. Ph.
79, 601. I 580 ἥμισυ ψιλὴν dpogir πεδίοιο
ταμέσϑαι (cf. E. Goebel. Zift. ἢ 6. 14, 416).
Didym. διὰ τοῦ c ψιλῆς γῆς" οὕτως αἱ Apr-
στάρχου. quibus ab alio quodam adduntur δῆ-
λον δὲ ὅτι ἐλλείπει ἡ εἰς ἵν᾿ ἢ εἰς ἄροσιν.
Aristarchus: dimidiam nudae terrae ita ut agrum
arabilem a planitie separaret. Qui « εἰς addidit vide-
tur. vertisse: ut ad arationem à campo separaret.
ἀροτὴρ. (&. ἀρόδωὶ arator. Ῥ 835 οὐ ποιμὴν
οὐδ᾽ ἀροτήρ. XN 549 πολλοὶ ἀροτῆρες
ἄροτος (α. ἀρόω) aratio. Dubitari potest
num sit 7j ἄροτος ager qui. aratur. ει 199 οὔτε
ποίμνῃσιν καταΐσχεται οὔτ᾽ ἀρύτοισιν. Est
plur. subst, abstracti, qui singula rei agendae
m. proponit. Habent singulare quiddam
(190—294: cf. Nitzsch. h. 1. qui &oótzo« ara-
tosibus maluit, Lucht (Schiff, Altona 1841 p. 8)
ποίμνῃσιν et ἀρότῃσιν de Dra pasto-
ris et aratoris; Ostermann (Phil 13, 396) ποί-
MYy pascuum 'explieat, ut absit zeugma quod
Nitzsch recte statuit; melius ἀρότοισιν de agris
qui arantur interpretabimur quamquam sie ae-
centus non placet.
ἄροτρον (ἃ Góc) aratrum. !
» 32 πηκτὸν ἄροτρον, σ 374 εἶκοι δ᾽ ὑπὸ
βῶλος ἀρότρῳ, h. Oer. 308 χαμπύλ᾽ ἄροτρα.
ἄρουρα (ἀρόω. Ahrens, Phil. XX VII 266 ἀρο-
Qzu& ex ARV) 1) arvum, ager, terrà quae ara-
tur. 2) terra. In pede sexto aut quarto, 4f 558
h. XXX. 9 in tertio. E. M. 147, 24. jj yi κυ-
ρίως ἡ ἠροτριασμένη ἢ πρὸς σπορὰν χαὶ ρο-
"pcd ἐπιτηδεία. Ν 707 τέμει τέλσον ἀρούρης.
Σ 544 ἱχκοίατο τέλσον ἀρούρης |, 4 68. ὄγμον
ἐλαύνωσιν xat ἄρουραν , h. Cer. 308 ἄροτρα
εἷλκον ,ἀρούραις | ἢ A 558 παρ᾽ ἄρ. ἰών, X 489
φ᾽ 405 οὐ por ἀρού-
onc 1, 5 10 ἐδάσσατ᾽ “ἀρούρας M 422, ἐπι-
ξύνῳ ἐν ἀρούρῃ LZ 142 ἀρούρης χαρπόν cf.
h. Cer. 471 ἀρουράων ἐριβώλων de frumento,
m 220 z. &. | de vino, «P 599 φρίσσουσιν ἄρου-
H 421 τ 433 ἠέλιος προσέβαλλεν ἀρού-
ac [ cf. K 7, 0| 220 φέρει ζείδωρος ἄρουρα l
φάρμακα cf (357 οἶνον, h. XXX, 9 βροίϑει
ἄρουρα φερέσβιος, 1 141 288 οὐϑαρ, ἀρούρης Ι,
sch. B. τῆς γῆς τὸ τροφιμώτερον, οἵ, h. Cer.
450. - res πίειραν ἄρουραν ΚΟ 5 328 wy 311.
κ 358 N 203
᾿Ξ 1922 ) ἄρουραι | πυροφύροι, Z 195 τέμενος -
φυταλιῆς καὶ dg. πυροφύόροιο, sch. A. 9:
ὄφρα νέμοιτο, Sch. br. δενδροφύρου γῆς ἢ
ἀμπελοφύρου" σπορίμου γῆς καὶ σιτοφὸ Q0t0,
ct. M 314 Y 185. Ariston. Y 180 ἀϑετοῦνται
στίχοι ζ΄ (180—6). Videtur postremus locns as-
sumptus, priorum Koechly Z 194 s. expunxit,
Δ] 318 intactum reliquit, iure vituperatus ἃ
Friedlàndero (N. J. f. Ph, 83, 32). E. Goebel
12
118 &góc —
(Ztft. £. G. 14, 416) genetivos recte ad τέμενος
rettulit propter M 314, alioquin enim ad τάμον
referendos esse DA 15 5T. 2) Β 548 τέχε ζεί-
ὅωρος ἄρουρα "4o. Erechtheum quo loco
R. "Payne UE, "secutus B. Thiersch (Mne-
stheus lliadi interpolatus Dortmund 1840) usi
sunt ad probandum multa esse in Iliade ab
Atheniensibus addita, cf. Duentzer. N. J. f. Ph.
91, 733 Lehrs, Rh. N. 17, 497. λ 309 ϑρέψε C.
e. syUV. Ἂ. ἢ 332 ἐπὶ ζείδώρον ἄρουραν] κλέος
εἴη οἵ. τ 593 h. Ap. 69 Y 226. 4 174 ὀστέα
πύσει ἄρουρα |, Θ᾽ 486 ἕλκον νύχτα ἐπὶ ζεί-
δῶρον &g. , οἵ. y 8 u 886. Φ 282 σχιάσῃ δ᾽
ἐρίβωλον ἄρουραν . Σ 104 ἐτώσιον ἄχϑος
ὀρούρης | cf v 379, s 463 v 354 χύσε δὲ ζεί-
δῶρον ὄρουραν |. καὶ 99 πατρὶς ἄρουρα |; ^et.
« 407 v 193. I'115 ὀλίγη ἣν ἀμφὶς ἄρουρα |,
ct. ἀμφίς À 1. (ἐπάρουρος).
&oóo (&. lat. arare, goth. ar-jan, ahd, ar-an,
altn. ar, lit. ar-ti Curt. E. 490 cf. Ahrens ΖΕ,
f. A. W. 1836 p. 814. Lottner, cr 7, 299, Curt.
ib. 3, 77 L. Meyer, vergl. Gr. τό. 98. 345.
Savelsb. Dig. 29) aro. E. M. liz, 27 , ἀροτριᾶν.
Ἶ 108 οὔτε φυτεύουσιν φυτὸν οὔτ᾽ ἐρόωσιν
Ahrens l 1. Σ 548 ἀρηρομένῃ δὲ ἐῴκει,
ct Ap. 44, 5. (ἄροσις, ἄροτρον, ἀροτήρ, ἄροτος,
ἀνήφοτος, ἄρουρα, ,ἐπάρουρος:.
«zs ἰάρπ- ἄζω, &on-«yjo lat. rap-io
Curt. E. 331 L. Meyer, vergl. Gr. 1, 91 2, 47.
Praeterea Savelsberg, Kuhn 16, 316 sarp- com-
parat. E. M. 737, 27) pr. ptc. ἁρπάξων VAM
A 310, ἁρπάξοντε E 556, fut. ptc. ἁρπάξων
X 210, aor. 1. fjona&g(). et Aonace(v), coni.
ἁρπάσῃ, pte. ἁρπάξας, ἁρπάξασα z 48 v.
ἁρπάσασα, ἁρπάξαν ε 416, ἁρπάξαντε Ν 199
rapio, arripio, corripio, vi abduco, τί, τινί, ἀπὸ
του, ἔχ του, ὑπό τοῦ. De bestiis rapacibus E
556. βόας χαὶ μῆλα, ΡΣ βοῦν, X 310 ἄρνα ἢ
λαγωόν, o 174 χῆνα, Ν 199 αἶγα κυνῶν ὕπο
φέρητον, M 305 μετάλμενος, ovem. — b) De
hominibus diisque: X 319 ᾧ ὑπὸ σκύ νους &p-
πάσῃ ἀνήρ. Ν 597 ἀπ᾽ Ἀσχαλάφου “πήληκα,
M 410 λᾶαν φέρεν, Π 814 ἐκ χροὸς δόρυ,
X 276 ἀνὲ δ᾽ ἥρπασε, Γ' 444 σε &. ἐν νέεσ-
σιν, o 250 Κλεῖτον, h. Ven. 203 Τανυμήδεα
ib. 218 Ῥιϑωνόν, Cer. 56 Περσεφόνην, cf. ib. 5,
ib. 19 ἀέκουσαν ἡγε, cf. ib. 81. Ven. 191 ἔνϑεν
με. — c) De tempestate et fluctibus z 48 τοὺς
ἃ. φέρεν, ε 416 μὲ βάλῃ (ἐξ ἀνά ἀπό ὑπὸ
ἅρπυια ἅρπη ἁρπαλέος ἁρπακτήρ).
ἁρπακ-τήρ (ἁρπάζω) raptor. «2 909 ἀρνῶν
ηδ᾽ “ἐρίφων ἐπιδήμιοι ἀρπακτῆρες, E. M. 359,
b τὰ τῶν πολιτῶν ἁρπάζοντες χαὶ οὐ τὰ τῶν
πολεμίων, cf. sch. BM.
ἀρπ-λέος (ὧρπ- ἄζω) studiose vel avide ex-
petitus. 3 164 χερδέων ἁρπαλέων. sch. EPV.
ὠφελειῶν ὧν ἄν τις ᾿ἁρπάσειε δι᾽ ἡδονήν, cf.
Ameis N. J. f, Ph. 79, 569. — 5 250 πῖνε καὶ
ἦσϑε - ἁρπαλέως cf. ξ 110, EE s. raptim. E,
M. 148, 6 ἁρπαχτικῶς, ἀσμένως, ἡδέως, προσ-
φιλῶς, ἐπιϑυμητιχῶς cf. Ap. 43, 8.
᾿Ἡἀρπαλίων (ἁρπαλέος), f. Pylaemenis Paph-
Jagonum regis, a Merione occiditur JV 644.
ὥρπη (ion-czo cf. Kuhn Ztft. 2, 199) avis
rapacis species, falco. E. M. 148, 20 εἶδος ὀρ-
v£ov, Ou0LOY «ier cf. Ap. 42, 39. Hes; T' 350
on; τανυπτέρυ) /L- AU polvo , sch. D. εἶδος
ὀρνέου" τινὲς ἔκτῖνον χαλοῦσιν, ἕτεροι δὲ
φήνην. Videtur esse falco ossifragus Passow
$. v. Lucas, qu. le. 29, quia faleones volantes
sonum edere solent,
l vec, Bekk. expunxit.
"Move
G&onzvte (ἁρπ-άζω) numen rapax, harpya..
Passow: Raffinen. E. M. 148, 30 αἱ ἁρπαχτιχαὶ,
ϑεαί, cf. Suid. I 1, 753 Ap. 44, 2. Seriores
tempestates eas esse crediderunt Hes. αἱ τῶν,
ἀνέμων συστροφαί, ϑύ ελλαι. Numen fuit ali-. 3
quod earum ΠΟ 150 τοὺς ἔτεχε Ζεφύρῳ͵ - ἅρ- -
πυια Ποδάργη | Ariston. ἡ ὃ. περιεστ. ὅτι Ζη-
νόδοτος γράφει Ἅρπυια “πόδαργος͵ ὡς ἐπιϑετι-
xóv, ἵν᾽ ἢ ποδώκης" ἔστι δὲ χύριον ὄνομα
Ποῤάργη" σαφὲς δὲ καὶ ἐκ Τ 400. Zenodotum
sunt qui sequantur ap. sch. AD. et Timogenes
Ap. 43, 32 et paraphr. Aliter Eust. 1050, 59
ἱπποφυές τι δαιμόνιον ἡ Ποδάργη, cf. Ap. 43, '
30. Nomina daemonum sunt (sch. AD.) Acello E
Ocypete Podarge. α 241 ξ 511 μὲν ὥρπυιαι
ἀνηφείψαντο, sch. B. αἱ Tj» ἀνέμων συστρο- —
φαὶ ἢ αἱ τιμωρητικαὶ ϑεαί, cf. E. V. Pro-
cellas sub equi imagine latere ipse Homerus |
indicat et quia cum Zephyro vento dicit matri- ;
monio iunctam fuisse Podargen, et v 77 τὰς
χούρας ἅρπυιαι ἀνηρείψαντο cf. v 66. Of.
Preller, Gr. M. I 436. II 330. Welcker Gótterl,
I 708 irtg. Rel. d. Gr. II 150. Gladstone p. 283. -
ἄῤῥηκτος v. S. “ἄρηκτος. u
ἄτρρητος (alii ἄρητος, εερέω cuius duplici.
consona cum producatur « priv. sunt qui P
ductionem indicent duplicata consona o C
Meyer, Kuhn 15, 3) non ,dictus, indictus. ξ 460.
ἔπος Ü πέρ τ᾽ ἄῤῥητον ἄμεινον, sch. BQ. ὕπερ,
τὸ λόγιον χρεῖττον ἣν μεῖναι ἄλεχτον.
ἄρσην (6. Curt. E. 491 skt. rsha-bha-s tau
rus Ἢ Legerlotz, Kuhn 8, 50) masculus, mas,
H 315 τ 420 βοῦν ἄρσενα, Y 495 βόας ἄρσε-
M 451 ἄρσενος οἱός,
t 425 ἄρσενες ὄιες, ει 488 ἄρσενα μῆλα, ε 938.
τὰ δ᾽ ἄρσενα i. e. arietes hircosque. VON
v 81 hy. "XXXI 14 ἵπποι |, & 16 tol ἄρσενες
sues, — b) h. Merv. 494 μίγδην ϑηλείας τε καὲ
ἄρσενας. O 7 μήτε τις ϑήλεια ϑεὸς μήτε τις
ἄρσην.
᾿Δρσέενοος. του μεγαλήτορος f. Hecamedes
4 626. (ἀραρεῖν. Lob. Path. Pr. p. 205 — ἀερ-
σένοος animo sublato).
ἀρσίπους v v. 8. ἀερσίπους. :
᾿Αρτακίη" ἐς χρήνην - καλλιρέεϑρον | "Ao:
τακίην x 108 Nitzsch (prope Cyzicum Ap. Rhod
1, 957.) (παρὰ τὸ ἄρτι καίειν δ΄ ἔστιν ἀναδί-
δοσϑαι" melius ab ἀρτᾶν).
ἀρτεμής (Schweizer Kuhn 2, 68 skr. ar
mant. Lob. cum sch. LV. E 515 et plerisque
veterum ἄρτιος. Audacius Doederl. Gl. 131 pre
ἀρτίματος incolumis. E 515 H 808 ζωόν
καὶ ἀρτεμέα, Ap. 42, 7 et Philoxenus ap. E.
150, 8 ὑγιῆ, ν 45 ἀρτεμέεσσι iod, sch.
σώοις, ἀρτίοις, ἀνελλιπέσιν, ὑγιῶς ἔχουσιν.
"Aorsutc in quinto pede E 51 T 59, 4 32:
in primo ἢ. Ven. 93, A. ἁγνή | s 198 6
v ΤΙ, πότνια ϑηρῶν | ᾿ ΓΑ. ἀγροτέρη) Φ 4 |
ἐυπλύκαμος - "Á, v 80, "A. ἐοχέαιρα E 53 4
Z 428 Y 39 «ὁ 606 zu02 A172 o 478 h.|
424, "A. ἐς ὁμότροφος EV i | h. 2; 21;
σηλάκατος. κελαδεινὴ | "A. L, χασιγνήτη
τοιο | Y 71. χρυσήνιος "A. Z 205, zovoóSgopE ος
"A. I 583; Ἀρτέμιδος χελαδείνης Π| 188
A. χουσηλακάτου z. | h. 4 118: — ᾿ἀρτέμιδ
versu ineunte v 60, "4. ξύν o 410 h. Del. 16
Πηνελόπεια | ᾿Α. ἐχέλη 31 t DA, Ἑλένη - ἢ
χρυσηλακάτῳ ἐικυτα | à 192, "A. - Διὸς κούρῃ
C 151; ἡρτέμιδα h. 4, 16; Ἄρτεμιν ἐοχέαιρα
h. Ap. 159 [15], κασιγνήτην. "Ezcroi | παρ
vov ἰοχέαιραν, ὁμότροφον Ἀπόλλωνος | 9^ «
"ue Ha - "e "e
NOS X Ro co VEA ὦ DOMO gm τ ὦ τ σα m —
᾿ἑχατηβόλον lo. | h. 8, 185. A. χρυσηλάκατον
χελαδεινὴν | παρϑένον αἰδοίην, ελ. 00. | αὐτο-
- χασιγνήτην χρυσαύρου, ᾿Απόλλωνος | 5...
B. h. 27, 1188. δηροσχόπος log. ll. Ἤρτεμι, πό-
tv& Sed, ϑύγατερ Διός v 61 (Gorsurc Plat.
Crat. 406 B. EM. Eust. 1732, 28. Welcker
- Gótterl I 600. ἥρτεμις ἀπὸ τοῦ ἀρτεμέας
Lo ποιεῖν Strab. 14, 1l, 6. ἄρκχτεμις (ἄρχτος)
. Hartg. gr. hel. IIl. 101. ἀέρα τέμνουσα Pott
EF Ἵ 291 adn. Welcker II 387) Diana, lovis
v 61 et Latonis f. h. 27, 90 [ἐν Ὀρτυγίῃ h.
Del. 16 nata], Apollinis soror Y 71, est virgo
procera & 102 SS. 161 s. v 71, οὔτ᾽ ,αἰσχρὴ
μεταμέλπεται οὔτ᾽ ἐλάχε α | ἀλλὰ μᾶλα με-
γάλη τε ἰδεῖν x. εἶδος ἀγητὴ |. h..2, 21,
casta οὐδέποτ᾽ "Agrjióe χρ. κι] δάμναται ἐν
φιλότητι - ᾿ἀφροδίτη | h. Ven. 4, 16, ἁγνή"
—- dea venationis ἐσϑλὸν ϑηρητῆρα: δίδαξε γὰρ
A. αὐτὴ | βάλλειν ἄγρια πάντα E 51, h. 9,
ἑκατηβόλος, ἐλαφηβόλος, ϑηροσκύπος, Caly-
doniis irata aprum immittit 7 529; choros ducit
Μουσῶν z. Χαρίτων καλὸν χορὸν ἀρτυνέουσα
h. 27, 15 IJ 183 h. Ap. 199 Ven. 19, 118 Cer.
4241. ante omnia saltus amat, Taygetum et Ery-
manthum ζ 103. Ut Apollo' viris, ita A. femi-
nis mortem affert Z 205 498 T 59 4 171 197 323
o 410 478 c 202 v 60 80, Niobes filiabus £2
606 s., Orioni viro, qui in eam peccaverat
Ε 123, 'Aeneam cum Latone curat E 447, Tro-
janis cum Apolline auxiliatur. Gladstone, h. St.
p. 168 s. Welcker I 602.
ἄρτι (ἄρ- τι Curt. E. 488) modo, nuper. Est
v.l T 56 d 988 v 166 v 174 "quibus locis
omnibus nunc legitur ἄρ τι. Defendit ἄρτι
Bothe ad T 56.
ἐρτι-επής (ἄρτιος, ἔπος) qui verbis est aptis,
verborum artifex. X 281 τις ἀρτιεπής, sch.
Leid. ἄρτιος καὶ ἱκανὸς εἰπεῖν ὡς τε πιστεύ-
Ἔσϑαι cf, Ap. 43, 7. Ariston. ὅτι οὐκ ἐν ἐπαί-
γῳ ὃ ἀρτιεπής, κατὰ τοὐναντίου τῷ ἀμετροε-
πεῖ, ἀλλὰ 0 λάλος καὶ ὁ ἀπηρτισμένως παρα-
λογιζόμενος.
ἄρτεοος (ἄρ-τιο-ς Curt. E. 488 de nom. Hom.
11) aptus, consentaneus, sapiens. E. M. 150, 26
τὸν ὑγιῆ χαὶ πεπληρωμένον. E 326. 948 οἱ
φρεσὶν εὔρτια ἤδη. Dat. ethicus est (Ap.
. 49, 14. ὑγιῆ ἡρμοσμένα ἀπηρτισμένα" λέγεται
δὲ ταῦτα καὶ ἄρμενα cf. Doed. Gl. 537) quam-
quam sunt qui ad ἄρτια referant: ipsi Eod
. gruenter i. e. idem sentiebat quod. ipse. Ξ 92
T9 240 ἄρτια βάζειν apte ad rem (ἀρτεμής,, ἀρ-
τιεπής, ἀρτίφρων, ἀρτίπος, ἐπαρτής). .
ἀρτέ-πος qui rectis est pedibus, , pedibus in-
teger. E. M. 150, 29 ἄρτιος καὶ ὑγιὴς ποσίν,
ὁλόκληρος. I 505 ἄτη σϑεναρή τε zal ἀρτί:
πος. Üpponuntur Preces clandae. 9 310 χαλός
τε καὶ ἀρτίπος Mars cui opponitur Volcanus
quia imbellis sit. Genus enim pro specie dixit
- poéta de Voleano qui claudis est pedibus(Damm),
sed Doed. GI. 537 interpretatur ϑούς.
εἐρτέςφρων (φρὴν) qui mente est apta A. e.
. ea qua esse debet. ὦ 261 ov τὶ μάλ᾽ ἀρτί-
«oov.
j ἄρτος (E. M. 150, 86 παρὰ τὸ ἄρω τὸ ἜΤΙ
φέρω, ali ἄρω. bubitat le origine Benf. 2
.18) panis. o 343 ἄρτον otov, c 190 ἄρτους
δύω.
L ἀρτύνω (Ὁ. ἀρτύω cf. sch. BL. BE 55) pr.
pte. ἀρτύνοντας ài 366, ipf. ἤρτυνον O 303, fut.
ἀρτῦύνέουσιν, pte. ἀρτυνέουσα h. XXVII 15,
wor. pte. ἀρτύναντε € 153, ἀρτύναντες. pass.
ἄρτι — ἀρχή
119
aor. ἀρτύνϑη 4 216 Bekk. ἠρτύνϑη, cum. sch.
BL. B 55. Med. impf. zcv v&rO, aor. ἠρτύναντο.
instruo, , àpparo, compono, τί, τινί, E. M. 150,
8 τὸ ἀρμόξζω ἢ εὐτρεπίζω, à 380 9 53 ἠρτύ-
γᾶντο Host. suos ramos legten zurecht, O0 303
ὑσμίνην, sch. V. παρεσκεύαζον. ὥστε μάχεσθαι.
A 916 μάχη, Eust. 839, 49 ἄρτιον καὶ ἀρα-
pote γίνεσθαι τὸν στρατόν cf. "Ap. 43, 1 E. "M.
150, 44. M 43 N 152 πυργηδὸν σφέας αὐτοὺς
et. M 86. Hes. παρασκευάσαντες, συντάξαν-
τες. E 469 ὑπὸ Τροίην λόχον ἤγομεν ἀρτώ-
γαντες. « 277 8 196 ξεδνα proci (sch. V. ) €
Giseke allm. Entst. d. Il 131 et Ameis N. J.
f. Ph. 70, 248 quamquam Nitzsch et Faesi (h. l.
et Ztft. f£. A. W. 1855 p. 435) sequentes sch. E.
et Eust. 1417, 11 de parentibus explicant qui
dotem e donis procorum paratam nuptae dant.
Cui explicationi obstant vox ξεόνα et gen. ἃ
praep. ἐπί pendens. Ceterum locus « 911 qui
non iniuria vituperatur a Kirchhoffio (Compos.
d. Od. 8) videtur assumptus e libro secundo cf.
Philol. Anz. 2, 38. h. XXVII 15 χορόν. — b)
*Metaphorice o 158 μνηστῆρσι ϑάνατον d. A
366 Avevóse mendacia struentes, b 55 K 302
ἠρτύνετο βουλήν, sch. br. παρεσκεύασεν, ἐποίη-
σεν, cf. Ap. 42, 84 (exi).
ἀρτύω (v. &oo cf. sch. BL. B δῦ E. M.
378, 2 et similiter Doed. Gl. 547) pr. ἀρτύει
δ 111, ipf. ἠρτυεῴ(), ἤρτυον A v 942. instruo,
apto, paro, molior, t;»é τι. € 379 τί. aures
signorum, eh. BV. ἡτοίμαζε, δ᾽ YI] γάμον
ἄμμι ἀ., v. 1. ἀρτύνει sch. V. παρασκευάσει,
sed multo "apüns est praesens. De rebus malis,
v 949 Τηλεμάχῳ θάνατόν τε μόρον τε, π 448
τῷ ὄλεθρον, A 439 σοὶ δόλον, y 159 ἐπὶ Ζεὺς
πῆμα (ἐπί, ἀρτύνω ἐπαρτύνω).
᾿Αρῦβας. αντος, Sidonius o 490.
ἀρχέ-κᾶκος (οἵ. Meiring de verb. cop. I
p. 15) qui malum incipit, mali auctor. .E 63
νῆας ἀρχεκάχους. e πᾶσι χαχὺν Τρώεσσι γέ-
vovto, sch. L. τρόπος ἐτυμολογικός.
"Aox£-Aoxos. Antenoris DERE.
ab Aiace occiditur Ξ 464.
"Agxt-xt02. εμος.. ᾿Ιφιτίδην - μὸν ϑρασύν O
198, ϑρασὺν Ἥχτορος ἡνιοχῆα | Teucer inter-
ficit 312,
ἀρχεύω (« οχός) praesum,
— IM 100,
dux sum ad tem-
pus, τενί. E 200 ἀρχεύειν Τρώεσσι κατὰ ὑσμί-
νας, B 845 ἄρχεν᾽ Ἀργείοισι χατὰ ὑσμίνας,
Υ. L ἄρχευ de ἄρχομαι.
ἀρχή (ἄρχω) exordium, initium. 4 604 χα-
κοῦ OL πέλεν ἀρχή, 98 πήματος ἀ., φ 35
ἔγχος ἔδωκεν ἀρχὴν ξεινοσύνης, q 4 'o 169
φόνου, X116 νείχεος. Cum gen. personae: /"
100 εἵνεκ᾽ ἐμῆς ἔριδος καὶ ᾿Ἰλεξάνόρου ἕνεχ᾽
ἀρχῆς ab Alexandro, Ariston. ) δ περιξστ. ὕ,
Ζηνόδοτος γράφει ἕνεχ᾽ ἄτης. ἕσται δὲ ἀπο-
λογούμενος Μενέλαος ὅτι ἄτῃ περιέπεσεν. ὸ
᾿ἡλέξανδρος. διὰ μέντοι. τοῦ ἔνεχ᾽ ἀρχῆς ἐν-
δείχνυται ὅτι προκατῆρξεν. lta Spitzner, La
Roche, Duentz. Non enim sua culpa fieri ut
utrique aerumnas perpeterentur Menelaus putat,
sed Alexandri. Sed Bekk. ἄτης, propter Z 356
42 28 quibus locis Alexander non comparatur
cum adversario. « 188 4 458 β 251 o 69 ἐξ
ἀρχῆς a principio, antiquitus. Haec A 438 ad
Aéropen, referri uxorem Atrei Cretensem pu-
tat. Nitka, quum Homero nota sit fabula Aéropes
Konigsb. i. Pr. 1844). Sed Homerus qui v. 436
γόνον ΡΣ dixit neque v 438 nisi Menelai
15"
180
et Agamemnonis uxores commemorat, non vide-
tur altius progressus esse.
ἀρχός (ἄρχων dux, ductor. E. M. 151, 91
ὃ ἡγεμών. De eo qui ad tempus l1) navi 2)
exercitai ordinive praeest. 1) 4 144 εἷς δέ τις
ἀρχὸς ἀνὴρ βουληφόρος ἔστω, Α 31l ἐν δ᾽
ἀρχὸς ἔβη cf. ὃ 653. h. VII 51 ἀρχὸν ἕλε, cf.
ib. 25. ep. 7. 4 νηὺς ztouztol ἠδ᾽ ἀρχοί, 9. 162
ναυτάων. De praefectis classium B 685 πεν-
τήκοντα νεῶν, B 493 ἀρχοὺς νηῶν. -- 2) B 541
4464 ἀρχὸς / βάντων, B846 ἀρχὸς Κικόνων,
426 Ἱυκίων, 0331 d. ᾿Ιδηναίων, S 196 ἀρχοὶ᾽, Ἴδη.
γαίων, E 80 ἀρχὸν ᾿Αλιζώνων, E571. Παφλα-
γόνων, 0 516 Φωχήων, O 519 Ἐπειῶν, Ε 491
ἀρχοὺ c ἐπιχούρων, B 618 τῶν τέσσαρες ἀρχοὶ
ἔσαν, B 103 1790 πόϑεόν γε μὲν ἀρχόν. B τῖϑ
ἀρηΐφιλον. De una expeditione z 204 ἄρχον
μετ᾽ ἀμφοτέροισιν ὄπασσα. Etiam ὃ 496 ἀρχοὶ
δύο μοῦνοι "zcv, ad singulas gentes refer-
tur non ad universos Graecos neque satis com-
mode diceretur 41 195 Ἠενέλαον ἀρχὸν ᾿Ιχαιῶν,
quae fuit v. 1. pro ᾿ἡτρέος υἱόν. ὃ 629 φ
187 ἀρχοὶ μνηστήρων. h. Merc. 292 ἀρχὸς φὴς
λητέων χεχλήσεαι. B 934 οὐ μὲν. ἔοιχεν ἀρ-
χὸν ἐόντα καχῶν. ἐπιβασκέμεν viec ᾿Αχαιῶν,
9 391 βασιλῆες ἀρχοὶ χραίνουσι (ἄναρχος,
ἀρχεύω, ἔξαρχος).
ἄρχω (Benf. 1, 112 Curt. E. l65 skr. arh.
Aliter Doed. Gl. 407). pr. coni. ἄρχῃ 1 102,
ἄρχωσι Y 138 Aristarchus, sed Zenod. quem
Bekk. sequitur ἄρχῃσι, ΠΝ ἀρχέμεναι Y 154,
imperat, ὄρχε, ἀῤχετῳ H 986, ἄρχετε y 481.
impf. ἡρχον ἡ ρχεί»), v. 1. ἄρχε I 447 ubi post
Barnesium 7oz& scribitur,
fendit, pl. zjozov, fut. ἄρξει ὃ 667, aor. ἦρξα
ξ 930, coni. ἄρξωσι, opt. ἄρξειεν, y 106, (g-
ξείαν 41 335, ptc. ἀρξάντων d 437. Med. ἂρ-
χομαι, coni. ἄρχωμαι h.. ΧΧΥ, 1. opt. ἄρχοιτο
9 90, imp. ἄρχεο h. XXXI, 1, , ptc. ἀρχόμενος,
La Roche ἄρχε. de-
ἀρχόμενοι h. XXXIV, 18, ipf. ἤρχετο, fut. ἄρ-
ξομαι 1 97, aor. 1 ἤρξατο ψ 310, ptc. do&c-
μενος, ἀρξάμενοι 9 142. 1) praeeo, zo. 2)
primus facio quod alii post me facient, incipio,
ordior, τινί τινος, c. inf. 8) duco, praesum,
rego, τινός, bis τερνέ, 4) pervinco. 5) Med. in-
cipio ,Quod ipse pergam facere τινός, τινί τι-
νος, ἔχ του, c. inf. 1ὴ A 495 Ζεὺς ἦρχε, Τ' 490
δαίμων, 1601 v 370 ὦ 501 Ὀδυσσεύς, ct T
248. N 136 O 306 P 107 263 "Ezroo, Ψ 12
᾿ἡχιλλεύς, B B 416 y 12 A9rYvg, A 472 0 559 Il
632 0. I'447 κιών, jens, paraphr, ἡγεῖτο τῆς
ὁδοῦ. Ν 329 ἠρχ᾽ "lusv, paraphr. προηγεῖτο
πορεύεσθαι, cf. Ν 784. B 84 νέεσθαι, pa-
raphr.zt002,y&tt0 τῆς £x tob προβουλίου ἐξόδου,
Ν 690 ἐν τοῖσιν», E 592 ἠρχε δ᾽ ἄρα σφιν Ἄρης
χαὶ Ἐνυώ, utitur enim sing. de duobus, CES
134 984 2 516 h. Ap. 514 ante caesuram, sed
Il 552 ὦ 9 in exitu versus, 9 107 τῷ αὐτὴν
ὁδόν. — 2! Imp. saepe pro aor. yidetur esse:
H 286 ἀρχέτω, cf. d 439. I 69 ἄρχε sch. L.
παντὸς “λόγου καὶ πάσης συμβουλῆς noozatá-
βαλλε ἀρχάς sed La Roche: geh voran. Φ 891]
5107* γὰρ ἄρης, d 437 ἀρξάντων ἑτέρων, h.
Xlll 3 ἀοιδῆς, B 378 ἤρχον χαλεπαίνων, 4
AD αύϑοιο, H 232 μάχης cf. 4 335 Y 154. 138
237 ὁδοῖο, O 95 ϑεοῖσι δαιτός Doederl. Gl.
908: praei et redue deos ad cenam, gen. loci
esse ratus. Duentzer: ἄρχε hier vom Bedienen
nicht von Beginnen. similiter Q 793 τῇσιν 7.
γόοιο recte Doederl. Gl. 909 quasi signum cete-
ris dedit. B 433 y 68 τοῖς μύϑων Nestor, ct. A
3 Mee 2 ,
ἀρχὸς — ἀρωγος
203 y 417 inter hos colloquium exordiebatur,
£ 302. Calypso, 7 261 ὦ 490 Ulixes, E 490 ἡ
47 ν 374 Minerva cf. H 445 4 987 ' Neptunus,
P 628 Aiax, X 167 Q2 103 298 Iuppiter, z 994
Polites, o 100 r 103 508 Penelope, o 184 Eu-
maeus cf, h. Cer. 212 τῇσι, antecedente maiore
interpunctione praeter γ 474 o 100 ubi ἐπεί
praecedit et » 47 ubi ὅτε. Sequitur semper
oratio recta. .4 571 τοῖσιν ἤρχ᾽ ἀγορεύειν
Voleanus, H 347 Antenor, π 345 σ 349 v 359
Eurymachus οἵ. X 949 Pulydamas, B 15 Ae-
gyptus, χ 461 Telemachus, semper post maio-
rem interpunctionem. Orationi rectae quae sub-
sequi solet 29 15 σ 349 nonnulla praemittuntur,
Ameis 9 17 cf. N. J. Ε Ph. 77, 629: ergriff die
Initiative. II 65 ἄρχε Διυρμιδόνεσσι μάχεσϑαι.
τ b) Adduntur πρῶτος sim.: P 597 πρῶτος
ἦρχε φόβοιο, v. l. ἦρξε, 4 67 72 ἄρξωσιν
πρότεροι δηλήσασϑαι, χ 497 ἄρχετε νῦν - φο-
θέειν cf. Hagena Phil. 8, 19 h. Ap. 312 ἀτιμά-
ζειν ἄρχει πρῶτος. Aliter δ 667 ἄρξει καὶ
προτέρω χαχὸν ἔμμεναι, sch. BPQT. τὸ γενό-
μενον καὶ προσωτέρω προχόύψει ὥστε κακὸν
εἶναι. Sed sch. EPQV. ἀπὸ ταύτης τῆς ἀρχῆς
χεῖρον ἡμᾶς ἐργάσεται. — 3) y τ0ῦ. ὅπῃ ἀρ-
ξείεν, 5 13 τότε, ξ 471 reítog. ziezov, B 805
οἷσί περ ἄρχει, & 380 ἀνδράσιν neca zal νέεσ-
σιν ἄνδρας ἐς ἀλλοδαπούς. — b) B 876 X«o-
πηδὼν ἦρχεν “υχίων καὶ ᾿Γλαῦχος ς, sing. pro
pl. ut B 858 512 830 842. sed plur. ΓΒ 856 AA-
ζώνων, B 494 Βοιωτῶν, B 517 Φωχήων cf.
B 756 819. II173 τῆς lc στιχός, II 196 τῆς
τετάρτης, B 623 M 98 τῶν τετάρτων, M 93
τῶν ἑτέρων, v 266 ἄλλων ἑταίρων. B 516
τῶν ἑχατὸν νηῶν, cf. B 609, nisi forte com-
mate interposito: iis praeerat, centum navibus,
ct. B 7I3. B 586 622 636 718 736 826 888
τῶν, cf. x 205. — 4) I 107 σέο ἕξεται ὅττι
χεν ἄρχῃ penes te erit quaecunque sententia
pervicerit. — Med. 5) 9 90 Zw ἄρχοιτο, cf.
9. 499. w 310 ἤρξατο coepit narrare Ptc, ab
initio: ἢ. XXIX 6 ἀρχόμενος cf. XXXIV 18.
T 954 ἀπὸ τρίχας ἀρξάμενος i e. ἀπαρξάμε-
νος. ξ 428 πάντων ἀρχόμενος μελέων, 1 91
σέο δ᾽ ἄρξομαι, h. Ven. 993 IX 9 XVIII 11
σεῦ, cf. KXXII 18. XXV 1 Μουσάων, q 142
τοῦ χώρου, α 807 ἡ 233 ἃ 335 o 166 502 τοῖ-
gi») ἤρχετο μύϑων ubi activum locum habe-
ret. Ellendt (drei homer. Abh.) metri causa
modo ἄρχειν modo ἄρχεσϑαι μύϑων eligi recte
putat Medium defendi potest & 101 τῇσι N«v-
σίχαα ἤρχετο μολπῆς, quia non coepit modo,
sed etiam perrexit. ww 199 ἐχ τοῦ δ᾽ d. a ful-
cro lectuli. 8)» h. IX 8 ἐκ σέϑεν ἄρχομ᾽
ἀείδειν, ΧΧΧΙ 18 ἐκ σέο. c) H 824 8.98
τοῖς πάμπρωτος ὑφαίνειν ἤρχετο μῆτιν, sch.
BL. I 93 πάμπρωτος, oiov προφϑάσας ἐκεί-
νους τοὺς τὴν γνώμην αὐτοῦ ἐπαινοῦντας.
d) h. Cer. 1 XI 1 XII 1 XVI 1 XXII 1 XXVI L
XXVIII 1 ἄρχομ’ ἀείδειν, XXXI 1 ὑμνεῖν ὄρ-
χεο. (ἐπί, ἐξ, ἀπό, κατά, ὑπό, ἀρχός, ἄναρχος, d
ἔξαρχος, ἀρχή, ἀρχέκακος, ἄργμα, ἀρχεύω).
ἄρω v. S. ἀραρίσκω.
ἀρωγή (&. ἀρήγω) auxilium, auxilii latio.
4 408 πειϑόμενοι Ζηνὸς ἀρωγῇ, d 360 τί uo
ἔριδος καὶ ἀρωγῆς, Ψ 574 ἐς μέσον ἀμφοτ'
θοισι διχάσσατε μηδ᾽ ἐπ’ ἀρωγῇ
ἀρωγός (&. ἀρήγω) adiutor, τινί. 4 B ἐπὶ
ψεύδεσσι - ἔσσετ᾽ ἀρωγός, sch. BL.
πρὸς τὸ ἀρωγός, vel potius ad ἔσσεται. ! ed
cum nunquam dat. abstracti sie addatur voci.
4
? od
/
j
j
2doaioc
ἀρωγός similibusve, Aristarchus (cf. Herod. h. 1.)
wevdéaot scripserat, quod ap. Hom. non legitur
(φιλοψευδής) atque ita La Roche: hominibus
mendacibus'aderit. c 232 ἐμοὶ εἰσὶν ἀρωγοί.
0205 Δαναοῖσιν. De iure dicundo: Σ᾽ 505 ἀμφὲς
ἀρωγοί, Sch. br. χωρὲς ἑκατέρῳ οἱ ἴδιοι βοη-
ϑοί (ἐπαρωγός, συναρωγός).
Ao«toc, Graecus ab Hectore interfectus 4130
ἐσάμινϑος (ἃ. Benf. 1, 477 σμι et. 9e, um
9.2), atu(v)9, abreiben reinigen Hes. &07 ἢ ῥυ-
παρία" ϑεν zal ἀσάμινϑος) alveus, labrum,
solium, Ap. 45, 6 πύελος, ἀπὸ τοῦ "nv ἄσιν
μινύϑειν, cf. Eust. 1481, 47. sch. HPQ. 9 450
Sch. H. γ 468, sed hanc originationem merito
vituperat Benf. 1, 28. Plerumque in secundo
pede, sed d 128 in sexto. A 576 ó 48 9 87
ἐς ἀσαμίνϑους βάντες ευξέστας, z 361 ἐς ἀσά-
μενϑον ἕσασα sch. Η. πύελον, χιβωτόν" καὶ ἡ
χοίλη δὲ χαὶ ἡ μεγάλη χύλιξ x«l ἡ λάρναξ
οὕτω καλεῖται, Cf. 9 450. De lavatione cf.
Naegelsb. ho. Th. 251. y 468 ἐκ ἀσαμίνϑου ;
βῆ, sch. B. ἀσάμινϑος σημαίνει xal τὴν πύε-
λον zai τὴν λεχάνην καὶ τὸν λουτρῶνα περὶ
ov νῦν λέγει cf. w 168 ὦ 370 9 456. o 90 ἔκ
ó ἀσαμίνϑων βάντες ν. l ἀσαμέίνϑου. ó 198
ϑῶχε δύ᾽ ἀργυρέας ἀσαμίνϑους.
ἄ-σβεστος (σβένν viu) qui exstingui non po-
iest. 2) indefessus, immensus. Ap. 45, 22
μεταφοριχῶς ἀκατάπαυστος, ἀκατάλληκτος. II
123 ἀσβέστη φλός, ubi Aristonicus monet , posse
legi χατὰ σβεστή sed recte praefert zur ἀσβ.
De fem. addit: χαὶὲ τὸ σχῆμα μηρικὸν ἀσβέ-
στη χαϑάπερ ῥεῖα δ᾽ ἀριγνώτη πέλεται ἀντὶ
ἀρίγνωτος. P 89 φλογὶ ἀσβέστῳ. — 2) Meta-
phorice: 4 599 9 326 ἄσβεστος γέλως, sch. D.
ἀχατάπαυστος, πολύς" x μεταφορὰ ᾿ἀπὸ τοῦ
πυρός. v 846 ἄσβεστον γέλω. X 96 ἃ. μένος.
4 50 ἄσβεστος βοή. 4 500 530 NN 169 540
Π 267 8. &. Minus apte ὃ 584 ἡ 338 ἄσβ,
κλέος, quamquam defendit sch. E. τοιαύτη γὰρ
ἡ δόξα τρόπον πυρὸς φαίνουσα διαφανῆ ποιεῖ
καὶ περίφημον τὸν ἔχοντα.
Ἔσβετος, ep. 14, 9 daemon.
ἐ-σήμαντος (σημαίνω) qui custodem cura-
toremque non habet, incustoditus. Αἴ 485 μή-
λοισιν ἀσημάντοισιν, quod pastoris cura ca-
rent, Ap. 45, 138 ἐφυλάχτοις sch. br. ἀφυλά-
χτοις, ἀφροντίστοις, μὴ ἔχουσι ποιμένα cf, E.
M. 153, 10. Fuere qui A HIA quibus
Signum appositum |. non est Ap. 45, 18 ἀπὸ
TOY σφραγίδων, ἃ σήμαντρα ἘΣ sed
nec curant id leones et comparantur oves cum
Thracibus, quorum nulli sunt custodes.
άσϑμα (ἄω cf. Curt. E. 687) anhelatio, E. M.
153, 18 ἀναπνοή. O 941 ἄσϑμα καὶ ἵδρως
παυετο. O 10 Il 109 ἀργαλέῳ ἔχετ᾽ ἄσϑματι
sch. B. ἀσταϑμήτῳ καὶ ἀσϑενεῖ χαὶ οὐχ εὐθεῖ
πνεύματι. D. ὑπὸ πολλοῦ πνεύματος χαὶ συν-
ἐχοῦς ἀναπνοῆς. (ἀσϑμαίνω).
ἀσϑιμαίνω (6691) anhelo, aegre et graviter
Spiritum duco, ut morientes aut qui diu encur-
rerunt K 376 ἀσϑμαίνοντε κιχήτην, .E 585
N 399 ἀσϑμαίνων ἔχπεσε, Καὶ 496 τὸν ϑυμὸν
ἀπηύρα ἀσθμαίνοντα cf. Φ 181. II 826 πολλὰ
ἀσϑμαίνοντα, h. Ap. 359 μέγ᾽ ἀσϑμαίνουσα.
ιΑσιάδης τ᾽ ᾿Αδάμας ἠδ᾽ Ἤσιος Ὑρτάκου
υἱός N 771, 759, 560, M 140. — ἩἨπόλλων |
Φαίνοπι ᾿Ἀσιάδηῃ ἐναλίγκιος P 588.
Ἑρμιόνην ᾿Ασίνην τε βαϑὺν χατὰ χόλπον
ἐχούσας | B 560 (α, σινέω E. M.) urbs Diome-
— ἀσχέω 181
dis in Argolide Strab. 8, 573. Paus. 4, 34,
9—12. Bursian Geogr. Gr. II 61.
ἀ-σϊνής (σίνομαι). ilaesus, incolumis. Δ 110
“197 ue ubi
[ro
ἄσις (-- Doed. Gl 947 ἄξειν siccare.
E. M. 158, 25 ἄση, sed dubitat Benf 1, 23)
limus. E. M. 158, 22 gu, ἐλύν, ó ἐστι γῆν
weno. Ap. 45, 11 ἄσιν τὴν ἰλύν, Doederl:
arena ad quam explicationem non debebat uti
Hes. τὴν μετ᾽ ὀστράκων [xal] λίϑων vam!
(M. Sehmidt ἐλύν) quod aperte de fluvio dictum
est glaream volventi, potuit autem quodam mo-
do uti ib.: ἄσις, κόνις. Φ 321 τύσσην οἱ ἂσιν
χαϑύπερϑε καλύψω, Sch. ABV. τὸν ἐν ὕϑατι
συρφετὸν καὶ ξηρὸν ἀπὸ τῆς ἄζης" οἱ δὲ τὴν
ἐχ τοῦ ποταμοῦ δεῖσαν, ubi Doederl. delet x«.
sch. br. et paraphr. ἐλύν.
Ἄσιος. ὃς μήτρως ἣν Ἕχτορος- | αὐτοκασί-
γνητος Ἑχάβης, υἱὸς δὲ Ἰύμαντος | II 717. —
2) Ασιος, ὄρχαμος ἀνδρῶν ] "A. Υρτακχίδης,
Ἠρίσβηϑεν B 887—M 96," A. Ὑρτάχου υἱός N 159,
ἥρως 95, 110, μέγαν 136, ἄναχτα 139, 163, πεζός
Ν 384 ab Idomeneo occiditur, 408, 414, 111.
"Acto ἐν λειμῶνι B. 461 La Roche Anh. cf.
Strab. 14, 650, Hdt. 4, 49 qui regem Lydiae
᾿Ασίαν commemorat, Spitzner, Hermann ad h.
Ap. 250 "4e/o in Asiae prato regione Lydiae
circa Caystrum (ἀσις). ἃ.
ἄτ-σιτος (σῖτος) cibi expers, ieiunus.
ἄσιτος ἄπαστος ἐδητύος ἡ δὲ ποτῆτος.
Ῥιανὸς κεῖτ᾽ ἄρ᾽ ἄναυδος καὶ
ριεστέραᾳ ἢ γραφή.
"AG dq, Martis f. ex Astyoche, Orcho-
meniorum dux Β 512, 1 82, N 478, 518 a Dei-
phobo occiditur, 526, 527, Ὁ 112.
ἐξ ᾿᾿σχανίης ἐριβώλαχος ἦλθον duoigol |
Ν 793, Mysiae vel Bithyniae Strab. 12, 564.
14, BRINGS Agzürty B 863 regio Phrygiae
Strab. 12, 564. (σχανός — oxÀnoós).
Azvtog ϑεοειδής B 862 Φρύγας
N 792. — ἀσχεϑής v. 5 ἀσχηϑής.
εἰ-σκελέως (ἀσχελ ἧς) rigide, dure, sine fine.
Ap. 45, 15 σχλ node δυσμεταστρέπτως cf. E. M.
ἀσινέας ἑάας, fit synizesis
ó 788
,Didym.
ἔστιν αὕτη χα-
ἦγε,
104, 40. gh 68 ἀσ. αἰεὶ μενεαίνειν, sch. B.
ἀντὶ τοῦ ἄγαν σκληρῶς. Ἷ t
d-GzxtAx«g (E. M. 154, 41 sch. EQ. « 68.
Doed. Gl 2106 σχέλλω sicco cum c int, cf.
Meiring de verb. cop. Il p. 16, sed. Bent. 1,
300 skr. kshar akshara unzertheilbar unver-
gánglich, alii ὦ priv. et σχέλος crus. Pott. E.
F. 2, 129 ἀπέσχλην, dnó0xÀ100) exsiccatus, ex-
haustus. « 463 ἀσχελέες καὶ ἄϑυμοι, sch. BQ.
ἄγαν χατεσχληχότες 1727 χεχμηκότες, σκληροί,
ἐσχελετευμένοι χαὶ νενεχρωμένοι zal ψυχικῆς
ἐσχύος ἐστερημένοι quare Circe eos iubet cibis
vesci atque recreari. Neutr. pro adv. de iis
quae prae ariditate flecti nequeunt: rigide: dure,
assiduo. α 68 ἀ. αἰὲν κεχόλωται, sch. V. E. M.
154, 39 ἀδιαλείπτως χαὶ ἄγαν σφοδρῶς. 543
πολὺν χρόνον &. οὕτω κλαῖε, sch. E. ἀμετακι-
νήτως, ἀμεταμελήτως, ἀμετατρέπτως, ἀδια-
λείπτως x«l συνεχῶς. (ἀσκελέω).
ἀσκέω (Βοπξ 1, 215 2, 345 satis dubitanter
comparat skt kschi et &£o) ipf. ἤσκχειν I' 388,
aor. ἤσκησεν X Y 592, ἤσκησαν Ῥ 743, ptc. ἀσκή-
σας, f ἀσκήσασα, pf. pass. ἤσχηται conticio,
apto, componro cum arte ac studio. E. M. 438
48 μετὰ πολλοῦ πόνου καὶ κόπου ἐργάζομαι.
I' 388 εἴρια, RA 438 ἅρμα οἱ χρυσῷ τε χαὶ
ἀργύρῳ εὖ ἤσχηται, X 8923 χορὸν - ᾿Αριάδνῃ
133 ἀσχηϑής
Lindemann (notat. hom. I Zittau 1884 p. 7):
chorum invenit s. instituit, quamquam non alias
ἀσχέω tale quidquam signifie at. Ψ 743 εὖ -
χρητῆρα, w 198 ἕρμεῖν" ἀσκήσας. Pte. absolute
adv. instar. / 110 χέρα ἀσχήσας - ἤραρε cum
arte magna E 240 ϑρόνον τεύξει, y 438 περί-
gtvev, m 179 πέπλον ἔξυσε. «& 489 πτύξασα
χαὶ ἀσχήσασα LIU Qu. (ἐπί. ἀσχητόφ).
ἀ-σχηϑής (v. ἀσχεϑής & 255. Bóttcher
(Aehrenl. z. hom. he Wortf. 15) & priv. et ahd.
scato Schaden, debebat dicere scado, atque 510
Pott. Benf, 1, 179 skr. ksha-ta volnus quod fit
a radice kshan radendo, cf. L. Meyer, Kuhn 6,
16 et vergl. Gr. 1, 395 qui ad radicem skadh
refert. Doederl. GI 387 σχάζειν, ἄσχαστος
ἀἄσκαστεῖν, ἀσχάστητος) incolumis, "cf. Duentz.
Kuhn 15, 350. Ap. 45, 8 ὑγιής, ἀσινής, cf.
E. M. 155, 3 154, 56. sch. BLV. I1 247 ἡ λέξις
«ἰτωλῶν. k 212 eap ἔλθοι à., II 247 ἀ. ἵχοιτο
τεύχεσί τε ξὺν πᾶσι καὶ ἑταίροισιν, € 26 144
μάλ᾽ do. - ἣν πατρίδα γαῖαν ἵκηται, cf. ε 168.
sch. Υ. ὑγιὴς ἐξ ἐπιμελείας, cf. ε 19. λ 535
ἐπὶ νηὸς ἔβαινεν. ὃ 255 ἀσκηϑέες καὶ ἄνου-
σοι (synizesis --- vd ἀσκεϑέε c sch. Q. ἄσχε-
ϑέες x«l ἄνουσοι" ἀντὶ τοῦ ἄπονοι καὶ ἄνευ
χακοπαϑείας. V. ἀβλαβεῖς ὑγιεῖς.
᾿Ασκληπεάδης Meg&ov. y, 6145 5/2. y0C.
-δὴ 4 204, de 4ozxAxztog B 781, τοῦ υἱὸς
ἀμύμονος ἐητῆρος |.4 194 4 518 Machaonis
et Podilirii p., υἱὸς ἩἨπόλλων 0c, τὸν ἐγείνατο
δῖα Κορωνίς | h. 16, 2, ἄναξ 5. Proeller, gr.
Myth. 1 408. Welcker, gr. Gótterl. IL 732 (r
B 131. ἄλχω ἤπιος Preller, ὠἀσχελὲς ἤπιος E. M.)
ἐσχητός (ἀσκέω) bene confectus. ó 134 νή-
ματος ἀσχητοῖο, sch. MQ. τοῦ φιλοκαλουμέ-
vov. V. καλῶς γεγονότος, v 189 λέχει ὁ ἡσχητῷ.
ἄτσκοπος non respiciens, incautus: ,temera-
rius, cf. Luc. qu. le. 116. Ap. 45, 18 ἀνόητος,
τὸ δέον μὴ σχοπῶν. 2 ]57 186 οὔτε ἄφρων
οὔτ᾽ ἄσκοπος οὔτ᾽ ITANE sch. B. M. συνελα-
βεν πόϑεν οἱ ἄνϑρωποι ἐπὶ τὸ ἀδικεῖν ἔρχον-
ΠΡῸΣ ἢ γὰρ ou ἀσυνεσίει ν ἔστι ἄφρων" ἢ ἀκόν-
TOS 0 διὰ τοῦ ἄσκοπος, ὃ δηλοῖ τὸν μὴ τοῦ
συμφέρον τος προνοούμενον, ἢ ἐχουσίως, ὃ διὰ
τοῦ ἀλιτήμων παρέστηκεν, Ü δηλοῖ τὸν ἀλιτάνευ-
τον, τὸν ἑκουσίως τοῦ δέοντος ἁμαρτάνοντα.
ἀσκός (Benf 1, 612 ad radicem σχ unde
σκῦ-τος, dein praefixa « et omissa v ἀσχ-ός,
cf. Pott, E. F. 2, 129) pellis animali detracta,
cutis , uter. z 19 ἐκδείρας ἀσκὸν βοός, cf
Nitzsch, ἢ. 1. z 45 ἀσκῷ ἕνεστιν, z 4r ἀσκὸν
λῦσαν, I zd 5 τ αἰγείῳ, t 196 αἴγεον &.
οἴνοιο, cf. € 205. 1 212 ἐμπλήσας &. μέγαν.
ἄσμενος (δεῖ s. ἥδειν, sch. BL. ΖΦ 108
ἀπὸ τῆς ἡσμένος μετοχῆς γέγονεν ὄνομα,
ὅϑεν xal τὸ πνεῦμα Dekk. εύσμενος) laetus.
800 z 134
Y 550 ἄσμενος iz ϑανάτοιο, L 63
Ξ 108 ἐμοὲ δέ χε ἀσμέ-
ἄσμενοι £x ϑανάτοιο,
ro si». Hes. χαίροντι.
᾿ἀσπάζομιαι (Benf. 1, 541 oz« trahere et
skr, à; traho ad me. Similiter Duentzer, Kuhn
19. 10 cf. 14. 31 Doederl. Gr 938. Alii (Kuhn
4, 17) ad radicem skt. svag' amplecti cf. Curt.
Kuhn 13 395 Savelsberg. de .epith. a «ἀϊΐδη-
Aoc etc. [act. pr. inf. ἀσπαζέμεν Q 464
pro ἀγαπαζέμεν). Med. ipf. Ue. at-
traho àd me, saluto. Eust. 828, 3 εἰς ξαυτὸν
σπᾶσϑιαι ἀσπάζεσϑαι λέγεται, cf. E. M. 156, 2.
KK 542 δεξιῇ ἔπεσσί τε, t 415 χερσὶν ἡ. ἔπεσσί
τε, οἱ. y 35. χ 498 Ὀδυσῆα h. VI 15 s. χερσί
T ἐδεξιόωντο, (ἀσπαστός, ἀσπόσιος, ἀσπασίως).
— ἀσ"τερχές
ἀσπαίρω (ἀ-σπαίρω, σπαρ Curt. E. 389.
Radicem esse putat L. Meyer vergl Gr. 2, 68)
pr. ptc. ἀσπαίρουσι Ν 448, ἀσπαίροντα, ἀσπαί-
ροντες « 355, ἀσπαίροντας, ipf. ἤσπαιρε, ἤσπαι-
ρον. palpito,, pedibus obnitor, cf. Porphyr. ad
N 443. E. M. 722, 55 ἀμουσόν τινα κίνησιν
δηλοῖ. I' 993 τοὺς ἀσπαίροντας, t 955 ἀεί-
θοντο, K 521 d. ἐν φονῇσιν, ὃ 596 ϑνήσκοντα
χαὶ d., N 571 περὶ δουρὶ j., N 518 Hj. uc-
»vr9a, z 418 ῆ. πόδεσσι μίνυνϑα cf. r 231. τ
229 ἀσπαίροντα Lov, M 9083 δράκοντα toóv,
ἔτ᾽ d. u 954 λαβὼν ἔῤδιψε piscem. De corde
quod salit et palpitat: JV 443 ἀσπαίρουσα ze
οἱρίαχον 1 “πελέμιζεν. De infantibus h. Cer. 289
ἐλούεον ἀσπαίροντα, Ap. 198 ἔσχον στρόφοι.
ἄ- σπάρτος (σπείρω) non consitus, non sa-
tus. t 123 ny ἄσπαρτος καὶ ἀνήροτος, v 109
τά γ᾽ ἄσπαρτα χαὶ ἀνήροτα πάντα φύονται,
Hes. μὴ͵ σπειρόμενον.
ἀσπάσιος (ἀσπάζομαι, Duentz. Kuhn 13, 10
ἀσπᾶν. Fem. -ó et wv 283 -τος) exoptatus
1) gratus et acceptus, τενέ, 2) laetus, libenti
animo. Metri causa ἀσπάσιος et ἀσπαστός co-
puan s 397 iw 238 v 33 monet Lob. path. el.
,949. Θ 488 ἀσπασίη τρίλλιστος ἐπήλυϑε
ves, sch. br. ἀσπαστή, εὐχταία. Καὶ 35 τῷ δ᾽
ἀσπάσιος γένετ᾽ ἐλϑών, h. Mere. 32 ἀσπασίη
προφανεῖσα. λ 481 &. ᾿παίδεσσιν ἐλεύσεσθαι,
£ 391 .&. βίοτος παίδεσσι φανήῃ, πατρός, L 466
d. ἑτάροισι φάνημεν. w 283 &. γῆ νηχομέ-
νοισι φανήῃ, v. l. ἀσπασίως sed solet poéta
cum verbis veniendi et apparendi adi. copulare.
h. Cer. 165 τρέφεται πολυ εὔχετος ἀσπάσιός τε.
— 2) E. M. 156, 4 λέγεται καὶ -ἐπιῤῥηματιχῶς
ἀντὶ τοῦ ἀσπασίως. d 607 ἦλθον ἀσπάσιοι,
sch. Ὗ. ἀσπασίως" ἀσπάσιοι, ἄσμενοι. w 238
ἀσπάσιοι δ᾽ ἐπέβαν, v 296 d. - ἵχοντο sch.
MY. ἀσπαστῶς καὶ Zuv 'μητιχῶς. s 897 ἀσπά-
σιον τόν γε ἔλυσαν, sch. B. ἀσπασίως ϑέλοντα
ἐκεῖνον. Est v. 1. ἀσπασίως. h. Ap. 63 ἄσπα-
σίη δεξαίμην, cf. Nitzsch y 418 Herm. h. Ap.
59. Baumeist. ἢ. l. (ἀσπασίως. Adv.
ἀσπασίως 1)libenter, laete, cum magno gau-
dio. 2) ex animi sententia, ex: optato. E. M.
155, 56 προςηνῶς καὶ φιλοφρόνως. Semel ad-
ditur ϑυμῷ. 8. 450 ἀ. ἔδε ϑυμῷ - λόετρα ὃ
598 ἀ. ἴδε γαῖαν cf. h. Cer. 458. Ἢ 118 ἀ. γόνυ
καμψέμεν nnn D. A4 327 d . ἀνέπνεον, Y 285
&. - κάτϑεσαν, X 310 à. ἀφίξεται, & 502 χεί-
μὴν d., ν 9333 d. EAUELO! h. VI 6 δέξαντο d. —À
2) v 33. ἀ. τῷ κατέδυ φάος, sch. M. yo. ἀσπά-
σιος, εὐκταῖος καὶ προσφιλής (La Roche ἀσπά-
010»2). z 181 ἀ. φύγε νηῦς, ubi non satis ac- -
curate Eust. 1651, 21 «ρθουν ως εἰπεῖν xal.
ἀσμένως Er τὸν ἐστι. Ἰ. ἀσπασίως d 607.
pro ἐσπάσιοι sch. V., M 610 pro ἐσσυμένως,
Sch. Δι, € 397 pro ἀσπάσιον, ιν 233 pro ἀσπάσιος.,
ἀσπιστός (ἀσπάζομαι) exoptatus, gratus. et
acceptus, τινί, E. M. 156, 97 τὸ ἡδύ". τοῦ αἵ
κατ᾽ ἐπίτασιν ὄντος ὅπερ ἂν τις πρὸς ἑαυτὸν. 1
ἐπισπᾷ. Semper ante caesuram. i 60 ἀσπαστὸς
φανν ῃ πᾶσι, w 239 τῇ ἃ. ἔην - εἰσοροώσῃ, 7H
569 ἐσπαστὸν ἐμοὶ γένοιτο, Ap. 45. 95 ἀγαπη-
τὸν, v 35 Ὀδυσεῖ ἀσπαστὸν ἔδυ φάος, 9 995.
τῇ ὑσπαστὸν ἐείσατο χοιμηϑῆναι cf. 5 343.
ε 898 Ὀδυσεῖ ἀσπαστὸν ἐείσατο γαῖα καὶ ὕλη.
ἄτ-σπερμος (σπέρμα) sine prole. Y 303
ἄσπερμος γενεὴ καὶ ἄφαντος ὄληται, Did. (?, in.
cod. Par.) Ἡρίσταρχος yg. ὄφρα μὴ ἄφαντος
γενεὴ δμηϑέντος ὄληται.
ἐ-σπερχές (neuir. adi. ἀσπερχής quo non
ἢ
7 NOE UR ἘΝ ΧὩ μτ- MPO * Ὁ ἃ τ αὶ wo
ἄσπετος
utitur Hom, ὦ euph. et σπέρχω, Meiring de
verb. cop. II p. 14 Doederl Gl. 942 et alii.
Sunt qui ὦ pyiv. dicant: non festinanter i. e.
— continuo Dueftzer N. J. f. Ph. 69, 603) assidue,
. cum magno studio, sine intermissione, E. M.
156, 55 ἀδιαλείπτως, τοῦ α zat ἐπίτασιν
του τέστι τὸ ἄγαν ἐσπευ σμέν Ov. παρὰ τὸ σπέρχω"
“συνεχῶς, ἰσχυρῶς, ταχέως cf. Ap. 45, 16. Habet
semper duas arses. Σ 556 ἀ. - πάρεχον, X
188 κλονέων rastlos. 4| 32 X 10 μενεαίνεις,
sch. V. ἄγαν ἐσπευσμένως, L. πολυσπουδάστως
cf. « 20. sch. H. διόλου. II 61 χεχολῶσϑαι. sch. B.
ἀδιαλείπτως, ἄγαν «τεταμένως, ἀμεταβλ ητί.
ἄ-σπετος (ἕ-σπετε, oz) infandus, immensus,
permagnus, permultus. E. M. 156, 53 τὰ οὕτω
πολλὰ καὶ ᾿μεγάλα ὥστε καὶ ἄῤῥη τα ὑπάρχειν
τοῦ λέγεσϑαι. B 455 h. XXVI 10 ἄσπετον ὕλην. cf.
ΒΡ οἱ 127 9 784 & ὕλην. s 101 τόσσον δὲ ἀλ-
μυρὸν ὕδωρ ἄσπετον, sch. PQ. ἄσπετον τοῦτο
δύναται κομματικῶς ἀναπεφωνῆσϑαι χατ᾽ εὑ-
ϑεῖαν, quamquam vox alias non solet sic legi.
4 407 ἃ. PE. [0 558) II 300 ἃ. αἰϑήρ, cf. E.
M. 156, 47. € 403 δόος Q9xsavoto ῥέεν &., T
61 ὦ 738 ΤΡᾺ οὖδας; de conclavi v 395 χ 269.
& 997 ἃ. ὦνον, € 96 & ζωὴ -ἃἂ. Ν 139 &. ὄμβρῳ,
h. Ap. 58 χνίσση &., I' 818 X 165 à. κῦδος, IK
528 &. xv δοιμός ΕΣ 918, Π 157 &. ἀλχή, ξ
412 xay yn €, h. Ap. 360 ϑεσπεσίη δ᾽ ἐνοπὴ
γένετ᾽ ἄσπετος, Ven. 937 φωνὴ ῥεῖ ἄσπετος
continuo, cf. Baumeist. h. 1. Hermann coniecerat
τρεῖ ἄσπετον immense tremulat. b) » 135 v 342
&. δῶρα, Y l ἀγλαά, ε 162 557 « 184 408 477
& 30 χρέ᾽ ἄ., ep. 17, 2 μῆλα. 44 245 τά oi
ἄσπετα ποιμαίνοντο, paraphr. πολλά, sed sch.
Dp. ἀπαρακολούϑητα, cf. sch. br. Ap. 45, 5 ἀπα-
ραχολού! ϑητα, καταστρέφει δὲ εἰς τὸ πολλά.
Derivabant enim ab ἕπεσθαι ut sit: cuius numerum
assequi nemo potest, cf. sch. B. P 339. v 494
παρὰ ἄσπετα κεῖται, «1 704 ἄσπετα πολλά, sch.
br. ἀπερείσια, 015 ὃ ὅσσα τάδ᾽ 6 ἄσπετα πολλά; sch.
Q. ὅσσα τάδε" ἤρκει χαὶ τοῖτο εἰς ἔμφασιν, ὃ
δὲ ἐπιφέρει ἄσπετα πολλά. Fuere qui in his
ἄσπετα, adv. loco esse crederent. — c) P 332
τρεῖτ᾽ ἄσπετον mirum quantum, sch. B. μεγά-
λως. Est enim neutr. pro adv.
ἀσπιδής V. CS. σπιδής.
εἐσπιδεώτης (ἀσπίς, ἀσπίδιος cf. Lob. p
el. 1, 479) scutum gerens. B 554 II 167 1 Πρὸς
τε καὶ “ἀνέρας ἀσπιδίωτας.
εἰσπές (Benf. 1, 612 radix ez, σκῦ-τον, σπυ-,
ἀ-σπ-οιδὴ scutum, ' clipeus. Erat scutum forma
oblonga, atque tanta magnitudine ut totum cor-
pus tegeret. Num quid differant σάκος et ἀσπίς
non satis liquet, nisi forte ἀσπίς magis universe
omne genus clipeorum significat, σάκος vero
solum Scutum. JN 405 χρύφϑη ὑπ᾽ ἀσπίδι πάν-
Toc ἐΐσῃ cf. .1 61 434 E 300 P 7. M 294 d ὅ8Ι.
— N 157 803, non orbiculato ut multi interpretan-
tur, cf. Marx, clip. Ach. delineavit Coesfeld 1843
p.18, Baerwinkel, de heroum hom. armat. p. 34,
Meyer, de epith. orn. Eutin 1837 p. 20. Tale
Scutum χυχλοτερῆ Homerus dixisset, non ἐΐσην
ut navem cuius partes dextera et laeva, ima et
"Summa congrue et aequabiliter factae sunt, Quodsi
- Momeneus totus sub scuto latuit, orbiculatum
nimia fuisset magnitudine et nimio pondere. Z
—MHS8 ἀντυὲ 5j πυμάτη ϑέεν ἀσπίδος “ὀμφαλοέοσ-
5c, Ariston. ἡ δ € 6. περιφερεῖς καὶ ἀνδρομή-
χεις αἱ ἀσπίδες ἕως σφυρῶν καὶ αὐχένος κα-
᾿λύπτουσαι. II 360 ἀσπίδι ταυρείῃ, κεκαλυμ-
Mibroc ὥμους, Ὁ 645 ἐν ἀσπίδος &vtvyi πάλτο
— ἀσπίς 133
τὴν φορέεσκε ποδηνεκέα, Ariston. ἡ ὅ. o. ἀν-
δρομήκεις αἱ ἀσπίδες. Δ 468 πλε υρζ, τά οἱ
πύψαντι παρ᾽ ἀσπίδος ἐξεφαάνϑη, sch. BLV.
παρ᾽ ἀσπίδος ἀντὶ τοῦ παρενεχϑέντος τοῦ
ὅπλου. Π 819 400 στέρνον γυμνωϑέντα παρ᾽
ἀσπίδα, .4 259 ὑπ᾽ ἀσπίδος οὔτησε. Nam scuti
forma longior quam latior effecit ut a latere
corpus volneraretur. f 32 ἐμφιβρότην πολυ-
δαίδαλον ἀ. ϑοῦριν. Π 808 ἀσπὶς σὺν τελαμῶγι
- τερμιόεσσα, sch. D. modnonc, ἣ ὅλον τὸν
ἄνϑρωπον σκχέπουσά, μεγάλη. H 389 τελαμὼν
ἀσπίδος ἀμφιβρότης, Ariston. ὅτε περιφερΐ
καὶ ἀνδρομήκεις, cf. M 402. Nam erant lora
lata (cf. Ariston. E 796) quibus secuta ab umero
dextero penderent et sustentarentur. AST
atyv το ὦ. . ἀπὸ euov, N 611 ὑπ’ ἀσπίδος εἴλετο
ἀξίνην. Ξ 511 ἀσπίδες ὅσσαι ἄρισται evi στρα-
τῷ ἠδὲ μέγισται, Ii ἐν ἀσπίδι μείζονι δύτω,
Ariston. v. 376 οὗτος χαὶ ὃ ἑξῆς ἀϑετοῦνται Ott
γελοῖον μὴ τὰ ἁρμόζοντα ἀναλαμβάν εἰν, ἀλλὰ
μείζονα εἰς ἐμποδισμὸν τῆς χρήσεως. Érat in
medio scuto umbo Ν᾽ 192 ἀσπίδος ὀμφαλόν, «1
424. 481 ἀ. ὀμφαλοέσσης. Inter umbonem atque
extremam scuti oram quam &vrvye vocat Homerus
erant χύχλοι quasi anuli sive orbes quibus super-
struetum erat scutum. Y 981 διὰ δ᾽ ἀμφοτέρους
ἕλε κύχλους ἀσπίδος ἀμφιβρότης i. e. extremum
et qui extremo proximus fuit, nam prope extremum
Achillis hasta in scutum descenderat cf. Grash.
Fuhrw. 31 N. 28 sch. Β. τὸν ϑύρσενον καὶ τὸν χαλ-
χοῦν. Extrema enim ora ahenea fuit ad sustinen-
dos gladiorum ictus, interiores vero orbes pellibus
superinducti, E 197 d. εὐκύκλου, cf. N 715 X 498.
Corio taurino superinducta erant scuta Δ 163
d. vavosinv, E 453 M 426 βοείας ἀσπίδας £?-
χύχλους cf. Ariston. M 496. Erant senta aere
munita atque ornata: X 97 ΠῚ 704 E 437 φαει-
νὴν a2 -- by B 382 2? ἀσπίδα ϑέσϑω, sch. BL.
ϑέσθω ἀντὶ τοῦ περιϑέσϑω. E 997 σὺν ἀσπίδι
δουρὶ te, Y 162 ἀσπίδα ϑοῦριν πρόσϑεν ἔχεν
στέρνοιο, Y 978 ἀπὸ ϑεν «d, ἀνέσχεν. Ferie-
batur potissimum scutum: 7" 347 βάλεν "Avpet-
ó«o χατ᾿ ἀσπίδα πάντοσ᾽ ἐΐσην, cf. I' 356 H
950 P 517 Y 974, E 981 537 NV 958, 160, H
260 M 404 Ψ 818 II 774. I'357 H 251 4 435
διὰ ὀσπίδος ἢλϑε φαεινῆς ἐγχὸς; cf. M 429.
Y 977 λάχε δ᾽ ἀσπὶς ὑπ᾿ αὐτῆς, H 270 εἴσω
δ᾽ ἀσπίδ᾽ fate, N 548,ἐπ᾽ ἀσπίς ξόφϑη cf.
419. Ν 409 qeu eU - «vov cf. M 161. Y
323 ἀσπίδος ἐξέρυσεν. Est EX. pugnae genus,
quae non certaminibus singulorum, sed agmine
tQ densatisque ordinibus fit cf, Koechly Ztft.
f. A. W. 1843 p. 11, quae pugna indicio videtur
esse vidisse poétam Doriensium quoque acies.
Ν 181 Π 215 ἀσπὶς ἄρ᾽ ἀσπίδ᾽ ἔρειδε, IJ 914
ἄραρον - ἀσπίδες. Alia est ratio 7] 448 Θ 62
4. - ἔπληντ᾽ ἀλλήλῃσι. H 62 ἀσπίσι - n£qot-
zv fat. — ὁ) Achillis scutum Thetis ἀσπίδα vo-
cat X 458 visi δόμεν ἀσπίδα, in sequentibus
vero poéta σάκος, ut Aiacis semper. Hectoris
saepe ἀσπίς est, X 111 ἀσπίδα καταϑείομαι, Ῥ
799 κατὰ ϑῆχε 4. Sarpedonis in certamine.
Paridem Heetor invenit Z 399 dc σπίδα - ἀφόων-
τα, E 182 ἀσπίδι γιγνώσκων Diomedem cf. E
4. O 192 ἀσπίδα Νεστὸρέην quod totum fuisse
perhibetur aureum. Hoc num filio commodarit
dubitari potest, etsi scholia non dubitant 5 11 Ep
ἀσπίδα πατρὸς &oto οἵ. IK 76. Κὶ 152 ὑπὸ “ρασὶν
δ᾽ ἔχον d. dormientes, 7 135 ἀσπίσι κεκλιμένοι. e
256 ἔχων πήληχα χαὶ ἀσπίδα καὶ δύο δοῦρε, χ 3 25
οὐδέ πῃ ἀσπὶς ἕην οὐδ᾽ ἔγχος cf. IN 264 T 359 185,
184
ἀσ:τιστής
507v, μνόν, εἰ UE χόρυϑός τε καὶ ἀσπίδος, 4534
στείβοντες νέκυς τε καὶ ἀσπίδας, cf. [Y 499].
— e) Dat. sing. elisione minuitur cf. Spitzn. exc.
VII Heyne ad 7349 Geist disquisit. Hom. p. 5.
Lehrs qu. ep. 47. Hoffm. qu. hom. 1, 84. Ahrens
Phil. 4, 574 6, 14 La Roche h. U. :126. Γ 849
Ρ 45 ἀνεγνάμφϑη αἰχμὴ ἀσπίδ᾽ ἔνι χρατερῇ.
cod. Ven. ἀσπίδι ἐν xp. quem sequuntur Ahrens
et La Roche, H 272 ἀσπίδ᾽ ἐνιχριμφϑείς
cf. Kónighoff (exeg. et crit. Münstereifel 1850 8 5;
Did. ἜΣΣΩ dani ἐνιχριμφϑείς, quam-
quam Hagena (Phil. 8, 389) ἀσπίδι X
ut Aristarcheum probat. Ceterum ἀσπίδι
in plerisque codd. est atque defenditur ab ADT
sio et La Rochio, z enim dat. esse natura ancipi-
tem atque corripi sequente vocali, (λεύχασπις,
ὑπασπίδιος, ἀσπιδιώτης, ἀσπιστῆς.)
ἐσπιστής (ἀσπίς ἀσπίζων scutum gerens. E.
M. 157, 8 πεζός, ὁπλίτης, πολεμιστής. Semper
in exitu versus. 44 90 201 ἀσπιστάων | λαῶν,
6 214 ἀνδρῶν à. , 4 221 4 412 Τρώων ἀ. N
cf. 0 155. E 577 7 Παφλαγόνων - &, |, II 490
541 593 OPE. - 4. IN 680 Δαναῶν - [20
Ap. 45, 28 μαχητῶν, ἀπὸ ἕνὸς μέρους.
Ἀσπληδών" ᾿Ασπληδόνα B 511, urbs Boeo-
tiae Minyarum prope Melam Strab. '9, 415. Bur-
sian Geogr. Gr. I, 211.
ἐ-σπουδὲ (alii ἀσπουδεί, Suid. I 1, 803 ἀσπου-
δὴ cf. Spitzu. ad Θ 519 Duttm. Spr. 2, 452
Hoffm. qu. hom. 1, 107 La Roche h. T. 205, νῷ
in Ztft. £. A. W. 1835 p. 106 s. σπουδή) sine
labore, sine contentione, Ap. 45, 20 ἀσπουδεί,
χωρὶς πάσης σπουδῆς, ἄνευ χαχοπαϑείας, cf
E. M. 157, 36. O 512 μὴ μὲν ἀσπουδί y&- ἐπι-
βϑαῖεν, Ariston. ἡ ὃ. 0. ἀντὶ τοῦ μὴ ῥᾳδίως,
μή noc χωρὶς σπουδῆς cf. O 476 d. γε ἕλοιεν
νῆας (Ariston et XY 304 ἀ. γε χαὶ ἀκλειῶς
ἀπολοίμην (Ariston.).
ὥσσα v. S. OG Τίς.
'AGGitgixoc, "Trois f.-Y 232, Capyis. p. 239.
«σσον V. S. ἄγχι. ἀσσοτέρω y. S. ἃ) γλχι.
ὥ-στἄχυς (ὦ euph. στάχυς. De accentu cf.
E. M. 158, 20) spica. B 148 ἐπί τ᾽ ἠμύει ἀστα-
χύεσσιν. 'Hermann (de iter. ap. Hom. 9) vitu-
peravit quod duae comparationes idem fere di-
cerent, llaupt (Zusátze zu Lachm. Betr. 102)
coniunctione ant utendum fuisse putat poétae,
Bekk. vv. 147 148 expunxit. Defendit locum
Naegelsb. h. 1. h. Cer. 454 ταναοῖσι χομήσειν
ἀ., ib. 456 βρισέμεν ἀσταχύων.
εἰ- στεμιφής | (Curt. E. 219 στέμβω skr. stambh
fuleio, innitor, ahd. stam Stamm, stamphón
stampfen et &. quod non priv. sed prothet. pu-
tat esse cf. Lob. Rhem. 33. Autenriethio qui ad
skr. sthàp-ayati refert (Ameis ad B 344) respon-
dit v. d. Liit. Centralbl. 1869. p. 1243. Doederl.
Gl. 2455 [a ναστεφής à στέφειν) firmus, constans,
B 344 ἐἀστεμφέα βουλήν. sch. V. ἀμετακίνητον,
βεβαίαν. Γ' 219 ἃ ἰστεμφὲς ἔχεσχε, Ariston. »j ὅ.
πρὸς τὸ ἀστεμφές, ὅτι τὸ ἀμετακίνητον cf.
Ap. 45, 7. — à 419 ἀστεμφέως (cul ἐχέμεν fir-
miter cf. ὃ 459. E. M. 158, 30 ἀμεταχινήτως,
ἰσχυρῶς.
᾿Αστέρϊον Τιτάνοιό τε λευχὰ κάρηνα | B
735 urbs Thessalica prope Magnesiam Strab. 9,
438 s.
᾿Αστερίς. οὐ μεγάλη (νῆσος μέσσῃ ἁλὶ πε-
τρήεσσα | μεσσηγὺς Ἰϑάχης τε Σάμοιό c£) ὃ
846 cf. Strab. 1, 59. 10, 456 ss. insula ficta.
&orco-Óstc (ἀστήρ) stelliger, stellatus. 9)
splendidus, cf. A. Goebel de epith. Hom. in eic
STEM
— ἀστὴρ
desin. 12. Epith. ornans, proprie coeli, in exitu —
versus. 4 44 οὐρανῷ ἀστερύεντι Ι, E 769 Z |
108 O 46 T 130 v 118 οὐρανοῦ ἀστερόεντος,
h. XXX 17 XXXI 3 Οὐρανοῦ, O 371 T 128 H
597 u 880 οὐρανὸν ἀστερόεντα — 2) Trauslate |
de loriea et aedibus Volcani, ante caesuram.
II 131 ϑώρηκα, sch. D. ἤτοι ἀστέρας ἐμπεποι-
κιλμέ νους ἔχοντα ἢ λαμπρόν οἵ. BL., Eust.
1050, 16 ἄστρῳ ἐοικώς. 2 370 Ἡφαίστου δό-
μον, sch. B. τὸν λαμπρόν, οὐχὶ τὸν ἀστερώδη.
A. Goebel I. 1. etiam loricam atque aedes stel-
latas fuisse putat, cf. Friedlaender N. J. f.
Ph. 77, 807. Marx clyp. Arch. design. p. 25 tho-
racem, non aedes; etiam Baerwinkel, de her.
hom. armat. p. 21 thoracem. Sed cum non con-
stet fuisse talem ornatum aut loricae aut aedium,
difficile est statuere propter adi. quod poéta
ipse videtur explicare: sch. V. € 370 φησὲ γοῦν
ἀστὴρ δ᾽ ὡς ἀπέλαμπεν. Doederl Gl. 1017
funkelnd wie ein ganzer Himmel von Sternen.
᾿Αστεροπαῖος ἰἀστεροπή) ἄρήμος M 102, P
352, 351 dux Paeonum, 217, Pelegonis f. $ 140
(Axii ex Periboea 141, 157), ἥρως 163 170 ab.
Achille occiditur, Ῥ' 560, 808,
ε-στεροπή (ab eadem radice a qua ἀστήρ
Curt, E. 205 cf. Benf. 1, 662. Doederl. Gl. 1018
ἀστήρ et Ow ypuecium "stellae prae se ferens.
Audacius E. 158. 41 (cf. Ap. 45, 30) atque —
Lucas qu. lex. in στερεῖν τῆς ὄψεως) fulmen,
fulgur. Lob. (path. el. l, 40), yerum est Ho-
merum duobus in locis ἀστεροπήν vocare telum |
trisuleum Iovis, der Donnerkeil, fulgorem vero :
saepius στεροπῆν nec unquam contra fieri quin |.
libri dissentiant" cui assentitur Lentz (ΖΕ. f. A, —
W. 1857 p. 270). Verisimilius Mützell (Theog. -
2923) pleniorem formam putat efficere ut maiores
nervos habeat versus clausula. Composita certe
non eodem modo distingui monet Doederl. 41 184 -
ἔχε δ᾽ ἀστεροπὴν μετὰ χερσίν, codd. et Eust.
889, 10 στεροπήν. Did. στεροπην" Ἀρίσταρχος
μετὰ τοῦ α ἀστεροπ ἵν, sch. A. ἀστεροπὴν λέγει
οὐ τὴν ἀποτελουμένην ἀστραπήν. ἀλλὰ τὸ
ὁμώνυμον ὄργανον, ὅπερ τινασσόμενον. τὴν
ἀστραπὴν ἀποτελεῖ. Ν 342 ἀστεροπῇ - ἥν τε,
Κρονίων ἐτίναξεν, sch. V. νῦν τὴν ἀστεροπὴν
σχεῖος δηλοῖ, Eust. 929, 45 σωματικῶς 7 πλάτ-
τεται ὃ Ζεὺς ἀφιέναι τὴν ἀστραπήν. Sed recte
BL. πρὸς τὴν λαμπρότητα τῶν ὅπλων zal πρὸς
τὸ τάχος τοῦ φοροῦντος ἡ ὁμοίωσις. .5 386.
ἄορ εἴχελον ἀστεροπῇ, cf. K 154 χαλκὸς λάμφ᾽
ὥς τε στεροπὴ “Διός, v. l. ὡς ἀστεροπή. A 66.
ὥς t' ἀστεροπή ἴῃ Vind. uno. Aperte de ful--
τ h. Cer. 580 αὐγῆς ἐπλήσϑη ἀστεροπῆς ὥς. t
Inde
ἀστεροπητής (ἀστεροπή) fulgurator. E. M. t
158, 46 ἀστραπτικός, ἀστραπὰς ποιῶν. Ap. 45,
39 ἐπίϑετον μόνου Διὸς ἐπὶ τῆς ἀστραπῆς.
Sem»er in exitu versus. .4 580 609 M 97598
Ὀλύμπιος ἀστεροπητής |. H 448 Ζηνὶ ἄστερο-
πητὶ, cf. Haupt, Zus. zu Lachm. Betr. 100. —
εἰ-στήρ (Curt. E. 205 skr. star-as Sterne, lat, —
stella, goth. stair-nó, ahd. sterro. Radicem aut
as jacere putant (Benf. 1, 662) aut star ster
(Kuhn Ztft. 4, 4. cf. L. Meyer vergl. Gr. 2, 339).
Pl. dat. ἀστράσι, Herod. X 28 Ἡρίσταρχὸς ως
πατράσιν. ἄμεινον δὲ προπαροξύνειν. Plerique:
enin: quia ceteri casus syncope carent (cf. E. M.
158, 55) cum Philoxeno atque Herodiano me
plasmum pro ἄστροις statuerunt, quorum sen-
tentiam refellit La Roche H. T. 207 secutu
Heynium X 28 Buttm. Spr. 1, 181) stella, Etiam
᾿ nominativi semppr prior syllaba in arsi est, prae-
ter » 93. a) Hesperus: εὖ 917 οἷος ἀστὴρ εἰσι
μετ᾽ οὐστράσι, ἕσπερος ὃς κάλλιστος ἐν οὖρα-
pz ἵσταται ἀστήρ, Ariston. ἡ Ó. 0. νῦν τὸν
ἕσπερον κάλλιστον, ἐν ἄλλοις δὲ (v 93) τὸν
᾿ ἑωσφόρον φαάντατον᾽" καὶ οὐ δεῖ ὡς μαχόμε-
yov λαμβάν EL. ἕτερον δὲ τὸν ἕσπερον, ὡς ἂν
παλαιὸς οἶδε, τοῦ ἑωσφόρου. ν 93 ἀστὴρ
ὑπερέσχε “φαάντατος. b) Sirius: .Y 26 ἀστέρα
ὃς ῥά τ᾽ ὑπώρης εἶσιν, ἀρίξηλοι δέ οἱ αὐγαὶ
αίνονται πολλοῖσι "m ἀστράσι. E5 ἀστέρ'
πωρίνῳ, sch. D. λέγει τῷ χυνί, cf. Ap. 45, 17
- Hes. quamquam sch. "BL. ἔνταῦῖϑα τὸν ᾿Ἀρχτοῦ-
ρὸν λέγει. V. 1. ἀστέρι 0. quod synizesi fuere
qui pronuntiarent ne dat. elisione minueretur,
cf. Spitzn. exc. VIL. Geist disquis. Hom. Giessen
1832 p. 5. Lehrs qu. ep. 47. Hoffm. qu. hom. 1,
84. Ahrens Phil. 4, 594 6, 11. La Roche h. U.
126. .1 62 ἀναφαίνεται. οὕλιος ἀστήρ, Ariston.
E οὔλιον ἵνα τὸν τοῦ κυνὸς σημαίνῃ,
ν φϑοροποιὸν χαὶ λαμπρότατον. Fuere enim
qui αὔλεος vespertinus scriberent aut cometarum
aliquem, intellegerent. c) traicitur stella: 4 τὸ
ἀστέρ᾽ fuut Κρόνου παῖς, sch. BL. ἀστέρα νῦν
φησὶ τὸν ἐστεροειδῶς ἀκοντιζόμενον. ἃ Ζ
401 ἀλέγκιον ἀστέρι καλῷ, sch. B. τὸ χαρίεν
τοῦ παιδός. Ζ 995 o 108. ἀστὴρ δ᾽ ὡς ἀπέ-
λαᾶμπεν de veste, cf. T 381 de galea. h. Ap. 441
ἀστέρι εἰδόμενος de Apolline. (ἀστερόεις,
ἄστρον.)
&otóc (ἄστυ, ἀστεύς nisi forte ἃ radice vas
ipsa fluxit ἀστός cf. L. Meyer vergl. Gr. 2, 321)
elvis. » 192 ἄλοχος, ἀστοί τε φίλοι τε. 41 942
ἀστοῖσιν “ἀρήγων, Nican. τὸ ἑξῆς ἀλόχου κου-
φιδίης, τὸ δὲ ἀστοῖσιν ἀρήγων διὰ μέσου, δὴ-
Aot δὲ τοὺς αὐτοῦ πολίτας" Ἡντήνορος, γὰρ
υἱός ἐστιν.
ἀστράγἄλος (Curt. E. 213 ὀστέον. Benf. 1,
670 skr. stri sternere, στερ στρα-γ ἀστράγαλος.
Lob. στρέφω, στρεύγωὶ 1) vertebra, 2) talus.
Ξ 466 κεφαλῆς tt καὶ αὐχένος ἐν av νευχμᾷ |
νείατον ἀστράγαλον, sch. BL. τὸν συνάπτοντα
τὸν τράχηλον τῷ ἐνίῳ cf. AD. Non recte Ap.
44, 34 E. M. 159, 44 'ad pedem referunt. z 560
ἐχ δέ οἱ αὐχὴν ] ἀστραγάλων ἐάγη, cf. 1 65,
sch. H. ἀστράγαλον τοῦ αὐχένος λέγει, ΑΡ. 45,
1 ἐπὶ τοῦ σφονδύλου cf. E. M. 160, 44. —
2) P 88 dup ἀστραγάλοισι χολωϑείς, Ariston.
τι ἅπαξ τῆς διὰ τῶν ἀστραγάλων παιδιᾶς
μέμνηται, cf. Ap. 45, 2 E. M. 159, 47. ,Didy-
mus: αἱ πλείους τῶν κατ᾽ ἄνδρα ἀμφ᾽ ἄστρα-
γάλῃσιν ἐρύσας [ὁρίσσας V. an ἐρίσσας ? M.
Schmidt] χαὶ ἔστιν Ἰωνιχώτερον.
ἀστράπτω (Curt. E. 205 ab eadem radice a
qua ἀστήρ. L. Meyer vergl. Gr. 1, 368 ad radi-
cem skr. starp s. stalp glànzen refert) fulguro,
fulmen iacio. B 353 ἀστράπτων ἐπιδέξι" Iup- 2
DE ut sch. br. ἀστραπὰς ποιῶν. T9237 σφιν ἐν-
ὃ HM σήματα φαίνων ἀστράπτει. P 595 ἀστρά-
ψας δὲ μάλα μεγάλα χτύπε. Nicanor: βοαχὺ
διασταλτέον ἐπὶ τὸν δέ - ἐπὶ γὰρ τῆς βροντῆς
ἐπίτασις" μάλα μεγάλα. Non est de ominibus:
K5 ἀστράπτῃ τεύχων ὄμβρον.
, ἄστρον, (ἀστήρ) sidus, astrum sch. D. 4 7
ὃ μὲν ἀστὴρ ἕν τί ἔστι, τὸ δὲ ἄστρον ἐκ τς
λῶν συνέστηκεν ἀστέρων ζῴδιον Ov ὃ καὶ
ἀστροϑέτημα, χαλεῖται, cf. sch. AD. E5 A. K
359. 0 555 ἄστρα dug σελήνην φαίνετ᾽ ἄρι-
πρεπέα, 6 559 πάντα εἴδεται &., K 252 ἀ.
προβέβηκε, μι 815 ξ 488 μετὰ δ᾽ ἀ. βεβήκει.
ἄστυ (-corv, skr. vàstu domus, vas habitare,
αὶ , M
αστὸς — ἄστυ
185
lat. Vesta, ahd. wist, wésan Curt. E. 206 cf.
Heinebach d. Wurzeln ztc u. ἐς in ihren Ableit.
Giessen 1860, Schweizer, Kuhn 2, 65, Kuhn, Ztft.
2,192. De hiatu qui saepissime ante hanc vo-
cem admittitur v. Hoffm. qu. h. II 19. s. n. ἄστυ
Ζ 591 I 392, g. ἄστεος (decies fere), d. ἀστεὶ
9 52 25, a. ἄστυ (amplius centies, potissimum post
praep.) pl a. ἄστεα sexies fere) stirps, sedes
hominum, la ville, the town. 8) Universe de
solo natali: Z 95 976 ,310 ἄστν τε zal ἀλόχους
χαὶ v. τέκνα. Ὡ 499 &. χαὶ αὐτούς, I' 140 am
δρός τε καὶ ἄστεος ED τοκήων. 9.525 πρόσϑεν
πόλιος λαῶν τε “πέσῃσιν ἄστεϊ καὶ τεκέεσσιν
ἀμύνων, € 177 οἱ τῆνδε πόλιν zal γαῖαν ἔχου-
σιν, ἄστυ δέ μοι δεῖξον cf. & 195. Eust. 1558,
94 o? γὰρ ἔχει δεῖξαι Ὀδυσσεὺς δαχτύλῳ τὴν
τοιαύτην πόλιν. P 144 πόλιν E ἄστυ σαώ-
σεις, Eust. 1100, 1 ζητητέ ον εἶ πόλιν μὲν λέ-
γει τὸ χατώτερον, ἄστυ δὲ τὴν ἀκρόπολιν ἢ
zal ἀν ἄἀπαλιν" ἔσως δὲ καὶ ἐκ παραλλήλου ἔφη
πόλιν καὶ ἄστυ ὡς ἐσοδύ ναμα, ταὐτολογῶν καὶ
νῦν διὰ τὸ ἀγωνιᾶν" οἱ δὲ παλαιοί quoc πόλιν
μὲν τὴν πολιτείαν, ἄστυ δὲ τὸ τεῖχος, quam-
quam ipse Homerus potius πόλιν munitaru esse
significat € 473 ὅτι ἱχκόμεσϑα ποτὲ πτόλιν αἰπύ
τε τεῖχος, περὶ ἄστυ χατὰ ῥωπήια κείμεθα.
Opponitur ruri 9 551 οἱ κατὰ ἄστυ καὶ οἱ πὲ-
ριναιετάουσιν, regiae πὶ 466 à. , καταβλώσκοντα.
— b) 4 103 121 οἴκαδε νοστήσας ἐς &. Ζελείης,
H 128 ἄ. Ἰλίου ἱρῆς, Ξ Ξ 381 μήμνου τε καὶ Tugoov
,0 lzerà «. ᾿Ιϑάκης cf. χ 223. o 216 Πυλίων, ὃ
9 Ἀϊυρμιδόνων προτὶ &, περικλυτόν, B 332 ἄ. μέ-
γα Ποιάμοιο cf. Ἃ 803 H 296 I 136 278 IL 448 P.
ἴω d 309 y 107. X 251 Πριάμου X 173 230 ε10ῦ
à. Πριάμοιο. 1592 τῶν ἄστυ ἁλώῃ. B 660 πέρσας
ἄστεα πολλὰ αἰζηῶν. In quibus multa quidem. sunt
de bello, tamen etiam plura de curis ,studiisque
quae in pace tractantur: ὦ 128 dove ἐπ᾿ ἂν ϑρώ-
zov ἱχνεύμεναι, o 82 ἄστεά 9? ἀνθρώπων
ἡγήσομαι, ὁ 492 πολλὰ βροτῶν ἐπὶ Gore? ἀλώ-
μενος cf. π 63 ψ 967. « 8 πολλῶν δ᾽ ἀνϑρώ-
πων ἴδεν ἄστεα χαὶ νόον ἔγνω quem locum
multi vituperarunt ut Dekk. (Monatsber. d. Berl.
Acad. 1853 p. 635 s.), quia Ulixes quinque sexve
populos atque quattuor urbes vidisset, cui re-
spondit Friedlànder N. J. f. Ph. 79, 596. Mul-
torum hominum mores cognovit Ulixes, cui rei
poéta ἔδεν ἄστεα addidit, ut partem rei univer-
sae. c) Z 329 ἄστυ τόδε, cf. H 32. P 287 419
ἃ. σφέτερον cf. Σ 910. O 351 ἄστεος ἡμετέ-
0010 cf. v 181. "s Ilion (ubi pugna describitur):
B 801 μαχησόμενοι περὶ ἄστυ cf. Z 256 x 519
[4 803] Π 45 655. M 276 Ξ 146 K 348. X 986
Φ 225 X 12 47 (ὁ 662. 402 548 3 eu X 214
Z 331. d 360 ἄστεος ἐξελάσειε. ) De aliis
E I 589 ἐνέπρηϑον μέγα &. c 4 138 2
90. Σ 247 χαπνὸς ἐὼν ἐκ ἄστεος. — f) De
rebus, quae in pace fiunt. De Ilio: P 116 προτὲ
ἄ. κήρυχας ἔπεμπεν. οἴ. H 310 M 74. Ν 888
- 482 P 191 191. 206 gn 532 607 .X 21.
151 180 II 376. 1" - ἀνὰ ἃ. φέρον cf. Ζ bu:
0 517. Z 987 ἀόλλισαν χατὰ ἄ. cf. Χ 1 894
409 433 Q9 327 703 740. £2 783 πρὸ ἄστεος
DAHDE DEPT Z 392 “διερχόμενος μέγα ἄστυ,
Σ 955 ἄστυδε νῦν ἐέναι cf. «ὁ 778. 49 696 ἐς
ἄστυ ἕλων, £2 390 ἀίξας ὑπὲρ ἄστεος. --- g)In
Ithaca o 308 προτὶ, 4. ἀπονέεσϑαι cf. π᾿ 170
272 ὦ 154. o 508 ἄστυ δ᾽ ἐλαύνετε cf, π 331
o 5. o 505 εἰς d, χάτειμι. 7c 46l χλέος ἔστ᾽
ἀνὰ 4. cf. y 77 v 916. o 9246 ἀλαλήμενος &.
χάτα cf. w 137 8 ΤΊ e 408 πρὸ ἄστεος εὐρυ-
180
χόροιο cf. o 25 205. h) Phaeacum urbs &$ 296
ἄστυ δὲ ἔλθωμεν cf. »Ἶ 32.40.12 9 7, Laestry-
gonum z 106 προτὶ ἄστυ φέρεσχον cf. x 104
105 118, aliae urbes τ ed ἄστυ δ᾽ ἀνελϑών cf.
44 τοῦ 682 ὁ 691 X X 493 9 178 Φ 593. (ἀστὸς,
ἄστυ Boone.)
'"AorocAoc (κα,
occiditur Z 99.
᾿Αστύαναξ, cxroc Σχαμάνδριος Ζ 408,
X 500, δ06, f. Hectoris. (zat αναξ.)
ἀστυ-βοώτης (βοάω. Meiring de verb. cop.
II) per urbem clamans. Ap. 45, 81 ἐν ἄστει
βοῶν. £2 701 κήρυκα ἀστυβοώτην.
᾿Αστύνοος, Troianus E 144 ἃ Diomede occi-
ditur. — 2) Alii, f. Protiaonis, Polydamas equos
committit O 455.
᾿Αστυόχεια, Tlepolemi mater ex Hercule, qui
eam ex Ephyre abduxit B 658.
'"Aotb0g5. f. Actoris, m. Ascalaphi et Ial-
meni ex Marte B 513.
᾿Αστύπῦλος. Paeo, ab Achille occiditur Φ 209.
ἐ-σύφηλος (sch. A. I 647 Eust. 781, 9 Curt.
E. 638 ad En óc referunt. Sed alii aliter cf.
E. M. 160, sch. 1 647 ed. Bachm. Benf. 1,
551. Bóttcher, Aehrenlese 15. Duentzer ad ra-
dicem unde σιφλός) inconsideratus, temerarius,
tàppisch. Hes. ἀπαίδευτον, xaxov, ᾿ἁμαρτωλόν,
ἀδόχιμον, μηδενὸς ἄξιον. lex. Seg. 14, 19 ἀσύ-
φήηλος ὕβρις, ἡ μετὰ ἀμαϑίας χαὶ ἀτιμίας ct.
Ap. 45, 4 Suid. I 1, 819 lex. Seg. 456, 18. Alii:
ignominiosus, verletzend, schnóde. sch. "br. Q 767
μετὰ ἀπάτης, βλαπτιχόν, ὑβριστικόν sch. I 647
ed Bachm. τὸ μετὰ λογισμοῦ βλάπτειν. Duentz,
ad 647 La Roche ib. Heyne ad Il. tom. V p. 619.
I 647 ὥς ra ἀσύφηλον ἔρεξεν. Eust. 781, 8 ἀσύ-
φηλον αὐτὸν ῥέξαι 0 ἔστι ϑεῖναι ποιῆσαι, sed
id ipsum non videtur esse Homeri quamquam
idem sentiunt sch. br. paraphr. Ap. l l Hes.
| l E. M. 160, 37. Melius alii neutrum putant
de arrogantia dictum. Sch. br. ot δὲ ἀντὶ τοῦ
ἀσυφήλως 0 ἐστιν ὑβριστικῶς verum indicavit
magis quam ,Drobavit, cf. sch. A. ὦ τὸν οὐ χα-
zov ἔπος οὐδ᾽ ἀσύφηλον, ubi κακὸν ἔπος ut
maius minori, opponitur imprudentiae et teme-
ritati. Sed utrumque ab interpretibus confunditur,
paraphr. χαχὸν o? δὲ οὗ βριστιχόν. Recte Eust.
1374,53 ἀσύφηλον τὸ ἀπαίδευτον καὶ βλαπτικόν.
ἐ-σφάλέως firmiter, tuto. In pede secundo,
sed 9 171 in quarto. JN 141 &. ϑέει ἔμπεδον.
sch. BL. ἀνεμποδίστως, μὴ σφαλλόμενος τῆς
τοῦ ϑεῖν σφοδρότητος. de S cf. v 86 de
navi P 436 μένον d. οἱ. o 235, Ψ 826 ἔχει
&. Translate 9 9 171 &. ἀγορεύει. G. Hermann:
h. Merc. 88 ἀσφαλέως, codd. ἀβλαβέως, Bergk
ἀβλαύτοις. De
εἰ-σφραλής (σφάλλω. Neutr. adv. loco est)
qui non efficit ut quis labatur, certus, firmus.
E. M. 161, 11 ἕδραζος. adv. ἀσφαλές irmiter,
sine fine. In quinto pede. O 683 ἔμπεδον ἄσφα-
λὲς αἰεί ϑρώσκων, sch. V. ἐγκώμιον καὶ ἀσφα-
Aoc z«l αἰεὶ “ἐφαλλομένου. paraphr. βεβαίως
£2. ἀσφ. αἰεί. Ὁ 42 ἕδος d. αἰεὶ | ἔμμεναι. Sunt
qui ἕδος ἀσφαλές coniungant de firma. sede, sed
nec adi, sic postponi solet. (Giseke hom. Forsch.
30) nec possunt separari &. αἰεί. (ἀσφαλέως et)
᾿Ασφάλὲ te (ἀσφαλής), Menelai minister ó 216.
ὠ-σφάραγος (Curt. E. 156 Benf. 1, 557 cf.
E. M. 160, 54 skr. sphurg tonare, σφαραγεῖν,
&- σφαραγέω aufathmen. Doed. Gl. 945 φά-
pays, alii φάρυγξ) arteria aspera. E. M. 160,
50 ὃ λαιμοῖς, ὁ A«gvy&. sch. B. ὃ γαργαρεών.
&Ac) Troianus a Polypoete
᾿ἡστύαλος — ἀσχάλλω
Non reete pa- |
X 838 dm? ἀσφάραγον - τάμε.
sch, br.
raphr. et Ap. 45, 94 φάρυγγα gulam.
φάρυγγα, βρύγχον.
εἐσφοδελός (secundum Benf. 1, 558 e radice )
skr. spha-t, praefixa à et mutata vocali fiunt |
ásphóta et àsphótaka nomina plantarum, inde.
dog. a turgescendo appellatur. sch. UQ. 4 539
εἰπε ἀσφοδελὸν τὸν τύπον τὸν ἔχοντα ἄσφο-
δελὸν (ἀσφόδελον ὃ), 5| τις ἐστὶ βοτάνη ὁμοία
GaU A. Trypho (Eust. 1698, 28) προχρίνεε,
sno EU ἄμφω ἐπεὶ πολλάκις ὁμότονα τοῖς
περιέχουσι τὰ περιέχομενα (οἵ, Lob. paral gr.
Gr. 1, 241. Sed plerique adi. ἀσφοδελός à
subst. ἀσφόδελος separant cf. E. M, 161, 13
Suid. I 1, 820 Herennius Philo ap. Eust. 1698,
97 La Roche h. T. 208 Lob. path. el. 1, 360.
asphodelos ferens. planta, quae hodie asphode-
lus ramosus vocatur, est ex ordine liliaceorum
flore albo, radice bulbosa, foliis e bulbo prove--
nientibus, caule ramoso, hodieque saepissime:
provenit in Graecia in collibus lapidosis atque:
ut Góttling (ad Hes. Zo. 41) ipse vidit in locis,
sepulcrorum, ὡς δηλοῖ καί τι τῶν παρὰ τῷ
Πορφυρίῳ ἐπιγραμμάτων λέγον, ὡς ἀπὸ τινος
τάφου, ὅτι νώτῳ μὲν μαλάχην καὶ ἀσφόδελον.
πολύριζον, χόλπῳ δὲ τὸν δεῖνα ἔχω (Eust.
1698, 925. Hinc factum ut Persephonae sacer
fuerit, quamquam sunt qui putent asphodelum
plantare circa sepulera solitos fuisse Graecos!
victum mortuis praebituros; alii (sch. Q. ὦ 13)
iusto subtilius hac planta indicari putant, cibo.
ommino non uti mortuos. Satis tenuem. cibum
fuisse asphodelum testis est Hesiodus (Zo. 41).
4 539 578 o 18 χατ᾽ ἀσφοδελὸν λειμῶνα. Es
pratum ubi apud inferos mortui ambulant intro-
euntesque salutant aut Ulixem aut procos, se
HQ. ὀξυτόνως. ἄδηλον δὲ πότερον σφοδελὸν
ἢ ἀσφοδελόν. λέγει (an λέγεται͵ ? Buttm.) γὰρ
καὶ χωρὶς τοῦ α. τινὲς δὲ j φράφουσι σποδὲ
λόν, διὰ τὴν σποδὸν τῶν καιομένων νεχρῶΐ,
ἄμεινον δὲ ἀσφοδελὸν διὰ τὸ Περσεφόνης si:
ναι λειμῶνα τὸν τόπον οἵ, ΒΗ. sch. V. ὦ 18
Ap. 45, 27. Ceterum ἃ 573 expungitur cum al
Ariston. ad 7. 568 vel ut aliis videtur ad 4 56
νοϑεύεται μέχρι τοῦ ὡς εἰπών (λ 627). h. Mere
221 544 ἐς ἀσφοδελὸν λειμῶνα, de via qua Mer
curius boves egit. [Bóttchero (Aehrenl. z. hom
hes, Wortf. p. 16), videntur a voce σποδός
rivari per d. euph. ἀσφόδελος i e. der s
bige Weg, et per ἀ priv. ἀσφοδελός
ov d. e. staublose Wiese, mutato accentu
aliquid intersit inter utrumque. Qua in re ac.
centus rationem non magis explicavit, quam ir
ea quam sprevit interpretatione atque difficul:
tatem auxit duplici vocis interpretatione].
&0ox&A«o (ἐσχάλλω cf. Ahrens Ztft. f. A.
1836 p. 813) perferre non possum vel ae
possum, aegre fero, absolute, c. ptc.,. τινός.
293 μένων ἀπὸ ἧς ἀλόχοιο Ἰ ἀσχαλάς σὺνν
Nicanor monet σὺν νηΐ ad μένων referend
esse. B 297 ᾿χαιοὺς | ἀσχαλάαν παρὰ νὴ
paraphr. οὕτω ῥαϑυμοῦντας λυπεῖσϑαε cf. Ful
Spr. d. hom. Ged. 805. .Y 412 ἔχον ἀσχαλόι
τα | ἐξελθεῖν μεμαῶτα,
τοῦντε, λυπούμενον. Q 405 ἀσχαλόωσι. -x
μενοι. & 9304 μὲ μάλ᾽ ἀσχαλόωσι μένο
Paulum immutari usum monet Fulda 1.1. z
χτήσιος ἀσχαλόων ἥν ot κατεδουσιν, sch.
yo. ἀσχάλλων, τ 159 ἀσχαλάς - βίοτον καῖ
δόντων. ῳ
ἀἐσχάλλω (Doederl, et Grashof secuti E.
ἄσχετος
61, 28 et sch. ed? Bachm. B 293 referunt ad «-
c unde ἀσχ. ut ἔσχω. Benf. 1, 44 aut skr. skhal
-wanken comparat aut cum Doederleinio ἄχεος ut
ex iterativo dz-cz factum sit oy. L. Meyer,
-verzl Gr. 1, 920 χαλ-επός. Melius ut videtur
"Curtius E. 183 quem sequitur A. Fulda Spr. d.
"hom. Ged. 305, ἔχω cuius radix c«y, unde
ἄσχαλος: quod sustineri non potest) perferre
Xon possum, aegre fero. c. ptc. 9 193 ἐνὲ 9v-
quo | τίνων ἀσχάλλῃς. V.l ἀσχάλλων τ 534.
(ἀσχαλάω.
ἄσ-σχετος (σχεῖν) intolerabilis, indomitus, in-
wietus. ΠΟ 549 mév9oc, Suid. I 1, 591 ἀκράτη-
τὸν cf Hes, βὶ 85 303 Τηλέμαχε μένος ἄσχετε,
quae vix est cur ironice dicta putent sch. B 85
et Eust. 1435, 61, nam etiam tum Antinous spe-
rabat se cum Telemacho in gratiam rediturum.
Aliter v 19 μένος ἄσχετος híxiow, y 104 μέ:
voc ἄσχετοι visc "Ayeióv, sch. R. τὴν δύναμιν
ατάσχετοι.
᾿Ασωπός (&cic) Ἡσωπὸν δ᾽ ἵχοντο βαϑύ-
σχοινον λεχεποίην | 4 383 K 987, fl. Boeotiae.
— 3) ᾿ντιόπην - Ἡσωποῖο ϑύγατρα | À 260
deus eius fluminis, f. Oceani et Tethyos, f. An-
tiopae.
&tatoumet (&. ἄτη) vehementissime perturbor.
V. Ll v 16 ἀταιομένου χακὰ ἔργα apud Eust.
1881, 18 et E. M. 162, 16, vulgo ἐγαιομένου
Ed c.
| &-réA«vtog (τάλαντον E. M. 183, 57 ἡ «
στέρησις δηλοῖ χαὶ τὸ ὅμοιον καὶ τὸ ἴσον)
qui lancem suam aequalem habet alteri lanci,
Meiring de subst. cop. I p. 16 eiusdem ponde-
ris, aequalis, ze». E. M. 161, 55 ὁμοτάλαντος,
οἱονεὶ ἰσοτάλαντος, ἐσόξζυγος, ἰσόσταϑμος, cf.
Ap. 40, 14. Est vox propria fere Iliadis ita ut
homines comparentur cum diis plerumque, se-
mel cum procella atque semel cum nocte, nun-
um cum hominibus. Aristoteles apud Porph.
,169 ὁ ἐξῃρημένος τοῦ μέτρου τοῦ χατὰ τὸ
τάλαντον interpretatus, dat. qui semper pendet ἃ
voce non explicavit. B 169 407 A 137 Ὀδυσῆα
db μῆτιν ἀτάλαντον, sch. br. τῷ Zh τὴν εὑ-
ϑουλίαν οἴ. B 636. H 47 1 900 Ἕχτορ. Η 366
Πρίαμος ϑεόφιν μήστωρ ἀτάλαντος, P 477 γ
HO Πάτροκλος 9. μ. à. y 409 Νηλεύς, Ξ 318
Pirithous, quem versum Aristarchus expunxit,
B 627 Méyzc à. Ἄρηι cf. O 303, E 576 Pylae-
nenes, P 72 Θ 215 Hector, Ν᾽ 9295 328 528 Me-
"Jones, ΠῚ 784 Patroclus, P 536 Automedon. Ν᾽
300 Airsiac τε καὶ Ἰδομενεὺς ἀτάλαντοι "Aon.
Β 651 H 166 Θ 264 P 259 Πηριόνης 6. Ἔννα.
ἵν. b) M 468 ἝΣτωρ νυχτὶ - à. éxazue. N
95 dvéuov ἀτέλαντοι ἀέλλῃ.
n tEAC-q Gor (φρήν) puerili animo, puerilis.
2400 παῖδ᾽ ἀταλάφρονα, E. M. 161, 50 ἁπαλὸν
ρρόνημα ἔχοντα τουτέστι νήπιον, ἀνόητον, Ap.
84 ἁπαλύφρονα. Debebat esse ἀταλόφρων,
in libris ἀταλάφρονα, cf. Duentz. Kuhn 12,
; Vix interesse quidquam inter ἀταλάφρων et
«^o: monet Luc. qu. lex. 100.
ἀτάλλω (ἀταλός. Benf. (2, 258. 961) videtur
uo verba statnere diversae origimis. Utitur
0€ verbo A. Goebel (Ztft. f. G. 12, 419) ad
robandum « praefixum habere vim causativam
λάλλω, ἀ-τάλλω eificio ut crescat), quamquam
tam intrans, legitur) ptc. ἀτόλλων ep. 4. 2, ipf.
ταλλὲ Ν᾽ 27, |pass. impf. v. l ἀτάλλετο h.
TC. 400] pueriliter ago, ludo, exsulto. 9) nu-
dco, ef. Lob. path. el. 1, 149. 1) N 97 χήτε᾽
ν᾿
— ἀτάρ 181
ὑπ᾽ αὐτοῦ | παντόϑεν ἐκ χευϑμῶν, sch. BLV.
ἐσχίρτα' ἀπὸ τῶν νέων ἡ μεταφορά cf, AD.
Fuit haee Apollodori explicatio, cf. Ap. 46, 35
ὁ δὲ Κομανός φησιν" ἀτάλλειν χυρίως ἐστὶν
τὸ ἐκ νηπίου τρέφειν, νῦν δ᾽ ἐν ἴσῳ τῷ ἔχαι-
θεν. — 2) V. 1. h. Mere. 400 τὰ χρήματ᾽ ἀτάλ-
λετο V. S. ἀτιτάλλω, ep. 4, 5 νήπιον ἐπὶ γού-
νᾶάσι μητρὸς ἀτάλλων luppiter.
&v&Aóg (Benf 2, 261 ἀ-ταλ-ός sehr zart ἃ
radice zo unde rso;r. Doederl. de voce τὴ λύε.
γετος Erlangen 1825 p. 10: τηλύγετον et ἀτα-
λός cognata putat atque ad ϑάλλειν refert, in
Gl. 351 non amplius eodem videtur referre,
cognata dicit) iuyenilis, tener; hilaris. E. M. 161,
47 ὁ νήπιος. 2 39 παρϑενικαὶ ἀταλαί. Ex-
pungebantur a veteribus vv. 38—43, neque de-
fenduntur a recentioribus. Y 922 πώλοισιν ἀτα-
λῇσιν, v. l. ἀταλοῖσιν et ἁπαλῇσι. X 567 ἠΐ-
ϑεοι, sch. A. τρυφερά, νηπία, πρᾶα. h. Cer.
24 Ἑχάτη ἀταλὰ φρονέουσα. Alii idem esse
putant quod xovgoroóqoc. (ἀταλάφρων, ἀτάλ-
λω, tit CALO.)
dto (&. αὐτάρ. Alii ἀετέρ, modo αὐτάρ
modo «τώρ fieri putant. Fuere qui ® scri-
berent cf. La Roche h, T. 212) sed, verum, aber,
aber nein, indess. Habet vim advers, non raro
ita ut transeat tantum ad alia atque addat nova.
Itaque est narrantis (Naegelsb. /' 18), pariter
atque δέ, sed maiore cum vi quia semper primo
est loco. a) 7" 268 ἂν δ᾽ Ὀδυσεύς, ἀτὰρ κή-
Qvesc ξύναγον, χρητῆρι δὲ μίσγον, ἀτὰρ
ὕδωρ ἔχευαν cf. E 99 4 448 H 888 O 62 4
30 153 744 O 941 II] 311 P 580 X 918 Y 162
470 Ψ 110 336 869 871 Q9 626 s 953 ε 860 o
99 ep. 14, 8. K 288 τοὺς λίπεν. αὐτὰρ ὃ φέ-
θὲ, ἀτὰρ μήσατο. A 182 χατεχοιμήϑημεν, ἀτὰρ
Ἐπειοὶ ἀμφέσταν, cf. Il 85 X 923 d 41 Q 450
h. Cer. 302. — b) Opponuntur μέν - ér&o A
166 τὸ μὲν πλεῖον διέπουσι, ἀτὰρ col τὸ γέ-
ρας πολὺ μεῖζον cf. Z 86 Θ 508 17 217 418 A
99 488 .1 614 Ψ 893 y 454 p 307 χ 58. -.- Ad-
ditur αὐτε K 420 ὅσσαι μὲν Τρώων ἐσχάραι
ἐγρηγόρϑασι, ἀτὰρ αὖτε ἐπίχουροι εὕδουσιν.
— €) Potest vero, quia maiore est vi, facilius
quam δὲ carere particula &£rv, quam desidera-
mus nonnumquam, si Atticorum normam tene-
mus. Legitur potissimum ita ut quae iam dicta
sint accuratius explicentur simulque etiam au-
geantur novis. 4 506 τίμησόν μοι υἱόν, ἀτάρ
piv νῦν γε ἠτίμησεν. Opponuntur breves po-
tissimum sententiae aut singula verba B 313
327 Oro ἀτὰρ μήτηρ ἐνάτη ἦν. 4 484 λείη
ἀτάρ τέ οἱ ὄζοι πεφύασιν, cf. E 833 O 176 I
72
58 M 144 O 396 II 573 P 122 472 693 X 91
T 246 X 510 7 992 593 588 y 366 ὃ 32 518
t 108 163 344 &. 83 2 312 ξ 81 519 τ 381 φ
404 χ 53 h. Ap. 476 Merc. 321 Cer. 57 68 451.
y 998 ἤλυξαν ὄλεϑρον ἄνδρες, ἀτὰρ νῆας ἔα-
ξαν χύματα. — d) Quare fit ut idem quod iam
dictum est disertius repetatur atque accuratius
explicetur Ὁ 462 φύλασσεν "Exrop, ἀτὰρ Τεῦ-
χρον εὖχος ἀπηύρᾳ cf. Y 194 π 151 τ 443 y
373 N S31, ita ut negationem habeat ἀτάρ B
214 E 759 y 138 ué&w, ἀτὰρ οὐ κατὰ χόσμον
c E 485 I 56 8 940 9 390 v 943 493 v 179
q 229. — Prior pars negationem habet E 131
μὴ ϑεοῖς μάχεσθαι τοῖς ἄλλοις, ἀτὰρ εἴ χε
Ἡφροδίτη ἔλθῃσι τὴν οὐτόμεν ck E 890. —
€) Nova adduntur, quae non tam adversantur
superioribus, sed ea quasi perficiunt atque ad
188
finem quendam perdueunt: « 181 Ἀγχιάλοιο
*5 , ΕΣ αἵ L ,
εὔχομαι εἶναι υἱός, ἀτὰρ Ταφίοισιν ἀνάσσω,
cf. « 419 6 69 9 311 ε 196 o 178 197 925 o 9 d
159 τ 973 φ 231. — f) Maiorem vim habet
ἀλλά quare imperantes solent ἀλλά praemittere
q 260 ἀλλὰ ἕχηλοι χκάτϑετ᾽- ἀτὰρ πελέχεάς γε
zal st x εἰῶμεν ἕἑστάμεν, sed cf. Bàuml. gr.
Part. 52 qui non videtur statuere esse ἀλλά
maiore vi quam cro. Atque similiter E 483
ἀλλὰ χαὶ ὡς μέμονα ἀτὰρ οὔ τί μοι τοῖον,
ubi leniter corrigit quasi atque accuratius defi-
nit quae modo dixerat Sarpedon, aber ich habe
doch. Atque ἀτάρ eius est qui se aut alterum
leniter corrigit novis atque certioribus additis.
Y 348 φίλος ϑεοῖσιν ἦεν" ἀτάρ μιν ἔφην εὐ-
χετάασϑαι aber ich meinte doch, cf. *P 104 2
242 B 122 v 358 atque sic in introitu quoque
legitur orationis .Y 331 "Exroo, ἀτάρ που ἔφης,
Z 439 Ἕχτορ, ἀτὰρ σύ μοι ἐσσι cf. Z 86. Nam
videtur Homerus praemittere interdum quasi
per parenthesin quae nos subiceremus cf. Clas-
sen Beob. I 11. ὃ 236 ἀτὰρ ϑεὸς ἄλλοτε &ya-
Sov τὲ χαχόν τε διδοῖ aber das ist nun einmal
S0, quamquam talia non tam praemittuntur quam
ad ea referuntur quae supra significata sunt, ut
Helena monuit similia in omnes cadere. Aliter
de his sensit Hartung (Part. 1, 442) qui insoliti
atque inexspectati aliquid significari putat. —
g) In talibus vero quia maior solito est vis par-
ticulae, adduntur τοί vel similia. 4 29 II 443
X 181 £gó"* ἀτὰρ ob τοι πώντες ἐπαινέομεν
cf. P 206 Y 181 o 191. E 287 ἤμβροτες: ἀτὰρ
ov μὴν ὀίω cf. Z 125 X 105 σ 193 v 200. —
h) Hiatum non ita raro efficit ἀτάρ in caesura
tertii pedis 6 503 21 732 φ 999. ε 88 ἐχϑυόεν-
ταὶ ἀτάρ olim volgo ἐχϑυόεντ᾽ αὐτάρ, sed solet
αὐτὰρ arsin prioris syllabae habere cf. Ger-
hard, lect. Ap. 112. Ψ 694 ἀνέπαλτο: ἀτάρ
Bekk. 4 542 Gerhard αὐτὴ δὲ pro αὐτάρ, Ah-
rens vero (Phil. 6, 16) ἑλοῦσα" ἀτάρ. lta ἀτάρ
in tertio pede produceret posteriorem syllabam,
id quod semel tantum fieri videtur AK 99. Sae-
pissime vero in secundo pede producit, saepe
etiam in quarto. Pyrrhichium efficit saepissime
in thesi tertia, saepius etiam in prima aut se-
cunda, raro in quarta O 241 Y 162 9 320.
“-ταρβὴς (τάρβος) intrepidus. [V 299 Φόβος
ἅμα χρατερὸς χαὶ ἀταρβὴς ἕσπετο, sunt qui
pa ad ἕσπετο referant.
τ τάρβητος (ταρβέω) intrepidus. Ap. 46,
31 ἄφοβος. I'63 ὡς σοὶ ἐνὶ στήϑεσσιν ἀτάρ-
βητος νόος ἐστίν, cf. sch. BL.
ἀταρπῖτός (et ἀτρᾶπιτός, ἄταρπος. Non
est compositum, sed formatum secundum Mei-
ring de verb. cop. II p. 20 ut ἀπείριτος) via
montana, callis. Σ᾽ 565 ἀταρπιτὸς ἦεν ἐς «i-
τήν, v195 ἀταρπιτοὶ διηνεχέες, sch. V. «t μὴ
ἔχουσαι ἐχτροπὴν ódol, o 934 ἐχτὸς ἀταρπιτοῦ,
h. Ap. 227 οὐδ᾽ ἀταρπιτοὶ οὐδὲ χέλευϑα.
, ἀ-ταρπός (τρέπω, c. ἀ prosth. Alii statuunt
€ priv. Ap. 46, 6 Eust. 1125, 57 sch. V. v 195.
Sed Doed. Gl. 669 pro ἀνά, ut sit via quae sur-
sum ducit. Grimm, Kl. Schr. 2, 37 Grenzpfad.
Lob. path. el 1, 38 callem deviam et ἀποτε-
τραμμένην i. e. diversam a via publica quae
facilior et planior sed minus directa esse solet.
L. Meyer, vergl Gr. 1, 364 trap, treten. Sic
esset ἃ euph. De metathesi Lob. path. el. 1,
492 rhem. 38) via montana, callis. E. M. 162,
17 x εὐθεῖα ὁδὸς ἢ ἡ πολύτροπος. P 743 παι-
παλόεσσαν ἀταρπόν, ξ 1 τρηχεῖαν. Ap. 1. 1.
3 2. 2 ἐλ
ἅταρβιης — ἀτέλεστος
ὅταν δὲ λέγῃ τρηχεῖαν ἀτραπὸν καταχρηστιχῶς,
τῇ λέξει χρῆται. Habent ἀτραπόν etiam codd. |
uo,
ἀ-ταρτηρός (ἅτ. Reduplicatione ortum e
radice z«o(reígo) cum ἀ priv. putat Goebel
(Phil. 19, 434): qui conteri non potest, cum 4
int. Duentzer, Kuhn 12, 11 16, 24, La Roche
Doed. Gl. 656: qui valde laedit, durus. E. M.
162, 12 ἢ παρὰ τὴν ἄτην ἀταρτηρός, cui as-.
sentitur Lob. path. el. 1, 162. Porro Benf. 3.
253 a radice z-«g cum magno tremore i. e. tre-
morem efficiens. L. Meyer (vergl Gr. 1, 419)
radicem statuit tar (ro&c)) durus, damnosus,
Damm quem sequitur Rost: affectus emoti ple-
nus. 4223 ἀταρτηροῖς ἐπέεσσι, sch. br. ἀτηροῖς,
χαλεποῖς, cf. sch. B. Ap. 46, 12 βλαβεροῖς ef.
Hes. E. M. 162, 14 σχληροῖς καὶ χαλεποῖς,
Bekk. ἀταρτηροῖσι ἔπεσσιν. 8 943 Mévrogp
ἀταρτηρέ (Damm: demens, satis apte ad hune.
locum). E
ἀτασϑάλεαε (et, «τάσϑαλος) temere et libi--
dinose facta quae fiunt occaecato animo, vecor-
dia, effrenatio, errores graves, peccata. Hes
ἁμαρτίαι. Plerumque post caesuram tertii p
dis, sed « 34 z 317 416 ψ 67 ante eam. 4f
σφετερῇσιν ἀτασϑαλίῃσιν cf. z 497 τούτου ἀ. X
104 à. ἐμῇσιν, α 34 σφῇσιν à. — b) Sine pron. Y
gen. z 317 416 &.- πότμον ἐπέσπον, u 300
χαχῇσιν, cf. e 458, w 67 δε ἀτασϑαλίας
Sov χαχόν, q 146 ἀτασϑάλιαι δέ οἱ ἐχϑραὶ ἔσαν,
ἀτασϑάλλω (£r. ἐτάσϑαλος cf. Lob. Rhem
234) libidinose ago, praevaricor. c 57 πλ'
ἀτασϑάλλων. τ 88 λήϑει ἀτασϑέλλουσα.
ἀτάσϑαλος (ἅτ. ἄτη, Benf. 1, 50 ἀτ 4-
cui si 9 additur τ in c abit. Similiter A. G
bel, de epith. in sc desin p. 30 suffixum -«
statuit. Audacius Doed. Gl. 350 ἀτέω ἀτάξῶ M
ἀταστός ἀταάσταλος ἀτασϑλός. ἀτάσθϑαλος,
quo dubitat Schweizer, Kuhn 2, 70) qui me
est occaecata, inconsideratus, temerarius,
farius. Ap. 46, 24 ἁμαρτωλός. E. M. 163,
ὃ ἄδικος. Plerumque post caesuram tertii
dis, sed c 139 ἀτάσϑαλ᾽ ἴῃ secundo pede.
139 πολλὰ δ᾽ ἀτάσϑαλ᾽ ἔρεξα, cf. y 41 h.
6. .1 695 6€. μηχανόωντο, cf. y 207 o ὅ88, π
93 c 143 v 370. à 693 ἀτάσθαλον ἄνδρα £a
γει, χ( 914 ot τινὰ εἰπεῖν οὐδέ τι δέξαι.
b) IN 634 τῶν μένος αἰὲν ἃ. x 86 λίην à. ὕβι
cf. o 352, v. 1. ἀτάσϑαλοι. h. Merc. 296
ἀγγελιώτην. — c) ὦ 282 vggiotal - καὶ ἀξ
σϑαλοι ἄνδρες. ἡ 60 λαὸν ἀ., .Y 418 ἀνέβα
τοῦτον, 9. 166 ἀτασϑάλῳ ἀνδρί, h. Ap. 67
ἀτάσϑαλον ἔσσεσϑαι. (ἀτασϑάλιαι, ἀτασϑάλλα
ἐ-τειρής (rigo) qui non atteritur neque de
letur, durus, invictus, integer. Ap. 46, 15-
στερεὸς καὶ ἄτρωτος καὶ ἀνένδοτος z. ἀκ
πόνητος. E 292 H 347 χαλχὺς ἀτειρής | hast
- 95 lorica, cf. T 933 Y 108 £X 474 v 368.—
Transfertur ad vocem indefessam, quae mol
frangitur: NN 45 P 555 X 297 ἀτειρέα qo
ad animum J' 60 χραδίη - ἐστὲν ἀτειρής.
c) De hominibus: O 697 ἀχμῆτας καὶ ἄτειρ
λ 270 μένος αἰὲν ἀτειρής, nunquam robore victu
ἔστι. 9 571 τελέσειεν ἢ κ᾽ ἀτέλεστ᾽ εἴη. ἕ
Rb ess ede
sch. V. νῦν τὸ εἴη ἀντὶ τοῦ ἐάσει. Neut
pro adv. π 1ll μὰψ αὔτως ἀτέλεστον, sch.
ἀτελεύτητος --- ἄτη 189
| 9v γὰρ jvvor οἱ μνηστῆρες τὸ γυναῖχα λαβεῖν nescientibus, quare qui ἄτῃ corripitur culpa se
τὴν tov Ὀδυσσέως. 3 vacare putat cf. T 86 Ariston. I 100. Sed qui
|o d-rtAEUTQtOG (τελευτάω) non perfectus, im- in errorem incidit, facile aut se ipse aut alios
perfectus. .4 527 οὐ παλινάγρετον οὐδ᾽ ἀπα- damno afficit, quare sic potest quodam modo
τηλὸν οὐδ᾽ ἀτελεύτητον. Nam aut revocamus culpa statui; Recte Lehrs (Rh. M. 1842. p. 593)
promissa quia poenitet, aut fallimus aut non et errorem et damnum inde natum intellegit.
possumus perficere. 4175 ἀτελευτήτῳ ἐπὶ ἔργῳ. Naegelsb. 1.1. nimis eo videtur inclinare ut cul-
ἐ-τελής (τέλος) l) non ad finem perductus. pam statuat. Lindemann (de Ate homerica)
2) sacrorum expers, non initiatus. 9 546 οὐχ damnum interpretatur, sed potissimum id quod
ἀτελὴς ϑάνατος γένοιτο. Doed. ΑἸ. 9880 et Ameis: mentis occaecatione oriatur culpamque efficiat,
ἐ-τέμβω (ἃ. De origine vocis dubitatur. Statuit primariam mentisque perturbationem inter-
Benf. 1, 661 ad radicem ore, στες, ore, στεμβ, pretatur ἄτην, ex qua damnum nascatur. τ
στέμβω, τέμβω refert. Doederl. Gl. 2182 secu- ,,D 4 412 γνῷ wv ἄτην, ὃ 261 μετέστενον ἣν
tus E. M. 162, 49 cf. sch. T. ὁ 42 δῇ τεμεῖν, ἀφροδίτη δῶχ᾽ lugebam errorem quem Venus
ἀνατέμβειν, alii cum E. M. ib. ad ἄτη) in frau- dederat, putat Agitur Helena se culpa vacare.
dem induco, privo. E. M. 162, 49 στερῶ, cf, V 228 τὴν δὲ α. - &Q ἐγχάτϑετο ϑυμῷ. T 88
Hes. β 90 ἀτέμβει ϑυμόν, sch. S. στερίσχει, MOL φρέσιν ἔμβαλον ἄγριον ἄτην, T 136 ἄτης
λυπεῖ, ξηραίνει ἐπιϑυμίαν. v 994 q 312 ἀτέμ- 9, πρῶτον ἀαάσϑην, 0 TUSHLEENG βαρείης ἣν ot
Bem ξείνους, « 42 549 [.1 705] ἀτεμβόμενος ἐπὶ φρεσὶ ϑῆχε duc. T 970 μεγάλας ἄτας
lunc, sch. Q. Ap. 46, 96 στερισκόμενος, iP 834 ἄνδρεσσι δίδωσθα, quasi Agamemnon non sua
datfeo» tros. 4! εἱ ἠτίμβονται γεύτητος, Sponte peeaturs her, sd B ἐπὶ ϑεὺν dun
EE 5: οτέρονται; GALERI lié (hom Ae τ Ztft. f. G. 3 492)
ἔχοντες 5c. V. ot δὲ γλωσσογράφοι μέμ- “1 rr S rn , Sc Heat rep
φόνται. hic et alias: PechMieungon. ἜΡΟΝ certe damna
ἄτερ (Benf 2, 49 comparat skr. antarà i. e. Ce AM Ed. NE SE acd APTE
durch anderes als et germ. sonder — Sva- antàr ον (Lehrs: DES CE SR violis ie fran
Eust. 1582, 8 SUNGEDT δἰ uen dibus, sch BL d E, τὰ ΘΒ ΚΩΝΣ ὑπο-
ἃ. 2) sine. 3) sine auxilio; χωρές, δίχα, νόσφι, "IUS, ὃ RD BERGE MINES HE ADEL
ἄνευ, ἐδίᾳ Eust. l.l. 1) 4 498 E 753 ἄτερ ἥμε: σχέσεις. ὡς ἀναγκασϑεὶς δὲ καὶ δελεασϑεὶς
γον ἄλλων, sch. A. ἐδίᾳ. — 9) d» 50 γυμνόν, d Ἔα SOC E COLO
m2 need T de "PER Poe 2 WEE Quare Aristarchus T' 100 (cf. Z 356 Q 38) recte
h XXIX 4 ctp cov, 4 376 moA uU ἢ 325 gj noluit scribere cum Zenodoto Ἀλεξάνδρου ἕνεχ᾽
E. 2 πον 23 c RS 5, Sed scripsit ἀρχῆς. Excusaretur enim
χαμάτοιο, φ 409 &. σπουδῆς, V 441 ἃ. üpxov, C5, Sed scrip Qxis : n
h. Merc. 985 à. ψόφου. — 3) 0 292 à, Ζηνός Iove Alexanior si pugnacctun pro ter eius errorem.
invito abi versu separatur adv. a subst. ᾿ς ὦ Ἢ B05 τὸν d' ἄτη φρένας εἷλεν, “ὁ 480
d-r£ «tog (τείρω Doed. Gl. 652 cf. Lob, ἄγ δρ᾽ ἄτη πυκνὴ λάβε, stupor MES. nte anm
path. τὸ 158) non mollitus, durus. Ψ 167 zo 2 Eompnes peregrinos venerit non satis scit quid
ille Eher vh, osingór preise, Rt ie psum S Witqne erst
πὸ TOU σωμα : 2 "vuv St. - - ᾿ τα EPE Query, EE :
1942, 66 ὉΠ ΕΣ καὶ VITA iL) τέρεν, Qui hominem occidit, significari putavit, quam-
E ταν, ς ;p- Quam apud eos tantum quorum parentem occi-
«-τερπὴς (τέρπω) qui non delectat, valde in dit, culpari poterat. Ceterum cf. Gepp. 1, 964
atus. E. M. 776, 3 ὁ ux τέρπων. T 354 οἱ qui contrà eum dixit, Duentz. de libro XXIV
EIC scromue, paraphr. ἀηδής: ἢ 279 ἄτερ: τ της (Rh. M. 5, 407). — 3) & 372 εἰς ἅτην
ἐ χώρῳ valde ingrato vel periculosissimo, Χοιμήσατε ita ut mihi damno esset, sch. ἐπὶ
ch. Gl. P. χαλεπῷ, sed sch. T. EH QUOTES rro yam ACE τῇδ᾽ ἄτῃ ἄασας, clade per-
f BQT. ὅϑεν οὐκ ἦν τροπήν αν xcL SxQv- culi enm deciperet. B 111 I 18 μὲ ἄτῃ ἐνέ-
tiv, λ 94 ἀτερπέα χῶρον de inferis, x 124 δησε βαρείῃ, Ap. 46, ll ἐπὶ τῆς βλάβης. φ
«irc non cenantibus, sed Ulixi. sa. 001 ἣν ἄτην ὀχέων. Quia vero nemo libens
&-trtQzt0G ἱτερπω) gaudio carens, valde fristiS. errorem damnumve admittere videtur, fingit poéta
4 985 ἀτέρπου ὀιξύος, sch. A. ἄτερ ποῦ, LV. qoam Aten quae vel ipsius Iovis mentem occu-
στι δὲ χαὶ ἄλλη your φαίνη περ, Zenodotus pare possit. Eust. 1178, 97 ἦν δὲ ἐχείνη μὲν
λον ἤτορ pro φρέν᾽ ἀτέρπου atque ita Bekk. ἄτη ἐξ ὀργῆς (T 88), αὕτη, δὲ "4r σωματοει-
ἀτέων (ἄ. ptc. verbi ἀτέω" ἄτη) insaniens δὴς δαίμων χατὰ μῦϑον ἡ παντὸς ἀτηροῦ ci-
t quasi ἄτῃ correptus, amens, qui gravissime r/« cf. Ap. 40,10 Qui duo sunt de hac Ate
turbatus non amplius curat quem exitum ]oci liadis, eos Nitzsch (Sagenp. 990) spurios
int habitura quae agit, Y 332 ἀτέοντα μάχε- iudicavit. T 91 πρέσβα Διὸς ϑυγατὴρ "Arn,
θαι; Eust. 1210, 61 τὸν βεβλαμμένον εἰς T 126 εἷλ᾽ Ἄτην χεφαλῆς, T 199 μή ποτ᾽ ἐς
θόνησιν ὡς ἀπὸ τῆς ἄτης, sch. AB. ἄφρον- Οὔλυμπον αὖτις ἐλεύσεσθαι Ἄτην. [504
ἱστοῦντα φρενοβλαβοῦντα, cf. Hes, Duttm. Lex. μετόπισϑ᾽ ἄτης (Bekk., alii "Aczc) ἀλέγουσι
;221. Fuere qui mallent χατέοντα vel ἀέκητι. χιοῦσαι. ἡ δ᾽ ἄτη σϑεναρὴ τε καὶ ἀρτί-
ἄτη (&. ἀάω i.e. ἀεάω, ἀπάτη ἄτη, γίνεται πος. I 512 τῷ Ἄτην ἅμ᾽ ἕπεσϑαι. Hunc locum
ράσει ἄτη Eust. passim) 1) mentis caecitas, er- quamquam contra Nitzschium bene defendit Mo-
or, 2) stupor, animus sui non compos. 3) dam- ritz (de Il. libro IX Posen 1859 p. 24) licet mi-
um, calamitas, 4) dea Ate sch. L. B 111 ἡ rari quod Ate Preces pone Noxam incedant et
πούσιος ἁμαρτία (cf. Naegelsb. ho. ΤῊ, 318, rursus Noxa Preces sequatur, Doederl, Gl. 948
i δὲ ζημία, Errorem autem Graeci non ad- duplicem hic esse vocis significationem statuit
itti putabant a quoquam, sed immitti a Iove et 502—11 ἄτην esse scelus quod quis commi-
el alia de causa hominibus nolentibus vel etiam serit, v. 512 vero damnum quo eum affici opor-
unvollstàndig. — 2) h. Cer. 481 ἀτελὴς ἱερῶν. Schrader (Etymolog. Stendal 1845) movendi vim.
190
teat qui alteri non satis fecerit, Disputaverunt
de hae voce praeter Buttmannum ct Lehrsium
et Doederleinium etiam Naegelsb. (de relig. Ore-
stiam Aeschyli contin. Erl. 1843 et Hom. ΤῊ.
317) et Helbig qui de eius libro rettulit (Ztit. i
A. W.1843 p.662) et Scherer, de Gr. ἄτης not. et
indole II pp. Münster. (ἀτέων, ἀτύζων, atico.)
drí&ov (4. pte. verbi ἀτίζω, w 42 v. l. est
ἀτιζόμεναι pro ἀτυζόμεναι) vili pendens, non
curans. Y 166 πρῶτον μὲν ἀτίζων | ἔρχεται
v. 1. χρειῶν ἐρατίζων quibus verbis alius leo
describitur P 660. At ille recta via pastum pe-
tit, hie nihil tale moliens otiosus ambulat, quasi
non adsit periculum. Videtur ieitur mentis non
compos, (cf. sch. ΔΒ.) Derivata videtur vox ab
ἄτη ut ἀτέων, nam ἄτῃ correptus videtur qui
non curat quae ali timent, Plerique ad radicem
τιμᾶν vel τίειν referunt cf. Eust. 1201, 57. Ap.
46, 3. MIREUWE eu
ἐ-τίμάξω (ἀτιμάω) pr. ἀτιμάζει, ἀτιμάζου-
σι), inf. ἀτιμάζειν h. Ap. 312, ptc. ἀτιμάζον-
τες, δον. ἀτιμάζοντας o 144, impf. iter. ἀτεμά-
Crozr, aor. ἠτίμασεν. parvi facio, aspernor,
contemno, pro nihilo habeo, honorem non tribuo
alicui, ignominia afficio. absolute, τινά. E. M.
164, 9 $8o(Zo. Est Odysseae fere proprium. 4332
οἶχον ἀτιμάζοντες ἔδουσιν, C 288 τοῦσδε - κατὰ
δῆμον, 1450 ἄκοιτιν, 6144 ὦ 459 ἄκοιτιν" ἀνδρός
ignominia atficientes, ξ 164 ἐχείνου - ἄλοχον. ψ
116 με, ξ δ06 με χακὰ χροὶ εἵματ ἔχοντα, v
141 σε cf. x 317 τ 498 y 418. λ 496 μεν, φ 427
us ἀτιμάζοντες ὄνονται. v 107 σε κατὰ μέ-
y«g«. h. Ap. 312 Qu! ἀτιμάζειν ἄρχει. 9 309
ἐμὲ χωλὸν ἐόντα - αἴὲν ἀτιμάζει. 4. 11 ἠτίμα-
σεν ἀρητῆρα, plerique: iniuria lacessivit. sed sch.
br. ἀτίμως ὕβρισεν, nam aor. universa animi
affectio ad rem certam definitamque refertur.
Ita cum optimis codd. Bekk. scripsit, quamquam
praeter hunc locum ἠτέμασα nunquam, ἀτεμάξζω
semel in Iliade legitur, pro ἠτίμησ᾽. Eum ple-
rique secuti sunt. Lange (Phil 4, 710) post
multam dubitationem metro quidem commendari
ἠτίμασεν concessit, sed illud praetulit.
ἀ-ττμάω (τιμή E. M. 164, 15, sed cf. Düh-
ler, Kubn 8, 365) pr. ἀτιμᾷ zt 307, ipf. ἀτέμα
q 99, ἀτίμων ψ 98. fat. ἀτέμήσει 1 62, ἀτιμή-
σουσι, aor ἠτίμησας 1111, ἠτίμησε(»), coni.
ἀτιμήσῃ v. l. h. Ap. 72, opt. ἀτιμήσειε Ζ 522,
ἀτιμήσαιτε E 197, inf. ἀτιμῆσαι & 51, pte. ἀτι-
μήσας h. Ap. 72, ἀτιμήσασα. 1) parvi duco.
2) aspernor. 3) pro nihilo habeo. 4) honorem
non tribuo, ignominia afücio. τί, τινά. 1 62 5
127 μῦϑον (v. 1. ἀτιμήσητεν. Opt. I 62. pro fat.
ἀτιμήσει, quod est in codd., proposuit Bentl.,
receperunt Heyne Bekk. Duentz. Z 522 τοι
ἔργον μάχης. — 9) h. Ap. 72 νῆσον v. l ἀτι-
10161; quam sequitur Hermann versu 72 expuncto.
h. Cer. 158 εἶδος, v 133 τὸν - ἀρείον᾽ ἀτιμή-
σασ᾽ ἀποπέμπει. — 8) π 307 σὲ τοῖον ἐόντα,
E 51 ξεῖνον, Θ 163 νῦν σέ, φ 99 ὃν τότ᾽ ἀτί-
μα, non ad iniuriam qua proximo die mendicum
affecerat haec referri impf. documento est. wv
98 ὃ ξεῖνος τὸν πάντες ἀτίμων. — 4) A 94
ὃν ἠτίμησε (plerique: iniuria affecit, quia
aoristo ad certam rem refertur universa animi
affectio) paraphr. ἠτίμασεν χαὶ ἐξουδένωσεν.
A 356 μέ (plerique: iniuria me affecit) E. M.
164, 16 ἠτέμησεν, ὀτίμως ὕβρισεν, Α 507 qur
νῦν, B. 940 νῦν "Agile, Bekk. expunxit. / 111
ἄνδρα φέριστον (plerique: contumelia affecisti).
π 974 εἰ δέ μ᾽ ἀτιμήσουσι δόμον κάτα si me
ἀτίζων — ἀτος
RATER δος ἘΠ᾿ οὗ VOIE
l
in aedibus ignominia affücient. V. 1. vjrígae. |
A 11 pro ἠτίμασεν v. s. ἀτιμάζω (ἀπό, ἀτι- |
uo). 3
j ἀ-τίμητος (vue) vilis. 7 648 II 59 τῶν
ἀτίμητον μετανάστην, sch. D. «rov ἢ τὸν |
ἐν τιμήματι πολιτείας οὐ συναριϑμούμενον.
ἀ-τεμΐη (& cf. Buttm. Spr. 1, 44 Thierscl
& 148, 2. ἄτιμος; iniuria. » 142 ἄριστον dtu
μίῃσιν ἰάλλειν. δ
ἄτ-τεμος (τιμὴ) 1) non aestimatus, damnc
non restituto. 2) non honoratus, contem!
D z 431 τοῦ oizov ἄτιμον ἔδεις, Eust. 1
33 ἀτιμώρητον ἢ καὶ ἐπιῤῥηματικῶς d
τοῦ ἀτίμως προῖχα, δωρεάν, μὴ καταβαλὼν
τιμὴν 0 ἐστι τίμημα τῶν ἐσϑιομένων, cf. sch
Q. et ΒΗ. Fuere enim qui verterent: ignom
niose, àcc. neutr. esse pro adv. rati aut ἅτες-
μὸν esse idem quod ἀτιμηϑέντα i. e. ignomi
affectum, — 2) 4 171 ἐνθάδ᾽ ἄτιμος pum I
σσον
90 ἐτεμκότερον δέ us θήσεις, A 516 9
μετὰ πᾶσιν ἀτεμοτάτη - εἰμί. (ἀτιμέη). ri
diir&áAAo (reduplieatione ex ἀτάλλω Or-
tum, quare ἀτατάλλω dici poterat, cf. Lob.
path. el. 1, 162. act. pr. ἀτετάλλω, inf. dc
ταλλέμεναι À 250, ipf. ἀτέταλλεί(ν»), ἀτέταλλον,
aor. ἀτίτηλα £2 60. pass. pte. ἀτιταλλομ d
o 174, impf. ἀτιτέλλετο h. Mere. 400) nutri
edüco, alo. Ap. 47, 5 τὸ ἀτιτάλλειν καὶ dct
λειν οὐ διαφέρει" zov ἐπέχτασιν cipnuévi .|
E. M. 164, 16 τὸ τιϑηνεῖν καὶ ἐχτρέφειν d
νηπίων. De animalibus et liberis a) 4 250 τὸ zo
χομέειν ἀτιταλλέμεναί τε tuos, — b) e 323 παῖ! r1
δ᾽ ὥς, Π 191 τὸν ἠὺ τρέφεν ἠδ᾽ ἀτίτα 5
cf. τ 354 χεῖνον, et X 202 308 μ᾽ ἐν ogou
δόμοισιν. Q 60 ἣν ϑρέψα τε καὶ ἀτίτηλα, ]
450 παῖδα ἀνδρὸς ξῆος &và μεγάροις, h. V
ἄ-τετος (río) 1) non persolutus. 2) inultu
Ξ 484 ποινὴ δηρὸν ἄτιτος ἔῃ. Ap. 46, 8 «t
μώρητος, ci. Spitzn. h. 1. — 2) IN 414 οὐ μὶ
ἄτιτος κεῖται. Ap. 46, 9 ὑπὲρ ot οὐδεὶς εἰσι
πράξατο.
᾿Ατλαντίδα χούρην h. Ap. 200 cod. Mo
Matth. Herm. Franke; cf. A&«vríc, Preller gr
Myth. I 403. t
Ἄτλας (Doed. 2382. Hrtg. Daem., 97. Rel I
47. Preller gr. Myth. I 438. Naegelsb. h. The
97) Ἄτλαντος ϑυγάτηρ ὀλούφρονος, ὅστε,
λάσσης πάσης βένϑεα οἶδεν... « B
Calypsonis ἡ 245 et Maiae h. 18, 4.
ἄ-τλητος (τλῆναι) intolerabilis. 1 3 πέν
sch. DV. ἀνυπομονήτῳ ἀφορήτῳ. T 367
Ap. 46, 30 ἀνυπομόνητον. Ariston. ἀϑετοῦν
στίχοι δ' (265—8). Legebatur h. Cer. 344 $
ἀτλήτων cum haec ferri non possent. Corr
retur sic & ante τλ, sed Baum. cum Ile. 6
TOC S. Q. V.
&rog (ἄ-ατος, ἄω cf. Buttm. Le. 1, 230)
satiabilis. Ap. 46, 1 ἀχόρεστος ἢ βλαπτι
χατὰ πόλεμον. E 388 863 Z 208 "Apyc
πολέμοιο, sch. BL. ὁ ἀκόρεστος γίνετα
τοῦ ἄω τὸ εἰς κόρον ἄγω, cf. sch, ed. Bà
Ν τ40 ἀνὴρ «,a0A. Achilles, X 218 Ἐχτορα
μάχης ἀτόν πε ἐόντα, v.l ἄατον. Sch. ad
Nic. Th. 783 Ὅμηρος οἄατος πολέμοιο" quod
nos apud Hesiodum legimus. v 293 δόλων cr
ΕΠ ον unerschópflich in Listen, quibus verbis
| eum nimis vituperari videretur sch. H. τινὲς
^ δόλων ἄτερ τοῖς ἑξῆς συ νάπτοντες χαχῶς αὐ-
τό. .1 430 ὦ Ὀδυσεῦ δόλων dv' ἠδὲ πόνοιο,
- quo loco Aristarchus vituperari Ulixem ratus
utebatur πρὸς τοὺς χωρίξοντας. Ariston. ὅτι
ἐμφαίνει τὸν Ὀδυσσέα ἐξ ἱστορίας παρειλη-
φὼς δόλιον καὶ ἐπὶ τούτῳ διαβεβλημένον,
ἢ, sch. V. et Friedl. h. I.
" iss V. 5. ἀταρπιτός.
síÓxc (Herodian. Lob. path. el. II 14
ayser, Phil. 18, 660. Autenr. ad A 12.
"ἢ Roche h. U. ΤΙ. ᾿Ἀτρεΐδης Bekk. ed. 2.
Cobet Mnem. XI 307. Ameis ad ὦ 24) Anci
f. Agamemnon 4 12 247 308 313 B 614 I'2
28975 461 4 272 — 326 E 528 Z 04 I 9 89 dU
339 516 648 4 15 130 165 169 233 3516 1,959
2/2 y 268, "Aro. τε ἄναξ ἀνόρῶν A 7.
"Arosédeo H 318 — I 669, 44 968 — 972, N
918 « 35 40 ὦ 35 105 191: ᾿Ατρείδεω [4 180]
Π 76 ὁ 536. — "Argríó» 4 369 E 207, ro.
βασιλῆες) 4 262, 7A. ἥρωι 1 613. — Ἠτρείδην
4 101 994 B 482 AK 81 .: 24 y 198 304.
"Arosíóx A 59 232 982 B: 225 942 284 344 4
266 318 350 404 1 32 69 “Ξ 83 139 T 56 181
Ψ 156 890 λ 468 o χά, "Arg. κύδιστε .Θ 293,
Eb a; “φιλοκτεανώτατε πάντων | A 122 cf.
Koch, 4. x, ἄναξ ἀνδρῶν "Aydusuvov B 484
196 163 67; Κα 109. T 146 199 4 397 Ameis
ad ὦ 121 TEM ὦ μάκαρ 7A. ; μοιρηγενές, ὁλ-
Ee 7n 182, "4. τε καὶ ἄλλοι ἀριστῆες
αναχαιῶν Η 397 — 385, € 236, 4. ts x. d.
᾿ξυχνημίδες "Ayeio( P 272 358. Cf. "Aya-
u£urov ubi cum 4rgzíózc coniungitur.
Menelaus I 361 364 449, Ἡτρείδης Μενέλαος
I'350 E50 55 578 AK 230 N 593 605 610 P 60
ΤΙ 138 580 Ψ 355 495, "Ato. - ξανϑὸς Mevé-
"Aoc Z 44 P 46 Ψ 293 401 y 297 277 ὃ 185
304. ξ 470 o 102 147 o 147, ἥρως "A. $ 52 121.—
᾿Ἀτρείδαο I'347 Ν 646 v 424. — — Ἡτρείδην Mevé-
λαον N 581 ó 51 o 116. — "Aroecón ó 190 492
594, 'A. MevéAas διοτρεφές, ὄρχαμε λαῶν P 12
4156 935 291 316 o 64 87. — Pl. '"Árpsióet τε
wed. t. ᾿Αχαιοί A 17 I 341, 'A., "Ay. «. Mev. |
Θ 961; "4rosídoc B 249, ^A. Ay. z. Mer. | H
ID — ' 470, δας P 249, Ἀτρείδῃσι ε 801
y 196, -σιν B 762 H 351 X 117 og 104 τ 183;
Arpsió«g Z 497. — Du. ᾿Ατρείδα - δίω, χο-
σμήτορε λαῶν A 16 375, δοιὼ δ᾽ "A. T 310.
4 ᾿Ατρείων Acosta Bekk. ed. 2) Atrei f.
Agamemnon: ἡτρείωνος | B 192, -« | 9 395,
-»« A 387 B 445 Ψ 233.
& ἀτρεκέως certo, accurate, vere. Ap. 46, 28
ἀληϑῶς, cf. Lob. path. el. 9, 100. Est Odys-
5686 fere proprium. 44 384 405 £2 380 656 «
169 206 224 ὃ 486 9 572 A 140 170 370 457
Ὁ 988 π 13; c 256 287 χατάλεξον non solum
ad veritatem sed etiam ita ut ne minimum qui-
dem omittas. A 413 μάλ᾽ d. χαταλέξω, cf.
ὦ 303 K 497. « 179 ξ 192 μάλ᾽ ἀ. ἀγορεῦ σω,
οὗ « 914 ὁ ,389. 399 o 266 352 π 113. ὦ 198
εὖ μάλα πάντα χαὶ ἀ. καταλέξω. — Lb) Paulo
Tagus ab his formulis dicendi discedunt: O 53
εἰ ἐτεόν γε καὶ ἀ. ἀγορεύεις vere εὐ, ita ut
nihil omittas sed sch. D., δὲς τὸ αὐτό φησιν
πιτάσεως χάριν. B 10 πάντα μάλ᾽ ἀ, ἀγο-
᾽
ἐτραπτιιτός --- ἀτρύγετος
191
Q£véuev , sch. BL. μὴ περαιτέρω τῶν dZ0vo-
μένων. h. Mere. 380 τὸ ἀ. ἀγορεύσω, cf. ib.
459. — c) o 154 μαντεύσομαι, h. Mere. 564
ἐρεείνων, ib. 448 d. ἅμα τρία πάντα πάρεστιν.
Expunxerunt versum Matth. et Herm.,' defen-
dit Baum. De
ὠτρεκής (E. M. 165, 28 δέρχω, δερχής,
ἀδερκης ἀτρεκής vel τρέχω τρεχής ἀτρεχής
ἀτρεχής (Ap. 40, 98) vel τρέω τρεής ἀτρεής
ἀτρεχής (Similiter Buttm. Le. 1, 180, Host alii;
sed videtur dubitare Lob. Rh. 5985) vel τρέπο'
ὃ μὴ τρεπόμενος (Similiter Curtius E. 635,
Kuhn 3, 409 Doed. Gl. 2467). ,Benf. 1, 673 skr.
triksh, drehn, tarka Zweifel ἀπρεχ-ῆς zweifel-
los. Kuhnium radicem τρὲχ cum skr. druh
odisse ahd. triugsan comparasse ut ἀτρεχκής sit
untrüglich, monuit Classen, hervorst. Eigenth.
d. gr. Spr. Lübeck 1850. Denique nonnulli
cum Doed. Gl. 655 ad ταράσσω referunt) cer-
tus, verus, accuratus. E 208 ἀτρεχὲς αἷμ᾽
ἔσσευα βαλών, Eust. 539, 39 ἀτρεκὲς ais τὸ
ἀληϑὲς χαὶ μὴ ψεῦδον τὴν ὄψιν, cf. E. M.
165, 22 983, 42. Sed sch. B. ἀντὶ τοῦ OA
χέως εἶδον αὐτό. οὐκ ἡπάτημαι. sch. Q. z 245
φανερὸν zal πρόδηλον. Doederl. (Progr. 1834)
ἀτρεχὲς βαλών coniunxerat: genau treffend,
comparans locos satis dissimiles E 98 M 189,
id quod probavit Ameis (N. J. £ Ph. 73, 994
atque in ed.), quamquam ai adv. vix commode
refertur ad verbum longius remotum, nec debet
addi verbo βαλεῖν quod vel solum idem dicit ut
saepe monuit Aristarchus et alias et hic.
b) Neutr. pro adv. z 245 οὔτ᾽ «p δεχὰς ἀτρε-
χές, sch. Q. ἀκριβὲς καὶ ἀληϑές. (ἀτρεκέως.
ἐ-τρέμα (ante consonam O 318 et ἀτρέμας
ante vocales, cf. Apollon. adv. 570 Lob. path,
el. 2, 205. ἀτρεμεῖν. Savelsb. Kuhn 16 p. 62
ἀτι-ρέμας skr. ram, ut ἠθέμας) sine motu, fir-
miter, quiete. Ap. 46, 32 ἠρέμα. B 200 &.
ἦσο, cf NN 280. sch. BLY. B 900 ἐν ἡσυχίᾳ
χάϑησο, cf. E. M. 165, 14. JV 438 ὦ. ἑσταύτα.
t 212 ὀφϑαλμοὶ ἕστασαν d. ἐν βλεφάροισι,
Sch. V. ἀχαμπεῖς, σκληροί, μὴ ἐνδιδόντες
τοῖς δάκρυσιν. E 594 νεφέλας ἔστησεν ἀ,
ὄφρ᾽ εὔδῃσι μένος Βορξαο, sed dubitat Nicanor;
τὸ ἀτρέμας καὶ τοῖς ἄνω δύναται χαὶ τοῖς
χάτω συνάπτεσϑαι. A 359 v 92 à. εὖδε, 0 318
αἰγίδα χερσὶν ἔχ᾽ ἀ. IN 51 οὐδέ οἱ ἔγχος ἔχ᾽ d.
᾿Ατρεύς, Agamemnonis et t Menelai p. ex Ae-
rope, Pelopis et Hippodameae f. a quo sceptrum
accepit, quod Thyestae fratri reliquit B 106,
Πέλοψ δῶχ᾽ ᾿Ατρέι ποιμένι λαῶν | 105; ᾿Ἀτρέος
υἱὲ δαΐφρονος, ἱπποδάμοιο | 28 — 60, 2 436
Agam. — 7’ 37, 4 98, 115, Z 46, 4 131, TET
79, 89, 553 à 548, Menelaus, (α-τρέω inperter-
ritus Pott II 426; — Ὀτρεύς (ὀτρηρός) Lob.
path. el. I 81, Cir. E. p. 651. ater Passow,
Phil. XX 586.)
ἄ-τριπτος (τρίβω) non tritus usu,
151 χεῖρας ἀτρίπτους.
ἄ-τρομος (τρόμος) inperterritus, intrepidus.
E 126 μένος πατρώιον ἄτρομον, P 157 μένος
πολυϑαρσὲς &., II 163 ἐν -ϑυμὸς στήϑεσιν
ἀτρομός "ἔστι.
ἐ- -τρύ-γετος (E. M. 167, 93 παρὰ τὴν τρύ-
γὴν i. e. καρπόν (Ap. 46, 20 Euripides ap. sch.
AB. O 27), ut sit: infructuosus óde, paraphr.
et sch. pass. ἄκαρπος. Herod. apud k. M. 167,
30 παρὰ τὸ τρῦξιν, ἄτρυτος, ἀτρύετος καὶ
πλεονασμῷ τοῦ ἀτρύγετος invictus, qui vinci
non potest à ventis aliisye rebus ἀκαταπόνητος
mollis «
192
(sch. pass.) οἱ δὲ μεταφοριχῶς ἐπεὶ δὴ τέλος
τοῦ οἴνου τρύξ: infinitus profundus s. qui fae-
cem non habet, ohne Bodensatz, ἐπεὶ πάντα
ἐχβράσσεται. Bent. l, 594 a (rgvy) turgendo:
schwellend seháumend et similiter Doed. Gl.
2436 ad ἀνατρύζειν refert: aufgührend, aethera
quoque fluctuantem ἃ Pindaro. vocari monens.
Hes. ἀχκάρπου, ἀβύσσου καὶ ἀπείρου et ἄκαρ-
πος, ἀκαταπόνητος. A. Goebel (Ztft. Ε G. 9,
313) negat esse epitheton ornans, sed ve-
nuste ad mare referri putat in re tristi, esse
enim ipsum mare triste aliquid et infrnctuosum,
sed de aethere non dixit, neque de omnibus locis
ut fere talia in nonnullis placent, in aliis non
item. Curt. E. p. 548 ἀξτρύ-ε-τος, ἀτρύεετος,
ἀτρύγ. Sed videtur idem esse quod ἄτρυτος
γεγαώς s. ἀκαταπόνητος, quia et mare et aether
semper moventur sed nunquam aut mutantur
aut atteruntur. Semper enim eadem species
redit post maximas tempestates) non attritus,
immutatus, invictus; plerique: qui. messem non
habet, infructuosus, óde. Α 316 ἁλὸς ἀτουγέ-
τοιο , cf. A 327 9 49 (v. 1. ἱερὸν μένος Ἄλκι-
νόοιο) x 179 h. VII 2. Q2 752 s 52 (ubi aliquis
certe est fructus maris) 5 226, in quarto pede
« 79. X 204 h. XXII 2 a. βαλάσσης. 0 Ἢ
ἀτρύγετον πόντον, B 370 πόντον d. cf, ε
198 140 η 79 v 419 o 289. — b) P 425 aiod-
θος &. Sch. B. ἀτρύτου" ἢ ἐπεὶ καὶ αὐτὸς
ὁμοίως τῇ ϑαλάσσῃ οὐ τρυγᾶται. cf. h. Cer.
67. 407.
᾿Α-τρυτώνη (c, τρύω quae teri nequit Lob.
path. proll. 229, 'ad Buttm. gr. II 440. Doed.
683. οτρύνω cf. Hes, Ἡτρεύς — Ὀτρεύς" ἐγεί-
ocv Lob. path. el. 81) Düntz. ad d 763.
Bergk, J. f. Phil. 81 318 confert Τριτογένεια.
Autenr. B 157. Welcker Gótterl I 317) Miner- !
vae cognomen αἰγιόχοιο 4g τέκος ^A. | B 157,
E 115, 714, K 984, d» 420, ὃ 762, ξ 324.
ἄττα (lat. atta, goth. atta pater, skr. attà de
matre, Curt. E. 207) pater Váterchen. Ap. 46,
33 προσφώνησις νεωτέρου πρὸς propi τερον
ἢ τροφέα. 1 607 P 561 Φοῖνιξ ἄττα, Ariston.
1 607 προσφώνησίς ἐστι ἀμετάφραστος. Eu-
maeo Telemachus respondens z 31 o 599 ἔσ-
σεται οὕτως ἄττα, atque eundem interrogans
non solum arbitris amotis z 57 180 90 6 sed
etiam coram procis et subiratus φ 369.
ἀτύξω (4. ἄτη, sch. AB. Ζ 81 B. Z 7 cf.
Buttm. Le. 1, 298) gravissime perturbo. Pte.
pass. sui non compos, terrore perculsus et con-
sternatus, quasi ἄτῃ correptus. Eust. 1007, 19
τὸ ἐχπλήττεσϑαι κατὰ τοὺς παλαιούς" τελευ-
τῷ γάρ, φασίν, εἰς τὸ φοβεῖσϑαι, παράγεται
δὲ ix τοῦ ἀτῶ, cf. Eust. 1919, 37 sch. BV. X
474 Ap. 46, 29. sch. B. 6€ 7 βεβλαμμένοι ἢ
φεύγοντες ... τινὲς δὲ ἀντὶ τοῦ ἐχπληττόμε-
νοι χαὶ ὀδυρόμενοι ιὀρενόμενοι Ὅ). De anima-
libus subito terrore correptis vel de hominibus:
Z41 ἀτυζόμενοι φοβέοντο equi et Φ 4 Graeci
et d 554 (v. l. κλονέονται) Troiani, Eust. 623,
94 ,σχιρτῶντες χαὶ ἄττοντες κατὰ πεδιάδος
ἢ ἀτώμενοι. A 606 οἰωνῶν πάντοσ᾽ ,ἀτυζομέ-
vov, yQ. πάντως ἀτυσσομένων, Ζ 38 ἵππω ἄτυ-
Contro πεδίοιο, Σ 7 Ἀχαιοὶ ἀτυζόμενοι πε-
δίοιο. De gen. loc. cf. Krüger Di. 46, 1, 2.
1 243 6 183 ἀτυζομένους ὑπὸ καπνοῦ, sch. IV
ὁρινομένους din σφηκῶν, et fuit ᾿ὀρινομέ-
vovc I 948 in edd., sed Bekk ad antiquam
scripturam rediit, ilem 9 183 qui a V. abest
3 Ae τὸ 3
«Ἰτρυτώνη — αὖ
expunxit. ὁ) 90 ἀτυζομένῃ ἔοικας, X 474 ἀτυ- —
ζομένην ἀπολέσθαι ut morienti similis esset
(Krüger $ ,95: 3, 20). wv 42 fue 9" ἀτυζόμεναι,
ν. 1. ἀτιζόμεναι. Ζ A68 ὄψιν ἀτυχϑείς, Eust.
656, 9 ταραχϑεὶς xci ἐχπλαγεὶς διὰ τὴν ὄψιν; —
v. 1. ἀτυζόμενος u 111, cf. Nitzsch h. 1. 3
᾿Ατυμνεάδης. Atymnii £, Ιύϑων - | ἐσθλὸς
E 581.
ν
A.
᾿Ατύμνιος, Mydonis p. E 581. — 2) Π 8117
Lycius, Amisodari f. ab Antilocho interficitur.
«v (skr. aua Benf. h 275 Pott E. F. 2, 316
L. Meyer, vergl Gr. 1, 332 Ahrens Kuhn 8,3
168) retro, zurück, a αὖ ερύω. rursus 1) ite-
rum. 2) vicissim. 8) porro. cf. Báàuml. Unter-
such. ü. gr. Part. 44. Hartung, Lehre v. d. Part, —
l, 154. Ap. 47, 10 δή. Suid. I 1, 850 δὴ ἢ 4
πάλιν»: ποτὲ μὲν ἀντὶ τοῦ πάλιν" ποτὲ δὲ ἐχ
περιττοῦ τιϑέασιν. ΑΚ 1) P' 898 ἡμῖν αὖ qu
λότητα γενέσϑαι, .4 362 Y 449 εξ αὖ νῦν
ἔφυγες ϑάνατον, d 82 νῦν «v μὲ τεῆς ἐν χερ-
σὶν ἔϑηχεν, cf. Φ 399 Ξ 962 v 88. h. Ap. 159 —
αὐτις δ᾽ «v ἀείδουσιν. b) Non idem iam fa- -
ctum esse notat, sed simile quiddam (Hart. l.1.
154) A 540 τίς δὴ αὖ τοι συμφράσσατο βουλάς,
Bekk. ut saepius ,97) quod per synizesin pro- I
nuntiatur, volgo δ᾽ cf. Ἢ 24 μ΄ 116. 1 700 rov.
αὖ μιν πολὺ μᾶλλον ἀγηνορίῃσιν ἐνῆκας, ch.
Δ 867 Y 454 4.172 129 h. Ven. 218 s 221 yo
264. — 9) B 193 àv δ᾽ αὐ δήμου ἄνδρα ἴδοι,
cf. 4 240. B 493 ἀρχοὺς αὐ νηῶν ἐρέω, B τῦϑ
ἀνδρῶν αὖ μέγ᾽ ἄριστος ἔην Αἴας, cf. P 420.
PD 900 οὗτος ΩΣ Ὀδυσσεύς, cf. 49370417 Z.
929 0 324 Y 219 291 286 XX 119 Ψ 728 881
h. Ap. 300. E 647 τὸν δ᾽ αὖ ἀντίον qon, cf.
Ν 954 266 II 619 « 213 930 306 345 388 412.
B 129 208 309 311 y 21 75 201 225 939 ó 1598
290 315 593 ζ 186 o 48 86 154 179 265 979:
512 535 544 z 30 68 112 146 240 262 ρ 4
ΤΊ 107 392 598 c 996 τ 26 v 338 q 848 x v3
v.123 ὦ 375 510 h. Cer. 405. 4 152 τὸν δὴ
αὐ προσεφώνεε, cf. c 214. ὁ 485 τὸν δ᾽ αὖ
ἠμείβετο. ὦ 897 τὸν δ᾽ αὖ ἀπαμείβετο. E
ἔνϑ᾽ αὖ Τυδεΐδῃ δῶκε, cf. I 4 M 181 ἢ
477 608. E 477 ἡμεῖς ' αὖ μαχόμεσϑα, οἷ,
Z 402 HK 992 Ὁ 138 9 595 732 8 905 y 88
382 ζ 158 1549 A 6 4 148 φ 363 ὦ 484. I'8
δεύτερον αὖ ϑώρηκα ἔδυνεν. I Z 184 ΑἹ
II 138 T 371 Ψ 750 Z 186. X 609 ἄλλοτε
αὐ ϑρέξασκον, cf. 9 174 h. Ap. 142 XIX 10.
q/ 265 ἀτὰρ αὖ τῷ δευτέρῳ ἔϑηχεν. Π 87
δέ κεν αὖ τοι δώῃ xU ὕδος ᾿ἀρέσϑαι, cf. x 16
σ᾽ 8971 976. Y 215 Adodavor αὐ πρῶτον, τέ:
χετὸ Ζεύς. d^ l05 πάντων Τρώων περὲ δ᾽
Πριάμοιό γε παίδων, β 48 νῦν δ᾽ αὐ xal mo
μεῖζον, y 24 αἰδὼς δ᾽ αὖ νέον ἄνδρα d
ρέεσϑαι, y 840 Νέστωρ δ᾽ αὖ κατέρυχε, ck. y
411 425 ὃ 496 727 817 s 18 v 149 303 & I
zx 65 238 o 326 ὦ 840 h. VIII 14. 5161 7
τοῦ δ᾽ «v τοῦ λυχάβαντος ἐλεύσεται, v. 1.
τοῦ. Ψ 724 τὰ δ᾽ αὖ Διὲ πάντα uz
Bothe. ἄν pro αὖ. Additur etiam apodosi
618 οἱ Βουπράσιον ἔναιον, τῶν αὖ - ἄρ
ἔσαν, οἵ, B 678 685 698. -- 3) B 671 Νιρε
«v Σύμηϑεν ἄγεν, B 681 νῦν αὐ τοὺς dod
τὸ Πελασγικὸν Ἄργος ἔναιον, cf. B 862
867 E 197 N 451 P 312 9 129 130 0 249
h. Ap. 181,21 145. A 108 ποτὲ δ᾽ «b £x
ἐγείρομεν ἄλλους. b) cum particula d£ 00]
iungitur, interdum pro ea legitur 41 104 ὁ μὲ!
νόϑος ἡνιύχευε, Ἄντιφος αὖ παρέβασχε, οἵ, ὁ
3
αὐαίνω
- 2il v 11]. auf alioquin pro coniunctione est P
. 418 672. .X 436 νῦν αὐ ϑάνατος χιχάνει. —
Bj a) Quia non raro carere possumus particula
ubi adest, factum est ut adderetur a gramma-
. ticis Byzantinis ut B 974 τόδ᾽ αὖ μέγ᾽ pro
᾿ τόδε μέγ᾽, M 459 πέσε δ᾽ αὖ λίϑος pro πέσε
δὲ λέϑος, m 49 τοῖσιν δ᾽ αὖ χρειῶν pro δὲ
χρειῶν. Similiter Φ 466, cf. Kayser, Phil. 21,
326. O 478 ὃ δὲ τόξον Bekk, ὁ δ᾽ αὖ τ.
Spitzn. Est v. 1. αὐτούς B 681 pro αὖ τούς.
Proposuit Bothe 4^ 709 αὖ δ᾽ ᾿Οδυσεὺς ἀνί.
στατο pro ἂν δ᾽ Ὀ. ἀνίστατο, K 408 πῶς δ᾽
αὐ pro πῶς ó' «t. Confunduntur saepissime
αὖ et αὐτε 4265 0 55 N 959 274 Φ 394 « 383
399. Heyne 41 109 αὖτε παρ᾽ οὖς coniecit,
quod Bekk. recepit pro αὖ παρὰ oc. b) Le-
gitur αὐ in thesi secunda μὶ 116, ceterum in
thesi prima tantum, atque A 292 Q 595 y 382,
ita ut corripiatur ante pronomen ἐγώ. Ceteris
locis qui sunt permulti non corripitur. Legitur
etiam in arsi et potissimum quidem in secunda,
rarius in tertia (^] 270 P 478 679 4 82 X 436
T 265 728 881 8 905 & 349 w 264) aut quarta
(Z 402 0 394 Hh 108 4A 145 $ 105 Ψ 794 9
732) in sexta (IJ 87). (αὖτε, «vric αὐτάρ. αὐ-
ερύω 9). Cf. Duentz. Ztft. £. G. 1866 p. 463.
«ὑαένω (αὖος cf. L. Meyer, vergl. Gr. 2, 72)
.exsieco. ε 321 αὐανϑὲν ῥόπαλον.
αὐγάξομαε (αὐγή) splendore afficior, video,
cf. Lucas, qu. le. 8. 29 cui respondens Fuhr
(J. J. £. Ph. 20, 371) dicit permutatis videndi et
splendendi notionibus nihil aliud esse αὐγάζο-
μαι quam clara luce cerno. Ψ 458 ἵππους
αὐγαξομαι, E. M. 168, 35 9:099, Ap. 47, 22
ὁρῶ. Cf. Curt. E. p. 110.
Αὐγεεαέ: Αὐγειὰς ἐρατεινάς | B 582 οὐχέτι
οἰχεῖται sch., urbs locrensis Strab. 8, 364. 9,
426. Burs. Geogr. Gr. 1, 189. — B 583 urbs
laconica Strab. 8, 314. Paus. 3, 21, 5. Burs. Η
145. Curt. Pel. ΠῚ 268.
Αὐγείας" ἄναξ ἀνδρῶν Aj.| 4 ΤΟΊ, Epeus
cum Neleo pugnat; Αὐγείαο | f. Agamede 739.
cf. Apd. 2, 5, 5. (e, αὐγή).
αὐγή (Benf. 1, 147 ad skr. ó£a Glanz refert,
ali ad cc, ἠώς, alii ad ὄχκος oculus Auge.
alii ad vag gedeihen) fulgor, splendor, radius.
2) oculus. Arsin habet prior plerumque syllaba,
Sed O 480 μ΄ 176 ἢ. XXXII 12 posterior. P 456
wu)» - φαίνεται αὐγή | ignis c£ X 211,
Bekk. expunxit. 0 610 ἢ. Ven. 86 φαεινότερον
mvoos αὐγῆς, 5 805 ἧσται ἐν πυρὸς αὐγῇ sch,
BQTV. ἐν τῷ φωτιζομένῳ ὑπὸ τοῦ πυρὸς τό.
3*9, εἰ. w 89. 1 206 χρεῖον χάμβαλεν ἐν mv-
góc αὐγῇ. Ariston. ἣ ὃ. πρὸς τὸ ἐν πυρὸς
αὐγῇ, τὸ ἀπὸ τοῦ πυρὸς φωτιζόμενον. Eupho-
rion carnem, non vas interpretatus erat. Y 134
χαλκὸς εἴκελος αὐγῇ | ἢ πυρὸς ἢ ἠελίου. Hinc
ἰγαπδίοσις N 341 αὐγὴ χαλκείη χορύϑων ἄπο.
— b)stellarum ac solis: IN 244 Y 27 ἀρίζηλοι δὲ
οἱ αὐγαί, h. XXXII 12 Aeuzoórezel τ᾽ αὐγαὶ
τελέϑουσιν, Ὁ 98 ἠελίοιο τερσήμεναι αὐγῇ, t
1τῦ χέλετο ἠελίου αὐγή Nitzsch expungebat,
P 371 πέπτατο δ᾽ αὐγὴ | ἠελίου ὀξεῖα, Π 188
ελίου ἴδεν αὐγάς cf. h. p 35, 0 480 αὐγῇ
Ἑλίοιο τέρπονται, P 181 ὑπ᾽ αὐγὰς ἠελίοιο,
€f. 4 498 619. — c) h. Cer. 990 αὐγῆς ἐπλή-
95, N 837 αἰϑέρα x«l Διὸς αὐγάς, sch. B.
Διὸς αὐγὰς λέγει τὸν οὐρανόν. — 1) h. Merc.
961 αὐγὰς ὠμόργαζε (πυραυγής, τηλαυγής,
αὐγάζομαι).
— — Lex. Hom. ed. Ebeling.
-— và 1938
Αὐγηιάδαο ἄνακτος | ᾿Αγασϑενέος B 6924.
«ὐδάω (αὐδή) imper. «vó«, ipf. ηὔδα (n
exitu versus, sed 4 92 in quarto pede), ipf. it.
αὐδήσασχε(»ν), aor. pte. αὐδήσαντος, αὐδησά- .
σης y 337 loquor, vocem humanam edo, pro-
loquor, vociferor. absol τί, τενά, τινά τι, (c.
inf) Impf vim habet aoristi. ε 497 φϑεγξα-
μένου ἢ αὐδήσαντος, P 490 ὡς αὐδήσασχεν,
Bekk. expunxit vv. 412 —95. 4 92 ϑάρσησε
καὶ ηὗἶδα, sch. br. εἶπεν. Π 76 αὐδήσαντος qQ-
κεφαλῆς, sch. V. παρακελεύσαντος, cf. y 33
h. Cer. 299. b) ὃ 505 μεγάλα, sch. EHQT.
τουτέστιν ὑπερήφανα εἰπόντος. E 86 τόσον,
sch. BL. ἔν τίσιν οὐκ ἦν ὁ στίχος, διὰ τὴν
ὑπερβολὴν ταύτην τὴν ψυχράν, Ξ 195 X 496
t 89 ὅτι φρονέεις, Ζ 54 ἔπος, cf. K 377. 461
44 319 N 619 ,Ξ 500 P 537 Y 424 Φ 183. ὦ 307
M 163 P 119. ν 199 (La Ro), v. 1. δὲ προσ-
ηύδα ut Bekk. O 398 114 edidit, Did. O 114:
οὕτως καὶ ἡ ᾿Αριστάρχου zal πᾶσαι, οὐ προσ-
jvó«. Γ' 308 x 434 φ 320 τὴν ὃ αὖτ᾽ ἀν-
tlov ηὐὗδα respondit 4 265 E217 4 899 N
221 259 974 311 Ῥ 586 « 399 β 177 τὸν δ᾽
αὐτ᾿ ἀ. qv., α 213 230 306 345 B 971 y 21 939
Ο 119 o 45 107 σ 226 v 26 q 848 ἢ. Cer. 405
τὴν δ᾽ αὖ d. qi, E 647 N 954 966 Π 619
« 388 412 B 129 208 809 y 78 201 225 ὃ 158
290 315 593 & 186 o 48 86 154 265 979 512
535 544 π 30 68 112 146 240 262 o 77 392
598 v 338 χ 153 v 123 o 375 510 τὸν δ᾽ αὖ
d. qU., cf. Ψ 482. B 242 à 648. h. Ap. 463,
sed Q 333 s 98 Ἑρμείαν ἀντίον ηὔδα allo-
cutus est, cf. h. Ap. 525 O 200. — c) E 170
h. Ven. 91 ἔπος μὲν ἀντίον. Acc. vel alterum
vel utrumque a verbo pendere, non ab adv.
Krüger monuit Di. ὃ 46; 13, 3. KA 47 zAvov
αὐδήσαντος ἄνδρ᾽ ἕνα μητίσασϑαι, ubi aec. c.
inf. videtur ad χλίύον potius referendus esse.
(ἐξ πρός μετά nagd).
«vó; (Benf 1, 362 Pott, E. F. 1, 945 L.
Meyer, vergl Gr. 1, 383, cf. Curt. E. 298 skr.
vad loqui dicere, sed Ph. Mayer, Beitr. z. hom.
Synon. I Gera 1842 p. 15 ab &o) loquendi fa-
cultas quae inest in corpore, sonus quem homo
edit, vox, potissimum humana, sermo, oratio.
E. M. 168, 36 ἡ φωνή. Semper in exitu ver-
sus. 4430 ἔχοντ᾽ £v στήϑεσιν αὐδήν |. X 419
ἐν uiv νόος ἐστὶ μετὰ φρεσίν, ἐν δὲ χαὶ αἷ-
δή |. B 268 401 z 206 ὦ 508 548 ἠμὲν δέμας
ἠδὲ χαὶ αὐδήν |, h. Cer. 479 ἄγος ἐσχάνει
αὐδήν | T 418 ὡς φωνήσαντος ἐρίνυες ἔσχε-
ϑὸν αὐδήν |, sch. AD. ἐπέσχον τὴν φωνήν,
sed gov» est vox quae ab aliis auditur, αὐ-
δὴ quam profert qui loquitur. Deorum vox non
differt ab humana nisi gradibus: T 250 ϑεῷ
ἐναλίγκιος αὐδήν |, sch. V. ἢ τῷ Ἑρμῇ (οὗτος
γὰρ ϑεὸς κηρύχων) ἢ ἀκαταπόνητος τὴν qo-
γνήν, quorum posterius magis placet, cf. α 371
L 4 ϑεοῖς, sch. R. ἢ ταῖς μούσαις ἢ ταῖς τῶν
ἀστέρων ἀπηχήσεσι. Quorum posterius ferri
non potest, prius vero non satis convenire
videtur poétae qui vocem nihil aliud quam
paene divinam esse dicit. ó 160 ϑεοῦ ὥς
τερπόμεϑ᾽ αὐδῇ ad res quas narravit refertur,
non ad suavitatem roburve vocis. Transfertur
ad nervum arcus q 411 χελιδόνι - εἰχέλη «b-
5v |, v. l. ἄντην. Ο 270 B 297 ϑεοῦ - αὐδήν]
cf. à 831 ξ 89, Ph. Mayer l. 1. 21, quam poéta
etiam ὄπα dicit. Non recte A, Passow (de com-
parat. hom, Berlin 1849 p. 14) O 270 expun-
18
194
gebat quia αὐδή ibi ad deos refertur. 2 511
481 μευ, N 757 E«togoc, non sonum tantum
audiverunt sed etiam verba intellexerunt. — Cum
adi. 4 949 μέλιτος γλυκίων ῥέεν αὐδή |, h.
XXV 5 γλυχερή οἱ ἀπὸ στόματος ῥέεν cvó |.
ιαὐδήεις αὐδάω προσαυδάω μεταυδάω ἐξαυ-
δέω παραυδάω) ἢ
αὐδή-εἰς (αὐδὴ) sermone humano praeditus,
orationis particeps. T 407 αὐδήεντα δ᾽ ἔϑηκε,
sch. B. λογικοῦ ζῴου φωνὴν ἔχοντα... οὐκ
ἔστι φωνὴν ἔχοντα ἀλλ᾽ ἀνθρωπείᾳ φϑεγγό-
μενον ὑπὶ ὡς οἱ ἄνϑρωποι. Aristarchus ex-
punxerat versum quia cui luno dedisset vocem
ei Erinnyes non possent adimere, sed luno cum
quae voluerat perfecisset non amplius curabat
equum, ζ 125 ἀνθρώπων αὐδηέντων quibus
opponuntur (cf. sch. Q.) nymphae, sch. V. ἐμφώ-
vov ἐνάρϑρῳ φωνῇ χρωμένων. Hes. τῶν
λόγον τε καὶ φωνὴν ἐχόντων. ε 394 Aevzo-
ϑέη, πρὶν μὲν ἔην βροτὸς αὐδήεσσα. Aristo-
phanes: τὰς ἀνθρωποειδεῖς ϑεὰς αὐδηέσσας
φησὶν οἱονεὶ φωνὴν μετειληφυίας, Aristoteles
vero et Chamaeleon: οὐδήεσσα i. e. terrestris,
ἐπίγειος quia ex quo dea erat, in mari degebat
Leucothoe cf. sch. h. l La Roche H. T. 208.
χ 136 8 u& 150 Κίρχη ϑεὸς αὖ., u 449 Ka-
Avo, sch. T. z 135 ἐνϑρωπιστὶ φϑεγγομένη
οὐχ ὡς ϑεός" διὰ σημείων γὰρ καὶ οἰωνῶν
x«i ἱερείων xal ϑυσιῶν χαὶ δι᾿ ὀνείρων καὶ
οὐκ αἰδῆς φϑέγγουσιν οἱ ϑεοί ... ἡ ὁὲ Κίρκη
καλὸν" ὀοιδιάει ὡς ἄνϑρωπος, cf. sch. B.
T 407 sch. E. ε 334. Aristoteles; αὐλήεσσα,
ut videtur, ἐξ οὗ δηλοῦσϑαί φησιν ὅτι μονώ-
dic ἦσαν quamquam sch. H. 2 136 eum οὐ-
δήεσσα scripsisse dicit. Fuere qui sic scribe-
rent, quoniam ἐν αὐλαῖς viverent. sch. EPQT.
ε 334. Eust. 1651, 48 (ad x 136) yg. xel ov-
δήεσσα τουτέστιν ἐπίγειοι κατὰ τὴν Καλυψὼ
χαὶ τὰς λοιπὰς νύμφας, οἵ. 1728, 1. Recte
Buttm. (sch. ε 334) in ξἐὲς formari negat, nisi
ea quae referta sint aliqua re aut naturam eius
induxerint cf, A. Goebel, de epith. hom. in -£:c
desin. 38, fierive posse ut οὐδήεσσα, αὐλήεσσα
dicatur ea quae sit in terra, in aula, docetque
referri αὐδήεσσα ad cantum. Apio explicaverat
ονομαστὴ καὶ ἔνδοξος oiov αὐδωμένη. Ap.
48, 12 cf. E. M. 169, 10. Hes. Eust. 1651, 48
sch. EQRT. ε 334 BQV. x 136 B: 4 8.
1 αὐ-ερύω (Doed. Gl. 3990 Curt. E. p. 515
&va--cpvo, Qvzsg. «org. Aliis αὖ ἐρύω cf.
Ahrens. Kuhn 3, 168. Lindemaun, not. Hom. ΠῚ
ἀποκερ. ἀπεερ. ἄξεερ. «beg. Eust. 184. 16
αὖ ἐρύειν ἐν παραϑέσει δύο λέξεις ἢ αὐερύειν
ἐν συνϑέσει ὑφέν cf. Lob. path. el. 1, 41 592
Gent: ἄνερ de victimis, sed «v &g. de arcu.
Bekk. &zsg. praes. ptc. αὐερύοντα O 325, ipf.
αὐέρυον JM 961, aor. αὐέρυσαν) retraho, retro
traho, sursum traho. ἃ) de sacrificiis. 4 459
B 422 αὐέρυσαν μὲν πρῶτα, sch. AD. A 4909
εἰς τοὐπίσσω ἀνέχλων τὸν τράχηλον τοῦ ϑυο-
μένου ἱερείου, ὡς προσέχειν εἰς οὐρανὸν τοῖς
ϑεοῖς οἷς καὶ ἐϑύοντο. BLV. τὸ αὖ τὸ πάλιν
δηλοῖ ἢ & ἔρυσαν (i. e. ἀέρυσαν cum E. M.
168, 50) καὶ πλεονασμῷ vov v. Κυμαίων τὸ
ἔϑος τὸ αὐερύειν, αἰτούντων τὸν ϑεὸν ἀπὸ
τῶν κάτω ἐπὶ τὰ ἄνω αὐτοὺς ἕξλχειν οἷ. Ap.
48, 8 Suid. I 1, 854. Aristarchus qui Athenl-
eusem putabat esse Homerum, Cumaeorum mo-
rem non videtur agnovisse. Ariston. B 422 ἡ
d. ὕ. τὸ αὖ ἔρυσαν ἀντὲ τοῦ εἰς τοὐπίσω
ἀνέκλασαν͵ ὃ ποιοῦσιν οἱ σφάζοντες. -- b) Θ
e o ἀεὶ ye Ως P MN oru
: I ua *
bj kí
)
3? P J 3,
αὐδήεις -- αὐίαχος
395 παρ᾽ ὦμον nervum arcus, quamquam No
canor παρ᾽ ὦμον ad βάλεν refert. Recte Ari-
ston. ὅτι αὐερύοντα σαφῶς εἰς τοὐπίσω EAÀ-
κοντα — €) MM 961 τάς columnas muri. Ariston.
ἡ ὃ. ὅτι εἰς τοὐπίσω εἵλκον. à
«v9 (αὐτόϑι, κατὰ συγκοπήν E. M. 169, 22)
1) hoe ipso loco, hic, 2) eo ipso loco, illic, ibi. -
3) illico. Ap. 47, 9 ἐν τούτῳ τῷ τόπῳ. B 328 -
πολεμίξομεν αὖϑι. Ariston. ὅτι τὸν τοῦ KuA- ν
χαντὸος λόγον μεταλαβὼν ἐποίησεν ἐπὶ Uo
Αὐλίδος, αὐτὸς ἐὼν ἐπὶ τῆς Τροίας; διὸ χέ-
χρηται τῷ αὖϑι τοπικῷ ἀντὶ τοῦ αὐτόϑι ὅπου
viv ἐσμέν. B 435 μηκέτι νῦν δήϑ᾽ αὐὖϑὲ λει
γώμεϑα Aristarch. cf. Buttm. Le. 2, 87. Ze-
nodotus vero quem sequitur Bekk. δὴ νῦν
ταῖτα quae hic ferri posse negat Aristarchus .
verba fecit Nestor. Callistratus: |
δὴ νῦν «$94, quod Buttm. probat. D 291 «$9
ct. M τι χοῦ. 4|
ἔχειν, x 567 ἕζόμενοι
psit ut Ν 653 P 535 12 470.
&$9^ εἰρύαται. Ὁ) D'244 ἐν “ἱακεδαίμονι ας
in Lacedaemone ipso quo antea fuerant loco
Non enim recte Curtius Phil. 3, 21 quid sibi
αὖϑι velit quaerit vituperans cf. Doederl. Gl.
249. K 62 μετὰ τοῖσι, cf. y 156. A 209 [410]
c. μένειν παρὰ νηυσὶν ἀπόπροϑεν. «4 48 MM 88
c. ἐπὶ τάφρῳ ubi non recte W. Ribbeck, N.
Phil. 8, 480 dubitat quid sibi veli
alis satis impeditus es
ὃ 781 ὑπερωΐῳ
- ἐπὶ γαΐην
locus.
v. 1. ὑπερῷ
o 307 ποδῶν
4ημήτερι.
Θ 123 315
O 970 4 941 πεσών, cf. σ 91. 4 141 xara
χτείνειν, σ 889 «. διὰ - τάμῃσιν. (καταῦϑ
παραῦϑι).
αὖϑις v. 8. αὖτις quae est forma Homer
atque Ionum. Cf. Duentz. Ztft. f. G. 1866 p. 46?
αὐ-ίαχος Bekk. ἀεί. ἐαχή, d. intens. Am
ston. Ν 4l Passow s. v. Meiring de verb. cop
IL p. 14. Sed apte Bekk. Monatsb. Berl Acad.
p. 180 comparat |
qui insolitum 1.
(Unschrei edit. Ν 41 Τρῶες ἄβρομοι
v. 1. ἀνίαχοι et αὑὐίαχοι. 1 a
ἐαχοῦντες, cf. E. M. 169, 33. Ap. 47, 23. "Ago
uot de fremitu indistincto multorum hominut
est, αὐέαχοι vero de distinctis vocibus. Non |
enim recte sch. Paul. ἐαχή ad fremitum mar
referunt. Eust. 919, 31 εἶχε εἰπεῖν ἀΐαχον
σει τῆς ἀρχούσης, sed digammate quod (Hoffi
qu. h. 3 171) antiquitus fuit vocis ἐαχη,, effidi
tur (ἀείαχος) αὐίαχος c Curt. E. p. 518). Hi
nescientes alii ἀνίαχοι scripserunt, alii παρ
τὸ αὔειν καὶ ἰάχειν derivarunt. Chrysippt
vero et Dion, Thrax δασύνουσι (cf. sch. « 27
τὸ αὐϊαχοι (v ἢ ξηρόφωνοι, cf. sch. A.
Spitzn. h. 1. et Heyne h. 1. Apion denique hic
quoque (cf. αβρομὸος) & priv. videtur statuis
atque interpretatus esse: sine clamore, cf.
«ὔλειος (αὐλή) ad aulam pertinens: « 104
οὐδοῦ ἐπ᾿ αὐλείου quo intrabant qui e publico
venientes in chortem se conferebant. c 239 wv
49 ἢ. Merc 26 ep. 12, 2 αὐλείῃσι ϑύρῃσιν, v. 1.
σ 239 αὐλίῃσι.
«ὐὑλή (E. Hoffm. (Hom. u. d. Homeridens. 13)
ἃ cop. et skr. val circumdare, lat. vallum, germ.
Wall Benf. 1, 299 Christ. 239 σας versari, si-
. militer L. Meyer (Suhn 11, 78, vergl. Gr. 1, 81.
262. 2, 205) pro αὐσλή ἃ radice vas dictum. pu-
tat. Alii, ut Curt. E. 587: «- spirare) chors,
area domus, aula, locus subdialis ante aedes
aut ante antrum Polyphemi aut ante ten-
torium Achillis muro circumdatus, sed tecto
carens, Ath. V, 15 Ὅμηρος τὴν αὐλὴν αἰεὶ τάτ-
τει ἐπὶ τῶν ὑπαιϑρίων τόπων. 2) stabulum,
caulae, septum stabuli. 3) domus regia. — E. N.
170, 10 ó περιτετειχισμέν ος καὶ ὑπαίϑριος τό-
πος. Legitur in exitu versus, rarius in pede
primo aut quarto. Aliquoties etiam posterior
syllaba in arsi est tertii pedis, 42 452 quarti.
Disputaverunt de hac voce Eegers, de aula Ho-
—mer. Altona 1830 qui recte probat non duas
fuisse aulas ut statuerunt Hirt, Gesch. d. Bauk.
d. Alten 1, 259 et Vossius, atque post Egger-
sium Rumpf, de aed. Hom. I Giessen 1844 p. 6.
19. Est aula una e partibus aedium: Z 316
ϑάλαμον καὶ δῶμα χαὶ αὐλήν] cf. sch. BLV.
Eust. 644, 99. 7 494 μέγαρον καὶ δῶμα καὶ
᾿ αὐλήν |. "Eam $olam domus partem quae lapi-
dibus lignove extructa atque tecta erat chorti
opponit σ 237 o? uiv ἐν αὐλῇ |, o? δ᾽ ἔντοσϑε
δόμοιο, 5 808 δόμοι - χαὶ αὐλή |, x 10 δῶμα
περιστεναχίζεται αὐλῇ v.l αὐλή, C. yg. καὶ
᾿αὐδή. Eustathium quoque, apud quem nunc
αὐλῇ legitur, αὐλή habuisse conicit Nitzschius,
ita ut περὲ ad δῶμα ile rettulerit. Ipse Nitzsch
αὐδῇ videtur praeferre, sed ne αὐλοῖς quidem
5. αὐλῷ 5. quod Schaeferus coniecit αὔλῃ pror-
sus improbare. Bekk.? αὔλῃ i. e. αὐλήσει; appro-
bant Friedlaender (N. J. f. Ph. 79, 828) et Kayser
(Phil. 18, 665) sed cf. Ariston. X495. Duentz. περε-
στεναχίζετ' ἀοιδῇ. Defenditur αὐλῇ e fio 1.1.
28 et Autenriethio. Bergk, ZAft. f. . 1851
p. 531 aut αὐδῇ aut ἀοιδῇ probat. ^q domo
exeunt in aream veniunt: 7 376 ἕζεσϑε “εἰς
αὐλήν, Xx 197 αὐλῆς - ϑύρετρα καὶ στόμα
'λαύρης qua itur e domo in chortem. Τυδηβὶ-
bant πρόϑυρον atque αἰϑουσαν interiorem, qui
€ domo in chortem ibant: c 101 ἵχετ᾽ αὐ Mar 1
4 414 ἀνὰ πρόϑυρόν τε καὶ αὐλήν ᾿Ξ υ 885
πλέον πρόϑυρον, πλείη, δὲ χαὶ αὐλή |, « 462
ἀπὸ σπείους τε χαὶ αὐλῆς. Aedibus opposita
erat altera chortis porta qua in publieum pro-
dibant: φ 191 ἐχτὸς ϑυρέων ἠδὲ καὶ αὐλῆς |,
ἢ 112 ἔχτοσϑεν δ᾽ αὐλῆς - ἄγχι ϑυράων, ὃ
618 αὐλῆς ἐχτὸς ἐών, . 289 ϑύρηφιν βαϑείης
χτοϑὲεν αὐλῆς. Eust. '1627, 19 ἔχτοσϑεν αὐλῆς
ἕρμηνεία ἐστὶ τοῦ ϑύρῃφι. Media aulà vix
vacua erat, quare gen. partitivus statuendus
est: extra in aula, Voss: draussen in dem Vor-
hof, Naegelsb. Doed. GI. 2085 Weidenkaft, Wit-
tenberg 1870 p. 1, aut cum Rumpfio (Beitrüge
zur homer. Worterklàrung p. 11) ἔντοϑεν pro
ἔχτοϑεν scribitur, ,quo omnes difficultates ex-
pediuntur* La Roche. Etiam ἐ 338 οὐδέ τι
λεῖπε βαϑείης ἔχτοϑεν αὐλῆς Rumpf. ἔντοϑεν
proposuit, y.l. ἔχτοσϑεν. Ex aula in publicum
prodeuntibus transeunda erat porta: φ 240 ϑύ-
euo - αὐλῆς » αληῖσαι cf. φ 889 εὐερχέος
que. σ 102 ἑρκίον αὐλῆς |, ἡ 130 αὐλῆς
αὔλειος --- αὖλις
ΗΝ
195
οὐδόν, π 165 μέγα, τειχίον αὐλῆς , 1.410
ὑπέρϑορον € ἑρκίον αὐλῆς |, E 188 αὐλῆς ὑπερ-
Vase E 142 Badénc ἐξάλλεται αὐλῆς.
Ap. 48, 2 2 αὐλῆς τῆς χατ᾿ ἀγροὺς ἐπαύλεως,
ε 184 αὐλὴ | ὑψηλὴ “δέδμητο - λίϑοισι, 9 266
Ri αὐλὴ | τοίχῳ καὶ ϑριγκοῖσι. Achillis
aula non muro ged septo circumdata erat. £2
450 μεγάλην αὐλὴν ποίησαν ἄνακτι σταυροῖ-
σιν, & 5 ot αὐλὴ | ὑψηλὴ δέδμητο - καλὴ τε
μεγάλη τὲ περίδρομος. sedebat Eumaeus qua
e domo in aulam itur in interiore porticu. 7 449.
αἰϑούσῃ εὐερκέος αὐλῆς qua in publicum pro-
ditur ef. I 472 ubi opponitur πρόδομος. In-
teriori porticui superstructus erat Telemachi
thalamus « 495 094 ϑάλαμος περικαλλέος
αὐλῆς | ὑψηλὸς δέδμητο. Gen. ad 09« referri
solet, sed sunt etiam interiores ϑάλαμοιε et ne-
scio an sit ϑάλαμος αὐλῆς Hofzimmer. In
Priami palatio quod finxisse potius videtur poéta
quam oculis vidisse, quinquaginta thalami filio-
rum dicuntur fuisse in porticu exteriore, cf.
Rumpf 1.1.23. Erant quoque Z 247 ἑτέρώϑεν
ἐναντίοι ἔνδοϑεν αὐλῆς | δώδεκ᾽ ἔσαν ϑάλα-
μοι. Erant i n: aula a dextera et laeva transeun-
tium stabula ξ 13 ἔντοσϑεν δ᾽ αὐλῆς συ φεοὺς
ἐποίει. --- 2) o δῦῦ αὐλήν |, ἔνϑα οἱ ἦσαν ves
quare aula etiam pro cratibus esse potuit qui-
bus oves continentur, 4| 433 ὀιες πολυπάμμο-
γος ἀνδρὸς ἐν αὐλῇ, Ἰ, K 183 χύνες περὲ μῆλα
δυσωρήσωσιν ἐν αὐλῇ. ο 102 χῆνα φέρων -
ἐξ αὐλῆς. In media aula locus erat septus 41
1774 μηρί; ἔχαιε Ai αὐλῆς ἐν χόρτῳ, sch. AD.
ἐν τῷ περιφράγματι τῆς αὐλῆς c Ap. 48, 3
E. Μ΄. 170, 12. Hes. quamquam sunt qui χόρτον
idem esse putent quod ἑρχέον. In Priami aula
compluria septa videntur fuisse £2 640 αὐλῆς
ἐν χύρτοισι, sch. D. ἐν τοῖς περιφράγμασι τῆς
αὐλῆς͵ ὅ ἐστιν ὑπαίϑριος V. Δίιδυμός φησιν
ὅτι χόρτῳ ἀντὶ τειχίων ἐχρῶντο, ubi otfen-
dimur quod fimo inquinatus perhibetur Pria-
mus. Fuit in chorte Ulixis vel prope eam
etiam tholus de quo Eggers l. l. p. 11. Rumpf
ll p.26. x 442 459 μεσσηγύς τε ϑόλου xal
ἀμύμονος ἕρχεος αὐλῆς. Solebant in aula mul-
tum versari etiam homines 9 300 σιάλους 9"
εὕοντες ἐν αὐλῇ |, €2 161 καϑήμενοι ἔνδοϑεν
αὐλῆς. -- 8) ὁ Τά Ζηνὸς τοιὴδέ γ᾽ ἔνδοϑεν
αὐλή |] Eust. 1483, 89 τῷ τῆς αὐλῆς ὀνόματι
τὰ δώματα δηλοῖ. Nam etsi Telemachus te-
ctum ipsum non intraverat, spectaverat tamen,
ea quoque quae intus erant atque omnia. uno
verbo comprehendit, Suid. I 1, 858 αὖ ὑλή, ἡ τοῦ
βασιλέως οἰχία. (μέσσαυλον, ἔπαυλος, αὖλις
αὔλιον, αὔλειος, αὐλίζομαι).
ici] v. S. αὐλή s. init.
αὐλέξομαε (αὐλιες) stabulor. ,"'. 265 βοῶν
αὐλιζομενάων, sch. Q. εἰς τὴν ἔπαυλιν εἰσι-
ουσῶν. V. εἰς κοίτην παραγενομένων, οἵ, Ap.
48, Y. & 412 συῶν.
«UAcoy (αὐλή) stabulum. ^h. Merc. 103 ἐς
αὔλιον ὑψιμέλαϑρον, cf. ib. 134 399. Est lo-
cus desperatus ib. 106 συνέλασσεν ἐς αὔλιον
er Lid οὔσας de quo cf Herm. ad hymn.
LVII
Αὐλίς" ἐς Αὐλίδα νῆες͵ ᾿Αχαιῶν | ἠγερέ-
9ovro B 803, Αὐλίδα πετρήεσσαν, 496, portus
Boeotiae, Bursian G. Gr. I 218; de accentu cf.
sch. B 496 Eust. 265, 12.
«At (cf. 5. τς L. Meyer, Kuhn 11, 78
cf. vergl. Gr. 1, 264 2, 205 pro ἀὖσλις e radice
15"
-
190
vas habitare) cubile, locus ubi ad tempus habi-
tatur. I 939 αὖλιν ἔϑεντο, sch. A. αὐλισμὸν
ἐποίησαν, ἐστρατοπεδεύσαντο, cf. E. M. 170,
93. h. Ven. 168 εἰς αὖλιν ἀποκχλίνουσι - βοῦς,
Merc. 71 βόες αὖλιν ἔχεσκον, y 410 αὖλιν
ἐσιέμεναι (αὐλίζομαιρ.
αὐλός (radicis νὰ s. av ἀεῆναι Pott, E. F.
2, 603 Benf. 2, 301 Doed. Gl. 11. Curt. E. 587)
1) fistula. 2) tibia. E. M. 337, 56 πᾶν to ott-
γὸν καὶ ἐπίμηκες cf. 388, 8 494, 9. P 297
mug! αὐλὸν ἀνέδραμεν, sch. BV. χαϑ᾽ ὃ μέρος
τοῦ δόρατος τὸ ξύλον εἰσέρχεται E. M. 282,
12 τὸ χοῖλον τῆς ἐπιδορατίδος, εἰς ὃ ἐντίϑε-
ται τοῦ ξύλου τὸ ἄκρον. Recte Doederl. 1. 1.
negat sanguinem ipsum prosilientem hic αὐλόν
vocari ut nonnulli veterum (sch. br. et BV.)
putarunt. χ 18 αὐλὸς παχὺς αἵματος, sch. V.
τὸ ἐξαχόντισμα, ὃ χρουνὸς τοῦ αἵματος - πᾶν
γὰρ τὸ στενὸν αὐλὸν ἔλεγον, cf. Ap. 47, 15.
Hes. Est igitur quod continetur fistula, non
ipsa fistula ut nos quoque Róhre dicimus. 7 227
αὐλοῖσιν διδύμοισιν, altera cava altera cylin-
dracea quae.in priorem inseri posset atque ita
vestem contineret. Ap. 47, 10 ἐπὲ τῶν περονῶν
cf. E. M. 169, 46 sch. V. Nam ipsae fistulae
fibulam efficiebant, cf. Doed. l. l. Paulo aliter
sch. V. ῥάβδοις εὐθείαις, εἰς ἃς χατακλείον-
ται αἱ περόναι cf. sch. B. Eust. 1863, 37. —
2) Ap. 47, 17 ἐπὶ τοῦ χοινῶς νοουμένου μου-
σικοῦ ὀργάνου, cf. E. M. 169, 48. Σ 495 αὖὐ-
λοὶ φόρμιγγές τε βοὴν ἔχον, Ariston. ὅτι ἐν-
ϑάδε μόνον καὶ ἐν τῇ K μέμνηται αὐλῶν ubi
Lehrs μόνον correxit pro μέν sch. BV. Φρὺξ ὃ
αὐλός. Καὶ 18 αὐλῶν συρίγγων v? ἐνοπήν, cf.
Ariston. sch. V. οὐχ λληνικὸν οἱ αὐλοί.
Hoeck (Kreta 1, 923) haec poétam cecinisse
putat quo tempore Graeci tibiis uti coepissent.
h. Merc. 452 ἱμερόεις βρόμος αὐλῶν, cf. h.
XIV 3. (αὐλῶπις, ἔναυλος, δολίχαυλος).
«ὐλών (αὐλός) vallis, cf. Benf. 2, 801. E. M.
169, 51 δεὰ τὴν στενότητα za ἣν καὶ αὐλῶνας,
τὰ μεταξὺ τῶν φαράγγων στενὰ ἐπὶ μῆκος
φερόμενα ὀνομάζουσι. h. Merc. 95 αὐλῶνας
χελαδεινούς.
«υλ-ῶπες (αὐλός, c) hiatum habens ad
perspiciendum, fistulam habens oculi instar.
Epith. galeae. Hes. εἶδος περικεφαλαίας,
παραμήχεις ἐχούσης τὰς τῶν ὀφϑαλμῶν ὀπὰς
χαὶ εἰς ὀξὺ ληγούσης. E. M. 170, 4 χοιλό-
φϑαλμον. Invenitur talis galearum species in
iis quae hodie extant veteris artis monumentis,
quamquam Homerus hac tantum voce eorum
mentionem facit, cf. Baerwinkel her. Hom. arma-
tura, p. 46. Plerique (E. M. 170, 8 Ap. 47, 24
Eust. 537, 2 849, 7 sch. BDE. E 182 AD. 41 353.
Ameis, N. J. f. Ph. 73, 393. La Roche. Duentz.)
galeam interpretantur alta fistula instructam in
quam inseritur crista. Sic non esset cur tQt-
φάλεια ita appellaretur quae ipsa ἃ crista no-
men habet (Buttm. Le. 2, 250. Καὶ 182 αὐλώ-
qui. τρυφαλείῃ, Hes, στενῇ περὶ τοὺς ὀφϑαλ-
μούς. 4 868 τρυφάλεια αὐλῶπις. Ν 530 II
795 αὐ. τρυφάλεια.
αὔξω (ἀέξω ἀκέξω) angeo. ep. 14, ὃ χρή-
ματα αὐξει οἶκον.
«αὖος. sive αὖος («vo. Neutr. αὖον pro adv.
est, Bekk. spiritum lenem habet, La Roche iu
Od. asperum, quem lHerodianus constanter pro-
bat (V 441 Ψ 327 .4 461) Eust. 1304, ὃ τὸ
αὖον χκαινῶς μὲν ψιλοῦται, ἐν δὲ τοῖς ᾿Απίω-
3 , b] ,
αὐλός — αὑτὰρ
voc καὶ Ἡροδώρου φέρεται ὅτι δασυντέον, ut
Attici fecerunt cf, 1745, 47. La Roche h. T. 209.
Dubitatur de accentu, c£. Herodian JM 137) ari-
dus. E. M. 170, 42 ξηρός. s 940 δενδρέα «v« :
πάλαι, sch. EQV. χατάξηρα καὶ ἐξαυλισμένα.
4 397 ξύλον, cf. c 309. — b M 137 βόας «vac,
Ariston. τὰς ἀσπίδας. — c) Transfertur ad so-
num raucum et durum JM 160 χύρυϑες δ᾽ ἀμφ᾽
αὖον ἀύτευν, sch. br. ξηρόν. Fuere qui &gup!
αὖον coniungerent, sch. V. τινὲς δὲ περίξηρον -
ἕν μέρος λόγου cf. N 441 ubi non recte sch.
BL. ἀντὲ τοῖ ὀξύ, sch. br. ξηρόν, ὀξύ, cf. Doed.
Gl. 939. (eb etvo.).
ἄ-υπνος (quia ὕπνος antiquitus ἃ consona 6
incipiebat, ἀ- non d»- praemittitur) insomnis. x
84 ἄυπνος ἀνήρ, « 404 ἀύπνους ἄμμε τίϑησϑα,
τ 591 ἔμμεναι αἰεὶ ἀνθρώπους. b) De tempore:
I 395 τ 340 ἀύπνους νύχτας ἴαυον, E. M. 464,
40 διὰ νυχτὸς ἄγρυπνος διετέλουν cf. Eust.
754, 4. Lobeck Phil. 15, 136.
αὔρη (ἃ radice va sive av ἀκῆναι «v-oy L.
Meyer vergl. Gr. 1, 339 Curt. Kuhn 1, 29 E. 587
aura. E. M. 170, 52 ἡ λεπτοτάτη πνοὴ τοῦ
ἀνέμου. ε 469 «bon wvyo πνέει, h. Mere. —
147 «voy ὀπωρινῇ. ἢ
«ὕὔρεον (neutr. adi. Ad ἠώς αὐώς skr. ushas,
lat. aurora referunt. Benf. 1, 28 Pott E. F. 9,
190 Curt. E. 613. Aliter Ahrens (Kuhn 3, 163).
Doed. Gl. 8 ἀήο ἀέριον αὔριον, cf. Buttm. Lex. —
l, 191. Alii ad αὔρα) cras. Θ 535 διαείσεται,,
cf. I 330 357 499 692 X 969 « 272. c 23 ησὺ-
χίη ἂν εἴη «t. in posterum. In introitu versus, -
sed b) alio loco c. praep. O 538 ἠελίου &vidv-
toc ἐς αὖ. ἡ 318 τεχμαίρομαι αὖ. ἔς ita Bothe, -
nam antea ἐς τῆμος coniungebant. 2 351 em
μεῖναι ἐς αὔριον. 1
ἀυστἄλέος («bo i e. αὐσωὴ squalidus. Ap.
47, 88 αὐχμηρός. t 399 ἀυσταλέος δαινύῃ, sch. -
B. αὐχμηρός, ἠμελημένος, V. αὐχμῶν ut esse-
solent qui corporis cultu carent.
αὐτ-άγρετος (αὐτός et secundum alios dyes -
Qc per metathesin pro ἀγερτός, secundum.
Buttm. Lex. 1, 131 ἀγρέων proprio arbitrio per-
missus. Hes. αὐϑαίρετα, αὐτόληπτα, ἑτοίμῳ
λαμβανόμενα cf. Ap. 47, 82. Eust. 1797, 19.
48 εἰ εἴη αὐτάγρετα πάντα βρυτοῖσι. h. Mere.
414 489 σοὶ δ᾽ αὐτάγρετόν ἐστι δαήμεναι.
αὐτάρ (compositum ex «tre et ἄρα q
in Pal. Syr. nonnumquam αὐτάρ᾽ scribitur qu
elidatur vocalis ante vocalem. Cum ἄρα signi-:
ficet duas res arctissime cohaerere neque alte
ram sine altera cogitari posse, «vr& vero q
sit ab altera parte, rursus, αὐτάρ priori quoi
iam dictum est posterius subiungit quod Co
sentaneum est fieri post illud. Non igitur
opponit duas res ut ἀλλά quam seriem effic
rerum quae natura cohaerent, neque negatione
solet sequi ut ἀλλά. φ 290 οὐδέ τι δαιτῦ
ἀμέρδεαι, αὐτὰρ ἀκούεις μύϑων. Habet m
norem vim quam ἀλλά, sed maiorem quan
quia prima solet orationis esse pars) sed, v
hinwiederum, demgemáss, andrerseits, nam €
prius factum sit, sequitur fieri debere etiam
terum. Saepe fit ut quod post aliud fuit, pro
id fuisse videatur, quare αὐτάρ est eius
quae facta sunt iusto ordine narrat: demmá
ferner, alsdann, porro. Fit oppositio quand
de duobus tantum sermo est: 4 193 ἐϑέλει
ὄφρ᾽ αὐτὸς ἔχῃς γέρας, αὐτὰρ QS
ἦσϑαι δευόμενον; ideo vicissim me frustra sé
"A CAR le
S
Büere carentem2lcf Classen Beobacht. 1
báumlein griech. Part. 52. Opponuntur 29h4 ἘΣ
E ?! αὐτὸς ἔχῃς et χέλεαι δέ με ἀποδοῦναι
- quibus Agamemnon valde perturbatur interpo-
; suit αὐτάρ xrf. Ceterum Bàuml αὖτ᾽ ἄρ᾽ pro-
posuit quia satis aperte distinguitur utriusque
particulae vis, ut 4 118 αὐτὰρ ἐμοὶ γέρας ἕτοι-
| μάσατε sed cum meum praemium amittam, date
aliud. 4 348 5 δὲ χίεν" αὐτὰρ : ἩἨχιλλεὺς ἕζετο.
ἈΟΒΙΠΕ5 vicissim cum haec ita essent vocavit
. precibus , matrem. JB 465 zgogéovro: αὐτὰρ
ὑπὸ χϑὼν χονάβιξε consentaneum enim erat
-sonitum fieri tantis copiis incedentibus, cf. B
599 4 542 E 204 399 Z 402 H 286 296 361 A
978 JM 18 251 368 N 651 752 Ξ 8 874 O 113
o wise pe an T 188 Y 92 191 ^
0 :P 35 69 257; 824 Q 110 117 « 88
BE 375 394 426 464 481 538 548 571
(o£ E t 316 420 434 487 xz 546 4 229 123
5138 906 490 v 286.339 ὃ 42 107 927 372
. 480 9 122 478 t 519 541 4 9318
454 w 181 297 « 95 155 h. Merc. 376 Ven.
104 Cer. 499. 8 959 ἄλλαι ἐχώκυον αὐτὰρ
ἐμὸν χῆρ χαῖρε, ει 885 τέσσαρες. αὐτὰρ ἐγὼ
πέμπτος cf. x 132 313 μι 192 o 172 x 343 0
246 σ 3/7 v 89 ἢ. Merc. 464. ó 161 χείνου
ὅδ᾽ υἱός, αὐτὰρ ἐμὲ προέηκε. — b) Redit poéta
δὲ ea quae supra indicay erat, sed non ad finem
perduxerat 4514 αὐτὰρ 'Ayetotc ὦρσε Διὸς 9v-
-genjo οἵ. E 133 844 Θ 384 426 487 I1 628
663 «1 321 326 369 664 759 762 O 405 II 194
72920 553 138 P 266 £ 208 314 446 T 16 63
268 351 Y 75 283 493 441 Φ 157 435 515 520
E. 7 vins 798 826 877 884 Q 3 615
ἘΠ s 382 5 2 251 ἡ 81 9 83 367 521 ε 591
x 25 6; 208 ἘΣ 61 270 336 382 406 422 438 475
480 496 2 79 138 163 204 435 462 471 504 μ
ΠῚ & 273 218 310 o 252. A 430 αὐτὰρ Ὀδυσ-
᾿σεὲς ἵχανεν dum haec fiunt Ulixes vicissim ve-
mit. 4 488 αἰτὰρ ὃ μήνιε, nam saepe sic re-
dit poéta ad superiora pronomine 9 usus ubi
"Hartung (l.l 1, 441) non recte transiri celeriter
ud nova dixit, cf. A 597 B 50 105 107 224 402
867 Τ' 18 81 118 338 379 4 116 231 329 385
142 308 327 398 449 585 620 806 849 Z 171
4 414 H 383 O 268 271 446 I 206 K 18 154
ὩΤῸ 288 317 508 44 101 199 930 964 341 461
481 483 540 JM 40 Ν 164 399 698 758 O 479
593 623 630 II 732 P 108 610 £X 421451 T
40 51 Y 403 407 460 484 Φ 17 33 71 905 299
550 599 7 29 49 653 66 850 966 896 O
50 189 631 &9 y 173 ὃ : 58 582 s 94 243 270
354 5 132 9924 5 139 177 230 266 . 237 396
399 537 z 118 264 509 E 1413 o 44 zx 41 o 67
3355 263 304 e 153 311 343 398 τ 151 231 479
vti 140 242 φ 32 359 366 χ 1 116 435 480 v
| 306 o 162 167 116 225 ἢ. Ap. 201 316 399
Merc. 317 Cer. 296 371 411. ν 28 4ημό-
ὅδχος:" αὐτὰρ Ὀδυσσεὺς cf. v 367 E 848 x 132
177 454 o 114 360 σ 66 69 100 394 τ 209 388
551 v 87 217 z 292 400 493 vw 67 133 1583 o
309 367 392 h. Ap. 177 Merc. 185 206 413
e
bn $9
PE
19. — c) 4 282 gb δὲ παῦε τεὸν μέ-
νος. αὐτὰρ ἐγώ γε λίσσομ᾽ ᾿Αχιλλῆι μεϑέμεν χό-
verum ego quidem. Corrigit se ipse Nestor
ehensione Agamemnonis ad preces re-
ut recte Autenrieth apud Ameis. h. l. Non
Naegelsb. αὐτάρ idem fere esse putavit
EE: nam, quasi dicat Nestor: nam ego sum
3 ,
αὐτάρ
191
qui ἃ te hoc postulo quem Hagena (Phil. 8, 389)
vituperans vertit: oro Achillem ne irascatur, quam-
quam λίσσομαι non regit dat. neque Achilles
orandus erat quem Agamemno summa iniuria
affecturus erat. Similiter ipse poéta se quodam
modo corrigit simul nova additurus. Z 243 (96-
μον) αἰϑούσῃσι τετυγμένον, - αὐτὰρ ἐν αὐτῷ
ἕνεσαν ϑάλάμοι cf. Ἢ 937 T 83 d» 993 P 95
244 493 « 397 β 182 y 351 $ 398 o 159 τ
e: q 78. Itaque iaepe est ,eius qui quae fax,
cturus est exponit « 303 αὐτὰρ ἐγὼν κατελεύ-
σομαι cf, € 143 165 x 973 μ 395 v 61 9 52 601
v 265 h. Merc. 166, aut eius qui alios "hortatur
ἡ 151 αὐτὰρ ἐμοὶ πομπὴν ὀτρύνετε οἵ, x 236
t 5 Ψ 213 h. Ap. 337. — d) Est saepe narran-
tis nova ita ut cum iis quae praemittuntur arcte
cohaereant quae sequuntur 7" 136 ot δὴ νῦν
ἕαται σιγῇ, αὐτὰρ ᾿Αλέξανδρος καὶ Μενέλαος
μαχήσονται οἵ, I 9253 Θ 194364 1108 242 314
K 14 4 455 74v N 735 O 61 260 X 481 ó 980
483 9 264 517 1. 195 381 x 95 258 u 422 6 458
t 436 v 156 o 269 472. Z 155 I'iaveor τέ-
zt9' υἱόν, αὐτὰρ Γλαῦκος ἕτιχτεν Βελλερο-
φόντην cf Ζ lb; Y 940 Φ 414 o 944 x 119.
ΞΞΞ-' 6) Describentis est et novas partes enume-
rantis: B 218 αὐτὰρ ὕπερϑεν φοξὸς ἔην quia
consentaneum est ceteras quoque partes addi
ne quid imperfectum maneat, cf. E 794 7929
H 101 K 80 4 38 629 M 398 446 N 474 682
695 799 800 — Tu O 334 HI 177 802 £2 554 Y
Dy gr 742 763 Q 191 δ 134 s 985 εἐ 140 7 815
v .102 ξ 476 τ 226 ὦ 230 h. Ap. 283 295 Ven.
158 Cer 100. B 517 αὐτὰρ Φωχήων ἦρχον,
cf. B 631 844 848 856 .1 729 N 691 Y 38 3
267 528 582. η 121 αὐτὰρ ἐπὶ σταφυλῇ στα-
φυλή (Anton Rh. M. 18, 417 Naegelsb. I' 18).
— f) μὲν - αὖ τάρ coniunguntur (Bàuml. gr. Part.
523): A 127 σὺ μὲν νῦν πρόες, αὐτὰρ ᾿Αχαιοὶ
ἀποτίσομεν vicissim cum haec ita sint nos lue-
mus, cf. 4 333 Γ 69 O 134401 P396 X 148 T 319
Y. 208 Φ 187 X 479 483 Ὁ 59 395 511 « 915
8 196 y 165 ὃ 161 ἡ 252 275 9 40 310 : 173
381 a 166 940 273 ^ 182 620 628 μ 144 928
432 E 30 171 250 o 368 481 504 π 972 σ 998
v 2 47 q 105 wv 352 c 216 220 306 h. Ap. 194
Merc. 580 Ven. 247. 4 51 οὐρῆας μὲν πρῶ-
τον ἐπῴχετο αὐτὰρ ἔπειτ᾽ & ὑτοῖσι βέλος ἀφιείς
βάλλε, cf. εἐ 295. « 156 ἦ to. ὃ ἀναβάλλετο
αὐτὰρ Τηλέμαχος προσέφη cf. 9 90 ε 364.
Additur etiam duobus membris, ut tertium 3
342 δεσμοὶ μὲν ἔχοιεν, ὑμεῖς δ᾽ εἰσορόῳτε,
αὐτὰρ ἐγὼν εὕδοιμι ef. 4 100 286 & 35 173 €
243 ὁ 470. & 210 ἀλλ᾽ 1 τοι τὸν κῆρες ἔβαν
φέρουσαι, τοὶ δὲ ζωὴν ἐδάσαντο, αὐτὰρ ἐμοὶ
δόσαν. — c) Ad nova transit, quae e superiori-
bus consentaneum erat fieri. Atque sic potis-
simum coniungit αὐτὰρ ἐπεί (cf. Báuml. 1. 1. 52)
A 458 464 467. 469 484605 Β 317 421497 430 432
I'14 124 217 Z 83 178 349 H 148 207 319 393 6
349 I 99 177 912 215 222 707 K 156 574 .4
191 206 225 961 478 780 M 13 143 N 1714 X 187
980 383 O 1 147 279 320 395 549 II 187 198
246 453 € 349 609 614 T 19 54 Y 47 818 337
$ 37; 388 534 X 462 Ψ 10 57 197 161 9 155
184 513 547 628 633 790 « 150 293 B 9 378
407 y 45 67 130 342 395 447 461 466 473 ὃ 47
68 233 412 498 541 573 583 s 76 95 201 241
348 363 5 93 99 227 262 297 : 134 167 184
228 340 9 24 50 72 131 276 282 377 446 485
. 8; 250 996 310 343 362 x 58 181 937 318
346 360 364 526 4 1 119 192 246 385 μ 1 18
198
55 197 960 304 308 359 364 391 ν 70 159 271
816 & 111 454 515 o 36 92 143 308 337 360
438 501 π 55 340 480 o 28 85 99 178 σ 59
969 497 505 515 v 59 159 905 χ 119 219 260
440 457 w 991 co 43 ΤΙ 349 ἢ. Ap. $9 107 109
197 499 513 Merc. 52 138 313 319 352 356
Ven. 198 216 228 Cer. 3801 483 VI 14 XXVI 7
XXVII 11 o 421 467 500, vel αὐτὰρ ἔπειτα B
406 Γ' 278 315 335 4 424 442 ΣΕ 459 884 1 68
169 4 304 422 629 M 187 198 Ν 491 II 136
411 415 497 534 696 X 475 TÀ 179 373 Ψ 938
683 Ὁ 9273 716 792 801 « 122 y 58 ὃ 60 457
590 9. 38 55 . 208 240 313 340 371 & os a
981 φ 4929 7; 438 482 w 810 o 180 h. Ap.
Merc. 196 528 Cer. 180 "458. — h) B 108 αὐ iio
ἄρα Ζεὺς δῶχε luppiter vicissim non retinuit ut
jam dictum est, sed dedit. Aliter Naegelsb. ἢ. 1.
weiter aber (Hartung 447) cf. h. Merc. 69. Ὁ 45
αὐτάρ TOL MEpuuu Heus verum profecto, cf.
Hartung, Part. 9, 368. « 900 αὐτὰρ νῦν τοι
μαντεύσομαι cf. ε 97 4 952 506 π 907 c 924.
Sed γ 189 αὖ τὰρ ἐγώ γε Πύλον δ᾽ ἔχον ich da-
gegen (Hartung Part. 1, 383) cf. ἡ 975 9 310
ε 481] z 49 0 491 o 389 409 h. Merc. 406 535.
Est αὐτάρ in apodosi post εἰ cf. Classen, Beob-
acht. 1, 30. T'990 εἰ ἄν oix ἐθέλωσιν, αὐτὰρ
ἐγὼν καὶ ἔπειτα μαχήσομαι cf. X 390 502. —
i) Solet vox trochaeum efficere atque esse aut
in primo pede aut in quinto, quamquam Odys-
seae proprium est in quinto pede minus uti par-
tienla quam in primo. Est etiam in secundo,
satis raro si universum numerum compares, sed
saepius in Odyssea quam in lliade (7 18 335
H 986 K 30 378 X 374 O 113 II 136 T 373
Y 57; X 483 Ψ 99 69 « 9 ὃ 153 375 394 464
481 538 548 ζ 132 9 38 ε 316 335 522 x 67
132 166 261 270 313 336 382 406 422 438 475
496 4 79 138 163 204 423 435 462 477 504 u
95 111 v 286 & 250 458 476 o 159 172 470 481
o 263 304 σ 377 t 272 551 v 242 φ 366 wv 50
78 964 352 ὦ 9925 ἢ. Ap. 201 399 Cer. 100 180.
Producta altera syllaba fit spondeus qui solet
habere arsin in priore syllaba legiturque in
pede primo (B 517 844 848 Z 155 O 45 134
414 993 X 7 Ψ 35 267 598 798 824 826 884
« 156 200 8 399 ζ 251 : 100 331 4 506 π 142
207 828 y 454 v. 133 156 913 297 h. Ap. 337), ἢ
longe saepissime in Iliadis ?P, abest vero a ple-
risque Iliadis libris, Paulo rarius in secundo
pede legitur, atque in iisdem fere libris (E 204
Z 157 Ξ 32 $ 414 570 Ψ 742 B 126 ε 381 434
z 940 E 49 o 981 z 986 o 246 « 5 226 y 400
ὦ 155) cf Giseke hom. Forsch. $ 193. Semel
tantum posterior syllaba vocis Bm in arsi
est 4 542 cf. s. ἀτάρ h.
«v-rr (videtur τέ habere vim distributivam
atque augere eam quam habet αὖ, cf. Wentzel
ἂν. d. Gebr d. Part. τέ bei Hom. Glogau 1847
p. 5) 1) rursus, denuo. 2) vicissim, altera ex parte,
e contrario, porro. 3) alias, alio tempore, in
posterum, cf. Hartung Part. 1, 157 Bàuml. Part.
44. A)D Α 578 αὖτε | νειχείῃσι, B 995 τέο
δὴ αὐτ᾽ ἐπιμέμφεαι. Saepe fit synizesis δὴ αὐτε
quam Bekk. hic quoque statuit. Alii δ᾽ αὖτε B
370 ἡ μὴν αὖτ᾽ ἀγορῇ νιχᾷς cf. N 414 E 454. E
224 a.| κῦδος ὀρέξῃ, Ζ13 P319 αὖτε εἰσανέβησαν,
6 139 αὐτε φόβονδ᾽ ἔχε, Θ 818 αὐτε εἴπῃ. X
364 μεϑίεμεν “Ἕχτορι νίκην, O 990 τις αὖτε
ϑεῶν ἐῤῥύσατο, X 6 νηυσὶν ἐπικλονέονται, cf.
T 151 Y 450 Φ 491 X 129 ε 356 ἐ 311 344 u
982 4 165 h. Ap. 448 XXXI 1. 9 444 ὁππότ'
CUTE
nd wi p. EA » 1
DA . Ὺ y
ἂν αὖτε! εὔδηῃσϑα ut dormivisti cum ab Aeoli
insula navigares. "Videtur enim recte Kochly
statuisse haec transposita. esse atque post apo-
logos legenda esse, scire igitur Areten quae nos
x 31 demum legimus cf. W. Ribbeck N. J. f. Ph.
91, 311. Etiam Antonium (Rh. M. 19, 440) of-
fenderat quod haec Aeoli utrem respicere viden-
tur quamquam ille alio modo rem expedire co-
natus est. b) Interrogantis est cum quadam in-
dignatione atque mirantis vel graviter ferentis
quod quid iterum fiat (Bàuml. ΝΕ 48 Hartung
158 Nitzsch ad x 281) A 9202 τίπτ᾽ αὖτ᾽ εἰλή-
λουϑας. cf. Y 16 d 394 x 981 λ 93 v 33 h.
Merc. 394 v 900. — 9) 4 906 τὸν δ᾽ αὖτε
προσέειπε, cf. Γ 58 E 179 229 Z 144 332 440
H 33 933 287 1 114 676 K 64 119 168 948 412 4 -
837 N 774 Ξ 64 9263 O 953 P 474 Σ 94 183
196 T 184 Y 103 Φ 461 511 X 177 238 9 378
389 410 432 668 « 178 221 y 25 229 356 ἡ 31
9.349 354 v 236 361 & 148 o 271 351 389 434
508 x 36 90 225 258 266 o 162 247 527 560
585 τ 21 308 349 491 559 588 v 44 134 235
363 φ 198 311 330 z 135 419 485 v 104 173
256 285 h. Merc. 333. H 31 τὴ E δ᾽ αὐτε προσ-
ἔειπε cf. Θ 357 Ξ 911 P 560 Q 917 ὃ 696 742
830 s 145 o 430 o 498 6 l77 v 10 95 39 58 h.
Cer. 224. Γ 208 τὴν δ᾽ αὖτ᾽ ἀντίον ηὗδα cf. -
Ε 217 O0. 205 2.4 932 π 434 c 984 φ 320. 4 265
τὸν δ᾽ avv ἀντίον ηὗδα cf. 44 822 N 92] 259 311
Ῥ 586 « 390 B 177 φ 256 ὦ 35 120 191 N
974. .Z 381 τὸν δ᾽ αὖτε πρὸς uv9ov ἔειπεν
cf. Y 86 199 « 383 à 641 ἡ 9298 308 9 140 158
400 A 348 362 v 3 o 403 445 477 495 σ 169
t 405. B 335 χρήματα δασαίμεϑα, οἰχία δ᾽
αὖτε δοῖμεν cf. π 885. x 119 μοῦνον «Ἰαέρτην.
ἔτικτε, μοῦνον δ᾽ αὖτ᾽ Ὀδυσῆα πατὴρ τέχεν.
Q 389 περὶ δ᾽ αὖτ᾽ ἐμοί. In apodosi post pron. mE
rel saepe demonstrativo additur B 740 oi: ἔχον.
τῶν αὖϑ' ἡγεμόνευε. B 540 τῶν «9? ἡγεμό-
νευε cf. B 552 563 601 627 731 826 837. E.
418 ct δ᾽ αὐτ᾿ ἐρέϑιζον, cf. 1289 4 130 2146 4.
204 756 Q 344 « lll ὃ 20 9 127 ε 407 o 301.
z 1 409 v 407 z 981 w 344 h. Merc. 304. 4
785 σοὶ δ᾽ αὖθ᾽ ἐπέτελλε cf. B 108 ε29ὲ 938!
266 x 41 466 μ᾿ 28 ὦ 138 h. Merc. 303 491
Cer. 137 VIL 27. v 14 P 244. A 937 viv αὖτ
uiv (q0g£ovot) cf. D 67 941 4 321 E 117 279 Καὶ
580 Δ 363 M 215 Ν 628 4 160 .X 172 952.
S5 303 17 604 643 ε 452 τ 549 χ 6 ἢ. Cer. 123. |
[ 92] τότ᾽ αὖτε λέγε, cf. Z 81 2 619. Γ 19]
δεύτερον αὖτ᾽ Ὀδυσῆα ἰδών cf. E 855 H 9
968 K 283 Y 273 Φ 169 i, 605 729 841. Γ΄ 3
Ψ 849 καὶ 950 A 98 Ψ 356. 4 384 ἔνϑ᾽ α
στεῖλαν, cf. E 541 Z 18 234 P 344 :P 140 198
β 882 393 δ᾽ 919 795 5 112 c 187 7 283. H31l
&b9^ ἑτέρωϑεν, cf. ὃ 55 4 56 - 388 0
II 155 Σ 243 Y3 AX 79. Σ 466 οἷά τις α. ϑαυμά
σεται. T 134 ὅτε δὴ «. ὀλέ ἕχεσκεν. ι898 τὸ γὰρ «.
σιδήρου γε κράτος ἐστίν, cf. Am. Friedl. ho. ΘΕ,
Berlin 1870 p.30. 4 370 Χρύσης δ᾽ a. ἦλϑε cf.
76 121383 4 182 H 54 845 Θ 489 [690 Ν 197 £469
O 16 337 370 659 P 304 601 706 1 38 Y 482 Ψ' 316
718 B 208 y 402 « 11 2 614 v 380 q 22 h. Me
511 χ 495. 1 404 ὃ γὰρ a. βίῃ οὗ πατρὸς ἄμ
vov cf. Φ 191. Η 448 ὅτι δὴ aire ἐτειχίσ-
σαντο, Γ' 180 δαὴρ αὖτ᾽ ἐμὸς ἔσχε cf. Δ 838
E 946. B 407 ἕχτον δ᾽ αὖτε porro. B 8
Δαρδανίων «vv ἦρχεν, cf. β 386. ó 130 χωρὲθ
δ᾽ αὖὐϑ' Ἑλένῃ πόρε cf. τι 222 ὦ 978. M
δ᾽ αὖτε ϑέλγει alias porro, cf. t 248 ὦ 4.
302 ἠμὲν ἐμαρνάσϑην ἠδ᾽ «vt? ἐν φιλό
᾿διέτμαγεν. ρει τὰς αὖτε ἐπίκουροι εὕδουσι.
(4 10 ἢ τοι tul'zéoneaSov, τῷ δ᾽ αὖτε παρ-
μέμβλωχε, cf. 4 238 I 702 wu 87 χ 842 h. Ven.
932. s 382 ἄλλοτε μέν, ἄλλοτε δ᾽ αὖτε cf. À
. 303 x 209 € 159 472 Ὦ 51 X 171 Q9 10 ὃ
102 8 331 φ 40l. A 20 s. νῆα μὲν ἔνϑ᾽ ἐχέλ-
σαμεν αὐτοὶ δ᾽ αὖτε ἤομεν cf. A 109 v 125 v 165
177 190 w 243. Additur etiam αὐτάρ quod iam
"solum idem fere significaret B 107 αὐτὰρ ὃ
αὖτε λεῖπε cf. B 105 !P 278. Ν᾽ 642 αὐτὸς
δ᾽ αὐτ᾽ ἐξαῦτις ἰὼν ipse vero vicissim denuo
"dens, cf. ὃ 987. — - 8) A 340 εἴ ποτε δὴ αὖτε
χρείω γένηται, ubi δὴ αὖτε syuizesi coniun-
"guntur, cf. Hartung 1,824. E232 εἴ περ ἂν αὖτε
᾿φεβώμεϑα, H 30 € ἴστερον αὖτε cf. Η 291 377 396
.6 142 M 197. H 335 0v ἂν a. νεώμεϑα cf. H 459.
1188 εἰ δέ κεν α. 9501 δώωσι οἵ, 1977. T 107 οὐδ᾽
αὖτε τέλος ἐπιϑήσεις. --- B) Legitur αὐτε quando
trochaeum efficit saepissime in tertio pede, ra-
rius in sexto aut secundo, rarissime in quarto
-(4 937 4 321 .Y 303) Semel spondeum efficit
dta ut prior syllaba in arsi sit (Z 73) sed sae-
pissime ita ut altera syllaba in arsi sit secundi
pedis. Elisione minuitur saepissime in arsi se-
€undi pedis aut in thesi primi, rarius in arsi
quarti (B 221 Z 81 Ν 178 *P 278 ἢ. Cer. 137
i 27) aut tertii (B 295 44 130 β 103 μ 48 o
1 188) aut in thesi secundi (B 819 826 T' 38)
; ἀυστέω 1) elamo. 2) voco. 3) resono. absolute,
τινά. 1) Y 50 μακρὸν ἀύτει |, Φ 582 μέγα. ---
9) 4 9258 πάντας ἀρίστους, E. "M, 171, 99 ἐφώ-
E προσεκαλεῖτο. — 8) MM 160 χόρυϑες δ᾽
ἀμφ᾽ αὖον ἀύτευν |. De
Γ ἀστή (ἄνω) clamor (pugnantium). 2) pugna.
Ap. 47, 90 ἐπὶ uiv τῆς φωνῆς B 158, bud δὲ
τῆς μάχης “1 802, ct B. M. 171, 84. & 122
χουράων ϑῆλυς αὐ τή ἔν ἀυτμή, sed sch, V.
ἀυτμή: νῦν ἡ φωνή. 4 466 Ὀδυσσῆος. Did.
ξτὸ φωνή, ᾿ἀρίσταρχος 1 (xtv ἀντή. B 158
M 338 οὐρανὸν ἵχεν, cf. E 60. M 8577 Y 374
ὦρτο cf. O 312 dier ἀμφοτέρωϑεν. O 118
ὄρνυτ᾽ ἀυτήν", 4331 ἀχοίετο λαὺς ἀυτῆς; 5 .B97
σχοίατο, E 965 Q 494 ἐς πόλιν ἵκετ᾽ ἀυτή,
atque addit oi δὲ βοῦς ἀίοντες. — 2) A 492
ἀυτὴήν τε πτόλεμόν τε cf. Z 828 II 63 h. ΧΙ 8
ἧς 96. X 37 ὀψείοντες ἀυτῆς χαὶ πτολέμοιο,
αν de clamore ne cogitavit quidem poéta, quare
Zenodotus videtur scripsisse: ὀιναΐοντες (ὀψὰ
ἐόντες ?), vituperatus ab Aristarcho, Ptolemaeus
vero Epitheta: οὐ ψαύοντες. E 732 ἔριδος καὶ
ἀυτῆς, I BAT ϑῆχε πολὺν χέλαδον καὶ ἀυτήν,
quibus verbis Bollo exortum negat Moritz
(de IHad. libro nono, Posen 1859 p. 6) satis per-
-Spicue significari: N 621 δεινῆς ἀυτῆς. λ 388
| Τρώων στονόεσσαν ἀυτήν, 4 898 μήστωφες
ἀυτῆς, sch. A. δυνάμενοι κατὰ μάχην μήσασϑαι,
ἐστι βουλεύσασθαι ἀφ’ οὗ ἐπιστήμονες ud-
χης cf. paraphr. ef. Ν 93 479 II 759. II 44 ἀυντῇ
ὥσαιμεν προτὶ ἄστυ, cf. 44 802 quem locum
Aristarchus ,expunxit, nunc etiam Bekk. P 167
ule ἐν ἀυτῇ, sch. V. ἐν τῇ πρὸς τοὺς mo-
λεμίους μάχῃ. (ἀυτέω.)
αὐτ-ῆμαρ. ipso eo die, eodem die. Ap. 48,
9 ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ. X 454 ἔπραϑον, Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι {γ᾽ (444—506), cf. y 311 A
81]. De accentu cf. Herod. A 81. 53.
αὐτέχα (Buttm. Lex. 2, 297 τὴν αὐτὴν (xa,
comparans Lat. ,vicem* quod non improbare
videtur Pott E. ἐν. 2, 305. Pronomen χα i e.
* additum esse putat Benf. 1, 981 cf, 2, 148,
2 E : "
ἀυτέω — aovtiG
199
ali solam terminationem esse statuunt) statim,
extemplo, protinus, e vestigio, continuo, brevi
tempore. 2) in praesentia. Ap. 47, T εὐθέως
παραχρ A 118 αὐτίχ᾽ ἑτοιμάσατε, T 453
αὐτίχ᾽ cus cum extemplo sensisset, £X 98
αὐτίκα τεϑναίην, cf. Q 296 h. VII 98. 4 172
μνήσονται, cf. 0 185 wv 362 I 135 977. Ψ 4129
x 588 h. Ven. 980. € 145 α. ἔδυσαν, cf. T 859
"| 129 488 664 754 ὁ 382 398 A71 491 554 ε
451 ει 272 368 x 345 487 503 A 145 180 215 -
404 440 487 u 115 303 σ 295 ὦ 183 h. Merci
362 366 Cer. 145 281 VII 16. β 367 αὐτίχ᾽
ἐόντι, sch. S. εὐθέως πορευϑέντι cf. o 527. ε
218 μοι ὀίσατο ϑυμός, ct. t 390. h. Merc. 29
xal «v. ἔειπεν. Α 199 154 P 84 τ 392 h.
Merc. 213 ἔγνω statimque agnovit, cf. 7' 29 141
4 140 913 256 E 494 Z 103 Θ 247 K 888 4
510 M 81 294 309 469 N 17 749 X 363 Π 184
259 678 864 P 484 500 649 T 126 Y 292 e
880 ΦΨ' 862 872 42.315 « 324 y 54 δ᾽ 187 529
ε 978 ζ 48 1. 946 837 καὶ 841 4 158 u 149 151
195 278 358 376 v 855 o ὅθ x 227 o 956 c 97
t 190 420 v 91 103 q 47 y 18 wv 262 h. Ap.
130 188 VII 38 xxXII 14. b) Per asyndeton:
A 886 αὐτίχ᾽ ἐγὼ κελόμην, cf. A 539 B 449
4 5 69 105 E 841 Z 472 I 1/4 4 517.M 365
II 598 T 949 Y 391 Q 840 ó 920 506 674 ε 44
& 148 323 ε 156 x 116 4 636 4 168 ξ 276 x
407 c 307 ἢ. Ap. 832 353 Cer. 325. c) "Additur
ἔπειτα cf. Classen Beobacht. 1, 21 de tempore
futuro 4 583 ἔσσεται cf. X 96 Y 140 E 214
π 102. De tempore praeterito B 322 «yo-
osvsv cf I' 267 TT 949 £2 340 B 379 ὃ 506 674
& 44 6 328 x 997 λ 636 u 168 201 981 394 x
407 o 120 h. Ap. 332. Cer. 325. d) Additur νῦν͵
Z 308 ἱερεύσομεν, WP 559 ἠὲ xol αὐτίχα viv,
cf. ε 205 . 356 ν 364 σ 203 v 63 h. Ven. 151,
vel alia x 111 o 424 μάλ᾽ αὐτίκα ἐπέφραδεν.
q 592 ἄφαρ, αὐτίκα δοῦναι βουλοίμην, paraphr,
ταχέως εὐϑέως, 4 160 zal αὐτίχ᾽ - οὐχ ἐτέλεσ-
σεν, cf. M 69 Φ 809. II 808 αὐτίχ᾽ ἄρα βάλε
ubi αὐτίχ᾽ ἄρα referuntur ad πρῶτος, minus
enim placet Nicanor: αὐτίχ᾽ ἄρα: τοῦτο καὶ
ἀπ᾽ ἄλλης ἀρχῆς δύναται λέγεσθαι | ἵνα στίξωμεν
ἐπὶ τὸ υἱός cf. Φ 378 Ψ 118 0 920 s 77 o 98
q 46 h. Ap. 110, e) Est in apodosi post ἐπεί:
B 662 ἐπεὶ τράφη αὐτίχα κατέχτα, cf. T 90
B 519 y 448 9 80] 447 x 257 u 261 v 272 6
340. $ 378 ἐπεὶ ἄχουσε αὐτίχ᾽ ἄρα προσε-
φώνεε, cf. ε 77 o 98 h. Ap. 110. M 393 ἄχος
γένετο αὐτίχ᾽ ἐπεὶ τ᾽ ἐνόησεν, sed sch. BL.
τὸ ἑξῆς ἐπεὶ αὐτίκα ἐνόησεν" παρέλχει γὰρ ὃ
τέ. Ξ 987 χοίμησον αὐτίχ᾽ ἐπεί κεν παρα-
λέξομαι. Nicanor: συναπτέον τοὺς δύο “στίχους
ἄνευ πάσης διαστολῆς. & 158 ἔστω α. ἐπεί «EY
cf. o 28 q 405. post εἰ E 914 εἴ κε νοστήσω «.
ἔπειτ᾽ ἀπ᾽ ἐμεῖο κάρη Tuo cf. zx 102. M 250 εἰ
ἀφίξεαι α. ὀλέσσεις, cf. Y 140 O 654. 9.497 αἴ xev
καταλέξομαι, α. ἐγὼ uv ϑήσομαι. € 228 3.5 φά-
γη, α. ὃ μὲν ἕννυτο, E 713 ὡς ἐνόησε, α΄. προσ-
ἡῦδα, cf. 41 582 X X 81 d 419. h. Ven. 185 a.
ως τὰ πρῶτα ἴδον ἔγνων, Ψ 39 ὅτε ἷξον αὖ-
τίχα κέλευσαν cf. Ῥ 768 μ᾽ 201. ^P 118 ὅτε
δὴ προσέβαν, αὐτίχ᾽ ἄρα τάμνον, cf. q 46. w
3847 ὅππότε δὴ ξέλπετο, αὐτίκα ὠρσεν, cf. h.
Ap. 460. 2) 1519 ἅμα τ᾽ ἀὐτίχα πολλὰ διδοῖ, τὰ
δ' ὄπισϑεν ὑπέστη, cf. w 269. E 408 ὅμὰ τ'
αὐτέχα καὶ μετέπειτα. V. 1. αὐτίχα χεῖνος À
615 pro αὐτ᾽ ἐμὲ κεῖνος οἱ αὐτίχ᾽ ἔῤῥεψεν h.
Mere. 79 pro sve? ἔῤῥιψεν.
«vvtg (xv cf, Ahrens, Kuhn 3, 168 et L.
200
Meyer, vergl. Gr. 1, 325 qui radicem dha com-
parat, sed Benf. i 975 ad αὐτός referre mavult.
Atticorum formam αὖϑες Aristarchus probasse
videtur atque Homero aut intulisse aut illatam
servasse, sch. A. .Y 475. Codd. alii αὖϑις alii
αὖτις exhibent. quorum nunc Pub. tantum in
edd. legitur, cf. Lange Phil. 4, 715. 1) retro
quamquam sunt qui hanc eer um apud
Hom. inveniri negent, E M. 171, 50 ef. Fried-
lànder, N. J. f. Ph. 79, 828 et Báuml 1.1.
3) rursus, denuo. 3) vicissim. 4) alio tempore,
posthac, in posterum. Ap. 47. 7 μετὰ ταῦτα,
E. M. 169, 94 πάλιν καὶ μετὰ ταῦτα. 1) Büuml.
huc trahit 4 19 E 257 mon recte ut videtur.
E 859 ἐκ δὲ δόρυ σπάσεν αὐτις, Z 8391 ἀπέσ-
συτο τὴν αὐτὴν ὁδὸν αὕτις, 6 158 τράπε Un-
ποὺς αὖτις ἀν᾽ ἰωχμόν, Θ᾽ 511 αὐτις ἰών οἵ.
H 468 O 457 P 103 m 40. K 200 αὐτις ἀπε-
τράπετο, .1 446 φύγαδ᾽ αὖτις ὑποστρέψας, cf.
9 801. .4 567 αὐτις ὑποστρεφϑείς, οἵ. «Ἱ 758
O 62. O 99 ἀνήγαγον αἴτις "Aoyoc ἐς ἱππό-
βοτον, cf. O 706. II 718 χατὰ χλόνον αὐτις
ἐλάσσας, Il 818 ἀνέδραμε, P 498 νέεσϑαι
αὐτις ἀπ᾿ Αὐτομέδοντος, « 317 ἀνερχομένῳ.
Büuml. posthae, ó 482 ἐπὶ πόντον Αἴγυπτον o
ἰέναι. ὃ 670 αὐτις ἐόντα, Bekk. et La Roche
coniectura, probat Friedlànd. N. J. f. Ph. 79, 828.
codd. αὐτόν. & 430 παλιῤῥόϑιον αὐτις ἐπεσ-
σύμενον, v 496 ἤγαγε νῆα αὖτις ἐς ἤπειρον,
cf. » 55 w 220. 2) a) Dubitari potest num sit
retro an rursus Z 967 ὑπότροπος ἵξομαι οἵ. φ
911. A 27 ὕστερον αὐτις ἐόντα. Α 847 ἴτην
παρὰ νῆας. I' 36 ze ὕμιλον ἔδυ, cf. Y 879.
Ε 907 πρὸς δῶμα νέοντο, cf. II 206. JM 369
Ν 758 αἶψα δ᾽ ἐλεύσομαι, cf. h. Ven. 277. Ν
645 ἀφίχετο πατρίδα γαῖαν, N 289 II 726 P
82 ἔβη ἂμ πόνον, T 129 ἐς Ὅλ νυμπὸν dS
σϑαι, cf A 425 522. JD 905 εἶμι ἐπ’ ᾿Ἰὥχεα-
volo ῥέεθρα, 508 ἔπειτα πέδον δὲ χυλίνδετο
cf. 4 627 & 140 x 161 wv 24 316 h. Merc. τ
Ven. 128 .B 208 Kk n 1868 αὖτις ἕλετο. --- 2) b)
999 xarà τεύχε" ἔδυν, cf. 4 683. E 697 ὁ 53
H 462 M 31. 190 O 572 696. II 337 476. X
153 d 46 84 Ψ 738 «ὁ l7 y 164 0 549 « 360
o 418 χ 272 τ 506. o 602 ὦ 408. u 458. x 461
ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσι λάβητε. O 81 μνήσω, cf.
Σ 59 89 298 440 τ 267. τῷ 56 h. Ap. ii Cer.
038 ep. 4, 11.. 4 15 1, δ᾽ ὄρσομεν, 4 82
i 585 ὁ 478. 4 19 ἄγοιτο, h. XkVI 12 ἐς
ὥρας αὖτις ἱχέσϑαι, A 518 y 16] « 884 τ 65
4 69 δεύτερον. ΔΑ Additur πάλιν. B 276
7. Q. ἀνήσει, Ariston. ὅτι τὸ πάλιν εἰς τοὐπί-
Go, τὸ δὲ αὔτις χρονικόν, ἐξ ὑστέρου. E 957
ὁποίσετον ἵπποι. P 538 ἐχώρησαν, cf. Ῥ 229
ξ 356 o 431. Additur ἂψ Θ 335 Το τον; ἕν
- ὥρσεν, cf. O 364 h. Ven, 183 Cer. 398.
σ 157 q 139 166 w 164 xac ἄρ᾽ ἕζετο. vel ἔτι
I 375 ἐξαπάφοιτο, cf. P 75 h. Ap. 476. vel
χαί Καὶ 463 πέμψον, paraphr. x«i x δευτέρου,
Báuml. andrerseits; hinwiederum, cf. O 235 €
150 179. vel ἐξοπίσω ΚΞ 438 πλῆτο χϑονί, cf.
μι 488. — 3) H 170 «tote μετέειπε, οἵ; K 941
9 60 o 130 X 448. ξ 405 ἐπεὶ - ἄγαγον αὐτις
δὲ χτείναιμι, 0 439 ἐπεί δ᾽ ὕμοσαν, τοῖς δ
αὐτις μετέειπε, cf. h. Ap. 159. h. Ven. 28 πρώ-
τὴν τέχετο, αὐτις δ᾽ ὁπλοτότην. — 4) A 140
μεταφρασόμεσϑα zal αὐτις, alio tempore, D
440 νῦν μὲν γὰρ ἐνίκησεν, κεῖνον δ᾽ «vti
ἐγώ. — B) Est v. 1. αὐτις à 471 554 ε 272 868
pro αὐτέχα et c 991 pro «P τες. Nunquam vox
αὐτις prima est sententiae. Quando trochaeum
3 , Jr
ἀυτμὴ — αὐτόϑιε
efficit in tertio potissimum legitur pede, saepe
etiam in primo aut sexto, rarius in secundo aut
quinto; quando spondeum in primo et semel (x
461) in secundo, ita ut prior syllaba habeat ar-
sim, sed saepe ita ut posterior syllaba in secundi
pedis arsi sit. Cf. Duentz. Ztft. . G. 1866 p. 463.
«ἰυτρή (Eust. 1803, 2 παρὰ τὸ ἄω χαὶ τὸ
ἀύω τὸ πνέω. Fuit ἀξυτμή, skr. àt-man Hauch,
ahd. àt-um, ἃ radice av s. va ἀεῆναι, cf. Pott
ESE.1, 196 Benf. 1, 265 Curt. E. 588 L. Meyer
vergl. ὅν. 1, 339) 1) "spiritus, 2) vapor, exhalatio.
3) fumus. flatus. E. M. 172, 1 “ἀναπνοήν,
εὐωδίαν, ὀσμήν, φωνήν, wv, λιγήν, χαπνον,
cf. Ap. 41, 19. In sexto pede, rarius in quarto.
I 609 K 89 ἀυτμὴ | £v στήϑεσσι μένῃ, sch, br.
ἀναπνοή, ζωή. - 3) 5 174 ἐς γαῖάν τε καὶ οὐ-
ρανὸν Vest? Ariston. τὴν ὀσμὴν τοῦ μύρου.
μι 369 χνίσῆς ἡδὺς d., sch. B. Φ 8608 ἡδεῖ᾽ sed
Krüger (Di. 22, 6, 2) terminationem ὃς etiam
fem. gen. esse statuit, Ariston. X 292 d 442
709 habet ϑερμὸς ἀυτμή quod legitur b. Merc.
110 sed potissimum huc refertur, quare Kayser
(Phil. 17, 354) Aristarchum hic ita legisse sta-
tuit, negante La,Rochio h. 1. cf. H. T. 386.
3) d 366 “τεῖρε δ᾽ à. Ἡφαίστοιο βίηφι, sch. B.
ἡ. ἐξατμιζομένη πυρώδης πνοή. (3889 ὄφρυας
sbotr. Fuhr (J. J. f. Ph. 17, 415) hanc locutio-
nem antiquissimor um temporum simplicitatis esse
Kaysero concessit. h. Merc. 157 πυρὸς - ἀυτμῆ.
z 290 v 9 ὅσσον ku 'póc ἵκετ᾽ ἀυτμή, Eust. 1808,
2 ἀυτμὴ πυρὸς ὃ χαπνός, ὡς ,ἀναϑυμίασις, cf.
τ 20. — 4) À 400 407 ἀνέμων ἀμέγαρτον
ἀυτμήν, Z2 AT] παντοίην εὔπρηστον.
ἀυτμήν (cf. ,ἀυτμή) 1) spiritus, 2) flatus,
1) Ὁ 765 p ἀυτμένα. — 2) « 289 ἀνέμων,
sch. HQ. τὴν σφοδρὰν πνοήν. Herodian. καϑό-
λου τὰ εἰς -μὴν λήγοντα &mAG ὀξύνεσϑαι 9£- -
λει. KE. Pappenheim (Phil. supplem. II 1, 43)
originis putat esse antiquioris ἀυτμη,, serioris
ἄν τμήν atque ipsum locum 4^ 765.
«αὐτο-δίδακτος qui ipse se docuit, magistro
non usus. Χ 347 αὐτοδίδακτος δ᾽ εἰμί.
«ὐτό-δχον (αὐτός cum suff. δὲος ut μαψί- -
διος. Veteres plerumque compositum putarunt
ex ὁδός illico. 9 449 λούσασϑαι d. E. M. 178,
37 ἐξ αὐτῆς τῆς ὁδοῦ ἐλθόντα, cf. Ap. 48, l4
sch. BEQT. 5. 449. |
α«ὐτό-ετες (ἔτος) eodem anno, Ap. 48, IL -
αὐτῷ τῷ ἔτει. y 822 a. οἰχνεῦσιν. De ac-.
centu cf. Buttm. Spr. 2, 481 Góttling, Accent
323.
αὐτό-ϑεν ex eo ipso loco, illinc. Hes. ἐχεῖ
ϑεν. In introitu versus. Y 190 μιν ἀποτρω-
πῶμεν ὀπίσσω ἃ. T (7 α. ἐξ ἕδρης. Versum
non scripserant Zenodotus, Massiliensis, Chia,
expunxit Bekk., defendebant. Aristophanes et
Aristarchus, Ariston. οὐκ ὀρϑὸς δημηγορεῖ
διὰ τὴν τοῦ τραύματος ἀλγηδόνα, cf. v 56.
q 420 ἐκ δίφροιο, h. Merc. 411 χατὰ x90vóg..
«0TO-9X 1) hoc ipso loco, hie, 2) eo ipso.
loco, illico, ibi, ibidem. Hes. ἐχεῖσε" ἐν αὐτῷ
τῷ τόπῳ, ἐπὶ τόπου. Rarior huius vocis USUS -
in prioribus 1l. libris, quam in posterioribus at--
que in Od. 1) 7 617 λέξεο μίμνων cf: 945 —
λ 356 u 161. K 448 T 304 λίπετε, II 848 α.
ἕλοντο, ξ 67 α. ἐγήρα, φ 90 xac αὐτόϑι τόξα
λιπόντες, Bekk. χαταυτόϑιε q. v., ut A 818 d».
201. 2) D 498 ὀλέσϑαι, sch. br. ἐχεῖσε, Ch.
L 496 a x 182 o 327. E 847 χεῖσθαι, E - 119 μεῖνε,
Sch. A. yg. xol αὐτοῦ, cf.. 0. 508 ξ 985 e 464.
II 294 λίπετ᾽, cf. Φ 496 Y 340. v 29 ἔρυκε,
€ 525 ἥνδανεν αὐτόϑι χοῖτος. b) Adduntur alia
uibus accuratius locus definiatur 99 673 à 302
v προδόμῳ δόμου αὐτέϑι, Q 707 ἐνὲ. πτόλεϊ
λίπετο, À 187 «. μίμνεν ἀγρῷ. V.l αὐτόϑι
Qo 3584 "pro αὐτοῦ. Bekk. παραυτόϑι 4. v M
309 N 42 Y 140 'P 640 ubi alii παρ᾽ αὐτόφι
et Ψ 147 ubi alii παρ᾽ αὐτόϑι. (παραυτόϑι,
χαταυτύϑι., αὖϑι)
Αὐτοπάνης ὄρος αἰπύ |h. Ap. 35 Ἡχροχά-
νης llgen, qui Μἰώναι Strab. 19:31... 9 intellegit,
promunturium Aeolidis prope Phocaeam.
αὐτο-κἄσιγνήτη germana soror quae et pa-
tris eiusdem est et matris. ἢ. XXVII 3 "4pre-
quy αὐτοχασιγνήτην ᾿Απόλλωνος, z 181 Κίρκη
αὐτοχασιγνήτη Αἰήταο, cf. h. XXXI 5. De
αὐτο-χαἀ σίγνητος (Meiring de subst. cop. I
p. 10) germanus frater, qui et patris eiusdem
est et matris. Eust. 410, 99 Ὁμήρου τοὺς χα-
guy τοὺς αὐτοχασιγνήτους εἰπόντος χατά τινα
ἐγθιάϑετον “ἐπίτασιν. Ap. 47, 27 αὐ τοχασίγνη-
. TOL οἱ ἐξ ἀμφοτέρων τῶν γονέων ἀδελφοί"
λέγονται χαὶ οἱ ἐκ μητρὸς μόνης ὡς Διόσκου-
oo: οἵ. E. M. 118, 85. I' 228 αὐτοχασιγνήτω
TO μοι μία γείνατο μήτηρ. Rel. explica-
tur subst. sch. BL. δηλοῖ τοὺς ὁμομητρίους
ἀδελφούς" ἀλλὰ χαὶ τοὺς ὁμοπατρίους οὕτω
χαλεῖ ὡς Αϊαντα καὶ Τεῦχρον (M 371) quam-
quam dubitari potest num etiam Homerus Ca-
storem lovis esse putaverit (cf. 4 299), Helenam
Tyndarei an qui post eum vixerunt haec ,Binxe-
rint. Neptunum vocat lunonis E 156 «?roza-
σίγνητον. luppiter Persephonem dedit h. Cer.
80 "Afóg αὐτοκασιγνήτῳ, cf. h. Cer. 364 et Ha-
des h. Cer. 85 αὐτοχασίγνητος καὶ ὁμόσπορος
vocatur Cereris. Polites N 534 Deiphobi; uter-
que enim filius Priami atque Hecubae. Asius
H 718 Ἕχάβης, cf. Ariston. h. l. et Fuchs de
variet. fab. troic 36. B 706 Πρωτεσιλάου Po-
darces, sch. D. ὃ ἀπ᾽ ἀμφοτέρων τῶν γονέων
1 ἀδελφύς: κασίγνητος δὲ λέγεται ὃ ze) ἕτερον
τῶν γονέων ἀδελφός. Charopem X: Σώκοιο A 427
AvUrtóAUZzOG,-0v ϑυγάτηρ μεγαλήτορος Av τί:
χλεια | 2. 85, nepoti Ulixi nomen dat τ 399, 408,
405, qui ad dona accipienda ad eum it 414, 418,
430, 455, 459, 466, φ 220, c 334 ἀνθρώπους &
ἐχέχαστο | χλεπτοσύνῃ M ὅρχῳ τε t 895 cf.
Naegelsb. h. Theol p. 229. Preller gr. Myth.
1 805. K 267 Amyntoris. galeam vi aufert. -
«ὐτό-ματος (uf-uc-c) qui sua sponte moye-
tur agitque, qui quid per se ipse facit, non vi
coactus. E. M. 178, 11 ὃ αὐτοπρόϑυμος. Β
408 αὐτόματος ἦλϑε, sch. br. ἄνευ τοῦ χλη-
ϑῆναι. X 876 αὐτόματοι δυσοίατο, E 749 O
393 αὐτόμαται πύλαι μύχον.
Αὐτομέδων. Διώρεος ἄλκιμος υἱός | P 459.
474. I 209, II 148, 219, (279), δουρικλυτός 472,
pP 459, 483, 536, T 392, 397, ἥρως 474 — 574,
625; ᾿Αὐτομέδοντος P 498, 528, -δοντι H 684;
φίλῳ - ἑταίρῳ Ψ 563; -δοντα II 145, ἀντίϑεον
ϑεράποντα ποδώκεος Αἰακίδαο 864, P 468,
452: Αὐτόμεδον P 468, Patroclum eius arma
indutus in proelium comitatur atque mortuum
Areto occiso ulciscitur.
Αὐτονόη. Penelopes ancilla σ 182.
Ε τόνους, Graecus ab Hectore interficitur
4A 301. II 694 "Troianus a Patroclo inter-
ficitur. -
αὐτο-νῦχί τρύξ) eadem nocte. Ap. 48, 10
ait τῇ νυχτί. Ó 197 e. νηῶν ἐπιβησέμεν,
sch. L. αὐτονυχεί" τὴν αὐτὴν νύχτα. ἄλλοι δὲ
διὰ τοῦ ε γράφουσι. Etiam Eust. 708, 1 E. M.
)
«ΤἹὐτοχάνης — αὐτός
201
173, 56 et nonnulli codd. Vn αὐτονυχεΐ cf.
Spitzn. h. 1. Buttm. Spr. 2, 453 Hoffm. qu. ho.
12 107.
αὐτὸ-πρεπής (πρέπων qui facit id quod ipsi
placet nom aliis. ἢ. Merc. 86 αὐτοπρεπὴς ὥς
velut qui non curat quid aliis placeat sed nova
atque insolita ratione utitur. Locus est cor-
ruptus. Codd. pars: αὐτοτροπήσας. G. Herm.
ἀντιτορήσων, cf. Baumeist. h. l. C. F. Herrmaun
Rh. M. 4, 460. (εὐτρέπισ᾽ αὕτως. τ,
αὐτός (Hartung Partik. 2, 3 ab αὖς unde
etiam ov» fluxit quod probant Naegelsb. A 57
et Breitenbach, Ztft. £. A. W. 1841 p. 106. Ab
ἄξατο, aeol. Gzvro, αὐτο ut compositum sit e
duplici pron. dem. deducit Benf. 1, 281 οἵ. Curt.
E. p. 495. Pott E. F. 2, 243 ab αὖ et pron. dem.
τὸς. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 324 333 a radici-
bus ava weg, ab, et ta. Comparatur Latinorum
aut, autem. E. Hoffmann, Homer 47 αὐ-τός,
ip- -se. eb en er. Sing. n. cum synizesi articuli
ωὑτός E 396. Gen. αὐτοῦ, in caesura tertii
pedis etiam αὐτοῖο, cf. Leskien de genet. in
-ot0 N. J. f. Ph. 95, 8. pts . £. αὐτάων et M.
424 αὐτέων, m. et n. αὖ τῶν. in quarto pede
etiam αὐτόφι A44 T 555. d. m. αὐτοῖς. αὐ-
τοῖσι. in quarto pede etiam αὐτόφι (Y 140. L2
640), f. αὐ ὑτῇσι(»), in quarto pede etiam αὖ τόφε
(δ 42). n. αὐτοῖς X 313 ἢ. Ap. 295, αὐτοῖσιν
(αὐτόφιν M 302) Acc. n. αὐτά M 295. Ictum
solet habere prior syllaba: quando altera habet
in pede plerumque est secundo aut tertio, multo
rarius in quarto aut quinto) 1) Ipse; ultro,
sponte. Satis raro de rebus; nam opponuntur
a) sic quicunque aliqua re praestant aut aliquid
potissimum efficiunt ceteris qui adstant aut idem
agunt, maxime Iuppiter ceteris diis atque homi-
nibus: Θ 4 αὐ tóc oq? ἀγόρευε, cf. N 3 Ξ 348
MM 9236. Apollo Marti E 460 cf. O 321 h. Ap. 140
Neptunus Aiacibus JV 62 cf. V 678, ceteris diis
L 520 cf. Ὁ 132, Achilles deo .Y 9 αὐτὸς ϑνη-
τὸς ἐὼν ϑεόν, cf. O 526 atque homines qui
aliqua re conspicui sunt aliis quos poéta aut
iam nominavit. aut nominaturus est, Ulixes prae-
coni B 185 αὐτὸς ἐλϑών, cf. O 320 I 12 τ 244
: 265 I' 333. Nestor hospitibus γ 402 αὐτὸς δ᾽
αὖτε καϑεῦδε, αὖτε maxime additur ubi transi-
tus fit ad nova, cf. I' 383 v 165 177 190 7 342
h. Merc. 511 Ap. 181. 4 132 μ 87 v 125. 2 21
h. Ven. 231. ζ 99 ὅμῳαί τε καὶ αὐτή cf. ἡ
291. β 114 πατὴρ χέλεται καὶ ἁνδάνει αὐτῇ:
Τ' 196 αὐτὸς ἐπιπωλεῖται στίχας, ct. II 172 y
949 h. Ven. 171 ,Ξ 474. Α 137 394 αὐτὸς ἕλω-
μαι, cf. A 161 356 507; B [240] 518 T 89.
B 317 326 τέχνα Gtpov Soto καὶ αὐ τήν, ει 40 πό-
λιν ἔπραϑον, ὥλεσα δ᾽ αὐτούς cf. ξ 265 o 434
o 433. Achilles Spp ceteris Graecis 4 133
αὐτὸς ἔχῃς, cf. H 147 I 199 971 Φ 35 φ 30.
« 117 402. B 588 II 551 834. E 482 H 50 173
I 682 4 15 996 570 NN 642 734 II 526 P 706
o 99. ὃ 334 o 125. Menelaus sociis B 588 ἐν
δ᾽ αὐ τδεν zit, Ulixes sociis 48 αὐτὸς ἥμην,
cf. x 535 A 118 μι 49 [140] w 332, Idomeneus
adversariis JV 496 cf. P 506 616 Y 173 .X 58
53 60090 v 307; X 110 H 72 E 22 v 282 B
649 I 918 ξ 79 π 58 o 334 ε 198 ἡ 7 5 27 π
361. Ithaca ceteris insulis ἐ 25 αὐτὴ δὲ χεῖται,
cf. x 196, praecones procis « 109 χήρυχες δ᾽
αὐτοῖσι ἕμισγον (Nic. αὖ τοῖσι", cf. e 143 quam-
quam supra simplici pron. procos significavit Ὁ
296 πληϑὺν. μέν -... αὐτοὶ δέ, cf. ξ-346. b)
Saepe id cui αὐτός opponitur, subsequitur Z 18
202
Ν 381 Π 9790 αὐτὸν χαὶ ϑεράποντα, cf. 44 98
ει 907 v 404 o 38 HUE y 356 B 360 à 108 E
822 M 394 x 967 ξ 25. Ν 56 B 191 (ὦ 156
185 658 π 404 o 404 Ξ 129 wv 55 M 394 Θ
919 T 308 Γ 106 9 368 I'982 E 971 Σ 450
zx 71 374 7 53 h. XV 6. 4 106 Z 290 314 y 26
9 491 y 103 118. c) quod opponitur cogitatione
suppletur H 406 μῦϑον αὐ τὸς ἀκούεις, non est
igitur quod repetam, cf. X2 993 294 312 4 390.
42 418 601 ζ 185 9. 529 v 408 9 142 443 v 194
o 506. [4 "o6 οὐ πώ τις iov γόνον αὐτὸς
ἀνέγνω, B 10 τάχα δ᾽ εἴσεαι αὐτός, cf. B. 112
8 490 τ 385 8 368 q 110 9 559. β 53 αὖ τὸς
ἑεδνώσαιτο ϑύγατρα, cf. v 806. d) homines rei
quam modo aut ipsi tractaverunt aut tractaturi
sunt opponuntur, ut Achilles sceptro 4 246
ἕζετο δ᾽ αὐτός, cf. α 130 vel Patroclus ums
Π 466, vel Adrastus currui Z 42 αὐτὸς δ᾽ ἐξ
zvÀla9n. O 51 αὐτὸς δὲ χαϑέζετο. cf. O 43 136
N 95 O 190 457 II 466 Ψ 394 481 509 531 546
578 ε 315 ζ 953 Ῥ 436 0 36 43 P 496 O 366
436 ἐ 417 512 x 405 v 984 o 30 h. Ven. 75.
£83 ἐσθῆτα καὶ αὐτήν cf. A47. N 684 P644 αὐτοί
τε χαὶ ἵπποι, cf. A 51 Ψ 811 B 466 762 d 20.
H 338 Ξ 56 "68 νηῶν τε καὶ χης cf. x 96.
q 391 ἐς δ᾽ ἤιεν αὐτός, cf. χ 199 ep. 15, 16
αὐτούς τε καὶ ἔργα. ε 178 s 4 637 4t 145
o 548 αὐτούς τ᾽ ἀμβαίνειν ἀνά vs πρυμνήσια
λῦσαι, cf. o 219. E 754 Θ 403 417 I] 250. A
119 βούλομαι αὐτὴν ἔχειν ipsam non dona, cf.
Φ 388 I 949 P 541 A 437 Γ' 118 311 o Hi
44 619 y 11 ὃ 785 ἐ 72 N 599 X 113 « 393
287 x 425 m 388 h. XXX 11 ep. 15, 20 16, E
1 999 ὄφρ᾽ αὐτόν τε ἴδοιμι καὶ si μοι ξείνια
δοίη. — e) Quae bene fieri volunt ipsi homines
curare dicuntur, ubi facile suppletur quid oppo-
natur: sponte, ultro » 91 αὐτὸς ἰὼν διὰ »nóc,
cf. 9.441. o 81 α. ἕπωμαι. 0 918 δεῦρ᾽ εἴσεται,
cf. y 451 y 178 : 520 E 735 0 386 ἡ 935 ὁ
105 Σ᾿ 341. A 4920 εἶμ᾽ αὐτή, cf. Καὶ 540 II $46
Σ 190 v 323 o 363. h. Ap. 163 φαίη δέ κεν
αὐτὸς ἕχαστος φϑέγγεσϑαι se ipsum, cf. A 184
y 62 £23 o A19 v 492 x 218 v 9255 6 399 o
345 E 141 415 x 356 τ 981 χ 165 — f) Homo
corpori aut singulis corporis membris aut par-
tibus vestitus opponitur: £ 96 αὐτὸς κεῖτο. ε
350 x 528 αὐτός v ἀπονόσφι τραπέσϑαι, οὗ ε
374 τ 919. B 263 αὐτὸν δὲ χλαίοντα ἀφήσω,
ef. v 94 » 587 u 87 τ 899 3582 ε 957 4 602 Ψ
66 107.619 P 163 4 4. — B) Additur nomen
personae, rarius ,rei, it» ut pronomen praemit-
tatur: B 309 αὐτὸς Ὀλύμπιος, Θ 449 αὐτὸς
Ζεὺς, cf. O 610 h. XXVIII 4 N 319. Σ᾽ 371 M
97. E 433 P 3922 ἢ. Merc. 234 Ven. 151. 9 360
y 16 B 597 h. VI 11.
4 920 Ψ 633 η 44. Η 107 αὐτὸς ᾿Ατρεΐδης,
ef. Δ. 589 B 619 E 450 A 143 Z 451. x 303 τ
376 y 495. h. Ap. 275. e 312 v 556 q« 190 «
907. ἡ 70 9 907 o 598 H 180 X 379 A 150
t 499 O 182. £ 930 z 543. 44 49 M 77. d» 600
v 55. φ 951 αὐτῇ Ἰϑάκῃ, cf. € 98 π 251 τ 132
Ip 109. 7 481 αὐτοῦ σάχεος, Ν 615 λόφον
αὐτόν, M 469 αὐ τὰς ποιητὰς πύλας, Η 474
αὐτῇσι βόεσσιν. I 542 αὐτῇσιν ῥίζῃσι καὶ
αὐτοῖς ἄνϑεσι μήλων cum ipsis radicibus et
eum ipso fructu. Ariston. ὅτι εἴωϑεν ἡ σὺν
πρόϑεσις ἐλλείπειν. 2E αὐτοῖς ἵπποισι καὶ
ἅρμασι, Aviston. ὅτι λείπει Ü ovr, cf. Θ 94
990 .1 090 Y 482 3. 186 t 77 v 219 q δά h.
Merc. 69 84. additur avv I 194 αὐτῇ σὺν φόρ-
μιγγι, cf. E 498 ν 118 h. Ap. 148, semel sine
αὐτός
9. 504 αὐτοὶ Τρῶες, cf. fi
nomine; 112 oiv αὐτοῖσιν equis. — b) Post-
ponitur nomini 4 167 Ζεὺς αὐτός, cf. Καὶ 399
X 54 P 630 5 188 5 278 310. ὦ 140. B 8927
E 5k H^216.F .394 A 462. P 473 £€ 132. p 946
Q 980 τ 396 ἐ 8. H 360 M 234 o 215 I 497
α 884 4 189 £ 548 867. E 388 μ 88 x 899 Ν
58. M 429 ἀσπίδος αὐ τῆς, x 158 ódóv αὐτήν,
z 416 πόλιν αὐτήν vel in urbem, h. Ap. 496
0 βωμὸς αὐτός loco corrupto. — Ó Saepe pro-
nomine vim tantum ac pondus verbis addit at-
que orationem intendit quando rerum complu-
rium quas quis facit potissimam est demonstra-
turus velut Iuppiter lances attollit, fata imponit,
cum vero inclinata esset dies Graecorum 6 75
αὐτὸς δὲ μεγάλα χτύπε, οἵ. A 487 Καὶ 572 T
355 Ψ 699 E 575 u 180 v 299 e 420 h. Merc.
504, d 547 θάρσος βάλε, πὰρ δέ οἱ αὐτὸς
ἔστη, cf. Φ 397, X 198 ἐποστρέψασκε, αὐτὸς
δὲ πέτετο, cf. O 191 Ψ 335 Z 988 Θ 396 v
365 H 332. Itaque de re magna et gravi gra-
datione quadam α 58 βένϑεα οἶδεν, ἔχει δέ
τε κίονας αὐτός, v 68 (AGE νόστον, ὦλετο
δ᾽ αὐτός, T 120 ἀπέπαυσε τόχον, αὐτὴ δὲ
MA a cf. s 359 y 239, Penelope de marito
88 εἴχελος αὐτῷ. Quae idem homo fecerit
ἯΙ passus sit variis temporibus, opponuntur
ipsi homini, velut Orionem describit À 574 94-
occ εἰλεῦντα, τὰς αὐτὸς κατέπεφνεν, cf. π 448
o 9299 ὦ 906 I 450 X 87 353 O 198 9 210 «
108 h. Ap. 317 O 718 ν 39 h. Ven. 160. Vix
est novi quidquam quod sic opponatur h. Ap.
181 Μίλητον ἔχεις, αὐτὸς δ᾽ αὖ Δήλοιο ἀνάσ-
σεις, cf. Merc. 862. Vituperat talem locum Pap-
penheim Phil suppl II 1 p. 39. 3P 491 734 εἰ
μὴ ᾿Αχιλλεὺς αὐτὸς ἀνίστατο, quamquam quo-
dam modo eo excusatur αὐτός, quod Achilles |
auctor et praeses certaminum est. cf. φ 227 εἰ
μὴ '08v ᾿σσεὺς αὐτὸς ἐρύχακε. h. Mere. 78 κατὰ
ἔμπαλιν αὐτὸς ἔβαινε ut boves, cf. ib. 346.
Non satis apparet quo referatur E 519 α. δ᾽ AL *
vela» ἐξ ἐδύτοιο ἧκε quam ob rem Kóchly et -
Haupt Φοῖβος scribendum censuerunt quibus- .
eum consentit Ribbeck N. J. f. Ph. 85,19. Sed.
idem Phoebus etiam alia fecerat, velut Aeneam.
in templum abstulerat et modo "Marti mandata
dederat. — D) Saepe poéta pronomine ita uti-
tur ut totum ponat partesque subiciat, quarum:
una ipsum illud est quod modo ,pro toto posuit:
Τ 301 ὧδέ σφ᾽ ἐγχέφαλος δέοι, αὐτῶν καὶ
τεκέων, ἄλοχοι δὲ δαμεῖεν ubi sufficiebat qui-
dem σφιν de solis viris dictum, sed quasi mu
tato consilio poéta ad universum populum de-
clinavit sermonem, cuins dum singulas partes |
dicit cum quadam neglegentia viros iterum signi-
cavit, cf. γ 381 Φ 591 44 525 708 P 152 I 801
p 957 0 193 4 90 8 574 « 167 h. Ap. 308 Cer. 9.
8 XIII 2 Merc. 459 *P 546. Neque plane dissimilis:
ps ratio 4 937 E 236 O 793 ὃ 910 v 360 αὶ
singulis membris singula adduntur verba, maior
vero licentia Z 40 ἵππω αὐτὼ μὲν ἐβήτην, αὖ-
τὸς δὲ ἐξεχυλίσϑη. — E) Natura fert ut quod.
quis ipse facere dicatur id nulla adstrictus ne-
cessitate, libere et quasi sua sponte facere vie.
deatur, quare talia vertere possumus:
sponte, ultro, volenti animo, pro arbitratn meo, Β΄
3985 προκαλέσσατο sch. A. ἐν ἄλλῳ οὗτος γέρ.
4987 oq ot μὲν οὔτι κελεύω" αὐτὼ γὰρ ἀνώγ.
0 652 οὐχ ἐδύ ναντοὸ χραισμεῖν" αὐτοὶ γὰρ μά;
ἐδείδισαν. D 66 ὅσσα κεν αὐτοὶ δῶσι volentes
et propitii, c£. «P 591 P 954 Q 918 B 375, zt 398
t 13 o 382 ep. 16,3. 4 970 K 197 ὃ 471 8
Sa 3 i o oe
SU DEDERIS HL ume Pap ἂν ὃ. aubEaPea Eum. μὰ Cu ἀφ D EN sRRGNR εἰ dE NGEOude —- :£ x
Υ AMA & 516 αὐτὸᾷ' à δώσει sed o 338 .habet zei-
γος. Ὁ 795 αὐτὸς ἐποτρύνει καὶ ἀνώγει. cf.
[Π 690] P 178 O 43. —- Quare adduntur eol
quae animo prompto aliquid fieri significent
140 πρόφρονι ϑυμῷ - αὐτὸς ἀνώγει, Ψ 434
ἑχὼν μεϑέηχε, cf. δ᾽ 649. H 189 Ἴϑελον αὐ-
τοί, c. 1 384 v 136 ὦ 279 h. Merc. 417 276.
I 139 αὐτὸς ἐλέσϑω arbitratu suo sibi eligat,
cf. I 981 o 47 5 188. — F) Videtur idem esse
quod: solus, etsi caute in hac re versandum esse
monent scholia: B 356 αὐ τὴ οἴη ἴσϑι, & 450
συβώτης αὐτὸς χτήσατο οἷος, cf. € SR. P 634
| 719 αὐτοί περ φραζώμεϑα. E S80 αὐτὸς ἐγ εἰ-
ναὸ παῖδα. seh. BL. τοῦτο δέδωχεν ἀφορμὴν
Ἡσιόδῳ τὸ αὐτὸς ἀντὶ toU μόνος λαβεῖν,
περ δ ποιητὴς οὐχ οἶδεν, ἀλλὰ λέγει ἄνιεῖς
αὐτὴν ἐπεὶ σὺ ἀΐδηλον αὐ ὑτὴν ἐγέννησας.
233 αὐτὸς ἀπονόσφι χατίσχεαι, paraphr. et
Sch. br. αὐτὸς ἄποϑεν͵ καὶ χωρὶς μόνος χκατά-
σχῇς. Ν 799 οὗ πως ἅμα πάντα δυνήσεαι αὐ-
τὸς ἐλέσϑαι, paraphr. ὁ αὐτός. d 467 παυσώ-
μεσϑα μάχης" οἱ δ᾽ αὐτοὶ δηριέασϑον. o 311
αὐτὸς πλάγξομαι ipse, nullo comite aut duce.
q 194 ἢ αὐτὸς κεύϑω. Θ 99 αὐτός͵ περ ξὼν
προμάχοισιν ἐμίχϑη, Ariston. ἡ ó. 0. ἐν ἴσῳ
τῷ μόνος. cf. M 907. ,Etiam Σ᾽ 198 Zenodotus
. et Aristophanes pro αὕτως legebant αὐτός, 9»?
ἢ χωρὶς ὅπλων neque displicebat id Didymo. -—
G) Idem fere est quod: sogar atque sic 'addun-
tur etiam χαΐ et οὐδέ quo maius sit pondus
orationis, non tam in prioribus Il. libris quam
in posterioribus atque in Od. v. s. B ab, Η ab
Il Partieula χαί in talibus saepe. supervacanea
est, cf. sch. H. À 453. ó 181 μέλλεν ἀγάσσε-
69e ,«ϑεός αὐ tóc vel deus, I 445 οὐδ᾽ εἴ κέν
μοι ὑποσταίη ϑεὸς αὐτός, I] 852 οὐδ᾽ αὐτὸς
ef. I 116 JN 259 Ξ 54 o l7 q 317 v 966 h.
Ven 47 5 73. K 95 οὐδὲ γὰρ αὐτῷ ὕπνος
ἐφίζανε. — Ptolemaeus αὐ τῷ malebat quod
etiam Bergkio placuit (ind. lect. aest. Marburg
1850.p. 6), Tyrannio αὐτῷ, Herodianus (h. 1)
nihil interesse putabat infer utrumque. cf. 4
401. 4 437 o 499 h. Ap. 505 iz δὲ καὶ αὐτοὶ
βαῖνον. cf. Z 363. Η 191 v 75 h. Ven. 45 φ 29
Δ 4 ὃ 458 579 B 419 . era μὸ Η118 1
709 M 972 8 64 168 Θ 182 “Ξ 4 318 O 565
II 562 E 590 [Z 439] 4 650. N jus O 93 II 497
P 693 Σ' 194 T 491 Y 901 432 Q9 105 560 y
103 s 915 ; 397 z 457 u 57 & 843 365 o 578
v 998 φ 957 ἢ. Merc. 376 [382] M 305 Z 306
I 46 4 121 P 635 713 zx 100 β 332 E 557 & 45
v 296 q 398 w 171 v 303 957 H 34 h. Merc.
953 Cer. 127 & 231 v 429 «-38. 47^ 305 νοέοντι
καὶ αὐτῷ cf. O 298 4 835 Ν 46 II 555. A 577
xal αὐτῇ περ νοεούσῃ, cf. O 004. K 70 χαὶ
αὐτοί περ πονεώμεϑα. Coaluit quoque parti-
cula cum pronomine Z 960 ἔπειτα di χαὐτὸς
ὀνήσεαι, Herod. τοῦτο διχῶς ἀναγινώσκεται.
σοι γὰρ ἡγοῦνται ἐγκεῖσϑαι τὸν κέ ἔγκαλετις
xov, ῥωννύουσι τοῦ δέ τὴν ὀξεῖαν, ὡς χαὶ ὃ
᾿Ἀσχαλωνίτης. οὕτω eo ze τὸ ἐν τῇ Oóva-
σείᾳ (7 255) ἀναγινώσκεται" ὅσοι δὲ τοῦ aat
χατὴ χρᾶσιν καὶ ἔχϑλιψιν, zl αὐτός, χαὺ τός
ἐγκλίνουσι τὸν δέ. Ariston. ὅτι τὸ πλῆρές
ἐστι κέ αὐτός. Ὁμηρικὸν δὲ τὸν κέ περιττόν
εἶναι, ubi z£ correxit Friedlaender. ; 955
τάδε χαὐτὸς ὀίεαι, sch. HM. τὸ πλῆρές ἐστι
τῆς συναλοιφῆς χέν ἀντὶ τοῦ δή. C 985 εἰ
5» περ εὗρεν. — H) a) Pronomina perso-
filia atque possessivà nunquam componuntur
pronomine αὐτός sed adduntur tantum-
3 ,
αὐτὸς
€
Ἡρωδίανος.
208
modo. Tertiae personae 4 338 τὼ αὐτώ; cf.
42 608 E 590 ὃ 654 c 978 ἢ. Ven. 45. Secun-
dae X 145 σὺ αὐτός. cf. E 930 937 T 315 τ
191 482 Φ 292 Y 310 ὃ 395. Primae B 194
ἐγὼν αὐτός. cf. H 101 .X 498 Ψ 415 579 ζ 196
918 9.391 q« 94 ἢ. Merc. 275. Q 59 η 937 τ 104 (Ph.
Anz. IV, 15) 509 π 170. P 712. 8 138 (v. l. £xo) (O
934] II ?39 P 931 Ψ' 944 602 9 356 4A 508 v
501 v 263 q« 113 907 χ 154 v gd o 391 445
h. Merc. 473. τ 955 ἢ. Cer. 973. b) m CASS.
obl £2 198 μ᾽ αὐτόν, cf. X 88, τ 93. Ζ 338 IN
Ὁ II 19 X 110 y 49 ó 177. ε 179 x 344 o 371
w 981 I 470. X 451 OQ 732. e 190. O 293. K
949 χελεύετέ ue αὐτὸν ἐλέσϑαι, Herod. ᾿4λε-
ξίων τὸ ε τῇ ἀντωνυμία δίδωσιν. οὐ τῷ δη-
ματι τελικόν, χαὶ δοκεῖ ὀρϑοτονεῖν, ὡς εἰ χαὶ
συνϑέτως ἐλέγετο ἐμαυτόν" χαὶ τοῦτο ἐχρῆν
εἶναι" ἀεὶ γὰρ ci τοῦ πρώτου προσώπου ἀν-
τωνυμίαι προτασσόμεναι τῆς αὐτός ὀὄρϑοτο-
νοῦνται" ὃ μέντοι ᾿Ασχαλωνίτης zat Ἀρίσταρ-
χος 2) ὑνκλιτικῶς ἐνεγνώκασιν. ἐπὶ τὴν τε συλλα-
βὴν ποιοῦ ντες τὴν ὀξεῖαν. Tre μὴ ὡς κατάλ-
ληλον φανῇ τὸ ἐμαυτὸς ἐλέσϑαι, cf. O 723 4
453 v 360 [Q 558] ξ 591 τ 288 E 815. « 251
z 198. P 939 νῶι αὐτώ. X 66 αὐτόν με cf. X
246 o 9. E 459 884. O 59 “νωΐτερον αὐτῶν.
Secundae: ?P 312 σέϑεν αὐτοῦ cf. Ξ 397 X 359.
I 49 591 N 81; [O 931] T 178 192 416 *P 80
« 979 305 ὃ 601, s 187 x 300 ζ 60 o 168 514
h. Merc. 459 P 349. 4 134. Ζ 979 ζ 85. 39 o
583 wv 75. K 359 N 973 P 687 XY 351 ε 406 z
984. o 81 αὐτὸν ἔχοντά σε βούλομ᾽ ἐπαυρέ-
μεν, sch. H. ἐχρῆν ὀρϑοτονεῖν τὴν σέ, cf. o
494 ὦ 949 χ 345 I 249 680. 2 569 μή σε οὐδ᾽
αὐτὸν ἐάσω, sch. A. ἐγκλιτικὴ vv E σέ ἀντω-
vvuta καὶ ἔστι τὸ ἑξῆς οὐδ᾽ αὐτόν σε. cf. ὃ
748. j: 262 ὑπὲρ σῆς αὐτοῦ κεφαλῆς zal ἕταί-
oov, 8 138 ὑμέτερος ϑυμὸς αὐτῶν. — Ο 296
ot αὐτῷ, ubi Ptolemaeus οὗ enclitice Jegebat,
Herodianus vero oj defendit. 42 292 ot αὐτῷ.
Herodian. ἐγκλιτικῶς ἀναγινώσκουσι τὴν οἱ
ἐπεὶ εἰς ἁπλῆν ἡ μετάληψίς ἐστιν, ὁμοίως τῷ
ὃ 667. cf. Lehrs ἢ. 1. ὃ 667 ἀλλά οἱ αὐτῷ,
sch. H. ἐχρῆν ὀρϑοτονεῖν τὴν οἱ" ἔστι γὰρ
ἀντιδιασταλτιχὴ χαὶ προηγεῖται τῆς αὐτὸς"
ἀλλ διῶς ἐγκλιτικῶς ἀνεγνώσϑη. Probat en-
clisin Herodianus (Bekk. anecd. 1146), β 33 si-
δέ ot κὐτῷ Ζεὺς τελέσειεν. sch. H. ἀπολύτως
ἡ οἱ, Z 91 καί ot πολὺ φίλτατος αὐτῇ. I 394
χαχῶς oi πέλει αὐτῆ. Enclitieum esse of sta-
tuerunt, veteres, οἵ. Didym. ἢ. 1. ζ 977 πόσις
vr ot ἔσσεται αὐτῇ. d» 346 γεφὺ 'pogsv δέ μιν
αὐτόν, sch. A. ἐν ἄλλῳ δὲ χέλευϑον, cf. Φ 318
Q 472. ὃ 118 ἠέ μιν αὐτὸν ἐάσειε, ,sch. HM.
σημειοῦνταί τινες ὅτι »“παραλλήλως ἔταξε μιν
καὶ αὐτόν, 598. Εὐρύαλος δέ E αὐτὸν ἀρεσ-
σάσϑω, sch. H. ᾿ἀρίσταρχος τὴν € ἐγκλίνει. χαί
Heller (Phil. 11. 585) αὐτός conie-
cit. v 190 ὄφρά μιν αὐτὸν͵ ἄγνωστον τεύξειεν,
cf. s. ἄγνωστος. Q ,729 ὃς TÉ μιν αὐτὴν $t-
σευ, ὃ 613 ἡ £ol αὐτοῦ θῆτες. f 190 αὐ τῷ
μέν οἵ ἔσται, 4 117 αὐτὴν γάρ “ιν τρόμος
χάνει. — Tl) Pro pron. refl. est, cuius formas
poéta non coniunxit secundum Aristarchum , cf.
Lehrs, qu. ep. 115, quamquam La Roche hom.
Unters. 139 cf. hom. Textcr. 952 dubitat num
id recte statuerit Aristarchus. Formas pron.
pers. encliticas esse negarunt, quando αὐτός
subsequeretur, recentiores enclisin admiserunt.
La Roche hom. Unters. 140 nihil mntari enclisin
putat sive addatur αὐτός sive absit. T 384
204 αὐτό
πειρήϑη δὲ εὖ αὐτοῦ, Aristarchus δ᾽ £o, Zeno-
dotus δ᾽ iov, Ptolemaeus δὲ oi, alii δέ ot, 9
911 £o δ᾽ αὐ τοῦ πάντα χολούει, E 64 τεκτή-
»eto νῆας αὐ καχὸν Τρώεσσι “γένοντο οἱ τ᾽
αὐτῷ, Ariston. ἀϑετεῖται ὅτι οὐχ ὑγιῶς ἐξενή-
γοχὲν .. ἔδει. γὰρ αὐτῷ τε, εἴ. Léhrs qu. ep.
116. Etsi oi αὐτῷ non necessario ap. Hom.
sibi ipsi est, potuit hic aliquo modo referri ad
verbum τεχτήνατο. Satis enim libere his pro-
nominibus utitur poéta, d 66 ϑῆχεν ἑλών, τὰ
γάρ͵ οἱ γέρα πάρϑεσαν αὐτῷ ei ipsi, sch. E.
τὸ ἑαυτῷ Ὅμηρος, οἱ αὐτῷ γράφει. k 307 óc
τίς χε τλαίη οἱ C αὐτῷ κῦδος ἄροιτο, Herod.
oi" ὀρϑοτονεῖται καὶ περισπᾶται καὶ εἰς σύν-
ϑετον μεταλαμβάνεται. Ν 495 Eo αὐ τῷ sibi,
cf. δ᾽ 38 ubi sch. B. Zo? αὐτῷ αὐτῷ, αὐτῷ"
τὸ δὲ e πλεονασμὸς ᾿Αττικχός. II 47 οἱ αὐ τῷ
sibi, cf. S 126 o 285 ubi sch. H. ἀεὶ ἡ oi προ-
τασσομένη Uc ἐπιταγματιχῆς ὀρϑοτονεῖται
σεσημειωμένου τοῦ ὃ 667. ef. φ 304 χ 214
h. Ap. 215. Y 171 B αὐτόν se, o 387 ὃ αὐ-
τόν se. ὃ 944 αὐ τόν μιν δαμάσσας, 50}. Η.
ψιλῶς. οὐχ οἷδε τὴν αὐτῶν συν ἤϑειαν ὃ ποιη-
τής, Lenzius (Phil. 20, 368) correxit τὴν αὐτὸν
σύνϑετον, Dindorf tton pro αὐτῶν, sch.
TV. óvo ᾿ἰσοδυναμοῦσαι ἀντωνυμίαι ἀντὶ τῆς
μιᾶς λαμβάνονται. Recte Nitzsche nostrum
ihn selbst comparavit, quo maiores nostri ute-
bantur, ubi nos sich selbst. Quod αὐ τόν μιν
hoc uno loco ,se ipsum* est, μὲν αὐτόν vero
saepius eum ipsum, casu id videtur factum esse,
nam oi αὐτῷ et gui οἱ promiscue leguntur
(cf. Gottschick, N. . Ph. 34, 456 La Roche
H- T. 258) atque. αὐ has n A ll7 eam ipsam
h. Merc. 239. ἀλέειν. Ἐν ἑαυτὸν loco ut videtur
desperato. Ξ 162 ἐντύνασα ὃ αὐτήν, Ariston.
54 6. περιεστ. ὅ. Ζηνόδοτος oce ἑωνυτήν,
Didym. ἀγνοεῖν τὴν διαφορὰν «αὐτόν φησιν
᾿Ἡρίσταρχος. P 551 πυχάσασα E αὐτήν, sch.
Mis οὐδέ ποτε ὃ ποιητὴς οἷδε συνϑέτους ἀν-
τωνυμίας. M 155 σφῶν αὐτῶν, ὃ 683 σφίσι
αὐτοῖς sibi, cf. v 213. M 43 86 N 152 σφέας
αὐτούς 86, πῇ μι' 225. Pron. poss. K 204 πεπί-
Sor" Eg αὐτοῦ ϑυμῷ, Ariston. ἡ ὃ. 0. χατὰ
τὸ πλῆρες τὰ τοιαῦτα, ἐχφέρει ἑῷ αὐτοῦ
τὸ γὰρ αὐτοῦ, καὶ αὐτῶν κοινόν ἐστιν ἐπί-
ταγμα τῶν τριῶν προσώπων. α 409 ξὸν αὐ-
τοῦ. π᾿! 197 μηχανόῳτο o αὐτοῦ δι νόῳ, sch.
Η. ᾧ γρ. oi, cf. h. Merc. 59. « 7 αὐτῶν σφε-
τέρῃσιν ἀτασϑαλίῃσιν ὄλοντο, T 302 σφῶν
αὐτῶν κήδεα. στενάχοντο. Ὁ) l' 51 χατηφείην
σοὶ αὐτῷ ἀν ἥγες, Zenodotus χατηφείη. £310
πέμψον οἰωνόν, ὅς τε σοὶ αὐτῷ φίλτατος, A
911 ἴδες οἵ τοὶ ἅμ᾽ αὐτῷ ἕποντο. ν 313 σὲ
γὰρ αὐ τὴν παντὶ ἐίσκεις. ,h. Merc. 93 ὅτε μή
τι χαταβλάπτῃ τὸ σὸν αὐτοῦ loco corrupto.
Z 490 « 356 q 350 τὰ σ᾽ αὐτῆς ἔργα κόμιζε,
cf. ξ 186 χ 218 h. Merc. 565. 9 595 αὖ τὸν μέν
σε σάω. -- οψ 78 ἐμέϑεν περιδώσομαι αὐτῆς, v
253 £uoi αὐτῷ, cf.c 4212189. A971 μαχόμην χατ᾽
ἐμ αὐτὸν ἐγώ, Herodian. οὕτως κατὰ παράϑεσιν
ἐν δύο τόνοις ἐμ ξαὐτόν- σύνϑετος γὰρ ἀντω-
νυμέα παρὰ τῷ ποιητῇ οὐκ ἔστιν. Ariston.
ὕτι Ζηνόδοτος γράφει κατ᾽ ἐμωυτόν: τὸ δὲ
πλῆρες ἐμὲ αὐ τόν, cf. h. Ven. 104. 6 599 qv-
λάξομεν ἡμέας αὐτούς, Bekk. ,expunxit. Z 446
πατρός tt χλέος 50^ ἐμὸν αὐτοῦ, cf. B 45 h.
Ap. 95: ΞΕ) Apparet Homerum non admo-
dum constanter uti pron. refl., sed tamen fun-
damenta quasi iecisse Atticae rationis, cuius
formas inchoavit, usum certis regulis non ad-
ς
strinxit. Id quoque proprium habet quod prae-
ter exspectationem pronomina personalia inter-
dum omittere videtur solo pronomine αὐτός
usus. H 487 ἔδειμαν εἶλαρ νηῶν tt καὶ αὐ-
τῶν sui ipsorum, M 104 εἴσαντο εἶναι ἄριστοι
μετά γ᾽ αὐτόν, ὃ Τ12 αὐτοῦ ϑυμὸς ἐφορμήϑη,
cf. ,0.982. 9 583 κήδισ τοι τελέϑουσι μεϑ᾽ αἷ-
μᾷ τε καὶ γένος αὐτῶν ubi eo quod αὐτῶν
non satis habet quo referatur videtur effectum
esse ut exstiterit v. 1. ἀνδρῶν, Bergk (ind. lect,
aest. Marburg 1850 p. n αὖ τῶν. — b) « 402
αὐτὸς ἔχοις, z 998 αὐτὸν κομίσσῃ te ,ipsum,
cf. € 388, y 19 327 λίσσεσϑαι δέ μιν αὐτός τὰ
ipse, De y 927 ᾿Αρίσταρχος αὐτός οὐχ αὐ-
τόν, sed multi codd. αὐτόν, cf. P 332. μ 51
ἐκ δ᾽ αὐτοῦ πείρατ᾽ ἀνήφϑω, ad te ipsum, nam
αὐτοῦ refertur ad illud αὐτός quod v. 49 est,
quamquam plerique ad malum referunt v. s.
ἀνάπτω, cf. μι 162 179 ad me ipsum. c) Q 430
αὐτόν τε ῥῦσαι me ipsum, cf. Q 508 z 339.
Θ 9243 αὐτούς, cf. A 668 Ξ 129 O 296 nos
ipsos. E 56 ἐπέπιϑμεν νηῶν τε καί αὐτῶν εἷς
λαρ ἔσεσϑαι. Ὁ 499 εἴρυτο ἄστυ χαὶ αὐ-
τοὺς nos ipsos ,paraphr. ἡμᾶς, cf. P 152 x 26.
q 249 ἡ μοι ἄχος περί v αὐτοῦ de me ipso,
cf. y 381 χ 38. d) Neque aliter pro pron. refl.
αὐτός legitur: I' 90 χέλεται. αὐτὸν καὶ Mrvé-
Acor ut eode, (Y 55 ἐν αὐτοῖς inter se?) P
407 ov ID τὸ ἔλπετο ἐχπέρσειν πτολίεθρον ἄνευ
ἔϑεν οὐδὲ σὺν αὐτῷ, ne secum quidem i. e.
cum Achille. Alii: Achillem cum eo i. e. Pa-
troclo, sed est de Patroclo pugnante. d 947
ἄλλῳ ἂν αὐτὸν φωτὲ καταχρύπτων ἤισκε, Sch.
HNQ. ἀπὸ χοινοῦ τὸ αὐτόν, ἵν᾽ χατα-
χρύπτων rir ev τὸν ἤισχεν αὐτὸν ἄλλῳ φωτί.
E. χαταχρύπτων. ξαυτὸν ὡμοιοῦτο. Ρ 181
κλέος ἔμμεναι αὐτῷ, cf. β 125 ξ 251. ὦ 270
ἔφασκε πατέρ᾽ ἔμμεναι αὐτῷ v. l. αὑτοῦ. Ce-
terum cf, sub 2 b. — e) I 342 τὴν αὐτοῦ φι-
λέε ; suam ipsius, Herodian. ὃ ᾿Ἡσχαλωνίτης δα-
σύνει, σύνϑετον ἐχδεχόμενος τὴν ἀντωνυμίαν,
ἀγνοῶν ὅτι Ὅμηρος οὐδέποτε συνϑέτῳ χέχρη-
ται ἀντωνυμία" διὸ χαὶ τὰς τοιαύτας χατὰ
διάλυ σιν ἀναγινώσκομεν A 97] χαὶ P 951.
τί οὐ » ἐστιν ἐνθάδε λέγειν; ἢ ὅτι “λείπει ἡ ἕο;
ὡς τὸ 9 911 οὕτως καὶ ἐνθάδε τὴν ἕο αὐτοῦ͵
φιλέει. ξ 51 ἐστόρεσεν δέρμα αὐτοῦ ἐνεύ-
ναιον, sch. H. τοῦ συβώτου. τὴν αὐτοῦ οὐχ
οἶδέν ποτε σύνϑετον Ὅμηρος. h. VII 30 ἐρεῖ
αὐτοῦ τε φίλους οὕς τε κασιγνήτους, αὶ 97.
αὐτῶν ὁπωλόμεϑ' ἀφραδίῃσιν.
2) Pronominis αὐτός ceteris casibus multo.
saepius leguntur nom. et acc., quippe quibus -
potissimum efferuntur quae maius habent pon- M
dus. Quando a praepos. pendet pron. pondere —
minuitur legentemque ad superiora refert, fit
igitur pron. dem.: hic, ille, is. Refertur sic ad.
res, cum ,ipse* potissimum sit de hominibus.
Negant hoc modo uti Homerum pronomin
Ameis ad I' 562 alii, qui maius semper esse.
putant pondus orationis fierique oppositione
I' 436 vm αὐτοῦ ab eo, cf. Ε 92 4 821 Ν᾽ 27
1406 527; vc 114. H οὐ im αὐτῆς, cf. Y 270
μ' 406 ξ 304. II 519 ὑπ᾽ αὐτοῦ a volnere,
899 ἀπ᾽ αὐτοῦ, cf. 4 845 H 117 Ψ 880 ó 5
o 96 h. XXXI 10. & 120 c αὐτῇ jc, Θ 54 ἀπὸ
αὐτοῦ post cenam, cf. h. Ap. 398. M 264 dm
αὐ τάων. Ξ 428 πά ἐροιϑεν αὐτοῦ, π 166 πάροιϑ' :
αὐτῆς, A 360 500 πάροιϑ᾽ αὐτοῖο, Ὁ
πρόσϑεν αὐτοῦ, cf. 5 21. E Yi0 I 193 7.0083
αὐτοῖο, P 10 ἀγχὶ αὐτοῦ, cf. 9 90 534 q 48
αὐτός 205
B 4l; yy αὐτῆς pet. 4 130 h. Ap. 246 378 P
300. 92 126 ἄγχ' αὐτοῖο. D 397 περὶ αὐτοῦ,
V^ 553 περὶ αὐτῆς, c 206 ἐκ δ' αὐτοῦ, cf. y
175 192. x 416 ἐξ αὐ τῆς͵ οἱ [end 150 τ 58. ὕ
4τὸ κατ᾽ αὐτοῦ, do 167 , ὑπὲρ αὐτοῦ, M 494
ὑπὲρ αὐτέων. o 122 αὐτοῦ προπάροιϑε, cf.
h. Ven. 81. X z 997 αὐτῆς προπάροιϑε, τθῳφ
177 182 ἐπ’ αὐτοῦ, cf. Δ 88. .4A 629 ex? pun
cf Q 190 267 ε 168. τ 63 ἐπ’ αὐτῶν, οἵ.
461 B 494 y 458 μι 3601. X 153 ἐπ’ ἘΝ.
c 24] i9vc “αὐτοῦ, II 602 ἐϑὺς αὐτῶν. “ 91
δι᾽ αὐτῆς, cf. Y 398. E 503 δι᾽ αὐτῶν, cf. x
891 ὦ 338. B 752. Η 940 489 O 396 δι᾽ αὐ-
τάων. ὃ 439 σχεδὸν αὐτῆς, E 607 ὀχεδὸν αὐ-
τῶν͵ cf τ 447. v 108 [347] ἀγχόϑι αὐτῆς. ep.
15, "4 ἔντοσϑ᾽ αὐτῆς. Ε 950 ἀντίον αὐτῶν,
φ᾽ 115 πρὸ αὐτῶν, cf. τ 435, λ 549 ἕνεκ᾽ αὖ-
τῶν propter arma, 'T 362 dugl αὐτῷ i. e φά-
Ao, Aristarch. Hey ne αὐτῇ i. e. χόρυϑι, cf. 4
465. E 999 I 547 z 447 Π 108 P 4 359 510 9
z B18 4 26. ὦ 80 ἀμφ᾽ αὐτοῖσι. B 910
αὐτῷ, cf. 4 470 504 E 42 58 294 540 H
6 260 K 185 4 460 Ν 187 332 X 419 II
P 50 236 311 677 S 395 «V 381 400 406
£2 666 ὃ 822 μ 422 6 520 τ 101 v 358 9
4,79 80 o 595. d 585 ἐπ᾽ αὐτῇ, Η 240
αὐτῷ, cf. I 349 à 134. h. Ap. 295 £m «t-
τοῖς, Z 943 ἐν αὐτῷ (aedibus) cf, 49 421 s 255
z 98 v 97 o 969, M 63 ἐν αὐτῇ, cf. X 542 B
389 ὃ 846 ε 260 ϑ 425 ( 21 x 473. 481 ἐν
αὐτῷ, H 339 438 ἐν αὐτοῖσι c£, Y δῦ. K 414 παρ᾽
αὐτῷ, cf. O 431 ξ 292. .N 627 παρ᾽ αἰτῇ, Καὶ 472
παρ αὐτοῖσι, Ο 358 σὺν αὐτῷ, ef. [e 7. Z 65
σὺν αὐτῇ, cf. h. Cer. 60. 0. 695 ἅμ᾽ αὐτῷ, cf.
Il 550 Y 38 7 388 1 196 ὦ 21. Γ 458 2 399
H 350 X 114 461 Gu' αὐτῇ, cf. μ 18. 7 904
im αὐτῷ, cf. h. Cer. 270. h. Merc. 211 ἀντίον
αὐτῷ. A 463 y 460 παρ᾽ αὐτόν, cf. r 406 6
980 4 577 & 5983 ψ 98. h. Cer. 187 παρ᾽ αὐτήν.
B 417 [0 ὅ87) T 5 ἀμφ᾽ αὐτόν, εἴ. A 418 ,992
II 601 775 €? 123 ὃ 506 A 590. H 435 ἀμφ᾽
αὐτήν. 4 911 περὶ αὐτόν. H 337 ποτὶ αὐτόν,
cf. H 436. M 64 προτὶ αὐτούς, ut 59 προτὶ
αὐτάς. d 9236 944 za αὐτόν, v 153 κατ᾽ αὐ-
τῆν, N 556 xat! αὐτούς, cf. Ἢ 646 P 432 X
605 à 18. M 340 κατ᾽ αὐ τάς, o 248 ex? αὐ-
rov, E 590 41 343 &r αὐτούς, $ 170 ἐς αὐτόν,
X 565 ἐς αὐ τήν, e 336 μετ᾽ αὐτόν, cf. h. Mere.
297. Ven. 69 μετ᾽ αὐτήν, κ 149 μετ᾽ αὐτούς,
cf Ξ 186 Y 14, Ν 110 ἀν᾽ αὐτάς. Ὁ) [ἃ αὖ-
τόφιν quoque legitur, de quo disputaverunt Lu-
eas (melet. Hom. p. 11) et Jahn (Ztft. £. A. W.
1841 p. 688) Non est adv. ut putavit Krüger
ὃ 19, 2, 6, sed semper pendet a praep. atque
metri causa formatum videtur, cf. Lob. path. el.
2, 257 estque in quarto pede. Est autem aut
gen. pl. aut dat. pl. m. et n.. non accus, ut Lu-
€as putavit. T'255 éz' αὐτόφιν εἵατο, für sich,
quamquam sch. br. 2m? αὐτοῦ τοῦ τόπου ex-
plicant et similiter sch. V. Melius enim com-
paratur H 195. Sunt qui ἐπ᾿ αὐτῷ explicent
le. ἐπὶ τῷ ᾿Αγαμέμνονι iuxta. «1 44 ἀπ᾿ αὐ-
τόφιν λάμπε ab hastis. Non recte anonymus
(δεῖ. ΕΑ. W. 1841 p. 698) monuit posse αὐ-
τόφιν àd χαλχός referri et pro αὐτοῦ esse.
M 302 N 42 Y 140 Ῥ 640 Bekk. παραυτόϑι
scripsit, alii παρ᾽ αὐτόφι. — c) Hae locutiones
m duplo cerebriores sunt in Il. (154) quam in
(70), ereberrimae in Il. H E P 4 II, ab-
sunt ab Il. 4 priore parte atque Od. « 5 o.
d) Pronomen αὐτός etiam solum atque praepo-
sitionibus destitutum, interdum pondere caret
neque tam opponit aliquid alis atque extollit,
quam legentem ad superiora refert. Non igitur
tam ,ipse* est quam ,hic, ille, is". Sed cum
talia gradibus tantum inter se differant, non
genere, difficilia sunt iudicatu. Nom. sic legi
videtur A 935 νύξ᾽, ἐπὶ δ᾽ αὐτὸς ἔρεισε, ef.
P 48. O 646 ἐν ἀσπίδος ἄντυγι CHAT E
αὐτὸς φορέεσχε. cf. Φ 31. $2 691 ξεῦξ ἵππους,
ῥίμφα δ᾽ ἄρ᾽ αὐτὸς ἔλαυνε, ubi brevitatis stu-
dio poéta eo abripitur ut Mercurius et equos
et mulos egisse videatur. 8 198 πρίν γ᾽ αὐτὴν
γήμασϑαι,, ξ 11 φῆς δ᾽ αὐτὸν φϑίσϑαι. 7
310 ἑλόντες αὐτόν, Bekk. h. Bl. 274 αὐτοῦ at-
que sic Duentz. et. Carolsfeld, verb. colloc. 64,
quia pondere careat. M 201 χόψε γὰρ αὖ-
τὸν ἔχοντα, sch. A. γάρ αὐτον" οἵτως ἐγκλι-
τέον τὴν ἀντωνυμίαν κατ᾽ αἰτιατικὴν πτῶ-
σιν. μέμνηται καὶ Ἡρωδιανὸς χαὶ ᾿Απολ-
λώνιος, cf. Lehrs qu. ep. 194. Friedlànd. N. J.
f. Ph. 79, 808, quae eum tenebat. ε 905 οὐδέ
τις αὐτὸν ἠεῖδε ἐς vinum. Friedlànder (N. J. f.
Ph. 79, 595) hier ist übrigens αὐτὸν offenbar
für ,ihn* gebraucht. Audacius Doederl. (emend.
Hom. Erlangen 1858) explicarat: ipsum datorem
nemo norat aspectu praeter Ulixem. Possunt
huc referri permulti loci ut Apollonius (pron.
79) intellexit qui gen. dat. enclisi affici posse
negat sed si pondere careat rermissiore accentu
proferri iubet. Refertur ad pron. rel antece-
dens: 4 218 ὃς χε ϑεοῖς ἐπιπείϑηται μάλα τὴν
ἔχλυον αὐτοῦ. Gent in editione αὐτοί propo-
suit, Ameis vertit ,.diesen selbst", opponi enim
deos. Videtur potius: eum ipsum exaudiunt,
non alium gerade den erhóren sie, quamquam
vix est eur sie opponatur. Repetitur pron. dem.
subst. praecedens. 4 ll τῷ παρμέμβλωχε καὶ
αὐτοῦ κῆρας ἀμύνει ubi fuere qui ad aliam
interpretationem confugerent, sch. AME τινὲς ἀντὶ
τοῦ αὐτόϑι τουτέστι ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ μένουσα
τύπου. II 561 ἑταίρων αὐτοῦ ἀμυνομένων,
Ariston. Ἦν θὲ 0. ἀμφίβολον εἰ λείπει 3 περί
ivt ἢ περὲ αὐτοῦ ἢ τοπικῶς ἐχληπτέον τὸ
αὐτοῦ, ἐν τῷδε τῷ τόπῳ, ci. H 204 x 959 K
498 « '808 N'189 370 ε 251 325 o 14 7 116 149
h. Ap. 346 2: 188 Ψ 682 τ 140 275 X 518 v
τὸ d 491 582 ζ 137 308 ἡ 143 246 .X 118 389
457 O 449 537 P 291 611 T 72 2785 Y 335 ὃ
634 642. Gen. habet vim possessivam, ,eius*:
II 405 διὰ δ᾽ αὐτοῦ πεῖρεν ὀδόντων, sch. BL.
icr s B ὀδόντων αὐτοῦ ᾿Ἀττιχῶς ef. 0
537 2 [P 546] Y 441 Ψ 691 ὃ 710 ὁ 102
155 2 562 x 268 4 633 [561] B 347 B 154 x
303 με 130 h. Ap. 155 ep. 15, 21. II 504 προτὲ
δὲ φρένες αὐτῷ ἕποντο eam (hastam) Alii:
eum (Patroelum hastam e volnere extrahentem).
Dubitatur de ε 280 ἐφάνη, ὄρεα γαίης Φαιήχων
ὅϑι v ἄγχιστον πέλεν αὐτῷ οἱ quia ἃ Calypso-
nis insula venit, Wentzel, Glogau 1840: ubi pa-
triae eius proximum erat. Accusativi etiam cre-
brior talis usus. K 345 ἐῶμέν μιν παρεξελ-
ϑεῖν, ἔπειτα δέ κ᾽ αὐτὸν ἕλοιμεν, cf. Γ΄ 85 X
269. 9 664 Ὁ 621 Θ 995 Ψ 277 y 22 à 110 ε
367 x 10 9 347 A 15 v 386 o 367 373 549 c 315
τ 235 h. Merc. 359 482 486. E 17 Tv δεΐδεω
δ᾽ ὑπὲρ ὦμον ἤλυϑ' ἀκωκή, οὐδ' ἔβαλ᾽ αὐτόν,
ct. H 888 II 479 510 708 y 171 ὃ 507 8 479
xz 118 π 370 q 195 o 282.
3) Idem. Nein Sic addi articulum, qui se-
mel vel coaluit cum pron. .E 396 ὗτὸς ἀνήρ,
hic ipse vir, sch. br. ó αὐτός. δισυλλάβως ἀνα-
206
γνωστέον. π 328; τῆς αὐτῆς ἀγγελίης ubi
certe non fit demonstratio, ῃ 326 qut τῷ αὐτῷ,
Ζ 391 τὴν αὐτὴν ὁδὸν αυτις, ἡ δῦ τοκήων»
τῶν αὐτῶν οἵ περ τέκον. E 161 τ 306 τοῦδ
αὖ τοῦ λυχάβαντος Herodianus et Tyrannio
(sch. K 23 5 161), non enim αὐτοῦ posse legi
nisi ad superiora referatur, cf. Eust. 1755, 40
Bergk, ind. lect. aest. Marburg 1850 p. 6 "sed
fuit v. l. αὐτοῦ atque insolita est repetitio pron.
Non addito articulo 27 225 αὐτὰ κέλ ευϑα, sch.
br. τὰς αὐτὰς ὁδούς. qp 480 ἵπποι δ᾽ αὐταὶ
€i τὸ πάρος περ, v.l αὐτε. φ 800 αὐτῇ evi
zen. $ 107 αὐτὴν ὁδὸν ἣν περ, οἱ ἄλλοι, cf.
x 263 x 188. — - 4) Est v. 1. αὐτούς Β 681 pro
αὐ τούς. h. Ap. 337 codd. αὐτοί et αὐτή, Baum.
αὐτάρ, ib. 523 αὐτοῦ δάπεδον, marg. cod. L.
79. ἄδυτον ζάϑεον quod nunc editur. Mere. 406
codd. αὐτός, Herm. αὐτάρ, Cer. 371 codd. 07^
αὐτός, Schneidewin 0y^ Ἥιδης, VII 22 codd.
αὐτόν, Baum. αὖτις. (αὐτοῦ, αὐτόϑι, παραυτύϑι,
καταυτύϑι, αὖϑι, καταῖϑι, παραῦϑι, αὐτόϑεν,
αὔτως, αὐτίκα, αὐτάγρετος, αὐτῆμαρ, αὐτον υχί,
αὐτύετες, αὐτόδιον, αὐτόματος, αὐτοκασίγγη"
τος τη, αὐτοσχεδόν τά τος, αὖ ἡτοσταδίη, αὐτο-
χόωνος, αὐτοπρέπης, αἱ ἱτοδίδακτος.)
«ὑτο-σταδίέη (fem. adi, ἵστημι) pugna. ,quae
comminus fit, pugna. stataria. JV 325 ἔν γ
αὐτοσταδίῃ, sch. br. ἐν τῇ συστάδην μάχῃ.
αὐτο-σχεδά (-00rv) valde prope, comminus.
E. M. 147, 10 £x τοῦ σύνεγγυς. II 319 δουρὶ
ἐπόρουσε.
αὐτο-σχέδεος quod illico fit atque ipso quo
quis est loco, non ex praeparato. Dat. et acc.
fem. adv. (cf. Curt. E. p. 592), ilico, comminus.
M 192 P 294 πλῆξ᾽ αὐτοσχεδίην, À 536 οὐτα-
σμένος, sch. V. τὸ αὐτοσχεδίην ἐπίῤῥημα. EK.
M. 174, 11 ἐκ χειρός. Ο 510 αὖ ὑτοσχεϑίῃ, uite
χεῖρας. Ap. 41, 12 ἀπὸ χειρός, ἐξ τοῦ σύν-
εγγυς, cf. Hes. h. Merc. δῦ ἄειδεν ἐξ αὐτοσχε-
δίης πειρώμενος aus dem Stegreit De
αὐτο-σχεδόν (cf. Benf. 1, "384 Curt. E. p.
592) valde prope, contigue, comminus. Semper
de pugnantibus E. M. 174, 11 σύνεγγυς. De
accentu Herod. Η 273 ὀξυντέον τὸ αὐ τοσχε-
δόν" τὰ γὰρ εἰς δον ἐπιῤῥήματα ἐν τῇ συν-
ϑέσει φυλάσσουσι τὸν τόνον. Η 918 ξιφέεσ-
σιν &. οὐτάζοντο, Ν 496 α. ὡρμήθησαν, Ari-
ston. ἢ ὁ. πρὸς τὸ αὐτοσχεδόν, ὅτι ὡς σχέ-
δὴν χαὶ ov στάδην ἀγωνιούμενοι, ct Ν᾽ 526
P 530. O 386 μάχοντο ἔγχεσιν ας Ὁ 708 δή-
ovr ἀλλήλους «., Ὁ 746 «. ovta, ef. A 293.
αὐτοῦ 1) hoc ipso loco, hic. 2) eo ipso loco,
ilie, ibi. 3) illico. Hes. ἐχεῖ, αὐτόϑιε, ἐπὶ tó-
που, εὐϑύς. Rarius in Il. prioribus libris, quam
in JURA I atque umverse in 1]. quam in
Od. 1) B 332 μίμνετε, cf. y 427 ε 362 π 132.
E 262 ἐρυχαχέειν, cl. NN 701 € 882. Z 80
στῆτ᾽ αὐτοῦ. $' 3229 τετεύξεται, cf. h. Ap.
968. B 250 πότμον ἐπίσποι, x 266 o 199
Aims, cf. A 382 v 907 9 187 '276 282. — 2)
A 498 B 85 ἔλιπε, cf. 4 292 364 Σ᾽ 468
o 254. Z 192 4 226 κατέρυκε apud se, ct. 1
465 Ῥ 258. Il 506 σχέϑον, Σ 488 ε 2j στρέ-
φεται, h. Ap. 371 κατέπεσε, X 5 μεῖναι, ct. 4
1502 628 Ψ 298. y 397 χοίμησε domi. suae,
ε 208 ἀπωλόμεϑα, cf. Ὁ 572 μ 95 φ 188 165
ὦ 4171. μ 204 ἔσχετο, "iUc ipso quo erat loco,
c 354 δαΐδων σέλας ἔμμεναι καὶ κεφαλῆς ibi
taedarum et capitis esse splendor. b) locus ac-
curatius definitur addito nomine. B 237 X 330
T 330 c 206 «. ἐνὲ Τροίῃ, Z 431 ἐπὲ πύργου,
2 ͵ »
αὐτοσταδίη — αὕτως
B 317 «. τῷδ᾽ ἐνὶ δήμῳ, ὃ 639 που αὐτοῦ
ἀγρῶν in Ithaca. non satis aperte sch. B. Ar-
τικῶς ἀλλά που αὐτοῦ ὅ ἐστιν ἐν τόπῳ τινὶ
τῶν ἀγρῶν. zx 74 παρ᾽ ἐμοί, o 53l v 159
κατὰ ὀώματα, z 271 τῷδ᾽ ἐνὶ χώρῳ, zx 444
&. πὰρ vat. Ξε E 886 «. ἐν γεχάδεσσιν, Θ
207 «. ἔνϑ᾽ ἀκάχοιτο, h. Ap. 373 χεῖϑι α.
πῦσε, I 634 ἐν δήμῳ μένει α., cf. N 064 O0
656. d l7 λίπεν ἐπ᾿ 0x94, xS deo a. ἔβλαβεν
ἐν πεδίῳ, ε 68 «. τετάνυστο περὲ σπείους, δ.
68 α. ὑπὲρ κεφαλῆς, χά c. πρόσϑε ποδῶν,
1 194 a. πὰρ νηὶ μενέμεν, cf. ξ 200 9 459.
* 96 «. ἐπ᾽ ἐσχατιῆς, o 190 Evi χλιντῆρι, z-
51l «. ἐπ᾿ Qxravo, μ 256 «. δ᾽ sivi ϑύρῃσι
κατήσϑιε, v 204 μεῖναι παρὰ Φαιήκεσσιν, οἵ.
ε 90. & 275 α. ἐν Αἰγύπτῳ, cf. o 806. zx S4
«. προπάροιϑε ϑυράων, 9, 40 «. χέσχετ᾽ ἕνῃ
μεγάροισιν, φ 239 385 c. Vii ἔμεναι παρὰ
ἔργῳ, 4 95 λιπὼν ἔγχος ἐν ᾿ἀμφινόμῳ, h. Mere. -
128 α. «sit? ἐπὶ χώφης, ib. 169 α. τῇδε μές
νοντες, cf. ep. 3, ὅ. — 8) O 349 «. ϑάνατον͵
μητίσομαι, 1] 649 v^ ἐπὶ Σαρπηδόνι δηώσῃ. ὃ
P 114 τοῦ α. λύτο γούνατα, sch. B. £v ᾧ ἦν
ἑστὼς χαὶ ἱκετεύων τόπῳ, cf. do 425 ὃ 703 6.
212 χ 68 v 205 o 345.
αὐτόφιν v. 5. αὐτός 20. [4 395. i
Αὐτόφονος. 0:0, Thebanus, Polyphontae p.-
αὐτο-χόωνος (xd «voc χῶνος quod rursus
augetur adiecta vocali o) tundendo tantum fa-.
ctus. Ῥ 826 σόλον «v τοχόωνον, wie er vom
Guss kommt. sch. D. ἐκ χεομένης ὕλης εἰκῇ
κεχωνευμένον αὐτοχώνευτον, οἷον μὴ ἔχοντα
κατασκεῦυ ὴν τερπνὴν ἤγουν rd ἀλλ᾽ ἐκ
μόνης χωνείας ἀναληφϑέντα. ,Ap. 48
χώνευτον j καὶ ὡς πεχωνευμένον.
ter Hes. «ὐτοχώνευτον" ἀπ᾽ αὐτῆς τῆς χω-
νείας τὸ τέλειον ἔχοντα καὶ μὴ προσδεόμενον
ἄλλου τινὸς εἰς συμπλήρωσιν" ἢ αὐτόχυτον,
ὕλον στερέμνιον οὐ κοῖλον, sed si hoc poste-
rius significaretur, non «?co- sed παν- dixisset
L. Meyer, vergl Gr. 2, 569 massiv gegossen.
sch. AV. ὃ aci ξαυτὸν χεχωνευμένος καὶ um-
ὁὲν ἔχων ἐπείσακτον. Aristarchus aeris m
sam putavit quae cum ferro commutari posset,
Doed. Gl. 2071 ferrum intellegit quale de coelo
cadere solet. Schuster (Krit. Benutz. hom. Adj. |
Clausthal 1859) atque Geppert (2, 74) ipsius và
cis seriorem esse originem statuerunt.
αὔτως (S. αὕτως, s. αὐτῶς. codd. modo
αὕτως modo αὕτως habent, veterum grammati:
corum quorum opiniones Là Roche, H. T.
exposuit (sch. B. 4 1383 E. M. 172, ' 40 Ap.
18 Hes. cum utrum scribendum esset dubi
rent, fuere qui discrimen statuerent, quod qj
fuerit non satis liquet. Fuere quoque qui
lensium more factum putarent, ut spiritus le
Scriberetur. Sed huius scripturae excogitata
fuit etiam propria originatio (frog verus. d
ἀέτως αὔτως). Buttm. Lex. 1 35 αὕτως
bendum censuit idque forma differre ab advi
bio οὕτως atque maiore vi. In edd. pleru
que αὕτως Scribitur, accentu praeter morei
mutato nisi quod Bekk. sine codd, ὡς δ᾽ ὥς
scripsit. Doederl. (Gl. 256) ex parte Geistium
(J. J. £. Ph. 1832 Suppl. I. 596) secutus, sal
subtiliter duas statuit voces alteram ab a
αὐατός ortam, alteram ab ponet quam rati
nem probavit 'idem Geist (Ztft. f£. A. W. 184
p. 157), recte improbavit Ameis (Zeit. f G. 8
632). ipso hoc vel eo modo, itaque si singu
res vel status comparatur 1) eodem modo,
AZ" A MED" ὅν Σὲ umm usd Ae meum OEReddhE Samiams bd nm cde M ΔΤ ΟΣ ἀποέοέἔΨέῆΓέΕΠΕοΕο
αὐχένιος
Homerus ὡς δ᾽ αὐτίως solet dicere in introitu
versus. Sin universus status qui aut fuit aut
est 2) ipso quo füit statu, adhuc non immutato
statu, ipso est statu, ut nunc est, cf. Naegelsb.
ad .4 133. nihil aliud quam; ,Quoniam vero
saepe qui nihil aliud efficit quam ut hoc quod
facit faciat temere agit" (Hermann. ad Viger.
736) 3) temere, frustra, cf. Geist, disqu. hom.
Giessen 1833 p. 5. — 1) y 64 ὡς δ᾽ αὔτως
ἠρᾶτο eodem modo precabatur Bekk. ut sem-
per in his cc δ᾽ αὐτῶς. Videtur enim esse
adv. adiectivi ὁ αὐτός, cf. Γ΄ 339 H 430 I 195
ΚΙ 25 5166 (31 v 238 q 203 225 4 114 c 409.
Ὁ 513 δηϑὰ στρεύγεσϑαι ὧδ᾽ αὕτως plerique:
, e ' » 2 - ^
Ῥοησᾶας ὅτι τὸ αὕτως ἐστὶ κενῶς καὶ
frustra ef. Doed. Non aütem erat quod poéta
coniungeret ,frustra conteri^ cum aliter conteri
non possent Troiani, sed erat cur Hector nollet
diu vexari ,hoc quo videtis (ὦ δὲ) modo, qui
semper idem est (rovc). 4 17 «v πως Arist.
et nune vulgo, Aristoph. sch. V. αὕτως ἀντὶ
τοῦ ὁμοίως, et ita Buttm. In ceteris αὔτως
aut ictum habet in priore syllaba ut semper in
prioribus Il. libris aut in altera ita ut sit in
secunda arsi, semel (5 151) in tertia. — 2) q
268 λευχὸν ἔτ᾽ «. O9 418 χεῖται «., non im-
mutatus, sch. V. ὁμοίως τῷ (tt μετήλλαξεν,
οἱ. Duentz. Rh..M. 5, 404. Non recte paraphr.
fet sch. br. ματαίως, ἀνεπιμελήτως. v 281 c.
ἀποβάντες ἐχείμεϑα. Σ 398 τόφρα κείσεαι
«v. sch. V. ὡς ἔχεις, cf. v 180. Y 198 φάνηϑι,
Sch. br. οὕτως ὡς ἔχεις, gleich so wie du bist.
E 255 καὶ αὔτως | ἀντίον εἶμ᾽ αὐτῶν, sch. A.
'χαίπερ πεζὸς ὑπάρχων. C 143 α. ἐπέεσσιν
λίσσοιτο, sch. R. οὕτως ὡς ἔχει σχήματος.
0 88 «. ἀππέμψει ut venimus. z 143 φαγέμεν
- €. ut solebat. 4 665 οἴχεται, v 336 ἧσται
ἐνὲ μεγάροισιν, I 599 κακὸν δ᾽ ἤμυνε καὶ
αὕτως, nihilo minus. 4^ 621 δίδωμι. Α 5920
x«l αὕτως μὲ νεικεῖ auch so schon, non recte
Sch. BV. μάτην, ψευδῶς. v 379 α. ἄχϑος ἀρού-
θης. B 138 α. ἀχράαντον, non recte sch. L.
aut br. 1 9220 ἀἄφρονά τ᾽ αὕτως ubi H. 4$?
αὕτως. Η 100 ἀχλεές «., Φ 474 ὀνεμώλιον c.
Z 400 νήπιον «. cf. X 484 Q 726. 5 151 οὐκ
» 2 ^ ^ er »- » ,
αὕτως - ἀλλὰ σὺν ὄρχῳ. E 18 αὔτως, οὐδ᾽
ρα τε προχυλίνδεται, sch. V. ἀπράχτως οἴ,
K 50, x 818 δηϑὰ γὰρ αὔτως εἴσῃ nihil enim
aliud quam diu circumibis. 4 133 ἔμ᾽ αὕτως
169. non recte sch. B. μάτην, B. 845 ἐπέεσο᾽
ἐριδαίνομεν. A 388 εὔχεαι α., cf. P 450. X 125
αὕτως ὥς τε γυναῖχα, Y 348 μὰψ αὔτως εὐ-
χετάασϑαι, cf. z 111. Ψ 74 c. ἀλάλημαι. --
8) N 810 δειδίσσεαι α., Didym. ᾿ἐρίσταρχος
T " οἱ [4 324^»
αὕτως ἄλλοι δὲ οὕτως. Ν᾽ 101 ἠλάσκουσαι,
D 143 α. χλέος ἔχει, Π 1117 πῆλ᾽ a. δόρυ, Ρ
683 «. ἐτώσια πίπτει. Σ 584 e, ἐνόίεσαν,
Ariston. ἡ 0. 0. Ζηνόδοτος γράφει οὕτως, οὐ
πρὸς οὐ-
δέν, O 129 αὕτως ott ἀκουέμεν ἔστι, sch.
BL. εἰς τὸ ἱμάτην ἀκούειν. μ 984 α. ἀλάλη-
σϑαι, sch. H. Ζηνόδοτος ἀλλ᾽ οὕτως zal ἔστιν
Suxov. Υ. 1. αὔτως pro οὕτως Z 55 Ν 447
106, pro «jv? o x 981. Cf Funk, Progr.
Friedland 1871 p. 9 8566.
αὐχέν-ιος (αὐχήν) ad collum pertinens. y
450 τένοντας αὐχενίους, sch. EQ. αὐχενίους
προσέϑετο διὰ τὸ καὶ εἰς τοὺς ἀστραγάλους
εἶναι τένοντας.
αὐχήν (Benf. 1, 352 radicem vah vehere per-
mutatis literis in αὐχ abiisse putat collumque
201
-- ανὼ
dietum ab oneribus portandis, cf. E. M. 174; 22,
Similiter Pott E. F. 1, 283 cf. Curt. E. p. 440,
sed Doed. Gl. 2490 ad ἀνέχειν refert ἀνα έχα-
vog αὐχήν) cervix, collum, hominum et anima-
lium. E. M. 174, 19 ὃ τράχηλος. x 559 ἐκ
δέ ot αὐχὴν | ἀστραγάλων ἐάγη, cf. A 64.
Ξ 465 χεφαλῆς vt xal αὐχένος ἐν συνεοχμῷ,
t 539 x«v' αὐχένας nés, E 101 ἐξ αὐχένα ἄξῃ,
cf. 4 175 P 68. JN 989 ἐν αὐχέν ὄπισϑε
πέσοι βέλος, cf. O 451. H 12 αὐχέν" ὑπὸ στε-
φάνης. 42 164 ἀμφὶ κόπρος ἔην χεφαλῇ τε
καὶ αὐχένι. Translate h. Cer. 217 ἐπὲ tvyüc
αὐχένι χεῖται. Ζ 117 σφυρὰ xal αὐχένα. N.
DAT φλέβα ἣ διαμπερὲς αὐχέν᾽ ἱχάνει, E 147
ἀπὸ αὐχένος ὦμον ἐέργαθϑεν. .1 146 ἀπό v
αὐχένα κόψας, caput ἃ cervice. 4 940 nAQs
αὐχένα, cf. I] 882 Y 481. b) de adversa parte
coli: O0 326 χληὲς ἀποέργει αὐχένα τε στῆ-
ϑός τε, X 324 χληῖδες ἀπ᾿ μων αὐχέν" ἔχου-
σιν, ΦΊ.ΊΙΤ χατὰ κληῖδα παρ᾽ αὐχένα in in-
feriore parte colli. — E 657 μέσσον medium
inter caput et pectus, cf /X 455 X 497, Y 455
4,928. Aliud volnus e 96 αὐχέν" ἔλασσεν ὑπ᾿
οὔατος, cf. Π 339. P 821 ἐπ᾽ αὐχένι χῦρε,
ct. H 262 II 587 ᾧ 406. P 49 X 397 AZ 16
ἁπαλοῖο δι᾽ αὐχένος. c) P 879 αὐχέν" ἀπεχρέ-
μασεν, . 812 ἀποδοχμώσας παχὺν αὐχένα. X
415 αὐχένα τὲ στιβαρὸν καὶ στήϑεα οἴ, 8. 135.
4 40 χεφαλαὶ τρεῖς ἑνὸς αὐχένος ἐκπεφυυται.
(ἐριαύχην, λασιαύχην, αὐχένος).
αὐχμέω (αὐχμός «Uo s. «vo. Benf, 1, 88
Curt. E. 610) squaleo. ὦ 9250 αὐχμεῖς χακῶς,
Eust. 1960, 51 ῥύπον ἔχων χαὲ ἀλουτῶν.
αὐχρίήεις, (αὐχμός, «vo s. αὔω Benf. 1,
38) squalidus. h. XIX ὁ Πᾶνα αὐχμήεντα Mat-
thiae: ,ita vocatur deus partim ob vitam aspe-
ram et horridam in montibus et silvis partim.
quia ut Satyros ita Pana etiam ad hircorum et
caprarum similitudinem effigunt poétae et arti-
fies", Barnes coniecit αὐχμητήν, Koechly λα-
χνήεντα,
ἀύω (αὔω E. M. 168, 38. Pott, E. F. 1, 230
Benf. 2, 61 ad radicem hvé referunt quae vim
habet clamandi. Aor. &ves(v) et c. augm. qjvos(v),
ἄυσαν ξ 117, inf. ἀῦσαι . 65, ptc. ἀύσας,
ἄυσαντες Il 566. ἀυσάντων) 1) clamo, (de cla-
more pugnantium) 2) resono 3) VOCO, Tiv, —
1) Absolute. 4 508 Φ 307 χέχλετ᾽ ἀΐσας, cf.
B 384 IL 277. E 184 X 917. ὦ 530 φωνῇ, I
81 μαχρόν ita ut longe audiretur, cf, Z66 110 9
172 O 346 P 183, 4 9285 O 494 485, II 268, IN
418 445 5 453 478, .X 294. E 101 983 O 160
τῷ δ᾽ ἐπὶ μαχρὸν dvor propter hune altum,
ct. E 347 & 117, non enim coniunguntur gz et
μακρόν. O 227 44 975 586 M 439 N 149 P
247 διαπρύσιον, X 147 Φ 328 μέγα, O 821
μάλα μέγα, E 401 II 5606 δεινόν, 4 10 μέγα
τε δεινὸν τε, 41 462 ὅσον χεφαλὴ χάδε, Ari-
βίοπ. ὅτε παρῆκε τὸ τί φωνῶν, οἷον βοηϑεῖτε,
sed id alias quoque deest. — 9) JV 409 xag-
φαλέον - ἀσπὶς ἐπιϑρέξαντος ἄυσεν ἔγχεος,
A 441 «vor ἄυσε ἐρειχόμενος. — 8) (65 τρὶς
ἕχαστον. (ἀυτή, dvréo). (&, v) Cf.
«Uc (Lob. Rhem. 11 do halo est enim zo
s. ἄξημι. G. Curtius (Ztft. f. A. W. 1848 p. 164)
cognatum dicit &/o, confundi enim nonnunquam
verba audiendi et clamandi, cf. E. 587) 1) clamo
2) voco. Ph. Mayer, hom. Synon, II Gera 1844
de clamore qui longe auditur. E. M. 174, 29
φωγῶ ib. 35 βοῶ. 1) Y 48 51 «$e, Ap. 47, 84
208 cie —
ἐφώνει. 2) 4 461 JN 477 ἑταίρους, Herodian.
qbs ψιλῶς" τέταχται γὰρ ἐπὶ τοῦ φωνεῖν -
ὕταν δὲ ἐπὶ τοῦ ξηραΐνειν, τότε δασυντέον.
(ἀύω, ἀυτή ἀυτέω).
«ὕω, (alii αὔω. A radice vas us αὔσω,
αὕω «vo lat. uro. L. Meyer, vergl. Gr. 1, 400
cf. Benf. 1, 26. 37 Pott. E. F. 1, 269 Curt. E.
610) accendo. E. M. 186, 12 zato. ε 490 ἕνα μή
ποϑεν ἄλλοϑεν en dela «vot, sch. HR. ὁ
Ἰξίων «vy. RV. αὔοι" ἐξάπτοι. Ἐπί. 1547, 62
τὸ αἵξειν δασύνεται, qui Átticorum morem magis
quam Homeri gpl videtur (1387. 1 1745,
49). Aliter sch, E. « 272 «bo τὸ φλογίζω - «vo
δὲ τὸ ξηραίνω, cf. Eust. 1416, 44, sed Hero-
dianus (44 461). αὖε" ψιλῶς - τέταχται γὰρ ἐπὶ
τοῦ φωνεῖν" ὅταν δὲ ἐπὶ τοῦ ξηραίνειν ἢ
ἅπτειν τότε δασυ ντέον: ἔστι χὰρ σύνϑετον
τὸ ἀφαύω ubi Lehrs addidit τὸ ἀφαύω con-
tra Lobeckium, qui (Rhem. 11) E. M. 174, 27
sequitur, cf. Ebel, Kuhn 5, 69.
dq-«up£o (et ἀποαιρέω aor. ἀφεῖλε, ptc.
ἀφελών, med. prs. ἀφαιρεῖται, inf. ἀποαιρεῖ-
σθαι A 930, imp. ἀποαίρεο ἀ 275, fut. inf.
ἀφαιρήσεσϑια, aor. 2 ἀφείλεο, ἀφείλετο, üqi-
λεσϑε, ἀφέλοντο, coni. ἀφέλωμαι, ἀφελώμεϑα,
92
opt. ἀφελοίμεϑα, inf. ἀφελέσϑαι) amoveo,
asporto. 2) med. AX aufero, eripio, τινά τι,
τινί τι, τινός τι. digammate incepisse sim-
plex verbum fuere dui statuerent, ali spiritum
putaverunt nonnunquam effecisse utelisio omitte-
retur. Longe plurima exempla habent elisio-
nem, cf Hagena Phil. 8, 386. ε 313 ϑυρεόν,
& 455 σῖτόν σφιν ἀφεῖλε. — 3) A 182 ἐμὲ :
λυ ει δαὶ A 275 τόνδ᾽ - κούρην, X 18 ἐμὲ
κῦδος, P 177 [Π 689] ἄνδρα - νίκην, II 54 τὸν
ὁμοῖον - γέρας ἄψ d. Ὃ 108 οὕς ποτ᾽ ἀπ᾽
αἀϊνείαν ἑλόμην, Ariston. ἀϑετεῖταε, cf. Ribbeck
Phil. 8, 479. Y 436 σε ἀπὸ ϑυμὸν ἕλωμαι, zi
299 μ᾽ ἀ. δόντες. b) A 161 μοι γέρας ἀ., «
9 τοῖσιν νόστιμον queo, cL. c 989. ^h. XXX 6
δοῦναι βίον ἢδ᾽ ἀφελέσϑαι ἀνθρώποισιν, 4
930 δῶρ᾽ ἃ. ὅς Ti6 εἴπῃ. c) χ 219 ὑμέων
βίας d. χαλχῷ, X 351 τὴν ψυχὴν & E 622
AN 510 τεύχεα couv, οἵ. II 560. μ' 64 za
TOY «itv ἀφαιρε εἴται πέτρη, Ψ 544 ἄεϑλον.
ΓΒ 600 ἀοιδήν. (ἐξ). De tmesi v. s. ἀπό I II.
ἄ-φᾶλος. galea vocatur, quae non habet
φάλον sive ornamentum tori instar afronte usque
ad cervicem pertinens, cf. Buttm. Le. 2, 240 et
A. Goebel, Phil 18, 214. A 258 zv νέην ἄφα-
λόν τε καὶ ἄλλοφον, quali Diomedes noctu
utebatur zer? ἐπιτήδευσιν ἵνα Aer 'ϑάνῃ (Ari-
ston. h ]. E. M. 175, 1). Ap. 49, 9 Hes. ἄφαλος"
περικεφαλαία μὴ ἔχουσα φάλους, sch. V. ἀφα-
λον ἀναγκαίως" ἐκ γὰρ τῶν φάλων εἰώϑασιν
ἐχδεῖσϑαι οἱ λόφοι. Alii (Ariston. 1. 1): ohne
Schild.
ἀφ-αμαρτάνω. aor. éqiueore(v) et ἀπήμ-
βροτείν»), cf. Buttm. Le. 1, 184. ptc. ἀφαμαρ-
τούσῃ. aberro excido, τινός. .4 350 N 160 X
990 βάλει») οὐδ᾽ ἀφάμαρτείνν, cf. Φ 591 Ξ Ξ 408
II 329. II 477 δουρί. Ὁ) II 466 αὐτοῦ δουρί,
O 521 vov, cf. 6 119 302 Φ 171. — 2) Ζ͵ 411
σεῦ ἀφαμαρτού cj. De tmesi v. s. ἀπό ll.
(ἀφαμαρτοεπής!.
ἀφαμαρτο-επής (ἔπος) qui aberrat a verbis
iustis atque aptis. qu 215 οὐ “πολύ Lv θοὸς οὐδ᾽
ἀφαμαρτοεπής, ἢ καὶ γένει ὕστερος ἤεν᾽ πολ.
et ἀφ. inter se opponi Ph. Mayer annotavit
(Beitr. z hom. Synon. I Gera 1842 p. 9).
' Arndt (de Iliad. comp. Ratzeburg 1838 p. 11).
ἀφαυρός
ἀφ-ανδάνω displiceo. z 387 ὑμῖν - μῦϑος,
ἀφανδάνει.
ἄτφαντος (φαίνω) qui prorsus recessit e con-
spectu hominum, penitus deletur. Z 60 ἀκή-
δεστοι καὶ ἄφαντοι, sch. BL. ἄφαντοι, ὡς μηδὲ
μνημεῖον αὐτῶν χαταλείπεσϑαι. Y 308 ἄσπερ-
uoc καὶ ἄφαντος. Didymus (?): Ἀρίσταρχος
γράφει" ὄφρα μὴ ἄφαντος γενεὴ ὁμηϑέντος
0A dear. 4
ἄφᾶρ (ἃ. A. Goebel (Kuhn 10, 498) ad radi- - N
cem ἀπ s. dx confugiens, ἐξ-απ-ίνης. ἐξαίφνης — ;
et ἄφ-νω comparat, alti ἕπτω pft. ἡφα Eust. |
158, 39, vel ἀπό et ἄρα. Benf. 1, 144 dubitans
varia proponit, Duentzer, N. T. Ph. 69, TT
ἄφαρ et av ad skr. ava refert, Doederl. GL
968 ad alumnos, Hartung (Part. 1, 492) «iw.
ἄρα. — comp. ἀφάρτεροι ψ 311) celeriter, mox,
facile. 2) continuo, statim, in promptu. 3) su--
bito. Ap. 48, 18 ταχέως. E. M. 175, 16 ση-᾿
μαίνει τέσσαρα: τὸ ταχέως χαὶ τὸ πρόχειρον, 1
καὶ παραχρῆμα καὶ τὸ αἰφνίδιον χαὶ τὸ ῥαᾳ-
δίως. Solet esse in arsi secunda aut quarta;
pyrrhichium effüceit in prima thesi A 537, in.
tertia 4 349 « 410. 47 221 d. δ᾽ ἀφέηκε pa-
raphr. ταχέως. II 323 ὀρεξάμενος ὦμον ἄς
cf. P 392 750 d 528 Q 446 y 456 s 482 9270.
. 828 A 274 φ 307. h. Cer. 454 μέλλεν ἄφαρ,
χομήσειν ἀσταχύεσσιν. V 31L ἵπποι ἀφάρτε 1
Qot. Ariston. ἡ ó. πρὸς τὸ ἀφάρτεροι ὅτι ἅπαξ
ἐνταῦϑα, sch. B. ot εὐθεῖς γαὶ ταχύτατοι. 1
M. 175, 92 ταχύτεροι, Ap. 48, 18 ταχεῖς.
2) Cum ptc. aor. 4 349 δαχρύσας ἄφαρ ἕζετο,
sch. br. εὐθέως ταχέως sch. BLV. ,. δηλοῖ zal
τὸ ἔπειτα, cf. Ap. 48, 99. 4 594 ἄφαρ χο͵
σάντο πεσόντα, cf. α 410. - b) Ap. 48, 19 ἐπὲ
τοῦ προχείρου καὶ παραχρῆμα. 4 418 μένου-
σιν ἄφαρ δεινόν περ ἐόντα, cf. αὶ 270 Ψ 8 E
N 814 ἄφαρ - χεῖρες ἀμυνέμεν εἰσὶ χαὶ ἡμῖν,
sch. B. ῥᾳδίως. P 417 ἄ. πολὺ χέρδιον εἴη,
Bekk. expunxit, cf. β' 169 sch. BQS. Aokom
αὐτοῖς ἔστι τὸ ἄφαρ παύσασϑαι. OP 593 gov
λοίμην, B 95 &. δ᾽ - μετέειπε, cf, τ 140 ὦ 130
9 305. ὃ 85 ἄρνες ἄφαρ χεραοὶ τελέϑουσι,
sch. R. εὐθὺς ἅμα τῷ γεννηϑῆναι. Ali: brevi
fiunt, cf. h. XIX 36. ζ 49 ἀ. δ᾽ ἀπεϑαύμασε
8. 400 &. τὸ φέροιεν, cf. z 122 h. Cer. 340.
3) Ap. 48, 20 ἐπὲ rov αἰφνιδίου. B 453 [4 13
ἄ. - γλυχίων γένετο, sch. BLV. αἰφνίδιος ui Ε-
τα βολή ΠΟ 537 ὧδ᾽ ἄφαρ - ἐγασαίατο ἵππους
sch. V. ἐσπευσμένως, cf. T 405.
᾿Αφαρεύς. -j« 1 88 Ν 478, - Καλητορίδη
541, Aeneas occidit. "7
éq- αρπάξζῳ per vim detraho aliquid. N 18
κόρυϑα “ρατὸς ἀφαρπάξ ξαι. ^
ὠφάρτερος v. s. ἄφαρ.
ἀφαυρός (ζ. Benf. 1, 596 cf. Hoffmann,
mer. 18 φλαῦρος s. φαῦλος, φαῦρος, ὁ
φαυρος, ἀφαυρός. Lob. path. el. 1, 19 φαῦλο
et παῦρος comparat. Hoc etiam" Ap. 48, 16
E. M. 175, 49. Alii ἀπό et «tc exsiccatus) n
firmus, viribus imbecillus. E. M. 175, 42 ὃ ἄσϑε
νής. H 935 παιδὸς ἀφαυροῦ. O Il οὐ ἄφα
φότατος Ἀχαιῶν, Ariston. ὅτι τὸ
ὑπάχου 'στέον, ἀλλ᾽ ἐσχυρότατος. M
ἀφαυρότερον βέλος εἴμ, Aristom. jj. ὅ. $4
τοῦ ἐναντίου τὸ ἐναντίον ἡρμήνευχεν. v 1
ἀφαυροτάτη δὲ τέτυχτο, H 457 σέο πολλὺ
ἀφαυρότερος χεῖράς τε μένος τε. De (vv. 448-
64) quos expunxerat Aristarchus, dubitat
Lob. Rhem. 272) iterum
ac saepius tracto manibus, Z 322 ἀσπίδα χαὶ
ϑώρηκα x«l τόξ᾽ d OUS: Ap. 49, 11 Hes.
unm Aeg ort, Eust. 644, 54 v ἀφῶντω, χειριζό-
“μενον, φιλοχαλοῦντα. Spiritum lenem Ap. Hes.
sch. LV. et quodammodo E. M. exhibent defen-
ditque Spitzner h. 1. cf. Doed. Gl. 1094. Fuere
qui scriberent τόξα φόωντα putzend, sch. LV.
φόωντα, τινὲς λαμπρύνοντα παρὰ τὸ φῶς. ἢ
᾿ἀφόωντα ἀντὶ τοῦ ἐρευνῶντα, ὉΠ λα Aes οἵ.
E. M. 178, 80 Doed. 1. 1. Lob. Rh. Fuere
- qui ἀσπίδα ze) ϑώρηκα ad superiora d
. Nican. Boc? διασταλτέον enl τὸ ϑώρηκα-
᾿πρεπωδέστερον γὰρ ἐπὶ τοῦ τόξου τὸ ἁφόωντα.
Hunc sequuntur Doed. 1. 1, Faesi, La Roche h. 1.
(ἀμφί, ψηλαφάω ?)
ἄφενος (ἃ. Doed. lat. Syn. 5, 78 L. Meyer,
.vergl Gr. 1 51. 105 Curt. E. 653 ἄφ-ενος op-s.
"Aufrecht, Ztít. 9, 147 &q- abh-vá gross, Grósse,
goth. ab-r-s, alin. afl Stürke. Similiter Lottner,
jb. 11, 164 qui ὀφ-έλλω et ahd. uob-an compa-
ταὶ et Duentz. ib. 13, 18 qui op-timus. Benf.
2, 267 skr. dhana, Reichtum. Hoffmann, Hom.
46 skr. àpti. Buttm. Lex. 1,46 ad ἄφϑονος
refert, Doed. Gl. 2191 ad φαίνω φανετόν ΟῚ
τόν, τὸ φάνος, ἄφενος. Fuhr, 4. J. f. Ph.
389. ἐπηετανός comparat. Fuere quoque qui ὯΝ
ἔνος, ἐνιαυτός confugerent, E. M. 177, 58 Ap.
48, 30 sch. AD. 4 I1 (ἡ ἀφ᾽ ἑνὸς ἐνιαυτοῦ
περιουσία). Lips. Ῥ 999 v. 1. ἄφενον) opes, di-
yitiae, copia. Ap. 48, 30 πλοῦτος. P 299 μέ γα,
& 99 τοσσοῦτον, h. "Cer. 489 “Πλοῦτον ὃς ἀν-
ϑρώποισιν ἄ. δίδωσι, A τὶ ἄφενος καὶ πλοῦ-
τὸν ἀφύξειν. (ἀφνειός, εὖ ηφενής 9)
᾿4-φεέδας. -αντος Πολυπημονίδαο ἄναχτος |
ὦ 305 sq. nomen ab Ulixe fictum. (ἀ-φείδω.)
ἀφ-εῆλεξ (ἀπό, ἡλιξ) semotus a juventa, se-
nescens. h. Cer. 140 γυναιχὸς dquiixoc. (zeva-
Vus)
-ist€t procul sedeo, seorsum sedeo. Ὁ 106
ἀφήμεν oc.
, ὠφοίτωρ (ἃ. ἀφίημι) iaeulator. 7 404 ov ὑδὸς
ἀφήτορος Ἠπόλλωνος. Ap. 49, 17 τοξύτου ἀπὸ
τῆς τῶν βελέων ἀφέσεως, cf. sch ABL. E. M.
1177 21. 28. Eust. 759, 63. Hes. Apollinem £z;-
βόλον vocare solet poéta, hic autem ut Duentz.
videtur non potuit quia vocem a digammo inci-
pientem non'admittebat versus, Sed habet hic
liber etiam alia singularia, quorum hoc esse
potest. Aristarchus ὁμοφήτορα interpretabatur
(ὁμοῦ φάναι) διὰ τὸ εἰς λόγους ἔρχεσϑαι τοῖς
χρησμωδουμένοις, ad solum Pythium Apollinem
referens. Alii ὁμοφήτορος explicabant ὁμοίως
πᾶσι προφητεύοντος zal μαντευομένου τῷ τε
πένητι καὶ πλουσίῳ (sch. AB. Ap. 49, 15 E. M.
177, 99 Suid. I 1, 897), alii πολυφήτορος τουτέ-
στι τοῦ πολλὰς φήμας ἀφιέντος (sch. Α.Β.), alii
ἀσαφήτορος qui ἀσαφῆ i. e. obscura canit (sch.
Recentiorum nonnulli ad q«, φημί re-
ferunt. Fuere quoque qui cardinem ianuae ex-
plicarent quem introeuntes attingere solebant
venerantes (φαπτομένους sch. AB.) dictum ut
videtur ἀπὸ τῆς ἁφῆς, quare Zenodotus scripse-
rat νηοῦ pro Φοίβου, vituperatus ab Aristarcho
(Ariston. h. L), alii ipsum limen quod quasi di-
mitteret exeuntes (E. M. 177, 22). Fuere deni-
que qui ἀφήτορα thesaurum. crederent in terra
defossum (Strab. 421 Diod. 16, 56), quae. res
OÜnomarehum permovit ut fodiendo aperiret
humum.
ἄτφϑῦτος (φϑέων qui non eorrumpitar neque
- Lex, Hom. ed, Ebeling.
Ἷ ἁφάω (ἀφή, n
€ ͵ 3
ἀφάω — ἀφιχνέομαι
209
perit, incorruptus. 2) perennis. 3) aeternus. sch.
L. N 29 τὸ ἄφϑιτα ἐπὶ | πράγματος, τὸ ἀϑά-
νατον ἐπὶ ϑεοῦ, sch. V. 5 Ξ 238 πάντα τὰ Ἥφαι-
στότευ χτὰ ἄφϑιτά φησι. Σ 510 Ἡφαίστου δό-
μὸν &. Additur αἰεί, ΔΝ 99 δώματα, £298
9oóvov, B 46 186 σπῆπτρον &., Sch. b. ἀδιά-
φϑαρτον, αἰώνιον ὅτι ovx ἐδόϑη éx τοῦ γέ-
γοὺυς ἑτέρῳ. Dubitant etiam sch. ABL. num
Voleani opus sit an iam in Heraclidarum di-
tionem pervenerit, E 794 τῶν χρυσέη ἔτυς
ἄφϑιτος. -- 2) De plantis ἐ 133 «. ἄμπελοι. —
3 "Transfertur ad ea quae mente percipiuntur
I 418 χλέος &., h. Cer. 961 τιμήν, cf. ib. 263.
Q 88 h. Ven. 43 μήδεα quae semper sibi con-
stant, sch. BM. ἀναλλοίωτα χαὶ ἀμετάβλητα.
h. Cer. 321 ἄφϑιτα εἰδώς. V. 1. h. Merc. 896
ἄφϑιτοι ἠγερέϑοντο, Groddeck ἀϑρόοι.
ἄ-φϑογγος silens, vocem non edens.
198 ἄφϑογγος ἧστο, 'cf. ib. 982.
&- φϑόονος invidiae expers 1) non jinvidens.
2) cui non invidetur, copiosus. h. XXX 16
ἄφϑονε ϑαῖμον Terra. 2) ἢ. XXX 8 ἄφϑονα
πάντα παρέσται, cf. Ap. 556.
eq, imperat. ἀφίετε, ptc. ἃ φΐἴεντες, ἀφτεῖ-
σαι, Ypf. ἀφίει, Bekk. GOL fut, ἀφήσω, aor. 1
ἀφῆἤχερν, et ἀφέ ἐη κείν), aor. 2 ἀφέτην, ci. ἀφέῃ
opt. ἀφείη. Ptc. ἀφέντες Aristarch. 4. 434. Med.
impf. ἀφίετο. 1) mitto. 9) proicio. 3) dimitto,
missum facio. 1) tela: Φ 115 ἔγχος, cf. K 312
I'317 y 251. P 631 ὅς τὶς ἀφείη, O 133 χε-
ραυνόν, cf. c 539. P 432 δίσχον, ?P 841 σό-
λον, II 590 αἰγανέην, IN 410 ἅλιον βέλος χει-
οὖς, d» 590 ἄχοντα χειρός. — 2) M 991 δρά-
χοντα, ἡ 196 ἄνϑος. Nam vitis vinifera florem
non tam ümittit, quam quasi a se protrudit, quia
singula folia floris superne inter se concreta pi-
lei instar antheris insident donec ab iis protru-
duntur, cf. Καὶ. W. Müller, Bem. üb. ἡ 126 Wein-
blüthe betr. Rudolstadt 1853. — 3) hominem: 4
25 379 χαχῶς, «1 702 τὸν δ᾽ ,ἐλατῆρα, B 968
αὐτὸν ἐπὶ νῆας, Y 464 ζωόν, h. VII 22 £n
ἠπείροιο. — b) N 444 II 613 Ρ 529 ἀφίη μέ-
γος Ἄρης, sch. BL. τὴν εἰς τοὐμπροσϑεν ὁρμὴν
ὃ σίδηρος ἠφίει. Ali: emisit animam hominis.
4 642 πίνοντ᾽ ἀφέτην δίψαν, h. Ap. 294 ἀνα-
χτορίην ἀφιέντες. — c) v 240 δειρῆς οὐ ἀφίε-
το πήχεε. De tmesi v. 8. ἀπό II
ἐφ- -ζχάνω.ς- praes. quaro, ἀφικάνε δὲς, ἀφι-
χάνει, impf. ἀφίχανερ) 1) perveni. 2) pervenio.
C, acc, bis c. praep. E 43 δεῦρο, Z 388 πρὸς
τεῖχος, ἀφιχάνει, Hes. παραγέγονεν nam per-
venisse eam famula ,pro certo habet. & 159 o
156 v 304 v 281 ἱστίη ἣν ἀφιχάνω. — 3) t ABO
πρῶτος ῥοὰς ποταμῶν. h. Merc. 70 DRUG
ὄρεα, cf. ib. 998, ib. 186 Ὀσχηστόνδε, h. Ven.
75 ἐς χλισίας. (ἐς.
ἀφ- ἐπνέομαε, pf. inf. ἀφῖχϑαι, fut. ἀφίξεαι,
ἀφίξεται, aor. 2 ἀφίχεο, ἀφίκετο, ἀφικόμεϑα (ἡ,
ἀφίκοντο (1), coni. ἀφίκωμαι, ἀφίχηαι, ἀφίκη-
ται, ἀφικώμεθα, ἀφίχωνται, opt. ἀφικοίμην,
ἀφίχκοιο, ὀφιχοίμεϑα, imperat. ἀφίχεσϑε, inf.
ἀφικέσϑαι. pervenio, C. &CC., rarius c. praep.
O 482 ἔνϑ᾽ €, Π 63 νῆας ἐμὰς d. ἀυτή, 4
198 νῆας ἀ. Ὕχτωρ, cf. 4 208 P τὸ o 86
ἀκτὴν Ἰϑάχης ἀ, 8544 ᾿Ιϑάκης ἔργ᾽ d., 4 618
“ 448 κλισίην à. £2 899 πεδίον ἀ., ὁ ) 489 δώ-
uev d. φ 49 ϑάλαμον, zt 882 ἄλλων δ' c. δῆ-
μον, cf ὁ 998, s 55 τὴν νῆσον d., cf. « 543.
t 181 τὸν χῶρον &., h. Merc. 142 Kv λλήνης d.
κάρηνα, N 645 ἀ. πατρίδα γαῖαν, cf. h. Ap. 75,
14
h. Cer.
210
Σ 270 d. Ἴλιον, y 978 Σούνιον - ἀ., v 818
Τηλέπυλον &. — b) « 332 π 414 c 208 φ 63
μνηστῆρας ἄς, μ' 39 Σειρῆνας d., À 192 τοὺς
Ich v. 269, 'o 25 Διὸς υἱὸν à. — c) $. 202
τοῦτον ἐφίχεσϑε. — ἃ) αὶ 281 ἐπὲ νῆας ἀ, X
908 ἐπὶ χρούνους d., 9 908 fal κρήνην ἀ., &
997 ποτὶ δώματ᾽ ἘΣ v 81 γαῖαν ὕπο - &. —
e) o 198 ἀ. οἶκον χαὶ σὴν ee πατρίδα γαῖαν,
h. VII 98 s. ἢ Αἴγυπτον ἀ. ἢ Κύπρον ἢ ἐς
Ὑπερβορέους. M EINE 255 ἐς νῆάς τε κλισίας
v d. Q' 481 ἐς χλισίην ἀ., x 185 ἐς "νῆσον ἀ.
cf u 197, Δ 92 ἐς χῶρον à, ; ὁ 216 εἰς ἄντρον
d., v δῦ ἂψ ἐς Ὄλυμπον d. x 509 εἰς "Aidoc
&., x 420 μ 345 εἰς D &., h. Ap. 243 εἰς
“Αλίαρτον d., v 958 ἐς dli &.— g)« 171
ξ 188 ἐπὶ γηὸς &., NN 829 d. κατὰ στρατόν͵
ἢ uv ἀνώγειν. --- h) Translate X 395 με ἄλ-
γος ἀ.
ἐφ-έπταμιαι avolo. B ΤΙ ᾧχετ᾽ ἀποπτάμε-
voc, ἃ 292 ἀποπταμένη πεπότηται. De tmesi
v. S. ἀπό 1.
ἀφ-έστηκιε, pf. 2 p. pl. ἀφ ἕστατε. 3 p. ἀφε-
στᾶσιν, opt. “ἀφεσταίη, pte. ΣΕ τσ ylqpf.
ἀφεστήκει, ἀφέστασαν, aor, 9 ἀπέστη, opt. ἀπο-
σταίη v. 1. v 101 169. Pass. praes. ἀφίσταται.
Med. aor. 1 coni. ἀποστήσωνται Ν 745. procul
statuo. 1) aor. 2 pf. et plqpf. act. et pass: pro-
cul sto a. 9) med.: rependo, Ὁ 675 ἔνϑα -
ἀφέστασαν, “1 840 καταπτώσσοντες ἀ., Ν 88
οἱ μὲν ἀφεστᾶσιν ξὺν τεύχεσιν, οἱ δὲ Hey ov-
ται, cf. E 132. O 672 μετόπισϑεν ἀφέστασαν
οὐδὲ μάχοντο, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι στ
(668---Τ8). Ρ 975 πολλόν, λ 544 νόσφιν. Φ 891
οὐκέτι δηρὸν ἀφέστασαν, perf. praesentis vim
habere videtur, plqpf imperfecti, I'339 mn«-
λίνορσος ἀ. -- b) Ῥ 517 τροχοῦ, v 101 169 ἀν-
δὁρὸς ἀφεσταίη. — 9) IN 745 τὸ χϑιζὸν ἀ. χρεῖος,
Ariston. ἡ ὃ. 0. μεταφορικῶς χϑιζὸν “χρεῖος τῷ
ἴσῳ στάϑμῳ ἐποχαταστήσωσι. (ἀποσταδόν,
ἀποσταδά.
ἄφλαστον (Benf. 1, 601 qao blasen unde
φλαὸ cui additur ὦ i. 'e. ἀνά vel dec. Assen-
titur fere Duentz. Doed. Gl. 9437 πλάσσειν,
ἀναπλαστόν quod correptum efficiat ἄφλαστον
aspiratione mutae addita pro syllaba elisa) aplu-
stre navis, ornamentum in extrema navi posi-
tum, Ὁ 717 ἄφλαστον μετὰ χερσὶν ἔχων. Did.
ap. Eust. 1089, 37 (cf. sch. BV. et Lex. Seg.
471, 19) tignum ' explicat erectum, aptatum tienis ^
transversariis atque incurvis, superne desinens
in columnam de qua suspenditur taenia, cf. Hes.
Simile tignum in prora collocatum voeatur ἄχρο-
στύλιον, ἃ pcéta zógvugor (E. M. 177, 47). Cf
Grashof Schiff b. Hom. u. Hes. Düsseldorf 1834
p. 14. Doederl 1. 1. simulacrum dei arte ex-
sculptum putat fuisse in aplustri. Ahter expli-
cat sch. BV. ἐπιῤῥηματιχῶς, ἐν" ἡ τὸ ἄμφω
ταῖς χερσὶν ἐπεστραμμένον ἐπειλῆφϑαι τῆς
γεώς.
&q A οεσμός (Herodian. 0 607 ἕνεοι παρὰ τὸ
ἀφρισμός, οἱ δὲ παρὰ τὸ φλέω χαὶ φλύω,
φλοισμὸς χαὶ ἀφλοισμὸς ἐν πλεονασμῷ τοῦ ὦ,
cf. E. M. 177, 48, quorum posterius recte pro-
bat Doed. Gl. ' 2301 φλύειν» wallen, unde ἀφλυ-
σμός" ἀφρός apud Suidam i. e. &raqAvouóc.
Benf. 1, 600 a radice σφλυ deducit, a qua etiam
φλοῖσβος oritur, οἵ, Curt. E. p. 676) spuma ex
ore profluens. Alii: stridor 5. strepitus. Paraphr.
Hes. Lex. Seg. 471, 18 ἀφρός, cf. Eust. 1033, 7.
O 607 ἀφλοισμὸς δὲ περὶ στύμ᾽ ἐγίγνετο. Sch.
ἀφίσταμαι — ΠΡ ἊΝ
BDLV. ἀφρὸς χατὰ Αἰτωλούς. λαμβάνεται ó
xal πεποιημένως ἐπὶ ἰδιώματος ὕδατος ἤχου,
cf. E. M. 177, 52. Contra versus rationem Ap
49, 3 ψόφος" ᾿ἀφλοισμὸς δὲ περὲ στόμα γίγνετ᾽ "i
ὀδόντων" εἴρηται δὲ κατὰ μίμησιν ψόφου.
Tyrannio: ἄφλοισμός, vituperatus ab Hero-
diano ἢ. 1.
ἀφνειός (ἄφενος, schol. A. B 570 ἀφνειάν
habet) locuples, opulentus. Ap. 48, 32 E. M:
178, 16 ὃ πλούσιος. B 510 ἀφνειὸν τε Κόριν-
8ον. « 898 δῶ ἀφνειὸν πέλεται, οἵ. X 198
βιότοιο. 9 420 τ Τὸ οἶκον ἀφνειόν, α 883 μέλ-
λὲν οἶχος ὅδ᾽ d. καὶ ἀμύμων ἔμμεναι, cf. Ha-
gena Phil. 8, 387. E 9 Δάρης &. ἀμύμων, ἃ
414 ἀφνειοῦ ἀνδρὸς μέγα δυναμένοιο, Ν 664
P 576 à. v ἀγαϑός τε, 6 127 ivy v' d. τε, hi
Merc. 171 πλούσιον, ἀ. πολυλήιον, $ 116 ἀάλ'
ἀ. καὶ καρτερός. ὁ 496 ῥυδὸν ἀφνειοῖο, sch.
V. ῥύδην τὸν πλοῦτον ἔχοντος τουτέστι τῷ
πλούτῳ χύδην πλουτοῦ »τος ἢ ἐπί ὀδοιαν ἔχον-
toc πλοΐτου. I 483 PT ἀφνειὸν ἔϑηκε, ct. Q
398. B 825 Ζέλειαν ἔναιον ἀφνειοί, cf. o 227,
Y 220 ἀφνειότατος ἀνθρώπων. i 433 9 428
τ 79 ἀφνειοὶ χαλέονται, ξ 900 « 2 518. ἀνέρος
ἀφνειοῖο, cf. ὦ E π᾿ d σ 976 ἀφνειοῖο
subst, E514 Z 14 ἐφνειὸς βιότοιο. α 165
ἐλαφρότεροι εἶναι ἢ ἀφνειότεροι χρουσοτό τε
ἐσθῆτός τε, sch. HQ. εὔξονται μᾶλλον ταχεῖς
εἶναι ἥπερ πλούσιοι, οἵ, Nitzsch qui recte
monuit pretiosam procorum vestem obiter no-
tari Ameis ad redemptionem referens vertit:
celeriores, aut ditiores quam nune sunt. h. Merc;
473 codd. ἔγωγε παῖδ᾽ ἀφνειόν, Herm. ἐγώ σε
παγομφαῖον. "
ἀφ-οπλέ (Conc arma exuo, Ψ 90 ἔντε᾽ ἀφω-
πλίζοντο.
dq -0940guct proficiscor, erumpo ex aliqui
re, τινός. B 791 ναῦφιν ἀφορμηϑεῖεν, B 315
ó 7438 ἀφορμηϑέντος ἀκοῦσαι. I
á-qocó£o (ἀφραδής) non prudenter cogito
non diligenter animadverto. / 32 go? ἀφο
δέοντι, ἡ 994 νεώτεροι ἐφραδέουσιεν.
ἐςφράδέως (ἀφραδήῳ temere, inconsult e
Ap. 48, 94 ἂν ἐπιστημόν ως, ἀπείρως, cf. E.
1:9, 27. M 62 ἐλαύνομεν, ,l 486 Wes
Ariston. ἀϑετοῦνται “στίχοι Ἔν (432—0).
ἱππάζεαι, sch. B. ἀπείρως" οὐ γὰρ ne
aov ργεῖ, Ψ' 890 ἐπὶ πολλὸν ἑλίσσεται. V.
€ 481 pro ἀφραδίῃς. ;
ἐ-φραδης consilii expers, qui non prudent
cogitat, c£. Doed. Gl. 949. ' 282 reo
ἀφραδέων. h. Ap. 192 ἐφραδέες χαὶ ἀμήχα
v. 1. ἀμφαδέες. λ 476 νεχροΐ. Ap. 49, 14
ἀδιανόητοι, sch. HT. ἐπιλελησμένοι τῶν ἂν.
joo: πίνῶν πραγμάτων. F. yo. ἀδρανέες. Doe
Ll Q 354 ἀφραδέος proposuit pro φραδέοι
ιἀφραδέως, ἀφρα δέω, ἀφραδίη.
ἀφραδίη (Cqocdio) imperitia, imprudenti
2) pl imprudenter acta, temere cogitata, f
Jausen beiden hom. , Cardinaltug. Meldorf 1
p. 16. E. M. 179, 92 7 ἀπειρία. Β 808 ἀφ u
δίῃ πολέμοιο, ep. 4, 10 ἀπανηνάσϑην d.
2) E 649 ἀνέρος ἃ φραδίῃσιν. E. M. 179,98
ἀβουλίαις, ἀφροσύναις, οἱ. Hes, II 354 ποι
voz, h. Cer. 258 &. ὍΣ ἀάσϑης, “ 21 αὐ
ἀπωλόμεϑ᾽ &., LI 132 ovt ὄκνῳ οὔτ᾽ ἀ. νό
sch. A. δύο δέ ἐστι δῦ ὧν γίνεται 5 ᾳϑυμ
ἀμέλεια x«l ἄνοια, K 350 παρέδραμεν ἀ., Βοὶ
A. ἀϑεωρησίᾳ, cf. ἐ 361 o 933 h. Cer. 943. 4
481 ἔλειπον ἀφραδίῃς, sch. H. ἀφραδέως /
ἀμαϑίᾳ yg. ἀφραδίῃ. z 288 εἴχων dqQ.,
E 5
mU
ἄφιλος ἢ ἄπολ ες.
φιλοστέφανος,
ἀφράδιων
593 χτεῖνε δ ἀφραδδις, Welcker per euphe-
mismum dictum putat, ne sceleris mentio fieret:
quamquam nescimus quomodo Homerus, rem
narraturus fuerit, cf. Giseke, St. d. Balkanhalb-
insel 191. Casu certe et matris temeritate cae-
dem factam esse narrat Pherecydes ut videtur
n sch. V τ 518.
ἀ-φράδμων (φράδιμων) nescius.
ἀφ ἄδμονες προγνώμεναι.
ἀτφραίνω (ἄφρων) insanio, deripio. H 109
ἀφραίνεις, Sch. V. παραφρονεῖς, μωραίνεις,
ἀσυνετεῖς quorum primum probat Doed. GI. 954.
h. Cer. 256
B 958 σ᾽ ἀφραίνοντα, E. M. 178, 37 ἀφρο-
γοῦντα, ἀνοηταίνοντα. v 860 ἀφραίνει, cf.
Suid. ἘΝ 904. A
ἄτφραστος (φράζω) non conspicuus, qui
animadverti , perspici non potest, ignotus, h.
Mere. 353 &. yévsv - στίβος, jb. 80 ἄφραστ'
διέπλεκε ἔργα. —, Comp. ep. 6, 2 οὐδὲν ἀφρα-
στύτερον πέλει νόου, ubi ante qo vocalis attice
corripitur,
ἀφρέω (ἀφρός) spumo. «1 282 ἄφρεον δὲ
στήθει, ubi bis fit synizesis binarum brevium,
Sch. br. ἀφροῦ ἐπληροῦντο, ἵδρουν, cf. Ap. 49,
13 E.M. 179, 2.
ἀ-φρήτωρ (φρήτρη) qui sine gente est, qui
cognatis caret neque habet quos amet, E. M.
178, 38 ὃ φρατρίαν καὶ συγγένειαν μὴ ἔχων"
T 63, cf. sch. AD.
| P 380, E 248, Y 209, Φ 430, à
"Aqoodt v
961, δι" A. ἡ 890, I' 389, 413, E 370, v 68, A. ὀῖα
78, ᾿Διὸς ϑυγάτηρ "A. | Τ' 814, E 181, 812, 820,
Ξ Ξ 198, 294. d» 416, Y 185, 9 308, h. II 17, IV
81, X 191. ᾿φιλομειδὴς A. ᾿ϑεώ T 424, 4 10, E
375, ἘΞ 211, Y 40, 9 362, h. IV 17. 49. 56. 65
155. χουσέη A. | X 470, ΓΕ "A. | h. IV 93. —
(Qf. χαλυχῶπις, ἑλιχοβλέφαρος, ἐἰοστέφανος,
γλυχυμείλιχος. "Aqooót-
τῆς [Τ᾿ 54, h. IV 91. 181. χ 444. χρυσέης
b^ | D 64, ó 14, Διὸς xovonc A. | 5: 105,
ἐὐὺ- -στεφάνου v "4. | 9 267, πολυχρύσου A , . (Ki
πγιδος) h. IV 1. 9. φιλοστεφάνου TUA | h. M
102. χρυσέῃ ᾿Αφροδίέτῃ 1 389, T 282, “ὁ 699,
9 337, 842, 9 97 v 54. Ἀφροδίτην IE 188. h.
IV 34. χρυ σὲ ἣν "A. | E. 421. αἰδοίην χουσοῦτέ:
φανον χαλὴν A. | h. VI I.
Aphrodite, Iovis f. et Diones E 370, spuma
genita h. VI, Κυϑερείη VI, 18, Κύπρις, Kv-
προγενής Στὴ l sqq. Hephaesti uxor, quem
Martis amore fallit 9. 267 sqq., mater " Aeneae
ex Anchise 5 820, dea amoris et matrimonii
E0499, v Τά ἔργα γάμοιο, δ᾽ 261. Ut habet
περικαλλέα δειρὴν | oti Sec 9' ἱμερόεντα x.
ὄμματα μαρμαίροντα T' 396, ita etiam pulchri-
tudinem dat 1) 54, 364; habet χεστὸν ἱμάντα |
ἔνϑ᾽ ἔνι μὲν φιλότης, ἐν δ᾽ ἵμερος, ἐν δ' ὁα-
etti | πέρφασις, | v' ἔχλεψε νόον πύκα
περ φρονεόντων X 914 sqq., quem ibi Herae
praebet: plerumque ἃ Charitibus est Ss
E 338, o 192. Maxime colitur Cypri, Paphi 9
363, Cytherae, Salamini h. X. Quamquam ipsa
minime bellicosa est éveAxic E 331 sqq., cf. Φ
491 sqq., ubi ἃ Minerva ludificatur, tamcn erat
rima causa belli troiani E 349 sqq. “ὁ 30; Pari-
em ex certamine cum Menelao aufert /" 374 564.
dum Aeneam ex perienlo eripit, a Diomede vol-
neratur E 131 sqq, Troianis semper auxiliatur
ut Y 40, 105 sqq. 209, Marti opitulari volt 416
428, Hectoris corpus defendit 3 185 sqq. «ὁ 699.
"Translate amorem notat 7 444. (ἀφρός, δύω
ἀναδυομένη Hes. th. 195. Plat. Crat. 406 C.
211
Benf. I 589. — Gladstone, h. St. p. 209 sqq.
Hartung, Rel. d. Gr. III 111. Welcker, Gótterl.
I 666.)
&-q9oréo (ἄφρων) desipio. O 104 ἀφρο-
γνέοντες. V.]. ἀφρονέοντι οἱ ἀφφονέοντα.
ἀφρός (Pott E. F. 1, 8 ἀφύειν weiss werden
amissa vocali v. Grashof (Fuhrw. 16) ἀφ-ύσσω.
Benf. 1, 585 σφυ, ἀνασφύ) spuma a) maris et
fluminum: E 599 ἀφρῷ uopuvoorte, cf. X 403
Φ 325. h. VI 5 ue nat. — b) Y 168 περί m
ἀφρὸς ὀδόντας, γίγνεται leonis irati. (ἀφρέω).
ἀ-φροσύνη (ἄφρων) dementia, pl. imprudenter
facta. Η 110 ταύτης ἀφροσύνης, cf. Jansen
beiden hom. Cardinaltug. Meldorf 1854 p. 16.
π 218 παύ εσθαι ἀφροσυνάων οἵ, o 457.
ἄφρων (qpon) PIUNUSE imprudens, amens. 4
389 πάις οἱ. 9 209. “ὁ 157 186 οὔτε ἄφρὼν
ovt? ἄσκοπος οὔτ᾽ V PUE cf. S. ἄσκοπος.
T 220 ἄφρονά τ᾽ αὕτως, sch. L. ἀ. δὲ διὰ τὸ
ἀκίνητον τοῦ σχήπτρου. 5 187 v 227 οὔτε
χακῷ οὔτ᾽ ἄφρονι φωτί, 0, 586 οὐκ ἄφρων -
ὀίεται, 4 104 τῷ φρένας ἄφρονι πεῖϑεν, cf.
II 842, o 105 ἄφρονι ϑυμῷ. Est convici instar,
demens: E 761 ἃ. Martem. E 875 &. χούρην
Minervam. — q 102 μὲ - ἄφρονα θῆκε, eb wp
12 ubi opp. ἐπίφρονα. (ἀφρονέω, ἀφροσύνη,
di θαίΐνω. )
ἄ- του λας, (φύλλον) foliis carens, aridus. E.
M. 179, 53 ξηρός, ἄνευ τῶν φύλλων. B 495
σχίζῃσιν ἀφύλλοισιν. (πανάφτυλλος.)
ἀφυσγετός (ἃ. Benf. 1, 609 ἀφὺυσ ysró spu-
ma natus. Videtur ad ἀφύσσειν referendum ut
sit hauriendo natus, nam limus hauritur ex al-
veo ripisve fluminis) limus. Eust. 858, 60 /Avo-
δὴ συρφετόν, cf. Ap. 48, 88. 4 490 πολλὸν -
ἐφυσγετὸν εἰς ἅλα ϑάλλει, E. M. 179, 41 τὸ
ἐλυῶδες καὶ συρφετον, ib. 50 τὸ ἀφυσσόμενον
ὑπὸ τοῦ ὀεύματος. Aristarchus: ἀφυοσγετός,
Tyrannio: ἀφύσγετος. Aristarchi rationem pro-
bat Herodianus h.l. si subst. sit, cf. Ej M. 347,
929. Doed. Gl 92438 non limum interpretatur,
sed vim undarum, ad σφύζειν et ἀνασφυγετός
originem vocis refer ens, limo enim vim fluminis
minui.
AD et dq 5o (L. Meyer, vergl. Gr. 1,
444 2, 63 ἀφυσἼω haurio, haus-io, skr. eüshati
er sangt, cf. Ahrens, Zaft. I. A. W. 1836 p. 805.
Bent. 1, 608 & φυ- 660, ἄνα- σφυ- aufsaugen.
Doed. Gl. 1096 ἁφᾶν, ἀφάσσειν ἀφύσσειν er-
greifen. "Thiersch 384 qv- φυγ- quibuscum com-
parat nostrum Pfütze, Pfuhl, vituperatur. a Fuhrio
J. J. f. Ph. 20, 371 $.) act. ,pr. ptc. ἀφύσσων,
fut. ἀφύξειν A 171, aor. ἄφυσσεν et ἤφῦσε,
ἠφὕσαμεν L 165, imperat. ἄφνι σσον 9 349, ptc.
ἀφύσσας . 204, pass. impf. ἠφύσσετο v 305;
med. praes. ptc. ἀφυσσόμενος iP 290, , dq vocó-
μενοι I 295. aor. ἡφύσαμην ἢ 286, ἀφίσσατο
II 930, ἐφυ σσύώμεϑα, ptc. (ἀφυσσάμενος *P 990
v. 1), ἀφυσσάμενοι ὃ 359. haurio, effundo.
9) med. iibi haurio. Eust. 944, 30 ἀπαντλεῖν
χαὶ ἐχχενοῦν, cf. E. M. 14, ὃ Hes. Α 598
νέχταρ ἀπὸ ᾿χρητῆρος, sch. br. ἀρυόμενος,
ἀπαντλῶν, alis non sibi, est EU de pincerna,
cf. h. Ven. 906 4 9 Ap. 48, 25. β 849 οἶνον
ἐν ἀμφιφορεῦσιν &., cf. B 819 ε 904. v 305
πίϑων ἠφύσσετο οἶνος e cadis, ε 105 ἐν ἀμφε-
φορεῖσιν ἠφύσαμεν, ubi medio non utitur quia
non ad praesentes usus hauserant sed avecturi.
Translate JN 508 P 315 διὰ ἔντερα χαλκὸς
ἤφυσε, cf. E 517. E. M. 274, 45 ὃ γὰρ ἀντλῶν
14"
2 E
— ἀφυσσω
212
διαχόπτει τὸ ἀντλούμενον. De fut. ἀφύξω
cf. E. M. 179, 56. Eust. 894, 58 ἀφύξω ὡς
ἁρπάζω καὶ ἀφύσω ὡς ἁρπάσω. Buttm. Spr.
8.92 Anm. 9. 4 171 οὐδὲ σ᾽ ὀίω | ἐνθ ἀδ᾽ ἄτιμος
ἐὼν ἄφενος χαὶ πλοῦτον ἀφύξειν tibi opes ac
divitias congerere. Hes. ἀπαντλήσειν cf. sch.
br. Ita Naegelsb. La Roche Hagena. (Phil. 8,
392. σ᾽ dat. est elisione minutus ut 4& saepius.
"Thiersch (Gr. 8. 338 10) etiam c0? οἴω proposuit.
Sed Ariston. οὐχ ὑπονοῶ δέ σε ἐμοῦ ὄντος
ἀτίμου πλουτήσειν, ubi cs ἐμοῦ Friedlànder
correxit pro cov. Hane Aristarchi explicatio-
nem sequuntur sch. L. br. paraphr. quamvis
ἄτιμος ἐών vix habeat quo referatur et medio
ἀφύξεσθϑαι opus sit. L. Meyer (Kuhn 14, 97)
aliud esse verbum ratus, skr. bhug geniessen,
goth. bugjan, kaufen, lat. fungi comparat quod
graece vocali « auctum (2qvy-) hic legatur ver-
fitque: cum contumelia affectus sim non credo
te opes hie collecturum. — 2) 7" 295 oivov ἐκ
χρητήρων δεπάεσσιν, cf. Καὶ 578 Ψ 990 II 930.
δ᾽ 859 ὕδωρ, sch. E τῇ νηὶ κομισάμενοι, cf. &
85 x 56. x» 280 ἀμφὲ δὲ φύλλα qq. congessi,
sch. QV. χυρέως ov περιεβαλόμην, ἀλλ᾽ ἐπήν-
τλησα καὶ ἐπέβαλον ἀϑρόα: νῦν δὲ ἐπεχεάμην,
cf. sch. P. Eust. 1580, 7. (δεά, ἐξ, ἐπί.
ευπλοχαμῖδες "Axe | β 119. c 549 Achaeae;
cf, "Ayeuóc.
᾿Αχαειάς Achaea. τίς μὲν) κλαῦσεν Ἀχαιιά-
óov y 961, τις - 4. νεμεσήσῃ | β 101] — τ 146,
o- 136; τινὰ - "A. ἀνιεῖσα | E 492, 4. ἐυπέπλων |
424, φ 1060.
᾿Αχαειχός Achaeus. ^oyoc - Ayeuzór I 141
983 T 115, λαὸν "4. I 591 N 349 O 918; "4o-
ysoc «sv Ayauxov y 951.
'Az«tíg Achaea, 74. - αἴης | v 949, Ἡχαιίδα
γαῖαν ἱχάνει | A 954 H 194, κατ᾽ "A. y. | φ 107.
— Sust. Achaia "Ay«uóoc, οὐδέ πω Cuzc | γῆς
λ 166 — 481, τηλοῦ - A. wv 68; Ἄργος ἐς ἵπ-
πόβοτον κ. Ἀχαιΐδα καλλιγύναικα | 1" ΤΌ — 958,
xav "A. z.| 44 769. — Achaeae πολλαὲ ᾿Αχαιί-
dec | αἱ μὲν ἐν αὐτῇ I9dzy, αἱ δ᾽ ἄλλησιν πο-
λίεσσιν | p 951, π. "A. εἰσὲν d»? Ἑλλάδα τε
Φϑίην τε} 1 395; Ἀ., οὐχέτ᾽ "Azeiot | B. 985
H 96.
᾿Αχαιός Γ' 161 A. ἀνήρ cf. 996. - "Axatot
4 172 E484 Z 999 AA 70 326 “Ξ 59 0. 935 390
707 II 7,70 780 T 61 85 Y 49 4 4 390 323 v
166 q 418, Ἡχαιοί) A 79 197 163 344 509 B
126 292 297 935 984 364 E 298 4 311, Ἕλληνες
x. '4.| 684 794 I'461 4 344 351 384 415 E
502 H 96 116 Θ 250 I 55 138 980 370 603 642
K δ65 .4 21 626 759 890 M 99 78 118 294 996
259 N 151 194 745 812 ,Ξ: 99 O 70 989 343
405 497 498 636 699 II 499 564 592 601 P 266
277 666 Σ' 148 931 958 963 314 T'54 173 317
951 Y 2 X 3 336 ῬΨ 1 190 946 974 440 540
552 703 7397 822 869 Q2 454 β 965 306 y 100
203 220 ὃ 145 243 330 487 847 ε 811 9 990
[490] « 259 A 556 o 513 e 94 191 946 τ 175
534 v 38 v 357 o 97, Ay. τε Τρῶές ve | B 193
I'11, πάντες ^4A.| A 22 376 B 203 Z 409 Ψ
211 661 766 840 42 688 8 112 911 y 917 ὃ 344
0 135, ἐυχνήμιδες 4.| A 17 Β 881 Γ' 86 304
E 668 Ἢ 67 811 430 4 149 N 51 X 49 P 370
£€ 151 T 74 Ψ 972 658 Q9 800 y 149, μεγάϑυ-
μοι 74. | A 193 135 ὦ 57, ἑλίχωπες 4. | A 889
1 190 42 402, κάρη κομόωντες 4. | B 323 472
I' 43 79 4 261 H 85 898 449 448 459 479 476
0 53 510 I 45 X 6 v 277, μένεα πνείοντες
4. | I' 8 4 508, 6o: "A. | E 451 Δ 455 504 Σ'
yeu. — ᾿“χαιούς
241 Y 804 y 116 τ 199, χαλκοχνήμιδες 34. |
41, ἥρωες A. O 919 o 68, 4. ἀνέλχιδες O 396.
— ᾿Αχαιῶν | B 334 346 372 702 P 165 E 497
803 Z 3 106 368 387 502 H 331 463 465 Θ᾽ 72 [73]
I 8 335 K 92 4214227 M 74 159 954 277 431.
482 N 105 669 808 X [40] 140 509 O 11 983.
629 II 277 P 961 343 643 9 184 X 65 339 48
Ψ 651 OQ 385 « 401 β 90 198 δ 956 o 974 Q.
413 c 905, πολλοὶ 4. | Β 161 177 O 736 o 596,
φέρτατ'᾽ A. II 26 T 210 λ 478, κάκιστος A. | 9.
415, τις - "4. | A 150 M 390 NN 578 Ψ 285 $
650 784.π 133 c 69 φ 844, ἄλλος A.| B 931
O 569 II 141 T 388 Ψ 668 φ 324, κοῦροι A. |-
A 418 B 562 I'S82 183 Ξ' 505 P 758 .X 391 d
zt 950 ὦ 54, κούρητες ^A. | T 248, υἷες ^4. | A 169
237 240 276 808 392 B 72 83 199 198 195 234 955
281370 722 4 114 Z 9255 H 408 I 30 40 50 947
409 670 695 A 49 165 .4 656 800 M 56 NN 146
172 990 367 .E 106 421 O 675 II 49 56 698 P.
645 £€ 900 444 T 156 206 Y 317 Φ 376 X 156.
969 £2 495 β 115 198 y 104 139 ὃ [985] 9 514.
v 315 ξ 929 940 ψ 220, ἀριστήεσσιν "A. | A 957
E 414 H 184 I 89 4291 N 813 P 689 o 86,
λαὸν "A. | A 454. B 190 450 4 184 E 573 7581
Z 228 H 306 434 I 118 494 681 K 14 N40
196 829 II 2377 Ψ 156, στρατὸν -'A.| A999 478 484
B 489 4 179 909 E 589 N 88 T 196 9 199.3
νῆας Α.} A 129 305 347 559 B 4 8 17 168 308 ,
Z 50 O 52 98 920 380 I/72 488 K 306 381 450
514 44 3 82 185 557 617 NN 14 41 144 167 208.
762 839 X 354 O 116 948 459 II 113 P 691 P
76 Y 60 X 417 465 9 118 146 195 501 564.
à 248, £oxoc 'A.|I' 999 Z5 H 911, οὖρος ^A. | O 80)
«1 840 ὁ 370 659 γ 411 μὶ 184, ἀρχὸν A. (A 195.
905, xbóoc'A.|I 613 K 87 544 555 4 511 IN 676 -
E 42 y 19 202, πυργοὶ ᾿Α. Δ 347 M 333, Beatos
λῆες 4. H 106 (2 404, ἄλχαρ "A. | 4 899, zeiyoG.
4.| Μ 64 228 961 438 .Z 15 O 361 II 558, u£--
voc -"A.| M 9266, κάρτος ^A. | P 623, νόστον A.]-
x 15, δαῖτες A. | v 182, ἀρηιφίλων ὑπ᾽ A.
303 P 319 336, φελοπτολέμων ὑπ᾽ A. P 994
in quarto pede 4/ 156 334 417 H 406 I 198
286 4 247 M 19 957 P 358 y 185 9 489 τ 9407
ἄριστος "À. A 91 944 419 B 82 E 103 H δῦ
Il 274 9.18 λ 179 zt 16 6 289 τ 598, "A. φέρτατοξ
H 9289, zdotiotov "A. Z 98, τις -"A. Β 80 ὃ 106 i
286, "4. ἄλλον I 891 E 90 P 586 Y 339 5 493 δ
301, στρατὸν "A. A 384, λαὸν "A. B 179 O 7
vito. - Α. A 71 O 305 “9 908 519, γέροντες
T' 308, Τρώων z.'A. I' 266 274 997 819 341 4
85 333 471 543 E 8179 Z 1. H 65 300 4 5 Ur
Ξ 400 Π 256 Y 17, 4. χαλχοχιτώνων | A 371.
B 47 163 187 437 Π' 127 131 251 4 199 Z 451
H 275 444 O 71 K 186 367 M 352 N 9272 O δ j
P 414 Σ 105 Y! 575 QQ 995 « 986 ὃ 496, "4l.
νόστον α 326, βασιλῆες 'A. α 394, μνηστῆρξ
A. B. 87, "A. υἷες ἄριστοι | ὦ 38, in secundo
τὸν δ᾽ ἐς "A. νῆας N 81 668, δύσετ᾽ 4. ἔϑνος 1
559, '4. ἵπποι Y 394, δρηστῆρε 4. v 100. -
᾿Αχαιοῖς ἄλγε᾽ ἔϑηχεν | A 9 K 174 3P 799)
4.| E 86 465 O 487 N 496 P 396 .Y 117 Ψ
649, | Fozoc Ἡχαιοῖσιν A 984 499 Δ 11 99!
X 151 T 274 X 959 377, μετ᾽ "A, zxtoACtu coy.
I 352 461 «ὁ 248 φ 4928. — ᾿Αχαιούς | A GE
409 B 296 Π' 264 4 τὸ 514 E 32 H 35 O 198.
219 244 336 I 1 942 K [52] 145 172 9]
[411] 44 141 533 609 MM 70 195 988 Ν
83 125 227 Z τὸ O 6. 44 [61] 135 8376 1D
19 558 599 P 458 596 794 X 815 994 309
T 160 995 Y 94 Φ 413 P 106 904 y [191] εὖ
& 242 ὦ 141 426, Πανέλληνας z. A.| B
b. e
d ἄχαρις — ἄχϑος 913
Ἧι *
πάντας A. | 4 15/374 2 68 88 11 49 291 Θ᾽ 498 ρωὶὲς ἐχελωὲς γράφουσιν, ὡς «v τις εἴποι ὑδα-
I τὸ X 124 Ψ 815 y 137 141 ὃ [288] c 49 438, τοτρεφής, ὡς ᾿ἠχελῴου λεγομένου παντὸς
sepes. E. M. 107, 55 εἶδος
καρηχομόωντας A. | B 11 98 51 65 443 4 968 0
341 N 310 « 90 2 7, ἥρωας 4. | M 165 Ν 629
O 230 361 702 T 34 41, ἐυχκνήμιδας 4.| D 156
343 370 377 4 80 414 E 264 394 Z 599 H 57
172 M 141 N 401 v 721 B 12 A 509 » 317
σ 959 τ 151 v 146, ἑλίκωπας A. Γ᾿ 234 II 569
P 974, ὑπερκύδαντας A. | 4 66 71, χαλκοχίτω-
νας "A.|.K 287, μένεα πνείοντας Ἡ. [22 364,
'A. τε Τρῶές ve | E 862.
Achaei (inprimis Thessaliae gens P 684, quae
etam in aliis terris, cf. Gerhard, üb. d. Volksst.
der Acháüer B. 1854) apud Homerum principes
et saepissime omnes Graeci vocantur, cf, Glad-
stone St. p. 81. Schuster Ztft. f. G. 1867 p. 737 sq.
honorem quendam huic nomini vindicat, qua de
re cf Düntzer ib 1868 p. 959 sq. (4y«-o: Ah-
rens Di. eteol. p. 100 adn., "dyez, Ayetzot
Savelsb. Di. p. 21; ἃ X-4oc Schómann gr. Alt.
p.7 adu. ἃ radice E4Y XEX (ἔχω) A. Passow
Phil. XX 607 sq. possidentes"; ad aquam re-
fert Hartung Rel. d. Gr. II 61 coll. 47s-Ao:0c.
De accentu cf. E. M. et Arc. 43.)
ἄ-χαρες (cf. Lob. path, el. 1, 573) ingratus.
v 392 δόρπου οὐκ ἄν πως ἀχαρίστερον ἄλλο
γένοιτο i. e. nulla tristior, Ap. 50, 3 ἀχαριστό-
τερον" ὁ δὲ ᾿Απίων λυπηρότερον.
€-*y&orotog (χαρίζομαι) ingratus. 9. 936
οὐκ ἀχέριστα ταῦτ᾽ ἀγορεύεις, per adv. inter-
pretantur et sch. ΒΕ. ἄνευ χάριτος ὃ ἐστι
σχαιῶς χαὶ ἀηδῶς et Ap. 49, 95 vix recte.
᾿Ἀχελώεος (ἀχέω — ἠχέω Buttm. Lex. ἕλος
Plut. fl. 9. Ἡχελῴος χαλεῖται πᾶν ὕδωρ sch.
ABD. 9 616. Welcker gr. Gótterl, I 44 II 208
ab aqua et λωέων. Unger Phil. 24 p. 395 dzAv«)
χρείων "Ay. 194 fl. Aetoliae et Acarnaniae.
το 2 616 fl. Phrygiae a Sipylo, post Ἡχέλης
vocatus, Paus. 8, 38, 10. (ἃ) 4
ἄχερδος (4. Benf. 1, 163 ad radicem ἀχ- re-
fert ad quam multa veprium nomina pertinent
atque etiam radix c&7- quae item habet vim
acuendi. Doederl Gl. 806 ad vocem &ysoo(c,
Lob. Path. 4429 utramque vocem ad ὁάχος, Ap.
z. ovvó. 524, 4 E. M. 107, 55 ad χείρ, ἄχερος,
ἄχερδος quia manu tractari non possit) vepres,
frutex spinosus, ut videtur crataegus oxyacan-
tha, qua hodiedum Graeci ut nos utuntur ad
βοτάνης ἀκανϑώ-
ὅους, cf. Eust. 1748, 49. Hes. ἄχανϑα ποιά.
$ 10 ἐθϑρίγκωσεν ἀχέρδῳ, muro aulae velut
pinnam imposuerat sepem spinosam. Etiam pi-
rus silvestris vocabatur ἄχερδος, sch. V. ἄχερδός
ἔστιν ἀχανϑῶδες φυτόν, ἐξ ob τὰς αἱμασιὰς
ποιοῦσιν" ἔνιοι δὲ ἀπέδοσαν τὴν ἐγρίαν (ov.
ἀχανϑώδης γὰρ ἡ αὕτη εἴωϑεν εἶναι cf. E. M.
181, 2 Eust. 1748, 50. Eorum qui haec huc
referant sunt qui piros ab interiore parte muro
plantatas muroque imminentes speciem pinnae
effecisse credant, non pinnam.
ἀχερωίς (ἃ. Benf 1, 244 dubitans ad ἄχος
refert, alii ad Acherontem quia ab inferis Her-
cules arborem asportasse ferebatur (cf. Lob.
path. el. 1, 5). Bóttcher Aehrenl. Dresden 1848
p. I8 ab & priv. et χρώς ut sit farblos quod
fere probat Doederl. Gl. 805) populus alba. V
389 1] 482 ἢ ἀχερωΐς ἠὲ πίτυς, sch. AD. δέν-
ὅρον 0 χαλεῖται λεύκη" ἔνιοι δὲ φηγοῦ εἶδος
εἶπον αὐτήν. E. M. 180, 55 ᾿ριστοτέλης τὴν
αἴγειθον ὅτι πάντα τὰ ὑλώδη φυτὰ ἐχερούσια
λέγει, Eust. 938, 65 ἕτεροι δὲ ἀντὶ τοῦ ἀχε-
ὕδατος.
᾿Αχέρων (ἄχος Et. M. ἄχροος Doed. Gl. 807)
εἰς Agépovra Πυριφλεγέϑων τε ῥέουσιν | Ko-
κυτός τὲ z 518, flumen inferorum.
ἐχεύων (&. ἄχος). Pte. verbi quo non utitur
Hom. animi anxius, maestus. Alii: gemens.
In exitu versus. Cf. Fulda Spr. d. hom. Ged.
174. E 869 Y 461 *P 566 q 318 ϑυμὸν ἐχεύων |
quasi animi anxietatem sentiens. Plerique:
maestus animi, sive: gemens. 7 612 Q 198 2
23 ὀδυρόμενος «cl d. |, Aristarchus 1 619 ἐνὲ
στήϑεσσιν ἀχεύων, Zenodotus ὀδυρόμενος, zi-
νυρίζων. ὃ 100 πάντας ὁ. x. ἀ., € 40 ἄνακτος,
ubi ὁδὶ addidit, gemitum quoque videtur poéta
dixisse. ἃ 88 πυχεινόν περ à. |, x 139 "Odvo-
σῆος μέγα. (ἀχέων.
«xto (&. Ionice dictum esse et inde ἡχέω
derivatum. censet Buttm. Lex. 2, 117 in hy. ver-
bum restituere vel defendere conatus) sonitum
edo, sono. ἢ. XIX 18 codd. ϑρῆνον ἐπιπρο-
χέουσα χέει μελίγηρυν ἀοιδήν, Ruhnken ἐπιπρο-
χέουσ᾽ ἐαχεῖ, Herm. ἐάχει, Baum. hiatu admisso
ἐπιπροχέουσα ἵει, Buttm. ἐπεπροχέουσ᾽ ὀχέει.
Cer. 479 ὄργια οὔπως ἐστὲ παρεξίμεν οὔτε
πυϑέσϑαι | οὔτ᾽ ἀχέειν quam. codd. lectionem
Herm. explicari posse negavit, Ilgen et Baum.
οὔτε χανεῖν pro οὔτ᾽ ἀχέειν, Buttm. ἀχέειν de
sonitu explicat. Ven. 252 codd. οὐχέτι uo: στονα-
χήσεται, Martin στόμα χείσεται 508 hiscet*
quod edd. receperunt atque Lob. ad Buttm. Gr.
2, 323 probavit. Buttm. aut στόμα χήσεται pro-
ponit auf quod multo magis probat στόμ ἀχή-
σεται OS sonabit, inveniri enim tale fut. Hes.
μεγαχηήσεται" μέγα βοήσει d. e. μέγ᾽ ἀχήσεται
cf. Lob. path. el. 1, 73 not.
ἀχέων (C. ἄχος, Fulda, Spr. d. hom. Ged.
174 ἀχεύων dy£zov ἀχέων) sollicitus animo,
anxius, maerens, Alii: gemens. Serioris esse
originis omnes locos quibus legitur vox, variis
de causis censet Fulda l. LE 399 χῇρ ἀχέων
quem locum omisit Koechly in parva lliade.
Fulda omissis vv. 388—91, 398—404 quattuor
strophas. ternarias efüci censet. o 361 ὄφρα
tjv, ἀχεουσὰ πὲρ tunc, B 724 A 195 zzv
&, B 694 X 446 τῆς à. |, I 567 ἀχέουσα χα-
σιγνήτοιο φόνοιο. V. l q 302 pro ὀχέων at-
que Y 269 sunt qui ἀχέων ptc. esse putent non
gen. plur. v. s. ἄχος.
ἄχϑομιι (ἄχϑος ἀχϑέσ-ομαι) oneror, 2) mo-
lestia afficior, gravor, τί, cf. Fulda Spr, d. hom.
Ged. 62. ε 225 v. 1. ἀχϑομένους pro αἰνυμέ-
vovc. h. Ap. 281 ἀχϑόμενός περ, o 457 νηῦς
ἤχϑετο τοῖσι νέεσϑαι, Hes. ἔβριϑεν, ἔτεμνεν
SIE M. E τ z o xm
ἠνιᾶτο εβαρύνετο. Eust. 1788, 45 εβαρυνετο
φόρτῳ .. οἱ μέντοι μεϑ' Ὅμηρον καὶ enl λύ-
Tug τὸ τε ἄχϑεσϑαι τιϑέασιν zal τὴν ἐξ αὐ-
τοῦ ἄχϑηδόνα. -- 2) .4 974 400 ἤχϑετο - κῆρ
vulneratorum, sch. BLV. τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ἀνϑ-
ἥψατο τὸ δεινόν. Ceterum sch. A. 44 400 yo.
ὠκέας ἵππους. E 354 ἀχϑομένην ὀδύνῃσι. E
361 λίην ἄχϑομαι ἕλκος, N 352 δαμναμένους.
Sch. BL. λείπει τὸ δρῶν, cf. Eust. 936, 50, ne-
que melius Nicanor: τὸ ἑξῆς ἐστιν ᾿Αργείους ópo-
ϑυνε Τρωσὶ δαμναμένους" τὸ δὲ ἤχϑετο γάρ
ó« διὰ μέσου, non enim posse acc. δαμνα-
μένους referri ad ἤχϑετο.
ἄχϑος (plerique ad &y-, ἄχος referunt E. M.
181, 23 Curt. E. 166 Doed. Gl. 891 A. Goebel
epith. in -ec desin. 30. Aliter Benf. 1, 351 ad
914 ἀἀχιλλεύς
radicem vah «c, lat. veh-ere. Pott E. F. 1, 283
ad sah sustinere etsi ap. Hom. non sunt vesti-
gia consonae. Sed E. M. 181, 22 405, 41 Lob.
Rh. 994 ad ἄγω, quod defendit Goebel (Kuhn
l1, 58), quia Hom. propria tantum vi vocis uta-
tur. Utitur vero etiam translata. Cf. Fulda,
Spr. d. hom. Ged. 62) onus. E. M. 181, 23 τὸ
ἀγόμενον καὶ βαρυνόμενον... Non recte Doe-
derl L Ll: schmerzliche Last. : 233 ὄμβριμον
d. ὕλης, γ 912 χτήματα ὅσα νέες d. ἄειρον, Y
347 νηῦς &. ἄροιτο, M 452 ὀλίγον. Translate:
X 104 ἐτώσιον ἄχϑος ἀρούρης, v 379 αὕτως
&. ἀρούρης. Videtur hic et Ξ 85 aliquid latere
eorum quibus Cypria nituntur cf. R. Kohler Rh.
M. 13, 316. (ἀνδραχϑής.)
᾿Αχιλλεὺς | 4 54 Koch, 330, 348, B 6685,
I 193, 217, 628, K 106, A 104, ' 625, 762, TET;
186, M 10, & 50, 366, 124, 142, 153, 155, 168,
198, 920, Σ 947, T 15, 45, 188, 968, 343,
389, 397, Y 42, 75, 301, 283, 493, 441, Φ 536, «
344, 590, 532, X 131, ícoc Ἐνυαλίῳ, 544, 319,
q 4, 12. 101.125, 128, 138, 257, 358, 616, [757],
ERES 15, 226, 894, 409, 626, '631, 684, γ τοῦ, 109,
ϑλός -4 664, II 837, χλυτός Y 250; — πό-
dk ὠκχὺς A. lA 58, 84, 148, 215, 364, 489, I
196, 307, 606, 643, A 112, 607, Π 48, Z 78,
97, 187, T 55, 145, 198, 298, 419, d 222, X 14
260, 341, P:93, 176, (ὁ 138; 559, 649. 751, ὠκὺς
Ἢ. E 211, X 188, 229. Ψ 218, O 621, ᾽διογε:
γῆς Πηλέος υἱὸς zt. ὦ. A. 4 489. — ποδώ-
χης € 934. — ὅδῖος A. | A 7, 992, E 788, Z
414, I 199, 209, 667, O 68, P 402, X398, 305, 343,
T 40, 364, 384, Y 160, 386, 388, Φ 39, 67, 161,
359, X 102, 172, 205, 326, 330, 364, 455, us 136,
Ὁ 151, 180, 518, 596. — ποδάρκης ὃ. A. | A
121, B 688, 'Z 425, 21599; II 5; 5 1815; Y 177,
413, 445, Φ 49, 149, 265, Unas 140, 193.
333, 584, 555, 828, 889, OQ 668. — ἀρήιος II
166. — μεγάϑυμος Ψ Ἰ68. — secunda sede:
᾿Αχιλλεύς B 769, H 113, Y 129, 369, 381, 9
120. 144, 147, 525, X 24, Ψ 208, 224, 358, 194,
42 44, 483, 575, 643; διίφιλος 4725 ᾿ἐχιλλεύς I
663, Y 26, ap 155; 491, 794, 748, €? 59, 511,
615; -- διίφιλος X Z 208: δουριχλυτός d» 933:
tertia sede: ᾿ἡχιλλεύς 4 99 B 377, A 656, Y
SBNSK ROT, 38T, d 110, 169, 179, 182, X 312,
Q 456, 589, '4. Θέτιδος παῖς 4 512, II 860, —
Seiqoeov | 'B 875. — Gen. secunda s. ἢ ποτ᾽
Ἀχιλλῆος A 240, [O 2235] — .4 8, II 709, 199,
P 504, 214, 615, T 19-379, Y: 139, d 15, AT,
X 911, 446, EE 72, 309, T8. — μεγαθύμου Y
498, y 189, ῥηξήνορος δ 5, Πηληιάδαο à 557,
tertia, 5. χωόμενος Ἡχιλῆος ΤΕΊΟΥΡ 278329497;
341, A 546; ἀμύμονος P 186, 44. à. Alaxidato
II $54 Y 113; Πηλείδεω "4. 0. 64, P. 195; —
ἀγαυοῦ P 557, ᾿ἡχιλλῆος T 89, quarta s. ᾿Αχιλ-
ληος δεδιδάχϑαι I4 831, "A. ὀλοὸν κῆρ Ξ 139,
Y 94, 2 412, quinta s. ᾿ἡχιλῆος ἔϑηκεν | Y 324,
4 510, ᾿Αχιλλῆος ϑείοιο T 219, 997. — "Ayc-
45goc| X 152, Y 365, Φ 174, 580, 9 155, 184,
462. — ποδώκεος Y 89, Πηληιάδεω y: I I
322, I 166, II 269, 653, Y 85, 9 406, 9 75, P
467, ὦ 15; ἀρατεροῦ Φ 553. — Dat. secunda
5. λίσσομ᾽ Ἡχιλλὴῆε A 988, 9 119, um 176,
196; δηξήνορι N 324, II 5715. — &w ὃ E TUA
X 977. — tertia E jt B 220, 941, K 404,
II 2, P 78, 691, € 2, 324, 9 57, 585. — Πη:
λείδῃ "A. p 105, 701, Y [312], 322, Φ 557, X
116. — δαΐφρονι «1 191, 839, P 654. — gàog
Q 39. — quarta s. ᾿Αχιλλῆι προφέρωμεν P 191,
Y 376, Q 110; πτολιπόρϑῳ | 32 108, quinta s.
— ἀχλύς
Ay uczso9«.| I 164, X 36, 55, 2 154, 188:
ΒΞ pU H 319, 4 652, 183, T 194, 352, YS
120, 422. 4 328, ᾿Αχιλλεῖ τιν 792. — "Aye ,
A 558, B 9, d 294, «Αἰακίδην "A. .4 805, ταχύν
Σ' 69, πόδας τάχυν X 354, secunda s. οὐδ᾽ Ayt- ;
λῆα Z 99, Y 139, 174, tertia s. ὡς xz. νῦν Ayi-
An« B 339, 4 118, O 402 T 151, d» 240, 263,
571, Y 109; πόδας τάχυν N 348, P τοῦ, X358,
Πηλείδην "A. V 542, δαΐφρονα X 30, πελώριον
Φ 527, X 92, δῖον ᾿Αχιλλῆα͵ Φ 138 250, "A.
ῥηξήνορα ϑυμολέοντα H 2 28, ó. Π 146. quinta &
XQ 484. ᾿Αχιλλῆ vi πτολίπορϑον Θ 813 Φ 580 [— O
11. Woc. χαῖρ᾽ ᾿Ιχιλεῦ I 225, 496, 513; ὦ ᾿Α.
Φ 214, V 543, ὦ A. - διίφιλε A 74; d. "AES
Πηλέος υἱὲ, μέγα φέρτατ ᾿Αχαιῶν II 21, T 216,
λ A18. tertia s. Φ 74, quarta s. 41 606, 'Q 508,
661. — Ἀχιλλεῦ | H 29, AX 258, Ψ' 69, 88, λ 489,
486, o 79, 94. — ϑεοείχελ᾽ "4. |A 131, T 155;
ex ἐπιείχελ᾽ "A.| I 485, 494, X 279, Ψ' 80,
Q 486. — ὄβοιμ᾽ A. | T 408; qetóue 44. 1 1] 434,
Φ 160, 583, ὦ 76; διίφιλε q. A. | X916; ὄλβιε,
Πηλέος υἱὲ, ϑεοῖς &. 4.| o 36. Achilles, Pe-
lei et Thetidis f. Φ 187 sqq. £2 59, X 55, p.
Neoptolemi [T 327] 4 506, ἃ Chirone educatur |
41 882, μέγα πᾶσιν} ἕρχος ᾿Αχαιοῖσιν - πολέ-
μοιοὸ zczoto A 384, quinquaginta naves Myrmi-
donum ex Phthia Troiam dueit 18 681 sqq. Π
168 sqq. quibus alterum castrorum cornu tenet
€ 222 sqq. comite Phoenice 1 438 et undecim
urbes terra duodecim mari (etiam Andromaches.
patrem fratresque interfecerat Z 414 — 498) di-
ruit, inter quas Lyrnessum unde Briseidem ser-
vam sibi aufert .4 392 Π᾿ 690. Qua ab Aga-
memnone erepta Achilles matris consilio 4 350.
pugna prorsus abstinet 420, 490, ut "Troiani Iove.
luvante 502, 528 fere semper superiores fiant.
Itaque dum My rmidones ludis se exercent, Graeci
eo adiguntur, αὖ Acamemnon Nestore suadente
Phoenicem, Ulixem, Aiacem legatos omnia pro-
mittentes ad eum mitteret I 115, 168. Sed ne
lis quidem precibus commotus A. abire mi-
natus 490, ad extremum Patroclo permittit ipsius.
armis induto Graecos adiuvare. Quem ab
Hectore occisum ΠῚ 827 servat € 170 et novi
armis ab Hephaesto factis 467, Briseide re-
cepta cum Agamemnone in gratiam redit; ἢ
Minerva nectare et ambrosia nurritus T 353,
postquam unus equorum ei mortem ut iam an-
tea mater 4 415, vaticinatus est 408 sqq. a Iove:
Y 26 et ab hoste 88 laudatus cum Aenea I-
162—262 sqq. (Multa lucratus ex captivis d
102) sibi mortem vatieinatur 108 276, ab Aste-
ropaeo volneratur, in Xantho XII iuvenes troia-
nos vivos capit quos Patroclo sacrificat 95 et
cum fluminis deo ipso pugnans 234, ab Athena
Neptuuo Hephaesto servatur 286 345. Troibus
in urbem reiectis Hector solus urbem circum-
agitur et occisus .Y 326 sqq. ab Achille raptatu
X 395, Ῥ 24. Patroclum sepelit Indosque ijr
eius honorem instituit 7", Hectoris corpus Pr
mo reddit 9 15 485. Ipse ante Troiam occi
tur o 37, € 310, atque anima eius cum Ulixe
colloquitur 4 467 sqq. 477, 482 sqq., de armis
vero contenditur 4 544— 556. (Contra Prellerum|
gr. Myth. II 400 et Hartungium Rel. d. Gr. Π|98
200 qui ad aquam (coll. '47y£ocov "AyeAonod)-
ferunt, Curtius per "Ez£A«oc explicat; ἄχος Ἰλίου
vel λαοῦ schol 4 1, Et. M.) r
ἀχλύς (Beuf. I, 361 skr. valàh- aka nubl
germ. Wolke, ahd. wolehan. Hoffmann Hom
28 skr. khal colligere - ἃ prosth. Doed.(
F
U
* *
- 2494 ἀναχελύσσεσϑαι, χεῖλος, χελύνη. N. ἀχλὺς
- Y 421, g. -toc O 668) caligo, quae efficit ut
homines non cernant, «ἀήρ efficit ut dii non .cer-
nantur. Ap. 49, 19 ἡ τῶν ὀφρϑαλ, μῶν σχότω-
σις. E. M. 181, 86 σχοτία, ἀορασία. Ictus in
priore syll. E 127 | ἀχλὺν dm ὀφϑαλμῶν ἕλον,
Y 341 σχέδασε. Y 821 «at^ oq 9, μῶν χέε ob
oculos, ἡ 41 ϑεσπεσίην κατέχευε. 0 665 νέφος
ἀχλύος, Ariston, ἀϑετοῦνται στίχοι στ΄ (668—
73) ὅτι οὐ προσυνίσταται ἀχλύς, ἀλλὰ συνεχῶς
μάχονται, cf. Schómann, N. J. f. Ph. 69, 96 de
retic. Hom. 6. W. Ribbeck, 10. 85, 94. sch. V.
λέγοις ὡς λείπει ἄλλα ποιήματα δι᾿ ὧν ἐδε-
δήλωτο ταῦτα. Qui locum defendunt translate
de metu dietum putant Eust. 1037, 2 Koeppen
h.l. Bothe ἢ. 1. Wittmann Schweinfurt 1851:
,Minervya nubem caliginis divinitus. immissam
Graecis, i. e. ingentem illorum perturbationem
et aerumnam submovit et propitio animo Grae-
eis utrimque lux i. e. salutis auctor facta est".
Sed haec Homerus videtur aliter dicturus fuisse.
De prodigio v 357 χακὴ δ᾽ ἐπιδέδρομεν &. De
morientibus Εἰ 696 II 344 χατὰ δ᾽ ὀφϑαλ, μῶν
πέχυτ᾽ dy Aoc, cf. χ 88, de luctu Y 421. (ἀχλύω.)
&Aivo (ἀχλύς) caligo, obscuror. 4 406 ξ 304
ἤχλυσε δὲ πόντος ὑπ᾽ αὐτῆς, sch. H. ἀχλύος ^
ἐπλήσϑη χαὶ σχότους.
ἄχνη (Bent. 1, 163 a radice ἀκ-, ὁξ- (O&UG),
ἀχ- (ὀκαχμένος), ef. Pott E. F. 1, 143. Passow
χνόη λάχνη et lat. lana, lanugo comparat. Lob.
path. el. 1, 111 ἄχρον. Particulae tenuissimae
quae haerent in superficie, 1) palea, 2) spuma.
E. M. 181, 50 πᾶσα λεπτότης ὑγροῦ τε χαὶ
ξηροῦ. Ap. 49, 88 ἄχνας" τὲ. ἄχυρα" λέγεται
δὲ καὶ τὸ ἐπιπολάζον τῇ ϑαλάσσῃ ἄχνη. Ε
499 ἄνεμος ἄχνας φορέει, E 801 χαρπὸν τε
zal ἄχνας. — ^9) 4 426 ἁλὸς ἄχνην, sch. D. τὸ
χορτῶδες τῆς ϑαλάσσης ἀπόβλημα, τὸν ἐφρόν,
ὅπερ καὶ φυχίον φασίν, cf. ε 403, sch. P. V.
τῷ λεπτομερεστάτῳ τοῦ ἀφροῦ τῆς ἁλὸς - ἢ
"i ἀκαϑαρσίᾳ. 0 626 νηῦς &yvg ὑπεχρύφϑη,
4 307 ὑψόσε δ᾽ ἄχνη σκίδναται, cf. u 388.
ἄχ-νυμαι (&y-oc) praes. ἄχνυμαι v. l. 6 170,
ἄχνυται, E Υ ταὶ & 376. ptc. ἀχνύμενος, -η, τῆς
h. Cer. 37, -9, -ῇ £ 584, -ον y 188, -ην h. Cer.
77, -ὦ, τοι, «αἱ À 845, τοις £2 596. impf. ἄχνυτο
Ξ z 98, ἐχνύμεϑα 4 558. In angustiis sum, con-
stringor, angor. 2) maereo, indignor. Alii: gemo.
Abs. τινός, τινί, περί τινε, C. ptc. Saepe ad-
duntur zo et similia quae indicent qua quis
corporis parte quasi constringatur cf. Fulda,
Spr. d. hom. Ged. 177. H 428 431 Ψ 165 μ
250 ὦ 420 χῆρ, cf x 67 u 153 270. y 188. T
57 Ψ 984 443 ὦ 773. Paulatim factum esse ut
E: subst. adderetur particula περ statuit Fulda.
n exitu versus 4 241 588 XX 424 ὃ 104 3 478
φ 250 ἀχνύμενός περὶ cf. X 112 Ip 865 9
523 x 174 π 147. h. Cer. 37 ἀχνυμένης περ
ubi C. G. Cobet (Mnem. 10, 314) ἀχνυμένῃ o
bere voluit nescius ut W. C. Kayser (Phil. 92,
527) ei respondit coniungi gen. ptc. cum dat.
etiam II 531 & 527 et mum talia ab Ameisio
5 157, Thierschio (Gr. ὃ. 258, 3), Krügero (Di.
ὃ. 47, 4, n cf. Glssiinh Beob. 4, 29 Friedlànd.
Ariston, 2 & 170 ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἐμοῖ-
"DI, Ξ 3o σφιν ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν, ó 549
ἐμοὶ ϑυμὸς καὶ ἀ. περ ἐάνϑη, £2 ὅ84 ἀχνυμένῃ
χραδίῃ, Z 524 jo &. ἐν ϑυμῷ, La Roche inner-
lich. Fulda 1. 1. putat corrupta esse verba.
Aliquo modo fieri potuit (Naegelsb. hom. Th.
991) ut toti sic subiungeretur pars, cf. Eust. 660,
ἀχλύω — ἄχος 215
26 paraphr. sch. LV.
χατὰ δάκρυ χέοντες, cf.
» o 21. N 658 q 115. "P 137. ὃ 553 N 419
297 ἢ. Cer. 433. O 125 317 ἑταίρου, cf. 0
óol P 459. Ν 403 σίου. & 376 δὴν οἰχομέ-
voto ἄναχτος, ἃ 558 σεῖο d. φϑιμένοιο. Σ᾿ 3920
ἵστερος ἐλϑῶν, h. Cer. 77 περὲ παιδί, — b) De
sollicitudine ac curis Q 526 βροτοῖσιν ζώειν
ἀχνυμένοις, cf. X 62 443. B 270. h. Cer. 147
216. — c) De timore qui quasi constringit cor
M 178 καὶ ἀχνύμενοί περ ἀνάγκῃ νηῶν uv-
γοντὸ ut Nicanor explicat quamquam sunt qui
νηῶν ad ἀχνύμενοι referant. Expunxit Aristar-
chus vv. 175-80, Zenodotus ne scripserat qui-
dem. — d) De ira et indignatione 4 108 ἀχνύ-
μενος, cf. ὃ 661 O 133.. Est ἀχνύμενός περ
v. l. E 142 pro ἱέμενός περ.
ἄ-χολος sine felle, iram animique perturba-
tionem leniens. ó 221 φάρμαχον ἄχολον.
ἄχ-ομαι (&. ν. S. ἄχος) in angustiis sum,
— 2) x 570 αχνύμενοι,
4.5 466 u 19. À 549.
angor. Ali: gemo, maereo. 6 956 t 129 viv
δ᾽ yop.
ἄχ-ος (i. Radix skr. agh beengt sein unde
inserta nasali ἄγχω ango angustus, germ. eng,
Angst et skr. ánhas — ἄχος. Curt. E. 166 i
Meyer vergl Gr. 1, 44 97 344, Fulda, Spr. d.
hom. Ged. "164. Sunt tamen qui onomatopoé-
tice formatum putent ut nostrum ach) 1) angu-
stiae, status eius qui constringitur, angor. 2) ani-
mi dolor, sollicitudo. τινός, περί του. E. M.
182, ll παρὰ τὸ συνέχεσϑαι τὴν ψυχὴν ὑπὸ
λύπης, cf. sch. B. Ν 86. Ap. 49, 28 λύπη gue
νίαν ἔχουσα cf. E. M. 188, L K 145 I2
τοῖον ἄχος βεβίηκεν ᾿Αχαιούς. Sed SESS
de animo. O0 147 O 208 II 52 c 214 τόδ᾽ «i-
vóv ἄχος χραδίην καὶ ϑυμὸν t ἱκάνει. Quae fue-
rit causa doloris aut particulis γάρ et ὁππότε
aut per asy! nd. additur cf. Day BI ubi sch.
BL. ἄχος 7] ἄφωνος ἀνία. h. Cer. 90 αἰνότε-
ρον καὶ κύντερον, X 43 αἰνὸν ἀπὸ πραπί-
ὅων ἄχος ἔλθοι, O 124 316 πύχασεν φρένας
ἡνιόχοιο, εἴ. P 83. 5 z 415 Τρῶας d. ἔλλαβε
ϑυμόν, II 599 πυκινὸν δ᾽ ἄχος ἔλλαβ᾽ Ἀχαιοῖς,
N 581 Arostóngv δ᾽ ἄ. εἷλε, cf. o 299 h. Ven.
199. NN 86 σφιν κατὰ ϑυμὸν ἐγίγνετο, Π 508
Γλαύκῳ αἰνὸν ἄ,, q 419 ΠΕ ἀπ &. μέγα,
A 188 ᾿᾽Πηλεΐωνι, Ἢ 392 Σαρπήδοντι Γλαύχου
ἀπιόντος, sch. BL. διὰ τὴν περίστασιν οὐκ
ἐξάγειν, οὐ παραμυϑεῖσϑαι ἐδύνατο, vocem
enim incluserat angor. Il 581 Πατρόχλῳ τὰ
γένετο φϑιμένου ἑτάροιο, Ν 417 X 458 Ἐξ
Ἡργείοισι - εὐξαμένοιο. P 539 χῆρ ἄχεος
ϑέηκα, o ATO οὔτ᾽ ἄχος ἐστὶ μετὰ φρεσὶν οὔτέ
τι πένϑος. — b) Paulo obscurius angoris notio
significatur: 4 279 ᾧ ἄχεϊ σχομένη, Il 55 αἰνὸν
ἄχος τό μοί ἔστιν, cf. π 87 E 159 y 8451 249.
4 169 σέϑεν, ὃ 108 ἄ. αἰὲν ἄλαστον. χείνου,
Y 293 d. Αἰνείαο, q 249 &. περί t' αὐτοῦ καὶ
περὶ πάντων. — 2) In aliis apparet doloris non
angoris notionem obversatam esse poétae animo,
velut quando plur. utitur. Tales locos Fulda I
censet, ,Serioris originis esse ratus. [᾿ 412 £2
91 &y& ἄχριτα, Ariston. D 395 ἀϑετοῦνται
στίχοι zy (396— 418). Z 413 o? ϑαλπωρὴ ἐλλ᾽
ἄχεα, cf La Roche, Phil 12, 395 s. Koechly
de Iliad. carmin. 6, 10. Y 298 ἕνεκ᾽ ἀλλοτρίων
ἀχέων, paraphr. ἕνεχ᾽ ἀλλοτρίων θλίψεων,
Bentl ἀτέων malebat, Doederl Gl. 886 ἀχέων
ptc. esse statuit et ἀλλοτρίων pro subst. quod
vix videtur concedi posse. t 167 μ᾽ ἀχέεσσι
δώσεις πλείοσιν ἢ ἔχομαι. bh. Cer. 486 ἀχέων
210
δ᾽ ἀπεπαύετο ϑυμός, T 125 αχος ὀξὺ χατὰ
φρένα τύψε. Versus obelo notatus in Veneto,
cf. RS Cer. 40. X 495 ob μὐ ἄχος ὀξὺ χατοίσε:
ται, 0 358 ret οὗ “παιδός, ϑ 530 ἐλεεινοτάτῳ
ΠΝ ἣν: 208 ἐμοὶ δ᾽ ἄχος ὀξὺ γενέσκετο “κηρόϑι
μάλλον, I 9 ἄχεϊ HEY CAO βεβολ ἡμένος 100, cf.
z 247. T 367 ἄ. ἄτλητον, Ariston. ἀϑετοῦνται
Dd δ΄ (305—8) σ 348 ov n &. χραδίην, cf. v
286. 9 541 &. φρένας ἀμφιβέβηκεν, cf. h. Ven.
243. P 591 2 92 o 315 τὸν δ᾽ ἄχεος νεφέλη
ἐχάλυψε, sch. br. πύκνωμα τῆς λύπης περι-
φραστιχῶς, πλῆϑος λύπης. Quid Aristarchus
statuerit, de quo sch. V. τῇ αἰγίδι, ὡς ᾿Αρί-
σταρχος, non satis liquet, nisi forte ad P 594
referendum est scholion. Y 989 “κατὰ &. οἱ
χύτο μυρίον ὀφϑαλμοῖσιν, ó 716 &. ὦ μῳεχύϑη
ϑυμοιρϑύρον. Z 336 ἄχεϊ προτραπέσ σϑαι, sch.
BD. ἐκ τῆς συ u ϑάσης μοι λύπης διὰ τὴν ἡτ-
ταν παρατροπήν τινα χαὶ ψυχαγωγίαν καὶ
παραμυϑίαν εὑρεῖν. Ceterum h. Cer. 479 ed
M. a manu secunda habet ϑεῶν ἄχος, Val-
cken ἄγος. (ἀχεύων, ἀχέων, ἄχνυμαι, ἄχϑος,
ἄχϑομαι. )
εσχρεῖος (χρεία. De accentu quem apud At-
ticos habet Huscncandtamag cf. Herodian B 269
Lob. path. el. 2, 40) inutilis, ineptus. B 269
ἄχρεῖον ἰδών ingptum prae 'se ferens, albern
aussehend, cf. Nümelsb. h. L, sch. BLV. ὀργιζο-
μέν ov καὶ μὴ δυναμένου ἀμύ ἡνασϑαι διαγρόφει
βλέμμα" ἔστιν ovv ἀχαίρως ὑποβλέψας, cf.
Baumeister Nachtr. z. sch. Did. Phil. ll, 168 et
paraphr. Eust. 217, 36 τὸ ἀκαίρως ὑποβλέψαι,
καὶ ἐπ᾽ οὐδεμιᾷ χρείῃ. Dissimulare enim vo-
luit quidem, sed non potuit sibi curae esse quae
Ulixes dixisset fecissetque. Saepe autem visus
speciesque sic inter se permutantur, cf. Lucas,
qu. lex. 34. Minus bene Ap. 49, 20. Non recte
E. M. 182, 41 ἀσϑενῶς καὶ ταπεινῶς, quem
fere sequitur Duentzer: unmerklich, kaum, non
enim ausum esse circumspectare Thersitem, ho-
minem impudentissimum. Sed sic erat quidem
quod ceteri gauderent malo alieno, non vero
erat quod dulce riderent. Ameis qui (N. J.. f£. Ph.
73, 312) probaverat Wiedaschii versionem mit
verblüftem Gesicht, in ed. Moschopulum secu-
ius ad sequentia (ἀπομόρξατο δάκρυ) refert:
cum videret inutiles esse lacrimas detersit, quam-
quam lacrimas non ii tantum abstergent qui
frustra plorant, sed omnes. Doederl. -Gl. 782
masc. esse ratus vertit: debilem vultu reprae-
sentans. — σ 163 4. δ᾽ ἐγέλασσεν sine causa
risit, über nichts, ut Eurynome putabat, quae
nesciebat Penelopem dissimulare tristitiam et
simulare simplicitatem, cf. Doed. Gl. 782. sch.
BHQ. ἄκαιρον μηδενὸς προκειμένου, οὐ χρειῶ-
δες, οὐδὲ πρὸς χρείαν ἁρμοζόμενον, cf. ὌΝ
1842, 54 n 49, 22. Minus bene E. M. 182,
ἐπίπλαστον καὶ ἐπιπόλαιον μέχρι τοῦ τὰ aen
διανοίγειν. Sunt qui inutilem putent risum quia
Eurynome v. 173, 174 id sciat quod Penelope
ridendo celare voluerit, sed quae ibi dicit Eu-
rynome ea non probat Penelope v. 178.
ἐ-χρημοσύνη (ἀχρήμων) pecuniae inopia. :
9 502 ἀχρημοσύνη ἀνώγει.
ἄχρι (ἄχρις, cf. Lob. path. el. 2, 210) usque
ad. σ 370 ἄχρι μάλα κνέφαος, Eust. 1851, 47
ἄχρι βαϑείας ἑσπέρας. Recte monet Doed. Gl.
S00 casu potuisse fieri ut forma ἄχρε quae se-
mel legatum praep. sit et de tempore dicatur,
plenior vero adv. loci.
ἄχρις (Herodian IJ 324 ἃ μέχρις deducit.
ἀχρεῖος — dw
Benf. 1, 280 skr. vahis, vàh-ja auswártig cum
suff. eo, quamquam signific atio valde est mu-.
tata, Buttm. (Spr. 8. 18 Anm. 4) ab &, ut sit
pro ἅχρες, Doederl. Gl. 800 χρίζειν ut Sit: be- 1
rührend, treffend, Curt. E. 166 ab ἂχ, ἄγχι,
ἄχος, plerique ab ἄκρος, cf. Lob. path. el. 1,
113. De accentu v. Herod. ΠΟ 324. — Adverb.
penitus, , protinus, multis: usque. BDisputavit de
formis ἄχρις, μέχρις ete. Gerland (Kuhn 9, 66).
4522 τένοντε ἀπηλοίησεν, sch. br. καϑόλου, cf.
Eust. 504, 43. II 324 ἀπὸ δ᾽ ὀστέον (t. ἄραξεν,
paulo aliter sch. BLV. ἀντὶ τοῦ ἕως ὀστέου,
cf. sch. br., sed os quoque videtur abrupisse
cum bracchio. ,Repugnantia coniungit Eust. 1062,
48. P 599 γράψεν ot ὀστέον ἄχρις. Bracchium
enim ex obliquo attigerat cuspis, non medium,
sed altius iuxta os penetraverat, cf, Eust. 1120, 9.
εἰχυρ-κιή (ἄχυρον) locus ubi paleae cumu- -
lantur. ; palearium, ££ 502 ὑπολευχαίνονται ἀχυρ-
utut y "sch. BL. οἱ τόποι ἔνϑα ἐχτινάσσεται τὰ
ἄχυρα, cf. sch. D. Eust. 575, 95 Ap. 49, 30
E. M. 183, 5 Hes. Suid. I 1, 924 lex. Seg. 475,
19. Monet Grashof, Ztit. f. A. W. 1837 p. 580.
non collective de acervo, ium de loco legi vo-
cem et L. Meyer, vergl. Gr. $ 2, 490 terminatio-
nem ε habere notionem aliquam colligendi.
ἄψ (Czó, abs. Benf. 1, 977 ad skr. 'avàk re-
tro, etiam 'Duentz. N. J. f. Ph. 69, 489 ad skr.
ava, c£ Pott E. F, 2, 680. Ahrens, Kuhn 9, 168
ἀπ-ς jo (z-c) 1) Dres 2) rursus, 'Ap. 50, ὃ πάς,
Am, ὕπερ ἀντὶ τοῦ ὀπίσω. E. M. 154, 33 se
τοὐπίσω ᾿χαὶ τὸ μετὰ ταῦτα χαὶ τὸ ἔσω, ΗΘ
εἰς τὰ ὀπίσω, £x δευτέρου. Additur plerumque /
alia loci significatio certior et magis definita,
Cum verbis motum significantibus 1) .4 220 ὦσε,
Z 467 ἐκλίνϑη, cf. v 470. 4 141 Ld D33.
TFT EL JE E
4 585 N 165 533 566 596 648 X 408 II 817.
εἰς ἔϑνος ἐχάζετο, O 456 ἵχεσϑον, cf. Y 440)
K 911 ἔλϑοι, cf. Ν 17 O 550 y
Voss cw).
42 288 v
55.
907 τ 544 w 20 x 244 (codd. ey,
II 254 εἰσῆλθε, 4 859 ὀρούσας, Γ᾽ 306 εἰμι, O
183 Y 142 ἂψ ἔμεν, cf. p 129 432 X14 Φ 297;
α 976 z 405 (ubi vuleo «iw ) o 214 n 166 σ 10 Y
h. Mere. 40. 41 760 ἔχον, Ψ 374 τέλεον δρό-
μον, o. 216 ἔλασεν. 0 581 στῆσα νῆας, sch. E;
εἰς τοὐπίσω. H 218 ἀναδῦναι, ε 352 ἐδύσατο ,
T 402 σαωσέμεν, M 390 ἄλτο, "h. Ven, 168 ἀπο-
κἀίνουσι, λ 18 προτράπηται. — b) à 261 νέε-
Git. Sine loci significatione, cum verbis re-
deundi potissimum. 4 60 ἀπονοστήσειν retro.
redituros, cf. Θ 499 P 406 r 6 ὦ 4j1. n
ivt ἐχώρησεν, sch. LV. συνωνύμως τῷ παλίνορ-,
coc, οἵ. K 210 [411] “« 440 ΜΗ 115 Ν 457
819 P 47 Τ29 o 461. 44 392 ἀνερχομένῳ, retro
redeunti. 7' 290 ἀνιοῦσα, cf. K 989. T 80
ὁρύων, sch D. εἰς τοὐπίσω. A 357 μῦϑον.
ἀποίσειν. N ὃ 396 στρέψαι, cf. Y 488 δ 520.
994. ΜῈ 490 τείχεος ἂψ ὥσασϑαι, of. ὁ 4
À 599, e 461. A 295 ξ 294 h. Ap. 350 y π
ριτελλομέ vov ἕτεος. — c) « 263. ἂψ αὐτὴν ὁδὸν
ἡγήσασϑαι Υ͂. E lw. c 314 ἐπέϑηκε, 3P 349 £L.
χώρῃ ἕζετο, c 152 ἐν χερσὶν ἔϑηκε. D 379 dv
33 EE E 505 ἐπιμισγομένων, sch. b E
ἐκ δευτέρου προσμιγνύντων. F
Π 86 ἐποδάσσωσιν, Sch. A. eic τοὐπίσω &
καταστήσουσιν, ἀποδώσουσιν. AX 277 δίδω.
d) Additur cór:c: O 335 μένος ὠρσεν, ubi
Ribbeck (N. J. f. Ph. 85, 27) αὐτις δὲ To. pro--
posuit quia fugae mentio omnino non fit. 0 364
συνέχευε, c 157 φ 139 100 w 164 xev «p.
ἕζετο, h. Ven, 183 χαλύψατο. Vel similia: 4I
395 ἐπὲ νῆας ἔεργε Tut EL sch. V. πάλιν
ὀπισϑορμήτους ἀπεῖργεν ἐπὶ τὰς ναῦς. N 380
πάλιν sig! ἐπί νῆας, Eust. 1142, 61 τὸ ἂψ καὶ
τὸ πάλιν τῆς αὐτῆς ἐννοίας εἰσὶ. -- 9) Rursus.
Π 54 ἀφελέσϑαι, sch. L. πάλιν στερῆσαι, cf. II
58 € 445. P 543 ἐπὶ Πατρύκλῳ τέτατο ὑσμί-
νη. Y 876 enl γαίῃ πάγη. t 349 ὁπολυσάμε-
roc, ὃ. 90 ἄρχοιτο. 9 92 yodaoztv, Aristopha-
nes αἷψ᾽. Translate 1 120 T 188 ἀρέσαι,
quasi fiat reditus ad amicitiam, Π 449.9 180
θανάτου ἐξαναλῦσαι, z 895 ἄνδρες ἐγένοντο
in pristinum statum restituti, SEE Aristar-
chum. Alii ey, cf. x 175. Est v.l Φ 585
em ἂψ θέμεναι pro ἐπανϑέμεναι. -- τῇ Legi-
tur cw circiter nonagies in prima arsi, in se-
cunda J' 819 K 289 M 4920 ὁ 418 II 54 D'199
439 d 33 s 352 9 90 x 395 ἃ 18 599 u 381 v
55 ἢ. Ven. 168, in quarta A 911 4 359 Y 440
i 20, n quinta ;1 141 9^ 349 876. In thesi
prima. Il 58 Σ 445 263, seennda z 244, tertia
K 331. (ἄψορρος, ἀψόῤῥοος.
"A-wevé»s X 46 Nereis (ψεῦδος.
c£ Lehrs Ar. p. 264).
ἀψίς (t... ἅπτω) nexus, macula, E. M. 183, 32
τὸν δεσμόν. E 487 ἁψῖσι λίνου, sch. D. ταῖς
ἀμμασι καὶ ταῖς συναφαῖς τοῦ λίνου, περι-
φραστιχῶς δὲ τὸ δίχην δικτύου, οἴ, Ap. 50, 9
. Hes. Ceterum dubitant sch. BLV. et de accentu
et de aspiratione;
dap-ó o900G (ἄψ et ῥέω i e. σρέω quare o
duplicatur) refluus. [Y 399] v 65 ἀψοῤῥόου
“Ὠχεανοῖο, sch. BQV. v 65 τοῦ κύκλῳ περινο-
στοῦντος τὴν γὴν καὶ ἂψ πάλιν ἐπὶ τὰ αὐτὰ
ἀφικνουμένου. ὁποῖόν ἐστι καὶ τὸ ἂψ περι-
τελλομένου ἔτεος, B. X 899 ταχυῤῥόου ἐπειδὴ
᾿χεανὸς 1 ἢ παλιφ ῥόδου. διὰ τὸ χκύχλῳ περιϑεῖν
τὴν γῆν, οἵ. Hes. Fuere igitur qui ad (pa re-
ferrent, cf. Eust. 1883, 1 ὡς οἷον Cwvoooor.
ἄψ- οὐ ος (Benf. 1, 63, cf. 2, 8 dubitat num
ad ἔρρω Sicut an ad ῥέω. Lob. Rh. 327 ad
oro sed ib. 154 path. el. 1, 517 grammaticorum
qui ad ὄρω ὄρνυμε referunt (E. M. 184, 19 sch.
B. H 413) sententiam probat; idem facit Zeh-
licke, hom. Epith. Nestors οὖρος "Ayecov Par-
chim 1859 p. 40. Potest certe facile comparari
maAtvooooc. Doederl. Gl. 2308 videtur dubitare
num ad ó£o referat an ad Opc. Nentr. ἄψ-
oppor pro adv. 1) redux, Adv. retro. 2) rursus.
E. M. 184, 19 ὀπισϑόύρμητος. Aut in introitu
Nersus aut 'ante caesuram, /'313 «woopot zoori
Ἴλιον ἀπονέοντο, cf. 2 330, ubi Ambros. ἄψ-
οὐῥον habet, pap. vero et Syr. et Eleph. enp-
οὐῥοι. en 456 ἄψοῤῥοι κίομεν, sch. V. ὀπισϑόρ-
μητοι εἰς οὐ φανόν. M 74 &y γελ ον ἀπονέε ἐσϑαι
ἄψοῤῥον προτὶ ἄστυ, sch. br. εἰς τοὐπίσω ὁρ-
μήσαντα, quamquam definiri nequit num sit
Tnasc. an neutr. ,pro adv. Ap. 50, 6 ἄψορον (sic)
“παλινόρμητον εἰς τοὐπίσω, cf. Hes. Adi. etiam
Jocum habere potest: Ὁ 885 ἄψοῤῥον χῦμα
χατέσσυτο. — b) H 413 Ἰδαῖος ἔβη, II 316 τα-
γύοντο ἵπποι ὦ. προτὶ ἄστυ, x 558 A 68 ἀ.
καταβῆναι. 4152 ϑυμὸς iyd στήϑεσσιν ἀγέρϑη
sch. DL. ὀπισϑόρμητος εὐθέως ἐπὶ τὴν πρώ-
τὴν ἠνέχϑη τάξιν. — 9) «982 501 «. προσέ φην.
Non enim placent sch. H. πάλιν οὐχ ἁπλῶς,
ἀλλ᾽ ὀπισϑόρμητον, τὸ ἀνάπαλιν τῆς αληϑείας,
Οἵ. sch. ET. Eust. 1698, 54 quae si priori loco
Rent certe non alteri,
ς (nro cf. Duentzer N. J. f. Ph. 69, 490
ΠΝ al. 1093) artus, commissura, membrorum.
» 794 σ 189 λύϑεν δέ οἱ ἕψεα πάντα, Ariston.
De accentu
29
ψευδής — ἄω 211
ὅτι οὕτως λέγει τὰς συναφὲς τῶν μελῶν, οὐ
τὰ μέλη. E. ^M. 188, 13 χυρίως αἱ συναφαὶ
τῶν μελῶν" χαταχρηστικῶς δὲ τὰ μέλη.
ως pr. inf. ἄμεναι (ἄμμεναι) d τὸ cf. Duentz,
ΝΙΝ f Ph. 95, 992 S. fut. iuf. σειν .4 818,
aor. coni ἄσῃ X 981, opt. ἄσαιμι 1 489, inf.
σαι. Med. fut. ism (c), aor. inf, ἄσασϑαι.
Aristarchus statuit etiam act. fut. ἐάσουσιν IN
315, alii. aor. coni, ἀάσωσι vel apud Bekk. ed.
II p. 492 ἀσόωσι. Eiusdem fut. inf. ἐάαν e 290
(7--) denique praes. coni. ἐῶμεν (alii ἑῶμεν S
«€u£r) 1) Pransitive: satio τενά τινος. 2) In-
transitive: me FOU satior. 1 489 σὲ ὄψου, 4
818 κύνας δημῷ, £9 21] χύνας. T 507 σίτοιο
ἄσασϑαι ἤτορ. "Translate: E 289 Y 78 X 267
αἵματος ὦσαι Apre, Hes. χκορέσαι, χορτάσαι,
ϑρέιραι, πλ ἡθῶσαι οἵ. par: iphr. Non recte Eust.
548, 17 τὸν Ἄρηα ἤγουν τὸ ξίφος. X 981 Ἵπ-
ποὺς δρόμου. Med. “ὁ 717 ἄσεσϑε χλαυϑμοῖο,
Harl. ἄσσεσθϑε, Vind. ἄσασϑε, papyr. ἄσεσϑαι.
— 2) P 157 γόοιο ἔστι ὦσαι. Minus bene sch.
Α. λείπει τὸ ὕστερον. De hasta [.1 574] O 317
λιλαιόμενα χρόος σαι cf. d^ 168, Vind. quint.
d^ 168 ἀσσαι. — Ariston. ? 44 574 ἐνεργητιχὸν
ἀντὶ παϑητίκοῦ" ὦφειλε γὰρ ὄσασϑαι. "rans-
fertur cupiditas a pugnante ad liastam quas sit
animata. d^ 70 ἑεμένη χροὸς ἄμεναι: ἄμμε-
ναι Vind. et Eust. 1294. 15, ἅμμεναι edd. ant.,
sch. B. γεύσασϑαι. Hes. Ap. 30, 19 πληρωϑῆ-
ναι. Est ἔμεναι inf. praes. co DE ὄειν Eust.
1.1. Buttm. Lex. 2, 130 Krüger ὃ. 30, 2. 3. Ari-
starehus qui JV 315 ἅδην ἐάύσουσι Sotipe v. S.
ἅδην cum formulam &ó;gv ἐλάσαι T 493 ε 290
admiserit, putandus est ab eius analogia JN 315
non sine causa recessisse, etsi ne scimus cur ἃ
corripiatur. Alii ἀάσωσι (sch. V, vel ἀσόωσι
(Bekk. ?). Vocalis Agitur aut s aut « addita. est,
quam etiam illud 2er (La Roche s 290, Schmidt
iV 315 cav) habet quod nonnulli s 290 scribe-
bant pro ἐλάαν. (Quod si haee recte huc refe-
runtur, est zo ἔπ) satio, cuius coni. ἐῶμεν
(ξῶμεν) erit, qui multum agitavit grammaticos.
T 402 ἐπεί ui ξῶμεν πολέμοιο quotieseunque
saturi s. satiati erimus bello. Ariston. sive He-
rod. h. l. ὅτε δασυντέον τὸ ue. Ἢ ἔστι γὰρ
ἄδην ἔχομεν, χορεσϑῶμεν. Ap. 80, 28 toner,
χορεσϑῶμεν" ἐπεί κ᾿ ἐῶμεν. Hes ἐπεί 4 (ξ)ῶ-
μὲν πολέμοιο" ἐπειδὰν πληρωϑῶμεν τοῦ πο-
λέμον cf 140, 78 950, 54. Eust. 1190, 16 τὸ
ἕομεν γράφεται μάλιστα tous y προπερισπῶ-
ue ἵνως .. εἴληπται δὲ ἀντὶ τοῦ πληρωϑῶμεν
zl χορεσϑῶμεν χαὶ δασύνεται. Idem ab ἕω
ἕημι derivat aor. 2 coni. euer et ξῶμεν. Eius-
dem ἕημε quod malim cum ἄω coniunxerit, ut
faeiunt E. M. 16, 48 403, 1 et sch. BL. B 432,
etiam ἕντο et εἷναι dixit. sch. V. ἕομεν" τινὲς
χέομεν ἀντὶ τοῦ ὑποχωρήσομεν" ἄλλοι δὲ ἀντὶ
τοῦ ἀναμιχϑῶμεν τοῖς πολεμίοις. Heyne (VII
696) ab ἕω, ἕημι deducens ἕωμεν s. ξῶμεν sub-
intellegendum credidit ἔρον, ut sit cupiditatem
mittere i..e. satiari. Buttm. Lex. 2, 132) üut
ἔωμεν ab ἄω ut praes, aut ἕωμεν ab uu ut
δον. 2 deducit, sed illud praefert propter vete-
rum auctoritatem. Spitzner (exc. 31) neutrum
secutus nec eorum quemquam quos praeterea
recenset, num quid certi afferre possit ipse du-
bitat, sed satiandi notionem verbo subesse vi-
detur significare. Doederl. (Gl. 276) postquam
tres formas posuit erat, gv, ἀάζειν, verbi
contracti conl. statuit tres ἀόωμεν, uev, ξῶ-
μεν, maxime autem videtur probare ἕωμεν, Syn-
218
cope enim ex ἀάωμεν oriri ἄωμεν, idque mu-
tari in ἔωμεν ut στάωμεν in στέωμεν, posse
vero syncopen etiam compensari spiritu atque
sie oriri ἕωμεν. Hainebach (Wurzeln εες et ες
Giessen 1860) ἐῶμεν ad eo, sino, refert. (ἄτος.)
ἄτωρος (ἄξεωρος Savelsb. Kuhn XIX 2. ὥρη
perna) qui femore caret. Alii: immaturus, infor-
mis, infirmus, vel pendulus, vel mobilis, vel prior,
de pedibus. "Fuere qui interaspirationem admit-
terent Eust. 1715, 20 cf. sch. HQ. μ 89 πόδες
εἰσὶ δυώδεχα πάντες ἄωροι. Cum Scylla fau-
cibus non unguibus praedam arripere dicatur,
non erat quod pedes essent penduli vel e sco-
pulo suspensi ut vult sch. B. χρεμαστοὶ ἀπὸ
τοῦ αἰωρῶ, τὸ pcd quae est opinio Lobecki
quoque (path. el. 75) vel mobiles quae est
Classeni (N. J. f. Ph. 19, 310) qui ab ἀείρω
deducit vocem et H. Weberi (Phil. 17, 165) quam-
quam ἀείρεσϑαι non est celeriter moveri, neque
pedes extra saxum dependere potuerunt, quia
cum soleret summo scopulo capita demittere in
tantum altitudinis, sic tota decidisset. Finxit
eam pedibus sustineri, neque posse persequi fu-
gientes, vocem vero habere catuli recens nati
qui pedibus non est satis validis, Hoc dicit sch.
HQ. ᾿Αρίσταρχος ἀκώλους. τοὺς γὰρ Ἴωνας
λέγειν φασὶ τὴν κωλῆν ὥρην zal ὡραίαν" οὐχ
ἔχοντας ovv ὀστᾶ ἀκώλους χαὶ ἀνάρϑρους λέ-
γεσϑαι" ὑποχεῖσϑαι γάρ φησι τῇ Neg πε-
τρατόν τι ϑηρίον προσπεφυκὸς τῷ σκχοπέλῳ
καὶ χοχλιῶδες, πόδας τε ἔχον πλεκτονώδεις,
cf. Eust. 1715, 26. Carebant igitur eius pedes
femoribus et erant ἀνόρμητοι" οἵ μὴ δυνάμε-
vot ὀροῦσαι sch. ΒΗΘ. Hes. vel ἀσϑενεῖς sch.
BKQ. E. M. 117, 14 Eust. 1715, 18. Id videtur
cum Aristarcho Apollonius quoque Rhodius sen-
sisse qui explicabat τοὺς συνεσταλμένους (Eust.
1715, 27) atque comicus Philemon (Lex. Seg. 476,
14 Eust. 1715, 26 sch. V. h. 1), apud quem ser-
vus ἀώρους πόδας emere iussus 1. e. non coctos
sed crudos, vituperatur a domino quod posterio-
res apportet, quorum pernas constat longe me-
hores esse, Ludit scilicet comicus dum ἄωρος
modo ab ὥρη perna, modo ab ὥρα tempus de-
ducit. Nam sic quoque derivatur ἄωρος sch.
HQ. σχληροὶ παρὰ τοὺς ἀώρους καρπούς, cf.
sch. BV. Ap. 50, 12 Hes. E. M. 117, 12. 24.
Lehrs pop. Aufs. ΤΊ, Curt. E. 522, Ameis hal
a Callimacho denique qui ἀγρίους i e. ὠμούς
metaphorice explicabat (E. M. 117, 32) Fuere
etiam qui pedes priores ἀώρους esse putarent
B.
βαδὴν (a βα-, βαίνω Frohwein Curt. Stud.
1203.50. .à Bifnu ducunt E. M. 781, 33.
Cram. An. 1, 361, 8. cf. Ap. de adv. 611. mi-
nus recte a Báo vel Beivo E. M. 184, 49. 334,
6. C£. Basse de adv. in δὴν cadentibus Regim.
1849 p. 3. 9. L. Meyer Kuhns Ztft. 6, 295. Curt.
Et. 592. 594) gradatim, pedetentim. ἮΝ. 516 τοῦ
δὲ B. ἀπιόντος, schol. V. παρὰ πόδα ὑπεχώρει
μαχόμενος, paraphr. Hes. ἠρέμα, σχολῇ, κατὰ
βῆμα, cf. E. M. 184, 47. Suid.
βαδίξω (βάδος Curt, Et. 431) vado, eo. h.
Merc. 210 ᾿ἐπιστροφάδην δ᾽ ἐβάδιζεν, cf. Baum.
ib. 390 ἐσσυμένως - διὰ ψαμάϑοιο βάδιζε
πρόσϑεν.
ἄωρος — βάζω
quasi omnes pedes Scyllae priores fuerint atque
ipse Nitzsch putabat serio locutum esse co-
micum.
ἄωρτο v. s. ἀείρω:
ἀωτέω (ἃ. ἄημι, cognata etiam sunt ἀέσας
et ἐαύω cf. Buttm. Lex. 2, 21) sterto, somnum
proflo. A 159 πάννυχον ὕπνον Goes, Ap. 90 Ὁ
17 κοιμᾷ, sch. ,A. ἀπανϑίξεις παρὰ τὸ ἄωτον 1
ó ἐστιν ἄνϑος ἢ κοιμᾷ παρὰ τὸ ἀέσαι, quorum
prius repetitur fere sch. br. et E. M. 117, 48, ^
sed posterius solum placet, cf. Hes. « 948 μη-
χέτι εὕδοντες ἀωτεῖτε γλυκὺν ὕπνον. Non
recte sch. V. Hes. ἀπανϑίζετε τὸν ὕπνον ad
ἄωτος vocem referunt. De vocabulis dormiendi
disputaverunt Lob. (Phil. 15, 135) et Schmidt
(Synonyme. d. Schlafs. Husum 1870) Huic qui
ἀωτεῖν statuit esse: in mollibus floccis (ἀώτῳ)
dormire, respondit C. (Centralbl. 1870 p. 837).
sae (&. Cf. Clemm, Curt. Stud. Π 54. Benf.
93 comparat skr. avi, ahd. awi, lat. oyi-s, gr.
p unde οἰωτός, 3. et ἄωτος formata. putat,
hoc posterius amissa vocali « et ita ut ignora-
retur origo Rods secutus ille in parte Butt-
mannum (Lex. 2 , 15) qui &eroc ab ἄημι qui-
dem deducit, sed floccum esse velleris probavit.
G. ἀώτου t 434, d. ἀώτῳ, a. ἄωτον I 661) lloc- —
cus velleris. Errores veterum (Ap.50,15 E. M.
53, 56 117, 46 Hes. Suid. I 1, 517 lex. Seg. 476, -
21 sch. BDLV. ,N 599 Eust. 1429, 10) qui τὸν .
ἄωτον vel τὸ ἄωτον metaphorice florem esse
putabant, refutavit Buttmann, statuens genus masc.,
quo solo utitur Pindarus, etiam ad Homerum &
referendum, neutrum ad seriores, ἐ 434 de/tov
ϑεσπεσίοιο, sch. Q. et PV. a flore transferri ad.
lanam putant. « 443 χεχαλυμμένος οἷὸς ἀώτῳ,
sch. H. τῷ ἄνϑει τῆς oióc, 0 ἐστι “τῇ σισύρα
ἤγουν τῷ ἐξ ἁπαλῶν ἐρίων γεγονότι περιβο-
λαίῳ, cf sch. PV. sed ipsa pelle videtur uti |
hic "Telemachus et alii ap. Hom. JN 599 Pvergr-
φεῖ οἰὸς ἀώτῳ, σφενδόνῃ, paraphr. ἐρίῳ, sch.
BLYV. ἐξ ἐρίων γὰρ συνέπλεχον͵ τὰ κῶλα τῆς
σφενδόνης" πολλὰ δὲ δηλοῖ τὸ ἄωτον, ὥς φ
σιν Ἐπαφρόδιτος, νῦν δὲ τὸ τοῦ ἐρίου λεπτό-
τερον χαὶ χαϑαρώτερον, cf. Eust 948, θ0.
Duentzer non fundam explicat, sed fasciam
volnus delizandum, sed Homerus ipse videt
explicare AN 716 τόξοισίν τε καὶ ἐυστρεφεῖ οἷο ;
ἀώτῳ fundis "sch. V. ἔδει ἄωτοις. I 661 A6
γοιὸ λεπτὸν ἄωτον lini tenuem filum, parap
λινοῦν ἐφάπλωμα.
βάζω (βαγ Curt. Et. 453 Grassmann Kuhns
Zift. 19, 958 Benf. 1, 362. 2, 62. Christ 223. pr.
βάζεις, βάζειν, βάζουσι, | Bázew, ipf. ἔβαζε, 1
ἐβάζομεν, ἐβάζετε, pf. pass. βέβακται. Form
bisyllabae ubique in fine versus) loquor, di
verba facio. 1) Act. a) abs. 4 511 aie πρῶτο
ἔβαζε, cum adverbiis y 127 οὔτε not εἰν ἃ
eg oi ἐβάζομεν οὔτ᾽ ἐνὶ βουλῇ ci Nitzs
Ameis. σ 168 of τ᾽ εὖ μὲν βάζουσι, κακῶς
ὄπιϑεν “φρονέουσι. — b) cum accus. rei 4
ταῦτ᾽ ἀνεμώλια βάζεις. ὃ 857 (— A 464)
χὸν δ᾽ ἀνεμώλια βάζειν ut σ 392 ---ἰσ 332]
ταμώνια. à 32 πάϊς ὡς νήπια βάζεις, ὃ
(— 157) ἀπατήλεα, o 401 ὀνείδεα βάζεις, ὃ
πω; ΤΡ
x p" »
^
- 0 χαὶ πεπνυμένα βάζεις, X Ξ 95 (ΞΞ᾿ 9 ,240) ἄρτια,
I 318 βάζει vel βάξζῃ v. 1. pro εἴπῃ merito
damnatur. cf. Spitzn. €) cum , dupl. accus, I] 907
ταῦτα μ᾽ ἀγειρόμενοι ϑάμ᾽ ἐβάζετε, Didym.
"piovapyoc Ἰακῶς ϑαμὰ βάζετε, perperam
schol. V. τὸ πλῆρες ταῦτά μοι. ἡ ἐβάζετε ταῦτα
εἰς ἐμέ οἵ, Bpitzu. exc. 18, 8. La Roche H. St.
200. 247. — I 58 ἀτὰρ πεπνυμένα βάζεις [Ao-
γείων βασιλῆας, ἐπεὶ κατὰ μοῖραν ume, pa-
raphr. ze) δὴ συνετὰ δημηγορεῖς πρὸς τοὺς
βασιλεῖς, male Nicanor: τὸ Ἀργείων βασιλῆας
δύναται xal τοῖς ἄνω συνάπτεσϑαι καὶ τοῖς
ἕξης, quorum posterius fieri nequit; damnat
versum 59 Bekk.| — 2) Pass. 9. 408 ἔπος δ᾽
περ τι βέβακται δεινόν, sch. EV. πεφλυάρηται"
εἴρηται cf. Eust. A poll: lex. 2, 19 λέγειν καὶ
Lil 50, 20 BéBezrec εἰρήται E. M. 2, 33.
es
βαϑυ-δτνήεις (ἃ βαϑυδίνης adi. per para-
gogen melius quam ἃ g«9vóív; subst. v. Schu-
ster Ztft. f, óster. Gymn. 10, 26) profundos vor-
tices agens. 9 15 Ξάνϑου Bag δινήεντος (Hoffm.
IL Φ et Y p. 109), Φ 603 πὰρ ποταμὸν βαϑυ-
δινήεντα Σχάμανδρον (de ἃ La Roche H. U.
42, h. XXXIV 3 ἐπ’ "ina ποταμῷ βαϑυδι-
γήεντι.
βᾶϑυ-δένης (δίνη) profundos vortices agens.
Suid. iv βάϑει ἔχων τὰ ῥεύματα cf. Hes. "ubi-
que in exitu versus. 4» 212 228 ποταμὸς βα-
ϑυδίνης, Y 73 d 829 μέγας ποτ. βαϑ. Xan-
thus, Ὁ 143 ποταμὸς B. Axius, z 511 ἐπ᾽ Ὥχεα-
γνῷ βαϑυδίνῃ οἵ, Àm.; h. Merc. 139 ᾿ἡλφειὸν βα-
ϑυδίνην.
βαϑύ.- Soros (ζώνη) profunde succinctus.
paraphr. εἴζωνος, Apoll. 50, 26 Besvnéniov-
0 Aníov καλῶν. τὸ αὐτὸ σημαίνει καὶ βαϑυ-
ζώνων zc βαϑυχόλπων" φαίνεται γὰρ ix τῶν
τοιούτων ἐπιϑέτων ἅμα μὲν τὰ μεγέϑη τῶν
σωμάτων, ἅμα δὲ τὸ σεμνὸν τῆς περιστολῆς"
φαίνονται γὰρ μέχρι τῶν σφυρῶν χαλυπτό-
μενοι, ὅϑεν χαὶ ἑλκεσίπεπλοι καὶ βαϑύζωνοι,
Hes. BaSítovoi: εἰς βάϑος ζωνν ὑμενοι (αε ?)
τοὺς χιτῶνας, E. M. 185, 33 βαρβάρων γυναι-
κῶν τὸ éni9zrov: ἀπὸ τοῦ βαϑέως ζώννυσϑαι.
sch. EMP. y 154 τοῖς γὰρ ὑποδύταις αἱ βάρ-
βαραι γυναῖχες μέχρι βάϑους ἐπισύρουσι
χρῶνται εἴ. Eust. 1465, 93. 1 594 y 154 (Am.)
βαϑυζώνους τε γυναῖχας | captivas (barbaras);
universe ἢ, Cer. 95 βαϑυζώνων τε γυναιχῶν l
jb. 161 μητρὲ βαϑυζώνῳ Μετανείρῃ |, ib. 901
βαϑυξώνοιο ϑυγατρός Proserpinae. Inter
βαϑύζωνος et βαϑύχολπος hoc interest ut illud
sumtum sit ab efficiente (mulieres, quae cingulo
amictum profunde sinuosum faciunt) hoc refera-
tur ad effectum cf. La Roche € 192, minus
recte Doederl. n. 2112.
B&95-9o:$ denso et multo vellere obsitus.
h. Ap. P. 234 βαϑύτριχα μῆλα. Cf δασύ-
μαλλος.
᾿ς ΠΒαϑυ-κλῆα μὲγ άϑυμον | Χάλχωνος φίλον
υἱὸν II 594 Myrmidonem interfecit Glaucus.
βαϑύ-κολπος profundos sinus habens, i. e.
veste sinuosa s. profundos sinus habente induta.
Ubique in exitu versus. X 339 Τρῳαὶ καὶ dao-
δανίδες βαϑύκολποι, Σ 129 Τοωιάδων καὶ
“αρδανίδων βαϑυχόλπων cf. La Roche, 39 155
Τρωιάδων͵ βαϑυχόλπων. Cf. Ariston. B 484
ἡ διπλῆ ὅτι Ζηνόδοτος γράφει Ὀλυμπιάδες τ
βαϑύκολποι" οὐδέ ποτε δὲ τὰς “Βλληνίδας γυ-
ναῖχας βαϑυκόλπους εἴρηκεν ὥστε οὐδὲ τὰς
| Μούσας cf. Ariston. Q 215, sch. V. 27 389.
»
£L
βαϑυδινήεις — βαϑύς 219
Lehrs Arist. 111 sq. Eust. 1146, 4. Apoll. 50,
36. E. M. 185, 41 πέπλος τὸ ἱμάτιον καλεῖται
“Ἑλληνικῶς" βάρβαρον δὲ τὸ βαϑυχόλπους ἀπὸ
τοῦ τῆς ζώσεως χολπώματος, Hes. βαϑυχόλ-
πων Τρωιάδων" ἀπὸ τοῦ μεγέϑους. x«l βαϑυ-
ζώνων. — In hy. de nymphis h. Ven. 257 Νύμ-
φαι - ὀρεσχᾷοι βαϑύχολποι, Cer. 5 μούφασι
σὺν Ὠχεανοῦ βαϑυκόλποις. (Plut. Symp. 9, 3,
4 ex E 424 "Ayaicóor βαϑυχόλπων affert pro
"Ay. ἐυπέπλων).
βαϑύ-λ tuo (λειμι- ὦν) prata habens plena
alti graminis. 7 151 293 "Av9eiuv βαϑύλειμον |.
sch. V. Ν᾽ 98 Ἰακῶς βαϑύλειμος (pro) βαϑυ-
λείμων, paraphr. τὴν βαϑεῖς ἔχουσαν λειμῶ-
vec cf. E. M. 185, 35.
βαϑυῦ-λήϊος (λήτον) altis segetibus consitus.
XN 550 τέμενος Babviiiov, E. M. 185, 40 ἀντὲ
τοῦ πολυλήιος, πολύσιτος, Suid. σιτοφόρον
πεδίον οἵ. Zonar, 1, 375. Hes, Duentz. scribit
τέμενος, βαϑὺ λήιον comparans Hes. Scut. 147,
sed v. Spitzn. utrumque novit Eust. — βασι.
λήεον Bekk. cf. La Roche Anh.
8&9-vo (βαϑὺύς Brugman Curt. Stud. 4, 98
L. Meyer 2, 15 sq.) profundum facio, profunde
excavo. Y^ 191 ,βάϑυνε δὲ χῶρον ἅπαντα, pa-
raphr. zoiàov ἐποίησε.
βαϑυ-ρρείτης, ((σρδέω Herod. 2, 576, 20.
E. M. 708, 11. Choerob. 256, 11) alte fluens.
Φ 195 βαϑυρρείταο Ὠχεανοῖο (Heller Phil. 11,
986 sq. BaSvoostrao).. Idem quod βαϑύρροος,
Suid. βαϑέα ῥεύματα ἔχων. Ariston. ad 1. ἡ ὁ.
περιεστ. ὅτι Ζηνόδοτος αὐτὸν οὐκ ἔγραφε (v.
195) Lehrs Ar. 174. Duentz. Zenod. 172.
βάϑύτρροος ((σγδέω) alte fluens. Cf. Hes.
paraphr. H 422 (— v 494) ἐξ ἀχαλαρρείταο
βαϑυρρόου Ὠκεανοῖο | lente enim fluere solent
flumina alte fluentia. z. 311 πρὸς δῶμα βαϑ.
IQ. l, 4 13 εἰς “πείραϑ' ἵχανε β. X2. |, h. Merc.
185 dever' ἀπ᾽ Q. g. — d» 8 ἐς ποταμὸν εἰ-
λεῦντο βαϑύίρροον ἀργυροδίνην | Xanthum.
βᾶϑυύς (βάϑος SE gàh-as adi. a radice gadh
Curt. Et. 432 Benf. 2, 66 Christ 106) gen. g«-
ϑέης E 142 O 606 di 213, acc. βαϑέην II 766,
8. . βάϑιστον O 14. 1) profandus, altus. 4 585
ὩΣ ἅλα βαϑεῖαν, Ν 44 βαϑείης ἐξ ἁλὸς, Ν
2 βαϑείης βένϑεσι λίμνης. d 218 βαϑέης -
Ne $ 239 £v δίνῃσι βαϑείῃσι μεγάλῃσιν. —
u 314 ἁλὸς “δηγμῖνα βαϑεῖαν, sch. BQ. thv
προσχρονομένην τοῖς σκοπέλοις ϑάλασσαν" ἡ
γὰρ τῶν αἰγιαλῶν ἐπιπολαία ἐστίν. — O 481
βαϑύς δέ τε Τάρταρος ἀμφίς. 0 14 ἧχι βά-
ϑιστον ὑπὸ χϑονός ἔστι βέρεϑρον. H 841 440
βαϑεῖαν - τάφρον, O 336 τάφροιο βαϑείης, O
356 ὄχϑας χαπέτοιο βαϑείης,. E 587 ἀμάϑοιο
B. — Y 490 8a98 ἄγκεα - οὔρεος ἀζαλέοιο,
V 951 βαϑεῖα δὲ χά ππεσε τέφρη (de prolepsi cf.
La Roche. sch. A. ἐν ἄλλῳ ὕλη), E 142. βαϑέης
ἐξάλλεται αὐλῆς cf. Hes., ε 289 388 βαϑείης
ἔχτοϑεν (rectius Rumpf ἔντοϑεν) αὐλῆς (alto
muro circumdatae. « 185. Duentzer ἐ 238 de lati-
tudine explicat) de agro altis segetibus consito
B 147 A. 560 ε 1834 (cf. Nitzsch ad l) βαϑὺ
λήιον (ν. 1. 2€ 550), Eust. 862, 54 τὸ ὑψηλοὺς
καὶ εὐτραφεῖς ἔχον στάχυας cf. Hes. — 2) la-
ius, in magnam latitudinem porrectus. Y 491
βαϑεῖα - ὕλη ], 4 766 ,“βαϑέην - ὕλην, O 606
βαϑέης ἐν τάρφεσιν ὕλης |, E 555 βαϑείης"
τ. V. |, 9 816 β. βένϑεσιν (Duentz. τάρφεσι»)
v. |, 4 415 o 573 Q. ἐξ ξυλόχοιο, 8588 Σ
547 νειοῖο 8., contra Eust. 7j εἰς βάϑος σχιζο-
μένη. B 92 ἠιόνος προπάροιϑε βαϑείης
220
(quae sinus habet, longe iu terram porrectas;
dissentit sch. A. οἱ μὲν μακρᾶς ἐπεὶ x«t »φρεί-
ατὰ μακρὰ νάουσινς ( 197) ἀντὲ τοῦ βαϑέα"
ἢ ὅτι τοῖς μὲν ἐπὸ γῆς βαϑεῖτα δοχεῖ, τοῖς δὲ
ἀπὸ ϑαλάσσης ὑψηλή; διό φησι προχρόσσας
Ἠρίσταρχος, cf. Eust. B 560 “Ἑρμιόνην "Act-
rnv ve βαϑὺν κατὰ κόλπον ἔχουσας. -- 3) den-
sus, spissus , crassus. ὁ 144 ἀὴρ - Be9st, Y
446 d 7 ἠέρα - βαϑεῖαν, h. Cer. 388 βαϑύν
ἠέρα, Buttm. Lex. 1, 109 de turbine cum
imbre vel grandine permixto 4 306 βαϑείῃ λαί-
Ac τύπτων, Eust. ἡ εἰς βάϑος ἱκνουμένη
τοῦ ἀέρος. — 4) ad animum transfertur T 125
τὸν δ᾽ ἄχος ὀξυ κατὰ φρένα τύψε βαϑεῖαν cf.
Verg. Aen. 1. 26 manet alta mente repostum,
traf tief ins Herz, minus recte Duentz. de prae-
cordiis cogitans βαϑεῖαν sensu accipit proprio.
βαϑύ-σκεος (oxi) alta s. densa umbra cir-
cumfusus. h. Mere. 229 πέτρης εἰς χκευϑμῶνα
βαϑύσκιον.
B«9:5-0xocr ος (σχοῖνος) altos iuncos ferens.
41 388 "Accor - βαϑύσχοινον λεχεποίην, h. IX
3 βαϑυσχοίνοιο ἤϊέλητος, Suid. ὑψηλοὺς σχοί-
vove φέροντα, cf, Zonar. 375. E. M. 740, 4 E.
Gud. 519, 4.
βαένω, (ex pérjo, lat. venio, skr. gam, goth.
quam. ad 9 ἃ — skr. gà referenda sunt fut. aor.
perf Curt, Et. 66, 431. Pott. W. l, 16 sq. ben-
ἴον 2, 58, Kuhns Zt. : 9, 819: Christ 114. 154,
Tr Meyer Kuhns Ztft. 8, 284 sq. Mira profert
Doederl. Gl. n. 1099. Tas Praes. βαίνει, opt.
A h. Merc. 249, part. βαίνων, βαίνουσα
. Merc. 38, ipf. ἔβαινον n 29 i ἔβαινε «(v), ἔβαι-
vor, — βαῖνε, βαῖνον (non ubique discrimen le-
gitimum intercedit inter ipf. et aor. Autenr. ἡ
457 Γ' 311), fut. βήσεται B 339; aor. 1 βῆσε(»)
E 164 Π 810, βήσαμεν A 756; Bor. mixtus
ἐβήσετο X 329 ἡ 180 v 63, — βήσετο E 745
(— Θ 389) I' 262 312 y 481 v. 1. (ἐβήσατο Did.
I' 962 προχρίνει μὲν τὴν διὰ τοῦ & γραφὴν
βήσετο πλὴν οὐ μετατίϑησιν ἀλλὰ διὰ τοῦ «
γράφει ᾿ρίσταρχος Sengebusch dissert. 1, 200,
Lehrs Arist. 360, (contra Did. & 518 ἐπεβήσετο"
οὕτως ᾿Ἡρίσταρχος, ἄλλοι δὲ ἐπεβήσατο) sch.
. B 35 εἰ μὲν ἀντὶ τοῦ ἔβαινε παρατατικοῦ͵
Dn τοῦ « γραπτέον, ἀπεβήσατο. οὕτως "Exc
d φόδιτος" sch. D. ὁ uiv Ζηνόδοτος διὰ τοῦ ε
γράφει, ὃ z«L ἄμεινον, οἱ δὲ ἄλλοι διὰ τοῦ α,
cf Friedlaend. Ariston. p. 6 n. 1, Didym. € 229
Duentz. Zenod. 62, Spitzn. 4 498, Buttm, Gr.
S 96 n. 10, p. AIS'n, Ribbeck Phil. 8, 652 sq.
Ludwich Jahns J. 95, 81 sq. Laà Roche H. 5t.
110 n. H. T. 214, Didym. ll. Ven. ubique &ro
habet, c nonnullis locis supra ascripto La Roche
Π 145. Tn hy. h. Ap. Del. 141 ἐβήσαο, Ap.
Del. 49 ἐβήσατο, ubi ἐβήσεο, ἐβήσετο scribi
vult Cobet Mnem. 11, 291; aor, 2 ἔβην £2 766
t 177 h. Merc. [380], βῆν ubique in initio vs.
1 169 x 60 169 407 (— αὶ 367), ἔβης I 107 Ap.
P. 37, βῆς Ap. P. 45. 66, ἔβη, — βῆ ün thesi
4A 439 Il 702), 8, EE Z 40, βήτην M 330 0
115 Ξ 981 985 i: 27 P 499 Ψ 685 o 200 x
202 378 9 49, Bee» A 327 E 778 I 182 192
x 469 T 47 'P 710 ὦ 361 cf. E. M. 192, 12,
ξβημεν 6 241, (uev, ἔβησαν, βῆσαν, ἔβαν,
βάν, ci. βείω Ζ 113 (cf. sch. A., E. M. 198, 7.
449, 32, Cramer epim. 202, 19 La Roche H. St.
408; puo scribi vult Stier Curt, Stud. 9 1, 185,
cf, 4, 137), βῶσιν & 86 (de Sim v. Weller Phil.
16, 692 sq. Stier Curt. Stud. 2, 1, 135), opt.
βαΐην 42 246, inf. βήμεναι (de loco in versu v.
Or ον
βαϑύυσκχιος βαίνω
Ameis z 322), βῆναι, part. βάς, βάντα, Bavre
βάντες. perf. βέβηκας O 90, βέβηκεν Π 69
481, βεβάασι Β 184 (Buttm. Gr. S. 97 n. 10)
inf. βεβάμεν P 359 510, DUE βεβαώς E ATT,
βεβαῶτα s 130 (Curt. Stud. 1 172.4, 173),
βεβῶσα v 14. plqpf. ἐρεβηκειον, — BsBijeedv),
βέβασαν P 986. Pf. propriam temporis retinet
significationem O 90 P 134, pro praesenti usur-
patur ut» constitisse — stare, plqpf. significat
1)iverat y 410 ζ 11, 2) constiterat — - stabat
P 137, 3) plerumque eodem fere sensu quo aor,
accedente celeritatis notione cf. Nágelsb. 4 221
Kr. Di. 53, 4 Bernhardy p. 380; E θΉπες Z 513
A 296 416 N 156 Y 161 X duodetricies
augmento caret, cf. La Roche τ "V. 74, Hoffm.
X 362. Dé » DE ad βεβλήκει.
A. Intrans. 1) diducere pedes ad gradiendum
E. M. 197, 15 ΠΡ ρα «λέγεται τὸ ἁπλῶς διὰ
σχελῶν βαδίζειν. 311 ἀμφ᾽ ἕνὴ δούρατι
βαῖνε | diductis pedibus equitis instar insedit
in trabe, ε 150 περὲ τρόπιος βεβαῶτα, schol.
BEPQT. ἀντὶ τοῦ περιβεβηκότα τῇ τρύπιδι
de feris quae corpore suo protegunt catulos,
über sie treten v 14 κύων ἀμαλῇσι περὶ σκυ-
λάχεσσι βεβῶσα οἵ, Apoll 51, 13. Ameis, de
pugnantibus qui consistunt ad corpus socii oc-
cisi, ut defendant ab hoste, cf. Hoffmann, ἀμφί
p. 1o. P 4 ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ Bec" ὥς τις
περὲ πόρτακι μήτηρ, Ρ 6 137 περὶ Πατρόκλῳ,
E 299 ἀμφὲ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ βαῖνε λέων ὡς,
359 μάλ᾽ ἀμφ᾽ αὐτῷ βεβάμεν cf. P 510, E 477
ἀμφὶ χασιγνήτῳ βεβαώς, Ariston. ἡ, ó. πρὸς
τὸ ὃς Xovonr ἀμφιβέβηχας (4 37) ὅτε ἐστὶν —
ὑπερμαχεῖς. — P 986 oi περὶ Πάτροκλον βέ- -
Beoer. — 2) cum inf. verbi eundi ingressus est
8. coepit s. perrexit ire, machte sich auf um zu
gehen: βῆ (βῆν), βάν ἔμεναι (Bekk. tévet, cf.
Ameis ? 998 append) Abs. 9; δ᾽ ἐέναι Z 996
I 596 A 179 P 657 O 482 £2 95 347, βῆ 5
iuev N 942 ζ 130 z 400, βῆ, o ἔμεναι X 146, -
βῆ ἃ ἐμεν M 999, βάν δ᾽ ἔμεν X 134, βάν 4
Ξ 384 h. Ap. P. 336, βάν ῥ᾽ ἐέναι K —
βῆ Xd ϑέειν B 183 P 19 698 y 99, βῆ
óc ϑέειν h. Ap. D. 108, Cum praep. ἀνὰ E167 —
Y 319, δεά (v. 1. κατά Ariston.) & 50, εἰς (ἐφ)
A Z 166 Ἢ 221 β 10 e 475 6 15 ϑ 273 377 v 160
& 78, &x x 188 4 441 8/5 (— ὃ 310), ἐπί x 407
(— u 867), χατὰ 41 199 K 136, μετά K 73 YE
484 (cf. Friedlaend. Phil. 4, 577 sq. Φ 205 πὶ
311 o 604, reus β 298 8 394. 9 287 ,[503], παρά 4
0 220 (—N 167 208); v 146 sic ἀγορὴν μετ᾽
᾿Ιχαιούς, IK 336 προτὶ νῆας ἀπὸ στρατοῦ. π᾿
q 8 y 109 9dA«uorós, π 418 φ 58 μέγαρόνδε. τ
cum part. fut. p 806 αἰτήσων, h. Ven. 220 αἰ-
τήσουσα, K 32 ,dvotioov, ξ 352 χείων ἔνϑα,
δ. 24 (-- σ 19) ἀγγελέων dia δώματα Πηνελο
πείῃ, πρὸς δώματα, ó 528. -- Ad pg δὲ DE
accedit. ἐπέ Ξ 354 & 601, παρά 4 617 M 352,
παρὰ νῆας ἐπ᾿ ἯΠΑΡ ΘΕΝ 4 805, ad βῆ δ᾽
ἐλάαν ἐπί Ν 27, ad βὰν δ᾽ (ὁ Ἢ ἔμεναι, ἔμεν,
ἐέναι διά o 841, ἐπί ὃ 119, εἰς (ἐς) T 241 9.5
109 v 429 y 179, aa)" ὅμιλον ἀνὰ στρατόν
900, ἂμ φόνον, ἂν νέχυ ας διά v^ ἔντεα Καὶ 2917.
προτέρω διὰ δώματα ο 109, πόλεμόνδε Y 32,
ἔνϑα N 789, οἴχαδ᾽ ἕκαστος h. Cer. 302, 0
Avunóvós ϑεῶν uso" ὁμήγυριν a ἄλλων h. Cer,
484, part. χείοντες ἑὰ πρὸς deu" ἕχαστο.
o 948, — E 87 ἔβαν οἰχόνδε νέεσϑαι cui Ῥ 2
additur Θρηΐχιον κατὰ πόντον. — 8) inced
gradior, eo. Ap. D. 114 βὰν δὲ ποσί (ut E 7
(— Θ 389) h. Cer. 188) cf. h. Merc. 28 σαῦλα
he
ποσὶ βαίνουσα, h. Merc. 549 ὡς εἴ vic ἐραιῇσι
δρυσὲ βαίνοι insistens ramis Baumeist. Ν 156
ἐν τοῖσι μέγα φρονέων ἐβεβήχει, A 998 ἐν
πρώτοισι, Y 161 Αἰνείας δὲ πρῶτος ἀπειλήσας
29. 4495 E 562 566 681 P 8 87 194 599 Y 111 δεὰ
προμάχων, 9 26 διὰ σταϑμοῖο g., h. Cer. 185 βὰν
δὲ δι᾿ αἰϑούσης, ἡ 139 σ 158 διὰ δῶμα, καὶ 388
9 61 c 185 τ 47 503 v 144 y 433 διὲκ μεγά-
9ot0 βεβήκει (v. La Roche H. T. 391), h. Cer.
981 βῆ δὲ διὲχ μεγάρων, h. Merc. 347 οὔτ
ἄρα ποσσὶν οὔτ᾽ ἄρα χερσὶν ἔβαινε διὰ ψα-
μαϑώδεα χῶρον, 1192 τὼ δὲ βάτην προτέρω,
ef. K 469. — 4 448 ἐπὶ χϑονὲ βαίνει, T 94
««v' ἀνδρῶν κράατα, h. Ap. P. 37 κατὰ γαῖαν,
B 47 (— 187) σὺν τῷ ἔβη κατὰ νῆας ᾿Αχαιῶν,
Ariston. z δ. ὅτε Ζηνόδοτος γρέίφει" σὺν τῷ
Bác, ὃ 680 z«r' οὐδοῦ, v 63 χ 182 h. Merc.
[380] ὑπὲρ οὐδόν cf. ἡ 195; 0 575 ὑπὲρ οὐδοῦ,
ot y 30 s 193 η 88 μετ᾽ ἔχνια βαῖνε ϑεοῖο,
289 (— II 726 P 82) ἂμ πόνον ἀνδρῶν, K
889 ἀν᾽ 0dóv, A 34 327 I 182 T 40 παρὰ ϑῖνα,
M 330 P 492 ἐϑύς, T 41 σχάζοντε βάτην. [o
295 βὰν παρὰ Koovrobc] navi cf. h. Ap. P. 347
e δὲ παρὰ HMooroíc. — 4) accedo, me con-
ero ad, ascendo in. ἀνά «177, ἀνὰ νηὸς ἔβην,
sch. H. ἐδίως εἶπεν ἀντὶ τοῦ ἀνὰ τὴν ναῦν
» ) ιν 2 ,
tfyv, o 984 ἂν δὲ x«l αὐτὸς νηὸς ἐβήσετο
4
ποντοπόροιο, 8 416 àv δ᾽ Coa Τηλέμαχος νηὸς
Be' cf. Nitzsch ad 1. Ellendt drei hom. Abh.
46; s. ἀνά I a (in tmesi?) I' 961 311 4 144
D 541 y 481 ξ 953 A 5 (v. l. ἐμ) v 75, cf. Kr.
Di. 68, 20, 1. y 492 (— o 145 190) và 9^
ἄρματα ποικίλ᾽ ἔβαινον |, h. Ap. P. 45 βῆς
ἀν᾽ ὄρος ζάϑεον χλωρὸν, t 99 Duentz. pro
ἀνθρώπους ἀναβαΐνει scripsit ἀνὰ βαίνει sed
^v. Ameis. — ἐπί ε 86 ἐπ᾽ ἠπείρου, € 88 ἐπὶ
γαίης ἀλλοτρίης, Ξ 985 ἐπὶ χέρσου βήτην non
pedibus quidem χέρσον tangentes Doederl, h.
Ap. Del. 49 en? Δήλου ἐβήσατο cf. 115, 141 ἐπὶ
Κύνϑου, Ap. P. 66 βῆς δ᾽ ἐπὶ Τελφούσης, II
4702 ἐπ᾿ ἀγχῶνος βῆ τείχεος, 1 589 ἐπὶ πύρ-
γῶν, φ 51 ἐφ᾽ ὑψηλῆς σανίδος βῆ, X 532 ἐφ᾽
ἵππων, N 665 ἃ 534 éni νηὸς ἔβαινεν conscen-
dit Hermann op. 5, 38, ξ 356 ἔβαινον νηὸς ἐπὶ
γλαφυρῆς, ὃ 817 zoíAmc ἐπὶ νηὺς, o 541 ἐπὶ
νηὸς ἔβη, 9 501 ἐυσσέλμων ἐπὶ νηῶν βάντες.
Cum aec. N 459 βῆναι ἐπ’ Αἰνείαν, B 18 X
94 ἐπ᾽ Ατρείδην, K 150 ἐπὶ Τυδείδην, 9. 49
πὶ 038 βήτην - ἐπὶ 9iv' ἁλός, h. XXXIII 10 ἐπ’
“ἀκρωτήρια, Z 386 ἐπὶ πύργον, X 468 ἐπὶ φύ-
σᾶς, M 375 ἐπ᾽ ἐπάλξεις. Ó 731 o 404 χοίλην
ἐπὶ νῆα accessit ad navem, H 381 ἔβη κοίλας
ἐπὶ νῆας, ut ἔβαν H 432 καὶ 595. — v 158 ϑη-
σαν ἐπὶ κρήνην, h. Cer. 188 ἐπ᾽ οὐδὸν ἔβη ποσί,
P504 ἐπ᾽ ᾿Αχιλλῆος καλλίτριχε βήμεναι ἵππω. Cf.
8. ἐπί II 69. — εἰς χ 802 βήτην εἰς Ὀδυσῆα,
$ 907 (— c 996) ἐς Δωδώνην, & 3 ἐς d«uj-
zov ἀνδρῶν δῆμόν τε πόλιν τε, 3 685 710
ἐς μέσσον ἀγῶνα, z 60 εἰς Αἰόλου κλυτὰ δα.
ματα, δ᾽ 647 (— π᾿ 407) δόμον εἰς Ὀδυσῆος,
ὃς δέμνια, 9 314 εἰς ἐμὰ δέμνια βάντες
(Ahrens hiat. 12. 17 βάντε), « 947 εἰς εὐνήν, E
-T45 (— O 389) ἐς δ᾽ ὄχεα φλόγεα ποσὶ βήσετο.
ξ ΤῸ ἔβη - Ἴλιον εἰς εἴπωλον, 19 T. εἰς εὖ. ἔβη
χοίλῃς ἐνὶ νηυσίν͵ M 16 ἐν νηυσὶ φίλην ἐς πα-
τρίδ᾽ ἔβησαν. μι 299 εἰς Cepit νηὸς, K 576 ὃ 48
0 87 ἔς ῥ᾽ ἀσαμίνϑους βάντες, 9 540 ἔς ῥ᾽ ἀσά-
quy9ov βάνϑ᾽, A 977 1j δ᾽ ἔβη εἰς ᾿Αἰδαο, II 327
Uil εἰς Ἔρεβος, Φ 999 βῆ - ἐς πεδίον. Cf. sub
δἰ 1 (in tmesi?) 0 115 τὼ δ᾽ εἰς ἀμφοτέρω «1ιο-
μήδεος ἕρματα βήτην cf, E
280. 364, 4 310 ἐς
pu βαίνω
221
δ᾽ ἑχατόμβην βῆσε ϑεῷ (Aristarch. 2»). — ἐν
N 618 Il 503 λὰξ ἐν στήϑεσι βαίνων, cf. Z 65,
ubi βάς: (imn tmesi 4 311 (v. L 2c) v? 481. cf.
Hoffm. '"Tmes. 4, 14 ὃ 653 z 164 25 v. s. ἐν 1)
— μετά Il 536 βῆ δὲ μετ᾽ Αἰνείαν καὶ "Ezco-
θα, 4 292 364 μετ’ ἄλλους, H 149 μετ᾽ αὐ-
τούς, P 218 μετὰ δὲ κλειτοὺς ἐπικούρους. N
297 (— 409) μετ᾽ Ἰδομενῆα, Ψ 891 usc ᾿Αδμή-
του υἱὸν κοτέουσ᾽ ἐβεβήζχει. Hostiliter petens
quem E 152 μετὰ Ξάνϑον τε Θόωνα τε, Z 91
ust Αἴσηπον καὶ Πήδασον, Y 407 σὺν δουρὲ
μετ᾽ ἀντίϑεον Πολύδωρον, II 864 σὺν δουρὶ
μετ᾽ Αὐτομέδοντα βεβήζχει (μεταβαίνω in tmesi
& 812 ὃ 483 v. s. μετά T) — χατά N 737
χατὰ τεῖχος ἔβησαν et O 384 ἔβαινον. (κατα-
βαίνω in tmesi h. Merc. [78]. — πρός" ὦ 361
βάτην πρὸς δώματα χαλά, ut Z 318 πρὸς ὁ.
Ἀλεξάνδροιο, 9 518 Θηιφόβοιο, X 924 πρὸς
δῶμα Διὸς, s 949 518 ἔβη πρὸς δῶμα, E 398
πρὸς ὃ. Διὸς καὶ μαχρὸν Ὄλυμπον, Z 40 ἐβή.
τὴν πρὸς πόλιν (equi), X 21 προτὲ ἄστυ, Z 113
ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼ Brio προτὶ “Ἰλιον, H 418 ἄψορ-
oov ἕβη προτὲ Ἴλιον ἱρήν, ut H 429. — Duae
praepp. accedunt » 440 ἐς “αχεδαίμονα ὅταν
ἔβη μετὰ παῖδ᾽ Ὀδυσῆος, Ó ΤΟΙ (— s 19 & 179)
ἔβη μετὰ πατρὸς ἀκουὴν | ἐς Πύλον, à 653 βῆ
δὲ μετ᾽ ἄλλας ψυχὰς εἰς Ἔρεβος. E 887 ἐς
δίφρον ἔβαινε παραὶ «ἹΠιομήδεα, A494 ἐς Ὥχεα-
νὸν μετ’ ἀμύμονας Αἰϑιοπῆας χϑιζὸς ἔβη
χατὰ δαῖτα (Zenod. μετὰ ὅδ. cf. Lehrs Ztft. f.
A. W. 1834 p. 148) — -& Z V7l fg 4v-
κίηνδε ϑεῶν im (lxio £v) ἀμύμονι πομπῇ,
9 361 Θρήκηνδε βεβήκει, εἼ107 ἔβησαν οἴκαδε,
X 161 βῆ - ϑάλαμονδε, II 866 X 362 ψυχὴ "4i
δόσδε fBrfyzs, cf y 411 (— ζ 11), Z 495 οἷ-
xovós βεβηήχει, « 864 (— φ 884) v 299 πάλεν
oi. B., 1 719 ἔβαν κλισίηνδε, X 416 ὁ 62 ϑύ-
θαζε, & 241 ἔβημεν οἴχαδε σὺν νήεσσι. — εἴσω
additur accusativo 2 150 ψυχὴ μὲν ἔβη δόμον
᾿Αἴδος εἴσω, ut Q 946 4 697 αὖτις... -- ad-
verbia accedunt M 106 II 552 βάν ῥ᾽ ἐϑὺς
Zavadv, P 233 i. 4. βρίσαντες ἔβησαν, E 849
i. Διομήδεος, O 399 B5 δ᾽ i9ic Τεύχρου. Y
118 ἔβη ἀντία Πηλείωνος. « 911 ἔνϑα ἔβαν
κοίλῃς ἐνὲ (v. 1. ἐπὲ cf. La Roche) νηυσίν, Θ
229 πῇ ἔβαν εὐχωλαί; evanuerunt cf. B 539
πῇ δὴ συνθεσίαι καὶ ὅρκια βήσεται ἥμιν; v.
Naegelsb. — Adverbio adiungitur praep. h. Ven.
69 gi δ᾽ ἐϑὺς σταϑμοῖο δι᾽ οὔρεος, o 395 βῆ
δ᾽ ἐϑὺς μεγάροιο μετὰ μνηστῆρας, ἡ 180 ὑπὲρ
οὐδὸν ἐβ. δώματος εἴσω, A 921 Οὐλυμπόνδε
B. δώματ᾽ ἐς αἰγιόχοιο “ιὸς μετὰ δαίμονας
αλλους (contra Homeri usum Zenodotus post P
: * » * TJ nr , » EJ ,
456inseruit αὐτὸς δ᾽ Οὐλυμπόνδε μετ᾽ ἀϑανά-
τοισι βεβήχει v. sch. V. Duentz. Zenod. 159).
4 180 oizóvós φίλην ἐς πατρίδα γαῖαν σὺν
χεινῇσι νηυσί. "Terminus ad quem animo vide-
tur esse supplendus O 90 "Hoz, τίπτε βέβηκας;
sc. ad nos, T' 397 ὄπιϑεν δὲ zopvoodusvos βῆ
Ἀχιλλεύς SC. ἐς δίφρον cf. paraphr. — 5) abeo,
discedo, proficiscor: abs. 4 385 o 955 αὐτὰρ
ὃ βῆ, Apollon. 51, 14 ἐπορεύϑη, B 16 βῆ δ'
ἄρ᾽ ὄνειρος, cf. o 848 551 574; o 900 E 778
AN 582 1᾽ 419 χατασχομένη, EX 981 λιπόντε, i
196 zoívac, y 249 ot Μέντωρ ἔβη εἰπών, o
301 ἐκβήσαντες ἔβησαν (— ᾧχοντο), o 177 ἐν-
στάντες, βὶ 173. μετὰ δέ σφιν. — ἐν νηὶ, νηυσί
navibus vehor, profieiscor v. La Roche « 211.
B 97 ἔβη κοίλῃς ἐνὲ νηυσίν, cf. 6 181, v 317
[y 181 cf. Nitzsch] νήεσσι, B 351 νηυσὶν ἐν
(V. 1. ἐπ᾿ v. Ameis app) ὠκυπόροισιν, B 510
222 βαιός -- βάλλω
ἐν δὲ ἑἕχάστῃ χοῦροι Βοιωτῶν ἑκατὸν καὶ statuens, verbi παραβαίνω (οἴ. E 365 4 514 518.
εἴχοσι βαῖνον, cf. B 611 £v νηὶ ἑκαστῃ. — De (ἀμφε, ἀνα (ἀμ), ἀπο, δια, εἰς (ἐς), ἐκ, ἐμ, ἐπι,
rebus P 134 ἐννέα δὴ βεβάασι - ἐνιαυτοί, sch. ζατα, μετα, παρά, περι, προ, προς, ὕπερ --
BL. παρελήλυϑασι, P 292 ἄφαρ δέ τε ἰκμὰς εἰσανα, ἐξαπο, ἐκδια, ἐπεμ, ἔσχατα, ὑπερχατα.
Egg evanuit. — Adduntur praep. P 112 ἀέκων — Ad g« pertinent βάσχε, βιβάω, βιβάς, βι-
δέ v ἔβη ἀπὸ μεσσαύλοιο, y 468 w 163 o 370 βάσϑων, βάδην, βῆμα, ἄβατος, ἠλίβατος.)
ἔχ ῥ᾽ (δ) ἀσαμίνϑου βῆ, ut 9 456 o 904 188 (βαεός) sch. ἃ. B 880 οὐδ᾽ ἠβαιόν- οἱ μὲν
ἐξ οἴκου βῆσαν ὁμαρτήσαντες ἅμ᾽ ἄμφω. (De τὸ πλῆρές φασι βαιόν, οἱ δὲ ἠβαιόν. ἔστι δὲ
tmesi 4 497 438 439 D 118 y 12 ὁ 788 (recte εἰπεῖν ow παρὰ μὲν τῷ ποιητῇ ἀπὸ τοῦ 7
Povelsen ἐκ pro 2») ε 547 μ 6 ὁ 499 Ap. p.397 ποιεῖ τὴν ἀρχὴν ἀεί ἐλϑόντες δ᾽ ἠβαιόν“ (c
πον τὴ 4.44 fa 'dbrüt Οὐλύμποιο 462) παρὰ μέντοι τοῖς νεωτέροις δισσὴ ἡ χρῆ-
χαρήνων οἵ. O 927 ὀρέων, Z 513 κατὰ Περ- σις cf. sch. BL. — in Harl q 287 legitur οὐ
γάμου ἄκρης. — bh. Merc. 197 βὰν ἐκ μαλα- δὲ βιαί fortasse ex οὐ δὴ βαιαΐ corruptum. Cf. —
χοῦ λειμῶνος ἀπὸ γλυχεροῖο νομοῖο. — Θ La Roche H. T. 268 Ameis app. ε 62 Lob. EL .
410 O 79 βῆ δ᾽ ἐξ Ἰδαίων ὀρέων ἐς μαχρὸν 1, 68 Herodian y 14. '
Ὄλυμπον εἴ. Friedlaend. Aristonic. δᾶ ll. 4196 Βάκχειος Διόνυσος h. XIX 46. Savelsb.
0 169 κατ᾽ Ἰδαίων ὀρέων εἰς φύλοπιν αἴνήν dig. p. 94 refert ad αὐΐαχος, ἂείε ab idyo,-
cf. Ariston. O 169 et 41 196. Schoemann op. 3, rad. "ΑΚ, unde rüzyoc, Bázyoc. 1
5; Ξ 999 ἐξ ᾿Αϑόω δ᾽ ἐπὶ πόντον ἐβήσετο, βάλᾶνος (lat. glans; dubitatur num sit refe-
Did. Ζηνό δ. z. ᾿Αριστοφ. ἐς πόντον ἐβ. — AA rendum ad βάλλω ,abgefallenes*? Curt. Et. 433.
555 P 664 ἀπόνοσφιν, v 164 νόσφι βεβήκει, 614 Benfey 2, 65 Pott 1, 81 L. Meyer 2, 179.
OQ 766 τ 923 ὦ 810 χεῖϑεν, χ 978 ἔξω βήτην 183) glans. Apoll. 50, 31 βάλανον τὸν τῆς δρυὸς
μεγώροιο κιόντε. — Ad adv. accedit praep. Z χαρπόν οἵ. Hes. E. M. 186, 13, Bckk. an. 373, à
37: πῇ ἔβη - ἐκ μεγάροιο; d 529 ἀπὸ πύρ- 95. Billerbeck, Sprengel fructum intellegunt -
yov - χαμᾶζε, (€ 489 ἐξ ἵππων ἀλτο χαμᾶζε, quercus roboris L., contra Miquel hom. flora
Sch. V. ἄμεινον βαῖνε γράφειν ἐπὶ τοῦ γέρον- 93 fructum agnoscit quercus osculi — 4 94993
τος), € 56 £v9^ ἐκ πόντου fc - ἠπειρόνδε, v πάρ δ᾽ ἄχυλον βάλανόν v ἔβαλεν καρπὸν TS.
116 ἐκ νηὸς - ἠπειρόνδε. — Additur part. χρανείης, sch. HQV. ᾿ἠρίσταρχος οὐχ οἷδε τὸν
a) praes. rarius aoristi, modum denotans eundi στίχον. ὁ δὲ Καλλίστρατος ἄντ᾽ αὐτοῦ yi.
B 665 fj φεύγων ἐπὶ πόντον, sch. ἃ. τὸ uiv qst οπαντοίης ὕλης ἐτίϑει μελιηδέα zupnóv*
Ὁμηρικὸν ἔϑος βῆ φεύγειν προφέρεται, ἀλλ᾽ ἄκυλον δέ φησι τὸν τῆς πρίνου χαρπὸν, βά-
ὅγε ᾿Δρίσταρχος οὐ μετέϑηκεν ἀλλ᾽ οὕτως γρά- A«vov δὲ τὸν τῆς δρυός v. Nitzsch adl. v 409
qev βῆ φεύγων fuga abit, non recte paraphr. ἔσϑουσαι (σύες) βάλανον μενοειχέα. " 3
διέβη φυγὰς τὸν πόντον οἵ. Spitzn., 02343 01 Βᾶλίέος. Achilli equus ex harpye Podarge
dud ve σκόλοπας καὶ τάφρον ἔβησαν φεύγον- II 149, Βαλίε I 400. — βαλιο
τὲς, X 137 βῆ δὲ φοβηϑείς refugit, B 107 sch. Theocr. 8, 26 Lob. Path.
A 14 H 19 X 187 9 201 « 102 o 488 βῆ δὲ accentu Lehrs Arist. p. 271.-
zur Οὐλύμποιο καρήνων ἀΐξασα, ὦ 50 zui βάλλω (skr. galàmi,
νύ z' ἀναΐξαντες ἔβαν x. ἐπὶ νῆας ón naves rad. gal, ahd. quillu
ascendissent, 4 391 τὴν δὲ νέον χκλισίηϑεν ἔβαν 1, 55. Curt. Et. 433.
- ἄγοντες abduxerunt, Σ 416 βῆ δὲ θύραζε Mira affert Doederl. Gl. n. 32
χωλεύων, χ 112 4 247 φέρων ἀν᾽ ὕμιλον βάλλουσι), Ci. βάλλωσι x 211,
"Ayer τεύχεα καλά, B 802 oje μὴ κῆρες 282, βάλλετε, inf. βάλλειν, part. βάλλων, βάλ-
ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι εἰς ᾿Αἰδαὺ δόμους λοντα, βάλλοντες. 1 f. ἔβαλλε(), ἔβαλλον, βέλ-
abstulerunt (falso coniungit Thiersch 8. 968, 1 λον, gaALsv) βάλλομεν, βάλλον. fut. βαλέω Θ 408.
οὺς et ἔβαν), h. Cer. 341 βῆ δὲ φέρων ὑπὸ βαλῶ P 451, βαλέει h. Ven. 288, inf. βαλέειν
γαῖαν ἐν ἅρμασι κολλητοῖσιν πόλλ᾽ ἀεκαζομέ- Θ 417, βαλεῖν h. Merc. 374, part. βαλέοντι 2
νην, I 107 Βρισηίδα πούρην. ἔβης κλισίηϑεν 608. aor. 2 ἔβαλον, ἔβαλες, EpuAsQ?), ἔβαλον,
ἀπούρας, 4 446 φύγαδ᾽ αὐτις ὑποστρέψας βάλον, βάλες, βάλείν) (de » paragog. formarul
ἐβεβήχει, y 162 τοὶ μὲν ἀποστρέψαντες ἔβαν ἔβαλε, βάλε v.La Roche H. U. 11. 17. 24.
νέας ἀ. (νέας ex part. pendet). b) part. fut. 4D, βαλέτην E 574, βάλον, coni. βάλω,
consilium indicans eundi .4 101 βῆ δ᾽ [oov “. Ajo9« u 221, βάλῃσιν d^ 104 516, βάλῃ,
A. ἐξεναρίξων, ὃ 532 βῆ χαλέων Ἀγαμέμνονα Aoutr 4 16, opt ϑάλοιμι, βάλοισϑα O 511 (
a. λ ἵπποισιν καὶ ὄχεσφιν, χ 161 βῆ δ᾽ αὖτις M. 69, 24. Lob. kl. 2. 961), βάλοι, inf. βαλ'
ϑάλαμόνδε οἴσων τεύχεα, A 606 y 396 ἡ 299 et βαλεῖν N 387 X 424, part. βαλών, palo
» 17 κακκείοντες ἔβαν οἰχόνδε, P 58 κλισίηνδε v 62, βαλόν ἡ 219, βαλόντε, βαλόντες, βαλόν.
et « 494 χαχκείοντες ἔβαν oixóvós, Didym. « τᾶς t 470, βαλούσας Ῥ 462. pt. opt. βεβλήχοι
494 ἔνιοι δὴ τότε κοιμήσαντο καὶ üxvov δῶ- Θ 510, Did. βεβλήκει" ᾿Αρίσταρχος βεβλήχοι
ρον ἕλοντο. μεταποιηϑῆναι δέ φασιν ὑπὸ ᾿Αρι- plgpf. βεβλήκει) 4 108 492 E 66 73 394 66
στοφάνους τὸν στίχον. M 401 x 419 P 606 χ 958 (— 275) 286, ub:
B. Causativa quam dicunt vi ponitur aor. 1 in initio vs. excepto (5 412. de v
E 164 ἀμφοτέρους ἐξ ἵππων - pios χαχῶς Didym. E 661 "Aoíoreaozoc ὰ
ἀέχοντας, Π 810 φῶτας - ἀφ᾽ ἵππων. 4 156 zs», Did. X 412 οὕτως ἔξω TOU v
ἐπὶ Βουπρασίου zt. βήσαμεν ἵππους (m tmesi χαὶ Ἡριστοφάνης σὺν τῷ v, βεβλήκ i
ἀναβαίνω A 144, £«patvo Α 438, ἐμβαίνω λ 4, ser Phil. 91, 328. Bekker H. Bl. 29. La Roch
ἐσβαίνω A 310, cf. sub ἀνά, ἐκ, i», ἐς ἢ. — ΠΗ. T. 194. 246. H. U. 160 app. P 133. Καὶ
C» Transitive usurpatum videtur /' 262 312 πὰρ ε 112. Duentz. Zenod. 63. usurpatur nOD
δέ οἱ Α. π. βήσετο δίφρον cf. Ellendt drei hom. quam pro aoristo addita notione celeritatis
Abh. 46, Ameis hom. Klein. 1861 p. 30, La Di. 53, 4 n. cf. 4 492 E 73 394 661. —
Roche H. St. 8. 60, 3. Obloquitur Hofmann pr. βάλλεαι, βάλλονται, imp. βάλλεο εἰ βάλ
tmes. 2, 18 Oestr. Ztít. 12, 539 sq. tmesin messe 44 218, part. βαλλόμενος o 163, βαλλομέϊ
17 Clg fida
*
105, βαλλομένοιο o 939, βϑαλλόμεναι M 161,
sch. V. (Didym.) Aofateozoz βαλλομένων, ἄλλοι
δὲ βαλλόμεναι. — βαλλόμεναι" οὕτως Ζηνόδο-
toc, βαλλόμενα X 64, βαλλομένων, βαλλομέ-
γοισιν «1 511; ipf ἐβάλλετο Καὶ 888. βάλλετο.
aor. 2 ἐβάλοντο, βάλετο, εἰ. βάληται [λ 498],
aor. sync., passiva significatione, de percusso
βέλει quodcumque est Lehrs Arist. 67. ἔβλητο
44 410 675 M 306 II 753, βῥλῆτο 4 518 II 570
Ῥ 598, ci. βλήεται o 472 (Curt. Stud. 9, 1, 131.
136) opt. βλεῖο IN 288 (Bekk. 2 βλῆο v. Cobet
var. lect. 232, sed οὗ Herod. ed. Lentz. 3, 498,
32, E. M. 201, 38, Hes, sch. A.. Eust. 993, 24,
Bekker H. Bl. 228, 12, Lob. ΕἸ. 2, 42, La Roche
append., inf. 92769«t, part. βλήμενος, βλημέ-
vov, βλήμενον (de signif. pàrt. v. Buttm 110
n. 6. 7, Lob. ad Buttm. 2, 11, Ameis app. τ 106,
Classen Beob. 3, 95, qui βλήμενος demonstrat
ubique vim habere aoristi, βεβλημένος perfecti.
restat dubitatio de 4 211. pf. βέβληαι E 984
41 980 (ubi penult. corripitur Lob. El. 9, 128,
Hoffm. Qu. H. 1. 69, Buttm. Gr. 9, 384, alii de
de synizesi cogitant cum οὐδέ Thiersch Gr. 8.
194, 4 coniecerat βέβλεαι, Bentley 8é£g2) Ν
251, βέβληται, βεβλήαται A 657 λ 194. Ap. Del.
[20], part. βεβλημένος, βεβλημένον, βεβλημέ-
vot, plqpé βέβλητο μ᾽ 493 (v. 1. ἐ 185 Didym.
δέδμητο- οὕτως Aoícteozoc, ὁ δὲ ᾿Ἀριστοφέ-
νης βέβλητο, cf. Nauck p. 40), βεβλήατο X 98;
alterius formae part. βεβολημένος I9 x 247,
plqpf. βεβολήατο I 3, Ariston. ἡ 4. ὅτε ἔνιοι
βεβλήατο. xal ὃ Ζηνόδοτος οὕτως: ἐπὶ δὲ
τῆς κατὰ ψυχὴν τρώσεως καὶ ἀλγηδόνος ἀεὶ
τοῦτο τάττει, ἐπὶ δὲ τῆς χατὰ σῶμα πληγῆς
οὐκέτι οὕτως cf. idem ad 1 9. Apoll. 51, 10.
E. M. 193, 45. E. Gud. 107, 7 Lehrs Arist. 64.
A. Act. L trans. 1) iacio, iaculor a) proprie,
cum dat. H 187 χλῆρον κυνέῃ (I' 316 non θάλ-
λὸν cum nonnullis, sed πάλλον legendum v. La
Roche ad 1. Spitzn. *' 861), adicitur ἐν 1 990
Z 474 y 341 446 € 422 ἐν πυρὶ βάλλειν τι N
629 9 501 πῦρ βάλλειν ἐν νηυσί, £r κλισίῃσι,
E 817 (— 346) χαλκὸν ἐνὶ στήϑεσσι, v 69 ἰόν
τινι ἐν στήϑεσσι, — προτὶ X 64 τέξνα βαλλό-
Htvt προτὶ γαίῃ, — εἰς ὃ 990 φόρμακον εἰς
oivov cf. Ameis app., s 349 (χρήδεμνον) εἰς
οἴνοπα πόντον πολλὸν ἀπ᾽ ἠπείρου, y 114
τινὰ ἐς ϑάλαμον, h. Merc. 374 μὲ εἰς Téora-
gor, — χατά deicio € 399 μὲ μεγάλης κατὰ
πέτρης, 9 50S equum χατὰ πετράων͵ — i» 0
408 416 τινὰ ἐκ δίφρου, d 959 ἀμάρης ἐξ
» *
tyuete B. v. Hoffm. ad ]. tmes. 2, 11; — ἀπὸ
XX 468 ἀπὸ χρατὸς δέσματα, Did. αἱ ἨἈριστάρ-
Xov βάλε δέσματα, αἱ δὲ χοιναὶ χέε Hoffm. Φ
€t .Y p. 312. — suff. δὲ ε 495 ποντονδε βαλὼν
| βέλος. — adv. I 541 δένδρεα χαμαὶ g., H 190
(λῆρον) πὰρ πόδ᾽ ióv χαμάδις, χ 188 τινὰ
χαμαὶ ἐν δαπέδῳ. termino a quo iungitur term.
ad quem τ 63 πῦρ ἀπὸ λαμπτήρων χαμάδις
βάλον, h. Merc. 398 τινὰ ἐχ χειρῶν χαμαί. —
non definitur locus : 137 εὐνὰς. supplendum est
Obi. ε 225 ἔντοσϑεν δ᾽ ἄντροιο (lignum), 413
στρόμβον δ᾽ ὥς ἔσσευε (lapidem); — abs. iacu-
lor l 80 τῷ δ᾽ énéro&atovto - ἰοῖσίν τε τι-
τυσχόμενοι λάεσσίν τ᾽ ἔβαλλον, Ariston. ἡ ὃ.
t Ὅμηρος τὸ βάλλειν ἐπὶ rov τιτρώσκειν
τίϑησι" νῦν δὲ ἔμφασιν ἔχει cf. Lehrs Ar. 692.
M 155 οἱ δ᾽ ἄρα χερμαδίοισιν ἀπὸ πύργων
βάλλον (warfen) N 718 οἷσιν - ταρφέα βάλ-
λοντες, D 82 ἰσχεσϑ᾽, ᾿Αργεῖοι, μὴ βάλλετε,
falso Ariston, 9 282 8422? οὕτως (v. Lehrs Ar.
βάλλω
229
60 n. D, IN 721 ὄπιϑεν βάλλοντες (ἐούς) τ 158
διὰ δὲ τρίχα χοσμηϑέντες βόλλομεν sc. αἰγα-
νέας. — b) translate B 376 ὅς μὲ μετ᾽ ἀπρή-
«tovg ἔριδας xal νείχεα βάλλει (Lange sine
causa veízs" ἔβαλλε) me implicat v. Hoffm, tmes.
2, 18, μ᾿ 221 μὴ εἰς χαχὸν ἄμμε βάλῃσϑα. —
2) latiore sensu de variis movendi generibus, ac
primum quidem ita ut insit notio celeritatis at-
que vehementiae. P 457 ἀπὸ χαιτάων χονίην
οὐδάσδε βαλόντε, Ψ 572 βλάψας δέ μοι ἵπ-
πους τοὺς σοὺς πρόσϑε BaAOv ,gewaltsam den
meinigen voranbrinsend* Lehrs Ár. 438, 4 639
μ᾽ ἵπποισι παρήλασαν -, πλήϑει πρόσϑε βά.-
λόντες (Ahrens βαλόντε) sc. τοὺς ἵππους, alii
intrans. dictum esse putant. recte Lehrs Rh.
Mus. 17, 481 sq., Arist. 432 hos versus expun-
xit; P 384 οἱ £x χειρῶν ἔβαλεν μάστιγα, II
793 τοῦ δ᾽ ἀπὸ μὲν χρατὸς χυνέην βάλε v.
loffm. tmes. 2, 10, arbores II 768 αἵ τε πρὸς
ἀλλήλας ἔβαλον τανυήχεας ὄζους ἠχῇ ϑεσπε-
σίῃ v 65 ἐν προχοῇς δὲ βάλοι (sc. μὲ ϑύελλα)
- ξχεανοῖο, Y 482 τῆλ᾽ αὐτῇ πήληκι χάρη
βάλε, u ΤΙ τὴν (sc. νῆα) βάλεν (κύματα) - ποτὶ
πέτρας; Rhianus scripsit ε 815 αὐτὸν βάλε (sc.
τὸ χῦμα) pro αὐτὸς πέσε teste Didymo cf. May-
hoff Rhian. p. 67; z 67 ταρβήσας δ᾽ ἑτέρωσε
B&À' ὄμματα, h. Merc. 118 ἀμφοτέρας (βοῦς)
δ᾽ ἐπὶ νῶτα χαμαὶ βάλε, A 545 ὄπιθεν δὲ
σάκος, o 182 ἐφ᾽ ἵπποιιν μάστιν, ἐ 470 c 84
v 382 τινὰ ἐν νηί, — non inest notio celerita-
tis vel vehementiae 6 306 ἑτέρωσε χάρη βάλεν,
ut P 397 (Verg. Aen. 5, 468), A 494 ποτὶ γαίῃ
χεῖρας ἀείρων βάλλον ἀποϑνήσχων nol φαοσγά-
vo erhob die Hànde und liess sie wieder sin-
ken cf. Kónighoff crit. p. 20. Ameis append., 44
495 ἀφυσγετὸν εἰς ἅλα B. fluvius, Graeci 4 314
εἰς ἅλα λύματ᾽ ἔβαλλον, o 490 δάχρυ χαμαὶ
βάλεν ἐκ βλεφάροιιν, δ᾽ 114 δάχρυ ἀπὸ βλε-
φάρων (de tmesi in ὃ 198 993 ἀπο- et χατα-
βάλλω cf. Hoffm. tmes. 1, 15), € 485 τὲ ἐν ἐλε-
οἵσιν, P 40 τί τινι £v χείρεσσιν, E 574 104
τινὰ ἐν χερσί τινος, v 151 ἐν ϑρόνοις τάπη -
τας, x 352 ϑρόνοις vb ῥήγεα, τ 101 ἐπὲ δί-
φρῳ κῴας. E 792 ἀμφ᾽ ὀχέεσσι κύκλα cf. Là
Roche ad 1., Hoffm. tmes. 2, 10; o 38 ὦ 347
Ap. D. 117 ἀμφί τινι πήχεε, Aristarchus teste
Apoll 65, 15 ἐν ἔσῳ τῷ τὰς χεῖρας περιβάλ-
At, q 228 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι δαΐφρονι χεῖρε βα-
λόντε Hoffm. 1, 94; NN 36 ἀμφὶ ποσσὶ πέδας,
9 245 σπεῖρα χάκ᾽ ἀμφ᾽ ὦμοισι βαλών, 6 811
χεῖρας περὶ γούνασι, Q 588 y 467 9. 455 z 365
v 155 ἀμφί τινὰ φᾶρος s. χλαῖναν ἠδὲ χιτῶνα
v. Hoffm. 1, 17. 23; recedit ab hoc usu & 342
ἀμφὲ δέ μοι ῥάκος ἄλλο χαχὸν βάλεν quare
La Roche H. St. 239 μὲ scripsit. — De tmesi
Z 204 ὃ 50 454 ἡ 149 x 451 0 89 o 433 ὦ
367 cf. Hoffm. 1, 15. 17. 91. 4, 8. Giseke s.
ἀμφί 1. — A 194 πάντῃ oi χατὰ γουνὸν - φύλ-
Aov κχεχλιμένων χϑαμαλαὶ βεβλήατα εὐναί, μι
493 ἐπ᾿ αὐτῷ ἐπίτονος βέβλητο haerebat, cor-
ruptus est h. Ap. Del. [20] πάντῃ γάρ τοι, Φοῖβε,
νόμος βεβλήαται ὠδῆς v. Baumeist. — b) trans-
late « 201 (— o 173) ὡς ἐνὶ ϑυμῷ ἀϑάνατοι
βάλλουσιν subiciunt Hemsterh., h. Ven. 73 zu»?
£v στήϑεσσιν ἵμερον, E 513 ἐν στήϑεσσι μέ-
voc τινί, P 451 τινὶ ἐν γούνεσσι μένος ἠδ᾽
ἐνὲ ϑυμῷ, « 864 (-- π 451 τ 604 q 358) ὕπνον
ἐπὶ βλεφάροισι, 4 16 φιλότητα μετ᾽ ἀμφοτέ-
00:601 conciliare. — 3) ferio, percutio a) proprie:
telo ferio, s. saucio de missili eminus iacto,
quare distinguitur ab οὐτάσαι, τύψαι, vitat,
224
πλῆξαι, Lehrs Arist. 51 sq. Ariston. 4 540 E
147 4 191 Ν 288 X 424 O 495 Y 818 462 ?
576 X 68. — αὐ abs. 4 52 cf. Eust. Giseke H.
F. 10 Schnorr collocat. 75, 44 519 524 E 208
H 910 M 150 380 Π 104. 382 (— 866) K 368
P 600 X 207 μ 388, ubi Zenod. pro τυτϑά,
quod cum χεάσαιμι iungendum est, posuit
τριχϑά v. sch. HVind. 189 N 160 καὶ βάλεν
οὐδ᾽ ὁ ἀφάμαρτεν (quod. ws falso intule-
runt Μ 312 ϑέλοντες ζήτημα ποιεῖν v. Ariston.)
et οὐδ᾽ ἄρα μιν ἅλιον βέλος ἔχφυγε χειρός
44 376. p) cum dat. τόξοισιν, βέλεσιν, χερμα-
δίοισιν, λάεσσι, δουρί, κεραυνῷ Υ 108 43; Φ
91 118 X 68 e 128 εἐ 499 zx 277 φ 871. y)per-
cutio, aut cum vulnere aut sine vulnere v. testim.
Ap. Lehrs 60 sq. ut Ariston. 4 117 τὸ βάλλειν
Ὅμηρος οὐχ ἐπί τοῦ ψιλῶς προΐέσϑαι τίϑησιν,
id. δὲ 59 ὅτε σαφῶς τὸ βάλλειν ἀντὶ τοῦ τυγχά-
γεῖν cf. ad I'368 E 17 Θ 299 301 313 322 4
350 376 O 5711125 481 4 157 206 527 E 145 Z9
1872 —B. τινὰ M 264 En I'868(v.]. Ammonii οὐδ᾽
ἐδάμασσ᾽ y.Did.) 415 7.473 499 E 17 (— II 419) 52
119 397 533 612 Z 7 498 O 299 501 310 322 4 109
389 M 988 N 387 A 494 O 11 445 460 571 lI
987 399 618 P 17 Y 378 Φ 576 P 855 » 64
o 478 o 251 279 367 473 494 v 80 305 7 288
c 179; additur part. rem accuratius definiens
4 118 τιτυσχόμενος, 4 206 (— 4 [196] v. Ari-
ston.) Θ 270 9 216 OraxeRade. H 949 λάϑρῃ
ὀπιπεύσας, N 371 II 623 τυχών atque inverse
dicitur O 581 τόν ῥ᾽ ἐτύχησε βαλών. — βάλ-
Aew τι E 19 657 MM 4517 IN 258 594 O 541 Φ
171 X 290 iP 866 7 6 82 258 (— 219) υ 902. s
cum dat. ὀιστῷ, χε ομαδίῳ, δουρί, ἰῷ, ἄκοντι,
ϑρήνυι, λάεσσιν, ἐγχείῃσιν H 206 “1 749 N 518
Il 308 Σ 584 v. Lehrs 61 (— : 55 cf. Fried-
laend. Jahn annal. suppl. 3, 482. Kirchhoff, Rh.
Mus. 1859, 81. Ameis, app.) E 661 4 475. P 15
Y 462 486 » 267 v 306 9 504 sch. H. oix v
οὕτως ἀκριβῶς εἰδείη τὸ βληϑὲν μέρος, v3
h. Ven. 288, δ) βάλλειν τινά τι (σχῆμα b
ὅλον καὶ μέρος cf. Ariston A 583 d 166 sch.
H. c 396 La Roche H. St. 224 sq.) parti addi-
tur adi. velut μέσος, vel παρὰ μαϊζόν, ὑπὲρ
πραπίδων sim. 4 459 (— Z 9) 480 492 E 188
P 191 313 44 578 N 411 506 ,Ξ 450 O 341 577
II 289 P 348 σ 396 χ 277, dupplex appositio
accedit ad partem P 606 χατὰ στῆϑος παρὰ
μαϊζόν, inseritur inter duos accus. ,£ 465 χεφα-
λῆς τε καὶ αὐχένος ἐν συνεοχμῷ atque E 95
τυχὼν χατὰ δεξιὸν ὦμον. falso contendit sch.
V. H 467 Aristarehum hoc loco scripsisse JLj-
δασον ἀγλαὸν ἵππον atque porro duobus inter-
positis versibus τὸν βάλε δεξιὸν ὦμον v. Di-
dymi. ad 1. Lehrs Ar. 53. Cum dat. 4 501
527 H 11 14 M 401 (ubi accedit τυχών) “1 583
Ὁ 433 N 397 II 577 b86 7387 Y 288 Φ 166. ab-
horret a legitimo dicendi genere Y 413 τὸν βάλε
μέσσον ἄχοντι - γῶτα παραΐσσοντος, Didym.
οὕτως χατὰ γενικὴν παραΐσσοντος v. La Roche
H. St. 226 n. Ahrens de hiatu παραΐσσοντα.
Ξ 412 oratio interrupta est duobus vss, inter-
positis. s) βάλλειν τινά s. τι χατά τι E 06 78
394 537 614 H 245 O 81 303 4 321 380. 507
AN 186 O 420 II 411 465 P 578 Y 8386 458 ᾧ
406 o 462. accedit τυχήσας M 189, supplendus
acc. JN 160 (Nican. τὸ ἕξῆς καὶ βάλε zat
«σπίδα Ν 651; — JN 586 κατὰ στῆϑος ἄλεν
ἰῷ ϑώρηκχος γύαλον. C) τινὸς κατά τὶ D 841
860 εΞ- H 950) E 981 305 P 517 et Y 274 Ari-
ston. ἡ Ó. 6. Ζηνόδοτος μετεποίησεν οὕτως"
*
βάλλω
μελίην ἰϑυπτίωνα ἀσπίδα γυ V εὐὔχαλκον ἀμύ-
μόνος Αἰνείαο. οὐκ ἐκ χειρὸς δὲ ἐπέτυχεν ὃ
Ἠχιλλεὺς, ὅ ὕπερ διὰ τὸ νύξε σημαίνεται, ἀλλὰ
βέβληχε τὸ δόρυ" διὸ καὶ ἑξῆς αὐτὸ βέλος
εἴρηκε v. ad 279 988 346 Lehrs Ar. 55. 7) ac-
cedunt praep. E 145 τινὰ ὑπὲρ μαζοῖο δουρί,
44 108 ὑπέρ μαζοῖο χατὰ στῆϑος͵ inverso or-
dine legitimo. — P 309 (— 617) τινὰ ὑπὸ κληῖ- -
δα, p 875 πελειάδα ὑπὸ πτέρυγος μέσσην,
Ν 671 τὸν ὑπὸ yvaOuoio, d» 591 χνήμην ὑπὸ
γούνατος, II 606 τὸν ὑπὸ γναϑμοῖο καὶ oba-
toc, — 4 108 πρὸς vt (ubi interponitur ὑπὸ
στέρνοιο τυχήσας) «1 144 Ο 249 y 286. — “ 381
νείατον ἐς χενεῶνα βαλών, ubi acc. supplen- —
dus. — JM 188 δεὰ χυνέης δουρί, ὦ 523 xÓ- —
θυϑος διὰ χαλκοπαρ jov, — “μεσσηγύς ΝΌΟΝ
τινὰ δουρὶ αἰδοίων τε μ. καὶ ὀμφαλοῦ, x 9278
uiv óovgi ὦμων μι. Il 807 μετάφρενον óovol
ὦμων μ. Ariston. 7 ὃ. ὅτι Ζηνόδοτος “γράφει b
σχεδὸν οὔτασε “άρδανος dvo: Ayr ost δὲ ὅτι —
ex βολῆς τέτρωται ὡς διὰ τῶν ἑξῆς δείκνυται —
v. id. ad 812 815 819 Lehrs Ar. 54, sch. V. “Σέ-
λευχος δέ φησιν οὐ δύνασθαι σχεδὸν βαλεῖν
sed cf. P 600 Lehrs Ar. 60. — accedit adv. Θ᾽
327 τῇ, relat. II 481 ἔνϑα. — de ipso vulnere —
inflioto E 795 II 511 βάλλειν τινὰ ἕλκος, Ari-
ston E 795 ἐδίως εἴρηκε ἀντὶ τοῦ βαλὼν noi
ησεν Lehrs Ar. 60, La Roche Ho. St. 35, οἷ
Q 488 οὐ μὲν xdi ἔβαλες δύστηνον E
— Qum adv. Ὁ 166 ἐπιγράβδην, X 278 λίγδην,
Π 807 σχεδόϑεν, P 600 σχεδὸν. cf. M 155 264.
8. τινὰ ἐκ κονίῃσι (E 588), i. e. occi-.
m E 397 βαλών non iungendum videtur.
cum ἐν νεχύεσσι, ut censet Hotfm. tmes. 2, 12. -
cf. Ameis ad l. — Subi. verbi βάλλω cum esse.
soleat qui lacit (Iuppiter ε 128 & 288 w 330 h.
Ven. 288, Apollo z 64 o 251 494 οἵ, Ameis app. —
y 280, Diana Z 498 o 478 v 80), est E 17 ΞΕ
410 ἀκωχὴ óovgoc. — Passivum «) abs. 4 115.
911 511 E 108 I 574 588 .4 410 475 592 6122
650 680 (— II 25) 809 (4 822 v.l. pro zez»v--
μένος v. La Roche app) M2 37 339 391 Ν 25 if
288 63 Ariston. 4 ὅ. ὅτε συλληπτιχῶς V.
eund. ἘΝ 44 659 II 34 Lehrs Ar. 52. O 495 580
II 105 570 P 726 d 594 o 9232 472 490 4 Σ
χ 18 (de gen. v. Eust. 1917, 28 Classen Beob.
p., 175) 953 ὦ 163, additur ἄντην Π 182 atque.
οὐδ᾽ ἵλιον βέλος ἔχφυγον «1 880. p) additi
dat. βέλεσιν, χαλκῷ, ἰῷ, δαλῷ, ἄκοντι 4 6
E 98 Ariston ἡ 9. ὅτι συλληπτικῶς εἴρη,
βεβλήατο χαὶ ἐπὶ τῶν οὐτασμένων, M
E 191 (— 206) Il 819 τ 69, ἀπὸ νευρῆς «1 66
ἐμῆς ὑπὸ χειρός «Ἱ 615, ϑοῆς ἀπὸ χειρός
306, opponitur A 535 οὐτασμένος. — y) acced
praep. Π 105 βάλλετο δ᾽ «tel κὰπ qÀ
εὐποίηϑ', ἜΣ ἢ ὃ. ὅτι τινὲς γράφουσι
πτετὸ δ᾽ αἰεί Lehrs Ar. 54, JN 212 xat
ἰγνύην βεβλημένος (vulg. βεβολημ. ὀξέϊ χαλ-
χῷ, — πρός H 753, — aec. 984 χενεῶ!
at 660 βεβλημέ νον ᾿Ἶτορ v. l pro. gef/A«
vor v. La Roche), P 598 βλῆτο γὰρ ὦμον do
4 518 παρὰ σφυρὸν χνήμην inverso ordine
gitimo. — b) sensu latiore feriendi A 538
ἀμφὶ χτύπος οὔστα βάλλει (ἀμφί pro
Hoffm. tmes. 1, 18,..1 536 (— Y 501) ἄντ
ἃς ἀφ᾽ ἱππείων ὁπλέων ῥαϑάμιγγες (sc.
ματος) ἔβαλλον, Ῥ 502 ἡνίοχον χονίης ῥα
μιεγγες ἔβ., e ATO τοὺς μὲν ἄρ᾽ οὔτ ἀνέμων ὃ
μένος ὑγρὸν ἀέντων οὔτε no9* ἠέλιος Φ
Sov ἀχτῖσιν ἔβαλλεν, τ 441 οὔτε μιν (A0,
ἠέλιος φαέϑων ἀχτῖσιν ἔβαλλεν, Ψ 217
— to βεβολήατο, Ariston. ἡ ὅδ. ὅτι
A^
. γυήιος sic ἅλα βάλλων qui effunditur, sch. V.
3 ; EM P4 SD τα Er
τῶν Aor» ἡ λέξις οὐχ ἂν ἀχούοιτο
.
ο΄ βλήατο. καὶ Ζηνόδοτος οὕτως.
- βαμβαίνω
νύχιοι δ᾽ ἄρα τοί γε πυρῆς ἄμυδις φλόγ’
ἔβαλλον φυσῶντες λιγέως i. e. flatu feriebant.
— €) translate non βέβλημαι sed BEBO Anu
usurpatur, Lehrs Ar. 64. 1.8 πένθεϊ δ᾽ ἀτλή-
tr(0t. Dg-
ἐπὶ δὲ τῆς
κατὰ ψυχὴν τρώσεως χαὶ ἀλγηδόνος ἀεὶ τοῦτο
τάττει, ἐπὶ δὲ τῆς κατὰ σῶμα πληγῆς οὐχέτι
οὕτως cf. id. 1. 9, Apollon. 51, 10, E. M. 193,
45. I 9 ἄχεϊ βεβολημένος ἤτορ, x 947 xo
ἄχεϊ μεγάλῳ βεβολημένος. v.1. Ii 660, cf. Fulda
U. 170. 300. — IL. Intrans. 44 7922 ποταμὸς Mi-
ἄκρως τὸ σχῆμα τοῦ ποταμοῦ διαγράφει. οὐ
γὰρ εἰς αἰγιαλὸν ἐχρεῖ, ἀλλα χατὰ χρημνοῦ
φερόμενος ἐμπίπτει εἰς ϑάλασσαν, Ψ 462 (Ἵπ-
- ποὺς) περὶ τέρμα βαλούσας currentes.
B. med. 1) proprie usurpatur. de JM 980 cf.
Nican. βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ ᾿Αχαιούς. τὸ
γὰρ ἑξῆς ἔστιν, ὡς τῶν βαλλομένων. ἐπὶ δὲ
, ἐπεὶ σο-
λοιχκισμός ἐστιν cf. Friedlaend. 86, est inter se
laculantium, quamquam alibi semper passiva
usurpatur significatione cf. La Roche ad 1. Doe-
der. βαλλομένων δὲ τὸ Sq. scribit, Koechly
βαλλόντων commendat. quo difficultates expe-
-diuntur. — h. Cer. 50 ὀὐδὲ χρόα βάλλετο λου-
τροῖς conspergebat, — K 333 ἀμφ᾽ ὠμοισι géx-
ἄξσϑαι τόξα, .4 99 (— I] 135 T 379 B 45 Γ
. 934) ξίφος v. Hoffm. tmes. 1,24. 97. E 138
αἰγίδα, c 108 (— 0 197) πήρην, & 598 περὶ
ὥμοις ξίφος, o 61 φᾶρος ἐπὶ (v. 1. περὶ) στι-
᾿ βαροῖς βάλετ᾽ ὥμοις, h. Cer. 49 κάλυμμα χατὰ
Gur. — E 909 ἐπὶ Duentz. ἐνὲ χλήρους ἐβά-
Ἄοντο v. Ameis app. b) transfertur ad animum
Ὁ 566 ἐν ϑυμῷ δ᾽ ἐβάλοντο ἔπος Hoffm. tmes,
3, 12, X 50 ἐν 9vuo βάλλονται ἐμοὶ χόλον.
Ace. supplendus est Y 196 ὡς 2» ϑυμῷ βάλ-
λεαᾶι (Aristarchus expuuxit vy. 195—8 v. Ari-
Ston.), με 918 ἀλλ᾽ 2i ϑυμῷ βάλλευ, ἐνὶ φρεσί
additur 4 297 — 4 39 E 259 I 611 II 444 851
Φ 94 [7 454] v. sch. HVind. 133. [x 981] v. sch.
HQvVind. 133. a 999 0 548 τ 936 495 570 ἄλλο
; το: ἐρέω, σὺ δ᾽ ἐνὶ φρεσί βάλλεο σῇσιν
"Ap. P. 83 ἀλλ᾽ ἔχ τοι ἐρέω... -- I 435 εἶ μὲν
δὴ νόστον γε μετὰ φρεσὶ, φαίδιμ᾽ ᾿Αχιλλεῦ,
᾿βάλλεαι, [A 498 ἥ τις δὴ τοιαῦτα μετὰ φρεσὶν
ἔργα βαληται cf. sch. Η. ἐν πολλοῖς οὐ φέρε-
τῶι ὁ στίχος ὡς ἐχλύων τὸν ϑυμόν. fuerunt
qui legerent « 9534 γῦν δ᾽ ἑτέρωσ᾽ ἐβάλοντο
ro ἑτέρως ἐβόλοντο Didym. γν δ᾽ ἑτέρως
βόλοντο- ἤτοι ἐβουλεύσαντο" τινὲς δὲ γρά-
qovot ἐβάλοντο θεοὶ ἀντὶ τοῦ μετέβαλον. ἔχει
μέντοι λόγον χαὶ τὸ ἐβόλοντο ἤτοι ἐβουλεύ-
σάντο ὡς τὸ Τρωσὶ δ᾽ ἐβούλετο νίκην (Η 91)
v. Nitzsch ad 1. Buttm. Lex. 1, 30. Eust. 1414,
De tmesi v. o 262 &vaBA2Ao, — B 183 d 51
δ 359 & 100 $ 500 (v. 1. ϑέτο pro βάλε) ) 198
v. Hofim, tmes. 4, 91) ἀποβάλλω, — A 436 (—
Ὁ 498) 44 109 ἐχβάλλω Hoffm. 4, 15, — 2 330
X 990 E 731 H 1:6 T 394 4 547 d^ 352 D 787
ΟἿΣ 269 (— o 438) 519 ἐμβάλλω Hoffm. 1,
EU 5.4, 14. 15. — ξ 520v 4 τ 58 4 8486
39272 δ 440 h. Cer, 196 ἐπιβάλλω Moffm. 1,
15. 4, 17. — B 414 692 37 19» ὁ 293 344 (— o
1 452 (— x 172) 539 με 959 ἢ. Cer. 844 (—
156) (P 727 χὰδ δ᾽ ἔβαλ᾽ v.
᾿ ETSG) χαταβάλλω Hofim. 4, 94.
βάλανος) παρα-
479 ε 231 (— z 544)
— Lex. Hom. ed. Ébeling. :
E
— βαρέω 225
* 242 à 211 περιβάλλω Hoffm. 1. 15. 3, 12. 4,
10, — 4 945 (— B 80) προσβάλλω Hoffm. 9.
20. 4, 20. falso Duentz. Arist. interpretatur, liess
fallen, cum sit indignantis, — Θ 61 (— 4 447)
[M 181] cf. Ariston. M 377 συμβάλλω cf. sub
praepp. (ἄμφι, ἀνα, ἀπο, ἐχ, ἐμ, ἐπι, κατα,
μετα, πάρα, περι, προ, προς, συμ, ὑπερ, ὑπο
παράκατα, -- βέλος, βέλεμνον͵ PBÀqtoor?, βολή,
ἀβλής, ἄβλητος. N
βαμβαίνω (a βάζω ducit Doederl. Gl. 2015,
à jio, βαίνω cum Et. M. Hainebach de gr.
ling. redupl. 1847 p. 4, a γόνυ Ahrens δρῦς p.
9 cf. Benf. 2, 62) titubo. K 375 ἔστη τάρβη-
cfr τε βαμβαίνων, - ἄραβος δὲ διὰ στόμα
γίγνετ᾽ ὀδόντων - χλωρὸς ὑπαὶ δείους, sch. A.
τρέμων χαὶ μετὰ σφαλμοῦ τὴν πορείαν ποιού-
μενος, ix δὲ τούτου ἀνάνδρως χινούμενος. οἱ
δὲ ἐσχημάτισαν ἀπὸ τοῦ γενομένου χατὰ τὸ
στόμα ψόφου, συρρήσσων καὶ συγκρούων τοὺς
ὀδόντας. ἢ ἀσαφῆ φωνὴν προϊέμενος ὑπὸ τοῦ
φόβου, βαμβαλίζων, ὅπερ ἡμεῖς φαμεν. ἔστι
γὰρ τῶν χατὰ μίμησιν ^4 λέξις: οὐ γὰρ ἔγχει-
ται τὸ βαίνειν. cf. sch. BLYV. Apoll. lex. 50,
21 διὰ τρόμον οὐκ ἠρεμοῦσαν τὴν βάσιν
ποιούμενος. ὃ δὲ "Anio βῆμα πρὸ βήματος
βαίνων καὶ πορευόμενος, ἀπὸ τοῦ “νομένου
ψόφου περὲ τὸ στόμα (verba ab ἀπό usque ad
στόμα post ποιούμενος sunt ponenda et inse-
rendum 7) τῶν δ᾽ ἅπαξ εἰρημένων. cf. Et. M,
187, 27. E. Gud. 103, 50. Zonar. 378. Orion 36,
18. Suid. Hes. — Prior explicatio loco melius
convenit, ut sit titubans, schlotternd. Lob. el.
l, 175 balbutiens explicat, quocum faciunt Doe-
derlein, Faesi.
βάπτω (βαφ, skr. gabh Curt. Et. 432. Benf.
2. 66. inepte ad βαίνειν referunt E. M. 187, 50,
FE. Gud. 104, 93 οἷον ἐμβαίνειν 70.6) immergo.
ε 3959 ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἀνὴρ χαλχεὺς πέλεχυν μέγαν
ἠὲ σχέπαρνον εἰν ὕδατι ψυχρῷ βάπτῃ (v. 1. βά-
attt v. Nitzsch) μεγάλα ἐάχοντα φαρμάσσων:-
τὸ γὰρ αὖτε σιδήρου γε χράτος ἐστιν" cf.
Eust. ad 1.
βαρβαρό-φωνος (gáog «9oc, φωνή, de v.
ΠΕΣ E τ Et. 273, Kuhn Ztft. 1, 381, M.
Mueller Kuhns Ztft. 5, 141. Pictet ib. 530, Lob,
EL 1, 171, Hainebach gr. ling. redupl. 9). bar-
bariloquus. B 967 Καρῶν - βαρβαροφώνων l
Ariston. ἡ à. 6. Θουκυδίδης (1, 2) λέγει τὴν
ὀνομασίαν τῶν βαρβάρων νεωτερικὴν εἶναι"
ἐλέγχεται δὲ ἐντεῦϑεν. Recte Freytag: non
ἐλέγχεται. Thucydides enim non dicit, voca-
bulum esse posthomericum, sed poétam illa non-
dum uti communi omnium populorum non Grae-
corum appellatione. Sch. D. ἀγρεοφώνων καὶ
τὴν Ἑλλάδα φωνὴν ἠχρηστωχότων cf. sch. BL.
Hes. βαρβαρόφωνοι: oi Ἠλεῖοι zal Κᾶρες ὡς
τραχύφωγοι καὶ ἀσαφῆ τὴν φωνὴν ἔχοντες v.
Strab. 14, 662, Eust. 279, 33. 367, 26. recentio-
rum nonnulli interpretantur nostro loco barbari-
loquus ungriechisch redend Doed. Gl. 929, Bern-
hardy hist. litt. l, 22, rectius plerique sensu
primitivo dictum putant de oris atque linguae
duritie ut idem fere sit quod ἀγριοφώνων (pa-
raphr.) v. Freytag ad l. Friedlaend. J. J. Suppl.
3, 181. de v. βάρβαρος cf. E. M. 188, 12, RF.
Gud. 104, 15. 17.
(B&o£o) (a stirpe ξέρος vel g«osc Curt. Et.
458. Doed. Gl. 929, Curt. Stud. 2, 1, 100) gravo.
οἴνῳ βεβαρηότες υἷες
139 οἱ δ᾽ ἦλϑον
᾿Δχαιῶν oppressi, τ΄ 122 φῇ δὲ δαχρυπλώειν
δεβαρηότα μὲ φρένας οἴνῳ (pro quo Aristot.
15
226
probl 30, 1 χαέ μέ φησι δακρυπλώειν βεβα-
ρημένων οἴνῳ) Bekker: abest ab Aug. recte,
opinor cf. Fulda, hom. U. 130 Schnorr verb.
colloe. 17. 87.
βάρύϑωῳ (βαρύ c) gravor. Π 519 βαρύϑει δέ
μοι ὦμος ὑπ᾽ αὐτοῦ, paraphr. ὠδυνήϑη. Hes.
βαρύϑων" βαρυνόμενος cf. E. M. 188, 45, Wen-
tzel qua vi p. Hom. verba quae c. in 3o p. 12.
35.
βαρύ-χτῦπος (βαρύς, χτύπος) gravisonus,
quia tonitrua regit. h. Cer. 3 βαρύχτυπος si-
ούοπα Ζεύς] cf. ib. 334. 441.660.
βάρυνω (Bess). gravo. ipf. ἐβάρυνε, βά-
θῦνε, med. pr. βαρύνεται, aor. pass. p. βαρυν-
ϑείς, βαρυνϑέν. — a) Act. E 664 βάρυνε δέ
ἐν δόρυ μακρὸν ἑξλχόμενον, “1 584 ἐχλάσϑη
δὲ δόναξ, ἐβάρυνε δὲ μηρὸν" quod cum de
levi arundine non bene dici posse videatur, Gi-
seke J. J. 85, 505 sq. h. v. e loco priore male
huc translatum suspicatur. sed sagitta vulnere
percussi femur gravat impeditque quominus mo-
veatur. paraphr. ἐχάκωσε. s 381 εἵματα γὰρ
ó' ἐβάρυνε, quippe quae aqua perfusa essent.
— b) Pass. T 165 ἀλλά τε λάϑρῃ γυῖα βαρύ-
νεται sc. fame y. sch. V. paraphr. ἐμποδίζεται
τὰ γόνατα, dubitatur Wem γυῖα acc. an nomin.
sit cf. La Roche H. St. p. 24. Y 480 μὲν μένε
χεῖρα βαρυνϑείς telo transfixa, Ó 308 ὡς ἑτέ-
ρωσ᾽ ἤμυ σε χάρη πήληκι βαρυνϑέν. — Suid.
gaov νόμενος" χαταπονούμενος, εἴ. Hes.
ἄρύς (skr. gurus, lat. gravis, goth. kaurs
Curt. Et. 433. Benf. 2, 291, Doed. Gl. 923, Pott
E. F. 1, 86 1. Aufl, Ahrens δρῦς p. 9 βαρεῖα
ex βαρέκια Brugman Curt. St. 4, 168. 180) gra-
vis. 1) A 219 χεῖρα βαρεῖαν | (aliter Zenod. v.
Ariston. Duentz. Zenod. p. 129) ef. E 81, 4 235
C— P 48) βαρείῃ gti πιϑήσας, Ν 410 οὐδ᾽
CALOY ῥὰ βαρείης χειρὸς ἀφῆκεν, cf. 590
sch. A. γράφε stu. παχείης, σ 56 χειρὲ βαρείῃ
(v. 1. παχείῃ). — A 89 col - βαρείας χεῖρας
ἐποίσει, Ῥ 687 σὺν δέ σφιν βαρεῖαι χεῖρες
ἔμιχϑεν᾽ Hes. βαρείας", ἐσχυράς. βλαβεράς. id.
βαρεῖα χείρ. 5 μιαιφόνος, E. M. 188, 35 ga-
ρείας χεῖρας: ὑβριστιχάς, qovixac, ὅπλῳ βε-
βαρημένας οἵ. Eust. 54, 26. Bl, 15. 1324, 28
qui addit 4 219 nonnullos. τὴν ἀριστεράν in-
tellexisse, paraphr. ἐσχυρά, δυνατή, μεγάλη.
Doed. Gl. 923, Ameis intellexerunt manum grà-
vem i. e. infestam, hostilem, quod cum non con-
veniat omnibus locis, plerique rectius interpre-
tantur manum ponderosam, validam, cf. 4 235
P 48. — Aristarchus H 130 Didym. ᾿φίλας ἀνὰ
χεῖρας" ἐν ταῖς ἐξητασμέναις ᾿Αριστάρχου βα-
θείας χεῖρας, τὰς βεβαρημένας ὑπὸ γήρως νῦν
καὶ δυσχινήτους. ἀλλαχοῦ δὲ τὰς ἐρρωμένας
cf. La Roche H. T. 429), quod recte nemo re-
centiorum recepit. — v. 1. 4 97 cf. Didym. 2o:-
uoto βαρείας. χεῖρας ἀφέξει" Δαναοῖσιν ἄει-
χέα λοιγὸν ἀπώσει. οὕτως αἵ ᾿Αριστάρχου.
καὶ E Macacà corti zal ἢ Ῥιανοῦ τὸν αὖ-
τὸν ἔχει τρόπον. ἔοικεν οὖν ἡ ἑτέρα Ζηνοδό-
του εἶναι 5 »οὐδ᾽ 0 γε πρὶν λοιμοῖο βαρείας
χεῖρας ἀφέξει“". cum f cadi faciunt Voss sched.
"Am 1, 174, Freytag, Spitzner sed v. Lehrs Zitft.
A. W. 1834 p. 139, Bergk ib. 1646 p. 498,
dee Zenod. 143. Markland pro χεῖρας con-
iecerat ρας. contra d 548 pro βαρείας χεῖ-
ρας (codd.) omnes receperunt Barnesii coniectu-
ram βαρείας Hoa. — 2) molestus, vehemens
E AY] ὀδύναι - βαρεῖαι] paraphr. ἐσχυραί, K
71 χαχύτητα βαρεῖαν |, Y 55 ἔριδα - βαρεῖαν], |
βαρύϑω — βασιλεις
B 111 (— I 18) Ζεύς͵ «tn ἐνέδησε βαρείῃ, à
938 ἄτης βαρείης, τήν οἱ ἐπὶ φρεσὶ ϑῆκε bee A
δασπλῆτις Ἐρινύς, ἢ 197 χλῶϑές τε βαρεῖαι,
d 548 ϑανάτοιο βαρείας κῆρας libri χεῖρας v.
supra. — ad sonum transfertur raucus: & 9257
φϑόγγον τε βαρὺν αὐτὸν τε πέλωρον, ultima.
producta, — 4) arcte coniungitur a) A 864 (—
X 18) τὴν δὲ βαρὺ στενάχων προσέφη ᾿Αχιλ-
λεύς, 4 158 ᾿ἡγαμέμνων, 1I 20 Πατρόκλεις, ct.
X 823, Ῥ 60 Πηλείδης - κεῖτο p. στ., I 16 v. Ἰ.
δαχρυχέων v. Ariston., quam Duentzer recepit.
audacius Zenodotus verba mutavit v. Ariston.
I14; — 9 95 (— 5234) βαρὺ δὲ στενάχοντος
ἄκουσεν. Σ Τὸ τῷ δὲ βαρὺ στενάχοντι παρί-
στατο, ubique post primum trochaeum, ubique
de intimis animi doloribus. non coniunctim scri-
bendum est, ED sit paratheton cf. 9 95 534.
Classen Beob. , 23, Friedlaend. J. J. 79, 821, -
La Roche Zitft. ^k ὃ. G., Hoffm. ib. 12, 526 s. —
De accentu v. στενάχων (Sidonius στεναχῶν)
cf. Ariston. 4 154 P 1l, Lehrs Ar. 303, unde
apparet Aristarchum et ipsum disiunctim scri-
pisse, ut ubique Venetus v. La Roche H. T. -
551: eX B. Ξ b) βαρέα στενάχων in Il. ubi- -
que de volneratis dicitur corporis doloribus ve- -
xatis praeter JV 423, in Od. eodem sensu quo |
βαρὺ στενάχων. Θ᾽ 334 βαρέα στενάχοντα |,
ci. N 538 (— X 432) dubitatur de Ν 423 φε-
gétnv βαρέα στενάχοντε Didym. οὕτως διὰ το
ε αἱ ᾿Αριστάρχου στενάχοντε, οὐ διὰ τὸ κα στε.
νάχοντα ἐπὶ τοῦ νεχροῦ (γελοῖον γάρ) ἀλλ᾽
ἐπὶ τῶν βασταζόντων, Franke J. J. 73, 758 de- -
let v. 421—923, assentitur Duentz. cf. La Roche,
— δ 516 (— ψ 317) βαρέα (v. l. μεγάλα Bekk)
στενάχοντα ct. & 420 z ΤΟ. (Regu, βαρύχτ
πος, βαρύνω, βαρύφϑογγος — ad βάρος re
βαρέω, οἐνοβαρείων, oivogaorc, χαλκοβαρής,
B&ov-qS'oyyoc (βαρύς, q90yyoc) graviso-.
nus, h. Ven. 159 βαρυφϑόγγων τε λεόντων.
βασίλεια (βασιλέεια, βασιλεύς) 3) regina,
ubique in fine versus aut post arsin secundam
excepto 4 258. Penelope ὃ 697 π 337 o 518
βασίλεια, o 583 ὦ βασίλεια, intellegitur ó 770
πολυμνήστη βασίλεια cf. w 419; zx 332 ἐφϑὶ; |
βασίλεια, σ 314 αἰδοίη βασίλεια, 9 370 (— 46
9 351 q 273) μνηστῆρες ἀγακλειτῆς βασιλείη
— Arete ἡ 941 βασίλεια, v 59 ὦ βασίλεια,
tellegitur 4 345 βασίλεια περίφρων, — T
À 958 βασίλεια γυναικῶν (ut δῖα γυναι
Gladstone Hom. Stud. p. 811). — Iuno h.
2 ἀϑανάτων βασίλειαν. — b) regis filia Na
caa 5 115.
B&oiLrsóg (a B« et Arv ionice pro λαὸ
Herzog Curt. Et. 338, Rh. M. 4, 958, Doed.
2007, a βὰ et λεὺυ — λᾶκα Steinbetreter Ki
Ind. Stud. 1,334, Bergk Rh. M. 23, 604) rex.
Suid. ὃ ἀπὸ προγόνων κατὰ διαδοχὴν τὴν ü-
χὴν ἐπὶ ῥητοῖς λαβὼν γέρασι, E. Gud. 1
94 0 πατρόϑεν ἢ ἐχ γένους τὴν ἀρχὴν ἔχι
χαὶ παραλαβών. — ἢ) Sing. a) universe 4 80
πϑείσσων γὰρ βασιλεὺς, ὅτε χώσεται͵ ἀνδρὲ χέ-
on. |, A 279 ἐπεὶ ov x09" óuotnc ἔμμορε :
μῆς σχηπτοῦχος βασιλεὺς, ᾧ τε Ζεὺς aU
ἔδωκεν , B 196 ϑυμὸς δὲ μέγας ἐστὶ διοτι
φέος βασιλῆος |, τιμὴ δ᾽ ἐκ Διός ἐστι,
δέ & μητίετα Ζεύς | Zenodotus δεοτρεφέων
σιλήων v. Didym. ad 1. E. M. 458, 9. 16.
nar. 1059. assentinmntur La Roche, Autenri
Nauck Bullet. 3, 305. ceterum y. Ariston. B
193 « ᾿ϑετοῦνται 198--Τ, ὅτι ἀπεοιχότες 0
you x«l μὴ προτρεπτιχοὶ εἰς χαταστολήν, 4
»
PP" s; ΗΝ ER, ΤΩ aaa
ΦΥ͂ ν gno 9 ow a -
ἘΣ
205 εἷς κοίρανος ἔστω |, εἷς βασιλεὺς, ᾧ ἔδωχε
Κρόνου παῖς ἀγκυλομήτεω |, Ariston. B 208
τούτῳ καὶ τοῖς ust αὐτὸν δύο ἡ στιγμὴ πα-
ράκειται cf. id. ad v. 192: 4 144 βασιλῆι δὲ
κεῖται ἄγαλμα |, non recte E. M. 189, 12 oi-
κοδεσπύτην intellegit; T 182 οὐ μὲν γάρ τι
νεμεσσητὸν βασιλῆα | ἄνδρ᾽ ἀπαρέσσασϑαι,
ὅτε τις πρότερος χαλεπήν Ἢ v. Friedlaend. anall.
J. J. suppl. 3, 481. B 351 (— e 9) μή τις
ἔτε πρόφρων ἀγανὸς » ἥπιος ἔστω LOHN.
xoc βασιλεύς, * 110 üc τις τῶνδ᾽ εἰ ,8., t
109 ὥς τε ctv ἢ (vel 7) βασιλῆος ἀμύμονος
Friedlaend. anall. .b. 462, « 88 Ott XÉV ποτ
ἀποφϑιμένου β. ξώννυνταί τε γ»έοι, 9 416 ἐπεὶ
B. ἔοικας, v 194 ἔοιχε δέμας B. ἄνακτι] (non
omnes βασιλῆες sunt ἄνακτες), Γ ΊΤΟ B. γὰρ
ἀνδρὶ ἔοιχεν cf. o 253. X 556 βασιλεὺς ὁ’
ἐν τοῖσι σιωπῇ ἔστη σκῆπτρον ἔχων, non ὃ
οἰκοδεσπύτης cum Eust. 1162, 44, « 386 μὴ
σέγ᾽ ἐν ἀμφιάλῳ ᾿Ιϑάχῃ βασιλῆα Κρονίων ποιη-
σειεν, de Aegyptiorum rege quodam ξ 278 βα-
σιλῆος ἐναντίον ἤλυϑον 1 ἵππων. --- Principem
significat B 188 ὅντινα μὲν βασιλῆα καὶ ἔξο-
χον ἄνδρα zur. --- b) Agamemno, ,qui cum
summus sit dux totius exercitus, κατ᾿ ἐξοχὴν
nominatur βασιλεύς A 9 βασιλῆι ᾽χολωϑείς, cf.
4A 97/7, 4 23 v. E. M. 729, 17 ὃ δέ γε τοῦ
παντὸς στρατοῦ ἡγεμονεύων" A 931 δημοβύ-
eog βασιλεύς v. Nican., A 340 x«l πρὸς τοῦ
βασιλῆος ἀπηνέος Schnorr verb. coll. p. 16, 4
410 ἵνα πάντες ἐπαύρωνται ,β., οἵ. T 256; Γ
179 p. τ᾽ ἀγαϑὸς κρατερός v αἰχμητής, 4 402
βασιλῆος ἐνιπὴν αἰδοίοιο, H 180 βασιλῆα Ζσιο-
λυχρύσοιο υχήνης οἵ. 1 465 4 962 ὑπ᾽ ᾿Ατρεί-
δῃ βασιλῆι, A 283 τειρόμενον βασιλῆα μάχης
ἀπάνευϑε φέροντες, cf. 4 136, — Menelaus
ὁ 44 διοτρεφέος βασιλῆος |, [ὁ 621] ϑείου βα-
σιλῆος |, οἵ. T 309, — Achilles 4 331 αἐδο-
μένω ἀσιλῆα, Il 21 βασιλῆος, — Ulixes π
335 δόμον ϑείου β. 1 cf. 1 346 T 809, — Ne-
stor B 54 Νεστορέῃ παρὰ “νηὶ Πυλοιγενέος
B.|,— Peteos 4 338 ὦ υἱὲ Πετεῶο διοτρε-
φέος B. |, — Amarynces JP 631 παῖδες - Q.,
— Polypoetes Ψ 849 8. ἄεϑλον |, — Proetus
Z 163 Προῖτον βασιλῆα, --- Y 919 Ἐριχϑόνιον
B. |, — Priamus E 464 ὦ υἱεῖς Πριάμοιο διο-
τρεφέος B.| cf. 2 808; “ὁ 680 Πρίαμον g. lh --
Pylaemenes JN 643 υἱὸς - Πυλαιμενέος B. |,
Sarpedon II 660 βασιλῆα, --- K 435 Ῥῆσος βα-
σιλεὺς παῖς Ἠιονῆος οἵ. K 494, — Alexander,
ut regis filius 44 96 Ἀλεξάνδρῳ gel Alci-
nous 9 257 βασιλῆος, ἡ 46 B. ἀγαχλυτοῦ, ἡ
δῦ 141 9 469 ᾿ἡλχίνοον βασιλῆα |, 9 157 B. ve
πάντα τε δῆμον, 4" 62 ᾿Αλκινόῳ g.,— ὃ 618
0 118 Φαίδιμος ἥρως Σιδονίων βασιλεύς, --
ξ 316 Θεσπρωτῶν βασιλεὺς - Φείδων ἥρως εἴ.
τ 287; ξ 336 βασιλῆι ᾿Αχάστῳ sch. HQ. xci
πῶς ἐν Ἰλιάδι μέγητά φησιν εἶναι βασιλέα
Ζουλιχίου; βασιλέας οὖν τοὺς δυναστάς φη-
σιν, — σ 8b [116 v. sch. H.] φ 308 εἰς Ἔχετον
β.. βροτῶν δηλήμονα πάντων, — ὦ 179 Av-
τίνοον βασιλῆα | procum, cf. σ '64, — h. XVI 3
χούρη Φλεγύου βασιλῆος, — h. Cer. 868 Διὸς
βασιλῆος ἐφετμῇς |, — 2) plur. v. Ariston. Y
84 sch. QV. « 72. ἃ) universe 0 236 ἡ óc Tuy"
ἤδη ὑπερμενέων βασιλήων ᾿ τῇδ᾽ ἄτῃ ἄασας,
οἱ v 205 v 222, à 091 7 τ’ ἐστὲ δίχη ϑείων
B.; [δ 63] ἀλλ᾽ ἀνδρῶν γένος ἐστὲ διοτρε-
φέων B. | σκηπτούχων Ariston. θ2--4 προηϑε-
τοῦντο x«l παρὰ Ζηνοδότῳ x«i ᾿ἀριστοφάνει;
v 190 ὁππότε καὶ βασιλεῦσιν ἐπιχλώσωνται
βασιλεύω
221
ὀιζύν, h. XXV 4 ἐχ δὲ 4ióc βασιλῆες 1, y 480
οἷα ἔδουσι διοτρεφέες β..}, h. Cer. 103 oie
τε τροφοί εἶσι, ϑεμιστοπόλων βασιλήων παί-
dov, h. VIL 11 υἱὸν - διοτρεφέων B. |. — b) Grae-
corum principes Agamemnone duce Troiam pro-
fecti 4 176 ἔχϑιστος δέ uot ἐσσι διοτρεφέων
βασιλήων |, B 86 πείϑοντό τε ποιμένι λαῶν
σχηπτοῦχοι βασιλῆες], B 445 οἱ δ᾽ ἀμφ᾽ ᾿Ατρεί-
δὴν διοτρεφέες B.|, I 346 Ὀδυσεῦ, σύν coi τε
χαὶ ἄλλοισιν βασιλεῦσιν, I 710 πάντες B. cf.
H 344, K 166 ἕκαστον βασιλήων, K 196 'Ao-
γείων "βασιλῆες, ὅσοι χεχλήατο βουλήν, Ψ 36
B. ᾿Αχαιῶν, I 334 ἀριστήεσσι δίδου γέρα καὶ
βασιλεῦσιν |, — Graecorum principes et Aga-
memno B 98 διοτρεφέων βασιλήων |, B 914
247 ἐριξέμεναι βασιλεῦσιν, B 250 βασιλῆας
ἀνὰ στόμ’ ἔχων, B 217 νειχείειν B., |I 59] πε-
πνυμένα βάζεις ᾿Αργείων B. |, H 106 βασιλῆες
᾿Αχαιῶν |, οὗ, 9 404, — T 309 βασιλῆας prae-
ter Atridas et Ulixem, — Agamemno Diomedes
Ulixes ,& 379 τοὺς δ᾽ αὐτοὶ βασιλῆες, 5: 97
διοτρεφέες B. — principes Troianorum et Grae-
corum J' 270 βασιλεῦσιν ὕδωρ ἐπὶ χεῖρας
ἔχευαν, — "Troianorum Y 84 Τρώων βασιλεῦ-
σιν, Ariston. βασιλεῖς δὲ καὶ τοὺς χατὰ μέρος
ἄρχοντας λέγει cf. 9 390, — Lyciorum Sarpe-
don et Glaucus 7M 319 ἡμέτεροι βασιλῆες, —
primores Ithacensium « 394 βασιλῆες ᾿Αχαιῶν
εἰσι x«l ἄλλοι | πολλοὲ ἐν ἀμφιάλῳ ᾿Ἰ᾿ϑάκῃ,
ubi ᾿᾿χαιῶν ab ἄλλοι pendet, sch. P. « 72
συνηήϑως γὰρ zal τοὺς ὑπάρχους βασιλεῖς ἔλε-
yov, — Phaeacum 3 41 σχηπτοῦχοι βασιλῆες,
9 390 δώδεχα γὰρ κατὰ δῆμον ἀριπρεπέες pa-
σιλῆες ἀρχοὶ χραίνουσιν, τρισχαιδέχατος δ᾽
ἐγὼ αὐτός, ἡ 49 δήεις δὲ διοτρεφέας p. δαί-
τὴν δαινυμένους, sch. BPQT. βασιλεῖς τοὺς
χατὰ μέρος ἄρχοντάς φησιν cf. Eust, 1198, 29;
6 54 ; χλειτοὺς βασιλῆας cf. sch. QT., — 6 64.
ἐπὶ δ᾽ αἰνεῖτον βασιλῆες ᾿Αντίνοός τε xal Ev-
ρύμαχος proci, — ἢ. Cer. 473 ϑεμιστοπόλοις
βασιλεῦσιν δεῖξε Τριπτολέμῳ τὲ Διοκλεῖ τε
πληξίππῳ. --- Comp. βασελεύτερος qui maiore
est dignitate es οἵ. Herod. ed. Lentz 2, 947,
18. Buttm. Gr. 1, 277. I 160 ὅσσον βασιλεύς
τερός εἶμι Ariston. Koen dee cf. I 392 0c
βασιλεύτερός ἐστιν KK 239. — Superl. 1 69 σὺ γὰρ
βασελεύτατός ἐσσι. — — Cf. Naegelsb. Hom.
Theol p. 275 sq. Schoemann Gr. Alt. IG ACED
Gladstone H. St. ed. Schuster 3, 1, 280— SB:
Helbig, d. sittl. Zust. d. gr. Heldenalters Leipz.
1859 p. 57 sq., Humpert civ. Hom. Bonn 1839.
Veckenstedt reg. pot. f. sec. Hom. Halis 1867.
(βασίλεια, ἀσιληΐς, βασιλήιος, βασιλεύω.)
βασϊλεύω (βασιλεύς) regno. de regina Z 425
λ 285. — a) abs. o 488 βασιλευέτω αἰεί, —
b) tc 179, ἔνϑα vs Μίνως ἐννέωρος βασίλευε,
B 9203 οὐ - βασιλεύσομεν ἐνθάδ᾽ ᾿Αχαιοί Ari-
ston. τούτῳ καὶ τοῖς μετ᾽ αὐτὸν δύο ἡ “στιγμὴ
παράκειται v. id. ad v. 192; xy 52 ὄφρ᾽ ᾿ϑάχης
κατὰ δῆμον - βασιλεύοι, ἃ 401 ἐν ἀμφιάλῳ
᾿Ιϑάκῃ βασιλεύσει, Z 425 5 5 βασίλευε ὑπὸ IIAc-
κῳ ὑληέσσῃ. --- c) cum gen. ἃ 285 ἡ δὲ Πύλου
βασίλενε, — d) dat. ἡ 59 ὑπερϑύμοισι Τιγάν-
τεσσιν βασίλευε, B 47 ὅς ποϑ' ἐν ὑμῖν τοί-
δεσσιν βασίλευε; — I 616 toov &uol A UE UE
expunxerunt Heyne, Jacobs, Bekk., LB 206]
σχῆπτρον ἡ δὲ ϑέμιστας, [m σφίσι "Bacuievg,
qui abest ab cptimis codd. frustra correxerunt
ante Wolfüum ἐμβασιλεύῃ vel ex Dione Chrys.
or. 1, 3 βουλεύῃσιν (Bergk Ztft. f. A. W. 1851
Ρ. 599) scribentes, merito damnarunt recentiores.
15*
228
βασιλήιος
B&otAxtog (βασιλέειος, βασιλεύς) regius. π
401 γένος βασιλήιον.
βᾶσϊληίξς (βασιλεείς, βασιλεύς Curt. Et. 586,
Lob. proll. 476, el. 1, 828) regia. Z 198 τιμῆς
βασιληίδος ἥμισυ πάσης.
RUE (βα, skr. gaccha, rad. gà Kuhn Ztft.
, 397, Curt. Erlàutt. p. 121) vade. Apoll. lex.
5, 95 βάσχε: πορεύου cf. Hes. in ll βάσχ᾽
ἔϑι ubique in initio versus, sequitur imperat.
aut inf. pro imper. Gov νδέτως,, semel καὶ inter-
posito, B8 βάσκ" ϑι, οὐλε ὄνειρε, ϑοὰς ἐπὶ
νῆας Ἀχαιῶν, ἐλϑὼν ἐς “λισίην - πάντα - ἀγο-
θευέμεν, Ariston. ὅτι παραλλήλως τὸ βάσχε
zal ἴϑι" ἰσοδυ "»ναμοῦσι γὰρ αἱ λέξεις, Herod.
Τυραννίων ὑφ᾽ ἕν ὡς ἄπιϑι: παραιτητέον δέ"
τὰ γὰρ εἰς μὲ Ax) /ovta μετὰ προϑέσεως φιλεῖ
συ »τίϑεσθαι, μετ᾽ ἄλλων δὲ λέξεων οὐκέτι.
καὶ πάλιν τὰ διὰ τοῦ X παραχϑέντα xav ἀρ-
χὴν οὐ ϑέλει συντίϑεσϑαι. καὶ ἄμεινον ταυτο-
λογίαν εἶναι ἐμφαίνουσαν τὴν ἔπειξιν, cf. Eust.
165, 41. 719, 61. Hes. E. M. 190, 934. E. Gud.
105, 40. Nican. B8 στικτέον χατὰ τὸ τέλος
τοῦ στίχου" περίοδον γὰρ αὐτοτελῆ ἔχει, zal
τὸ πρέπον τῆς ᾿ἐγκελεύσεως. διὰ τὸ ἀσύνδετον
φαίνεται. δυναται δὲ τὸ ἴϑι καὶ ἐπίρρημα
παραχελεύσεως εἶναι, ἀντὲ τοῦ ἄγε, οἵ. id. 4,
186 Friedlaend. p. 27. Gell. N. A. 13, 24,
quis non intellegat, verba duo idem ie eh
Bácx' ἴϑι non frustra posita esse neque ἐξ
παραλλήλου, sed hortamentum esse acre iussae
imperataeque celeritatis? Verg. Aen. 3, 462 vade
age. — Θ 399 βάσκ᾽ i91, Ἴρι αχεῖα, πάλιν
τρέπε, A 186 B. L, T. τ.. τὸν Ἕχτορι μῦϑον
ἐνίσπες, 42 144 B. ἔ,, T. τ., λιποῦσ᾽ ἕδος Οὐ-
λύμποιο, ἄγγειλον, O 158 B. ἴ,, 7I. 7., Ποσει-
δάωνι ἄναχτε πάντα τάδ᾽ ἄγγεϊλαι, inf. pro
imp. v. B 8 Nican. — £2 336 βάσχ᾽ ἴϑι, καὶ
Πρίαμον χοίλας ἐπὶ νῆας ᾿Αχαιῶν ὡς ἄγαγ᾽ 5
Mercuri,
βαστάζξω (Benf. 1, 356; ad ge, βαίνω refert
Lob. par. 430, Doed. GL ,2008) porto. 4 594
λᾶαν βαστάζοντα- ἀμφοτέρῃσιν (ab Aristarcho
obelo notatus v. sch. HT. 4 547), φ 405 μέγα
τόξον ἐβάστασεν, quibus locis portandi signi-
ficatio non convenire videtur, sed .contrectandi,
cf. Buid. s. v. χαὲ βαστάσαι οὐ τὸ ἀραι δηλοῖ
παρὰ τοῖς Ἡττικοῖς, αλλὰ τὸ ψηλαφῆσαι χαὶ
zal διασηκῶσαι καὶ διασκέψασϑαι τῇ χειρὲ
τὴν δλχήν. Eust. 1915, 4 χοινότερον λεχϑέν (2).
Βᾶτέειαν -, σῆμα - Mvpoívgc B 818 (βάτος
cf. St. B. E. M. s. v. Hes.) collis ante portam
Scaeam Troiae inter Scamandrum et Simoenta
cf. Hahn Ausgr. p. 32, Hasper Beitr. z. Top. d.
Il. p. 34 s.
βάτο-δρόπος (βάτος, δρέπω E. M. 191, 56)
rubos decerpens. h. Merc. 190 ὦ γέρον Ὄγχη-
στοῖο βατοδρόπε ποιήεντος.
ΠΡ τοῦς (skr. yat ,Benf. T5951) rubus, sentis.
930 βάτων ἕνεχ᾽, Hes, βάτος ἡ ἄχκανϑα, cf.
E. M. 191, 52. E. Gud. 106, 7. Lex. Seg. 221,
24. Eust. 1960, D. (βατοδρόπος.)
βεβαρήως v. (βαρέω).
βεβρώϑω (Poo, skr. giràmi rad. gar, lat.
voro Curt. Et. 435, Buttm. Gr. 2, 74, Lob. rhem.
91, el. 1, 176) comedo. .4 35 ὠμὸν ᾿βεβρώϑοις ὦ
Πρίαμον Πριάμοιό τε παῖδας ἄλλους τε Τρῶας,
Hes. βεβρώϑοις: χκαταφάγοις cf. E. M. 194, 10,
Eust. 442, 18. pro perf. opt. habent Doed. GI.
2439, Wentzel de vv. quae c. in 9c p. 12. 40.
βεΐομαι v. βέομαι.
βέλεμνον (βάλλω Curt. Et. 433, errat Doed.
— βέλος
Gl. 323) telum. ὁ 489 “ιόϑεν βλαφϑέντα βέ-
λεμνα | οἵ. O 484, X 206 πιχρὰ βέλεμνα |. Suid.
βέλεμνα βέλη cf. Hes. Apoll. lex: 51, 1. E. M.
194, 32.
βΒελλερο-φόντης (Βέλλερος, φόν- oc Apd.
2, 3, 1; Sch. Z 155, Zenob. 2, 87. εἕλλερα —
ἐχθρά, qund Hes, Eust, Hartg. Rel. d. Gr. ΠῚ
223; glanzzeigend Düntzer cf. ἀργειφόντης" ,Pott
E. F. II 1, 744) Glauci f. Z 155, 164, 220, ἀμύμων
155, 190, 216, δαΐφρων 162, 196, ἃ "Proeto delose
in Lyciam missus regno accepto Isandrum,
Hippolochum, Laodamiam procreavit 197.
βέλος (βάλλω Curt. Et. 433. 597) telum. E.
M. 194, 29 παρὰ τὸ βάλλω, τὸ τιτρώσχω, πᾶν
γὰρ τὸ ἀπὸ μήκοϑεν βαλλόμενον βέλος εἴρη-
ται, Apion. in E. Gud. 604, 56 σημαίνει τὸ ἐκ
χειρὸς ἀφιέμενον. τὴν ὀδύνην. τὴν ἀκίδα. τὸ
τοξικὸν βέλος cf. Hes. Suid. Apoll. lex. 51, 8,
Kust. 704, 53. 996, 58. Lehrs Ar. p. ὅδ. — βέ-
Aoc ἐχεπευκές Α 51 4 129 v. La Roche H. U.
59 Hoffm. Qu. H. 2, 7 O. Meyer Qu. Ho. Bonn
1868 p. 40. βέλεα O 444, ubi Bekkero H. Bl.
40, 23 magis placet βέλη sed v. La Roche H. U.
146, βέλη legitur h. XXVII ὁ, βέλεα δέον M
159, dat. pl. “βελέεσσι, βέλεσσι, βέλεσι cf. Lac
toche ,H. U. p. 82. — 1) universe Θ 513 ὡς.
τις τούτων γε βέλος - πέσσῃ, Ariston. ἢ. ὅ. ὅτι
βέλος εἴρηχε τὸ τρῶμα ὁμωνύμως τῷ τιτρώ-
σχοντι cf. id. ad ἘΞ 439, ,quo non opus est v. -
Lehrs Ar. p. 59; Ν᾿ 289 ἐν αὐχέν᾽ ὄπισϑε πέ-
σοι βέλος, Ν 505 ἐν πολλοῖσι βέλεσσιν, O 159 -
C -Ó 590) βέλεα, στονόεντα χέοντο, M 159 τῶν
ἐχ χειρῶν B. δέον, Θ 67 A 85 O 319 II 7i8)
μάλ᾽ ἀμφοτέρων p. ἥπτετο cf. P 631; 4 542.
βελέων - ἐρωήν cf. P 562, E 810 ἕρχος e
βελέων, v. 1. Π 184 sch. V. χαχῶν βελέ ων
ἀλ topi» pro ποδώχεος ÁAi«xióno; O 797 I1 102. -
βιάζετο γὰρ βελέεσσιν cf. 4 589. v. Lehrs Ztft, |
f. A. W. 1834, 146, “ 576 πυχινοῖσι - B. v. Gies)
seke J. J. 85, 505. sq.; E 622 N 511 ἐπείγει
γὰρ B., π᾿ 977 βέλεσι ᾿βάλλωσι, 4A 657 B. pez
βλήαται, X 196 οἱ - ἀλάλχοιεν βελέεσσιν, Il
639 g. xul αἵματι καὶ κονίῃσιν - S vto, AN '95L
βέλεος δέ σε τείρει ἀκωκή; -- £x s. ὑπὲκ pe-
λέων i.e. extra teli coniectum cf. Nic. ad E 15
Friedl. p. 42: 4 168 "Exroou δ᾽ ἐκ 9. ὕπαγι
Ζ,. ἔχ τε πονίης; Ξ 180 exusta πιο ΠΟ ΘΗΝ
BUT 2 χάζετο, δ᾽ fx p., II 618 δ᾽ ix
λέων zuo due - ἀείρας, 'Il 781 ἐκ μὲν
βριόνην B. ἔρυσσαν, Σ 152 ἐκ f. ἐρύσαντε
vézvr, II 668 αἷμα χάϑηρον ἐλϑὼν £z B. Σαρ-
πηδόνα (Aristarchus Σαρπηδόνι, Ζεποάοίιδ.,
versum expunxit, alii ἐκ βελέων cum ἀθώα
coniunxerunt, sed ἐχ βελέων ad χάϑηρον e
Ue
M -
D
referendum v. La Roche, — ὑπέχ 4 465 £Ax
δ᾽ ὑπὲκ sAÉov, XN 939 ᾿Πάτροχλον ὑπὲχ Be-
λέων ἐρύσαντες. — 2) varia missilium genera.
ὃ) sagittae Θ 85 βέλος cf .1 376 880 Y.
4 99 σῷ βέλεϊ ὁμηϑέντα, E 114 τῷ δ᾽ ἔφ
ἀνδρὶ βέλος cf. 188; O 444 βέλεα Τρώεσσι
ἐφέξει, cf. ὦ 180 f. στονόεντα, E 112 βέλοι
ὠκὺ - ἐξέρυσ᾽ ΠΟῸΣ cf. E 187 "(Zenod. exp
xit sed 5. Ariston.) 4 278 βέλο ὠκὺ -, TuxQ
QE, 44 397 B. d. 2x ποδὸς £x", φ '138
. P. καλῇ προσέχλινε χορώνῃ cf. φ 148;
185 ὀξὺ πάγη Sp cf. E 106, «1 845 ὁ. B. πε
Y 44 390 χωφὸν yàp g., E 104 χρατερὸν.
β., 4 83 ϑοὸν ., 4 129 β. ἐχεπευχές, — Apol
linis A 45 σοῖσι βέλεσσιν, A 51 βέλος ἐχεπεῦ-
“χές, collective ut 4 382 z. βέλος (vss. 366—8
Aristarchus expunxit v. Ariston. Φ 278 λαιψη
M — —— MÀ — κνοον
—— ------
βέλτερος
porc - ᾿Απόλλωνος βελέεσσιν, 42 7DU οἷς ἀγα-
vor; βελέεσσιν (sch. A. ἀγανοῖσι βέλεσσιν)
χατέπεφνεν) ef. y 980, h. Ven. 152 προΐῃ βέ-
λει στονόεντα, — Dianae A 473 oig ἀγανοῖσι
βέλεσσιν - κατέπεφνεν cf. A 199; s 124 cf. sch.
HPQ., h. XXVII 6 z£uzovo« στονόεντα βέλη;
—— 0 141 "AnóAAov ᾿ἀρτέμιδι ξὺν oig ἀγανοῖσι
βέλεσσιν - χατέπεφνεν. — b) hasta missilis Y
283 οἱ ἄγχι πάγη βέλος cf, Ariston. Y 99 τοῦ
-y' 49$ βέλος πέτετ᾽ οὐδ᾽ ἀπολήγει, Il 108
ἐρείδοντες βελέεσσιν, E 990 βέλος δ᾽ ἴϑυνεν,
4 408 Ὁ 575 οὐχ ἅλιον B. ἧκεν cf. II 819, E
IS Π 480 οὐχ &. β. ἔχφυγε χειρός cf. Ξ 407
X 999, N 518 ἐπαΐξαι μεϑ᾽ ξὸν βέλος, 4 392
ὀξὺ βέλος πέλεται, Y 487 δουρὶ βαλὼν ἐπεὶ
ἢ χαὶ ἐμὸν B. ὀξὺ πάροιϑεν. — c) lapis ,Ξ 439
βέλος δ᾽ ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα cf. Ariston., II 737
οὐδ᾽ ἁλίωσε βέλος, M 458 ἵνα μή οἱ ἀφαυρό-
τερον βέλος εἴη cf. Ariston. (νῦν τὸν A(9ov)
t 495 πόντονδε βαλὼν βέλος cf. sch. M. νῦν
γὰρ τὸν βληϑέντα λίϑον. — d) scamnum o 464
μὲν σφῆλεν βέλος. — e) crus bubulum v 305
ἀλεύατο γὰρ βέλος. — 8) translate de extre-
mis mulieris parturientis doloribus «1 969 ὦ δέ-
vovour ἔχῃ βέλος ὀξὺ γυναῖχα, δριμύ, τό τε
προϊεῖσι - εἰλείϑυιαι cf. Eust. — v. 1. fuit Ze-
nodoti Σ 230 ὄλοντο - ἄριστοι οἷσιν ἐν βε-
λέεσσιν Sed v. Ariston., eiusdem .4 489 Didym.
Ζηνόδοτος δὲ γράφει βέλος" χακῶς" οὐ βέ-
βληται δὲ, ἀλλ᾽ ἐχ χειρὸς πέπληγε Lehrs Ar.
55. Zenodoteam receperunt Spitzn. Doed.; idem
44 451 pro τέλος ϑανάτοιο scripsit βέλος 9.
cf. Didym.
βέλτερος (ad skr. var refert Benf. 1, 321 cf.
Bickell Kuhns Ztft. 14, 426, Lob. Rhem. 110,
Buitm. Lex. 1, 180 n.) melior. in primo aut al-
tero pede excepto O 197. — Ξ 81 βέλτερον
ὃς φεύγων προφύγῃ καχὸν qb ἁλώῃ damnat
Friedlaend. anall. p. 471, defendit Bekker Mo-
natsber. 1864, 541; ζ 282 B., εἰ - εὗρεν obelo
notatus v. sch. HQ. & 275, O 197 υἱάσι B. εἴη
- ἐνισσέμεν, Didym. Ἡρίσταρχος βέλτερον, ot
δὲ εἰχαιότεροι γράφουσι χέρδιον, Agiotoqa-
γης κάλλιον, -- cum aec. c. inf. X 302 τῶν τινὰ
. ἔστιν ἐπαυρέμεν ἢ περ "Aycio?c, — cum
inf. O 511 β. ἢ ἀπολέσϑαι ἕνα χρόνον ἠὲ βιῶ-
ναι ἢ δηϑὰ στρεύγεσθϑαι ἐν αἰνῇ δηιοτῆτι cf.
Ariston. Nican., Φ 485 7 τοι f. ἐστι - ἐναί-
θειν -, ἢ μάχεσθαι, X 199 B. - ἔριδι ξυνελαυνέ-
μεν, h. Merc. 86 οἴχοι β. εἶναι, ἐπεὶ βλαβερὸν
τὸ ϑύρηφιν, ib. 170 B. - ὀαρίζειν, 3j ϑαασσέ-
μεν, — cum dat. c. inf. o 18 πτωχῷ βέλτερόν
ἔστι χατὰ πτόλιν ἠὲ κατ᾽ ἀγροὺς - πτωχεύειν
(v. 1. βέλτιον). --- V. E. M. 195, 7. 574, 1. Orion.
36, 9.
βένθος (βάϑος Benf. 2, 66, Curt. Et. 432.
548, minus recte Doed. Gl. 2440) profunditas.
Σ 38 [49 v. Ariston. v. 39] P£r9oc ἁλός, δ᾽ 780
ἁλὸς βένϑοσδε cf. 9 51; pl. h. Cer. 88 βένϑεα
πόντου, Α 358 X 36 ἐν βένϑεσσιν ἁλὸς, dat.
loc. IN 21 βένθεσι λίμνης cf. N 32; o 816 βα-
ϑείης βένϑεσιν ὕλης, v. l τάρφεσιν Duentzer
recepit cf. Apoll. lex. 51, 7 βένθεα" βάϑη, E.
M. 195, 24, Hes., Eust. 99, 5. (πολυβενϑής.)
βέομιαι (βίος Buttm. Gr. 2, 197. ad βαίνω
refert Doed. Gl. 2009) pr. futuri significatione
usurpatum: vivam. O 194 βέομαι, sch. AD. guo-
σόμαι... Ἰημήτριος δὲ ἀποβήσομαι, εἴξω xtA.
cf, E. M. 196, 11. 198, 8, Ap. in Et. Gud. 605,
“4, Eust. 1012, 47. — .X 431 réxvov, ἐγὼ δειλὴ
— βῆσσα 229
tí vv βείομαι, nonnulli recentiorum pro coni.
habuerunt, veteres pro futuro v. sch. A. βεώσω,
0 ἐστι ζήσω cf. Porphyr. ad L, Hes. Didym.
Aoíoraozoc διὰ vot ἡ βήομαι, βιώσομαι, sch.
V. τί vv βείομαι; οὕτως Ἀρίσταρχος, πῶς ζή-
σομαε; sch. BV. τὸ δὲ βείομαι ᾿Αρίσταρχος διὰ
τοῦ ἰῶτα γράφει, ἵν᾽ ἢ βιώσομαι ἢ ζήσομαι;
cf. La Roche H. U. 151, Hoffmann Il. Φ et Y
p. 309. codd. βεέομαι, deteriores βέομαι, βήο-
μαι nullus. — Π 852 δηρὸν βέη v.sch. V. Hes,
Eust. 1090, 8. 1278, 15. cf. “ὁ 131 (Aristarchus
obelo notavit 130—32 v. Ariston) — h. Ap. P.
350 βεόμεσϑα, pro quo Wolfius βεόμεσϑα scri-
bebat, cf. Baum. Buttm. 1. c.
βέρεϑρον (goo, βιβρώσχω cf. vorago Doed.
GL 2439, Curt. Et. 480. 447) locus profundus.
O 14 ἧχι βάϑιστον ὑπὸ z9ovóc ἐστι βέρεϑρον
Tartarus, & 94 δεινοῖο βερέϑρου (v. 1. βαρά-
900v) antri Scyllae cf. Nitzsch. E. M. 188,1
ὁ δὲ ποιητὴς βέρεϑρον διὰ τοῦ ε φησίν" "Ar-
τιχῶς δὲ διὰ τοῦ « cf. 188, 5. Suid. Hes. βά-
ϑος. βάραϑρον. κατώτατον. ἔσχατον. ἢ πηλώ-
δης τόπος. ἢ κοίλωμα καταχϑόνιον ef, Ap. ap.
Apoll. lex. 51, 4.
βηλός (B«, βαίνω Curt. Et. 431, Doed. Gl.
2003) limen, et domus ventorum. 4 591 ἀπὸ
βηλοῦ ϑεσπεσίοιο Olympi, sch. ABDL. ἀπὸ vot
βεβηκέναι τοὺς ϑεοὺς ἐπ’ αὐτῷ, καὶ τοὺς
ἀστέρας χεῖϑι βαίνειν οὕτως εἴρηται. τῷ δὲ
τόνῳ καϑάπερ οἱ ᾿Αριστάρχειοι, βηλόν ὡς χω-
λόν (χηλὸν Ὁ) χαὶ πηλύν προφερόμενοι, (v. Lehrs
Ar. 299, La Roche H. T. 213) ἀποδιδόντες τὸν
τῶν ϑεῶν βαϑμόν. ἕτεροι δὲ βηλὸν εἶναι τὸν
ἀνωτάτω πάγον χαὶ περιέχοντα τὸν πάντα
ἀέρα. ἄλλοι δὲ τὴν περίοδον τοῦ αἰϑέρος χαὶ
τῶν ἄστρων. κοινῶς δὲ σημαίνει ὃ βηλὸς τον
οὐδὸν τῆς ϑύρας, ὃ καλεῖται φλιά, ὃ γὰρ ποιη-
τὴς ὑποτίϑεται τὸν οὐρανὸν πύλας ἔχειν. εἰ
ρηται δὲ βηλὸς ἀπὸ vov βαίνεσθϑαι, cf. sch,
ABL.; BL. Παρμενίων δὲ ὃ γλωσσογράφος
φησιν ᾿Αχαιοὺς zal dovonac καλεῖν τὸν οὐρα-
νὸν βηλόν. Κράτης δὲ περισπῶν τὴν πρώτην
συλλαβὴν Χαλδαϊχὴν εἶναι τὴν λέξιν ἀποδίδω-
σιν. ᾿ἀγαϑοχλῆς δὲ τὴν πάντων περιοχήν, καὶ
βεβηκότας φέρειν τοὺς ἀπλανεῖς ἀστόρας οἱ.
sch. D. et V. Ο 23, E. M. 180, 18. 196, 19. E.
Gud. 102, 41. 108, 15, Or. 33, S. Lex. Seg. 294,
16. 295, 30, Apoll. lex. 51, 15, Suid. Hes., Eust.
156, 98. 157, 11. 1003, 40. — O 93 ἀπὸ βηλοῦ,
ultima in thesi posita non corripitur, quamquam
vocalis sequitur Hoffm. Qu. Ho. 1. 78, O. Meyer
Qu. Ho. 98; — 1 202 Ἶρις ἐπέστη βηλῷ ἐπὶ
λιϑέῳ domus ventorum.
βῆμα (B«, βαίνω Doed. Gl. 2003, Curt. Et.
431 cf. E. M. 196, 35, E. Gud. 108, 93, Eust.
722, 38) gressus, vestigium. h. Merc. 922 βή-
ματα δ᾽ οὔτ᾽ ἀνδρὸς τάδε γίνεται, ib. 845
ἀντία βήματ᾽ ἔχουσα χόνις ἀνέφαινε. — V. 1.
pro σήματα 9 192 v. sch. V.
Bazoo« B 532, urbs locrensis, Strab. 9, 426.
βῆσσα (ex βήϑια vel βἄάϑια, βαϑ' Curt. Et.
432. 538, Drugman Curt. Stud. 4, 127, Lob. Proll.
418, Doed. Gl. 2440; ad skr. jeh hiare refert
Kuhn Ztft. 10, 291 ut rad. sit 27, ad skr. bhang
Christ Lautl. 249) saltus, convallis. h. Ap. P.
106 χοίλη δ᾽ ὑποδέδρομε βῆσσα, tomytt, X
588 Ap. P. 102 ἐν χαλῇ βήσσῃ, t 485 ἐς βῆσ-
σαν ἵχανον, — plur. /' 34 4 397 II 634 (La
Roche H. T. 246) 766 h. Merc. 287 οὔρεος ἐν
βήσσῃς, A 87 οὔρεος ἐν βήσσῃσιν, x 910 252
2590 βητάρμων
2v βήσσσῃσι, z 575 ἱερὰς ἀνὰ βήσσας, P 588
ἑλιξάμενος διὰ βήσσας, X 190 διά τ᾽ ἄγκεα
χαὶ ὃ. B., cf. Lex. Seg. 326, 5. E. M. 196, 46.
E. Gud. 605, 1, Apoll. Lex. 51, 17. sch. B. Y 490,
V. v 435, Ariston. B 532, Hes. s. v.
τέρμων (βηταρμός, βήτης S. βῆτις, Be
δυο ἀρ ΑΗ ϑ uh Doederl. Gl. 2002,
Schoenberg, Gr. Composs. 1569 p. 47) saltator,
»Tactgànger* 9 250 Φαιήκων βητάρμονες cf.
vs. 262—5, 310—82, 8. 383 βητάρμονας εἶναι
ἀρίστους, sch. V. 9 250 παρὰ τὸ ἐν ἁρμονίᾳ
βαίνειν, ἤτοι ὀρχησταί, cf. sch. V., E. M. 196,
56, E. Gud. 108, 7, Or. 32, 10, Lex. Seg. 226,
11, Apoll Lex. 51, 16, Eust. 1594, 44.
βιάζω (βίη Curt. Et. 434. 573. act. pr. βεά-
Cere, med. pr. βιάζεται, βιαζόμενον, βιαξομέ-
γης, ipf. βιάζετο, ubique post tertii pedis cae-
suram) opprimo, vim affero. 1) Act. u 297 μὲ
βιάζετε, Didym. Ζηνόδοτος βιάζεσϑ᾽ οἷον ἐύν-
τα, οὐ νοήσας ὅτι ποιητικῶς ἐσχημάτισται.
Ellendt drei hom. Abh. p. 22 activum metri tan-
tum causa usurpatum existimat, Duentz. Zeno-
doti lectionem recepit, cf. La Roche hiat. p. 20.—
2) Med. a) pass. 41 576 589 βελέεσσι cf. O 727
II 102. Hes. βιάζεται: βιαίως κρατεῖται, h. Cer.
68 τῆς - βιαζομένης. b) act. X 229 σὲ βιάζε-
ται - ᾿Αχιλλεὺς cf. ( 410 La Roche H. St. p. 189,
βέκιος (βίη) violentus. 8 236 ἔργα βίαια,
h. VIII 17 μύϑον κῆράς τε βιαίους (Barnes
βιαίας). P
Βεαέως (βίαιος) violenter. β 237 χατέδουσι
βιαίως |, y 97 παρευνάζεσϑε B., Duentz. pro-
scripsit, etiam πὶ 109 v 319, quo refertur, spu-
rios esse contendens. ;
Βέας(βία, Savelsb. dig. p.26) Βέαντά τε,ποιμένα
λαῶν 4 996 Pyliorum dux, Nestorem secutus.
— 9) ἐύς Atheniensis JV 691. — 3) Laogoni et
Dardani p., Troianus Y 460.
βεάω (Bi Curt. Et. 434 573. act. pf. βεβίη-
χεν, med. pr. βιόωνται, βιῴατο, ipf. βιόωντο,
fut. βιήσεται, aor. βιήσατο, βιησάμενος) oppri-
mo, vim affero. 1) Act. Καὶ 145 I] 22 αχος βε-
βίηχκεν ᾿Αχαιούς cf. K 172. — 2) Med. ἃ 503
χεῖνον B. Apoll. Lex. 51, 91 βιόωνται ἐνεργη-
τιχῷ τύπῳ ἀκολούϑως ἐσχημάτικε τῷ σημαι-
γομένῳ τοῦ ὑφ᾽ ἡμῶν λεγομένου βιάζεσϑαι
cf. Hes., ψ9 παῖδα, 44 467 εἴ ἕ βιῴατο - Τρῶες
v. E. M. 198, 49. Eust. 857, 7, φ 848 οὔ τις i?
ἀέκοντα βιήσεται, P 576 ᾿Αντίλοχον ψεύδεσσι
βιησάμενος Μενέλαος devincens, 4f 558 παῖδας
sch. BLV βίᾳ ἐνίκησεν, II 823 σῦν - λέων ἐβ.
χάρμῃ, — ἡ 218 μ᾽ ἐχβαίνοντα B. κῦμ᾽ ἐπὶ
χέρσου. — duplex accus. accedit Φ 451 νῶι B.
μισϑὸν cf. Eust. 1246, 14 χατὰ βίαν ἐστέρησε,
Hoffmaun Ztft. f. ost. G. 12, 536, La Roche H.
St. p. 188.
βιβάσϑων (βιβάω, B« Curt. Et. 431, Pott
Kubns Ztft. 9, 192) incedens, gradiens. JN 809
O 676 μαχρὰ β. Aiax, I1 534 Glaucus. Herod.
O 676 βιβάσϑων: Begvtovqtéov: γέγονε δὲ
ἤτοι, ὥς φησι Φιλόξενος, χατὰ πλεονασμὸν
τοῦ σ ἢ, ὕπερ καὶ βέλτιον, παρὰ τὸ βιβαστός
βιβάσϑω, ὡς καὶ ἀϊστός, xav ὀξεῖαν τάσιν,
ἀΐσϑων, Ν 809 idem addit: Τυραννίων περισπῷ,
οὐχ ὑγιῶς. παραιτητέον χαὶ τοὺς ὀξύνοντας
ὡς δεύτερον ἀόριστον. cf. E. M. 197, 28, E.
Gud. 106, 23, Eust. 1037, 26. 1071, 28, Lehrs
Ar. 257, La Roche H. T. 216. Hes. διαβαίνων
v. Wentzel v. q. cad. in 9c p. 13. 40. Vindob.
βιβάσκων verum esse putat Doed. Gl. 2005.
— βίη
βιβάω, βίβημε (Bo, skr. figàmi, ga L. Meyer
Kuhns Ztft. 8, 281, Curt. Et. 431) gradior in-
cedo. h. Mere. 925 ὅστις τοῖα πέλωρα Biga
ποσὶ καρπαλίμοισιν |, ipf. iter. (alii δὰ βιβά-
cxo pr. referunt) h. Ap. Del. ἐβίβασκεν ἐπὶ
(codd. émó) χϑονὸς εὐρυοδείης, dubitatur de
part. βιβάς s. βιβῶν. Ἢ 918 ποσσὶν ἤιε μα-
χρὰ βιβάς Did. οὕτως ᾿Αρίσταρχος βιβάς, O —
807 ἦρχε δ᾽ ἄρ᾽ “Ἔχτωρ u. B. sch. A. βιβάς"
Ἀρίσταρχος βιβῶν. ἄλλως: βιβῶν πᾶσαι εἰ-
χον, Ζηνόδοτος βοῶν, quod corrigere studet
Spitzn. H 213; O 686 Αἴας - φοίτα μ. B. sch.
As
A. γράφεται βιβῶν, N 371 βάλεν tvi βιβάντα
cf. sch. A. Ἡρίσταρχος βιβάντα... cf. sch. BL.
λ 589 φοίτα μακρὰ βιβῶσα᾽, I' 99 μαχρὰ Br-
βάντα | (v. 1. βιβῶνταν, ε 450 μακρὰ βιβάς —
aries, ἢ. Ap. P. 24 338 χαλὰ χαὶ ὕψι βιβάς —
Apollo. La Roche O 307 eoe I'22 βιβῶντα, —
2 589 βιβῶσα cf. append. I' 22, H. T. p. 215, —
Bekker βιβάς, βιβάντα, βιβᾶσα. Cf. sch. BL. —
H 213. E. M. 197, 23, Or. 37, 7, Hes. Doed. Gl.
9004, La Roche H. St. p. 62, Classen Beobb., μ
8, 80. 38
βιβρώσκω (βορ, skr. giràmi, gar, lat voro
Curt. Et. 435 Pott E. F. 1. Aufl. 1, 227. 2. Aufl. —
2, 597) comedo, depasco. .X 94 βεβρωχὼς κακὰ
φάρμακ᾽ Verg.: coluber mala gramina pastus, -
X 408 βεβρωχὼς βοὺς ἔρχεται ἀγραύλοιο, B —
208 χρήματα χακῶς βεβρώσεται οἴ, E. M. 452, —
30. La Roche H. St. p. 168.
Bx (ad skr. gjà refert Curt. Et. 434, Pott W,
1, 61. 558, ad skr. vi, ire M. Mueller Kuhus
Ziít. 15, 915, ἔς, εἰς Savelsb. Dig. p. 25, Lob.
El 1, 90, Christ Lautl 178. 252, obloquitur
Curt. 539) vis. 1) Vis vegeta s. vitalis χ 229.
ὑμέων ys βίας ἀφελώμεϑα χαλχῷ, ubi alii ex--
plicant violentiam, — 2) corporis vires 4f 3l
βίη δέ τοι ἔμπεδος εἴη cf. H 157 Δ 670 Ῥ 629;
& 468 [503 cf. sch. Η.];: y 258 τοσσόνδε βίη
ἐπιδευέες εἰμὲν - Ὀδυσῆος cf. φ 185, h. Ap. P:
160 μηδέν τι βίην ἐπιδευέα zcivov; P 569 ἐν
δὲ βίην ὦμοισι καὶ ἐν γούνεσσιν ἔϑηκεν,
103 σὴ δὲ βίη λέλυται, - σε γῆρας ὀπάζει,
561 βώη δὲ τε νηπίη αὐτῶν puerorum; A
βίῃ οὗ πατρὸς ἀμείνων Didym. βίῃ, οὐ δὲ
τοῦ v βίην, ἀρίσταρχος, de Zenodoto v. Ari-
ston. ad L; H 205 ἔσην ἀμφοτέροισι βίην καὶ
χῦδος ὄπαζε, H 988 rol δῶκε 9tóc μέγεϑός
τε βίην ve, Φ 316 οὔτε βίην χραισμησέμι
οὐδέ τι εἶδος, σ 4 οὐδέ οἱ ἦν lc, οὐδὲ βίη, δ΄
415 ὑμῖν μελέτω χάρτος τε βίη τε, ὃ 668 OL.
αὐτῷ Ζεὺς. ὀλέσειε βίην, [0 614] οἱ ἐπώρνυξ,
μόρσιμον ἦμαρ I. - ὑπὸ Πηλείδαο βίηφιν οἷ
Ariston. vs. 610; v. 1. fuit Zenodoti (et Ari
phanis sch. V.) συμφερτὸς δὲ βίη N 237 pro
συμφερτὴ δ᾽ ἀρετή cf. Didym. — X 107 “τωρ,
ἦφι βίηφι πιϑήσας cf. 4 325; q 315 χερσίν ti
c 1399; — Z 478 ὧδε βίην τ᾽ ἀγαϑόν, ΟἹ
βίῃ πολὲ φέρτερος cf. O 181 o 234; I' 431
τε βίῃ καὶ χερσὶ xal ἔγχεϊ φέρτερος, qp
μνηστήρων χερσίν τε βίηφί τε φ. cf. G 6
371, A 787 βίῃ - πολλὸν ἀμείνων |, Ψ' 81
μήτι τοι δρυτόμος μέγ᾽ ἀμείνων ἠὲ βίηφιν᾽
Ὁ 189 τοῦ γε βίην xal χεῖρας ἀ. |; ΦῚΊ
ἐμεῖο βίῃ προφερέστεροι, u 946 χερσίν
βίηφί τε φέρτατοι, — cum ἀέχων A 480.
197 O 186 « 403 ó 646 h. Cer. 124 418 v. 85.
F
ἀέχων. N 572 ἰλλάσιν οὐκ ἐθέλοντα βίῃ δή-
σαντες ἀγουσιν. — 8) vis atque potestas ζ 197
τοῦ δ᾽ ἐκ Φαιήχων ἔχεται χάρτος τε βίη τε,
deorum I 498 τῶν περ καὶ μείζων ἀρετὴ τιμὴ
τε βίη τε |, Φ 867 τεῖρε δ᾽ αὐτμὴ ᾿Ηφαίστοιο
βίηφι, Menelai P 578 χρείσσων ἀρετῇ δὲ βίῃ
τε. — 4) virium contentio Φ 177 μεϑῆχε βίης
(codd. βίῃ) cf. x 126: ὃ 4959 σχέσϑαι τε βίης.
— B) bellica virtus v 879 οὐδέ τι ἔργων
ἔμπαιον οὐδὲ βίης. --- 6) iniusta violentia x 200
Kixionóc tt βίης |, o 829 o 565 τῶν ὕβρις
τε βίη τε, v 31 ἀνδρῶν - βίην ὑπερηνορεόν-
rov. — 7) dat. instr. βίῃ M 841 N 572 II 387
o 931, opponitur ἔπει Ὁ 106; — βίηφι) II
826 o 128 (ἀνέλκων), additur δουρί τε μαχρῷ
Σ 341, opponitur δόλῳ ἐ 406 408; χρατερῆφι
βίηφι(ν) Φ 501 « 476 μ 210. — 8) ad animum
transfertur I' 45 οὐχ ἔστι βίη φρεσίν, οὐδέ τις
ἀλχή. — 9) in circumlocutione additur a) gen.
Σ 17 Ἡρακλῆος, P 187 X 323 Πατρόχλοιο,
IN 758 770 781 Ἑλένοιο, I' 105 Πριάμοιο, E
781 Διομήδεος, P 94 Ὑπερήνορος, *U 859 Τεύ-
«pou0, Y 307 Αἰνείαο (v.l Αἰνείω γενεή vel
Αἰνείαο γένος), h. Cer. 475 Εὐμόλπου, Merc.
115 Ἡφαίστοιο. — b) adi. B 658 666 E 638
4 690 O 640 T 98 2 601 (cf. sch. HQT.) "Ho«-
χλείη |, 4 386 Ἐτεοχληείης |, Δ 990 296 Ἰφι-
χληείη | cf. Hes. Eust. 1686, 11. — 10) plur. acc.
E 521 οὔτε βίας Τρώων ὑπεδείδισαν οὔτε ἐω-
χάς virtutem bellicam. — iniurias y 216 βίας
ἀποτίσεται, cf. À 118 x 255 o 540; v 810 x
189 βίας ὑποδέγμενος ἀνδρῶν; violentos ven-
torum impetus Π] 213 3 713 βίας ἀνέμων ἀλεεί-
vov. — De βίηφι sine « subscr. scribendo v.
La Roche H. U. 304, H. T. 411, Lob. El. 2,
256. 261. Cf. E. M. 197, 5. E. Gud. 108, 27.
31, Or. 33, 6, Hes, Doederl Gl. 2012. (βίας,
Bujvoo, βιάω, βιάζω, βίαιος, βιαίως, ἀντί-
βιος, ἀντιβίην, ἐναντίβιον, ὑπέρβιος, εὐρυ-
βίης.) :
Βτήνορα (-09), ποιμένα λαῶν | 44 92 Troia-
num Agamemnon interfecit.
Bto9«Autog (βίος, 94240) qui vita floret
diuturna. h. Ven. 189 οὐ βιοϑάλμιος ἀνὴρ
γίγνεται, ὅστε ϑεαῖς εὐνάζεται (codd. βιοφϑάλ-
μιος). Recte expl. Sonne Kuhns Ztít. 14, 324 —
βίῳ τεϑηλώς, cf. Bekker H. Bl. 229, 13.
Btog (Bur, skr. giv cf. lat. vivo, goth. qvius
Curt Et. 434, ad gi refert Grassmann Kuhns
Z4ft. 9, 27, ad skr. vi ire M. Mueller ib. 15,
917 sed y. Pott W. 1, 756) vita. o 491 ζώεις
δ᾽ ἀγαϑὺὸν βίον cf. La Roche H. St. p. 30,
9 254 x 197 τὸν ἐμὸν βίον ἀμφιπολεύοι, h. XXX.
6 δοῦναι βίον ἠδ᾽ ἀφελέσϑαι ϑνητοῖς &v9oo-
ποισιν Telluris est, XXXI 17 βίον ϑυμήρε᾽
ὁπαζε. De accentu cf. La Roche H. T. 217, de
significatione sch. L. Z 138 ὥστε βίος em ἀν-
ϑρώπων, ζωὴ ἐπὶ ϑεῶν cf. Ammon. p. 30. v. E.
. 198, 1. 13. 24, E. Gud. 109, 3. 19, Or. 31,
10, Eust. 852, 1, Hes. s. v. (βίοτος, βιοτή, βιο-
τής, βιόω, βέομαι, βιοϑάλμιος, Ταλϑύβιος)
βὲός (skr. gjà nervus Curt. Et. 485, Pott E.
F.' 1, 205, ad skr. ve ligare, flectere refert M.
Mueller Kuhns Ztft. 15, 216) arcus. 41 125 λίγξε
βιὸς, νευρὴ δὲ μέγ᾽ taysv, O 468 μοὶ βιὸν ἔκ-
βαλε χειρός, νευρὴν δ᾽ ἐξέρρηξε. K 260 δίδου
βιὸν ἠδὲ φαρέτρην | & 510 οὐ γὰρ Φαιήχεσσι
μξλει βιὸς οὐδὲ q. οἵ. p 233 χ 2; Ap. Del. 6
Brov ἐχάλασσε καὶ ἐχλήισε φαρέτρην |. 4 387
οὐχ ἄν τοι χραίΐσμῃσι βιὸς καὶ ταρφέες lol
οἵ, O 472 χ 246; o 178 ῥυτῆρα fiov v^ ἔμεναι
, ,
Βιήνορα — βιύω
231
καὶ ὀιστῶν. — τ 577 q ΤΌ ὃς δὲ χε δηίΐτατ᾽
ἐντανύσῃ βιὸν ἐν παλάμῃσιν |, p 328 ὦ l7]
ῥηιδίως ἐτάνυσσε βιόν, — Apollinis A 49 δεινὴ
δὲ κλαγγὴ γένετ ἀργυρεοῖο Broto ', cf. $2605 h.
Ap. P. 123. — Apoll. Lex. 51, 18 βιὸς τόξον, addit
Hes. ἀπὸ τῆς κατὰ ἔντασιν βίας. Cf. E. M.
198, 93. 620, 16. E. Gud. 109, 6. 418, 29. Or.
31, 1. Suid, Doed. Gl. 2008. 3
βτιοτή (βίος Curt. Et. 494) vita. δ᾽ 565 τῇ
περ δηίστη βιοτὴ πέλει ἀνθρώποισιν, [v. |. :P
41l βιοτή pro χομιδή teste sch. B.] Cf. Eust.
94, 32. 1087, 4. Doederl. Gl. 2010.
βεότης (non ad βίος subst. referendum, sed
Bloc adi. statuendum esse, unde ducatur, censet
Aufrecht Kuhns Ztft. 1, 519) vita. h. VIII 10
πρηὺ χαταστίλβων σέλας ὑψόϑεν εἰς βιότητα
ἡμετέρην. Lehrs Arist. 261 n. recentioris ae-
tatis vocem esse iudicat.
βίοτος (Bloc cf. skr. £ivathas Curt. Et. 434)
1) vita 4 170 αἴ xs ϑάνῃς καὶ πότμον &vanAy-
σῃς βιότοιο, H 104 βιότοιο τελευτή οἷ. Π 187:
Ν 568 βιότοιο μεγήρας sch. BL. μὴ τὸν βίον
᾿ἈἈντιλόχου ἀφέληται, e 287 πατρὺς βίοτον καὶ
νόστον ἀκούσῃς cf. p 218; e 394 ἀσπάσιος βίοτος
παίδεσσι φανήῃ | πατρός, h. Cer. 494 ἀντ᾽ ὠδῆς
βίοτον ϑυμήρε ὀπάζειν, cf. XXX. 18. — μὶ 328
ὦ 536 λιλαιόμενοι βιότοιο cupientes vitam ser-
vare. — 2) res ad vitam sustentandam necessa-
riae, fortunae. E 544 Z 14 X 122 ἀφνειὸς βιό-
τοιο, t 580 φ 78 ἐνίπλειον βιότοιο (sc. δῶμα),
Δ 490 ἀχλήρῳ, o μὴ βίοτος πολὺς, B 126 πο-
94v πολέος βιότοιο, & Ὁ27 βιότου περιχήδετο
cf. ξ 3; ρ 594 σύας xal κεῖνα φυλάξων, σὸν
χαὶ ἐμὸν βίοτον, α 160 ἐπεὲ ἀλλότριον βίοτον
νήποινον ἔδουσιν cf. o 280 ἃ 116 v 396 [428]
o 82 v 419 ξ 377 o 978 τ 159; β 49 βίοτον
δ᾽ ἀπὸ πάμπαν ὀλέσσει, « 377 B 142 ἀνδρὸς -
βίοτον - ὀλέσϑαι, B 128 βίοτον τε τεὸν x«l
χτήματ᾽ ἔδονται Didym. ᾿ἀριστοφάνης βίοτός
τε τεὸς ἢ οἱ μνηστῆρες unde Nauck Ar. p. 39
conicit Aristophanem scripsisse βιοτοὺς τὲ
τεοὺς μνηστῆρες, Dindorf. βιότοιο τεοῦ μιν.,
La Roche βίοτός τε τεὸς χαὶ χτήματ, y 301
(damnat Duentz.) πολὺν B. x. xt. ἀγείρας cf. ὃ
90; x 384 B. x. «t. ἔχωμεν; ὃ 686 B. κατακεί-
gets πολλόν, o 950 μοι B. πολὺν ἄλφοι, fru-
mentum sim. o 446 νηῦς πλείη βιότοιο, o 456
ἐν νηὶ - βίοτον πολὺν ἐμπολόωντο. — Apoll.
Lex. 51, 28 βίοτος 3 ζωὴ x«l τὰ πρὸς τὴν
ζωήν, cf. Porphyr. X 431, Eust. 971, 51, E. M.
198, 39. Hes. Suid., Doederl. Gl. 2010. 4
βιόω (βίος, skr. divàmi Curt. Et. 434. perti-
nere huc videtur βέομαι, βείομαι cf. 5. v.) vivo.
O 499 τῶν ἄλλος uiv ἀποφϑίσϑω, &. δὲ βιώ-
vo οἵ. E. M. 198, 46 Suid. ζησάτω, Hes. ζήτω,
Eust. 721, 39 dorice dictum esse putat pro. βι-
οὕτω ut sit praesens. Ὁ. 511 βέλτερον ἢ ἄπο-
λέσϑαι ἕνα χρόνον ἠὲ βιῶναι ἢ δηϑὰ στρεύ-
γεσϑαι, Καὶ 174 ἢ μάλα λυγρὸς ὄλεϑρος Ayatotz
ἠὲ βιῶναι, ξ 889 ἔτι γάρ νύ μοι αἶσα βιῶναι,
quibus locis praesentis significationem habet cf.
Buttm. Gr. 9, 129, et putat Curt. Stud. 3, 387
non esse proprie aoristum, sed revera praesens
antiquiore more contractum. Hes. Suid. ζῆσαι.
βιόω praesens commemorant E. M. 198, 56. E.
Gud. 109, 17, B/e E. Gud. 530, 11. — 2) cau-
sat. 9 468 & ἐβιώσαο vitam mihi servasti sch.
Harl ἐβιόσσαο" γράφεται βιώσω ubi Schmidt
conicit βιόσσαο" (sic Aristarchum legisse) yoc-
φεται ἐβιώσαο. Apoll Lex. 51, 20 βιόσσαο"
βιῶσαι ἐποίησας et 61, 82 ἐβιόσσαο, sch. V.
"
232
ἐβιόσσαυ, Hes. βιόσσαο et ἐβιώσακο, Eust. 1605,
28. 84 βιώσαο.
BA«Bsoós( gAdpoc) noxius, damnosus h. Merc.
36 βλαβερὸν τὸ ϑύρηφι qui vs. desumtus est
ex Hes. Opp. 365 cf Baum. De voce v. E. M.
535, 21, E. Gud. 343, 26.
84 ἀἄβορεαε marcesco, languesco.
βλάβεται δέ τε γούνατ᾽
T 166 ν 84
ἐόντι οἵ. Verg. Aen.
5, 432. Translate T 82 βλάβεται - ἀγορητής
mente perturbatur. Inde βλάπτω ducunt.
Choerob. diet. 583, 1, Et. Or. 33, 18, at Curt.
Et. 489 putat ortum ex pAe«ez. Cf. Apoll. Lex.
51, 29, Hes. E. M. 199, 16. Eust. 991, 6. 1410,
16.
βλάπτω (βλαπ, fortasse ex μλαπ ortum, quod
ad skr. mlà marcesco refert MA Et. 489; Kuhn
Z4ft. 14, 158 et Benfey Or. τι. Occ. 1, 574 com-
parant skr. glapajàmi exbdtiot En βαλ, βάλλω
ducit Doed. Gl. 323; v. Pott W. 1, 594, de for-
ma praesentis Curt. Et. 629) praes. βλάπτει,
βλάπτουσι, βλάπτοι, βλάπτουσα, ipf. βλάπτε;
aor. ἔβλαψας, ἔβλαψε, ἔβλαψαν, sime augm.
βλάψας. βλάψειν); — Pass. pf. part. βεβλαμ-
μένον II !660, aor. ἐβλάφϑησαν Ψ 381, part.
βλαφϑείς, βλαφϑέντα, βλαφϑέντε, βλαφϑέντα,
aor. 2 ἐβλαβεν *P 461, sine augm. βλάβεν P
545. — Debilito, impedio 1) proprie H 271 BAd-
we δέ ot φίλα ᾿γούναϑ᾽ Eust. 080, 40 ἀντὶ τοῦ
συμποδίξειν xul τῆς κατὰ φύσιν ἐνεργείας
ἀποσφάλλειν, v ν 22 ἵνα μήτιν᾽ ἑταίρων βλώπτοι
ἐλαυνόντων, Ῥ' Dyl βλάψας δέ μοι ἵππους
τοὺς σοὺς πρόσϑε βαλών, Ψ 461 αἱ δέ ποὺ
αὐτοῦ ἔβλαβεν, 0 484 βλαφϑέντα pé eura cf.
489; Dp 545 ὅτι οἱ βλάβεν ἅρματα καί ταχέ᾽
ἵππω αὐτὸς τι ἐσϑλὸς ἐών, Ψ 387 οἱ δέ οἱ
ἐβλάφϑησαν ἄνευ, κέντροιο ᾿ϑέοντες:; — cum
praep. O 647 τῇ 0 y ἐνὲ βλαφϑεὶς, Z 39 ὄζῳ
ἕνι βλαφϑέντε Eust. 623, 38 χυρέως ἐπὶ τοῦ
προσκόπτειν “καὶ ἐμποδίξεσϑαι, IH 331 βλα-
φϑέντα κατὰ χλόνον, — accus, suppletur *P
714 ἔνϑ᾽ Αἴας μὲν 09s ϑέων - βλάψεν γὰρ
᾿Αϑήνη -, duplex accus. (σχῆμα χαϑ' ὅλον καὶ
μέρος) accedit Ψ' 782 u^ ἔβλαψε ϑεὰ πόδας (ρο-
test μ etiam esse μοιὺ et ξ 178 de quo vide
sub 2. — genet. accedit α 195 ἀλλά νυ τόν γε
ϑεοὶ SRM χελεύϑου reditu prohibent, —
2) ad animum transfertur O 724 | βλάπτε Ege
- Ζεὺς |, £ 178 τὸν (Aristarehus. cf. sch. H.,
l. τοῦ) βλάψε φρίνας ἔνδον ἐίσας, I 507 [T 9i
v. Ariston. | ,"βλάπτουσ᾽ ἀνθρώπους (ἄτη), I 512
τῷ ἄτην ἅμ᾽ ἕπεσϑαι ἵνα βλαφϑεὶς ἀποτίσῃ
cf. Eust. 768, 64, X 15 ἔβλαψάς μ᾽ - ἐνθάδε
νῦν τρέψας ἀπὸ ᾿τείχεος, y 14 (ϑεοῦ ot σέ περ
ἔβλαψαν, φ 294 οἶνος - χαὶ ἄλλους βλάπτει. --
3) II 660 βασιλῆα ἴδον βεβλαμμένον ἤτορ signi-
ficare videtur: debilitatum, quod ad vitam per-
tinet ,,am Leben geschüdigt* vv. ll. βεβλημέ-
vov, δεδαϊγμένον, βεβολημένον sed v. vs. 481.
cf. La Roche append. Doederl. conicit βεβλαμι-
μένοι too mente capti. — Cf. E. M. 199, 19,
E. Gud. 109, 30. 37. Or. 35, 21, Hes., La Roche
H. St. p. 189, Fulda Unters. 76. ἰβλάβομαι,
βλαβερός.
βλεμεαένω superbio s. insolentius me effero.
βλεμεαίνει, BArusaivov, ubique in fine versus.
0 337 ἽἝχτωρ ὁ᾽ ἐν πρώτοισι χίε σϑένεϊ 8λε-
ugatvor |, I 237' "Hero δὲ μέγα σ σϑ. BÀ. | μαί-
νεται, Y 86 Ἥφαιστος δ᾽ ἅμα τοῖσι κίε σϑ.
BÀ. | Eust. 1194, 45 τὰ γὰρ ἄνω βριαρὸς ἣν,
xal, ὡς ὁ ποιητὴς φησί, πέλωρ αἴητον. leo P
135 ὃ δέ τε 09. βλεμεαίνει |, apri P 22 μέγι-
: βλαβερός — - βλῆτρον
5i
^
H
otog ϑυμὸς 2rb στήϑεσσι περὶ ot. jÀ.|, leo S.
aper M 42 «3. βλεμεαίνων. E. M. 199, 45 τῇ
ἑαυτοῦ δυνάμει γαυριῶν καὶ ἐπαιρόμενος ct.
Apoll. Lex. 51, 31 ἐπέρων »νύμενος. καὶ βλέννας
μὲν ἔνιοι χαλοῦ σι χυμούς τινας, ἀβλεννεῖς δὲ
ἀχύμους, sch. D. Θ 337 σφοδρῶς ἐπιρωννύμε-
rog, sch. V. M 42 ἐντεῦθεν ὁ ἀβλεμὴς ἀόργη-
τὸς καὶ ἀργός, cf. Hes. s. v. ἀβλεμής et ζα-
BAcuéoc; Eust. 54, 15 ἀναρώννυσθαι καὶ πρὸ-
υμεῖσ Deut, 892, 23 y«v ριᾶν 7 περιβλ ἑπόμενον καὶ
ἐπαίρεσθαι χαὶ ἐπιρώννυσθαι καὶ οἷον βρέ-
μειν, ἢ τὸ ὀργίζεσϑαι κατά τινᾶς, ὕϑεν ἀβλε-
μής, qaom, ὃ ἀόργητος, χαϑ' ἑτέρους δὲ εἰ-
πεῖν, ἄνορμος, οὐ πεποιϑώς, ἄτολμος, ἀσϑε-
νής, oic ἅπασιν ἐναντίος ὃ βλεμεαίνων. — origo
incerta. Duentzer Kuhns Ztft. 12, 6 refert ad
βλέμος quoddam, βλὲμ ex pA« Bis (βλάστη)
ortum Sx statuens, SER ardens, — Sch. D.
0 337 E. M. 199, 45, Gud. 110, 6, Or. 31,
12, buic 1194, 45 RR duxisse tradunt a
βλέμμα, βλέπω, ut sit trucibus oculis cireum-
spiciens, quibus assentitur Doederl. Gl. 317,
alii ἃ βρέμω derivarunt cf. E. M. 1. e, sch. Lv.
I 937, consentit Benf. 2, 113, — fuerunt qui ἃ
qAío s. φλέψ repeterent cf. Eust. 54, 15, qui-
bus astipulatur Guyet ad Hes. 1, 437, — A. Goe-
bel Philol. 18, 209 sq. ἃ βλα, E (βάλλω) ortum
esse putat, explicat iactari, se iactare, partic.
iactabundus, Vide Lob. Rhem. 2931, El. 1, 418.
513.
βλέφαρον (βλέπω. ex βλέπεαρον ortum cen-
set Benfey Kuhns Ztft. 7, 52, DPTanguE Curt.
Et. 459 cf. Grassmann kuhns Zift. 12, 103)
1) palpebrae T 17 ὄσσε δεινὸν ὑπὸ βλεφάρων
(ν. 1. βλεφάροις) - ἐξεφάανϑεν |, “ὰ 087 οὐ γάρ
πω μύσαν ὄσσε ὑπὸ βλεφάροισιν ἐμοῖσιν,
somnus & 493 ῳ 17 φίλα βλέφαρ᾽ ἀμφιχαλύψας :
cf. v 86, « 364 zx 451 τ 604 φ 358 οἱ ὕπνον,
ἡδὺν ἐπὶ ,βλεφάροισι βάλε, Καὶ 26 αὐτῷ, ὕπνος ἢ
ἐπὶ BA. ἐφίζανε, B 398 σφισιν ὕπνος : ἐπὶ 82.
ἔπισιτεν cf. € 271 » 79 v 809: z 165 τῷ δὲ
ἵπνον - χεύῃ ἐπὶ BÀ. c£. au 388 τ 590 v 54; KK.
187 τῶν - ὕπνος ἀπὸ βλεφάροιιν (v. l. βλείρά-
ροισιν)͵ ὀλώλει |, & 366 uo. βλεφάρων ἐξέσ-
vto - ὕπνος. --- 2) cilia utrimque oculos cingen-
tia ἐ 889 πάντα δέ οἱ βλέφαρ᾽ ἀμφὶ καὶ ὀφρύας
εὗσεν ἀντμὴ͵ γλήνης καιομένης, t 212 ὀφϑαλμοὶ
δ᾽ ὡς εἰ χέρα ἕστασαν i σίδηρος ἀτρέμας
ἐν βλεφάροισι, 9. 522 δάχρυ δ᾽ ἔδευεν ὑπὸ βΆ.
παρειάς , P 488 δάχρυα δέ σφιν - κατὰ pA
φόρων ὁέε, 9. 490 δάχρυ χαμαὶ βάλεν ἐκ βλε-
φάροιιν, ξ 129 οἱ βλεφάρων ἄπο ,ϑάχρυα πί-
πτει, Ó 114 δάχρυ δ᾽ ἀπὸ βλεφάρων χαμαὶ
βάλε, wy 33 βλεφάρων δ᾽ ἀπὸ δάχρυον ἧκεν. τοῦ
3) Oculi in universum inteHeguntur h. Merc, 278 —
πυχνὺὸν ἀπὸ βλεφάρων ἀμαρύσσων cf. Hes."
"Theog. 827, quae fortasse significatio fuit. pri-
maria. — Originem vocis mire expl. veteres cf.
E. M. 199, 33. — v. Weber Et. Une 85 sq.
Doed. Gl. 316, de verbo βλέπω Benf. 2, 125.
βλῆτρον (a βάλλω E. M. 200, 24, Ded. Gl.
312) fibula. O 678 ξυστὸν -, ] κολλητὸν βλή-
τροῖσι sch. B. συμβλήμασι E συμπλοκαῖς,
sch. D. τοῖς χατὰ τὰς ἁρμονίας γόμφοις, τοῖς —
ἐπιούροις cf. E. M. Lc, Apoll. Lex. 51, 25,—
Zonar. 393; Hes. τῆς ἁμάξης τροχοί. σφῆνες:
ἐμβλήματα. οἱ δὲ γόμφους καὶ συμβολὰς ἀξ ;m
νων. Eust. 1037, 4l o σιδηροῦς κύχλος, δι᾿
οὗ δύο ξυστὰ εἰς ὃν συμβάλλονται δόρυ ναύ-
u«yov. De accentu v. Herod, ad 1.: geovro-
νητέον. :
Nw: 3 .
βληχή (A«, cf. lat. balare, ahd. blàzu Curt.
εὖ x dien "OU. Pott W. 1, 965. vox ono-
matopoética) balatus. μὲ 966 oé9r τε βληχήν.
E. M. 200, 16 ἡ προβάτων φωνή cf. Hes. Suid.
Eust. 1721, 22. 99. a μῆλον repetit Doed. Gl.
1072.
λοσῦρός (8209, 82«9, βλάστη, skr. vardh
cort Cut. At 501, Stud. 1, 2, 995) tur-
.gidus. Aiax H 212 μειδιόων βλοσυροῖσι
ngogon«ot, Hectoris Ὁ 608 ὄσσε λαμπέσϑην
βλοσυρῇσιν ὑπ᾽ ὀφρύσιν: veteres: truculentus,
-toryus, paraphr. H 212 τ καταπληχτικοῖς ὀρϑαλ-
μοῖς, O 608 φοβεραῖς, E. M. 301, 6 χατα-
πληχτιχός, φοβερός, δεινός. παρὰ τὸ σοβα-
ρῶς καὶ ἐπηρμένως λεύσσειν ἢ βλέπειν. οἱ
δὲ λαμπρός, ἢ χαλεπός" ἄλλοι σεμνός cf. Apoll.
Lex. 51, 27, E. Gud. 110, 29, Suid., Hes., Eust.
677, 4. — παρὰ τὸ ὑποσύρειν τὸ ὄμμα v. Eust.
65, 36, varia congerit Benf. 2, 87, ad βολή re-
fert Doed. Gl. 319 ut sit ,mit stechendem, be-
deutungsvollem Blick*, sed cogitat etiam de
“μέλας et βέλος, Goebel Kuhns Ztft. 11, 393 a
futuro, quod sumit, βλώσω (uo2) repetens ex-
plicat: hervorspringend, hervorstechend. (BAocv-
auc.)
- BZ06voozts (BAocvoóc, cw) quae tureidos
oculos habet. 4136 Ποργὼ βλοσυρῶπις ἐστεφά-
roro, ultima producta contra accentum (in caes.
bucol cf Hoifm. Qu. Ho. 1, 98 sq. Bekker H.
BL 33, 36) quare sunt qui scribant βλοσυρώ-
zuc. explicat paraphr. χαταπληκτική cf. E. M.
201, 8, E. Gud. 110, 31, Suid., Goebel Kuhns
Ztft. 11, 393, Doed. Gl. 319, Curt. Et. 501, Stud.
1, 2, 297.
᾿βλωϑρός (βλαϑ, βλάστη, cf. skr. vardh
crescere Curt. Et. 501, Stud. 1, 9, 296; Leger-
lotz Kuhns Ztft. 8, 45, Drugman Curt. Stud. 4,
112; ἃ noA, βλώσκω Gocbel Kuhns Ztft. 11,
393 sq.) celsus, procerus. JV 390 Π 485 πίτυς
βλωϑρή, sch. ABL. τινὲς ἁπαλὴν, χατὰ ᾿ρχέ.
δας" οἱ δὲ ὑψηλὴν, χατὰ Βοιωτοὺς, ἤτοι
φλοιοβαρῆ, κατὰ ϊάγνητας, ἢ τραχεῖαν, κατὰ
4dovonec, ἢ ηὐξημένην, χατὰ Τυρσηνούς. ἢ
σχληρὰν, χατὰ Καρυστίους. sch. D. μαχρά,
παρὰ τὸ βλώσκειν, ὅ ἐστι βαίνειν" εὐαυξὴς
γάρ. — ὦ 934 βλωϑρὴν ὄγχνην cf. sch. V. et
paraphr. — Cf. Apoll. Lex. 51, 33, E. M. 201,
22, Or. 35, 15, Suid., Hes, Eust. 939, 3, Spohn
de extr. Od. parte p. 184.
βλώσκῳ (uoi Curt. Et. 459 cf. Benf. 1, 497)
aor. ei. μόλῃ, part. μολών, μολοῦσα, μολόντα,
ὁλόντες, perf μέμβλωχε venio. «Ὁ 781 πρὶν
δωδεχάτη μόλῃ ἠώς, 4 118 ἕς τε λέων ἐφό-
βησε μολὼν ἐν νυχτὸς ἀμολγῷ, Z 986 μολοῦσα
ποτὶ μέγαρ᾽, naves O 790 δεῦρο - μολοῦσαι l
2 492 υἱὸν ἀπὸ Τροίηϑε μολόντα (La Roche
οίηϑεν ἰόντα quem cf. ad 1. et H. U. 44, o
μέμβλωκε μάλιστα queo, sch. ΒΩ. μεμό-
χε, ἀντὲ τοῦ προσήχει, zl μεσημβρία λοι-
τὸν ἔστι, χαὶ παρελήλυϑε τὸ πλεῖστον τῆς
μέρας, Damm: processit; ὦ 335 y 44 δεῦρο.
Vl x 466 ἄστυ καταβλώσχοντα, Herod. ἀνα-
στρεπτέον τὴν κατά. Apoll Lex. 51, 30 βλώ-
σειν μολίσκειν τὸ πορεύεσθαι, E. M. 201, 28
σημαίνει τὸ αὐἰξάνω, 592,37 παραγίγνεσθαι
ἘΞ E. Gud. 110, 51, Or. 37, 10, Eust. 1064, 5.
κατα-, παρα-, προ-, ἀγχίμολον.)
βοάγριον (βθοκάγριον, βοῦς et &yo£o) scu-
€x corio bubulo fabricatum. M 29 πολλὰ
ἄγρια, [zx 296] δοιὰ βοάγρια χερσὶν ἑλέσθαι
. HQ. Vind. 133. proprie est βοῶν ἀγρεύ-
y
βλοσυρός — βόειος
233
ματα, boum exuviae i. e. corium bubulum. mire
veteres cf, Apoll Lex. 52, 27, E. M. 203, 26,
Hes., Eust. 809, 95. 1803, 3. v. Doederl. GL.
2020.
Bo«yoíov ἀμφὲ ῥέεθρα | B 533 fluvius lo-
crensis Paus. 5, 22, 4. ap. Strab. 9, 4, 4 Mé-
νης cf. Bursian Geogr. Gr. I 188.
βοάω (βοή Curt Et. 435, Pott W. 1, 735,
Aufrecht Kuhns Ztft. 1, 191, Doederl. Gl. 2025)
praes. goce, βοόωσιν, inf. βοᾶν, part. βοῶν B
224, βούων, βοόωντα, βοόωντες, aor. ἐβόησα,
ἐβόησας ó 981, sine augm. ε 403 Bekker et La
Roche, ἐβόησεν (La Roche 9 305 ὦ 537 βόη-
σεν), ἐβόησαν P 607 Ῥ 847 (Bekker βόησαν),
part. βοήσας, βώσαντι M 337 cf. Zonar. p. 415
χράξαντι clamo, vociferor. 1) proprie B 97 χή-
ovxec βοόωντες, B 198 δήμου ἄνδρα - Boó-
ovte, 1 19 χιχλήσχειν -, μηδὲ βοᾶν, Aga-
memnon 1 15 ᾿ἡτρείδης δ᾽ ἐβόησεν... P 607
ἐβόησαν Τρῶες (Aristarchus, v. l. τοὶ δ᾽ ἐφό-
βηϑεν cf Didym.) laetitia commoti, Ψ 847 ad-
miratione perculsi, z 311 Zv9e στὰς ἐβόησα
ϑεὰ δέ utv ἔχλυεν αὐδῆς (v.l Zvo«, quam
Bekker recepit) ὃ 981 ἀκούσαμεν ὡς ἐβόησας,
M 337 βώσαντι γεγωνεῖν, s 400 ζ 994 ε 493
μι 181 ὅσσον τε γέγωνε βοήσας. — acc. acce-
dit (c£ Τὰ Roche H. St. p. 60) B 994 μαχρὰ
βοῶν, P 89 ὀξὺ βοήσας |, P 884 μέγα δ᾽
Ἕχτορα εἶπε β.}, O 687 732 σμερδνὸν Boóov,
Θ 92 9 805 ὦ 537 σμερδαλέον, h. Cer. 433
ἐβόησα δ᾽ ἄρ᾽ ὄρϑια φωνῇ, . 408 τίπτε τό-
σον - ἀρημένος ὧδ᾽ ἐβόησας, ubi nonnulli τό-
σον ad ἀρημ. referunt. — 9) ad inanima trans-
fertur X 394 οὔτε ϑαλάσσης χῦμα τόσσον
Boe ποτὲ χέρσον. P 265 ἀμφὶ ἠιόνες βοόω-
σιν ἐρευγομένης ἁλὸς ἔξω. — v. l. X 294 Δηΐ-
οβον δ᾽ ἐκάλει, sch. V. αἱ ἀπὸ τῶν πόλεων
ἐβόα. — quod Ariston. καὶ 13 affert ex X 495
βόων pro βοὴν ἔχον non v. L, sed corruptum
est. (£e, προ-, ἀστυβοώτης, Bootozo.)
βόειος s. Bósoc (Bo, βοῦς. prior forma quin-
decies legitur, ubique in fine vs exceptis 7
296 ξ 24, posterior sexies) bubulus, bovinus.
1) ξ 24 δέρμα βόειον ἐυχροές, Ψ 777 ὄνϑου
βοέου, 4 192 νεῦρα βόεια, 2) ex corio bubulo
fabrieatus Ῥ 324 βοέοισιν ἱμᾶσιν, frenis cf.
Eust. 1308, 26, . Y 397 βοέους - ἱμάντας, ὦ 928
βοείας κνημῖδας ῥαπτάς, E 459 M 425 βοείας
ἀσπίδας εὐχύκλους, ubi multi βοείας pro subst.
habent, cf. Bekker H. Bl. 231, 98. 3) subst.
Sorí s. Bo£r (sc. doo) cf. Eust. 1880, 28, Lob.
Par. p. 353. a) pellis bubula .Y 159 βοείην ἀρ-
νύσϑην paraphr. βύρσαν, Eust. 1964, 12 scu-
tum quoque significare putat, h. Merc. 403
βοείας, M 296 ἔντοσϑεν δὲ βοείας ódws 9«-
utí«c* stragula vestis, in qua ponitur vulnera-
tus 44 843 ὑπέχευε βοείας, vel in qua dormitur
v 2 χὰμ μὲν ἀδέψητον βοέην στόρεσ᾽ cf, vs.
96 142. — βοὸς additur (cf. Eust. 1930, 4) P
389 ταύροιο βοὸς μεγάλοιο βοείην | - τακύειν,
μεϑύουσαν ἀλοιφῇ, X 582 ἀναρρήξαντε β. u.
8. , £ 964 βοὸς δ᾽ ἀπέδυνε βοείην, ναϊρὸ
ϑοῶς, sed v. Kayser ad 1. — b) scutum P 492
βοέῃς εἰλυμένω Ouovec αὔῃσι στερεῇ σι: πολὺς
δ᾽ ἐπελήλατο χαλκός cf, Εἰ, M. 908, 98 βοείας"
τὰς ἐξ βοείων βυρσῶν ἀσπίδας. — c) lorae co-
rio bubulo facta h. Ap. P. 809 ἱστία μὲν πρῶ-
tov χάϑετον λύσαντε βοείας cf. vs, 325, ubi
Buttm. et Grashof Schiff S, 95 goz«c scribunt,
sed v. Merkel Prol. Apoll. Rhod. p. 104. — C£.
Hes. Suid. Doed, Gl. 2019.
€ ΑΝ
V
234
βοεύς (βοῦς) lorum e corio bubulo factum,
B 426 o 291 ἕλχον δ᾽ ἱστία ἐνστρέπτοισι βοεῦ-
gtv |, cf. h. Ap. P. 229. sch. E Q- B 426. καλῶς
ἡρμοσμένοις ἢ εἰργασμένοις E ὕστερον
δὲ οἱ κάλοι ἐπενοήϑησαν cf. sch. B., Eust. 1458,
2, Doed. Gl. 2019.
βοή (skr. gu, cf. lat. boére, bovare Curt. Et.
435, Aufrecht Kuhns Ztft. l, 190, Pott W, 1,
738. Ubique post tertii pedis trochaeum prae-
ter x 118 et « 401 — ξ 266 o 435) clamor, vo-
Ciferatio a) x 118 τεῦχε βοὴν διὰ ἄστεος, ἰ 401
€ 206 o 435 βοῆς ἀΐοντες, y 77 133 βοὴ - yé
voto, Nereidum clamor flebilis o 48 βοὴ 0p«-
θει, Z 465 σῆς τε βοῆς cov 9' ἑλχηϑμοῖο πυ-
ϑέσϑαι. b) pugnantium clamor, pugna ipsa cf.
sch. A. P 714 βοὴν λέγει τὴν μάχην ἀπὸ τοῦ
ἀλαλαγμοῦ quod Lehrs Ar. p. 149 Áristarcheum
esse putat v. Apoll. Lex. 52, 21, Eust. 202, 25
(sed cf. 951, 55). M. 202, 25, Suid., 450 ἄσβεστος
δὲ βοὴ γένετ᾽ cf. Giseke J. 4. 85, 505 sq., 41 500 IV
169 540 II 267 βοὴ δ᾽ &. ὀρώρει cf. A 530; E 4
μείζων - βοὴ ϑαλερῶν αἰζη ὧν. — βοὴν ἀγα-
ϑός ν. 5. ἀγαθός c) 3, quibus locis adde A 60.
sch. ΒΥ. B 408. Minus accurate veteres ὁ ἐν
τῷ πολέμῳ γενναῖος, πολεμιστής sim. E. M.
202, 25, Eust. 247, 34 cf. La Roche H. St. 13.
17. 268, Schuster Hom. Beiw. Stade 1866 p. 4.
legebatur quoque in versu ab Aristoph. illato post
K 349. — c) translate tibiae citharaeque sonus
Σ 495 αὐλοὶ φόρμιγγές τε βοὴν ἔχον paraphr.
ἦχον ἀπετέλουν. v. Eust. 1157, 50. — Cf. Suid.
Hes. Doed. Gl. 2025. (βοάω, βοητύς, βοηϑόος,
ἀστυβοώτης, βωστρέω et)
Βοηϑοίδης Ἐτεωνεύς | ὃ 81,
Boethoi f. (οἵ Bekker 2), de
βοηϑόος (βοή et 9:7, 9éo Curt. Et. 940)
qui accurrit ad clamorem pugnantium, Ν᾽ ATT
Αἰνείαν ἐπιόντα βοηϑόον, Ρ 481 βοηϑόον put
ἐπορούσας, sch. V. ᾿Αρίσταρχος ὑφ᾽ ἕν, οἱ δὲ
ἀπὸ τῆς σχολῆς διῃρημένως. disiunctim Heyne,
Doederl., qui βοῇ refert ad ἐπορούσας. de sensu
sch. V. N 417 οὐδέ ποτε δὲ Ὅμηρος οὕτω τὸν
σύμμαχον. καλεῖ (ut recentiores) sch. V. P 481
τὸ ἐν τῇ μάχῃ ταχὺ cf. Apoll Lex. 52, 20,
Eust. 439, 32. 1480, 60, E. M. 202, 39, E. Gud.
111, 3, Hes,, Doed. Gl. 9096.
βοηλᾶσϊη (βοῦς, ἐλάω) boum abactio. 4
672 νεῖκος ἐτύχϑη, ἀμφὶ βοηλασίῃ v. 1. fuit
foyiestgc v. Eust. 873, δῦ, La Roche H. T.
o 95, 140,
XR (Bodo) vociferatio. & 369 μηδὲ βοη-
τὺς ἔστω τὶ Eust. 1424, 10, Doed. Gl. 2025.
Bó9 oc (ad βαϑ, βαϑύς, skr. gadh referen-
dum, incertum, quomodo 'cohaereat cum fo-
diendi verbo. Curt, Et. 432) fovea, scrobs. P 58 βό-
ϑρου t; ἐξύστρεψε (sc. ἔρνος) cf. sch. B. v. La
Roche ad l. — ζ 92 στεῖβον δ᾽ ἐν βόϑροισι
ϑοῶς, h. Merc. 112 χατουδαίῳ ἐνὶ 86900.
Sacrificia fiunt dis inferis x 517 βόϑρον ὀρύξαι.
ὕσσον rs πυγούσιον ἔνϑα καὶ ἔνϑα οἵ, À 95
36 [49] v. s HQ. 4 38. Cf. Nitzsch ad z 517,
nde 1552, 62, E. M. 204, 12, E. Gud. 111, 10,
es
Βοίβη (— φοίβη) Φερὰς ἐνέμοντο παραὶ
Βοιβηέδα λίμνην Βοίβην B 712, urbs thes-
salica Strab. 9, 436 s. 11, 530. Bursian Geogr.
Gr. I 62.
Βοιώτιος, Boeotius, P 597 Πηνέλεως B.
476 Πρόμαχον B. — E 710. πὰρ δὲ οἱ ἄλλοι!
ναῖον Βοιωτοί, μάλα πίονα δῆμον ἔχοντες, cf.
IN 685; B 494. ᾿Βοιωτῶν μὲν Πηνέλεως x. Δήι-
βοεύς --- βέσχω
τος ἦρχον | ᾿Αρχεσίλαός τε Προϑοήνωρ τε KAo-
νίος t£. . ., cf. 510, 526, N 700, Β. - χαλχοχιτώ-
vov | 0) 380. — Boeoti, à quibus primo loco
enumeratis finis libri II et ἡ Βοιωτία vocatur, -
L nàves ex XXIX urbibus Troiam miserunt,
quarum singulae CXX armatos vehebant, sub V
ducibus B 494—510.
BoZaj (8:2, Ba, βάλλω Curt. Et. 433) iactus,
a) proprie ,o 288 οὐ γάρ τι πληγέων ἀϑαήμων
οὐδὲ βολάων, ὦ 161 ἀλλ᾽ ἔπεσιν - ἐνίσσομεν
ἠδὲ βολῇσιν, ubi per zeugma iunctum est cum
ἐνίσσομεν. b) coniectus oculorum ὃ 150 ὀφϑαλ-
μῶν τε βολαί cf. Boissonade ad Philostr. Her.
p. 547 sq. — E. M. 186, 48 χυρέως ἡ ἀπὸ τό-
ξου πεμπομένη, ,Apion in E. Gud. 605, 4 ἄφε-
σις καὶ λαμπηδών, Hes, Lehrs Ar. p. 57, Doe-
derl. Gl. 315.
βόλομιαε v. βούλομαι.
βομβέω (βόμβος Benf. 2, 113) bombum fa-
cio, proprie de apibus, non ap. Hom. 9 190
βόμ ἐβησεν δὲ λίϑος, u 204 βόμβησαν δ᾽ ἄρα
DUE κατὰ ῥόον remi; NN 530 τρυφάλεια ya-
μαὶ βόμβησε πεσοῦσα cf. II 118 σ 297 paraphr.
ἤχησεν cf. Apoll. Lex. 52, 23, E. M. 904, 44,
Suid., Hes., Eust. 945, ES 1718, 9. Doed. Gl.
9098.
Βορέης Y 223, ε 81, B. ἄνεμος μέγας τ 200,
B. x. Ζέφυρος τῷ τε ,Θρύκηϑεν ἄητον jl 5,
ὀπωρινὸς B. νεοαρδέ᾽ ἀλώην | «b? ἀνηράνῃ
Φ 346, s 398, | x. B. αἰϑρηγενέτης ε 296;
initio versus bisyllabe pronuntiandum I 5 ut
dat. ? 195. μένος Βορέαο E 321, v 110,
B. πεσόντος Ιξ 475; αἰϑρηγενέος B. | 0 171,
T 358, πνοιὴ B. | ξώγρει - ϑυμόν Ε 697, x 5073
ὑπὸ φρικὸς Βορέω ΞΡ 692, B. ὑπ᾿ ioyg l, i
533, πνοιῇ B. ἀλεγεινῆ | & 395; -- ,1 Bogen
Ψ 196, t 931, B. ἀνέμῳ O 26, B. d. ἀκραέι,
χαλῷ Ϊ δ 299: -- Βορέην a. Ζέφυρον iP 208,
ἄνεμον B. & 67, χραιπνὸν B. ε 385. — Boreas,
aquilo; deus venti a septentionibus flantis, ex
Thraecia flat I 5, cum Erichthonii equis 'con-
cumbit Y 223 sqq., Iovis iussu saevit « 67 sqq.
(ὄρος, οἵ, Curt. n. 504.)
βόσις (βόσχω) pastus, cibus. T 268 τὸν μὲν
(ἀάπρον) - ῥῖψ᾽ - βόσιν ἰχϑύσιν cf. sch.
Apoll. Lex. 32, 22 βρῶσις, E. M. 205, 30 τρο
πὸ E. Gud. 111, 19. Suid. Hes. Eust. 1728, ἫΝ
βόσκω (ad skr. pà, lat. pasco refert Benf, ὃ,
72, Τὶ. Meyer Kuhns Ztft. 6, 293, dubitat Curt,
Et. 492) praes. βόσκει, βόσχουσι, 'opt. Bócxoi?
h. Ap. D. 59, βόσκοι, inf. βόσκειν, impf, βόσκε,
fut. βοσκήσεις o 559. Med. praes. βόσκεται,
βόσκονται, part. βοσκόμενος, βοσκομένη, βο-
σκομένης, βϑοσκομενάων, βοσχομένας, impf,
ἐβόσκετο, βόσκετο, iter. βοσκέσκονϑ᾽ 4 355 οἵ,
Lob. Par. p. 19, pro quo Bekker Monatsber,
1866, 133 βόσκοντο. 1) act. pasco, alo. O δ4ξ
βοῦς Bóoz' ἐν Περχώτῃ, & 102 αἰπόλια nÀarÉ
αἰγῶν βόσκουσι ξεῖνοί τε xal αὐτοῦ βώτο,
ἄνδρες. 1 305 βόσχει γαῖα - ἀνϑρώπους, « 13
β. μηκάδας αἶγας (νῆσος) cf. Eust. 1690, 50.
μι 97 κῆτος, ἃ μυρία βόσκει -᾿ἀμφιτρίτη, Ξ 32:
t 994 ἕτερόν γ᾽ ἔτι βόσχοι (χκτήματαὴ οἷ. sch
BHQ. (alii Ὀδυσσεύς pro subiecto habent): |
228 βόσκειν ἣν γαστέρ ἄναλτον cf. o 8
0 559 γαστέρα βοσκήσεις. — 2) Med. paseo
a) abs. P 62 βοσχομένης ἀγέλης, Y 223 βοῦσχο
μενάων equarum, ὃ 338 o 199 ἔλαφος - βοσχὸ
μένη, λ 108 βοσχομένας βόας, h. Merc,
ταῦρος ἐβόσκετο, μ' 128 ἔνϑα τε λον τς
σχοντ᾽ βόες καὶ ue, ξ 104 ἔνϑα δέ τ᾽
n
"Cus
I AEN IN "TR Rs Ὁ» ἀφ Ha UR ue
T βοτάνη — βουχόλος
| πόλια πλατέ᾽ αἰγῶν ἐσχατιῇ B. cf. sch. H., h. Ap.
P. 934; I| 151 ἅρπιια Ποδάργη βοσκομένη
λειμῶνι παρὰ 600v Qxsavoto cf. Voss Myth.
Br. 1, 224; φ 49 ταῦρος βοσκόμενος λειμῶνι,
E 162 πόρτιος ἠὲ βοὸς, ξύλοχον κάτα βοσχο-
μενάων cf. Nauck Mél. Gréco-Rom. 2, 643, de
avibus O 691 ποταμὸν πάρα B. (v. 1. ap. Eust.
. 1038, 20 παραβοσκ.), μ 355 ov γὰρ τῆλε νεὸς
- βοσχέσκονθϑ᾽. — b) acc. accedit ἢ. Merc. 97
οσκχομένη ποίην (z£Avc), ib. 12 λειμῶνας (Boc),
ib. 292 μῆλα ποίην, ib. 559 χηρία (Θριαΐν. --
corruptela laborat ἢ. Ap. D. 59 δηρὸν ἄναξ εἰ
AER cf. Baumeist. — V. E.:M. 205, 28,
oederl. Gl. 2016, La Roche H. T. p. 168. (βό-
σις, βοτόν, αἰγίβοτος, βούβοτος, εὔβοτος, ἱππό-
Boroc, βοτήρ, μηλοβοτήρ, ληιβότειρα, πουλυ-
βότειρα, βοτάνη, συβόσιον, συβώτης, βώτωρ,
ἐεβώτωρ, βωτιανειρα.)
βοτἄνη (βόσκων gramen, pastio. N 493 μῆλα,
πιόμεν᾽ ἐχ βοτάνης, Ariston. ἡ ὃ. ὅτι... μετὰ
τὴν βόσχησιν cf Eust. 943, 40: z 411 f. xo-
ρέσωνται, h. Merc. 105 8. ἐπεφόρβει βοῦς. sch.
EHPQ. η 285 αἱ μὲν ἐπὶ ἐδάφους τῆς γῆς ἀπο-
μένουσαι βοτάνα: λέγονται, οἷον ἄγρωστις καὶ
ἢ λοιπὴ πόα cf. E. M. 205, 48, É. Gud, 112,
m ὃ χόρτος.:
ot5zo (βόσχω) pastor. o 504 βοτῆρας E.
M. 205, 51. E. Gud. 112, 17. es PUE 1739,
45. Doederl. Gl. 2016. — βότης ep. 11, 1.
otóv (Bóczo) pecus quae pascitur. X 521
πάντεσσι ᾿βοτοῖσιν ApolL Lex. 52, 6 foozr-
"5 cf. E. M. 205, 49, Hes., Suid., Doed. Gl.
Borovóov (βότρυς) ad speciem uvae. B 89
βοτρυδὸν δὲ πέτονται apes. Cf. Herod. m. μον.
4. 46, 6. Lob. el 1, 332 ex βοτρυηδόν per
Syncopen ortum putat sed v. ib. 2, 117, Froh-
wein Ur ow E 155 in sch. ABDLV. πυ-
χναὶ χαὶ ἐξηρτημέναι ἀλλήλων ὡς ῥᾶγες, cf.
sch. D., E. M. 206, 14, Apollon. Lex. 59. 94,
Suid., Hes., Eust. 177, 39. 179, 4. Zenodotus
de ave quadam cogitavit, quam nemo novit v.
sch. B.
βότρυς (ad βρύω refert Benf. 1, 598, ex
βόστρυς natum suspicatur Curt. Et. 655) uva.
ἋΣ 562 μέλανες βότρυες. E. M. 906, 11. 218,
53. E. Gud. 112, 20. (forovóóv.)
BovBoroc (βοῦς, βόσχω) bubus pascendis
-aptus. Ithaca » 246 αἰγίβοτος δ᾽ ἀγαϑὴ καὶ
oc cf. E. M. 9206, 38.
ούβρωστιες (βοῦς et 800, βιβρώσκω) magna
fames. 2 532 χακὴ rd sch. AD. zv-
ioc μὲν ὃ μέγας zal χαλεπὸς 21tuóc: νῦν δὲ
ἀντὶ τῆς μεγάλης ἀνίας καὶ λύπης πεῖται ἡ
λέξις. ἔνιοι δὲ βούβρωστιν τὸν οἶχτον ἐξεδέ-
ξαντο (ubi recte Doederl. οἶστρον» cf. sch. Plat.
p. 152 Ruhnk., sch. V. oí δὲ δαίμονα, ἥνπερ
κατηρῶντο τοῖς πολεμίοις. εἶναι δὲ αὐτῆς τὸ
ἱερὸν iv Σμύρνῃ cf. Plut. Symp. 6, 8. v. sch.
B., E. M. 206, 38, E. Gud. 113, 24, Or. 32, 5,
Suid, Hes, Eust. 1363, 60, Lob. El. 1, 203 qui
proprie significari dicit edacitatem boum pro-
priam. Contra Doederl. Gl. 117, Rh. Mus. 9,
253 expl asilus vel tabanus, bestiola τὰς βοῦς
βιβρώσχουσα, pariter atque οἶστρος symbolum
wesaniae. de morbo quodam armentario cogitat
Geppert Urspr. 2, 73.
βουβών (reduplicatione ex gv, βύω ortum
putat Benf. 2, 65) inguen. 4 492 “εῦκον - Be-
βλήχκει βουβῶνα, sch. L. τόπος σώματος, o
ὁμώνυμον τὸ ἐκεῖσε γινόμενον πάϑος cf. sch.
|
235
BL., Eust. 499, 12, paraphr. ἐσχέα, E. M. 906,
50 τὸ παρ᾽ ἑκάτερα τῆς ἥβης μέρος, ἐν ἀρχῇ
τῶν μηρίων κείμενον. E. Gud. 112, 94. Or.
33, 22.
Bovy&tog (βοῦς et γάξιος, yao) qui stolide
se iactat s. rustice exsultat. Ν 824 Aiav ἅμαρ-
τοεπές, βουγάιε, ποῖον ἔειπες, Didym. Ζη-
γνόδοτος βουγήϊε διὰ τοῦ 57 ὁ δὲ ᾿Αρίσταρχος
διὰ τοῦ α, τάχα ἐπεὶ γαίων ὡς ἐπὶ πλεῖστον
ὃ ποιητὴς λέγει. sch. BL. τὴν γῆν ἐργαζόμενε
βοῦ (ducit ab βοῦς et γαῖος s. γαιός — ὃ ἐρ-
γάτης βαῦς οἵ. E. M. 923, 94, Lex. Seg. 299.
15, Hes., Curt. Et. 436), διὰ τὸ δυσχίνητον καὶ
μὴ δρομικὸν ὡς ᾿Αχιλλεύς zal μέγα τοῦ σώ-
ματος. ἢ ἐπὶ τῇ ἀσπίδι γαίων, 0 ἔστι γαυ-
οιῶν. ot δὲ βουχάϊε, 0 ἐστι ἀγροῖκε Bot. Ni-
χανδρος δέ φησι, ὅτι οἵ Δουλιχεῶται καὶ Σά-
μιοι τοὺς ἐσϑίοντας τὸ γάλα, μηδὲν ἐσχύοντας
βουγαΐους καλοῦσιν, cf. sch. B., Eust. 962, 3.
1L 17; — σ 79 viv μὲν μήτ᾽ εἴης, Bovycus,
μήτε γένοιο, sch. HQ. ἀχουστέον ὑπερμεγέϑη
ἔχων βοείαν ἀσπίδα ἐπὶ τοῦ Αἴαντος. ἐπὶ δὲ
τοῦ Ἴρου χαριεντιζόμενός φησι, διὰ τὸ μέγε-
ϑος, ὡς ὑπερμεγέϑη ἂν ἔχοντος ἀσπίδα. λέγει
δὲ, μὴ εἴης μέγας, μήτε γένοιο cf. sch. V., sch.
BQ. recte Apoll Lex. 52, 12 βέλτιον δὲ ἀπο-
διδόναι τὸν ἐφ᾽ ἑαυτῷ μεγάλως γαυριῶντα,
quibus addit τὸ μὲν γὰρ βοῦ ἤτοι ἐπὶ τοῦ με-
γάλου, ὡς ἐπὶ βούπαιδος καὶ βουσύκου v. E.
M. 142, 13. 906, 45, Hes., Lob. El. 1, 203. 2,
36. — Doederl. Gl. 117, Rh. Mus. 2, 253 pro-
prie sign. putat ὁ ἐπὶ τῇ ἀσπίδι γαίων, in Od.
vero universe intellegi iactatorem.
ἐν Βουδείῳ εὖ ναιομένῳ ἤνασσε | II 572
Epeigeus. πόλις Θεσσαλίας sch. ἐν αγνησίᾳ
St. Byz.
βουχολέω (βουκόλος) boves pasco. E 313
᾿Αγχίσῃ βουχολέοντι |, Ξ 445 Ἤνοπι B. | παρ᾽
ὄχϑας Σατνιόεντος, x 85 βουχολέων- χατὰ
ταυτολογίαν d 448 βοῦς βουχολέεσχες Ἴδης
ἐν χνημοῖσι, h. Ven. 55 ἐν - ὄρεσιν Ἴδης βου-
χολέεσχεν βοῦς. — Med. ἀκυρολόγως pasci de
equabus dicitur Y 221 τοῦ τρισχίλιαι ἵπποι
ἕλος κάτα βουχολέοντο, Herod. τὸ ἑξῆς ἐστι
z«9^ ἕλος. διὸ ἀναστρεπτέον τὴν πρόϑεσιν
(Eust. 1205, 85 χαταβουκολέοντοὶ cf. Eust. 159,
42. 160, 8. sch. B. ad 1. E. M. 908, 17.
Βουκχολίδης. -«o | O 838, Bucoli filius. ad
βουκολέη (BovxóAoc) cura boum. ἢ. Merc.
498 Ἑρμῇ - βουχολίας τ᾽ ἐπέτελλεν. recte
enim Schoemann Opusc. 2, 224 non armenta
ipsa, sed curam potius boum significari contendit.
BovzóAtor (BovxóAloc) armentum boum. h.
Merc, 288 βουχολίοισι καὶ εἰροπόκοις ὀΐεσσιν,
ita enim Schneidew. Phil 8, 659 sq. restituit
pro vulg. ex margine Laur., recepit Baumeist.
sch. ABDLYV. B 474 Bovzoliv τὸ τῶν βοῶν.
BovzoZiov Z 23, ἀμύμονι -λίωνι | 92, Lao-
medontis £, Aesepi et Pedasi pater ex Abarba-
rea; ad ;
βουκόλος (βοῦς et χέλομαι, skr. kalajàmi,
kal Curt. Et. 140 cf. ib. 429, Benfey Kuhns
Ztft. 8, 92) bubulcus. Ὁ 587 BovxóAov ἀμφὶ
βόεσσιν, ubi perverse Zenodotus βουκόλον ἀμφί
oi αὐτῷ" v. Ariston. Duentz. Zenod. 121; Ν
571 βουκόλοι ἄνδρες, Ψ 845 βουκόλος ἀνήρ,
λ 298 βουχόλοι ἀγροιῶται. Philoetius φ 189
βουχόλος - Ὀδυσσῆος cf. φ 88 4 454 w 297,
Z,104 βουχόλῳ, y 495 ψ 367 ὦ 363 539 βου-
zóLlov' 193 v 921 Bovzois, ubi Aristarchus
non govx0A', sed βουκόλε scripsisse videtur v.
236
;
βουλευτής
La Roche H. T. 396, certe Herod. 1. 441 scribi
iubet. — v. 1. Zenodoti E 162 govxóAov pro
πόρτιος cf. Ariston.; v. E. M. 908, 8. I1, E.
Gud. 112, 30, Hes., Doed. Gl. 2146. ἰβουχολέω,
βουχολίη, £ BovxóAtov ᾿ἐπιβουκόλος, Βουκολίων,
Βουχολίδης: )
βουλευτής (βουλεύω) senator. Z 114 γέ-
ρουσιν εἴπω βουλευτῇσι, quorum senum sena-
torum nulla mentio fit ab Heleno vs. 87, neque
ab Hectore vs. 260. ad hanc offensionem remo-
vendam duplex ratio inita est in sch. A., cf.
Schoemann Opusc. 3, 3.
βουλεύω (βουλήν praes. βουλεύει, βουλει-
οὐσι, coni. βουλεύῃσθα I 99, βου λεύ qot v. 1.
H 906, opt. βουλεύοιτεν. l. K 398, inf. βουλευέμεν
ἐξ 491, βουλεύειν, part. βουλεύων h. Merc. 197,
iE BovAsvov, BobAsve; fut. βουλεύσομεν, inf.
βουλευσέμεν: aor. ἐβούλευσας" βούλευσα, βού-
λευσαν, coni. βουλεύ σῃ, βουλεύσωμεν, part. βου-
λεύσας, βουλεύσαντε. --- Med. aor. βουλεύσατο
B 114 1 21. — Act. 1) consulto, consilia agito.
4 531 ν 349 βουλεύσαντε διέτμαγεν, Apoll. Lex.
52, 29 βουλευσάμενοι, βουλὴν συνϑέντες cf.
Eust. 1429, 22. 1630, 50, 'B 347 βουλεύωσ,, cf. sch.
A., La Roche H. T. 397, Lehrs Qu. ep. 49, & 491
βουλευέμεν ἠδὲ μάχεσθαι" cum sententia pen-
dente 4 420 βούλευον, ὅπως γένοιτο et 2 229
0T. G ἐρέοιμι" u 58 ᾿ἀλλὰ χαὶ αὐτὸς ϑυμῷ
βουλεύειν. — I 75 ἀρίστην βουλὴν βουλεύσῃ,
K 415 βουλὰς βουλεύει cf. «P 78 Q9 652 & 61,
int. inde pendet K 147 βουλὰς βουλεύειν,
ἢ φευγέμεν ἠὲ μάχεσϑαι εἴ, K 397, dicitur
tantummodo de consiliis publicis v. Lob. Par.
505, La Roche H. St. p. 28; — dat. pers. acce-
dit 1 99 ἵνα σφίσι βουλεὺ ἦσϑα cf. B [206] ubi
βου λεύῃσι est y. l. — 2) meditor Αἴ 311 ἢ ἤδη
χείρεσσιν vg ἡμετέρῃσι δαμέντες φύξιν βου-
λεύουσι μετὰ σφίσιν cf. K 398 ubi v. 1. fuit
βουλεύοιτε v. Ariston., Aristoph. 397—99 damna-
vit, Aristarchus 398 sq. cf. sch. A.; « 444 Bov-
λεῦε φρεσίν ἥσιν Σὰ. ε 93 ὦ 479 τοῦτον
μὲν ἐβούλευσας νόον, ξ 296 ψεύδεα, ψ 217
καχὰ χέρδεα, accedit dat. pers. X ,464 τῷ
βούλευσαν ὄλεϑρον, ε 179 x 844 μή τί μοι
αὐτῷ πῆμα cf ε 187 κ᾿ 300 v. Eust. 998, 12. —
inf. subicitur I 458 τὸν μὲν ἐγὼ βούλευσα χα-
ταχτάμεν (Aristarchus damnavit 458 --Θ] v. Plut.
de aud. poet. 8, Lehrs Ar. 340). , 299 τὸν - οὐ-
τάμεναι. — B 819 εἰ δέ ποτ’ ἔς γε μίαν βου-
λεύσομεν. 80. βουλήν, z 984 ὄφρα χε Óv σμε-
νέεσσι φόνου πέρι ᾿βουλεύσωμεν Herod. ἀνα-
στρεπτέον τὴν περί. corruptum videtur TUR
λεύων ἢ. Merc. 167 cf. Baumeist. — B) Med.
luppiter & 114 7 21 νῦν δὲ χαχὴν ἀπάτην gov-
λεύσατο meditatus est. cet. cf. Fulda U, 205.
(uste-, βουλευ τής. )
βουλή Ios Aouet Curt. Et. 501. gen. gov-
λέων A 973 M 330) 1) voluntas, sententia, con-
sultum. 4 5 fram A 297) Διὸς δ᾽ ἐτελείετο βουλή
(ν. Ἷ βουλῇ) Ariston. ᾿ἀρίσταρχος συνάπτει, ἵνα
κὴ προοῦ! σά τις φαίνηται βουλὴ καϑ' Ἑλλή- 1
vor, ἀλλ᾽ ἀφ᾽ οὗ χρόνου ἐγένετο ἡ μῆνις,
ἕνα qj τὰ τῶν νεωτέρων πλάσματα δεχώμεϑα
de quibus v. sch. BL. Aristarchum sequuntur
Lehrs Ztft. £ A. 1834, 139, Ar. 191, Bekker H.
Bl. 164, cum Zenodoto delent vss. 4—5 Koechly
et Ribbeck J. J. 85, 4; M 241 “Διὸς πειϑώμεϑα
βουλῇ, Y 15 » 12 Διὸς δ᾽ ἐξείρετο βουλήν,
Y 20 ἔγνως - ἐμὴν ἐν στήϑεσι βουλήν, h. Ven.
[23] βουλῇ Διός, Ap. D. 132 χ χρήσω “Διὸς »η-
πὰ βουλήν n Merc. 538 εἰσεσϑαι Ζηνὸς
"Li βουλή
πυκινόφρονα β.}, & 828 τ 297 ὄφρα ϑεοῖο ἐκ
δρυὸς - Διὸς βουλὴν ἐπακούσῃ, ubi nonnulli
θεοῖο ἃ βουλήν. ,pendere putant; — M 236 Ζη-
νὸς - βουλέων, Gc τέ μοι αὐτὸς ὑπέσχετο καὶ
χατένευσεν, IN 594 Διὸς βουλῇσιν ελμένος,
d» 299 οὐ σύ JE βουλὰς εἰρύσαο Κρονίωνος,
9 82 Διὸς διὰ βουλάς (Aristarchus damnavit
vss. 81—82 v. Didym.), h. Cer. 9 Διὸς βουλῇσι"
H 45 βουλὴν, ἥ δὰ ϑεοῖσιν ἐφρήνδανε μητιόω-
civ, Apollini et Minervae, h. Merc. 413 Eou£o ν.
βουλῇσι, O [71] Ἴλιον αἰπὺ ἕλοιεν ᾿Αϑηναίης
διὰ βουλὰς cf. Ariston., ubi non signif. consiliis
a Minerva suggestis, Θ 370 Θέτιδος δ᾽ ἐξήνυσε
βουλάς, λ 276 ϑεῶν ὀλοὰς διὰ βουλάς, π 403
ϑεῶν εἰρώμεϑα βουλάς, h. Cer. 345 ϑεῶν μη-
γίετο βουλῇ, Ap. P. 306 βουλάς v ἀϑανάτων
εἰδήσετε; — deorum voluntas « 86 εἰπεῖν v5-
μερτέα βουλήν cf s 90, Ap. P. 74 114 v. B.
πᾶσι ϑεμιστεύοιμι, “ρέων. hominum 8 372. po
oU TOL ἄνευ ϑεοῦ ἥδε γε βουλή, B 844 ἔχων
ἀστεμφέα βουλήν Agamemno, x 40 χακὴ δὲ
βουλὴ νίκησεν ἑταίρων, ξ 337 τοῖσιν δὲ χακὴ :
φρεσὶν ἥνδανε βουλὴ ἀμφ᾽ Ed υ 940 οὐχ ἥμιν
συνϑεύσεται ἥδε. γε βουλή | P 469 ϑεῶν Yu-
κερδέα βου λὴν £v στήϑεσσι» ἔϑηκεν, XN 510
δίχα δέ σφισιν ἥνδανε βουλή 566. inf., ef. y
150 ubi oratio finitur post βουλή, 8. 506 ubi.
sequitur acc. c. inf, B 340 ἐν πυρὲ δὴ βουλαὶ
γενοίατο μήδεά T ἀνδρῶν, à 677 x 412 ἐπεύ-
ϑετὸ βου Ade procorum, λ 437 γυναιχείας διὰ
βουλὰς. — ἥδε δέ μοι (οἵ κατὰ ϑυμὸν ἀρί-
στη φαίνετο, βουλή subsequitur inf. B 5 K 17,
acc. c. inf. X 161, sententia primaria dovvd£--
τως . 424 "m 230 h. Ven. 235, addito γάρ ι 318.
βουλήν τε νοόν τε "Entschluss und Sinn
281 δ 267 4 177. — 2) consilium. 4 9258 o
περὶ μὲν βουλὴν Δαναῶν, περὲ δ᾽ ἐστὲ ὦ
χεσϑαι v. 1. βουλῇ v. Didym. La Roche Η. St, -
p.16, B 143 οὐ βουλῆς ἐπάκουσαν Aristarchns -
damnavit ef. Ariston, A 48 βουλῆς - κερδα-
λέης, τὸ9 βουλῇ Πουλυδάμαντος - πίϑοντο,
χ( 380 σῇ δ᾽ ἥλω βουλῇ - πόλις, h. Cer. 152.
χρήδεμνα πόληος εἰρύαται βουλῇσι καὶ ἐϑείῃσι,
δίχῃσιν |, x 242 ἐπίφρονα βουλήν. — Nestoris
H 395 1 94 o 52 ἀρίστη φαίνετο βουλή, 4
627 βουλῇ ἀριστεύεσχεν ἁπάντων, A 213 Bov--
λέων ξύνιεν, Agamemnonis Ξὶ 102 σὴ βουλὴ
δηλήσεται, —. inter se opponuntur JV 728 zt0--
λεμήια ἔργα et βουλῇ, I 54 πολέμῳ ἔνε et B. 4
B 202 M 218 ἐν πολέμῳ et ἐνὲ B. cf. II 6305.
h. XXVII 90 βουλῇ τε z. ἔργμασιν, γ 128, 421,
ν 805 zx 374 B. τε νόῳ τε, 4 398 m 420.
ν 298 h. Merc. 467 ov Ag καὶ ᾿μύϑοισιν. — ἃ
cedunt verba Ὺ 479. εἴ τίνα βουλὴν εἴποι, 020)
- ἱχοίμην, Σ 818 ὃς ἐσθλὴν φράζετο βουλή i
À 510 ἀμφὶ πόλιν Τρώων φραζοίμεϑα βουΐάς,,
h. Ap. P. [168] πυχινὰς φραζέσκετο ἊΝ
B 982 ἐπιφρασσαίμεϑα βουλὴν, N TAL ἔνϑ'
δ᾽ ἂν μάλα πᾶσαν ἐπιφρασσαίμεϑα βουλήν
- 4, À 537 οἱ συμφράσσατο βουλάς cf. 2
574 ὃ 462, Θ [36] βουλὴν δ᾽ XE. ὑπ
ἐν ΝΑ V τις ἀρίστη (v. Αὐβίοη. 6 ἜΝ
Θ [407], B 55 K 802 πυχινὴν͵ ἠρτύνετο β.(
nodotus locum priorem mutavit cf. Ariston.),
278 βουλάς v ἐξάρχων ἀγαϑὰς, μι 339 ἑτάροι
κακῆς ἐξήρχετο βουλῆς, Y, 154 μητιόωντεξ,
βουλάς. De βουλήν s. βουλάς βουλεύειν cf.
v. BovAsvo. — 8) consessus principum B o5
βουλὴ δὲ πρῶτον μεγαϑύμων its γερόντο
v. 1. βουλήν v. Didym. (vv. 53—86 multi rec
tiorum damnarunt cf. Lachmann Betr. p.
di
Haupt Zus. p. 104, Koechly Ind. Lect. Turic.
1850 p. 7), B 88 ὃς ἄρα φωνήσας βουλῆς ἐξ
"oxt (v. 1. ἐξῆρχεν, sch. ABL.) νέεσϑαι, B 194
iv βουλῇ δ᾽ οὐ πάντες ἀχούσαμεν οἷον ἔει-
πεν, iunge ἐν 8. et ἔειπεν (Aristarchus damna-
vit vss. 193—7 cf. Ariston), A 196 "Aoysiov
βασιλῆες, ὅσοι κεκλήατο βουλήν cf. Ariston.,
La Roche H. St. p. 106; minus recte Krüg. Di,
46,7 n. l,,y 197 οὔτε ποτ᾽ εἰν ἀγορῇ (y
ἐβάζομεν ovr ἐνὲ βουλῇ, 5 δῦ τῷ δὲ ϑύραζε
ἐρχομένῳ ξύίμβλητο μετὰ χλειτοὺς βασιλῆας
ἐς βουλήν sch. B. τὸ βουλευτήριον λέγει νῦν. ES
v. Sch. E. y 198 διαφέρει νοῦς χαὶ βουλή. ὁ
μὲν γὰρ νοῦς γεννητιχός ἔστιν, ἡ δὲ βουλὴ
τελεστιχή cf sch. P. ζ 55, E. M. 208, 30. E.
Gud. 112, 44, Lex. Seg. 219, 26, Hes., Eust. 172,
5. 1404, 52.. Gladstone H. St. 1, 816, Nágelsb.
H. Th. 286, Welcker Gr. Gótterl. 2, 578. (Bov-
ληφόρος, πολύβουλος.)
βουλη-φόρος (βουλή, φέρω Lob. Phryn. p.
634. Volgo post semiquinariam, post semisepte-
nariam 41144 B 94 6I K 414) consilium ferens,
1) qui vocatur ad regis consilium, princeps. A4
144. εἷς δέ τις ἀρχὸς ἀνὴρ βουληφόρος ἔστω,
ubi iunge εἷς et ἄν. govà. v. Nican., B 24 61
οὐ χρὴ παννύχιον εἴδειν βουληφόρον ἄνδρα,
X 414 ὕσοι βουληφύροι εἰσίν, $2 651 τις
᾿Αχαιῶν - βουληφόρος, v 15 Φαιήκων βουλη-
φόροι. — E 180 P 485 Αἰνεία Τρώων ουλη-
φόρε χαλχοχιτώνων ct N 463 Y 83, Ν 919
[255] ᾿Ιδομενεῦ Κρητῶν B. K 518 Θρῃχῶν Bov-
ληφόρον Inzozóovtu, E 633 Σαρπῆδον 4v-
κίων βουληφόρε, M 414 βουληφόρον ἐμφὶ
ἄναχτα. Peleus H 196 ἐσϑλὸς Ἡυρμιδόνων
βουληφόρος ἠδ᾽ ἀγορητής. — 2) contiones in
quibus consultatur « 119 ἀγοραὶ βουληφόροι
οὐδὲ ϑέμιστες Apoll. Lex. 52, 80 ποτὲ μὲν βα-
σιλεῖς, ποτὲ δὲ ἐπιϑετιχῶς αἱ ἐχχλησίαι, ἐν
αἷς αἱ βουλαὶ ἀναφέρονται cf. E. M. 208, 48.
E. Gud. 112, 52, Hes., Suid., Eust. 68, 1. 1731, 97.
βούλομιαε (ex βόλνομαι BoÀ pro F0À, V.
skr. vrnómi, var, lat. volo, goth. viljan Curt, Et.
501. 534, Christ Lautl. 229, Brugman Curt, Stud.
4, 121) praes. βούλομαι (quater eliso αἰ), βού-
Act βούλεται, βούλεσϑε, coni βούλεται 4 67
(v. Stier Curt, Stud. 2, 1, 138), opt. βουλοίμην,
ipr. βούλεο Θ 204, ipf. ἐβούλετο, βούλετο, βού-
Aovto; fut. βουλήσεται h. Ap. P. 86. — - βόλε-
τῶι «1 819, βόλεσϑε z 887, ipf. ἐβόλοντο « 934
οἵ, Buttm. Lexil 1, 97. 1) volo, cupio. Ὁ 51
καὶ εἰ μάλα βούλεται ἄλλῃ, « 934 ἑτέρως ἐβό-
Aovto ϑεοὶ y. 1. ἐβάλοντο cf. Didym. et sch.
P. — aec. accedit ἢ. Ap. P. 355 μελεδῶνας
βούλεσθ᾽ ἀργαλέους τε πόνους καὶ στείνες
Svo, I' 41 4 868 v 316 xai χε τὸ βουλοίμην,
ubi multi: malim, sed comparativi notio inest
in hemistichio posteriore χαὶ χε πολὺ χέρδιον
εἴη quod minus bene pro parenthesi accipitur.
τ΄ iníin. inde pendet 4 67 ῥούλεται - ἡμῖν ἀπὸ
λοιγὸν ἀμῦναι, AA [79] Τρώεσσιν ἐβούλετο κῦ-
δὸς ὀρέξαι, cf. ὃ 975, v. Ariston. ad v8. 78, cf,
M 174 ὁ 596 cf. Fulda U. p. 263, “ὁ 89 0200
AiATL - ἐπαρήγειν, y 143 βούλετο λαὸν ἐρυ-
καχέειν, ὃ [388] αἰεὶ βούλοντο 9tol μεμνῆσϑαι
ἐφετμέων ubi impf. explicationem non habet.
merito damnant sch, EHPQ., Nitzsch Sagenp.
169, Hennings Tel. 189; o 91 οἶκον ὀφέλλειν, o
8 βούλομ᾽ ἤδη νεῖσϑαι, h. Ven. 153 βουλοί-
ἣν σῆς εὐνῆς ἐπιβὰς δῦναι, suppletur inf. Q
26 ti δέ μοι αἶσα τεϑνόμεναι - βούλομαι v. ].
οὔλετ᾽ ἀρήγειν M 68 pro fet" ἀρ. cf. Didym.
βουληφόρος — βοῦς
231
— Acc. c. inf. o 187 ἡ σ᾽ ὧν ἔγωγε αὐτοῦ Bov-
λοίμην σταϑμῶν ῥυτῆρα λιπέσθαι cf. d [353],
ubi τερὰ supplendum est, — additur acc. rei et
dat. pers. H 21 Π 191 Τρώεσσι δὲ βούλετο
νίχην "Troianorum esse cf. AN 347; O 904 σφίσι
βούλεο νίχην, Ψ 682 μέγα d αὐτῷ βούλετο
νίχην. --- 9) malo, cum inf; ὁ 96 οὐχέτ᾽ ἀπαγγεῖ-
λᾷι πάλιν ἤϑελεν -, ἀλλ᾽ αὐτοῦ βούλοντο - u£-
véutv, cf σ 364 οὐχ ἐθελήσεις ἔργον ἐποίχε-
σϑαι, ἀλλὰ πτώσσειν χατὰ δῆμον βούλεαι cf,
9 228; — 4 112 πολὺ βούλομαι αὐτὴν οἴχοι
ἔχειν, — sequitur acc, c. inf. xz 387 sé δ᾽
ὑμῖν ὅδε μῦϑος ἀφανδάνει ἀλλὰ βόλεσϑε αὐ-
τόν tt ζώειν etc, — adicitur 7| cum inf. «Ἱ 319
ἐπεὶ v. Ζεὺς Τρωσὶν δὴ βόλεται δοῦναι χρά-
τὸς ἠέ περ ἡμῖν οἵ, Ariston. ἡ δ. 6., Ψ 594
δοῦναι βουλοίμην ἢ - πεσέειν͵, y 939 B. δ᾽ ἂν
EZ x«l ἄλγεα πολλὰ μογήσας οἴχαδε v ἐλϑέ-
μεναι. «. ἢ ἐλϑὼν ἀπολέσϑαι, Cf. sch. EHMQR.,
À 489 B. κ᾿ ἐπάρουρος ἐὼν ϑητευέμεν ἄλλῳ, -
ἤ -,& 850 βούλομ᾽ - χανὼν ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέο-
σαι ἢ - στρεύγεσϑαι, πὶ 106 βουλοίμην κ᾽ - x«-
ταχτάμενος τεϑνάμεν ἢ - ὁράασϑαι, accedit
πολύ o 401 αὐτὸς γὰρ φαγέμεν πολὺ βούλεαι
ἢ δόμεν ἄλλῳ, — additur ἢ et acc. ὁ, inf. 4
117 BovAow' ἐγὼ λαὸν σῶν ἔμμεναι ἢ ἀπο-
λέσϑαι, Zenodotus damnavit, sed v. Ariston.,
9 81 αὐτὸν ἔχοντά σε βούλομ᾽ ἐπαυρέμεν ἢ τινὰ
τῶνδε, — apponitur acc, rei et dat. pers. P
931 ἡμῖν δὲ Ζεὺς μὲν πολὺ βούλεται ἢ 4κ-
ναοῖσιν νίχην. — βουλόμενος in v. post 9 93
inserto cf. sch. HMQ. — De discrimine inter
βούλομαι et ἐθέλω intercedente v. Eust. 61, 2,
Ammon. 31, Freytag 4 112, Kayser o 226, Buttm.
Lex. 1, 95. (προβέβουλα, βουλή, βουληφόρος,
πολύβουλος, βουλεύω, μεταβουλεύω, βου-
λευτής.)
βουλυτόνδε (βουλυτός ap. seriores, βοῦς,
Avo) ad tempus vespertinum, quo boves ab opere
solvuntur. 1] 779 γμὸος δ᾽ ἠέλιος μετενίσσετο
βουλυτόνδε ubi praecedit ὄφρα μὲν ἠέλιος μέ-
σον οὐρανὸν ἀμφιβεβήχει, et ε 58, ubi prae-
cedit ὄφρα μὲν ἠὼς nv καὶ ἀέξετο ἱερὸν
7&0 Sch. AD. Il 779 ἐπὶ τὴν ἑσπέραν, zat ὃν
οἱ βόες ἀπολύονται τῶν ἔργων cf. sch. QV.
L 78, minus bene sch. T. — v. Apoll. Lex. 59,
5, E. M. 208, 18, Zonar. 1, 989, Suid., Hoes.,
Eust. 1086, 30. 1615, 36, Nitzsch « 58,
βουπλὴξ (βοῦς, nAxy πλήσσω) stimulus, quo
boves punguntur. Z 135 ϑεινόμεναι βουπλῆγι
cf. Herod., Lob. Par. 279. — sch. D. τῷ πελέ-
χει, ὅτι αὐτῷ τυπτόμενοι οἱ βόες ἀναιροῦν-
ται. οἱ δὲ μάστιγι, enel ἐχ βύρσης γίνεται cf.
Apoll. Lex. 52, 7. prior explicatio non convenit
nostro loco. V. E. M. 371, 40, E. Gud. T1255
Suid. Hes. Eust. 629, 51, Welcker Gr. Gotterl.
10044. 10
Βουπρᾶσιον B 615, -σίοιο 4 159, -σίου
πολυπύρου 756, -(o :P 631, urbs Epeorum ubi
regem Amarynceum sepeliverunt.
βοῦς (skr. gàus, lat. bos, ahd. chuo Curt. Et,
436, Pott W. L 739. a gu mugire ducit Aut-
recht, Kuhns Ztft, 1, 390. βοῦς, βοός, βοῦν et
Bov H 288 ubi v., dual. βόε Ν 703 v 89 h.
Merc. 405, plur. βόες, βοῶν, Bovoi(v), Bóso-
9(v) (ubique in fine vs. excepto B 481), βόας
et βοῦς de quo cf. Curtium Kuhns ΖΕ, 1, 258,
Lob. El. 2, 109) bos. genus mutat ubi de singu-
lis dieitur, de grege ubique fem. cf. E. M. 473,
36, sch. AD. H 474. Taurus Γ 575 N 571 P
9021 Ψ 1780 4$ 535 — 2 411..additur ταῦρος
238
B 480 ἠύτε βοῦς eqeAug. μέγ᾽ ἔξοχος ἔπλετο
πάντων, ταῦρος, P 389 ταύροιο βοὸς μεγά-
λοιο βοείην sch. V. ἔδει βοὸς ταύρου προτασ-
σειν τὸ εἰδιχὸν τοῦ γενικοῦ cf. Schnorr ἃ Ca-
rolsfeld coll. verb. p. 9; plur. masc. 1 406 750
& 108 c 370, ubi non sermo est de gregibus.
— Vacca E 162 O 633 636 P 62 v 299 χ 403,
plur. 4 154 E 161 “ 172 548 550 674 O 587
630 684 P 659 Σ 530 574 577 579 Y 91 188
« 8 & 132 A 402 μ 321 328 343 303 370 379
389 393 896 398 o 386 o 472 t 216 v 209 219
291 ψ 329 ὦ 112 h. Merc. [18] 22 191 200 236
254 276 277 308 310 311 316 340 344 353 [579]
390 493 503 556 h. Ven. 55 78 169, additur ϑη-
Asia. propter oppositionem h. Merc. 191. — di-
citur cum pleonasmo βοῶν ἐπιβουκόλος ἀνὴρ
y 422 (v. sch. H.) v 235 φ 199 x 268 285 cf.
299, et βοῶν ἀγέλαι .4 678 696 O 323 Σ' 528
573 μ 199 299; βοῶν ἐλατήρ h. Merc. 14 265
377. universe βοῶν γένος h. Merc. 309 cf. ib.
355 v 212, circumlocutio βοῶν iq9uua χάρηνα
Ψ 260 h. Merc. 94 302 394 402. — Epitheta
accedunt: £2 559 βοῦν μέγαν cf. P 389 X 582,
« 19 βοὸς ἐννεώροιο, x 529 λ 30 v 186 βοῦν
στεῖραν, «1 799 o 181 v 251 βοῦν ἀγελαίην cf.
Ψ 846 x 410 χ 299; K 155 P 591 Ψ' 684 780
Ὁ 81 μ 253 χ 403 βοὸς ἀγραύλοιο, h. Merc.
272 492 βουσὶν ἀγραύλοισιν cf, 412 (ubi codd.
ἀγραύλῃσιν, correxit Herm.) h. Merc. 262 βοῦς
ἀγραύλους, h. Mere. 71 βόες ἄμβροτοι, P 30
βόες doyoí, II 488 εἰλιπόδεσσι βώεσσιν cf. Z
494 O 547 9 60 h. Merc. 216 370; M 293 βου-
σὶν ἕλιξιν cf. O 033 χ 292; Y 497 βοῶν ἐρι-
μύχων cf Ψ 775 o 235 h. Merc. 74 105; h.
Merc. 209 βουσὶν ἐυχραίρῃσιν, v 219 βοῶν εὐ-
ρυμετώπων cf. h. Merc. 102 355; IN 708 v 32
βόε olvons, X 578 βοῶν ὀρϑοχραιράων cf, O
231 (quem Aristarchus expunxit, v. Ariston.) 4
348 h. Merc. 920; u 262 βοῶν αὐλιζομενάων,
B 481 Bósociw ἀγρομένῃσιν. — bh. Merc. 116
ἐριβρύχους ἕλικας βοῦς, À 989 ἕλικας βόας
εὐρυμετώπους ubi additur ἀργαλέας sc. ἐλάσαι,
μι 205 χαλαὶ βόες εὐρυμέτωποι, Y 495 βοῦς
ἄρσενας εὐρυμετώπους, Z 98 214 βοῦς ἢνις
ἠχέστας cf. 808, I 466 εἰλίποδας ἕλικας βοῦς
cf. Φ 448 « 99 ὃ 830 ε 46 h. Merc. 567; B 402
βοῦν πίονα πενταέτηρον, H 314 τ 420 βοῦν
ἄρσενα πενταέτηρον, o 871 βόες αἴϑωνες με-
γάλοι, Ψ 750 βοῦν μέγαν καὶ πίονα δημῷ,
— & 95b ἕλιχες χαλαὶ βόες εἰρυμέτωποι, Καὶ
292 y 382 βοῦν ἦνιν εὐρυμέτωπον ἀὸδμή-
την. — boves una cum ovibus commemorantur μέ
301 ἢ βοῦν ἠέ τι μῆλον, E 556 O 505 βόας
καὶ ἴφια μῆλα cf. O 540 I 406 A 108 μὶ 198
322 o 978 v 5l v 304, Σ᾽ 524 μῆλα - x«l ἕλι-
κας βοῦς cf. u 136 ὦ 066, Ψ 166 yix μῆλα
χαὶ εἰλίποδας ἕλιχας βοῦς. — Boves aratro
iunguntur N 703 ὥς τ᾽ ἐν νειῷ βόε οἴνοπε
πηχτὸν ἄροτρον ἶσον ϑυμὸν ἔχοντε τιταίνετον
cf. v 32, a 371 εἰ δ᾽ αὖ βόες εἶεν ἐλαυνέμεν,
h. Cer. 808 ἄροτρα μάτην βόες siàxo» ἀρού-
ραις, unde x 98 βοῶν ἔργα, Καὶ 382 ἡμιόνων
- αἱ γάρ τε βοῶν προφερέστεραί εἰσιν ἑξλχέ-
μεναι - ἄροτρον, commemorantur una cum his
o 298. — iunguntur plaustro H 333 χυχλήσο-
μεν ἐνθάδε νεχροὺὶς βουσὶ χαὶ ἡμιόνοισιν, £2
782 ὑφ᾽ ἀμάξῃσιν βόας ἡμιόνους τε ζεύγνυ-
σαν, de quibus locis dubitat Grashof Fuhrw. p.
l0 sq. cum alibi muli tantum hoc munere fun-
gantur; — Y 495 ὡς δ᾽ ὅτε τις ζεύξῃ βοῦς &o-
σενᾶς εὐρυμετώπους τριβέμεναι xoi - ἐν ἀλωῇ,
βους
δίμφα τε λέπτ᾽ ἐγένοντο βοῶν ὑπὸ πόσσ᾽ gu
μύχων v. Grashof Ll c. p. 10; — Η 474 οἰἶνί-
ζοντο - ἄλλοι δὲ Quvotc, ἄλλοι δ᾽ αὐτῇσι βόεσ-
σιν v. Αὐἱβίοιι., — Ψ 885 λέβητ᾽ ἄπυρον, βοὸς
ἄξιον, h. Merc. 487 πεντήκοντα βοῶν ἀντάξια.
— 4 944 πρῶϑ᾽ ἑχατὸν βοῦς δῶχεν donum
nuptiale, cf. σ 278 ἀπάγουσι βύας καὶ ἴφια
μῆλα, κούρης δαῖτα φίλοισιν, — certaminis
praemia 7 260 ἄεϑλα - βοῶν ἴφϑιμα κάρηνα,
Ψ 150 δευτέρῳ «b βοῦν ϑῆχε μέγαν καὶ πίονα
δημῷ cf. 779 780, — mactantur boves et come-
duntur Z 174 ἐννῆμαρ ξείνισσε xal ἐννέα βοῦς
ἱέρευσεν, O 931 ἔσϑοντες χρέα πολλὰ βοῶν
ὀρϑοχραιράων (ab Aristarcho expunctus, v. Ari-
ston.) h. Merc. 405 βόε δειροτομῆσαι, B 56 9
535 βοῦς ἱερεύοντες - εἰλαπινάζουσιν, ὃ 65
σφῖν νῶτα βοὸς παρὰ πίον" ἔϑηκεν, τ 198
βοῦς ἱρεύσασϑαι, ἵνα πλησαίατο ϑυμόν cf. 9
181 (v. sch. H.) τ 420 sqq. v 186 251, — sacri-
ficantur Iovi 4 773 πίονα ugot ἔκαιε βοὸς Zu
(Aristarchus expuuxit 767—785 v. Ariston.), cf,
7176, O 378 ἢ βοὸς ἢ Otoc κατὰ μ. καίων | cf.
O 240 .X 170 xy 326, B 402 410. βοῦν ἱέρευσεν -
πίονα πενταέτηρον - Κρονίωνι cf. H 314 v 94
— Minervae Z 93 δυοχαίδεχα βοῦς ἐνὲ νηῷ
ἤνις ἠκέστας ἱερευσέμεν cf. Z 974 308; K 299
ῥέξω βοῦν qr» εὐρυμέτωπον ἀδμήτην cf. 4
729, atque y 421 426 480 437 443 450 ὁ 764,
— dis omnibus 42 34 οὐ νύ no9^ ὕμιν Ἕχτωρ
μηρί ἔχηε βοῶν, cf. N 509 βοῦν ἱερεύσαντεξς
μέγαν ἄμφεπον, — inferis offeruntur x 522 4
80 βοῦν στεῖραν, » τις ἀρίστη, ῥέξειν, — sun
pro parentalibus *P 100 μῆλα καὶ εἰλίποδας ἕλε
Ariston. 4 253 cf. sch. Ὁ. — 2) βοῦς clipeu
significat H 238 νωμῆσαι βῶν ἀξαλέην I
dym. οὕτως αἱ ᾿Αριστάρχου Bar σὺν τῷ
Ἀριστοφάνους βοῦν. τινὲς δὲ ἔξω τοῦ v
xai μήποτε πιϑανῶς ἀντὲ τοῦ βόα, Arist
ἡ δ. ὅτι τὴν ἀσπίδα ξηρὰν λέγει βῶν διὰ τ
ix βοείων εἶναι δερμάτων sch. AD. βῶν
ριχῶς τὴν ἀσπίδα, sch. V. βῶ Herodiani
dicit cf. Apoll. Lex. 53, 25, E. M. 204, 6.
55, E. Gud. 558, 37, Suid, Hes, Eust. 894, 5
1085, 52 Lob. Par. 87, El. 2, 115, Curt. Et.
contra Thiersch Gr. ὃ 195, 48, Doed. Gl. 2
Bekker H. Bl. 281 βῶν ex βοέην βοῆν
tractione ortum putant. βοῦς pro clipeo
posse negat Grashof Ztft. f. A. 1837, 586
4M 105 scribit βοῇσι pro βόεσσι et Π 137 βὲ
pro βόας, quod per synizesin volt pronuntia
— M 105 ἀλλήλους ἤραρον τυχτῇσι 21
v. Ariston. sch. AD., ubi additur οὐδέποτε,
βοῦν ἁπλῶς λέγει τὴν ἀσπίδα, ἀλλὰ μετά 1
γος, ἐξ οὗ γνωρίζεται οἷον βῶν ἀξαλέην͵
Eust. 894, 53. 56, — JM 135 βόας «b«c ὑψό
ἀνασχόμενοι v. Ariston. addit sch. V. vuvég.
Boc (BoGc?) ἀντὶ τοῦ βοέας, cf. sch. B
ὃ 436, Apoll. Lex. 52, 20, E. M. 168, 31.
D. — II 636 χαλχοῦ τὲ ῥινοῦ τε βοῶν τ
βουφονέω
ποιητάων Did. Ἰἄμεινον εἶχεν, φησὶν ὃ "Api-
σταρχος, εἰ ἐγέγραπτο βοῶν. Sch. A. addit ἐν
δέ τισιν εὕρομεν δινῶν τε βοῶν τε πληϑυντι-
zd, Ariston. ἡ ὅ. ὅτε προειπὼν ῥινοῦ τε ὡς
ἕτερόν τι διάφορον συμπλέχει βοῶν τε cf.
Apoll Lex. 52, 3, E. M. 204, 1, Hes. — cf. Ari-
stoph. Byz. ap. Fust. 1625, 33; E. M. 208, 39,
Günther Viehzucht u. Ackerbau bei Hom. Bern-
burg 1866, 67. (βόειος 5. βόεος, ἑπταβόειος,
τεσσαράβοιος, ἐννεάβοιος. δυωδεκάβοιος, ἐει-
χοσάβοιος, ἑκατόμβοιος, ἀλφεσίβοιος, βοεύς,
βοάγριον, Bo&ygioc?, βουλυτόνδε, βουπλήξ,
Βουπράσιον, βοηλασίη, βοίβοτος, βουγάιος,
βουχόλος, ἐπιβουχόλος, βουκολίη, βουκό-
4tov, βουχολέω, Βουχολίων, Βουκολίδης, πολυ-
βούτης.)
βουφονέω (βουφόνος) boves macto. H 466
βουφόνεον δὲ κατὰ κλισίας καὶ δόρπον ἕλοντο
Sch. ABL. βουφονεῖν ἐστὶν οὐ τὸ ϑύειν ϑεοῖς,
(ἄτοπον γὰρ ἐπὶ ϑυσίας φόνον Afysu) ἀλλὰ
τὸ φονείειν βοῦς εἰς δείπνου χατασκευήν cf.
E. M. 210, 33.
βουφόνος (βοῦς et qs») qui boves caedit s.
mactat. h. Merc. 435 βουφόνε Mercurius. (gov-
φονέω).
βοῶπις (βοῦς, cw) bovinos oculos habens,
f,íarrenàugig*. denotat imagnitudinem et maie-
Statem oculorum. 1) luno, ubique post tertii
pedis trochaeum in hemistichio βοῶπις πότνια
Ἥρη |. A 551 4 50 II 439 (in vss. a Zenodoto
damnatis v. sch. A. ad vs. 432) € 360 Y 309
τὸν δ᾽ ἠμείβετ’ ἔπειτα B. π. Ἥρη | cf. A 568
Ξ 159 222 2608 0 34 Z2 239 Ap. P. 154 170
17/5. — nominativus pro vocativo positus esse
videtur Θ 471 (v. 1. "βοῶπε vel potius goo
producta ultima), O 49 Didym. Ἠριστοφάνης
μετὰ τοῦ σ βοῶπις" x«l ἔστιν εὐφραδέστερον,
Sch. V. ot μὲν βοῶπι, quod La Roche recepit
cf. H. T. 395; [X 357] v. 1. βοῶπε quam rece-
pit La Roche cf. Hoffmann Qu. Ho. 1, 99. (est
in insiticio illo Iunonis et lovis colloquio, de
quo y. Porphyrium ad v. 356, Schoemann Opusc.
3,5) — v. l. βοῶπις πότνια "Hon (cf. sch. A.)
à Bekkero recepta O 92 pro ϑεὰ λευχώλενος
Ἥρη, sed falso huic illata ex vs. 34 vel 49. —
2) quater aliae f. dicuntur, ubique in fine ver-
sus. H 10 dv ομέδουσα βοῶπις | Ariston. ὅτε
ἐνθάδε μόνον ἐφ᾽ ἡρωίνης τὸ ἐπίϑετον, καὶ
ἐν τῷ ἀϑετουμένῳ. intellegit I' 144 Κλυμένη
τε βοῶπις ubi v. Ariston. et quae Friedlaender
annotavit [Σ᾽ 40] A26; τε βοῶπις | Nereis
quaedam cf. Ariston. ad vs. 39, ἢ. XXXI 2 Ei-
θυφάεσσα βοῶπις. veteres ἰμεγαλ όφϑαλμος,
εὐύφϑαλμος v. Apoll. Lex. 52, 9, E. M. 203,
55, E. Gud. 114, 5, Hes, Eust. 141, 30. prae-
terea cf. F. A. Wolf Scrr. miscell. 316, O. Muel-
ler Prolegg. d. Myth. 263, Archaeol. 8 352,
Welcker Gr. Gotteil it 376, Doed. Gl. 2023.
, Βοώτης (Booz: pastor. Doederl. n. 2024)
OE Ere Βοώτην | ε 972; c£. &pztoc.
ς (skr. mrdus tener Benf. W. ,1, 509,
οἷν iod Et 5110. 216) PE
στοι μὲν γάρ οἱ ἔσαν Sii pe d ἵπποι E. M.
188, 28 βράδιστος χαὶ ἐν ὑπερϑέσει βάρδιστος
λιάδος Ψ cf. Apoll Lex. 50, 24, Lob. El. 1,
. ἃ βάρος ducunt E. M. 210, 41. E. Gud.
14, 95, Or. 34, 21. (βραδυτής.
δ το ὐντής (ῤραδίς) iue T 411 ἡμετέρῃ
— βρέμω 239
βραδυτῆτί τε νωχελίῃ tt. de accentu v. He-
rod. ed. Lentz 1, 83, 11; praeterea E. M. 103, 9.
Doed. Gl. 2140.
βράσσων (ex βραχέων comparativo adi. βρα-
χύς ortum v. Curt. Et. 273, Ind. lect. Kil. aest.
ἃ. 1857 p. IV) brevior. transfertur ad mentem
K 226 βράσσων τε νόος, λεπτὴ δέ τε μῆτις
stultior. Ariston. ἡ ὅ. ὅτι οἱ γλωσσογράφοι
βράσσων ἀντὶ τοῦ ἐλάττων, ἀπὸ τοῦ βραχύς.
ἀλλ᾽ οὐδαμοῦ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. ἀποδο-
τέον οὖν βρασσόμενος, ταρασσόμενος διὰ τὸ
δέος, οὐχ ἑστηκὼς διὰ τὴν ἀγωνίαν. ἕπαξ
δὲ ἐνταῦϑα ,“έχρηται τῇ λέξει. sch. D. βρα-
δύτερος, ἐλάσσων" ἢ ταρασσόμενος xal ἀκα-
στατῶν, μεταφορικῶς cf. Apoll. Lex. 53, 7, E.
M. 211, 32, E. Gud. 114, 2 301, 12. Or. 32, 3.
Hes. (idem habet βράσσονος" βραχυτέρου), Curt.
800, 10. a βραδὺς ducunt Hoffmann Qu. Ho. 2,
6, Doed. Gl. 925.
Bo&xztov (ad βραχύς refert Curt. Et, 273)
bracchium, lacertus. N 532 ἐξέρυσε πρυμνοῖο
βραχίονος - ἔγχος recte sch. BL. πρυμνοῖο"
ἄχρου, τοῦ περὶ τὸν ὦμον, mire sch. V. Ko-
μανὸς ᾿ϑηλυχῶς φησι βραχίονα, ἕν᾽ ἀχούωμεν
τὴν χεῖρα εἴ. Eust. 945, 20, IN 529 δουρὲ βρα-
χίονα τύψεν, M 389 βάλε, 11323 πρυμνὸν E
χίονα δουρὸς ἀχωκὴ δρούίψ᾽ ἀπὸ uv ὥώνων 510
χειρὲ δ᾽ ἑλὼν ἐπίεξε βραχίονα, σ 69 φάνεν δέ οἱ
εὐρέες ὦμοι στήϑεά τε στιβαροί τε βραχίονες.
E. M. 211, 48 βραχίων εἴρηται ὕτι βραχύτερός
ἐστι τοῦ λοιποῦ μέρους τῶν χειρῶν cf. E. Gud.
114, 27. 32, Or. 24, 17. de accentu v. Choerob.
Bekk. Anecd. 1355. Daremberg Méd. d. Hom.
p. 1
(Bodigon (ad Bot. χω refert Brugmann Curt.
Stud. 4, 177, cum ῥήσσειν cohaerere putat Lob.
Rhem. 182, cum skr. vrih Benf. 1, 374, a βα-
Qvc ducit Doed. Gl. 930. aor. ἔβραχε s. ᾽βράχε.
Bekker ubique sine augm. scribit praeter £/ 862.
in pede tertio vel quarto, in secundo -E 838)
durum sonum edo. J/ 396 N 181 X 420 ἀμφὲ
δέ ot βράχε τεύχεα, quippe qui moriens con-
cidat in terram, 4 430 δεινὸν δ᾽ ἔβραχε χαλ-
“ὸς ἐπὶ στήϑεσσιν Diomedis e curru in terram
desilientis sch. D. yos»: ὀνοματοποιία o
τρόπος, II 566 μέγα δ᾽ fone, τεύχεα φω-
τῶν, — currus E 838 μέγα δ᾽ ἔβραχε φήγι-
voc ἄξων (veteres damnarunt vv. ,988—9 v.
Ariston. — terra Φ 387 βράχε δ᾽ εὐρεῖα χϑών
dis ad pugnam congredientibus, — Xanthi Φ 9
βοάχε δ᾽ αἰπὰ ῥέεθρα fagicntibus. in flumen se
conicientibus, — fores q 49 τόσ᾽ ἔβραχε καλὰ
ϑύρετρα πληγέντα κληῖδι. --- Transfertur ad
vocem .E 858 Beers χάλκεος Ἄρης ὅσσον t'
ἐννεάχιλοι ἐπίαχον ῆ. δεκάχιλοι ἀνέρες, E 862
τόσον ἔβραχ᾽ Ἄρης toc πολέμοιο Mars vul-
neratus sch. V. ἐψόφησεν, ἤχησεν, «ἐφώνησεν,
equus mortifero vulnere ictus Π 468 ὃ δ᾽ ἔβραχε
ϑυμὸν ἀΐσϑων, χὰδ δ᾽ ἔπεσ᾽ ἐν χονίῃσι μα-
χων ubi non recte Spitzn. ἔβραχε ad gravem
equi casum refert, — Bacchus in leonem mu-
tatus h. VII 45 μέγα δ᾽ ἔβραχεν. de acc. δει-
vóv, μέγα, τόσον additis cf. La Roche H. St.
BE praeterea v. Apoll. Lex. 53, 13, E. M. 211,
49, E. Gud. 605, 6. 53, Eust. 613, m (&véBoagr.)
βρέμω (skr. Dbhram, vagari circumerrare, lat.
fremo, ahd. brimman Kuhn ΖΕ. 6, 152, Curt.
Et. 482, Doed. Gl. 932) fremo. 1) Act. 'A 495
χέρσῳ ῥηγνύμενον μεγάλα βρέμει ἀπά: «ἦν
D. ἠχεῖ. βρόμος δὲ κυρίως τοῦ πυρὸς ἤχος.
-2) Med. B 210 ὡς otc χῦμα πολυφλοίσβοιο
ϑαλάσσης αἰγιαλῷ μεγάλῳ, βρέμεται. σμαρα-
γεῖ δέ τε πόντος, ubi βρέμεται rectius pro
coniunctivo accipitur, quamquam pro indic. ha-
bent Herm. Opusc. 2, 48, Nitzsch ὃ 335, & 399
ὥς τε μάλιστα μέγα βρέμε Ete χαλεπαίνων ven-
itus. Cf. E. M. 911, 19, E. Gud. 114, 53, Suid.,
Hes., Lex. Seg. 993, 33. 223,495 Eust. 994, 9g.
55. La Roche -H. St. 58. (Pugo£uo, ἐμβρέμο-
μαι, ἐρι-, Put βρεμέτης, βρόμος, ἄβρομος, Ἔρος,
μέω, βροντή, βροντάω.)
βρέφος (skr. garbhas ἃ grabh concipere
ductum Benf. 2, 139, Pott E. F. 1, 87 1. Aufl,
Curt. Et. 436. 449) foetus. JP 266 ἵππον - ἕξει
T£, ἀδμήτην, βρέφος ἡμίονον χκυέουσαν, sch.
NS ἐναντίως ἡμῖν τὸ ἔμβρυον, τὸ δὲ τεχϑὲν
ἔμβρυον, paraphr. ἡμίονον μικρὸν ἐγκυμονοῦ-
σαν. apud posteriores significat τὸ ἄρτι γεγο-
γός cf. Ammon. p. 35, Aristoph. Byz. ap. Eust.
962, 8. praeterea v. E. M. 212, 36. 218, 9. E.
Gud. 115, 13. 20, Or. 35, 8, Hes., Lex. Seg.
84, 99.
Bosxuóc (ags. bregen, Hirn? Grassmann
Kuhns Ztít. 12, 93, Curt. Ἐπ 453) sinciput. Ε'
586 ἔχπεσε δίφρου χύμβαχος ἐν χονίῃσιν ἐπὶ
βρεχμόν. τε καὶ ὥμους Sch. L. βρεχμὸς διὰ
τοῦ χ τὸ ἄνω τοῦ μετώπου, λέγεται, falso sch.
B. ἡ rot αὐχένος σπονδυλώδης ἀρχή ὁ τ Apoll.
Lex. 53, 11, Herod. ed. Lentz, 2, 484, 4. Hes.,
Suid., E. M. 212, 12, Or. 34, 19, "Eust. 584, 32,
Geist. Disquiss. Ho. Gissae 1982. p. 14.
Βροϊάρεων quem vocant di, homines Acyato-
v« À 403; cf. Preller Gr. Myth. I 42, Éuttm,
Lex. I 931; de : -
t&oog (βοιάω, rad. Bor, quae cohaeret
ΠΝ Curt. Et. 484. 484, Delbrück Curt.
Stud. 1, 2, 132, ad skr. vri refert Benf. 1, 817
cf. Christ Lautl. 235) gravis, ponderosus, ga-
lea sola ἢ 413 579 ἐν κόρυϑι βριαρῇ, Y 162
γνευστάζων zx. Bo. sch. B. καταπληκτικῇ, «1 315
Σ ΘΙ] X 12 zópv9« Borse, T 381 τρυφά-
λειαν - βριαρήν, cf. E. M. 218, 12. 21, Suid.,
Hes, Eust. 1395, 46.
βρίξω (Bot Curt. Et. 434 cf. Doed. Gl. 927
Bent. 1, 378) dormito, somno opprimor. trans-
late 4 225 βοίζοντα - Ἀγαμέμνονα paraphr.
νυστίζοντα (ἀμελοῦντο), sch. AD. βοίξαι zv-
ρίως τὸ μετὰ βάρους τροφῆς ἀπονυστάξαι,
BLV. ἀναπαύεσϑαι cf. Apoll. Lex. 53, 6, E. M.
196, 53. 213, 31, E. Gud. 115, 36, Or. 10;1,
Hes., Eust. 1620, '99, Nitzsch « 151. (ἀπο-}
βρτήπυος (Bo et ἡπύω) vehementer clamans.
N 521 βριήπυος ὄβριμος Ἄρης Herod. ad l.
ab zzvc ducit c£. Lob. Parall. 254, de accentu
addit προπαροξύνει αὐτὸ 5 συνήϑεια, sch. LV.
παρεξηλλαγμένον ἐστὶ τὴ βοοῦν ἀγαϑος, ὡς
ποδάρκης καὶ ποδήνεμος. ἡ διὰ τοὺς βρυγμοὺς
τῶν πολεμίων, paraphr. βαρύφωνος, ct. Apoll.
Lex. 53, 9. 84, 25, E. M. 213, 28, E. Gud. 115,
24, Hes., Enst, 941, 59. Doed. Gl. 926.
βρτϑοσύνη (a ῥριϑύς vel βρῖϑος Aufrecht
Kuhns Ztft. 1, 481) pondus, gravitas. Εἰ 539
μέγα δ᾽ ἔβραχε φήγινος ἄξων βριϑοσύνῃ v.
Ariston., MM 460 πέσε δέ Αἰϑος εἴσω βριϑο-
σύνῃ cf. E. M. 213, 17, E. Gud. 115, 40 expl.
7 βαρυτής, Hes. τὸ βάρος v. Eust. 1324, 45.
Bor9c (Bo. Curt. Et. 434, Delbrück Curt.
Stud. 1, 132. ubique in initio versus; solum
ἔγχος | br. μέγα στιβαρόν, additur χεχο-
ρυϑμένον II 802) gravis, ponderosus. Miner-
vae E 746 ἔγχος | βριϑὺ μέγα στιβαρόν, τῷ
δάμνησι στίχας ἀνδρῶν, Ariston. ἡ δ. ὅτι ἐν-
dut at.
βρέφος — βρίϑω
ἀρ τυσλι σόδνιςς τὺ
τεῦϑεν εἰς τὴν Ὀδύσσειαν μετάκεινται οἵ, 0
(ἀϑετοῦνται 390—1 cf. Ariston.) [« 100] v. 8
MV. — Achilli 77 141 T 388 (posteriore lo
damnat Ariston. quem vide, priore Zenodotu
Patrocli I] 802 δολιχόσκιον ὃ ἔγχος | βριϑὺ μέ)
στιβαρόν, χεκορυϑμένον cf. Apoll. Lex. 53, $
ριϑύ βαρύ, Hes. ἐσχυρόν, μέγα, βαρύ v. E.
. 318, 16 Eust. 1395, 55. falso sch. V. Τ'
ἐπώδυνον, τὸ γὰρ βάρος ἐπὶ τῶν δοράτε
ἄχρηστον. |
Bot9« (Box, quod cum βαρ, βαρύς cohaeret
Curt. Et. 434 484 Delbrück qum Stud. 1,
131, Brugman ibid. 4, 109. 177) pr. βοίϑει,
βρίϑῃσι τ 112 (Baeumlein βρίϑησιε scribens i
dicativum esse statuit cf. id. Il. p. XL ad E
Naegelsb. Anm. 1. Aufi. 426, sed y. Buttm. Gr,
L 497), part. βρίϑουσαν, ipf. Bot9ov; inf. Bets :
σέμεν h. Cer. 456, aor. ἔβρισαν, part. βρίσας,
βοίσαντες, perf. (usurpatur eodem sensu quo
praesens) βέβριϑε II 384 fThneredt Gr. S 346
10 βεβροίϑῃ, sed. v. Herm. op. 2, 48), pei
σιν, part. βεβριϑυτα, plqpt. βεβρίϑει: med,
praes. part. βριϑομένη 6 307 eodem sensu qui
UR (non est quod cum Grashofio Ful
95 pro passivo habeamus) gravis sum,
prirden: A) Act. 1) £0 561 σταφυλῇσι '
βρίϑουσαν ἀλωήν, Hes. λάμπουσαν ὦ), βαρ
σαν, h. XXX 9 βοίϑει μὲν σφιν ἄρουρα.
ρέσβιος, h. Cer. 456 πέδῳ δ᾽ ἄρα πίονες ὄγμ'
βοισέμεν ἀσταχύων (μέλλον), «919 ταρσοὶ μὲ
τυρῶν βρῖϑον, Apol. Lex. 53, 1 ἐπληϑυο
112 βρίϑῃσί τε δένδρεα, χαρπῷ, II 384 υ
λαίλαπι πᾶσα χελαινὴ βέβριϑε χϑών, arap
βαρεῖται, Mes. βεβάρηται, o 334 ἐύξεσται
τράπεζαι σίτου xal χρειῶν ἠδ᾽ οἴνου βεβῶ
ϑάσιν. Apol. Lex. 51, 8. βεβαρημέναι st
addit Hes. o: δὲ πεπληρωμέναι, navis πὶ 474
βεβοίϑει δὲ σάκεσσι xal ἔγχεσιν ἀμφιγὺο i
h. Ap. D. [136] χρυσῷ δ᾽ ἄρα “ῆλος &mc
βεβρίϑει recte expunxit Baumeister, quem vide!
v. l. 4 282 φάλαγγες - σάκεσίν τε χαὶ ἔγχεσ
πεφρικυῖαι, Didym. ἡ ἑτέρα δὲ τῶν Apt
χείων βεβριϑυταῖ εἶχεν" xal μήποτε λόγον É £
ὡς ἐχεῖ »ϑεβρίϑει δέ σάκεσσι", H 62 oti;
- ἀσπίσι xal κορύϑεσσι xal ἔγχεσι πεφρικυῖ
Did. γράφεται x«l βεβριϑυται. Hes. expl.
θεῖαι, ἰσχυραί. --- 9) translate 11 346 359 €
γὰρ ἔβρισαν “υχίων dyoí, Zenodotus ze
loco posteriore, v. Ariston. qui addit τὸ
λεγόμενόν ἐστιν, οὕτως ἐπεβάρησαν,
χρείαν ἔχειν ἡμᾶς συμμαχίας, Apoll.
34 ἐβάρυναν, παντὶ τῷ βάρει ἐξώρμησε Εν
512 τῇδε γὰρ ἔβρισαν᾽ “πόλεμον χατὰ δαλ
εντα Ἕχτωρ Αἰνείας 9^, P 938 οἱ δ᾽ ἰϑὺς 2
ναῶν βρίσαντες ἔβησαν δούρατ᾽ ἀνασχό ξ
sch. A. ξαυτοὺς καταβαρύναντες, στῖφος 7
σαντες χαὶ στερεώσαντες, sch. B. ovr
σαντες, εἰς τὸ αὐτὸ πάντες ὁρμήσαντει
Apoll. Lex. 53, 12, E. M. 214, 12. 16, —
ἐν δ᾽ ἄλλοισι ϑεοῖσιν ἔρις πέσε τ βεβρι
ἀργαλέη paraphr. βαρεῖα, 5 159 ὕς χέ ὁ
ὅνοισι βρίσας οἶχόν δ᾽ ἀγάγηται, Kust.]
59 νικήσας τῷ βάρει τῶν δώρων τοὺς «
μνηστευτάς cf. sch. B. et BQ. — B) Me
307 μήκων - χαρπῷ βριϑομένη vot
εἶα ἐνῇσιν, cf. Ariston. ἡ ὅ. ὅτε (Bodo,
ἀντὶ τοῦ βροίϑεται etiam Apoll. pron. 7E
E. Gud. 115, 43» et Lehrs Ar. 367 sq., qui
γὸν τὸ χάρη βάλεν, probat. praeterea v. N
ad 1. et Friedlánder p. 69. 75. 112 n. 5. da
vss. 806 —7 Grashof Fuhrw. p. 25. — €
1895, 56. 1625, 19. Hes. & v.
βριαρός, βριϑύς, βρίζω,
ὄβριμος, ὀβριμοεργός,
μος,
Βρισηΐς.)
ἀποβρίζω,
Seu (89: Curt. Et. 494) robur. h. XXVIII
10 ἐλελίζετ᾽ ὑπὸ βρίμης γλαυ-
ὀβρίμης 5. ομβρίμης, cor-
rexit Ilgen v. Baumeist, E. M. 214, 10 ἡ ἐσχύς
ελίζετ᾽ Ὄλυμπος δεινὸν
κώπιδος codd. ὑπ᾽
Cf. sch. Ap. Rhod. Arg. 4 1677 Hes. ἀπειλή.
τσάρματος (ex βοιϑεσι
Sc ἌΡΑ Gr. Comp. po67- 3
Nom. p. 7, Meiring de verb.
hof Fuhrw. p. 25 n. 21)
81 βοισάρματε Mars,
Βρισεύς (£oí9o Et. M. Boic« Passow), κού-
θην Βρισῆος A 392, 7
Βρισηές T 285. καλλιπάρῃος ὦ 676, Βρι-
σηΐδος εἵνεχα
busque occisis T' 291—300, 32 676 praeda electa,
Sqq. adimitur
d. Gr. II 135
ρος ἦχος cf. E. M. 214, 31, E. Gud. 493, 47
08, βρομέω)
"orto (βροντή) tono. & 415 & 305 Ζεὺς -
θόντησε, Θ᾽ 133 9 οντήσας - δεινόν v. Nican.
9 708, S S poo ,
"toc Ὀλύμπου, | ὑψόθεν ἐκ
Eust. 960, 39; Φ 199
δεινήν τε
121 Ζηνὸς - β οντῇ cf. E. M. 914. 19. E. Gud.
On. 1, 118, (Boovr&o).
aquilae z 545
ἕναρα βροτόεντα | cf. Θ 534
ἠμαγμένα; — Κ'
φοτολοιγός ἰβροτός, λοιγός) homines per-
» Mars 4 295 M 130 N 802 Y 46 ἃ 115
τολοιγῷ ἴσος (ἐσον) Ἄρηι E31 455 ἄρες Ἄρες
Ὁλοιγὲ cf. E 518 846 909 9 949 NN 998
- Lex. 53, 4 ὁ τοὺς Bgotobc 0209osvov
Suid. Hes. E. M. 214, 57, E. Gud. 199, 923,
35, 3, Eust. 1195, 7, Schuster Beiw. Stade
p. 16
ἘΞ
Skr. m:tas, mar cf.
goth. maurthr caedes Curt. Et. 309)
falis; homo, ut 9 16 et accedente. ϑνητός,
2W, 8) Sing. B 248 821 I'993 M a97 ὦ
ex, Hom. ed. Ebeling.
Ber9sc et ἕρμα
Berch Compos, d.
Cop. p. 12, Gras-
currum grayans. ἢ,
U 52,33, E. M. 214, 59.
'uid., Hes., Eust, 919, 36, Doed. GI, 932. (ἄῤρο:
βροντῆς
βρίμη --- βρυχάομαι 241
B9í9erv et βρί-
ὧν, Lex. Seg. 223, 7. 8, Wentzel verb. quae
cad. in $c p. 40, Doed, GI, 927. (ἐπιβρίϑω. —
βρίμη,
ὀβριμοπάτρῃ, ὀβριμό-
βριϑοσύνη, δρισάρματος͵ Boios,
565 5 160 9 939 ν 312 o 321 τ 986 v 226 o
267 h. Ven. 167 955, — 4Q 505 ἐπιχϑόνιος Boo-
tóc, V 381 βροτοῖο πάλαι χατατεϑνηῶτος, n
212 ϑνητὸν βροτόν w 187 ζωὸς βροτός, N 362
βροτός - ὕς περ ϑνητὸς v ἐστί (v. à multis
damnatus cf sch. B vs. 356), — accedit ἀνήρ
E 861 604 X 85 T 22 ὃ 397 s 199 5 201 μ 77
h. Merc. 354 565 Ven. 199. — de femina ε 918
5 149 βροτός, ε 334 βροτὸς αὐδήεσσα. —
b) plur. (βροτοῖς h. 32, 13, Boorotov) ubique
in fine vs. praeter ἢ. Ven. 33) E 304 H 446
(άϑετ. v. Ariston. 443) 9 498 I 159 545 K 84
386 1.2 M 383 449 N 244 374 [E 325] v. Ari-
Ston. ad 317, O 98 T 9 y 248 287 $ 380 wq
439 Q9 43 67 363 464 533 a 32 66 982 β 916
9 78 190 196 692 & 2 301 ζ 119 205 9 16 299
487 ε 405 x 147 à 918 987 & 125 (&9er. v. sch.
H) v 180 200 297 397 o 253 955 343 492 π᾿ 63
148 o 386 519 c (άϑετ. v. sch. H) x 107
170 330 360 365 567 qQ 308 v 216 967 h. A -
Del. 25 198 174 186 Ap. P, 48 173 290 h. Ven.
22 [368] h. 8, 9. 10, 1. 32, 13. — e 197 βροτοὶ
ἄνδρες, ν 190 βροτοὶ - Φαίηκες .- A 979 βρο-
τοὲ - ἐπιχϑύνιοι. M 589 ζωοὲ βροτοί (h. ἀρ.
P. 186 Ilgen ζωοῖσε in ζώουσα mutavit) Y 31
76 «ὁ 595 A 19 μ 34] δειλοῖσι βροτοῖσιν | e£.
d 463, N 569 9 197 ὀιζυροῖσι βροτοῖσιν |, B
385 μερόπεσσι βοοτοῖσιν l; 2.3 3 210 A 3886
Ap. D. 69 h, 7, 90 ϑνητοῖσι Θοτοῖσιν, 4 476
βροτῶν εἴδωλα χαμόντων, Z 149 βοοτῶν οἱ
ἀρούρης χαρπὸν ἔδουσιν cf. h. Ap. 186, ξ 153
βροτῶν o) ἐπὶ χϑονὶ ναιετάουσιν. sch. D B
248 Bootüv- ρϑαρτὸν ἄνϑρωπον cf. Apoll. Lex.
215, 42, E, Gud. 116, 39,
Or. 33, 96, Suid, Hes, Eust. 1387, 35. Doed.
Gl. 590, Duentzer hom. Beiw. p. 9 sq. (βρότεος,
βροτολοιγός, ἄβροτος, ἄμβροτος, ἀμβρόσιος,
ἀμβροσίη, ἀμφίβροτος, τερψίμβροτος, Anoiu-
Bootoc, φαεσίμβροτος, φϑισίμβροτος..
βρότος (a uópo ducit, ut sit nigrum Pott
E. δα l, 253, a μερ Benf. l, 494, a μύρειν
- Gl. 86) cruor. H 495 Ξ 4 2 345 Φ 4]
βρότον αἱματόεντα |» € 189 μέλανα βρότον
Ariston. E 7 ἡ δι ὅτι οὐ πᾶν αἷμα βρότος,
ἀλλὰ τὸ ἀπὸ βροτοῦ πεφονευμένου cf. sch.
BL, B et V y 41, Apoll. Lex. 92, 38, 58, 5,
E. M. 214, 47, Hes., Eust, 688, 53. 1986, 94!
(βροτόω).
βροτόω (βρότος) inficio cruore,
βοοτωμένα τεύχε’ (άϑετ. v.
Sch. D, Apoll. Lex. 50, 34
Eust. 1672, 17.
βρόχος (ad skr. grah refert Benf 9, 140)
laqueus. 4 978 βρόχον aimvv E, M. 215, 31
ἐπὶ τοῦ σχοινίου, τὸ περιτιϑέμενον ἐν τῷ
λαιμῷ cf, E. Gud. 115, 48, Or. 36, 14, Suid.,
Hes. Lex. Seg. 220, 91. :
Βρυσειίς τ᾽ ἐνέμοντο B 588 ἀπιοῦσιν ἐκ
tov Tabyé£rov- Βρυσέαι Paus. 2, 20, 8, Βρύσια
Hes. (θρύω), urbs laconica, cf. Curtius "Tel. II
251, Leake, Mor. I 188, Durs. Geogr. Gr, IT ἃ
131.
(βρυχάοκεαε) (skr. barh. Curt. Et. 667, Del-
brueck Curt. Stud. 1, 2, 136. p£. βέβρυχεν, part.
ϑεβρυχώς, plqpf. ἐβεβρύχειν qu 419 (La Roche
λ [41] βε-
sch HQ vs. 38) cf.
ἡματωμένα, Hes.,
βεβρύχερ habet significationem praesentis) rugio,
homo mortifero vulnere ictus JV 393 II 486 βε-
Bovycoc (falso de dentium stridore cogitant
Scholl) — Ρ 964 ὡς δ᾽ jp ἐπὶ 7007078. -
ποταμοῖο | βέβρυχεν μέγα χῦμα ποτὲ ῥόον
Didym. ἔν τῇ z«c« ᾿ἀριστοφάνη βεβρύχῃ, ε 412
16
242 βρύω -- γαῖα
ἀμφὶ δὲ κῦμα βέβρυχεν ῥόϑιον, Hes. ἤχησεν" οἷο, impleo. ó 134 νήματος ἀσχητοῖο βεβυσμέ
— pu 945 ἀμφὶ δὲ πέτρη δεινὸν ἐβεβρύχειν vov E. M. 603, 89 πεπληρωμένον cf. Hes., Eus
Apoll Lex. 61, 31 ἐπήχει cf. id. 51, 12, Eust. 1489, 5.
1901, 9. 94, Doed. Gl. 931, Classen Beobb. 3, βώδλος (ad skr. var s. val referunt Benf. 9
16, Buttm. Lex. 2, 108 sq. 304 Christ Lautl. 232 cf. L. Meyer 2, 205.
Bovo (ut βλύω cum φλύω cohaerere suspi- gleba. «c 974 εἴχοι δ᾽ ὑπὸ βῶλος ἀρότρῳ.
eatur Curt. Et 489, 536, ad βαρύς refert Doed. E. M. 217, 45, E. Gud. 117, 24, Or. 35, 13, &
Gl. 994) scaturio, pullulo. P 56 (ἔρνος) βρύει 1390, 52 (ἐρίβωλος, ἐριβώλαξ!. :
dv9ri λευχῷ sch. B veootl ϑάλλει cf. Apol. βωμός (ga, Baivo Curt. Et. 431) 1) bà
Lex. 53, 10, E. M. 213, 57, E. Gud. 116, 54, O, 441 ἅρματα δ᾽ ἂμ βωμοῖσι τίϑει Didym
Or. 56, 6, Suid., Hes., Eust. 1095, 14. — h. Cer. οὕτως ᾿Αρίσταρχος βωμοῖσι Herod. &ugouok
456 βρυσέμεν correctum est in βρισέμεν. Χρύσιππος ὑφ᾽ ἕν προφέρεται, ὃ μέντοι AQ
ϑρώμη (Boo, ,BiBgeazo) cibus. z 460 u 93 σταρχος δύο μέρη λογου παραλαμβάνει 2
309 ἐσθίετε βρώμην, κα 1171 μνησόμεϑα Boo- προπερισπῷ. additur in sch. A. ἐν τοῖς 4o
uc, z 319 βρώμης δ᾽ οὐχ ἕπτεαι cf. h. Cer. vovc ἀμβώνεσσι quod. expl sch. V τοῖς ὦ
294. sch. H x 379 βρώμης ὡς ῥώμης. ὅμοιον βαϑμοῖς v. La Roche HT. 189, Rumpf aed.
δὲ αὐτῷ ἐστι x«l τὸ τρώμη" καὶ ᾿Αρίσταρχος 1, 19, — 1 το
ὀξύνει (emendat La Roche HT. 217 παροξύνει), ἐπὶ βωμῶ ij
οὗ E. M. 216, 93, Or. 35, 38, Suid., Hes., Eust. ubi additur χαχῶς, Ὅμηρος γὰρ βωμοὺς τι
1653, 51. βάσεις φησί. — 2) ara 4 48 ὦ 69 βωμὸς «
βρῶσις (Boo, βιβρώσχω) cibus. T 910 o? A 440 B 310 v 187 Ap. P. 206 312 314
πόσις οὐδὲ βρῶσις, x 176 μι. 390 βρῶσίς τε 232 Ven. 101 Cer. 270 998 (de Ap. P.
πόσις te | cf. « 191 & 909 246 248 o 490, ν 72 Baumeist.), 7 384 Διὸς μεγάλου ποτὶ go,
πόσιν καὶ βρῶσιν ἅπασαν | cf. E. M. 216, 1, τετυγμένον οἵ. 379, G 162 Ἠπόλλω
E. Gud. 116, 58, Or. 37, 13 Eust. 1653, 55, Doed.. βωμῷ, 9 910 βωμός - νυμφάων, 0 48 Ὁ
Gl. 9439. 9 363 βωμός τε ϑυήεις, ϑυώδης - βωμός,
βρωτύς (βορ, βιβρώσχω) cibus. T 205 εἰς Ap. D. 88 cf. Ven. 59, 4 448 Ap. P. 95 évóp
βρωτὺν ὀτρύνετον, σ 407 οὐχέτι χεύϑετε ϑυμῷ τὸν περὲ βωμόν, 4 808 ϑεῶν - βωμοί! ,
βρωτὺν οὐδὲ ποτῆτα sch. H. προπερισπωμέ- 918 ϑεῶν ἱεροῖς ἐπὶ βωμοῖς cf. B 305, O 9
voc, sed. v. Herod. 1, 238, 7 ed. Lentz, cf. Hes., πὰρ δὲ Διὸς βωμῷ περικαλλεὶ cf. 2585
Eust. 1658, 58 Lob. Par. 439. Doed. Gl. 2439 Apoll. Lex. 53, 20, E. M. 217, 48, E: Οἱ
vertit: epulatio. 118, 11, Hes, Suid., Eust. 1564, 98, Nitzs
βύβλενος (βύβλος) papyraceus. q 391 (ὅπλον) ε 59.
βύβλινον cf. E. M. 216, 35 non recte Eust. Βῶρος, Maeo, Phaesti p. E 43. — 9) Perie
1913, 28. f. ex Polydora ΠΟ 177, cf. Apd. 3, 19, 1. 4
βύχτης (βυχ Savelsb. Dig. 24, Pauli Kuhns de accentu EM. 742. ;
Ztit. 18, 19) stridens. z 30 βυχτέων ἀνέμων v. βωστρέω (βώστης, βοηστης, βοάω 1
sch. T et Q. Apoll Lex. 53. 14 φυσητῶν cf. Rhem. 159 Parall. 450 cf. Doed. Gl. 2027) el
E. M. 179, 17. 216, 50, E. Gud. 79, 42, Hes. inclamo. μὲ 194 βωστρεῖν δὲ Κραταιίν ||
Eust. 1646, 34, Lob. Rhem. 100. v. sch. H. vs. 124 Lehrs, Ar. 189) Apoll. ]
βυσσοδομεύω (βυσσοδόμος, βυσσός et 53, 24 φωνεῖν, ἐπικαλεῖσϑαν cf. Et. MZ
δέμων profunde struo s. molior. translate: pro- 38. 395, 39, Suid., Hes., Eust. 1717, 1520
funde cogito. 3$ 273 χακὰ φρεσὶ fvocoóo- βωτιάνειρα (βῶτις ἃ βόσχειν verbi 8
μεύων | sch. P. χατὰ βάϑος τῆς διανοίας βου- u et ἀνήρ Lob. Parall. 549, Clenm Comp. ἢ
λευόμενος. βυσσὸς λέγεται ὁ βυϑός καὶ δέμω τὸ Doed. 2016, aliter Schoenbers Comp. [
χκατασχευάζω v. sch. E, ef. o 66, δ᾽ 676 μύϑους, viros alens. A 155 ἐν Φϑίῃ ἐριβώλακι
οὃς - ἐνὲ φρεσὶ βυσσοδόμευον | v. sch. BEQ et τιανείρῃ |, Ap. P. 185 Ven. 265 ἐπὶ χϑον
T, o 465 491 v 184 καχὰ βυσσοδομεύων |cf v. l est τ 408 ἀνὰ χϑόνα βωτιανειθαὶ
Apoll. Lex. 53, 15, E. M. 217, 32, E. Gud. 115, πουλυβότειραν, quam Kayser recepit. AT
46, Or. 33, 4, Suid., Eust. 1513, 43, Doed. Gl. 359. Lex. 53, 96 ἄνδρας βοσκούσῃ ἢ τρεφουσῇι
βυσσός (cum βαϑύς cohaeret Curt. Et. 459) E. M. 218, 48, E. Gud, 118, 27, Hes., Eust.
profundum. 42 80 ἐς βυσσὸν ὄρουσεν de accentu. 2. 12. EC
v. Herod. ad |. Eust. 1240, 38, Suid, praet. cf. βώτωρ (Bo, βόσχω) pastor. ξ 102 αὐτοῦ,
Apoll. 53, 19, sch. P 9 273, E. M. 217, 19, Hes, τορες ἄνδρες οἵ. MM 302 o 200, Apoll. Le
Doed, Gl. 2440. 22 νομεῖς cf. E. M. 218, 41, Eust. 699, 4$
βύω (ad skr. sphu refert Benf. 1, 553) refer- Doed. Gl. 2016.
{τ
γαῖα (skr. gàus. ad gà — Ba, βαίνω referunt λὴν ἐπὶ γαῖαν | cf. O 81 δ᾽ 268, o. 79 moi
Bopp Gr. 1, 255, DBenf. 2, 144, ad γα, γεν ἐπ᾽ ἀπείρονα γαῖαν, δ 505 h. Ven. 22
Ahrens Formenl. p. 154, Goebel N. Qu. p. 7, Q&« γαίης, Ap. P. 187 Rol Ug t
Pott Kuhns Ztft. 6, 18) terra, 1) P 818 447 200 301 v. Friedlaend. Ariston. ad L) zt
[$ 158] OQ 351 8 131 ὃ 417 x 191 A 939 σ΄ 130 βου πείρατα γαίης, --- À 576 γαίης
131 h. Ap. P. 37 Merc. 389, — 4 365 τ 111 γαῖα υἱόν (άϑετ. v. sch. QT.) — invocatur à
μέλαινα, Y 58 γαῖαν ἀπειρεσίην, H 446 (άϑετ. bus I'978 O 36 s 184, — caelo opi
v. Ariston. ad 443) o 386 418 τ 107 im? (semel 769 Θ 16 46 41 735 E1(4019 Σ
zur?) ἀπείρονα γαῖαν, g 364 ξ 380 τ 284 πολ- 869 « 54 A 18 h. Cer. 33, h. 32, 9,
ἦν. ἢ E
498 ἀϑανάτους τε ϑεοὺς καὶ γαῖαν ἐρεβινήν, --
ommemoratur una cum mari Θ 94 Ξ 204 s 994
(c γαῖα cf. Cer, 134.
à ;
7 ἐν πατρίδι γαΐῃ,
Curtius Philol. 3,
66 φέλῃ ἐνὲ (£v) m.
N 645 ὁ 706 καὶ 88
102 120 πατρίδα γαῖαν]
7. | τρηχείης 196-
7. y.| y 111 σὴν m. y. cf.
4/6 545 ε 168 5 135 5 77 o 199 v 259, [9
ἐ O 505 ἣν m. y.
9 144, — e 49
δὴν ἐς m. y., — B 174 φίλην
158 454 4 180 E 687 H
ad 443) I 97 47 414 [4
Il 882 X 101 Ψ 145 150
290 8 221 ε 37 904 z 569 [4 455] v. sch. IT.,
333 ὁ 65 c 148 τ 958 990 298, — sine appo-
Hone patriam significat ὃ 593 ἐπεὶ ἀσπασίως
γαῖαν, — aquae opponitur e 392 398 408
& 982 v 156 5 339 w 938
gentile accedit 4 954 H 194 9 107 Azaud«
ta», h. Ap. P. 932 ακωνίδα γαῖαν, — genit.
edit E 545. IvAtov, Ψ 906 Αὐθιόπων (v. 1.
j
1 v. Ariston, O 499
914 484 4 161
394 425 574 M
P
^
ΔΑ 876 8 80 & 167 9 190 . 989 99
4 129 493 c
D. 118 Cer. 306 309 401 429, — X 329
Up» γαῖαν, — O0. 715 Y 494 4.587 c 111
| μέλαινα, μ 242 γαῖα - ψάμμῳ χυανέη (v.
wéy) — H 99 ὕδωρ xal γαῖα γένοισϑε
Ὁ, — de Hectoris corpore 54 χω-
'αἴαν" — plur. $ 984 γαιάων - ἁπασέων,
8 802 τὲς ἄλλη - γαιάων, Ap.
; — 86 mortem atque inferos
cy πολυφόρβην χερσὶν ἀλοία
2
276 h.
2x3
ENTM γαιήιος — γαλαϑηνός
S vv. ab Aristarcho dammatis y.
243
γαῖαν, cf. T 959, v 81 γαῖαν ὕπο στυγερὴν
ἀφιχοίμην, ὦ 106 ἐρεμνὴν γαῖαν ἔδυτε οἵ, Ζ
19, y 16 ὅπου κύϑε γαῖα, X 482 ὑπὸ κεύθεσι
γαίης cf. ὦ 904 h. Cer. 340 398 415, — h. Merc.
258 ὑπὸ γαίῃ, h. Cer. 431 ὑπὸ γαῖαν, Z 464
χυτή - γαῖα cf. [Ξ 114 v. Ariston.] Ῥ 256 y 958
V. Lehrs Ar. 102. B 463 γαῖα teste sch. V.
lectio Aristarchi fuisse dicitur pro λειμών, 4
698 v. 1. est ἐν Ἤλιδι γαίῃ pro δίῃ, γαῖαν de-
nique legitur in versu ἃ Cratete post € 246 in-
serto. — Hes. γαῖα ἡ χόνις χαὶ ἡ γῆ c£. E. M.
222, 48, E. Gud. 117, 42. (nim? γῇ, γαιήεος,
γείτων, γαιήοχος, ἐννοσίγαιος).
γαεήεος (yatc) terrestris. ἢ 324 Τιτυὸν γαι-
510v υἱόν sch. V. τὸν τῆς γῆς viov cf. Apoll.
Lex. 53, 33, E. M. 233, 12, Hes., Eust. 1589, 6.
γαεήοχος (γαῖα, ἔχων) qui terram sustinet;
Neptunus Y 34 « 68 5 322 Ποσειδόων γαιήο-
χος, y 95 9 350 Ποσείδαον γαιήοχε, N 43 IIo-
σειδάων y. ἐννοσίγαιος |, εἰ 598 ἢ. 22, 6 Πο-
σείδαον y. χυανοχαῖτα, — sine nomine dei JV
83 125 γαιήοχος, N 59 677 0 229 2 941 y. &-
νοσίγαιος | c£. 1188 X 355 Ψ 584, O 174 201
y«ujoys χυανοχαῖτα |, ἢ. Merc. 187 ἐρισφαρά-
yov l'uujózov. male sch. D. YN 195 ἢ τοι ὃ ἐπὶ
γῆς ὀχούμενος ἢ ὃ χαίρων τοῖς ἕρμασι»-
(probat hoc Doed. Gl. 69) ἵππιος γὰρ 0 ϑεός,
bene sch. AD. ὃ ἔχων ἤγουν βαστάζων τὴν
yi»: ἐπὲ γὰρ τοῦ ὕδατος ἢ γῆ ἐστήριχται,
minus accurate sch. D. XN 43 ὁ τὴν γῆν συνέ-
χων, v. E. M. 288, 3, E. Gud. 117, 51, Hes,
Lex. Seg. 229, S. 9, Eust. 554, 90. 1392, 9»
Welcker Gr. Gótterl. 1, 697. minus bene Auten-
rieth ap. Ameisium in additamentis ad 9 3920:
dominus terrae. — de accentu cf. La Hhoche
HT. 422, Weissenborn adii. compp. Hom. p. 31.
(γαέω) (a stirpe y«v, y«z cf. lat. gaudeo Curt.
Et. 163, Pott W. 1, 714, Benf. 2, 114. part.
solum) γαέΐων superbiens. Aegaeo 4 405 χύδεϊ
γαίων |, [Mars E 906 Ariston. ἡ 9. civ ἀστε-
9iozo περιεστιγμένῳ ὅτι οὐ δεόντως iz τοῦ
περὲ βριάρεω λόγου ἐνθάδε μετάχειται ὁ gri-
χος" οὐ γὰρ χαὶ χκύδους ἄξιον πέπραχται αὐτῷ"
χαὶ ὅτι ἄτοπον ἐπὶ τῷ κύδει γαυριᾶν τὸν ὑπὸ
ϑνητοῦ ἡττώμενον] luppiter € 51 sch. BL. τῇ
ἑαυτοῦ ἐνηδόμενος δόξῃ καὶ ἀρετῇ οἵ [“ 81] in
Ariston. ad 78. —
Cf. Apoll. Lex. 53, 99 γαυριῶν, E. M. 293, 91,
E. Gud. 118, 40, Or. 41, 5, Lex. Seg. 9929, 14.
20, Hes. Eust. 1881, 17, Doed. Gl. 68.
γάλα (stirpem γαλαχτ pro γλαχτ, cf. lat. lact,
à radice gal splendere ducit H. Weber E. F.
p. 4 sq., ad ἀμέλγειεν refert Pott E. F.: 2, 204.
311 1, W. 1, 759, cum βόέλλειν, quod a gal ra-
dice derivat, componit Walter Kuhns Z&ft. 11,
436, Bopp Gr. 1, 954 in γα inesse putat skr.
£àv — foz, quem sequuntur M. Mueller Kuhns
Zift. 12, 27, qui in posteriore parte inesse putat
Skr. ra£as, et Pictet Or. 2, 29, qui eam ad λάζω
refert, cf. Curt, Et. 162, Lob. Par. 95, Elem. 2;
284. 361) lac. 4 434 γάλᾳ Asvzóv | cf. E 909
ε 246, ὃ 88 γλυχεροῖο γάλακτος |, 9 89 ἐπη-
ἑτανὸν γάλα ϑῆσθϑαι, { 997 ἄκρητον γάλα, h.
Merc. 267 ἡμετέρης γάλα μητρός cf. Cer. [236],
€ 304 γάλακτι δ᾽ εἴχελον Gv9oc. v. E. M. 219,
43. 51, E. Gud. 128, 41, Eust. 1627, 33 (γαλα:
ϑηνός, yA&yoc, περιγλαγής.
γαλἄϑηνός (γάλα et 9«, 91, ϑῆσϑαι Curt.
Et. 164 237, Hainebach de Gr. ling. redupl. p. 90,
Lob. Proll. p. 193, qui ex γαλαϑής, quod sumit,
ortum putat) lactens. à 336 o 197 γνεβρούς -
16*
s
944 γαλήνη —
γεηγενέας γαλαϑηνούς |, Nauck Aristoph. p. 23
ex sch. ad 339 Aristophanem scripsisse conicit
νεηγενέα γαλαϑηνόν, praeterea 7. E. M. 219,
56, E. Gud. 118, 46, Or. 41, 16, Lex. Seg. 229,
99, Suid. Hes. Eust. 83. 29, Doed. Gl. 2348.
Ταλαξαύρη C ἐρατεινή h. Cer. 5, 423, nym-
pha, Persephones comes, Oceani et Thetidis
f. Hes. th. 353. !
Ταλάτεια, Nereis Σ 45 (γάλαν.
γαλήνη (ad γαλ radicem refert H. Weber E.
F. p. 52 sq. cf. Curt. Et. 163, Lob. Proll. 194,
Doed. Gl. 79) serena maris et ventorum tran-
quillitas; maris aequor serenum. 8 391 4 168
ἡ δὲ (v.l ἡ δὲ v. Ariston. ad O 127) γαλήνη |
ἔπλετο νηνεμίη sch, BEH. e 991 γαλήνη ἀνέ-
μων, οὐ κύματος. ἐπάγει οὖν (μεγάλου ὑπὸ
χύματος ἀρϑείς", cf. sch. QT. sed ad mare uni-
versum videtur referri, ε 452 πρόσϑε δέ οἱ
ποίησε γαλήνην, ἡ 919 ἐλόωσι γαλήνην non
bene sch. T. vituperat τοὺς γαλήνην τὴν 9«-
λασσαν ἀκούοντας, x 94 λευκὴ δ' ἦν ἀμφὶ γα-
λήνη, E. M. 219, 52 ἡ πραεῖα καὶ ἐφεσταμένη
θάλασσα cf. E. Gud. 118, 48. 119, 12, Or. 41,
1, Eust, 1539, 61. 1649, 62.
γαλόως (at. glos Curt. Et. 164. 524, Pott
E.F.: 1, 131 ex ycAo-oc ortum putat Brug-
manu Curt. Stud. 4, 161, ad γαλ radicem refe-
runt Ascoli Kuhns Zítft. 19, 319 et Pictet Or. 2,
375) glos, mariti soror. J' 122 γαλόῳ, ᾿άντηνο-
οἰδαο δάμαρτι Herod. βαρύνειν δεῖ τὸ γαλόῳ.
expl. sch. A. ἀνδραδέλφη, Ariston. ἡ ὅδ. διὰ τὸ
γαλόῳ v. Friedlaend. ad 1., Z 818 γαλόων ἢ
εἰνατέρων εὐπέπλων | cf. 888 Q 769, X 478
γαλόῳ τε καὶ εἰνατέρες Didym. γαλόῳ οὕτως
cf. Herod. et sch. B. Apoll Lex. 53, 31, E. M.
290, 9, E. Gud. 119, 14, Suid., Hes., Poll. 3, 32,
Eust. 391, 40. 648, 26, Lob. Elem., 1, 471, Nauck
Aristophan. p. 135 sq.
γαμβρός (skr. Samátr, lat. gener. ad ye, γεν
radicem refert Curt. Et. 499, cum dam, fam
radice cohaerere putant L. Meyer Kuhns Ztft.
7, 17, Grassmann ib. 11, 14, Schweizer ib. 12,
307, Ebel ib. 14, 156) 1) gener. Z 177 γαμβροῖο
πάρα Προίτοιο cf. 118, Z 249 γαμβροὶ - Πρι-
ἀμοιο, I 142 γαμβρός ziv μοι ἔοι cf, 984, 4
739 y. δ᾽ ἦν Avysi«o |, N 498 y. δ᾽ ἦν ᾿Αγχί-
cuo, Q 391 παῖδες zal γαμβροί, y 881 νεᾶσι
χαὶ γαμβροῖσιν, Ó 569 “Διὸς γαμβρός, ἡ 918
ἐμὸς γαμβρός in versibus ab Aristarcho damna-
is v. sch. P. ad 311, 9 582 πηός - γαμβρὸς ἢ
πενϑερός, h. Cer. 84 οὔ j
pro vocativo est v 406 γαμβρὸς ἐμὸς ϑύγατερ
τε (v. 1. ϑυγάτηρ). — 2) levir, vel universe affi-
nis E 474 σὺν γαμβροῖσι χασιγνήτοισί τε σοῖ-
h. BL. τῷ τῆς ἀδελφῆς
σιν}, N 464 γαμβρῷ sc
ἀνδρί, NN 466 ὃς σὲ πάρος tQ γαμβρὺς SOv
ἔϑρεψε. cf. Nauck Aristoph. p. 134, E. M. 220,
39. 991, 7, E. Gud. 119, 51, Or. 39, 9, Lex.
Seg. 998, 21, Hes., Eust. 572, 45.
γάμέω (ex yapjo explicat Curt. Et. 557, ἃ
yuoc ducit Christ Lautl. 158, Grassmann Kuhns
7tit. 11, 88, ad dam s. $am radicem referunt
L. Meyer Kuhn 7, 17, Ebel ib. 14, 156) praes
part. γαμέοντι ὃ 208 (pro futuro habet Doed.
Gl. 2441), fut. γαμέω, inf. γαμέειν 0 522, aor.
ἔγημε), y5usv), inf. γῆμαι, part. γήμας, γή-
μάντι, — med, pr. inf. γαμέεσϑαι, fut, γαμέσ-
σεται I 894, aor. opt. γημαιϑ', inf. γήμασϑαι
(quinquies eliso αὐ), part. γημαμένη. 1) act. uxo-
rem duco. Ammon. p. 96 γαμεῖ μὲν ὃ ἀνὴρ,
γαμεῖται δὲ p γυνή. I 998 χούρην δ᾽ οὐ γα-
τοι ἀεικής γαμβρός, 8
γαμψῶνυξ
μέω ᾿Αγαμέμνονος cf. 891, I 399 γήμ
μνηστὴν ἄλοχον, buxvtav ἄχοιτιν οὕτως 4
σταρχος κατὰ δοτιχήν, ἄλλοι δὲ γήμαντα
433 μὲν γῆμεν ἀνήρ, « 86 ᾿τρείδαο |.
(t "v. À 179 μὲν ἔγημεν ᾿Αχι
ἄλοχον uou, j
ὅστις ἄριστος, À 282 τὴν ποτὲ Νηλεύς
o 592 μητέρ 1
o 941 ἔγημε yvvatza,
μέειν, q 129 ἐμὲ - γῆμαι, 9 158 Πηνελόπεια
v 149 τὶς ἔγημε πολυμνήστην βασίλειαν, h. |
4 ynut - Εὐρυφάεσσαν, -- suppletur acc. & ]
"Aópiotoio δ᾽ ἔγημε ϑυγατρῶν, A 997 γήμι
974 ὃ δὲ - γῆμεν, x 84 τὶς - ἀνδρῶν GM
ἔγημεν, — absolute ὃ 208 γαμέοντί τε
μένῳ τε. — 2) med. a) nubo. 8 113 you
τῷ xtà., À 918 γημαμένη ᾧ υἷι, ο 1T
μάχῳ γήμασϑαι, o 210 γήμασϑ᾽, à z' e
σϑα cf. v 342, c 289 τῷ γήμας αἰ "AX
ὕς τις ἄριστος, — suppletur E]
μασϑαι ᾿Αχαιῶν Oz τις ἄριστος,
ὅς χε χτλ. cf. v 935 — à
9
o
ἡ δὲ — γήμαιϑ'᾽ ὃ
solute « 975 γαμέεσϑαι, τ 157 531 ynucct.
b) I 394 μοὶ - γυναῖκα γαμέσσεται αὐτός |]
ter mihi leget uxorem, Apoll. Lex. 53, 3
γάμον ἄξει cf. Eust. 785, 92, Hes.,
Ἠρίσταρχος γυναῖκά γε μάσσεται, quem 3
quitur Bekker. (in versu post II 867 inserto
sch. V.)legitur ἔγημε Θέτιν, atque λ 894
Comment. crit. spec. V. p. 10 deleto v.
pro ἦγε Aristarchum legisse γῆμε evincere
detprovocans ad schol. Apoll. Rh. 3, 99
ὥμος (ad γα, γεν radicem refert Curt.
499, ad skr. $am, dam ali, v. s. V. γα
nuptiae. Ν 382 cf. “ὁ 62 y 994 5.27 0
A76 4 50 φ 200 h. Ven. 19, « 277 β 196 36i
τεύξουσι, v 307 ἀντὶ γάμου πατὴρ vg
ἀμφεπονεῖτο, β 97 τ 142 ὦ 132 ἐπειγόμε
τὸν ἐμὸν γάμον, β 205 διατρί "Ag eui
ὃν γάμον, ubi v. i
censet, ὃ 7 τοῖσιν
νης ἐμέϑεν. —
untur € 491 y«u
4dovc p. 1 sq.
γαμψῶνυξ (γαμψός, ὄνυξ Doed.
cf. Berch Composs. p. 6, EM
p. 67) qui ungues aduncos habet. |
αἰγυπιοὶ γαμψώνυχες ἀγκυλοχεῖλαι |,
γανάω
10] γαμψώνυχες, Hes. ἐπικαμπεῖς ὄνυχας
ες, οἵ. E. M. 11, 20, 221, 11, F. Gud. 119,
. 41, 15, Eust. 1928, 30.
ἴω (γάνος. ad skr. vanas refert Kuhn Ztft.
à y«v, yc radice, cf. lat. gaudeo, ducit
Et. 163) splendeo. Ν 263 zópv9lc καὶ
χες λαμπρὸν γανόωντες |, sch. BL. στίλ-
ες, T 359 χόρυϑες λαμπρὸν γανόωσαι
(πρασιαἢ) ἐπηετανὸν γανόωσαι, h. Cer.
QziGcov) ϑαυμαστὸν γανόωντα, Hes. ya-
WrEG" λελαμπρυσμένοι, λάμποντες cf, E. M;
16. 223, 43, E. Gud. 121, 25, Suid., Eust.
i 1574, 28, Nitzsch ἡ 197, Lob. Rhem.
utet (γανυς stirpem cum skr. vanus com-
Kuhn Zitft.
t φρένα ποιμήν | sch. BL. χαίρει, Y
ται δέ τε τοῖς ἐνοσίχϑων, Ξ 504 ἀν-
Q9 ἐλθόντι γανύσσεται sch. BL. μετα-
"oydvoc γὰρ ἡ χαρὰ καὶ τὸ λάμ-
, t 48 τέχνα | οἴχεδε νοστήσαντι παρ-
οὐδὲ γάνυνται cf. Apoll. Lex. 53, 98,
221, 16, Suid., Lex. Seg. 230, 7, 9, Eust.
11710, 9, falso Doed. Gl. 72.
υμεήδης, ἀντίϑεος D. Y 939
m pulcherrimus, cuius a dis
us patri equas dat, -ὅεος E
μήδεα h. Ven. 4, 901.
ἃ τοῖς μήδεσι γάννυσθαι
» ἄρ αὐ nam, enim. particula argumen-
explicativa. veterum nonnulli encli-
e voluerunt v. Apoll. de coni. 508, 1,
229, b. I) argumentativa: denn 4 56
54 177 260 [296] 557 589 Β 19 99 66 67
21 665 687 755 I'98 88 97 994 440
4 48 235 987 305 343 360 415 5832 543
195 516 253 383 517 566 699 790 824
)'8:5 891 896 Z 15 (v. 1. μέν v. sch.
124 167 190 227 361 367 409 411 414
435 447 (v. L uév) 487 501 H 94 52
197 980 285 409 Θ 311 400 408 [422]
28 49 69 104 204 956 319 3975 877 401
31 453 603 695 650 686 [694] A 47 51 66
5. 118 191 188 197 232 251 492 462 552
80] 274 359 390 400 408 469 514 [543]
615 658 668 719 M 59 54 63 66 108
174 [177] 296 247 N 851 71 89 128
713 722 X 63 80 99 200 213 249 961
460 474 503 591 O 107 110 135 139
6 596 [619] 618 628 652 657 797 II
P 291 3083 423 448 (άϑετ.) 498 550 658
0 844 866 P 14 67 118 146 978 354
9 405 408 449 464 509 512 564 644
l X 210 294 247 954 988 329 T' 80
226 235 411 Y 18 183 (é9er.) 911
δ] 165 304 331 379 439 516 536 566
988 438 489 507 *? 90 63 105 137
99 497 445 469 479 (G9sc.) 594
9 865 894 9 69 131 157 186 198
Ü 565 650 637 708 798 743 774. « 7
| 351 354 361 403 B 58 63. 134 163
Il 237 319 357 y 15 20 97 927 961
4 262 0 79 149 162 187 192 292 546
2 638 677 754 829 ε 6 16 98 (ἀϑετ᾿)
1 923 404 454 & 40 136 160 175 203
Ὁ ἢ 32 40 51 908 9 86 182 185 908
293 468 479 489 511 538 . 144
5 303 419 493 440 z 27 32 73 267
[981 418 1 52 [157] 219 330 340 445
7. rois ἢ,
rapti poe-
266; &av-
(Et. M. à μῆ-
).
245.
461 498 621 693 μ 79 107 186 230 275 392 407
435 [446] v 15 40 313 333 5€ 17 57 119 138 146
156 270 275 986 359 388 421 433 463 471 475
(V. 1. δ᾽ do") 488 513 o 90 66 88 911 914 335
495 514 π 86 134 196 313 355 372 377 398 411
9 1 20 145 154 957 386 400 439 509 (G9ec.)
511 537 587 c 149 180 184 931 987 342 τ 97
,
πος γὰρ -
; 18. 80 93 191 200 222 269 976 360 390 504 585
v 121 155 294 309 313 394 9 91 93 150 355
X 96 104 136 313 w 18 60 65 109 194 215 266
ὦ 92 96 188 253 395 493 433 ἢ. Ap. D. [20]
64 [96] 98 153 Ap. P. 164 969 991 Merc. 131
203 309 324 443 448 458 516 Ven. 9 114 194
251 279 Cer. 57 917 999 307 479 h. 19, 33: 89.
25, 2. 29. 4, 10. — ΠῚ Explicativa 4 80 195
262 270 356 389 396 493 507. 595 526 590 B 13
14 30 31 31 68 240 [319] 366 386 409 597 619
641 688 800 834 I' 170 4 163 179 226 331 374
976 413 437 480 518 E 40 51 61 188 206 341
979 402479 796 901 Z38 137 59 216 202 408 H
58 156 6 29 197 141 473 I 108 11l 227 939
241 304 A 25 57 305 325 355 378 421 493 496
44 21 128 332 339 (v. L pro οὐδὲ ydo et οὐ
γάρ οἱ et οὐδέ 01) 341 597 557 600 688 700 M 118
125 152 200 204 340 417 N 13 49 223 247 957
262 363 405 431 436 460 512 608 661 666 T14
115 206 305 O 88 111 924 451 521 532 [610] [613]
645 658 1I 382 403 510 570 609 611 699 713
846 P 356 363 453 515 597 545 598 666 X 34
96 186 168 191 970 311 329 373 T 49 99 150
334 Y 98 306 467 4 76 92 180 915 316 384
391 600 .Y 50 51 956 975 998 y 75 241 976
217 298 379 381 434 (Bekk. δέ) 451 544 619
621 691 Q2? 49 296 943 394 401 403 421 461 535
566 670 739 765 « 99 33 114 194 260 264 8 77
89 163 214 335 359 410 y 76 89 95 118 152
221 266 δὶ 6 [62] 86 141 164 900 237 239 895
368 441 475 607 619 s 983 402 (v. 1. δέ) 423
483 6 34 66 164 173 965 970 ἢ 99 110 901 216
234 43 138 214 946 302 390 504 544 557 . 5
125 132 163 164 304 2 291 69 86 108 171 180
194 427 437 2 53 69 101 166 187 197 311 481
508 580 (G9sr.) u 167 358 v 930 $ 40 391 334
445 o 239 278 318 448 450 532 7t [101] 153 [294] 412
o 94 262 (v. ] δέ rec. Kays) 983 404 516 563
606 σ 115 τ 18 84 160 163 940 955 975 291
365 572 v 88 187 915 305 φ 18 21 36 153 306
x 49 140 362 414 ὦ 104 183 965 394 456 h.
Ap. P. 48 Merc. [149] 178 956 396 472 552
Cer. 207 259 h. 7, 11. 19. 31, 4. — In singulis
haec potissimum notanda: 1) γάρ ponitur in
sententia parenthetica B 485 /1 986 Z 393 KW
176 352 M 326 P 612 Ψ 540 774 Q 993 « 301
[y 199] ὃ 827 s 95 409 1. 432 2 9926 A 954 v
324 π [101] 161 199 9208 9 424. 2) ita ponitur
ut aut referatur ad sententiam quae sequitur, aut
cogitatione supplendum sit id quo refertur:
a) post vocativum in initio orationis 7^ 156
"Arpe(dn, σοὶ γάρ τε μάλιστά γε λαὸς ᾿Ἀχαιῶν
πείσονται μύϑοισιν supple: te potissimum ap-
pello, id quod inest in vocativo. pariter '34
Cf τ 350, ubi tamen sunt qui referant ad ea
quae sequuntur. sequitur sententia ad quam
refertur H 328 Ariston. ἡ d. ὅτι ἀπὸ τοῦ γὰρ
αἰτιώδους εἰσέβαλεν ἀρχαϊχῶς cf. Ψ 890 ἃ
337 (v. sch. MS.) & 29 z 174 (v. sch. HQ.) 190
(sch. H. ad 189) 226 μ 154 908 390 c 259 χ τὸ
cf. B 248 (v. 1. δὴ) aut supplenda est sententia
àd quam refertur qw 248, f) in initio responsi
refertur ad orationem quae antecedit 4 993 9.
159, praemisso vocativo £ 402 o 78. c) post
*
246
πῇ
do^) o ὅ09, ποίῃ (γάρ Bekk. τ
.T &' rec.
prae-
γάρ (Bekk. τ᾽
999
m.
,,
τι
cf. A 193, pariter Á
cf. Σ 182 (Aristarchus in altera ed. τάρ, Bekk.
τ᾽ 4o) ad ea quae sequuntur τίς γάρ refertur
D 475 nisi mavis respici ad compellationem. ad
ea quae antecedunt refertur πῶς γάρ zx 70 t
395, οὐ γὰρ δή s 23 ὦ 479. δὴ omnino ad in-
sequentem sententiam refertur γάρ 4 429 E 877
H 13 A 692 N 298 736 Π 630 P 221 (v. Ari-
ston) £€ 959 Ψ 606 ξ 944 496 τ 407 v 273 9
958 ὦ 443. e) inter sententiam praegressam et
eam quae y«o habet, supplenda est sententia
T'905 cf. Γ᾿ 458 A 152. 3) post τόδε, τάδε
(0s) expositio orditur ἃ γάρ explicativo Ó 148
Il 399 & 319 v 42. q. 74 232 w 802 h. Ap. D. 67,
post ὧδε B 808 (v. Nican. et Friedlaend. p. 74)
Ὁ 662 cf. V 627 v. Ariston. 4) additur formis
pronominis ὃ ἡ τό A4 9 12 55 404 58l, B 118
555 769 4301361 E9265 Z 800 399 (v. l, ἄρ᾽} I 25
904 K 57 59 352 [531] 44 520 X 31 460 464 0
383 448 P 998 554 566 Σ᾽ 250 Y 18 949 «P 756
Ὁ 396 « 986 351 [259] 8 158 y 44 934 ὃ 753
t 139 519 λ 358 ξ 59 317 ὁ 17 o 172 σ 241
i 188 397 479 v 85 φ 858 χ 344 ὦ 255 286
459 h. Merc. 430 482. τὸ γάρ 4 228 I 422 II
457 615 o 996 cf. 4 49 I Τ06 O 599 T 161 Ke)
70 πάτο c 5 h. Merc. 535 Cer. 122, pro quo 0 γάρ
M 344 357 V 9 ὦ 190, iungitur ὡς γάρ A 217
0 407 I 690 (ἀϑετ.) Ξ 190 P 128 «ὁ 68 525 ε
Al 9 79 x 98 64 v 282 w 951 h. Ap. P. 59
Cer. 395, ὧδε γάρ A 212 O 401 415 454 M 217
346 359 £ 9266 Ψ 410 672 π 117 440 χ 215. &
accedit γάρ ad τοῖος E 667 K 145 Ν 677 II
39 p 164 d? 989 X 941 Ῥ 10 280 (“ὁ 153 182
384 « 343 B 986 y 496 ὃ 206 826 λ 549 556
» 115 c 196 136 τ 487 φ 337 ὦ 62, ad τοιοῦ-
τος v 181, ad τόσος Καὶ [52] Η 338 P953 X
493 ἐ 965 499 σ 256 t 119, legitur ἵνα γάρ K
127 pro quo Bekker HB. 267, 21 τ᾽ ἄρ. b)in
protasi relativa γάρ pertinet ad apodosin in-
sequentem 4 44 K 214 N 778 Σ 460 « 245 ἃ
585 (ἀϑετ) ξ 93 π 192 τ [130] cf. B 289 4 735
δ 45 ἡ 84. 6) pariter in protasi conditionali.
de αἱ γάρ vide s. v. αἴ, adde τ 22 v 169 «t
γὰρ δή" εἰ γάρ legitur c. indic. O 366 Y 26
Ὁ 906 ὁ 732 w 91 ὦ 984, c. opt. 6 538 IN 276
485 895 P 156 561 « 955 y 218 o 545 zx 148
o 496 513 c 366 h. Ap. Del. 51, saepius sensu
conditionali quam optativo, praeterea εἰ γὰρ δή
K 433, εἶ μὲν γάρ I 515 M 67 392 Q9 290, εἰ
uiv γάρ zt K 449, εἴ περ γάρ 4 δῦ 0 158 T
164 ? 576 X 86 v 42, εἴ περ γάρ τε A 81 4
160 961 M 945, εἴ περ γάρ «s A 580 Β 123
Θ᾽ 205 M 308 N 282 :P 344 B 246 355, ἤν περ
γάρ T 32 X 487 μ 123, ἤν nto γὰρ δή I 393,
ἣν περ γάρ zs c 918. 7) Singulari modo di-
ctum est 4 295 ἄλλοισιν δὴ ταῦτ᾽ ἐπιτέλλεο,
μὴ γὰρ ἐμοί γε [σήμαιν᾽ v. Ariston., non bene
γάρ iungit orationem » 189, difficultatem habet
B 119 v. Koechly de Il. B 1—483 p. 13. —
8) iungitur cum aliis particulis, a) de ἀλλά-γάρ v.
s. v. ἀλλά 19. adde h. Cer. [236] ubi nullum
vocabulum intercedit. b) γάρ δὴ (Naegelsb. Anm.
p. 495) B 301 E 383 H 172 I 993 K 173 498
S58 Q 54 y 945
h. Cer. 269 991. €) δή γὰρ .4 51
O 400 488 P 516 625 €2 551
378 450 Ven. 18, nam etiam B 29 8
48 58 E 478 4 698 Ν 228 II 810 T 52 9;
568 B 17 169 171 ὃ 199 595 s 170 190 ἐ
& τὸ o 419 566 σ 198 261 τ 15 965 510 h.-
958, vocabulum interponitur o 317. e) ji
(Kvicala Ztft. f. óstr. G. 1864, p. 413)
A 68 81 B 481 I'95 Z 367 1410 Καὶ
945 O 187 197 Φ 24 143 Ψ 156 (v. l.
Ὁ 527 602 « 152 y l47 ὃ 397 ε 79 ἢ
917 & 228 o 54 400 o 78 322 τ 562
430, inverso ordine τὲ ydo 79277 h.
ἢ ydo vo. E 265 K 950 P 475 B 2
189 451 o 572 τ 592 φ 172. g) ἢ vot y
414 V 465. h) μὲν γάρ Γ' 489 E 877 Z2
141 A4 8835 M 67 392 N 49 279 190 Ξ 1]
335 517 P 461 681 £988 312 327 Y 107 d
ip 530 Q 751 « 392 411 y 86 262 276 3
495 807 s 218 411 ἡ 86 304 507 à 484 u
244 ξ 999 z 814 o 532 τ 519 563 v 94
Merc. 344 Ven. 86 ἢ. 34, 1 — o2 μὲν 7
453 E 402 901 Z 84 I 545 N 556 P2446.
3231 Y 89 839 Ψ Τῇ 834 € 66 172 989
173 (d9sv.) t 182 301 ἡ 73 9 147 552 ε
z 98 ξ 190 o 516 π 927 59 224 310 o Τῇ
c 98 182 q 261 h. Cer. 331, in senten!
ἐπεί pendente h. Ap. P. 386, — μὲν yi
A 389 492926 375 415 1515 4341 M 67
σ 175, — οὐ uiv γάρ τοι πὶ 904, — d
τε I 406 P 797 X 149 Ψ 590 & 105,]
γάρ τε h. Ven, 132, — μὲν γὰρ δή & BE
242, — ἢ τοι μὲν γάρ Y ΟἹ 312 y 194.
οὖν B 350 4 754 O 932 β 132. k)
(Naegelsb. Anm. 1 Aufl. Exc. 3, 8 Heller
18, 116) A 113 236 B 342 4 467
A 74 690 N 352 554 XE 464 P 554
HB. 319, 3 pro ó' proponit κ᾽ ut & 921
P 299 468 y 143 ὁ 366 s 891 5 399
(49st. o 16 o 172 w 44 — ἢ γαρ θᾶ
b γάρ A18232312 355 B 242 [808 Ν
P 554 6 532 X 857 495 Q 12 729 7
239 t 990 985 (69sv.) η 270 λ 450 & 6]
915 o 152 433.9 15 371 v 108 v 306 3
Merc. 37. — ἡ γάρ τοι π 199. m) «t
A 404 Ψ 756 s 98 (398. n) οὐδὲ yü
E99 Z130 N 969 Ξ 88 Σ 117 9 32
9) duo vel tria γάρ sese excipiunt B 1
448286 360 É 478 Z 365 H 52 θ ἃ
491 M 66 344 P 363 545. Q 66 (qual
594 565 B 163 169 . 163 205 λ 52
379 411 o 316 515 577 q 91. 10) pi
arsi 4 342 B 39 P 409 (ut videtur $
T 49 2 580. v. Bekker H. BL 277, 3
HF. p. 138. — 11) De loco quem ám |
üinet cf. Giseke p. 87 Geppert Urspr.
12) ponitur secundo loco, (E. M. 161,
ποτὲ ἀρχτιχόν ἐστιν) tertio duobus 3
antecedentibus arcte inter se iunctis
περὶ τρίποδος γάρ, 4 888 ἰητροὶ
H τῷ M 67 245 802 322 417 Ν 49
363 446 461 d 331 o 317. 139) Y.
starchi πολέσιν γάρ pro πολέεσσι d
Didym., eiusdem γάρ pro δέ 42.663 (?) v.
Zenod. Ν 203 pro χόψεν ᾿θιλιάδης lel
Ἴλ., pro 0 γ᾽ ἄρ᾽ v. 1, fuit ὃ ydo Ν 523
l, pro δέ γάρ Φ 498, pro μέν γάρ K 418
La Roche) X 13, pro zc ἄρ᾽ ἧς γάρ vel
9 7 854 v. Did. pro uv « 908 (Aristoph.
iristarchus) v. 1. fuit ydo, pro δ᾽ ἄρ᾽ y 267
pro γάρ 9 169 γάρ τε v. La Roche, pro
ξ 457 y«o, Zenod. λ 498 pro οὐ γάρ scr.
ἄρ. 13) in univ. cf. Eust. 349, 95. 1666,
. Gud. 119, 43, Bekker anecdd. 505, 99 Sq.
. ed. Klotz 1, 48. 9, 931, Hartung Part.
; Baeuml. Unters. p. 68, Ztft. f. A. 1857,
iderit NJ. 70, 72, Classen Beobb. 1, τῇ
t d. Part. γάρ in scheinbar vorgeschob.
Doederlein, part. γάρ nusquam refertur
equentem sententiam, Ameis Hom. Klei-
1861 p. 4, Faesi Od. 4 Aufl p. VI
Ἢ nam etenim ἄρα γάρ Wetzlar 1859.
"tQ
Τάργαρον &zoov 1 Ἴδης ὑψηλῆς X 292, ἀνὰ
(oo ἄχρῳ | 352 cf. O 152, T. ἔνϑα δέ οἱ
τέμενος βωμός τε ϑυήεις | O 47.
10 (skr. &arharas, lat. venter, goth. qui-
Curt. Et. 165- Kuhn ΖΕ. 3, 435) venter.
^» 180 γαστέρα - παρ᾽ ὀμφαλόν, h. Merc.
γαστρός, Ν 372 398 μέσῃ δ᾽ ἐν γαστέρι
"4531 N506 P312, E539 616 Ρ 519 νειαίρῃ
ἐν γαστρί cf. II 465; arietis : 433 λασίην
ὃ γαστέρα. --- 2) uterus Z 58 ὅντινα γαστέρι
! τφέροι. — 3) ventficulus s. stomachus
περιστένεται γαστήρ (luporum), T9225
L δ᾽ οὔ πως ἔστι νέκυν πενϑῆσαι, leo-
133 χέλεται δέ ὃ γαστήρ | μήλων πειρή-
zal ἐς πυκινὸν δόμον ἐλθεῖν, δ᾽ 369 u
(gt δὲ γαστέρα λιμός, σ 380 τὴν γαστέρ᾽
ὧν o 298 βόσχειν ἣν γαστέρ᾽ ἄναλτον
509 σ 864, σ 53 μὲ γαστήρ | ὀτρύνει
γός, o 418 γαστέρος - λυγρῆς, | οὐλομέ-
πολλὰ χάχ᾽ ἀνθρώποισι δίδωσιν cl, o
286 γαστέρα - μεμαυῖαν, | οὐλομένην,
στυγερῇ - γαστέρι, σ 5 γαστέρι μάργῃ |-
imen ex ventriculo factum σ 44 γαστέ.
yov, c 118 μεγάλην - γαστέρα - | ἐμ-
χνίσης τε καὶ αἵματος cf. v 95 v. Goett-
Hes. Th. 539. — in univ. v. Choerob.
Herod. 2, 922, 27 ed. Lentz, E. M. 991
Gud. 119, 47, Suid., Poll. 2, 168, Eust.
3. (γάστρη, óuoycorpioc).
Qn (γαστήρ Curt. Et. 165) plenior or-
. inferior pars rotundata vasis. Y 948 9
ib, στρὴν μὲν τρίποδος πῦρ ἄμφεπε Eust.
V 15 χοιλύτης οἵ. 1605, 5, E. M. 991, 57
88, 10.
; 10.
ς (skr. gólas Curt. Et. 165, Fick Worterb,
2, 292) mulctrum. ἐ 223 ἄγγεα πάντα]
τε σκχαφίδες τε, τετυγμένα, τοῖς ἐνα-
de accentu Herod. ad 1. νῦν μὲν ὀξυτό-
δὲ τοῦ πλοίου βερυτόνως sch. T.
ἀγγεῖα γαλακτοδύχα- πᾶν δὲ τὸ xoi.
λὸν - ἐχάλουν cf. Apoll. Lex. 53, 97, Lex.
0, 21- E. M. 222, 25, E. Gud. 1920, 42,
1, Eust. 1625, 2, 1626, 8, Doed. Gl. 127.
ha, ved. gha, goth k in mik etc, sl.
Et. 478) certe. est particula enclitica;
post id vocabulum, in quo plurimum
à inest, habet vim insigniendi et restrin-
| Bekk. anecd. 838 10, ἔχει μείωσιν χαὶ
ἐν cf 971, 13. 94. 1) ponitur post sub-
um 4 81 B 386 I'993 453 4372 E 351
Z 9298 479 H 195 (ἀϑετ. v. Ariston.)
O 153 176 1 394 (vulmo pro γε μάσσε-
σσεται) K 235 403 447 556 4 813 N
Γάργαρον — γέ
X
' 241
335 X 91 126 483 Ὁ 51 110 299 508 P 97 77.-
102 146 Y 193 T 164 9218 (v. 1. xà) 884 Y 900
211 266 431 d 103 105 192 991 X 19 90 487
(άϑετ. v. Ariston.) Ψ 339 344 374 515 O 66 959
430 575 « 299 390 y 194 2831 (v. l zi) 998 ὃ
293 s 169 182 ἡ 73 290I 9 134 139 907 414 453
L 191 898 411 458 525 x 93 306 505 4 310 312
444 447 488 506 μ' 78 (v. 1. τέ) » 248 256 E 81
96 214 o 925 π 810 447 o 244 253 319 460 c6
283 τ 86 167 v 212 φ 98 960. χ 325 w [198]
286 o 81 251 328 Ap. P. 189 Ven. 116 9) post
adiectivum E 402 901 Η 198 (&9er. v. Ariston.)
X 921 (pro y? νέεσϑαι Demetrius γενέεσϑαι v.
Herod.) 480 P 538 Ψ 77 y 114 993 956 ὃ 546
9$ 351 εἐ 181 4 264 9 386 475 τ 235 y 167 ὦ 61
1, 9284. 3) post verbum O 448. K 59 4 365 455
II 631 P 489 X 10] T 32 [327] Y 452 X 980
?P 150 834 Q 914 P 115 319 à 195 y 90 ε 178
ἢ 315 (ἀϑετ. v. sch. P.) 9.451 x 343 4 490 μ“
114 v b o 280 435 449 z 439 τ 964 331 Ap. D.
79 Merc. 519. 4) post adverbium Θ 519 Ὁ 998
985 476 P 363 497 X 304 371 Ψ 156 440 621
£2 334 « 10 (Nauck Mél Gréco-Rom. IL, 397
ἀμόϑεν τε scribit pro ἅμ. ys) 203 P 279 y 115
δ 860 η 195 9 315 £ 519 σ 149 o 532, inpri-
mis post adverbia temporis et loci E 54 Ν 105
1I 208 τό πρίν ys, Γ' 430 Σ 75 πρίν ys, T 94
ἢ 201 τὸ πάρος ys, A 553 II 796 P970 X 386
425 X 302 € 642 β 197 ὃ SIO s 88 . 448 σ
161 πάρος ys cf, Ν 465 (vulg. πάρος περ sed
v. La Roche, 4 506 E 862 457 Z 195 N 222
(v. 1. νῦν δέ v. Didym) T 906 P 408 ὃ 32 ,
264 à 449 σ 123 τ 89 v 900 νῦν γε, O 911 viv
μέν ys (v. los v. Didym), X 919 νῦν ἔτι γε,
I'294 E 583 ΜῈ 990 II 573 Τ' 45 A 250 Ap. P.
49 Cer. 451 τότε ys, 4 107 946 Ν 441 P 410
» 92 o 228 p 301 7 186 δὴ τότε ys, x 309
ἔπειτά ys, E 172 d» 979 3P 348 B 5l ἐνθάδε
γε, Ῥ 461 κεῖσέ yr. 6) additur pronominibus:
a) personalbus 4 173 ἐγώ γε (Herod. ἔγωγε:
οὕτως προπαροξυτονητέον τὸ ἔγωγε, ἵν" ἢ ἕν
cf E. M. 314, 55, Bekk. anecdd. 594, 10, La
Roche PT. 231 Lehrs Qu. epp. 132), A [996 v.
Ariston) 298 7' 197 433 4374 E 181190 686 Z
129 0 210 427 482 7 108 517 M 69 165 N 49
95 108 117 222 744 X944 947 335 O 951 P 30
502 535 Σ᾽ 254 959 306 364 T 205 Y 134 196 (&9er.
v. Ariston.) .Y 86 998 387 «4 469 587 804 ὦ
297 « 217 y 932 (ἀϑετ. v. sch.) 858 δ᾽ 193 900
94; ε 140 308 & 151 921 ἡ 908 9 188 &( 5 97
x 342 A 204 348 380 (v. 1. ἔπειτα) μ 379 v 198
230 356 393 & 172 o 68 518 π 93 85 318 400
0 11 138 186 400 τ 407 409 474 Ap. D. 63
Merc. 174 309 338 Ven. 939, — saepe αὐτὰρ
ἐγώ ys alii personae vel rei opponitur 4 [989
v. Ariston] Ὁ 401 4 944 « 915 y 182 7; 975
310 & 431 z 49 438 o 491 0 389 409 ἢ. Merc.
406 535. — A 525 Φ 217 (v. 1. pro γ᾽ ἐλάσας
est πελάσας v. Didym.) Ven. 194. ἐξ ἐμέϑεν γε
— ἐμοί ys A 174 (v. Herod.) 995 1 371 .1 368
T 209 305 Y 453 4 439 9 68 y 271 ó 481 538
L 966 z 406 [475] 496 o 152 359 o 180 c 488
q 219 o 306 455 h. Cer. 122 Merc. 967, — ἐμέ
ys I 315 II 30 ε 99 λ 198 406 (v. Bekker HBI.
80, — σύ ys. 4.84 E 180 937 350 (v. 1. xai)
429 812 827 Z 363 412 O [493 v. Ariston.] 1
231 522 K 257 481 Ν 994 O 49 95 999 II 17
89 P 166 488 691 d» 929 Ψ 894 Q 990 364 9
180 « 412 452 z 285 330 486 μ᾿ 106 ν 999 o 94
327 z 142 150 194 256 o 455 576 σ 106 397 τ
121 Ap. P. 186, σέο ys E 173, σεῖό γε h. 7,
"oy
248
59, — σοῖ γε A 557 I 252 4 452 765 II 33
$ 357 358 463 X 357 518 Ῥ 144 594 Q9 683
B 126 3 595 Σ 164 2444 (980 o 9 454 τ 496 y
296 q 166 257 Merc. 440, — σέ γε K 96 Y 179
X 389 4? 988 « 293 386 5 275 y 514 ὃ [986]
9 488 (cf. Bekker HBl. 284, 27) ε 477 λ 399 v
Ap. P. 190, — »9i γε (Zenod. vau) X 216, —
σφῶϊ γε E 587, σφῷν γε ὃ 62 (ἀϑετ. v.
sch. M), — ἡμέας γε AN 114, — ὑμεῖς ye, B
76,— ὑμέων γε x 119, — ὑμῖν γε ,P 448. b) ad-
ditur pronominibus , Dossessivis £uoc ye 0 450 Y
495 « 27, — σός S. τεός ys Ν 287 (x. Didym.)
X 348 492 (9er. v. Ariston.) ΞΞ σφωΐτερός γε
A 916,.— ἡμέτερός yt 1108 M 166 χ 215.
additur proi?ominibus | demonstrativis. 0 γε refer-
Diu ubieercut aliq uod praecedens 4 93 B
ema 4 91 H 169 9458 . [V 8 2380 1/283 453 710
875 49 398 784 « 96 4 49 β 204 434 (ἀϑ53τ. v.
sch. BMV. ad Q 8) ὃ i'97 495 526 ε 226 386
e 107 109 η 34 9 318 z 7 91 350 À 195 μ 255
ν 113 € 336 o 955 x 919 , 9 142 168 514 c 110
v 98 y 471 w 971 h. Mere, 576 Ven. 215. ante-
cedit casus obliquus prenon !inis o ἢ vo JB 55
170 694 4-531 H 150 O 496^ I 189 565 A 802
4A 304 M 261 298 Ν 94 406 - 480 662 ,(Ξ 37 175
Ὁ 311 360 455 647 P 219 Φ 891 X 440 Ψ 42
300 Q 14 « 31 B 94 ὃ 8 189 «Ὁ 425, — vel re-
fertur ad casum aliquem obl duum mnommis
praecedentis 4 961 342 4 37 10.) Z 372 Θ 188
N s8 O 676 P 40 391 705 d 6 X 99 148 Ψ
299 y 90 ζ 120 ε 82 5 309 ε 118 4 190 311 ν
901 & 596 z 157 σ 934 v 390 ὦ 218 h. Ap. P.
161 Mere. 942, h. 19, 29. — saepi* orationem
continuat ὡς 0 ys A 304 B 206 4| 250 536 4
180 M 277 P 394 523 735 746 Y 493 X 90 9
141 804 cf 4 531 v 439, — zv9 ὅ ys B 124
314 4 993 E 155 677 ΚΞ 169 h. Vem. 60 h. 19,
39, — ἔνϑ᾽ ἀρ᾽ 0 ye IN 15. O 730 h. v. P. 266
h. 31, 15, — ἢ τοι 0 ys A 68 101 B5 16 (άϑετ.
v. Ariston.) H 354 365 .4 94 T 100 f$ 224, —
refertur ad sententiam relativam quae pr» ecedit
A 548 Q 530 σ 278, ad sententiam condi iona-
lem E 132 185 (v. 1. ὅδ) 821. — saepius 1un-
gitur cum substantivo velut *P 173, rarius .cum
adiectivo velut JV 53, — refertur ad sententiam
relativam quae sequitur EZ 184 « 403 — iunj"l-
tur «sivoc 0 γε D'891 T 344 — de E 554
oto τώ ys v. Ameis. append, — inprimis cun!
pleonasmo quodam repetit 0 γὲ subiectum sen-
tentiae. αὐ post ἀλλά 4 320 496 B 3 490 4
389 E 321 434 Z 504 O 311 Π 263 305 394
N 518 523 O 586 710 T 94 Φ 581 5 £33 εἐ
193 988 554 (v. 1. ἄρα) χ 214 ju 188 & 422 σ
149 395 h. Ap. P. 169 Merc. 92. 8) post δέ B
664 I'7 4 357 E 623 Z 168 192 H 92 I 511
541 4 296 P 180 Φ 815 455 .X 88 T 917 « 4
y 469 λ 391 v 254 o 406 (v. l δ᾽ 4p?) v 212
575 4 979 e 470 h. 31, 9 ut post χαί 1 620.
(novum subiectum inducit δ᾽ 0 γε .4 787.
y) post οὐδέ A 97 B 758 M 406 Ν 70 302 348
(v. 1. οὐδέ τὸ 895 O 708 Φ 608 x 214 v 254
h. Ap. P. 297. δὴ in sententia disiunctiva. sic
ubi legitur st? ἄρα - st ts in priore membro 4
65 y 90 cf. & 132 ὃ 110 837 ἃ 464, vel in po-
steriore M 940 - ἢ - ἢ in priore membro 4 190
K 504 113 y 217 ὃ 891 ει 178 cf? 9 488 in
posteriore 7' 409 E 673 Ψ 332 β 327 ὃ 790 h.
7, 98 cf. φ 399 in tertio membro ΠῚ 17. s) post
sententiam temporalem, quae antecedit 4 485
Τ ὃ Ζ 427 O 392 £2 592 ζ 88 9 B1 & 311 844
yé
zx 325 o 802 q 46 h. Ven. 128, Z) post αὐτάρ
O 479 quamquam plerumqne novum subiectum |
inducitur formula αὐτὰρ 0 yr v. B 667 Γ 328 |
E 585 Z 474 1206 44 461 M' 40 Ν 399 (Aristar-
chus ó v. Didym.) O 523 630 P 108 d 367 550. |
€ 50 189 y 178 ὁ 237 587 x 264 2597 π Alm
398 v 140 y 116 480 h. Ap. P. 138 Cer. 296 —
371 cf. Ψ 35, — αὐτὰρ 0 γ᾽ ἥρως E 308 397.
O 268 K 154 .1 483 N 164 3 R96, — praetes
rea habes τοῦ ys E 301 Καὶ 457 O 139 (v. L-
τοῦδε v. Didym) P 8 Y 99 0 79 ζ 182 & 6l ^
291 q 318 χ 329 h. Cer. 265, totvex& γε Y 182.
(άϑετ. v. Ariston. — τῷ γε Ψ 173 o 63 B 19,
τῇ ys Z 435 (ἀϑετ. v. Ariston) d» 495 w 179.
h. ἄρ. P. 172, — τόν ys A 401 582 Γ' 898 E^.
794 I 584 4 923 A78 IN 538 Ξ' 489 Ὁ 349 Ho
187 453 P 65 399 Σ᾽ 153 Y 406 Ψ 35 (ὦ 199.
411 540 589 710 771 « 195 y 259 (La Roche.
conicit τόν χεὴ ὃ 388 847 ε 397 . 241 A 450 »
27] 407 & 135 o 2923 (libri τόν zs) 401 χ 328.
h. Cer. 166. 291 h. 19, 16, repetit τόν yt ob-
iectum. Y 479, — τήν ys E132 821 (utroque loco -
Aristarchus διχῶς τήν y? et τήν) Z 185 B 109
ó 785 ε 248 261 9 55 ἔ 9285 χ 212. 431 (ἙΝ
τήν δὴ 6145, — τὸ ys A 178 B 873 E853 H 281.
4 938 O 212 (d9sr. Ariston.) P 408 Y 318 43
Φ 377 X 301 368 37 161 865 η 167 9 143 44
ν 159 o 92 283 π 302 o 568 q 110 (v. l. τόδε y
h. Ap. D. 107 Oer. 334, nonnunquam sententia ind
pendente velut .4 120 7' 308 O 7 2191 y 346 v
(v. l. τόν δε) 126, de E 827(v. l. τόνδε) £342 Z 16
417 o 401 cf. La Roche HSt. p. 81, — τώ ye A 880.
P 441, — τῶν ye Z 16 d 611 ó 495 q 205, —
τοὺς ys Il 94 T 340 v 187, — τάς γε uu 55
197, — τά ys I'176 K 460 P 620 693 21 ἃ
795 9 418 & 109 μ 441 (Aristarchus τὰ δέ
Didym.) » 71 427 ἃ 368 o 31 π 64 136 o
981, τά γ᾽ ὀπισϑὲ .4 613, sententia inde pem
dente o 523 τ 88 φ 126, sensu relativo τὰ
legitur 9 980 ubi recte Bekker proponit χέ
tí. — aliquoties ἀσυνδέτως adiungitur ad anti
cedentia «u« τῷ ys B 577 745 817 822 M 9!
Q 578 B il x 908 o 100 o 62 v 145, ἅμα
ye Γ΄ 148 α 143 £84 σ 207 τ 601. — ad ὅδε acce
γε ὅδε yt h. 7, 19, — 70s ye B 372 v 245.»
Ap. P. 351, sententia inde pendente 1 425 P.
8860, — τόδε ys 9 198 (v. l τόν y?) x 154 ἃ
506, sententia inde pendente 5 119 o 307, —
τῆσδέ ys X 107, — τῇδέ ye I 626, — τόνδε yt
9 197 μ 916, — τούσδε ys ζ 983 (dOer. v. sch
HQ), — τάδε γε H 97 Z 849 9 373 « 996
107 v 377 ὦ 433 ἢ. Merc. 220, sententia i
pendente χ 350, — ὧδε ys B 802 I' 449 Z
(Ahrens delet γ} — ad οὗτος accedit οὗτός
1 118 O 358 II 30 x 254, — τούτου γε Καὶ
z 313, — τούτῳ ys H 118 X 488 (ἀϑεῖ:
Ariston. — τοῦτόν ys σ 80, — τοῦτό ys 4d
B 125 ἡ 999 φ 170 317 ψ 24, — rovto γι
969, — τούτων ys Θ 518 o 497, — ταῦτά
A 986 O 146 Καὶ 169 Ν 374 X 53 Σ 198 Ὁ
Ὁ 379 y 357 0 266 c 170 v 37 7 486 v 1
οὕτω ys Ν 620, — cum τοιοῦτος ium
τοιαῦτά ys Ψ A904 « 47 & 986 (ἀϑετ. v. 8
HQ.) χ 315, — cum τοιύσδε τοιήδε ys ὃ 74,
ad χεῖνος accedit χεῖνός ys I 678 “ὁ 490 ἃ 46
9 909 v 421 σ 954 τ 197, — χείνη γε G 51
75 À 181 π 37, — χείνου ys B 974, κείνης yt
Ε 211, — xsívo γε o 155, χείνῃ γε μἱὶ 69,—
χεῖνόν ys E 908 (v. 1. χείνων) zx 207, —
vov ys y 294 À 118, — ad τόσος accedit y£
598 ,5 896 (v. Herod. ad 1.) 398 cf. Lehrs
d
D
t (2 198, μετά γ᾽ αὐτόν M 104, iungitur
ὃς 0 γ᾽ X 149 (Bekker ὅδ᾽ ed. priore, ὁ
e)
ἵνά yr t 511, ὅστις ὅτις) - γε Ψ 494. e 47
9 5 286 7 8315, ὅϑεν. /€ y 319. 8) in sen-
Z 465, post affirmativam « 210 & 988
v. sch. HQ.) Ap. P. 179, — πρίν - πρίν
4 98 I 651 O 74 (ἀϑετ. v. Ariston.) * 334
5 415—1, πρίν -πρίν - ye ὃ 747, πάρος -
iv γε E 219, πρόσϑε- πρίν γε o 9 v 138,
iv γε - πρίν h. Cer. 332. πρίν γ᾽ ὅτε δή I
588 2 487 δ᾽ 180 w 43 h. Ap. D. 49 Cer,
195 202, πρίν γ᾽ ὅτε v [829 v. sch. ΗΘ,
» γ᾽ ὅτ᾽ ἂν B374, πρίν γε - πρέν γε E 988
Bekker delet utrumque γέ) x 189—90, πάρος
πρίν - γε β 127—8 c 988— 9, μεσσηγύς γε -
ἐν yt ἢ 196 cf La Roche Ztft. f. ostr. G.
504 atque ad I7 840, — ὅτε- ys β 8143
114. Ote uj -yé N 319, — ἐπεί - ye, ubi γέ
ad eam sententiae partem refertur, in qua
vis causalis velut 4 299 352 K 9236, aut
um vocabulum cui adiunctum est sensu
wt insigniente ut K 910 0 418 Σ 101 4 93
restrictivo velut 2 214 2 264 9 451 cf. praet.
269 Z 4129 349 K [411] Ψ 150 Q 988 α 293
r. 334. similiter ἐπειδή - γέ Δ 478 Π 17
205, ἐπήν - γε χ 919 254. ἐπὴν δή - γέ II
- 9) in sententiis conditionalibus. cum εἰ
m non invenitur nisi & 206 εἴ γε μέν (Bek-
οὖν, praeterea εἶ -
5. 7 201 315 z 343 0 475 c 80 954 τ 197
913 w 21 «o 984 h. Ap. Del. 79 Merc.
, 166 221, — e zcv - γέ A 60 2 76, —
y€ NV 485 825 Ψ 344. — gi περ γάρ
481 4961 Π 945 cf. T 164, — εἰ μὲν
10.259 cf. 125, εἰ δή δ᾽ ἐτεόν γεο
Didym., ἐτεόν γε h. Merc. 949, — gi ποτ᾽
) γε I' 180 (v. Naegelsb. 4 762 Q 496
ὦ 289 cf. o 286 v. Curtius Stud. 1, 2, 286,
78 € 169 χ 167, — zr περ ydo - γέ
4 487. 10) γέ μέν iungitur B 703 709
n bene Axt Coni. Hom. Kreuznach 1860
? nonnullae formulae, in quibus inest
süunguntur ἀσυνδέτως 443 ἑχὼν ἀέχοντί
LO, H 145 δόλῳ, οὔ τι χράτεϊ γε, 1527
ΠΣ τὸ vtov yt cf, y 867, co 164 οὗ τε
249
πάρος γε. 19) post vocativum invenitur uno
loco τ 215 ξεῖνέ γ᾽ ubi aut est delendum aut
cum Doed. Emendd. Hom. p. 14 legendum ξεῖν᾽
ἔτ᾽. 13) bis in eadem ponitur sententia £ 258
288 Π 30 X 966 4 444. 14) ponitur in substan-
tivo cum praepositione iuncto post praepositio-
nem cf. B 379 N 325 O 992 508 9 907 4 310
444 π 447, raro post substantivum, praeterea in
ἀνδράσι γε ϑνητοῖσι K 405 P 77 Y 266 42259
430 z 306 post substantivum, quamquam vis pri-
maria inest in adiectivo. — raro invenitur in
arsi cf Giseke HF. p. 68. 74. 88. 15) B τὸ
Bekker 4 γε scribit pro ὁ μέν, B 105 Auten-
rieth 0 γ᾽ proponit ad hiatum tollendum pro o,
E 318 et Θ᾽ 196 Bekker pro χέ conicit yé sed
v. Naegelsb. ad 4 60, Z 479 y ὅδε, v. δ᾽. 8
yt Η ll7 pro τέ v. l. est y£ v. sch. B., I 632
τίς τε, v. 1. τίς γε v. Didym., M 171 οἵδ᾽, v.
l οἵ γ᾽ v. Didym., H 688 t£, v. l. yé, T 169
τέως περ, v. l τέως ys, Y 77 ἕξ, v. 1. γέ v.
Didym., (ὁ 207 ὅδε, ν΄ 1. ὅ γε, ὦ 408 οἵδε
V. 1. οἵ γε, α 307 τόδε, v. 1. τό γε, 364 τοῦδέ
τι, Bekker τοῦδέ γε, p 43 τάδε, Herod. τά 7t,
ν 238 τήνδε τε, Bekker τήνδε γε, v 318 σ᾽ zT,
V. l. o£ y^, π A70 τόδε, v. 1. τὸ 75,0 338 τόν
z', Ameis τόν y^, ὦ 498 ὅδ᾽, v.l ὅ γ᾽: prae-
terea Hoffmann Qu. Ho. 2, 89 nonnullis locis
γέ delet propter digamma, pariter Bekker velut
4 548 582 Z 484 . 459. — in universum cf. E.
M. 749, 38 E. Gud. 519, 50, de ἐγώ γε E. M.
314, 52, E. Gud. 418, 8, de à γε E. M. 613, 50,
E. Gud. 418, 8, de ov γε E. M. 732, 99. E.
Gud. 418, 9, Eust. 969, 56. Devar. de Gr. ling.
part. ed. Klotz 1, 54—56. 9, 272—354, Hartung
Partikell. 1, 344—416, Baeumlein Unterss. über
griech. Part. p. 53—68, Naegelsbach de part.
γέ usu Homerico Norimb. 1830, Schoemann Re-
deth. p. 193. 1
γέγωνα, γεγωνέω. γεγώνω (ad γῶνος, γόμ-
φος skr. gambhas refert Ahrens Zobc p. 6, ad
Zan, gà cognoscere Fick Worterb. p-:5Boue
Benf. 2, 63, Pott EF. 1 Au&. 1l, 188. praeter
part. γεγωνώς ad perfectum pertinere videtur
γέγωνε significatione praesentis (v. Classen Beobb.
3, 16, H. Weber EF. p. 63 a. 27) in formula
ὅσσον τε γέγωνε βοήσας, ad γεγωνέω inf. γε-
γωνεῖν M 337, impf. ἐγεγώνευν o 161, γεγώ-
vevv u 370, ἐγεγώνει X 34 Ψ 495 q 368, γε-
γώνευν & 47 cf. Eust. 1615, 26, quas formas alii
pro plqpf. habent, ad γεγώνω inf. γεγωνέμεν
Θ 223, 4 6, impf. ἐγέγωνεν z 469, γέγωνε Ω
703 9 305. aliter formas distribuit Ahrens !. €.)
clamo. a) abs. ε 400 & 294, 473 4 181 ὅσσον
τε yéyove βοήσας sch. EV. ὥστε ἐξαχουστὸν
γενέσθαι βοήσαντά τινα cf. sch. B et P ad 1.
et sch. P , 473, Eust. 1599, 1, 1639, 57; M 337
ἄλλ᾽ ov πώς oi ἔην βώσαντι γεγωνεῖν Herod.
ὃ ᾿Ασχαλωνίτης βαρύνει. ᾿Αρίσταρχος δὲ πε-
ρισπᾷ. καὶ ἔοιχε μᾶλλον περισπώμενον εἶναι
παρὰ τῷ ποιητῇ. ὡς γὰρ ἐνύεον καὶ ἐφίλεον,
οὕτως zal ἐγεγώνεον (libri -evv) ἔφη o 161.
ἀπαρέμφατόν τε προηνέγχατο τὸ γεγωνέμεν.
προσέϑηκα δὲ παρὰ τῷ ποιητῇ, ἐπεὶ οἱ μετ᾽
αὐτὸν χαὶ ὡς βαρύτονον αὐτὸ ἔχλιναν χαὶ ὡς
περισπώμενον, cf sch. Τ,., Q 703 yéyové τε
πᾶν χατὰ ἄστυ. X 84 μέγα δ᾽ οἰμώξας ἐγε-
γώνει, q 368 ἑτέρωθεν ἀπειλήσας ἐγεγώνει,
0998 46 5 ῥ᾽ ἐν μεσσάτῳ ἔσχε, γεγωνέμεν
ἀμφοτέρωσε Ariston. οὐ ψιλῶς ἔστι φωνεῖν,
ἀλλ᾽ ἀκουστὸν φϑέγγεσϑαι cf. Eust. 826, 59. —
b) c. dat. X 469 ἐγέγωνεν ἀμύμονι Πουλυδέ-
250 γείνομαι — γέλως
μαντι Didym. Ζηνόδοτος ἀμύμονα Πουλυδά- μαίνονται ἐν Ἰλιάδι γείτονα μὴ ὠνομάσϑαι. ——
μαντα, P 495 ᾿Αντιλόχῳ ἐγεγώνει, 0 927 Α εἴ. sch. EQ'T. « 238 ot πλησίον μένοντες, E. M
DT suo M 439 Ν 149 P 247 ἤυσεν δὲ δια- 999, 26, E. Gud. 192, 8, Or. 40, 24, Poll. 6, 113. uu
πρύσιον, Δαναοῖσι γεγωνώς |, falso Ariston. 9, 37, Lex. Seg. 231, 9. ΩΣ
Ἢ 439 non ad Hectorem, sed ad Iovem refert, γελαστός (ysAdo) risu dignus. 9 907 ξργᾶ
9. 305 σμερδαλέον δ᾽ ἐβόησε, γέγωνέ τε πᾶσι γελαστὰ καὶ οὐχ ἐπιειχτά sch. H. οὕτως ὀξυ-
9roiow, . 47 Κικόνεσσι γεγώνευν |, μ 870 οἱ- τόνως "Apiotaoyoc x«l Ἡρωδιανός v. 1. fuit
μώξας δὲ ϑεοῖσι μετ᾽ ἀϑανάτοισι γεγώνευν | ἀγέλαστα quam probant Duentz. Doed. Gl. 77, |
"i Bekker HBl. 284, 10 recte scripsit μέγ᾽ v. La Roche, cf. Nitzsch ad L, Eust. 1599, 9,
frustra obloquente Ameisio app. p. 92. — deni- E. M. 994, 44, Zonar. 29, Apoll Lex. 4, 21. -
que sensu usitato clamandi ineptum est neque (ἀγέλαστοφ.. !
reliquae narrationi conveniens (v. Lehrs. Ar. γελάω (γελάσω Kuhn Ztft. 2, 270, Schwei- |
p. 100) o 161 Τηλεμάχῳ ἐγεγώνευν quare recte. jo jb, 3, 571, Leskien Curt. St. 2, 1, 116. à —
damnat versus duos sch. Q. Vind. 153. praet. ,4q γαλ 'splendere Curt. Et. 164, Weber EF. -
cf. Apoll. Lex. 54, 2, Lex. Beg. 230, 33, E. M. p. 43) praes. γελόω, (v. E. M. 536, 36, E. Gud, .—
224, 1l. 18, E. Gud. 121, 39. 55, Or. 40, 13, 344, 41), part. γελόωντες 9 40 v 874, γελώοντες .
Suid. Hes., Eust. 908, 57, Lob. hem. 146, Cur- 5j 11 v 390 v. l γελώωντες rec. Duentz., ei
tius Temp. u. Mod. p. 176, Warschauer de perf. γελοίωντες ap. Eust. 1897, 4 cf. sch. B. v 390,08
ap. Hom. usu p. 3, Buttm. Lexil 1, 253. Là Bekk, HBl 123, 21, Lob. Rhem. 1984 215, pro
Roche HT. 21T. 430 HU. 89, Schmidt JJb. 1855, quo Ahrens C F. si 51 a. 9 alii γελοιῶντες,
pce d rip bos Kos) E ἜΝ τιον scribunt, ad γελοιάω referentes, Ἐν γελώων͵
; uid . fan 4 347 cf, Buttm. Gr. 1, 482 n., v. 1. γελοίων
Curt. Et. 166, Kuhn Ztft. 5, 210, Benf. 2, 116. et. Eust. 1895, 29, Sonne Kuhns Zi. 18, 492. |
201, Pott EF. 1 Aufl. 1, 253) praesentis formas γέλωον proponit. aor. I ἐγέλασσε(ν), ἐγέλασσαν,,
eodem sensu quo γίγνομαι usurpatas eum m3 sine augm. γέλασσε, γέλασσαν, γέλασαν, inf.
iore librorum parte retinuit La Roche part. y&- γελάσαι, part. γελάσσας, γελάσας, γελάσασα. —
νομένῳ Y 198 (ἀϑετ. v. Arist) 99 210 9 208 ἡ 1) splendeo T' 362 γέλασσε δὲ πᾶσα περὲ χϑών! -
198, γεινόμενον TP 79, γεινομξενοισιν K ΤΊ (Ut γαλχοῦ ὑπὸ στεροπῆς, h. Cer. 14 γαῖα δὲ πᾶσ᾽
Baum. γεινομένῃσεν h. Ven. 205), impf. γεινό- δγέλωσσε cf Eust. 159, 36. 1188, 50 Doed. GL.
489^ X 477 v. La Roche app. Eust. 1281, 25, 75 Weber 1. c. 9) rideo. a) abs. Φ 408 yé--
Hes., prorsus expulit ex Homero Bekk. c ΗΒ]. λσσε δὲ Πάλλας ᾿Αϑήνη, φ 105 γελόω ics
93, 95. aor. 1 ἐγείναο, ἐγείνατο οἱ γείνατο τέρπομαι ἄφρονι ϑυμῷ cf. 8.801 o 542 c 40
(de loco in vs. v. Bekk. MB. 1864, 187 n. 2, 550 v 890 h. Merc. 29 420, h. Cer. 204 puetdurs
coni. γείνεαιε v 202, inf. γείνασϑαι. l) prae&. σαὶ γελάσαι τε χαὶ ἵλαον σχεῖν ϑυμόν,υ 8417
nascor, cf. locos allatos. falso expl. ὃ 208 Eust. et γναϑμοῖσι γελώων ἀλλοτρίοισιν v. Naegelsb.).
is ESAE VA τς Er r her fom. Th. 176. 357, O 101 ἐγέλασσεν | χείλεσιν,
EBD e Ἢ [a δὲ μέτωπον ὑπ᾽ ὀφρύσι χυανέῃσιν | ἐάνϑ'
οἱ A 950 Φ 109 9 608, Γ᾽ 388 T 398 ἢ. 16,2, ΚΑ PE ABLO E DERE 1007 ^ 59. b)
Ven. 110 145 -ro (rovc) μοι μία yetreto H'i^ dito accusat. ἡδύ d» 508 σ 111, μάλα ἡδύ 4d.
vu |, LE 894] Ἡρακλῆα γείνατο παῖδα οἵ. À 578, δαχρυόεν Z 484 cf sch. AB., Eust. 657,
968 h. 15, 2, ὃ 18 ἐγείνατο παῖδ ἐρατεινήν 14 ἁπαλὺν ξ A65 h. Merc. 981, dyostov σ 163
ct. h. Merc. 18, Z 26 ἢ ὃ ὑποκυσαμένη διδυ- Ed La Roche HSt. p. 6l. c) πὲ Ene
μάονε γείνατο παῖδε οἵ. h. 32, 15, 2 24 0X0- ῥῃὴ ξείνοις γελόωντες, *P 840 γέλασαν δ᾽ ἐπὶ
τιον δὲ E γείνατο uico, E 896 ἐμοὶ δέ σὲ πάντες ᾿Αχαίοί, ubi nonnulli de tmesi cogita
γείνατο μήτηρ cf h. 31, 3, A 299 ὑπὸ TvvÓC- qlupt, eur rideant, non dicitur, dammat totum
pro χρατερόφρονε γείνατο παῖδε, — pater Ó jocum Lehrs Rh. M. 17, 481. addito 7b 4
526 ὃν Adumoc ἐγείνατο, Φ 160 τὸν δ᾽ ἐμέ ὁ70 q; 784. 308 q 376 ἐπ᾿ αὐτῷ ἡδὺ γέλασι
φασιν | γείνασϑαι Didym. γείνεσϑαι" ἐν ἄλλῳ ταν L d) 389 ἐγέλασσε ó£ of 'φίλον ἦτορ,
γείνασϑαι, cf. ἡ ΟἹ o 241, de Iove hominum γηθοσύνῃ, 413 ἐμὸν δ᾽ ἐγέλασσε φίλον zig.
C aD MC Deae τ΄
patre v 902 οὐχ ἐλεαίρεις ἄνδρας, ἐπὴν δὴ (235 ὁπι. 840? γελαστός, ἀγέλαστος).
γείνεαι αὐτός | sch. V. γεννησῃς cf. Apoll. Lex. bon : τὸ RM EG 9 "i
LA 01 E 2QQ 9 » Iove Minervae γελοιάω (γελοῖος) rideo. h. Ven. 49 ἡδὺ,
54, 91, Eust. 1889, 21, Hes., de love Minervae | ^ e W^ iocabunda, signifcatioH
genitore E 880 ἐπεὲ αὐτὸς ἐγείναο maid" dióg- γελοιήσασα, nonnu li: iocabunda, signiuca: one
; τ 7 ΣΝ f, ἃ. verbi γελοιαξζω mot. nonnulli ad γελοεάω refe-
λον v. sch. A. ad 875, falso expl. BL., cf. h. fiin ise ΠῚ 47 374 Y.
Ap. P. 130 Κρονίδης - γείνατ᾽ ᾿Αϑήνην | &x nus formas quae exstant 9 v3 b
χυρυφῆς h. 98, 4 τὴν αὐτὸς ἐγείνατο - Ζεύς] Υ. DC LEE ᾿
σεμνῆς ἐκ κεφαλῆς Schoemann op. 2, 51, — γελοέϊος (ex γελοῖος cf. Bekk. ΗΒΙ. 145,
de utroque parente H 10 ὃν - γείνατ᾽ "Aopgi9ooc Brugman Curt. St. 4, 173, γελοῖος a. γέλος καὶ
χαὶ Φυλομέδουσα οἵ, d 149 ἡ 57 9 312. in Ztft. 2, 270) ridiculus. B 215 0 τι 0t εἰσαιτο
circumloeutione ponitur ./ 400 τὸν υἱὸν γείνατο Aottov Ἀργείοισιν | ἕμμενᾶι cf. E. M. 294,
slo γέρηα μάχῃ cf. E 800, N UU οὐδ᾽ ἐμὲ E. Gud. 122, 25, Hes., Eust. 9205, 39. |
qon βαρ ἀλμινα γείνατο μήτηρ eR d$ 85 α γέλως Um yr ortum putat Euleue
993 Ὁ 95 φ 172. — γείνεται expl. γεννᾶται 6, 59, ex ytÀ«zoc Brugman Curt. Bt. ef.
E. M. 232, 27, E. Gud. 122, 6. 125. 32, yEl- Schweizer Kuhns Ztft. 3, 371, rad. ye. splen-
M GOMA E. M. 929, 15, E. Gud. 123, 14, URUT H. Weber EF. p. 2 ECC ὃ
des. My-). J ekkero mutatus est in y£^08 7 26
γείτων (pro γηΐτων a γῆ Qurt. Et. 167, Wal- retentus propter metrum 9$ 343 344, dat. γέλῳ
τοῦ Kuhns Ztft. 14, 107, Brugman Curt. St. 4, g 100 (v. 1. γέλω cf. Eust. 1607, 18. 1697, 11
145) vicinus. ὁ 16 (&9er. v. La. Roche) γείτονες Bekk. HBl. 43, 31, Lob. Elem. 2, 300), accus
ἠδὲ ἔται Μενελάου, s 489 ᾧ μὴ πάρα y. γέλω σ 350 (v. 1. γέλων), v 8 v. 1. γέλων €
ἄλλοι], ( 48 οἵ σφιν y. ἦσαν sch. H. ἐπιση- γέλωτα, v 346 v. 1. γέλον et γέλων Bel
ΓΣ γέλον cf Bentley ad 4 599, Grashof z.
rit. des hom. T. p. 24 n. 41, obloquitur Rumpf
460. S1, 586) risus. 9 343 ἐν δὲ γέλως ὠρτ'-
Seotew | οὐδὲ Ποσειδάωνα γέλως ἔχε, c, 100
q£ho ἔκϑανον, σ 350 qo δ᾽ ἑτάροισιν ἔτευ-
χεν, υ 8 ἀλλήλῃσι γέλω χαὶ ἐυφροσύνην πα-
φέχουσαι, 4 599 9.526 ἄσβεστος δ᾽ ἄρ᾽ ἐνῶρτο
ἕλως μακάρεσσι ϑεοῖσιν, v 846 μνηστῆρσι δὲ
Παλλὰς ᾿Αϑήνη | ἄσβεστον γέλω ὦρσε. v. E.
M. 924, 29, Poll. 6, 199. (γελοῖϊος, “γελοιάω).
γενεή (ex γενεσ)ή, γεν Curt. Et. 556) 1) mul-
"titudo aequalium, ,Generation.^ Z 146 οἵη περ
φύλλων γενεή, τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν cf. 149, 4
950 τῷ δ᾽ ἥδη óvo μὲν γενεαὶ μερόπων ἀν-
ϑρώπων Ἷ ἐφϑέαϑ᾽ sch. ABL. δύο τριακονταε-
a. d cf. Porphyr. ad y 245, Eust. 97, 10. 30,
es, V 790 οὗτος δὲ προτερῆς γενεῆς προτέ-
oov τ᾽ ἀνθρώπων, & 395 τ 294 ἐς δεκάτην
χενεήν. 2) γενεῇ aetate s. natu B 707 τ 184
ὁπλότερος γενεῇ, Z 94 πρεσβύτατος y. H 1583
y.- νεώτατος, 1 161 y. προγενέστερος, O 166
d9rr. v. Ariston.) 182 y. πρότερος - pariter γε-
vengv) I 59 ὁπλότατος y; Ὁ. Ariston. sors VES
. νεώτατος, Φ 439 y. νεώτερος. v. Eust. 743,
68. 3) genus s. stirps Z 145 o 183 τίη 7 γενεὴν
ἐρεείνεις: | h. Ven. 201 219 ὑμετέρης γενεῆς,
Lh. Merc. 59 ἥν τ᾽ αὐτοῦ γενεήν, Z 151 Y 214
ὄφρ᾽ εὖ εἰδῇς | ἡμετέρην γενεήν cf. Friedlaend.
Anall. p. 414, z 117 ἡμετέρην y. μούνωσε Κρο-
viov, « 939 οὐ- γενεήν ys ϑεοὶ νώνυμνον
ὀπίσσω] ϑῆχαν, « 387 0 τοι γενεῇ πατρώιόν
dud T 105 τῶν ἀνδρῶν γενεῆς, ot 9 αἵμα-
ὃς ἐξ ἐμεῦ εἰσιν v. Ariston., Y 808 ὄφρα μὴ
σπερμὸς γενεὴ χαὶ ἄφαντος ὄληται | ubi
A Aristarchus teste sch. Paris. post y. scr. δμη-
Évroc ὄληται |, Y 806 Πριάμου γενεήν, --
us. relationis o 225 γενεῆν γε Μελάμποδος
Ὅνος ξεν 1, Φ 187 γενεὴν μεγάλου Διὸς εὖς-
Ὅμαι εἶναι ubi Bentl. coniecit γενεῆς, Bekker
er. γενεή, «P471 ἀνήρ | Αἰτωλὸς γενεήν (der.
. Ariston. cf. Lehrs Rh. M. 17, 482), — 4 157
0 γενεὴ ἐξ Ἀξιοῦ, — Kk 68 πατρόϑεν £z
ἐνεῆς ὀνομάζων φῶτα ἕχαστον, Ζ 211 Y 241
της τοι γενεῆς “αὶ αἵματος cU; γομαι εἶναι,
908 ἔσμεν δ᾽ , ἀλλήλων γενεήν, ἴσμεν δὲ το:
—xnac, H 138 πάντων "Aoystov - γενεήν τε τό-
ον τεὶ | cf. o 175. idem in circumlocutione est
14, — ad gentilium inter se similitudinem
picitur X 474 αὐ τῷ γὰρ ,γενεὴν (Aristoph.
c φυὴν v. Did.) ἄγχιστα ἐῴχει, pro quo mire
Nauck y? νέην, de generis nobilitate (Eust. 884,
33) 4 60 μὲ πρεσβυτάτην τέχετο Κρόνος — Ϊ
ἐμφότερον, γενεῇ τε καὶ οὕνεχα σὴ παράκοι-
τις χέχλημαι, Ariston. ἡ ὃ. ὅτι γενεῇ ἀντὶ τοῦ
Évet. ἐχκ ρόνου γάρ cf. X 365 (ἀϑετ. v. Porphyr.
ehrs Ar. 384, Schoemann op. 3, 5), K 239 ἐς
; EY ὁρόων, 4 180 γενεῇ μὲν ὑπέρτερός
στιν ᾿Αχιλλεύς | Ariston. τῷ γένει, τῇ εὐγε-
£r — de equorum genere (Race) E 265 268 γε-
νεῆς. 4) suboles Φ 191 χρείσσων - Jioc γενεὴ
«uolo τέτυχται, ὃ 27 γενεῇ Διὸς μεγάλοιο
τον. 5) origo s. patria Y 390 γενδὴ δέ τοί
* ἐπὶ λίμνῃ l Τυγαίῃ, «& 407 v 193 ποῦ δέ
οἱ γενεὴ καὶ πατρὶς ἄρουρα; | aquilae ἐξ
Q£oc, 09. οἱ γενεή τε τύχος τε. — v. l. fuit
γενεῆς pro γενετῆς o 6 v. sch. H. — cf. Sch. BL.
60 quo teste significat ἡλικίαν, εὐγενείαν,
γόνους, πατρίδα, ὡρισμένον χρόνον, φύσιν.
t λαμβάνεται δ: χαὶ ἐπὶ χρύνου ζωῆς
ρώπων v. Apoll Lex. 54, 6, E. M. 225
228, 14, E. Gud. 122, 43, Zonar. 1, 427,
γενεή — γένος : 251 -
Lex. Seg. 231, 12, Suid, Hes., La Roche «δὲ.
p. 23, Spitzn. " Excurs. IX, &.2 2.
ysvé9Àa; (ysv L. Meyer Kuhns Ztft. 8, 260.
ubique in fine NS) 1) stirps à 232 Ilcijovóc
εἰσι γενέϑλης | |, » 130 Φαίηκες, τοὶ πέρ τοι
ἐμῆς ἔξεισι y. |. T 141 ot σῆς ἐξ αἵματός εἰσι
y. ubi ἐξ ad γεν, refertur. 9) suboles s. pro-
pago Ap. D. ,1136] “Διὸς “ητοῦς τε γενέϑλην,
E 2970 τῶν οἱ ἕξ ἐγένοντο ivl μεγάροισι γε-
νέϑλη (v. 1. γενέθλης οἵ. Ameis. 3) genus h.
27, 10 ϑηρῶν - γενέϑλην |. 4) origo s. patria
B'857 ᾿Δλέβης. ὅϑεν ἀργύρου ἐστὶ γενέϑλη.
v. E. M. 255, 80, Hes., Spitzner Exc. IX, 8. 3.
γενξεεάς () γένειον) plur. pili barbae, quibus
mentum vestitur a 176 χυάνεαι δ᾽ ἐγένοντο
γενειάδες ἀμφὶ γένειον sic Aristarchus, v. l.
ἐϑειράδες sed v. sch. Theocr. 1, 34 (Lehrs Ar.
115) ἔϑειρα 7 τῆς “εφαλῆς ϑρίξ cf. Hes. γε-
νειάδες" αἵ περὲ τὸ γένειον τρίχες E. M. 225,
54, E. Gud. 129, 48. 59, Suid., Eust. 1799, 25, -
Osann Qu. Hom. 2, 18.
γενεεάω (γένειον Lob. Rhem. 157) boe
sum σ 176 269 γεν εεήσαντα cf. Eust. 1846,
γένειον (ysvéziov a γένυς Curt. Et. 288) Aes
tum. Y 74 Q 516 πολιόν τε κάρη πολιὸν τε
γένειον ' A 583 γενείῳ, zx 176 ἐγένοντο ys-
γειάδες “ἀμφὶ γένειον, | h. Ven. 999 εὐηγενέος
τε γενείου, de supplicibus O 371 ἔλλαβε χειρὶ
γενείου | ἀϑετ. δ: Ariston., K 454 ulv - γενείου
χειρὲ παχείῃ | ἁψάμενος λίσσεσϑαι, ταϊ8 ἁψα-
μένη δὲ γενείου v. Naegelsb. Anm. p. 172 n. —
E. M. 295, 43. 996, 9. E. Gud, 122, 58, Or. 40,
9, Suid, Eust. 1257, 57. Doed. Gl. 1006.
γένεσις, (γεν Curt. Et. 166) origo. .— 246
Ωχεανός, ὅς περ γένεσις πάντεσσι τέτυχται,
Ξ 901 Ὠκεανόν τε, ϑεῶν γένεσιν cf. Ξ E 302
(Q9sr. teste sch. BL) Hes. πατέρα ἢ μητέρα
cf, E. M. 295, 18, Eust. 1769, 49. 1834, 23.
γενετή( γεν) ortus, nativitas. 2 535 c 6 ἢ. Merc.
440 ἐκ γεν ετῆς V. Suid. Eust. 1824, 93.
γενναῖος (γέννη) generi conveniens. E 253
οὐ γάρ μοι γενναῖον ἀλυσχάζοντι pe
sch. A. ἐγγενές, πάτριον (Lehrs Ar. 9) Apoll.
Lex. 54, 17 συγγενικόν cf. E. M. 926, 6, Lex. Seg.
931, 21, Suid., Hes., Eust. 545, 37, Geist Disquis.
Hom. ». 13.
γένος (γεν, γα, skr. $anas, lat. genus, goth.
kuni Curt. Et. 166). 1) genus s. stirps 4 58
γένος δ᾽ ἐμοὶ ἔνϑεν, ὅϑεν. cot |, 35 126 γένος
ys χαχὸν χαὶ ἐνάλζιδα, S 35. πάντων Φαιή-
χων, ὅϑι Ζοι γένος ἐστὲ "gal αὐτῇ | cf. sch. V.,
— Ν᾿ 354 ὁμὸν γένος ULM ἔα πάτρη, Z 209 μηδὲ
γένος πατέρων αἰσχυνέμεν cf. ὦ 508 512, ὃ 62
οὐ γὰρ σφῷν ys γένος ἀπόλωλε τοκήων ἄϑεν.
v. sch. HXM., — accus. relationis E 544 γένος
δ᾽ ἣν ix ποταμοῖο, E 896 ἔχ γὰρ ἐμεῦ yévoc
ἐσσί, q 335, πατρὸς ᾿δ' ἐξ ἀγαϑοῦ γένος εὔχεταε
ἔμμεναι υἱός, cf..z 113 — equus ὃς ἐκ ϑεύφιν γέ:
voc ἦν, — d 186 φῆσϑα σὺ μὲν ποταμοῦ
γένος ἔμμεν «t εὐρυρέοντος, ὃ 63 ἀνδρῶν γέ-
νος ἐστὲ διοτρεφέων βασιλήων άϑετ. v. sch.
HM. ξ 904 τοῦ ἐγὼ γένος εὔχομαι εἶναι, qui- -
bus locis non bene a nonnullis accipitur pro
nomin. y. La Roche HSt. p. 23. — 2) locus,
unde quis originem ducit c 116 ἐμόν - “γένος
καὶ πατρίδα γαῖαν, τ 162 μοὶ εἰπὲ τεὸν γέ-
νος, ὁππόϑεν ἐσσί, Β 852 ἐξ Ἐνετῶν, ὅϑεν
ἡμιόνων γένος ἀγροτεράων, 9 913 πόϑεν y-
εὔχεται εἶναι cf. h. Ap. P. 292, ξ 199 π 62 £x
uiv, Κρητάων γένος εὔχομαι (εὔχεται) εὐ-
ρειάων |, opponitur πατήρ ξ 9267 ἐξ ᾿Ιϑάκης
| CN d
252
γένος εἰμί, πατὴρ δέ μοι “τλ., cf. ὦ 269. —
3) gentis propago 8 583 οἵ τε μάλιστα κή-
διστοι τελέϑουσι μεϑ᾽ αἷμα καὶ γ. αὐτῶν (non
bene Bergk comm. crit. V. p. Vl. «v r6»), o
533 ὑμετέρου δ᾽ οὐχ ἐστι γένευς (de forma v.
La Roche, cf Eust. 1790, 21. v. 1. γένος) βα-
σιλεύτερον ἄλλο |. o 528 Κρήτῃ —, ὅϑε Μί-
vooc y. ἐστὶν, — de singulis h. Ap. P. 88 Φόρ-
βαντα, Τριόπεω γένος. Chimaera Z 180 ἡ δ᾽
ἄρ᾽ ἔην ϑεῖον γένος, οὐδ᾽ ἀνϑρώπων |, de
apro 1 538 óiov (Duentz. ϑεῖον) γένος, ubi ad
Achillem refert sch. BL., ad Dianam Nicanor,
Bacchus ἢ. 34, 2 otov γένος, T 194 Εὐρυσϑεύς
— | sov γένος, Telemachus z 401 γένος fa-
σιλήιον. 4) eiusdem aetatis homines, Genera-
tion y 945 τρὶς γὰρ δή uiv φασι ἀνάξασϑαι
γένε᾽ ἀνδρῶν, | v. Porphyr. ad L, damnat ver-
sum sch. EMQR., graviter vituperat Ellendt, 3
Hom. Abh. p. 24. 5) γένει, ut alibi γενεῇ signif.
aetate, natu /' 915 γένει ὕστερος ἦεν Hes.
γεώτερος cf. Curt. Ztft. f. óstr. G. 2, 207.
6) est in circumlocutione Π 23 ἡμιϑέων γένος
ἀνδρῶν, h. 31, 18 μερόπων y. ἀνδρῶν," ἡμιϑέων
Cer. 310 y. μερόπων ἀνϑρώπων, boum ἢ. Merc.
309 βοῶν y., v 912, h. Merc. 355 βοῶν y. εὐ-
ρυμετώπων. in univ. cf. E. M. 225, 40. 226,
92, E. Gud. 192, 43, Lex. Seg. 931, 26, Poll.
On. 3, 6, Spitzn. Exc. IX. S. 1. (ψενεή, γεν-
vatoc, γένεσις, γενετή, γενέϑλη. αἰϑρηγενής,
αἰϑρηγενέτης, διογενής, εὐηγενῆς, ἐθαιγενῆς,͵
λυχηγενής, μοιρηγενής, νεηγενής, παλαιγενής,
πρεσβυγενής, προγενέστερος, προγενέστατος,
Πυλοιγενής, χαμαιγενής, ἀειγενέτης, ἠριγέ-
γεια, τριτογένεια, γνήσιος, κασίγνητος).
γέντο aor. def. prehendit. O0 43 Ν 25 γέντο
δ᾽ ἱμάσϑλην), N 241 y. δὲ δοῦρε, € 479—7 y.
δὲ χειρί | ῥαιστῆρα χρατερόν. ἑτέρηφι δὲ γ.
πυράγρην. Ariston Θ᾽ 43 ἡ ó. ὅτι τὸ γέντο
ix τῶν συμφραζομένων νοεῖται τεταγμένον
ἀντὶ τοῦ ἔλαβεν cf. Apoll Lex. 54, 94. dorice
aeolice pro ἕλετο positum putant veteres v. sch.
V. N 95 E. M. 926, 7, Or. 42, 11, Eust. 756,
31, quod comprobant Hoffmann Qu. Hom. 2, 9,
"Thiersch Gr. &. 155, 1, Hes. habet etiam ἔγεντο:
ἔλαβεν et γέν[ν]ου" λαβέ. Longard symb. ad
doctr. de dig. Bonn 1837 p. 10 ad skr. han (ghan)
refert, melius Curt. Et. 561 ys radicem inesse
statuit, quae sensum habeat capiendi cf Ebel
Kuhns Ztft. 14, 156.
γένυς (skr. hanus, lat. gena, goth. kinnus
Curt. Et 288, Benf. 2, 118, Pott EF.* 1, 142,
cam χαίνω componit Pauli Kuhns Ztít. 14, 98,
falsa affert Doed. Gl. 1006) mala s. maxilla.
3 688 δεινὸς δὲ χρόμαδος γενύων γένετ᾽, À
319 πρίν σφωιν.- ἰούλους | ἀνϑῆσαι πυχάσαι
τε γένυς εὐανϑέϊ λάχνῃ Herod. πληϑυντιχῶς
αἰτιατικῆς cf. La Roche, aper «1 416 ϑήγων
λευχὸν ὀδόντα μετὰ γναμπτῇσιε γένυσσιν Hes.
σιαγόσε cf. Apoll. Lex. 54, 26, E. M. 225, 56,
E. Gud. 123, 23, Or. 40, 6, Suid. (γένειον, ye-
γνειάς, γενειάω, ἠυγένειος, yva9u0c).
γεραιός (ex γερασ)ός Grasmann Kuhns Ztft.
11, 96, rad. yso, cf. skr. $aras a gar marce-
scere Curt. Et. 167, Kuhn Ztft, 4, 41, Pott EF.
1 Aufl. 1, 227. ubique in fine versus aut post
secundum trochaeum, compar. γεραίτερος post
tertium troch.) aetate provectus. subst. appel-
latur ὃ γεραιός Chryses A 35, Priamus 7' 191
295 Q 252 919 302 322, Nestor A77 21632645 y
373, ó-ysgeuóc Nestor £39. Priamus Q2 162,—
compellatur γεραιέ Nestor A& 164 167 558, Pria-
γέντο — γέρας
͵ S
mus £2 390 433, σύ, γεραιέ Halitherses β 201,
Ulixes a Minerva mutatus &£ 131 185, ὅτε y.|
Priamus £Q 168, y. διοτρεφές Nestor “4 648
653, ἄττα y., διοτρεφές Phoenix I 607, idem
ἄττα y. παλαιγενές D 561, y. παλαιγενές se-
nex quidam ἢ. Merc. 199. — fem. ysoeue recte
Suid. expl. ἡ γραῦς v. Z 296 πολλαὲ δὲ μετεσ-
σεύοντο γεραιαί |, Z 87 970 287 γεραιάς |, sch.
BLV. Ζ 87 τινὲς γεραράς ἀναγινώσκουσιν, ἵνα
δηλοῖ τὰς ἱερείας, τὰς ἐκ τῶν ἱερῶν γέρας
δεχομένας, non bene. sch. D. 270 yo. zel γε-
ραιράς. ita γεραιάς ipsum expl. Apoll. 54, 22,
Eust. 642, 27, sine causa. — Compar. I 60 σεῖο
γεραίτερος εὔχομαι εἶναι, £2 149 178 χῆρυξ
τίς οἱ (τοῦ ἕποιτο γεραίτερος, y 34 αἰδὼς δ᾽
αὖ νέον ἄνδρα γεραίτερον ἐξερέεσϑαι, absol.
y 362 οἷος μετὰ τοῖσι γεραίτερος εὔχομαι εἶναι;
male Zenodotus γεραίτατος v. Ariston. — v. l
fuit Q 392 γεραιὸς tov pro γέρων ξεστοῦ v.
La Roche app. in univ. cf. É. M. 227, 23 ὃ
πρεσβύτης, Suid., Hes., Eust. 32, 11.
γεραίρω (γέρας) 1) praemio s. munere orno
H 321 & 437 νώτοισιν δ᾽ Αἴαντα (δ᾽ Oóvozo)
διηνεκέεσσι γέραιρεν | sch. BQ. χατ᾽ ἐξαίρετον
αὐτὸν ἐτίμα δίχα τῶν μερίδων, E 441] μέ-
ἀγαϑοῖσι γεραίρεις. 9) laude decoro h. Merc.
60 ἀμφιπόλους τε γέραιρε καὶ ἀγλαὰ δώματα
νύμφης, ib. 499 Ινημοσύνην μὲν πρῶτα ϑεῶν
ἐγέραιρεν ἀοιδῇ, ib. 4832 ἀϑανάτους ἐγέραιρε
ϑεοὺς Διὸς ἀγλαὸς υἱός. Suid. expl. τεμᾷν,
δοξαζειν cf. E. Gud. 193, 98, Hes.
ἐς δέ Τεραιστὸν | -κατάγοντο y l77, urbs
et portus Eüboeae; ἔχει δ᾽ ἱερὸν Ποσειδῶνος
ἐπισημότατον τῇ ταύτῃ καὶ κατοικίαν ἀξιόλο-
γον Strab. 10, 1, 7. (γέρας Et. M.)
γέρανος (lat grus, ahd. chranuh, lit. gérve,
a rad. gar, clamare, ut videtur v. Curt. Et. 166
168, Pott EF. 1 Aufl. 1, 227, Fórstemaun Kuhns
Zift. 3, 47, Legerlotz ib. 8, 126, Benf. 2, 180)
grus. B 460 O 692 ὀρνίϑων πετεηνῶν ἔϑνεα
(Z9voc)- | χηνῶν ἢ γεράνων, I' 8 ἠΐτε περ
χλαγγὴ γεράνων πέλει οὐρανόϑι πρό |. cf. E.
M. 927, 51, E. Gud. 193, 41. 47, Or. 41, 8,
Lex. Seg. 252, 3, Poll. On. 4, 130, Suid., Hes.,
Eust. 571, 42, Spohn de extr. p. Od. p. 161,
Doed. Gl. 296.
γεραρός (ad γέρας refert Curt. Et. 434, ad
yéovc Hes. Legerlotz Kuhns Ztft. 8, 45) augu-
stus. dicitur de specie externa I' 170 χαλὸν δ᾽
otro - οὐ πω ἴδον ὀφϑαλμοῖσιν | οὐδ᾽ οὕτω
γεραρόν: βασιλῆι γὰρ ἀνδρὲ ἔοικεν sch. V. τὸ —
γεραρηνός συγχοπῇ, Γ 211 ἄμφω δ᾽ ἑζομένω,
γεραρώτερος ἦεν Ὀδυσσεύς. Hes. expl ἔντις
uov et melius μεγαλοπρεπῆ, comparativum ἔν-
τιμότερος, πρεσβύτερος cf. Apoll. Lex. 54, 20,
E. M. 297, 19, E. Gud. 123, 48, Suid., Eust.
399, 10. 18, Friedlànd. 2. hom. Wórterverz. p. 762.
γέρας (ad γαῦρος refert Benf. 9, 991, cf.
Pott EF. 1 Aufl 1 188. 2, 590, Ebel Kuhns
Ztft. 5, 66, ad rad. γερ, quam capere sigmifi-
care putat Bernhardt Gr. Etym. p. 18, sed v. ——
Curt. JJb. $5, 865, cum skr. arghas donum ho-
norificum componit Ahrens, die Góttin Themis 2, -
48, de zd. gar, garanh cogitat Curt. Et. 494.
plur. γέρα correpta ante consonantem ultima cf.
Hoffmann Qu. Hom. 1, 86, Lob. Rhem. 316 n, -
El. 1, 232) munus honorificum. 1) prae-
mium, quod e praeda capitur atque additur ad -
μοῖραν. A 584 μοῖραν καὶ y. ἐσϑλὸν ἔχων cf.
A 120 133 (ἄϑετ. v. Ariston.) 138 161 168 167
276 I 111344 367 II 54 T 89, — A 356 507 -
[
5
y
-
— χελεΐσω | βουλῇ ze μύϑοισι"
eT "^
LB 240 ἑλὼν γὰρ ἔχει y., αὐτὸς ἀπούρας 1, B
287 γέρα πεσσέμεν, A 186 Βρισηΐδα, χαλλισπά-
πον] -- τὸ σὸν y., datur ab exercitu 4 118
pt D αὐτίχ᾽ ἑτοιμάσσατ᾽, A 193 πῶς γάρ
τοι δώσουσι Y. μεγάϑυμοι ᾿Αχαιοΐ [ΠΕ E 1385,
Π 56 X 444 (ἀϑετ. v. Ariston.) κούρην, ἣν ἄρα
μοι y. ἔξελον υἷες ᾿Αχαιῶν, distribuit Aga-
memnon / 334 ἄλλα ὃ ἀριστήεσσι δίδου γέρα
καὶ βασιλεῦσιν, | dat populus ἡ 10 ᾿Αλχκινόῳ δ᾽
αὐτὴν y. ἔξελον, οὕνεχα πᾶσι | Φαιήκεσσιν
ἄνασσε. 2) munus praecipuum in convivio, ho-
noris causa datum ὃ 66 νῶτα βρύει, | ὄπτ᾽ —,
τά ῥά οἱ γέρα πάρϑεσαν αὐτῷ, . Merc. 129
τέλεον δὲ y. προσέϑηκεν Ὁ δα 3) honor
praecipuus dis oblatus 4 49 Q τὸ οὐ - βωμὸς ἐδεύ-
ετὸ δαιτὸς ἐίσης, |, λοιβῆς τε χνίσης tt" τὸ
γὰρ λάχομεν γ. ἡμεῖς. 4) honor quo mortuos
prosequimur Il 451 615 ὃ ταρχύσουσι κασίγν η-
τοί τε ἕται τε] τύμβῳ τε στήλῃ τε’ τὸ γὰρ Y.
- ἐστι ϑανόντων, Ψ 9 Πάτροκλον χλαίωμεν" τὸ
γὰρ y. ἐστι ϑανόντων, cf. o 190, ὃ 191 τοῦτό
νυ χαὶ γ. οἷον ὀιξυροῖσι βροτοῖσιν | χείρα-
σϑαί τε χόμην βαλ ἕειν τ᾽ ἀπὸ δάχρυ παρειῶν,
ὦ 390 óq9«Auobc χαϑελοῖσα᾽ τὸ γὰρ y. ἐστι
$9. c£. Eust. 1070, 24, Naegelsb. HTTh. p. 248 n.
5) dignitas regia Y 182 οὐ τοι τουνεχά γε
Πρίαμος 7 ἐν “χερὶ ϑήσει, (άϑετ. v. Ariston.),
λ l75 ἢ ἔτι πὰρ χείνοισι ἐμὸν y., À 184 σὸν
δ᾽ οὔ πώ τις ἔχει καλὸν γ., ἀλλὰ ἕκηλος 7η-
λέμαχος τεμένεα νέμεται κτλ... O0 599 μέμονεν
- Ὀδυσσῆος y. ἕξειν cf. Nitzsch α 387, — sena-
toribus ἡ 150 y. 9" 0 τι δῆμος ἔδωζεν Eust.
1575, 25 τὸ ἀξίωμα, 6) donum honorificum
Merc. 573 dot" dóoróc περ ἐὼν δώσει y. οὐκ
ἐλάχιστον, Ven. 99 τῇ δὲ πατὴρ Ζεὺς δῶχε
καλὸν 7. ἀντὶ γάμοιο, donum v 297 ὄφρα καὶ
- αὐτός] ait λοετροχύῳ δώῃ χτλ., ironice h. Merc.
99] τοῦτο - μετ’ ἀϑανάτοις γ. ἕξεις, | ἀρχὸς
φηλητέων χεχλήσεαι. 7) ius Ronorarium 4 828
τὸ γὰρ 7. ἔστι
γερόντων, sch. IV. ἐν τούτῳ γὰρ προέχουσιν
* EA γέροντες, Τ 422 ἀγγελίην ἀπόφασϑε: τὸ
γὰρ γ. ἐστι γερόντων cf. in univ. Hes. τιμή,
σέβας, ἀϑλον ἀρετῆς, ἀμοιβή, δωρεά v. E. M.
12227, 14, E Gud. 123, 30. 50, Or. 41, 22, Suid.,
— Eust. 90, 39. 1760, 3, Naegelsb. HTh. p. 919.
(ἀγέραστος, γεραρός, γεραίρω, γεράσμιος).
γεράσμιος (γέραῷ honorificus h. Merc. 122
νῶτα γεράσμια Hes. expl. τέμεος.
Τερήνεος aut Gerenius, aut, id quod melius
videtur, senex. ubique Nestor B 336 433 601
4 317 H 170 181 O 112 151 1 162 179 Toe re
-128 198 143 157 168 203 543 4 516 655 X
y 68 102 210 253 386 397 405 417 474 δ᾽ 16i
Τερήνιος ἱππότα Νέστωρ ..» 9 80 4 840 O 310
689 y 411 Νέστωρ - I, οὖρος ᾿Αχαιῶν |. vete-
rum nonnuli ab urbe vel ἃ flumine eum ita
ictum putabant. narrat sch. AD. B 336 de Her-
e cum Pyliis bellum gerente τότε Νέστωρ
Τερήνοις τρεφόμενος, πορϑηϑείσης τῆς
“Πύλου καὶ τῶν ιά ἀδελφῶν αὐτοῦ ἀναιρεϑέν-
TOY, μόνος περιελείφϑη" διὸ χαὶ Γερήνιος
ὥνομάσϑη. ἱστορεῖ Holoóoc ἐν χαταλύγοις
(ir. 81 Lehrs), cf. Eust. 231, 28, a quo comme-
moratur Γέρηνα πόλις ἡϊεσσηνιεική, ἡ λεγο-
μένῃ χαὶ Γερηνία χαὶ Τέρην ov et 231, 33 Γὲε-
| ervcoc ποταμὸς τῆς κοίλης Ἤλιδος ἐν Πελο-
" ποννήσῳ cf. Paus. 3, 21, 7, Strab. 8, 4, 4, v.
3, 29, Curt. Pelop 2, 986. sed. Eust. novit
eliam " explicationem ὁ ἔντιμος παρὰ τὸ γέρας,
« γεράσμιος — γέρων
253
v. sch. BL. II 196 τινὲς ye. γερήνιος ἱππότα
(pro γέρων iz Ada), λέγοντες ὡς χαὶ Né-
oto διὰ τὸ εἶναι γέρων οὕτως ἐχαλεῖτο, sch.
ΜΟΥ. 68 χρεῖσσον. ἀποδιδόναι ὃ ἔντιμος
κατὰ τ γέρας, Hes. ἔντεμος, γέρων, ubi est
etiam yéggv: ἔντιμος cf. Apoll Lex. 54, 18.
esum expl. afferunt sch. D. B 336, FÉ. M.
227, 49, Suid., Zonar. p. 425. quos secutus
Duentz. Kuhns Ztft. 12 ,9 metrica tantum ra-
tione differre putat γερήνιος ἱππότα et γέρων
ἱππηλάτα. audacius ἃ. Goebel Hom. p. 92
rad. ἄν inesse statuens expl. vesetus senex
»altersfrisch'«(?) v. Ztft. f. G. 18, 491, Curt. Et.
167, Naegelsb. B 366.
γερουσίοο (ex γερόντιος, γέρων L. Meyer
Kuhns Ztft. 7, 415) ad γέροντας 1e. ETUR
pertinens. A4 259 γερούσιον αἴϑοπα οἶνον | sch.
BL. τὸν τοῖς ἐντίμοις διδόμενον" κατελείπετο
γάρ τι τῶν λαφύρων εἰς τὰς χοινὰς εὐωχίας.
pariter » 8 cf. sch. HV. et H., a quo non bene
ad γέρας refertur, Eust. 470, 5. X 119 γερού-
σιον ὅρχον iusiurandum à senatoribus dandum
sch. B. σεμνόν, ἢ tiv toic γέρουσιν ὀφεί-
λοντα προτείνεσθει v. Sch. D. Eust. 1261, 52. —
cf. E. M. 227, 11, E. Gud. 442, 44. Suid., Hes.,
Apoll. Lex. 54, 19.
γέρων ( (skr. Saran, ahd. grà, rad. gar Curt.
Et. 111. 166 Pott EF. 1 Aufl. 1, 927, Kuhn
ZAft. 4, 41, andis ad skr. gurus refert Ahrens
4p)c p. 9, de forma nomin. v. Curt. Stud. 2, 1,
163, Brugman ib. 4, 87. neutr. γέρον χ 188)
senex. D sing. La 549 yéoov. περ, ἐὼν πολε-
μιστής Ι, 9 508 γέρων δὲ δὴ ὡς σύ περ ὧδε],
7 199 νέον ἦσϑα y-, 0 21 y. περ ἐών, zx 278 0
202 397 ὦ 157 πτωχῷ λευγαλέῳ - joi γέρον τι],
z 198 νέον δ γέροντα |, x 456 πάλιν 1 ποίησε
γέροντα |, € 53 81 ἄνδρα y., δύῃ ἀρημένον,
75 χταμένοιο γέροντος | » 483. παλαιοῦ
- & | totum genus denotat {Π 109 ὃ γέρων (άϑετ.
v. Ariston) — singuli tne γέρων E 94
Dares, 4f 625 Nestor, 9 471 715 Priamus, h.
Merc. 87, senex quidam, γέρων - οὗτος 42 368
Idaeus, ὁ γέρων (cf Nitzsch y 993) A 33 380
462 Chryses, I'181 259 X 33 37 77 € 936 393
(kel γέραιός v. La Roche) 326 494 571 689
Priamus, 4 310 H 161 324 Θ 87 90 I 93 K 190
- 90 y 3890 393 459 o 200 Nestor, E 150 Eury-
damas, I 959 Ψ 149 Peleus, / 662 Phoenix, .4
696 703 Neleus, .4 790 Menoetius, ὃ 450 455
Proteus, 9 570 (άϑετ. v. sch. T.) v 178 Nausi-
thous, 1: 585 et 591 (ἀϑετ.) Tantalus, c 4 Uli-
xes mutatus, ὦ 387 Dolius (de eodem ó- γέρων
c 225), h. Merc. 201 212 senex quidam, ὃ 460
ὃ y. ὀλοφώια εἰδώς Proteus, — I 400 y.- Πη-
λεὺς |l, 4 788 (άϑετ. y. Arist.) Πηλεύς - y., —
1 690 Φοῖνιξ - ὁ ΤΣ (ἀ θεῖ v. Ariston.) 41 637
ó 191 Νέστωρ - δ᾽ y. Ν 368 Φ 526 X 2ὅ 9
7T ὃ γ. Πρίαμος, Ii 191 ὁ Y. Φυλεύς, ξ 178
“αέρτης - ὃ y., E 197 y. αἰχμητὰ “υχέων,
H 195 I 438 A 772 (ἀϑετ. v. Ariston. X 331
y- ἱππηλάτα Πηλεύς |, 1.482 Π 196 T 811 7.
y. ἱππηλάτα Φοῖνιξ |, I 581 y. ἱππηλάτα Οἶ-
νεύς !, Ν 6066 y. ἀγαϑὸς Πολύιδος, Αὶ 81 γ
ὀγὀμακέντὸς ᾿Αλτης, (v. 1. pro y. φίλῃ v. Did)
«2 217 3/2 386 405 552 634 659 y. Πρίαμος
DOE ΕΙΣ B 157 ὦ 451 y. ἥρως ᾿Αλιϑέρσης, |
Παστορίδης, y 496 444 y. - ἱππηλάτα Νέστωρ l
ὃ 384 y. ἅλιος νημερτής, | ἀϑάνατος Πρωτεὺς
Αἰγύπτιος cf. à 849 401 542 o 140, ἡ 155 4
342 y. ἥρως Ἐχένηος |, — genet. γέροντος Θ
96 Nestor, Ὁ 164 361 577 671 Priamus, τοῖο y
204
I 469 Amyntor, 44 620 Nestor, δ 410 Proteus,
ὦ 387 Dolius, ὁ ἁλίοιο y. | 4 538 556 Y 107 [5
562 ὦ 58 Nereus, VTEHIRD y. 9 395 Proteus,
σπερχομένοιο y. $2 248 Priamus, — B 198
(άϑετ. v. Ariston.) Yucca y. |, Φ 85 ᾿ἄλταο
35 ὁ 9 451 “αέρταο y. |, O 100 0 918 Νη-
ληιάδαο y. |, — E 149 E? ᾿ουδάμαντος ὀνειρο-
πόλοιο y. , 6 365 Πρωτέος - ἁλίοιο y. v 96
345 ΠΕΣ voc - ἁλίοιο y. |, — dat. γέροντι Q2
358 457 Priamus, p 297 (ubi ali de Mentore
cogitant, sed v. Povelsen emend. loc. aliq. p. 82)
z 153 Laertes, o 210 Nestor, o d Ctesius, —
πατρὶ y. A 308 € 36 Nereus, P 324 Anchises.
— accus, γέροντα I' 249 £2 882 508 515 Pria-
mus, 1 452 Amyntor, 9 39 Aegyptius, ó 492
Proteus, c 211 389 (non Dolius) Laertes, ó 754
y. - χκεχακωμένον idem, X 412 y. - ἀσχαλό-
ὠντα |Priamus, X 141 γέρονϑ᾽ ἅλιον Nereus,
9 785 4doAtov - y., « 188 y. - | “Ἰἰαέρτην ἥρωα,
h. Merc. 187 γέροντα senex quidam. — vocat.
γέρον A 926 OChryses, “ὁ 379 543 546 560 569
(producta ultima) Priamus, A 986 B 370 O 146
Ψ 618 Nestor, β 192 Halitherses, à 465 485
Proteus, ξ 45 σ 10 Ulixes mutatus, — ὦ γέρον
(ubique "initio vs.) B 796 (vituperat "Duentz. Ztft.
f. G. 14, 844) δὲ 411 460 599 683 Priamus, 8
40 Aegyptius, P 178 Halitherses, & 37 122 166
508 Ulixes mutatus, 4| 5313 6 10 1 115 K 120
Nestor, ὦ 244 Laertes, c 3948407 Dolus, h.
Merc. jo ; senex quidam 'ef. 190 ὦ y- Ὀγχηστοῖο
βατοδρόπε ποιήεντος |, — £2 650 y. “φίλε Pria-
mus, y 357 Nestor, £2 669 y. Iloíeu,& 386 y.
πολυπενϑές, Ulixes mutatus. — Neutrum γέρον
pro adiect. est y 184 σάχος εὐρὺ γέρον, πεπα-
λαγμένον ey Cramer epim. 103, 90 παραιτη-
τέον τοὺς ἀναγενς ὥσκοντας ὀξὺ τόνως γερόν. ἵν"
Ui γεροντιχόν. ó δὲ ποιητὴς κατολιγωρήσας
τῆς φωνῆς ἐφρόντισε τοῦ σημαινομένου, τὸ
γὰρ ἐναντίον τοῦ νέον βουλόμενος δηλῶσαι
γέρον εἶπε cf. Eust. 1925, 59. — 2) plur. a) se-
nes. B 189 ἠμὲν νέοι my γέ οντες 1, praemisso
᾿ἀργείων 1288 et 36 ubi Zonodotis ἡ ἡγήτορες ἠδὲ
μέδοντες cf. Ariston. Did. Lehrs Ar. 362, Ὁ 518
παῖδας πρωϑήβας πολιοχροτάφους τε y.l, 4 88
πολύτλητοί τε y. |, άϑετ. v. sch. HQ., n 362. οὔτε
νέων - οὔτε y. Lo 955 εὑδέ ἕμεναι μαλακῶς" ἡ γὰρ
δίκη ἐστὶ γερόντων B 14 εἰξαν δὲ γέρον τες}, sch.
EHMQ. γέροντας νῦν τοὺς πρεσβυτέρους ἀκου-
στέον, recentiorum plerique interpretantur sena-
tores, b) senatores Z 113 γέρουσιν | -βουλευ-
τῇσι, Β 404 γ. ἀριστῆας Παναχαιῶν |, ἡ 189
y. ἐπὶ πλέονας χαλέσαντες |, φ 21 πρὸ γὰρ
ἧκε πατὴρ ἄλλοι t£ y. |, 1 514 ITI | Ac
τωλῶν, X 448 y. | "Aoyelov (άϑετ. v. Ariston.),
T 303 y. “᾿Αχαιῶν, T 338 y. |, B 21 γερόντων
Ariston. τῶν ἐντίμων v. Lehrs Ar. 116, B 53
βουλὴ (y. 1. βουλὴν) δὲ πρῶτον μεγαϑύμων
ἷζε γερόντων vituperat Haupt Zus. p. 104, sed
v. Friedlaend. 2 hom. Wüórterverz. p. τά, 4
323 βουλῇ x«i μύθοισι" τὸ γὰρ γέρας ἐστὶ
γερόντων, idem I 492 post ἀγγελίην ἀπόφα-
σϑε, O 721 χκαχότητι γ. 1... —,4 844 ἌΝ
δαῖτα γέρουσιν ἐφοπλίζωμεν Ἀχαιοί DEI τὸ
δαίνυ δαῖτα y., — I 89 γέροντας ἀριστέας 7j-
γεν Αχαιῶν ] ἐς κλισίην, παρὰ δέ σφι τίϑει
μενοεικέα δαῖτα |, iudicant X 503 οἱ δὲ γέρον-
τες | slav? ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοις ἱερῷ ἐνὶ κύκλῳ
χτλ. cf. Eust. 167, 14, Naegelsb. H'Th. V, 50. —
v. l fuit γέροντες pro πολῖται X 429 v. sch.
A. — in univ. cf. Apoll Lex. 54, 14, E. M.
998, 10. E. Gud. 123, 35, 124, 4, Poll. On.
γεύομαι — γῆ
2, 18, Lex. Seg. 66, 9, Hes. (δημογέρων, ὦὠμο-
γέρων, γερούσιος, γερήνιος, yegatós, γῆρας).
γεύομιαε (ysv ex γευς, skr. gush, lat. gustare, —
goth. kausjan Curt. Et. 167. 443, Pott E. F. -
11, 270, Christ Lautl. 65) gusto. Ὄ propre o -
413 ἔμελλ εν - προιχὸς γεύσασϑαι᾿ ᾿Αχαιῶν Gras- ——
hof Ztft. F. A. 1834, 283, v. 1. γεύσεσθϑαι, quam. —
probat Kayser Phil. 29, 51l. falso expl. Ameis,
v. Friedlaend, 2 hom. Wórterverz. 772.
2) transl. experior Φ 61 δουρὸς ἀχωκῆς ἡμε-.
τέροιο | γεύσεται, falso pro ci. aor. habet Paech :
d. fut. als mod. iussiv. Breslau 1865, v 181
χειρῶν γεύσασϑαι, p 98 ὀιστοῦ - γεύσεσϑαι
ἔμελλεν | ἐχ χειρῶν Ὀδυσῆος, Y 958 ἀλλ᾽ ἄγε
θᾶσσον | γευσόμεϑ᾽ ἀλλήλων χαλκήρεσιν
ἐγχείῃσιν sch. D. ἀντὲ τοῦ ἁψόμεϑα, ἀποπει-
ρίαν ληψόμεθα τῆς ἀλλήλων δυνάμεως cf |
Eust. 1907, 9. 1993, 27, pro οἱ. aor. habent
Hes. πεῖραν λάβωμεν, paraphr. — v. Hes., Lex.
Seg. 87, 31. 181, 16 Bekker ΜΒ. 1864, 12.
γέφυρα (ad rad. gaf, gamf refert Kuhn Ztft.
1, 132 v. Curt. Et. 165. 448) 1) agger E 88 89.
ποταμῷ πλήϑοντι - | χειμάρρῳ, óc τ᾽ ὦχα
ῥέων ἐχέδασσε (Naber pu 1855, 202 et -
Nauck Mél. Gréco-Rom. 2, 643 ἐχέασσε) γεφύ-
ρας |: τὸν δ᾽ οὔτ᾽ ἀρ τε γέφυραι ἐερμέναι
ἐσχανόωσιν, | οὔτ᾽ ἄρα ἕρχεα ἴσχει ἀλωάων,
cf sch. V., v. 1. ἐεργμέναι v. La Roche; agge-
res intelleguntur ripas munientes, non pons.
2) transl. spatium inter duas acies intercedens,
,,Wahlstatt*, non intervalla, , quibus singuli or- -
dines distinguuntur Δ 371, τί δ᾽ ὀπιπεύεις πο-
λέμοιο γεφύρας; | sch. V. τὰς διόδους τῶν φα-
λάγγων, Eust. 474, 4l. 718, 51 αἱ ἐν ταῖς
παρατάξεσι διέξοδοι, Hes., διόδους, τάξεις,
ὑπεροχάς, τὰ μέσα τῆς φάλαγγος cf. Lex. Beg. ^
231, 12, Apion in E. Gud. 605, 12 ἡ διάβασις χαὶ
τὰ Ἔσχατα πολέμου, 6 978 προφανέντε (v. L3 :
-siae) ἀνὰ πτολέμοιο γεφύρας |, Zenod. πὶ ὁ-
φανείσας ἐδὼν ἐς δοῦπον ἀκόντων v. Sch. 1
Θ᾽ 558 ἐπὶ (Bekker ἀνὰ) πτολέμοιο γεφύρας | -
st«to, VERE γεφύρῃ Nican. expl. τὸν τύπον,
ᾧ ἡ τοῦ πολέμου συμβολὴ γίνεται, mire ἐπ
beck Phil. 8 461 planitiei partem intellegit fos- -
sae propinquam, 4 160 Y 497 ἀνὰ πτολέμοιο
γεφύρας |, sch. B. ἐν τοῖς μεταξὺ στάσεων
διαστήμασιν. — sch. V. O 357 χυρίως τὸ ἐκ
ξύλων γεγομφωμένον yeqeen cf E. M. 299m
8, E. Gud. 194, 41, Or. 37, 1, Eust. 1935, 2»
Doed. Gl. 9443. (yéqvoóo).
γεφυρόω (γέφυρα) aggerem facio. Ὁ 867.
γεφύρωσεν δὲ χέλευϑον | terra detrusa viam |
agseris instar per fossam munivit, Φ 245 y&--
φύρωσιν δέ μὲν αὐτόν | (τοταμόν τ d χέλευξι
Sov sch. A.) εἴσω πᾶσ᾽ ἐριποῦσ᾽, ulmus in.
fluvium prolapsa aggeris instar eum coercuit, -
Apoll Lex. 54, 5 διαβατὸν ἐποίησε cf. E. M.
229, 14, Hes., kuhn Ztft. 1, 132. ]
γῆ (ex γέα, skr. gaüs Curt. Et. 167, Ascoli.
Kuhns Zt. 17, 322) terra. opponitur coelo
24 ὄφρ᾽ ἂν ἵχηται | γῆν, mari μὲ 27 ἢ ἁλὸς
ἐπὶ γῆς, v 233 ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἂν ἀσπάσιος γῆ v"
χομένοισι φανήῃ |, h. 7, 44 LH — | γῇ
λάαν. b) regio. Ἴ 238 vic γῆ; τίς δῆμος; À m
482 οὐδέ πω E | γῆς ἐπέβην. [9] solum 0 -
237 ἡ πρὸς γῆν ἐλάσειε χάρη, h , Cer. 982
χαρπὸν ἀνήσειν |, 953 σπέρμ᾽ ὑπὸ γῆς. &
πτουσα. d) ad inferos refertur Φ 63 ἡ μ
ἐρύξει γῆ φυσίζοος, à 302 νέρϑεν γῆς. ei
iureiurando invocatur T'959 ἔστω vir Ζεύς - a
τε καὶ ἠέλιος, sacrificatur terrae 7' 104 οἶσε
D
FT »', ἕτερον ἀξ κὰν; ἑτέρην δὲ μέλαιναν | yi
aM τε el Sekio v. sch. "ADS, Naegelsb. — Hal
- fuit ΠΩ P 595 γῆν δ᾽ ἐτίναξεν pro τὴν
—v. Ariston. — cf. Herod. 2, 911, 10, E. M. 992,
1 55. 929, 51, E. Gud. 195, 15, Eust. 188, 96.
Bos 97.
yu9£o (ex y«-9éo, rad. y«v, y«z, lat. gau-
(de. zu kàtr Curt. Et. 163 Benf. 2, 114, Pott
741 Brugman Curt. St. 4, 138. 146, cf.
EH HC Weber E. F. 93, falsa immiscet Doed. Gl.
ΤῸ pr. γηϑεῖ correpta ult. Ξ 140 (v. 1. γήϑει),
ἐγήϑεεν, ἐγήϑεον, fut. γηϑήσεις, γηθϑήσει, inf.
γηϑθήσειν, aor. I. yüSuasv) γήϑησαν, opt. γηϑή-
σαι A 955 et γηϑήσειεν, part. γηϑήσας, pf. γέ-
- γηϑε signif. praesentis, plsqpf. γεγήϑει) 5 gaudeo.
ΟΠ abs Z 212 Oc qao, γήϑησεν δὲ - “Μιομή-
P 'dgc|cf. 9 494 ἡ 329 v 104 h. Cer. 370, h. 98,
^ 16, 9, 385 γήϑησεν δ᾽ ἱερὸν μένος ᾿Ἀλκινόοιο,
- h. Merc. 421 γέλασσε δὲ Φοῖβος 'AnóAAov |
γηθήσας cf. 499, H 189 γήϑησε δὲ ϑυμῷ |, 9
199 γήϑησεν δὲ - Ὀδυσσεύς | χαίρων οὕνεχ᾽,
- ν 250 (v. Ameis) 353. — 9) c. part. A 330
——o30' ἄρα τώ ys ἰδὼν γήϑησεν ᾿Αχιλλεύς ] ν.
᾿ Ἀτίβίοη., cf. 4 955 283 311 0 278 K 190 9 821,
$486 u S8 » 996 o 165 χ 207 c 504 h. 33,
3S7, H da s (v. 1. μέγ᾽ v. Did.) ἐγήϑεον
| ᾿ εἰσορόωντες, ἢ . Ven. 979 γηϑήσεις ὁρόων, Η
127 0c ποτέ μ᾽ εἰρόμενος μέγ᾽ ἐγήϑεεν ᾧ ἐνὶ
E οἴκῳ | Zenod. μειρόμενος μέγα δ᾽ ἔστενεν τς
iston. προχρίνει δὲ ὃ ᾿Αρίσταρχος τὴν μέγα
E γραφήν La Roche Did. p. 9, JV 344 ὃ ὃς
3 γηϑήσειεν ἐδὼν πόνον οὐδ᾽ ἀχάχοιτο
Ariston. ἀντὲ τοῦ ἐγήϑησεν cf. Friedlaend. Phil.
Ἢ 669. — 3) sententia inde pendente II 580 γή-
a σέν τε! ὅττι ztà. cf. P 567 φ 414, σ 281 Ju-
σεν δὲ -| ot vex κτλ., À 950 ἡ κὲν γηθήσαι
“ Πρίαμος - | εἰ zrÀ., N 416 γηϑήσειν κατὰ ϑυ-
Li μόν, ἔπεί χτλ. 4) c. acc. 1 77 τίς ἂν τάδε
) ᾿ηϑήσειεν: | c£. Eust. 719, 3, 0 378 νὥι (Zenod.
Qu v. Ariston.) — γηθήσει προφανέντε (v.
σα εἰ-εἰσας). 5) O 559 γέγηϑε δέ τε φρένα
οεμήν | cf. 44 683 C 106 h. Cer. 252, h. Ven.
216 - γεγήϑει δὲ φρένας ἔνδον, X Z 140 "Agi -
EA oc ὀλοὸν κῆρ Ὶ γηϑεῖ ἐνὲ στήϑεσσι,, Ν 494
εἰς ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι γεγήϑει, ὡς χτλ.,
198 γήϑησε δέ μοι φίλον nto ; cf. H 189
Γ 416. — v. l γήϑησεν pro μείδησεν X 992.
E. M. 230, 34, E. Gud. 121, 32, Wentzel vba.
E c. in 9o p. 13, 16, Fulda U. 150. (ἀμφι-,
ϑόσυνος, γηϑοσύνη, πολυγηϑήρ..
Eoo (yx9 Curt. Et 165) gaudium.
390 ἐγέλασσε δέ οἱ φίλον ἤτορ | γηθοσύνῃ,
ΜΝ Ap. D. [137] γηϑοσύνῃ, ὅτι κτλ. h. Cer. 437
τ λούνας δ᾽ ἐδέχοντο παρ᾽ ἀλλήλων ἔδιδον
- v. E. M. 230, 32, Suid, Hes, — de Ν᾿ 29
540 v. γηθόσυνος.
- yx900vvoc (Curt. Et. 163) laetus, laetabundus.
2/2 326 H 122 Ν 82 Σ 557 yu9ócvvoc zo | cf.
ulda U. 152, ε 269 y. οὔρῳ, abs. h. Ven. 217,
N 29 ᾿γηϑοσύνη δὲ ϑάλασσα διίστατο Herod.
τὶ τοῦ γηθόσυνος, χαίρουσα. εἰσὲ μέντοι
ἀναγινώσχουσι, γηθϑοσύνῃ zai δοτικὴν πτῶ-
| ἐχδέχονται, ὥσπερ zal ᾿Αριστοφάνης, οἷς
^c ἐγὼ συγκατατίϑεμαι, T) 4 τὸ ἀχόλουθον
κὸν τῇ χαρᾷ ἡ ϑάλαῦσα διίστατο χτλ.
:*
sch. BLV., A 540 (ψυχή) - γηϑοσύνη, ὃ
Did χωῤφὶς τοῦ ει γηθοσύνη ἀντὶ τοῦ χαί-
σα Lex. Seg. 232, 14 γεγηϑυῖα, χαίρουσα,
vum subst. tuetur Herod., Eust. La Roche
- 218 cf. Lob. Proll. 231, A poll. Lex. 54, 97,
:; Sud. 124, 59, Suid., Hes.
γηϑέω — γηρύομαι
255
γῆρας (skr. faras, rad. gar. Curt. Et. 167,
Pott E. EF. 11 297 Kuhn 4, 41. γήραος, γήραϊ
I' 150 (sch. A. ἀσυνάπτως τὸ γ. ἀναγνωστέον)
T 336 ὦ 933 v. La Roche HU. 71, et γήραι λ
180 φ 283, minus bene γήρᾳ, falso γήρα᾽ cf.
Lob. Elem. 2, 301, Bekker HBL 139 : 80, La
Roche HT. 297 HU. 179) senectus. Ξ 86 ἐκ
νεότητος. - zal ἐς γῆρας, .X 420 ἡλιχίην αἰδέσ-
σεται ἠδ᾽ ἐλεήσῃ | y. Dl 160 γήραϊ - πολέμοιο
πεπαυμένοι, β 10 ,.)ήραϊ χκυφὸς ἔην, v 24 σὲ
δὲ τοῦτο ys y. ὀνήσει, o 2533 γήραϊ, τειρόμε-
vov, h. Ap. 15 οὐδὲ δύνανται | (ἄνϑρωποὴ
εὑρἔμεναι;- γήραος fx, I 446 εἴ χέν μοι
ὑποσταίη ϑεὸς αὐτός | y. ἀποξύσας, h. Ven.
924 ξῦσαί τ᾽ ἀπὸ y. ὀλοιόν |, h. Cer. 276 y.
ἀπωσαμένη, — A 29 ulv - y. ἔπεισιν (G9. v.
Ariston. 4 321 νῦν «Ure us y. ὀπάζει |, ad-
dito χαλεπόν. O 103, X 515 οὃς ἔχε "e λ 497
μὲν χατὰ y- ἔχει χεῖράς τε πόδας τε], « 218
ὃν χτεάτεσσιν ἑοῖς ἔπι y. ἕτετμεν, ν 59 εἰς ὅ
χε γ.] ἔλθῃ χτλ., €) 990 χατὰ ys ,ἔμαρψεν, --
8. 996 οὐδ᾽ ἐπὶ y. | ἵχετ᾽ , t 368 ἕως ἵχοιο [7.
τε λιπαρόν, -- 4 315 σὲ y- τείρει ὁμοίϊον, 5
623 χαλεπὸν χατὰ y. ἐπείγει, À 196 ἱκάνει, E
153 τείρετο γήραξ λυγρῷ, Ῥ 644 y. λυγρῷ |
πείϑεσθϑαι, K τὸ οὐ μὲν ἐπέτρεπε γ. λυγρῷ hb
ὦ 949 y. [λυγρὸν ἔχεις Σ 434 y. λυγρῷ - ἄρη-
μένος, λ 196 ψ 285 γηραι ὑπὸ mom &pn-
μένον, T 326 ἀχάχησϑαι | yuoat τε στυγερῷ
κτλ.. h. Ven. 933 πάμπαν στυ γερὸν. κατὰ γ.
ἔπειγεν, v 286 y.- 9sol τελέουσιν ἄρειον, ὁ
357 ἕ-ἐν euo y. ϑῆχεν v. l. eu y- δῶκεν, h.
Ven. 244 σὲ-γ. ὁμοίιον ἀμφικαλύψει, | νηλ ξεές,
τὸ τ᾽ ἔπειτα παρίσταται ἀνθρώποισιν [, οὐλό-
μενον, καματηρόν, 0 τε στυγέουσι θεοί περ,
— o 848 X 60 ἐπὶ γήραος οὐδῷ sch. B. ἐξόδῳ
τοῦ βίου, paraphr. ἐπὶ τοῦ τελείου γήρως,
quod etiamsi verum sit, in Odyss. tamen de se-
nectutis initio intellezendum, Q 487 ὀλοῷ ἐπὲ
y. οὐδῷ, o 246 οὐδ᾽ Testo y, οὐδόν sch. HQ.
zt περ ᾿ϑεοφιλὴς ὧν οὐκ ἐγήρασε, contra sch.
H. εἰς σύμβολον ϑεοφιλίας τὸ μὴ χαταγηρά-
σαι, ψ 212 h. Ven. 106 y. οὐδὸν ἐχέσϑαιε v. 4.
Grimm Rede ἂν. d. Alter p. 40, Jungclaussen,
d. Greisenalter bei Hom. Flensburg 1870, 10:
Gud. 125, 25, Or. 40, 28. ψηράσκω, ἀγήραος,.
γηράσχω (yip az) prs. γηράσκει, €i. ynoá-
σχῶσι, if. yno«ozéusv, part. γηφάσκοντα, ipf.
γήρασκε, aor. 2 SULLA H 148 P 197 $67 Hes.
ἐγήρασεν, Buttm. Gr. 2, 138, Kuehner "ausf. Gr.
1, 7/91, pro ipf. verbi yzo«o, quod posterio-
rum est, habet Ariston. H 148 ἢ δ. ὅτι ἀντὶ
τοῦ ἐγήρασε τὸν παρατατικὸν ἔταξεν, assen-
titur Krueg. Di. S; v. , part Jodc P 197 "Ariston.
ἡ, ὃ. ὅτι ἀντὶ τοῦ γηράσας iet. Hes., sch. B.
ἀποχοπὴ τοῦ γηράσας. τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ γή-
enu (ita Herod. in E. M. 230, 50), παρατάσεως
γὰρ μᾶλλόν "ἔστιν ἢ συ γτελείας. χαὶ ἐνθάδε
οὖν τὸ γηράς ἀντὶ τοῦ γηρῶν ν. Eust. 1101,
63, Lob. Elem. 1, 383 et ad Buttm, p. 13. 138.
— senesco P 324 ὥς ot παρὰ πατρὶ γέροντι |
χηρύσσων γήρασκε, o 409 ὅτε γηράσκωσι πό-
λὲν χάτα φῦλ᾽ ἀνϑρώπων, à 210 λιπαρῶς γη-
θασχέμεν ἐν μεγάροισιν |,
ράσχοντα, “2 841 τόν yt | γηράσκοντα κομίζω
Hes. γηροκομῶ H 148 vi “μεγάροισιν ἐγήρα & 67
αὐτόϑ᾽ ἐγήρα P 197 ὃ δ᾽ ἄρα e παιδὲ on«-
σεν [͵γηράς: ἀλλ᾽ οὐχ υἱὸς ἐν ἔντεσι πατρὸς
ἐγήρα, — de fructibus ἡ 120 ὄγχνη m ὄγχνῃ
ynocozet. cf. Hes. Poll. On. 2, 21. (χατα-)
γηρύομαε (y5ovc, cum skr, grnàti componit
B 663 ἤδη ὙΠ ΟΝ
256
Kuhn Ztft. 2, 396) sono, cano. h. Merc. 426
λιγέως κιϑαρίζων | γηρύετ᾽ ἀμβολάδην cf. E.
M. 931, 10 φϑέγγομαι, Lex. Seg. 232, 16, Hes.,
Doed. Gl. ud : μὰ Det
ἥρυς (skr. gir, girà rad. gar, lat. garrio, ahd.
kie ie gars Curt Et. 168, Benf. 2, 199)
sonitus, vox. 4 437 οὐ - πάντων t£v OUO0c
ϑρόος οὐδ᾽ ἴα γῆρυς | Apoll. Lex. 54, 29 φωνὴ
cf. Herod. 9, 486, 19, E. M. 231, 5, E. Gud. 320,
38, Lex. Seg. 232, 16, Suid., Hes. (μελέγηφυς,
γηρύω). , »
Tiyag: ἄγρια φῦλα Γιγάντων ἡ 206, Εὐρυ-
μέδοντος | üc ποϑ᾽ ὑπερϑύμοισιν Πιγάντεσσιν
»
Baclievev | ἀλλ᾽ ὁ μὲν ὦλεσε λαὸν ἀτάσϑαλον,
ὥλετο δ᾽ αὐιός 59, Λαιστρυγόνες - ἐοικότες -
Τίγασιν | x 120, ferox gens Sicaniae? (yic — vis,
γῆ Lob. par. 83). t .
γέγνομαε (γεν, γα, skr. $a&£anmi, lat. gigno,
goih. keinan, lit. gami Curt. Et. 166, Benf. 2,
116. 201, Pott EF. 1? 253, Kuhn ΖΕ. 5, 210.)
De formis γίγνομαι, γίνομαι, et. γιγνώσκω, γι-
γώσχω v. Eust. 1064, 2 Ὅμηρος ἀρχαϊκώτερον
ἐγνοεῖ τὸ δεύτερον γάμμα et; 145; 95... 534;
5. 1687, 40 1722, 88. E. Gud. 125, 47. E. M.
231, 32. 282, 24 Zonar. 1, 438. illam compro-
bat La Roche HT. 219, Ztft. f. óstr. G. 19, 505,
Hoffmann Φ et X p. 118, hanc Kayser Phil
18, 657, Rumpf JJb. 98, 78 Autenrieth B 468
cf. Ariston, T' 96. in Veneto ubique legitur j4-
γόμαι. — prs. γίγνομαι, γίγνεται, γίγνονται,
part. γιγνόμενος ὃ 4171 (de A 71 Y 128 "P 79
Q 910 d 208 ἡ 198 h. Ven. 265 cf. yst-
γομαὺ, ipf. ἐγίγνετο, γίγνετο, γιγνόμεϑ'᾽ v. Ἰ.
X 477 ν. γείνομαι, γίγνοντο, aor. 1 ἐγεινάμην
v. γείνομαι, aor. 2 ἐγένοντο, γενόμην, γενευ
y. Eust. 619, 18, γένετο, γενέσϑην (E. M. 309,
55), γενόμεσϑα Φ 89, γένοντο, ci. γένωμαι,
γένηαι, γένηται, γενώμεϑα, γένησϑε, γένωνται
opt. γενοίμην, γένοιο, γένοιτο, γενοίμεϑα, γέ-
γοισϑε, γενοίατο, ἵρν. γενέσθω, if. γενέσϑαι,
iterat. γενέσκετο A 208. pf. γέγονε, γεγαασι(»)
v. E. M. 298, 39. part. γεγονώς h. Merc. [17],
γεγαῶτα (ex γεγαεότα Brugman Curt. St. 4,
173) γεγαῶτας B 866, γεγαυῖαι h. Merc. 552,
plpf. γεγόνει Ν 355) 1) orior, nascor a) de
animantibus X 951 iy δ᾽ ἐν νυχτὶ γένοντο, h.
34, 5 ἐν Θήβαισιν - σὲ γενέσϑαι, Y 308 παί-
δων παῖδες, τοί κεν μετοπισϑε ytvovtat, v. l.
λίπωνται v. Did., o 99 o? τις -, ὃς χε γένηται,
h. Merc. 273 χϑὲς γενόμην, 376 χϑιζὸς y., h.
Ap. P. 148 ὥς χε γένηται | παῖς ἐμοί, h. Merc.
[17] ἠῷος γεγονώς, T 219 Φ 440 πρότερος
γενόμην, « 219 ὃς ἀποτμοότατος γένετο ϑνη-
τῶν ἀνθρώπων |, 9 311 ἡπεδανὸς γενόμην cf.
h. Ap. P. 138, 42 539 ot ov τι | παίδων - γονὴ
γένετο, E 141 09. πρῶτον γενόμην, Z 489 9
553 ἐπὴν τὰ πρῶτα γένηται, h. Merc. 428 ὡς
τὰ πρῶτα γένοντο, Φ 201 οὐχ ἔσϑ᾽ οὗτος
ἀνὴρ διερὸς βροτός οὐδὲ γένηται cf. π 457,
σ 19 μήτ᾽ εἴης, --- μήτε γένοιο, — T 122 ἡδὴ
ἀνὴρ γέγον᾽ ἐσϑλός, ὃ 112 νέον γεγαῶτ᾽ sch.
MQ. νεωστὶ γεγονότα οἵ. Ó 144 τ 400 h. Merc.
971 331, N 355 πρότερος γεγόνει, B 866 Mjj-
ovac- ὑπὸ Τμώλῳ γεγαῶτας, h. Merc. 481 ὡς
γεγάασιν, h. Ven. 135 οἵ τοι ὁμόϑεν y., v 160
- Σχερίην, 09v Φαίηκες γεγάασιν sch. ΒΩ, χα-
ταἀχρηστικῶς ἀντὶ τοῦ οἰχοῦσι" ix γὰρ Υπε-
ρησίης μετεληλύϑεσαν, --- perf. significationem
praes. habet: esse, vivere « 84 οἱ νῦν γεγάασι,
Σ 65 πέντε τοι - υἷες -γ. |, ε 118 ἐν δ᾽ αἶγες
ἀπειρέσιαι y. |, — A 251 οἵ οἱ πρόσϑεν ἅμα
γῆρυς --- γίγνομαι
τράφεν ἠδὲ γένοντο | cf. ὃ 723 x 417, ξ 201
υἱέες - ἠμὲν τράφεν 50€ y. , γνήσιοι ἐξ ἀλόχου
v. Nitzsch δ᾽ 208, H 199 οὐδ᾽ ἐμὲ νήιδα y.
οὕτως 1- ἐν Σαλαμῖνι γενέσϑαι τε τραφέμεν
tt (άϑετ. v. Ariston.) cf. X 436 y 28; — c. gen.
Φ 89 τῆς δὲ δύω γενόμεσϑα, x b τοῦ καὶ δώ-
δεχα παῖδες - γεγάασιν o 348 τοῦ δ᾽ υἱεῖς ἐγέ-
γοντὸ ᾿Αλχμαίων ᾿᾿μφίλοχός τε, μι 180 γόνος
δ᾽ οὐ γίγνεται αὐτῶν, E 970 τῶν οἱ ἕξ ἐγέ-
vovto ἐνὲ μεγάροισι γενέϑλη (v. l γενέϑληφ,, -
— c. praep. ἐχ E 548 ἐχ δὲ Διογλῆος διδυμάονε —
παῖδε γενέσϑην, E 897:0 δέ τευ ἐξ ἄλλου γε
ϑεῶν γένευ ὧδ᾽ díénAoc|, Z 206 ἐκ τοῦ φημὲ —
γενέσϑαι, I 456 ἐξ ἐμέϑεν γεγαῶτα, X 809
σεῖο | ἐξ αὐτῆς ἐγένοντο - ᾿Αχαιοί | (άϑετ. v.
Ariston), Ὁ 641 τοῦ γένετ᾽ ἐκ πατρὸς πολὺ
χείρονος υἱὸς ἀμείνων |, « 990 c 198 τοῦ μ᾽
ἔχ φασι γενέσϑαι, ubi nonnulli de tmesi cogi-
tant, ὃ 11 ὅς οἱ τηλύγετος γένετο - | x δούλης,
x 950 γίγνονται δ᾽ ἄρα ταί γε ἔχ τὲ χρηνέων
ἀπό τ᾽ ἀλσέων, iniuste ab Nitzschio vitupera-
tus propter praesens. b) de rebus inanimatis |
B 468 ι bl ὅσσα φύλλα καὶ ἄνϑεα γίγνεται —
ὥρῃ, v 245 ἐν δέ τε οἶνος | γίγνεται, x ΤΊ 198.—
βοὴ δ᾽ ὦκιστα γένοιτο (v. 1. priore l. γένητα
rec. Kays), 44 50 ἄσβεστος δὲ βοὴ γένετ᾽ v.
Giseke JJ. 85, 505, h. Ap. P. 138 ϑεσπεσίη
ἐνοπὴ γένετ᾽ ἄσπετος, AÀ 49 δεινὴ δὲ χλαγγὴ E
γένετ᾽ - Bioto |, (adi. his locis cum subst. jun-
sendum), 4 688 δεινὸς δὲ χρόμαδος γενύων,
y, π 176 κυάνεαι δ᾽ ἐγένοντο γενειᾶδες ἀμφὶ
γένειον, .4 418 M 150 ὑπαὲ δέ τε κόμπος ὀδόν-
των | γίγνεται, IN 288 πάταγος δέ τε γίγνετ᾽
ὀδόντων, K 375 ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ᾽,
ὀδόντων, 4 456 M 144 O 396 II 866 γένετο
producta ult.) ἐαχή τε πόνος (φόβος) τε, μ 81
τῆς - φωνὴ μὲν ὅση σχύλακος νεογιλῆς | γί-
γνεται (άϑετ. v. sch. HQJ, με 396 βοῶν δ' ὡς
γίγνετο φωνή, Η 840 Τρώων - ἀγορὴ γένετ) -
πόλει cf. Σ 946 8 26, A 498 Q 31 ὅτε - ἐξ
τοῖο δυωδεκάτη yévev ἠώς, B 314 πρίν y)
ὅτ᾽ dv ἑνδεχάτη vs δυωδεχάτη τε γένηται οἵ.
ó 588 747, h. Merc. 98 ὄρϑρος ἐγίγνετο, μ 8
οὐδέ τις ἄλλος | γίγνετ᾽ - ἀνέμων cf, Eust. 1724.
41, o 93 ἐπεί χε - ἀλέη - γένηται |, IP 505 odd
τι πολλή | γίγνετ᾽ - ἁρματροχιή - ἐν κονίῃ,"
302 P 761 πολέμου δ᾽ οὐ γίγνετ᾽ ἐρωή, 92655;
χαί χεν ἀνάβλησις λύσιος - γένηται ubi Doed.
proponit μὴ χαὶ γένηται vel καί xtv γένοιτο
T 901 ὅππότε τις μεταπαυσωλὴ πολέμοιο yÉ-.
νηται, Ν 659 ποινὴ δ᾽ οὗ τις παιδὸς ἐγίγνετο —
(ἄϑετ. v. Ariston), P 686 X 19 ἀγγελίης, ἢ MA.
ὠφελλε γενέσϑαι, d 529 οὐδέτις ἀλκή | γίγνεϑο —
cf. Y 306, M 71 παλίωξις δὲ γένηται | (ἄϑετ, γι
Ariston.), 4 341 εἴποτε- χρειὼ ἐμεῖο γένηται in —
iuste vituperat Duentz. ἅτ. p. 46 cf. Naegelsb, |
H 410 οὐ γάρ τις φειδὼ νεκύων -| γίγνετ᾽
O 181 μνημοσύνη τις - πυρός - γενέσϑω v. Eust.
330, 7, χ 180 μέα δ᾽ οἴη γίγνετ᾽ ἐφορμή |, he
Merc. 970 χὲν - ϑαῦμα μετ᾽ ἀϑανάτοισι yi
voito |, h. Ap. P. 59 ὡς γάρ - δσίη γένεϑ᾽, A —
348 πάρος τάδε ἔργα γενέσϑαι ci. ὦ 455,
918 τότ᾽ ἄντιτα ἔργα γένοιτο | παιδὸς ἐμοῦ
1. ἂν τιτά v. Merod., « 379 βὶ 144 παλίντιταα
ἔργα γενέσϑαι, O 180 4 810 ἀμήχανα Bg
γένοντο |, D 110 ὕπως ὄχ᾽ ἄριστα μετ᾽ ἀμ-
φοτέροισι γένηται (ἄϑετ, v. Ariston.) ef. y Li
490 v 365 v 116, I' 176 τά γ᾽ oix &y£vort
M 69 αὐτίχα τοῦτο γενέσϑαι cf. 9 339, ε 9X
465 τί νύ μοι μήκιστα γένηται; | ε 294 o 8
μετὰ καὶ τόδε τοῖσι γενέσϑω,, ubi tmesis stá-
! Α
| fuenda videtur v. Hoffmann, Tmes. 1, 16, & 191
ὅσσα γένηται ἐπὶ χϑονί v. Eust. 1708, 63, A
[ 537 oi& τε πολλά | γίγνεται ἐν πολέμῳ. E 415
ϑεείου γίγνεται ὀδμή | ἐξ αὐτῆς, X 150 ἀμφὲ
᾿ δὲ χαπνύὸς γίγνεται ἐξ αὐτῆς, n 986 ἐκ νυ-
χτῶν ἄνεμοι χαλεποί - | γίγνονται, O 607
ἀφλοισμὸς δὲ περὶ στόμα γίγνετο, Y 169 περί
τ᾽ ἀφρὸς ὀδόντας ! γίγνεται οἵ. Hoffmann Tmes.
.2, 7, δ 418 ὅσσ᾽ ἐπὶ γαῖαν | ἑρπετὰ γίγνονται,
"Ww 137 μὴ - χλέος εὐρὺ φόνου χατὰ ἄστυ γέ-
ογῆται |. — ὁ. dat. pers. A 188 Πηλείωνι ^
ἄχος γένετ᾽ cf. M 392 N 86 417 Ξ 458 486 II
2908 581 φ 412, 4 908 ἐμοὶ δ᾽ ἄχος ὀξὺ γε-
γέσχετο, A 411 μεγάλη δὲ ποϑὴ Δαναοῖσι γέ-
ψῆται ]} οἵ. 9 414, 4 915 οὐδ᾽ - τίς σφι μετὰ
tol γίγνεται ἀλκή, 2 [45] οὐδέ οἱ αἰδώς!
᾿ γίγνεται v. Ariston., σ 13 μὴ - νῶιν ἔρις καὶ
T , -0- (E -
χερσὶ γένηται cf. 366, o 597 πρὶν ἡμῖν πῆμα
“γενέσθαι, x 202 568 οὐ γάρ τις πρῆξις ἐγί-
-yveto μυρομένοισιν |, σ 123 v 199 γένοιτό τοι
“ὃς περ ὀπίσσω ! ὄλβος, T 274 ᾿Αχαιοῖσιν 86-
ον - γενέσθαι, 1'323 ἡμῖν δ᾽ αὖ φιλότητα
αὶ δῤχια πιστὰ γενέσθαι 1, Q 436 μή τοί τι
χαχὸν μετύπισϑε γένηται |, z 491 πῦρ νῦν μοι
γενέσθω, Ξ 98 ὄφρ᾽ - Τρωσὶ μὲν εὐχτὰ γέ-
ται, p 388 οἱ πάντα γένοιτο, ὅσα v. 1. γέ-
εϑ ὅσσα, I 195 967 ᾧ τόσσα γένοιτο, I 380
|mo9tr ἄλλα γένοιτο, y 228 οὐκ ἂν ἐμοί
"ye | ἐλπομένῳ τὰ γένοιτ᾽, δ 173 νῶιν - νόστον
κε | νηυσὲ ϑοῇσι γενέσθαι, ubi pleonastice
)situm videtur cf. Am. app., — c. acc. pers.
8 634 ἐμὲ δὲ χρεὼ γίγνεται αὐτῆς. — 9) fio,
1] 3) de animantibus c) c. subst. € 109 οὐδέ
Πατρόχλῳ γενόμην qoc cf. O 989 4 797
39 Ν 236 αἴ κ᾽ ὄφελός τι γενώμεθα cf. P
,» -ἴ 958 18 μή τοί τι ϑεῶν μήνιμα γέ-
γνῶμαι, Z 82 δηίοισε δὲ χάρμα γενέσθαι cf. K
"D 636, E 488 μὴ - ἀνδράσι δυσμενέεσσιν
Op χαὶ κύρμα γένησθε (v. 1. γένοισϑε) cf. P
ΟἹ 272 y 271 s 413 ν 908 o 480 ὦ 999. N 933
Uva» μέλπηθϑρα (Nauck Mél. Gréco-Rom. 2,
0 ἕλχηϑρα) γένοιτο cf. P 955. 179, P 38
4E σφι - yoov κατάπαυμα γενοίμην, N 485
γὰρ ὁμηλικίη γε γενοίμεθα Zenod. ὅμηλι-
Y. Ariston, X 421 μὲν - πῆμα γενέσθαι
ρωσί͵ x 108 εἰ μὴ - χαχὺν πάντεσσι γενοί-
μὴν | X 100 ἐμεῖο δὲ δῆσεν - ἀλχτῆρα γενέ-
cr], o 223 σταϑμῶν ῥυτῆρα γενέσθαι v. l.
σϑαι rec. Kays. cf.
δελφῖνες δ᾽ ἐγένοντο. q 94 (ἵπποὺ cd δή
φόνος καὶ μοῖρα γένοντο, h. Merc. 559
ἔγνηται γεγαυται, h. Merc. 914 ἔγνω | φη-
WP γεγαῶτα Διὸς παῖδα. β) c. adiect. Ν
4 ἐνϑα μάλιστα ζαχρηεῖς γίγνοντο μάχῃ, Y
ὃς δὴ ἀφνειότατος γένετο - ἀνθρώπων,
998 χάλλιστος, B δῦ8 τῷ δ᾽ οὗ πώ τις
toc - γένετ᾽ ἀνήρ cf. V 632. Z 158 0 x£o-
στος γένετ᾽ ἀνδρῶν, Z 98 ὃν - χκέρτιστὸν
κιῶν φημὲ γενέσϑαι, cf. I 558, K 35 τῷ δ᾽
ἀσπάσιος γένετ᾽ ἐλϑών͵ X 41 αἴθε ϑεοῖσι φί-
À0c τοσσόνδε γένοιτο | ὅσσον ἐμοί cf. Ω 61 9
AL ς 440 o 341, E 503 λευχοὶ δ᾽ ὕπερϑε γέ-
Ὁ χονισάλῳ, Z 910 ol μέγ᾽ ἄριστοι zv τ᾽
0j ἐγένοντο, 0 668 εἰσωποὶ ἐγένοντο νεῶν
ch. AD., Γ 71 92 σ 46 88 χρείσσων τε γέ-
αι οἷ. y 167, E 8 ἵν’ ἔχδηλος μετὰ πᾶσι |
εἰοισι γένοιτο, Z A76 τόνδε γενέσϑαι | —
ρεπέα, À 307 μιγυνϑαδίω δὲ γενέσϑην, À
ox. Hom. ed. Ebeling.
í γίγνομαι ^ -— 951
voto | μᾶλλον πρὸς πόσιος, h. Ap. D. 05 -ὧδε
νεώτεροι ἢ
otiam v. Ariston., 4| 325 οἵ περ ἐμεῖο
οπλύτεροι γεγάασιν cf h. Cer. 116, s 35 τ 279
οἱ ἀγχίϑεοι γεγάασιν, & 456 ποτιφωνήεις τὲ
γένοιο |, x 918 πάρος πετεηνὰ γενέσϑαι, v
211 (βόεῷ γίγνονται ἀϑέσφατοι, o 810 oioí zc
τραπεζῆες κύνες ἀνδρῶν | γίγνονται, V 671 ἐν
πάντεσσ᾽ ἔργοισι δαήμονα φῶτα γένεσθϑαι, λ
2505 τὼ “ρατερὼ ϑεράποντε Διὸς -οἼενέσθϑην.
y) c. praep. ἐν s. ἐπέ venio 6 180 QUE κεν δὴ
νηυσὶν ἔπι - γένωμαι |, ὃ 338 φρο ξτι πάγχυ
δύης ἐπὶ πῆμα γενοίμην |, H 318 I 669 ὅτε δὴ
κλισίῃσιν ἕν Ατρείδαο γένοντο (non bene
tmesin statuit Hoffmann 4, 14), II 746 εἰ- πόντῳ
ἐν ἐχϑυόεντι γένοιτο, v. 1. fuit K 180 gvA«-
χεσσιν ἔν ἀγρομένοισι γένοντο pro ἕμεχϑεν.
δὴ c. adv. O 117 Ἕχτορος ἔγχι γένοντο cf. Ψ
441, 4 382 πρὸ ὁδοῦ ἐγένοντο οἵ, Hoffmann 3,
10, x 486 ὅτε - νόσφι γένηαι, A4 375 ὃ 201
περὶ δ᾽ ἄλλων φασὶ γενέσθαι, D 95 H 92 598
O 28 (ἀϑετ. v. Ariston. / 99 430 694 καὶ 915
818 Ψ 676 9 231 A 333 v 1 π 898 v 320 et ἡ
154 οἱ δ᾽ ἄρα πώντες ἀχὴν ἐγένοντο σιωπῇ.
— b) de rebus inanimatis «) c. subst. X 160 ἅ
τε ποσσὶν ἀέϑλια γίγνεται ἀνδρῶν, E 62 (νῆες)
dt πᾶσι κακὸν Τρώεσσι γενέσϑην, 4 38 μὴ
τοῦτό γενεῖχος ---ἰ σοὶ καὶ ἐμοὶ μέγ᾽ ἔρισμα
- γένηται, & 285 ἐμοὲ δέ zx? ὀνείδεα ταῦτα γέ-
voro (ἀϑετ. v. sch. HQ), φ 329 ἡμῖν δ᾽ ἂν
ἐλέγχεα ταῦτα γένοιτο, ὃ 109 νηῶν - αἱ 8᾽ ἀλὸς
ἵπποι | ἀνδράσι ψίγνονται sunt pro v. Nitzscl,
9 362 οὔροι - ot ῥά τε νηῶν | πομπῆες y., 1
386 τῷ δ᾽ εὖτε πτερὰ yiyvsv sc. ἔντεα, lh.
Merc. 222 βήματα οὔτ᾽ ἀνδρὸς τάδε γίγνεται
οὔτε γυναικός. — β) c. adi. Ὁ 490 ῥεῖα δ᾽ ἀρίγνω-
toc Διὸς ἀνδρόσι γίγνεται ἀλχή, IN 569 ἔνϑα μέ-
λιστα | γίγνετ᾽ ἄρης ἀλεγεινὸς - βροτοῖσιν ,, P
526 εἰ δὲ z' ἔτι πρότερος γένετο δρόμος ἀμ-
φοτέροισιν |, B 453 4 [18 v. Ariston.] τοῖσε -
πόλεμος γλυκίων γένετ᾽ ἠὲ νέεσθαι 1, N 99]
e PAY ^ . ἢ ^ , » RJ , -
ὡς tOt ἀριζηλη φωνὴ γένετ Αἰακίδαο, Y 491
ῥίμφα τε λέπτ᾽ ἐγένοντο βοῶν ὑπὸ πύσσ᾽ 80.
grana, « 85 οὐδὲν γλύχεον ἧς πατρίδος οὐδὲ
τοκήων | γίγνεται, 4] Yr εἰ - τόδε πᾶσι φίλον
καὶ ηδὺ γένοιτο (Aristarch. πέλοιτο v. Did.) ἡ
316 μὴ τοῦτο φίλον 4i πατρὲ γένοιτο (ἀϑετ.
v. sch. PJ, cf. Η 887 ὦ 435, Θ 26 τὰ δὲ - μει-
ἤορα πάντα γένοιτο, Καὶ 90 μῆτιν - ἥ τις ἐλε-
ξίχακος - Δαναοῖσι y. |, X 987 xiv ἐλαφρό-
τερὸος πόλεμος Τρώεσσι y.| ὃ 89 δόσις δ᾽
ὀλίγη τε φίλη τε | γίγνεται ἡμετέρη, τ 184
οὐδέ μοι ποδάνιπτρα - ἐπιήρανα ϑυμῷ | y.,
τ 561 ὄνειροι ἀμήχανοι ἀχριτόμυϑοι γίγνοντσι,
c 345 & ῥ᾽ οὐκ ἀτέλεστα γένοντο, o 446 ὕτε
ztv δὴ νηῦς πλείη βιότοιο᾽ γένηται, 9 546 zi
-οὐκ ἀτελὴς ϑάνατος μνηστῆρσι γένοιτο, τ 569
7 E ἀσπαστὸν ἐμοὶ zal παιδὶ γένοιτο. v 892
δόρπου δ᾽ oix ἄν πως ἀχαρίστερον ἄλλο ys
17
258
h. Merc. 353 ἄφραστος γένετ' ὦχα βοῶν avigoc.
y) ὁ. praep. B 840 £v πυρὶ δὴ βουλαί τε γε-
votato μήδεα τὰ" 4 259 τοῖος πᾶσι ϑυμὸς ἐνὶ
στήϑεσσι γένοιτο, X 979 αἱ γὰρ δή μοι ἀπ᾽
οὔατος, ὧδε γ. ᾿ damnat Bekker MB. 1864, 367,
Ὁ 359 ὅσσον τ᾿ ἐπὶ δουρὸς ἐρωὴ γίγνεται v.
La Roche, o 496 & γὰρ ἐπ᾿ ἀρῇσιν τέλος
ἡμετέρῃσι γένοιτο. --- δὴ c. adv. 2212 ὑψόσε δ᾽
αὐγή | γίγνεται ἀΐσσουσα, ubi est in circum-
locutione pro ἀίσσει, II 634 ἔχαϑεν δέ τε yt-
γνετ᾽ ἀκουή (v. 1. ἀυτήν, O [669 v. Ariston.]
μάλα δέ σφι φόως γέν eU ἀμφοτέρωϑεν, T 374
τοῦ δ᾽ ἐπάν εὖ ϑὲ σέλας γένετ᾽, 3P 490 χὲ - ztpo-
τέρω ἔρις γένετ᾽͵ ἀμφοτέροισιν, cf. ,926 4 466
μίνυνϑα δέ οἱ γένεϑ᾽ ὁρμή B 397 ὅτ᾽ ἂν à9
ἢ ἔνϑα γένωνται v. l. γένηται v. Did. et Ariston.,
qui χύματα subiectum esse putant, cum melius
intellegatur ἄνεμοι s 416 ὕπερϑε χιὼν ye fU,
o 461 νῦν ὧδε γένοιτο, x 323 τηλὸῦ ἐμοὶ
νόστοιο͵ τέλος - γενέσϑαι |, τ 391 μὴ - ἀμφαδὰ
ἔργα γένοιτο. — iungitur c. part. X 919 o? oi
νῦν & γ᾽ ἔστι πεφυγμένον ἄμμε γενέσϑαι, ut
εἶναι ε 456. — vv. ll. E 221 γενέεσϑαι pro yt
νέεσϑαι v. Herod., s 477 ἐξ ὁμόϑεν γεγαῶτας
(ἐν τοῖς πυπομνήμασιν v. Did.) pro πεφυῶτας, ὃ
668 πρὲν ἡμῖν πῆμα γενέσϑαι pro πρὶν ἥβης
μέτρον. ἱκέσϑαι v. La Roche, P 966 Τρώων
ἰαχὴ γένετ᾽ pro Τρῶες ἰαχῇ ἴσαν. --- cf. Herod.
, 486, 25, E. M. 232, 24, E. Gud. 125, 35, Poll.
On. 6, 114, Hes. (&y-, &x-, ἐπι-, παρα-, περι-, προ.
γιγνώσκω (yvo, skr. &ànàmi rad. £nà, lat.
gnosco, ahd. knàu goth. kann, ksl. znati Curt.
Et. 169, Pott W. 1, 188, Benf. 2, 143, Ascoli
Kuhns Vett. 7: 4ll. de formis γιγνώσχω, yt-
νώσκω v. S. Vv. γίγνομαι, pr. γιγνώσκω, γι-
γνώσχεις γιγνώσχετε, Ci. γιγνώσκῃς, if. yc
γνώσχειν, part. γιγνώσκων γιγνώσχουσα. γι-
γνώσχοντες, ipf. γίγνωσκον, yiyvoozt, yiyvo-
σχον, fut. γνώσεαι (v. E. M. 237, 15, E. Gud.
198, 19) correpta ultima ante voc. A 88 z 310,
eum synizesi legend. B 367. γνώσῃ correpta ult.
B 365 (Bekk. γνώσεαι v. Ellendt 3 hom. Abh.
p. 27 n. 13), γνώσεται, γνωσόμεϑα v 109, γνώ-
σεσϑε, — aor. ἔγνων, ἔγνως, ἔγνω, ἔγνωσαν
z 397, pro quo ἔγνων h. Cer. 1, sine augm.
γνῶ, γνώτην q 36, A γνώω & 118, o 549,
γνώῃς JP 487, γνώῃ € Q 688 o 556 cf. o 217,
pad π 304, γνώωσι A 302 Ψ 610 661 42
688 (v. E. M. 937, 26) et γνῷς x 378, γνῷ
411 II 973, γνῶτον φ 218, γνώτην, φ 36, yvo-
μεν X 382, dre T 84, γνῶσιν Z 231 cf. Stier
Curt. Stud. 2, 1, 128. 134, opt. γνοίην, γνοίης,
γνοίη, γνοῖεν Σ 195, if γνώμεναι, γνῶναι)
animadverto, cognosco, agnosco. 1) c. acc. pers.
A 199 αὐτίχα δ᾽ ἔγνω, “Παλλάδ᾽ ᾿Αϑηναίην cf.
E 815 Καὶ 358 x 397 4 91 390 471 615 v 192
299 312 299 312 τ 475 ὦ 102, h. Merc. 243
γνῶ δ᾽ ooó ἠγνοίησε -— νύμφην, K 88 yro-
σεαι ᾿Ατρείδην. v. l. εἴσεαι, II 689 οὐδ᾽ ἂν ἔτι
φράδμων περ ἀνὴρ Σαρπηδόνα Ξ] ἔγνω, 0 241
νέον δ᾽ ἐσαγείρετο ϑυμόν |l, ἀμφί ἕ γιγνώσχων
ἑτάρους et Ariston. oiov ἀναγνωρίξζων Lehrs
Ar. 141, 9 2 688 «iz A4; γαμέμνων | γνώῃ (v. I.
γνοίη, o "Aroelónz Ὁ) γνώωσι δὲ πάντες "Ayeuoí |,
— P 334 "AnoALova | ἔγνω ἔσαντα ἰδών cf. zx
458, — &£ 444 ἔγνω δὲ προρέοντα cf. Kayser, ubi
alii "ul supplentes partie. pro praedicato habent
v. Classen Beobb. 4, 12, — E 128 ὄφρ᾽ εὖ γι-
γνώσχῃς (v. l yoyvolazotc v. La Roche) ἠμὲν
ϑεὸν ἡδὲ καὶ ἄνδρα Γ' 385 οὕς xtv. ἐὺ γνοίην
χαί τ᾽ οὔνομα μυϑησαίΐμην, X 356 5 σ᾽ εὖ γι:
γιγνώσχω
A
γνώσχων προτιόσσομαι v. Doederl, cf. 4 53
φ 218, X 270 εἰ δ᾽ ἄμμε κιχήσεται — εὖ νύ
τις αὐτὸν γνώσεται sch. B. πάσχων παρ᾽ αὐὖὐ-
τοῦ χαχῶς. — y 501 ἰγνωσκε δ᾽ ἄρα φρεσὶ
πάσας, « 490 φρεσὲ ὃ ἀϑανάτην ϑεὸν ἔ
ubi φρεσὲ opponitur verbis Telemachi. 3) 6
acc. rei M 272 αὐτοὶ τόδε που γιγνώσκετε, Y
223 ὅσσον ἐγώ γε | γιγνώσκω, N 72 ἴχνια -
ποδῶν ἠδὲ κνημάων | ῥεῖ ἔγνων ἀπιόντος, ubi
falso sch. BL. δεῖ coniungit cum ἀπιόντος,
32 Y 198 (άϑετ. v. Ariston.) ῥεχϑὲν δέ τε
πιος ἔγνω vw. sch. A, P 658 γνῶ γὰρ Διὸς ἱρὰ
τάλαντα, II 362 γίγνωσκε μάχης ἐξεραΛ ΤΩΝ E
viz, T 84 μῦϑόν τ᾽ εὖ γνῶτε ἕκαστος, «
πολλῶν ἀνϑρώπων - νόον (Zenod. νόμον)
cf. Nitzsch, Lehrs Ar. 422, zx 310 ἐμὸν ϑυ͵
zai γνώσεαι, ν 188 οὐδέ μιν (ψαταν) d
ἔγνω | οὐλήν, τ 408 τὴν yonuc - γνῷ ῥ᾽ -
μασσαμένη, x 304 γυναικῶν γνώομεν ἐϑύν, )
537 o 164 τ 180 τῶ χε τάχα γνοίης φιλό
τε πολλά τε δῶρα β 159 ὄρνιϑας γνῶναι, num
alites oscinesve uod — Ἢ 189 γνῶ δὲ ox.
ρου σῆμα ἰδών. 334 ἔγνω γὰρ φᾶρός
χετῶνά τε εἵματ᾽ ἔρόυσα, “- A 411 Il 278
- Ἀγ. | ἣν ἄτην, ὃ τ᾽ ἄριστον ᾿Αχαιῶν 0 δὲ
ἔτισεν, Y 90 ἔγνως - ἐμὴν ἐν στήϑεσι βουλήν,
ὧν ἕνεχα ξυνάγειρα II 119 γνῶ - χατὰ $v
ἀμύμονα — | ἔργα ϑεῶν, ὅ᾽ δὰ πάγχυ uà
ἐπὶ μήδεα κεῖρεν Ι Ζεύς. 8) abs. , supple T
pers. 4 111 , ἀπὸ Tov σύλα τεύχεα χα
γιγν ὥσχων, X ATO ἡ δ᾽ εὖ y. E 182 Τυδείδ
tuv - ἐίσκω | ἀσπίδι y. », ΑΓ 66 rouv δ᾽
πρόσϑεν - Αἴας, 155 αὐτίχα δ᾽ ἔγνω, α 41
οὐδ᾽ ὑπέμεινε | γνώμεναι, v 94 δόχησε δέ ὁ
— | 287 γιχνώσκουσα παρεστάμεν, & 215 x
λάμην γέ σ᾽ ὀΐομαι εἰσορόωντα l γιγνώσκει
ubl καλάμην pendet ab εσορ.. h. Cer. 95 οὗ
τις Qvópowv | εἰσορόων γίγνωσχε, 111 [
ἔγνων, — supple acc. rei H 185 oi δ᾽ οὐ.
γνώσκοντες (σῆμα) ἀπηνήναντο. 42 242 yw
σεσϑε, A 333 O 446 ἔγνω ῃσιν ἐνὶ φρεσίν, ὃ
II 530 X 296, “2 691 ἔλαυνε zat στρατι
οὐδέ τις ἔγνω, εἴ. 2 698, 4 302 ἵνα γνώω
cf. iP 610, 3P 661 ᾧ δέ x^. "A. δώῃ xcu E
γνώωσι δὲ πάντες ᾿Αχαιοὶ cf. “2 688, πὶ 196
198 381 γιγνώσχω, φρονέω" τ 160 ἀσχαλάᾳ 3
πάις lovov zersóovtov, γιγνώσχων, o 318
ῥεῖ ἔγνως, A 651 ἀλλὰ καὶ αὐτὸς γιγνώσ;
487 ἵνα γνώῃς (codd. γνοίης s. yvong &
τίνων. 4) c. acc, et part. E 824 γιγνώσχῳ yt
Ἄρηα μάχην ἀνὰ χοιρανέοντα Ζ 191 ἰγνωσ
ϑεοῦ γόνον ἠὺν ἐόντα, Ξ 154 ἔγνω | τὸν ἢ
ποιπνύοντα χτλ., P 84 τὸν μὲν ἀπαινύμε
τεύχεα, o 532 ἔγνω γάρ μιν ἔσαντα ἰδὼν οἱῶ-
vór ἐόντα, ξ 18 «t χέ ποϑι γνώωίϑα. τινάγτοιοῦ
τον ἐόντα, 0 549 αὐ z' αὐτὸν γνώω vnus
πάντ᾽ ἐνέποντα cf. 556 ubi pro γνώῃ libri
rimi γνοίη, ὦ 159 οὐδέ τις - δύνατο
τὸν ἐόντα | ἐξαπίνης προφανέντ᾽, h. Merc.
αὐτίχα δ᾽ ἔγνω | φηλητὴν γεγαῶτα Διὸς π
cf. Classen Beobb. 4, 12. 8) sententia inde]
dente 0 140 ἡ οὐ γιγνώσκεις, 0 τοι Διὸς οὐχ ERE.
ἀλκή: | P623 γιγνώσκεις -- ὅ v οὐχέτι κάρτος
᾿Αχαιῶν, E 331 γιγνώσκων oT ἄναλκις.
ϑεός, οἱ E 433 y. ὅ οἱ - ,ὑπείρεχε χεῖρας
A 439 ὅ-ἦλϑεν, v 328 ὅ - ἵζει, y 106 4
ὕ τοι κακὰ μήδετο δαίμων, 9 299 0 τ᾽ 0D
qvxr& πέλοντο, Ψ 610 ὡς ἐμὸς ob.
ϑυμὸς ὑπερφίαλος, Σ 195 γνοῖεν δ᾽ ὡς
παυμαι, φ 209 ὡς -ἱχάνω, X 373 ὄφρα,
χατὰ RR “ὃς χτλ. — O 175 ὅτι - χατέ
-
"
ΟΣ 381 ὄφρα - γνῶσιν ὅτι, ξεῖνοι - εὐχόμεϑ᾽
εἶναι, P 630 χὲ, xal ὃς μάλα νήπιός ἐστιν,
γνοίη ὅτι ἀρήγει, 9 969 ὅτι πολλοὶ ἐν αὐτῷ
δαῖτα τέϑενται, P 688 σὲ — εἰσορόωντα] γιγνώ-
σχεῖν ὅτι χυλίνδει, — h. Ap. P. 197 ἔγνω jour
ἐπὶ φρεσὶ — | οὕνεκά μιν χκρήνη-ἐξαπάφησε,
-- Β 365 γνώσῃ —, ὅς 9" ἡγεμόνων zazóc, —
δ᾽ ὅς x' ἐσθλὸς ἔῃσι, B 367 γνώσεαι δ᾽ ἢ
xal ϑεσπεσίῃ πόλιν οὐχ ἀλαπάξεις, ἧ..., O 17
γνώσετ᾽ — ὅσον εἰμὲ ϑεῶν χάρτιστος, X 58
οὐδ᾽ dv ἔτι γνοίης, (Aristoph. γνοίη v. Did.)
ὁπποτέρωϑεν — χλονέονται, Φ 266 γνώμεναι
δ μὲν ἅπαντες ἀϑάνατοι φοβέουσιν, d 609 y.
ὃς τε πεφεύγοι ὅς τ᾽ ἔϑαν᾽ ἐν πολέμῳ, Γ' 58
γνοίης χ᾽ οἵου φωτὸς ἔχεις παράχοιτιν, v 581
ΟΦ 202 γνοίης y' οἵη ἐμοὶ δύναμις χαὶ χεῖρες
ἕπονται, o 868 γνοίη 9? οἵ τινές εἰσιν £valoi-
4401, — subst. ex sententia secundaria per at-
iractionem in primariam illatum est pro obiecto
X2 563 σὲ γιγνώσκω, Πρίαμε, φρεσίν, c ὅττι
ϑεῶν τίς σ᾽ ἡγε, X τὸ μὲ | ἔγνως ὡς ϑεός
εἰμι, X 882 γνῶμεν Τρώων νόον, ὅντιν᾽ ἔχου-
σιν, ἢ — ἠε..., E 85 Τυδείδην δ᾽ οὐκ ἂν
T
γνοίης, ποτέροισι μετείη, ἠέ. ἢ, cf. Ariston.,
»
T
,
Ἀν Ven. 186 σ᾽ ὡς τὰ πρῶτα — ἴδον — ἔγνων,
ὡς ϑεὸς 509a, Ψ 497 γνώσεσϑε — ἵππους
᾿Αργείων, οἱ δεύτεροι of τε πάροιϑεν. — 6) c.
gen. φ 36 οὐδὲ τραπέζῃ ] γνώτῃην ἀλλήλων,
39 109 γνωσόμεϑ᾽ ἀλλήλων χαὶ λώιον, cum at-
fractione B 349 ztolv καὶ Διὸς αἰγιόχοιο! γνώ-
μεναι ἢ τε ψεῦδος ὑπόσχεσις TB wel οὐχί,
Enna ibi gen. pendere potest etiam ex solo
ὀσχεσις, accedente part. 4 357 oc γνῶ (sc.
αὐτοῦ) χωομένοιο v. Αὐϊβίοη., atque, ut videtur
3P 453 τοῖο δ᾽ ἄνευϑεν ἐόντος ὁμοχλητῆρος
χούσας | ἔγνω, ubi alii gen. ex ἀχούσας tan-
fum pendere putant. — ὦ 217 pro ἐπιγνώῃ
Kays. rec. ἔτε γνώῃ (codd. aut ἐπὶ νοέη aut ἔτι
Een — cf. E. M. 231, 31, E. Gud. 125, 42,
Ὅτ. 42, 16. La Roche HSt. 164, Fulda U. 109.
(ἄνα, δια, ἐπι-, ἀγνοιέω. ἀγνώς, ἄγνωστος, yvo-
τός, ἀλλόγνωτος, ἀρίγνωτος, γνώριμος.)
᾿ (γλᾶγής. v.1. nonnullorum fuisse videtur Π 649
περὶ γλανέας κατὰ πέλλας (χκαταπέλλας Ὁ) Cf.
M. 659, 41, Hes. v. 5. v. περιγλαγής.)
A«yog (ex γλαχ Curt. Et. 163, Weber EU.
86. 75. 82. cf. γάλα) lac. B 471 II 643 ὅτε
TE yAdyoc ἄγγεα δεύει Apoll. Lex. 55, 1, γάλα
Οἱ E. M. 232, 35, Suid, Hes, Eust. 957, 17.
(περιγλαγής, vv. ll. εὐγλαγής, πολυγλαγής).
LL ͵λαχτο-φᾶγος (γλάκτ, φαγεῖν Curt. Et. 164)
Jaetivorus, lacte vivens. V 6 ἀγαυῶν Ἱππομολ-
m γλαχτοφάγων, ᾿Αβίων τε v. sch. D ad 5.
-Aicanor pro nomine pr. accepisse videtur v.
Friedlaend. ad l. consentit Lob. El. 1, 223. sed
X Apoll Lex. 3, 16, E. M. 232, 46, Hes. s. v.
ἀλαχτοφάγος, Eust. 916, 14. 50.
Φλαύκη (yL«vz0c) Nereis X [39].
, )ζλαυχεάω (γλαύκιος E. M. 933, 26 H. We-
- EU. 96) splendeo, luceo, leo igneis vel ter-
bilibus oculis hostem intuens Y 172 γλαυκιόων
y ἐϑὺς φέρεται" Apoll Lex. 55, 8 oiov zvo-
Ec βλέπων, sch. BV ἔμπυρον ὁρῶν cf. E.
ἍΜ 555. 24. 234, 4. E. Gud. 196, 46, Hes. Eust.
1202, 9, Lucas qu. lexic. 93. 50.
PAevxoc. ἀμύμων B 876, Lyciorum dux X
426, Ἱππολόχοιο παῖς Z 119, 206. cum Diomede
Congressus arma commutat 934, “Πυκίων dyóc
"ÓoGv Iphinoum occidit H 13, una cum Sar-
done et Asteropaeo pugnat M 102, 309, 310,
329, 887, 392 a Teucro volneratur, Πλαῦχη πέπον
γλαγής — γλαφυρός
259
πολεμιστὰ μετ᾽ ἀνδράσι II 492 ἃ Sarpedone ad
ultionem invocatur, 508, 513—527 Apollini pre-
ces adhibet, Hectorem reprehendit P 140, 170,
216. Π᾿χαύχου. -χῳ, -ov. — 92) Rius proavus,
Sisyphi f., Bellerophontis p. Z 154 sqq. cf. Gae-
dechens, Glaukos der Meergott. Et. M. coll.
Nonn. 14, 84. — 3) pastor quidam ΘΡ.. 11--
γλαυκός (γλαυ, ass. gleav, glau Curt. Ht,
168, L. Meyer Kuhns Ztft. 7, 15, Lottner ib. 11.
197, Pott W 1, 770, H. Weber E. U. 94) cae-
Sius, splendens. 77 34 γλαυχὴ — ϑάλασσα cf.
Ariston. 0 d. ὅτε. . . cf. sch. A... ó δὲ
Ἡσίοδος χωρὶς τοῦ ϑάλασσά φησι γλαυκὴν
δυσπέμφελον, non de certo quodam colore co-
gitandum cf. E. M. 233, 90, E. Gud. 126, 3,
Or. 40, 3, Suid., Hes, Poll. On. 2, 61, Eust.
116, 11. 1279, 17, Doed. Gl. 78, Lob. Rhem.
285, Goebel Ztft. f. GW.9, 527, Luc. Qu. lexic.
22. — de acc. v. Herod. X 39. (γλαυκῶπις,
γλαυχεάω).
γλαυκῶπις (γλαυχός, ὦψ. acc. γλαυχώπιδα
et γλαυκῶπιν) caesios s. splendidos oculos ha-
bens. signifieatur acer vultus, alacritatis et
pugnacitatis documentum (Doed.) 74. '497vz | et
ϑεὰ γλ. ^49. | locis allatis s. v. '439/vz, adde [
242, 844. in ϑεὰ yA. ᾿Αϑήνη adi. ad ϑέα refe.
rendum videtur Am. « 44, obloquitur Faesi Od.
praef. XVIII. — Z 88 h. 20, 2 ᾿Αϑηναίης γλαυ-
κώπιδος, I 390 4 729 Ψ 769 ? A9. γλαυκωώπιδι,
« 156 h. Ap. P. 186 γλαυκῶπιν ᾿Αϑήνην, h.
Ap. P. 145, Ven. 8 γλαυχώπιδ᾽ ' A9.|, — h. 98. 2
Παλλάδ᾽ ᾿Αϑηναίην — γλαυχῶπιν, — B 488
Διὸς γλαυκώπιδι χούρῃ, Q 96 (cQtr. v. Ari-
ston. ὦ 518 γλαυχώπιδι x., — sine subst, 6
406 5 47 γλαυκῶπις, h. 98, 10 γλαυχώπιδος,
» 389 γλαυχῶπι cf. Θ [490] v. 1. γλαυχῶπις v.
La Roche app., HT. 395, Hoffmann Qu. H. 1, 89.
99, — Θ 378 φίλην γλαυχώπιδα, y 135 c 540
γλαυχώπιδος ὀβριμοπάτρης]. v. 1. fuit 4 92
προσέφη yà. ᾿Αϑήνη pro ἔπεα mrtQÓsvta προ-
σηύδα Porphyr. IN 840 ὀξὺ ὁρῶσα, sch. BL. E
422 ἀπὸ τῆς περὶ τὴν πρόσοψιν χαταπλήξεως,
Hes. φοβερὰ ἐν τῷ ὁρᾶσϑαι. λαμπρόφϑαλμος,
εὐόφϑαλμος, sch. Ap. Rhod. 1, 1980 διακγλαύσ-
σουσιν ἀντὲ τοῦ φωτίζουσιν ἢ διαλάμπουνσιν,
ὅϑεν καὶ ἡ ᾿Αϑήνη γλαυκῶπις, παρὰ τὸ yAava-
σειν, δ᾽ ἐστι λάμπειν. καὶ Πὐριπίδης ἐπὶ τῆς
σελήνης ἐχρήσατο, cf. Apoll. Lex. 55, 7, E. M.
233, 81, ὦ. Gud. 196, 5. 15, Pausan. 1, 14, 5,
Eust. 86, 35. Nitzsch « 44, Doed. Gl. 78, Welcker
Gr. G. 1, 303, Preller Gr. Myth. 1, 478, Weber
EU. 96, Lucas Qu. lex. 113—51, Schuster Ztft.
f. G. 14, 723, Hartung Rel. u. Myth. d. Gr.
145. — Nügelsb. 4 206 a γλαῦξ ducens expl.
noctuinos oculos habens cf. Bergk JJb. 81, 384,
Rh. Mus. 1864, 603.
Τλαφῦύραε. -ας B 719, urbs thessalica; de
accentu cf. Eust. 1l. 327, 28. Arcad. 101, 14. De
yA€qvoós (yÀcp, lat. glaber Curt. Et. 168
Pott E. F. 11 140 Benf. 1, 209 Lottner Kuhns
Ztft. 7, 173) cavus. 1)navis Z' 119 O 334 KK 389
510 [531] .4 281 520 M 471 428 O 438 II 995
810 P 397 416 453 625 136 X 916 Ψ 819 νῆας
ἐπὶ (ἀνὰ) γλαφυράς, E 827 Θ 581 .A 274 400
M 38 Ξ 367 O 959 II 18 NX 804 X 334 392
νηυσὶν ἐπὶ γλαφυρῇσι(ν), I 495 γλαφυρῇς, ct.
O 180 O 603, B 454 4 [14 v. Ariston.] y 287
δ 513 ἐν νηυσὶ γλαφυρῇσι(ν) cf. v. 99 P. 516
602 630 733 γλαφυραὶ νέες ἐστιχόωντο. cf, Q 731
9 350 & 518 x 93 1» 82 83 171 213 310 408 v 71
74 117 283 ξ 304 357 o 4560 c 974 c 428 ἢ.
17"
je
200
Ap. P. 938. v. 1. fuit γλαφυρῆς pro χοίλης μ
245 v. La Roche. non bene exp! Doed. € 402,
ceff. Reden 366 glabrae ob nitorem cf. Schuster
ZAft. f£. G. 14, 457. 2) specus « 15 78 ε 155
(30 114 w 385 ἐν σπέσσι γλαφυροῖσι, X 402
B 20 (ἀϑετ. Vind. 56) ἐν σπῆε γλ., ὃ 408 ὑπὸ
σπέσσι yÀ., t 68 926 σπείους γλαφυροῖο!, cf.
Ὁ 883 s 194 & 476 μ 210 signif. cavus, frustra
obloquitur Doed. l c, 3) saxum B 88 πέτρης
Éx yÀ., € 593 πέτρῃ ἵπο yÀ. 4) cithara o 262
φόῤμιγγος γλαφυρῆς c 9 957 (v. 1. λιγυρην
δὲ λιγεῖαν) χ 840 v 144 h. Ap. P. 5, Merc. 64.
5) portus s 800 £v λιμένι γλαφυρῷ. 6) v. l
foit Zenodoti 1 480 ἐν νέμεϊ γλαφυρῷ pro σχιερῷ
Ariston. τοῖτο δὲ σπηλαίῳ ἢ ὄντρῳ οἶκχεῖον,
γομὰς δὲ ἔχοντι συνδένδρῳ τόπῳ ἀνέρμοστον.
Apoll. Lex. 55, 8 γλαφυραί" χοῖλαι οἵ. E. M.
933, 38. 44, E. Gud. 126, 18, Suid., Hes., Eust.
178, 99. 1884, 50. 1714, 24. 1723, 97.
γλήνη (ex γλάξνη, expl. Brugman Curt. Stud.
4, 144, cum γλαύσσω componit sch. Ap. Rhod.
1, 1280, melius a y«A rad. repetit H. Weber
E. U. 33. 72, Curt. Et. 168 cf. Pott W. 1, 771,
Lucas Qu. lexil 14, Doed. Gl. 79, Goebel Hom.
4, Bugge Curt. St. 4, 326) 1) pupilla oculi E 494
dx δ᾽ cer γλήνην, t 890 γληνης καιομένης.
9) puella. O 164 ἔρρε, κακὴ γλήνη" sch. D 7
τοῦ ὀφθαλμοῦ zópy, BL Utt μιχρόφϑαλμος,
rectius paraphr. ἀσθενὴς κόρη. damnat versum
Ariston. cf, E. M. 933, 54. 984, 11, E.'Gud.
196, 43, Or. 39, 28, Lex. Seg. 233, 3, Suid., Hes.,
Eust. 1244, 51. (τρέγληνος).
γλῆνος (v. yÀ5r57 de terminatione cf. Aufrecht
Kuhns Ztít. 9, 147) res splendore insignis. €
192 (ιϑέλαμον), ὃς γλήνεα πολλὰ χεχάνδει, |
sch. B χρήματα χατὰ Ἠλείους" οἱ δὲ ἀξιο-
ϑέοατα πράγματα. κυρίως δὲ γλίνεα τὰ χορο-
χόσμια λεγόμενα sch. DMV, Apoli. Lex. 54,
39, E. M. 234, 5, Zonar. 441, Hes, Eust. 1344,
51, Lob. Rhem. 294.
yAxgor (ἃ γλα, γαλ ducit H. Weber EU. 80
cf Abrens Kuhns Ztft. 3, 105 Curt. Et. 438)
pulegivm silvestre h. Cer. 209 μίξασαν πιέμεν
γλήχωνι τερείνῃ | v. Baum., Suid.
Τλίσαντ ἐνέμοντο | B 504, Glisas, Boeotiae
urbs, Γλίσσαντα δὲ λέγει κατοιχίαν £v τῷ
Ὑπάτῳ ὄρει, ὅ ἐστιν ἐν τῇ Θηβαϊχῇ, πλησίον
Τεχμησσοῦ καὶ τῆς Keóusügc Strab. 9, 2, 31.
Paus, 9, 19, 2. Burs. Geogr. Gr. I 216 contra
Τλισσᾶντ᾽ Aristarchium ct. Bekker Monatsb. d.
Ak. 1860. — Et. M. s. yAtov.
γλουτός (cum χλόνις, zAózric, skr. crónis,
Jat. clunis, lit. szlaunis componit Benf. 2, 170
cf. Legerlotz Kubns Ztft. 10, 386) clunis. .E 66
γλοιτὸν χάτα δεξιόν sch. L χατὰ τοὺὶς πα-
Àciotc τὸ σφαίρωμα τῆς χοτίλης. Ῥοῖφος δὲ
τὰ μετὰ τὴν ὀσφὶν σαρχώδη. παρὰ δὲ τὸν
γλοιόν ἐτυμολογοῦσιν αὐτόν χτλ., cf. N 651,
leonis vel apri Θ 840 ἰσχία τε γλουτούς τε
Ariston. σημειοῖνταί τινες ὅτι ὑγιῶς διέστεολκε
v. Lehrs Ar. 9 cf. E. M. 234, 39, E. Gud. 126,
32, Or. 89, 12, Poll. On. 2, 183, Suid., Hes.
Eust. 522, 28. 716, 34.
γλύχερός (v. γλυκύς) dulcis. a) v 69 ὦ 68
μέλιτι γλυχερῷ, ἡ 116 2.590 (ἀϑετ.) συχέαι-γλ.;
E 194 μέϑυ γλ., ὃ 88 γλυχεροῖο γάλακτος],
ὦ 8060 ὕδατος yÀ. (opp. ἁλμυρύς), 4 89 σίτου-
γλ. cf. h. Ap. P. 283, h. Merc. 198 γᾶ. νομοῖο.
b) translate KK 4 ὕπνος - γλ. cf. €) 8 636 ὃ 295
s 979 τ 511] y 9255. Ν 637 ψ 145 μολπῆς - 34.
h. 7, 59 yà.- ἀοιδήν, h. 25, 5 yA. οἱ ἐπὸ στό-
γλήνη. —
γλῶσσα
ματὸς ῥέεν αὐδή, y 898 νόστοιο - γλυχεροῖο,
h. Cer. 66 χούρην — y. ϑάλος, m 23 o αἴ
Τηλέμαχε, yÀ. φάος. — comp. ἐ 98 oU τοῦ
ἐγώγε | ἧς γαίης δίναμαι γλυκερώτερον ἄλλο
ἰδέσϑαι, γλυκύτερον metro non convenit, D
y4oxvo-Ovuog miti animo praeditus. Achil |.
les Y 467 o? yéo τι y2. ἀνὴρ ἦν οὐδ᾽ ἀγανό
qoov sch. V oix ἀνειμένος τῷ ϑυμῷ HB
&veiu£voc, ἡ δύς, ἁπαπλόψυχος, ἤπιος, προσηνής,
γλυχύς v. E. M. 235, 48 Lex. Seg. 293. 9.
γλυκῦ-μεέλεχος dulci benignitate praedi
Ven. h. 6, 19 γλυχυμείλιχε. :
γλῦκύς (lat duleis Curt. Et. 334 Benf.
137. ad 4vz, quam sumit, radicem referre s
det Savelsb. Hoefers Ztft. 4, 98) dulcis. a) A-
508 γλυχὺ νέχταρ. Db) translate 4 610 B ΤΙ
ip 232 ἡ 989 & 838! x 81 » 282 6 199 v 49
v 249 h. Merc. 8. h. 18, 8 y4. ἵπνος, 0 1 ὕπνος-
yÀ. B 395 9 445 x 548 μ 338 σ 188 h. Ven
170 72. ὕπνον cf. Eust. 162, 25. 1631, 45, 1 4
E 528 (Q9er.) y 500 h. Merc. 492 yA. ἵμεροξι
I'189 h. Ven. 2 45 53 143 γλ. ἵμερον, s 1
yÀ. αἰών. — comp. 4 949 τοῦ χαὶ ἀπὸ yÀ
σης μέλιτος γλυκίων ῥέεν αἰδή Ariston. ἢ
ὃ. ὅτι Ζηνόδ. χωρὶς τοῦ v γράφει γλυκίω. τῷ
δὲ τοιαῦτα συγχαριτιχὰ ἔχει τὸ v. v. La Roche
HT. 808, B 452 4 [18 ἀϑετ. v. Ariston.] τοῖσ
δ᾽ ἔφαρ πόλεμος γλυχίων γένετ᾽ ἠὲ νέεσϑαι
£X 109 ἰχόλος) πολὺ γλυκίων μέλιτος — |
δρῶν ἔν στήϑεσσιν ἀέξεται sch. A y4vata
γὰρ διοτίϑεσϑαι τοὺς ἐχπληροῦντας τὲ κατὰ
ϑυμὸν συμβαίνει; c 84 οὐδὲν γλύχιον 5c mte
τρίδος οὐδὲ τοχήων | cf. E. M. 934, 47, E. Gud
196. 53, Hes. (γλυχερός, γλυκύϑυμος, γλυζχῦε
μείλιχος).
γλύᾳ νος ἰγλυφ, lat. glubo Curt. Et. I
Pott EF. 11 140, cum lat, sculpo compon
Walter Kuhns Ziít. 12, 381) caelum s. scalpru
b. Merc. 41 yàvgévo σιδήρου | αἰῶν᾽ ἐξετό-
ρησεν. γλύφανον neutr. statuere videtur E.
235, 15.
yÀ6qie (yAvg) crena, i. e. incisura jn extre
sagitta facta, qua nervo applicatur. 4 122 £2;
δ᾽ ὁμοῦ γλυφίδας τε λαβὼν xci νεῦρα βόεια
sch. A αἵ παρὰ τοῖς πτεροῖς ἐντομαὶ τοῦ BE
λους. ὕπου ἐπιτίϑεται ἡ νευρά, q 419 ἕλῃ
γενρὴν γλυφίδας τε v. Am. app., Apoll Le
54, 20 τὰς χηλὰς τῆς ἀκίδος, αἷς τὴν vEUQI
προσάγομεν. εἴρηται δὲ παρὰ τὸ γεγλύφϑι
“ἐστί χεκχοιλένϑαι εἴ. Suid. Zonar. 440, E. M
235, 7, Hes. Eust. 452, 10. 1915, 33, Hero
VIII, 128, Schweighaeuser Lex. Her. s. v. 7
ροῦν, Povelsen emend. p. 70, Koechly ἃ.
stow, Gesch. d. gr. Kriegsw. 1, 21.
γλῶσσα (ex γλώχια cf Grassmann Ku
Ztft. 11, 27, audacius ad λείχω refert Sa
Hoefers Ztft. 4, 97, pro γλώτεα rad. γε,
dictum putat H. Weber EU. 75) lingua 1) 4
ἀπὸ γλώσσης- ῥέεν «voy, E 7A ὑπὸ yÀdm
P 618 γλ. - μέσσην, E 292 γλ. πρυμνὴν;
οὐδ᾽ εἴ μοι δέχα μὲν γλῶσσαι, δέχα δὲ
uer? εἶεν., cf. Ariston., lupi ΠῚ 161 Ao
γλώσσῃσιν ἀραιῇσιν μέλαν ἔδωρι. 2) Y
στρεπτὴ δὲ γλῶσσ᾽ ἐστι βροτῶν cf. Friedl
anall 475, Bekker MB. 1864, 451, B £04 ὁ
δ᾽ ἄλλων. γλῶσσα πολυσπερέων Gr9pc
4 488 γλῶσσ᾽ ἐμέμιχτο εἴ. τ 178, h. Ven. 11
yÀ. δ᾽ ὑμετέρην καὶ ἡμετέρην σάφα οἶδά €
116. Eust. 1861, 9. 8) linguae hostiarum
cremantur y 332 τάμνετε - γλώσσας cf. 50}
B, E, Nitzsch, y 341 γλώσσας δ᾽ ἐν πυρὶ,
oe -
yhoxíc — γονεῖς 261
"ον, ᾿Αἀπίων ὅτι χράτιστον τῶν μελῶν ἡ γλῶσσα, nov, E 357 y. ἐριποῦσα sch. BL 4 355 ἐπὶ
τὰ δὲ χράτιστα τοῖς ϑεοῖς ἀπένειμαν cf sch. γόνυ πεσών οἵ, Apoll 55, 15, E. M. 236, 37,
HMQR, Lehrs Qu. ep. 27, Eust. 1470, 32. 1471, E. Gud. 128, 4, Or. 37, 6, Suid., Hes., Eust.
ΤΙ. — sch. BL 4 219 τρία σημαίνει, αὐτὸ τὸ 550, 95. 1214, 37.
σώμα, καὶ τὴν διάλεκτόν, καὶ τὸ ἀπεξενωμέ- yrooUuog (yvo, γιγνώσκω cf. lat. gnarus)
—»ov τῶν λέξεων cf. E. M. 325, 18, E. Gud. notus, familiaris. z 9 ἑταῖρος | ἢ καὶ γνώριμος
23227, 4, Or. 38, 1, Poll. On. 2, 104, Suid., Hes. ἄλλος Hes. οἶκεῖος, γινωσκόμενος ct. E. M.
(τανύγλωσσος). à 273, 3, Ε Gud. 128, 18, Eust. 1792, 18.
2 γλωχές $. yAc tr (de sufüxo Kuhn ΖΕ. 1. γνωτός (γνω, γιγνώσκω) 1) cognitu" faeilis
302, nominat. γλωχίς habet Herod. 2, 487, 6 H 401 γνωτὸν δέ, z«l ὃς μάλα νήπιός ἐστιν,
οἵ. Lentz, γλωχίν sch. Soph. Trach. 681, E. M. oc, o 182 γνωτὸν δ᾽ zv 0... Hes. εὐεπίγνω-
595, 50, Eust. 563, 17) euspis. Q9 274 ὑπὸ γλω- στον, E. M. φανερὸν καὶ γνώριμον. 2) con-
guva δ᾽ ἔχαμψαν sch. BM ὑπὸ τὴν γωνίαν sanguineus Π 174 ϑάλαμον γνωτούς τε λὶ-
τὴν γεγονυῖαν ἐκ τοῦ δυμοῦ zal τοῦ ζυγοῦ" ποῦσα, Ὁ 350 γνωτοί τε γνωταί τε paraphr.
Ὅταν γὰρ συνδεϑῇ τῷ ῥυμῷ 0 ξυγος, ἀποτε- οἵ τε συγγενεῖς zal αἱ συγγενίδες, — frater
λουνταί τινες γωνίαι. δηλοῖ δὲ καὶ τὴν γλωσ- Z 485 γνώτόν - ἀρῆς ἀλκτῆρα λιπέσϑαι Ariston.
óc, ies. χυρίως γλωχῖνες αἵ τῶν ἀκίδων ἡ ὃ. ὅτε ἀντιπέφραχε τὸν γνωτὸν τῷ χασιγνήτῳ
ἐξοχαὶ καὶ αἱ τοῦ ζυγοῦ γωνίαι οἴ, Apoll. Lex. σαφῶς" ἔστι γὰρ ἀδελφός, Ν 691 O 338 ἄν-
-99, 9, E. M. 235, 50, E. Gud. 127, 24, Poll. doa— , yrotóv μητρυιῆς v. Ariston, P 35 yr.
Ὁ I, 157. 2, 88 Suid., Eust. B 50, 20. vulgo ἐμόν cf. Ariston. Lehrs. Ar. 149, X 534 uoi -
intellezebant extremam lori iuzalis partem, con- πολὺ φίλτατος ἦσθα | γνωτῶν zr. sch. B ὁ
ra Grashof Fuhrw. p. 38 intellegit τὴν τοῦ αἰδελφὸς παρὰ τὸ πλέον τῶν ἄλλων γνωρί-
στορος γλωσσίδα liugulam clavi illius in ante- Zs69c; cf. Apoll. Lex. 55, 12, Eust. 1450, 692,
re parte temonis. (z&vv-, t9t-, χαλκὸ -γλώχεν). E. M. 237, 6, E. Gud. 125, 26. 605, 10, Suid.,
γναϑιμός (cohaeret cum γένυς ubi v., cf. Le- Hes. ιἀλλόγνωτος, doiyvoroc).
otz Kuhus Ztfi. 10, 377, non bene expl. voco (γόος) pr. opt. γοάοιμεν 2 661 (Bekk.
d. Gl 1007) maxilla, mala. Δ 671 I7 608 ex papyr. yoóousvr,) γοάοιεν o 199 (Bekker
JP 6l ὑπὸ γναϑμοῖο καὶ οὔατος, II 405 yvc- γοόφεν), inf. γοήμεναι Z 502 cf. Eust. 999, 37, ex
ϑμόν δεξιτερόν, o 99 χὲ πάντας ὀδόντας yva- γοηέμεναε expl. Curt. Stud. 3, 387, part. γοόωσα,
Qv ἐξελάσαιμι, x 175 γναϑμοὶ δὲ τάνυσϑεν, γούωντα, γούωσαν, γοόωντες μ 934, γοῶντες,
Ὁ 947 γναϑμοῖσι γελώων ἀλλοτρίοισι. — E. M. γοῶντας, ipt. γόων z 567, iterat. γοάασχεν 9.92.
236, 1. E. Gud. 127, 26. γόασχε h. Ven. 209, 216, fut. γοήσεται Φ 194
yveuzxvoc (γνάμπτω) 1) inflexus, incurvus. (Y 353 sensu act., aor. yóov Z 500 E. M. 238,
89 μὲ [332] γναμπτοῖς ἀγκίστροισιν E. M. 93 ἀντὶ τοῦ Pyóow, ἐϑρήνουν. ὃ μὲν "4z0220-
91 τοῖς ἐπιχεχλασμένοις cf. E. Gud. 94, νιὸς δευτέρας συξυγίας αὐτὸ εἶναι λέγει, χαὶ
ust. 1500, 48, ,1 416 μετὰ γναμπτῇσι γέ- παρατατικοῦ: ὃ δὲ Ἡρωδιανὸς δευτέρου ἀορί-
σὰν | Apoll. Lex. 55, 18 χεχαμμέναις οἴ, E. στου, ὥσπερ κτυπῶ ἔχτυπον. κάλλιον οὖν κατὰ
- 119, 37, Hes., X 401 h. Ven. 163 γναμπτας συστολὴν λέγεσϑαι παρατατικὸν χρόνον. πει-
ἕλιχας. Apoll Lex. 55, 14 τοὺς δρακοντω- 9óusü« ᾿ἡπολλωνίῳ. οὕτως Ζηνόδοτος sc. iu-
δακτυλίους, Hes. τὰ χαμφϑέντα ψέλλια. πῖον οὗ, Duentzer Zenod. 14. recte aor. agnoscunt
exibilis ἃ) “ 669 42 359 λ 894. » 398 (ἀϑετ.) Buttm. Gr. δ 96, 6, Kuehner Ausf. Gr. $ 313
"9 283 h. Ven. 238 ἐνὲ γναμπτοῖσι ufAto- — febiliter lugeo, inprimis mortuos a) abs. 3
also Doed. 41 669, Gl. 1012 curvata senio 92 χρᾶτα χαλυψάμενος γοάασκεν!, z 551 yóor
πε ef. 2 394, Ameis app. 4-398. 42 359 τίλλοντό τε χαίτας, ὦ 190 ot χ᾽ — vocor,
“ἐπί rec. Doed., vituperat versum Giseke h. Ven. 916 γόασχε, X 502 yonusvat, E 413
I5, neque bene componitnr cum ὠρϑαὲ δὲ X 476 γοόωσα cf. 200 & 234 c 210, X 315
Ἐς ἕστασαν, etsi ἐνὲ y. u. sensu latiore ad Πάτροκλον ἀνεστενάχοντο γοῶντες | οἵ, 355,
membra referas, v. Eust. 877, 17. Gepp. aec. ex dveor. pendet, ε 467 τοὺς δὲ στενά-
b)translate Q 41 o — οὔτε νόημα! χοντο y., ὃ 7121 ἀϑινὸν γοόωσα, Z 313 P 108
ὃν il στήϑεσσιν sch. BM εὐπειϑές cf. y. τε μυρομένη τε cf. c 119, δ᾽ 800 ὀδυρομέ-
. Eust. 1338, 16, Suid. (εὔγναμπτος:. νην γοόωσαν cf. τ 513. — b) c. acc. Z 500 ἔτι
c (yveg, zvep Curt. Et. 487. 650) ζωὸν γόον Ἕχτορα, Φ 121 οὐδέ σε μήτηρ! ἐν-
to. v. 1. fuit Q 274 ὑπὸ γλωχῖνα δ᾽ ἔγναμ- ϑεμένη λεχέεσσι γοήσεται cf. X 353, II 857
"pro ἔχαμψαν v. Bekker HBl. 36, 9 La X 865 ὃν πότμον γούωσα, Q 664 ἐννῆμαρ μέν
HN 5, ad tmesin referendum est 4^ 7381 z^ αὐτὸν - γοάοιμεν, v 261 πόσιν, h. Ven. 209
γόνυ γνάμψεν. (Leptines ἕν δὲ y. y. v. τόν - γόασξε. v. 1. fuit pro σὸν νόστον ποϑέων
d) E. M. 236, 10. E. Gud. 54, 20. (&v&-, 2.196 σὸν πότμον γοόων v. Did., rec. Duentz.
ἐπι-, περι-, γνκμπτός). — v. E. M. 202, 4, Hes.
σέος (γεν, γα skr. $àtjas Fick Woerterb. γόμφος (skr. $ambhas Kuhn ΖΕ, 123,
- Et. 166 Clemm comp. Gr. 53) originem Curt. Et. 165, Doed. Gl. 2444) euneus, clavus.
legitimam. 1 102 υἷε δύω Πριάμοιο, & 281 γόμφοισιν -(νῆαἹ καὶ ἁρμονιῇσιν ἄρασ-
EU γνήσιον, ξ 202 υἱέες — | γνήσιοι σεν sch. V ἢ πασσάλοις, ἢ πλατέσιν ἐπιούροις,
Aoyov: E. M. 236, 21 ὁ ἐκ νομίμων γά- ἢ σφήναις, E. M. 338, 4 τὸ ξύλινον χαριρίον
- E. Gud. 127, 44, Cramer Anecd. Ox. 3, c£. E. Gad. 128, 41, Lex. Seg. 32, 17, Suid., Hes.
L 16 Nauck Arist. 131, Hes. γονεῖς parentes. h. Cer. 940 φίλων γονέων
(ex yovv Curt. Et. 170 Kuhn Zift. 2, cf. Poll. On. 3, 8. Ad :
“0. El. 1, 291, falsa immiscet Doed. Gl. γονή proles 9 539 οἱ οὔ τι | παίδων - γονὴ
; de sufüxo L. Meyer Kuhns Ztft. 5, 382, γένετο, ὃ 755 γονὴν ᾿Ἀρχεισιάδαο, — genitura
De y»vy quam ,knicken* signif putat, ἢ. Ap. D. 63 ἀσπασίη - γονὴν ἑκάτοιο — | ós-
2 Kuhns Ztft. 17, 215) in genu. E 68 ξαίμην, de vs. 90 v. s. γόνος. — Hes. γένε-
. δ᾽ ἔριπ᾽, E 309 Θ 329 4 355 y. ἐρε- σιν, μήτραν, καὶ τὸ σπέρμα. Ad
ας τ ED UAEEQ UR E Yr (IRE ANE UAR LER δέτε EA t E TTE TUER ος Δα
"-
Γονόεσσα
202
Τονόεσσα (γουνός) αἰπεινὴν Τονόεσσαν
B 573, urbs septentrionalis Achaiae, cf. Paus.
5, 18, 7. (7, 26, 13. Burs. Geogr. Gr. IIb 342
sq.) Curtius, Pelop. I 485 II 498.
γόνος (yevéo9 au) 1) genus, stirps α 916 o?
γάρ πώ τις ξὸν γόνον αὐτὸς ἀνέγνω cf, sch.
E, 4 234 | ὃν y- ἐξαγόρευεν, τ 166 τὸν ἐμὸν
γ. ἐξερέουσα. 2) suboles, progenies Y 409 οἱ
μετὰ παισὶ νεώτατος ἔσχε γόνοιο falso non-
nulli expl. natu, A 436 γόνον ᾿Ατρέος, h. Ven.
104 ποίει δ᾽ εἰσοπίσω ϑαλερον y. — gregum
μι 130 y. δ᾽ οὐ γίγνεται αὐτῶν, — E 6835 σὲ -
Διὸς γ. πῃ Z 191 ϑεοῦ y. ἦν, I 493 uoi
οὔ τι 9tol y. ἐξετέλειον | ἐξ ἐμεῦ, Ν 449 οἷος
Ζηνὸς γ. ἐνθάδ᾽ ἱχάνω, “ 59 ἐστὶ ϑεᾶς γόνος
sch. V τινὲς yo. πάϊς: ὡς γὰρ ἐπὶ προγόνων
ἐστὶ τὸ γόνος, non recte, B 374 χείνου y ἐσσὶ
y. καὶ Πηνελοπείης, ὃ 12 Ἑλένῃ (v. 1. Ἑλένης
Y. sch. M) δὲ ϑεοὶ γόνον οὐκέτ᾽ ἔφαινον, ὃ 207
ῥεῖα δ᾽ ἀρίγνωτος y. ἀνέρος... ., ὃ 741 ὃν
(Laertae) x«i Ὀδυσῆος φϑῖσαι γόνον Sch. M.
40. φϑεῖσϑαι δόμον, o 218 (σὲ) γ. ἔμμεναι
ὀλβίου ἀνδρός, h. Merc. 526 ἄνδρα Διὸς yó-
rov Schneidew. γόνου sed v. Baum., h. 19,1
"Eousiao φίλον y. — 8) genitura h. Ap. D. 90
“ῆλος - χαῖρε γόνῳ ἑχάτοιο ἄναχτος pro quo
Franke Baum. γον, obloquitur Lob. Proll. 12
n. 10. Apoll. Lex. 55, 16 ποτὲ εἀὲν ἀπόγονος,
ὁτὲ δὲ ἐπιγονή. ἐπὶ δὲ τοῦ »τὸν ἐμὸν γ. ἐξε-
ρέουσα“ ἀντὶ τοῦ τὸ ἐμὸν AE cf. E. M. 238,
6, E. Gud. 605, 9, Or. 39, 6. 20, Hes., Fust.
1680, 56. 1859, 7.
γόνυ (skr. &ánu, lat. genu, goth. kniu Curt.
Et. 170, 517, Pott EF. 11 88, 9? 59, Benf, 2,
119 Kuhn Ztft 1, 129, ἃ rad. ganv ducit Ah-
rens Ζρῦς p. 8. — γούνατος Φ 591 (γουνατ
ex γονυατ, γον εατὴ γουνός 4 547 τ 450 (ex
γόνος), γούνατα, γοῦνα (γόνα), γούνων, γού-
νᾶσιν, γούνεσσιν I 488 (Did. οἵτῳ διὰ τοῦ ε
γού νεσσι" ἔχει μέντοι λόγον xal ἡ διὰ τοῦ &
yovvacot) P 451, (v. sch. Υ,) 569, cf. sch. EQ
y 180, Herod. 2, 262, 4. 939, 98, Eust. 149, 20,
Lob. El. 1, 525, Par. 72, Benfey Kuhns Ztít. (e
116, Savelsb. Dig. 15, Brugman Curt. St. 4, 97)
genu. 1) Y 458 χὰγ γόνυ - βαλών, τ 400 γου-
νὸς ὕπερ, v 359 νέρϑε τε γοῦνα vw.]. γυῖα rec.
Duentz. sed v. Lehrs. Ar. 113, Φ 591 κνήμην
ὑπὸ γούνατος, X 468 κνῆμαι χαὶ γοῦνα,
Z 511 Ο 268 der. v. Ariston.) δίμφα é ,Yo-
va φέρει μετώ τ᾽ ἤϑεα χτλ. (Zenod. δίμφ᾽ £d)
4 611 ὅν τινα τῶν γε πόδες “καὶ γοῦνα σαώ-
σαι, K 358 λαιψηρὰ δὲ γούνατ᾽ «ἐνώμα | cf.
0 269 X 94 144, d 302 vov δ᾽ ὑψόσε γούνατ᾽
ἐπήδα, h. Ap. D. 117 γοῖνα δ᾽ ἔρεισε | λει-
μῶνι μαλακῷ de Latona parturiente, 244 547
ὀλίγον γόνυ γουνὸς ἀμείβων, H 118 uiv ἐσπα-
σίως γόνυ χάμψειν cí. T 72 v. sch. B, Hes.
Eust. 1171, 43, ε 459. ἄμφω γούνατ᾽ ἔκαμψεν
v. Sch. PQt, Ψ 731 ἐν δὲ γόνυ γνόμψεν, —
X 500 ἐπὲ γούνασι πατρός |, E 408 οὐδέ τί
qu» παῖδες ποτὶ γούνασι παππάζουσι, σ 395
᾿Αμφινόμου πρὸς γοῦνα χαϑέζετο, h. Merc.
228 ἔστησαν —] πρόσϑε Διὸς γούνων, X 437
ἑζόμενος ὁ’ ἐπὶ yovra v. Nican., falso sch.
BLV, d» 506 πατρὸς ἐφέζετο γούνασι, Ah. Cer.
263 γούνων | jus ἑτέρων ἐπέβη, E 37:0 ἐν γού-
γασι πῖπτε Διώνης, I 488 6 ἐπ᾿ uoto - γού-
νεσσι καϑίσσας, v 401 τόν ῥά οἱ - φίλοις ἐπὶ
γούνασι ϑῆχεν, p 88 (τόξον) φίλοις ἐπὶ γού-
vac. ϑεῖσα, 1 455 ἡ ποτε γούνασιν οἷσιν
ἐφέσσεσϑαι φίλον υἱόν οἵ, x 443, de simili
— γόος
versu ἃ Dionysio post P'40 inserto v. Eust. |
380, 30. — Z 92 πέπλον —| ϑεῖναι ᾿Αϑηναίης
ἐπὶ γούνασι cf 273 303 Ariston. z d. ὅ, sed -
recte Strab. XIII, 601: τῆς ᾿Αϑηνᾶς τὸ ξόανο ^
νῦν uiv ἑστηκὸς ὁρᾶται, Ὅμηρος δὲ καϑήμε
vov ἐμφαίνει et: πολλὰ δὲ τῶν ἀρχαίων τῆθ i
᾿Αϑηνᾶς ξοάνων χαϑήμενα δείκνυται. — 2)
genibus maxime vis vitalis inesse putabatur
quae solvitur s. frangitur vulnere, fame, labo s |
animi motu. E 176 11425 πολλῶν τε καὶ ἐσθλῶν.
γούνατ᾽ ἔλυσεν cf. N 360 .Y 886 ὦ 381, 45 9
N 419 P 349 ὑπὸ γούνατ᾽ ἔλυσεν cf. Ὁ 201.
42 498 & 69 226, Φ 114 495 ὃ 708 * 68 w 905
ὦ 945 τοῦ (τῆς, τῶν) δ᾽ αὐτοῦ λύτο γούνατα
καὶ φίλον ἤτορ οἵ. s 297 406 χ 147, o 212 τῶν
δ᾽ αὐτοῦ λύτο γούνατα cf. h. Cer. 281, —
166 v 34 βλάβεται δέ τε γούναϑ᾽ ἐόντι, Ἢ 971
βλάψε δέ οἱ φίλα γούναϑ᾽, X 452 νέρϑε τὲ
γοῦνα! πήγνυται Duentz. Eis Φ 52 κάματος
δ᾽ ὑπὸ γούνατ᾽ ἐδάμνα, 270 ποταμός, Ν 7 ic
ὁππότε μιν κάματός τε zal ἱδρὼς γούναϑ᾽,
Taowo, T 354 λιμός ἀτερπής, P 386 x«uct
δὲ xal ἱδρῷ —| γοῦνώ τε κνῆμαί τε - tat
σετο, P 444 φϑήσονται τούτοισι πόδες
γοῦνα καμόντα | 5 ὑμῖν͵ — P 569 ἐν δὲ Bb
ὥμοισι καὶ £y γοίνεσσιν ἔϑηκεν! P 451 σφ
δ᾽ ἐν γούνεσσι ep μένος ἠδ᾽ ἐνὲ ϑυμῷ
Y 93 X 201 ὅς μοι (ot) o: μένος A
τε γοῦνα |, 1 610 K 90 sic 0 κ᾽ - μοὲ φίλα
γούνατ᾽ ὀρώρῃ οὖ 1 41 X 388 σ 188. v8
γούνατα δ᾽ ἐρρώσαντο, 4 314 ὥς τοι γον 3^
ἕποιτο, βίη δὲ τοι ἔμπεδος εἴη. — 8) de sup-
plicibus 4 407 λαβὲ γούνων | ef. 500 557 Φ 6
* 323 χ 910, Y 463 ἀντίος ἤλυϑε γούνων -
βών, Ὁ 465 λαβὲ γούνατα Πηλείωνος cf.
ζ 147, χ 841 Ὀδυσῆα προσαΐξ sac λάβε γούνοω:
cf. 365. — Z 45 λαβὼν, ἐλλίοσετο Φούνων d
ζ 142 x 964, Φ 71 τῇ ἑτέρῃ μὲν ἑλὼν PAR
otto y., I 451 ἐμὲ λισσέσχετο y., cf. χ 98
X 388 λίσσομ᾽ ὑπὲρ ψυχῆς͵ καὶ γούνων σῶν
τε τοχήων, x 481 y. ἐλλιτάνευσα, X 345 μή
με - y. γουνάξεο μηδὲ τοκήων, 5 310 tp
περὶ yov veo. yetoac | βάλλειν cf. η 142 41 6
περὶ γούνατ᾽ ἐμὰ στήσεσϑαι ᾿Αχαιούς |. Acoot
μένους, — Α 512 ἥψατο γούνων | cf. O !
ou v. Ariston.) Y 468 65 5 149 χ 3
Q 857 uiv - y. ἁψάμενοι λιτανεύσομεν, EY j
τοΐνεχα viv τὰ σὰ yotva9* ἱκάνομαι cf. y 9
(v. sch. E) à 322, ε 449 σόν τε ῥόον σά
ἱχάνω, ἡ 141 σόν τε πόσιν σά τε y., » 291
φίλα y. ε 266 κιχανόμενοι và σὰ ᾿γοῦνα]
ue" v. sch. Q et T, — 6 37 4$, οἵ yov
ἔχυσσε (άϑετ. v. Ariston. € 279 χύσα y. é
cf. Poll. On. 2, 144, Eust. 1294, 10, Auten
4 500, Bekker MB. 1865, 616. — '4) tran
de rebus quae pendent ex "consilio vel vol
deorum P 514 Y 435 « 267 400 z 129 ti
ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται sch. B P 514 ἐν
κόλποις. οἱ δὲ, ἐπὸ μέρους τῇ δυνάμει
Y 435, Eust. 1416, 42, Duentz. Ztft. f. A.
861, Nitzsch et Faesi, « 267. — v. 1. Ze
y 368 pro ἐπεὶ τεὸν festo δῶμα foit ἐπεὶ
σὰ γούναϑ᾽ ἱκάνει v. sch. HQV. cf. E.
11, E. Gud. 128, 44, Or. 89, 15, Poll. :
188, Doed. GI. 1008. ἰγνίξ, πρόχνυ, ἰγνύη, ἐπ
γουνίς, γουνόζομαι, yov γόομαι).
γόος (ad skr. gu refert una cum βοή
recht Kuhns Zift. 190 cf. Benf. 2, 61,
Et. 435 Christ niter 66. 270, yoc stirpe
mens cum lat. questus skr. Cvas spiro, gt
componit Ahrens δρῦς p. 8) fletus, eiulatus,
Γοργεέη — γράφω 263
primis funebris. «(Ὁ 524 οὐ -τὶς πρῆξις πέλε- γουνάζομας - | πρός v ἀλόχου χαὶ πατρός,
ται χρυεροῖο γόοιο |, ὃ 108 αἰψηρὸς δὲ χό- v 394 σὲ πρὸς πατρὸς sch. M (V. Marcian,
θοὸς xg. y. |, z 248 v 349 γόον δ᾽ ὠΐετο ϑυ- ἱκετεύω, παρακαλῶ, h. Ven. 181 σὲ πρὸς Ζη-
uoc v. sch. Q et T * 248, E 156 πατέρι δὲ νὸς γουνάζομαι cf. 187 ubi sequitur μή us —
γόον zal χήδεα λυγρά λεῖπ᾽, QQ 160 πίχεν δ᾽ ἐάσῃς. cf. E. M. 238, 56, E. Gud. 128, 49, Suid.,
ἐνοπήν τε γόον tt |, — plur. « 942 £uol δ᾽ La Roche HSt. 222. P?
ὀδύνας τε γόους vs | zdAAusv — P. 37 Q 741 Τουνεὺς δ᾽ ἐκ Κύρου ἦγε δύω x. sixoci
ἀρητὸν δὲ τοκεῦσι γόον χαὶ πένϑος ἔϑηκας!, νῆας 1 B 748, Aenianum et Perrhaeborum dux.
h. Cer. 249 ἐμοὲ δὲ y. xal χήδεα πολλὰ τίϑη- (yovvoc).
sw|, — ? 14 μετὰ δέ σφι Θέτις yóov ἵμε- yovróouct (γόνυ Lob. Rhem. 160, de forma
ον ὥρσεν, :P 108 153 à 183 τοῖσι δε πᾶσιν ὑφ᾽ dubitat Doed. Gi. 1008) 1) genua amplectens oro
lion docs γόοιο | cf. 250701137249 v 931a c. acc. Φ 74 γουνοῦμαι G^ ᾿Αχιλεῦ cf y 312
215 τοῖσιν ὑφ᾽ ἵμερος ὦρτο γόοιο | cf. Aristot. 344. 2) suppliciter oro a) abs. O 660 λίσσεϑ᾽
Rhet.1,11,12, Nitzsch à 118, 2 457 μηκέτι viv ϑα. ὑπὲρ τοχέων γουνούμενος ἄνδρα ἕχαστονν. Nic.,
᾿λερὸν y. ορνυτε v. l. στυγερόν v. Did. o 46 μή ὑπὲρ τ. cum y. iungendum cf. 665, X 240 πολλά -
μοι (v. l rov rec. Kays.) y. ὄρνυϑι, Z 499 τῇ- λίσσονθ᾽ ἑξείης γουνούμενοι. b) c. acc. I 588
σιν δὲ y. πάσῃσιν ἐνῶρσεν͵ OQ 760 y. δ᾽ ἀλία- υἱόν, 5$ 149 γουνοῦμαί σε, ἄνασσα cf. sch. HQ,
στον ὄρινεν |, z 898 πᾶσιν δ᾽ ἱμερύεις ὑπέδυ sequitur 168 δείδιά τ’ αἰνῶς | γούνων Gwa-
Wa — δὲ 723 τῇσιν δ᾽ ᾿Ανδρομάχη -ηρχε γόοιο᾿, σϑαι, ὃ 438 πολλὰ ϑεοὺς γουνούμενος, x 521
1E 5l ἐξῆρχε γ. | cf, O 761, 3 316 X 430 V 17 πολλὰ δὲ γουνοῦσϑαι νεκύων ἀμενηνὰ κάρηνα,
Ὁ. ΤΑΊ τοῖσιν (τῇσιν) — ἀδινοῦ ἐξῆρχε y.|,— -- βοῦν ῥέξειν cf 4 29 ubi recte sch. V vo-
uQ 240 ὑμῖν οἴκοι ἔνεστι γόος, x 144 ὅτο- νυπετῶν ἐπηγγελλόμην cf. Autenr. À 22, Nae-
Ῥαχῇ τε yoo τε | ott ὀδυρόμενος, -- Ω 513 gelsb. HTh. 218. — E. M. 238, 56, E. Gud.
EU τετάρπετο, ὃ 102 γόῳ φρένα τέρπομαι, 128, 51. 605, 11, Hes, La Roche HSt. 222.
XE 10 ἐπεί χ᾽ ὀλοοῖο τεταρπώμεσϑα γόοιο] γουνός (cum γόνυ componit Doed. Gl. 1011
€f. 98 ubi v. 1. χρυεροῖο v. sch. A, 7. 219 χρυε- Cf. Curt. Et. 170) locus editus. 1534 X 57 438
-poio, τ 213 251 q 57 τάρφϑη πολυδαχρύτοιο γουνῷ ἀλωῆς. sch. A X 57 τῷ yoríuo τό-
4. |, 33. 227 ἐπὴν γόου ἐξ ἔρον εἴην, ὃ 758 τῆς πῳ τῆς γῆς, ἢ tQ ὑψηλοτάτῳ, μεταφορικῶς
δ᾽ εἴνησε γόον, σχέϑε δ᾽ ὄσσε y. ὦ 898 ἔσχεο ἀπὸ τῶν γονάτων τῶν ἐν τῷ σώματι, ἅπερ
χλαυϑμοῖο γόοιό τε δακρυόεντος;, ὃ 801 εἴως ἐξέχει et: τῷ γονίμῳ, τινὲς δὲ τὸ γεώλοφον
“Πηνελόπειαν - παύσειε κλαυϑμοῖο 7. τε Ó.|, ἢ. zt4., « 198 ἀνὰ γουνὸν ἀλωῆς οἰνοπέδοιο sch.
Cer. 82 χατάπανε μέγαν y, P 87 ἡ xé σφι- Q τὸν γονιμώτατον τόπον, melius sch. A (La
qOov χατάπαυμα γενοίμην}, v 268 yóov uiv Roche) τὸν ὑψηλὸν τόπον ἢ τὸν τραχύν, cf. 4
παῦσαι, φ 228 παύεσϑον χλαυϑμοῖο γόοιό τε, 198 h. Merc. 307, A 393 ἐς γουνὸν ᾿ϑηνάων
-0 8 παύσεσϑαι — | χλαυϑμοῦ τε στυγεροῖο y. Cf. Apoll Lex. 55, 20, Eust. 23, 298. 772, 928,
τε 0. |, 9 540 παύσατ᾽ οἰζυροῖο y. |, V 157 Hes. utramque expl habet E. M 239, 4 et 12
γόοιο μὲν ἔστε zal ἔσαι. — v. 1. Herodiani Ὁ (Herodian), Or. 88, 6. 39, 5. (l'ovósoc«?)
584 pro χόλον fuit γόον teste sch. B. cf. V, γραῖα (ex γράξια rad. γερ Curt. Et. 167
Bed Α: ἔν τισι χότον, ἄμεινον δὲ χόλον. — Bent. Kuhns Ztit. 7, 124 Legerlotz ib. 10, 377,
"Eust. 1516, 63 ὁ μετὰ δαχρίων ϑρῆνος cf E. Misteli ib. 17, 168 cf Lob. El 1, 939) anus,
M. 238, 18, Bekk. anecd. 1085 κλαυϑμός, Suid. vetula. « 438 γραίης πυκιμηδέος Eurycleae, v.
-Hes. Friedrich de dift aliq. voc. Hom. Rasten- l. γρηός. cf. E. M. 239, 90, E. Gud. 605, 14,
"burg 1860 p. 9. Naegelsb. HTh. 368 (γοάω. Lex. Seg. 87, 18, Suid. ἡ παλαεώ, Eust. 1498, 50.
Ψοργείη κεφαλή, δεινοῖο πελώρου δεινή Τραξα(ν») B 498, urbs Boeotiae antiquissima,
τε σμερόνη tt, Διὸς τέρας αἰγιόχοιο | E 741, τόπος Ὡρωποῦ πλησίος Strab. 9, 2, 10 cf. Bur-
4 634, Gorgonis caput v. l'opyc. sian, Geogr. Gr. I 220. Tanagra Paus. 9, 503.
Tooyv9iorv- ἀμύμονα Γοργυϑίωνα | υἱὸν γραπεὺς (γράφω) laniatio s. vulnus illatum
iv Πριάμοιο Θ 302 ex Castianira matre natum, spinis scindentibus c 999 γραπτῦς ἀλεείνων
Teucer interfecit. Ad sch. Q τὰς χαταξύσεις τῶν ἀκανϑωδῶν qv-
Τοργὼ βλοσυρῶπις ἐστεφάνωτο | δεινὸν τῶν εἴ. sch. HV. Herod. Il. Pros. (II 390) pro-
δερχομένη Aegidi 4 86, (Ἕχτωρ) Γοργοῦς ὄμ- bat γραπτὺυς, rectius in Od. Pr. γραπτῦς. οἵ.
Hut ἔχων O 349, apud inferos Ὁ 634 degit. Apoll. Lex. 55, 22, E. M. 316, 14, Hes., Eust.
Of Preller, Myth. II 64; Hartg Rel d. Gr. II 1926, 49. 1959, 57.
149. (torva, 0077). γράφω (goth. graba, ksl. pogreba, ut vide-
Τόρτυν (Γορτῦν Strab. 10, 4, 7) Τόρτῦνος tur ex rad. skrabh cf. lat. scrobs, boehm. &kra-
-294 Γύρτυνά τε τειχιόεσσαν | B 646 urbs bati, ahd. screwón Curt. Et. 170. 656) scalpo,
Cretensis, quam amnis Lethaeus praeterfluit rado. P 599 γράψεν δέ οἱ ὀστέον ἄχρις αἰχμή
Sein. 17. Cf. Hóck, Kreta I 898. Pashley, paraphr. ἔξεσε cf. sch. A, Z 169 γράψας ἐν
els in Crete I 297. (κάρτυς, zo«tzod). πίναχκε πτυχτῷ 9vuoq 969a πολλά | Ariston, ἡ
(γοῦν) plerique codd. falso habent pro γ᾽ ὃ. ὅτι ἔμφασίς ἐστι τοῦ τῆς λέξεως γράμμασι
Hi E 958 Π 30 cf, Spitzn. ad ll. Thiersch Gr. χρῆσϑαι: ov δεῖ δὲ τοῦτο δέξασθαι, ἀλλ᾽ ἔστι
929, 1 n.
ἀντὶ τοῦ ἱκέτευον cf. Hes. ἐλιτά- ley üb. Ar. & Phalaris ed. Ribbeck p. 532, F.
tvo», Eust. 836, 13, Ὁ 665 τῶν ὕπερ - γουνά- A. Wolf Proll. p. LXXXII sq. Bernhardy epi-
MGL- | ἑστώμεναι κρατερῶς v. Eust. 1036, crisis disput. Wolf. Halle 1846 p. VIII, Jaeger
- D) €. aec. X 345 μή με- γούνων γουνάζεο ueb. IL Z 168 Moers 1863. cf. Bergk Gr. Litt.
δὲ τοχήων | cf 338, A 66 σὲ τῶν ὄπιϑεν 999 (allg. Eneycl) cf. E. M. 939, 98. 941, 99,
204 Γρήνικος
E. pu 129, 24, Suid., Hes. ξύσαι, χαράξαι,
duit , Eust. 491, 15. 632, 45 (8c, γραπτύς,
δειγοάβδην; .
Τρήντος M 91, ἀπ᾿ Ἰδαίων ὀρέων ἀλάδε
προρέἕων ib., ex Cotylo roca Strab. 13, 1,
43 (l'oàc, "—À ib. 13, 1,
ηῦς (ex γεραεις ἀρ γερ Curt. Et. 167,
Benfey Kuhns Ztft. 7, 194, Legerlotz ib. 10,
x Brugman Curt. St. 4, 146, ad gvar rad. re-
fert Ahrens δρῦς p. 9 conferens βαρύς skr.
gurus. — nom. γρηῦς τ 346 c 889, tredecies
Vere c, pro quo Bekk. mpl γρῆυς 'cf. Buttm.
Gr. S 28, 4 n. 6, Lob. El 2, 44 m. 3, 982, O.
Schneider ad Nicand, AI. 9i p. 1535 hampt J.
Jb. 81, 668, dat; γρηΐ, voc. γρηῦ τ ᾽888 χ All,
ter γρηῦ, rectius Belk. YQ ijv) anus, vetula. σ 185
γρῆυς Eurynome, 2 377 t 361 386 461 503 χ 433
495 v 1 292 γρῆυς Euryclea cf. v 33 yel,
Χ 411 γρηῦ, χ 481 γρῆυ, τ 388 ὦ yov, h. Cer.
113 yg5v Ceres mutata, ubi παλαιγενέων ἀν-
ϑρώπων a πόϑεν pendet cf. Lehrs Ar. 392.
— JD 386 γρηί - παλαιγενέϊ cf. h. Cer. 101,
Z 395 yonv παλαιγενές Euryclea, τ 348 τὶς
γρηῦς - παλαιή, κεδνὰ ἰδυῖα]. --- τ 353 γρῆυς
πυκινὰ φρεσὶ μήδε᾽ ἔχουσα Euryclea, — ὦ
889 μήτηρ γρηῦς Σιχελή o 211 γυνὴ Σικελὴς.
γρῆυς, ἡ 8 younvc ᾿Απειραίη, ᾿ϑαλαμηπόλος
Εὐρυμέδουσα, — α 191 γρηὶ σὺν ἀμφιπόλῳ,
c 97 γρηὶ χαμινοῖ ἶσος cf. sch. BHQ Vind.
133, Apoll Lex. 95, 5, Hes, Doed. Gl. 697. —
E, M. 239, 23. 210, 26, E. Gud. EL 30, Or.
ἌΡ S. Bekk. anecd. 560, b, Poll. On. 2 bid Suid.,
Eust. 1410, 5. 1936, 1.
γύαλον. we γύης ducit Doed. Gl. 125 cf. Benf,
2, 18) cavitas a) loricae E 99 N 506 587 P
314 ϑώρηκος QU ἰαλον Ariston. ἡ ó. ὅτι τὸ ὅλον
κύτος τοῦ ϑώρακος γίαλον διὰ τὴν κοιλό-
τητα λέγει, οὐ μέρος ὡρισμένον τοῦ ϑώραχος 2
cf. id. E 189 Ν᾿ 507; T 361, E 189 διὰ ϑώρη-
xoc γυάλοιο |, O 530 ϑώρηξ | τόν δ᾽ ἐφόρει
γυάλοισιν ἀρηρότα cf. Ariston. ἡ ὃ. ὅτε... Pau-
san. X, 26, 3 δύο ἣν χαλχᾶ ποιήματα, τὸ, μὲν
στέρνῳ καὶ τοῖς ἀμφὶ τὴν γαστέρα͵ ἁρμό ζον,
τὸ δὲ ὡς νώτου σχέπην εἰναι" γύαλα Σὰν
λοῦντο᾽ τὸ “μὲν ἔμπροσϑεν, τὸ δὲ ὄπισϑεν
προσῆγον, ἔπειτα περόναις συνῆπτον πρὸς
ἄλληλα κτλ. Lehrs. Ar. 106. de acc. Herod.
E 99 ὕταν ἐπίϑετον 5, ὀξύνεται cf Eust. 526,
4l, Lob. Paral. 546. 2) montium cavitates 1. e.
convailes h. Ap. P. 215 yvéAov ὕπο Παρνη-
σοῖο |, h. 20, 5 Νύσης E γυάλοις cf. Apoll.
Lex. 55, 98, E. M. 242. 15. 243, 10 χοίλωμα,
E. Gud. 130, 98: 98. Or. 43, 7, Suid., Hes,
Eust. 526, 38. 944, 27 (ἀραταιγύαλοςι.
λίμνῃ Τυγαΐῃ | Y 391, lacus Lydiae prope
Sardes et Tmolum, Κολόη δ᾽ ὕστερον zatovo-
μασϑεῖσα Strab. 13, 4, 5; Mesthlen et Anti-
phum Πυγαίῃ τέκε λίμνη .B 865 nympha eius
lacus. (I'óync).
yvior (ad γύης refert Doed. Gl. 192 Duentz.
I' 34. plur.) 1) articuli membrorum X 512 οὐ
γὰρ ἔτ᾽ ἔμπεδα γυῖα ποδῶν ἦν ὁρμηϑέντι pa-
rum accurate sch. BL μεριχῶς ot πόδες. 2)
membra, quae articulos habent, i. e. LA et
pedes. E 12 (delet Duentz. J. Jb. suppl. 2. PE
N61 772 (άϑετ. v. Ariston.) y. δ᾽ ἔϑηχεν
ἐλαφρά, «πόδας καὶ χεῖρας ὕπερϑεν, h. Merc.
20 μητρὸς ἀπ᾿ ἀϑανάτων ϑόρε γυίων, -— Ψ
691 αὐτοῦ γὰρ ὑπήριπε φαίδιμα y. |, X 448
τῆς δ᾽ ἐλελίχϑη y., 4 469 H 12 (Aristarchus
Avrvo v. Did.) 4 zi 260 II 312 400 465 Φ 406
"ἀπὸ γυίων | recte Ariston, ἀχύρως τέϑειται τι
— γυμνόω
λῦσε δὲ y.| P 594 οἱ ἔγχος | -λύε y. |, H 16.
O 435 λύντο δὲ y.|, 9 233 μοὶ φίλα y, λέλυν-
vci cf σ 242 g 238 λέλυντο δὲ y. ἑχάστου |,
N 85 τῶν - ἀργαλέῳ χαμάτῳ φίλα 7. λέλυντο]
--, 0 581 Ψ' 726 ὑπέλυσε δὲ y. , Z 97 τῶν
ὑπέλυσε μένος καὶ φαίδιμα y. 1, H 6 καμάτῳ
δ᾽ ὑπὺ y. λέλυνται |. HI 841 ὑπέλυντο δὲ y.
II 80» λύϑεν δ᾽ ὑπὸ galóiue y. |, Z 81 Av
ϑεν δ᾽ ὑπὸ y. ἑκάστης, σ 541 ταρβοσύνῃ, —
K 390 ὑπὸ δ᾽ ἔτρεμε y.|est acc., A 597 τρέ-
μον δ᾽ ὑπὸ y. ἑκάστου (La Roche Ztft. f. str
G.1859, 22 2 suspicatur ἕχαστος esse scribendum),
K 95 τρομέει δ᾽ ὑπὸ φαίδιμα y. | ,H 215 Y 44
Τρῶας - τρόμος αἰνὸς ὑπήλυϑε y. ἕκαστον. ;
Γ 34 ὑπό τε τρόμος ἔλλαβε y. |, Ξ 506 πάν-
τας - ὑπὸ τρόμος ἔλλαβε y. |, c 88 τῷ -ὖ 1
τρόμος ἔλλαβε γ. { 452 σφῶιν - τρόμος ὦ
ἔλλαβε φαίδιμα y. Make 170 τὸν δὲ τρόμος ἔλ-
A«Be y.| — T 169 y.|z&ura, est acc. cf. 4
63 χάμε φαίδιμα y. Ί --σπαΐσσων, μ 219 y. |—
κάμνεις v. La Roche HSt. 188, 4 230 ὅππότε
χέν quy | y. λάβῃ κάματος, α 192 εὖτ᾽ ἄν uu
κάματος χατὰ y. λάβῃσιν, E 811 σεῦ - κάματος
πολυᾶιξ y. δέδυχεν, — JN 435 πέδησε δὲ φαῖί-
διμα y. 1.1 165 λάϑρῃ γι βαρύνεται videtu
acc. esse cf. La. Roche HSt. 24, Ψ 627 οὐ - &
πεδὰ y., — πόδες, οὐδ᾽ ἔτι χεῖρες | κτλ. Ατῖτ
ston. ἡ ὅ. ὅτε ἐπεξηγήσατο τὴν ἔμπεδα vis
λέξιν cf. Nican., T 385 εἰ - ἐντρέχοι ἀγλαὰ y.
— 5 140 rj; - £x δέος εἵλετο γνίων |, x 368
uol ἐκ χάματον Svuoq96gov εἵλετο γυίων | l
— [514] oi ἀπὸ πραπίδων iA Ἵμερος 19
γυίων" οὐ γὰρ οὕτω λέγει τὰ πάντα uci
YT μόνον. τὰς Ζεῖρας χαὶ τοὺς πόδας οἱ
sch. V. — .Y 452 v 352 Duentz. γοῦνα τῆι
El in yvi«, sine causa. — cf. Apoll. Lex. δῇ
, E. M. 242, 29, E. Gud. 130, Y. Or. 39, 25
116, 17, Suid, Hes, Eust 944, 47; 1944, 18
Daremberg Med. d. Hom, p- 225. parum accu
rate expl Nitzsch z 363. v. Lehrs Ar. 1
(ἀμφίγνος, ἀμ Ly vijeic).
vtóo (γυιὸς) claudum reddo. Θ 402 γυιώσ:
μέν͵ apo - ἵππους ] οἵ. 416 qu ὥσειν, Sch. ἢ
βλάψω, 0 ἐστε χωλανῶ καὶ κενοὺς ᾿εἰς τὴ
πορείαν ποιήσω οἵ. Apoll Lex. 55, 26, E. À
2492. 41, Hes., Eust. 641, 24. 720, 12, Doed. αὶ
119. (204) ;
yvuvróg (origo incerta, incredibilia proferum
Giese dial. aeol. 239, Doed. Gl. 2447 pro 7à ü
νός, ἐχδυόμενος, Benf. 2, 116 ad skr. na$ re
ferens) nudus. 1) de hominibus X 510 σὲ - εὐλε
ἔδονται | γυμνόν" ἀτάρ τοι εἵματ ἐνὶ με)
ροισι κέονται, & 180 χούρῃσιν - ἔμελλεν |. S
σϑαι γυμνός περ ἐών. — de inermi (v. Nitzs
xz 801) Φ 50 γυμνόν, ἄτερ χόρυϑός τε 2
ἀσπίδος, οὐδ᾽ ἔχεν. ἔγχος ,P 122 693 rM
ἀτὰρ τὰ γε τεύὐχε᾽ ἔχει - Ἕκτωρ | εἴ 118
Σ 21 Χ 124. 2) 4 607 γυμνὸν τόξον £y
Eust. 1703, 24 τὸ ἔξω rov γωρυτοῦ ὃν, q 4|
ὀιστόν, Ó oi παρέχειτο — | γυμνός" τοὶ
ἄλλοι κοίλης ἔντοσϑε φαρέτρης | κείατο.
E. ,M. 242, 46, E. Gud. 180, 41, Hes, Ei
222, 52. (yvuróo).
γυμνόω (γυμνός) nudo 1) 6
γυμνοῦσϑαι χούρῃσιν - μετελθών, NU
νώϑη ῥακέων sch. V τὴν δαχώδη ἀπεδύσα
ἐσθῆτα, οὐχ ὅλως (cf. 488) ἀλλὰ τῶν περ
τῶν κτλ. — nudari armis II 312-400. orégvi
yvuro9£vra παρ᾽ ἀσπίδα, M 389 i δ᾽ ἰδὲ
H
γυμνωϑέντα βραχίονα, M 428 óc zs -
gera γυμνωϑείη, z 941 ὄφρα ue γυμνωθέντα
“χαχὸν xal ἀνήνορα ϑήῃς sch. V τὸ ξίφος ἀπο-
ϑέμενον cf. Eust. 1660, 40, Faesi prorsus nu-
datum interpretatur cf. Bekk. HBl. 20, 6. — 3)
de muro M 399 ὕπερϑεν | τεῖχος ἐγυμνώϑη
sch. V ἀπεχοσμήϑη sc. propugnaculo a Sarpe-
Gonte deiecto. (ἀπο-).
γυναικεῖος (yvvctx) muliebris
χείας διὰ βουλάς | cf. vss. Seq., errat sch. V.
— vf. E. Gud. 383, 54. j
yórat-ucrüg (ex γυναιχ-μανῆς, μαίνομαι
Roediser comp. Gr. 12, Berch Comp. 5. 18) mu-
herum amore insanus. [89 JV 769 “ύσπαρι -
γυναιμανές sch. BLV τὰς γυναῖχας ὡς μαι-
γνάδας τῇ τῆς ὥρας ποιῶν ἀπάτῃ ἢ (quod
rectius) ὁ ἐπ᾽ αὐταῖς μαινόμενος, de Baccho ἢ.
94, 17 γυναιμανές cf. Welcker Gr. Goetterl. 2;
880. y. Et. M. 243, 35, E. Gud. 130, 45, Hes.,
Suid, Eust. 360, 32. 380, 7, Lob. ΕἸ. 1, 364. 373.
jYyv»&toc (γυνή) muliebris. o 947 γυναίων
εἵνεχα δώρων |cf sch. V, sch. H ad vs. prae-
€eü., pariter A4 521 sch. TV δοθέντων
τῇ Εὐρυπύλου γυναικί,
γυναίου εἵνεκα δώρου"
χίαν cf Apoll Lex. 55,
γυνή (ex γεανη rad. γεν. skr. Sani, ved. gnà,
goth. qvinó Curt. Et. 166. 497, Legerlotz Kuhns
γυναικ quod varie explica-
- l, 223, Pott E. F. 9.1 440, Ah-
À 457 yvrat-
305 o 106 ὅζα yv-
x 414 σ 908 302 v 60
p 49 63 Penelope, :Β 714 Alcestis, v 147 Eury-
lea, X 48 χρείουσα y. l.Laothoe, 4 258 βασί-
t y. | Tyro, ἡ 57 y. εἶδος ἀρίστη Periboea,
L.986 v 166 ἢ. Cer. 119 167 999 γυναιχῶν
Φηλυτεράων cf. O 520 λ 434 o 422 ὦ 902, —
$2 130 γυναικί
346 ἀγαϑὴν - γυναῖκα - | μνηστεύειν, ξ 64
oche HSt, 940. ξ΄ 971 ἠγαγόμην -
)ov ἀγϑρώπων͵ 4 969 ὠδίνουσαν
/ νέην, Ψ 760 εὐζώνοιο y.|, —
ulieres Troianae
BI ἐν χερσὶ γυναικῶν
- Sch.
118, Heleua I'372 93
Jvvetx' εὐειδέ᾽, D o 157 τοιῇδ᾽ - γυναικί, Oly-
emestra à 384 χαχῆς - sls
k xev ἐξοχήν m 334 (est domina), — compel-
atur oj γυναι t 107 221 555 Penelope, /' 904
; γίναι εἰκυῖα ϑεῇσιν 1 πῃ. Ven. 153
£nus muíata. — b) uxores Z 160 y. Προίτου,
λ 237 Kox9oc y.,
γυναιχεῖος — γυνή
. τέκνα |, y 104 χτήματα ὁ
265
«1 393 τοῦ δὲ γυναιχός, o 152 τ 165 2692 336
583 ὦ γύναι αἰδοίη “αερτιάδεω Ὀουσῆος,
Z 516 ἡ -yvrvaiuxl |, À 224. τεῇ -y., T 110 μετὰ
ποσσὶ γυναικός | τῶν ἀνδρῶν κτλ. unius eorum
virorum, — yv»; uxor nominatur 42 900 Priami,
P 36 Hyperenoris, x 112 Antiphatae, « 13 8 949
À 162 441 444 π 431 Ulixi, «& 433 Laertae, —
universe $ 533 γυνὴ - πόσιν ἀμφιπεσοῦσα᾽,,
$ 180 γυναιχός, ἐπὴν πόσις ἄλλοϑ᾽ ὄληται,
ἡ 68 ὅσσαι - γυναῖχες ὑπ᾽ ἀνδράσιν οἶχον ἔχου-
σιν, B 289 χῆραι - γυναῖχες | — accedit υἱός
$ 128 γυναῖκα τὲ καὶ φίλον υἱόν |], παῖς Z 482
μὴ παῖδ᾽ ὀρφάνικὸν ϑήῃς χήρην τε y. |, «199
μὲν σὺν παιδί - ἠδὲ γυναικί |, v 84 γυνὴ δέ
τοι 70 ἐνὶ οἴχῳ |, xat, παῖς, Κὶ 499 οὐ - σφὲν
παῖδες σχεδὸν statt ουδὲ γυναῖχες |,.0 57
πρό vc παίδων χαὶ πρὸ γυναικῶν |l» τέχος
4 102 γυναιξί τε καὶ τεχέεσσιν |, τέκνον u 49
τῷ δ᾽ οὗ τι γυνὴ καὶ νήπια τέχνα | — παρί-
σταται, v 44 εὐφραίνοιτε γυναῖκας | χουρι-
δίας χαὶ τέχνα, πόλις 205 (v. sch. AV)
λ 408 o 113 περὲ πτύλιος - ἠδὲ yvvousav |, —
opponuntur 0 520 ϑηλύτεραι γυναῖχες pueris
et senibus, — maritus uxorem compellat 1) 438
Z 441 42 300 w 183 948 350 ὦ γύναι, ó 148
268 9 424 c 259 w 903 251 361 γύναι. pel-
lices intelleeuntur. 42 497 τοὺς δ᾽ ἄλλους μοι
ἔτικτον Zvl μεγάροισι γυναῖκες |. — e) feminae
bello captae 4 348 I 6604 T 301, B 226 πολλαὶ
δὲ γυναῖχες | εἰσὶν ἐνὶ χλισίῃς ἐξαίρετοι, Ze-
nod. πλεῖαι δὲ γυναικῶν omissis duobus VSs.
Seq. 4 429 εὐζωνοιο yvvatzóg |, 44 638 T 286
γυνὴ εἰκυῖα ϑεῇσιν, abducuntur in" servitatem
$,264 o 483 ἐκ δὲ γυναῖχας ἄγον xal νήπια
' ἐντιϑέμεσϑα βαϑυ-
ζώνους τε y., I 300 ἐνθένδε - y. εὐζώνους -
ἄξομαι, I 594 τέκνα δέ τ᾽ ἄλλοι ἄγουσι βα-
ϑυζώνους τε γ.} οἵ, Θ 165 H 831 Y 198, —
dantur dono O 991 I 139 981 T'195 280; I 128
210 ἑπτὰ y. ἀμύμονα ἔργα ἐδυίας | ubi Ari-
starchus ἀμύμονας scr. teste Didymo, ἀμύμονα
habet Aristonicus v. Friedl. p. 196 cf. T 245
€ 218, — proponuntur ut certaminis praemia
X 164 ubi γυνή non cum ἀνδρός iungendum
v. Ariston.) P 512 704, 4 961 γυναῖχας εὐζώ-
vovc, Ψ' “08 γυναῖχα - ἀμύμονα ἔργα ἐδυῖαν
cf. Hoffmann Qu. H. 1, 93. — I 130 272 φῦλα
γυναικῶν | non universe dictum, sed refertur ad
Lesbias captivas. — item captivae significari
videntur h. Cer. 126. — d) ancillae c 344 γυνή -
τάων αἵ τοι κατὰ δῶμα δρήστειραι ἔασιν, r 370
γυναῖκες | ξείνων τηλεδαπῶν, non uxores, Z 289
πέπλοι - ἔργα γυναικῶν | cf. ἡ 97 h. Cer. 144,
X Bll εἵματα - τετυγμένα χερσὶ γυναικῶν Ι
0319 γυναῖχες ἀκηδέες, v 6 ταὶ δὲ - y. c. 161
X 446. praet. v. 9 108 o 76 z 804 0 75 ce 136
340 τ 16 67 87 497 v 107 q 980 X 151 158 813
417 431 484 437 496 vy 21 143 998 o 144. —
7z 316 opponuntur servi cf. 918. — e) ponitur
γυνή cum contemptu propter ignaviam, imbecil-
litatem, altercationem Θ᾽ 163 γυναιχὸς ἄρ᾽ ἀντὶ
τέτυξο, X 120 χτενέει δέ με - ὥς τε γυναῖχα,
E 849 γυναῖχας ἀνάλκιδας ἠπεροπεύεις, Y 952
νεικεῖν - ὥς τε y. | xvà. (ἀϑετ. v. Ariston.), —
cum παῖς “1 389 ὡς εἴ us γυνὴ βάλοι ἢ πάις
ἄφρων, Η 236 μή τί μευ jte παιδὸς ἀφαυ-
gov πειρητιζε!, 7& γυναικός, ἢ οὐκ οἶδεν πο-
λεμήια ἔργα |, B. 289 ὡς - παῖδες νεαροὶ χῆ-
φαί τε γυναῖχες ] ἀλλήλοισιν ὀδύρονται xtÀ.
— 2) distinguuntur a) di s. deae et feminae
II 176 γυνὴ ϑεῷ εὐνηθεῖσα, X 315 οὐ θεᾶς.
»si
«
206
οὐδὲ γυναιχός |, x 298 255 ἢ ϑεὸς ἠὲ γυνή,
Φ 488 σὲ (Dianam) λέοντα γυναιξὶν | Ζεὺς Bü-
xtv», Q 58 Ἕχτωρ μὲν ϑνητός τε, γυναῖχά τε
(falso pro adi. accipiunt sch. AV v. Ariston.)
ϑήσατο μαζόν, αἰτὰρ ᾿Αχιλλεύς ἐστι ϑεᾶς γό-
voc, h. Ven. 110 καταϑνητή τε (sc. εἰμί), γυνὴ
δέ μὲ γείνατο μήτηρ οἵ, 145, dea mutata v 288
π 157 ἤιχτο γυναικί ! χαλῇ τε μεγαλῇ τε καὶ
ἀγλαὰ ἔργα ἰδυίῃ cf. δ 796 v 91, -- Y 305
FUN (de love) - γυναιχῶν τε ϑνητάων |. 4 944
ϑεὸν ϑνητὴν τε γυναῖχα |, h. Ven. 50 ϑεοὺς
συνέμιξε χαταϑνητῆσι γυναιξίν | ef. 89. 250. —
b) feminae et viri 7184 ἀνϑρώπων, — ἀνδρῶν
ἠδὲ γυναικῶν cf. 976 O 683 Ἵ 177 Q 708 ó 142
t 161 v 308 o 168 τ 408 φ 323 ἢ. Merc. 222,
I 594 ἄνδρας — | τέκνα - βαϑυζώνους τε yv-
»aixac l; Dp ,435 ἀνέρος - τεϑνηῦτος ἠὲ γυναι-
xóc |, ἡ 109 ὅσσον Φαίηχες περὲ πάντων ἔδριες
ἀνδρῶν | νῆα - ἐλαυνέμεν, dg δὲ γυναῖχες |
ἱστὸν τεχνῆσσαι, h. Ap. D. 160 ἀνδρῶν πα-
λαιῶν ἠδὲ γυναιχῶν | v. Baum., H 139 ἄνδρες -
χαλλίζωνοί τε γυναῖχες cf. 4) 698 v 147 h.
Ap. D. 154, h. Cer. 95 ἀνδρῶν - βαϑυζώνων τε
y.| c) uxores et mariti 5 184 09^ ᾿ὁμοφρο-
νέοντε - οἶκον ἔχητον | ἀνὴρ ἠδὲ γυνή cf. ἢ 68,
ψ 100 168 οὐ μέν κ᾿ ἄλλη γ᾽ ὧδε γυνή -ἰ
ἀνδρὸς ἀφεσταίη, h. Cer. 189 πρὸς δώμαϑ᾽ -Ἰ
ἀνέρος ἡδὲ γυναικός. 3) apponitur a) no-
men gentile o 417 γυνὴ Φοίνισσ, 4 141 y. —|
Mj ovic ἠὲ Κάειρα, I 664 Zenod. pro τῷ δ᾽
ὄρα παρκχατέλεχτο γυνὴ scripsit τῷ δὲ y. παρ-
ἔλεκχτο Kis! v. Ariston. 1198 270 γυναῖχας —|
“Μεσβίδας, I 139 281 II 881 Τρωιάδας δὲ y.,
ὦ 211 y. Σιχελή, Z 2389 γυναικῶν | Σιδονίων.
— b) nom. appel. Z 390 8 345 y 479 y. τα-
μίη, ἡ 847 y. δέσποινα, v 105 γ.- ἀλετρίς, M
488 y. χερνῆτις ἀληθής |, Y 198 ληιάδας - y.,
7 108 ὀμῳαί - yvvaizsc cf. Z 398 I Ur zx 108
0 505 v 490 v 918 χ 97 895 421 427, v 66
δμφὰς͵ Gu ἔπεμπε γυναῖχας | Did. ἡ ἑτέρα τῶν
᾿Ἀριστάρχου γέεσϑαι εἶχεν, — « 369. ὃ 751 760
6 5g 80 η 235 z 413 o [49] τ 602 98 356 y 483
wv 364 civ ἀμφιπόλοισι γυναιξίν, ἡ 300 μετ᾽
A
AA- (zd. dà Curt. Et. 210, Fick W. 82. 86.
Pott W. 1, 130. cum skr. ἐπὰ cohaerere putat
Sonne Kuhns Ztit. 10, 185). Act. aor. δέδαε(»), pf.
δεδάηκα, δεδάηκε, δεδαώς, δεδαηχότες β 61;
med. pr. inf. δεδάάσϑαι x 316, Eust. 1803, 32
pro aor. habet, rectius Herod. Il. Pr. Z 9268
εὐχετάασϑαι comparans apropncdxyennm esse
dicit v. Lob. ad Buttm. 2, 38, pass. pf. part.
δεδαημένος h. Merc, 483, pass. aor. ἐδάην, ci.
δαείω, δαῶμεν, opt. δαείης (Ὁ) h. Merc. 565,
if. δαῆναι ὃ 493, δαήμεναι, part. δαέντες h. 20,
5, fut. δαήσεαι y 198 τ 325. 1) causat. doceo
Ἢ 288 ὃν Ἥφαιστος δέδαεν -- 2 τέχνην cf.
ψ [160], — c. inf. (acc. suppl) v 2 ἔργα - δέ-
δαε κλυτὰ ἐρμξεσθαί, 9 448 (Bzeuó») ὃν ποτέ
μιν δέδαε φρεσὶ - Κίρχη |, Hes. ἐδίδαξεν. —
2) doceor, disco a) c. acc. f' 208 ἀμφοτέρων
φυὴν ἐδάην xai μήδεα, ὃ 367 πολέων ἐδάην
ουλήν͵ τε νύον τε, ὃ 493 ἴδμεναι οὐδὲ δαῆναι
ἐμὸν vóov, Z 150 Y 213 (huic loco versum non
convenire putat. Friedlaend. Amall. 474) εἰ δ᾽
ἐθέλεις, xal ταῖτα δαήμεναι, ὄφρ᾽ εὖ εἰδῇς |
Γυρῆσιν — 44,
ἀ. y.|. — cf. Herod. 2, 218, 1. 219, 21, Et. "I
243, 16, E. Gud. 130, 50. 181, 17, Or. 39, 19;
Bekk. anecd. 1215. 1299, Schnorr verb. collo, |
p.42. (γύναιος, γυναικεῖος, γυναιμανής, du P
γύναικα).
Τυρῆσιν | πέτρῃσιν μεγάλῃσιν ὃ 500, Γῦ-
ραίῃν πέτρην 507, petra prope Myconum Eust, .
prope Caphareum, promuntur ium Euboeae απ
Smyrn. posth. [4 568. (yvoóc). t
γυρός | (cum skr. guru componit Benf. 2, 291, -
ex yvo-óc explicans cum lat. curvus confert |
Christ Lautl. 278, ex γυαρός ducit Doed, 6].
123 cf. Lob. ad Phryn. 417) incurvus s. rotun-
dus. De Eurybate Ulixis praecone τ 246 yv-
góc ἐν ὦμοισι sch. V περιφερεῖς καὶ στρ
γύλους ἔχων τοὺς ὦμους. ἢ κυρτός, 86 3
οὐκ ἐπιμήκης, ἀλλὰ στρογγύλος ct, E. M. 243,
49, Suid., Hes., Eust. 1431, 36. 1864, 7. Mie
Τυρτιάδης Ὕρτιος 5 512, Mysorum dux NE
Τυρτώνηί(») B 738, caput Phlegyorum prope
Peneum, cf. sch. Apoll. 1l, 57, Steph. s. l'vovav,.
La Roche ad B 738, Burs. Geogr. Gr. 1 60, Ὁ
yw (origo incerta v. Benf. 2, 311 Doed. GL.
194) vultur. 4 937 τῶν - χρόα γῦπες dd
ef. JT 836 490, Σ 271 πολλοὺς δὲ κύνες καὶ
γῦπες ἔδονται | cf. X 42, .1 162 γύπεσσιν πολὺ
φίλτεροι ἢ ἀλόχοισιν cf. sch. BLV, A 578 yn
δέ μιν ἑχάτερϑε παρημένω ame "Éeeioov |
Nitzsch. Hes. ὄρνεα σαρκοφάγα καὶ γεχρο-
φάγα cf. E. M. 944, 5, E. Gud, 132, 9, Eust.
1142, 39, Lob. El. Y 87. (αἰγυπιός Ὁ),
γωρυτώς (ad skr. gó refert Benf. 2. 114, pn
εωρυτός rad. var dictum putat Christ L
183 230, mire expl. Doed. Gl. 59, veteres a zo
ρεῖν ducunt v. in fine) theca arcus. φ δά τό-
ξον l αὐτῷ γωρυτῷ, ὅς οἵ A. ὦ φαεινι
Sch. V τῇ ϑήχῃ τοῦ τόξου, Β ἐλύτρῳ
τόξου, καὶ ἔστι γωρυτός παρὰ τὸ ἄορ
(emend. Lob. Proll. 589 n. 13 χωρεῖν) τὸν óvtà :
Herod. 2, 489, 6 τοξοϑήκη. ϑύλαχος" ot ὃ
χωρυτός cf. Apoll. Lex. 56, 1, E. M. 244, ἢ
E. Gud. 182, 11, Or. 39, 22. 51, 6, Suid., Hes
Bekk. an. 1096, "Eust. 39, 6. 1898, 'b1.
ἡμετέρην γενεήν οἵ. Φ 487, Nican. Z 150
στιχτέον εἰς τὸ ἐθέλεις, ἕνα ἢ τὸ Oe
ἀντὶ προσταχτιχοῦ δάηϑι, addit d 487 ἡ z«
χκομματικὸν ἀπέλιπε τὸν λόγον ἐπίτηδες δε ποιη
τὴς τῆς ϑεοῦ διὰ τῶν ἔργων τὸ λεῖπον ἄνα
πληρωσάσης cf sch. LV Ζ 150, Ariston. Y
ἡ ὃ. ὅτι ἀπαρέμφατον ἀντὶ προσταχτικχο
δάηϑε cf. id. d 487. cum Aristarcho fa
Rhode Hom. Miscellen Moers 1865 p. 18, A
La Roche, ellipsin statuit Hoffmann 1. Φ
p. 100, h. " Merc. ,205 δαήμεναι - ἕχαστον
444 (ὄσσαν) ἣν οὐ - ὃ. qu οὔτε τιν᾽ ἀνδρ
4171 σὲ - ὃ. £x Διὸς ὀμφῆς | μαντείας cf.
489 ó. ὅττι μενοινᾷς, 532 μαντείην - ó., h. 9I
5 δι’ Ἥφαιστον - ἔργα δαέντες, π 816 γυναῖχ
δεδάασϑαι sch. H καταμανϑάνειν, y 187 dos
πεύϑομαι - δαήσεαι, 9 146 (dedos) εἴ
που δεδάηκας, 9 194 εἴ τιν᾽ ἄεϑλον οἶδέ τὲ Tt
δεδάηκε, β 61 οὐ δεδαηκότες ἀλκήν y
h. Merc. 473 σὲ πανομφαῖον δεδάηκα. -
abs. Καὶ 425 ε 280 ὄφρα δαείω, ψ 262 do
ναι, v 3235 ὃ. οὐδὲ πυϑέσϑαι le 519
HEP
NI UES-.
τοῖσιν |, ubi aec. ex ἀείδῃ pendet, h. Merc.
- dexuévoc ἐξερεείνῃ, ib. [510] ἁεδαώς. — c) c.
gen. é 487 πολέμοιο δαήμεναι. — d) senten-
tia inde pendente B 299 ὄφρα δαῶμεν | ἢ ἐτεὸν
Κάλχας μαντεύεται ἦε χαὶ οὐκί, Apoll Lex.
56, 21 μάϑωμεν, Φ 61 ὄφρα ἴδωμαι ἐνὶ φρε.
σὶν ἠδὲ δαείω. ἱ ἢ ἄρ᾽ ὁμῶς χαὶ χεῖϑεν ἐλεύ-
σεται 5..., II 428 ὄφρα δαείω, ὅστις ὁδε χρα-
τέξει, antecedit genet. τ 325 πῶς γὰρ ἐμεῦ -
erosut, ἢ τι γυναικῶν — | περίειμι. -- δοτ-
Τυρίαβ est ἢ. M. 565 εἰ βροτὸν ἄνδρα δαείης
Schneidew. δαείῃς sed y. Baum. v. l. fuit Zeno-
. doti 4 831 δεδέασϑαι pro δεδιδάχϑαι v. Did.,
eiusdem & 261 ὄφρα δαείη pro οἱ εἴη v. Did.,
€oniecit h. Merc. 420 Herm. ócs pro λάχε sed
x. Baum. cf. E. M. 244, 44. 245, 16, E. Gud.
382, 22, Hes., Eust. 1248, 30. 1866, 33, La
"Roche ΗΒ. 169 (προδαείς, δαήμων, δήω, δῆνος,
διδάσκω).
ς é&zuorv (δα Curt. Et. 216) gnarus, peritus.
JP 611 ἐν πάντεσσ᾽ ἔργοισι δαήμονα φῶτα γε-
ψέσϑαι, O 411 τέχτονος - δαήμονος, ὃς ῥά τε
πάσης εὖ εἰδῇ σοφίης. — c. gen. 9. 159 δαή-
μονι φωτί- ἄϑλων, 9 263 6. ὀρχηϑμοῖο, x 953
4. δαιτροσυνάων Hes. εἰδήμων, ἔμπειρος, ἐπι-
E cf. E. M. 244, 43.
— éexo (stirps óG£p ex δαιξέρ skr. dóvà. lat.
levir E tàcor ahd. zeihhur ksl. deveri Kuhn
Ind. Stud. 1, 328, Ebel Kuhns Zitft. 7, 97, JJb.
19, 508, H. Weber EU. 59 Curt. Et. 217. de
voc. Herod. Z 355 τὸ δξερ ὡς ἄνερ: τοιαῦται
ut εἰς to χλητικαί cf, Bekk. anecd. 1239,
ó&to, Z 344 δᾶερ ἐμεῖο zvróc
-gen. pL δαέρων cum syniz. pronunciandus Q 762
469 v. Curt. Rh. M. 1845, 253) mariti frater,
levir Z 355
T' 150 δαήρ - ἐμός, E 156 αὐτοκασίγνητον zcl
δαέρα, 92 162 δαέρων - πάντων |. O 169 δαέ-
ἢν» ἢ γαλόων. E. M. 244, 37 ἀνδρὸς ἀδελ-
jc οἵ. E. Gud. 131, 99, Hes., Suid., Eust. 557,
9. 648, 47, Nauck Aristoph. 135.
|. « inservit acuendae particulae interrogati-
yae ut Lat. nam. A 408 πῶς δαὶ (libri δ᾽ αἱ
praeter AL) τῶν ἄλλων Τρώων φυλακαί Ari-
Stn. ὅτ: σύνδεσμος ó δαὶ χαὶ οὐκ ἄρϑρον,
δ Α ἡ μὲν σύνταξις ἐπιζητεῖ πῶς δ᾽ αἱ, τὸ
αἵ ἄρϑρον- ὃ δὲ "Aoiotcozoc δύο παρέλαβε χα-
20) Ποἰστικὰ τοῦ ποιητοῦ. ἔλλειψιν ἄρϑρου χαὶ
τοῦ δαὶ σύνταξιν μετὰ τὸ πύσμα, οἵτως γὰρ
αὐτῷ εϑὸς (affert α 295 ὦ 295) cf, Baumeist.
ἱ ]. 11, 168. « 225 τίς δαὲ ὅμιλος ὅδ᾽ ἔπλετο,
Pos ποῦ δαὶ νηῦς ἕστηκε, utroque loco libri
-Sed v. Apoll. synt. 6, 9. 77, 10. 25, Ammon.
39, Apoll. Lex. 56, 27, E. Gud. 1832, 46, Cram.
anecd. P. IIT, 13, 10. 284, 93 sch. Aristoph.
Plut. 156, Suid. 4, 1119, Zonar. 474, Hes., La
Roche Ztft. f ostr. G. 1863, 333 HT 920 Lebhrs
Ar. 360. — Cum δή cohaerere putant Klotz De-
t. 2, 385 Hartung Part. 1, 320 cf. Herm. ad
m
,9€«t (dat) pugna, caedes. JV 985 μιγήμεναι
δαὶ λυγρῇ |, OQ 739 οὐ μείλιχος ἔσχε- ἐν d.
Mio 881 μιγῆναι ἐν δαὶ λευγαλέῃ Herod. ὁ
ἀσχαλωνίτης βαρύνει ὡς Θέτι οἱ δὲ πλείους
ὡς φλεβὶ ὀξίνουσιν, οἷς σιγχατατίϑεμαι, —
PUE, ἀποχέχοπται εἴτε συγχέχοπται (sc. ex
det), sch. A ὕτι βαρύνεται 5 εὐθεῖα δάϊς δι-
ὀασχόμεθα ἐκ τῆς παρὰ Καλλιμάχῳ αἰτιατι-
κῆς χτλ. sch. S « 248 δαΐς ὀξυτόνως ἡ λαμ-
€, δάϊς δὲ βαρυτόνως ἡ μάχη cf. E. Gud.
δαήμων --- δαΐζω
ϑεῶν ἔξ] ἀείδῃ δεδαὼς ἔπε’ ἱμερόεντα βρο-
483 ὃς γὰρ ἂν αὐτήν τέχνῃ χαὶ σοφίῃ, óc-
261
133, 1, Or. 50, 15, sed Hes. δαΐ μάχῃ ὡς γραῦς
yo«t cf. Suid, — syncopen statuit E. M. 945,
2 cf. id. 966, 36, E. Gud. 133, 8. 15 Lob. Par-
all. 89, Elem. 1, 375. 2, 6. 303. — ex δα, δαίω
divido ducunt Cram. anecd. 1, 115, Doed. GI.
2468, ex ócz, δαίω (ut sit pro ó«-/) Eust. 645,
33. 1895, 41, Duentz. Kuhns Ztft. 14, 195 cf.
Hoch Lex. Bem. 1865 p. 21, Retzlaff, Hom. Syn.
1. 25. 30. (δαϊχτάμενος).
δαιδάλεος (δαίδαλος Lob. Proll. 101) arti-
ficiose factus. 4 185 ζωστῆρος - δαιδαλέοιο |,
0 195 à. ϑώρηχκα, tiv Ἥφαιστος χάμε τεύχων.
E 379 ovet«- δαιδάλεα, Z 418 N 719 σὺν
ἔντεσι δαιδαλέοισιν | cf. N 331 ubi v. l. μαρ-
μαίροντα cf. sch. A, P 448 ἕρμασι δαιδαλέοι-
σιν, Q 82 ϑρόνοις ἔνι δι}, — II 992 χηλοῦ-!
καλῆς δαιδαλέης, X 390 z 315 867 ϑρόνου ἀρ-
γυροήλου | καλοῦ δαιδαλέου, « 181 ἐς ϑρόνον
εἷσεν ἄγων, ὑπὸ λῖτα πετάσσας, χαλὸν Ó.,
ubi non cum λῖτα iungendum cf. Wolf ΚΙ, Schr.
ed. Bernh. 1, 568, T 380 σάχεος — | καλοῦ ὃ.
cf. X 314, Σ 612 χόρυϑα — | χαλὴν ó., I 187
φόρμιγγι λιγείῃ | καλῇ ὅδ. — de acc. v. Herod.
π᾿ μον. A. 4, 11 E. Gud. 506, 38. EM. 251, 5
ποικίλος τῇ κατασκευῇ cf. Suid., Hes, Eust.
1169, 11. 1400, 19.
δαιδάλλω (c2) artificiose elaboro, vario ar-
tificio distinguo. w 199 λέχος ἔξεον - | δαιδάλ-
λων χρυσῷ τε zal ἀργύρῳ ἠδ᾽ ἐλέφαντι, X 419
ποίει - σάκος - | παντόσε δαιδάλλων sch. D εἰς
πᾶν μέρος δαίδαλα ἐνθείς, ὅ᾽ ἐστι ποικίλλων
αὐτὸ ci paraphr. E. M. 251, 8, E. Gud. 181,
35, Hes.
δαίδᾶλον (c. redupl. ex óc, lit. dailüs, goth.
gatils (?) Curt. Et. 218. 633 Benf. 1, 99. 2, 339
Pott Kubns Zitft. 6, 32, — ex δας δαίω repetit
Goebel Ztft. f. G. 18, 323) opus artificiosum.
E 60 (τέχτονος) — ὃς χερσὶν ἐπίστατο δαί-
δαλα πάντα (v. l πολλά v. Did. τεύχειν, ---
opera fabrilia X “(Ὁ χάλχευον ὃ. πολλά (v. l.
πάντα | πόρπας τὲ γναμπτάς 9^ ἕλιχας xGÀv-
χάς τε καὶ ὅρμους |, sch. V μικρὰ τορεύματα,
Σ 482 ἐν αὐτῷ (σάκεϊ) ποίει ὃ. πολλά, T 13
χατὰ τεύχε᾽ ἔϑηχεν | — τὰ δ᾽ ἀνέβραχε ὅ.
πάντα cf. T 19, sch. V παρὰ τὸ δαῆναι, v 927
περόνη χρυσοῖο tétvzto | αὐλοῖσιν διδύυμοισι"
πάροιϑε δὲ δαίδαλον ἦεν, — textilia ΖΦ 179
tavóv, ὃν ᾿Αϑήνη | ἔξυσ᾽ ἀσκήσασα, τίϑει δ᾽
ἐνὲ ὃ. πολλί | cf. Nitzsch « 180. sch. V JI 299
δαίδαλα ἔλεγον τὰ ποικίλα χατασχευάσματα
cf. E. M. 250, 53, E. Gud. 181, 338, Suid., Pau-
san. IX, 3, Eust. 1863, 38 (δαιδάλεος, moAv-
δαίδαλος, δαιδάλλω, Δαίδαλος).
“Δαίδαλος. X592 artifex Cretensis. Cf. ἀσχέω,
χόρος (δαιδάλ - 4o); Overbeck, Gesch. d. Plast.
I, 37. Apd. 3, 15, 8.
δαίΐζω (δα, δαίω) δαΐζων producta antepe-
nult. 4 497. 1) a) divido ξ 484 ἕπταχα πάντα
διεμοιρᾶτο δαΐζων. b) discerpo, lacero h. Cer.
4l χρήδεμνα δαΐζετο χερσί, X 27 χερσὶ κόμην
ἤσχυνε ócitov,| H 947 διὰ πτύχας ἤλϑε ὁ.
χαλκός, B 416 χιτῶνα περὶ στήϑεσσι δαΐξαι |
χαλκῷ v. Ariston. cf. II 841, P 535 δεδαϊγμέ-
vov ἡτορ᾽, Doed. coni. δεδαϊγμένοι sed v. E.
M. 140, 37, — c) occido 4 33 δαϊζέμεναι με-
νεαίνων cf. Ariston. v. 1. χαταχτάμεναι v. sch.
A, d 147 τοὺς Ἀχιλεὺς ἐδάϊξζε, A 497 δαΐζων
ἵππους τε καὶ ἀνέρας T 908 χέαται δεδαϊγμέ-
νοι, cf. 819, Q 393 ᾿Αργείους χτείνεσχε δαΐ-
ζω» ὀξέϊ χαλχῷ!, T 211 δεδαϊγμένος ὀξέϊ χ.
cf. Σ 236 T 289 292 X 72.. — 2) transl, 1 8
O 629 ὡς ἐδαΐξετο ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν
᾿Αχαιῶν | sch. V ἐταράσσετο, διεχόπτετο, Ξ 30
ὥρμαινε δαϊζόμενος κατὰ ϑυμόν | δέχϑάδες - ἡ-
ἢ ubi διχϑάδι᾽ sq. cum dou. iungenda. Nican.
διὰ μέσου τὸ δαϊζόμενος, v [920] φρεσὶν zou
ἔχων δεδαϊγμένον ἦτορ, άϑετ. v. sch. H
Vind. 133. — v. 1. fuit 11 660 δεδαϊγμένον pro
βεβλαμμένον, rec. Duentzer. — Apoll. Lex. 56,
29 det Gov- διαιρῶν, διαχόπτων, 57, 95 δεδαῖ-
ird ttÜvuxotsc ἐν πολέμῳ cf. E. M. 244,
E. Gud. 133, 10, Suid., Hes.
Bon en ürsor (Oe, - χτα, κτείνων) bello oc-
eisus. Φ 146 301 δαϊκταμένων αἰζηῶν | Hes.
τῶν ἐν πολέμῳ ἀναιρεϑέντων, Herod. ἄμεινον
χατὰ διάλυ σιν ὡς ἄρηι χταμένων, οὐδὲν γὰρ
πλέον ἔχ τῆς συνϑέσεως cf. sch. Lips., com-
probat Rumpf JJb. 98. 77, neque tamen obtem-
peraverunt editt. v. Hoffmann Il. Φ et X p. 106
La Roche HT. 312 Lob. El. 1, 557.
δαιμόνιος (δαίμων) 1) divinus h. Merc. 97
δαιμονίη νύξ |. 2) vocat. ubique in initio vs.
dicitur eum laude de homine, in quo aliquid
divini inesse sentimus, saepius cum reprehen-
sione de eo, cujus animus numine aliquo occae-
cari videtur. a) est commiserantis 42 194 δαι-
μονίη, admirantis, ut videtur & 443 δαιμόνιε
ξείνων sed sch. BQ ὦ καχοδαιμονέστατε. τοῦτο
δέ φησιν οἰχτείρων καὶ συμπαϑῶν. — b)lenius
increpantis B 190 δαιμόνι᾽ cf. sch. ADL, Z 521
δαιμόνι᾽ v. sch. BL, cf. Z 486 x 472 v 166
174 264, Z 407 δαιμόνιε sch. BL ϑαυμάζει μὲν
οὖν τὴν ἐσχύν, οὐχ ἐπαινεῖ δὲ τὸ θράσος.
παρεμφαίνει τὸ δαιμόνιε ϑυμόν τε καὶ εὔνοιαν.
C) est vehementius cum indignatione jnerepantis
B 9200 δαιμόνι᾽ sch. D ἐνταῦϑα ἐφ᾽ ὕβρει, ἀντὶ
τοῦ καχόδαιμον, φαυλότατε. A 561 δαιμονίη
sch. D νῦν χαχὴ χεφαλή, óvb δὲ εὐδαίμων,
μακαρία. cf. sch. BL, Γ᾿ 899 δαιμονίη v. sch.
BL, 6 15 δαιμόνι" v. sch. HQ, τ 71 δαιμονίη
sch. H ϑαυμασία ἐπὶ καχῷ, σ 406 δαιμόνιοι
sch. H ϑαυμάσιοι ἐπὶ καχῷ 'cf. δ 774 ubi falso
cum laude dictum putat Doed. — praet. c£. 4l
31 Z 326 I 40 N 448 810 h. 7, 17. "ΕΝ ἘΞ οἵ.
E. M. 951, 10, E. Gud. 131, 39, Or. 10,
5uid., Hes., Eust. 200, 9; 201, 32, Doed. m 190,
Gl. 9471, Lehrs Ar. 155, Pop. Aufs. 126, Nae-
gelsbach' ἘΠῚ 79:
δαίμων (ad δα, δαίω refert Pott E. F. 2?
950 cf. Doed. Gl. 9471, ἃ rad. δὲς ducunt Bopp.
i Gr. 3, 167, Benf. 2, 206 Legerlotz Kuhns Ztft.
7, 807 — de forma nomin. cf. Curt. Stud. 2, 1,
153. Brugman ib. 4, 77, de dat. pl. 4, 87) deus.
1) certus quidam deus I' 490 «9x8 δὲ δαίμων
(Venus) h. Merc. 138, h. 19, 40 Mercurius, ib.
22 Pan, compellatur Mercurius h. Merc. '551
ϑεῶν ἐριούνιεξ δαῖμον |, Tellus h. 30, 16 σεμνὴ
9e , ἄφϑονε δαῖμον. — 2) deus quidam, qui
quis ' sit ignoramus, etiam universe numen divi-
num, quo sors impertitur hominibus. o 261 λίσ-
σομ᾽ vni ϑυέων xal pus T 188 οὐδ᾽
ἐπιορχήσω πρὸς δαίμονος, 4 792 O 408 σὺν
δαίμονι, P 98 ὁππότ’ ἀνὴρ ἐϑέλῃ πρὸς ϑαί-
uova φωτὶ μάχεσϑαι,} ὅν χε ϑεὸς τιμᾷ numine
invito cf. P 104, E 438 459 884 II 705 786 Y
447 Φ 927 ἐπέσσυτο δαίμονι ἶσος cf. Y 493
4» 18, h. Cer. 235 ἀέξετο δ. icoc, h. Merc. 343
ἀγαυοῦ δαίμονος ἔργα, H 991 377 398 εἰς 9
χε δαίμων] ἄμμε διακρίνῃ, δώῃ δ᾽ ἑτέροισί
γε νίχην, O 468 πάγχυ μάχης ἐπὶ μήδεα χεί-
0& | δ... I 600 μηδέ σε ὃ. | ἐνταῦϑα τρέψειε,
^A 480 ἐπί τε λῖν ἤγαγε δ. |, ἡ 248 ἐμὲ - ἐφέ-
o
δαϊκτάμενος — δαίνυμι
Q. ἐνθάδε κάββαλε ὁ.
στιον ἤγαγε δι. cf. ξ 886 zx 370 σ 146 o 9:
φ 201 ὦ 149, 0 418 d 93 ἐπεί ῥ᾽ ἐπέλασο
γε 9. β 134 ἄλλα δὲ (sc. χαχά) ὃ. | δώσει,
166 u 295 καχὰ μήδετο δι |, ὃ 275 χελευσέ
μεναι δέ σ᾽ ἔμελλεν | ὃ. δ τις Is 172 νῦν δ᾽
, € 4951 ἠέ τί μοι καὶ κῆ
τος ἐπισσεύῃ -6.|], À 537 χαταζήνασκε δὲ 0700
& 169 χοίμησε δὲ κύματα ó. |, ξ 488 παρά Ὶ
ἤἥπαφε ó.l, π 64 ως γάρ οἱ ἐτέχλωσεν τά
9.|, o 256 t 129 τόσα γάρ, μοι ἐπέσσευεν zr
ó. |, v. 87 ἐμοὶ - ὀνείρατ᾽ ἐπέσσευεν͵ χαχὰ 9.|
T 512 “ἐμοὶ καὶ πένϑος ἀμέτρητον πόρε δος ὦ
306 μὲ ó. | πλάγξ᾽ ..., 7 194 o? σύ y Ὀδυσ-
σεύς ἐσσι, — ἀλλά ue ὃ. | ϑέλγει (v. 1. ϑέλγειξ,
rec. Bekk.), t 201 χαλεπὸς δέ τις ὥρορε d.
z 64 τίς τοι κακὸς ἔχραε δος, € 898 στυγερὸς
δέ οἱ ἔχραε͵ 9. | ἀσπάσιον δ᾽ ἄρα τόν ys ϑεοὶ
κακότητος ἔλυσαν. h. 7, 81 ἐπεὶ ἥμεν ἔμβα E
9. , 4 61 ἀσέ μὲ δαίμονος αἶσα κακή, h. Ser
300 ἀέξετο ὃ. αἴσῃ! — 1 881 αὐτὰρ ϑάρσος
ἐνέπνευσεν ΠΩΣ δι |, c 188 φᾶρος - μοὶ ἐνέ:
πνευσε φρεσὶ ὃ J| — VIDIPB t 10 τόδε μεῖ:
Gov évl φρεσὶν ἔμβαλε à. , y 27 ἄλλα δὲ zu
à. ὑποϑήσεται (sequitur ϑεῶν). — contra Hom,
usum dietum est 6 166 πάρος τοι δαίμον
δώσω Ariston. ἀϑετεῖται — τὸ πάρος τοι δαί
μονα δώσω τελείως ἐστὶν οὐ κετὰ τὸν mum
τήν κτλ. οἵ. Eust. 705, 17, frustra Axt Conj
Hom. Kreuznach 1860 corrigit σέ γε δαίμονι.
— Plur. di. 4 990 βεβήκει | --κἱιετὰ δαίμονας
ἄλλους i», Sch. ADL οὕτω δαίμονας καλεῖ τοὺ
ϑεούς, ἤτοι Oti δαήμονες ἢ ἢ ὅτι διαιτηταὶ eld
καὶ διοικηταὶ τῶν ἀνθρώπων xrà., Lehrs ap
Fried. hune vs. ab Aristarcho obelo notatum
putat cf. Haupt Zus. 97, Nitzsch Sazenp. ὃ 10
Koechly de Il. carm. diss. ΠῚ, 2. Voss crit. B|
1, 282 Kiene JJb. 91, 796 Naegelsb., Am.
Ap. D. 11 δαίμονες ἄλλοι], h. Mere, "(881] 1
λιον - καὶ ὃ. ἄλλους |, h. Cer. 338 ὄφρα Πει
σεφόνειαν | ἐς φάος ἐξαγάγοι μετὰ δαίμοναι
Z 115 δαίμοσιν ἀρήσασϑαι, Ψ 595 δαίμοσ
εἶναι ἀλιτρός |i. — Poll On. 1, 5 οὕτω
Ὁμήρῳ δοκεῖ δαίμονας χαλεῖν τοὺς ϑεοὺς Ὁ
Apoll. Lex. 56, 14, E. M. 251, 10, E. Gud. 1
54..132, 8I. 43, Or. 48, 16, Suid., Hes., Eus
200, 11. 651, 94, Naegelsb. HTh. "73, Wel ke
αν. Goetterl. 1,9138. 0731: Neuhaeuser de G
daemonibus Berl. 1857, Hartung ueb. Daemone
Schleusingen 1861, Wahrmund Ztft. f. óstr. |
10, 761 (δαιμόνιος, ὀλβιοδαίμων).
δαίνυκε (δα, δαίω Curt. Et. 216 H. Wel
EU. 105. Act. pr. ipr. óaívv, part. δαινύντ
impf. δαίνυ, fut. δαίσειν T 999; med. pr.
νυσαι q 990, δαίνυται, δαίνυνται, ci. dau
correpta ultima τ' 328, produeta penult. 9 2:
(Ameis δαίνυεαι legend. suspicatur) ef. Lob. ;
Buttm. 2, 8, Elem. TN 263, opt. δαινῦτο 9
Herod. προπερισπαστέον, ὡς καὶ Φιλοξένῳ ὁ
χεῖ, ἵνα ἢ ἐκ τοῦ δαινύατο συναλοιφή (qu
falsum, est ex δανύιτο sg). Φιλοξένῳ δὲ αἰ
σχει ἐν τοῖς εἰς μι λήγουσι καὶ ἑνικὸν αἱ
εὐχτιχὸν εἶναι ἀχολούϑως κεχλιμένον οἵ. Eu
1370, 60 Lob. El. 1, 347. 2, 24, δαινύατο pl
248 Bekk. HBI. 69, 34, pro quo non bene
Roche lle hiatu 26 δαινῦντο proponit, ipr. ὁ
vvo, Q 63, δαινύσϑω q 319, δαίνυσϑε, inf. ὃ
γυσϑαι, ptc. δαινύμενον, δαινυμένω, δαι
γοι, δαινυμένοισιν. δαινυμένους, inf. δαίν
— aor. I pte. δαισάμενοι ἡ 188 6 408). 1
las do, tribuo. 1 70 δαίνυ δαῖτα, γέρουσιν
Α παρασκεύαζε τὴν εὐωχίαν ἢ ἐφ᾽ Pec
um Ing eco 26s M PN [€ ORT T .
δαίς — δαιτρόν 209
Tha ^
ἄγε, 3 29 ὁ τοῖσι τέφον μενοεικέα δαίνυ cf. 11 ὄφρ᾽ Cv ἐχεῖϑι} δαῖτα πτωχεύσῃ cf 19, v
seh. B, Ariston, y 309 óe/»vv τέφον doytio:- 192 εἰσὶ di “καὶ ἄλλαι δαῖτες ᾿Αχαιῶν |, — Q
σιν] v. sch. EB, T 299 δαΐσειν δὲ γέμον μετὰ 48 (λέων) sio ἐπὶ μῆλα, βροτῶν ive δαῖτα
Μυρμιδόνεσσιν, ὃ 8 δεινύντα γάμον πολλοῖσιν λάβῃ σιν, ubi non post βροτῶν interpunzendum
ὥσιν, h. Ven. 141 óe/vv γάμον ἱμερόεντα. Atben. ] 12e χαὶ ἐπὶ μόνων τῶν ἀνϑρώπων
— 2) med. epulor a) abs. 4 468 B 431 H 3920 δαῖτας λέγει ὃ ποιητής, ἐπὶ δὲ ϑηρίων οὐκέτι.
Ῥ 56 π 479 δαίνυντ [298 παρά - μενοεικέα ἀγνοῶν δὲ ταύτης τῆς φωνῆς τὴν δύναμιν Ζη-
πολλέ | δαίνυσθϑ᾽, 665 δαινῦτό τε λαός. ἢ νοδοτος ἐκ τῇ zav? αὐτοῦ ἐχόόσει γράφει
188 δαισάμενοι sch. P εὐωχησάμενοι, c 408 οἰωνοῖσι δὲ δαῖτα (A 5 pro οὐ, τε πᾶσὴ τὴν
εὖ δαισάμενοι. e 869 δαινύμενοι τερπώμεϑα, τῶν γυπῶν χαὶ τῶν ἄλλων οἰωνῶν τροφὴν
00 899 πίνοντέ τε δαινυμένω ts, — A 609 τ οἵτω καλῶν, μόνου τοῦ ἀνϑρώπου χωροῦντος
495 πρόπαν queo ἐς ἠέλιον χαταδύντα | δαί- τὸ ἔσον ἐκ τῆς πρόσϑεν βίας cf. Eust. 19, 45
wort, H 477 παννύχιοι ócivvrro, u 898 & 950 Lehrs Ar. 87. 161, Suid. s. v. δαίτη, — γ 336
ξξημοαρ - | ὃ. — Q 62 ἐν δὲ σὺ τοῖσιν | δαίνυ", ϑεῶν ἐν δαιτί v. Naeselsb. HTh. 197 n. — c.
4 386 δαινυμένους κατὰ δῶμα cf α 998 8 947 adi. A 468 609 P 491 H 320 Ψ 56 π 479 οὐδέ
ὃ [15], σ 948 πλέονές χε μνηστῆρες £v ὑμετέ- τι ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐίσης, cf. 4 48 Ω69:τ
Ὅοισι δόμοισιν | δαινίατ᾽ ὃ 938 δαίνυσθε κα- 495 9. &, | λοιβῆς τε κνίσης τε. O 95 ὁ. ἐίσης
ϑήμενοι ἐν μεγάροισιν, cf. 9. 943 2» 459 τ 328, cf. I 225 9 98, 2 185 δαῖτας ficuc | δαίνυται,
ἢ 508 δαίνυνταί τε παρ᾽ Cuut χκαϑήμενοι ἔνϑε: ἃς - ἀλεγύνειν, À 975 σ 408. à. | ἐσθλῆς, I 298
περ Ἡμεῖς |, z 9 παρὴ πατρὶ φίλῳ καὶ μητέρι δαιτὸς ἐπηράτου ἔργα Bekk. ἐπήρατα εἶ, Hoft-
xtd»; | δαίνυνται cf. » 61, o 332 δόμον χάτα mann Qu. H. 2, 105, non bene, Τ᾽ 179 ὁ. - | πι-
ϑαινυμένοισιν |, — O 99 εἰ πέρ τις ἔτι viv εἰρῃ, TP 48 στυγερῇ - δ. |, H A75 τίϑεντο - ó.
δαίνυται £i goo, pro quo Ahrens Rh. M. 1843, ϑάλειαν (ἀϑετ. v. Ariston.) cf. 9. 99 ἢ. Merc.
17 proponit εἴ πέρ tic viv δαίντται ἐΐφρων 4£0, I 90 παρὰ δέ σφι τίϑει μενοειχέα d.
- - T , c E - ,
Ut sit coni, E S05 δαίνυσϑαε - ἐνὲ μεγάροισιν Ψ [810] σφὲν δαῖτ᾽ ἀγαϑὴν παραϑήσομεν v.
ζῆλον cf. o 290, € 195 δαίνυσθαι ἀχέοντε cf. Ariston. 9 802 y 66 » 96 v 980 δαένυντ᾽ ἐρι-
89 ἐχέων δαίνυσϑε χαϑήμενοι, y 4171 χυδέα δ. |, z 189 τεύχοντ᾽ P. δι}, x 194 ἀτερ-
»vrÜ' ἑζόμενοι, q 819 μηδέ τις - θυμὸν πέα δαῖτα φέροντο v. | πένοντο v. sch. H
ὧν ἐνθάδε δαινύσϑω. — be. acc. 1 585 9 61 τετύχοντο δὲ δαῖτ ἐρατεινήν, 8. 38 ϑοὴν
ϑεοὶ δαίνυνϑ᾽ ἑχατόμβας |, Ψ 901 εἰλαπίνην ἀλεγύνετε ὃ. οἵ, sch. H, o 507 δαῖτ᾽ ἀγαϑὴν
ὃ. Ἢ 60 δαίτην δαινυμένους, 42 805 y 66 v 980 χρειῶν καὶ οἴνου, v 117 πύματον - ἑλοίατο
πίνυντ᾽ ἐρικυδέα δαῖτα y, v 96 τερπόμενοι, δαῖτ᾽ ἐρατεινήν, — y 490 ϑεοῦ ἐς δαῖτα 9d-
6 δαῖτας ἐΐσας | δαίνυται, ἃς ἐπέοικε δι. λειαν |. c£ 9 76. — v. 1. fuit Zenodoti I 88 ὁ.
ὑπόλον Cróp' ἀλεγύνειν, ἐ 162 557 z 184 ϑάλειαν pro óóoz« ἕχαστος v. Did. — E, Gud.
411] μι 80 δαινύμενοι χρέα τ᾽ ἔσπετα καὶ 131, 5l ἡ μεριστὴ εὐωχία cf. 182, 49, E. M.
ἡδύ |. cf E. M. 951, 90, E. Gud. 131, 45, 251. 30, Apoll Lex. 56, 9, Hes., Suid., Poll. On.
,Hes, La Roche HSt. 98, 31. usta-) 8, 102, Eust. 1413, 28 Doed, Gl. 94 68 (δαίτη,
τὸς (δα, δαίω Curt. Et. 916) epulae. α 295 δαιτύς, δαιτυμώνὶ..
αἷς. 9 248 αἰεὶ δ᾽ ἥμιν ὃ. - ψίλη, A 959 δὰϊς (ex δὰ ἰδ-ς rad. dez, δαίω cf. skr. da-
δαίϑ᾽ (Ven, δαιτί), 4 343 πρώτω - δαιτὸς vas Curt. Et. 217 ! egerlotz Kubns Ztft. 7, 291,
ἄξεσϑον ἐμεῖο Bekk. HR]. 993. 16, ἡ 932 Brugman Curt. Et. 4, 146) taeda, fax. o 310
τὰ óemóc|, α 1529 φ 430 ἀναϑήματα δαι- δαΐδας μετέμισγον, — Θ᾽ 105 ὦ 140 ἐπεὲ δαΐ-
S1, 0 446 δαιτὸς ἀνίην, o 220 δαιτῶν ἐπο- δας παραϑεῖτο cf. τ 150, X 499 (v. Ariston) τ
ὑμαντῆρα cf. 377, a nomin. δαίτη repetit Ameis, 48 w 990 δαΐδων ὑπὸ λαμπομενάων. cf. Clas-
vocis δαίς prior syllaba nunquam in thesi sen Beobb. 4, 24. « 428 τῷ δ᾽ Gp! ἅμ᾽ cigo-
Datur; c 279 βόας χαὶ ique uiic,| κούρης μένας δαΐδας φέρε cf. 434 ἢ 101 h. Cer. 48.
αἴτα φίλοισιν 4 494 ἔβη χατὰ δαῖτα, Zenod. 61, σ 354 ἔμπης μοι δοχέει δαΐδων σέλας ἔμ-
9. v. Did. quod comprobant Spitz. Stoll μεναι αἰτοῦ | κὰκ (ita Voss et Lehrs recte pro
Bm. D. 112, sed cf. Lehrs ΖΊΗ f. A. 1634, zel) χεφαλῆς, ἐπεὶ οὔ oi ἐνὶ τρίχες. — v. 1.
43) Nauck Ar. 43 n. 45 Cobet VL. 109, o 271 fuit ὃ 300 μεγάρου δᾷδας pro μεγάροιο doc.
/00UCyE) ἣν Coe δαιτι ϑεοὶ ποίησαν ἑταίρην — Hes. πεύκη, λαμπάς cf. Herod. in E. M. 244,
Mere. 31. 436, χ 352 μετὰ δαῖτας, « 26 29, Eust. 87, 27, Or. 48, 8, Suid., La Roche HU.
ftO δαιτὲ παρήμενος, ubi δ. cum "coru. 214 Bachm. anecd. 1, 435, 12.
ndum, 9 429 δαιτί-τέρπηται, τ 68 δαιτὸς δαίέτη (δαίω Curt. Et. 216) epulae. Αἴ 917
, v 246 μνησώμεϑα δαιτός |, φ 990 οὐδέ ἐν δαίτῃσι καὶ εἰλαπίνῃσι, ἡ 50 δαίτην δαι-
δαιτὸς ἀμέρδεαι. 7,93 o 182 det! ἐντυνό- νυμένους, y 44 τοῦ (Neptuni) γὰρ zal δαίτης
0t cf. 0 175, I 487 ἐς δαῖτ᾽ i£vet, I 70 δαίνυ ἠντήσατε, x 216 δαίτηϑεν ἐόντα cf. E. M. 9259,
γέρουσιν, A 579 civ δ᾽ ἥμιν δαῖτα τα- 8. 998, 17, Hes, Eust. 799, 51. 1456, 84 Doed.
4 944 ὁππότε δαῖτα γέρουσιν ἐφοπλί- Gl. 2468. ;
» 0 269 πολλοὶ ἐν αὐτῷ δαῖτα τίϑενται, δαετρεύίω (δαιτρός) a) distribuo 4 688 oí
B 430 Ἢ 319 zx 478 o 384 τετύχοντο. δὲ — | δαίτρευον cf [705] τὰ δ᾽ ἄλλ᾽ εἰς δῆ-
» 9 173 σφὶν παρεγίγνετο δαιτί, y 97 μὸν ἔδωκεν, | δαιτρξύειν v. Ariston. — b) seco,
ἐν παρὰ Ó., β 345 ἀνδράσιν- μαχήσασϑει scindo. & 433 ἂν δὲ συβώτης] ἵστατο δαιτρεύ-
ἃ δι, v 23 δαῖτ᾽ ἀλέγυνον | ef. α« 874 8 189 cov sch. Q χαταχόπτων αὐτώ. μαγειρεύίων,
ας ὁ’ ἐλεγύνετε δαῖτας Herod. ἀπὸ τοῦ sch. V μερίσων, o 393 δαιτρεῦσαι. cf. E, M.
δαιτός προπερισπωμένως, εἰ δὲ ἀπὸ τοῦ 252, 8, Suid, Eust. 878, 39. 1765, 53.
-d«íryc (non bene), περοξυτόνως, cf Ah- δαετρόν (δα, δαίων certa pars singulis attri-
'hemis 2, 19, τ 12 καταισχύνητέ τε δαῖτα buta. 4 269 εἴ περ γάρ τ᾽ ἄλλοι γε - ὃ. πίνω-
Sl-v. sch. HQ Vind. 133, Σ᾽ 558 δαῖτα σιν Ariston. πλήρη τὰ ποτήρια toic ἐν τιμῇ
B [329] (v. sch. MQR, Hennings ἔχειτο, τοῖς δὲ ἄλλοις πρὸς μέρος ἐνεχεῖτο.
eI. 173), y 428 ὃ 531 683 & 951 Z 199, o sch. V μεριστόν, διαίρετον cf. Hes., Eust. 470, 11.
N
δαιτρός (δα, δαίω, de suffüxo Ebel Kuhns
Ztft. 1, 294) Scissor, carptor. & [141] δϑαιτρὸς δὲ
χρειῶν πίνακας παρέϑηκεν ἀείρας |, παντοίων,
παρὰ δέ σφι τίϑει χρύσεια κύπελλα, ἀϑετ. v.
Athen. V, 20 p. 195, Eust. 1402, 21, cf. à 57—58
qui et ipsi desunt in bonis codd., "damnantur ἃ
multis. sed Nitzsch Sagenp. 151 ' retinet, eicit
vs. 56. o 331 δίφρον - ἔνϑα τε ὃ. ἐφίζεσχε
χρέα πολλά | δαιόμενος μνηστῆρσι, sch. B ὃ
μάγειρος cf. Apoll. Lex. 56, 8 δαίειν μερίζειν
ἀφ᾽ οὗ δαιτρὸς ὁ μάγειρος, E. M. 252, 1, E.
Gud. 132, 37, Or. 48, 22, Suid., Hes, Eust. 578,
40 (δαιτροσύνη. δαιτρεῦ Q).
δαιτροσύνη ἰδαικούε: de suffixo v. Aufrecht
Kuhns Ztft. 1. 481) ars cibi scindendi s. secandi.
z 253 ϑεράποντε δαήμονε δαιτροσυνάων sch.
H μαγειρικῶν ἔργων.
δαιτυμκών (δαιτύς) epulo, conviva. ὃ [6921]
δαιτυμόνες, δ᾽ ἐς δώματ᾽ ἔσαν, ϑείου βασιλῆος
sch. Q οἱ τὴν τράπεζαν τοῦ γάμου παρασκευα-
ζοντες rectius ΒΩ οἱ εἰς τὸν γάμον εὐωχού-
μενοι. falso ad procos refert Eust., dicitur de
Menelai convivis, sed eiciendi videntur vss. 621—4
cf. Spohn de extr. p. Od. 'p. 9 n. 7, A. Herr-
mann comment. de Od. 4. 681. 4 Haunov. 1830,
Hennings Telem. 212, .Brosin de cenis Hom.
22. . 7 “δαιτυμόνες δ᾽ ἀνὰ δώματ᾽ ἀκουάζων-
ται ἀοιδοῦ, 9 66 478 μέσσῳ δαιτυμόνων, o 605
μέγαρον — | πλεῖον δαιτυμόνων, ἢ 148 τούσδε
τε δαιτυμόνας, 3j 102 φαίνοντας νύχτας χατὰ
δώματα δαιτυμόνεσσιν |, τ ΧΙ μετ᾽ ἀνδράσι
δαιτυμόνεσσιν, o 467 εὗρε δ᾽ ἐνὶ προδόμῳ φ
ἠμὲν δέπα ἠδὲ τραπέζας | ἀνδρῶν δαιτυμό-
vor, οἵ μευ πατέρ᾽ ἀμφεπένοντο. E. M. 252,
32 εὐωχηταί cf. E. Gud. 132, 41, Zonar. 468,
Suid., Hes., Poll. On. 6, 12, Eust. 1512, 2 1917,
8 Nitzsch 4 621 Lob. Prol. 166.
δαιτύς (δα, δαίω Curt. Et. 216) Α΄ 496 éx
δαιτύος in quarto pede v. Bekk. ΗΒΙ. 145, 35.
&9ct. v. Ariston. ad 487 Lehrs Ar. 436) cf. Eust.
1983, 17. (δαιτυμών) cf.
Δαέτορα (ως) Θ 275 Teucer occidit.
óai-qoov expertus, peritus. in Il. plerumque
de viris fortibus dictum referri solet ad belli
scientiam, in Od. de artificibus quoque usurpa-
tum est artis peritus, de mulieribus idem fere
valet quod περίφρων. ornantur hoc epitheto:
B 875 ᾿Αχιλεύς - δαΐφρων | cf. .4 791 839 P 654
Σ 80, Á 402 P 76 Αἰακίδαο, δαΐφρονος, E
181 Τυδείδῃ - δαΐφρονι οἵ. 2 405 (ἀϑετ. v.
Ariston, E 184 δ, Τυδέος υἱός, E 277 χαρτε-
ρόϑυμε, δαΐφρον ἀγαυοῦ Τυδέος vié |, — E 818
Τυδέος, - ὃ. Οἰνείδαο, 4 310 Τυδέος - - ὃ. izz0-
δάμοιο | cf. O 152, — E 459 P 123 Αἴαντι - ó.,
— 4 482 ἡ 168 χ 115 202 981 Ὀδυσῆα δαϊ:
φρονα 7 ποιχιλομήτην. cf. y 163, « 48 q 223 379
Ὀδυσῆι à., 9. 18 υἱὸν “Δαέρταο δαΐφρονα, v.
l fuit pro "0óv [OT πολύφρονα α 88 δαΐφρονα
v. La Roche, — 4 952 Ἰδομενῆα à. — Ν. 418
Avrilózo - à. yr 164 ῆοηοριόναο dau Z 481 Πη-
νελέω - ὃ, ΠΤ 7 Κεβριόνῃ - δι, Σ 18 Πηλέος-
ó., B 28 60 Migrac - ὁ. ἱπποδάμοιο, Z 162 ὅ.
Βελλεροφόντην | c£. 196, — 1I 651 4 197 O
239 Πριάμοιο ὅν. Y (1257 ᾿Αἰνείαο ó., 4 98 “υ-
züovoc υἱὲ δαΐφρον (Pandarus), 4 456 Σώκοιο
d., 4 450 Ἱππάσου - ὃ. i ἱπποδάμοιο |, P 812
Φύρκυνα ὃ. — non ad scientiam belli referri
videtur 41 123 138 ᾿Αντιμάχοιο ὃ. Did. Ζηνόδο-
τὸς χαχόφρονος, εὐτελῶς cf. sch. V ad 188,
Duentz. Zenod. 114, sch. BL οὐ πολεμιχοῦ ἀλλὰ
τῇ βουλῇ τοὺς πολεμίους μόνον διεγείροντος.
θαιτρός — δαίω
T" a
minus bene id. ad 138 ἐν εἰρωνείᾳ dictum pu-
tat, €) 325 Ἰδαῖος - $., « 180 418 Ara ἮΝ
., δ 687 Τηλεμάχοιο Ó., 16 Ὀρσιλόχοιο ὃ.
h. Cer. 96. 233 Κελεοῖο da 9.18 56 Ἀλκινόοιο ς
ὃ. cf. 9 8, ζ 256 πατρὸς ἐμοῦ - δ. eiusdem, y.
243 Πόλυβος - ὃ. procus, o 519 Πολύβοιο᾽ ;
patris Eurymachi, 9 373 Πόλυβος - ὃ. artif 3
Phaeacum, — de mulieribus o 356 χκουριδίη
ἀλόχοιο ὃ. Anticleae, h. Cer. 359 9. Περσέος,
ve; (370 eadem dicitur περίφρων), v. l.
pro περίφρονι Πηνελοπείῃ o 314 Seem
recte rec. Kayser cf. id. de versib. aliq. O
Sagan 1857 p. 18. — de accentu vocativi δαΐφρον
v. Herod. /' 182. — veteres duas potissimum
significationes statuerunt sch. BL. B 23 τοῦ σ
γνετοῦ παρὰ τὸ δαῆναι ὡς ὃ. Πηνελοπείῃ.
δὲ Τυδέος πολεμικοῦ, sch. HV « 48 πολεμῶ
φρονα sch. V δαΐς γὰρ ἡ μάχη. ὅταν δὲ
τῆς Πηνελόπης λέγῃ, δεδαηκυίᾳ zac φρένο
τουτέστι μεμαϑηκυίᾳ, ἐξ ov τὴν συνετὴν
σώφρονα βούλεται δηλοῦν sch. ΒΗ o 519
συνετός, ἀπὸ τοῦ eo δαήσω, ὃ τὴν σύνεσι
δηλοῖ EM. 245, 8 ὃ πολ ἐμικὸν φρόνημα ἔχων
παρὰ τὸ δαΐ δοτικήν, χαὶ τὸ φρήν (cf. Apoll.
Lex. 56, 18). σημαίνει καὶ τὸν συνετόν, παρὰ I
TO δαίω τὸ γινώσκω, ἵν᾿ ἢ “δεδαηκὼς φρό Ἵ
σιν. ἢ παρὰ τὸ δα ἐπιτατιχὸν ὃ μεγάλα" p90- |
νῶν ib. 14 ἐπὶ δὲ τοῦ ὁ. Πηνελοπείῃ) οὐ ση-
μαίνει τὴν πολεμιχήν, ἀλλὰ τὴν σώ oora« zt
συνετήν cf, E. Gud. 133, 8, Suid., Hes., Eus
857. 3. 1427, 42. 1563, 9. paraphr. motu ὃ
φρόνημα ἔχων, ἐμπειροπόλεμος, συνετός. qu
secutus Buttm. Lexil. duplicem vocis origina
statuit, aut a δαῆναι (in Od. et Il. Q) a
δαΐς in relig. Il. parte. comprobat Doed
2468, recte improbaverunt recentiores. ab
δαΐς "vel δας, δαίω repetunt F. A. Wolf ani
3, 158, G. Herm. op. 7, 260, Boettcher hon
Aehrenl. 19, melius à cover. stirpe sola ΤῈ]
tunt aci 'Rh. Mus. 6, 491 Duentz. Hoefe
Z&ft. 2, 95, Nitzsch « 48, Clemm comp. Gr.
u. 48. ', aut ad stirpem pertinet, aut, id qu
melius videtur, pro vocali compositiva habeti
cf. praet. Schuster üb. d. crit. Benutz. 17, I
El 1, 370, Pott EF. 11 185. 2?, 1, 951, He
Lexic. Bem. 1865, 25.
δαίω (δας skr. du, dunómi Curt. Et. 2
595 Aufrecht Kuhns Ztft. 7, 911, Pott, W-ul3
Savelsb. Dig. 22.) act. prs. ci. δαίωσι, ipf. &
h. Ap. P. 266, ó«te, δαῖον, perf. (habet.
praes.) δέδηε, "plpf. δεδήει, — med. prs. δαίει
& 182 pte. δαιομένη, δαιομένοιο, δαιόμεν
ΕΣΣ ipf δαίετο, aor. II cj. δάηται Y d
Φ 315) iucendo. 1) 1911 πῦρ - δαῖεν μέγα
7 δαῖε δέ οἵ πῦρ! — Εὐρυμέδουσα v. 8
Σ 347 ὑπὸ δὲ ξύλα δαῖον ἑλόντες | cf. 9
ΠΡΎΜΟ tmesin agnoscunt, melius ὑπό pro
verbio accipitur, — E 4 δαῖέ οἵ ἐκ χόρυ
χαὲ ἀσπίδος ἀκάματον πῦρ | sch. ABD 4
τασίαν πυρὸς ἀπὸ τῶν ὕπλων αὐτοῦ ἐπ
φαίνεσϑαι, ὥστε πλέον εἶναι αὐτὸν ἐπὶ
Ῥρωσίν. E 7 τοῖον οἱ πῦρ δαῖεν ἀπὸ
τε zal ὠμῶν cf sch, B, Y 206 ἐκ δ᾽ ἃ
(se. éproc) δαῖε φλόγα παμφανόωσαν ;
A, 2 227 τὸ δὲ (sc. πῦρ) δαῖε - ᾿Αϑήνη, 4
lo h. Ap. P. 266 φλόγ᾽ ἔδαιε πιφαυσχό,
τὰ ἃ κῆλα. 2) intrans. a) d» 848 ἐν,
πῦρ δαίετο, s 61 ὀδμή | κέδρου τ᾽ - ϑύου 1
δαιομένων 'ef. Nitzsch, Classen Beobb.
h. Merc. 114 πυρὸς μέγα δαιομένοιο |, Σ
ἴδον ἀκάματον πῦρ | δαιόμενον, Y. ^
|
|
'
᾿
ἢ
]
4
l
"m:
| d
δϑαίομαι
Po
ὁπότ᾽ ἂν Τροίη μαλερῷ πυρὶ πᾶσα δάηται,
δαιομένη, δαίωσι δ᾽ ἀρήιοι υἷες ᾿Αχαιῶν | ab-
sunt a palimps., exclusit Bekk. repetuntur iidem
d 375 376 ubi codd. plerique pro δαιομένη,
detect habent χαιομένη, καίωσι v. La Roche,
Hofmann, — Θ τὸ δαιόμενον ób ἧχε σέλας
luppiter fulmen mittens cf. sch. A. — b) transl.
leonis & 182 ἐν δέ oi ὄσσε] δαίεται sch. B
πυρὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ὁμοίους ἔχει, Hectoris
JM 466 πυρὲ δ᾽ ὄσσε δεδήει cf Eust. 58, 17.
1555, 40|, — Ν 736 πάντῃ γάρ σε περὶ στέφα-
voc πολέμοιο δέδηεν | sch. BL ἡ δὲ περὶ πρὸς
τὸ δέδηεν. ὃ πόλεμος εἰς σὲ περισσῶς ἀνάχει-
ται ἢ ὃ τοῦ πολέμου χύχλος παρὰ τῶν πολε-
μίων ἤδη σε περιείληφεν E. M. 9252, 57 πε-
μεχύχλωσεν, ἐδέσμευσεν, P 953 τόσση γὰρ
ἐς πολέμοιο δέδηεν, Y 18 τῶν γὰρ νῦν ἄγ-
χιστα μάχη πόλεμός τε δέδηεν |, ,M 85 ἀμφὶ
μάχη ἐνοπή τε δεδήει [τεῖχος ἐὐδμητον ubi
mes. statuenda est cum Hoffm. 1, 17, non pro
adv. ἀμφί accipiendum, cum perf. verbi simpl.
€um acc. iungi nequeat; sed cf. iugi II B, —
JB 93 μετὰ δέ σφισιν ὄσσα δεδήειν sch. 1,
ἐξῆπτο καὶ διηγείρετο cf. B, v 353 οἰμωγή -
δέδηξ sch. V διεγήγερται, B φαίνεται. — cf.
Apoll. Lex. 56, 8. 57, 19, E. M. 250, 46, E.
Gud. 140, 32, Suid., Hes, Eust. 179, 5. 645, 33.
(ἄμφι-, vno-?, δαλός, δανύς, δαΐς, δάος, ἡμι-
α΄ἧς, ϑεσπιδαής, δηϊος).
δαίορεαε (δα skr. dajé rad. daj Curt. Et. 916
Pott EF. 2? 940 W. 1, 127 Benf. 2, 201. pr.
δαίξται α 48, ptc. δχεόμενος, δαιομένων, ipt.
δαέετο, fut. δώσονται, aor. ἐδάσσατο, ἐδάσαντο,
δασσάμεϑα, δάσσαντο, ci. δάσωνται o 80, opt.
δασαίμεϑα β 335, inf. δάσσασϑαι v 216, δά-
ϑαι, ptc. δασσάμενοι, iterat. δασάσχετο I
88, pf. p. δέδασται, δεδαίαται « 28. rectius
fortasse fut. aor. cum δέδασται a der stirpe re-
petuntur v. Leskien Curt. Stud. 2, 1, 122) di-
(ido, partior. 5 208 ζωὴν ἐδόσαντο |, o 80 εἰ
; πατρώια πάντα δάσωνται |, 8 335 χτή-
γάρ χεν πάντα δασαίμεθα cf. y 316 o 13
Ὁ 216, m 385 βίοτον -zal χτήματ᾽ ἔχωμεν
Meocurvo. χατὰ μοῖραν ἐφ᾽ ἡμέας, & 43 ἐκ
τύλιος δ᾽ ἀλόχους καὶ κτήματα πολλὰ λαβόν-
Ἐς} δασσάμεϑ᾽, cf. sch. BHQ, : 549 μῆλα -
βλοντες | δασσάμεϑ᾽, 8 368 τάδε - πάντα δά-
χε |, I 333 διὰ παῦρα δασάσκετο Hos.
(tero, ad tmesin est referendum; 5 10 ἐδάσ-
«t' ἀρούρας] cf. H. Weber EU. 109, A 368
& μὲν εὖ δάσσαντο μετά σφισιν, X 511 X 120
dee. πάντα δάσασϑαι |, h. 22, 4 διχϑά τοι -
— δάχρυν - 2t
y 9 σπλάγχν᾽ éódaavro pro σπλάγχνα πάσαντο
v. sch. EHMQ. — cf. E. M. 248, 57. 252, 49,
E. Gud. 140, 29, Or. 48, 21, Suid., Hes., Doed.
GI. 2468. (δεα-, zara-, δαίς, δαιτύς, δαίτη, δαι-
τρός, δαίνυμι, δαιτυμών, δαΐξζω, δατέομαι,
δασμός).
δάκνω (δακ skr. dac, goth. tahja ahd. zàhi
Curt. Et. 128 Pott EF. 11 966 Kuhn Ztft. 9,
390. 470) mordeo. a) canes X 585 δακχέειν μὲν
ἀπετρωπῶντο λεόντων ubi est accus. relationis
genetivo ab dzerg. pendente; musca P 572
Loy vea δακέειν, — b) transl. E 493 δάχε δὲ
φρένας Ἕχτορι -“μῦϑος sch. BL ἠνίασε, Hes.
ἐλύπησε. cf. E. M. 245, 27, E. Gud. 133, 31,
Or. 49, 14. falsa immiscet Doed. Gl. 37. ($vuo-
δακής, ὀδάξ).
δάκρυ et δάκρυον (lat. lacruma goth, tagr,
ahd. zahar Curt. Et. 198 Pott E. Ε 1: 94, ad
δακ rad. refert Grimm Gesch. d. d. Spr. 1, 300.
Sz. δάχρυ et δάκρυον, pl. δάκρυα, Ózovot,
δακρύοισι σ 114 (codd. plerique δάκρυσι) ubi
aut prima syllaba corripitur aut antepenultima.
cum penult. per synizesin coalescit, Kayser dc-
*QvGG. coniecit; óczovóq:. Veteres δάχρυ ex
δάκρυον ortum putant κατὰ ἀποχοπήν Eust.
217, 5, χατὰ σχηματισμόν E. M. 245, 49 cf.
Zonar. 470, Herod. 2, 768, 98 n. plur. δάκρυα
ἃ δάκρυον ducit, non a δάχρυ, atque etiam óc-
*gvo: cum metaplasmo ex δακρύοις factum di-
cit. rectius óczovor a ódzov repetitur, δα-
χρύοισι, δακρυόφι à δάχρυον, δάχρυσι ἃ δά-
χρυ ducitur, incertum est de δάκρυα iudicium.
cf. Lob. El. 2, 293) laerima. 4 42. ἐμὰ δάκρυα,
t 83 [157] δάκρυσι xal στοναχῆσι zal ἄλγεσι
Svuór ἐρέχϑων |, N 658 (C9sr. v. Ariston.) Σ
32 r [84 v. sch. HP] 158 9 93 532 π 214
λείβων |. N 88 ὑπ᾽ ὀφρύσι ὁ. λεῖβον cf. 9
86, φ 86 τέ vv δάκρυ χατείβετον, Ὁ 794 Sa-
λερὸν δὲ χατείβετο 0. παρειῶν sensu collectivo,
4 357 ddxov χεων sch. BLV τὸ δακρυχέων
ὑφ᾽ ἕν ἀναγνωστέον. δαχρυπλώειν γάρ πού
Φφῆσιν. assentitur Faesi Od. praef. p. XVI, Hoff-
mann Il. Φ et X p. 105 Ztft. f. óstr. ἃ. 12, 526,
non falsum putat neque vero necessarium Rumpf
JJb. 93, 77, sed disiunctim scribit sch. A P 618
quod comprobant Classen Beob. 2, 28, Autenr.
4A 357, Friedlaend. JJb. 79, $21, plerique re-
centiorum y. praet, La Roche TZ. 8 HSt. 175,
Lob. EL 1, 571 cf. 4 360 Z 405 0 245 I 14
.P 648 700 Σ 310 Y 79 81 Q 613 714, 745 786
À 188 » 338 ξ 280 x 39 τ 208 o 458. — genet.
inde pendet 8 24 c 245 τοῦ 0 γε xov χέων.
— ὦ 46 πολλὰ δέ σ᾽
χέον, Il 3 X 17 235 ὅ. ϑερμὰ χέων cf. H 436,
ἀμφίς | δάκρυα ϑερμὰ
7/385 τοῖο δ᾽ ἀπ᾿ ὀφθαλμῶν χύτο ó., ó 523
πολλὰ δ᾽ ἀπ᾽ αὐτοῦ ὃ. ϑερμὰ χέοντ᾽, A 413
» δαιομένων, A 195 τὰ μὲν πολίων ἐξε- X 91498 κατὰ δάκρυ χέουσα cf. Z 459, Γ 145
; σφισι πάντα
& 28 Αἰθίοπας, τοὶ διχϑὰ δεδαίαται sch.
"QV νενέμηνται, μεμερισμένοι εἰσίν. οἱ μὲν
αὐτῶν ἐπ᾽ ἀνατολάς εἰσιν, οἱ δὲ ἐπὶ δυ-
4c cf. Nitzsch. — 2) lacero a) Ψ' 91] Ἕχτορα -
ὥσειν zvolv ὠμὰ δάσασϑαι ] 5.6}. B ἀπομε-
σασθαι, cf, c 87 χ A76, X 354 χύνες τε καὶ
"VOL κατὰ πάντα δάσονται (tmes.) Suid. δια-
kr cf. sch. D, Apoll. Lex. 56, 22. — b) transl.
48 μοὶ ἀμφ᾽ Ὀδυσῆε - δαίεται ἥτορ sch. V
αποπτεται, minus bene nonnulli tlagrat. Hes,
Neira. καίεται. διχάζεται. — v. 1. fuit
E
198 βαλέειν τ
κεν βάλοι κατὰ Ó. z. |, o 490 ὃ. χαμαὶ βάλεν
&x βλεφάρων, τ 362 ὃ. δ᾽ ἔχβαλε ϑερμώά, —
5. 129 οἱ - βλεφάρων ἄπο δάκρυα πίπτει |, π
τέρεν χατὰ ὅ. y., Z 496 ϑαλερὸν χατὰ δ. *: |
cf. δ᾽ 556 2 201 409 570 4 5 466 A 12 χ 41 v.
Eust. 688, 43. — ψ 33 βλεφάρων δ᾽ ἀπὸ δά.
ZQvor ἧχεν
χαμᾶζε. ὃ 153 πιχρὸν ὑπ᾽ ὀφρύσι ὃ. eig» |,
9 531 ἐλεεινὸν cf. x 219, e 934 χατὰ ὁ. εἰβενῚ
cf. ὦ 280, II 11 τέρεν κατὰ ὃ. εἴβεις | cf. T 323
7 332, 42 9 (üOer. v. Ariston) ϑαλερὸν κατὰ
d. εἶβεν cf. λ 391, — à 114 δάκρυ δ᾽ ἀπὸ (v.
σονται, χατὰ μέρη φαγοῦνται χαὶ μερεοῦν- l δάχρυα δ᾽
,* 191 χκὰδ᾽ δὲ παρειῶν | ὃ. ἧχε
£z) βλεράρων χαμάδις βάλε, ὃ
ἀπὸ ὃ. παρειῶν |, ὃ 923 οὔ
912 δαχρυόεις — δάμνημι
16 ϑαλερὺν δέ οἱ ἔκπεσε δάχρυ , v. l ὃ. χατὰ τώμενος ἄνϑραξ ἢ λαμπὰς ἢ ξύλου ἀπόκαυμα
δέχρυον εἴβων, B 266 ϑ. δέ οἱ ἔχφυγε δάκρυ ἢ δάδιον ἡμίφλεχτον cf. E. Gud. 133, 38, On
v. 1. ἔχπεσε v. Didym., P 437 δάχρυα δέ σφιν] 45, 3, Suid, Hes. ^
ϑερμὰ κατὰ βλεφόρων χαμόδις ῥέε, v 204 τῆς δάμαρ (δαμ Curt. Et. 218) uxor. /
δ᾽ ἄρ᾽ ἀκουούσης ὁέε 0., I 488 B 81 δάκρυ Προμόάχοιο δόμαρ, ó 126 Πολύβοιο ó., 1' 198
ἀναπρήσας (La Roche, Nitzsch ódxov'), Zenod. ᾿ἀντηνορίδαο oie. |,
B 8l scr. δάκρυα ϑερμὰ χέων v. Did., — 9 mo ὅδ. |, v 290 ὦ 126
χρυσσι v. supra, ε 15? οὐδέ ποτ᾽ 0ocs |ó«- dam, lat. domare, goth. g
χρυόφιν tÉQGOVTO , P 696 Ψ 397; ὃ τοῦ τ 472 Pott E. Εἰ 261. Act. pr.
τὼ δέ οἱ 0.| ὃ. πλῆσϑεν. x 948 ἐν δέ ot ὃ. | νησι. — ἃ δαμνάω ducun
ὃ. πίμσιλαντο cf. v 349. B 269 o 304 ἀπομόρ- Herod. δαμνᾷ ὡς κιρνᾷ.
ξατο δάκρυ |, Σ 124 ἀμφοτέρῃσιν χερσὶ πα- Κράτης. ὁ δὲ Ασκαλωνίτης Ba
ρειέων ἁπαλύέων ] δάχρυ᾽ ὀμορξαμένην v. 1. ἡ τοῦ δάμναται ἀποκοπή.
δάκρυ v. Bekk. HBl. 44, 40, cf. 9: 88 À 530 ὁ γώσχειν περισπωμένως ἀπὸ τοῦ δαμνῶμαι ὦ
597 δάκρυά τ᾽ ὠμόργνυντο, t 212 δόλῳ δ᾽ ὕ πειρῶμαι (δὲ 850) μὴ ἐκ
γε δάκρυ᾽ ἔχευϑεν -- cf. E. M. 245, 45. E. τὸ δύνᾳ παρ᾽ ᾿Αττιχοῖς εἴ. 1;
Gud. 132, 33, Or. 45, 24, Poll. On. 2, 63, Eust. Lentz Phil 17, 518, ipf. ἐδαάμνα E390 Ξ Αἱ
37, 88. 216, 46. (δαχρίω, πολύδακρυς, πολυ- (b 52 210, δάμνα II 103, iter. δάμνασχε h. Ve
δάκρυτος, ἀδάκρυτος et) 951. ἃ δαμας stirpe repetun J
dazovésis (0zpvor) lacrimosus. l)laerimas Stud. 2, 1. 115. aor. pass.
eflundens Φ 493 δαχρυόεσσα - ϑεὰ φύγεν cf. A 61 cf. E. M. 246, 53
496, Φ 506 ὁ. χοΐρη, Σ 66 αἱ δὲ (sc. γύμφαι) Lob. Rhem 158, δαμάᾳ
σὺν αὐτῇ | δαχρυόεσσαι ἴσαν, II 10 ὅ. δέ μιν — aor. ἐδάμασσα E
ποτιδέρκεται (κούρη), — X 499 (ἀϑετ. v. Ari- Π 845, δάμασσα I'39368, δάμασσας d 90, |
ston, dexovásic δέ τ᾽ ἄνεισι πάις ἐς μητέρα, μασσε, δάμασε II 543 X 446 ψ 310, ὁ σ
Z 455 ὅτε κέν tic - | δακρυόεσσαν ἄγηται CAv- E 267, ci δαμάσσω II 458, δαμασῃ ,
δρομάχην), x 410 ὥς ἐμὲ κεῖνοι - | δαχρυόεν- δαμάσσομεν X 176,
τὲς ἔχυντο. — 2) a) lacrimas elieiens E 737 O «cov I 496 ἃ 562, ptc. δαμάσσας
488 D 5129 πόλεμον - δαχρυόεντα |, N, 169 II μάσαντες. — Med. pr. δαμνᾷ Ξ 199 v. seh.
436 μάχης - δαχρυοέσσης |, Hes. δαχρίων πα- cf. Eust. 977, 63; Cobet Mnem. 11, 306 δὰ
ραιτίου, «4 601 ἐῶκά τε δαιχρυόεσσαν | v. l. σαι scribi iubet, — a δάμναμαι δαμναται E
d κατοδακχρυόεσσαν v. Ariston, Hes. δαχρῦειν h. Ven. 17, inf. δάμνασϑαι 6 9244 O0 316,
ποιοῦσιν. — b)cum lacrimis coniunctus δ 801o δαμναμένους Ν 16 353, ipf δάμνατο, —.
395 χλουϑμοῖο γόοιό τε δακρυόεντος cf. o 8, med. ἐδαμάσσατο t 516 h. Ven. 3, δαμᾶσό
Z 454. δακρυόεν γελάσασα sch. A sic γέλωτα E 918, δαμάσαντο K 210 [411]. ci. δαμάσσετι
μὲν yo αὐτὴν προσήγαγε τὸ βρέφος, εἰς δά- «1 418 d$» 996, opt. δαμασαίμην ὃ 637 :
χρνα δὲ ἡ περὶ Ἕχτορος ἀγωνίᾳ. est pro δα- σαίμεϑα II 561, δαμασαίατο π 105, inf.
χρυόεντα γέλωτα. cf. E. M:946, 1, Hes, Eust. σάσϑαι, pic. δαμασσάμενος ε 404, δαμασσῦ
657, 14, 719, 51, Goebel de epith. in εἰς desin. vor O 476. — aor. p. ipr. ὁμηϑήτω z 158
12, Schuster Ztít. f. óstr. G. 10, 22. 37. E. M. 981, 8, pte. ὅμηϑεντα 4 99 644
δαχρυ-πλώω lacrimis exundo. τ 122 δᾶχρυ- ἐδαμάσϑην 9 931, δαμάσϑη T 9, ptc. ót
πλώειν βεβαρημένον μὲ φρένας οἴνῳ | cf La σϑείς Η 816 X 55, — aor. 3 p. ἐδάμην Y
Roche BU. 8. Herod. σύνϑετον τὸ δαχῤυπλώειν, ἐδάμη B 8600 874 I 545, ἐδάμημεν IN 812, δά
sch. V δεχρίων πληϑύνειν Hes. πλημμυρεῖν δάμεν, ci. δαμείω σ 54 cf. E. M. 449, ὅθ.
τοῖς δέχρυσιν. — δακρυχέων v. 5. δάχρυ. μήῃς P 436 Did. δαμασϑῆς" Ἀρίστερχος͵
δακρύω (óczov Brugman Curt. Stud. 4, 182). «eic; codd. plerique ócueigc scd cf. La Rot
lacrimor. A 349 A 377 q 82 δακρύσας lacrimis HT. 405, Bekk. ΗΒΙ. 65, 39. 227 n. Buttm.
obortis, « 336 o 88 w 207 δαχρίσασα cf. o 38, 1, 916, δαμήῃ X 946 (v. 1. δαμείη rec. La
T 999 ἐπ᾿ ἤματι δακρύσαντας, à 55 87 205 τὸν» δομήετε H 12 cf. Stier Curt. St. 2, 1, 190, JI
(τὴν) μὲν ἐγὼ δόκρυσα ἰδών ubi non recte acc. nuli δομείετε quod La Roche non be
ex δύχρυσε: pendere arbitratur La Roche H$t. opt. accipi posse, putat, opt. δαμείη,
174. — perf. p. vim habet praes. lacrimarum 1’ 301, inf, δαμήμεναι, δαμῆναι, ptc. δι
plenus sum cf. éploré, verweint Bekk. MB. 1865, δαμέντι, δαμέντα, δαμέντε, δαμέντες,
560, Il 7 τίπτε δεδάχρυσαι, X 491 δεδάκρυν- των, δαμέντας, — pi p. δεόμήμεσϑα PE
ται δὲ παρειοί [(ἀϑετ. v. Ariston.) cf. v 858. ptc. δεὸμημένος, δεὸμημένον, δεδμημένοι,
v 904 δεδάχρυνται δέ μοι ὄσσε. οἵ. sch. BLV δεόμήμην A 692, δέδμητο, δεδμηατο δ
A 849. δέδμηντο y 804 v. l. δέδμητο Did. "Agio
δαλός (δας δαίω Curt. Et. 217 Savelsb. Dig. δέδμηντο, rec. Kayser cf. id. disp. de vs.
99 Doed. Gl. 342) titio. ε 488 δαλὸν σποδιῇ Sagan 1807, 5, — fut. pf. δεόδμήσεσϑε h.
ἐνέχρυψε.... .» sch. HT χεχαυμένον ξύλον, h. 860) domo, opprimo. 1) a) deus 1118 δ
Cer. 239 γίχτας δὲ χρίπτεσχε πιρὸς μένει ἠξΐτε δὲ λαὺν! ᾿Αχαιῶν | (Ζείς), II 845 Z
δολόν |, O 421 δαλὸς dé οἱ ἔχπεσε χειρός, T Ἡπόλλων, οἵ μ᾽ ἐδάμασσαν | ῥηιδίως,
69 δαλῷ βεβλημένος. NN ὅ20 ἐμβέλοι cl9d- μὲν οὔ τι μετὰ Τρώεσσι ὃ. | (ϑεοῦ, λ
μενον δαλὸν νήεσσι. E. M. 246, 88 ὁ πεπυραχ- σέ γ᾽ ἐν νήεσσι Iloosióccv ἐδάμασσεν
ὦ 109, — E 893 τὴ» μὲν ἐγὼ (Ζεὺς) σπουδῇ
δάμνημ᾽ ἐπέεσσιν Bekk. δάμνημι ἕπεσσιν» cf.
Hoffmann Qu. H. 2, 88, E 746 Ó 390 (ἀϑετ. v.
Ar.) « 100 (68er. v. sch. MV) ἔγχος - τῷ Ócu-
»]e: στίχας ἀνδρῶν (4ϑήνη) Did. Σιδώνιος
ἄνευ τοῦ & τὸ δάμνῃσι, ὁ δὲ Ἀρίσταρχος σὺν
τῷ : cf. Herod. in E. M. 247, 11 La Roche
HT. 291 Lob. Kl 9, 965, Y 971 ἄφαρ δέ σε
“Παλλὰς ᾿Α. | ἔγχει ἐμῷ δαμάᾳ, X 446 μὲν -]|
χερσίν ᾿Αχιλλῆος δάμασε - 4.1, — X 176 ἠέ
guy ἤδη | — ᾿ἡχιλλῆι δαμάσσομεν (9:04, X 489
κὲ - ἀνδρὶ δάμασσεν | luppiter, — V 484 τὸν
ce Ἰδομενῆε Ποσειδάων ἐδάμασσεν, τ 488 φ
913 s? χ᾽ ὑπ᾿ ἐμοί γὲ ϑεὸς δαμάσῃ μνηστῆρας
| cf. τ 496, — Z 368 ἡ ἤδη μ᾽ ὑπὸ χερσὶ ϑεοὶ
δαμόωσιν ᾿χαιῶν | cf. II 438, I' 352 (άϑετ. v.
Arist) ἐμῇς ὑπὸ χεῤσὲ δάμασσον sc. ᾿Αλέξαν-
ὅρον, Aristarchus δαμῆναι cf. Nican., Ζ 159
Ζεὺς γάρ oi (v. 1. μιν) ὑπὸ σχήπτρῳ ἐδάμασ-
σεν aut supplendum Βελλεροφόντην (v. paraphr.)
uut melius Ἀργείους cf. Friedlaend. Philol. 4,
579, Nitzsch Beitr, 149, II 543 τὸν ὑπὸ Πα-
τρύχλῳ δάμασ᾽ ἔγχεϊ χαάλχεὸς Ἄρης. — b) de
hominibus E 138 ὅν óc τε ποιμήν | χραύσῃ -
οὐδὲ δαμάσσ᾽ leonem, Hes. ἀποχτείνῃ, 4 98
iy. Ariston.) M 186 Y 400 δώμασσε δέ μιν με-
μαώτα |, T 208 ovc ἐδάμασσεν Ἕχτωρ cf. Φ
90, 189 δαμάσαντες ᾿Αχαιούς |, v 310 Aíxorac
δάμασ᾽, II 826 πολλὰ δέ cC ἀσϑμαίνοντα λέων
ἐδάμασσε βίηφιν | aprum, ὃ 944 αὐτόν μιν
πληγῇσιν ἀεικελίῃσι δαμάσσας |'c£ o 54, Ὁ.
dat pers. σ 57 μή τις ἐμὲ -| πλήξῃ - τούτῳ δέ
μὲ ἰφι δαμάσσῃ, --- acc. pers. suppletur /' 368
οὐδὲ δάμασσα | cf. sch. A et V, v. l. οὐδ᾽ ἔβα-
Aóv μὲν retinuit La. Roche cf. E 191 II 813. —
Ὁ. aec. rei 1 496 δάμασον 9vuov μέγαν, cf, 2
B6». » 113 T 66 9. ἐνὶ στήϑεσσι φίλον 0.
ἀνάνχῃ. — c) de rebus X 439 βέλος δ᾽ ἔτι
ϑυμὸν ἐδάμνα, E 106 τὸν δ᾽ οὐ B. ὠχὺ δά-
μάσσεν Hes. ἀνεῖλεν, 4 346 τοὺς δ᾽ ἤδη ἐδά-
μᾶσσε βιὸς χαὶ ταρφέες Lot, d» 401 ἥν (αἰγίδω)
δὲ Διὸς δάμνησι χεραυνός ,,E 391 χαλεπὸς
δέ ὃ δεσμὸς ἐδάμνα, A 6l πόλεμός τε δαμᾷ
xul λοιμὸς ᾿Αχαιούς, 4 991 τὰ μέν τε πυρὸς
πρατερὺν μένος - | δαμνᾷ, ἐπεί χεν.. ., Crates
δάμναται ὥς κεν v. supra, o 94 μή με δαμάσσῃ |
στίβη cf. ε 468, 4 171 398 τίς νύ σε χὴρ ἐδέ-
1 2119 ? μοῖρ᾽ ἐδ. καὶ do-
μασσε - ϑανάτοιο , X
ἱλέος χόλος Ἥρης, χ 413 τούσδε δὲ uolo! ἐδ,
» χαὶ σχέτλια ἔργα, h. Ven. 251 πάντας.
t0» δάμνασχε νόημα, X 316 οὐ γάρ μ᾽ ὧδε-
ir ϑυμὸν - £0. I1 103 δάμνα μιν Ζηνός τε νόος
ταὶ Τρῶες Hes. ἐδάμαζε, d 52 χάματος δ᾽
ὑπὸ γούνατ᾽ ἐδάμνα, 970 ποταμός, ὑπό est
adv. — 2) med. eodem sensu quo act, mulos P
308 ἡ τ᾿ ἀλγίστη δαμάσασϑαι, ὃ 637 τῶν xiv
- ὐαμασαίμην. — univ, h. Ven. 8 ἐδαμάσ-
Ὁ φῦλα καταϑνητῶν ἀνθρώπων Venus, ib.
7 οὐδέ ποτ᾽ Ἡρτέμιδα - | δάμναται ἐν φιλό-
τι - ᾿ἀφροδίτη, z 199 φιλότητα καὶ ἵμερον,
ptr σὺ πάντας | δαμνᾷ ἀθανάτους 7 δὲ - ἀν:
ϑώπους |, ultima in thesi producta cf. ΗΟΗ͂-
Ann Qu. H. 1, 67, acc. suppletur O 476 ó«-
ἀσσάμενοί nto nos, K 910 [411] δαμάσαντό
ἀχαιούς͵ Φ 996 ἢ χέν με δαμάσσεται ἡ xiv
70 τὸν |minus bene nonnulli pro fut. habent
Nican. X 379 ἐπεὶ δὴ τόν" ἄνδρα ϑεοὶ
CL)
ἀμάσασϑαι ἔδωχαν, — c. dat. instr. ὁ 516 uc
Huccocro otvo |, v 454 d. φρένας οἴνῳ |, a
[06 εἰ δ᾽ αὖ μὲ πληϑυῖ δαμασαίατο, II 501
ἔ χεν - τὶν" ἑταίρων | — δαμασαίμεϑα νηλέϊ
Lex. Hom. ed. Ebeling.
δάμνημι
218
χαλχῷ, — de rebus E 278 ἡ μάλα σ᾽ οὐ βέλος
ὠχὺ δαμάσσατο, 4 418 ἐπεὶ δὴ τόν γε δαμάο-
σεται ὠκὺς ὀιστός, E 488 μὲ χεῖμα | δάμναται.
— 8) pass. a) abs. H 72 sic 0 χὲν -παρὰ νηυσὶ
δαμήετε οἵ, 408, ὃ 495 πολλοὶ δάμεν, πολλοὶ
δὲ λίποντο | v. l. ϑάνον v, Did., cf. M 14, 0
522 ἐνὲ προμόέχοισι δαμῆναι, P 491 παρ᾽ ἀνέρι
τῷδε d., ὃ 499 μετὰ νηυσὶ δάμη, α 237 εἰ
μετὰ οἷς ἑτάροισι δάμη Τρώων ἐνὶ δήμῳ ἠὲ
φίλων ἐν χερσίν, a 997 μνηστῆρες - δεδμημέ-
vot, I 158 δμηϑήτω precibus, v. 1. χαμφϑήτω
v. Did, y 309 ὅτε δή μὲν μοῖρα ϑεῶν ἐπέδησε
δαμῆναι sch. P ὑποταγῆναι τῷ ὐἰγίσϑῳ, sch.
E τὸν ἀοιδόν, ἢ τὴν Κλυταιμνήστραν, ἢ τὸν
Αἰγισϑον͵ ἢ τὸν ᾿ἀγαμέμνονα εἴ. Ph. Mayer
Qu. H. part. II Gera 1843, de pardali ?» 578
πρίν γ᾽ gt ξυμβλήμεναι ἠὲ δαμῆναι |, d» 323
Ξάνθοιο δάμη μένος, — b) c. dat. pers. (cf.
Ariston. [V 16 Ὁ 376 etc. Friedlaend. 24) 1 183
πολλοὶ δεδμήατο υἷες ᾿Αχαιῶν | Apoll. Lex, 57,
l δεδμημένοι ἦσαν, ἀντὶ τοῦ ὑποτεταγμένοι
cf. ib. 18, Suid., E. Gud. 135, 5, Curtius Phil.
9, 188 δεδμηάται legendum censet sed cf. Nae-
gelsb. E 8:8 σοί v ἐπιπείϑονται zal δεδμή-
μεσϑα ἕχαστος Hes, ὑποτετάγμεϑα, 2 692 πολὺ
χείρονε φωτὶ δεδμήμην (G9sr.), de pugnantibus
I' 429 ἀνδρὲ δαμεὶς χρατερῷ, O 944 O 376
μηδ᾽ οὕτω Τρώεσσιν ἔα δώμνασθϑαι Ἀχαιούς",
cí. N 16 353 P9 X 461, Σ᾽ 108 ot δὴ πολέες
δάμεν Ἕχτορι, Y 994 X 40 Πηλείωνι δαμείς
cf. Y [312 X 55 ᾿Αχιλῆς δαμασϑείς, II 596 κα-
σιγνήτοισι δαμέντε, N 608 σοί - δαμῆναι, T
4117 ϑεῷ vs καὶ ἀνέρι ἶφι δαμῆναι (G9, v.
Ariston), y 90 δάμη ἀνδράσι δυσμενεέσσιν,
ὦ 100 μνηστήρων - Ὀδυσῆι δαμέντων |, ὃ 397
ἀργαλέος y&o τ᾽ ἐστὶ ϑεὸς βροτῷ ἀνδρὶ δα-
μῆναι |, de mulieribus 7 801 ἄλοχοι δ᾽ ἄλλοιοι
δάμεῖεν E. M. 246, 44 ὑποταγεῖεν cf. E. Gud.
154, 6, Hes. s. v. δαμῆναι: δαμασϑῆναι ἐπὶ
γυναικός, ἀναιρεϑῆναι ἐπὶ ἀνδρός, equi Αἴ 408
P Τῇ ἀλεγεινοῖ | ἀνδράσι γε ϑνητοῖσι δαμή-
μεναι, de clipeo Y 266 οὐ ó»(óv ἐστὶ ϑεῶν
ἐρικυδέα δῶρα | ἀνδρόσι ys ϑνητοῖσι δαμή-
μεναι οὐδ᾽ ὑποείκειν, aper I 545 οὐ μὲν γάρ
κ᾽ ἐδάμη παύροισι βροτοῖσιν |. — c) c. dà.
rei 4 291 ποταμῷ - δαμήμεναι, 4 99 od βέ-
Asi δμηθϑέντα, X 946 ἡ xtv σῷ δουρὶ δαμήῃ
V. 1. δαμεξίη v. supra, X 482 δεδμημένος —
ἔχχει ἐμῷ, Π 816 ϑεοῦ πληγῇ καὶ δουρὲ δα-
μασϑείς |, o 54 ἵνα πληγῇσι δαμείω, II 854
τοὶ - χερσὶ δαμέντ᾽ ᾿4χιλῆος Did. ἐχ πλήρους
τὸ δαμέντα ᾿Αρίσταρχος sch. V ἐκ πλήρους
γραπτέον τὸ δαμέντι οἵ, La Roche HT. 398
Ζι f. óstr. G. 1861, 832, Lehrs Ztft. f. A. 1834,
144, Qu. ep. 48, V 812 Διὸς μάστιγι zx
ἐδάμημεν cf. M 37, ξ 318 αἴϑρῳ zal καμάτῳ
ὀεδμημένον, K 29 42 678 μαλακῷ δεδμημένον
ὕπνῳ, cf. ἡ 818» 119, X 353 ὕπνῳ zal φιλό-
τητι δαμείς, y 410 ζ ll χηρὲ ó., T 9 ϑεῶν
ἐότητι δαμάσϑη, Z 74 P 320 Τρῶες -ἀναλχείῃσι
δαμέντες cf. P 337 Y 143, ε 454 ἀλὲ γὰρ δέ-
ὅμητο φίλον xo |, — accedit 2» 9 931 ἄει-
χελίως ἐδαμάσϑην | χύμασιν ἐν πολλοῖς. —
d) ὑπό c. dat, pers. E 646 ὑπ᾽ ἐμοὲ (v. 1. ἐμοῦ)
ὁμηϑέντα, .1 309 πυχνὰ χαρήαϑ'᾽ ὑφ’ Ἕχτορι
δάμνατο λαῶν}, N 98 ὑπὸ Τρώεσσι δαμῆναι,
cf. 668, δ᾽ 790 3; 0 γ᾽ ὑπὸ μνηστῆρσιν - δαμείη
cf. o 252, y 804 δέδμηντο δὲ λαὸς ὑπ᾽ αὐτῷ
Did. 4oíor«ozoc δέδμηντο, v. |. δέδμητο. —
e) ὑπό c. dat. rei B 860 (é9er. v. Ariston.) 814
(d9.) ἐδάμη ὑπὸ χερσίν - Αὐακίδαυ, E 564 ἵνα
18
214
χ. tm Αἰνείαο δαμείη οἵ, 559, Θ 844 πολλοὶ
δὲ δάμεν Τρώων ὑπὸ y. οἵ. K 810 397 (ἀϑετ.
v. Ariston. 452 Ὁ 2 ΠῚ 420 452 Ψ 675, Y 94
qz ἐδάμην ὑπὸ χ. ᾿Αχιλλῆος καὶ ᾿Αϑήνης, d
208 χέρσ᾽ ὕπο Πηλείδαο καὶ ἄορι ipt δαμέν-
τα |, Y 148 ἡμετέρῃς ὑπὸ 7. ἀναλκείῃσι δα-
ἕντας, σ 106 Τηλεμάχου ὑπὸ χ. καὶ ἔγχεϊ
ἶφι δαμῆναι. — [' 486 μή πὼς τάχ᾽ ὑπ᾽ αὐ-
τοῦ δουρὶ δαμήῃς v. 1. δαμασϑῆς v. supra, 4
479 P 303 ὑπ᾿ Αἴαντος - ὃ. δαμέντι, 44 821
ὑπ᾽ αὐτοῦ ὅ. δαμέντες cf. E 653 “ 444 749
Il 848, — h. Ap. P. 365 τῶν ὑπ᾽ ἀναγκαίῃ
δεδμήσεσϑ᾽. — f) ὑπό c. gen. pers. I] 434 vxo
Πατρόκλοιο δαμῆναι in vss, a Zenodoto dam-
natis v. Ariston. ad 432, — v. 1. fuit Θ 81 ἵπ-
zog ἐτείρετο Did. ἔν τισι τῶν ὑπομνημάτων
ἐδάμνατο, Y 808 pro ὄφρα μὴ ἄσπερμος γε-
vem καὶ ἄφαντος ὄληται, Aristarchus teste sch.
Paris. ὄφρα μὴ ἄφαντος γενεὴ δμηϑέντος 02z-
ται. Ν 578 pro τυπείς Lehrs Ar. 54 conicit
δαμείς. — cf, Eust. 562, 45. 1264, 55, La Roche
ὑπό p. 15—17. (ὑπο-, ἀδάμαστος, πανδαμά-
τωρ, ἀδμής, ἄδμητος, δμῆσις, δμήτειρα, δά-
μαρ, ἱππόδαμος, Δάμασος, Δαμάστωρ, δμώφ..
[δάμνεον v. 1. fuit Zenodoti, Nicandri, Theo-
doridae y 444 pro δ᾽ ἀμνίον cf. Pluygers
Mnem. 1, 47, Osann Qu. H. 1, 8, Carnuth Ari-
ston. y 444. Eust. 1476, 40.]
Adv&x(c) καλλισφύρου ᾿Ακρισιώνης | ἣ τέκε
Περσῆα X 319; de accentu cf. E. M. 742, 56.
Arcad. 108, 9; ad
Δαναοί Α 42 E 37 380 527 44 90 M 262
470 X 67 448 O 277 622 II 295 301 356 764
Φ 517 s 306 o 46, αἰχμηταὶ d. M 419, ἥρωες
4. B [956], 4. ταχύπωλοι | O 161; ὦ φίλοι,
ἥρωες 4., ϑεράποντες ᾿ἄρηος | B 110 256 Z 67
O 733 T 78 h. 88, 2; — 4aveov A 56 958 444
B 487 674 760 Γ' 417 4 497 E 541 H 89 98
Θ 9253 I 306 371 641 A 93 .4 304 665 816 M
4 106 144 417 N 174 O 2 291 299 396 408 549
II 75 351 546 552 P 93 100 181 233 9245 280
340 368 761 T 402 'P 580 ὦ 383 « 350 ó 278
4 470 526 551 o 18, συμπάντων 4. A 90, πάν-
vtov 4. II 85.᾿Δργειῶν 4. 9 578, 4. - αἰχμη-
τάων] Θ 33 464 4 5 58, 4. - ἀσπιστάων Ν 680,
ἐφϑίμων 4. A 290, | ὀλλυμένων 4. O 202 353,
4. ταχυπώλων 4 932 257 E 316 345 Ν 620 X
21 € 320 ὦ 995 3189; — Δαναοῖσι A 87 109
B 40 E 682 Z 84 H 96 O 176 227 282 431 1
627 K 90 .4 165 275 471 589 585 797 M 180
216 N 361 5 192 357 O 473 602 687 732 II 39
372 P 947 353 688 Ψ 701, 9 82 4. φιλοπτό-
λεμοισι, Y 80] -0(| O 11 I 34 N 779 P 331
-σιν A 456 E511 684 H 227 O 205 1251 5 71
0 13 P206, -σιν, A97 44523 N 9 X 802 à 725 815;
— Δαναοὺς E 590 I 316 4 406 M 367 Ν᾽ 209
Π 721 P 546 4., ϑεράποντας Ἄρηος | H 382,
Danai, proprie qui Danao regi parent; Graeci,
praesertim belligerantes, cf. Gladstone Stud. 71.
Àd δὰ et vé-c refert Preller gr. Myth. II 45,
Hrtg. Rel. d. Gr. III 188; O. Müller, Gesch. d.
Hell. I 169 cum EM. 247, 41 refert ad
δανός (ócz, dao) aridus. o 392 ξύλα δανίί
(v. 1. πολλά) E. M. 247, 36 τὰ ξηρὰ ξύλα. τὰ
εἰς καῦσιν ἐπιτήδεια, εἴχαυστα cf. E. Gud.
184, 4, Suid., Hes., Eust. 1941, 41. 1788, 7,
Doed. Gl. 342.
δᾶος (δα, δαίω) fax.
χ 497 δάος μετὰ χερσὶν ἔχουσαι cf. ψ 295. E.
ΔΙ. 248, 2 ἡ λαμπάς, παρὰ τὸ δαίω ct, E. Gud.
562, 13, Or. 164, 25, Hes.
Q 847 6 300 ἡ 339
δάμνιον — deoóavoy
δάπεδον (ex δα intensivo et πεδὸν Curt.
568 Pott E. F 1! 211 Kuhns Ztft. 7. 109 Benf.
2. 92. Doed. Gl. 2343, ad dam stirpem refert —
Ebel Kuhns Ztft. 6, 79 explicans: Hausflur pro
γάπεδον, γήπεδον dictum putat Savelsb. Hoe- -
fers Ztft. 4, 96, sed cf. Ahrens dial. dor. p. 80)
1) pavimentum a) domus .1 2 ϑεοὲ - ἠγερόωντο
χρυσέῳ iv δαπέδῳ, — oeci virorum ἃ 490 4 —
809 o 188 δάπεδον δ᾽ ἅπαν αἵματι ϑῦεν τ΄
“ 459 λίστροισιν δάπεδον πίκα ποιητοῖο δό-
4010 | ξῦον non lapidibus stratum fuit cf. φῚ
— armamentarii ; 188 ἐν δαπέδῳ χαμαὶ 8
λον, — domus h. Cer. 283 ἀπὸ δαπέδου ἃ
λέσϑαι producta syll. ult. vocis antecedentis v.
La Roche HU. 49, — b) aulae ὃ 627 o 1
πέροιϑεν Ὀδυσσῆος μεγάροιο | ἐν τυχτῷ Ó
πέδῳ. lapidibus strato ut videtur cf. Rumpf de —
aed. Hom. 1, 9, x 227 δάπεδον δ᾽ ἅπαν ἀμφι-
μέμυχεν cf. Nitzsch, Rumpf 1, 97 n. 85. ——
2) transl. h. Ap. P. 238. νηὸς γλαφυρῆς δαπέδοι-,
σι. — 39) univ. solum sign. videtur 4 577 Tu
τυόν - | κείμενον ἐν δαπέδῳ sed damnant ver-
sum sch. QT. — v. l fuit Aristotelis Rhet. 3
11 λ 598 ἐπὲ δάπεδόν δὲ pro ἔπειτα πέδον
— h. Ap. P. 345 pro αὐτοῦ δάπεδον (Bergk
progr. univ. Hal. 1859 p. 6 ἀδύτου δάπεδον!
Baumeist. ex Laur. marg. ser. ἄδυτον ζάϑεον
cf. Kayser Phil. 22, 505. — sch. ABLV 4 |
expl τὸ ὁμαλὸν χωρίον E. M. 248, 10 πάρι
τὸ δα ἐπιτατιχόν: τὸ μέγα χαὶ πλατὺ πέδοι
0 ἐστιν ἔδαφος cf. E. Gud. 243, 6, Suid., Hes
Eust, 1692, 59. 1933, 41, Rumpf l. c. 2, 1.
δάπτω (δαπ skr. dàpajàmi cf. lat. daps Cur
Et. 918 629, — ad ó«o rad. refert Schweizer
Kuhn Ztft. 12, 228) dilanio, voro. leo “ 48
δόπτει |, lupi I] 159 ἔλαφον - δῃώσαντες
δέπτουσιν, canibus 37 183 Ἕχτορα δ᾽ οὗ ti
δώσω - πυρὶ δαπτέμεν, ἀλλὰ κύνεσσιν Aristol
ἡ ὃ. 0 τι ἀπὸ κοινοῦ τὸ δαπτέμεν, de hast
N 881 6 rot χρόα -| δάψει discerpet. Apo
Lex. ὅθ, 4 δώψαι ἐπὶ τῶν ϑηρίων, E. M. 94
15 τὸ ἐσϑίω: καὶ τὸ διὰ στόματος σπαρᾶξε
τειν cf, E. Gud. 134, 31, Or. 49, 4, Suid, Eus
615, 9. 1413, 9. (δεα -, χατα-) :
«Ἰαρδανέδης" Ἴλου παλαιοῦ - óco «4 166, 97
— 4. Πρίαμος Γ 303 H 366 X 352 2 θὲ
-óuo | E 159 Φ 34, -δῃ Ν 870, -δὴν (2 631, τὶ
Q 171 354. — Anchises ἢ. Ven. 4, 174. (|
άρδανος). Y
Δαρδανέη (ΟἹ Dardanus condidit Y 215; di
govoc τῆς ᾿Αβύδου ἑβδομήκοντα στάδια Stra
13, 1, 28. 24; cf. Plin. n. hist. 5, 30, 33. D
38, 39; de E.
Δαρδάνιος" πυλάων Δαρδανιάων | E 7
X 194 413, Dardanius, ef. Σχαιαί. depóerü
B 819 subst. cf. ἀάρδανοι et E
Aagdurtes Dardania. 4de«gó«videz «9
ποι] & 339, -ἰδων βαϑυχολπων | X 122. X
εὐἰροθρυκαντες Τρῶες x. 4.| H 44
154 —
Δάρδανον, - τέχετο Ζεύς Y 215 304, L
daniae conditor, pater Erechthonii 219 Apd
12, l. — 2) Biantis filius Y 460. — 3) Dar
nus, d«gócvov ἀπόγονος, Troius: 4. dm
B 101 I] 807. Plur. Τρῶες καὶ Δάρδανοι,
ἐπίχουροι | I' 456 H 348 368 Θ 497, Τρῶες
αἰύκιοι z. Ἰάρδανοι ἀγχιμαχηταί | Θ Yi
286 N 150 O 425 486 P 184, Dardaniae ἢ
lae qui Aeneae parent, B 819 ἔξω δὲ gU
τὰ περὶ τὸ Ἴλιον —, τά τε παράλια og 2
χτοὺυ κ᾿ τὰ ἐν τῷ Τρωιχῷ πεδίῳ κ. τὰ TX
— etu τῆς Tónc — Strab. 12,
€f. Arcad. 64, 20; δαρδαίνει, μολύνει Hes.?
-. Óeoó«areo (reduplicatione ex δάπτω ortum
tat Duentz. Hoefers ΖΕ
σχουσιν cf. Apoll Lex. 56. 5. 95, E. M. 9248,
25, E. Gud. 134, 94, Or. 44, 11, Suid., Eust.
80, 91. 857, 33.
P Aon. ἀφνειός, ἀμύμων | ἱρεύς
XE 9 "l'roianus. (δείρω). -jroc E 27.
— (δαρϑάνω) (rad. 9«09. skr. drájàmi, lat. dor-
mio, ksl. drémati Pott W. 1, 135 Curt. Et. 219)
dormio. v 143 ἐν ἀδεψήτῳ βοέῃ καὶ χὠεσὶν
olov | ἔδραϑ' ἐνὶ προδόμῳ Apoll. Lex. 62, 10
ὕπγνωσεν cf. E. M. 985, 54, E. Gud. 134, 91,
Or. 46, 6, Zonar. 473, Hes., Eust. 1887, 13,
SSehmidt d. Synon. des Schlafs in d. gr. Spr.
: E 1870 p. 12 (χατα-, z«ge-)
a ἄσκπεος (ex δα intens. et az
4 ὥρος κάτα δάσκιον ὕλῃ
Ibrosus. O 278 h. 97,
0, h. Cer. 386
"seh. AB 0 973 ἡ λίαν σχιώδης ἢ δασύσχιος,
561. Apoll. 5, 1283 δέσχεον τὸ δασύίσκιον κατὰ
συγχοπήν, sed E. M. 948, 51 ὁ κεγαλόσχιος"
ἀπὸ τοῦ δασύσκιος χυτὰ συγκοπὴν, ἀλλὰ
ἀπὸ τοῦ δα ἐπιτατικοῦ cf. Suid., Hes,, Eust.
d0I5, 55, Lob. El. 1, 202. 326.
δασμός (óc δαίω Curt. Et. 216) divisio, par-
jo. 4 166 ἢν ποτε δασμὸς ἵκηται praedae,
hr. διανομὴ καὶ μερισμός cf, E. M. 949,
id., Hes. .
€
Hqetaroio
*
Curt. Et. 568)
δάσχιος ὕλη | cf. ε
ἕλαστος
. * »
ς eoe ar
comp.
) sehr zausend, quàlend (δα-σπλῆτις), — πὰ
"bene Autenrieth ap. Naegelsb. HTh. 968 n.
- pli refert, sehr eilend, ex δαός. quod
€xplicat Goebel Phil. 18, 994 Hüuser
end, zerstórend, ex δαιδοπελώτις. ortum
OG - ÓeotuaAAO: .
χαὺς (lat. densus Curt. Et. 219 Pott EF. 11:
Kuhns Ztft. 6, 406) densus. & 5l δέρμα -
| — μέγα χαὶ δασύ, E 49 ῥῶπας - óe-
| cf. Hes.
Seté£opec (0e. δαίω Curt. Et. 916) divido,
or. 8) J 138 280 δατεώμεϑο ληΐδ᾽, Ψ 191
Moro) y9óv« ποσσὶ δατεῦντο | sch. ABD
Ov ταῖς ὁπλαῖς τὸ ἔδαφος, ἢ διεμερί-
τοῖς ποσί τὴν γῆν͵ Hes. ἐπορεύοντο. —
V "i
ὁδαρδάτετω — δέ
1, 53. De accentu b) disseco c 119 χρέα πολλὰ
218
δατεῦντο | sch.
EM ἐμέριζον. — €) lacero Y 394 τὸν “μὲν
d :
᾿Αχαιῶν ἵπποι ἐπισσώτροις δατέοντο |sch B
ἐνοργῶς ἔδειξεν αἰχισμὸν σώματος ὑπὸ τῶν
do A :
zcocÜsÓrtor τροχῶν διαιρουμένου. — ἃ)
transl € 264 69: περ Τρῶες χαὶ ᾿Αχαιοί | ἐν
μέσῳ ἀμφότεροι μένος Ἤρηος δατέονται | sch,
A διαιροῦνται τὸν πόλεμον, πάροσον ὁτὲ μὲν
οὗτοι, ὁτὲ δὲ οἱ ἕτεροι νικῶσιν, minus bene
sch. B. — 2) idem quod πάσασϑαι 6 [550] τῆς
(κνίσης) δ᾽ οὐ τι ϑεοὶ μάχαρες ϑατέοντο sed
versus ex Plat, Alcib. II huc illatus recte dam-
natur. — E. M. 249. 33, Suid., Hes., H. Weber
EF. 108, Doed. Gl. 2468 (δεα-).
AcvAég (δαυλός) davalóa B 3520
18; ἐν τῇ μεσογαίε:
τὴν ἕω Strab. ib. cf. P.
Gr. I 168.
δάφνη (ad δας rad. refert, cum laurus co-
haerere putat Savelsb. dig. p. 30 cf, Curt. Et.
440, Legerlotz Kuhns Ztft. 7, 293) laurus. « 183
σπέος - δάφνῃσι κατηρεφές, h. Merc. 109 dá-
qvis ἀγλαὸν ὄζον, h. 26, 9 κισσῷ καὶ δέφνῃ
σπεπυχασμένος, tripus h. Ap. P. 215 χροείων ἐκ
δάφνης cf. Baum. — E. M. 250, 35, E. Gud.
135, 25, Eust. 24, 46.
δαφοιενεός (Ócqouós. post tertium trochaeum
v. Bekk. ΗΒ]. 145, 19) ruber, cruentus X 538
εἰμα - δαφοινεὸν αἵματε φωτῶν | Herod. ὀξύ-
νεται, sch. V λίαν πεφοινιγμένον ἀπὸ τοῦ
αἵματος, sch. V φόνου πλῆρες, paraphr, ἐρυ-
900r cf. Eust. 1160, 52
δαφοινός (ex δὰ intensivo et φοινός Curt.
Et. 568) 1) ruber, fulvus. P 808 δράχων ἐπὶ
νῶτα δαφοινός | paraphr. πυρρός cf, Auten-
reth ad L, A 98 δαφοινόν - δέρμα λέοντος |
αἴϑωνος, sch. A φοβερόν, χαταπλη-τικόν sch.
B λίαν φονευτικόν, τινὲς δὲ πυρρὸν, quod
rectius, 41 474 δαφοινοὶ ϑῶες, h. 19, 28 2er
qos δ᾽ ἐπὶ νῶτα δαφοινόν | λυγχὺς Ey. —
2) cruoris s. eaedis avidus, draco h. Ap. P. 126
ἐπεὶ πέλε πῆμα δαφοινὸν | οἵ, Baum. — sch.
B € 538 δηλοῖ τὸ δαφοινὸς σφόδρα φοινιχόν
cf. Apoll. Lex. 56, 11 ó μεγάλως φοινὸς χαὶ
ἐρυϑοός, E. M. 951, 21, E. Gud. 184, 43, Or.
49, 1, Suid., Hes.. Eust. 228, 20, Doed. Gl. 2212,
Goebel de epith. in εἰς desin. p. 37, Schuster
Ztt. f. G. 15, 716, Lob. El. 1, 202.
δὲ part. continuativa et adversativa. 1) con-
tinuativa 4 3 5 10 16 19 (pro εὖ δ΄ Bekk. ze
25 358—935 44 48 49 52 103 104 126 134 144
176 180 186 188 194 197 199 900 9208 2920 945
246 280 305 315 326 398 345—317 351 359 379
380 382 387 390 494 433 449 462 463 481 486
492 497 498 509 530 560 565 575 579 592 593
596 611 B 5 15 17 19 32 41—46 (octies) 53 57
71 89 93 95 96 98—100 127 144 150 154 160
167 168 172 176 183 194 196 197 210 216 917
219 226 265—267 269 271 279 301 800 333 347
363 364 367 378 389 394 398 400 410 415—417
424 446 451 459 467 474 477 479 490 596 597
536 548 549 553 556 [558] 559 565 567—569
578—581 587—589 591 603 610 615 618 619
625 080 637 638 642 645 653 661 664 668 675
676 684 692 695 711 733 734 738 744 748 756
718 781 785 790 791 804 807 809 810 824 898
840 846 851 858 863 875 876 I'14 29 32 85
(Bekk. τ᾿) 62 71 92 98 101 103 (Bekk, omittit à")
105 108 111 116 126 129 185 141 145 161 177
208 217 218 281 945 947 249 259 961 962 967...
269 260 286 295 297 311 812 318 (pro ἠρήσαντο,
18᾽
ὁ , Strab. 9, 3,
μετὰ deAqgovo ὡς πρὸς
aus. 104, 7. Burs, Geogr.
$06 — r
ϑεοῖσι δέ Nican. ἡ. ϑεοῖς, ἰδέ) 319 323 325 333
336—339 3492 346 364 367 370 371 376 378 382
384—386 411 419 415 416 419 420 497 445 447
461. «3 4 51 56 71 93 99 102—104 119 120
131 132 136 138 139 142 144 147 148 185 198
995 948 973 97; 318 320 924 330 336 362 374
418 422 436 437 441 442 β 3 4 ὃ 10 14 90 37
40 49 54 80 89 95 112 i3 131 1323 134 136
139 152 153 156 173 193 196 256 257 960 967
292 301 394 340 344 345 353 354 355 380 385
389 391 396 411 416—419 424—498 432 y 1 7
9 11 12 19 32 41 49 54 60 63 64 119 131 150
159 167 169 173 176—178 191 273 974 296 304
305 307 325 327 341 354 369 373 374 380 393
406 412 492 439—449 445 450 455 456 458—
460 463 467 469 471 479 484 485 488 493—495.
h. Ap. D 11 [23] 27 61 68 88 108 114 116 —119
121 122 125 130 132 [138] 144 153 161—163
172. h. Ap. P. 4 8 10 94 40 42 44 45 47 51 52
54 60 61 66 68 90 99 100 104 106 190 192 155
182 183 199 200 205 217 999 92925 931 932 949
947 959 260 264 965 267 389 988 302 311 313
395 326—329 331 342 345. praet. cf. E 166 365
(MB. 1866, 148) 565 quibus locis Bekk. omittit
δ᾽, E 531 ubi Aristarchus omittit, Z 965 D
nonnulli delent v. Nican. sed cf, La Roche,
138 v. l. δά v. La Roche, H 146 v. 1. τ᾽ v. D.
H 336 Aristarchus τ΄ v. Did. N 481 € 538 E
168 δείδεα δ᾽ di lc . La Roche, Bergk
comm. crit. V, 6, .E Z3 v. l. Té v. La Roche,
X 538 v. l. τέ v. Did., T 242 Duentz. τέ, Γ' 316
Aristarchus r£ v. Did., Φ 213 ubi nonnulli omit-
tunt, y 289 διχῶς dolatagzoc τέ xal δέ, κ 19
pro n μ᾿ Bekk. uoc sed cf, Kayser Phil. l7,
716, ἡ 89 ubi Kayser delet, z 49 v. 1. δ᾽ αὖ cf.
Kayser Phil. 21, 320, x 37 v. l. r£ rec. Kayser.
— Simpliciter adiungit δέ quae sequuntur ubi
exspectamus partieulam causalem sch. MS 85
ὁ δὲ ποτὲ μὲν παραπληρωματιχός, ἔστι δ᾽
ὕτε χαὶ ἀντὶ τοῦ γὰρ αἰτιολογικῶς λαμβάνε-
ται N. SCh. H. d 364 λ 501 o 261 c 234 τ 406,
p .EVBQ *$ l, sch. ὦ 39, Ariston. Z 360
"5 II 116 cf. 4 200 928 259 383 520 B 970
T 184 388 4 23 95 E 118 352 391 563 608 H
48 O0 175 355 I 939 A4 en N 481 Ο 90 P 395
(v. 1. γάρ v. La Roche) d» 498 (v. 1. γάρ) 9 371
611 « 433 β 41 y 48 158 ὃ 289 319 369 451
513 701 s 19 402" (v. 1. γάρ) 469 cf. Nitzsch, Z
66 86 ἡ 171 9 95 150 3063 (v. 1. E v. Kayser
Phil. 22, 593) . 350 4 532 4 393 5 196 150 239
9 234 τ 99 212 482 v 27 110 g 185 χ 500 wv
223. — Ad alia transitur formulis ἔνθα δέ B311
550 I 398 | Herod. ἔνϑα δέ- δύο μέρη λόγου
afferens Y 390 .V 16 ε 208, sed idem Y 390 ἕν
ἐστι τὸ ἐνθάδε, ὡς xal 0 ᾿σκαλωγνίτης affe-
rens s 208) Y 147 v. l. ré v. La Roche, y 108
495 9 365 μ 127 902 318 9 9 51 (Duentz. ubi-
que t£) h. Ap. T. 207 Ven. 59 (Hermann τέ),
103 ἐνθάδε δ᾽ Did. διχῶς ἔνϑα δέ τ᾽ καὶ
»9dàc δέ, — τύφρα δέ N 88 O 535 P79 X
338 4^ 139 y 908 464 ε 340 958 5 171 x 449
μι 166 245 ὦ 365, — πρὸς δέ E 307 N 678 .X
59 ε 255 π [291] τ t l0 v 41 h. Ap. D. 156 cf.
K 108 II 86, — ἡμος δέ 4A 475 477 B l y 404
491 ὁ 400 1-58, — ὡς δ᾽ ὅτε B A7 Γ 88 K 5
360 M 41 X 414 O 80 170 cf. *? 712 ubi dba
omittitur δέ, — εἰ δ᾽ ἄγε A 302 524 Z 376 O
18 I 167 Ir 667 P 685 Ap 581 « 271 8 178 nj
832 : 37 cf, 1 46 262, Nitzsch « 271, — ot δ᾽
ἄλλοι Τ' 13 94 956 1429 (1 Τὸ 693 Ν 169 640
Π 69; P 3j0 d 518 *? 941 y 363 497 ε 61 o
é
)
411 q 417 cf. à 541 v 122, — ἐστὶ δέ τις ]
811 4 711 799 N 82 y 998 ὃ 814 cf. v 96,
δέ ric E 9 K 314 N 663 v 987, ἔσχε ac τις
P 575 o 417 cf. x 552 y 216, — post ὡς οἱ
μὲν τοιαῦτα πρὸς “ἀλλήλους ἀγόρευον δέ se- |
quentia adiungit E 275 432 H 465 6€ 9213 IL 102
X 369 δ 621 ἡ 335 9 334 5 410 o 94 o M7.
991 o 944 v 1738 941 αὶ 161 o 99 204 384 cf.
N 83 x 322 w 989, post ὥς φάτο s. ἔφατ᾽
90 E 352 Z 109 286 0 54; k 327 240 .4 980.
II 48 4 349 381 9 571 689 2 67 211 923 αὶ
541 μι 142 » 16 o 56 zx 406 σ 50 290 320 τ 100 -
v 93 91 247 q 148 269 χ 446 w 32, — In ana--
phora ponitur δέ 4 436—439 ἐχ δέ - κατὰ δέ -
ix δέ - ἐκ δέ - ἐκ δέ cf. 4 149—143 309—310-
A 12 κἃ 484, in parenthesi 1) 410 h. Ap.
89, — post parenthesin accedit ad sententiam
primariam με 356, — paratactiee adiungit ubi
sermo communis hypotaxi utitur Z 148 g 313.
$ 108 169 5 117 o 196 c 283 v 40, — sentem
tiae relativae alteram partem adiungit 4 16
I'388 4 541 Z 995 O 129 I 383 450 K
M 5 300 X 167 P 9230 Ῥ 762 « 3 53 431—
B 41 202 934 δ 177 5 6 4 M1 x 89—90
ξ 65 ψ 305 h. Ap. P. 235, — ponitur in in
interrogationis post pronomen τίς Z 193 Καὶ 8
O 247 G 276 q 259, praemisso vocativo h. Ap.
D. 169 "E & 100 ubi Bekk. pro τίς δ᾽ ἄν cont
cit τίς χε, 44 792 O 403 Π S60 B 332 y 91
τίς δ᾽ oio? ubi Bekk. omittit δέ, post τέπτε B
363 δ 312, post πῇ β 364, sed B 995 K 385 pi
δ᾽ nune rectius legitur δή; — adiungit novam
interrogationem 4 [805 « 225 406—407 y 9
cf. « 171 ξ 188 ubi pro ὁπποίης τ᾽ (v. Di
v. 1. ὁπποίης δ᾽ rec. Bekk., » 203 ubi pro
τε Doed. emendd. Hom. 1838 p. 13. conicit πῇ
ó£ — pro μὴ δ᾽ in initio orationis δ᾽ 218 11
nunc rectius scribitur πὴ δή sed cf. Hoffmal
Φ et X p. 113, — post vocativum sequitur τὰ
δὲ ov Z δῦ Ξ ὯΩ4 Ὁ 944 P 170 x 431 o 878
t 500, — AT pronomen pers, accedit post Wi
cativum 4 2982 B 344 802 d» 498 y 247 & 9E
o 540 z 130 cf. x 502 (Apoll. de coni. 506, ]
t 353, — post primam vocem in initio resp
n 399 oitoc δ᾽, N 260 δούρατα δ᾽, acce.
dit ad duos imperativos sese exeipientes s II 8
P 646 5 178 cf. h. Ap. P. 360, — εἰ δ᾽
in initio orationis legitur Z 376 Il 667. 1
adversat. 44 76 88 108 167 175 181 188 198.
223 235 241 243 247 271 980 990 297 914 91
575 3984 587 419 425 462 495 501 512 559 50
568 570 577 588 595 B 4 96 63 71 73 Τὸ
122 153 185 201 220 236 [256] 995 315 329. ὧν
346 357 279 391 408 445 486 488 694 699 7»;
786 797 I'S85 102 103 104 109 930 9259 97198
3501 361 406 410 417 418 « ΤΊ 141 143 184 2E
242 969 305 316 340 350 353 358 359 376 87
402 417 420 495 433 g 91 35 60 74 87
127 138 141 143 155 162 166 168 180 194
351 253 266 274 285 306 322 356 361 368
381 392 422 433 y 90 52 80 82 157 1607
193 232 241 311 316 324 328 357 360 372
494 436 449 z 541 μ 142 o 56 h. Ap. D
56 61 65 77 83 92 97 105 140 171 174
or 88 90 224 230 808 362 800 cf. I 515
τὰ δ᾽, “ ,528 δοιοὶ πέϑοι δώρων, zx V,
goc δὲ ἐάων v. Nican, 9 375 ἕτερος -
985 ὅς - ἡ δέ Aristarchus ἠδέ v. La Roc
238 τόνδε δ᾽, M 891 τῶν ὁέ v. 1. τῶνδε, H 3
εἰ δ᾽ ἐτεόν ἐξ Nican., nonnulli omittunt i
Did, 9 17 τόνδε δ᾽ εἴ, Herod, Rumpf J.
me
ὃ
586 La Roche conicit τὸν δέ τ᾽, — ponitur
post sententiam negativam 4 238 (pro τὸ oc
v. 1. τόδε v. Herod.) 7' 348 H 259 M 914 P 44
Y 114 (pro ἡ δ᾽ ἄμυδις στήσασα Zenod. ἢ δ᾽
ἄμυδις καλέσασα) α 75 168 355 β 36 998 412
ε 145 z 285 ὁ 530 φ 180 307 h. Ap. D. 129, —
Saepius νῦν δέ sequentia opponit antecedenti-
bus .4 169 354 417 555 B 96 89 114 974
981 I'9234 867 d 80 281 X 18 « 43 166 189
194 219 241 β 28 19 239 314 »y 909 9243 e 319
1 515 o 346 c 403 τ 20 ἢ. Ap. P. 293, — in-
ter se opponuntur μὲν - óé 4 90 54 137 184
191 252 258 288—989 300 313 369 391 434 454
461 487 523 533 549 562 609 B 2 52 104 106
126 193 212 263 320 383 384 390 490 439 444
489 530 622 628
v. 1. ηδ᾽ v. Did)
68 (v. 1. zó£ pro
222 9- 362 4 149
801 364 367 380 382 383 409 413 498 439 435
446 417 450 457 472 474 479 480 483 511 517
551 560 563 571 B 18 35 cf Did., 76 85 94
136 142 149 151 182 183 906 917 944 257 266
270 316 369 396 411 453 515 516 524 542 545
99 602 643 644 652 680 700 701 707 710 737
/47.749 759 788 806 I'15 30 38 74 78 79 84
90 403 415
16 x 406
» t 970 τὸ δέ v. La Roche, o
|/9 τὰ δέ v. 1. τάδε ) δέ si
i non mu-
tur Θ 321 Ariston. ἡ ὁ. 8. ὡς negl ἑτέρου
| δὲ χερμάδιον ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἀναφέρων zóo-
| 736 v. Ariston. et He-
238 O 127 v. Ariston. et Herod.,
"l«32 ἢ 163 219 μ 990 v 905 919 ξ 36
Oram. epim. 398, 19) 448 9 180 χ 86 cf
23
€
. 1. γ᾽ cf. Kayser di
,
[τω]
riri
Bekker HBl. 80, 5 Naegelsb. Exc. EV δ:
post ὥς ἔφαϑ᾽ oi δέ sequentia opponit vicies
bis, αἱ δὲ sexies, 7 δέ quater. 4) δέ ἀποδο.
τικόν incipit apodosin a) post protasin condi-
tionalem 4 41 Ptolemaeus τόδε pro τὸ δέ v,
Sch. À cf. o 249, A 197 394 cf. Nican., 4 161
(v, 1. ré) 262 E 261 I 301 M 246 II 264. Φ 560
v. Nican., 4^ 559 v, Nican., & 54 164 v 144 o
546 (cf. Classen Beob. 88, alii εἰ praecedens
optantis esse putant) π 274 σ 62 φ 255, post εἰ
μὲν δή apodosis incipit ab εἰ δ᾽ ἄγε ὃ 389, v.
l pro νοῦσόν γ᾽ fuit v, δ᾽ (rec. Kayser), unde
incipit apodosis, — D) post protasin relativam
B 189 718 I 509 511 K 419 490 .1 409 Alexio
τόνδε sed cf. Herod., Ὁ 745 4 391 463 v. Ni-
can. 888 4 148 (cf. Herod. 4 239 Bekk. ΗΒΙ.
96, 14) 149 μι 42 τ 330 cf. Z 146 οἵη περ - τοίη
δέ v. Herod., ἡ 109 ὅσσον - ὃς δέ v. Schoe-
mann op. 2, 97, Otto, Lehre v. Helativpr. TB
Hentze de pron. relat. 36, Classen Beob. 36,
Naegelsb. Exc. XI p. 958. — c) post protasin
temporalem (Naegelsb. Exc. XI, 3. XIV, 6) quae
incipit ab αὐ ἐπεί 4 58 H 149 M 145 v. Nican.,
O 321 v. Nican., Π 199 9 15 7 474 ζ 100 (v.
Ssput. alt. 11) 7; 185 341 (non-
$ 25 ε 311 344 z 112 (v. sch.
$ 178 405 o 489 φ 974 «o 905.
δὴ apodosis incipit ab εὖ δ᾽
ἄγε, v. l. pro. ῥά fuit δέ ὦ 501 rec. Kayser, v.
l fuit Z 475 Aristarchi εἶπε δ᾽ v. Did., non-
nuli 4 382 ab Ἡσωπὸν δ᾽ apodosin incipere
putaverunt cf. Nican. — β)ὴ ὅτε 4 9129 E 439
H 314 (1 714 cf. Nican., /] 706 P 733 Y 448
« 19 (cf. Nitzsch, Ariston. Il 46) ε 414 ubi alii
apodosin ab τῇ ó» incipiunt, x 47 & 182 x 571
— 9) ὁπότε. Ὁ 592 y 917, — 4) εὖτε
μι 182. j
M 375 v. Nican., Ψ 65 y 10 9 359 v 57 71 y
nulli omittunt δέ)
H) 366 4 35 387
X 381 post ἐπεὶ
.187, — £) εἷος v. sfoc A 194 (ἦλϑε δ᾽ cf. Ni-
can.) A 507 O 540 ὃ 121 ε 366 495 v. l. fuit
Y 42 τόφρα δ᾽ pro τεῖος v. La Roche, — 4)
ὄφρα 4 22] M 12 v. Nican., z 216, — 5) ἐξ
ob N 179 (pro ἐκ τοῦ δ᾽ v. l. ἐκ τοῦδ᾽ v. La
Roche) 9 540, — 9) ὡς B 3992, — 1) post par-
tic. O 20 cf. Nican, Bekk. r^ sed v. Rumpf
JJb. 1860, 590, — post μος » 19 δ᾽, quod
νῆα sequitur, rectius habetur pro suffixo locali.
cf. praet. Herm. ad Vig. 845 Lob. Phryn. 974.
— 5) iungitur cum aliis particulis v) δ᾽ ἄρα A
46 292 471 529 599 Β 16 18 90 59 142 990 268
546 716 780 835 Π 7 95 190 961 311 334 362
381 395 424 4 148 (v. l τ᾽ ἄρ᾽ v. Did.) 908
E 368 836 Z 51 H 92 344 379 398 403 6 98
I 29 79 430 693 K 218 968 (ubi Aristarchus δ᾽
pro suffixo locali habuit cf. Ariston. 318 44 73
804 N 468 487 .z 133 318 492 506 O 300 726
P 722 T 257 ᾧ 39 597 (χάλυψε δ᾽ &o' ΜΟῚ.
χαλύψας) Ψ 54 108 153 539 676 738 784 € 265
507 609 « 106 335. 381 428 β 19 18 999 414
430 y 12 40 155 267 329 340 400 416 430 477
481 482 ó 113 183 916 673 ε 995 5 100 247 ἡ
226 9. 234 398 4 383 v 1 47 o 902 990 π 393
; 0 150 481 e 40 58 66 301 396 (Bekk. δέ cf.
La Roche hiat. 24) 410 τ 204 v 157 268 975
320 358 φ 96 285 376 442 118 955 265 wv 141
2831 ὦ 450 463 h. Ap. D. 10 113 134 135 Ap.
P. 62 114 163 324 336 cf. ὃ 435 9 438 ε 47
v 289 τύφρα δ᾽ ἄρ᾽. inter se respondent μέν -
δ᾽ ἄρ᾽ A 308 B 496 l'8. — B) δ᾽ αὖ B. 198
I'200 323 4 17 « 913 930 306 345 388 412 B
48 129 205 908 309 371 y 21 24 5 901 995
239 345 382 411 h. Ap. D. 159 ADAP [91 29.
218 ὃ
inter se respondent μέν - δ᾽ αὐ y 88 cf. h. Ap.
D. 142, sed. A 3840 H 241 & 116 nune rectius
legitur δὴ. αὖ, O 418 δὲ pro δ᾽ αὖ, B 671 αὖ
pro δ᾽ «v, x 65 Bekk. omittit δ᾽. y) δ᾽
αὖτε ἡ 306 370 B 407 I' 76 121 203 383 T d 171
Q9 511 « 178 291 338 399 9 108 177 331 3385
386 y 25 229 356 0 160 ε s : 222 956 2 338
σ 48 w 243. h. Ap. P. 270. l fuit 4 298 δ᾽
αὖτ᾽ pro «vv v. Did., sed 4 340 B 295 H 448
0 139 Ξ 364 O 287 T 134 d 491 & 331 344
*« 981 χ 115 nunc rectius scribitur δὴ «its.
inter se respondent “μὲν - δ᾽ aiv δ᾽ 20 9 174
(v. 1. δ᾽ αὖ), μὲν ἄρ᾽ — - δ᾽ αὖτε - δέ δ 111—
112 cf. Herod. — 2) δὲ δή H 94 A4 524 II 768
T 345 Y 93 « 96 B 176 y 168 5 24, — εξ) δέ
τε (v. Kvitala Zift. f. óstr. G. 15, 411) 4 403
B 910 456 463 814 I' 11 E 118 (δός δέ τέ μ᾽
v. ]. τόνδε τέ μὴ Z 197 1 497 A 415 417 Ν
738 II 162 769 P 32 185 186 744 750 Σ᾽ 820
Y 198 955 d? 151 ἃ 58 8 181 977 ὃ 379 587
t 105 106 108 2 537 μ 90 v 100 o 546 (v. Là
Dot
Roche) y 330 (v. 1. δ᾽ ἔτ᾽ rec. Bekk.) h. Ap. D.
12 Ap. P. 74. v. 1. fuit 186 pro δ᾽ ἔτ᾽ v.La
Roche. inter se opponuntur μέν - δέ τε I 635
uiv τε — δέ τε B 90 E 139, — s) xal δὲ
(ef. Schnorr verb. colloc. 62) I 709 N 484 Y 105
cf. Herod., X 490 'P 80 494 42 370 563 0 391
ζ 99 986 ἡ 218 ν 302 ξ 39 x | 418 q 110 118.
rectius "I δή nunc scribitur Jc z 364 μ 110, —
Ὁ δέ- γάρ H 73 ὑμῖν δ᾽ ἐν γὰρ ἔασι v. 1.
μέν cf. Did. — saepius veteres amnotant: τὸ δέ
περιττὸν cf. Ariston. 4 41 137 194 B 189 802
E961 Z 146 H 149 314 1 509 K 490 Y 48 ὦ
15 17, sch. HQ 4 350 ἢ 87, sch. Pn 4T, sch.
H v 66. — 6) 4 20 pro τά τ᾽ ἄποινα v. it τὰ
δ᾽ &, cf. Kays. Pu 17, 708, B 164 pro ἀγα-
voig v. 1. &. δ᾽ v, Did, B 958 pro si χ᾽ Ec v.
] εἰ δέ τι ἫΝ βοῦαο, εἰ δ᾽ ἔτι v. Ariston. et.
Did., B 579 pro ὅτι πᾶσι Zenod. πᾶσιν δέ, B 667
ro αὐτάρ Zenod. «αἶψα, δ᾽, 4 88 pro εἴ που
mou Zenod. εὑρε δὲ τύνδε, E 4 pro δαῖε
v. 1. δι δ᾽, E ὅ89 pro τοὺς v. "3 v. δ᾽ v. La
Roche, E 874 pro χάριν v. 1. χάριν DOCE: id.
La Roche, E 839 pro ανδρα τ᾿ Aristarchus ἃ.
δ᾽ v. Did., Z 981 pro zz Bekk. δέ sed cf. Ameis,
H 960 M 404 pro οὐδέ v. l ἢ δὲ cf. Did., A
413 pro τιϑέντες Zenod. δὲ ἔλσαν, M 215 pro
viv «vt^ v. l v. δ᾽ αὖτ᾽ v. La Hoche, Ν 144
pro ῥέα διελεύσεσϑαι v.l. δεῖα δ᾽ ἐλ. Ν 609
pro el ξέλπετο Zenod. μέγα δ᾽ ἤλπετο, & Ξ 148
E 860 pro ὅσσον τ᾽ (cf. Nican.) Aristoph. ó. δ᾽
rec. Bekk., O 563 pro αὐδομένων v. 1. αἷς δ᾽
οἵ, Nican., Did, P572 pro τέ Duentz. δέ, Y 346
pro τῷ. v.l τῷ δ᾽ ν. Did. d 191 pro αὖτε v.
L δ᾽ αὖτε v. Did., Q 45 pro δ᾽ v. l5 δ᾽ v.
Herod., « 225 pro δαί v. 1. δέ cf. La Roche,
B 388 pro Ῥηλεμάχῳ v.l T. δ᾽ v. La Roche,
B 394 pro βῆ δ᾽ codd. βῆ δ᾽ cf. Ameis, y 10
pro κατάγοντο, ἰδ᾽ Aristarchus χάταγον, τοὶ
δ᾽ cf. sch HM, δ᾽ 665 pro τοσσῶνδ᾽ v. 1. τόσ-
cov δ᾽ v. Là Roche, t 402 pro γάρ v. l. δ
rec, Kayser, y 14 pro αὐτάρ v. l ἀμφὶ δ᾽ rec.
Kayser, 9 196 pro ré Kayser conicit δέ, 9 146
pro δέ σ᾽ La Roche hiat. 12 σέ, λ 923 pro ἡ δέ
y.l ἡ δέ v. La. Roche, λ 357 pro τ᾽ v. 1»
rec. Kays, σ 44 pro τάς v. l v. 0, z 477. pro
τ᾽ ἠδὲ Bekk. conicit δ᾽ ἠδέ quod alibi non re-
ier. [2 TU pro δαί v. 1. δέ v. La Roche.
— 7) sch. À A 51 ὁ δέ ὑποτάσσεται cf, sch.
AD ΓῚ Εἰ M, 172, 28, E. Gud. 94, 5. ponitur
loco secundo, tertio 3) substantivo cum praep.
,
€
antecedente 4 461 B 194 424 808 4 96 470 H .
248 Θ 492 505 545 K 480 474 Δ 151 278 518
N 7497 657 719 Ξ 229 O 69 313 I1 293 P 60
T9254 338 Q 974 975 459 e 219 y 458 9 540.
x 518 6 190 e 908 320 q 299. b) praemiis
aliis duobus vocabulis arcte inter se iunctis 4 5
B 399 O 72 944 748 P 170 9 665 5 100 (v. l
7)155 « 29 o 14 τ 902 500 cf. Ameis ὃ. 549
Bekk. HBl. 286, 6, Schnorr verb. colloc. 48.
de δέ in arsi vs. Giseke HF. 95—99. — 8) i
encliticis numeratur Bekk. anecd. 1155, 6 se Pis
v. Herod. ap. Jo. Alex. 81. 25, in univ. d. Eus
81, 18. 470, 13. 1326, 21, Klotz Devar. 9 , 35520
388 Hartung Part. 1, 156—991 Baeumlein Un- -
ters, 88—98 Kvicala Ztft. f. óstr, G. 15, 313
393 sq. La Roche HT 269 362 Unterrztg..
Pe 1861, 278 Hoffmaun Qu. Hom. 2,
. Meyer Qu. H. 132 — ad δη referunt Sch
M. edeth. 188 Ahrens Kuhns Zitft. 8,
Klotz l c., ἃ δύο repetunt Pott E. F. 2i
Benf. 2, 219, Hartung, Baeumlein, cum -δξ sul
fixo demonstrativo et locali eiusdem origi
act putat Kvícala 1. c.
£ (zd. da, lat. -do, goth. du, ksl. do Po
EP. 1? 987 Fick W. 82 Ebel, Kuhn u. Schle
cher Beitr. 1, 312. Curt. Et. 219 Kvicala ΖΕ,
f. óstr. G. 15, 313) particula postpositiva volgo
addita accusativis nominum locum significant
bus. veteres, quos sequitur La Roche, cum no
mine non coniunxerunt proprium utriusque
cis accentum servantes exc. οἴκαδε, φύγο
dubitant de ἅλαδε. recentiores plerique aut
xóvós sim. scribunt qut o/xovós cf. Apoll. d
adv. 589, 4 sq. Herod. ap. Io. Alex. 34, 6 ]
M. 13, 1. 761, 30. 801, 88, 820, 49. E. Gud. 8
18. 531, 48. 568, 56. "Eust. 44, 86. 1427,
Lehrs Qu. ep. 40 56. s Roche HT 291 HS
88 TZ 8 Lobeck Elem. 2, 240. — εἰς accu!
tivum antecedit z 351 d v.l Z865 ἃ 88 δὴ
Lob. El. 1, 627, a nomine genetivus pend
I 41] IN 602 ó 780 8 5 51 χ 270, epithet
additur ; 255 Ὁ 98 φ 8, coniunguntur o
δέ s. οἴχαδε eum formula φίλην ἐς πατρίδα
γαῖαν οἵ, v 974 Πύλον δὲ — ἢ εἰς ᾿Ἤλιδ
plerumque additur accusativus sequente δέ
bis movendi. — 1) D indicans accedit 8}:
accus. nom. pr. pers. £2 538 πρὲν Πηλείωνα,
ἱκέσθαι | Ariston, ἡ à. d. pec εἴρηκε,
λείωνα δέ, àvrl τοῦ πρὸς Il. ἢ ἐπὶ IL
fuit teste geh. B X 914 "Thjàetavdó* ὕκανεν
τόπον, ὡς Οὐλυμπόνδε. Povelsen emend. Hc
55 priore loco conicit Πηλείων᾽ ἀφικέσϑε
Ellendt 3 hom. Abh. 29 n. 14. — b) ad ἃ
nom. pr. locorum à 438 o 426 Alyvnto
ἰέναι, ὃ 246 AL δὲ - ναυτίλλεσϑαι | B 348.
γος δ᾽ ἰέναι, B 629 ουλίχεον δ᾽
σατο, ὃ 397 4. δ᾽ ἱέναι, v 356 ἑεμέρων
8oz δὲ, P679 Θήβας δ᾽ ἦλϑε nonnul
tunt δ᾽ v. Did, h. Cer. 126 νηὶ - Θορικ
χατέσχεϑον, $9 361 Θρήκην δὲ ,βεβή:
& 168 4 361 ᾿Ιϑάκην͵ δέ - νοστήσαντα,
ὁ 157, x 822 Ἶ. δέ κατήγετο νηῦς, ἃ 88 T.
ἐλεύσομαι Aristophanes, v, sch. Aristarch
δ᾽ ἐσελ., Zenod. "I. ἐσελεύσομει scripsiss
detur cf, La Roche ad l de hiatu 18 Η
Kayser disp. alt. 11 Phil. 17, 709. 18, 7
rens hiat. 22. ν 956 quoque " Kayser dis
6 pro Ἰϑόκης γε Aristarcheorum lectio
᾿Ιϑάχην δὲ fuisse putat. & 258 O 28 uiv -
δ᾽ εὖ ναιομξ ἕνην ἀπένειχας |, t 186 τὸν
τὴν δὲ κατήγαγεν lg ἀνέμοιο, 4 21 πε
1
|
!
|
l
|
|
Αὐύπρον δὲ - χλέος cf. Ariston. Z 168 πέμπε -
μὴν Avzinr δέ, 171 βὴ 4. δέ, h. Merc. 186
γχηστὸν δ᾽ ἀφίχανε κιών, A 195 Θ 19
ἐλεύσεται Οὔλυμπον δέ cf. A 391 Ω 104.
4 921 Οὔ. δὲ βεβήχει |, Σ 146 Ot. δὲ - XLEY
ef. O 133 Y 142 4 438, O 439 ἵππους | Ot. δὲ
δίωχε, Σ 148 τήν - Ov. δὲ πόδες φέρον, G 42
ἀπέβη — | Οὐ. δ᾽, τ 391 466 q 220 Πάρνη-
σὸν δ᾽ ἐλθόντα cf τ 411. A 581 Πυϑὼ d
ἐρχομένην (ἀϑετ Herod. Πάμφιλος περισπᾷ,
᾿Ἡρίσταρχος δὲ ἀνέγνωχε zer! ὀξεῖαν τάσιν,
* 317 (G9rr. v. sch. EM ad 325) Πύλον δ᾽
ἐλθών, y 182 Il. δ᾽ ἔχον, A 760 II. δ᾽ ἔχον -
ἵππους |, ὃ 656 Zugm νηὶ IL δέ |, x 94 142
ὥχεο νηὶ Π. d£, v 274 μ᾽ - II. δὲ ζαταστῆσει
xl ἐφέσσαι., h. Merc.342 Π. δ᾽ £A&ov, 0367 τήν-
'Σάμην δ᾽ ἔδοσαν, 2268 Σχών δειαν δ᾽ Aristar-
-ehus (v. Ariston. ad 1. et .1 19) non bene δ᾽ pro
suffixo locali habuit, « 285 ἐλϑέ- Σπάρτην óc
nod. Korrz» δ᾽ v. sch. HMQR γ 313, H 390
ὅσ᾽ - ἠγάγετο Τροίην δ᾽ cf X 116 ubi vix
—recte Hoffmann Φ et Y 303 notam Did. οἵτως
χωρὶς τοῦ δ᾽ (ν. sch. V) ad hunc versum refert,
4& 164 μ᾽ ἄγαγε T. δέ Harl. μ᾽ &yey ἐς T. δὲ
E zx 289 (άϑετ. v. sch. HQ 281) 03147 8
:ÓÉ κιών, r 187 téuevo» T. δέ, o 254 Ὑπερη-
“σίην δ᾽ ἀπενάσσατο, 4 169 εἶμι Φϑίην δ᾽,
ἐπεὶ ἡ πολύ Draco de metr. 96, 24 Φ, δέ, ἐπεὶ
πολὺ, Zenod. fortasse 4. omisso δ᾽ v. Did.
cm an. P. 3, 275, 8 Duentz. Zenod. 72 Rib-
.beck Qu. Zenod. 17, T 330 4. δὲ νέεσθαι
Merc. 68 ἔδυνε - Ὡχεανὸν δέ, h. 31, 16
ἴπους - πέμπῃσι - OQ. δέ. — Cum genet, iun-
zr (supple δόμον) II 856 X 362 γ 410 ζ 11
δος δέ βεβήχει |, H 330 z 560 2 65 Ἢ δὲ
ατῆλϑεν οἱ. 4 475, Y 99474. δὲ χάτεισιν, 137
por - πέμπ' A. δέ, Herod. οὕτως A. δέ, oi
$6 |. — c) ad accus. nominum appellat. lo-
indicantium o 370 ἐμέ- ἀγρὸν δέ προΐαλλε,
119 τὲ φέρεσθαι | ἀ. δ᾽, q 370 μή σε - à. δὲ
δίωμαι ᾿. v. 1. fuit à, δὲ pro ἀγρούς o 540 v.
Roche, 4 308 νῆα -G «óc προέρυσσεν cf.
4358, 8 389 νῆα &. εἴρυσε, B 165 181 I 688
"12:97 306 νῆας &. tAzfutv cf. Ξ' 100, E 598
^g
πο G &. προρέοντι | cf. M 19 h. Ap. D. [23]
M45, z 501 o? τ᾿ εἰς &. προρέουσιν | Zenod.,
"ut videtur, o7 τε &. cf. Did. Cram. an. P. 8,
Duentz. Zenod. 83 Ariston. O 19 Eust. 1661,
(2358 ἄστυ δὲ - ἰέναι, O 178 ἄξετε - ξύλα
ἃ, δέ, z 104 Z. δ᾽ — χαταγίνεον ὕλην |, & 296
εἰς 0 leev - ἄ. δὲ ἔλϑωμεν, τ 190 ὅ. d^ Qvtà-
ϑὼῶν |, o 503 4. δ᾽ ἐλαύνετε νῆα, x 381 &. δ'
[Ὀπλείειν. o 5 c. δὲ ἱέμενος, δ᾽ 180 9 51 vij -
ὃς βένθος δὲ ἔρυσσαν Q 717 ἐπὴν ἀγά-
δόμον δέ], χ 419 δ. δὲ χίον οἴ ὦ 290,
(damnat Zenod.) e! zer - πέμψῃς Σαρ-
ὄνα ὃν δὲ ὅδ. δέ Herod. τὸ ὃν δέ εἶτε ἔχει
Ortt τὸν δέ συνδεσμόν, εἴτε ὅμοιόν
τῷ οἶκον δέ ἀντὶ τοῦ εἰς oizov, πάλιν ἐν
ντάξει βαρυτονηϑήσεται χτλ. οἴ. Eust.
; 1l, « 83 ἃ 494 v 939 φ 904 νοστῆσαι -
δὲ 9. δέ cf. v 329, o 527 ἄγει χειμήλια ὃν
d. d£, y 272 τήν - ἀνήγαγεν ὃν δὲ ὃ. δέ. v.
ὅν δὲ d. δὲ τ 972 pro πολλὰ καὶ ἐσϑλὲ
Roche, € 56 ἐκ πόντου βάς - ἤπειρον δέ
116 βάντες ἤ. δέ, χα 408 vc - ἐρύσσατε
| cf. 495 h. Ap. P. 398, ε 438 τά τ᾽ ἐρεί-
ται ἢ. δέ, ε 13. αὐτάς - προερέσσαμεν 53. δέ!,
τὴν - ἢ. δέ - φέρε κῦμα |. o 84 πέμψω
; 5 110 μὲν ἀνάξομεν 5. δὲ, w 936 ἢ.
νηχόμενοι, χ 161 βῆ -ϑάλαμον δέ, φ 8
É 219
Z 109 βῆ δ᾽ lurve: 9. dé, 8 848 τὴν - 9. δέ
καλέσσας, E 8 ϑῶκον δὲ χαϑίζανον, 1712
Y. 58 ἔβαν “λισίην δὲ ἕχαστος], A 186 ἐὼν
Ζ. δέ cf. E 45, K 148 Ν 294 ». δὲ χιών, *P 275
τὰ πρῶτα - z. δὲ qtpolumnv , Ψ 632 ἡμίονον -
z. δὲ νεέσϑω, ξ 48 x. δ᾽ ἡγήσατο, v. l fuit
pro οἶχον δέ Ψ 858, v 154 ἔρχεσϑε χρήνην
δέ͵ 9.292 δεῦρο, φίλη, λέκτρον δέ" τραπείο-
μὲν εὐνηϑέντε ubi non bene cum εὐνηϑέντε
coniungitur, cf. Povelsen emend. 14, I' 447 λέ-
χος δὲ χιών, ψ 294 ἐρχομένοισι à. δέ, π. 413
βῆ δ᾽ ἐέναι μέγαρον δὲ cf. g 58 ubi v. l. βῆ
δ᾽ ἔμεν ἐς μι δέ rec. Kayser, w 20 àv ἔρχευ
uU. δέ, χ 270 ἀνεχώρησαν μεγάροιο μυχὸν δέ,
» 19 vz« δ᾽ ἐπεσσεύοντο. € 575 ἐπεσσεύοντο
νομὸν δέ, ε 438 v. δ᾽ ἐξέσσυτο - μῆλα, B 176
2432 v 132 ψ 72 οἴχα δ᾽ ἐλεύσεσθαι cf. γ 235
(άϑετ. v. sch. EHMQR) ε 990 9 466 x 971 v
232, A 170 P 155 οἴκαδ᾽ ἔμεν cf. A 179 8 179
ἢ 188 v 121 305 ξ 181 zx 463 c 408 419 ἢ. Cer.
302, Αἰ 19 οἵ, ἔχεσθαι cf. I 393 414, 4 103 121
9$ 102 352 oi. νοστήσας cf. Σ 60 90 441 β 343
4 43 ξ 163 (άϑετ. v. sch. H) o 177 τ 258, B.
236 II 205 oi.- νεώμεθα cf. σ 242, γ 160 « 961
ot. ἱέμενοι cf. B 154, ὃ ΤΟΙ & 19 o7. νισσόμε-
vov cf. z 42, 1.418 685 ot. ἀποπλείειν, h. Merc.
[379] oZ. ἔλασσα βόας, v 169 νῆα - oz. 2Acvvo-
μένην, € 108 Z2nuev | οἴχαδ᾽ (ἄϑετ. v- sch. PQ)
cf. € 242, Δ 132 ῳ 279 ol. ἀποστείχειν, z 484
oi. πεμψέμεναι cf. « 850 τ 982, T" 404 ἐμὲ o£.
ἄγεσθαι ! cf. I 7298 Η 335 (d9er. v. Ariston.)
* 85 ξ 980 φ 316 h. 6, 17, 0 430 ot. ἀπάξειν,
ef. z 370, a 147 σὲ - οἷ ὑπεξαγάγοι, H 79 X
342 σῶμα δὲ ol. ἐμὸν δόμεναι πάλιν, o 431 ἢ
δά κε - ἅμ᾽ ἡμῖν ot. ἕποιο |, ἡ 326 ἀπήνυσαν
οἵ. ὀπίσσω |. A 606 « 494 y 396 η 929 v 17
ἔβαν οἶκον δὲ ἕχαστος | v. 1. est Ο 177 v. La
Roche, Z 495 « 360 φ 354 v 292 oi. δὲ βεβή-
xtt |, 4 180 ἔβη P δὲ φίλην ἐς πατρίδα
γαῖαν, B 990 354 357 Γ΄ 390 4397 03299 « 17
(v. L oixóv ys v. Kayser disput. Sagan 1857
p. 12) & 110 π 350 oi δὲ νέεσϑαι cf. Z 189 ὁ
261, Q 581 « 317 oi. δὲ φέρεσθαι | cf. *F 856,
4 410 oi. δὲ καλέσσας |, ὦ 418 οἷ. δὲ ἕχαστον |
πέμπον ἄγειν, C 159 σ᾽ - οἷ, δ᾽ ἀγάγηται!, ad
oi. δὲ φίλην ἐς πατρίδα γαῖαν | accedit
v 2921 ἀξέμεναι (ἄϑετ. v. sch. MV), B 158 φεύ-
ξονται cf. 174, ε 204 ἐέναι, E 687 νοστήσας,
* 562 ἔρχεσϑ', — v 195 οἷ. δὲ πάλιν κίον,
Z 365 oi. δὲ ἐλεύσομαι v. l. οἷ. δ᾽ ἐσελεύσο-
utt cf. La Roche app, HT. 223 Ahrens de
hiat. 22, Ρ 457 κονίην ovóc«c δὲ βαλόντεϊ, z 440
χεφαλὴν ov. δὲ πελάσσαι!, Z 393 διεξίμεναι πε-
δέον δέ], B 963 π. ἔχον O 21 οὐκ ἂν - ἐρύσαιτ᾽ -π.
δέ} Ζῆν᾽ cf, E 31, Y 148 ὁππότε μι» σεύαιτο -
z. δέ!͵ X 809 εἶσιν m. δέ cf. y 491, Y" 189
νέφος ἤγαγε - π. δέ, 2 401 ἦλϑον z. δέ, o 188
ἤιξαν m. δέ, Καὶ 188 π. δέ - τετράφαϑ᾽, Δ 499
π. δὲ κάτεισιν, P 150 óóor π. δὲ τίϑησιν |, Φ
3 τούς - π. δὲ δίωκεν |, Φ 563 ἀπαειρόμενον
πόλιος π. δέ, X 452 Ἕχτορα - π. δὲ inte |,
N 796 εἰσι πέδον δέ, 4 598 m. δὲ κυλίνδετο
λᾶας, h. Cer. 258 παῖδα - ϑῆχε zx. δέ, 5 155
ἡ 14 πόλιν δ᾽ ἔμεν οἵ. z 155 o 182 185, α
189 π. δέ | ἔρχεσϑ᾽ cf. ξ 372, Z 86 π. δὲ με-
τέρχεο, A 188 m. δὲ κατέρχεται, K 909 [410]
z. δέ} ἄψ᾽ ἀναχωρήσουσιν, N S20 σὲ π. δ᾽
οἴσουσι, ξ 96 τέταρτον ἀποπροέηκε m. δέ jj?
306 ὀτρύνειε π. δέ |, E 924 νῶι π. δὲ σαώσε-
τον, X 48 τούς - φέρεν πόντον δὲ ϑύελλα ,
t 495 zt, δὲ βαλὼν βέλος, Φ 18 φευγέμεναι πο-
280
ταμὸν d£, d 190 τὸν π. δέ - ἧκε φέρεσϑαι,
1 451 σταϑμὸν δέ - ἀπονέεσθαι, κ 320 ἔρχεο -
συφεὸν δέ, B 309 τόν - ἧχε φόως δε, T
108 ἀνδρα φ. δὲ - ἐχφανεῖ, λ 998 φ. δέ - λι-
λαίεο, l 118 ix δ᾽ ἄγαγε πρὸ φ. δέ v. Ari-
ston. cf. I] 188 ubi Zenod. πρὸ φόως δέ, Ari-
starchus et Aristoph. φώως δὲ v. Did. Ariston.
Lob. Phryn. 46, h. Ap. D. 119 ἐκ δ᾽ ἔϑορεν
πρὸ q. δέ, cf. "Nitzsch ἃ 993. — d) ad pron.
poss. 9. 39. ἡμέτερον δ᾽ ἐλθόντες cf. ω 267,
0 518 ἡ. δὲ - ἔρχεσϑ᾽, h. Cer. 163 A. δ᾽ ἰέναι,
v. 1. fuit Σ᾽ 385 424 ἱχάνεις 5. δέ |, Zenodoti
pro ἡ. δῶ v. Did., I 197 ἱχάνετον ἡ. δέ | pro
Lon Tb μάλα͵ χρέω v. Did., cf. Duentz. Zenod.
7b, 3 86 μέ - ἤγαγεν ὑμέτερον ó' sch. D
προσλητιτέον oixov. de τόδε v. s. v. ὅδε, de
ἐνθάδε, ἐνθένδε s. vv. — 2) consilium s. pro-
positum significatur, ubi tamen subest notio loci,
vocibus: 4 54 ἀγορὴν δὲ χαλέσσατο λαόν,
ubi nonnulli ex tabula Iliaca Paris. Zenodotum
ὦ. omisso δ᾽ scripsisse coniecerunt v. Duentz.
Zenod. 72, cf. Y 4. 16, B 51 8 7 (άϑετ. v. sch.
MQS) χηρύσσειν &. δὲ- ᾿Αχαιούς, ,9. 13 ξεῖνον
ἄγων a. δέ, 9 5 τοῖσιν δ᾽ ἡγεμόνευ᾽ - Φαιή-
xov d. δ᾽, B 207 d. δέ! αὗτις ἐπεσσεύοντο,
α 872 ἃ. δέ- -χιόντες, II 693 σὲ - 9.&v «rov δὲ
κόάλεσσαν | cf. . Y 297, “ὁ 828 39. δὲ κιόντα l
A 227 λόχον δ᾽ ἐέναι, & 917 ὁπότε χρίνοιμι
λ. δέ] ἐὐβόσον B 589 P 888 ὀτρύνων πόλε-
μον δέ cf. T. 69, € 452 (άϑετ. v. Ariston.)
πέμπε δέ μιν π. δέ, B 443 χηρύσσειν n. - dE -
"Agatovc |, Β 872 a. δ᾽ iev cf. Η 209 X 198
Y 32, N 298 m. δὲ μέτεισιν |, 4l 684 77 7. δὲ
κιόντι, 4 428 χίνυντο - n. δέ, N 186 O 577 um
σόμενον π. δέ, 4 204 T 189 ὄρσευ m. δ᾽,
818 ἱέμενον m. δέ, 0 400 συνοισόμεϑα nt. id
A 798 τεύχεα - π. δὲ φέρεσϑαι |, λ 448 ἐρχό-
μενοι T. δὲ cf. o 89, B ATI ὑσμίνην à ἐέ-
ναι, 0 139 φόβον δ᾽ ἔχε- ἵππους | c£. paraphr.,
O 666 τρωπᾶσϑε φ. 9e |, P 519 ἀίξαντα q. δέ,
E 252 μήτι q. δ᾽ ἀγόρευ", II 697 φύγαδε
μνώοντο v. Herod., Θ 157 257 φ. ἔτραπε - ἵππους
v. Herod., IT 657. φ. ἔτραπε, 44 446 φ. αὖτις
ὑποστρέψας ἐβεβήκει cf. Herod., Τ' 398 χο-
ρὸν δέ] ἔρχεσϑ᾽. — 8) transfertur ad tempus
Il 779 « 58 (v. Nitzsch) ἠέλιος μετενίσσετο
βουλυτόν δέ v. S. V., 1.411 μὲ - χῆρας φε-
ρέμεν ϑανότοιο τέλος δέ cf. IN 602.
óf«to (ex δίεκατο, rad. διε Curt. Et. 222.
520 565 Benf. 2, 207 Kuhns Ztft. 7, 60 Leger-
lotz ib. 7, 313 Pott W. 1, 913, ad δὲε variam
radicis d&z formam refert Savelsb. Dig. 20, ex
δὲ skr. di ducit Fick W. 89) visus est. 5 9242
πρόσϑεν - μοὶ ἀειχέλιος! δέατ᾽ εἶναι (ante Wol-
fium dóev)) sch. TV ἔδοξε, ἐφαίνετο οἵ, E. et
H. E. M. 952, 36, Hes. Lob. Rhem. 64. 192
Buttm. Lex. 2, 91.
δεδίσκομαι v. 5. v. δειδίσκομαι et δειδίσ-
σομαι.
δεδοκημένος (ὅοχε deriv, ex rad. dex, ó£-
gone), insidians. signif. praes. O 130 ἔνθ᾽ 4 1o
6 γ᾽ ἑστήχει Ó. Ariston. ἡ δ. 6. EXEC IDE
ἀντὶ τοῦ δοχεύων, ἐπιτηρῶν cf. Apoll Lex.
57, 17, E. M. 253, 10, Suid., Hes., Eust. 1040,
13 Veitch Greek Verbs irreg. 172.
δέελος (διε Curt. Et. 222 Legerlotz Ζι 7,
303 Bollensen ib. 13, 206, ex ój&zAoc explicat
Brugman Curt. Et. 4, 147). perspicuus, m manifestus.
K 466 δέελον δ᾽ ἐπὶ σῆμά v ἔϑηκχεν Ariston.
ἡ ὃ. ὅ. ὃ ἡμεῖς λέγομεν δῆλον, αὐτὸς εἶπε
διελὼν δέελον Herod. ταὐτόν ἐστι τῷ δῆλον,
δέατο — δείδω
διὸ χαὶ τρίτη ἀπὸ τέλους a ὀξεῖα καὶ ψιλοῦ-,
ται τὸ δεύτερον t sch. Α τὸ εὔδηλον, ἀπὸ τοῦ
δήεις, φησὶν 0 ᾿Αρίσταρχος, τὸ εὑρετόν sed v, —
Lehrs Ar. 815 cf. Bekk. anecd. 797, 12, Eust. |
818, 47. 1618, 32 Lob. Rhem. 28 Prol. 105 EL |
pi 55. Hes. habet δέελον" φανερόν. δέελος"
δεσμός, ἅμμα. posterius sequitur Duentz. Kuhns.—
ZAft. 16, 282. |
δεῖ (cohaeret cum δέω, δίδημι Curt. Et. 990, D
ex δέξει explicat ad du radicem referens Sonne |
Kuhns Ztft, 13, 410 cf. L. Meyer.ib. 14, 87 Del- -
brueck abl. instr. loc. 9) opus est. I 337 ví δὲ
δεῖ πολεμιζέμεναι Τρώεσσιν ᾿Αργείους; cf.
M. 848. 56 E. Gud. 136, 49 Bekk. an. 538, 18.
Suid., Hes, Doed. Gl. 150.
δειδήμων (δείδω. ante caes, bucol Bekk.
HBl. 145, 34) timidus. Γ᾿ 56 μάλα Τρῶες dtt
δήμονες Zenod. ἐλ μαήε ει sed v. Ariston. sch. -
BL εὐλαβεῖς περὶ τοὺς ἄρχοντας cf. Apoll
Lex. 57, 6. 24, E. Ἢ 259, 56, Hes. Eust. 379. 12.
δειδίσκορεικι (pro δειδίκ-σκομαι rad. dux,
reduplicationis syllaba in δεξὶ amplificata ἴων
Meyer K. Ztft. 7, 901) et δεδίσκομαι o 150)
excipio, consaluto. v 197 δεξιτερῇ δειδίσκ
χειρὶ παραστάς |, σ 121 δέπαϊ χρυσέῳ, o 160.
δεδισχόμενος δὲ προσηύδα | cf. 148 sch. B δεα-
φιλοφρονούμενος, γ 41 ἐν δ᾽ οἶνον ἔχενεν |
χρυσείῳ δέπαϊ" δειδισχόμενος δὲ προσηύδα!
Παλλάδ᾽ cf. sch. BE ubi explicatur Wi
refertur ad δέχω cf. Athenae. 1, 41 A , Suid. ]
Eust. 1778, 5 Doed. Gl. 2035. 4
δειδίσσομαι (cum redupl. intensiva ex sti
óiz ἃ δὲ radice el Curt. Et. 62. 608, n
nus recte Benf. 2, 2924) et δεδίσκομαι
Merc. 163. 1)trans. terreo 4 184 μηδέ τί πω δει- ᾿
δίσσεο λαὸν ᾿Αχαιῶν | v. Did.. sch. B εἰς φ
γὴν παραχάλει διὰ TOU ἐμοῦ ϑανάτου, minus |
recte Doed. Gl. 174, M 52 ἀπὸ γὰρ M I
τάφρος | (ἵππους). vcf. sch. BL (tmes), V 8 i0 (*
τίη δειδίσσεαι αὔτως | ᾿Αργείους; v. paraphr,
O 196 χερσὶ δὲ μή t με πάγχυ χακὸν ὡς ὃ
δισσέσϑω | v. sch. ABD, X 164 “Ἕχτορα-
νεχροῦ δειδίξασϑαι |, Y 201 432 μὴ ᾿
ἐπέεσσί γε νηπύτιον ὥς | ἔλπεο δειδίξεσϑ
h. Merc. 163 τί με ταῦτα δεδίσχεαι, ἠύτε,
χνον | νήπιον codd. τιτύσχεαι emend. Piers.
Moer. 119. — 2) intrans. timeo B 190 οὐ σε
ἔοικε κακὸν Oc δειδίσσεσϑαι | sch. BL εἰ "
βεῖσϑαι cf. E. M. 260, 19, E. Gud. 135, 20, Suid.
Hes., Eust. 782, 506. 1136, 16 La Roche HSI
132. (&co-) (
δείδω (ex ὅδεὶ rad. ducit, cum skr.
componit L. Meyer K. Ztft. 7. 195 cf. Ὁ
Lautl 262 LM Gr. 8 7. 21, Benf, 2,
Hoffm. Qu. Hom. 2, 142, à δὲ skr. dijàmi
di cf. lat. dirus Curt. Et. 221. 607 ex δὲ ὁ
djev ortum putans, skr. dju comparat G
mann Κι Ztft. 11, 11, cum zd. thwi comp
Fulda U. 98. Producitur syllaba ante δείσῃ
116 in arsi tertia, ante δείσαντες t 236 39
arsi secunda; non producitur JV 163 ante ó
μ 208 ὦ 5314 ante δεισάντων v. La Roche
48 Duentz. JJb. 95, 373. ἔδεισε sim. antep
timam ubique producunt. praes. δείδω (u
cies, ubique in init. vs.) ex δειδέω, δείδ)ω
Curt, 569, fut. δείσεται (eliso av) Y 180,
σεσϑαι ἢ 299, aor. ἔδεισας (volgo 208.
Aristarchus alterum σ omittit v. Did, 6 493
Roche HT 399 HU 48 ἔδεισε(»), ἐδείσατε
624, ἔδεισαν, δεῖσε, δεῖσαν Η 98, ci. δείσ'
116, δείσητ᾽ ὦ 779, opt. δείσειε H 456 δεὶ
o 672 (Thiersch δείσαι, Savelsberg K. Ztft. 14,
413, symb. phil Bonn. 512. 527 n. 5 óeicsL
sine apostr. cf. La Roche append.) ptc. δείσας,
δείσασα, δείσαντε, δείσαντες, δεισάντων, δεί-
σαντας Ἐ 862, pf. δείδοικα octies (aut cum re-
dupl. intensiva, aut ex δέδγοικα Curt. 607), δεί-
δοιχας M 244, δείδοιχε Φ 198, δείδια septies,
δείδιας o 80, δείδιε x 806, δείδιμεν Η 196
1.380 8 199, δεδίασιν Q '663, ipy. δεέδιϑε
quinquies, δείδιτε Y 366, df ᾿δειδίμεν ε Τά x
381, ptc. δειδιότα Ζ 187 c ΤΊ, δειδιότες, δει-
διότων & 60, δειδιότας Y 45 producta ult.
ropter metrum, plp. ἐδείδιμεν Z 99 ἐδείδισαν
To. El 1, 272) E 790 H 151, δείδιε X 34
358, δείδισαν O 652. pf. significationem ha-
bet praes., plp. imperfecti. de loco vs. v. La
Roche HU. 69 Ztft. f. óstr. G. 14, 85. πο 1)
intrans. ἃ) 805. Y 130 δείσετ᾽, A38 Q 571 689
ἔδεισεν δ᾽ ὃ γέρων cf. A : 568 D 418 E 862
Z 137; O 628 Y 54 61 62 979 Φ 94 9248 Ψ 495
) 384 ó 792 . 236 396 « 219 381 4 208 v 184
60 σ 77 φ 367 « 534 h. 19, 39, equi E 233
60 136 δείσαντε, — 2. 538 δείδιες δ᾽ αἰνῶς,
Q ,063. μάλα δὲ ΠΩ, ἘΣ δεδίασιν, Η 151 οἱ δὲ
1 ? ἐτρόμεον χαὶ ἐδείδισαν, Θ᾽ 188 δεῖσε - ἐν
ὑμεῷ οἵ. 9 672 x 331, ὃ 895 μηδέ τι πάγχυ
μετὰ φρεσὶ δείδιϑι λίην | cf. h. Ven. 193. —
b) c. praep. A 240 Fui v. Ariston.) ἔδεισεν
δὲ περί - Πενελάῳ, h. Cer. 246 δείσασ᾽ ᾧ περὶ
παιδί. — c) sequitur μη a) c. ind. ε 300 δείδω
jj εἶπεν. B) c. ci. Καὶ 39 μάλ᾽ αἰνῶς | δείδω
ιἣ οὔ πώ τοι ὑπόσχηται. .}, 1. 4τὸ ὃ. μή τι
τάϑησιν, N 745 ὃ. μὴ -- ἀποστήσωνται, Ξ 44
δείδω ᾿ (Aristoph. δείδια v. Did.) uj δή μοι τε-
ἔσῃ ἔπος, T 24 ὃ. μὴ μυζαι - εὐλὰς ἐγγείνων-
ται, Y 30 à. μὴ zal τεῖχος - ἐξαλαπάξῃ v. Ni-
:an, .Y 455 ó. μή - "Exrooc - δίηται, d 536 δεί-
Lec t γὰρ μή - éc τεῖχος ἄληται |, ε 419 δείδω
"uj μ᾽ -ϑύελλα- φέρῃ, ε 473 δείδω (v. 1. δείδια
«La Roche) μὴ γένωμαι |, & 192 ὃ. μή σ᾽ -
Jugo, 9 230 δείδοιχα - μή τίς us ape dmi
h M erc. 514 δείδια - - μή - κλέψῃς, ὃ 820 τοῦ
5: ἀμφιτρομέω x«l δείδια μή τι πάϑῃσιν, Α
505 νῦν δ᾽ αἰνῶς Carn zer φρένα μή σε
αρείπῃ | v. Naegelsb., 1 244 ταῦτ᾽ ci. d. x.
p. μή οἱ ἀπειλὰς | Dye K 588 ἀλλ᾽ ai.
. μετὰ φρεσὲ (v. l χατὰ φρένα v. Did) μή
t πάϑωσιν |, ὦ 358 νῦν δ᾽ cL. ὃ. χ. φ. μη -|
ἐνθάδ᾽ ἐπέλϑωσι. b. Ap. ἢ. τὸ τῷ ῥ᾽ ai. ὃ. z.
“καὶ κατὰ ϑυμόν 1μή- ὥσῃ, cum anticipa-
done o 188 τὸν αἰδέομαι καὶ δείδια μη uot-|
»ΕΙζΕἰ4). — y) c. opt. E 298 δείσας μή, πώς οἱ
“ρυσαίατο νεχρόν, X 34 δείδιε γὰρ μὴ λαιμὸν
UO τμήξειε, φ 988 δείσαντες, μὴ τόξον - ἐν-
ανύσειεν, η 805 δείσας αἰσχυνόμενός τε! ---
ἢ πῶς καὶ σοὶ ϑυμὸς ἐπισκύ σσαιτο. — d) c.
. H 93 δεῖσαν δ' ὑποδέχϑαι, C 168 δείδια δ᾽
εἰνῶς | γούνων ἅψασθαι, Q 435 τὸν μὲν ἐγὼ
εἰδοιχα καὶ αἰδέομαι περὲ κῆρι] συλεύειν,
7 vod 0 299 τὸν δ᾽ oto καὶ μεμαῶτα] ϑυμῷ
εἰ εσϑαι - καταδῦναι ὅμιλον ubi ϑυμῷ cum
9. iungendum. — e) c. acc. et if. 5 Ξ 349 μήτε
ὅν TO γε δείδιϑι μήτε τιν᾽ ἀνδρῶν | ὄψε-
hu, cf. y 89 ot τε ϑεοὺς δείσαντες — | οὔτε
iy* ἀνθρώπων νέμεσιν χατόπισϑεν ἔσσεσϑαι.
- 2) transit. a) c. acc. pers. 7' 37 δείσας "Avo£oc
tóv, 4 331 σιγῇ δειδιότες Bruesrenous, E 8971
ἥτε σύ γ᾽ "Aene τό J£ δείδιϑι μήτε..., Z 99
Ud ᾿Αχιλῆά nxo9' oóé ) ἐδείδιμεν,. H 196
ἔϑετ. v. Ariston.) 2 199 ἐπεὶ οὔ τινα δείδιμεν
μσίης E M 39 Ἕχτορα δεδιότες; Ν 481 δεί-
δείδω — δειχανάομαι 281
δια δ᾽ αἰνῶς | Αἰνείαν ἐπιόντα, O 652 μάλα
δείδισαν ἥ Ἕχτορα,, X 201 αἰνῶς δείδοιχα- Ils
λείωνα!, Y 366 μὴ δείδιτε Πηλείωνα ,9 116
«t κέν πως ἐμὲ τε δείσῃ, Q 364 ἔδεισας —
Ἀχαιούς, 1 914 ϑεούς - ἢ δειδίμεν E) ἐλέασϑαι,
ξ 889 Δία ξένιον δείσας, π 800 ὅ ὅπου τις γῶϊι
Er χαὶ δείδιε ϑυμῷ 1-0. 188 τὸν αἰδέομαι
καὶ δείδια μή.. D o 977 ἢ τινά που δείσας
ἐξαίσιον, σ 63 μή τιν᾽ -᾿ δείδιϑ᾽ o 80 εἰ δὴ
τοῦτόν γε τρομέεις καὶ δείδιας αἰνῶς, σ 396
Εὐρύμαχον “δείσας, z 39 ϑεοὺς δὲ είσαντες. —
b) c. acc. rei Γ 242. αἴσχεα δειδιότες καὶ ὀνεί-
δεα, E 623 δεῖσε- ἀμφίβα cu - Τρώων, E 790
χείνου γὰρ ἐδείδισαν ὄβριμον ἔγχος, H 456
(άϑετ. v. Ariston.) ἄλλος κέν τις τοῦτο ϑεῶν
δείσειε νόημα hunc metum mente conceperit,
I 230 λίην “μέγα πῆμα- εἰσορόωντες | δείδιμεν,
I 944 ταῦτ᾽ αἰνῶς δείδοικα κατὰ φρένα, μή.
344 τίπτε σὺ δείδοικας πόλεμον καὶ δηιο-
τῆτα; N 49 οὐ δείδια χεῖρας - Τρώων, N 163
δεῖσε δὲ ϑυμῷ | ἔγχος Μηριόναο, Ν 624 οὐδέ
τι ϑυμῷ | Ζηνός - ἐδείσατε μῆνιν |, 198 δεί-
δοιχε Διός - χ εθαυνὸν |, X 19 ov τι τίσιν y,
ἔδεισας ὀπίσσω l, Q 719 μηδέ τι ϑυμῷ | δεί-
σητ᾽ "Aoysiov - λόχον, ι 12 z 130 gu 244 δεί-
σαντες ὕλεϑρον l5::6:257 δεισάντων φϑόγγον
τε βαρὺν αὐτόν τε πέλωρον, κ 448 ἔδεισεν
γὰρ ἐμήν - ἐνιπήν |. — Veteres pro περεδείδεα
nonnullis locis disiunctim scripsisse testantur
Ariston. P 240 242 Herod. K 93 N 52 P 2492
Lehrs Qu. ep. 90 v. s. v. περιδείδω. — praet.
cf. E. M. 253, 6. 260, 4. 14, E. Gud. 135, 10.
4l. 160, 2. Suid. Hes. Eust, 148, 45. 792, 4.
1716, 44. Lob. Par. 3, Doed. Gl. 172, La Roche
HSt. 192. (περι-, ὑπο-, δειδίσσομαι, ᾿δειδήμων).
δειελεάω (δειελίη, δείελος Legerlotz K. Ztft.
T; 302) cibum vespertinum sumo, ceno. 9 599
ἔρχεο δειελιήσας | sch. V πρὸς τὴν δειλινὴν
ὥραν παραγενόμενος,του τέστιτὴν μεσημβρίαν"
ἢ τὴν ἑσπερενὴν διατρίψας, ἕνιοι δὲ τὴν δει-
λινὴν τροφὴν airov. — οὐ δεόντως. προειρή-
«uev γὰρ ὅτι οἱ ἀρχαῖοι τρισὶ τροφαῖς
ἐχρῶντο sch. BH βρωματισάμενος τὴν δειλι-
viv τροφήν quod comprobatur vss. 602. 606. cf.
Apoll. 57, 11, Hes. Athen. 1, 11 E, 5; 193 A
Eust. 1832, 54. 64, Suid. s. v. ᾽δειλινήσας, Butt-
mann Lex. 2, 173.
δείελος (δείλη ad δὲς rad. refert Legerlotz
K. Ztft. 7, 302 cf. Christ Lautl. 267, ad skr. di
Duentz. K. Ztft. 15, 353 ut sit: dies fugiens, a
dei ducit Buttm. Lex. 2, 170) vesper. ᾧ 232
εἰς 8 ,4£v £295 | δείελος, ὀψὲ δύων Ariston.
j. ó. 6. ἀρσενιχῶς τὴν δείλην δείελον sch. ΒΥ
τὴν πρὸς τοῦ ἡλίου δύσιν, ὀψίαν δείλην ὑπὸ
Ἀττικῶν ὠνομασμένην, δείελον ἔφη ἄρσενι-
κῶς. cf. sch. V o 29 o 606 «ἤδη γὰρ ze ἐπή-
λυϑὲ δείελον ἡμαρ sch. B. ἢ δειλινὴ τῆς ἡμέ.
ρας ΟΥ̓ τὸ τῆς δειλινῆς ὥρας κατάστημα. est
hoc loco tempus pomeridianum, vesper enim fit
demum σ 306 cf. E. M. 261, 45. Eust. 1235, 3.
8; 1833, 12, Suid. Hes. expl. ó ἑσπέριος ἀστήρ
χτλ. cf. Buttm. Lex. 1. c. de acc. Arcad. 55, 4
τὸ δειελὸς τὸ δειλινὸν ὀξύνεται, sch. BV δεῖε-
Aoc προπαροξυτόνως.
, δεικανάομαι (δείκνυμι L. Meyer K. Ztft.
201) excipio, saluto. O 86 δειχανόωντο δέ-
BUE v. l δεικανόωντ᾽ ἐπέεσσιν v. Ariston.
et Did. cf. sch. BL, σ 111 δεικανόωντ᾽ énéeo-
σιν | sch. MS ἐδεξιοῦντο, παρὰ τὸ δείκνυμι,
ὦ 410 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆα ὃ. ἐπέεσσιν sch. Q προσε-
Ὗ
282
χύνουν cf. Apoll Lex. 57, 21 διαλύγου ὀξιοῦ-
σϑαι, E. M. 260, 45, Hes., Eust. 746, 29.
δείκνυμι (rad. δέκ, skr. dic, lat. dico, goth.
teiha Curt. 129 609 Pott EF. 1: 966 cf. Ebel
K. Ztft. 5, 188 Grassmann ib. 11, 16, Sonne ib.
15, 4. Pr. pte. δεικνύς IN 244, fut. δείξω, δεί-
ξοῦσι h. Ven. [275]. aor. ἔδειξεν, ἔδειξαν h. 31,
19, óztés(»), opt. δείξειας T 332, δείξειε £ [144],
ipr. δεῖξον C 178 h. Ven. 134, i. δεῖξαι. Med.
praes. ptc. δεικνύμενος 1 196 3 ΤΟΙ ὁ 59 h.
Ap. D. 11, aor. δείξατο h. Merc, 367, pf. dpi
δέχαται (alii ad δέχομαι referre malunt) » Τῷ
habet signif. praes., plp. δεέδεχτο 1 294, δειδέ:
χατο 4 4 I 671 X 435) 1) monstro, ostendo. a)
c. acc. et dat. 7' 452 δεῖξαι ᾿Αλέξανδρον - Me-
νελάῳ |. K 476 τὸν - προπάροιϑεν ἐδὼν Διο-
uidet óstésv |, IN 944 δεικνὺς σῆμα βροτοῖσιν,
T 332 ὡς ἄν - oi δείξειας ἕκαστα! !, G 178 ἄστυ
δέ μοι δεῖξον ef. 194, 7; 29 τοὶ - δόμον -| δείξω,
xz 808 uoi φύσιν αὐτοῦ ἔδειξεν |, v 344 τοὶ
δείξω Ιϑόκης ἕδος, E 398 τ 998 μοὶ χτήματ᾽
ἔδειξεν, h. Vem. 184 i — | πατρὲ tt σῷ δεῖ-
ξον Cer. 474 βασιλεῦσιν | δεῖξε - δρησμοσύνην
$9" ἱερῶν v. Baum, h. 81, 19 ὧν ἔργα ϑεοὶ
ϑνητοῖσιν ἔδειξαν. b) c. acc. solo E 870
δεῖξεν δ᾽ ἄμβροτον αἷμα χαταρρέον ἐξ ὠτει-
λῆς, ξ 144] εἰ δείξειε πόλιν͵ μι 95 δείξω ὅδόν,
g.217 σῆμᾳ ἀριφραδὲς ἄλλο τι δείξω ὦ 147
eoo ἡ φᾶρος ἔδειξεν Eust. 1956, 38 εἰς φῶς
ἤγαγεν, h. ἌΡ. P. 345 δεῖξε δ᾽ ἄγων ἄδυτον
ζάϑεον καί-νηόν |, h. Ven. [275] δείξουσί τε
παῖδα, Merc 378 «δεῖξαι τὸν χῶρον, h. 19, 45
δεῖξε δὲ χοῦρον ξόν. — c) c. dat. solo Z 170
δεῖξαι - ᾧ πενθερῷ x. Am. app. H 184 δεῖξ᾽
ἐνδέξια πᾶσιν y 174 0 γ᾽ ἥμιν | δεῖξε sc. τέ-
ρας. — d) sententia inde pendente ε 241 dere! 09
δένδρεα μακρὰ EQUAL. — e) 805, ἢ. Ven. 128
ἐπειδὴ δεῖξε καὶ ἔφρασεν ubi obj. facile sup-
pletur. — 2) med. a) eodem sensu quo act. ?P
701 ϑῆχεν ἄεϑλα | δειχνύμενος “αναοῖσι cf.
sch. B, h. Merc. 367 δείξατο δ᾽ tic Κρονίωνα
cf. Baum. — b) excipio, consaluto / 196 τὼ
zal δεικνύμενος προσέφη - ᾿Αχιλλεύς | sch. B
δεξιούμενος, φιλοφρονούμενος λόγοις, sch. L
ἐν ἄλλοις δέ ( 701) ἀντὲ τοῦ δειννύς, cf. ὃ
95 τὼ καὶ ὃ. π. --- Μενέλαος 50}.} BE φιλο-
φρονούμενος Apoll Lex. 57, 20 δεξιούμενος,
h. Ap. D. 10 τῷ - νέκταρ ἔδωχε πατὴρ δέπαϊ
χρουσείῳ Ι δεικνύμενος φίλον υἱόν, I 294 πλη-
σάμενος à οἴνοιο δέπας δείδεκτ᾽ "Aie Ari-
ston. ἤ 6. πρὸς τὸ ἔϑος ὅτι πλήρη καὶ ov
κενὰ προὔπινον ὀρέγοντες τὰ ποτήρια. δεῖ
ài νοῆσαι ὅτι κατὰ τὸ Wed oi ἐδέξατο
ὁ ᾿Αχιλλεύς cf. Apoll. Lex. 57, 7, 4 4 τοὶ δὲ
χρυσέοις δεπάεσσιν | δειδέχατ' ᾿ἀλλήλους, ἵν.
sch. BL, 7 671 τούς τ χρυσέοισι χυπέλλοις τοι
δειδέχατ᾽ ἄλλοϑεν ἄλλος ἀνασταδὸν, ἡ 19 οἵ
uiv ó« ϑεὸν ὡς εἰσορόωντες | δειδέχαται μύ-
ϑοισιν sch. P ἐχδέχονται ἐπαίνοις, X 495 οἵ
σε ϑεὸν ὥς δειδέχατ᾽. cf. Athen. 13 F. E. M.
252, 10. 46, Eust. (ss 55. 1568, 31 Doed. Gl.
2084. H Weber EF. (ἐν -, ἀριδείχετος, δει-
κανάομαι, ON Tobia
(δεέλατα) Callistratus κε 252 npe pro si-
δατα v. Did. cf. δέλεαρ esca E. M. 254, 48 sed
v. Nitzsch.
δεέλετο (δείλη) ad "tenis vespertinum ver-
sebat. Aristarchus ἢ 989 pro volg. δύσετο sch.
HP δύσετο" ἐς δύσιν ἐκλίνετο. ᾿Αρίσταρχος
δείλετο, ὁ ἔστιν εἰς δείλην ἐχλίνετο. πρὸ δυ-
σμῶν γείρ, φησὶ, συνέτυχε τῇ Ναυσικάᾳ ὁ Οδυσ-
δείκνυμι — deiuoc
σεὺς cf. sch, E, Eust. 1580, 17. cum Aristarcho
faciunt Buttm. Lex. 2, 172 Legerlotz K. Zt
7, 302, Schmidt JJb. 73, 83, pro coniectura h
bent óe(Aero La Roche Ztft. f. óstr. G. 185
220 Hartel. ib. 1865, 339.
δείλη (v. δείελος) vesper. Φ 111 ἔσσεται
ἠὼς ἢ δείλη ἢ μέσον ἤμαρ | ὁππότε... . (ulti
in thesi produeta ante vocalem Hoffm, Qu.
1. 78) v. 1. δεέλης Did. χωρὲς τοῦ c δείλη
Nican, Ariston. δείλην ὅτε ἐνδεῖ D τοῦ ἡλίου
ἕλη τουτέστιν ἢ αὐγή Herod. T 56 τὸ δείλη,
βαρυνόμενον ἔχει ἔννοιαν συνϑέσεως" ἐτυμο:
λογεῖται γὰρ παρὰ ro ἐνδεῖν τῇ ἕλῃ δεέλῖ
sch. B ἡ μετὰ τὴν ἕχτην, ἢ καὶ πο ὀψία
χαλεῖται cf. V, sch. B 167, E. M. 361,
50. E. Gud. 185, 59. 136, 17, Or. 46, Dd 8
Hes., Eust. 881, 6. 1169, 35, Lob. Prol. 9. 106.
El. i 98. 414, 518 Duentz. K. Ztft. 15, 8
Buttm. Lex. 2, 162.
“δειλός (δὲ Curt. Et. 321. producit brevem
H. 1, 149 Duentz. JJb. 95, 373 L. Meyer K
Zt. Y/- 203) 1) ignavus N 978 £v9' O0 τὲ ὃ
ἀνήρ, ὃς ΓΝ ἄλκιμος ἐξεφαάνϑη cf. 279 sq.
sch. BL. — 2) miser, malus, improbus A 2
ἢ γάρ κεν ὃ. τε καὶ οὐτιδανὸς ei üb:
nonnulli ignavum interpretantur v sch
351 δαιλαί ro. δειλῶν γε xal ἐγγύαι ἐγγυὰ
σϑαι ubi δειλῶν rectius ad Martem refe
(Nitzsch, Doederl., Kays.) quam ad Volcanum €
sch. EPQV, X 431 ἐγὼ δειλὴ τί vv βείομαι
E 248 ἐμοὶ δειλῷ, v 115 ἐμοὶ δειλῇ, T 3
μοὶ δειλῇ, P 88 ὀφὶν δειλοῖσι γόου χατάπαυ
γενοίμην | Ariston. ἢ 9. ὅ. δειλοῖσιν εἶπεν, ὴ
τοῦ Tei E 574 τώ - δειλώ, E 999 ὦ LLO
ἐγὼ δειλός, Σ 54 ὦ μοι ἐγὼ δειλή, A 441
I| 887 P 201 Q2 518 à 618 c 889 ἃ δείλ᾽ He
rod. 4 441 ἀναγκαίως ἐκ πλήρους γράφι
τὴν λέξιν & δειλέ, δεῖ, ἵνα χαὶ ἡ στιγμ
ὁ τόνος ἀναλόγως καὶ Ἑλληνικῶς ἔχῃ. 0
δὲ zl ᾿Αρίσταρχος ἔγραφεν ἐκ nÀnoove,
Δίδυμος μαρτυρεῖ cf. id. P 201 Lehrs Qu. ep
49 Lob. El. 2. 314. 322. 334, 5 361 φ 98
δειλὲ ξείνων, P ἢ chi ) €
q 80 x 491 v 351 & δειλοί, - E
“αναῶν ἡγήτορες. . v. Sch. BL et Ψ᾿ 2239
τε ϑανὼν δειλοὺς exiguas τοκῆας C. pro|
ε 65 τῶν ὁ. ἑτάρων, d 464 βροτῶν - δει:
X31 76 Q 595 19 μι 841 ὁ 408 δειλοῖσι f
τοῖσιν | v. Ariston. Y 81 ἀντὶ τοῦ δειλὸ
Eust. 1246, 64. 1362, 2 Naegelsb. HTh. 375.
Duentz. Η Beiw. 14, P 670 *Y 65 105 221
τροκλῆος δειλοῖο | v. Ariston. *P 65. | v.
tonis et Plutarchi fuit pro volg. £2 528 zm
ἔμπλειοι, ὁ uiv ἐσθλῶν, αὐτὰρ ὃ δειλῶν
Apoll. Lex. 56, 50, EM. 261, 28, E. Gud.
27, Or. 48, 12, Hes., Eust. 1599, ie 1763
Lehrs Ar. 5. 117 Doed, Gl. 175, L. Meyer
Zft. 7, 903. Pi
δεῖμα (δι) terror. E 682 d. φέρων ave
h. Cer. 293 δείματι παλλ μεναι, E. M. 26]
ὃ φόβος cf. E. Gud. 136, 25, Suid., Hes. D
Gl. 175 (δειμαίνω).
δειμαένω (δεῖμα) timeo h. Ap. P. 226
μαίνοντες | — h. Merc. 407 δειμαίνω,
πισϑὲ τὸ σὸν κράτος codd. ϑαυμαίνω e
Stephanus. cf. Suid., Hes. 1
“Ιεῖμος (δι. producit syllabam 44 37 ὦ
Hofim. Qu. 1, 142) Terror. 4 440 ὥρσε δὲ.
μὲν "Aenc — | Δεῖμός͵ v ἡδὲ Φόβος A
ἡ ὃ. 6. Δεῖμος χαὶ Φόβος Ἄρεος υἱοὶ,
εἰς δ᾽ Αντίμαχος ἵππων Ἄρεος ὀνόματα ἀπο-
δωκὲν zrÀ., cf. id. Ν᾽ 299, sch. D, V, BL ad
21:87 περὶ δὲ Δεῖμός τε Φόβος τε} ἴῃ cli-
Ὁ Agamemnonis, () 119 ἵππους χέλετο Jet-
üv τε Φόβον τε] ζευγνύμεν v. Ariston ef.
. M.-361, 40. 704, 84, E. Gud. 136. 21, Bekk.
, 714, 22, Suid., Hes., Eust. 1008, 45 Lob.
hem. 282 Prol. 162 n. 13, Lehrs Ar. 179.
δεινός (δι. producit syllabam P 172 K 954
072 4 10 Φ 95 y 329 ε 52 h. Ap. P. 223, non
Seoiscit 60 133 ὦ 626 v. Hoffm. Qu. 1, 11. 142,
Meyer Qu. H. 132, Leskien Dig. 42, La
he HU. 48) terribilis. 1) de animantibus
Π 789 Φοῖβος δεινός, .1 514 ὃ. 9s0c idem,
ll "4one | δ., 4 822 δεινοῦ - ϑεοῦ Solis, E
(i9ec.) δεινήν - ϑεόν Minervam cf. Z 380
Ib x 41 h. 11, 2, ἡ 246 [255] μ 449 δεινὴ ϑεός
llypso, £136 48 μι 150 à. ϑεός Circe, X 394
»5j τε καὶ αἰδοίη 9sóc Thetis, E 741 I'og-
ἕη κεφαλὴ δεινοῖο πελώρου | δεινὴ τε σμερὸν n
f. 4.634, — 9 22 ὥς κεν Φαιήκεσσι φίλος
ἄντεσσι γένοιτο Ι,δεινός τ᾽ αἰδοῖός τε Ulixes,
284 ὃ. τ᾽ αἰδοῖός, τε “μετὰ Κρήτεσσι τετύ-
γμὴν |, Τ' 172 αἰδοτός τέ μοί ἐσσι, φίλε Exvo£,
᾿ς τε | Priamus v. ANaegelsb. et sch. BL 4 654
ἴος ἔχεῖνος | ὃ. ἀνήρ ΠΑΘΙΠΠΟς, 4A 418 δεινόν
to ἐύντα aprum, B 321 δεινὰ πέλωρα viu
405 δεινός τ᾿ εἰς ὦπα ἐδέσϑαι ]leo, h.
oy -|6., z 168 δεινοῖο πελώρου ] Ee
h ED 228 πέλωρ μέγα τε δεινόν τε! Apollo
delphinum mutatus, z 401 δεινὸν δὲ γένος
ϑασιλήιόν ἐστι) χτείνειν ubi cum attractione
[yévog referri videtur, & 119 ἀϑάνατον xa-
ν -| δεινόν τ᾽ ἀργαλέον τε Scylla, h. Ap. P.
8] 174 δεινόν v? ἀργαλέον τε Τυφάονα. ---
2) de inanimatis τ 260 430 w 327 δεινήν τε
J ἄρυβδιν ] 7 822 μέγα tt δεινόν τε mare,
1 E δεινοὺς κόλπους ἁλὸς, Φ 95 ποτα-
MO χατὰ δεινοῖο sch. A μεγάλου z καὶ 9ev-
οὔ, Eust. cur: Veneto ócvozo sch. V δινὰς
oc xal ἤδη ἀχροχελαινιόωντος sed cf.
- Φ et Y p. 220, 4 [157] δεινὰ ῥέεθρα |
H, Z 189 δεινὸν ᾿ἀποπνείουσα πυρὸς
: ^8. 185 δεινή - φλόξ, ε 817 δεινή - ἐλ:
| ϑύελλα, Ο 626 ἀνέμοιο δὲ δεινὸς dut
"Ariston., μ' 94 δεινοῖο βερέϑρου ΒΡ 75
n λαῖτμα θαλάσσης | δ. T ἀργαλέον τε,
7 μέγα κῦμα - ὃ. τ᾽ ἀ. τε, P 688 δεινός:
αὖος γενίων, Α 49 δεινή - zAayyn, N 691
Üc- ἀυτῆς), Π 104 δεινήν - ae La v. Sch.
Lu 415 deri ϑεείου - ὀδμή Ι, Φ 199 δει-
jv deu E789 0 309 «tyíóc-| 6., X 134
Bn -|4&, H 245 266 Αἴαντος ).
Y 259 év δεινῷ σάκει Did. τὸ δινῷ δὲ
τοῦ δινεῖσϑαι provoeans ad
κ 254 972 ὅπλοισιν ἐνὶ
Eo. A 200 Bed - ὄσσε Minervae, ,g 479
ας δ᾽ Achilli, 3. 409 ἔπος- Ἰ δι, 9 169 ἔπος - |
γαλέον τε, y 145 τὸν ᾿Αϑηναίης δεινὸν
v», H 316 ἀγορή — | δ. τετρηχυῖα propter
ultum, falso Bets 684, 41: pavida, JV 100
ϑαῦμα —|9$5, B 755 ὅρκου - δεινοῦ, 0
186 h. Ap. D. * 88| ὅς τε μέγιστος] ὅρζος
ἱξενότατός τε Syn - ϑεοῖσιν. — 8) adv. a)
iov I'337 A 42 0 [481] Π 138 .X 124 9. δὲ
0s καϑύπερϑεν ἔνευεν | cf. Z 470, Γ' 342
ὃν δερκόμενοι ct. 3 815 quem loeum recte
erat Lehrs Bn. M. 17, 483, .4 37 Γοργώ - |
re Dd 490 4. δ᾽ ἔβοαχε χαλκός, Y
& βρόντησε πατήρ ct. Θ 133, «1 10 ἤνυσε
oin τε d. t£ | ὄρϑι᾽, cf. X 401 II 566,
δεινός — δεῖτενον
242 ἀμφὶ δὲ πέτρη | δ. ἐβεβού εἰν, h. 27, 8
φ Ὁ BOUE
peo δ᾽ ἐπί - ὕλη | d. ὑπὸ ,Ζλαγγῆς ϑηρῶν V,
38, 10 μέγας δ᾽ ἐλελίξετ' Ὄλυμπος } ὃ., T Ἢ
ἐν δέ οἱ ὅσσε | &.,— ἐξεφέανϑεν, ε 804 μέγα
κῦμα -- à. ἔρευγ μενον, e 814 μέγα κῦμα - |ó.
ἐπεσσύμενον, n" 85 Σκύλλ ha - δι λελακυτα, μι 235
ὃ. -ἀναρροίβδησε ϑαλάσσης - ὕδωρ. 4 106 τρὶς
δ᾽ ἀναροιβδεῖ | 9., A 608 ὦ 179 d, παπταίνων, X
226 ἀκάματον πῦρ! δ. - - δαιόμενον, d 240 ὃ. δ᾽
ἀμφ᾽ age κυκώμενον ἵστατο κῦμα, ubi
minus bene pro adi. accipitur. — b)ésvé E
439 II 706 Y 448 ὁ. d ὁμοκλήσας, O 18 5. δ᾽
ὑπόδρα ἰδών sed h. 48 δεινὸν δ᾽ ὕ. ἐδών.
— οὐ}; fut X 315. Becral pro χαλαΐ v. Did. —
Herod. 2, 490, 15 ó δέους ἐμποιητικὸς, Apoll.
Lex. 57, 92 ἀξιωματιχός, ἐντροπηματιχός C
EM. 262, 538, E. Gud. 135, 28. 605, 19, Or. 46,
9, Suid., Hon Lex. Seg. 234, 94, Eust. 504,
15} 1579, '85 b. Meyer K. Ztft. 7, 908 Doed.
Gl. 177. — óziogc v. δέος.
δειπνέω (δεῖπνον) ceno. T 804 δειπνῆσαι,
. 813 ὁ 397 δειπνήσεις non pransus, sed cena-
tus, o 79 δειπνήσαντας, o 359 δεδειπνήκει Ari-
starchus δεδειπνήκειν v. Did., La Roche HT
194 (Aristarchus vs. damnavit v. : Ariston, X ᾿ 929),
t 185 ἵνα δειπνήσειαν ἑταῖροι |, ε 95 ξ 1
δείπνησε καὶ ἤραρε ϑυμὸν ἐδωδῇ, 9 506 ἐδείσ-
vtt Bekk. Kays. ἐδείπνεε, ὃ 685 ὕστατα καὶ
πύματα νῦν ἐνθάδε δειπνήσειαν |, v 119 νῦν
ὕστατα δειπνήσειαν |, |, h. Ap. P. 819 δειπνῆσαι -
παρὰ νηΐ ubi sensu latiore dictum est cf. v. 888
δόρπον ἔπειτ᾽ εἵλοντο. — v. l fuit δειπνῆσαι
ἡ 215 pro δορπῆσαι v. Did.
Urbe: (δεῖπνον Curt. Et. 575 n.) tem-
pus cenae. o 170 ὅτε δὴ ó. ἔην sch. BHQ ὀξν-
τόνως μὲν τὸ He aes βαρυτόνως δὲ ὅ καιρὸς
τοῦ δείπνου cf. sch. E. M. 962, 45 διὰ τοῦ
εἰ γράφεται, Suid. P Zonar. 475 habent δεί-
πνητὸς cf. Eust. 1814, 36, Hes. s. v. δειπνηστύν.
δειπνέζω (δεῖπνον) cenam praebeo. ὃ 5385
χατέπεφνον | δειπνίσσας v. sch. B, Δ 411 ἔκτα -
οἶκον δὲ χαλέσσας] δειπινίσσας sch. B δεῖπνον
δούς. cf. Suid. Lex. Ser. 133, 38, Eust. 1508; 1.
δεῖπνον (ex δέπινον, rad. em, δαπ, lat. daps
cf. skr. dápajàmi Curt. Et. 218 Benf. 2, 271
Christ Lautl. 44, Legerlotz K. Ztft. 8, 397)
pon lautior qua in die fruimur cena. Ariston.
Q 194 τρὶς τροφὰς ἐλάμβανον ot ἥρωες ct.
sch. EHMTV 520. Καὶ 575 δείπνῳ ἐφιξανέτην
Ariston. E δ. ὅτι ἐπὶ πάντων τοῦτο “νοητέον,
zal ὅτι ἠριστοποιοῦντο. » «γὰρ πρωϊνὴ ἐπέστη.
o 2394 ἱζ᾽ ἐπὶ δεῖπνον, Z2 560 γυναῖκες | ὁ.
ἐρίϑοισιν λεύκ ἄλφιτα πολλὰ πάλυνον | | Ari-
ston. ἡ ὃ. 0. ὃ. τὸ “ὑφ᾽ ἡμῶν ἄριστον, “88
ἦμος e ,Oovtüuoc περ ἀνὴρ ὁπλίσσατο 8.|
Ariston, ὅτι Ζηνόδ. yo. δόρπον" o? λέγει δὲ
δεῖπνον τὴν ἑσπερινὴν νῦν, ἀλλὰ δεῖπνον κα-
As ὃ ἡμεῖς ἄριστον, xc)? ἣν ὥραν zai ó
δρυτόμος ἐριστοποιεῖται cf. sch. BL et V
Schoemann op. 9, 23 Lehrs Ar. 128, ε 311 σὺν
δύω μάρψας ἀπ λ Ὁ ΠΗ 9. | c£. x 116 ubi v.
iE δόρπον v. sch. H., τ 419 6. ἐφοπλίσοαι, ὦ
360 ὡς ἂν 9. ἐφοπλίσσωσι τάχιστα l; o 9214
v 175 αἶγας ἄγων - | ὃ. ,μνηστήρεσσιν, k 215
ὃ. δ᾽ «iy συῶν ερεύσατε ὅς τις ἄριστος,
B 399 à. ἕλοντο cf. Θ 53 (v. sch. V) ζ 97 ε 86
z DT. 9 176 ἐν ὥρῃ ὃ. ἐλέσϑαι |, B 381 ἔρ-
χεσϑ᾽ ἐπὶ δι ubi exercitus mane exit ad pugnam
v. sch. ABL, D, V, cf. T 275, T 171 9? 198 6.
ἄνωχϑι | ὅπλεσϑαι, T 316 μοὶ - ἐνὶ χλισίῃ λα-
ρὸν παρὰ ὁ. ἔθησεν |, T 846 οἔχονται μετὰ
284
4., ó [624] ὦ 412 περὶ ó.
rvorTO ,
μοι d. δοῖεν, B 888 εὖ δέ τις ἵπποισιν ὃ. δότω,
o 77 (ubi "elemachus mane iter capessit) 94.
d. - τετυχεῖν, v 990 0. - τετῦ ὕχοντο | ἡδύ τε καὶ
μενοεικές, ὦ 386 id ἐπεχείρεον, o 500 6.
v ἐντύνοντο, h. Cer. 98 ὃ. δ᾽ ἠρτύνοντο, ubi
sensu latiore dictum p cum sequatur «ἀλλ᾽
ἐμοὶ οὐ δόρποιο κτλ. v. Baum., t 821 ὥς χ᾽
ἔνδον - δείπνοιο μέδηται), « α 194 δείπνου πασ-
σάμενος v. sch. V, ó 61 ó. πασσαμένω sch.
HMQ τοῖς ὁδοιπορήσασι δείπνου δηλονότι γε-
νομένου" αὐτὸς γὰρ ἑξξῆς φησι “δόρπου" (213)
καὶ “μεταδόρπιος᾽ (194) cf. Rumpf Πάμοπ. Μο-
nel. 17 Lehrs l. c., « 184 μὴ ξεῖνος - | δείπνῳ
ἀδήσειεν. v. 1. fuit. Zenod. δεῖπνον 44 730
pro δόρπον v. Ariston. cf. Choerob. 193, 30,
E. M. 262, 35, E. Gud. 136, 35. 38. Or. 44, 15,
Suid., Hes., Poll. 6, 101, Eust. 838, 1. 1432,
1791, '40 Doed. Gl. 9469 Lehrs Ar. 197. ERAS
δειπνίζω, δειπνηστός).
δειρές (δειρή) jugum montis. h. Ap. P. 108
πρὸς δειράδα «elo. | Suid. o£ τραχώδεις τόποι
τῶν ὁρῶν, Hes. ἐξοχάς, κορυφάς. ἱπολυδειρ ἄς)
δειρή, (lat. dorsum Curt. Et. 221, Stud. 1, 1,
256, Pauli Koerperth. 12 Fick W. 86) 1) collum
4 36 δράχοντες ὀρωρέχατο προτὲ δειρήν |,
-z 419 στῆϑος - ὑπὲρ ἄντυγος, ἄγχοϑι δειρῆς h
M 904 χατὰ στῆϑος παρὰ δειρήν |, ψ 208 &u-
qi δὲ χεῖρας | δειρῇ βάλλ᾽ Ὀδυσῆι, à 240 δει-
0s δ᾽ ov πω πάμπαν ἀφίετο πήχεε, χ 472
ἀμφὶ δὲ πάσαις | δειρῇσι βρόχοι ἦσαν, I' 896
ϑεᾶς περικαλλέα ὃ. |, h. Ven. 181 δ. τε καὶ
ὄμματα χάλ᾽ ᾿ἀφροδίτης !, I'37 ἄγχε δέ μιν -
ἑμιὰς ἁπαλὴν ὑπὸ ὁ. |, 285 στήϑεά τ᾿ ἢ δ᾽
ἁπαλὴν. δ. zal χαλὰ πρόσωπα, h. Ven. 88 ὅρ-
μοι δ᾽ ἀμφ᾽ ἁπαλῇ ὁ. - ἦσαν |, h. 6, 10 ὅ. δ᾽
ἀμφ᾽ ἁπαλῇ, N 902 χε φαλὴν δ᾽ ἁπαλῆς ἀπὸ
δ. | κόψειν, € 177 κεφαλήν - ταμόνϑ᾽ ἃ. ἀπὸ
9.| idem vs. a Zenodoto insertus est post 154
v. Ariston. Duentz. Zenod. 155. — 90 ἕξ δέ
τέ οἱ δειραὶ περιμήκεες Scylae, 8 153 δρυ-
τναμένω δ᾽ ὀνύχεσσι - δειράς aquilae. — 2) gula
h. Mere. 183 περᾶν ἱερῆς κατὰ δειρῆς.
Apoll. Lex. 56, 32 ὃ τράχηλος. Extat δὲ
ἀπὸ τῶν τετραπόδων, διὰ τὸ ἀπὸ τούτων τῶν
μερῶν ἄρχεσϑαι δείρεσθαι, E. Gud. 136, 53.
137, 3. 0. τὸ ἔμπροσϑεν. τοῦ τραχήλου, x«9' 6
ἐστιν ὃ φάρυγξ, αὐχὴν δὲ τὸ ὄπισϑεν cf.
Choerob. Orth. 194, 10. EM. 262, 53 Suid, Hes.
Lob. Prol. 65. (δειράς,, δειροτομέων.
δειροτομιέω (δειρή, τέμνω) cervicem ab-
scindo, decollo. d» 89 ἄμφω δειροτομήσεις |
sch. D τὸν τράχηλον χόψεις V χαταχρηστι-
κῶς, ἀν αἱρήσεις, d^ δδῦ ἀνάλκιδα δειροτομή-
σει}, z 849 μή με λιλαίεο δειροτομῆσαι v.
sch. Q, h. Merc. 405 δύω βόε δειροτομῆσαι |,
T O74 τῶν ἐνέβαλλε πυρὶ δίο δειροτομήσας |
canes. cf. EM. 256, 57, Hes., Eust. 94, 4. (ἀπο-)
Δεισήνορα (δείδω) Troianum Hector adno
tatur P 217.
δέκα (skr. zd. dacan, lat. decem, goth. tai-
hun ahd. zehan, ksl. deseti Curt. Et. 129) de-
cem. B 372 6. μοι Gur pod aM: B 489 οὐδ᾽
εἴ μοι ὃ. μὲν γλῶσσαι ὃ. δὲ στόματ᾽ εἶεν οἵ.
sch. A, B 618 ὁ. δ᾽ , ἀνδρὶ ἑχάστῳ]νῆες ἕποντο,
A 347 χαὶ εἰ δ. πύργοι ᾿Αχαιῶν] ὑμείων προ-
πάροιϑε μαχοίατο, [125 264 0 199 9. δὲ χρυ-
σοῖο τάλαντα, T 247 42 282 χρυσοῦ - ὃ. πάντα
τάλαντα], 494 9. CORE - χυάνοιο | c. hiatu
ilieito v. Hoffm. Qu. 8 Ὁ. Meyer Qu. Il.
ἐνὶ He) γάροιοι πέ-
δειράς -- δέμας
« 155 ὅ. ἑταίροισιν δόμεναι, 0 316 εἴ
. δὲ
127, 4 33 DEZ ὃ. χάλχεοι, Ψ 851 8. μὲν
πελέχεας ὃ. δ᾽ juni ext |, *P 882 πελέκεαι D
à. avra, ω 340 ὃ. μηλέας, c 160 ἐμοὶ δὲ.
δέχ᾽ ἔξελον οἴῳ | (αἴγας), ε 278 ἡ 967 ἑπτὰ δὲ
καὶ ὃ. — ἤματα, o 63 ἑπτὰ δὲ καὶ ὃ. - νῦ-
κτας τε xal ἡμᾶρ |. cf. Dekk. an. 710, 4. (0e
κάπηχυς δεκάς, δέκατος: et) Ἴ
δεκάκες͵ (δέχω) decies. 1 379 εἴ μοι ὃ. τε
καὶ εἰκοσάκις τόσα δοίη NP d 2349 εἴ, χεν à.
τε xal εἰχοσινήριτ᾽ ἄποινα ] στήσωσο᾽.
δεχάπηχυς qui decem cubitorum est v. Dr
fuit Z 319 ἔγχος ἔχεν δεχάπηχυ pro ἔχ᾽ ἕνδες
κάπηχυ v. Herod. E. M. 599, 41, E. Gud. 403,
δεκάς (δέκα) decas. B 126 εἰ - ἡμεῖς δ᾽ εἰς
δεκάδας διακοσμηϑεῖμεν v. sch. bL, Fre
B 128 πολλαί xtv δεκάδες δευοίατο olvo ox $010)
z 245 μνηστήρων δ᾽ οὔτ᾽ ἂρ δεκὰς ἀτρεκὲς
οὔτε δύ᾽ οἷαι ]. Lex. Seg. 940, 11 αἱ τῶν à]
δρῶν ἀνὰ δέκα συναγωγαί cf. E. M. 293,
E. Gud. 137, 27.
óéxc&tog ᾿Ἰδέχα Brugman Curt. St. 4, 72)
cimus. & 325 7 294 ἐς ὁ γενεήν. Ζ 1τῦ ῳ δ
ὅτε δὴ ὃ. ἐφάνη - ἠώς |, t. 192 τῷ δ᾽ ἤδη ἢ
jj ἑνδεκάτη πέλεν ἠώς |, h. Cer. 51 ὕτε δὴ ὃ
οἱ ἐπήλυϑε - ἠώς, I 574 ὅτε δὴ ὃ. μοι ἐπ
νύξ, u 447 ἐννῆμαρ - ὃ. δέ - νυχτί cf. ἡ [2
ξ 314, h. Merc. [11] τῇ δ᾽ ion, ὃ. μεὶς οὐρανῷ
(urine. B 329 τοσσαῦτ᾽ ἕτεα - | τῷ « ὃ
v. Naegelsb., t 107 (άϑετ. v. sch. BQ) εἰνάετες
δεκάτῳ δέ εἴ. & 241 εἰ, — τὼ ὃ. δέ, M 15 x
18 ὃ. ἐνιαυτῷ |, 0, 404 418 οὐδέ xtv ἐς δεχέ
τους - ἐνιαυτούς | ἕλκε ἀπαλϑήσεσϑον ubi
pro ἐς δέχατον ἐνιαυτόν vel pro ἐς δέχα dvi
τούς cf. Eust. — suppletur ἡμέρῃ A 54 9
« 29 ἐγν ἥμαρ — | τῇ δεκάτῃ δ᾽ cf. 2 612, ἐ
ἐννῆμαρ - αὐτὰρ δέχατῃ v. Naegelsb. 4 54
Roche HSt, 9. — v. l fuit ἐν exero ἐνιαὺ
pro évóezdro y 391 v. sch. E, Eust. 1478,
cf. E. M. 953, 47 E. Gud. 187, 37.
δεχἄᾶ- 74ot decem milia. E 859 5 148
gov τ᾽ ἐννεάχιλοι ἐπίαχον ἢ δεκάχιλοι |.
ρες ἐν πολέμῳ v. 1. δεχάχειλοι Sch. Ap.
σταρχος͵ ἐννέα (s. δέκα) χείλη ἔχοντες, éx μὲ:
ρους σώματος (?) cf. Eust. 614, 44. 972, 50.
Hes. δεχάχειλοι" δεχακισχίλιοι.
δέχτης (δέχομαι) mendicus. ó 948 ἄλλῳ
αὐτὸν φωτὶ aet eoe o πτῶν ἤισχεν | δέχτῃ, s
HMQT ὁ χυχλιχὸς τὸ “έκτῃ ὀνοματιχῶς. dio.
(cf. Welcker ep. ede 51) Aoíataozoc δὲ δὲ
μὲν matta, . .. Cf. sch. E, Apoll. Lex. 57.
ἐπαίτῃ, παρὰ τὸ δέχεσϑαι, Hes., Eust. 1494
Lehrs Ar. 153 Naegelsb. HTh. 301 Fried
Phil. 4, 581.
“Δελφίνεος Apollo a delphino vocatus h
495; cf. Paus. 119, 1. i
δέλφιος corrupta vox ἢ. Ap. P. 318 v. B.
δελφίς (cf. drámuis skr. garbhas *Bauch
Curt. Et. 436 Stud. 2, 1, 60, cum skr. g
componit, eA rOneE rapacem interpretatur Du
ler Or. u, Occ. 2, 2, 334 v. Bent. 2, 139) €
phinus, qd 22 ὑπὸ ᾿δελφῖνος μεγαξήτεος Y.
B, V, & 96 ἐχϑυάᾳ — | δελφῖνας, h. Ap. P
δέμας δελφῖνι ἐοιχώς |, 316 εἰδόμενος
qv. Apollo, h. 7, 58 δελφῖνές τ᾿ ἐγένοντο nau
tae. cf. E. M. 955, 24 E. Gud. 30, 36, S
Eust. 1221, 31.
Δελφοί "Delphi h. 97, 14. Cf. Πυϑώ.
δέμας (su. Curt. Ét. 220 Pott E. F. 1!
statura, corpus, E 801 μικρός - ἔην 0., y 368 9.
163 ὁ. ἀθανάτοισιν ὀμῦξορ, P 858 à. Περίφε
ἐοιχώς |, h. Ap. P. 292 ὃ. δελφῖνι ἐοικώς
h. Ven. 55 ὅ. ἀθανάτοισιν 4|, 4 986 ὅ. δ᾽ ἂν-
ὅρεσσιν ἐΐχτην |, Θ 805 ὁ. "via ϑεῆσιν l
producta ultima, 9 194 » 222 ἀνδρὲ ὃ, ὃ
796 (εἴδωλον), - d. δ᾽ ἤιχτο γυναικὶ lv 986 x
157 v 31 οὗ. δ᾽ ἤἥιχτο γυναιχί, v 194 ἔοιχε d.
βασιλῆι ἄναχτι, —— A-T15 ov ἐϑέν ἐστι χε-
θείων | οὐ ὃ. οὐδὲ φυήν cf. sch. A, Naegelsb.
ef. € 212, ἡ 210 | ἀϑανάτοισιν Dore — [οὐ ὥ.
οὐδὲ φυήν, cf. h. Ap. P. 987, — 9 116 ὃς
Bo Env εἶδός τε ὃ. TE | “Φαιήκων, 4 469
7 Δαναῶν, σ 251 t 194 ἐμὴν ἀρετὴν εἶδός
& εἶ τε | Penelopae, h. Ven. 241 τοιοῦτος ἐών
εἶδός τε 9. c£ | — 9 376 8. χαὶ εἶδος ἀγητός |
ef ξ 177 (v. 1. φρένας v. La Roche), ε 213 ϑνη-
€ ἀϑανάτῃσι ὃ. καὶ εἶδος ἐρίζειν |, — x 174
4. v ὥφελλε xcl ἥβην | Ulixis, — IN 46 εἰσά-
μενος, Κάλχαντι ὃ. καὶ ἀτειρέα φωνήν | P 555
εἰσαμένη Φοίνικι ὃ. x. &. q.| X 927 Δηιφόβῳ
ξιχυτα à. zv. ἀ. 9. |-— B 26 401 Χ 206 ὦ 503
548 Mérroog: εἰδομένη ἠμὲν ὃ. ἠδὲ zal αὐδήν,
T 381 ὁ. qor ἦν τε πόδας τ᾽ Ὀδυσῆι ἢ ἔοιχας »
z 940 συῶν d ἔχον κεφαλὰς φωνήν τε τρί-
χάας τε] χαὶ δ. Zenod. πόδας ν. Did., o 307
χαλὸς μὲν 9. ἐστίν, 313 εἰ τοιύόσδ᾽ εἴη ἠμὲν
d. ἠδὲ χαὶ ἔργα] canis Ulixis. — 2) adv. instar
41 596 N 763 P 366 21 μάρναντο à. πυρός
Sch. A X 1 πυρὸς τρόπον cf sch. AB, 1, .4
596, Iles. La Roche HSt. 92 Apoll. Lex. 57,
26 Eust. 645, 35. 1110, 1. — c£. Plut. poes. Hom.
194 Herod. μον. À. 99, 5 Bekk. an. 1095, Hes.
σῶμα. μορφή. ἰδέα, τρόπος, EM. 955, 36 E.
Gud. 138, 10. 19. 520, 8 Eust. 61, 36. 666, 24.
Lehrs Ar. 86 Doed. Gl. 353.
déuvtov (δέμω) stratum. ζ 90 ἐπέσσυτο
Let Ard |, 9 982 πάντα δόλον περὲ ὃ.
tur» | 9 296 εἰς ὅ. βάντε, cf. 9 314 εἰς ἐμὰ
ER. 641 0297 ἡ 366 9. ὑπ᾽ αἰϑούσῃ ϑέμε-
xal ῥήγεα - duBeldew,; τ 599 τοὶ χατὰ ó.
ϑέντων |, t 318 χάτϑετε εὐνήν | ὃ. zal χλαι αἱ-
νάς͵ xul ῥήγεα, À 189 οὐδέ οἱ εὐναί ] ὃ. «.
εἰς à 301 ὅ. ᾿δὲ στόρεσαν, v 139 δέμνι᾽ pa
ὑποστορέσαι δμωῆσιν 9 277 ϑάλαμον,
ϑι οἱ , φίλα δέμνι᾽ ἔχειτο |, v. 1. fuit δέμνια
TO χώεα w 180 rec. Kays. cf. disput. tert. 4.
Apoll. Lex. 57, 98 τὰ στρώματα, E. M. Zyzoi-
Tit στρώματος. κλίνη, E. Gud. 188, 91, or. 44,
"Suid, Hes, Eust. 1368, 40.
go) (δεμ οἵ. skr. damas zd. dema lat. do-
, ags. timber ksl. domii Curt. Et. 290 Pott
"11 961 Grassmann K. Ztft. 11, 15) aedifico.
1) act. 1349 τεῖχος ιἔδειμε, H 436 τεῖχος ἔδει-
μαν 1 πύργους 9^ ὑψηλούς, Ξ 32 τεῖχος ἐπὶ
τρύμνῃσιν £d. |, Φ 446 Τρώεσσι “πόλιν πέρι
χος ἔδειμα, HI 381 ποτὶ δ᾽ αὐτὸν δείμομεν
| πύργους (ci. aor.) w 192 τῷ δ᾽ ἐγὼ ἀμ-
àv ϑόλαμον δέμον, h. Merc. 87 γέρων -
Qv iv9ovoar ἀλωήν ,colens. — 2) med. 5 9
ITO οἴχους |, ξ ξ 8 αὐλή - ἥν ó« συ βώτης
δείμαϑ᾽ ὑεῦσιν» - Grüztoc - ῥυτοῖσιν
ἐν Zenod. δείματο οἷος v. Did. cf. Η. We-
EF. 103. — 3) pass. N 683 ὕπερϑεν τεῖ-
ἐδέδμητο χϑαμαλώτατον, Z 945 94λ «uot -
οἱ ἀλλήλων δεδμημένοι cf. 349, « 426 ἔνϑα
ἔλαμος περιχαλλέος αὐλῆς] ὑψηλὸς δέ-
περισχέπτῳ evi χώρῳ, ε 185 περὶ δ᾽
|| ὑψηλή ó. χατωρυχέεσσι λίϑοισιν | .
phanes βέβλητο *. Did. cf. Nauck Ar.
ξ 6 ἔνϑα οἱ αὐλή] ὑψηλὴ δι... Apoll.
ὅτ, 3 δέδμητο" κατεσχεύαστο vt E. M.
τ. 36. 262, 8, E. Gud. 154, 39, Suid., Eust.
; 98. (δέμας, δέμνιον, ἐύδμητος, ϑεόδμὴ-
,
δέμνιον — δεξιός
280
τος, δόμος, μεσόδμη, δῶ, δῶμα, Bvacodo-
nuevo).
δενδίλλω (redupl ex dra rad. ortum putat
Curt. Et. 508 Fick W. 84, ad δένω quod sumit
refert Doed. Gl 2492 cf. jovéo) oculos huc
iluc verto, cireumspecto. 7 180 τοῖσι δὲ πόλλ᾽
ἐπέτελλε -| δενδίλλων ἐς ὃ ἕχαστον. . sch. AD
διανεύων τοῖς ὀφϑαλμοῖς Ὁ ἢ περιβλέπων,
ἀπὸ τοῦ διειλεῖν cf. BL. sch. BQ σ 11 ἐλλοι
oi ὀφϑαλμοί, ἀπὸ τοῦ εἰλεῖσϑαι, ὅϑεν τὸ δεν-
δίλλων, Apoll. Lex. 57, 15 5 περιβλεπόμενος cf.
sch. Ap. Rh. 3381. EM: 255, 50. 342, 42 E. Gud.
138, 26, Suid. τοῖς "ERU νεύων, "Hes., Eust.
745, 34.
δένδρεον (δρῦς Curt. Et. 224, ex δένδρεκον
rad. óg£z, drav ortum putat Ahrens 4dovzc p. 18
cf. Misteli K. Ztft. 18, 188. bisyllab. δενδρέῳ
P 153, δενδρέων τ 590) arbor. 1" 159 δενδρέῳ
ἐφεζόμενοι Zenod. δένδρει v. Ariston. La Roche
HT. 208, Φ 338 Ξάνθοιο παρ᾽ ὄχϑας | δένδρεα
zat τ 119 βοίϑῃσι δὲ δ. καρπῷ |, e 336 δέν-
dor ἐυχτιμένην zer dA ov Ἵ, t 520 δενδρέων
ἐν πετάλοισι, h. Ven. 270 ἀζάνεται - ὃ. χαλὰ b
I 541 πολλὰ δ᾽ ὅ γε προϑέλυμνα χαμαὶ βάλε
9. μακρά |» 488 "dgvtónoc - τάμνων à. ua-
χρά |, € 238 991 δ. μαχρὰ πεφύχει, 1 «va πά-
λαι, περίχηλα, τά ot πλώοιεν ἐλαφρῶς |,cf
s 941 σ 359 d. μαχρὰ φυτεύων |, ἡ 114 ἔνϑα
δὲ δ. μαχρὰ πεφύχει τηλεϑόωντα ; v 196 ὁ.
ti. εϑύωντα, N 431 ὁ. ὑφιπέτηλον |, ὃ 458 γί-
γνετο - ὅ. ὕψιπέτηλον | Proteus, 2 588 ὅ. an
ὑψιπέτηλα κατὰ χρῆϑεν χέε χαρπόν . cf. Hes.
Eust. 396, 56. 1435, 45 Doed. Gl. 228.
órrógntts (δένδρον) arboribus obsitus, « 51
νῆσος δενδρήεσσα cf. Sengebusch Ariston. 32,
h. 19, 3 ἀνὰ πίση | δενδρήεντ᾽, t 200 h. Ap. P.
57 906 £v ἄλσεϊ, δενδρήεντι ; 'h. Ap. D τὸ 143
Ap. P. 43, 67 ἄλσεα δενδρήεντα cf. Eust.
1694, 7, Schuster Ztft. E óstr. G. 10, 23.
“εξαμένη Nereis Y 44, ubi cf. sch. B de
accentu, praet. Eust. 1229, 20.
Az ξιάδην (Igtvoor) Dexii filium Glaueus in-
terfecit H 15.
(δεξεώδη») nonnulli legerunt H 15 interpre-
tati: ἃ dextra parte aut cum ὦμον iungentes
dextrum cf. Nican. Apoll. Lex. 57, 99 E. M.
956, 37, E. Gud. 139, 3, Hes.
E (δεξιόῷ dextram jungo. ἢ. ὃ, 16
ἠσπάζοντο ἐδόντες | χερσί t^ ἐδεξιόωντο. Suid.
προσάγεσϑαι, ξενοδοχεῖν, φιλοφρονεῖσϑαι cf,
E. M. 259, 31, E. Gud. 137, 52, Hes, Eust. 129,
12. 234, 4l. Lob. Rhem. 187 non bene Doed.
Gl. 2042 dezriv ξαυτῷ ποιεῖσϑαι.
δεξιός (skr. dakshinas zd. dashina, lat. dex-
ter, goth. taihsvó ksl. desinüi Curt. Et. 220 Pott
EF. i 85 Ebel K. Ztft. 5, 188) dexter. 1) 4 481
μαζόν 1 δι, 4 584 μηρόν - ὃ. E 66 XN 651 γλου-
τὸν χάτα 0., E 46 98 4 507 X 450 ΠῚ 343
209133 30 462 502 (άϑετ. v. sch. H) 695 τ 452
(v. Ameis app.) ó. ὦμον | cf. E 189 II 389 468,
iU 336 τὸν ὃ. ἵππον]. — 2) K 542 δεξιῇ ἡσπά-
ζοντο sc. χειρὶ (correpta ultima). — 3) B 341
4 159 δεξιαί, αἷς ἐπέπιϑμεν | Hes. αἵ γινόμε-
ναι χατὰ συνϑήχας ἐπαφαὶ τῶν δεξιῶν χει-
ρῶν Suid. συνϑῆχαι. has dexteras ad foedms
sanciendum datas in foedere ipso non comme-
moratas esse vituperat Lachm. Betr. 19, excu-
sat sch. BL 4 159 ὅδ, ἐγένοντο ἴσως κατὰ τὸ
σιωπώμενον cf. Eust. .Schoemaun op. 3, 2. —
4) c. praep. H 238 οἶδ᾽ ἐπὶ ós&ié, oid" ἐπ᾿
ἀριστερὰ νωμῆσαι βῶν v. sch. BL, V, La
TWwI
" ἵ ) H
j
286 Oc£rreooc
Roche, cf. M 239. item .B. 353 Bekk. MB 1864,
89 scribi volt ἐπὲ δεξί, pro ἐπιδέξι᾽ et v. l. est
ἐπὶ δεξιά q 141 pro ἐπεδέξια cf. Buttm. Lex.
1,165 Lob. Phryn. 259, Δ΄ 808 emi δεξιόφιν ὁ
παντὸς στρατοῦ ubi acc usativum agnoscunt sch.
X. D M. 800, 9 E. Gud. 411, 15 Suid., cf. Lob.
El. 2, 255. 960, genetivum La Roche, localem
Dolbcheck abl. loc. instr. 49. — 5)in auguriis
Kk 214 τοῖσι δὲ “δεξιὸν ἧκεν ἐρῳδιόν, M 2599
sU enl de& ἴωσι πρὸς ἠῶ τ᾽ mv Tt
εἴτ᾽ ἐπ᾿ ἀριστερά (οἰωνοῦ) Ariston. δεξιὰ τὰ
πρὸς ἀνατολάς λέγει, Ν 821 o 160 525 οἱ -
ἐπέπτατο ὁ. ὄρνις |. ὦ ,294. αἴτει δ᾽ οἰωνόν - ἢ
&., Q 312 πέμψον δ᾽ οἰωνόν --- | 4, 2. 3820 zi-
Guo δὲ σφιν ἢ ὃ. ἀίξας ὑπὲρ ἄστεος (περπνός 2»
B 154 δεξεὼ ἠΐξαν διώ T! οἰκία καὶ πόλιν αὖ-
τῶν | (αἐετώ), sch. EQS ἀνατολιχοί. δεξιὰ γὰρ
τὰ ἀνατολικὰ λέγει ὃ Ὅμηρος cf. sch. E β 148,
o 164 δ δέ σφισιν ἐγγύϑεν ἐλϑών | 0. ἤιξε
πρόσϑ᾽ ἵππων (ὄρνις), 0 581 οὐ τοι ἄνευ ϑεοῦ
ἔπτατο ὅ. ὄρνις | o 812 ἢ τέ οἱ ἐσϑλοὶ ἔσαν
ὄρνιϑες ἰόντι | ὃ., οἷς χαίρων... cf. Eust. 902,
1i. 1439, 96 Hermann gottesd. AS SNB 9
Grimm Gesch, d. d. Spr. 2, 980. v. 1. fuit περὶ
δεξιός pro περιδέξιος d 163 v. Herod. ἐν δὲ-
διά pro ἐνδέξια I 236 v. Herod. cf. sch, H o Ὧν
— cf. E. M. 256, 16, E. Gud. 138, 59 Or.
4, Poll. 2, 159, Hes,, Eust. 234, 45 (àvà., n.
περιὸ., δὲ ἐξιτερός, δεξιόομαι, Δεξιάδης )
δεξιτερύς (δεξιος) dexter, de corporis tan-
tum partibus dicitur. 1) £ 303 ὃ. χατὰ μαζόν,
K 318 9. δ᾽ ὑπὲρ ὦμον, ll 405 γναϑμόν ὃ.,
4 519 χνήμην ὃ., 4 377 ταρσὸν δεξιτεροῖο
ποδύς, H 108 δεξιτερῆς - Ζειρός LS δεξιτε-
eur - χεῖρα, d 167 χειρὸς | Ó., 284 o 148
ἐν χειρί - δεξιτερῆφιν, τ 480 2e ἐπιμασσά-
μενος φάρυγος λάβε, δεξιτερῆφιν | οἵ. Del-
brueck abs. loc. instr. 47, X 137 ὃ. δ᾽ ἕλε χεῖρ᾽
Ἀγαμέμνονος, 42 672 χεῖρα γέροντος | ἔλλαβε
δι, v 197 ὅ. δειδίσκετο χειρί, q 410 ὃ. δ᾽ ἄρα
χειρὶ λαβὼν πειρήσατο νευρῆς |, « 121 χεῖρ᾽
ἕλε Ó., σ 258 0. enl καρπῷ ἑλων - χεῖρα Uli-
xes a Penelope proficiscens, σ 397 οἰνοχόον
βάλε χεῖρα | δ., h. Ap. P. 867 ὅ. - ἔχων ἐν
χειρὶ μάχαιραν | . — 2) suppletur χείρ A 501
ὃ. δ᾽ ἀρ vx ἀνϑερεῶνος λοῦσα | Thetis sup-
Des Φ 490 δεξιτερῇ - ἀπ᾿ ὦμων eivvto τόξα,
820 αἰχμῆς - ἣν ἄρ᾽ ᾿Αχιλλεύς | πάλλεν ὃ. cf.
E. M. 256, 18. 26. E. Gud. 138, 32 Eust. 850, 36.
δέος (δὲ Curt. Et. 291. 607. vocalem antece-
dentem producit 4 515 ΒΕ 817 NN 994 E 387
9 563 et A 367 O 4 ubi recte La Roche et
Bekk. ὑπὸ δείους pro ὑπαί cf. Bekk. an. 1909
E. M. 262, 19 La Roche HU 47 Hoffm. Qu. H.
1, 142, non producit h. Ven. 194) metus. K 316
χλωρὸς ὑπὸ δείους v. 1. ὑπαί v. La Roche,
υ 4 χλωροὶ ὑπὸ δείους sch. ABL εἴωϑεν Ἴω:
γνικῶς αὐτὰ συναιρεῖν»" ἀλλὰ νῦν ἢ χακοφωνία
τῆς φωνῆς χράσει αὐτὸν ἐποίησε χρήσασϑαι
οἴ. EM. 262, 18. 723, 32, Suid., Bekk. an. 1209.
sed Ahrens Rh. M. 173 L. Meyer K Ztft. 7,
204 ὁέεος scribi volunt. 4 515 ἐπεὲ o? τοι ἐπὶ
δέος, sequitur dat. c. if. M 946 col δ᾽ οὐ ὃ.
ἔστ᾽ ἀλέασθαι, ε 841 οὐδέ τί τοι παϑέειν ὁ.
οὐδ᾽ ἀπολέσϑαι,, 9 508 ου δέ ποτέ σφιν] οὖ-
τε τε πημανϑῆναι ἐπὶ 6. οὔτ᾽ ἀπολέσϑαι |, h.
Ven. 194 o? γόρ τοί ti δέος παϑέειν χακὸν
ἐξ ἐμέϑεν γε, P 625 ὃ. ἔμπεσε ϑυμῷ |, ξ 88
τοῖς ὕπιδος κρατερὸν ó. ἐν φρεσὲ πίπτει h.
Ap. P. 209 μέγα γὰρ ὁ. εἷλεν ἕχαστον |, P. 07
μάλα γὰρ χλωρὸν ὃ. αἱρεῖ, H 479 4. 243 τοὺς
— -δέπυς
δὲ χλωρὸν ὅδ. fjr. | ὦ 533 εἷλεν, 4 [43] ἐμὲ,
4A. ὃ. ῃ. | ^ 008. ἐμὲ δὲ χλ. δ. d. | μή mel
ao ὦ 450 τοὺς δ᾽ ἄρα πάντας ὑπὸ joo
ἥρει |, z 42 εἷλεν cl. O ΤΊ,.Δ 421 ὑπὸ
MR περ ὃ. εἷλεν |, "h. Cer. 190
δ᾽ αἰδώς τε σέβας τε ἰδὲ χλωρὸν ὃ. εἷλ
0 658 ἔσχε γὰρ αἰδώς} καὶ 0. E 881 ἀλλὰ d
ἐσχάνεε ἄνδρας |, E 812 ἢ νύ σέ που ὃ. ig
ἀκήριον cf. E 817 Ν 221, G 140 ἐκ ὃ. εἵλεῖ
yviov |. — v. l. fuit ὑπὸ ᾿χλωρὸν ó. εἰλεν pi
ὑπὸ τρόμος ἔλλαβε γυῖα X 506 v. sch. A; c
Apoll. Lex. 168, 10, E. M. 250, 40. 256, 43, E
Gud. 138, 51, Ün. 50, 5, Hes. Eust. 761, HE |
(δὲ ἧς, T ἡπερδεήρ).
δέπας (rad. ósz, δαπ Curt. Et. 219. Dg
ὀέπαϊ producta ult. y 41, ante vocalem € 98
o 149 cf. Ahrens Phil. 4, 592 Hon b^ Y
164 O0. Meyer Qu. H. 95, δέπαι (v. 1. j
correpta ult. ante voc. αὶ '316 cf ei d
139, 36 La Roche HT. 297 Iota subscr. 96
f óstr. G. 1863, 529, gen. pl. δεπέόων H 48
dat. δεπάεσσιν, δέπασσιν () 86, acc. δέπα col
repta ult. ante voe. o 466 sch. H ἐχτατέον 1
δέπα, τ ὋΣ v. sch. H, v 153 z 86 cf. Lob. E
LS 932. , 49) poculum, 1 208 δέπας δ᾽ ἔγτ'
vov £x foto |. 994 πλησάμενος δ᾽ οἴνοιο
cf, ἐ 209 I' 295 οἶνον δ᾽ ἐκ χρητῆρος ἀφυσσι
μένοι δεπάεσσιν | ἔκχεον ubi non est instrum
sed dat. cf. Ameis JJb. 73, 218 Naegelsb., tj
μέϑυ - ἐγχείῃ δεπάεσσιν |, H 480 οἶνον δὴ
δεπάων χαμάδις χέον, A 471 I 176 y 840
188 φ 272 νώμησαν δ᾽ ἄρα πᾶσιν ἐπαρξ, μ
νοι δεπάεσσιν | ubi non cum πᾶσιν iungendu
v. Nican. Naegelsb. 4 471, σ 418 q 368 οἷν
χόος - ἐπαρξάσϑω δεπόεσσιν [ὄφρα σπείο
τ δ το -3,0:87 Θέμιστι - δέκτο 8., Ο. 86 ós
γόωντο δέπασσιν Ι, v. l χάλεον δέ μιν &
ἕχαστος et χ. ὅδ. ἐπέεσσιν v. Ariston., & |
iw ἐν χερσὶν ἔϑηζε ὃ. χοσμήτορι λαῶν", ,
ὃ. δέ οἱ ἔκπεσε χειρός Ι quod 9 ἄλεισον nol
nabatur, I] 254 9. ó ἀπέϑηκ᾽ ἐνὲ χηλῷ |,
137 σπένδοντες δαπάεσσιν - -ἀργειφόντῃ ΙνὉ
δέπα - l ἀνδρῶν δαιτυμόνων, τ 62 ὀέπα,
ϑεν ἄρ᾽ ἄνδρες - ἔπινον |, — c. gen. ΣῚ
τοῖσιν - ἐν χερσὶ ὃ. - οἴνου l δόσχεν, y 46 d
aul τούτῳ ὃ. μελειηδέος οἴνου | σπεῖσαι Her
A 385 δέπᾳ s. “δέπαι legit, y 51 ἐν χερσὶ
9e. ὃ. ἡδέος οἴνου ],, 9 τὸ ὁ. οἴνοιο, h. €
206 à, - μελιηδέος οἴνου |, — c. adi, ^d
663 667 699 d. ἀμφικύπελλον | cf. χ 86, ΑἹ
δ. à. | μητρί - ἐν χειρὶ τίϑει cf. v 57 o1
I 656 Ψ 219 ἑλὼν ó. ἀ.} οἵ, 9 89, o 10
λάβεν ἀν, 153 δέπα ἀμφικύπελλα Τετυγ!
y 63 καλὸν δ. 4. |, Z 920 χρύσεον d. ἀ. |,
225 d. - τετυγμένον, Q2 934 ὃ. περικαλλὲς,
196 σπένδων χρυσέῳ δέπαϊ, $2 e:
ἔχουσ᾽ — | ze; ἕν à, 4 8 χρυσέοις ὃ 7t
σιν | δειδέχατ᾽ ἀλλήλους, y Al ἐν δ᾽
ἔχευεν | χρυσείῳ ὃ, v. 1. χρυσέῳ ἐν ὃ.
cf. La Roche HU. 72 Ellendt 3' hom. Ani
0 149 οἶνον ἔχων — | χρυσέῳ ἐν ὃ.
vor οἰνοχοεῦντες (v. 1. £vowoy. rec.
χρυσέοις δεπάεσσιν |, x 316 τεῦξε δὲ m
κεῶ χρυσέῳ δέπαι v. 1. δέπᾳ v. supra,
δέπαϊ χρυσέῳ δειδίσκετο, v 961 v δ
ἔχευεν | ἐν δ. χρ., h. Ap. "D. 10. 6. μεν
δεικνύμενος - υἱόν. 42 101 χρύσεον
ἐν χερὶ ϑῆχεν |, O 162 περὲ μέν σε tl
ναοί - πλείοις δεπάεσσιν | cf. M 811,
περικαλλές — | ἄρυσειοις ἥλοισι πεπα
Nestoris cf. sch. A, La Roche, Lehrs Α
MT ANO Rt
ἘΝ b M. 256, 46 ἔκπωμα, ποτήριον cf. E. Gud.
188, 52 Ap oll. Lex. 57, 4, Or. 43, 5 Suid. Bekk.
an. 1095 Athenae. 11, 24 p. 783 A, Eust. 907,
17, Krause Angeiol. 56.
ς δέρκομαι (ósoz, skr. darc, pf. Verr alts.
torht Pott EF. 1' 267 Curt. Et. 129 Grimm
Gesch. d. d. Spr. 402, Sonne K. Ztft. 12, 351.
praes. δέρχεται, if. δέρχεσθαι, pte. δερπύμε-
voc, δερχκομένη, δερκομένοιο, 'δερκομένᾳ ῳ, δερ-
χομένω, δερκόμενοι, δερκομένοισιν, ip£. iter.
δερχέσχετο ε [84] 158, aor. ἔδρακον x 197, pf.
δέδορχεν X 95 ptc. δεδορχώς τ 446 signif.
S) specto, tueor 1) intrans. a) abs. A 88
ζῶντος καὶ ἐπὶ χϑονὲ δε "ρκομένοιο V.
IN elsb., Classen Beob. 4, 30, x 439 ζώοντός
ἐμέϑεν «. ἐς 4. 0. --- ὃ) I'349 δεινὸν δερ-
χόμενοι. 44 37 Γοργώ — | ὃ. δερχομένη, Ψ 815
δ. δερχομένω cf. Lehrs Rh. M. 17, 489, h. 19,
14 ὀξέα δερχόμενος Pan, P 675 αἰετὸς, ὅν -
ὀξύτατον δέρχεσθαι - πετεηνῶν 9 Ῥ 47 τοὶ
ὕτατον χεφαλῆς ἐκ δέρχεται ὄσσε v. l. ἐκ-
οχέται cf. Hofimann Unt. 2, 11, .Y 95 σμερ-
£ov δὲ δέδορχεν 80. δράκων sch. Ὁ βλέπει,
231, 9 σμερδνὸν δ᾽ ὅ γε δέρκεται ὄσσοις
γρυσέης ἐκ κόρυϑος Sol τ 446 πῦρ δ᾽ ὀφϑαλ-
τοῖσι δεδορκώς Ι οἵ. Lob. ad Ai. 95, La Roche
34. 61. — ε [84 v. sch. HP.] 158 πόντον
ἀτρύγετον δερχέσκετο. — 2) trans. X 141
zal φύζαν "Ayer | depeoptvo thi
oucvov v. La Roche, AN 86 δερκομένοισιν
Τρῶας, z 197 καπνόν - ἔδρακον ὀφϑαλμοῖσιν
δρυμά χτλ. — Apoll. Lex. 57, 5, EM. 256,
07, 20, E. Gud. 138, 48. 151, 49. Or. 157,
: uid., Hes., Eust. 68, 22. 191, 42 (&va-. δια-,
£a-?, &u- v.l. à 16, χατα-, προσ-, δράκων)
Qut ᾿(δέρω) cutis, corium, 'K 9 923 ϑάφοιν ὃν -
& λέοντος | --ποδηνεχές, era ΤΩΣ δι Ven:
ἄρχτων δέρματ᾽ - B. τὲ λεόντων. l Y 548
συὸς, - δέρματι λάχνήεντι, ὃ 480 τέοσ-
φωχάων - δέρματ᾽, 440 ῥάλεν δ᾽ ἐπὶ
ἑκάστῳ |, v 486 μέγα ὃ. - ἐλάφοιο |,
48 περῤμασῳ ἐν πυχινοῖσιν - λαγωοῦ,
τάμνων ὃ. βόειον ἐυχροές͵ χ 862 ὁ. - - βοὸς,
ἄρτον, h. Merc. 49 ὁ. - - goo, ξ 50 9. - at-
| αὐτοῦ ἐνεύναιον, μέγα καὶ δασύ, & 519
τε καὶ αἰγῶν δέρματ᾽. — Corium ,seuti
AMT ἀμφὶ δέ μεν αϑυρὲ τύπτε καὶ αὐχένα
& κελαινόν | ἄντυξ..., — βὶ 291 ἄλφιτα -
σιν ἐν πυκινοῖσιν in'utribus. Cutis homi-
431 ἔσχεϑε δ᾽ οἷον | δέρμα, v 451 ἀμφὶ
.] πάντεσσιν μελέεσσι π. ϑῆκε γέροντος!.
M. 257, 40 χυρίως ἐπὶ ἀλόγων cf. E. Gud.
39, 9. Or. 45, 20. Hes., Poll. 2, 288. 5, 16,
. 1749, 26. ᾿ἰδερμάτινος).
Ε μά-τενος coriaceus. ὃ 782 9. 53 τροποῖς
ατίνοισιν | cf. EM. 228, 47.
oor (δέρω) membrana s. omentum jecur
4 579 γῦπε — | d. ἔσω δύνοντες sch.
ἐχτὸς τῆς σαρκὸς δέρμα, ἢ τὸ ἐπικείμε-
ὁτατον δέρμα τῷ ἥπατι, Wi τὴν ὑπὸ
patet πιμελήν, ἢ τὸν ὑποχείμενον τῷ
ι ὑμένα cf. HQ EM. 257, 30 ᾿Αρίσταρχος
χ χαὶ πάντα τὸν χρῶτα τὸν πρὸ τοῦ
€ Apoll. Lex. 57, 13 οἱ μὲν τὸν ἐπίπλουν,
τὸ δέρμα παρὰ τὴν δοράν, ἄλλοι δὲ τὸ
τοῦ γυπός (falso) cf. Suid. Bachm. an.
. Cram. an. 4, 167, 31, Zonar. 484 E. Gud.
9, 25. 389, 27, Or. 47, 23, Hes. Eust. 1700, ᾿
FO (Sep skr. drnàmi rad. dar, goth. g
ira, ksl dera Pott EF. 11 999 Curt. Et. δὲ
Gesch. d. d, Spr. 402 Bent. 2, 228) pellem
Ww vada dde UJ Ferd quoe To P MD
"CS REGE NAT y
üéozouct — O£ostore 9287
detraho. ?P 167 μῆλα χαὶ - βοῦς | - | ἔδερόν τε
zl ἄμφε; πον, H 316 86] τ 421 τὸν (τοὺς) δέ-
ρον ἀμφί 8᾽ ἕπον, x 538 A 546 μῆλα — | ésc-
φαντὰας καταχῆαι, — obi. suppletur £2 622
ἕταροι δ᾽ ἔδερόν τε καὶ ἄμφεπον (θεν), 4A 459
B 499 4 359 ἔσφαξαν καὶ ἔδειραν. cf. E. M.
956, 49. 283, 27, E. Gud. 139, 1 (δέρμα, δέρ-
τρον, δορός, δρατός, νεύδαρτος).
᾿δέσμα (δέω) vinculum, ligamen. α 204 ovà
εἴ πέρ τε σιδήρεα δέσμετ᾽ "yon | (μέν) sch.
EHM ἐχτέταται ὡς τὰ ὀνείρατα. 0 278 ἀμφὶ
δ᾽ ἄρ᾽ ἑρμῖσιν χέε δέσματα χκύχλῳ ἁπάντῃ
sch. BQ δέσματα ἀπὸ τοῦ δεσμοῦ, zur ἐπέ-
«τάσιν cf. Lob. Par. 176 El. 2, 268. — capitis
beider X 468 ἀπὸ χρατὸς βάλε (v. 1. χέε
Did.) δέσματει σιγαλόεντα | euo ze ZEXQU-
Were τε ἰδὲ - ἀναδέσμην . Hes. ἐπιδέσμια cf.
lust. 1280, 45.
δεσμεύω (δεσμός), ligo, vineio. h.
τόνδε ϑεὸν δεσμεύεὑ ἑλόντες;
apes (δέω. plur. in Hl. Od. δεσμοί, in hy
δεσμά cf. E. Gud. d 55 Eust. 108, 90 Lob.
Prol. 13. 21 n. 4. ΕἸ. 2, 166) vinenlum. 4 401
τὸν γ᾽ - ὑπελύσαο δεσμῶν 1, equus Z 507 δε-
σμὸν ἀπορρήξας (E. M. 51, 12 δεσμὰ dieto Q1j-
$«s) cf, O 264 rupto, capistro, X 379 χόπτε δὲ
δεσμούς | sch. BA ἥλους, χκαϑὸ συμβάλλουσι
χαὶ συνδεσμοῦσι τὰ ὦτα τοῦ τρίποδος ef. BV,
Apoll. Lex. 57, 31, 9 274 κόπτε δὲ ὃ. | ἀρρή-
«τους ἀλύτου:, 9 317 σφωὲ δόλος καὶ δεσμὸς
ique VUE Ap. D. 129 οὐδ᾽ ἔτι δεσμά σ᾽ ἔρυχε,
h. 13 τὸν, δ᾽ οὐκ ἰσχανε epu, λύγοι δὲ
ἀπὸ ᾿τηλόσε πῖπτον |, v 100 ἔντοσθεν δὲ ἄνευ
δεσμοῖο μένουσιν | νῆες sine retinaculo, 3S 443
ide πῶμα, ϑοῶς δ᾽ ἐπὶ δεσμὸν ἔηλον | sch.
BQ δεσμοῖς. γὰρ ἠσφαλίζοντο τὸ παλαιόν, 9
447 ϑοῶς δ᾽ “ἐπὶ δ. ἕηλεν | ποικίλον, ὅν ποτέ
μιν δέδαε φρεσί - Κίρκη, φ 341 θύρας: χληῖ-
σαι κληῖδι, ϑοῶς δ᾽ ἐπὶ ὁ. ἐῆλαε |, & 848 ἐμοὶ
9. μὲν ἀνέγναμψαν ϑεοί, 8. 858 6. ἀλύξας |, 9
359 ὃ. ἀνΐἕει μένος Ἡφαίστοιο | v. 1. δεσμῶν
ide Duentz, sed v. La Roche, με 200 ἐμέ πὲς
δεσμῶν ἀνέλυσαν |, — 1 160 μὲ ὃ. δήσατ᾽ ἐν
ἀργαλέῳ, o 232 δ. ἐν ᾿ἀργαλέῳ δέδετο, h. 7.
12 δεσμοῖς - δεῖν. ἀργαλέοισι | κε 84 οἱ δὲ e
ἔτι πλεόνεσσι τότ᾽ ἐν δεσμοῖσι διδέντων ΡΣ
164 ὑμεῖς δὲ πλ. τ. ἐν Ó. πιέζειν ly 196
πλ εἰοσί μ᾽ ἐν ὁ. dios μᾶλ λόν τε πίεζον 'u 0 444
μὴ, καταδήσῃ | ὃ. ἐν ἀργαλέῳ (ἐμέ), A 998
χαλεπὴ δὲ ϑεοῦ κατὰ uoto" pu | δεσμοέ
τ᾿ ἀργαλέοι, E 391 χαλεπός δέ ἕ à. ἐδάμνα |,
E 386 δῆσαν κρατερῷ ἐνὶ d. |, 9 360 ἐπεὶ ἐκ
δεσμοῖο λύ 9zv χρατεροῦ περ &óvroc, 9. 886 ἐν
δεσμοῖσι - χρατεροῖσι πιεσϑείς |, h. Merc. 409
χερσὶ περίστρεφε χαρτερὰ δεσμά |, K 448 μὲ
δήσαντες - νηλέϊ δεσμῷ ,7 189 σύν τ τε πόδας
χεῖράς τε δέον ϑυμαλγέϊ ó. , X 200 ταϑεὶς
ὁλοῷ ἕνὲ 9. |, O 19 πε ol χερσὶ δὲ ὁ. ἔηλα |
χρύσεον" ἄρρηκτον, es ἀμφὶ δὲ δ." 'τεχνήεντες
ἔχυ vro - Ἡφαίστοιο |, 9.310 d. μὲν πρὸς τύσσα
ἀπείρονες ἀμφὶς ἔχοιεν |, h. Merc. 157 ὀμή-
ἢ δεσμὸ περὶ πλευρῇσιν ἔχοντα |. E. M.
257, 06. E. Gud. 188, 13. 140, 36, Or. 50, 9.
Proll. 8, 71, Hes. (ἀνάδέσμη, πολύδεσμος, tv-
γόδεσμον, ὀεσμεύω).
δεσπόξζω (δεσπότης Curt. Et. 265) dominor.
h. Cer. 365 δεσπόσσεις πάντων οπόσα ζώει
cf. E. Gud. 78, 54, Lex. Seg. 184, 3, Suid.
ó£onowra (ex δεσπότνια. skr. Dásapatni n
parat Kuhn Zift. 1, 464 M. Mueller Ztft. 5,
151, skr. £aspatis Benf. ib. 9, 110, skr, sadas-
1, 17 τίνα
288
patis Sonne ib. 10, 186, skr. dampatis Benf. 1.
c. Fick W. 86 cf, Goebel Phil. 18, 22, zd. da-
ühupaiti Pott W. 1, 240 cf. Curt. Et.' 265) do-
mina, hera. t 83 ron Penelope cf. ξ 9
451 0 374 377 w2, 5 127 d. ἐμήν, ἡ 53 ΟΣ:
σποιναν Areten, ἡ 347 γυνὴ ὃ. Arete, y 408
ἄλοχος ὃ. Nestoris. cf. EM. 958, 19. Or. 49, 22.
δεσπόσυνος (δεσπότης. de 'sulfixo cf. Auf-
recht Καὶ, Ztit. 1, 451 Lob. Prol 231) herilis h.
Cer. 144 χὲ λέχος στορέσαιμιε -- ὃ. cf.
Gud. 548, 6. Suid., Lex. Seg. 89, 12, Eust. 918, 59.
óc (adi. verb. ex δέω, sc. λαμπάς 5. déc
Curt. Et. 220 Lob. Par. 352) fax. 4 554 P 663
καιόμεναί, τε δεταί, τάς τε τρεῖ leo sch. B δε-
ταὶ δὲ ὀξυτόνως ai συνδεδεμέναι ἐκ ξύλων
λαμπάδες cf. EM 258, 30, Hes., Eust. 802, 97,
1122, 1. falso a δαίω 'ducit Doed. Gl. 340.
Δευκαλίδης, δαο | M 107, P 608; voc. -δὴ
Ν 307 Ἰδομενεύς, (ὁ Δευκάλου c. Lob. path. et
1 392) filius Deucalionis.
“ευκαλέων (δεῦχτω Unger Phil. XXV 212)
f. Minois, Idomenei p. JV 452 ἀμύμονα-λίωνα |
451; uty αϑύμου- λίωνος | filium Ulixes se dicit
t 180 sq. 2) Troianus ab Achille interfectus
Y 478.
δεῦρο et δεύρω l'940 (Pott EF. 1? 278,
2r 826 ex δεῦρσο i. e. δὲ ὄρσο explicat,
δεῦτε ex δεῦρ᾽ ἴτε, Autenr. term. in quem 15
ex de ege quod pro imperat. habet verbi ἔρρω,
Benf. Κ᾿. Ztft. 9, 226 δεῦρο componit cum skr.
tjatrà, δεῦτε C. skr. tjatas, Sonne ib. 12, 282
ad stirpis pron. formam ju utrumque refert,
Clemm Curt. St. 3, 308 in utroque inesse putat
radices pronom. dà et u, addita esse suffixa ra
et ta) huc. 1) iungitur "verbis movendi 4 153
ἤλυϑον — | δ. μαχησόμενος ubi nonnulli expli-
IM hic proelaturus v. Nican., Zonar. 491
. M. 959, 5 sed rane ad ἤλυϑον ct Lehrs
135 Giseke HT 157, I' 162 ὁ. ἐλϑοῦσα cf.
Ἢ E 640 O 175 X 135 Ψ 94 y 425 ὃ 810
r 99 x 981 ὦ 307 h. Ven. 95, o 218 δεῦρ᾽ εἰ-
σεται, HK 406 δ. κιών cf. ὃ 180 o 53 w 228,
ES Ξ 309 ὃ. xat Οὐλύμπου τόδ᾽ ἱκάνω, Β 188
ob εἵνεχα δεῦρ᾽ ἱχόμεσθα |, cf. y él ὃ 34
ν 303 π 233 424 h. Cer. 183 2 218, 9 444 ὁ. τόδ᾽
7z«, Q 094 ὃ. τόδ᾽ ἵχετο, E 45 δεῦρ᾽ ἐφιχά-
γεις, O 720 0. - μολοῦσαε! Ἴ cf. y 44' ὦ 885,
ὁ 801 ὁ. - νέεσθαι | οἵ. zx 182, a 467 πάλιν
δεῦρ᾽ ἀπονέεσθαι |, e 405 γνοστήσαντά σε δεῦρ᾽,
à 384 πωλεῖταί τις ὃ. γέρων non recte Nican.
A 153 reor ἔφεται ἐν τούτῳ τῷ τύπῳ, 1'173
à. | υἱέϊ σῷ ἑπόμην, I' 940 ἢ ᾿δεύρω μὲν ἕπον-
ro Herod. μον. A. 26, 81 οὐδὲν εἰς 0 λήγει
ἐπίρρημα ὑπὲρ μέαν συλλαβήν, ἀλλὰ μόνον
τὸ δεῦρο, ὕπερ εὕρηται παρὰ τῷ ποιητῇ ἅπαξ
zac ἐπέκτασιν εἰς o. We γὰρ τὴν
διάφορον ἀνάγνωσιν οἵ, sch. BL, ΒΕΚΚ. an.
943, 3, I' 405 ὁ. - παρέστης, X 12 ὁ. λιάσϑηςῚ,
p 637 δεῦρ᾽ ὁρύωντες Y. 1 γῦν v. Did., Ζ 426
τὴν ἐπεὶ ἂρ δεῦρ᾽ ἤγαγ᾽ cf. o 498 a 322 ὦ
299 h. Ap. P. 295, Ven. [275], o 372 oi ὃ. συ-
βώτης ἡγεμόνευεν € [111 v. sch. PQ] τὸν δ᾽
ἄρα δεῦρ᾽ ἄνεμός τε φέρων καὶ κῦμα πέλασ-
σεν |, p 5] Ἕχτορα δεῦρ᾽ ἐρύσας, 4 193 Ma-
χάονα δεῦρο κάλεσσον | cf. Ὁ 54 42 106 o 529.
— 2) imperativo vel coniunctivo additum ple-
rumque est pro particula adhortativa, nonnun-
quam retinet vim primariam. 9 424 δεῦρο, γυνή,
φέρε | χηλόν, χ 995 0. “δὴ ὄρσο, I' 180 δεῦρ᾽
ϑι, ἕνα χτλ. οἵ. 390 Η Τὸ Ν 235, 4 314 P 179 !
X 238 ἀλλ᾽ ἄγε 0., πέπον, παρ᾽ ἐμ ἵστασο
δεσιτύσυνος — δεῦτε
Ariston, εἰς τοῦτον τὸν τόπον, 9 145 δὲ
ἄγε καὶ σύ-, πείρησαι sch. HV ἀμφότερα x£- |
λευστιχὰ ἀντὶ τοῦ ἴϑι, u 184 δεῦρ᾽ ἄγ᾽ ἐών
νῆα χατάστησον, -- cum tertia ps. ipv. μι 205.
δεῦρ᾽ ἄγε πειρηϑήτω, — K 97 δεῦρ᾽, ἐς τοὺς
φύλακας καταβείομεν ubi non cum zac, ium:
gendum est sed item valet quod ἄγε, v 485 ὁ
vir - περιδώμεϑον Ariston. ὅτι ἀντὶ τοῦ
τὸ δεῦρο, Ρ 120 Αἶαν, ὃ., πέπον - σπεύσομι
X 954 ἀλλ᾽ ἄγε Ó., ϑεοὺς ἐπιδώμεϑα, — &
solum accedit P 685 εἰ δ᾽ ἄγε d. —, ὄφρα
9c cf 3P 581 (&9er. v. Ariston.), ᾿ 517 ἀλ
ἄγε δεῦρ᾽ Ὀδυσεῦ ἵνα - ϑείω |, λ 861 d
ἄγε ὃ. ἄναξ, ἵν᾿ - ἀκούσῃς Ι, — 9.392 à., φίλη,
λέχερον δέ: τραπείομεν εὐνηϑέντες οἵ, Kay-
ser, Povelsen emend. 13, abs. h. Cer. 460 δεῦρε
τέχος, καλέει Gt... — de loco vs. cf, Schnom
verb. coll. 60. — cf. A poll. τς 51, 88. Cram,
an. 1, 109. 117. Bekk. an. 553, 9 Lex. Seg.
19: 185, 94, EM. 258, 54 ἔστι δὲ καὶ onu
προσταχτικόν, E. Gud. 36, 49. 139, 32. 40
Suid., Hes. ἐνθάδε ἐλϑέ, εἰς, τοῦτον τὸν τι
πον. ἢ ἐπὶ τοῦ παρόντος, ἢ νῦν. (nunquam
ap. Hom.) ἢ παραχελευστικῶς, Eust. 165, 4i
398, 98.
δεύτατος AE δεύ τερος) novissimus, postre
mus. T 51 ὁ ὁ. ἦλϑεν - ᾿Ἡγαμέμνων͵ | Aris Or
i ὃ. 0. δεύτατος ἀπὸ τοῦ δεύεσϑαι ὃ ἔσχατος
286 ὃς γὰρ ὁ. ἦλϑεν Ἀχαιῶν, wv 842 τοῦ
ἄρα ὃ. εἶπεν ἔπος ὅτε zrÀ. cf, ἘΝ. 259
E. Gud, 139, 57, Or. 44, 4, Suid., Hes., Rui
1170, 46. ἢ
δεῦτε (v. δεῦρο) huc, plerumque nil nisi
ticula adhortativa, JV 481 d, φίλοι, καί μὴ οἷς
ἀμύ νετε, X 450 ὁ., δύω μοι ἕπεσϑον, E Y
δεῦτ᾽ ἴομεν πόλεμον δέ, 8 410 ὁ. φίλοι, Ti
φερώμεϑα, 9 133 ὃ., φίλοι, τὸν ξεῖνον ép.
μεϑα, H 350 δεῦτ᾽ ἄγε D -- } δώομεν.,
δεῦτ᾽ ἄγε, Φαιήκων ἡγήτορες — | εἰς dyog
ἐέναι, ubi inf. est pro ipv., sch. E τὸ δεῖ
πληϑυντικῶς φήσας τὸ ἄγε ἑνικῶς εἶπε
ἀμφότερα κελευσματιχά εἶσιν ἐπιρρήματ' i
V, 9 307 δεῦϑ᾽, ἵνα - ἔδησϑε. Apoll. Lex. δ᾽
32 δεῦτε" ἄγετε δή cf. EM. 00, 49. 258, 9
E. Gud. 139, 32. 140, 1, Suid., Hes., Bekl
553, 5, Eust. 1809, 18, Buttm. Lex. b 206.
δεύτερος (vo, ex dvataras expl. € Z
994 cf. L. Meyer k. Zift. 7, 207) secundus, | ]
sterior. — 1) adi. P 349 P. 45 ὁ δὲ d. ὥρνυτ'
K 368 X 307 ὁ δὲ ὃ. ἔλϑοι |, db 596
onc δ᾽ ὡρμήσατ᾽ ᾿ἡγήνορος —| de
ὃ. «vr ὡρμᾶτο - “Διομήδης Ι ἔγχεϊ, Η
αὖτε] Αἴας - προΐει - ἔγχος cf. Y 273;
δ. αὖτ᾽ ἠρᾶτο - Διομήδης. H 988 5.
Αἴας -Ἰ ἠκ᾽, d 169 0. «vc “ἀχιλεὺς μελί
d ἐφῆχε, i 729 ὃ. «vv ἀνάειθε
Ψ 841 d. αὐτ᾽ ἀφέηκε, “εοντεύς, δι
τ δευτέρῳ ἵππον UL cf. 750, 1 ὅ8ξ
δῶμεν ἀέϑλιον, ὡς σὺ κελεύεις, l ᾿δεύτε
Ahrens Phil. 6, 32 bene ἀέϑλια scribit, Ψ'
ἵππους. - οἱ δεύτεροι, οἵ τε πάροιϑεν, ἃ
348 οἵχεν ἐμεῖο | δεύτεροι ἐν νήεσσι-λίπ'
Ariston. ὕστεροι. — 2) adv. II 406 δεύτερο
μηϑείς cf. 467 ubi v. l. δεύτερος sed ef.
La Roche app., σ 34 ov μὲν γάρ τί σ᾽ Wi
στρέψεσθϑαι ὀίω | ὃ. ἐς μέγαρον. A 518 εἴθ'
δεύτερον αὖτις |, y 161 ὅς δ᾽ ἔριν ὦ
χὴν ἔπι ὃ. αἶτις ubi non cum Ξ
Ar 65 e V, 46 οὐ μ᾽ f
Ev, ἄχος χραδίην, I' 332. 4 19 Π 188
δ αὐ ϑώρηχα περὶ στήϑεσσιν ἔϑηκχε Ζ M
δεύω —
eb Σολίμοισι μαχήσατο, Γ' 191 ὅ. αὖτ᾽ Ὀδυ-
σῆα ἰδὼν ἐρέειν, Ψ 605 ó. civ ἀλέασϑαι
ἀμείνονας ἠἡπεροπεύειν | v.l ὕστερον, cf. E.
M. 259, 15 E. Gud. 139, 58, Eust. 1985, 4 Doed.
Gl. 133, La Roche HSt. 41.
᾿ς δεύω (ad skr. dih refert Pott EF. 1! 282 cf.
Benfey K. Ztft. 7, 118, ad skr. dush Kuhn Zétft.
.9, 136. act. pr. δεύει, ipf. ἔδενε, δεῦε, iter.
δεύεσχον, med. prs. δεύεται, ipf. δεύετο, δεύοντο)
rigo, madefacio. a) act. B 471 II 643 γλάγος
ἄγγεα δεύει |, Ν 0655 d 119 δεῦε δὲ γαῖαν
(αἴμα), P 320 οἶνον χαμάδις χέε 0. δὲ γαῖαν',
ΤΩΝ ix δ᾽ ἐγκέφαλος χαμάδις δέε, 0. δὲ y.|,
825 δάχρυ δ᾽ ἔδευεν ὑπὸ βλεφάροισι πα-
-geudz |, ἡ 260 εἵματα δ᾽ αἰεὶ δάκρυσι δεύεσκον,
τά... --- b) med. s 53 λάρῳ ὄρνιϑι - ὅς τε - |
ἐχϑῦς ἀγρώσσων - πτερὰ δεύεται ἕλμῃ. — c)
ass. PD 51 αἵματί οἱ δεύοντο κόμαι, P 361
«i. δὲ χϑών | óssro πορφυρέῳ, I 5:0 δεύοντο
δὲ δάχρυσι κόλποι |, P 15 δεύοντο ψάμαϑοι,
δεύοντο δὲ τεύχεα φωτῶν δάχρυσι, cf. sch.
AB, Eust. 1284, 63, ζ 44 οὔτε ποτ᾽ ὄμβρῳ |
δεύεται Olympus. — EM. 253, 33 βρέχω οἴ, E.
Gud. 140, 3. 22, Or. 47, 5, Hes, Eust. 1285, 3,
Doed. Gl. 160. (zer«-)
-ér5o (cohaeret cum δέω Curt. Et. 220, ad
dv radicem refert Sonne K. Ztít. 13, 410 cf.
Duentz. ib. p. 23 Christ Lautl. 2971 L. Meyer
K. Ztft. 14, 86. act. aor. ἐδεύησεν ε [483] 540,
med. pr. δεύται P 484, δεύῃ « 254 v. l. δεύει
w. Did. c£. La Roche, δεύεαι, opt. ósvol«ro,
ip. δευέσϑω Y 122, if. δεύεσϑαι N 310, ptc.
urvoc, δευόμενον (producta ult Y 472
964), δευομένους, ipt. ἐδεύεο c. syniz. P 142,
ἐδεύετο, δευέσϑην O 127, δεύοντο B 709, fut.
δευήσεαι Z 299 ξ 510 if. δευήσεσϑαι Ν 786
Ψ [198] 1) act. ε [483 v. sch. M, Eust. 1640, 33,
L. HMQV 540] 540 τυτϑόν, ἐδεύησεν δ᾽ otov
ov ἰχέσϑαι |, Apoll. Lex. 62, 11 ἐνδεὴς £y£-
το. τυτϑὸν ad antecedentia refertur. — 2) med.
m t. gen. pers. « 954 ἡ δὴ πολλὺν ἀποι-
40 v Ὀδυσῆος | δεύῃ v. l. δεύει, O 191 οὐδ᾽
i. ἔτι δήν ἵππω δευέσϑην σημάντορος, B 198
πολλαί χεν δεχάδες δευοίατο oivozooco |, B 709
γὐδέ τι λαοί | δεύονθ᾽ ἡγεμόνος damnat Bekk.
οἴ. Friedlaend. anal. 473. — c. gen. rei 4 468 602
431 H 320 Ῥ 56 π 479 τ 425 οὐδέ τι 9v-
ἰὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐΐσης |, 4 48 Q 69 οὐ γάρ
πότε βωμὸς ἐδ. ὃ. ἐς |, E 202 μή μοι
δευοίατο φορβῆς | οαυΐ, I' 294 ϑυμοῦ δευομέ-
οὗ. Y 412, N 786 v [198 v. Kays.] οὐδέ
φημι} ἀλχῆς δευήσεσϑαι, Z 192 οὔτ᾽ otv
ὃς δευήσεαι οὔτε ttv ἄλλου | οἵ. ξ 510,
οὐ μὲν γάρ τι νόου γε- δεύεται ἐσθλοῦ",
οὐδέ τι ἥβης | δ. saepius additus est acc.
üonis, errat Doed. H 320. — sine gen. Y
ηδὲ τι ϑυμῷ | δευέσϑω, A 184 ἔμ᾽ αὖ-
ἦσϑαι δευόμενον (άϑετ. v. Ariston), .X
εὐυόμενος 'óÉ τ᾿ ἄνεισι πάις ἐς πατρὸς
vc |sch. A ἐνδεής (ἀϑετ. v. Ariston. ad
— b) inferior sum cum gen. pers. 7 484
τε πάντα | δεύεαι ᾿Αργείων, ὃ 264 πόσιν
οὔ τευ δευόμενον, οὔτ᾽ ἂρ φρένας οὔτε τι
ubi τεῦ melius pro masc. habetur. — c.
1. rei P 142 μάχης ἄρα πολλὸν ἐδεύεο | bello
Sch. B, La Roche, N 310 o? z09« ἔλπομαι
tac | δεύεσϑαι πολέμοιο -᾿Αχαιούς sch. BLV
ὑδαμοῖ ἐνδεεῖς τοσοῦτον οἶμαι τῶν βοηϑη-
ὧν εἶναι τοὺς ᾿Αχαιούς. Apoll. Lex. 57, 34,
258, 39. 46, 315, 53. 56, E. Gud. 139, 27.
289
140, 6. 21, Zonar. 614, Hes., Eust. 1213, 59
Doed. Gl. 150 (ἐπιδεύομαι, 2xiógvijc).
δέχομικε (δεχ, cum ags. tacan componit Grass-
mann K. Ztft. 12, 107 sed cf. Curt. Eit. 205. 461,
ad skr. jàk' refert Christ Lautl. 123. pr. δέχο-
μαι, δέχεται T 290, ci. óezoue9a, opt. δεχοί-
μην ipy. δεχέσϑω, if. δέχεσθαι, ipf. ἐδέχοντο
h. Cer. 437. fut. δέξομαι, δέξεται, δέξονται h.
Cer. 159, aor. ἐδέξατο. δέξατο, δέξαντο h. 6,
6, opt. δεξαίμην h. Ap. D. 64, δέξαιο h. Ap.
P. 96, ipy. δέξαι (pro hoc, cum ubique sequa-
tur vocalis Bekk. MB. 1864, 84 δέξε᾽ scribi
posse putat cf. ορσεο), if. δέξασϑαι eliso «t
σ 287, ptc. δεξάμενος, δεξαμένη, δεξαμένῳ v.
1. δεξαμένου I 636, δεξάμενοι, δεξάμεναι h.
26, 4, aor. II sync. ἐδέγμην ἐ 513 μι 230, ἔδεχτο
B 420 (La Roche ó£zro) & 353, h. Merc. 498
δέχτο O 88 cf. EM. 959, 41, E. Gud. 137, 52,
ipy. δέξο T 10 h. Merc. 312, if. δέχϑαι Α 23
377 ἢ. Ven. 140, ptc. δέγμενος B 94 I 191
(sch. A yg. καὶ δέχμενος διὰ vov χ cf Hes.
δέχμενος" προσδεχόμενος) v 385 h. Merc. 477
Cer. 99, δέγμενοι Σ 524 Buttm. Gr. s. v. for-
mas, quae exspectare significant, non ad aor.
sed ad perf. refert cf. Eust. 73, 10. 1295, 32,
Lob. El. 1, 186. perf. δέχαται sine redupl.
M 147 cf. EM. 259, 38. 599, 27 (alii pro prae-
senti habent) ipv. δέδεξο E 928 (Ariston. ἡ ὃ.
8. εἴωϑε περιττεύειν τῇ ovAAangg) Y 377 X 340,
δέδεχϑε h. Ap. P. 360, ptc. δεδεγμένος 4 107
Θ᾽ 296 (Did. οὕτως «t Agist&oggov διὰ τοῦ y
δεδεγμένος sch. AB Ηρωδιανὸς δὲ διὰ τοῦ y
δεδεχμένος. καί φησι Διογένης ἐν τοῖς ὑπομνή-
μασιν, ὅτι εἰρωνευόμενος λέγει, οἷον δεξιου-
μενος τοῖς τόξοις) K 62 24 124 O 745, δεδε-
γμένα Ψ 973 δέχῶς Aglotuoyoc δεδεγμένα
zal δεδεχμένα εἴ. La Roche HT. 224, fut. pert.
δεδέξομαι E 238 Ariston. ἡ ὃ. ὁ. &vtl τοῦ δέ-
ξομαι cf. Hes. — 1) excipio a) c. acc. pers.
A 446 ὁ δ᾽ ἐδέξατο χαίρων | παῖδα, de Zeno-
doto cf. Ariston., E 158 οὐ ζώοντε μάχης ἐκ
νοστήσαντε | δέξατο, cf. Σ 298, Y 381 οὐδ
ἐμέ νοστήσαντα | δέξεται ἐν μεγάροισι - Πη-
λεύς 1 εἴ. Ψ 89 o 110, τ 816 ξείνους - ἀπο-
πεμπέμεν ἠδὲ δέχεσθαι |, h. Cer. 159 σὲ δέξο-
ται, h. Ap. P. 142 - Θέεις - δέξατο, h. 6, 6
τὴν δέ - Qo« | δέξαντ᾽ ἀσπασίως, h. Ap. D.
48 Φοῖβον δέξασϑαι, h. Ap. P. 360 δέδεχϑε
δὲ φῦλ᾽ ἀνϑρώπων | ubi alii expl praestola-
mini, Z 483 ἡ δ᾽ ἄρα μιν - δέξατο “κόλπῳ Ι, --
res inanimatas 4/ 973 ἱππῆας ταὺ ἄεϑλα δε-
δεγμένα κεῖτ᾽ ἐν ἀγῶνι Ἰ Υ. L δεδεγμένα v.
supra, Ariston. ἡ Ó. 0. τὸ δεδεγμένα ἀντὲ τοῦ
δέχομαι
EET. Hore d Cs
προσδεχόμενα, πατὰ μεταφορὰν τὴν ἀπὸ τῶν
ἐμψύχων. τινὲς δὲ γρ. ἱππεῦσιν cf. Apoll. Lex.
51, 12. — In pugna: impetum cuius sustineo
E 228 τόνδε δέδεξο Hes. ὑπόμεινον, H 238
τόνδε δ᾽ ἐγὼν ἐπιόντα δεδέξομαι ὀξέϊ δου-
οἱ |, Apoll. Lex. 57, 3 ἐνεδρεύσω Hes. δέ-
ξομαι M 147 σύεσσιν - τῶ t&v OgtoGtv | &v-
δρῶν ἠδὲ χυνῶν δέχαται χολοσυρτὸν ἰόντα |
Did. οὕτως ἐν ἁπάσαις δέχαταε, v. 1. δέχεται,
sed Y 377 μηχέτι - ᾿Αχιλλῆε προμάχιζε | ἀλλὰ
χατὰ πληϑὺν καὶ ἐκ φλοίσβοιο δέδεξο | ob-
serva cf. sch. B. — b) c. acc. rei A 20 τά 7
ἄποινα δέχεσϑαι | Ariston. ἀπαρέμφατον ἀντὲ
προστακτικοῦ, cf. A 28 377 Z 46 A4 131, 9
137 νεχροῖο δὲ δέξαι ἄποινα | ubi gen. ex ἄπ.
pendet, errat Duentz., Q9 555 σὺ δὲ ὃ. «. |, h.
Ven. 140 σὺ δὲ πολλὰ xal ἀγλαὰ δέχϑαι ἄποινα),
Ψ 647 τοῦτο δ᾽ ἐγὼν πρόφρων δέχομαι sc.
19
200 δέχοιιαι
ἄεθλον, A 112 Χρυσηίδος - ἄποινα | οὐχ ἔϑε-
λον δέξασϑαι, E 927 P480 μάστιγα καὶ ἡνία - |
δέξαι, I 626 ποινὴν δεξαμένῳ v. 1. δεξαμένου
rec. Duentz. sed v. Ariston. AL 266, La Roche
app. B 490 δέχτο - ἱρά Did. αἰσια ἐσήμαινεν
ὥστε λέγειν τοὺς μάντεις ὅτι δέδεχται, τοι-
οὔτον μέντοι πόνον αὐτὸς ηὖξεν ὃν οὐχ ἂν
ἐχκλίνειεν cf. Lehrs. Ar. 153, X 840 χαλχὸν
τε ἅλις χρυσόν τε δέδεξο | ubi alii expl. ex-
specta, Σ 115 X 365 κῆρα δέξομαι, v 211 καὶ
χαλεπόν περ ἐόντα δεχώμεθα μῦϑον — | Tz-
λεμάχου ubi gen. ex μῦϑον pendet, ξ 155 πρὲν
δέ χε- οὐ τι δεχοίμην, α 191 ἐδέξατο - ἔγχος],
λ 897 ἣ χρυσὸν φίλου ἀνδρὸς ἐδέξατο cf. sch.
V, h. Merc. 549 ἐγὼ δέ χε δῶρα δεχοίμην |,
h. Ap. D. 64 ἀσπασίως - γονὴν ἑχάτοιο ἄνα-
zc | δεξαίμην, h. Ap. P. 96 σὺ δέ- δέξαι: ἱερὰ
χαλὲ περιχτιόνων ἀνϑρώπων |. — c) acc. sup-
pletur αὐ pers. & 198 εὖ δεξαμένη φιλέει 50.
ἀλητεύοντα, τ 355 δεξαμένη χείρεσσ᾽, ὅτε μὲν
πρῶτον τέκε μήτηρ |, h. Cer. 281 δέξατο κόλ-
πῳ | χερσίν τ’ ἀϑανάτῃσι (παῖδο), h. 19, 41 τὸν
δ᾽ αἷψ᾽ Ἑρμείας - εἰς χέρα ϑῆχε | δεξάμενος.
g) rei P 391 δεξάμενοι (βοείην), Ῥ [565 v. La
Roche] 624 797 o 130 ὁ δ᾽ ἤδέξατο χαίρων",
I 333 δεξάμενος (πάντα), 9 483 ξ 113 o δ᾽
ἐδέξατο, χαῖρε δὲ ϑυμῷ |, φ 82 ἐδέξατο καὶ
χατέϑηκεν |, e 462 Tvo | δέξατο χερσὶ φίλῃ-
σιν, ὦ 176 ὃ δ᾽ ἐδέξατο χειρὶ, o 987 δῶρα μὲν
ὅς z^ ἐθέλῃσιν ᾿Αχαιῶν ἐνθάδ᾽ ἐνεῖχαι | δέ-
ξασϑ᾽ ubi inf, est pro ipv., o 182 τὰ μὲν ἐς
πείρινϑα τίϑει - | δεξάμενος, 9 419 δεξάμενοι
sc. δῶρα. 9 356 ἀμφοτέρῃσιν ἐδέξατο, v 72 τά
γ᾽ ἐν νηΐ - | δεξάμενοι χατέϑεντο, v 353 0 δ᾽
ἔδεχτο καὶ ἔχπιεν οἵ, sch. H, h. Merc. 496 ὃ
δ᾽ ἐδέξατο - ᾿ἀπόλλων, h. Cer. 211 δεξαμένη
se. χυχεῶ, h. Merc. 498 ἔδεχτο δέ - | γηθήσας,
ib. 312. δὸς δὲ δίκην xal δέξο παρὰ Ζηνί. —
ὦ τί τινὸς A 596 παιδὸς ἐδέξατο χειρὲ κύπελ-
λον | Ariston, ὅτι λείπει ἡ παρά πρόϑεσις, ἵν᾽
ἢ παρὰ παιδός, falso expl. La Roche, cf. Nae-
selsb, H 400 μήτ᾽ ἄρ τις νῦν κτήματ᾽ ᾿Αλεξάν-
δροιο δεχέσϑω | μήτ᾽ Ἑλένην, 32 305 χύπελλον
ἐδέξατο ἧς ἀλόχοιο | v. Ariston., Q 434 ὅς μὲ
χέλεαι σέο δῶρα παρὲξ ᾿Αχιλῆα δέχεσϑαι .| 4
194 χρυσὸν ᾿Αλεξάνδροιο δεδεγμένος, ἀγλαὰ
δῶρα ἢ αϑὶ alii expl. exspectans, 7 633 χασι-
γνήτοιο φονῆος ] ποινὴν ἢ οὗ παιδὸς ἐδέξατο
τεϑνηῶτος 1 cf. Ariston, aec. suppletur X 208
δεξάμενοι Ῥείας, h. Ap. P. [197] xat ποτε δε-
ξαμένη χρυσοϑρόνου ἔτρεφε Ἥρης | — Tv-
φόονα. — e) τὲ παρά τινος T 10 Ἡφαίστοιο
πάρα- τεύχεα δέξο |, “2 499 δέξαι ἐμεῦ πάρα-
ἄλεισον), h. Cer. 29 δέγμενος ἱερὰ καλὰ παρά-
ἀνθρώπων, ib. 487 γηθοσύνας δ᾽ ἐδέχοντο παρ’
ἀλλήλων ἔδιδόν τε |. acc. suppletur h. 96, 4
παρὰ πατρός - | δεξάμεναι κόλποισι (Bacchum).
f) ἔχ τινὸς h. Merc. 477 δέγμενος ἐξ ἐμέ-
9rv (citharam) - g) τί toc B 186 δέξατό οἱ
σκῆπτρον Ariston. ὅτε ἀρχαϊχώτερον δέξατο
αὐτῷ τὸ ox. ἀντὲ τοῦ παρ᾽ αὐτοῦ, O 88 Θέ-
μιστι — | δέκτο δέπας v. Ariston., P 208 τοὶ
οὐ τι. | δέξεται ᾿Ανδρομάχη - τεύχεα cf. sch.
A, o 982 zx 40 οἱ ἐδέξατο - ἔγχος | v. sch. Q,
o 982; c. dat. est accipere aliquid alterius bono,
quasi onere eum liberemus, c. gen. accipere in
suum usum v. Doed. B 186. — 2) exspecto. a)
c. acc. I 191 δέγμενος Αἰακίδην, ὁπότε, b) abs.
4 107 δεδεγμένος ἐν προδοχῇσιν, O 296 τό-
ξοισι δεδεγμένος ἄνδρας ἐναίρω |, O 745 τὸν
ὁ Αἴας οὕτασχε δεδεγμένος ἔγχεϊ μακρῷ Hes.
-- δέω
ἐπιτηρήσας, ἐχδεχόμενος cf. Eust. 713, 59. -
c) sententia inde pendente. B 794 δέγμενος ὅπ-,
πότε ναῦφιν ἀφορμηϑεῖεν (άϑετ. v. Ariston. Jj
£X 594 δέγμενοι ὁππότε μῆλα ἰδοίατο, 1191
δέγμενος Αἰακίδην, ὁπότε λήξειεν ἀείδειν, U.
385 δέγμενος αἰεί 1] ὅππότε ἐφήσει Καὶ 62 dg
δεγμένος εἰς 0 «tv tÀ95gc |, C. ace. C. if. ἐ 518.
τινὰ φῶτα μέγαν - ἐδέγμην | ἐνθάδ᾽ ἐλεύσε-.
σϑαι, μ᾿ 930 ἔνϑεν γάρ μιν ἐδέγμην πρῶτα,
φανεῖσθαι. — 8) intrans. s. pass. T 290 ὥς Mor.
δέχεται χακὸν ἐκ χαχοῦ αἰεί malum consequi-.
tur malum cf. Eust. 1185, 17. — EM. 259, 34.
E. Gud. 138, 49, Or. 49, 17, Hes., Eust. 542,
17. 759, 64. 1212, 10 Doed. Gl. 2089 (dva,
ἀπο-, 2x-, παρα-, προσ-, ὑπο-, δέχτης, ὑποδεξίη,
Πολυδέχτης, Δεξαμένη, δοκός, προδοχή, δουρο-
δόκη, ἱστοδύκη, ἰοδόχος, ξεινοδόχος, δοχεύων,
δέψω (ex δέφω, lat. depso Curt. Et. 65 cf.
Duentz. K. Ztft, 16, 279) emollio. με 48 emi d^.
over ἀλεῖψαι ἑταίρων | κηρὸν δεψήσας μελι-,
ηδέα Hes. μαλάξας, EM. 217, 15 ἁπαλῦναι
Apoll. Lex. 58, 3, Suid. s, v. δέφω, Eust. 1710,
19. 1880, 33, Doed. Gl 161 Lob. Rhem. 2
(ἀδέψητοφ).
δέω (δὲ, skr. djàmi rad. dà Curt. Et. 220
Benf, 2, 200 Pott W. 1, 129, Schweizer K. Z
3, 349. act. prs. if. δεῖν h. 7, 12 opt. δέοιμ
9. 8590, ipf. δέον, fut. δήσειν Φ 454, aor. ἔδη
ἔδησαν, δῆσα 8. 99, δῆσε, δῆσαν ipv. δήσ'
μ 161, δησάντων qt ὅ0, i£ δῆσαι, ptc. δησᾶ
δήσαντες, med, ipf. δεόντο Σ 553, aor, ἐδήσ
iter. δησάσκετο 9915, opt. δησαίμην O 26,
δησάμενος, δησάμενοι, pf. ps. if, δεδέσϑα
Cer. 456, plp. δέδετο, δέδεντο) ligo, vinci
act. 8) c. acc. 4 406 τὸν xal ὑπέδεισαν - ὁ
v ἔδησαν, B 931 ὅν xtv ἐγὼ δήσας ἀγά
9.99 τοὺς — | νηυσὶ δ᾽ ἐνὲ γλαφυρῇσιν
ζυγὰ δῆσα ἐρύσσας |, — E 180 ἐπ’ ἄχρ
δῆσε - ζυγόν, 42 190 πείρινϑα δὲ δῆσαι
αὐτῆς 1 cf. 267, τ 457 ὠτειλὴν δ᾽ Ὀδυσῆος -
δῆσαν ἐπισταμένως, — d^ 454 σοὶ μὲν 0 3
ἠπείλησε πόδας καὶ χεῖρας - | δήσειν, μ ὃ
δησάντων σ᾽ ἐν νηΐ - χεῖράς τε πόδας τε
ὀρϑὸν ἐν ἱστοπέδῃ (v. Apoll. Lex. 53, 13) |
178, obiectum suppletur Q 273 τρὶς δ᾽ ἑχάτερ
ϑεν ἔδησαν ἐπ᾿ ὀμφαλόν (ζυγοδεσμόνν, --- ἃ
dit dat. instr. Φ 80 δῆσε δ᾽ ἰὀπίσσω χεῖρ
ἱμᾶσιν, O 544 δῆσαν δ᾽ ἱμάντεσσι παρ᾽
σιν (ἵππους), N 572 βοῦς τόν τ᾽ οὔρεσι - |
λάσιν οὐχ ἐθέλοντα βίῃ δήσαντες ἄγουσιν,
K 448 μὲ δήσαντες - νηλέϊ δεσμῷ | y 189 ei
δὲ πόδας χεῖράς τε δέον ϑυμαλγέϊ δεσμῷ
7, 19 δεσμοῖς - δεῖν ἀργαλέοισιν |, —
μὲν - δῆσαν χρατερῷ £vi δεσμῷ |, μ΄ 196 πλεὶ
μ᾽ ἐν δεσμοῖσι δέον cf. μ᾿ 54 ubi pro δεδὲν
v. 1. fuit δεόντων v. ἃ Roche, μὶ 161 μὲ
σμῷ δήσατ᾽ ἐν ἀργαλέῳ, — x 96 πέτρης
πείσματα δήσας, 854 ἐχ δὲ τρήρωνα
λείαν} λεπτῇ μηρίνϑῳ δῆσεν ποδός (v. l.
v. Did.) de ἐκ advertibliter posito cf. Ho
Unt. 4, 16) .Y 398 2x δίφροιο δ᾽ ἔδησε (
ρα). -- b) transl. 9 352 πῶς ἂν ἐγώ σε͵
μὲ μετ᾽ ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν | ubi εὐθὺ!
non lectio, sed interpretatio fuit Arista
cum alii proprie dictum putarent, alii ἃ
repeterent cf. sch. HMQTV, V, Apoll.
30, EM. 256. 24, Hes, Lob. Rhem. 28, La.
Ztit. f. oestr. G. 18, 161. v. l. fuit πῶς ἂν
σε, φέριστε, μετ᾽ ἀϑανάτοισι δέοιμε V.
E, X 73 ἡμέτερον δὲ μένος καὶ χεῖρά
σεν } luppiter. — c. gen. ὃ 380 469 ὁς τὸ
δέω --- δή 291
d9avárov πεδάᾳ καὶ ἔδησε γελεύϑου | iimpe- r 379 — ξ 406 πρόφρων κεν δὴ ἔπειτα cf
divit itinere, — 2) med. 42 15 Ἕχτορα δ᾽ i4. p. Ap. P. 259 Cer. 91 — X 991 πολλὰ δὲ δὴ
χεσϑαι δησάσχετο δίφρου ὄπισϑεν͵, O 26 σει- cf. v 348 — E 383 πολλοὶ γὰρ δή cf Q 54
0v μέν χεν ἔπειτα περὶ ῥίον Οὐλύμποιο] δη- τ᾿ 341 — post comparat. 7 202 μείζονα δὴ xon-
σαίμην, damnat vs. Zenod. Sed v. Ariston., P τῆρα - χαϑίστα | cf. Ξ 4, iP 858 ἥσσων γὰρ
990 τὸν ποδὸς ἕλκε χατὰ - ὑσμίνην | δησάμε- δὴ χεῖνος cf. h. Cer. 291 — post superlat. 4 966
voc τελαμῶνι παρὰ σφυρὸν ἀμφὶ τένοντας, κάρτιστοι δὴ χεῖνοι - τράφεν v. Naegelsb. cf.
Z 553 ἀλλα δ᾽ ἀμαλλοδετῆρες ἐν ἐλλεδανοῖοι Z 185 μ 258. — 4) post num. P 134 ἐννέα δὴ
δέοντο |, B 480 δησάμενοι δ᾽ ἄρα ὅπλα ϑοὴν βεβάασι - ἐνιαυτοί | v. Naegelsb. οἵ Θ᾽ 297
ἀνὰ νῆα, 9 37 δησάμενοι δ᾽ εὖ πάντα ἐπὶ I 328 Q 107, T 85 πολλάκι δή, 9 δ1ὅ τρεῖς
χληῖσιν ἐρετμά |, ὦ 999 περὶ δὲ πνημησι βοείας γὰρ δή - νύχτας cf. y 945 (ἀϑετ. v. sch. HM)
χνημῖδας δαπτὰς δέδετο, B 44 K 92 139 Ξ' 18684 — 5) post pron. ayperson. 4 347 γῶιν δὴ τόδὲ
4309 v 196 ποσσὶ δ᾽ υπὸ λιπαροῖσιν ἐδήσατο πῆμα κυλίνδεται, H 34 τίπτε σὺ δὴ αὖ (v. l.
καλὰ πέδιλα | cf. 22. 810 « 96 (v. Nitzsch) e 44 δ᾽ αὖ) - ἤλϑες, P 556 σοὶ μὲν δή, 1 245 ἡμῖν
ὁ 550 o 2, π 155 δησάμενος δ᾽ ὑπὸ ποσσί (πέ- δὲ δή, Ψ 607 σὺ γὰρ δή cf. h. Cer. 69 — b)
διλα), h. Merc. 83 ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο σάν- demonstr. H 155 τὸν δή cf. Καὶ 436 P 204 X 549
δαλα cf. Hoffmann Unt. 2, 21. — 3) pass. 1 443. Y 210 ὃ 819, I' 134 oi δὴ viv cf. Φ 458, 497
ὥς οἱ ὑπ᾿ sipozózor ὀίων στέρνοισι δέδεντο!, τοῦ χεν δή οἴ. Φ 432, Z 8938 A 126 M 256
«92 αἵ uiv ἀρ’ ἔντοσϑεν λιμένος - δέδεντο ; 9. 707 τοῦ περ δή, H 981 τὸ γε δή, x 186 o
V 866 μήρινϑον βάλε πὰρ πόδα, τῇ δέδετ᾽ 193 981 zd yt δὴ νοέοντι χελεύεις |, B 330
ὄρνις], o 232 δεσμῷ £v ἀργαλέῳ δέδετο, E 387. τὰ δὴ νῦν πάντα τελεῖται v. Naegelsb., cf.
χαλχέῳ δ᾽ ἐν χεράμῳ δέδετο, h Cer. 456 τὰ X 48 o 271, h. Ven. 56 209 τὸν δὴ ἔπειτα,
δ᾽ ἐν ἐλλεδανοῖσι δεόέσθαι |.v. Baumeist., Καὶ α 74 ἐκ τοῦ δή cf. O 601 ἐχ γὰρ δὴ τοῦ, Θ
41b παρ᾽ αὐτῷ δ᾽ - ἵπποι | ἐξ ἐπιδιφριάδος 845 οἱ μὲν δή cf. E 568 Z 388 K 935 Ν 769
πυμάτης ἱμᾶσι δέδεντο |. A 436 β 245 E 61 O 3 Σ 74 ψ 49, h. Merc. 414 ὁ δὲ δή cf, ib.
0 290 498 v. s. χαταδέω, z 189 v. s. συνδέω. 311, N 52 τῇ δὲ δή, B 176 ε 302.» 178 τὰ δὲ
v. 1. fuit pro χρέμασεν 9 67 δὲ δῆσεν Ari- δὴ νῦν πάντα τελεῖεαι |, 4 524 II 763 T 345
NE: v. Did., aliorum. δέασχεν Q 17 pro Y 23 « 26 & 94 οἱ δὲ δὴ ἄλλοι |, h. Ap. Del.
δ' ἕασχεν cf. Ariston., sch. BM. cf. EM. 250, ot δ᾽ ἐπὶ δὴ πείσονται, 4 825 II 93 οἱ μὲν
. 316, 3, E. Gud. 140, 85. 142, 39. (Éx-, £v-, γὰρ δή, M 332 τοῦ γὰρ δή cf ε 976 — « 571
jy κατα, συν-, Ut0-?, δεσμός, δέσμα, &va- δε δή cf. ὦ 309 495 — ἡ 48 οὗτος δή, H 172
, πολύδεσμος, ζυγόδεσμον, ὑπόδημα, οὗτος γὰρ δή, y 5 οὗτος μὲν δή cf. ὃ 551, h.
; μελάνδετος, ἀμαλλοδετήρ. — Av. P. 165 ἐξ τούτου δὴ ἔπειτα, ὃ 485 A 348
-ὅξω (cf. δεύω L. Meyer K. Zttt. 14,86) egeo. οὕτω δή. in interrogatione (siccine iam) E 158
ἔδησεν ἀρῆς ἀλχτῆρα γενέσθαι 174 X 98 O bb3 & 201, O 201 οὕτω γὰρ δή
δῆσεν δισύλλαβον ἐχδεχτέον τοι. À 922 κεῖνον δή, y 165 χεῖνος δὴ αὖτ᾽
1 τὸ t τοῦ προχειμένου ἐστὶ v. ] δ᾽ αὖτ᾽, P ΤῸΒ χεῖνον μὲν δὴ — Ψ 595
υνδέσμου cf sch. V. BV ἀντὶ τοῦ ἐδέησεν. τόσσον δὴ v. l τ. δέ. -— €) determinat. 0 948
μοῦ yo, φησίν, ἐδέησε τῷ Πατρόκλῳ ὥστε αὐτοὺς δή οἴ, 9 919 οἷος δή, u 69 οἴη δή. —
τῆς βλάβης γενέσϑαι, sch. AD Παρ- d)relat. A 888 μῦϑον, ὃ δὴ τετελεσμένος ἐστίν
ἰσχος μὲν οὖν τὸ ἔδησεν ἀποδίδωσιν οἵ- cf B 117 436 Z 98 I94 (ἀϑετ) K 97; 316 4
(ezit Aoc) tjv ἐμὴν ἀφε- 559 O 991 507 Π 511 P 902 Y 4 103 Y. 220
νος πανοπλίαν ἔδησέ μου τὴν ἔξοδον, 933 d» 181 (ἀϑετ. Ὁ 107 « 49 β 16 43 984
ἠ 0X μὴ γενέσθαι Πατρόκλου. Ilo. à 711 ἢ 156 9 415 x 115 514 532 4 45 961
᾿Ἀσχαλωνίτης περισπαστέον τὸ 306 309 [343] Ὁ 389 629 v 377 & 989 333 o 490
σεν. Apoll. Lex. 62, 14 ἐνδεὴς ἐγένετο π 469 τ 280 290 v 118 289 φ 94 332 χ 463 v
138, 2. 8, Eust. 1133, 2. 5 Buttm. Gr. 110.334.339 h. Merc. 196 Ven. 96 Cer. 205, 0
δέω. Doederl et Thiersch scribi volunt 131 7 δὲ νῦν cf. Φ 315 ε 964, X 12 οἱ δή τοι
᾿ ἐδέησεν, L. Meyer ἐδέξησεν, alii ἔδευ- cf Q 731, Q 186 Q9 δή που cf. α 161, 0 34 (9er.
ver. 354 465 οἵ xev δή. O 616 £ 165 ᾧ δὴ 1810 ἢ
Ὁ ex ἤδη ortum putatur, ad ói7 rad. περ δή, O 46 ἡ κεν δή, A808 ε 442 1, 281 τῇ δή,
aeumlein, Hartung, Corssen Beitr. 499 9 510 τῇ περ δή, O l7; ot ἄρα δή, — ὁ 491
7, 901 Ahrens ib. 8, 354, K 199 $3: δὴ, X 185 ὕπῃ δὴ — 42 876 οἷος
tpe pronominali ja repetit Curt. Et. 515, δή cf. h. Ven. 179, v 393 oiov δή, in exclama-
parans lat jam, goth. ju, lit. jaü, ksl. tione E 601 NV 633 (pro δὴ αὐτ᾽ v. l δ᾽ αὖτ᾽)
ula temporalis et determinativa. (prior P 587 4 57 « 32 ε 183 2429 σ 991 — 4 657
catio inprimis cernitur in δὴ γάρ et x«l P 961 ὅσοι δή cL Φ 442 ξ 362 o 487, ἡ 214
— Ponitur A) in sententiis primariis 1) ξ 198 ὅσσα γε δή — o 401 ὅς τις δή, 4 [428]
vocat. in initio sententiae O 437 Τεῦχρε τ 947 ἥ τις δή. — e) interrog. » 168 v 191 τίς
ἡ vw ἀπέχτατο, v. Nican, T 349 δή, A 540 τίς δὴ αὖ (v. l δ᾽ 5i) v. Naegelsb.,
μόν, δὴ πάμπαν ἀποίχεαι. — 9) post B 225 τέο δὴ «vv v.l. δ᾽ αὖτ᾽, z 161 τί δή,
B 340 £v πυρὶ δὴ βουλαί τε γενοίατο Π 310 d» 480 τίη δή, Q 367 τίς ἂν δή, o 382
T'150 γήραϊ δὴ πολέμοιο πεπαυμένοι τίς γὰρ δή, ,B 339 E 472 22 901 ν 903 0o 219
470 K 509 11319 N 193 Q 943 (c£ Gepp. φ 362 πῇ δή, € 981 πῇ δὴ αὖτ᾽ v. 1. δ᾽ aiv,
2, 17. 26) ó 26 ξ 162 μι 161 ubi pro δή K 385 πῇ δὴ οὕτως v. 1. à οὕτως cf. Eust.
L δ᾽ ἤτοι. — T' 457 νίκη μὲν δὴ φαί- 810, 30. 813, 61, A 861 Σ᾿ 364 πῶς δή, χ 231
Γ - βενελάου | cf. 2 599 » 10 v 993 v237.— πῶς δὴ νῦν, t. 10 πῶς γὰρ δή, ὦ 988 πόστον
3952 ἄστρα δὲ δὴ προβέβηκε cf. X 90 Q δή, — IN 446 ἢ ἄρα δή τι. A219 Z 509 ὅς
3. — Y 785 "Avrí20zoc δ᾽ ἄρα δή. -- E δ τις δή cf. h. Cer. 134, Π 113 v 99 39 v 37
μὲν γὰρ δὴ κατερήριπεν. — post adi. ὅππως δή, sed quoniam significat à 109, ὃ 545
1l ὀξέσι δὴ πελέχεσσι cf. Y 95 9 209 0451 ozoc zer δή, I' 817 ὁππότερος δή ch u 57
19"
Ὗ
202
— f) ἄλλος ete, A 295 ἄλλοισιν δὴ ταῦτ᾽ ἐπι-
τέλλεο ubi alii ad imperat. referunt sed v. Nae-
gelsb. cf. IN 776 T 401 s 173 » 200 φ 160. —
6) post verbum «1 733 ἀμφίσταντο δὴ ἄστυ cf.
N 996 II 197 d» 479 δ 188 w 950 ἢ. Merc. 563,
o 493 εἰρώτα δὴ ἔπειτα, I 809 χρὴ uiv δή,
Φ 918 πλήϑει γὰρ δή - ῥέεϑρα cf. I 376, —
post imperat. «(ὁ 407 9 349 τ 16 ἄγε δή, O 139
ἄγε δὴ αὖτε v. 1. δ᾽ αὐτε, Zenod. νῶε, μ 112
q 195 v 35 εἰ δ᾽ ἄγε δή cf. B 118 (v. l. νῦν),
A 69 I'441 4 418 E 949 718 K 479 4 348
Y 351 Φ 60 991 X 951 ^ 318 537 429 137 356
499 592 618 5 162 9 492 x 286 338 v 215 o 974
ἀλλ᾽ ἄγε δή, q 176 ἄγρει δή, 9 477 τὴ δή,
Z 306 ἄξον δὴ ἔγχος cf. 476 Y 115 μ 378 0 167
t 97 v 18, 8 95 161 229 ὦ 443 454 χέχλυτε δὴ
viv, Z 476 δότε δή, € 955 ὄρσεο δὴ vov, in apo-
dosi post sententiam conditionalem O 163 φραζέ-
σϑω δὴ ἔπειτα, — if. pro ipv. post partic. h. Ap.
314 εὔχεσϑαι δὴ ἔπειτα, de μή c. ipv. v. infra. —
7) post adv. γ 357 εὖ δή, B 301 εὖ γὰρ δή. IN 374
περὶ δή, 9 487 ἔξοχα δή, N 190 τάχα δή, y 395
δεῦρο δή, £436 ἔνϑα χε δή, h. Ap. P. 69 109 203
ἐνθάδε δή, o 444 594 ἔνϑεν δὴ νῦν, 9 519
χεῖϑι δή, v. l. fuit pro Zv9« zzv ὃ 441, h. Merc.
558 ἐντεῦϑεν δὴ ἔπειτα, X A58 ἐγγὺς δή, X
153 αὖτις γὰρ δή, T 85 πολλάκι δὴ h. Merc.
196 δηρὸν δή, M 323 αἰεὶ δή, M 480 πάντῃ
δή Tyrannio δ᾽ ἡ v. Herod., $2 560 ἐχτὸς μὲν
δὴ, Φ 207 ἔνδον μὲν δή, A 514 νημερτὲς μὲν
δή, 6 242 πρόσϑεν μὲν γὰρ δή, H 94 399 O 80
(é9ev.) I 31 439 696 P 466 y 168 0 706 ἡ 155
v 321 ε 329 ὀψὲ δὲ δή (0), Ξ 139 II 538 .X 216.2
641 y 69 5 325 2 160 o 460 o 260 νῦν δή cf. B
284 (v.(l. γάρ) v. Naegelsb. sch. HQ 4 160 τινὲς ὡς
ἕν μέρος λόγου παροξύνουσιν, ἀντὶ τοῦ ἀρ-
τίως cf. Eust. 143, 26. 175, 5, EM. 78, 30, Lehrs
Qu. ep. 131 n., Καὶ 173 vov γὰρ δή, H 226 P
34 o 217 τ 915 953 χ 195 νῦν μὲν δή, X 9290
Y 307 Φ 929 X 300 h. Ven. 259 νῦν δὲ δή, —
E 114 454 K 271 4 107 946 M 60 210 Y 411
α 424 ὃ 430 575 9 474 . 193 x 100 4 153 ,264
270 c 90 95 τ 35 χ 297 390 o 541 δὴ tott,
post protasin temporalem quae incipit ab ἡμος
δ᾽ A 476 ε 169 559 561 x 186 μ 9 o 2 τ 497
(v. l fuit Rhiani « 188 pro x«l τότ᾽ v. Did),
αὐτὰρ ἐπεί M l7 y 343 ὃ 69 542 9 486 ε 88
x 59 ὁ 144 x 56, svv' ἢ. Ap. D. 116, ὁππότε
xtv x 294 — post protasin conditionalem quae
incipit ab εἴ xs v 497, εἰ δέ xs o 83, — h.
Merc. 294 τότε δή post partic, — Α 92 I 590
719 N 206 9 299 4 36 9296 995 o 193 ὦ 539
h. Ap. Pyth. 210 χαὲ τότε δή, post protasin
temporalem quae incipit ab ἀλλ᾽ ὅτε B 108 τ
154 ὦ 144, ἐπεί λ 99, ἦμος δ᾽ O 69 ὃ 432 1 59,
αὐτὰρ ἐπεί y 182 s 96 ἐ 368 « 500, — Ῥ 8922
ἢ 418 xal τότε δή ῥ᾽, post protasin incipien-
tem ab soc δ᾽ II 780, εὖϑ᾽ ὦ 149, — M 162
N 719 4 389 9 457 6 917 288 9 493 δή ó«
τότ᾽, 9. 381 δὴ τότ᾽ ἄρ᾽, « 52 τότε δή δα, x
531 λ 44 δὴ τότ᾽ ἔπειϑ᾽, — post primam vo-
cem apodosis ponitur δὴ ἔπειτα post prota-
sin temporalem incipientem ab αὐτὰρ ἐπεί
μι 309 h. Merc. 320, αὐτάρ ἐπεί x? Y 338 post
protasin conditionalem incipientem ab εἰ δέ xs
« 290 B 921, ἢν δ᾽ h. Merc. 563, — excipiunt
sese ἐξ οὗ - ἐκ τοῦ δή O 996, ἦμος δ᾽ -τῆμος
δή μ 441, εὐτ᾽ - τῆμος δή v 95, — in senten-
ἘΠΕ coordinatis πάροιϑεν - δὴ τότε go 290,
πρόσϑεν - δὴ τότε γ᾽ Ν 44], πρίν περ - δὴ
τότε E 136 cf. Classen Beob. 140, πρὲν μέν- δὴ
δή
τότε γ᾽ v 92 πρὶν μέν ποτ᾽ - δὴ τότε γ᾽ 0 998, -
πολλάχι - δὴ τότε y' P 410, ποτὲ - δή τότε
Yt 4 107 cf. Y 411 o 301 χ 186, Hentze Pe-
riodenbild. 22. — B) in sententiis pendentibus |
E 65 Θ 229 (v. Herod) A 9201 XN 940 II 693
» 29 p 461 c 217 272 ψ 952 ὅτε δή, Aristar-
chus ὁτεδή, improbat Herod. 4 493 v. Lehrs
Ar. 801 n. La Roche HT. 327, T 134 ὅτε δὴ
«Utt v. 1. δ᾽ αὐτε, Π 386 ὅτε δή ῥ᾽ v. La.
Roche app., I' 209 212 216 921 (v. La Roche)
E 438 7/3 Z 172 175 191 200 949 H 186 0 23
I A74 553 K 494 .A 737 806 N 145 XX 438 II 705
786 Y 228 (Aristarchus δέν, Did.) 447 d» 1. 450
Ψ 117 768 773 816 844 Q 443 448 692 785 «
16 8 150 ὃ 519 s 55 390 441 ἡ 46 «. 76 181
378 491 543 x 17 144 156 949 4 533 μ 201 335.
368 399 ξ 293 483 o 457 477 π 414 o 204 c 134
v 138 ὦ 164 h. Ap. P. 171 252, Merc. 10, Ven.
233, Cer. ὅ1 ἀλλ᾽ ὅτε δή, C 100 ἡ 18 x 975
ἀλλ᾽ ὅτε δὴ ἄρ᾽, O 180 o 446 h. Ven. 969 ἀλλ᾽
ὅτε xtv δή, v.l fuit β' 107 c 142 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ
τρίτον pro τέτρατον, 1' 264 4210 E 780 K 3
351 357 P 728 732 «ὁ 31 x 569 ξ 479 ὁ τ
7 880 q 191 ἀλλ᾽ ὅτε δή ῥ᾽, B 814 νῦν δ᾽ ὅτε
δή, A 432 I' 15. E 14 630 850 Z 191
I 669 A 180 4 932 618 Ν 145 604 II
176 148 X 248 Ψ 88 « 196 m 894 οἱ
67 ταὶ δ᾽ ὅτε δή cf. ζ 85, 4 446 E 334
K 526 ὦ 362 oi δ᾽ ὅτε δή ῥ᾽, — v 386 ὦ
ὁππότε δή cf II 53 ubi Aristarchus τὲς p
d: teste sch. V, II 62 4 340 x 508 ὁπότ᾽
δή, & 504 X 115 X 365 8 357 y 937 (άϑετ.
v 155 394 w 274 ὁππότε xtv δή, φ 845 ὁππότι
δή ῥ᾽, — Ξ 65 II 171 X 379 P 9 y 911 ε 190
408 ἡ 152 9 411 452 5 149 o 174 φ 95 X
co 482 h. Ap. P. 348 Merc. 20 ἐπεὲ δή
iunctim scribendum cf. Joan. Alex. 40, 21,
Roche HT. 328, 4 194 Z 178 H 907 A
Μ 488 Ξ 187 O 395 II 187 198 X 349 60
84 ε 76 241 & 997 ἡ 134 9 931 976 982 t
x 360 u 197 ν 971 π 340 q 905 χ 457 h.
Del. 167 Merc. 52 356 Ven. 198 215 Cer.
h. 6,14 αὐτὰρ ἐπεὶ δή, « 231 o 390 ἐπεὲ
δή, 0 185 ἐπεὶ ἂρ δὴ ἔπειτα, ὃ 19 ἐπεὶ δὴ τ
πρῶτον, A235 P 497 T 9 y 183 ἐπεὶ δὴ π
τα, o 226 o 3629 ἀλλ᾽ ἐπεὶ οὖν δή, v 209
δή, II 453 s 363 μ δῦ o 269 χ 440 αὐτὰρ
δή, h. Ven. 256 [974] 278 ἐπὴν δὴ mQ
ὃ 414 ἐπὴν δὴ πρῶτα, — A 6 & 379 8
δή v. Naegelsb. ad 1. pr., 1 666 Π 455 €
χε δή, h. Ap. P. 130 c?v' ἄρα δή, 0
ὄφρα μὲν οὖν δή, 1488588 M 437 à 1809
h. Cer. 96 195 902 πρίν γ᾽ ὅτε δή, h.
Del 49 πρὶν γ᾽ ὅτε δή ῥ᾽, — ὶ 112 ᾿
οὕνεκα δῆ, — A 61 294 574 M 79 N 111 Tli
X 120 463 ὦ 57 140 « 207 B 271
L 456 x 386 v 938 o 328 o 308 σ 80 ᾧ
953 ἢ. Ap. P. 89 εἰ δή cf. Nitzsch III, 70:
Naegelsb. N. Exc. 1, 2, 2, à 739 o 484 ἢ
εἰ δή που, X 337 O 794 εἰ δή δα, x 359.
εἰ δὴ μή, K 488 εἰ γὰρ δή, A 40 εἰ δή 1
A 503 h. Cer. 64 εἶ mors δή, A 394 εἴ
δή τι, Α 940 εἴ mote δὴ αὖτε v.l ὃ
1484 K 949 4 386 O 49 Ψ 558 42 406
ó 831 ἐ 410 χ 45 321 w 286 o 398 εἰ μὲν.
« 82 εἰ uiv δὴ νῦν, Ν 375 x 216 ψ 36 £l i
δή, w 107 εἰ δ᾽ ἐτεὸν δή, O 53 εἰ δή δ᾽ ὃ
γε, — I 393 ἤν γὰρ δή, 9 496 αἴ xcv d
H 96 Ψ 207 ἵνα δή, σ 11 τ 72 ὅτι ὃ
142 ὕτι δὴ χρειὼ τόσον ἵχει v. 1. ὅ
H 448 ὅτι δὴ «vts v. l. δ᾽ αὖτε, y 166 μ 295
ὃ δή, Α llo E31 D 398 Σ 195 Y 586 « 217
ὃ 373 466 5 308 (v. l χαί) A 548 χ 33 (G9et.)
ὡς δή cf Naegelsb. 4 110. — €) ponitur δή
et in apodosi et in protasi Y 74—6 ἀλλ᾽ ὅτε
du - τοῦτο δή, ὃ 420—2 ἀλλ᾽ Ote κεν δή - καὶ
| τότε δή, X 208-ῶ ὃ 5559--6 ἡ 261—2 4 294—
60 170—2 ἀλλ᾽ ὅτε δή - M τότε δή (pariter
| Aristarchus « 491—2 pro z« τότ᾽ ἐγώ), Ια 365—
| ὃ 4 181—2 Ῥ 373—4 y 286—8 6 514—5 ἀλλ᾽
ὅτε δή, 4 171—2 ἀλλ᾽ ὅτε δή - ἔνϑ᾽ ἄρα δή,
4 493—4 (v. Herod.) ὃ 460—1 s 458—9 ἀλλ᾽
ὅτε δή δ᾽ - zal τότε δή, Ψ 721—929 ἀλλ᾽ ὅτε
͵ δή ῥ᾽ - δὴ τότε, γ 269— 10. μι 329—33 403—5
] 5 235—7 387—8 801. - 8 ἀλλ᾽ ὅτε δή - δὴ τότε,
d ,932—38 viv δ᾽ ὅτε δή - χαὶ δή, 371— 8
αὐτὰρ ἐπεὶ δή - δὴ ἔπειτα, α 998—4 αὐτὰρ
ἐπὴν δή - δὴ ἔπειτα, L 310—1 343—4 αὐτὰρ
εὶ δή - σὺν δ᾽ 0 γε δὴ αὖτε v. l δ᾽ -αὖτε,
ω 71—2 αὐτὰρ ἐπεὶ δή, - ἠῶϑεν δή, h. 26,
7—8 αὐτὰρ ἐπεὶ δή - δὴ τότε, λ 197— 9 ón-
πότε χεν δή,. — χαὶ τότε δή, I" 403—5 οὕνεχα
δὴ νῦν - τοῦνεχα δὴ vir, — 4 138—42 εἰ μὲν
δή - νῦν μὲν δή, H 869. 60 M 988--4 εἰ δ᾽
ἐτεὸν δή - ἐξ ἄρα δή τοι χτλ. -- Τὴ jungitur
eum alis particulis. 1) δὴ γάρ Δ 314 N 122
51; Ὁ 400 488 P 546 625 £2 351 « 194 x 160
(Zened. δήν v. sch. H) 594 ν 30 & 985 z 280
425 o 190 c 154 h. Cer. 76 148 159. — 2) ἀτάρ
δή / 371] — 3) ἡ δή A 518 573 B 972 337
x. 53 0 467 to 518 & 253 & 182 z 337 (v. l
ἤδη), ,ἦ δή που d 5883 v. 1]. ἤδη v. sch. A, ἢ
δὴ μάν P 538, ἢ μάλα δή E 492 Z 955 518
6 102 4 441 [7] 14 91 Σ 12 4 55 X 929 297 373
α 384 ὃ 169 333 770 ε 286 εἐ 507 λ 436 & 297
9.172 383 o 496 o 194 264 y 151 w 149, ἡ
δή B 198 (Aristarchus ἤδη s. z δὴ μέν v. sch,
Α) Τ 430 H 97 I 848 1I 362 δ 33 & 216 σ 957,
ἡμὲν δή ποτ᾿ A 453 (v. l ἤδη μέν defendit
Povelsen emend. 30) “Ξ 234 Π 936. — 4) x«l
᾿ δή Α 161 (v. Naegelsb.) B 135 4 180 E115 Z 52
0 356 I 349 Ξ 364 (pro δὴ αὖτε v. l. δ᾽ αὐτεὶ
0.9251 II 494 Φ 421 (pro δὴ «59^ v. 1. δ᾽ «$9^)
X 457 ,B 3815 s 288 401 409 ε 496 x 30 μι 116
(v- 1. δ᾽ αὖ pro δὴ αὖ) 330 ν 169 t 533 q 317
2.10 949 h. Ap. P. 252, x«i xtv δή E 898
v 222 h. Merc. 270, καὶ γὰρ δή t 510, zal γὰρ
δὴ τότε II 810, zl γὰρ δὴ νῦν y 29, καὶ γὰρ
δή νύ ποτε T 95, καὶ νύ χε δή H 273 P 530
Ψ 490 ὦ 713 o 598, zal νύ χε δή δ᾽ qw 198
v. La Roche, x«i μὲν δή που X 362. — 5) vcl
Ἢ A 986 (v. Naegelsb. O 146 A 169 X 128
626 Q 379 δ 266 c 1/0 v 37 χ 486. — 6)
ὺ D δή ἢ 939, οὐχ ἂν δή o 144 v 322, in inter-
)gatione n 52 E 32 456 K 204 £29 263 6/57
312, οὐκ àv δή ποτε T 271, oU 9v δή y 352,
οὐ μὲν δή O 938 ε 341 μ 209 o 980. — 7) μὴ
€. ipv. 4 131 545 (pro δὴ οὕτως v. 1. δ᾽ οὕτως)
aegelsb. E 218 A 447 O 426 T 155 Y 9200
[9 65 ὁ 594 A 488 v 421 — c. if. pro ipv.
501, — c. ci. E 684 Ξ 44 IL 81 128 Σ 8
455 TP ε 800 σ 10 ὦ 491, — μὴ μὲν δή
C. Opt. y 462. — 8) αἱ γὰρ δὴ 4 189 K 536
£2 9192 ὃ 697 & 593 v 169 φ 402, «t γὰρ δή
ὁτὲ t 92. — E) δή in synizesi ponitur cum
tute 4 340 B 225 H 448 Ὁ 139 Ξ 364 0 287
T 194 Φ 421. 311 944 x 381 y 165, — «v A
540 H 94 μι 116, — οὕτως Α 131 E918 K 385
Π 155, — ᾿Ἀντιμάχοιο 4 188, — ἀντίβιον A
B86, — - ἀφνειότατος Y 9290, — ἄγρην μι 330,
| ἕβδομον μι 899 o 477, — ὄγδοον ἢ 261
θη — “Ζηιοπέτης 293
ξ 987 (Dindorf. praef. Il. XIV óyóo«rov) cf. La
Roche HU. 981! Friedlaend. JJb. 79, 821- δ᾽
pro δή retinere mavolt 4 540 B 225 H 94, —
δή ante vocalem producitur in arsi secunda
Z 306 K 536 4 171 Ν 633, in arsi tertia 2 345,
in thesi prima JV 98, in thesi secunda q 339
v 36. — F) v. 1. fuit Cratetis ó 260 pro ἐπεὶ
701 Aristarch. ἐπεὶ ἡ δή v. sch. HQ, idem for-
tasse EN esse Ψ 225 putat La Roche
HU. 296, pro οἱ uiv &o' ἐϑρήνεον Q2 722 οἱ
μὲν δὴ Βρήνεον v. Sch. A, pro ἤ δέ Z B7 ἡ
δή, pro μηκέτι vov ong" B 435 μηκέτι, δὴ νῦν
v. La Roche, pro χαχχείοντες A 606 δὴ. είον-
τες Y. sch. L, pro qv περ γάρ .X 487 ἢν 80
δή, pro εἰ μὲν γὰρ τούς M 67 s μ. y. δὴ v
sch. AV, pro. οὕτω πῃ Q9 373 οὕτω δὴ v. sch,
A, pro τὴν ἥν q 29 τὴν δή v. La Roche. —
G) δή particulis expletivis. annumeratur Apoll.
coni. 519, 11 ὡς μὲν παρέλζχει, παντὶ προῦ-
πτον" ὡς δὲ καὶ πολλάχις μετάβασιν λόγου
ποιεῖται σαφὲς ἐχ τῶν τοιούτων οἱ μὲν δὴ
παρ᾽ ὄχεσφιν ἐρητύοντο μένοντες καὶ τῶν
παραπλησίων, cf. Dion. Gr. 643 Choerob. Orth.
197, Eust. 143, 27. 580, 38. 889, 37. 1428, 1,
Suid. δή: viv, Ho δή" ovv, σύνδεσμος, —
mum Part. 55 245—9, Klotz Devar. l, 63.
2, 392—433, Baeumlein Unters. 98—108 Heller
Philol. 8, 254, Doederl. Gl. 2497.
óx94. (dv. brevem vocalem antecedentem
non producit nisi forte 7 177 κέ pro χέν legere
mavis. de loco vs. v. Bekk. MB 1864, 158) diu.
E 104 οὐδέ £ φημι) 0197 ἀνσχήσεσϑαι - X 110
οὐ ὁ. ματεύσομεν, O 512 μι 351 ὅ. στρεύγεσθαι
B 485 μηχέτι νῦν δήϑ᾽ αὖϑι λεγώμεϑα de Ze-
nodoto et Callistrato v. Ariston. Did. cf. Nae-
gelsb., « 49 ὃς δὴ 0. φίλων ἄπο πήματα πάσχει
cf.» 152 9 411, « 120 ὅ. ϑύρῃσιν ἐφεστάμεν,
p, 255 xal ὃ. χαϑήμενος ἀγγελιάων | πεύ σεται
εἶν ᾿Ἰϑάχῃ, B 404 μὴ ὃ. διατρίβωμεν ὅδοῖο |,
y 313 κὴ à. δόμων ἄπο τῆλ᾽ ᾿ἀλά λησο |, y 336
οὐδὲ ἔοιχεν | ὃ. ϑεῶν ἐν δαιτὲ ϑαασοέμεν cf.
sch. HNQ, π 313 ὅ. γὰρ αὕτως εἴσῃ ἑκάστου
πειρητίζων Ι, χ 177 ὥς «£v ὃ. ζωὸς ἐὼν χα-
λέπ᾽ ἄλγεα πάσχῃ!, ὃ 818 ὡς 5 δήϑ᾽ ἐνὶ νήσῳ
ἐρύχεαι cf. 466, E 587 6. μάλ ἑστήκει, Φ 151
o δὴ ὁ. πολέας ἱερεύετε ταύρους sch. B ἐκ
πολλοῦ δηλονότι χρόνου, paraphr. iz πολὺν
χρόνον. Aristoph. damnavit 130—3 v. Did. qui
addit ze? τὸ δηϑά ὡς “οὐχ Ὁμηρικῶς χείμενον
αἰτιῶνται. μήποτε μέντοι καὶ ὁ ᾿Αρίσταρχος
συγκατέϑετο τῇ ἀϑετήσει, μηδὲν ἀντειπὼν τῷ
"Agiorog ver, K [59] ἔργα - ὅσα φημὲ μελησέ-
μεν ᾿Αργείοισιν | ὃ. τε καὶ δολιχόν" (ἀϑετ. v.
Ariston.. — Suid. ἐπὶ πολὺν χρόνον cf. EM.
263, 93. 96, E. Gad: 140, 14. 51, Hes., Eust.
1227, 87. Lob. El. 2, 245. (05 94vo).
δηϑύνω (δηϑ6) tempus duco, moror. o 278
μηδὲ ci δηϑύνειν ubi cum syllaba antecedens
non producatur, L. Meyer scribendum censet
μὴ σύ, Z 508 οὐδὲ Πάρις δήϑυνεν ἐν - δώμα-
σιν |, 'Z 519 σὲ καὶ ἐσσύμενον χκατερύχω | δη-
ϑύνων, Α 21 μή σε - παρὰ νηυσὲ κιχείω | ἢ
νῦν δηϑύνοντ᾽ χτλ., μι 121 ἣν γὰρ δηϑύνῃσθα
κορυσσόμενος παρὰ πέτρῃ Ἰ. Suid. ἐγχρονίζω,
βραδύνω cf. EM. 263, 21, E. Gud. 140, 16. 51,
Hes. Eust. 659, 53.
Δηικόωντα | Περγασίδην Aeneae socium
Agamemnon interficit E 534. (97; (δαΐς) in proe-
lio, -χόων E χκάων, χτείνων).
Δηιοπίτης" ἀμύμονα 4ηιοπίτην, Priami ἔ,
Ulixes interficit ^f 420. De
294
δήεος (ex δάεοιοις ταῦ. ó«- Curt. Et. 217 Aut-
recht K. Ztft. 7, 310 Duentz. ib. I4, 95, Brug-
man Curt, Stud. 4, 146 cf. Prise. 1 S 21, cum
skr. dásas, dasjus componit M. Mueller Ztft. 5,
115. prima syllaba aut corripitur aut cum se-
quenti per synizesin coalescit in δηέοιο, δηΐῳ
H 941, δήιον I 347 674 II 3001 X 13, δηίων,
δηίοισι, δηίους cf. Eust. 282, 30 Spitzn. pros.
7 Kayser disp. alt. 13, Lob. El. 2, 37, La Roche
Q 704 app. HU. 213 Ztft. f. oestr. G. 16, 121)
]) urens Θ 181 πυρὸς δηίοιο,, cf. II 197, Z
331 v. Ariston, paraphr. χαυστιχοῦ, cf. ,1 667,
B 415 πρῆσαι δὲ πυρὸς ὃ. ϑύρετρα | I 347
674 νήεσσιν ἀλεξέμεναι ὃ. πῦρ |, I] 301 νηῶν
μὲν ἀπωσάμενοι ὃ. nig οἵ. E 13. v. Eust. 249,
26. 706, 9. — 2) internecivus. H 119 174 δηΐου
ἐκ πολέμου paraphr. διαχοπτιχοῦ cf. T 73 P
189 9 422 E 117 uol- παρέστης | o. £v πο-
λέμῳ, 4 981 ὃ. ἐς πόλεμον, H 941 ἐνὲ σταδίῃ
δηίῳ μέλπεσϑαι "Aog. | paraphr. πολεμικῷ
Did. ᾿Ἡρίσταρχος σὺν τῷ v δηίων πληϑυντι-
χῶς. cf. Eust. 481, 13. — 5) hostilis Z 481 6.
. ἄνδρα cf. X 84 M 57 O 533 ὃ. ἀνδρῶν ἀλεω-
ρήν |, I 317 P 148 μάρνασϑαι δηίοισιν ἐπ᾽
ἀνδράσιν, “2 684 dv. ἐν 0., Ια 358 γνῶ ῥ᾽ &v-
δρας ὃ. — subst. hostis 7 76 09« δήιοι ἐγγύϑι
νηῶν | καίουσιν πυρὰ cf. X 208, B 544 ϑώρη-
χας ῥήξειν δηΐων Cuql στήϑεσσιν |, K 206 εἴ
τινά που ὃ. ἕλοι, IN 395 ὅ. χεῖρας, Ν 556 οὐ
μὲν γάρ ποτ᾽ ἄνευ Ó. ἦν, O 548 ὃ. ἀπόνοσφιν
ἐόντων, P 167 ὃ. ἐν ἀντῇ!, P 972 ὃ. κυσὶ
χύρμα -| Τρωῇσιν v. La Roche, Ζ 82 δηίΐοισι
δὲ χάρμα γενέσϑαι, “4 190 205 μάρνασϑαι ὃ.
4 313 P 667 ἕλωρ ὃ. λίποιεν |, M 264 δηίους
ὑπὸ τεῖχος ἰόντας |, M 276 ὃ. δίεσϑαι | II 591
Σ 990 δηίων ὕπο ϑυμοραϊστέων | — v. 1. fuit
Zenodoti 1 594 δήιοι pro τ᾿ ἄλλοι v. Ariston.
Apoll. Lex. 58, 4 δήιοι" ot πολέμιοι EM. 263,
29. 35 zoAsQuxOC, καυστιχός, διαχοπτικός cf.
E. Gud. 140, 53. 141, 58, Suid. s. v. óz/«, Hes.,
Eust. 481, 13 Lob. Prol. 471, El. 2, 36 Doed.
Gl. 9468 Hoch Lex. Bem. 1865 p. 21. (δηϊοτής,
δηϊόω, μενεδήϊος).
δημοτῆς (δηεος) pugna, bellum. M 248 ó»:o-
τῆτος ἀφέξεαι, E 199 ἐχώμεϑα ὃ. ἐκ βελέων,
O 584 οἱ ἀντίος ἠλϑε ϑέων ἀνὰ δηιοτῆτα | ct.
P 957, II 815 ὑπέμεινεν II. - ἐν δι |, P 2 δα-
μεὶς ἐν ὃ., 6 908 ἐς γαῖαν ἵκηται) δηιοτῆτα
φέρων, — Γ᾿ 30 Η 40 51 μαχέσασϑαι ἐν αἰνῇ
ὃ. | Herod. I' 20 οὕτως ὃ ᾿Αρίσταρχος προπε-
οισπᾷ δηιοτῆτι ὡς ἀπὸ ὀξυτόνου εὐϑείας cf.
Zonar. 499 Lehrs Ar. 260 La Roche HT. 224,
sch. D παρὰ τὸ δηῃοῦῖσθϑαι ἐν αὐτῇ τοὺς τι-
τρωσχομένους, 0 ἐστι διαχόπτεσϑαι, Ν 907
υἱωνοῖο πεσόντος ἐν «i. ὃ. |, IN 603 δαμῆναι
ἐν «i. δ. |, O 512 στρεύίγεσϑαι ἐν αἱ, δι |, X
64 τέκνα | βαλλόμενα προτὶ γαίῃ ἐν αἱ, δ.
paraphr. ἐν χαλεπῇ μάχῃ, λ 516 ανδρας ἔπε-
φνεν ἐν αἱ. ó.| cf. y 399, u 957 χεῖρας &uol
ὀρέγοντας ἐν «i. δ. | sch. V νῦν ἐν τῷ δεινῷ
σπαραγμῷ, — E 848 εἶχε - πολέμου καὶ δηιο-
τῆτος | cf. sch. BL, H 29 παύσωμεν πόλεμον
xal δι |, M [181] σὺν δ᾽ ἔβαλον “απίϑαι m.
χαὶ ó.| ἀϑετ. v. Ariston, M 244 δείδοικας zx.
x«l ó.| N 250 πόλεμόν τε λιπὼν καὶ ó.| Y
124 Τρωσὶν ἀμύνουσιν π. xal ὃ. |, II 91
ἐπαγαλλόμενος πολέμῳ καὶ ó. E 409 ἐλϑοντ᾽
£x πολέμοιο χαὶ αἰνῆς 0. |, H 119 114 δηΐου
ἐκ πολέμου x«l al. δι} — H 290 παυσώμεσϑα
μάχης καὶ δ.}γν. 1. παύσωμεν πόλεμον καὶ
δηιυτῆτα v. sch. A — E 598 χυδοιμὸν ἀναι-
δήιος — δηλέομαι
déc δηιοτῆτος v. Ariston, 44 4 cf. Doederl, Y -
245 ἑσταότ᾽ ἐν μέσσῃ ὑσμίνῃ δηιοτῆτος, ἀϑετ.,
v. Ariston, paraphr. τῇ μάχῃ τοῦ πολέμου.
Apoll. Lex. 58, 6 δηιοτῆτος" τῆς πολεμικῆς |
διαϑέσεως cf. EM. 108, 3. 263, 37 E. Gud. us
1 Suid., Hes, Eust. 481, 13. 669, 44. 50, Hoch -
Lexie. Bem. 1865 p. 23, Retzlaff Synon. 1, 2:
30, Doed. Gl. 2468.
“ηέοχον Graecum Paris occidit Ὁ 341.
óqtóo et doo (δήιος. act. prs. opt. δηιόῳ
ὃ 226 cf. Lob. Rhem. 172 Brugman Curt. Stud;
4, 183, ptc. δηῶν P 65 Herod. περισπαστέον.
γέγονε δὲ παρὰ τὸ δήιος, διὸ χαὶ σὺν τῷ
γράφεται τὸ δῃῶν, δηιόων ter, δηεόωντες d
153, ipf. δήουν quinquies, fut. δῃηώσουσιν M.
297, it. δῃώσειν I 243, aor. ci. δῃηώσῃ II 650,
δηώσωσιν 4 416, ptc. δῃώσας ter, δῃώσαντε
X 918, δῃώσαντες HI 158, pass. ipf. δηεόωντο,
N 675, aor. δῃωϑέντες «660, δηωϑέντων 4 ΑἸ
cf. EM. 263, 39 La Roche € 407 app., HU-
213) 1) eaedo. a) c. aec. pers. Ὁ 708 περὲ νηὸς
"A. τε To. | δήουν ἀλλήλους, I 348 ᾿Αχαιοὺς |-
δῃώσειν παρὰ τῇσιν, 4 416 Τρῶας δῃ ὥσωσιν,
|
M 9227 οὖς zzv A.| χαλχῷ δηῃώσουσιν v. k
δηώσωσιν rec. La Roche, Π 650 χεῖνον - "E.]-
χαλκῷ δηώσῃ cf. O 534, X 218 Ἕχτορα óna-
σάντε sch. B χαταπολεμήσαντας, ὃ 926 viór]
χαλκῷ δηιόφεν sch. BET &veigoitr, φονεύοιεν,
— pass. Ν᾽ 675 νηῶν ἐπ᾽ ἀριστερὰ δηιόωντοὶ
λαοὶ $m "Agysiov, 4 417 ᾿Αχαιῶν δῃωυϑέντωι
paraphr. φονευϑέντων, | 66 ϑάνον ἐν πεδίῳ,
Κικόνων ὕπο δῃ ὠϑέντες | — b) c. acc. rei E:
459 M 495 ógovv ἀλλήλων ἀμφὲ στήϑε
βοείας, paraphr. διέκοπτον. — ΟἹ acc. supp
tur 4 71 II 771 Τρῶες x«l ᾿Αχαιοὶ ἐπ᾿ ἀλλής
λοισι ϑορόντες δήουν, Σ 88 τεύχεα δ᾽ Ἥ.
δῃρώσας ἀπέδυσε, P 5606 χαλχῷ δηιόων οἵ. 3
176, 44153 ἱππῆες δ᾽ ἱππῆας (QA&xOYV)-| χαλᾷς
δηιόωντες cf. sch. V, X195 ἐνὲ πρώτοισιν Ótt
λεῖ ἔγχεϊ δηιόων περὶ Πατρόκλοιο πεσόντο
— 9) dilacero II 158 ἔλαφον - οὔρεσε Ond
σαντες | δάπτουσιν paraphr. σπαράξαντες, P
αἷμα καὶ ἔγκατα πάντα λαφύσσει | δῃῶν le
paraphr. διακόπτων, E 518 διὰ δ᾽ ἔντερα xe
χὸς ἄφυσσεν | δῃώσας — EM. 268, 39, j
χόπτειν, ἀνελεῖν, φονεύειν cf. E. Gud. 140, 53.
142, 4. 6, Suid, Hes., Eust. 836, 54, 1038, 6
“Δηέπυλος (o) Stheneli socius E 325. ——
“Δηίπυρος 1 83 N 92 478, Graecus, qui ὃ
Heleno occiditur 576. ,
“ηέφοβος ϑεοειδής | M 94 Priami f. cum
Heleno exercitus parti praeest Πριαμίδης Ν 18
162 402 413 446 455 490 517 527 758 770 18
Q 9251 -βοιο υπερηνορέοντος Ν 9258; X 2i
sqq. Athene 4zupógo ἐικυτα Hectori adest, 388
λευχάσπιδα 994, ἥρωα 998. — 4. ϑεοείχελος
equum ligneum comitatus est d 276. dou
«Ἰηιφόβοιο expugnat Ulixes 9 517.
δηλέοκιαι (cum lat. deleo. componit Lott
K. Ztft. 7, 172, ad dar rad. refert Benf. 2,
fut. δηλήσομαι h. Merc. 5 41, δηλήσεται, 80]
δηλήσατο, ἐδηλήσαντο, δηλήσαντο, ci. d
ceci, IP 498, δηλήσηται D' 107 δηλήσετι
444. 7 368, opt. δηλήσαιτο v 124, if. δὴ
σϑαιὺ) laedo a) acc. ps. 4^ 428 μὴ πὼς à
τέρους δηλήσεαι ἕρματι κύρσας | paraphr.
ψῃς, 4 61, 72 ᾿Αχαιούς | ὑπὲρ ὅρχια ὃ
σϑαῖι quod dicendi zenus Lachm. Betr. 19 pu
putat cum 7" 177 299 sed cf. Gross Vind.
54, h. Merc. 541 ἀνθρώπων δ᾽ ἄλλον δηλή
μαι, ἄλλον ὀνήσω |, h. Cer. 228 οὔ μὲν - ἐπὶ
; Avotn δηλήσεται οὔτε τομαῖον |. — occido λ 401
ἠέ σ᾽ ἐδηλήσαντ᾽ ini χέρσου | cf. 408 o 11],
xz 968 μή με δηλήσεται ὀξέϊ χαλχῷ i by c.
acc. rei 4 156 οὐδέ ποτ᾽ ἐν Φϑίῃ - | καρπὸν
ἐδηλήσαντ᾽, χ 278 ἄκρην δὲ δινὸν δηλήσατο
χαλκός i, P 107 μη τις , ὑπερβασίῃ. Διὸς ὄρχια
δηλήσηται |, |, « 459 ὅσ᾽ ἀνάρσιοι ἄνδρες ἐδη-
λησαντ᾽ ἐπὶ χέρσου. — c) abs. E 102 ἔνϑα χε
σὴ βουλὴ δηλήσεται Suid. βλάψεται. διαφϑε-
ρεῖ, 4 286 ὑπὲρ ὅρκια, δηλήσαντο cf. 4 271,
9.444 μή τίς τοι za ὁδὸν δηλήσεται, (cà
δῶρο) sch. T καχοποιήσει, v 194 μή πού τις
δδιτάων ἀνϑρώπων. Ι - ἐπελϑὼν δηλήσαιτο
sch. MV βλάψοι, ἂν τὲ τοῦ ἀφέληται, M τὰ
χρήματα χαὶ αὐτόν, ἢ τὰ χρήματα μόνα quod
verius. — Apoll. Lex. 58, 7 δηλήσασϑαι: δια-
φϑεῖραι, διαχόψαϊ, 62, 12 ἐδηλήσαντο: ἐκα-
χοπάϑησαν, ἔβλαψαν cf. EM. 264, 34 E. Gud.
140, 47. 141, 5, Hes., Eust. 70, 20. 33; 389, 11,
Doed. GI. 9o. 9445. ᾽ζδια-, inne δηλήμων).
dA (δηλέομαι) pernicies, 286 ἄνεμοι
χαλεποί, δηλήματα νηῶν, h. Ap. Pyth, ,186 οὐδὲ
σὺ γε ζώουσα χαχὸν ὅ. βροτοῖσιν | ἔσσεαι sc.
Wii serpens, — Hes. δηλήματα᾽ βλαπτικά
Suid, E. Gud. 14, 54 Eust. 1722, 6 ἡ βλάβη
χαὶ ὃ ὄλεϑρος.
δηλήμων (δηλέομαι) perniciosus, éxitialis.
Q 33 σχέτλιοί ἐστε ϑεοί, δηλήμονες sch. BM.
φϑαρτιχοί paraphr. βλαπτιχοί cf. Apoll. Lex.
58, 14, σ 85 116 φ 808 εἰς "Eysvov βασιλῆα,
βροτῶν δηλήμονα πάντων cf sch. HQ et V.
— v. l fuit δηλήμονες pro ζηλήμονες ε 118 v.
sch. E, V, rec. Duentz. — EM. 364, 54 x«zo-
ποιός c£ Hes., Eust. 1527, 80.
Aie “Δηλιάδες h. Ap. 167, Delius; cf.
᾿“ῆλος h. Ap. 61 90 135, Δήλου 49 115, τοι
περιχλύστης 181, dio 146 C 162, ἀμφιρύτῃ
κραναῇ h. Ap. 16 insula maris Aegaei, Apoll
nis et Artemis patria; cf.
δῆλος (διε Curt. Et. 565, ex δ) άελος expl.
rugman Curt. Stud. 4, MT, ad ó« rad. refert
! 922. »iv ὁ᾽ ἤδη τόδε δῆλον, ὃ τ᾿ οὐχέτι νό-
ὅς ἐστιν |. EM. 964, 14. 32, E. Gud. 141,
BE. 512, 32. 513, 45, Buttm. Lexil. 1, 243 n.
Δημήτηρ" ξανϑὴ 4. |.E 500 paleam a fra-
nento separat, Δημήτερος ἀκτήν | N 322 Φτο
mortales edunt, Δήμητρος τέμενος B 696 Py-
asi est, [Δήμητρος καλλιπλ λοχάμοιο ἀνάσσης |
amore captus est Iuppiter & 826], Ἰασίωνι ἐυ-
λόχαμος 4. | — μίγη φιλότητι z. εὐνῇ Ἰνειῷ
γε τριπόλῳ ε 195. — 4. ὡρηφόρος, ἀγλαό-
Jopoc | h. Dem. 5, 192, πότνια -.| 54, ἐυστέ-
kvoc. 4. 994 236b 307 384 470 χαλλιστέρα-
ος 4. | 251 296, τιμάοχος 268, ξανϑή 302;
κητρος χρυσαόρου, ἀγλαοκάρπου 4, 4.
αλλισφύρου 453, Δημήτερος 439, ἠυκόμῳ
ἡμητερε 297, αἰδοίῃ 4. κυανοπέπλῳ 374;
τρ ἠύχομον,, σεμνὴν ϑεὸν 18, 1; 5, 1;
j - πολυήρατον εἶδος ἔχουσαν 315, ᾿Δημή:
ἱερὰ χυανόπεπλον |919 442, Ῥείης ἠυχόμου
ἄτερ, Δήμητερ ἄνασσα] 75, Δήμητερ 321,
f. 4no. Persephone, filiam ab Hade raptam
quaerens 5, 2 sqq. adit Hecaten 52, Solem 62,
üi ei Plutum denuntiat ut raptorem; maximo
pressa dolore 90 866. a Celei filiabus 105 et ἃ
Aetenira 211 recipitur, cuius filium Demophoon-
"Em nutrit 233, et immortalem faciebat 961: inde
l templum Eleusinium progressam 319 luppiter
er lrin arcessit atque filiam ostendit 334 sqq.,
: universum hominum genus interiret 470 sqq.
me]
δήλημα — - δῆμος 295
(ΞΞ- γῆ μήτηρ Welcker, gr. Myth. I 385; aliter
Ahrens Dial. dor. p. 80, irarpias, gr. Et, Hrtg.
Rel. d. Gr. III 50. A. -— Naegelsb. hom.
"Theol. p. 115. Gib Ῥ. 197 sq.)
δηκιοεργός (δήμιος, zépyov) 1) opifex pu-
blicus. o 883 ξεῖνον | ἄλλον ! gb μὴ τῶν οἱ
δημιοεργοὶ ἔασιν] μάντιν ἢ ἐητῆρα κακῶν ἢ
τέχτονα δού ρων] ἢ χαὶ ϑέσπιν ἀοιδόν sch.
BQ χειροτέχναι, δημοσίαν παρέχοντες τὴν ξαυ-
τῶν τέχνην, τ 135 χηρύχκων, οἱ δημιοεργοὶ
ἔασιν | sch. BQ οἱ δημοσίαν μοι χρείαν ἀγ-
γέλλουσιν. opponuntur praeconibus privatis. —
2) populum ad opera vocans h. Merc. 98 τύχα
δ᾽ ὄρϑρος ἐγίγνετο δημιοεργὸς | cf. Baumeist.
— EM. 965, 43, E. Gud. 141, 31. 39, Or. 177,
14, Hes., Suid., Eust. 1824, 58. 1825, 7, Doed.
Gl. 367 Naegelsb. HTh. 190, Gladstone Stud.
3, 180, Grote Hist. 1,92 n. 2 Friedreich Real, 414.
δήμιος (gto) publieus. y 82 πρῆξις δ᾽ ἥδ᾽
ἐδίη, οὐ δήμιος, Aristophanes ἐχδήμιος v. Did.
v 964 ov τοι ὃ. ἔστιν | οἶκος ὅδ᾽ ἀλλ᾽ '0dv-
σῆος, ó 314 χρειὼ -| δήμιον n ἴδιον, 9. 259
αἰσυμνῆται δὲ χριτοὶ ἐννέα πάντες Ϊ δήμιοι
sch. 'T οἱ ἐκ τοῦ δήμου παντὸς ἐπίλεκτοι, οὐχὶ
οἱ βασιλεῖς, P 250 7 παρ᾽ ᾿Ατρείδῃς Ἡγαμέμνονι
χαὶ MzveAdo | δήμια πίνουσιν Ariston. τὰ
παρὰ τοῦ δήμου, ἐξαιρέτως διδόμενα τοῖς βα-
σιλεῦσιν, B 32 ἢ τι δήμιον ἄλλο πιφαύσχε-
ται ἠδ᾽ ἀγορεύει | cf. 44. — EM. 965, 38 E.
Gud. 141, 32 Hes., Eust. 1105, 22. 1458, 14.
(δημιοεργός, ἐπιδήμιος, μεταδήμιος, παν δήμιος).
δημοβόρος (δῆμος et Boo, βιβρώσκω) po-
pulivorus. A 281 δημοβόρος βασιλεύς Apoli.
Lex. 58. 11 ὃ τὰ τοῦ δήμου κοινὰ χκατεσϑίων.
de nominat. cf. Nican., Naegelsb. Duentz. Ar.
95 damnat versum sed v. Piderit ΖΕ, f. G. 17,
50. — Hes., Suid., ex δημιοβόρος natum pu-
tant Eust. 91, 11 1105, 19, Doed, Gl. 371, quo
non opus est.
δημογέρων (δῆμος, γέρων) senator populi.
I'149 ἀμφὶ Πρίαμον - | εἵατο “δημογέροντες
sch. BL οἱ γέρας ἐν τῷ δήμῳ ἔχοντες, D οἱ
τοῦ δήμου ἔντιμοι, falso Doed. GI. 366 tribu-
nos quosdam populi intellegit v. Naegelsb. —
Princeps. 44 372 Ἴλου “αρδανίδαο, “παλαιοῦ
δημογέροντος sch. BL χαὶ τοὺς βασιλεῖς, ot-
τως ἐχάλουν ὡς παρὰ τοῦ δήμου τὸ γέρας
ἔχοντας. — Suid. οἱ τοῦ δήμου ἐντιμότατοι
cf. Hes, Eust. 1105, 19.
Δημόδοκος (δῆμος, δέ χομαι) ϑεῖον ἀοιδόν
9. 44 47 62 caecus 64, περίχλυτος 89 (521) 106
254 962, λαοῖσι τετιμένος 472. 478, ἥρως 483
486 sq., '537, v 297, cantor Phaeacum.
δημόϑεν (δῆμος populo. τ 197 ὃ. ἄλφιτα
δῶκα z. οἶνον ἀγείρας | καὶ βοῦς ἱρεύσασϑαι
cf. Eust. 181, 44. [oevc) 4 499.
Δημοκόωντα | (Πριάμοιο, γόϑον βάλε Ὀδυ-
Δημολέοντα | ἐσθλὸν ἀὀλεξητῆρα μάχης,
"Avejvogoc υἱόν | Y 395 Achilles interficit.
Δημοπτόλεμος z 242, Penelopes procus ab
Ulixe occiditur 266.
δῆμος (ad rad. óc refert Pictet Or. 2, 390,
H. Weber EF. 8 comparans ags. team, ahd.
zunft, ad δαίω Pott E. F. 11 186 cf. Duentz.
K. Ztft. 16, 278, ad δῆ — γῆ Benf. 2, 114, ad
skr. gràmas Christ Lautl, 116. 197, cum δόμος
componit Ahrens Dial. 2, 136) 1) regio s. terra
ab hominibus habitata. E 710 Βοιωτοὶ μάλα
πίονα δῆμον ἔχοντες |, I] 497 514 “υκίης fv
πίονι mm | c. 673. 683, Y 385 Ὕδης ἐν m.
δι |, ν [922] Φαιήκων - ἐν π. 0. |, o 526 τ 211
296
Θεσπρωτῶν - ἐν z. 0. |, 5 329 τ΄ 399 ᾿Ιϑάκης
ἐς πίονα ó.|, E 78 K 88 x 918 z. 605 ϑεὸς δ᾽
ὡς τίετο δήμῳ cf. 4 58 ὃς Τρωσὶ ϑεὸς ὡς
E40: [5 23 205. evi Κρήτεσσι 9. Oc T. 0. |; —
T'201 ὃς τράφη ἐν ὃ. ᾿Ιϑάχης sch. AD περι-
φραστιχῶς £v τῇ 1ϑά ten. orb δὲ ἡ λέξις δηλοῖ
τὸ πολὺ σίστημα χαὶ πλῆϑος τῶν ἀνδρῶν,
cf. « 108 v 97 o 534 π 419. ἐν ὃ. Ἰθάκης cf.
ὦ 984, ξ 196 T. ἐν 0., χ 52 ὄφρ᾽ ᾿ϑάκης χατὰ
δῆμον βασιλεύοι |, B 828 ᾿Αδρήστειάν τ᾽ εἶχον
χαὶ ὃ. ᾿ἡπαισοῦ |, ' Il 455 «Ἰυκίης δ. ἵχωνται],
h. Ap. 80 ὅσσους Κρήτη τ᾽ ἐντὸς ἔχει καὶ ὃ.
᾿Ιϑηγῶν j, h. Cer. 490 Ἐλευσῖνος δῆμον, h. 2T,
14 Δελφῶν ἐς πίονα ὃ. 1, — « 237 δάμη
Τρώων ἐνὶ à. |, Χ 86 οἴχαδ᾽ ἐχέσϑαι | δήμου
ἄπο Τρώων, y 100 2 20 à 943 330 9 290 v 9266
o 27 31 ὁ. ἔνι Τρώων, v 210 Κεφαλλήνων ἐνὲ
δ. |, Z 158 ἐκ δήμου ἔλασσεν - Aoysiov ubi
"Apy. ex δήμου pendet, Z 925 ὅτε Kev τῶν δῆ-
μον ἵχωμαι, δ 891 τῶν ἐνὶ ὃ. ἵν᾽ οἴχεται, 2
481 ἄλλων ἐξίχετο δῆμον cf. o 298 938 x 382
v 219 quibus locis v. l. est ἄλλον v. La Roche,
o 12 παρ᾽ ἠελίοιο πύλας καὶ ὃ. ὀνείρων | ἢι-
a B 547 ᾿Αϑήνας εἶχον, ἐυχτίμενον πτολίε-
ϑρον |, 4. Ἐρεχϑῆος. — I 634 ἐν ὃ. μένει αὖ-
toU ..., B 817 αὐτοῦ τῷδ᾽ ἐνὶ ὅ. | ἀϑετ. v.
sch. EM. ad 325, B 866 Ἰἀλλογνώτῳ ivi ὃ.
Kays. ἀλλογνώτων cf. sch. S, 7T' 894 ἀλλοδαπῷ
ἐνὶ ὃ. — cf. 9 211, 104 ἐν ἐχείνῳ | ὃ. ἀνέ-
τλημεν, q 807 ἡμετέρῳ ἐνὶ y populus
civitas, $ 500 δήμῳ τ πιφαύσχων v. Nican,, 1
704 ἄλλ᾽ “ἐς ὃ. ἔδωκεν | cf. sch. V, ΟἿ 1l ϑεοῦ
δ᾽ ὡς ὃ. ἄχουεν |l ἡ 150 γέρας 9 ὅτι ὃ. ἔδω-
xtr |, o 407 πείνη δ᾽ οὐποτε ὃ. ἐσέρχεται, m
425 ὃ. ὑποδείσας cf. sch. B, h. Cer. 151 δήμου
τε προὔχουσιν, Y 100 ἄνδρες 4 ἀγρόμενοι,
πᾶς Ó., v. Ariston, z 114 οὐτε τί μοι πᾶς ὃ.
ἀπεχϑόμενος χαλεπαίνει | ef. φ 17, ἢ. Cer. 271
uoi νηῦν - | τευχόντων πᾶς Ó., 9 157 λισσό-
μενος βασιληά τε πάν τὰ τὲ 0. | (6 or vg po-
σύνη uiv ἔχῃ κάτα ὃ. ἅπαντα ad) 738 ἕτε-
ραλχέα ó. ἔχοντες, P 330 ὑπερδέα ὃ. ἔν 186
δήμου Φαιήκων ἡγήτορες, I 460 δήμου - φά-
τιν καὶ ὀνείδεα πόλλ᾽ ἀνθρώπων | ἀϑετ. v.
Ariston. o 468 ἐς ϑῶχον - δήμοιό τε φῆμιν
cf. Eust. 1787, 83, cf. π 75 τ 527 ξ 239 χαλεπὴ
δ᾽ ἔχε ὃ. quc (δήμοοῦ cf. Ahrens Rh. M. 2,
161) — β 101 τ 146 o 136 μή τίς μοι κατὰ
ὅ. ᾿χαιιάδων νεμεσήσῃ |, δ᾽ 167 οἵ χέν οἱ z.
ó. ἀλάλκοιεν χαχότητα cf. Rumpf Γάμοπ. p. 4,
ὃ 530 χρινάμενος z. δ. ἐείχοσι φῶτας, E 3j
36, δ᾽ 652 z. à. ἀριστεύουσι uel ἡμέας], C -
ἀριστῆες 2d: | πάντων Ῥαιήχων, 5 274 ue
ὑπερφίαλοι z. ὃ. | & 988 ἀτιμάζει z. δ. | ager.
v. sch. HQ, 3$ 390 z. d. — βασιλῆες | ἀρχοὶ
χραΐνουσιν, v.14 ἀγειρόμενοι z. à. τισόμεϑ',
o 227 πτώσσων x. ὃ. | cf. σ 363, o 558 (σῖτον)
αἰτίζων z. ὃ. », 9 258 x. ὁ. ἑορτή, q 331 ἐυ-
χλεῖας zx. Ó. | ἔμμεναι oZ 59 ἀρεσσάμενοι
x. δ.} — B 291 ἀνὰ ὃ. ἑταίρους | — συλλέξο-
uc, y 215 π 96 ἡ σέ ye λαοί | ἐχϑαίρουσ᾽ &.
ó., ὃ 666 χρίνας 2E ó. ἀρίστους [ED 73
πτωχεύω δ᾽ ἀ. 0., τ 973 αἰτίζων ἀνὰ ó. v. Am.
app., — o 115 ἀλητεῦ εἰν | ἐν δι, yp 118 φῶτα
κατακτείνας ἐνὶ δι}, Σ 995 μηκέτι ταῦτα γοη-
κατα φαῖν" ἐνὶ δ. |, A 353 τοῦ γὰρ χράτος
ἔστ᾽ ἐνὶ δ. |, ὃ 691 ἐν 8. cf sch. BEPQ. —
Accedit γαζα, ΩΝ πόλις. v 933 τίς γῆ; τίς ὃ.;
I'50 7; πῆμα ποληΐ τε παντί τε 0.|, €2 706 χάρ:
μα πόλει τ᾽ ἦν π. τε 0. |, λ 14 Κιμμερίων ἀν-
δρῶν δ. τε πόλις τε |, 6 ' βῆ δ᾽ ἐς Φαιήχων
δηλέομαι — δήν
| (δημογέρων, δήμιος, ἐπιδημεύω).
ἀνδρῶν ὃ. τε πόλιν τε | sch. BEHT δῆμος τὸ
πλῆϑος τῶν ἀνδρῶν, πόλιν αὐτὴν τὴν οἰχοδο-
μίαν, E 48 πλάζετ᾽ ἐπ᾽ ἀλλοϑρόων ἀνδρῶν ὅ,
τε π. t£ | h. Ap. P. 290 τίς à.; tic γαῖα, | 95
εἰπὲ δέ μοι γαῖάν τε τεὴν ^ τε πόλιν t£ |.
3) plebs B 198 ὃν δ᾽ αὖ δήμου ἄνδρα oppo-
nitur versui 188 ὅντινα uiv βασιλῆα καὶ ξξο-
yov ἄνδρα v.l δήμου τ᾽ ἄ. v. Bekk. ΜΒ 1867,
433, cf. Am. app. Hoffmann ,Qu. 1, 56 Giseke
HF 168, expl. Hes. δημότην ἄνδρα, Ἢ 918 οὐδὲ
ἔοιχεν | δῆμον ἐόντα παρὲξ ἀγορευέμεν Ari
ston. 7 ὅ. 0. ἀντὶ τοῦ δημότην, ἐδ ΘΈΩΝ ind
sch. BL, E. M. 265, 10, Hes., Eust. 201, 9.
40, 4 328 M 447 ἀνέρε δήμου ἀρίστω | H 3
δημότας ἀρίστους οἵ, La Roche 4 898, P 5
μάλιστα δὲ μὲν τίεν — | órnuov, principib
opponitur populus 8 239 νῦν δ᾽ ἄλλῳ δήμῳ
μεσίζομαι. — 4) multitudo populi Q 776 ἐπὶ
δ᾽ ἔστενε ὅ. ἀπείρων Ὶ. -- de accentu v. Herod:
€ 240 nuoc Ἡρίσταρχος zar ὀξεῖαν τάσ |
ἐπὶ τοῦ λίπους. proponit etymologiam παρὰ,
τὸ δέω explicans τὸ συνδεδεμένον πλῆϑος cf
id. M 213, Eust. 710, 59 Lehrs Ar. 300.
EM. δε 41 E. Gud. ΤΙ, 49, Or. 50, 10, Sui
Bekk. an. 714, 21 Eust. 108, 6. 1395, 59, Bern-:
hardt Gr. Etym. 13, Retzlaif Synon.' 2; 15. ER
j
iU
H
δημός (ad d«z, δαίω refert H. Weber EF.
cf. Curt. Et. 218, Pott EF. 2? 942 Duentz. K. l
16, 279) adeps. Y. 750 Bo?v - πίονα δημῷ, y 5l or
οἰῶν π. δημόν | damnat Lehrs Rh. M. 17, 487,2
818 ἄσειν - zi vac ἀργέτι ὃ. } ν. 1. ἠδ᾽ Pues
sch. A, d 197 ὅς χε φάγῃσι “υχάονος ἀργέ
δι}, d 904 ἐχϑύες | δημὸν ἐρεπτόμενοι ἐπ
νεφρίδιον κείροντες cf. sch. AB, « 4θ4 μῆλι
πίονα δημῷ] sch. ΒΩ, τῷ λίπει, Θ 880 χορέ
χύνας ἠδ᾽ οἰωνούς | à. καὶ σάρκεσσι cf. ΝΒ
h. Merc. 135 δημὸν καὶ κρέα, Θ 240 βοῶν.
καὶ μηρῦ ci o 341 ἐπὶ uxot ἔκηε, za
vec πίονι δι᾿, € 498 ὠμοϑετεῖτο - ἐς πίονα |
iP 168 £x δ᾽ * doa πάντων | ónuór ἑλὼν Ez
λυψε νέχυν cf. sch. AD, 4^ 943 zal τὰ μὲν Ἐν
χο. φιάλῃ zal δίπλακι ὁ. | ϑείομεν cf, sch. à
Ψ 953 ὀστέα — | ἄλλεγον ἐς χρυσέην qud
καὶ δίπλακα δ. } De accentu v. s. v. δῆμος.
Apoll Lex. 58, 8 ἐπέπλους ἱερείου, EM. L
45. 965, 3 Avxoc cf. E. Gud. 141, 54, Or. 45,1
Suid, Hes. Eust. 710, 5l. 1927, 29.
Δημι-οὔχον δὲ Φιλητορίδην, qvrv τε
τε | Y 457 Achilles interficit.
Axuo-qóor, ὠντος, Celei et Metani
quem Demeter nutrit h. Cer. 5, 234. :
duc T ἐρόεσσα | h. Cer. 5, 109, Celei
Metanirae f. (— 4η-μήτηρ Et. M. 264 cf.I
Agl. p. 822).
δὴν (δεήν rad. δὲς Curt. Et. 590 582 L. :
K. Ztft. 7, 208 Legerlotz ib. p. 801. breve
yocalem antecedentem ubique producit οὐδ᾽ 4&
ἔτι δήν Ζ Ζ 139 Θ 126 Ῥ 690 B 936 296 397 0
οὐδ᾽ ἂν ἔτι 34 426, οὔτι μάλα ὃ. Α 4
573 y 418, ἔτε δ. 6 35, οὐδὲ ὃ. II 736 €
cf. ΤᾺ Roche HU. 47) diu. 1.80 695 ὅ. ὦ
ἦσαν, cf. w 98, A 512 ἀχέων à. ἧστο, P
ὃ 704 d. δέ μιν ἀμφασίη ἐπέων λάβε, (
B 215 264 o 270 πατρὸς ὃ. οἰχομένοιο
195, 6 167 ἐτεϑήπεα ϑυμῷ | ó., v 189
v 299 in. δ. ἀπεών, € 376 c 818 v 216 ὅ.
χομένοιο &vaztoc, v 290 A 416 οἰζύν | d.
μεν πάσχοντες, E 412 μὴ δ - γοόωσα - 0L
ἐγείρῃ | sch. B μὴ δήν, δ ἐστιν ἐπὶ πολύ,
γῃ αὐτὸν ἡ γυνὴ ϑρηνοῦσα v. l. fuit πῶς Ἔ
᾿
ἢ
i
71
|
δηναιός
οὐδὲ ὃ. χάζετο φωτός |, f 164 οὐ - | ὅ. ἀπά-
γνευϑε φίλων ὧν ἔσσεται, ὃ 494 οὐδέ -Ἴ δι ἄκλαυ-
τὸν ἔσεσθαι, ε 197 οὐδὲ ὅ. ἦεν ἄπυστος Ζ 181
οὐδὲ γὰρ οὐδὲ - 4. | δ. 5v, χ 88 οὔ τοι ἔτι ὃ.
“παρϑένος ἔσσεαι |, v 155 οὐ γὰρ ὃ. μνηστῆ-
θὲς ἀπέσσονται, p 426 οὐδέ τι τόξον | ὃ. ἔχα-
μὸν τανύων, Z 189 οὐδ᾽ ἄρ᾽ ἔτι 0. | ἦν, O 196
οὐδ᾽ ἄρ᾽ ἔτι ὃ.) δευέσϑην, 7" 690 οὐδ᾽ ἄρ᾽
ἔτι d.| ἑστήκχειν, cf. Y 426, B 86 397, o 72,
8 996 παρέμιμνεν, A 416 ἐπεί νύ τοι «ioc μί-
γυνϑά περ, οὔ τι μάλα δ. 1, N 573 τυπεὶς
ἤσπαιρε μι. π., οὐ τι μ. ὃ. | cf. y 418. — v. 1.
fuit Zenodoti z 160 δὴν γάρ μὶν ἔχεν μένος
ἠελίοιο pro δή v. Did. — EM. 266, 8, E. Gud.
142, 22, Hes., Eust. 483, 3. 629, 1l. (δηναιός
ef, δηϑά, δηρόν).
δηναιός (δήν) diuinus. E 407 ὅτι μάλ᾽ οὐ
d. ὃς ἀϑανάτοισι μάχηται sch. BLV οὐ μάλα
χρόνιος cf. EM. 266, 24 πολυχρόνιος, E. Gud.
142, 24, Suid., Hes.
- éauvog (ad δαῆναι, δήω refert Aufrecht K.
Zift. 2, 147 cf. Savelsb. ib. 16, 368) consilium.
4 361 (9vuóc) ἤπια δήνεα οἶδε, v. l μήδεα,
x 989 πάντα δέ τοι ἐρέω ὀλοφώια ὃ. Κίρκης",
1 82 ϑεῶν αἰειγενετάων | δήνεα εἴρυσϑαι.
poll. Lex. 58, 12 βουλεύματα cf. EM. 266, 14,
E. Gud. 142, 14. 19, Or, 48, 15, Hes., Eust. 493, 3.
Ozottogec et δηρίομιαι (δῆρις) pr. δηρεάα-
σϑοὸν M 421, ipv. δηριαάσϑων Φ 467, Herod.
τὸ δεύτερον « ἐχτατέον: τοῦτο γὰρ ὃ χαρα-
χτὴρ βούλεται, if. δηριάασϑαι, ipf. δηριόωντο
$ 78, aor. med. δηρίσαντο 9 76, p. δηρινϑή-
τὴν li 156 quod ali ἃ δηρίνω ducunt v. sch.
Apoll. Arg. 2, 56, alii a δηρέω per epenthesin
v additum arbitrati v. Lob. ad Phryn. 37, Buttm.
Gr. 8 101, 9 n. cf. Bekk. ΗΒΙ. 982, 18) a) rixor.
M 491 ἀμφ᾽ οὔροισι δύ᾽ ἀνέρε δηριάασϑον
sch. BLV ἁμιλλῶνται, paraphr. φιλονεικοῦσι,
9 (76—'78 δηρίσαντο - ἐχπάγλοις ἐπέεσσιν, -
"yauéurov | χαῖρε νόῳ, 0 v' ἄριστοι ᾿᾿χαιῶν
δηριόωντο. — b) pugno Π 96 πεδίον κάτα
d. | sch. V πολεμεῖν xal μάχεσϑαι, II 756 περὶ
Κεβριόναο λέονϑ᾽ ὡς 0.|, cf. D 734 Φ 467. —
. 266, 38, Hes., Eust. 911, 56. 1085, 13, Hoch
Lexic. Bem. 1865 p. 19. (ἀδήριτος).
- éxotc (ad rad. δερ, skr. dar refert Bopp. V.
Gr. 85, 380, ad skr. durvàmi Ahrens 4o?c p. 91
ex δάρεις explicans, comparat skr. abhidàs
Sonne Ztít. 10, 365) pugna, certamen. P 158
περὶ πάτρης | ἀνδράσι δυσμενέεσσι πόνον καὶ
δῆριν ἔϑεντο |, v. l. ἔχουσι, ὦ 515 ἀρετῆς πέρι
δῆριν ἔχουσιν. — EM. 266, 32 ἡ μάχη χαὶ ἡ
ἔρις cf. E. Gud. 141, 97, Or. 50, 13, Suid., Eust.
10,36. 911, 56. (δηρίομαι, δηριάομαι, ἀδήριτος).
ρὸς (δήν. brevem vocalem antecedentem
producit 1418 « 203, non producit B 435 E 885
895 P 41 d 391 β 285 9 150 h. Merc. 91 cf.
La Roche HU. 47) diutinus. € 206 305 (d9er.
v. Ariston.) 7/07 γὰρ δηρὸν χρόνον ἀλλήλων
ἀπέχουσιν Ariston. ὅτε παραλλήλως δηρὸν καὶ
χρόνον cf. Friedlaend. JV 276, h. Cer. 982 ὅ.
" ἄφϑογγος γένετο zo., h. 98, 14 στῆσεν | ὃ.
. — adv. B 298 ὅ. τε μένειν cf. 9. 38, ὦ 395
d. γὰρ σίτῳ ἐπιχειρήσειν μεμαῶτες | μίμνο-
μὲν ἐν μεγάροις, x 960 0. δὲ καϑήμενος ἐσχο-
ἰάξον, h. Merc. 21 οὐχέτι 8. ἔχειτο μένων,
| 852 οὐ 9r οὐδ᾽ αὐτὸς ὅδ. βέῃ cf. 422 131
άϑετ. v. Ariston), h. Ven. ἔμ᾽ αὐτόν | δ. ἐὺ
ὥώειν cf. ib. 260, h. Cer. 198 à. δ᾽ - ἡστ᾽, B 435
μηδ᾽ ἔτι ὃ. | ἀμβαλλώμεϑα, E 120 οὐδέ! 6. ἔτ᾽
ὄψεσθαι, E9285 οὐδέ σ᾽ ὀίω | 019^ ἔτ᾽ &voyj-
291
σεσϑαι, c£. É895 Καὶ 371 Ν 151, P 41 Σ 188 T 64
zt lil E 885 ἡ τέ χε 0. | ἔπασχον, M 300 ὅς χ᾽
ἐπιδευής | δ. ἔῃ, C950 δ. γὰρ ἦεν ἄπαστος, X 484
μή τι] ó. ἄτιτος ἔῃ, X 125 ὡς δὴ δ. πέπαυμαι |
cf. X948 T 46 Y 43, Y 422 οὐδ᾽ ἄρ᾽ ἔτ᾽ ἔτλη |δ.
ἑχὰς στρωφᾶσϑ᾽ Bekk. MJ. 1864, 13 δηϑὰ vult
scribi, Φ 391 οὐκέτι ὃ. ἀφέστασαν, B 285 9 150
σοὶ δ᾽ 000c οὐχέτι ὃ. ἀπέσσεται, cf. α 268 σ
146 τ 302, 6 109 ὅπως δὴ δ. ἀποίχεται, ε 396
xta. - πάσχων | ὃ. τηχόμενος, 5 220 δ. ἀπὸ
χροός ἐστιν ἀλοιφή, p 112 μηδ᾽ ἔτι τόξου | ὃ.
ἀποτρωπᾶσϑε τανυστύος, corruptela laborat
h. Ap. Del. 59 à. ἄναξ εἰ βόσκοις v. Baumeist.,
— h. Merc. 126 πεφύασιν | ὃ. δὴ μετὰ ταῦτα
χαὶ ἄχριτον, — I 415 ἐπὶ δ. δέ μοι αἰών |.
idem v. 1. fuit P 41 pro ἔτε δ. v. Did. cf. Spitzn.
— EM. 266, 18, E. Gud. 142, 29, Suid., Hes.,
Eust. 127, 17. 760, 20, La Roche HSt. 7. 38.
δήω (ad δὰ rad. referendum est cf. Buttm.
Gr. καὶ 95, 20 Curt. Et. 216) falso in codd. saepe
cum ὁ subscr. scribitur v. La Roche 9 544) in-
veniam cf, Bekk. MB 1864, 86. 1 418 685 (v.
Ariston) οὐκέτι δήετε τέκμωρ sch. DL εὑρη-
σετε, t 991 δήεις - ἄλσος v. l δήομεν v. Lu
Roche, A 115 δήεις δ᾽ ἐν πήματα οἴχῳ |, ὃ 544
οὐχ ἄνυσίν τινὰ δήομεν, ἡ 44 ὃ. ἕδρην |. —
c. part. N 200 δούρατα δήεις | ἑσταύτ᾽ ἐν κλι-
σίῃ, ἡ 49 0. - βασιλῆας | δαινυμένους, v 407
d. τόν γε παρήμενον cf. Classen. Beob. 4, 14.
— Apoll. Lex. 58, 4 δήεις" εὑρήσεις cf. Herod.
π. μον. As&. 43, 20. EM. 963, 44. 264, 15, E.
Gud. 142, 24, Suid., Eust. 760, 31. 930, 16.
Δηώ (δήω inventura, cf. interpp. ad hymn.
Welcker, Gótterl. II 481 A. 41. — fuo, dia,
dea Grassmann Ztft. f. GW. XVI 161) zotri«
Ajo | h. Cer. 5, 47, πολυπότνια 211, πότνια,
ἀγλαόδωρ᾽ ὡρηφόρε, duoi ἄνασσα | 492, De-
meter, quam cf.
δώ (skr. dwi, δύο, Pott E. F. I1, 198 Benf.
2, 999 Curt. E. 977 Christ p. 260 ut zwischen,
zwei. L. Meyer 1, 56 comparat dis δεσα. Eust.
80, 8 δυασμόν τινα σημαίνει cf. 893, 54 1385,
58. Producitur /' 357 — Η 251 — 4 455
atque 4 135 in prino pede ante binas breves.
Praepositio anastrophae expers sec. Aristarchum
et plerosque veterum, ne cum acc. 4e confun-
datur (Lehrs, qu. ep. 73 sch. B P 522), quam-
quam fuere qui dissentirent cf, Eust. 52, 6, 951,
6. Satis raro ap. Hom. postponitur substantivo
vel verbo (P 522) suo: Eust. 857, 50 διχα-
σμὸν ὑποδηλούσης χαὶ σχεδασμὸν καὶ διαΐρε-
σιν. In compositis etiam: dis-, zer, penitus.
I adv. 5. praepos. in tmesi a) per, penitus: Εἰ 99
διὰ πτάτο. L 291 διὰ μελεϊσεὲὶ ταμών, cf. o 339
v. 1. διαμελεῖστί. P 522 iv« τάμῃ διὰ πᾶσαν.
P 618 διὰ δὲ γλῶσσαν τάμε. M 808 διὰ δή-
ξασϑαι ἐπάλξεις, sch. V, ἔμφασιν ἔχει τὸ ὑπερ-
βατόν. h. Merc. 119 δι᾽ αἰῶνας τορήσας. ib.
337 διὰ χῶρον ἀνύσσας. IN 507 P 514 διὰ
ἔντερα 4. | «qvos sch, br. διήντλησε καὶ
διέκοψε τὰ ἔντερα, cf. z 517. q 120 δ. τάφρον
ὀρύξας. 44 9377 P 309 q 422 διὰ δ᾽ ἀμπερές
i 6. διαμπερὲς ἰδέ. T 90 ó. πάντα τελευτᾶ.
Additur gen. verbo composito. Π 405 διὰ δ᾽
αὐτοῦ πεῖρεν ὀδόντων, sch. BL, διέπειρε τῶν
ὀδόντων αὐτοῦ. φ 328 o 177 διὰ δ᾽ ἧκε σι-
δήρου. b) dis-, zer-, aus einander Eust. 857,
49 χαὶ σχεδασμὸν δηλοῖ. 1' 1729 διά τε τρέ-
σαν. 0 899 διὰ ξύλα κεάσσαι. τ 888 διὰ ξεῖ-
γοι φορέουσι, Eust. 1866, 42 διαχομίζουσι
πανταχοῦ. & 369 σχεδίην διὰ κῦμα τινάξῃ.
— διά
298
Y 980 διὰ δ᾽ ἀμφοτέρους ἕλε κύχλους, paraphr.
διέχοψε. E 858 διὰ δὲ χρόα ἔδαψεν, sch. br.
διῆλθε διέχοψε ἔτεμεν, cf. Φ 398. E 158 διὰ
χτῆσιν δατέοντο, cf. I 888. B 655 διὰ τρίχα
χκοσμηϑέντες, paraphr. τριχῶς διαταχϑέντες,
cf. Eust. 1620, 97 315, 8, ol vulgo διάτριχα
vel διατρίχα, οἵ, ε 157 h. Cer. 86. II Praepos.
cf. Giseke, allmál. Entst. d. Ges. d. Il. 112 s.
1) c. gen. a) per, de iis quae totum transeunt et
in alteram partem exeunt. 3) de vulnerando:
A 481 ἀντιχρὺς δι’ ὥμου ἔγχος ἦλϑεν. Ρ 49
X 897 416 ἀντικρὺ δι’ αὐχένος qAv9^ ἀχωχή.
X 495 ὃ. ἐνίου ηλϑεν. Y 478 δι᾽ οὔατος 449?
ἑτέροιο. .1 97 δι’ αὐτῆς mÀOt χαὶ ὀστέου.
4 502 ἑτέροιο Ó. κροτάφοιο πέρησεν. E 41
57 0 959 .1 448 y 98 διὰ δὲ στήϑεσφιν ἕλασ-
σεν, cf. X 984. E 539 P 519 ἐν γαστρὲ ὃ. ζω-
στῆρος ἔλασσεν. Ν 595 ἀντιχρὺς Ó. χειρὸς
ἐλήλατο. 4] 185 s. διὰ μὲν ἂρ ζωστῆρος ἐλή-
λατο καὶ Ó. ϑώρηχος ἠρήρειστο. l'357 H 951
44 435 διὰ uiv ἀσπίδος ἦλθε χαὶ d. ϑώρηχος
Ἡθήρειστο, non recte Kuhl N. J. f. Ph. 89,
868 διῆλθε ἀσπ. durch ging der Speer durch
den Schild, ratus ob pondus quod sic habeat
vox et mutari locum vocis et produci vocalem ἐ.
E 189 βάλον ἀντιχρὺς 0. ϑώρηκος. M 183 f.
κυνέης διὰ χαλχοπαρήου, ὦ 593 B. κόρυϑος
δ. χαλ. P 994 πλῆξε κυνέης δ. χαλ. Y 897 νύξε
χυνέης à. χαλ. Haec sola gen. habet exempla
anastrophae. V 519 X 451 δι᾿ ὦμου ἔγχος |
ἔσχεν (Eust. 944, 57). E 338 χροὸς ἀντετόρησεν
δ. πέπλου. Y 398, δι᾿ αὐτῆς (x0pv9oc) ἱεμένη.
E 113 ἀνηχόντιζε ὃ. χιτῶνος. Y 479 0. χει-
Θὸς ξπειρεν. De porta sim.: Π᾿ 963 ὅ. Σχαιῶν
ἔχον ἵππους, E 752 Θ 890 0€ αὐτάων ἔχον ἵπ-
πους (πυλάων), cf. H 340 439 δι᾽ α. ὁδὸς εἴη.
h. Mere. 271 ὅδ. προϑύροιο περῆσαι. τ 564 ἔλ-
ϑωσι ὃ. ἐλέφαντος, τ 566 δ. χερέων. TD 61
εἰσιν ὅ. δουρός. E 545 ῥέει 0. γαίης. E 508
δι αὐτῶν ἐπέπληγον zwischen ihnen durch.
I 418 φεῦγον δι᾿ “Πλλάδος. m 163 δ. σταϑμοῖο
φόβηϑεν e casa. h. Cer. 185 βὰν δι᾽ αἰϑούσης.
o 26 δ. σταϑμοῖο βεβήκει. o 183 qi&£av πεδίον
δὲ δ. πτόλιος. ΔΨ 696 ἄγον δι ἀγῶνος. À 581
Πυϑὼ δ᾽ ἐρχομένην 6. Πανοπῆος, h. Ap. 443
ἐς ἄδυτον χατέδυσε Ó. τριπύδων. IX 4 ὁ.
Σμύρνης ἅρμα διώκει ἐς λάρον [B 458 δι
αἰϑέρος οὐρανὸν ixtv]|. [P 425 οὐρανὸν ize 0C
αἰ... € 288 δι᾿ ἠέρος αἰϑέρ᾽ ἵχανεν. o 298 ἐπαι-
γίζοντα δι᾿ αἰϑέρος, cf. Lehrs Ar. 174. T' 351
ἐχχατέπαλτο δι᾽ αἰϑέρος. h. XXXIII 13 δὲ «i.
ἀΐξαντες. X 309 εἶσιν πεδίονδε δ. νεφέων.
* ὕ08 δι᾿ Ὠχεανοῖο περήσῃς. h. Merc. 390 0.
ψαμάϑοιο βάδιζε. Habet in his gen. causae
aliquam significationem, mutatur enim id quod
moyetur ea re quam transit, velut hastae impe-
tus lorica. Leguntar in talibus etiam δεέχ et
διαπρὸ q. v. b) per, per totam rem, de iis quae
si non in alteram partem exeunt, at certe om-
nes vel plerasque partes attingunt: 4 495 E 562
566 681 P 3 87 194 592 Y 111 βῆ δὲ δ. προ-
u&yov. 41 342 Y 412 ϑῦνε ὃ. mo. cf. E 250,
44 358 ᾧχετο τῆλε δ. mo., II 582. P 981 i'9vacv
δὲ d. ng. N 755 ὅδ. δὲ Τρώων πέτετ᾽ ἠδ᾽ ἐπι-
χούρων. M 191 P 293 ἐπαΐξας δι᾿ ὁμίλου.
Ν 204 ἧχε ἑλιξάμενος δι᾿ O., Δ 141 κυλίνδε-
σϑαι δι’ Ó., Z 226 ἀλεώμεϑα δι᾽ ὅ., sch. B,
ἀντὶ τοῦ ἐπὶ παντὸς τοῦ πλήϑους.... ἢ διὰ
πάσης τῆς μᾶχης ὡς τὸ, τ 998 τανυσσάμενος
9. μήλων, Ath. VII 3 ἀντὲ διὰ πάντων τῶν
μήλων, Eust. 1630, 40. cf. sch. B, quod non
διά
probat Duentz. h. 1. I 468 Ψ 33 τανύοντο δ
φλογός, in igni, Porphyr. h. 1. ἀπὸ τοῦ τετά-
»ovc γίνεσϑαι τοὺς ἰσχναινομένους, sch. A,
ἐχτείνονται γὰρ τῷ πυρί. x 118 τεῦχε βοὴν.
δι ἄστεος per totam urbem. x 391 δι᾽ αὐτῶν,
ἐρχομένη ad singulos, ὦ 338 0. αὐτῶν ἱχνεύ-,
μεσϑα. t 906 0. νηὸς ἐών per totam navim, sin-
gulos adiens, cf. v 91, μι 420 ὃ. νηὸς ἐφοίτων.
μι 935 δ. νήσου ἰών transversa insula ut pro-
cul esset. a suis, melius quam v. l. νῆσον. 71 754
ἑπόμεσϑα ὃ. πεδίοιο. Ameis, N. J. f. Ph. τὸ,
954 serioris originis putat hunc locum, quia tri-
cies semel solus legatur gen. πεδίοιο. ἢ. Merc.
231 ὀδμὴ δι᾿ οὔρεος κίδνατο. h. Ven. 69 βῆ
ἐθϑὺς σταϑμοῖο δι᾿ οὔρεος recta via per mon-
tes. Minus accurate A 185 x«9' ὕλην ἔρχηται
δι ὄρεσφι animal huc illuc cursitans. h. Cer.
67 ἄχουσα δι᾽ αἰϑέρος. ib. 180 ὁρμηϑεῖσα OU.
ἠπείροιο. h. XXXI 16 πέμπῃσι δι οὐρανοῦ
ῷχεανόνδε Sol equos regens. ἢ. Mere. 563 δι
ἀλλήλων δονέουσαι promiscue tumultuantes,
Baum. e marg. Laur. pro δενέουσαι, v. aliu
legitur versus. — c) Translate: ἢ. Merc. 5
γόημα ó. στέρνοιο περήσῃ, «4 398 ὀδύνη
χροὸς ἦλϑε. M 104 πρέπε ὅδ. πάντων inter
omnes, paraphr. διέπρεπεν ἐν πᾶσιν, non recte
sch. V, ὑπὲρ πάντων. — Aristarchus genetivos.
loci, velut πεδίοιο, hoc, modo solebat explicare.
Ariston. ad Z 9. ἡ 6. 0. ἐλλείπει ἡ διά ἵν᾽ ἢ
διὰ πεδίου cf. ad 4944 E 992 Z 38 507 O 106
K 353 N 64820 Ξ 147 27 6 247 X 28 P 3 4
872 47ὅ 518 521 9 122 sch. B .Y 189 Eust. 349,
29, Friedl. Ariston. 26. — 2) c. aec. 8) local
per, entlang Eust. 1574, 53. ἀσύνηϑες τοῖς μ
Ὅμηρον. Hos locos Aristarchus solebat not
quia acc. esset pro gen. Ariston. A 469 ἡ 8.
ἀντὶ τοῦ δι᾽ ἐντέων καὶ αἵματος, cf. ad K
469 O 1 X 190 Ψ 846 ζ 50 » 40 139 x 150
sch. br. 4 600 Friedl. Ar. 21 Kayser Ph.
649. Non recte Aristarchus. Notat enim acc.
quod movetur secundum spatium aliquod atq
intra, entlang und zwischen, (Braune de ξ Cott-
bus 1845 p. 2), quando non per totum, sed
parlem tantum motus fit: a) ζ 50 βῆ δ᾽ i&
0. δώματα (v. 1. κατά), partem enim aedi
transiit Nausicaa ad patrem se conferens neque
aliter ancillae σ 341 βὰν δ᾽ ἰέναι ὃ. δῶμα aut
à 24 Eteoneus, cf. δ 679, aut Ulixes ἡ 139, efi
6 1583 (v. xatd), κ 546 ὃ. δώματ᾽ iov, o 109 βὰϊ
δ᾽ ἰέναι προτέρω d. δώματα, v. δώματος q
hiatus vitatur cf. Kayser 1. l. Non recte Eu
1776, 46 τὸ σύνηϑες βαίνειν διὰ δωμάτων
διὰ δώματος, quod non legitur ap. Hom., 8
melius addit Ὅμηρος δὲ ἐσοδυναμεῖν οἱδ'
χατά τὴν διά πρόϑεσιν. A 600 ὅ. δώ
ποιπνύοντα, hie illic in aedibus, non recte
br. διὰ τῶν oixov. m 976 ὃ. δῶμα ἕλκα
ϑύραζε. o 419 δ. δῶμα ἐρύσσωσι. χ 495 d;
ὃ. δώματα domo non exiens. ξ 3 προσέβη ἄτι
πὸν ó:' ἄκριας cuius ab utraque parte colle
erant, cf. Braune 1. 1. sch. V, χατὰ τὰς &xgu
θείας. x 981 δι᾽ ἄχριας ἔρχεαι, Eust. 1657, 4
χατὰ τὰς ἄκρας. (400 ῴχεον δι᾽ ἄκριας. 4
πολέας Ó. κοιρανέοντα. ἡ 40 ἐρχόμενον
ἄστυ διὰ σφέας mansit enim inter eos;
Nitzsch. o 72 ἄγων ἀγορὴν δὲ ὃ. πτόλιν,
ἤιξαν δ. τ᾽ οἰχία καὶ πτόλιν. 44 118 ἢιξ
δρυμὰ χαὶ ὕλην. κα 150 ἐείσατο χαπνὸς ἡ
δρυμὰ καὶ ὕλην. x 197 χαπνὸν ἔδρακον δ.
z. V. versantem inter arbores. 4 447 ὅδ. σπέθρ'
ἔσσυο, ι 458 δ. σπέος ἄλλυδις ἄλλῃ cloro
Qon m S Mee E. u* d isa X -* V
3 " 848 πέτεται d. βοῦς, inter boves, X 190
Mire d. € ἄγκεα zal o. βήσσας hue illue per
es, P 283 ἑλιξάμενος͵ à. βήσσας. T^ 192 ἐλ-
δόμεναι πεδίοιο ὅ. ᾿ῥωπήια. h. Merc. τὸ ἤλαυνε
- χῶρον, ib. 847 ἔβαινε ib. 860 ἐδίωκε. Ven.
ἣν ὅ. φοιτῶσι. ΧΙΧ 8 φοιτᾷ δ᾽ ἔνϑα καὶ
i ó. Qoi. KK 469 βέτην προτέρω ὅ. 7
E καὶ μέλαν αἷμα, cf. K 298. Sunt in his
genetivum admittant pro arbitrio poétae,
unt alia quae postulare videri possint: 3P 806
τ᾽ ἐνδίνων ὅδ. τ᾽ ἔντεα zai μέλαν eiue
Malo hue assumptus recte ἀϑετεῖται
n. h. L) neque satis explicatur ab Eust.
51, 4. Grashof Fuhrw. 11 et Lehrs Rh. M. 17,
totum hoc Diomedis atque Aiacis. certamen
y improbant. H. 247 ἕξ δὲ δ. πτύχας ἦλθε
c Y 96 δύω ἔλασσε, n πτύχας, paraphr.
o et διεπέρασε. Sic explicari possunt
etiam: Θ 343 O 1 Jj τε «σκόλοπας zal τάφρον
A sch. AD, ἢ τὸ ἑξῆς διέβησαν τούς τε
πᾶς καὶ τὴν τάφρον" ὑπερβατὸν “γὰρ ὁ
; " M 62 δ. τάφρον ἐλαύνομεν ἵππους,
sch. A, yo. περί, sed sch. V, ἢ διὰ τάφρου
βπσιρύμεν ἤ ἐπὶ τάφρον. h. Ap. 218 παρέστι-
ὃ. Περραιβούς. Merc. 88 ἱέμενον πεδίονδε
δι’ Ὄγχηστον, ib. 146 δ. χλήϊϑρον ἔδυνεν, ib.
48 πειρήνας ὅ. νῶτα, gp. 4, 7 T τε δι᾿ ἀγλαὺν
n» ὕδωρ. K 315 ἄραβος ὅ. στόμα γίγνετ᾽
ὀδόντων. Translate: h. Merc. 421 d. φρένας
ἤλυϑ᾽ ἰωή. Ξ 91 μῦϑον - ó. στόμα ἄγοιτο,
illuc verset, Eust. 969, 19 τοι κατὰ στόμα
EE ona: διὰ στόματος, sed fuit v. ἀνά
Sch. br. ἀνὰ στόμα γὰρ ἀντὲ τοῦ διὰ oro-
oc. b) temporale: per, wáhrend, bei, c. subst.
zr& solo, in Od. potissimum et in iis libris
quorum sermo Od. propior est: B 57 ἀμ-
Dolr» ὅ. νύχτα, K 41 142 Q 363 v 4040 8
δι d., sch. BL B δ ἀντὲ τοῦ διὰ γυχτός,
V, Q 363, A O 510. Eust. 172, 37 χατὰ
u, c£ 726, 45. sch. L. O 510. K 88 276
8 ε 143 ἢ. Merc. 578 v. óc ὀρφναίην, o 50
. δνοφερὴν ἐλάαν. In his acc. praemittitur
ositioni (cf. 4 230 ἢ. Ven. 123 ep. 4, 7,
Non sunt in introitu versus: Ó 510 δ᾽ v.
ὡσιν, cf. K 101. z 66 ὅ. νύχτα | δινεύων.
βάν δ᾽ ἔμεν δ. v. ἐξλαιναν Κὶ 894 ἐόντα
ν d. v. μέλ. cf. K 468. 2 366 653 ἔδοιτο
Y. μέλ. μ΄ 284 ὅ. ν. ϑοὴν ἀλάλησϑαι, vix
sch. ΒΩ. éx νυχτῶν ἢ ἐν νυξὴν ἢ “μετὰ
νύχτας, 0 ἐστιν ὄρϑρου...... ἢ κατὰ τὰς
tuc. C) cansale: Jex. Seg. 618, 1 αἰτιολογι-
ὑπαγορεύει “φράσιν, εἴ. Nitzsch ad 4 437.
A 72 νήεσσ᾽ ἡγήσατο, 4» ὅδ. μαντοσύ-
B 40 ϑήσειν ἄλγεα ὅ. - ὑσμίνας (sch. BL,
τιατιχὴ ἀντὶ γενικῆς ἤτοι διὰ τῶν ὑσμινῶν).
97 ὃ. nue ᾿Αϑήνης Ariston. ἀϑετεῖται.
γὰ to διὰ τὴν doAovoc | ἀπαγγελίαν. 041
ἐότητα. τ 593 χτεῖνε δι᾿ ἀφραδίας.
ominibus hominum τ 154 ὅ. δμφὰς εἷλον.
“»ικῆσαι ὃ. ᾿᾿Αϑήνην. ν 121 ὥὦπασαν ὃ. A9.
ὃ δε Ἥφαιστον δαέντες, λ 487 ἔχϑηρε γυ-
ας 4. βούλας malis affecit per mulierum
Nitzsch et Faesi. O 71 IA:0v ἕλοιεν
nc à. βουλάς, Ariston. ἀϑετεῖται. 9) se-
m: 9 82 χυλίνδετο 1 πήματος ἀρχὴ | “Διὸς
ουλάς, sch. H. 81. 82 ἐν ἐνίαις τῶν ἐκδο-
οὐχ ἐφέροντο: διὸ ἀϑετοῦνται. λ 276
γεα πάσχων ϑεῶν ὅ. βουλάς. h. Cer. 414
ρονίδεω Ó. μῆτιν. y) propter: ἃ 282 γῆμεν
L - χάλλος. h. Ven. 203 ἥρπασεν ὃν à. κάλ-
a 67 dr! ἀτασϑαλίας ἔπαϑον κακόν. ep. 4,
3
|
Ld
2;
ν
-
διά — διακείρω 299
12 ἐμόν δία μήσατο πότμον, Herm. coni. pro
ei (di£z, διαπρό, διαμπερές, διακρι-
óóv, διάνδιχα, διάτριχα, ᾿διαμελεῖστί, διαρρή-
δὴν, διατρύγιος, διηνεχής. διαπρύσιος, διαμε-,
τρητός, διοπτήρ et 61 verba, in quibus signifi-
cat aut »per* (Gudo, ἔρχομαι) aut, penitus
(γιγνώσκω εἶπον κοσμέω) aut ,dis- E (σχίζω,
ὅλλυ ut).
᾿δικ-βαίνω 1) crura divarico JM 458 βάλε -
εὐ διιιβάς, cf. sch. BL. — 2) transeo, traicio
a) c. acc. JM 50 τάφρον - “διαβαινέμεν y. 1. δεα-
βήμεναι, h. ὍΡῚ P [54] τὸν (ηφισσονὶ) διαβάς,
10. 44 ἔνϑεν Εὔριπον ὃ. b) c. praep. ὃ 635
"H4" ἐς RAMUS ὅδ. nave. cf. Eust. 375, 32.
893, 56. 914, 25 La Roche HSt. 111.
δια-γεγνώσκω (skr. νόπα Curt. Et. 38)
dignosco, discerno. H 424 ἔνϑα διαγνῶναι χα-
λεπῶς ἦν ἄνδρα ἕχαστον, Ψ 240 ὀστέα Ha-
τρόκλοιο - λέγωμεν | εὖ δια) γιγνώσκοντες, Ψ
470 οὐ - εὖ διαγιγνώσχω. cf. Hes.
δια-γλάφω excavo. à 438 εὐνὰς δ᾽ ἐν ψα-
uuu out διαγλάψασ᾽ sch. BE διαγλί ψασα, δεά-
χοιλάνασα. - τὸ γλάπτειν ἐπὶ τραφερῶν οἵο-
vel ψάμμου cf. sch. Q. v. 1. fuit. δεαγνάψασα.
cf. Apoll. Lex. 58, 15, EM. 233, 12. 9240, 48,
E. Gud. 126, 22, Hes., Eust. 178, '86.
ót- ἄγω traduco, transigo. v 187 πορϑμῆες
δ᾽ ἄρα τοὺς γε δι) γον, nave cf. Eust. 1888,
8 διαπεριιοῦν, h. 20, 7 ῥηιδίως αἰῶνα τελε:
σφόρον ἐς ἐνιαυτόν | εὔχηλοι διάγουσι. εἴ,
ἘΜ. 267, 55.
δια-δέρκομαε perspicio. Ξ 544 οὐδ᾽ ἂν
νῶι διαδράκοι ἠέλιός περ | Hes. ϑεάσαιτο,
EM. 286, 14 ἀντὲ τοῦ ἴδοι.
δια-δηλέοριαι valde laedo, dilacero.
ὀλίγου σε κύνες διεδηλήσαντο |.
dte tid opt (Hoffmann Qu. 2, 28) 1) trans.
dignosco, perspicio. O 535 ἣν ἀῤετὴν διαείσε-
ται (Zenod. damnavit 535—7 v. Ariston) pa-
raphr. γνωριεῖ, EM. 267, 4 γνωρίσει, διαγνώ-
σεται, γνώσει, μαϑήσεται, Hes, ἐπιγνώσεται.
alii: dignoscendam praebebit. — 3) pass. per-
spicior ἽΝ 217 ἐς λόχον, ἔνϑα «μάλιστ᾽ ἀρετὴ
διαείδεται ἀνδρῶν Suid. γνωρίζεται, φαίνεται
c£. Hes., Eust. 728, 15. 931, 53.
ducit perio. s 478 τ 440 rovc (τὴ ») μὲν
ἄρ᾽ οὔτ᾽ ἀνέμων διάη u£voc|sch. V διέπνει.
codd. plerique δεάει, ut La Roche, cf. id. ad &
828. — Hes. EM. 93, 5. Eust. 1547, 16. 1791
40. Lob. Rhem. 144.
δια-ϑειόω suffiendo perlustro. z 494 εὖ διε-
ϑείωσεν μέγαρον καὶ δῶμα zal αὐλήν | sch. V
περιήγνισεν.
δια-ϑρύπτω (ϑρύπτω rad. reo Curt. Et.
209) diffringo. I'363 ἀμφὲ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ | τρι-
ξ 57
. χϑάτε χαὶ τετραχϑὰ διατρυφὲν (ξίφος v. sch. :
V, Hes. χλασϑέν, ἀνατριφϑέν cf. EM. 768, 33.
᾿δεαίνω (ad skr. dih refert Pott EF. 1! 282
cf. Benf. K. Ztft. 7, 118, cum δεύω, δεερός com-
ponit Doed. Gl. 160 cf. Lob. Rhem. 124, Prol
37 n. 40, El 1,99) irrigo, madefacio. Φ 202
δίαινε δέ μιν μέλαν ὕδωρ | sch. V διαίνεσϑαι
zvoíoc τὸ ἐκ “Διὸς βρέχεσϑαι, X 495 χείλεα
μέν v ἐδίην᾽, Pm δ᾽ οὐκ ἐδίηνεν. (άϑετ.
v. Ariston. ad 487, Leéhrs Ar. 343) sch. A ἔβρεξε,
N 30 οὐδ᾽ ὑπενέρϑε διαίνετο - ἄξων |. cf. Apoll.
Lex. 58, 20, EM. 266, 55, E. Gud. 143, 38, Or.
45, 19, Hes., Eust. 881, 10. 1231, 27.
διαικείρω interseco. 6 8 διαχέρσαι ἐμὸν
ἔπος sch. ABL. διακόψαι, addit Hes. παραβῆ-
»«t, c£. Apoll. Lex. 58, 16. Zenod. IV 546 pro
E
,
300
ἀπὸ δὲ φλέβα πᾶσαν ἔχερσεν legit διά δὲ κτλ.
v. Did. c£. Duentz. Lex. 137.
δια-κλάω diffringo. E 916 χερσὲ διακλάσ-
σὰς (τόξα) cf. sch. BL, EM. 516, 52.
RUE i ante Wolfium 4 230 πολέας
διαχοιρανέοντα | (pro. zt. διὰ 4, Hes. βασιλι-
zac ἐπερχόμενον, ἢ ὡς κοίρανον διαπορευό-
μενον, διέποντα, cf. La Roche.]
δια κοσμέω ligero, ordine dispono. B 476
ὡς τοὺς ἡγεμόνες : διεχόσμεον ἔνϑα καὶ ἔνϑα]
ὑσμίνην δ᾽ ἱέναι, B 126 εἰς δέκαδας διαχο-
σμηϑεῖμεν ^A. | v. l διακοσμηϑῆμεν cf. sch. AL,
sed v. EM. 267, 42, E. Gud. 143, 44, Naegelsb.
(cf. B 655 668, 'Herod V, 68. Hoffm. Unt. 4, 7,
Spitzn., Freytag. L 157) — 4 457 ἐπεὶ δὴ πᾶν
μέγαρον διεχοσμήσαντο | c£ Hes, Eust. 257,
30. 314, 4. 1620, 27. 1938, 20.
δια-πριδόν (διακρίνων distincte, praecipue.
M 103 8. εἶναι͵ ἄριστοι | τῶν ἄλλων μετά Y
αὐτόν sch. D oor διακεκρίσϑαι καὶ φαν sov
εἰναι πᾶσιν, O 108 ἐν - ϑεοῖσιν χάρτεϊΐ τε
σϑένεϊ τε d. εἶναι ἄριστος. cf. Apoll. Lex. 58,
24, EM. 267, 33, E, Gud. 143, 52; 325, 5, Bekk.
an. 6f1; 15: 19; 'Suid., Hes., Eust. 894, 47. 1008.
20, Frohwein Curt. St. 1, 1, 115.
'δια-κρένω discerno, dirimo. B 475 αἰπόλια -
αἰπόλοι &. | ῥεῖα διακρίνωσιν, cf. sch. BL, (220
διαχεχριμέναι δὲ Exacta | ἔρχατο. χωρὶς μὲν
zoóyovot . . ., Hes. διαχεχωρισμέναι cf. sch.
HQ, B 815 Τρῶές τε διέχριϑεν ἡ δ᾽ ἐπίκουροι!
vdtuperat Duentz. Ztft f. G. 14, 345, 9. 195 χ᾽
ἀλαός τοι, — “διακρίνειε τὸ σῆμα sch. M διαχω-
οἴσειε, — amicos ó 179 οὐδέ". κεν ἡμέας 1 ἄλλο
διέκρινε ἐν φιλέοντέ τε τερπομένω τε | sch. EMQ.
οὐδὲν ἡμῖν διέζευξε τῆς φιλίας τὴν εὐφροσύ-
vuv πλὴ v ϑάνατος, pugnantes B 887 νυξ - δια-
χρινέει μένος ἀνδρῶν ΄,. P 531 εἰ μή oqo
Αἴαντε διέχριναν μεμαῶτε l, H 290 ὅτ 997
εἰς ὅ κε δαίμων | ὄμμε διακρίνῃ, δώῃ δ᾽ ἕτέ-
ροισί γε νίκην ᾿ Γ΄ 98 διαχρινϑηήμεναι ἤδη |
ἨἩργείους͵ καὶ Τρῶας Zenod. ργεῖοι καὶ Τρῶες,
Ariston. ἔστι δὲ διακρινϑῆναι διχῶς χωρισϑῆ-
vat, ὃ δὲ Ζηνόδοτος συνήϑως ἡμῖν τέταχεν
(puto pro iudicium subire' Lehrs Ar. 148) cf.
Naegelsb., 7' 102 ἄλλοι δὲ διαχρινϑεῖτε v.l. δια-
χρινϑῆτε 'ef. Herod. EM. 267, 80, E. Gud. 143, 46,
Hes., H 306 τὼ δὲ διαχρινϑέντε o μὲν - ὃ δ᾽
v. Ariston., de hiatu cf. Hofim. Qu. H. 1, 88,
O. Meyer Qu. H. 71, Y 312 ἐπέεσσί Qe νηπὺυ-
τίοισιν | ὧδε διαχριυϑέντε μάχης ἐξαπονέε-
σϑαι b Y 141 μάλα δ᾽ ὦχα διαχρινϑέντας ὀίω |
ἂψ ἔμεν Οὔλυμπον. δέ, σ 149 οὐ γὰρ ἀναιμωτὶ
γε διακρινέεσϑαι Oto | μνηστῆρας zal κεῖνον,
cf. v 180 v: sls διαχκρίνασϑαι v. La Roche, o
532 ὥς xsv ἀναιμωτί yt διαχρινϑεῖτε τάχι-
στα | v. 1. διαχρινϑῆτε rec. Bekk, cf. Herm. op.
4, 175, sed v. La Roche, h. Merc. 438 ἡσυχίως
καὶ ἔπειτα διαχρινέεσϑαι ὀίω |. cf. Suid., Hes.,
Eust.-243, 25. 388, 90. 857, 52. 1490, 50. (δια:
χριδόν).
διάκτορος (volgo a διάγω ducitur, melius
Buttm. Lex. 1, 205 ex διάχων rad. di, djà re-
petit cf. Curt. Et. 608 L. Meyer V. Gr. 2, 860)
aut internuntius, qui mandata trànsmittit, aut
cursor cum Buttmanno. Mercurius ᾧ 497 (ὦ 339
978 389 410 432 445 s 43 75 94 145| 9 338
« 99 ἢ. Ven. 218 δ. ἀργειφόντης | sch. E ε 43
ix τοῦ διάκτωρ. ἢ παρὰ τὸ διάτορος Ó μεγά-
λως φωνῶν, πλεονασμῷ τοῦ κα, sch. V 8. 338
διάγων τὰς ἀγγελίας cf. HP ε 94, B 108 ó.
ἀργειφόντῃ | cf. sch. D et L, μὲ 390 "Eousiao
διαχλάω — διαμπτερές
9. v. Sch. Q, cf. o 819, α 84 "Eousiav - à. ἂρ-
γειφόντην |, h. Merc. 392 Ἑρμὴν - ó., Ὁ, Ver
147 ἀϑανάτοιο δ. ἕχητι ὅ. - | Eou£o,
Ἑρμεία Διὸς vit διάχτορε, δῶτορ ἐάων |,
Mere. 514 Μαιάδος υἱέ, διάχτορε, ποικιλομῆτα!, 1
ἢ. 18 [19] χαῖρ᾽, ᾿Βρμῆ χαριδῶτα, ὃ., δῶτοι
ἐάων. — &« 88 "Zenod. et Aristoph. pro
wevrec legerunt πέρψαντε v. Did., quare e
pro ἐύσχοπον legisse conicit διάχτορον Nau
Mél. Gréco-Rom. 2, 416 n. 8 cf. Ar. ,Byz.
— Apoll. Lex. 58, 17 διάγων τὰς ἀγγελὶ
addit ΕΝ]. 268, 19 ἐπὶ δὲ τοῦ Ἑρμοῦ quac παρὰ
τὸ χέαρ τῶν τετελευτηκότων χομίζειν. UN
διάγων τὰς ψυχάς, E. Gud. 143, 39 ἤτοι διά- -
γορος διὰ τὸ λόγιον εἶναι atÀ. cf. Or. 45,
50, 1, Hes., Eust. 182, 8. 1393, 23, Meine
comm. misc. p. 63, Doed. GI. 52, Lob. El.
359, Nitzsch « 84, Welcker Gr. Goetterl. 1,
346 n. 30 Preller Gr. Myth. 1, 245.
δια-λέγομαιε mecum reputo. 4 407 P
d 562 X 191 385 τίη μοι ταῦτα φίλος διε,
&«ro ϑυμός: | sch. L, 44 407 διελογίσατο,
ϑυμήϑη cf. Eust. 859, 64 Nitzsch à 215 Bul
Lex. 9, 79.
dt-cudo, discindo. 7' 359 H 258 ἀντικρὺ
παραὶ λαπάρην διάμησε χιτῶνα | ἔγχος cf.
BL, Eust. 495, 95 διέχοψεν, ἐθέρισε cf.
268, 52, E. Gud. 144, 8 Zonar. 531, Suid.,
Doed. Gl. 999, US
δια-μετρέω dimetior. I' 315 χῶρον - διεμές,
τρεον cf. sch. ABD, L, Naegelsb., E. Gud. 149,
Inde E
δια-μετρητός dimensus. J'344 διαμετρῇ
£vi χώρῳ | cf. Herod. '4oteragzoc Wo
cf Lehrs Ar. 300, EM. 969, 3, E. Gud.
57, Hes. E
.Sucuorocouet in partes dirimo. & 434 v 14
μὲν ἕπταχα πάντα διεμοιρᾶτο δαΐζων | cf. Hes.
8. v. διαμοιρᾶσαι. de productioue seeund
Ἀγ δῆτα, v. Hoffm. Qu. H. 1, 154, La Roc
HU. '
DIE n: (δεά, ἀνά, πέραν) usque ad fi
post tertii pedis trochaeum praeter 41377 P8
1) sensu locali E 112 βέλος ὀξὺ d. ἐξέρυσ᾽ ὦμο
sch. ΒΓ, αὕτη ἐστὶν ἡ κατὰ διωσμὸν BeAovàx
Tre μὴ πάλιν τιτρώσχοιτο ταῖς ἀκίσιν ὑπ
στρεφούσαις, tota sagitta per volnus trusa
adversa anc extrahitur, falso Doed. pro .
accipit, E 284 βέβληαι κενεῶνα δι, E 658 f
λὲν αὐχένα μέσσον | — αἰχμὴ δὲ à. b
γεινή |, Καὶ 325 τόφρα γὰρ ἐς στρατὸν ea
M 398 ἡ δ᾽ ἕσπετο πᾶσα ὃ. (ἔπαλξις) 5 h.
διηνεχῶς, δι᾽ ὅλου, N 547 ἣ v ἀνὰ νῶϊ
ϑέουσα ὅὃ., αὐχέν" ἱχάνει ubi cum ϑέουσα i
gendum, cf. sch. DL, II 640 βελέεσσι χα
ματι καὶ κονίῃσιν | ἐχ κεφαλῆς εἴλυτο
πόδας ἄχρους |, Σ 568 ἑστήκει δὲ ad
ἀργυρέῃσιν ' (GÀ) tota enim pedameni
structa erat, ε 256 φράξε δέ μιν ῥίπε
οἰσυΐνῃσιν l χύματος εἶλαρ ἔμεν, ε 480 τ
ovt ὄμβρος περάασχε, δι, ἡ 96 ἐς μυχὸν
οὐδοῖο δι, x 88 ὃν πέρι πέτρη | — τετῦλ
d. ἀμφοτέρωϑεν |, € 11 σταυροὺς δ᾽ ἐκ
ἔλασσε ὅ. ἔνϑα χαὶ ἔνϑα |, χα 190 σὺν €
Dus χεῖράς τε δέον -| εὖ μάλ᾽ dmoot
SHIT κλήρῳ νῦν πεπάλασϑε δ. 86
recu, ἀπὸ πέρατος εἰς πέρας
τοῦ χλήρου, 0 ἐστὶ διὰ πάντων, Nican.
πάντες ztÀ., h. Cer. 162 μητρί - | εἴπωμεν.
πάντα ὃ. q 972 οὐκ ἂν δή ποτε MA
στήϑεσσιν ἐμοῖσιν | "A. ὥρινε 2d usque ad ir
animum, — in duas partes dirimitur 44 377 διὰ
δ᾽ ἀμπερὲς ἰός | iv γαίῃ κατέπηχτο, P 309
| dà δ᾽ d. ἄχρη | αἰχμή - παρὰ νείατον ὦμον
ἀνέσχεν |, φ 422 διὰ δ᾽ d. ἦλϑε ϑύραζε ἰός
sch. V ἀπὸ πρώτης γὰρ ὀπῆς τῶν πελέχεων
διηνεχῶς ἠλϑεν, — c. gen. M 429 πολλοὶ δὲ
δ. ἀσπίδος αὐτῆς | (οὐτάζοντο), Y 362 ἀλλὰ
μάλα στιχὸς εἶμι ὃ. Ariston. δι᾽ ὕλης τῆς τά-
ἕεως ἀπ᾿ ἀρχῆς ἕως τοῦ πέρατος τῆς φάλαγ-
γος — 2) sensu temporali A 89 τὸν περὲ πάν-
| vov | Ζεὺς ἐνέηχε πόνοισι ὃ., K 881 ὃ. &yAat-
εἴσϑαι |, O 70 (άϑετ. v. Ariston.) &x τοῦ δ᾽ ἄν
τοι ἔπειτα παλίωξιν | αἰὲν ἐγὼ τεύχοιμι Ó.,
εἰς ὅ χε... οἵἁ sch. BL, II 499 xal ἔπειτα...
ἔσσομαι ἤματα πάντα ὃ., εἰ κε..., ll 618
χατέπαυσε ó. Nican. εἰς ἀεί, X 264 χακὰ φρο-
|véovot d., ὃ 209 δῶχε ὃ. ἤματα πάντα | γηρα-
σχέμεν, 9 945 οἷα xal ἡμῖν | Ζεὺς ἐπὶ ἔργα
τίϑησιν ὃ. ἐξ ἔτι πατρῶν), λ 558 σεῖο - | ἀχνύ-
μεϑα φϑιμένοιο ὅὃ., v 59 χαῖρέ μοι, ὦ βασί-
λεία, ὅὃ., εἰς 0 κε sch. ΒΗ διόλου, o 196 9.
εὐχόμεϑ᾽ εἶναι | £x πατέρων φιλότητος, o 194
ἔπειτα ὃ. ἡγεμόνευε, v 47 ὃ. 5 σε φυλάσσω |
ἐν πάντεσσι πόνοις, v 151 οὐδ᾽ ἔτλη πόσιος - |
εἴρυσϑαι μέγα δῶμα ὃ., foc ..., h. Ap. P.
807 αἰεὶ τιμήσεσϑε 0. ἤματα πάντα |, h. Merc.
107 βουλεύων ἐμὲ καί σε 0. v. Baumeist., h.
| Merc. [608] ἐφίλησε ὃ. ἐξ ἔτι χείνου |, h. Ven.
197 παῖδες παίδεσσι ὃ. ἐχγεγάονται, h. Ven.
[909 ἔπειτα γόασχε ὃ. ἤματα πάντα |, h. Ven.
[248 ἔσσεται ἢ. π. 0. — v. 1. fuit pro ἀολλέες
[0 494, — EM. 268, 43, E. Gud. 144, 17. 199,
132, Or. 48, 3, Suid., Hes., Eust. 809, 16. 1072,
70. 1492, 19. 1649, 55. 1784, 54, Geist Disquis.
᾿
Ἢ. p. 7 sq. La Roche HSt. 44.
δι-ἀν-διχα (διά, ἀνά, δίχα) bifariam, dupli-
l|eiter. B 189 ἐν δέ ot ἦτορ | στήϑεσσιν - δ
μερμήριξεν ἢ 0 γε -|ó δ᾽ -|m6... ὁ
E. Nun, Bus xtàÀ. vix bene. cf, Fried-
|]laend. Nican. 115 n. 9, O 167 6. κμ.] ἵππους τε
στρέψαι καὶ"... cf Ariston. ἡ 9. δ. τὸ διάν-
διχα οὐχ ἔστι δύο ἐμερίμνησεν ἐναντία, ἀλλ᾽
ἐπὶ τὸ αὐτὸ φερόμενα, στρέψαι v. V. καὶ μά-
ἰχεσϑαι οἵ, sch. BLV, I 37 σοὶ δὲ διάνδιχα
᾿δῶχε - | σχήπτρῳ μέν τοι δῶκε... ἀλκὴν δ᾽
οὐ τοι δῶκεν cf. sch. BL διῃρημένως τὸ ἕτε-
100v “τοῖν δυοῖν, οὐχ ἑχάτερον, Ν 455 ὃ. μ. |
17-175. — EM. 768, 38, E. Gud. 144, 19. 535,
43, Suid., Hes., Eust. 80, 3. 7; 1385, 58.
δι-ανύω a) ad finem pervenio c. ptc. o 517
οὐ γὰρ χαχότητα διήνυσεν ἣν ἀγορεύων. —
|b) eonficio c, acc. h. Ap. Del. 108 87 δὲ ϑέειν,
"ταχέως δὲ διήνυσε πᾶν τὸ μεσηγύ |, h. Cer.
380 ῥίμφα δὲ μαχρὰ χέλευϑα διήνυσαν h.
7| Merc. 337. cf. Suid, La. Roche HSt. 181.
δεα-πέρϑω (act. aor. διέπερσε, διεπέρσαμεν,
€i. non fut. διαπέρσομεν I 46, inf. διαπέρσαι,
II διεπράϑομεν, διέπραϑον, inf. δεαπραϑέειν,
med. ind. διεπράϑετο o 384) devasto, everto.
4 53 τὰς διαπέρσαι (πόλεις) cf. Herod., 4 55
οὐχ εἰῶ ὃ. (ἀϑετ. v. sch. A), 1 46 Τροίην δια-
᾿πέρσομεν, . 960 τόσσην γὰρ διέπερσε πόλιν,
|ef. y 130 2 533 v 316, A 367 τὴν δὲ διεπρά-
Sous» (Θήβην), H 32 διαπραϑέειν τόδε ἄστυ,
c£, 1 532, € 511 9.514, o 884 διεπράϑετο πόλις
— v. 1. fuit διαπραϑέειν μεμαῶτες | 4 733
pro διαραῖσαι v. La Roche. — EM. 969, 18,
Hes, Doed. Gl. 624.
δια-πέτορειχε pervolo, celeriter transeo. O 83
ὡς χραιπνῶς μεμαυῖα διέπτατο - Ἥρη, O 172
διάνδιχα --- διαπρύσιον 801
Ἴοις, οἵ. α 320, cf. schol, Nitzsch, Rumpf aed.
H. 2, 25, [E 99 N 587].
δια-πλέκω contexo. h. Merc. 80 διέπλεχε -
ἔργα |.
δια-πλήσσω ictu perfringo, diffindo. Ψ 190
τὰς (δρῦς) διαπλήσσοντες v. Did. et Ariston.,
cf. sch. B, 9 507 διαπλῆξαι - δόρυ - χαλχῷ |
sch. H "4o/ar«oyoc διαπλῆξαι, v. l. διατμῆξαι
Zenodoti ut videtur cf. sch. €» 34. — Apoll.
Lex. 58, 18 διαπλήσσοντες" διασχίζοντες cf.
Hes., Eust. 1991, 51. 1608, 16, La Roche HT. 342.
δεα-πορϑέω diripio, depopulor. B 691 :1vo-
νησσὸν διαπορϑήσας xal τείχεα Θήβης |.
δια-πρέπω distinguor. h. Merc. 351 ῥεῖα
μάλ᾽ ἔχνια πάντα διέπρεπεν ἐν κονίῃσιν | Suid.
Zonar, 533 διαφαίνεσϑαι, διαφέρειν οἵ, Hes.
δια-πρήσσω confiio, perago. 1) c. acc. A4
488 B 429 διαπρήσσουσα χέλευϑον |, g 918
ἔνϑα καὶ ἔνϑα διαπρήσσουσι z. | cf. sch. B,
h. Merc. 200 ἀνέρα τοῖσδ᾽ ἐπὶ Bovol διαπρήσ-
σοντὰ x.| — 2) cum gen. B 785 Π 14 ὠχα
διέπρησσον πεδίοιο], Ψ 364 ὥχα ὃ. z. | νόσφι
νεῶν, ταχέως, v. Ariston., cf. La Roche HSt.
180, Bekk. ΗΒ]. 210, 7, Delbrueck Abl. Loc.
Instr. 54. — 8) c. pte. I 326 ἤματα δ᾽ otua-
τόεντα διέπρησσον πολεμίζων, ξ 197 oU τι
διαπρήξαιμι λέγων. — Hes. διαπρήσσουσα"
διατέμνουσα, διασχίζουσα, Suid. διαπρήσσει"
διανύει, τελειοῖ οἵ. EM. 687, 53. 688, 3, Eust.
189, 36. 373, 44. 754, 19.
δια-πρό s. διὰ πρό (libri saepius δεὰ πρό cf.
Did. M 404, Wolf ἃ Bekk. monitus coniunxit,
probante Spitzn. exc. XVIII extr. et ad 4 188,
fieri enim adv. δειάπροϑι. Bothe et recentiores
edd. διαπρὸ fere omnes, La Roche δεὰ πρὸ,
cf. HT. 200. Etiam Herodian. JJ 669 cum Phi-
loxeno διὰ πρό, ratus supervacaneam esse praep.
πρὸ Y 276 et alias. sch. L, N 647 ἡ διὰ τὴν
διαχώρησιν δηλοῖ, ἡ δὲ πρὸ τὸ ἔμπροσϑεν)
per omnes partes, per aliquid et ultra, Hes.
διὰ πρό" δι᾽ ὕλου, διαμπάξ, διηνεχῶς. id. δι᾽
ἐναντίας. non differt a praep. δεὰ II 1a nisi quod
maiorem vim habet. In quarta arsi aut sexta,
exceptis Ν 607 647. 1) Adv. E 66 9. | ἀντιχρὺς
ἤλυϑ᾽ ἀκωχή. H 260 M 404 6. ἤλυϑεν ἐγχείη.
E 538 P 518 ὦ 594 ὃ. δὲ εἴσατο χαλκός. Y 276
δ. | ἤιξεν. IN 388 Ὁ 342 Π 309 821 P 579 7295
0. δὲ χαλχὸν ἔλασσεν |, cf. IN 607 647, sch.
BL, JN 388 τινὲς περισσεύειν φασὶ τὴν πρό, t?
ἡ διήλασεν, ὃ δὲ Ἡρωδίανός φησιν ὅτι εἰς τὸ
πρόσϑεν διήλασεν, ubi Lehrs iure suo dubitat
num haec fuerit Herodiani sententia. / 184 9.|
ῥὁῆξ᾽ ὀστέον, Φ 164 δ. | ῥῆξε σάκος, Duentzer
recte supplet ἐλθοῦσα, P 393 τάνυται δέ τε
πᾶσα ó., paraphr. πᾶσα δι᾿ ὅλου, ita ut cre-
scatin longitudinem et in latitudinem, nam undi-
que circumstant homines, sch. B διατείνεται
πᾶσα εἰς τοὔμπροσϑεν μεγεϑυνομένη" τὸ γὰρ
πάχος λεπτυνόμενον εἰς μέγεϑος ἄγεται, sed
La Roche διατάνυται πρὸ wird nach vorn aus
einander gedehnt. Transfertur ad tempus h. Ven.
114 δ. | παῖδ᾽ ἀτίταλλε protenus, zog weiter
auf. — 2) c. gen. ἃ quo separatur 44 138 ὃ, δὲ
εἴσατο καὶ τῆς | Hes. διῆλϑε δὲ καὶ δι’ αὐτῆς.
Postponitur E 281 τῆς δὲ δ.) πταμένη. Ξ 494
ὀφϑαλμοῖο ὅ. καὶ διὰ ἰνίου ἠλϑεν.
δια-πρύσιον (διά, πέρα cf. Curt. Et. 563.
668 Lob. Prol. 164. 431) ita ut usque ad finem
pertineat s. penetret. O 927 41 975 586 P 247
ἤνυσεν δὲ 0. Δαναοῖσι γεγωνώς | sch. BL 6 227
διαπορεύσιμον xal μέγα καὶ εἰς πάντας ἧκον,
802
M 439 N 149 Τρώεσσι sch. B, M 489 διὰ παν-
τὸς τοῦ πέρατος ᾿ἀκουσϑῆναι δυνάμενον. ἢ
διαπεράσιμον εἰς ἀκοάς. cf. sch. a et BL ad
Ν 419, h. Ven. 80 9. χιϑαρίζων |, P 748 πρὼν
ἐσχάνει ὕδωρ, πεδίοιο ὃ. τετυχηχώς sch. A
διόλου προήχων καὶ διατεταμένος τοῦ πεδίου
cf. sch. D. Apoll Lex. 58, 28, EM. 269, 13,
E. Gud. 144, 49. 605, 33, Suid., Hes., Eust. 709,
46. 1125, 64, Doed. GI. 640.
διω-πρύσιος late penetrans, ἢ. Ven. 19 δεα-
πρύσιοί τ᾿ ὀλολυγαί |, h. Merc. 336 διαπρύ-
σιον χεραϊστήν omnia perforantem v. Baumeist.
δια-πτοιέω perterrefacio, disturbo. c 840
ἐπέεσσι διεπτοίησε γυναῖχας | sch. B διεσκόρ-
πισε.
δια-πυρπαλαμάω callide machinor. h. Merc.
357 διαπυρπαλάμησεν ὁδοῦ τὸ “μέν ἔνϑα, τὸ
δ᾽ ἔνϑα | cod. διὰ πῦρ μάλ᾽ ἄμησεν emend.
Ilgen, οἵ. baumeist.
δι-αρπάξζω diripio. II 355 αἶψα διαρπάζου-
σιν (λύχοι).
δια-φαέω perdo, everto. I 78 νύξ δ᾽ ἥδ᾽ ἠὲ
διαραίσει στρατὸν ἠὲ σαώσει | Did. δὶ ἑνὸς
0 αἱ ᾿Αριστάρχου cf. La Roche HT. 389, 9 355
ἄμμε διαραίσεσϑαι, sch. BV διαφϑαρήσεσϑαι.
B 413 A 718 P 793 διαραῖσαι, cf. A 733 ubi
v. l. διαπραϑέειν v. La Roche, μ᾿ 290 νῆα δια-
ραίουσι, venti sch. V διαφϑείρουσι Did. δεαραί-
σουσι" χωρὶς τοῦ σ διαραίουσι. Ζην......» β 49
(κακόν) οἶκον ἅπαντα | πάγχι διαραίσει, α 251
zx 198 μὲ διαραίσουσι. — EN. 269, 50, E. Gud.
144, 35, Suid., Hes.
[δεατρρήγνυμιε. M 308 cf. sch. V. — pro
δεσμὸν ἐπορρήξας Z 907 v. 1. in EM. 51, 12
δεσμὰ διαρρήξας. — Suid. Hes.]
δια-ρρήδην (περ Curt. ' Et. 320) explicate,
clare. h. Mere. 313 τὰ ἕχαστα ó. ἐρίδαινον |.
EM. 269, 47 φανερῶς zal σαφῶς cf. E. Gud.
144, 85, Or. 49, 24, Suid., Hes, La Roche HU.
62 Frohwein Curt. Stud. 1, 1, 111.
δια-ρρέπτω traicio. T 515 διαρρίπτασχεν
ὀιστόν. Eust. 1879, 11 expl. διατοξεῦσαι.
δια-σεύομαε cum impetu pertranseo, per-
curro. 1) c. aec. B 450 σὺν τῇ παιφάσσουσα
διέσσυτο λαὸν | Minerva. 9) c. gen. A 194
τάφροιο ὅ. cf. sch. A, O 542 αἐχμὴ δὲ στέρ-
voto d. μαιμώωσα |, d 460 μεγάροιο ὅ., μαι-
νάδιε ἴση |, ὃ 37 μεγάροιο ὃ. Aristarchus, y. ἢ.
δ᾽ ἐκ μι v. La Roche cf. id. HT. 391. — 8)
abs. E 661 αἰχμὴ δὲ δ. μαιμώωσα |. La Roche
HSt. 112.
δια-σκέδνηριε dissipo, disicio. E 5926 &vé-
μων, οἵ τε νέφεα - | πνοιῇσιν λ. διασχιδνᾶσιν
ἀέντες |; εἰ 970 ἄν ἐμὸς ἠίων. ,ϑϑημῶνα͵ τινάξῃ b
-τὰ μὲν ἄρ τε διεσκέδασ᾽ ἄλλυδις ἄλλῃ, | ὡς
τῆς δούρατα μαχρὰ διεσχέδασ᾽ Neptunus, ἡ 275
τὴν - ϑύελλα διεσχέδασ᾽. — transl. o 344 τῷ
xí τοι ἀγλαΐας ys διασκεδάσειεν ἁπάσας ]. cf.
Suid., Hes.
δια-σκοπιάομαι perspeculor. K 888 δια-
σκοπιᾶσϑαι ἕχαστα |, P 252 ὃ. ἕχαστον | ἦγε-
μόνων.
“δια-σχίξω diffndo. Π 316 περὶ δ᾽ ἔγχεος
αἰχμῇ ] νεῦρα διεσχίσϑη, v 71 ἱστία δέ σφιν
τριχϑά τε gu TETQ GJ 9 διέσχισενῚ ic ἀνέμοιο |.
— δια-τάμνω P 618 522, sch. B, ε 291 σ 339.
Hoffm. Unt. 4, 98 — δια-τελευτάω perficio.
T 90 cf. Herod. sch. B, de vv. ll. v. Did]
δια-τί
ϑηχε ϑεμείλια d. "A. εὐρέα xol μάλα μακρὰ
διηνεχές. — ἰδια-εἴνάσσω ε 868]
διατερύσιος — διαφέρομαι
uut dispono. ,h. Ap. P. 76. 116 διέ-,
δια-τρήγω dirimo, discindo. με 174 χηροῖο -
τροχόν - χαλχῷ | τυτϑὰ διατμήξας, Φι8 ὍΝ
(ὅμιλον) cf. sch. B, y 991 ἔνϑα d. (νῆας) τὰς,
uiv Κρήτῃ ἐπέλασσεν, ε 409 λαῖτμα ὅ. Éné- |
ρασσα |, ἡ 276 νηχόμενος μέγα λαῖτμα ois
tucyov. — Pass. Α 531 v 439 τώ γ᾽ ὡς -
λεύσαντε διέτμαγεν cf Did. Π 854 μήλων - o.
- ὃ. Ariston., La Roche HU. 288, H 302 ἐν e
λότητι ὃ. ἀρϑμήσαντε cf. Eust. 682, 27. 1065,
φιλίως διεχωρίσϑησαν, M 461 σανίδες di.
ἄλλυδις ἄλλῃ |. — EM. 973, 98, E. Gud. 605,
98, Hes., Eust. 146, 22. 1747, 37.
δια-τρέχω percurro. c. acc, ε 100 τοσσόνδε,
διαδρύμοι ἁλμυρὸν ὕδωρ | ἄσπετον; y M
μάλ᾽ oz | ἐχϑυόεν τα χέλευϑα διέδραμον, M
Qr
Cer. 517 τὸ μεσηγὺ διέδραμεν ὥχα πόδεσσιν
h. 19. πολλάκι δ᾽ ἀργινόεντα ὃ. οὔρεα μακρά.
δια-τρέω diffugio. 1] 481 Sos; - διέτ,
σαν cf. sch. A, 486 Τρῶες δὲ d. ἄλλυδις &à-
Aoc |, [P 729 διά τ᾽ ἔτρεσαν ἄλλυδις ἄλλος
Hes. blguyon, AUR Es Lehrs Ar. 7T
£x "τοῦ κηροῦ, paraphr. drapMico ga v 841
οὐ τι διατρίβω μητρὸς γάμον sch. B ὕπερτι
ϑεμαι, V χωλύω, — male consumo, profundo
B 265 τὰ δὲ πάντα διατρίβουσιν ᾿ἈἈχαιοί | sch.
S ἐχλύουσιν, ἀναβάλλονται, δαπανίζουσιν, -Ξ
tero viam h. "Merc. 348 διέτριβε χέλευϑα
πέλωρ᾽ antepenultima non producta, c i
Roche HU. 9. Pierson δεέπρησσε, Schneide
ἔστειβε cf. Baumeist. — b) c. dupl. acc. f
διατρίβῃσιν Ἀχαιοὺς | ὃν γάμον ubi Did. ei
dos putat vs. 205—7. — c) abs. T 150 οὐ y
χρὴ κλοτοπεΐειν | οὐδὲ διατρίβειν morari.
d) c. gen. B 404 μὴ δηϑὰ διατρίβωμεν ὁδο
sch. EHM ᾿Αττιχῶς, μὴ ἀναβαλλώμεϑα
ὁδοῦ. — Hes. ἐμποδίζειν, παρέλκειν, πᾶ
χρούεσϑαι cf. EM. 9271, 39, 443, 31. 1441, 5
1894, 81.
διά-τοῖχα trifariam. h. Cer. 86 6. δασμ
ἐτύχϑη | fortasse melius disiunetim scribi
certe B 655 c 157 δεὰ non cum τρίχα est iun
gendum, sed pertinet ad χοσμηϑέντες. x
δια-τρὔγεος (τρύγη) diversis temporibu
fructus ferens, ὦ 342 ó. δὲ ἕχαστος | yv (097:
sch. Η διηνεκῶς τρυγώμενος, οὗ οἱ καρποὶ
διαφόροις ὥραις πεπαίνονται, Apoll. Lex. B8
21 ἔγχαρπος, διὰ τὸ τρύγην ἔχειν" τρύγη
ὃ πύρινος καρπός, EM. 271, 27 ἤτοι γάρ
σιν ἀμπέλου τοιοῦτοι ὄρχοι, ὥστε ἐν τῷ
ταξὺ σπείρεσϑαι τρύγῃ" τρύγη δὲ ὃ Ζημητρια:
κὸς καρπός, ἵν᾽ ἢ διατρύγιος διὰ μέσου τρύγ
χατασπειρόμενος" ἢ ὃ ἐκ διαφόρων ἀμπέ
χκαταπεφύυτεῦυ͵ μένος, πρωΐμων καὶ ὀψίμων,
ἐν διαφόρῳ καιρῷ' τρυγᾶσϑαι" ἢ τρυγήσ
cf. Hes. τρυγήσιμος, ἔγκαρπος . - .»
1904, 24,
δια-φαίνομαι 1) pelluceo ἐ 379 διεφαΐν.
δ᾽ αἰνῶς | (μοχλὸς ἐλάϊνος) sch. ΗΥ̓͂ διαφᾶν
ἣν ὅτι πεπύρωτο cf. Nitzsch, — 2) c. gen, lu
ceo, appareo inter Θ 491 X 199 894 δὴ νεχύ
dieqeivero χῶρος cf. Ariston., sch. AD ὅποι
χαϑαρὸς χαὶ ἜΑΡΟΣ ἦν ὁ τόπος ἀπὸ tdi
γεχρῶν. Eust. 1635, 40
δια-φέρομιαε dissideo. h. Merc. 255
νῶι διοισόμεϑ᾽ o) κατὰ κόσμον |. Suid.,
Eust. 549, 41.
νὰ T» uH
δια-φϑείρω corrumpo, perdo. JV 625 vac
διαφϑέρσει πόλιν, O 128 διέφρϑορας sch. V
| Αττιχοὶ ἐνεργητιχῶς φασι τὸ διέφϑορας, νῦν
δὲ ἀντὲ τοῦ διέφϑαρσαι. falso Nican. cf. EM.
575, 22, Hes., Eust. 1009, 14. 1443, 64. — [ἰδεα-
|«0oo£o τ 333 cf. Suid., Eust. 1866, 41].
δια-φράξω accurate indico. Σ᾽ 9 ὥς ποτέ
uot μήτηρ διεπέφραδε, καί μοι ἕειπεν], Y 340
| 590 ὅ. πάντα |, & 47 ὃ. χούρῃ | v. 1. πάντα
|y. La Roche. Apoll. Lex. 58, 34 ἐνετείλατο, Hes.
| ἐνετείλατο, διεσήμηνεν cf. Eust. 1127, 44.
δι-αφύσσω exhaurio. 1) πὶ 110 οἶνον δια-
ρυσσύμενον. — 2) transl. discindo [IN 507—8
P314 5 X 517] c 450 πολλὸν δὲ óujqvos σαρ-
χὸς ὀδόντι | λιχριφὶς ἀΐξας. Apoll. Lex. 59, 1
διήντλησεν, διέχοψεν͵, EM. 274. 41 διέκοψεν"
ὃ γὰρ ἀντλῶν διαχόπτει τὸ ἀντλούμενον cf.
Suid., Hes., Eust. 1872, 28 εἰς βάϑος χαϑικέ-
σϑαι τῆς σαρχός, Lob. Rhem. 944. Doed. Gl.1096.
δὲα - χέω in frusta seco, divido. H 316 τ 421
μὶν διέχευαν ἅπαντα |sc. βοῦν, ξ 497 αἶψα
δέ μὲν διέχευαν sc. ὑν, y 456 ciw^ ἄρα μιν
διέχευαν sc. βοῦν. Apoll Lex. 58, 30 διεμέρε-
σαν cf. Hes., Eust. 682, 63. 1476, 59.
διδάσκαλος magister, magistra. h. Merc. 556
μαντείης ἀπάνευϑε διδάσκαλοι (Θριαὶΐ) cf. Bau-
meist. EM. 272, 21, E. Gud. 145, 32, Hes. De
| διδάσκω (ex ó«x stirpe a δα radice ampli-
fieata Curt. Et. 216 cf. Grassmann K. Ztít. 12,
04, Savelsberg ib. 16, 368. act. pr. διδάσζχει,
διδάσχουσιν, it, διδασχέμεναι, διδασχέμεν, aor.
ἐδίδαξείν), ἐδίδαξαν, δίδαξε, διδάξαμεν, opt.
διδασχήσαιμιε h. Cer. 144, pass. pr. ptc. δεδα-
σχόμενος, pf. inf. δεδιδάχϑαι) doceo. 1) c. acc.
pers. VV 308 σὲ διδασχέμεν A 832 | ὃν .X. ἐδίδαξε,
)488 σέ γε μοῦσ᾽ ἐδίδαξε. — 2) Ψ 307 σὲ - ἐφί-
λησαν, χαὶ ἱπποσύνας ἐδίδαξαν | cf. Ariston. ἡ
. ὅ. cf. Duentz. Zenod. 95; 9 481 σφέας | οἴμας
οὔσ᾽ ἐδίδαξε, h. Ven. 15 παρϑενιχάς - | ἀ. ἔργ᾽
ἐδ. | Minerva, cf. ἢ. 20,3, h. Cer. 144 χ᾽ ἔργα δι-
ϑασχήσαιμι yvveizec|Ceres, α 884 διδάσκουσιν]
ψαγόρην τ᾽ ἔμεναι ..., χ 432 τὰς μέν τ᾽ ἔργα
διδάξαμεν ἐργάζεσθαι), h. Ven. 12 τέχτονας c.|
ἐδίδαξε] ποιῆσαι... Minerva. — in pass. ma-
jet ace, rei 41 831 φάρμακα - τά σε προτί qa-
yw Ἡχιλλῆος δεδιδάχϑαι | ubi προτί cum "Ay.
ungendum v. Hoffmann Unt. 2, 6, Schnorr verb.
»olloc. 13. 22. v. 1. Zenodoti fuit δεδαάσϑαι v.
Did. — 3) c. acc. rei solo I 442 διδασχέμεναι
dde πάντα | μύϑων τε ῥητῆρ᾽ ἔμεναι zUA.,
- Mere. 484 παντοῖα νόῳ χαρίεντα διδάσκει |
Schneidew. coni. πεφαύσκχει sed v. Bau-
. — E bl δίδαξε βάλλειν ἄγρια (Diana).
4) e. gen. II 811 διδασχόμενος πολέμοιο |
araphr. ἐχμανϑάνων rov πολέμου cf. sch. L.
"EM. 931, 40, 272, 8, E. Gud. 145, 33, Eust.
373, 34. 1654, 32. 1715, 53, Hes. διδασκῆσαι.
ἐδάξαι, La Roche HSt. 944. (διδάσχαλος, αὐτο-
ἐδάχτος).
Sidus (v. δέω) ligo. 4 105 ὥ ποτ᾽ "A. --
᾿μοσχοισι cf, Eust. 834, 28, 54 οἱ δέ σ᾽ -
Ἑσμοῖσι διδέντων | Aristarchus, volg. δεόν-
€f. sch. H. Aristophanes damnavit vs. 53—
l. — EM. 273, 3, E. Gud. 138, 11, Suid., Hes.
ἐδόντων (διδέντων), δεσμευόντων.
| διδυμκάων (δίδυμος) gemini. E 548 διδυμάονε
αἴδε v. sch. L, cf. Z 26, II 672 682 ὕπνῳ καὶ
ἰανάτῳ διδυμάοσιν. Apoll. Lex. 58, 26 διδυ-
ἰάονε" δίδυμοι ἀδελφοὶ ot χεχωρισμένοι τοῖς
ὦμασιν. οἱ δὲ συμφυεῖς δίδυμοι λέγονται. (2)
ἢ Hes, EM. 272, 32, Eust. 581, 16. 622, 56.
—
'διαφϑείρω"
— δίδωμε 808
δίδυμος (ex δίς et δύο volgo ortum putatur
v. Christ Lautl. 259, Doed. Gl. 166, ad gam
rad. posteriorem partem referre conatur Walter
K. Ztft. 12, 405 sed cf. Curt. Et. 449) geminus,
duplex. Ψ 641 δίδυμοι (Αχτορίωνε) sch. A ad
639 "Ag/or«gzoc ... Ariston. 41 751 ἡ δ. πρὸς
τοὺς περὶ τῆς φύσεως τῶν Ἄχτορος παίδων,
πότερον μία ἀμφοτέρων συμφυία ἢ ἕχάτερος
αὐτῶν διφυὴς ἦν cf. sch. AD .4 709, L E 548
Hes. Suid., Lehrs Ar. 176. alii simpliciter gemi-
nos vel etiam duos significari putant. — τ 2927
αὐλοῖσιν διδύμοισι sch. V διπλαῖς ἢ συμφυέσι
περόναις cf. sch. B; Kayser ad l. — EM. 169,
57, 272, 39. 35. 50, E. Gud. 145, 41. Eust. 163,
29. 1182, 14. 1863, 38. (δεδυμάων).
δίδωμε (δο, skr. dadàmi rad. dà lat. dáre,
ΚΒ]. dami, lit. dimi Curt. Et. 222, Pott W. 1,
105. act. pr. δίδωμι, διδοῖσϑα T 270 Herod.
oi μὲν βαρίνουσιν ὡς Αἰολιχόν, ἀπὸ τοῦ ói-
δοιμι, (cf. Ahrens dial. 1, 137) δίδοις, δίδοισϑα
ὡς τίϑησϑα" ot δὲ περισπῶσιν ἐπέχτασιν εἶναι
ἀπὸ τοῦ διδοῖς. φησὶ γοῦν ᾿ πολλὰ δεδοτ᾽ (1519)
cf. Arcad. z. τ. 168, 20, Eust. 1184, 12, Lob.
El. 2, 267, Bekk. δίδωσθα, διδοῖς 1 164 Herod.
ὡς ὀρϑοῖς. οὕτως καὶ ᾿Αρίσταρχος. xal γὰρ τὸ
τρίτον ' εἰ μὲν γὰρ μὴ δῶρα διδοτ᾽ (I 515 quod
falso e memoria affert pro 519) cf. Eust. 744,
18, Bekk. δίδως διδοῖ I 519 ὃ 237 o 350 cf.
Eust. 1494, 14 Rumpf Qu. H. 1851 p. 19 δίδω-
ov), δίδομεν B 298 d 997, διδοῦσιν Herod.
B 9255 οὕτως περισπωμένως τὸ διδοῖσιν" τὸ
γὰρ ῥῆμα διδῶ cf. id. α 818, EM. 272, 50,
Zonar. 543, opt. διδοῖτε A 857, διδοῖεν c 142,
ipy. δίδωθϑι y 380 cf. EM. 520, 46, Eust. 1418,
b. 1473, 36, δίδου y 58 h. 15, 9. 20, 8, inf. δι-
δοῦναι “2 495 cf. sch. BM, Herod. μον. 4. 95,
4 qui nonnullos legisse commemorat δεδῶναι,
Eust. 1357, 15, Nauck Aristoph. 58 n. Lob. El.
1, 157, ptc. διδούς 1 699, διδοῦσα h. Ven. 232,
διδόντος « 390, διδόντες Δ 117 v 378, ipf. ἐδέ-
δούς t 367 Bekk. ἐδίδως, ἐδίδου 2 989 Bekk.
ἐδίδω, δίδου vicies semel, Bekk. δέδω cf. Bekk.
an. 1292 Cram. an. Ὁ. 4, 363, 6 ὃ Ἡρωδιανὸς
λέγει ὅτι τὸ ἐδίδων ἡ παράδοσις διὰ τῆς 0v
διφϑόγγου οἶδεν, oiov ἐδίδουν, ὡς ἀπὸ τοῦ
διδῶ, διδοῖς v. Cram. epim. 22, 1, EM. 177, 1.
7. 816, 20 E. Gud. 96, 48 Ahrens dial. 1, 138,
Rumpf JJb. 81, 597, La Roche HT. 224, δίδο-
μεν 9 545, δίδοσαν ξ 986 o 367 411 (v. l. pro
ἔδοσαν ὃ 585), — ἔδιδον h. Cer. 437 v. Bau-
meist., ó(dov Cer. 327 cf. Lob. El. 1, 170. —
f. δώσω, δώσεις τ 101, δώσει, δώσουσι(ν), inf.
δωσέμεναι K 393 Ν 369 ὃ 7, δωσέμεν αὶ 828
X 117 h. Cer. 444, δώσειν, fut. redupl. δεδώ-
cousv v 358 Did. παράσχωμεν, ἀπὸ τοῦ διδῶ
περισπωμένου. δυσχεραίνων δὲ ὁ ᾿Αριστοφά-
νης yo. παρέξομεν. x«l τὸ ἐν Ἰλιάδι διδόναι
(διδοῦναι) παρέκοπτεν. cf. Schmidt ad 1. Nauck
Aristoph. p. 58 n. 81. inf. διδώσειν ὦ 314 cf.
EM. 272, 49, Eust. 1744, 7. 1962, 31, Nauck
Aristoph. 58, Lob. El. 1, 158. — aor. ἔδωχα
(in quo xz ex c ortum esse demonstrare conatur
Savelsberg symb. Phil. Bonn. 2, 505—289), £do-
χας, ἔδωχε(»), ἔδομεν ὦ 65, δόμεν P 443 ἔδω-
χαν 9 448 v 8609, ἔδοσαν T 291 ὃ 585. δῶχα,
δῶχε(ν), δῶκαν & 915, δόσαν cf. EM, 150, 56.
de augmento his formis addendo aut detrahendo
cf. Did. B 205 Φ 84 x 43 Bekk. HBl. 141, 32
Schmidt Phil. 9, 499, Kayser ib. 18, 679, La
Roche HT. 431, ci. δῶ ε 356 v 296, δῷς H 27,
δωῃσι(») Α 324 M 9275 ἢ. Merc. 174 οἵ, Cram,
804
an. Ὁ. 2, 497, 12. 4, 392, 27 Cram. epim. 480,
ΤΠ Eust. "7T, 16, 1047, 18, Spitzn. Exc. 1 ad
B 934, Lob. E]. 9, 226. 266, La Roche HT. 405
Jota subscr. 110, δώῃ septies decies pro quo
δῴη EM. 198, 39. 994, 24, Eust. 665, 35 falso
pro opt. habentes, δῷσι A 199 « 397 β 144
Herod. Α 129 Ζώϊλος ὃ ᾿ἀμφιπολίτης χαὶ Xov-
σιίππος ὁ Στωιχὸς σολοικίζειν οἴονται τὸν
ποιητὴν dvti ἑνιχοῦ πληϑυντιχῷ χρ σάμενον
ῥήματι: τὸ γὰρ δῷσί “φασι πληϑυντιχόν. ἀγνο-
οὔσι δέ: ἔστι γὰρ τὸ δῷ ἑνικὸν ἐκτεταμένον
ὡς τὸ λέγῃ, λέγῃσι (affert « 168 9 318) διὸ
x«l τὸ v ἔχει προσχείμενον cf. sch. BL ad 1.
EM. 994, 13, E. Gud. 155. 1, Apoll. Lex. 61,
15j Hes. s. S Eust. 65, 33. 1424, 34, Spitzn.
X 53 Lob. El. 2, 264, δώομεν H 9299 351 z 184,
De Q537 9 389 v 18, δώωσιν A 137 I 186
978 cf. EM. 294, 18, δῶσιν Γ 60, opt. δοίην,
δοίης, δοίη, δοῖμεν ἮΝ 318 p 336 cf. EM. 289,
14, δοῖεν cf. EM. 289, 12, E. Gud. 149, 34, ipv.
δός cf. EM. 381, 11, δότω, δότε, inf. δόμεναι
vicies quinquies cf. 'EM. 982, 47, E. Gud. 168,
48, Hes., δόμεν quinquies v. Eust. 415, 13; δοῦ-
vat sexies, ptc. δοῦσα o 369, δόντες À 999 ε 33
ap 341, — iterat. δόσχον 1 381 o 40 τ 76 cf.
EM. 984, 98, δόσχεν X 382 (v. 1. δῶχεν v. Did.)
Σ 546. — p. pf. δέδοται E 498, aor. opt. do-
ϑείη β 8) τὸ 1) ὁ. dat. pei. et acc. rei a) P
596 νίκην δὲ Τρώεσσι δίδου (Ζεύς) cf. 627;
Π 844 H 97 992 378 897, A 979 o τε Z. «i-
δὸς ἔδωχεν | οἵ. O 216 4 300 M 437 Ν 808
Σ 456 T 204 414, y 380 δίδωϑε δέ μοι κλέος
ἐσθλόν | Minerva, H 154 δώῃ δέ μοι εὖχος
"A. | οἵ. Η 81 4 988 II 795 : 317, 4 819 Ζεύς |
Τρωσὶν δὴ βόλεται ΤΥ ΤΡ κράτος ] οἵ. O 216
(άϑετ. v. PSOE] II 524 P 562 q 280, Ε 2
Τυδείδῃ - A. | dde “μένος χαὶ ϑάρσος, ξ 216
ϑάρσος μοι "4o. v ἔδοσαν z.'"A9. | &. δηξηνο-
οίην, H 288 τοὶ δῶκε ϑεὸς μέγεμός τε βίην
τε] xul πιν υτήν, v ΤῸ Ἥρη δ᾽ αὐτῇσιν - ὃ. ]
εἶδος καὶ πινυτήν, I 39 ἀλκὴν δ᾽ οὐ τοι ὃ.
(Ζεύς), X 257 ἐμοὶ Z.| δώῃ καμμονίην cf. Ψ
61 N 127 τοὶ πέρι ὃ. ϑεὸς m. ἔργα | cf. 730. P
208 oi £9. J.A ἄφενος cf. h. Cer. 489, H 4 ϑεὸς
γναύτῃσιν £0. | ovoov cf. ὃ 585 (ubi pro ἔδοσαν
v. l est δίδοσαν v. La Bine: Ο 148, A 178
ϑεός πον gol τό γ᾽ pups ar 296 εἰ δέ τοι
οὐ δώσει ξὸν ἄγγελον - Β 821 ᾧ καὶ
τόξον Am. - ἐδ | cf. a Urdu τῷ à ἕτε-
ρον μὲν ἘΞ m. cf. 9529, X 470 χρήδεμνον - οἱ
daos - ᾿ἀφροδίτη |, h. 10, 2 (Κυϑέρεια) Boo-
τοῖσι | — δῶρα δίδωσιν. ἢ. Ven. 29 τῇ δέ -
Z. δῶχε - γέρας, h. 11, 5 δὸς δ᾽ ἄμμι τύχην...
$ 413 ὦ 402 h. Ap. P. '988 τοὶ ὄλβια cf. ἡ 148,
ξ 53 c 112 τοὶ | ὕττι μάλιστ᾽ ἐθέλεις, 58
ἄλλοισι δίδου - ἀμοιβήν}, ὃ 480 roi δώσου-
σιν ὁδὸν ϑεοὶ, 140 col δὲ 8. τόσα δοῖεν,
167 οὐ πάντεσσι 9. χαρίεντα διδοῦσιν |.
Ψ 650 col δὲ 9. τῶνδ᾽ vii χάριν - δοῖεν Ϊ
£2 534 Πηλῆι 9. δόσαν ἀ. δῶρα |, II [381] 867
(ππους) - Πηλῆι 9. δόσαν - δῶρα] cf. Σ 84
ξ 86 σφὲ Ζ. ληίδα δώῃ]. h. 30, 6 δοῦναι βίον - $
ἀνϑρώποισι, 4 390 πάντα 9. δόσαν ἀνθρώποι-
σιν | d9sr. v. Ariston. δ᾽ 237 ἄλλοτε ἄλλῳ |
Ζεὺς ἀγαϑόν τε χακόν τε διδοῖ, B 8τῦ μοὶ -
Ζεὺς ἄλγε᾽ ἔδωκεν |,cf. Σ 481 7 '064—5 42 941
d 722 & 39, T 270 ἄτας ἄνδρεσσι διδοῖσϑα |,
ἡ 242 1 15 χήδε᾽ - μοὶ δόσαν 9.. G 190 coi
τά y ἔδωχε (Zeta). I 571 παιδὶ “δόμεν ϑάνα-
sors — € 531 o δέ xe τῶν λυγρῶν δώῃ (Ζεύς)
(v. 1. δοίη v. La Roche, cf. E 266 de quo v.
δίδωμι
Bekk. MB. 1864, 92. H 450 (άϑετ. v. Ariston,
M 6 ϑεοῖσι “δόσαν - ἑχατόμβας |, cf. Y 599.
Q 495, « 61 ἱρὰ ϑεοῖσιν cf. zt 184 τ 367, 116
δῶρα - Agi. cf. 261 H 299 T 195 X3
ὃ 589 9 545 v 185 o 76 v 432 (ubi pro δέδωμι
Kayser cum Eust. scr. δίδωσι» q 18, ὃ
δῶρον δ᾽ ὅττι xé μοι δοίης cf. & 818 d 614
o 114 125, A 198 πῶς γάρ τοι δώσουσι γέρας
cf. 276 I 334 v 297, Ψ 620 δίδωμι δέ τοι τῶν
ἄεϑλον | cf. 537 551 897, ὃ. 389 oi δῶμεν Su
viiov cf. « 929 356 m v 296, v 13 oi δ. tgi- -
ποδα - ἠδὲ λέβητα |, ξ [182] εἴ τίς τοι yAai-
vay χιτῶνά τε S EIMARE δοίη | cf. 5 [516], 0 xi
δώσει δέ οἱ - πύρνον καὶ χοτύλην, ἡ 938 v
τάδε εἵματ᾽ cf. 260 996 v 369, 9 440 à ot - 0. οἵ,
cí. 0 24b ε 197 (οἶνον) uot, h. Ap. Del. 10 τι
γνέχταρ, ἡ 995 uol σῖτον, x Ἰδῦ δεῖπνον Evai-
θοισιν ΤΣ ΤΗΣ cf. B. 383 ἢ 166 o 316, τ 1
ἑτάροις 3i δημόϑεν ἄλφιτα, κ 19 δῶχε δέ -
ἐκδείρας ἀσχόν, 551 ἀρνειὸν δ᾽ ἐμοί, v 481
οἱ σχῆπτρον οἵ, i 202, v 278, o 199, ὦ 974,
I 331 πάντα φέρων ᾿ἰγακέμνυνι δόσχον |, Ἢ
292 φάρμακον - 0 to. δώσω!, X 546 τοῖσι
ἔπειτ᾽ ἐν χερσὲ δέπας -} δόσχεν cf y 46
h. Cer. 206, y 50 col προτέρῳ δώσω - ἄλ
cov, cf. ó 615 ε 908. ξ 112 o 115 o 915,
Kk 215, Ψ 616, O 199 δίδου δέ oi ἡνία χερσ'
K 960 Osvoi δίδου βιὸν cf. N 641, q 388
I 149 ἑπτὰ δέ oi δώσω - πτολίεθρα | cf.
Ξ 938 δῶρα δέ τοι δώσω καλὸν ϑρόνον
E 272 K 393 .4 23 P 443 Ψ 296 560
E 363 τῇ δ᾽ ἄρ᾽ Aogc δῶχεν - ἵππου!
959 0 455 y 369, «ὁ 218 ἡμιόνους Πριάμ -
δόσαν ἀγλαὰ δῶρα |, K 255 Τυδείδῃ
δῶχε - φάσγανον cf. iP 390 807 824 896, P
£ 144 458, X 382 χέρηα δὲ (τεύχεα) χείρ,
δόσχεν | v. l δῶχεν v. Didym. cf. 9 403
941 χ 108 o 219, φ 34 38 281 336 8
s 934 δῶχέν οἱ πέλεχυν, ὃ 128 Π]ενελάφῳ - d
μίνϑους |, ὦ 887 δένδρε᾽ - & μοί ποτ᾽ ἔδι
xac cf. y 591, ω 342 ὄρχους δέ μοι - | δώσ.
q^ 746 “υχάονος ὦνον ἔδωκεν | Iacobo.
4“ 594 οὐ μοι - δῶχεν ἄποινα οἵ. h. Ven.
X 198 δὸς νῦν μοι φιλότητα κ. ἵ., Z 193 δῶκε
δέ οἱ τιμῆς B. ἥμισυ, B 212 ὃ 669 μοὶ Jot
νῆα - κα h. Merc. 490 τοί (κίϑαριν) h. Ap
176 δῶχε y ἔπειτα φέρουσα χαχῷ χαχόν w
viti cf. o 345, T 144 τοὶ μενοειζέι
δώσω |, o 387 γαστέρα - ἢ πολλὰ χάχκ᾽
ϑρώποισι δίδωσιν | cf. 414, VP Τὸ uol δὸς
χεῖρ᾽, τ 802 τοὶ ὅρχια δώσω, o 4δῦ σῷ
στάτῃ οὐδ᾽ ἅλα δοίης | οἵ. sch. BHMQ,
Seg. 54, 33, O 106 πάρος τοι δαίμονα δ
cf. " Ariston., ,Zenod. ser. πότμον ἐφήσω Y. ji
A, E 064 εὖχος ἐμοὶ δώσειν, ψυχὴν Á
cf E 285, 4 445 II 625, d» 473, & 210
μάλα παῦρα δόσαν, & 313 οἷα - ξεῖνοι
νοισι διδοῦσιν | cf. ξ 63, x 48 xal νῦν 0i
ἔδωχε | Herod. οὕτως Ἀρίσταρχος" ἄλλοι
τὰ δέδωχε zal τὰ γ᾽ ἔδωχεν καὶ τά γε ὃ
cf. o 850, B [955 v. Ariston.] oi μάλα πολῇ
διδοῦσιν Ϊ — Δαναοί οἵ, v 381, I 379 οὐδε!
μοι δεχάχις τε xol εἰχοσάκις τόσα δοίη [Ὁ
885. — c. gen. τ 419 τῶν («τημάτων) οἱ ἐγ
δώσω cf. o 378 o 417 457. inf. epe
accedit ad acc. O 719 ἡμῖν πάντων Ζεὺς d
ajo ἔδωχεν, | νῆας ἑλεῖν, €2 241 μοί -Ζ. Gh)
&, | παῖδ᾽ ὀλέσαι “τὸν ἄριστον, β 110 ἅ οἱ πέι
δῶκεν ᾿Αϑήνη | ἔργα τ᾽ ἐπίστασϑαι E
110. — cum inf. pro obiecto E 86 οἷσιν δὐ
Ζεύς | --- ἔδωχε - τολυπεύειν '| 4. πολέ
m INS o3 AC ᾿ vv
I 952 νηῶν μέν oi ἀπώσασϑαι πύλεμόν τε
μάχην τε! δῶχε, T 88 σχήπτρῳ μέν τοι δῶχε
τετιμῆσθαι, O 287 αἴ χέν μοι δώῃ Ζ. ἐξαλα-
| EC - πτολίεϑρον, ll 88 εἰ δέ χεν αὖ τοι
δώῃ κῖδος ἀρέσϑαι, A 18 ὑμῖν μὲν ϑεοὶ δοῖεν-]
ἐχπέρσαι Πριάμοιο πόλιν οἵ. Σ 293, H 908
δὺς νίχην Αἴαντι καὶ ἀ. εἶχος ἀρέσθαι .9 411
goi δὲ ϑεοὶ ἄλοχόν v ἰδέειν καὶ πατρίδ᾽ ἱκέ-
σϑαι δοῖεν, d 9:5; δίδομεν δέ τοι εὐχος ἀρέ-
σϑαι (ubi εὖχος potest. pendere ab 9/9.) h. Cer.
1 ὑμῖν - | δοῖεν - τέκνα τεχέσϑαι |, sed H
471 ᾿Αγαμέμνονι zel M. | δῶκεν Ἰησονίδης ἀγέ-
μὲν μέϑυ dat ex inf. pendet. — b) dat. pers.
suppletur 42 528 δώρων οἷα δίδωσι εἴ. Γ' 66
s 142 191, 7 255 κάρτος μὲν 4. τε χαὶ Ἥρη]
δώσουσ᾽ cf. Ν 148 1[ 524 Y 121, h. 8, 16 ϑάρ-
σὸς | δός, ε 497 ἐπιφροσὺ γὴν δῶχε -᾿Α. bu 362
εἰ δέ χεν εὐπλοίην δώῃ, χ 236 ov no πάγχυ
δίδου - νίχην | (A95v5y), ε 158 ἔδωχε θεὸς μ.
ϑήρην |, h. 15, 9. 20, 8 δέδου δ᾽ ἀρετήν τε
χαὶ ὄλβον, h. 10, 9 δὸς do. ἀοιδήν, 9 63—4
δίδου δ᾽ ἀγαϑόν τε κακόν τε, - δίδου δ᾽ ἄἔἴδεῖαν
ἀοιδήν, ξ 444 ϑεὸς δὲ τὸ μὲν δώσει - | ὅττι.
8 135 ἄλλα δὲ (κακά) δαίμων | δώσει, A 96
τοὔνεκ, ἄρ᾽ ἄλγε, ἔδωζεν ἑ. ἠδ᾽ ἔτι δώσει
ἰάϑετ, v. Ariston. ὁ 262 ἄτην - ἣν Ago. | 997,
I 699 δῶρα διδοὺς cf. 1 357 v 358 σ 219 v 342
o 314, h. Merc. 462, h. Cer. 327, h. Cer. 444
462 τιμὰς δωσέμεν, 'A 135 δώσουσι γέρας εἴ.
150 h. Mere. 573, 1 120 T' 138 δόμεναι δ᾽ &.
tocve | οἵ. Ὁ 686, À 117 v 378 fore διδόντες 5
ξ 404 τ 185 ξείνια δῶκα |, 0 449 ἄλλ᾽ ἐπίβα-
ϑθον - δοίην , d» 41 ὦνον ἔδωχεν | cf. o 888
429, « 268 εἰ - δοίης δωτίνην, 5 [144 - εἵματα)
Y. "sch. HP, cf. h. Ven. 232, & [504 χλαῖναν] v.
seh. H, Z "19 H 305 ζωστῆρα δίδου, V^ 553
P (Inzxov) - δώσω ct. 610, A 305 ὁ. - δίφρον
dvo τ᾽ - ἵππους | cf. hk 323, 44 244 ἑχατὸν
Boi δῶχεν, ψ 398 (μῆλα) A. | δώσουσ᾽, H 364
χτήματ᾽ - δόμεναι ct. 391, ἡ 314 οἶχον δὲ τ᾽
(Bekker z^) ἐγὼ χαὶ χτήματα δοίην [(ἀϑετι v.
Sch. P) H 303 δῶχε ξίφος cf. φ 340, Ψ' 684 9.
ας, σ 323 δίδου δ᾽ ἄρ᾽ ἀθύρματα ϑυμῷ
ὃ 591 δώσω - ἔλεισον, x 80 ξίφος - καὶ πουσὶ
πέδιλα | cf. φ 311, o 861 ποσὶν δ᾽ ὑποδήματα
oiv | ef. o 369, s 851 χρήδεμνον ἔδωχεν Ι,
x 318 φάρμακ᾽ Ἃ y 437 χρυσὸν, 5 79 215 ἔλαιον,
7 40 σπλάγχνων μοίρας, € iT σχέπαρνον, ὦ
ἀμφιφορῆα, e 174 τύξον μὴ δόμεναι, t 98
841 χαλχόν tt χρυσόν τε (Aic ἐσϑῆτά τε
ὄντες ;» h. Mere. 529 ὄλβου καὶ πλούτου δώ-
- ῥάβδον |, I 519 πολλὰ διδοῖ cf. .1 243
T 5 4 264 e 16, ε 518 πομπὴν, h.
lerc. 312 δὸς δὲ δίχην zal “δέξο, h. Cer. 437
ϑοσύνας δ᾽ ἐδέχοντο παρ᾽ ἀλλήλων ἔδιδόν
]». Baum. — c) suppletur acc. rei & 348
- ὅς τε δίδωσιν | ἀνδράσιν - ὅπως £9£-
ἀῷσιν, B 205 εἰς βασιλεύς, ᾧ ἔδωχε (Did. τὸ
βῶχε T Ἰακῶς, οὕτως ᾿Ἀρίσταρχος) Κρόνου παῖς
8 εὐει») quod non intellegentes nonnulli sub-
unt σκῆπτρόν T' ἠδὲ θέμιστας χτλ., €
9 o μέν x ἀμμίξας δώῃ Ζεύς v. l δοίη v.
᾿ Roche, K 551 τὶν "ug ὀίω δόμεναι θεόν,
1277 E^ δ᾽ ᾿Αχιλῆι δίδου, Θ 143 ὕστερος
εὖτε καὶ ἡμῖν - | δώσει, 4 43 σοὶ δῶκα, X 285
|t τοι ἔδωκε , $666, B' 101—5 Ἥφαιστος uiv
Jes (Bekk. ἔδωκε sed v. Kayser Phil. 18, 679)
dug | αὐτὰρ ἄρα Ζεὺς δῶχε - ἀργειφόντῃ,
Ξρμείας δὲ δῶχεν Πέλοπι - | αὐτὰρ ὃ αὖτε
ἕλοψ δῶχκ᾽ ᾿Ατρέϊ, X 508 τάλαντα |, τῶ àó-
lev ὅς χτλ., A 162 δόσαν δέ μοι, M 9223 φέ-
Lex. Hom. e Ebeling.
δίδωμι
305
ρων δόμεναι τεκέεσσιν͵ Ψ 593 τοὶ αὐτίχα δοῦ-
Yat zi, X [377 φωτὶ ᾿δότω] x. Ariston., (355
δός μοι "fn, 9 19 δώσει δέ uot Oc χ᾽ ἐϑέλῃ-
σιν |'cf. 559, 9 490 τ 76 δόσχον ἀλήτῃ , ο 400
δός οἱ ἑλών, 9 404 δόμεν ὄλλῳ l. T 938. ἢ τις
ἑταίρων δῶκε - ἰόντι Σ 896 "eec δέ οἱ αὐ-
τὸς ἔδωκεν | z 146 μνηστῆρσιν, ἡ 35 σφίσιν
δῶκ᾽ ἐνοσίχϑων να 263— 4 ὃ μὲν ov οἱ ϑωῶ-
xtv -| ἀλλὰ πατήρ οἱ δῶχεν, x 88 οὐδέ τῷ
ἄλλῳ] δῶχ᾽, ὃ 649 οἵ δῶχα, I 37 σοὶ δὲ διάν-
διχα δῶχε, "dr τάδ Θόαντι δὲ δῶρον ἔδωχαν
(χφητῆραν, ΕἸ Merc. 442 ait τις ἀϑανάτων - |
δῶρον ἀγαυὸν ἔδωχε - ἀοιδήν |. — d) dat.
pers. et acc. rei suppletur A 187 εἰ δέ κε μὴ
δώωσιν cf. I 367, ξ 286, o 367 411 450 503,
h. Merc. li4, « 390 Διός γε διδόντος, ἐ 861
τρὶς uiv ἔδωχα φέρων, x 937 δῶχεν cf. 318,
9 410 δός. 2) c, dat. pers. et acc. pers.
a) B 228 γυναῖχας - τοὶ δίδομεν, cf. A 392,
à 786, wv 598, d 84 ὃς μέ σοι αὖτις ἔδωχε,
Y 259 νεχρὸν ᾿Αχαιοῖσιν δώσω πάλιν, E 275
μοὲ δώσειν μίαν χαρίτων, T 291 ἄνδρα μέν,
? ἔδοσάν us πατὴρ zx.- u.,cf. 4 125; ἃ 292
993, ἢ. Cer. 132 ὑμῖν - δοῖεν χουριδίους
red h. Merc. 564 τοὶ (Θρεάςφ). b) dat.
pers. sappletur I 128 δώσω δ᾽ ἑπτὰ γυναῖκας
ct. 151 270 218, Η 393 ἄλοχον ῆ]ενελάου, Z 192
«1 220 ϑυγατέρα ἥν |J, cf. JV 378, h. Ap. P. 159,
4 319 δόμεν - ἐπικούρους. — €) acc. pers. sup-
pletur 4 289 τῷ ἐδίδου ὃς μή χτλ. Pero filiam,
B 54 δοίη δ᾽ ᾧ z' ἐϑέλοι (ϑύγατρω.. --- d) acc.
pers. et dat, pers. suppletur h. Cer. 8 δῶχεν -
Ζεὺς | (Περσεφόνειαν " Aó0), cf. Ν 369, 0 7, 4
380 δόμεναι (ἐπικούρους αὐτοῖς, A 324 (Βρι-
σηΐδα ὑμῖν), cf. A 116, A 299 ἐπεί μ᾽ ἀφελέ-
σϑε ys δόντες | Zenod. ἐπεί ῥ᾽ ἐϑέλεις ἀφελέ-
σϑαιν. Ariston. — 8) c. acc. pers. et dat, rei a) δὶ
597 εὖτέ μιν - βαλὼν ὀδύ νῃσιν ἔδωκεν οἵ, o 567,
t 167 μ᾽ ἀχέεσσι, P 127 νέχυν Τρωῇσιν ἐρυσ-
σάμενος κυσὶ 0. . — b) ace. pers. suppletur
€ 65 ἔδομεν πυρὶ (σέ). -- 4) accedit inf. ad
dat. pers. et acc. rei B 612 E rd δῶχε -"'Ay.
viec περάαν, E 26 ἵππους o ξελάσας -| δῶ-
ζεν ἑταίροισιν κατάγειν, 9 20 τόν ποτέ οἱ Kk.
δῶχε ξεινήιον εἶναι |, 44 798 καί τοι τεῦ "i
“καλὰ δότω πόλ ἐμὸν δὲ φέρεσθαι , 0310 ἥν -
Ἥ. Ai δῶκε φορήμεναι ἐς φόβον ἀνδρῶν |,
Π 40 δὸς δέ μοι ὥμοιιν τὰ σὰ τεύχει 3opr-
χϑῆναι Ι, Il 665 τὰ μέν (τεύχεα) - ἐπὶ viec |
δῶχε φέρειν ἑτάροισι, ct. P 130 193, P 390
βοείην. | λαοῖσιν ὁ. τανύειν, α 817 δῶρον -
αὐτις ἀνερχομένῳ ἡ δόμεναι οἶκον δὲ φέρεσθαι,
9. 526 οἐχία δ᾽ αὐ τε | τούτου μητέρι δοῖμεν
ἔχειν ἠδ᾽ ὕστις ὀπυίοι | cf. zt 386, ἡ 148 τοῖ-
σιν ϑεοὶ ὄλβια δοῖεν, | ζωέμεναι, σ 81 μήδεά
τ᾿ ἐξερύ σας δώῃ zv giv ὠμὰ δάσασθαι ,; *€197
ἑτάροις - δῶχα - βοῦς ἱρεύσασϑαι, φ 349 ξείνῳ
δόμεναι τάδε τόξα φέρεσϑαι j,,h. Ven. 212
τούς (fov 2) ot δῶρον ἔδωχεν ἔχειν, h.6, 19
δὸς ὃ ἐν ἀγῶνι νίχην τῷδε φέρεσθαι, — 0 1195
δὸς δέ uot, - | σχηρίπτεσϑ᾽. nh) suppletur
aec. rei E 395 δῶχε δὲ Δηιπύλῳ (x0vc) -|
νηυσὶν ἔπι - ἐλαυνέμεν, H 149 δῶκε δ᾽ Ἔρευ-
ϑαλίωνι - φορῆναι | (τεύχεα), Ah 269—170 όλῳ
δῶκε ξεινήιον εἶναι |, αὐτὰρ ὃ Μεριόνῃ δῶ-
xtv o παιδὶ φορῆναι (κυ νέην"), O 532 οἱ ἔδω-
χεν ϑώρηχω — ἐς m. φορέειν, ὃ. ἀνδρῶν
ἀλεωρη» |, H 799 Ζεὺς" Ἔχτορι δῶκεν | φορέειν
ὑπτήλ qz&), € 801 ὃς χτεάτεσσιν - ἀνιάζει | συλ-
λέξας λαοῖσι δότω καταδημοβορῆσαι, X 404
Ζεὺς δυσμενέεσσιν | δῶχεν ἀειχίσσασϑαι (κάρη
80
800
Ἕχτορος), Ψ 612 CRGOME δῶχεν — | ἵππον
ἄγειν. — c) suppletur dat. pers. ε 408 γαῖαν a.
δῶχεν ἰδέσθαι) Ζεύς, 6 5 118 δός δὲ δάκος ἀμ-
᾿φιβαλέσϑαι, o 88 δώσει δέ τι ἕν γε φέρεσϑαι Ι,
h. Cer. 209 ἄλφι χαὶ ὕδωρ | δοῦναι - πιέμεν,
ib. 872 ῥοιῆς κόκκον ἔδωκε φαγεῖν. — 5) acce-
dit inf ad dat. pers. et acc. pers. a) Z 53 μὲν
ἐπὶ νῆας - | δώσειν o ϑεράποντι χαταξέμεν,
Η 351 Ἑλένην z. χτ.- δώομεν ᾿Ατρείδῃσιν ἄγ. £u
ct. X 117, 968 τοὶ χαρίτων μίαν — | δώσω
ὀπυιέμεναι "καὶ σὴν κεκλῆσθαι ἄχοιτιν ;ief.
h. Cer. 79, P512 δῶχε δ᾽ ἄγειν ἑτάροισιν -
γυναῖκα | χαὶ τρίποδ᾽ - φέρειν, o 293 τὸν κ᾿
εἴ μοι δοίης͵ σταϑμῶν ῥδυτῆρα λιπέσϑαι | ση-
κοχόρον χὶ ἔμεναι. Σ 486 υἱὸν ἐπεί μοι δῶκε
γενέσϑαι τε τραφέμεν τε!, P 216 st rov Τρῶας
δῶκε Κρόνου παῖς πάντας ὀλέσσαι (ubi Τρῶας
pendere potest etiam ex inf — b) suppletur
acc. pers. 4 338 cqoiv δὸς ἄγειν (κούρην),
cf. Φ 89, v 78 ἔδοσαν (sc. κούρας) - DAR ἀμ-
φιπολεύειν |. —,c) suppletur dat. pers. 42 581
ὁφρα vézvv πυχάσας δοίη oizov δὲ φέρεσθαι
v. 1. δώῃ v. La Roche. --- 6) additer inf. ad
acc. pers. et dat. rei P 21 Ἕχτορα δεῦρ᾽ ἐρύ-
σᾶς δώσειν χυσί - δάσασϑαι |, ᾧ 138"Exr. δ᾽
ov t | δώσω - πυρὲ δαπτέμεν, ἀλλὰ κύνεσ-
σιν |. — 7) sequitur acc. c. inf. T' 322 τὸν δὺς
ἀποφϑίμενον ὅτναι δόμον. E 118 δὸς δέ
τέ u^ ἄνδρα ἑλεῖν cf. Apoll. constr. 243, Fried-
laend. Ariston. Ὁ 119, v. l. τόνδε τέ μ᾽ quam
pro Aristarchea habet Kayser Phil. 18, 647,
Z 307 αὐτόν 121 πρηνέα δὸς πεσέειν, cf. Ζ 476,
«2 809 δός μ᾽ ἐς ᾿Αχιλλῆος φίλον ἐλϑεῖν ἠδ᾽
ἐλεεινόν cf. y 60 ζ 827, « 879 β 144 αἴ κέ
ποϑι Ζεὺς δῷσι παλίντιτα ἔργ & γενέσϑαι |,
t 530 δὸς μή Ὄδυσσῆα - οἴχαδ᾽ ἱκέσθαι}, χ 258
αἴ χέ ποϑι Ζεύς | δώῃ Ὀδυσσῆα βλῆσϑαι καὶ
(ἡμέας) κῦδος ἀρέσϑαι |. h. Ven. 108 δός με
μετὰ Τρώεσσιν ἀριπρεπέα ἔμμεναι ἀνδρῶν |,
cf. h. 26, 2, δ 172 εἰ νῶιν υπεὶρ ἅλα νόστον
ἔδωκεν | νηυσὶ 9. γενέσθαι ubi γῶιν melius
ex UR pendere sumimus quam ex £d. —
Z 597 αἴ κέ ποϑι Ζεὺς | δώῃ - κρητῆρα στή-
σασϑαι — | ἐκ Τροίης ἐλάσαντας - ᾿Αχαιούς!,
cf. M 275, K 281 δὸς δὲ πάλιν ἐπὶ νῆας ἔυ:
χλεῖας ἀφικέσϑαι |) accedit dat. pers.
à 209 Νέστορι δῶχε | αὐτὸν - γηρασχέμεν |
υἱέας «v χτλ. cf. Ξ 268. — Τὴ inf. solus addi-
tur (ubi suppleri potest vel acc. vel dat. pers.)
A 129 at κέ ποϑι Ζεύς δῷσι πόλιν Τροίην -
ἐξαλαπάξαι |, cf. I 136 278 (ubi Τροίην potest
pendere ex δῷσι), A 347 δῶχε δ᾽ ἄγειν, I' 351
δὸς τίσασϑαί 0 . P 646 δὸς δ᾽ ὀφϑαλμοτ-
σιν ἰδέσϑαι |, .X 879 ἄνδρα ϑεοὶ δαμάσασϑαι
Éóoxav |, Φ 484 ἔδωχε καταχτάμεν ἥν κ᾿ ἐϑέ-
λῃσϑα, ᾿ 93 egi δόσαν λωτοῖο πάσασϑαι h
u 216 &L zé ποϑι Ζεύς | δώῃ τόνδε γ᾽ ὄλεϑρον
ὑπεχφυγέειν zal ἀλύξαι |. — 8) additur signi-
ficatio loci quo quis s. quid detur A 268 Σχάν-
δειαν δ᾽ ἄρα δῶχε - ᾿Αμφιδάμαντι | (κυνέην),
cf. Ariston., o 367 τὴν μὲν ἔπειτ᾽ Σάμην δ᾽
ἔδοσαν, «1 104 τὰ δ᾽ ἄλλ εἰς δῆμον ἔδωχεν]
ubi nonnulli adiecerunt δαιτρεύειν χτλ. v. Ari-
ston., o 442 ἔμ᾽ ἐς Κύπρον ξείνῳ δόσαν, H 79
X 842 σῶμα δὲ οἴχαδ᾽ ἐμὸν δόμεναι πάλιν. --
9) pass. E 4:8 οὐ τοι - δέδοται πολεμήεα ἔργα,
B "78 ἕως x' ἀπὸ πάντα δοϑείη l— 10) de
4 98 I 387 B 78 h. Cer. 168 223, cf. ἀποδέ-
δωμι. -- I 147 289 ἐγὼ δ᾽ ἐπὶ uen δώσω!
πολλὰ μάλ᾽ ὅσσ᾽ οὐ πώ τις ép ἐπέδωκε ϑυ-
γατρί Herod. ᾿ἐρίσταρχος ἕν μέρος λόγου παρ-
δίδωμι — δίεμαι
ἔλαβεν ὡς ἐπιφέρνια. ᾿Απολλόδωρος δὲ ὃ
λύει, ἐπί, εἶτα μείλια. οὕτω δὲ καὶ ᾿Αλεξί
χαί ἐστι τὸ ἑξῆς ἐπιδώσω μείλια cf.
4, 18. — de περὶ adverbio cf. N 121 (v. Hero
€ 67 B 116 ὃ 722 ἢ 110 9 44, de xoci v 845.
11) v. N sch. BHQ 4 231 Aristarchum scrip
narrat ἰητρὸς δὲ ἕχαστος, ἐπεὶ σφίσιν δώ;
Ἀπόλλων | ἰᾶσϑαι καὶ γὰρ Παιήονός εἶσε ΕΣ
νέϑλης 1 quod non credendum v. "Carnuth ad L, |
Lehrs Ar. 179. — de versu a nonnullis post. E
398 inserto cf. Ariston. — EM. 212, 47, E. Gud.
145, 30. 151, 34, Fust. 56, 54. 561, 11. 1860, c
1951, 11, Ameis 4, 253, app. (ἀπο-, ἐχ-, Émt-
περι-, δύσις, δοτήρ, ἄδοτος, δώτωρ, δωτὶ
δῶρον).
δι-εἴπον enarro, expono. A 495 δίειπέ
ὄφρα δαείω |, ὃ 215 αῦϑοι | Τηλεμάχῳ
ἐμοὶ διαειπέμεν ἀλλήλοισιν | Bekk. δηγάρειπ
Hes. διαλεχϑῆναι, c£. Eust. 815, 49. 857, B
1492, 51, Geppert Urspr. 2, 66, Hoffm. Qu.
2, 117 Doed. Gl. 502. 1
δε-είρομιαε accurate quaero. à) c. acc.
A 550 μή τι σὺ ταῦτα ἕχαστα διείρεο μηϊ
μετάλλα. |. — b) c. acc. pers. et rei Ὁ 93 μή
μὲ - ταῦτα διείρεο Hes. ἐρώτα, ὃ 492 A 488
τί μὲ ταῦτα διείρεαι, ὦ 418 τί με τ. ὃ.
μεταλλᾷς cf. La Roche HSt. 220. 244.
δι-ἐξ s. δι ἐκ (Spitzn. exc. XVIII vitupers
et codd. et edd. inconstantia certi quicquam si
tui non posse concessit, magis tamen δεέχ p
bavit, quod Bothe edidit recentioresque.
saepius δι ἐκ, itaque La Roche (H. T. 200).
parari talia iussit ediditque δε ix, sed δὲξ
ρέεσϑε K 432 sim. Sch. V O 124 ἐξ ad
bum coro referunt, δεά ut videtur ad s
L. Meyer, Kuhn 14, 81. non praep. ἐξ comp
tam dicit, sed adv. skr. ac anc i. e. wárts) pe
de iis quae in alteram partem exeunt, ἃ
igitur differt a praep. διά II la: Non leg
in Il. nisi Ὁ 124, neque in Od. ante 7 4
quarta arsi aut secunda. 1) Δαν. h. Ap. 43
διὲχ Πελοπόννησον ἐέργει. 3) praep. c. 8
0 124 coro ὁ. προϑύρου͵ Eust. 1008, 31
ἐκ ἢ δι’ àx. 6 386. φεύγοντι ὃ. προϑύ
v. καὶ ἐκ πρ. o 101 ἕλκε ὃ. προϑύροιο, Y.
cf. q 299. h. Merc. 158 à. προϑύροιο περήσ
4 988 o 61 c 185 τ 47 503 v 144 y 433 ὁ
γάροιο βεβήκει |, cf o 460 ἀναχωρήσειν.
Cer. 981 βῆ ὃ. μεγάρων, cf. ib. 819. σεῦε. (&
ἐρέομαο. 1
δι-ελαύνω 1) traicio, transfigo Π 318 4c
onc δὲ διήλασε - ἔγχος |, JN 161 τῆς (&onid
Ov TL διήλασεν, Kk 564 τάφροιο ὃ. - m
egit; M 120 τῇ ῥ᾽ ἵππους τε καὶ agua d
Merc. 96 πολλὰ δ᾽ ὄρη - καὶ αὐλῶνας -|
z£óU - ὃ. percucarrit, — 2) intrans. discu
h. 19, 13 ἐν χνημοῖσι ὃ. ϑῆρας ἐναΐρε
Ov. Fast, 2, 985. In 4 135 E 41 Θ 959
4 98 διά c. subst. iungendum. Hes. óuj
διῆλϑε, διεπέρασεν cf. EM. 325. 51 Eust. 9:
δέεμιαι (δι Curt. Et. 291. 607. pr. à
V 475 Herod. s/mousv δὲ δὴ ὥς ἐστι «al
βαρυνόμενον, ὃ σημαίνοι ἂν τὸ διώκω, E
τὸ “τρὶς περὲ «otv μέγα Πριάμου δίον᾽ (X
καὶ τὸ ᾿χνώδαλον ὅττι δίοιτο᾽ (9 817),
ρισπώμενον, ἔνϑεν τὸ δίημε ἐγένετο,
τὸ (ertet, ci. δίωμαι o 310, δίηται quint
δίωνται P 110 Herod. ὡς λέγονται. 3
χαὶ ἀπὸ τοῦ δίημι ἡ κλίσις παρ᾽ αὐτῷ (6
280, 37 διῶνται), quod addit sch. P. οὕτως «
ται ὡς τίϑενται scribi δέωνται Me Ι
δίοιτο o 317, inf. δίεσθαι Herod. M 276 τὸ 9.
7 Roue προπαροξύνει, et ἀπὸ τῶν εἰς
qu ἐσχημάτισται, καὶ δέον ἐστὶ τὸ δίω βαρυ-
vóusvor πολὺ πρότερον περισπᾶσϑαι, ἵνα ἀπο-
τελέσῃ τὸ δίημι, ἐξ ov τὸ ἐνδίεσαν χαὶ δίε-
σϑαι, cf. sch. BL, Herod. €» 162 584 o 398.
vefert igitur Herod. cum aliis coni. et opt. ad
dio, quo non opus est, cum in coni. et opt.
verborum At saepius reperiantur formae ad ba-
rytonorum modum ficta. ceterum v. s. v. δέω)
1) ruo, fugio 7 475 ἄνευϑεν | ἵπποι - πολέος
πεδίοιο δίενται | Ariston. ὅτε διὰ πολλοῦ πε-
δίου cf. Delbrück Abl. Loc. Instr. p. 53, Hes.
διώχονται, Apoll Lex. 58, 32, διώκουσι cf.
Eust. 1319, 5, M 304 οὐ ῥά τ᾽ ἀπείρητος μέ-
μονε σταϑμοῖο δίεσϑαι Ι leo. — 2) trans. fugo,
pello. H 197 οὐ γάρ τίς us βίῃ γε ἑκὼν ἀέ-
χοντα δίηται | ἀϑετ. v. Ariston.) , Hes. διώξῃ
cf. Apoll. Lex. 58, 35, II 246 ἐπεί χ᾽ ἀπὸ ναῦ φι
μάχην ἐνοπήν τε δίηται | c£. sch. V, .X 456 μὴ
δή μοι - Ἕχτορα 0-4. | — πεδίον δὲ δ. |, M
976 δηίους προτὶ ἄστυ, o 970, μή σε - ἀγρὸν
δὲ δίωμαι | βάλλων χερμαδίοισι, o 898 τὸν
ξεῖνον - ἀπὸ μεγάροιο ὃ. 1 μύϑῳ ἀναγκαίῳ
sch. B, διῶξαι, v 343 ἀέχου σαν &. μ. δι} μ. &.,
P M0 ὅν δα (Afovte) - ἀπὸ σταϑμοῖο δίων-
ται Hes. διώξουσι, X162 ἀπὸ σώματος - λέοντ᾽-
δίεσϑαι |, X 189 νεβρὸν ὄρεσφι κύων ἐλάφοιο
ΚΟΡΗ ἈΠ Ι, o 317 χνώδαλον, ὅττι δίοιτο ζάργος)
B διώξειε cf. Eust. 1822, 41, O 681 σεύας
iz πεδίοιο, μέγα προτὶ ἄστυ δίηται | λαοφό-
oov x«9^ οδόν vv. ll διώχει, διώκῃ. — υ. 1.
Zenodoti fuit .1 492. δίηται pro χάτεισιν V, Ari-
Ens II 92 προτὶ Ἴλιον αἰπὺ δίεσθαι pro m.
. ἡγεμονεύειν v. Ariston. cf. Duentz. Zenod.
193, — EM. 2973, 14 Zonar. 548 Eust. 904, 25
Lob. Rhem. 144, La Roche Hst. 198, HT. 596,
IDoed. GI. 172, Buttm. Lex. 1, 207, Rumpf Qu.
IH. 1851 p. 16. (ἐνδέημε, ἀποδίωμαι v. l ἐξα-
ποδίωμαι E 163)
j ,Gt-£-Etjt pertranseo. Z 3983 πύλας- Xxatác-
τῇ - διεξίμεναι πεδίον δέ cf. EM. 273, 20, Hes.
δε-εξ-ε ἕομιαε exquiro. Λ΄ 482 τίη ἐμὲ ταῦτα
δεεξερέεσϑε ἕχαστα | Hes. διερωτᾶτε.
᾿δι-έπῳ administro, ordino. 4 206 ὡς ὅ yt
οιρανέων δίεπε στρατόν sch. A διὰ τοῦ στρα-
οὔ ἐνήργει cf. Hes., EM. 273, 11 ἐδίωκεν, ἢ
διέτασσεν, διεχόσμει, Herod. δἰέπε: δασυντέον
τὸ ἕπω, Q 947 σκηπανίῳ δίεπ᾽ &véoac..., cf.
Herod. sch. V, Lehrs Ar. 308, La Roche HT.
18, 4 706 u 16 τὰ ἕχαστα διείπομεν ἘΝ.
120, 20 περὲ πάντα εἴχομεν σπουδαίως, A 166
τὸ μὲν πλεῖον - πολέμοιο | χεῖρες ἐμαὶ διέ-
τουσ᾽ Apoll Lex. 58, 98 διαπονοῦσι, ἐνερ-
νοῦσι cf. Hes., h. Merc. 07 ópuaivov δόλον
ἐνὶ φρεσίν, οἷά τε φῶτες | φηληταί διέ-
τοῦσι. EM. 368, 17, E. Gud. 145, 56, Suid.,
ust, 1848, 12. 1705, 583, La Roche H$t. 111,
er K. Z4ft. 17, 518,
δέσεργω distineo, dirimo.
ὺς Boro» ἐπάλξιες.
δεερέσσω remigo per mare. μ' 144 ἑζόμε-
ς δ᾽ ἐπὶ τοῖσι διήρεσα χερσὶν ἐμῇσιν | sch.
,ἀγεσπασάμην ταῖς χερσὶ τὸ υδωρ, ὥσπερ
αἰς ταῖς χερσί μου διενηξάμην, $351 χερσὶ
|. ἀμφοτέρῃσιν | νηχόμενος v. 1. διήρεσσ᾽ v.
ayser, Bekk. HBl. 144, 29. — EM. 274, 89,
M 494 ὥς ἄρα
|, Síeoóc (δι Curt. Et. 221) 1) fugator ζ eu
Ux É09' οὗτος ἀνὴρ ὃ. βροτός... sch. H
ov, οἵ, PQV, B, EHPQT οὕτως τὸν Corre
διέξειμι --- διηχόσιοι
301
᾿ρίσταρχος.. , Gl. Pal. βλαπτιχός, πειρατιχός͵
πειρατῆς, Lehrs Ar. 47 non est iste vir fuga-
tor homo (h. e. non is est quem fugere opus
sib. — 2) fugax « 43 διερῷ ποδὲ φευγέμεν
sch, PQV μεταφοριχῶς τῇ νηί. οἵ δὲ διερῷ
τῷ: ὀξεῖ καὶ ταχεῖ. οἱ δὲ τῷ ζῶντι, ἐπεὶ ξη-
pol οἱ ἀποθανόντες οἵ, sch. T. Apoll. Lex. 58,
31 δεύγρῳ cum aliis ad δεαένω referens cf. EM.
974, 1, E. Gud. 144, 32, Or. 48, 1, Suid., Hes.,
DRE 1559, 43. 1615, 14, Lob. Prol. 261 Doed.
G 177.
ót- -£oxouet pertranseo. 1) ex 876. ἀντιχρὺ
δὲ διῆλθε βέλος, τ 458 δουρὸς atii ΠΣ Y 263
φάτο “γάρ - ἔγχος | ῥέα διελεύσεσϑαι, Q 716
εἰξατέ μοι οὐρεῦσι διελϑέμεν ubi οὐ. cum
ó. ijungendum, N 144 ὡς "Exo toc μὲν ἀπεί-
λει μέχρι ϑαλάσσης | δέα διελεύσεσϑαι κλισίας
(v.l ῥεῖα δ᾽ ἐλεύσ. v. Did. ubi ace. indicat,
quo tendit, A 492 ὅπως z. ἵπποι | ῥεῖα διέλ.-
ΤΩ ἐμ — 9)c ἐ θεῖς Y 100 χροὸς à. διελϑέμεν
aw: ὀιελϑεῖν La Roche HT. 429, HU. 98,
ξ 304 ὦκα μάλᾳ μεγάροιο ὃ. — 3) c. acc, D
198 ἀρνειῷ -| ὅς v ὀίων μι πῶυ διέρχεται,
Ζ 893 διερχόμενος 4. ἄστυ |. - transl. Ven.
976 ὄφρα χε ταῦτα μετὰ φρεσὶ πάντα 0290 |
percurram. — tmesis non statuenda est 41 481
H 947 4 398. — Hes., La Roche HSt. 112.
[δέ-κετες nonnulli scripserunt 8 106 τ 151 ὦ
141 pro τρίετες sed cf. Ariston. 8 89 107.]
δι-ἔχω perrumpo. E 100 αντιχρὺ δὲ διέσχε
(ὀιστός) prominebat, «1 253 δουρὸς qot h
Y 416 παρ᾽ ὀμφαλὸν ἔγχεος ciyux | Apoll.
Lex. 58, 29 διῆλθε cf. Suid., Hes., Eust. 597, 9.
842, 54. 1108, 18. — De V 519 X 451 cf, Hoffm.
Unt. 9, 11.
δίζημαε (ex δίδ)ημαι explicat ad ζε rad.
referens Curt. Et. 572 cf. Pott EF, 2, 36 Christ
Lautl. 150) quaero. 4/88 Πάνδαρον - διζημένη -
εἴ που ἐφεύροι | Zenod. etos δὲ τόνδε versum
insequentem ne scribens quidem sed v. Ariston,
sch. BLV, cf. E 168 N 160, K [84 ἠέ τιν᾽ 0U-
ρήων διζήμενος ἢ τιν" ἑταίρων) dst. v. Ari-
ston., P 221 οὐ “γὰρ͵ ἐγὼ πληϑὺν ὃ. οὐδὲ χα-
τίζων | ἐνθάδ᾽ ἀφ᾽ ὑμετέρων πολίων ἤγειρα
ἕκαστον |, 0.90 πατέρ᾽ - ó., q 161 ἄλλην δή
τιν᾽ ἔπειτα ᾿Αχαιιάδων - | μνάσϑω ἐέδνοισιν
δ. sch. V ζητῶν cf. x 391, π 289 ἡ xal διζη-
σόμεϑ'᾽ ἄλλους |, sch. H ἀϑετεῖ Διονύσιος),
q 92 ἵππους δι: αἵ οἱ ὄλοντο |, h. Merc. 191
βοῦς - ὁ. cf. 216 262 970, « 261 φάρμαχον
ἀνδροφόνον δι. A 100 νόστον δίζηαι, v 253
νόστον ἑταίροισιν δ. ηδ᾽ ἐμοὶ αὐτῷ | EM.
274, 11. 621, 37, Suid., Hes., Eust. 1774, 30.
1900, E Lob. Rhem. 195, Doed. Gl. 159.
ói-Zv&. (ζεύγνυμι) biiugis. Εἰ 195 παρὰ δέ
σφιν ἑχάστῳ δίζυγες ἵπποι 1 ἑστᾶσι Ariston.
ὅτι δυοῖν ἵπποις een cf. K 473 v. Ari-
ston. Eust. 538, 18. 819, 8. 914, 20.
δίξζω (volgo ad δύο stirpem refertur cf. Benf.
2, 921, Doed. Gl. 163, sed v. Curt. Et. 572, cf.
δίζημαὴ mecum disquiro, dubius haereo. II 718
δίζε γὰρ ἠὲ μάχοιτο κατὰ xÀovor αὖτις ἐλάσ-
σας, | ἢ -..» nonnulli δῖζε sed v. Lob. Par. 406.
— a φρο» EE ἐξ ταν ζητεῖν cf. ἘΜ.
974, . Gud. 148,
pre Ὁ ἄμφι Ut ΡΩΝ Artemis interfecit
4 825 cf. Naegelsb. h. Theol. 116. Insula Naxos,
cf. Diod. 3, 5l. Curtius ü. Naxos D. 1846. Prel-
ler ausg. Aufs. p. 16.
διηκόσιοι (δές, ἕχατόν cf. Ahrens K. Ztft.
8, 354 Curt. Et. 130) ducenti, 7 383 ὁ, - | ἀνέ-
20"
808
ρες, 0 288 Τρώων ἄνϑ᾽ ἑκατόν τε διηκοσίων
τε ἕχαστος ] στήσεσϑ᾽ ἐν πολέμῳ.
δι-ηνεκής (διώ, ἔνεκ M. Mueller K. Ztft, 4,
973 Curt. Et. 288) continuus, perpetuus. ἢ 321
νώτοισιν - dujrezésaot, ὃ 481 ν. — ὃ. - | &o-
γιόδοντος ἰός sch. ΤῈ συνεχέσι γνωτιαίοις
χρέασι, d 310 εἰ ὥλχα διηνεχέα προταμοίμην.
sch. PV τὴν ὑπὸ μιᾶς ὁμῆς σχιζομένην, v 195
ἀτραπιτοί τε διηνεκέες sch. M. μακραί, M 154
δρύες - | δίζῃσιν μεγάλῃσι διηνεκέεσσ᾽ ἂρα-
ουται | sch. BL εἰς πλάτος χαὶ μέγεθος διη-
χούσαις, M 291 ἔντοσϑεν δὲ βοείας ῥάψε 9a-
μειάς | χρυσείῃς δάβδοισι διηνεκέσιν περὶ χύ-
xÀov sch. BLV ἀπὸ ttvoc εἰς ἴτυν. --- διηνε-
χές adv. h. Ap. 77, 116 διέϑηχε ϑεμείλια ^A. |
εὐρέα xal μάλα μακρὰ ὃ. — EM. 274, 19, E.
Gud. 146, 3, Hes, Eust. 682, 64. 896, 7. 1519,
49. 1852, 1, Lob. Prol. 145. 320, Doed. Gl.
2092. Inde
δι-ηνεχέως perpetuo usque ad finem. ó 836
οὐ - Á. ἀγορεύσω |sch. PV σαφῶς, ἀχριβῶς,
ἕως τέλους τὰ πάντα cf. BEQ, οὗ ἡ 241 sch.
E, P et V, μ 56 sch. Η διαρρήδην. ἔνιοι δὲ
ῥᾳδίως cf. sch. V, Hes., Eust. 1519, 42. 1711,
18. — δι-ίημι o 328 ὦ 177.
δι-ικνέομαι percurro oratione. / 61 ἐξείπω
χαὶ πόντα διίξομαι sch. ΑἸΩΥ͂ διελεύσομαι τὰ
πράγματα ἀπ᾽ ἐρχῆς μέχρι τέλους. δασυντέον
τὸ διίξομαι" ἀπὸ γὰρ τοῦ ἵχω ἐγένετο" ἐπι-
φέρει γοῦν ᾿ἐτὰρ οὐ τέλος ἵχεο μύϑων᾽ οἵ.
Lehrs Ar. 315, La Roche HT. 429, cf. h. Cer.
416, T 186 ἐν μοίρῃ γὰρ πάντα διίχεο χαὶ
χατέλεξας |, cf. Hes., Eust. 735, 38. 1179, 11,
La Roche HSt. 112.
du-xstQg (ret Curt. Et. 198), prius mem-
brum ad óz-sc refert Roediger comp. Gr. p. 49
K. Ztft. 16, 160 cf. Schoenberg comp. Gr. p. 24.
ab Iove delapsus, e pluvia de coelo cadente
oriundus. P 263 διιπετέος ποταμοῖο |sch. A
διοπετοῦς" ot γὰρ ὄμβροι ἀπὸ Διός, D κατα-
φεροῦς, πρανοῦς. ἤτοι τοῦ ὑπὸ “ιὸς πληρου-
μένου, οἵ, B, I] 174 Σπερχειοῖο ὃ. m. | cf. sch.
AD, L, BL, d 268 326 ὅ. m. | Xanthi. 9 477
581 Αἰγύπτοιο ὃ. n | cf. sch. E, B, ΒΗΘ ad
ATi, ἡ 984 ὃ. z.|in terra Phaeacum cf. sch.
E, P, Choerob. 192, 30 διὰ τοῦ : γράφεται
παρὰ τὴν Διὶ δοτικὴν γεγονὸς παρὰ τὸ πεσεῖν
οἱονεὶ ὃ £x Διὸς πεπτωχώς, Apoll Lex. 58,
33, Cram. an. P. 3, 93, 19, EM. 275, 9. 16, E.
Gud. 148, 19, Hes., Kust. 317, 21. 1053, 7. 1505,
58, Osann Qu. H. 1, 4, La Roche HT. 226. Leh-
mann Loc. 1870 p. 8 expl. *in der Helle fliessend",
óu-xzívjg (πετὴ in aére volans. h. Ven. 4
οἰωνούς τε διιπέτεας codd. διιπετέας sed v.
Baumeist. minus bene explicatur: a love mis-
sus, Iovis iussu volans.
δι-ίστημιε distare vel dissidere facio. ἃ) 42
718 διέστησαν discesserunt, P 391 διαστάντες
τανύουσι |, M 86 à. σφέας αὐτοὺς ἀρτύναν-
τες, πένταχα χοσμηϑέντες sch. B τῶν ἵππων,
ἢ ἑαυτῶν id quod melius, d» 480 διέσταμεν,
sch. A ἀντὲ τοῦ ἀφέσταμεν τῆς μάχης οἵ. sch.
B, Eust. 1245, 1, 1] A70 τὼ δὲ διαστήτην equi
consternati, N 99 γηθϑοσύνη (v. 1. γηϑοσύν)
δὲ ϑάλασσα διίστατο diducebatur, paraphr.
διεμερίζετο. — b) transl. 4 6 διαστήτην ἐρί-
σαντε | A. τε - κ. ὃ. - ᾿Αχιλλεύς | discordabant
v. l. ap. sch. L διεστήτην quod praefert Lange
Phil. 4, 701 sed v. Grotefend ib. 5, 166, Schmidt
9, 426. mire nonnulli διὰ στήτην (h. e. γυναῖχο)
διηνεχής
— δίκη
v. Eust. 21, 48. — EM. 270, 53, ἘΠ΄
Gud., 145, 19, Hes., Eust. 1111, 47. eu
Óu-quAog lovi carus. in Veneto ubique dis- |
iunetim scribitur exc. .4 74 v. La Roche TZ, |
p. 8, comprobat Hoffmann Il. ? et Y p. τοῦ,
sed v. Bekk. HBl. 96, 7. 180, 1, Lob. Par. 93,
La Roche HT, 312. — 4 86 ᾿ἡπόλλωνα d. v. -
Naegelsb. ad 1, H'Th. 109, — II 169 ᾿ἡχιλλεύς |--
à. cf. X 208 Q 479, A 74 ᾿Αχιλεῦ - διίφιλε,
X 916 à. φαίΐδιμ᾽ ᾿Αχιλλεῦ |, 41 611 Πάτροχλε,
δι, K 527 Ὀδυσεύς - 9., .1 419 473 Ὀδυσῆα d.
I 168 Φοῖνιξ - δι, Β 698 9. ἱππότα Φυλεύς |,
Z 818 Θ 493 (v. sch. BL) κὶ 49 Ν 674 Ἕχτωρ-
d. — O Bl7 χήρυχες - 0. — COhoerob, Orth,-
192, 16, EM. 275, 6 ὥσπερ παρὰ τὴν "Aot
δοτικὴν γίνεται ἀρηίφιλος, οὕτω καὶ παρὰ τὸ
Διὰ διίφιλος cf. E. Gud. 147, 45, Hes., ΒΟΗ͂Σ
mann Qu. H. 1, 162, La Roche HU. 1. 65, Gep--
pert Urspr. 1, 79 n. b. y
óiz&Zo (δίχη Curt. Et. 561. 588) ius dico,
decerno. 4 542 χρυπτάδια φρονέοντα διχᾶς-
ζέμεν Hes. δικαιοῦν, O 431 τὰ ἃ φρονέων
ϑυμῷ | Τρωσί τε καὶ “αναοῖσι διχαζέτω,
579 ϑιχάσω, "P 574 ἐς μέσον ἀμφοτέρων δι
χάσσατε, μηδ᾽ ἔπ’ ἀρῳγῇ 1 ν- Ariston. Σ᾽ 506
ἀμοιβηδὶς δὲ δίκαζον | iudices, ius dicebant,
non bene Doed. pro óucZorro dietum putat.
cf. sch. B, Naegelsb. HTh. 291, 4 547 παῖδες
δὲ To. δίχασαν καὶ Παλλὰς 'A.| cf. sch. HQV,
49st. v. sch. H, cf. Nitzsch III, 300, Beitr, z-
Gesch. d. ep. P. 238 n. 143, Schoemann ep.
170 n. 81. — Med. in ius voco, iudicio contendo
s. discepto ,& 440 χρίνων νείχεα, πολλὰ di
ζόμενος παρὰ νηυσίν τεύχεσιν ἀμφ᾽ Agi
— Suid, Eust. 147, 17.
δέκαιος (δίκη) boni moris observans, iustus,
y 52 πεπνυμένῳ ἀνδρὶ ὃ. 1 cf. Nitzseh, h. Ven
90 d. τε πτόλις ἀνδρῶν |, B 982 οὐ τι vow
μονὲες οὐδὲ δι |, proci, y 133 ». ov. à. |
givi, cf. Gladstone HSt. ed. Sehuster p. 3
Σ 190 & 175 ν 901 ὑβρισταί τε x«l yg
οὐδὲ d.,| ἠὲ φιλόξεινοι, χαί σφιν νόος
ϑεουδής 1} cf Naegelsb. HTh. 151, 9 575 6
χαλεποί τε καὶ d. ov ὃ. } οἵτε φ. καί σφι
£9. |, v 209 οὐχ ἄρα πάντα νοήμονες οὐδὲ
δι1ῆσαν Φαιήκων ἡγήτορες..... τ-τ v 394 φ 8)
ξείνους Τηλεμάχου, o 414 v 392 ἐπὶ ῥηϑέ
ὃ. 1 cf. Naegelsb. 4 539. — Compar. T 18
χαιότερος x«l ἐπ᾿ ἄλλῳ | ἔσσεαι cf. sch,
Superl. 44 832 δικαιότατος Κενταύρων | €
cf sch. AD, sch. BLV φιλοξενώτατος,
Ἀβίων τε, δικαιοτάτων ἀνϑρώπων | cf. Nican
ἐρίσαντο
οὕαται, A 180 δαῖτας, ἃς ἐπέοιχε ὃ. ἄνδρ᾽ t
γύνειν |. EM. 275, 39 δίχας σπένδοντ
περὶ τὸ δίχαιον πολουμένους cf. E. Gud.
29. 32, Suid., Hes., Eust. 92, 40. 1678, 64
rens Themis IL, 20, Naegelsb. HTh. 278.
ói-ztQcg (δίχερεος Brugmaun Curt,
161 ef. Curt. Et. 140) bicornis. h. 19, 2.
χέρωτα Pana).
dix (0ux Curt. Et. 129, Sonne K. Z
84, v. δείχνυμο, 1) mos, consuetudo, τ 48
τοι ὃ. ἐστὶ ϑεῶν sch. V, Q οὗτος o τρῦῆ
; Naegelsb. HTh. 167, δ᾽ 691 9. ϑείων βασι-
ὧν | v. sch. PQ, σ 275 μνηστήρων δ᾽ οὐχ ἥδε
τὸ πάροιϑε τέτυχτο | sch. ΒΩ Z90oc..., ξ 59
γὰρ δμώων ó. ἐστίν ziÀ., cf. sch. B, V. τ "168
E γὰρ &. ὁππότε πάτρης ἧς ἀπέῃσιν ἀνήρ xtÀ.,
e. 255 εὑἱδέμεναι μαλακῶς" ἢ γὰρ δ. ἐστὶ γε:
ὄντων, h. Ap. P. 280 αὕτη μέν γε ὃ. πέλει
νδρῶν, S ὅππόταν ἐκ πόντοιο ποτὶ χϑονὶ
vat - | ἔλθωσιν, Δ 918 αὕτη ὅ. ἐστὶ βροτῶν,
ὕτε χέν τε ϑάνωσιν} naturae lege, cf. sch. H.
— 9) iustum, ius. T 180 ni τι δίκης ἐπιδευὲς,
sch. B τοῦ δικαίου, II 388 ἐκ δὲ δίχην ἐλέ-
σωσι ϑεῶν ὄπιν οὐκ ἀλέγοντες Ἰ, ξ 84 8. τίουσι
xal αἴσιμα ἔργ᾽ ἀνθρώπων (9so/) cf. Friedl.
amal 471, h. Merc. 324 ἀμφοτέροισι δίχης
ἔκειτο τάλαντα | libra iustitiae v. Baumeist., cf.
Naegelsb. HTh. 291, b. Merc. 312 δὸς δὲ δί-
χὴν καὶ δέξο παρὰ Ζηνὲ Κρονίωνε |, X 508
ὃς μετὰ τοῖσι δίχην ἰϑύντατα sixor|ubi alii
&. reteruut ad causam a litigantibus agendam,
alii al sententiam a iudicibus dicendam cf. sch;
A et B, Philostr. 10, 126 Jacobs, 3 542 4.
— Ἀχιλῆα δίχῃ ἡμείψατ᾽, paraphr. δικαίως
v. [ἃ Roche, Doed. expl. δικανικῶς, iuris actione
vel iurgans cf. Eust. 1315, 25. — plur. « 215
ἄνδρ᾽ -[ὄργιον οὔτε δίχας εὖ εἰδότα οὔτε
ϑέμιστας | cf. Ahrens Themis II, 6, Π 542 .v-
xiv εἴρυτο δίχῃσἑ τε καὶ σϑένεϊ ᾧ ! cf. sch.
BL, h. Cer. 152 βουλῇσι καὶ ἐϑείῃσι δίχῃσιν l
Y 244 περίοιδε δίχας ἠδὲ φρόνιν ἄλλων | Ne-
stor, ἄϑετ. v. sch. HM, 4 571 ot δέ μιν :
δίχας εἴροντο ἄνακτα᾽, ἐϑετ. v. sch. HQT.
Herod. μον. 2. 14, 1, EN. 975, 52, Hes., Eust.
750, 51. 1846, 45, G. Hermann JJb. 52. 141,
Doed. Gl. 2037 (δίκαιος, δικάζω, δικασπόλος,
εὐδικχία, ὀδίχως, ἀδικέω).
᾿ δι-χλὲς (χλε, κλίνω, sed alii pro διχληΐς
Ἰοΐαπι putant cf. Draco p. 56, EM. 518, 20,
dob. Par. 2531, Elem. 1, 397, Doed. Gl. 2116)
. bifores (portae s. valvae.. M 455 zi puc - 6t1-
βαρῶς ἀραρυίας εἰ δικλίδας cf sch. V, β 345
ενίδες πυκινῶς &.10., 0 Ae Weochm δ᾽ y ερχέες
ἐσὶν | 9. cf. EM. 275, 34. 94, E. Gud. 312,
30, Suid, Hes., Apoll. cue 59, 9 9, Eust. 914;
9. 1449, 5
v (a διχεῖν Lob. Prol. 212, L. Meyer
V. Gr. 2, 615, Legerlotz K. Ztft. 8, 396, ad dé
out refert Doed. GI. 2040) rete. 7 886 2490 ας -
Wero ἐξέρυσαν πολυωπῷ οἵ, Eust. 1931, 30.
4 b, EM. 278, 92, E. em 146 16, Or. 46,
"Suid., Hes. Poll. On. 5, 179.
δινεύω. δτνέω (δίνη, dios ΕἸΠΈ ΤΙ quam
epenthesin e posteriore natam putat Lob.
. 200 praes. opt. δινεύοι, ptc. δινεύων,
ἐνευουσαν, δινεύοντες, ipf ἐδίνευον, iterat.
ἐνεύεσκε, posterioris act. ipf. ἐδένεον, δίνεον,
μεν, aor. ptc. δινήσας, med. ipf. ἐδινεύ:
eada, δινείσϑην, pass. aor. δενηϑήτην X 165?
M . δινηϑῶσιν, inf. δινηϑῆναι, pte. δινηϑείς) —
Es! ago, verso Ψ 840 5x8 δὲ δινήσας (o0-
]ov), ε 384. ἐφύπερϑεν &to9eíc | δίνεον, ε 388
οὔ ἐν ὀφθαλμῷ πυριήκεα. μοχλὸν ἑλόντες |
jouer, Σ 548 ἀροτῆρες ἐν αὐτῇ [:ζεύγεα
|sPovrec ἐλόστρεον ἔνϑα καὶ ἔνϑα | paraphr.
(E συστρέφον τες ἤλαυνον. — 2) versor, va-
Σ 494 χοῦροι δ᾽ ὀρχηστῆρες ἐδίνξον. 2
[19] δοιὼ δὲ κυ βιστητῆρε κατ᾽ αὐτοὺς
ρλπῆς ἐξάρχοντος ἐδίνευον χατὰ πέσσους
ipei: Lex. 62, 15 περιεδίνουν καὶ περιωρ-
ῦγντο, 4 541 ὅς τις ἔτ᾽ ἄβλητος — | δινεύοι
: rà μέσσον sch, BDL συστρέφοιτο, 9 12 δι-
δικλίς — διογενής 809
νεύεσκ᾽ ἀλύων παρὰ 9 ἁλός sch. B περιήρ-
χετο, t 67 δινεύων χατὰ oizor sch. B δινοῖ-
μενος, ἀντ στρεφόμενος, Ψ' 876 τῇ - δινεύου-
σαν (πέλειαν) --- t 153 νῆσον αυμάζοντες ἐδι-
γεόμεσϑα xe αὐτήν | v. sch. V, z 63 πολλὰ
βροτῶν ἐπὶ ἄστεα δινηϑῆναι | πλαζόμενος, p
680 σοὶ - ὅσσε q.| παντύσε δινείσϑην - χατὰ
ἔϑνος ἑταίρων | εἴ ποὺ - ἔδοιτο, h. Merc. 45
δινηϑῶσιεν ἀπ᾿ ὀφθαλμῶν ἀμαρὺγαί. — 4 85
pro ἐδνωϑθείς Aristarchus legit diviSeic expli-
cans στροβηϑείς, περιφερὴς ἔπεσε τῇ τραπεξῆ,
ὡς περικλασϑῆναι περὶ αὐτὴν v. Apoll.
130, 9, Lehrs Ar. 151, Kayser, .Y 165 pro πό.
λὲν περιδινηϑήτην de quo cf. sch. BL, nonnulli
scr. πόλεν πέρι Ó. rec. La Roche. — Apoll.
Lex: 59. 3, EM. 277, 17, E. Gud. 146,34, Hes.,
Sust. 1161, 24. 1480. 13, Geppert Urspr. 23 145,
Lob. Rhem. 145. (Ququ-, ἐπι-, στρεφε-δενέων.
δίνη (94 Curt. Et. 221) vortex, gurges. d 246
ex δίνης ἀνορούσας |. y. l λέμνης v. Ariston,
Did. 5 116 βαϑείῃ δ᾽ ἔμβαλε δ. | sch. QV, τῇ
τῶν ὑδάτων συστρορῇ, d 213 βαθέῃε δ᾽
φϑέγξατο d. |, p. Φ 185 ζωοὺς δ᾽ ἐν pe
χαϑίετε - ἵππους | Aristoph. damnavit. v. sch.
A, d 239 ζ. δὲ σάω — | χρύπτων ἐν d. Ba-
ϑείῃσιν uey ἄλῃσιν |, d 11 ἑλισσύμενοι udo
δίνας cf. Leutsch Phil. 96, 641, Hoffm. ad 1
Φ 353 ἐγχέλυές τε καί ἐχϑύες οἱ κατὰ δίνας l
— Choerob. 192, 30, EM. 276, 44, E. Gud. 191,
41, Suid., Doed. Gl. 2419, Lob. Prol. 17. (δινέω,
δινεύω, ἀργυροδίνης, βαθυδίνης, δινήεις, ge-
ϑυδινήεις.
ὅὄτνήεες (δίνη) vorticosus. Φ 1950 Σχάμαν-
ὅρος | — δι, Α' 148 ΣΧ. δινήεντος O 490 πο-
Tum ἔπι δ᾽ 1 Scamandro, cf. 906, X 434 ^
Q [693] Ξάνϑου 6. sch. B τοῦ περιφερῆ
ῥεύματα ἔχοντος, cf. d 332 in agro. Troiano,
sed B 87; Ξάνϑου ἄπο δ. E 4τὸ X. ἔπι qe.
virt | in Lycia, Y 392 "Eouo à. ^ ΤῊ 91,
ποταμὸν πέρα δ, | Πηνειόν, à 949 ἐν mes
ποταμοῦ - à. VOEvGrgoc), ὃ 5 89 ποταμὸν πάρκ
δι} in terra Phaeacum. — Suid. δίνας ἔχον-
τος, συστροφὰς ὑδάτων περιφερεῖς τινας πε-
ποιημέναςς cf. Hes., Eust. 369, 26. 1558, 30,
Goebel epith. in εις ' desin p. 5.
(dtróg) pro ἐν δεινῷ σάκει ὃς 259 nonnulli
scripserunt. duro Did. τὸ δενῷ ἔξω τοῦ ε ἀπὸ
τοῖ' δινεῖσϑαι * ᾿δινωτήν φορέουσα᾽, et pro πο-
ταμοτο κατὰ δεινοῖο ῥέεϑρα d» 95 δινοῖο cf.
sch. V δένας ἔχοντος καὶ ἤδη ἀχροκελαινιῶν-
τος, non bene. cf. Eust. 1991, 41, "Hoffmann ll.
d» et X p. 2920.
δνωτός (δινόω, ὅὄδῖνος) tornatus, artificiose
factus. Ν᾽ 407 (€ σπίδα) δινοῖσι βοῶν χαὶ νώ-
ροπι χαλχῷ | δινωτήν sch. BL περιφερῆ; δῖ-
γος γὰρ ὃ τόρνος, paraphr. sU περιδεδινημέ-
γὴν, D 391 δινωτοῖσι λέχεσσιν | Ariston. ὅτε
δεινωτὰ (sic) "λέχη λέ) '£L ἤτοι, διὰ τὸ τετορνεῦ-
σϑαι τοὺς πόδας, ἢ διὰ τὴν ἔντασιν τῶν ἑμάν-
των...., sch. D ἤτοι “πεποικιλμένοις ἢ κατὰ
συστροφὴν τετοονευμένοις cf. sch. BL, Apoll.
Lex. 95, 5 Kayser Philol. 18, 680, τ 56 zAtctnv-|
d. ἐλέφαντι zal ἀργύρῳ Apoll. Lex. 59, 4
στρογγύλην εἴ. EM. 917. 8, E. Gud. 146, '59.
147, 3, Or. 44, 1, Suid, Eust. 428, 11. 939, 60.
1855; 25.
ὅτο-γενής ex Love ortus. X 340 98 352 366
s 987 o 485 9. Ὀδυσεύς, 9 3 ὃ. - πτολίπορϑος
Ὁ.}, σ 312 ὁ. - πολύμητις 00. |, w 306 ὁ à. Ὁ.
B 178 4 358 O0 93 I 308 621 K 144 Ψ 738
s 208 zx 401 [456] 488 504 2 [00] [92] 405 473
9
810 «{ιόϑεν
617 ν 375 ξ 486 x 167 z
«Ἰχερτιάδη, πολυμήχαν" Ὀδυσσεῦ , «4 443 διο-
γενές Od. A 489 ὅ. Πηλέος idc l, 9$ 170 δὲ
Achilles, .1 489 H 9249 A/«c d., H 234 I 644
A 465 Αἴαν óioyevéc..., Ῥ 294 Μενέλαος | ó.,
4 337 Δ 8983 II 49 126 107 6. Πατρύκλεις, A
810 à. Εὐαιμονίδης Eurypylus, 1 106 δεογενές
Agamemno, v. l nonnullorum διογενεῦς cum
᾿Ἠιμχιλλῆος quod sequitur coniungentium cf. sch.
AD. — De accentu cf. Herod. IJ 57 Lehrs Qu.
ep. 150, in univ. Hes. διογενές" εὐγενέστατε,
Eust. 16, 9. 199, 20, Duentz. y 480, Krah Phil.
17, 197 Gladstone HSt. ed. Schuster p. 283.
Aió9ev ab love. O 489 4. βλαφϑέντα βέ-
λεμνα |, € 194 561 4. μοι Ὀλύμπιος ἄγγελος
ἦλϑεν ct. Apoll. adv. 599, Lob. Kl. 2, 145.
δι-οἱστεύω sagittam mitto per quid. a) c.
gen. t 578 φ 176 διοϊστεύί σῃ πελέχεων δυοκαί-
δεκα πάντων | sch. V τοξεύσει, “Διαπεράσει cf.
sch. H, φ 97 197 νευρὴν ἐντανύσειν διοϊστεύ-
σειν τὲ σιδήρου |] ubi tamen Aristarchus ἐντα-
νύειν et διοϊστεύειν legisse videtur cf. Ariston.
X 67, Kayser Phil. 17, "101. 18, 650 n. 6, t 587
v. ἐντανύσαι διοϊστεῦσαί τε o. |, 9 114 εἰ δέ
xtv ἐντανύσω διοϊστεύσω τε σ. ἢ Ξε b) abs. &
102 διοϊστεύσειας sch. BQ ὀϊστῷ καταλάβοις
ἀπὸ σκοπέλου εἰς σχύπελον.
δι-οιχνέω permeo, vagor. h. 19, 10 ἄλλοτε
δ᾽ αὖ πέτρῃσιν ἐν ἠλιβάτοισι διοιχνεῖ | Pan.
Διοκλῆς" vis “ιοκλῆος, Kox9«v& τε Ὀρσί-
λοχόν τε, E 542, 549, ipse f. Orsilochi et Dio-
celi nepos 547, apud quem Telemachus Pheris
noctem commoratur y 488 — o 186. — 2) 4ιο-
κλεῖ πληξίππῳ L Eleusinio Demeter sacra sua
164 ὦ 542 διογενὲς
tradidit ἢ. Cer. ,474. Διόκλου 1583, de Διό-
zÀoc Ruhnken.
δι-όλλυμε prorsus perdo. 8 64 οὐδ᾽ ἔτι
καλῶς οἶκος ἐμὸς διόλωλε cue periit.
[Δεομήδη καλλιπάρῃος Θόρβαντος ϑυγάτηρ
I 665 cum Achille concubuit.]
ατο-μήδης E 519, ἀγαϑὸς 4. | IK 559, βοὴν 1
ἀγαϑὸς 4d. | B. 563 567 E 114 320 347 432 596
855 Z 19 192 212 H 399 O 91 145 I 31 696
K 318 941 289 4 345 X 109, χρατερὸς 4. |4
401 411 E 143 151 251 9286 814 A 369 446 536
41 316 361 384, Τυδείδης - -κρ. 4.| H 165. 9
532 «1 660 Il 95 Ψ 990 815 479, Τυδέος υἱὸς
ὑπέρϑυμος 4.| E 810, Tv δείδης δουρικλειτὸς
4. | 41333. — Τυδείδεω 2 Διομήδεος II 74, Z 306
0 115 184 K 568 Ψ 377, 4. ἱπποδάμοιο Ϊ E 415
81 849 H 404 Θ 194 2 51 711, Τυδείδεω - 4.
t. | y 181, Διομήδει αὶ 227 476, Τυδείδῃ 4. E
1 295 866 4 919544 δίῳ | K 502; Διομήδεα
O 138 K 840, 4. otov | αὶ 881 846 ἈΚ 508, Tv-
δείδην 4. Z 935 K 150 d 396, Τυδέος υἱὸν,
ὑπερ-φίαλον 4.| E 881, T. vi. ἐπέρϑυμον 4. Ϊ
4 365 --- Διόμηδες E 124 K 341 AT1, Τυδείδη
4. E243 826 K 234, cf. Τυδείδης, Τυδεύς, f. Ty-
dei et Deipylae, Aetolus 1. 470, cf. z 109 sqq. &pi-
στος Ayacov E 414, cum LXXX navibus Troiam
adit B 567 sq., in E fortissime pugnat et à
diis in primis adiuyatur, Venerem A 335 sqq.
et Martem 855 sq. volnerat; cum Glaueo arma
permutat Z 119 sq. Est inter novem praestan-
tissimos post Achillem et in his inter tres opti-
mos H 163 179 399 O 91, solus cum Hectore
contra auspicia pugnare volt 99 sqq., Nestore
suadente cedit 157 sqq., revertitur 253 sqq. Aga-
memnoni contradicit I 31 sqq., legationem mis-
sam vituperat 697 sqq. Speculatur cum Ulixe
« 159 sqq., quocum Troianorum inpetum cohi-
Posi
— δῖος
bet 41 312 sqq. ln certamine ludicro de victo ὴ
ria sibi ablata flet i 290, 377, 385 405 470 sqq.
681 sqq. Troia capta celerrime profectus salvu:
Argos redit y 180 Sqq-
Δίου τ᾽ pr πτολίεϑρον | B 538 urbs
Euboeae, £v "Qosg τ. τό τε Κήναιον, x.
em αὐτῷ τὸ ἧζον Stràb, XI, 5. Y
Διόνῦσος (Διο avvcoc, sunu Son Savelsb,
ZAft. XVI 60; Nysae deus Voss Preller Welcker;:
ϑεὸς νύχιος "Bergk Philol. XIV 182) Διώνυσος
Z 135, μαινομένοιο -0L0, 182, ὦ 14, Διόνυσος
£oígoouoc ... h. Dion. 6, 56, ὃ Βάκχειος 4. |
19, 46, Διονύσου λ 395, Κισσοκόμην “ιόνυσο!
ἐρίβρομον ... h. 26, 1. [Διώνυσον Σεμέλη
τέχε 35 895], 35 Σεμέλης. ἐρικυδέος! υἱόν | h
Dion. 6, 1, πολυστάφυλ᾽ ὦ Διόνυσε | h. 26, E.
Διώνυσ᾽ εἰραφιῶτα | h. 34, 20, f. Iovis et Se»
meles ἢ. 6, 1 X [825], in 'lhraecia colitur Z
132 sqq. Cf. Gladstone p. 218, Naegelsb.
Theol. 115.
δι-οπτεύω speculor. X 451 διοπτεύσων
ἐναντί /810v πτολεμίξων Suid. διοψόμενος, xati
σκοπήσων cf. EM. 278, 8. 11, Hes., Eust. 817,
δι-οπτήρ speculator, K 562 ᾿διοπτῆρα zT.
cf. EM. 278, 10, Suid., Hes, Eust. 817, 53. —
δι-ορύσσω perfodio. q 120 πρῶτον
πελέχεας στῆσεν, διὰ τάφρον ὀρύξας, | πᾶ
μίαν μακρήν cf. sch. B Hes.
Aiov ἀγαυόν | 9 212 Priami f. cf.
ÓZog (ex óízroc, rad. διε, skr. divjas, lat.
vus Curt. Et. 222. 471 cf. Brugmann Curt.
4, 99. 146, Grassmann K. Ztft. 11, 28, Duentz
ib. 12, 99 "Christ Lautl 266. Prior syllaba !
arsi ponitur praeter I 538 KA 558 M 2t NE
II 365 τ 177 h. Cer. 70, h. 34, 2 cf. Nauck M
Gréco-Rom. 2, 401. — masc. ὅτος, δίου Η
γ 84, δίῳ, δῖον, δῖε, pl. ὅζοι, fem. ὅζα (cf.
cad. 194, 98, Draco 79, sch. AB B 182) δι
II 365 h. Cer. 70, δίῃ .A 686 698 (v. l. y
"τὰ nentr. δῖον I 538 h, 34, 2, δῖα h.
42) ' splendidus, ap. llom. fere ubique tr
illustris, plerumque propter generis nobilita!
ἃ) deae et nymphae 1)'493;v5 KA 390 δῖα ϑὲ
Z 305 X 205 c 190 v 55 δ. Dedale | ef. σ 18
ubi Zenod. ser. o7 "Aqooóírg v. sch. Η Vin
133 ef. Duentz. Zenod. 106 qui scholion ref
ad 190. — 2) Ἀφροδίτη h. Ven. 172 ὃ. ϑὲ
B 820 Γ' 8389 418 (69sc.) E 370 v 68 ὅτ᾽ "4 d
v 73 "A. δῖα. — 3) dnuncoe, h. Cer. 63 3
483 0. ϑεάων |. — E 381 Δεώνη ὃ. 9ecov |.
5) Πὲδοϑέη à 382 398 δ. 9edov|. — θ) Ἣξ
Ξ 184 6. ϑεάων |, — 7) Θέτις T 6 2.98
ϑεάων |. — 8) Ἱστίη h. Ven. 98 ὃ. 9
9) s 963 321 372 9. Καλυψώ}, ε 159 1
ϑεάων |, « 14 (v. Nitzsch) ε 78 85 116 180.
942 946 958 216 &.29 Καλυψὼ ὃ. ϑεάων
10) Κίρκη x 400 455 487 508 4 20 115
155 6. 9scov |, eadem v. ]. fuit 36 pro ποῦνε
Kíoz | v. La Roche. — 11) μι 133 9. Νέαιρε
— 12) h. Merc. [99] h. 32, 8. t Ó. Σελήνη.
13) Χάρις Σ 888 ὁ. ϑείων |. I 588 óto
voc, rectius cum Nicanore refertur ad Di
quam cum sch. BL ad cipe Duentzer ad
referens scr. ϑεῖον, h. 84, 9 ὃ. γένος. B
praeterea nullus deus ap. Hom. ózoc vo
solus Zenod. ser. P 582 Ἕχτορα δὲ qp&ra
Ἄρης ὄτρυνε μετελϑών | v. Ariston. — b)
£2 949 Ayátord τε 0.| — B 921 I' 120 €
Ἀγαμέμνονι ὃ. |, Σ 957 "A. - δίῳ A
4 951 '4. otov | ef. H 312 V 36. — ἃ
$ 579 δι "Ay 5voo, 4 59 Ν 490 II
οἵ. Φ 545. — Θ 333 NN 422 δ. ᾿Αλάστωρ!. —
P399 Η 355 Θ 82, δι᾽ Αλέξανδρος, 1' 408 N 766
ὅτον ᾿Α. cf. 352 (ἀϑετ.) Ariston. ὁζον ἀκαίρως
ὁ Μενέλαος τὸν ἐχϑρὸν λέγει sed v. Friedl.
adL — Ζ 8] ᾿Αρετάονα ὁ.} — H 138 δίου
ρηιϑόου. --- ὃ. ᾿Αχιλλεύς [Α4Α 7 292 E 788
Z 414 I 199 209 667 O 68 (ἀϑετ. v. Ariston.
ad 56) P 402 € 92928 305 343 T 40 364 384 Y
160 386 388 Φ 39 67 1$1 359 .Y 102 172 205
326 330 364 455 Ῥ 1386 S28 O 151 180 513 596
sch. D 4 7 ϑεῖος, εὐγενής, ἢ ἀπὸ Διὸς ἔχων
τὸ γένσς, ἔντιμος. cf. sch. L, d» 1838 250 | ó.
"HutàAfa, ποδάρκης 0. A.| A 191 B 688 Z 493
20599 Π 5 * 181 Y 177 413 445 Φ 49 149
965 X 316 Ψ 140 193 333 534 555 828 889 ὦ
668. — A 502 Διομήδεϊ d. |, E 837 846 K
508 4. ózov |. — Ἕκτορι 0. | E211 467 H 42
169 71356 P 710 719 Σ 108 X 390 ὦ 660 cf.
H $5 Ariston. ἡ 4. 0. "E. ó;ov | E 471 601 H
192 I 651 .4 197 327 M 83 Ν 688 Ὁ 9239 583
682 Y 210 428 440 .X 226 393 (ἀάϑετ. v. Ari-
ston. Q 175 390 957, in initio vs. Z 515 O 15
P Ariston. ἡ ὃ. 0. IN 129 X 395 Ψ 24 Q 99
0 5983. — II 571 d. Ἐπειγεύς ]. — Ψ 689
838 439 ὅδ. Ἐπειός |, — A 319 6. Ἐρευϑα-
λίωνα. — π 461 o 508 q 934 y 157 0. Ev-
κατε cf. Anton Rh. Mus. 19, 435. — y 439 6.
Egípoov. — P 705 Θρασυμήδεα ὃ. —
343 δῖε Θοῶτα. — 784 Πυκομήδεα ὃ. |
ἘΞ 8 δῖε Mayor. — ἃ 522 ἡέμνονα ὁ.]
—JN 195 ὅ. τε Πενεσϑεύς} — 4 608 δῖε
Μενοιτιάδη — à 655 ὲέντορα ὃ. -- K 54
510 ἃ 984 Νέστορα 0.|, B 57 Νέστορι
Ὁ} ὁ. Ὀδυσσεύς (οἴ, sch. ABL A 440) A
145 B 541 Γ' 305 811 E 669 679 H 168 I 169
92 923 A 460 11 449 767 (ἀϑετ. v. Ariston.)
"48 141 810 Ψ 759 765 « 196 396 898 8 96
[126 à 980 ε 969 £ 117 127 917 294 322
[31 2930 9 381 494 v 56 63 187 E 4 zx 5 164
δ ὁ 117 v 1 51 141 925 430 437 v 1 92
4.190 y 38 190 z 81 o 1931 424 482; B 97
δῖος, y 48 δίου Ὀδυσσῆος ταλασίφρονος
- ϑείου, πολύτλας ὃ. O.| O 97 I 676
Ψ 729 778 ε 171 354 486 ζ 1 249 $3 1
9 177 329 344 8. 199 446 v 250 353 5 148
7z 90 186 225 258 266 o 980 560 c 90
τ 102 φ 414 χ 191 961 v 11l o 176 232
490 504 537. — Z 916 Οἰνεύς - ὃ. — δ.
6t5c|« 998 y 306 A 461 (ἀϑετ. v. sch.
dso a Dindorfio ad 458 relatum) — V 460
SERO - ὃ. | — Σαρπηδόνα ó.| O 67
ἴϑέτ. v. Ariston. ad 56) Π 638 (ubi Aristar-
hus “Σαρπὴ δόνι δίῳ | v. Nican.) cf. 678. — AK
85 Τυδέὲϊ δ.) — E 16 Ὑψήνορα à.| — q 240
ελοίτιε ὅτε. Q 251 pro 4τον ἀγαυόν
i legerunt ózov 4. v. Ariston. — ad no-
ppellativa virorum accedit Ὁ 618 ói&
£ Priamus, E 663 Σαρπηδόνα ὅτοι £v at-
| ἐξέφερον π. cf. 692, € 48 401 413 o 301
20.333 452 o 183 960 589 q 359 z 162 4.
ὡς | Eumaeus, x 56 o 507 q 80 χ 129
0ogov | cf. 5 3. — c) feminae: B 714 δῖα
ὧν [Ἄλκηστις — Z 160 óP "Avceia |
iton. cf. Jacob Qu. ep. p. 10. — Ἑλένη
9 493 ὃ 305 o 106 ót« γυναικῶν | —
θύκλεία. v 147 ὅτα y. | cf. Bekk. HBl. 127,
— E '0 óia Osz«vo|— y 9266 à. Κλυται-
70107: cf. La Roche HU. 14 — h. 16, 2
Κορωνίς 1 — Πηνελόπεια. « 882 m 414
(902 v 60 φ 42 63 ψ 302 ὅτα y. | P 40
»tió. δίῃ | — d) populi, ^E 451 A4 455
'
δῖος — διοτρειής
311
504 Σ᾽ 241 Y 354 y 116 x 199 δῖοι Az ecot| —
K 499 τ 177 ὃ. vs Πελασγοί sch. V ot
εὐγενέστατοι cf. Bekker MB. 1864, 136, Nae-
gelsb. HTh. 46 n. — e) equi: Θ [185] -1cuz&
τε Ott |v. Ariston. — P 346 ᾿Αρείονα 6. -|
'Adonorov ταχὺν ἵππον. ὃ ix ϑεόφιν γένος
ἦεν 1 οὗ sch. B. — f) fluvii. B 592 Κηφι-
σὸν ὃ. — M 291 à. vs Σχάμανδρος | v. sch.
V. — g) terrae. 7 326 ὃ 318 ν 440 Ἱαχεδαΐί-
μονα ó., in fine vs. ὃ 702 ε 20 o 121. — B 615
v 9758.0 998 ὦ 431 h. Ap. 249 Ἤλιδα ὃ., Δ
686 6 5 Ἤλεδε δίῃ | sch. ABD ϑαυμαστῇ, ἱερᾷ"
ἐν αὐτῇ γὰρ ἐτιμᾶτο Ὀλύμπιος Ζεὺς. — h) urbs.
Β 836 Φ 43 0. ᾿Αρίσβην. — Ὦ h. Merc. 142
Ἰυλλήνης - δῖα χάρηνα. — k) Π 365 h. Cer.
τὸ αἰϑέρος éx dic, t 540 αἰϑέρα δῖαν, ubi
proprie positum est. — 1) ὥλς. ubique in fine
vs. εἰς ἅλα δῖαν A 141 X 76 9.34, ὃ 577 4 9,
& 261, B 152, y 153, O 161 (cf. Ariston. ἡ 8.
0.) 177, Ὁ 923, d» 219, h. 7, 52 cf. Eust. 1010,
32, Goebel Ztft. G. 9, 544. — m) Q 417 ἡ oc-
d. 1240 4 723 Σ᾿ 955 ε 151 806 436 μ 7 π 368
j9 δι} cf. I 662 λ 375 t δῦ, τ 342 ἐύϑρονον
ἠῶ Ó.|— n) μι 104 935 0. Τάρυβδις sch. BQV
φοβερά, παρὰ τὸ doc, non bene. cf. Eust. 1716,
49 δαιμόνιόν τι ὑποβάλλει νοεῖν τὴν Χάρυβ-
δὶν τὸ ὃ. ἐπίϑετον. — 0) E 847 χϑὼν ὃ., Q
532 h. 30, 3 χϑόνα ὃ. cf. Eust. 1364, 1. — cor-
ruptum est ἢ. 7, 55 δῖε κάτωρ v. Baumeist. —
Apoll Lex. 59, 8 ἀπὸ Διὸς τὸ γένος ἔχων, ἢ
γενναῖος, ἀπὸ τῆς τοῦ Διὸς ὑπεροχῆς, ἘΜ.
278, 183 σημαίνει τρία τὸν ἔνδοξον, ὡς τὸ ὃ.
᾿Αχιλλεύς καὶ ὃ. Ὀδυσσεύς, καὶ τὸν μέγαν, ὡς
τὸ εἰς ἅλα ὃ., ἀντὶ τοῦ εἰς ἅλα ϑείαν, ἢ ϑαυ-
μαστήν. σημαίνει δὲ χαὶ τὸν ἀγαϑόν, ὡς ἐν
Ὀδυσσείᾳ ὃ. συβώτης cf. E. Gud. 147, 18. 99,
605, 15, Or. 49, 27. 50, 21. 186, 13, Suid. s. v.
ὅτα ἡ ἔνδοξος καὶ ὅϊος ὃ Z, Hes. ἐνδοξοτάτη,
χαὶ ἀγαϑή. — δῖος" ὁ ἀπὸ Διὸς τὸ γένος ἕλ-
χων, καταχρηστιχῶς δὲ 0 ἀγαϑός, Eust. 91, 94.
1006, 32. 1036, 2, Herod. epim. 5. 275, 14, Lob.
El 2, 60, Nitzsch y 266, Gladstone HSt. ed.
Sehuster p. 283, Krah Phil. 17, 198. [Pollux.
Atóg xov9ot h. 33, 1. 9, Iovis f. Castor et
δτο-τρεφής ab Iove nutritus. a) h. Merc. 533
διοτρεφές Mercurius v. Baumeister. Φ 2923
Σκχάμανδρε δ. — b) viri: ᾿γαμέμνων. o
192 διοτρεφές. — χ 186 ᾿Αγέλαε ὃ. — Ν 497
Αἰσυήταο διοτρεφέος. — P 685 "Avt(207 -
ὃ. cf- Ψ 581 ubi Ariston. ἀϑετ. ὅτε ἀκαίρως
λέγει 0., ὀργιζόμενος αὐτῷ sed v. Friedl, ad
Γ 352. — ᾿Αχιλλεύς. I 229 o 75 Q9 553 635
διοτρεφές compellatur. — 44 819 à. Εὐρύπυλ᾽
ἥρως |. — ἢ. Cer. 181 9. Κελεοῖο]. — P 12
ó 156 991 316 o (4 87 ᾿Ατρείδη Μενέλαε ὃ.,
ὄρχαμε λαῶν |, o 167 Πὲενέλαε à., 0. 4. |, ó 935
᾿Ατρείδη M. à., P238 ὦ πέπον, ὦ M. à., Καὶ 43
ὃ 26 561 δ. ὦ M. |, H 109 P 34 652 679 702
ó 188 M. διοτρεφές, Ψ' 594 ὃ 391 o 155 δεο-
τρεφές, ὃ 44 9. βασιλῆος |. rz: Νέστωρ 4648
653 γεραιὲ ὃ. — Ὀδυσσεὺς z.206 419 διο-
τρεφές. — Πεισίστρατος Nestoris filius. o
199 διοτρεφές. — 4338 Πετεῶο 9. βασιλῆος,
M 355 IH, διοτρεφέος. --- E 464 Q 803 Πριά-
40:0 ὃ. βασιλῆος |. — B 847 Τοοιζήνοιο
ὁ Κεάδοιο | — I 607 Φοῖνιξ, ἄττα γεραιέ,
ὃ. — E 4068 υἱάσι- Πριάμοιο διοτρεφέεσσι. ---
βασιλεύς. B 196 ὅ. βασιλῆος | Ariston. ὅτε
Ζηνόδοτος yo. διοτρεφέων βασιλήων" ἐπὶ δὲ
τὸν ᾿Αγαμέμνονα ἀναφέρεται ὃ λόγος v. Did.,
ὃ 44 ó. βασιλῆος Menelai, B 445 5 27 y 480
512
d. βασιλῆες |, A 176 B 98 9 86 (άϑετ. v. sch.
HM cf. Carnuth ad L) h. 7, 12. δ. βασιλήων |
sch. AD A 176 τῶν σὺν dic γνώμῃ τεϑραμ-
μένων, ἐπεὶ τῆς αὐτοῦ σειρᾶς εἰσιν, ὡς καὶ
᾿Ησίοδός φησιν (Th. 94) cf. sch. B, Naegelsb.,
1; 49 ὃ. βασιλῆας | principes Phaeacum. — Β 660
9. αἰζὴ Gv οἵ, 41 280 ubi v. l. ἀρηεϑόων. Eust.
316, 34 expl. βασιλικῶν ἀνδρῶν v. Gladstone
HSt. ed. Schuster p. 290. — ε 378 ἀνθϑρώ-
ποισι διοτρεφέεσσι ubi non est epitheton com-
mune hominum, sed Phaeaeum, οἱ ἀγχίϑεοι yt-
γάασιν (35). — de acc. v. EM. 435, 41. — Hes.
διοτρεφεῖς" oi ἐν βασιλείᾳ τεϑραμμένοι. διο-
τρεφέων" ἐκ τοῦ Διὸς ἑλχόντων τὸ γένος cf.
Suid, Eust. 199, 20, Naegelsb. II Th. 276, Schu-
ster üb. d. krit. Benutz. p. 23.
δί-πλαξ (ex διπλός accedente suffixo «ez
Schmidt K. Ztft. 16, 430, alii posteriorem par-
tem ad πλέκω referunt) duplicatus. P 243 δέ-
nAcxt δημῷ | sch. V, Friedl. Ariston. cf. ^ 253
— I'126 μέγαν ἱστὸν ἵφαινεν. δίπλακα πορ-
3 : idet Ξ :
φυρέην, Ariston. 7j; δ. 0. παραλέλειπται τὸ zv-
θίον, ἢ χλαῖνα. λέγει δὲ χλαῖναν, Qv ἐστι δι-
πλῆν ἀμφιέσασϑαι cf. Friedl. ad 1. Lehrs. Ar.
193, Eust. 395, 2, sch. BL διπλοΐδα χλαῖναν,
oL δὲ (minus recte) δέμεετον 7. cf. Y 441 ubi
item v. l. μαρμαρέην, v. sch. B et V, τ 941 δί-
nÀex« δῶχα] καλὴν πορφυρέην cf. EM. 978,
48 E. Gud. 147, 33, Hes., Eust. 1154, 30. 1297,
62, Doed. Gl. 164.
δι-πλόος (δειπλό)ος ex δισιλός Schmidt K.
Zft. 16, 480, ex δειπλόεκος expl L. Meyer ib.
τ, 212, ad πέμσιλημε posteriorem. partem refert
Pott ib. 6, 97) duplus. A 184 χλαῖναν - qorri-
χόεσσαν | διπλῆν ἐχταδίην v. sch. D, Apoll.
Lex. 59, 11, cf. τ 226, 4 183 094 ζωστῆρος
ὀχῆες | χρύσειοι σύνεχον καὶ διπλόος ἤντετο
ϑώρης | c£. Ariston. ἡ 9. 6. v. sch. BL, Lehrs
Ar. 122, cf. Y 415. — EM. 978, 43. 46. 53, E.
Gud. 147, 39, Hes, Eust. 497, 24. 934, 36. 979
16, Doed. GI. 164, Lob. El. 2, 64. 113. :
δέσπτυχος (ic, πτύσσω) duplicatus. » 924
δίπτυχον - εὐεργέα λώπην, A 461 (v. Naegclsb.)
B 424 4 361 μηρούς τ᾽ ἐξέταμον κατώ τε κνίσῃ
ἐκάλυψαν | δίπτυχα ποιήσαντες sch. BL. 4 461
ὡς ὑπόβρυχα. ὧν τῷ μὲν ir) ἐπετίϑετο ὁ
κηρός, ϑατέρῳ δὲ τὰ ἄκρα, DL διπλώσαντες
τὴ» χνίσσαν, BL B 424 ᾿Αρίσταρχος (2), cf.
γ 480, v. sch. E y 470. rectius quam pro nceu-
tro plur. (vel pro adverbio) δέπτυχα habetur pro
acc. sg. cum metaplasmo formato. — EM. 278,
506, E. Gud. 147, 36, Hes, Eust. 135, 32. 1477
1 Doed. Gl. 164. j
δίς (ex δείς, skr. dvis, lat. bis Curt. Et. 924
521, Buttm. Lex. 2, 236, L. Meyer K. Ztft. 7,
212) bis. ἐ 491 ὅτε δὴ 0. τόσσον - ἀπῆμεν | ubi
sure causa nonnulli pro δὴ 6. coniecerunt δὴ
αὖτις. — v.l fuit δ᾽ 86 pro τρίς v. La Roche.
item μὲ 105 pro τρίς nonnull scripserunt δές
v. sch. IIQ ad 439 sed cf. Nitzsch ad ἢ. l, La
Roche ad :05. — EM. 297, 7, E. Gud. 147, 50,
Dekk. an. 557, 3. 586, 2. 9492, 21, Eust. 413, 11,
male Doed. Gl. 164. (δέδυμος , δίζυξ, δίχερως
διχλίς, δίπλαξ, διπλόος, δίπτυχος, δίχα et) 6
δισ-ϑανής (δίς, ϑνήσκω) cui bis contingit
mori. (ε 22 δισϑανέες, ὕτε τ᾽ ἄλλοι ἅπαξ ϑνη-
oxovo ἄνθρωποι οἵ. sch. Q, Lob. El. 1, 583)
ct Eust. 1706, 1 "4z02400c00c οἱ sch. B. Im-
proprie positum est, cum Ulixes et socii semel
mortui esse dicantur quod ad inferos descende-
runt. — EM. 279, 10, E. Gud. 585, 12.
δίσελαξ --δίφρος
δισκέω (δίσκος) disco ludo. 9 188 olo (sc, -
δίσχῳ) Φαίηκες ἐδίσχεον ἀλλήλοισιν |. :
díozog (rad. due Curt. Et. 609 Legerlotz K,.
ZAft. 8, 396, ex Jix-oxoc expl. Sonne ib. 15, 82,
ex δέκ)ος Savelsberg ib. 16, 365) discus. Β 774 —
à 626 168 δίσχοισιν τέρποντο x«l αἰγα-
νέῃσιν ἱέντες ' sch. BL. B 714 ὃ. δὲ βαρύς,
ἔστι λίϑος, ὃν ἐρρίπτουν γυμναζόμενοι. .. sch. |
BEHPQT ὁ 626 τροχὸς ἣν ὁ ὃ. λίϑινος ἢ σι
δήρεος ἔχων Ἱμώντα ἐν τῷ μέσῳ, ὃν στρέφον-,
τες ἐδίσκευον, sch. E ἀπὸ τοῦ δίχω τὸ βάλλω.
δίχος καὶ δίσκος cf. BE, 9 186 λάβε 8. | μεί-
Gov καὶ πάχετον, στιβαρώτερον οὐκ ὀλίγον.
περ ] ἢ οἵῳ Φαίηκες ἐδίσκεον sch. EV ὅτι ὁ
ὃ. ἐκ μέσον σχοῖνον εἶχεν, sch. BHQT ὃ 4.
λίϑος ἦν. καὶ ᾿Πρατοσϑένης ἐν Ὀλυμπιονίκαις
ἱστορεῖ, τὸν μὲν σόλον λέγων σιδηροῦν ἢ χαλ-
χοῦν τετρημένον κατὰ τὸ μέσον χαὶ ἔχοντα,
χαλώδιον ἐξημμένον, οὗ ἐχόμενοι βάλλουσιν
οἱ ὀγωνιζόμενοι χτλ. cf. sch. Luc. Anach. 27.
Nitzsch, 9 129 δίσκῳ δ᾽ αὐ πάντων πολὺ φέρ-
τατος ἧεν Ἐλατρεύς, Ῥ 431 ὕσσα δὲ δίσκου,
οὖρα κατωμαδίοιο πέλονται, ὃν v αἰζηὸς ἀφῆ-
ztv cf. sch. B, de syllaba finali ante voc. non.
correpta v. Hoffm. Qu. H. 1, 79. Ci. sch. AV -
iP 826, AD, sch. Eur. Phoen. 640, Herod. epim, -
29, Apoll. Lex. 143, 25, IM. 279, 19, E. ἀπὰς,
147, 48, Or. 41, 5, Suid, Hes., Eust. 344, 2.
1334, 11. 1591, 23, Lob. Khem. 38. (δισχέω et).
δίσκουρα (δίσκος, oGoor) terminus qui di
iactu comprehenditur. 4/523 τὰ πρῶτα καὶ εἶ
δ. λέλειπτο | cf. Herod. et Ariston. — Apo
Lex. 59, 13 δίσκου ὅρια, ὅσον ἄν τις βάλι
δίσχον cf. Hes., Geppert Urspr. 2, 72.
Oto (varia congerit Benf. 2, 68, non be
cum δαμάω componit Doed. Gl. 157) quaer
scrutor. II 747 τήϑεα διφρῶν | sch. V ψηλαφῶν,
cf. EM. 279, 45, E. Gud. 148, 1, Or. 46, 1
Suid., Hes. 3
δέφρος (volgo ex δίφορος vel δίφερος ortur
putatur Benf. 2, 107, Pott EF. 2! 114, D
(1. 2483, Christ. Lautl. 41, cum διφϑέρα ὦ
haerere putat Grashof Fuhrw. p. 15, ad óeig,
)giz variam radicis dov formam refert Ahre
“ρῦς p. 27. de forma δίφροιο cf. Leskien δι
95, 1 sq.) 1) solum capsi, ipse capsus currus, i
posterior pars currus superposita rotis et
bus. E 854 ὡσεν ὑπὲκ δίφροιο, y A81 ἂν - πε-
φικαλλέα βήσετο ὅς, | cf. [' 262 312 O 44 IN 26
ἑοῦ δ᾽ ἐπεβήσετο ὃ. cf. “ἃ 322, E 364 ἐς,
ἔβαινε cf. 8981 II 657 .X 399, y 488, Ψ
ἂν δ᾽ ἔβαν ἐς δίφρους, Ψ 132 ἂν δ᾽ ἔβαν.
δίφροισι παραιβάται ἡνίοχοί τε] quem vs.
suspicionem vocat Geppert Urspr. 2, 95, Gi
hof Fuhrw. 17 n. 12, cf. Hoffmann Z. f. oe
G. 1861, 540, .1 359 Zw ἐς δίφρον ὀρούσι
cf. 748, .1 978 899 P 130 ἐς à. δ᾽ &rópo
— I 310 ἐς à. ἄρνας 9évo, P 540 ἐς ὁ.
ἔναρα - | θϑῆχκ᾽, ξ 980 ἐς 0. δέ μ᾽ ἔσας
οἴχαδε, οἵ, N 657 v. Grashof p. 17, — P
δίφρῳ ἐφεσταότος, Grashof p. ló n 11 δίφρου
scribit, «P 370 ἐλατῆρες | ἕστασαν ἐν δίφροισι
42 ΤΟΙ ἑσταύτ᾽ ἐν δίρρῳ, II 402) ἐυξέστ'
ὅδ. ] ἧστο ἀλείς, cf. E 160 “4 108 127, E
P 464 οἷον 20r9^ ἱερῷ ἐνὲ ὃ. | cf. sch. B et
Naegelsb. HTh. 47, Grashof 20 n. 17, 7^
χλινϑῆναι ἐυπλέκτῳ dvi ὃ. | v. 1. ἐυξέστῳ
ó. Platonis, ἐυξέστου ἐπὶ δίφρου Xenophom
— Ὁ 115 £x δίφροιο γέρων λαοῖσι μετηῦ.
4 130 ἐκ δίφρου γουναζέσϑην |, —
χαταβήσεο δίφρου |, cf, Θ 320 II 497 Y
bh. Ap. P. 55, E 585 Ν 399 εὐεργέος ἔχπεσε à. |
cf. Π 743, Z 42 Ψ 394 £x δίφροιο παρὰ τρο.
χὸν ἐξεκυλίσϑη |, E 20 ᾿ἀπόρουσε λιπὼν περι-
χαλλέα δ. 1, Θ᾽ 403 αὐτὰς δ᾽ ἐκ δίφρου βαλέω,
χατὰ 9? ἕρματα ἄξω ] cf 417 E 39, II 409
ἕλχ᾽ éx δίφροιο χεχηνότα δουρί, X 998 βοέου c
δ᾽ ἐξῆπτεν ἱμάντας, Ι ἐκ δίφροιο, δ᾽ ἔδησε,
χάρη δ᾽ ἕλκεσθαι ἔασεν |, «ὁ 15 Ἕχτορα δ᾽
ἕλχεσθϑαι δησέύσκετο δίφρου ὄπισϑεν ex quibus
locis falso nonnulli concluserunt, capsos altissi-
mos fuisse, sed v. 379 δίφρου ἐπιβησομέ-
| vocor ἐϊκτην | cf. Grashof 14 n. 17, — «{δ85
Y 500 ἄντυγες αἱ negl δίφρον, K 501 οὐ uc-
στιγὰ - | ποικίλου ἐκ δίφροιο νοήσατο χερσὶν
ἐλέσϑαι |, quem vs. propter adi. zxo:z. sine causa
| vituperat Duentz. Phil. 12, 59, E 727 δίφρος
| dB χρυσέοισι καὶ ἀργυρέοισιν ἱμᾶσιν | ἐντέτα-
ται cf. sch. AB, currus deorum, cuius parietes
loris argenteis aureisque contexti sunt v. Gras-
hof 18 n. 15, 1 395 κατὰ δ᾽ ἡνία τεῖναν ὀπίσσω |
χολλητὸν ποτὶ Ó., Ρ 408 στῆ δ᾽ ὑπιϑεν δίφροιο,
AN 892 II 485 πρόσϑ᾽ ἵππων χαὶ δίφρου κεῖτο
τανυσϑείς, II 819 δίφροι δ᾽ ἀνεκυμβαλίαζον,,
T 436 ,ϑίφρους “ἀνστρέψειαν ξυπλεχέας, 44 486
ὄφρ᾽ ἴτυν πυκάσῃ περιχαλλέϊ ὁ. κ es δί-
qoov ἑλὼν, ὅϑε ποικίλα τεύχε’ ἔχειτο, | ῥυ-
μοῦ ἐξερύοι ἢ ἢ ἐκφέροι ὑψόσ' ἀείρας} cf. Ari-
ston. — b) totus currus, exceptis equis E 193
ἕνδεκα ὃ. | καλοὶ πρωτοπαγεῖς νεοτευχέες"
ἐμφὲ δὲ πέπλοι | πέπτανται, P 436 πε ἐκαλλέα
διέχοντες | ἅπποὺ, Καὶ 305 δώσω γὰρ δίφρον...,
ὃ 590 τρεῖς ἵππους καὶ ὃ. ἐύξοον, cf. y 394,
.Sch. E, ἢ. Ap. P. 60 δίφρον δὲ ἀεοῦ, ; γ 369
οὔτον - Ἰπέμψον σὺν δίφρῳ τε zal viri: δὸς
δέ οἱ ἵππους |. — €) eurrus cum equis, locis
Jetiam alis de causis suspectis 41 398 ξλέτην
hppor..., quod aliter explicat Grashof 19
n. 16, et ἡ 748 πεντήκοντα δ᾽ ἕλον δίφρους,
δύο d ἀμφὶς “αβτὸν d φῶτες ὀδὰξ ἕλον οὖ-
δας οἵ Grashof 1. - 2) sella satis humilis
Jareu s. E ταί τος carens. Z 354 ἕζεο τῷδ᾽
Jmi δ. |, D 424 δίφρον ἑλοῦσα - Ἀφροδίτη |
Zenod. mutavit v. Áriston., OQ 578 χὰδ δ᾽ ἐπὶ
δίφρου εἷσαν cf sch. V. de ultima non cor-
irepta cf. Hoffm. Qu. H. 1. 19, δ τιῖ δίφρῳ
gereso, q 943 392 ἕζετ’ ἔπειτ᾽ ἐπὶ δίφψον
' οὗ h. Cer. 198, τ 506 ἀσσοτέρω πυρὸς
ro Un cf. o 330 ἕλε. δι} κείμενον, τ 97
| pepe δὴ ὃ. Pa χῶας ἐπ᾿ αὐτοῦ | sch. B, οὐ
Ὡρόνον, ἀλλ᾽ εὐτελὲς ὑποπόδιον, cf. z 101 ὁ.
ἐύξεστον, φ 177, 182, o 602 ἐυξέστου ἐπὶ δ.
Mb ἐπὶ ϑρόνου v. La Roche, cf. ὦ 408 -
Kayser, Grashof 15 n. 10, v 359 ὁ. ἀεικέλιον
ναταϑεὶς ὀλίγην τὲ τράπεζαν |,,v 887 περε-
αλλέα ὅδ. |, «p 490 αὐἰτόϑεν ἐκ δίφροιο χαϑή-
περοὸς unde apparet, δίφρον satis humilem
[uisse. — Apoll. Lex. 59, 15, EM. 279, 30, E.
pud. 148. 21. 23, Or. 44, 3, Suid., Hes., Poll.
Du. 7, 112. 10, 47, Eust. 412, 42. 617, 5. 806,
d 1482, 6, Rumpf Beitr. z. hom. Worterkl.
. 20, Friedreich Real. 314, Grashof Fuhrw.
. 14 sq. (ἐπιδίφριος, ἐπιδιφριάς).
j dixe (ex δείχα cf. skr. dvidhà Bopp V. Gr.
?, 101, L. Meyer K. Z. 7, 212 Schmidt. ib. 16,
6, Curt. Et. 224) dupliciter, bipertito. 1) o 412
ὕω πόλιες, δίχα δέ σφισι πάντα δέδασται |,
308 δίχα πάντας - ἑταίρους | ἠρίϑμεον. —
ἢ transl. Σ 510 d. δέ σφισιν ηνδανε βουλὴ
95. .., v. sch. B, cf. γ 150, Y 32 ὃ. 9v-
v ἔχοντες T. A 386 9. δέ σφιν ἐνὲ φρεσὶ
υμὸς ἄητο |, cf, π. 79 0. ϑυμὸς ἐνὶ φρεσὶ
δίχα -- διώχω
313
» μερμηρίξζει, | ἢ ἢ - ἦ͵ cf. sch. M, cf. X 338, τ 524
ἐμοὶ δ. ϑυμὸς ὀρώρεται ἔνϑα χαὶ ἔνϑα Ι ηὲ--
lj». Y 127 οὔτε ποτ᾽ εἰν ἀγορῇ δίχ᾽ ἐβάζομεν
οὔτ᾽ ἐνὶ βουλῇ | sch. BE οὐχ ἐδιχονοοῦμεν. --
Apoll Lex. 59, 17 διχῶς, εἰς δύο cf. ἘΜ. 279,
51. 769, 38, E. Gud. 148, 5. 585, 48, Hes. Lex.
Seg. 36, 23, Eust. 80, 1. 1385, n5: (διχόμηνος et)
Suc 94 (ex δίχα Curt. Et. 224, Benf. K. Ztft.
2, 220. Schmidt ib. 16, 436) dupliciter. 1) α 9€
Αἰϑίοπας, τοὶ d. δεδαίαται - | οἱ μὲν - οἱ δ᾽.
cf. sch. E et HPQV, sch. M, Nitzsch. — 2) transl.
II 485 6. δέ μοι χραδίη μέμονε φρεσὶν δρμαί-
νοντι] ἢ - ἡ, h. 29, 4 d. τοι, — τιμὴν ἐδάσαντο,]
ἵππων τε ὁμητῆρ᾽ ἔμεναι σωτῆρά τε νηῶν |.
EM. 979, 53, Eust. 1385, 28. 55. (διχϑάδιος).
διχϑᾶ-διος duplex. Κῆρες 141]. Adv.
δαϊζόμενος -| διχϑάδι᾽ ἘΞ ΟἿΣ
διχότμηνος in medio mense lucens i. e. plena.
h. 32, 11 Σελήνη - 0. cf. EM. 279, 57.
Óóüpe (ad skr. pipàsà refert Bopp Gl. 240 cf.
Pott EF? 2, 345, L. Meyer M Gr. 2, 415, Mi-
steli K. Zt. 17, 174, Benf. 2, 271) sitis. .X 2
ἀκέοντό τε δίψαν ]; cf. sch. A, T 166 d. τε χαὶ
λιμός, Φ 541 δίψῃ χαρχαλέοι, 44 649 πίνοντ᾽
ἀφέτην πολυχαγχέα 0. --- EM. 279, pn E. Gud.
148, 25, Poll. On. 6, 3l, Eust. 188, 3 . (τολυ-
δίψιος et)
διψάω (de « producto v. Bekk. HBl. 47, 12,
Curt. St. 3, 387) sitio. 4 584 στεῦτο δὲ διψάων,
&9sr. cf. sch. B et E ad L, Ariston. B 597,
Lehrs Ar. 99. — EM. 202 SUA Suid., Hes., Eust.
1701, 99.
δέω (v. δίεμαι. ipf. δίον, δίες v. l., δίε, Doed.
oef. Red. p. 340 pro aor. "habet) 1) fngio X 351
τρὶς περὶ ἄστυ - dior Ariston. ἡ δ. 0. δίον τὸ
ἐδιώχϑην cf. Herod. Σ᾽ 584, Apoll. Lex. 59, 7,
Ies., Did. γράφεται καὶ δίες, χαὶ οὕτως εἶχον
«t χαριέστεραι, rec. Bekk. sed v. Hoffmann Il.
d» et X p. 305, — 2) timeo. 1 433 41 557 περὲ
γὰρ die νηυσὶν ᾿Αχαιῶν l cf. Ariston. et Hofim.
Unters. 4, 9, P 666 περὲ γὰρ δίε μή - λίποιεν,
E 566 π. y. ὁ. ποιμένι λαῶν, } μή τι πάϑοι,
4 96 π. y. &. μή ἐλάσειεν. EM. 273, 9, E.
Gud. 145, 47, Hes. ceterum ef, s. v. ᾿δέεκαι.
δι-ωϑέω disicio. d^ 944 χρημνὸν. ἅπαντα
διῶσεν (πτελέη) Herod. προπερισπαστέον LAS
sch. Β διέλυσε, Hes. χατέβαλε.
δεώκω (ἃ di, djà radice, Curt. Et. .608, cun
lat. iacio componit Corssen Ausspr.? 1, 214.
907. Act. pr. διώχω, τεις, -&t, Opt. -or, inf.
| τέμεναι, o 278, -έμεν, -ev, ptc. διώχων, -όντες,
ipf. ἐδέωχε, δίωκε, διώχετον (pro ἐδιωκέτην)
hk 964 Ariston. ἡ δ᾽ à. τὸ ὃ. σημαίνει διώκου-
σιν, οὐ τὸ Sim ὡς ᾿Ερατοσϑένης φησίν.
sed ef. Friedl. p. 4, sch. AD ad Ll, Apoll. pron.
140 A, Cramer ες 0. 1, 397, EM. 580, 28, Hes.,
Friedlaend. Phil. 6, 669. — med. et pass. prs.
p διωχόμενον, δι ΚΟ ευὴς ipf. διώχετο)
1) a) persequor. E 672 Διὸς υἱόν - διώχοι |,
Kk 364 ὡς τὸν - | λαοῦ ἀποτμήξαν τε διώχετον
ἐμμενὲς αἰεί |, Φ 8 ἔνϑα διατμήξας τοὺς μὲν
πεδίον δὲ δίωκεν Ι πρὸς πόλιν, X 8 μὲ - πο-
σὶν τ. διώκεις |, Y 108 δίωχε δέ μιν | χαρπα-
λίμως v. Ariston., X 118 ἕ δ. ᾿Αχιλλεύς 1 ἄστυ
πέρι, Πριάμοιο ποσὶν τ. διώχει |, AN 64 (ρηξ)-!
ὁρμήσῃ πεδίοιο διώκειν ὄρνεον ὥλλο | ubi πε-
δίοιο cum 9. iungendum, cf. Ariston, Delbrück
Abl. Loc. Instr. p. 54, Hentze Phil, 98, 508. —
med. Φ 602 τὸν πεδίοιο διώκετο, — pass. .Y
168 ἄνδρα διωχόμενον περὶὲ τεῖχος. --- b) transl.
expeto P 75 ϑέεις ὠκίχητα διώκων, ἵππους
814
Αἰακίδαο v. ANican. — c) propello, Diu c 409
dixo δ᾽ ov τιν᾽ cf. Geppert Urspr. 2, 151, —
med. σ 8 Ὀδυσῆα duos TO oio δόμοιο 'sch. BH
παϑητιχὸν ἀντὶ ἐνεργητικοῦ, de ipf. v. Eust.
1834, 43, La Roche Ztft. f. oestr. G. 15, 557. —
d) agito. Θ᾽ 439 Ἴδηϑεν - ἅρμα καὶ t. | Οὔλυμ-
πον δὲ δίωκε cf. Ariston. ἢ ὅ. ὅ. sch. BL, h.
9. 4 ῥίμφα διὰ SHE - ἅρμα διώκχει Ϊ ἐς
Κλάρον, — pass. v 162 νηῦς | δίμφα διωχο-
μένη. — e) consequi significare videtur eontra
Homeri usum in vss. ab Aristarcho iure damna-
tis .Y 199 200 ὡς 4d ev ὀνείρῳ οὐ δύναται
e διώκειν, | οὔτ᾽ ἄρ᾽ ὃ τὸν δύναται
ὑποφεύγειν, οὔϑ᾽ ὃ διώκειν |. Ariston.
2) abs. a) persequor. Εἰ 65 τόν - χατέμαρπτε
διώχων | ef. II 598, K 859 διώκειν. v. 1. διω-
Ζέμεν v. La, Roche" HT. 340, cf. Ariston. ἡ 8.
ὅτι, et 854 7] ὃ. 6. “τὸ μὲν ἐπιδραμεῖν τίϑησιν,
ὅτε οὐ γινώσκει ὃ διωκόμενος, ὅτε δὲ γινώ-
σχει, διώχειν x«l διῶξαι. P 468 οὐχ ἥρει φῶ-
τες, ὕτε σεύαιτο διώκειν |, c£. Φ 601 X 930,
o 218, Χ 157 ὄπισϑε ,διώκων |— Ε 2556 107
πεδίοιο | χραιπνὰ Πα ἔνϑα καὶ ἔνϑα διωχέ-
μεν ἠδὲ φέϊ ϑεσθϑαι |, O 339 χύων - ποσὶν τα-
χέεσσι διώκων ] v. 1 πεποιϑώς, praet. v. UM
ABLV cf Kayser de interpol Hom. p.
b) agito. ε 332 δεώζχειν | (σχεδίην). — acc. uf
pletur, ut sit invehi, cursu concitato ferri με 82
ῥίμφα διώκοντες celeriter agitantes sc. navem,
l e. celeriter nave vecti. — P 924 ἐδίωκεν |
agitabat sc. equos, i. e. celeriter curru invectus
est cf. 344 παρεξελάσῃσϑα διώκων, 499 ηλϑε
δι, cf. 547. — h. Merc. 350 ἐδίωκε διὰ ψαμα-
ϑώδεα χῶρον | est ERN pep ferebatur,
currebat per. — EM. 26, E. Gud. 590, e
Suid., Hes., Eust. 722, em e a7. 1268,
1187, 52, Doed. GI. 178, La Roche Hst. ΠΩ
Buttm. Lex. 1, 307. 960. (loz5, ἐωχμός, πα-
λέωξιςον.
Διώνη, δῖα ϑεάων} E 381, 370, lh. Ap. D.
93, irri mater per Iovem. (δέω, sio Unger
Philol. 4 p. 396; ὅτα Welcker Gótterl. I 859
Hartg. Rel. III 99; Διός Lob. path. pr. p. 22). —
«Ἱιώνόσος cf. Διόνυσος.
Δεώρης" Aucovyzsiónc - κρατερός 4.| B 633,
Epeorum dux; “ιώρεα Peiroos occidit E 517. —
2) Αὐτομέδων, Διώρεος υἱός Ρ 429. 414.
ὁμῆσες (δάμε- viu) domitura. P 476 ἵππων
ἀϑανάτων ἐχέμεν δμῆσίν τε μένος τε |. Suid.
δάμασις cf. Hes., Doed. Gl. 363.
duxtstoc (ὁμητήρ L. Meyer V. Gr. 2, 342)
domitrix. X 959 »ὺξ δ. ϑεῶν - καὶ ἀνδρῶν |
v. sch. BL, Did. οὕτως ἐν ἁπάσαις δμήτειρα.
᾿Αριστοφάνης zal Ζηνόδοτος μήτειρα. ἘΜ. 345,
Or. 44, 9, Hes.
"dieto. (depo) domitor.
δμητὴῆρ᾽ ἔμεναι Neptunum. (δμήτειρα et) E
Δμήτωρ" “μήτορι Ἰασίδῃ, ὃς Αύπρου ἐφι
ἄνασσεν | o 443, tyrannus ab Ulixe fictus.
euo (ex éuozé Allen Curt. St. 3, RA
jen. gen. óto tov, óuocv x 191 c£. Lob. 'EL 2
96, de ; subscr. v. Choerob. dict. 452, 2, Bekk.
an. 1257, Cramer an. O. IV, 315, 18, "Ahrens
Phil. 6, 1 sq., La Roche HT. 226, HU. 116, TZ.
11) serva, ancilla. Z 376 :P 550 δμῳαί, ὅ 813
à. Ὀδυ σσῆος, B 415 ἄλλαι 0., o 34 ἄλλαι | ὃ.
Ὀδυσσῆος, Z £y 99 4. τε καὶ αὐτή, Nausicaa, 0 461
d. καὶ m. μήτηρ , 9 719 ó. μινύριζον, πᾶσαι,
ὅσαι κατὰ δώματ᾽ ἔσαν, νέαι ἠδὲ παλαιαὶ b
X98 0., ἃς ᾿Ἀχιλεὺς ληίσσατο, v 121 μή vic
μοι ὁμῳῶν νεμεσήσεται,) ἠὲ σύ γ᾽ αὐτή | sch.
h. 92, 5 ἵππων τε
«Ζιώνη --- ὅμώς
2. τ᾽ ἔργα διδάξαμεν ἐργάζεσϑαι, Ϊ εἴριά τε
Η ὁ. σὺν τῷ 6 καὶ περισπωμένως, ϑηλυχὸν.
γάρ ἐστιν. οὕτως Ἀρίσταρχος καὶ Hoocumim
« 435 e “μάλιστα ὅμῳαων φιλέεσκε Euryclea,
0 95 ὃ. ἣἥ τίς τοι ἀρίστη φαίνεται εἶναι | χΑΑΙ
458 484 δμῳάς τ 45 ὅ. καὶ μητέρα σὴν d
ϑίζω, v 60 9. λευχώλενοι, τ 82 μετὰ ὁμφῇσι,,
φ 132 6. δ᾽ ἐν μεγάροισιν ἀνώγετε EU
ἐλέσϑαι!!, τ 154 διὰ 2. κύνας οὐκ ἀλεγούσας,
v 147 δμφῇσιν ἐκέκλετο - | Εὐρύκλει᾽, t 80
ὃ. δέ οἱ εἴατ᾽ ὄπισϑεν | (Δρήτῃ), Z 875 μετὰ ᾿
δὲ δμφῇσιν ἔειπεν | cf. 9 433 o 498, zx I
μέσῃσι μετὰ ὃ. ἔειπεν, X 449 ὃ. ἐυπλοκάμοισ 2
μετηύδα Ι, « 147 σῖτον δὲ ὃ. “παρενήνεον i
κανέοισιν ἧι ὦ. 199 τῇ δὲ παρ᾽ ἀμβροσί v ὅ.
zal νέχταρ ἔϑηκαν |, y A98 εἴπατε δ᾽ εἴσω |
ὁμῳῇσιν - δαῖτα πένεσθαι |, cf. o 98 ἀλόχῳ
ἠδὲ ὅ.. 5 ὃ 682 ὃ. Ὀδυσσῆος -| “ἔργων παῦύ
σασϑαι, ῷ Q 587, ὃ 49 9 454 o 88 τὸν (rovc) - δι.
λοῦσαν" καὶ χρῖσαν ἐλαίῳ |, cf. Ὁ 582, I θ8ξ
ὄμφῇσι χέλευσεν | Φοίνικι στορέσαι πυχινὸ
λέχος, cf. “ὁ 643, δ᾽ 296, v 319, σ 311 ἀμοιβης
δὶς δ᾽ ἀνέφαινον | ὃ. Ὀδυσσῆος, v 129. αἵ ^
ἄλλαι d. κατὰ δώματα za Ὀδυσοῆος | J &ypc
μεναι ἀνέκαιον ἐπ᾿ ἐσχάρῃ - πῦρ], τ 35 6. δ
οὐχ εἴας προβλωσχέμεν, αἵ χεν ἔφαινον bz
ταὶ δ᾽ ἐφόρεον $., t 526 πάντα πολάςαήα |
χτῆσιν ἐμὴν δμῳάς TE V. 1. δμῶας. — accedit.
γυνή o 505 ὡς ἀγόρευε μετὰ ὃ. γυναιξίν
1 417 λαϑὼν φύλακάς τὸ ἄνδρας ὃ. τε γυναῖ
zac |, Z 838 Ἑλένη μετ᾽ ἄρα ὃ. γυναιξίν] Dr
καὶ ἀμφιπόλοισιν περικλυτὰ ἔργα, κέλευεν.
χ 886 γυναικῶν | ὁμφάων, - 66. ὃ. ἅμ᾽ ἔπεμ:
γυναῖκας |. y 421 οὐδέ ξ μήτηρ σημαίνει
εἴασεν ἐπὶ ὅ. γυναιξίν |, χ 422 πεντήχο;
τοί σιν &vl μεγάροισι γυναῖχες | ὅ., τὰς
I
νειν καὶ δουλοσύ γὴν ἀνέχεσϑαι |, η 108 π. δὲ!
οἱ ὃ. κατὰ δῶμα γυναῖχες | et μὲν dAetoe bow, "σ
αύλῃς ἔπι μήλοπα καρπόν, ] αἵ δ᾽ ἱστοὺς 1
ὑφόωσι καὶ ἡλάχατα στρωφῶσιν |, z 81 ὅ.
γυναιξὶν παρευνάξεσϑε βιαίως}, z 108 v 81
P τὲ γυναῖκας ῥυστάζοντας, τ 490 ἄλλας ὃ. ἐ
μεγάροισιν ἐμοῖς χτείναιμι γι.
89. E. Gud. 149, 4, Hes., Eust. 644, 57. 765, 1
Doed. Gl. 364.
δμώς (ocu, δάμνημι Curt. Et. 2918. de
centu gen. pl δμώων v. Bekker an. 1005, !
Lehrs Ar. 953, La Roche HT. 402, dat.
ὁμώεσσι, δμωσίν 9 389) servus. ὦ 957
duds εἷς ἀνδρῶν, — o 492 τ 18 ἤσαν δέ,
δμῶες μάλα μυρίοι, T 333 ἡ 225 χτῆσιν ἕ ἐμ
ὁμῶάς τε Did. T 888 οὕτως Ὑβ ΚΕ ὁμῶς
ἔξω τοῦ εν. sch. B, cf. ἡ 995 ubi Herod.
χῶς δμῳάς καὶ ὁμῶας, ó. 644 ᾿Ιϑάκης ἐξαΐ
τοι, ἢ &ol αὐτοῦ | ϑῆτές τε óudéc τε cf. 5
BEPQ, ϑῆτες λέγονται οἵ ἐλεύϑεροι μέν, d
σϑῷ δὲ δουλεῦ οντες, δμῶες δὲ αὐτοὶ od
Aot, παρὰ τὸ δεδμῆσθϑαι, 0 ἐστιν ὑποτετά;
cf. Eust. 1246, 11, « 398 δμώων, οὕς μοι
σατο - Ὅδυ υσσεύς , t 206 οὐδέ Tuc αὐτόν 15
ὁμώων otv ἀμφιπόλων, 1 431 ἀσπάσιος n τ
δέσσιν ἐδὲ διεασεν ἐμοῖσιν | οἴκαδ᾽ ἐλε
σϑαι, o 389 δμωσὶν Ὀδυσσῆος, ξ 69 τοὶ dui
ἐφοπλ ἰσσουσιν ἀπήνην, 4 190 χεῖμα μὲν εὖ!
ὅϑι ὃ. ἐνὶ οἴκῳ, | v χόνι ἀγχε πυρός, ὁ 376 ὅ. ;
τέουσιν | ἀντία δεσποίνης φάσϑαι ..., 0 99€
Ὀδυσσῆος τέμενος μέγα κοπρήσοντες he
τὸν δὲ γυναῖχες ἀκηδέες οὐ κομέουσιν | d. j
5 59 ἡ γὰρ ὁμώων Diem ἐστίν. Ι αἰεὶ δειδιότι
ὅτ᾽ ἐπισρατέωσιν ἃ ἄνακτες | οἱ νέοι. zc 140 ἡ
δμώων τ᾽ ἐνὶ oizo | πῖνε καὶ ἦσϑ᾽, o 402
αλλον] δμώων, οἱ κατὰ δώματ᾽ Ὀδυσσῆος cf.
g 417 v 395, v 398 λοετροχόῳ - ἠέ τῳ ἄλλῳ!
δμώων, ξ 80 ἔσϑιε -τά τε δμώεσσι πάρεστιν,
χοίρε᾽, o 379 φέρεσθαι |, oi& τε ϑυμὸν αἰεὶ
διμώεσσιν ἑαίνει |, v. 1. ἐνὲ στήϑεσσιν ἐ, v. La
Roche, ξ 399 ὁμῶας ἐπισσεύας βαλέειν - κατὰ
πέτρης), 5 71 δμώεσσιν ἐκέκλετο, τοὶ δ᾽ ἐπί-
ϑοντο |, φ 210 σφῶιν ἐελδομένοισιν ἱκάνω |
οἴοισιν μώων, ὦ 293 οὐδ᾽ εὑρεν 4oAtov - |
οὐδέ τινα δμώων, ὃ. 736 Δολίον - | duc ἐμόν,
ὅν μοι ἔδωχε πατήρ - δεῦρο κιούσῃ |, Eumaeus
et Philoetius o 244 ἐς δ᾽ ἄρα x«l τὼ δμῶε
ἴτην - Ὀδυσῆος |, x 114 τὼ δμῶε δυέσϑην
τεύχει, ὦ 919 δμώεσσιν ἀρήια τεύχε᾽ ἔδω-
χεν), ὦ 913 δ, x«l υἱέϊ μῦϑον ἔειπεν, --- πὶ 305
aul κέ τεὺ δμώων ἀνδρῶν ἔτι πειρηϑεῖμεν
Herod. ὁ δὲ σχαλωνίτης ἐτεοδμώων, τῶν
ἀγαϑῶν ϑεραπόντων v. La Roche, ὦ 210
δμῶες ἀναγκαῖοι. τοί οἱ φίλα ἐργάζοντο | cf.
sch. QV. — Apoll. Lex. 59, 19, EM. 9281, 10.
770, 28, E. Gud. 149, 5, Suid., Hes, Eust. 1336,
9. 1624, 28. Lob. Prol. 29 n. 90, El. 1, 302,
Retzlaff Synon. 1, 14, Geppert Urspr. 1, 382.
386, Doed. Gl. 364, Schmidt quae fuerit servo-
"um conditio temp. Hom. Meiel 1867. (διιῳφή,
ἡποδμώς).
ὁνοπαλέίζω 1) capio, occido. 4 472 ἀνὴρ
y ἄνδρ᾽ ἐδνοπάλιζεν | sch. A óovo, δονοπίζω,
λεονασμὸς δονοπαλίζω, καὶ συγκοπὴ óvona-
ἰέζω, V σημαίνει δὲ κατέβαλλεν (afferens ξ 512),
L| ἐδόνει" ἔπαλλεν᾽ ἢ ἐδόνει τὰς παλάμας,
M. 981, 18 διὰ χειρὸς εἶχεν, ἢ ἀνήρει, ἐφό-
εὔεν, Hes. ἀνήρει, ἀνέτρεπεν, ἐφόνευεν,
σχύλευεν, ἐχακοποίει, ἐτίνασσεν, εἷλκεν, et
. Y. δνοπάλιζεν᾽ διὰ τῶν χειρῶν ἐδόνει χαὶ
vet ἀναιρῶν cf. Eust. 500, 9. — 9) induo.
[012 ἠῶϑέν γε τὰ σὰ ῥάχεα δνοπαλίξεις | sch.
I ἀντὶ τοῦ ἀμφιέσεις, συρράψεις... BQ δεὰ χει-
a» ἕξεις ..., Apoll. Lex. 59, 91 ἐχτινάξεις
IM. 1. οἱ διὰ χειρὸς ἕξεις, ἀμφιέσῃ, συρρά-
PELG. 1| περιτινάξεις, περιστρέψεις cf. E. Gud.
49. 9, Suid., Hes., Eust. 437, 13. 1770, 57. —
M. 981, 18 εἔρηται παρὰ τὸ δονεῖν καὶ τὰς
ταλάμας, δονοπαλίξαι καὶ ἐν συγκοπῇ ὃν. ἢ
ταρὰ τὸ ovo καὶ πάλλω δνοπαλίζω ἐπὸ τῶν
ὕο ὁμοιοήμων. Lob. Prol. 29. El. 1, 182. 996
b adi. quodam δνόπαλος 5. δνοπαλής ducit,
uod ex δόνος et πάλλω compositum putat cf.
Zpoed. Gl. 2373. 2491, Rumpf JJb. 73, 268 refert
ἃ óvow v. Hes. ut sit stirps Óv£z, quam com-
onit cum skr. nabh, primariam significationem
atuit involvendi, unde prodeat altera perdendi,
oidendi: Duentz. K. Ztft. 14, 910 δνοπαλο
ürpem ad óvez radicem refert quae capiendi s.
Eu sensum habeat.
᾿ὁνοφερός (δνόφος, γνόφος, κνέφας Curt.
jt. 487. ps cf. DNA LOS 2, 990. Savelsb.
᾿ελάνυδρος | ἥ - δ. χέει (909 sch. BV μέλαν,
- Goebel Ztft. f£. G. 18, 627, v 269 νὺξ δὲ μάλα
| Χατεχ᾽ οὐρανόν, o 50 νύχτα διὰ ὃ, — EM.
1, 14 τὸ μέλαν καὶ σκοτεινόν cf. E. Gud. 149,
, Or. 43, 7, Apoll. Lex. 59, 90, Suid., Hes.,
Just. 116, 15. 733, 38, 1041, 38, Doed. GL. 2245.
δοάσσατο (ad διε rad., cf. óocv, refert Curt.
.922. 520. 568 cf. Legerlotz K. Ztft. 7, 310,
Ehoenberg Gr. comp. 15, ἃ dozóc, unde δοιός,
jit Valeken. ad Ammon. 67, conprobat Sa-
"sb. Dis. p. 20, inprobat Buttm. Lex. 2, 90.
δοάσσεται :P 339) videbatur. praeter 339
ἸΞ «v vot πλήμνη yt δοάσσεται ἄχρον ixé-
MEAM
δνογεαλίζω — δοχέω
315
o9«t | κύχλου sch. B φαντἀσϑῇ, νομισϑῇ, ubi-
que legitur ὧδε δέ (ὡς ἄρα) ot (uot) φρονέοντι
ὃ. κέρδιον εἶναι, sequente a) inf. N 458 X 93
5 145 .x 153 e 93 7 338 ὦ 239; b) sententia
primaria ἀσυνδέτως ε 474 (sch. B ἔδοξε) o 204;
— c) II 652 ὄφρ᾽ góc ϑεράπων - AyiAgos |
ἐξαῦτις Τρῶας - ὦσαιτο προτὶ ἄστυ. — sch.
BQ κα 48 χυρίως δοάσασϑαι τὸ δυοῖν ἑλέσθαι
ϑάτερον. ἔστι δὲ ἡ λέξις κατὰ τοὺς παλαιοὺς
οὐ μόνον dvtl τοῦ ἔδοξεν, ἀλλὰ καὶ ἀντὶ τοῦ
ῃρέϑη, προεχρίϑη, cf. IEM. 981, 80. 40, Zonar.
561, E. Gud. 55, 35. 149, 21, Hes., Eust. 942,
1. 5. 1165, 20. í
δοιή (ex δειή v. δοιοί) dubitatio. 1 230 ἐν
δοιῇ δὲ σαωσέμεν ἢ ἀπολέσϑαι 1 νῆας sch. A
ἐν δισταγμῷ, ἐν διχοστασίᾳ cf. sch. B, Herod.
περισπαστέον, cf. Lob. Par. 362. EM. 289, 22,
E. Gud. 154, 10. Hes. s. v. ἐν oy, Doed. Gl. 162.
δοιοΐ et δοεώ (δύο. ex skr. dvaja, quod. su-
mit, explicat L. Meyer K. Ztft. 7, 213, Pott ib.
5, 27D óoro thema aut ex ózoiro aut ex ózio
ortum putat, posterius praefert Curt. Et. 224.
521, Savelsb. Dig p. 20 ex dococ explicans ad
δὲς stirpem refert conparans δεύτερος. Ahrens
4dovc p. 19 o; ex vc ortum putat. Du. δοεώ,
pl. δοιοί, δοιαί, δοιά, δοιοῖσι, δοιοῖς «I 194,
δοιούς, δοιάς) duo. 1 286 δοιώ - χοσμήτορε
K. 9 - x. Πολυδεύκεα | cf. sch. BL, T 310 à.
δ᾽ ᾿Ατρείδα, .1 431 δοιοῖσιν - Ἱππασίδῃσιν | v.
l. Ἱππασίδηιν v. sch. A, II 326 8. χασιγνήτοισι,
N 196 Αἴαντας δοιούς, Ῥ 194 δοιοῖς ἠρᾶτ᾽
ἀνέμοισιν, | B. x. Ζεφύρῳ, £2 608—9 δοιὼ τε-
χέειν, -Ἰ τὼ δ᾽ ἄρα xal δοιώ περ govt ἀπὸ
πάντας ὄλεσσαν |, zv 208 δοιὼ ϑεράποντε, οἴ.
X 605 ὃ [18], 4 7 δοιαί - ἀρηγόνες εἰσὶ 9ecov |,
E 906 δοιοῖσιν ἀριστήεσσιν, M 455 δοιοί -
ὀχῆες, c. Q 597 Q 648 στόρεσαν δοιὼ λέχε᾽,
E 7298 δοιαὶ δὲ περίδρομοι ἄντυγές εἰσιν, cf.
4 634 X 148 τ 562, M 464 δοιά - | δοῦρ᾽, ὃ
129 δοιοὺς δὲ τρίποδας, cf. ε 476, χ 88, Ó 526
δοιὰ τάλαντα, cf. x [996], d9er. cf. sch. HQ
Vind. 183, h. Merc. 117 βοῦς - | óowcc, B 46
ὅ μοι κακὰ ἔμπεσεν οἴχῳ,] δοιά χτλ. Aristar-
chus χαχόν legit accipiens τὸ δοιὰ ἀντὶ vov
διχῶς v. sch. EH, Aristophanes χκαχά v. Did.,
quod recte conprobant Ahrens Phil. 6, 31, La
Roche Hiat. p. 17. — h. Merc. 342 δοιά ex
coni. Barnesii in τοῖα mutatum est v. Baumeist.
— EM. 289, 16, E. Gud. 149. 38; 154, 9, Iles.,
Ellendt 3 hom. Abh. p. 19. (dou). ,
δοκεύω (δεχ, cf. δέχομαι, cum δέρχομαι
componit L. Meyer V. Gr. 1, 75) observo, insi-
dior. 0 340 ἑλισσόμενόν τε δοκεύει canis leo-
nem (v. Niean), X 488 ε 974 (v. sch. P, Faesi)
&oxrov-| ἥ v αὐτοῦ στρέφεται zat τ΄ “ρίωνα
0. | cf. Ψ 325, IN 545 Θύόωνα μεταστρεφϑεντα
δοκεύσας |, cf. Π 818. — v. l. fuit .X 93 ὁρέ-
στερος ἄνδρα δοκεύῃ 1 pro ὀρέστερος &vóoc
μένῃσιν v. Did. cf. Hoffmann Il. Φ οὐ .X p. 303. —
Apoll. Lex. 10, 14 δοκεύει - ἐπιτηρεῖ cf. EM.
981, 45, Suid., Hes., Eust. 1303, 11. :
δοκέω (ox skr. dacas, lat. decet a communi
rad. djak Curt. Et. 129. 557. 611, pr. ex δόχ)ω
explicat Curt. Temp. u. Mod. 92. 94, inprobat
Grassmann K. Ztft. 11, 33. Pr. δοκέω, δοκέεις,
δοκέει, δοκεῖ septies ante voc., ubique correpta
ultima cf. Hoffm. Qu. H. 1, 67, δοκέουσιν, ipf.
ἐδόκουν h. Ven. 195, aor. δόκησε bis, ἔδοξα
h. Merc. 208) 1) videor mihi, existimo, ἢ 192
δοκέω νικησέμεν “Ἕχτορα, h. Merc: 208 παῖδα
δ᾽ ἔδοξα, σαφὲς δ᾽ οὐχ οἶδα, νοῆσαι. — 2) vi-
316
deor ε 349 ζ 258 δοχέεις δέ μοι οὐκ ἀπινύσ-
σειν, cf. o 415, σ 18 d. δέ μοι εἶναι ἀλήτης |
cf. σ᾽ 195 882, € 470 δοκέει δέ μοι ρος
ἀνήρ] Αἰτωλὸς γενεήν, cf. 8.33. 9. 588,
I 625 σ 354, qi 459 ἰλλοι μοι δεερν τ ἥκων
ροίτεροι ἔμμεναι ἵπποι, e 221 ὥς τέ μοι
ὑβρίζοντες ὑπερφιάλως d. Ι δαίνυσϑαι, h. Ven.
125 οὐδὲ ποσὶ ἀμαύξιν ἐδόκουν - ciae d, Z 388
δοχέει δέ μοι «ὧδε xal αὐτῷ | λώιον ἔσσεσθαι,
« 9376. B 1 fjuv Ó. τὸδε λωίτερον χαὶ ἔμει-
vor | ἔμμεναι χτλ. cf. v 104 ἐμῷ ϑυμῷ δοκεῖ
εἶναι..., € 360 δοχέει δέ uot εἶναι ἄριστον ᾿
I] 103 M 215 N 735 v 130 ὥς μοι δοχεῖ εἶναι
ἄριστα | cf. 1 314 ubi v. 1. ὡς x«i τετελεσμέ-
vor ἔσται v. sch. A, 2 415 δόχησε δ᾽ ἄρα σφίσι
ϑυμός Ιῶς ἔμεν ὡς εἰ κτλ, v 98 δ. δέ οἱ χατὰ
ϑυμόν | ἤδη γιγνώσκουσι παρεστάμεναι.
EM. 983, 17, E. Gud. 149, 44, Hes., Fulda U.
265, Doed. Gl. 2045.
δοχός (dex Curt. Et. 112, 129) trabs. P 744
ἢ δοχὸν qt δόρυ μέγα γήιον, τ 88 εἰλάτιναι
τ 0., 4 l76 πελάσαι τε δοχοῖσιν | cf. 193. —
EM. 981, 56 τὸ τὴν στέγη" ἀνέχον ξύλον, cf. 538,
AT, Suid. ro μέγα ξύλον, Hes. τὸ ἐν οἰκοδομῇ
ξύλον, Eust. 1125, e Doed. Gl. 9044. de ac-
centu cf. Cram. an. O. 1, 228, 19, Lob. Prol. 16.
Δολίος, Penelopes servus δ 735, hortum cu-
rans ὦ 339. Melanthus pater g 322 et Melan-
{ποῖ o 919, χ( 159, ὁ γέρων ὦ 387 cum filiis,
fidus Ulixi 397 409 4h 492 , 498 cum Laerte
arma induit. —
δόλεος (δόλος) callidus. δ᾽ 455 γέρων ὃ. cf.
h. Merc. 76, ὃ 792 ὁππότε μιν 6. περὶ κύχλον
ἄγωσιν |, 0 599 ὃ. ἐπεφράσσατο τέχνην |, τ 282
δολίοις ἐπέεσσιν, h. Mere. 245 δολίῃς εἰλυμέ-
νον ἐντροπίῃσιν, — v. l. fuit δολέων v 295 pro
χλοπίων v. Eust. 1742, 45, et Φ 15 δολιώτατε
(cod. falso δολοώτατε) pro ὁὀλοώτατε cf. sch.
V. — EM. 282, 31, E. Gud. 241, 39, Hes., Ποιά.
GI. 969.
δολίχ-αυλος lonram tibiam s. fistulam ha-
bens. : 156 αἰγανέας δολιχαύλους | sch. T ἢ
ἐπὶ δολιχὸν διηκούσας, δολιχοδρόμους, ἢ τὰς
μακρὸν αὐλὸν ἐχούσας κτλ., cf. sch. EV et H,
Apoll Lex. 59, 33, EM. 982, 19 "Hes: Eust.
254, 37. 1107, 60. 1620. A365
δολιχ-εγχῆς (ἔγχος z) lonzam hastam habens.
Φ 155 Παίονας ἄνδοας - δολιχεγχέας cf. sch.
B, Herod. ὡς εὐειδέας zTÀ., cf. Eust. 1228, 90,
Lehrs Qu. ep. 150.
δολιχ-τήρετμος (ἐρετμόν) longos remos ha-
bens. 9 191 369 v 166 Φαΐέηκες ὃ. sch. EQ μα-
κραῖς ἜΤΤΟ χρώμενοι cf. sch. T 9 369, Apoll.
Lex. 59, 32, τ 339 v 176 νηός - δολιχηρέτμοιο |,
δ 499 νηυσί - ὀρλιχήδέρμουεν cf. EM. 282, 15,
Eust. 1591, 86, Schuster Z. f. G. 14, 461.
A04. λέχος, 0v, princeps Eleusinius h. Cer. 5,
155. -
COE (skr. dirghas, de daréghas, ksl, dligii,
lit. ilgas Curt. Et. 180, L. Meyer K. Ztft. 6, 233,
Grassmann ib. 12, 127) longus. N 162 0 474
D 607 c 448 ὁ. δόρυ, 4 5883 H 955 I 86 δο-
λίχ᾽ ἔγχεα, y 1 d. πλόον, o 426 ὃ. ὁδόν cf.
h Merc. 143, ὃ 393 483 δολεχὴν ὁδὸν ἀργα-
λέ Ἣν τὲ 5227 179 902177, νοῦσος, w 943 νυχτὰ
μὲν ἐν περάτῃ ὃ. σχέϑε ubi proleptice dictum
est cf. sch. V. Pro adv. est K |52] μελησέμεν -
δηϑέ rs χαὶ δολιχόν qui versus ab Aristarcho
recte damnatur aliis de causis χαὲ ὅτι ἐπὶ ταὐ-
τὸν φέρει δηϑά καὶ δολιχόν. — h. Merc. 86 pro
δολιχήν Matthiae recte scripsisse videtur δολίην
δοχός — δόλος
v. Baumeist. Apoll. Lex. 60, 2 δολιχόν" μακρὸ
cf. EM. 982, 8, E. Gud. i51, 18, Suid., Hes, -
Eust. 254, 34. ἰδολίχαυλος, δολιχήρετμος, ὅο-
Ὁ λιχεγχής,, δολιχόσκιος, “ουλίχιον, δουλιχόξι
δειροςὶ.
δολιχό-σκιος (δολιχός, σχεί Lucas Qu. lex
97 Bopp V. Gr. HIT, 460, minus bene posterio--
rem partem ad ὄσχος refert Duentz. Γ 346, δῇ
χίω Skierlo Z. f. G. 1868, 940, ad χε (oz) τὶ
Pfuhl ib p. 784) lonzam umbram proiciens. /'3
353 E 15 280 616 Z 44 H 218 244 249 4 848
509 II 801 P 516 Y 262 273 (de Zenodoto
. Ariston. d 159 .X 273 289 :P 798 884 τ 498.
Σ 95 ὦ 519 522 ὅ. ἔγχος |. non in clausula.
Z 126 ὁ. &, Var ἔ. - ὃ. --- sch. D Τ' 846 μέγα,
μακρὰν σχιὰν ἀποτελοῦν, à μακρὰν πορευόμες,
νον, BLV οἱ δὲ παρὰ τὸ χίειν, οἱ δὲ παρὰ,
τὴν σκιάν cf. Naegelsb. ad l., Apoll. Lex. 60, 3
EM. 982, 9, Suid, Hes, Eust. 422, 26. 623.
δολόεις (δόλος, dolosus. 7 945 "Arievt
ϑυγατήρ, δολόεσσα Καλυψώ | cf. sch. T e
Nitzsch, « 32 Κίρκη - | Aiain 9., 9. 981 πέρι γὰ 0
δολόεντα τέτυκτο | (δέσματαν. cf. Doed. Gl. 69,
δολο-κήτης (μήτης α us rad.) cuius dolosa
sunt consilia. 4 510 δολομῆτα Iuno Iovem con:
pellat, cf. Herod, προπερισπαστέον....., h. Mere.
405 δολομῆτα Apollo EM. 282, 49 ὦ 86.
βουλευόμενε cf. Hes., Lob. Par. 540, El. 2, 1
doAó-uxttc culus dolosa sunt consilia. y 250
(v. sch. ΗΝ) ὃ 525 Aiyio90c ó., « 300 y 198
308 Αἴγισϑον ó., λ 429 Κλυταιμνήστρη E
Suid. δολιόβουλος cf. E. Gud. 149, 48.
“Δολοπίων (4020w) Ὑψήνορα - | υἱὸν ὑπερ’
ϑύμου 1ολοπίονος E ΤΊ Scamandri sacerdos.
δόλος (skr. dalbhas, lat. dolus, altn. tàl, a
zàla Curt. Et. 223 Doed. Gl. 969. , 2445) dolu I8,
fraus, insidiae. 526 δόλον δ᾽ o? τι z901 ón
σαν | cf. sch. A, δ' “158 οὐδέ τι ϑυμῷ, | ὠΐσϑι
ὃ. εἶναι, cf. z 22 958, καὶ 380 ἦ τινά xov
ἄλλον ὀΐεαι, v 321 Κίῤκης - δι πολυμηχανίη
τ 4 429 δύλων ἀτ᾽ ἠδὲ πόνοιο | v. sch. A el
cf. » 293 ubi v. 1. à. ἄτερ v. sch. Ham
Mna παντοίους τε Ó. καὶ μήδεα πυκνά | ef
sch. L, » 292 ὅς σε παρέλθοι | ἐν πάντεξ
δόλοισι, cf. y 119, ε 19 ὃς πᾶσι δόλοισιν | di
ϑοώποισι μέλω cf. sch. BHQ, γ 122 μάλα 0A
λὸν ἐνίχα - "0. | παντοίοισι ὃ., P ΤΩΡ δόλου
οὐ λήϑετ᾽ Ὀδυσσεὺς |v. Ariston., O 14 xaxo-
τεχνος - σὸς δόλος cf. sch. BL, E 339 καχοῖσι
ὃ. κεχασμένε Ulixes, sch. BLV, μέσος γὰρ,
δόλ ος" zl ἐπὶ μὲν τοῦ καχοῦ 'uóvoc, eni δὲ
τοῦ ἀμφοτέρους εἰδότος, h. Merc. 66 0p
vov ὃ. αἰπὺν ἐνὶ φρεσί, A 439 coi δὲ KA. d.
ἤρτυε, ὃ 437 ὃ. δ᾽ ἐπεμήδετο πατρί |, s 86!
μη, τίς μοι ὑφαίνῃσι ὃ. αὖτε (v. 1. ἄλλον
La Roche) | &S«vérov, «499 πάντας δὲ δό υς
καὶ μῆτιν ὕφαινον Z 151 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ἄνει
μένῳ πυκινὸν ὃ. ἄλλον ὕφαινεν |, cf β 9
128, r 137 δόλους τολυπεύω. — Fraudis
Strumentum 9 276 τεῦξε δόλον, 982 z vti
περὶ δέμνια χεῦεν, 817 σφωὲ ὃ. καὶ óso
ἐρύξει, 9 494 ὅν "mor ἐς ἀκρόπολιν ὃ
ἤγαγε - Ὁ. | sch. H ᾿ἡρίσταρχος zal . 0.
φάνης δόλῳ, φασίν v. La Roche, u 252 79 ü
τοῖς ὀλίγοισι δόλον κατὰ εἴδατα βάλλ
cf. sch. B, h. Cer. 8 νάρχισσόν 9^, ὃν
δόλον. κού 07 | Γαῖα. — d» 599 To δὶ
ἀποέργαϑε, 601 ὅ. δ᾽ ἄρ᾽ ἔϑελγεν "A. |, Ψ
τὸ ἐμὸν ὃ. ἕρμα πεδῆσαι], B 106 ὦ 141 ἔλ
δι χαὶ ἔπειϑεν ᾿Αχαιοῦς!, 8 368 ὥς χε d.
v. sch. 8, 7 2835 ὠλεϑ᾽ ὑπ᾽ Αἰγίσϑοιο d.
Σ
ἐπὶ
δολοφραδής
qc ἀλόχοιο, (C9st. v. sch. EHMQR) ubi dat.
non a praep. pendet, z 212 9. δ᾽ ὅ γὲ δαάχοῦα
χεῦϑεν, h. Cer. 404 cír: σ᾽ ἐξαπάτησε ὃ.
Πολυδέγμων |, -H 142 τὸν 4. ἔπεφνε € Ó., οὐ τι
soirs ys |, & 406 ἡ μή τίς σ᾽ αὐτὸν χεείνει
d. ἠὲ βίμφιν | ef. 408, « 296 ὕππως χε μνη-
στῆρας - ἴ χτείνῃης ηὲ a. 5 ἀμφαδόν cf. λιν 90.
à 92 μοὶ ἀδελφεὸν ἄλλος ἕπεφνεν | λάϑρῃ,
ἀνωιστί, δ. ο. ἀλόχοιο |. — EM. 982, 26. 31. 696,
39, E. Gud. 149, 49, Hes., Eust. 450, 38. 1720,
64. (δόλιος, δολόεις, δολομήτης, δολόμητις,
δολοφρονέων, δολοφροσύνη et)
δολο-φραδής (poczo) doli machinator, h.
Mere. 282 δολοφραδές Mercurius.
| 0020-(90réor (ex δολόφρων Classen Beob.
92. 90 n. 12, Hoffmann Il. 4Φ et Y p, 109 n.
Geppert Urspr. 9, 56) dolum s. fraudes medi-
tans. σ 51 φ 274 τοῖς δὲ ὃ. μετέφη πολύμητις
Ὀδυσσεὺς Ἷ I'405 δολοφρονέουσα παρ’ ἵστης
Venus, Ξ 197 800 329 T' 106 τὴν (τὸν) δὲ 0.
προσηύδα -Ἥρη, z 339 d. κελεύεις 1 Circe. Hes.
δόλια φρονοῦσα, ἀπατῶσα.
ΠΕ οφφοσύνη (δολόφρων) doli meditatio,
vatritie 97 τὸν ἣν Ho - δολοφροσύνῃς ἀπά:
τησεν, 112 Ζεὺς δ᾽ ov τι δολοφροσύνην ἐνόη-
σεν |. cf. X. Gud. 149, 55.
όλοψ αἰχμῆς εὖ εἰδώς | «Ιαμπετίδης O 525
555 Troianus a Menelao interficitur. — 2) “ύλοπα
Κλυτίδην 44 502 Graecus. — 3) πολὺν δέ μοι
ὕπασε λαόν | (Phoenici Peleus) γαζαν δ᾽ ἐσχα-
τιὴν φϑίης, Δολύπεσαιν ἀνάσσων I 488, gens
Thessaliae prope Enipeum.,
402.0 Εὐμήδεος υἱὸς | κήρυκος ϑείοιο,
; ολύχρυσος, πολύχαλκος | εἶδος - κακύς - no-
δώχης | Ια 814 sqq. ab Hectore incitatus specu-
Mor ad Graecorum castra profectus in itinere
ab Ulixe et Diomede interficitur, postquam iis
multa de Troianis eorumque auxilio, imprimis
e Rheso prodidit 390 412 496 447 478 570.
-dóuog (δεμ, skr. damas, zd. dema, lat. do-
mus, ags. timber, ahd. zimbar Curt. Et. 66. 155.
20. Grassmann K. Ztft. 11, 15, Weber EF. 9)
lomus, l)sing. a) Z 89 ἱεροῖο ᾿δό 4t0.0 | Miner-
ae, h. 24, 9 Ἡπόλλωνος - ἱερὸν Ó., cf. h. Merc.
18 μέγαν ó., 828 πυκινῷ à., ἢ 31 Ἐρεχϑῆος χ
ὑχενὸν ὁ. cf. sch. E οἱ HPT. — b) 6 375 Διὸς
Jóuov cf. O 85 v. sch. V, Naegelsb. H'Th. 19,
X 369 Ἡφαίστου - δόμον -| ᾿ἔφϑιτον ἄστε:
ἡόεντα, μεταπρεπέ ἀϑανάτοισιν, Ι χάλκεον
4., v. Ariston, Σ 406 ἡμέτερον ὃ. — c) ho-
ninum' "SE non domus Z 242 Πριάμοιο 9.
Ἐριχαλλέ᾽ - | ξεστῇῆς αἰϑούσῃσι τετυγμένον
4. v. Rumpf aed. Hom. 1, 24, ὃ 48 αὐτοὺς δ᾽
ἰσῆγον ϑεῖον δόμον, de via in aedes, non in
psam domum ex aula Rumpf l. c. 97. — do-
üus, c 238 oi μὲν ἐν αὐλῇ, οἱ δ᾽ ἔντοσϑε
ὅμοιο, ὃ 819 δυσμενέων ἀνδρῶν πλεῖος Ó.
48 οἴτος - ὃ. cf. 98, « 955 δόμου ἐν πρώ-
σε ϑύρῃσι, v 361 ulv - δόμου ἐχπέμψασϑε
ὕραζε, |, φ 190 ἐχ - ὃ. ἤλυϑε, B [329] δόμον
ατα δαῖτα πένοντο | άϑετ. v. sch. MQR, cf.
199, ἡ 144 ὅδ. κάτα cf. π 974 ρ 232 332 y
[91], — XX 472 ἐκ δόμου ᾿Ηετίωνος cf. 480,
j 818. δόμῳ Ἄκτορος, K 267 ᾿Αμύντορος - πυ-
“νὸν à. fp 421 ᾿Αλεξάνδροιο ὃ. περικαλλέ -
| 302 δόμος ᾿Αλκινόοιο | cf. Ariston., 7 22 δό-
ον ἀνέρος - | Ηλχινόου, 8 257 δόμου ix βα-
qoc ἡ ὃ 674 zx 398 407 ὅ. εἰς Ἐόνοπος lx
pa δόμον ϑείου βασιλῆος |, Φ 298 ὅ. κάτα
εἰριϑόοιο, Σ 60 441 9. Πηλή μον εἴσω] c 353
ἡδυσήιον ἐς à., c 328 χαλκήιον ἐς ὃ. cf. sch.
|
^
— δοχανεύς 311
ΒΗΘ, 9 618 o 118 ἑξὸς ὅδ. Phaedimi Did. αὐτοῦ
τοῦ βασιλέως" ot τως δὲ Ἀρίσταρχος καὶ τὰ
ὑπομνήματα, « 330 5 χλίμακα ὑψηλήν - οἷο
δόμοιο !..0 5811 σοῖο ὃ. | Telemachi, σ 8 Ὀδυ-
gna διώκετο oio à. |, 7 351 ἐς σὸν à. - | ze
λεύμην, y 381 πάπτηνεν δ᾽ Ὁ. x«9' ξὸν Ó.,
ὃ 809 ἐν προδόμῳ δόμου αὐτόϑι χοιμήσαντο
cf. Q 673 de Achilli tentorio v. Ariston. ad 512,
X 440 y 402 δ 204 ἡ 846 μυχῷ ὃ. ὑψηλοῖο |,
« 126 ἔντοσϑεν - ὃ. ὑψηλοῖο cf. 3 19L, ἢ 88
χούσειαι δὲ ϑύραι πυκινὸν à. ἐντὸς Ἔεργον
cf. h. Cer. 280, ὦ 214 ἐυχτίμενον ὃ. εἴσω |,
χ 410 πάντα ó. κατακοσμήσησϑε l, z 458 δά-
πεδον πύχα ποιητοῖο δόμοιο |, Z 331 σόν γὲ8
δόμον zal χτήμαϑ', h. Cer. 171 πατρός - μέγαν
δι. B 101 δ. ημιτελής ubi proprie dictum est,
non de familia intellegendum cf. sch. ABDL. —
h. Merc. 246 252 ox (μυχοὺς) μεγάλοιο ὁ.
antrum Maiae. — d) /'322 Η 131 4 263 X 457
Ro 2416 . 524 A 150 627 w 252 h. Ven. 154 9.
Ἄϊδος εἴσω | cf. Y 336 λ 39, x 512 w 322 ^Aí-
ὅεω - ὁ. εὐρώεντα .— e) M 301 5 134 μή-
λων πειρήσοντα, χαὶ ἐς πυκινὸν ὃ. ἐλθεῖν, --
f) 21 169 οὐδ᾽ ὁπολείπουσιν χοῖλον ὃ. sch, D
τς σφηκιάν. — 2) pl. ἃ) domus complurium
XN 990 ἐξάπόλωλε δόμων χειμήλεα "'Troiano-
rum, / 282 δόμοις ἐν χτήματα κεῖται | οἵ. à 127,
h. Merc. 251 oi« θεῶν - ἱεροὶ δ. “ἐντὸς ἔχου-
σιν}, h. Cer. 114 νόσφι πόληος ἀπέστιχες, οὐδὲ
δόμοισι | ziAvG, h. Merc. 283 8. εὖ viet OY-
τας, h. 20, 7 αἰῶνα - διάγουσιν el σφετέροισι
9. . — b) unius aedes. à 79 ἀϑάνατοι γὰρ τοῦ
γε δ. καὶ χτήματ᾽ ἔασιν | O 95 ἄρχε ϑεοῖσι
δόμοις ἔνι δαιτός lovis, 9 968 ἐν Ἡφαίστοιο
Sets |-X 52 Ῥ' 19 103 179 d 834 o 350
208 ὦ 264 siv "Aíó«o δόμοισιν | cf. XY 482
* lio. 491 561 & 204, h. Cer. 842 avazt« dó-
uov ἔντοσϑεν ἐόντα l. 4 132 ἐν ᾿Αντιμά-
χοιο δόμοις, ubi Zenod, E Ud “πατρός v.
bid., ν 424 ἐν Ατρείδαο ὅὃ., ὦ 416 δόμων προ-
πάροιϑ᾽ Ὀδυσῆος, o 255 δόμους - ἄναχτος!,
Ζ 497 ὅ. εὖ γαιετάοντας | Ezroooc, 44 109 IL;
λῆος - à. εὖ ».]|, άϑετ. v. Ariston, à 20 ἐν
προϑύς θοισι δόμων, « 380 B 145 6. ἔντοσϑεν,
904 ot uiv ἐπ᾿ οὐδοῦ | — οἱ δ᾽ ἔντοσϑε à.,
v 148 4. ἔχτοσϑεν, 4A 223 N 466 τ 584 δόμοις
ἔνι, o 19 μή νύ τι - δόμων ἐκ χτῆμα φέρηται,
β 130 d. ἀ. ἀπῶσαι}, κα Τὸ ἀπέπεμπε δ. y 918
à. ἄπο UA ἀλάλησο cf. o 10, ὁ 465. ἐμὲ - δ.
ἐξῆγε 94 Qaae |, h. Uo 158 τάων οὐκ ἄν τίς
σε- ; ἀπονοσφίσσειεν | b, $,291 τοῦ γε δόμοι za
χτήματ᾽ . 6$ 308 ὁπότ᾽ ΩΣ σε ὃ. κεκύϑωσι χαὶ
αὐλή, | Alcinoi, 9 57 πλῆντο δ᾽ ἄρ᾽ αἴϑουσαι
m ἕρχεα καὶ ὃ. ἀνδρῶν, πρόδομος et μέγαρον
; Nitzsch, X 902 (v. Did.) 308 ἐν σφοῖσι dó-
| ER Q84 g 947 ἐν ὑμετέροισι ὃ. |, 9. 955
σ 293-236 ὦ 825 379 ἐν ἡμετέροισι ὃ. l y 814
0 1l ἐν σοῖσι ὃ. |, Z 503 Q 110 ἐν ὑψηλοῖσι
à.|, E 198 » 306 δόμοις ἔνε zoujtotet |, Z 310
o 98 85 178 975 324 s 242 ὦ 362 ὃ. εὖ ναιε-
τάοντας | cf. v 371. v. l. Seleuci à 74 fuit
ΠΩΣ τα δόμοις ἐν χτήματα χεῖται 1 Ῥ1Ὸ τοιήδε
' Ὀλυμπίου ἔνδοϑεν αὐλή wv. La Roche. de
Bor δέν. 5. v. δέ. — EM. 9282, 45, Or. 50,
8, Hes, Eust. 1901, 41, Doed. GI. '854, Ellendt
3 hom. Abh. p. 8. (oódouoc).
δοναχεύς arundinetum. Y 576 παρὰ ῥοδα-
νὸν δοναχῆς | v. Zen., Aristophau., alii do-
ναχῆεν pro δονάχῆκ v. Did. cf. Lob. Phryn.
166, Duentz, Zenod. 139, Spitzn. ad l. Hes. x«-
λαμῶνα, EM. 283, 12, Eust. 1165, 93. De
318
δόναξ (ad δόνος, δονέω refert Benf. 2, 206,
Doed. Gl. 2491) arundo. AK 467 συμμάρψας
δόνακας, & € 474 ἂν δ. καὶ ἕλος, Apoll. Lex. 59,
29 χαλ ἅμους E ὧδε ἐχλάσϑη δὲ δοναξ sagittae,
Ariston. » ὃ. 0. ὃ τοῦ βέλους κάλαμος, h.
Merc. 47 πῆξε δ᾽ ἄρ᾽ ἐν μέτροισι ταμὼν δό-
ναχαᾶς καλάμοιο | lyram fabricans v. Baumeist.,
h. 19, 15 δονάχων ὕπο μοῦσαν ἀϑύρων |.
ἘΝ. 983, 1. 6, E. Gud. 149, 56. 150, 1, Suid.,
Hes., Eust, 818, 49. 864, 19. (δοναχεύς).
δονέω (δόνὸς cum δίνη componit Benf. 2,
206, Doed. Gl. 2421) 1) agito. P 55 (ἔρνος) πνοιαὶὲ
δονέουσιν | x. ἀνέμων, M 157 ἄνεμος ξ. νέφεα -
δονήσας |, 4 900 (βόαῷ - "οἶστρος ε, ἐδόνη-
σεν |, — pass. h. Pyth. 92 ἔνϑ᾽ ov9? ἅρματα -
δονήσεται. — 2)intr h. Merc. 563 ψεύδονται
δὴ ἔπειτα δι᾿ ἀλλήλων δονέουσαι (cod. δενέου-
σαι) promiscue tumultuantes v. Baumeist. — EM.
282, 15 ov στρέφω. σημαίνει δὲ καὶ κινεῖν,
σείειν, σκεδαννύειν͵ οἵ. E. Gud. 149, 13, Suid., Hes.
δόξα (dox Curt. Et. 129 Misteli K. Ztft. 17,
174, L. Meyer VGn. 2, 415, Clemm comp. Gr.
99, Schoenberg compos. "Gr. 18) opinio, exspecta-
tio. K 324 οὐδ᾽ ἅλιος σκοπὸς ἔσσομαι, οὐδ᾽
ἀπὸ δόξης | cf, sch. ABL, λ 844 οὐ μὰν ἦμιν
ἀπὸ σχοποῦ οὐδ᾽ ἀπὸ δόξης | κυϑεῖται βασί-
λειαὰ w. Sch. V, Apoll. Lex. 60, 15, EM. 983,
15, E. Gud. 150, 98, Or. 50, 2, Suid., Hes.,
Eust. 809, 10, Doed. GL. 9045.
δορός ᾿ιδέρω) culleus e pelle s. corio factus.
B 354 ἐν δέ μοι ἄλφιτα χεῦον ἐυρραφέεσσι
δοροῖσιν | cf. 380. Apoll. Lex. 59, 81 ϑυλάκχοις,
EM. 984, 16, Hes., Eust. 1450, 12.
δορπέω (δόρπον) ceno. 9 539 δορπέομεν,
o 302 ἐν χλισίῃ Ὀδ. x. 0. ὑφορβός | óopnel-
την, παρὰ δέ σφιν ἐδόρπεον ἀνέρες νοι |
Bekk. δορπήτην cf. HBl. 50, 7, Lob. El. 2, 59,
ἢ 915 δορπῆσαι v. l δειπνῆσαι v. sch. P cf
Nitzsch, Ψ 11 δορπήσομεν. — Suid., Hes. —
τοτὲ δόρπιον falso nonnulli ὁ 284 pro ποτι-
δόρπιον v. sch. H cf. La Roche ad 1.)
δόρπον (cum δρέπω conponit Ahrens “ρῦς
p. 28 cf. Benf. 2, 227) 1) cena vespertina, S44
ιγαστέρας αἰγῶν) ἐπὶ dopo | κατϑέμεϑα, 407
vir δ᾽ ὥρη δόρποιο, ἢ 166 δόρπον δὲ ξείνῳ
ταμίη goto v. l δεῖπνον v. La. Roche, 7 13 3
οἱ - εἴσω 0. ἐκόσμει | sch. HPT ἑσπερινὴν
τροφήν. Zenod. versum dammayit v. sch. HP,
$9 395 ὄφρ᾽ - ἐπὶ δ, iy. μ᾿ 489 ἦμος δ᾽ ἐπὶ δ᾽
ἀνὴρ ἀγορῆϑεν ἀνέστη | v. Sch. Q et V, ν 31
ἀνὴρ δόρποιο λιλαίεται, ν 84 ἀσπασίως δ᾽
ἄρα τῷ κατέδυ φάος ἠελίοιο, | δ. ἐποίχεσϑαι,
T 208 ἅμα δ᾽ ἠελίῳ χαταδύντι | τεύξεσθαι d.
μέγα 0., μι 307. ὃ. ἐ. τετύχοντο, i 2 983 λαρὸν
τετυκοίμεϑα à. | c£. Pe 408 φ 428, Σ 245 δόρ-
ποιὸ μέδεσϑαι |, 422 6. μέδοντο v" ὕπνου tt
γλυχεροῦ nii pi ubi ὅδ. ex μεδ. pendet,
cf. sch. AM, 9 601 μνησώμεϑα δόρπου | ct.
ó 213 ubi v. Nitzsch, ν 280 ó. μνῆστις A 730
δ. ἔπειϑ᾽ ἑλόμεσϑα χατὰ στρατὸν ἐν τελέεσ-
σιν | Zenod. δεῖπνον, Ariston. δόρπον δὲ λέγει
τὴν ἑσπερινὴν τροφήν, cf. H [380] 2 298 844,
H 370. νῦν μέν d. ἕλεσϑε χατὰ πτόλιν v.
στρατόν v. sch. A, H 466 ὅ. ἕλοντο | cf. ὃ 786
& 847, ὃ 429 (v. sch. ἘΠΕ Carnuth). 574 ὃ. 9?
ὑπλισάμεσϑ᾽ cf. μ᾽ 292, π 458 ὁ. ἐ. ónAitovro |
σῦν ἱερεύοντες, cf. c 291 344, 8 20 τὸν δ᾽ ἃ
ἔχτανε Κύχλωψ | --- πύματον δ᾽ ὁπλίσσατο Ἢ
v. sch. EHMTV, sch. Vind. 56 v. 19. 20 ἀϑε-
τοῦνται οἱ δύο ᾿στίχοι, καὶ ὀβελίζονται, Ψ 55
ἐσσυμένως δ᾽ ἄρα ὃ. ἐφοπλίσσαντες ἕχαστοι |
δόναξ --- δόρυ
L cf. sch. B, N 44
δαίνυντ᾽. τ 402 παυομένῳ δόρποιο, — iron ice
de caede procorum v 392 δόρπου δ᾽ οὐχ ᾿
πως ἀχαρίστερον ἄλλο “γένοιτο, | οἷον δὴ τάχ᾽ i
ἔμελλε ϑεὸς χαὶ z. ἀνήρ «| ϑησέμεναι. --- Plur.
42 444 οἱ δὲ νέον περὶ δόρπα qvAGXTEOSG
πονέοντο | cf. sch. A, 6 508 1 66 (v. sch. i
δόρπα T ἐφοπλισόμεσϑα, I 88 τίϑεντο δὶ
δόρπα ἕχαστος | v. l. δόρπον VE Did., addi 3
sch. A ἄχαιρος δὲ Ζηνόδοτος γράφων ετίϑε
δὲ δαῖτα ϑαλειαν᾽. ἄτοπον γὰρ ϑαλιάζειν τ
πένϑει ἀτλήτῳ τὴν ψυχὴν βεβλημένους.
9) prandium vel univ. cibus h. Ap. P. 333 δ
πον ἔπειϑ᾽ εἵλοντο - παρὰ νηΐ cf. v. 818,
Cer. 129 δεῖπνον δ᾽ ἠρτύνοντο - | ἀλλ᾽ ᾿᾿ἐμοὶ
δόρποιο μελίφρονος ἤρατο ϑυμός | v. Bau
meist. — v. 1. Zenodoti δόρπον fuit 44 86 p s
δεῖπνον sed v. Ariston. — Apoll Lex. 60, 5
EM. 262, 36. 983, 52, E. Gud. 150, 4, Suid?
Hes., Poll. On. 6, 102, Eust. 796, 96. 136, 16 D
968, 36. 1432, 4. "Lehrs Ar. 197. ᾿ἰδορπέω, £o
ταδύρπιος, ποτιδόρπιον). À
δόρυ (skr. dàru Curt. Et. 224. 400, ad dé
refert Kuhn Ztft. 4, 84, ἃ durv rad. rep
Ahrens Zfovc p. 1. 15. δόρυ, δουρός (ex 8
z0c) v. Herod. μον. ἃ. 34, 32, Choerob. C
376, 5, Eust. 1606, 63, Lob. El. 1, 595, δού,
Toc (ex óóp F«xoc) A 357, δουρί, δούρατι
77 s 871, δοῦρε, δοῦρα v. EM. 284, 40, δοῦ
gata, δού ρων X 943 o 884, δούρασιν ᾧ 162 ;
δούρεσσι IM 303 9 598 v. Eust. 906, 1
1608, 62) 1) lignum. 3) arbor viva & 167
no τοῖον ἀνήλυϑεν i» δόρυ γαίης | 50}. 1
τὸ δένδρον δ. καλεῖ. --- b) truncus, trabs. 4 4
δοῦρ᾽ ἐλάτης κέρσαντες, ε 243 τάμνετο ooi,
o 384 τέχτονα δούρων, t 162 δούρατα ua
ταμὼν ἁρμόζεο - "σχεδίην, cf. s 870, & 86
ὄφρ᾽ ἂν μέν κεν δούρατ᾽ ἐν ἁρμονιῇσιν ἀρήᾳ
μ᾿ 4λι δοῦρα (otc χαὶ τρόπις), πε
χεὰ ὃ. 1, O 410 στάϑμη ὃ. γήιον epi 1
P 744 6. μέγα γήιον,, 1 61 (πέλεκυς) εἶσιν ὁ Ir
δουρὸς ὑπ᾽ ἀνέρος, ὅς ῥά τε τέχνῃ | νήιον ὁ
τάμνῃσιν, ε 848 τρυπῷ ὃ. ν. ἀνήρ |, B 135 doi
σέσηπε νεῶν, 3 971 ἀμφ ἑνὲ δούρατι Ban
ε 498 h. Ap. 225 νήια δοῦρα |. M 86 κανάχι
δὲ δούρατα, πύργων | ubi falso Ariston, :
significari τὰ ἐπῳχοδομημένα τῷ τείχει EU,
9 507 ,διαπλῆξαι κοῖλον δόρυ ». χαλχῷ | s
Q ὠνόμασε τὸν ξύλινον ἵππον ἐχεῖνον 0.
λον. — 9) hastile ex ligno factum, hasta. €
i 893 δόρυ, X 112 ὅ. δὲ πρὸς ie
σας |, X 291 ἀπεπλάγχϑη σάκεος ὃ..
τς λάμπετο δουρός | αἰχμὴ i A4 E
, Aristarchus δουρί v. Did., vitu bs
sum Giseke JJb. 85, 506, π [295] δύο δοῦρε,
άϑετ. v. Sch. HQ Vind. 133 ad 981, χ 260 )
d. μνηστήρων, cf. y 144, B 382 δόρυ 9465€
c9, E 40 μεταφρένῳ ἐν δ. π ἥξεν | cf, Θ 95
958 A 441 O 650 X 983, E 300 P 1 πρό
δέ οἱ ὅδ. τ᾽ ἔσχε, E 337 ὃ. χροὸς ἀντετόρηι
E 859 ἐκ δὲ δ. σπάσεν, Ó 111 “ἐμὸν ὃ.
γεται, K 81 δ. δ᾽ εἵλετο χειρί, 4 96
στεφάνη ὃ. οἱ σχέϑε, N 130 φράξαντες d.
2 ὁ. δ᾽ ἐν χραδίῃ ἐπ
Ξ 494 6. δ᾽ ὀφθαλμοτο διαπρό | — ἦλϑ E»
504 £x χροὸς ἕλχε Ó., Y 438 ἀμπεπαλὼν Ι
9, $277 ὅ. δ᾽ E ov ἔχτοσε χειρός |, ἢ
δουρὸς, ἀχωχή | εἴ P 295 Y 260 d 60, 6
ὅσον τ᾽ ἐπὶ ὃ. ἐρωή͵ Ι γίγνεται SE P
529, 44 357 μετὰ δούρατος due ἐρωήν li
863 τὸν δ᾽ ὕπτιον og ἀπὸ ὃ. |,
δὲ, δουρὸς ἑλὼν, ὑπὲρ ἄντυγος, E533 087 d
ον νυ dup DEOR a ςτὸ eain aa
—ti0E δουρί cf. 9 929, 4 501 τόν - βάλε ὃ. ] οἴ.
527 H 14 .4 108 144 391 M 183 189. N 186 387
518 566 0. 420 P 15 598 Y 168 437 458 462
4 113, 4 525 οὗτα δὲ ὃ, παρ᾽ ὀμφαλόν cf. E
56 H 258 .1 388 426 N 488 646 X 476 Ο 523
528 Π 597 820 P 344 Y 407 413 Z 295, 4 424
“Χερσιδάμαντα -]| δουρὲ χατὰ πρότμησιν -}
γέξεν οὗ M 394. .N 529 ὅ. ραχίονα τύψεν, 4d
191 206 δ. τυπείς, «1 433 7M 250 II 861 X ,92
ἐμῷ ὑπὸ ὃ. τυπείς, D 436 μή πως τάχ᾽ ὑπ᾽
αὐτοῦ ὃ. δαμήῃς | cf. 4 479 E 653 .1 444 749
821 Π 848 P $03, X 946 ἡ «sv σῷ ὃ. óc. tuia ly
II 816 ϑεοῦ πληγῇ zc 43 δαμασϑείς |, H 145
9. μέσον περόνησε cf. Ν 397, K 369 .1 861 ὁ.
| δ᾽ ἐπαΐσσων, h 370 σὲ ὁ. χιχήσομαι, 895
ἑσπόμενος - 8. ΕΥ̓ 90 μὲ - ὅ. φόβησεν | cf.
187, Π 57 0. δ᾽ ἐμῷ κτεάτισσα, II 319 δ. | Av-
Bir) ἐπόρουσε, Ῥ 967 ὁ. ὑπειρέβαλον Φυ-
jc arte iaculandi, | 4 577 περὲ ὅ. πεπαρμένη,
570 zm. ó. | ἤσπαιρ᾽ 1 Ν 441 ἐρειχόμενος π.
ὅ.. A 808 vol αἷμα - ἐρωήσει π. ὅδ. |, cf. πὶ 441,
li 108 σῷ ὑπὸ ó. πόλιν πέρϑαι, N τί ἐμοὶ
περὲ δούρατι, χεῖρες ἄ. | μαιμῶσιν, 4 251 0
541 στὴ δ᾽ εὐρὰξ oiv Ó., Il 864 ξὺν ὃ. μετ᾽
Αὐτομέδοντα βεβήκει), 9. 528 κόπτοντες δού-
θεσσι μετάφρενον, «1 ὅ71 δοῦρα ἐν σάκεϊ μ.
πάγεν ὄρμενα πρόσσω |. Ariston. ad 574, cf.
0.314 Ν 264 δούρατα, X 243 δούρων | M 303
σὺν χυσὶ καὶ δούρεσσι φυλά σσοντες περὲ ul) e,
41594 0 298 P234 δούρατ᾽ ἀνασχόμενοι, P 3 355
πρὸ δὲ d. ἔχοντο |. — accedit adi. DP 412 ἀκα-
χμένα δουΐρατ᾽ cf. M 444 ubi Zenod. ἐπεὲ
dro ἔχλυον αὐδήν, v. Ariston., NN 162 P 607
ἐν χαυλῷ ἐάγη δολιχὸν d., O 414 ἑλὼν 9.
ὃ, τ 448. ἀνασχόμενος ὃ. Ó., E 164 ἑτέρῳ μὲν
y-em σάκος βάλεν, Καὶ 378 ἐύ ξου ὃ. ἀκωχή hb
ΠῚ πῆλ᾽ - z0A0v ó., E 391 civ ἀσπίδι ὃ
£ uazoo | E 664 βάρυνε δέ μιν ὃ. μαχρόν]
χ 148 d. | μαχρὰ τινάσσοντας, οἵ. E 656 H 140
IK 459 Ν 168 830 I| 611 P 527 € 341 Y 281
Φ 67; X 295, y 251 E 666 μηροῦ ἐξερύσαι ὃ.
ιεἰλενον cf. E 694 N 715 "ll 114 814j T' 561
b 178, I'78 H 56 μέσσου ὃ. ἑλών, X 443
οὕτασε ὅ. μετάλμενος ὀξυόεντι οἵ, E 336
E 336 cf. 4 491 II 317, N 583 Y 493
ξὺ ὁ. κραδάων, 4 490 ἀκόντισεν ὀξέϊ 8. |,
bo 972 982 ἀχόντισαν ὀξέα Ó.|, E 73 βε-
χει, - ὀξέϊ 9. | cf. Π 806 d 91 E 238 τύνδε-
ἕξομαι ὁ. ὃ. |, Α 95 μετώπιον ὃ. ὁ. ais
488, N 542 λαιμὸν τύψ᾽ - ὁ. δ. |, H1 772
δοῦρα, πεπήγει |, E 618 ἐπὶ δούρατ᾽
ευαν | ὀξέα παμφανόωντα, aliter JV 260
Ἰούρατα - χαὶ ἕν καὶ εἴκοσι δήεις | v. Nican.
: 50}. ἧς P 618 ἐκ δ᾽ ἄρ᾽ MES Σ ὦσε ὃ.
TE uvov v. sch. B (Duentz. Ztft. . 1868,
| scribit zovurovc, 4 258 Ms ARE
doi | cf. *P 821 τ 453, 4 496 E 611 4517
os 0 573 Π 984 P 347. 574 ἀκόντισε d.
u | e£. Ν 183 190 516 Ξ 461 O 429 P 304
399 Πρόνοον - βάλε ὃ. φ.}, Z 82 Ἄβλη-
vy 9. q. |, Ν 159 370 τιτύσχετο ὃ.
Eo αὐτοῦ μὲν ἀπήμβροτε à. φ. | cf.
fAx! ἐκ δίφροιο χεχηνότα Ó. q. |,
d n χάλκεον cf. Π 347 608 862. Ψ 896
. 162 164. E 145 βαλὼν χαλκήρεϊ ὃ. | cf.
742 » 967 A 92, T 53 οὐτὰ K. - y. ó.|, ε 309
| m. χαλχήρεα 0. | ἐπέρριψαν, Z 3 ἐϑυνομέ-
χαλχήρεα ó. |, A 539 ὃ. χαλχκοβαρές. ---
i binas hastas gerunt /' 18 δοῦρε δύω
ρρυϑμένα χαλχῷ | πάλλων v. Did., K 76
pi
πρὰ δ᾽ ἔντεα ποιχίλ᾽ ἔχειτο, | ἀσπὶς x«i δύο
qox
^"
kp.
δόρυ --- δουλοσύνη
-
819
δοῦρε, M 298 δύο d. τινάσσων, cf. Φ 145, N
241 γέντο δὲ δοῦρε i M 465 do.& — | dovo'
ἔχεν, "n 139 εἵλετο δ᾽ ἄλκιμα δοῦρε, «1 48 εἴ.
δ᾽ d, ὃ. δύω, χεχορυϑμένα, guo, | ὀξέα v.
Ariston., CE. 12253 dE 162 ὁ δ᾽ ἁμαρτῇ δού-
ράσιν ἀμφίς | v. 1. ἄμφω v. Did., « 256 ἔχων
TO Aet zal ἀσπίδα καὶ ὃ. ó.|, u 298 ὃ. ὃ. Jb
ua ἐν es ἑλών, σ 971 ἐμοὶ σώκος εἰὴ
«aL óvo d. |, cf. χ 101, ,£ 10 τέσσαρα μὲν
σάχε᾽ itis dovoato. δ᾽ ὀκτώ", E 495 Z 104
44 919 πάλλων δ᾽ ὀξέα δοῦρα, Bekk. δοῦρε
cf. Ellendt 3 hom. Abh. p. 16. — post M 328
nonnulli inseruerunt δώσει ἀποχτάμενος “κλυτὰ
τεύχεα χαὶ δ. «μακρόν. — Apoll. Lex. 60, 7 τὸ
uev σύνηϑες "A. αὖ τως ἐν χειρὶ χόλον à.
ἐπὶ δὲ τοῦ ξύλον dug vl δούρατι βαῖνε",
ἀφ᾽ ov καὶ δούριος ἵππος ὁ ξύλινος οἵ, EM.
253, 20, E. Gud. 150, 41, Or. 44, 14, Suid., Hes.
ὅπλον, λόχγη, ἀκόντιον, χαὶ πᾶν ξύλον, ἢ óo-
zov, Poll. On. 1, 136. fe 156, Eust. 191, 23.
423; 3. 644, 41. 1558, 13. 1606, 58. 1641, d.
Doed. GI. 223. (δουράτεος, δορυσϑενής, δου:
θηνεχές, δου "ρεπλειτός, δουρικλυτός, δουριχτη-
τύς, δουροδόκη et)
AógvzAor | Πριαμίδην,
Aiax occidit.
δορυ-σϑενής (σϑένος) hasta valens. h. 8, 8
δορυσϑενές Mars.
δόσες (δι-δό-γαι Curt, Et. 222) donatio, lar-
gitio. k 218 6. - ἐσϑλή |, δ᾽ 651 ἀνήνασθαι
ὁόσιν cf. c 287, & 908 ὅ. δ᾽ ὀλίγη τε “φίλη τὲ
γόϑον υἱόν 4 489
v. Lucas Meletem. p. 18,5 58. — Hes. ἡ δωρεά.
doro (δι-δόναι, cf. Ebel K. Ztft. 1, 294 AI-
len Curt. St. ὃ, 226) dator. 1 44 ταμίαι - σί-
toto Óotgosc|, h. 8, 9 δοτὴρ εὐθαρσέος ἥβης!
Mars. EM. 294, 10, Hes., Eust. 1599, 25. 1739, 45.
δούλειος (ὀοῦ Aoc ex δόσυλος explicat Bent.
2, 900 ad δὲ Iu referens cf, skr. dàsas, Duentz.
K. Ztft. 16, 27, Curt. Et. 220. 330) servilis. [
252 οὐδέ τί row δούλειον ἐπιπρέπει εἰσοράα-
σθαι) εἶδος καὶ μέγεθος. iniuste vituperat
Liesegang de extr. Od. p. 1855 p. 17. cf. Eust.
1960, 55.
δούλη serva, ancilla. 7' 409 σ᾽ ἢ ἄλοχον ποιή-
σεται ἢ ὅ γε δούλην |, ἀϑετ. v. Ariston. ad
895,0 12 γένετο - Μεγαπένϑης | ἐκ δούλης
sch. HMQR τινὲς τὸ δοίλης κύριόν φάσι διὰ
τὸ μηδέποτε λέγειν οὕτω τὸν ποιητὴν τὴν ϑε-
ράπαιναν. διὸ καὶ τό" εἰς ὅ «tv - δούλην ἀϑε-
τοῦσιν sed cf. Nitzsch. — EM. 285, 1, E. Gud.
151, 18, Eust. 1479, 62.
δούλιος (δοῦλος) servilis. Ζ 408 ἀμύνειν
ó. 0140 |, cf. ξ 340, o 323. Hes. τὴν τῆς αἰχμα-
λωσίας ἡμέραν cf. EM. 984, 57, Eust. 655, 32.
1960, 57.
κῆρυξ “ουλιχεεύς! o 423, ᾿Αἀμφινόμου dovAt-
χιῆος | e 394, Νῖσον “Δουλιχιῆα σ 127, incola
Dulichii, cf.
Δουλίχεον x24, 4. πολύπυρον | $335 « 292,
“ουλιχίου πολυπύρου ποιήεντος | π 890, ἐκ
μὲν “ουλιχίοιο óvo κα. πεντήκοντα χοῦροι
πη ἕξ δὲ δρηστῆρες ἕ ἕπονται π 241 εἴ.
Strab. X, 2, 14; οἵ δ᾽ x 4. Ἐχινάων 9* ἱεράων
νήσων — τῶν αὖϑ᾽ ἡγεμόνευε Μέγης cum XL
navibus B 625 4ovAuio « 246 π 193 τ [181],
Δουλίχιον δέ B 629 & 397 (δόλιχος) insula
prope Ithacam sita.
δουλειχό-δειρος (δολιχός, δειρή) longum
collum habens. B 460 O 692 zvxrov δουλιχο-
δείρων |. EM. 284, 46 μαχροτράχηλος cf. Suid,
δουλοσύνη (δοῦλος,. de suffixo v. Aufrecht
820
K. Zift. 1, 481) servitus, χ 423 δουλοσύνην
ἀνέχεσϑαι] v. l. δουλοσύνης v. G. Herm. ad
Soph. OR. 173, La Roche ad 1. — Suid.
δουπέω (δοῦπος) gravem fragorem edo. .4
504 E 49 540 N 187 P 50 311 ὦ 525 δούπη-
σεν δὲ πεσών, ἀράβησε δὲ τεύχε᾽ ἐπ᾿ αὐτῷ"
O 518 II 395 δούπησεν ὅ. π., τὸν (χατὰ) δὲ
σκύτος ὄσσε züAvwrr | quibus locis Bekk, ΜΒ.
1867, 430 pro hemistichio altero scribi volt ἀρά-
βησε δὲ τεύχε᾽ ἐπ᾽ αὐτῷ, y 94 0. δὲ πεσών,
χϑόνα δ᾽ ἤλασε παντὶ μετώπῳ |, E 6lv .1 449
Ν 373 449 O 491 524 II 401 599 822 P 580
Y 388 d. δὲ πεσών Ariston. Π 832 ἡ 9. 0., id.
Y 388 ἡ d. ὕ. ἐκ τοῦ παρακολουθοῦντος ἀντὶ
τοῦ ἀπέθανεν, N 496 δουπῆσαι ἀμίνων λοι-
γὸν ᾿Αχαιοῖς | v. Ariston, sch. BL; V, P 679
δεδουπότος Oióuroóco |, ct. Ariston, sch. V,
BHQ 2 275, Apoll. Lex. 60, 11, Nitzsch III 280
Lehrs Ar. 37. 102. “ 45 ἐπὶ δ᾽ ἐγδούπησαν
zd du τε καὶ Ἥρη | intonuerunt Ariston. ἡ
ὃ. 0. διὰ τὸ μέτρον παράκειται τὸ γ᾽ τὸν δὲ
δοῦπον ovx ἂν εἴποι γδοῦπον cf. Lob. El. 1,
93, sed v. s. v. δοῦπος. — ὁ 479 pro ἄντλῳ
δ᾽ ἐνδούπησε πεσοῦσ᾽ Kayser cum Doederl.
2376 scripsit δ᾽ ἐν δούπησε πεσοῦσ᾽ referens
ἐν ad πεσοῦσ᾽. -- ἘΜ. 285, 10, E. Gud. 207,
36, Suid., Hes., Eust, 1729, 64, Geppert Urspr.
2, 148. 158.
δοῦπος (ex γδοῦπος quod cohaeret cum χτύ-
πος Curt. Et. 650, Savelsberg Hoefers Ztft. 4,
100, Benf. 2, 186, Hoffm. Qu. H. 1, 158) fragor,
gravis sonitus. JM 989 τὸ δὲ τεῖχος ὕπερ πᾶν
ὃ. ὀρώρει |, Π 635 ὡς τῶν ὦρνυτο ὅ. ἀπὸ
χϑονός - χαλκοῦ τε ῥινοῦ τε βοῶν τ᾽ εὐποιη-
τάων], 4 455 τηλόσε ὅ. ἐν οὔρεσιν ἔχλυε ποι-
μήν | torrentium. Αἴ 354 ὃ. ἀχούσας |, .1 964
Y 451 ἐὼν ἐς ὃ. ἀκόντων | cf. II 361, ε 401 ὅ.
ἄχουσε ποτὶ σπιλάδεσσι ϑαλάσσης |, u 202
μέγα κῦμα ἴδον καὶ ὃ. ἄχουσα |, 7t 10 ποδῶν
δ᾽ ὑπὸ ὅ. ἀχούω |, I δ18 τῶν δὲ τάχ᾽ ἀμφὶ
πύλας ὕμαδος καὶ ὃ. ὀρώρει | πύργων βαλλο-
μένων cf. sch. B. 3 234 τῶν μιν ἐπερχομένων
ὅ. x. δ. ὄρουσεν), 506 χινυμένων δ᾽ ἑτάρων
ὕμαδον xcl ὅ. ἀχούσας!. --- Θ 378 Zenod. pro
προφανείσα ἀνὰ πτολέμοιο γεφύρας, scripsit
προφανείσας ἰδὼν ἐς 6. ἀκόντων | v. Did.
EM. 985, 8, E. Gud. 151, 37, Or. 43, 11, Suid.,
Hes,, Eust. 520, 2. 849, 32. (ἐρίγδουπος, δουπέω).
dovQ&rtog (δόρυν ligneus. 9 492 ἵππου -
δουρατέου. 815 d. μέγαν Ὅὕιπον, h. Merc. 121
ὥπτα δ᾽ ἀμφ᾽ ὀβελοῖσι πεπαρμένα δουρατέοι-
σιν |. post Y 30 nonnulli inseruerunt tres ver-
sus in quibus nominatur d. ἵππος v. sch. V,
cf. Duentz. Zenod. 161. — Hes. ξύλινον cf.
Suid., Eust. 1606, 56.
δουρηνεχές (δόρυ, ἐνεκ Curt. Et. 288, Berch
Gr. comp. 18; 58, non bene Doed. 224. 2093) iu
quantum spatium hasta conicitur. K 357 ἄπεσαν
à. ἢ x«l ἔλασσον) v. sch. V, Apoll. Lex. 59,
34, EM. 284, 44 δόρατος βολήν, à. μῆκος, ἀπό-
στημα ὅσον δόρυ διατεῖναι cf, Hes., Eust.
811. 34.
δουρὲ χλειτός hasta inclitus. E 55 578
K 980 Ψ 355 o 52 o 147 6. Μενέλαος |, o 116
d. χλειτὸν Μενέλαον |, .1 888 ὅ. κ. Διομήδης.
volgo coniunctim scribunt, cf. Wolf praef.
LXI, disiunctim La Roche v. HT. 312, Ztft. f.
óstr. G. 1865, 257. — EM. 139, 53, E. Gud. 75,
49. 199, 18.
δουρὶ xAvrog hasta inclitus. B 645 650
δι x. cf. Ν 210, Ὁ
E 45 N 4067 476 Ἰδομενεὺς
δουττέω --- δράκαινα
ii
?
681 Τυδείδης cf. K 109 ubi Herod, τὸ μὲν ob»
δουρὶ κλυτὸς £v παραϑέσει ἐστίν, “4 896 401.
661 (v. Nican.) IJ 26 Ὀδυσεὺς, d 233 ᾿Αχιλλεύς,
II 619 Μηριόνης, Il 472 Αὐτομέδων, X 446 -
Ὀιλιάδης, B 651 Τληπόλεμος, E 72. Φυλείδης,
o 544 o 71 Πείραιος, 44 368 Παιονίδην. —
N 946 Zenod. et Aristoph. pro ϑεράπων bg
scripserunt δουρὶ xAovróc v. Did. cf. Duentz,
Zenod. p. 115. — Cramer epim. 368, 12, EM.
915, 94. 284, 38, sch. HQ. « 30, Apoll. Lex. 60,
1 ἀπὸ μέρους, κατὰ τὰς μάχας xÀvróc, He,
Eust. 314, 2. 680, 15, Lob. Par. 457, Buttm.
Lex. 9, 927, Hoffmann Il. Φ et X p. 107, La
Roche HT. 311. in Veneto dovg? χλειτός et d.
xÀvtóc ubique disiunctim scribuntur exc. E 518
v. La Roche TZ. 9, de loco versus Giseke HE.
29 n. 4.
δουρι-χτητός (χτάομαι) hasta acquisitus.
I 848 τὴν | ἐκ ϑυμοῦ φίλεον δουριχτητήν περ
ἐοῦσαν Herod. δουριχτήτη, ὡς ἀριγνώτη, ἵνα
τοῦ δουρίχτητος παρώνυμον jj cui non obtem-
peraverunt recentiores. — Apoll Lex. 59, 30
τὴν τῷ δόρατι κεκτημένην cf. EM. 139, 53.
983, 36, E. Gud. 75, 49, Hes., Eust. e
Hoffmann Il. Φ et X p. 107, La Roche H
312 388, Ellendt 3 hom. Abh. p. 7. V
δουρο-δόκη (δέχομαι) theca hastarum. « 198
ἔγχος uiv δ᾽ ἔστησε φέρων πρὸς κίονα
χρήν | δουροδύκης ἔντοσθεν ἐυξόου, ἔνϑα πεᾷ
ἄλλα | ἔγχε᾽ Ὀδυσσῆος - ἵστατο πολλά | sch
EV νοητέον δὲ ἀπεξύσϑαι τοὺς κίονας xal
ταῦϑα ἀποτίϑεσϑαι τὰ δόρατα, E ad 128 ἀπέ:
ἕξεον τὰς κίονας καὶ ἐν αὐτοῖς ἐπετίϑουν τὸ
δόρατα. Rumpt aed. H. 1, 29 intervallum intel
legere mavolt inter duas pilas in ipso oeci iu.
troitu intercedens, quam cogitare de colummi
striata aut striato capitulo instructa cf. Suid
Hes,, Poll On. 1, 136, Eust. 1399, 31, Egger
aed. H. 12. 18, Docd. 225, Nitzsch ad l.
δόχμιος obliquus. *P 116 πολλὰ δ᾽ ἄναντι
χάταντα πάραντά τε δόχμιά τ᾽ ἠλϑον | sch. ἢ
τὰ ἐκ πλαγίου cf. Apoll. Lex, 60, 4, EM.
13, Hes., Eust. 1291, 37. 48, non bene Doe
Gl. 2054. De ;
δοχμιός (v. Benf. 2, 280) obliquus, M 1
δοχμώ v ἀΐίσσοντε (σύες), sch. BL ἐστὶ
ἀντὶ τοῦ δόχμιοι ἤτοι πλάγιοι, cf. Herod.
τονητέον. — EM. 285, 14, Suid., Hes.,
896, 59. (δόχμεος, δοχμόοῶω). à
óoxuóo (δοχμός) obliquo, incurvo. h. Mer
τοὶ ρμῆς | δοχμωϑεὶς μεγάροιο διὰ κληδ
ἔδυνεν | incurvata cervice v. Baumeist.
δράγμα (δράσσομαι)
γματα ταρφέα πίπτει], Σ :
ὄγμον ἐπήτριμα πῖπτον ἔραζε, ἄλλα ὃ ἅμᾶ
λοδετῆρες ἕν ἐλλεδανοῖσι δέοντο | sch. D.
τῶν χειρῶν πληρώματα cf, sch. B, 12M. 285
σημαίνει τοὺς στάχυας, ὅσους δύναται 0 ὃ
ριστὴς τῇ ἀριστερᾷ περιλαβεῖν ϑερίζων,
Gud. 151, 58. 152, 16, Suid., Hes., Eust. 88
15. 1162, 44. — , ;
δραγμεύω (δράγμα) manipulos colligo. Σ
ὀπιόϑεν | παῖδες δραγμεύοντες, ἐν ἀγκαλ
φέροντες | ἀσπερχὲς πάρεχον, οἵ. EM. 76, 6
δραίνω (δράω) facere cupio. K 96 εἴ τι Ópt
vtic Apoll Lex. 60, 17 ἐσχύεις, EM. 986.
ἰσχύειν, δύνασϑαι, ἐνεργεῖν, E. Gud. 9,55,
δραστικῶς ἔχεις, Eust. 192,97, Gepp. Urspr.
δράκαινα (δράχων Curt, St. 2, 1, 172)
caena, h. Ap. P. 192 δράχαιναν | χτεῖνεν |
E. Gud. 385, 15, Lex. Seg. 90, 30.
“ράκανον
Aoaz&vov h. 26. 1, urbs Icari.
Ao«zíog N 692 Epeorum dux.
δράκων (ósox Curt. Et. 97. 129) draco, ser-
pens. 7'33 ὡς δ᾽ ὕτε τίς τε ὃ. ἰδὼν παλίνορ-
goc ἀπέστη |, ὃ 451 γένετ᾽ - ὃ. χαὶ πάρδαλις
49€ - σῦς | Proteus, Ζ 181 πρόσϑε λέων, ὄπι-
Ssr δὲ ὅ,, μέσση δὲ χίμαιρα, B 308 ὅ. ἐπὶ
γῶτα δαφοινός, σμερδαλέος, τόν $^ αὐτὸς
Ὀλύμπιος ἧχε φόως δέ] zt. v. sch. AD, M 9202
φοινήεντα d. φέρων ὀνύχεσσι πέλωρον, | ζωόν,
Ex ἀσπαίροντα cf. 220. idem 208 vocatur ὄφιες
cf. sch. Eur. Or. 469, Lob. El. 2, 364, Fried-
Jaend. 2 hom. Wórterverz. 754, X 93 ὥς δὲ 8.
ἐπὶ χειῇ ὀρέστερος ἄνδρα μένῃσιν, | βεβρω-
χὼς χακὰ φάρμακ᾽ v. 1. ὀρέστερον d. δοχεύῃ
X. Ariston. — «1 26 χυάνεοι δὲ d. ὀρωρέχατο
προτὶ δειρήν | τρεῖς ἑκάτερϑ᾽, ἴρισσιν £0izó-
τες χτλ., V. 1. Aristophanis ἐλειχμῶντο v. Did.,
Nauck Ar. 48, 4 39 ἐπ᾿ αὐτοῦ | zv&vzoc ἐλέ-
Jazto Ó., κεφαλαὶ δέ οἱ ἦσαν | τρεῖς ἀμφιστρε-
gésc, ἑνὸς αὐχένος ἐχπεφυνῖαι |, — EM. 9280,
4 παρὰ τὸ δέρχω τὸ βλέπω- ὀξυδερκὲς γὰρ
τὸ ζῶον cf. Y 95, E. Gud. 151, 48, Eust. 87,
40. 228, 23. 371, 33. 1259, 58. (δράκαινα).
docu- (skr. dram Curt. 224. 659, Benf. 2,
229, Sonne K. Ztít. 12, 296, ad skr. dravàmi
e ἔδραμον ἀμφ᾽
ocu ὀπίσσω |. Ξ 418 περὶ δ᾽ ἔδραμε πάντῃ].
— ἘΝ. 316, 45, E. Gud. 160, 58 (δρόμος).
- dococogt (ad skr. grah, ved. grabh refert
Β 2, 140, ἃ δράω ducit Lob. Rhem. 103,
us Joc« stirpem sumens componit cum lit.
à, ΚΒ, raka Curt. Et. 449) prehendo, manu
orripio. JV 393 (v. sch. BL) 4] 486 χόνιος δε-
ἀγμένος «i. |. — EM. 285, 43, E. Gud. 152,
1, Eust. 939, 21. (δράγμω.
- doc«rOg (δέρω) excoriatus, V, 169 περὲ δὲ
ὑρατὰ σώματα νήει | Ariston, ἡ d. πρὸς τὴν
μετάθεσιν, ὅτι ἀντὶ τοῦ δαρτά cf. Lob. ἘΠ. 1,
L δρετά v. Did. cf. sch. B, EM. 287, 9,
572, Hes., Eust. 1294, 13. 1302, 56.
(dou, lit. daraü Curt. Et. 223, Pott W.
stro, famulor.
| σφισιν, ὅττ᾽ ἐθέλοιεν | de forma v; Brug-
à Curt. St. 4, 184, δρῳ ctu. scribi volt Die-
h K. Ztft. 10, 437, rec. Duentz, sch. Q ó:«-
tovoliv, δουλεύοιμι, — v. 1. fuit πάρα δρώωσι
ἄνη (δρέπω) falx. X 551 ἔριϑοι ἤμων
c d. ἐν χερσὶν ἔχοντες | sch. BV Ἰωνιχῶς.
1 γὰρ τρέπουσι πάντα εἰς τὰ ϑηλυχά, cf.
ZM. 268, 54, Lob. Prol. 8 n. 2.
δρέπανον (δρέπω) fal, c 368 ὁ. - εὐχαμ-
ἔχοιμι | cf. E. Gud. 152, 26, Eust. 152, 98.
(ex δὲρ rad. amplificatum putat Pott
*2, 264, Bent. 2, 227, 1,. Meyer K. Ztft. 6,
cum óoc«z cohaerere existimat Curt. Et.
€x dpfztiv, dov ortum suspicatur Ahrens
Jove 28) decerpo. 1) ἢ. Cer. 425 &v9s« δρέ-
'outv χείρεσσ᾽ ἐρόεντα |. — 9) μ 357 φύλλα
θεψάμενοι τέρενα δρυός sch. V λαβόμενοι,
Lex. Hom. ed. Ebeling.
é
&
— δρύϊνος 321
v. 1. ἐρεψάμενοι, h. Cer. 429 ἐγὼ δρεπόμην
περὲ χάρματι. — EM. 287, 30 τρυγᾶν, τέμνειν
οὗ. E. Gud. 590, 18, Lex. Seg. 195, 16, Suid,
Hes., Eust. 1499, 95. 1726, 91. (δρεπάνη, δρέ-
πάᾶνον, βατοδρύποφ..
δρησμοσύνγη (δ ἀω) ministerium. h. Cer. 476
βασιλεῦσιν δεῖξε - ὅ. 9" ἱερῶν χτλ. EM. 937,
1 ϑεραπείαν, ὑπερησίαν cf. Hes., Lob. Prol. 236.
4Aoxcoorv Z 20 Euryalos occidit.
δρηήστειρα (δρηστήρ) famula. z 849 dugi-
πολοι - αἵ οἱ δῶμα χάτα δρήστειραι ἔασιν |
sch. ᾧ ὑπηρέτιδες; διάχονοι. ὑπουργοί. γίνε-
ται δὲ ἀπὸ τοῦ δρῶ τὸ πράττω, ἐσχυραί, t 345
γυνή - τάων αἵ τοι ὃ. x. δ. i. | c£. EM. 986,
54. — [ἅμα δρήστη nonnuili legerunt à 123
pro Aristarchi et Herodiani ἅμ᾽ Ἡδρήστη in-
terpretati ϑεράπαινα cf, sch, EM.]
δρηστήρ (oco Clemm comp. Gr. p. 99; fa-
mulus. z 248 ἕξ δὲ δ. ἕπονται!, o τὸ ὁ. ἄγον
ζώσαντες ἀνάγχῃ | δειδιότα cf, sch. Q, v 160
ἐς δ᾽ ἦλθον δ. ᾿Αχαιῶν v. 1. μνηστῆρες ἀγήνο-
θὲς v. La Roche, Apoll. Lex, 60, 20 οἱ ὑπουρ-
γοῦντες xal διαχονοῦντες ϑεράποντες, ἀπὸ
τοῦ δρᾶν, cf. EM. 286, 55, Hes., Eust. 1661,
47. 1782, 64. 1801, 12, Retzlaff Synon. 1, 16.
(ὕπο -).
δρηστοσύνη (δράω Curt, Et. 223 L. Meyer
iV: ἀκ 2. 543) ars ministrandi. o 321 óooto-
σύνῃ δ᾽ oix ἂν μοι ἐρίσσειε - πῦρ τ᾿ εὖ νηῆ-
σαι διά τε ξύλα δανὰ χεάσσαι | χτλ. cf. sch.
H Apoll Lex. 60, 22, Eust. 1782, 64.
ÓozuUg (ad skr. dar rad. refert Benf. 9, 227)
acer ὦ 319 ἀνὰ ῥῖνας δέ oi ἤδη] ὃ. μένος
προὔῦτυψε, cf sch. V, 4 970 ὡς δ᾽ óc ἂν
ὠδίνουσαν ἔχῃ βέλος ὀξὺ yvvaixa | d. τό τε
προιεῖσι - εἰλείϑυιαι |, O 96 δ. μάχη παρὰ
νηυσὲν ἐτύχϑη | sch. BL ὀξεῖα ἀπὸ τῶν ὀσφραν-
τῶν, ὡς νῦν ἀρχὴν τοῦ πολέμου λαβόντος,
Hes. ἔνϑερμος χαὶ ἔνεργος, Σ 392 μάλα γὰρ
d. χόλος, sch. B ἡ μεταφορὰ ἀπὸ τῶν γενο-
μένων μετείληπται, cf. EM, 287, 48, Suid., Hes.
ὀξύς, στυπτιχός et δριμύ: ὀξύ, σφοδρόν, ϑερ-
μόν, ταχύ, Eust. 1088, 39. 1455, 99.
δρῖος (δρῖς Curt. Et. 254. 671, Ahrens 4ovc
p. 17, Duentz. K. Ztft. 15, 44, Savelsb. Dig. p. 91.
cum Hes. accentum in ultima ponere mavolt
Ahrens) fruticetum. ξ 353 09« τε 0. ἦν πολυαν-
ϑέος ὕλης | sch. Q σύνδενδρον χωρίον, δρυώ-
ónc xal σύσχιος τόπος, — v. l. fuit Mesacli-
dae ζ 106 παίζουσιν ἀνὰ δρία παιπαλόεντα
cf. sch. HP. — EM. 287, 48, Suid., Hes, Eust.
1763, 28, Doed. Gl. 226, Lob. Rhem. 998, El
1, 260.
᾿ δρόμος (δραμ Curt. Et. 224) 1) cursus. 3/375
ἄφαρ δ᾽ ἵπποισι τάϑη ὅ. cf. sch. D, Ψ 757
9$ 121 τοῖσι δ᾽ ἀπὸ νύσσης τέτατο d., Ψ 800
μέγα δρόμου ἰσχανόωσαν |, 596 εἰ δέ κ᾽ ἔτι
προτέρω γένετο Ó. ἀμφοτέροισιν), X 981 ἐπεί
κ᾽ - ἵππους | παντοίου d. ἄσῃ, Ψ 361 παρὰ δὲ
σχοπὸν εἷσεν - | ὡς μεμνέῳτο δρόμους χαὶ
ἀληϑείην ἀποείποι ] ν. 1. δρόμου v. Did , He-
rod, cf. La Roche ad L, HSt. 167, V 363 ὅτε
δὴ πύματον τέλεον 0. ὠκέες ἵπποι | cf. 768. —
2) curriculum, locus ad currendum aptus, 3 321
ἵπποι δὲ πλανόωνται ἀνὰ à., ὃ 605 ἐν δ᾽ Ἰθάκῃ
οὔτ᾽ ἄρ d. εὐρέες οὐδέ τι λειμών |. — ΕΝ.
316, 46, E. Gud. 160, 27, Eust. 1320, 19.
Aov«g (δρῦς) dobavtoc υἱὸς, Avzóogyoc |
Z 130. — 2) ἀρύαντά τε, ποιμένα λαῶν | A963
Lapitha,
dovcros (δρῦς) quernus, roboreus. q 43 οὐ-
31
-
322
δόν - ó. - EM. 988. 21 ξύλινος, E. Gud. 275,
46, Suid., Hes., de accentu cf. Herod. μον. 2.
20, 10.
δρῦμιά plur. (δοῦς Curt. Et. 924, Ahrens
Δρῦς p.17, Walter K. Ztft. 12, 377) arbustum.
A 118 x 150 (v, sch. Q), 197 διὰ ὃ. πυχνὰ zcl
ὕλην. |, * 2951 ζομεν - ἀνὰ d., Apoll. Lex. 60,
19 οἱ δρυμώδεις τόποι Cf. ΟΝ Eust. 1652,
16, Doed. Gl. 227. accentum in penultima ponit
EM. 96, 9.
δρύοχος (δρῦς, ἔχω. Duentz. K. Ztft. 15, 44
oyoc pro sufüxo habet) trabes 5, fulcra duplici
serie continua exstructa, super quibus nova na-
yis aedificatur. v 574 πελέχεας, τούς - | ἵστασχ᾽
ἑξείης, δρυόχους ὥς, sch. BHQ ὁ. δὲ ξύλα. εἰ-
civ ὀρϑὰ ὑποχάτω τῆς τρόπιδος, ἐφ᾽ ὧν ἐπε-
ρείδεται, ἵνα μὴ αὖ τὴν ἡ ψάμμος ἐσϑίῃ, τινὲς
δὲ δρυόχους φασὲ τὰ πρῶτα πηγνύμενα ξύλα
εἰς ναυπηγίαν. τινὲς δὲ τοὺς πελέχεις τοὺς
δρυΐ ἵνους στελεοὺς ἔχειν εἰωϑότας, sch. V zv-
ρίως μὲν. toic πασσάλους, ἐφ᾽ ὧν τὴν τρόπιν
ἱστᾶσι τῶν καινουργουμένων πλοίων, οἵ. nn
Ap. Rhod. 1, 723, Procop. bell. Goth. IV, 99.
EM. 188, 37, Suid., Eust. 1878, 62. 1879, 4,
Ameis Ztit. f. G. 1854, 627, Graser Phil. Suppl.
IIT, 931, Grashof Schiff p. 9. non bene Apoll.
Lex. .60; 28 τῶν σιδηρῶν πελέκεων αἵ παί,
εἰς ἃς τὰ ξύλα ἐνιᾶσι, παρὰ τὸ τὰ ξύλα δρῦς
λεγόμενα συνέχειν cf. Hes. [mire Doed. Gl. 224.]
AoUow (δρῦς, ὁπ cf. opus) 4dovoz Y 455
Priami f. Achilleus interficit. — 3) 4pvozoc f.
Dryopes h. 19, 34, Apollinis filius.
- δρύπτω (ad δὲρ skr. dar refert Benf. 2, 227)
abrado, lacero. 324 πρυμνὸν δὲ βραχίονα
δουρὸς ἀχωχκή | δρίψ᾽ ἀπὸ μυώνων, — p 153
δρυψαμένω δ᾽ ὀνύχεσσι παρειὰς ἀμφί τὲ δει-
ράς sch. S χατασπαράξαντες, ἀποξύσαντες. --
t 426 ἔνϑα z' ἀπὸ ῥινοὺς δρύφϑη. — EM.
288, 52, E. Gud. 161, 17, Hes., Suid., Eust. 249,
5. 395, 10. 1295, 29. (ἀπο-, περι-, ἀμφιδρυφής,
dugiópvgoc).
δρῦς (skr. drus, goth. triu, ksl, drevo Curt.
Et. 224 Benf. 1, 96, Ahrens “ρῦς p. 15, ad
δὲρ rad. refert Kuhn Zft. 4, 84) arbor, Ariston.
4 86 ovv ἐχάλουν oi παλαιοί ἀπὸ τοῦ ἀρ-
χαιοτέρου πᾶν δένδρον cf. Lehrs Ar. 151, quer-
cus. JV 389 II 482 ὡς ὅτε τις Ó. ἤριπεν ἢ ἀχε-
ρωΐς 1 qt Airuc,.t cf. Ξ 414, Ῥ 328 ξύλον «vor -ἰ
ἢ ὃ. ἢ πεύχης, Σ 558 ὑπὸ ᾿δρυὶ δαῖτα πένοντο,
ξ 19 τὸ μέλαν δρυὸς ἀμφιχεάσσας | cf. sch.
ΒΗΘ Lehrs Ar. 152, Eust. 1748, 55 Doed. El.
2149, 5 495 σχίζῃ δρυός, h. Merc. 349 ὡς εἴ
τις ἀραιῆσιν δρυσὲ βαίνοι v. Baumeist., «Ἱ 494
πολλὰς δέ τε πεύκας |, M 182 ἕστασαν ᾿ὡς ὅτε
τε ὅ. οὔρεσιν Φψιχάρηνοι | χτλ. cf. sch. BL,
A. 398 δρυ σὶν ὑψικόμοισιν | v. 1. ap. Eust. ἐ ἐξο-
ψόροισιν, cf. 9 118, & 357 φύλλα - τέρενα 9.
ὑψιχόμοιο |, ὃ 828. t 997 ϑεοῖο iz ὅ. ὑψικό-
μοι |, « 186 μαχκρῇσίν τε πίτυσσιν ἐδὲ δ. ὑψι-
χόμοισιν, — t 163 οὐ γὰρ ἀπὸ ὃ. ἐσσι παλαι-
φάτου οὐδ᾽ ἀπὸ πέτρης ἰ ν. 1. παλαιφάγου et
παλαιφύτου v. La Roche, sch. B, sch. HQV,
Preller ausgew. Aufs. ed. Koehler p. 179, Har-
tung Rel. ἃ. Myth. d. Gr. 2, 45, Weleker Gr.
Goetterl. 1, 783, Schoemann Opusc. 2, 196,
Schwenck Phil. 14, 391, Herm. op. 6, 155, X 126
οὐ μέν πως vir ἔστιν ἀπὸ ὃ. οὐδ᾽ ἀπὸ πέ-
τρης | τῷ ὀαριξζέμεναι, & τε πάρϑενος ἠϊϑεός
τεὶ — ὀαρίζετον ἀλλήλοιιν | Οἵ; sch. A5 sch.
B, Welcker Gr. Goetterl. 1, 785. audacius Doe-
derl GL 229 hyperbaton inesse statuit ἀπὸ
AAA
δρυμά — δύναμαι
δρυὸς οὐδ᾽ ἀπὸ πέτρης coniungens cum óup
ζετον. — EM. 288, 92. 49, E. Gud. 152,
Suid., Hes., Eust. 633, 36. '994, 45. 1524,
1859, "am. 49, Doed. lc. Ahrens 4ρῦς Hannoy, |
1866. (δρύινος, δρυμά, δρίος, δόρυ, δένδρεον t et)
δρῦ-τόμος (δρῦς, τέμνω) qui ligna L
Ψ 515 ὑπ τι τοι ὅ. μέγ᾽ ἀμείνων πὲ βίῳ
«Ἱ 86 ὅ. -᾿ἀνήρ, Ariston. ἤγουν ὃ ὑλοτύμο οι
TulUK MOL. Il 643 6. ἀνδρῶν. EM. 9288,
Suid. Hes, Eust. 832, 55, Lob. El. 2, 119.
δέω (ϑύη) in miserias coicio. v 195 ἃ
9o δυόωσι πολυπλάγχτους ἀνϑρώπους |
Q sic δύην χαὶ χκακοπάϑειαν βάλλουσι, X
δηόωσι v. Vind. 133. pro inaudito verbo hz bet —
Bekk. HBl. 128, 3 sed cf. Friedlaend. 2 hom
Woerterverz. 760. 809. Lob. Rhem. 186 .proba- -
bilius a óvóo quam a óv&co duci existimat,
Eust. 1890, 7. — [ὅδερός Callistratus legit pro
διερός ζ 201 cf. sch. TEPQ ὃ ἐπίπονος,
τὴν δύην, ἤτοι χακοπαϑητιχός v. Suid.,
δύη (dv skr. du Curt. Et. 217, ad d
refert ! Doed. Gl. 151) calamitas, aerumnae. £9
μὲ ὃ. ἔχει ἤλιϑα πολλή |, σ 53 8l ἄνδρα͵ j
θοντα, δύῃ ἀρημένον, ξ 338 0 θ᾽ ἔτι πὸ
δύης ἐπὶ πῆμα γενοίμην | sch. H ᾿Αριστοφάνη
δύῃ ἔπι π. “γένοιτο, sch. ΒΗ λεύτει ἡ ἐξ, D
ἢ ἐκ τῆς δύης ἐπὶ βλάβην ἔλθοιμι χτᾶ. Se
δύης ex πῆμα pendet cf. γ 152. — Apoll Le
60, 32 κακοπάϑεια" ὃ δὲ Aniov κάκωσις, di
τοῦ εἰσδύνειν τὰ κακά cf. EM, 290, 57, E. Gu
153, 2, Suid., Eust. 176T, 1. 1835, 57, "Friedrich
differentiis aliq. voc. Hom. Rastenburg 1860 p.
δυή-παϑος (δύη, πάσχω) aerumnarum pà-
tiens, h. Merc. 486 ἐργασίην ϑέλγουσα δυὴ
παϑον.
Δύμας. Δύμαντος | Hl 718, Asii et Hecubi bi
p. — 2) Phaeax ζ 22. í
Abu h. Ap. 495, urbs Achaiae, cui anb
nomen erat Στρατός. R
δύναμαε (v. Benf. 2, 206, ad rad. gnà refe
Walter K. Ztft. 12, 406 sed v. Curt. Et. 4
Pr. δύναμαι, eliso αε E 475, δύνασαι, δύν
δυνάμεσϑα, δύνανται, ci. δύνηαι Z 299 cf. He
EN. 290, 94, E. Gud. 153, 17. 24, Suid.,
298, La Roche HT. '228, opt. δυναίμ
Nis d 388, δύναιτο ὃ 644, ptc. óvrvap
« 216 2 414 producta prima syllaba propter m
trum, ipf. ἐδύνω h. Merc. 405, ἐδύνασϑε φ'
ἐδύναντο, δυνάμην, δύνατο, producta altima
arsi 1 617 X 204 ( 246 v 247, δυνά
δύναντο, δυνήσομαι, δυνήσεαι v. ἘΝ. 290, :
δυνήσεται, δυνησόμεθα zx 238, aor. med.
γήσατο, aor. p. δυνάσϑη "P 465 ε 319 cf. E
1538, 56) pessum. « 276 πατρὸς μέγα ju
u£voto | opibus, A 414 ἀφνειοῦ Dno u. ὃ
δ᾽ 237 δίναται γὰρ ἅπαντα (Ζεύς) cf. & 4
ϑεός), x 306 ϑεοὲ δέ χε πάντα 4. | v. L0 Ὁ
v. La Roche, Y 860 ὅσον μὲν ἐγὼ δ. 4,
τε ποσίν τε Ϊ καὶ σϑένει, — sequitur inf.
443 ov δέ τί οἱ δύναμαι χραισμῆσαι ct,
4116 οὐ δύναταί σφιν | zo. cf. A241 588 0.
$ 192, D 236 δοιὼ ó ov δύναμαι ἐδέειν
E 475 P 613 X 47 Ψ 463, B 343 μ 393 0
τι μῆχος | εὑρέμεναι δυνάμεσϑα, δ 374 cf. 4
Θ 299 οὐ δύναμαι βαλέειν, cf. 5. 428, 5. 9
497 s 90 εἰ δύναμαι τελέσαι ys, 0 399 oi;
τοι ὅ. - | ἐνθάδε παρμενέμεν, 1I 520 ot δ. d;
Φ 219 d. προχέειν, Π 515 δύνασαι δὲ gi zi τ
ἀχούειν l Apollo, Ζ 101 οὔ τίς oi δύναται |
voc ἐσοφαρίζειν cf. Φ 357, I 351, X 199-
o? δ. διώκειν, | οὔτ᾽ ἄρ᾽ ὃ τὸν δι ὑποφεύ
Ü cip
κἂν τ΄ 4a 3n" — ue cuc AE P gm UT I VEP ἀν κ΄’ ὧν GNR- ET. A
ἰδύναμις
οὐδ᾽ o διώχειν | ὃς ὃ τὸν οὐ δύνατο) μάρψαι
π. οὐδ᾽ ὃς ἀλύξαι |, ἀϑετ. v. Ariston., I' 451
οὔ τις δύνατο - | δεῖξαι, O 617 ῥῆξαι, II 509
προσαμῦγαι, P 119--0 οὔτ᾽ Ὀδυσεὺς ὃ. σφῆ-
λαι οὔδει τε πελάσσαι, οὔτ᾽ Αἴας Ó., II 141
T 888 (ἀϑετ. v. Ariston. τὸ μὲν οὐ δύνατ᾽ à.
Α. πάλλειν, Ν 486 φυγέειν |, d 175 ἐρύσσαι,
| XN 161 δίεσθαι |, €2 408 ἴσχειν, NN. 084 χορέ-
σασϑαι, I 851 οὐδὲ δύναντο | τείχεος ἔχτο-
σϑεν μίμνειν Aristoph. οὐδ᾽ ἐϑέλεσχον com-
probante Nauckio p. 48, M 417 ἐδύναντο - ϑέ-
σϑαι, 419 &. ὦσασϑαι, M 432 &. φόβον ποιῆ-
σαι, Ν᾿ 552 οὐδὲ δύναντο | εἴσω ἐπιγράψαι v.
l οὐδ᾽ ἐδ. v. La Roche, οὗ, id. ad 687 O 400
II 107, HU. 77, Ν 687 οὐδὲ 9. ὦσαι cf. O 406
416, 408 μιγήμεναι, II 107 οὐδὲ ó.|| ἀμφ᾽ «v-
τῷ πελεμίξαι, O 99 λῦσαι δ᾽ ovx ἐδ., cf. X 163,
T 136 o? δυνάμην λελαϑέσϑ᾽ Σ 464 αἱ γάρ -
δυναίμην | vóoqu» ἀποχρύψαι, A 562 πρῆξαι
δ᾽ ἔμπης δ᾽ o) τι δυνήσεαι, N 799 οὐ πως ἅ,
π. ὃ. α. ἐλέσϑαι), T 163 οὐ δυνήσεται ἄ. μά-
χεσϑαι |, E 621 Ν 510 οὐδ᾽ - δυνήσατο ἀφε-
᾿λέσϑαι, IN 607 647 οὐδὲ ὃ. δ. ἐλάσσαι, P 465
οὐδὲ δυνάσϑη | εὖ σχεϑέειν, v. 1. οὐδ᾽ ἐδ. v.
|Là Roche, ; 28 οὔ τοι - δύναμαι - ἰδέσϑαι,
v 9881 οὐ ὅ. προλιπεῖν, o 230 οὐ ὃ. m. νοῆσαι],
τ 157 οὔτ᾽ ἐχφυγέειν ὃ, ψ 196 οὐδέ τι
προσφάσϑαι ὃὅ., x 256 εἰ δύνασαί τιν᾽ à. μερ-
μηρίξαι |, « 250 zx 127 οὔτε τ. | ποιῆσαι δύ-
γᾶται, y 89 οὐ γάρ τις Ó. c. εἰπέμεν, ὃ D58
£ 15 o 144 οὐ 0. ἱχέσϑαι}, o 241 οὐδ᾽ ὁ. στῆ-
γαι 0., . 804 οὐ γάρ xtv δυνάμεσϑα - ἀπώσα-
σϑᾶι, y 287 οὐδὲ ϑεοί - δύνανται ἀλαλκέμεν,
᾿ἄϑετ. v. sch. EHMQR, v 11 ϑεοί - ὃ, | ποιῆ-
σαι, zu 332 οὐδέ πῃ ἀϑρῆσαι δυνάμην, z 246
οὐδέ τι ἐκφάσϑαι δύνατο, ὦ 159 οὐδέ τις 5.
δ. γνῶναι, t 418 οὔτ᾽ ἀϑρῆσαι δύνατ᾽, φ τὶ
᾿οὐδέ- ποιήσασϑαι ἐδύνασϑε |, zt 801 οὐχ ἐδύ-
]vavto χιχῆναι, λ ῶ04 οὐ - δύναντο | ναιέμεν,
t 825 αἱ γὰρ - δυναίμην | πέμψαι, ὃ 388 st
πὼς σὺ δύναιο A. λελαβέσϑαι. ὃ 644 δύναιτό
χε xal τὸ τελέσσαι |, & 78 οὐ μὲν γάρ τι δυ-
Ἰνήσεται - ἐριδαινέμεν, B [191] πρῆξαι δ᾽ ἔμ-
πὴς οὐ τι δυνήσεαι, x 29] οὐδ᾽ ὡς ϑέλξαι σε
δυνήσεται, zt 238 ἢ χεν νῶι δυνησόμεϑ᾽ ἄντι-
φέρεσθαι o 808 οὐχέτ᾽ ἔ, δυνήσατο - ἐλϑέ-
μεν, ε 819 οὐδὲ δυνάσϑη | — ἀνσχεϑέειν, q 171
οὐ δύνασαι σὺ τανύσσαι | cf. 184 247 254 403
|o 170, h. Ven. 234 οὐδέ τι κινῆσαι μ. δύνατ᾽,
|h. Cer. 329 οὔ τις πεῖσαι δύνατο, h. Ap. P.
na οὐδὲ δύνανται | εὐρέμεναι, h. Merc. 405
πῶς ἐδύνω - δειροτομῆσαι, h. 8, 11 ὥς zc óv-
|vaiuzv | σεύασϑαι. — De rebus h. 7, 18 οὐδὲ
φέρειν δύναταί μιν νηῦς s. |, Π 519 οὐδέ μοι
αἷμα ! τερσῆναι ὃ. — inf. suppletur A 393
λὰ σὺ, εἰ δύνασαί γε, περίσχεο παιδός Z 229
᾿χαιοί, ἐναιρέμεν ὅν κε δύνηαι |, ε 25. Τηλέ-
μᾶχον σὺ πέμψον ἐ.; δύνασαι γάρ, ὃ 821 ἥν
τε χαὶ ἄλλοι | ἀνέρες ἠρήσαντο παρεστάμεναι,
δύναται γάρ, π᾿ 203 ἥ τέ με τοῖον ἔϑηχεν, ὕπως
᾿ἐϑέλει, ὁ. γάρ, h. Merc. 175 πειρήσω, δύνα-
μᾶι, φηλητέων ὄρχαμος εἶναι | v. Baumeist. —
[|Eust. 1538, 58. (δύναμις).
δυναμένη Σ᾽ 48 Nereis.]
ὀύναριες (δύναμαι) vis, potentia. O 294 οὐ
μέν TOL, 007] ὃ. γε πάρεστιν, | παύομαι, cf. IN
180 v [128], X 20 τισαίμην, & μοι ὃ. γε πα-
ἰρεέη c 8 62, 3 891 ὅσσον δυνάμει τε καὶ
[pd ἔπλευ ἄριστος |, Bekk. δυνάμι, Ν 787
πὰρ δύναμιν δ᾽ οὐχ ἔστι χαὶ ἐσσύμενον πο-
λεμίζειν, * 69 0. γὰρ ἐν ὑμῖν, v 9237 φ 502
|
τῷ ^
— δύο 323
γνοίης χ οἵη ἐμὴ ὃ. x«l χεῖρες ἕπονται |, y
905 αἱ γὰρ ἐμοὶ τοσσήνδε ϑεοὶ ὃ. περιϑεῖεν)
τίσασϑαι μνηστῆρας, h. Merc. 117 9. δὲ οἱ
ἔπλετο πολλή. EM. 290, 17, E. Gud. 152, 9.
153, 15, Suid, Hes., Eust. 1335, 8.
δύνω v. δύω.
δῦο et δύω (skr. ἄνα, dvàu, zd. dva, lat. duo,
goth. tvai, ksl. düva, lit. di Bopp V. Gr. 1, 63.
94, Pott EF. 11, 128 Curt. Et. 924. δύο ubi
brevi syllaba ops est propter metrum, δύω
metro non cogente legitur 41 102 7M 95 Ν᾽ 345
Ο 324 X 597 509-523 T 47 : 269 614 ἡ 129
ει 90 x 102 & 73 cf. La Roche HU. p. 46. —
gen. δύο K 253, δύω x 515, dat. δύω Ν 407
cf. Eust. 802, 29. 38. duo. ἃ 74 δύ᾽ ἔνειχε
(χοίρους), . 289 σὺν δὲ δύω μάρψας cf. 311
344, B 346 τούςδε -, ἕνα καὶ 0., οἱ κτλ., P 153
οἱ δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο, δύω δ᾽ ἐν τοῖσι μάλιστα,
Ψ' 178 τῶν (χυνῶν) -δύο. cum duali verbi .X 450
ὃ. μοι ἕπεσϑον, Bekk. ἕπεσϑε, c. plurali d» 89
τῆς δὲ δ. γενόμεσϑα, B 99 δύο δ᾽ αἰὲν ἔχον,
— accedit 1) dualis nominis s. pronominis 4 16
Ἀτρείδα - d., κοσμήτορε λαῶν | cf. 375, B. 406
E 519 Z 436 (ἀϑετ. v. Ariston.) Αἴαντε ó., E
572 δύο φῶτε - u£vovre | cf. 608, O 70 (v. Ari-
ston.) .Y 216 à. χῆρε, Καὶ 76 M 298 d 145 « 256
σ 377 y lUl &. δοῦρε cf. x [295], 4 196 ὁ.
παῖδε ci. X 46 λ 262 307, B 679 vise δύω ultima
non correpta ante vocalem cf, 822 E 554 60 290
332 M 99 N 201 421 X 163 s 484 Hoffm. Qu.
H. 1, 61, B 822 0.'4 vis | — εἰδότε cf. 831
843 4 329 M 95 99, E 972 τὼ δὲ δύ᾽ (ἵππω),
K 924 ovv τε δύ᾽ ἐρχομένω, M lil καὶ δύ᾽
ἐόντε, h. Merc. 405 à. βόε, I' 246 ἄρνε 9., I 689
χήρυχε Ó., πεπνυμένω ἄμφω |, άϑετ. v. Ari-
ston. cf. Nican., A 297 λέοντε Ó., 4. 659 &v-
δρε ὃ, - ὦ περ ἀρίστω, ] ἀνασχομένω cf. 802
ὃ 27.. 90 (damnat Kayser Phil. 17, 350) x 102
z 944, 9 312 τοχῆε 0. E 94 οὐ ποϑ᾽ £v - οὐδὲ
δύ᾽ οἴω |, — cum duali substantivi iungitur
pluralis adi. s. part. 44 102 vie ὃ. - ἐόντας, M
335 Αἴαντε ὃ. m. ἀκορήτω, | ἑσταύότας, I'18
δοῦρε ὃ. κεχορυϑμένα, cf. 4 43 χ 125, u 228
d. δοῦρε μάκρ᾽, — 2) plur. nominis. Y 269
δύω - διὰ πτύχας (GOrr. v. Ariston.) 971 τὰς
δύο χαλκχείας, ὃ. δ᾽ ἔνδοϑι χασσιτέροιο |, T
269 ὅ. y. τάλαντα | cf. 614 π [295], M 127 àv
ἀνέρας ὃ. ἀρίστους | υἷας ὑπερϑύμους xtÀ.,
cf, Did., s 484 ἠὲ ὃ. ἠὲ τρεῖς ἄνδρας, δὲ 233
δύ᾽ αἴϑωνας λέβητας, Γ΄ 116 ὃ. κήρυκας, IN 818
Aluvrég τε ὃ., ci G 18 68, y 421 δύ᾽ οἵους |.
E 159 υἷας Πρ. ὅ-- ἐόντας, μ΄ 154 οὐ γὰρ χρὴ
ἕνα L, οὐδὲ δύ᾽ οἴους |, O 290 6. ἵππους v.
Ariston., Zenod. et Aristoph. ἵππω, cf. K 305,
N 407 δύω xavóvtoo , O 19 ἄχμονας - 0., cf.
£ 490, 9 60, ε 388 ( 74 δύω νύχτας δύο τ᾽
ἤματα, cf. κ 142; v 97 ὃ. δὲ προβλῆτες - | ἀκ-
ταὶ ἀπορρῶγες, δ᾽ 198 δύ' ἀργυρέας ἀσαμίν-
9ovc |, οἵ, 4 18, 0 85, « 515 ὅ. ποταμῶν ἐρι-
δούπων, ἡ 199 0. χρῆναι, ὁ 412 δύω πόλιες
v. l δύο zt. v. La Hoche, o 120 ἄρτους - Ó.,
4) 580 0. φάρε᾽, o 297 ἕρματα δ᾽ E. ὃ. 9sgc-
ποντες ἔνειχκαν | ubi cum. ἕρματα iungendum v.
sch. BH, h. Cer. 400 447 [465] τὰς δὲ ὁ. (ὥρας).
— 3) dualis nominis et verbi B 731 ἡγείσϑην
"4. ὃ. παῖδε |. M 421 δύ᾽ ἀνέρε δηριάασϑον,
Ν 198 201 ὅ. Αἔαντε κορυστά | — συλήτην, Ν 345
τὼ δ᾽ ἀμφὶς φρονέοντε ὃ. K, vie κραταιώ | —
ἐτεύχετον, P 811 ὃ. δ᾽ oU mo φῶτε πεπύ-
σϑην,} ἀνέρε χυδαλίμω, T 41 τὼ δὲ ὃ. σχά-
ζοντε βάτην Ἄρεος ϑεράποντε. x 117 τὼ δὲ
21*
324
δύ᾽ αἶγα λέοντε - ἁρπάξαντε φέρητον, Zenod,
αἰγε cf. sch. BLN, Σ 579 σμερδαλέω δὲ λέοντε
d. — ἐχέτην, E 554 οἵω τώ γε λέοντε - ἐτρα-
φέτην cf. Am. app., A 360 χαρχαρόδοντε ó.
χύνε, εἰδότε - ἐπείγετον, Ξ 404 ὃ. τελαμῶνε -
τετάσϑην |. — plur. accedit K 298 ἠϑελέτην
Αἴαντε à., ϑεράποντες Ἤρηος. — 4) plur. no-
minis et verbi 4 350 ὁ: uiv γενεαί -| ἐφϑίαϑ',
44 748 ὅ. Diet E | φῶτες - ἕλον, NN 499 δύο
δ᾽ ἄνδρες - ἵεντ᾽ cf. X 498, u 593 d. σκοποὶ
fero, D d ἀμφίπολοι δύ᾽ ἕποντο | cf. « 991
E 207, Q 573, X 157 d. Atavtec - ἀπεστυφέ-
Sav, 4 393 UE ἡγήτορες ἦσαν, 4 635 ὁ.
E ὑπὸ πυϑμένες ἦσαν, II 759 6. μήστωρες
ἀντῆς - ἵεντ᾽, Σ 509 δ. στρατοὶ εἵατο λαῶν
cf. sch. AD, sch. A, c£. ABN, X 525 o 214 v
175 ὃ. δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο νομῆες |, ὃ 496 ἀρχοί -
ὅδ. μοῦνοι - ἀπόλοντο, β 1 o 62 v 145 ὁ. κύ-
γες ἀργοὲ ἕποντο | vw. l χύ νες πόδας ἀργοΐ v.
La Roche ad L, Ameis app. 8 11, v 109 ὃ. δέ
τέ οἱ ϑύραι εἰσίν. — neutr. plur. c. sing. verbi
Σ 507 χεῖτο - 0. y. τάλαντα |. — 5) dualis no-
minis et pluralis verbi E 303 Y 9286 ὃ οὐ ὃ.
ἄνδρε φέροιεν | οἷοι. , P 329 λᾶε - ἐρηρέδαται
d. λευχώ, 447 δύ᾽ ἀνέρε à. ἀρίστω; — ὀχλίοσ-
GELGY, Il?18 δύ᾽ à. . ϑωρήσσοντο |y: l ,ϑωρήσ-
σεσϑὸν v. sch. A, 42 473 τὼ δὲ δύ᾽ οἴω - ENDE
πνυὸν παρεόντε v. l τῷ v. La Roche, € 160
ἐδύναντο d. Αἴαντε χορυστά, O0 394 ϑῆρε ó.
κλονέωσι - ἐλϑόντ᾽ Ν 236.— 6) pluralis nominis
et dualis verbi, 7 4 ἄνεμοι δ. π. ὀρίνετον, Y 158
δύο δ᾽ ἀνέρες ἔξοχ᾽ ἄριστοι | — συ νίτην, 6 79
δύ᾽ Αἴαντες μενέτην, E 10 ὅ. δέ οἵ υἱέες
ἤστην] — εἰδότε, Θ 332 Ν 4921 ὑποδύντε Ó.
ἐρίηρες ἑταῖροι | — φερέτην. — K 258 τῶν ὅ.
μοιράων, Ariston. ἀϑετ. — οὐχ Ὁμηρικὸν δὲ
χαὶ τῶν δύο. «οἱ dto μὲν γὰρ λέγει καὶ τοὺς
d., τῶν ὅ. δὲ ἢ τοῖς ὅ. οὐκ ἔστιν εὑρεῖν παρ᾿
Ὁμήρῳ (non recte) Ζηνόδοτος οὐδὲ ἔγραφεν,
Ἀριστοφάνης ἠϑέτει. v. sch. B, D. audacius
Doederl de hyperbato" penas explicans: duae
de tribus partibus. — B 748 δύω x. εἴχοσι
νῆας | coniunctim Baa . 941 86. x. εἴχοσ᾽
ἄμαξαι | -- ὀχλίσσειαν, 'z 908 δ. z. εἴ, ἕταῖ-
θοι | κλαίοντες, -- π 347 δύω χιπεντήκοντα!]
χοῦροι κεχριμένοι, coniunctim scribit Bekk.,
9 35 κούρω δὲ δ. z. zt. | κρινάσϑων, ubi dua-
lis ad δύω accomodatus est cf. 48 χούρω δὲ
χρενϑέντε d. χ. x. | βήτην. — EM. 289, 27,
Gud. 153, 97. 56, 154, 5 Hes., Eust. 26, 21.
582, 3. &09, 26, Lob. El. ᾿ς 140* '172, Ellendt 3
hom. Abb. p. 17. 19. Te ' dic, δεύτερος, δοιή,
διά, δυώδεχα, δώδεκα, ᾿δυωκαιειχοσίμετρος,
δυωχαιεικοσίπηχυς et)
dvo-z«t-ózzc duodecim. B 557 6. νῆας |
Herod. “Πάμφιλος τ τρία ποιεῖ καὶ χατὰ παρα-
ϑεσιν ἀναγινώσκει. ἀφορμὴν δὲ ἔχει ἡ κατὰ
σύνϑεσιν ἀνάγνωσις τὴν PUN χρῆσιν zt.
cf. La Roche HT. 228, Lob. El. 1, 573, in Ve-
neto ubique coniunctim scribitur, P 228 σὺν ὅ.
νηυσί, Z 93 314 308 d. βοῦς, T 225 6. πώλους,
9.59 ὅ. μῆλ᾽, ε 196 ἑτάρων B ἀρίστους" TS 13
συφεοὺς d. ἐποίει |, Kk 260 ἑτάρους δ. πάν-
τας ἀρίστους], z 251 ὃ. πάντες ἄριστοι | proci,
σ 293 περόναι δ. πᾶσαι | χρύσειαι, τ 518 q 76
Slice» d. πάντων]. v. Hercher Hermes 1, 275.
δυσ-κῆς (δὺς skr. dus, dur, zd. dush, goth.
tus, tusz Curt. Et. 925 Grimm Gesch. d. d. Spr.
403 cf. Hes., E. Gud. 154, 26, Lob. El. 1, 5o;
&nui) incommode 5. graviter spirans. 4 200
u 989 Ζεφύρου δυσκέος sch. AB οὐχ ἀεί, ἀλλὰ
δυοχαίδεχα — δυσκηδής"
E. morientium. — 3) infamis h. Ap. D. 64 αἰνῶ
x
χειμῶνι" ἔστι γὰρ χειμῶνος μὲν δυσαής,
ρους δὲ προσηνής, s 295 Ζέ υρός͵ τε 9. |
sch. BQ, £ 865 τι rcc ἐξ ἀνέμοιο ὃ. óp
uévoto | sch. BDL σφοδροῦ, paraphr. χαλεπῶ
πνέοντος, v 99 ἀνέμων - ᾿δυσαήων producta
penultima. propter metrum cf, Eust. 1735, 31. —.
Apoll. Lex. 60, 31, EM. 291, 30. 776, 6, Suid.
Hes., Eust. 864, 3. 1938, 63. 1538, 23, de acce
cf. Herod. 44 297 Lehrs Qu. ep. 154.
δυσ-άμ-μορος infelix. Y 498 μήτηρ, 9* :
μιν ἔτιχτε ὃ... ἠδ᾽ ἐγὼ «)rOc|ubi non b
Nican. etiam cum sequentibus coniungi po
putat, sch. B. δεδιπλασίακε πρὸς τὴν ἐπίτασε
τὸ γὰρ δὺς xal α ταὐτὸν δηλοῦσιν [artificio--.
sius Doed.], X 485,9 727 ὃν τέχομεν σύ τ᾽
ἐγὼ τε δυσάμμοροι, T 315 δυσάμμορε Patro
clus mortuus compellatur ab Achille. —
291, 35, Hes. χαχόμοιρος, δύστηνος, δυστυχ
Eust. 1186, 44. 1277, 42.
δυσ-αριστο-τόκεια ιἄριστος, tex) quae malo
fato fortissimum peperit. X 54 ὦ μοι à. | The-
tis, cf. v. 55— 62, sch. A. exi 3:3 τὸν ἄριστ
τετοκυῖα cf. Apoll Lex. 60, 97, EM. 291,
Suid. Hes. Eust. 1130, 20, Lo. Par. 933.
δύσ-ζηλος male exardescens, h. e. prae
in iram. ἡ 307 δύσζηλοι - φῦλ᾽ ἀνθρώπων!
sch. T, EM. 411, 25 φϑονερός cf. Suid., E
1581, 7, Nitzsch ad l.
δυσ-ηλεγής (ἄλγος) graves dolores affere e
Y 154 ὃ. πολέμοιο, | sch. B χαχοχοιμήτου" Ὁ
χακὰς φροντίδας ἔχοντος, paraphr. χαλεποῦ,
χ 325 h. Ap. P 189 ϑάνατον - ὃ... sch. V óvo-
κοίμητον, cf. HQ, Apoll Lex. 61, l, quo ὦ
v. Lehrs Ar. 154. — Hes. δυσάντης, χαλεπὸς.
ἢ δυςλεχέος, ἤγουν κακοχοιμήτου cf. Suid. EM,
291, 56, Eust 391, 39. 1201, 20. 1928, 56, Do
GL 112 Duentz. k. Z. 12 s 83 Roediger. comp
Gr. 27. 31, Berch Gr. comp. 9. t
δυσ-ηχῆς (ἦχος, non bene ad ἄχος refe
Doed. Gl. 887) 1) malum et ingratum sonul
edens, horrisonns. B 686 H 376 395 4 524 590
N 535 X 307 πολέμοιο δυσηχέος. sch. DHS3S3
χαχοήχου διὰ τὰς οἰμωγάς, χαχοὺς ἤχους Eye
τος διὰ τὰς τῶν ἀποϑνησχόντων φωνάς |t j
sch. V, Σ 307, Bekk. πολέμου δυσεηχέος cb
O. Meyer Qu. H. 50, II 442 Σ 464 XY 180 9
νάτοιο ó. paraphr. z«zo5zov, Bekk. ϑανάτο
jvcz5y., ubi refertur ad clamores gemitus
γὰρ ἐτήτυμον εἶμι ὃ. | dv: Delos. —
Apol. Lex. 61, 6, Suid., EM. 9291,
Eust. 321, 39, Bekk. HBl. 145, 18.
δυσ-ϑαλπής (ϑάλπος) male fovens, frigidus
P 349 χειμῶνος ó. paraphr. ψυχροῦ, Apo
Lex. 61, 9 χαχοῦ sic τὸ ϑάλπειν, v. l CQ
Veneti δυσταρπέος v. Spitzner. — "Hes. (a
ϑάλπους, κακοῦ sig τὸ ϑάλπειν, ψυχροῦ et
Eust. 1117, 50.
δυσ-ϑυμαίνῳ (δύσϑυμος) indignor, ira
h. Cer. 362 μηδέ τι δυσϑύμαινε λίην πε
σιον ἄλλων |. Thiersch Gr. $ 141, 3n. —
δυσ-κέλαδος horrisonus, II 357 φόβοι
δυσχελάδου cf. sch. BL, paraphr. τοῦ χα
ἦχον ἀποτελοῦντος cf. ἘΝ. 292, 9, Suid., Hes,
Eust. 1063, 49. i
δυσ-κηδής, («5óoc) graves s. molestas Cura
afferens. sch. BPQT δυσφρόντιστον,
φροντίδας ἐμποιοῦσαν cf. Hes., EM. 646.
δυσκηδής, ut referatur ad Ulixem, Eust. 1546
δυσ-χλεής (χλέος) inglorius, infamis. B M
I 22 óvozAt& Ariston, ὅτε χατὰ συστολὴν Ὅμη
ρικὸν τὰ τοιαῦτα ἐγφέρειν, δυσχλέα καὶ ἀγα-
χλέα, Ἰωνικῶς. οἱ δὲ ᾿Αττιχοὶ ἐχτείνουσιν cf.
Herod., sch. BL, Hoffm. Qu. H. 1, 87, Lob. El.
1, 968. — EM. 292, 10, Hes., Suid., Eust. 187,
19 συγχέχοπται, ἀλλ᾽ οὐ συνήρηται.
δυσ-μενέων (δυσμενής) malevolus, adver-
sans. 8 72 Ὀδυσσεύς | δυσμενέων κάκ᾽ ἔρεξεν-
᾿χαιούς,} τῶν μ᾽ ἀποτινύμενοι χακὰ ῥέζετε
δυσμενέοντες | sch. S δυσχεραίνοντες, cf. v 314.
Eust. 1434, 42.
δυσμενής (skr. durmanàs cf. zd. dusmananh
Curt. Et. 225, dat. pl. δυσμενέεσσιν. δυσμενέ-
σιν I'51) malevolus, inimicus hostis. Μ΄ 100
ὃ. δ᾽ ἄνδρες, £2 988 ἐξ d. ἀνδρῶν, K 221 d.
ὃ. δῦναι στρατόν, cf. K 395, N 208 ἀνδρῶν 9.
ἑχὰς ἱστάμενος πολεμίζειν, E 488 ἀνδράσι 6.
ἕλωρ χαὶ χύρμα, Z 453 £v χονίῃσι πέσοιεν
ὑπ᾿ ἀνδρόσι d., P 158 d. δ. πόνον x«l δῆριν
ἔθεντο |, T 168 d. ὃ. π. πολεμίζῃ |, T 232 c.
d, μαχώμεθα, K 40 ἄνδρας: 0. σχοπιαζέμεν,
ὁ 387 (te) ἄνδρες d. νηυσὶν λάβον ἠδὲ πέρασ-
| cav |, ὃ 9246 ἀνδρῶν 0. χατέδυ πόλιν, ὃ 319
| &. δ᾽ d, πλεῖος δόμος, cf. G 200, 9. 217 ἄνδρα
ἄλοιμι ὀιστεύσας ἐν ὃ. | ἀνδρῶν 0., & 221
| ἔγχει ἕλεσχον ἀτδρῶν 0. 0 ..., y 90 δάμη
| ἀνδράσι δι, y 234 ἐν ἀ. 0. | Μέντωρ - εὐεργε-
| σίας ἀποτίνειν), — T 62 δυσμενέων ὑπὸ χερ-
σίν, X 404 Ζεὺς δυσμενέεσσι) δῶκεν ἀεικίοσ-
| aoc (χάρη ἝἭπτορος), K 198 χάρμα y. δυσ-
μενέεσσιεν |, cf. I' 51, II 591 μάχεσϑαι | ὃ..
| 6 822 δυσμενέες γὰρ πολλοὶ ἐπ᾽ αὐτῷ μηχα-
| γόωνται!], πὶ 121 ὅ. μάλα μυρίοι εἴσ᾽ ἐνὶ οἴχφ!,
E& 184 πόλλ᾽ ἄλγεα 0.,| χάρματα δ᾽ εὐμενέ-
τῇσι, ξ 218 χαχὰ ὃ. φυτεύων, x 234 ὅδ. φόνου
πέρι βουλεύσωμεν |, h. 8, 17 δυσμενέων προ-
φυγόντα μόϑον κῆράς τε βιαίους], o 989 νῆες -
᾿χαχὰ ὃ. φέρουσαι |, vituperat Rhode Unters.
üb. das 17 B. d. Od., Geppert Unt. 1, 309, (ὦ
11 365 (Azetot) ὃ. καὶ ἀνάρσιοι, 5 80 0. καὶ ἀνάρ-
| ew, οἵ τ᾽ ἐπὶ γαίης | ἀλλοτρίης βῶσι v. sch.
| BQ. — EM. 292, 11, E. Gud. 154, 13. 926, 14,
Suid., Hes. 27900c, πολέμιος, ἀντίπαλος, Apoll.
Lex. 61, 5, Lehrs Qu. ep. 156. (δυσμενέων).
| dvc-uxtyo mala mater. 3 97 μῆτερ ἐμὴ
δύσμητερ, ἀπηνέα ϑυμὸν ἔχουσα | sch. V ἐπὶ
καχῷ μήτηρ λεγομένη cf. Eust. 1940, 48, Lob.
Par. 213. 545.
7| δύσ-μορος infelix. X 481 μ᾽ ἔτρεφε - | óvo-
|uopoc αἰνόμορον cf. sch. B, epiphonematis
|loeo ponitur v 194 δύσμορος cf. ὦ 311, Schnorr
|verb. colloc. p. 52, « 49 ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι - | ὃ, cf.
"Cjsch. H, ἡ 270 γήϑησε δέ μοι φίλον ἦτορ | ó.,
"ἢ γὰρ ἔμελλον ἔτι ξυνέσεσϑαι QiCvi | πολλῇ
Ἵ [οἱ sch. PT, π 139 “αέρτῃ - ὃ., X 60 ἐμὲ τὸν
δύστηνον ἔτι φρονέοντ᾽ ἐλέησον | δύσμορον,
€ 990 σὸν ξεῖνον δύστηνον - 9. — EM. 299,
28, Suid., Hes, Eust. 1186, 47, Doed. Gl. 579.
“ύσ-παρες infaustus s. infelix Paris. 739 JN
1769 Δύσπαρι, εἶδος ἄριστε sch. Α ἐπὶ κακῷ evo-
᾿ς Ιμασμένε Πάρι, κακὲ IL. of. sch. BLV, Apoll.
Lex. 60, 31 δυσώνυμε, κακῶς παρωνομασμένε
|f EM. 292, 30, Suid., Hes., Eust. 1863, 26,
Lob. El. 213. 545. fortasse hac increpatione uti-
tur Hector ad propriam nominis significationem
Jibellator, v. Curt. Et. 261) respiciens.
| δυσ-πέμφελος (c qs stirpe ducit A. Goe-
|bel Phil. 18, 920 comparans φλέω et ὀφέλλω,
|similiter Doed. Gl. 2297, e zr£ug, Duentz. ad 1.)
-Jaestuosus, impetuosus. l7 748 νηὸς ἀποϑρώ-
ἴσχων, εἰ x«l ὃ. εἴη | Ariston. Ζηνόδοτος εἰ
καὶ δυσπέμφελοι εἶεν, ὥστε ἐπὶ τῶν ἀνδρῶν
δυσμενέων --- δύω
920
εἶναι, οἷον εἰ χαὶ δυσάρεστοι εἰεν οἱ ovv-
εσϑίοντες, ὡς καὶ Ἡσίοδος (op. 720). βέλτιον
δὲ ἐπὶ τῆς ϑαλάσσης, εἰ χαὶ δυσχείμερος εἴη
zal τραχεῖα... καὶ Ησίοδος δὲ ἐπὶ τῆς 9a-
λάσσης τέταχε (Theog. 440), sch. BL δυσχεί-
μερος, V ἢ ἀπλήρωτος, EM. 292, 34 δυσάρε-
στος, δυσπειϑής, δυσκίνητος, χαλεπός, μεμιρί-
μοιρος, Suid. δυστάραχος, Hes. ἐπὶ μὲν τῆς
ϑαλόσσης ἡ δυσχείμερος x«l τραχεῖα καὶ τα-
ραχώδης" ἐπὶ δὲ τοῦ κολυμβητοῦ δυσάρεστος
cf. Apoll. Lex. 60, 25, Eust. 1065, 2. 1084, 38,
Lob. Prol. 105.
δύσ-πονος aerumnosus, molestus. gen. cum
metaplasmo formatur s 493 δυσπονέος χαμά-
toto cf. Lob. El. 1, 423, ad Soph. Ai. p. 294.
δυσπενέος scribit Duentz. K. Z. 13, 14.
δύστηνος (ex óvo-otgvoc expl. Benf. 1, 631
pesteriorem partem comparans cum skr. sthàna
cf. Duentz. K. Z. 16, 279, Lob. Par. 17, Prol.
192, El. 1, 354) infelix, miser. .Y 477 ἐγὼ δύ-
στηνὸος Andromache cf. sch. ABLeid.,, ε 436 9. -
Ὀδυσσεὺς, y 501 ξεῖνός τις 0. ἀλητεύει, ἀϑετ.
οἵ. sch. H. Vind. 183, 2 76 ἀνδρὸς δυστήνοιο
Elpenoris, & 206 ὁδε τις ὅ. ἀλώμενος, « 55 8.
ὀδυρόμενον, à 182 ὃ. ἀνόστιμον οἷον ἔϑηκεν),
ν 881 σὲ - ὅ. ἐόντα |, o 488 ὃ. ἀλήτην, τ 354
χεῖνον d. ἐὺ τρέφεν ἠδ᾽ ἀτίταλλεν |, ὦ 989
σὸν ξεῖνον δι. v 294 τὸν d. ὀΐομαι, o 10 τὸν
ξεῖνον à. cf. sch. Q, Bekk. ΜΒ. 1867, 433, .X 59
; 923 948 ἐμὲ τὸν Ó., x 281 4 80.92 ὦ δύστηνε,
Z 127 d 151 δυστήνων δέ τε παῖδες ἐμῷ μέ-
ven ἀντιόωσιν | sch. B χαχὴν ἐχόντων τὴν στό-
σιν, ἢ δυσϑανῶν, P 445 ἡ ἵνα δ. μετ᾽ ἀνδρά-
σιν ἄλγε᾽ ἔχητον | cf. Duentz. H. Beiw. 15. —
EM. 292, 43, E. Gud. 154, 19, Or. 49, 3, Suid,
Hes., Eust. 1114, 47.
δυσ-τλήμων calamitosus, miser. h. Ap. P.
354 νήπιοι ἄνϑρωποι, 0., οἱ μελεδῶνας | Bov-
λεσϑ᾽ ἀργαλέους κτλ.
δυσ-χείμερος (χεῖμα Curt. Et. 190) brumali
frigore infestus. 1| 234 /4owóovgc - δυσχειμέ-
ρου sch. ABDV ὅτι πάγοις καὶ χρυμοῖς ὑπὸ
τοῦ οὐρανοῦ συνέχεται, ν. 1. Zenodoti πολυπί-
δαχος v. sch. V cf. Duentz. Zen. 117, B 750
“Ἰωδώνην δυσχείμερον, Bekk. δυσχείμερα.
δυσ-ὠνυμος (ὄνομαν) mali s. odiosi nominis.
Z 955 6. viec Αχαιῶν | c£. sch. ABL, M 116
μοῖρα d. cf. sch. V, r 571 ἥδε δὴ ἠὼς εἶσι Ó.,
Ἵ μ᾽ Ὀδυσῆος | otxov ἀποσχήσει, h. Ap. P.
190 Χίμαιρα ὃ. — Suid., Hes., Eust. 640, 81.
895, 40. 1878, 48. À
δῦσ-ωρέω (doc, ad ὥρα refert Doed. 2277)
cum molestia custodio. A 188 ὡς δὲ χύνες περὶ
μῆλα δυσωρήσωσιν ἐν αὐλῇ | ita Spitzn. Apoll.
Lex. 60, 96 δυσωρήσωσι: δυσφυλακχτήσωσι καὶ
χαχὴν νύχτα διαγάγωσιν, codd. δυσωρήσον-
ται cf. EM. 292, 50, Suid., Hes. qui addit ρος
γὰρ ἡ φυλαχή, Eust. 797, 97. 1715, 19.
óvo, Óvr«o (cum skr. jukhati componit Kuhn
Ztft. 3, 328 sed v. Curt. Et. 532, comparat skr.
duvas, düfa, düra, goth. taujan Fick W. 86. act.
pr. píc. δύων d 232, δύοντα ε 272, δύνεις P
909, δύνει P 392, ptc. δύνοντες A 579, ipf.
ἔδυνε, ἔδυνον 1P 131 ὦ 498, dove, δῦνον 4 286
976, fut. δύσω B 261, aor. inf. δῦσαι. Εἰ 435
N 182, iI ἔδυ, ἐδύτην, ἔδυτε ὦ 106, ἔδυσαν
£145, 6 841 ἔδυν 4 992 4 268 cf. Herod. 4
222 cf. id. 4 263, Eust. 1135, 61, δῦ v. EM.
989, 50, ci. δύω, ubique in fine vs., δύῃς, δύῃ,
opt. δύη c 348 v 986 v. Lob. El. 2, 30, ipv.
δῦϑι Π 64 v. Suid., Hes., δύτω X [977], δῦτε
326
Σ 140 v. Eust. 1135, 45, if. δύμεναι, E. Gud.
153, 3, Hes., δῦναι, Suid.. Hes., ptc. δύντα T
308, δύντε χ 201, iter. δύσκεν Θ 271, EM. 624,
47, Hes., pf. δέδυχεν 1 289 E 811 qu 93, Suid.,
Hes., med. pr. δύεται 1) 140, ipf. δυέσϑην y
114, δύοντο O 345 o 496, fut. δύσομαι μι 888,
δύσεαι 1 931, EM. 290, 8, Hes., o corte H2
998, inf. δύ asco c ἢ 18. aor. δύσαντο Φ 189,
opt. δυσαίατ᾽ € 876, v. 1. δύσονται, Bekk. óv-
σοίατ᾽, aor. mixtus ἐδύ σετο, δύσετο, codd. sae-
pius ἐδύσατο, δύσατο, cf. sch. A A 494, Did.
B 579, sch. EMQS p "588, Cram. epim. 163, 3,
EM. 290, 6, Hes., Eust. 1050, 7, Duentz. Ze-
nod. 62, 'La Roche HT. 2905 Tz. 18, Did. 11,
ipv. δύσεο II 199 T 36 o 276, Eust. 1050, 6.
1169, 53, ptc. δυσομένου , 24) 1) subeo, in-
gredior. ^a) P 392 δύνει δέ τ: ἀλοιφή | Il 840
εἴσω ἔδυ Ehpoc, cf. 9 118 οἱ εἴσω | δῦ ξίφος. —
b) additur accus. locum significans d 515 ἐδύ-
σετο Ἴλιον, ἡ 18 πόλιν ct. Eust. 1566, 15, O 345
δύοντο δὲ τεῖχος, X 99 πίλας χαὶ τείχεα, 7 81
Ἐρεχϑῆος πυκινὸν δόμον, h. Ven. 58 νηὸν ióv-
γεν, Q. 336 ἐδύσετο δώματ᾽, v 366 σπέος, 4 63
ἔδυ νέφεα (ἀστήρ), O 219 δῦνε δὲ πόντον ἰων,
X 140 δῦτε ϑαλάσσης εὐρέα χόλπον |, mortui
Z 19 γαῖαν ἐδύτην | cf. Eust. 692, 94. 651, 56,
ω 106 ἐρεμνὴν γαῖαν |, Z 411 496r α δύμεναι,
— 1 604 πόλεμον φϑισήνορα, οἵ. Ξ 63, T 313
πολέμου στόμα 0., Z 185 χαρτίστην ᾽δὴ τήν
γε μάχην 9. δ. ἀνδρῶν |, & 291 ἢ; δυσμενέων
δῦναι στρατόν. «1 537 ó. ὅμιλον | ἀνδρόμεον,
II 729 δύσεϑ᾽ ὕμιλον ἰών, Y 76 Ἕχτορος ἄντα
δῦναι ὕμιλον, Y 919 ἐδύσετο οὐλ αμὸν ἀνδρῶν,
D 552 ἡχαιῶν ἔϑν ος, Η 298 ϑεῖον ϑύσονται
ἀγῶνα, | Hes. εἰσελεύσονται εἰς τὸν ἱερὸν τό-
xor cf Ariston., Herodianum sch. BL legisse
dicit δύονται (9), Bekker MB. 1864, 85 fut.
praesentis significationem habere putat, 2 3876
ϑεῖον δυσαίατ᾽ ἀγῶνα ᾿ Hes. παραγένοιντο,
εἰσίοιεν, Bekker δυσοίατ᾽, sch. A £v ἄλλῳ δύ-
σονται, Did. ἐν δὲ ταῖς. εἰχαιοτέραις ϑεῖον
κατὰ δῶμα γέονται, o 976 δύσεο δὲ μνηστῆ-
ρας. — €) accedunt praep. «) h. Merc. 146 με-
γάροιο διὰ κλήιϑρον ἔδυνεν] — 8) «93 μέσση
μέν τε χατὰ σπείους - δέδυχεν, Ε 140 χατὰ
σταϑμοὺς δύεται pastor, non leo cf. Friedl. Ar.
p. 32, Φ 559 Teo. [Ἴδης τε χνημοὺς κατά
τε ῥωπήια δύω | Z 180 δύσεϑ᾽ ἁλὸς χατὰ
χῦμα, I' 36 χαϑ᾽ ὅμιλον ἔδυ Τρώων, οἵ. Hoft-
mann Unters. 2, 17. — y) 0 271 Lov, πάις ὡς
ὑπὸ μητέρα, δύσχεν] εἰς At«v9', ὃ ^m 0 85
βέλος δ᾽ εἰς ἐγκέφαλον δῦ. — 3) Τ' 890 ἀπο-
φϑίμενον δῦναι δόμον Ἄιδος εἴσω, cf. H 131
44 963 h. Ven. 154, Ὁ 579 δέρτρον ἔσω δύνον-
τες (γῦπε)͵ Ahrens de hiatu p. 19 δύνοντε. —
£) Σ 145 $nx0 xU, μα ϑαλάσσης αὐτίχ᾽ ἔδυσαν],
δ᾽ 425 570 λ 253 ὑπὸ πόντον ἐδύσετο, --- s 482
οὃς ὑπ᾽ O.| δύσετ᾽ (ϑάμνους) cf. Hoffmann U.
9, 91. — Ὁ ε 352 ἐς πόντον ἐδύσετο. --- 3) in-
duo (arma, vestimenta) a) 7" 328 ap 366 ἀμφ᾽
ὦὥμοισιν ἐδύσετο τεύχεα καλά]. cf. Z 840
H 193 II 1299, N 241 δύσετο T. x. περὶ χροΐ,
II 64 ὠμοιιν ". 0 9:4, P 194 ὃ δ᾽ ἄμβροτα Z.
δῦνεν | cf. 209, E 388 (rese; X 192 r. δύω,
χ 114 ϑυέσϑην CEN IS 389 ἔντε᾽ ἔδυνεν E
1 596 χροὶ 0 Ἐν UN z.| cf. O 120, P 186
E δύω, T " [368] δύσετο δῶρα ϑεοῦ, v. Ariston.,
B 578 4 16 ἐν δ᾽ αὐ τὸς ἐδύσετο Rs χαλ-
χόν |, x 118 περὶ χροὶ δύσετο y.|, Τ' 839 4
19 Π 1883 T 871 ϑώρηκα περὶ ᾿στήϑεσσιν
ἔδυνεν |, O 48 IN 95 χρυσὸν δ᾽ αὐτὸς ἔδυνε
δύω --- δῶ
περὶ yoot, — X 410 δῦ δὲ χιτῶν", Ῥ 189 δυ- |
σαντο χιτῶνας, o 61 χιτῶνα περὶ χροὶ c.|óv--
γεν, E845 δῦν᾽ ᾿Αιδος κυνέην Minerva, v. Ameis |
app. E ue. HTh. 164. — b) accedunt proepp
δύοντο Ι,
72 ὅπλοισιν ἔνι ὃ. ἐδίτην |, X [877] €
μ. δύτω | v. Ariston. — βὺ)ὶ x 201 ἐς τεύχεα,
δύντε, ὦ 498 ἐς τ. ἔδυνον. — y) 4 299 zat
τεύχε᾽ ἔδυν. — 8) occido. € 241 ἠέλιος μὲν
ἔδυ, Θ 487 Τρωσίν - ἔδυ φάος, cf. P 154 π᾿
990' o 220, v 35 ἔδυ φάος ἠελίοιο], 44 194. 209
P 455 δύῃ, τ᾽ ἠέλιος, cf. H 465 sch. A, cf. Eust.
831, 17, 1732, 10, Hes. χατῆλϑε, B 418 μὴ πρὶν
ἐπ᾽ ἡ γέλιον δῦναι χαὶ ἐπὶ χνέφας ἐλϑεῖν |, c
Ellendt 3 hom, Abh. p. 34, y 329 ε 225, 7 808.
δύντα δ᾽ ἐς ἤέλιον, α 94 δυσομένου "Yzeoio-
vog, οἱ δ᾽ ἀνιόντος aor., v 80 (ἠέλεος) δῦναι
ἐπειγόμενος, ἕ t 891 9 147 (v. Nitzsch) δύσετο,
τ᾽ ἠέλιος cf. ἡ "089 ubi Aristarchus scr, δεέλετο,
v. sch. HP, 8 388 y 487 497 λ 12 o 185 2
471 δύσετό τ᾽ ἢἡέλιος, σχιόωντό τε πᾶσαι
ἀγυιαί | cf. Friedlaend. 2 hom. Woerterverz
p. 812, accedit praep. u 383 δύσομαι εἰς ᾿Αί:
ó«0, h. Merc. 68 Ἠέλιος μὲν ἔδυνε κατὰ χϑο-
νὸς "Ὠχεανὸν δέ], — d» 232 δείελος Ow 1 δύ
cf. Herod. μον, à. 36, 6, e 272 ὀψὲ δύοντα
Βοώτην . --- 4) translate 7 981 δύσεαι ἀλκήν},
cf. T 36 et ib. cf. sch. B, Hes. δῦϑι, divos iN
E 811 σεῦ - χάματος π. γυῖα δέδυκεν), 4
ὀδύναι δῦνον μένος "4. | cf. 272, sch. AB δα
τοῦ δῦνον τὴν εἰς βάϑος χωρήσασαν ἀλγην |
δόνα ἐσήμαινεν. T [367] ἐν δέ οἱ ἦτορ | dv.
ἄχος ἄτλητον εἴ, Hoffmann U. 3, 8. cet. v. ὁ
ston., Fulda U. 172, — cum dupl. accus, o 3:
v 986 | δύη ἄχος χραδίην Ὀδυσῆα | loco priore:
“αερτιάδεω Ὀδυσῆος Bekker, utroque loco.
Duentz. Z. f. A. 1880, 857 cf. Schnorr verb. col-
loc. p. 3, — ὁ. acc. pers. 1 553 Μελέαγρον
ἔδυ χόλος cf. Fulda U. 301, of. T 16 X 94
1939 ὃ λύσσα δέδυχεν, P 210 δῦ δέ μιν "Ao
cf. Hes. sch. B, Eust. 1103, 9. — [ad tmes
referendi sunt B 261 E 435 'N 182 X 195 ἀπ
& 941 ix, ε 4824 ὑπό]. — EM. 10, 28. 289, B
k. Gud. 5, 39. 153, 13, Hes., Eust. 117, 20.
11. 843, 42, La Roche H8t. 99. «ἀνά, απὸ
εἰσ-, ἐχ-, ἐν:, κατᾶς-, παρᾶς-, περι-, ὕπο-, &avtts
ἐξαπος-, ὑπεξαναϑύων. *
ὁυώ-δεκχα duodecim. B 637 € 159 νῆες - δὴ
Φ 97 à. . χούρους |, τ 199 ὁ. - ἤματα, $5 2
d. φῶτες, K 488 δυώδεκ᾽ ἔπεφνεν cf.
ἡ ὃ. 0., ὁ 904 ἐν ἀμφιφορεῦσι ὃ. πᾶσιν,
πόδες εἰσὶ ὃ. | οἵ. Nitzsch. (δυωδεχάβοιος
, δύωδέκατος duodecimus. 4 493 $9 81 d
ὅτε δή, ὁ £x toto δυωδεχάτη γένετ᾽ ἠώς
Φ 81 ἠὼς δέ μοί ἐστιν] ἥδε à, ὅτ᾽ cf, Q
suppletur ἡμέρα, 8 374 ἑνδεχάτη δ. τε γ.
ó 588, d» 46 δυωδεχκάτῃ ἔμβαλεν, “2 607 τῇ
ὃ. πολεμίξομεν. 4
δυωδεχά-βοιος (βοῦς) qui duodecim bubus
constat. 'P 703 τρίποδα - | τὸν δὲ δι, Apoll. Lex
60. 29 δυόδεχα βοῶν ἄξιον cf. Hes.
δυύω-χαι-εικοσί-μετρος viginti duas
suras capiens. 7 264 τρίποδ᾽ ὠτώεντα δι]
V ὑφ᾽ ἕν cf. Eust. 1412, 19, i
δυω-και-εἰκοσί-πηχὺς duorum οἱ vij
cubitorum. Ὁ 678 ξυστὸν μέγα γαύμαχο ^
χολλητὸν βλήτροισι, δ. | v. sch. A ὑφ᾽ £v
γνωστέον, cf. Eust. 1046, 35, Lob. El. 1,
δῶ (ex dou expl. Curt. Et. 920, com
ved. dam Kuhn Ztft. 4, 314, Benf. ib. 9,
MÀ M — — ——
Xo 2M 27 τ κε ?
᾿δῇ skr. dà rad. refert H. Weber EF. 12. Goe-
— bel Phil. 18, 221 accusativum putat esse nomi-
nativi dec ad ó«c stirpem referens, quare α
392 pro oi δῶ scribit δῶμα. ubique in fine ver-
sus) domus. 4 426 « d 438 505 Jic ποτὲ χαλ-
χοβατὲς δῶ], ἘΠΕ Ξ Ὑ ἘΣ 905 πατρὸς ἐρι-
σϑενέος πυκινὸν δι} Iovis, Z2 385 494 ἡμέτερον
δῶ | Zenod. ἡμέτερον δέ v. Did., 9 321 χαλκο-
. Bax£c ὅ. | Volcani, 3/74 2 574 εὐρυπυλὲς Ἄιδος
24. H H 363 ἡμέτερον à. | Paridis, «& 176 8 262
| Ulixi, ó 139 169 ἐμὸν δ. | Menelai, z 111
Ee o 495 πατρός - ὑψερεφὲς ó. | Ctesii,
4 801 Pelei, v 4 χαλκοβατὲς ὃ Ἢ] ὑψερεφές, cf.
sch. HQ, 9 '98 ἐμὸν ὅ. | Aleinoi, o 115 ὑμέτε-
go» à. I Amphimedontis, o 432 πατρὸς καὶ μης
τέρος ὑψερεφὲς ὅδ. 1], « 392 δῶ | ἀφνειὸν πέ-
λεται, hoc solo loco nominativus. — Apoll. Lex.
61, 14, Arcad. 194, 17, EM. 321, 39, E. Gnd.
- i6, 33, Suid., Hes., Eust. 187, 39, Lob. Par.
116, | El. '2, 275. 985. '988, Doed. Gl. 355.
δώδενα (ex δεώδεχα, δυώδεκα Savelsb. Dig.
-71, Buttm. Lex. 2, 936. brevem vocalem sylla- €
- bae antecedentis non producit, cf. 1 123 265
T 244 h. Merc. 128) duodecim. I 123 265 T 244
à. δ᾽ ἵππους |. I 898 ὅ. - πόλεις, Δ 692 ὃ. -
υἱέες ἥμεν 1 εἴ. Àriston., E 174 181 ὅ. δὲ -
υἱέας. X 336 Ψ 99 6. - τέκνα. 2 603 ὅ. x«i-
δες Niobae x 5 Aeoli, d. 636 ἵπποι ὃ. cf. φ
» 182 ταύρους | ὃν ξ 100 δώδεκ᾽ - ἀγέλαι,
Ὁ 999—390 ὁ. - πέπλους Ι δ. δ᾽ ἁπλοΐδας χλαί-
γᾶς cf. o 270, Z 948 δώδεκ, - ,ϑάλαμοι, 3 390
4. - βασιλῆες ! χ( 144 ὃ. - σάχε᾽, damnavit Ari-
-Starchus v. Eust. 1921, 56, ἢ. Merc. 198 6. μοί-
ράς} ( O 746 6. - οὐτα |, 44 95 à. (οἴμοι), 8 353
4. δ᾽ ἔμπλησον (ἀμφιφορῆας) — τ 514 (πελέ-
“χεας) - δι, v 107 ὅδ. γυναῖχες, χα 494 τάων
| (óno Gv) δ. πᾶσαι. — ἘΜ. 934, 27, E. Gud.
14. 31, Epim. 196, 29, Eust. 26, 24. 1140. 13,
| Lob. El. 1, 327. Inde
δωδέκατος duodecimus. 9 781 ὅ. μι. z; oz |. —
- suppletur ἡμέρα A 425 δωδεκάτῃ δέ τοι αὐτις
ἐλεύσεται Οἴλυμπον δέ |, v. Fried Ar. B 48
f. Duentz. Zenod. 196, à 747 Eros δωδεχκάτην
E γενέσϑαι l — EM. 294, 95, E. Gud. 154,
Lob. El. 2, 119.
Ζεῦ, ἄνα, Δωδωναξῖε, Πελασγικέ, τηλόϑι
γαίων | 4o δώνης μεδέων δυσχειμέρου ΠῚ 233
cf B 750 (Ἐνιῆνες - τε Περαιβοί) περὲ Zo-
dovqv οἴχι᾽ ἔϑεντο, ξ 327 — τ 296 τὸν à' ἐς
4. φάτο βήμεναι ὄφρα ϑεοῖο | ἔχ δρυὸς ὕψι-
ὔμοιο Διὸς βούλην. ἐπαχοῦσαι | Dodona, Strab.
d, 7, 40. ἔστι δὲ ὥς φησιν Ἔφορος (τὸ μαν-
τεῖον τὸ ἐν Ἰωδώνῃ) Πελασγῶν ἵδρυμα, cf.
(DW : 52. Burs. G. Gr. I 23.
"e δῶμα (deu Curt. Et. 920. 308, audacius cum
skr. componit Ahrens Themis Il, 53)
E aedes. 1) Sing, 3) A 583 Ζεὺς δὲ ξὸν
πρὸς $., E 398 πρὸς 0. Διὸς καὶ μαχρὸν Οὔ-
dero cf. 907 Y 6, h. Ap. P. πρὸς 8. Διὸς
μεθ᾽ ὁμήγυριν ἄλλων PICh Α 570 O Ee
E. E χατὰ ὃ. ϑεούς, h. Ap. D.
χατὰ ὃ. “Διός, cf. h. Ven. 204, 5 335 τεὸν πρὸς
.&. | lovis, — 3:994, Yw10 ἐλϑόντες δ᾽ ἐς ὃ. Διός,
E 148 ᾿ἰπόλλωνα χαλέσσατο δώματος ἐχτός",
TM 607 ἑχάστῳ 8. - [Ἥφαιστος ποίησεν, 9 987
ὡς d. - Ἡφαίστοιο, , cf. 290 εἴσω δώματος
EE |, 9 [303] Σ 977, X 311 Ὠχεανοῖο, Ὁ 951
ας zal δῶμ᾽ ᾿Αἶδαο, cf αὶ 951. z 10 χνεσ-
Ἐν» δέ τε ὃ, περιστεναχίζεται αὐλῇ | Aeoli,
x 62, ε 208 τόδε 6. | Calypsus antrum οἵ.
E done 9452, h. Merc. 34 οἴσω σ᾽ εἰς ὃ. Maiae
δώδεκα θῶμα 321
antrum cf. ib. 40 et 171 χατὰ à. | ἄντρῳ ἐν
ἠερόεντι ϑαασσέμεν, h. 27, 18 ἐς μέγα ὃ. —
Ἀπόλλωνος templum Delphicum, — ᾧ 898 ἀμφὶ
δὲ d. σμερδαλέον χανάχιζε, κ 454 περὶ δὲ στε-
γαχίζετο ὃ. [ Circae, cf. v 146, Ulixi, o 270
tt0v — ὅ., t 591] πόσιος zat ὯΝ τ 519 $1i
τόδε ὃ. , | χουρίδιον, “μάλα καλόν, ἐνίπλειον
βιότοιο᾽ ,7936.- ᾿Αλκινόοιο & x 2976 434
μέγα Ó., Girinn; z 74 0. κομίζῃ | c. v 837, v
151 πόσιος οὗ ᾿χουριδίοιο | iud. μέγα à.
Φ 44 ἔνϑεν - πατρώιον ἵχετο ὃ. |, y 868 ἐπεὶ
τεὸν ἵχετο ὃ. |, cf. Zenodot. et n HQ,
Duentz. Zenod. 113, 9 13 ᾿Αλχινόοιο - à. ,
zx 78 τεὸν V. ὃ. |-Eumaei, τ 351 ὦ 268 ἐμὸν E
δ. |, cf. v 332, h. Cer. 96 Κελεοῖο - LCS
421 τοῦ γὰρ φίλον t. 8.17 5 121 9: |ayrdv
βιότοιο v. it ἀφνειός cf. Eust. 971, 4, v 50 9.
ϑεειοῦται περικαλλές} aedes universas, o 241
ὑψερεφὲς ϑέτο δ. |, Ζ 990 ἀπέσσυτο δώματος
ἘΣ ΘΕ 330, 3P 713 duel, ϑοντες - | ὃ. vv U-
λοῖο, cf. I 213, 9 107 ἐς. τόδε δι, cf. a 3T,
395, $9 56 Mzivóoco. - ἐς μέγα δ᾽ Ι, τ 410
μητρώιον ἐς μέγα δ.} & Παρνησόν δ᾽, h. Cer.
488 οἱ πέμπουσιν. ἐφέστιον ες μέγα à: i Πλοῦ-
τον, ἡ 135 ὑπὲρ οὐδὸν ἐβήσετο δώματος εἴσω],
7 139 βῆ διὰ δῶμα v. sch. P, οἷ. o 158 ubi v.
Ll χατὰ à. v. La. Roche, cf. x 276, o 479 άϑετ.
v. sch. ΗΘ Vind. 188 ad 479, v. Ἶ: δώματ᾽ v.
La Roche, 4 386 χατὰ ὅ. βίης ὠζΕτεοχληείης |,
cf. « 3238 β 947, ὃ [16] χαϑ᾽ ὑψερεφὲς μέγα
9. |, 0 46 Ϊ ὃ. 2&9 ὑψερεφὲς Μενελάου, ἡ 85
Ἀλκινόοιο, cf. X 412 ἡ 103 z 349 o 566,
τ 845, X 478 Πριάμου χατὰ ὃ. 1, ὃ 44 χατὰ
ó., c£. 9 518, 7 371, 0 501 ἀϑετ. v. sch. H Vind.
133, v 178, v 369 ὅ. züt - Ὀδυσῆος | v. l ἀν-
δρῶν οἱ z. δώματ᾽ Ὀδυσσῆος ϑείοιο v. Sch.
H cf. La Roche, ó 715 χατὰ δῶμ᾽ Ὀδυσῆος |,
o 183 πρὸς ὃ., cf. B 298 5 13 » 278 A 951,
o 442 ποτὶ ó., v 192 ἡμέτερον πρὸς δ. y. 488
o 186 Διοκλῆος ποτὲ ó. |, 5 256 πατρὸς ἐμοῦ
πρὸς ó., o 75 ἐμὸν ποτὶ à zt gas η 225
T 526 χτῆσιν ἐμὴν ὅμῶάς (ὅμῳάς) τε καὶ ὕψε-
ρεφὲς μέγα ὃ. |, E 318 πατρίδ᾽ ἐμὴν ἄλοχόν
τε χαὶ ὑψερεφὲς μέγα ὅ. 1, 5 320 πατρίδα σὴν
zul ὃ. cf. z 66. — b) virorum domus aut sola
aut potissimum est intellegenda sch. S 8 361
igréov üt. δῶμα Ὅμηρος͵ οὐ πάντοτε τὴν ὅλην
οἰκίαν λέγει, ἀλλ᾽ ἔστιν ὅτε καὶ τὸ ἐνδότερον
αὐτῆς μέρος. Z 316 ϑάλαμον καὶ ὃ. καὶ αὖ-
λήν | z 494 εὖ διεϑείωσεν μέγαρον zal ὃ. zat
αὐλήν [ alii δῶμα interpretantur πρόδομον sed
v. Ameis app., Rumpf aed. H. 1, 3. 6, 7 484
zack Ó., cf. 297, o 329 325, χ 23 307 360
σ 341 διὰ δι, φ 918 ἀνὰ 0., 0 541 ἀμφὲ δὲ 9...
v 149 6. χορήσατε. - "ἡ plar. a) 4 232 Ot-
λυμπον δὲ βεβήκει} ὃ. ἐς - Διός, ab Aristar-
cho obelo notatus videtur cf. Friedl. Ar. A 424,
A 600 διὰ 8. ποιπνύοντα |, h- 6, 13 ἐς χορόν -
ϑεῶν χαὶ ὃ. πατρής |, N 51 χλυτὰ ΓᾺ βένϑεσι
λίμνης | χούσεα μαρμαίροντα, ἄφϑιτα αἰεί |
2 Neptuni, οἵ. ε 381, Ο 58 & πρὸς d. Ll. |, 4 77,
d. χαλὰ, deorum, 4 18 ϑεοὶ Ὀλύμπια ὃ. ἔχον-
t£G |; cf. B 183 30 67, E 388 O 115 y 377
v 79 Ψ 167 h. Cer. 135, 312, h. Ap. Del. 1192,
h. Merc. 445, h. 7, 21, B 484 4 918 X 508
e: 112, Zenod. B 484 Ὀλυμπιάδες βαϑύχολποι
Ariston, X141 d. πατρός |, z 60 εἰς Αἰόλου
xivid 0., 2213 πόλιν ζχαὶ ,δ. χαλά, « 84 ὃ.
Calypsus, ε 6 ἐὼν ἐν δ. νύμφης |, z 210 τε-
τυγμένα à. Κίρκης | ξεστοῖσιν λάεσσι, 959 1.
d. καλά ', cf. 987 308, & 9, z 426 ἱεροῖς ἐν ὃ
328 δωρέομαι
νύμφης | cf. 449 554, x 445 ἱερὰ πρὸς 0. Κίρ-
zug |, x 546 διὰ ὃ. ἰών, h. Merc. 60 ἀγλαὰ ὅ.
νύμφης |,— 5299 2. - ᾿Αλχινόοιο |, G 802 ὁ.
Φαιήκων, o 504 ὃ. κάλ᾽ Ὀδυσῆος |, ὃ 174 πό-
λιν zal δι], à 517 διναῖε Θυέστης, δ811 μάλα
πολλὰ ἀπόπροϑι ὃ. ναίεις | cf. « 51 ε 80 ε 18,
ὦ 150, o 804 χλυτὰ 0., cf. B 854, o 227, La
Roche H$t. 51, h. 29, 11 d. χαλά, ὁ ΤΟ] ὁ. 9
ὑψηρεφέα καί - ἀγρούς |, h. Cer. 1638. ἄλλων
à. ἐρευνᾶν |, h. Cer. 184 à. - Κελεοῖο ', Ὁ 296
à. πατρός | cf. € 319, y 355 ἐμὰ ὃ. | cf. 9. 32,
v 295 q 313 τάδε ó., € 719 x 112 τ 371 χλυτὰ
d. E 158 τὰ ἃ &., y 388 ὃ. T. ἀγακλυτὰ τοῖο
ἄναχτος, o 489 ἀνδρὸς Ó., o 509 τεῦ Ó., ἢ.
Ven. 99 μαχάρων τάδε Ó., o 336 ἐδύσετο 0.
Οδυσσεύς |, cf. h. Cer. 142, q 115 τάδε 6., «
117 δώμασιν οἷσιν ἀνάσσοι | v. 1. χτήμασιν v.
sch. M cf. La Roche, cf. « 402, v. 1. δώμασιν
οἷσιν, Z 921 ἐν δώμασ᾽ ἐμοῖσιν |, cf. V 89,
Q9 981 ἐν ὃ. ὑψηλοῖσιν i, cf. φ 88, “ὁ 808 δ, ἐν
Πριάμοιο, ὃ 97 ἐν ὃ. - | vetew, o 542 ἐν ὃ.
σοῖσιν, h. 29, 1 Ἑστίη, ἢ πάντων ἐν ὃ. ὑψη-
λοῖσιν | ἀϑανάτων τε ϑεῶν χαμαὶ ἐρχομένων
τ᾽ ἀνθρώπων | ἕδρην ἀΐδιον ἔλαχε, 32 166 ἀνὰ
δι, cf. ὁ 7, δ 94 979 διὰ ὃ., cf. z 495, ἡ 109
v 881, ζ 50 διὰ 0., v. l. χατά v. sch. H cf. La
Roche, o 109 διὰ δώματα, volgo δώματος cf.
La Roche ad L, Friedl.Ar. 21, Kayser Phil.
18, 649, “ὁ 512 χατὰ ó., Ariston. ἡ δ. 8. κατα-
χρηστιχῶς τὰς σκηνὰς οὕτως εἶπεν, cf. α 116
v 995, ὃ 72 κὰδ δι ἠχήεντα |, cf. h. Cer. 104,
z 109 v 819 χατὰ ó. χαλά |, cf. y 428 à 790
e 402 c 417 v 192 298 325 o 872, o 581 ἠὲ
ϑύρῃσι χαϑήμενοι ἑψιαάσϑων | ἢ αὐτοῦ χατὰ
δι, cf. v 159, ὦ 188 ἔσασι φίλοι κατὰ ὃ, ἕχά-
στου |, h. Cer. 156 χατὰ ὅδ᾽ πορσαίνουσιν |,
β 959 ἐς ὃ. ἴσαν - Ὀδυσῆος | cf. ὃ [621], v 248,
B 881 ἐς ὅ., o 447, h. Ap. P. 299 ἔς τε πόλιν -
χαὶ ὃ. καλὰ, Π 190 τὴν) ἠγάγετο πρὸς ὃ. cf.
o 938, Z 313, ὁ 598, c 361 πρὸς d. καλά!
9. 517 προτὶ ὃ. Δηιφόβοιο] 9. 41 ἐμὰ πρὸς 9.
καλά |, o 459 ἐμοῦ πρὸς ὃ. πατρός], o 818
πρὸς ὃ. Ὀδυσσῆος, cf. β 394 ὃ 799 o 230, h.
Cer. 160 πρὸς à. πατρός |, β 288 πρὸς ὃ. iov,
ἡ 82 ᾿Αλχινόου πρὸς ὃ. ie χλυτά, τ 408 φίλου
πρὸς ὃ, πατρὸς | cf. h. Cer. 107 180, h. Cer.
138 πρὸς ὁ. ἵχωμαι | ἀνέρος ἠδὲ γυναιχός, o
498 && πρὸς ὃ., cf. B 258, 6 297 ποτὶ ὅὃ., ἡ 8
οὗ πατρὸς ἀγακχλυτὰ ὃ., o 216 ὃ. ἵχανεν, o 1Τῦ
πρὸς δ., y 818 ξὰ πρὸς ὃ. καλά |, o 88 πρὸς
d., c£. τ 194 ὦ 271, à 2 πρὸς δ᾽ ἄρα ὁ. ἔ. Me-
νελάου, o 888 τοῦδ᾽ ἀνδρὸς πρὸς ó., cf. 499. —
b) pars aedium. αὐ domus virorum q 234 φέ-
pov ἀνὰ ὃ. τόξον |, o 188 κατὰ ὃ. - | χτεῖ-
vor, zy 929 ὁμάδησαν | μνηστῆρες xarà ὃ. —
8) domus mulierum. σ 314 δμῳαί - | ἔρχεσϑε
πρὸς ὃ., ἵν᾽ αἰδοίη βασίλεια. ᾿--- v. 1. fuit X
376 ϑεῖον χατὰ ὃ. νέονται | pro. 9. δυσαίατ᾽
ἀγῶνα v. Did. inseruerunt nonnulli post 42 205
ἀϑάνατοι ποίησαν Ὀλύμπια ὃ. ἔχοντες | v. Ari-
ston. — Zonar. 677, EM. 298, 11, E. Gud. 154,
38. 42, sch. Apoll. Rh. II, 205, Suid., Hes., Eust.
945, 80. 1424, 32, Lob. El. L, 848, Par. 116,
Ellendt 3 hom. Abh. p. 8, Doed. Gl. 358.
TATEM (δῶρον) dono. KK 557 ῥεῖα ϑεός
? ἐϑέλων καὶ ἀμείνονας ἠὲ περ otó | ἵππους
δωρήσαιτ᾽. Lex. Seg. 133, 8.
δωρητός (δωρέομαι) donatus, donis placabi-
lis. 7526 δωρητοί τε n£Aovro παρέρρητοί c
ἐπέεσσιν | Hes. δώροις πειϑόμενοι cf. Zonar.
587, Suid., Eust. 769, 56.
— δῶρον
τ]
Δωριέες τε τριχάϊχες δῖοί τε Πελασγοί | t
Δώριον | B 591, urbs? prope quam Musae.
Thamyrin caecabant; cf. Paus. 4, 33, 7; Curt.
δῶρον (do Curt. Et. 74. 922) donum. a) sg.
o 14 Διωνύσοιο δὲ à. | (ἀμφιφορῆα), 1576 μέγα
τῶν (πέπλων) ἕν à. 'Ἐχάβη φέρε ὃ. ᾿Αϑήνῃ ua
ἔνειχεν |, Ψ 745 Θόαντι δὲ ὃ. ἔδωχαν] (X032)
voc), « 316 ὃ. x«l μάλα καλὸν, δ᾿ 600 ὃ. -χει- —
v ἐμῶ οἴχῳ κειμήλια κεῖται, | δώσω ὃ χάλ- i
λιστον καὶ τιμηέστατόν ἐστιν | v. 1. δώρων .
HBI. 181, 1, cf. o 195, h. Ven. 212 τούς (ἵππους) b.
οἱ ὃ. ἔδωκεν, h. Merc. 442 δ. ἀγαυὸν £óaxt ..
à
II 482. I 713 x 481 t 497 ὑπνου ὃ. ἕλοντο | cf. ἢ
Ap. Lex. 161, 6, 9. 897 ? αὐτὸν ἀρεσσάσϑω,
ἔργον - τελέσειεν | δώρῳ ἔπι μεγάλῳ. — b) pl. —
ΤΠ 68 οὐ τοι ἀπόβλητ᾽ ἐστὶ ϑεῶν ἐρικυδέα
οὔδει, δώρων, οἷα δίδωσι, κακῶν, ἕτερος δὲ
ἐάων), ἡ 182 ro! ἄρ᾽ ἐν ᾿Αλχινόοιο ϑεῶν
ϑεῶν μὲν δῶρα x«l ἀχνύμενοί περ ἀνάγχῃ |
τέτλαμεν ἄνϑρωποι, quae di in nos expetunt, |
ἄμβροτα munera, quae di habent, sors felix et
aeterna vita, v. Baum., I'54 τὰ ye δι ᾿Αφρο-
Ἀφροδίτης |, cf. h. 10, 2 ἥ τε βροτοῖσι | μεί-
Au& ὃ. δίδωσι, h. Cer. 102 5j τε τόχοιο | εἴρ-
ἄμβροτα ὃ. ó(dov..., II [381] 867 ἵπποι | &u- |
βροτοι, otc Πηλῆι 9s0l δόσαν à. d. |, “ἃ 534
γὰρ ἐπ᾽ ἀνϑρώπους ἐχέχαστο | ὄλβῳ χτλι,
οἱ Ἥφαιστος χάμε τεύχων | v. Ariston., Y 306
οὐ δηίδι᾽ ἐστὶ ϑεῶν ἐριχυδέα ὃ. | ἀνδράσι γε,
Φ 165 χρυσὸς γὰρ ἐρύχαχε, ὃ. ϑεοῖο |, cf. d»
594, x 36 χρυσόν τε καὶ ἄργυρον - | ὃ. παρ᾽
ἄγουσι δὲ ὃ. ἄναχτι | Apollini, Y 299 χεχαρί-,
σμένα δ᾽ αἰεί | ὃ. ϑεοῖσι δίδωσι, 42. 425 ἐναΐ- —
πολλά τε καὶ χαρίεντα Neptuno; Q 68 oU tt
φίλων ἡμάρτανε ὃ. | Hector, zx 185 ἵνα rot χει
γμένα, h. Ap. P. 94 ἀχέων προσάγοιεν Ἰηπαιήονε
d. | ἀνθρώπων χλυτὰ φῦλα, h. Cer. 369 ἐναΐ:
δης ἀπήχϑετο - αὐτὸς χαὶ τοῦ d., I 378 à
ϑρὰ δέ μοι τοῦ 0., cf. I 679, T 190 oqo« zE-
ro |, σ 282 οὕνεχα τῶν μὲν ὁ. παρέλκετο,,
damnavit Aristophanes v. sch. H, ὦ 335 ὃ. τά-
d. ἀποαιρεῖσϑαι, v. Naegelsb., o,537 o 164
t 310 γνοίης φιλότητά τε πολλά τε Ó.|&
λούετε, ὦ 288 ὃ. δ᾽ ἐτώσια ταῦτα χαρίξεο
μυρί᾽ οπάζων |, 9 490 μητρὶ πάρ᾽ - ἔϑεσαν
177, Cretam incolunt cf. Curtius Gr, G. I 89, 97,
Pelop. II. 154. 192.
6. |, β΄ 186 σῷ οἴχῳ ὃ. ποτιδέγμενος, Z 398
c 891 ἄλλο δ᾽ ἄρ᾽ ἄλλος ὅδ. ᾿Αχαιῶν ἐσϑλὸν
μήλιον ἔστω |, cf. à 613 o 113 δῶρον δ᾽ ὅσσ᾽
quam retinuit La Roche l. priore, sed v. Bekk, -
α 811 à. ἔχων - | τιμῆεν, μάλα καλόν xA,
ἐπέεσσιν | καὶ δώρῳ, K 804 τίς χέν μοι τόδε
δι |, €9 528 δοιοί - πίϑοι καταχείαται ἐν Διὸς
ἔσαν ἀγλαὰ ὃ. |, cf. σ 142, h. Cer. 147 216-
calamitates, h. Ap. P. 12 ὑμνεῦσίν δὰ ϑεῶν δι
δίτης,] ἥ τε κόμη τό τ᾽ εἶδος. Τ' 64 ὃ. ἐρατά -
γηται δώρων τε -᾿ ἀφροδίτης |, a 191 (Αϑήνη,
Πηλῆι ϑεοὶ δόσαν &. δ. | ἐκ γενετῆς" πάντας
T 8 ϑεοῦ ἀγλαὰ ὃ. |, [368] δύσετο ὃ. ϑεοῦ, τά
ϑνητοῖσι δαμήμεναι οὐδ᾽ ὑποείχειν |, Y 968
Αἰόλου, — quae homines offerunt dis 4 390
σιμα ὃ. δι | ἀϑανάτοις, O 203 ὃ. ἀνάγουσι |.
χαρισμένα δώομεν tod, | ἠδὲ χρύσεα ὃ., vevU-
σιμα ὃ. τελοῦντες | Proserpinae, — 1301" Argsl--
à. | ἐκ χλισίης ἔλθῃσι, T 978 ὃ. - ἀμφεπένον-
μοὶ ὑπέσχετο xeu κατένευσεν |, cf. 213, 4.980.
ἐμεῦ, À 339 μηδὲ τὰ ὃ. | οὕτω χρηίζοντι κο-:
περικαλλέα Ó. |, 9. 489 τίϑει δ᾽ ἐνὶ κάλλ
δ} ἐσθῆτα χρὺσόν τε, τά οἱ Φαίηκες. ἔδω-,
χαν], o 510, φέρων ἐπιδίφρια ϑείῃ | - Μενέλαος
'
πο δώτηρ — ξάφϑη 329
€f. 75, 1 598 τῷ δ᾽ οὐχέτι δ. ἐτέλεσσαν | πολλά λων δώτηρ ἐπεμαίετο, OQ 76 δώρων ἐκ Πριά-
τε χαὶ χαρίεντα, v 41 τετέλεσται - | πομπὴ zal uoto λάχῃ, À 591 γυναίων εἵνεκα δι! cf. sch.
φίλα d., I 191 περικλυτὰ ó. oxoteo |cf. 27 BQ, TV. — o 947 "cf. sch. Vet? HEU ἢ 15
449, 9er. v. Ariston, OQ 458 ἐς δ᾽ ἄγαγε κλυτὰ ὥς zip μιν ἀρεσσάμενοι πεπίϑωμεν, P 995
4. - Πηλείωνε |, Q 447 ἐς δ᾽ ἄγαγε Πρίαμον δώροισι χκατατρύχω χαὶ ἐδωδῇ | λαούς, cf. sch.
zal ἀγλαὰ à., A 213 τοὶ τρὶς τόσσα παρέσσε- A, Eust. 1104, 10, o 985 σ᾽ e$ d. ἀμειψάμε-
ται ἀ. 0. |, 8.417 τῷ χλυτὰ à. παρῆεν!, T 140 voc, o 18 περιβάλλει G. | μνηστῆρας δώροισι.
ὅδ. πάντα παρασχεῖν, ὅσσα cf. 147, v. La Roche, — y. 1. Ὁ 30 j οἱ χεχαρισμένα δῶρ᾽ ὀνόμηνε
36 d. - ἔδωχεν | cf. 13, Ξ' 938 δῶρα δέ tot pro ἣ οἱ πόρε μαχλοσύνην ἀλεγεινήν v. Did.,
Bio καλὸν ϑρόνον ubi plur. ad Sg. refertur ut αὶ 494 χοιμήσαντο χαὶ ὕπνου ὅ. ἕλοντο pro
4 194 Y 268 Φ 165 594 V 297, X 341 χαλ- χαχχείοντες ἔβαν οἶχον δὲ ἕχαστος v. sch.
χόν τε ἅλις χρυσόν vr - d. Ι δ. τά τοι δώσουσι, EHMQR cf. La Roche,' T 385 ἐντρέχοι ἀγλαὰ
JP 297 (Αἴϑην) 4. δῶκ᾽ 'E, | δι, 9 278 (ἡμιό- à. | pro 2. ἃ. vic v. Spitzn, Q 139 zz εἴη, ὃς
vovc) Πριάμῳ δόσαν ἀγλαὰ 6. l, cf. δ᾽ 589 2 857 δῶρα φέρει 7 Ü :
0L ἄσπετα͵ δι | χαλκόν τε χρυσόν τε ἅλις Suid., Ηδ65., Eust. 982, 58
σϑῆτα 9^ ὑφαντήν | v. 1. ἀγλαά v. La Roche, Qoc, πολύδωρος, ζείδωρος).
UL v 842, H 299 ὅδ. δ᾽ ἄγ᾽ ἀλλήλοισι περικλυτὰ [Δαΐς h. Cer. 1
jeoutr, h. Cer. 397 πολλὰ δίδον περικαλλέα doro (δο, skr. dàtà, zd. ἀλέαν Curt, Et. 222)
-] uuéc 9", I 164 δ. uiv οὐκέτ᾽ ὀνοστὰ à., dator. 8. 395 ϑεοί, δωτῆρες ἐάων | cf. Nitzsch,
I 261 ἄξια 6. cf. 263, I 699 μυρία à., 9.545 φίλα Choerob. 191, 19, EM. 294, 12, E. Gud. 155,
)., 0 206 χάλλιμα ὃ. | ἐσθῆτα χρυσόν τε, II 86. 10, Hes., Eust. 743, 44, 1599, 25, Friedlaend.
0t) δ᾽ ἀγλαὰ δ. πόρωσιν |l, cf « 201 zx 930 9 hom. Woerterverz. 774 n.
413 460 h. Merc. 470, ὃ 130 Ἑλένῃ - πόρε δωτένη (do, ex δωτιώνη ortum putat ΤΙ. Meyer
ἄλλιμα d. |, ὦ 973 oi δ. πόρον ξεινήια, οἷα V. Gr. 2, 396) donum, donatio. 7 155 997 ὃ (σὲ)
ἤχει |. I 515 ὅδ. φέροι, Q 119 147 178 196 d. δωτίνῃσι ϑεὸν ὡς τιμήσουσιν |, « 968 εἶ τι
᾿Αχιλλῆι φερέμεν, τά χε ϑυμὸν ἐήνῃ | cf. πόροις ξεινήιον ἠὲ χαὶ ἄλλως] δοίης δωτί-
143 172, T 194 δῶρα ἐμῆς παρὰ νηὸς ἐνει. νην, à 352 πᾶσαν | ὅ. τελέσω.. EM. 294, 6,
(uev, v. l. à. δ᾽ ἐ cf. Hoffm. Qu. H. 1, 99, E. Gud. 156, 1. 6. 10, Suid., Hes., Eust. 743,
399 σ 291 à. - οἰσέμεναι, x 327 περικαλλέα 44. 1699, 4.
|ef- σ 303, ν 12 zovoóc - ἄλλα τε πάντα | Aortor πεδίον h. 15, 3, planities thessalica
ὅσα] cf. 9 498 c 286, 4 97 ἀγλαὰ δι |, Δ cf. Unger Phil. XXI 3. Burs. Geogr. I 63.
M χρυσὸν ᾿4. δεδεγμένος, ἀγλαὰ 6. l2 414. Δωτώ [X 43] Nereis.
0 d. - δέχεσϑαι, cf. h. Merc. 549, 1602 ἐπὶ δω- δώτω (óo) dator. 9 335 "Eousia - δῶτορ
| ἔρχεο Aristarchus v. Did., v. 1. δώροις ἐάων | c£. sch. H, h. 18 [19] Ἑρμῆ - ὃ. 2 Jah)
che, I 604 ἄτερ δώτηρ, Καὶ 401 μεγά- 29, 8 δ. ἐ | idem. EM. 177, 26, Eust. 1739, 44.
B.
"vog et εἰᾶνός (ὃ, E, M. 308, 15 γένους quamquam propter 3 613 352 — P 954 me-
ἣν ἀρσενιχοῦ, Bekk. zz. et FEL, ἕς S. esc, gant z fuisse Bekk. atque Geist Ztft, f. A. W.
yes-tio, primus Buttm. Lex. 2, 11 distinxit 1837 p. 1256, qui cum Buttm. Lex. 9. 13 (ἐά- o)
ἘΓ ἑᾶνός et ἑανός, cf. Hainebach, Wurzeln vertit: biegzsam. Doed. Gl. 2983 ἑᾶνός, ξάνιος,
5 πὶ ἐς Giessen 1860, Geist Ztft. £. A. W. ἑᾶνός. Multum certe dubitatur de adi. in -ἄνός
2/ p. 1256, Kuhn Ztft. 2, 132, Doed. Gl. 2282, cf Lob. path. 184 E. M. 438, 7) aptus ad in-
1 565. fuit κεσανός, cf. L. Meyer, vgl. volvendum s. vestiendum, quo vestiri possumus,
1, 57 77 400, sed Benf 1, 286 zsjavo sta- ductilis, sed E. M. 308, 19 ὃ Θρᾷξ ἐξηγεῖται
Xj, unde zie». cf. Pott : 1, 280. Faesi ad ἑανὸν τὸ λεπτόν- παρὰ τὸ ἕω v0 ἀφίημε, cf.
989 ἃ statuit, sed vocem Synizesi fieri bisyl- Hes., Suid. I 2, 71, . λαμπρόν (Hainebach)
Am) vestis feminarum, Hes, πᾶν λαμπρὸν In pede quarto. E 734 Θ 385 πέπλον ἑανόν,
ον zal ἔνδυμα γυναιχεῖον, 0 χαὶ πέπλον non enim omnes πέπλοι vestiendo corpori erant,
Ὅμηρος" εἴρηται δὲ παρὰ τὸ ἕννυσϑαι, non recte Sch. br. ἐσχυρὸν ἢ τρυφερόν. χαῦ-
iter Αρ. 61, 926 ἐανός (Sic) cf. Lob. Rh. νον, εὐρύν, πλατύν, ὡσεὶ ῥδεανόν. Σ 855 Ψ' 254
Ln. — II 9 εἴανοῦ «πτομένη, Ariston. f d. ξανῷ Aul, sch. B τῷ ἐνδυτικῷ, sed alii λαμ-
“νὸς καὶ πέπλος τὸ ἔνδυμα, ubi Friedlaender πρῷ S. λεπτῷ s. ποικίλῳ. neque recte Ap. 61,
um putat γυναικῶν. non recte Hfeg εὖὐ- 98 ἐπιβολαίῳ λιτῷ aut Hes. λινῷ περιβολαέῳ
του. bene sch. AL σημειωτέον ὅτι χαὶ quasi ἑανῷ sit subst. Y 613 κνημῖδας £avov
λοῦς πέπλου. — In arsi quarta: 7 885 χασσιτέροιο, Ap. 61, 27 τὸν εὐδιάχυτον cf.
ἕανοῦ Helenae (non recte sch. V, Hes. sch. D. z 178, minus bene sch. B. Y 615
Ov), T' 419 ἑξανῷ à γῆτι φαεινῷ. Iuno Z μαλακοῦ, λεπτοῦ, λαμπροῦ.
ἀμβρόσιον ἑανὸν ἔσαϑ᾽, cf. Ariston., sch. ἔαρ et εἶαρ (Bekk. σέαρ, cf. Hoffm. qu. h.
αρωνομασίᾳ ἐτυμολογική. Dianae 9 507 ὃ 144, quamquam - locum in hy. non habet.
ρόσιος ἑανός. Celei filiarum h. Cer. 176 fuit “έσαρ, cf. L. Meyer vgl. Gr.'1, 57 78 108
ὃν -iutoofrrov. Codd. [h. Ven. 63] ἐλαίῳ, 400, skr. vas-antas, Curt. Et. 589) ver, Ζ 148
| en recte: ἑδανῷ q. v, ἔαρος ὥρη, h. Cer. 174 εἴαρος ὥρῃ. r 519 ἔα.
vos (adi. quod ab £zvóc (d. v.) non distin- ρος νέον ἱσταμένοιο. h. XIX 17 ἔαρος πολυαν-
Di veteres, E. M. 308, 15 4 statnit. Éc s. ϑέος. (εἰαρινός, 79 cf. Lob. path. el. 9, 80 346).
fuit ptc. skr. vasàna, Kuhn Ztft, 2, 132, ἑάφϑη (s ἐάφϑη. Spitzner: spiritum. aspe-
330 - ξάω
rum, a Wolfio depulsum, e Ven. et praestantio- T' 65 τὰ μὲν προτετύχϑαι ἐάσομεν, Ari
ribus revocavi. — ἅπτω Ὁ») apta erat, alligata . d. à, ἀντὶ τοῦ ἐάσωμεν, cf.
ἡ ὃ
erat, sch. Ξ 419 ἀφέϑη, χατὰ μετάϑεσιν ἑάφϑη, TT 65. 9 523 ἄλγεα εν ϑυμῷ καταζεῖσ
id quod convenit quodam modo huic loco, non Φ 556 τούτους ὑποκχλονέεσϑαι ἐάσω, X 8
alteri. Cram. ep. 169, 18 "Auuo»toc παρὰ τὸ χάρη ἕλχεσϑαι ἔασεν, omittitur inf. 4 42 4
ἐῶ (cod. ἐῶ) φησὶν $499 καὶ πλεονασμῷ τοῦ ἐᾶσαι sine me facere. 2110 μ 197 τὰς ἀσι
q ἐάφϑη, cf. E. M. 307, 26, quae mutatio ferri 2é« se. εἶναι. — B) concedo, permitto peteni
non potest. Hes. ἐκάμφϑη. ἐβλάβη cf. sch. br. ἡ 215 ἐμὲ δορπῆσαι ἐάσατε, p. 60 μ᾽ οἷον
ct Ὁ. Ξ 419, quod Buttm. Lex. 2, 198 ad v. l. πένϑεϊ τείρεσθαι, X 416 μ᾽ oiov 2. ἱχέσ'
ἐάχϑη i. e. ἐάγη refert, Spitzmer exc. XXIV a 443 τοῦτον ἐάσομεν μένειν, P 16 μὲ ἔα
p. XIX δᾶ ἐάϑη ἐῶ. Herod. ad N 543 ᾿Αρίσταρ- σϑαι, c 222 ξεῖνον Fegac ἀειχισϑήμεναι. E 4
χος δασύνει, ἀπὸ τοῦ ἕπεσϑαι" φησὶ γὰρ ὅτι χτείνεσϑαι ἐάσετε λαόν, E ΤΙ] μαίνεσϑαι 6
ἐπηχολούϑησεν αὐτῷ, hoc probabant, Trypho cousv Apqa, Θ 243 αὐτοὺς ἔασον ὑπεχφυγέειν,
(Velsen, Trypho p. 67) alii cf sch. BL et br. II 451 μιν &. δαμῆναι, v 164 τοὺς εἴασε Y
N 543 BL et ἃ. Ξ 419 (ὅτω, εἵφϑη, ἥφϑη, ἑάφϑη) σϑαι, w 118 μητέρ᾽ ἔασον πειράζειν. omit
Eust. 945, 38, paraphr. Suid. I 2, 73, E.M. 307, acc. v 12 ἐῷ μιγῆναι (sc. ἀμφιπόλους), v
98, recentiorum Buttm. Lex. 2, l4l. Sed ab ἐᾷ πρόφρων μὲ αὐτὸν ζώειν, unde pars ti
Aristarcho iure discesserunt Tyrannio ap.Herod. sumpta est [OQ 557] ἐπεί us πρῶτον ἔασο
ad Ν 543 (Planer, Tyran. p. 21) atque ipse He- αὐτὸν ζώειν, v. l Eust. 1964, 54 πρῶτος,
rod. οὐ ϑέλει πάλιν τὸ ἡ τὸ μετ᾿ ἀρχὴν τῶν ston. Q 556, 557 ἀϑετοῦνται jr... ἐπα
παρῳχημένων εἰς ε καὶ α διαλύεσϑαι, ὁπότε φωρος ἡ ὑπόκρισις et v. 958 nec Alexan
ó ἐνεστὼς ἄρχει ἀπὸ τοῦ E, ἀπὸ μέντοι τοῦ norant (Spitzn. et La Roche h. 1) nece Eus
α καὶ η, (e. c. ἤγη. ἐάγη, c. Lob. path. el. 1, 1364, 60 τὸ ἔασας ἔλλειψιν ἔχει prac )
56. 2, 81, La Roche H. T. 230, E. M. 307, 80 oix ἔχει γὰρ αὐθωρὸν ἐντελῶς φράσαι vi
πάϑος μονῆρες χαὶ οὐδὲν αὐτῷ ὅμοιον). διὸ σεν), itaque Herod. δασύνει Δίδυμος ἕασᾶ
ὃ Τυραννίων ἐκδέχεται ἀπὸ τοῦ üxro. atque ἐν α' διορϑωτικῶν, ὁμοίως καὶ Ἑρμαππίε
fuisse verbo ἅπτω aliquando consonam cuius μεταλαμβάνοντες εἰς τὸ ἥδυνας. ὃ δὲ Σιδ
aliud vestigium non exstet, quaeque effecerit νιὸς γράφει ἐπεί με πρῶτ᾽ ἐλεήσας zt. Uu
augm. syllab. ipse Buttm. (a. Spr. 3, 117) pro- Lehrs, cf. Gepp. 1, 265. 2, 153, Duentz. Β
bat et similiter ad Euro rettulerunt vocem 5, 414. 3) c. acc. solo a) 7 166 τὸ χαταχλὲ
Heyne, Thiersch (Gr. ὃ 157, 6) Bothe, Spitzner εἴασα sc. ἔγχος reliqui, 2 17 τὸν ξασχεν |
(exc. XXIV) Doed. Gl. 1091, cf. Ebel, Kuhn 4, τανύσας προπρηνέα. h. Ap. 236 τὰ κλίναντ
167 (skr. yápayàmi, )άπτω --- ἰάπτω et ἕπτων, ἐῶσιν sc. ἄρματα. Ῥ 13 ἔα ἕναρα, €
Christ 131 (ἐάφϑη, i, e. ἐσάφϑη). Ξ 419 à» 0195317c0v εἴασε. hostes occisos Y456 τὸν £a
αὐτῷ δ᾽ ἀσπὶς ἑάφϑη | καὶ κόρυς, cf. sch. BL, cf. E 148 4 148, 323 430, 4236 ἵππους E. χε
Buttm. Lex. 2, 141. N 543 ἐκλίνϑη δ᾽ ἑτέρωσε ματα. b)non curo: ξ 171 09xo» ἐάσομεν, I|
χάρη, ἐπὶ δ᾽ ἀσπὶς ξάφϑη | καὶ χύρυς. ἔα χόλον, β 381 μνηστήρων ἔα βουλήν. à 3
άςω et εἐάτω (skr. as iacere, unde ἕημι, κλαυϑμὸν ἐάσομεν, O 81 ἄλλους ἔξασε, οἵ. πὶ
Benf. 1, 392 «v« - sjà - mi, ἐξασΊω, cf. L. Meyer, Cum sententia secundaria: I 701 χεῖνον £
vgl G. 1, 57 82 339 431 . aut omittitur (ἐάω) μεν, ἢ κεν ἴῃσιν | ἢ κε μένῃ, οἵ. & 183, A
aut mutatur (εἐάω et εἴασα), pr. ind. ἐῶ O 498, ἕα ὥς οἱ δόσαν. c) ὁ 744 με κατάχτανε ἢ
ἐξᾷς (ex ἐάεις, mutata vocali ut similis fat pro- ἐν μεγάρῳ sine domi (parce mihi?): Il 731 di
ximae) ἐᾷ E 956 et ἐξᾳ Θ 414, ἐῶσι͵ et εἰῶσι ναοὺς 2« οὐδ᾽ ἐνάριζεν. Aliter: 2 684 σ΄ 4
B 132. ci. εἰῶ 4 55, hdc A 147 et ἐᾶας, ἐᾷ v σεν tibi pepercit (c. Damm); paraphr. ἀφῆκεν
359, ἐῶμεν et εἰῶμεν. opt. ἐῷμι x 85,20 v12, 42 569 αὐ σε οὐδ᾽ αὐτὸν ἐάσω, paraphr. é
inf. ἐᾶν et S&«v. impt. ἕα. ipf. εἴων, εἴας, εἴα ζῶντα (ct. 39 557 s.1,8) vituperavit hunc wu
et ἔα, εἴων. ipf. it. εἴασχον E 802, ξἕασχες satissingularem Gepp. 2, 153, defendebat Dut
T 295, εἴασκε(») et ἔασκε (E. M. 295, 11). fut. Rh. M.,5, 383. d) omitto, supersedeo,
ἐάσω, ἐάσεις Y 311, ἐάσει, ἐάσομεν, ἐάσετε d» 391 ἄγε δὴ χαὶ tugov, Herod. ψιλῶς,
E 465, ἐάσουσιν φ 338. aor. ind. s'uga x 166 γὰρ ἄφες, ἀπὸ τοῦ ἐῶ περισπωμένου, sed
ἔασας, teas) et εἴασε, εἴασαν 41 323. ci. ἐάσῃς, B πληρώϑητι, χορέσϑητι παρὰ τὸ ἄσαι,
ἐάσομεν. opt. ἐάσειε(ν) ὃ 118, ἐάσαιμεν E 82. ἢ κέν μιν ἐρύσσεαι ἡ κεν ἐάσεις.
inf. ἐᾶσαι 4 49. impt. ἔασον, ἐάσατε. synizesin € A44 τὸ uiv δώσει. τὸ δ᾽ ἐάσει. Singula
habent ἐᾷ E 256, quamquam ipf. esse statuunt (2 71 χλέψαι uiv ἐάσομεν furtum mne T
E. M. 637, 36 sch. ABLV. correpta vocali du- mur, Ariston. c9. στίχοι y. (71—13) 0. ψε
bitatque etiam Eust. 546, 15 cf. Spitzn. h. 1. περιέχουσιν" o? γὰρ διὰ παντὸς συνδιαῦι
Lob. path. el 2, 273, ἐάσουσιν φ 2938, ἐῶμεν αὐτῷ ἡ Θέτις" τὸ δὲ ἐάσομεν νῦν ἄντ
K 344, ἔα ψ 77 (?) X 206 (?) ubi Spitzn. Satis παρῶμεν, οἷον μηδὲ λέγωμεν" ὅπερ γνἢ
raro in hy. (Ap. 236 Ven. 188) D) sino, permitto. τὲς οἱ περὶ ᾿Αντίμαχον ἐποίησαν χλεψ
2) missum facio, omitto, praetermitto. 3) οὐκ ἐῶ ἀμήχανον, cf. Ariston. ad £ 109 unde hie.
ΟἿ non permitto 9) prohibeo j) veto ó) nolo. assumptus esse putabatur. — 3) 3) absol. 5. 9
1) c. aec. c. inf. αὐ non curo, simulo me non οὐ γὰρ ἔα πόνος, ἡ 4l οὐ yàg ᾿Αϑήνη
curare. B 346 rovgós δ᾽ ἕα φϑινύϑειν. ID 96 ε 468 ἐγὼ οὐκ εἴων vetabam mutu, »
τοὺς δέ τ᾽ ἐᾶν δηριάασϑαι, N ἃ τοὺς ἔα ἐχέ- γὰρ ἐάσω |, x 991 οὐ γὰρ ἐάσει | φά!
μεν, O 412 βιὸν ἔα - κεῖσϑαι, ὃ 118 μὲν ἐάσειε b) ὁ: inf. s. C. acc. c. inf. αὐ non permit
μνησϑῆναι, q 260 πελέκεας εἰῶμεν ἕστάμεν, 181 μηδέ v ἔα νέας ἑλχέμεν,
———
PERI EP ER
6 399 ut
9. 509 ἐάαν ἄγαλμα ϑελκχτήριον εἶναι, E 82 ἀντὴν | ἔρχεσϑ᾽, τ 814 οὐκ ἐάας Mc
Τρῶας ἐάσαιμεν καὶ ᾿Αχαιοὺς μάρνασϑαι, Καὶ 844 οὐ γὰρ ᾿Αχιλλεὺς | εἴα μάρνασϑαι,
ἐῶμέν μιν παρεξελϑεῖν, o 420 ξεῖνον εἰῶμεν ϑύραζε | εἴων ἐξιέναι (Ἀχαιούς), T
μελέμεν, B 936 τόνδε δ᾽ ἐῶμεν | πεσσέμεν, E ἐπὶ γαίῃ] εἴα ἴστασϑαι. À 458 οὐδέ͵
847 Περίφαντα ἔασεν | κεῖσθαι, II 60 Σ 115 ἐνιπλησϑῆναι ἕασε, A 437 οὐδέ τ᾽ ξασὶ
r£
| χϑήμεναι, d» 596 οὐδέ τ᾽ ἔασεν κῦδος ἀρέ-
σϑαι, Θ 244 0 376 μηδ᾽ οὕτω Τρώεσσιν ἕα
δάμνασϑαι ᾿Αχαιούς, O 522 οὐ γὰρ ᾿Απόλλων |
εἴα Πάνϑου υἱὸν - δαμῆναι. Ψ 73 οὐδέ με
μίσγεσθαι ἐῶσιν, X 889 μή us Pa κύνας κατα-
δάψαι, π 362 οὐδέ τιν᾽ ἄλλον εἴων μεταΐζειν,
λ 49 οὐδ᾽ εἴων νεχύων - χάρηνα ἄσσον ἔμεν
cf. 1 88 x 536, λ 232 οὐκ εἴων πιέειν ἅμα πά-
σᾶς, Y 139 AyiA οὐχ εἰῶσι μάχεσϑαι, II 396
οὐδὲ πόληος | εἴα teuévovc ἐπιβαινέμεν, ἡ 914
οὐδέ τι χῦμα | εἴα - στενάχοντα φέρεσϑαι,
σ 346 v 984 μνηστῆρας οὐ πάμπαν εἴα ἔσχὲ-
σϑαι, u 445 Σχύλλην οὐχέτ᾽ ἔασε εἰσιδέειν,
| K 299 οὐδὲ Τρῶας εἴασ᾽ εὕδειν, [O 73] οὔτε
τιν" ἄλλον |, ἀμυνέμεν ἐάσω, h. Ven. 188 μή με
ἀμενηνὸν ἐάσῃς ναίειν, E 684 μή με ἐάσῃς κεῖ-
σϑαι, y 992 οὐδέ τοι viac| ζώειν ἐάσομεν. βὴψ 11
οὐχ &c εἰπέμεναι, v 344 οὐδ᾽ ἔα ἵππους ζεύγνυ-
σϑαι. B 132 oix εἰῶσ᾽ ἐθέλοντα ἐχπέρσαι, A 55
P 659 μὲν οὐχ εἰῶσι ἐλέσϑαι, τ 531 γήμασϑ᾽ οὐ
[uU εἴα. y) 4 55 οὐκ εἰῶ διαπέρσαι, XX 906
οὐδ᾽ ἔα ἱέμεναι, H 427 οὐδ᾽ clc κλαίειν, Θ 414
οὐχ ἐάᾳ ἐπαμυνέμεν,, Y 408 οὐ τι εἴασχε μά-
χεσϑαι, L4 125 οὐκ εἴασχ᾽ Ἑλένην δόμεναι,
E 956 τρεῖν μ᾽ οὐχ ἐᾷ, E'819 οὐ μ᾽ εἴας μά-
ἰχεσϑαι, ὁ 805 σ᾽ οὐδὲ ἐῶσι κλαίειν, 4 718
οὐδέ μὲ εἴα ϑωρήσσεσϑαι, cf. X159. P 4 Mvo-
μιδόνας οὐχ εἴα ἀποσκίδνασϑαι, v 95 ὅμῳας
οὐχ εἴας προβλωσκέμεν, u 989 ἑτάρους οὐχ
ἑάας ἐπιβήμεναι, Τ' 295 οὐδέ μ᾽ ἔασκες κλαίειν,
7 802 μὲν πολεμιζέμεν οὐκ εἴασχον, y 497
οὐδὲ E σημαίνειν εἴασκεν, c 49 οὐδὲ τιν᾽ ἄλ-
λὸν ] ἔσω μίσγεσθαι ἐάσομεν. δὴ φ 388 οὐκ
ἐάσουσιν ἐμοὶ δόμεναι. z 85 οὔ μιν ἐῷμι]
ἔρχεσθαι, 4 279 οὐχ ἐμὲ εἴασεν πολεμίζειν,
B 832 4 330 οὐδὲ οὺς παῖδας ἔασχεν | στεί-
gs, Θ 428 οὐχέτ᾽ ἐγώ γε} νῶι ἐῶ πτολεμί-
GED', € 282 οὐ μιν ϑυμὸς ἐφορμηϑῆναι ἐάσει.
Num inf. sit praes. an aor. non videtur referre.
raro inf. ante verbum ἐῶ legitur (E 256 465
|717 802 Y 989 0 73 Φ 556 X 398 4) 593 η 915
2453 σ 49 τ 531 χ 222 427, v.l. εἰάσαμεν y 151 pro
dégauev, i. e. ἄπρακτον ἀφήκαμεν sch. EHMQR.
ἑβδό-ματος, ξβδο-μος (ἑπτά, cf. Curt. Et.
[88 (nv, 90) et ib. 668 (μα), cf. L. Meyer, vgl.
1, 67 194 275) septimus. x 81 ξ 252 ξβδο-
μάτῃ 80. ἡμέρῃ, H 248 ἐν τῇ δ᾽ ἑβδομάτῃ
δινῷ, T nm ὃ δ᾽ ἕβδομος ἑστήχει μείς, 2. 399
ἐγὼ δέ οἱ ἕβδομος εἰμί sc. filius, με 899. 0 477
ὅτε δὴ ἕβδομον zu«o ϑῆχε, ubi fit synizesis.
ξένομιαι signo, efficio in re. T'96 εὐλὰς
ἐγγείνωνται, .E. M. 309, 45, Hes. Ap. 62, 1
sch. D ἐγγεννήσωσιν, Suid. I 2, 77, γεννήσωσιν,
| &y-yC/rvou«c nascor in re, pf. (solum): insum.
9. - ἀνέρες ἐγγεγἄασιν | sch. A. ἐνδια-
βουσιν, οὐ γεγένηνται" πολλοὶ γὰρ ἀλλαχοῦ
ὥμενοι ἀλλαχοῦ οἰχοῦσι, Hes. εἰσίν, γε-
t», v 233 τίνες ἀνέρες ἐγγ. |, v. 1: ἐχγ.,
Ap. 468, ubi Ilg. corr. Zyy., cod. ἐχγ., h.
184 οἵτινες yy. |, M. éxy. c. dat. Z 493
| 8 ᾿Ιλίῳ iyy.| paraphr. ἐν τῇ Ἰλίῳ ἐγεν-
νήϑησαν et ἐν v. Ἰ. οἰχοῦσιν, v. 1. P 199 ἐγ-
αὐΐὰα pro ἐχγ., v.l ἐγγέγατον (E. M. 309,
Ὁ ἐχγεγάτην z 138.
iride (γύαλον, cf. Doederl. Gl. 196,
b. Meyer, vel. G. 2, 51), in manus trado, prae-
| tribuo. Hes. παρέχω, χαρίζομαι, E. M. 309,
1 ἐγχειρίσαι, παρασχεῖν, κυρίως τὸ ἐγγυῆσαι
ἀρὰ τὸ γυῖον ἢ τὸ εἰς χεῖρας παρασχεῖν"
Jte γὰρ αἱ χεῖρες, cf. sch. LV. Α 353, Hes. In
[xitu versus, 9 319 ἢ, Merc.|497 ante caesu-
ἑβδόματος — ἐγγίϑι
551
ram: 9 819 Zeóv«,| ὅσσά oi ἐγγυάλιξα, sch.
T ἔδωκα, κτξ, h. Merc. 497 'Eou; δ᾽͵ ἐγγυάλι-
ξεν ἔχειν μάστιγα, ib. [509] χέϑαριν Εκηβόλῳ
ἐγγυάλιξεν |, Baum. expunxit, Ῥ 278 ἐμοὲ sc.
ἵππους, x 66 τοι ἐγγυαλίξω sc. ξεῖνον. Trans-
late: 4 358 τιμήν uot ὄφελλεν ἐγγυαλίξαι |,
1.98 ro: σχῆπτρόν τ’ ἠδὲ ϑέμιστας, O 644
Ἕχτορι κῦδος, P 613 Τρωσὶ χράτος, cf. 41 753,
O 491 ὁτέοισιν χῦδος ἐγγυαλίξῃ |, 44 192 οἱ
χράτος ἐγγνυαλίξω |, cf. 4 207 P 206, w 140
χέρδος - ἐγγυαλίξῃ |. — Praes.| B 436 ἔργον
ὃ δὴ ϑεὸς ἐγγυαλίξει |, Did. διὰ τοῦ ζ τὸ £y-
γυαλίζει͵ αἵ ᾿Αριστάρχου. καὶ ᾿Απολλώνιος 0
Ῥόδιος ὁμοίως προφέρεται καὶ ἡ ᾿ριστοφά-
vove, sch. BL, Eust. 250, 44 et olim vulgo ἐγ-
γυαλίξει, sch. br. ἐγχειρίσει, δώσει. Sis
ἐγ-γύάομαε (ἐγγύην) vador, satis accipio,
sponsione obstringo. Eust. 1600, 4 ἐγγυᾷ μὲν
ὃ διδούς, ἐγγυᾶται δὲ ὃ λαμβάνων, cf. Lex.
Seg. 140, 7. 9 351 δειλαί τοι δειλῶν γε καὶ
ἐγγύαι ἐγγυάασϑαι pro -ἄεσϑαι, mutata. vocali
ut proximae similis fiat, sch. ΒΗ ὡς δηλοῖ χαὲ
τὸ ἐξῆς, πῶς ἂν ἐγώ σε δέοιμι καὶ χκαταλά-
βοιμι, cf, EPQV, sch. E (ὀφείλουσιν zr£.) Eust.
1600, 1, ita Bothe et Nitzsch h. l. plerique cum
sch. E, y τοῦ χακοῦ ἀνθρώπου ἐγγύα οὐκ
ἀγαϑή ἐστι, cf. EPQV, T. Porphyr. ap. sch. M.
Eust. 1600, 2. quamquam Vulcanus iratus sibi
cavet, non Neptuno.
ἐγ-γύη (yviov) sponsio. Eust. 1600, 5 yíve-
ται παρὰ τὸ ἐν γύοις 0 ἐστι χερσί τινος κεῖσϑαι
τὸ χατεγγυηϑὲν καὶ oiov ἔχεσϑαι ὑπ᾽ ἐχείνου
ἐχυρῷ ἤγουν ἰσχυρῷ λόγῳ. cf. 1344, 21. 920,
31, Suid. I 2, 96 ἡ ἀσφαλὴς ἀντιποίησις καὶ
σταϑηρά, 9. 351 δειλῶν ἐγγύαι.
ἐγγύ-ϑιεν (ἐγγύς) 1) e propinquo, paraphr.
ἐκ τοῦ σύνεγγυς, 2) prope ἐγγύς. Semel in hy.
(Cer. 438), raro in pede quarto (Y 141 ΨῬ' 323
516 763). 1) N 562 ὁ 829 δρμηϑείς, N 647 σά-
xoc οὔτασε δουρί |, .X 141 &. ὀξὺ λεληκώς, μ
354 ἐλάσαντες i. 2) Herm. ad So. El. 888: so-
lent Graeci spatia non a vidente et audiente ad
id quod ille videt et audit, sed ab isto ad hunc
metiri, .Y 904 οἱ ἤντετο ἐ. (paraphr. £x τοῦ
σύνεγγυς, vix recte), μα 188 & ὀρνυμένη, 9 62
961 471 χῆρυξ δ᾽ ἐ. ἠλϑείν), sed pugnaturus,
Ἢ 2919 A 435 P 198 Αἴας δ᾽ 2. 59st, Apoll.
de adv. 598, 26 ἐν ἴσῳ ἐστὲ τῷ ἐγγὺς ἢλϑεν,
cf. 608, 29. 624, 2, E 72 41 396 Ν 574 Ξ 446
Ὁ 360 y 36 à. ἐλϑών, cf. E 975, P 582 d.
ἱστάμενος, cf. O 710 Καὶ 508, M 337 ἐς ἐνόησε
ἐς, Ψ 398 τέρμ’ ὁρόων στρέφει ἐ., sch. B ἐγ-
γὺς τοῦ χαμπτῆρος, P 516 ἔχ᾽ &. ἵππους, P 763
ϑέεν 2. C 919 οὔ τινες ἐ. εἰσίν. c. gen. 4i 728
ἔστι ἐ. ᾿Αρήνης (.4 8962), c. dat. X 16 381 οἱ
à, ἠλϑείνγ, Y 880 τῷ δὲ μάλ᾽ é. ἠλϑε, 0 680
τοῖς ἐ. ἐλϑών, cf. o 163 o 71 h. Cer. 488, nun-
quam de hoste atque semper eodem verborum
ordine, ὦ 446 Ὀδυσῆι | ἐ. ἑστήκει, P 554 X 295
oi &. ἦεν. — b) Transfertur ad res quas oculis
non cernimus et quodam modo ad tempus: ἐ 423
χκαχὸν à, ἦεν. Cum dat. X 183 φόνος &. αὐτῷ
T 409 τοι &. ἦμαρ ὀλέϑριον. c) genere ἡ 205
σφισιν 8. εἰμέν (η 56 « 71) Eust. 1577, 29
ὕμοιόν ἐστι τῷ ἀγχιϑέους αὐτοὺς εἶναι (s 85)
sch. BEQT ἀγχιστεύομεν αὐτοῖς κατὰ γένος, cf.
sch. BT BEQ BEPQV quamquam fuere qui
ad locum (sch. Ὁ BEPQV) referrent aut subti-
lius etiam ad mores(sch. BT BFQT BEPQV V).
ἐγγύ-ϑε (&yy-o, eng, cf. L. Meyer, vgl. Gr.
1, 49) prope. In quinto pede, sed Z 317 II 71
332
in primo, .Y 300 in secundo. a) H 341 ὀρύξο-
μεν ἐ. τάφρον, |n & λαμπομένης, α 190 &.
στάς. b) Z 317 oi ἐποίησαν ϑάλαμον ἐγγύϑε
τε Πριάμοιο καὶ Ἕχτορος, prope domum Priami,
potest enim statui ellipsis substantivi (La. Roche),
5» 29 μοι πατρὸς ἐ. ναίει, I 76 &. νηῶν | καί-
ουσιν, K 561 εἵλομεν ἐ. νηῶν |. v 156 ϑεῖναι
λίϑον d. γαίης |, ὦ 358 ὀρχάτου &. κεῖται |,
h. Ap. 280 veueceeozov Κηφισίδος ἐ. λίμνης.
2) De tempore: K 251 à. δ᾽ ἠώς, paraphr. &y-
γύς. C. dat. Ὁ) X 300 ἐ. μοι QUE
ἐγγύς (ἐγγύϑι cf. Pott 1? 234 Curt. Et. 166,
c — $4) prope. 1) De loco: a) Θ᾽ 318. I 201 K
221 4 346 464 P 484 ε 161 & 484 9 301 z 163
355 ἐ. ἐόντα, cf. ε 166 χ( 30. Ξ Ξ A07 B 165 ἐ
ἐών. X 158 ἔνϑα - ἐ. ἔασιν. Ξ 110 Y 495 &
&v5o sc. est (non recte Damm c. Eust. 971, 10
Z 110 de tempore), d? 533 ᾿Αχιλλεὺς | ἐ. ὅδε
κλονέων hic prope, sc. est, v. 1. sch. B χλονέει,
K 113 ἑχαστάτω, οὐδὲ μάλ᾽ &.|s. sunt, V 378
οὐδέ τι πολλὸν ἄνευϑ᾽ ἔσαν, ἀλλὰ μάλ᾽ ἐς |
ὦ 495 οἵδε δὴ ἐ. ἔασι, Γ' 844 2, στήτην, X 586
ἱστάμεναι μάλ᾽ ἜΤΙ 496 E 611 4 429 M 457
P 347 μάλ᾽ d. ἰών cf. d» 985. Dat. non pendet
ab ἐγγύς: «1 840 οὐ ὑδὲ γὰρ ἵπποι | ἐ. ἔσαν, ol.
vu. οὐ γὰρ οἵ, S. οὐ γάρ ot, Bentl. οὐ δὲ οἱ,
Spitzn. οὐδέ ol, sch. A ἐν ἄλλῳ οὐδὲ γὰρ Ἵπ:
ποι, Q2 365 οἵ τοι δυσμενέες - ἐ. ἔασιν, tibi
infesti, an prope te, an profecto, an tibi sunt?
(v. X 453 s 2) b) p 153 295 πᾶσαι δ᾽ & ἁλὸς
sunt, Κὶ 974 ἧχεν &. ὁδοῖο |, v 968 ἐ. ὅδοϊο
λοχησάμενος, h. Cer. 98 ἕζετο 8, ὅδοῖο, ib. 179
τέτμον i. ὁδοῦ, 0 650 &. ἑταίρων | zreive, φ
215 οἰκία v' ἐ. ἐμεῖο τετυγμένα prope meam
domum. separatur gen. / 232 à γὰρ νηῶν καὶ
τείχεος αὖλιν ἔϑεντο, Ν 947 ἀντεβόλησεν |, ἐ.
ἔτι χλισίης, praecedit: H 225 στῆ δα μάλ᾽
Ἕχτορος £, O 619 ἁλὸς ἐ. fov σα, ξ 818 τέϑει
πυρὸς ἐ.} εὐνήν, o 205 ἄστεος ἐ. ἔσαν. —
2) Transfertur ad ea quae non cernimus et quo-
dam modo ad tempus. Eust. 971, 10 οὐ μόνον
τοπιχὴν σημασίαν ἔχει, ἀλλὰ χαὶ χρονικήν,
cf. lex. Seg. 192, 7, .X 453 ἐ, δή τι κακὸν Πριά-
μόοιο τέκεσσιν, x 86 ἐ. γὰρ νυχτός τε καὶ ἢμα-
τὸς εἰσι χέλευϑοι inter se vicina sunt, sch. HQ.
Κράτης βραχείας αὐτοῦ ὑποτίϑεται τὰς : νύχτας,
cf. Nitzsch. h. L, non recte sch. HV, αἱ νυχτε-
ριναὶ καὶ ἡμεριναὶ γομαὶ ἐγγύς εἶσι τῆς πό-
λεως. Trochaeum efficit in pede quinto aut se-
cundo, paulo rarius in primo aut sexto, in ter-
tio H 225 £ 586. Quando pro spondeo est,
ictum prior syllaba habet in primo pede I 233
κ 86, in secundo Y 453, posterior in secundo 7'344.
ἐγεέρω (ἐγερ-Ἴω, skr. gar, gágarmi wache,
Curt. Et. 129 cf Benf. II 198 L Meyer, vel.
Gr. l, 111 257 271 280 (γεγείρειν) 351 425) pr.
ἐγείρει, ipf. Eyeioe(v),.. imperat. ἔγειρε, O0 2392
aor. ἤγειρα E 9208, “ἤγειρας N 7178, ἔγειρείνν,
ἤγειραν P 261, ci. ἐγείρῃ E 413 et ἐγείρῃσιν
K 511, ἐγείρομεν (Ariston. B 440 ἀντὶ τοῦ
ἐγείρωμεν), Opt. ἐγείρειαν K 166, inf. ἐγεῖραι
E510, med. pr. pte. ἐγειρομένων v 100, aor.
Sync. ἔγρετο, opt. ἔγροιτο € 118, imperat. ἔγρεο,
pte. ἐγρόμενος, inf. ἔγρεσϑαι᾽ v 194, mutato
accentu, cf. Buttm. a. Spr. 2, 157, pass. pf. 2
ἐγρήγοῤϑε (pf. 2. act. pro -ράτε Buttm. a. Spr.
2, 94. 158 cf. 95), inf. -Syoryopteu K 67, de
cuius accentu Herod, ἀνέγνωμεν προπαροξύ-
γοντες, οὐχ ,ἕχρῆν δὲ. ἢ παράληξις Αἰωλι-
χκωτέρα χτξ, οἵ. Eust. 790, 1, E. M. 312, 41,
Lobeck path, el. 1, 384, De verbis -elpo id.
ἐγγύς — ἐγχατα:τήγνυμι
Rh. 239. pass. aor. v. l. ἐγέρϑη ε 458 ὦ 849, ]
τεν P 987 pro ἄγ. Non in hy., nam Ap. 408 οὐ Lo
ἔγειρε, Ruhnk. ἔπειγε. 1) expergefacio, excito e
somno. med. expergiscor. pf. pass. vigil sum, y
gilo. 2) stimulo, incito, excito languentem, erig
3) transl: redintegro, instauro, accendo inam).
1) E 413 ἐξ ὕπνου οἰχῆας ἐγείρῃ, sch. L à
πνίσῃ, o 44 Neoxopidqv ἐξ ὕπνου, K 166 £z
στον βασιλήων, K 511 Τρῶας, P 224 μιν à
πος ἔγειρὲν (aor. ξ 48 (ec) μιν ἔγειρε | Nav
σιχάαν, K 108 ποτὶ ἐγείρομεν ἄλλους | K 146
ἄλλον. 99 844 ε 48 ὦ 4 ὑπνώοντας ἐγείρει,
Hec. ἀνίστησι, o 8 ἐνὶ ϑυμῷ | — μελεδήμο τ
πατρὸς ἔγειρε, translate, sch. H ἤϑροιξει ,
οὗτος καὶ συνῆγεν, minus bene addit: ἢ τὰ με-
λεδήματα ἐχεῖνον διανίστη καὶ διήγειρεν, Ὁ}] a
41 ἔγρετο ἐξ ὕπνου, E. M. 312, 15 διηγέρϑη,
ἐγρηγόρησεν, Ὁ 4 ἡ 117 v 187 ἔγρετο, lup
ter aut Ulixes, Hes. ἐγείρετο quasi sit ipf. K
o 46 v 5, ἔγρεο, Did. ad K 159 διχῶς ὁ
σταρχος Eyoto χαὶ ὄρσεο, Hes. ἀρίστασο rà
Eis pr. 4 118 ὡς Ὀδυσεὺς ἔγροιτο, v 124 πρ
Ὀδυσῆ᾽ ἔγρεσϑαι, z 50 ἐγρόμενος expel
zone ν 100 ἐγειρομένων ἀνθρώπων exper
giscentium. Satis impedite: H 334 ἀμφὲ πυρὴ
χριτὸς ἔγρετο λαὸς ᾿Αχαιῶν cf. Q 789, s Xi
et ad rogum se contulit nam v. 432 ad naves p
fecti erant, nisi quis statuit partem prope rog
non tam excubias egisse quam dormisse et
lucem surrexisse, Grashof (Fuhrw. 12) doleb
quod non ἤγρετο i. e. ἀγείρατο esset. c) H 3j
Σ 299 ἐγρήγορϑε ἕχαστος, Hes. γρηγορεῖῖ
K 67 ἐγρήγορϑαι ἄνωχϑε, sch. BL πρὸς "
διαμένειν τὴν φυλαχήν, paraphr. ἐγρηγορέ
2) Ὁ 603 ἔγειρεν | Ἕχτορα, ipf. fit enim d
scriptio, sed paraphr. παρώρμησεν, P 952 “ὁ τ
ἕκαστον (aor, O 242 Ν᾿ 58 o 164 pay, 5
ἐπὶ Ζεὺς Τρῶας ἔγειρεν, abs. E 208 ἤγειρα
μᾶλλον, sch. br. παρώρμησα, προέτρεψα,
satis dure UN 357] «ikv ἔγειρε χατὰ στραῖϊ
üpf), Bekk. expunxit. E 510 Τρωσὶν» ϑυμ
Ὁ 932 οἱ μένος μέγα, Ariston. &9. στίχοι
(231—85), O 594 σφισιν αἰὲν ἔγειρε μένος ἕ
üpE).. Translate: B 440 ἐγείρομεν ὀξὺν " Agi
cf. Eust. 251, 44; .4 352 T 237 (Τρωσὶν 3
ἱπποδάμοισινὴ) 0 531 X 304 (νηυσὶν ἔπι
φυρῇσιν). — 3) E 496 Z 105 4 213 ἔγειρε
φύλοπιν, Eust. 627, 56 ὡς οἷα πρὸ τούτοι
κοιμωμένην ἢ καϑημένην, N 778 μάχην, ἢ ἢ;
ρας ἑταίρων, cf. D 261. E 517 πόνος, ον.
γυρότοξος ἔς, p 544 ἔ, δὲ νεῖκος ᾿Αϑήνη, Y
πόλεμον - ÉL (vd, ἐπί, ἐγρηγορόων, ἐγρήγορ
ἐγρήσσω, ἐγρηγορτί, ἐγρεμάχη, νήγρετος, Β
Berichte d. Àc. 1860 p. 103 etiam νηγρής)
ἔγεκατα (τά, κάς, cus, cutis Lob. E
κασι i. e. χατι Bauch, Benf. 2, 166. aliter Do
Gl. 2088 κατά) quae in cute insunt, inte
E. M. 310, 8 τὸ ἧπαρ καὶ ὁ σπλὴν χαὶ E
τὸν πνεύμονα. acc., et dat. ἔγχασι Suid. 18
ἐγκάτοις, ἐντέροις, Herod. (cf. Lob. path. 1,
ap. E. M. 310, 18 ἔστε γὰρ ἐγχάτοισι καὶ *
μεταπλασμὸν ἔγκασιν. Àp. Hom. non | 1
plasmus (Buttm. Spr. 1, 215), Lob. |
neutra in «c componi non possunt ER te
natio mutetur,^ et ,ad metaplasin refe
e. ad fluctnationem "Bexionis quam pepe
biguitas casus principalis. 21 176 P 64
x«l ἔγκατα πάντα λαφύσσει, cf. 3 583, 4
μιχϑήμεναι ἔγκασι φωτός, L 298 (109.6) €
σώρκάς τε καὶ ὀστέα, μ 868 ἐπώπτων 75
" ἐγ-κατα-πήγνυμε detrudo quid totum,
δοπᾶο 4 98 ξίφος χουλεῷ ἐγκατέπηξα. De tmesi
v. H 4411 860. VA
ἐγ-χατα-τέϑημει med, mihi intus repono, mihi
recondo. Z 919 τεῷ ἐγχάτϑεο χόλπῳ, Ξ 293 ἢ.
Cer. 286 ἑῷ ἐγχάτϑετο χόλπῳ. Translate: ψ 998
᾿ἄτην οὐ πρόσϑεν id ἐγχ. ϑυμῷ cum animo
| suo reputaverat (in animum induxerat), sch. Ὗ
|o? πρὸ τοῦ παϑεῖν ἔγνω τὴν φρενοβλάβειαν,
Bekk. alii expunxerunt. 4 614 τελαμῶνα £7 ἐγκ.
τέχνῃ sch. V ἐνέϑηχεν ἐν τῇ ξαυτοῦ τέχνῃ ὅ
ἐστιν ἐπενύησεν, Eust. 1703, 35 χατὰ περίφρα-
σιν τὸ ἐτεχνήσατο, sch. Η τινὲς ὃς xsívo τε-
λαμῶνι ξὴν ἐγκ. τέχνην.
fy-ztuuet iaceo in X 513 ἐγχείσεαι αὐτοῖς
li e. εἵμασι.
ἐγ-κεράννυῦμε et ἐγ-κεράω. infundo. [9 189)
οἶνον ἐγχεράσασα πιεῖν, Aristarchus expunxe-
rat quia ridiculus esset. De tmesi v. s. ἐν II Ba.
ἐγ-χέφαλος (E. M. 310, 30 παρὰ τὸ ἐγχεῖ-
σϑαι τῇ κεφαλῇ, suppl. μυελόν) cerebrum. 7' 300
᾿ἐγχέφαλος χαμάδις ῥέοι, cf. «290, 4 97 M 185
Y 399 ἐγχ. δὲ | ἔνδον ἅπας πεπάλαχτο, P 297
γα. δὲ - ἀνέδραμεν ἐξ ὠτειλῆς | αἵματόεις, Hes.
ξεφύσησε τῷ ποτισμῷ τοῦ αἵματος. ι 458
γα. δαίοιτο, ν 395 αἵματί τ᾿ ἐγκεφάλῳ τε πα-
λαξέμεν - ovdac, Θ 85 βέλος δ᾽ εἰς ἐγκέφαλον
Jv, Π 347 δόρυ ἐξεπέρησεν | νέρϑεν ὑπ᾽ ἐγχε-
— psallo, chordas citharae
p. 301 "moAAov ἐγκιϑαρί-
Merc. 17 μέσῳ ἤματι ἐγχιϑάριζεν | inter deos
v. 16) Schneidew. μεσσημάτιος χιϑάριζεν at-
jue sic Baum. qui tres vv. expunxit.
ἐγ-κλεέδόν (κλίνω) inclinato corpore. h. XXIII
ἐγχλιδὸν ἑζομένῃ, ut faciunt qui attente au-
unt, ali: seorsum.
£y-xAtr« inclino. pass. nitor, positus sum.
Merc. 119 ἐγχλίνων δ᾽ ἐχύλινδε, capita
oum reclinans s. αὐερύων, ut videtur, sed lo-
jus corruptus est. Francke: se inclinans, incli-
ato corpore recumbens. M. ἐχχρίνας, Ilgen:
χλίνας, Matth. et Herm. expunxerunt, lacunam
atuit Schneidew., utrumque fecit Baum. Trans-
te Z 78 πόνος ὕμμι ἐγχέκλτται, sch. ABL
ρήρεισται, ἔγκειται, cf. Hes. Ap. 62, 2, v. l. y
y«ovióec comparat et Graff Sprachsch. I 346
1i anc-illa et anc-ulus. Doed. Gl. 2394 ἐνείχω
€, ancilla, anc-ulus, anc-arius Lastesel,
h B $9 648 τὸ πονεῖν Ἰαχῶς xovstv cf, Hes.
Jllerique (Buttm. Lex. 1, 218 cf. 288) ad ἐν et
rtc referunt, cf. Lob. Rh. 153) sedulus, pro-
rans. Q 648 στόρεσαν λέχε᾽ byzovéovotu |,
340 ψ 291, sch. B, Q 648 ἐνεργοῦσαει zl
νοῦσαι, cf Eust. 1369, 51, sch. R ἡ 340
εὐδουσαι, ἐνεργοῦσαι καὶ κόνεως πληρού-
ναι τῇ σπουδῇ τοῦ δρόμου, cf. Suid.I 2,85, Hes.
ἐγ-χοσμέω intus dispono. o 218 ἐγχοσμεῖτε
τεύχεα νηΐ, sch. BH χατὰ χόσμον καὶ iv
ἴξει ποιεῖτε τὰ ἐργαλεῖα, ἤτοι τὰ ὅπλα τοῦ
ἰοἷου͵ τὰς κώπας καὶ τὰ ἄρμενα, cf. Hes.
b. 82, 3.
ἐγεκρύπτω abscondo in re. & 488 δαλὸν
ὁδιῇ ἐνέχρυψε, h. Merc. 416 ἐγκρύψαι με-
ως. sc. se ipse, vult enim effugere iram fra-
cf. J. C. Schmitt, N. J. f. Ph. 73, 146.
Ἐγεχύρω incido in rem. XN 145 ἐνέχυρσε
αγξιν.
L]
ἐγκατατίϑημι — ἐγχεσίμωρος 3233
ἐγρε-μάχος (ἐγείρω, μάχη) pugnas excitans.
h. Cer. 424 Παλλὰς ἐγρεμάχη.
ἐγρήγορϑεα pf. de ἐγερέϑω, ἐγέρϑην ἐγείρω,
Wentzel, verba in $c 1 p. 16 39) sum vigil.
HK 419 ἐγρηγόρϑασι φυλασσέμεναί τε κέλονται.
Thiersch, Gr. ὃ 212, 36b praeter normam pro
ἐγρηγόρασι esse putat, alii ex ἐγρήγορϑε or-
tum. E. M. 312, 38 'Avtuxóc ἐγρήγορα, καὶ
πλεονασμῷ τοῦ Qo καὶ ἐπενϑέσει ἐγρήγορϑα,
cf. Buttm. Gr. 2, 159.
ἐγρηγορόων (ἐγρήγορα, unde -&o ef. Lob. Rh.
186) vigilans, insomnis. v 6 zsit' £yg:yogoor.
ἐγρηγορ-τέ vigilanter. JA 182 £yg. σὺν τεύ-
χεσιν εἵατο, sch. A χαϑέζοντο μέν, ἵνα μὴ
ἡ ἀνάχλισις ὕπνον ἐμποιήσῃ. οὐχ ἑστᾶσι δέ,
ἵνα μὴ πρὸ τῆς χρείας κάμωσιν, sch. br. ἐγρη-
γόρως, paraphr. ἐγρηγορότως.
ἐγρ-ήσσω (ἔγρ-εσϑαι Eust. 862, 24) vigilo.
Eust. 1882, 17 ποιητιχόν ἐστι, v 88 τίπτ᾽ αὖτ᾽
ἐγρήσσεις, «{ 551 P 660 πάννυχοι ἐγρήσσοντες.
υ 88 πάννυχον ἐγρήσσοντα, h. Merc. 249 ἐγρήσ-
cov ἐτεόν γε, Herm. scr. pro codd. lect. ἄγρης
εἰνέτεόν τε. ,
ἐγχείη (ἔγχος Heller Phil. 11, 386 ἐγχεΐη,
nam secunda syllaba nunquam in arsi. Lob. par.
354. est adi. hastilis pro hasta . . . tam detini-
tam habet potestatem ut nullo supplemento opus
sit^ hinc explicatur accentus ratio cf. E. M. 513,
17) lancea, hasta. H 261 M 405 διαπρὸ | ἤλυ-
ϑεν à, Φ 582 ἐγχείῃ δ᾽ αὐτοῖο τιτύσχετο, E
979 ἐγχείῃ πειρήσομαι, Hes. δόρατι, E 5063
σείων ἐγχείην, Γ᾿ 845 σείοντ᾽ ἐγχείας, Hes.
δόρατα, λύγχας, E167 Y 319 κλόνον ἐγχειάων |,
II 547 ἐπέφνομεν ἐγχείῃσιν |, I' 1857 954 μα-
χρῇς ἐγχείῃσι μαχήσονται, E. M. 518, 16 ταῖς
ἐπιδορατίσιν, NN 339 ἔφριξεν μάχη £g. -|μα-
χρῇς, ἃς εἶχον ταμεσίχροας, N 782 μακρῇσι
τετυμμένω ἐγχ. | Σ 534 « 55 βάλλον δ᾽ ἀλλή-
λους χαλκήρεσιν ἐγχ. | cf. Y 258 (γευσόμεϑ᾽
ἀλλήλων) ἃ 40 (οὐτάμενοι), B 818 μεμαύτες
ἐγχ.}, Y. 279 d 69 ἐγχείη - ἐνὶ γαίῃ | ἔστη
ἱεμένη, quasi vivat hasta. 1I 75 οὐ Διομήδεος
ἐν παλάμῃσιν | μαίνεται ἐγχείη, B 530 ἐγχείῃ
δ᾽ ἐκέκαστο, οἵ. Ξ 195 i. e. peritia jaculandi,
Ariston. B 529 530 &9. ἀμφότεροι, sch. D wev-
doc δὲ καὶ τὸ ,,ἐγχ. δ᾽ &x." u
ἔγχελυς (ἔχις, anguis anguilla, rad. Z7, ἀγχ
engen Curt. Et. 172, cf. L. Meyer, vgl. Gr. 1,
49) anguilla. P 203 τὸν ἐγχέλυές τε καὶ ἐχϑύες
ἀμφεπένοντο, Ariston. 0. Ὅμηρος διαστέλλει
τὰς ἐγχέλυας ἀπὸ τῶν ἐχϑύων καὶ ξξῆς, ᾧ 858
τείροντ᾽ ἐγχ. τε καὶ ἰχϑύεςς Quid interesse
visum sit inter pisces et anguillas docent sch.
B. Eust. 1231, 32 (αὐτόματοι ἐν πηλῷ cvvi-
στανταῦ), cf. Opp. Hal. 1, 513. Minus bene
sch. A ἐγχέλνες καὶ οἱ ἄλλοι ἐχϑύες. Suid. I
9,97 ἔγχελυς, ᾿Αττικῶς. παρὸ Βοιωτοῖς δὲ
ἔγχελις cf. Bekk.' an. 1966. j
ἐγχεσΐ-μκωρος hastis pugnans, bellicosus, Hes.
πολεμιχός. B 840 Πελασγῶν ἐγχεσιμώρων |,
sch. br. τοῦ δόρατος ἐμπειρίᾳ μεμαώτων,
134 ᾿Αρχάδες ἐγχεσίμωροι |, y 188 ῆῇσνρμιδό-
vac - ἐγχεσιμώρους |, B 692 Μύνητα - καὶ
Ἐπίστροφον ἐγχεσιμώρους |. Aristarchus: διὰ
τὴν ὀξύτητα τῶν δοράτων" μόρον γὰρ λέγουσι
Κύπριοι τὸ ὀξύ (E. M. 776, 22, Eust. 1749, 35.
998, 46, sch. QV ξ 29, BL X 479 quamquam
sic non explicatur σινάμωρος. plerique vete-
rum: oi περὶ τὰ ἔγχεα μεμορημένοι (8, πεπο-
νημένοι Hes.) ὅ ἐστι κακοπαϑοῦντες, ἐχταϑέν-
τὸς τοῦ O εἰς ὦ μέγα (Eust. 322, 39. 1463, 33.
984
467, 35. 998, 48. 1749, 36, sch. QV € 29, BLV
4 949, Ap. 62, 4, Suid. 11 2, 1302, sch. br. B
692 840, EM. 776, 99. 472, 57, ci. Suid. I 9,
97 ἐγχεσίμορος: ὃ πολεμιστής, EM. 630, 26
ἐγχείμορος). ali: οἱ ποιούμενοι ὥραν ἤτοι
φροντίδα... πλεονασμῷ τοῦ p (Eust. 467, 37.
1463, 34. 998, 47. 1749, 38 sch. BLV 4 242,
paraphr. 4 942, EM. 776, 25 cf. Wieseler, pro-
oem. Góttingen 1861 p. 18 εωρα, » — μὸ alii:
(μοῖρα) roig δόρασι ϑανατούμενοι (paraphr.
H 134 Ξ 479 Ap. 62, 5. Eust. 998, 45) ad
μωρός s. μῶρος segnis, stultus refert Eust.
1749, 37, cf. E. M. 318, 7 ἐγχεσίμαργος
τοῖς ἔγχεσι μαινόμενος atque sic Benf. 1, 507.
Contra Benary (ἁμαρτάνω etc. p. 54 cf. Curt.
Et. 466) smr, liebend bedacht aut. Lucas, voc.
hom. in -μωρος p. 10 uso μόρος μοῖρα, hastis
destinatus (Am. Faesi) Goebel, Phil. 19, 420
μαρ - μαίρω glànze, insignis hastis, ipsam vo-
cem magis priscam esse ratus. Braune, &1—60
Cottbus 1845 p. 11 μάρ-νασϑαι. Fick ap. Curt.
l l ved. mü-ra-s, stürmisch. Bothe ad B 840
μέ-μα-α u«-ogoc appetens atque similiter,
Duentzer, Kuhn 12, 3 gierig, ut μεμαότες £y-
χείῃσιν. Si possit statui v et ὦ permutari, (ἀμύ-
μων), μυρίοι permulti possit videri eiusdem ra-
dicis cuius e. c. ὑλαχόμωρος qui permultum
latrat, ἐγχεσίμωρος permultus in 1aculando, j4o-
οὖς vero: nimius in re, nam stulti sunt quae
nimis multa sunt.
ἐγχέσ-παλος (πάλλω) hastam vibrans. Hes.
πολεμιχός, δορύπαλος. In quarta arsi, B 131
ἐγχέσπαλοι ἄνδρες, cf. sch. DL ἔσειον δὲ αὐτὰ
πρὸ τῆς ἀφέσεως, vix recte addens μή που ἄρα
εἶεν χλασϑέντα. Ξ 449 Πουλυδάμας ἐγχέσπα-
Aoc, O 605 “ἥρης ἐ.
ἐγ-εχέω infundo, med. mihi s. ad meum usum
infundo Suid. l 2, 98 ἐγχεράσαι. ε 10 μέϑυ
ἐγχείῃ δεπάεσσιν, t 397 ὕδωρ ἐνεχεύατο. De
tmesi v. s. ἐν II Ac. Bc.
ἔγχος (üx-ov ut πένϑ-ος fit e παϑ Benf. 1,
163, Curt. Et. 459. De aspiratione cf. Herod.
B 90) lancea, hasta. Ap. 62, 7 δόρυ, Hes. λόγχη.
Arsin semper prior syllaba habet praeter Z 306,
cf "Thiersch Gr. 215, Giseke h. r. 152. Prae-
ter gen. pl omnes casus, dat. s. ἔγχεϊ et ἔγχει
ante vocales breves (--) A 348 5 38 408 489
P 465 T 49 218 X 271 αὶ 170 in primo pede,
H 298 .1 484 in tertio, ξ 220 in quinto, in primo
pede Bekker ante consonas aut in hiatu scripsit
ἔγχει (- -), ubi v. ἔγχεϊ (e. c. I' 380 E 952
s56 Z31 44 965 503 541 MM 117 1l 195 468 809
£195 T 152 Y 96 368 446, non scripsit Π 309.
Erat ligneum hastile (δόρυ, μελίη) Y 272 σχέτο
μείλινον ἔγχος, ol. v. χάλκεον, Φ 172 μεσσο-
παγὲς ἔϑηχε μείλινον £, X 298 οὐδ᾽ ἄλλ᾽ ἔχε
μείλινον £. Ν 597 ἐφέλκετο μείλινον £, ol. v.
χάλχεον, N 609 χατεχλάσϑη ὁ᾽ ἐνὲ καυλῷ | t.
11 801 πᾶν οἱ ἄγη δολιχόσκιον ἕ. | βριϑὺ μέγα
στιβαρὸν κεχορυϑμένον. IN 166 ἔγχεος ὃ συν-
ἔαξεν. .4 906 ἔχων ἀνεμοτρεφὲς ἔ. | ubi &
vocatur etiam ξυστὸν χαλκῆρες. Praetigebatur
enim per αὐλόν quendam cuspis ahenea, J£ 17
Il 419 ἤλυϑ᾽ ἀκωκὴ | ἔγχεος. II 315 & αἰχμῇ |.
ll 505 ἐξέρυσ᾽ αἰχμήν |. Y 416 διέσχε - &
αἰχμή 1, quare ipsa χαλκός vocatur. Φ 393 χάλ-
χκεὸν ἔ. ἔχων. IN 296 ἀνείλετο χάλκεον £. IN 408
X 975 ὑπέρπτατο x. ἔ. NN 59b διὰ χειρός ἐλή-
λατο χ. ἕξ. A 135 X 12 O 482 « 99 o 551 v 197
εἵλετο δ᾽ ἄλκιμον £&,, ἀκαχμένον ὀξέι χαλχῷ,
H 11 βάλ᾽ ἐγχεὶ ὀξυόεντι. cf. E DO (ἕλε). Ima
ἐγχέσπαλος — ἔγχος
E
pars hastilis habebat cuspidem breviorem, quà.
in terram infigebant otiosi /( 152 ἔγχεα δέ σφιν
ὄρϑ' éni σαυρωτῆρας ἐλήλατο. Γ᾿" 135 παρὰ
ὃ & μαχρὰ πέπηγεν. Hl 618 P 529 ἐπὶ δ᾽ οὖ-
ρίαχος πελεμίχϑη | ἔγχεος cf. Ν 444, ubi &
etiam δόρυ vocatur. hinc ἔγχεσιν ἀμφιγίοισιν,
Z 218 ἔγχος μὲν κατέπηξεν ἐνὶ χϑονί sed
ter Mars £ 356 ἠέρι δ᾽ £. ἐχέχλιτο x. — Vnum
Longitudo non omnibus erat eadem: (ΖΞ 373 sp
oiv tt τὰ μαχρότατ᾽ ἔγχε’ ἑλόντες. Z 8319
O 494 ἐν δ᾽ ἄρα χειρὶ) & ἔχ᾽ MR
(q. c£). 4 538 1 86 δολίχ᾽ ἔγχεα χερσὶν Ey,
ttc. Z 44 d 139 ἔχων δολιχόσκιον & | VP
884 χατὰ μὲν ὃ. É.| ϑῆχε. E 46 ἐγχεὶ uezod
ἄλκιμον ἔγχος, ὃ OL παλάμηφιν ἀρήρειν. D3
H 251 .4 43b ηλϑὲ - ὄμβριμον £yyoc. E
Ἄρης - πελώριον P. ἐνώμα et Minerva [0
πεᾶ. ἔ. ἀεῖραι. Φ 397 πανόψιον E. ἑλοῦσα
B 389 περὶ δ᾽ ἔγχεϊ χεῖρα καμεῖται. — Ὁ) ὃ
pron. poss. aut gen. Z 306 ἄξον δὴ ἔγχος 4
μήϑεος. IN 164 δεῖσε &. Μηριόναο. M 117
μοῖρα ἀμφεκάλυψεν ἔγχει ᾿Ιδομενῆος. 4 45i
Σώχοιο - ὄμβριμον E. | ἕλκε. Π 140 ἔ. δ᾽ οὖ;
ἕλετ᾽. οἷον - Αἰακίδαο] βριϑὺ μέγα στιβα
E 1790 κείνου ἐδείδισαν ὄμβριμον ἔ,
ἐχ δ᾽ ἄρα σύριγγος πατρώιον ἐσπάσατ᾽
0. μι στ. Ζ 250 ἔγχεα δ᾽ ἀλλήλων ἀλεώμεϑα
Δ 285 ἐμὸν ἔ. ἄλευαι χάλκεον. zx 145 ἐμὸ
Ey, ἑλών. [0 535] ἐμὸν ἔ. | μείνῃ ἐπερχόμ
11 618 σε ἕ. ἐμὸν κατέπαυσε. X 971 σε ἜΧΕ
ἐμῷ δαμάᾳ, cf. E 488. Z 196 ἐμὸν δολι 4
ἔμεινας. “1 484 ἀΐσσων ᾧ ἔγχει. T 73 φύγῃ
σιν | — ὑπ᾿ ἔγχεος ἡμετέροιο. Σ 281 ὄὅλοντ
ἀμφὲ σφοῖς ὀχέεσσι κ. ἔγχεσιν. o 156 T»
μάχου ὑπὸ χερσὶ x. ἔγχεϊ ἴφι δαμῆναι. c 12
ἔγχε’ Ὀδυσσῆος - ἵστατο πολλά. Y 267 Αἰνεία
ὄμβριμον £.| ῥῆξε σάχος. Y 841 ἔ, τόδε XE
ται istic. — c) Hastis utebantur etiam in μὰ
cum prodeuntes: « 104 8 10 παλάμῃ δ᾽ 8
χάλχεον Z.| cf. o 62 v 145. « 121 o 286 7
ἐδέξατο χά. E. |. φ 34 ἄλκιμον £, ἔδωχεν. Ξ
ἔγχει ἐρειδόμενοι, οἵ, T 49 αὶ 170. — rec
debantur igitur hastae qua intrare sole
domum. O0 126 Z. ἔστησε - ydAxcov. αἿ
ἔς μέν ῥ᾽ ἔστησε - δουροδόχης ἔντοσϑεν,
0 29, τ 88 ἐσφύρεον κύρυϑάς τε x. ἀσπ
ἔγχεά τ᾽ ὀξυόεντα. vel in tentorio in Achi
(σύριγξ) et Idomenei JV 256 vo: Z, ἐνὲ Aut
λέλεισιται ubi idem est quod δούρατα (UV 2l
ut saepe. JN 294 ἕλευ ὄμβριμον z. Καὶ 241
εἵλετο ὁ᾽ É. P 604 ἔ, ἔχων ἐν χειρὲ ut
σεσϑαι. Π 784 σχαιῇ ἔ. ἔχων. φ 488
δὲ χεῖρα βάλεν ἐγχεῖ, y 95 ἄλκιμον ἔν,
σϑάι. Minerva E 745 Θ 889 λάζετο δ᾽ EyX0
Bor9v μέγα στιβαρόν, cf. α 99. δὴ Pugnabal
hasta cominus aut eminus: E 118 ἐς ὅρμ'
χεος ἐλϑεῖν. Y 363 σχεδὸν ἔγχεος ἔλϑῃ.
χάσσονται ὑπ᾽ ἔγχεος. ΤΠ 590 ἔγχος
ἔμπεδον. E 624 £yys' ἔχοντες, cf. d» 50.
σάκεσίν τε καὶ ἔγχεσι πεφριίκχυται, Cf.
π A74 βεβρίϑει δὲ σάχεσσι z. ἔγχεσιν
γύοισιν (νηῦς). Ο 712 πελέκεσσι κ.
μάχοντο κ. ξίφεσιν χ. ἔγχ. ἀμφιγ. E,
ράς τε z. ἔγχεα ὀξυόενταὶ ἀντίον ἀλλήλων 1
την. 4 441 O 61 σύν ῥ᾽ ἔβαλον ῥινοὺς Gi
ἔγχεα x. μένε᾽ ἀνδρῶν. .4 265 541 t
&opl τε μεγάλοισί τε χερμαδίοισι (ἐπεπω
O 386 μάχοντο | ἔγχ. ἀμφιγύοις αὐτοσζει
4 293 οὗτα αὐτοσχεδὸν ἐγχεῖ μαχρῷ, οἵ, Θ᾽
CES ae &yyoluzro — ἐγών 335
ES
u 468 Φ 402. b 147 Bom. S 3 γνύσσοντες
?i £GLY τε χ: ἄμ 17.) - 637. N17
Es ἔγχεϊ es EL 0 536 νύξ᾽ ἕξ. ὀξυόεντι,
cf. II 404 E 519. E 852 ὠρέξατο ἔγχει χαλ-
χείῳ, cf. 4 307. Y 446 ἐπόρουσε ἔγχει χαλ-
zelo, X 326 μεμαῶτ᾽ ἔλασ᾽ ἔγχεϊ. Il 318
᾿λαπάρης δὲ διήλασε χάλκεον ἔγχος. .4 288
| AN 605 παραὶ δὲ οἱ τράπετ᾽ ἔ. É 806 ὡρμᾶτο
εἰ χαλκείῳ, sed K 348 ἔγχει ἐπαΐσσων et
Lom 465 ἔγχει ᾿ἐφορμᾶσϑαι. Ο 742 ἔφεπ᾽ ἔγχεϊ
ὀξυόεντι, cf. Φ 542 videntur etiam de pugna
esse quae fit eminus. Haec omnia de ictu, sed
t dubitari num ὦ 527 τύπτον δὲ ξίφεσίν
Loc ἔγχεσιν ἀμφιγύοισιν etiam de caedendo
sit E 655 ἀνέσχετο μείλινον ἔ. Y 378 ἔγχε᾽
ἄειραν. Η 213 τ 438 χραδάων δολ. £. | ubi. ve-
nans quoque Ulixes utitur ἔγχει. Pp. 111 Qv)
δίωνται | ἔγχεσι z. φωνῇ. Y 163 τίνασσε δὲ
χαΐκεον. & | 557 οὐδέ οἱ & E ἀτρέμας.
RE ἔγχεα δὲ πτύσσοντο - ἀπὸ χειρῶν σειό-
. I'317 ἀφείη χάλκεον ἔ. | εἴ, Καὶ 872. Γ' 846
325 5E 15 980 H 944 249 4 349 P 516 Y 273
( 273 289 ὦ 522 προΐη δολ. E | cf ὦ 519,
tus est. JN 584 ὃ ὃ μὲν ἔγχεϊ ὀξυόεντι | ἵετ᾽
σσαι, ὃ δ᾽ - roto, cf. 3 408. Π 809 βάλε
i ὀξυόεντι, cf. S 306 M 386. Y 259 £v σάκει
jA«GEY ὄμβριμον ἔ, II 335 ἔγχεσι - ἤμβροτον
ΡΥ I 861 &| ἠίχϑη ἐτώσιον. N 184
οὐκ ΤΠ 610 P 806 526 ἄντα ἐδὼν ἠλεύατο
m» t] ubi ἔγχος modo δόρυ modo αἰχμή
la 410 ἀσπὶς ἐπιϑρέξαντος ἄυσεν |
Ἐς χ 219 ἐγχεῖ μακρῷ 1 ὦμον ἐπέγρα-
4 481 δι ὦμου χάλκεον £&. | ἠλϑεν. I' 360
4. διάμησε χιτῶνα | & E538 P 518 o 594
ἔρυτο ubi per metonymiam etiam χαλκός
C E 616 ἐν ἐν γαστρὲ 1 πάγη. δολ. & N 570
dj oi ἔγχος ἔπηξεν. N 519 X 451 ór ouov
᾿ ὄμβριμον ἔ. | ἔσχεν. Υ 202 δολ. ἔγχος |
ὕσεσϑαι. Π 810 ῥῆξεν δ᾽ ὀστέον i. P 523
οἱ ἔ. | νηδυίοισι - πραδαινόμενον λύε
8 498 ὄμβριμον ἔ, £ | εν ἐν ὀφϑαλμῷ. —
àm emissam retrahebant: d 200 ἐχ χρη-
ἐρύσσατο χάλκεον ἔ. | c£. .Y 367 (vezooto).
1 νεκύων. δ᾽ ἐξ Eyre ἕλοντο. JN 509 ἐκ
δολ. Z | ἐσπάσατο. Ν 532 ἐξέρυσεν. -
νος ὄμβριμον . | N 574 ot £x χροὸς Z
igaro. Ἡ 395 IN 178 ἐκ δὲ σπάσεν f. Z 65
E σου: &. | E 620 ἐκ γεχροῦ χάλχεον
| «vo. 4 529 ἐκ δ᾽ ,ὄμβριμον Ἐ. Ι ἑ.
"ὁ. H 255 ἐκσπασσαμένω δολίχ᾽ ἔγχεα
ἅμ᾽ ἄμφω | σύν à* ἔπεσον, E. M..313, 1
ς x. ξίφος z. δόρυ τὸ αὐτὸ οἶδεν Ὅμηρος,
Ariston. ἡ ἢ ὃ. ὃ. κυρίως ἔγχη τὰ δόρατα,
τινες τὰ ξίφη. λέγει δὲ τὰ ἐνεχόμενα
τὴν & προήκατο (-vt0?). χὶ 95 λιπὼν
Hes | Augióuo. X 97 ἔγχος ἀνελκόμε-
Ξ 419 χειρὸς δ᾽ ἔκβαλεν & Φ Τῷ
ἀκαχμένον. o 115 Z ἀφέηκεν. zaiyzP
αταχτάμεναι. ἔγχει χαλκείῳ, cf. Z 81 (ἐξε-
). p 216 ἕλον ἔγχεσι, ct. $ 990. Θ 514
0c ἢ io ἢ ἐγχεὶ ὀξυόεντι. O [65] χτε-
ct. II 543 828. T [152] ἔγχεϊ χαλκείῳ
α, cf. Y 96 (ἐναέρειν), O 180 ἔγχεϊ ἄμυνε.
ἔγχει μάφρνασϑαι, cf. Σ 195 (δηεόων)
(μάχεσϑαι). L4 180] II 699 ἔγχεϊ ϑῦεν,
72. Y 493 ϑῦνε σὺν ἐγχεῖ. —g Η 289
Ἰχαιῶν φέρτατος ἐσσί, cf. T 218. 4 508
Ta ó£cov ἔγχει 9? ἱπποσύνῃ τε. Il 809
: | ἔγχει 9? ἱπποσύνῃ τε, πόδεσσί τε,
d4 ἐγχεὶ μεταπρέπω. Σ 252 ὃ μὲν uio:
Eygti - ἐνίχα. Φ 159 χλυτὸν ἔγχεϊ.
δ211 ἔγχεσιν εἶναι ἀρίστους cf. Τ' 431 (ἐγχεσί-
μώρος ἐγχέσπαλος͵ ἐγχεέη).
ἐγ-χρέμπτω et ἐνε-χρέψιπτω εἴβοῖο ut quid
appropinquet, admoveo. Pass. appropinquo, ad-
moveor. impingo me. 3P 314 τῷ σὺ μάλ᾽ ἐγχρίμ-
ψας ἐλάαν σχεδὸν ἅρμα xat ἵππους, paraphr.
προσεγγίσας La Roche, Damm, acc. ad utrum-
que verbum refertur. plerique intrans. explicant
ut act. idem significet quod pass. P 338 ἐν
νύσσῃ ἵππος ἐγχριμφϑήτω, Ap. 62, 8 ἐμπελα-
σϑήτω sch. AD. ἐμπελασάτω. Aggrediens Ν 146
στὴ óc μάλ᾽ ἐγχριμφϑείς sch. BL. ἀλέαν ταῖς
φάλαγξιν ἐμπελασϑείς, Eust. 995, 36 ἐν χρῷ
τοῖς πολεμίοις γενόμενος, non recte paraphr.
χκωλυϑείς. P 418 ἐγχρίμπτοντο καὶ ἀλλήλους
ἐνάριζον, Doed. Gr. 799 wo ἀλλήλοις zu ἐγχ.
aus ἀλλήλους zu entlehnen, Zenodotus et Bekk.
expunxerunt. Ρ 405 ἐνιχριμφϑέντα πύλῃσιν
Zenodotus expunxit, Eust. 1112, 7 ἐμπελάσαντα
v. 1. ve χρ. οἵ. Spitzn. E 662 μαιμώωσα, ὀστέῳ
ἐὐχρυμρθεῖσαι paraphr. ἐμπαγεῖσα cf. Suid. I
, 99, Ariston. ἢ ὃ. 0. ἀκαταλλήλως. ἔδει γὰρ
εἰπεῖν μαι. ὃ. ἐγχριμφϑῆναι, sed delendum est
comma (cf. Classen, Beob. 3, 37). Η 272 ἀσπίδ᾽
ἐνιχριμφϑείς Aristarchus (Did.) et recentiorum
plerique ACDEGLS olim v. La Roche (h. U.
127). ἀσπίδι ἐγχριμφϑείς, ; sch. BL συνέωσε γὰρ
αὐτὴν ἐπ᾿ αὐτὸν ἣ βολή, Doed. Gl. 799 den
Schild fest an sich oder sich fest an ihn drückte,
Koenighof crit. et ex. id factum putat cum casu-
rus titubaret. Fuit etiam ἐγχρέίπτω 5. ἐνε-
χρέπτω, v. 1. Ν 146 ἐγχριφϑείς, Ψ 334 ἐγχρί-
ψας, SP 338 ἐγχριφϑήτω, sch. V. P 418 τινὲς
ἐνχρίπτοντο (SC) ὡς τὸ ζῶ ἐνιχριμφϑέντα
πύλῃσιν (Ρ 405) cf. Suid. I 2, 99.
ἐγών et ἐγώ (skr. aham, lat. ego, goth. ik,
Curt, Et. 477, L. Meyer vergl. Gr. 1, 49. ἐγών
ante vocales in arsi esse p sed cf. La Roche
H. T. 232, Lob. path. el. 2, 195, Bekk. ante -
ἐγώ pro ἐγών A 76 B 18 E 415 Z 365 H δ8
r4 108 314 N 735 d 341 « 212 397 s 359 9 564
λ: 598 552 v 147 o 484 π 259 τ 185 χ 262 v 130
o 445 denique, με 213 » 179 ubi sic etiam La
Roche cum codd. ante εἴπω, ut etiam B 159
I 26 704 M τὸ 5 74 370 ὁ 294 X 997 in codd,
est. Formae: uev 0t ut encliticae sunt (skr.
ma, unde ac, màm etc. lat. mé etc.) unde prae-
missa vocali: ἐ-μεῦ, ἐ-μεῖο, ἐ-μέ-ϑεν, ἐ-μέ-ο
(κ 124), d. pen a. ἐ-μέ. du. n. và: (cf. Buttm,
Lex. 1, 48, Goettling Accent. 366) et (?) vov
Π 99, g. et d. var, a. νώ E 219 (Heyne, Spitzn.)
ο 41ὸ [x 306?] et νῶε (skr. na, unde lat. nó-s
nó-bis). pl n. ἡμεῖς, ἄμμες, g. ἡμέων (.,
[ἡμῶν v. 1. h. Ap. 171], “ἡμείων (E 9258 Y 120
ὦ 159 170), d. ἡμῖν, ἥμιν, ἥμιν "us 415 417
$569 z 563 λ 344 » ΤΙ o 376 v 212), ἄμμι(»)
(ἄμμ᾽ H 16); a. ἡμέας (- - rarius ---, multo
saepius in Od), ἡμᾶς h. XXVI 12, ἥμας x 312,
ἄμμε, (saepius in Il.) (fuit ἀσμεῖς, skr, d -—
uns, nos. De accentu cf, E. M. 314, 7. I No-
min. pronominis quo sermo Sume carere
potest, additur verbo ut vis et pondus oratio-
nis augeatur, quando interest disertis verbis
monere legentes de quo sit sermo. A) Itaque
subiectum plerumque mutatur atque etiam aliud
pronomen opponitur; ipse nomin. plerumque
ante verbum est. 4 26 μή σε ἐγὼ χιχείω, cf.
B 248 4 54 E 652 802 809 Z 224 3385 O0 286
477 I 488 Π 83 298 623 T 918 Φ 358 370 498
X 128 256 V 796 € 172 « 179 200 257 B 286
7 254 ὃ 383 399 595 612 ἡ 28 9 352 402 6 192
356
1 113 226 o 108 τ 241 χ 977 490
οἱ γὰρ ἐγὼ τοι ἀγορεύσω, cf.
γὼ μὲν ἔλεξα, σὺ δὲ μησαο,
123 479 O 399 9 313 y 80
ε 97 ἡ 252 314 317 355 ε 17 195
Lo
e
e
"eo
e
τὸ
τὸ
m c
999 934 435 462 477 504 u 25 35 111 173
263 432 v 61 986 298 & 99 381, 480 501 π 66
83 p 276 277 282 418 σ 317 τ 44 1837 541 548
q 105 χ 318 ὦ 216 h. Ap. 546 Merc. 368 376
549 580 Ven. 130 976 293 Cer. 495 VI 21
IX 89 X 6 XVIII 11 XIX 49 XXVIII 18 XXX
18. ἃ 29 τὴν δ᾽ ἐγὼ οὐ λύσω, cf. A 137 152
167 180 269 577 B 199 488 I'9207 4 58, 163
413 E 927 475 8983 Z 221 H 53 361 I 147 458
K 195 294 324 413 427 .4 917 0663 742 O 45
P99 Σ 5; 488 T 30 Y 371 X 222 334 'P 279
553 647 807 Q 391 β 137 180 ε 185 448 : 299
345 369 375 474 519 x 16 67 161 164 347 561
A δῦ 87 395 598 μ 387 o 481 546 ρ 54 σ 360
t 194 v 396 q 814 w 192 ὦ 271 h. Ap. 232
292 Ven. 100 Cer. 190 ep. 4, 13. 0 509 πῇ γὰρ
ἐγὼ - lo; H 81 αἱ δέ κ᾿ ἐγὼ τὸν ἕλω, ci. H
1938 Ξ 359 P 99 39 Y 860 9 212 ὃ 90 o 82
4 801. wv 189 ἐγὼ χάμον οὐδέ τις ἄλλος͵ cf.
TS86. Ν 735 αὐτὰρ ἐγὼ ἐρέω, cf. Η 386 I 103
314 Ν 735 Y 191 X 108 390 9 110 117 370
ὃ 375 894 464 ε 286 316 487 x 203 4 252 423
u 206 420 ».61 339 ἔ 107 151 σ 228 v 47 h.
Merc. 206 450 490 Cer. 406. 4 111 οὕνεχ᾽ ἐγὼ -
οὐχ ἔϑελον;, cf. B 931 Z 98 I 105 352 A 743
Ξ 359 O 40 T 9261 Q 212 ὃ 240 732 ἃ 545
q 116 h. Ap. 324 Merc. 335. Z 141 οὐδ᾽ ἂν
ἐγὼ - ἐθέλοιμι; cf. Z 199 & 277 λ 828 617.
d οΤδ ἡ v' ἂν ἐγὼ φεροίμην, cf. Y 22 92 400
462 ὃ 151 ἡ 213 εἐ 48 & 165 π 316 o 561 χ 17].
Semel c. inf. T 961 ἔστω Ζεὺς μὴ μὲν ἐγὼ
ἐπενεῖχαι. Α 549 ὃν δέ x ἐγὼν - ἐϑέλωμι
γοῆσαι, cf. B 391 Γ' 1609 Θ 10 O 348 T 60
B 294 ε 180 A 619 o 160 249. P 372 ἢ τοι
μὲν ἐγὼν ἀποπαύσομαι, cf. o 6 101 τ 594
wv 130. o 156 c? γὰρ ἐγὼν ὡς - εἴποιμι, ct.
z 99. zx 70 πῶς γὰρ ἐγὼν ὑποδέξομαι, 4 266
τοι ἐγὼν ἐρίηρος ἑταῖρος ἔσσομαι, cf. E [808]
898 Ὁ 99 P 175 T 118 192 ὁ 407 9 342 π 2959.
P 186 ἀνέρες ἔστε ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼν - δύω, ci. v
419 o 52 ὦ 312. 1 410 χεῖσε δ᾽ ἐγὼν οὐκ
εἶμι, c£. H 101 Θ 538 1607 Ν 825 T 83 ε 177
ει 98 171 325 561 x 100 145 188 273 4 552 625
& 9 153 264 970 319 333 389 v 147 314 & 484
4.262 w23. O 190 ἡ τοι ἐγὼν ἔλαχον, ᾿Αἰδης
ὁὲ λάχε. .1 7AT αὐτὰρ ἐγὼν ἐπόρουσα, cf. —
105 Y 208 « 88 808 397 ὁ 426 571 9 564 x 95
958 2 152 u 144 ξ 950 o 470 h. Ap.177 XXV
6 XXVII 12 XXIX 14 XXXIII 19. z 318 jj
«Asi αὐτὰρ ἐγὼν ἑπόμην, cf. Δ 628. E 238
σύ γ᾽ ἔλαυνε, τόνδε δ᾽ ἐγών - δεδέξομαι, cf.
160 Ξ8 ΤΊ 40 β 357 z 273 μ 38 o 504 x 408
78. « 212 οὔτ᾽ Ὀδυσῆα ἐγὼν ἴδον, οὔτ᾽
ἐμὲ χεῖνος, cf. ἐ 880 « 205 5$ 166 τ 185. σ 368
ἐγὼν ἔχοιμι, καὶ δὲ σὺ ἔχοις. "Opponitur prima
p. pl. B 139 I 26 704 M 75 X τὰ 810 Ὁ 294
X 297 μ 218 ν 179 ὡς ἂν £yo(v) εἴπω πειϑώ-
3 ,
€y cr
Z li. Ῥ 279 ἐγὼ μενέω z.- ἵπποι. X 19:
ἐγὼ Δαναοῖσι, σὺ δὲ Τρώεσσιν ἀρήγεις. I 48
νῶι δ᾽ ἐγὼ Σϑένελός τε μαχησόμεϑα, 4
167. B 581 ἐγὼ ἀγάγω ἢ ἄλλος. Ξ 874 ἴομεν"
αὐτὰρ ἐγὼν ἡγήσομαι, cf; 88. Adduntur pre-
nomini adiectiva vel particulae. Y 431 £y
δειλὴ τί vv βείομαι. Α 386 ἐγὼ πρῶτος xt
λόμην, cf. B 18. ὃ 250 ἐγὼ οἴη ἀνέγνων, €
h. Merc. 335. a 205 ὅδ᾽ ἐγὼ ἤλυϑον. χ 36
ἐγὼ μὲν ὅδ᾽ εἰμί. φ 907 ὦ 321 ὅδ᾽ αὖτ
ἐγὼ ἤλυϑον. A 394' ἐγὼ δέ κεν αὐτὸς
μαι, cf. O 234 II 239 € 59 ζ 218 9 356 ἃ
x 170 τ 955 501 v 963 g 94113 z 194 V
h. Merc. 473. ἃ 360 ἐγὼ δ᾽ εὖ οἶδα x«i
tóc. 4 40 ὁππότε «sv χαὶ ἐγὼ ἐϑέλω,
93 1325 842 H 118 Y 367 d 108 Ῥ 201 6
t 448 ἡ 24 219 o 125 c 188 τ 1 v 296. II
ónnóv iyd περ ἴω. P 458 οἷος ἐγὼν αὐγά
ἕομαι, 4 738 πρῶτος ἐγὼν ἕλον. Ῥ' 244 αὖ
τὸς ἐγὼν Ἄιδι κεύϑωμαι, cf, ὦ 445. Ῥ AT
ἐγὼν αὐτὸς τεχνήσομαι, cf. VP 579 602 B
ἥμισυ δ᾽ αὐτὸς ἕξω ἐγώ. P 515 ἥσω γὰρ Κι
ἐγώ. d 41ι ὅσσον ἀρείων | εὔχομ᾽ ἐγὼν Ἐμ
ναι. μ΄ 156 ἀλλ᾽ ἐρέω μὲν ἐγών. ἢ 4ΤῚ τῷ
τὸς ἦρχον ἐγών. — 8) Sine verbo: I' 440.
μὲν Ἠενέλαος ἐνίχησεν, κεῖνον δ᾽ «it
cf. Y 434 Φ 199 996 Q 732. O 188 τρεῖξ
μέν͵ Ζεὺς z. ἐγώ, τρίτατος δ᾽ ᾿Αἰδης, cf. ΨῺΣ
y 27i ἡμεῖς πλέομεν, ᾿Ατρεΐδης κ. ἐγώ. Y
νῶι ὠμόσσαμεν, ἐγὼ z. Παλλάς, cf. d
X 428 χορεσσάμεϑα, μήτηρ ἠδ᾽ ἐγὼ
68 ὑποείξομεν ἀλλήλοισιν, col μὲν ἐγα
δ᾽ ἐμοί, cf. Z 477 Y 20ῦ Ψ 724 λ 565 ὁ
φ 381 μηδ᾽ ἅμα πάντες, πρῶτος ἐγώ.
ἔφϑης πεζὸς ἰὼν ἢ ἐγὼ σὺν νηΐ, οἵ, τ
4 361 τὰ γὰρ φρονέεις & τ᾽’ ἐγώ περ
471 ἡ 812 τ 841. 9 891] δώδεχα χραὶν
τρεισχαιδέχατος δ᾽ ἐγὼ αὐτός. & 812 a
ἐγὼ ἀπότροπος sc. εἰμί. 22 498 αὐτὰρ
πανάποτμος, οἵ, X A77. 422 955 ὦ μοι &yt
&xotuoc, cf. ε 299 τ 363 Σ' 54. 4 408
t 356 465 ζ 119 v 200 ὦ μοι ἐγώ cf. Bek
597, 6. Φ 482 χαλεπή τοι ἐγώ μένος.
φέρεσϑαι, cf. 396. o 272 οὕτω τοι καὶ
ἐχ πατρίδος. σ 64 ξεινοδόκος μὲν ἐγών.
οὐ γὰρ ἐγὼν ἐπαρωγός. 42 487 τηλίχυ
περ ἐγών, cf. o 19. 433P91 956
ὦ uo. ἐγών. — B) Fit primae p. iam men
antecedentibus. 4 76 χέλεαί us μυϑησᾶσϑ'
vo. γὰρ ἐγὼ ἐρέω, cf. A 183 I' 9290
1411 475 T 86 Y 92 4 556 .X 103, [uo
595 η 305 9 179 π 811 φ 116 h. Mer
464. ὃ 350 o l4l τά μοι ἕειπε τῶν οὐδὲν ἕ
χρύψω, cf 9 497 x 16 ν 263. 4 260 vt
go. ἐστὸν ἐμεῖο. ἤδη γάρ ποτ᾽ ἐγὼ - eJ
c£ 1311 K 195 2 435 437 B 197 « 40.
E 904 321 o 211 σ 12 τ 412 q 965.
MT LU Po 0}
ἀπ᾽ ἐμεῖο τάμοι, εἰ μὴ ἐγὼ ϑείην, cf. E 377
0 366 1 475 K 249 — « 65 zx 108. o 172 χλῦ-
τέ μευ" αὐτὰρ ἐγὼ tt ECOL, K 292 με
φύλασσε, σοὶ δ᾽ αὖ ἐγὼ ῥέξω, cf. 4 443 Ψ 95
ἢ 21 » 208 τ 9. Β 877 με βάλλει. ἐγὼν "Ayi-
"λεὺς τε μαχησάμεϑ' »,«ἐγὼ ὃ ἥϊρχον, cf. H 237.
4 305 χέχλυτέ μευ. ἢ τοι ἐγὼν εἰμι, cf. o 484.
᾽ν 390 c z£ μοι παρασταίης zalixs - ἐγὼν μαχοί-
| ἣν, cf. $145 ἢ. Cer. 411. — C) 1a p.iam in ante-
—jcedentibus subiectum est atque repetitur prono-
mine. 1) 4 183 τὴν μὲν ἐγὼ πέμψω, ἐγὼ δέ κ᾽
ὦ, cf. 4 48 Z 447 0 97 1 672 Ξ 118 237 X 115
TU 245 y 384 ὃ 240 252 377 x 166 u 228 ν 905
67 5 259 278 o 192 419 « 198 391 h. Ap.
327 Merc. 275 385 460. IX 9. A4 516 ἐὺ εἰδῶ
ὕσσον ἐγὼ - εἶμι, cf. B 961 Θ SEU S ΟΥ̓ΑῚ ἘΞΞ
188 ἴδον, zal γὰρ ἐγὼν ἐλέχϑην, cf. δ᾽ 969 o
14€ t 909 οὔ πω πείσομ᾽, ἐπεὶ ἐγὼν
luy», cf. » 972. — 9) A 117 aci ὡς ἐθέλω
όμεναι, βούλομ᾽ ἐγώ, cf. τ 151. — II a) Nom.
lu. c. pl. verbi coni. adhortat. E 34 γῶι χα-
ὠμεσϑα, cf. O 109 Ξ 314. καὶ 333 v. εὐνῆς
ἡμετέρης ἐπιβείομεν, ubi ju. pro ἐμῆς aut per
»rolepsim c. duali coniungitur. 6 352 vor κχε-
ταδησομεϑα, cf. 4 593 776 M 310 IV 938 0 438
2? 719 T 415 4 436 443 456 ὃ 33 160 A 225
j108 110 ἢ. Merc. 168 955. [48 voi δ᾽, ἐγὼ
Σϑένελός τε μαχησόμεθα, cf. 4 767 Y 818
989, d 282 vo. ἀμφοτέρω μενεήναμεν, cf.
8I (ἀμειβομένω) 465 ὁ 398 π 238. additur
ἈΕῚ Ἢ 418 E 718 Ω 618 χαὶ vài μεδώμεϑα,
9T ». περ μενεήναμεν. Damm putabat νῶι
lerumque esse pro plur, recte vituperatus ἃ
utm. Lex. 1, 50 qui antiquitus statuit plur.
isse et "Gr et ἡμεῖς, sed iam ap. Hom. alte-
um non esse nisi du. 47 99 γνῶιν δ᾽ ἐχδῦμεν,
0S ambo effugeremus, Ariston. ἀϑ. στίχοι δ’
1—100) expungunt edd. fere omnes, paraphr.
μεῖς δὲ διαφύγοιμεν cf. sch. Α. γῶιν nom,
icunt. "'hiersch (204, 6) Duentzer, và: malebant
leyne) Hermann Buttm., habent Vind, quint.
ist. 1047, 37 et Bothe. sch. BL. ἔστε ἀπὸ τοῦ
δύμεναι ἀπαρεμφάτου, ἵν ἢ ὃ λόγος, ἡμῖν
γένοιτο ἐχδῦναι ὄλεθρον. καὶ λείπει τὸ εἴη,
- Sch. A. br. Eust. 1047, 53, hoe quamvis sit
grum probant Spitzn, h. 1. Bernhardy, Synt.
Ui. B 439 ἡ, ἴομεν, cf. l' 983 4 14 M 241
61 Y 136 5 212 9 31 z 371 v 117 o Ss
dit /: B 938 y4usio π οσαμύνομεν, cf.
1[32] 463 A avT X for. ω 1 ἡ. πάντες ὁμο-
μεν, οἵ. h. Cer. 417. c. coni. adh. 4f 597
P 712 4. αὐτοί περ φραζώ-
€ τὸ ἡ. οἷδε περιφραζώμεϑα πάν-
Y 119 ἡ, περ ἀποτρωπῶμεν, cf. Y 300.
Vu verbum: 4 49 42 70 λάχομεν ἡμεῖς,
ΒΘ 9 53 « 37.1 58 447 A 815 v 143.
*me verbo: ; 208 δαίνυνται ἔνθά περ ἢ.
l* p. sing. est z 44 1. δήομεν i. e. ego, cf.
30 h. Ap. 174 Merc. 491. Φ 489 ἄμμες ἐπαυ-
: εϑα, cf. t 303 321 z 55. — III Acc. sing.
IAE (ἔμ᾽). &) est subi. in acc. c. inf. adduntur
| Lex. Hom. ed. Ebeling.
ἐγών 331
οὐδέ sim.: H 198 οὐδ᾽ ἐμὲ γενέσϑαι, cf. N 269
Σ 90. y 60 Τηλέμαχον zl ἐμὲ νέεσϑαι, cf.
ξ 237.. opponitur aliud pron. vel nomen: λ 176
ἐμὲ οὐχέτι νέεσθαι, cf. 012 o 211 v 250 A 133
44 449. — f) pendet a verbo. Opponitur aliud
pronomen ve! nomen: A 454 Π 134 τίμησας μὲν
ἐμέ, μέγα δ᾽ ἔψαο λαόν cf. B 71 Ζ 50 H 77
152 Θ 364 370 I1 615. K 43 381 ,1 278 828 ,Ξ 257
0 24 $ 185 Y 196 X 18 265 299 483 Ψ' 78
644 «ὁ 113 116 δ 161 x 31 4 43 633 4 33 200
v 230 282 & 202 334 345 357 o 910 968 zx 2372
432 9 79 521 σ 56-r 991 551 q 72 w 352 h.
Cer. 137 o 119 4 182 4 455 9 449. adduntur
adi. sim. /' 404 στυγερὴν ἐμὲ ἄγεσθαι, cf. T
329 Y 59 332 ἡ 923 948 9 308 ἐ 281 τ 374
Z 408 N 452 Q 773 4 160 z 120 o 516. ad-
duntur οὐδέ sim. XN 777 οὐδ᾽ eub ἀνόλκιδα
γείνατο, cf. Σ 330. π 449 χαὲ ἐμὲ ἐφεσσάμενος,
E 117 ἐμὲ φῖλαι, opp. μοι χ. πατρί (cf. Ik 980).
X 495 oit ἐμὲ οὔτε Πηνελόπειαν, cf. h. Merc.
167 I 69 « 212 τ 181. II 41 ἐμὲ oo? ἴσχοντες.
1 451 ἣ δ' αἰὲν ἐμὲ λισσέσχετο, cf. K 198 432
N151023 I1 516 X111 Y 99 ᾧ 159 501 η 215
(224 à 91 u 949 o 90] 465 9 22 c 958 c 115
h. Ap. 74 Z 206 364 A 990 319 Y 181 940
* 375 414 à 390 ξ 62 o 473. K 445 ἐμὲ zeAdo-
σετον ἠέ us δήσαντες, cf, Ó 634 ξ 307 o 56
v 79 h. Ap. 812. II 38 ἐμέ πὲρ πρόες. —
7) pendet a praepositionibus: € 989 πρώτῳ τοι
μετ᾽ ἐμέ. λ 392 πιτνὰς εἰς ἐμὲ χεῖρας. KK 85
ἐπ᾽ ἔμ᾽ ἔρχεο. 4 314 P 179 παρ᾽ ἔμ᾽ ἵστασο,
οἷ. χ 238. N 252 μετ᾽ ἔμ᾽ ἤλυϑες; x 486 ἀμφ᾽
ἔμ᾽ ὀδυρόμενοι, cf. τ 549, — b) μέ, pron. en-
cliticum non pendet a praep. (cf. Lehrs, qu. e.
109) neque opponitur alii pronomini nominive,
Sed simpliciter atque sine ullo pondere perso-
nam significat, vis enim est non pronominis sed
verbi, non obiecti sed praedicati, a) pendet a
verbo: A4 83 με σαώσεις, cl. A 132175 854 P 59
111 132 376 1'59 351 400 438 446 4321 E 359
361 376 685 817 Z 333 337 845 348 960 360
444 H 68 349 369 O 6 451 1 18 245 393 442 480
481 607 AH 249 280 991 443 534 4 201 389
606 615 648 649 N 153 826 X 104 126 249
328 O 93 248 II 523 849 850 P 16 564 X
120 405 T 86 102 187 991 Y 90 101 ᾧΦ 82
84 95 109 276 564 Y 8 9 13 15 302 303 339
345 "P 7] 73 τὸ 89 416 99 90 919 430 433 461
553 563 635 768 775'« 920 304 342 9 140 904
396 465 492 542 594 599 743 829 ε 189 411
5122 169 ἡ 187 220 953 955 276 289 9 927 153
185 219 230 350 ε 39 278 302 366 408 z 865
542 2 61 74 164 202 463 471 507 u 160 369
372 v 39 129 172 206 262 321 393 ξ 54 67 146
2 [154] 168 203 215 975 314 316 320 341 349 358
363 487 492 o 199 977 978 311 370 440 483
7 194 o 6 24 469 σ 90 53 57 931 319 352 τ 91
154 q 110 [276] 427 χ 349 368 377 iy 43 51 116
216 ὦ 333 478 h. Merc. 35 163 307 308 Ven.
110 114 150 Cer. 64 131 ep. 2, 1. adduntur adi.
sim. 4 590 ur μεμαῶτα Qiws, cf. A 594 4 59
E 104 Z 464 H 79 197 O 196 Il 90 P95 Φ 81
273 .XY 124 349 480 "P 85 145 “Ὁ 996 725 à 619
ἢ 224 & 80 « 157 376 A 144 μ 997 ξ 441 o 119
πὶ 105 208 σ 201 φ 102 219 i 15 282 ἢ. Ven.
179. Lehrs qu. ep. 122 ,post ἐπεί ap. H. inve-
nitur ue non Zué* d 9286 7 χέν μὲ δαμάσσε-
ται ἢ κεν ἐγὼ τόν. — b)acc.c int: A 74 με μυ-
ϑήσασϑαι, cf. 4.184 591 B 414 1'399 E119 1410
4 717 M 176 E 195 P 174 X 189 406 426 T 67
306 Y 87 d 281 462 Y 252 7 553 Q 434 « 215
22
338
B 132 0 812 s 89 174 312 357 ἡ 48 ε 274 x 397
4 206 356 530 ξ 246 0 346 x 466 v 213 φ 194
wv 264 ἢ. Merc. 539 Ven. 126 Cer. 226 348.
B 114 I 91 us δυσχλέα ἰχέσϑαι, cf. E 684 τ
118 122 h. Ven. 103 188 Cer. 413. ep. 4. 16. —
€) 4£ (pro us) e) pendet a verbo: 4 208 μ᾽ ἧχε
cf A 32 261 299 355 442 ὅ20 I'177 411 414
449 4 42 E 118 119 205 885 Z 207 9265 345
368 48; H 197 O 532 I 544 375 416 438 609
647 A 176 391 535 “1 388 (uoi?) 466 ,Ξ 902
308 308 315 Ο 33 164 947 II 909 P 95 925
Σ 196 395 398 432 T 307 4 74 74 77 18
188 991 277 219 399 512 X 81 193 124 347
495 Ψ 46 579 638 7829 £2 990 240 562 764 780
(κοὐ) βὶ 41131 131 y 96 211 227 à 262 326 347
360 364 380 461 463 469 471 481 554 586 730
813 ε 419 467 ζ 171 326 ἡ 943 9 9205 468 ε 29
272 987 349 354 364 368 506 515 516 z 68 [265]
266 314 318 324 326 366 397 418 441 471 4 59
99 145 154 404 408 440 487 563 616 623 626
4 36 178 196 278 450 v 211 211 274 & 141 144
279 280 290 295 297 336 379 506 o 65 242 363
365 390 402 427 436 zx 187 227 243 274 310
0 110 116 123 138 149 c 265 375 τ 46 167 171
482 571 v 63 80 98 99 φ 316 χ 312 312 344
344 418 v 16 17 22 76 79 ὦ 332 (uo?) h. Merc.
176 374 464 Ven. 109 117 121 198 243 Cer. 409
414 VIII 14. 4352 μ᾽ ἔτεχες μινυνϑάδιον ἐόντα,
οἵ. Ζ 922 1.488 Ξ 258 O 186 2:395 .396 d» 563
X 44 Q 918 y 123 ὃ 351 & 97 415 ζ 161 ἡ 278
9 384 A 72 210 361 o 200 x 229 o 566 c 379
t 138 v 209 φ 948 7 107 h. Ap. 313 Ven. 133.
Ψ 724 ἢ μ᾽ ἀνάειρ᾽ ἢ ἐγὼ σέ, cf. Lehrs, qu.
ep. 112, qui defendere videtur hanc (Aristarchi ?)
rationem, 8]. ἢ ἔμ᾽ i. e. ἤμ᾽ cf. Goettl, Accentl.
395. — £2) acc. c. inf. A 518 μ᾽ ἐχϑοδοπῆσαι ἐφή-
σεις, cf. Γ ΘΥ 199 256 819 Καὶ 242 4 719 ,Ξ 262
P26 X101 7649 «220231 ὃ 75 142 482 ε 301 ἡ
262 304 2 35 (227 o 425 t 533 χ 35. IX 394 μ᾽ ἐόν-
τα ἐλϑέμεν, cf. X 416 2 309 é 70 963 & 6 327
L 419 ξ 488 τ 531 ψ 216 ep. 7, 6. — IV a) dual.
«) pendet ἃ verbo: E 985 D αὐτὼ χτείνῃ.
E 294 νῶι σαώσετον, cf. E 344 P 505 Φ 451
X 945 π 306 v 50. 'A 195 νῶι ζωοὺς zemv-
ϑοιτο. X 888 v. εὕδοντ᾽ ἀϑρήσειε, οἵ. P 489
(τλατεν). 03 977 νῶι γηϑήσει προφανέντε, Ari-
starchus προφανείσα, Herodianus προφανείσας,
Ariston. ὴ ὃ. ὅ. Ζηνόδοτος γράφει σὺν ee
»ῶιν. τοῦτο δὲ τίϑεται ἀντὶ τοῦ ἡμῖν ἢ, ἡμῶν"
οὐδέτερον δὲ ἁρμόζει: τὸ γὰρ νῶι ἐστὲν ἢ
ἡμεῖς ἢ ἡμᾶς. β) ἃ Pipe y 168 ὀψὲ μετὰ
νῶι. y) acc. c. inf. Θ 428 v. πολεμίζειν, cf.
N 68 v 180. P 238 v. αὐτώ περ νοστησέμεν,
X 9216 ». οἴσεσϑαι δῃώσαντε. δὴ ,E 219 vo ἐλ-
ϑόντε πειρηϑῆναι. ὁ 474 νὼ , ἀναβησάμενοι
(v. l z 306?) — b) plur. &) ἡμέας: 0 911 μά-
χεσϑαι ἡ. τοὺς ἄλλους c, c£ Y [195). [IN 114 7.
μεϑιέμεναι,, cf. 5 297 ε 48 π 319 Ψ 188. A911
εἰς ἢ. ἔλϑοι. ,9 652 ἀριστείουσι us ἡ. x 885
δασσάμενοι ἐφ᾽ ἧ. « 695 ἡ. ὑβρίζοντες, cf.
O0 156 βὶ 86 244 ó 294 ε 251 545 v 269 o 82
z 381 χ( 264 wv 224. β 330 ἡ. πάντας ὀλέσσῃ,
οἱ. δ᾽ 402, ó 178 ἡ. διέκρινεν φιλέοντε. τ 884
ἔδον η. ἀμφοτέρους. B) h. XXVI 12 δὸς ἡμᾶς
χαίρον τας ἐκέσϑαι. yz 372 quee ὑπεχφύγοι,
v. 1. ἡμᾶς. δὴ “ἄμμε (non ἄμμ᾽). A 59 ἄμμε
πλαγχϑέντας ὀΐω πον ὁστήσειν, cf. 62 2.368.
H 992 378 397 &. διακρίνῃ, cf. K 346 (duos)
X 219 u& 221. χ 73 πάντας &. χκατακτείνῃ.
Σ 268 &. κιχήσεται ἐόντας, cf. ἐ 404 x 909.
V Genet. αὐ ἐμεῦ: A 88 &. ξῶντος, cf. 4A 453
2 ,
ἔγων
1 420 T 62 275 ὃ 746 39 462 o 268. II 497 ἐ
περιμάρναο, cf. Y 349 τ 325. P 789 ἐ. mpo- |
γενέστερος. A 541 f. ἀπονόσφιν. Ε 896 x
γὰρ ἐ. ἐσσί: cf. 1494 T 105 « 918 o 538 9 166
t 03:31 I 385 ἐ. το ἀπὸ μούνου εἵλετο
d 398 ἐϑὺς e. X 936 ἐ. εἵνεκα. “ 429 ἐ. πάρ
9 48 2, ἀέχητι. X 454 οὔατος ἐμεῦ ab ὃ
ἴων, contra Aristarchi regulam qui gen. p.
nom. nisi enclitici essent negabat possidendi y
habere, cf. La Roche ad 4 343. b) ἐμεῖο: A
174 εἵνεχ᾽ ?. (cf. Lehrs, qu. ep. 110) οἵ. 2 9
Ῥ 608 δ 145 170. ΤΠ 109 πάροιϑ᾽ ἐξ ΒΟΩ͂Ν
7 102 ἀπ᾿ ἐ. Θ 149 44 391 ὑπ᾽ ἐ. I 348 Φ 13
h. Ap. 314 Merc. 537 , Cer. 72 νόσφιν ἐ. I B9
ἄνευϑεν P. Φ 481 ἀντί g “ὁ 74 ἄσσον
γ͵ 3841 map" ἐ. φ 915 ἐγγὺς ἐ. A 959
τέρω &. cf. 4 324 .Y 106 Ψ 247 2v
A 301 &éxovroc ἐ.. cf. 0 164] X )
ε 987 z 975. A 341 χρειὼ ἐ, γένηται, cf. d 548.
Ζ 962 x 444 .1 [606] N 448 P3l X100 Y
X 69 ὦ 390 433 Ὁ 152 — c 968 h. Ap. 166.
additur χαὶΐ (Lehrs, qu. ep. 111): Z' 97 χέχλυ
x«l P.cf K 984 374. Z 544 δᾶερ 2. κυνός (
s. 8.) cf. O 76 Φ 112 (v. I. ξ 290 908) τ 3484
Merc. 378, quorum sunt X quae ad zoo )
referri possint (Thiersch ὃ $ 205, 17). ὁ JE
ἐμέο πρότερος. d) ἐμέϑεν (Lehrs, qu. ep. 1:
B 26 68 Q 133 ἐ ξύνες, cf. δ᾽ 5929 3 431, C2
9 241, σ 273 (οὐλομένης), t 99 w 114. T $
χρείσσων £., cf. h. Ap. 268. z 439 ζώοντος &
E 653 I 456 h. Merc. 477 ἐξ ἐ Ὁ [213] ἄνξ
χ. ᾿Αϑηναίης. e) μεῦ, quia encliticum |
non potest esse post praep. aut post coniune
nes ut χαΐ sim., sed pendet a verbis quibus)
tissimum postponitur: A 81 401 E 115 K
g 269 ὃ 762 6 394 zAv94 μεὺ. & 139 03
zii τέ μευ, atque similiter, in introitu vers
I'sS6 304 456 Ἢ ΟἹ 348 368 Θ 5 497
z [1892] & 211 (2) 340 (?) o 370 468 c 48
p AU q 68 975 h. Ap. 411 χέχλυτέ ξὺν
5 161 229 ὦ 443 454. H 235 μευ ἠύτε πᾶ
Hs πειρήτιζε, cet. 845 Ψ 70 648 (uou). 1.
σὺ μέν μευ ἄκουσον, Z [334] & 5325 o 318 70
o 397 6 199 χ 357. (παιδὸς ἐόντος) o 26
Ap. 337. P 99 μευ ἄντα στήῃς, cf. 150. ὁ
x 400 455 μευ ἄγχι στᾶσα. € liO utv qe
Qoi. additur subst. ut pron. poss. 4 27
βουλέων, cf. I 355 N 626 T 137 & 31b
z [189] 511 481 485 u 971 340 379 o 467 :
(ἀκούοντος ) v 230. VI genet. a) dual. 2
ἄνευϑε - νῶιν i.e. procul a me et uxore
^91 ὀστέα viv, paraphr. ἡμῶν ὀστᾶ
etiam dat. eth. quodam nodo statui potes Sl
ὟΣ ἐν πάσαις οὐκ "ἣν ὃ στίχος, χαὶ ᾿Αρίσ
χος ἐκ τῆς »»εκυίας αὐτὸν ἐσπάσϑαι
Ὁ 437 νῶιν ἀπέχτατο ἑταῖρος, melius dat
statui videtur, nostrum utrique. Ν᾽ 326 |
δ᾽ ὧδ᾽ ἐπ ἀριστέρ᾽ ἔχε στρατοῦ, Ariston.
tz ἀριστερά, sed paraphr. zuiv La 1
Duentz. al. dat. explicant: quantum ad m
tinet, qui non solet sic esse in duali. possi
dam "modo acc. statui: nos vero dirige. ἢ
«) ἡμέων: D 101 ἡμέων ὁπποτέρῳ ubi.
esse du., sicut “ 318 ἡ, ἔσται ἦδος Ul
Diomedis et A 187 ἧς oz« i. e. Sirenum
duae fuerunt. ; 498 ἡ. χεφαλάς. & 9714
η. πολλούς, cf v.l O 494. zx 185 g&id
ü- Φ 458 μεθ’ ἡ" « 88 ἐξ d. h. Ap. 171
ἀφ᾽ ἡμῶν. β) E 958 ἀφ ἡμείων. YI
χαὶ ἡμείων, o 159 170 τις ἡ. VII Dat.
αὐ dat. ethicus: 4 90 παῖδα δ᾽ ἐμοὶ λ
1462 Ν᾿ ΤΙ 406 [475] ξ 66 7.524 v 217 h. Cer.
129. 4 554 "λήσεσϑαι £. χόλου. B) A 118 ἐ
γέρας ἑτοιμάσατε,. cf. A 593 563 564 I' 988
ἢ B E 285 378 654 896 Z 410 H 74 357 407
1381 Καὶ 481 4-988 445 M 931 Ξ 108 275 Π 695
P154338 X 182 985 431 T 264 Y 179 356 (ἐόντι
$92 X UE (χαταχτεέναντι) 956 Ψ 978 554
« 949 '& 74 y 9305 351 ὃ 481 538 548 ε 190
E 165 944 985 151 x 95 495 A 908 594 μ 257
€ 910 997 943 (δειλῷ) 273 310 (ἔχοντ) 840
34S 378 π 87 1394 o 60} o 22 232 377 τ 897
512 v 87 265 364 φ 233 935 281 χ 323 ὦ 456
h. Ap. 495 (4e2qurlo) 537 Ven. 247 Cer. 949.
4 88 col x. ἐ. - γένηται. 4 68 ὑποείξομεν
σοὶ μὲν ἐγὼ σὺ δ᾽ ἂν cf. E 882 T 57 y 509
4 215 ε 445 οὐ οὐ ὸ t 569. O 226 ἠμὲν &
oi αὐτῷ. postponitur A 187 O 167 icov &.,
cf. E 228 I [616] € 50 O50 P 562. v 115 κρῆ-
χαὶ i. δειλῇ. omittitur verbum: 4 58. γέ-
voc δ᾽ ἐμοί, οἵ. 4 263 E 159 Ζ 227 493 I 401
Ν 267 Φ 157 δ 108 o 15 τ 183 ὦ 95. Z 441
zal ἐ. μέλει, cf. d 110. O 190 προτέροισιν ἢ
ἐ, P232 ἔσσεται ὕσσον 2. περ. X 42 ὅσσον ἐς
cf. € 441 0 342. Y 422 μάλιστα δ᾽ ἐ. περὶ πάν:
τῶν ἔϑηχεν, cf. O 742 α 359 4 353 ξ 198 o 389
φ . t 160 E ἕξελον oto, cf. t 550.
213 ὑπ᾽ ἐ I 615 s 308 σὺν &.
t gir - ἀείρας. ὃ 158 A 423 ξ 338
ἀμφ᾽ Ἐξ E 74 h. Cer. 396 400 παρ᾽ ἐ. hi Ap.
^i» ἐς ib. 500 ἅμ᾽ £. b) uo: quia encliti-
est, Eon est post praep. neque post partic.
t sim. Dat. ethicus ante verbum: 4 153 μοι
τοί εἰσίν͵ cí. B 56 D'164 164 172 367 367
J 46 48 169 182 410 E 202 949 954 Z 361 413
21 430 486 H 239 I 398 490 610 646 K 90 93 94
8 Ξ X 44 O 162 II | 200 433 435 (δρμαίνοντι)
518 839 P 223 £2 8 61 95 338 449 T 94
911 398 331 Y 995 .X 38 43 385 388 493
55 Ψ 94 443 463 (παπταίνοντῃ) 635 648 (v. 1.
t) O9 69 131 194 561 568 651 749 757 « 48
S: , qu. ep. 134) 8 50 98 305 315 γ 101
0 δ᾽ 91 960 319 331 539 572 (χεόντι) 634 737
765 s 87 160 363 416 ζ 59 η 22 29 949 261
3.9 208 933 ε 49 64 213 983 377 447 549
980 338 484 554 4 64 907 566 μι 114 994
438 (ἐελδομένῳ) v 40 908 9216 360 & 919
987 495 o 66 128 486 542 x 33 o 102 354
€ 164 182 τ 117 312 377 516 556 543
9 88 308 314. 9 103 115 (ἀχνυμένῳ) χ 36
184 915 981 356 360 ὦ 308 514 ἢ. XIV
1 ep. 4, 1ῦ αὶ 809 (πιόντος Dat. ethicus
verbum: 427 χαμέτην δέ μοι ἵπποι, c£.T 413
236 I] 519 Φ 918 Ψ 19 179 647 € 9258
? 129 ὁ 318 467 598 η 269 (δυσμόρῳ) μι 232
ἔνοντι) 9 544. pendet a verbis, ita ut
n in antecedentibus significata sit, ante
: Α 41 μοι zongvov, cf. A τὸ 7; 120
) 353 455 504 542 B 112 489 490 7'165
3 998 E116 216 260 483 890 Z 207 H 157
150 175 942 987 408 I 19 61 103 143 144
14 321 367 379 394 445 449 474 493 495 612
24 222 278 391 391 392 .4 407 670 IV 264
79 120 426 T 85 88 990 993 491 Y 93
9 $ S0 101 155 411 488 562 X 48 100 191
Ps 482 P 75 95 97 105 107 459 629 085
4 66 165 ἃ 17A 244 398 β 45 62
ἡ 213 216 y 97 101 165 207 208 867
Ü5 956 331 349 379 486 723 736 (χιούσῃ)
178. 179 299 309 421 423 465 472. C 164 178
3 ,
ἐγών
; 211 470 472 O 115 468 1I 55
339
ῃ 260 971 272 981/296 . 15 38 197 202 229
2979 318 355 365 424 x 149 153 158 977 (ἐρχο-
uÉvo) 316 429 Ὁ 74 75 77 170 200 230 409 492
622 094 634 μ᾿ 231 966 268 273 298 334 338
382 v 41 232 319 385 387 389 591 & 39 152 216
221 222 224 231 981 323 859 387 397 468 508
o 267 216 310 316 321 336 347 541 π 114 137
236 o 46 83 (χαἐροντι) 104 140 188 250 o 55
202 256 354 380 r 18 37 191 199 188 143 146
224 343 411 535 590 v 100 g 982 284 426 7 209
316 347 392 417 w 21 1830 908 998 278 974
«€ 96 136 256 259-329 335 337 340 341 ἢ. Ap.
79 948 988 Merc. 34 966 453 515 Ven. 130 952
Cer. 219 920 270 407 412. post verbum: 4 162
δόσαν δέ μοι, cf. 4 505 E 359 H 81 154 1 364
K 285 A 718 Ξ 936 [322] H 40 Y 91 470
ὃ 585 s 360 ε 308 317 λ 494 v 398 o 263 (εἐρο-
μένῳ) x 380 468 o 148 v 904 (ανησαμένῳ) y Τ m
ita ut 15 p. non iam significata sit, ante ver-
bum: 4A 106 μοὶ τὸ χρηγυον εἶπας, cf. A 161
335 392 514 B 372 375 484 761 I'64 942 4 93
E 110 197 (ἐρχομένῳ) 253 (ἀλυσχάζοντι) 421 762
889 Z 215 264 376 499 450 H 98 48 O 186
I 34 197 142 160 198 (σχυζομένῳ) 385 428 614
(φιλέοντι) 625 645 88 K 61 115 291 303 334
405 447 .4 684 819 27 211 236 410 (ἐόντε) E 190
12 859 P 97
2:972 293 T 108 213 987 (δειλῇ) 815 420 Y 4926
d 99 4 9233 961 450 1''770 Q2 963 380 388
407 592 656 763 « 1 158 169 9206 224 227 316
9341 389 β 33 79 136 349 354 y 9246 418 ὃ 80
314 317 642 645 669 ΤΟΥ 722 832 s 199 215
5 57 908 942 995 318 388 415 496 572 ε Il
159 201 460 511 z 73 225 308 330 343 363 549
λ 140 213 370 374 375 457 488 μ 112 155 245
ν 999 & 38 56 185 361 386 402 o 195 362 383
435 447 540 π 61 181 o 46 242 393 415 c 1]
195 τ 16 71 162 253 987 993 589 v 61 118 381]
φ 9249 z 61 106 166 391 491 w 35 171 209 215
951 984 355 « 256 287 297 329 403 h. Ap. 467
Merc. 199 439 477 519 Ven. 1 Cer. 71 XXIX
7 ep. 13, 1 (εὐχομένῳ). post verbum: A 170
εἰσὶν μέν μοι παῖδες, cf. K 495 4 218 — B
484 — Ξ 508 I' 192 X 198 501 Y 966 y 214 380
ó 193 s 342 & 199 958 9 178 555 : 355 x A83
1 174 l7? v 559 € 118 x 465 o 19 195 σ 18
τ 918 353 v 365 7 481 wv 961 ὦ 114 (εἐρομένῳ)
ὦ 461 474 (εἰρο μένῃ) h. Ap. 131 334 Merc. 254.
A 149 414 4 370 H 96 O 152 II 49 X 18 9 901
s 408 4 2916 o 326 v 209 v 168 ὦ μοε in introitu
versus. 4 404 I] 453 P 91 € 6 .X 99 ε 356
465 & 119 v 200 ὦ μοι éye(v. X 54 ὦ μοι
ἐγὼ δειλή, οἵ. 92 255 ε 299 τ 363. sine verbo:
1 312 € 155 ἐχϑοὺς γάρ uoc χεῖνος, ct. 1 3878
Σ 80 394 435 Y 293 d$» 275 360 X. 300 «2 234
ΤΙΑ ὃ 635 s 141 305 ἢ 309 9 154 311 o 284
h. Merc. 30. c) αὐ. e. μοι: Z 165 μ᾿ ἔϑελεν
μιγήμεναι οὐκ ἐϑελούσῃ- I 673 HK 544 sim
ἄγε u ὦ - Ὀδυσεῦ. Ν 481 μ᾽ olo ἀμύνετε.
Ρ 100 μ᾽ ot τις νεμεσήσεται. ὃ 367 μ᾽ οἴῳ
ἔρροντι συνήντετο, 519 δῶχε δέ μ᾽ ἐχδείρας
ἀσχόν. ψ 21 εἰ γάρ τίς μ᾽ ἄλλη γε - ἤγγειλε,
cf. Naegelsb. al. ad A 170. huc non referri
posse videtur P 782 μ᾽ ἔβλαψε πόδας. VII dat.
3) dual. νῶιεν, utrique n nostrum: 9 374 v, ἐπέν-
τυε, cf. καὶ 418 4347 X 273 0 PHI (gen.?) P 511
(ζωυτσιν) Y 251 X 265 ὃ 172 5 193 o 168 x 260
295 (οἴοισι») σ 19 366 χ 152 ap 211 229 ὦ 313.
0 [217] νῶεν ἀνήκεοτος χόλος ἔσται, paraphr.
ἡμῖν, est enim de Neptuno Vulcano Iunone
Mercurio Minerva, Ariston. &9. στέχοι ξξ (219—
22*
840
217). de Ν᾿ 326, cf. s. VlIa, de II 99 5. la.
b) plur. αὐ zgiv, nobis: 4 514 πείϑεο δ᾽ ἡμῖν
mihi et Iunoni, sch. BL. ὀρϑοτονεῖται" ἄντι-
διέσταλται γάρ, ἀντὶ tov ἡμῖν πείϑου zx. μὴ
τῇ σῇ ὀργῇ. καχῶς οὖν Ἡρίσταρχος͵ ,»συστέλ-
λει τὴν μιν, etiam. Ameis ἡμῖν, non Zzu» aut
nur, Aristarchum. laudat Lehrs, Qu. ep. 122.
A 260 ἀρείοσιν ἠέ περ ἡμῖν! ᾿ὁμίλησα Ari-
starchus Wolf Spitzner Duentzer, sed melius Ze-
nodotus (cf. Ariston.) et recentiorum plerique
(Ameis Anh.) ὑμῖν, cf. 4 319 M 328 N 327.
B 995 ἡ. δ᾽ εἴνατός ἔστι - ἐνιαυτὸς μιμνόν-
τεσσι, οἵ. X 481 y 56 (53 π 312 (ἀμφοτέροισι)
o 169 400. B 324 ἡ. ἔφηνε τέρας, cf. I 245
X 99 0 509 721 P 633 X 498 β 95 ἡ 202 9 566
x 440 16 v 174 o 597; q 329 365 wv 109 (de
duobus) 134 ὦ 127 130 h. VII 31 ep. 15, 6.
I'160 ἡ. τεκέεσσί τε λίποιτο, Cf, «1 671 P 331.
Τ' 828 ἡ. δ᾽ «v γενέσϑαι, ct. P 344 (256 z 466
4 28 148 ὦ 138. ID 440 παρὰ γὰρ ϑεοί εἰσι
zal 4., cf. O 142 N 814 « 10 39 244. 9 236
"Ui * 289 ᾿ὑπερφιάλοισι μεϑ᾽ ἡ. o 481
ἢ. «X 910 ἐφ᾽ ἡ. B) ἥμιν, est forma en-
clitica atque correptione fit uz». Eust. 1407,
40 τὸ ἡμῖν z. ἡμῶν *. ἡμᾶς ἐγκλίνονται μὲν
παρὰ τοῖς παλαιοῖς. οὐκ ἀνακλίνουσι δὲ ἑτέρᾳ
λέξει τὸν τόνον ἀλλ᾽ ἀναπέμπουσιν εἰς τὴν
οἰκείαν παραλήγουσαν, cf. Lehrs, qu. ep. 123.
A 1T ἥμιν ἱλάσσεαι, sch. A. ἀντὲ τῆς ἡμῖν
ἀντωνυμίας" ἔστι γὰρ διαλέχτου ἔδιον “ΙΊω-
Quito, αἱ δὲ ἀντωνυμίαι ἡνίκα ὁρισμὸν δη-
λοῦσι, μένουσιν £v τῷ αὐτῷ τόνῳ... ὅτε δὲ
ἀπολὺ ὕτως ἔχουσι τὸ σημαινόμενον, ἐγκλίνον-
ται... À δ19 σὺν δ᾽ ἥμιν δαῖτα ταράξῃ, cf.
E. M. 432, 80. A 67 5j. ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι,
cf. A 588 Bh 339 H 352 Ὄ 719 « 166 (Eust. 1. 1.,
Aristarchus zu» ut videtur, cf. Herod. ad 4 314
La Roche h. L) 8 31 325 y 173 ὃ CUN 9 9248
v 183 279 x 268 427 o 48 v 245 (v. . 928).
y) ἧμιν, semper in caesura κατὰ Ὁ τὰν τρο-
χαῖον: P415 ἡ. ἐυχλεές. Ρ 417 ἡ. ἄφαρ κέρδιον
εἴη, Bekk. utrumque expunxit. 9 569 v 177 5.
ὄρος ἀμφικαλύψειν. z 868 ἡ. ὁδὸν τεχμήρατο.
A 844 ἢ. ἀπὸ σχοποῦ «αὐϑεῖται. o 316 jj. ἀλή-
μονές εἰσι v 272 7- ἀπειλήσας ἀγορεύει.
à) ἀμμι(): 4 MOT ἄμμι δὲ - ἀγόρευε, cf. B 191
4A 714 Ξ 85 Ὁ 493 Σ᾿ € 279 Ψ 100.8 934 d 710.
$205 μ 275 h. Xi 5. H τῷ ἄμμ ἐπὶ μάρτυ-ἀ
ρος ἔστω. 4 191 207 τῷ μὲν χλέος ἄ, δὲ πέν-
ϑος. Y 140 καὶ ἄ. - ὀρεῖται, cf χ 262. K τὸ
ἄμμιν | Ζεὺς eni γιγνομένοισιν ty. 1 427 παρ᾽
&. μένων, cf. à 123 » 208. N 319 σὺν ἄμμιν! -
ἐχπέρσῃς. IX ἐγώ ys. Lehrs, qu. ep. 132 ne-
gat esse compositionem aut appositionem (£uotys
et Zyoys) ,sed est syllaba paragogica^, item-
que E. M. 314, 54 Herod. ad X 396 (ἡ διὰ τον
γέ ἐπέχτασις) 'E. M. 732, 39. sed Buttm. ἃ 7.
n. 4 Goettling Accent. 365 Lob. path. el. 2, 236
Apoll. adv. 594, 10 Suid. 1 2, 94 compositionem
statuunt, cuius accentum Lobeck retrahi apud
Atticos putat, ne attenuata particulae vi propria
pro ἐγώ ys accipiatur. Apud Homerum quo-
que ἔγωγε sim. scribi iubet Herod. 4 173 174,
cf. La Roche H, T. 231 E. M. 314, 52, sed quod
vis propria particulae γε non iam abisse vide-
tur, separantur a recentioribus ἐγώ γὲ sim.
quamquam ει 366 Οὐτις ἔμοιγ᾽ ὄνομα lacet
Lobeckio. Attici certe tantum ἔγωγε et ἔμοιγε
habent, Homerus nonnumquam etiam alios casus.
ego quidem, haud scio an alius aliter, saepe
cum negat. non ego, sed haud scio an aliter,
ἐγών
2, ἐν δύο τόνοις, ἐμὲ αὐτόν" σύνϑετος yé
non saepe in introitu sententiae, sed nonnum-
quam post αὐτάρ, saepe in exitu. versus: 4 173
οὐδέ σ᾽ ἐγώ γε Ἰ λίσσομαι μένειν, ct. N M.
z 849 c 474. A [296] οὐ γὰρ ἐγώ γ᾽ ἔτι Gol
πείσεσϑαι ὀΐω, cf. A 998 4: 374 E 686 Z 1: )
6 210 427 402 I5N M 165 N 49 100 .X 244 947.
190 1108 N 95 Ξ 944 Σ 254 4^ 891
$ 151 o 400 τ 407. I'433 ἀλλά σ᾽ ἐγὼ yt]
κέλομαι, cf. A [282] P 30 Y 196 Y 241 « 215.
y 182 ἡ 275 « 431 καὶ 49 498. v 230 o 491 5
" 389. MM 69 ἡ τ᾽ ἂν ἐγώ γ᾽ ἐϑέλοιμι, cf,
744 T 205 o 186. NN 222 ὅσσον ἐγώ γε]
γνώσκω, cf. X 387 y 353 A 348 μ 319. O 25)
καὶ δὴ ἐγώ y ἐφάμην, cf. v 393. Minus es
pondus pronominis 0 401 σὲ μὲν ϑεράπωῶν,
ποτιτερπέτω, αὐτὰρ ἐγώ yc σπεύσομαι, cb P
563 X 959 [364] (ubi est interrogantis) 'X 998
iD, 587 « 917 ε 308 A 310 A 208. & 172. οἵ
negat. X 68 οὐ σ᾽ ἐγώ γε] κλαύσο, c
repetitur: t 409 eos ἐγώ γε! — τῶν ot
δώσω. I hy. attica est accentus ratio: ἢ.
63 ἀσπασίη μὲν ἔγω) 't δεξαίμην. Merc.
ἤτοι ἔγωγε πειρήσω. ib. 309 οὐ γὰρ i ]
335 P 502 Y 306 Y 134 7^ 469 Q 997 ὃ
200 347 ε 140 &2321 ἡ 908 918815 97 ἃ
» 128 336 o 63 a 38 85 318 400 o 4]
c 409. I'197 μὲν ἐγώ ys ἐίσχω, cf. E
H
[2]
ἔχλεψα, ef. Ven. 239. Merc. 338 oiov ἔς o
ἄλλον ὄπωπα. ib. 406 αὐτὰρ E. δειμαίνω, 1
ib. 555. b) ἐμοί γε. Α 174 παρ᾽ ἑμοί γε
ἔλλοι, τ 488 ὑπ’ ἐμοί γε δαμάσῃ A 395
γὰρ ἐμοί γε. I 312 οὐδ᾽ ἂν ἐμοί yt | ceci
εἰς ὦπα ἰδέσϑαι, cf. T 209 d ,439 y 339 ὦ 4:
6 180 dy αἴην γὰρ ἐμοί yt. ὥλεσαν. Q 608
yo. ἐμοί γε. A '866 Y 453 εἰ πού τις zal 8
γε ἐπιτάρροϑος ἐστίν. ὃ 481 538 καὶ 496 «Uu
£uoí γε χατεκλάσϑη, cf. x 406 475. ὁ
ἢ γαρ ἐμοί γε ἤπιος γεν. paulo minus est ρὺ
dus pronominis T 305 εἴ τες ἐμοΐ γε imu
ϑεται, cf. ε 860 (v. supra s. IX) ὦ 306 h. Ὁ
122 o 359. h. Merc. 267 ὕπνος ἔμοιγε μὲ
c) 4 525 ἐξ ἐμέϑεν ys μέγιστον τέχμωρ, d
ἐξ ἐμέϑεν γ᾽ ἐλάσας. h. Ven. 194 παϑέεεν,
ἐμέϑεν γε. d) 1 315 οὔτ᾽ “ἐμέ Y. Ἀτρεΐδην 2
σέμεν οἴω. Π 80 μὴ͵ ἐμὲ 2 οὖν οὗτός γε!
βοι χόλος. ε 99 ἐμέ y ἠνώγει. λ 406
ἐμέ γ᾽ ἐν νήεσσιν ἐδάμασσεν, cf. 1 198. X
retlexivo Homerus non utitur: αὐ 9 221
φημι εἶναι. K 378 ἐγὼν ἐμὲ λύσομαι. Y 361
μέ τί φημι μεϑησέμεν. t 568 ἐμοὶ οὐ
τεῦϑεν ὀΐομαι ὄνειρον ἐλϑέμεν, πὶ 385 ἔχε
δασσάμενοι ἐφ᾽ ἡμέας. sed saepe addit αὐ
etc. formis pn on. quae non sunt encliticae
qu. ep. 112): ego ipse. «) ἢ. Ven. 104 πὶ
EN airov ἐδ ζώειν. b) A 31 μαχόμην
EN αὐτὸν ἐγώ, Herod. οὕτως χατὰ παρά
τωνυμία παρὰ τῷ ποιητῇ οὐκ Pr
φυλάξομεν ἡμέας αὐτούς. v 78 ἐ
περιδώσομαι αὐτῆς. ε 188 &oo* did
αὐτῇ μηδοίμην. x 421 ἑταίροισιν. e
airo εὑροίμην. v 253 χατέβην ἑταίροισιϊ
ζήμενος, ἠδ᾽ ἐμοὶ αὐτῷ. γ) Ν᾿ τῷ ἐμοὶ ὁ
ϑυμὸς ἐφορμᾶται. IH 12 ἠέ τι Μυρμιδό
πιφαύσχεαι ἢ ἐμοὶ αὐτῷ. . X 451 εν d'.
αὐτῇ στήϑεσι πάλλεται ἤτορ. Ὁ 188
αὐτῇ ἕψεαι. y 49 ὁμηλικίη δ᾽ ἐμοὶ t
δ᾽ 11 ἀν σσονται δ᾽ ἐμοὶ αὐτῷ. ξ 581 ὧμ
δὲ πρὸς ἔμ᾽ αὐτόν, οἵ, τ 988. τ "o ἐξ
ἔχλυες αὐ τῆς. P: 238 RECEN νῶι ἔλπομαι
περ νοστησέμεν, cf. E 2858. δὴ Lehrs 1.1
ἑδανός
»sed primum non valet haec lex ubi pron. per-
Sonale postponitur: .Y 66 αὐτὸν πύματόν με
ἐρύουσιν. 846 αὐτόν us μένος ἀνείη. o9
αὐτόν μὲ ἴδηται. E 459 884 αὐτῷ μοι ἐπέσσυτο.
lerod. ad 1 680 et πρὸ τῆς αὐ toc εἶσιν αἱ
ὀρϑοτονούμεναι, οὐχ αἱ μετὰ τὴν αὐτός. ε) fiunt
etiam alia contra regulam (Herod. ib. παραι-
τήσασϑαί͵ τινα Ὁμηρικαγ: K 242 χελεύετέ μ᾽
αὐτὸν ἐλέσϑαι, Alexion χελεύετ᾽ ἔμ᾽, Herod.
χαὶ τοῦτό γε ἐχρῆν εἶναι... ὃ μέντοι ᾿Ασχα-
λωνίτης x. Ἀρίσταρχος »ἐγκλιτικῶς [$2 557]
ἐπεί με ἔασας αὐτόν τε ζώειν, cf. v 359. vU 315
u αὐτὸν χτεῖναι μενεαίνετε. £2 198 Qu αὐτόν
γε μένος ἤνωγεν. € 190 οὐδέ μοι αὐτῇ ϑυμὸς
| σιδήρεος. * 844 μοι αὐτῷ βουλευ σέμεν. ο 872
| μοι αὐτῷ ἀέξουσιν. I 470 μοι ἀμφ᾽ αὐτῷ
| παρὰ νύχτας ἕαυον, Z 338 δοχέει δέ μοι ὧδε
καὶ αὐτῷ. T 398 us σπεύδοντα καὶ αὐτὸν
ὀτρύνεις. 951 π 198 μὲ διαραίσουσι καὶ
| αὐτόν, cf. à 453. Formae quae iambum effi-
ciunt in quinta arsi non sunt nisi 4 174 8 3506,
quae trochaeum, non sunt in quarta nisi T 56;
quae anapaestum, non sunt post caesuram nisi
| v 78, quae spondeum cum arsi secundae sylla-
| bae post caesurüm non sunt nisi { 245 ε 545
8.95 ὦ 130. monosyllabae quae DAD λον
| vix in thesi quarta, sunt nisi [9 557] 4229 τ 411.
(ἐμός. νωΐτερος. ἡμέτερος, ἁμός.
|. éd-&róg (σεαδ, ἁνδάνω Denf. I 368 Curt. Et.
BuaGelst, Zift. f£. A. W. 1837, p. 1936, L.
Meyer, vel. Gr. 1, 384, etsi dubitat Buttm. Lex.
2, 14 (ξός gut) suavis, "delectabilis. Z 172 ἐλαίῳ
ἑδανῷ, ἌΡ. 62, 21 ἡδεῖ. Herod. δασυντέον τὸ
|& τὸ γὰρ ἡδὺ βούλεται σημᾶναι. dubitabant
| tamen veteres, cf. sch. V et Lob. Rh. 340. Hes.
εὐῶδες. ἡδύ, λιτόν. h. Ap. 63 Ruhnken corr.
ἑδανῷ, codd. ἑανῷ, Baum. expunxit.
£ó-«qoc (skr. sad, Eó gehen, 0ó-0c, sol-um,
goth. sinth-s, Benf. 1443 Curt. Et, 381) solum. &
| 249 ἔδαφος νηὸς τορνώσεται imum fundum navis.
|. ἐδ-ητύς (skr. ad, 20 essen, ἔδη δα Hes., Curt.
| Et. 279 cf. p. 74) cibus humanus, Hes. τροφή,
βρῶσις. i E in pede quarto. A 469
B 432 H 393 192 :22 :P57 Q 698 c 150 y 67
473 ὃ 0608 9 72 485 u "308 5 ξ 454 o 143 808 501
« B5 480 o 99 h. Ap. 513 πόσιος z. ἐδητύος
|& & ἔρον ἕντο, sch. BL. ἀστικὸν τὸ μὴ φάναι
ὅτι μέχρι κόρου ἤσϑιον" τοῦτο γὰρ δουλο-
ἱπρεπὲς ὡς ἐπὶ Εὐμαίου o 603 πλησάμενος ϑυ-
μὸν $6. ἠδὲ ποτῆτος, dii s ,201 τάρπησαν
ἐδ. ἠδὲ ποτ. cf. 4 780 (minus. bene de homi-
nibus) z 384 πάσσασϑαι ἐδ. ἡ. ποτ. ὃ 188. h.
Cer. 200 ἄπαστος ἐδ. ἡ. ποτ. C 250 ἐδ. ἦεν
|&m«otoc, T 231 ,Leprio 9 eu πόσιος zx. ἐδ.
ΠΤ 320 ἄχμηνον πόσιος z. ἐδ. V. 1. pro. ἐπη-
[τύος φ 808.
᾿ τ᾿ ἔδμεναι γ. 5. ἔδω.
| ξόνα͵ ct. ξεόνα, τί. Bekk. ἔξεδνα v. εἕόδνα,
ἰσραδ, ἀνδάνω ἡδύς, σεέδνα, non enim coniun-
guntur zóv Lob. path, el. 1, 59. Cf. Curt. Et.
|252, Ahrens, Ztft. f. A. W. 1836, p. 818, sch.
|B. « 971, I Meyer, vgl. Gr. 1, 77. 80, sed
|Benf. I 356 ad vah heiraten, vadhu Frau) dona
quibus procus "brer emit a patre, non satis
aecurate Ap. 62, 16 ἔδνα τὰ ἱπὸ τῶν μνηστή-
'ρῶν ταῖς μεμνηστευμέναις διδόμενα δῶρα, cf.
|Hes. Suid. I 2, 105. alii etiam: dos, non recto.
| Digammi vestigia sunt spiritus asper aut hiatus
[ἀπὸ e praemissum. edd. vet. et codd. nonnun-
quam 25. aut Ze, Emitur sponsa: z 391 [φ 161]
νάσϑω ἐέδνοισιν διζήμενος. o 18 ἐξώφελλεν
T eu) 341
ξεδνα | |, sch. BQ, ἐξόχως ηὔξησε τὰ διδόμενα
ταῖς νύμφαις δῶρα, sed aperte pater et fratres
quibus offeruntur ἔν dicuntur hortari Penelopen
ut nubat, 9 318 πατὴρ ἀποδῷσιν ἔεδνα | ὅσσά
οἱ ἐγγυάλιξα εἵνεκα χούρης. À 117 v 378
μνώμενοι - καὶ ἕδνα διδόντες (Bekk. “ἕν. .X 479
μιν ἠγάγετο ἐπεὶ πόρε μυρία ἕδνα, cf. II 190
4 282 (Bekk. μυρὲ ἔξε). II 178 ὄπυιε πορὼν
ἀπερείσια ἕξι, cf τ 529 (μνᾶται) (Bekk. ἀπε-
ρείσι᾽ ἔξει) G 159 σ᾽ ἐέδνοισι βρίσας οἶκον δ᾽
ἀγάγηται, te deducat postquam munerihus prae-
gravis fuit, cf. sch. PQ. Eust. 1557, 51 " μετα-
φορὰ £x τῶν σταϑμιζομένων ῥοπῶν, qui non
bene habet: νικήσας ἕόδνων πλήϑει τοὺς ἄλ-
λοὺς μνηστῆρας. B 196 [e 277] ol δὲ γάμον
τεύξουσι καὶ ἀρτυγέου σιν ξεδνα, sch. S. β 196
οὗτοι μνηστῆρες, cf. s. ἐπί II C 4, Phil. Anz.
2, 88. Kirchhoff, Abh. l recte dixit « 277
transumptum esse, id qui non senserunt o? δέ
de patre Penelopae dictum putabant (sch. E.
« 277) atque ἔ. de dote. (ἐεδνόομαι, ἐεδνωταῇΐ).
ξδ-ος (skr. sad, 60, lat. sed-es) 1) sedile,
sedes χαϑέδρα. 3) domicilium, sedes. 4 534
ἀνέσταν ἐξ ἑδέων et A 581 ἐξ & στυφελίξαι,
Bekk. ἑδρέων, quia alias nom. et ac. sg. tantum
leguntur. 1 194 λιπὼν ἕδος ἔνϑα ϑάασσεν.
h. - Cer. 196 οἱ ἔϑηκεν πηκτὸν É .4 648 οὐχ
& ἐστί, sch. D. οὐχ ἔστι καιρός μοι τοῦ χαϑ-
ἐζεσϑαι (Ap. 62, 17), cf. Ψ 205. — 2) E 860
Ó 456 Ὄλυμπον ἵν᾽ ἀϑανάτων &. ἐστίν, E 867
808 h. Ap. 109 ϑεῶν & αἰπὺν Ὄλυμπον. ζ 42 ὅϑι
φασὶ ϑεῶν ἕξ. ἀσφαλὲς αἰεὶ | ἔμμεναι. € 544
h. Ap. 37 “έσβος Μάκαρος &. h. Ap. 51 &
υἷος ἐμοῖο, Φοίβου. Res simplex circumscri-
bitur elocutione: «1 406 A 263 Θήβης É, cf. h.
Ap. 225 (χαταειμένον vA. v 944 Ἰθάκης &
Q 144 h. Cer. 341 £ Οὐλύμποιο, cf. h. XV 7.
(ἑδριάομαι et)
£0-Q (£8oc) , sedile, sella, ordo sedendi, sedes.
T 77 μετέειπεν αὐτόθεν ἐξ ἕδρης. Aristarchus
et Aristophanes, sed Massal. Chia Zenodotus
non scripserunt, Bekk. expunxit. assumptum
videtur e » 56 ἔσπεισαν αὐτόϑεν ἐξ , £do£ov.
y 429 ἕδρας οἰσέμεν. m 42 ἕδρης ὑπόειξεν.
z 44 δήομεν ἕδρην. h. Ap. 4 ἀναΐσσουσιν ἀφ᾽
ἑδράων. In concionibus erant ordines scamno-
rum: y 7 ἐννέαι δ᾽ ἕδραι ἔσαν, sch. EPS. διὰ
τὸ ἐννεάπολιν. εἶναι τὴν Πύλον. γ 81 Πυλίων -
ἄγυρίν τε καὶ ἕδρας |. 9 16 ἔμπληντο βρο-
τῶν ἀγοραί τε χαὶ ἕδραι]. B 99 211 ἐρήτυϑεν
δὲ x«9' ἕδρας |. Erat optimus quisque primo
loco: 0 162 σε τίον ἕδρῃ vs χρέασίν vt, cf.
M. 311, Hes. προεδρίᾳ. b) h. XIX 42 ἀϑανά.
των ἕδρας. XXIX 3 ἕδρην ἀΐδιον. Bekk. A 534
581 ἑδρέων pro £ó£cv. (ἑδριάομαι).
ἐδρ-εάομαε (ἕδρη) consido. z 344 προπά-
θοιϑὲ ϑυράων ἑδριόωντο |, ἡ 98 ἔνϑα, K 198
£y καϑαρῷ. ΑἹ 6416 7178 κατὰ δ᾽ ἑδριάασϑαι
ἄνωγεν, y 3b £d. tvoyov, cf. ἢ. Cer. 191. ib.
193 ἤϑελεν £0. ἐπὲ χλισμοῖο.
ξδ-ω (skr. ad-mi, lat. ed-o, goth. it-a, ahd.
iz-u Curt. Et. 279, L. Meyer, vgl. Gr. 1, 39 344.
Graff, ahd. Sprachsch, I 524. pr. ἔδεις π 431,
ἔδει Ὀ 636, ἔδουσι(ν). ci. ἔδωμεν x 389, ἔδωσι
v 419. opt. ἔδοι IN 322, ἔδοιεν. ptc. ἔδων, ἔδον-
t£C, ἔδοντας, inf. sync, (Buttm. Spr. 2, 6) ἔδ-
μενάι. ipf. ἔδον w 9. ipf. it. ἔδεσχε X 501.
ptc. pf. ἐδηδώς P 542, ἐδηδυῖαι h. Merc. 560.
fut. ἔδομαι ε 369, ἔδεαι Q 129, ἔδονται. pass.
pf. ἐδήδοται χ 56, cf. Buttm. Lex. 1, 295) edo,
comedo, vescor. translate: absumo. E 341 σῖτον,
542 ἐδωδὴ —
a 110 σῖτον ἔδοντας. Q 260 σῖτον παρέϑηκε
ἔδμεναι, cf. n 84. 9 222 βροτοὶ inl y9orl στ-
τον ἔδον τες, cf. ε 89 « 101. Z 141 βροτῶν oi
ἀρούρης καρπὸν ἔδουσιν , propterea homines
caduci esse videbantur o 465 ἂρ. zx. ἔδοντες.
h. Ap. 365 γαίης ie ε 197, οἷα βροτοὲ
ἄνδρες ἔδουσιν. Ν 892 ϑνητός τ εἴη χ. ἔδοι
Δημήτερος͵ ἀκτήν, sch. BLV. πολλάχις γὰρ
ϑεοὶ ἀνδράσιν ὑμοιοῦνται" διὸ προσέϑηχε τὸ
ἔδοι. γ 480 ὄψα οἷα ἔδ. βασιλῆες. X ὍΟΙ
μυελὸν. οἷον ἔ. z. οἰῶν - δημόν. per zeugma
etiam de potu 7 319 E μῆλα l. οἶνόν τε, 0 533
σῖτος z. μέϑυ - τὰ μέν τ᾽ οἰχῆες & 4 345
ὀπταλέα χρέα ἔδμεναι, v 314 τάς, sc. βοῦς
& 81 σύας ἔδου σιν, ξ 17 τοὺς μινύϑεσχον d o0
vec, & 42 ἄλλοισιν σύας ἀτιτάλλω | ἔδμεναι.
1 84 ἄνϑινον εἶδαρ, λ 128 w 270 ἅλεσσι με-
μιγμένον εἶδαρ &. |, h. Ven. 260 ἄμβροτον εἰ-
δαρ. Merc. 560 mn ε 297 ἀνδρόμεα zpé
ἔδων, Hes. ἐσϑίων, X 347 ou motauvÓuevov
χρέα ἔδμεναι, ε 476 ἀνδρὸς ἑταίρους, « 369
Οὗτιν πύματον ἔδομαι. — b) αὶ 248 ᾿ἔβαλεν
ξόμεναι, οἵα σύ ες - ἔδου cw, N 36 ἀμβρόσιον
βάλεν εἶδαρ | ἔδμεναι. Ρ 542 λέων κατὰ ταῖ-
ρον ἐδηδώς, Hes. χκαταβεβρωχώς, 0 636 βοῦν
ἔδει, Hes. ἤσϑιεν ἢ ἐσθίει. v 530 χῆνες πυ-
ρὸν ἔς | K 569 ἵπποι πυρὸν ἔδοντες. φ 895
χέρα imsc ἔδοιεν. 4 257 χρόα γῦπες ἔδονται,
cf. I1 S36 χ 80 (σέ. Y 45 & χύνες χ. γῦπες
ἔδοιεν | (v. 1. ἔδονται) “κείμενον, cf. 3 211 (πολ-
20vc), Σ 988 μὲν χύνες ἔδονται. Χ' 509 σὲ
εὐλαὶ ἔδονται. — c) α 160 6 280 ἀλλότριον
βίοτον ἔδουσιν, ν 419 βίοτον δέ οἱ ἔδωσι; cf.
ξ 847. β 128 βίοτον κ. χτήματ᾽ ἔδονται, π 889
χρήματα ἔδωμεν. v 9 χτήματ᾽ ἔδον. α 875
8 140 ἐμὰ χτήματ᾽ ἔδοντες. π 431 oizov ἔδεις,
ef. q 332. « 250 π 127 ϑινύϑουσιν ἔδοντες
οἶκον. ξ 117 ἡμέτερον κάματον ἔδουσιν. y 56
ὅσσά τοι ἐχπέποται z. ἐδήδοται. d) translate :
z 3919 ϑυμὸν ἔδων, i E z 143 χαμάτῳ UE X.
ἄλγεσι 9vuóv ἔδον τες. 2129 σὴν ἔδεαι χραδίην.
e) absolute: 7 99 1 πίροντες «al εδοντες, cf. κ 427.
z 50 τῇ προτέρ; ὑπέλειπον ἔδοντες. et equi:
E 208 εἰωϑότες ἔδμεναι αδην. (ἐδωδή, εἶδαρ),
ἐδω δὴ (Z0-o, ἔδηδα, Lob. path. 1, 164) cibus,
5. hominum s. "animalium Ap. 62, '90 βοῶσις.
Θ 504 παρὰ δέ σφισι βάλλετ᾽ ἐδωδήν | equis.
h. Merc. 562 ϑεῶν ἡδεῖαν à. | & 76 μενοειχέ"
ε. | παντοίην. h. Cer. 412 μελιηδέ᾽ &.| T 167
ἀνὴρ οἴνοιο κορεσσάμενος x v ἐδωδῆς! cf. y 70
(τάρπησαν). $ 111 e 95 Jigaot 9vuov ἐδωδῇ.
€ 193 εἴη ἡμὲν ἐδωδὴ | ἠδὲ μέϑυ. per zeugma
€ 475 ἀπέλ ἡγεν ἐδωδῆς | ἔσϑων z. πίνων. 196
πᾶσαν ἐ. | ἔσϑειν x. πίνειν. ὃ 105 μοι ὕπνον
ἀπεχϑαίρει x. &.| & 43 ἐελδόμενός που ἐδω-
δῆς. P 295 δώροισι χατατρύχω Ez ἐδωδῇ |
λαούς. sch. A. ὑμῖν δωρεὰς z. τὰ ἐπιτήδεια
παρέχειν ἀναγκάζω.
ξεδνα v. s. ἔδνα i. e. εέδνα,
gammati vocali Zesór« et ἔεδνα.
ἐεδνότομιας (ξεδνα) donis acceptis vendo fi-
liam. 8 53 αὐτὸς ἐεδνώσαιτο ϑύγατρα. pleri-
que: filiae dotem do, sch. HPQSV. νῦν χατα-
χρηστικῶς κεῖται 7 ᾿λέξις ἀντὶ τοῦ χρήματα
ἐπεδοίη, quamquam Telemachus procos vitupe- 5
rat quod non rite donis oblatis Penelopen petant.
ἐεδνωταί propinqui a quibus proci emunt
puellam. JV 382 οὔ τοι ἐεδνωταὶ χαχοί εἶμεν,
Ariston. ἡ ὅ. 0. ἕδνα ἐδίδοσαν οἱ μνηστῆρες.
Hes, sch, AB. ἐεδνωταὶ κηδεσταί, πενϑεροί.
praemissa di-
ἐέργαϑον
Alii: qui dotem dant puellae (Suid. τὰ :
Herod. Τυραννίων προπερισπᾷ, οὐχ is
ἐεικοσά-βοιος (βοῦς) qui viginti boum
tium habet. 7 57 τιμὴν ἄγοντες ἐεικοσάβοιο
ἕχαστος. Hes. εἴχοσι βοῶν ἄξιον, .quibus
recte addit ἢ εἰχκοσαπλοῦν. α 451 ἐεικοσάβο
δ᾽ ἔδωκεν, sch. εἴχοσι νομίσματα ἐγχεχαρ,
γμένους ἔχοντα βοῦς" ἢ εἴχοσι βοῶν τ
quorum prius hic locum non habet.
ξεικοσέχες, Bekk. 1 379 pro siz. ᾿
ἐεέκοσείνν. (εἴκοσι i. e. ztí. et praem
ante x vocali ἐκείχοσι, ἐείχ. cf. L. Meyer,
1, 80, cf. Curt. Et. p. 598, Hoffm. qu. ho. 8 1
sed Ahrens, Ztft. f. A. W. 1836 p. 818 ἐεΐχ.
φπείκοσο viginti. , Postponitur substantivo: 4 8ι
ἐρέτας. 980 ἐρέτῃσιν. I 193 965 T 244
βητας. [ 139 281 γυναῖχας. «4 34 [17 De
Il 810 φῶτας. Il 847 ΚΛ ΤΣ v 158 αἱ
£2 3738 τρίποδας ἐ. πάντας. £X 4τὸ φῦσαι
πᾶσαι. τ 536 χῆνες. μ' 78 χεῖρές yt é. «0
πόδες. praemittitur: Z 217 ó 360 ἤματα. ὃ 5i
718 φῶτας. zx 3580 χοῦροι. Dativo « 280 ad-
ditur. In arsi io ASH sed ó 360 v 158 in se
cunda. Corripitur vocalis longa ante ἐείχ. 1
847, eliditur brevis ὃ 360 778. (ἐεικοσάβοιοξ,
ἐεικόσορος, ἐειχοστός),
ἐεικόστορος (ἐρ-ἔσσω, Doed. Gl. 565) vig
remis instructus, : 322 νηὸς ,"ξεικοσόροιο,
φορτηγοῦ τελείας, εἰχοσακώπου, cf. Lex.
246, 22, sch. HEQP. Fuhr, J. J. £. Ph.
p. 415 s. antiquioris originis "videri verbum d
ἐεικοστός Bekk. ἔξει. vicesimus. 1
τ 222 ἐειχοστὸν ' ἔτος. w 102 170 ,deuxod :
ἔτεϊ, 8 1τὸ o'327 &. ἐνιαυτῷ, ξ 170 ἐ. ἤματι.
ἐεισάμενος etc. v. s. εἴδω, et εἰμι. Digamm
£&Guevoc praemittebatur ἐξεισ., evanuit vero
£éAdou«t et ἔλδομαε (Bekk, ἐκέλδ. 5 £F
ξλδομαι d e. z£A0., ἐεέλδ, Curt, Et.
Benf. 2, 138, L. Meyer, vgl. Gr. 1, 80. No
Zift. £. A. W. 1888 p. 818 comparat no
svélta esurire. Curt. Et. p. 503 cognatum pu Y
βούλ- ὑμέας Christ 122 skr. var wollen, :
vgl. Gr. 1, 78 354, cf. 383 etiam velle et val
pis) vehementer cupio, desidero. Hes. ἐπιϑυμέ
ϑέλω. ἃ) Η 4 ναύτῃσιν ἐελδομένοισιν, 1
Τρώεσσι ἐς, e 400 ἐ μάλ᾽ ἡμῖν, o 209 oq
, Hes. ἐπιθυμοῦσιν, nach Wunsch. μ 438 ἐξ
δομένῳ μοι. Ὁ) « 409 tóv αὐτοῦ χρεῖος EE
δόμενος, v6 τά τ᾽ ἔλδεαι. E 481 χτήματα 1
v ἔλδεται, c) ε 219 ἐθέλω z. ἐέλδομαι ἐλϑ
μεναι. ON 638 ἐέλδεται εἶναι, Hes. ἐπιϑυμ
o 66 uo. ϑυκὸς ἐ, ἐχέσϑαι, cf. σ 164. δ.
ἐέλδετο ἰδέσϑαι. ἃ) v 35 οἱον-τις i ἔμμεν
υἱα. ξ 42 ἐελδόμενός που ἐδωδῆς. X
ἧς τ᾽ αὐτὸς ἐέλδομαι. ε 310 τῆς τ᾽ αἰὲν ἐξ
ὅεαι, [E 269] ἧς αἰὲν ἐέλδεαι, Ψ 129 ἐλδ
ναι πεδίοιο. — 2) pass. desideror Π 494 τ
ἐελδέσϑω πόλεμος, sch. BL. ἐν ἐπιϑυμίᾳ 3
νέσϑω, cf. Hes. Fit correptio longae voca
Il 494 t 219 c 164. (ἐέλδωρ). M
ἐέλδωρ (cf. Lob. paral. 219 path. 2, 75, Leh
Herod. 111. ἐέλδομαι. In sexto pede et (v €
in quarto) desiderium, votum, Wunsch, ΑἹ
30 ἐπιϑύμημα, cf. Hes. 4 41 504 τόδε μοι Z
γον ἐέλδωρ |, [s Α 455 Θ 242 II 238, γ᾽
942 h. Ven. 392. 0. 74 τὸ Πηλεΐδαο τελ
CENA ἐς |, Ariston. ἀϑ. στίχοι xg. (68
Dekk. expunxit. φ 200 τοῦτο τελευτήσειας
54 τόδε μαχρὸν ἐ, ἐχτετέλεσται (semel nor
orreptio vocalis longae fit O 74.
ἐέργαϑον ipf. de “ἐργάϑω (σε) ᾳ. Y.
— ἐέργνυ. Bekk. ᾿εξέ, v. 5. ἔργτω οἱ ἔρ-
ru (Bekk. ἐπέ. ἔργω i e. z&, ἐξέ. cf.
| Kuhn 2, 133, Ahrens Ztit. f. A. W. 1836, p. 818
£tQy. ΔΝ recte epim, 1, 169 1, ti. εἰς δύο EE
διίσταται ἔερτο ἐέργει, nam εἴργει Ἐλατοεις
|tur ex ἐέ. praes. ἐέργει, ἐέργουσι. ἐέργῃ
| 4 131. opt. ἐέργοι Σ 512 (?) imprt. dove μ 219.
| pte. ἐέργων. impf. ἔεργεί(»), ἔεργον (de zfoyo
|ec. augm.?) pass. pte. pr. ἐεργόμενοι N 595.
poor 8 p. pl. ἐέρχατο. pf. ptc. ἐεργμέναι E 89.
Qyo (?)) 1) urgeo, coérceo, 2) includo. 8) di-
| n contineo. 4) arceo. — 1) E 89 γέφυραι
epyp£veu aggeres muniti palis, sch. br. περι-
πεφραγμέναι, ἠσφαλισμέναι cf, '-Hes., Eust. 526,
|4 paraphr. sed Faesi: oppositos ad Coércendum
| fiuvium, Ameis : inclusi uvio inundante. sch. V.
(Aristarch. χωρὶς τοῦ y ἑερμέναι et sic La
| Roche: verbunden, zusammengefügt, quamquam
id de margaritis iunctis est (cf. codd. ἢ. Ap. 104
ie γμένον, Barnes ἐερμένον). Matthiae ad
| ῥέξω refert: τετυγμένος. 2) x 241 ἐέρχατο.
3) B 617 ὅσσον ἐφ᾽ ομίνη ἐντὸς ἐέργει, sch.
br. ἐμπεριέχει, “περεορίξει (paraphr.), EE χατ-
ἔχει. $9 544 ὅσσον Afogoc ἐν. ES cf. B 845
(ὅσσους) I 404 (ὅσα). Z2 512 χτῆσιν ὅσην ἐν-
᾿ τὸς ἐέργοι Bekk. coni. (Dind. Baüml. Faesi)
| codd. -& vel -εν, cf. [X 121]. 5 88 ϑύραι δύ:
μον ἐντὸς ἔεργον. Ν 706 τὼ (βόε) ζυγὸν ἀμ-
᾿φὶς ἐέργει. h. Ap. 482 χόλπος διὲχ Πελοπόν-
᾿γῆσον ἐ. 0 213 ὕσον ἀπὸ πύργου τάφρος ἔερ-
V cf. s. ἀπό III 2. 4) 4 130 τόσον͵ ἕεργεν
ρούς. & 849 ἀπὸ χϑονὸς ὑψόσ’ ἔ. Il 395
do 4 ias &. u 219 ἐχτὸς teoys | νῆα. P 72
ἐέργουσι Bentl. Bekk. Buttm. Spr. 2,
| et sch. Q. 8 183 με stoy. (Spitzn.
La Roche Faesi Haul Duentz) cum hiatu
nam et. non habebat z. h. Merc. 153 χέλυ v
ἐπ᾽ ἀριστερὰ χειρὸς ἐέργων. M 201 219 ἐπ᾽
ἀριστερὰ λαὺν ἐέργων, Ap. 62, 32 ἀφορίζων
χωρίζων, cf. Hes. Ariston., Boettcher , Aehrenl.
|Dresden 1848 p. 19: zurückhaltend. c. gen.
N 525 ἐεργόμενοι πολέμοιο (Hes. χωλυόμενοι),
4 181 παιδὸς ἐέργῃ, μυῖαν. "Translate: ἃ 508
χεῖνον «ξέργουσιν ἀπὸ τιμῆς. Fit ante ἐς elisio
Eo 42 X 349, correptio E 89 A 503. (ἀπό)
E (Bekk. fzÉ, Skr. varsh-as Regen, £o.
ἐξέρ., cf. Curt. Et. 497, Kuhn 2, 133, Ahrens
ΖΕ, f. A. W. 1836 p. 818, Pott 1l, 272 lat.
ros, δρόσος, cf. L. Meyer, vergl. Gr. l, 78,
ens etiam ahd. tror) ros. :P 598 περὲ στα-
ὕεσσιν cid |. € 467 ϑῆλυς ἐ. | v 245 τεϑα-
Qr $| v.l cs 4p. et τ᾽ ὀπώρη. Sch. V.
δρόσος. plur. rores, Thautropfen. X 351 στιλ-
mval ἕερσαι |, E. "M. 317. 27, Hes. δρόσοι,
ψεχάδες, Herod. ὃ ᾿᾿σχαλωνίτης ἄξιο ὀξύ-
γεὶν... οὐ γὰρ ἐνόησεν ὅτι τὸ ἑνικὸν διὰ τὴν
τετάληψιν τοῦ ἃ εἰς ἢ πρὸ τέλους ἔσχε τὸν
'τόνον ὁμοίως τῷ ἄελλα ἀέλλη οὕτως ἕεραα
τ ἑέρση, cf. Eust. 991, 95, Spitzn. ,vereor ne
fallantur,. .. attamen in re dubia a plurimorum
| partibus stare malui*, ef. Goettl. Accentl. 110.
4 53 ἐέρσας | αἵματι μυδαλέας. Fit elisio
ante à. y 245. codd. pass. ξέρση etc. et sic He-
rod. IV 543 X 351, Eust. 1546, 46. 991, 25, cf.
Roche H. T. 932. E. M. 317, 45 τὸ ε πρὸ
Migros πλεονάζον ψιλουμένου μὲν αὐτοῦ
ἰλοῦται" δασυνομένου δὲ συνδασύνεται,
; εἰ πῆρ finxisse videtur ad Atticorum normam.
[ἐξ σήεις.)
| ἐερσήεις (ἐέρση) roscidus, thauig, frisch,
y
ἐέργγυ — ἔϑειραι — 343
Ap. 63, 1 δροσώδης x. απαλός, Hes. χαλός,
δροσώδης. Q 419 ἐερσήεις κεῖται.
ἕζομαε (£8jo, Skr. sad sitze, lat. séd-eo, ahd.
sizze. pr. ἕζεαι x 378, iptv. ἕζευ £2 592 et ἕζεο
Z 854, ἕζεσϑε y 375, inf. ἕζεσϑαι, ptc. δζόμε-
voc, τῇ, τῇ h. xii 3, nom. du. -o TP 211,
pl. τοι (Zenod. TEDEATIT -o»), ipft. ἕζετο, &Co-
μεϑα x 35 ἕζοντο, du. ἐξέσϑην, sch. BL. 0 74
&vrl τοῦ ἕζεσϑεν.. : ὅμοιον τῷ μιάνϑην -
ἀντὶ τοῦ μιάνϑησαν (Duentzer), sed Lob. path.
el. 1, 382 vituperavit inauditum aor. ἑζέσϑην
quem hi statuerent) sedeo, consido. Buttm. ἃ, Spr.
2, 9029 ἑζόμην aor. dieit (pro &g0.), non ipft.
Krüger p. 162 ,auch, jedoch nicht immer aori-
stisch. 8) sitze: I' 21 ἄμφω ἑζομένω, cf, 8.
ἄμφω le. h. XXIII 3 9 ἐγχλιδὸν &Gou£vg. wu 495
444 ἕζόμενος δ᾽ ἐπὶ τοῖς. ó 580 « 104 180
4729 564 μι [147] ξξῆς δ᾽ &COutvor, cf. u 180,
y 411 P 78,944 341, 2 601. Ν 653 ἑζόμενος
δὲ χαταῦϑι, cf φ δῦ x ὅ67. x 818 τέφϑ᾽ οὕτω
zur ἄρ᾽ ἕξεαι, cf. ἄρα IL 3m. b) B 99 σπουδῇ
δ᾽ ἕζετο, cf. Classen N. J. f£. Ph. 79, 302, Hes.
ἐχαϑέζετο. cf. X 495 d 115, B 568, 2B 91,
A 946. B 911 ἕζοντο (saszen?) B 42 4 235
ἕζετο δ᾽ ὀρϑωϑείς, cf. £ 118 ξζόμενος. --- X247
οὐδέ τις ἔτλη] ἕξεσθαι, cf. Ψ 204, Suid. I 2,
109 χαϑέζεσϑαι. 5 236 9. 243 392 ἕζετ᾽ ἔπειτα,
c. adv. loci H 59 χὰδ δ᾽ ἄρ᾽ ἐζέσϑην. A 68
101 B 76 H 354 365 β 924 y 469 π 46 213
o 466 o 110 h. Merc. 365 xet' ἄρ᾽ ἕζετο, cf.
y 406 imi λίϑοισιν. h. Ven. 30 μέσῳ οἴχῳ.
B 417 νηὶ δ᾽ iw Y 179 ἔνϑα. 9 290 κατ᾽ dp
ἕζετ᾽, οἵ. o 157 q 139 166 ψ 164 ἐπὶ ϑρόνου.
9 153 em ἐσχάρῃ. t 544 ἐπὶ μελάϑρῳ. «ὦ 522
χατ᾽ ἄρ’ Pcev επὶ ϑρόνου. ,6,602 ὦ 408 ἄρ᾽
ἕζετ᾽ ἐπὶ δίφρου. A 48 ἕζετ’ ἔπειτ᾽ ἀπάνευϑε
νεῶν, cf. N 15 y 240 v 89. Ψ' 350 ἐνὶ χώρῃ
ἕζετ. Α 849 ἑτάρων ἄφαρ ἕζετο, cf. ζ 329
8 418 ξ 448 h. Merc. 299 Cer. 98. ὁ 150 ἕξετο
ὁ’ εἰνὶ ϑρόνῳ, cf. £2 597 ó 180. « 437 β 14.
6 443 ἐπὶ ϑρόνον ἕζετο. x 63 ἐπ᾿ οὐδοῦ | ξζό-
peg". à 51 ἐς ϑρόνους ἕζοντο. α 1458 y 389 ὦ 385
ἑξείης ἕξ. χατὰ κλισμούς τε; ϑρόνους te, cf. ὦ
All. y 99 παρ᾽ αὐτὸν ἑζομένη,. χ 915 ἕζεσϑε ϑύ-
ραξε. u. 172 ἐπ᾿ ἐρετμὰ | ἑζόμενοι. Z 354 ἕζεο
ἐπὶ δίφρῳ. Ξ 497 ἑζόμενος δ᾽ ἐπὶ “γοῦνα,
recte sch. BLV. χαχῶς. οὐδεὶς γὰρ ἐπὶ γονά-
των χαϑέζεται, sch. br. διαναστὰς ἐπὶ y. Bothe:
genubus infexis sedens. Duentzer ,die Füsse
ruhten auf der Erde, wührend er Knie u. Rücken
erhoben hatte**, non igitur ix? γοῦνα. Faesi:
über die Knie 'hin, so dass diese ausgestreckt
waren, facie ut videtur ad terram conversa. o 143
ἐξέσϑην δ᾽ ἄρ᾽ - κατὰ κλισμούς τε 99. τε
Telemaehus et Pisistratus, Menelaus χατὰ τὸ
σιωπώμενον. χ 879 ἑξέσθην δ᾽ ἄρᾳ τώ γε
ποτὶ Dou fo 14] ᾿Αχαιῶν κῆρες ἐπὶ χϑονὲ
ἐζέσθην, 1 ΡΟΣ δὲ ἄερϑεν sch. A. ἐν ἐνίοις
διὰ τοῦ ζεσϑεν, posita sunt, sch. br. χατε-
1101097049 id oi»97 800. Ariston. ἀϑ. (78 74), ex-
punguntque recentiores. bene Heyne: im 'sen-
sum respiciens, cum in pl. χῆρες duae quoque
xot comprehendi possint", videtur enim poéta
duas tantum sortes statuere, sed eam qua coe-
jit dicere structuram neglexisse. (Édoc, ἕδρη,
&dgr&opueu).
fne, cuius, pro ἧς, ἮΝ 208 & τὸ πρίν γ᾽
ἐράασϑε, sch. V. διήρηται ὡς τὸ ὅου κλέος
(B 325), 'ubi cf. Duentz., Eust. 1055, 12 πλεὸο-
νασμῷ τοῦ ε ἀττικῶς.
ἔϑειραι (Doed. Gl. 1082 ἐϑείρειν αἱ χομεῖν
844 :
et χόμη cf. E. M. 318, 50 sch. BD. JV 24. Benf.
1, 252 dubitans skr. satà Hartracht, lat. seta.
Legerlotz Miscell et. Halle 1858 skr. vrdh.
Bekk. zs9., cf. Hoffm. qu. h. S 134) 1) caesa-
ries. coma, ' iuba equorum. 2) crista. Ap. 63, 9
αἵ ἐξ ἔθους ἐπιμελείας ἀξιούμεναι τρίχες, "cf.
Suid. I 2, 114 Hes. E. M. l. 1. O 42 N 24 zov-
σέῃσιε ἐϑείρῃσιν equorum lovis et Neptuni.
b) h. Ven. 228 πολιαὶ χατέχυντο ἔϑειραι Tithoni.
VII 4 χαλαὶ δὲ περισσείοντο ἔϑ. Ι χυάνεαι
Bacchi. 2) IJ 795 μιάνϑησαν δὲ ἔ. 1 Patrocli,
sch. αἱ τρίχες τοῦ ἵππου αἱ ἐν τῇ χόρυϑι.
X 315 καλαὶ δὲ περισσείοντο ἔϑ.} χρύσεαι ἃς
Ἥφαιστος ὕει λόφον ἀμφὶ ϑαμείας, sed rz ne-
glegitur T 382 περισ. δ᾽ £9. «rf, Eust. 1571,
29 χρυσᾶς ἕνας αἱ τρίχας ἐμιμοῦντο, οὐ óc
νὸν αὐταὶ ποιοῦσαι τὸν λόφον κατὰ τὰς τρι-
χωτάς, ἀλλὰ λαμπρόν. Aristarchi doctrinam
Lehrs dicit esse ap. sch. V. .Y 314 νῦν χατα-
χρηστικῶς αἱ χαῖται τῆς κόρυϑος. sch. Theocr.
1, 34 ἔϑειρα ἢ τῆς χεφαλῆς ϑρὶξ ὅϑεν "Aoí-
σταρχος. (ita. Lehrs, Ar. 121 pro τοτέλης) ἐν
Ὁμήρῳ ἔγραψε, a l16 κυάνεαι δ᾽ ἐγένοντο γε-
νειάδες ἀμφὶ γένειον, οὐκ ἐθειράδες ut lege-
batur ante Wolfium, cf. Eust. 1798, 63.
£9-£íoo) (E. M. 304, 97 ἔϑω, etsi neglegitur
digamma. Doed. Gl. 1032 Spei) colo. d» 347
μεν óc τις ἐϑείρῃ i. e. ἀλφήν, sch. B. ὕστις
ἔϑος ἔχει σχάπτειν αὐτήν, Àp. 68, 10 ἐξ ἔϑους
κοσμῇ κ. ϑεραπεύῃ, cf. Hes. E. M. 318, 44.
ἐϑελ-οντήρ (ἐϑέλω) voluntarius. 8 292 ἑταί-
εροὺυς ἐϑελοντῆρας συλλέξομαι. Hes. ἐϑελου-
σίους, ϑέλοντας. Ap. 63, 8 ἑχουσίους.
ἐθέλω et ϑέλω o 317 h. Ap. 46 Ven. 38
Merc. 274 Cer. 160 SX L-e.:c; 4 271: 3.554 y 99
324 9 336 x 22 342 ξ 145 o 11 19 φ 348. Aristar-
ἐϑείρω
chus semper 29. cf. "Sch. A977 A217 La Roche y
H. T, 235. Zenodotus etiam 2X 174 ϑέλοντες.
Bekker Monatsb. 1859 p. 393 ϑέλω ob clausu-
lam adoniacam, sed in ed. 49. gum 29. anti-
quior videtur, Lobeck, path. el. 1, 47 2, 345 sed
vix explicari potest, Doed. Gl. 993 dubitans ἔϑω
sedeo (εὶ cf. o 321. Kuhn 2, 184 sva (f) dha
(τίϑημο) svadha consuetudo. Pott II? 401 skr.
dhar tenere, cf. Fulda, U. 937 L. Meyer, Gr. 1,
353 Curt. p. 678 Roediger, Kuhn 16, 308, sed
Sonne comparat har-yami ange nach. J. Bekker
hom. Gebrauch v. ὅτε τι, 0 τι, ἐϑέλω u. sites
Berlin) 1839. pr. ἐϑέλω. -s&c, -£, -ovod»). ci. -
et -e. (Lob., path. el. 2, 263 Buttm. Spr. 1, 351
Bekk. an. 516, 12 Arist. ap. Did. 7 397), v. l.
τῶμαι q 848, -509« (Lob. 1. 1. 267 Krüger, Di.
8 30, 2) et -zye, -zo:v) et -jj, du. τ-ητον, pl. -ητε,
-oci(v), opt. -0u4t, τοῖς, -0t, -οιμεν, τοιτε o 435
(nam A 398 -ovciv sec. Aristarch. cf. Ariston.
h. 1.) -o:ev (y 998) imptv. ἔϑελε (E 491), (et
ἔϑελ᾽). ptc. των, τ-ουσα. -οὐσης Q 289. -οὐσῃ.
τουτί. -ovocr (y 272). -οντες (v. 98), -ovtac.
ipf. ἤϑελον (, 334), ἤϑελείν) (et 19.27). du, ϑέλε-
τον (“1 782), ἠϑελέτην. pl. -ον sine augm. ἔϑελον,
ἔϑελερ), pl. ἔϑελον. ipf. iter. ἐϑέλεσχες 1 486,
ἐϑέλεσχε (1353 et v. l. X 396), pl. ἐϑέλεσκχον
N 106. fut. ἐϑελήσω (9 233), -εἰς (σ 362), -et.
du. -ἤσετον (9. 316). aor. ἐϑέλησα (v 341), -ησεν
(Σ 896). v. l M. h. Cer. 828 ἐϑέλοιτο, Herm.
«tv ἕλοιτο. ϑέλεις h. Cer. 160 Merc. 974. τοὶ
Ap. 46. -o:£v ὁ 317 (v. l. £9.). ϑέλησϑα h. Cer.
462 loco corrupto) volo, apud animum statuo,
Meri stat mihi sententia (c£ Buttm. Lex.
26, qui distinxit inter £9. et βούλομαι), opto,
ides. c. neg. οὐκ ἐϑέλω, nolo, nego, mihi
— ἐϑέλω
certum est non facere, weigere mich. abso-
lut., acc. pronominum, inf, acc. c. in£Í, sem
ὄφρα (A 133). Fulda, 1.1. 238 Pottii origina
nem probat quod saepe ϑυμῷ et ϑυμός add
tur: halte fest im Geiste, will. La) P 489 Ψ &
ϑυμῷ σῷ ἐϑέλοις (v. 1. τεις), cf. w 258. ἐ 4
ᾧ 9.39£ag. 4 65 περὶ δ᾽ ἤϑελε ϑυμῷ | ἐκ:
φυγέειν, οἵ. 2. 9236 (λύσασϑαι. II 255 ἔτι d
ἤϑελε ϑυμῷ | εἰσιδέειν. Φ 117 τὸ δὲ τέτ'
τον ἤϑελε ϑυμῷ | ἄξαι. b) P 702 οὐδ᾽
col ηϑελε ϑυμὸς | ἀμυνέμεν. v 40 ἅ μοι
ἤϑελε ϑυμός |. x 498 οὐδέ τι MER
ἔτι Conv z. ὁρᾶν qui locus assumptus
detur Duentzero (N- J£ Ph. 87 p..738) à
οὐδέ νύ μοὶ κῆρ | (v. 1. οὐ. μοι ἠτορὶ 59.
ἔτι C. x. 0., Fulda mutatum censet priscum
rem loquendi, quamquam similiter dictum e
4 193 ἐμὸν χῆρ | 59:4" ἀχουέμεναι. 1177
y 942 895 ἡ 184 298 c 497 q 973 ὅσον ἤϑελε
ϑυμός. |. non in exitu versus A 566 μοι ἤϑελε
ϑυμὸς à» στήϑεσσι - ἰδέειν, sch. HT. λ 568
νοϑεύεται 568—627, cf. Teuffel, hom. Vorste
Stuttg. 1848 p. 30 s. N. J. £. Ph. 57 p. 223. vl
tuperaverunt hanc necyiae partem etiam Gep.
pert 1, 45 Nitzsch, Sagenp. 130 Kirchhoff, Com
pos. d. Od. IV p. ὯΙ alii. Ceterum in his ti
saepe ipf. ἤϑελε legi annotavit Fulda. c) Auge
tur vis verbi aliis modis: 41 1782 μάλ᾽ ἠϑέλετον
K 229 “μάλα, o ἤϑελε. 4 818 μάλα ἐϑέλοι
καὶ αὐτὸς ὡς ἔμεν, Σ 494 πολλὰ μάλ᾽ 0
ἐϑέλουσα. h. Ven. 295 μάλ᾽ οὐκ ἔϑελεν. £8
c 113 ὅττι μάλιστ᾽ ἐϑέλεις. B 851 ἐχπάγ., ως
ἐϑέλει νέεσθαι. h. Merc. 561 προφρονέως £i
λουσιν (FL. -ωσινὴ ἀγορεύειν. 11 1) absol.
556 y 231 ἡ 315 z 198 wv 186 ἐθέλων volem
animo, sponte, gern, de diis etiam: pr ᾿
972 ἐθέλων ὑϑέλουσαν ἀνήγαγεν. 29]
ἐθέλουσα (propitia, vel ut) paraphr. μετὰ πρ
ϑυμίας, c£. o 449. v 98 ἐϑέλοντες propitii
B 132 ἐϑέλοντα quamyis velim, cf. o 74 si cu
piat o 280 οὐ uiv δή σ᾽ ἐθέλοντα ἀπῶσι
cupidum. ε 155 ἐαύεσχεν παρ᾽ οὐχ ἐϑέλω
ἐϑελούσῃ. 4 300 V 88 (x«l) οὐχ ἐθέλων i
vitus. JV 572 Ψ' 36 £99 x 973 χ 81 ὦ 307 oU
ἐϑέλοντα, Υ 87 χαὲ οὐχ ἐς B 110 τ1ὅθ o αὶ
zal ovx ἐϑέλουσ᾽ ὑπ᾽ ἀνάγχης, cf. h. Cer. 194
Z 165 B 50 οὐκ ἐϑελούσῃ. T 977 h. Ap. 4
οὐχ ἐθέλοντας. 42 989 ἐμεῖο μὲν οὐχ ἐϑελοῖ
σης. φ 845 o x^ ἐϑέλω sc. δόμεναι. h. Cer, 18
ὡς ἐθέλουσι τοχῆες optant. X 337 ἐϑέλεις:
τοι φίλον ἔπλετο ϑυμῷ. T 142 x 82 ρ 5
εἰ δ᾽ ἐθέλεις, y 824 εἶ δ᾽ ἐ. πεζός sc. tva
4 37 y 145 uz 67 ὦ 481 ὕπως ἐϑέλεις. v .18
ὄφρ᾽ ἔϑελ᾽ αὐτός dum lubebat, cf. 4 346 0g
2924 ητον. h. Merc. 417 ὡς ἐϑελ᾽. Q 349 €
e 4 ὧν ἐϑέλει, zx 208 τοῖον ὅπως ἐ. v 942.
x ἐϑέλῃ. Ξ Ξ 120 ὡς “Ζεὺς ἤϑελε, p 494 τϑ
ἢϑ. γάρ που. K 998 ,ἠϑελέτην parati erant, e£
K 229 930 s 169 a? χε ϑεοί γ᾽ ἐθέλωσιν. s
constituant, cf 1 255. 4 353 I 359 ἢν £964
σϑα χαὶ εἰ zév τοι τὰ μεμήλῃ si lubeat, €
0 471 Ν 260 δ 391 v 233 h. Merc. 181. T LÁ
δῶρα μὲν, αἴ Ea ἐθέλῃσθα, is 9 d. cot í
ἐχέμεν, Nic. ὑποστιχτέον εἰς τὸ ἐϑ. τοῦ πᾶ’
ρασχ. ἀντὶ τοῦ παράσχες χειμένου, cf L
Roche. sed 1 429 692 ἢν ἐθέλῃσιν si veli
Θ 142 ε 520 de diis, Σ᾽ 306 tL «. ἐ. si conetu
Y 948 « 349 & 189' ὕππως (κεν) ἐθέλῃσιν
arbitrium Iovis. o 11 19 559 óc zx £9. Q2 35
σ 270 ᾧ z ἐϑέλῃσϑα, cf. 8.128 φ 280. B5
“χ᾽ ἐϑέλοι zal οἵ χεχαρισμένος ἐλϑοι. Σ 4i
ὅππως τ᾽ εϑέλοι καὶ ἔργον ἄνοιτο, y 228 οὐδ᾽
εἰ ϑεοὶ ὡς ἐθέλοιεν statuant.
Cer. 160 εἰ δὲ ϑέλεις. [O 501] οὐδ᾽ ἔθελον
(frui saeris?), melius ; 305 ἐγὼ οὐχ ἢ, sequi.
Z 523 ἑχὼν μεϑίης τε z. οὐκ ἐθέλεις, Acc. pro-
| nominum saepe pendet ab inf. omisso (Buttm.
Lex. 1, 98 semper pendere putat. 189 ὃν
ηἡϑελον αὐτοί optabant, sc. ἐχϑορεῖν, χ 29 ὅν
X' ἐθέλῃσι vult. 1140 ἥν χ᾽ ἐθέλῃσιν ἀγέ-
| σήω, cf. I 988 397 Φ 484 σ 47. 2 630 ὅδον
| οὖς ἔϑελόν περ. 9) sed videtur etiam referri
ad 9. ν 40 I 177 etc. v. s. Ib ξ 54 σ 118 v.
5. Ic. Αἴ 235 αἱρήσεαι ὧν z^ ἐθέλῃσθα ut lu-
bet. 4 551 φράζεαι Goo" ἐθέλῃσϑα, sch. LV,
ὃ μὲν Aolar«oyoc (et Herod. cf. sch. BL) off
toc, ὃ δὲ Σιδώνιος ὅττι, hic igitur ὁ. ϑέλῃ-
σϑα. o 317 δρώοιμι ὅττι ϑέλοιεν, A 9. m. C
GKMN et Bekk. ὅττ᾽ ἐθέλοιεν, Friedl. N. J.
f. Ph. 79 p. 825 ἅσσ᾽ &, cf. La Roche H. T.
1 1 ἐϑέλωσ᾽ ἰαυέμεν. ὃ 558 ἐθέλω ἀκοῦσαι
üomen tertii viri, μι 193 ἐμὸν χῆρ ἤἢϑελ᾽ ἀκουέ-
£»«t, Z 281 ἐθέλῃ ἀκουέμεν, μι 49 ἀχουέμεν
P ,ἐϑέλῃσθϑα.
Se Bar ὙΠ 9
j [O 40] X 184 h. Merc. 466
ϑέλω δέ τοι ἤπιος εἶναι, cf, x 99 ἐξερέεσϑαι.
6. αἰεὶ ἐθέλουσιν ἔρχεσϑαι. Ὁ 132 ἐθέλεις
ἅν: οἵ. B 364 ε 205, 9 937 (φαινέμεν) « 494
θεϑιζέμεν). 41 987 ἐϑέλει ἔμμεναι, cf. A 988
κρατέειν) I' 404 (ἀἄγεσϑαι) I 674 (ἀλεξέμε-
[αὐ τ 981 πέμπειν ἤϑελον, cf. II 446. P 98
ϑέλῃ μάχεσθαι. ἢ, Merc. 318 ἤϑελεν ἐξαπα-
Juv. O 210 νειχείειν ἐθέλῃσι, cf. Σ 278 (μά-
εσθαι), σ 977 μνηστείειν ἐϑέλωσι, cf. σ 818
luvew). Ξ 110 ἐθέλητε | πείϑεσϑαι. h. Merc.
17 ἐθέλῃσι ἐξερξείνειν. y 918 998 ἐθέλοι φι-
ξεῖν. P 563 ἐθέλοιμι παρεστάμεναι z. ἀμύ-
ἐν, h. ΑΡ. 51 ἐθέλοις ἔμμεναι. B 391 ἐθέ-
pvc μιμνάζειν, cf. O 10 (ἀρηγέμεν) O 799
ἰἄχεσϑαι) € 918 (vei), 4 917 ἔθελεν προ-
Ἔσϑαι. Η 169 ἔϑελον πολεμιξέμεν. inf. praes.
epe cum negatione, nam qui non vult efficit
Status maneat. 7 356 oix ἐθέλω πολεμιζέ-
-K 311 398 οὐδ᾽ ἐθέλουσιν ᾿φυλασσέμεναι,
Ξ ὍΙ (μάχεσϑαι). N 109 ἀμυνέμεν οὐκ ἐ. 1
90 (μνᾶσϑαι οὐδὲ νέεσθαρλ o 321 (ἐργέ-
σϑαι). I 436 οὐδέ τι ἀμύνειν ἐθέλεις, cf. O
12.11 540. (191 μεϑιεῖ τε z. ovx ἐθέλει πο.
σϑαι. € 262 οὐκ ἐθελήσει] μίμνειν, cf. o
0.0362 ἔργον ἐποίχεσϑαι) 9.298 ἐριζέμεν οὐχ
» 941 οὐχ 2. μάχεσϑαι. DP 455 οὔτ᾽ ἡϑελέτην
Jut. 858 οὐκ ἐθέλεσκε μάχην ὀρνύμεν. h.
lr. 198 oz ἤϑελεν ἑδριάασϑαι. Ν 106 μίμνειν
X ἐϑέλεσχον. I'989 τίνειν οὐκ ἐθέλωσιν.
288 οὐδ᾽ ἐϑέλητον ) ἐχφερέμεν. x 400 οὐ;
Out χαταχτείνειν, οἵ, Z 141] (μάχεσθαι)
M4 (λείπεσϑαι).. 4 294 οὐδ᾽ οὐχ ἐϑέλοντα
χεσϑαι, cf. Φ 48. o 72 (νέεσϑαι). 580 οὐχ
Ἐλεν νφεῦγειν. Φ 860 οὐδ᾽ ?9ritv προ-
ιν, ἀλλ᾽ ἔσχετο, non recte Ariston. ἡ ὃ. ὅ.
2] τοῦ οὐκ ἠδύνατο" καὶ 7.191, cf. Ap. 86,
|Hes. Suid. 1 2, 111 Buttm. Lex. 1, 98 Damm
h. Merc. 274 B
ἐϑέλω 840
qui 1 353 IN 106 (ubi cf. La. Roche) comparat, sch.
. 0 321 τὸ γὰρ ἐθέλειν χαὶ ἐπὶ τοῦ diva.
σϑαι χαὶ ἐπὶ τοῦ βούλεσθαι, melius Doed. GI.
993 ,zerstórt die naivste Personification.* Iptv.
c. neg. E 441 μηδὲ ϑεοῖσιν | io ἔϑελ᾽ φρο-
νέειν noli. ΗΓ 111 μηδ᾽ ἔϑελ᾽ - μάχεσϑαι, cf.
B 237 (ἐριζέμενα). A 977 μήτε σὺ Πηλεΐδῃ
ἔϑελ᾽ ἐριζέμεναι, Ariston. d. ἐγχεχλιμένως ἀνα-
γνωστέον, ἵνα διαλύηται εἰς τὸ ἔϑελε, cf. Herod.
(ἀρᾶσις τοῦ ἔϑελε τρισυλλάβου γενομένου, ut
caesura sit post ἔϑελ᾽, ; vero et s unum effi-
ciant) et sch. BL., quamquam ἐν tu λέξει κατὰ
συνέχειαν δύο ὀξείας οἱ παλαιοὶ ὀὺκ ἐτίϑουν.
Lehrs, qu. ep. 105 n. plerumque quidem: sed
non veritus est praeferre Aristarchus Πηλεί-
δήϑελ᾽. “ (an Πηλειδήϑελ᾽ 9). Dindorf Bothe La
Roche: Πηλείδη 9£A' cf. H. T. 935 et sic Fried-
laender, N. J. f. Ph 79, 825, sed aliter ib. 808.
b) inf. aor. non legitur post iptv: 4 116
H 804 ἐθέλω δόμεναι, cf. 4 380 H 391 N 743
£ 143 457 φ 348. π 498 ἔϑελον φϑῖσαι κ. ἐπο-
ραῖσαι, οἵ. h. Ap. 414 (νῆα σχεῖν). Ζ 336 ἔϑε-
λον ἄχεϊ προτραπέσϑαι, cf. 4 204 (ἑλέειν) ν᾿ 75
. (ein£uev). ει 884 ἤϑελον ἐλέσϑαι, cf. ὦ 279. Z 165
ἔϑελεν μιγήμεναι cupiebat, cf O 615 i ῥῆξαι.
T 187 ἐϑέλω ὀμόσαι paratus sum, cf. I 190
T 188 (ἀρέσαι) α 405 (Zoso9«u) y 943 (μεταλ-
λῆσαι καὶ ἔρεσϑαι) δ᾽ 619 o 119 (ὁπάσσαι) v 149
(δαῖσαι) τ 90 (καταϑέσϑαι,.
ἐέλδομαι ἐλθέμεναι κ. ἐδέσϑαι. 9 913 &. ἔδμεν
s. πειρηϑήμεναι.
cf. Π 820 (πιέμεν).
Z 150 Y 213 Φ 487 (δαήμεναι) Ν 798 (περι-.
(neveu) II 449. Υ 180 (ἐξαναλῦσαι) Q 903 (ἐλ-
ϑέμεν) o 80 (τραφϑῆναι) 396 (etedoveo) τ 482
(ὀλέσαι). X 396 ἐθέλησεν | χρύψαι. βὶ 898 294-
λει ἐλϑεῖν. A 399 ξυνδῆσαι ἤϑελον X 116 .Y
306 ἐθέλῃ τελέσαι, cf. μι 849 (ὀλέσαι). K 931
ἤϑελε καταδῦναι.
ó 287 ἀμείψασθαι ἤϑελεν, cf. ε 962 (μητίσα-
c9«t) v 262 (στερέσαι). A 408 ἐθέλῃσιν ἀρῆ-
$c, cf. A 580 (στυφελίξαιρ) K 55 (ἐλϑεῖνγ II 58
(ἀμέρσαι). A 549 294200. νοῆσαι. y 99 ὃ 392
ἐθέλῃσθα | ἐνισπεῖν. H 375 ἐθέλωσιν | παύσα-
σϑαι, cf. H 394. λ 106 αἴ χ᾽ ἐθέλῃς; σὸν ϑυ-
μὸν ἐρυχαχέειν Willens bist, sed sch. V. ἐὰν
δύνῃ. 4 41 ἐξαλαπάξαι | ἐθέλω. Β 193 29£201-
uev ἀριϑμηϑήμεναι. σ᾽ 986 ἐϑέλῃσιν ἐνεῖχαι.
0 23 εϑέλοιμι ἐρύσσαι, cf. e 390 (ἀρέσϑαι). 9 86
ἐθέλοις ἀνάψαι. o 435 £9£Aoitt πιστωϑῆναι.
h. Ap. 46 ϑέλοι ϑέσϑαι. Rarius c. neg. 4 112
ovx ἔϑελον δέξασϑαι. H 949 ov σ᾽ ἐϑέλω Ba-
λέειν. I' 941 οὐκ ἐθέλουσι χαταδύμεναι, cf.
M 171 (χάσσασϑαι) P 66 (ἐλϑέμεναι!) ξ 195
(κυϑήσασϑαι.
[O 215] οὐδ᾽ ἐϑελήσει | ἐχπέρσαι.
ἐϑέλει σβέσσαι. v 277 οὐδ᾽ ἤϑελον ἐξαπατῆ-
e 919 ἐθέλω καὶ
B 284 ἐθέλουσιν ϑέμεναι,
4 96 ἐϑέλεις ϑεῖναι, cf,
ep. 4, 9 ἠϑελέτην χλῇσαι.
M 110 οὐχ - ἔϑελ᾽ - λιπεῖν.
I 678 οὐκ
H »
σαι y 12] οὔ τις ὁμοιωϑήμεναι ἤϑελε, non
recte Ariston. ἀντὲ τοῦ ἠδύνατο" χαὶ d 366.
Carnuth etiam 9. 293 4 105 o 391 comparat.
h. Cer. 45 οὗτις μυϑήσασϑαι) ἤϑελεν. κα 342
οὐδ᾽ ἐθέλοιμι ἐπιβήμεναι, cf. Y 185 (ξυνελάο-
cc). c) uterque inf & 95 οὐχέτ᾽ ἀπαγγεῖλαι
ἤϑελεν οὔτε νέεσϑαι.
σασϑαι xal ἐρυχέμεν. I 486 οὐκ ἐθέλεσκεν
οὔτ᾽ ἐέναι οὔτ᾽ t
£2 660 μ᾽ ἐϑέλεις τελέσαι.
νατον γενέσϑαι. [N 349] οὐδ᾽ - ἤϑελε͵ λαὸν
ὀλέσϑαι. O 210 οὐκ ἐθέλοιμι μάχεσθαι ἡμέας.
M 69 ἐϑέλοιμι τοῦτο γενέσθαι. π 318 οὐχ.
ἐϑέλοιμι} ἡμέας πειράζειν. Γ' 67 μ᾽ ἐϑέλεις
6 205 ἐθέλοιμεν ἀπώ-
- πασασϑαι. 4) Atc. c. inf.
T 974 ἤϑελ᾽ - θά.
πὶ
346
πολεμιζεμεν. ἡ δὲ Jung Eod e. 5) 4 133. ἢ εϑέ-
λεις ὄφρ᾽ αὐτὸς εχῃς γέρας, αὐτὰρ ἔμ᾽ αὕτως
σθαι δευ ὄμενον yisne ut ipse habeas, me vero
carere, cf. s. αὐτάρ init. duas enim structu-
ras miscuit Hom. , ógoc.ad 29. refertur ut Nonn.
49, 159, cf. Maced. ep. 18, 3 (Jacobs, Anth. IV
85) 4 465 Z 361 E 690 [43 I[652 0 81 9 345,
recte Naegelsb. h. Ls alii (Doederl. Classen,
Beob. 1, cf. Piderit, N. J. f£. Ph. 70, 69. Am.
h. 1. sed cf, Centralbl. 1869 p. 1243): ut s. dum
habeas, quamquam talia non interponuntur. Inf.
praemittitur verbo 2942c in sententia primaria
4 268 N 106 9 223 ε 95 zx 100 atque y 191
9 287 h. Cer. 45 ubi etiam versu separatur,
paulo saepius in secundaria 4 399 Π 989 Y 109
O 210 & 49 v 262 o 277 τ 981 417 atque 441
1 436 ubi versu separatur. V. 1. 41 319 ἐϑέλει
pro βόλεται, cf. Buttm. Lex. 1, 31.
ἔϑνος Ure zÉ vituperatur a Leskieno, cf.
Hoffm. qu. ἢ. ὃ 139. Doed. Gl. 988 ad ἔϑω sue-
sco, quod vituperat Benf. 1, 88 ad vah (vahu
multus) vadh referens. similiter L. Meyer, vergl.
Gr. 1, 77 vardh crescere. nom. et acc. sing. et pl)
multitedo, grex, examen, g globus, nunquam: po-
pulus. Suid. I2, 115 τὸ ᾿πλῆϑος. Sylaba £9.
semper in arsi (O 691 primi pedis, ξ 73 quarti).
a) B S87 ἔϑνεα μελισσάων, [B 469] μυιάων &
πολλά. ξ 78 &. “οίρων. B 459 ὀρνίϑων E. πολλὰ,
χηνῶν ἢ γεράνων ἢ κύκνων, unde assumptum
et immutatum O 691 ὀρν. αἰετὸς ἔϑνος ἐφορ-
μᾶται. d) x 526 χλυτὰ ἔ. νεχρῶν, οἵ, À 34,
4 632 ἔϑνε᾽ - μυρία νεχρῶν. Ὁ) Γ΄ 89 4 585
N 165 533 566 596 648 2 408 II 817 ἑτάρων
εἰς ἔϑνος, Bekk. ἐς ob sequens digamma. H 115
P 581 μετὰ ἔ. ἑταίρων, cf. 4 595. Ὁ 591 P 114
(ἥχετο), P 680 (κατά), .1 794 ἐπέρρεε ἔϑνεα πε-
ζῶν, Bekk. c. codd., ἃ]. -osov. NN 495 λαῶν
P9voc. B 91 464 τῶν E “πολλά Graecorum.
M 330 “υχίων μέγα 5 P 552 ᾿Αχαιῶν ἔϑνος.
ἔϑω (Benf. 1, 373 skr. svadhà Gewohnheit,
1. e. sva-dhà Selbstsetzung Kuhn 2, 134 s. eizenes
Thun Curt. Et. 305. lat. sue-sco, cf. L. Meyer
vgl. Gr. 1, 77 80 395, 443, ahd. sit-u, goth. sid-us,
Minus bene Doed. Gl. 988. ἕζειν setzen, Wentzel,
verba in -9« Breslau 1837 p. 15 ε- ἦναι. Fuit
z£8« (Bekk) et inde ratio augmenti cf. Ebert,
Kuhn 4, 165 cf. Buttm. Lex. 1, 294. praes. pte.
suetus, et pf. consuevi Absolute: I 540 ἔρ-
ρεζε ἔϑων more suo. cf. Classen a9. Hes.
εἰθισμένος τῷ ἔϑει ἀγόμενος, ἢ ἐξ ἔϑους πα-
ραγχινόμενος, cf. Suid. I 2, 116, E. M. 318, 46,
sch. ABL. Wentzel 1. 1. Ariston. 6. οἱ yÀoGao-
γράφοι τὸ ἔϑων ἀποδιδόασι βλάπτων. ἔστι
δὲ ἐξ ἔϑους ἐπιφοιτῶν (Ap. 63, 17. 1I 260
ἐριδμαίνωσι ἔϑοντες, Ap. 63, 17 εἰϑισμένως
ἐπιφοιτῶντες cf. sch. BL. EM. 319, 10, Hes.
ἐβϑιζόμενοι. Cum inf praes. E 766 μάλιστ᾽
εἴωϑε πελάζειν, cf. o 394 (ἐρεϑιζέμεν «izi).
6 408 [422] (uoi) ἔωϑεν ἐνικλᾶν, E. M. 806,
50 ἐξ ἔϑους ἔχει... ot Αἰολεῖς τὸ εἴωθα, ἔωϑα
λέγουσιν. A 508 [0 265] εἰωϑὼς λούεσθαι,
Ariston. Ὁ 265 ἀϑ. στίχοι ó κα. ἀστερίσχοι
παράκεινται οτι οἰχειότερον Ζ 508. E 308 eio-
ϑότες ἔδμεναι. absol E 231 ἡνιόχῳ εἰωϑότι
qui regere solet (Doed. Gl. 988 contra Damm.)
Did. οὕτως εἰωθϑότε z. Ἀρίσταρχος z. σχεδὸν
ἅπαντες, sed Vind. V -ὅτε i. e. equi sueti. (5909 s
ij9stoc ἀηϑέσσω).
£L (osc. svai, umbr. sve, lat. si, de radice sva-,
cf. L. Meyer, Kuhn 6, 209 vgl. Gr. 1, 54 150
199. Cnrt; Et. 601; aliter Benf, 1l, 401 "cf. Pott,
ἔϑνος — εἰ
E. F.1, 138. Hartung, Part. 2, 198, Bekk. £i pro
[74 q. y. E. M. 307, 24 συναπτικὸς eh
I si, c. indic. praes. pf. üpf. aor.) Lex. Seg. 14
3 ἀναλογώτερον τὸ μετὰ δριστικῆς. ind. prae
et pf. c£ Naegelsb. exc. VII a) 4 116 Ee
εἰ τό n ἄμεινον SC. ἐστίν, cf. E 195 Q 994
Α 364 εἰ otro ἐστίν, ἐμοὶ μέλλει φίλον εἶναι,
cf E 184 .1 366 Y 453 Ξ 196 196 Σ᾽ 497 497
ε 90 90, 192 9 274 y 324 ὃ 831 5G 150 198)
δὰ 44 v 507 7 321 h. Ven. 145. Α 173 φεῦγε
εἴ τοι ϑυμὸς ἐπέσσυται. cf. 4 398 1.42 M 561
Y 372 4362 9 142. Z 142 εἰ δέ τις ἐσσι βροτῶ
ἄσσον i94, cf. H 904 1247371 B357 I'67 Καὶ θὲ
176 239 .1 794 II 36 450 494 T 142 305 *
976 8 188 141 s 139 . 529 ᾧ 386 473
z 82 256 300 387 o 277 c 61 h. Cer. 160. :
δός, εἴ ποϑί ἐστι. -ó 198 εἴ τί zov ἔστι πίϑοι
μοι. 4 178 εἰ καρτερός ἔσσι, ϑεὸς ἔδωχε
y 93 à 323 ἐνισπεῖν, εἴ που ὄπωπας, cf. h. Mer
199 Cer. 71. x 320 ὕστερα πένεσθαι, εἰ ἔτει
γέ τι οἶσϑα. γ 139 πατὴρ τεός, εἰ ἐτεόν
χείνου ἔχγονός ἐσσι. o 408 Συρίη “ιχλήσκ «
εἴ που ἀκούεις. cf. h. Ven. 111. 4 280 εἰ χα
τερός ἐσσι, ἀλλ᾽ ὅδε φέρτερός ἐστιν (Bek
exp.. τ 85 εἰ ἀπόλωλε χαὶ οὐχέτι νόστιμδ
ἐστιν, ἀλλ᾽ ἤδη παῖς τοῖος. I' 402 ἄξεις ε
φίλος sc. ἐστίν, cf. Ψ 832. TT 564 εἰ δέ
ἑπίορκον, ἐμοὶ δοῖεν, cf. (532. P 488 χεν Ἐξ
ποίμην εἰ ἐθέλεις, cf. T 327 v 315. 0 E )
που ἐρινύες εἰσίν, κιχείη. Ζ 128 εἰ εἰλήλι
ϑας, οὐχ ἄν μαχοΐμην. X 52 εἰ “τεθνᾶσιν t
γος ἐμοί, cf. v 908. η 199 εἰ δέ τις εἰλήλ
9er, περιμηχανόωνται. Ν 956 εἰ λέλει
οἰσόμενος. εἰ μή nisi forte: E 177 εἰ μή
ϑεός ἐστι, cf. v 846. βτι ἐάσατε, εἰ μή πὸ
ἔρεξεν. c. 'fat. 1931 & μὴ δύσεαι. sine. verl
post negationem: ausser P477 τὶς ἄλλος ὁμοῖϊι
εἰ μὴ “Πάτροπλος: οἵ. Σ 193 Ψ 792 u 3i
9,383 h. Cer. 78. h. Cer. 24 αὐδὲ τις Tm
εἰ μὴ Ἑχάτη ἄιεν. H 98 λώβ ἢ ἔσσεται, εἶ
τις εἶσιν, οἵ. H 117 Θ 466 X 49. N 316.
ἐλόωσι xal εἰ μάλα καρτερός ἐστιν. cf.
i2 372 X 389, ἡ 320 x 66, 443 h. Merc. 2
359 M 933 εἰ ἀγορεύεις ϑεοὶ φρένας
ah O 415 ἠπείλησε, εἰ τελέει. abest ap
sis: Z 150 Y 213 Φ 487 εἰ δ᾽ ἐϑέλεις δαή
ναι, cf. o 80. Ξ 551 εἰ λιλαίεαι, πῶς X
cf. ἃ 380. Ψ 545 εἰ δέ μιν οἰχτείρεις χα
φίλος ἔπλετο ἔστι. x«l si etiamsi: O 51
μάλα βούλεται ἄλλῃ, οἴ. Y 371 N 316. |
sj ne tum quidem si: s 80 οὐδ᾽ εἴ τις »
cf. E 645. Admodum varia in his sunt ge
apodoseos quae saepe non ità arcte coh
cum sententia secundaria. Est εὐ interdu
re certa vertique quodam modo potest: cum f
H98 117 K 176 II 494 Φ 812 y 316 d
ν 938 c 80 χ 45, saepius non tam est dul
tis num SEN sit, sed eius qui concedit st
in tempus aut negat se jam curare mui
Saepe quando satis constat additur δή. &
si quidem, cum appareat s. si apparet it
cf. Naegelsb. ad 4 61 ὀέω ἀπονοστήσειν.
πόλεμος δαμᾷ x. λοιμός, paraphr. ἐπεί
Roche δαμᾷ fut. esse statuit, est certe
praesenti: cf. A 574 1 434 K 232433 4 13
(Aristophanes vel Aristarchus τούς ἜΝ
sch. AV atque ita Bekk.) Ν 111 X 391
Q 140 406 660 « 82 y 376 ὃ 739 ε 410:
v 938 o 398 o 484 c 80 q 258 w 107 286 €
pftü in his non alia est vis atque p :
est enim de re praeterita quae manet.
€
|
|
Í
|
3
!
et 341
οὐ μενέουσ᾽, εἰ δή σφιν ἐφῆπται, ch Π 66 δὲ κ. α. φευγόντων, στίζειν δὲ ἐπὶ τὸ γαῖαν,
| 2120 8 171 χ 46. b) Aor. et ipft. de iis quae ἵνα λέγηται μὲν ἀποφατιχῶς.... ἄγε δὴ καὶ
semel faeta effecerunt ut quid sit: Φ 916 εἴ τοὶ οὗτοι φευγέτωσαν εἰς τὰς πατρίδας. 1969 εἰ
Τρῶας ἔδωχε ὀλέσσαι, πεδίον κάτα μέρμερα δέ, σὺ μέν μευ ἄχουσον, i.e. si vis, non recte
| ῥέξε, cf. I 800 Α΄ 985 v 98 b. Cer. 398. M 217 Nic. ἄγε δὴ σὺ μ. μ. G, 2) Ind. aor. (et ipf).
ἐχτελέεσϑαι ὀΐομαι, εἰ ἐτεόν ye ὄρνις ἦλθε, cf. Aliter εἰ quod est dubitantis, de praeteritis quae
E 104 M 348 5 282 o 106 ὦ 352. N 153 χάσσον- constat fuisse esse non potest nisi quando duo
ται εἰ ἐτεόν ue oot, cf. Σ 305. C 179 δός, ita cohaerent ut alterum sine altero non futu-
| sl τὶ που ἔχες. O 724 εἰ δή Qe τότε βλάπτεν, rum fuisse dicatur. additur sic apodosi ple-
νῦν ἐποτρύνει, cf 4321. 4 394 λίσαι, εἰ ποτε rumque xs, rarius ἄν atque aor. pro plqpf.
| δή τι ὠνησας, cf. A 40 503 χ 359, h. Cer. 64. esse videtur. a) B 156 ἔνϑα xev ἐτύχϑη, εἰ
|4 39 εἴ mort ἔρεψα, χρήηνον si quando, cf, μὴ Zerzev fuisset nisi dixisset, c£. D 874 2) 680
E116 0 372 X83 y 98 à 328 763 o 240. Q 705 Z 75 H 106 Θ 91 132 918 4 319 751 N 725
-
᾿ὄψεσϑε ἰόντες εἴ ποτε χαίρετε videte (sch. V.) - 259 O0 123 II 700 P 531 614 X 454 Y 591
|si s. quoniam quondam gaudebatis. 4 290 εἰ δέ (ἀπηύρα) d 219 545 Ψ 155 883 541 Q 715
μὲν ἔϑεσαν, τούνεχά oi προϑέουσιν, Ω 496 (μετηύδα) 364 503 ε 427 437 q 927 w 942
(οὐ zov) ἐμὸς πάις εἴ ποτ᾿ ἔην ys | λήϑετο, ὦ 42 599 h. Cer. 243 818. Θ 366 εἰ τάδε ἤδεω,
lon recte sch. B. x«9" ὃν ἔζησε, χρόνον (pa- οὐκ ἂν ὑπεξέφυγε. w 990 οὐδέ χεν ἐμίγη, εἰ
aphr), sed est lugentis qui dubitare se simu- ἤδη. M 292 οὐδ᾽ dv ἐρρήξαντο, εἰ μὴ ὥρσεν.
num habuerit filium quo ium privatus est, Ὁ 460 zzv ἔπαυσε εἰ ἐξείλετο, cf. II 618 y 956
ὦ 289. tantus enim luctus est ut videatur (497 2 317 w 21. II 686 εἰ φύλαξεν, ἡ τ᾿ ἂν
sempiternus fuisse. I' 180 δαὴρ ἐμὸς (ἔσχε), ὑπέχφυγε, ck e 40. X 398 rür ἂν πάϑον, εἰ
ὁ ποτ᾽ ἔην γε, Herm. ad Viger. 940 ,si recte μὴ ὑπεδέξατο. ὃ 782 εἰ πιϑύμην τῶ zt μάλ᾽
Ξ
mile ut fuisse unquam vix credas. non recte que xe repetitur. aliter: *P 526 εἰ δέ χε γέ-
Jeyne (LV 485) ,£/ ποτε dictum esse pro ὁπότε, νετὸ τῷ xcv παρέλασσεν. b) E 897 εἰ γένευ
γτε, ἐπειδή“. aut Eust. 401, 18 οὐ νῦν ἐστίν, καί κεν ἦσϑα. ὃ 67 τῶ χε ὥνησεν εἰ ἐγήρα
ἰλλά ποτε ἦν, (ridicule sch. BL.) cf. Naegelsb. cf. ὦ 984. sed saepe in his ipf pro aor. est
-l et de partie. γέ Nürnberg 1850, Thiersch, Η 274 xaí vé κε οὐτάζοντο εἰ μὴ ἤλϑον. X 203
r$ 328, 3, Uebelen, allg. Schulztg. 1888 Il πῶς zzv ὑπεξέφυγεν εἰ μὴ ἢντετο. 4 505 οὐδ᾽
» 851. Rost ap. Damm. s. εὐ Sarpe, de form, ἂν χάζοντο, εἰ μὴ παῦσαν. "P 491 καί νύ χε
lomer. Rostock 1898, τ 315 σημάντορες, οἷος γένετο, εἰ μὴ ἀνίστατο x. χατέρυχεν, cf, Ψ
ἡδυσσεὺς ἔσχε μετ᾽ ἀνδράσιν εἰ ποτ᾽ ἔην γε]. 784 (καί vv χε πάλαιον). ὦ 51 καί x ἔβαν
)mittitur ys in introitu versus: o 968 πατὴρ εἰ μὴ χατέρυχε. πὶ 991 καί νύ κ᾽ ἔδυ εἰ μὴ
Ie μοί ἐστιν Ὀδυσσεύς |, εἰ ποτ᾽ ἔην. A 762 προσεφώνεεν. sine partic, κε s. ἄν: v 385 ἦ φϑί-
€ ἔον εἰ ποτ᾽ ἔον (codd. multi ἔην) yt si re σεσϑαι ἔμελλον εἰ μὴ ἔειπες. v 889 χέρδιον
era talis fui, sch. V. εἴ ποτε ἤμην. νῦν γὰρ ἦεν εἰ νόστησε. δ 993 οὐ τάδ᾽ ἤρκεσε οὐδ᾽ εἰ
ὑχέτ᾽ εἰμί, melius: nunc enim vix bene me- ἦεν. δ᾽ 172 ἔφην φιλησέμεν εἰ ἔδωκε. c) habet
ini, num fuerim, c) 4 302 524 Z 376 Θ 18 apodosis optativum, cf. Thiersch Gr. 8 333, 4,
l6r 1I 667 T 108 T 579 « 971 5 832 ε 37 Krüger Di. ὃ 54, 3, 11. B 80 & ἄλλος ἔνισπεν,
112 y 217 ψ 35 ὦ 336 εἰ δ᾽ ἄγε si vero ψεῦδός κεν φαῖμεν x. νοσφιζοίμεϑα, ubi mi-
sage, cf. P 685 Ψ 581 9 178 z 391 ün se- scentur duae structurae: si narrasset, haud scio
ndo pede), .Y 381 | εἰ δ᾽ ἄγετ᾽, cf s. ἄγε an dicamus (Krüger, Di. $ 54, 19, 4 Naegelsb.
- Eust. 107, 17 τινὲς uiv σχῆμα νοοῦσιν 2A- Am. cf La Roche h. L), satis singulariter pa-
ἐίψεως, οἷον εἰ δὲ βούλει «yr πειρήϑητι" raphr. ψεῦδος ἂν ἐλογισάμεθα z. νοσφιζοί-
Ἔροι δὲ χαὶ τοῦτο σχῆμα ἐκ παραλλήλου μεϑα. 2290 εἰ ἄλλος ἐχέλευεν, ψεῦδός χεν
ασί, δύο ἐνταῦϑα ἰσοδυνάμων χειμένων λέ- φαῖμεν si iuberet. α 237 οὐ χε ἀχαχοίμην εἰ
ὧν, τοῦ τε εἰ παρακελευσματικοῦ χαὶ τοῦ δάμη, Est opt. pro ind. P 71. ἔνϑα xs φέροι εἰ
γε ἀντὶ τοῦ sla ys... ἄγε δὴ φέρε ὡς τοῦ μὴ͵ ἀγάσσατο. Ariston. ἡ d. 0. τοὺς χρόνους
y λαμβανομένου... χαὶ ἀρέσκει οὕτω τῷ ἐνάλλαχε καὶ τὰ ῥήματα: ἔδει γὰρ φάναι, τόδε
«κάνορε (cf. Friedlaend. Nic. p. 30) χαὲ δοχεῖ δ᾽ ὧν ῥαδίως ἔφερεν (ἤνεγκεν E 319 χαί zzv
ETtOYOS οὕτως ἔχειν. ἐν γὰρ τοῖς ἑξῆς sv- ἀπόλοιτο, εἰ μὴ νόησε (Ariston.), cf. E 889. —
τϑήσονται τοιαῖτα σχήματα ἐν οἷς τὸ μὲν 8) ind. fut. de iis quae quis certo fore confidit.
πεῖν εἰ δὲ βούλει ἄγε, ποίησον τόδε, οὐχ |M 248] εἰ ἀφέξεαι ἠὲ ἀποτρέψεις, ὀλέσσεις,
ται εὐοδον᾽ τὸ δὲ εἰπεῖν tiu δὲ ἄγε ποίη- cf. X 968 Y 96 199 Q 206 ep. 15, 9 B 379
, mürv εὐοδωθήσεται, cf. 1410, 41. 1080, (ποτέ). E 350 εἰ πωλήσεαι, σ᾽ ὀίω διγήσειν,
. Indieavit talem locum Eust. 1519, 31 ad cf. h. Merc. 176. X 62 φραζώμεϑα, εἶ τι νόος
[832 ubi satis severe: φανερῶς ἐνταῦθα χεῖ- ῥέξει si quid proficiet (num?) B 387 οὐ παυ-
|t ἀντὶ τοῦ εἴα δὴ ἄγε κατὰ ϑέσιν παράλλη- σωλὴ μετέσσεται, εἰ μὴ νὺξ διαχρινέει. it 382
» ταυτοδύναμον. τὸ γὰρ͵ εἰπεῖν... εἰ δὲ εἰ οὐ τίσουσι, δύσομαι. ep. 16, 4 εἰ μέν τι
ὑλει ἄγε ἀδιανόητόν ἔστι cf ad Z 991 δώσεις" εἰ δὲ μή, οὐχ ἑστήξομεν. deest apo-
M, 58), quamquam ne sic quidem efficiet ut dosis [O 423] ἀλλὰ σύ γ᾽ αἰνοτάτη, εἰ ἐτεόν ys
.YOX statuatur ap. Hom., neque ipse sem- τολμήσεις, cf. 8 115. Ν 97 εἰ μεϑήσετε, νῦν
᾿ ἴάδηι sensit cf. 744, 38 (I 167) I 1316, 38 δὴ εἴδεται, cf. N 375 (εἰ δή). Ο 162 ei οὐ
1.581 v. l. αἴ cf. Damm 898. Similis et ellip- ἐπιπείσεται ἀλλ᾽ ἀλογήσει, φραζέσϑω, n 974
47 εἰ δὲ καὶ αὐτοί φευγόντων, sch. BL, εἰ ἀτιμήσουσι, τετλάτω, cf. P 154. Ο 178 &i
οτίζτεον εἰς τὸ αὐτοί, καὶ λείπει τὸ 9έ. οὐ ἐπιπείσεαι ἀλλ᾽ ἀλογήσεις, ἠπείλει ἐλεύ-
σε φυγεῖν͵ ἢ καινὸν τὸ ἐπέσσυται di. »., c£. σεσϑαι. O 186 ὑπέροπλον ἔειπεν. εἰ μὲ χαϑέ-
i. D. Eust. 734, 94 (σχῆμα ἐλλείψεως οὐ μό- ξει, οἵ, E. 717. ὦ 434 λώβη ἐστί, εἰ δὴ μὴ τι-
"γοργὸν ἀλλὰ καὶ σεμνον), non recte Nica- σόμεϑα, cf φ 170. d^ 468 ovx ἄν με μυϑή-
ἄμεινον δὲ ὑφ᾽ fv| μὲν ἀναγινώσκειν εἰ σαιο ἔμμεναι, εἰ δὴ πτολεμίξω (0l. volgo et
t
lici potest fuisse quod ita sui factum est dissi- ἤ xev ἔμεινε ἢ κέ us ἔλειπεν, ipf. pro aor. at-
948
Bekker -ζω), cf. A 294 «ὁ 57. Q 296 εἰ οὐ
δώσει, οὖκ ἂν κελοίμην. ΠῚ Coni. Lex. Seg.
144, 5 οὐ μέντοι τὸ μετὰ ὑποταχτικῆς, πλὴν
τῶν ποιητιχῶν, cf. Thiersch, ὃ 929, Proxime
ad tale fut. accedit coni. c. part. χέ (ἄν) quo
significatur nos exspectaturos num futura ex ex-
spectatione sint casura: B 258 £t κ᾿ ἔτι σε κι-
χήσομαι (i. e. τωμαὶ), μηχέτι καρὴ ἐπείη μηδ᾽ -
εἰὴν εἰ μὴ - δύσω, ubi Ulixes nescius num sit
inventurus significat id se brevi cogniturum (coni.
c. part. χε), scit vero iam quid sit facturus si
invenerit (fut. δύσω), non recte igitur Ariston.
0. περισσὸς ὃ κέ, melius Did. ὁ μὲν Aototao-
χος εἰ δέ τι, ὃ δὲ Ζηνόδοτος εἴ QEARBEUI. e eie
Πτολεμαῖος κιχείομαι, cf. E 351. ε 417 εἰ δέ
z^ ἔτι - παρανήξομαι δείδω ubi fut. potest sta-
tui pro coni. ut P 557 ἔσσεται, εἰ χε EÀxnoov-
σιν, Eust, 1118, 1 al. ξλχύσωσιν, Valck. τήσω-
σιν ef. Heyne VII 371, v. l. -ύσσουσι, cf. E 212.
Ariston. περισσὸς ὁ zé | utitur Hom. et fut. et
coni. 4 198 εἰ μὲν δώσουσι — ti δὲ χε μὴ
δώωσιν, ἐγὼ δὲ κεν ἕλωμαι, cf, Α 324, (Nae-
gelsb. h. 1. et exc. VII 3) si (ut certe confido
fore) dabunt (bene est), sin (ut brevi cognosce-
tur) non dent. Non possunt talia addi nisi
b) futuris aut iis quae futuri habent vim, coni,
vero aor. nobis pro fut. ex. esse videtur: B 364
εἰ δέ xtv ὡς ἔρξῃς καί τοι πείϑωνται, γνώ-
σεαι sj feceris atque obediant i. e. si Graecis
obedientibus feceris. 4 415 ἕψεται, εἴ κεν δῃώ-
σωσιν, cf. H 81 [O 535] 1 604 K 449 (sio 9e)
459 Δ 315 455 II 499 P 29 Y 181 β 220 5 140
π 408 τ 488 496 q 213 338 χ 345 h. Merc. 174
Ven. 986 et sine apodosi Y 111. Π' 388 εἰ ἂν
ἐθέλωσιν, μαχήσομαι. Καὶ 106 μιν οἴω | μοχϑη-
σειν, εἴ κεν μεταστρέψῃ, οἵ. M 11. & 368 ἔσ-
σεται, εἴ χεν ὀτρυνώμεϑα si adhortemur, cf.
Y 138 t 397 q 364 d 558 Α΄ 99. c) imperat.
Γ 981 εἰ μέν κεν καταπέφνῃ, ἐχέτω" (284) εἰ
δέ xe - χτείνῃ, Τρῶας ἀποτινέμεν, cf. E 131 820
H ΤΊ 1185 917 Π 87 « 289 μ 299 ὃ 395 o 79
«9. Ὁ. 997 στείομεν, εἰ κεν ἐρύξομεν (v. 1. ὥς
κεν). μι 88 εἰ δέ χε λίσσηαι λῦσαί τε κελεύῃς,
οἵ σε διδέντων si roges cf. μ 163. ξ 398 εἰ δέ
zs μὴ ἔλϑησιν, βαλέειν. d) praes. de re quae
manet vel semper fit eodem modo: «1 591 xal
εἰ χ’ ὀλίγον περ ἐπαύρῃ, ὀξὺ βέλος πέλεται,
cf. Θ 418 X 849 844 ε 470 x 9854. O 498
οἶκος ἀκήρατος sc. ἐστί εἴ κε οἴχωνται cf.
[C 313] η 75 à 112 μ 189 x 405 h. Ap. 235.
Deest apodosis P 91 94 ε 466 ubi δείδω vel
simile quid suppletur, cf. Φ 567, aliter Nicanor,
cf. Friedl. Nic. 32. φ 960 εἴ κ᾿ εἰῦμεν, wenn
wir die auch lassen, Aristarchus (Ariston, Il 559)
supplebat: καλῶς ἂν ἔχοι, cf. La Roche h. l.
similiter aor. utitur de re quae manet: 1 412
εἰ μέν z^ ὀμφιμάχωμαι ὠλετο νόστος, ct. I 414.
e) opt. c. part. χε s. ἂν I 362 εἰ δέ χεν δώῃ,
χεν ἱκοίμην οἵ. P 39. Ν 819 χαί χε τελέσαι-
μεν, δοῖμεν, εἴ χε ἐχπέρσῃς. « 281 εἰ μέν xcv
ἀκούσῃς ἡ τ᾿ ἂν τλαίης, οἵ. B 218 «t 197 À. 110
q; 114. optat. sine part. E 212 εἰ δέ ze νοστήσω
καὶ ἐσόψομαι, τάμοι, fut. pro coni. aor. f) Raro
ἄν additur pro zé: Σ 273 εἰ δ᾽ ἂν πιϑώμεϑα,
ἕξετε. Φ 556 εἰ δ᾽ ἂν ἐάσω, -ἂν ἱκοίμην, cf.
Vriedl. Nic. 31. Nonnunquam coni. est sine part.
A 340 μάρτυροι ἔστων, εἴ ποτε δὴ γένηται.
K 346 εἰ παραφϑήῃσι, προτιειλεῖν (Spitzn. La
Roche, opt. -αίησι Bekk.? cf. Krüger $ 90, 1,
5). s A71 εἴ ue μεϑήῃ, δείδω cf. ἡ 204 μ 96
348. E 373 οὐδὲ ἔρχομαι, εἰ μή που ὀτρύνῃ-
H
€t
cw. s 221 εἰ ῥαίῃσι, τλήσομαι. ΠῚ Opt.
mere 1) optantis, non sumentis esse quae Don
jam sunt: solet praemitti ἀλλά quae est vox.
hortantis (sed cf. O 571?) utinam. A 111 ἀλλ᾽
si! τις καὶ τούσδε χαλέσειεν, Sch. ed. -
p * * » t » € ^
mann oí μὲν τὸ εἰ ὡς si9e. οἱ δὲ, ἐλ
πτικῶς τὸ ϑέλω. παραχελευσματικὸν
τ
τὸ εἰ, οἷον ἀλλ᾽ ἄγε vic s. τ. χαλεσατῷ (ἃ
canoris?) Π 559 ἀλλ᾽ εἰ μιν ἀεικισσαιμει
Did. ἐν τῇ Ῥιανοῦ ἀλλ᾽ εὖ μιν (Mayhofl,
17) neque melius Ariston. ;j d. 0. ἔξωϑεν ὑπ
χουστέον τὸ χαλῶς ἂν ἔχοι. Q 14. ἀλλὰ ἘῸΝ
χαλέσειε ϑεῶν Θέτιν. cf. sch. BM. (ΝΊΟΕ
A, Nie. ad 1 40 τοῦ εὐχτικοῦ ἀντὶ προστ
χοῦ χειμένου ὡς ὦ 491: ἀπρεπὲς γὰρ
σϑαι τὸν dic, quamquam non dedecet Toy
mitibus verbis uti: utinam aliquis vocet i. e
quis vocato, sed Nicanor putabat tl esse
agedum, et καλέσειεν pro -άτω. A222 dà.
τίς μοι ἀνὴρ ἅμ’ ἕποιτο, ubi Nicanor q
dubitabat quid statueret, h. Ap. 79 Merc
QAà εἰ μοι τλαίης, Cf. Ap. 59 (loco corru
267. Solet addi γάρ: εἰ γάρ utinam, S
2, 748 Hes. εἴϑε γάρ. Hermann ad Vig. 7
de iis dixit esse quae fieri posse credim
sed c. part. εἴϑε de iis quae aut non sunt.
non sunt futura, sed Ν 825 εἰ γὰρ ἐγὼν οὗ
τέχοι δέ με Ἥρη, ὡς Wi
[Θ. 538]. Ni
ad ἃ 205 e? ycg esse eius qui optat aum
vel v
εἰ γὰρ νῶιν ἔρις γένοιτο, δρέπανον μὲν ἐγὼ
Ὑν
εἰ μὴ φέροι, οὐκ ἂν κελοίμην. M 392 &
λοιμεν, οὔτε κεν αὐτὸς μαχοίμην, οἵ.
35 o 954 τ 197. P 160 εἰ ἐνείη, αἶψά κε
υσαίμεϑα, cf, O 49 (δὴ) δ᾽ 924 925 (οὐδέ) u
(οὐδέ) o 313 σ 371. X 90 ἡ ἄν τισαΐμην, εἰ
«EL , d Q 366 962 y ads (οὐδέ. Ψ 274
Misiones, ῆ τ᾽ ἂν φεροίμην, cf. h. Ven.
' t 178 οὐδ᾽ ἂν ἐπιβαίην, εἰ μὴ τλαίης, cf.
IL 746 (δή). « 918 οὐδ᾽ ἂν πεφιδοίμην, εἰ μὴ
χελεύοι. x 848 οὐδ᾽ ἂν ἐϑέλοιμι, εἰ μὴ τλαίης.
Subiunguntur talia opt. mero E 215 χάρη τά-
μοὶ, εἰ μὴ ϑείην cf. x 108, vel coni. Ῥ 894
* dete εἰ ἐϑέλοις (v. l. εις). ,b) Etiam prius
brum nonnumquam habet x£, quia non est
pro tempore sumitur quasi sit, quamquam
necessario additur z& neque post Hom. addi
olebat , quia εἰ part. satis significatur sumptio.
]sb. exc. VIII conditionem quae εἴ χε ha-
ab alia conditione suppleta pendere, putat
E. Hartung, Part. II 265 qua ratione vix quid-
] est impeditius. Rost quae εἴ z& habeant
rhy putat, Nitzsch Anm. I 185 ,,nicht eine
offnuns auf Erfüllune sondern ein kühnerer,
auf stürkerer Voraussetzung beruhender Ge-
me. quibus difficillimum est recte uti. I 141
É «cv ἱχοίμεϑα, γαμβρός κέν μοι ἔοι, cf.
Ds ἢ 915. τ 589 εἴ z ἐϑέλοις, οὐ χε χυ-
β 16 εἴ y ὑμεῖς φάγοιτε, τάχ᾽ ἂν εἴη,
E 953 I 445. Z 50 HK 381 τῶν χεν χαρί-
σάιτο, εἴ χεν πεπύϑοιτο (cf. 4 135). subiun-
8 talia etiam aliis verbi modis: α΄ 220 οὐ
δ στο οὐδ᾽ εἴ χεν πάϑοι, X 351 οὐδ᾽ gt E
γι στήσωσι, οὐδ᾽ εἴ κεν χρυσῷ ἐρύσα-
t ἀνώγοι (Bekk, ce. Vind. V ἀνώγῃ), ubi
de iis quae Achilles confidit se brevi vi-
, Opt. de re quam non tam putat fore
1 pro libitu fingit sumitque, cf. Ῥ 346.
mlta in his fluctuant. abest z£v ab apodosi
322 οὐ πάϑοιμε, οὐδ᾽ εἴ χεν πυϑοίμην, et
ἹΤ εἰ γένοιτο, ἢ τοι οἰχέοιτο. habet apodo-
fut 4 60 ἄμμε ὀΐω ἀπονοστήσειν, εἰ xtv
θέμεν, cum part. “ἕν u 940 εἰ δέ χεν ἀφι-
9a: αἶψά χε τεύξομεν, ἐν δέ χε ϑεῖμεν.
9 εἰ ἔλϑοι, αἶψά χε ἀποτίσεται. Υ 100 εἰ
“ἕν, οὐ ut νικήσει. «1 386 εἰ μὲν δὴ πει-
TM οὐχ ἄν τοι χραίσμῃσι. I 389 οὐ γα-
: οὐδ᾽ τὲ ἐρίζοι. B 489 oix ἂν μυϑήσο-
πὶ οὐδ᾽ ὀνομήνω, οὐδ᾽ εἴ μοι εἶεν, [εἰ μὴ
οὔσαι μνησαίατο]. ὃ 388 εἴ πως δύναιο, ὅς
» εἴπῃσιν. d) satis raro opt. repetitionem rei
itae indicat. «ὁ 768 εἴ τις ἐνίπτοι, ἀλλὰ
ατέρυχες. Γ ,453 Oi - ἐχεύϑανον εἴ τις
T0. ΤΥ Est εἰ in ea interrogatione quae
det ἃ verbis dicendi sentiendive: num. σύν-
μος συναπτιχός cf. Nican. ap. sch. Ὁ. ó 487
Q- δ᾽ 112 A. Γ' 215 Scheele, part. 7 - 7j
ἢ Greifsw. 1840 p. 7 1) 8) in quaestione
ici indirecta εἰ praefert, non enim dubi-
de scriptura nisi z 138 κατάλεξον, εἰ
; Bekker M. 7, sch. A. ad I' 46 7953.
δοχεῖ. ἐσοδυναμεῖν τῷ εἴ. H. εἰ καί γρ.
gl. ἄρα. C. ye. ἡ ἀντὶ τοῦ ἀρα. et
l εἴσεται ἢ (Spitzner, Bekker, La Roche)
Ere: mum saeviat, codd. pl. εἰ, Thiersch
,9 ἢ fürwahr, sie wütet. sch. y. ὁ ἢ ἀντὶ
εἶ συναπτιχοῦ ὡς τὸ Ε 887 ἢ ἀντὶ τοῦ
Dc χαὶ δασύνεται, ὡς τὸ I 276. v 415 πευσύ-
μετὰ σὸν κλέος 5 που ἔτ᾽ εἴης, (ACEKN
L B. 4 105 εἴ που, v. 1. ἤν). In ceteris εἰ
c. ind. τ 325 δαήσειι εἰ περίειμι (Bekk. ἡ).
οὐκ οἵδ᾽ εἰ ϑεός ἐστιν (Bekk. ἤ). A 88
σαι εἰ σαώσεις (Bekk. 43. M 59 «μενοίνεον
λέουσιν. « 207 χατάλεξον, εἰ δὴ πάις εἰς
-
349
ob wirklich. 9 158 ἐρείομεν εἰ οἶδε (GM. a).
v 828 εἶπε, εἰ ἱχάνω. ψ 90 ἔνισπε, εἰ ἱκάνεται.
h. Ven. 178 φράσαι, εἰ ἐνδάλλομαι. 4 266
γνώμεναι, εἰ φοβέουσιν. z 163 ραζώμε θα, εἴ
τις ἔσται. λ 458 κατάλεξον, εἴ που ἀκούετε
(L. ἡ). 9, 510 ἐρέωμαι, εἴ που ἠὲ πέπυσται ἢ
ἔδεν (C. ἢ που). 1 371 χατάλεξον εἰ ἴδες (si 2r
T 216 πειρη ἤσεσϑαι εἰ ξείνισας. ῳ 259 εὐγό-
ρευσον, εἰ ἰχόμεϑα, 4 949 ἔδῃτ᾽ εἴ κ᾽ - ὑπέρ-
σχῃ. additur zs futuro: o 524 οἶδεν, εἴ χε τε-
λευτήσει. 4,86 ἔχωμεν, εἴ χε ἀπώσομεν, ἔλϑω-
μεν δέ, βοὴ δὲ γένοιτο, suppletur: periculum
facturi. Ὁ 297 στείομεν, εἴ Ζεν ἐρύξομεν͵ sch.
BL. πλεονάζει ὃ κέν, A. ὥς χεν- yg. καὶ εἴ
κεν, Spitzn. q. c. ὥς. La Roche ad ὃ 915 cf.
ho. U. 240 εἴ zzv c. fut. negat esse nisi in sen-
tentiis primariis aut relativis, statuit igitur coni.
€) c. coni. Ὁ 16 οὐ οἶδ᾽ εἰ ἐπαύρηαι ad ἱμάσ-
co ob du sollst. z 138 cf. s. 3) c. part. χέ: Ὁ
403 τίς οἶδ᾽, εἴ κεν ὀρίνω, cf. 4 192 ubi opt.
-sch, V. παρέλκει ὃ z£v, cf. Ἢ 860 φϑήῃ, β 582
ἀπόλῃται (v. l. -o:t0), y 216 ἀποτίσεται. d) c.
opt. in- oratione obliqua, post tempus praet. vel
opt. [5 141] λίσσοιτ᾽ εἰ δείξειε. ει 491 βούλειον,
εἰ ευροίμην. λ 628 μένον, εἰ ἔλϑοι. u 334
ξαέμην, st φήνειε. E 498 εἰπεῖν, εἰ ἐποτρύ-
γειξ. σ 315 εἶδοις, εἰ προταμοίμην. Z 981 πά-
πτηνεν, εἰ ὑποχλοπέοιτο, cf. M 333. ψ 81] 7t0-
τιδέγμενος, εἰ εἴποι. sine apodosi: 0 571 εἴ
τινά που βάλοισϑα (utinaum?). Ῥ 40 χέλευσαν,
εἰ πεπίϑοιεν 1. 6. periculum facturi, ἐ 229 z«l
sí δοίη, « 849 λοιβὴν͵ φέρον, εἶ ,“πέμψειας,
ε 418 χεῖρε “πετάσσας, εἰ τινά που λάβοι, o 316
μιγείην, εἰ δοῖεν. h. Ap. 46 ἵχετο, εἰ ϑέλοι.
K 19 ἐλϑέμεν εἴ τινα μῆτιν τεχτήναιτο, cf. ὃ
317 (v. l. ἤν τινα ἐνίσπῃς) à 419. M 192 ἔχον
εἰ τινα σαώσειαν. Saepe adduntur πῶς: num
quo modo sim. JV 807 ἐπειρᾶτο εἴ πως εἴξειαν.
ee
t 317 βυσσοδομεύων, εἴ πως τισαίμην. B 97
ἐρήτυον, εἴ ποτε σχοίατο. 4 88 διζημένη, εἴ
που ἐφεύροι, et. E 168 N 760 s 439. P, 681
δινείσϑην, εἴ που ἴδοιτο. 24322 ἐρευνῶν εἴ
ποϑεν ἐξεύροι. X Ξ 163 ἐλϑεῖν εἴ πως "“ἱμείραιτο,
cf. Y 464. Γ 104 ἐπιμν ησαίμεϑα εἰ πὼς ἐρυ-
σαΐμεϑα. X 196 ἀΐ ξασϑαι, Eni πως ἀλάλκοιεν. z
147 ἄἀνήιτον, et πως ἔδοιμι. χ 91, ἐείσατο, εἴ πως
εἴξειε. B 545 πίϑοι ἕστασαν, εἴ ποτε νοστήσειεξ
positi erant ἃ nescio quo qui exspectabat, 1'450
ἐφοίτα εἴ που ἐσαϑρήσειεν. « 115 ἧστο ὀσσό-
μενος, εἰ ϑεί LE unde minus bene praesenti subiun-
gitur opt. v 224, sed etiam β' 351 φυλάσσεις
ὀιομένη, εἴ ποϑὲεν ἔλϑοι (D. ἔλθῃ) et similiter
post praesens α 414 ubi cf. La Roche. Faesi:
rein in Gedanken angenommen und móglicher
Weise (?) sich wiederholend, ob er kommen
móchte. quamquam sic “έν addi solet 4 13
ἔνισπε εἴ πως ὑπεχπροφύγοιμι, τὴν δέ χ᾽ «ὦμυ-
vatunv. A 192 τίς οἶδ᾽ εἴ χεν ὀρίναις, cf. & 120.
2) in , quaestione disiunctiva: ε 967 ixÓueg" εἴ
τι πόροις - ἢ χαὶ ἄλλως δοίης. K 206 ἐλϑεῖν,
εἴ τινώ που ἕλοι ἡ τινά που φῆμιν πύ |9orro.
h. Ap. 416 φράσσασϑαι, ei μενέε Lj ὁρούσει.
Ven. 186 δεῖξον εἰ ἔσσομαι LA χαὶ οὐχί. fuit-
que ol. volg. B 367 γνώσεαι εἰ ϑεσπεσίῃ οὐχ
ἀλαπάξεις ἢ κακότητι (ubi Spitzn. cf. ad B 849)
sed Lehrs, qu. ep, 50 monstrayit grammaticos ve-
dus in talibus probasse ἢ - ἡ, cf. Thiersch
ὃ 353, 3. idque etiam contra τς restituerunt
ceteri, non Bàumlein (εἰ - 7), gr. Part. 197, et
N. J. £. Ph. 85, 196, qui'"libros dT mavult, quam-
quam hi sibi parum constant, cf, Classen, N. 1.
800
passim in codd. at-
f. Ph. 19, 307. Est igitur εἶ
0 37: 532 X 944
que edd. vett. e. c. Z 367
à 7112 789 833 & 460 o 168 305 x 938 o 808
σ 965 τ 9397 φ 282 y 158 V 903. Est porro εἰ
v.l pro «? e. c. ο 556, εἴ tiv& pro ὅν τινὰ
Z 330, εἰ pro ὡς ὦ 35. V.Solet Homerus sin-
gulis sententiis primariis subicere binas quae
Xarüis modis habeant εἰ, e. c. B 258 εἴ χε Zi-
χήσομαι, μηζέτι ἐπείη, εἰ μὴ δύσω. PB 489
οὐ ἂν μυϑήσομαι, οὐδ᾽ εἰ εἶεν, [εὖ μὴ μνη-
aclaro] cf. A 61 E 213 1319 E 331 O 49 Il 746
pi02 T 327 Y 100 (X 351) 3p 344 ὃ 831 ε (417)
470. VI. Saepe particulae adduntur: 1) εἰ δή
v.s. 11 a) εἰ γάρ nam si, quod si, sine apo-
dosi et c. opt. et ἀλλ᾽ εἰ v. s. ΠῚ 1. εἰ ποτε
si quando, &/ ποϑὲ sicubi, εἴ πως, εἴ ποῦν Si
quo modo, εἴ ποϑὲεν sicunde et v. ὃ. IV 1 d.
2) εἴ περ, εἴ πέρ τε αἱ si revera. B) etiamsi,
quamquam, cf. Thiersch 8 398, 3, Nitzsch
Ammerk. I p. 185, Capellmann, schedae hom.
. 9. αἱ N 464 εἴ πέρ τί σε κῆδος ἱκάνει,
cf Q 667 9 408. A 580 εἴ περ γάρ κ᾿ ἐϑέ-
λῃσιν, sc. poterit. « 188 εὐχόμεϑ᾽ εἶναι, εἴ πέρ
τι εἴρηαι. Β 199 εἴ περ γάρ χ᾽ ἐϑέλοιμεν
ἀριϑμηϑήμεναι, πολλαί χεν δευοίατο, cf. O 205.
£) a) ind. de iis quae semel fiunt. 4] 160 εἴ περ
γάρ τε οὐχ ἐτέλεσσεν, ἐκ δὲ τελεῖ. II 814 εἴ
aro ἀντεβόλησαν, πάντες κ᾽ ὄλοντο, etiam si
occurrissent, cecidissent, cf. s 40 » 138. K 115
νεικέσω, εἴ περ νεμεσήσεαι. Η 117 εἴ περ
ἀδειής τ᾽ ἐστὶ zal εἰ μόϑου ἔστ᾽ ἀκόρητος,
φημί μιν χαμψέμεν (v. S. &ósujc) cf. O 99 117
ἢ 321435 v 143 o 14. subicitur ἀλλά (Thiersch,
ἃ 355, δ): Θ᾽ 108 -εἴ περ φήσει. ἀλλ᾽ οὐ πεί-
δονται. v. 1. H 986 pro ῃ περ. b) coni. de iis
quae semper eodem modo fieri solent 4.81 εἴ
H H
περ γάρ τε χαταπέψῃ,
ἀλλά τε ἔχει, cf. K 225
T 164 Φ 576 X 191.
[4 55] st περ φϑονέω,
οὐχ àvío, cf X 86 « 161. 4 261 εἴ περ γάρ
τε δαιτρὺν πίνωσιν, σὸν δὲ πλεῖον δέπας
ἕστηχε, cf. 4 116 M 223 [245] I] 263 « 9204
(οὐδέν. additur ἄν: E 224 σαώσετον, εἴ περ
ἂν ὀρέξῃ, cf. E 932 Γ' 25., vel zév: M 302
s? πὲρ γάρ χ᾽ εὕρῃσι, oU δά τε μέμονε,
cf. 9 355 À 118 — [4 140) c) opt. in ora-
tione obliqua et de iis quae quis fingit, non cu-
rans num sint. additur ἄν B 597 στεῦτο νικη-
σέμεν, εἴ περ ἂν ἀείδοιεν. B 246 st περ γάρ,
χε μενοινήσειε, οὐ zcv πεχάροιτο. Ν 988 εἰ
περ γάρ τε βλῆο ἠξ τυπείης, οὐχ ἂν πέσοι,
cf. v 49 49 (abest r£. 3) x«i si etiam
si, vel si, οὐδ᾽ εἰ ne tum quidem si. a) ind.
v.s. I 1c. b)coni. z 98 116 πέποιϑε, καὶ εἰ
ὄρηται, cf. h. Mere. 565. h. Ven..151 οὐδ᾽ εἴ
χὲν προίῃ, βουλοίμην κεν. C) opt. 4 347 φί-
Aoc χ᾽ ὅρόῳτε καὶ εἰ μαχοίατο, οἵ. ν 392.
U 318] ἔση - μένοντι καὶ εἰ μάλα τις πολεμί-
Coi. € 860 οὐ ϑέμις ἔστ᾽, οὐδ᾽ εἰ ἔλϑοι. χ 01
οὐδ᾽ εἰ ἀποδοῖτε. οὐδέ κεν λήξαιμι. ὦ 14
ὁμοκλέομεν μὴ δόμεναι, μηδ᾽ st ἀγορεύοι, cf.
4 18. 4) εἰ χαί etsi, etiamsi. a) ind. E 410 εἰ
χαὶ μάλα καρτερός ἐστιν, cf. N 58 [P 421]
t 319 5194 » 6 (v. l Γ 515). b)opt Ii 745
πολλοὺς ἂν χορέσαιεν, εἰ xai - εἴη, οἵ. 9 217.
(485 ἔην πολλή, εἰ καὶ μάλα περ χαλεπαίνοι.
59 ἀμείν. λέϑει, εἰ zal - ἔλϑοι, cf. 9
q 52 ἀμείνων τελέϑει, εἰ καὶ - E ΠΈΣ,
139. 5) εἴ γε, si quidem, Hes. εἴ περ.
958 εἰ y οὖν ἕτερός γε φύγῃσι (ol γοῦν,
Thiersch p. 695 n), s 206 st ys μὲν εἰ-
δείης, ἐνθάδε χε φυλάσσοις. 6) εἴ τε vo. εἴτε,
« LJ - » »
y. S. ὡς & τε T. T 148 εἴ τε pro ἢ tt.
εἱαμενή — εἴβω
οὐχί Naegelsb. h. 1. La Roche c. codd. εξ τε
Cer. 237.
[T 366] € 3
τὴρ υἱόν. 215 ὡσεί πέρ τε βασιλῆι
E 374 (d 510] σε, ὡς εἰ ῥέζουσαν, cf. “22. 88
Il 192 τόν, ὡς εἴ 9? υἱὸν ἐόντα. ;
ἕπονϑ᾽ ὡς εἴ τε - ἕποντο μῆλα. I 481 us q
λησ᾽ ὡς εἶ τε πατὴρ͵ παῖδα φιλήσῃ. Α 88
οὐχ ἀλέγω, ὡς εἰ βάλοι, cf. o 966. 4 4
ἵἥχετο, τῷ ἰχέλη ὡς εἰ βιῴατο, cf. X 410 z 4
h. Merc. 349. B. 780 ἔσαν, ὡς εἴ τε πυρὶ χϑῶν
») ε 314. Coi
γέμοιτο, cf. « 430 (ὡς ἐχάρημε
pitur εἰ in thesi secunda (Z 367), tertia 4 3
quinta X 410, producitur saepius in prima
cunda tertia, semel 5 67 in quarta, saepis
in arsi prima, paulo rarius in secunda quarta
tertia. (εἴθε ἢν ms)
εἱαμενή, (al. e. c. E. M. 328, 14. 431, 50. 93.
3 sie. cf. Spitzn. ad 4 483. Ap. Rh. 1{ 795 1
ei skr. às sitzen, ἧμαι Benf. 1, 418, Curt.
(— ἑσια-μενη ) Lob. paral. 349 qui ἥμεν
χῶρος Theocr. 12, 40 comparat, cf. Rhem. 1
Sch. A. 4 483, Buttm. Lex. 2, 93 ἤιον, Ad
sed Classen, Beob. 2. 10 ad ἕννυμε refert Q
N. J. £. Ph. 71, 404) et similiter Haineba
Wurzeln zsc u. ἐς Giessen 1860 bedeckte Ste
Grasland) locus depressus ideoque irriguus,
M. 295, 16 τὸν χάϑυγρον z. σύμφυτον τόπον.
Hes. Suid. I 9, 747. sch. Ap. Rh. II 795 IV
4 488 O 631 ἐν εἱαμενῇ ἕλεος μεγάλοιο, S
A. 4 483 (Bovavoóso). V. ἡ συνεστηκυῖα
ὑδάτων ἐμβολή. εἱῶνός v.s. ξανός. eia y.8
εἐάρινός (Bekk. zz, quod defendit B
Ak. 1860 p. 161, sed cf. Hoffm. qu. h. 8.
vernus. B 89 ἄνϑεσιν εἰαρινοῖσιν, Sui
ΤΑΊ τὸ χατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἕαρος. cf. h. Ce
401. B [471] Il 643 c 367 z 301 ὥρῃ ἕν 8
οινῇ. Θ 307 νοτίῃσί τε εἰαρινῆσιν i. e. ztro«t
εἴβω (λείβω E. M. 295, 21, cuius consom
ap. Hom. et Hes. non omittitur, nisi metr
cessitate Lob. path. el. 1, 108, cf. Curt. p. 495
Dubitare videtur L. Meyer, vergl Gr. 1,
440) fundo guttatim, stillo, E. M, 454, 7 Gre
395, 91 ἀποστάζω, lacrimas. Semper in
versus. ΠῚ 11 χατὰ δάκρυον εἴβεις |, 8
z. δάκρυα ε. κατείβεις, χαταστάζεις. TU
ὃς χατὰ ὃ. εἴβει |, non recte Ap. 63, 21 2e
δεῖ, cf. Hes. Suid, I 2, 748. 7t 332 βασίλε
ὅ. εἴθοι |. 4 391 ὦ 980 χατὰ 9. εἴβων |.
z. ὃ. εἶβεν Achilles, cf. ὦ 234. d 104 ὁ
ὀφρύσι sie |, cf. 9 531. x 219 ix ὀφ. ὃ
(eur) sb γάρ v. S. εἰ VI 1, nam si,
"Eb δ᾽ ἄγε v. S. ἄγε ἃ et εἰ D le. si vero
vis age.
εἰδ- ἀλίμος (ἃ, εἶδος cf. Doed. Gl. 413) for-
mosus, ὦ 279 CERA -} τέσσαρας εἰδαλί-
μας E. M. 995, 95 εὐειδεῖς εὐμόρφους. non
recte dubitat "ἣν V. εὐειδεῖς ἢ ἐπιστήμονας,
cf. Suid. I 2,
£í-co (do Su E. M. 295, 28 ἔδεσμα,
“τροφή, βρῶμα. 2) hominum: « 140 ὁ 56 » 176
z 3/2 [o 139] o 95 εἴδατα πόλλ᾽ ἐπιϑεῖσα, Ap.
63, 23 Suid. 1 2, 748 βρώματα, sunt cibi qui
eum pane simul comeduntur, ὄψα Schneemann
annot. ad « Trier 1832 p. 30. « 84 &v9uvov εἰ-
' «p ἔδουσιν |. λ 123 ψ 270 ἅἕλεσσι μεμιγμέ-
vov s. χ 90 85 ἀπὸ δ᾽ εἴδατα χεῦεν ἔραζε |.
| h. Ap. 127 κατέβρως ἄμβροτον t£. cf. Ven. 260.
b) animalium: £ 569 IN 35 παρὰ δ᾽ ἀμβρόσιον
βάλεν εἶδαρ l, & 282 xarà εἴδατα βάλλων |
escam Did. dur "Aotovagyoc. ὁ δὲ KaAAL-
στρατος δείλατα. εἰ Ó» cf. s. I 1a IV 1b. si
quidem, num reyera.
; Εἰδο-ϑέη (εἶδος, ϑέα: Naegelsb. h. Theol.
Ek τὰ Πρωτέος 0. ϑυγάτηρ, ἁλίοιο γέροντος.
860.
us (ἰδεῖν z:0, Bekk. zs. cf. Hoffm. qu. h.
$.124. - neglegitur 'T 294) species, forma, 1) ha-
bitus corporis Erscheinung 2) species venusta,
mn. Suid. I 2, 753 μορφή (cf. 9 170),
M. 993, 35 τῆς ὅλ, qc ἀπλάστου x. ἀμόρφου
Su. potissimum hominis, sed cf. o 308. nom.
I'45 55 9 176 ὦ 258, dat, 9 308 454 h. Cer.
E plerumque acc. b) K 316 εἶδος χακός, 9 169
& ἀχιδνότερος, 9 l74 ε. ἀλίγκιος ἀϑανάτοι-
σιν. B 715 5 57 h. Ven. 41 Cer. 146 ε. ἀρίστη,
cf. D124 Ζ 25 N365318. I'39 Ν 769 sz. ἄρι-
στε Paris, P 142 Hector. E 787 Θ 998 zr. ἀγη-
9r cf. h. Ap. 198. c 4 s. μάλα μέγας. h. Cer.
[££ ἀμαλδύνουσα, ib. 158 ε &. ἀτιμήσασα. I'45
λὸν | s. ἔπι, 9 176 e. ἀριπρεπές, h. Cer
πολυήρατον s. XII 9 ὑπείροχον e. XXXIÍ
ἐχπρεπὲς t. Qer. 06 εἰδεῖ χυδρήν. δ 14 ε.
f ᾿ἀφροδίτης, h. VI 18 s. θαυμάζοντες Iiv-
ρείης, I' 224 Ὀδυσσῆος ἀγασσάμεϑ᾽ se bP
A 550 περὲ uiv εἶδος, περὶ δ᾽ ἔργα τέτυ-
0 308 ταχὺς - ϑέειν ἐπὶ εἰσεὶ τῷδε, semel
v 11 ε. χαὶ πινυτήν, μῆκος δέ. o 454
εἰδεὶ x. φρένες ἦσαν. ὃ 264 o?v' ἄρ φρέ-
C οὐτέ τι εξ. 9) Nitzsch ad 9.138 Eindruck des
zen, cf. Anton, Rh. M. 19, 494. I' 55 5. τε
Wy τό τε ε., Φ '316 οὔτε βίην οὔτε ε. οὔτε
ἃ τεύχεα, bene sch. B. ὑπὸ ἀνδρείας, ὑ. χάλ-
€, v. τῆς πανοπλίας. ὦ 958 δούλειον £. χαὶ
ἰἔγεϑος, ὦ 374 s. τε μέγεϑος τε ἀμείνον «, h.
m. 82 παρϑένῳ μέγεθος χαὶ s. ὁμοίη, "ubi
rertitur solitus ordo, cf. Cer. 275, Ven. 84 e.
Ὁ μέγεθός τε x. εἵματα. A 387 € 949 e. τὲ
εϑός τε ἰδὲ φρένας, Am. ad A 337 monet
adi. eross u. schón Sic coniungi. s 217
χιδνοτέρη μέγεθός vs. h. Ap. 198 μεγάλη
ἐδεῖν A. ε- yj. Lb) B 58 e. τε μέγεϑός
φυήν cv ἄγχιστα ἐῴχειν, cf. & 152 ubi sch.
* τριῶν πεποίηται τὸν ἔπαινον, χάλλους,
γέϑους, εὐεξίας σώματος. φυὴ γάρ ἐστιν ἡ
πάντων «μελῶν ἀναλογία, melius quam sch.
B 58 εἶδος ἐπὶ προσώπου (sic Doed. Gl.
41 ). μέγεϑος ἐπὶ τοῦ σώματος, φυὴν δὲ τὸ
ὅλον χάλλος, ἤτοι τὴν τοῦ ὕλου σώματος εὐ-
θέπειαν. Χ 370 φυὴν χαὶ ε. ἀγητὸν (Ἵχτο-
mes de part. ἄν 24 "Ezroge), h. Ven. 201
(rot s. t€ φυήν τε, C 16 ἀϑανάτῃσι φυὴν
Ἢ t. ὁμοίη. c) 4“ 376 δέμας καὶ ε. ἀγητὸς,
εἰ δ᾽ --- εἴδω
801
cf. £177 (Am. Kórperbau τ. Schónheit), paraphr.
τὸ σῶμα x. τὴν μορφή», € 218 ὃ. zx. s. ἐρίζειν,
sch. PQ. ἄμφω ἀπὸ τῆς μορφῆς ἔλαβεν οἵ.
sch. BM. ὍΝ 316, Eust. 1530, 33 ταὐτὸν ἴσως
ὃν ὡς εἴπερ ἔφη δέμας zal φυήν, melius dixis-
set φυὴν x. εἶδος. ordo invertitur ,h. Ven. 241
τοιοῦτος ε. τε δ. τε, σ 20] t 194 ἐμὴν ἀρετὴν
f. τε δι τε ubi ἀρ. opponitur ut totum parti-
bus, 9 116 A 469 ὦ 17 «QLGTOG ε. τὲ ὃ. τε.
(ϑεοειδής ἐοειδής εἴδωλον εἰδάλιμος ἠεροειδής).
(εἔδω) (z:à skr. vid, lat. vid-eo, digamma
cuius vestigia permulta "sunt, cf. Hoflm. qu. ho.
8 123 qui hiatum esse centum tribus locis dicit,
non potuit restitui e. c. .4 203 B 969 l' 294
458 4 939 940 516 44 112 M 388 X 185 T 292
£2 387 B 152 ει 182 x 44 194 4 162 ἡ 234. 1n aor.
act. εἶδον 1. e. ἔξειδον, Bekk. εἶδ. pro z£z. (?)
sed cf. Nauck, Phil. 52, 370, terdecies v. l.
εἴσιδον, cf. Ebel, Kuhn 4, 167, Leskien Dig. 33,
Savelsb. Dig. 17, εἶδες à. 162 ,, £ide(r), εἴδομεν
L 182, eidon: et sine augm. ἴδον, δες, δε(»),
ἐδέτην B 152, ἔδομεν μ 344, ἔδον. aor. iter.
ἰδεσχε D 217. ci. ἴδωμι X X 63 et ἴδω, ἴδῃς,
ἔδῃ, ἴδωμεν, ἔδητε 4 949 v. l x 456 9 307,
ἴδωσι T 114. ἴδοιμι, ἔδοις, ἔδοι, ἴδοιεν. iptv.
ἴδε (Góttling, Acc. 52). inf. ἐδέειν et ἐδεῖν. pte,
ἐδών, ἐδοῦσα, ἐδόντι ἡ 800, ἐδόντα, ἰδόντες,
ἰδοῦσαι C ἜΠΕΘΌΣ ᾿ἰδόντας. med. ἐἴδοντο, sine a. /dó-
μὴν, ἴδετο 0 99 (P 814), ἔδοντο. ἔδωμαι, ἴδηαι
et ἔδῃ, ἔδηται, ἰδώμεϑα x 44, ἴδησϑε. (ἔδοιο Ὁ
P 681), ἔδοιτο, ἐδοίατο, imperat, ἔδεσϑε 'P 469.
inf. ἐδέσι 9e) specto, cerno, conspicio, oculis vi-
deo. E. M. 296, 14 βλέπω. Aoristus, non praes.
aut inf. de re quae semel fit, cf. Skerlo, Bemerk.
u. Gebrauch v. ἐδεῖν L. Graudenz 1869 p. 3
,Eintreten des Gegenstands in den Gesichts-
kreis*. L a) act. et med. forma non re differunt,
cf. Ellendt hom. Abh. I etsi Skerlo med. expli-
cet de iis ,.quibus contigit ut conspicerent^, non
enim effiei ut quid conspiciatur, misi variae
causae inciderint, quae ratio speciosior est quam
ad interpretationem utilior, velut 4 374 i0orto
πονεύμενον" οὐ γὰρ ἐγώ γε | ἤντησ᾽ οὐδὲ ἴδον
cf. δ᾽ 201, ubi si negaret Agam. sibi contigisse
ut videret, alios vero quasi casu vidisse conces-
sit sic poterat esse ἴδον πον. et οὐδὲ ἔδομην.
A 962 οὐ γάρ πω τοίους ἴδον ἀνέρας οὐδὲ
ἴδωμαι, Naegelsb., quamquam, Ameis ἢ. 1. et
ad 4 9205 ὃ 47 desiderium aliquod significari
medio satis subtiliter putat, aliter Skerlo, p. 12
exspectationem incerti eventus, quae coniunetivo
potius significari videtur x 385 λύσασϑ᾽ ἕτά-
Qovc z. £v ὀφθαλμοῖσιν. ἐδέσϑαι: (8817) λῦσον,
Ty ὀφϑαλμοῖσιν ἴδω - ἑταίρους, quem locum
Skerlo p. 10 cum Q2 355 K 97 comparans, non opus
esse medio quodam modo concessit. formae me-
dii paulo saepius leguntur in exitu versus vel
ubicunque versui melius conveniunt, La Roche
ad 7' 163 praeferri putat medium, legitur
ἴἔδησϑε (O 147 ὃ 414 491 9 307, x 426 v. L)
paullo saepius quam ἔδητε" loy Aristarchus
praeferebat, /ózc Zenodotus, cf. Là. Roche, H.
'D^ 985, Bekk. ut videtur neutrum. codd. sibi
non constant. b) ὀφϑαλμοῖσιν additur: P 646
δὸς ὁ. ἐδέσϑαι | T' 98 ᾿Αλέξανδρον - [ὁ. ἐδών,
Τ' 169 καλὸν δ᾽ οὕτω - οὐ πω ἰδὸν ὁ. cf. E 770
(ὅσσον ἡεροειδές) P 466 (μεν) X 95 (τόν) ó 269
(τοιοῦτον) ο 484 (yate) zt 32 (σέ) 470 (r0) τ 383
(ἡμέας) h. Ven. 185 (σέ) : 978 (ϑάλος) Cer. 838
(oven 939 350 (8). 5 160 gootór. h 275 ovx
ἴδον ó.| (Bekk. o? ob rz ut saepius, αὐτόν) cf.
352 εἴδω
II 182 T 114 X 9236 Ψ 902 Q 555 B 155 y 373
x 414 4 6150 o 76 o 511] φ 92 h. Cer. 57 68
Ap. 415. O 488 ἔδον ὁ. βλαφϑέντα βέλεμνα,
cf. Q 246 (πόλιν χεραϊζομένην) A 528 (κεῖνον
ὠχρήσαντα). O 600 σέλας 0. ἰδέσϑαι, cf. ε 359
(γαταν ubi Skerlo p. 15 concedit se nescire cur
iiedio utatur Hom.) h. Merc. 202 (ὅσα). x 574
ϑεὸν ὁ. ἴδοιτο κιόντα. A 587 σε ϑεινομένην
ἐν ὁ. ἴδωμαι, cf. Σ 190 135 « 385. u 258 oi-
χτιστον δὴ κεῖνο ἐμοῖς Ü ὁ. v5 ἰδηαι | ὁ.
τεοῖσι τά τ᾽ ἔλδεαι. ξ 148 ὁ. ἐδέσϑαι sc. αὖ-
τούς. π 477 ἐς πατέρ᾽ ὁ. ἐδών v. s. ἴ. c) Etiam
ubi ὁ. abest, ἐδεῖν is dicitur qui oculis videt,
non qui ingenii. lumine intellegit, opponuntur
OE E 415 οὐ τιν᾽ - ἐδέειν. - οὐδὲ νοῆσαι,
2 337 μήτ᾽ ἄρ τις Uy μήτ᾽ ἄρ τε γοήσῃ, v
518 οὐ σ᾽ - ἴδον οὔτε νόησα, x 160 οὐδ᾽ - ἔδεν
ἀντίον οὐδὲ νόησεν. h. Merc. 408 ἀπάτερϑεν
ἰδὼν ἐνόησε βοείας. «1 599 τὸν ἐδὼν ἐνόησε.
K 550 οὔ πω τοίους ἴδον οὐδὲ νόησα. ὦ 391
Ὀδυσῆα ἴδον φράσσαντό τε ϑυμῷ, cf. « 453
v. S. 1f. 9) intrans. ,0) p 143 ido» ἐπὶ πόν-
τον, translate zx 142 ἐπὶ ἔργα ἰδεῖν. u 944 πρὸς
τὴν ἴδομεν. B 971 4 81 X 372 9 328 zx 87
v 167 σ 72 400 q 396 ἰδὼν ἐς πλησίον, cf. Z
404 (ἐς παῖδα), I' 364 H 178 201 T'257 4272
(sic οὐρανόν), Ν 184 404 503 II 610 P 305 525
XS 214 (trca) P 334 2 148 o 532 x 459 o 239
(ἐς ἄντω, O 830 (κατενῶπα), B 384 (ἅρματος
ἀμφίς), K 14 (ἐς vac), per tmesin β' 152 ἐς δ᾽
ἐδέτην κεφαλάς, P107 zcv ὄσσε ἰδών. 92 484
ἐς ἀλλήλους ἴδοντο, ubi Skerlo p. 14 medium
esse putat quia vehementer comunotus sit ani-
mus utriusque, quamquam vehementius etiam
A 14 commotus est Agam. cf. σ 520, [Ὁ 147]
“ιὸς v sic ὦπα ἴδησϑε, ct. I 373 (ἐμοῦ χ 405
v 107 (ἐναντίον). € 217 εἰς ἄντα ἰδέσθαι. o 304
νόσφιν ἰδών. ID 217 ὑπαὶ δὲ ἴδεσχε. B 969
ἀχρεῖον idc stultum prae se ferens vultum S.
s. ἀχρ. Ὁ 18 δεινὰ δ᾽ ὑπόδρα ἰδὼν Ἥρην πρὸς
μῦϑον ἔειπεν. Y 498 $. ἰδὼν προσεφώνεεν
Ἕκτορα, ubi acc. personae refertur ad verbum
ünitum, ut 4 148 .1 949 All E 951 888 τ 440
Μ 980 X 82 P 169 Σ 984 X 260 944 £2 559
9 165 c 14 337 t τὸ χ 34 60 320 τὸν (τὴν, tovc)
DH ἄρ ὑπόδρα ἰδὼν προσέφη, ef. B 945 (μὲν
ἠνίπαπε) P 141 (Ἔχτορ᾽ - qvin.) 0 459 c 388
(ur ἔπεα προσηύδα) atque ὑ. ἢ coniunguntur:
torvum spectans, ut h. VAL 48 δεινὸν $. ἃ 3) «
sine acc. qui. facile suppletur aut Uo, ὃ 92
ἔδετο eos, 416 P 93 Σ 467 τ 507 φ 398
ἔδηται, T'453 à 366 ἔδοιτο, E25 Καὶ 439 Σ 88
371 ζ 306 V 45 ὃ 366 v 108 τ Ven. 90 Cer.
497; ϑαῦμα ἐδέσϑαι | visu, cf. I' 194 X 212,
9 20 σ 195 c 369 374, : 143 o 265 h. Cer. 10
XIX 36 ep. 14, 5 sed h. Ven. 205 ϑαῦμα ἰδεῖν
cf. Ap. 198, quae differre putat Skerlo p. 17
quia possit contingere, non vero facile contingat
ut miraculum conspiciamus (ἐδέσϑαι), sed. ἐδεῖν
de eo quod nunquam fiat. T 16 Y 494 sio. h.
Cer. 172 εἶδον. B 82 E 294 ἴδ᾽, O 397 Ξ 293
Π 421 ε 375 tós(v), w 40 214 h. "Mere. 263 363
idov, zx 162 h. ΥΠ 52 ἔδον. y 372 q 122 h. VII
37 ἰδόντας |ubi conspexerunt, iP 463 4236 ἐδέειν,
6 76 O 85 Π 354 9 890 à 43 o 164 h. VI 14
VH 8 42 XXXIII 16 ἐδόντες |, ἡ 308 ἐδόντε |,
w 47 h. Cer. 385 ἰδοῦσα, cf. v. l. Ap. 341. 4
279 .4 843 O 520 s 74 h. Merc. 92 92 ἐδών.
ΔΝ
b. saepe dubitari potest num ace. pendeat à -
verbo tin. an à ptc., quamquam melius ad illud
referri videtur. 42 332 ἐδὼν ἐλέησε γέροντα,
τιν᾽
οἵ. 38 Z 325. o 515 ϑηήσαιο ἰδ. ᾿ἀλκήν; [^
κεῖνα μάλιστα L ϑηήσαο. ξ 120 μεν ἀγγεϊίλαι
ἰδών. A537 tuv ἠγνοίησε idovo', cf. εἼ8, Θ 8
τοὺς ἐδοῦσ᾽ ἐλέησε, ct. P 899. H'189 γνῶ σῆ;
ἃ cf ἡ 934. Καὶ 476 τὸν προπάροιϑε i. δεῖξ,
cf 4 814 O 12 ID ὃ 431 T 340 P 534 Q 8;
λ 418. 4 336 e 915 τοὺς i. νείκεσσεν. 4 368.
τὸν νείχεσσε i. ad ptc. refertur: O 278 4] 258
τὸν (τοὺς) δὲ £. γήϑησε, cf. Α 330 Γ΄ 33 191
4983 311 E 596 Καὶ 190 .4 345 645 M
N 344 O0 155 Q 483 585 s 4985 5 166 4 55
395 4 88 v 226 400 o 505 7 207 ὦ 504 h. Moa
239 389. h. Ven. 56 τὸν ἐδοῦσα ἠράσατ᾽, cf.
438 h. Cer. 167 222. ἡ 144 φῶτα ἰδόντες,
9 17 [Π' 3234] ἡ 224 ἐδόντα χτῆσιν, cf. o 57
ζ 199 φῶτα ἰδοῦσαι. I' 185 ἴδον ἀνέρας, ek.
KA 480 4 614 « 92129 ὃ 655 x 152 4 235
266 271 321 326 329 522 568 630 μι 305
Y 205 ἐμοὺς ἔδες, οἴ. 2 371. Δ᾽ 846 ἔδεν 2
ὅεα, cf. Σ 382 Ψ 419 «.3 s 288 333 y 38379
371 h. IN 181 XIX 39, E 565 241 7 19
Καὶ 520 ὁ ὃ « 113 9 52 3 9 450 π 851 9 338g B
4 459 ἴδον αἷμα, cf. M 83 Ν 330 y 84 κα
ξ 29 h. Cer. 105 458. z 194 εἶδον νῆσον, cf. ἃ
981 (Ebel: ἔεδον) 298 576 ὦ 445. .4 112 Gy
εἶδεν, cf. VP 874 ὃ 524 o 81. « 182 σπέος εἴδυ
μεν. 'À 162 εἶδες γυναῖχα. A 208 ὕβριν, ἔδῃς,
cf. 4 2905 (La Roche: /óg) Σ 68 ἔδωμε τέχος
ubi Skerlo p. 10 ἔδωμαι proposuit, versum n
curans, sch. D. ἔδοιμε" ivti τοῦ συντύχοιμι"
καὶ ει 229 αὐτὸν ἴδοιμι, οἵ, (2) δ 475 ε 41.1|
ξ 814 ἢ 76 4 ea: 9 410 v 334 (ἐδέειν). z 14
ἔργα ἴδοιμι, 246 σε ἴδοιεν, Β 198 ἄνδρε
ἔδοι, c£ E845 "Q 583 5 113. Τ᾽ 236 ἐδέειν κα
σμήτορε, cf. Θ 453 p 43 X 47 4 567 o 14
P 179 z 233 ἔδε ἔργον. i 278 εἴδοντο vidi
t 185 Ὀδυσῆα ἐδόμην. ἡ 822 μὲν ἔδοντο. Z 365.
ἔδωμαι οἰχῆας, paraphr. ϑεάσωμαι, cf. y 88,
p 652 ἴδηαι | ζωὸν ἔτ᾽ ᾿Αντίλοχον. 'T 163 ἢ
πρότερον πόσιν cf. λ 94 o 432 (y. L tn
9 307 ἔργα - ἔδησϑε. N 524 μῆλα ἐδοίατο,
Skerlo p. 15 putat medio utitur quia sperent
visuros, sed id opt. significat. Z 176 σῆμα [n
o9« |, cf, Γ΄ 194 Ξ 286 ó141 162 ETT
ξ 209 (Og. 2) 408 1 98 ξ 882 τ 380 ὦ 368. .M 3
ἔδοιτο, cf. O 653 9 280. ὦ accusati)
additur pte. 7' 154. εἴδονϑ᾽ Ἑλένην ἰοῦσαν,
P 724. mx 412 νῆα ióóuxv κατιοῦσαν. |
ἔδηται | χωρήναντα sc. με, [T. 151] 4rd t
ὀλέχοντα. Ν 999 μεϑιέντα ἴδηαι, ct. o 3|
à 414 421 χατευνηϑέν rc ἴδησϑε, cf. 496. «
κεῖνον ἰδοίατο νοστήσαντα, ci. Δ 361, 4 8
μεϑιέντας ἴδοιτο, cf. P 681 Q9 366. c 17 ὃν
ἠρῶ γενειήσαντα ᾿ἐδέσϑαι. P 328 ἴδον ἀνέ ι
πεποιϑότας, cf Ψ' 402 y 221 ὃ 556. 4] 151 (8
ὄγκους ἐχτὸς ἐόντας, cf. E 166 P 199 9 9286, E 5
IM 389 Ν 495 09 II31; T283 «2 702 z 148, K ὃ
11 419. A 600 td» ἜΣ ΤΣ ποιπνύοντα, cf. E
«1 745 M 208 X 440 0 279 II 660 X 225 χ 22. 1.8
ἄνδρα εἶδον δεδαϊγμένον. 4 149 εἶδεν αἷμι
χαταῤῥέον, cf. 4 275 E 572 Ὁ 484 II 8l
E 510 H 308 εἶδον ζωὸν προσιόντα, cf, Φ 2
4d 98 ἔδῃ Μενέλαον ἐπιβάντα. 4 223 βρίξοι
ἔδοις Ayauiuvova, οἵ. Z 330 o 379. 4 282
otc ἐπεεύδοντας ioi, et. 4 240. Z 284 xri
ἴδοιμι.
4d 467 ἐρύοντα lium τῇ E 599 Z 459
5 441 9 497. d) φ 405 τόξον ἴδε πάντῃ
4 217(ἕλχος). 4 195 ἔδῃ Μενέλαον, ubi Sk
p. 10 act. defendit, quia 3» sit persona, ι
enim curari num da pers. sciat qua ΒΕΝ caus
εἴδω
quid fiat. Idem Α 208 (p. 9) act. et 4 205 med.
defendit de 2a pers. 9 443 ἔδε πῶμα, Γ΄ 130 ἔργα
ἔδηαι cf. 4476. v 215 τὰ χρήματ᾽ ἀριϑμήσω κ.
ἔδωμαι, μὴ xit. ὃ 412 πάσας πεμπάσσεται ἠδὲ
ἔδηται. q 159 τόξου πειρήσεται ἡ δὲ ἴ. 5126 πει-
θήσομαι ἡ. ἔδωμαι. q 112 μήτέτι ἀποτρωπᾶσϑε
ὄφρα ἴδωμεν, cf. φ 886. K 97 ἴδωμεν, μὴ χοι-
μήσωνται, cf ὦ 491. Ῥ 469 ἔδεσϑε x. ὕμμες.
e) Translate: IJ 188 ἠελίου ἔδεν αὐγάς. h. Ap.
τι Ven. 256 ἔδῃ φάος ἠελίοιο, quibuscum quo-
dam modo comparantur: ep. 7, 3 νόστον ἰδέ-
σϑαι, 6 311 νόστιμον ἦμαρ ἴδηαι |, cf. y 233
| E 920 9 466. .4 243 ἧς (1. e. ἀλόχου) ov τι χά-
Qtv ἴδε, sch. D. παρ᾽ zc οὐδὲν αὐτῷ χαρίεν
οὐδὲ ἡδὺ ἐγένετο (Eust. 841, 41 τὸ χάριν
ἀντὶ τοῦ ἕνεχεν ὄνομα ὃν ἐπιῤῥηματιχὸν ἐν-
τεῦϑεν ποϑὲν εἴληπται). aliter h, Ap. 153 πάν-
των ἴδοιτο χάριν. f) video, intellego, cum senten-
| tia secundaria Skerlo, ll p. 3, talia Il. magis
| propria esse vidit quam Od., putatque antiqui-
| tus ἐδεῖν propius accessisse ad verbum εἰδέναι,
) οἷος ἱκάνω. O 32 ἴδῃς (Arist. ἐδῃ) ἢν
χραίσμῃ. 4 949 ἴδητ᾽ εἴ xt - ὑπέρσχῃ. σι ϑτῦ
ἴδοις εἰ προταμοίμην. V. 1. ἔδοιτο o 317 pro
δέοιτο, o 448 ἴδηαι pro ἵχηαι. (εἰς-, ἄιστος εἰσ-
χρεῖδον). --- Π οἶδα (εοῖδα cf. Hoffm. qu. ho.
3 122, positionem efficit 9. 215) skr. veda, goth.
ταῖς, ahd. weiz), οἶδας (« 337, Bekk. ἤδης, h.
Mere, 456 467) et οἶσθα (pro οἴδασϑα Lob.
ath. el. 2, 268, melius Buttm. 1, 548 00-094),
ids»), ἴδμεν, ἴστε, ἔσασι(ν) (., rarius zo. Ζ 151
* 490 Y 214 β 211 ὃ 379 468 ν 239). ci. εἰδῶ
il. εἴδω cf. La Roche, H. T. 238) et π᾿ 236 εἰ-
ἕω (v. 1. ἐδέω) et ἐδέω X 2850 (Aristarchus εἰ-
Ἰξω), εἰδῇς, εἰδῇ, εἴδομεν (E. M. 296, 27 ἡ
τυστολὴ ἀνέδωχε τόν τόνον, cf. Ap. 63, 25)
ἴδετε, εἰδῶσι B 119. opt. εἰδείης ε 206, εἰδείη
f. Suid. I 2, 750). iptv. ἔσϑι, ἔστω. inf. ἔδμε-
ut et ἐδμεν. ptc. εἐδώς, ἐδυῖα (ἡ Ahrens. Rh.
1 2, 176 La Hoche, H. T. 286, ol. vo. εἰδυζα
Ὁ sic nune P 5, ubi Doed. Gl. 404 πρίν γε 7. pro-
wit, et in hy., εἰδότος I 345, ἰδυίῃ, εἰδότα,
γυξαν, du. n. et ἃ. εἰδότε, pl. εἰδότες, εἰδόσι,
vigo») ἰδυίας. plqpf. ἤδεα, ἤδησϑα τ 93 et
εἰδὴς (&tc) X 980, ζδη et ἤδει h. Ven. 207
- La Roche Einl. ad Tl. XVI Krüger ἃ 31, 1,
et ἤδεείν») (Bekk. X 404 ἤδειν) et ἠείδη (-£)
206, pl. ἔσαν (1). fut. εἰδήσεις ἡ 327 et in hy.
ἥσετε h. Ap. 484, inf. εἰδησέμεν &G 257 et
|G&tv 4 546, saepius εἴσομαι, εἴσῃ π 818
"kk. Monatsber. 1864 p. 10 zio9« proposuit)
εἴσεαι (v. 1. K 88 pro γνώσεαι), εἴσεται, inf.
σεσϑαι h. Merc. 538. Digamma non potuit
Βα] e. c. Z 151 Y 214, X 185. Pf. de eo
0d fixum est et manet atque pro praes., plqpf.
9 ipf 1) novi, scio, cognitum .habeo, per.
i0, E. M. 296, 19 γινώσχω, ea quae men-
acumine intelleguntur. adduntur adv. εὐ,
ρά, σαφές (h. Merc. 208). εἰδήσω et εἴσο-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
353
μαι comperiam, noscam, cf. Doederl. Gl. 405.
2) habeo in mente, cogito, animo affectus sum,
sentio, de animi indole. absol, acc., acc. c.
ptc., inf, εἰ, 7 5, ὅς τις sim., Oc, ὅτι, 0,
ὅτε. περί του, τινός. A) verb. finitum et inf.
1) 8) adduntur φρεσί, ϑυμῷ sim. B 213 ἔπεα
φρ. ἧσιν ἄχοσμα ἤδη. h. Merc. 467 φρεσὲ πάντ᾽
εὖ οἶδας, s 200 εἰδείης σῇσι qo. ὅσσα χτξ.
λ 445 εὖ qo. μήδεα οἶδεν. E 326 τ 248 φρ.
ἄρτια ἤδη, cf. & 488. B 301 τόδε ἴδμεν ἐνὶ
φρ. Θ 366 εἰ τάδε Zós ἐ. φρ. si scissem, nam
in hypothesi (cf. i» 220) manet plqpf. δ᾽ 632 τι
ἴδμεν &. qp. ὁππότε νεῖται, ἡ 927 εἰδήσεις c.
φρ. h. Merc. 164 μετὰ qo. αἴσυλα οἷδε. E 406
τὸ εἶδε κατὰ φρένα. 4 163 Z 447 o 911 τόδε
οἶδα κι φρ. x«à χατὰ 9vuóv. B 409 ἤδη «.
ϑυμὸν ἀδελφεὸν ὡς ἐπονεῖτο. β 111 εἰδῇς σῷ
ϑυμῷ, c 998 9. νοέω x. οἶδα ἕχαστα, cf. v 309.
ν 840 ἐνὶ 9.| ἤδε᾽ ὃ νοστήσεις. M 229 9. εἰ-
δείη τεράων. b) absol Α 800 ὃ 465 o ὅ78
[h. Merc. 382] οἶσϑα. o 153 οὐ σάφα οἶδεν,
cf. X 185 ὦ 407 h. Merc. 208 376. 8 108 « 144
σάφα ἤδη. Σ 404 ἤδειν, Bekk. ob spondeum
primi pedis, Did. οὕτως ἤδεεν" yg. δὲ xai
ηδειν. £2 105 οἶδα, cf. « 216. £2 405 ἔσαν. « 174
ὃ 645 ν 932 ξ 186 ὦ 258 297 408 ἐὺ εἰδῶ cf.
h. Ap. 467. η 811 £t εἰδῇς. A 363 II 19 εἴδο-
μεν. Θ᾽ 18 εἴδετε, cf. X 53 (17. B 112 εἰδῶσι.
N 973 à 200 493 ἰόμεναι, 9 218 ἴδμεν. & 89
v 188 ἴσασι. Ξ 8 εἴσομαι, sch. V. ὄψομαι ἢ
γνώσομαι. h. Merc. 466 Cer. 76 εἰδήσεις, d 292
B 40 εἴσεαι, x 313 εἴσῃ. B 306 i09. Καὶ 899
O 36 T 958 ξ 158 o 155 v 308 v 230 h. Ap.
84 Cer. 259 ἴστω, sch. A. A 329 ἐπιστάσϑω,
γινωσχέτω, μαρτυρείτω" ἴστωρ γὰρ ὁ μάρτυς,
T 258 sequitur inf, o 157 ὡς. similiter ε 184
ἴστω τόδε, μὴ βουλευσέμεν. v.s. B. c) «) de
rebus et personis: ζ 176 ἡ 25 ov τινα οἶδα ἀν-
ϑρώπων. Z 150 Y 213 ἐὺ εἰδῇς γενεήν, Y 203
ἔδμεν γενεήν, t. τοκῆας, Z 101 Y 214 uv ἔσα-
σιν i. e, γενεήν, cf v 239 (γαῖαν) 9 560 (πό-
λιας x. ἀγροὺς) 4 122 w 269 (ϑάλασσαν) À 124
w 971 (νέας, ἐρετμά). τ D0l φράσομαι x. εἴς
σομ᾽ ἑχάστην, noscam. ζ 207 Φαιήκων εἰδη-
σέμεν ὕσσοι ἄριστοι. v. l. Eust. 791, 33 ad A
88 εἴσεαι ᾿Ατρείδην pro γνώσεαι. p) de iis
quae mente percipiuntur sentiunturve, τέ: H 411
ὅρχια ἴστω cf. π 302 (τό γε). T 219 d» 440 πλείονα
οἶδα, cf. IN 355 (ζδη). B 16 μυρία ἤδη. « 881
ἄλλα ϑελχτήρια οἶδας. xt 320 τι οἶσϑα τέρας,
Α 85 ϑεοπρόπιον, ὕὅττε οἶσϑα. Α 70 gà» τὰ
τ᾽ ἐόντα τώ τ᾽ ἐσσόμενα πρό τ᾽ ἐόντα, ct, B 88
(τὰ ἃ Ζεὺς μήδετο ἔργα) B 832 .4 330 (μαν-
τοσύνας) E 64 (ϑέσφατα). lI 50 ϑεοπροπίης,
ἥν vw οἶδα, u 104 ἔδμεναι ϑέσφατα. «1 741
φάρμαχα ἤδη. X 280 £x Διὸς ἠείδης τὸν ἐμὸν
μόρον. B 288 οὐδέ τι ἴσασιν ϑάνατον x. κῆρα,
cf, 9 559 (νοήματα x. φρένας ἀνδρῶν). πὶ 246
εἴσεαι ἀριϑμόν. A 48 τὸν εἴσεται, SC. μῦϑον, cf.
A548. 1442 μῦϑον,͵ ὅν x' ἐὺ εἰδῇς. h. Ap.484 βου-
λὰς εἰδήσετε. Merc. 538 εἴσεσθαι βουλήν. wp 110
σήμαϑ᾽ ἃ ἴδμεν. h. Cer. 229 οἶδα ἀντίτομον,
cf, ib. 230 (ἐρυσμόν) Ven. 113 116 (γλωώσσαν).
«53 ὁ 386 βένϑεα οἶδεν. v 75 εὖ οἷδεν ἅπαντα,
μοῖράν τ᾽ ὠμμορίην τε. 4 657 οὐδέ τι οἶδεν
πένϑεος. ὃ 745 ἤδε᾽ - τάδε πάντα, μ 189 ἔδμεν
πάντα, cf. μι 191, B 485 ἴστε πάντα, ὃ 81) 468
πάντα ἴσασιν. ὃ 772 v 110 w 152 τὼ ὁ᾽ οὐκ
ἴσαν ὡς ἐτέτυχτο. Η 981 τό γε ἴδμεν, q 110
τό γε ἴστε, h. Merc. 535 τὸ εἰδεν. B 211 τὰ
ἴσασιν, cf. I 37 (ταῦτα πάντα). λ 224 ταῦτα
23
354
πάντα ἴσϑι. B 486 K 100 οὐδέ͵ τι ἔδμεν, cf.
y 184 x 475 (οἶδα). h. Cer. 133. π 470 ἄλλο
τόδε οἶδα. & 906 αὐτὸν ἠείδει' i e. οἶνον. h.
Ven. 207 οὐδέ τι ἤδει. € 365 εὖ οἶδα νόστον
ἐμοῖο ἄναχτος, ὕ τ ἤχϑετο Naegelsb. ad 4 65
ὅτι οὐχ ἔσται, , Ulixem (0 vs) apparet venisse
in odium, alii: ὅτ᾽ sch. H. ὅτι ,ἤχϑετο ὃ νόστος
δηλονότι, Eust. 1764, 1». £. à. ὅτ᾽ ἢ. ἤγουν oc
4. tali acc. additur ptc. 4 124 ἴδμεν ξυνήια
κείμενα, P 402 ἤδη Πάτροκλον τεϑνηότα. 211
οὕς τινας ἴστε ὀχέοντας. v 29 μιν ἤδεεν ἔνδον
ἐόντα. ὦ 404 σάφα οἷδε νοστήσαντά σε, cf
Classen, Beob. 4, 12. y) peritus sum, uti pos-
sum, Ἢ 93; ἐὺ οἶδα μάχας ἀνδροχτασίας τε.
c 286 περὶ χέρδεα πολλὰ ἀνϑρώπων οὐδὲ οἵ.
B 88, Ψ 822 χέρδεα εἰδῇ. β 122 ὁμοῖα »οή-
ματα ἤδη. [X 363] v 46 οὐ τόσα “μήδεα οἶδεν,
cf. h. Merc. 456 (οἶδας), H 936 οὐ οἶδεν πολε:
unu ἔργα, cf. 4 719 (διε). Σ 490 ϑεῶν ἄπο
ἔργα ἴσασιν. 9 184 τιν᾽ ἄεϑλον οἶδέ τε x. δε-
δάηχε, cf. 9 146. In his etiam inf. additur H
938 oid" ἐπὶ δεξιά, οἶδ᾽ ἐπ᾽ ἀριστερὰ νωμῆ-
σαι βῶν (241) οἶδα μέλπεσϑαι "Aent. Y 201 432
σάφα οἶδα μυϑήσασϑαι. 9 915 εὖ τόξον οἶδα
ἀμφαφάασϑαι. H 358 M 932 οἶσϑα γοῆσαι,
οἵ, A 343 (οἰδε). h. Merc. 369 oix οἶδα ψεύ-
δεσϑαι. Ψ 312 ἴσασιν μητίσασϑαι. ὦ 506
τόδε γ᾽ εἴσεαι, μή τι χαταισχυνέμεν, Eust.
1968, 52 y γνώσῃ x. νοήσεις. h. Ap. 163 με-
μεῖσθ᾽ ἔσασιν. δὲ translate ,Ξ' 235 τοι δέω χά-
Qi», Aristarchus et codd. nonn. εἰδέω, et sic
Spitzn. Duentz. cf. La Roche Anh. h. L Heyne
hx Spitzn. h. 1. Eust. 981, 21, sch. BLV. ἀτ-
τιχῶς ἀντὶ τοῦ ὀφλήσω, Eust. 981, 31 χαρί-
vov μεμνῆσϑαι z. μηδέποτε αὐτῶν ἐχλανϑά-
γεσϑαι gratiam habeam. d) c. sententia secun-
daria, cui saepe praemittitur acc, pronominis
potissimum: novi, scio, compertum habeo. «) E
188 σάφα δ᾽ οὐ oid? ἢ (v. 4. εἰ q. cf. s. IV)
ϑεός ἐστιν. O 111 εἴσεται ἢ μαίνεται. Ὁ 82
ἴδῃς ἢν χραίσμῃ,, v. 1. ΠΣ o 523 τά ys oi-
δὲν εἴ κε τελευτήσει, cf. & 119 (ἀγγείλαιμὼ.
x 6 σχοπὸν ἄλλον εἴσομαι, p χε τύχωμι 51πη1-
liter o 878 αὐτὸν οὐ σάφα οἶδα, πόϑεν εὖὔχε-
ται εἶναι. Δ 792 τίς οἶδ᾽ εἰ χεν ὀρίναις haud
scio an cf. O 403 (ὀρίνω) Π 800 (φϑήῃ) )β 332
(ἀπόληται) y 216 (ἀποτίσεται).. Ο 16 οὐ , uiv
οἶδ᾽ εἰ ἐπαύρηαι vide ne. 192 ἄλλου o? rtv
οἶδα τεῦ ἂν τεύχεα δύω, potuit esse: nescio
cuius arma sumam aut: vide ne nullius, quae duo
coaluerunt in unum, sed La Roche τεῦ relat.
putat, Duentz. dubitat num sit. 4 463 οὐδέ τι
οἶδα | ζώει 8 1), ἦ τέϑνηκε, cf. à 109 (uev).
K 349 οὐ οἶδ᾽ ἢ ἐπίσχοπος 7j, συλήσων, 9. 807
τόδε γ᾽ οὐ σάφα οἶδα ἢ ταχὺς ἔσχε ἢ αὔτως.
Ν 821 εἴδομεν ἠέ τῳ ὀρεξόμεν ἠέ τις ἡμῖν.
X 244 εἴδομεν ἤ. κεν - “φέρηται ἢ xev equ.
Z 367 οὐ γὰρ οἷδ᾽ ἢ ἕξομαι 7 «με δαμόωσιν,
cf o 265 (7 x&v ἀνέσει ἢ «sv &AcO) Il ,243
εἴσεται ἢ ἐπίστηται ἢ “μαίνονται. 0 532 εἴσο-
μαι ἢ χε - ἀπώσεται ἡ xev φέρωμαι, Ap. 62,
29 γνώσομαι. ὃ 712 οὐχ οἶδ᾽ τις -ὥρορεν
ἦε - ἐφωρμήϑη, cf. τ 287. (ἢ ἕστο ἡ δῶχε).
v 202 οὐδέ τι, οἶδα ἢ - ἐστι JE τις ἔϑηκε,
$- 28 οὐχ οἱδ᾽ ὅς τις, χ 384 εἰδῇς οἷος Mév-
τωρ. x 457 οἶδα ἠμὲν ὅσα πάϑετε ἠδ᾽ ὅσα
ἐδηλήσαντο. :P 890 iuc» ὅσον προβέβηκας.
A 185 ài εἰδῇς ὅσσον φέρτερός εἶμι, cf. A 515
(εἰδῶ) Φ 488 (εἰδῇς). E 276 ἔστε ὅσσον περι-
βάλλετον. wv 175 μᾶλα δ᾽ εὖ οἷδ᾽ οἷος ee
B 192 οὐ σάφα οἶσϑα οἷος νόος, cf. 4 658
εἴδω
O 93 o 30 τ 493, !P 589 (τελέϑουσιν). H 996
σάφα εἴσεαι οἷοι μετέασιν. n 948 εἰδῇς oiov
ἐχεχεύϑει. Ν 2756 οἶδ᾽ ἀρετὴν οἷός ἐσσι quali
virtute. Τ᾿ 808 τό γε οἷδε ὁπποτέρῳ πεπρω-
μένον ἐστίν. X 180 εἴδομεν ὁπποτέρῳ xtv ὀρέ-
&y. h. Ven. 207 οὐδέ τι ἤδεε} ὅππη ἀνήρπασε.
x 190 οὐ ἴδμεν ὅπῃ ζόφος, οὐδ᾽ ὅπῃ - εἶσι.
B 252 οὐδέ τι σάφα ἴδμεν ὅπως ἔσται, ἢ εὖ
QE χαχῶς »»οστήσομεν, οἔ, o 78. δ 138᾽ ἴδμεν
οἵ τινες εὐχετόωνται. x 936 εἰδέω ὅσσοι τε x,
οἵ τινες ἀνέρες εἰσίν, v.l. ἰδέω. y 18 εἴδομεν
ἥν τινὰ χέχευϑε, B) ) 4 360 οἶδα ὡς - οἶδε, οἵ.
s 428 (ὀδώδυσται) « 267 (ἐλεύσεαι) À 69 (ὐχή-
EE O 204 oic9' ὡς ἕπονται, cf. 60 (ως χε
φανείη) £2 662 (ἐέλμεϑα). τ 98 πάντα εὖ ῃδησϑ᾽
ὡς ἔμελλον. Y 484 οἶδα Ori. σὺ ἐσϑλός. E 408
οἶδα ὅττι ἀποίχονται. I? 217] οἶσϑ᾽ τοῦϑ'᾽ ὅτι
ἔσται. ν 814 τοῦτο εὖ οἱδ᾽ ὕτι ἦσϑα. Ν 674
οὐδέ τι ἤδη ὅττι δηιόωντο. T 421 εὖ τὸ
(ta Bekk., codd. τοῦ) οἶδα ó uot μόρος s
ἐστίν.
ἀλαπαδνόν. ὃ 171 οὐδέ τι οἶδεν ὃ
ται. Y 192 εἰδῇ ὃ φιλέουσιν, cf. X 197 ἔχον
ται). Y 466 y 146 οὐδὲ τὸ i0 ὃ ἔμελλεν
v 220 ἤδη ὃ ἔμελλον. s 215 Nr πάντα μάλ᾽
οὕνεκα ἀκιδνοτέρη sc. ἐστίν. B 409 ἤδη ἀδε;
φεὸν ὡς ἐπονεῖτο, fratrem, quomodo labora
ret, quomodo í frater 1. ys τὶ ἤδεα μὲν ὅτ
ἄμυνεν, (12) οἶδα δὲ νῦν ὅτε χυδάνει, ὌΝ
quando 'uvabat, Did. οὕτως αἵ ᾿Αριστάρχου
τοῦ ε. καὶ ἔστιν ἀχόλουϑον, Duentz. ὅτε col
tra codd. οἵ. La Roche Spitzn., paraphr. Eus
967, 33 al Ξ 72 ὕτι. 6 406 εἰδῇ ὅτ᾽ ἂν uc
χηταῖι, cf. Θ 420 (εἰδῇς), quid futurum sit quand
sed Duentzer ὅτ᾽ — ὅτι. π 494 οὐχ οἷσϑ
ὅτε ἵχετο (cf. ὦ 5158, e) o 563 οἶδα εὖ πεὶ
χείνου. JM 229 σάφα ϑυμῷ εἰδείη rego
sch. br. ἐπιστήμων £o παρατηρήσεως ? j
μείων, O 412 πάσης | εὖ εἰδῇ σοφίης. Val
2) animo. affectus sum. Ὁ 207 αἴσιμα εἰ
Zenod. εἴπῃ, noverit quid deceat atque s
agat, ξ 433 περὲ γὰρ φρεσὶν αἴσιμα ἢ
videntur enim Homero homines vel recte v
secus agere, prout recte vel secus inte
gunt num quid deceat necne, quamquam m
Scimus multa aliter fieri neque semper sio
possumus verbo sciendi. 9586 πεπνυμένα εἶν
sapiens sit. [1 73 μοι ἤπια εἰδείη, sch. BL, αὶ
λῶς ἔφρασε τὸ εὐνοεῖν Nitzsch, Sagenp. 3
ἄρτια pro ἤπια proponens removit vv.
(,unmüglich"). nam non potest statui Agam
nonem qui hic succensere dicitur Achilli, r.
legatos conatum esse iram eius placare, cui be
respondit Schoemann, retic. Hom. 14 et N.
f. Ph. 69, 28 ignotas esse Preces (ἢ ei qui
composuerit. o 39 ν 405 ὁμῶς. τοι ἤπια oló
sch. Q. ν 405 ὡς σὺ σαυτῷ εὐνοεῖς, sch, E
o 39 φροντίζων τῆς σῆς σωτηρίας. 4 861
μὸς ἤπια δήνεα οἶδε. E 326 τ 248 φρεσὶν
τια ἤδη mores habebat aptos. E 761 οὗ :
οἷδε ϑέμιστα iniustissimus est. : 169 dde
στια ἤδη. € 41 ἄγρια οἶδεν feroci 8
h. Merc. 164 (αἴσυλα), τ 829 ἀπηνὴς͵ ἔῃ x.
νέα εἰδῇ. τ 882 ἀμύμων ἔῃ x. ἀμύμονα € |
aliter: Z 351 707 νέμεσίν τε x. αἴσχεα sich
Herzen nàhme, sch. B. πρὸς τὸ φυλάσσε ;
x. μὴ sig αὐτὰ ἐμπίπτειν. B) Pi
est ratio, quia saepe in adi. fere abit:
nescius "qui bene scit: 1) a) » 417 ἐνὲ φᾷ
πάντα idvia. P 325 φίλα none jds« εἰ
amico animo. :8,9231 s 9 gg. M re:
(d. XXIX 12 φίλα g0- ἀλλήλοισιν εἰδότες. b)4
.. 218 εἰδώς, A 385 εὖ εἰδώς cf. f 170, h. Ven.
οὐ σάφα εἰδώς, I 345 ἐὺ εἰδότος. μ 156 εἰ-
δότες, ν 118 πρὶν si. Ψ 787 εἰδόσιν. A 608
€ 380 482 Y 12 ἡ 92 ἐδυΐῃσι πραπίδεσσιν,
.E. M. 296, 32 ἀντὲ τοῦ ταῖς ἐπιστήμοσιν αὐτοῦ
- zai ἐμπείροις φρεσί, διανοίαις. C) &) e δ1 εἰ-
δὼς ὄλεϑρον, d 934 οὐκ εἰδότ᾽ ὄλεϑρον. N 665
εὖ εἰδὼς χῆρα. f) 281 εἰδότα “πολλά, u 188
πλείονα εἰδώς, cf. h. Cer. 321 (ἄφϑιτα) β 188
7 157 ὦ 51 παλαιά, t£ πολλά tf) Α 365 τοι
ταῦτα ἐδυΐῃ πάντ᾽ ἀγορεύω, cf. Καὶ 250 (εἰδόσω.
ze» r 202 εἰδὼς δόλους z. μήδεα. H 218 9 88
* p.38 5 12 h. Ven. 43 μήδεα͵ εἰδώς |. v 296 εἰ-
dótEc χέρδεα, cf. Ψ 709 (εἰδώς). 1128 270 T 245
. € 278 ἔργα ἐδυίας, cf. » 289 zx 158 (ἐδυΐῃ)
. o 418 (ἐδυτα) Ψ 263. (ἐδυταν). Ο 619 κελητίζειν
— ξὺ εἰδώς, O 632 οὔ πω σάφα εἰδὼς μαχήσα-
σϑαί. d) peritus, expertus. B 823 E 11 549
— M 100 μάχης ἐὺ εἰδότε πάσης, cf. E 608 (χάρ-
μης) 4 710 (ϑούριδος ἀλχῆς), O 521 ἐὺ εἰδότα
. Sovg. ἀλκῆς. Β΄118Β 4 196 206 E 245 M 350 363
τόξων ἐὺ εἰδώς, cf. B 720 0 ὟΣ (αἰχμῆς) Ψ 665
ο(πυγμαχίης) 4 310 (πολέμων) B 818 (ovre πό-
vov οὔτ᾽ ἀγοράων) ε 250 (τεχτοσυνάων) Z [438]
ἰϑεοπροπίων) « 902 (otova). K 360 εἰδότε
ϑήρης. I 440 εἰδόϑ᾽ Md πολέμοιο. P5 οὐ
πρὶν εἰδυῖα τόχοιο. 2) B 281 ε 9 αἴσιμα εἰ-
— $oc, cf. 9 584 (χεχαρισμένα) o 557 (ἤἡπιαὶ ὃ 696
711 z 361 o 442 ὑτεπνυμένα) ὃ 460 o 948 (020-
— gei) . 468 v 287 (ἀϑεμίστια) & 288 (ἀπατή-
- Jue) € 182 (ἀποφώλια), y 277 φίλα pid ἀλ-
ὑφῇ UA cf. ἢ. XXIX 12. «428 v 346 v 57 χεδνὰ
- dóvte, cf. w 182 232 (ἐδυζαν). ἢ. Ap. 515 Ven.
χέδν᾽ εἰδυταν, cf. Ven. 184 (εἐδυίῃ) Cer. 202
lauta). 4 432 ἔξοχα λυγρὰ ἐδυτα. (ἴστωρ ἴδρις φ
- €uópic ἰδρείη ἀιδρείη νῆις.)
] | Il εἴδομαι Gest. ct. Hof. qu. ἢ. 8 124) med. pr.
εἴδεται. pte. εἰδόμενος, -5. aor. sg. 2 p. ἐεέσω
; 645 (ut videtur Aristarchus, Krüger p. 115 jLa
ΠΟ Roche c. codd. cf. Anh. , Did. ἔν τεσε τῶν ὑπομνη-
᾿ μάτων διῃρημένως ἐείσαο atque sic vo.), ἐεέσατο
et εἴσατο, [huc sunt quii referant ἐεισάσϑην O 544]
-elscyro M 103. opt. εἴσαιτο B 215. ptc. ἐεισά-
μενος, -ἢ et ,ξἰσάμενος, τη. Buttm. ἃ. Spr. 2,
. 160 (εἰδω) εἴδομαι ἐδ et λείπω λιπ, fit igitur
“εἰδ. ἐξεισάμην, πεισάμενος, quod rursus
. auetum fit ἐεισ., ut ϑέλω £9., cf. Ebel, Kuhn
ΠΑ 163, sed Ahrens Ztft. f. A. W. 1836 p. 818
σάμενος ad δεείδω zweifeln videri, refert.
h potuit restitui - c 283. 1) appareo, videor.
i, inf. 2)adsimilor, similis fio, τενέ cf. Doed.
- GL. 400. (E. M. 296, Τ᾽ τὸ ὁμοιῶ, τὸ φαίνομαι).
)0 559 εἴδεται ἄστρα Ap. 63, 24 φαίνεται.
V 98 εἴ. ἦμαρ - δαμῆναι. sch. "BL. φαίνεται.
tt δὲ τὸ τοῦ, τοῦ ὑπὸ Τρωσὶ δαμῆναι.
P 149 μοι ἐείσατο καπνός. Ν 191 οὔ πῃ χρὼς
σατο (Zenod.), Ariston. ἡ 8. 8. εἴσατο νῦν
l τοῦ ἐφάνη, Aristarchus χροός. ε 981 εἴ-
po δ᾽ ὡς ὅτε δινόν, cf. v 352, s 283 (ol). —
$319 εἴσατο, δέ σφιν δεξιὸς ἀΐξας. i Ξ 412 οὐ
μοι χακὸς εἴδεται. ε 8398 Ὀδυσεῖ ἀσπα-
v ἐείσατο γαῖα x. ὕλη, οἴ. s 442 ἡ 281 χῶ-
ρὸς ἄριστος), ἡ 3848 τῷ δ᾽ ἀσπαστὸν ἐείσατο
ἐμηϑῆναι, cf. 9. 295. adduntur 9vud sim.:
ns οἱ τό γε χέρδιον εἴσατο 9. | ἀγυρτάζειν.
B) 9 196 τί τοι go. εἴδεται εἶναι, οἵ. vM
D») φρ. Α 9928 τὸ δέ τοι zio εἴ. εἶναι, sch.
. τοῖτο δέ σοι ϑάνατος νομίζεται. , 103 οἱ
σαντο ξίναι ἄριστοι. B 2150 οἱ εἴσαιτο γε-
(ov ἔμμεναι Ap. 62, 96 ἐπὲ τοῦ φανῆναι.
εἴδωλον --- εἴχελος
900
B, 320 Augav ἐείσατο χέρδιον εἶναι. 9 283
εἰσατ᾽ ἔμεν, sch. Ὁ. προσεποιήσατο T. ἔδοξεν.
2) B 22 II 720 P 326 [585] Y 82 τῷ μὲν ἐεισά-
μενος didis 5 (προσέφη), cf. B 795, I 389
& 94. i e. τῷ ἐεισ. προσεφ. μιν, Suid. I 2,
110 ὁμοιωϑείς, sed trans. ut videtur Hes. ὁμοιώ-
σας. 424] τῷ δ᾽ &p' ἐεισάμενος, ACDEFHIKNR.
ἄρα εἰσ. L. ἄρα εἰδόμενος. Ε 785 Στέντορι
εἰσαμένη, cf. P 555. B 191 εἴσατο φϑογγὴν
vit, ct. Y 81- Ap: 62, 505 ὡμοιώϑη. Ν 45
εἰσάμενος Κάλχαντι δέμας κα. qeu cf. N
2916 H 716 P373 Y 924 Φ 218. E 462 εἰ-
dóusvoc ᾿Αχάμαντι, cf. Ν᾿ 69 h. Ap. 441 449
494. B 280 εἰδομένη nova, ct D" 192 τς
105 die 401 γ 372 5 22 9 8 χ 206 ὦ 505
548. Suidfl 2, 752 óuoio9stca. ptc. aor.
saepius in Il, ipf. in Od. Ceterum Hes. ἐειδό-
μενος habet. (εἶδος εἰδάλιμος εἴδωλον ἐνδάλ-
Aout)
εἴδ-ωλο-ν (εἶδος, εκεί.) gud effigies, si-
mulacrum verum, umbra, Suid. I 2, 753, E. M.
296, 1 φαντασία σώματος, σκιά τις ἀεροειδής.
E 449 εἴδωλον τεῦξ᾽ Αἰνείᾳ ἴχελον, οἷ. δ᾽ 796.
E 451 ἀμφὶ εἰδώλῳ δήουν: ,ὃ 824 835 ἀπαμει-
βόμενον προσέφη͵ ε. ἀμαυρόν. V Τῷ o 14 ψυ-
χαί, εἴδωλα χαμόντων. À 416 νεχροί, βροτῶν
εἴδωλα χκαμόντων. Ψ 104 (Eat) ψυχὴ͵ καὶ £L-
δώλον, ἀτὰρ φρένες οὐκ ἔνε A 88 ε. ἑταίρου,
À 218 τι e. τόδε Περσεφόνεια ὄτρυνε; A 602
βίην Ἡρακληείην, εἴδωλον" αὐτὸς δέ - τέρ-
πεται, sch. Vind. 56 οὗτοι (602. 603) ἀϑετοῦν-
ται Z. λέγονται Ὀνομακρίτου εἶναί, cf sch. H.
λ 604. Ariston. (schol. ΒΩ.) 9. εἰς τρία, διαιρεῖ,
εἰς εἴδωλον σῶμα ψυχήν. τοῦτο δὲ oix οἶδεν
0 ποιητής. Η. ὃ. αὐτοὺς τὰ σώματα αὐτῶν
φησιν Ὅμηρος, cf. La Roche et Carnuth h. 1.
dubitaverat de his versibus iam Nitzsch ἢ. 1].
Lehrs, Rh. M. 17, 481 et Ar. 333. 445 Aristar-
chum haec de Onomacrito statuisse negat, dixit
contra eum Duentz. N. J. £. Ph. 91, 732 (h. A.
4) v 355 εἰδώλων πλέον πρόϑυρον, ἱεμένων
Ἔρεβος δὲ ὑπὸ Sog, sch. B. ὡς τῶν ψυχῶν
αὐτῶν ἐπὶ τὸν “Πιδην ἀπιουσῶν.
εἴη, de εἶμι (?)sch. V. ξ 496 Eust. 1770, 48
πορεύοιτο, cf. Ameis ἢ. 1
si9-«o (εἶμι ἴϑ-μα. sed E. M. 297, 8 ἀπὸ
τοῦ εὐθὺς. Pott E. F. 1, 221 εὐϑὺ ἄρα, Βοηΐ.
1,9 Skr. étarhi. Hartung, Part. 1, 423 ἐϑύς,
ἔῤα εἶϑα ἄρα. 1) rectà 2) illico, confestim, Suid.
I 2, 756 χρονιχόν, ἀντὲ τοῦ εὐθέως ἢ εὐθύς"
τὸ δὲ (Sic ὡς ἐπὶ τὸ πολὺ ἐπ᾽ εὐθείας, cf.
Hes. Non in Od. 1) E 337 e. ἀντετόρησεν, sch.
LV. τινὲς xat ijv, «ἢ, ἀντὶ τοῦ ταχυ. Y 418
εξ. δι οὔατος 1197 ᾿ἑξτέροιο. 2) 4 579 N 412
P 349 ε. γούνατ᾽ ἔλυσεν. M 353 P 707 ε. προσ-
ηὔδα. P 119 s. ηὔδα. Ψ 256 ε. - ἔχευαν. Arsis
in posteriore syllaba.
si-9 (Pott: εἰ ϑεός, o si deus, cf. Benf. 2.
208. Hartz, Part. 1, 319 δή, ϑήν lat. dem com-
parat) u utinam, Hes. ὄφελον. Πα τα: αἴϑε,
εὐχτιχὸν ἐπίῤῥημα cf. Suid. I 2, 756. c. opt.
4 313 εἴϑ᾽ - yovrag" ἕποιτο, H 157 A 670
T 629 & 468 εἴθ᾽ ὡς ἡβώοιμι. h. Merc. 309
εἴθ᾽ ἀπόλοιτο βοῶν γένος. De re quae firi
potest: β 33 εἴϑε Ζεὺς τελέσειεν. Veg: αἴϑε'
εἰ χαί etiamsi, v, s. εἶ VI 4. εἴχε -- ἐάν v.
ἘΣ εἰ II III 1 506 IV lbed VI 2 c, 8b, 3b.
εἴχ-ελος (εἴχ-ω ἔ-οικ-α. E. M. 7, 30 cf. Doed
Gl. 432. Bekk. zs. Curt. 610 alii: js£) similis,
par τινί τι, E. M. 297, 28 ὅμοιος. 4 953
P 281 ovt ᾿ εἴκελος ἀλκήν Idomeneus Aiax.
23*
et?
356
Ν 58 P 88 Y 493 φλογὶ s. Hector, cf. N 688.
N 330 Ἰδομενῆα qÀoyt. εἴχελον ἀλκήν. X 154
Ἕχτωρ qÀ. ε. d. τ 384 ἡμέας μάλα εἰχέλω ἀλ-
λήλοιιν. h. VII 21 οὐ βροτοῖσιν) εἴκελος, ἀλλὰ
ϑεοῖς. AX 184 χαλκὸς ἐλάμπετο ε. αὐγῇ] mv-
ρός, cf. Ξ 386. x 804 (φάρμακον) γάλαχτι. δὲ εἴχε-
λον ἄνϑος. Δ 907 σχιῇ εἴχελον ἢ xal ὀνείρῳ |
ἔπτατο, sed sch. H. ἔχελος " ye- ἐκέλη, » ψυχή.
υ 88 παρέδραϑεν εἴχελος αὐτῷ, q 411 χελι-
δόνι εἰχέλη αὐδήν] (reden) x j, 240 χελιδόνι εἰ-
χέλη ἄντην | Minerva. aepe est Y. l]. ἔχελος
vel ?«. etc, cuius « corripitur, v. 5. ἴχελος.
εἰκοσ-ἄκις vicies. I 379 δεχάκις τε x«l εἰ-
κοσάχις τόσα, Bekk. d. x. ἐξεικ.
εἴχοσιε (fuit rtix. et ἐξειχ. q. v. skr. vicati,
lat viginti, c e t cf. L. Meyer, vgl. Gr. 1,
34 266) viginti. Postponitur substantivo: B 510
κοῦροι - ἑκατὸν xal r. (Bekk. καὶ εεί. ut sae-
pius). JV 260 δούρατα καὶ ἕν χαὶ se. 4 95 oi-
μοι ἔσαν - καὶ ε. κασσιτέροιο. praemittitur:
B 148 δύω x«l £. νῆας (Bekk. δυωκαιεει). « 341
δύω x«l εἴχοσ᾽ ἅμαξαι (Bekk. δυωχαιειὶ), οἷ
x 908 (ἑταῖροι). π 949 πίσυρές τε xal s. φῶτες
(Bekk. πισυρεςχαιεί - deleta caesura. B 212
à 669 εἴχοσ ἑταίρους. β 355 s. à? ἔστω μέτρα.
E 944 &. δ᾽ ἔχβαλε πάντα (δοῦρα). ε 209 ε. μέ-
toc vicena. (ἐείχοσι ete. εἰκοστός εἰκοσινήριτος).
εἰκοσε-νήρἴτος (Duentzer N. J. f. Ph. 69,
490 νηρός (Ὁ) νηέω hàufen. Aliorum (E. M. 997,
45 Hes. Meir. subst. cop, III ἐρίζοντω) co-
natus refutavit Lob. path. el. 1, 587) vicies tan-
tus. X 849 δεχάκις τε xal εἰχοσινηριτ᾽ ἄποινα
(Bekk. δ. x. ee£.) Hes. εἐκοσαπλᾷ, E. M. 1. 1.
εἰχοσιπλασίονα, sed explicant πρὸς ε. ἐξισοίύ-
μενα. ἐρίζειν γὰρ τὸ ἐξισοῦσϑαι. Doed. Gl.
001 εἴχοσι νήριτα ut ε. sit pro εἰχοσάχις στή-
σωσι vicies afferant ingentia.
εἰκοστός. (zs., Bekk. saepius ἔξει.) vigesi-
mus. & 34 ἤματι εἰχοστῷ, cf. π᾿ 206 τ 484 φ
208 ὦ 322 (Pret).
rix (radix 2 ix ordiebatur a consona, cf. Hoffm.
qu. ho. ἃ 135 posl, Kuhn 4, 168, quae qualis
fuerit dubitatur. L. Meyer, "vgl. Gr. l, 77 361
rix. Ahrens, Zitft. f. A. W. 1836 p. 819 zx.
Doed. Gl. 402 alii ad z1ó-&iv, melius ut| videtur
Bopp, Gloss. ó:ux δείχυμι (dec-et) cf. Sonne,
Kuhn 15, 187. Accuratius Curt. p. 610 ó:x djux
jue ux ut sit 7εἼοιχε, non εξ. ut L. Meyer et
Bekk., atque plenior forma sit trans., altera ἀμέσου: :
106], "Kuhn 5, 188 djak statuit). ipt. εἰχε XN 520
(Buttm. a. Spr. II 1S1 Kühner, a. Gr. 1, 808
L. Meyer, vgl. Gr. 1, 148, sed Doed. Gl. 421
plqpf. Bekk. n Bl. is ad εἴχειν weichen, es
ging an, de quo dubitat Curt. Et. 609, cf.
Schenkl tft. f. oest. G. 1859 p. 511). pf. ἔοικα,
ἔοιχας, ἔοικε(ν), hoc pf. ad praes. εἴδω rettu-
lit Doederl. lect. hom. Il 1828 p. 6). du. ἔιχτον
9 27 (v. 1. -ην). ptc. ἐοικώς et εἰχώς (ex εἰκυῖα
Ahrens Rh. Ν. 2, 178) Φ 254, εἰχυῖα (La Roche à
d 291 9 194, paulo aliter h. U. 94 cf. 107.
ekk,. eec sed & [387] Ez), melius Ahrens] ll.
ἐικυτα, et ἔκυτα "P 66, ἐοιχότι α 46, acc. ἐοι-
χότα, tixviav I 399 (melius £L), du. ἐοιχότε
M 146 pl. ἐοικότες, εἰοικυῖαι X 418 (Ahrens
JW E OR ,M. 350, 56 πλεονασμῷ τοῦ 0, ἐοικότα
Ü 301. ἐοιχότας x 390, ἐοιχότα. plqpf. ἐῴκει ὦ
Bekk. in fine versus, cf. E. M. 351, 8), d
είχτην pl. ἐοίχεσαν (Bekk. £&Er0.) IN 109. pass.
plqpt. ἔιχτο "P 207 et ἤιχτο. Non potuit α resti-
tui e. c. Y 371 372 4 986 Ψ 649 B 233 T' 286
499 d 379 9 146. 1) similis sum, par,sum, zu»
εἰκοσάκις
»!
ἑίχω
τι, act. pf. et plqpf. c. vi praes. et ipf., atque
pass, 2) decet, convenit, bene se habet, abs.,
τινί, inf., acc. c. inf. E. M. 297, 7 ὁμοιῶ, πρέπω.
1) δ 796 v 988 zx 107 v 81] δέμας δ᾽ ἤικτο γυ-
ναιχί. dat. etiam .X 151 Ψ 107 « 908 ζ 301
4 190 v 194 post verbum, plerumque ante, f'
386 γρηὶ ἐικυῖα, Θ᾽ 305 ui. tixvi« ϑεῇ-
σιν, cf. 4 638 T 986 5j 291 h Ven. 153, Ap.
63, 30. Hes. ἐοιχυῖα, ὁμοία, cf. La Roche h.
S. 15. Homines non mutari in deorum formas
apparet ,
videtur "putare Homerus (Platz, Gótterverwdt.
Karlsruhe 1857) sed H 59 £CéoOmv, ὄρνεσι ἔοι-
κότες - φηγῷ ἐφ’ ὑψηλῇ Minerva et Apollo,
sch. BLV. ὡς ἐφίζει ὄρνεον φυτῷ, οὕτω x. αὐ-
τοὶ ῥᾳδίως ἐχαϑίσϑησαν, Sonne, Kuhn 15, 87
vere mutari statuit deos, arborem vero esse fra-
xinum illam celebrem qua maiores nostri puta-
bant terrarum orbem contineri. 4 78 τῷ εἰκυῖα
Minerva stellae quae traicitur, οἵ, 1' 350 (ἅρπῃ)
X 297 (]Πηιφόβῳ δέμας x. qovitv) B 888 (T4-
λεμάχῳ, recte sch. S. ὕσα ἂν εἶπεν ἐκεῖνος)
η 90 (παρϑενικῇ) » 122 9 194 (ἀνδρὲ δέμας,
Eust. 1591, 50 εἰχὸς.. . ἄνδρα τινὰ ἐγχώριον
νοῆσαι χαϑὰ x. ἐν τῇ Ἰ᾿Ἰϑάχῃ β 388). ε [887]
353 αἰϑυίῃ εἰκ. Ino sch. E. πρὸς τὸν ἀναύὰϑ
σμόν ἐστιν ἢ εἰχὼν.... οὐ χατὰ τὸ "σῶμα"
οὕτω κ. ὃ Ἑρμῆς εὉ]Ἱ λάρῳ ὄρνιϑι ἐοιχώς,
Hes. ὡμοιωμένος sch. V. τὴν ὁρμήν, οὐ τὸ
σῶμα, Sed fit mutatio e. c. h. Ap. 400 (δέλφινὴ
0 480 ϑεοὶ ξείνοισιν ἐοιχότε. x 890 σιάλοισιν
ἑοιχότας. Φ 285 δέμας δ᾽ ἄνδρεσσι ἐΐχτην
Neptunus et Minerva. Ap. 63, 28 ὡμοιοῦντο.
Hes., paraphr. xarà τὸ σῶμα. ὦ 446 Μέντορι
πάντα ἐῴχει |. E 604 βροτῷ ἀνδρὶ ἐοιχώς, ef.
Ν 8071 x 978 h. VII. 8. Φ 600 (Ayivogc. πάντα)
42 847 (ἀὐσυμυητῆθηι 1219 (G(ópst φωτὶ) X 188
(παλαιῷ φ.), P 828 (δέμας Περίφαντὴ. B 30
(Νηληίῳ và) ὃ 654 τῷ πάντα ἐῴχει. X A18.
Coat νεηνίσι εἰσικυῖαι. M 385 Ἢ 742 μ 418
ἀρνευτῆρι ἐοιχώς, cf. Ψ 480 (οὐκ (ovt) ὃ 245
(οἐκῆι, vestitu imitatur) Δ 608 (BaA£ovvi) σ 240
(μεϑύοντι) h. Merc. 265 377 (ἐλατῆρι) Ven. 55 —
(δέμας ἀϑανάτοισιν). à 122 ᾿Αρτέμιδι, uva,
η 209 οὐ γὰρ -| ἀϑαν. ἔοικα, xt 200 νῦν ϑεοῖ-
d ἔριχας οὗ 2415. 1' 158. αἰνῶς ϑεοῖς εἰς
ὦπα ἔοιχεν. c 411 χαχῷ εἰς ὠ. ἐῴχει, cf. δ 680.
h. Cer. 241 (ϑεοῖσι ἄντω. A 613 cd ΓΕ ὄπισϑε,
Μαχάονι πάντα ἔοιχεν. B 58 μάλιστα ἕστορι- TH
εἶδός τε μέγεθός τε φυήν v^ ἄγχιστα ἐῴχειν.
potissimum N. huic vero simillimus, « 208 al-
vdg κεφαλὴν *. ὄμματα ἔοικας | κείνῳ, 3P 66
πάντ᾽ αὐτῷ μέγεϑός τε x. “ὄμματα - ἐχυῖα.
5 187 v 997 ἄφρονι φωτὶ ἔοιχας, cf. 9 108
(ἀτασϑάλῳ ἀνδρὴ 164 (ἀϑλητῆρι) o 416 ὦ 258
I'170 (βασιλῆι) c 954 (τοιούτῳ) σ 128 (emat
ἀνδρί) v 381 (δέμας φωνήν τε πόδας τ᾽ Ὀδὺ-
Ἢ 7), h. Ap. 464 χαταϑνητοῖσιν) υ 194 ἔοιχε
ἐμὰς βασιλῆι, cf. o ὅ11 ᾿(πολυπλάγχτῳ). Ξ 414
αὐτῷ γενεὴν ἄγχιστα ἐῴχει δ᾽ 148 Ὀδυσσῆος,
υἷε ἔοιχε |, δ᾽ 27. γενεῇ Διὸς ἔιχτον. Ψ' 107
ἔικτο ϑέσχελον αὐτῷ mirum quantum, Ap. 63,
29 ὡμοιοῦτο. O 90 ἀτυζομένῃ ἔοικας, Z 389
μαινομένῃ ἐικυῖα. E 800 ὀλίγον oi παῖδα ἐοι-
χότα. B 337 παισὶ ἐοιχότες ἀγοράασϑε, sch.
br. νηπίοις ioa φρονεῖτε, cf. E782 H 956 (λεΐουσι
ἢ συσὴ O 592 (λείουσι) M 146 (σύεσσι) II 259
σφήχεσσι) P T95 (χὐνεσσὴ ID' 191 (τετίγεσσι)
x 196 (οὐχ ἄνδρεσσι ἀλλὰ Γίγασεν) B 800 (λίην
UAAOv0L» ἢ ψαμάϑοισιν) Φ 464 (p A2oudl)
E 522 (νεφέλῃσι) 060 (ἐλάτῃση. I' 449 4 646
sed ne deos quidem revera mutatos -
"
ἐοιχότες ἠελίοιο, cf. (1 51 (ἔρισσι) ξ 91 (ϑή-
ἔριχε ἀρνήσασϑαι. Γ' 988 459 τιμὴν ἀποτινέ-
MEV, ἥν τιν᾽ ἔοιχεν. y 857 σοὶ ἔοιχε πείϑεσϑαι
po σοὶ ἔοιχε - ἐόντα βουλεύειν. c) 9. 146
ἔοιχε δέ σ᾽ ἴδμεν. M 212 οὐδὲ Z. - ἐόντα &yo-
ρευέμεν, cf. B 233 190 y 212 ἡ 159 x 909, Ψ' 649
τιμῆς ἧς τέ μ᾽ ἔοικε τετιμῆσϑαι, Eust. 1321,
59 πρὸς ἀκολουϑίαν.. τοῦ τιμῆς. ἄλλως δὲ
αὶ ἀσφαλὲς ἦν καὶ τὸ ἥν ete.'(Duentz. 7 τε),
: ae --- in sexto pede, -- -- in quarto.
(εἴχελος ἐπιείχελος ϑεοείχελος ἐπιεικής des
ἧς ἔχελος, ἐΐσκω , Ahrens Ztft. f. A. W. 1586
p. 819 ελείχω ἀ-λίγκιος.)
1 E (ρεέκω, xz skr. vic separare, lat. vi(c)to,
-em, germ. weich-e) εἴχουσι M 48. opt. e/o:
σ 314. iptv. εἶχε, εἴχετε. ptc. εἴχων. aor. εἶξε
aor. it. εἴξασχε s 339. ci. εἴξῃ P 980
σι M 224. opt. εἴξειε εἴξειαν IN. 807. iptv.
trt “ὁ 716. inf. site. Ψ 337. ptc. εἴξας,
Kov ε 196, εἴξαντος Θ 164, εἴξαντες) cedo,
rior sum, E. M. 297, 4 ὑποχωρῶ, ὑποτάτ-
τόμαι. 2)trans. concedo. a) pugnans E 606 ὀπίσ-
σω | εἴχετε, M 48 τῇ εἴχουσι, cf. M 294 O 164.
X 391 ὅπῃ εἴξειε. Q 100 εἶξε, cf. 8 14. b) Δ
)9 εἴχετε χάρμης | Aoysio:c, χ 91 oi εἴξειε
ϑυράων, E 348 εἶχε πολέμου, cf. σ 10 (προ-
γύρου). IN 821 ἀνδρὶ εἴξειε, P 230 εἴξῃ οἱ, cf.
807. h. Cer. 191 εἶξε δέ οἱ χλισμοῖο. Q 718
Y ἂν ἀπήνῃ, 22 716 εἴξατέ μοι οὐρεῦσι διελ-
, μοι dat, eth., € 332 ζεφύρῳ εἴξασχε διώ-
Ἐν. £221 μοι εἴξειε πόδεσσι, sch. ΒΟ. τινὲς εἰς
ρυγὴν ἐτρέπετο. X 459 A515 τὸ ὃν μένος oi-
Evi εἴχων robore inferior, sch. B. παραχωρῶν.
874 εἴχοι δ᾽ ὑπὸ βῶλος ἀρότρῳ. De animo
εἴχω --- εἰλέω 557
et cupiditatibus: indulgeo animo, E. M. 297, 10
£x τοῦ παρεπομένου τὸ 9620. I 110 σῷ ϑυμῷ
εἴξας, I 598 s. o 9. non aliorum precibus mo-
tus, recte enim Faesi ad v, 595 rettulit. Doed.
lect. hom. II p. 4 ,nec nisi postquam indulse-
rat assentit Nitzsch ad » 19. X2 48 βίῃ καὶ
9.| εἴξας. ε 196 ᾧ 9. εἴξασα, cf. ξ 262 o 431
ὕβρει εἴξαντες. v 143 o 139 βίῃ x. κάρτεϊ εἴ
xov, E 1507 πενίῃ s. Καὶ 192 οὔτ᾽ ὄχνῳ ε. οὔτ᾽
ἀφραδίῃσι, cf, N 294 y 988. Καὶ 338 αἰδοῖ εἴχων,
Sch. br. νιχώμενος ὑπὸ τῆς αἰδοῦς. 9) Ψ 337
εἰξαί τέ οἱ ἡνία χερσίν, Ariston. ἡ ὅδ. 0. εἶξαι
ἀντὶ τοῦ χαλάσαι, concede (s 332 σχεδίην Ὁ)
(ἀπό ὑπίιογείκω ἐπιειχτός).
εἐλαπνά-ζω epulor, convivor. E 241 o 410
εἰλαπινάζων E. M. 998, 21 εὐωχούμενος. B 57
9 536 εἰλαπινάζουσιν πίνουσί τε οἶνον, sch.
S. εἰ, χατὰ συστροφὰς πίνουσι, £v ἀνϑροίσματι
εὐωχοῦνται, ξορτάζουσι. Inde
εἰλάπϊναστής conviva, E. M. 998, 21 συμ-
πότης. P 577 oi ἑταῖρος ἔην φίλος &., sch. S.
σύσσιτος, ἐν τῷ εὐωχεῖσϑαι φίλος" ot δὲ πα-
ράσιτος.
εἐλᾶπένη (aeol. ἐλλαπ. Ahrens I 58. Benf. 2,
300 75 εἴλη Haufe et zívo sec. E. M. 298, 11
Sch. pass. Hes, quod Doed. Gl. 2267 non pro-
bat ob correptiones, ipse minus bene cum Ath.
8, 362 Eust. 1413, 3 1831, 18 Suid. I 2, 761 re-
ferens ad λάπτεεν schlappen, ἐλλάπτειν i. e. ἐμ-
πίνειν) cena ad quam unus convocat complu-
res, convivium, Hes. ϑυσία, ξορτή, ἀπὸ τοῦ
συνειλεῖσϑαι εἰς αὐτὴν πίνοντας. εὐωχία εἴ,
Ap. 63, 81. E. M. 298, 9 συμπόσιον x. σύνδει-
πνον, & 226 τίς δαίς, τίς δαὶ ὅμιλος ὅδ᾽ ἔπλετο;
ε. ἠὲ γάμος: ἐπεὲ οὐχ ἔρανος τάδε γ᾽ ἐστίν.
sch. EHV. ἡ πολλῶν ἀνδρῶν εὐωχία. ΕΥ̓͂. ὁ
μὲν γάμος x. αἱ ἄλλαι εὐωχίαι φιλίᾳ τινὲ γί-
νονται, ὃ δὲ ἔρανος ὡς ἕχαστός τι ξομίσειεν.
λ 415 ἢ γάμῳ ἢ ἐράνῳ ἢ εἰλαπίνῃ τεϑαλυίῃ.
K 217 ἐν δαΐτῃσι xal εἰλαπίνῃσι. X 491 y«-
μοι v' ἔσαν εἰλαπίναι τε. P 901 εἰλαπίνην
δαίνυντο. h XXIX 4 οὐ - ἄτερ σοῦ | εἰλαπίναι
ϑνητοῖσιν. (εἰλαπινάζω εἰλαπιναστής).
εἰλ-αρ (εἴλω, Bekk. κει} propugnaculum.
Ap. 63, 32 ἕρχος x. φυλαχή. X 56 68 ἀρρηχτον
νηῶν tt χαὶ αὐτῶν εἴλαρ, cf. H 338 437 ubi
Sch. V. ὀχύρωμα. φυλαχήν. ε 957 κύματος si-
λαρ quod arceret fluctus; cf. Buttm. Lex. 2, 148
Spiegel, Kuhn 13, 399. sch. EQV. χώλυμα ἀσφά-
λειαν z. φυλακήν.
εἰλάτ-νος (ἐλάτη, cuius prima producitur
ob metrum) abiegznus. OQ 454 ἐπιβλὴς | εἰλάτι-
voc. B 494 o 289 ἱστὸν εἰλάτινον. t 38 εἰλέ-
tuv«t δοκοί. Ξ 989 ὄζοισιν εἰλατίνοισιν. Hes,
τὸ ἐπὲ τῆς τρόπεως τοῦ ἱστοῦ ἐλάτινον ξύλον.
Εἰλεέϑυεα (Savelsb. qu. lex. 85 22v9, adve-
niens) uoyooróxoc E. ἐξάγαγε πρὸ φόωσδε
(Εὐδωρονὴ) Π 187 T 103, ἢ. 1, 97. 115. 103,
σπέος Εἰλειϑυίης, v 188 Amnisi; uoyocrózo:
Εἰλείϑυιαι, [Ἥρης ϑυγατέρες πικρὰς ὠδῖνας:
ἔχουσαι} 44 270, T 119: cf. Hes. Theog. 922,
Apd. 1, 3, 1. Preller, gr. Myth. I 401.
Εἰλέσιον (x. Ερύϑρας |) B 499, urbs Boeo-
tiae cf. Bursian Geogr. [ 224. Εἰλέσιον ἐκλήϑη
διὰ τὸ ἐπὶ τοῖς ἕλεσιν ἱδρῦσϑαι Strab. 9, 2, 17.
εἰλ-έω (Bekk. κε. cf. εἔλω) coérceo, includo.
B 994 ὅν περ &sALaL| εἰλέωσιν. c 900 slit
βορέης. À 518 ϑῆρας ὁμοῦ εἰλεῦντα χατὰ Ati-
μῶνα, Ap. 64, 4 συγχλείοντα. μι 310 εἴλει ἐν
σπῆι, ΑΡ. 64, 1l συνήλαυνεν. X 447 ᾿Αχαιοὺς |
308
ἐπὶ πρύμνῃσιν ἐείλεον, cf. O 215. y 460 δμῳὰς
εἴλεον ἐν στείνει. Φ 8 ἐς ποταμὸν εἰλεῦντο.
(mort).
εἐλέ-πους (s. εἱλίπους. εἰλύω, ποῦς cf. Lob.
path. el. 1,. 371) qui pedes oblique et in orbem
fere tortos profert, pedes inter eundum tor-
quens, E. M. 299, 24 οἱ εἰλοῦντες ἐν τῷ βαδί-
ζειν τοὺς πόδας, cf. Suid. I 2, 764 Meiring,
verb. cop. Marcod. 1831 p. 9 Ameis Ztschrft, f.
G. 8, 648 Duentz. Ztschrft f. A. W. 1836 p. 1053.
Lob. path. el. 2, 362 (illa pedum posticorum
fluctuatio. Sed Buttm. Lex. 2, 155 stampffüssig
a terendo frumento, Doed. Gl. 448 εἴλων τὴν
γῆν τοῖς ποσίν, starkfüssig. epith. boum quos
Hippocr. artic. 7 monet habere χαλαρόν arti-
culum. Ap. 64, 3 διὰ τὸ ἑξλιγμὸν ἀποτελεῖν ἐν
τῇ πορείᾳ τοὺς πόδας. De spiritu dubitatur,
fuit certe lenis Z 494 βουσὶν ἐπ᾽ εἰλιπόδεσσι.
II 488 ἐν si. βόεσσιν, v. l. ἐπ᾽ et si. O 547
9 60 siA/moósc βοῦς |. v.l st, I 466 Ψ 166
« 929 ὃ 320 (46 εἰλίποδας - βοῦς |, ante Spitzn.
I466 vo., in Od. v. 1. e£, cf. Φ 448. h. Merc.
946 370 si. βοῦς, M. v. 370 εἰ.
tiAózsÓov, Doed. Gl. 115 μέν 9" εἱλόπ. pro
ϑειλόπεδον 4. v. Cf. Lob. path. el. 1, 101.
£ÜAv-uc« (εἰλύ-Ἱ velumen, tegumentum , E.
M. 299, 58 σχέπασμα. C 179 εἴλυμα σπείρων,
sch. ἐνείλυμα περικόλυμμα, δέμα τῶν ἱματίων.
εἰλυ-φ-άζω (εἰλύτω. Benf. 2, 811 συρ-φ,
mhd. s-wir-be. ad skr. var refert L. Meyer vgl.
G. 1, 390 E. M. 299, 57 Doed. Gl. 451 J. J. f.
Ph. 34, 107 εἰλύω et σπάων contorqueo Suid. I
2, 765 συστρέφω. Y 492 ἄνεμος φλόγα siÀv-
φάζει, E. M. 300, 1 &. δὲ φλόγ᾽ εἰλυφάζων"
ἀντὶ τοῦ εἰλῶν x. ἀναστρέφων.
εἰλυφόων (ptc. de s/Av-q-co) contorquens,
Ap. 64, 6 συνειλῶν τὸ πῦρ, μετὰ συστροφῆς
ἀποφέρεσϑαι ποιῶν. A 156 πάντῃ v^ εἰλυφόων
ἄνεμος φέρει (πῦρ), sch. BLV. τὴν μετὰ ἕλί-
ξεως x. περιστροφῆς τοῦ πυρὸς κίνησιν.
εἰλύ-ω (εελ tAz(sA)?, lat. volv-o, goth.
valv-jan, ahd. wellan, cf. Curt. 527. L. Meyer,
vgl. Gr. 1, 75, 78, 141, 354. Bekk. κε. quamquam
pauca digammi sunt vestigia, a)involvo, obtego,
cooperio. Φ 319 χὰδ δέ μιν - | εἰλύσω ψαμά-
9oic v. 1. ἐλύσω (ἰλύς). — Pass. pf. et plqpf.
(v) M 986 ἄλλα τε πάντα | εἰλύαται καϑύπερϑε
(Bekk.) v. 1. εἴλυται, εἰλυται. εἰλῦται non con-
trahitur ut veteres putabant ex εἰλύαται atque
vix ex εἰλύεται, videtur enim deesse praes. Cf.
Lob. path. el. 2, 116 Rhem. 209 ad Buttm. 2, 7.
La Roche, Anh. ἢ. L, εἴλυται reduxit, a Spitzn.
expulsum, vel contra codd. v 352 νυχτὲ - | εἰλύα-
ται κεφαλαὶ πρόσωπά τε. Π 640 βελέεσσι x.
αἵματι x. χονίῃσιν | ἐκ χεφαλῆς εἴλυτο, Ald.
εἴς, e 408 εἴλυτο δὲ πάνϑ᾽ ἁλὸς ἄχνῃ Herod.
et Arist. ali: s/A)ro ut sit ipf. pro εἰλύετο cf.
La Roche h. T. 240. Lehrs Arist. 260. E 186
νεφέλῃ εἰλυμένος cuovc cf. h. Ap. 450 (xattgc)
Merc. 151 σπάργανον ἀμφ᾽ ὦμοις siAvu£voc,
atque similiter scribendum ib. 306 ubi v. ἐελ-
μένος q. v. ib. 245 εἰλυμένον ἐντροπίῃσι. P 492
βοέῃς εἰλυμένω ὦμους, v. l. εἰλημμ. et εἰλυμμ.
X 522 εἰλυμένοι - χαλχῷ. 419 σάχεσιν ε.
ὦμους. ξ΄ 136 ὀστέα ψαμάϑῳ εἰλυμένα. (εἴλυμα
εἰλίπους κατά V. S. ἐλύω).
εἴλω (κελ, ἔλλω et εἴ (Lob. path. 2, 110).
Skr. var arcere, goth. var-jan wehren). act. aor.
ἕλσαν. 4 413, inf, ἔλσαι et ἐέλσαι (ἐξέ) 295,
ptc. ἕλσας. pass. praes. ptc. εἰλόμενοι E 789,
τῶν. pf. ééAue9« £2 662, ἐελμένος IN. 524 (-ov?
εἰλίπους — εἷμα
h. Merc. 306), -o:. aor. 2. ἐάλη, pl. sine augm, ἄλεν
X 12. inf. ἀλήμεναι et ἀλῆναι II 714. ptc. ἀλείς,
ἀλέν Ψ 490, -évrec 534, ἀλέντων, Digamma,
quod non potuit restitui € 294, effecit ut de
spiritu dubitaretur (Herod. 41 413 € 76 Eust. 939,
49 1067, 23 1082, 51 sch, V. X 12 BL. Ν 408 A. —
II 403 Ap. 99, 54 61,25. E. M. 63, 1 39, 5
Spitzn. JV 408 II 403 Buttm. Lex. 2, 157 Gr. 2,
165) asper Atticorum esse videtur, Homeri lenis
qui nunc in edd. legitur. Cf. Lob. Rh. 117) coér- —
ceo, includo. Nonnulli: volvo. (Duentzer Ztft,
f. A, W. 1836 p. 1053 Ebel, Kuhn 4, 162) Butt-
mann Lex. 2, 141 qui haec primus distinxit (cf.
Curt. 660 527 Doed. Gl. 442), etiam feriendi
notionem statuit. 4 409 χατὰ πρύμνας x. ἀμφ᾽
ἅλα ἔλσαι ᾿Αχαιούς, Ap. 67, ὃ συγχκαταχλεῖσαι,
(sch. br. Hes. E. M. 333, 18), cf. 2 294 (9α-
λάσσῃ) Φ 995 (κατὰ ἄστυ). 44 418 ἔλσαν δ᾽ ἐν
μέσσοισι μετὰ σφισὶ πῆμα τιϑέντες, sch. Α,
ἐν μέσοις αὐτοῖς συνέχλεισαν, cf. Hes. Nicanor |
interpungebat post σφισί, sic etiam Zenodotus
addens πῆμα δὲ ἔλσαν, (Ariston. dóu«voxtov
τὸ λεγόμενον). d» 995 xarà - τείχεα λαὸν EÉA--
σαι. € 182 ἡ 950 νῆα Ζεὺς ἔἕλσας ἐχέασσε, Ze-
nodotus et codd. multi ἐλάσας, probat Doed, |
Gl. 442, sch. HPQ. οἱ δὲ ἔλσας. ποιητικώτερον.
γάρ. ἔλσας uiv τὸ συστρέψας, ἐλάσας δὲ τὸ
ἐκ χειρὸς πλήξας cf. Nitsch h. 1. V. πλήξας,
χεραυνώσας. ideo Buttm. Lex, 2, 148 feriendi -
notionem admisit. E 782 ἕστασαν, ἀμφὲ βίην.
Διομήδεος -| εἰλόμενοι, conferti, Hes. περίξι-.
λούμενοι, συνεστραμμένοι, ἢ συγχεκχλεισμένοι
ἢ συνηϑροισμένοι. Passow, comp. Hom. Berlin |
1852 p. 11 expunxit E 781—3, quia leones non
otiosi starent, sed pugnarent. Ó 215 ὁμῶς ἵπ-.
πων tt xz. ἀνδρῶν -| εἰλομένων, sch. BLV.
(Porph.?) συνεληλάσϑαι.... εἰς τὸ... στενόν.
E 208 ἀνδρῶν εἰλομένων sch. L. ταυτὸν... τῷ,
εἰλουμένων" διφορεῖται γάρ. ὁποῖον z. τὸ στε-
ρόμενος στερούμενος, ἐπιμελόμενος ἐπιμελού-
μενος. “δ 662 χατὰ ἄστυ ἐέλμεϑα, M 38 νηῦ-
σὶν ἔπι ἐελμένοι, Ap. 62, 81 συγχεχλεισμένοι
(E. M. 317, 29 Hes), cf. € 287 ἐνδόϑι πύρ᾽
yov) N 524 Διὸς βουλῇσιν ἐελμένος, sch. Lh.
xtxAtuGutvoc, h. Merc. 306 σπάργανον dug
ὦμοισιν ἐελμένον fasciam circa umeros COm-
strictam Schneidew. eumque secutus Daum. οἵ
Schmitt N. J. f£. Ph. 73, 143 s, M. ἐέλμεν,
ceteri: ἑλεγμένος, Herm, (q. c£) ἐελμένος. Cf. 8.
εἰλύω. II 714 ἐς τεῖχος - ἀλῆναι, v. l. dà. am
ἀλήμεναι ἐνθάδε πάντας, E. M. 62, 57 ἀϑροι
σϑῆναι συστραφῆναι.. . ψιλοῦται (Hes. Suid.
11. 216). cf. E 76 (ἐπὶ πρύμνῃσι) 286 (xata
ἄστυ). X 19 ἐς ἄστυ ἄλεν, non recte sch. V.
λείπει τὸ ἀφικόμενοι ἐπεὶ ἔδει εἶναι τί -
ἢ τὸ ἅλεν (sic) ἀντὲ τοῦ ἐξέχλιναν quae
Ptolemaei opinio, cf. E. M. 59, 5. Φ 584 £c
τεῖχος - ἀλέντες, sch. B. ἐκκλίναντες ἢ ovo
φέντες. Φ 607 ἀλέντων cf. Y 47 (ἐς ἃ
Ψ 490 χειμέριον ἀλὲν ὕδωρ E. M. 97, 80
Hes. ἀλέν: συναϑροισϑέν. Ν 408 τῇ (ἀσπί
ὕπο πᾶς ἐάληῃ se contraxit, sch. BL. ξάλη᾽
ειλήϑη x. συνεκρύβη Ap. 61, 25 ἕάλη" -
στράφη Hes. συνήχϑη. ἐστάλη. συνεστράφην
cf. Spitzn. h. l. non recte E. M. 307, 8 παῖ
τὸ ἀλῶ τὸ ἐχχλίνω x. πλανῶ. Y 168 YA
χανών, cf. Y 278. II 408 ἧστο ἀλείς, cf. Φ bI
X 808 ὦ 538 (A. 2. m. DIV «.). Ed
stie, (ἕν-νυμι, εέσ-νυμι, εέσ-μα, Bekk.
vestis. a) sing. Σ᾽ 538 εἷμα - δαφοινεὸν αἵμ
& 501 ἐνὲ εἵματι χείνου | κείμην in eius pé
LI E
-
2 , gu.
€L ur — εἰμί
b) plur. B 261 φίλα εἵματα -ἰ[ χλαῖνάν τ᾽ ἠδὲ
χιτῶνα, τά v αἰδῶ ,“ἀμφιχαλύπτει, x 542 ξ 320
ἀμφὶ δέ μὲ χλαῖνάν τε χιτῶνα t. ἕσσεν, cf.
ξ 192 [154] 396 o 338 368 π 79 o 550 φ 889,
ξ 341 (£x - ἔδυσων), 516 (δώσει). & 914 φᾶρός
(TÉ χιτῶνά τε εἵματ᾽ ἔϑηχαν, η 284 φᾶρός τε
χιτῶνα εἵματ᾽ idovo« | καλά, τά ῥ᾽ aot τεῦξε
σὺν - υναιξί. χ 487 χλ civáp τε χιτῶνα τε εἴς
ματ᾽ ἐνείχω. 7 210 χαλὰ περὶ χροὶ εἵματ᾽
ἔχοντι. Γ' 892 κάλλει τε στίλβων a. εἵμασιν.
E 905 χαρίεντα δὲ εἵματ᾽ ἔεσσεν. C 64 νεό-
πλυτὰα εἵματ᾽ ἔχοντες. ΣΦ 11] πτύξασα ε. χαλά.
Il 670 περὲ δ᾽ ἄμβροτα εἵματα ἕσσον, cf. II 630
265 o 59 ἢ. VI 6 s 264 ε. τ᾽ ἀμφιέσασα
ϑυώδες, cf. ὃ 253 ε 167 c 361. 9 366 dug £.
ἕσσαν ἐπήρατα, ϑαῦμα ἐδέσϑαι. Σ 517 χρύσεια
δὲ s. ἔσϑην οἵ. Ψ 67 (τοῖα περὶ χροὶ - ἕστο).
h. Ven. 64 171. A 191 χαχὰ δὲ χροὶ s. εἶται,
cl τ 72 w 115, ξ 506 o 24 ψ 95 ὦ 156. π᾿ 457
λυγρὰ περὶ χροὶ s. ἕσσεν, cf. o 203 338 572
ὦ 108. ὃ 750 o 48 58. καϑαρὰ χροὶ εἵμαθ ἑλοῦ-
σα, cf. ὃ 759, ζ 61 (ἔχονταγε 343 s. ταῦτ᾽ ἀπο-
δὺς, cf. ε 312. v 132 εἵμαϑ᾽ ἑλέσθαι. X 154
h. Ven. 85 164 εἵματα σιγαλόεντα, X 510 ε.
λεπτά τε x. χαρίεντα, τετυγμένα χερσὶ γυναι-
κῶν. 5 ὅ8 “κλυτὰ εἵματ’ ἄγωμαι, 9:249 ε. ἐξη-
μοιβά. ν 218 ὑφαντά τε ε. χαλά. v 369 £. εὐ-
ποίητα. πὶ 182 ἄλλα εἵματ’ ἔχεις. τ 218 ὅὁποτ᾽
ἄσσα περὶ χροὶ ε. ἕστο. B3 v 125 ε. ἑσσά-
μενος. h. Ap. 185 ἄμβροτα εἵματ᾽ ἔχων τεϑυω-
μένα. Merc. 250 φοινικόεντα z. ἄργυφα ε. νύμ-
φὴς pluralis gen. alias non additur. XXXII 8 e.
τηλαυγέα. £2 162 δάχρυσι E ἔφυρον, cf.
ἡ 359. & 321 ε. ἐβάρυνε τά οἱ πόρε Καλυψώ,
cf. τ 25, ἡ 238 296 τάδε t. ἔδωχε, cf. C 144
h. Ven. 232, π 88 (πέμψω), 6 26 ε. χεῖται ἀχη-
δέα. G 952 εἵματ᾽ ἄρα πτύξασα τίϑει ἐπ᾿ ἀπή-
.6 91 ἀπ᾽ ἀπήνης | e. ἕλοντο. 5 98 ε. τερ-
σήμεναι. v 10 ε. ἐνὶ χηλῷ κεῖται, φ 92 ἐν τῇσι
(χηλοῖς) ϑυώδεα εἵματ᾽ ἔχειτο.
εἰ μή nisi cf. s. εἰ I 2, abc II cd III 2a V.
-&i-uí (skr. as- lat. es- -) pr. εἰμί, ἐσ-σί (codd.
pass. etiam ἔσσι, ne fiat enclisis) et εἴς (non εἷς
Lehrs, qu. ep. 126, cf. La Roche, H. T. 241 ad
Il 515. Lob. path. 'el. 2, 984), £o-ci(v) et ἔστι(»)
(Bekker in exitu versus semper addidit ». ἐφ.
quod ne sic quidem est nisi ante voc.) du. 2 et
1198 3. p . ἐσ-τόν. ,pl. εἰ-μέν (v. l. o 197 ἐσ- μέν),
σ-τέ, εἰ- B s) et ξασι(), (pro ἐσαντῶ. ci. ἔ-ω,
ty et ἔῃσι() et god») T 202 9 147 580. (et
εἴῃ S. 75 Herm. leg. subt. 16 defendit e. c. Σ'
88 o 448 o 586), pl. ἔ-ωσι v) et ὦσι (X 274 o
491. opt. e-/j» (pro ἐσίην Skr. syàm pro as-
yin, εἴης et E-oic I 984, εἴη et ἔοι, pl. εἶτε
5, εἶεν. iptv. ἔσ-τω (skr. as-tu) pl ἔστε
fin I' 280 παροξύνεται ἵνα »προστακτικὸν
«t, cf. Lehrs qu. ep. 126), ἔστων. inf. Zu-
μεναι d. e ἔσ-μεναι lat. es-se) et ἔμμεν. (v. I.
ol. Z “ἔμμεν᾽ cf Lob. path. el. 2, 161) et ἔμεναι
et ἔμεν (pro ἔμμ. ?, L. Meyer vergl. Gr. 1, 264
pro ἔσμ.) et εἶναι (Eevei? ib. 69, semper cum
arsi prioris syllabae, praeter h. Ven. 221—940.
VL c 257) ptc. ἐ-ών (i. e. ἔστων, skr. s-at) et
bs (h. XVIII 32 XXIX 9), ἐοῦσα et οὖσα h. Ap.
ἐόν 4 426. ἐόντος, E et οὔσης t 489.
ὄντος 9 178 188 ἐόντι, ἐούσῃ ἐόντα, ἐοῦσαν,
ἐόν. du, n. πι., ἃ. m. E 609, ἃ. D. ἐόντε. pl. ἐόν»-
τες eb v. l. τ '230 ὄντες, ἐόντα c 385. g. m. et
Mer Lu m. ἐοῦσι. a. ἐόντας, ἐόντα A 70.
LAE « et c et ἔην v. l. 4 762 (Thiersch p. 372)
649 et Eov ib., ἔησϑα et ἦσϑα (Lob. path. el.
NS
359
2, 261), ἔην et ἤην et ἣν et ἦε (II 464) et ἦεν.
d. ἤστην E 10. pl ἦμεν, ἦτε I| 557, ἦσαν et
ἔσαν. ipf. it. saepe sine "significatione iterandi
(Buttm. Gr. 25 530) ut ἔσχον H 158, ἔσκε(ν).
Med. iptv. ἔσσ᾽ (i. e. ἔσσο « 302 y 200). fut.
ἔσ-σομαι (6), er-o i. e. 884 jo) et ἔσομαι, ἔσσεαι
(ξ 88 - - per syniz.) et ἔσεαε et ἔσσῃ (h. Merc.
34) et ἔσῃ, τ 254, ἔσσεται (ἔσσετ᾽ 4 955 271
c 201) et ἔσται et ἔσεται et ἐσσεῖται, ἃ. ἔσε-
c9ov 2. p. φ 216, 3. p. x. 267. pl. ἐσσόμεϑα
o 432 et ἐσόμεσϑιι B 61, ἔσεσϑε, ἔσσονται et
ἔσονται. inf. ἔσσεσϑαι et "Iosogeu. ptc. ἐσσομέ-
voici»), τῃσιν λ 433. a. ἐσσόμενα Α ΤΌ. L. Meyer,
Kuhn 9, 373—423 ἔεν pro ἣν scribi Aubet quan-
docunque fieri possit et ἔσσ᾽ pro εἴς ante voc.,
negans. suspicione carere o 388, porro formas
coni. zo« et ὦσι atque ipf. ἤην (4 808 τ 233
ψ 316 ὦ 343) melius abesse putat ab Homero
(Bekk. Am. 3 147). Encliticae sunt formae ind.
praes. praeter ἔασι quamquam inter veteres fuere
qui du. et pl nollent enclisi uti, cf. Góttl. Ac-
centl. 393 ,Lehrs, , Qu. ep. 125. Herod. ap. Bekk.
1148: τὸ ἔστιν via ἄρχει λόγου ἢ ὅτε ὑπο-
τάττεται τῇ οὐ ἀποφάσει ἢ τῷ καί ἢ εἴ ἢ ἢ
ἄλλῳ (Lehrs: ἀλλά) συνδέσμῳ ἢ τῷ ὡς ἐπιῤ-
δήματι, ἢ τῷ τοῦτο, τηνικαῦτα τὴν ὀξεῖαν ἔχει
ἐπὶ τοῦ &, cf. Eust. 1600, 15 880, 93 Arcad. 142
et ap. Bekk. 1158 Herod. ad A 63 Z 159. Lehrs:
,in lis vocabulis post quae ἔστι scribendum Sit,
turbavere librarii. Fuit etiam govív sine enclisi,
Eust. 880, 25 ὅταν πρὸς ἐρώτησιν ἀποχρινώ-
μεϑα, τὴν ὑστέραν ὀξυτονητέον, quae ratio
latius serpsit ap. recentiores velut Bekk. et Am.
A 169 581 enclisin non admittunt, ceteri aliter.
Neque ipse Bekk. sibi constare videtur (cf. Φ 80
μ' 452 cum 2 397 et AK 239 N 111 cum £ 410),
quamquam certe saepe enclisin respuit. Est
porro iori» encliticum. Etiam ceterae formae
enclisi carent quando primo loco aut versus (: 19
II 515) aut sententiae (cf. Ψ 550 cum Z 499)
sunt. Saepissime impeditur legitima enclisis post
syllabas elisas (ἀρίγνωτ᾽ ἐστὶ) et post paroxy-
tona, quae si in trochaeum exeunt, veteres cum
Aristarcho (Ariston. Z 289) enclisin fieri iubent,
recentiorum solus La Roche in Od. admisit, ve-
lut ἔνϑά μοι. Fit enclisis quando pro copula
est verbum, non fit quando maiore est pondere
significatque quid exsistere vel vivere, velut saepe
post o? et sim. Quae cum gradibus tantum di-
stent, nonipso genere, atque propterea difficilia
sint 3udicatu, veteres maiorem vim verbi non
curantes (Buttm. Gr. 1, 532) particulas college-
runt, quibus enclisin toll putabant: velut. 02; εἰσί
i.e. non vivunt, εἰ εἰσί etc., sed recte od αἴτιοι
εἶσι et sim, — In sententiis hypotheticis ipf. non-
nunquam pro aor. est ἔνϑα κε λοιγὸς ἔην fuisset.
sum, existo, vivo set vigeo, sum natura, de
iis quae non videntur mutari. Suid. I 2, 769
E. M. 300, 40 ὑπάρχω, hispan. ser. Proprie, ut
videtur: spiro, cf. Curt. 564 Pott 11 273 cum
Skr. bhu, φῦτναι, fu-isit: sum in statu qui paul-
latim immutatur, fio, hispan. estar. — 1) vivo
et vigeo. (Am., app. 8 119). o 263 ζώει τε καὶ
ἔστιν. σ 19 qnit. εἴης μήτε γένοιο. α 289 β 230
τεϑνηῶτος μηδ᾽ ἔτ ἑόντος, cf. X 384, B 641
οὐκ zv ἦσαν, οἵ. B 642. & 119 πάρος ἦσαν
cf. o 361. ὦ 84 “μετόπισϑεν ἔσονται. $ 301 οὐκ
ἔσϑ᾽ οὗτος ἀνήρ ὅς κεν ἵχηται (Am) cf. π 437
Φ 108 X 848 Ψ' 345. o 433 ἔτ᾽ εἰσί cf. q 951
v 415. A290 494 Φ 518 3299 ε 7 9 306 1371
377 ϑεοὶ αἰὲν ἐόντες | sempiterni sch. br. ἀϑά-
b.
800
8 148 9 365 h. Ven. 62
Cer. 395, y 147 ó 583 m Merc. 548 in plur. tan-
tum. 9 147 ὄφρά xev σιν in vivis. & 287 πα-
τρὸς x. μητρὸς, ἐόντων, cf. sch. H. (Nic. ?) cf. v
218. ὦ 351 ἦ δα ἔτ᾽ ἐστὲ ϑεοί v , Vigetis,
Wolf al. ἔστε, cf. Ameis Anh. A4 70 τά v) ἐόντα
τά τ᾽ ἐσσόμενα πρό t' ἐόντα. Τ' 987 460 ἐσ-
σομένοισι - ἀνθρώποισι cf. Z 358 substantive:
ἐσσομένοισι(») ponere B 119 X 305 y 204 λ 76
q 955 ὦ 433, 9 580. λ 433 ἐσσομέν σιν γυ-
ναιξίν. 2) 11 y a, es gibt. 4 711 ἔστι δέ τις
Θρουόεσσα πόλις, 'ef. 4 709 IN 32 y 298 ὃ 844
h. XXXIV 8 B 8Zz 152 y 293. 2 198 τις ἔτ᾽
ἔσται μῆτις. Η 840 489 ὁδὸς εἴη. «1 824 οὐκέτι
ἄλκαρ ἔσσεται, cf. E 308. E 267 ὅσσοι ἔασιν
ὑπ᾽ ἡῶ, οἵ. Π᾿ 98 K 165. B 355 εἴχοσι ἔστω
μέτρα, cf. o 486, II 168 Y 290. 4 38 τελαμὼν
ἣν, cf. e 289 488 Ψ 420 Σ 565. ψ 371 φάος
νατοι, cf. α 963 378
j£v. t 425 διες ἦσαν, cf. o 422 τ 78 h. Ap. 227.
K 301 ὅσσοι ἔσαν ἡγήτορες, ct. Δ 997. . 508
ἔσχέ τις μᾶντις, cf. x 5502 o 417. 99 οὐδὲ
ξυνεξείχοσι φωτῶν ἔστ᾽ ἄφενος, cf. « 321. I 250
οὐδέ τι μῆχος | χακοῦ ἔστ᾽ ἄκος εὑρεῖν i. e.
ἔσται, Sch. ABL., La Roche ἐστ᾽. K 378 ἔστι
γὰρ ἔνδον] χαλχός, οἵ. X 50 v 246. 0 848 οὐκ
ἔστι χαχώτερον ἄλλο, οἵ o 533. Xa ἔνϑα
ἔην Ἰίλυμένη cf. Σ 89. ,v 182 sioiv χαὶ ἄλλοϑι
δαῖτες. ὃ 354 νῆσος ἔπειτά τις, ἔστι, cf. (ἦν)
E9 Καὶ 814 N 663 P 575 (v. 1. ἔσκε à v 287
4 120. t 172 Κρήτη, τις γαῖ᾽ ἔστι ἐνὶ πόντῳ,
2t v 96 (La. Roche: ἐστι). τ 846 τις γρηῦς ἔστι.
ι 482 & νειὸς ἔην, cf. o 417, ε 406. h. XXX 2
πάνϑ᾽ ὁπόσ᾽ ἔστιν (Baum. 2. B 292 εἰσὶ δὲ
νῆες πολλαὶ ἐν ᾿ϑάκῃ. h. Merc. 352 Θρεαὲ γά
τινες εἰσί. q 107 οἵη "νῦν οὐχ ἔστι γυνή, οἵ.
X 919, € 404. v 62 οὐχ ἔσϑ᾽ ὅδε μῦϑος ἐτή-
τυμος. ὃ ὅ84 ἄσβεστον. “κλέος εἴη, cf. ἡ 888
c 374. H 451 τοῦ κλέος ἔσται, οἵ. H 458 h. Ap.
381. K 225 χέρδος ἔῃ. D 45 oix ἔστι βίη.
i. 120 οὐδέ τις ἔστ᾽ ἀλχή (CILNQ, La Roche
τίς ἐστ᾽) ) cf. 695. z 25 οὐδέ πῃ εἰσπὶς ἔην
οὐδ᾽ ἔγχος ξλέσϑαι. z 107 εἴη ὃς ἐνίσποι
male sch. BL. ἀντὶ τοῦ ἴτω, cf. P 640 B 687.
€ 496 τις εἴη εἰπεῖν. σ 371 βόες εἶεν ἐλαυνέ-
Μεν, cf. ὃ 214 “ὁ 610. “ὦ 489 οὐδέ τις ἔστιν
ἀμῦναι. Ν 812 ἀμύνειν, εἰσὶ sci ἄλλοι qui de-
fendant. [688 εἰσὶ x«t οἵδε εἰπέμεν. o A75 &t που
πτωχῶν ἐρινύες εἰσίν οἵ. 185 424 634 692, 8) ἐ ἔστι
τινί est ei, habet. 549 ἔστι τοι χρυσός, ἔστι δὲ
χαλκός" ' εἰσὶ δέ τοι poat, | sch. V. ἐπαγγελμα-
τιχῶς τὸ ἔστι. διὸ ὀξέως, cf. Lehrs, qu. ep. 126
n), cf. I 364 Y 946 τ 358, 9 499 ὦ 9208, E
105 "X: 218.-P. 2839 557 B 193, H [295] € 381 9
557 o 336, 411 ψ 21 £2 399, Ξ' 124, A 321 Z 421
go201 x 116 o 311, £€ 460 & 96 2 448, Y 183
ó 95 o 232. X 962 οὐκ ἔστι λέουσι x, ἀνδρά-
σιν ὅρκια cf, X 270 266 σ 9, ó 167. h. Ap. 131
εἴη μοι χίϑαρις. 5 z 988 ἔστιν τοι ϑάλαμος, οἵ.
w 109. K 170 εἰσὶν μέν μοι παῖδες, εἰσὶ δὲ
λαοί, cf. Μ΄ 550 v 365. Ν 814 χεῖρες ἀμύνειν
εἰσὶ καὶ ἡμῖν. h. Ven. 948 ἐμοὶ ὄνειδος ἔσσε-
ται. Σ 88 σοὶ πένϑος μυρίον εἴη, cf. K 212
£2 367. σ 22. A 490 ᾧ μὴ βίοτος εἴη, οἵ. ξ 193
σ 377, ὃ 165 ψ 119. Z 272 τοι μέγιστος | ἔστιν
I 413 πᾶσά τοι ἐσϑ᾽ ὑποδεξίη, penes te, sch.
πάρεστί σοι. .X 970 οὔ roi ἔτ᾽, ἔσθ᾽ ὑπάλυξις.
B 372 τοιοῦτοι δέχα μοι εἶεν, cf. B 489 μ 78.
HK 804 μισϑὸς δέ οἱ ἄρκιος ἔσται, cf, O 217
ε 970 σ 358 h. Merc. 458 Ven. 196 ὁ 546. 41 169
μοι αἰνὸν ἄχος ἔσσεται, cf, o 94 Z 462 I 949
X 55 Ψ 343 412 y 345 π 87 h. Ap. 542. 2 399
εἰμί
οἱ υἷες ἔασιν. à 393 οἱ ἔτ᾽ ἣν ic cf. Ὁ 699 à 610 -
448 9 453 ὃ 298. 44 808 σφ᾽ ἀγορὴ ἤην, cf. Δ΄
39 V 178 Q 495 496 5 A 122 o 454 ὦ 194 x 556.
Z 989 o 105 ἔνϑ᾽ ἔσαν ot πέπλοι (Ariston. h.
l. Lehrs, qu. ep. 106), cf. y 407, II 225, 9 580. -
h. Ven. 98 τῷ. Αἰνείας ὄνομ᾽ ἔσσεται, cf. t409.
c 306 ἐμοί 2 ὄνομ᾽ ἐστὶν Ἐπήριτος, cf. h. Cer.
192. ω 948 οἱ εἴη πίνειν. Enelisin Bekker fieri -
noluit e. g. 4 300 I' 242 & μοί ἐστι, cf. Y 891.
I 880 w 355 (La Roche μοι ἔστι) Z 418 οὐδέ
uot ἐστι πατήρ (Bekk. uoc E) I 144 τρεῖς δέ
μοί εἰσι ϑύγατρες cf. I 286. Fit enelisis Π 55 —
ἄχος τό μοί ἐστιν. c 265 πᾶσιν ἐπίστιόν ἐστιν,
o 267 πατὴρ δέ μοί ἐστιν Ὀδυσσεύς cf. δὲ 397, -
E 248 Y 209 390. H 939 τό μοί ἐστιν habeo |
scutum, cf, Ariston. h. L, La Roche: μοὶ ἔστε,
deshalb. kann ich, cf. 4 74 y 220. o 376 quur —
ἀλήμονές εἰσι, cf. x 421. Non fit enclisis post -
paroxytona; o 332 $92 τοι τοιοῦτος νόος ἐστίν,
cf. c 381 x 829 I'63 IL 35 s 190 x 329 V 484,
& 121 9 576 & 116 v 202. E 892 τοι μένος ἐστίν
(Bekk. Z.?) O 129 τοι over! ἀχουέμεν ἐστὶ
(Bekk. E) Q9 763 μοι πόσις ἐστίν, cf. h. XIX -
31 ζ 35. v 109 δύω δὲ τέ ot ϑύραι εἰσίν͵ cf.
4240. σ 220. neque post syllabam elisam: ᾧ 'ogn
μοι ἔτ᾽ ἐστὶν | "IS Pi 62 ὅσσά τε͵ vor ὑμμ᾽ ἐστί:
N 264 μοι δούρατά τ᾽ ἐστί, vo. ἔστι Heyne ἐστι,
cf 9 558 h. Ven. 111 146. » 144 σοὶ ἔστι τίς
σις (ELQ et edd. pler., La Roche c. codd. Bothe.
ἐστί). Aliter: α 812 τοι χειμήλιον ἔσται erit.
pro, wird gelten, cf. Ψ 618. 4 239 τοι μέγας
ἔσσεται ὅρκος. 4) ἔστι 8) c. inf, b) vel c. acc.
c. inf, licet, fieri potest. οὐκ * non licet, fieri
non potest. M 3927 οὐκ ἔστι φυγεῖν, cf. N 787.
0556 ^ 193 v 447 0 877, x 447 (ἦν) 9 298, (ἔσται),
d 565. Ξ Z 818 χεῖσε ἔστι doin o 392.
ἔστι μὲν εὕδειν |, & δὲ τε πομένοισιν, cf. qn
157. X 212 9 358 οὐχ ἔστ᾽ οὐδὲ ἔοικε ἀρνή-,
σασϑαι. h. Cer. 262 οὐχ ἔσϑ᾽ ὥς xsv ἀλύξαι
Z 267 οὐδέ πῃ ἔστι - εὐχετάασϑαι, οἱ. δὲ Τ
h. VII 58 XXXIV 18. .X 219 οὔ οἱ ἔστι γενέ-
σϑαι. ὃ 198 εἴ τί που ἔστι si ullo modo fieri
potest. y 136 οὔ πως ἔστι absol. T 225 οὗ πως
ἔστι πενϑῆσαι, cf. M 65 Ν 325 X 126 β 180
c 413 ἐ 411 o 286 τ 591 φ 881 h. Cer. 478, (ἤν)
II 60, κα 170 x 460. M 337 οὔ πώς oi ἔην f
σαντι γεγωνεῖν. e 261 οἱ εἴη χρίεσϑαι, cf. t 28.
b) N 114 ἡμέας γ᾽ ov πως ἔστι ἜΣ
cf. ,Ξ 63 .X 265 ε 108 137 4 168 049 o 12 σ
t 555 591 φ 881, (jv) P 464. 3P 670. zx 248 οὐδέ
χεν εἴη dig μάχεσϑαι. Υ 97 οὐχ ἔστ᾽ ἄνδρα
μάχεσθαι, c. X 265. 5) es findet statt, tritt ein:
II b68 πόνος εἴη cf. E 517. β 76 τίσις ε. 'h. Ap. 271
χτύπος ἔσται, cf. M 388 o 272. B 347 ἄνυσις
oix ἔσσεται, 'cf. B 380 h. Cer. 367 4 88 Q2:68
à A44. 4 164 Z 448 ἔσσεται ἦμαρ, cf..d 11
9 195 o 50 τ 510 « 40 ὦ 201 . Cer, 367 X
v 287. « 370 βοητὺς ἔστω. Β 96 δὅμαδος
οἵ, X 401 & 82 x 94 A 605. 6 66 44 84 (08.
ἠὼς ἦν. 6 130 4 310 λοιγὸς ἔην. T 242 μῦ-
Sog ἔην, cf. ν 280. 9. 233 χομιδὴ ἦεν, ef. N 189.
Σ 491 γάμοι ἔσαν. 4 815 ἔλεγχος ἔσσεται. g
669 ἔσται τοι x. ταῦτα. “ἃ D6 εἴη XEV |.
τοῦτο τεὸν ἔπος, paraphr. γένοιτο ἂν x. οὗτος
ὁ σὸς λόγος (non recte sch. BM), cf. o 435. δὲ
139 τῇδ᾽ εἴη. o 586 ὥς περ ἂν εἴη (G. Herm.
εἴη). A4 838 X X 983 "c ἔοι. A911 τ 312 φ 212
ὡς ἔσεταί περ. 1 528 ὡς ἦν. & 408 μοι £vxAE τῷ
εἴη würde zu Theil, cf. h. Ap. 276 1 413, 8 E
187 w 257, X 480 ep. 10, 2 E x ó 108
4A 444 ὃ 152, Φ 92 ἐμοὶ χακὸν ἔσσεται. Z L^
" | ἔσται ϑαλπωρή, ct. K 223 4271. X 244
t) MAC Tue 6) ἔχ rov oritur a. (A 63
, ἐκ Διός Foro, cf. B 197. « 33 ἐξ ἡμέων
χάχ ἔμμεναι. h. XXV 3 ἐκ Μουσάων ἔασιν.
E 98 ix Διός εἰσιν. « 406 ποίης ἐξ εὔχε-
ται εἶναι] γαίης, cf. o 495 ὦ 269 zx 249 250.
Φ 164 εἴμ᾽ ἐκ Παιονίης, οἵ. ὦ 304. 9 373
πόϑεν γένος εὔχεται εἶναι, cf. h. Ap. 470. Fit
Q 397 Μυρμιδόνων δ᾽ ἔξ εἰμι, cf.
Q 387 377. T 11] ἐξ αἵματός εἶσι. non fit en-
cisis post paroxytona: o 267 « 415. De filiis,
non de toto genere: « 207 ἐξ αὐτοῖο πάις. εἰς,
ct. T 105 Φ 189 847. Ο 187 ἐκ Κρόνου εἰμέν.
Ξ 113 πατρὸς ἐξ ἀγαϑοῦ γένος εὔχομαι εἶναι,
oí v 192 φ 335, E ὅ44. v. l. Z 100 ὃν - φασι
ἂς ἔξ ἔμμεναι pro ἐξέμμεναι. Non fit encli-
is post paroxytona: E 896 ἐκ γὰρ ἐμεῦ γένος
σσί, Y 106 £x ϑεοῦ ἐστίν. 7) του, oriundus
quo: Z 211 Y 241 ταύτης γενεῆς εὔχομαι
ξ 104 τοῦ γένος εὔχομαι εἶναι. α ,215
rov ἔμμεναι, cf. Z 180. ὃ 611 αἵματός εἰς ἀγα-
θοῖο. Y 107 Διός ἐσϑ᾽. ὃ 932 Παιήονός. εἰσι
ενέϑλης. Impeditur enclisis: Φ ,109 πατρὸς δ᾽
ἀγαϑοῖο. E 126 πλῆμναι δ᾽ ἀργύρου εἰσί
ae, paraphr. ἐπ᾿ ἀργύρου, utitur praes.
le re divml, cf. sch. BL, dira. £icl ἀμφοτέ-
γῶϑεν. 8) ἣν subst. I 142 γαμβρός μοι ἔοι, cf.
984 Ξ (18, C 977, 4 267 h. Ven. 136
er. c x 995 349 τ 345 Π 33 N 661
o 104, 4 390 E 695 O 610 X 251
8E E e) X nén T25- φ 145.
Urt
δὸς ἔσσεται. « 891 pe ἔσομαι. 4 935 ἐπὶ
εὔδεσσι - ἔσσετ᾽ ἀρωγός, cí X 255. g 216
ἔσεσϑον. H 159 ἔασιν ἀριστῆες, cf. 5 162
383 t 135 ep. 7, 4. A 144 ἀρχὸς ἔστω, cf. ;B
Z 93 A 739 N 428 II 717 P 351
LE y 180 ε 962 τέτρατον nuo ἔην,
469 u 312 ξ 483 o 170. I' 429 πόσις rtv,
97 B 225 II 464 4 321, q 95 7 620
487 χοίρανοι ἦσαν, cf. B 760 4 393
315, B 618 N 491 T 44. T 180 δαὴρ ἐμὸς
χε, οἱ. N 695 — Ο 334 2 228 Z 19. 1' 280
pwb ἔστε, al. μάρτυροί ἐστε. E 529 Z 112
44 287 O0 48; 561 661 734 II 270 P 185
ες ἔστε. Ε 946 υἱὸς “υχαόνος εὔχεται
cL N 54 Φ 181 « 180 418, I 57, IN 826.
187 ξεῖνοι εὐχόμεϑ᾽ εἶναι, cf. Z 231 o 196
592 ε 263 519 529 7; 321 ἢ. Ap. 480 Merc.
8, Ven. 28, 4/ 595 4 236 ,Z 350 h. Merc. 175
18106 O 159 h. Cer. 87. ἔμμεναι H 75 3 470
259 α 217 Φ 186 4 237 493 c 354 ἢ. Ap. 51.
οἱ πόσις εὔχομαι εἶναι, cf. π 67 ε 450
914. A 298 χῆρ εἴδεται εἶναι, cf. ó 667
μμεναι). ὃ 697 πλεῖστον. χαχὸν εἴην, cf. Φ 92
A516 σ 404 δαιτὸς ἔσσεται ἦδος, cf. .1 318.
686 σε γόνον εἶναι. P 339 Y 206 « 15 323
453 L[30] 32 2 7 282 958 zx 192 w 334 h.
* 284 Merc. 224 VI 11 VI 17, 4 90 N 391
oce 9 509, ἔμμεναι I44 K 562 P7
260 σ 218 261 v 90 o 970 4 142
ἡ Ψ 135 h. Ap. 81 259 288 o 224, ἔμεν 4
9. E316 T 99 τ 64 191 s 957 λ 364; ἔμεναι
42 E 602 I 443 zx 949 o 994 g 178 o Τὸ
XXII 5 Π 492 X 269 Ψ 479 « 485 τ 257,
εσϑαι E 644 X ὅθ 68 x 811. Z 387 μέγα
ἕναι ᾿Αχαιῶν, cf. 9.383; Καὶ 269, ἔμμεναι
ϑ' H
ett
361
II 144 P 131 548 T 391 4 405 1/619 u 215; ἔμμεν
χ( 210. K 324 οὐχ ἅλ ἐος͵ σχοπὸς ἔσσομαι. Θ 591
φυλαχή τις ἔμπεδος ἔστω, εἴ. N 512. E 381
ἄναλκις ἔην. ϑεός, cz 180 z 171 180. 4 437
οὐ πάντων ἦεν ὁμὸς ϑρύόος. A 516 ΕΙΣ
ϑεός εἰμι. Ο 185 τινας εἶναι ἀοσσητῆρας ὀπίσσω,
cf. v 119. h. Merc. 572 τετελεσμένον ἄγγελον
εἶναι bonum nuncium. « 89 x 101 ot τινες ἀνέ-
psc εἰεν. o 256 Θεοκλύμενος ὄνομ᾽ 5tv, cf. v
2988 (ἔσκε) σ 5 τ 247, (ἐστίν) JA 54. Z 295 coi
ξεῖνος - | eiut. A 669 οὐ γὰρ ἐμὴ 1c | £o9^, cf.
h. Ven. 258. B 301 ἐστὲ δὲ πάντες | μά τυροι.
z 179 ϑεὸς εἴη, cf. h. Ven. 186. UA 108 εἰ ἐτεὸν
δὴ | ἔστ᾽ Ὀδυσεύς. ζ 196 εἰμὲ δ᾽ ἐγὼ ϑυγατήρ,
cf ε 19 h. Ap. 480 Der. 268 VII 56. Q 407 9z-
ράπων - ᾿Αχιλῆος | eic. Enclisin Bekker non ad-
misit, ut 41 366 .Y 4583 ἐμοὶ ἐπιτάῤῥοθός ἐστι,
c. E 828: Η 48 κασίγνητος, δέ τοί εἶμι, οἴ. B
26 63 2 188 173. B 295 ἡμῖν εἴνατός ἐστι -
ἐνιαυτός. H 446 5j ῥά τίς ἐστι βροτῶν ἐπ᾿ --
γαῖαν, cf Ψ 103 (Bekk. £) Θ 477 ϑέσφατόν
ἐστι (Bekk. dati), cf. d 561 (Bekk. ϑέσφατόν £.).
Fit enclisis: 4 58 X 10 π 187 v 47 h. Ven. 109
ϑεός εἶμι, cf. π 188. A 952 ἐγώ τοί εἰμι Πο-
σειδάων. à 569 σφιν γαμβρὸς Διός ἐσσι, cf. Ζ
429 y 209. β 286 vo. ἑταῖρος πατρώιὀς εἰμι.
Ε 818 Τυδέος ἔχγονός ἐσσι, cf. Z 215 & 175
7 123. o 257 ὅμώς εἰς. ε 99 ἄγγελός ἐσσι, cf.
x 996 d 831 $149 150 z 183 o 449, x 330 π 194
τ 474. E 183, ϑεός ἐστιν, cf. 9 484 E 177 191.
L 859 νέχταρός ἐστιν ἀπορώξ, cf. κα 514 B 755
A 388 v 112 x 90 ε 136 9 951 Q2 59 u 118 h.
XIX 29 o 72. $ 80 ἠὼς δέ uot ἐστιν | óvo-
. δεχάτη. N 382 ἐεδνωταὶ zaxot εἶμεν, cf. . 269
9 566 v 174. B 485 ϑεαΐ ἐστε. 1 502 λιταίΐ εἰσι
χοῦραι (dirmi εἰσί, , κοῦραι cf. paraphr. La
Roche ἢ. L) € 221 μάντιές εἶσι, cf. α 394 β 354
ὃ 241. A 566 E 877 Θ 451 ὅσοι ϑεοί εἰσ᾽ (£v
Ὀλύμπφ) cf. Σ 429, τ 314. Non fit enclisis post
syllabam elisam: o 429 χούρη δ᾽ εἴμ᾽ ᾿Αρύβαν-
τος. B 274 κείνου γ᾽ ἐσσὶ γόνος. 9 208 ξεῖ-
γος γάρ μοι ὅδ᾽ ἐστί, cf. &« 996 v 84 ὃ 691
v 845 h. Merc. 220 Cer. 134 VII 19. neque
post paroxytona: ε 519 τοῦ πάις εἰμί, cf. ep.
3, 1. εἐ 898 σιδήρου ys. xpütoc ἐστίν, cf.
523. α 359 φ 353 τοῦ γὰρ χράτος ἔστ᾽
ἐνὲ οἴχῳ, cf. A 353, x 461, B 118 I [25] 39
Q 293 311 « 10 ε 4, « 264 Ν 484 h. Ap. 268.
c 186 τοῖος νόος ἐστίν, cf. Y 25, A 918 t 43
o 255, 0 470. B 713 I 33 2:6 T 177 25 581 ὦ
652 y & 187 A 451 E 130 h. Ap. 541 7j 9éruc
£oví(v) cf. 4 719. L 268 z 91, $ 59. ὦ 765 uot
ἐειχοστὸν ἔτος ἐστίν, οἵ. τ 292 o 309. E 360
6 456 ἀϑανάτων ἕδος ἐστίν. β 89 τρίτον ἐστὶν
ἔτος, cf. ὦ 288. Γ 229 Αἴας ἐστί, cf. N ΤΟ. 4 323
1 422 II 457 675 ? 9 o 190 296 γέρας ἐστί.
1 τὸθ T 161 μένος ἐστί, cf. N 636. 4 648 οὐχ
ἕδος ἐστί. v .349 σπέος ἐστί. 4A 138 υἱέες ἐστόν.
ὃ 68 γένος ἐστέ. 4 7 ἀρηγόνες εἰσί, cf, u 131
z 236 P i 414. 9 246 πυγμάχοι εἰμὲν ᾿ἀμύμονες.
post perispomena alii aliter. 1 98 πολλῶν λαῶν
ἐσσὲ ἄναξ, minus bene ἐσσι. 9) c. adi. x 234
249 οἱ ποτιδόρπιον εἴη. Ψ 562 πολέος δέ ot
ἄξιος ἔσται, cf. 9 405 « 818. [60 y 862 γε-
peitepoc εὔχομαι εἶναι, οἵ, A 91 B 82 E 173
1 161 O 296 Y 102 D 431 iP 669 4 264 405
ξ 211 τ 227 ἢ. Ven. 921 240, Φ 411, £X 364;
Ζ 91] 6 40 229 M 103 O 108 165 1&1 P 671
X 184 « 164, β 33 5 242 λ 441 o 25 σ 138 χ 232
h. Mere. 92 275 466 Ven. 178. ἔμμεναι B 216
α 233 Ψ 459 Z 444 à 98 o 416 o 382. ἔμεναι
362
I'40 1649. 1195 967 ἀλήιος εἴη, cf. M 458
Il 748 s 10 β 232 9 139 v 46 4 314 H B s
670 T 139 & 468 508, Z 521 Ν 322 343 X
d 447 0 205 9 571 v 991 o 360 o 366 σ tm
355 τ 198 αὶ 19 138 ὦ 88 ἃ 316 h. "Ap. 339 ep.
10, 5 π 148; ἔσεσϑαι ε 2380 M 324 O 613 X 332.
ἔσται T 38. ἦεν l'915. ἦσαν π 427. Η 310 σόον
εἶναι, cf. E 639 .Q 543 « 194 à 211 9 30 221
ἐ 8 419 x 337 540 624 o 354; ἔμμεναι A 117
B 199 949 T' 2n 0 246 P 367; T 96 416 d 463
[510] o 196 352 τ 385 591 w 135 h. Ap. 151 299
Ven. 103 Z 908 p 784 φ 832. ἔμεν I 35 σ 197.
inerat O0 193 I 41 306 Ν᾽ 819 ξ 489 (ubi v. l.
ἔμεναι), Zuusv & 332 x 419 τ 289; ἔσεσϑαι Φ
533 3P 310 ; y 915 ἢ. Ap. 54 68 Mere. 5325 δ 494
€ 176. & 65 ἐναρίϑμιον εἶναι. A 325 οἱ ócyvov
ἔσται, cf. Α 563. A 504 μέλλει φίλον εἶναι, cf.
B 116 [I 23] AN 226, 1 108 314 M 315 N 735
B 320 ε 360 474 5 145 εν 154 7 938 Ψ 130
o 204; ἕμμεναι B 142 « 317; ἔσσεσϑαι Z 339;
jev .X 301. I'410 Ξ 336 9 463 y 489 νεμεσ-
σητὸν εἴη, cf. M 345 358, H 28 a 166 v 881, v 184;
ἔσται Α 136 8 190 o 191; ἔσσεται X 306 o 15:
I4» E901 X 103 « 928. v 331 χέρδιον. ,ἥεν.
Bekker enclisin non admisit e. c. Θ 84 Em
ἔστε, cf. O 326. « 302 y 200 ἄλκιμος ἔσσο. Π
422 ϑοοὶ ἔστε, alii enclitice quasi non sit iptv.
P 105 χαχῶν ρέρτατον εἴη, cf. 9 284 (ἔσχεν,
vut ἐστίν). ó 616 o 116 ἀργύρεος δὲ} ἔστιν
ἅπας (La Roche o 116 ἐστίν). h. Ven. 914 ἔοι
ἀϑάνατος, cf. e 209 Θ 539. I 140 282 καλλι-
σται ξωσιν cf. Καὶ 306, ε 133 ἢ. Ap. 152, B 866
A 484 o 422 o 202, II Τὸ )2 λ 360 x 99 φ 373
h. Merc. 379, 4 119. P 41 ἀπείρητος ἔσται,
cf. “ὁ 620 ἢ. Ven. 279. A 583 ἵλαος ἔσσεται, cf
B 361 4 168 ὦ 92 224 β 973 318 904 s 416 h.
Ap. 496 540, I 605 τ 254, Σ᾽ 95 T 182 8 970
978, P 180 7A 409 φ 181 » 199 B 61 ὦ 432, Z
353 A 197 w 284 P. 516, 4 305 Q2 243 h Ap.
416. B 198 ἐφέστιοι ἔασιν, cf. I' 168. 3 480
311 h. Ap. 93 Ν 639 ὃ 79. 'K 388 χαταϑύ LOC
ἔστω, cf. B 230 s 8 » 421 h. Cer. 323 T' 178
« 302 [y 900] ἄλκεμος ἔσσο. B 220 Ernac
qv, cf. Z14 Β 318 8237 M95 Z2 117 422 O
459 ,Ξ5 118 185 Y 467 P 454 531 « 177 z 9240
t 234 (bis) c 4, B 917 219 529 580 675 161 768
E 10 801 Z 994 M 10 447 B8 16 ἃ 469 τ 530
o 17 K 316 317 9 116 123 o 107 ψ 239, B 555
109 I'2311 915 Z 158 H 105 246 4 818 M39
ἦς. Y 318 Φ 163 « 238 β 47 934 ὃ 675
9 5$ 250 x 156 9 198 129 4 316 [849]
2 o 188 c 205 234 τ 448 χ 156 h. Cer. 110
25 ^4 981 ὦ 343 E 887, 8 318 5$ 212 σ 229
| 810, e 171; E 898 'N 928 X 933 Ψ 604
ó 31 » 814 c 199 v 14 ὦ 92160 1 30
586 7/572 577 & 924.4 825 — II 93
z m WU HIM i 519 1 4601 C 6
is 267 B 763
e "ommo
MIS S Ic
MX
t E
18 Ilii; P584 Q67
739 x 304 i 221 o 308 τ 240 Y 409 410 H 153;
M 300 Ξ 484 τ 329 332. Bekker enclisin non
admisit e. c. Θ 144 φέρτερός ἐστι, cf. A 581
ΠΡ δ 00 1 354 970. 27. 401 AOT ΦΙΝΒΘΗ
629 .X 40 iP 789 1392, 4 56 Z 522 H 989 I 69,
B 26 63 Φ 370 X 13 1 160 T 86 Φ 95 Ψ 587
42 399, Α 153 B 796 Γ΄ ΘΑ E 728 B 201 K 852
557 Y 368, 0 234 1640 N 811 Y 135. h. Ap.
82 πολυώνυμος ἔσται Merc. cf. Baum. p. VI
(vo. ἐστιν). Fit enclisis: 4 186 ὕσσον φέρτε-
3 H
εἰμί
ρός εἰμι, οἴ. E 112. 9 214 zx 131 q 132 371
Ap. 64 72 Merc. ,395 369 3883. A 176 E 8
3 ἔχϑιστος δέ μοί ἐσσι, cf. A 178 280 E 645 ἢ
K 164 167 176 4 787 h. Cer. 159 1' 172 Ν
11 494 9 177 v 297 883 o 273. ó 371 (273 v
νήπιός εἰς, cf. u 279 o 388. A 9281 φέρτερ
ἐστιν, cf. E 410 O 211 I 63 N 316 4 186, 7
O 404, α 205 387 y 49 ὃ 614 806 807 z 38 » 2
242 π 445 v264, 333 τ 85, φ 426 χ 392 A
(82) 176 Ven. 31 Cer. 220, P 201 446 $8 160
A 114 οὐ ἐϑέν ἐστι χερείων, οἵ. Z 434 0 1
1l 163, Σ 489 s 275, 218 9 99 184 o 114 ψ 320
t 401 Ν 488 E 160 4 79 zx 401 (i. e. δεινοί
εἶσι χτείνειν) Q 186 157 9 552. I 198 φίλτατ᾽
ἐστον (Bekk. ἐστόν). £33 ε 118 σχέτλιοί ἐστε,
ct Z 79 q 134. E 828 δοιαὶ ἄντυγές εἰσιν, alii.
ἄντυγες εἰσίν, cf. v 562. π 89 φέρτεροί εἰσιν.
cf. Δ΄ 51 Ε 8421 888 “ 393 0 225 X 106 "P9;
t 170 9 480 x 493 y 289, 418 τ 498 x 317, h
Cer. 148 8 29 87 o 363. h. Merc. 339 ὁπό jc
Angtugootot sig" rn yag). 1 916 φέρτεθρϑοι
Fc. cf. N 208 o 197. Pon fit enclisis 8
£ 182. X 30 λαμπρότατος 0 γ᾽
ε 447 ὃ 397 h. Ven. 31 175 τα Y [248] δ
398 v 46. “4 107 τὰ χάκ᾽ ἐστὶ φίλα, ct. I' 65
Y 265 nic ἐστί, c£. 6 300 o 265 266. χ 15
τις ἄρ᾽ ἐστὲ γυναιχῶν, ἣ τάδε ét. P4
ὑμεῖς δ᾽ ἐστὸν ἀγήρω. 1 307. δύσζηλοι y
εἰμέν. B 51 ἐνθάδε γ᾽ εἰσὶν ἄρισται, cf. &
Non fit enclisis post paroxytona: 9 314 4u&
εἰμί, c£. 0 17 H va z 71020 95. I'"
αἰτίη ἐσσί, cf. 2 368 I 57 « 297 ,9 217 h..
268 Cer. 195. T 217 κρείσσων εἰς, Bekk.
o 307 χαλὸς δέμας ἐστίν, cf v 88 h. Ap. 38
Ἢ 117 Φ 566. τ 88 τηλίκος ἐστίν, cf. v 80
532 II 450 ὃ 158 w 108. ἢ 820 z 66 7c
ἐστίν. Α 959 νεωτέρω ἐστόν. E 818 τετληι
τες εἰμέν cf. φ 253. v lll αἱ πρὸς νότου E
ϑεώτεραι, cf. $ 526 u 89 o 267 P 513 9
»295 o 189 B 196 1699. x 221 μάλα μυρίο.
(ἐνὲ οἴκῳ). Post perispomena alii aliter o 42.
ἐσσι (La. Roche), | Bekker ἐσσί. 10)c. pron. (Ὁ
τί τοι εἴδεται εἶναι. & 112 & 189, zx 58 228
vec ἔμμεναι εὐχετόωντο. ἡ 11 ὅτις εἴη, C.
110 o 423 o 368 h. Cer. 58. Fit enclisis: & δὲ
σός εἰμι. ὃ 61 οἵ τινές ἐστον, cf. y τὸ εἹ
Ν 975 ἢ 812 οἷός ἐσσι. Ζ 142 τίς do0t,
ὃ 376, O 247 Z 193 Q 387, 5 153 π 300. ΦΤ'
« 170 ἢ 938 x 395 ξ 187 o 264 τ 105 ὦ,
τίς πόϑεν εἰς, Bekker sic, cf. h. Cer. 119. ;
jM 383 449 Y 287 οἷοι viv βροτοί sig. not
post elisionem: 7 367 ὅδ᾽ εἰμί hier bi
(Ameis: lebe) « E ε 4 878 οἷος 08^ ἐστί, ὦ
0 I'107 192 z 44 o 330 τ 359, v 31. H 931 «tt
δ᾽ εἰμὲν τοῖοι. meque post interpunctione
Merc. 33 πόϑεν -, ἐσσί. neque
tona; h. Cer. 113 τίς πόϑεν ἐσσί, ; 16
s 445 c 136 v 114, y 80. y 71 (952 N Ap. 4
τίνες ἐστέ, cf. τι Mot 27; 811. 4 399 rot
ἔην, cf. I 546 Q 630 B 59 272 ὃ 248
& 491 τ 219 245 315 DH 851 5 222, π 420
I'190 9 319 à 270 (ἔσχε, v. l. ἔσχε) 689 ἃ
o 538 φ 94 288 h. Ven. 288 .4 669, T 202
Ger. 103 οἱαί τε “τροφοί εἰσε, vo. τροφοὶ
0 818 τοιόσδ᾽ εἴη. o 4217 7T ὁποῖος
» 328. φ 195 ποῖοί z^ sive, sch. V. ποῦ
τε χατὰ τὴν γνώμην. wv 116 τὸν εἶναι. —
ὃν ἔμμεναι, οἵ, x 475 C 200 v 35. d» 429 t0
τοι εἶεν, cfc 74. Καὶ 41 τις ϑρασυχάρδιος E
1) ἃ subst. vel adi. pendet inf. vel acc. c. inf. IV 446
&ov εἰναι [τρεῖς περάσϑαι, cf. E69 IN 226, 458
793 x 153 5 355 σ 93 ὦ 239. O 197 βέλτερον
Ἢ ἐνισσέμεν, cf. ὦ 468 X 108 Z 410 8 74
42 ἃ 358 v 316, I 601 ὃ 651 ν 141, Φ 828
ιν χρὼε ἔσται τυμβοχοῆσ᾽. B 398 οἱ ἄρ-
ον ἐσσεῖται φυγέιν, οἵ. Ν 817 (αἰπύ). II 556
Guy ἀμύνεσθαι φίλον ἔστω, cf. 4 372 «911,
? 01, o 362. v 380 νέμεσις μενέμεν ἦν, cf. 9.511
316 (αἶσα) E 674 (μόρσιμον) I 245 O 274 d» 495
1939 (αἰσιμονὴ 1810 P 147 (χάρις) II 796 (ϑέ-
c) $239 (μῆχος). Bekker noluit encliticum esse
στιν e. €. Á 169 φέρτερόν ἐστιν ἴμεν, cf. Q
34 (giArerov) d 291 (αἴσιμον). 864 recte fit
lelisis 9: 549 φάσϑαι δέ σε καλλιόν ἐστι, cf.
69; φέρτερον u 109 154, χαλεπόν h.Merc.
5, λώιον À 229, βέλτερον d» 485 Σ 802 o 18,
xov X 198, ἐχϑρόν μ᾽ 452, ἀργαλέον M 410
956 P 952, μόρσιμον T 417, αὐτάγρετον
Merc. 474 [489], μόριμον Y 802. x 473 τοι
ἐσφατόν ἐστι σαωϑῆναι, cf. h. Merc. 534.
on potest fieri .4 541 τοι φίλον ἐστὲ δικα-
"uev, c£. Β 991 v 335. ε 345 τοι μοῖρ᾽ ἐστὶν
ὕξαι, cf. ε 41 114 1.532. « 370 ε 8 χαλὸν
ουέμεν ἐστίν, cf. o 987, B 907 (ἐπιεικές).
56 οὐ μοι ϑέμις ἔστ᾽ - ἀτιμῆσαι, cf. X 386
"Δ x 73, M 946 (δέος). B 119 αἰσχρὸν τόδε
ἐστὶ πύϑεσθϑαι, cf. o 488 (λώβη)... w 9262
rixa δ᾽ ἐστὶ δαήμεναι o) τι χέρειον. II 652
δὲ - χέρδιον εἶναι ὄφρα... ὦ 182 γνωτὸν
, 0 dass, P 417 χέρδιον εἴη, eL... X 410 τῷ
» ἐγαλίγχιον ὡς εἰ. Y 850 οὐ oi ϑυμὸς
-ιἰρηϑῆναι ἔσσεται. Semel adv. H 424 δια-
ὥναι χαλεπῶς 5v, cf. Doederl. lect. hom. III
29 p. 11. 12) c. adv. loci: Q 25 ἕχαϑεν εἶναι,
.'€ 359 h. Mere. 36, K 118. B 783 “ὁ 615 091
ασὶ - ἔμμεναι εὐνάς, cf. & 48 ἡ 399 v 249,
11 E 353, X 521, Y 890, Γ 145, μ 4. h. Ap.
τῆδε ἔσσεται. y 244 ποῦ ἔην; y 951 Ἄργεος
m» 1'15 E 14 630 850 Z 121 .4 932 Ν 604
1462 Y 176 148 X 248 1 816 σχεδὸν ἦσαν,
ὦ 491 II 800, ζ 195. ἡ 91 ἑχάτερϑε ἦσαν.
248 χουράων ἑτέρωϑεν ἔσαν. Χ 153 Q2 365
ὑγὺς ἔασιν, cf. P 554 X 9295 . 493, A 340
205, « 86. P 378 ἄνευϑ᾽ ἔσαν, & 408 ἔνδον
Ev, €f. π 462 v 40 h. Ap. 92. τ 227 πάροιϑε
v, 6359 9:059" ἔα. X956 ἑκὰς ἀπὸ τείχεός
μὲν (Bekk. sine enclisi. « 19 οἴχοι ἔσαν. O 82
[9" εἴην, cf. 343 o 473 t 983, Ν 595 C 80,
311 Ν 681 μι 262 318, Z 153.. q 191 ἐχτὸς
ρέων ἔσαν. I 131 273 μετὰ δ᾽ ἔσσεται. v 105
| δὲ χρητῆρες ἔασιν, cf. ἡ 291, v 488 o 198
109 993 h. Ap. 395, β 346. I'115 9 476 ἦν
ἐς, ef. z 94 o 208 Ξ 193 T 393. ε 443 ἡ 982
1336 ἐπὶ σχέπας ἦν, cf. I187. y 267 πὰρ ἔην.
1 90 περὶ ἦεν, cf. I' 884. £2 390 « 181 ó 186
|315 367 υπὸ - ἦεν, cf. 4 635. Σ' 562 ἀνὰ -
τᾶν. Fit encelisis: Ν 268 οὐ σχεδόν ἐστιν ξλέ-
hu. 697 γάμος σχεδόν ἐστιν, cf. B 984 O 737
761 (se. &yy:., quod suppletur ex ὡς) « 50
16. I'440 παρὰ ϑεοί εἶσι. ἡ 195 πάροιϑε
φαχές εἰσι. Non potest fieri ζ 312 τηλόϑεν
Joi, cf. & 47 v 162. π 471 09: λόφος ἐστίν.
o7 ἐπὶ σκέπας ἔστ᾽ ἀνέμοιο. ἡ 321 ἕχα-
elu
365
ἐπιχϑόνιοι, cf. 9.999. λ 336 πῶς φαίνεται εἰ-
ναι. 4 319 ὡς ἔμεν, cf. x 416 ἢ. Cer. 446 0
292. 4 189 οὕτως εἴη ita se habeat, cf. ἃ 348
q 957 π 31 o 499. B 252 4 14 Ζ 8 61 Y 116
0 78 274 ὅπως ἔσται, Σ 800 ὧδε ἔσται. cf. I
84 O 593 d» 298 (ὡς χελεύεις) E 218 (ἀλλως).
1 801 Κουρήτεσσι χαχῶς ἡν. w 191 πάχετος
ἦν ἠύτε κίων. “2 378 οὕτω τάδε γ᾽ ἐστί.
A 958 περί τ᾽ ἐστὲ μάχεσϑαι. 3P 048 ὡς ποτ
Kov, .4 162 ὡς ἔον - ust? ἀνδράσιν. 14) cum
praepos. ? 332 ἄντα σέϑεν μάχῃ εἶναι yin
proelio stare contra^ Spitzner v. s. ἄντα 2,
non bene dubitat Eust. 1938, 50 δύναται χεῖ-
σϑαι ἀντὲ τοῦ ὑπάρχειν: ἔστι δὲ καὶ ἀντὶ
τοῦ ἰέναι νοεῖν αὐτό. A 987 περὶ πάντων ἔμ-
μεναι, cf. Ν 631 P 171. 1 38 ἣν πέρι ἦσαν.
Impeditur enclisis O 27 περί τ᾽ εἰμὶ ϑεῶν,
περί τ᾽ εἴμ᾽ ἀνθρώπων, cf. α 66. 9 181 ἐν
πρώτοισιν ἔμμεναι. Η 18 ὑμῖν δ᾽ ἐν γὰρ ἔασιν,
cf. II 750. ἡ 182 ἐν ᾿Αλχινόοιο ἔσαν. .4 35 £v
μέσοισιν ἔην, cf. E 499, A 34 π 418, ἮΝ 764
X 497 0 293 — .4 6. o 159 Ὀδυσεὺς ἤδη ἐν
πατρίδι γαίῃ, | ἔστεν (Ameis: lebt, quod vix
ferri potest post ἤδη, v. 1. ἐστίν). B 227 yvvat-
χες | εἰσὶν ἐν χλισίῃς. II 515 “υκίης ἐν-δήμφ!,
εἰς. uL 108 τῷ ἐν ἐρινεός ἐστι. Σ᾽ 419 τῇς £v
γόος ἐστί. 4 80 ἐν σχοπέλῳ ἐστί. £2 67 ἐν
᾿Ιλίῳ εἰσίν. h. Cer. 218 χαχῶν ἄπ᾽ - τοκήων]
ἔμμεναι. α 904 ἀπὸ πατρίδος αἴης | ἔσσεται.
A 563 ἀπὸ ϑυμοῦ ἐμοὶ ἔσεαι. mx 171 ἀπὸ
σφῶιν ἔσομαι. τ 168 ἀπὸ δρυός ἐσσι natus
es. ζ 220 ἀπὸ χροός ἐστιν abest. & 40 ἀπὸ
πλυνοί εἰσι πόληος. φ 289 385 ἄχην ἔμεναι
παρὰ ἔργῳ. ι 144 ἀὴρ παρὰ νηυσὶ ἦν, x 127
παρ᾽ οὐδὸν ἦν (ὁδός). .X 454 ἀπ᾽ οὔατος εἴη.
B 164 ἀπάνευϑε φίλων ἔσσεται, cf. Y 41. IN 556
ἄνευ δηίων ἦν. « 196 ἔντοσϑεν ἔσαν δόμου.
I [416] ἐπὲ δηρὸν ἔσσεται. mx 267 ἀμφὶς ἔσε-
σϑον) φυλόπιδος. 42 166 ἀμφὲ - ἔην χεφαλῇ,
Ο. Χ 472 h. Ven. 88. x 219 ἀμφί μιν σαν. φ 382
χατὰ δώματ᾽ ἕασι, cf. X 88 49, ὃ 720 d 236
344. K 66 ἀνὰ στρατόν εἰσι, cf. I 395. x 156
μι 368 σχεδὸν ἦα νεός. m 952 σφιν ἅμ᾽ ἐστί.
π 479 ὑπὲρ πόλιος ἦα. Φ 75 ἀντί τοί εἰμ
ἱχέταο (Bekk. sine enclisi. 1117 ἀντί vv πολ-
λῶν | λαῶν ἐστίν. C 907 E 57 πρὸς Διός εἰσιν,
15) Cum ptc. pf. efficit coniugationem 4. v. pe-
riphr, cf. Lehrs, Ar. 367, semel pf. act., E 873
τετληῦτες εἰμέν, saepe pass. Π 538 λελασμέ-
voc εἰς, alii εἴς cf. N 269. o 327 ἐχπεπατα-
γμένος ἐσσί. y 20 398 μάλα γὰρ πεπνυμένος
ἐστί, ὃ 190 πεπνυμένον εἶναι, cf. 9 888. o 125
etsi hoc ptc. in adi. fere abiit. Z 488 μοῖραν
πεφυγμένον εἶναι, ει 455 πεφυγμένον εἶναι ὄλε-
ϑρον. « 18 πεφυγμένος ἦεν ἀέϑλων. h. Ven.
84 πεφυγμένον ἔστ᾽ ᾿Αφροδίτην. 9 196 με-
μιγμένον ἐστὴν óuíAo. A 212 B 957 O 286
401 I 310 'P 410 672 8 187 π 440 o 229 σ 82
v 487 847 φ 337 τετελεσμένον ἔσται, cf. o 536
0 163 τ 309 (εἴη), Θ 454 Σ 4 (ἠεν), A 388
Ξ 196 Σ 497 ε 90 h. Ven. 26 (ἐστίν). X 172
[h. Ven. 63] oi τεϑυωμένον ἦεν, & 944 ἐμοὶ
πόσις χεχλημένος εἴη, cf. h. Ven. 242 (εἴης)
B 200 (εἴην cf. A 293 4 61 I' 188). h. Ap. 325
σὴ κεχλημένη ἔμπης 1 ἦν &o' £v ἀϑανάτοισιν.
0 195 vot ῥόπαλον τετμημένον ἐστί, habes ba-
culum decisum an a te decisum est? I" 309 πε-
πρωμένον ἐστίν. P 948 πεφυλαγμένος εἶναι
cave. 4 448 χεχρυμμένον εἶναι celetur. E 24
oi ἀκαχήμενος εἴη. h. Ven. 47 εὐνῆς ἀποερ-
γμένη si». O 594 εἰρημένος ἔστω. Semel post-
364
poniter. ptc. ἢ. Ven. 157 ἔσχεν ἄναχτι χλαί-
»ψσιν ἐστρωμένον. 4 689 παῦροι κεχαχωμέ-
νοι ἐν Πίλῳ ἦμεν in Pylo eramus pauci et ad-
flicti (2) Damm: pro ἐχεχαχωμεϑα. 7 69 τετί-
paye τε καὶ ἔστιν | ἐκ “παίδων, ubi suppletur
τετιμένη. Nitzsch: τιμήεσσα, comparans Prop.
WII 4, 23. Ameis: ist und. bleibt in Ehren, Damm
p. 1097 ἐστὲν τιμωμένη etiamnum habetur,
p. 487 aestimatur et valet. 16) & 108 ἐμοὶ δὲ
πε ἀσμένῳ εἴη mihi gratum fuerit, βουλομένῳ,
paraphr. Hes. χαίροντι, sch. M. ἑχόντι, cf. Clas-
sen Beob. 4,18: 17) Omittitur praedicatum σ 162
τιμήεσσα γέν 01tO | μᾶλλον ἢ 7 πάρος εν, x 395
νεώτεροι ἢ πάρος ἤσαν. z 198 εἶ τις ἔσται
μῆτις ἐγὼ δ᾽ οὐχ οἴομαι εἰναι. τῷ 180 δαὴρ
ἐμὸς ἔσχε εἶ ποτ᾽ ἕην y& v. S. εἰ Ib. τ 315
σημάντορες. οἷος Ὀδυσσεὺς ἔσχε εἴ ποτ᾽ ἔην
y*, 44 762 ὡς ἔον, εἰ ποτ᾽ ἕον (codd. multi ἔην)
yt si revera talis fui. 4 496 ἐμὸς πάις, εἰ
ποτ᾽ ἔην γε, cf. o 289. ,0 ,268 πατὴρ δέ "uot
ἐστιν Ὀδυσσεύς, | εἴ ποτ᾽ ἔην wenn es wahr
ist. 18) Participium nos aut omnino non red-
dimus ant ita ut alia structura utamur. Ponitur
vero ptc. plerumque post praedicatum ita ut
non aliud verbum interponatur.. Est plerumque
appositio q. v. substantivi aut pron. B 699 P 153
271 478 672 X 436 4 156 y 177 ζωὸς ἐών, cf.
ἃ 78 ubi verbum interponitur, bei seinen Leb-
zeiten. A4 171 ἄτιμος ἐών cf. 44 471 665 II 837
Ψ 546 9.582 o 557 ἐσϑλὸς ἐών cf. N 119 σ 107
(Avyoóc), P 170 € 105 « 257 265 ὃ 342 345 491
ἢ 919 λ 499 o 136 v 89 ὦ 379 (τοῖος), l'46
(roi00ót), 4 921 4A 930 A 58 (πεζός), 4 388
P 94 8 365 y 217 v 30 40 wv 88 (μοῦνος), P 711
(γυμνός), X 9 (ϑνητός), iP 357 (ἄριστος), 9 332
(χωλός). « 982 (ἄιδρις), 4 489 (ἐπάρου. ρος) o 381
ιτυτϑός), p 21 ὦ 338 (παιόνός), h. Merc. 319
(πολύμητις) 406 (v£oyvóc) 48 (vica) Ven. 941
'vocovroc) Φ 589! ὦ δ᾽ ἔχπαγλος ἐὼν x. ϑαρ-
παλέος πολεμιστής. h. XXIX 9 ἵλαος ὦν. post-
ponitur adi. quando oppositio fit 9 330 ἐὼν
βραδύς, ει 515 ἐὼν ὀλίγος τε zal οὐτιδανὸς zal
ἄκιχυς. T 97 Ῥ 409 xc ἐοῦσα. 4 426 χυρ-
τὸν Zov, Arist. ἐόν. E 903 ὑγρὸν ἔον, cf. 4
637 (πλεῖον). π 94 τοιούτου ἐόντος |. £2 537
οἱ ϑνητῷ rein ihm, dem Sterblichen. B 709
Ν 461 Y [312] X 176 Ψ 636 ἐσθλὸν ἐόντα,
cf. Z 222 6 988 Δ 998 N 466 Ψ 85 « 435 2 67
v 210 w 325 (rvr9óv), H 242 ε 118 (τοιοῦτον),
4A 467 O [611] Y 188 x 157 με 297(?) x 105 x. 107
(μοῦνον) in meiner Verlassenheit O 186 (ὁμό-
τιμονὴ II 436 (ζωόν) II 441 X 119 (ϑνητόν)
pP 143 (qv "EpAuw) Σ 397 9. 808 (yov) X 194
(γυμνόν) ὃ 250 ξ 364 x 807 (rotov) ἢ 64 (ἄκου-
pov) ε 50 (πεξόνν. ει 888 (ϑερμόν) « 410 εἶ 297
ιν. 1. μοῖνονῚ (oiov) v 381 (δυστηνόν) h Ap.
19 207 (εἴυμνον). X 360 ἐσθλὸν -ἐόντ᾽, cf. H 441
(τοῖον). A 159 (πεζόν) P 464 oiov 20v9". Re-
gitur a verbo γνῶναι cf. Classen 4, 12: 2 144
ὦ 159 τὸν ἐόντα, v. l τοῖον cf. Nitzsch ad 4
144 La Roche ad o 159, dass ich (er) der sei.
X. 480 μὲ τυτϑὸν ἐοῦ σαν. α 481 πρωϑήβην
Pr! ἐοῦσαν. v 401 488 ὄσσε περικαλλέ᾽ ξόντε,
Ν 117 ἄριστοι ἔοντες cf. ,8 141 (πολλοὶ) τ ,230
(zovcro). ὃ 334 p 195 ἀνάλκιδες αὐτοὶ ἔον-
τες |. m 94 ἀϑανάτους ὄντας, cf. h. Merc. 106.
Cum subst. l' 188 E 478 ἐγὼν ἐπίχουρος ἐών
ich als Bundesgenosse, cf. N 466 (ya«u βοός)
α 202 (μάντις 3. 586 (ἑταῖρος. σ 916 ἢ.
557 παῖς ἔτ᾽ ἐών. A 710 nai? i ἐόντ᾽. y 358
uev παιδὸς ἐόντος. τ 489 τροφοῦ οὔσης. B 234
elut
ἀρχὸν ἐόντα͵ cf. Z 59 (xovoov) M 218 (δῆμο
II 192 (ἱόν) φ 27 (ξεῖνον. Ζ 191 M i
ϑεοῖ γόνον ἠὺν ἐόντα | cf. o 532 (οἰωνδϊ
δ᾽ 688 παῖδες ἐόντες. Cum adv. et praep. 2
417 β 165 ἐγγὺς ἐών, cf. ὃ 678 (ἐκτός) t
(ἀπάνευϑεν) À 486 (ἐνθάδ᾽ γα 964 (πόντ'
97 64 2 174 (ἄνευϑεν) X 185 (ἐντός). Post
ponitur praedic. s 6 ἐὼν ἐν δώμασι νύμφης
cf. 9 461 € 148, μ 351. Η 842 ἀμφὶς Be
O 619 (ἐγγύς) h. Cer. 364 (ἔνϑα) Z 456 (ἐν "4
£t) h. Ap. 330 τηλόϑεν οὖσα Φ 1854 τήλο
ἐούσης, Ψ 452 ἄνευϑεν ἐόντος, cf. E 527 (y
cq) zt 301, φ 178 183 (ἔνδον). gen. abs. ε 35
ἔμεζο, μετ᾽ ᾿Αἰϑιόπεσσιν ἐόντος |, € 266 ἐμ
ἀπονόσφιν ἐόντος |, v 252 σέϑεν ἐνθάδ᾽ ἐδ
τος, cf. Classen Beob. 4, 82. 4 271 ἄνευ
ἐόντι, ct. E 634 (ἐνθάδ᾽) K 16 (ὑψόϑ᾽) à
(rq Ad9' A b4l ἀπονόσφιν ἐόντα | cf. 0
I 201 K 9291 ΛΑ 346 464 P 484 ε 181] &
301 χ 163 355 (ἐγγύς) N 363 Ὁ 438 π 96
T τί y 119 ψ 2 29 71 (ἔνδον) X 332 (vo
t 60 (μετὰ πρώτοισιν) τ 2921 o 218 (Gugic) -
88 (μετὰ πλεόνεσσιν) h. Cer. 342 (δόμων 3
g9£») Separatur ptc. ab adv. Z 364 ἔμ᾽ ἔν
σϑεν πόλιος χαταμάρψῃ ἐόντα |. Non
Classen, Beob. 3, 10 ἔνδον ἐόντε proposuit:
ἔς ἐόντα. pendet acc. a verbo sentiendi
uiv ἤδεεν ἔνδον ἐόντα eum domi esse.
τηλόϑ᾽ ἐοῦσαν. i 58 tvóo9« τέτμεν ἐ
E 609 εἰν ἑἕνὲ δίφρῳ. ἐόντε. B 343
Ὁ 488 ó 178 ἐνθάδ᾽ ἐόντες, cf. I 464 E 95
O 225 (ἀμφίς) A 767 M 142 (ἔνδον) Ῥ A
(ἀπάνευϑεν) y 193 (vóaquv) ἐ 166 ἐγγὺς &
των, π᾿ 954 τῶν (μνηστήρων) ἔνδον 1
7" 166 o 77 94 ἔνδον eorum quae domi sunt
t 195 o 272 πολλῶν χατὰ ,oixov i. Gen.
d 717 πολλῶν χατὰ oixov 2. sc. δίφρων.
δηΐων ἀπονόσφιν &. ξ 194 “χλισίης ἔντ
ἐοῦσι. 4 151 ἐχτὸς ἐόντας, cf. X 968 T.
(ἐνθάδ᾽ « 22 (τηλ 697) $51 (Zvdov) z 30 (Éyyt
4 341 M 315 (μετὰ πρώτοισιν) E 160 ΑἹ
127 (εἐν &vl δίφρῳ), Adduntur tali pte. αι Y
πέρ. A 181 975 O 185 T 155 ἀγαϑός περ B
licet bonus sis (sit), cf. Δ 387 Θ 99 1373 N 3
c 91 q 370 h. Merc. 456 573. E 571 j
Soóc περ ἐὼν πολεμιστής |, cf. K 549. B8
T 82 λιγύς περ ἐὼν ἀγορητής . Il 627 €
χαὶ ἐσθλὸς ἐών, cf Il 154. .A 721 καὶ πὲ
περ ἐών, cf. O '195 II 624. Invertitur or
954 πάρος περ ἐών ἐλεεινός |. Σ 549 yo
περ ἐοῦσα, cf. ,v 181 φ 103, h. Ap. 48.
τοίη περ foto. 8 300 ,*oureoob περ [i
Τ' 201 χραναῆς περ ἐούσης. M 410 Y 88
ἐφϑίμῳ περ ἐόντι, cf. h. Merc. 986. T
σταμένῳ περ ἐόντι cf. Q 58. v 861 π
ἐούσῃ, cf. d» 488. 4. 359 μινυνϑάδιόν περ
cf. 4 534 E 625 Θ 984 I 627 Καὶ 114
» t 218 iP 306 8 200 9 331 w 230 h. M
ep. 4, 17. II 815 γυμνόν W^ ἐόντ᾽. v 1
γύν περ ἐόντ᾽ ἀγορητήν |. II 620 καὶ ip
περ ἐόντα, cf. v 9271 v 12 h. Merc. 131
T 118 x«i ᾿ἡλιτόμηνον ἐόντα, cf. 9264. 4 6
φίλην περ ἐοῦσαν, cf. I 343 ᾧ 610 ψ 82, 9
δοίω περ ἐόντ᾽. A 9265 χρατερώ πὲρ
E 94 I 552 πολέες περ ἐόντες. ὦ 499 a
λιοὶ περ ἐόντες. M i71 Ν 236 x«l δύ᾽ &
τες. σ 385 καὶ εὐρέα περ μάλ᾽ ἐόντα.
παυροτέρους περ ἐόντας, cf. « BT. 6 253 :
λῶν περ ἐόντων. h. XIX. 82 x«l ϑεὸς
617 λέϑος περ ἐοῦσα. € 453 νέχυός
$2 y
εἰμί — εἶμι
ος.] x 441 καὶ πηῷ περ ἐόντι μάλα σχεδόν
| 546 ἀλόχῳ περ ἐούσῃ. II 617 xal ὀρχηστήν
E ἐόντα, cf. Q 570. X0 D93 εἶν "Audoc περ
ὑν, cf. v '994. 6 985 x«l τηλόϑ᾽ ἐόντα, εἴ.
! 676 5 147. 19) Formae - - in arsibus se-
inda tertia, paulo rarius quarta, in quinta B
i6 E 571 K 549 O 585 II 627 T 82 o 381
954 v 174, formae . -- in exitu versus aut
)te caesuram, sed ἐόντα in secunda arsi /M 213,
quinta 4^ 306. Est v. l ἐών pro ἐών 4 977
16 AN 415 (δ 527) (Bekk. p 44 230 X 85 A 58
ekk. ἐλ, οἵ. La Roche, h. S. 147 h. T. 292.
)rro ἐόντος pro -ec 9 488. εἴη pro αἰεί « 184,
Ἑισι» pro ἔασιν B 131, ἔνειμεν pro εἰμέν Q
9, ἔσσεται pro ἕψεται 4 415, ἕπεσϑαι et
εσϑὲ pro ἔσεσϑαι X 40, ἦεν pro ἠὲν σ 253
126 v 89, Ἐξ εἰσι pro ἔξεισι v 180, £5 ἔμμε-
^ pro. ἐξέμμεναι Z 100. Vix potuit Homerus
ere ἐστὲν τετελεσμένον pro t. ἐς, nàm quo
:bilius est verbum &»e propiusque ut ita di-
m copulae, eo magis post subst. adi. adv. esse
et, qua de causa rarissime ptc. ante ponitur.
d saepe fit ut pars tantum praedicati. possit
se ante verbum: Z 948 δώδεχ᾽ ἔσαν ϑάλαμοι,
que potissimum ea, cuius maximum est pon-
8: » 345 Φόρχυνος μὲν ὅδ᾽ ἐστὶ λιμήν, 4 481
| γὰρ πάντων εν ὁμὸς ϑρόος cf. π 199, E 898
ἐχεν δὴ πάλαι ῆσϑα ἐνέρτερος, I' 115 ὀλίγη
ἣν ἀμφὶς ἄρουρα... Saepe fit clausula ado-
à ita ut verbum in quinto pede sit (ἦεν
vov) e, c. I' 60 O 229 I 108 314 .4 825
108 215 4I 23 38 Ψ 484 669 8 51 ε 360 »
1 σ 18 τ 240 χ 156 v 130 ἢ. Ap. 64. Cf
eke, ἢ. Forsch. ὃ 3. Similis est ordo Z 444
470, 4 168 M 260 Φ 405 cf. A 107 B 301
44 Z 23 180 H 159 231 O 17 135 502 A 113
ox 499 P 444 446 T 33 4? 80 223 Ψ 311
|[.641 2 40 59 186 ὁ 437 691 s 190 9 580
M0 λ 252 393 μ 89 v 111 997 ξ 176 zx 148
3 τ 300 530 v 163 h! Ap. 81 92 227 259
ἢ Ven. 111 VI 17. 5 196 1 19, h. Ap. 480 Cer.
, 56. (ἀπό Ἂ ἐπί μετά παρά περί ἐξ
ἐτεός ἐτήτυμος).
ut (1 skr. z, et z& skr. jà, lat. e-o, cf. Pott,
FK. 15 201 Curt. Et. 615 Benf. 1, 9) pt. εἶμι,
ja (Lob. path. el. 2, 267), elo») (E. M. 791,
τὰ εἰς μι οὐ ϑέλει (TAA παραλήγε:
"t χωρὶς τοῦ Edu x«i εἰμι, cf. 133, 9 Bekk.
aed. 1367) pl. ἔμεν, B 127 x 431 cf. Am., g 288,
552, ἴασιν IL 160. ci. ἔω, ἔῃς £2 295. ἴγσϑα
5 ἴῃσιν I ΤΟΙ, ἴομεν ((), ἴωσι M 939.
deis T 209 [εἴη Ὦ 159 ξ 496, cf. Buttm.
Ml not.] ἴοιεν h. VI 12. imptv. 794, ἴτω, ἴτε
inf ἔμμεναι Y 365 (cf. Spitzn. h. 1:
tv« οἱ ita La Roche τ statuens) ἔμεναι
ἐΐναι (saepe v. l ἔμεναι. Sed hoc ipsum
k, analogiae causa, eumque secutus La Roche
lere, plerumque contra codd., praeter 9 309;
Y 365 Z 393 cum quaterdecies esset βῆ.
í. ef. Am. 8 298. v. 1. ξ 489 ἔμ, pro lu.
! iov (de accentu ,Buttm. Spr. $ 108 Anm.
"ott. 1. 1.), ἐοῦσα, ἐόν 4 978, P Baton ἐόντος, ἐού-
, d. ἐόντι, ἰούσῃ ὃ 276, a. lovc ἐοῦσαν,
᾿ ἐόντε, cf. La Roche, h. πὰ 290, Ἢ. ἐόντες,
fat, g. ἐόντων KC 189, a. ἰόντας, ἰούσας. ipf.
n. l. 1. Anm. 27 Pott p. 208 Ebel. Kuhn 4,
| di, ἤιε(»), qe), jt, ἵει»), du. ἔτην, pl.
ἐν, LO, ἤισαν, ἔσαν. med. fut. εἰσομαι,
τ ται ὁ 213. aor. εἰσατο ἐείσατο. du. ἐεισά:
ἐν Ὁ 644. Ipft. formas fuere qui aut aor. aut
Í. esse m Buttm, 1,1. Anm. 26. Praes.
335.
365
ap. Hom. quoque pro fut. esse potest, sed non
semper est) Eo, vado, me confero, feror, profi-
ciscor. Ap. 64, 7 E. M. 133, 9 201, 12 45 Suid.
1 2, 769 πορεύομαι. Hes. πορεύσομαι. — Est
de motu solo non de eius causa vel ratione.
itaque non hominum tantum est, sed etiam ani-
malium et rerum. Lehrs, Ar. 93 (102), ,,motum
indicat quemcunque, ut nec unde nec quo fiat
quaeratur. Quo vel unde fiat adiectis vocabulis
declaratur ut ἀντίος πάλιν αὖτις ἄψ δεῦρο κεῖσε
ἐξ εἰς etc. Haec et talia vocabula ubi absunt,
sed cogitatione supplentur, tum abit in signifi-
cationem veniendi et-abeundi.^ I act. 1) praes.
c. significatione fut. 42 92 224 β 318 x 278 &.,
cf. Σ 63 114. P 710 ἐέναι geoicctaemm, esse,
o 214 ἂψ i£, B 967 ἐόντι. A 169 s. d9invós.
M 368 N 752 xsio' s. cf. I' 410. τ 69 εἰσϑα
ϑύραζε, Ap. 64, 88 πορεύσῃ. λ 149 πάλιν εἶσιν
ὀπίσσω. Q 277 ε. προπάροιϑε. Υ 871 ἀντίος
&, cf. E 256. K δῦ ἐπὶ Νέστορα &., cf. £2 205
y 361, B 127 σ 288. Σ᾽ 280 sig" ἐπὶ νῆας. K 325
éc στρατὸν &, οἵ. B 214 359 o 0, £2 143. V B35
tig" ἐς πόλιν. y 967 μετὰ Koixovac f. Α 490
s. πρὸς Ὄλυμπον, cf. A 426 I' 305. P 155 οἴ-
χαδ᾽ ἔμεν nonnulli: ibimus, melius paraphr. πο-
ρευϑῆναι. de morte Σ᾽ 338 εἶμ᾽ ὑπὸ γαῖαν.
Non recte A. Passow, comparat. Hom. Berlin
1852 p. 27 semper fut. vim statuendam censet,
etiam in comparationibus. 2) De hominibus a) abs.
A 47 H 213, DITS incedebat, cf. φ 302. I 701 ἤ
χεν ouv | 7 χε μένῃ. h. ΧΙ ἃ ὠόδντά τε νισσό-
μενόν τε. Z 526 AK 126 251 β 404 x 549 o 190
194 e 437 ἀλλ᾽ ἴομεν, cf. I 625 M 828 Ξ 374
o 462. B 180 l9 8 4 429 K 565 M 88 N 795
P 266 759 Σ᾽ 516 ?P 114 ἴσαν. M 349 362 P 254
ἴτω veniat. B 94 451 ἐέναι. Ν 19 ἐόντος, dum
movetur, cf. IN 20. σ 257 ἦε λιπὼν χάτα πα-
τρίδα γαῖαν. «1 686 ἔμεν hingehen. y 22 πῶς
ἴω. £2 918 ἐϑέλοντ᾽ ἐέναι. b) ὁ. acc. gen. et
adv. loci. & 259 ἀγροὺς ἴομεν κ. ἔργ᾽ ἀνϑρώ-
70v peragros. x 108 ἔσαν λειὴν ὁδόν, cf. h.
Merc. 549. ὅδ 483 o 426 Αἴγυπτον δ᾽ ἐέναι δο-
λιχὴν ὅὃδόν. c 194 ἔῃ χορόν. E 597 ἰὼν mo-
λέος πεδίοιο. a 176 ἔσαν ἡμέτερον δῶ. A 170
P 155 οἴχαδ᾽ ἔμεν, cf. B 179, v 191 305, A 179,
ἢ 188 e 408 419, ξ 181 x 463. H 209 εἰσιν
πολεμόνδε, cf. B 872. Ο 133 Y 142 ἂψ μεν
Οὐλυμπόνδε. Σ 147 Οὐλυμπόνδε ἤιεν. 8€ 57
ἐκ πόντου βὰς ἤπειρον δὲ " ἤιεν. π᾿ lob πόλιν
δ᾽ ἔεν, οἵ. 6 255 ἡ 14, o 188 186. B 348 "Ao-
γοσδ' ἰέναι, E 897 Δουλίχιον δ᾽ ἐς h. Cer.
108 ἡμέτερονδ᾽ d A 185 iov xAsinvde. X 255
ἄστυδε CM X 198 δεῦτ᾽ ἴομεν πολεμόνδε,
cf. Φ 488 5 45 w 254. A 221 λόχονδ᾽ ive
B ATI uso ἐς B596 Οἰχαλίηϑεν ἐόντα, ct?
880 κλισίηϑεν, 1288, χ216. y 976 (&p.« πλέομεν)
Τροίηϑεν ἐόντες, οἵ. ὃ 488, y 257. MM 356 xeto"
ἔμεν. A 97 ὃ 670 «vti ἐόντα redeuntem, cf.
. K 468, Θ 271 O 457 x 46, P 103, X 986, h.
Cer. 398. E184 N 642 ἐξαῦτις ἰών. II874 225
ἐέναι πάλιν. x 405 ἂψ ἐέναι. I' 130 390 δεῦρ᾽
094, cf. N 235, H Τὸ μ 184. O 105 coco» ióv-
τες, aggressuri, cf. X 92, Z 43 Y 429, ε 300.
A 567 ἄσσον ἐόνϑ᾽ (ἐόντε, ^Al. ἐόντα ef. s. ἄγχε C).
A 335 ἄσσον ἴτε amici, cf. Ψ 8 τ 392. 1 508
ἄσσον ἐούσας accedentes, Ψ 667 &. ivo. X 4
τείχεος &. ἔσαν; ef. * 537 ἃ 50 89 148, ὦ 221.
z 4l o 30 256 εἴσω itv, cf. 9 110. : 430 ἑχά-
τερϑεν ἴτην. Υ 90 πρόσϑεν. ἰοῦσα. 6 293 ἀπά-
γευϑεν ἴσαν. S2 247 ἴσαν ἔξω, cf. $ $ 526. y 370
ὦ D0l ἐκ δ᾽ ἤτον. q 391 ἐς δ᾽ ij «£v, cf. φ 244
-
eiut
366
t 179 ἐνθάδ᾽ ἰοῦσα, c. o 260. K 67 ἢ xtv
ἔησϑα. o 509 πῇ ἴω. x 481 πόσ᾽ ἔμεν. O 46 τῇ
o: K 189 ἐπὶ ἐόντων. 4 496 E 611 4 429
M 457 P 317 (στῆ) μάλ᾽ ἐγγὺς ἐών, cf. Φ 285
P 654 ϑᾶσσον ἰόντα, cf. v 154. c) cum praepos.
satis raro de motu qui fit e loco. 7" 15 Καὶ 14
630 850 Z 121 44 232 JN 604 II 462 Y 176 d» 148
X 948 Ψ 816 ἐπ᾽ ἀλλήλοισιν ἰόντες Av. 5. ἀλ-
λήλων Abe). Π 889 μὴ ἰέναι νῆας ἔπι ne ad
naves proficiscere. Q 818 ἐπὲ νῆας ἴω, cf. 42 295,
ὃ 497 572, H 3172 D 119 € 199 298, 118 146
195, O 116. x 570 ἐς νῆα zx. ϑῖνα jua. N 101
^ ἡμετέρας ἐέναι νέας, cf. E 14 d 297. 9 395
. δόρπον ἴῃ, .B 260 ἐὼν ἐ ϑῖνα. Α 801 ἐ. κλι-
bloc 4. νῆας j£. ε 150 em Ὀδυσσῆα ἤιε. y 421
πεδίον δ᾽ ἐπὶ βοῦν ἴτω. Z 875 (ἔστη) ἐπ᾿ οὐ-
δὸν ἐών, cf. o 466. c 110 v ,128 e 124 149 ὦ 178
493. X 198 à. τάφρον ἐών, ef. Σ 215. q 243
392 s. “δίφρον ἰών. TD 154 ἐ. σύργον ἐοῦσαν.
y 286 ἐὼν 2. πόντον. t 284 πολλὴν ἐ. γαῖαν ἰόντι,
cf. o 19 8364. 8 232 tov ἐ. νηός, cf. t 339 A 176,
τ 298. et similiter de navigatione 8 226 ἐὼν ἐν
cie fabrend, cf. 9 445. P 453 οὔτ᾽ &. νῆας
Ἑλλήσποντον ἐέναι οὔτ᾽ ἐς πόλεμον. μετ᾿
᾿ἠχαιούς, ω 432 ἐς Ἤλιδα ἴομεν. h. V112 ἴοιεν}
ἐς χορὸν z. δώματα. N 214 zx 178. ἤιεν ἐς
“κλισίην. cf. E 596. q 7 ἐς ϑάλαμον ἤιε, οἵ, z
840. T 45 £ic ἀγορὴν ἔσαν, cf. 9 19. β 259
ὁ 621 ἐς δώματ᾽ ἴσαν, cf. x 309, B 381. N 305
ἤισαν ἐς πόλεμον. δ 713 ἵμεν ἐς Πύλον, cf.
$9 283. I 487 ἐς duit? ἰέναι. P 31 Y 197 ἐς
πληϑὺν ἐέναι. € 805 οἶκον δὲ ἐς πατρίδα γαῖαν
ἐέναι, cf. € 829. x 512 εἰς "Atóso ἰέναι δόμον,
de mortuis cf. N 415, A 425. ep. 4, 17 δῆμον
ἐς ἀλλοδαπὸν ἰέναι, v 219 ἐόντ᾽ - ἄνδρας ἐς
ἀλλοδαπούς. N 77H55 9 144 éc μέσσον ἰών.
4 364 Y 451 ἐών ἐς δοῦπον ἀχόντων. E 867
μ 380 ἃ εἰς οὐρανόν. x b58 ἃ 68 ἐ ἐς χλέ
μαχα. ἃ 86 ἃ εἰς Ἴλιον, cf. h. Ap. 294. Z 490
« 956 φ 350 εἰς οἶκον ἐοῦσα. Ρ 129 ἂψ ἐς
ὕμιλον ἐών. Y 354 ἐς ἄγυιαν ἐοῦσαι. α 276
ἴτω ἐς μέγαρον. 5 298 ἔμεν ἐς πόλιν. II 945
Σ 188 ἕω μετὰ μῶλον. v 88 ἴομεν. ,u. παῖδα.
H 307 μ. λαὸν ᾿Αχαιῶν] ἤιε. 9. 451 (ἔκ ῥ᾽ ἀσα-
μίνϑου βὰς) ἄνδρας μέτα, -| 375g. h. Yen. 72
μετ᾽ αὐτὴν ἤισαν. Η 115 ἐὼν μ. ἔϑνος ἑταίρων.
cf. Ξ 21. c 431 438 μ. τοῖσι - | t£v, cf. σ 253 τ 126.
A 609 πρὸς λέχος ἤιε. X 266 ἔομεν προτὶ
ἄστυ, cf. ὦ 358 πρ. οἶκον. ἡ 82 “πρὸς δώματ᾽
it, οἵ. B 288. M 332 πρὸς πύργον ἴσαν, cf. A 494
d* 518 πρ. Ὄλυμπον. h. Ap. 182 εἰσι πρὸς
Πυϑώ, cf. ib. 187. I 657 παρὰ νῆας ἦσαν, cf.
A 9347. o 11 πὰρ δ᾽ ἴσαν Ὠχεανοῦ ῥοὰς καὶ
πέτρην ἠδὲ παρ᾽ ἠελίοιο πύλας καὶ δῆμον
ὀνείρων | ἤισαν, cf. 4 22. ὃ 433 παρὰ ϑῖνα
ἤια. D' 406 παρ᾽ αὐτὸν ἐοῦσα, cf. H 46 0 280
A 57; y 469. B 440 χκατὸ στρατὸν ἴομεν, cf.
h. Ap. 2. .4 469 Toutv za? ὅμιλον. B 163
179 ἴϑε κ. λαόν. II 189 ἐόντα z. κλόνον. 5$ 102
εἶσι xaT? οὔρεος descendit. 2 251 ἤομεν ἀνὰ
δρυμά. M 49 ἀν᾽ ὅμιλον iov, οἵ. 4 924. Y 113
ἐὼν ἀνὰ οὐλαμόν. x 975 ἰὼν ἀνὰ βήσσας.
Y 75 ἄντα ϑεῶν ἴσαν, cf. Y 365. Η 98 Ezro-
ρος ἀντίος εἶσιν. P 840 ἐϑὺς davedor ἔομεν,
cf, IN 602 o 511. 9$ 290 εἴσω δώματος, jet.
K 394 ἰόντα διὰ νύχτα. 9 546 διὰ δώματ᾽
ἐών. p 206 v 21 ὅ. νηὸς ἐών, cf. u 885 ὅ. νή-
σου. " 116 ἅμ᾽ ἄλλῳ ἐοῦσα, cf. Καὶ 197 Ρ 495,
M 371 v 89, o 9 Q'148 177. Σ 66 σὺν αὐτῇ
ἴσαν. “ 647 ὃ 800 η 339 y 497 ἴσαν ἐκ μεγά-
goto, cf, v 1 τ 53 ἴεν ἐχ ϑαλάμοιο. d 401 ἐξ
ἁλὸς εἶσι solet ire, Buttm. Spr. I 534, meliv
quam A. Passow τὲ L ὦ 152 ἐκ Πύλου
K 356 ἐκ Τρώων ἰέναι. τ 175 Θρινακίης
ἐών. ε 88 ἀπὸ Τροίηϑεν ἰόντι, cf. Q
4A 557 ἀπὸ Τρώων ἤιε, οἵ. p 666. M 974
χεος ἐντὸς ἰόντες. M 264 ὑπὸ τεῖχος ἐό
K 986 πρὸ ᾿Αχαιῶν. jeu. Y 362 στιχὸς εἶ;
διαπερές. d) iptv. ἴϑε proficiscere, i, age, €
ἄγε. ἄλλ' ἴϑι, βάσχ᾽ ἴϑε in introitu versus, 3
nuit Spitzn. ad B 164 (cf 179) post iptv. ὃ
alio sequente, Homerum vel nulla omnino-
particula vel copulativam χαΐ asciscere, f
recte Am. N. 4. 73. 210 in his quoque καὶ aUe
statuit esse, non ,und*: c 171 ἀλλ᾽ 79« xal «
παιδὲ ἔπος qo μηδ᾽ ἐπίχευϑες ubi cf.
Duentz. (ὦ 336 βάσκ ἴϑι, καὶ Πρίαμον
Ψ 646 ἀλλ᾽ ἔϑε καὶ σὸν Wr χτερέιξε,
v. 630 comparari iubet Am. h. Cer. 467 ἄ.
καὶ πείϑεο. similiter inf. utitur. o 600 ἐέναι:
ἄγειν. Saepius certe asyndeton est: 4 32 4j
ἴϑι , μή μ᾽ ᾿ ἐρέϑιζε abi, ne me irrita. ἡ 80 δὲ
ἔϑι, μηδὲ προτιόσσεο μηδ᾽ ἐρέεινὲε profi
y 157 ἀλλ᾽ ἔϑι, ϑύρην ἐπίϑες, cf. I' 482 Καὶ
4 611 T 847. h. Cer. 828. ἀλλ᾽ ἴϑι, μηδ᾽
λεστον ἔπος ἔστω. Sequitur δέ cum futu
Ξ 261 ἀλλ᾽ 09^, ἐγὼ δὲ χε δώσω, cf. 4
Z 841. € 144 βάσκ᾽ ἴϑι. ἄγγειλον, cf.
A 186. O 158 Bdox' ἴϑι, ἀγγεῖλαι. B 8
191, - ἐπὲ νῆας, vade age, (Naeg). y 323
ἔθι νῦν σὺν νηί, cf. B 163. B .119 ἀλλ᾽
viv κατὰ λαὸν ᾿Ἀχαιῶν, μηδέ τ᾽ ἐρώει EB
La Roche Düentz. Báàuml, Naegelsb. (und 19
nicht ab) Am., minus "bene Spitzn. um
e) infinitivis iva (rarius ἔμεναε, quod
et La Roche sustulerunt) et ἔμεν in introitu.
sus saepe praemittitur βῆ s, βών schritt aus.
sich zu bewegen, cf. Am. B 298 app. Z
1596 Καὶ 179 O 488 P657 4295 347 x 208
βὴ δ᾽ ἱέναι, paraphr. ἐπορεύετο δὲ d
ὥρμησε δὲ πόρεῦ ϑῆναι, προέβη δὲ mop.
Κ 218 βάν δ δεέμαι, UST 384 h. uw 514 |
ἔμεν.
ἔμεν.
1 415 ὃ. 56 109 273 277 v 160 MAC
Z 166 II 221 T 241. zx 34i o 604 βῆ
ut9' Vac. Καὶ 336 βῆ δ᾽ ἐέναι MER
B 298 394 9 287 σ 428. [9 303] βῆ δ΄
πρὸς δῶμα ubi Bekk. et La Roche P»
N 167 208 βῆ δ᾽ ἰέναι παρά τε χλισίας
4 199 βῆ δ᾽ ἰέναι κατὰ λαόν, cf, 4 90
E 167 βῆ δ᾽ ἔμεν ἄντε μάχην x. d. χλ
Y 319 K 297. o 109 βὰν δ᾽ ἐέναι διὰ
cf. 5 50 0 341. E 188 «441 βῆ ῥ᾽ lue
λάμοιο, cf. B,5 ó 310. Non Wet. in.
troitu K 73 αὐτὰρ ὃ βῆ δ᾽ ἰέναι μετὰ 1
cf. Y 484 Φ ,205. Aliis ritis talis su
inf N 329 ἦρχ᾽ ἔμεν. Q2 ἐσχίδνο
f) Additur verbo εἶμε ptc.,
um zu: [' 388 Ἑλένην χαλέουσ᾽ ἴεν.
δ᾽ ἐέναι κείων, cf. E 840. K 82 ff
ἀνστήσων, GE, o 365 2t Ven. 220.
ἐρέων πάλιν ἄγγελος εἶμι. X 900
εἰμ᾽ ὀψομένη, cf. E 200. M 216 μὴ
χησύμενοι, cf. ξ 81, P 147. ó 34. 67
ἔμεν ἀγγελέων διὰ δώματα, cf. ὃ 52
K 450 εἰσϑα ἐπὶ νῆας διοπτεύσων. Ὁ.
χυδοιμήσων ἐς Ὄλυμπον, cf, h. Mere.
TU
»
eiycevec
μετὰ δόρυ ἤειν οἱσόμενος. g) Pte. praes, non
raro aor. videtur esse, si quis Atticorum nor-
mam teneat, quamquam ap. Hom. ἄγων sim.
saepe leguntur. ἐών dum proficiscitur Ψ 38
χλισίην iov ἐόντες, cf. I 87 Καὶ 470 O 919
4I 729 X 113 122. Z 221 μιν χατέλειπον
ἐὼν ἐν δώμασε, beim Fortgehen, cf. Δ 72 € 480
o 89 948 o 313, t 279 h. Ap. 106 Merc. 305.
ὁ 276 τοι ἕσπετ᾽ ἐούσῃ, cf. v 84 o 11, Π 838
T1066. E 153 ἐὼν τὰ ἃ δώματα ἵχηται. al. redux,
quae afferuntur exempla (Duentz. Q2 492 II 839
c£ Am. ὃ 270) ptc. fere sunt, cuius vi fit ut
species exsistat, ΠΝ Τροίηϑεν ἐών, cf. y 976,
1 38 ὦ 492 G. μολόντα) ὃ 670 tuv αὐτὸν
ἐόντα ihn selbst WE der Fahrt, Bekk. et La
Roche (h. St. 146) e coni. αὖτις. '4 480 πρῶτον
| ἰόντα, ἢ 204 μοῦνος ἐών. ptc. particula: und
yertimus, hin s. fort: I 421 ἐόντες ἀπόφασϑε,
eb II601 Q 704 A 138 N 15, ( 88 καὶ 100, γ 424
9 142 7 108, £7 62 443, o τὸ. 3) De animalibus
et rebus. a, ep. 12, 4 ἐς ἕρχεα ϑηρὸς ἐόντος.
| x 436 πρὸ αὐτῶν χύνες ἤισαν. «1 558 ὄνος παρ᾽
ἄρουραν ἰών. II 160 ἀγεληδὸν ἴασιν (λύχου.
Φ 573 πάρδαλις εἶσι ἐκ ξυλόχοιο, cf. .1 415b
t 181 λέων sio ὑόμενος, 4 48 s.
A μῆλα. Ψ 386 πολὺ μᾶλλον ἰούσας (τ-
πους), h. Cer. 383 ἰόντες. M 239 ἐπὶ δεξί
ἴωσι (οἐωνοΐ). X 809 αἰετὸς εἶσιν πεδίονδε.
P 756 ἰόντα κέρκον. B 81 ἔϑνεα εἶσι Doa
σάων. T 209 χατὰ λαιμὸν ἐείη cibus. ep. 4,
εἶσιν ὕδωρ (δεὰ Σμύρνην. Γ΄ 61 (πέλεκυς) Le
σιν διὰ δουρός. M 147 κολοσυρτὸν ἐόντα.
Σ 907 Φ 522 χαπνὸς ἰών. 4 278 νέφος ἰὸν
|, πόντον. 4 482 8 428 νηὸς ἰούσης, h. Ap.
490 ἤν 0óóv. Ν 796 (ἀνέμων ἄελλαι) εἶσι πέ-
δονδε. x 191 ,“Ἰέλιος εἶσ’ ὑπὸ γαῖαν. X 97
(ἀστέρα) ὅς δά v' ὁπώρης εἶσιν, cf. X 317.
Ψ 226 Ἑωσφόρος εἶσι φόως ἐρέων. ;P 202 τοι
σχεδὸν εἰσι (ϑάνατος). τ 571 ἠὼς εἶσι δυσώ-
γυμος. f 89 τάχα εἶσι τέταρτον | (ἔτος) ist im
Gange ἃ. bald vorbei, Ariston. δέεισε χαὶ τὸ
τέταρτον, Eust. 1436, 7 συμπληροῦται, Voss,
Lehrs Ar. 93 (102) ΓΝ Duentz., non recte
Nitzsch: kommt, eos secutus qui & 106 107
μετεποίησαν. v 362 αὐτίκα φάτις εἶσιν, ser-
pet. — I: Med. idem significat quod act. ὦ 462
πάλιν εἴσομαι, sch. B εἰς τοὺ πίσω πορεύ Goat.
o 213 δεῦρ᾽ εἴσεται. O 415 ἄντ᾽ Αἴαντος ἐεί-
σᾶτο. d» 885 εἴσομαι ἐξ ἀλόϑεν ὄρσουσα ϑύελ-
ἵν. et c. inf. Ο 544 ἐεισάσϑην συλήσειν. X 8
εἴσομαι ἐς περιωπήν. 4 188 διαπρὸ δὲ εἴσατο
s τῆς telum, cf. E 538 P 518 o 524. M 118
ἀριστερά. χ 89 Ὀδυσῆος ἐείσατο
ντίος ἀΐξας, ubi sch. V. (exi Ὀδ. ὥρμησεν)
Eust. 1920, 33 Duentz. Am. hl. gen. ad ἐείσατο
referunt, quamquam recte Faesi statuit obver-
ri animo iam sequens ἄντ. &, Sunt qui huc
erant y 7 σχοπὸν εἴσομαι petam (Am. Duentz,
er), quod Faesi melius ad εἰδέναι rettulit,
Eust. 1916, 30 γνώσομαι ἢ ἐπιπορεύσομαι. V.
. dai» pro. ἐών cf. La Roche, h. T. 292. ξ 489
οἐοχίτων᾽ ἔμεναι, pro &g. X 85 τείχεος ἐντὸς
ὧν pro ἐών. h. Cer. 364 ἔνϑα δ᾽ ἰοῦσα M.,
ξοῦσα Ruhnk. Merc. 106 ἀϑρο᾽ ἐούσας Barn.,
i$ óc οὔσας codd. corrupte. Ipf. pro aor. esse
it, si quis Atticorum rationem teneat, e.c. A4
307 347 494 609 Γ' 888 H 307 1 657 M 332. Ν 602
Z 147 T 45 518 92 596 647 B 259 ὃ 300 ε 150
ἢ 782 319 9-457 z 251 570 à 22 7: 41 105 178 o 30
τὸθ σ 257 τ ὅ8 q 244 χ 497 w 370 ὦ 221 500. (ἄπ
ἐπ ÉG xut uét πάρ πρόσ σύνειμι ἤια).
- εἶπον 861
εἰνᾶἄ-ετες (ἐννέα, & ἔτος, εἰναέτης ap. Atticos,
cf. Góttl. Acc. 393, s. sive. cums neutr. est
pro adv.) per novem annos Hes. ἐπ᾿ εἴ νέα ἔτη.
y 118 ε 107 χ 228 in introitu versus, X 400 5 240
ante caesuram.
sivá-ztg (ἐννέα) novies, ξ 280 s. ἦρξα. Bekk.
Ber. d. Ac. 1860 p 97 ἐννάχες etc. magis probat.
εἰν-ἄλεος (ἅλῳ) maritus, 1) in mari ver-
sans. & 67 χορῶναι!] εἰνάλιαι. o 479 εἰναλίη
χήξ. ὃ 443 εἰναλίῳ κήτεϊ. 2) in mari situs.
h. VI 8 Κύπρου εἰναλίης. V. 1. X 5 εἰναλίης
τε Κύπρου, M. pro χαὶ πάσης K., quem locum
totum ;cod. M. interpolatum exhibet, cf. Bau-
meist. Bekk. Ber. d. Ac. 1860 p. 97 zv defen-
dit, non εὐνώκες ete.
£ivá-vvysc (ἐννέα, νύξ, neutr. adi, quod. εἰς
νανυχής debuit esse, Lob. e 281, pro adv.)
per novem noctes. Suid. I 2 2, 769 Hes. Ap. 64,
8. ἐπ᾽ ἐννέα νύχτας. I 470 ε. - παρὰ νύχτας
ἔαυον E. M. 302, 7 et sch. A. ὡς μονώνυχες"
ἀπ᾽ εὐϑείας τῆς εἰνάνυξ, plur. adi. ad subiectum
referentes. Bekk, Ber. d. Ac. 1860 p. 97 ἔννα.
magis probat,
εἐνᾶ-τέρες llerod. ad X 473 s. ut Góttling
Acc. 250 vult εἰνάτερες, quia syncope non fiat
ut μητρός. Bekk. zer. sed εἰ, fuit: js. Christ 150
Curt. Et. 423b L. Meyer vgl. Gr. 1, 68 90 411
9 339. Ad ἐνναίω refert Doederl, Gl. 2232 quia
habitet domi alienae) jJanitrices, sch. A. .Y 473
at τῶν ἀδελφῶν γυναῖχες πρὸς ἀλλήλας, Hes.
αἵ σύννυμφοι Ael. Dionysius ap. sch. L. Z. 378
αἱ τοῖς ἀλλήλων ἀδελφοῖς γεγαμημέναι. Sing.
non legitur nisi ap. grammaticos, εἰνάτηρ Suid.
I 2, 769, cf. Góttling 15:sed εἰνάτειρ sch. L.
Z 818 E. M. 302. 17, cf. Lob. par. 208. X 473
γαλόῳ z. εἰνατέρες. Z 378 γαλόων ἢ εἰνατέ-
Qov ἐυπέπλων, sch. L. ἃς συνήϑως φασί τινες
ἀνδραδέλφας, cf. Z 383, Andromachae. £2 769
δαέρων ἢ γαλόων ἢ ε. ἐνπέπλων Helenae.
εἴνάτος et ἔνατος (ἐννέα) nonus. B 295 εἴ-
νατός ἐστι - ἐνιαυτός. θ 266 s. jA9s. Bekk.
Ber. d. Ac. 1860 p. 97 v. malebat, sed cf.
Autenr. ad B 295. B 818 327 μήτηρ ἐνάτη ἦν.
Eust. 223, 15 τὸ εἴνατος ἀπὸ τοῦ ἕν. ἐστὲ.
ἵνα μὴ δύξῃ τὸ ἔννατος gas ἔχειν. τὰ δύο
vv, ὡς ἀπὸ τοῦ ἐννέα, 6 περ οὐκ ἀρέσχειν
δοκεῖ πολλοῖς τῶν παλαιῶν. oc pr ἀπὸ τοῦ
τέτταρα τέταρτος δι᾽ «ἑνὸς τ, οὕτω καὶ ἀπὸ
τοῦ ἐννέα ἔνατος δι ἑνός », cf. 712, 16.
εἕνεχα v. S. ἕνεχα, cuius prima ab 'epicis pro-
ducitur.
tiv-óóiog (ὁδός) ab epicis producta prima
syllaba pro ἐν. cf. Bekk. Ber. Ac. 1860 p. 96)
ad viam habitans. Π 260 σφήκεσσι εἰνοδίοις,
Hes. τοῖς πρὸς τῇ ὁδῷ τὰ οἰκία ἔχουσιν.
εἐν-οσΐ-φυλλος (ὠϑέω, ἔν-εοσις et φύλλον,
Curt. Et. 324 Savelsb. Dig. 50) qui folia agitat,
frondosus. Ap. 64, 9 χινησίφυλλον.. . σύνδεν-
ógov, minus bene Suid. I 2, 710 ἔνϑα κινοῦνται
τὰ φύλλα. Neutr. tantum B 632 Νήριτον εἶνο-
σίφυλλον | οἵ. ε 22. sch. BL κινησίφυλλον x.
πολύδενδρον, ἐξ οὗ χατήνεμον x. ὑψηλόν. B
757 “Πήλιον ES cf. À 816.
εἶπον (s. ἔειπον. Bekk, εεῖπον, xz, skr. vac'
Curt. Et. 620 Christ 222 L. Meyer vgl. Gr. 1,
ΤΊ 82 961 434 439, lat. voc-are cf. Lob. Rh. 137
aor. ἔειπον (Er. i e. ἔξεξεπον cf Ebel, Kuhn
4. 163, ἔειπες, ἔεισπεί») et εἶπεί(ν») (ci. e. ξέξεπε)
εἴπομεν « 37, ἔειπον (T 85 τ 884) et εἶπον
(5 223). aor. iter. εἴπεσκχε(») (plerumque ὧδε s.
ὡς ἄρα ttc ε. praeterea βὶ 331 q 401). ci. εὔτω
N
368
et εἴπωμι χ 392, -gc (A 90 294 9 242 & 47) et
τῃσϑα (Y 950 4 294 χ 373) cf. E. M. 302, 42
Lob. path. 2, 267, -z et -ῃσι(»), -ωμεν h. Cer.
162, opt. εἴποιμι, τοις Α 791 (v. 1. A 294), τοι.
inf. εἰπεῖν et -ἔμεν et -ἕμεναι. pte. εἰπων,
-οὔσα. -üv ὃ 838. (E. M. 302, 30 ὠφειλεν εἶναι
ἔπας χαὶ émov) gen. -óvroc. dat. -όντι. du.
-ovts (K 954 d» 298) iptv. εἰπέ. (Góttling, Acc.
52. E. M. 329, 57). aor. 1, cf. E. M. 302, 95,
secundum Aristarchum (sch. B. ad 4 106 τὸ
εἶπες εἶπας ᾿Α4. γράφει, κακῶς, cf. Did. 4 108,
La Roche, h. T. 239) εἰπας A 106 108 £2 744
(La Hoche -sc), y 227 ὃ 204 (Bekk.? -ες) π 943
χ 46 (Spitzn. -ες, Duentz. -«c tantum A4 108
z 243 χ 46, codd. sibi non constant, sed sae-
pius -ες habere videntur) et ἔειπας BL ἢ. Merc.
261 Baum. et v. l. 4 552 I' 204 “ὁ 379 et KNRV.
y 211. iptv. εἴπατε (y 427 φ 198). Digamma non
potuit restitui e. c. ὄφρ᾽ εἴπω, cf I 12a. et
(M 317) « 37 y 427 ἃ 297. Quae formae augmen-
tum habent, in exitu versus potissimum sunt:
sunt vero ante caesuram A 445 8 108 ὦ 144
δ 677 x 419 o 172 948 ὁ 849 π 396 o 140 v
273. Of. La Roche, h. St. 205. — I locutus sum,
dixi, verba feci. 1) absol. a) sequitur or. recta:
B 331 φ 401 ἄλλος δ᾽ αὐτ᾽ εἴπεσχε, cf. X 106
«P 575 617 q 324. q 248 ὀχϑήσας εἶπεν, cf.
Z 475, ἡ 330, Z 459 H 87, 143, T 986 957
Ψ 617. b) 9 185 εἰπών, cf. τ 292 w 9265 T7
p.108 ὦ 144, 9 564. 9) c. adv. M 317 oóó
εἴπῃ. H 300 ὧδ᾽ (Bekk. ὧς) εἴπῃσιν, cf. & 275.
q 198 sima9? ὅπως ὑμέας κραδίη - κελεύει.
B 971 1'297 319 481 H 178 $01 P [414] X 372
p 994 à 769 9 328 x 37 v 167 o 482 σ 72 400
o 375 q 361 396 w 148 ὧδε δέ τις εἴπεσχε(»)
in introitu versus, 44 85 P [493] X 375 ὃ 772
v 170 y 152 ὡς ἄρα τις &. Α 896 446 4 73 292
364 E 460 470 Z 61 72 466 482 H 1 190 412
O 41 184 K 72 131 194 564 4 291 434 456 472
AN 155 239 383 640 788 £z 9 147 361 O 218 262
352 499 500 514 559 572 667 Il 210 975 632 726
751 P 43 82 183 456 507 540 2€ 343 468 T 130
309 349 Y 110 340 455 Φ 227 400 571 .X 91
186 Ψ 152 349 442 694 725 797 « 195 y bl
ὁ 570 778 ὃ 291 ζ 71 127 ἡ 153 9 359 406 ε 177
401 « 76 274 ἃ 253 627 v 63 217 ξ 48 72 518
o 190 547 o 83 254 3924 e 340 v 299 371 y 136
291 942 χ 142 ὦ 219 h. Ap. 133 254 994 Merc.
227 496 Ven. 155 Cer. 88 VII 32 XXXIV 16
ὡς εἰπών in introitu versus, cf. 4 68 101 Β 70
76 H 354 365 β 224 h. Merc. 365. I' 139 E 35
v 859 366 h. Ven. 143 Cer. 975 ὥς εἰποῦσα,
cf. E 192 O 142 « 196 ὃ 495 767 9 15 o 130
t 600 ἢ. Ap. 275 331 Ven. 291, E 133 O 4925
-4 210 O 100 149 € 202 Ψ 919 (ὁ 188 « 319
C 41 o 43 454, ὃ 838, K 954, 998 Ν 821
o 160 525, O 405 II 502 855 .X 361 ε 318. B 139
I 26 704 Η 75 X 74 370 O 294 X 997 μ 213
ν 179 h. Ap. 486 óc ἂν ἐγὼ simo, cf, Bekk.
Monatsber. 1864 p. 186. φ 229 εἴπῃσι καὶ εἴσω.
T 82 πῶς χέν τις ἀκούσαι] ἢ εἴποι. 4 404
σάφα εἰπεῖν. 8) c. praepos. A 445 xat' αἶσαν
ἔειπον ἐν ὑμῖν. 1' 85 H 66 μετ᾽ ἀμφοτέροι-
σιν ξειπεν | cf. Z 375 .X 476 Ψ 781 x 336 o 493,
φ 151, v 171 x 188 μὶ 319, χ 4 o 467, ἢ. Ap.
410, sequitur orat, recta, ἡ 227 ν 48 x«t& μοῖ-
ραν ἕειπεν | cf. 1 [59] 8 951. 8 179 εἰπὼν οὐ
κατὰ κόσμον. 1 102 εἰπεῖν εἰς ἀγαϑόν. ξ 364
εἰπὼν ἀμφ᾽ Ὀδυσῆι. A 980 σέϑεν ἀντία εἴπῃ.
υ 128 πρὸς δ᾽ Εὐρύχλειαν ἔειπε. .1408 P 90
ΣΟΥ 848 Φ 53 552 X 98 e 298 355 407 464
εἶστον
ὀχϑήσας-εἶπε πρὸς ὃν - ϑυμόν (Bekk. &óv pro.
πρὸς 0v). 4) c. solo dat. o 152 χαίρετον - zal |
Νέστορι εἰπεῖν, sch. Q. χαίρειν δηλονότι MM
Eust. 1777, 80. Did. οὕτως εἰπεῖν" οὐχ εἴπε-.
τον. v 417 τίπτε - οὐ οἱ ἔειπες, cf. α 282 βὶ 210,
y 429 λ 924 9 949 y 193, E 600, ó 677 m 41
0 172 o 114 h. Ven. 138, ζ 223 w 76 A 494,
P 692 E 497, o 474, € 118 1 673. Z 75 Ἕχτορι
εἶπε παραστάς, cf. I] 513. ὦ 259 ὥς uot ἔξι-
πεν, cf, v 951. 5) c. acc. rei. a) pron. H 495
O 152 X [95] Π 49 P 173 X 178 v 140 οἷον
ἔειπες | cf. B 194, o 248. IN 824 B 85 248 o 406
ποῖον ἕειπες, Cf. y 211 ταῦτα, o 262 339 ἕχα-
στα, 1 818 ἄλλο, 4 791 ταῦτ᾽ (Bekk. τά), cf,
I 688, 4 350 τάδε εἴποι. ὃ 348 o 189 ἄλλα παρ-
ἐξ εἴποιμι. ὃ 204 τόσα εἶπας, οἵ. ὃ 205 ἡ 88
ὅσα. 4 23 Θ 459 οὐδέ τι εἶπεν; cf. y 397 ζ 989
c 43 v 299. Q 92 Θ [429] h. Ap. 392 ὅττι
χε εἴπῃ, cf. B 361 E 491 Θ 408 X 190 « 158
389 8 25.161 229 τ 378 406 (ubi Am.) v 116
c 455, A 294. Saepe pronomini additur adi, s,
subst. χ 46 ταῦτα αἴσιμα εἶπας haec iusta sunt
quae dixisti. 4 552 4 25 Θ 209 462 E 3X
lI 440 X [861] ποῖον τὸν μῦϑον ἔειπες |, cf.
Merc. 261. /' 904 τοῦτο ἔπος νημερτὲς ἔειπε
cf. π 69 ψ 183, 342. ε 300 πάντα νημερτέα t
πεν. Y [250] ὁπποῖον εἴπῃσϑα ἔπος. b)
A 106 τὸ χρήγυον εἶπας. O 185 ὑπέροπλον
ἔειπεν cf, P 170, h. Ven. 186 (οὐ νημερτέ
9 166 (o? xaAóv) y 988 μέγα cf. y 227 π 948
v 254 ἀληϑέα, y 19 νημερτέα. c) subst. Α 10
ἐσθλὸν - εἶπας ἔπος, cf. E 683 Ψ 102 c
I 178 σ 492, 4 949 χενὰ εὔγματα εἰπών.
᾿Αγαμέμνονα εἴπῃς dixeris. 60 378 φίλην yu
χκωὠωπιδα εἴπῃ sagt: liebe Gl.; ubi sunt qui
suppleant, non recte, cf. La Roche, h. S.
4 907 o 513 h. Merc. 29 μῦϑον ἔειπε, cf. H 57
394, χ 392, A 85 ϑεοπρόπιον. 9 550 εἶπ᾽ üm
μα. H 977; A 647; X 391 Ψ 204 9 302 ὁ 49413
h. Merc. 154 215 306 Ap. 256 286 VI 54 sim
τε (δὲ) μῦϑον sequitur or. recta. 2.297 ϑέσφατ
πάντ᾽ εἰπόντα, cf π 467 ἀγγελίην, H 870 π
χινὸν ἔπος. τ 98 εἴπῃ ἔπος ἠδ᾽ ἐπακούσῃ
A 543 εἰπεῖν ἔπος ὅττι νοήσῃς. P 260 jcn
φρεσὶν οὔνομα εἴποι. Ξ 197 μῦϑον Ov x^ B
simo. Q 106 νόστον σοῦ πατρὸς σάφα EU
μεν. Y 114 μετὰ μῦϑον ἔειπεν | X 508 δέχῃ;
ἐθύντατα εἴποι, paraphr. δικάσει, etiam.
B. de iudice explicat ad quem superlativus spe
cf. Ὁ 570, Damm Kóppen Clemens, de
clipeo, Bonn 1844 p. 16, alii (Heyne, P.
Lucas, Schild, Emmerich 1843 p. 12) de litiga
tibus. 6) τινί τι. H 873. εἰπεῖν ᾿Ατρεΐδῃς
9ov ᾿Αλεξάνδροιο, cf. Q 744 uo: ἔπος, P.
oi x«xóv τόσσον. ὃ 349 τά μοι ἔειπε, ck, zc BD
Q 140 ψ 273, x 469 338, ε 356 o 263 h. Mere
199. o 314 ἀγγελίην εἴποιμι Ihyvesone f
B 3143. c 166 παιόὲ ἔ. ἔπος, cf. Q 75, TBI
μοι τοῦτον μῦϑον. w 73 τοι καὶ σῆμα ἀλλότ
εἴπω, cf. ὦ 329. A 96 τοι νημερτέα εἴπω,
4 972 ὑμῖν μαντήια, ὦ 887 τοι καὶ δένδῃ
δ 389 χ 539 ro: δδὸν x. μέτρα κελείϑου, y.
μοι τὸν ἄεϑλον, h. Cer, 102 μητρὲ τάδε 7c
K 818 Ἕχτορι μῦϑον ἔειπεν sequitur Or.
cf. o 213. K 384 405 4 819 «ὁ 197 380 656 « 16;
206 224 ὃ 486 9 572 λ 140 170 370 457 o ὅδ:
zx 137 ὦ 256 287 h. Merc. 439 μοι τόδε εἶπε
« 10 τῶν ἁμόϑεν εἰπὲ x«l ἡμῖν, cf, A 177 Mo
ἀλόχου βουλήν τε νόον τε, α 86 ε 30
βουλήν. τ 162 μοι εἰπὲ τεὸν γένος, cf.
γαῖάν τε τεὴν δῆμόν τε πόλιν τε, P 350
k
" οὐ αν p ΡΣ ETT CL n ^fi
FUNT We TR px e 5} FAS "- 4 P
ὁ ^ ^ Y - -
Εἰραφιῶτα — εἰρήνη 369
πείρατα, 4 791 τὰ ᾿ἡχιλῆι. D 192 εἴπ ἄγε μοι γεσίη μέγ᾽ ἀμείνων. o 158 εἴποιμ᾽ ὡς ἔρχο-
| zl τόνδε, ὅς τις 0d" ἐστί. ubi subi. quaestio- μας. d) acc. c. inf N 666 oi ἔειπε - φϑίσϑαι
praemittitur. 7) J' 803 τοῖσι - μετὰ μῦϑον οἷς ὃν μεγάροισιν ἢ - ὑπὸ Τρώεσσι δαμῆναι.
uev | cf. 1 628 22 777 Y 992 » 561. vw 271 2 9 μοι ἔειπε - τὸν ἄριστον - λείψειν. Q 113
657 706 752 786 801 330 μῦϑον ἐν "Aoysior- σκύζεσθϑαί οἱ simi ϑεούς. II mandavi, jussi,
ἔειπεν | cf. ἢ. Merc. 366, sequitur or. recta. imperavi. in Od. potissimum. a) Z 281 εἰπόν-
46 Θ 280 24 429 522 :«P 68 2 682 ὁ 803 ε 338 roc ἀχονέμεν. y 361 εἴπω ἕκαστα. 4 967 sini
21 o 45 o 414 v 32 961 ῳ 4 165 ἢ. Ap. 378 δὲ πατρί, cf. Z 86. b) c. inf. 9 433 μετὰ óuo-
. 300 329 μὲν πρὸς μῦϑον ἔειπεν Ι, cf. B Zow ἔειπεν στῆσαι. α 51 πρό οἱ εἴπομεν
(ubi Naegelsb. A 140 XN 306 Ψ 9235 9 485 μήτε “τείνειν μήτε μνάασϑαι. φ 235 εἰπεῖν
: 492 π 460 o 74 495 σ 169 ἢ. Ap. 246. sequi- γυναεξὲ χληῖσαι, cf. y 962 491 o 76 ὃ 689 y 427
or. recta (c-. & 21. B 156 Θ 496 '495- [0 57] Z 114 — 901. π 151 πρὸς μητέρα εἰ-
ἢν - πρὸς μῦϑον ἔειπεν |, cf. E 639 Z 841 πεῖν ὀτρυνέμεν. V. 1, -εἶπε M. h. Cer. 474 ἃ
440 Ξ 189 O 13 τ 98 h. Merc. 513, sequitur manu sec. pro δεῖξε, (ἀπὸ δια ἐξ. μετα προ
L recta. 4 986 Θ 146 K 169 Ψ 696 ὦ 379 παρ προσεῖπον.) [chus vocatur.
96 σ΄ 170 v 37 ταῦτό ys πάντα χατὰ uoi- Εἰραφεῶτα h. 26, 2, voc. Εἰραφιώτης Bac-
ἔειπες |, cf. y 486 9.397 0 206 9 141 9$ 218 εἔρ-ερος (cro, Curt. 518 »t/00, sero i. e.
Ὁ Exc x. u., P 716 πάντα χατ αἶσαν. necto* Lob. Rh. 137, cf. path. l, 176, serv-us,
509 παρὰ μοῖραν ἔπος νηχερδὲς ξειπες (v.l cf L. Meyer, verel. Gr. 2, 910) servitus, Suid. I
ἴσπες, ἕειπας) cf. D'204.. 8)0 347 εἶπ᾽ ἄγε μοι 9, 712 E. M. 303, 2 δουλεία, cf Hes. Ap. 64,
ἃ μητρός. A174 εἰπὲ δέ μοι πατρός τε z. υἱέος 13. 8. 599 εἴρερον εἰσανάγουσι, sch, ET. τὴν
gen. pendet a verbo dicendi, cf. Kühner a. ἐξ αἰχμαλωσίας δουλείαν, et sch. E. M. 1. l.
ὃ 417 A. 9, non a sententia secundaria ut vanas originationes habent quarum una (παρὰ
t Krüger Di. $ 47, 10, 6; sunt qui compa- τὴν ἔραν τῆν γῆν) locum subterraneum indicare
4 494. 9) rec. allocutus sum, cf. Kühner videtur quo servi coércentur (sch. R. ἢ zovozov,
Gr. 8 409 A. 3 Naegelsb. B 59. P 937 651 cf. Am. app h. L) Nitzsch (h. 1. εἴς £v.) et Con:
Ev - Mevéacov, Ariston. P 937 ἡ ὃ. ὅ. ἡ stant qui captivorum uxores alias sic opus fa-
ὅς ἐλλείπει ἵν᾽. p προσεῖπε τὸν M., cf. ad cere negarunt, neglexerunt Q 734 Z 456. Ap.
5 P 651 M 60 910 Friedlaend. p.26. Ρ 334 92, 24 ἔρερον legit et 64, 13 εἴρερον, cf. Hes.
Ὅρα s. βοήσας, M 60 210 N 7925 Ἕχτορα s. 9, 879. [tidis |.
WGrüc | εἴ. Y 375. Ψ 155 ᾿Αγαμέμνονα ε. [Εἐφεσέαε h. Ap. 32 urbs Thessaliae Hestiaeo-
αστάς Bekker, codd. et edd. "Ayauéuvovi, εἐρεσ-ίη (ἐρέσ-σω) remigatio, Hes. κωπηλα-
Ariston. ἡ d. ὅ. ἔξωϑεν τὴν πρός ληπτέον" σία. z 18 m εἰρεσέης ἀλεγεινῆς sch. Β.. ὕπεε-
γὰρ πρὸς Ay. ψ 91 εἴ τί μὲν εὔτοι num θεσίᾳ coniungit. μ' 225 ἀπολήξειαν εἐρεσίης.
ipsum allocutura esset. 10) τινά τι. τ 884 4.640 τὴν - φέρε κῦμα óóoto, | πρῶτα μὲν
ἐσθλὸν ἔειπον, lex. Seg. 141, 3 εἶπον εἐρεσίῃ, μετέπειτα δὲ χάλλιμος οὖρος, Eust.
οὔ ἐχάλεσαν. Faesi ἐσθλόν neutrum pro 1704, 61 τὰ παλαιὰ τῶν ἀντιγράφων ὃν δο.
6556 putat, cf. Am. h. l. 11) « 302 » 900 τιχῇ πτώσει ἔχουσιν, sic D. 1. m. (La Roche)
ἐὺ εἴπῃ. 9 690 οὔτέ τινα ῥέξας ἐξαίσιον cet. εἰρεσίη, quod Doed. Gl. 565 improbavit,
Z, 914 oU πώ τινα - εἰπεῖν quia sic res diceretur efficere id quod fit re:
τάσϑαλον. per anacoluthum. quamquam perturbatur dativo structura atque
ἐκ πολέμου ἀνιόντα recte. Vind. 133 habet ἐντὶ καλλέίμῳ οὔρῳ.
t. 657, 4 σπεύδοντι Eiosegexv) urbem Euboeae Abantes habe-
ἀγωνιῶντι προσώπῳ τὸ χαινοφανὲς δέ- bant 531.
τῆς συντάξεως, (cf. sch. ed. Bachm. h. 1) εἔρη (παρὰ τὸ sigo τὸ λέγω E. M. 303, 39
P db. 10 τὸ εἴπῃσι δύναται εἶναι καὶ cf. Pott l^, 224 Doed. Gl. 522. Benf. 9, 996
aj 7, sed videtur probare La κείρη) s. ἔρη (E. M. 303, 40 ἀπὸ τοῦ ἱερὰς
formam εἴπῃσι tuentur et εἶναι, cf. Hes. 2, p. 369. Ap. 92, 22) 5. ioc Suid.
; L, Duentz. εἴποι, al. εἴπῃ I 2, 1067 sch. H. ἃ 570) locus quo homines con-
fiat. 12) cum sententia secun- veniunt colloquendi causa (?), coetus, X 531 εἶς
- a) relat. H 68 349 369 Θ 6 η 187 9 97 Qiov προπάροιϑε καϑήμενοι Ariston. ὕ. εἴρας
s 852 [p 276] ὄφρ᾽ εἴπω τά με ϑυμὸς - λέγει τὰς ἀγοράς, cf. Spitzn. Hes. 2, p. 88. ἐκχ-
tt cf. T 102. b) y 89 σάφα εἰπέμεν ón- χλησιῶν, cf. E. M. L L. Ap.l l τῶν ἐχκλὴη-
ἢ Ὅλωλεν, tt rt - εἴ τε. KK 544 εἶπ’ ἄγε σιαστηρίων. sch. B. ἱράων: τῶν βουλευτηρίων.
Omxoc - λάβετον. i 279 μοι tiq) ὅπῃ Eust. 1160, 35 ἑράων vel εἰράων, codd. sae-
» CL 1457. & 47 εἴπῃς ὁππόϑεν ἐσσὶ z. pius ut videtur εἰς Dubitatur etiam cur πρὸ
Χχήδε᾽ ἀνέτλης. v 306 εἴπω 9? ὅσοι τῶν ἀγορῶν (sch. min. cf. paraphr.) consede-
αἶσα - κήδε᾽ ἀναπλῆσαι. 2 144 εἶπέ, πῶς rint, non in concione, cf. Doed. 1. I. qui plur.
UE ἀναγνοίη. τ 218 εἰπέ μοι ónzxot ἄσσως sedilia significari putat, atque non recte εἰ.
στο. À 480 τινα βουλὴν εἴποι, Oz πρ. ad μετεκίαθον refert (Duentz. N. J. f. Ph.
s Ó 379 468 μοι εἰπέ, ὅς τις πεδάᾳ. 69, 613) Recte Spitzner: ut Achivis Troiam
εἴπῃσι ὕττί τοι - τέτυχται. Α 6A ε. ὅτε oppugnantibus forum et consessus fuerunt, si-
WO, ἢ v ἄρ᾽ 0 γ᾽ εὐχωλῆς ἐπιμέμφεται militer exercitus hostilis, in clipeo effictus, iis
ἀκτόμβης, cf 9 577. y 914 π 95 εἰπέ haud caruit.^ Hes, Theog. 804 εἰρέας (εἴραις,
-πυὉποδάμνασαι ἢ -ἐχϑαίρουσι, cf. 4 114 tipguc?) ἀϑανάτων. Non recte Heyne custodes
P673 (2?) 4 28 o 347 h. Merc. 440. » 328 ante castra excubantes explicat.
0L εἴ ἐτεὸν ἱκάνω: ὦ 937 ἕχαστα εἰπεῖν εἐρή-νη (εἴρω τὸ λέγω E. M. 303, 41 Curt.
t, cf h. Merc. 212. c) ὅτι. zx 131 εἴφ᾽ Et. 493 Lobeck Path. 194, cf. Doed. Gl. 597.
suu. D 655 εἰπεῖν ὅττι - ὥλεϑ᾽ frci- Digammi ap. Hom. vestigia non sunt, cf, Christ
Ven. 48 εἴπῃ ὡς συνέμιξε. χ 373 γνῷς 228) pax. B 797 1403 X 156 ex? εἰρήνης. ὦ 486
μόν, ἀτὰρ εἴπῃσϑα z, ἄλλῳ ὡς - εὐέρ- πλοῦτος δὲ καὶ εἰρήνη ἅλις ἔστω. h. VIII 16
Hom. ed. Ebeling. E
310
εἰρήνης ἐν ἀπήμοσι ϑεσμοῖς. ep. 16, 5b ε.
ἀγαϑή.
εἴριον et ἔριον (cf. εἶρος) lana. à 194 τά-
πητὰ μαλακοῦ ἐρίοιο. M 434 σταϑμὸν ἔχουσα
καὶ εἴριον. plur. villi lanae, Suid. I 2, 776 μαλ-
Aie. I'388 ἤσκει» εἴρια λαλά. σ 816 ε. πεί-
χετε. χα 498 ε. ξαίνειν.
᾽ ᾿“ξἐρο-κόμος (χομ-έω) lanificus, I' 387 yet
εἰροχόμῳ, sch. D. ἐρίων ἐπιμελουμένῃ, ἐριουρ-
γῷ, cf. Suid. I 2, 777 Hes.
εἴρ-ομαε (£o suchen, quam radicem a περ
sagen separat Curt. 493 sed a consona ince-
pisse statuit ob εἰρωτάω. fuit ἔρ joue, cf.
Ebel, Kuhn 13, 458. (pr. εἴρομαι 4 553, εἴρεαι.
εἴρωμαι 9 549, εἴρηαι « 188, εἴρη ται, εἰρώ-
μεϑα x 402. iptv. ipto α 984, εἰρέσϑω 9 bil.
inf εἴρεσθϑαι. ptc. εἰρόμενος Ἠ 127, τῷ, τῇ ὦ
474, -αἱ Ζ 239, τῃσιν h. Cer. 121. ipf. εἴρετο,
εἴροντο. fut. εἰρήσομαι, -εται τ 46, -σόμεϑα
δ᾽ 61) interrogo. percontor a) 4 553 σε οὔτ᾽
εἰἴρομαι οὔτε μεταλλῶ ubi in ed. Pisistratea
per disamma scriptum fuisse εἰρομαε putat
Mayhoft, Rh. 45, cf. Duentz. Abh. 25. α 984
t. Δέστορα. H 191 7; rex ε 251 “εἴρετο ἡμέας,
cf. v 197 μὲν, Suid. 2, 714 ἠρώτα. α 188 y&
ροντ᾽ ε. Ὁ 947 μ᾽ ἜΜ ἄντην. t 95 τὸν
ξεῖνον ἀμφὲ πόσει εἴρεσϑαι. b) τί. Z 389 εἰ-
ούμεναι παῖδας de filiis, ef. E. M. 304, 39 Ap.
64, 17 (?), £2 390 εἴρεαι͵ Ἕχτορα, c£ Καὶ 416
Gc ᾿φυλακάς). 428 ἐμὰ κήδεα εἴρεσϑαι. z 402
ϑεῶν εἰρώμεϑα βουλάς. λ 542 εἴροντο δὲ κήδε᾽
ἑχάστη quid mihi curae esset, cur ad inferos
venissem, nam £/9. ut 2 570 explicandum, χή-
δεα vero Ὺ 374 ε 12 2, quamquam deest pron.
poss. Bothe Am. Faesi: quod cuique curae erat,
Doederl. Gl. 518 satis audacter κήδεα propin-
quos explicat. sed sch. H. ἀντὲ rov ἔλεγον et
sic sch. A. .4 513 Ap. 64, 17 E. M. 304, 49
Nitzsch, qui non recte Aristarchi hanc esse opi-
nionem dixit, La Roche h. St. 219 Duentzer, in-
epte sch. Q Ἔλεγον τὰ ,κήδεα τῶν ἕν ζωῇ ᾽χα-
ταλειφϑέντων. c) τινά τι. τ 946 μ᾽ - εἰρήσε-
ται ἀμφὶς ἕχαστα. ἡ 237 τ 104 τὸ μέν σε πρῶ:
τον εἰρήσομαι, τ ὃ09 τὸ μέν σ᾽ ἔτι τυτϑὸν £s
Hes. ἐρωτήσω. o ὍΤΙ μ᾽ ἰρέσϑω πόσιος πέρι
νόστιμον ἡμαρ. 3 549. ὅττί xí σ᾽ εἴ uL.
1 508 σὲ εἴρηται ἀλαωτύν. 2 570 δίκας εἴροντο
ἄνακτα ius postulantes, non bene sch. H. ἀντὲ
τοῦ ἔλεγον (Eust. 1699, 13) atque ita Nitzsch
Duentz. d) o 120 εἴρετο ὅττευ χρηίζων izó-
μὴν E. M. 304, 46 Ap. 64, 15 ἐπηρώτα. γ 80
εἴρεαι ὁππόϑεν εἰμέν.
ἥτις ϑέτο. 402 εἴροντο ὅττί ἕ χήδοι. 9 368
ἀλλήλους C εἴροντο τίς εἴη aL πόϑεν ἔλϑοι.
ΔῸῚ πασσαμένω εἰρησόμεϑ᾽ οἵτινές ἐστον ὃ 428
£. ὅς τίς σε χαλέπτει. e) abs. o 263 o 114 μοι
εἰρομένῳ, cf. h. Cer. 121. ὦ 474 μοι εἰρομένῃ.
A 513 καὶ () εἴρετο δεύτερον, sch. min. ἤρετο"
ἀνηρώτα, paraphr. ἠρώτησεν, ol. v. ἤρετο, codd.
tig. quod Heyne restituit recte interpretatus :
interrogabat, nam qui orat percontatur, Faesi,
ut h. Cer. 63 εἴρετο in re simillima, sed sch,
A. A 593 ἔλεγεν, et sic sch. H. λ 542 Ap. 64,
16 E. M. 304", AT Suid. I 2, 744 Hes. Duentz.
Seiler. sch. LV. ὁ Ἰξίων χαὶ εἶρε τὸ (ap. Bachm,
cf. Heyne: “ἔγρετο, δεύτερον, χαχῶς. (ἐξεέρομαι),
εἰρο-πόκος (πέχω) laniger. E 97 £iponó-
zou ὀίεσσιν, sch. min. ἔρια ἐχούσαις. Eust.
531, 5 οὐδὲ γὰρ ἄλλο ζῶον οὕτω πέχεται εἰς
tipoc. ε 441 εἰροπύχων ὀίων. De
εέρος (lat vellus, germ. wolla, skr. var
» »
εἴριον ---- εἴρω
h. Ven. 281 εἴρηταί os Η
decken, Graff ahd. Spr. I 794 Curt. Et. 4
Meyer vergl. Gr. 1, 72 354. 2, 110, cf.
Hoffmann, Hom. u. d. Homeriden 71 n. 79. Di-.
gamma, cuius vestigia non sunt in Graecis, Chris! 2
230 transpositum et ἐ factum, esse statuit) ana, |
à 135 ἠλαχάτη ἐοδνεφὲς ξ. ἔχουσα. 1 426 ὄϊες.
io. ε. ἔχοντες |. (εἴριον εἰροπόκος εἰροχέμο
εἐρύομιαε (ἐρύω q. v. τρυ. ξερ. εἶρ., Bel
nulla metri necessitate coactus κε. ubicunq
potuit, etsi saepissime non potuit) praes. εἰρῦδε,
μεσϑα d 588 (al fut. statuunt), fut. -σσο
€ 976 aor. ind. εἰρύσαο d 280, -ὕσατο 4
0974 Y 93. opt. εἰρύσσαιτο Θ 148π 459, -αἰσὶ
P 327, inf. εἰρύσσασϑαι A 216, E. M. 304
Ἰωνικῷ πεύκας: pf. sive potius praes. s
cf. Buttm. a. S. 2, 182 εἰρὕαται A 9239 h. Qe
152 et -ὕαται π 463 inf. εἴρυσϑαι y 268 v
151, de accentu cf. E. M. 808, 58. sch. B.y
plqpf. (ipf. sync.) εἴρυτο II 542 Q 499 v 39, |
ρυντο M 454 et -U«ro .X 303. (ad me ΒΆΡΟΣ mi
sumo, insculpo in animo, cf. Buttz. Lex. l,
1) servo, observo. 4 216 ἕπος s. deorum. E
304, 9 Hes. φυλάξαι. Φ 230 βουλὰς ε. I
Hes. ἐφύλαξας. π 459 μηδὲ φρεσὶν s. sede
tiaret, ΑἹ 299 ϑέμιστας | πρὸς Διὸς s. E. ]
304, 6 ῥύονται, φυλάττουσιν, Ap. 64, 19 E Lu.
cf. h. Cer. 152. v 82 ϑεῶν δήνεα s. Ap. θ4, 96
vtv ἰδίως, ἐπὶ τοῦ εἰδέναι (Hes.) παρείλη:
ἔστι γὰρ ἀντὶ τοῦ φυλάσσειν z. σώζειν. 2)0
servo et caveo quem. Θ 143 “ιὸς νόον s, , 50}.
trahendi notionem statuunt. sch. A. ἐπισπάσαιτ
7 φυλάξαιτο, BLV. οὐκ ἂν μεϑελκύσαι odi
μεταϑείη. 3) observo et insidias struo πὶ 463;
«$9 ε. 4) observo et tueor a) II 542. “υχί !
ct. 2 499, w 229 (vau. Y 93 ἐμὲ Ζεὺς | & 15
Ἴλιον s. X 308 με πρόφρονες &, paraphr. Ej
ovto. y 968 ε. ἄκοιτιν. ψ 151 πόσιος s. ὃ
P 397 s.|'Daov, paraphr. σώσητε, (Patroc
'Troiam rapiatis?) b) tueor: M 454 πύλας ε,(
νίδες). Σ 976 ἄστυ πύργοι ε. O 974 τὸν V,
4 186 s. ζωστήρ. 1
εἴρ-ω (περ, z£o-jo lat. ver-bum, goth. vau 1 r-
Curt. Et. 493 L. Meyer, vergl Gr. 1, 78 |
Hoffm. qu. h. $ 151, Bekk, ESI et κει
praeter 4 176) pr. e?go. fut. ἐρέω et ἐρῶ
Cer. 406 (cf. Herm. et Baum.) ἐρέεε et ἐρεξ!
VII 30, ἐρέουσι. ptc. ἐρέων, -ovoa, -ovta,
π 884) dico, loquor, enarro cum quadam
gravitate velut qui mandata perfert vel ips
perat vel. diligenter enarrat. a) abs. 4 76 πϑ
τοιγὰρ ἐγὼ ἐρέω. Ὁ) c. adv. 4 182 Ζ.
91 ὠς πλερέξε, cf. X 108 ΡΝ
4 176 ὧδ᾽ ἐ I 108 314 NN 735 w 130 ἐρέω €
μοι δοκεῖ D ἄριστα, cf. τ 294. I 56 nu
& obloquetur. 1 528 ἐν ὑμῖν d. c) Z 334 o "12
v 229 τοι ἐρέω, cf. ὃ 141. μ 88 ὥς τοι 3
e 481 ἐ, τέ τοι ὡς ἐπέοιχεν, cf. v 48 ἐξαν,
φανδόν, μ' 58 ἀμφοτέρωϑεν. A 204 233
P 187 o 929 c 82 τ 167 h. Ap. 261 £z τοι:
aperte dicam, cf. c 265 o 318 o 324. 7
ἕνεχ᾽ ἀγγελίης ἐρέοντε γυναιχί. c 388
uy o & d) c. Acc. x 292 ἐ. δὲ ἕχαστα.
9 140 ἔτυμον ἐ. iw 16 ταῦτα παρὲξ fp
nuntians. I' 83 τὶ ἔπος ἐρέειν. y 20 328
δὸς οὐχ £.' € 463 τι ἔπος &. B 498
£. vij G τε, h. ὙΠ 80 ἔχ ποτ᾽ ἐ.
ματα. x 545 ἀγγελίην ἑτάρων
nuntiaturus. facile suppletur acc, με 156
μέν, sc. ϑέσφατα. 32:106 2. τοῦ σ᾽ εἵνεκ
λεσσα. e) τινί τι 4 9297 4 89 E 259 ἢ
II 444 851 Φ 94 à 454 zx 281 299 (ubi Ἀπ’
QAM 3 m
848 τ 236 495 570 ωἱ 348 αλλο δέ τοι ἐρέω,
Ἔ O [912] Ψ 82 h. Merc. 550, o 97, non vide-
ur repeti versus in una oratione nam zt 98] s.
"xpunxit Zenodotus: Kirchhoff, Compos. d. Od.
79 defendit, vituperatus a Duentz. Kirch. u.
Xoe. 67. 3. 162 μνηστῆρσιν - πιφαυσχόμενος
ddr tipo, cf. v 7 ἀνδρὲ ἑκάστῳ ἐφιέμενος s.
- 4 137 τὰ δέ vo: νημερτέα tipo, Ap. 64,
3 λέγω, cf. h. Cer. 406. 9 410 πάντα δέ roi
. ὀλοφώωια, cf. z 289. I' 177 ἡ 243 0 402 τοῦτο
f τοι &, cf τ 171. X 355 ἀγγελίην ἐρέων
UyO. Α 419 τοῦτο ἐρέουσα ἔπος Ju, cf.
DE 816, 2 146 h. Ap. 534. t 194 ἐ δὲ
οὲ ουνομα λαῶν. «99 396 2 196 σῆμα δέ τοι
paulo aliter B 49 Ζηνὶ φύως ἐρέουσα. re-
untiatura, ef. Φ᾽ 996, f) 4787 εἰδόσιν ὕμμε ἐ,
8 τιμῶσι. ὃ 376 £x μέν toi ἐ ὡς χατερύ-
uM. 0 41 πὶ 829 ἀγγελίην ἐρέοντα Πηνε-
"πείῃ, οὕνεχα. πὶ 818 8. οὕνεκα ἐράπτομεν.
9 δεσποίνῃ ἐρέουσα πόσιν ἔνδον ἐόντα. De
rmis medii quas huc multi referant (4 549 570
513 h. Cer. 63) v. s. εἔρομαι.
εἔρω (cso, oío-jo, ser-o Curt. Et. 518 L.
e€yer vergl Gr. 4, 54 111. pass. pf. ptc. et
sqpf. cf. Ebel, Kuhn 4, 165 171) necto o 460
"rà δ᾽ ἠλέχτροισιν ἐέρτο inter aurum succi-
distinctum erat. Eust. 1788, 40 Zero ἢ ἔερ-
0
D
&wv refert.
ρ-τάω (εἴρ-ομαι Curt. Et. 493, cf. L.
᾿ vergl. Gr. 2, 11. 15. ad ἔρως refert Doed.
39) pr. et ipf. in Od. interrogo, percontor.
τι ὃ 347 o 188 ἅ μ᾽ εἰρωτᾷς x. λίσσεαι,
(€. μὴ ὄνομα, ε 91 s. μ᾽ ᾿ἐλϑόντα ϑεὰ
cf. h. Merc. 464. ὁ 423 εἰρώτα τίς εἴη,
ἜΠΙΟΒΥ͂ et ol. v. ἠρώτα, Bekk. εἰ,
Ἐς ἕν (L. Meyer Kuhn 8, 199 vergl. Gr.
92 68 182 129 pass. skr. sam gr. cep ἕμ,
σμία s. ἑμία μία, σέμ-ς Eu-c eic, ἕμ ἕν;
irens Kuhn 8, 899 qui p. 340 etiam ἔκ
m refert, dubitatur ob formas ἕξεις et ἔκ
L Curt. Et. 599, quas ad 7 referunt Benf.
evana) Christ 253 Pott I! 193, cf. Doed.
3) sic, μέα et ἴα, g. ἑνός, μιῆς O 416
d. ἑνί, iz, ig Z 422 et ἑνί € 371, a. ἕνα,
"et ἕαν & 435, ἕν. de accentu μεῆς ete. et
orma ἐφ cf. Bekk. anecd. 1917 Buttm. a.
275 Kühner 8 107 a. 3 Krüger $ 24, 2, 1.
lisinguli. 1 1) Est pro subst. a) Β 904
χοίρανος foto | sic βασιλεύς, cf. à 498.
(€ περιστείωσ᾽ ἕνα πολλοί, cf, u 154
313. B 346 ἕνα z. δύο i. e. perpaucos
elsb.) Θ 234 οὐδ᾽ ἑνὸς ἄξιοι εἰμέν, cf.
X 425 δΊ105. ἐ 435 τὴν μὲν («v ϑῆχεν,
ἴραν e διεμοιρᾶτο (Β 651), v 110 ἡ δὲ
v πῶ παύετο, cf. 4 174 Y 972. o 88 τι
unum, qualecunque est. B 379 ἔς γε
' βουλείσομεν ut sententiae in unum con-
ent Naegelsb., Eust. 241, 99 εἰς μίαν βου-
βουλεύσομεν, sch. min. εἰς μίαν x. τὴν
ἣν ἐκκλησίαν z. συμβουλίαν quamquam cer-
Subst. vix obversabatur poétae, cf. Giseke
. Entst. d. Ges, d. Il. 69. 4 397 ἕνα δ᾽
A
x
. ldem fere est quod: ó αὐτός.
εἴρω — εἰσάγω a PU
olov T», cf. 2 419 E 514. (Lob. path. el. 1, 43)-
y 423 εἷς ἴτω, (425) εἷς δ᾽ αὖ χελέσϑω. b) cum
gen. partit. E 603 Y 98 εἷς ys ϑεῶν, cf. z 110,
Z 993 o0 106, Ξ 411 ἃ 339, X 967 975. 9) cst
pro adi. a) ante subst. 4 144 εἷς τις - ἀνὴρ
βουληφόρος, cf. χ 138. JM 943 e. οἰωνὸς ἄρι-
στος ap. superl. /'238 T 993 μοι μία γείνατο
μήτηρ (Am. Wolf alii: eadem quae me, sed
non est quod tantum pondus addatur rei mani-
festae. Naegelsbach: u/« steht für ἡ αὐτή, com-
parans 4 437 o? πάντων ἦεν ὁμὸς ϑρόος οὐδ᾽
ἔκ γῆρυς et Z 429 πᾶντες ἰῷ κίον quei, cf.
Σ 251 ubi certe ὁ αὐτός ferri potest, sed non
necessario statuendum est, cf. ὦ 396, E 160 609
4 103 127, £2 496 et Ν [354] ἀμφοτέροισιν
ὁμὸν γένος ἠδ᾽ ἴα πάτρη (v.s. 8) B 992 ἕνα
μῆνα, οἷ, 42 540 wv 118, M 456; ᾧ 589, ε 371;
41 40, « 309, O 410. Ὁ 511 ἕνα χρόνον, sch. BL
ἀντὲ τοῦ ἐν ὀλίγῳ χαιρῷ atque Ariston. zr0-
Abv χρόνον opponit. h. Mérc. 984 οὐχ ἕνα μοῦ-
vov -φῶτα. ἡ 65 μίαν οἴην παῖδα, cf. X 565
Z4 180. à 176 μίαν πόλιν ἐξαλαπάξας, non liquet
cur M. unam tantum urbem Ulixi gratificaturus
sit, Hennings Telem. 185 expunxit à 174—77,
cf. Nitzsch h. 1. Rumpf γαμοπ. Giessen 1840
p. 2. Duentzer, Ki. u. Koe. 36, defendit Fried-
laender N. J. f£ Ph. 79, 590. II 178 τῆς ic
στιχός. b) post subst. H 336 485 τύμβον - £r«,
cf. 4 446 6 60 AK 48, φ 121, Θ 355 « 377 β 143.
N 260 δούρατα καὶ ἕν καὶ εἴχοσι permulta
ε 207 ταμίη τε uU οἴη. ψ 997 ἀμφίπολος μία
μούνη. 3) Quando numerum inire non solemus,
N 487 O 710
II 219 P 267 ἕνα ϑυμὸν ἔχοντες, cf. y 198.
I [319] ἐν δὲ ig τιμῇ ἠμὲν χαχὸς ἠδὲ καὶ
ἐσθλὸς, c “22 66. X 477 ij γιγνόμεϑ᾽ αἴσῃ
ἀμφότεροι. ΤΠ & 94 οὐ z09: ἕν ἱρεύουσ᾽
ἵἱερήιον. χ 117 μνηστήρων ἕνα y? αἰεὶ, (ἕχα-
τόν etc. ἕνδεκα etc. ἕχαστος ete... ;
εἴσα (£8 i.e. σεδ, sed-eo) aor. eias(v), εἶσαν
(Sc«v T 393 a nonnullis huc refertur). iptv. εἰ-
σον ἢ l63. ptc. ἕσας E 980, ἕσασα z 361. med.
aor. 1 ἐέσσατο E 295, minus bene, alii ἑέσσατο
Christ 151, cf. Am. app. h. l. et Lob. path, el.
l. 62. effeci ut quis sederet, 2) collocavi, im-
posui. E 693 Σαρπηδόνα εἷσαν ὑπὸ φηγῷ.
V 698 μετὰ σφίσιν εἴσαν. ἡ 169 ἐπὲ ϑρύνου
εἷσε, Ap. 64, 80 ἐχάϑισεν, cf. ἡ 163, x 314 360.
I 200 ε. ἐν χλισμοῖσι, cf. E 980 ἐς δίφρον,
x 391 ἐς ἀσάμινϑον. α 130 ἐς ϑρόνον z., cl.
h. Ap. 9 (M. zesv) x 288 s. χατὰ χλισμούς τε
ϑρόνους τε, cl. μ᾿ 84 ξ 49. 9 472 e. μέσσῳ δαι-
τυμόνων. 0 986 πὰρ δὲ oi αὐτῷ | s. c 108
ποτὶ ἕρκιον αὐλῆς ] ε. Q 578 zàó δ᾽ ἐπὶ δί-
φρου s. H 57 χἀδ δ᾽ - s. ἨἩχαιοὺς. 3) 6 8 s.
Σ,χερίῃ ἑκὰς ἀνδρῶν, Ap. 64, 29 ἵδρυσεν. A 392
ἀνερχομένῳ λόχον εἷσαν, cf. Z 189 ὃ 531. h.
VIL 10 ε. ἐπὲ νηός. Translate v 210 μ᾽ “ἐπὶ
Bovolv| εἷσε praeposuit. 4 811 ἀνὰ δὲ "Xov-
σηΐδα s. Ῥ 869 παρὰ δὲ σχοπὸν s., cf. Q 720
y 416. Z2 212 χὰδ δ᾽ &o' Ὀδυσσέα s. ἐπὶ σχέ-
πας. B 549 χὰδ δ᾽ ἐν ᾿Αϑήνῃς s, cf. D 389.
& 295 ἐς “ιβίην μ᾽ ἐπὶ νηὸς ἐέσσατο, (QS. £t.
L ? ἐσ. sch. H. Ῥιανός φησιν ἐφέσσατο (ita
Bekk.?), Ζηνόδοτος ἐφείσατο. hanc medii formam
Ebel, Kuhn 4, 165 ad ?Zo rettulit, ceteras ib.
167 ad £0. Secundum Centralblatt 1872 p. 422
Vollgraf, studia palaeogr. Leiden 1871 p. 38 s.
ig« proposuit pro εἷσα. (ἀν- ἐφ- καϑεῖσαι.
εἐσ-αγω et ἐσ-άγω (ipf. et ptc. pr. act. aor.
2 act. et med.) 1) (intro?) introduco. Z 952 /t«o-
24*
4
312
δίχην ἐσάγουσα cum L. (cf. J' 124) in regiam
proficiscens, sed Ariston. 0. πρὸς “αοδίχην πο-
ρευομένη atque sic sch. BL. "Porphyr. ap. sch.
B. paraphr. sch. min. Eust. 640, 36 (Suid. I 2.
780?) qui consensus non sine pondere quodam
est (Faesi) etsi talis usus exemplum luculentum
non habemus (La Roche) sunt vero in Graecis
transitiva, quae fiant intr. Krüger ὃ 52, 1; 2.
non bene Duentz. zc ἄγ. 2) a) z 233 314 366
εἰσαγαγοῦσα, & 49 εἰσαγαγών. c. acc. loci
£2 620 Ἴλιον εἰσαγαγών et Q2 719 εἰσάγαγον
δώματα ERE Hectoris. ὁ 43 ditobc ,etaij-
yov δόμον, y 191 Κρήτην εἰσήγαγ᾽ ἑταίρους.
b) T 420 εἰσάγαγον βοῦν, ξ 419 ὃν εἰσῆγον
(v. 1. sig yay '0v. εἰσήγαγον). M 18 ποταμῶν
μένος εἰσαγαγόντες contra murum. Med. h. Ap.
389 ὀργίονας εἰσαγάγοιτο ad se. De tmesi v.
s. ἐς l. A.
sio-&r&-Beiro . adscendo, conscendo, cf. La
Roche, h. S. 125. B 514 p 101 c 594 ὑπερώιον
εἰσαναβᾶσα | ef. π 449. Nican. B 514 τὴν εἰς
πρόϑεσιν χωριστέον͵ τοῦ ἄνα βᾶσα" ἀναστροφὴ
γάρ, ε. v. ἃ. 6 291 ὁμὸν λέχος εἰσαναβαίνοι !.
UE ἀχτὴν εἰσανέβαινον, cf. v. 1. Aristarchi)
2 97. ἢ. XIX 11 χορυφὴν - εἰσαναβαίνων | l, c£
E 700 Πέργαμον. Z 14 P 820 Τρῶες ὑπ᾽.
᾿Αχαιῶν! Ἴλιον εἰσανέβησαν, cf. P 337 (εἰσανα-
nre), sed aliter in Od. $ 172 s 252 τ 125
Ἴλιον εἰσανέβαινον | ᾿Αργεῖοι (v. 1. εἰς &vég.)
In exitu versus vel ante caesuram.
εἰσ-ἄν- ἄγω m 9 529 εἴρερον εἰσανά-
γουσι (γυναῖκα). [2 807 οὐρανὸν εἰσανιδών.
εἰσ-ἄν-εἴδον sursum adspexi, suspexi. Π 252
.Sig-v-etut (εἰμὴ ) adscendo. H 423 οὐρανὸν
εἰσανιών sol. — εἐσ-ώντα (Bekk. Am. Dind.)
5. εἰσταντα (Faesi Báuml. Kays.) s. εἰς ἄντα
(La ,Roche) ex adverso τ. 5. ἄντα 1
εἰσ-ἄφ-ϊκάνω et εἰσ-ἄφ-ικνέομαε perve-
nio in, ad. 2) c. acc. loci. 230 “ἤμνον
εἰσαφίχανε. h. Ap. 225 Θήβης εἰσαφίχκανες ἕδος.
Y 336 δόμον Αιδος εἰσαφίχηαι " X 1 Ἴλιον
εἰσαφικέσϑαι, |. telum: με 84 τόξῳ ὀιστεύσας -
σπέος εἰσαφίχοιτο | (v. 1. te). Alias in Od,
semper b) c. acc. hominis (cf. La Roche, h. 5.
125) z 99 112 πατέρ᾽ εἰσαφίχανεν |. v 404 o 38
συβώτην. εἰσαφικέσϑαι |l. & 40 x 228 v 188
σφεας εἰσαφίχηται | (v. l. & 40 εἰς d. zx 998
v 188 -ort0) χ 415 w 66 σφεας εἰσαφίχοιτο |
(v. 1. -ηται, C. ψ 66 εἰς ἀφέκηται). In exitu
versus aut ante caesuram.
sio-Batvo et ἐσ-β. ingredior, inscendo. ε108
179 471 563 4 638 μ 146 o 549 οἱ δ᾽ αἶψ’ εἴσ-
βαινον nu conscenderunt, cf. o 221, v. l.
t 103 o 991 Zug. o 549 ἔσβ., quae sola vox εἰς
habet ante consonam, cf. Lob. path. el. 1, 57
Am. ad ε 103. A 578 ἀπενίζοντο ϑαλάσσῃ l
ἐσβάντες, v. 4. ug. M 59 (famoc) ,fepat in fos-
sam, Did. ἡ Ζηνοδότειος καὶ ᾿Αριστοφάνειος
καββαίη [χαμβαίη V.] De tmesi v. s. ἐς IA B.
εἰσ-εἴδον et ἐσ-εἴδον (aor. εἰσεῖδον ct £ig-
ἐδον Δ 306, siosiós(») et εἰσιδε(»), εἰσιδέτην
q 222, -ousv t 148,-0v π 8606. iterat. ἐσίδεσκεν
w 94. inf. εἰσιδέειν, ptc. ἐσιδοῦσα. med. ἐσι-
δέσϑην ὦ 101, (ci. ται v.]. o 9). Bekk. ἐσεεῖ.
et ubi per metrum potuit. ἔσει. Nauck, bull. de
l'aead. de Pet. VI pro εἰσεδον etc. saepius εὖ-
iov S. ἔξιδον etc. inspexi, aspexi, conspexi.
l) act. a) abs. φ 222 ἐ 251 h. Ap. 255 341 μ 446
Ξ 158. T 15 ἄντην εἰςιδέειν. Σ᾽ 9230 v 157
μείζονα εἰσιδέειν aspectu. b) ΤῊΝ ὦ 493 τοὺς
σχεδὸν εἴσιδε πάντας, cf ε 399. λ 582 Τὰν:
εἰσαναβαίνω--- ξίση
ταλον εἰσεῖδον, cf. 7. 593 306, & 18» 197 χ 49 (
408 E 18 v 324 X 407. v 94 ὄψει μὲν £v
óloc : ἐσι., Bekk. La Roche, v. 1. ἤισκεν
sch. V. , ivtoyóic ἄντιχρυς περιεργότερον
ρῶσα ἐγνώριζεν. ubi ἐγν. additur ἃ sch.,
intentis aspiciebat, brevi post secum rep ut:
dubitabat. ΠΟ 956 εἰσιδέειν φύλοπιν spec
Nauck: ἐΐδεσχεν. c) additur ptc. cf. Classen, Bi
4, 12 π 356 εἴσιδον vga παρερχομένην, s
g 926. 1 147 χύματα χυλινδόμενα ε. Xj
Ζῆνα ἥμενον ε΄ cf. X235. 9) medii eadem"
vis v. s. eióo Io 101 ἐσιδέσϑην Nauck:
σϑην. De tmesi v. s. ἐς I B. 4
,εἴσ-ειμεε et ἔσειμε (siu) intro. σ 184.
εἴσειμε μετ᾽ ἀνέρας intrabo. X2 463 ᾿Αχιλῆο
ὀφϑαλμοὺς s. in conspectum veniam. ep. 16, |
πλοῦτος ἔσεισιν affluit. Sunt qui huc refe
pte. praes. med. ἴεμαι Buttm. a. Spr. I5
7470 αὖλιν ἐσιέμεναι properantes (aves) Krüg
b. ὃ 38,3, 1 inf. praes. act. putat, v. s. Écy
cf. La Roche, h. S. 113. De tmesi v. s. 5
(totu) ,
εἰσ-ελάω ago intro, immitto. O 385 i
εἰσελάσαντες. "abs. v 113 £f? ME. :
ναῦν. x 88 ποιμὴν εἰσελάων pecus in stabu
cogens.
εἰσ-ερύω͵ (Bekk. 2c. intro traho 4t
σπέος εἰσερῦσαντες 80. νῆα in speluncam,
remis ut putat Pus
εἰσ-έρχομαι (et ἐσέ. pr. ἐσέρχεται,
y» 112, Sptv. εἰσέρχεο X 56. fut. ἐσελεύο
aor. εἰσήλ v9ov, -εν et εἰσηλϑε(), τον .
οἷ. εἰσέλϑῃσι 6 52 22, iptv. εἴσελθε et
o 215, ἐσέλϑετε φ 380, inf. ἐσελϑεῖν M
ptc. εἰσελϑών, -ovca) introeo, intro, ing
cf. La Roche, h. S. 118. 1) de hominibus ;
sol φ 230, 1 138 280 A44 [560] OQ 465 477 E
ϑών, cf. Ὶ 841 Ζ 354 zx 25 εἴσελϑε, c.
b) c. aec. loci o, 275 ἔ. δόμους, cf. κα Ἴ19
φ 242. Θ 522 λόχος ε. πόλιν. δ᾽ 888 o1
ἤλυϑεν εὐνήν. B 198 μάχας εἰσήλυϑ 9o
Γ 184 Φρυγίην 4 316 Μυκήνας II 254 a
X 56 τεῖχος 4 84 πύλας z. τείχεα. oec
loci. 112 χεένῃ à. Ξ 169 h. Ven, 60
stordgotia, cf. Z 318. d) ὃ 802 ἐς 96
δ᾽ εἰσῆλϑε. Z 365 οἰκόνδ᾽ ἐσελεύσομαι
oixüvós ἐλεύ. quem hiatum recepit La]
cf. app., defendunt Kayser et Ahrens hia
22, cf. « 88 Ἰϑάκην δὲ ἐλεύσομαι, v. 1. ἐ ἐ
διέλεύ. ἐσελεύ. Q BO ἀγορὴν δὲ ἐλεύ,"
£gsA. 2) de rebus B [821] πέλωρα E
ἑχατόμβας. o 407 πείνη οὔ ποτε boc. ;
χεται, et c. acc. personae P pi
ἐσέρχεται subit. De tmesi v. s.
ἐέση (ap. Dorienses ἔεσσος Arena
66, cf. Curt. Et. 569. Ahrens, Ztft. ἔν
1886 p. 817 s. (ut ἀμφιέλισσο) ad radie
zAuc ptÀiz) refert, unde ἔισσα (zj) flu:
πρόφρασσα sim. audaci coniectura,
bene explicet usum, cf. Buttm. ἃ Se
10 Kühner $ 148 A. 4. Grashof,
98 ἔοιχε, ἐΐσχω. Ameis ad ε 175)
factus, bonus, Hes. ticov (Doed. Bernh.
ἀγαϑόν. Doed. lect. hom. sp. II 5, Gl:
EUER not. hom. III Zittau 18 .
δεσϑαι ἰδεῖν, skr. vid: probabilis, aegi
nus, obloquitur illi Brieger, Phil. 26, 1 ξ
rum errore (sch. B. 175 πλεονασμός ἐστ
οὐ διαίρεσις, cf, Eust. 108, 12. Ath. n
nodoti?) ἐπεχτείνας. εἴρηκε ἐΐσην) po
ut ἔισσα abiret in| &oz pl ἐῖσᾳε &
E]
ero v.l oc pro c e. c. L. y 180 5 178,
λ 185 337, ΤῈ ἃ 508, pP ξ 178 ὁ 280 h. Ap.
Curt. Et. 569, cf. Savelsb. dig. 11 Duentz.
d y 189 disammo ἴσος i.e. εἴσος praemissam
utat voc. s, Bekk. eric et ἔκισαι, cf, Pott
24jo3 27 ;2 Benf 2, 999, alii - abisse in s,
uamquam FOVix iac mntatur ante ; neque apte
licatur usus, nam hi vertunt: par, aequalis,
risque modis efficere conantur ut sit- iustus.
uentz. ad γ 180: ἐσϑλός zutreffend, cf. Heyne
ἢ 4 468. In exitu versus praeter I 225, post
hbst. 1) 4 306 B 671 E 62 Θ 217 228 4 8
29 Ῥ 162 y 180 ὃ 358 η 43 νῆας ἐίσας |, € 175
1 νῆες ἐῖσαι / O 729 y 10 431 ἃ 508 o 980
. 489 νηὸς ἐΐσης | (v. 1. y 10 ἐούσης). ὃ 578
lv ἐίσῃς (v. l νηὸς ἐΐσης). naves bonae
ene factae, Heyne ad 4 468 multi cum Ap.
(| τὰς ἐξ ἑκατέρου μέρους ἴσως πλεούσας,
sch. ABL. E 62 Naegelsb. Duentz. N. J. f.
lh. 69, 606 E. Meyer, epith. orn. Eutin 1837
Ὁ] paraphr. sch. min. sch. ed. Bachm. Hes.
τοίχους, La Roche et Bothe ad 4 306 Schu-
t Ztft. £ Gr. 14, 451: symmetrisch, Eust.
8, 11 ἢ πορευτιχὰς ἢ ταχέας παρὰ τὸ ἰέναι.
Ν 105 ἀσπίδι πάντοσ᾽ ἐΐσῃ. 1' 347 356 E ἜΝ
44 61 484 IN 157 160 808 ΡῚ 48 517 Y2
8 ἀσπίδα πάντοσ᾽ ἐΐσην, cf M 994 d 581
ni parte iustum i. e. bene et aequabiliter
grue factum, non orbiculatum (Meyer 1. 1.
v. S. ἀσπίς ab init, paraphr. περιφερῆ,
ὁτερῆ, πανταχόσε ἴσης etc, Etiam Gras-
[ll πάντοσε i. probat. Doederl Gl. 495
σὲ ad verbum rettulit, cui iam respondit
. 3).4 468 602 B 431 4 48 H 320 O0 95
42 69 π 479 τ 425 δαιτὸς ἐίσης |, cf.
3$ 98. 4 185 δαῖτας ἐίσας. est cena iusta,
m esse decet, ἐσϑλή μενοειχής Doederl.
ἢ lect. hom, II p. 5, Grashof l 1. Heyne 2
4 468, quamquam idem dubitat ad 44 48.
entzer ad 4 408 ἐσθλῆς, Ernesti, Ath. 1, 12
εἰσϑὴ Ζηνόδοτος δαῖτα είσην τὴν ἀγαϑὴν
αι. sch. BM. ad 9 69 τῆς ὀφειλούσης
οὔσης. multi cum sch. BLV. 4 468 τῆς
᾿ς πᾶσιν ἐπιγενομένης ἢ τῆς ἀξρ εξ πε.
es. ἐπ ἔσου πᾶσι μεριζομένης, cf. E.
“ϑῦῶ, 5 Ap. 64, 32. PA [i σομοίρου.
ad 4 306 Voss krit. Bl. 1, 207, Duentz.
f Ph. 69, 606 E. Meyer l. l. Ameis ad
(an dem alle gleichen Anteil haben), La
et Naegelsb. ib. (gebürenden Anteil) quam-
ovis certe cena (4 48 42 69) non distri-
neque in ceteris cenis partes aequales
lebant neque talis distributio tam mani-
esse potuit ut poétae satis apta esset.
65 ἵππους σταφύλῃ ἐπὶ νῶτον ἐΐσας
dum dorsum ad amussim quales esse dece-
bat autem non solum singulas esse
tes atque dorso leviter inflexo, sed etiam
mque pari esse corporis magnitudine, hoc
iius solum ad /coc non recte refertur sch.
τοῖς νώτοις ὁμοίας, Eust. 341, 29 ἄμφω
"τὸν νῶτον ὡς σταφύλῃ τοιαύτῃ μετρεῖ-
1, quibus sch. ed. Dachm. bene addit or. 0
ὀξιχῷ διαβήτῃ ὃς ἅμα πλάτος z. ΝΣ
La Roche: mit nicht eingebogenem
Quamquam equorum dorsum semper
ü ulum inflectitur. Doederl. Gl. 495 ἐΐσας pro
sse putat, a poéta serioris aevi enim com-
tam p» hanc partem IL, similiter Grashof
qui 2 πινώτια ἴσας scribendum fuisse dici.
CA
εἰσίϑμη --- εἰσοράω |.913
5) Translate in Od. tantum ἃ 337 ξ 178 e 249
φρένας ἔνδον ἐίσας, Hes. εὐχράτους ἀγαϑάς,
Nitzsch. Ameis: Aüchtig. Non recte sch. H.
λ 337 ὁμοίας τοῖς σωματιχοῖς πλεον ἐχτήμιασι,
cf, sch. ΒΩ. o 249, sch. V. melius addit: χαὶ
ὀρϑὰς καὶ δικαίας. Doed. ,,mentem, quae intus
est". 6) Grashof l. 1. 3P 736 836 ἀέϑλι᾽ ἔϊσ᾽
proposuit non curans caesuram post quartum
trochaeum neque veritus neutrum medio in versu
legere adiectivi, cuius fem. in exitu est.
tio-L9- un (εἶμ introitus, Ap. 65, 2 εἴσοδος,
cf. Hes. Suid. I 2, 787. ζ 264 λεπτὴ δ. SC. est
urbis sch. BHQ. ῥαρύνεται ὡς στάϑμη. Ἄρι-
στοφάνης δὲ σὺν τῷ σ γράφει ἰσϑμη παρὰ
τὸν ἐσϑμόν, et sic AH. cf. Lob. par. 398 395, 7.
ἐέσχω (ἴσχω Lob. path. el. 1, 57. Curt. Et.
p. 610 ἔτοιχα, jux. — Christ. 947 skr. véks- -aj-e,
FEFÍOXEUP erkennen, Doederl. Gl. 420 εἴδεσϑαι,
εἰδίσχειν, ἐίσχειν s. 1. , quem dubitans sequitur
Ebel, Kuhn 4, 165 z1ó- ἴσχω, είσκω et zzzi. recte
ut videtur Hoffm. qu. h. 8 150 a vocali ordiri
vocem statuit, £j. s. ἐξ. non j&j. s. εξ D5
ἐίσκω, -εἰς, -εἰὺ 362, -ομεν (Bekk. zs.) (v. 1
-0vo $ 279). ipf. VIDET ὃ 247 (Bekk. 57:.),
-ouev d» 332 (Bekk. -jz£) et £oxouew & 321.
1) ilem: reddo, à 247 ἄλλῳ δ αὐτὸν (v. 1.
4 αὑτὸν) φωτὶ - 3., sch. ἑαυτὸν ὡμοιοῦτο. v 313
σὲ γὰρ αὐτὴν παντὶ ἐίσκεις. 2) similem puto,
comparo E. M. 318, 9 ὁμοιῶ. Τ' 197 ἀρνειῷ
μιν ἐίσκω, cf. E 181 Τυδεΐδη μιν - πάντα,
“ὁ 371 σε πατρί, ζ 159 ᾿Αρτέμιδί σε - εἶδος -
ἄγχιστα, 9. 159 σε δαήμονι φωτί. v 362 τάδε
γυχτὶ ἐ. m 187 τί ue ἀϑάνατοισιν ἐίσκεις, cf.
h. Ven. 109. w 94 ὄψει μιν ἐνωπαδίως ἐσί-
δεσχε, sch. HQ. ἔνιοι ἤισκεν ἀντὶ τοῦ ὡμοίου
τῇ ὄψει τοῦ '0ó., Duentz. Am. quamquam ἕνω.
non bene refertur ad ἢ. 3) puto, conicio, εἰκό-
ue νομίζω, quia similia comparantur, Suid. I
, 188 εἰκάζω. ε 821 τὸ ea ὅσσόν 9" ἱστόν.
9? 382 ἄντα σέϑεν Ξάνϑον ἡ. εἶναι. Ν 446 ἡ
ἄρα δή τι ἐίσχομεν ἄξιον εἶναι; putamus com-
pensationem esse. i. e. tu et ego. 4 363 τὸ μὲν
οὐ τί σ᾽ ἐίσκομεν ἠπεροπῆα ἔμεν. ὃ 148 ὡς
σὺ ἐΐσχε: ἐξ:
,»εἐσ-ν»οξω animadverto. 4 572 ,Qolova εἰσε-
γόησα, οἵ. Δ 601. 42 700 πατέρ᾽ εἰσενόησεν |
ἑστεῶτα, cf. h. Merc. 218 ἴχνια. De tmesi v. s.
ἐς il A.
εἴσ-οδος introitus Suid. I 2, 790 εἰσφορά.
z 90 ἀραιὴ εἰσοδός ἐστιν 80. λιμένος.
εἐσ-οεχνέω introeo. (La. Roche h. S. 113)
. 120 μιν (νῆσον) εἰσοιχνεῦ σι “χυνηγέται. Hes.
εἰσπορεύονται. 6 157 χορὸν εἰσοιχνεῦσαν puel-
lam. — εἐσόκεί Σ᾿ Bekk. εἰς 0 κείν) usque dur,
donec, quoad, cf. s. éc ILC d f.
εἰσ-οπίσω in posterum. h. V. 104 ποίει ε.
ϑαλερὸν γόνον.
εἰστοράω (et ἐσορ. pr. act. ἐσορόωσι v) M
312 9 173 o 520 v 166. opt. τόῳτε 9 941. ptc.
-óov, -όωσα, -όωντι, τοωσῃ v 239, τόωντα,
-όωσαν ó 142. pl. -ὅωντες, -όωσαι, -ὁωσι 9 397,
τόωντας, med. 2 p. pl. -ἄασθε Ψ 495. inf. -ἄασϑαι.
ipf. -όωντο T 448, rarius act. praes. ptc. ἐσο-
ρῶν, -ὥσα Ψ 808,. -ῶντι εξ 272. inf. -ἂν x 99.
fut. Ἐσόψομαι E 212, -εται £2 206) 1) act. in-
tueor, adspicio. saepe in exitu versus ptc. legi-
tur, "at augeatur pondus orationis. a) 1 299
Q 98 391 4 368 v 811 h. Ap. 204 εἰσορόων-
τες | cf. 4 9 E 418, Δ 78 τ 537, v 239, O 456
P 687, t 464. b) saepe cum admirationis qua-
dm significatione I'849 4 79 ϑάμβος δ᾽ ἔχεν
4
914 ἐῖσος
εἰσορόωντας | Toccc, ct. Q ie y 188 δ 15
5 161 9 884 E 214 (Ameis app., δ᾽ 142, zx 9277
h. Cer. 95. D 341 εἰσορόῳτε. τί, 4 4 L3
πόλιν εἰσορόωντες | cf. 0-59 A [82]. 4 327
τέχνας εἰσ. E 188 “ιπους εἰσορόων, «1 600
ἘΞ πόνον ἐῶχά τε, .X 821 ε. χρόα, 52 632
ἘΣ ὄψιν. se 279 mÀ ἠιάδας &. x 99 μνηστήρων
ἐσορᾶν. ὅμιλον, cf. y 808. τινά, H 914 τὸν ἐγή-
ϑεον εἰσορόωντες |, cf. Ν 88. ᾽Ν 478 ᾿Ἀσχάλα-
φον ἐσορῶν, cf. Ν 490. ὦ 819 πατέρ᾽ εἰσο-
ρόωντι |. φ 898 εἰσορόων Ὀδυσῆα, cf. h. Ap.
154. honoris causa ἡ 71 μὲν ϑεὸν ὡς εἰσορόων-
τες |, οἵ. M 312, 9 173 v 166. o 520 τὸν icc
ϑεῷ εἰσορόωσι Kk 193 ἐμὲ εἰσορόων respiciens.
sch. A. εἰς ἐμὲ ἀποβλέπων. Additur pte. z 26
σε εἰσορόων ἔνδον ἐόντα. 9) Med. forma non
re differt ab act. Absol. inf. E 3845 ὀξύτατον
εἰσοράασϑαι., aspectu. y 246 μοι ἐνδάλλεται ε.]}
cf ὁ 534. x 890 ὦ 262. τί, h. Ap. 264 εἰσοράα-
σϑαι} ἅρματα. Ψ 448 εἰσορόωντο ἵππους, cf.
495. fut. conspicio, erblicke: $2 206 εἴ σ᾽
αἱρήσει x. ἐσόψεται ὀφϑαλμοῖσιν . E 912 ἐσό-
ψόμαι ὀφθαλμοῖσι πατρίδα. Formae in
exitu versus, praeter E 418 Ν 88 9 327 341.
£iooc v. 5. ἐίση.
εἐσ-πέτομαι, involo, volo intra, c. acc. loci
aor 2 ^ 494 ὑπ᾽ ἔρηκος εἰσέπτατο πέτρην.
εἴσω οἱ ἔσω X? 155 184 199 et in Od. (ἔν-σω,
ut πρό-σω E. M. 306, 8 350, 9 Curt. Et. 495.
1) ἀν. intro, introrsum Ap. 65, 5 τοπικῶς, C.
verbis motum significantibus. rarius in ll., sae-
pius in Od. Cf. Lehrs, Ar. 134. π 41 9 30 956
t. ἴεν, cf. σ 110. η 50 ἔ. xis. ἡ 6 ἔσφερον £.
Φ 117 ε.ὔ | óv ξίφος, cf. II 340. M 459 πέσε e. |.
d» 246 s. πᾶσ᾽ ἐριποῦσα. Σ 982 t. ἐφορμηϑῆ-
ναι. 4 187 ἔρυσαν s. c4 χατϑέμεν ξ.[σ 49
ἔξ. αἰσγεσϑαι. x 91 ε. ἔχον Φέας, sch. H. (Aristo-
nici?) ἀντὶ τοῦ εἰσεῖχον, ὡς “μὴ συγχεῖσϑαι τὸ
ἔνδον" τὸ δὲ ἔχον ἀντὶ τοῦ dA evvov, Lehrs Ar.
134. H de t. δ᾽ ἀσπίδ᾽ Ze«Es perrupit, σ 96
ὀστέα δ᾽ | ἔϑλασεν, N b53 s. ἐπιγράψαι
χρόα, non uer sch. V. τὸν εἴσω χρόα, sed:
introrsum irrumpentes perstringere. ὃ 775 ?nay-
γείλῃσι xol ε. [Ἢ 497 εἴπατε δ᾽ s.| cf. φ 999.
ἢ 18 ε. δόρπον ἐχόσμει, Ameis: besorgte hinein
cf. app. Ariston. [ἡ δ] διὰ τὴν διαφορὰν τοῦ
εἴσω πρὸς τὸ ἔνδον, Lehrs Ar. 134. aliter 1.
Seg. 91, 31 ἔνδον Apoll. adv. p. 609, 19 619, 12
Duentz. ad y 497 ,gleich ἔνδον wie » 18 σ 96
q 329 Ν 553". 2) praep. de loco, cum nominibus
rerum quae sensibus, non mente. tantum (cf.
42 199) percipiuntur; ut proprie εἰς. Saepe in
ll. rarius in Od., c. verbis motum significantibus.
intra, in, a) c. aec. cui potissimum c) postponitur.
Ariston. ad Φ 195 ἡ ó. 0. τὸ εἴσω ἰσοδυναμεῖ
τῷ εἰς, cf. Friedl. Ariston. p. 8 Suid. I 2, 791
Ap. 65, 6 Eust. 51, 37. A τ PEE ἡγήσατ᾽
Aye Ἴλιον &.]|, cf. Σ 58 439 (νηυσὶν ἐπι-
poco) T 189 (ἐν νήεσσι ᾧχετο) 193 in agrum
Jroianum, non in urbem ut P 159 ἐρυσαίμεϑα
εἰ cR. D. 168 ἀγοίμεϑα 42 145 ἄγγειλον.
7: 392 H 181 δῦ ναι δόμον Ἄιδος s. ', cf. .4 963
h. Ven. 154, X 457 (κατίμεν) $2 946 (βαίην)
ι 594. (πε ! unpea) " 150 627 (ἔβη Tiresias et Her-
cules) " 252 (χατέβην Ulixes vivus), omissa
voce ὅδ. Z 984 χατελϑόντ᾽ ᾿Αιδος s. |, cf. Z 422
(elo) X 425 (χατοίσεται). Σ 60 441 οἴχαδε
vogTycuvre, δόμον Πηλήιον £. | o 914 ἔλϑετ᾽ -
δόμον €, | 4 683 ἡλασάμεσϑα Πύλον Νηλήιον
£. |, 0 40 ὀτρῦναι πόλιν £ sz.|. O [549] φέρον
οὐρανὸν s. |, cf. I1 364 (ἔρχεται) .1 44 (λάμπεὶ)
2
€x
4 460 Z 10 πέρησε ὀστέον s. | αἰχμή. À 579.
δέρτρον ἔ. δύνοντες. h. Mere. 237 σπάργαν᾽ &|
χατέδυνε. h. Mere. 6 ἄντρον ἔσω ναίουσα codd,
quo solo loco verbum motum non significat, Herm,
δύνουσα pro ναί. Baum. ἄντρου, cf. Lehrs Ar;
186. $8) ante acc. 12 5 οἴσει ε. ἁλὸς - χόλ-
πον Ariston. αντὲ τοῦ εἰς ἁλός h. Mere. 40 &.
xis δῶμα quo solo loco verbum interponitur
Q 155 184 ἀγάγῃσιν g χλισίην. £2 199 d
É. στρατόν. y 24 νέεσθαι & μέγαρον. Ὁ
gen. ἡ 135 ἐβήσετο δώματος &. | ϑ. 290 ε. ὁ
ματος ἤει. — Solet εἴσω in sexto pede esse,
in primo H 270 €X 282 Φ 246, in secundo x
in quarto 3 290 η 13. posterior syllaba
arsin Φ 195 ἢ. Merc. 40, corripitur JV 553, zt 4
e 30 256, II 340. '
εἰσ-ωπός (Oi) qui rem a fronte habet, re
oculos obvertit. Ὁ 658 εἰσωποὶ δ᾽ ἐγένοντ
νεῶν, Suid. l3, 792 ἀντιπρόσωποι, Hes. χατί
πρόσωπον ἔχον τὰς ναῦς (melius quam Ap. 65
9 εἴσω τῆς ἐπιφανείας). recte Eust. 1036,
Ay aol δηλαδή, ἀντὶ τοῦ ὑποστείλαντες e|
τοὺς ὑπὸ τὰς νῆας τὰς πλησίον τοῦ τείΐχου
ἢ ἐν ὄψει ἔχοντες διὰ τὴν ἵτταν τὰς πρὸς
τείχει νῆας, ἃς εἶχον χατὰ νώτου πρὸ τοῦτοι
cf. sch. BL. AD. paraphr., opp. enim τοί
Troiani, La Roche, Wentzel quà vi 5o
verba in 9o 21 Báuml. Ztft. f. A. W. 1850 p.1
Spitzn. h. 1. Damm s. v. sed Heyne: num Acl
an Troiani? sch. BL. ot δὲ ὅτι ,ὕποχω ἢ
TOY τῶν Ῥλλήγνων ἐν ἀπόψει γέγονε τ
9oc τῶν νεῶν τοῖς Τρωσίν, Duentz. 8.1
Abhandl 78 Kuhn 13, 5, Faesi: ,unmitt
vor sich* caput rei de suo addens. Cum
Ὁ 416 ad naves perventum sit, est cur dubitel
de toto loco (cf. Giseke, h. F. 229), quem Ko
(H. carm.) ad [ovis errorem rettulit atque
O 366 collocavit. W. Ribbeck N. J. f. Ph
94 ad pugnam de navibus commüssam ref
longe alium ordinem versuum effecit. Non.
Doederl, 841 εἰσωποί ad solos Periphetae s
rettulit. ἧς
εἴτε 5. e! τε sive, v. s. εἰ VI 6. 7. ]
x, et ἔξ (Hartung, part. 2, 81 compara
et ove, atque cum Jaekelio J. J. £ Ph.
& ahd. us ete. de quo dubitat Curtius. Be
279 e skr. va vel potius ava fieri va-his
halb i. e. avabhis, esse enim instrum., eli:
cali i fieri 2z£yc, ἐξεξ et contractione ἐξ,
que ix. Etiam 'Pott 2, 65 ἐξ primarium
ferique £x ob consonarum ingratam collis
ἐξ vero fieri e skr. , va-his omissione dig
cf. Bopp vergl. Gr. 3, 492. Utrumque impi
Curtius, E. 583 b, esse 2x primarium co:
rique ksl. izii, lit. isz aus) Adv. et praep.
ex. de iis quae quid continuerunt, sed
facto desierunt continere. Adv. 1) A 486.
ἐκ δ᾽ εὐνὰς ἔβαλον, paraphr. ἐξέβαλον.
o 499 ἢ. Ap. 505 zx δὲ - βαῖνον, A 438 ἐ
ξχατόμβην βῆσαν e navi, cf. y 11 ὃ 785,3
547 μ 6. I' 113 £x δ᾽ ἔβαν e curribus.
O 58 éx δ᾽ ἔσσυτο λαύς, cf. I 80. X 29
ϑύραζε | & doduov. M 145 2x δὲ τὼ d.
η 988 £x δ᾽ ἔπεσον e fluvio exiens.
Φ 180 ἐχ δ᾽ ἄρα πᾶσαι | χύντο χαμαὶ χολᾶι
E 809 ἐκ δὲ δορυ | σπάσεν, cf. M 395 Ν
Ν 655 119 ex δ᾽ eiue δέεν, cf. y 450 L?
y 456 £z μηρί ἔταμνον. Y 470 ix δέ οἱ ἢ!
ὄλισϑεν. Ψ 808 ἐκ δὲ κλῆρος ϑόρε, cf z 5
h. Ap. 119. I'325 ἐκ χλῆρος ὄρουσεν, 4
ἄνεμοι δ᾽ ἐχ πάντες ὀρουσᾶν, cf, v. ld
6. « 390 £x δ᾽ ἔλασεν. u 422 ix δέ oi ἱστὸν
αξε. Ξ 494 ἐκ δ᾽ evt γλήνην, cf. D 617.
848 ἐχ δ᾽ ἐτίναχϑεν ὀδόντες. M 28 ἐκ δ᾽
ἄρα πέμπεν. à 301 £z δὲ ξείνους ug cf T 118
M5, E 264 o 433, χ 474. y 406 ὁ 403 ἐκ δ᾽
ἐλϑών. Q 266, ἐκ μὲν ἄειραν, cf. v 1920.
Ὁ 970 ix δ᾽ ἔφερον, cf. φ 178 183. v 96
E δὲ βοείην ϑῆχε. ψ 370 ὦ 50l £x δ᾽ jiov,
οὗ ὦ 492. ES 15 φ 380 ἐκ δὲ χαλεσσάμενος.
φ 56 £z koe. τόξον, cf 4 116. E 317
o 236 ἮΝ ϑυμὸν ἕλοιτο, cf. Δ 381 M 150
v 62 4 20 ἐκ δὲ τὰ μῆλα] Suet, cf. « 123
.h. Ap. 489. 4 531 ἐκ δ᾽ αἴνυτο ϑυμόν. Ti97
ς δ᾽ αἰὼν πέφαται. A 369 2x δ᾽ ἕλον e praeda,
. 44 696. Ψ 856 ἐκ δὲ δῆσε, E superioribus
ippletur verbum: Σ 480 ἐκ δ᾽ ἀργύρ θξον τελά-
E. et Q 933 s. ἐκ δὲ - τρίποδας, ix δὲ δέ-
πᾶς. In toto hoc genere ἐκ ante δ᾽ "vel δέ est,
ante alia vocabula non fere est nisi (7? 325 y 456
* 47 μι 1293, E 831; 346 o 236 A1 381 M 150
v 62) in quarta thesi, sed y 455 est in arsi
secunda, £2 266 ante μέν in prima, cf. ó 376
£341, ante γάρ o 318 co 265 894 σ 9231
Il 408 I 375 2) Ad tmesin fere redeunt: u 422
ἐκ δέ οἱ ἱστὸν ἄραξε. h. XIX 835 £x ó
ἐτέλεσσε, οἴ. 4 161. ἐξ satis (cf. s. 3) raro pro
adv. est: E 161 ἐξ αὐχένα ἄξῃ, cf. 4 175 P 63,
sch. V. E 161 ἔμφασιν διακοπῆς ἔχει. 4 362
Y 449 ἐξ αὖ viv ἔφυγες ϑάνατον, paraphr. ἐξέ-
φυγες. H 360 M 234 ἐξ ἄρα τοι - φρένας ὦλε-
σαν. Atque sic £x etiam wt τοι et τε est:
4204 233 B 957; β 187 o 229 s 82 τ 167 h.
961 ἔχ roi ἐρέω, cf. 5 816, o 318 c 265
h. VII 30 ἔχ ποτ᾽ ἐρεῖ. je 557] II 299
ἔχ τ᾿ ἔρανεν. 1 671 z 63 109 ἔχ τ’ ἐρέοντο.
K 308 320 395 ἔχ τε πυϑέσϑαι. X 586 ἔχ τ᾽
Eovro. Α 361 1'398 E 372 Z 253 406 485
08 ,Ξ 918 232 297 O 552 X 384 423 T 7
: θ “2 127 986 8 302 374 ὃ 311 610 s 181
1954 ἡ 330 8 194 991 z 980 319 4 947 & 32
4 530 z 417 o 215 σ 78 163 τ 90 402 q 84
248 287 wv 96 ἢ. Ven. 144 176 ἔπος τ᾽ ἔφατ᾽
τ᾿ ὀνόμαζεν verbum dixit atque (totum) effa-
τὰ S est, pendet enim acc. ἔπος ab utroque verbo,
PL Naegelsb. 4 361 Am. 3 302. paraphr. τὸν
γον εἶπε καὶ τὰ μέρη τοῦ λύγου διεξῆλϑε.
recte Hes. χαὲὶ ἔλεγεν: ἐπείϑετο, semper
orationem rectam (cf. o 215). δ 278 ἐκ δ᾽
κχλήδην (ὀνόμαζες). 2 415 iz δὲ πόλιν
Ἔν, paraphr. ἐξεπόρϑησε. Z 4 ix δ᾽
Z00t. zx 179 ἐκ δὲ καλυψάμενοι. ἡ 920
με πάντων Ι,ληϑάνει. N 394 ἐκ δέ οἱ
Oc πλήγη φρένας, cf. La Roche h. S. 25.
* γάρ ut πλήσσουσι, cf. II 408. 1 315
Go n μ᾽ ἀπάτησε. ξ 341 i2 μέν με - ἔδυ-
1. 2 8 ἐκ δ᾽ - τιϑέμεσϑα, w 201 ἐκ δ᾽
"ao" pro ἐν, σ 98 δ᾽ £z πάντας ὀδόντας |
ἄσαιμε pro δέ χε. -- 3) Translate: IJ 388
δίχην ἐλάσωσι, paraphr. ἐξελάσωσι τὸ
0v. 4 409 B 432 H 328 I 92 922 Ψ 57
& 150 y 67 473 ὁ 68 9 72 495 μ 308
i o 143 303 501 z 55 480 o 99 o 489 h.
18 ἐξ ἔρον ἕντο, cf. N 638 Q 227 h. Ap.
exemerunt, deposuerunt, Hes. ἐξήνεγζαν
ὦτα τουτέστιν τὴν ἐπιϑυμίαν ἐπλήρω-
. II Additur gen. qui non tama pw pen-
J 315
E 694 ἐκ δ᾽ ἄρα οἱ μηροῦ - ὦσε. H 182 ἐκ δ᾽
ἔϑορεν. χλῆρος κυνέης, cf O 573. 44 109 ἐκ δ᾽
ἔβαλ᾽ ἵππων. 4 529 ἐκ δ᾽ ἔγχος} ἐσπάσατο
στέρνοιο. [y 493] o 146 191 ἐκ δ᾽ &A«c«v προ-
ϑύροιο EZ αἰϑούσης, cf. Q 828. ὦ 417 ἐκ δὲ
νέχυς οἴχων φόρεον. z 559 ἐκ δέ οἱ αὐχὴν
ἀστραγάλων ἐάγη, cf. Δ 64. In his er δέ
aut δ᾽ post iz est, sed aliter: 41 175 P 63 τῆς
δ᾽ ἐξ κὐ xiv ἔαξε ubi gen. possess. est (paraphr.
ταύ της τὸν αὐχένα συ γέτριψεὶ, ut Φ 112 ἐμεῖο
Ἄρει ἐκ ϑυμὸν ἕληται, Σ 511 £x γάρ σφεῶν
φρένας εἵλετο (paraphr. τὴν φρόνησιν αὐτῶν
ἀφείλετο), I 371 ἐκ γέρ εὖ φρένας εἵλετο, v. &.
et ot cf. La Roche et Spitzner h. L, Spitzn.
Bàuml. Düntz, γὰρ͵ sv. De loco est cen. rursus:
5 140 ἐκ déoc εἵλετο γυίων. z 363 μοι [2
κάματον - εἵλετο γυίων. z 13 ἐκ δ᾽ ἄρα oL χει-
ρῶν πέσον. «1 148 ἐκ γάρ σφεας χειρῶν φύγον.
II 781 ἐκ μὲν Κεβριόνην βελέων ἔρυσσαν. ΦΊΘΤ
ἀνήλυϑεν i» δόρυ γαίης praeter morem £z post-
ponitur verbo, quare praep. statuenda videtur.
IH Praep. c. gen.: ex, cf. Giseke, allm. Entsteh.
41. Quando substantivo postponitur accentus non
solet excitari, nisi in fine versus et ante inter-
punctionem (Lehrs, qu. ep. 98) χακῶν ἔξ X 472,
ϑεῶν ἔξ o 518, quamquam non sibi constant
edd. (cf. Spitzn. Z 100 t 47; Hoffm. h. Unt. II
l p. 11 n. atque etiam & 335 θεῶν. ἐξ ἔμμορε
τιμῆς editur et E 865 χαύματος ἔξ ἀνέμοιο
ὀρνυμένοιο ut sit £z καύματος (cf. T 641). A) De
iis quae quid totum ab omni parte cinxerunt et
continuerunt, sed motu facto desierunt continere.
a) De terris et urbibus. 7᾽ 49 ἀνῆγες | && ἀπίης
γαίης, ἡ 25 ἱκάνω ἐξ d. y. x 18 ἐλϑόντ᾽ ἐξ ἀ.
ΕΣ: Ὡς, 805 ἐκ γαίης ἐρύσας, cf. Φ 167 s. II extr.
A 269 ἐκ Πύλου ἐλϑών P τηλόϑεν ἐξ ἀπίης
γαίης. B 826 £z Πύλου ἄξει, ὃ 633 νεῖτ᾽ £z
Π., o 43 ἐκ Π. εἰλήλου ϑας, cf. x 131 o 152.
Z 599 ἐκ Τροίης ἐλάσαντες, IN 233 νοστήσειεν,
cf. « 327, X 505 νεώμεθα, Ν 867 ἀπωσέμεν,
z 40 ἄγεται, z 332 ἀνιόντα, σ 360 ἀπονέεσϑαι.
E 645 229óvv i» «Ἱυκίης, Z 188 χρίνας. B 877
ἤρχεν Avziov τηλόϑεν £x A. 1988 439 4 166
ἐκ Φϑίης πέμπεν. P 350 iz Παιονίης εἰληλού-
ϑει, cf. Y 485 y 81 E 44 Ψ 8ῦ, N 30} : (oe
σεσϑον). H 363 ἀγόμην ἐξ Ἄργεος, o 994 (φεύ-
yov. JN 198 Ἐξ ᾿Ασχανίης ἐλθον, ef. uu 46.
B 863 nyt τῆλ᾽ ἐξ ᾿Ασχανίης. Σ 207 ἐξ ἄστεος
αἰϑέρ᾽ ἵκηται, | τηλόϑεν ἐκ νήσου, x 72 ἔρρ᾽
£z νήσου. B 557 ἐκ EXIT ἄγεν, cf. B 654
4 323 509 0 175 B 748. m 396 £z "Aovàtgiov
ἡγεῖτο. H 401 ἐκ Πήμνοιο παρέστασαν. A 625
ἄρετ᾽ ἐκ Τενέδοιο. h. Ap. 410 ἐπεπλέομεν λαῖ-
τμα | εἰς Πύλον ἐχ Κρήτης. & 182 ὄληται. ἐξ
Ἰϑάχης, φ 18 ἐξ T. ἄειραν, w 176 ἐξ T. ἐών.
6 505 E πόλιος δ᾽ ἄξεσϑε, cf O 545. 1 330
τάων iz πασέων ἐξελόμην i e. πολίων. I 44
πολλῶν ἐκ πολίων ἀγείρας. v 41 ἐκ πόλιος λα-
βόντες. ὦ 205 ἐκ πόλεος χατέβαν. Σ 210 χρί-
νονται "Aon. | ἄστεος ix σφετέρου. B 690 ἐκ
“Ἰυρνησσοῦ ἐξείλετο, εἴ. Καὶ 266. P 611 ἐκ “ὑ-
χτου ἕπετο. ἃ 290 ἐκ Φυλάκης ἐλάσειε, cf.
o 236. B 230 οἴσει ἐξ Ἰλίου (Bekk. £z). B 659
ἄγετ᾽ ἐξ Ἐφύρφης, cf. 0 531. « 259 ἐξ Ἐ. ἀνιόντα.
B 849 ἄγε τηλόϑεν ἐξ ᾿Αμυδῶνος, cf. II 288.
B 857 ἤρχον | τηλόϑεν ἐξ ᾿Αλύβης. 4A 202
ἕποντο Τρίκης ἐξ ἱπποβότοιο. 6 804 ἐξ Αἰσί-
μηϑεν. ὀπυιομένη. Γ΄ 389 ἑσπέσϑην “ακεδαίμο-
νος ἐξ ἐρατεινῆς, οἵ. Γ 448 ἔπλεον. Ν 17 ἐξ
ὄρεος κατεβήσετο. gi 392 ῥέουσαι | ἐξ ὀρέων.
P τ48 ἕλχωσ᾽ ἐξ ὄρεος. Ὡ 668 ἀξέμεν ἐξ
316 xe.
ὄρεος. o 1τῦ t 538 ἐλθὼν ἐξ ὄρεος, cf. χ 808.
Υ̓ 91 φόβησεν [ἐξ Ἴδης, 0 255. ἐξ Ἴδης προέηκε,
4 119 ἐξ 1. ἄγαγεν. Ξ 329 ἐξ 4900 ἐβήσετο.
B 744 £x Πηλίου ὦσε. B 88 πέτρης ἐκ γλα-
φυρῆς ἐρχομενάων. | p 210 ῥέεν ὑψόϑεν ἐκ πέ-
tonc. v 21 ἐξαγαγ ἐξ ἄντροιο. - 416 γίγνεται
ὀδμὴ l iE vtae i. e. dov óc. t 537 πυρὸν ἔδου-
σιν | à ἐξ ὕδατος. II 408 2x πόντοιο (ἕλκε). ὃ 480
ἐχ πόντου ἕνειχε, cf. ε 985 486. s 56 ἐκ πόν-
του βάς. ε 446 φεύγων ix πόντοιο. h. Ap. 459
ἐχ πόντοιο ἔλϑωσιν. Η 422 ἐξ Ἰχεανοῖο εἰς-
σαινών, cf. τ 484. Φ 196 ἐξ ὡὺ ψάουσιν.
ε 499 ἐπισσεύῃ ἐξ ἁλός, Ariston. 7 ὃ. 6. £v ϑα-
λάσσῃ ὧν λέγει ἐξ ἁλός. Aristarchus εἰν ἀλί
cf. sch. H. N 15 ἐξ ἁλὸς lov, cf. 335 ὃ 401.
h. Ap. 506 ἐκ δ᾽ &Aoc ἐρύσαντο. N 44ὲξ ἁλὸς
ἐλθών, cf. Y 14 ὃ 448 450 o 47 δῦ. À 134
ϑάνατος ἐξ ἁλὸς ἐλεύσεται, Ap. 70, 1 gx τῆς
ἁλός, cf. v 281, quamquam "propter 'adi. ἀβλη- ὃ
χροός Homerus non putandus est statuisse Ulixem
necatum per filium navi in Ithacam venientem.
Ptolemaeus Ascalonita (sch. H. Q, 7 134. E. M.
946, 45 q. corr. Lob. path. el. 1, 546 n.) ἔξω
τῆς ᾿ἁλός interpretabatur, (Hes. £x τῆς ϑαλάσ-
σης ἢ ἔξω τῆς ϑαλάσσης) atque item Nitzsch,
sed cum verbo veniendi ἐξ non est ,extra* et
vix erat quod qui in Ithaea degeret, sic dicere-
tur extra mare moriturus esse, Eust. 1675, 43 ἐξ
ἁλὸς ἢ ἔξαλος. (sch. HQ. ὡς ἔχβιος, οἷον ἤπει-
ρωτιχὸς καὶ οὐ θαλάσσιος) cf. 1676, 53 1948, 20
La Roche h. L Σ ἐκ λιμένος προσέβη. d» 946
ix δίνης ἀνορούσας. 4 454 ξυμβάλλετον ὕδωρ!
χρουνῶν ἐχ μεγάλων. Φ 812 ἐμπίμπληϑι ὕδα-
τος ἐκ πηγέων. X 150 καπνὸς Ι γίγνεται ἐξ αὖ-
τῆς 80. πηγῆς. d 35 ἐκ ποταμοῦ φεύγοντι, οἵ.
Φ 52. 144 ἀντίος ἐχ ποταμοῖο, s 462. ἐκ m.
λιασϑείς. d» 274 ἐκ m. σαῶσαι. Φ 91 d πε-
λέξατο. ε 409 ἐκ ποταμοῦ πνέει, τὰ 217 ἐξ
ἐμέϑεν 5 ἐλάσας. Φ 959 ἀμάρης ἐξ ἔχματα
βάλλων." h. Merc. 198 ἔβαν £x λειμῶνος, ib. 340
ἐκ λ. ἐλαύνων. Y 187 κιόντες ix πάτου ἐς oxo-
πιήν. ζ 128 ἐκ πυχινῆς ὕλης χλάσε. X 320
ἁρπάσῃ ὕλης ἐκ πυκιρῆς. «1 415 d 573 εἶσι ἐχ
ξυλόχοιο. τ 445 ἀντίος ἐκ ξυλόχοιο. 2 175 £z
χρημνοῖο ἐρύσσαι, cf. Φ 200. à 243 ἐκ διζέων
ἐριποῦσα. Ν 28 ἄταλλε πάντοϑεν ἐκ χευϑμῶν.
H 337 436 ἐξαγαγόντες. ἐκ πεδίου, [Θ 549 ἐκ
π. φέρον], «1 152 ὦρτο ἐκ π., A 6177 ἐκ mt. συν-
ελάσσαμεν. M 119 iz m. νίσσοντο, y 431 149€
ἐκ m. Ὁ 681 σεύας ἐκ πεδίοιο, P 621 ἔλαβεν ἐκ
7., Φ 641 ἐκ π.]} φεῦγον. o 171 ἐπήλυϑε ἐξ
ἀγρῶν, o 182 ἐξ dygoto ἐέναι. Β 146 ἐπαΐξας
ἐκ νεφελάων, ο 1τὸ ἐκ νεφέων πτῆται. 1] 365
ἔρχεται αἰϑέρος ἐκ δίης, cf. h. Cer. 70 χατα-
δέρχεαι. A δὰ ἧκεν ἐξ αἰϑέρος, : ε 50 ἐξ αἱ. ἔμ-
πεσε. h. Ap. 484 ἐπαιγίζων ἐξ «i. Z 108 ἐξ
οὐραγοῦ κατελϑέμεν, Θ 21 ἐρύσαιτ᾽ ἐξ οὐρανό-
ϑεν. Θ 868 ἐξ ἐρέβευς ἄξοντα, cf. h. Cer. 409.
K 246 ἐκ πυρὸς νοστήσαιμεν, 1 880 φέρον ἐκ
πυρός. Ὁ) De aedificiis et aliis quae arte fiunt:
Ζ 811 ἔβη ix μεγάροιο, O 507 σῖτόν τ᾽ ἐκ με-
γάρων sc. ἄξεσϑε, cf. O 547. ó 728 ἀνηρεί-
wvarro ἐκ μεγάρων, o 91 ἐκ μεγάρων ὄληται.
Ὦ 647 ὃ 300 ἢ 339 y 497 ἴσαν ἐκ μεγάροιο,
cf. v 6. σ 198 v 60 ἦλϑον ἐκ μεγάροιο, cf. τ 533.
ὃ 106 ἔξαγεν ἐκ μ. h. Merc. 65 ἄλτο ἐκ μεγά-
θοιο. α 270 ἀπώσεαι ἐκ μεγάροιο. e 440 ἤλ.ϑε
ἐκ μεγάρων Ὀδυσῆος. T 145 ὡρμᾶτ᾽ ἐκ ϑαλά-
soto, 4 πῇ re 9. (xev, X 188 « 441 βὴ ὁ
ἔμεν ἐκ 9., 5 ὃ 810, y 441 ἤλυϑεν͵ ἐκ ἃ,
o 36 t 59. De xui 9., h. Cer. 288 ἀναστήσουσα
£x 9., 6 Τά ἐχ ϑαλάμοιο φέρεν, 2. 275 ἐκ ϑα-
λάμου φέροντες. y 413 £x ϑαλάμων ἐλθόντες.
£ 492 ἐκ ϑαλάμων ἠγίνεον. τ 956 πόρον ix.
θαλάμου, 7.140 ἐνείχω ἐκ 9. ,X 472 ἠγάγετο,
ἐκ δόμου Ἠετίωνος, 9 957 οἴσων δόμου
βασιλῆος, λ 69 χιὼν δόμου ἐξ Aióno, o 19 δό-.
μων ἔχ χτῆμα φέρηται. Φ 80 λαβὼν ἐκ πατρὸς.
ἀλωῆς. o 162 φέρων ἐξ αὐλῆς. 9 455 ἐξ οἴχου
δοίης, v 105 ἐξ οἴχοιο προέηκεν, o 188 ἐξ οἵ
xov βῆσαν, φ 315 πέμψαιμι ἡμετέρου ἐξ οἴχο
φ 888 ἐξ οἴχοιο ἄλτο, Bekk. ἐχ εοίχου οἷο,
E 512 ἐξ ἀδύτοιο | jut. 1118 ὡρμῶντ᾽ ix xc
σίης "Ayeuéuvovoz, 1 622 ix» xÀ. vógtoio μὲ
δοίατο, T 191 ἐκ zà. ἔλϑῃσι. T 243 ἐκ κλ. φέ-
ρον, P 112 ὦτρυνε ἀνέρας ἐκ χλισιῶν, v. ᾿ς
A 214 ἤιεν ἐκ κλισίης pro ἐς “λισίην. ε 151.
εἰἱλόμεϑ'᾽ ἐκ νηῶν, . 548 ἐκ νηὸς ἑλόντες; :
μ' 245 810 ν 283, 2 51 πεσὼν ἐκ νηός, cf. μ 417
£ 307, 4 88 ἐκ νηὸς Φιστεύσας, v 116 ἐκ A
βάντες, ν 117 éx νηὸς ἄειραν, h. Ap. 440 εχ
νηὸς ὄρουσεν, v. 1. zx 65 ἐκ νηὸς ἀποδράς.
A 581 ἐξ ἑδρέων στυφελίξαι, A 584 &véorav |
ἐξ ἑδρέων. Ὺ 62 ἐκ ϑρόνου ἄλτο, χ 28 ἐκ δὲ
ϑρόνων ἀνόρουσαν aus den Sitzen, quasi ἐν
ϑρόνοις sint, non ἐπὲ ϑρόνων, h. Ap. 233. ἐκ
δίφροιο ϑορών, οἵ, Ψ 509 Θ 320, Π 409 £z
ἐκ à. e curru, Z 42 Ψ 894 ἐκ δ. ἐξεκυλίσϑη,
Θ 408 ἐκ δίφρου βαλέω, cf. O 417. Καὶ 501 ἐκ
δίφροιο ξλέσϑαι. ΓΤ 29 4419 Ε 494 Z 103 4 21
M 81 N 749 II 426 ἐξ ὀχέων ἄλτο, E 47
6 122 260 314 O 452. 1I 344 ,P 619 Y 487 ἤριτ
δ᾽ ἐξ ὀχέων. E 369 776 λύσασ᾽ ἐξ ὀχέων, οἱ
O 50 N 35, 4 621. Π 819 ἔπιπτον ἐξ d
T 265 0 492 ἐξ ἵππων ἀποβάντες cf. 9 4
Ε 108 ἐξ ἵππων βῆσε, H 16 ἐξ d & πέσε,
ἐξ T. πέλασαν χϑονί, II 749 ἐξ V, κυβιστᾷ,
ἐξ 1$. ὦσε, 4 94 ἐξ '" χατεπάλμενος, Q
ἐξ C. ἄλτο. ψ 349 ὥρτο εὐνῆς ix μαλακῆς, 83
y 405 à 307 ὠρνυτ᾽ ἐξ εὐνῆφιν cf. 9.2, 336 ἐξ
εὖ "jc ἀνστᾶσα, ef o 58 96, O 580 ἐξ εὐνῆφι 9
ρόντα, X 190 ὄρσας ἐξ εὐνῆς. ó 730 &x Ay é
ἀνεγεῖραι. 41 ε 1 ἐκ λεχέων ὦρφνυτο. £27
λεχέων ἐκ χεῖρας ὀρέξας. A 194 ἕλκετο ἔχ
λεοῖο. M 190 ἐχ χολεοῖο ἐρυσσάμενος 4 931
ix ζωστῆρος ἕλχεν. I' 995 ἐκ κρητῆρος ἀφ
σόμενοι cf. ε 9 h. Ven. 206, Ῥ' 219 &x xo.
I 469 ἐκ χεράμων πίνετο. H 480 ἐκ δεπι
χέον. II 228 ἐκ χηλοῖο λαβών. T 387 ἐκ
θιγγος ἐσπάσατο. y 468 Ex δ᾽ ἀσαμίνϑου β
οὗ 9 456 w 163 ὦ 370.. 9.90 ἔχ ὁ ἀσαμί 96
βάντες. 9 335 χανέου τ᾽ ἐκ - ἀείρας, c 120
χανέοιο ἀείρας, o 343 ἑλὼν ἐκ z., v 300
λαβών. c 74 ἐκ δακέων φαίνει. h. Merc
ἐκ Alxvov κατάβαινε. 9 360 ἐκ δεσμοῖι
ϑεν, u 300 ἐκ δεσμῶν ἀνέλυσαν. c) De co
et membris: E 582 ἐκ χειρῶν πέσον, cf. O ἢ
π 13, de iis quae manu prehensa dimittant U
N 599 ἐκ χειρὸς πεσοῦσα. E 607 dx xeu
ἤιξαν cf. Π 403. O 137 Νέστορα δ᾽ ἐκ ΧΕ
φύγον. I 844 ἐκ χειρῶν ἕλετο, cf. II 58 E
v.l O 126. 4 239 ἐκ χειρὸς σπάσσατο. Eust.
841, 22 τῷ Ἰφιδάμαντι ἐπίσπαστρον οἷον εἰ
ὄλεθρον τὸ οἰκεῖον δόρυ, γέγονεν. M 159 1
ix χειρῶν βέλεα δέον, ἠμὲν ᾿Αχαιῶν | ἠδὲ à
ἐκ Τρώων sc. χειρῶν ex eorum manibus et Gj
corum et (e manibus) Troianorum (Faesi, |
Roche. M 45 ἀκοντίζουσι αἰχμὰς ἐκ χειρ
P 298 ix χειρῶν ἧχε, Ψ 384 οἱ ἐκ χειρῶν, E
cf. h. Merc. 298, 8 321 ἐκ χειρὸς σπάσατο, εἰ
ex χειρῶν προέηκε, 4 88 ἐκ χειρὸς ἧζε,
μοι ἐκ χειρῶν ἔπτατο, u 308 o 534 τῶν ἐκ;
"
rer dr
H
y ἔπτατο. q 99 οἰστοῦ £x χειρῶν Ὀδυσῆος.
|V.598 ἐκ χειρὸς ἔρυσεν. o 281] σφέλα ἀνδρῶν
παλαμάων. 44 898 ἐκ ποδὸς ἕλχε. D'991 ix
τήϑεος ἵη, cf. 2 150. 4 109 κέρα ἐκ κεφαλῆς
ύχει. Καὶ 15 ἐκ χεφαλῆς ἕλχετο χαίτας, οἴ. X
v 399 ἐχ x. ὀλέσω τρίχας, cf. v 431. h. Ven.
|)9 χατέχυντο ἐκ z. - τε γενείου. Il 77 αὐδή-
τᾶντος ἐκ x., h. XXVIII 5 ἐγείνατο ἐκ x. K 10
ἱνεστενάχιζε νειόϑεν ἐκ χραδίης. A4 844 ἐκ
ἡροῦ τάμνε. E 110 ἐξ ὦμοιο ἐρύσσῃς. o 490
D βάλεν ἐκ βλεφάροιιν. N 574 ot ἐκ
ροὺς ἔγχος ἀνεσπάσατο, II 504 ἐκ χροὸς ἕλκε,
Π 814 ἐκ yo. ἁρπάξας. 4 140 ἔρρεεν ἐξ ὠτει-
jc|c£. 4 149 E 870, .1 266 ἀνήνοϑεν ἐξ ὠτειλῆς.
-862 ἐξ ὦ. εἴρυσε, cf. x 164. P 297 ἀνέ-
puuev ἐξ o. 1, ὦ 189 ἀπονίψαντες ἐξ ὠτει-
ἔων | I1 856 .X 362 ἐκ ῥεϑέων πταμένη, X 68
᾿εϑέων ix ϑυμὸν ἕληται, Ψ 880 ἐχ μελέων
dvo, z 393 ix μελέων τρίχες ἔρρεον. Ψ 167
ἐχ πάντων | δημὸν ἑλών. E 207 ἐκ δ᾽ ἀμφο-
fpou» | αἷμ᾽ ἔσσευα. E 620 ἐκ νεχροῦ ἐσπά-
«ro, Ν 509 ix νέχυος ἐσπάσατο, X 367 ix
txpoto ἐρύσσατο, y 971 νεκύων δ᾽ ἐξ ἔγχε
"ovro. .4 550 P 659 βοῶν ix πῖαρ ἑλέσϑαι.
l'ranslate: Σ᾽ 311 ἐκ ydo σφεων φρένας εἵλετο.
) Cum nominibus hominum in plur. s 282 ἐξ
ἐἰϑιύπων ἀνιών, y 916 εἰλήλουϑεν | ἐκ τῶν
onov, ὅϑεν.. ex eorum terra. “2. 988
χέσϑαι | £x δυσμενέων ἀνδρῶν. B 852 Παφλα-
üvov δ᾽ ἡγεῖτο ἐξ Ἐνετῶν, 09v .... K 356
z Τρώων ἰέναι, K 537 ἐκ Τρώων ἐλασαίατο.
castris Troianorum ut videtur. M 288 πωτῶντο
x Τρώων ἐς ᾿Αχαιούς, cf. Giseke l. 1. 49. à 665
αὶ τοσσῶνδε οἴχεται. Σ 107 ἔχ τε ϑεῶν ἔχ v
vov ἀπόλοιτο. e) Omittitur gen. δόμου
p. Domen eius qui domum possidet: σ 299 £z
ἄνδροιο ἤνειχεν e domo Pisandri, V^ 76
oue. ἐξ ᾿Αἰδαο (La Roche), A 695 ἤγαγον
ἰδαο, A 635 ἐξ Ἄϊδος πέμψειεν, u 17 ἐξ
ide ἐλϑόντες. f) Additur ἐξ verbis veniendi
undi mittendi sim. raro substantivis ut νόστος
/692 « 397 ὀιστός q 99, σφέλας o 931, o? B
cf. n 947 X 598 ἢ. Merc. 193. X 152 B 131
"418 I 494 o 538 o 165 v 811. vel adiectivis
t'dvrioc 144 τ 445, cf. v 58. Motus signi-
atio minus aperta est: IJ 18 Φϑίης ἐξ ἔχλυες.
188 χρένας ἐκ “υχίης nam quos elegit ii e
cia venerunt. et similiter ἄρχειν B857 877,7t«0-
ἄσαν H 467, ἔνδον ἔασιν x 462, ὀπυιομένη
804, ὠτρυνεν V^ 119. zx 390 ἐκ μεγάροιο
g9« donis e sua domo missis, cf. N 15. 210
οἰνονται "Agni |eorsoc ἐκ σφετέρου telis inde
5, C 294 ἐκ ποταμοῦ νίζετο, x 861 λό᾽ ex
»inodoc i e. aqua inde desumpta. T 375 ἐκ
óvroi0 φανήῃ, Herm. ad Vig. 857. oratio ne-
Dtior esf, praepositione magis ad id quod
Mur, quam ad verbi significationem relata.
) ἐχ νερέων ἀναφαίνεται ἀστήρ, E 864
ἐφέων φαίνεται ἀήρ, ὦ 88 τηλεφανὴς ἐκ
ντόφιν εἴη. Paulo durius: IN 301 £x Θρήκχκης
φύρους μέτα ,ϑωρήσσεσϑον, Paus. IX. 86, 2
Ἔφυρους πόλεμον μέτα. c) Additur etiam
ni
lis: Θ᾽ 304 ἐξ Αἰσύμηϑεν. O 19 91 P 548
᾿ οὐρανόϑεν. Φ 335 ἐξ ἁλόϑεν. ε 477 ἐξ ὁμό-
T ch. P πλεονάζει 7 ἐξ πρόϑεσις. B) inde
us quae non inerant in re, sed prope eam
ant, et motu facto longius abesse coeperunt.
218 ἀρνῶν ix κεφαλέων τάμνεν τρίχας" non
m in capite fuerant, séd prope caput. & 990
“χεφαλῆς ἔσμηχεν. λ 600 ἱδρὼς | ἔῤῥεεν ἐκ
λέων, κονίη δ᾽ ἐκ κραφὸς ὀρώρει, cf. II 110
ET
2x Ἶ 311
3P 689. 3 508 ἀνεχήχιεν (ópoc| ἔχ τε λόφων
(x«l ἀπὸ στέρνοιο). ὦ 8 ἀποπέσῃσιν gx πέ-
τρης. K 881 N 979 ἐλϑὼν ἐκ νηῶν e castris
quae prope naves erant, JM 72 παλίωξις γένηται
ἐκ νηῶν, Π 967 ἐκ v. ἐχέοντο, II 293 ἐκ v.
ἔλασεν, cf. Il 87. Π 366 ἐκ v. γένετο (ey.
b) Apud verba videndi loquendi audiendi, quando
motus non fit nisi vocis aut lucis: 44 337 δὲ
Ἴδης χαϑορῶν, h. Cer. 70 αἰϑέρος £x δίης
χκαταδέρχεαι ἀχτίνεσσιν, paulo durius: Ξ' 154
εἰςεῖδεν στᾶσ᾽ ἐξ Οὐλίμποιο ἀπὸ ῥίου, ob
ptc. quod interponitur inter praep. et εἐσεῖδεν.
$983 τηλόϑεν x Σολύμων ὀρέων ἴδεν. h. XXXI
10 δέρχεται ὄσσοις ἐκ χόρυϑος. Cer. 244 ἐκ
ϑαλάμοιο | σχέψατο. X 206 ἐκ δ᾽ αὐτοῦ (ἡχιλ-
λῆος) δαῖεν φλόγα cf. E 4. 41 180 ἐκ δίφρου
γουναζέσϑην. (407 ἐξ ἄντρου προσέφη, [T 77
μετέειπε αὐτόϑεν ἐξ ἕδρης), Q9 715 ἐκ δίφροιο
μετηύδα, h. Ap. 398 χρείων ix δάφνης, sed
&€ 398 τ 997 ix δρυὸς ἐπακούσῃ. I 572 ἔχλυεν
ἐξ ἐρέβεσφιν cum ipsa apud inferos esset, h.
Cer. 95 ἄιεν ἐξ ἄντρου. Sed Θ 75 ἐξ Ἴδης
χτύπε ex Ida emisit, v 104 ἐβρόντησεν ἀπ᾽ -
Ὀλύμπου | ὑψόϑεν ἐκ νεφέων. c) v 56 ἔσπει-
σαν ἐξ ἑδρέων. φ 490 ξᾶχεν αὐτόϑεν ἐκ δί-
φροιο χαϑήμενος paulo durius quia additur ptc.
Z 957 ἐξ ἄχρης πόλιος Διὶ χεῖρας ἀνασχεῖν.
v 998 αἰγίδ ἀνέσχεν | ὑψόϑεν ἐξ ὀροφῆς.
d) Apud verba ligandi pendendi sim. E 729 τῆς
δ᾽ ἐξ ἀργύρεος δυμὸς πέλεν cf. 4 38. E 262
392 ἐξ ἄντυγος ἡνία τείνας. X 598 μαχαίρας
ἐξ ἀργυρέων τελαμώνων. z 96 πέτρης ἐχ πεί-
guru δήσας, X 898 ἐκ δίφροιο ἔδησε, K 475
ἐξ ἐπιδιφριάδος δέδεντο. Θ΄ 19 ἐξ οὐρανόϑεν
χρεμάσαντες, 9 61 105 χὰδ δ᾽ ἐκ πασσαλόφι
χρέμασεν, h. Ap. 9 ἀνεχρέμασε πασσάλου ἐκ
χρυσέου. P 548 τανύσσῃ ἐξ οὐρανόϑεν. X 117
πλοχάμους ἔπλεξε ἐκ χράατος. O 18 ἐκ πὸο-
δοῖιν ἧκα. i 51 162 ἐχ δ᾽ αὐτοῦ πείρατ᾽ ἀνή-
φϑω, cf. u 179. ψ 196 ἐκ ῥίζης προταμών.
Similiter: y 175 192 σειρὴν ἐξ αὐτοῦ πειρή-
ναντε. w 199 ἐκ τοῦ ἀρχόμενος sc. χορμοῦ.
Translate: h. IX 8 ἐχ σέϑεν ἄρχομαι, cf. XXXI
18. e) inde a, de loco unde quid incipit. 47 640
ἐκ κεφαλῆς εἴλυτο διαμπερὲς ἐς πόδας, X 303
χάλυψαν ἐς πόδας £x κεφαλῆς, οἵ. P 169. X 397
τέτρηνε ἐς σφυρὸν ἐκ πτέρνης. ἡ 81 £AqA«-
δατὸ ἐς μυχὸν ἐξ οὐδοῦ, cf. 7; 96. σ 266 εξ
ἑτέρων ἕτερ᾽ ἐστίν. v 58 προσφυέ" εξ αὐτῆς
ον κλισίης. f) extra, cf. Giseke 1. 1. 48 Nitzsch
ad À 134 La Roche ad Θ 213. Π 122 y«6ero
ἐκ βελέων, E 180 ἐχώμεϑα δηιοτῆτος | ἐκ βε-
λέων, Nican. βέλτιον τοῖς ἄνω συνάύπτειν τὸ
£x βελέων Vy? ἡ ἐχτὸς βελέων ὡς 41 108 ἐκ
βελέων ὕπαγε. ΠῚ 6:8 £x βελέων ἀείρας.
Durius ΠῚ 668 αἷκα χάϑηρον | ἐλϑὼν ἐχ βε-
λέων Σαρπηδόνα quando extra telorum iactum
perveneris cf. Heyne bh. 1. Eust. 1081, 3 ἐλλε-
πῶς πέφρασται, Did. οὕτως Ἀρίσταρχος ΞΞαρ-
πηδόνι χατὰ δοτιχήν.., μήποτε δὲ Ζενόδοτος
ὀρϑῶς ἠϑέτηχε τούτους. παράλογον γὰρ τὸν
ἀπενϑῆ τοιαῦτα διακονεῖσθϑαι cf, Schoemann,
N. J. £. Ph. 69, 3 s. de ret. Ho. 5 Giseke, ho.
Fo. 984. X 152 £x βελέων ἐρύσαντο. o 272
χαὶ ἐγὼν ἐκ πατρίδος. m 988 v 7 £x χαπνοῦ
χατέϑηκα. g) Praeter, ex, prae, de iis quae
eximuntur e multitudine similium. Suid. I 2, 332
ἡ ἐξ πρόϑεσις ἐπίτασιν δηλοῖ cf. Eust. 1022,
60 1082, 99 1810, 18. I 188 ἄρετ᾽ ἐξ ἐνάρων
e praeda sibi eximens. O 680 2x πολέων πίσυ-
o«c συναείρεται ἵππους e multis quatuor. H 75
P.
318
δεῦρ᾽ ἔτω ἐχ πάντων. ? 370 ἐμὸν ῥόον ἐὲ
ἄλλον. zx 431 ἐμοὶ ἐχκ πασέων, cf. ó 793. X 485
ἐκ μέν μ᾽ ἁλιάων prae ceteris me. Superlat.
additur 4 96 y 433 ἐκ nértov μάλιστα. C) De
origine et genere quia quod efficitur quasi exire
videtur e causa, ex, a: Αἴ 152 ἐξ ὕδατος κρυ-
στόλλῳ quae. fit e glacie. x 850 γίγνονται ἔχ
τε χρηνέων ἔχ 9! ἱερῶν ποταμῶν. De terra
unde qnis oriundus est: d 154 εἰμ᾽ ἐκ Παιο-
vinc. B 625 οἱ δ᾽ £x Δουλιχίοιο Ἐχινάων 9
ἱεράων. zx 247 ἐκ μὲν “Δουλιχίοιο - κοῦροι, ἐχ
δὲ Σόμης - ἔασιν | ἐκ δὲ Ζακύνϑου ἔασιν, ἐκ
δ᾽ αὐτῆς Ιϑάχης - πάντες ἄριστοι. α 4 ἐκ
Τάφου ἐστί. o 967 ἐξ ᾿ϑάχης γένος εἰμί, cf,
c 269. ὦ 304 εἰμὶ μὲν ἐξ ᾿Αλύβαντος. ξ 199
ἐκ uiv Kost iov yévoc EU oua, cf. zt 62.
0 425 ex μὲν Σιδῶνος - εἴχομαι εἶναι. & 406
ποίης δ᾽ ἐξ εὔχεται εἶναι. B. 181 πολλέων ἐκ
πολίων - «ἄνδρες, cf. o 418. Q 397 υρμιδό-
rov δ᾽ 88 titt, ubi sch, B. οὐκ ἀναστρέφεται
ἡ ἐξ ὡς μονοσύλλαβος" τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκ M.
εἰμί, vituperatus à Lehrsio qu. ep. 99 ,ZE non
ideo accentum habet quod transpositum est, mo-
nosyllaba enim praepositio anastrophen non pa-
titur, sed quod sequitur enclitica.' * Ὁ 377 ua-
zápar δ᾽ ἔξ ἐσσι τοκήων, wt ἔξεσσι. € 387
τέων δ᾽ ἔξ ἐσσι τοχήων, v.l ἔξεσσι. v 192
τέων δ᾽ ἐξ εὔχεται εἶναι | ἀνδρῶν. De tota
prosapia: E544 γένος T' £x ποταμοῖο Ἀλφειοῦ,
Φ 157 £uol γενεὴ ἐξ "A&ov, sed de filiis: E
896 ἐκ 00 ἐμεῦ γένος ἐσσί, ip 347 ἐκ ϑεόφιν
γένος ἢεν Arion equus. X Ξ 118 πατρὸς δ᾽ ἐξ
ἀγαϑοῦ - γένος εὔχομαι εἶναι, cf. φ 885. atque
si γένος non additur, de filiis tantum est: E 548
£x Διοκλῆος - γενέσϑην. Ζ 906 ἐκ τοῦ qui
γενέσθαι. E 897 ἐξ ἄλλου ϑεοῦ γένευ. α 220
τοῦ μ᾽ ἔχ quot γενέσϑαι (v. 1 ἐχ φασί), cf.
c 128, ó 12 oL γένετο £x δούλης, cf. & 202.
I 456 ἐξ ἐμέϑεν γεγαῶτα. 1 491 ,yóvov ἐξ
ἐμεῦ. 0 641 γένετ᾽ £x πατρὸς - υἱός. h. Ap.
809 γείνατο ἐκ χορυφῆς Barn., codd. ἐν χορυ-
φῇ. h. XXVIII 5 ἐγείνατο ἐκ κεφαλῆς. O0 187
£x “Κρόνου εἰμέν, Y 106 χερείονος £x ϑεοι
ἐστίν͵ Y 107 ἐξ ἁλίοιο γέροντος (ἐστίν). Φ 189
Αἴακος ix Διὸς ἦεν. ἡ 84 ἐκ δὲ τοχήων |
τῶν αὐτῶν (ἐστίν). Υ 907 μητρὸς δ᾽ £z Θέ-
τιδος (εἶναι), cf. χ 189 (ἐκγεγάτη»». zm 479
οὐ χακὸς εἴδεται. οὐδὲ καχῶν ἔξ. α 907 ἐξ 7
αὐτοῖο - πάις εἰς Ὀδυσῆος, cef. x 100. 2 496
μοι ἑῆς £x νηδύος ἤσαν. Neglegentius: h. Ap.
336 τῶν ξξ ΠΣ τε ϑεοί τε SC. e "T'itanibus.
Translate: X 359 σεῖο | ἐξ αὐτῆς ἐγένοντο -
᾿ἡχαιοί liber orum instar tibi. sunt. Itaque T 105
οἵ 9 αἵματος ἐξ ἐμεῦ εἰσίν, lupiter filios tan-
tum suos dicere voluit, sed Iuno T 111 σῆς ἐξ
αἵματός εἰσι γενέϑλης nepotes quoque dixit,
v. S αἷμα, ut v 130 Z 100 similiter differunt.
ep. I7, 1 πατέρων ἐξ αἵματος ἐχγεγάασϑε.
D) De auctore à quo quid fit, semper fere de
Pononibum potissimum de Iove (cf. Krüger, D.
5, D ap. passiva. B 33 70 ἐφῆπται | ἐκ
VES cf d 513, B 669 φίληϑεν) ἐκ Διός. Σ τὸ
τετέλεσται | ἐκ Διός. C 197 τοῦ δ᾽ ἐκ Φαιή-
zov ἔχεται χάρτος sch. BEP. ?z τοῦδε dio-
τηται τὰ πράγματα, cf. 4 346. η 70, τετέμηταί
τε καὶ ἔστιν ἔχ τε - παίδων ἔχ v - ᾿Αλκινόοιο.
E 653 ἐξ ἐμέϑεν τεύ ἥξεσϑαι. 9) etiam ap. verba
intr. et neutra: o 374 ἐκ δεσποίνης ἀκοῦσαι.
« 388 ὄσσαν ἀχούσῃς | ἐκ Διός, cf. B 217. τ 93
ἐξ ἐμεῦ ἔχλυες. X 980 ἐκ Διὸς ἠείδης, οἴ E
64. Θ 951 ἐκ Διὸς ἤλυϑεν ὄρνις. X 19 χατα-
ΣΧ
βήμενικι ἐκ Διὸς ovoov. 4 63 B 197 ἐχκ “Διό
ἔστιν, cf. E 93 h. Cer. 323 XXV 2.4. N 632 o£ s
δ᾽ ἐκ τάδε πέλονται. « 40 ἐκ γὰρ Ὀρέσταο
τίσις ἔσσεται, οἵ. À 444. h. XXX 5 £x σέο t
λέϑουσι. 4 525 ἐξ ἐμέϑεν μέγιστον M
« 88 ἐξ ἡμέων. ἔμμεναι. & 318 χειμήλιον
ἔσται | ἐξ ἐμεῦ. B 136 νέμεσις ἐξ ἀνθρώπων
ἔσσεται. O 140 ἐκ Διὸς οὐχ ἕπετ᾽ ἀλκή, P 35
ἐκ Διὸς ὀπηδεῖ. Q τὸ δώρων ἐκ EY
λάχῃ, B 1394 £x τοῦ πατρὸς πείσομαι, cf. h,
Ven. 194. zx 447 τρομέεσϑαι ἐκ μνηστήρ'
h. XXX 4 q 50g: εται ἐκ σέϑεν ὄλβου. E
τλῆμεν ἐξ ἀνδρῶν. o 538 o 165 τ 811 δορὶ
ἐξ ἐμεῦ. h. Merc. 477 δέγμενος ἐξ ἐμέϑ,
P 101 ἐκ ϑεόφιν πολεμίζει dis auctoribus,
E 617] ϑεῶν ἐκ χήδεα πέδσει. € 335 ϑεῶν
PE ἔμμορε τιμῆς. 9 518 ϑεῶν ξξ! ἀείδῃ, Ad-
ditur χειρῶν: t 512 χειρῶν ἐξ Ὀδυσῆος ἁμαρ-
τήσεσϑαι ὀπωπῆς. et similiter: Y 199 ϑεῶν
ἐκ πεύσεται ὀμφῆς. h. Merc. 471 532 δαήμε-
vaL $2 Διὸς ὀμφῆς. E) ex, cum mnominib
rerum quae sensibus non percipiuntur, sed
mentis cogitatione, a) Q 3529 ἐξ ἀγχιμόλοιο
iócv. ε 4171 ἐξ ὁμόϑεν πεφυῶτε ex eodem
loco. Π 144 T 591 πόρε Πηλίου £x eC
B 147 ἐκ χορυφῆς ὄρεος προέηχε, cf h. Áp
309. Z 516 στρέψεσϑ᾽ ἐκ χώρης ὅϑι οἷ
π 352. 4 379 £z λόχου ἀμπήδησε, π᾿ 463 £r.
δον ἔασιν | ἐκ λόχου. z 159 χατήιεν ix vo, P
ὕλης, h. Ven. 169 ἀποχλίνουσι - νομῶν ἐξ ἃ
ϑεμοέντων. b) B 84 βουλῆς ἐξ ἦρχε νέεσϑαι.
z 114 ἐξ ἀγορῆς ἐχάλει. ἢ. Merc. 193 fo
ἐξ ἀγέλης. h. Ven. 118 ἀνήρπαξε ix yop
Z 158 £x δήμου ἔλασσεν. Satis dure 1
ἑπωρόφιοι δὲ τοί εἰμεν πληθύος £x dave
sch. LV. ἐκ τοῦ πλήϑους ἥχειν, Zenodo
ἀϑρόοι i» Δαναῶν duriorem etiam redd
orationem. H 119 114 φύγῃσι | δηίου ἐκ πὸ
μου καὶ αἰνῆς δηιοτῆτος ubi fuga non lou
tantum mutatur, sed etiam status. Absunt δὶ
locutiones a quibusdam partibus IL, in aliis
tis sunt frequentes. E 409 ἐλϑόντ᾽ ἐκ πολέ
χ. αἰνῆς δηιοτῆτος, I' 428 ἤλυϑες ἐκ πολ
Z 480 ἐκ π. ἀνιόντα, A 590 φεύξεσϑ᾽ ἐκ
οἵ. M 128 € 307 y 192, 4 782 ἐκ m. da
4811 σχάζων i» m. Z 50l ἐχκ πολέμοιο |
ES 4A 597 £x π. φέρον, cf. Ν 515 ὦ 43, P706
35, A 619 ἄγει ἐκ m., cf. 4 663 d» 422,
ἐκ zt. | 5295. P 189 ἀπέβη, ex πὶ p 939 v
σέμεν ἐκ π. 1, P 452 σαώσετον ἐκ π. π΄.
φύγῃσιν | | ἐκ m. E 469 ἐκ φλ οίσβοιο σαώσομ
Y 817 ex φλ. δέδεξο. A4 ,163 ix βελέων V
Ζεὺς ἔχ τε χονίης ἔχ τ᾽ ἀνδροχτασίης ὃ
αἵματος ἔκ τε χυδοιμοῦ. Y 350 φύγε ἐκ 9
νάτοιο, οἵ. π 91. X 176 ἐκ 9. σαώσομεν.
δ᾽ 758. ε 68 566 αὶ 134 πλέομεν Ἐ * D.
φέρετ᾽ ἐκ πόνου, cf, X 429. II 57
Τρώων ἐξ ἐνοπῆς, P 714 To. E ἂν
φύγωμεν. 4 810 ἐξελϑόντες ἐκ φόνου.
ἐχ δαιτὺ ος ἐστυφέλιξεν. 9 568 v 150 178
πομπῆς ἀνιοῦσαν. B 41 ἔγρετο δ᾽ ἐξ ὕ
K 162 ἐξ Unvoro ἀνόρουσεν, cf. K 519 ὃ 8
E 418 ἐξ ὕπνου ἐγείρῃ, cf Καὶ 188 o 44
99. h. Ven. 176. h. Ven. 180 ἐξ ὕπνροιο $a
σεν. C) Transfertur denique ad mutationem 8
tus etiam quando locus non mutatur: ex,
ob, nam talia modo ad tempus modo ad cà
referimus: Hae locutiones in quibusdam
partibus Il. et Od. inveniuntur, ab aliis
K 107 ἐκ χύλου μεταστρέψῃ ἦτορ, quod.
plicius dixit παῦε τεὸν μένος. T 990 d.
᾿χαχὸν ἐκ χαχοῦ. ὦ 308 ἐξ ἔργων ᾿“μογέοντες,
ex opere fessi s. post opus. s 468 ἐξ ὄλιγηπε:
᾿Αίης χεχαφηύτα. E 865 χαύματος ἔξ ἀνέμοιο
ὀρνυμένοι vento oriente e calore. sch. D. ἢ ἐξ
ἀντὶ τῆς μετά. v 294 ἄτην, ἐξ ἧς ἵχετο πέν-
» 8ec. μι 380 £x νυχτῶν ἄνεμοι γίγνονται. Ν 495
πιόμεν᾽ ἐχ βοτάνης, Ariston. ἡ d. 0. ἐ, β. ἐστὶ
μετὰ τὴν βόσχησιν. cf. Lehrs qu. ep. 88. [h
XXVI 13] ix δ᾽ αὐὖϑ' ὡράων εἰς τοὺς - ἐνιαυ-
τούς (ἱκέσθαι). f) prae, aus: H 111 ἐξ ἔριδος
μάχεσθαι. sch. AL. τῆς πρὸς ᾿Αχαιοὺς ἔριδος,
paraphr. ix τῆς σῆς φιλονεικίας. ὃ 343 o 184
"E ἔριδος ἐπάλαισεν. non recte Nitzsch οὐ Am.
-Wettkampfweise. y) ob, propter: y 135 οἶτον
ἐπέσπον | μήνιος ἐξ ὀλοῆς. I 566 ἐξ ἀρέων
μητρὸς χεχολωμένος propter diras matris. 4
808 σκέδναται ἐξ ἀνέμοιο (oc. c 994 πάϑοι
ῥυσταχτίος ἐξ ἀλεγεινῆς. τ114 παρέχῃ ἰχϑῦς!]
"ἐξ εὐηγεσίης. 0 197 ξεῖνοι εἶναι] ἐχ πατέρων
φιλότητος. C 29 ἐκ γάρ. τοι τούτων φάτις Qva-
βαίνει. h. Ap. 372 ἐξ ov quare. δὴ secundum:
K 68 ἐκ γενεῆς ὀνομάζων ἄνδρα. h. Ap. 488
—A9* ἄνεμος ἐχ Διὸς αἴσης. d) gen. c. praep.
"adverbii instar est: h. Merc. 55 ἐξ αὐτοσχεδίέης
πειρώμενος. ib. 470 φιλεῖ ἐκ πάσης ὁσίης.
8) 1 848 ἐκ ϑυμοῦ φίλεον, cf. 1 486 ex animo,
'Buid. I 2, 332 ἡ ἐξ πρόϑεσις ἐπίτασιν δηλοῖ,
ὡς £x 9. q. Eust. 755, 19 ἀντὶ τοῦ gx “ψυχῆς
μέσης ὃ χαὶ ἐχϑύμως ᾿λέγεται xoc. ἐπέχτασιν
προϑέσεως. «P 595 col ἐκ ϑυμοῦ πεσέειν.
F)De tempore: ex. 4493 4251 £x τοῖο 0296 O[69]
« 74 212 h. Cer. 440. Ν 779 ἐκ τοῦ h. Ap. 843
ix τούτου ἔπειτα. cf. 9 540. A 6 O 995 N 778
Ὁ. 638 766 8 27 90 9 539 λ 168 £379 x 142 o 103
| 6 181 τ 225 596 A 809 ψ 18 ω 510 ἐξ οὗ 6 quo.
1106 ἐξ ἔτι τοῦ ὅτε. Hes. ἐξ ἐχείνου τοῦ χρό-
vov, οἵ. Thiersch ὃ 322, 14 c. O 601 £x γὰρ δὴ τοῦ.
9$ 945 διαμπερὲς ἐξ ἔτι πατρῶν [h. Merc. 508]
᾿δισμπερὲς ἐξέτι χείνου Hermann pro ὡς ἔτι
χαὶ νῦν. « 188 B 254 A 488 o 69 8E ἀρχῆς a
principio. Ξ 86 £x νεότητος χαὶ ἐς γῆρας.
| 2 555 c 6 h. Merc. 440 ? B γενετῆς. G) a) Se-
| parantur δι᾿ Ex. παρ᾽ ἐχ, vm £x, ἀπ᾽ ἐκ, cf.
S. διέχ, παρέχ, ὑπέχ, ἀπέλ. b) Bekker ἐχ pro
ἐξ scripsit ante - P 530 (Ἰλίου) X 907 (ἄστεος)
9 455 v 105 φ 188 375 388 (οἴχου et -010) ὦ
388 (ἔργων), in compositis quoque (ἐξερέω etc.
ἐξέρυσε ἐξείπω ἔξιδεν), composita habet, ubi
οἰ vett. edd. simplicia et praep. velut E 157 μάχης
χνοστήσαντε οἵ. P 907 X 444 OQ 705. E 142
| ἐξάλλεται, Z 100 ἐξέμμεναι, d 213 ἐχφϑέγξατο,
|4508 H 91 ἐχχατιδών, E 768 ἐξαποδίωμαι,
29529. Y 912 ἐξαπονέεσϑαι, d» 598 ἔχπεμπε,
ef. Q 681. v» ATT ἐχδέρκεται. T 351 ἐχχατέ-
παλτο, cf. Z 60 (ἐξαπολοίατ᾽ )Π 449 (ἔξαν αλτ-
σαι) c 336 Pendapat) T 357 (ἐχποτέονται).
| Fuit v. 1. Τροίης ἐξ ἤρατ᾽ s 89 pro ἐξήρατ᾽.
€) Apud verbum compositum repetitur praep.
| B 690 £x “Ἰυρνησσοῦ ἐξείλετο, cf. I 330 K 966,
| 442 Ψ 394 ἐχ δίφροιο ἐξεκυλίσϑη. H 381 436
ἐξαγαγόντες | ἐκ πεδίου. I 494 "vov, ἐξετέ-
2M! ἐξ ἐμεῦ. II 782 gx μὲν βελέων ἔρυσσαν
| ἐξ ἐνοπῆς. 9. 106 ἔξαγεν Ex μεγάροιο, ci. v 91.
1z 976 ἐξελθόντες ἐχ φόνου. x 139 ἐχγεγάτην
ἐκ Πέρσης, «οἵ. ep. 17, 1. v. l. σ 98 δ᾽ ἐχ πάν-
"τας ὀδόντας | ἐξελάσαιμι pro δέ χε. ὃ 87 δ᾽
| dx μεγάροιο διέσσυτο pro δὲ μ., C 804 μάλ᾽
* EM διελϑέμεν pro μάλα μ. Repetitar
praep. “ 108 164 (Π 782) £2 107 207 A 9270
e 388 ἡ 70 x 350. d) Satis raro interponuntur
voeulae inter praep. et casum: δ᾽, E 207 (729
€ £3 € Li
ἔἕχα — ὀἔχας
819
44 88) € 206 μ΄ 51 162 179 x x yy 1638 ὦ 370
h. Ap. 506. δέ, E 548 O 18 P251 ἡ 54 zx 949
250 y 23 w 199 h. XXV 3: δ᾽ ἄρα, E 582 4A 939
N 529 II 408 P 298 T 387 3 167 o 374 c 299
4 88. δ᾽ ἄρα οἱ E 694 x 15. γάρ, E 896 Σ 811
α 40 β 184 Ah. XXV 2. γὰρ d», O 601. γάρ
τοι, ξ 99. g^, y 468 9 456 o 90. (μ᾽ « 290. σ᾽,
o 128) γε, i 444 π Adr. τε, Α 163 164 X 2 107
iP 508 η 70 χ 800: τὴν Χ 551 Ὄ 335). μέν, IN 509
x 898 ξ 199 o 495 π 62 247. μὲν μ᾽, X 432.
δ᾽ αὖτ᾽ h. XXVI 18. δόρυ (?), C 167. Compo-
nuntur praepos. 4, adv. 12, adi. 11 subst. 3
verba 183. quorum 17 ut, ᾿ἐξαποβαίνω aliam
etiam E subiüngunt, 8 praemittunt ut VR
ξειμι, 5 denique ternas habent praep. ut ἐξ
πανέστη, ὑπεχπροϑέω. Significatur motus Hi
fit e loco v. c. ἔχβασις, ἐξελαύνω:; in aliis auge-
tur vis simplicis ἐξαπατάω, ἔχδηλος.
ἑκά (&x&c), Bekk. y 960 εεχὰ εάστεος, quia
in ἑχάεργος abest c, La Roche ἕχὰς Ἄργεος,
v. ἄστεος, cf. Bekk. h. BL 999. 17.
Ἑχάβη Z 293, X 234, 430 ὦ 983 747, 'Exá-
Buc Z 451 II 718, Ἑχάβην € 198, Dymantis ἴδῃ
Asii frater, Priami uxor Π 718. Hrtg. Gr. Myth.
ΠῚ 211.
ἑχά-εργος (Bekk. FEX. &xdc, ££QY εἴργ-ω.
E. M. 819, 51 παρὰ τὸ ἕχαϑεν εἴργειν Eust.
72, 15 188, 93 Doed. Gl. 575 Curt. Et. 142 Ameis
ad 9 323 Ludwig, Kuhn 10, 450 Autenr. ad 4
147 vulgo ut E. M. 319, 59. ἕχαϑεν ἐργαϊζόμε-
vov τουτέστιν μαχόμενον cf. Eust. 138, 93 ὅτι.
ὁ χάϑεν εἴργων ὡς τοξότης 2e 180 ἐχάϑεν
ἐργαζόμενος τὰ περὶ γῆν ὡς ἥλιος χαϑωμίλη-
ται τοῖς παλαιοῖς. Grohmann, Kuhn 12, 69
Duentz. averruncus, qui procul arcet, ἀλεξίχα-
0G, Ap. 65, 8, Hes, ὁ μαχρόϑεν εἴργων τοῖς
βέλεσιν. E. M. 319, 55 ἐπιϑετιχῶς λέγεται ὁ
Ἡπόλλων. Vulgo: in "longinquum operans, longe
iaculans, paraphr. πόῤῥωθεν βάλλων, quam-
quam et omnes dii sic operantur nec ἐργάζε-
σϑαι idem est quod βάλλειν. Nitzsch: aus der
Ferne werfend. Semel in Od. 4 479 E 439
O 243 953 (Lips. et Bekk. Διὸς υἱός) Π 94 d
461 478 X 220 9 323 h. Ap. 357 382 490 440
474 Merc. 281 333 500 ἑκάεργος ᾿Απόλλων, cf.
1 564 (sch. A. Π 706 γράφεται) [P BB5 v. l.
“ιὸς υἱός]. postponitur: h. Ap. 56 ᾿πόλλωνος
ἑχαέργου, cf. ib. 257. Sine nomine: 4 147 [474]
h. Merc. 239. ἑχάεργον, cf. Φ 600. H 34 Φ 472
X 15 h. Ap. [949] Merc. 307 464 472 ἑχάεργε.
In quinto pede aut tertio, praeter h. Ap. 56.
Ex«-9:r (cc. Bekk., &xé-c v. s. ἐγγύς) de v
ἐφ. cf. Lob. path. el. 2, 154) e longinquo (pro-
cul?) Hes. μακρύϑεν, πόῤῥωϑεν, cf. E. M. 319,
50. B [456] ἕ. φαίνεται αὐγή, ef. IN 179. II 634
& γίγνετ᾽ ἀχουή. o 95 & ἄστυ φάτ᾽ εἶναι
(procul?) v. l. E 791 Ν᾿ 107 pro ἑχάς, cf. Lehrs,
Ar. 136. (&)
ἐυπλόχαμος Ἑκαμήδη 4 693 X 6, Arsinoi f,
quam. Nestor servam accipiebat. De
ἑχά-ς (τε Bekk. cf. Hoffm. q. ἢ. ὃ 114,
Christ 268 skr. ava ab atque ., recte ut vide-
tur ob Hes. βεχάς, statuit amissa priore a.
Pott et Benf. 1, 349 κείχω. MHoffm. et Fleck-
eisen lat. secus 'comparant. Ebel, Kuhn 4, 207
pron. reflex. ,für sich* se- skr. 'ane. 5 — 94.)
seorsim, procul, Eust. 370, 88 Suid. I 2, 120
πόρρω, Bekk. an. 1095 Θεσσαλῶν Exc πόῤῥω.
vocamus τῆλε id quod longe abest, £c quod
secernitur, ef. Nitzsch ad y 279. 2) abs. JV 592
ἑχὰς ἔπτατο. Non est de motu: Y 422 &. στρω-
380
B 40 οὐχ &. ἀνήρ sc. ἐστι. ε 958 &.
μι 435 ῥίζαι &. εἰχον, Tl. ἦσαν, yo.
εἶχον. additur praep. € 256 &. ἀπὸ τείχεος
εἰμέν. b) c. gen. E 791 Ν 107 &. πόλιος μά-
χονται, ante Wolfium ἐκάϑεν, Hes. μαχρὰν τῆς
πόλεως. 1 946 Y 960 (v. 5. &xd) ὃ 99, ω 81 &.
Ἄργεος. O 740 ξ. ἥμεϑα πατρίδος αἴης. c8
εἶσεν &, ἀνδρῶν. o 33 b. νήσων ἀπέχειν, νῆα.
postponitur Ν᾽ 263 ἀνδρῶν δυσμενέων ἑ. ἱστά-
μενος, cf. Y 354. de motu ἔ 496 λίην γὰρ νηῶν
&. ἤλθομεν, o 18 ξείνοιο & τράπετο. K 118
ἔασι ἑκαστάτω οὐδὲ μάλ᾽ ἐγγύς, Hes. Vi HE
τάτω, μαχφροτάτω, cf. Eust, 792, ,49. Suid. I 2
190. ἢ 391 πολλὸν ἑκαστέρω "or? Ei Boly,
Eust. 1582, 4 codd. ἑχατέρω. h. VII 99 ἀφί-
ξεται ἑχαστέρω. Est pyrrhichius in pede tertio,
B 40 secundo, ε 358 quarto aut iambus in pede
secundo vel quarto. (ἔχαϑεν ἑκάεργος ἑχατη-
βελέτης τηβόλος ἕχατος ἑχηβόλος -ἴη) (ἃ)
ἑκάστοϑιε (£z) singulatim, singulis locis.
y 8 προὔχοντο &x. ἐννέα ταύρους singulis se-
dilibus novenos.
ἕ-χα-στος, ἡ, ον CA 684) (Bekk. t. vitupe-
ravit eum Leskien, sed in hiatu est in Il. no-
vies et quinquaegies 'Hoffm. 4. ἢ. 8114. z-ic et skr.
ka-s wer Curt. Et. 632. Kühner ὃ 177 A. 3 cf.
L. Meyer vgl. Gr. 1, 327. de αὶ iniüiali, cf. Sachs,
de dig. Berlin 1856 p.47 Christ 954.) pl. tantum
ἕκαστοι, αἰ, ε 990, «. unusquisque, singuli. pl.
omnes, 'F. M. 390, 18 πολλοὶ z«9^ ἕνα. De
multis; non de duobus, est enim superlativi in-
Star. Digamma non potuit restitui e. c. 1 180
(383) K 215 388 4 11 O 189 P 252 T 302 332
3 259 324 892 ἐ 60 65 2 542 5 198 o 377 τ 501
X 57 h. Ap. 163 etc. 1) Est pro adi. B 164
180 o 365 φῶτα ἕχαστον |, cf. B 618 H 494
Ill K 68 P 552 X 415 ἤ ἐπ 547 u 207 ὦ 441.
B 610 ἐν νηὶ ἑχάστῃ]. À 9 μι 161 ὅπλα ἕχαστα.
ΝΏΘΟΥ 3523 & 514, φωτὶ ἑκάστῳ, cf. β 91 u 99
v 380. v 7 ὑμέων ἀνδρὶ ἑχάστῳῴ. Rarius plur.
I 65 φυλαχτῆρες δὲ ἕχαστοι | Áe&GaQ or, Ari-
starchus φυλαχτῆρας: singulae gentes eustodes
collocent. Est ante subst. B 8057. 81 ἕχαστος ἀνήρ.
L 60 ἑχαστης νηός. Z 510 ἑχάστῳ πυϑμένι, cf.
φᾶσϑαι.
ἐδόμην.
β 884 9 10. ε481 ἕχαστον φῶτα. Ut toti rei
pars ita plurali subst. subiungitur sing. B 175
ἵπποι παρ᾽ ἅρμασιν οἷσι ἕχαστος p ἕστασαν,
ef. Π 351 421 NJ 959. 6 590 γυναῖχες ἑχάστη
καιόντων, cf. 2 496 T 302 9 324. H 215 Y 44
Τρῶας ὑπήλυϑε γυτα ἕχαστον, cf. o 418. 44 11
x 151 "Ayetotaur ἔμβαλ ἑχάστῳ καρδίῃ. α 849
ἀνδράσιν - ἑχάστῳ. cf. C 189. 9) Est pro subst.
fit σχῆμα καϑ' ὅλον z. μέρος E 195 K 3
παρὰ dé σφι ἑχάστῳ, cf. O 109. O 189 ἕχα-
στὸς δ᾽ ἔμμορε τιμῆς unusquisque nostrum, cf.
4 338 (vestrum sch. H. quamquam fuere qui ad
ξέ νους referrent). H 334 ἕχαστος ἄγῃ, οἵ. Δ 47
M 84 X 507 Π|288 y 87 δ 931 ἡ 149 ε.114 4 338
7: 390 [z 43] ὦ 342 h. Ap. 535 Merc. 428 4 233
txdot | ἐξαγόρενεν. 4 498 χέλευε - οἷσι ἕχα-
στος] ἡγεμόνων. cf. E 37 € 105. v389 ἀνδρῶν ξχά-
στου. K 166 ἕκαστον βασιλήων, cf. P 202. P386
ἑχάστου μαρναμένων, cf. od 370. « 65 πρίν τινὰ
τῶν ἑτάρων τρὶς ἕκαστον ἀῦσαι priusquam nescio
quis vocasset, sed Nitzsch τέρα ad ἕχαστον ret-
tulit atque obiectum q. v. esse putavit atque sic
Faesi. Sing. additur plurali verbi, Ameis ad x 397:
distributive Apposition, nicht Subjeet. -A 606 α 424.
y 396 ἡ 229 ν 11 χαχχείοντες ἔβαν Exaotoc,
et. E 878 H 175 H 185 971 Θ᾽ 288 347 544
I 88 712 4 131 N 191 X 87 111 Ὁ 369 505
ἑχάστοϑι — ἑχάτερϑεν
603. II 202,697 P 950 Σ᾽ 309 T 84 277 3P Sun
58 203 371 497 B 9258 9 392 399 z 397 (v. l-
& 87 o 177) σ 290 498 χ 57 h. Ap. 477 Merc, |
431 Cer. 302 VI 16. T 389 μνησάμενοι τὰ
ἕκαστος, ἔλειπον. λ 842 εἴροντο - ἑχάστη. I 656. í
οἱ δὲ ἕκαστος, ἑλὼν «δέπας σπείσαντες ἴσαν. ὦ
K 915 τῶν πάντων ἕχαστος͵ δώσουσι. etiam 1
post negationem ὃ 729 οὐδ᾽ ὑμεῖς ϑέσϑε tzd
στη, apud nomina collect. ita plur. quoque
B 197 Τρώων ἄνδρα ἕχαστοι ἑλοίμεϑα singu
lae decuriae singulos Troianos, ita Ixion, Fr
tag Bekk.? Duentz. Ameis La Roche, ceteri -
ἕχαστον «αποα defendit Naegelsb. h. l. ΤΊ zü-.
σμηϑεν ἕχαστοι, Sch. A. χατὰ ἔϑνη καὶ φυλάς,
non: ἀντὶ τοῦ ἑκάτεροι. v 16 χαϑίζον ἐπὶ.
κληῖσι ἕκαστοι, P 55 ἕχαστοι ] δαίνυντ᾽, T
singuli ordines, Ἶ 1464 UD. | ἡφύσαμεν sin--
gulae naves, v. A ἕχαστος. « 990 ᾿διαχεχριμένα! |
δὲ ἕχασται Ϊ ἔρχατο. μι 130 πεντήκοντα ἕκαστα.
ὦ 417 ϑάπτον ἕχαστοι. vix bene de singulis, |
H 100 ὡμεῖς γένοισϑε, ἥμενοι αὖϑι E
A 607 ἑχάστῳ δῶμα ποίησε, cf. B 451 Θ 562 —
185908 A 76 B 907 ὃ 440 445 , 468 x 392.
δ 486 o 452 τ 592. x 159 ἐς δὲ ἑκάστην 50.
νῆα, οἵ. " 299 τ 501. & 14 ἐν δὲ ἑχάστῳ. 5E 509 —
£y δὲ ἕχάστῃ | κοῦροι - βαῖνον, sc. νηΐ, ef, BE
719 II 169 y 7 1 245 309 342 μι 90 v 11 h. Merc, -
129 Ven. 15 . P 226 $ μέτερον ἑχάστου θυμόν.
neutrum *P 350 ἑχάστου πείρατα unius cuius- -
que rei 1 326 ἑχάστου | ἵπποι, cf. O 988 ΤΌ]
Y 95 Ψ 374 à 527 m 318 o 938 ὦ 188. ἢ 470.
192 Z 72 44291 IV 155 0 500514 667 II210 275.
9. 15 μένος ϑυμόν τε͵ ἑκάστου Bekk., v. xai-
9vuov, P 915 ὠτρυνεν ἕχαστον, cf. P222 3 130.
β 392 h. Ap. 447 Merc. 208. Σ 81 σ 841 γυῖα
ἑχάστης. I 180 δενδίλλων ἐς ἕχαστον de tribus,
non de duobus, cf. Ariston. h. l. sch. A. ad ΤῊ
A 634 ἀμφὶς ἕκαστον, sch. τῶν ὦτων, sun
autem quatuor ansae, Lehrs Ar. 198, cf. y 748
I 388 &x&otac, Ariston. πλ ηϑυντικῶς τὰς πύ
λᾶς, ante Bekk.? ἑχάστην. Subiungitur prono:
mini πάντες. B 449 πάντες ἐυπλ εχέες, ἑχατό
βοιος δὲ ἕκαστος. C 965 πᾶσιν ἐπίστιόν ἐστιν
ἑχάστῳ. A 550 LE ἕχαστα, cf, Καὶ 432 Ψ ΝΣ
& 869 ο 487. 4 706 τὰ ἕχαστα, cf. μ 16 1
2 375 h. Merc. 313. K 388 T 332 Ψ 107 y3
ὃ 119 137 9 259 . 127 218 x 14 4 25 34 v Ti
385 5 128 o 24 377 o 70 σ 228 τ 46 468 v 3
q 999 ὦ 236 288 261 337 339 h. Merc.
Ven 212 ἕχαστα. h. Ap. 163 φαίη δέ κεν «vu
Éxaacoc | φϑέγγεσθϑαι. Formae .-- in se
pede, multo rarius in quarto, 4 607 9 384 9$
392 . 60 481 in secundo; .-. in pede sex
paulo rarius in tertio, in secundo. 5 805 5
o 487 xy 31, in quarto ó 119 v 176 191 o 23t d
in quinto L '65 & 198 0 971. '
ἑκάτερϑει(») (e 82t., ἑκάτερος - -οϑεν Lob. pat
el. 2, 147 ubi etiam de v fq.) ab utraque p
utrimque, E. M. 320, 29 ἐξ ἐχυξερον μέρο
cf. Hes. Ap. 65, 13 ἑχατέρωϑεν. 1) absol. 3)
motu qui fit e re. » non potuit restitui £2
ἡ 95. 4 27 ϑρωρέχατο - τρεῖς ,ἐχάτερϑ'. Q3
τρὶς δ᾽ &. ἔδησαν. . 896 ἁψάμενοι & 0) πὶ
RE de motu: Y 153 &x. χαϑείατο. 2319 τόσο
. ἔσαν, πτερά, C. Sing. verbi « 395 S 211 [q t
παρέστη. 1,91 &. ἦσαν. . 430 & ἴτην. A5
. παρημένω. y 181 ἔσταν £. h. Ap. 27 £& zt,
ἐκύει. 2) c. gen. I' 340. Ψ 818 ἑχάτερ
ὁμίλου ϑωρήχϑησαν, paraphr. ἐξ ἑκατέρου T
πλήϑους. & 263 &. 7t0A5ocest. cui postponitur
3929 ro? ἕ. ἐρηρέδαται. 19 σταϑμοτιν E.cubabant,
Q6 f m
Ἕχάτη --
᾿ἑἙχάτη h. "Cer. 25. 52 sqq. Persei et Asteriae
ΤΕΣ [UA Rel. d. Gr. III. 157. 193. (ἕαατος).
ἑχατη-βελέτης ri 3 βάλλω) qui e longin-
| quo percutit telis. 4 τὸ ᾿Απόλλωνος ἕχατηβε-
λέταο ἄνακτος, E. M. 320, 1 πόρρωϑεν βάλ-
Ὄντος, εὐστόχου τοξότου, εἴ. Hes. h. Ap. 157
E Εχατηβελέταο ϑεράπναι.
R ἑχατη-Βόλος (εχ qui e longinquo percutit
telis, Hes. ὃ ἕχαϑεν βάλλων χαὶ ἐπιτυ di
api proprium, ut vocat Lob. path. el. 2, 359.
1 —4 37:0 E 444 II 711 v 278 ἑχατηβόλου Ax02-
Aovoc | Ap 65, 14 ἕχαϑεν προϊεμένου z. βάλ-
vroc. P 333 ἑχατηβόλον ᾿ἡπόλλωνα ] (Bekk.
ἔχη... h. Merc. 234 ἑχατηβόλος αὐτὸς Amo3-
—Aov |. 9. 339 ἢ. Ap. 140 ἀναξ, eni E
- "Az0240v | cf. h. Ap. 215 222 929 [239] 2 h.
p. 194 Φοῖβος - ἑχατηβόλος. Est pro Lus
70 [931] ἑχατηβόλε. 2) ἢ. IX 6 ἑχατηβόλον
ἐοχέαιραν | Dianam. Fuere inter veteres qui
Eo iaculantem* interpretarentur quae opi-
io non ita displicuit Ameisio NS ἃ. Ἐ Ph: 70, 257.
ἑχατόγ-χειρος (ξχατόν, χείρ) centimanus.
402 ἑχατόγχειρον Briareum, Ap. 65, 15 "4ot-
αρχος zer τὸ μυϑικὸν (οἴ. Hes. Oz. 150)
«τὸν χεῖρας ἔχοντα, οὐ διὰ τὸ πλῆϑος τῶν
χειρῶν, ἀλλὰ διὰ τὸ μέγεϑος, dubitari potest
pum hoc posterius Aristarchi sit, eodem autem
| Spectare videtur, quo Doederl. 'Gl 768. Hes.
ατόνχ.
ἐχατό-ξῦγος. v. 1. ante Wolfium ἑχατόνζ
οἵ. Hes. Eust. 49, 17 pass. (ζυγόν) centum 5.
multis transtris instructus. Y 247 νηῦς ἕχα-
Cvyoc, Hes, ἑχατὸν χαϑέδρας ἔχουσα, sch.
ὑπὸ ἑκατὸν ἐρετῶν ἐλαυνομένη. sch. V. ἤδη
ν χαὶ ἐπὶ τῶν Τρωιχῶν τηλικαῦται γῆες" ἢ
ν πολύχωπον φησιν, cf. Eust. 1. 1. Micrbo.
? certe dicere voluit Aeneas, qui vide ne
lem navim nunquam viderit, cf. Grashof, Schiff,
18, n. 27.
ἑχάτόμ-βη (βοῦς, cf. Lob. path. el. 1, 298)
oprie: sacrificium centum boum. sacrificium
lenne s. boum s. aliarum hostiarum, Eust.
.9 ἡ ϑυσία οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἡ πολυτελής.
θυσία ποτὲ μὲν ἑκατὸν βοῶν, ποτὲ δὲ
ὃς z. προβάτου z. αἰγός. οἱ δὲ. τὴν ἀπὸ
γτὸς γένους ϑυσίαν, cf. E. M. 320, 38. sch.
A 65 ἢ ἀπὸ ἑχατὸν βημάτων ὅ ἔστι, “έ
. τῆς -ν et-ac. 1) A 315 τελ ἡέσσας ἕχα-
ας | ταύρων ἠδ᾽ αἰγῶν. & 25 ταύρων τε
δ ἀρνειῶν ἑχατόμβης. y 59 ἀγακλειτῆς &.
dus et octoginta taurorum, Z 115 ὑποσχέσϑαι
᾿ἑχατόμβας, duodecim ut videtur (Ζ 93) tau-
um. 4 102 120 Ῥ' 864 873 ἀρνῶν -χλειτὴν
3P 146 ἱερὴν E quinquaginta ovium. 2) sacri-
jum 4 65 εὐχωλῆς ἢ 9 ἑχατόμβης, cf. A 98.
B ἐκ δ᾽ ἑχατόμβην βῆσαν, εἴ. A 809 142
vi viginti remorum, quae masnum numerum
arum non capiebat. B [321] ᾿ϑεῶν ἑχατόμ-
I 535 ϑεοὶ δαίνυνϑ᾽ ἑχατύμβας. h. Ap.
9 260 289 366 ἀγινήσουσε, τεληέσσας ix. c
3) 4 99 431 ἱερὴν ἑχατόμβην, Α 443
Bo is & ῥέξαι, cf. y,144 ὃ 478 2 132
919. Β 306 ἔρδομεν ἀϑανάτοισι τεληέσ-
-Ex., cf. O [548] *P 206 ó 352 582 v 350
59 h. XXXIV 12. H 450 M 6 ,Seotet
δόσαν πλειτὰς E ΘΟ ΓΕ 102
ct. ἑξαίτους ἕ ἕν
& ἐγαξλειτὰς iz. v 976 ἀνὰ ἄστυ, ϑεῶν ἱερὴν
E A 447 ἑχατόμβην ἑξείης ἔστησαν
In exitu versus; sed 4 438 in
Ballo
*
/
,
SUA RTRTPEKN APO ENT. * - a
381
ἑχἄάτομεβοιος (βοῦς) qui pretium habet boum
centum i. e. permultorum, pretiosissimus. E. M.
320, 46 ἑχατὸν βοῶν τιμῆς ἄξιος, ἢ ἑκατὸν
χρυσῶν νομισμάτων. οἵ γὰρ παλαιοί. πρὶν
ἐπινοηϑῆναι τὰ νομίσματα τὰς συναλλαγὰς
διὰ τῶν τετραπόδων ἐποιοῦντο, cf. Hes. Gladst.
St. 452. B. 449 Σχατόμβοιος δὲ ἕχαστος est.
Z 936 τεύχε’ ἄμειβεν |- ἑχατόμβοι᾽ ἐννεα-
βοίων. Subst. esse videtur: pretium centum
boum, Eust. 1294, 40 σταϑμοῦ τι εἶδος. d 79
ἑχατόμβοιον δέ τοι ἤἦλφον.
ἑχατόμι-ποδος, s. -πέδος (ol vulg. , Heyne,
Wolf Bethe Bekk: Duentz. Bàuml.) (πούς) cen-
tum pedes longus, ' Hes. ἑχατόμπεδον" ἑχατὸν
ποδῶν. Ῥ 164 πυρὴν ,«χατόμποδον ἔνϑα χαὶ
ἔνϑα, Eust. 1294, 2 ἑἕχατὸν ποδῶν ἔχουσαν
ἑχάστην πλεύραν. Lobeck Phryn. 546 -ποδον,
quod Vind. et Eust. l.l habent, Homeri et Thu.
cydidis esse statuit, -πεδὸν Doriensium,
ἑχατόμ-πολες qui urbes .habet centum S.
permultas Eust. 1541, 1l πολίπολις χαϑά τινές
quot. B 649 Κρήτην ἑχατόμπολιν, Hes. ἔχα-
τὸν πόλεις ἔχουσαν. Porphyr. h. 1. Heraclidem
secutus decem urbes ab Idomeneo post Troica
dirutas esse narrat atque sic zr 174 alium esse
urbium numerum. melius addit μήποτε ài zal
μεταφορά ἐστι τὰ ἑχατόν. Secundum Ephorum
(Eust. 313, 38) πρὸ μὲν τοῦ Ὁμήρου ἐνενήχοντα
ἤσαν, ἐπὶ δὲ τοῦ Ὁμήρου ἑχατόν. melius "Api-
στοτέλης oiz ἄτοπόν φησιν εἰ “μὴ πάντες τὰ
αὐτὰ λέγοντες πεποίηνται αὐτῷ 1. 6. Ὁμήρῳ
(ap. Porphyr. h. L).
ἑχατόμι-πυλος qui portas habet centum i. e.
permultas. J 383 Θήβας 1 Αἰγυπτίας, αἵ 9^ Exa-
tOunvAoi εἰσι, Diod. 1, 45 χαϑαπερεὶ πολύ-
πυλον. G7)
ἑ-χᾶτόν (skr. catam, lat. centum, cui prae-
figi videtur ἕν Curt. Et. 18 L. Meyer, vgl. Gr.
1, 97 53 99 266 2, 138. 1) centum, centeni.
2) indefinite: sescenti, permulti, cf. .Lobeck, path.
el. 1, 212, sch. D. B 649 ἀντὲ τοῦ πολλές, cf.
Eust. 49, M. saepe etiam in compositis. 1) B'516
&. νηῶν. 4 244 &. βοῦς. 4 680 ἵππους ἕ. καὶ
πεντήκοντα. Βὴ 1 8ῦ ἕ. δὲ ἑχάστῳ] κοῦροι
ἅμα στεῖχον. Β 510 ἐν δὲ ἑχάστῃ | χοῦροι E.
zal ἐείχοσι. 2) B 448 ξ. ϑύσανοι, ct 181.
E 744 &. πολίων, cf. Hermann, op. ^4, 280 Nae-
gelsb. h. Th. 15 Rudolph de sede deorum hom.
Wittenbers 1794. p. 14 Doederl. Gl. 446 Baer-
winkel heroum hom. armat. Arnstadt 1839, p. 13.
Jacob, Entsteh. d. ll. u. Od. 205 (v. s. ἀραρυζαὶ
0 233 Τρώων ἄνϑ᾽ ἕ. τε διηκοσίων τε. h. Cer.
12 & κάρα. (ξχατόγχειρος -όζυγος -όμβη -ὁμ-
βοιος -ὀμποδος τόμπολις τόμπυλος 3).
ἑχατόνξυγος v. S. ἑχατόξ.
£zarog (£zc) longe iaculans Ἀπόλλωνος ἕχά-
τοιο H 83 Y 295, h. Ap. 1, 1, 24, 1. 4385 Y 71.
£z-Betvo aor. intr. 1) egredior τινός. 4107 πέ-
τρης ἐκβαίνοντα (ciu) cf. z 161 τόν. hominem
£415 ἡ 278 μ᾽ ἐχβαίνοντα e mari. 7; 285 ἐχβάς
e fluvio, e navi 9 38 ἔκβητε. h. Ap. 457 ἐπὶ
γαῖαν ἐχβῆτε egressi estis. z 103 142. ἐχβάντες.
— 2) aor. transit. , effücio ut quis escendat e
navi. ὦ 301 ἐχβήσαντες. De tmesi v. s. & I
1 II. (ἔκβασις).
ἐκ-βάλλ ὦ, eicio, τινός de loco unde. Φ 237
τοὺς (ν ἐχροὺς) ἔχβαλλε͵ ϑύραζε flumen. z 278
τὸν ἔχβαλε zUu ἐπὶ χέρσου. o 480 τὴν ἔχβα-
λον eiecerunt e navi corpus. E 39 Ὁδίον ἔ. δί-
φρου, s 244 ἔχβαλε arbores e radicibus, 21
dit. b) excutio cui quid. β 396 χειρῶν δ᾽
382 ἕχβασις — ἑκηβολίαι
χύπελλα. Ὁ 408 δαίμων - μοι βιὸν ἔ, χειρός.
c) δ 277 δόρυ δ᾽ ἔχβαλον ἔχτοσε χειρός abieci.
Ξ 419 χειρὸς ἔ. ἔγχος cum volneraretur. d)trans-
late: emitto, r 362 Pus uE E lacrimas. Σ᾽ 324
ἅλιον ἔπος i. vocem. ὃ. 508 ὑπερφίαλον. ἔπος
. De tm. v. s. ἐπ I 1 Il.
— Én-Béotg exitus, s 410 ἔχβασις - ἁλὸς ϑύ-
ϑαζε locus quo exire possim.
ἐχ-γελάω. edo risum, π 354 σ 85 ἡδὺ ἐκ-
γελάσας, suaviter, Ameis πὶ 354 melius quam
Damm. h. Merc. 389 μέγ᾽ ἐξεγέλασσεν. De
tm. v. 85. x I 2.
ἐχ-γίγνομεαι (aor. ἐξεγένοντο. pf. act. du.
ἐχγεγᾶτην, x 138, (ἐχγεγάασιν v.l 441 ν 233
h. Ap. 468 pro yy), in inf. ἐχγεγᾶμεν. ptc. ἐχ-
ysyavia, -ὦτι d» 185, -ὥτα h. Cer. 937. 2. p. pl.
ἐχγεγᾶατε ep. 11, n producta praeter normam
penultima Buttm. "Lex. 1, 9 a. Spr. II 137, G.
Herm. e Suid. II 1, 1108 -ἄασϑε. Inde forma-
tur um ἐχγεγἄονται h. Ven. 197, cf. Kühner
$327, 5 Buttm. II 137) nascor, de 'üliis et filia-
bun T 199 418 ὃ 184 219 w 218. Ἑλένη Διὸς
ἐχγεγαυῖα |, cf. Steudener, antiq. Streifzüge 95
Krümer, h. Beiw. 46. E. M. 993, 53 ἡ ἐκ vov
“ιὸς γεννηϑεῖσα, cf. Σ᾿ 229 Minerva. z 188
ἄ ga) é. — Ἠελίοιο Circe et Aeetes. Additur
υἱός E 248 Αἰνείας υἱὸς - ᾿᾿γχίσαο | εὔχεται
ἐχγεγάμεν, cf. Y 909, Hes. ἐχγεγεννῆσϑαι, cf.
Bu 12,1925. Y 231 Τρωὸς τρεῖς παῖδες ἔξεγ.
Y 305 παίδων οἵ ἔϑεν ἔξεγ. γυναικῶν τε. E 637
Διὸς ἐξεγ. Y 106 CU MERO & Aeneam. h. Cer.
237 ϑεοῦ &. ep. 17, 1 πατέρων ἐξ αἵματος ἐ.
De nS semel: Φ 185 ποταμοῖο ἐς Astero-
paeo, E e. dat. 5 115 Πορϑεῖ τρεῖς
παῖδες ἐξ h. Ven. 197 παῖδες παίδεσσι διαμ-
περὲς &.
ἔχτγονος (£y Ly vogue) filius, filia E. M. 321,
8 ὁ υἱός. E ,813 Τυδέος &xyovoc Diomedes.
y 193 κείνου. ἔ. Telemachus Ulixi. Y 206 Πη-
λῆος ἔχγονον Achillem. h. Ven. 284 τοι INVu-
que & εἶναι tibi e nympha natum. 4 236 Σ᾿αλ-
BONOS & Jyro. 2) oriundus à quo, proles
o 395 γενεὴν Πελάμποδος ἔ. Theoclymenus,
quartus ἃ Melampode.
£z-Ó£oxouat, prospicio. UJ 477 χεφαλῆς ἐχ-
δέρχεται ὄσσε, Dekk.? et vol. ante Spitzn. qui
laudat etiam Apd,. de synt. III 32, 291. χεφα-
λῆς ἔχ primus Spitzn. et nunc Dind. Báüuml.
Duentz., x. ix Hoffm. h. Unt. II 1 p. 11 La
Roche.
ἐχεδέρω detraho pellem. x 19 δῶχε δέ μ᾽
(μοι) ἐχδείρας ἀσκὸν βοός pellem quam (ob id
ipsum, recte Nitzsch h. L) detraxerat, Ameis
βοός ad verbum rettulit. Bekk. δῶκε μοι .,
sed cf. La Roche h. l. Am. app. Kayser Phil:
17, 716, ante Wolf. δῶ. δέ μοι δείρας. Nitzsch
δῶχε δέ μοι ^20. 8. potius δῶχε μοι &.
£x- -O£y optet per vices excipio JV 710 οἱ σά-
«og 8 ξεδέχοντο.
ἐχ-δέω ipt et aor. allipo. χ 174 σανίδας
δ᾽ ἐκδῆσαι ὁπισϑὲ allgate pone vos. c. gen.
v 191 τὰς (δρῦς) ἔχδεον ἡμιόνων e plaustro.
Cf. s. £x lII B d.
Éx- δηλος conspicuus, illustris Εἰ 2 ἔχδηλος
μετὰ πᾶσιν] ᾿Αργείοισι. E. M. 321, 20 διάδηλος
φανερός. Hes. ἢ ὑπερέχων.
ἐχ-δεα-βαίνω ptc. aor, transgredior, totum
transeo et exeo. A&/ 198 τάφρον ἐχδιαβάντες.
ἐχ- διδάσκω edoceo. pf. intr. edoceor h. Mere,
316 νημερτέα φωνὴν Ι ἐχδεδαώς vero augurio
certior factus Baumeist. coni. pro οὐχ ἀδίκως.
ἐχεδίδωμε reddo, trado, 1" 459 “Ἑλένην καὶ à
χτήμαϑ᾽ ἅμ᾽ αὐτῇ! ᾿ἔχδοτε,
£z- δούπεω tono. videtur ἐχδούπησαν fuisse -
Qd 4 45 ἐπὶ δ᾽ ,“ἐγδούπησαν ᾿Αϑηναίη τε καὶ.
Ἥρη. Hes. ἐχδούπησαν" ἐβρόντησαν. sch. br. 5
ἐνεδούπησαν, ἐπεχτύπησαν (ἐπεχδουπ. Ὁ) ἐπε
βρόντησαν.
4
£x-ÓUr«o exuo, depono. « 437 ἔχδυνε χιτῶνα,
ἐχ-δύω͵ ,exuo. h. Ven. 165 λῦσε δέ οἱ ζώ-
viv ἰδὲ εἵματα - ἔχδυε. act aor. 9 et med, H
ipf. intrans. 1) exuo, depono. D1i14 τεύχεα ἐξε-
δύ οντο. ξ 400 ἐχδύς (οἱ χλαῖναν πόροι). Hes.
ἐχδὺυ σάμενος. 2) egredior, effugio. 7 334 ἐχδὺς
μεγάροιο. Hes. ἐξελθών. translate: IJ 99 νῶϊν
δ᾽ ἐχδῦμεν ὄλεϑρον primus Spitzn. q. ὁ.» efu- -
geremus, sch. A. ἡμεῖς ἐχφύγωμεν, Y. 5. ἐγώ!
ΠῚ a, Eust. 1047, 54 ἢ συγκέχοπται ἀπὸ τοῦ,
ἐχδὺ Quuev εὐχτιχοῦ. . ἵνα μὴ πρὸ συμφώνου ἢ
εὑρεϑείη ἡ vi δίφϑογγος (cf. sch. V), atque -
sic opt. (pro -vzuer) putant Kühner a. G. I 808.
Buttm, a. Spr. II 157. Krüger Di. p. 114 Eust.
1: ἐχδῦμεν, Vind. quart -δῖμεν. codd. plerum i
que -ὕμεν v. "uev" ut Heyne ed. quod E.
putant sch, À. τὸ πλῆρες ἐχδύμεναι..
δῆλον ὅτι λείπει τὸ TAPER Eust. 1047, ἊΣ
sch. BL. cf. Lob. path. el. 2, 811 316. Ἢ
ἐ-χεῖ-ϑε ibi o 10 ἄγ᾽ ἧς πόλιν ὄφρ᾽ ἂν
ἐχεῖϑι | δαῖτα πτωχεύῃ.
ἐ-χεῖ-νος 9 o (cf. 5 166 μὶ 258) (E. M. 5
4] τὸ ε φωνῆεν πέφυχε πλεονάζειν, Fuhr N
J. f. Ph. 20, 371 s. Pape Curt. Et. 582 L. Meyer
1, 326 331 334 Lob. ,path. el. 1, 48, sed Apoll
adv. 557, 80 λείπει ἡ χεῖνος ρωνὴ τῷ ε quara
vis 5€ nativum extra praep. f£* ante x semper
aspiratum inveniatur* Lob. 1. L atque fuere qui
ad ἔχάς referrent E. M. 320, 30, de radice χει
cf. Benf. 2, 147. Lob. 1. l. ἐκεῖνος ,ab H.
nunc quidem est non ponitur nisi metro neces-
sarium vel ad sonum suavius est τεύχε᾽ ἐχεῖνοι
cf. La Roche h. T. 247 h. U. 68 83 102 10j
Bekk. h. Bl. 154 "Thiersch $ 169, 2) ille, Suid?
I 2. 181 ἀντὲ τοῦ ὀνόματος παραλαμβάνουσ
οἱ ποιηταί. 1) Est in exitu versus La Ro
h. T. 248 h. U. 83. a) pro adi. y 108 ἐν ἐχείνι
δήμῳ ἀνέτλημεν. b) pro subst. y 113 ἐχεῖνα,
πάντα. I 68 ἀνέστιός ἔστιν & l ὃς ἔραται. D646
ἐκείνων | μνήσομαι, ὥς μ᾽ - ἔρεξεν, v. 1. ἐχε
vov. Σ 188 ἔχουσι δὲ τεύχε᾽ ἐκεῖνοι. ξ 859 fd
ἀμφὶς ἐχείνων procul ab illis quos dixi. o
ἐχείνη. ὦ 481 ἐχεῖνοι. v 265 ἐχεῖνος. h.
486 ἐχεῖναι sie. ille qui in omnium ore
44 653 οἷος ει |.sc. ἐστεν Achilles. β' 163 4
ταφϑίσϑαι σὺν ἐχείνῳ Ulixes, cf. σ 147. ὃ
τοῦ μᾶλλον - ἢ περ ἐχείνου], cf. € 168. ὦ
ἐχεῖνον, cf. o 319. o 330 ὑποδρηστῆρες ἐκεῖς-
»or | procorum, cf τ 322. La Roche E B
x. α 912 οὔτ᾽ Ὀδυσῆα ἐγὼν ἴδον οὔτ᾽ ἔμ᾽
2) ante caesuram tertii pedis, ef. La Roche !
T. 249 h. U. 102. a) σ 239 pog ἐχεῖνος. b)m 15
μετ᾽ ἐκεῖνον quem dixisti. 4 390 ceci
x 397 414 ἐχεῖνοι. La Roche Z, Bekk. x. à 6
ἔγνω δ᾽ eov ἔμ᾽ ἐχεῖνος er, quem dixi, cf. ὁ
1101 76. δ 739. ποὺ τινα χεῖνος -μῆτιν ὑφή
La Roche, τιν᾽ ἐ. Bekk. 3) In pede secundi
Bekk. X 262. οἷος ἐχείνου, cf. βὶ 272. 5 491, jui
0 94 o 212 οἷος χείνου habet, La Roche. 2262
o. ἐς in ceteris o. x., cf. h. U. 68. ὃ 731 ónmór
ἐχεῖνος Bekk, x. La Roche. '
ἐκη-βολέαε (rsz.) tela procul emissa, ictus
certi E. M. 322 εὔστοχοι τοξίαι. Mes. προΐσει
P.
τῶν βελῶν, μαχροβολίαι, εὐστοχίαι. E 54 ἕχη-
mun σιν - χέχαστο.
κητβόλος (ἑχάς, βάλλω, -tz. sed - non po-
tuit. restitui 4 438, cf. Autenr. ad 4 14) longe
jaculans, Hes. τοξότης μαχροβόλος εὔστοχος,
cf E. M. 321, 57 (Nitzsch ad γ 279 eumque se-
eutus Giese, gramm. Erkl von 4 1— 67 Par-
chim 1838 p. 22 ,unsichtbar treffend*). epith.
Apollinis, in pede quarto. 4 14 373 h. Merc.
[18] XXV 2 ἑκηβόλου Ἠπόλλωνος. h. Ven. 152
ἑχηβόλος αὐτὸς '"AmoiAov. A 21 h. Ap. 173
Merc. 236 ἑχηβόλον ᾿Αἀπόλλωνα A 438 II 518
Ψ 812 -ξχηβύλῳ ᾿Ἀπόλλωνι. postponitur X 302
duc υἷε ἑχηβόλῳ. h. Merc. 417 “ητοῦς υἱὸν | -
ἕξι est pro subst. 4 96 110. £x 20Zoc, cf. h. Merc.
218 522. ἢ. Ap. 45 Ἑχηβόλον ἢ. Merc. 509 Ἑχη-
βϑόλῳ. Cf. Gerhard, Myth. ὃ 308, 3.
,Ez-n- A08 (r£, ztx skr. va desidero, ἕχ- ὦν,
εὔχηλος q. v., Curt. Et. 19 Christ 237 p Meyer,
vgl. Gr. 1, ΤΊ 961 2, 201 Benf. 1, 347 Buttm.
1, 145. Sunt qui χηλέω comparent Doed.
ἢ. 204, sed cf. Lob. path. el. 1, 54. vel ἀχήν
λός "Lob. path. pr. 100. Digamma non po-
restitui 2 411 Θ 512. (qui "nihil aliud agit
uam id quod potissimum volt) a) securus, sine
nolestia, qui placido rerum statu fruitur. bi im-
perturbatus. c) otiosus. Hes. ἥσυχος πρᾶος cf.
Z. M. 321, 51 Eust. 149, 11 de hominibus. a) E
ἔχηλοι ] τέρπονται. E 8060 δαίνυσϑαι -
o» |, cf o 989. 4 75 & | &vi μεγάροισι
αϑείατο. 8 811 εὐφραίνεσθαι, ἕχηλον |. μι 801
- | ἐσθίετε; cf o 478. v 423 £ | ἧσται € 167
309 ὃ | ive. φ 259 ἕξ. 1 χάτϑετε. b) Z 70
: | γεχροὺς συλ ἤσετε, Eust. 625, 35 χαϑ' ἡσυ-
iav. 0.513 μὴ ἀσπουδί γε νεῶν ἐπιβαῖεν £ |
316 ἕχηλος | ἐρρέτω. Ρ 840 ἕ | Πάτροκλον
ηυσὶν πελασαίατο À 184 É. | νέμεται. & 91 ἕ.
Tuta δαρδάπτουσιν ὑπέρβιον, cf m 314.
)-0 194 ἕ. | μενέτω. translate. de agro (nom.
eutr) h. Cer. 451 ὑΡάριον, οὖϑαρ ἀρούρης)
ὅτε γ᾽ οὔτι φερέσβιον," ἀλλὰ ἕχηλον | εἱστή-
ει πανάφυλλον sine aristis. In pede sexto, sed
458 in secundo, q 259 in tertio. (ἀεκήλιος 9)
Ez-n-tt (z&x-v. S. ἕχηλος. videtur esse forma
at. de ἕχης Wille, Christ 237 cf. Hagena Phil.
Doederl. GI. 439) propitio deo, gratia ali-
deorum. Suid. 1 3, 133 ἕνεχα melius "Apol-
?n. ap. Bekk. 497, 26 543, 17 monuit esse advy.,
om praep. In Od. et de diis. c. gen. cui post-
onitur. o 319 "Eoutíiao & π 86 Ἀπόλλωνός γε
|v 42 duoc τε σέϑεν τε É |i e. Minervae
en. 147 ἀϑανάτοιο, δ᾽ & διαχτόρου -[Ἐρ-
ῳ. XXVI 5 πατρὸς &. | Iovis. (ἀέχητὸ.
(62 emorior. transl. σ 100 γέλῳ ἔκχ-
tro; ; v. l. γέλω, cf. La Roche, sch. H. διεχύ-
Gy τῷ γέλωτι τερπόμενοι. Eust. 1839, 46
ω z. ὡς εἰπεῖν ἐπιπολαίως ϑανεῖν z. οὐ zat&
ἔπ πρίως ϑανεῖν ὃ διὰ βάϑους χωρεῖ.
ον V. S.
ρώσκω exilio, me prorumpo. 4 559
ος ἐξέϑορεν e porta, Hes. ἐξεπήδησεν.
Dor. 430 τῇ ἔχϑορ᾽ ἄναξ qua terra hiscebat.
] Sooor e navi c. gen. II 427 ᾿ἔχϑορε
poov. transl. A 95 χραδίη δέ μοι ἔξω Ιστη-
ων. ᾿ἐχϑρώσχει, sch. br ἐξάλλεται ἐχπηδᾷ,
8 ἊΝ 10 ὑπερβολὴν ἔχει. Nicias: ix 90.
τ τὸ ἕξης γίνηται ἐκ στηϑέων ϑρώ. De tm.
5. £e I 1 ÍI Zenodotus * 759 ἔχϑορε v.
re b:
χαϑαίρω. expurgo. B 153 οὐροὺς ἐξε-
ἑχηβόλος — ἔχτταγλος 383
ἑχκαιδεχά-δωρος sedecim palmos longus.
4 109 χέρα - ἑχκαιδεκάδωρα πεφύκει, sch.
AD. δῶρον καλεῖται ὁ παλαιστής, 0 ἐστιν ἔχ-
τάσις τῶν τῆς χειρὸς τεσσάρων δαχτύλων, cf.
Suid. I 2, 128 Hes. Eust. 450, 39 τρίτον σπι-
ϑαμῆς τὸ δῶρον. de compositione verbi, cf.
Herodian. ap. E. M. 639, 40. Fuit igitur longi-
tudo fere 15 2dm; atqui rupicaper (capra ibex)
cornua habet longa 73m fere, capra agrestis
54m 6cm fere, Videtur igitur Homerus aut am-
pliicasse numerum aut statuisse duo cornua
composita arcum effecisse.
ἐχ-χαλέω act. ptc. aor. evoco. «ὁ 582
(δμωὰς) ) ἐχχαλέσας (λοῦσαι κέλετο). καὶ 471 μ᾽
ἐχκαλέσαντες. ipí. med. ad me evoco. ὦ 1 ψυ-
χὰς ἐξεκαλεῖτο. De tm. v. s. ez I 1.
ἐχ-κατα-πάλλομαιε desilio, prorumpo me e
loco superiore. T 351 οὐρανοῦ ᾿ἐχκατέπαλτο óc
αἰϑέρος, Wolf et Spitzn. separaverunt £z. z.,
Bekk. rursus coniunxit.
ἐχκ-κατ-εῖδον aor. partic. despectavi e loco
superiore. 4 508 H 21 Περγάμου ἐκκατιδών,
Wolf et Spitzn. ἔχ x, Bekk. rursus éxz.
ἐχ-κλέπτω furtim aufero e re. E 890 ἐξέ-
ἄλεψεν Ἄρηα.
ἐχ-κύλξέω aor. pass. devolvo e re. Z 42
p 394 ix δίφροιο παρὰ τροχὸν ἐξεχυλίσϑη,
Hes. ἔπεσεν, ἀπεῤῥίφη.
ἐκ-λανϑάνω aor. c. reduplic, 1) act. eífi-
cio ut quis penitus obliviscatur. B 600 ἀοεδην
ἀφέλον το x«l ἐκλέλαϑον κιϑαριστὺν sch. AL.
ἐπὲ μὲν τοῦ φυσιχοῦ ἀφέλοντο, ἐπὶ δὲ͵ τοῦ
διδαχτοῦ ἐχλέλαϑον- ὃ γὰρ ἔμαϑέ τις οὐ
ἀπόλλυσιν ἄλλως ἀλλ᾽ ἐπιλήϑεται. τινὸς, h
Ven. 40 Ἥρης ἐκλελαϑοῦσα. 2) med. penitus
obliviscor. aor. c. redupl. y 224 ἐχλελάϑοιτο
γάμοιο, Eust. 1464, 52 τὸ πολὺ τοῦ φύβου.
z 444 ἐκλελάϑωντ᾽ Ἀφροδίτης, v. 1. -οιντ᾽,
Ap. 48, 27 -οιτ᾽ efficiatis ut obliviscantur. Z 285
ἤτορ ὀιζύος ἐχλελαϑέσϑαι. sine redupl. IJ 602
ἀλκῆς ἐξελάϑοντο. c. inf. 2 507 ἐχλάϑετο φρε-
clv ἧσιν καταβῆναι. (ἀπεκλ.)
ἔχελησις (A 9o) lex oblivionis, communis
criminum abolitio. ὦ 485 φύνοιο | ἔκλησιν
ϑέωμεν, cf Ameis app., sed Duentz. efficiamus
ut obliviscantur, quod quomodo fiat non dixit.
iz-Àvo 1) solvo E 293 αἰχμὴ ἐξελύϑη cuspis
ab hasta cui inserta erat, sed Hes. ἐπαύσατο
τῆς ὁρμῆς, cf. Ameis h. 1 ita cum Aristarcho
Bekk., v. cum Zenodoto: ἐξεσύϑη, y. 1. ἐξεχύϑη.
2) med, fut. libero, viam suppedito qua quis
liberetur: z 286 σε χαχῶν ἐχλύσομαι, Eust. 1659,
15 ὡς ἐπὶ αἰχμαλωσίας ἐῤῥέϑη.
ἐχ-μαίομειι excogito, ,expiscor, invenio. h.
Merc. [511] ἐχμάσσατο τέχνην.
ἐχομείρομιαι prae ceteris particeps fio ε 335
ϑεῶν ἐξέμμορε τιμῆς ita , codd. Hes. ἔλαχεν,
Dind. La Roche: ϑεῶν ἔξ E
Éz-uoA. ov prodii. «1 604 χλ ἐσίηϑεν -| ἔχμολε,
Hes. ἐξῆλϑε, Ap. 65, 28 ἐξέδραμεν ἐξεπήδησεν.
ἐχ-μυζάω exsugo, exprimo. 4 218 αἷμ᾽
ἐχμυζήσας, E. M. 828, ὅ ἐχπιέσας ἐχϑλίψας.
ἐχ-νοστέω (vócroc) redeo e re. E 157 μά-
χης ἐκνοστήσαντε |. P 207 X 444 ὦ 705 μά-
χης ἐκν οστήσαντε |. ol. volg., Wolf Spitzn. Bothe
μι. Ex v. Bekk. rursus Faesi Am. ἐκν. Dindorf
Páuml. Duentz. u, £x v., La Roche gu. ἐκ v. ut
s. diaeresis fiat bucolica, qua opus esse non vi-
detur.
ἔχ-παγλος (ἐχπλήσσομαι, -πλαγος x. ὑπερ-
ϑέσει -παγλος E. M. 323, 35 Anecd. Cr, 1, 156
P
984
Lobeck, par. 9 Benf. 2, 98, -πλαγλος -πλαγος
Buttm. Lex. Terra e Meyer, El Gr. 1, 280.
πηγνύμαι ἐχπηγύλος et sync. Z'zx. Doederl. GI.
41) qui solito plus habet s. agit, qui ultra mo-
dum progreditur, eximius, admirabilis, stupen-
dus, Eust. 374, 13 ὃ ἐχπλήσσειν δυνάμενος.
Ap. 5, s 25 ϑαυμάσιον χαὶ ἔξοχον. est vox me-
dia. 1) ἃ) de hominibus. Φ 452 “αομέδων ἔχ-
παγλος qui ne deos quidem timebat. Φ 589 f
ὧδ᾽ ἔχ. ἐὼν χαὶ ϑαρσαλέος πολεμιστής Achil-
les, superl. 4 146 X 170 Πηλεΐδη πάντων £z-
παγλότατ᾽ ἀνδρῶν | E. M. 393, 6 ἐξοχώτατε,
cf Hes. Doederl. l 1. Naegelsb. succensere
dicit Ag., Iridem non dixisset, cf. Y 389 Ὀτρυν-
τεΐδη m. à. &. Eust. 102, 39 "melius quam 939,
96 1067, 32. b) de rebus, vehemens: $ 522 yst- χ
μὼν ἔ Ὁ 198 9 77 ἐχπάγλοις ἐπέεσσιν. o 216
ἔπος - | ἔχπαγλον xal ἀειχές q. v, Duentz. adv.
esse ratus versum expungit. 2 448 ἐμὴν ἔχπαγλον
ἐνιπήν, sch. H. ἔξοχον μεγάλην. 2) pro adv.
est neutr. ἔχπαγλον praeter modum, La Roche
h. St. 51 vehementer, b sing. Ν 413 445 453
418 ἔχπαγλον ἐπεύξατο, ,Hes. ἐχπληχτιχὸν
ἐχαυχήσατο. X 956 οὐ - σ᾽ ἔχ. ἀεικιῶ. b) plur.
D 415 ἔχπαγλα φίλησα, cf. E 423. Adv. mi-
rum in modum, 4 268 ἐκπάγλως ἀπόλεσσαν,
Eust. 102, 38 ὡς ἂν ἐχπλαγείη τις. Hes. ἐχ-
i ηκχτιχῶς. ἐξόχως, μεγάλως, ϑαυμαστῶς. ἔξοχα.
B 2923 £. χοτέοντο. ε 840 ὠδύσατ᾽ ἐ. B 851 ἐ
ἐϑέλει, I 238 μαίνεται ἐ. Δ 437 560 [A 239105.
o 355 ἘΣ ὀδύρεται. h. Ven. 57 à. ἵμερος εἷλεν.
ἐχ-παιφάσσωῳ prae ceter is illustris sum Eust.
258, 2 Pxqavi ὁρμὴν ἔχειν. E 808 πολεμίζειν
οὐκ είασκον | οὐδ᾽ ἐχπαιφάσσειν Tydea lega-
tum sch. BV. φανεροῦν ἑαυτὸν, ἀλλ᾽ ἐν αγγέ-
λου μένειν σχήματι, La Roche. subtilius Ameis:
glànzend hervortreten mit Worten und Taten.
Taesi: hervorblitzen und daherstürmen. Heyne:
σὺν δρμῇ φέρεσθαι. Duentz. glühend sich aus-
lassen, perperam sch. br. paraphr. ἐνϑουσιᾶν,
Damm Bothe Minkw., cf. Eust. 253, 2.
ἐχ-πάλλομαι prosilio, emico. Y 483 ᾿'μυελὸς- -|
σφονδυλίων ἔχπαλτο.
ἐχ-πατάσσω pte. pf. pass. excutio. o6 827
φρένας ἐχπεπαταγμένος ἐσσί Ap. 65, 26 ἐχπε-
πληγμένος.
ἐχ-πέμπω 1)act. dimitto e re, extrudo e re,
exporto e re. 9 681 Πρίαμον - | νηῶν ἐχπέμὶ
ψειε. d 598 πολέμου ἔχπεμπε ol vo. Bekk. al.
ἔχ πέ. Spitzn. Dind. Báàuml σ᾽ 336 σε -| δώ:
ματος ἐχπέμψῃσι. sine gen. πὶ 3 ἔχπεμψάν τε
νομῆας. de rebus: 42 381 ἐχπέμπεις κειμήλια - |
ἄνδρας ἐς ἀλλοδαποὺύς. De tm. v. 5: ἐκ 11.
2) med. ἃ me dimitto, domo extrudo. v 361 μὲν
δόμου ἐχπέμψασϑε θύραζε.
ἐκο-πέποταε Y. S. ἐχπίνω.
ἐχ-περάω irrumpo et transeo, transeo. N 652
ὀιστὸς | ἀντιχρὺς χατὰ κύστιν ὑπ᾽ ὀστέον ἐξε-
πέρησεν. Il 346 ἀντιχρὺς δόρυ - ἐξ. | νέρϑεν
ὑπ᾽ ἐγχεφάλοιο, cf. * 162. c. acc. h. Merc. 352
ψαμάϑοιο -στίβον ἐξ, naves 9 561 λαῖτμα -
ἁλὸς ἐχπερόωσιν. ι 828 ἐχπεράαι μὲ /& λαῖτμα,
homines navibus z 35 λαῖτμα μέγ᾽ ἔχπ.
ἐχκ-πέρϑω diruo, capio, diripio. a) Troiam:
A 19 ἐχπέρσαι Πριάμοιο πόλιν. Hes. ἐχπορ-
ϑῆσαι ἑλεῖν, λαβεῖν, (Doederl. Gl. 624: mit 2x
ῥίζης aufzulósen. B 188 Ἴλιον ἐχπέρσαι, οἵ,
Ὁ 216. B 113 288 E 716 120 X 327 Ἴλιον ix-
πέρσαντα. Φ 438 Ἴ. ἐκπέρσαντες. Ν 380 I.
ἐχπέρσῃς. A 164 Τρώων ἐκπέρσωσ᾽ - πτολίε-
ϑρον. E 489 ἐχπέρσουσ᾽ - πόλιν ὑμήν. P 407
ἐχταιφάσσω --- ἐχσπάω
ἐκπέρσειν πτολίεϑρον. τὰ 810 ἄστυ μέγα 1 τὴς
μοιο -| ἐχπέρσει, cf. Σ 988. De tm. v. i
I9. b) A 125 τὰ μὲν πολίων ἐξεπράϑομε!
codd. mel. et ol. volg. et post Bekk. recenti
partim ob caesuram Hoffm. ἢ. U. 1I 9, pa
ἅπερ ix τῶν πολίων ἐξεπορϑήσαμεν, et
sch. br., Hes. cf. Naegelsb., sed Wolf et Spitzr
qui ob hoc verbum Freytagium ituperavit Zt
A. W. 1840 p. 459 et Dind. ἐξ ἐπρ., Büum
& ἐπρ., Gent, Hom. Il. 4, non curans Aristar-
chum, pro ie Joponere ausus est ἠγάγο :
Recte Hoffm. E οπέρϑειν τι ἐκ πόλιος ἰδὲ
eben so wenig QE ἢ
ἐκ-πίνω 1) ebibo, exhaurio. ε 953 361 Ee
πιεν. Κ 257 518 ἔχπιον. 2) potando consu
56 ὅσσά τοι ἐκπέποται καὶ ἐδήδοται.
ἐχπίπτω excido. Φ 492 ἔχπιπτον ὁ
B 266 z 16 θαλερὸν δέ οἱ ἔχπεσε δάχρυ,
B 966 αἱ ᾿Ἡριστάρχοόυ ἔχφυγε, ita Bekk. al,
non Spitzn. Duentz. La Roche d. St. 133) Din
sch. H. z. 16 9. κατὰ δάκρυον εἴβων y0..
δέ ot ἐχπ. δι alias potissimum de iis quae
manu excidunt. 4 493 Θ 329 Ὁ 421 465 &
34 χ 17 οἱ ἔ. χειρός, v. 1. 4 493 ἔχφυγε. hs
& χειρός. X 448 χαμαὶ δέ oi. &. κερχίς, 8
saepius etiam aliter: E 585 IN 399 ἐς δίφρ
A [179] ἔχπεσον ἵππων. «P 401 μιν ἐχπεσέξ,
e curru. De tm. v. s. ex I 1 II. y
ἐχπλείους pro ἐμπλείους codd. h. Merc.
corr. Ilgen. :
ἐχ-πλήγδην insane, GMPS. v 132 et 8
vulg. ap. Buttm. ib. qui correxit, cf. Dind.
pro ἐμπλήγδην q. v. Defendit quodam m
Bergk ind. lect. aest. Marburg 1850 p. 11.
ἐκ-πλήσσῳ excutio, kms semper tr:
late, 2X 995 ἔχπληγεν: h. VII 50. ἐχπληγέν:
De tm. v. 8. ἐκ I 2.
ἐχ-ποτέομικε evolo. T 357 νιφάδες 4 i
ποτέονται, Sch. br. ἐξέπτανται, Eust. 1188;
ἀντὶ τοῦ ἐξ ἀέρος, quae ut singularis est P
ita hic necessaria, nisi quis cum Bothic
Διός coniungere velit. Duentz. Διὸς ἔχ
* 19) non sine dubitatione.
ἐχ-πρεπής (πρέπω) insignis. B [483] Ha
χιπρεπέ᾽ ἕν πολλοῖσι χαὶ ἔξοχον ἡρώξει
b. XXXII 16 ἐχπρεπὲς εἶδος, Hes. ὧρι
παρὰ τὸ λίαν πρέπον. 1
ἐχ-προ-καλέομαε ad me evoco med. j
ptc. β' 400 ἐχπροκαλεσσαμένη μεγάρων,
111 ἀπὲκχ μεγάροιο ϑύραζε. :
ἐχ-προ-λείπω aor. ptc. exiens relinqu
515 λόχον ἐχπρολιπόντες.
ἐχ-πτύω evomo s 322 στόματος ἐξ,
ἅλμην.
ἐχερήγνυμε rumpo, evello.
ἐξέρρηξε. Ῥ 421 ὕδωρ s E 000
raphr. ἀπὸ τῆς παρόδου. SC
τοῦ ὁ àv).
ἐκ-σἄόω eripio, servo ex. 4 12 éEson
ὀιόμενον ϑανέεσϑαι. à 501 ἐ. ϑαλάσσης
ἐχεσεύω emoveo; med. effundor, me pri
H πυλέων ἐξέσσυτο "Esto, Ap. 70, 8
ἐξώρμησεν. t 438 νομὸν δ᾽ i. μῆλα. ε 31
ρυγος ἐ. οἶνος. u 800 μος βλεφάρων ἐ.
aor. pass. E 293 αἰχμὴ ἐξεσύϑη παρὰ ;
ρεῶνα perrupit, ita Zenodotus. Arista
ἐξελύϑη 4, v. De tm. v. s. Ze IL.
£z-Gz act. aor. extraho. Z 65 ἐξέσπᾶσ
ἔγχος. med. aor. ptc. extraho quod - 1
est s. ad me. H 255 ἐχσπασσαμένω Ey,
Bàu
ἐχστρέφω
ερσίν. vl ἔκοπάσε, ε 390 pro ἔχταμε q. v.
e tm. v. s. ἐκ I 1,
ἐχ- στρέφω aor. "s "evello. Ρ 58 βόϑρου
ἔστρειννε arborem. Hes. μετέβαλλε.
| χ-τάδιος (TA τείνω, cf. Doederl. Gl. 204).
amplus, qui extendi potest. K 194 χλαῖναν
πλὴν ᾿ἐχταδίην, sch. D. τὴν μεγάλην ὥστε
διπλῇ αὐτῇ χρώμενον ἔχειν ἐχτεταμένην,
L Ap. 05, 97 Hes. E. M. 278, 46.
r fx-r uve) (τέμνω) exscindo, exseco. c. gen.
4 829 μηροῦ ἔχταμ᾽ ὀιστόν, ct. 4 [515]. A 460
423 u 360 μηροὺς ἐξέτάμον, Hes. sch. br.
ἔχοψαν. ,femora tota e corpore sch. B. ἐπεὶ
eec αἴτια μᾶλλον τῶν ἄλλων ὀστῶν, sed
, Duentz. ad y 456: dissecuerunt femora
itque s. Q. & 360 ἤγουν ἐσχισμένους ποιή-
6 ubi quae sequuntur pugnant cum his.
1 E 'H 484 τὴν ἐξ. πελέκεσσι, 4 486 τὴν
Mijio» Q ἐξέταμε͵ arborem e radicibus. « 320 τὸ
E ἕχταμεν͵ (ῥόπαλον) ex arbore. Eust. 1681,
26 ot ἀχριβέστεροι ἔχσπασε. Γ' 62 τέχνῃ viov
ἄμνῃσιν trabem ex arbore, sch. br. ἐχχόπτει.
149 πρυμνὴν ἐχτάμνοντες͵ (ὕλην) non dum
pugnam ruunt apri radicitus evellunt, sed
impetum, sch. BL. ἐν τῷ παραϑήγειν δη-
ὅτι τοὺς ὀδόντας ut vulei est opinio. De
y. S. £x TS
-τάνύω extendo, prosterno. h. Merc. 124
οὺς ἐξετάνυσσε ἐπὶ πέτρῃ. VII 38 παρὰ
ἴον ἐξετανύσϑη ἄμπελος. A 84. ἔνϑα μιν
ἐχτανῦσας aegrum in lecto. P 58 ἐξετάνυσσ᾽
γαίῃ arborem. Q9 18 ἐν χόνι ἔχτ. προπρη-
mortui corpus. H 271 ὕπτιος ἐξετανύσϑη,
e. Hes. ἡπλώϑη. De tm. v. s. éx I 2.
ἐχο-τελέω pr. p. -ἐουσι(ν), cj. -έωμεν. ipf. 3
EAE d fut. ἐχτελέω v 96, -ἔεε Καὶ
[05 (v. 1. -ἔσει), inf. -τέειν z 27. aor. ἐξετέ-
σα t 156, -s(»), τᾶν À al er ἐχτελέσω,
ἔσωσι I 945, Opt. -ἔσειεν 9 92, ptc. -ἔσας y
Jio, -&vrec x 4l. pass. ipf. ἐξετελεῖτο h. Merc.
10, τ-εῦντο. pf. ἐχτέτελεσται. fut. med. inf. ἐχ-
λέεσθϑαι. 1) perficio, ad finem perduco. abs.
I7 zs» ἐξ, cf z 97 (Aeolus. M 217 ὧδε
ἐχτελέεσθαι ὀΐομαι perfectum iri, est
pro fut. pass. c. acc. φ 135 180 268 éz-
μεν ἄεϑλον, 4 5 ἄεϑλος, ἐχτέτελεσται.
5 ἐ. μέγα ἔργον. 8 98 v 143 ὦ 133 φᾶρος
τελέσω. B 110 ὦ 146 τὸ μὲν ἐξετέλεσσε, οἵ.
156. x 41 ὁδὸν &. 9) exsequor, conficio, effi-
le diis: K 105 Ἕχτορι πάντα νοήματα ἐ.
τοι ἐχτελέουσιν ὕ ὑπόσχεσιν. Σ 19 τά μοι
σσε. I 945 οἱ ἀπειλὰς | &. h. Merc. 10
ὃς νέος à, A 280 (ἄλγεω ἐρινύες ἐχτελέου-
» Ó 7 τοῖσιν γάμον. ἐξετέλειον, 1 498 μοι
v ἔς w 54 ἐέλδωρ ἐχτετέλεσται. de homi-
E 99 ὃ 329 τοί τι — | ἢ ἔπος ἠέ τι £o-
ὑποστὰς ἐξετέλεσσε. Ψ 96 τοι πάντα μάλ᾽
E ἀέϑλους. H [358] οὐ vi τι χέρδιον
ὁμαι ἐχτελέεσϑαι, Ariston. ἀϑ. 3) pass.
ΠΡΟΓΘ peracto: ἃ 994 & 293 μῆνες zal
tL ἐξετελεῦντο, οἵ. h. Ap. 349 νύχτες τε
De tm. v. s. ἐκ I 2.
ἐχετέϑημε pono extra. w 179 ἔνϑά oí ἐκ-
ἴσαι λέχος, sch. Vind. 133 ἐχϑεῖσαι. ἔξω
μεναι. ἐχϑέσϑαι" yg. ἐκϑεῖσα, ἔξω ϑεῖσα.
Εν S. ἐχ 11.
τοϑεν extra, in loco exteriore. in Od,
) adv, » 100 σχεπόωσι χῦμα 1 ἕ. ε 289 λεῖπε
onov, βαϑείης É αὐλῆς, cf. ε 338, ubi aut
partit statuitur (v. s. ἐχτός 2a): aut Scri-
itur ἔντοϑεν v. s. αὐλή. 2) praep. c. gen.
Lex. Hom. ed, Ebeling.
- Ἕχτωρ 980
α 182 χλισμὸν ϑέτο E αλλων μνηστήρων. Est
saepius v. l. ἔχτοσϑεν q. v-
£x-r09« extra, in loco exteriore. Hes. ἐχτός,
ἔξωϑεν. c. gen. X 439 Z. μίμνε πυλάων. O 391
ἀμφεμάχοντο ἔ. νηῶν.
᾿ἐχ-τορέω forando eximo. h. Merc. 42 aia
ἐξετόρησεν (v. s. αἰών 9).
Ἑχτόρεον, χιτῶνα B 416 Hectoris. K 46
τοις ἐΕΘΌΡΟΩΣ 42 276 579 -ης χεφαλῆς, Eust.
1350, 97 ἁπλοϊχῶς τὸν rov Ἕχτορος φράζει
νεχρόν.
Ἑχτορίδην εἐγαπητόν Hectoris filium Astya-
nacten Ζ 401. 5
in-tus, cf. Ebel, Kuhn 5,
ἐχ-τός (suff. -ro-c
69 Benf. 2, 48) extra, Hes. ᾿δίχα, πάρεξ ἢ ἔξω.
1) ady. loci in quo. 4 151 ἘΣ ἐόντας. ξ 16 &
ἴαυον. Q 650 ἐ. λέξο. 5 ΤΏ ἐ. ὕπλεον. & ll
σταυροὺς &. ἔλασσε. wv 135 &. ἀκούων. RUNE
praep. A 151 τὸν zígavov |. ἀπὸ κλισίης.
2) praep. c. gen. de rebus quae sensibus per
cipiuntur, non sola mente. a) ante subst. 5 18
στῆ & “λισίης. 7451 ἧστο ἐ. ἀγῶνος. ὃ 618 «v-
λῆς &. ἐών i. e. in via publica, non: in aula, ut
Bub Doederl. Gi. 2085, proci enim in aula sunt,
c£ à 625 669 sch. B. ὁ 617. Nitzsch h. 1. q 191
Ξ ϑυρέων ἔσαν ἠδὲ, καὶ αὐλῆς. v 123 ἔθηκαν
ἐ. ὅδοῦ. wv 178 στόρεσον λέχος &. ϑαλάμου,
τ. 1. ἐντός. b) post subst. 7 67 λεξάσϑων τεί-
χεος ἐ. ᾿ Υ 49 στᾶσα τεΐχεος ἐς | Φ 608 πόλιος
zal Yi & | μεῖναι. ὦ De loco ad quem:
Jp 424 2 22 ὕτπους | & ὁδοῦ. ο 234 tuv i. ἀταρ-
πιτοῦ ἐστυφέλιξεν. O 143 χαλέσσατο δώματος
£.|4 219 καπνοῦ καὶ κύματος &, ἕεργε | νῆα.
(ἔκτοσϑεν. ἔχτοσε).
ἔχ-τος (ἕξ sex) sextus. B 407 ἕχτον Ὀδυσῆα
(χίκλησκεν). y 415 ἕχτος Πεισίστρατος ἤλυ 9εν.
ἔχτοσε extra, de motu. & 27; δόρυ ἔχβαλ-
λον £ χειρός.
ἔχ-τοσϑεινὶ (E. Ν. 385, 49 χωρὶς τοῦ v
(K 263 o 278 χ 385) εἰ μὴ φωνῆεν ἐπιφέροιτο,
sed Hom. etiam ante consonas τέλεα potest ut
fiat productio (cf. Lob. path. el. 2, 145) extra,
a parte exteriore; Hes. ἔξωϑεν. de loco in quo.
H 341 ἔχτοσϑεν δὲ - ὀρύξομεν, οἵ. Η 440.
K 263 δὲ - ὀδόντες ἔχον. Καὶ 334 ἕσσατο δ᾽
ἔχτοσϑεν δινόν 815 Ueberwurf (Düntz. La Roche).
t 411 ἔ. πάγοι sunt. o 278 τις 6 ξ. νοήσας. v
101 É τέρας φανήτω. b) c. gen. ἡ 112 ÉOX*
αὐλῆς - ορχᾶτος. est. de motu: χ 385 ἐχϑύας
ἐς αἰγιαλὸν (q. v.) ἔ. ϑαλάσσης ἐξέρυσαν, cf.
v ,235. postponitur: w 148 δόμων Zzto-
σϑεν ἀκούων. I 552 τείχεος ἔ. μίμνειν, cf. v. l.
M 416..saepius est v. 1. pro ἔχτοϑεν.
,ἐκ-τρέφομαι mihi educo. h. Cer. 166 221 εἰ
τὸν γ᾽ ἐχθϑρέψαιο Triptolemum.
Ἕχτωρ 1(ἔχω, propugnator, cf. Plat. Crat.
393) Z 390 403 O 110 158 T 353 A 999 391 .4
497; M 92. N 136 Ξ 406 O 306 589 688 II D
P 107 262 472 576 Σ' 82 91 .X 143 291 ὦ 66
553 736. Γ᾿ 88 E 689 Z 116 342 569 520 H 158
263 O 324 377 4 315 M 280 O 246 504 P 96
192 169 188 693 Σ᾽ 21 131 284 Y 430 X 357
355 χορυϑαίολος eg, | cf. X 471. B 816 Γ΄ 334
E 680 Z 263 359 440 H 233 287 O 160 T 134
X 232 249 μέγας κ. ?E.| Θ 473 Καὶ 900 A 841
E 44 ὄβριμος CE. | 4 505. Z 466 472 494 H1
90 Θ 489 M 290 462 NN 823 ,Ξ 388 390 402
O 65 231 Π 57; 588 649 727 760 858 P 316
483 754 Σ 155 176 Y 364 Φ 5 X 274 φαίδι-
uoc "E. in pede secundo P 807 7' 76 Z 102 H 54
Y 819 Φ 219 X 202. in pede primo 7" 116
25
NW.
n
386
Z 110 937 318 374 H 11 O 148 172 337 348
K 414 563 4 61 211 984 343 354 502 JM 445
IN 183 188 Ὁ 988 399 346 415 422 484 649 704
716 Π 114 553 712 731 755 762 818 P 195
199 244 304 518 595 534 Y 419 X: 107 278 296
9374 «ὃ 34 58. 6 216 ἀτάλαντος ont | E. Πρια-
μίδης. N 163 ^E. - “βοὴν ἀγαθός. IN 614 διίφι-
Aoc. .4 995 Πρι. ἴσος Ἄρηε, cf. IN 802. Ν 54
ὃ λυσσώδης φλογὶ εἴχελος. T'314 E 704 X 154
Πριάμοιο πάις. cf. O 377 B 816. O 356 “4 300
II S98 P 449 T 204 Πριαμίδης. posterior syl-
laba in arsi secunda 7' 38 .£ 590 608 Z 3925
409 0 341 549 I 937 K 388 4 64 359 M 49
4583 Ν 143 O 969 515 852 698 P 565 £X 310
X 96 193 311. Z 318 0 493 K 49 "E. - διίφι-
Aoc Ὁ 440 uey&9vuoc. in tertia I' 85 H 66 0
153 M 10 O 515 P 601. gen. "Exrogoc in quarto
pede E 595 Z 317 H 98 160 O 88 117 312
K 356 Ν 757 Ὁ 744 II 787 833 2 394 X 212
384. 4. 942 I 351 I| 77 840 P 498 616 X 149
Q 509 - ἀνδροφόνοιο!. II 717 .X 161 211 £2 804 -
ἱπποδάμοιο!. $2 789 xAvrov-. in primo Z 460
H 105 Θ [235] 301 310 Ν 191 O 507 [610] Y 76
(Πριαμίδεω) X 110 371 426 488 Q2 108 254
738. Z 498 P 638 Q 724 ἀνόροφ. H 38'E.-
μένος ἱἹπποῦ. in secundo H 295 X 418. in
quinto A 526 d» 95. dat. "Exvoo: i in pede quinto:
E 498, M 437 Ξ 364 (Ilow«utdg), II 799 - δίῳ]
E 911467 H 42 75 169 1356 P 710 719 2 103
X 320 ὦ 660. quarto: Z 75 H 199 K 318 337
“« 186 309 M 80 196 255 Ν 847 748 ὁ 307
637 II 382 730. P 758 € 14 456 T 414 Φ 225
996 .Y 78 91 206 «ὁ 57. - χαλχοχορυστῇ E 699
Z 398.N 790 O 458. primo: H 216 4 522
MM 78 174 N 205 O 304 449 II 656 P 101 910
991 € 251 312 T 63 X 444. — Πριαμίδῃ H 112
Ν 40 80, cf. D 596. secundo: A 104 Ὁ 644
P 94. M 88 (a praeposit. pendet
H 199 4 309 Ὁ 637, 458 .X 406). acc. Ἕχτορα,
in quarto: Z 500 P'334 a 96 ( (us9") — otov
N 129 ὦ p ϑρασὺν "E. M 60 210 N 725
X 455 Q 72 786. — χαλχοχορυστήν Ὁ 991
(us9^) II 536 (μετα) 654. — ποιμένα λαῶν HK
406 X 277. in secundo: H 204 284 Y 375. —
δῖον X 395 Ῥ' 24 «ὁ 22 50. παρ᾽ Ἕχτορ᾽: H
46. "Exroo' I 304, ἀτάλαντον "Ant D: 19» an
primo: Θ᾽ 124 316 I 655 4 163 0 9 59 P 83
582 605 Σ᾽ 115 (Patrocli ὀλετῆρα) X 5 136
188 918 Ψ 91 ὦ 15 258 501 561 714. — δῖον
Z ,515 O 15. ϑρασὺν ἡνίοχον - 0 90. — ἀμφὶ
μέγαν Δ δῖ. "Exvoo! O 991 402 P 141 Ψ 64
Q 115 136. O 071 - βοὴν ἀγαϑόν (Giseke, h. F.
830.5. M 39- κρατερὸν. μήστωρα φόβοιο.
N 316 Ξ 375 O 604 P 503 X 164 - Πριαμίδην.
in quinto: Π 367 £2 76 116. — ótov E 471 601
H 192, I 651 O 239 4 197 (υἱὸν Ilo., 327 M
83 N 688 [pAoyl εἴχελον) Ὁ 588 652 Y 240
498 440 X 926 398 42 175 390 657. - 182 -
Πρ σμίδην 4 820 πελώριον ἍἝχτορ᾽ (Giseke
1. 1. 8 δ), οὗ “ὦ 704. in quarto: NIS 440 0
42 68. in tertio: "Exrop' O 219. voc. Exroo
in primo pede: P 802 E 472 H 226 4 523 M
61 II 538 721 P 75 335 586 Y 376 X 38.82
261 (ἄλαστε) P 142 (εἶδος ἄριστε). pro cho-
reo est: l'59 Z 86 333 382 499 K 319 M 911
Ν 796 7/5 X 331 477 42 742 748 ( ἔλτατε παί-
jov) 762 (δαέρων φίλτατε) - υἱὲ Πριάμοιο,
Διὰ μῆτιν ἀτάλαντε H 47 4 900, cf. O 944.
in secundo: X 486. in tertio: Z 77. arsin poste-
rioris syllabae habet pes tertius Π 844. Priami
et Hecubae filius Y 240 I7 717, Andromachae
Ἕχτωρ
maritus Z 395, Seamandrii s. Astyanactis pai
Z 402. Erat pius observansque deorum
66, quapropter a love ipso amabatur, ef. -
174 Ο 596 X 168, amantissimus patriae qu
defendere suum ducebat Z 445, cf. Z 599
sentiebat eam captum iri ingenio ita mitis pj
cidusque ut ne Paridem quidem acerbe ca;
caret, J' 59 Z 333 sed cf. NN 775, Helenam
lus nunquam verbis ἘΣ ἢ Inederet
762 sq.,, matri omnium liberorum longe cari
mus esset 748, cf. £2 954, Troianorum longe
fortissimus, etsi 'E 788 I 358 non au: erai
extra moenia progressus cum Achille p
Z 408 οἷος γὰρ ἐρύετο Ἴλιον, cf. E. 473 Z4
o 279 £2 703, cui P 513 754, cf. Z 75 Aeni
solus quodam modo par iudicatur. ipse ei
diis comparatur 42 258, cf. N 59 825 ἢ 308
539. ab Iride admonitus B 807 Troianorum aci
instruit, inter primos pugnat J7 590, sed H.
suadente in urbem abit Z 114. matrem horto
tur ut Minervam precibus placet, Paridem
in pugnam redeat, cum uxore colloquitur Z 4
Cum Paride ad pugnam reversus H 2, iterum
Heleno suadente, ad certamen singulare €
cat fortissimum quemque Graecorum, ab Ai
'Telamonio superatur H 926 sq. donisque dat
H 805 discedit in urbem. Sequenti die Diom
dem cedentem irridet O 158, Graecos trans
sam pellit € 337, prospera pugna elatus à
urbem sub divo suos retinet 0 515. noctu Do:
lonem speculaturum ad castra Graecorum mi:
tit K 299. postero die acie instructa 21 57,
Iove iussus Agamemnoni cedit 41 189, atque
Agamemnone volnerato .1 984 Graecos ὃ
sus et a Diomede volneratus 2f 340, brevi
44 502 rursus pugnat, sed cum Aiace congi
non audet 41 542. Murum oppugnat JM-
equis αὖ Pulydamas suaserat relictis, non y
tus augurium quo Pulydamas JM 211 mala Tr
nis portendi augurabatur et porta lapidis ietu
perfraeta JM 453 in castra invadit, Ibi nay
potiturus Ν᾽ 136, Teucrum XV 182 et Ai
superare non potuit, ne tum quidem postqu
Pulydamante hortante Troianos coteit N
790, sed ab Aiace lapide percussus S 418, ἢ
sine deorum auxilio viribus refectis Ὃ 245,
proelium rediit eum Apolline atque us
naves pervenit Ὁ 652, quas cum Aiax defi
ret II 115 358, Patroclus supervenit. S.
nis occisi ΠῚ 553 arma Hector Graecis e
non potuit, sed cum de corpore Cebrionae,
tertium (0 919 312 JM 92) aurigam hab
pugnaret, Patroclum ope Apollinis οὐ Eupl
interfecit II 820 spoliavitque P 123. Etsi:
corpus Graecis eripere potuit nec equos A
lis capere P 484, tamen victoria sua
Pulydamantis consilio neglecto 2€ 250
urbem cum exercitu mansit pollicitus se
cum Achille pugnaturum, cf. Y 365 425 gl
suis ab Achille victis pudore tactus in wl
redire noluit X 104, sed aspectu Achillis t
tus X 185 aufugit atque in conspectu dei
circa Troiam urbem cucurrit donec frau
nervae deceptus Y 225 constitit et ab
interfectus est XX 3925. Corpus ad curr
gatum Achilles in eastra raptavit, Apollo ὦ
protexit, love iubente Priamus redemptum.
curi ope Troiam reduxit £2 486—706,
luxerunt Q2 723; denique decimo die
sepeliverunt £2 785. Dict| 3, 15 Tz. ho
Hectorem narrant cum paucis Penth
ΣΟῚ
viam Avete E Achille per insidias cir-
cumventum et necatum, Verg. Ae. 1 493 circa
urbem corpus raptatum, cf. Prop. 4; 1, 98.
! £x ox (v. S. Éxvoóc) socrus. Ap. 65, 28 Hes.
Lp μήτηρ τοῦ ἀνδρός. X 451 αἰδοίης ἑχυρῆς,
| 710 i Hecuba, socrus Ándromachae.
(0 ἑχὺυ PUT £tz., sed cf. e. c. Bàuml. h.
E. P. 191 Kayser, Phil. 18, 691 sq. fuit
pez. Ch "ilofm. qu. ἢ. 8 106 Sachs de dig.
lin 1856 p. 56, skr. cvacuras, lat. socer,
m. suigar, cf. Curt. E. 20 Benf. 9 2, 176 Graff
Spr. VI 863 L. Meyer, vgl Gr. 1, 54
tenr. ad I' 172) socer. Ap. 65, 28 Hes. é»-
πατήρ, ct E. M. 824, 53. I'172 φίλε
θέ, ubi fiebat positio duplici consona, etiamsi
m. jpse ea non amplius semper uti solebat
r Am. et Duentz.). Q 770 ἑχυρὸς δὲ πα-
cho ὡς ἤπιος, Priamus Helenae.
ἐκεφαένω 1. ἐχφανεῖ T 104. pass, aor. ἐξε-
άνϑη, άανϑεν T 17. aor. 9. ἐξεφᾶνη. 1) act.
icio ut quid appareat. T 104 ἄνδρα φόωσδε
εἰϑυια |& 2) pass. a) eluceo 7) l7 ἐν δέ
ὄσσε! δεινὸν ὑπὸ βλεφάρων ὡς εἰ σέλας
b) appareo, conspicior, c. gen. μὲ 441 δοῦρα
ούβδιος «ἐξεφαάνϑη € Ch., vel c. praep. 41 468
θὰ - οἱ - παρ᾽ ἀσπίδος ἐξ. Ducere GI.
haec ad a) refert ,glànzen hervor*. X 248
"46 Y 43 ᾿Αχιλλεὺς | ἐξεφάνη Hes. Es ερῶς
Pero. z 260 οὐδέ τις αὐτῶν | ἐξ. Translate,
recte zeugma Statuit Doederl. l.l JV 278
t δειλὸς ἀνὴρ Oc τ᾽ ἄλκιμος ἐξεφαάνϑη |,
Τὰ Roche 8 — ὅς, sed suppletur ἐστί, et
qui validus est, quae non est quaestio pen-
ut Damm putat. De tm. v. s. £x I 2
ἐ-φέρω. act. praes. ipf. fut. 1) transit.
toc effero. De equis E 234 ,ἐχφερέμεν
oto sc. nos. ΠῚ 368 ἽἝἝχτορα. ἵπποι ἔχφε-
, οὗ. Π 583 866. 9 439 χηλὸν ἐξέφερεν ϑα-
ov. P 209 νηῶν ἔχφερ᾽ ἀαἀεϑλα. E 664 Σαρ-
ὄνα ἐξέφερον πολέμοιο, οἴ. E 669. A 505
ὕοι ἢ ἐχφέροι currum. o 470 ἄλεισα χα-
ούψασα ἔχφερεν clam abstulit. ΨῬ' 675 μὲν
σουσιν victum e certamine, sch. B. φορά-
. sepelientes 786 ἐξέφερον" 'Ἔχτορα. b) re-
porto Ψ 785 λοισϑήιον : ἔκφερ᾽. ἄεϑλον. c) transl.
Φ 451 μισϑοῖο τέλος ὥραι ἐξεφ. 2) in-
- prae ceteris curro, primus sum cursu:
j 6 ἔχφερον ἵπποι. τὰς δὲ μετ᾽ ἐξέφερον
ἥδεος ἵπποι. Y 1759 ἔχφερ᾽ Ὀιλιάδης, Did.
Einodéro ἔχϑορ᾽. De im. v. s. ez I 1.
ῥεύγω aor. effugio; 1) pedibus abeo fu- t
Z 236 ἐξέφυγον πολιῆς ἁλός. (ει 212
χφύγομεν absol τ 391 ἐχφυγέειν με-
. 2) translate, τε d» 66 ἐ ἐκφυγέειν ϑάνατον
z ρα, cf. ε 289 (πεῖραρ ὀιζύος) 414 (“αχό-
peu) t 157 (γάμον): 1355 μευ ἔχφυγεν ὃρ-
ν. δ 502 o 235. ἔχφυγε κῆρα, cf. ὃ 512 (ῆ-
v. L X 200 ἐχφεύγειν pro ὕποφ. 3) cele-
feror. a) de telis missis e) E 18 II 480
ἕλος ἔκφυγε χειρός. f) 4 316 μιν - βέ-
χφυγε χειρός. y). 407 χ 292 οἱ βέλος
- χειρός. 4).4 380 οὐδ᾽ ἅλιον βέλος ἔχ-
(v. b) his Aristarchus adiungepat .B 266
ὃν δέ οἱ ἔκφυγε δάχρυ monetque Did.
atem sic indicari, apte certe ei qui dissi-
vellet dolorem. ita post Bekk. recen-
sed La Roche (h. S. 133) φεύγω de iis
cit quae in adversum moventur, non quae
YO. ἔχπεσε ῳ v.) Spitzn. Dind. Duentz.
p La Roche. v.l. 4| 493 νεχρὸς δέ οἱ ἔχ-
,
381
φῦγε χειρός pro ἔχπεσε. De tm. v. s. à I 9
ὑπεχφ. ὑπεχπροφ.
Ex-quuc med. "UE eloquor. Doederl. Gl. 2196
um Ggs. des Verschweigens*. z 946 ἐχφάσϑαι
ἔπος, v 808 μηδέ τῷ ἐχφάσθαι ne eloquaris,
y. 1. ᾿φᾶσϑαι
ἐκεφϑέγγομιαε vocem emitto.e re. Φ 213
βαύξης ὃ ἐχφϑέγξατο δίνης Bekker Faesi
uentz. Vind. Lips., δ᾽ ἐκ φ. Spitzn. Dind.
bàuml. La Roche, ol. vo. ἐφϑέ. omissa praep.
qua carere non possumus, paraphr. ἐκ τῆς βα-
ϑείας δὲ ἐφϑέγξατο ὃ
ἐχεφϑίω plqpt. pass. prorsus consumo (su-
mens) e re. & 163 νηῶν ἐξέφϑετο οἶνος. u 829
νηὸς ἐ. ἤια. Ap. 70, D χυρίως ἐξέφϑαρτο,
μεταφορικῶς δὲ χαταδεδαπένητο.
ἐχεφορέω Apf. act. et pass. effero. y 451
ἐχφόρεον ἀνάγχῃ corpora procorum. €. gen.
T 360 νηῶν ἐχφορέοντο, ubi sunt qui non
recte vertant: dràngen hervor, quasi vivant
scuta, De tm. v. s. ex Il.
éz-qUo, transit. efficio ut enascatur, ptc.
pf. intrans. 44 40 αὐχένος ἐχπεφυυται! enata
e cervice. h. Cer. 12 ἀπὸ ῥί muc ἑχατὸν χάρα
ἐξεπεφύχει | sc. narcissi. v. l. ἔξαπε.
“ἐχεχέω 1) act. ipf. effundo. Π᾿ 996 οἶνον ἔχ-
χέον libantes, iusto ut videtur subtilius sch.
BL. προειδὼς τὸ αὐτῶν ἀτελὲς οὐκ εἶπεν
ἔσπενδον, ἀλλ᾽ ἔχεον (cf. H 80 «P 920) 2) med.
aor. effundo quu. usurus sum. Χ 3 o 178 £z-
χεύατ᾽ ὀιστούς. 3) pass. ipf. plqpf. aor. (1. et)
sync. effundor, ΤΕ τ 40 Ex ἡ χϑονὸς ἐξέ-
χυϑ᾽ ὕδωρ. τ 504 (ποδάνιπτρα) ἔχχυτο πάντα
φ 300 ὕδατος ἐχχυμένοιο. h. XXVIII 12. ἔχ-
χυτο δ᾽ ἅλμη, Baumeist. e coni. pro corrupto
ἔσχετο, de aestu maris. translate 3$ 279(0éauara)
χαϑύπερϑε μελαϑρόφιν. ἐξέχυντο | góc ἀρά-
χνια, Sch. BLQ. ἐκ τῆς ὀροφῆς ἐξήρτηντο.
be hominibus: i 259 σφήκεσσι ἐοικότες ἐξε-
χέοντο, sch. br. ἀϑρόως ἐξέεσαν. Eust. 1055,
57 τὸ εὐκίνητον δηλοῖ “αὶ ἐτητιξὸν zal ógov
za ἀνεμπόδιστον τῆς τῶν Μυρμιδόνων στρα-
τιᾶς, καὶ ὡς εἰπεῖν ῥδυτὸν ἢ ὑγρόν. 3. 515 ἐπ-
πόϑεν ἐχχύμενοι. V. L E 293 αἰχμὴ ἐξεχύϑη
pro ἐξελυϑη q. v. De tm. v. s. x 11
ἑχ-ών (Bekk. εχ. cf. Hoffm. q. s ὃ 134.
skt. vac-mi desidero ἕχτητε Benf. I 346. Curt.
E. 19 Christ 236. fuit ptc., cf. L. Meyer vgl.
pr 2, 86, 361, quamquam omittit Classen, Beob.
3. , audacter Doederl. G. 436 (c£. E. M. 297,
m εἴχειν, ἐχεχεῖν -ὧν ἕχών nominat. tan-
um, pl. h. Ap. 471. volens, libens. Hes. ϑέλων
vegpmenim Non potuit restitui. digamma ε 100,
cf. 8 188 ὃ 649. I' 66 &. οὐκ ἄν τις ἕλοιτο 5ὶ
libeat, proxime enim accedit ad. vim ptc. (Curt.
1.15; "ut etiam 77 197 βίῃ ys &. ἀέκοντα δίη-
ται. € 100 ἑ £. διαδράμοιηθα sponte, non coactus,
4 43 &. ἀέκοντί γε ϑυμῷ. sed invitus sch. A.
ἐπεὶ μὴ ἐβιάσϑη ἀλλὰ εἶξεν. Suid. I 2, 145
παροιμία, c. Eust. 445, 85. Doederl. G. 436
aus Gründen der Vernunft, 6 81 o? τι £, cf.
ὃ ὅτι Δ 351. h. Ap. 471 χατήλϑομεν οὔτι ἑχόν-
τες. γ214π 95 &. ὑποδάμνασαι. prudens, con-
sulto: Z 523 &. μεϑίης τε καὶ οὐχ ἐϑέλεις, cf.
N 234 K 312. ὃ 312, Ψ 434 αὐτὸς δὲ ἕ. μεϑέξηχε
8 133 αὐτὸς ἐγὼν ἀπὸ - πέμψω La Roche (q. c£.)
Bekk. ἑχών Am. (q. c£) Duentz. bàuml, ὃ 649
αὐτὸς i. δῶχα, Bekk. e coni. ἐγώ, cf. δ᾽ 647.
Ψ 585 &. ἅρμα πεδῆσαι. (ἀέκων)
ἐλάαν v. S. ἐλαύνω.
ἐλαέη (Benf. 1, 160 y2 kleberig-feucht y4v
25"
"
388
yÀ«v ἔλας-, unde desumptum lat. oliva, simili-
ter Curt. E. ὃ 528 qui cum Pott 1* 208 rad. Lh
statuit. Savelsb. dig. 291 ἐλάχια ἐλαΐκα, cf. L.
Meyer, vgl. Gr. 1, 84 150 249 ubi goth. alévà
comparat) olea, o. Europaea. P 53 ξρνος -
ἐριϑηλὲς £A«imc| χώρῳ ἐν olonóio 09" ἅλις
ἀναβέβρυχεν ὕδωρ. καί τε βρύει ἀνϑεὶ λευχῷ.
Sch. B. δένδρον εὐειδὲς xal τῷ ἀειϑαλεῖ τὸ
χάλλος διαφυλάττον. ἡ 116 A 590 ἐλαζαι τη-
λεϑόωσαι, cf. v. 1. h. Cer. 23 ubi Ilgen Ἕλειαι.
v 102 346 τανύφυλλος ἐλαίη. v192 w904 zv9u£y
ἐλαίης, cf. v 372 ἱερῆς - ἐλ. |, sch. Q. δεὰ τὸ
ἀναχεῖσϑαι αὐτὴν τῇ Αϑηνᾷ, sed Friedreich,
Realien 711 quia in universum res secundas
atque iustitiam portendat geraturque a pacem
petentibus. Melius Nitzsch ad 7 278 ,,der Mensch
nennt die Dinge heilig die nicht in seiner Macht
stehen*. Ameis ἢ. 1. gleichsam seelische Eigen-
schaft als eine Lebensáusserung góttlicher Wirk-
samkeit* laudans Lehrs, pop. Aufs. 92. Duentz.
qui h. 1. vertit máchtig, sed non dixit quid ef-
ficiat arbor, N. J. f. Ph. 68, 497 locum epunxit,
esse enim Athenis eum compositum. 190
ϑάμνος τανύφυλλος ἐλαίης - ἀχμηνὸς ϑαλέ-
Sov, cf. h. Cer. 100. v 195 χόμην τανυφύλλου
ἐλαίης. o 246 οὐ uiv ἐλαίη | οὐκ ὄγχνη - ἄνευ
χομιδῆς. s 477 δοιοὺς ϑάμνους | ἐξ ὁμόϑεν
πεφυῶτε. ὃ δ᾽ ἐλαίης, sch. PQ. τὸ σχῆμα ἀν-
τίπτωσις, ἵν᾽ ἢ τὸν μὲν φυλίης, τὸν δ᾽ ἐλαίης.
(ita Duentzer), sch. melius addit: ἢ στιχτέον
μετὰ τὸ πεφυῶτας, ἵνα ἐν τοῖς ἑξῆς λείπῃ τὸ
ἣν ῥῆμα, ὃ μὲν φυλίην ἣν, ὃ δὲ ἐλαίης. Ameis:
aus demselben Flecke, nahe bei einander. Duentz.:
σχεδόϑεν. Putant enim φυλέίην agrestem oleam
quae frugibus careat, ἐλαίην sativam. Sed est
olea earum plantarum quarum flores interdum
ita marcescunt ut fructibus careant. Sunt quo-
que inter oleas plantae, quae omnino careant
fructu, dioecae appellatae a Linneo. Potest
igitur duarum arborum ex eadem radice pro-
venientium altera fructus habere, altera iis ca-
rere atque sic oleastri sive oleae agrestis instar
esse. Tale exemplum Homerus ante oculos ha-
buisse videtur.
, ἐλαΐίνεος et ἐλάενος (ar) (sth. BL. IN 612
ἀττικῶς ὑφήρηται τὸ ὃ e ligno oleae factus,
oleasineus. JV 612 ἐλαΐνῳ πελέκχῳ. ε 236 στει-
λειὸν ἐλάινον. & 818 μόχλος ἐλάινος. c 382 μό-
χλον ἐλάινον. (390 ῥόπαλον ἐλαΐνεον. «394 ἐλαϊ-
νέῳ μόχλῳ. est enim lignum firmum ac lentum.
ἔλαιον (v. 5. ἐλαίην) oleum, quod ex olivis
exprimitur. Ungebantur loti, Κ΄ 577 ἀλεεψαμένω
AU ἐλαίῳ | ubi λέπα adv. est q. v., cf. — 171
Σ 350 v 505. E 96 χρισάμεναι λίπ’ ἐλαίῳ |,
cf, y 466 z 364 450. 9 364 h. Ven. 61 ἐ. | &g-
Boóro. etiam equos lotos sic unxisse fertur
Patroclus V^ 981 ὑγρὸν &.| χαιτάων κατέχευε,
Hectoris corpus Venus Ψ 186 ῥοδόεντι δὲ
χρῖεν £.| ἀμβροσίῳ atque ancillae 32 587. re-
ponebant oleum: ζ 79 215 ἐν ληχύϑῳ ὑγρὸν
ἕλαιον | geschmeidiges Nitzsch ad ó 455, lau-
dans Plut. symp. 6; 9, 1. 2 339 εὐῶδες Z.|con-
spergebant oleo stamina (v, s. ἀπολείβω) X 596
χιτῶνας - ἧχα στίλβοντας ἐλαίῳ]. ἡ 107 090-
νέων ἀπολείβετα: ὑγρὸν ἔλαιον], cf. h. XXIV
8 (σῶν πλοχάμων).. B 754 μὲν χαϑύπερϑεν
ἐπιῤῥέει vt" ἔλαιον. In exitu versus.
Ἔλασον (ἐλαύνω) Troianum Patroclus inter-
fecit I] 696.
ἐλάσσων pro £«yjov v. s. ἐλαχύς.
ἐλα-στρέω (ἐλά-αν v. S. ἐλαύνω, E. M. 325,
ἐλαΐνεος — ἐλαύνω
32 Eust. 1161, 26 Lob. Rh. 150 197, cf. Doed
G. 495. ipf. ago. Σ 548 ζεύγεα ἐλάστρεον ἔνϑα
χαὶ £v9«. Hes. ἤλαυνον.
iAá-rg (E. M. 305, 46 παρὰ τὸ ἐλῶ τᾶ
ἐλαύνω ἐλάτη zal αὐτὸ τὸ δένδρον, cf. Ῥοθ-,
derl Gl. 392 Grashof, Schiff p. 20) minus be
Eust. 795, 44 ἐλᾶν τὴν εἰς ὕψος ἀνάτασιν d
λοῖ, ὡς καὶ ἐπὶ τῆς ἐλάτης τοῦ φυτοῦ,
2) pinus.
£AG-vQo (844-0, ἐλαύνων 1) qui currum
(n certamine (?). Grashof Fuhrw. 17), au
E. M. 329, 23 ἡνίοχον. 4145 xóouoc 9^ t
ἐλατῆρί τε κῦδος. .A 702 ἐλατῆρ᾽ ἀφίη ἀκίξ
χήμενον ἵππων. Ῥ 369 ἐλατῆρες | ἕστασαν €
δίφροισιν. h. Ap. 289. ἐλατὴρ sx δίφροι
9oocv. 2) bubuleus, qui boves agit, al. quil
boves abagit. ἢ. Merc. 14 i2«rzgou βοῶν ab
265 377 βοῶν ἐλατῆρι, κραταιῷ φωτί.
Ἐλαττονίδη εὐΐππῳ Elationis filio Iscli
h. Ap. 210 Apollinis comiti. Ἐλατέων idem»
quod Ἔλατος.
Ἔλατον 1) Troianum Agamemnon occid
Z 33, 2) Penelopae procum Éumaeus z 267.
Ἑλατρεύς Ὶ ιἐλαϊσἸϊερέω remex), Phaeax
lll, δίσκῳ πάντων πολὺ φέρτατος 9 199. ——
ἐλαύνω et ἐλάω (Curt. E. 661 (cf. 529 Picte
1, 438) skt. ar bewege mich, iA«, p. 597 &&
ἐλάζῳ s. ἐλάω. Pott II 167 lat. là-mina -A
cf. Curt, p. 677. inde ut videtur £Ae-vzo ]
Meyer, vgl. Gr. 1, 972, ἐλα-νύω Ebel Kuhn 4, 16
ἐλαύνω) praes. ἐλαύνεις h. Merc. 330, ἐλαύνε
du. ἐλαύνετον A 575, pl ἐλαύνομεν M 6
ci. ἐλαύνωσιν .1 68, opt. ἐλαύνοι Ψ 346, i
ἔλαυνε E 237, ἐλαύνετε. inf. ἐλαυνέμεν et -EUM
pte. ἐλαύνων, τοντε E 975 -ovrsc H 6 -ὄντῶ
ν 92. ipf. ἔλαυνες Ψ 583, -s,-ousv y 151 t 469
et ἤλαυνε h. Merc. 75. pass. ptc. praes. Au
νομένην, act. praes. inf. ἐλᾶαν, ptc. ἐλάων lh.
Merc. 342, ἐλῶντα ib. 555. ipf. ἔλων (9 696 03)
aor. it. ἐλάσασχεν B 196. fut. ἐλόωσι N 816
ἡ 319 Kühner ἃ 227, 5 et I S11, inf. ἐλάαν
£ 890. (παρελάσσεις Ψ 497). aor. zA«oc t 818,
ἤλασείν), -«v, sine augm. ἔλασσα h. Mere.
-G0ts(v), -σσαν. ci -σσῃ E 236, iptv.
X 384 inf. -σσαι ptc. -σσᾶὰς et ἕλασεί»)
€i -σῃ, -oc civ), opt. -zce, inf. -σαι, ptc.
-σαντες, -σαντας Z 529. pass. pf. sg. i:
(Il 518 η 113). plqpf ἐλήλατο (4 135
K 153) et ἠλήλατο E 400, pl. ἐληλάδατο ἢ
v. 1. -ἐδατο et -έατο Kühner ὃ 214, 6, Cu
p. 596 (24«j), Buttm. a. Spr. I 425. e
ἐλαυνόμενος 4 674. aor. ἠλασάμεσϑα 4 682
opt. ἐλάσαιο v 5l, pl. 8 p. -aéevo K- 537
ἐλασσάμενος ὃ 637. Non recte Doederl. Gl.
ἐλάω intrans. ἐλαύνω transit. putat esse v
: . 1 2, 168 ἐλάαν ἐλαινειν καὶ ἐλάειν
(d μοίως, οἱ lex. Seg. 97, 10 Hes. I act. et pass.
to, efficio ut quid moveatur, impello, ireibe
transit, l homines. 44 299. otc àc μέσσον
Did. οὕτως ᾿ἀρίσταρχος ἕξ. ἄλλοι δὲ ἕεργεν,
0, A. ἐμέσασεν. 42 532 ὃ βούβρωστις ἐπὶ
ὄνα ἐλαύνει. II 293 ἐχ νεῶν ἔλασεν Paeonas,
τὲ Πϑ8:. Φ 217 iE ἐμέϑεν ἐλάσας e fluvio
Troianos. Z 529 £x Τροίης 2. ᾿Αχαιούς. Z 158
dx δήμου Z. eum. 2) ago animalia a) equos et
currum: Ὁ 5352 atit χατωμαδὸν ἡ. ἱππους.
Ἔἰ 871 κέλητα ἵππον ἐλαύνων. Τ' 281 ἵππους
εἰς, ἀγέλην ἔλασαν, cf. ὁ 215 (&w" εἰς ἄστυ).
A. 389 ἐϑὺς ἐλαύνετε ἵππους 4αναῶν. M 62
διὰ τάφρον 2. ἵππους. 3P 18 περὶ νεχρὸν jj.
πους. E 589 τοὺς μετὰ στρατὸν ἢ. cf. E 105.
488 σχεδὸν 54. ἵππους. Ὁ 959 νηυσὶν ἔπι
ἐλαυνέμεν 1 Ἱππους. Ψ 346 μετόπισϑεν ᾿Αρείονα ἢ
& h, XXXII τὸ προτέρωσ᾽ ἐ. ἵππους. XP 538
ἐλαύνων πρόσσοϑεν ἵππους, Ariston. ἔμπ 0-
σϑεν γενόμενος ἐλαύνει τὰς πλευρὰς τῶν tm
v τύπτων. Ψ 884 ἐλάαν σχεδὸν ὥρμα καὶ
ἵππους age. Ῥ 322 ἐλαύνων ἥσσονας, ἵππους,
cf. B 764 E 275 SP 536 514 857. E 237 ΕἸ τέ
ἅρματα χαὶ τεὼ ἵππω. Ῥ 531 ἐλαυνέμεν ὃ Hou
ἐν ἀγῶνι. b) mulos: 2 325 τὰς £. c) boves, h.
Merc. 355 εἰς Πύλον εὐϑὺς ἐλῶντα βοῶν γέ-
voc. ib. 75 βοῦς. 7. διὰ χῶρον. ib. 379 οἴχαδ᾽
τοῦς ib. 102 em Ἀλφειὸν βοῦς ἢ. 8; On:
1937 337 εἰς σπέος EA “μῆλα, cf. 4 2 9 (ὑπὸ
σπέος). x 890 8x δ᾽ E. σιάλοισιν pi od
f abigo, adigo. casu enim fieri potest ut. incerta
notio termini subsit (v. s. ID: 4 154 ἐμὰς βοῦς
. paraphr. Hes. ἀπήλασαν sch. br. ἤλασαν
(Ameis h. 1), cf. h. Merc. 340. ὁ 235 ἢ. βοῦς
ἐς Πύλον ix Φυλάκης. E 236 i. ἵππους, cf.
P496 Eust. 543, 90 ἀπελάσῃ ἀπαγάγῃ, cf. 817,
.£ 405 μῆλα ἐλαύνει, cf. ε 408. adigo: u 343
.898 βοῶν ἐλάσαντες ἀρίστας. Eust. 1725,
uU ἐπιλέξεσθϑαι sic τροφήν. v.l. uw 398 ἐλόων-
ΓΝ £46. A 290 ix Φυλάκης͵ ἐλάσειε (βόας).
P 614 ἡ. ἵππους (sch. A. ἐξήλασεν Ὁ) Damm:
3dmovisset. h. Merc. 330 πόϑεν ταύτην Ani
9) navem remis ago. » 155 νῆα ἐλαυνομέ-
"i, cf v 169 (οἴχαδε). o 503 ἄστυ δ᾽ ἐλαύ-
vere νῆα. » 109 νῆα Ab πόντῳ ἐλαυνέμεν.
μι 310 παρὲξ τὴν νῆσον ἐλαύνετε νῆα. pt 109
νῆα, παρεξελάαν, v. 1. παρὲξ & 4) mitto, stecke:
μοχλὸν ὑπὸ σποδοῦ ἢ. δ) 8) de re non
quam qui faciunt moventur: duco, ziehe
0 M 6 ἀμφὶ δὲ τάφρον] ἤλασαν, Hes.
εὐχίψαν. 1 349 ἤλασε τά θοὸν em" αὐτῷ (τεί-
48), sch. BL. ἐξέτεινεν ἀπὸ τοῦ σιδήρου, ἢ
rm Hes.) dov&sv, Did. Ἀρίσταρχος" ἤ. ἐκ-
τόϑι τάφρον. A 68 oyuov &. Ap. 65, 33 Hes.
Sei ζωσιν, Ariston. τύπτωσι, vix recte, 59
ἀμφὶ δὲ τεῖχος ἔλασσε πόλει, sch. PQV. ἤτοι
περιέτεινε (Eust. 1549, 34) περιέβαλεν. ἡ δὲ
μετ ἀφορὰ ἀπὸ τοῦ ἐλαυνομένου σιδήρου. ἢ
τοῦ ἐλάσαι 0 ἐστι πῆξαι καὶ σκάψαι. Eust.
7.84 ἐχτεῖναι τεῖχος. ξ 11 σταυροὺς ἐχτὸς
Binenroée sch. V. ξύλα διήλασεν ὀρϑά.
à [18 περὶ δ᾽ ἕρκος ἀμφοτέρωθεν, sch. H.
ειρέδατ Es ἐλήλαται. Σ 564 περὶ δ᾽ foxoc
ἐς} χασσιτέρου, Eust. 1163, 39 ἐξέτεινεν. ἡ 86
τοῖχοι ἐληλάδατο (La Roche). q) | caelo, sculpo,
nduco. Eust. 877, 32 χαλχεῦσαι DS H 998
ἐπὶ δ᾽ ὄγδοον ἢ. χαλκόν superinduxerat. M 296
ἀσπίδω χαλχεὺς | ἤ., Zenodotus : ἐξέλασ᾽ Y 270
& πτύχας ἢ. Ὁ) transl. Π 588 ix δὲ δίχην
we, Hes. διώξωσι. Α 575 ἐν ϑεοῖσι xo-
S
PADO | 389
λωὸν ἐ. unter den Góttern (die G.?) Lucas qu.
lex. 175 magnas turbas facere, Spektakel treiben.
Hes. ἐνποιεῖτε κινεῖτε, melius quam id. μαχρὸν
ποιεῖτε Sch. L. ἐπιτείνετε, ὡς τὸ ἤλασε τά-
φρῳ (τον). 6) ferio a) τε. à 507 3. πέτρην.
X 94 296 χϑόνα" ῆ. μετώπφ. H6 ἐλάτῃσιν!
πόντον ἐλαύνοντες, Hes. τύπτοντες Did. zer
ἔνια τῶν ὑπομνη μάτωϊν ἐ £o£acovrec. ηϑιθέλόωσι
γαλήνην, sch. BE. εὐφήμως τὴν ϑάλασσαν
λέγει ἢ τὴν γαληνιῶσαν οὕτω φησί (sed. sch.
Q. ἡσύχως, cf. sch.) h. Ap. 333 χειρὲ E χϑόνα.
paulo aliter σ 98 σὺν δ᾽ ἤλασ᾽ οδόντας. ,9 257
πρὸς " wr. ἐλάσειε κάρη. ε 818 μὲν ἔλασεν
χῦμα κατ᾽ ἄκρης. οἵ. € 867. b) τινά, cominus
ferio, vulnero, pulso. Ariston. ad 4 68 ἐπὶ τῆς
ix χειρὸς πληγῆς, cf. Ap. 65, 84 Suid. I 2
172 Hes. Lehrs Ar. 65 (77): 9 279 σε ἢ βάλῃ
) ἐλάσῃ. B 199 τὸν σχήπτρῳ i: x 293 σ᾽ ἐλάσῃ
ράβδῳ. Ε 80 τὸν ἕλασ᾽ ὦμον φασγάνῳ (ἀΐξας.
τ 455 αὐχένα ἔ. φασγάνῳ (ἀΐξας), cf. X Ξ 491
97. Ν 576 4ηΐπυρον ξίφεϊ σχεδὸν ἢ. κόρ-
ὅην, Hes. ἐκ χειρὸς, ἔτρωσεν, cf. E 584. 44 109
Ἄντιφον παρ »οὺς & ξίφει. '"N 614 ὃ μὲν χό-
ουϑος “φάλον ἤ.» ὃ δὲ - μέτωπον, cf. II 338.
Y 475 Ἔχεκλον zia κεφαλὴ ἣν ξίφει 73. X 826
τῇ (bi) μεμαῶτα, f ἔγχεϊ. x 328 τῷ (Sto)
τὸν xat αὐχένα ἔ, σ 95 ὃ μὲν ἤ. -- μον |
0 δ᾽ αὐχέν & vm οὔατος. t 465 μὲν ἔ. σῦς
ὀδόντι, Eust. 1872, 49 ML cf. τ 449 (yov-
γὸς ὕπερ). c 882 οὐλὴν - &. σῦς ὀδόντι, οἵ.
1.393 9 219 wy 74. 6 d2 μιν ἦχ᾽ ἐλάσειε.
7) efficio ut descendat, ,sive mittuntur tela sive
figuntur^ Lehrs l. L, bohre s. stosse hinein:
N 607 647 διαπρὸ χαλκὸν ἐλάσσαι, cf. Ν 388
O 342 II 309 821 P 579 χ 295. Y 259 £v σά-
χει ἤ. ἔγχος. 42 491 iv αὐτῷ χαλκὸν ἔλασσαν.
4 135 διὰ ζωστῆρος ἐλήλατο, (ὀιστόφ). N 595
διὰ χειρὸς c ἔγχος. E 400 ὀιστὸς | Duo ἔνι
ἠλήλατο. A 158 ἔγχεα ἐπὶ σαυρωτῆρας ἐἐλή-
λατο, Eust. 795. 48 ἐπεπήγει.... τὴν εἰς ὕψος
ἀνάτασιν δηλοῖ. suppletur facile e superioribus
acc. E 41 O 259 41 448 (δόρυ) διὰ στήϑεσφιν
ἔλασσεν, cf. X 984. paulo aliter: ΠΟ 518 μοι
χεὶρ | ὀδύνῃσιν ἐλήλαται. 8) translate: sae-
pius agitando probe exercito, v. s. ἅδην, τινός:
ε 990 μὲν ἅδην ἐλάαν καχότητος, ubi gen. ad
adv. potius pertinere videtur. JN 315 gu» ἅδην
ἐλόωσι χαὶ ἐσσυμένον πολέμοιο, Spitzn. et
Voss gen. ad ἐσσ. referuut. T 493 Τρῶας ἅδην
ἐλάσαι πολέμοιο. B) Accus. omisso fieri potest
ut verbum fiat intrans,, cf. Kühner ὃ 373 92 «)
Krüger 8 52, 91. 1) hominum nomina non omit-
tuntur nisi ita ut facile e superioribus supplean-
tur, cf. ? 217 Π 87 Z 188. 2) animalium:
8) σ 971 βόες εἶεν ἐλαυνέμεν. vehor Eust, 877
32 ἡνιοχῆσαι. E 366 Θ 45 y 484 494 £82 0 193
μάστιξεν δ᾽ ἐλάαν Eust. 557, 98 ἵππους δη-
λαδή ut equos excitaret atque sic veheretur,
cf. X 400. N 27 βῆ δ᾽ &. ἐπὶ κύματα. 9. 696
ἐς ἄστυ ἕλων. ὃ 2 πρὸς δώματ᾽ ἔλων, cf.
42 691 (χατὰ στρατόν), o 50 «P 356 615. 4 583
(peto Av) ἡ ἔλαυνες. "^ 499 πολὺ μᾷλλον ἔ,
magis etiam instigabat. db 500 μάστι ἕ. χατω-
μαδόν. JP 434 μεϑέηκεν ἐλαύνειν. Π 718 χατὰ
χλόνον αὐτις ἐλάσσας. £2 849 σῆμα παρὲκ -
ἔλασσαν. E 327 «1 274 400 νηυσὶν ἔπι - ἐλαυ-
νέμεν, cf. €2. 392. E 964 £x δ᾽ ἐ. Τρώων μετ᾽ -
Ἀχαιούς. £2 898 ἐχ δ᾽ ἕλασεν προϑύροιο, cf.
[γ 493] o 146 191. longe saepissime in Od. at-
que in iis Il. partibus quarum sermo ad Od. pro-
pius accedit. c) y 4922 ἐλάσῃ adigat. h. Merc.
I
390
349 Πύλονδ᾽ ἐλάων. 3) Eust. 877, 35 imi χω-
πηλάτου, cf. 1475, 5. v 92 ἐλαυνόντων remi-
gantium, cf. y 157. μ΄ 194 μάλα σφοδρῶς ἐλάαν.
qu. 41 παρεξελάαν v. 1. παρὲξ &. μ᾿ 80 τὰς παρ-
εξελάσωσιν Sirenas, v. 1. παρὲξ ἐ. 4) δ) σ 91
ἐλάσειε (Irum) feriret, σ 94 nz ἐλάσαι. d 495
πρὸς στήϑεα χειρὶ 5. y 449 ἤλασεν Eust. 1475,
2' πελέκει ἔπληξε. v 164 χειρὲ ἐλάσας. de ful-
eure Zenodotus s 182 ἡ 250 Ζεὺς ἐλάσας, me-
lius ἔλσας q. v. b) E 57 z 98 διὰ δὲ στήϑε-
σφιν ἔλασσεν. Y 969 ἔλασσε διὰ πτύχας Ae-
neas sed E 539 P 519 ἐν γαστρὲ διὰ ζωστῆ-
o0c ἔλασσεν (χαλχὸς). II med. mihi abigo (cf.
Ϊ 2 f), potissimum praedam: 4 682 τὰ ἠλασά-
usc9c Πύλον εἴσω, Hes. exl ἀπελάσεως. v bl
τῶν ἐλάσαιο βόας καὶ - μῆλα. Καὶ 537 ἐκ Τρώων
ἐλασαίατο ἵππους. ὃ 637 τιν᾽ ἐλασσάμενος δα-
μασαίμην. A 674 ῥύσι᾽ ἐλαυνόμενος. (διὰ εἰς
ἐπί ἐξ παρά παρέξ σύν ἱππηλάσιος, -ατα, -ατος,
ξξήλατος βοηλασίη.
ἐλαφη-βόλος (βάλλω) qui cervum configit,
venator. Hes. χυνηγός. ἀπὸ εἴδους ἑνὸς τῶν
χυνηγουμένων, cf. Eust. 1145, 22 Ap. 66, 1
E. M. 396, 12 (zareyonotizOc) € 319 ἐλαφη-
βύλος ἀνήρ. h. XXVII 2 Ἤρτεμιν ἐλαφηβόλον,
cf. Apoll. de adv. 602, 293 Bekk.
£4-«-qog (Benf 2, 9 rshja-s Antilope, ahd.
elah Elch, etiam Curt. E. 529 lit. él-nis Elen.
q0-c suff est ut in ἔρετφος, skt bha-s. Pott I*
233 laghu lévis comparat. Lucas q.l. 298 ,idem
quod ἐλαφρός) cervus I' 94 ἔλαφον χεραόν,
Hes. ἄῤῥενα: ὃ γὰρ ἄρρην, ἔχει χέρατα, Ck. 4
"475 O 971 Π 158. x 168 ὑψίχερων & μέγαν,
Eust. 1652, 57 εἰ χαὶ Ἰωνιχῶς κατὰ πολλὰ
χατὰ ϑῆλυ γένος ἡ ἔλαφος προφέρεται, ἀλλ᾽
ἐνταῦϑα ἀρσενικῶς προήνεχται διὰ τὸ μὴ
zur εἶδος λελέχϑαι, plur. solet esse fem. 2 180
ϑηήσαντ᾽ ἔλαφον" μάλα γὰρ μέγα ϑηρίον 1£v.
de ignavia (cf. Lob. par. 316 542 Aglaoph. 895)
A 995 χραδίην ἐλάφοιο (ἔχων), Ameis 1. 1. 0
948 τέχος ἐλάφοιο ταχείης, cf. 4 113 v 436.
X 189 νεβρὸν ἐλάφοιο (gen. semper -0:0).
N 102 φυζανικῇς ἐλάφοισι. Π 707 χταμένης
d 486 ϑῆρας - ἀγροτέρας τ᾽ ἐλάφους, cf.
133, apros leonesque ut videtur, atque cervos,
Eust. 1248, 21 γένος εἰπὼν τοὺς ϑῆρας εἶδος
ἐπήγαγε τὰς ἐλάφους, 0 καὶ ἐν ἄλλοις γέγονε
quamqam vix hoc modo fit. 4335 o 126 ἐν ξυ-
λόχῳ ἔλαφος -λέοντος | νεβροὶς κοιμήσασα,
id num faciant cervae dubitare licet. ζ 104 χά-
προισι χαὶ ὠκείῃς ἐλάφοισι. h. Cer. 174 ἢ
ἔλαφοι ἢ πόρτιες. v. 1. κα 488 ἢ ἐλάφους pro
ἠξ λύχους. (ἐλαφρός secundum E. M. 326, 15
Eust. 1084, 30 al.
ἐλαφ-ρός (L. Meyer, vgl. Gr. 1, 48, 74 atque
non sine dubitatione Curt. E. p. 440 677, skt.
laghu, ἐλαχύς q. v). 1) levis, velox, mobilis,
E. M. 362, 5 süzivgvoc. "P 698 χεῖρες ἐπαΐσ-
σονται ἐλαφραί. Ψ 749 ἐλαφρότατος ποσὶ
χραιπνοῖσι. E192 N 61 Ψ 772 γυῖα δ᾽ ἔϑηκεν
ἐλαφρά, πόδας καὶ χεῖρας ὕπερϑεν, Eust. 1320,
49 (πόδες) κοῦφα ϑέοντες. 11745 μάλ᾽ ἐλαφρὸς
ἀνὴρ, ὡς ῥεῖα κυβιστᾷ. « 164 ἐλαφρότεροι
πόδας (v. s. ἀφνειός). [450] τόν (λᾶαν) ot
ἐλαφρὸν ἔϑηχκε. T [416] (πνοιῇ Ζεφύροιο! ἣν
περ ἐλαφροτάτην φάσ᾽ ἔμμεναι, Ariston. ἀϑε-
τοῦνται (416 417). X 139 v 87 χίρχος ἐλαφρό-
τατος πετεηνῶν. y 910 (ἵπποὺ ἐλαφρότατοι
ϑείειν. adv. ε 940 (δένδρεα) πλώοιεν ἐλαφρῶς,
Eust. 1532, 48 πρὸς ὁμοιότητα τοῦ τρέχει»
ἐλαφρῶς. ἐπὲ ἐμψύχων γὰρ χυρίως τὸ ἐλα-
ἐλαφηβόλος
2
ξ.
-
s
— ἐλεγχής
φρόν.
λεμος.
[ἐλαχύς! (L. Meyer vgl Gr. 1, 48 387 Cum
E. 168 skr. laghu-s lévis i. e. leghvis, ahd
lht-tí; comparatur etiam ge-ring) masc. ng
legitur nisi apud gramm. parvus, Doederl. hu
milis, ( 116 νῆσος ἔπειτ᾽ ἐλαχεῖα παρὲκ Au
voc τετάνυσται Bothe Bekk. Thiersch ἃ 90
sch. HA. Ζηνόδοτος τὴν βραχεῖαν γράφων δὲ
τοῦ s ἐλάχεια, haud scio an recte Suid. ΠῚ
519 λάχεια γῆ. βραχεῖα, cf. Fuhr, J. J. f. PI
90. 371 sq. Christ 34. non recte E. M. 558, E
ἐκ τοῦ περιεχομένου ἐλέγχονται... πῶς γᾶ
παρατέταται μιχρὰ οὖσα; Nitzsch: nicht di
Mass, sondern die gestreckte Form, pleriqu
ἔπειτα λάχεια cui voci comparatur Acz«i»e
τὸ σχάπτειν E. M. 558, 6 Hes. III 18 Ap. 10
18 sch. E. R. εὔγειος ἡ ἐπιτηδεία εἰς λα;
γεσϑαι, paulo aliter Nitzsch h. 1. Lob. pat
pr. 177 Ámeis h. l. ,rauch, dicht bewachset
de quo recte dubitat Curt. 1. L Eust. 1619, 8
τινὲς μέντοι τὸ λάχεια ὄνομα τῆς νήσου ὑπ
πτευσαν, cf. sch. ER. Doederl Gl. 2062 le
holl laeg niedrig. z 509 &zr τε A&zst&, i
ἄλσεα Περσεφονείης, Bothe et Bekk. τ᾽
χεῖα, sch. V. ἐλαχίστη, sed BHQT. οὐ δεῖ,
γράφειν ἐλάχεια. οὐ γὰρ sixóc ἐλάχιστι
ἀκούειν τῆς Περσεφόνης τὸ τέμενος. h. À
197 οὔτ᾽ αἰσχρὴ οὔτ᾽ ἐλάχεια, M. οὔτε,
χεῖα, opp. μεγάλη et εἶδος ἀγητή. De accel
(ἐϊλαχειά constanter sch. R. ε 116 E. M. 5
10, 558, 8 Suid. L l E. G. 370, 3 Hes. It
III 18 Eust. 1619, 33, cf. Lehrs q. e. 170 Nitzs
N. J. £. Ph. 1, 2 Góttling, Acc. 310 Thi
8 201. Superlat. h. Merc. 573 γέρας οὐκ
χεστον. comp. (22&zjov) ἐλάσσων (L. Mey
vgl. Gr. 1, 93. Καὶ 356 δουρηνεχὲς ἢ καὶ ἔλα
σον. — ἔλδομαε v. 5. ἐέλδομαι. ᾿
ἐλε-«ἔἴρω (ἔλεος) pr. ἐλεαίρω h. Cer. τὸ -
-tL iptv. -Ε pte. τρῶν -οντες o 316 ipf. ἐλέ
os(v), τον « 19. ipf. iter. ἐλεαίρεσκον, £3.
miseret me cuius, a) abs. Z 431 ἐλέαιρε,
« 19 ε 400 ζ 175 x 399 o 367. h. Ven.
b) τινά. Z 407 οὐδ᾽ ἐλεαίρεις | παῖδα zal
c K 176 v 202 Φ 147 τοὺς ἐδάιζε -ὁ
ἐλέαιρεν, οἴ. w 818. Q 19 φῶτ᾽ ἐλεαίρων,
OQ 93 t 389. additur ptc., cf. Classen, Beob
14. H 9; Τρῶας ἀπολλυμένους &., ef. Ν᾿
I 302 Παναχαιοὺς | τειρομένους ἐλέαιρ
S98 σὲ ὀδυρομένην &. h. Cer. 76 μέγα à
μαι ἠδ᾽ 8. | ἀχνυμένην. B 27 64 9 114 0t
μέγα κήδεται ἠδ᾽ ἐλεαίρει, Hes. οἐχτεῖ
ἐλεεῖ, ubi e gen. μεὺ suppletur acc. cf. 1
gelsb. ad 4 196. .1 665 Δαναῶν οὐ zii
οὐδ᾽ ἐς, y 96 ó 326 μηδέ τί μ᾽ aióoui
μηδ᾽ ἐλεαίρων. Semel additur ϑυμῷ: τ 21
γοόωσαν ἐλέαιρε γυναῖχα, opp. ὀφϑαλμοῖ
Fulda 257. E
ἐλεγχεέη. Heller, Phil. 11, 386 -εἴη,
M. 327, 20. (ἔλεγχος, videtur adi. fuisse, c£]
par. 322) opprobrium, probrum, Ap. 66,-
αἰσχύνη καὶ ὄνειδος, cf. Hes. Ph. Mey
nonym. ΠῚ Gera 1849 p. 10. .X 100 £4£7;
ἀναϑήσει, Ψ A08 2. χαταχεύῃ, c, ὃ 380
effüciat ut alii eum cui quid non bene suce
minimi faciant. 4/342 ἐλεγχείη δὲ col αὖ
ἔσσεται. q 955 8. δὲ x«l ἐσσομένοισι T
σϑαι, non recte Meyer hic de pudore ἃ
ipsi sentimus.
[ἐλεγχής] (Buttm. a. S. 1, 273 -vc, Lobedl
2) facilis: .Y 287 ἐλαφρότερος πό
[
161 non definit. (ἔλεγχος) probrosus, quem
inimi faciunt, quia ei male successit, 41 242
ἴοι - ἐλεγχέες, £2 239 λωβητῆρες ἐ. Hes.
h. br. B. ad 42 239 paraphr. ἐπονείδιστοι.
dhrens, Phil. 6, 32. hiatum in pede quarto non
itus: ἐλέγχεα, masc. enim non exstitisse, sed
Aristarcho (v. s. ἔλεγχος) inventum ad vi-
dum hiatum (cf. La Roche, HT. 250). Superl.
111 ἐλέγχιστος ἱκοίμην. x 72 ἐλέγχιστε
ὄντων quippe cui ne Aeoli wuidem auxilium
profuerit. P 926 ἐλέγχιστον πολεμιστήν, B 985
σὲ πᾶσιν &. ϑέμεναι βροτοῖσιν.
ἔλεγχος (ap. Hom., cf. Bekk. anecd. 1368)
robrium, opinio quae est de homine cui
le successit, Suid. l 2, 175 αἰσχύνη. .4 814
Ἔγχος |. ἔσσεται εἴ χεν - ἕλῃ. alias plur. φ 829
μῦν δ᾽ ἂν. ἐλέγχεα ταῦτα γένοιτο haec duo,
- quod ille potuit, non nos. q 333 τέ ἐλέγχεα
tUre τίϑεσθϑε. de. hominibus qui nihil perfi-
ere possunt Q 260 τὰ δ᾽ ἐ. πάντα λέλ ειπται.
Β 90 χάκ᾽ ἐλέγχε᾽, ᾿Αχαιίδες, οὐχέτ᾽ Ἡχαιοί
Ee E 18; Θ 228 ᾿Αργεῖοι, züx. ἐλέγχεα,
δὸς ἀγητοί, Herod. ἐλέγχεα ὡς τείχει. Did.
Ev] Ἡρίσταρχος xz ἐλεγχέες (codd. χακ-
Eu χέες, Ahrens, Phil 6, 32 χκακχελεγχέες),
rens putat, hiatus vitandi causa quem nos
Bue εἶδος non fuisse scimus, cf. La Roche h.
q.950 qui etiam '£2 260 Β 935 ἐλεγχέες Ari-
chi fuisse putat. Cae, -ἧς Ὁ) cf.
λέγχω (Pott I! 258. skt. langh transilire,
endere, laghus ἐλαχύς coniunxit, similiter
Meyer, vgl. Gr. 1, 387 Benf. 2. 96, du-
ὁ Curt. E. 168, qui PW. 1, 1040 et 'Yick
d ereghant arg et germ. arg magis pro-
Benf. 2, 367 etiam lat. arguo compara-
f Ph. "Meyer, Synonym. III Gera 1849
d. 5. f Ph. 56, 209 s. Doederl Syn. IV ,
λέγειν Gl. 2061 ἐλαχὺς -ύνειν ἐλέγχειν)
et ci. aor. irritum facio, effcio ut quis
5. s. nihili sit. [ 522 τῶν μὴ σὺ γε μῦϑον
ξῃς | μὴ δὲ πόδας ne effce ut irrita sint,
1), sch. A. μὴ ἀποδοκιμάσῃς μηδὲ ἀπο-
ῃς ἀσϑενεῖς ὄντας, Ap. 66, 8 ἐλέγξειες"
yug. περιβάλῃς, ὀνείδει περιβάλῃς, melius
m sch. BL. ὀνειδίσῃς. φ 424 ov σε - ἐλέγ-
t'efücit ut magni aestimeris, honori est.
ἐλε-εινός et ἐλεεινός (ἤλεος) miserandus,
S, miser, tristis, Suid. I 2, 176 ὃ ἐλέους
$ 973 με ἐλεεινὸν σαῶσαι. Ψ 110 νέ-
Q2 809 5 327 us φίλον ἐλϑεῖν ἡ δ᾽ ἔλεει-
paraphr. ἐλέους τυχεῖν. Ὁ 259 πάρος
ὧν ἐλεεινὸς | φίλος͵ τ᾽ ἔσῃ αἰδοῖός͵ τε.
ler. 984 φωνὴν ἐλεινήν. b) m 919 iisz-
δάκρυον εἶβον, cf. 9 531. tristem, schmerz-
ch, minus bene al. mitleidsvoll aut. adv. sta-
f. acc. pl pro adv. est: B 314 ἐλεεινὰ
ἐγῶτας Hes. οἰχτρά, οἰκτρῶς “ἐλεεινῶς.
d. προσ ύδα, X 408 ῴμωζεν £. compar.
ἐγὼ ὃ ἐλεεινότερός͵ περ patre tuo
, non recte sch. V. ἢ ἀντὶ ἁπλοῦ et superl.
80. ἐλεεενοτάτῳ ἄχεϊ.
-ἔω (ἔλεος) füt. joe. (X 123 92 207), aor.
augm. ἐλέησα -ε() ei. -ἥσῃς Z 809, τήσῃ,
τέησον͵ ptc. -ἦσας, -ησάντων X 494. miseret
-misereor. Cf. La Roche, h. S. 173. a) abs.
2 301 357 v 182 αἵ χ᾽ ἐλεήσῃ |. X 494
τῶν £A, cf, h, VII 53. Z 484 ἐλέησε νοήσας.
849 μ᾽ ἐλεήσας | οἴκαδε πέμψειας. b) τί,
Z9 215 ἐλεήσῃ, | ἄστυ καὶ ἀλόχους χαὶ
&, οἵ, Ζ 809. X 59 ἐμὲ ἐλέησον (v. 1l. ἐλέαιρε),
ξ 379, h. Ven. 211. Y 465 ὁμηλικίην ἐλεή-
ἔλεγχος — - Ἑλένη
391
ccc, Additur αἰδεῖσϑαι: X 419 dedu αἰδέα-
σεται ἠδ᾽ ἐλεήσῃ [|γῆρας. 74 χ 515 844 μ᾽
αἴδεο καί μ᾽ ἐλέησον, c. X 82 193 $2 207.
$2 508 «iósio ϑεοὺς αὐτόν τ᾽ ἐλέησον. Addi-
tur pte. Ó 350 τοὺς ((doto ) ἐλέησε, cf. O 12
Π 451 42 332 (Fulda, h. Spr. 258) accusativo
additur pte. E 561 τῶ πεσόντ᾽ ἐλέησεν, cf, E
610 P 346 3529. O 44 τειρομένους - (£v)
ἐλέησεν. ᾿Αχαιούς, cf. P 441 T'340. e 336 Ὀδυ-
σὴ à. ἀλώμενον ἄλγε' ἔχοντα. additur ϑυμῷ:
λ 55 395 τὸν μὲν ἐγὼ Sueno ἐδὼν ἐλέησό
τε ϑυμῷ, cf. A 87, Fulda, h. Spr. 267 ,durch
Vermittfung von: im Herzen beweinen oder be-
klagen der Begriff Mitleid haben mit jemand"
Y. 8. ἔλεος. ἌΝ 1 364 μ᾽ ἐλέησε pro ue σάωσε,
& 889 αὐτόν τ᾽ ἑλεήσας pro e, τ᾽ ἐλεαίρων.
Formae quadrisyllabae in arsi sexta aut quinta
aut tertia. (ἐλεήμων τητύς)
ἐλεήτμων (ελεέω) misericors. ε 191 οὐδὲ
μοι ϑυμὸς σιδήρεος, ἀλλ᾽ ἐλεήμων |.
ἐόν σιν | (ἕλος), ἀγλαόχαρποι Ἕ. Igen c. h.
Cer. 23, ,nymphae palustres quae aquatione
πὐ θηρὸς incrementa addunt Daum. qui sic
ed. »quamquam ea vox nusquam legitur", cod.
ἐλαῖαι Ruhnk. ἑταῖραι.
ἐλεη-τύς ( ἐλεέω) misericordia, ξ 85 οὐκ ὀπιδὰ
daordoveé 1 odd! ἐλεητύν |, Sch. V. ἔλεον.
Aou 7 διάλεχτος. 9 451 oU τις ἐπίσχεσις
οὐδ᾽ ἐλεητύς | ἀλλοτρίων χαρίσασϑαι.
ἐλεενός h. Cer. 984 attice pro ἐλεεινός q. v.
Cf. lex, Seg. 92, 10 Lobeck, path. el. 1, 255.
ἐλελέξω (reduplie. L. Meyer, vgl. Gr. 1, 428
ex ἑλίσσω, E. M. 330, 98 Benf. 2, 299, ex ἐλ-
σαι Doed, Gl. 459) act. aor. pass. ipf. plqpf.
aor. med. aor. 1) act. contorqueo, concutio, con-
verto e fuga. A 530 ἢ. XXXIV [15] ἐλέλιξεν
Ὄλυμπον, 'E. M. 328, 40 ἐκίνησεν, ἔσεισε Ap.
66, 5 συνέστρεψεν, συνέσεισεν Iupiter, cf. O 199.
E ju περὶ σχεδίην ἐ. fluctus. P 278 ,»σφέας
ἐ. | Αἴας, sch. br. ,gvvelAnot, συνέτρεψε
Rust. 1107, 24 πρὸς ἀντιπαράταξιν Graecos
fugientes convertit. 2) pass. convertor e fuga,
succutior, concutior, contremisco. E 497 Z 106
A 214 P' 343 ἐλελίχϑησαν καὶ ἐναντίοι ἔσταν,
Hes. μεταβαλλόμενοι συνεστράφησαν, cf. Suid.
I 9.177 E; M. 328, 46, Z 109 ἐλέλιχϑεν, E.
M. 328 48 ἐπεστράφησαν, atque ita 4 588
στῆτ᾽ ἐλελιχϑέντες, Ap. 66, 6 συστραφέντες,
μεταβαλλόμενοι, cf. Hes. convertite vos in ho-
Stes et consistite, non'recte naturam ptc. expli-
cavit Doederl. Gl. τῶν consistite nunc, conversi
antea in fugam. b) Α΄ 448 τῆς fasti γυῖα,
sch. V. τρόμῳ ἐσείσϑη. u. 416 € 306 ἢ ὃ ass
λίχϑη πᾶσα navis. h. XXXVHI 9 ελελίζετ᾽
Ὄλυμπος. Cer. 183 ἀμφὶ δὲ πέπλος | — ἐλελί-
ζετο ποσσίν. IN 558 (ἔγχος) σειόμενον ἐλέλικτο.
3) med. flector, me convolvo. B 810 ἐλελιξά-
μενος, sch. BL. E. M. 328, 44 Suid. I 2, 177
ἐπιστραφείς draco (Ameis). 'A 39 ἐλέλιατο δρα-
χών, E. M. 898, 36 ἤλικτο, ἐνέσφιγκτο, Hes.
συνέστραπτο.
Ἑλένη (£A. σέλ-ας σελήνη, οἵ, Curt. E. 663).
Z 348 360 (voc. “ὁ 761 ó 121 305 o 100 104.
Z 323 δ 184 296 w [218] "Joys; E. I'199 418
ὃ 184 219 wv [918] Διὸς ἐχγεγαυῖα Bos Mestre
998 ὃ 305 o 106 δῖα γυναιχῶν |. o 198 χαλ-
λιπάρῃος. 1' 496 xovoy 4c. o 171 I' 298
ὃ 305 τανύπεπλος. gen. HAévgc B 356 590
4 438 ξ 68 o 126. I'329 H 355 Θ 82 I 339
“1 369 505 N 766 ἠυχόμοιο. o 58 χαλλιχό-
392
μοιο. 'T 395 ῥιγεδανῆς. dat. Ἑλένῃ Γ' ΤῸ 91
ó 12 150. Τ' 121 λευχωλένῳ, y 997 À. εὐπατε-
ρείῃ. acc. τὴν I' 154 161 982 285 388 H 401
44 125 X 114 ὃ 568. Β 161 177 I'458 4 19. 174
H 350 I 140 982 o 118 "Aoysiqv. Z 999 εὐπα-
τέρειαν. Διὸς ϑυγατήρ Ó 227 cf. ὃ 569, soror
Pollucis et Castoris 7' 257, quos eadem " mater,
Lede, videtur peperisse, e Tyndareo (4 299),
mater Hermionae, ὃ 14 EA£vg ϑεοὶ γόνον οὐ-
χέτ᾽ ἔφαινον ἐπεὶ δὴ τὸ πρῶτον ἐγείνατο Ἕρ-
μιόνην, uxor (ap. Hom. non Thesei Lehrs Ar.
185, cf. H 399 NN 626) Menelai, Paridis deni-
que Deiphobi (Ὁ) ó 277. Paris Veneris monitis
Lacedaemonem profectus Helenam absente Me-
nelao abduxit volentem 7" 174 à 261 rediens-
que, J' 445 cum ea concubuit νήσῳ ἔν Κρα-
γαῇ quam prope Atticae oram esse fuere qui
putarent atque Sidonem quoque pervenit Z 290.
Cum Ulixes et Menelaus nequicquam postula-
rent ut Helena redderetur 7" 206 21 140, bel-
lum exortum est (B 356 590 τίσασϑαι Ἑλένης
δὁρμήματά τε στοναχάς ts) ob Helenam ut
"Troianorum plerisque, non Priamo 7' 165, vi-
debatur. Helenam ipsam culpae admissae poe-
nituisse putat Naegelsb. ἢ. Th. 345 (I' 404 στυ-
γερὴν ἐμέ, D 180 ó 145 χυνώπιδος) etsi desi-
derio potius soli patrii commotam se significat
Helena ó 261 atque vel post id tempus operam
dedit ut Graecos deciperet ó 261. Videtur ob
tristem fugae eventum invidiamque quam sibi
apud Troianos collegerat vituperare quae ipsa
fecerat, non dolere quod culpam admiserit. De-
cimo demum belli anno ab Iride accita de muro
urbis prospectat exercitum Graecorum 7/' 120
Priamoque nomina ducum exponit, sed post
certamen singulare ἃ Venere quasi coacta ad
Paridem victum redit 7' 491, cuius taedium
cepisse videtur. Hectorem Z 343 benigne allo-
quitur, occisum luget £2 761. Sub finem belli
Ulixem Troiae commorantem. agnovit ó 9250
et adiuvit ἐπεὶ ἤδη χραδίη τέτραπτο νέεσϑαι,
Paride occiso Deiphobo nupsisse fertur atque
Graecos ligneo equo inclusos fraude in summum
discriminis adduxit à 290, a daemone quodam
commota ὃ 275. Troia capta cum Menelao re-
diens diu erravit; fuit enim in Egypto, cf. Her.
2, 113 qui eam a Paride adductam Troiae non
fuisse putat, apud Polybum Thebanum ó 195
et apud Thoonem ὃ 928, atque octavo demum
anno rediit Lacedaemonem, ubi Telemachum
primo aspectu agnitum ó 144, hospitio excipit
atque donat veste pretiosissim, o 104. Mulier
erat formosissima 1Π 156 ó 122 Ἡρτέμιδι εἰ-
κυῖα. Uschold, Ztft f. A. W. 1835 p. 841 Hele-
nam deam Lunam esse octoque annos errasse
ut enneateris lunaris efficiatur putat, cf. J. J.
f. Ph. 4, 154 Voleker Krit. Bibl. 1828 p. 156.
Deam fuisse etiam Preller Myth. 2, 73 Gerhard
Myth. ἃ 476 481 6927 putant, cf. ib. ὃ 894 Har-
tung, Rel d. Gr. 3, 119 Welcker, Gotterl. 1,
577 8, 27. Creuzer, Symb. 4, 153 Schwenck, et.
myth. Andeut. 193. A. Steudener, antiquar.
Streifzüge 59, cf. Phil. Anz. 1871 p. 390, quod
Homerus in ll. raro commemoret Helenam (cf.
Camboulin, les femmes d'Homére Paris 1855
Durand) necessario id fieri statuit, non decere
enim feminas Graecas ut Germanas, versari in
conspectu omnium, esse vero Helenam lunam,
"EAsvoc ΤΙριάμοιο φίλος πάις H 44 M 94,
cum Deiphobo fratre et Asio tertiae parti prae-
est eorum qui murum aggrediuntur. Z 76 Πρια-
Ἔλεγος — ᾽Ἔλευσις
μίδης "E. οἰωνοπόλων 0y' ἄριστος suadet
Hector e pugna Troiam abeat iubeatque pre
fieri Minervae, H 44 ut ad certamen singula
provocet fortissimum quemque Graecorum JV 5;
Deipyrum gladio Thracio interficit, quare NM
lenaus irascitur JV 582 Ἑλένῳ ἡ ἥρωι ἄνακτι
eum sagitta nequicquam petit, ipse hasta vol
Iatus e pugna abit; Hector quaerit JV 758 βὲ
“Ἑλένοιο; ἄνακτος, 'cf. N 770 181. Q 949 »
«tiov Ἥλενον et ceteros filios Priamus curn
parari iubet. Fertur Troia capta in Ejpim
ME Andromachenque uxorem duxisse, Pai
2; 23, 6 Verg. Aen. 3, 259. 2) Graecum E
Οἰνοπίδην "EÀevov Hector occidit,
ἐλεό-ϑρεπτος (ἕλος, τρέφω) in paludib
nutritus, palustris. Suid. I 2, 179 τὸ ἐν
τεϑραμμέν ov, sed Doederl. auf feuchten Bod
(δλειοὴ. B 776 ἐλεόϑρεπτόν τε σέλινον, 8
AL., de spiritu Eust. 345, 1 τὸ s πρὸ τοῦ
τῆς ᾽τρίτης συλλαβῆς χαϑαρευούσης, ψιλοῦ
σϑαι ϑέλει, sed E. M. 709, 98 326, 44 bis hi
bet asperum, quem Doederl. Gl. 1035 sive de-
fendit sive ex amissa ἐ explicare conatur, pita
h. 1. errore natum putat, edd. certe non rec
perunt. *X
ἔλεος (Fulda, h. Spr. 256 z2v Ἴλεὺ At.
ἔξλεεος ἔλεος überquellen, weinen. Pott 111
lit. gaila, Benf. 1, 318 skr. ghrnà et 2,
“ἕλος statuit. CE. T. Meyer, vgl Gr. 2,
misericordia, Suid. I 2, 179 peu 7 E
μοσύνη, de genere cf. E. M. 326, 29. £044
ἔλεον ἀπώλεσεν.
ἐλεός s. ἐλεόν, s. & dubitans Benf. 1
Skr. crai, χερ kochen) mensa culinaria, B
ἐλεόν" μαγειρικὴ τράπεζα Eust 749, 7 gU
ται καὶ οὐδέτερον 1915 εἰν ἐλεοῖσιν ἔχευξ
cf. & 492 (βάλλον) carnes. sch. ABD. 7 215
μήκεσι τραπεζίοις ἤτοι, μαγειρικοῖς" δασύ
ται δέ: ἀπὸ γὰρ τοῦ ἑλεῖν E ὅτι ἐξ ἑλεία
ῥάβδων ἦσαν πεπλεγμέναι αἱ μαγειρικαὲ te
πεζαι, sch. H. & 432 δασύνεται. Hes. οἱ
μιλοῦσιν, ἐξ ἐλαΐνων εἶναι ξύλων τὰς tQ
ζας λέγοντες, Eust. 1.1 τοὐλεὸν παρὰ τῷ
μιχῷ. (ἐλεέω etc. ἐλεεινός.
ἑλετός (£A-stv qui ,prehendi potest. n
ψυχὴ πάλιν ἐλϑέμεν οὔτε λειστὴ | 009^ e
Hes. ληπτή, «αἱρετή capi non potest ita ul
redeat. V.s. αἱρέω. Cf. L. Meyer, vgl. Gr. 2,98
ἐλεύϑερος (Curt. E. p. 452 in re dubi
M. 329, 4 παρὰ τὸ ἐλεύϑειν ὅπου ἐρᾷ,
Suid. I 2, 181. magis probat quam Benf. 2.
lat. liber, cf. L. Meyer, vgl. G. 1, 51 78
(skr. ludh) 2,, 208 213. "Müllenhoff etiam
184-66 comparavit) liber. Z 455 II 831 Y
ἐλεύϑερον ἦμαρ (ἀτούρας), Hes. τὴν ἐλεὺ
ρίαν περιφραστιχῶς. Ζ 598 χρητῆρα στήσι
σϑαι ἐλεύϑερον, sch. B. τὸν emi ἐλευϑερῖ
ἱστώμενον,͵ p ἤγουν ἐν εἰρήνῃ καϑ'᾽ ἧσυ
τρυφῆσαι ἡμᾶς.
᾿Ἐλευστνίδαο h. Cer. 105 KsAsoto "E.
Eleusinis, qui urbi nonien dedit, cf. Paus. I,
7 Hyg. 147 Ap. O15 ΣΝ ΩΣ ut v. 266 et
Ant. 1190, recentiorem hymni aetatem videtu
prodere. cf. Gutsche, ho. hy. i, Cer. p. 1723
'"EAevotviov meto EG h. Cer. 266 Ele
ipsi. De zv v. s.
Ἐλευσίς h. Cer. 95 -ivoc ϑυοέσσης xo
voc ib. 318 πτολέίεϑρον "E. 9vo. cf. 490 δῆμοι
ib. 356 "E. χραναὸν πτολίεϑρον. (ἔλευσις
tus) urbs Atticae, qua Megara itur, anti
Saesaria appellata (Hes. 4, 3), in quam anti
τ τὴς ᾧ
| tempore Eumolpus Thrax cum suis dici-
venisse, deorum vero Ceres atque Dionysus.
nii bella cum Atheniensibus gesserunt
ad Solonis fere tempora (Thuc. 9. 15
1, 30, quamquam Pandion qui Mevmaris
titus 'est et Theseus Eleusinem quoque in di-
nem Atheniensium redegisse dicuntur, cf. Gi-
Κα, Stàmme der Balkanh. 44. una e duodecim
urbibus Atticae. Philoch. ap. Strab. 397 (609),
igus e tribu Hippothoontica (Steph. habebat
templum Cereris in colli situm atque ex parte
Saxo vivo incisum (zo«v«óv) quo ad cele-
da μυστήρια Athenienses ex urbe sua sacra
| veniebant, nunc vilis vicus “ευσῖνα et reli-
e tenues, cf. Bursian, Geogr. v. Gr. 1, 328.
εὐσινίδης -ivtoc).
ἐλεφ-αίρομιαε (E. M. 329, 30 Passow al
ὦ comparant, Benf. 1. 47 skr. i-prn et
q-oL0c) med. pr. et ptc. aor. detrimentum
Ὁ, decipio, alii: vana spe decipio E. M. 599,
«ic ἐλπίσιν ἀπατῶ χαὶ βλάπτω. P 388
ράμενος Τυδεΐδην. sch. B. παραλόγως
ἀδίκως βλάψας, E. M. 329, 99 rupe ἀπά-
βλάψας, cf. sch. br. Eust. 1307. 25. Hes.
66, 11. Absol τ 565 οἱ μέν z? ἔλθωσι διὰ
&vroc | οἵ δ᾽ "ἐλεφαίρονται. Ap. 66, 11
ἵπτουσι καὶ ἐξαπατῶσι, sed Eust. 1877, 27
σϑαι μόνον ποιοῦντες. sch. V. (cf. Hes.
parra) ebore dentes et sermonem, qui saepe
est significari putat, cf. Eust. 1.1. Ludere
um dum ἐλεφαίρονται ad ἐλέφαντι re-
recentiores demum statuerunt Lucas q. lex
(cui obloquitur Fuhr, J. J. f, Ph. 20, 371
Hartung Rel. d. Gr. Le 137 Naegelsb. h. Th.
Ameis Faesi h. 1. veteres non iam sen-
videntur, cf. Hor. od. 3, 27, 41 Verg. A. 6,894.
φας (non ortum inter Graecos. Benf. 1,
ic. Semit. al-L-ibhas skr. elephas. L. Mey: er,
. 2, 131 comparat ἐλ-έφαντ- et lat. ebor-
Poit et Benf. 2, 835 Copt. εβου T9 artic.
ant) ebur Hes. E. M. 339, 11 τὸ ἐλεφάν-
ὀστοῦν, cf. Ap. 66, 13, nam cum animal
| Alexandri demum tempore (Paus. I 12,
eei viderint, ebur iam H. mercem pretio-
dixit, quam ex Eegypto ad Graecos allatam
Pierson, Rh. M. 16, 105 cuiusque parti-
multa exornabantur, 4 141 ἐλέφαντα γυνὴ
" μιήνῃ | Movie ἠξ Κάειρα, παρήτον
"CL ἵππῳ l. χεῖται δ᾽ ἐν ϑαλάμῳ, πολέες
3 ἠρήσαντο | ἱππῆες φορέειν. βασιλῆι δὲ
ἄγαλμα, ornatus maxillaris equorum
meus atque purpure tinctus, v. s. ἄγαλμα.
n. 7 9. 0. τινξς ἐλεφαντὰ. . ἀπέδωκαν
t λευχά (Hes. £Aégavra), melius ut videtur
455, 46 fra λέγῃ τὰ ἐλεφάντινα (Hes. v.).
πο λεύχ᾽ ἐλέφαντι, sch. BL. λείπει
. οἱ δὲ ἐξ ἐλεφαντίνων λελευκασμένα
᾿ἔχουσι γὰρ «t ἡνίαι ἐλεφαντίνους
λους ἑχατέρωϑεν, δι᾽ ὧν ἕλχουσιν
ἡνίοχοι. τ 56 (χλεσίην) δινωτὴν ἐλέ-
χαὶ ἀργύρῳ. v 300. δαιδάλλων χρυσῷ
τὶ ἀργύρῳ ἠδ᾽ ἐλέφαντι lectulum. ὃ 73
τε στεροπὴν zàó δώματα -ἰ χρυσοῦ
ρου τε χαὶ ἀργύρου ἠδ᾽ ἐ. apud Me-
qui fuerat in Egypto. y 7 χώπη δ᾽
oc ἐπῆεν clavi. 9-404 χολεὸν δὲ νεο-
b ἐλέφαντος | ἀμφιδεδίνηται gladio, cuius
apud Graecos ebore exornata, apud
es tota eburnea fuisse videtur. c 196
τέρην πριστοῦ ἐλέφαντος. Duae sunt por-
mniorum r 563 εὖ μὲν γὰρ χεράεσσι ttg
CIC T TNCS Snpra
δι ὅ Ὁ PUES ΡῈ
ἐλεφαίρομαι ---Ἑλικώνιον 895
τεύχαται, có ἐλέφαντι Ι τῶν οὲ μὲν z^ ἘΞ
ϑωσι διὰ πριστοῦ ἐλέφαντος, 1 οἵ δ᾽ ἐλεφαί-
ρονται (q. v)
Ἐλεφήνωρ B 510 ὄζος "Apgoc | Xa2zoóor-
τιάδης, ἀρχὸς Ἡβάντων, 4 463 χρείων 'E. oc-
cisus ab Asenore.
Ἐλεῶν᾽ εἶχον (ἕλος Doed. Gl 462) B 500,
sch. BL. ἀπὸ Ἐλεῶνος τοῦ '"Ertovov, Eust.
267, 7 Ὕλη z. Εἰλέσιον z. Ἐλεὼν ὑλώδεις εἰσὶ
τόποι Βοιωτῶν z. ἑλώδεις. K 966 ἐξ Ἐλεῶνος.
quia ibi ᾿Αμύντορος δόμον commemorat Home-
rus, fuere qui Eleonem in Parnasso fuisse pu-
tarent, sed alii Tanagricae partem esse statue-
bant (Strab. 439) et sic Bursian Geogr. v. Gr.
1, 223 ,wahrscheinlich die ausgedehnten Ruinen
einer befestigten Ortschaft, zwei Stunden nord-
westlich von Tanagra auf einem langgestreckten
Felsrücken beim Dorfe 4oítaa. Herod. K 266
εἰσὶν οἱ ψιλοῦσιν. ὃ δὲ ᾿Ἰσκαλωνίτης φησὶ δα-
σύνεσθϑαι. τς πῶς οὖν B 500 οἵ τ᾽ ᾿Ἐλεῶν᾽.
φασὶ γὰρ κάνταῦϑα τὴν Βοιωτιχὴν εἶναι πό-
Atv. cf. Lehrs, Ar. 264 (273).
Ἑλέκάων᾽, D'193 ᾿Αντηνορίδης εἶχε κρείων
*E. “᾿ᾳοδίχην. Priami filiam. Doed. Gl. 466 ad
Ἑλιχὼν refert ut sit ,,pastor'*.
ἀμφ᾽ Ἑλίκην εὐρεῖαν B 515 Agamemnonis
urbem. E. M. 517, 20 (Prell. Myth. 1, .354 ἑλίσσω
Schlàngelnde Bewegung der Wogen). 6 903 εἰς
"E. τε zl Αἰγὰς δῶρ᾽ ἀνάγουσιν Neptuno, sch.
BLV. τῆς ᾿Αχαίας πόλις ὑπὸ σεισμοῦ ἤφανι-
σμένη an. 373 a. Chr. Diod. 15, 49 Strab.
59, Curt. Pelop. 1, 45. Habebat celeberrimum
Neptuni templum, ab Achivis consecratum.
Steph. ἀπὸ Ἑλίχα τοῦ «Ἱυχάονος ἢ Ἑλίχης τῆς
Ἴωνος μὲν γυναιχός, Σελινοῦντος δὲ τοῦ Πο-
σειδῶνος Sv »γατρός. ὃ 1 πολίτης “Ἑλικώνιος q. v.
ἐλίκο-βλέφαρος (ἕλεξ, | βλέφαρον) qui pal-
pebris est leniter sinuatis (s. splendidis s. nigris?
v. S. ἑλέχωψ) Hes. χαλλιβλέφαρος Eust 57, 1
μελανόφϑαλμος zal οὕτως εὐπρεπής, sed Doe-
derl. Gl. 467 Baumeister al ad ἑλίσσειν refe-
runt (mit leicht beweglichen Wimpern), quam-
quam palpebras movemus dum obdormiscimus
nictamurve, non dum cernimus, ἢ. VI 19 &àc-
κοβλέφαρε Venus.
ἐλ ἐχτός͵ (ἑλέσσω) curvatus. h. Merc. 192
(βοῦς) χεράεσσιν ἑλιστάς, .curvatas cornua.
Ἑλικῶνα χαὶ εὐρείας ἔχει Αἰγάς Neptunus,
h. ΧΧΠ 3 urbem Helicen Achaiae, Martin et
Holsten Ἑλίκην τε. ep. 2 εὐρυχόρου μεδέων
ἠδὲ ζαϑέου Ἑλικῶνος Nonton multi ad Boeo-
tiam referunt. Inde
Ἑλεχώνεον — ἄνακτα (λέ ἔχη q. v., c£. Paus.
7; 24, 4) Y 404, sch. A. τὸν Ποσειδῶνα ἤτοι
ὅτι ἐν Ἑλικῶνι ὄρει τῆς Βοιωτίας τιμᾶται ἢ
ἐν “Ελίχῃ" μᾶλλον ovy παρὰ τὸν ἐν Ἑλίχῃ. B.
ot Αἰολεῖς παρὰ τὰς γενικὰς τῶν πρωτοτί-
πων ποιοῦσι χτητιχοὺς τύπους. sed Aristar-
chus ap. E. M. 547, 16 ἀπὸ Ἑλικῶνος... ἐπεὶ
ἡ Βοιωτία 025 ἱερὰ Ποσειδῶνος nam ab He-
lice fieri Ἑλικηεος apte ad metrum. Ad Helicen
referunt Ὁ. Müller Orch. 246 Welcker Gotterl.
1, 635 Prell Myth. 1, 354, dubitant Ap. 66, 23,
Spitzn, h. 1. Doederl Gl 460. Non ita absone
Strab. 384 (589) τεχμαίρονταί τε νεώτερον εἰ-
ναι τῆς Ἰωνικῆς ἀποικίας τὸν 7 ποιητήν, μεμνὴ-
μένον γε τῆς Πανιωνικῆς ϑυσίας, ἣν ἐν τῇ
Πριηνέων χώρᾳ συντελοῦσιν Ἴωνες τῷ Ἑλι-
κωνίῳ Ποσειδῶνι. ἐπεὶ καὶ αὐτοὶ οἱ Πριηνεῖς
ἐξ Ἑλίκης εἶναι λέγονται. Non mirum haec
displicuisse Aristarcho,
δ
394
ἑλίκ-ωψ (Bekk. κελ., ἕλιξ ut videtur, al.
ἑλίσσω, Ameis nunc σέλ-ας οἱ ὠψ) qui oculis
est leniter sinuatis, Ap. 66, 25 Hes. £Acxo? χατὰ
τὴν πρόσοψιν, Meiring, verb. cop. Marcod. 1831
p. 12, Ameis, J. J. f. Ph. 64, 260 Duentz. Faesi,
plerique olim (ἑλίσσων): oculis. volubilibus l e.
alaeri vultu, cf. Doederl. Gl. 467, Baumeist. ad
h. VI 19. Eust. 120, 40. (sed v. s. ἑλιχοβλέφα-
90), al. qui oculis est puleris, paraphr. Suid. I
2. 186 εὐόφϑαλμος, cf. Ahrens, Ztschft. f. A.
W. 1836 p. 817 qui ad εἴχω Fus ξελιὰ gig
et ἀμφι-έλισσαι refert, veterum plerique: qui
oculis est nigris, sch. A. ad A 98 μελανόφϑαλ-
μὸν ἀφ᾽ ov εὐἰπρεπῆ, ὡς Καλλίμαχος «τῇ.
sch. Q ad « 99 sch. br. ib. &Auxó» γὰρ χατὰ
διάλεχτον χαλεῖται τὸ μέλαν, cf. E. M. 889,
3. 20 Eust. 57, 1 120, 44 (οὐκ ἀρέσχει τοῖς πα:
dos (q«ol γὰρ xópcuc μᾶλλον πρέπειν).
quamvis ξανϑοί sint Achilles Menelaus Melea-
ger Rhadamanthys Ulixes Agamede. aliquando
Ameis ΖΕ. f. Gym. 8, 653; qui barba est crispa,
esse enim ὦπα faciem. plura et vana habet
Eust. 56, 41 οἱ τὰς κώπας͵ ἑλίσσοντες ἤγουν
ναυτιχοί" à. - οἱ πρὸς τὴν Ἑλίχην, τὸ ἄστρον
. τοῦς ὦπας ἔχοντες (sch. L. δὰ 7' 190.
οἱ ἐὰν: ἑλίσσοντες τοὺς ὦπας τῶν βλεπόντων
εἰς ἑαυτούς (Damm, sch. BL. ad uH 190) .
οὐκ ἀτενὴς τὴν ϑέαν, ἀλλὰ εἰς ξαυτὴν £o.
σουσα. Heyne: manifestum fit ex etymo omnes
vim vocis esse suspicatos, verum usum veram
vim ignorasse, Nuper Ameis ad 4 98 app., post-
quam H. Weber, E. U. 1, 42 Hes. δλικοί ad
σέλ-ας σελ-ήνη rettulit , ἐλ Bux atque ἑλίκωψ
glanzáugig eodem modo interpretatus multa dis-
seruit, sed ξλικοειδῆ sim. non explicavit, cf.
Lobeck, par. 289. A 98 ἑλεκώπεδα κούρην
Chryseidem. h. XXXIII 1 ἑλικώπιδες ἢϊοῦσαι.
A 389 I'190 £2 402 ἑλίκωπες Ayeuot |. I' 284
II 569 P 974 ἑλίχωπας ᾿Αχαιοὺς |.
ἕλεξ (c6, ἑλίσσω 3) tortuosus, curvatus, de
bove qui curvatis est cornubus (h. Merc. 192
χεράεσσιν tAuxtéc) Duentz. Kuhn 12, 15 ad «
92 Doederl. Gl. 465 sch. Q. ad « 92 Hartung
ad Pind. py. 6, 1 atque Ameis aliquando: qui
erispo est crine. Nóldeke N. J. f£. Ph. 76, 485 s.
qu. phil. IV Lingen 1857 et Ameis app. ad «
ER tortuosus, qui incedens corpus incurvat, Ap.
21 ἤτοι tà χέρατα ἑλικοειδῆ ἐχούσας ἢ 7
ue ἕνιοι ἀπὸ τοῦ κατὰ τοὺς πόδας ἑλιγμοῦ,
Hes. ἕλικας βοῦς sch. AD. ad Φ 448 ad ὃ 3920.
alii: niger Eust. 905, 46 1717, 42 1393, 42 sch.
Q. ad « 92 E. ad n 920 Bergk, Phil. 16, 181,
vel Eust. 906, 48 οἱ εὖ ἑλισσόμενοι i» ταῖς
ὕποι δέοι καμπαῖς. Ahrens, Z4ft. £. A. W. 1896
p. 819 ad εἴχω zA& pn referens: probus,
bonus. nuper Ameis ad A4 98 (v. s. EAGOW):
splendidus. Sing. O 633 ἕλικος βοός, sch. BLV.
τὸ ἁπλοῦν ἀντὶ συνθέτου, ὡς a Διονύσιος
φῆσιν, ἀντὶ τοῦ εἰλίποδος. AD. ἤτοι μελαίνης
ἢ ἑλικοειδῆ τὰ Pet ἐχούσης ἢ τῆς͵ £v ἕλει
τεϑραμμένης. — dat. pL M 293 βουσὶ ἕλιξιν h
sch. A. μέλασι ἢ εἰλοῦσι τοὺς πόδας ἐν τῇ
πορείᾳ. nom. pl. μι 355 Boozéazov" ἕλικες κα-
λαὶ βόες εὐρυ μέτωποι, vix de incessu boum,
certe non de colore qui non omnibus est idem.
ceterum Bekk. h. B. 2, 69 goozovro proposuit
ne digamma pde gen, pl. χ 292 βοῶν
ἑλίκων “ἐπιβούχολ ος. potissimum de mactando:
I 466 ἴφια μῆλα καὶ εἰλίποδας ἕλικας βοῦς |
ἔσφαζον, cf. JP 166 « 92 à 320 ε 46. Hes. δλι-
χοζεράτους, ἐπιχαμπῆ τὰ χέρατα ἔχοντας. ὦ 667
ἑλίχωψ, — Sigon!
μῆλα χατεχτάνομεν - χαὶ ἕ, βοῦς 1. h. Mem
116 ἐριβρύχους & βοῦς siÀxs -| d 448 gl LO
δὰς ὃ. βοῦς βουκολέεσχες |. A 389 & fo
εὐρυμετώπους | ἐκ Φυλάκης, ἐλάσειε. Σ
μῆλα ἰδοίατο καὶ τὰ βοῦς | & 136 μῆλα
λασσέμεναι - καὶ & βοῦς |. h. Merc. 567 (E
ἀγραΐλους &. βοῦς |. j
ἕλιξ (2)3A(60€, sed κα neglegitur) armilla.
Duentzer La Roche fibula, aut: anulus. ZG 4l
δαίδαλα πολλὰ, ] πόρπας τε γναμπτάς 9? ὃ
χας χάλυχάς τε καὶ οϑμους, cf. h. Ven. 164 ( I
σμον). ib. 87 ἐπιγναμπτὰς (Baum. ἐυγ.) ἕλιχαι
χκάλυχάς cre ὅρμοι δ᾽ - ἦσαν. sch. A. ad
401 ἤτοι οἱ σύνδεσμοι τῆς κεφαλῆς ἢ. x,
ἀπὸ τῶν ὅρμων ἐξηρτημένος. D. τὰ ψέλ
καλούμενα, paraphr. (ξλικοειδεῖς σωληνισ.
li. e. κάλυκεις sch. br. non vertit. Eust. 1
91 ἐνώτια ἢ ψέλλια, cf. 1394, 42. Hes. à
tue 7j ψέλλια ἢ δακτύλιοι. Ap. 66, 18 χόσμι
τι γένος. οἱ μὲν δακτυλίους ποιούς, ovc
κοντώδεις καλοῦ, σιν, οἱ δὲ ἐνώτια, ἃ χαλοῦᾷ
ἑλιχτήρια, οἱ δὲ τὰ περὶ τοὺς χαρποὺς ψέλλια
Cf. Doederl. Gl. 465. |
ἑλέσσω (ctÀurjo ἃ ταῦ. εελ ecAux skr. Vi
l. volvo Curt. Et. 527 L. Meyer, vgl. Gr. 1,4
110 954 354, cf. Christ 931) act. praes. infe
j ptc., aor. pte., med. praes. pte., ipf. ind. et|
et tt. l e. ἐρεὴ aor. ci. et pte. p
Veteres passim spiritum lenem exhibent. 1)
flecto, verto, volvo. h. VIII 6 κύχλον ἑλίσ
suppletur acc. ἅρμα iP 809 περὲ τέρμα n
μεν, Ψ 466 οὐχ ἐτύχησε tA(&ac, Hes. χά npo,
στρέψας. 2) pass. et med. a) volvor, torqueo
h. VII 40 ἀμφ ἱστὸν - εἱλίσσετο κισσός. ὃ
h. Ap. 360 ἔνϑα καὶ ἔνϑα ἑλίσσετο, Ap.
27 ἑλίσσετο᾽" μετεβάλλετο, cf. v 94, Ulix Jj
eubans et draco moriens. *7 846 TA coop
πέτεται iustis. A 317 χνίση - ἑλισσομένη 1
χαπνῷ, Hes. “ἰλουμένη. cum acc, ἢ. XXXI
αἴγλη γαῖαν ἑλίσσεται ad terram a luna. b) ve
sor, huc illuc feror: X 85 ἑλισσόμενος. 1
χει draco. 4^ 11 Zvveov ἔνϑα καὶ͵ ἔνϑα
σόμενοι περὶ δίνας, sed Nic. τὸ ἔ. χ. &
τέροις δύναται προσδίδοσϑαι, sch. A. yg."
δίνας. O 340 ἑλισσόμενόν τε δοκχεύει, 808.
ἐπιστρεφόμενον παρατηρεῖ, minus bene ἑ
σόμενος, quod v. 1. videtur fuisse, Σ 372
σόμε νον περὲ φύσας, sch. D. εἰλούμενον.
ἐπὶ πολλὸν ἑλίσσεται ἔνϑα xal ἔνϑα
imperitus. P 283 ἑλιξάμενος διὰ βήσ
raphr. συστραφείς). c) convertor: 1}
ξάμενος, Hes. ἐπιστραφείς, item M
zog? ὅμιλον ad χέχλετο pertinet, atque A
ἧχε -tÀ. δι ὁμίλου, sch. BL. «s δι᾿ 0s
Hoffm. q. h. 1, 145 n. Minkw., quamquam D
derl. Gl. 464 active explicare velle videtur,
ἐν τοῖσι ἑλίξεται, alii: huc illuc verset
opponitur «ξταστρεφϑέντε v. 733. M
χϑέντων om ᾿Αχαιῶν Graecis e fuga. coim
non recte sch. BL. ἡμῶν χυχλωϑέντωϊ
᾿Αχαιῶν, quem sequitur Doederl. 1. 1. VE
ἀν᾽ ὅμιλον εἱλίσσεϑ᾽, ἑταίρους | τάφο
τρύνων διαβαινέμεν, "Eust. 892, .25 tt
συναν νοοῦντες αὐτὸ ἀντὶ τοῦ εἱλίσσετο,
φετο, horum fuit Nic. . . ἢ τὸ παρεχάλει,
τὸ λίσσεσϑαι ἢ ἐστρέφετο παρὰ τὸ
sch. ,B. εἱλλίσσεϑ᾽ " στιχτέον εἰς τὸ &
x«l ἔστιν ἀντὶ τοῦ εἱλεῦτο, Heyne Bothe
(q. v), Báuml p. XLI, Doederl h. l €
WAR um στρέφεται ἴῃ comparatione,
* lect. | 924 ἑταίρων, sed cum et inte!
hoc versus. loco justo durior sit et reliquus ver^
borum ordo, Eust. 892, 95 τινὲς ἐψφίλωσαν ὡς
ἶ ᾿αραχλήσεως, ef. 891, 49 sch. V. Nic. ἘΠῚ
Bekk. al. ἐλλίσσεϑ᾽, c£ Hoffm. q. h. 1,
π΄, quod coni. ἃ veterum quodam Seed
oductum melioreque codd. auctoritate niti,
e tamen omnes difficultates expedit. For-
B o-. et.---- post caesuram, sed ?P 846
eam. Bekker, qui ἢ. B. 2, 69 digamma ra-
ἑλίσσειν B 5:5 X 401 w 355 tantum ne-
etum esse GT etiam Ψ 390 commemorare
Ibat v 94 vix corrigi potest, cf. h. VIIT 6
Π 3. (ἕλεξ. ἑλέκωψ, ἑλιχοβλέφαρος Ἑλικώ-
ov -Ζ ἢ)
εσΐ-πεπλος longum pepli syrma trahens,
veste indutus, Z 419 Η 297 X 105 7| Qo«-
ἑλχεσιπέπλους |, sch. A. et ἐν τῷ βαδί-
ἐπισύρουσαι τοὺς πέπλους Hes. Suid. I 2,
Eust. 1260, 57 γυναικῶν... βαρβέρων
FrOv, cf. 654, 41. 682, 1 μαχρόπεπλοι ὃ
χαὶ Ῥωμαίοις ἐπεχωρίασεν sed Apion ut
ur ap. Ap. 50, 27 φαένεται ἐκ τῶν TOLOU-
ἐπιϑέτων (βαϑυξ ζώνων - κόλπων. - πέπλ ev)
μὲν τὰ μεγέϑη τῶν σωμάτων, ἅμα δὲ τὸ
ὃν τῆς περιστολῆς" φαίνονται γὰρ μέχρι
σφυρῶν χαλυπτόμεναι ὅϑεν χαὶ ἑλχεσί-
ἐπλοὶ λέγονται χαὶ βαϑύζωνοι. Formam a
bi derivari putabant veteres Suid. 1. 1.
. 655, 40, sed 654, 40 προὐπάρχει αὐτοῦ
"τὸ "ἑλχῶ ilxico. recentiores nondum
midquam definierunt.
ἐτῶν longam tunicam trahens, Tor.
indutus. JV 685 Ἰάονες ἑλκεχίτων. Ἐς Ι:
47 &. Ἰάονες. Hes. ποδήρεις rm
ES Strab. 466 εἶναε ze τινα τοιοῦτον
ν ἐν τοῖς “Ἕλλησι καὶ Ἰάονας ἑλχεχίτω-
Eoo. atque Athenienses μέχρε τῆς
uzAfovc στρατηγίας tali vestitu usos esse
L BLV.
£o (τε, ἕλχω) ipf. ἕλκεον; ol. v. εἴ. P 395,
ἥσουσι P 558 X 336, aor. 1 ἕλχησε A
2E. et st. v. La Roche h. l. et h. Tq
pass, aor. ptc. ἑλκηϑείσας X 62 traho,
e conor. P 395 vézvv ὀλίγῃ ἐνὲ χώρῃ
ὕτεροι. D 558 ᾿ἄχελῆος - ἑταῖρον χύνες ix
ἥσωσι, X 336 σὲ “κύνες ἠδ᾽ οἰωνοὶ | ἕ.
luc. Ὁ) Contrecto per vim ac libidinem
E oiyateac, ut infra ξλχομένας vvovc,
br. paraphr. alii: αἰχμαλωτισϑείσας
Bro ἕλκησε, sch. B. (Eust. 1700, 16)
TO, sed idem ἥλχησε male ad ἀλκὴ το-
Ey. ὠδύνησεν. V. Lov. s. ἑξλχύω. Inde
θεός contrectatio violenta ac libidi-
465 σοῦ ἑλχηϑμοῖο Andromachae, sch.
& ἀπὸ τοῦ tAz0 ἕξλχήσω ὅπερ ἐπὶ τοῦ
γυναῖχα πυρίως λέγεται oiov λ 580.
σπαραγμοῦ. minus bene V. ξλκυσμοῦ
οδισμοῦ αἰχμαλωσίας.
900r (ξλχέω) id quod huc illuc trahi-
brium. Nauck, bull. x laead. mp. VI
: 122, Curt. Et. 93
vgl. Gr. 1, 39 361, Curtius dubitat
zo pertineat, non Meyer aut E. M.
l, 3) volnus. Hes. πᾶν τραῦμα Suid.
τὸ τραῦμα τὸ χρονίσαν(3). a) 4 190
ἐπ ἐμάσσεται. O 405 419 ἕλκε ἀπαλ 35-
Dv & «tv μάρπτῃσι κεραυνός. O 393 ἐπὶ
λυγρῷ | géguez! - ἔπασσε. .4 967
χ 4 δ τέὡλν SN vx
ἡ νο QA rie cae E
éAxceoGtezLoc — ἕλχω 395
848 £ ἐτέρσετο. Π29 fax ἀκειόμενοι. II 523
τόδε χαρτερὸν ἕ. ἄχεσσαι. II 528 ἀπὸ δ᾽ Ex
ZzEOC ἀργαλέοιο | «tue τέρσηνε. b) De quovis
genere pugnae: 5 130. ἐφ᾽ ἕλχεὶ É ἄρηται.
4 917 £. 09" ἔμπεσε - ὀιστός. acc. pronominis
non subst. ap. verba volnerandi c Roche h.
S. 35) E 361 & [i us οὔτασεν. 2. 450 ἕλχεα
πάντα μέμυκεν ὕσσ᾽ ἐτύπη. Ε 795 £ ἀναψύ-
χοντα τὸ μιν βάλεν ig, οἵ. II 511. c) 4 812
ἀπὸ ὃ ἕλκεος ἀργαζέοιο, | αἷμα χελάρυζε.
II 517 ἕ. ἔχω τόδε καρτερόν, οἱ. 4 834 T 59.
T 49 ἔχον ἕλχεα λυγρά, d) B 723 ἕλχει μοχϑί-
ζοντα καχῷ - ὕδρου quod serpens ei inflixerat.
hoc solum volnus est inveteratum. Non in pede
secundo aut sexto. In Il tantum. Arsin sem-
per prior syllaba habet etiam formarum — —
ξλπυ-στάζω (ξλκύω) saepius rapto ἢ trahendo.
Ψ 187 2 21 μὲν ἀποδρύφοι tAzv ccá&Gov |, Ap.
66, 30 ἕλχων σπαράσσων Hes. παρασύρων.
ἑλχ-ύω (Azo) traho. V. 1. P 558 ἑλχύσου-
σιν, -σσουσι, τύσωσιν pro. ἑλχήσουσι Spitzn.
hid 336 ἕξλκύσουσ᾽ pro ἑλχήσ. X 62 ἕλχυ-
σϑείσας, ἕλκυϑ. pro ἑλκηϑ. 4 580 εἵλκυσε ἕλ-
χυσσε ἤλκυσε ἥλκυσε pro ἕλκησε. v. 5. ξλχέω.
Cf. La "Roche h. T. 239. (ξλχυστάξζω)
ξἕλκω (κέ. lit. velk-à ziehe Curt. Et. 92. com-
parantur, lat. lac-io laqu-eus, (vjlak, cf. Corsen,
Beitr. 46 L. Meyer, vel. Gr. 1. 46 75 361 et
nostrum locken) praes. ἕλκει, ci. ἔλκῃσιν Ψ 518,
du. ξλκητον v 82, pl. ἕλκωμεν 5 c 46; ελκωσι.
inf. ξλχέμεν et -έμεναε. ptc. ἕλχων, ἕλχον Θ 486,
acc. -ovr« «4 259 (du. ἕλκοντε confecit Bothe
iP 533) pl. -όντων. ipf. £Aze(v) et εἱλχείν) (i. e.
-ἔξε) h. Merc. 116 et v. 1. passim, pl. ἕλκομεν
y 158, ἕλκον et siàxor h. Cer. 308. pass. ei.
fAxg c 10, inf. ἕλχεσϑαι, ptc. ξλχόμενος Y 404
-ov E 665, gen. -010 P4 401, acc. -ov X 4964,
pl no. -v« Ψ 715, gen. -ἄων 5 Ξ 100, acc. -ας
X 65. ipf. ἕλκετο X 581. med. pr. ἕλχεται P
136, iptv. -εο, ipf. -sro. Augm. non addunt edd.
rec. c. Aristarcho: Did. 4 213 siàzer: "Aptarao-
goc Ἰαχῶς καὶ αἵ πλείους pass. cf. La Roche
h. T. 238, quamquam codd. et Eust. saepius
fere addunt, quam omittunt, cf. Lob. par. 35.
Digammi ap. H. vestigia non sunt, Bekker £
I act. traho, ,pertrahere conor, schleife, zerre.
1) a) 4 213 dy ζωστῆρος ἕλκεν ὀιστόν. II 504
ἐκ χροὸς & δόρυ. A 457 ἔγχος ἔξω χροὸς ἕξ.
4 898 βέλος ix ποδὸς E Il 409 ἕξ. ἐκ δίφροιο
χεχηνότα δουρί. P 743 ἡμίονοι ἕλχωσ᾽ εξ
ὄρεος δοχόν. b) B 165 181 νῆας ἅλαδ᾽ ξλκχέ-
μεν, cf. I 688 Ξ 97 106, Hes. χαϑέλχειν. X 100
νηῶν ἅλαδ᾽ ἑλκομενάων. y 158 νέας ἕλχομεν
εἰς ἅλα. h. Merc. .116 βοῦς s. ϑύραζξε. x 404.
ἑλχόμενος ἀμφὲ ἄνακτα. 92 52 ἽἝχτορα περὲ
σῆμα ἕλκει, cf. 2 A17, Hes. σύρει. X58 £4-
χετο ἃ leonibus bos. Σ᾿ 587 ἄλλον κατὰ μόϑον
£ zoóou», οἵ. P 289. .4 958 Ἰφιδάμαντα £
ποδός. σ 10 ποδὸς ἕλχῃ. Ρ 196 Πάτροξλον E
X 464 τὸν ἑἕλχόμενον, cf. X 401. X 398 9 15
ἕλχεσϑαι. E 6065 δόρυ ἑλχόμενον, paraphr.
ἐφε. c) X 465 μεν ἵπποι | £. exl νῆας. S 518
ἵππος ἄναχτα i £ πεδίοιο. K 353, ξλχέμεναι
vEtoto ἄροτρον. $2324 jatovot ἕ. ἀπήνην. h. Cer.
208 ἄροτρα βόες ε. ἀρούραις. v 82 νειὸν ἀν᾽ &.
pos - ἄροτρον v. 1. ἀνέ. h. Ap. 932 πῶλος 8λ-
χων ἅρματα, sed 9^ 533 Eumelus, Grashof
Fuhrw. 23 h. 19 contra Both. et Spitzn. h. 1.
qui indecorum id dixerunt Eumelo, quamquam
talia facile concedimus tempori. E φ 419 (τὸν
i e. sagittam ἐπὲ πήχει ἑλών) É νευρὴν γλυ-
596
φίδας τε, aliter 4 192 & (ὁμοῦ, γλυφίδας τε
λαβὼν x. νεῦρα). 9 426 o 991 E ἑστία βοεῦ-
σιν, 6) Θ 484 φάος ἠελίοιο | ἕ. νύχτα ἐπὶ
ἄρουραν, paraphr. ἐπιφερόμενον. f) Satis dure
Ῥ 715 (τετρίγει νῶτα ἀπὸ χειρῶν) ἑἕλκόμενα
στερεῶς, V. S. ἀπό III p. 150 A.) contrecto
per vim ac libidinem, sch. L. ad Z 465 ἐπὶ
τοῦ πειρᾶν yv ναῖκα κυρίως λέγεται oiov 4 580.
X 65 ἑλχομένας νυοὺς ὑπὸ χερσὶν ᾿Αχαιῶν v.
s. ἑλχέω et -ηϑμός, alii: abductas in servitu-
tem. 2) Absol. aut ita ut acc. facile suppleatur:
44 239 τὸ χειρὶ λαβὼν & inl ol B 152 ξλχέ-
μεν εἰς ἅλα naves (cf. Naegelsb. ad A 196), cf.
X 76 ubi opp. εἰρύσσομεν εἰς «Ac, M 398
(ἔταλξεν ἑλὼν) χερσὶ - | By 0 72/X 915 ξ.
δὲ (μέσσα λαβωνὴ sc. τάλαντα sustinuit. I7 406
ἕξ. ὑπὲρ ἄντυγος. 4 465 ξ. ὑπὲκ βελέων. 4A 259
ἕλχοντ᾽ àv ὅμιλον. c 101 É δι ἐκ προϑύ-
θοιο. q 300 óc £x «προϑύρου ϑύραζε | &
IN 388 ποδὸς E κατὰ ὑσμίνην. zx 276 διὰ δῶμα
ποδῶν ἕλχωσι ϑύραζε. Σ 156 l76 σ 12 ἑλχέ-
μεναι. Τ' 370 & cassidem Paridis. Y 405 χού-
ρῶν iAxóvtov bovem, P 393 πολλῶν &. pel-
lem. II med. traho mibi (quibus usurus sum),
traho. A 194 ἕλκετο ἐκ χολεοῖο ξίφος, A 210
ξίφος ἕλχεο χειρί. .A 583 τόξον | ἕλκετ᾽ ἐπ᾽
Εὐρυπύλῳ. v. 1. εἷλκεν v.s. I 1d atque “1 375.
iusto subtilius Duentz. h. 1. (Cf. 4 194) Nam
H. utitur medio etiam: K 15 £x χεφαλῆς - £A-
«sto χαίτας | suas. X 77 ἀνὰ «τρίχας ἕλχετο
χερσίν |. t 506 ἀσσοτέρω πυρὸς ἕ. δίφρον - |
h. VII 32 ἱστίον & νηός |, cf. ,h. VII 26. leo
P 136 ἐπισκύνιον χάτω ἕλχεται ὅσσε καλύπτων,
sch. A. ἕλχεται ἔφη ἀντὶ τοῦ ἕλκει, ne pass.
quis putaret pro medio (Eust. 1099, 1 ἐνεργη-
τικῶς), sed medii alia est vis atque activi, v.
supra A 15 Y 77. (FAzÉO τηϑμός -ηϑρον, Ao
τυστάζω. ἀνὰ ἐξ παρ Dq£Axo.)
Ἑλλάς urbs in ea parte Thessaliae quae me-
ridiem et orientem spectat, inter sinum Paga-
saeum et sinum Maliensem, vel universa ea
regio, quam Myrmidones tenebant, Achillis
regnum, ut putat Bursian Geogr. v. ' Gr. T
II 595 Ἑλλάδι οἰκία ναίων | μετέπρεπε Mvo-
μιδόνεσσιν, Eust. 1077, 21 ποτε πόλις Φθίας,
sch. AD. πόλιες Θεσσαλίας V: χώρα ὑπὸ ᾿Αχιλ-
λέως, Strab. 431 Φαρσάλιοι μὲν δεικνύουσιν
ἀπὸ ἑξξήχοντα σταδίων τῆς ἕξαυτῶν πόλεως
κατεσκαμμένην πόλιν ἣν πεπιστεύ: χασιν εἶναι
τὴν Ἑλλάδα... Με ελιταιεῖς δ᾽ ἄπωϑεν ξαυτῶν
ὅσον δέχα σταδίους ᾧχῆσϑαι τὴν Ἑλλάδα σέ-
ραν τοῦ ᾿Βνιπέως. B 088 εἶχον Φϑίην. ἠδ᾽ Ἐλ-
λάδα καλλιγύναικα Ι, sch. BL. οἱ μὲν πόλιν
μίαν, οἱ δὲ πᾶσαν Φϑιῶτιν, 0 χαὶ βέλτιον.
melius Strab. 431 ἔοικε δ᾽ 0 ποιητὴς δύο ποιεῖν.
I 895 ἃ 496 ἀν᾽ Ἑλλάδα τε d)» τε, Steph.
ἐχτίσϑη ὑπὸ Ἕλληνος. . τὸ ἐβνιχὸν “Ἕλλην.
Ariston. 1 395 E ὃ. 0. Tv. Θετταλίαν οὕτως
λέγει μόνην τὴν δὲ ὅλην ἤπειρον οὐχ οἶδεν
οὕτως καλουμένην, cf. sch. AD. h. 1. et B. 1
496 Lehrs, Ar. 227 (233) haec commode ad
Pelei regnum referuntur. sed aliter 2) 1 447 λί-
πον Ἑλλάδα καλλιγύναικα, ubi vix recte Ari-
ston. ἡ 9. 6. πάλιν τὴν Θετταλικὴν πόλιν oi-
toc εἶπεν (oppon. Graecia universa), et I418
φεῦγον - δι’ Ελλάδος εὐρυχόροιο | Φϑίην δ᾽
ἐξικόμην ἐς ,Πηλῆα, Ariston. “λλὰς πόλις ὁμώ-
vvuoc τῇ χώρᾳ, cf. sch. D. nam Phoenix Eleone
urbe Boeotiae (A 266) ad Peleum venit. Vide-
tur ergo Hellas vocari ea quoque pars Graeciae
quae a Thessalia austrum versus patet (Duentz.).
Ἑλλάς — ἕλος
Similiter « 344 [726 816] o 80 xag". (
EL. χαὶ μέσον "Agyoc, Ariston. ad «
726 repetit doctrinam Aristarchi, qui ὁ
HU cg et ad o 80 ἀτόπως au τὸ
καλεῖ ul sed poéta qui haec compo
Peloponnesum opponit ceteris partibus Grae
(Duentz. utiturque nomine ut seriores Gr?
C£. Gladstone St. Pp. 42, (Ἕλλην.
ἐλλε-δᾶνός (εἴλω volvo - suff. ut οὐτεδανι
Doederl. Gl. 453, cf. L. Meyer, vgl. Gr. 2,
vinculum quo merges constringitur, Ap. 66,
οἱ δεσμοὶ οἷς συνειλούμενα δεῖται τὰ ὁράγε (
cf. E. M. 331, 27 (παρὰ τὸ συνελεῖν) Hes. X
(δράγματα) ἀμαλλ οδετῆρες ἐν ἐλλεδανοῖσι δέι
to, Hes. ἐν τοῖς δεσμοῖς ἐδέσμουν. v. l €
δανοῖσι quam Doederl. defendit, cf. Spitzn. h
sch. B. τοῖς τῶν ἀσταχύων δεσμοῖς otc 0
δέτας καλοῖσιν. h. Cer. 456 ἐν ἐ. δεδέσϑα
ἐλ-λείπω deficio, inferior sum. h. Ap.
Toíonoc ἐνέλιπεν, ἐνέλειπεν A., ἐλέλανειςη [.
loco lacunoso et '" desperato, Baumeist. (q. v.
omisit, quia Schneidewin perspexerat lacuna
indicatam fuisse archetypi nota ἐλλείπει.
Ἕλληνες (βλλάς) incolae Helladis Β
Πυρμιδόνες δὲ καλεῦντο καὶ "E. καὶ ᾿Αχαιοὶ
Ariston. ἡ ὃ. 0. μόνους tovc ὑπ᾽ ᾿Αχιλλεῖ WR
ταγμένους Ἕλληνας καλεῖ, Eust. 320, 551
οὗ χαὶ τοῖς ὅλοις Ἕλλησιν ὕστερον τὸ ὄνο,
ἐνεχάϑιεσεν. (Πανέλληνες). 1
EA λήσποντος (Fedde, Wortzusammensetzt
IET Breslau 1871 p. 14 Zusammenrückung
2 verba Ἕλλης πόντος, iuxta posita, po
esse, quam composita). fretum Helles, Atham
tis filiae, Apollod. 1, 9,4 ὦλισϑεν εἰς τὸν j
ϑὸν di "E2à χάκεῖ θανούσης αὐτῆς ἀπ᾿ “ἃ
νης Ἑλλήσποντος ἐχλήϑη τὸ πέλαγος. lel
pontus, nunc Dardanellen s. Strasse von Gall
poli JB 845 'E. ἀγάῤῥδοος, 9) 545 ἀπείρῳ
H 86 ὦ 82 πλατεῖ ᾿Πλλησπόντῳ |. P 432 1
τὺν Ἑλλήσποντον. M30 ἀγάῤῥοον E.|. 1 88
TE, ἐπ᾽ ἰχϑύοεντα. Ο 233 Σ 150 Ψ 2 νῆα
χαὶ Ἑ. cf. (ὁ 340. Y
ἐλλ ἐσάμην etc. v. s. λίσσομαι, ἐλλιτάϊ
V. S. Aut tv £v O.
ἐλ-λός et ἐλ-λός (Hes, E. M. Ap.
El-enn, pro EAvoc?, Curt. Et. 599. » tÀe
ὑποκοριστικῶς E. M. 331, 56. ad ἔνος sie
fert Doederl. Gl, 2080) pullus cirvinn H
ἔχγονον τῆς ἐλάφου νεογνόν, ὃ νεβρό ζ, €
66, 33. c 228 ποικίλον ἑλλόν, A. ἐλλόν
λον I ἕξι, sed E. M. 332, I vri τοῦ ἔλα
Ἕλος 1) τ᾽ ἔφαλον πτολίεϑρον Lo
B 584 in regno Menelai, quadraginta. s
ostio Eurotae distans orientem versus,
gione paludosa (f4oc), ab Helio Persei ἢ οὖ
ditum. Strab. 363, cf. Paus. 3; 2, 7. Incolae
Spartanis victi atque in servitutem redacti
lotae appellabantur, cf. Curt. Pel. 2, 289. ur
Strabonis et Byzantinorum tempore χωρίον
xcu, nunc ruinae ac testarum acervus. 2)
Pyliorum, B 594, quam Steph. confudii
Laconica, Strab. 350 non amplius invener
Curt, Pel. 2, 74. De
ἕλος (c£. "lat. val-lis Curt, E. 530, sed εὑ
Hom. non exstat; non recte ad skr. sari
ser sunt qui referant neque melius Doc
462 ad ἑλεῖν, ἑλετόν) ,palus, regio p:
Hes. σύμφυτος τόπος. ἢ χεῖλος ποταμὸ
ὁ τελματώδης τόπος. 4 483 Ὁ 631 £t
ἕλεος μαγάλοιο. Y 921 ἵπποι ἕλος κάτα
χολέοντο. & 474 ἂν δόναχας καὶ ἕλος. (ἐλεό-
ρεπτος.)
λπήνωρ (Ξέλπομαι Hoff-mann) Inter so-
18 Ulixi z 552 'E. δέ τις ἔσχε νεώτατος,
pore T. λίην ἀλχιμος ἐν πολέμῳ οὔτε φρε-
τὴν ἧσιν ἀρηρώς, cum ebrius somnum cepisset,
le tecto aedium Circes decidit et cervice fracta
nortuus est. apud inferos Ulixi obviam 4 51
τρώτη δὲ wy "Amuvoooc ἤλϑεν, A 57 Ἐλ-
Ujvog, πῶς ἦλθες ὑπὸ ζόφον: (v. 1. Ἐλπήνωρ)
eversus Ulixes sepelivit με 10 Ἐλπήνορα τε-
nace.
ἐλπ-ίς (Bekk. zz, volup-tas Curt, Et. 338,
olo? ib. p. 61. L. Meyer, vgl. Gr. 1, 78 854
* Aqu Skr. var val comparat, cf. Christ 192
h. S. 198. Videtur dubitare Ebel Kuhn
163.) spes, Suid. I 2, 192 προσδοκία ἀγαϑῶν.
101 τ 84 ἐλπίδος αἶσα (q. v. s. l) h. Cer.
᾿ οἱ ἐλπὶς ἔϑελγε νόον.
ἔλπ-ω et ἐέλπομαε (zc. οἴ, Hoffm. q. h.
147, v. s. ἐλπίς) act. pr. ἔλπει, pf. 2. ἔολπα,
Jekk. Zo. Y 186 X 518 9 315, cf. Hoffm.
zh. $ 189, 3. 195, 1, κέρο. B 975 y 875 ε 879)
B Φ 583 (Bekk. Z-o., Hoffm. qu. h. $901, 8
ἔλπε᾽ i e. ἔλπεο ipf. pro μάλ᾽ £o., quod
Jat Fulda, h. S. 204) -& « 317 (Bekk. 2zo.
X potuit -£zo.) plqpf. ἐώλπει (Bekk. ἐεώλ.
Et"), codd. passim £62. quod solum placere
?bet iis qui 7 admittunt. med. pr. ἔλπομαι
«t “ται -εσϑεὲ O 504. ci ἔλπῃ t 997 opt.
10-5 993 -o:ro. ptc. -ouevoc X 260 τῷ y 398
»-Y 180 o: iptv. ἔλπεο. ipf ἔλπετο εἰ ἤλ-
P ὁ 419 (ne praesentis ἔλπετ᾽ q 157 instar
5 ut putat Ameis, aliter Hoffm. qu. h. ὃ 201,
et ἤλπετο ἢ. Cer. 35 (atque ante Wolfium
im, cf. Hoffm. qu. Ἢ. ὃ 177, 9), ZAxovro.
ἐξέλπετο pro 24. O 388 701, sed O 539
reliquit, licet Hoffm. qu. h. $ 200, 1 mu-
verba. Addita ante - vocali fit B) ἐξλ-
“μαι praes. ἐέλπεται. opt. ἐελποίμην. ipf.
Ὁ. 1 act. efficio ut quis speret: f£ 91
πάντας L. sch. S. ἐλπίζειν ποιεῖ, ἢ ἀντὶ
ἐλπίδας ὑπισχνεῖται, ὁμολογεῖ. — |I act,
Li praes. etj med. 1) opinor, puto, exspecto,
c media, Bekk. anecd. 1096 A'ozrar- ἔλπομαι
Fulda, h. S. 200 hunc usum serioris
originis vix recte putavit, οἵ Roediger,
iun 16, 308 s. Idem radices var i. e. eligendi
m primariam esse putavit atque ita ad
lm traductam ut antiquitus θυμός dice-
gere i. e. optare atque adderentur po-
ἃ ϑυμόν, ϑυμῷ, 2vi φρεσί. a) absol.
ἔλπομ᾽ opinor, non recte sch. A. λεΐστει
1, ironice h. VII 28 ἔλπομαι. Cer. 997
(spero? pf. et plqpf. ap. Hom. non sunt
|Spe. b) acc. c, inf, qui est et praes.
pi et aor. et fut, prout res postulat. Fulda
lures locos ad sperandi notionem traduxit,
θ᾽ Certe ferri potest. P 404 μὶν οὔ ποτε DA.
VO | τεϑνάμεν ἀλλὰ ἀπονοστήσειν. va-
Ἢ d Ἴσξιν, p
ἔσϑαι, paraphr. ἐλπίζω. Η [358] οὔ νύ τι
δίον τομάς ἐχτελέεσϑαι, paraphr. ἐλπίζω.
809 οὐ ποϑι ἔλπομαι δεύεσθαι ᾿Ιχαιούς͵"
aphr. ἐλπίζω. ἡ 993 οὐκ ἂν ἔλποιο viuis.
ἐρξέμεν. h. Cer. 218 οὔ σε χακῶν ἄπ’
πᾶ τοχήων ] ἔμμεναι, nam negatio verbo
dditur, non infinitivo. K 355 ἔλπετο κατὰ
HAE ἐέναι ire, non: ituros, paraphr.
Additur aliud verbum: q 157 ἔλπετ᾽
t5. H 199 οὐδ᾽ Zub vide ἔλπομαι καὶ
Ἑλυτήνωρ — ἐλπεωρή 891
ἐνὲ φρεσὶν ἠδὲ μενοινᾷ | γῆμαι. Bekk. et Fulda
(204) expungunt x 157—62, Duentz. 158. 6.
y 319 ὅϑεν οὐκ ἔλποιτό γε ϑυμῷ | ἐλϑέμεν,
sch. Q. προσδοχήσαι σωϑῆναι de re quae non
semel facta est, sed universe. de re praeterita:
O 988 μὲν μάλα ἔλπετο ϑυμὸς ἕχάστου | 9«-
νέειν (sperabat?) 1 40 ἔλπεαι υἷας ᾿Αχαιῶν
ἀπτολέμους ἔμεναι sind nach deiner Ansicht"
Grashof, Ztft. f. A. W. 1834 p. 254, La Roche
h. L, paraphr. ἐλπίζεις. Ὁ 110 ἔλπομ᾽ Ἂρηΐ
χε πῆμα τετύχϑαι, paraphr. ἐλπίζω. b 297
ἡμέας ἔλπῃ ἀφῖχϑαι. 1 419 μ᾿ ηλπὲτ᾽ ἐνὶ
φρεσὲ νήπιον εἶναι, non recte Fulda (204)
nos dicendum fuisse putat pro me. 2) timeo,
acc. c. inf q 314 ἔλπεαι ξὴν ϑήσεσϑαι Qzoi-
τιν SC. ξεῖνον, Eust. 1911, 19 οὐχ οἴεσθαι,
Duentz.: wie sperare von der Furcht. IT 9281
ἐλπόμενοι Πηλείωνα ἀπορρῖψαι, L. σημείωσαι
τὴν ἐλπίδα ἐπὶ χακῷ, recte paraphr. ἐλπέζον-
τες (La Roche, sich einbilden) 8) Spero. a) τε:
γ 978 0 οὔ ἔλπετο ϑυμῷ. q 317 τοῦτο ἐνὶ
στήϑεσσιν ἔολπε. Ο 539 ἔτι δ᾽ ἢ. νίχην. Qf.
s. C.) abs. y 228 οὐχ ἂν ἐμοί γε] ἐλπομένῳ
τὰ γένοιτο Nitzsch h. 1. Kühner, ἃ. G. 2, 371.
b) nom. c. inf. fut. O 701 Τρωσὲ δὲ ἔλπετο
ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι ἑκάστου | ἐνιπρήσειν, P 395
μάλα γάρ σφισι ἔλπετο ϑυμὸς | Τρωσὶν μὲν
ἐρύειν, οἵ, P 284 495 (erevétu) q 96 τῷ ϑυ-
μὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἐώλπει | ἐντανύσειν. ὦ 318
ϑυμὸς δ' ἔτι νῶιν gx | μίξεσϑαι. P 608
οὐχέτι ἔλπετο ϑυμῷ μαχήσεσθαι. d 588 μάλ᾽
ἔολπας ἐνὶ φρεσὶ πέρσειν. Γ' 119 ἐλπόμενοι
παύσεσθαι, cf, E 499 (ἐρύεσθαι), X 260 (αἱρη-
σέμεν), Y 180 (ἀναξέμεν). II 609 ἐλπετο τεύ-
ξεσϑαι. Υ 901 432 μὴ ἔλπεο δειδίξεσϑαι. Θ
[526] ἔλπομαι ἐξελάαν, cf. Hes. M 961 ξλποντο
δήξειν, cf. N 41 (αἱρήσειν). h. Cer. 35 ἤλπετο
ὄψεσθαι, non recte Ruhnken propter sequens
ἐλπίς, ,putabat* d» 605 Zizoiro χιχήσεσϑαι.
I 371 ἔλπεται ἐξαπατήσειν. Ω 491 ἐπί τ ἃ
ὄψεσϑαι i, e. ἐπό., Bekk. χαὶ ἔ. Ο 504 ἔλπεσϑ᾽
ἕξεσϑαι. c) acc. c.linf. fut. T 398 μοι ϑυμὸς
ἐνὲ στήϑεσσιν ἐώλπει | ἐμέ φϑίσεσθαι, v 398
ὕμιν 9. à. c. &.| νοστήσειν Ὀδυσῆα. sine ne-
gatione (Fulda 903) Ξ 67 ἔλποντο δὲ $vug |
εἰλαρ ἔσεσϑαι. P 406 οὐδὲ τὸ ἔλπετο πάμπαν,
ἐχπέρσειν illud ne sperabat (al. putabat) qui-
dem, scilicet Patroclum expugnaturum, ubi du-
plex est obi, alter vero acc. ex antecedentibus
(4t) suppletur, v. s. αὐτός 1 K. d. P 939 o7-
χέτι νῶι} ἔλπομαι νοστησέμεν. y 375 οὐ σε
ἔολπα κακὸν ἔσεσθαι. Y 186 χαλεπῶς δὲ σ᾽
ἔολπα τὸ ῥέξειν, Hoffm. qu. h. ὃ 195, 1 δὲ
ἔολπά σε ῥέξειν. X 916 vol γ᾽ ἔολπα οἴσε-
σϑαι. 8 275 σὲ ἔολπα τελευτήσειν, & 379 οὐδ᾽
ὡς σε ἕ, ὀνόσσεσϑαι. 9.315 οὐ μέν σφεας ἔτ᾽
£ κειέμεν. B) ἃ) K 105 ὅσα ποῦ νυν ἐέλπε.
ται, Bekk. νῦν ἔλ., sed Herod. τὸ νῦν ἐνθάδε
συνεσταλτέον ὥσπερ Ψ 485. Ν 609 ἐέλπετο
νίχην. b) M 407 οἱ ϑυμὸς ἐέλπετο χῦδος ἀρέ-
σϑαι (opinabatur?). N 818 τοὶ ϑυμὸς ἐέλπεται
ξαλαπάξειν. O 196 ἐελποΐμην ἐπιβησέμεν, ct.
Ρ 488 (αἱρησέμεν) c) acc. c. inf. puto: N 8
ob τιν᾽ ἐέλπετο ὃν κατὰ ϑυμὸν ἀρηξέμεν.
v 345 Ὀδυσῆα ἐέλπετο ὃν z. 9. ταρπῆναι.
(ἀελπής ἄελπτος -ἕω ἐλπωρή).
ἐλπ-ωρή ("ελπ., ἔλπομαι, propter 1 radicis
τωρή non -ωλή, cf. L, Meyer, vgl. Gr. 1, 279)
spes. Hes. ἐλπίς δόχησις, cf. E. M. 333, 15 Ap.
67, 7 Suid. 1 2, 192, 2 280 ἐλπωρή τοι τελευ-
τῆσαι est, cf. ξ 814 ἡ 76 (ἰδέειν). acc. c. inf,
δ
398
ἔλυμα
fut. v 987 ἐ. τοι ὑπάλυξιν ἔσεσϑαι. In in-
troitu versus.
ἔλυ-μα (εἰλύω) velamen, 4 137 ἔλυμα yoooc
Zenodotus et Aristophanes, pro ἔρυμα q. v.
ἐλύ-ω (7-£2-v(aj)o, cf. Curt. Et. 527 L. Meyer,
vgl. Gr. 1, 354 Doederl. Gl. 458) aor. pass. curvo,
fecto. d; 393 óvuóc δ᾽ ἐπὶ γαῖαν ἐλύσϑη |
Sch. B. συνερύ 4, συνέπεσεν. Ap. 67, 4 παρε-
χύϑη καὶ ἔπεσεν, cf. Hes. E. M. 333, 39, de-
flexa est pars anterior, non recte Doederl. bog
sich beim Aufstossen. “ὁ 510 προπάροιϑε πο-
δῶν Ἀχιλῆος. ἐλυσϑεὶς |, sch. B. παρεϑεὶς ἢ
συνειλυϑεὶς ἢ κυλισϑείς. ε 488 ὑπὸ γαστέρ
ἐλυσϑείς ! Hes. κουφισϑείς, ἐλισϑείς. Ηοτη. ε
huius vocis ignorayit.
ἕλωρ (Bekk. ἕλωρ, quem Leskien, Kuhn
17, 11 vituperavit. Curt. Et. p. 506 Doederl.
Gl 465 E. M. 333, 1 ξλ-εῖν comparant, melius
forsitan L. Meyer, vgl Gr. 1, 75 78 104 lat.
vellere) id quod raptatur, rapina. E. M. 332, 57
τὸ ξἕλχυσμα καὶ σπάραγμα ...TÓ τῶν κυνῶν
ἕλχυσμα, cf. Hes. .E 488 ἀνδράσι δυσμενέεσσι
ἕλωρ καὶ χῦρμα γένησϑε comparantur enim
avibus, cf. s 473 (ϑήρεσσιν). P 151 Ἀργείοισι
& καὶ κῦρμα ,γενέσϑαι Sarpedonem. Ariston. 7]
ó. €. τὰ ἑλώρια οὐχ ἔστι βρώματα, ὡς οἱ
γλωσσογράφοι ἀλλ᾽ ἑλχύσματα (Hes.), cf. γ 971
(oiovototv). E 684 με ἕ. «Ἰαναοῖσιν - [ κεῖσϑαι,
Ariston. 0. οὕτως οὐ πάντως βρῶμα πρὸς τὸ
4 4. cf. Lehrs, Ar. 105. P 667 guy - E δηίοισι
λίποιεν |. ὦ 999 ἐν πόντῳ φήγον ἐχϑύες, 7
ἐπὶ χέρσου " ϑηρσὶ καὶ oiovoicw £ γένετ᾽,
unde potissimum potuit oriri error glossographo-
rum. Semel de re: » 208 & ἄλλοισι γένηται
Sc. χρήματα. Gen. τοῦ ἕλωρος Bekk. an. 1001,
7, cf. L. Meyer, vgl. Gr. 2, 128. Y 93 Πατρύ:
κλου οἕλωρα ἀποτίσῃ, Ariston. , Sch. B. ὑπὲρ
ὧν εἵλκυσεν, ἵν᾿ ἀνθελχυσϑῇ, plur. quia sae-
pius. raptatus fuerat P., Doederl ἄποινα τοῦ
Ἐλεῖν iusto subtilius. Forma non re, ut ἀέϑλια
ἄεϑλα q. v., et loco differunt:
iAóQe,. τά A 4 αὐτοὺς δὲ ἑλώρια τεῦχε
χύνεσσι, οἰωνοῖσί τε πᾶσι, fuere enim per-
multi. Ameis: Beutestück, quod non dicimus de
canibus, Ariston. 0. Ζηνόδοτος τοὺς δύο (4. 5)
ἀϑετεῖ. sch. L. χτητικὸν (sc. ap. seriores Grae-
cos) τὸ ἑλώριον o ἐχρήσατο ἀντὶ τοῦ ἕλωρ,
Hes. ἑλχύσματα. ᾿χαταστρέφει δὲ εἰς oat
γματα. (βρώματα), cf. Suid. I 2, 191, Ap. 67,
7. Of. Retzlaff, Syn. I Kónigsb. altst. G. 1866
p. 23.
ἐμ-βαδόν pedestri itinere, pedibus E. M. 334,
5 πεζῇ βαίνοντες. O 505 &. ἵξεσϑαι, Hes. πεζῇ
διὰ ϑαλάσσης, cf. Ap. 67, 10. De
ἐμ-βαίνω 1) pedem immitto rei: x 164 τῷ
ἐμβαίνων cervo, Eust. 1652, 65 στερεῶς ἐρεί-
δεῖν τῷ κειμένῳ τὸν πόδα, Duentz. τῷ εἰρυ-
σάμην " coniungit. 2) conscendo ,8) navim: ó 656
ἔμβη νηὶ Πύλον δέ. Β 790 ἑχάστῃ ἐμβέβασαν,
sc. νηί, B 619 ἔμβαινον vehebantur, cf. v. 1.
o 221. Cf. Ameis ad « 210, b) currum: h.
XXXI 9 ἵπποις ἐμβεβαώς (ἃ). E 199 ἅρμασιν
ἐμβεβαῶτα. v. 1. ἐμμεμαῶτα. Aliter: 42 81
χατὰ βοὸς χέρας ἐμβεβαυτα globulus plum-
beus qui immissus est cornui v. 8. gard III
10^. 3) ingredior, incumbo: ὃ 403 ἔμβητον,
paraphr. τρέχετε. 4) intercedo: II 94 τις ἀπ᾽
Οὐλύμποιο: ϑεῶν ἐμβήῃ, sch. BL. ἐμποδὼν
στῇ. De tmesi v,s. £v IlAac. V. 1. A 573. (ἐπ)
ἐμ-βάλλω. act. pr. -eve. f 79, ipf. ἐνέβαλλε.
aor. ἔμβαλον ἢ, Ap. 318 -s(») -ov, opt. -o:, iptv.
-&rE ψ 179, inf. -ἕειν. med, iptv. -ξο. I
[4
— ἕμεν
inicio, impono 1) ἃ) vw 179 (ἔνϑα ἐχϑεῖσαι
og) Sp. εὐνήν, cf. ἡ 337 9) 645 δ᾽ 298. H
ἔμβαλεν sortem in manum, cf. J/ 383 lapi
capiti, b) τί τινι: Π 122 ξἕαβαλον πῦρ,
cf. 0 598. IN,320 ἐμβόλοι δαλὸν νήεσσι.
τόν δά οἱ & χερσὶ cingulum, cf. β 37
« 498 τὸν γραίης £ χερσίν sc. χιτῶνα,
412 ἔ μοι xózxor congessit mihi in os.
318. £ πόντῳ Voleanum in mare, cf m
(ne αἰϑέρος) ε 491 (τηλοῦ). & 116 ἢ δίνῃ
lam, FPS. Ap. 108, 28 ἔμπεσε. γε 415 & 30
νηὶ χεραυνόν. P ἼΤΩ ἵππους νέβαλλε T
cf Ψ 174. c) Φ 47 μιν χερσὶν ᾿Αχιλλῆος Em
potestatem, h. VIL 31 ἡμῖν ἔ. δαίμων. d) 1
cumbo: ἐ 489 x 129 ἐμβαλέειν κώπῃς. e) pen
duco ad: E 85 σε ἀνέρος & εὐνῇ, Eust. 18
14 συγχατεύνασαν. 2) Translate de animo:
189 ἵμερον ἔ. ϑυμῷ |, Fulda, h. Spr. 47
locutiones ex antiquiore sermone ad Ho
tempora pervenisse censet atque quasi v
esse moris quo quae mente sola perci
ad sensus traducta sint. 5 79 μοι ὀδίνα
$vuo . N 83 (χάρμην) σφιν ϑεὸς ΠΑ ϑυμ i
II 599 μένος δέ οἱ ἢ. 9. Ι. ἅ
ϑεὸς E. 9. . h. Ven. 45 αὐτῇ, ἵμερον & ὁ
ib. 53 ᾿ἡγχίσεω δ᾽ ἄρα οἱ Vu. E 9. cf. ib. 3
praeter morem repetitur praepositio: τ 10 7
μεῖζον ἐνὲ φρεσὶ & δαίμων, vituperat re
tionem Kirchhoff Comp. d. Od. 178 exptu
que τ 3—52. ut Duentz. ἢ. 1. et Kirchh. ad
70, Volkmann qu. ep. 108 expungit z 1—
Fulda 47. 41 11 ,5 151 ᾿Αχαιοῖσιν μέγα σϑ'
ἔμβαλ᾽ ἑκάστῳ] καρδίῃ, cf. Hoffm. qu. n 3
6. T 88 uo: - φρεσὶν ἔμβαλον ἄτην]. 1
duntur 2v (9 sim. K 366 μένος ZugaA "Ag
Τυδεΐδῃ. pis σφιν φόβον & 4 p* σφιν
xoc ἔ. μέσσῳ. d 804 σϑένος ἔμ d ?
II med. mihi in animum induco: ]
φύξιν ἐμβάλλεο ϑυμῷ in tuum WE ᾿
ἐνϑυμοῦ κατὰ ψυχήν, μοι dat. eth. P 31
τιν ἐμβάλλεο 9.| De tmesi v. s. ἐν II Ac
ἐμ-βασελεύω rex sum in urbe. ipf. I
Σιχυῶν᾽ 09. ἐμβασίλευεν. o 418 τῇσιψ d
τέρῃσι ἐς urbibus. in opt. eodd. [B
σφίσι βασιλεύῃ |, Barn. metri causa £j
Dione (I p. 3), sed ibi βουλεύησιν Boissom
recepit, quod "hic seribi iubet Dergk,
A. W. 1851 p. 520, cf. Ameis h. 1. De en
versum Voss. ;
ἐμ-βολάδην (βάλλω), implicando. h
411 ἐ. ἐστραμμέναι ἀλλήλησιν, e "
se implicarentur, ACM. et ol. vo. ἀμβ., Ba
ex codd., cf. Ruhnken ep. er. 45 (107) en
15 Baumeist. ,surculorum instar* quam
haeserint comparans ἐμβολάς et -εύς, S
non explicatur &AA., qui dat. videtur |
ab gu.
ἐμεβρέμομαι fremo in re. O 627.
δεινὸς ἀήτη | ἱστίῳ ἐμβρέμεται, para
τῷ ἱστίῳ μετὰ ἦχου πνεῖ, sch. BLV. πὶ
κτίζων αὐτῷ τῇ
ἔτεβφυον (Christ 84 skr. bhrünas.
que éu-Qovov i e. τὸ ἐντὸς βρύον, ct
Rh. 132 n. 275. sch. B. ad P 56) fetus |
natus, Hes, Suid. I 2, 208 νεογνὸν B
1. 945. 309 342 ὑπ᾽ ἔμβρυον ἧκεν sta
et caprae. sch. RV. ὑπέναντι τῆς
βρέφος μὲν" λέγει τὸ κατὰ γαστρός,
δὲ τὸ νεογνόν, cf. sch. V. ad P 266.
ἔμεν v. S. Ünut.
5
h.
M
mU ZR E Perte τ]
ut-Éc (κεμε(σ)ω. skr. vam-ami, lat. vom-o
ott 11 262 Curt. Et. 542 L. Meyer, vel. Gr. 1,
ἐρρωμένως. Heyne ex Vrat. b. yg. ἐμμεμαώς.
485 h. Ven. 181 &. ?zézovos |.
EU-uERCOR (c-r) pf. ptc. valde cupidus,
lacer, Hes. προϑύμως. ἐῤῥωμένως, συνετῶς.
ἢ 990 Τυδεΐδην μέϑεπεν -| ἐμμεμαώς, cf, Y
84 449 ἐπόρουσε X 142 ἰϑὺς πέτετο. Y 468
λυχύϑυμος ἀνὴρ ἦν οὐδ᾽ ἀγανόφρων |
᾿μάλ᾽ eh non recte paraphr. λίην μεμη-
oc Achiles enim nullum sibi ad audiendas
reces tempus reliquit. E 838 2uusuevic ϑεά,
ἐμμεμαῶτε ἔχον ἵππους, cf. P 735 746
wor φέρον. Ν 785 [w 197] ἐμμεμαῶτες (ij^
ous9c. V. l E 836 pro ἐμμαπέως, E 199
τὸ ἐμϑεβαῶτα. leo: E 149 ἐμμεμαὼς ἐξάλλε-
αι. Of La Roche h. T. 254,
ἐμ-μενές (μένω) neutr. pro adv. cf. La Roche,
A 45. assidue. E. M. 335, 7 αἰεί, συνεχῶς,
διαλείπτως, ἐπιμόνως, cf, Hes. In quinto
ede ante αἰεί. K 361 ἐπείγετον ἐ. α. |, cf.
864 διώχετον, IN 517 ἔχεν xórov, « 386 τρέ.
"5, Q9 69 ἐσθιέμεν zo πινέμεν.
090g (μείρεσϑαι, Doederl. Gl. 578) par-
- 9-480 τιμῆς ἔμμοροι. sch. T. μερίδος
ἱκῆς μετέχουσιν. G. Herm h. Cer. 481
e coni pro ἄμμορος quod codd. et edd.
(skr. ma, uz, ἐμέ lat. me, meus goth.
mi-k Curt. Et. 460) meus, E. M. 775, 36
γτειος υἱὸς λέγεται, Αἰάντειος δὲ ἀδελφὸς
ται... ὅτι τῶν χτητικῶν ἀντωνυμιῶν
οὸς ἃ) μείζονας λαμβάνεται ἡ σχέσις χαὶ
δ) σον καὶ πρὸς c) ἥττονα. .΄. ἐπὶ δὲ
τητιχῶν ὀνομάτων οὐδέν τι τοιοῦτον
* del γὰρ πρὸς ἥττονα ϑέλει εἶναι ἡ
- I est pro adi. 1) ante subst. «) E 629
ὧν πατέρα. $ 366 ἐμοῖο ἄνακτος. Ὁ 181 ἐμὴ
[Uj0. B) separatur a subst. ὃ 387 ἐμὸν - πα-
04. 0 459 ἐμοῦ - πατρός. b) I' 499 ἐμὸς
rEQOG πόσις, σ 953) v 126 i. πόσις. B 96
141 ὦ 131 ἐμοὶ μνηστῆρες. A 183 ( 173 z 178
ξ 269 o 438 ἐμοῖς [EDS VP 6 172
199 397 ξ 249 ἐμοὶ ἐρίηρες ἑταῖροι. X 279
282 ὁ 541 ἐμῶν ἑτάρων. σ 140 ἐμοῖσι za-
0:0L. τ 217 ἐμὸν πόσιν. h. Ven. 148 £u)
€) 4 239 €? 408 496 638 o 398 ἐμὸς
ἢ 9518 à. γαμβρός. ὦ 989 ἐμὸν παῖδ᾽.
LX B6 ἐμὸν τέχος. “2 927 ἐμὸν viov.
ἐμὸς φίλος υἱός. B) I 57 ἐμὸς - παῖς.
278 ἐμὸν - υἱόν. à 199 ἐμὸς - ἀδελφεός
€?) d) de rebus: Φ 369 ἐμὸν ῥόον,
«x 309 à. ϑυμόν, w 351 2. πολυκηδέα
τον, ὃ 493 h. Ap. 379 Cer. 974 ep.
00». Α 31 ἐμὸν λέχος, Z 196 O 585 X 985
ὃ, ἔγχος, Θ 8 X 934 Π 936 ὦ 969 h.
i. ἔπος, O 111 N 830 ἐ. δόρυ, T 319
$99 (459 μι 192 » 89 ἐ. xgo, Y 437 à. βέ-
ἐμμαπέως — ἐμός 899
Aoc, X 70 ἐ. αἷμα, ó 169 9 98 ἐ. δῶ, ε 457
t 498 ἐ. μένος, À 175 &. γέρας, h. Ap. 381 ἐ.
κλέος, Merc. 966 i. ἔργον. Z 197 Φ 151 431
ἐμῷ μένει, X 58 $ 748 762 v 154 h. Merc.
520 528 ἐ, ϑυμῷ, 0 618 o 118 ἐ. οἴκῳ. 1 668
ἐμὴ ic. D'100 ἑμῆς ἔριδος, II ΤΟ 2. χόρυϑος,
& 312 ἐ. ἀρετῆς. P 949 X 89 χ 464 ἐμῇ χε:
φαλῇ, & 65 ἐ. φρενί. I 322 ἐμὴν ψυχήν, O 41
- ἐότητα, Ψ 571 £, ἀρετήν, x 448 ἐ. ἔχπαγλον
ἐνιπήν, A 42 2, δάχρυα, Π 64 2. τεύχεα, y 355
9 82 ἐ. δώματα, 9 314 à. δέμνια, ἐ 12 ξ 197
ἐ. κήδεα, o δ05 2. ἔργα. E 991 0 105 ἐμῶν
ὀχέων, 0 801 8. μενέων. X 978 z 178 498 ut
9239 ἐμοῖς ἐπέεσσι. ἢ. VIII 19 ἐμοῖο χαρήνου.
4 154 h. Merc. 840 ἐμὰς βοῦς, I 115 &. ἄτας,
v 827 ἐ. φρένας. h. Ap. 539 ἐμὴν 09v». Ven.
249 ἐμοὺς ὀάρους zal μήτιας. v 350 2. βουλῇ
ts νόῳ τε, p 811 à. ἀρετῇ βουλῇ τε νόῳ τε.
σ 251 τ 124 ἐμὴν ἀρετὴν εἶδός τε’ δέμας τε.
v 237 φ 302 ἐμὴ δύναμις καὶ χεῖρες. Ο 52
σὸν x«l ἐμὸν χῆρ, o 594 βίοτον. T 64 ἐμῆς *
x«l σῆς ἔριδος. ἢ. Ap. 263 ἐμῶν ἱερῶν ἀπὸ
πηγέων. B) I 488 ἐμοῖσι - γούνεσσι. A 545
πάντας ἐμοὺς - μύϑους. X 949 Ψ 611 ἐμὸς -
ϑυμός. K 371 Α 675 ἐμῆς - χειρός, P 92 h.
Cer. 182 ἐ. - τιμῆς, T 143 194 £. - νηός, Q 766
54,223 v 223 ὦ 810 & - πάτρης, v 130 &.- γε-
νέϑλης, o 447 ἐ, - τραπέζης, ψ 808 8.- πατρί-
δὸς αἴης, h. Merc. 545 2. - ὀμφῆς. ἢ 958 . 88
x 237 ἐμὸν - 9vuov, E 881 π 66 2. - σταϑμόν,
ep. 4, 12 &. - πότμον. & 418 ἐμὸν - φίλον χῆρ,
v 4 ἐ. - δῶ, cf. o Τὸ τ 851 ὦ 968, h. Ven. 951
&. - νόημα, Χ 109 2, - ἦτορ. 4 57 ἐμὸν - χόλον.
A 565 4412 ἐμῷ - μύϑῳ, E943 826 K 934 4 608
à 712 973 u 427 ἐ. - ϑυμῷ, cf. X 58, 1 904 2. -
μελάϑρῳ E653. 4 433 444 749 M 950 II 848 861
2/92 ἐ. - δουρί, O ΤΆ ἐ. - κάρητι, x 489 2.-
οἴχῳ, K 128 ἐμὴν - ὁρμήν, Y 90 ἐ. - βουλήν,
v 99 γαῖαν, h. XI 20 XXV 6 £. - ἀοιδήν. Ψ 976
ἐμοὲ - ἵπποι. Ψ 88 ἐμὰ - ὀστέα, 9. 41 v. 1. E 381
ἐς - δώματα. & 971 305 ἐμῶν - μύϑων. μ' 358
ἐμοῖς - ὀφθαλμοῖσιν. π᾿ 106 ἐμοῖσι - μεγάροισι.
I'352 K 452 Φ 104 Ψ 675 ἐμῇς - χερσί. τ 116
ἐμὸν - γένος x. πατρίδα γαῖαν. 9) post subst.
3).4 086 Z2 79 T 91 « 846 ὃ 898 A 1064 910
9 46 c 227 q 844 w 97 h. Merc. 163 μῆτερ
ἐμή. 8 411 μήτηρ 3. I 451 « 248 ζ 305 o 599
πὶ 125 o 401 μητέρ᾽ ἐμήν. α 368 ὃ 321 A 905
μητρὸς ἐμῆς. h. Ven. 198 πατρὶ ἐμῷ. I 458
Z 119 B 71 131 y 48 . 519 529 o 418 x 194
X4 997 h. Merc. 174 557 πατὴρ ἐμός. Ξ 118
« 413 5 240 308 o 417 τ 180 v 339 ἢ. Cer. 415
πατρὸς ἐμοῖο. y 88 C 956 999 999 v 173 πα-
τρὸς ἐμοῦ. Z 87 μητέρι σῇ καὶ ἐμῇ. Ψ 978
y 209 σ 140 πατρὲ ἐμῷ. ξ 197 δέσποιναν ἐμήν.
7 18 μητρὶ ἐμῇ. o 1860 ἄναξ ἐμός. τ 475
ἄνακτ᾽ ἐμόν. Q) α 964 πατὴρ - ἐμός. Ὁ) Ρ 85
γνωτὸν ἐμόν, T 995 ἄνδρ᾽ à. ὦ 968 ξείνῳ
tug. I'180 δαὴρ - ἐμός. ἃ 411 ξεῖνος οὗτος
ἐμὸς - ἐστί. c) A 414 E 382 498 1 954 A 780
T 849 X 82 Q 128 « 64 s 92 A155 916 τ 499
X 486 w Τὸ 105 ὦ 478 h. Cer. 467 τέκνον ἐμόν.
t 530 h. Ap. 317 327 παῖς ἐμός. ἡ 300 παῖς
ἐμή. y 395 υἷες ἐμοί, y A75 παῖδες 2., 1 481 παί-
δεσσιν ἰδὲ δμώεσσιν &£uotow. Z ATT wp 88 παῖδ᾽
ἐμόν, A 510 O 67 υἱὸν £., δ᾽ 736 ὁμῶ᾽ 2. d 963
ἡ 913 παῖδα ἐμήν. E 144 υἱεῖ ἐμῷ, cf. X 458
ubi fit synizesis (Duentzer ad P 89), 9 914 παι-
δὸς ἐμοῦ. ἃ 458 παιδὸς ἐμοῖο. «2 751 ἄλλους
παῖδας ἐμούς. h. Ap. 51 υἷος ἐμοῖο. d) A 166
χεῖρες ἐμαί, ἡ 398 νῆες É. x 132 νηῦς ἐμή
400
I361 Π 63 νῆας ἐμάς, O 228 y 63 χ
ν 319 νηὸς ἐμῆς. À 188 « 178 νηὶ ἐμῇ. H 191
χλῆρος ἐμός, P 64 οἶκος t. J'98 I 386 ϑυμὸν
ἐμόν, « 951 zx 198 οἶκον &., t 37 νόστον ἐ.
1l 618 ἔγχος ἐμόν, o 196 μῦϑον €. E 213 πα-
τρίδ᾽ ἐμήν, T 333 ἡ 225 τ 526 χτῆσιν &. Z 221
δώμασ᾽ ἐμοῖσιν, T 202 271 ξ 169 στήϑεσσιν
&, T 920 μύϑοισιν ἐ., € 637 βλεφάροισιν ἐ.
δ᾽ 87 x 969 τ 94 254 μεγάροισιν f., o 89
χτεάτεσσιν £,, 9 108 τ 596 δάχρυσ᾽ £., v 490
μεγάροισιν ἐμοῖς. T 9263 χλισίῃσιν ἐμῇσιν,
X 104 ἀτασϑαλίῃσιν͵ ἘΠῚ d 426 9 181 4 444
χερσὶν $. Δ 609 yovvat ἐμά, B 818 κτήματ
ἐς » 988 χρήματ᾽ ἐ. X 271 Ξ 488 ἔγχει ἐμῷ,
I] 57 δουρὶ à. 9 430 τόδ᾽ ἄλεισον ἐμόν. p) H
19 X 342 σῶμα - ἐμόν,
1414 οὔνομα - ἐς, 6 255
τ 198 χλέος - ἐ. h. Ap. 479 488 νηὸν
ξεῖνος - ἐς. v 9 μεγάροισιν - ἐμοῖσιν. 2) τ
406 γαμβρὸς ἐμὸς ϑύγατέρ τε, La Roche in
ed. magis poéticum putat altera scriptura v.
ϑυγάτηρ Kühmer, a. G. ὃ 357, 2. La Roche h.
'T.'396. Bekker, Ameis, Duentz. θύγατερ, cf.
Ameis h. 1. Krüger Di. S 54, 9, 2. Eust. 1871,
34 χωλύει τὸ εἰπεῖν γαμβρὲ χατὰ κλητικὴν
j ἐμὸς ἀντωνυμία ἧς οὐχ ἔστι κλητικὴ (οἵ.
Lob. path. el. 2, 326 n) διὰ τὴν συνέμπτωσιν
τὴν πρὸς τὴν ἑτέραν ἀντωνυμίαν αἰτιατιχὴν
τὴν ἐμέ quamquam ἐμοί et ἐμοῦ saepius legi-
müs in Od. et Ψ 6 276 92 214, non in ceteris
Il partibus. Alias nom. formae pro voc. CIE
supra τέχρον ἐμόν, μῆτερ ἐμή ἐμὸν τέχος ἐμοὶ
ἑταῖροι μνηστῆρες ἐμοί παῖδες duoi) 8) Sine
subsi. 4 596 οὐ γὰρ ἐμὸν παλινάγρετον, Eust.
144, 99 λείπει τὸ ἔπος ἢ τι τοιοῦτον, Naegelsb.
eine Zusase von mir (paraphr. ἐμοί v. 1.2).
3j 610 ἵππον | δώσω ἐμήν περ ἐοῦσαν. π᾿ 300
ἐμός ἐσσι. Y 905 οὔτ᾽ do πὼ σὺ ἐμοὺς ἴδες
parentes. 4) a) Additur articulus 41 608 ὃ 71
h. VII 55 τῷ ἐμῷ - ϑυμῷ, versus causa si con-
feras E 943 sim. 4 45 τὸν ἐμὸν χόλον, cf.
Duentz. ad ? 408. X 280 τὸν ἐ. μόρον. 'P 585
τὸ ἐμὸν - ἅρμα. semel fit synizesis Θ 360 πα-
τὴρ οὑμός. Z 523 τὸ δ᾽ ἐμὸν κῆρ. H 91 τὸ
δ᾽ ἐμὸν χλέος. I 654 τῇ ἐμῇ “κλισίῃ. B 91 τ 142
ὦ 139 τὸν ἐμὸν γάμον." σ 254 v 127 τὸν ἐμὸν
βίον. v 166 τὸν ἐμὸν γόνον. λ 452 ἢ δ᾽ ἐμὴ -
ἄχοιτις |. b) γε: Θ 450 ἐμόν γε μένος χαὶ
χεῖρες ἄαπτοι meum certe, non aliorum. Y 425
ἐμόν γε - 9vuóv. v 9T ἐμῆς ys | χοίνικος.
d) αὐτοῦ, q. v. HI: Z 446 πατρός τε μέγα
χλέος ἠδ᾽ ἐμὸν αὐτοῦ. β 45 ἐμὸν αὐτοῦ χρεῖος.
h. Ap. 398 οὔτε σὸν - λέχος οὔτ᾽ ἐμὸν αὐτῆς
alius gen. II 590 ἐμὸν ἔπος - εὐξαμένοιο. τ 514
gui ἔργα - καὶ ἀμφιπόλων. e) T 336 ἐμὴν - | λυ-
γρὴν ἀγγελίην ὕτ᾽ ἀποφϑιμένοιο πύϑηται de
me nuntium, satis singulariter, nam τὸν ἐμὸν
γάμον v. s. à) est: meas nuptias, non ut qui-
dam vertunt: Verbindung mit mir. — Quando
iambum effieit post. quartam arsin substantivo
non postponitur, cf. Giseke, h. F. ἃ 34, quem
non recte vituperavit R. F. liter. Centralbl. 1865
No. 18, quia rationem talis legis invenire non
posset, nescius in re metrica leges esse permul-
tas quarum rationes non facile quis investigarit.
ἐμπάζομαιε (E. M. 335, 35 παρὰ τὸ ἔμπης
ἢ παρὰ τὸ ἔμπαιος; cf. L. Meyer, vgl. Gr. 2,
49 Duentz ad v 378. ,cum πάω (φάω) forsitan
cognatum sit* Lobeck, Rh. 8. ad πάειν i. e.
πάσχειν, intens. zt&&ecv. refert Doederl. GI. 815)
praes. ind. iptv. et ipf. curo, rationem habeo.
E. M. 335, 34 ἐπιστρέφομαι φροντίζω ἐντίϑε-
ἐμπάζομαι — ἔμπεδος)
-ἐ. 1 888 ..-
μαι, λόγον ποιοῦμαι, cf. Hes. Suid. I 2, οἱ
Ap. 67,8. Semel in Il. a) τενός de rebus. Il :
ἃ 415 οὔτε ϑεοπροπίης ἐμπάζομαι, cf. B 900
(ἐμπαζόμεϑα). ε 558 οὐκ ἐμπάζετο ἱρῶν |, οἷ
o 488 v 270 384 μύϑων). Sine negatione tan-
tum: « 971 305 ἐμῶν ἐμπάξεο μύϑων |.
homine: c 134 οὔτε ξείνων 8. o09^ ἱκετάωϊ
b) τινά: zx 492 οὐδ᾽ ἱχέτας ἐμπάζεαι..
ante caesuram. Cf. La Roche h. S. 172.
ἔμ-πεδος (fv,
Gl. 9340 comparat
2341 lat. op-pido,
est fundamento, stabilis, immotus, firmus, d
teger, constans, Ap. 67, 21 ποτὲ uiv b
ἐσχυρόν (Il 107) ποτὲ δὲ a) ἐν τῷ πέδῳ.
ἐν ἐδάφει: a) M 12 τεῖχος ἔμπεδον ἦεν E.
335, 49 ἑδραῖον, cf. M 9. Eust. 889, 12 Ἐν
πέδῳ ἑστώς. Ψ 203 ἔτ᾽ ἔ. ἐστι λέχος, B
1944, 63 τὸ ἀκατάσειστον καὶ ἐπὶ τῆς παι
ἕδρας ἑστώς. v 118 τίχτῃ δ' ἔμπεδα ἢ
pariant firmos foetus (Damm, M. Schmidt) Di
πόντα, ov μῆλα, Ῥιανὸς ἄσπετα quam «
iect. frustra defendit Mayhoff Rh. 88, ἈΝ
Eust. 1857, 59 τὸ ἔμπεδα διαστέλλει τὴν
ϑὴν γέννησιν τῶν μήλων πρὸς τὰ ἀμβλούμ
ἐχεῖνα γὰρ πίπτει νεχρὰ zal οὐ, οἷα |
γῆν πεσόντα εἶτα ἔμπεδα στάντα ὑποσκιι
Ameis γαῖα supplet, quae hic tantum dicet
gienere pecus. Duentz. qui x 113 114 expt
et Faesi ob plur. subiecti ἔμπεδα pro^
esse putant. Doederl. l. l. kernfest, Ameis: di
haft, quod non sic dicimus. 1 335 ἔμπεδα
ται, Hes. ἀμετάλλαχτα, ἀσφαλῆ. B 38
πάντα φυλάσσειν, cf. À 178 τ 595. b
βέβαιος: T 88 τῷ ἔσται χρὼς ἔμπεδος i
ruptum, cf. T 39, Eust. 1170, 2 στεῤῥὸς
ἀδιάλυτος. N 512) οὐ γὰρ ἔτ᾽ ἐμπεϑαὶ
ποδῶν ἣν δρμηϑέντι, οἵ. P 627. c) &
certus, integer. 4 814 Η 157 .4 670.4
E 468 503 βίη δέ μοι ἔ, εἴη. à 893 oU ὁ
ἣν ic ἔ. E 954 φ 426 ἔτι μοι μένος LAE:
c£ t 493 y 926. 4 818 νόος E. cf. χ 9240.1
οὐκέτι rov φρένες ἔμπεδοι οὐδὲ νόημα,
359 x 493, Eust. 646, 48 ἐναντίον τῷ $
ἠερέϑονται. Ια 94 οὐδέ μοι ἥτορ | &
w 906 ὦ 346 σήματα ἔμπεδα, Eust.
τὰ μὴ εἰχότα καὶ κατά τινα στοχᾶσι
τεχμηριώδη καὶ ἀληϑῆ. Θ᾽ 521 φυλακὴ B.
raphr. ἔμπειρος). 9 80 (πομπὴν) ἔμπεδον
constitutam. 9. 453 χομιδὴ &. Y 188
ἀεσίφρων Priamus, Eust. 1202, 50 στε
j La
ϑέβαιος, ὡς καὶ τὰ ἐν τῷ πέδῳ βεβηχότα τῶν
εἐρεϑομένων ἀσφαλέστερα ὅτι χαὶ σταϑερώ-
τέρα, cuius mens non subito mutatur.
sing. pro adv. est. P 434 91121] μένει ἔμπεδον,
|paraphr. πάγεος atque sic ap. verbum μένειν,
οὗ E 527 O 406 622, Ν 37 9 975 A 159 698
4 161, z 259(?)
σταϑερῶς, 1114, 12 ἀσφαλῶς. 4 484 στηρίξαι
iet Doederl. 1. . N 710 comparant. Ν᾽ 141 ἀσφα-
λέως ϑέει 2. lapis fertur recta et certa via, non
auc illuc, » 86 ϑέεν Z navis. X 192 ἀνιχνεύων
ἡέει É. constanter ve-tigia insequens, Ó 683 £
ἰσφαλὲς αἰεὶ - ἀμείβεται motu aequabili et
zerto. JM 281 χέει ἔ nives, quae vento non
gitatae densae et recta cadunt. X 158 2. ἄλ.
ὅτ᾽ ἐπαΐξασχε ἄλλοτε δ᾽ αὖτε στάσκε incon-
sus nulli cedens. :P 641 ἔ ἡνιόχευε, cf. Ψ
|42, sch. B. ἑδραίως z. ἀσφαλῶς. Horum sunt
|uae nonnulli de tempore explicent: continuo,
ssidue, semper, ut Uschner τ 113 v. s. ἃ) al.,
[u0 vix η 259 ἔγϑα inrüctsc μένον £. potest
eferri, Eust. 1579, 59 ἐν τῷ αὐτῷ πέδῳ, Duentz.
?st, fortdauernd, comparans durare de duro.
ἐρι-πεέρω infiso. Ol v. et Eust. 196, 19
ἢ 496 σπλάγχνα ἐμπείραντες pro ὠμπεί.
| ἐμι-πελάζω appropinquo h. Merc. 523 ἐμπε-
᾿άσειν δόμῳ.
ἔμπης (ἔν πᾶσιν bei dem Allen, toutefois.
m Gl. 2341 pro ἔμπεδον fest und unzwei-
Jhaft Duentz. Kuhn 14, 198 zu ἐπ betreiben
ἔμπαιος) 1) omnino, prorsus, ubique, Hes.
ἱάντως, jedenfalls, allerdings. Apoll D. 564,.
) ἐπίῤῥημα, cf. 525, 95. Eust. 1854, 57 μετα-
Ἱπτικοῦ εἴδους dicit esse, ἔσως, atque modo
σταχτιχόν modo ἐκίσης, cf Bàáuml. Unter-
ch. üb. gr. Part. 115. o 214 μάλα γὰρ κε-
)λώσεται ἔμπης (gar sehr Duentz.) ὦ 894 μάλα
py σπευδέμεν z.| T 308 τλήσομαι ἔς |, cf, y
) 5 190. Q 599 ἄλγεα δ᾽ ἢ. | £v ϑυμῷ κατα-
ἴσϑαι ἐάσομεν, ,sed Ariston. ὕτε τὸ Z. ἀντὶ
w
tv £.|& 481 ἐπεὶ οὐκ ἐφάμην ῥιγωσέ-
. ubi ἐπεί non admittit vim. adversati-
562 πρῆξαι δ᾽ ἔ. οὗ τι δυνήσεαι, cf.
91. ε 205 χαῖρε χαὶ & | jedenfalls, Báuml.
merhin Rhode, hom. Misc. Moers 1865 p. 30
aum. N. J. f. Ph. 79, 254 expungit. T' 429
& καὶ | οὐ λήξω. V.l Z z 143 pro αὖ-
Non recte Ap. 67, 25 (E. M. 335, 31) ποτὲ
τοῦ ὁμοίως ἢ ἐξ ἴσης, Hes., quae fuit
S i doctrina ἃ Lehrsio Ar. 143 (145) im-
σπαντας uiv ὀδυρόμενος) ἄλλοτε μὲν γόῳ
τόμαι, ἄλλοτε δὲ παύομαι. Ξ 114 ἔ dc
C» tt xal οὐρανὸν Terr? ἀντμή, (sch. V.
pto). Ῥ 632 Ζεὺς E. πάντ᾽ ϑύνει, (sch, A.
j| δαΐδων σέλας ἔμμεναι - | χαὶ χεφαλῆς,
ἢ. V. νῦν ἀντὶ τοῦ ὁμοίως) Faesi: geradezu
Lex. Hom. ed. Ebeling.
» ,
ἐμσεείρω — ἐμτείσπτω 401
die etymologisehe Bedeutung durchaus, ganz u.
gar, cf. Duentz., Leutsch aliquid excidisse pu-
tat. τ 37 ἔς μοι τοῖχοι χαλαί τε μεσόδμαι
φαίνοντ᾽ ὡς εἰ πυρός, Büuml. ganz ἃ. gar,
Hentze et Kayser: certe, jedenfalls, sed Leutsch
Phil. Anz. IV 15 elipsin statuens et Ameis:
*. doch. Eust. 1854, 58 ἐπίσης. M 898 2. züotc
ἐφεστᾶσιν μυρίαι, Duentz. allerwege, Faesi
La Roche. sed sch. BL. ὁμοίως πᾶσιν. melius
addit ἔμφασιν δὲ ἔχει καὶ τὸ ἐφεστᾶσι, quam-
quam Doederl Z ἔ τὸ μυρίαι malit. Heyne
ellipsin statuens: nihilominus. Talis sententia
Si opponitur praecedentibus 2, fit 2) a) tamen,
attamen, nihilo minus, quam significationem om-
nes fere loci admittunt atque suut qui prima-
riam statuant, inter veteres praesertim qui so-
lent annotare quando pro ὁμοίως esse pu-
fant. Ap. 67, 24 ποτὲ μὲν ὅμως (ε 205), cf. E.
M. 335, 30 Hes. sch. MS. Barn. e 205. Apoll.
D. 564, 98 σύνδεσμος ἐναντιωματικός, cf, 525,
25. 0 33 464 ἀλλ᾽ ἔς Δαναῶν ὀλοφυρόμεϑα,
cf. v 311 ze τέτλαμεν, v 88 ἔομεν μετὰ παῖδα,
ξ 214 ὀίομαι. zt 147 ἀλλ Z utv ἐάσομεν ἀχνύ-
μενοΐ περ. Hh. Ap. 894 xci σὴ κεκλημένη &.|
ἣν ἄρ᾽} b) saepe etiam apud partic. concess.
Apoll. D. 525, 25 προστιϑέασι (τῷ περὶ) καὶ τὸ
ἔμπης καὶ τὸ ὅμως. 4 851 τλήτω μάλα περ
νόστοιο χατίζων | ἔ. οὖν ἐπιμεῖναι. P 329 zai
τεϑνηῶτώ περ $.| wenn er allerdings auch todt
st E 1 πίνοντά περ L| X 98 ἐπιχρατέουσί
περ &.|, cf. O 399 T 518 o 361 c 165 τ 356.
Praeter 4 562 8 191, 4 551, h. Ap. 324 aut ἔ
est in fine sententiae, aut 2, ἀλλ᾽ à ἀλλὰ καὶ
& in principio. ἔς c, ictu prioris syllabae potis-
simum est in pede sexto, (περ 2. semper) rarius
in primo, 4 562 9 191 in secundo, P 632 in
quarto. eum ictu alterius in secundo, sed τ 302
iu quarto, z 147 in tertio.
ἐμ-πίπληκι et Évt-xiuxAnut (ziuz Anu) act.
praes. iptv., fut. inf, aor. ind. ci. lptv. ptc. Pass.
praes. ind., aor. 1. inf, aor. 9 epic. Med. aor. 1.
ind. inf, ptc. 1) Act. impleo, expleo. 2 353 δώ-
δεχα ἔμπλησον sc. ἀμφιφορῆας vino. ε« 919
ἐμπλήσας utrem vino. 0 503 ἐνέπλησαν peram
pane. w 358 ἐνιπλήσωσιν ἐπαύλους pecore.
Y 471 αἷμα zoAnov ἐνέπλησεν. c. gen. $ 311
ἐμπίπληϑι ῥέεϑρα ὕδατος. t 265 δέπας ἐμπλή-
σας οἴνου. 9 495 ἀνδρῶν equum ligneum. σ᾽ 45
zvianc τὲ xal αἵματος ἐμπλήσαντες sc. γαστέ-
θᾶς. zx 523 2 8] πυρὴν ἐμπλησέμεν ἐσϑλῶν.
v. l JI 223 ἐμπλήσασα pro ἐὺ πλ. translate:
- t 117 uot μᾶλλον ϑυμὸν ἐνιπλήσῃς ὀδυνάων.
2) Pass. impleor, sum plenus. 9 16 ἔμπληντο
βροτῶν ἀγοραί, d 607 πύλαι & ἀλέντων. II 348
ἐνέπλησϑεν δέ oi ἄμφω αἵματος ὀφϑαλμοί.
h. XXX 10 οἶχος ἐμπίπλαται ἐσϑλῶν. transl.
4452 υἷος ἐνιπλησϑῆναι ὀφθαλμοῖσιν aspectu
satiari. 3) Med. mihi impleo , 996 ἐμπλήσατο
νηδῦν, (vV. l. ἐπλ᾽). .Y 504 ϑαλέων ἐμπλησάμε-
γος κῆρ. paulo aliter ἡ 291 ἐνιπλήσασϑαι
ἀνώγει, venter, Did. «vt μέντοι ποιητιχω-
τέρα: ἡ δὲ ᾿Αριστάρχου ἐμπλησϑῆναι atque sic
Ameis. transl. Y 312 μένεος ἐμπλήσατο Suuóv,
cf. Fulda, h. Spr. 94. De tm. v, s. II Bc, Aa.
£u-xixttc 1) incido, penetro, τινί. ἡ 217
09" ἔμπεσε - ὀιστός, Ο 451 αὐχένι oi ἔμπεσεν
ioc. h. Cer. 809 £. γαίῃ. à 508 & 50 318 πόντῳ
Mercurius et saxum et antenna, cf. v. 1. 116.
II 118 πῦρ £ vgvaty. repetitur ἐν: 4 155 πῦρ
ἐν ἀξύλῳ ἐμπέσῃ ὕλῃ. b) 4 108 ὕπτιος E
πέτρῃ auf. c) translate, h. Ven. 199 ἀνέρος
26
9
*
402
ἔμπεσον εὐνῇ atque de animo: I 436 — 207
306 II 906 χόλος E ϑυμῷ |. P 625 δέος &
ϑυμῷ |. u 966 μοι ἔπος ἔ. ϑυμῷ |, cf. Fulda,
h. Spr. 35. 8 45 uot χαχὰ & otzo |, cf. o 375.
9) invado, aggredior: IJ 81 ἔμπεσε irrue. De
tmesi v. s. ἐν II Ac Βοα.
Éu-xAstog et ἐνί-πλειος (Lobeck, path. el.
1, 143 ἔμπλεος dicitur pro πλέος. par. 469
,adiectiva praeverbiis subiuncta") plenus. τινός.
6 119 v 26 γαστέρα - | ἐμπλείην κνίσης τε καὶ
αἵματος. 4 8 φαρέτρην | iGv &. v. 1. εὐπλ. h.
Merc. 948 ἀδύτους - | νέχταρος ἐμπλείους ἢ δ᾽
ἀμβροσίης, corr. Ilzen, codd. ἐχπᾶ. ξ 113 σχύ-
qoc -Ἰ οἴνου ἐνίπλειον. τ 580 φ 18 δῶμα -! &
βιότοιο. o 300 Ἄργος ἐνίπλειος χκυνοραιστέων.
ἐμι-πλήγδην» (ἐμπλήσσω) temere, parum con-
stanter. Ap. 67, 98 ἐμπληχτικῶς, οὐ μετὰ χρί-
σεως, Aristarchus ib. εὐμεταβόλως (Lehrs, Ar.
152 Carnuth Ar. 153), cf. Hes. v 132 £. ἕτερον
τίει, sch, V. ἐμπληχτιχῶς. ἢ ἀχρίτως καὶ (cf.
sch. BH.) ὡς ἂν τύχῃ ἐμπελάζουσα τοῖς πρά-
γμαᾶσι (quasi ἃ ἐμπελάζειν fluxerit, GMPS.
ἐχπᾶ. quod sch. Ὁ. explicat sub lemmate ἐμσλ.,
(Bergk, ind. lect. aest. Marb. 1850 p. 11). Eust.
1886, 41 δίκην ἐμπλήχτου τινός.
ἔμ-πλην (πέλας) prope, iuxta, τινός E. M.
336, 15 πλησίον, ἐγγύς. B 526 Βοιωτῶν ἔ. ἐπὶ
ἀριστερὰ ϑωρήσσοντο, sch. BL. ἐμπελάδην.
Lobeck, path. el. 1, 143 ,sed est aliud ἔ. quod
idem atque χωρὲς extra significat", non ap.
Hom. sch. BL, cf. Ap. 67, 30 Hes. Eust. 273, 19.
ἐμι-πνέω et £u-xv£íc 1)act. a) adspiro, in-
spiro. τινί τι. P 502 μάλ᾽ ἐμπνείοντε μετα-
φρένῳ equos, Eust. 1116, 19 ἐμπνέειν... μετά-
qotvov ἢ μεταφρένῳ φησὶ τοὺς ἔγγιστα &zo-
λουϑοῦντας... καὶ χκαταπνέειν λέγονται τὰ με-
τάφρενα. Translate: O 262 Y 110 ἔμπνευσε
μένος ποιμένι, cf. K 482 et sine dat. o 520.
O [60] ἐμπνεύσῃσι μένος. P 456 ἵπποισιν ἐνέ-
πνευσεν μένος, sine dat. « 381 ϑάρσος &. Paullo
aliter: τ 138 φᾶρός μοι ἐνέπνευσε φρεσὶ -|
(ὑφαίνειν) Ameis: den Gedanken an . ., propter-
ea enim φρεσί additum, plerique ἐνε. ὑφαένειν
φᾶρος sed talem verborum ordinem ferri posse
recte negat Ameis. b) inflo, impleo vela, de
vento, τύ. ἢ. VII 33 ἔμπνευσεν ó' ἄνεμος u&-
cov ἱστίον. 2) Pass. animum recipio. E. M.
625, 41 ἀναπνεῖν. E 697 X 436 ἀμπνύνϑη, volg.
(v. s. ἀναπνέω c), La Roche, (ἢ. T. 190) cum
Aristarcho ἐμπνύνϑη, de iis quos animus in
tempus reliquit. 21 359 X 475 ε 408 ὦ 349
ἄμπνυτο vo., Zu. La Roche, Hes. ἐμπνύϑη" ἐν
αὑτῷ ἐγένετο x«l ἀνεβίωσεν. ἔμπνυτο" ἐφρό-
νησεν, De tmesi v. s. ἐν II Βοα.
ἐμ-ποεέω facio in re. H 438 ἐν δ᾽ αὐτοῖσι
(πύργοις) πύλας ἐνεποίεον, de repetitione prae-
pos. cf. Fulda, h. S. 34.
ἐμ-πολάομιε mihi coémo. ὁ 453 ἐν νηὲ
βίοτον ἐμπολόωντο, sch. BHQ. ἐπραγματεύοντο
πωλοῦντες χαὶ ἀγοράζοντες, Eust. 1788, 43
παϑητιχῶς τε ἔφη χαὶ ἀντὶ τοῦ ἐξωνεῖσϑαι"
οἱ δὲ ὕστερον χαὶ ἐνεργητικῶς λέγουσι καὶ
ἀντὶ τοῦ «πλῶς πραγματεύεσϑαι.
ἔμ-πορος (περά-ω Curt. Et. 356, cf. Doe-
derl. Gl. 638. de accentu Eust. 1447, 48) qui
navi vehitur aliena, Ap. 68, 1 ὃ μὴ ἐπ᾽ ἰδίας
νεὼς πλέων ἀλλὰ μισϑοῦ, cf. Hes. E. M. 336
91 Suid. 1 2, 217 Eust. 1961, 53. 8 319 εἶμε -|
ἔμπορος" οὐ γὰρ νηὸς ἐπήβολος γίγνομαι,
sch. EQR. ἀντὲ ναυχλήρου δι᾽ ὑμᾶς ἐπιβάτης
ἔμπλειος — ἐν
ἐσόμενος, εἴ. EHQR. E. BQ. o 300 E siAx-
Zov$«c | νηὸς ἐπ᾽ ἀλλοτρίης. b
ἐμ-πῦυρὶ-βήτης (πῦρ, βαίνων qui in igni
tuitur, igni aptus. Hes. τὸν ἐπιτιϑέμενον
πυρί. Ap. 40, 34 ἐν oic ϑερμαίνουσιν Và
cf. E. M. 32, 38 Eust. 740, 8. *" 709 μέ
τρίποδ᾽ ἐμπυριβήτην |. sch. V. οὐχ évaSsua-
τιχόν, πρὸς τὸ μετὰ τοὺς ἱδρῶτας ἀπολού-
σασϑαι, paraphr. εἰς πῦρ χρήσιμον. "T
ἐμ-φορέομας pass. ipf feror in re. μὲ 415
& 809 χύμασιν ἐμφορέοντο.
fu-qvAog (φῦλον) gentilis, qui eiusdem est.
gentis. o 273 ἄνδρα - | ἔμφυλον, Ap. 68, 3 ue
φύλιον, oiov ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς.
ἐμι-φύω 1l)aor. active: insero. transl. Χ
μοι £v φρεσὶν oiu«c ἐνέφυσεν mihi in pectu
demisit, de repetitione praepos. cf. Fulda, ἢ. 8.
34. 2) pf. intrans. innatus sum, inhaereo.
O 84 τρίχες χρανίῳ ἐμπεφύασι (v). A 5l
ἔχετ᾽ ἐμπεφῦυτα, E. M. 336, 10 ἐμπλέξασα τὰ
χεῖρας, ἰσχυρῶς χρατοῦσα. De tmesi v. S. Ey
II Βοδ. b
£v, ap. Hom. (Krüger $ 68; 12, 1) etiam
aut in arsi (12 s. 23 s. 42 s, 5a) εἐν aut rariu
(0 199 O 150 εἐ 417 x 310 μ 256, cf. v. 1. 9 707
z 990 9 925) in arsi 2» εἰνί. Ad skr. an-t
lat. en-do, gr, ἀνά refertur ἐνέ, Curt. Et. 49)
cf. Ahrens Dial. 57 Benf. 2, 368. 48 Graff
Spr. sch. 1, 287. Fuit £»/ locativus, cf. Ebeb-
Kuhns Zítft. 6, 206. Kuhn., Ztft. 5, 211, videba- |
turque multis veterum primaria forma esse qu
anastrophen habet, Lehrs q. e. 72. ad skr. ἢ
refert L. Meyer, vergl. Gr. 1. 61 272 331. i
ἐν primarium putabant esse, Eust. 30, 91 ἢ
£yb zar ἐπέχτασιν, ἥ τις ἐπέχτασις ὑπερτε:,
ϑεῖσα ποιεῖ... τὴν εἶν. πρόϑεσιν, cf. 1407, |
E. M. 841, 55 342, 6 685, 95, cf. Lob. path.
2, 998. Pott 2, 328. 136 ἐνέ reduplicatione 0
tum suspicatur radicemque i, cf. Curt. 1. 1. Be
Kuhn 7, 197 dubitans ἐν ad sama im Hau
refert. sivi ex ἐνέ ita oriri dicit Curt. p. 633 ut.
prior syllaba assimiletur sequenti.) 2
Adv. ef praep. c. dat. in, de eo quod cim
tur et continetur: Rarius, ad, an, de eo qi
prope attingit. I Absol omisso verbo su
Hes. ἔνε" ἔνεστιν ἐν τῷ, ἐν vg: ἔνεισιν, cf. S
I 2, 260. Inest s. insunt in re, sch. BE. Ζ'
ἔνε: ἔνεισιν. 0 δὲ τρόπος μετατύπωσις EX ὅ
ϑήχης γὰρ ἁπλοῦν ἐποίησε, cf. Eust. 75,
Anastrophen sic habet ἔνε non ἐν, οἵ, Lehr
e. 93 Lob. path. el. 2, 415 E. M. 310, 8. ἃ
216 Zv9' ἔνι μὲν φιλότης, ἐν δ᾽ ἵμερος, ἐν
ὀαριστύς (v. ἢ δ᾽ ὀαρ.) Eust. 919, 37 σαφῆ
ταὐτὸν εἶναι τὸ ἕνι χαὶ τὸ ἐν δίχην
σεως. . 196 νηῶν ἔνι τέχτονες. Y 948
δ᾽ ἔνι μῦϑοι sch. B., ἔνεισιν, Bekk.
Ψ 104 φρένες οὐχ ἔνι. E 740 ἐν δ᾽ ἔρις,
ἀλκή, ἐν δὲ - ἰωχή |, ἐν δέ τε Γοργείη κι!
ὃ 358 ε186 ἐν δὲ λιμήν, ἡ 129 ἐν δὲ δύω 2
v«t, ε 182 ἐν μὲν γὰρ λειμῶνες, ε 184 É
ἄροσις. t 118 ἐν δ' ἄνϑρωποι, 11 ἐν
᾿Αχαιοί | ἐν δ᾽ ᾿Ετεόχρητες, ἐν δὲ Κύδων:
603 o ἔνε μὲν λωτός, ἐν δὲ χύπειρον, μ
δέ ἕχάστῃ | — χεφαλή, 8v δὲ - ὀδόντες. d
ἐν δὲ ἴα ψυχή, N 797 p δέτε πολλὰ |
Cum dat. E 141 οὔ οἱ ἔνι φρένες, cf.
4 867. c 355. 0 846 λιμένες δ᾽ ἔνι - ὃ
R. ἔνεισι. διὸ ἀναστρέφεται Ap. 37,
JN. iv. (21 ἐν δ᾽ ὄρος αὐτῇ, v :
γάρ οἱ σῖτος, X 53 ἐμῷ ἔνι χήδεα ϑυμῷ. Di
ap. Schmidt et Bekk, év(- Ἀριστοφάνης ἐπ
Loa
Y)
o -“
P wx 3
254
ap. Spitzn. ἔπι. II Ady. s. praep. in tmesi εἰν
et evi sic non leguntur, £vé satis raro, neque
unquam in anastrophe, non enim postponitur
verbo nisi interposita vocula, ut τίϑη δ᾽ ἐνί
Ξ 179, qua fit ut anastrophe impediatur, cf.
Lehrs q. e. 75. Ἔν saepius sic legitur, sed
nunquam fere post verbum Ὁ 535 A 115 x 997),
si exeipias ea quae velut £v 535 repetitionem
habent praepositionis: A) a) in aliqua re, darin.
De terra domo aliis, quibus quid continetur.
I154 996 àv δ᾽ ἄνδρες ναίουσι, cf. α 51. C 292
ἐν δὲ κρήνη, γάει. v 944 ἐν δέ τε οἶνος] γίγνε-
ται. ει 118 ἐν δ᾽ αἶγες γεγάασιν. ν 247 ἐν δ᾽
ἀρδμοὶ παρέασι. B 340 ἐν δὲ πίϑοι ἕστασαν.
ἡ 95 ἐν δὲ Sod»dr ἐρηρέδατο, sch. PV. ἐνηρ-
μοσμένοι ἤσαν. ὦ 211 ἐν δὲ γυνὴ πέλεν. β 315
ἐν ὁὲ υνὴ ἔσχε. ν 10ῦ ἐν δὲ χρητῆρες ἕασιν,
ἐν δ᾽ ἱστοί, ἐν δ᾽ ὕδατα, o 970 ἐν δέ τε φόρ.
ιγξ] ἠπύει, ἜΣ ΠΌΤ f» [0 ὠτειλὰς πλῆσαν
paraphr. ἐνέπλησαν, u 4l7 & 307 ἐν δὲ ϑεείου
πλῆτο, cf. T 717. Additur ἔνϑα μι 85 ἔνϑα 9
ἐνὶ Σχύλλη ναΐει. h. Ap. 395 ἐν δ᾽ ἄνδρες
Σ 490 ἐν δὲ δύω ποίησε πόλις, cf. X
718 587 s 254. Σ' 590 ἐν δὲ χόρον. ποίκιλλε,
488 ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξ᾽ , £v δ᾽ οὐρανόν, ἐν
ὲ θάλασσαν, ἐν δὲ τὰ τείρεα. q 45 £v δὲ
σταθμοὺς ἄρσε, x 234 ἐν δέ σφιν tv ρὸν ἐχύχα.
4 311 ἐν δ᾽ ἀρχὸς ἔβη in ea sc. navi, darin.
h. min. et paraphr. ἀνέβη, cf. Hes. 28g.
meis ἐν τοῖσι, darunter (cf... II Ab), sic expli-
pat etiam d 653 ἐν δ᾽ ἀρχὸν ἐγὼ ,“βαίνοντα
"ὅησα (Am. h. 1.. Sed 655 “ἔμβη νηΐ conscen-
lit. 4 809 ἐν δ᾽ ἐρέτας ἔχρινεν Aristarchus
egebat (Did. h. L) atque ita Ameis, alii ἐς δ᾽.
P 481 ἐν δ᾽ αὐτὸς βέβηκεν curru "vehitur, pa-
aphr. ἐπιβέβηκεν. 1861 ἐν δ᾽ ἄνδρας (ὄψεαι),
paraphr. ἐν αὐταῖς sc. νηυσίν. δὲ 472 ἐν δέ
lur αὐτὸν | εὑρ᾽, paraphr. ἔνδον, Ὁ ΒΟΠ Vo
Ω 125 ἔνϑ᾽ ἄρα εὑρε, v. ἐν δ᾽ ἄρα, cf. h. Ap.
4. b) inter eos, unter ihnen: B 588 £y d?
τὸς κίε paraphr. ἐν αὐτοῖς, B 578 A 16 ἐν
αὐτὸς ἐδύσετο, A 59 ἐν δὲ κυδοιμὸν ! ὦρσε
araphr. ἐν αὐτοῖς, II 551 ἐν δ᾽ αὐτὸς ἄρι-
ἔσχε, Σ 535 ἐν δ᾽ ἔρις, ἐν δὲ χυδοιμὸς
μίλεον, ὃν δ᾽ ὀλοὴ χήρ, paraphr. ἐνυπῆρχον.
j0eus assumitur Hes. sc. 156. ἡ 291 £v (sic La
loche vitio ut videtur) δ᾽ αὐτὴ ἔην, o 498 ἐν
? ἄρα ἐς τεύχε" ἔδυνον. S 599 ἐν φόβον
: oy. €) darein, nam nos motum feri statui-
jus apud verba nonnulla de quibus Graeci ali-
^r sentiunt. E179 τίϑη δ' ἐνὶ δαίδαλα paraphr.
ετίϑει. 9 439 τίϑει d" ἐνὲ δῶρα. h. Ap. 52
ἔσϑαι τ᾽ ἐνὶ νηόν. O τὸ X 210 ἐν δ᾽ ἐτίϑει
ἦρε. 1 901 ἐν δ᾽ ἄρα νῶτον ἔϑηκε, ἐν δὲ -
ἄχιν. X 541 ἐν δ᾽ ἐτίϑη νειόν, cf. X 550 561
0g 3p 170. y 479 ἐν δὲ σῖτον ᾿ἔϑηκεν, yo. ἂν
X. yo. ἔχευεν H. ita DEMR., cf. G 77 u 947.
:d 967. E 730 ἐν δὲ λέπαδνα | ἔβαλεν in
pgue Grashof, Fuhrw. 38, E. M. 187,
-
0v πῦρ. τε 519 ἐν δ᾽ ὀίων δέρματ᾽ ἔβαλλεν.
f 352 ἐν δὲ χλήρους ἐβάλοντο, Eust. 11305, 3
I ἔϑεντο. ἡ 96 Ev9^ vi πέπλοι, βεβληάτο
8. ἕν ϑρόνοις. Ὁ 624 ἐν δ᾽ ἔπεσε, οἵ. Φ
| 336 ἐν γὰρ ᾿Απόλλων | ἧκε φόβον. Ψ 1
δὲ πυρὸς μένος qxt, οἵ. x 317 q 47. X 847
436 ἐν δ᾽ ἄρ᾽ ὕδωρ ἔχεαν. A 481 ἐν δ᾽ ἄνε-
Dc. Cn μέσον ἱστίον (cf. La Roche β 427),
-jes. ἐνέπρησε, ἐνεφύσησεν, ἐγέμισεν, ἐχόλ-
σεν. H 441 ἐν δὲ σχόλοπας κατέπηξαν, cf.
950. 4 91 216 ἐν δ᾽ "4y. | — ὄρουσε. Ῥ 731
3
€v
403
ἐν δὲ γόνυ γνάμψεν knickte ein, paraphr. ἐπέ-
χαμψε, Sch. A. “επτίνης δασύνει ὡς ἐπ᾽ ἀρι-
ϑμοῦ, τὸ ἕν γόνυ ἔχαμψεν, ὡς ἐπὶ τοῦ 1 209.
οἱ δὲ ἄλλοι πάντες πρόϑεσιν ἐξεδέξαντο χτξ.
X 441 ἐν δὲ ϑρόνα ἔπασσεν, sch. B. ἡ δὲ £v
πρὸς τὸ ἔπασσεν (Γ 196 ἐνέπασσεν). λ4 ἐν
δὲ τὰ μῆλα ἐβήσαμεν (ἐδήσαμεν Α ex corr.).
ὃ 579 ἂν βάντες, vo. ἐν. ὃ 785 ἐκ δ᾽ ἔβαν,
vo. ἐν et ἄν. ap 901 ἐν δ᾽ ἐτάνυσσ᾽ ἡμμένας
Bekk. coni. La Roche, Am. (q. v.) Duentz.,
£x. d) daran c 293 ἐν δ᾽ ἄρ᾽ ἔσαν περόνα αι.
v 438 o 198 c 109 ἐν δὲ στρόφος ἦεν ἀορτήρ,
cf. Am. ad » 438. D) Additur talibus dat. qui
non a praep. pendet, sed a verbo certiusque
definit adv. Naegelsb. Anm. z. Il. p. 297. 8) in
aliqna re, darin: « 535 εὕροι δ᾽ ἐν πήματα
οἴχῳ |, cf à 115, Ameis ad , 535 dixit adv. ἐν
definiri dativo, sed raro sic post verbum, collo-
catur, dubitatque Hoffmann hom. Unters. I p. 13,
cf. Naegelsb. Anm. p. 298. v 252 ἐν δέ τε οἷ-
νον | χρητῆρσιν χερόωντο. ε 919 ἐν δὲ xal
qux | zo xo (φέρον). II 162 ἐν δέ τε ϑυμὸς]
στήϑεσιν. ἄτρομός ἐστι. Σ 419 τῆς ἐν μὲν
νόος ἐστί, - ἐν δὲ καὶ αὐδη. d» 571 ἐν δέ οἵ
5coQ | ὡρμᾶτο, Hes. £v δὲ τοῖς στήϑεσιν αὐτοῦ
ἢ ἀρυχή. P 744 ἐν δέ τε ϑυμὸς | τείρετο σπευ-
δόντεσσι. 4 544 Αἴανϑ᾽ - ἐν φόβον ὦρσεν, cf.
218, ubi caesura separantur subst. et adv. et
x 362. (sch. A). Θ 335 Τρώεσσιν Ὀλύμπιος
μένος ὦρσεν, Τῆς Naegelsb. p. 299. b) inter,
de multis hominibus 9 343 ἐν δὲ γέλως ὦρτο
ϑεοῖσιν (A 599 ἐνῶρτο), IN 829 ἐν δὲ σὺ τοῖσι
πεφήσεαι, cf. χὶ 917 ubi Ameis, cf. Naegelsb.
Anm. 1 p. 299, rursus adv. ἐν definiri putat
dativo, Hoffm. "hom. Unt. I p. 14 ἐμπεφήσεει
statuit satis audacter. sunt qui liberiorem prae-
positionis collocationem concedant. £9 62 ἐν
δὲ σὺ τοῖσιν] δαίνυ.. H τὸ ὑμῖν 9 ev γὰρ
ἔασιν ,, Did. ἔστι τὸ ἑξῆς, ὑμῖν δ᾽ ἔνεισι ydp,
ἢ ἐν ὑμῖν δὲ εἰσὶ γάρ. posterius probat Hofrm.
JA SERED: A19: vo. (Spitzn. Bothe Duentz.) μέν,
Aristarchus δ᾽ ἐν. c) darein a)est dat. localis:
T 567 ἐν δ᾽ ἄρα χῆρυς χερσὶ σκῆπτρον ἕ ἔϑηκε.
ὃ 781 9 δῶ ἐν δ᾽ ἱστόν τε τίϑεντο - νηΐ, οἵ.
δ᾽ 578 A 8. δ΄ 761 ἐν δ᾽ ἔϑετ᾽ οὐλοχύτας χα-
γέῳ. £ 266 iv δὲ χαὶ ἤια | χωρύχῳ (ἔϑηχεν.
9 974 ἐν δ᾽ ἔϑετ᾽ ἀκμοϑέτῳ. Jp 45 ἐνὶ Πά.-
tQoxAov ϑέμεν αἱ πυρί. P 569 ἐν δὲ βίην ὦὠμοι-
σιν καὶ ἐν γούνεσσιν ἔϑηχεν. H 1τὸ ἐν δ᾽ ἔβα-
λον χυνέῃ. T 898 ἐν δὲ ᾿χαῖιν οὺς] γαμφηλῇς
ἔβαλον, paraphr. περὶ ταῖς σιαγόσιν el
B 330 ἐν δὲ “βάλῃ χρητῆρι. x 390 βαλέει͵ δ᾽ £
φάρμακα σίτῳ M 206 nox δ᾽ ἐνὶ NOTA
ὁμίλῳ. E 268΄ o 437 ἐν δὲ Ζ: | φῦζαν ἐμοῖς
ἑτάροισι βάλεν. 4 184 ἐν ἔπεσε ζωστῆρι.
0 485 ἐ. δ᾽ &. ᾿Ωχεανῷ. 4 A FEAR ἐξ Pra
II 236 ἐν δ᾽ ἔπεσον Τρώεσσιν, ὦ 526 ἐ. δ᾽ &
προμάχοις. Ξ 182 ἐν δ᾽ ἄρα, ἕρματα ἧχεν -
λοβοῖσιν. d 338 ἐν δ᾽ αὐτὸν ἵει πυρί. A 538
£v δὲ χυδοιμὸν ἧκε Δαναοῖσι. II 291 ἐν γὰρ
Πάτροκλος φόβον ἧχεν ἅπασιν, cf. II 799 35
399.- y 40 ἐν δ' oivov, ἔχευε | zovaslo, δέπαϊ.
T 159 ἐν δὲ ϑεὸς πνεΐσῃ μένος ἀμφοτέροισιν,
paraphr. ἐμπνεύσῃ. 42 449 ἐν δ᾽ ἔπνευσ᾽ ἵπ:
ποισι - μένος. Y 381 ἐν δ᾽ ᾿Αχιλεὶς Τρώεσσι
ϑόρεν, paraphr. ἕν τοῖς Τρωσὶν εἰσεπήδησε.
d, 452 ἐν δ᾽ ἡμέας λέγε χήτεσιν, ANaegelsb.
p. 300: rechnete uns den Seethieren ein. 9) Est
dat. ethicus: s 225 £v δέ oi ἀσχὸν ἔϑηχε,
E 267 £v δέ οἱ ὄψα v(9e IT 366 ἐν δέ οἵ rog |
δῦν᾽ ἄχος Bekk. expunxit. T' 16 ἐν δέ ot 060€ |
96*
ἐν
404 ἐν Y
ἐξεφάανϑεν. Ὁ 181 ἐν δέ οἱ ὄσσε | δαίεται.
x 974 ἐν δέ οἱ ὄσσε] δακρυόφιν πίμπλαντο.
j) Hinc fit ut duplex quoque sit dat. P 523 ἐν
dé οἱ ἔγχος | νηδυίοισι χραδαινόμενον. A 188
£v δέ oi ἦτορ | στήϑεσσιν μερμήριξεν. B 451
ἐν δὲ σϑένος ὦρσε txácto | καρδίῃ, Hes. £xa-
στον ἐρώννυσεν. IN 282 £v δέ τέ οἱ χραδίη -
στέρνοισι πατάσσει. X 451 ἐν δ᾽ ἐμοὶ αὐτῇ |
στήϑεσι πάλλεται ἦτορ. Φ 547 ἐν μέν οἱ κρα-
δίῃ ϑάρσος βάλε. Y 109 ἐν δέ véj οἱ χραδίῃ
στένει qrog. E 195 ἐν γάρ τοι στήϑεσσι μένος
ἧκα. B 884 ἐν δέ μοι ἄλφιτα χεῦον δοροῖσιν,
cf. β 880. E 40 πρώτῳ γὰρ στρεφϑέντι μετα-
φρένῳ ἐν δόρυ πῆξεν, cf. O 95 208 11 447.
4 88 ἐν δέ οἱ ἥπατι πῆξε βέλος. δὴ Ζ 953 406
. 939 Σ 884 4285 T'7 8 302 9 991 4 947 o 530
ἔν v? ἄρα οἱ φῦ χειρί, cf. x 980, Hes. ἐν τῇ
χειρὶ κατέσχεν, ἢ ἐλάβετο τῆς χειρὸς αὐτοῦ
quorum prius bene se habet, non recte paraphr.
Z 953 λαβοῦσα τῆς χειρός (Ameis ad β 302),
melius Z 406 ἐμπεριλαβοῦσα αὐτὸν τῇ χειρί,
cf. Ξ 232 £2 384 493 Τ 7, E. M. 801, 36 προσ-
tnéA«otv αὐτῷ xcl προσήγγισε τῇ χειρί. Est
enim instrumentalis, itaque plur. legitur ὦ 410
ἐν χείρεσσι φύοντο de Dolii filiis, κα 897 ἔφυν
ἐν χερσὶν ἕχαστος de sociis Ulixis, Bekker
(Ber. d. Ac. 1860 Apr. p. 172): vermittelst der
Hand in den andern hineinwachsen. Eust. 1424,
39 χειρὲ χειρὸς ἅψασθαι. Aliter Curtius Et.
417: fest in etwas gerathen, fest damit ver-
bunden werden, ut « 381 6410 v 968 ὀδὰξ
ἐν χείλεσι φύντες, (Eust. 1494, 40 ἐμπλακέν-
τες μετὰ δαγμοῦ τοῖς χείλεσιν... ὀδὰξ ἐν-
δεδηχότες atque ita Schnorr, verborum col-
locatio ho. p. 5 et Am. ad ὦ 410 waren an sei-
nen Hünden) s) Repetitur praepositio: ζ 78 ἐν
δ᾽ oivov ἔχευεν | ἀσκῷ £v αἰγείῳ, v 960 ἐν δ᾽
οἶνον ἔχευεν ] ἐν δέπαϊ, s 260 ἐν δ᾽ ὑπέρας
ἐνέδησεν ἐν αὐτῇ. d) daran: O 647 τῇ 0 γ᾽
ἐνὶ βλαφϑείς, paraphr. ταύτῃ ἐμποδισϑείς.
ΠῚ Praep. c. dat. in aliqua re, in, auf. ΑἹ 8) de
iis quae quid totum continent atque cingunt.
Eiví non postponitur, neque in fine versus aut
ante interpunctionem ἐν (vel εἰν E 446) quare
ne huius quidem accentus excitatur, £»/ accen-
tum retrahit quandocumque postposita non se-
paratur a subst. vocula interposita Πύλῳ ἔνι,
Σάμῃ δ᾽ ivi (Lehrs, qu. e. 97 78), sed cf. T 326.
Deterris: αὐ Π᾿ 344 χάτεχεν aia ἐν Μαχεδαίμονι,
φίλῃ ἐν πατρίδι γαίῃ |, X 404 &g ἐ. πα. y. |,
9 461 5 143 ἐών ἐ. πα. y. | cf. o 157, ὦ 266
ἐξείνισσα φίλῃ &. πα. y. |, 9 480 ἐνὲ πάτρῃ |
φῶτα καταχτείνας, v 188 εὕδων ἐν γαίῃ πα-
τρωΐῃ, v 994 ἐν σῇ περ ἐὼν (v. παρεών) γαίῃ,
ε 36 γαίῃ ἐν ἀλλοδαπῇ ναίει. A 574 0 817 ἐν
γαίῃ ἵσταντο Bekk. 41/574 epunxit. Y 279 Φ 69. ἐ
ἐνὶ γαίῃ | ἔστη. I 634 ἐν δήμῳ μένει, cf. δ 691.
β 811 τῷδ᾽ ἐνὶ δήμῳ, φ 807 ἡμετέρῳ ἐνὶ
δήμῳ, y 108 ἐν ἐχείνῳ | δήμῳ, 9 211 δήμῳ
ἐν ἀλλοδαπῷ, σ 1156 ἀλητεύειν ἐν δήμῳ, ct.
Ψ 118. » 322 Φαιήχων ἀνδρῶν ἐν πίονι δήμῳ,
0 526 τ 271 Θεσπρωτῶν ἀ. ἐ. π. ὃ., T 894 ἀλ-
λοδαπῷ ἐνὶ δήμῳ | πολεμίζω, cf. 8 866. α 287
δάμη Τρώων ἐνὶ δήμῳ, cf. y 100 ὃ 330, y 220
δ 243 v 266 ὦ 27 3l. v 210 Κεφαλλήνων e
δήμῳ, cf. ὃ 821. I' 201 τράφη ἐν δήμῳ T9d-
χης. 0 534 ἔστι ἐ. ὃ. 19., cf. v 97 x 419. α 108
στῆ δ᾽ ᾿Ιϑάκης ἐνὶ δήμῳ, ὦ 284 κίχεις I9. ἐ.
ὅ. Il 514 “υχίης ἐν πίονι δήμῳ, cf. Y 888.
9 920 ἀπεχαίνυτο δήμῳ £v. Τρώων. 4175 κειμέ-
vov ἐν Τροίῃ in agro Troiano, Spohn de agro
Troi. 10, cf. 4 818 « 355 ὃ 6, v 315 ὁ 158, ὦ
37. B 937 ἐνὲ Τροίῃ γέρα πεσσέμεν, cf. I 946.
Il 515 X 330 T 330 9 549 c 966. Π 461 Zw |
Τροίῃ ἐριβώλακι, cf. 2 86. Z 315 ἐνὲ To. £u. —
Ν 488 ὥριστος ivi To. εὐρείῃ, cf. A 499 μ΄ 189 |
$2 (7/4. Χ 478 2. Τρ. in urbe οὗ Spon 1. 1.
Diphthongus o: in arsi 42 256 494 | To. ἐν
εὐρείῃ, cf. « 62, 0 99 ε 307. Z 456 ἐν Ἄργει,
ἐοῦσα, A 80 y 180 ἐν "Aoysi, 0 562 Ἄργει dy.
ἱπποβότῳ. A 155 ἐν Φϑίῃ ἐριβώλακι. Α 255.
ἐν Θρήκῃ. E 173 ἐν “Τυκίῃ, cf. M 319. Z910 ἔν τὸ.
᾿Εφύρῃ ἐγένοντο καὶ ἐν «1. εὐρείῃ. E307 ἐν Πύλῳ
ἐν νεχύεσσι βαλών cum in Pylo inter mortuos -
prostravisset, cf. Apollod. 2; 7, 3, sed sch. D.
ὁ μὲν ᾿Αρίσταρχος τὸν πύλον ἀκούει κατὰ WE-
ταπλασμὸν ἂντὶ τοῦ τὴν πύλην... ἐν τῇ πύλῃ
τῇ τῶν νεχρῶν, κατὰ τὴν τοῦ Κερβέρου ἀνᾶ-.
γωγήν, cf. E. M. 33, 47 Suid. Il 2, 563 508.
Apollon. I, 1350, Hes. πύλῳ, quam pugnam -
ipse Aristarchus videtur finxisse. Sequuntur |
eum Ameis (ztv4.o), Preller Myth. I 501, Schwenck |
drei griech. Mythen Rh. M. 10, 369. Dubitat
Friedlànder N. J. f. Ph. 79, 808. La Roche: in
Pylo inter caesos volnerans. A 252 γένοντο ἐν
Πύλῳ. A 689 ἐν Πύλῳ ἦμεν, cf. ὃ 599. A 956.
£v - Ἰαολχῷ | ναῖε, ὃ δ᾽ ἄρ᾽ ἐν Πύλῳ -, ὁ
Πύλῳ ἔνι. A 673 ἐν Ἤλιδι, cf. A 688. 698. DD
ἐν - Ὑπερείῃ. B 706 £v Πηρείῃ ϑρέψ᾽. q 15.
ἐν Mroonvg ξυμβλήτην. & 976 ϑανέειν £v AD.
ymo. B) Z 88 νηὸν ἐν πόλι ἄκρῃ, cf. X 118.
Σ 491 ἐν τῇ ἔσαν. E 686 (λύτοι αἰὼν) ἐν πόλε
ὑμετέρῃ. 42 107 ἐνὲ πτόλεϊ λίπετ᾽, o 385 ἡ ἔνε,
ναιετάασχε. ΑΙ 229 ἐν Περχώτῃ, Ο 548 βόσχ᾽
£v Π. E 543 ἕναιεν ἐνὲ Φηρῇ, ó 198 Φερῇς
ἔνι. E 708 ἐν Ὕλῃ, H 921 Υλῃ ἔνι. Ζ 18 ἐν
᾿Αρίσβῃ, Ξ 116 ES Πλευρῶνι x.- Καλυδῶνι.
P307 ἐν - Πανοπῆι. Ψ 299 ἐν Σικυῶνι. N.
O 335 ἐν Φυλάχῃ. E 612 ἐνὲ Παισῷ. h.
296 ἐνὲ Θήβῃ. ó 126 ἐνὶ Θήβῃς 1 Αἰγυπτ
[X 328 ᾿Αλχμήνης ἐνὲ Θήβῃ! T 99 τέξεσ
ἐνὲ Θήβῃ, h. XV Θήβῃς ἔνι, XXXIV δ᾽,
Θήβαισιν. A 459 ἀκούετε ἐν Ὀρχομενῷ ἢ
Πύλῳ ἢ ἐνὶ Σπάρτῃ. 9 80 μυϑήσατο
ἐν ἠγαϑέῃ, h. XXIV 2 II. ἐ. ἡγ. ἀμφιπολεύεις
I 405 II. ἕνι πετρηέσσῃ |, cf. h. Ap. 390. Q 67
oi ἐν Ἰλίῳ εἰσίν, Heyne ot Ἰλίῳ coni. et
Bekk. X 591 ἐνὲ Κνωσσῷ ἤσκησεν. h. Ap.
£v Κρίσσῃ ποίησαι. y) B 340 ἐν πυρὲ ysvo
sch. BL. ἀφανισϑήσεται, ε 878 ἐν πυρὶ à
σϑαι im Feuer fangen. μ 237 λέβης ὡς ἐν π᾿
cf. c 44. h. Cer. 248 πυρὲ ἔνι χρύπτει.
π 964 ἐν νεφεέσσι καϑημένω. P 184 σ
τήσωνται ἐν ὕλῃ. ὃ 335 o 126 ἐν ξυλό
ἐν σπέσσι, οἵ, ψ 845 « 78 ε 155 ε 114 x 2
ε 57 σπέος, τῷ £v. νύμφη | ναῖεν. «42 83.
δ᾽ ἐνὲ σπῆι, cf. u 210. A 358 Σ 86 ἡ
βένϑεσσιν ἁλός. u 80 μέσσῳ δ᾽ ἐν σχο
ἐστὲ σπέος. Ὁ 606 μαίνηται ἐν τά
ὕλης. Γ 84 (ἐδὼν ἀπέστη) οὔρεος ἐν βήσο
cf. A 87 (ὠπλίσσατο δόρπον) X 397 (|
Beóuoc) II 634 (ὀρώρῃ), 766 (πελεμε
ὕλη»). « 910 εὗρον δ᾽ ἐν βήσσῃσι, cf. x 2
Merc. 287. Ap. 280 ναιετάασκον | ἐν - fyc
XXVI 4 ἀτίταλλον͵ | Νύσῆς ἐν γυάλοις. Merc.
| 172 ἄντρῳ. ἐν ἠερόεντι ϑαασσέμεν, cf. ib. 359.
XXVI 6 6 ἀέξετο ἄντρῳ ἐν εὐώδει. α« 186
ἕστηκε ἐν λιμένι Ῥείϑρῳ, cf x 93. o 297
χεῖτο ἐν κόπρῳ, cf o 306. c 368 (ἔργον yé-
veito), ἐν ποίῃ. Σ 350 τῷ ἔνι λεξάσϑην in
| herba; Φ 202 χείμενον ἐν ψαμάϑοισι, cf. ὃ 426
539. τ 439 ἐν λόχμ χκατέχειτο, h. Cer. 100
| ἕζετο ἐ ἕν σκιῇ, P 647 εν φάει 04 EGGOY, ef. q 499.
À 191 εὕδει ἐν χόνι, cf. Q2 18. II 471 χεῖτο ἐν
χονίῃσιν, cf. X 26 X 402 B 418 :P 26 506 h.
Mere. 351 x 90 ἐν στόματι προὔῦχουσιν, ó 671
ὁ 29 ἐν πορϑμῷ Ἰϑάχης τε Σάμοιό τε. ἡ 944
ε 5 h. Ap. 38 εἰν ἁλὲ χεῖται, cf. « 162. 9. 282
ἐδαμάσϑην | κύμασιν ἐν πολ λοῖς, € 325 μεϑορ-
μηϑεὶς évà χύμασιν. 4 107 δεδεγμένος ἕν
προδοχῇσιν, 2 242 ἐν προχοῇς ποταμοῦ παρ-
ελέξατο. λ 888 ἑστεῶτ᾽ ἐν λίμνῃ, d 982 ἐρ-
᾿χϑέντ᾽ ἐν “ποταμῷ, cf. Φ 210 7 296. Φ 239
χρύπτων ἐν δίνῃσι. h. VI 5 ἤνειχεν ἀφρῷ ἔνε.
ε 365 ἁλὸς ἐν πελάγεσσι ἔμμορε τιμῆς, cf. h.
XXXIII 15. s 281 ῥινὸν ἐν ἠεροειδέι; πόντῳ,
cf Faesi h. 1. et Ameis. Ztft. f. A. W. 1855
p. 566. ξ 204 οἰχέομεν ἐνὲ πόντῳ in terra prope
jmare sita, cf. y 294, ὁ 354 vijooc - ἔστι ἐνὲ -
πόντῳ, ef. T 172. x 5l ἀπεφϑίμην ἐνὶ πόντῳ
aqua maris submersus, cf. 5 135. d) auf — in,
quando nobis res rem non videtur continere
totam: « 4 £v πόντῳ πάϑεν ἄλγεα, cf. x 458
à 891. u 985 (ἀλάλησϑαι), ἐν πόντῳ, cf. II 746
$ 568 » 150 176 ε 221 v 234 h. Ap. 400 493.
Ψ 316 ἐνὲ - πόντῳ | νῆα ἐϑύνει, cf. ε 132 ἡ 250
| 888, η 109, v 168 zx 367, τ 274 277. y 91 ἐν
; λάγει (δάμη), « 80 πήματα πάσχει] νήσῳ ἐν
ἀμφιρύτῃ, cf. « 198 & 2883. 556 ἴδον ἐν
γήσῳ, οὗ, o 142 μ 861 s 18. ὃ 373 ἐνὶ νήσῳ
ἐρύχεαι, εἶ ὃ 466. x 8 ἔναιεν πλωτῇ ἐνὶ νήσῳ.
1 395 (etat) ἐν ἀμφιάλῳ ᾿Ιϑάχῃ, cf. 8.293 q 251,
t 400 d 605, « 386. ó 555 ὦ 10i I9dz5 ἔνι
οἰχία ναίων, cf. « 505 [581], Ariston. ad Ὁ 432
ἰυϑήροισι ξαϑέοισιν" ἡ ὃ. 0. ἐλλείπει ἡ ἔν"
gt. γὰρ ἐν Κυϑήροις, cf. Friedlaender p. 25.
30 v 122 χούρων εἰν "T9dzy, cf. 8 256 ν 185.
B 791 ἐν νήσῳ κεῖτο, “ήμνῳ ἐν ἠγαϑέῃ, cf.
9 930. Γ' 445 νήσῳ δ᾽ ἐν Κρανάῃ ἐμίγην, Η
99 ἐν Σαλαμῖνι τος y 169 ἐν “έσβῳ δ᾽
xiytv (bei L.?), ó 342 o 133 ἐνὲ Aéogo ἐπά-
ἰαισεν. ε 198 ἐν Ὀρτυγίῃ κατέπεφνεν, λ 325
pera | Δίῃ ἐν ἀμφιρύτῃ. Ν 453 Κρήτῃ ἐν &-
peg, cf. v 256. » 260 ἐν Ko. εὖ. h. Ap. 26
ἐνὲ νήσῳ, | Δήλῳ ἐν ἀμφιρύτῃ, [ib. 16 χραναῇ
I Lii], 10. 77 ἐν ἐμοὶ ποιήσωνται. h. XXXIV
ἐν Νάξῳ. T 326 ZXxoo μοι ἔνι τρέφεται,
Eust 1187, 13 et ol. vo. ἐνετρέφεται, id ne fiat
eyne recentioresque admiserunt anastrophen,
sb Mou interponitur. Y 9288 Σάμῃ δ᾽ ἐνὶ oi-
! ἔναιεν. bh. Ap. 172 Χίῳ ἐνὶ παιπαλοέσσῃ.
| 1 455 ἐν οὔρεσιν ἔκλυε, cf. A 235 h. Ven. 160
[X 4. 4 479 £v οὔρεσι δαρδάπτουσιν | ἐν νέ-
1. M 146 ἐν ὄρεσσι] δέχαται, cf. 290 II 353
982 4 514 τ 205. [Q2 614 ἐν πέτρῃσιν, ἐν
| θεσιν -,|i£v Σιπύλῳ], Ariston, ἀϑετοῦνται
| s ΠῚ de. ἢ. Merc. 387 εὗρον Κυλλήνης
ὄρεσσι, Ven. 54 ἐν ὄρεσιν - Ἴδης | βουκο-
ἕεσχεν. z 287 ἐν Ἴδῃ ᾿πεφυυῖα, Ie 332 £v
| pino μ᾽ ἔλασεν. A 566 E 877 X 429 tio"
λύμπῳ, cf. ξ 46 4 . 413 (Lehrs Ar. 169). E 771
"Oc ἐν σχοπιῇ. Ξ 332 εὐνηθῆναι | Ιδης ἐν
ἰορυφῇσι, cf. O 5 X 171 ep. 11, 2 Θ 51 4 188
£456. 44 105 Ἴδης € £v χνημοῖσι dion. cf. B 821
P d μι 108 τῷ δ᾽ ἐν-ἐστι sc. σχκοπέλω Β 473
3
ἐν 405
iv πεδίῳ ἵσταντο, Bekk. epunxit, cf. I' 138
H 66 0 562 X 256 963 Y 917 Φ 343 iP 359
461 (66 v 81 ep. 14, 2 χ 304. H 9265 d 404
y 260 κείμενον ἐν π., cf. O 9 II 749. 4 836
ἐν m. Τρώων μένει "Aon, cf. O 739 1 513. h.
XVI 3 ἐγείνατο “ωτίῳ Ev m. ὃ 603 πεδίοιο ῳ
ἔνι λῶτος. Β 461 "Aolo ἐν λειμῶνι, B 467 € ἔσταν
δ᾽ ἐν λειμῶνι Σχαμανδρίῳ, u 45 ἥμεναι ἐν
λειμῶνι, cf. h. XIX 25. 4 483 ἐν εἱαμενῇ πε-
qv, cf. ὁ 631. 9. 124 ἐν νειῷ πέλει, cf. IN
108. ε 127 μίγη νειῷ ἔνε, cf. Σ 542, E 100 ἐν
ἠπείρῳ ἀγέλαι. Η 143 (ἔπεφνε), ἐν ὁδῷ, cf
V 416 π 385. Ψ 435 συγκύρσειαν ὁδῷ ἔνι,
ο 441 ξυμβλήμενος ἐν ἀγυΐῃ, cf. ep. 4, 15.
42 ἠγορόωντο. ἐν δαπέδῳ, cf. 4 577. 4 366
A 198 ἑστεῶτ᾽ ἕν 9 ἵπποισι x. ἅρμασι, cf. h.
Cer. 431. P 370 ἐν δίφροις, cf. P 464 'F 335
42701. E 160 609 «1 103 127 tiv &vl δίφρῳ,
cf. II 402. EDI 1 εἷλες ἐν ἀλωῇ, cf Y 496 ὦ
296.. 1T 241 ἐν μέσσῃ «ἔκειτο πυρῇ, Ῥ 210 ἡ
ἕνι χεῖται di. e. πυρῇ. Σ 386 χείμενον ἐν φέρ-
τρῳ. I'159 ἐν νηυσὶ νεέσϑῳ, cf. I 288 4 14,
D 444 (ἔπλεον) 4 259 (ἄξομεν), cf. [O 166] Il
832 Ῥ 829 ὃ 82. I 428 691 (ἕπηται). M 16
ἐν νηυσὶ ἐς πατρίδ᾽ ἔβησαν, Β 851 νηυσὶν ἐν
ὠκυπόροισιν ἔβαινον quo die nayibus profecti
sunt, zu Schift, auf Schiffen, Ven. ἐν vo. ante
Bekk. ἐπ᾿ cf. "Ameis h. 1. contra Autenr. h. 1.
B 610 £v vn Ex&oty | ἔβαινον fuhren auf, pa-
raphr. ἐν ἑχάστῳ πλοίῳ ἐνέβησαν. à 399 406
ὦ 109 ἐν νήεσσι ἐδάμασσεν. B 226 ἐὼν ἐν
νηυσίν, οἵ. y 287, y 181 v 817 βῆμεν δ᾽ ἐν
νήεσσι uhren zu Schiff ab, d 513 ὑπάλυξεν,
τ 182 ῴχετο. I'240. ἕποντο νήεσσ᾽ ἔνι, Η 389
X 115 “ἐνὶ νηυσὶν | ἠγάγετο, οἵ. T 298. ᾿β 18 6
181 ἔβη ἐνὲ νηυσίν, cf. 8 27, (99 δῆσα. £2 438
ἱκοίμην. ἐν νηί, B 268 - ἐπὶ πόντον ἔρχεσϑαι,
£g 9f - ἀπονέωνται, ε 87 - πέμψουσιν, 9 445
ἐὼν -, x 176 & 820 - βρῶσις, u 50 δησάντων -
οἵ. (118, u 110 - ποϑήμεναι, u 264 ἐὼν -, v 184
z 229 - ἄγοντες, o 456 - ἐμπολόωντο. T 331
ivl νηὶ ἐξαγάγοις, « 38 - κατέδει, cf. ξ 345, h.
Ap. 404 - «aS elato. ε 826 ἐν μέσσῃ χαϑῖζε
sc. νηΐ, μ 411 pos δ᾽ ἐγνὲ νηὶ} πλῆξε, cf.
B 417. π 413 ἔσαν ἐν αὐτῇ sc. νηΐ. Sed «2 527
χατακείαται ἐν Διὸς οὔδει praep. £v male pro
ἐπί (cf. E 734) est. s) Ap. verba sedendi quid
intersit inter ἐπί et ἐν recte Aristarchus ap.
Ariston. Y 11 statuit contra Zenodotum, in Il.
ἐν satis raro legitur: Ὁ 150 ἕζετο δ᾽ εἰνὲ ϑρό-
vo cf. O 199. 0 142 ἵδρυσε ϑρόνῳ ἔνι, Sch.
A. ἀναστρεπτέον τὴν πρόϑεσιν" τὸ γὰρ᾽ ἑξῆς
ἐστὶν ἐν ϑρόνῳ ὁμοίως τῷ O 111, subtilius
quam verius sch. ,B. τὸ βίαιον τῆς ἕδρας ἡ
διακοπὴ δηλοῖ" ἔστι γὰρ ἐνίδρυσεν, 50}. Υ.
διό τινες οὐκ ἀνέστρειρον τὴν evi. I 200 εἷσεν
δ᾽ ἐν κλισμοῖσι τάπησί τε, 42 591 ὃ 136 ἕζετο
δ᾽ ἐν xw. Π 402. à δίφρῳ | ἦστο ἀλείς,
kauerte im. Wagen, Eust. 1067. 10 συστραφείς.
Saepius in Od., E 14 ἕζετο δ᾽ ἐν πατρὸς ϑώκῳ
in sella, sch. HM. τοῦτον oí "Arvixol ϑᾶκον
καλοῦσιν. ἔστι δὲ καϑέδρα. γ 1 ἐν ἑκάστῃ |
εἵατο sc. ἕδρῃ, in jeder EDAM α 108 ἥμε-
νοι ἐν ῥινοῖσι in den Fellen, (cf. v 142), y 38
ἵδρυσεν κώεσιν ἐν que) exo iav, α 437 ἕζετο δ᾽
ἐν λέχτρῳ, cf. h. Cer. 343 super lectulum, non
enim iam cubitum ierat, sed z 497 ἐν λεχέεσσι
καϑήμενος, cf. v 58, im Bette. o 82 zo EG χα-
στορνῦσαι ϑρόνοις ἔνι, v 150 ἕν τε ϑρόνοις τά-
πητας | βά λλετε, αὶ 352 ἔβαλλε ϑρόνοις ἕνι ῥή-
yeu. 9 190 λύϑεν oi ἅψεα &vi χλιντῆρι, Eust.
^
406 ἐν
1848, 7 ὁ χλιντὴρ ϑρόνου εἶδος. 9 422 za9i-
tov ἐν ϑρόνοισι, ε 86 ἐν ϑρόνῳ ἱδρύσασα.
Videtur in bis mutata esse forma , sellarum, (Ath.
V, 20) nisi forte poéta z»/ et ἐπέ permutavit,
cf. Giseke allm. Entst. 144. Koechly ad Qu. Sm.
2, 134 Ztft. f. A. W. 1841 p. 704. Barnes. h.
Merc. 124 ἐπὶ πέτρῃ scripsit, codd. 2»/. Ὁ in
aliqua re, de aedificiis vasibus et sim. quae arte
fiunt. Ariston. ad Q 306 στὰς μέσῳ ἕρχει, ἡ
ὃ. 0. ἐλλείπει ἡ πρόϑεσις, ἀντὶ τοῦ ἐν μέσῳ
ἕρχει, cf. Friedl. p. 25. Β 688 κεῖτο iv νήεσ-
σιν, ct. B 111, 4 826 II 24, x 53. Ῥ 248 ἐν
νήεσσι λίπησϑε. y 230 t 1 5l £v μεγάρῳ ὑπε-
λείπετο in conclavi, alii: in regia, cf. 4 374
τ 822. 4 420 ivl u. cf. o 198. π 411 ἐνὲ με-
γάροισιν, cf. v 199 ὦ 129, τ 16 y 41 o 392
412. σ 183 παρστήετον ἐν μεγάροισιν, cf. a 807,
q 360 367 χ 211, e 958. ὦ 896 μίμν ομεν. ἐν
μεγάροις. Ζ 91 μέγιστος | εἶναι! ἐνὲ μεγάρῳ
domi, cf. Z 272, β 411 o 461 o 493. σ 221 ἐνὶ
μεγάροισιν ἐτύχθη, cf. Q 108 τ 87 486 φ 176
wv 28 y 491. τ 497 ἐνὲ μεγάροισι yvvaizac
quae domi sunt cf. 7 151 417 313. y 47 πολλὰ
μὲν ἐν μεγάροισιν, πολλὰ δ᾽ ἐπ᾿’ ἀγροῦ. o0 77
94 ivi μεγάροις, cf. v 214. τ 540 ἐν μεγάροις,
cf. h. Cer. 286 φ 100 4 768 y 218. ὃ 224 ἐνὶ
μεγάροισιν in regia. ἡ 12 τρέφε £v μεγάροι-
σιν in aedibus, cf. χα 452 v 132 ὃ 537 v 274.
E 805 evi μεγάροισιν, da im Hause (sch. BV.)
v 60 ἐνὲ μεγάροισι φανείη daheim, hier bei
uns, cf. y 113. ó 238 χαϑήμενοι iv μεγάροισι,
22 909 ἐν μεγάρῳ οἵ. à 744 4 376. δΊΟΙ £v μεγά-
θοισι χαϑήμενος ἡ μετέροισιν, domi nostrae, cf.
y 186. x 106 ἐν ἐμοῖσι - μεγάροισι | τεϑνάμεν,
domi meae, cf. zx 269 τ 254 490. ὃ 587 ἐπίμεινον
ἐνὶ μεγάροισιν ἐμοῖσιν, οἷ. ν 8 v 94. 9 942
σοῖς ἐν μεγάροισι l δαινίῃ. y 860 £v | σοῖ-
σιν ἐνὲ μεγάροισιν, cf. λ 182 π 88. « 295 λ 119
ἐνὶ μεγάροισι τεοῖσι | χτείνῃς. Ν᾽ 667 o 354
9íia9« oic ἐν μεγάροισιν, domi suae, τ 573
ἐνὶ μεγάροισιν ἑοῖσιν] ἵστασκε, cf. o 162 «
269 à 192. .4 76 σφοῖσιν ἐνὲ μεγάροισι χκαϑ-
εἰατο. E 193 ἐν μεγάροισι Πυχάονος sc.
sunt, in domo Lycaonis, cf. ὃ 557 ε 14 o 143,
z τοῦ [h. Ap. 96). Z 428 πατρὸς ó ἐν “μεγά-
ροισι Hn v 117 ἐν μεγάροις Ὄδυ σῆος ἑλοίατο,
cf. q 4. Α 396 πατρὸς ἐνὶ μεγάροισιν ἄκουσα.
οὗ [Φ 415] « 97. o 981 ài μεγάροις, Φυλά-
200 | δέδετο, cf. σ 490 ὦ 187. φ 296 &ao" «ἐνὶ
μεγάρῳ Πειριϑόοιο. À 53 ἐν Kioruc μεγάρῳ
χκατελείπομεν, cf. ἃ 62. A 418 τέχον ἐν μέ-
γάροισιν, domi meae, daheim, cf. Γ᾿ 207 Z 4?1
I465 X 69 9 219 757 À 198 z 314 o 79 821
t 327 589 y 322 w 355 303 ὦ 382. «ὁ 497 μοι
ἔτιχτον ἐνὶ μεγάροισι γυναῖκες, cf. y 354 v 884.
t 552 ἐνὲ μεγάροισι vogoa. X 4d4 λείπεις |
£v μεγάροισι, domi tuae, cf. Q 726, I 487,
x 593 A31, ó 392 v 403 337 π 284 o 267 t 217
q 30 x 56. y 918 π 94 ἐν μεγάροις μηχανάα-
σϑαι, οἵ. m 33. X 510 τοι - ἐνὲ μεγάροισι
χέονται, cf. « 338 A 68 162 φ 424 y 222 489
491. 5 62 τοι ἐνὶ μεγ door. γεγάασιν, ct. o 450.
Z 371 svo? £v μεγάροισιν" domi suae, cf. I 561
Σ 331 « 432 β 299 d 910 ἡ 53 1 31 v 389 v
302 h. XIX 35. H 148 ἐνὶ μεγάροισιν ἐγήρα,
cf. Z 217 9 227 O 520 X 485 T 339 € 4927
δ. 734 763 ἡ 150 h. Ven. 231 Cer. 252. N 431
φίλησε ἐν μεγάρῳ. X 435 χεῖται E) μεγάροις,
cf. (9 236 v 334. ὃ 165 ἄλγε; ἔχει ἐν μεγά-
otc. $9 432. ,“σπένδῃ ἐνὲ μεγάρῳ. y 256 £v
μεγάροισιν ἔτετμεν, in eius domo, cf. x 348
E 210 Q 708, π 77 o 529. x 5 à» μεγάροις ς
γεγάασιν, 'cf. o 391 χ 370. & 201 ἐνὶ μεγάρῳ
τράφεν, vf. A 420. ἡ 65 βάλεν ἐν μεγάρῳ
Σ 325 ϑαρσίνων ἐν μεγάροισιν, cf. Q
y 401. & 396 τ 295 ἐν μεγάροις χεῖτο, E
952. Z 598 χρητῆρα στήσασϑαι ἐν μεγάροι- |
σιν, domi nostrae, cf. Ὁ 459 w 132. “ὁ 664 |
μεγάροις yoóoutr, cf. ; 190. 9 42 ἐνὲ μέγ
θοισι φιλέωμεν, V. μεγάροις. À 841 ὑμῖν
μεγάροισι κέονται, domi vestrae. ,"Ξ 502 yo
μεναι £v μεγάροισιν, in domo eorum, , cf. h. Ve
14 v 68, Raro additur adiect. B '661 Tod
ἐνὶ μεγάρῳ εὐπήχτῳ, cf. 1144 286 h. Cer. 1
I'238 ξεένισσεν οἴχῳ ἐν ἡμετέρῳ, cf. « 9258
4 958. A 30 ἡμετέρῳ ἐνὶ οἴχῳ. ὁ 200 zem
σχῃ ᾧ ἐνὶ οἴχῳ, cf. Ζ 500 H'197 0 984 ὃ
9 o7. χ 117 v 57 188 ὦ 365. ὅ 613 o 113
ἐμῷ οἴχῳ κεῖται, ει 478 σῷ ἐνὶ οἴκῳ | Fuer
cf r 115 z 169. A 389 o 99 olxo ἐν Alyi
9900 ϑάνον, cf. o 16. o 417 ἔσχε πατρὸς
ἐμοῖο evi οἴκῳ. o 269 ἐν αὐτῷ δαῖτα A
ται, i 6. οἴχῳ. v l7l μηχανόωνται l οἴχῳ
ἀλλοτρίῳ. E 331 τ 988 ἀποσπένδων ἐνὶ οἵ
domi suae, cf. ὁ 157 y 349, ὃ 112 144, 2
zx 140. o 174 ἀτιταλλομένην ἐνὲ οἴχῳ, "hier
Hause, οὗ « 359 q 553, ε 306 τ 514, μ 4
o 516 x 121 τ 314 v 34 129 308. o 532 αὐτῶν
χτήματα χεῖτ᾽ ἐνὲ οἴχῳ. ν 61 τέρπεο τῷδ᾽
ἐνὲ οἴκῳ, cf. τ 598. a 209 ἐν “τῷ σιτέσκοντο
i. e. oleo. Z 991 ἐν δώμασ᾽ ἐμοῖσιν. 0
ἐν δώμασι σοῖσιν. εθ ἐν δώμασι νύμφης,
x 426 554, ἢ. XXIX 1 $2 808. P 89 ἐν δῶ
σιν, cf. Ὡ 281 x 449 φ 33. X 52 Ψ 19 108.
ὁ 884 o 350 v 208 ὦ 964 εἰν "Aió«o ó
cw |, cf. o 204. o 11 £v σοῖσι δόμοισι. 9
c 223 236 o 325 379 ἐν ἡμετέροισι ὃ. |,
σ 947 ἐν ὑμετέροισι δι}, Ξ 909 ἐν Vi
h. ΧΧ 7 ἐνὶ σφετέροισι δόμοισιν |.
Ἠντιμάχοιο δόμοις, cf. X 480 3 a6 E
Z 503 o 110 £v ὑψηλοῖσι δόμοισιν |. E198
ν 306 δόμοις ἔνι ποιητοῖσι!. 41 223 Ν 466 0 95
t 584 δόμοϊς ἕνι. h. Ap. 347 ἐν νηοῖσι μέ:-
νουσα, cf. Ven. 3l XXXIV 10. Z 93 274 8
ἐνὶ νηῷ, cf. h. Ap. 253 293, Cer. 28 319. ὃ 2
ἵππῳ ἕνι ξεστῷ. B 19 εὔδοντ᾽ ἐν χλισίῃ,
N 961 x 10 Q 125 ξ 408 o 301 x 1 o 5|
B 718 κεῖτο iv Zhoiget cf. B 227 1 263]
[3P 810] Q9 413 IN 256, 15549. Η 313 I 669 χλεῦ
σιν ἐν ᾿ἡτρεΐδαο γένοντο. T 263 ἐνὶ χλισίῃι
ἐμῇσιν. 1390 ἐνὲ «λισίῃ "Ayauéuvovos, cf. 02
4834 ἐνὶ κλισίῃσιν xEtudu, cf. IV 253 T MI.
2554569. T211 ἐνὶ χλισίῃ χεῖται, cf. T 816 9
o 398. .4 777 στῆμεν ἐνὲ προϑύροισιν, cf. 2:2
9 304 ἔστη δ᾽ E προϑύροισι, cf. 9 828
εἰνὶ ϑύρῃσι | x 920 (v. civi 9.) ep. 16, 12.
X 71930. v 1 ἐν προδόμῳ εὐνάξετο, οἷ 5
Q 673 ὃ 302. I 478 ἄλλο δ᾽ ài προδόμῳ, (
πῦρ, cf. & 5 ὃ 0466 v 143. q 238 384 ἀχούσῃ ἢ 1
τέροισιν ἐν ἕρχεσιν. 4 4238 ἐν αὐλῇ, | ἑστήχαι
cf. β 300 6 237. 4114 ἔχαιε αὐλῆς ἐν yópt
QQ 640. η 89 ἐν χαλχέῳ ἕστασαν οὐδῷ.
ἔσχεν ἐνὲ τοίχῳ. ει 417 eil ϑύρῃσι κα
cf x 310 (ἔστην) u 360 (ζατήσϑιεε). D
ϑαλάμῳ x. - λέχεσσιν Δ 143 κεῖται ἐν
λάμῳ, οἵ, Ζ 321 336 o 506. C 15 ᾧ ἔνε xou
e. ϑαλόμφ. D 448 ἐν λεχέεσσιν, cf. X E
o 600 702 y 399 η 345 x 497 ὦ 295 h. Cer
343. Y 503 εὕδεσχ᾽ iv λέχτροισι, £v ἀγκαλ
δεσσι τιϑήνης |, εὐνῇ ἔνι μαλακῇ. cf. s. HIT
ὃ 333 o 124 ἀνδρὸς ἐν εὐνῇ εὐνηϑῆναι ᾿
196, K 75. t 516 χεῖμαι ivi λέκτρῳ. v 98 €
“λέχτροισι καϑεζομένη. ,3. 8871 εὕδειν ἐν λέ-
'χτροίσι. x 12 ἔν τε τάπησι x. ἐν - λέχεσσι.
ον [4] ἐν λέχτροισι x. ἐν ῥήγεσσι καϑευδειν.
τ 341 ἐνὶ χοίτει. Η 889 ἐν δ᾽ αὐτοῖσι πύλας
“ποιήσομεν sc. πύργοις, cf. H 438. X 299 ὃ
μὲν £v τείχει, οἵ. N 764. M 127 £v πύλῃσι
εὗρον, cf. II 712. X 360 ὀλέσωσιν £vl Σχαιῇσι
πύλῃσιν. 1l 370 ἐν τάφρῳ λίπον, cf. M 63.
T 377 καίεται σταϑμῷ ἐν οἰοπόλῳ, cf. π 45.
.JI 642 σταϑμῷ ἕνι βρομέωσι, cf. ὁ 806, ξ 504
πὸ 82. 6 14 ἐν δὲ ὁχόστῳ] ἐρχατόωντο, 1.. e;
συφεῷ. I' 247 φέρε οἶνον, ἄσχῳ ἐν αἰγείῳ.
T'316 T 861 ἐν xvvég πάλλον, cf. x 206. É 387
ἐν χεράμῳ δέδετο. 1 217 Q 6396 v 255. ἐπέ-
ψειμε ἐν χανεοῖσιν, οὗ α 147 y 442 051. Σ 568
ἐν ταλάροισι φέρον. Q 285 ἐν δέπαι, οἵ, ὁ 149
y 472. 9 290 ὅπλισσον οἶνον ἐν ἀμφιφορεῦσι
E ἄλφιτα δέρμασιν ἐν πυχινοῖσιν. ὦ 76 £v
τῷ κεῖται d. e. ἀμφιφορῆι. B 339 ἔχειτο ἐν
χηλοῖσιν, οἵ. φ 52 v 10. y, 440 ἐν λέβητι φέ-
ρῶν. t 79 215 ἐν ληχύϑῳ, ἔλαιον. x 851 χρη-
τῆρι οἶνον ἐχίρνα | ἡδὺν. ἐν ἀργυρέῳ. δ 78 x
32 £v χισσυβίῳ. 4 260 £vi χρητῆρι, cf. « 110.
X 349 x 360 Géootv ἐνὲ - χαλχῷ. ξ 501 ἐνὲ
εἵματι χεῖνου | κείμην. h. Merc. 91 evi λίχνῳ,
οἵ lb. 63 254 358. “ 781 χκατεχοιμήϑημεν ὃν
ἔντεσι, cf. T 384. v 142 ἐν βοέῃ x. κώεσιν
ξδραϑε. ὦ 67 xciro δ᾽ ἔν τ᾽ ἐσϑῆτι - κ. ἀλεί-
| ga. -|x. μέλιτι. H 248 ἐν ῥὁινῷ σχέτο. N 565
| μεῖνε ἐν σάκει. II 418 579 χεύσϑη ἐν χκόρυϑι.
MI 475 ἐν ῥυτῆρσι τάνυσϑεν. ὃ 782 9 53 ἡ0-
τύναντο τροποῖς ἐν δερματίνοισι |. € 235 ἐν
αὐτῷ | στειλειύν, in securi, Π 849 P 45 ἀνε-
γνάμφϑη ἀσπίδ᾽ nm χρατερῇ, La Roche et ol.
iolg. ἀσπίδι ἐν, cum opt. codd, ne elisione mi-
nuatur « dat. sing. cf. La Roche 2m U. 127,
| Wolf. ἀσπίδ᾽, cf. Spitzn. exc, VIL. X 220 o ἔνε
τετεύχαται SC. ἱμάντι. η) Omittitur subst. do-
mus (Krüger D. 43, 3, 5) ap. nomen eius qui
| domum possidet: Z 4T ἐν πατρὸς κεῖται, Eust.
.623, 57 Αττιχὺν. .. καὶ ἔστι τὸ σχῆμα "Bis
δὰ χαιρία δυσωποῦντος ἀνδρός, οἵ. 1574, 35.
| Bed universe sic loquitur poéta: 7 132 ἐν "A4-
χινόοιο ἔσαν. κ 282 ἐνὲ Κίρκης | ἔρχαται. X 389
| εἰν Ἀίδαο], cf. à 211. 42 593 εἰν ᾿Αἰδός περ
ἐών. 9) De membris corporis: «1 669 λ 394
q 983 ic ἔσχεν ἐνὶ μέλεσσιν, cf. h. Ven. 238.
4 14 373 ἔχων ἐν χερσί, cf. Ἢ 422 X 505 T
18 Φ 531 V 114 y 433 463 o 124 χ 332 ψ 268
dh: Ap. δ16 Cer. 52. Θ 221 ἐν χειρί, ct. Ὁ 493
᾿Ξ 385 O 311 448 P 604 Q 284 y 443 x 889
| 0.148 φ 59 h. Ap. 535. I' 867 μοι ἐν χείρεσσι
ἄγη, ci, II 801. II 117 πῆλ᾽ ἐν χειρί. 9 894
| ἐνὶ χερσὶ] ἔχων. q 899 ἐνὶ χερσὶ νωμᾶ. Etiam
| de rebus quas manu non continemus: T' 251
᾿χάπρον ἔχων ἐν χερσί. "Translate: .Y fet ϑα-
| γέειν ἐν χερσὶν ἐμῇσιν, οἵ. α 238. A 238 ἐν
iu φορέουσι. E 594 ἐνώμα, cf. O 677.
111 μαίνεται τ ν ΑΛ ἐξιϑύνει | τέχτονος
Y παλάμῃσι. Σ 600 ε 284 ἄρμενον ἐν παλ.
Ἢ Merc. 152 παροιγνύς Herm. loco paene de-
Sperato. o 526 ἐν πόδεσσι | ἔχων, cf. τ 928.
Σ᾿ 555 ἐν ἀγχαλίδεσσι φέροντες, cf. X 503.
h. C Üer, 141 ἐν ἀγχοίνῃσιν ἔχουσα, ib. 264 ἐν
ἃ. ἴαυσεν, οἱ. pz 213|].4 961. h. "er. 938 ἐν
l όλποισιν P ἔχουσα. t 333 τρῖψαι ἐν ὀφθαλμῷ,
| ef. E 499 εἐ 387. v 212 ἕστασαν ἐν βλεφάροισι.
Satis dure 4 96 λιπὼν ἔγχος iv ᾿Ἀμφινόμῳ,
| sed cf. «ὁ 421. Saepe de mente: 4 83 ἔχει κό-
τον ἐν στήϑεσσι ἑοῖσι. 4 480 “ἔχοντ᾽ £v στή-
ϑεσιν αὐδήν. 1 610 K 90 ἀυτμὴ | ἐν στήϑεσσι
ἐν 401
μένῃ, K 9 ἀνεστενάχιζ᾽, O 822 ϑυμὸν | ἐ. στ.
ἔϑελξε, cf. I 256 s 222 h. Merc. 434 Cer. 361.
Y 20 ἐμὴν à. ot. βουλήν. 8 301 é. ot. μελέτω.
« 399 ἐ. στ. νόος ἐστίν, cf. v 366 1554. z 275
κῆρ τετλάτω ἐν ot. Qo 47 «tog | £v στ. ὄρινε,
cf. v 99. I'63 col iv στήϑεσσιν ἀτάρβητος
νόος ἐστί, cf. v 366. I' 395 4 208 Z 5l 4 804
N 468 o 150 τῇ (τῷ) δ᾽ ἄρα ϑυμὸν ἐνὶ στή-
ϑεσσιν ὀρινεν, cf. B 142, sch. BL. B 142 τὸ
αἰφνίδιον τῆς τῶν ἀνϑρώπων ὁρμῆς ἐσήμανε,
Ariston. I' 395 παρώρμησεν (non recte Nae-
gelsb. l. L). Semper post orationem rectam,
sequitur praeter B-142 maior interpunctio, cf.
o 486 φ 86 v 9 9 178 T 9j1h. Ap. 524. 41 289
τοῖος πᾶσιν ϑυμὸς ἐνὶ στ. γένοιτο, cf. 4 313
360. Η 08 849 369 6 6 c 869 8. 27 ἡ 187 o 409
[p 276] per &vl στ. κελεύει, cf. T 102 I 708
z 141. H 916 ϑυμὸς £vl στ. πάτασσεν. I8
O 029 ἐδαΐζετο 9. ἐ. στ. ᾿Αχαιῶν. v 217 ϑυ-
μὸς ἐνὶ στ. πόλλ᾽ ἐπιδινεῖται. N 73 ἐμοὶ -
ϑυμὸς ἐνὶ στ. φίλοισιν] ἐφορμᾶται, cf. N 494
(γεγήϑει), X 89 (ἀχνυτοὶ, ξ 169, O 701 (ἐέλπετοὶ
928. v 328, P 929 68 ó 549 ἃ 566 v 217 w 105
2155725191 ᾿ϑυμὸς £g στ. σιδήρεος, cf. 5 391
ὁ 50. P 92 ϑυμὸς ἐνὶ στ. βλεμεαίνει. 4 809
νόον z. ϑυμὸν ἐνὶ στ. ἔχοντες, I 256 ϑυμὸν |
ἴσχειν ἐν ot. I 587 ϑυμὸν &. or. ἔπειϑον, cf.
ἢ 258 ἐ 88 wv 8591 ἢ. ἌΡ. 113. JN 808 σύγχει
3. &. στ. ᾿Αχαιῶν, cf. E 40 (πτῆξε) II 691, 5 316
£113 T 66 P 90. T 202 μένος. jou evi οί:
ὕὥεσσιν ἐμοῖσιν .. Ρ 139 πένϑος ἐ στ. ἀέξων,
$2 41 νόημα | γναμπτὸν &. ov., cf. ἡ 309 » 330
Q 408. “5 140 ᾿Αχιλλῆος - χῆρ ] γηϑεῖ ἐ. στ.
ó 549 ἐμοὶ χραδίη x. ϑυμὸς ἐνὲ στ. ἐάνϑη.
c 841 μοι &. στ. - xu | τείρει. y 18 μῆτιν ἐ [A
στ. χέχευϑε. v 955 &. στ. voor νωμῶν. q 811
&. στ. ἔολπε. I 554 οἰδάνει ἐν στ. νόον. O 202
ὀλοφύρεται ἐν φρεσὶ ϑυμὸς, Θ 118 ἐνὶ φρ.
μαίνεται ἤτορ. I 462 IN 280 ἐρητύετ᾽ ἐν φρεσὶ
ϑυμός, cf, XY 357 v 172. K 232 οἱ ἐνὶ φρεσὶ
ϑυμὸς ἐτόλμα, οἵ. T 178 Φ 880, Μὰ 391 o 165
v 38(v.l. Y 85). P 111 ἐν φρεσὶν ἦτορ πα-
χνοῦται. II 242 ϑάρσυνον δέ ot ἦτορ ἐνὶ φρε-
otv, ct. T ,169. A 333 O 446 II 580 .X 296 h.
Ap. 370 ἔγνω jou ἐνὲ φρεσίν (h. Ap. 573
Baum. ἐπί vitio ut videtur), cf. B 301 6 366
v4 61 6 632 ἢ 927 v ATT. Y 116 φράζεσϑον ἐν
φρεσίν ὑμετέρῃσιν. I 493 φράζωνται ἐνὲ φρεσὶ
μῆτιν. & 82 omióde φρονέοντες ivl φρεσίν
0 445 ἔχετ᾽ ἐν τρρεσὶ μῦϑον. NX 88 πένϑος ἐνὲ
ρεσὶ μυρίον εἴη, cf. ἡ 918 o 824 c 423. Φ 583
Boios ἐνὶ φρεσί, cf ( 419 o 157. β 98 ἐνὲ
φρεσὶ μερμήριξε, cf. m 78 v 41 ὦ 198. ὁ 843
Pug φρ. ὁρμαίνοντες, cf. h. Merc. 66. f 363
326 τοι ἐνὶ $9. τοῦτο νόημα | £x £UO. y 26
D qo. σῇσι νοήσεις. I 313 χεύϑῃ ivl qo.
y 132 ivl gg. μηδετο, cf. Δ 474. ὃ 676 Bvo-
σοδομεύων, à 739 μῆτιν. ὑφήνας, δ 111 ἤρα-
θεν ἥμιν. ὁ 151 χήδεα ἐνὶ φρεσίν, mihi cordi
sunt, liegt mir im Sinne, 3 568 τέρπετ᾽ ἐνὶ
φρ. jou. α 151 ἐνὲ φρεσὶν ἄλλα μεμήλει.
& 115 ὀσσόμενος à qo. .2 10l uoc vl qo.
φίλτερον εν, c£. ε 11. Σ᾽ 480 £l φρ. ouv
ἀνέσχετο. II 61 χεχολῶσϑαι £vl φρ. o 210
ἐνὶ φρ. χέρδε᾽ ἐνώμας. ὦ 405 σφιν ἅδε μῦ-
9oc ἐνὲ φρ. b) inter cum plur. subst., de no-
minibns populorum hominum similium. "Quando
quis non est eorum inter quos numeratur: «1 470
ἐνὶ Τρώεσσι. μονωϑείς. y 18 μοῦνον ἐνὶ πλεό-
νεσσι. Μ 41 ἕν τε χύνεσσι κ. ἀνδράσι - | στρέ-
φεται. Ὁ 632 ἐν δέ τε τῇσι νομεύς (βουσίν),
"»
408 ἐν
cf. II 488 P 798. Σ 494 ἐν δ᾽ ἄρα τοῖσίν |
αὐλοὶ βοὴν ἔχον. Q2 107 νεῖκος ἐν ἀϑανάτοι-
σιν ὄρωρεν. 4) 684 εὕδεις | ἀνδράσιν ἐν δηίοι-
σιν. « 114 ἧστο ἐν μνηστῆρσιν, cf. h. Ap. 200.
μι 888 ἐν νεχύεσσι φαείνω. C 882 μὲν ἐν ρή-
τεσσι ἰδέσϑαι, cf. h. Ven. 289. χ 284 ἐν ἀν-
δράσι δυσμενέεσσι εὐεργεσίας ἀποτίνειν. K 907
ἐνὲ Τρώεσσι πύϑοιτο. B 188 γαῖαν ἱμάσσῃ |
tiv ᾿Αρίμοις Eust. 346] 34 ot "4oiuor melius
quam sch. D. τὰ Ἄριμα ...0goc, cf. Hes. Semel
de re: N 555 ἔρυτο ἐν πολλοῖσι βέλεσσιν, ubi
multa erant tela, sed sch. V. καὶ ἐν ταῖς ἀλ-
λαις μάχαις. 8) Quando quis unus eorum est
inter quos numeratur: 4 109 ἐν Ταναοῖσι ἀγο-
ρείεις, cf. I 34. A 575 ἐν ϑεοῖσι χολωὸν
ἐλαύνετον. Θ 148 Ξ 45 £»à Τρώεσσ᾽ dyo-
ρεύων. Ψ 971 456 657 706 752 786 S01 830
μῦϑον ἐν ᾿Αργείοισιν ἔειπεν, cf. h. Merc. 366.
X 877 στὰς ἐν ᾿Αχαιοῖσιν, cf, P 535. Τ 6 ἐν
τοῖσι παρίστατο sc. Achilli ut ceteri. E 9 K
314 P 575 ἣν δέ τις ἐν Τρώεσσι, cf. II 750 v
987 ἢ. Ap. 325. B 974 ἐν ᾿Αργείοισιν ἔρεξεν,
cf. I 680 T 175 Ψ 620 y 379. I'930 ἐνὶ Κρή:
τεσσι ἕστηκε, cf. 4 953. A 520 ἐν ἀϑανάτοισι
ϑεοῖσιν | νειχεῖ, cf. [Φ 476] ἢ. Ven. 247. 4 903
ϑύνοντ᾽ ἐν προμάχοισιν, cf. Ο 842. O0 522 vi
προμάχοισι δαμῆναι, cf. Σ 456 T 414. Ν 156
ἐν τοῖσι μά 3ι, cf. II 166 2 556. c 178
τῇσι δ᾽ ἐνὲ Κνωσός earum una. h. VIII 7 ἐνὲ
τείρεσιν ἑλίσσων. K 485 £v δέ σφιν Ῥῆσος,
cf. s 3, quamquam satis raro sic pronomina
leguntur: β 46 ἐν ὑμῖν | τοίσδεσσιν βασίλευε.
w 144 ἐν δέ σφισιν ἵμερον ὦρσε. K 127 χι-
χησόμεϑα ἐν φυλάχεσσι. P 16 κλέος £vi Τρώεσ-
σιν ἀρέσϑαι, cf. € 205. « 95 [y 78] tv χλέος
£v ἀνθρώποισι ἔχῃσιν, cf. α 391 à 710 h. Merc.
458. o 419 τ 75 ἐν ἀνθρώποισιν ἕναιον, cf.
h. Ven. 188. π 378 ἐρέει δ᾽ ἐν πᾶσιν ἀναστάς.
o 965 xal ἐν πολλοῖσιν ἰδέσϑαι auch unter
vielen. o 354 ἐν ἀνδράσιν ὄλβιον εἶναι, cf.
c 138 h. Merc. 461 525 Ven. 106, Cer. 84 363,
XXXII 16, ξ 176. 4 458 P 590 ἐσθλὸν ἐνὶ προ-
μάχοισι. Satis singulariter E 395 τλῆ £v τοῖσι,
gleich ihnen (cf. 217), Damm: unus ex diis,
Minkw. ,jauch^* unter diesen, sc. inter deos.
Ameis ἐν τοῖσι πελώριος coniunxit, sed Hades
nec Marte nec Iunone potior erat. Nonnulli:
cum haec ita essent, his in rebus. y) Apud
superlativos fere pro gen. partitivo est Z 7 ἄρι-
στος évl Θρήκεσσι, cf. O 107 h. Ven. 41. A4 398
οἴη ἐν ἀϑανάτοισι. [B 483 ἐχπρεπέ᾽ ἐν πολ-
λοῖσιν x. ἔξοχον ἡρώεσσιν]. P 96 ἐν Δαναοῖ-
σιν ἐλέγχιστον πολεμιστήν. P 108 δύω δ᾽ ἐν
τοῖσι μάλιστα. ὃ 795 815 χεχασμένον ἐν 4α-
ναοῖσι. v 298 ἐν πᾶσι ϑεοῖσι | χλέομαι. KC 462
πρώτην ἐν Ὀλύμπῳ. δὴ De ordine et loco uni-
verse: Θ 337 ἐν πρώτοισι χίε, cf. .4 996 T 494.
[0 536 ἐν πρώτοισιν κείσεται]. 4 675 M 306
ἔβλητ᾽ ἐν πρώτοισιν, cf. 4 61. O 643 ἐν πρώ-
τοισι - ἐτέτυχτο. I 709 ἐνὲ πρώτοισι μάχε-
σϑαι, cf. M 324 P 5060. 44 65 φάνεσχεν ἐν
πυμάτοισι. H 417 στὰς ἐν μέσσοισιν, Δ 35
ἐν δὲ μέσοισιν (κύκλοις) ἔην, sc. ἀσπίς (Duentz.
paraphr.) minus bene ὀμφαλός (La Roche, Heyne,
Bothe. Bentl. coni. ἕξεις pro ἕην). 4 912 ἐν
μέσσοισι παρίστατο inter ceteros astitit Mene-
laus. JM 209 χείμενον ἐν μέσσοισιν, in ihrer
Mitte, cf. X 507 T [77] 364 Ψ 184 (ὦ 162 6 981
ὦ 441 Y 15. Q 84 ἐνὲ μέσσῃς | κλαῖε. X 569
τοῖσιν δ᾽ ἐν μέσσοισι κιϑάριζε, Ν 319 νηυσὶ
μὲν ἐν μέσσῃσιν (εἰσίν). X 579 ἐν πρώτῃσι
«ἐν χλισίῃσι ϑέσαν, cf. Ψ 954 O 478. P
βόεσσιν | ἐχέτην. « 955 £v πρώτῃσι ϑύρῃσε |.
σταίη. 0 985 ἐν πρυμνῇ χαϑέζετο sc. νηΐ, οἷν,
h. VIL 45 β 417. K 265 μέσσῃ δ᾽ ἐνὶ πῖλος
ὥρήρειν sc. χυνέῃ. « 196 ivl μέσσῃ | ἔδρακον.
SC. νήσῳ. c) ubi motum fieri statuimus, Graeci
aliter sentiunt, «) Motum admittere possumus
sed non semper statuimus. ε 487 ἐν δ᾽ ἄρα
μέσσῃ λέκτο sc. εὐνῇ in der Mitte sive in die -
Mitte, cf. à 413 I 618. ε 516 μ 5 ἐχέλσαμεν.
ἐν ψαμάϑοισιν. ἡ 158 κατ᾽ ἄρ᾽ ἕζετ᾽ - ἐν xoc.
νίῃσι, cf. ἡ 160. 4 536 ἐν χονίῃσι - τετάσϑην,
cf. 4 544. 4 818 ἐν γαίῃ κατέπηκτο. [4 513
ἐν σάκεϊ πάγεν], cf. 4 528 E 616 0 298 K 374.
N 442 0 315 X 276. 6 92 στεῖβον δ᾽ ἐν βό-
ϑροισι. Z 169 γράψας ἐν πίνακι, οἵ, δ 438.
4 98 ἐν νέφεϊ στήριξε. ὦ 78 λέγομεν olvQ
ἐν ἀχρήτῳ x. ἀλείφατι. h. XIX 48 καλύψας ἢ
δέρμασιν ἐν πυχκινοῖσιν, cf. Q 168. Ap. 191]
σπάρξαν ἐν φάρει. Merc. 198 ἔργμενον 8v 40-.
λάδεσσι. Cer. 456 ἐν ἐλλεδανοῖσι δεδέσθαι
4 152 ϑυμὸς ivi στήϑεσσιν ἀγέρϑη. x 461.
ϑυμὸν ἐνὲ στήϑεσσι λάβητε. B) A 598 κάππε-
σον iv Πήμνῳ, 4 599 £v κονίῃσιν | κάππεσεν,
cf. N 548 II 989 469 M 93 Ψ 437 x 163 o 98
t 404. O 538 χαμᾶζε | χάππεσεν ἐν κονίῃσι.
4 482 ἐν χονίῃσι χαμαὶ πέσεν, cf. E 583. Z 458.
4 495 Ν 905 508 590 617 O 423 X 418 Az
II 741 P 8315 428 e 398 χ 388. O 434 £v χι ἢ
χαμάδις πέσε. E 586 ἔχπεσε δίφρου | iv xo»
vigotv. Z 48 ix δίφροιο ἐξεκυλίσϑη | ἐν xo--
νίῃσιν. E 310 ἐν γούνασι πῖπτε Διώνης. 4 185.
ἐν ἀξύλῳ ἐμπέσῃ ὕλῃ. Ν 289 οὐκ ἐν αὐχένι
πέσοι οὐδ᾽ ενὶ νώτῳ, cf. O 624 d 241 Ψ 916
t 469, y 259 276, Z 81 B 175 4 311 824 Ν 749
[0 63] P 639 M 126 107 I 235 Δ 325 Φ 388
II 95. E 75 ἤριπε δ᾽ ἐν κονίῃ, cf. «1 148 X 33
z 404 iv σπήεσσι πελάσσατε. A 488 ϑέσαν
νηΐ, cf. K 510 g 389 u 171. E 915 ἐν zm
ϑείην. M 9260 ἐν γαίῃ ϑέσαν. E 446 97;
Περγάμῳ ἐν icog. Π 497 9sio Λυκίης iv
δήμῳ, ci II 673. Σ 352 £v λεχέεσσι 9évt
cf. “ὁ 790. £€ 476 ϑῆχεν ἐν &xuo9évo. T9
|
|
I
ἐν πυρῇ ϑέσαν, cf. €9 787. P 9243 ἐν φιάλῃ.
δημῷ | ϑείομεν. & 76 £v κίστῃ ἐτίϑει, cf. 9.495
441. h. VI 8 ἐν λοβοῖσιν (ἔϑηκαν). II 954 ἀπέ-
ϑηχ᾽ ἐνὶ χηλῷ. Π 683 χάτϑεσαν £v “υκχίης"
δήμῳ. Σ 938 χάτϑεσαν ἐν λεχέεσσι, cf. ὦ
ει 947 ἐν ταλαροῖσιν κατέϑηκεν, cf. v 135 εἶν᾽
χῃ. v 718v νηὶ κατέϑεντο. h. Ven. 934 ἐν ϑαλάμ
κατέϑηχε. Merc. 68 χκατέϑηκε ἐνὲ λίχνῳ.
praep. ἐν et εἰς ap. verbum χαταϑεῖναι,
Ellendt ho. Abh. 2. h. Merc. 112 ἐνὲ βό
ἐπέϑηκεν. y 51 ἐν χειρὶ τίϑει, cf. Α 446 £2 10
(χερσὶ) Ψ 694 797 9 406 o 120 130 zx
A 585 μητρὶ ἐν χειρὶ (9g, cf. A 441 O
Y 182 v 57, (coat) P 565 j^ 599 « 153 9 4f
E 448 σ 152 q 235 379. Ζ 482 ἀλόχοιο ἐν
olv ἔϑηκεν, cf. 3 152 597 Φ 82. De ment
N 739 ἐν στήϑεσσι τιϑεῖ νόον, cf. B 195 P.
470 h. Ap. 519 462, I 229 637. T 121
Ap. 957 ep. 12, 1 ἐν φρεσὶ ϑήσω, cf. II 88.
Φ 145 N 191 « 89 ξ 227. y 76 evi. φρεσὶ 9.
cf. ὃ 729 5 140 4 146 (La Roche cum co
mni) q 982 291. P 569 ἐν δὲ βίην ὦμοισι zx. ἐν
γούνεσσιν ἔϑηχε, cf. o 357. E 588 χαμαὶ Bü
λον ἐν χονίῃσι, cf. O 156 χ( 188. JN 628 ἐν
νηυσὶν πῦρ βαλέειν, cf. 9 501. v 65 ἐν mpoyoge
βάλοι Ὠκεανοῖο. X ATA ἐν πυρὶ βάλλεν, Cb.
Ἵ 290 y 341 446 € 499 499. v 150 ἐν ϑρόνοις,
βάλλετε, cf. » 8352. E 317 846 χαλκὸν ἐνὲ
στήϑεσσι βαλών, cf. v 62. & 432 βάλλον εἰν
ἐλεοῖσι, Ρ 40 Πανϑόῳ ἐν χείδεσσι βάλεν, cf.
P 104 E 574 ει 470, E 84 v 882. De mente:
7.513 ἐν στήϑεσσι μένος βάλε ποιμένι, cf. ἐπὶ
lh. Ven. LANES E539 P 519 ἐν
αστρὶ - ἔλασσεν, cf. IN 594 42 421, E 400 Y 259,
4 575?) 4 413 ἔλσαν ἐν μέσσοισι. P 745
τῆσαν ἐν λιμένεσσι warfen Anker, cf. & 305,
Ξ 568 o 497, ( 248 c 307. τ 188 στῆσε δ᾽ ἐν
4μνισῷ, ἐν λιμέσιν, ubi y. Ameis. 9 435 Σ᾽ 346
'στασάν ἐν πυρί. Ψ 181 ἐν τεύχεσσιν ἔδυνον,
ich. B. ἀντὲ τοῦ εἰς τὰ τεύχη. Eust. 1292, o1
ims διὰ χκαινοτροπίαν φράσεως, Ei Der 377]
» 496. K 954 972 ὅπλοισιν ἕνι δεινοῖσιν ἐδύ-
v. 44460 ἐν μετώπῳ πῆξε, cf. Z 10 Ν 372 398,
) 650 .Y 983 (tmesis?) v 276. B 549 χὰδ δ᾽
᾿ ᾿ϑήνῃς cios, Eg ἐνὶ - νηῷ, cf. D 382. 0 116
» χείρεσσι λάβ᾽, cf Καὶ 398 Ο 999. ὃ 66 ἐν
tooiv ἑλών (L. ἔχων), cf. u 299 (E. λαβών).
545 τοῖσι, ἐν χερσὶ óógztv. E 161 ἐν βουσὶ
ὁθών, cf. Ξ 363. Z 65 ἐν στήϑεσι βάς, ef. IN
18 II 503. RH 152 ἐν παρηορίῃσιν tw. O 635
μέσσῃσιν ὀρούσας, cf. I] 258, d» 182. y 38
Jovosv. χκώεσιν ἐν μαλακοῖσιν, cf. ε860 142.
215 tiv ἐλεοῖσιν ἔχευε, cf. v 261. K 349 ἐν
εσσι | πλινϑήτην. Σ 470 ἐν χοάνοισι ἐφύ-
V. d 132 ἐν δίνῃσι καϑίετε. ι 159 v. ἐν
ἐχάστῃ λάγχανον pro ἐς δὲ ἑχάστην. (392
ἦν ὕδατι βάπτῃ. 9 32 χαστορνῖσα ϑρόνοις
th. Ap. 73 qon ἁλὸς ἐν πελάγεσσιν. De
ente T 9348 οἱ στάξον ἐνὶ στήϑεσσιν, cf. T
54. χ 847 ἐν φρεσὶν ἐνέφυσεν. d) «) In cete-
S additur potissimum verbis manendi s. habi-
ndi et similibus, non raro etiam substantivis
μῳιπόλων ἐνὶ oleo) e.c. Z88 1 473 [5 323]
30 ε 935 . 206 429 & 100 τ 497 514 y 30
lw 192. Verbum εἶναι saepius omittitur e.
4 955 313 E 193 Θ 306 I 9926 230 M 271
371 O 632 741 XX 999 Π 630 8 411 s 191
17 309 9 154 z 69 176 465 2 414 μ 90 390
97 330 ξ 391 o 20 o 408 τ 178, alia saepius
tis longe a verbo remota sunt aut interpunctione
arantur a praep. ut 7' 247 H 143 Π 488
758 Σ 402 9 614 s 3 2 191 c 368 h. Merc.
Repetitur praep. 4 30 B 549 721 E 891
556 s 13 o 142 r 188 q 16 h. Ap. 26 ita ut
dus definiatur locus (o νήσῳ, νύμφης ἐν
ἄροισι 9 556) sed I' 2344 ἐν Ἰακεδαίμονι-.
πατρίδι γαίῃ fit loci descriptio, cf. Ameis
l Krüger D. 68, 7. Reprehendit locum alia
ausa G. Curtius Phil. 3, 19. Necessario
etitur praep. Z 210 ἔν v "Epton χ. ἐν 4υ-
jet similiter 2 291 4 514 μ 76 v 141 cf. 2
) σ 237. Immutatur vis praep. ,repetitae Ξ
! φιλότητι εὐνηθῆναι, δης ἐν χορυφῇσι.
49 οἶνον ἔχων ἐν χειρὲ ἐν δέπαϊ et Π 310
) XY 484 Q 163 985 μ΄ 161 o 232 σ 368 v 143
lerc, 359. Dubitatur de E 397 cf. III A a «.
plicem repetitionem praep. vituperavit Ari-
d. E ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (614—17)..
3 τρὶς χατὰ τὸ συνεχὲς τὸ ἔν. Poterat sic
endere etiam Y 503, sed A 459 bene se
t B). Additur praep. verbo composito: Z
ἐν αὐτῷ | ἔνεσαν. H 438 ἐν αὐτοῖσι ἐν-
Ieov. dd. '586 ἐν γάρ oi ἔνειμεν. P 570 ἐνὲ
ϑεσσιν py 6 78 à» δ᾽ oivov ἔχευεν |
ᾧ ἐν αἰγείῳ, cf. v 260. ε 960 ἐν δ᾽ ὑπέ-
γέδησεν ἐν αὐτῇ. Coniungitur satis dure
P alia praep. h. XIX 10 πέτρῃσιν ἐν ἠλιβά-
σε διοιχνεῖ. ib. 13 ἐν χνημοῖσι διήλασε. φ 98
"α - ἐν τοίσδεσι πᾶσιν, sch. V. μέτα ἀντὶ
ἐν 409
τοῦ ὑπάρχει. Faesi μέτα — ἐν μέσῳ ἐστί οχ-
plicari dicit sequentibus, sed recte Eust. 1902,
56 ἐκ παραλλήλου κεῖται μετὰ ἰσοδυνάμου
προϑέσεως, Ameis tantum modo Meineke an.
al. 202 laudavit. o 206 vgl δ᾽ evi πρυμνῇ ἐξαί-
vvro δῶρα, solito brevius loquitur Hom. sch.
BHQ. στὰς ᾿ἐπὶ τῆς πρύμνης ἐδέχετο δῶρα,
Eust. 1779, 2 ϑέμενος. :P 182 ἂν δ᾽ ἔβαν ἐν
δίφροισι, (sed :P 352 ἐς ó.), sch. B. ἀντὲ τοῦ
εἰς τοὺς Ó., cf. Grashof Fuhrw. 17. e)e)Sunut
multa de quibus Graeci aliter sentiant àc nos:
O 555 iv οὐρανῷ ἄστρα quivst', cf. X 318,
nos: am Himmel, sed ap. Hom. coelum tota
superior regio est(Lehrs, Ar. 100), quare etiam
οὐρανὸν εἴσω potuit dicere. Q'38 ἐν πυρὲ
κήαεεν mit Feuer s. im F., cf. : 328 H 429 432.
P 139 μινύϑουσι iv σέλαϊ. 9 459 ἐν ὀφϑαλ-
μοῖσιν δρῶσα (Ameis, cf I' 306 4 587 Σ 135
190 x 385 5 343. Q2 294 312 h. Ven. 83 ἐν ὁφ-
ϑαλμοῖσι νοήσας, nos: mit, sed inest quoque in
oculis quasi imago rei. Figuram etymologicam
vocant, cf. Lobeck paral. 530. B 349 ἐν ἀμ-
φιφορεῦ σιν ἄφυσσον, nos: mit, sed inest aqua
in amphora, cf. 8 379 ε 164 904. τ 577 ἔντα-
νύσῃ βιὸν ἐν παλάμῃσι, cf. p 75. 8. 336 ἐν
δεσμοῖς πιεσϑείς, cf. μ 164. μι 54 ἐν δεσμοῖσι
διδέντων, cf. μ 161 o 232 444. E 386 δῆσαν
£vi δεσμῷ, cf. 7 200. su. 189 σῆμα τέτυχται |
ἐν λέχει, cf. 74 454, X 481 £v αὐτῷ | (σάχει)
ποίει nos; an, sed concedimus rem re contineri.
44 99 ἐν δέ͵ οἱ ἦλοι πάμφαινον am Schwerte,
4134 ἐν δέ ot ὀμφαλοὶ ἦσαν am Schilde. B) Sunt
verba quae complures admittant structuras, V 689
£v δ᾽ ἄρα τοῖσιν ἠρχ᾽ inter eos. I'55 £v χο-
vict μιγείης iu pugna cadas. σ 379 ἐνὶ προ-
μάχοισι μιγέντα, ubi Am. et Duentz., cf. La
Roche ad NN 286. Non recte Damm πολεμίοις
supplet. ' 209 Τρώεσσιν ἐν ἀγρομένοισιν
ἔμιχϑεν, de loco, cf. Κὶ 180. Sed neglegentius:
d 469 μιγήμεναι àv παλάμῃσιν, sch. V. τινὲς
yo. δαμήμεναι, Sch. min, εἰς χεῖρα, ἐλϑεῖν.
4 986 ἐν ἀγκοίνῃσι Διὸς μιγεῖσα. X 194 ἐνὲ
πρώτοισιν ὁμιλεῖ, versatur, sed Duentz. ad
A 593: pugnat. I] 572 ἐν Βουδείῳ ἤνασσεν, cf.
4 975 984 o 27. De uns verbi structuris cf.
Ellendt ho. Abh. 2. 7 62 ἐν Φαίηξιν ἄνασσε
inter Ph., cf. τ 110 A Ven. 196. f)in aliqua
re, apud, prope, de loco ubi quid est, non de
eo quo continetur, cf. Giseke. alm. Entsteh. 15
: Ζ 40 II 571 ἄξαντ᾽ ἐν πρώτῳ ῥυμῷ. XN 608
v edm δ᾽ ἐνὶ χαυλῷ. Ν᾽ 102 P 607 ἐν
χαυλῷ ἐάγη. O 463 νευρὴν ἐν τόξῳ ῥῆξε.
u 90 ἐν δὲ ἐχάστῃ ᾿ κεφαλή. ν 898 χάρψω
χρόα ἐνὶ γναμπτοῖσι μέλεσσι an den Gliedern
die Haut, cf. » 430. Ὁ 359 τρίχες ἔσταν ἐνὶ
γναμπτοῖσι μέλεσσιν, qui locus assumitur e 4f.
669. B 688 771 H : 959. ἐν νήεσσι apud naves
παρὰ νησσίν, in castris navalibus (Giseke allm.
Enísteh. 17 Ameis ad B 688), cf. 4 659 826
N 312 II 24 T 59 Ψ 248. X 521 λοχῆσαι! ἐν πο-
ταμῷ am. Flusse, cf. B 861 875 ε 466 2 351 ubi
sch. B. ἡ ἐν ἀντὶ τῆς παρά, cf. v. l O 490.
Similiter Aristarchus ut videtur de σ 44 χέατ᾽
ἐν πυρί, Ariston. ἐν πυρὶ ἀντὶ τοῦ παρὰ πυρί:
οὕτως ᾿Ἰρίσταρχος. ὁ δὲ ᾿Αριστοφάνης ἐ ἐν πυρί,
ἐν τῷ χαταφωτιξομένῳ τόπῳ, cf. Carnuth h. 1.
Jj 338 ἐν νύσση ἵππος ἐγχριμῳϑήτω prope me-
tam, recte sch. D. ἐπὶ τῷ καμπτῆρε (sch. A. £v).
Ψ 844 ἐν νύσσῃ παρεξελάσῃσϑα, cf. Ameis
Zt. f. G. 8, 621. Ψ 693 ἀναπάλλεται ἐχϑὺς!
9i»? £v φυχιόεντι an der Düne, Eust. 1324, 3
^99?
410 « ἐν
et ol. vo. ϑῖν" iai φ., Porph. ad Φ 126 (p. δ11
b 11) 9o) Em sch. V. ϑίν᾽ ent τὸ τέλειον ἐπὶ
ϑινί. 4 492 dy αἰγιαλῷ κῦμα ὄρνυται prope
litus, aliter Doed. Gl. 1041. Ὁ 645 ἐν ἀσπίδος
ἄντυγι zt&Aro ad extremam oram, cf. Ὁ 647. Z 89
ὄζῳ ἔνι βλαφϑέντε. Z 928 ἐν Θήβῃσιν ἀπώ-
λετο, cf. o 247 prope urbem (cf. X 360), sch.
LV. Z 292 293 ἄτοποι ot δύο στίχοι. μ 51
ὀρϑὸν ἐν tovontóg (δησάντων), cf. & 162 179.
Singulare aliquid habent ἢ. Merc. 47 ἐν μέτροισι
ταμών ad mensuram testae Math., ita ut intra
normam se contineret, atque τ 246 yvgóc ἐν
«ὄμοισιν, codd. nonn. et Herodian. π. czzu.
ed. Villois. anecd. II 97 ἐν oot. E. ἔην
ὦμοισι quod Doed. Gl. 123 e coni. natum dicit
ipse ratus £r non esse praep. sed per sync. or-
tum ex Ze», cf. Ameis, Faesi et Duentz. (N. J.
f. Ph. 69, 616. g)inter, coram, im Verkehr
mit: 8 194 ἐν πᾶσιν ὑποθήσομαι, Nitzsch et
Ameis: coram omnibus, Faesi: in aller Mitte,
(Damm: ante omnia) 1 191 ὑμῖν d? £v πάν-
τεσσι - ὀνομήνω. I 598 iv δ᾽ ὑμῖν ἐρέω πάν-
τεσσε φίλοισιν, Ariston. (cf. Wachsmuth Zeichen
u. Eigenth. Rh. M. 18, 178) ad 1528: ὅτι 591-
πῶς χαϑ᾽ ὑπεξαίρεσιν λέγει. Καὶ 445 xor? αἷ-
» 3 - : ei M
σαν ἕειπον ἕν ὑμῖν, Did. ὅτε (Schm. corr. ἔστιν)
ὅμοιον τῷ ἠὲ μετὰ Τρώεσσιν, est enim in his
£v pro μετά. Ἱ 703 ἐνὶ σφίσι tiov, Eust. 1325,
17 χαϑ' ἑαυτούς, melius: inter se, quod X 208
μετὰ σφίσιν est. h) penes: z 69 δύναμις ἐν
ὑμῖν. I 97 £v col λήξω. B) In, cum nomini-
bus rerum a sensibus seiunctarum, quibus non
tam indicatur quo quid loco fiat, quam qua ra-
tione. Aliter coniungi praep. cum his subst. at-
que cum nominibus rerum quae sensibus per-
cipiuntur statuit Giseke allm. Entsteh. d. Il. 2,
negaverunt Sengebusch N. J. f. Ph. 69 p. 242,
Curtius Andeut. ü. hom. Fr. 34, Nutzhorn, Ent-
stehungsweise 190, casu enim fieri talia atque
rerum quae narrentur natura, quamvis .4 et I
qui libri maxime in hac re differunt easdem res
tractent, altercationes ducum atque conatus ir-
ritos placantium. Nonnulla certe ut χορυφαί g£v-
ϑεα cf. A358, προδοκαί προχοαί τάρφεα dubitari
potest num huc pertineant, quia plur. Homerus
usus est. £v μέσῳ autem idem dicit quod ἐν
μέσοισι, sed sensibus hoc magis accommodatur,
mentis cogitationi illud. a) ἐν cum neutris adi.
et subst. quae facilime ad locum referuntur.
I'69 90 ἐν μέσσῳ μάχεσϑαι, cf. 90. K 474 ἐν
μέσῳ εὗδε, cf. D315 Σ 964 1499. 0993 46
ἐν μεσσάτῳ ἔσχε. 4 185 ἐν χαιρίῳ πάγη. O 491
{199 ΨΘΙ ἐν χαϑαρῷ, sch. AD. 9 491 ὕπου χα-
ϑαρὸς xal διαφανὴς ἣν ὃ τόπος. δ᾽ 785 9.55 ἐν
νοτίῳ ὥρμισαν, € A76 εὗρεν | £v περιφαινο-
μένῳ. h. Merc. 240 ἐν δ᾽ ὀλίγῳ συνέλασσε
in breve contraxit, 1 206 χάμβαλεν ἐν πυρὸς
αὐγῇ, Ariston. ἡ δ... πρὸς τὸ ἐν πυρὸς αὐγῇ,
τὸ ἀπὸ (Friedl τόπον ὑπὸ) τοῦ πυρὸς φωτι-
ζόμενον. ζ 806 ἧσται ἐν πυρὸς αὐγῇ sch. BQTV.
(Ariston.?) ἐν τῷ φωτιζομένῳ ὑπὸ τοῦ πυρὸς
τόπῳ. ψ 88 ἕζετ᾽ ἐν π. αὐ. cf. Ariston. h. 1.
Ν 418 μένει χώρῳ ἐν olonó20, cf. Ρ 84. Γ΄ 844
στήτην ἐνὲ χώρῳ. ἡ 128 λευρῷ ἐνί χώρῳ
τέρσεται, cf. x 211 [253] ξ 6. x 271 μένε τῷδ᾽
ἐνὲ χώρῳ, cf. v 998 o 260. h. Ven. 100 περι-
φαινομένῳ ἐνὶ χώρῳ. α 426 δέδμητο ἐνὶ χώ-
Qo cf. 262. M 493 ὀλίγῳ ἐνὶ χώρῳ ἐρίζητον.
394 ὀλίγῃ ἐνὶ χώρῃ | ἕλχεον. D 349 y"
ἐνὶ χώρῃ | ἕζετ᾽ suo loco. « 366 ϑῆχε αὐτῇ
ἐνὶ χώρῃ. ψ 186 ϑείη ἄλλῃ ἐνὶ χώρῃ. Z 307
ἐν πρυμνωρείῃ Ἴδης ] ἑστᾶσ᾽. X 405 &
κεφαλῆς τε x. αὐχένος ἐν συνεοχμῷ |. Ψ 88
ἐρηρέδαται ἐν ξυνοχῇσιν ὁδοῦ. 3 451 ἡ
ἐν περιωπῇ. ε 361 ἐν ἁρμονίῃσιν ἀρήρῃ. x
εἴλεον ἐν στείνει. i 248 νύχτα iv περ
σχέϑεν, sch. V. ἤδη πρὸς τῷ πέρατι καὶ τε
τέλει οὖσαν. ὦ 39 ἐν στροφάλιγγι χονίης
κεῖσο. Ὁ) De statu rerum, velut &vreg9^-
πολέμῳ non de loco est ut συναντήσωντ'
ὕλῃ sed de ratione qua quid fit, et cum s
collectivis. Haec facile ad locum refer
quo ipsa continentur. /' 20 H 40 51 μαχ
σϑαι ἐν δηιοτῆτι, cf. IN. 507 (πεσόντος),
(δαμῆναι), P 2 (óeustc), [Ὁ 512 στρεύγεσϑε
II 815 (ὑπέμεινεν), X 64 (βαλλόμενα πὶ
γαίῃ), 4 516 (Ensqvev) y 999, u 357 (Χ
ὀρέγοντας). 4 958 σε tío ἠμὲν ivl πτὸ
ἢ δ᾽ ἐν δαιτί bei der Mahlzeit. E 117
στης ἐν πολέμῳ, οἵ. E 861 Ξ 149 (ἐπέαχι
0 984 (στήσεσϑ᾽) M 271 (ὁμοτοι), Y 131 (£v
τίβιον E1900, d 610 (Ev), x 553 (ἄλκι
& 299 (τοῖος £e), Ὁ 698 (&vreo9"). 153 πο
ἔνι χαρτερός ἐσσι. Π 590 ἀφέῃ ἢ ἐν 6
ἠὲ x«l ἐν πολέμῳ. À 414 ἐν ἀφνειοῦ &
ἢ γάμῳ ἣ ἐράνῳ ἢ εἰλαπίνῃ. K 217 ἐν δα
x. εἰλαπίνῃσι παρέσται. y 880 ἐν δαιτὶ 9
σέμεν, cf. 9 76 (δηρίσαντο). K 521 ἀσπαίρι
τας ἐν φονῇσι. 42 610 χέατ᾽ ἐν φόνῳ.
μιγήμεναι ἐν δάϊ, immiscere se pugnae,
Duentz. h. L, sed sch. min. et paraphr. συμ
λεῖν τοῖς πολεμίοις, Sch. min. τῇ χαλέπῃ μᾶ)
La Roche: local, cf. X 387 (sch. min. μεχϑ'
ἐν τῇ μάχῃ). 42 739 μείλιχος ἔσχε Ev.
IN 814 ἀγαϑὸς ἐν σταδίῃ voutvg. Ν 395
ρήσειεν | ἔν γ᾽ αὐτοσταδίῃ. NN 514 ἐν
ἀμύνετο, οἵ. 0283 (ἐσϑλός) H241. 0340 ἕλε zt
ἐν ὑσμίνῃ, quod simplicius esset ἐν zou
σιν, c£, Y 395 (δατέοντο). Y 945 ἑστεῶτ
μέσσῃ ὑσμίνῃ δηιοτῆτος. P 167 χατ᾽ ὄσσε ἰδ
δηίων ἐν ἀυτῇ. Ν 522 πεσόντος ἐνὶ χρᾶτε
ὑσμίνῃ, cf. 4 462 (ἤριπεὶ E 719. Η 18 (ὀλέχι
tcc) 4 408 (ἀποτμήξαντες) Il 451 (δαμῆν
648 (8005) 788 (ἤντετοὴὺ T 52 (ovra) d*$
(δαμέντα) Δ 417 (χτεινομένων) “ 9297. 2
Q 391 ὀπωπα μάχῃ ἔνι κυδιανείρῃ, cf.
(ἀντιβολῆσαι) 0 448 (κάμετον), «1 409 toco
μάχῃ ἔνι, ef. IN 483 (ἐναίρειν) O 111 (
II 147 (uetvec ὁμοκλήν). B 194 ἐν βουλῇ ἀκ'
μεν. B 9029 οὔτε ἐν πολέμῳ ἐναρίϑμιος
ἐνὲ βουλῇ. y 197 οὔτε εἶν ἀγορῇ - ὁ
βουλῇ. M 213 ovv? ἐνὶ βουλῇ | οὔτε ποῖ
πολέμῳ. II 630 (τέλος) ἐπέων ἐνὲ βουλῇ.
πήματ᾽ ἔπασχον ἐν νεχάδεσσιν. [H 88
πον εἵλοντο ἐν τελέεσσιν, οἵ, A4 180
O 969 ἐν ὁμίλῳ | βεβλήχοι. Ῥ 41|
πρώτῳ ἐν ὁμίλῳ, i. e. ἐν πρώτοισιν, ef,
(φϑίεταιν. 0 791 μερμήριξε ἀνδρῶν ἐν δὲ
cf. 9 916 (ὀιστεύσας). Θ 94 χαχὺς ἐν
M 206. O 428 II 500 νεῶν ἐν ἀγῶνι
cf. Π 939 (μενέω) T 42 (u£veoxov) apud
Ψ 273 κεῖτ᾽ ἐν ἀγῶνι, h. VI 19 ἐν yd
χὴν φέρεσθαι in certamine, in circo, ef.
531 654 9 900 938. Ψ 507 στῆ ufo ἐν
cf. o 86. II 183 ἐδὼν ἐν χορῷ.
μενον ἐν νεχύων ἀγύρι, inter mortuos, - |
ἐν νηῶν ἀγύρι ἀγόρευον. T 949 ἐν Μὲ
ἀγορῇ ϑέσαν i. e. ἐν μέσσοισιν media.
cione. H 382 sio εἰν ἀγορῇ, οἵ. H.
Σ 497 ep. 14, 4. II 387 ziv ἀγορῇ
ϑέμιστας. Ariston. M 211 ἐπιπλήσσεις
civ" παρεῖται ἡ πρόϑεσις £v ἀγορῇσιν
edl. 95. € 274 εἰν ἀγοδῇ σϑένος ἕξομεν
. Bekk. ἕξετε) Ariston. βουλευσόμεϑα, cf.
(ἔμβαλονὶ 4 139 ἐνὲ Τρώων ἀγορῇ ἄνω:
cf. 9 508. 4 514 οὔποτ᾽ ἐνὲ πληϑυῖ μένεν
ἀνδρῶν οὐδ᾽ ἐν ὁμίλῳ. X 458 λ 514 ἐνὲ πλη-
ϑυῖ μένεν ἀνδρῶν, E 371 ἄρισται ἐνὶ στρατῷ.
Ὁ 996 ἄριστοι ἐνὲ στρατῷ εὐχόμεϑ᾽ εἶναι, sed
491 B 82 ἄριστος ᾿Αχαιῶν εὔχεται εἶναι, Did.
A 91 ᾿Αχαιῶν, οὐκ ἐνὶ στρατῷ αἱ ᾿Αριστάρχειοι,
ὑμοίως καὶ ἡ Σωσιγένους καὶ ἡ ᾿Αριστοφά-
vovc χαὶ ἡ Ζηνοδότου. Etiam Duentzer qui
Zenod. 105 ἐνὲ στρατῷ defenderat, ed. 47«ov,
82 H. vi στρατῷ, cf. Spitzn. ad 4 91 Heff-
ler Progr. Brandenb. 1939. Ὁ 689 μέμνεν ivi
oov ὁμάδῳ. P 380 ἐνὲ πρώτῳ ὁμάδῳ ud-
luu d e. ἐν πρώτοισι. T 81 ἀνδρῶν ἐν
πολλῷ ὁμάδῳ ἀχούσαι. Σ 295 νοήματα qu"
ἐνὶ δήμῳ. λ 358 χράτος ἔστ᾽ ἐνὶ δήμῳ. N 504
εἴατ᾽ - ἐνὶ χύχλῳ. c) Difficilius ad locum refe-
tur quàe omnino non percipiuntur sensibus,
sola mentis cogitatione exsistunt. X29 130
γυναιχὶ ἐν φιλότητι | μίσγεσθαι, Ariston. ἀϑε-
γοῦνται (180---89), cf. h. Ven. 287 262 XXXIII
5. Idem brevius dixit B 232 μίσγεαι ἐ. q. |,
nodotus expungebat B 231—4. Minus accu-
h. Merc. 4 VII 57 XVIIL 4 Διὸς ἐν q. μι-
᾿Ξ 997 παραλέξομαι ἐν q., E 814 ἐν q.
ϑέντε, cf. E 381 860. 9 313 χαϑεύδετον
q., ἢ. Ven. 17 ᾿ἀρτέμιδα δάμναται ἐν φ.
Ap. 908 σ᾽ ἐνὲ μνηστῆρσιν ἀείδω καὶ φ.
nter procos et in re amatoria. Η 302 ἐν φ.
μαγεν, Eust. 682, 98 φιλίως διεχόπησαν
m amicitia discessere. Θ 476 μάχωνται | στεί-
"£v eivoráro, Ariston. ἀϑετοῦνται (475—96),
»xpungunt Bekk. Duentz. La Roche W. Ribbeck
8, 478, defendit Arndt Il. comp. Ratzeburg
p. 13, in summo discrimine, in summis
tatibus. Eust. 724, 10 Ameis Arndt de loco
0 inter fossam et murum, Duentzer et La
Gedrünge, cf. sch. A., sed sch. V. τὴν
y πραγμάτων στενοχωρίαν δηλοῖ" ἅμα δὲ
ενὸς τόπρς ἐστὶν οὕτω καλούμενος. O 496
σϑε μάχης ἐν στείνεϊ τῷδε ἃ pugna rece-
his in angustiis, in dieser Noth, Duentzer
. J. £. Ph. 61, 349 μάχης ἐν στείνεϊ, sch.
D. Eust. 1023, 40 de loco angusto. [980
'dorg paraphr. ἐν δισταγμῷ (Hes.) δέ ἐσμεν,
bio sumus, cf. Viger. ed. Herm. 607. Idem
licius dixit poeta B 952. I 319 ἐν δὲ i;
e. ὁμοίης ἔμμορε τιμῆς (A 218). T 491
τέξῃ ἀλεγεινῇ in mühevollem kindlichem
and, sed sch. A. ἐν τῇ χαλεπῇ παιδο-
« de Phoenice. 7 143 285 τρέφεται 9a-
[79. X 61 αἴσῃ ἐν ἀργαλέῃ φϑίσει. Ω 498
90 χαὶ ἐν ϑανάτοιό περ αἴσῃ, 568 ἐν ἄλ-
2
ἐν . 411
γεσι ϑυμὸν ὀρίνῃς. Ψ 671 ἐν πᾶσιν ἔργοισι
δαήμονα. ἢ bl ἐν πᾶσιν ἀμείνων | ξργοισιν.
à 497 2 884 ἐν νόστῳ ἀπόλοντο, οἵ. ε 108
(ἀλέτοντο) ὦ 98 (μήσατο). s 395 ἐν νούσῳ κῆ-
ται. z 465 ϑυμὸς ἐν εὐφροσύνῃ. ἃ 608 τέρπε-
ται ἐν ϑαλίῃ, v. 1. ϑαλίῃς. ἡ 212 ἐν ἄλγεσιν
ἐσωσαίμην, c£. Ameis Zttt. £. α. 8, 621. ν 292
παρέλϑοι | ἐν πάντεσσι δόλοισι. h. XIX 6 παρα-
δράμοι iv μελέεσσιν. o 357 ἐν-γήραϊ ϑῆκεν.
t 360 ἐν χαχότητει βροτοὶ χαταγήρασχουσεν
quod simplicius poéta dixit 9 182. v 23 £r
πείσῃ κραδίη μένε im Gehorsam, sch. H. ἐν
πειϑοῖ, V. ἀντὶ τοῦ κατὰ τὴν χώραν. οὐκέτε
ἦν ἐν χινήσει, ἀλλ᾽ ἐν δεσμοῖς ἔμενεν. ἢ ἐν'
oic πέπειστο καὶ ἐγνώκει. φ 88 χεῖται ἐν αλ-
γεσι ϑυμός. h. Merc. 356 ἐν ἡσυχίῃ κατέερξε
1. e. ἡσύχως. VIII 16 εἰρήνης ἐν - ϑεσμοῖς.
d) De tempore cf. Ameis J. J. f. Ph. 73, 566,
[B 471] H 643 χ 301 σ 367 ὥρῃ ἐν εἰαρινῇ
tempore verno. Bentl coni. ὥρῃ tio. ct.
Lange, progr. Oels 1844. ἢ. Merc. 67 155 400
νυχτὸς ἐν ὥρῃ. Σ 251 ij δ᾽ ἐν νυχτὲ γένοντο.
Q 176 ἐν ὥρῃ δεῖπνον ἑλέσθαι iusto tempore,
Eust. 1814, 40 χατὰ χαιρόν. 4 118 ἐν νυχτὸς
ἀμολγῷ. (t 76 οὔτ᾽ ἐν ϑέρει οὔτ᾽ ἐν ὀπώρῃ.
φ 429 ἐν φάει sch. H. ἐν ὅσῳ ἡμέρα τε x«i
φῶς ἐστι, bei Tageslicht. e) De animo: 1 9
ἐν ϑυμῷ μεμαῶτες, cf. H 3, Hes. ἕν x«i τὸ
αὐτὸ φρονοῦντες (3). Ν 337 μέμασαν ἐνὶ 9.,
P 348 μενοινήσει" ivi 9. Z 824 zio | ἀχνι-
ται ἐν 9., O 138 δεῖσε-. 42 593 ἄλγεα ἐν 9.
καταχεῖσϑαι ἐάσομεν, 42 491 χαίρει £v 9. e 311
8. 395 χαίρων ἐνὶ 9. y 411 ἐν ϑ. χαῖρε. 42 672
δείσει" ἐνὲ ϑυμῷ, cf. zx 381. B 923 νεμέσση-
ϑέν τ᾽ ἐνὶ 8.} cf. P 284 « 119 ὃ 158. Θ 430
φρονέων ἐνὲ 9., cf. [£ 818] η 42 Τῦ, v ὅ z 917.
B 192 à» 9.| ἀσχάλλῃς. v 399 iwi 9.| ἤδεα,
& 490 (νόον σχέϑε), o 7 (μελεδήματα εγειρεν!,,
z 941 (χατήφησαν) φ 218 (πιστωϑῆτον) y ll
(μέμβλετογ) X 53 (v. l ὦ 511). X 50 ἐν 9. βαλ-
Aovtet χόλον, cf. O 566. P 451 βαλέω ενὶ 9.,
cf. Y 195 « 9200 & 217 o 172. I 459 ενὲ 8. |
θῆκε, cf O 561 661, « 320. 0) Translate cf.
Giseke, allm. Entsteh. 21. a) 4 441 πατρὲ cv
χερσὶ τίϑη sc, Chryseidem cf. 4 446, Eust. 131,
49 ἀντὶ τοῦ ἐδίδου ἢ παρετίϑει, ἄλλως γὲρ
ἐνταῦϑα οὐ πάνυ χυριολεχτεῖται τὸ τιϑέναι.
graviter vituperat hanc dictionem Koechly, de
Il. car. 3, 14, defendunt Duentz. Ztft. f. G. 1859
p. 329 et Friedl. N. J. f. Ph. 83, p. 31. *P 597
ἵππον £v χείρεσσι τίϑη Μενελάου, Eust. 1318,
9 ἔβαλλεν, ἐδίδου. O 989 τοι πρεσβήιον ἐν
χερὶ ϑήσω cf. Y 182, Eust. 1202, 45 ἐγγυαλί-
ξει ἤγουν ἐγχειρίσει. Φ 82 τεῆς £v χερσὶν
ἔϑηκε sc. captivum et victum, effecit ut in tua
potestate essem, Eust. 1925, 5 ἐσοδυναμοῦσιν
ἀλλήλοις τὸ τιϑέναι καὶ τὸ βάλλειν. II 95
φάος ἐν νήεσσι] ϑήῃς, o 851 ἐν - γήραι 97-
χεν. ΦΊΟΙἪ ἐμῇς ἐν χερσὶ βάλῃσιν. Εἰ 814 βα-
λέτην ἐν χερσὶν ἑταίρων, corpora mortuorum,
cf. P 40. εἰ 470 μῆλα | ἐν νηὶ βαλόντες, cf. o
84 v 382 (Eust. 1838, 64 ἀντὲ τοῦ ῥίψας ἢ 8έ-
μενος). O 156 ἐν χονίῃσι βάλες παραχοίτας,
Eust. 704, 49 τὸ χτεῖναι περιέφρασε. E 397
ἐν νεχύεσσι βαλών, οἵ, III A) a) α). E 558 ἀν-
δρῶν ἐν παλάμῃσιν κατέχταϑεν in manibus s.
manibus. H 105 φάνη τελευτὴ | Ἕχτορος ἐν
παλ. £2 7838 "E. ἐν παλ. ὀδὰξ ἕλον οὖδας.
Ν 653 ἐν χερσὶν ἑταίρων ϑυμὸν ἀποπνείων
in complexu, cf. « 238 ὃ 490 ξ 368, X 426.
Z 81 ἐν χερσὶ γυναικῶν | φεύγοντας πεσέειν.
ett
412 :
B 175 φεύξεσϑ' ἐν γηεσσι - πεσόντες, sch. AL.
ovx ἐμβάντες, 0 ἐστε σύμβολον ἀτάχτου φυ-
γῆς (Eust. 197, 36), cf. “1 311 824 [0 63] M 126.
Eust. 846, 35 δύο ταῦτα σημαινόμενα τοῦ ἐμ-
πεσεῖν, τὸ μὲν δραστιχόν, ὡς ἐπὶ τοῦ Ἕχτο-
ρος, τὸ δὲ κατὰ πάϑος φόβου, ὡς vov ἐπὶ
τῶν φευγόντων Ayciov. Ν 142 ἐνὴ νήεσσι -
πέσωμεν. in naves irrumpamus. ,Dubitatur de
D 639 οὐδ᾽ ἔτι φασὶν "Exvopoc μένος σχήσεσϑ᾽
ἀλλ᾽ ἐν νηυσὶ - πεσέεσϑαι, Ariston. ἡ ὃ. πρὸς
τὸ ἀμφί! 20A0v, αὐτοὺς ἐμπεσεῖσϑαι. ταῖς vv σὲ
ἢ τὸν Ὥκτορα. πιϑανώτερον δὲ τὸν Ἕχτορα.
ἐμσεσεῖσθαι ἐνσείσειν, Sed melius paraphr.
7410006 . . δύναμιν ... ὑπενεγχεῖν ἀλλ᾽ ἐν
ταῖς γαυσὶν ἐμπεσεῖν nos non sustenturos, sed
fuga perventuros, cf. M 126 107 ubi sch. BL.
ἐμπεσεῖσϑαι ἔλεγον τοὺς Ἕλληνας ταῖς αὑτῶν
νηυσί melius quam Ariston. ἡ ὃ. 0. ἐπὶ τῶν
Τρώων ἀκουστέον, etiam I 235 ubi maior etiam
est dubitatio sic explicant paraphr. La Roche
Duentzer contra Ariston. et sch. br., cf. Eust.
749, 45 qui non recte (894, 61) etiam de ca-
dendo apud naves explicari posse dixit, (ita
Voss ter, Minkw. bis) “1 325 κάπρω | ἐν ᾿᾽χυσὶ
πέσητον (cf. II 276 ὦ 526. P 216 ἐν πυρῇ
πεσέτην de ventis. d» 385 iv ϑεοῖσιν ἔρις πέσε.
Y 55 ἐν δ᾽ αὐτοῖς ἔριδα ῥήγνυντο, Eust. 1198,
47 ἦτοι τοῖς στρατεύμασιν. c 1l a 292 ἔριν
στήσαντες ἐν ὑμῖν. b) p 197. ἐν ἔντεσι πα-
τρὸς ἐγήρα. δ᾽ 809 χνώσσουσ᾽ ἐν ὀνειρείῃσι
πύλῃσι. E 870 ἐν γούνασι πῖπτε Διώνης. P514
Y 435 « 267 400 x 129 ϑεῶν ἐν γούνασι. χεῖ-
ται, Hes. παράκειται τῷ ϑεῷ καὶ ἐν Tj δυ-
νάμει αὐτοῦ x. ἐξουσίᾳ κεῖται, Suid. I 2, 278
ἐπειδὴ ot κριταὶ ἐν τοῖς γόνασιν tiyov, me-
lius quam sch. B. et P., cf. Duentzer, Zft. f.
A. W. 1836 p. 862, de eventu incerto, ' Hes. ἐν
γούνασι" ταῖς φρεσί" x«l μέλεσι. Η 102 | viue
πείρατ᾽ ἔχονται. ἐν - ϑεοῖσιν, Eust. 669, 5 vo«-
niv μεταφορικῶς ἀπὸ σχοίνων. II 630 ἐν γὰρ
χερσὲ τέλος πολέμου, ἐπέων δ᾽ ἐνὶ βουλῇ. O
741 ἐν χερσὶ φόως, οὐ μειλιχίῃ πολέμοιο.
c) De mente. 4 297 4 39 E 259 I 611 Π 444
851 d 94 λ 454 x 981 299 o 048 v 236 495
570 h. Ap. 261- σὺ δ᾽ ἐνὲ φρεσὶ βάλλεο σῇσιν.
Π Po τοι £v φρεσὶ ϑείω, ct. T 121 h. Ap. 257
ep. 1, N 121 9 145 ἃ 89 & 297 (A 146 ἐπὶ,
v. ]. E y 16 ἐνὲ qo. ϑάρσος ϑῆχ᾽, cf. & 140
z 282 291. ó 729 ϑέσϑε. Hes. x«t& νοῦν ἔσχεν.
satis dure: IV 55 σφῶιν ὧδε ἐνὲ qo. ποιήσειεν,
cf. & 973, Eust. 920, 29 diii» ἐς πολλοῖς τὸ
ϑεῖναι καὶ τὸ ποιῆσαι. τ 10 ἐνὲ φρ. ἔμβαλε.
4 497 ἐν qo. ola | ἐνέφυσεν. ξ 88 δέος ἐν
φρ. πίπτει. ὦ 428 ἐνὶ qo. πένϑος ἢ ἔχειτο. Ν 782
ἐν στήϑεσσι τιϑεῖ νόον. 1 629 ἄγριον ἐν στ.
ϑέτο μεγαλήτορα ϑυμόν, cf. I 637, h. Ap. 519.
* 461 αὖτις ϑυμὸν ἑνὶ στ. λάβητε. h. Ven. 73
τοῖς ἐν στ. βάλ᾽ ἵμερον. h. Merc. 434 τὸν δ᾽
ἔρος ἐν στ. - αἴνυτο ϑυμόν. X 50 ἐν ϑυμῷ
βάλλονται ἐμοὶ χόλον, cf. O 566 Y 195 α 217.
α 900 o 172 ἐνὶ 9. | θάλλουσι. O 561 661 ai-
δῶ 9609" ἐνὶ ϑυμῷ, I 459 £vi 9. | ϑῆκχε φάτιν
legte mir ans Herz. P 451 σφῶιν δ᾽ ἐν γού-
γνεσσι βαλέω μένος ἢ δ᾽ v ϑυμῷ. « 390 τῷ
δ᾽ 9. | ϑῆχε μένος. ὦ 523 ἄλγεα ἐν p^ χατά-
χεῖσϑαι ἐάσομεν. 9. 489 ἐν κραδίῃ πένϑος ἄεξε.
D) a) Bekk. £v scripsit pro 2v? 2 119. In quarta
thesi v. 1. £v pro ἐν I'244 O 606 II 437 x 290
μι 54 atque etiam ὃ 1297, in secunda 1 235 cf.
» 315 h Cer. 319. Εν est in arsi tertia Δ΄ 478,
£v 4 953, alioquin in quarta tantum aut se-
3 2 ,
ἕν — ξγαίρω
. post yw A 935 O 463 Π 500, ante qu
cunda; ἐν (£) ante quartam arsin Saepissin
saepe etiam ante secundam, post tertiam ὃ 8
tam 44 686 698 (2 67). In *?P et Y non leg
ἐνί, (sed ἐνῇ Ψ 45 210 316 349 435 cf.
Y 195 279 cf. 248), in A et Ó non est in
secunda, (sed in quarta 4 296 333 396 Θ 6
(285) 800 418 446 520 et ivt A 80 O 984
490 448), neque in Y aut / aut w. In ε et
ξ non est in quarta. ἐνΐ in quinta. thesi 5
pius legitur in Od. quam in 1]. e. c. in 4
quam, in α novies. Iliadis magis proprium es
£v, Odysseae ἐνί, e. c. A vicies quater fere ha
bet £v, et quater ἐνί, ,atque « vicies quinquies
fere 2 iv, septies decies" 2v. b) Anastrophe, qu
non habent 4 4 Y ἡ v, plerumque ita fit ut sub
sequatur adi. ante arsin secundam velut atii
£v ἡγαϑέῃ, aut in arsi ,secunda cuo ἔνι
βαρῷ, rarius ἀνδράσιν ἐν δηίοισιν, ante ὃ
quartam Τρώεσσιν ἐν ἀγρομένοισιν (I
HOT 669 K 180 Tl 746 h. XIX 10),
thesi quarta νέεσσ᾽ ἔνι ποντοπόροισιν, sed
saepe etiam sine adi. "YA ἔνι. Satis raw
anastrophe in arsi quarta ὅπλοισιν ἔνι δεινοῖ
σιν K 954 — 272, in thesi quinta ϑαλίῃ ὃ
πολλῇ 1 148 — 285, πυρὶ ἔνι πολλῷ h.
248. Postponitur £v in thesi prima ψ' 693 ,
£v qvxiótvti, & 108 τῷ δ᾽ ἐν , fguveóg ἐστι
aut quarta à 782 9 53 τροποῖς ἐν δερματιν" Z
civ. sine adi. 1 382 ὃ 197 δόμοις ἐν χτή
χεῖται. in arsi secunda O 650 στήϑει d'a
δόρυ πῆξεν, aut quinta X 288 μεταφρέν ὁ
ὃ. π., ante quartam arsin CY 218 Τρώεσσ᾽
ὦρσε κυδοιμόν nisi haec quis ad tmesin
rat. Denique dativo simpliciter postponit
290 ὃ 603, 850 ζ 46 o 385, P 210
b 5.15, 0 647 T 178. c) Saepissime δέ l
inter "praep. et dat. saepe etiam δ᾽ ἄρα
milia, Z 818 ἐν δ᾽ ἄρα χειρί, ct. H2 IN d
689 ΤΠ 166 X 494 ( 567) ε ὃ 487 $ 78
q 52 h. VII 45. ὁ 632 £v δέ τε τῇσιν. μ
£y γὰρ νηΐ, cf. Ὁ 739 d» 586 62 ἐν δὲ
τοῖσι»). 9 489. ἐν μὲν χραδίῃ ᾽ν 244 ἐν
γάρ ot. t 58l £v περ ὀνείρῳ. h. Ap. 200
αὖ τῇσιν cf. T 326. In compositis si longa sy
opus est fit εἶν, praeter ἐννοσίγαιος quod
Berichte d. Ac. 1860 p. 96 mutari iubet.
ponuntur adv. 22, nomina 36, verba 64.
fieat aut fieri quid in loco (ἔνειμι, &yyt
aut pervenire in locum (Éyseccecl qut).
est fere; an (ἐντανύω). d) adde: B 137 16
454 509 812 I'31 46 195 E 448 Z 995 H 3f
6 207 359 451 I 647 K 188 .1 188 638 0
ἐναίρω (ἔναρα ut Aristarcho , aliisque
tur. Faesi ad v 263 ad «tgo. αἱρῶ refert,
Hes. ἐναιρέσει, ἐνθλίψει. Benf. 2, 9 £y-
i e. do-jo skr. ri rish. tódten, Buttm.
276 dubitans: ἔνεροι. E. M. 337, 35 παρὰ
ἄρην τὸν πόλεμον... ἢ παρὰ τὸ ἔνω τὸ
νεύω). Act. praes. - € 296 ἱρίν. -& x
inf. -εἰν et -ἕμεν, ptc. τῶν -ovrc. Med.
iptv. -εο r 263 ptc. -óusvoc II 92 et ao
e«to. 1) Act, occido, perdo. 8) homim
pugna: A 481 ἄνδρας ἔ., Hes. ἄνελε, φόν!
σκύλευε quorum tertium mec huic "loco -
aliis convenit, cf. Θ 296. «1 188 208 ἐναίρ'
στίχας ἀνδρῶν. Ν 488 μάχῃ ἔνι φῶτας
otw. absol d 26 (χάμε χεῖρας), ἐναίρω "
V. Ἑρμόδωρος ὁ ócwoóóc χεῖρας͵ iva
ἤκουσε χειροχοπῶν, κατεχρήσατο δέ" xvi
γὰρ ἐναίρειν τὸ σκυλεύειν, ὅϑεν καὶ xen
ἐναίσιμος
μένους Soph. Ai. 26. quamquam mec talis
üficatio nec haec Sophoclis vox huc perti-
Z 929 πολλοὶ col ᾿Αχαιοί, ἐναιρέμεν ὅν
δύνηαι. £2 244 ῥηίτεροι - ἐναιρέμεν. Ad-
itur dat. Y 96 ἔγχει - Τρῶας ἐναΐρειν. IN 338
λλήλους - ἐναιρέμεν - χαλκῷ, paraphr. φο-
ὕειν. b) animalia venando: Φ 485 z«v'-oi-
ϑῆρας ἐναίρειν, v. 1. ap. Hes. 2, 86 ἀναι-
εἴν, non recte Ariston, 6. ξναίρειν καταχρη-
τιχῶς. ϑῆρες γὰρ οὐχ ἔχουσι παντευχίαν
στε σχυλευϑῆναι (Lehrs, Ar. 145 (148), Eust.
D48, 90 φανερῶς... οὐ τὸ σχυλεύειν ἀλλὰ
φονεύειν, οἵ. Suid. I 2, 244. h. XIX 18 $7-
4p ἐναίρων, ci Ven. 18. 9) Med. a) interficio
pugna, tollo e medio: E 43 Φαῖστον ἐνήρατο,
LE 59 Φέρεχλον, X 515 Προϑόωνα, ὦ 424
πρῶτον Antinoum. Hes. ἐνείρατο" ἀπέχτει-
Π 92 Τρῶας ἐναιρόμενος, sch. V ἀντὲ
v ἐναίρων, 0 ἐστι φονεύων. Z 32 Ἄβληρον
Doro δουρί. b) perdo quod meum est: z 263
ἡκέτι χρόα ἐναίρεο, Sch. ya ἀναίρεο" χατά-
φειραι. BQ. ἀντὶ τοῦ ἔναιρε, διάφϑειρε, Eust.
364, 54 τὸ ἀφανίζειν ἢ αἰσχύνειν. Lobeck,
h. 135 »£v&tosr» semper est occidere, ἐναΐ:
ἐν χρόα metaphora (Doederl. Gl. 2446 Hyper-
Ἢ est ut trucidare i ignem Lucret. (xatevatoo)
v-«totuog (ἐν αἴσῃ) .1) fato constitutus,
lis. B 353 ἐναίσιμα σήματα, Eust. 236, 40
σημαντικὰ αἴσης τῆς ἐν πραχτέοις ἀνϑρω-
vc. B 182 οὐ πάντες οἐναίσιμοι (0pvcSec)
s. μαντευτιχοί. B 159 ὄρνιϑας γνῶναι καὶ
σιμα μυϑήσασθϑαι, sch. S. μαντευτιχί, τὰ
τῆς αἴσης πεπρωμένα (cf. Eust. 1439, 59),
itrà& χαϑήχοντα μαντεύσασϑαι. 2) iustus,
dus, conveniens. Suid. I 2, 244 δίκαιος, zad-
. Doederl Gl. 430 ἐναίσ. de mente, αἷ-
[Θὲ de moribus potissimum esse statuit, sed
ep. Hom. vix discerni queunt. «) de ,ho-
1, 363 οἵ τενές εἰσιν ἐναίσιμοι οἵ τ᾽
Eust. 1824, 14 τὸν δίκαιον λέγει
ὰ Σ iu» ΞΟ ΤΩΝ ᾽Ζ 521 καὶ 383 ἀνὴρ £yai-
8) de rebus: €9 40 σ 220 φρένες ἐναί-
sch. V. φρόνημα καϑῆχον. s 190 νόος
Β, δίκαιος, ἀγαϑός. B 122 ἡ 299 τοῦτό
κίσειμον οὐχ ἐνόησε hoc quod excogita-
tum non est, minus bene sch. S. τοῦτο
ἐπόντως οὐδὲ. προσηχόν τως ἐβουλεύσατο.
Ὁ] ἐναίσιμα ἐργάζεσθαι. “2 495 ἐναίσιμα
διδοῦναι justa, non recte sch. BM. ἀντὲ
αισίμως. τουτέστιν εὐσεβῶς zal προ-
» «οἴ h. Cer. 369. Neutr. sing. pro adv.
᾽7λ1ϑον ἐναίσεμον iusto tempore. In
et Z 521 z 383 quinto.
ἔγκεος (ἀλίγχιος q. v. cf. Ahrens, Ztft.
ED 819. Lobeck path. pr. 142.
E er, vgl. Gr. 1, 68 non praep. £v statuit,
σέμ- skt. sama-) par, similis, zz». E.
3837, 20 ὅμοιος παραπλήσιος. Hes. (ἐοικώς)
id. 12, 297. IN 242 ἀστεροπῇ ἐναλίγκιος 1do-
9 337 πτωχῷ 8. Ulixec, ef. x 209 273
151. ep. 9, 1 ναῦται στυγερῇ ἐναλίγ-
X 290 ὄρνιϑι £. Somnus. h. τὰν 351
ῷ EOS £e o 148 PEDE der ἐ,
96 ϑεοῖς &. Ulixem. z 5 ἀϑανάτοις ἐναλίγ-
LN ausicaae fratres. paulo aliter » 89 ϑεοῖς
γχια μήδεα. b) Additur qua quis re si-
Hs sit: T 250 Ταλθύβιος ϑεῷ ἐ. αὐδήν | cf.
1:4 (aoedus) β 5 ὅ 810 ϑεῷ &, ἄντην
— ἔναρα ἢ 418
Telemachus, Menelaus. ὦ 371 ϑεοῖς ἐ. ἄντην
Laertem. X 410 τῷ μάλιστα ἔην ἐναλίγκιον
ὡς εἰ σμύχοιτο. Dat. semper ante adi. (cf. ep.
9, D. 1n quarto pede, aut quinto.
£v-«Aog (ἅλῳ) maritimus, ad mare situs. h.
Ap. 180 ίλητον, - ἔναλον πόλιν. [duy £v.
ἐν-ἀμέλγω immulgeo. « 293 ἄγγεα, τοῖς ἐν-
ἔν-αντα e regione, contra. Y 67 z. Ποσει-
δάωνος ἵστατο, cf. Doederl. Gl. 709 (ἐνάντω)
La Roche h. T. 243, v. s. ἄντα 1.
ἐν- αντίβεον. contra, adversus, viribus oppo-
sitis. paraphr. ἐξ ἐναντίας. Θ 168 955 X 293
£, μαχέσασϑαι, K 451 &. πολεμίζων, cf. O 179
Y 85 4 [471 ἄντα Ποσειδέωνος. P 490 £z.
στάντες, cf, Φ 266 o 439. Y 130 ἐ. ἔλθῃ ἐν
πολέμῳ. ξ 910 μεῖναι ἐ, (La Roche, h. S. 64. In
pede quinto, aut P 490 Φ 266 & 270 439 tertio.
ἐν-αντέος (nom. -:02, τίη, Pray -o, E 12
-t0t, -.«t.. E. M. 480, 32. τὰ σύνϑετα χοινά εἰσι
τῷ γένει : χωρὶς εἰ μηδὲν πλέον σημαίνει
τὸῦ ἁπλοῦ cf. 113. 43) 1) I adi. ex adverso
positus, contrarius Eust. 640, 23 ἀντιπρόσωπος.
«) absolute: » 936 ἐναντίος ἦλθε (v. 1. -ἰονῚ,
cf. Ζ 394 Ο 88 c -ἰη). Ζ 947 ἐναντίοι ἔσαν dus
λάμοι. x 891 ἔστησαν &. x 412 σχαίρουσιν
ἐναντίαι. B) τινός: O 454 ἐναντίος (ν. T -0v)
ἤλυϑεν 1 ἵππων (v.l ἵπποις). ψ 89 ἕζετ Ὀδυ-
σῆος ἐναντὶ 7; Υ0.. La Roche cum CEFGKMNPRS
-ίον (v. S. ἀντίος IH 2) γ) ὁ. dat. (ethico?)
I 190 οἱ ἐναντίος ,ἧστο. AA 67 ἐναντίοι ἀλλή-
λοισιν ὄγμον ἐλαύνωσιν, Hes. ἐρίζοντες πρὸς
ἀλλήλους, melius sch. BL. ἀπὸ τῶν περάτων
ἀρχόμενοι χαὶ εἰς τὰ μέσα τελευτῶντες. Ζ 251
οἵ ἐναντίη ἤλυϑε, Hes. 58 ἐναντίας. C 399
αὐτῷ φαίνετ᾽ ἐναντίη (v. 1. -ἰο») Eust. 1565,
5 ov παρίστατο ἐναργής. x 89 ἀχταὶ à. ἀλλή:
λῃσιν προὔχουσιν. 2) oppositus, contrarius, de
hoste. «) vacat. 8) voc: N '448 2. lotao?
ἐμεῖο, sch. A. -(ov, yg. καὶ -ioc. E 497 Z 106
4 214 Ρ 343 ἐναντίοι ἔσταν ᾿Αχαιῶν. y) twi
E 12 ot ἐναντίω ὡρμηϑήτην (Eust. 515, 14
τίοι, sch. V. -(ov). ll neutr. adi. pro adv.,
ἐναντίον Hes. ἐνώπιον. ἐμπρός. Doo 544
(ξεῖνον) ἐ. ὧδε χάλεσσον. w 107 εἰς ὦπα ἐδέ-
σϑαι ἐ. B) A 534 dvéctav|-, πατρὸς £. & 978
ἐς ἤλυϑον ἵππων. y) Y 252 νειχεῖν àAÀ E
σιν à. 29)«) [433] Y 257 μαχέσασϑαι ἐ. cf.
M 377 465. A4 129 Y 164 ἐ. ὦρτο (v. l. ap.
sch. A. -Loc). N 106 μέμνειν &. p) I 559
ἄνακτος à. εἵλετο τόξον. Y 97 Ἀχιλῆος 2. μά-
χεσϑαι. Φ 574 x E εἶσι - | ϑηρητῆρος &.
(Ald. II -£y. y) O 304 ὑσμίνην ἤρτυνον - |-
Τρώεσσιν ἐς. In pede quarto, sed ν 226 in
quinto. Cf. La Roche, h. S. 64 Ameis, Anh.
ad v 226. (ἐναντίβιον χατεναντίον)
£v&o« (L. Meyer, vgl. Gr. 2, 211 $y-ago?
ib. 156 ivag-o?, Buttm. Lex. 1, 276 Benf. 2, 9
ἐναίρω, quamquam simile nihil "habemus. Doe-
derl Gl. 2446 ἀναείρειν ἀνάορα, recte ipse
dubitans. Eust. pass. αἴρω. Aristarchus: £va-
ραρίσχω. Videtur esse ἔν-αρα παρὰ τὸ ἕνω
τὸ φονεύω E. M. 337, 36) 1) exuviae, spolia
hosti occiso detracta Àp. 68, 5 E. M. 337, 40
σκῦλα. Eust. 930, 47 & τις ᾿χταμένων ἀποαί-
νυται, cf Hes. K 528 ἔναρα βροτοέντα, Ari-
ston. ἡ 6. 6. περιεκτικῶς χαὶ τὰ τόξα χαὶ τὸ
δόρυ ἕναρα εἴρηχε σὺν τοῖς ἄλλοις (sc. ὅπλοις
Lehrs Ar. 146). «voíoc δὲ ἔναρα λέγεται͵ οἷς
συνάρηρε τὰ σώματα x«l ἐνήρμοσται, ϑώραξ
καὶ χυνέα καὶ κνημῖδες, cf. Suid. I 2, 280. est
de omni genere armorum, cf. Retzlaff, Syn. 1, 24.
-—
414
Ν 208 ἔ. Τρώων, capta de, Troianis. A 570 &
gor. Δόλωνος, Ariston. 0. χοινῶς τὰ &, cf.
Z 480 O 534 X 945 (ρέρεσϑαι). inter pugnam
solebant detrahere: Z 68 ἐνάρων ἐπιβαλλόμε-
γος, cf, O 347 P 13, 540. P 231 ἥμ: συ ἐνάρων
ἀποδάσσομαι, sch. A. (Ariston. ?) ὧν περιέχειτο.
2) praeda bello capta: Hes. λόφυρα I 188 ἄρετ᾽
ἐξ ἐνάρων citharam urbe direpta, Hes. ἐκ τῶν
σκύλων. Eust. 745, 62 ἐτυμολογικὸς τρόπος
ἐστίν: ἀπὸ γὰρ τοῦ αἴρα τὰ ἕ. γίνεται.) (ἐναί-
θω, ἐναρίζω, ἐξεναρίζω.
ἐν-αργὴς (ἀργός E. M. 337, 53) manifestus,
conspicuus, qui oculis cernitur, de numinibus.
Lucas, qu. lex. 179) Suid. I 2, 230 φανερός.
ὃ 841 ἐναργὲς, ὄνειρον, E. M. 934,452. δ Χ:
Seg. 244, 6 6 σαφὲς χαὶ πρὸ(ς) ὀφϑαλμῶν. γ 420
ἐναργὴς ,λϑε Minerva, Eust. 1474, 51 xat
ὄψιν ἐφάνη σωματιχῶς. Y 181 χαλεποὶ ϑεοὶ
φαίνεσϑαι ἐναργεῖς, Eust. 1900, 28 τὸ ϑεὸν
ὀφϑαλμοφανῶς ἰδεῖν, cf. ἡ 201 π 161.
ἐν-ἄρηρώς (ἀραρίσκω) insertus. s 236 στει-
λειὸν εὖ ἐναρηρός, v. l ἐπαρ. De tmesi (ἐν-
ἄρσεν) v. S. dy Hi Aa (ἔναρα sec. Aristarchum).
ἐν «o- -ίξζω (ἔν coc) 1) hostem occisum exuviis
spolio, τινά τι. Ap. 68,6 χυρίως μὲν σχυλείει.
καταχρηστιχῶς δὲ ἀνεῖλεν, cf. E. M. 887, 40
quae fuit Aristarchi doctrina cf. Ariston. ad
Z 417 H 146 Lehrs, Ar. 145. M 195 O 343
τοὺς ἐνάριζον ἀπ’ ἔντεα, sch. V. φονεύοντες
ἐξέδυον. P 187 ἔντεα τὰ Πατρύχλοιο βίην
ἐνάριξα ( (χατακχτάς), cf. X 393 ( (ἐνάρεξε). 9) oc-
cido, potissimum in pugna, τινά. I 530 4 337
Z9 p [413] ἀλλήλους ἐνάριζον. 1165. ἐσχύ-
λευον, ἀνεῖλον. Π 731 Δαναοὺς Za οὐδ᾽ ἐνά-
Quer | |, c£. E 155 (τούς) 844 (τόν) Φ 994 Τρῶας-
gvagibov |. in concione altercatione facta: .4 191
Ἀτρεΐδην ἐναρίζοι, Hes. “φονεύοι, v. 1. -ίξοι.
Cf. pt Roche h. S. 237. (ἐ &).
£v-cot9 06 (ἀριϑμός) adnumeratus. Hes.
χαταριϑμηϑείς. α 65 ἄλλην ἐνίησι - ἐναρίϑμιον
εἶναι quae ceteris adnumeretur numerumque ex-
pleat Duentz. μι 62—65 expungit. satis mire sch.
HQ. τὴν πλάνην τῶν. «ζῴων ταῖς Πλαγχταῖς
φησι πέτραις ἐναρίϑιιιον εἶναι, ἤτοι Gvyzata-
τεταμένην χαὶ ἀχώριστον. Translate: B 909
οὔτε ποτ᾽ £v πολέμῳ ἐναρίϑμιος οὔτ᾽ ἐνὶ βουλῇ
aliquo numero, in aliquo honore.
ἔνατος YES: εἴνατος.
ἔν-«υλος (αὐλός) 1) alveus fluvii vel fossae,
Rinnsal, Eust. 1046, 39 τὰ ἐν τοῖς πεδίοις χοι-
λώματα χαὶ αἱ στεναὶ διώρυχες, cf. 1934, 48
E. M. 338, 1 σημαίνει... ῥοῦν zal χάραδραν
χαὶ χειμάῤῥουν, cf. Ap. 68, 25 Doederl. Gl. 11.
II 71 ἐναύλους | πλήσειαν νεχύων, Did. οὕτως
£v. διὰ τοῦ v.Spitzn. 4. v. ,,alios ἐπαύλους ha-
buisse colligere licet**, sch. D. τοὶς διὰ στενοῦ
δέοντας ποταμούς, διώρυχας. o 312 πάντας
ὀρόϑυνον £v.| 3) torrens. d 288 (παῖδα) ἔναυ-
λος ἀποέρσῃ χειμῶνι περῶντα, sch. B. χει-
μάρρους διὰ στενοῦ τύπου χαὶ ,περιμήκους
(Ariston. h. 1) ποιούμενος, τὴν ῥύσιν. 3)con-
vallis, h. Ven. 74 124 σχιόεντας ἐν. |. XIV 5
ὑλήεντες ἔναυλοι cf. XXVI 8.
ἐν-δείκνύμαε med. fut. profiteor, quid sen-
tiam aperio, spreche mich aus. T' 83 Πηλεΐδῃ-
ἐνδείξομαι" sch. B. διαλέξομαι, AD. paraphr.
Hes. ἀπολογήσομαι, Faesi Duentz. La Roche.
non recte Doederl Gl. 2036 sequens μῦϑον
huc refert aut alii λόγον supplent, (orationem
dirigam).
£v-ósza (de compositione cf Lobeck, path.
ἐναργής — ἔνδινα
el. 1, 573) indecl. undecim. P 713 £ γῆ ὦ;
E 193 B δίφροι |. ξ 108 αἰπόλια - E, πάντα!
Φ 45 E ἤματα. I 399 É. urbes. (ἐνδέχατος et
ἑνδεχά-πηχυς undecim cubita longus. Z 8]
O 494 ἔγχος ἑνδεχάπηχυ.
ἑνδέκατος undecimus. Φ 156 ἠὼς ἕνδεχά
t 192 ἕ. - ἡώς et omisso subst. β 874 ὃ
ἕν. τὲ ᾿δυωδεκάτη τε. “42 6606 ἑνδεχάτῃ. γ
ἑνδεκάτῳ ἐνιαυτῷ. |, codd. etiam £và., D
probat v. 1. ἐν ὃ.
ἐν-δέξιος (δεξιός) 1) acc. neutr. pl. pro ady.
dextrorsum cf Buttm. Lex. 1, 173. A 597 n.
δέξια πᾶσιν] οἰνοχόει, sch. D. ἀπὸ τῶν de-
ξιῶν μερῶν. ἀρξάμενος, Buttmann: bei dem
anfiny der ihm selbst zur rechten war,
erin derselben Richtung fortgehen c er H
(φέρων ἀν᾽ ὅμιλον. ἁπάντη)} dete? ἐ . πᾶσι
Herodian. ὅταν ἀντὶ ἐπιῤῥήματος di τοῦ Ἧ
δεξίως τὸ i. τρίτη ἀπὸ τέλους ἡ ὀξεῖα, el
sch. BL. La Roche, h. T. 254. Hes. οὐχ ἃ
ἐπενέγχαιμεν τὸ ἀντιχείμενον nam si dis
opponeretur sinistra Scribendum esse ἐν δεξι 1
o 365 B δ᾽ ἔμεν (αἰτήσων) ἐ. (φῶτα ἕχαστον)
sch. V. ἀπὸ τοῦ δεξιοῦ μέρους, (H. δίχως ἐν
δέξ ux χαὶ ἐνδεξία). I 286 (σφιν Koovt? jc
ἐ. σήματα φαίνων) | ἀστράπτει, Í
σταρχος o? ἕν μέρος λόγου τὸ δὶ,
δὲ συλλάβην τὴν ὀξεῖαν ποιῶν" ὁ δὲ "Ag
λωνίτης xat παρολχὴν τὴν ἐν πρόϑεσιν, di
εἶναι δεξιὰ σήματα, φαίνων (ita La Roch
Faesi, cf. B 353). ἄμεινον δὲ τὸ πρότερ
Eligi autem vel ἐνδ. vel ἐπεδέξεα statuit Buti
mann prout alterutrum mollius concinat, el
Doederl Gl. 2048 La Roche h. S. 66. 2) ad
dexter, aptus, h. Merc. 454 ἐνδέξια ἔργα. '
ἐν- δέω illigo, alligo. 0 469 νευρὴν ἐνέδηι
ad arcum. |& 260 ἐν ὃ ὑπέρας τε χάλου ^
πόδας τ᾽ i ἔδησεν ἐν αὐτῇ. translate: Β ΠῚ
118 με μέγα - ἄτῃ £. sch. br. ἐνέβαλε, vali
irretivit, v. l. μέγας cf. Did. h. 1.
£vói-douet (£vótoc) sub divo sum. h.
6 ἀκτῖνες ἐνδιἄονται, cf, Ruhnk, ep. cr.
(79) Lob. Rh. 175.
zv-óinuc ipf. act. incito, instigo 2E 58
toc ἐνδίεσαν χύνας in leones, sch. AV.
τρυνον, cf. Hes. Ap. 68, 22 qui aor. esse
tàvit. alii: ἐνδύεσαν pro gy leor inserto ὃ, α
refutat Herod. € 162, cf. Lehrs Ar. 118.
ali ad ἔνδιος referebant, Eust. 1165, 86.
τριβον.
ἔνδτνα (Herod. Ψ 806 παρῆχται παρᾶ ᾿
ἔνδον τὸ ἔνδινα. Doederl. Gl. 2087 ἐνδῖνα) i
testina. ' [806] ψαύσῃ δ᾽ ἐνδίνων, Spitzn
Ariston. ἀϑ. ὅτι ἐν. ϑέλει λέγε τῶν ἔντ'
σϑίων, σπλάγχνων, ὅπερ οὐχ ἁρμόζει" c
γὰρ TOU. ,ἀκύξαι μόνον τὸν χρῶτα uo)
χοῦσι χτἕ. Ap. 68, 30 ἐνδείνων" τῶν ἔντο
δίων, oiov τοῦ ἐντὸς χρωτός. E. M. ϑὲ
διὰ τοῦ τι ὡς ἀνθρώπινος. Aristophanes
immutabat locum (sch. V.) Grashof, Fuhrw.
expungit 7 958 — ὦ 3, Lehrs. Rh. "M. 17, 4
iP 798—884, stupidi esse dicens v. 806
volnus letale non possit intellegi, ne in.
quidem versu, Doed. carnem s. omnia q
cutem inter et ossa interpretatur, E. M. 3
ἢ ἁπλῶς τῶν μελῶν ἢ παρὰ τὸ ἔντι
τῶν ὕπλων (Retzlaff, Syn. II 23 Obe
Leibes) sch. B. AD. Hes. Non recte Orio
(E. M. 539, 4) ad Aristarchum videtur rettuli
originationem ἐντὸς τῶν ἐνῶν, cf, Friedl A
ston. h. l. δὲ
í
Ἧ
ἔνδιος
ἔνεστος (Curt. Et. 969 δὲ die ὅϊ-ος) meri-
dianus, Ap. 68, 29 (ἔνδειος) Suid. I 2, 239 με-
Joivóc. .4 726 ἔνδιοι ἱχόμεσϑα. à 450
ἴος - ἦ.ϑε. (ἐνδιάομαι.
ὅοϑεν a parte interiore, intus a) abs.
E ὑπακοῦσαι. v 101 φήμην μοὶ φάσϑω - | -
n his motus quodam modo statui potest,
in ceteris, ubi in pede quinto est, cf. Lehrs,
. 136 n., δ Τὰ τοιῆδε - ἔ. αὐλή est. trans-
ad mentem: ó 293 oi κραδίη - E. ἦεν |.
“νύϑει δέ ftoi E ἦτορ |. Ὁ) c. gen.
0-9 intus. nunquam de motu. 2a) abs.
χιχήσατο Hi πολλάς | domi, cf. & 58.
τά τ᾽ E. χαὶ τὰ ϑύρηφι. ὃ 678 £ μῆτιν
ov in aula, opp. via publica. h. Ap. 92
£ aderant in insula. ?P 819 ἔρυτο &£ ϑώ-
; inter scutum et corpus. Y 269 δύο δ᾽ ἔ
σε πτύχας) infimas s. corpori proximas,
Ariston. ἀϑ. στίχοι δ' (269—172) trans-
ad mentem: A 243 £ ϑυμὸν μίξεις,
949, v. ]. 357, 8 315 uot ἀέξεται E. 9v-
ef. τ 377. 9 517 ὀδύρεαι E. ϑυμῷ |. ω 474
Joc ἕ. χεύϑει |. b) c. gen. X 287 ἐελμέ-
πύργων |. h. Cer. 355 E νηοῦ | ἥσται.
yévev? £. νηός |. In pede quinto aut
0, sed .Y 242 in secundo.
jor (Curt. Et. 425 πε eie lat. in-du,
un-dar, cf. Benf. satis audacter
erl Gl. 355 ἐν Sóug) ftus, Eust. 1839,
τὸ uiv ἔ & zv οίως͵ τὸ ἔν τόπῳ φασὶ δηλοῦν,
δὲ ἔσω τὸ εἰς τόπον, quae fuit Aristarchi
ntia, Lehrs, Ar. 134. a) abs. Z 374 £. ἔτε-
domi, suae cf. ε 61 81 ζ 51 ε 216 « 221
202 801 477 12 29. K 818 ἔστι &. domi
ef. X 50, Σ 394 ξ 407 τ 40 321 v 71.
Κυϑηρόϑεν ἔ £, ἐόντα domi nostrae, sch.
Κυϑήρων ἐπιδημοῦντα τοῖς ἡμῶν οἴκοις,
462. 4 767 &£ ἐόντες domi alienae, cf.
-& 232 π 254 v 40 w 38. T 320 η 166
| 94 ἐ. ἐόντων penoris, cf. φ 178 183. πὶ 355
sc. bunt, in portu non iam in urbe. φ 237
. ἀκούσῃ i interiore parte domus. z 140
ϑέσθην sc. ἐν ϑαλάμῳ. χ 179 & ξόντα
ivi. h. Merc. 249 E ἔχειτο. q 207 E. μὲν
ὅδ᾽ αὐτὸς ἐγώ, sed sine interpunctione La
he, Ameis: mit 7730» pràgnant verbunden,
ἐλϑών: A 98 M 186 Y 400 ἐγκέφαλος
πάλαγτο᾽ in capite. Φ 862 λέβης ζεῖ &
£. ἐόντες intra murum. JN 363 Καβησό-
ἐόντα 1 sch. BLV. ἤτοι ἔ. τοῦ οἴχου
ov ἢ E. Ἰλίου" οἱ δὲ ἐνδονέοντα χεχερη-
cf. O 438). Did. ἐν τῇ ᾿Αργολικῇ Ἕχά- ἐ
v υἱὸν ἐόντα. Ad animum non trans-
nisi in Od. Δ 337 ξ 178 c 249 φρένας £.
Opp. species externa. v 13 χραδίη δέ
ὑλάχτει (Nutzhorn, Entsteh. .137 Phil.
4, 16). o 382 φρένας ἔ, ἰανϑῇς, cf. h. Ven.
bre Y 13 Διὸς ἐ gZ ἀγηγέρατο, Ari-
Διὸς E. εἴρηκε τοπικὸν ἐπίῤῥημα
ς ἐν προϑέσεως" ϑέλει γὰρ εἰπεῖν ἐν
ὡς Φ 125. Ψ 200 Ζεφύροιο - ἀϑρόοι £. |
um transfertur: v 16 τοῦ &£ ὑλάξτει,
τὸν ad χραδίη refert quod supplet. Non
si nisi v 907 x 2926 cum arsi
ae et τ 321 7 140 posterioris. (ἔν-
E moveor in terra qua, v. l. JV 363
Ἐν ἐνδονέοντα, sch. BLV. χεχινημέ-
ἄμεινον δὲ τὸ ἔνδον ἐόντα ὀντὶ τοῦ
χαὶ παρόντα.
7 & αὐλῆς | ἔσαν, cf. Q 101 (χαϑήμενοι):"
— ἕνεχα 410
ἐν-δουπέω incido in quid cum sonitu gravi.
& 443 μέσσῳ ἐνδούπησα, Hes. ἐνέπεσα. 0 419
ἄντλῳ ἐνδούπησε.
ἐν:-δυχέως (Eust. 1579, 50 £x τοῦ δέχω τὸ
δεξ ξιοῦμαι τραπέντος τοῦ ε εἰς 0...T0U O με-
ταβληϑέντος εἰς v Αἰολικῶς, Doederl. Gl. 2046
(c£. Duentz. Hófer 2103) δέχεσϑαι doxsiv, quod
non improbat Curt. Et. p. 611. Duentz. ad ἡ
957 óvzoc Ten comparans δεῦχος ἀδευχής,
Unger, Phil. 25, 213 δεύχω φροντίζω. Alii: ἐν
et δίω atque Benf 2, 206 ad δύναμαι (dvh)
refert ut sit eindringlich. Εἰ. M. 339, 22 παρὰ
τὸ ἐνδίχως. Cf Lob. Rh. 59. cum studio,
diligenter, sedulo, accurate E. M. 339, 23 φιλο:
τίμως καὶ ἀξίως, ἐπιμελῶς, μετ᾽ ἐπιμελείας
χαὶ ἐπιστροφῆς, Hes. (φιλοφρόνωρ.. Suid. I 2,
243 Eust. 1289, 30. (Doederl. 1. 1. observanter.)
Curt. decenter, De hospitio: VP 90 ἔτραφε &, ἡ 256
&. ἐφίλει τε xal ἔτρεφεν, cf. € 62 o 305, 543
Qo 56 (φιλέειν xz. τιέμεν) o 111 τ 195 o 212.
0 491 τοι παρέχει βρῶσιν &. o 212 390 ἐ. zo-
μέεσχεν, cf o 118. ἢ. XXVI 4 &. ἀτίταλλον.
z 450 & λοῦσεν. diligenter. 109 ἐ χρέατ᾽
TO πῖνέ τε οἶνον Eust. 1753, 40 τημελῶν.
Q 158 187 μάλ᾽ ἐ. πεφιδήσεται. z 65 σ᾽ ἀπε-
πέμπομεν, cf. € 337. .Q 438 ἐ. ὁμαρτέων. In
Od. et in ? et 2. non est post caesuram (ἢ.
XXVI 4).
ἐν-δύνω induor τί. B 42. ἔνδυνε χιτῶνα, cf.
K 91 131 (περὲ στύϑεσσι). De tmesi v. s. ἐν
II Beg.
τ induor τί E 736 Θ 387 χιτῶν" ἐν-
δῦσα. De tmesi v. s. ἐν II Ab.
£y-£uut (eiui) insum. a) abs. A 593 ὀλίγος
δ᾽ ἔτι ϑυμὸς ἐνῆεν. q 12 60 ἔνεσαν - ὀιστοὶ,
de accentu cf. Aristarch. ap. sch. A. ad Ζ 344
(Lehrs, Ar. 298). E 477 ἐπίχουροι ἔνειμεν |-
B 181 ἄνδρες ἔνεισιν | Did. ἐν τῇ ἑτέρᾳ τῶν
᾿Αρισταρχείων χαὶ Καλλίστρατος οὕτως ἐν τῷ
περὶ Ἰλιάδος yo. Bekk. Aieis | (app), vo. ἔασιν
(Spitzn.. « 164 τ 443, ἐνέην vinum et folia. h.
Ap. 266 χτήματα ἐνεόντα im templo. b) ὁ. dat.
B 490 χάλκεον δέ HoL ἤτορ ἐνείη | P 156
Τρώεσσι μένος ἐνείη |. x 45 ἄργυρος axo
ἔνεστιν |. sed aliter: 2 240 ὑμῖν | οἴχοι ἔνεστι
γόος. c) c. praep. Z 244 ἐν αὐτῷ Ι, ἔνεσαν. ,36-
Acuot (δόμῳ). Φ 586 ἐν γάρ oi B ἄνδρες ἔνει-
μεν (Bekk). Did. ἀνέρες εἰμέν (το.)" ἐν ταῖς
πλείοσιν οὕτως ἐφέρετο ἄνδρες ἔνειμεν: zu
μήποτε οὐ καλῶς. Υ͂ 5. ἐν lab et de tm. II
Aabd.
ἔν-εχα. ἕνεχεν. εἴνεκα (Ebel, Kuhn ,9, 67
£v-ztz« per metath. aspirationis, cf. i-o» £z-
ητι. Dubitanter L. Meyer, vgl. Gr. 1, 327 (cf.
Benf. 2, 149) pron. int. skr. "ka; Benf. 2, 355
lat. ven-ia skr. van comparat, Christ 226 lat.
ven-ia, zsvje -|- suff. χας, zsvjez«). praep. c.
gen. sed sec. veteres σύ "'vórauoc αἰτιολομμικός
Apoll D. coni. 503, 5 adv. 553, 20 Dion. T.
gramm. 643, 5, cf. Lehrs qu. ep. 110. Apoll. D.
coni. 505, 3 ποιητικώτερον μετὰ τοῦ ει. de -zc
et -χεν cf. ib. 604, 23 Lob. path. el. 2, 155.
Ap. Hom. -z« ante duplicem consonam, -zsv
(p 288 310) ante z anapaestum efficit. propter,
ob, causa. Eust. 1040, 43 τὸ μὲν χάριν. ἐπὶ τῶν
χάριτος ἕνεχεν γινομένων... αὐτὸ δὲ τὸ ἕνε-
ζεν ἐπὶ τῶν ἁπλῶς διάτι. I praep. 1) post gen.
a3) De tempore futuro: A 152 Τρώων ὃ: ἤλυς
ϑον, pugnaturus cum Tr. J' 206 ἤλυϑε σεῦ ἕ.
cf a 31. I 327. ᾿ΑϑοΥβηττος ὀάρων &. cf. I 560.
I 389 Ἑλένης E, cf. B 161 17 7 0 118. A 336
410
προΐη Βρισηΐδος s. B 138 ἔργον οὗ ε. ἱχόμε-
σϑα. E 651 ἵππους ὧν &. ἤλϑεν. Ξ 89 πόλιν
ἧς ε. ὀιζύομεν, cf. X 171 v 263. y 212 σῆς μή-
τερος ε. μηχανάασϑαι. 9. 519 £y) γυάλιξα zvvo-
zudoc ε. χούρης. ψ 304 Eger Ε. ἔσφαζον. sepa-
ratur a pronomine: £2 501 τοῦ νῦν ε. ἱκάνω.
b) De eo quod quis fecit s. passus est; .4 110
TOvÓ' s. t 418 q 20 vov sz. I' 1 κακῶν 8.
II 18 ὑπερβασίης t. σφῆς. P 95 ἐμῆς s. τιμῆς.
Y 91 ov s. qua de causa, cf. 32 106. φ 155
οὗ 9^ ε. ὁμιλέομεν id propter quod. zt 334 τῆς
αὐτῆς ε. ἃ) γγελίης ἐρέοντε γυναικί. γ 140 μῦ-
Sov τοῦ t. ἄγειραν. A 214 ὕβριος s. Τ' 81
H 374 388 τοῦ s. νεῖκος ὄρωρεν. h. Merc. 308
βοῶν t. ὀρσολοπεύεις. Y 935 ἀνηρείψαντο
χάλλεος ε., οἵ. o 951. ζ 156 ἑαΐνεται s. σεῖο.
A 521 χτείνοντο γυναίων s. δώρων, cf. o 247.
o 473 βάλε Ard t. separatur à nomine:
ὦ 951 «s oye. - εν quia piger es. 4 488 Ἑλένης
μὲν ἀπωλόμεϑ᾽ s. . ob ea quae, H. fecit (Helenam
recuperaturi ?). A 94 ovt? εὐχωλῆς͵ ἐπιμέμφε-
ται οὐϑ᾽ ἑκατόμβης 1 ἀλλ᾽ s. ἀρητῆρος. Non
bene Nicanor: βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ ix.
καὶ ἀρ. χοινὸν δὲ τὸ s. aut Ameis: ,Prüposi-
tion ist durch die gegensátzliche Entfernung
vom Verbum veranlasst*, nam voluit Hom. di-
cere εξ. dg. dAyt? ἔδωκε, sed aliis interpositis
aliter dixit. v. 96 τούνεχ" ἄρ᾽ ἄλγε᾽ ἔδω. ubi
non recte Ariston. d9. ὅτι περισσός. ὦ 230
χειρῖδας Bétov. s. Eust. 1960, 23 διπλόην He
τοῦ 8. καὶ νῦν μὲν. ἵνα τις ἐχφύγῃ βάτους...
ἐπὶ ἐχκλίσει. ἄλλως ς μέντοι ποτὲ σπου δὴ γεωρ-.
γῷ ε. βάτων. similiter: ᾧ 318 τοῦ γ᾽ s. 9v-
μὸν ἀχεύων id ne fiat timens. c) Est idem X
quod χάριν: ξ 416 ὑῶν £, sues custodientes.
o 988 τῆς (γαστρὸς ε. νῆες ὁπλίζονται. o 310
ὀγλαύης &. χομέουσιν, O 428 d 408 βροτῶν
ἕνεχα πτολεμίζω. οἵ. 380 στυφελίζειν. T' 128
ξϑεν ε. “ἔπασχον, ct. Z 828 Κὶ 31 II 539 X 9236
z: 188. E 309 σεῦ s. ἱκάνω, cf. τ 377. 92) ante
gen. (pronominum 4 174 Z 356 525 Ψ 608 B
[191] ó 170 & 156 ἢ. Ven. 248, non pr. rel.)
a) A 574 e. ϑνητῶν ἐριδαίνετον. E 640 ἐλϑὼν
εξ. ἵππων. Α 998 μαχήσομαι ε. χούρης, οἵ. Β
377 I'290 T' 58. T 325 e. Ἑλένης πτολεμίζω.
B 200 s. τῆς ἀρετῆς ἐριδαίνομεν. ob tale decus
ν. 5. ἀρετή Ib. 8 145 ἐμεῖο s. ἤλϑετε. 9 88
δηρὸν μένει εξ. πομπῆς. duae adduntur causae:
01235 ἄλγεα πάσχων | e. Νηλῆος κούρης ἄτης
τε. 6 70 ἔβη Ἀγαμέμνονος £. τιμῆς ut Aga-
memnonis damnum sarciret, cf. ξ ΤΙ b)l'100
πέποσϑε | &. ἐμῆς ἔριδος καὶ ᾿Αλεξένδρου e
ἀρχῆς, c. Z 356 €2 98. postponitur alter gen.
Σ᾿ 498 ἐνείχεον s. ποινῆς | ἀνδρός (cf. Ameis
app. ξ 70, qui etiam f 206 et o 233 neglexit).
Y 998 z. ἀλλοτρίων ἀχέων. A 549 £. αὐτῶν
armorum. o 844 ξ΄ γαστρὸς χήδε᾽ ἔχουσιν.
λ 544 AE LOADER &. νίχης, cf. Δ 554. & 212
ε. ἐμῆς ἀρετῆς. h. Ven. 248 ὄνειδος ἔσσεται
ξ. σεῖο. p [191] o? δυνήσεαι ε. τῶνδε quia
adsunt, v. l οἷος ἀπ᾽ ἄλλων. c) χάριν: A 174
εἵνεκ᾽ ἐμεῖο, μένειν, οἵ. Ζ ,356. Z 525 ἔχουσι
πόνον ὃ. σεῖο. I 637 xaxov ϑυμὸν ϑέσαν s.
κούρης. P 608 μόγησας s. ἐμεῖο, cf. δ᾽ 170.
4672 ναυτίλλεται ε. πατρός. 9 544 e, ξείνοιο
τέτυκται. v.l. h. Cer. 211 ὁσίης ἕνεχεν M., Voss
ἐπέβη. 11. σύνδεσμος αἰτιολογιχός, cf, "Apoll.
D. coni 505, 16: quod. h. Ven, 199 ἕνεχα -
ἔμπεσον, satis, singulariter, quod variis modis
tentarunt edd. (Barn. iva «tr, lgen ἐμπεσόν,
Herm, ἔσχ᾽ ἄχος οὕνεχ᾽ ἄρα), defendit Baum.
ἕγνεχα --- ἔνερϑε
cf. Apoll. Rh. 4,
(οὕνεχα, τούνεχα) A
ἐνενήκοντα et ἐννήκοντα (ἐννέα Curt. Ὁ
421 Benf. 2, 212 345 L. Meyer, vgl Gr. 1,
Lobeck, path. el 1, 419). nonaginta, B
gvgv. νέες. t 174 18: 'πόληες. — ἐνένεπον
Ns 5. ἐνίπτω.
ἐν-ἔπω et ἐννέπω (σεπ ἔ-σπετε lat. e
germ. sagen Curt. Et. 632 L. Meyer, vgl. Gr.
31 103 256 359. quam radicem ignorans Buttm
Lex. 1, 288 ἐνέπω non compositum, sed auctun
esse ex ἔπω addita nasali, cui respondit Góttl
Acc. 87 sic non explicari ἐνίσπε ες, atque Buttm,
a. Spr. II 168 ἔνισπε defendit, cf. Lob. ib. pa
εἰ 1, 415. ad sz εἰπεῖν refert Benf. 1,
Exo ἐνέπω s. dv». cf. Christ 232 Save sb
dig. 42 49. Doederl. Gl. 511 ἀναρείπειν ἐννέ
πειν). Opt. ἐνέποιμι Qo 561. pte. ἐνέπων ἧι
Merc. 483, -ovo« c 414 -ovr& -ovte ψ 80
τοντες «1 643. iptv. “ἔννεπε (i. e. £vo., alii ἕν,
ipf. ἔννεπε Θ 412, ἔννεπον h. XIX 29. Cer. 1
fut. ἐνέψω B 137 et ἐνισπήσω ε 98. ἐνέψε
447 A 148. aor. 2 sg. 2 p. ἕνισπες En ,988 v. ]
ξ 509, 3. p. -&(») 'B 80 Z 438. iptv. ἐνίσπες (ὃ
ἐνίσχες, ex -εϑὼὴ cf. Spitzn. ad “4 186 Gi
Acc. 86 Bekk. in fine versus, cf. hom. Bl.
Ameis 4. v. app. y 101 Lob. path. el. 2,
208 Kühner Gr. 1, 814 Herod. ad κὸ 38.
ἔνισπε Bekk. ὁ 642 ante caesuram, quod'
Roche etiam in ceteris locis Od, scripsit et.
fendit h. T. 255, Wolf semper, codd. plerumc
(ἐνίσπες in libris rarissime La Roche pas
ci. ἐνίσπω .1 839 e 37 -ῇ, opt. -ouc ὃ 817
z 107 inf.-siv. Formae, in fine versus pi
ter y 63 à 323, 9 101 251, Z 438, ὃ 642.
mam aor. ἤγισπες fluxit Herod. ad o
1) indico, narro, sage an τενέ τι. vix enim
Apoll. synt. IV yf? 327 (cf. Lob. path. 1,
Eno «al ἐνέπω οὐ διαφορά, «1 ἄνδρά
ἔννεπε, cf, ,h. Ven. 1 (ἔργα). p 388 uoc αὶ
τὺν οἶτον E Θ 419 Διός oq? & μῦϑον. 4
Ἕχτορι μῦϑον ἐνίσπες | 4 889 Ἡχιλῆι μῦϑο
ἐς € 98 τοι νημερτέως τὸν μῦϑον 8. 538
νόστον ἐς sed A 492. μοι τοῦ παιδὸς u
ἔνισπε | de filio, cf. 5 185 μοὶ τὰ σ᾽ ὦ
κήδε". H 447 ἀϑανάτοιαὶ νόον zai μήτι
ve. ὃ 317 μοι χληηδόνα πατρὸς &. X
y 101 d 331 χ 166 ψ 35 o: νημερτὲς ἔν
σπες |cf. ὃ 314 τό, μ 112 τοῦτο. ὃ 642
μερτές μοι ἔνισπε. Δ 148 τοι νημερτὲς
VeL |. ὁ. quaestione quae pendet: $ 101 ;
ἐνίσπῃ οἷσι φίλοισιν | ὅσσον περιγιγνόμε
h. Cer. 71 νημερτέως μοι ἕνισπε ὅστις οἴχ'
ται. db. 172 μητρὶ ξ. ὡς εἶδον. c. praep
XIX 1 ἀμφί μοι - γόνον ἔννεπε. Suppletur.
Z [438] d. ZÉ B ΤΟΙ μοι ἔννεπε. supple
dat.y 93 ὃ 323 ὄλεϑρον ἐνισπεῖν. B i
Qo». ἔ, 7 ΞΊΟΥ ΜΠ ΤΙΝ
1523 Gerhard lect. Ap.
χατὰ χόσμον. h. XIX 99 ΠΣ, & ὡς.
ἐστίν praedicabant eum esse, Abs. o 529
τίον αὐτὸς ἐνίσπῃ. 2) dissero: iw, 301 πρὶ
ἀλλήλους &., cf. «1 643. Cf, La. Roche,
DUIS SV. 1 pro ἐνίπτειν e. c. I' 498 9.
(ἐνοπη)
ἐν-ερεέδω aor. infigo « 883 μόχλον dq.
ἐνέρεισαν.
el. 2, 147. (Curt. Et. 495 ἔν-εροι, 'E. M.
ἘΞ adv. 603, 8 δύο πάϑη ἀνεδέξατο
οπὴν καὶ ἀφαίρεσιν, cf Lob. path. el. 1,
| Eust. 1196, 7. 1013, 64, fit enim νέρϑε sed
psum primarium statuunt Fuhr J. J. £. Ph.
371 sq. Pape L. Meyer, vgl. Gr. 1, 330 au-
ique praemissa vocali) 1) ἐπέῤῥημα τοπικόν,
parte inferiore E. M. 340, 16 Suid. I 2, 215
ποχάτωθϑεν. τ 9385 & ὑποσσείουσιν ἱμάντι
ὑπάνον). » 165. ἐρρίξζωσεν £ | von unten her.
97 ὑψύϑεν" αὐτὰρ ἔ, - ἐτίναξε γαῖαν, Did.
οίσταρχος Ἰακῶς αὐτὰρ νέρϑε, cf. La Roche,
T. 255. N 75 μαιμώωσι δ᾽ E πόδες z. χεῖ-
ὕπερϑεν. h. Cer. 499 γαῖα δ᾽ £ | χώρησεν.
loco inferiore, infra Hes. zero tto, ὑποκάτω:
974 οἱ ἔ, ϑεοί. 2) praep. infra: A 252 νύξε-
νος £.| cf. 4934 ϑώρηκος E. | O 16 τόσ-
ἔνερϑ᾽ "Aióro. In fine versus aut ante
-eaesuram., (νέρϑε ὑπένερϑε ἐνέρτερος)
— £v-tgot (Curt. Et. 495 Doederl Gl. 2084.
Ebel, Kuhn 6, 201 Benf. 2, 48 ἕν, sed L. Meyer,
gl Gr. 1. 330 ἔ-νεροι ad radicem na refert.
Pott I 167. E. M. 340, 6 ἐν τῇ ἔρᾳ 6
ἐστιν ἐν τῇ γῆ) inferi, Hes. νεχροί. ὑποχϑόνιοι.
σϑενεῖς. Ο 188 ES ἐνέροισι ἀνάσσων Á
ΘΙ h. Cer. 357 ἄναξ ἐνέρων Αἰδωνεύς |.
09€v etc.)
ἐνέρ-τερος (ἔνερϑε, E. M. 840, 18 Lobeck,
el. 1, 334) inferior loco, Hes. κατώτερος,
! χατωτέρῳ. E 898 ἦσϑα ἐνέρτερος Οὐ pa-
γιώνων | sch. L. (ap. La Roche h. T. 255): γέρ-
0c. οὕτως Ἀρίσταρχος" ὃ δὲ Ζηνόδοτος
Bises vix recte, nam Aristarchus σύ sim.
ildere debebat, Zenodotus vero revera aliter
scri pserat. Ariston. 5» 6. περ. ὅ. Ζηνόδοτος
ρει ἐνέρτατος" οὐ δεῖ δέ" ἢ γὰρ σὺ yzot-
ς ἐστι πρὸς Τιτᾶνας ἀνομοιογενεῖς καὶ ἐν
ἐνὶ χατηγμένους τόπῳ. ita de loco etiam
lcker,' Myth. d. Japet. 980. O 225 οἵ περ
tpot εἰσι ϑεοί, Bekk., Aristarchus ut pu-
La Roche (h. τ 258), ἔνερτεροι Eust. 1013,
pitzn. Duentzer vy0., Zenodotus ἐνέρτατοι
aut νέρτατοι (sch. A), sed superlativum
perat Ariston. τοῦ γὰρ κατωτέρου χκατώτε-
οὐδείς ἐστιν. ἐνερτέρους δὲ καλεῖ καὶ οὐ-
ας καὶ ὑποταρταρίους χαὶ Τιτᾶνας τοὺς
"“Κρύνον ϑεούς. (Lehrs Ar. 91). Naegelsb.
. 79 dignitate inferiores τῶν ἄλλων ϑεῶν
ue e coelo submotos explicat, atque Autenr.
0 225 , potius inferus^ comparans óz&ie-
sim. atque sic Ameis ad E 898.
ET. ap. Hom. et plerosque Grammatico-
sed ἐνέτη Callim. fr. 119 Hes.^ Lob. par.
cf, E. M. 340, 27. (ἀπὸ τοῦ ἐνίεσϑαι, Ap.
5 cf. Lob. par. 352, quare interaspiratio-
errant E. M. 340, 26 sch. BLV. ad — 180
eh j; Ar. 313) fibula Ξ 180 χρυσείῃς δ᾽
ἥσι κατὰ στῆϑος περονᾶτο, Hes. περόναις
12,252 E. M, 349, 25 Eust. 976, 26 sch.
ἢ πύρπαις (Ap. 69, 5) Ariston. .5 δ. ὕ.
τὸ στῆϑος ἐπερονῶντο, οὐχ ὡς ἡμεῖς
τὰ τὴν κατάκλειδα TOU ὦμου.
Zveroí 5. -ταί 5. Ἑνετοί (c£. Spitzn.) (ev.
ep. ap. Plin. n. h. 6; 2, 5 Terent. Maur.
5) Heneti, pagus Paphlagoniae. B 852 ἐξ
Ἑτῶν ὅϑεν ἡμιόνων γένος ἀγροτεράων, Ατῖ-
à. 0. Zmv. yo. ἐξ Ἐνετῆς, Strab. 543
» δε χνυσϑαί φασι νῦν Ἐνετοὺς ἐν τῇ Πα-
γλαγονίᾳ" ot δὲ κώμην ἐν τῷ Αἰγιαλῷ φασι
ἔχα σχοίνους ἀπὸ Ἀμάστρεως διέχουσαν. Ζη-
ὅδοτὸς δὲ ἐξ Ἐνετῆς yo. καὶ φησὶ (cum He-
iaeo, Strab. 553) δηλοῦσϑαι τὸν νῦν "Aucgóv
"x. Hom. ed. Ebeling.
ἔνεροι — ἐνήνοϑεν 411
“χτξ. Curt.3, l (Paphlagoniae) iuncti erant Eneti,
unde quidam Venetos originem trahere putant.
Fama erat Enetos Troia capta Antenore duce
per Thraciam pedibus profectos esse ad Padum,
ubi Enetos a Celtis distinguit lingua et moribus
Pol. 2; 17, 5, cf. Her: 1; 196 5, 9 Strab. 212 61
543 552 608 48 150 Lis. mt Verg. Ae. 1, 242.
Fuit quoque iun Thracia aliquod Enetorum vesti-
gium L Ἄρρ. Mithr. 55 "Everobc καὶ Δαρδανέας
zal Σιντούς, περίοικα Mazsóovov ἔθνη. Steph.
ap. Eust. 361, 11 (nam quae nunc legimus Steph.
verba manca sunt) παρὰ Τριβαλλοῖς '"Evttol,
cf. Giseke, Stámme d. Balkanh. 109. Erat urbs
"Troia apud Venetos in Italia Steph. Τροία.
Liv. 1, 1.
ἐν-εὐδω incubo. v 95 τοῖσιν ἐνεῦδεν. absol.
y 350 χλαῖναι zu δήγεα - καλαχῶς - ἐνεύδειν.
ἐν-εύναιτον (sivi) id in quo quis cubat, stra-
tum, stragulum Ap. 69, 6 ἐγκοέτιον, paulo ali-
ter Eust. -1793, 52, ἀμφότερα δηλοῖ τήν τε.
εὐνὴν καὶ τὸ ὑποχείμενον λέχος. 6 51 δέρμα-
αἰγὸς | αὐτοῦ ἐνεύναιον, μέγα καὶ δασὺ ipsius
(Braune 5$ 1—60 Cottbus 1845 p. 5D stratum,
l1. e. in quo ipse cubare solebat. sch. H. ἐφ᾽ οὐ
ηὐνάζετο. sch. V. ἐγκοίμητρον, ἐγκοίτιον, cf.
Hes. Eust. 1750, 27, minus bene sch. B. eic τὸ
κοιτάριον, ἀπὸ τοῦ εὐνάζω. zx 35 χήτει ἐνευ-
ναίων κάχ᾽ ἀράχνια, χεῖται ἔχουσα quia stratis
caret, Eust. 1798, 50 £v χήτει τῶν ἐγκοιμήτρων.
ἐνεύναια γὰρ ... τὰ ἐγκοίτια sch. QV. τῶν
περιβολαίων, apparet enim diu abesse eum cuius
lectus stratis caret, minus bene igitur praemittit
sch. τῶν εὐνηθησομένων, cf. Ap. 69, 6 sch. BH.,
quod idem diceret sed cum minore pondere.
sch. HQ. χήτει ἐνευνκίῳ (Dind. pro -ov) ἄμφω
δοτικαί, ct. Eust. 1793, 44 (cvvg9éottpov...
ἐν £v ναίων), quod vix videtur esse Homeri,
ἐνηείη mansuetudo, comitas, humanitas, Suid.
I2 , 258 πρᾳότης Hes. ὁμιλία, ᾿ἀγαϑότης. P 610
τις ἐνηείης Πατροχλῆος μνησάσϑω:" πᾶσιν γὰρ
ἐπίστατο μείλιχος εἶναι. sch. A. προσηνείας. De
ἐν-ηής (dubiae originis. Ad ἡδύς v. ἡύς re-
ferunt E. M. 341, 10. "Ap. et Her. ap. Eust. 314,
40. Doederl 6]. 1000 ἐνη(ν)ής ut προσηνής,
αἰνεῖν. cautius Goebel hom. 185 οἵ. Ztft. f£. G.
1864 p. 491 ἐν. τῆς, ἀξ spirare, anhauchend,
günstig, s. τὸ &-oc aura favor, e£ Hes. Duentz:
ad P 204, cf. Kuhn 13, 4 sq. £ymzQg ἀ-ί-τας
Geliebter, ']at. av- ere, coc uus quod comme-
morat Curt, Et. 586. Benf. 2 , 921 'comparat pra-
à-dhva pr-àhva, vorwárts i. e. zu geneigt z:9-«0
πρᾶος et ἐντη eec ,geneigt. Horn, orig. ep. I
Rastenburg 1838 ἡύς et ἐν) propitius, pronus,
benignus, comis, humanus. Hes. σώφρων ἀγα-
ϑός, προσηνής, πρᾷος. E. M. 341, 15... χαὲ
ἡδύς. 9 200 ἑταῖρον ἐνηέα, Duentz. treu, Am.
hilfreich (Hes. σώφρωναϑ), Zoilus vero Ἐν. ὡς
ὄνομα ὑπέλαβεν sch. A. ad P 204. facilius ex-
plicantur $252 ἑτάροιο ἐνηέος Patrocli, Ψ 648
μέμνησαι ἐν. Hectoris, Ap. 69, 7 προσηνοῦς,
προσφιλοῦς, sed sch. V. ἀντὶ Δοῦ ἑνηῶς.
μετὰ προσηνείας. P 204 d» 90 ἑταῖρον. - ἐνηέα
τε χρατερόν τε Patroclum, sch. A. τὸν προ-
σηνῆ, τὸ ἐναντίον τῷ ἀπηνεῖ.
ἔντημιαε ipf. insideo. à 972 ἵππῷ - ἵν᾽ ἐνή-
usa.
ἐνήνοϑεν (dubiae originis. Benf. 1, 77 Curt.
Et. 304 Goebel, Kuhn 11 57 Ztft. f oest. G.
1858, H. 10. 1l hom. 9, cf. Doederl. Gl. 715
&vajv. et ἀν-ήνοϑεν q. v. composita pr
(Gv39-oc, 'AN-E-O2), sed Buttm. Lex. 269
21
P
418 ἐνήνοϑεν
negabat esse pf ἤνοϑα (E. M. 354, 48, Benf.
1, 77 pro ἤνονϑα), cui respondit Pott I' 212.
Christ 121 ἐν - skr. dha setzen, év-zro9« setze
hinzu, Buttm, Lex. 1, 291 ad EN-E-99 EN-02,
ἔϑος Sitz Sitte, ubi potuit comparare E. M. 354,
48 οἱ μὲν παρὰ τὸ ἔϑω, τὸ ἐξ ἔϑους ἐπιμε-
λοῦμαι. Veterum opiniones collegit Herm.
emend. r. Gr. gr. 279 qui ἐνόϑω incutio putat
esse radicem) insidet, imminet. alii: prosilit
o 970 χνίση ἐνήνοϑεν Aristarchus, (αἱ δὲ χοι-
ναὶ ἀνήνοϑεν Did. La Roche Am. Eust. 1819,
37 ἀν. ἢ ἐν. τουτέστιν ἀναβαίνει, ἀνέρχεται
(sch. HV.). (ἐπ- x«t-)
ἔν-ϑα (ἐν Apoll. adv. 564, 13 ex ἔνϑεν ortum
putans, Benf. 2, 48 Curt. Et. 425 L. Meyer, vgl.
Gr. 1, 331 -Ἐ skr. dha Benf. 2, 269, cf. L. Meyer,
vgl. Gr. 1, 325. Apoll adv. 563, 19 βαρύνεται
ὅσα ἐκ μεταλήψεώς ἔστι τῶν εἰς ϑεν, 564, 18
(ἔνϑεν) ὠφειλε τρεῖς ἔχειν διαστάσεις τοπιχάς.
ἐμερίζετο uiv... τὸ ἔνϑεν εἰς τὴν ἐκ τοῦ
τόπου σχέσιν, εἶχε δὲ τὰς ὑπολοίπους δύο
σημασίας ἐγχειμένας ἐν τῷ ἔνϑαν) I Demonstr.
1) Adv. loci. a) ibi Ap. 69, 10 Ε΄. M. 841, 30
£v τούτῳ ἢ ἐν ἐχείνω τῷ τόπῳ, cf. Hes. Apoll.
D. l. L: y 109 Z. μὲν Αἴας κεῖται, ἔ. δ᾽ ᾿Αχιλ-
λεύς, ἔ. δὲ Πάτροχλος, i δ᾽ ἐμὸς υἱός, cf.
B 724 A 844 Ψ 467 774 ι 74 λ 195 ξ 808 o 800
v 5. ἡ 245 ἕ. ναίει, cf. x 1 186 o 256. A 594
£ μὲ χομίσαντο, cf. Z 348 X 435, II 156 674,
49 617 ζ 88 x 84 Ὁ 71 ξ 940 316 o 483, & 240
959 o 498, σ 360 ἢ. Ap. 231 444 Merc. 105 401
XIX 32 XXVII 16. 4 387 & οὐ τάρβει. A 610
ἔ. χοιμᾶτο, cf. A 611 Z 245 249 T 662 718
Z 598 « 443 β 395 5 1 ἡ 287 344 v 282 ς 418
528 v 598. ε 73 & ἔπειτα ϑηήσαιτο, cf. À 235
568 o 118. B 308 ἔνϑ᾽ ἐφάνη, cf. Γ 185 X 497
Y 98 x 98. 1 797 ἔ. δέξαντες, cf. B 550 « 96
3; 1 h. Ap.985. IN 444 I1 613 P 529 2.0 ἀφίη μένος.
μ. 85 ἔ. δ᾽ ἐνὶ ναίει. ὦ 848 E, δ᾽ ἀνὰ ἔασιν. E
916 ἔ. ἔνε μέν... ἐν δέ. B 815 ἔ. διέχριϑεν, cf.
$ 3 y 991. H 424 &, χαλεπῶς ἦν, cf. M 65. h.
Ap. 147 ἔ. ἠγερέϑονται. ξ 321 &. πυϑόμην, cf. c
185. Γ 496 ἢ καϑῖξε, cf. K 902. 989 Y 149 ζ 990
x 467 π 48 o 70 τ 5D9 102 h. Ap. 12 Cer. 185
197 308. y 301 ἔ. ἠλᾶτο. h. Ap. 270 & δονή-
σεται. Merc. 233 ἔ. χατεβήσατο ἐς ἄντρον.
4 298 ἔ. ἔτετμε cf. Z 951 394 4 809 Ν 643
X 981 o 219 h. Merc. 24 187 252 9 151 y 279.
x 518 & εἰς ᾿Αχέροντα ῥέουσι, cf. u 71. Ε 811
388 ἔ. ἀπόλοιτο, cf. E 677 Θ 90 ὃ 510, & 110
188 ἡ 951, ἐ 187. Ν 570 & ἔπηξε. ε 56 ἔ, ix
πόντου βάς, cf. ἡ 278 x 142 M 58. E 368 Τὶ
O 49 N 34 E ἔστησε, cf. E 755, 784 Δ 10
E217 ε 75 ἡ 133 κ 8511, y 284 7 903. o 412 Z.
δύω πόλιες. E 480 ἕ. ἔλιπον, cf. I 578 Δ 759
δ 360. ΞΖ 986 E. ἔμεινε, cf. I 355 ἡ 259 v 161
411. & 985 345 τ 199. ε 496 ἔ. χε δρύφϑη.
A 771 £ δ᾽ ἔπειτα εὕρομεν, cf. « 516 y 108.
B 311 ἔ δ᾽ ἔσαν. Z 989 N 681 o 105 2. ἔσαν,
cf. O 15 Ψ 632 ὃ 87 441 5 86 1 275 818 c 208
ep. 11, 3. Z 153 ἔ. δὲ Σίσυφος ἔσχε, Eust. 631,
Jl τὸ δέ ἀντὶ τοῦ δή... ὃ παρὰ toic ue?
Ὅμηρον ἐνθάδε λέγεται, cf. 1 88 898 718 IN 685
X 129 II 295 Σ 47 280 497 550 Ψ 680 y 490
495 à 786 ζ 268 293 308 5 98 114 122 127 196
3- 363 364 ε 40 45 85 151 182 183 187 231 « 20
56 254 ἃ 14 μ 7 127 262 o 40 188 241 q 9 11
51 v 139 ἢ. Ap. 385 Ven. 59 61 Cer. 364 485
v 106, O 64 4 450. ε 65 ἔ. δέ τ᾽ ὄρνιϑες εὐνά-
ζοντο, cf. 5 266. « 18 οὐδ᾽ ἔνϑα πεφυγμένος
jtv ἀέϑλων, Additur ἄρα (q. v. s. II 5), &9?
— ἔνϑα
ἄρα ibi inquam, ibi ut apparet e superioribus: -
o 418 E ἄρα - ἣν νηῦς, cf. X 39 τ 50 h. 1.
15. saepe c. pronom, dem. N 15 & àg' ὅ y'--
ἕζετο, cf. O 730 X 522 99122 et semper primo
sententiae loco. 44 171 ἔ. d. δὴ ἵσταντο. Addi-
tur alia loci significatio: 4 536 s 195 E. χαϑέ-
Cer? ἐπὶ 9oóvov. B 311 E. ἔσαν enl ὄζῳ. Θ 207.
αὐτοῦ É ἀκάχοιτο per pleonasmum. Z4 771 É
εὕρομεν ἔνδον. X 158 ἔ. δ᾽ ἐπ’ αὐτάων ἔασιν,
cf. x 140. y 806 ἔ. λεξαίμην παρὰ νηΐ, (Ameis)
x 87 ἔ. ἐς λιμένα ἤλθομεν. u ΤΊ & βάλεν ποτὲ
πέτρας. ξ 395 E, παρ᾽ αὐτῷ μεῖνα. τ 439 B. δ᾽
ἄρ᾽ ἐν λοχμῇ κατέχειτο. h. Cer. 115 ἔ. ἀνὰ,
μέγαρα γεγάασιν. Ὁ) eo, Ap. 69, 9 εἰς τοῦτον͵
τὸν τόπον, cf. E. M. 341, 29 Apoll. adv. |
19. Buttm. a. Spr. II 358: Z 318 £. εἐσῆλϑε,
cf. M 58 X 169 h. Ven. 60. Θ 482 £ ἀφίχηαι,
cf. N 93. Ξ 840 ἔ. lousv. y 297 ἡ 825 &.T4-
90v, cf. ( 546 χ 529 538, 4 90 μ 5 ὦ 151. ó 407
ἔ. ἀγαγοῦσα (εὐνάσω). & 47 ἔ, ἀπέβη. ε 142 Ἐ,
κατεπλέομεν. v 118 &. εἰσέλασαν, (cf. M 582)
o 415 £ δὲ ἤλυϑον, cf. o 359. ψ 179 ἔ, ἔχ-
ϑεῖσαι λέχος. h. Ap. 414 £. νῆα σχεῖν. Cer. 457
ἐ. ἐπέβη. Additur alia loci significatio: « 427
E ἔβη εἰς εὐνήν. ὃ 8 ἔ. πέμπε προτὶ ἄστυ.
c) Bis ponitur: B 397 ἔνϑ᾽ ἢ ἔ. γένωνται hic
illie nascantur venti (Naegelsb. Ameis) 0 82
ἔνϑ᾽ εἴην ἢ RS, sed x 574 ἢ ἔνϑ᾽ ἢ E. χιόντα
huc illuc. B 90 αἱ μὲν ἔ. πεποτήαται, ci δέ τε
ἔς h. Merc. 357 ὁδοῦ τὸ uiv ἕ. τὸ δ᾽ E. atque
similiter c. gen. XIX 22 €. xai ἔ. χορῶν locus
nondum ab omni dubitatione vacuus'* Baum. ἢ.
v. Kóchly: ϑορών. ἔνϑα xal ἔνϑα ut videtur,
semper aut potissimum de motu,:etsi nonnullos
locos aliter licet explicare: in utramque pa
tem Hes. τῇδε κακεῖσε: B 218 £. x. &. διαπρήσ'
occ. χέλευϑον, Duentz. et Am. h. l. sem
sic de diversis itineribus esse putant, E 8
O 107 δωχέμεν ἠδὲ φέβεσϑαι in adversum eio
retro, Z 2 i9vos, P 394 véxvv fAxsov, Σ 548
ἐλε σεν ἐν; B 410 διεκόσμεον. in omnes partes,
huc illuc: B 779 φοίτων ἕ. x. &. κατὰ στῇ t
vagantes, cf. h. XIX 8, Ven. 80 πωλεῖτο, B 467
ποτῶνται, O 345 φέβοντο (Duentz. rechts ἃ
links) & 11 £vveov, d 354 κατὰ ῥέεϑρα κυβὶ
otov, Ψ' 320 ἑλίσσεται. cf. v 24 28 h. Ap. 361
Q 5 ἐστρέφετ᾽, ε 827 ἐφόρει χῦμα κατὰ 00
οἵ, € 330, v 26 αἰόλλῃ, φ 400 ἐνὲ χερσὶ νωμὲ
cf. o 246, φ 394 πειρώμενος, h. Merc. 979 ὅρώ
μενος, VII 39 ἐξετανύσϑη. in longitudinem e
in latitudinem: Ψ 164 £xacouzsdor ἕ. x. & sch
D. τῇδε κἀκεῖσε, κατὰ μῆχος καὶ πλάτος, «bl
λ 25 πυγούσιον, Eust. 1668, ll πάντοϑεν χὸ
χύχλῳ, ἡ 86 τάχα ἐληλάδατ᾽, ξ 11 ἔλασσε δια
περές, ἡ 95 ἐρηρέδατ᾽, H 156 ἔχειτο παρῆν
ρος, Eust. 612, 56, K 264 ἔχον, B 812 περὶ
ὅρομος. translate: τ 594 δίχα ϑυμὸς ὀρώρε
ται É, x, &, Y [249] ἐπέων πολὺς νομὸς E,
ἔ. 9) De statu rerum et tempore: a) tum, E. M
341, 96 τότε δή, χρονιχὸν ἐπίῤῥημα, ck Aj
69, 8 Hes. non solet addi δέ (ε 182?) αὐ E 1
αὖ Τυδεΐδῃ δῶκε tum vicissim huic, fit emin
sic transitus ad nova sed similia, cf. E 471
182 II 477 603. 4 384 ἔ. αὖτε - Τυδῆ στεῖλι
cf. E 541 P 344 Z 284, 73 P 319, :P 140 18
En 393 (quam repetitionem non fert Due
.l et Kirch. u. Kóchl. 24) δ᾽ 219 795
σ 187, y 288. f) Interpositis nonnullis re ertu
ad ea quae paulo sunt remotiora, illo temporc
A 758 ἔ. Ζεὺς ἐγγυάλιξεν, cf. x 81 Β 314
155 4 473 517 E 608, 703 0 278 .4 299 II 69
1 462 .4 328 336 M 108 N 541 X 442 476 O
828 419 515 d 209 391 Ψ 89 y 120 ó 995.
aulo liberius, quia vix certum est tempus « 11
3 ἄλλοι μὲν “πάντες (&meis ἌΡΡ., Giseke h. F.
2 175) οἴχοι ἔσαν, Lachm. Betr. 2 welche Ver-
— bindung kann enger scheinen ES die durch Z.?
AA gleichwol füngt so die Erzáhlung d. Od. an*,
c x T. y) exsequitur proxima: quo facto: ἡ
90 376 ἔ. ENNIUS iis quae modo dixerat,
cf. Ν᾿ 427 € O 95 E 144 159 576 H 8 O 268 Z
442 II 337 Φ 31 β 82 ὃ 259, $9. 43 532, o 386
-- h. Ap. 120 440 Merc. 41. ε 436 £ χε δὴ - dero.
- ὃ) est de universo statu: quae cum ita essent,
unter solchen Umstànden, ita ut fiat transitus
3*1 nova: B 155 ἔ. χεν - νόστος ἐτύχϑη, cf. 4
. 993 539 H 104 O 78 253, 130 4 310, ἮΝ 361
793 O 121 II 306 659 698 P 70 Y 288 Φ 544
—- £388 436 (146 224 2 565 ἐ 32 336, 271 o 440,
.503 o 61. 4 262 £ ἔδυν hoc modo. c) de re
- quae saepius fit similiter, in tali re: 44 345 ξ.
[ φίλα χρέα ἔδμεναι, cf. Ν᾽ 218 987, 8 104 τ 149
ὦ 139. de tempore futuro: .- 102 z βουλὴ δη-
λήσεται, cf. u 56 h. Ap. 74 964. II 259 E τις
- μαχέσϑω, x 997 E σὺ μηκέτ᾽ ἔπειτα ἀπανή-
γασϑαι. Π 899 ἢ. ἢ τοι - βάλε tum profecto,
non alias, cf. γ 126 104 5 86 ε 45 & 426 II 463.
9) 7 818 &- ἔπειτα νύξε, cf. Σ 450 h. Merc.
-503. b) In apodosi, cf. Classen, Betracht. I 21
-qui adv. loci non distinxit ab adv. temporis, sed
ecte dixit esse de re una atque certissima.
E: II 781 ὅτε ἐπέσσυτο & ἄρα φάνη, cf. 4161.
LUE 335 ὅτε δὴ ἐχίχανε, ἔ. - οὕτασε, οἴ, Καὶ 597
. 4l 463 (jj τοῦ β 151 y 279 ἡ 19 (ἐ 182?) z 211
] ,926 o 173 (E88. 8)2 91 ἐπεὶ ἤλθομεν &.
— ot ΒΕ τ ἔχον, οἵ. 4 384. de tempore futuro:
x 597 ἔπην λίσῃ ἔ. - ῥέζειν. y) Z 894 εὖτε -
χανε ἔ - ἦλθε, sed v. s. 1) a). II Relat. ubi,
-non de motu. B 594 Δώριον & τε μοῦσαι
παῖσαν ubi ut constat, cf. Θ 48 ,Ξ 915 Y 329
147 4 475 v 107 (v. 1) c 178 o 14 h. Ap.
.Merc. 299 XIX 31. 4 247 “σχεδὸν É τε
ούαται. 0 881 δίφρον E τε ἐφίζεσχε. E 305
tov & τε μηρὸς ἐνστρέφεται. N21 Αἰγὰς
τε τετεύχαται, cf Ξ 215, Z 379 884 ἐς
—A9nvatgc ἔ. περ ἱλάσκονται, cf. N 524 « 198
210 ; 543. In quinto pede Z. περ potissimum,
-sed in secundo O 675 o 334 ν 284, ubi Am. in
pot Dp. non recte. separantur quoque Z. - περ.
Ὁ 675 ἑστάμεν ἔ. περ ἀφέστασαν, cf. v 284 h.
Üer. 179. sinc verbo: X 422 πλησίον &. Θέτις
10, sC. ite, cf. ε 82 ἡ 203 “ 285. Vix est re-
at. o 334 τὸν (δίφρον) χατέϑηχε, E περ ἐφέ-
v. £ δ᾽ ἄρ΄. additur etiam praep. ἡ 96
ὄνοι E ἐνὶ - βεβλήατο. Z 438 ἐρινεὸν E. ἀμ-
ὡς ἐστι πόλις, cf. Θ 950 N 977 568 683
282 448 ν 349 ὃ 5 o 105 556 τ 49 h. Ap.
0, Merc. 6 XVIIL 6, Merc. 71 Cer. 126 VIII
1194 ἕδος ἔ. ϑάκσσεν, cf. O 154. 367
κύχωνας, ἘΣ ὀφέλλεται. A 598 zelo? ἔ ὀλέ-
Ζουσι. «1 797 ἰβήσαμεν ἵππους), ᾿Δλεισίου ἔ.
3 x 509 φ 61. II 481 ἔβαλ᾽ Z αρα τε £o-
t cf. T 115 T 125 Js τ᾿ δ, CHA (Ameis)
p. 521. v 106 ἐξ οἴχοιο πλησίον ἔ, ἄρα
ὁ. (v. 5. ἄρα II 6 d) III ἔνϑα in sexto
non est nisi quando repetitur, neque in
rtüio praeter « 18 (ἔνϑ᾽ 9 90), £v9? in arsi
à saepissime est, multo minus saepe in se-
à, rarissime in ceteris, in thesi tantum μὲ
. Spondeus efficitur aliquoties i in pede primo.
ἐνθάδε —
514. Σ 68 y 205 ὁ 635 s 288 5 256 5 254 6
ovn | κέχληται. IN 789 βὰν £. ἦεν, cf. IN 688.
ἔνϑεν 419
praeter y 867 h. Cer. 185 arsin non habet se-
cunda syllaba. Est potissimum primo sententiae
loco, semper ut videtur ante verbum, sed non
raro (adv. loci?) post nominat. 4 536 ὡς ὃ μὲν
Hi καϑέζετο, in Od. potissimum. 5.1. πο 109
ἔνϑα δέ pro ἐνθάδε ἔνϑα y 9 v 18 pro v9",
A 347 pro ἐν δέ, cf. v 109 h. Ap. 200, (ἔνϑεν
etc. ἐνταῦϑα -ϑοῖ ἐντεῦϑεν et
ἐνθά-δὲ (δὲ non de motu est, sed demon-
strantis E. M. 341, 33 £z τοῦ ἔνϑα, sed ib. 39
ἐκ τοῦ ἔνϑεν. Apoll. adv. 589, 17 οἴτε ἔγχει-
ται αἰτατικὴ οὔτε ὃ τόνος τοῦ πρωτοτύπου
διαφυλάσσεταις cf. 617, 18. E. M. 341, 35 τὰ
zat φωνὴν 7 παραχϑέντα εἰς δέ, μηδὲν, πλέον
τοῦ πρωτοτύπου σημαίνοντα, πρὸ μιᾶς ἔχει
τὸν τόνον, cf. Herod. Y 390. Cf. Lob. path.
el. 2, 240.) 1) hie, eo loco quo est qui loquitur.
Semper i in sermonibus. Hes. ἐνεκαῦϑα ὧδε. II 836
Z 30 ἐ. γῦπες ἔδονται, Eust. 1839, 62 ἐν τόπῳ.
A 171 &. ἐών, cf. B 343 Ἔ 654 H 332: N 719. Σ 268
T 149 Φ 92 à 178 4 508 A 486 τ 282 v 932 h.
Ap. 381 Cer. 150. B 203 βασιλεύσομεν ἐς, cf.
E 172 O 665 v 934. B 296 ἐ. μιμνόντεσσι, cf.
O 400 9 33 o 545. E 483 ov τί μοι ἐ,, cf. ji
227 E 514. M 390 £, τοι ϑάνατος Herod. ἕν
ἐστι τὸ ἐν, ὡς “αὶ ὃ ᾿Ασχαλωνίτης. ἔστι γὰρ
δειχτιχὸν τῆς ἐν τόπῳ σχέσεως. Ε 652 ἐ. τεύ-
ξεσϑαι, cf. Δ 443 h. ἄρ. 80 3417 258 287. "E 825
ἀλήμεναι ἐ. 4 523 φ 156 ἐ. δαιλέομεν. ε 100
£ ὀδύρεο, cf. v 351. P 92 κεῖται ἐ. ὃ 594 ἐ.
ἔρυχε, cf. δ 599 o 68. ὅ 602 ἐ. λείψω. [9] [781
ἀμυνέμεν Ium sch. BL. ἔδει εἰπεῖν ἐν τῇ μάχῃ"
ἄκυρον γὰρ τὸ &. πρὸς σύγχρισιν οὖν Ὀλύμ-
που ἡ Ἰδὴ ὡς πρὸς Ἴλιον (c. ὃ 1183). T 421
ἐ. ὀλέσϑαι, cf. 588. Eod £ 3d ἔτραφ᾽ ἄρι-
στος, cf. P 348. β 51 &. γ᾽ εἰσὲν ἄριστοι. ὃ 655
idov &. ὃ 688 & γεν σεναν, cf. ,9,319 3 11.
€ 945 o 360 ἐ. ναιετάων. * 339 2. ἔχουσα, οἵ.
h. Ap. 418 482 Ven. 150. ξ 164 &. ἀτιμάζει.
zx 946 εἴσεαι ἐ. ἀριϑμόν. zx E ἐ. φραζώμεϑα,
cf τ 324 v 308. o 594 σ 266 &. πάντα μελόν-
των. σ 329 ἐ. ἀγορεύ εἰς, v 66 v 178 ἀνιήσεις
(κατὰ δῶμω). M 361 καὶ ἐ. περ ὄρωρεν. Addi-
tur alia loci significatio: M 70 N ὍΣ Ξ τὸ ἀπο-
λέσϑαι ἀπ᾿ Ἄργεος & Ψ 614 ἐ. αὖϑι μενόν-
των, Eust, 1530, 23 ταυτόνοια... ὃ αὐτὸς γὰρ
νοῦς ἐν ἀμφοῖν, cf. s 208. 2) hue, Hes. εἰς
τοῦτον τὸν τύπον, prope eum qui loquitur, ct.
Buttm. a. Spr. II 358 La Roche, h. S. 90. ξ 161
t 306 ἐλεύσεαι ἐ, Eust. 1839, 64 εἰς τόπον,
cf. Z 256 O 180 Ψ 497 ε 514 x Ξ 204 τ 585
Χ 431 488 h. Ap. 168 ep. 16, 15, “2 651 ὦ 854.
A 367 ἤγομεν &, cf. 4 179 T 338 P 96 .Y 350
4 168 h. Ap. 249 260 289 366 481. B 287 &.
στείχοντες. E 129 ἐ. ἵχηται, cf. N 449 α 173
206 5 94 939 Δ 160 v 278 $ 190 o 492 x 31
89 224 τ 819 ὦ 328 h. Merc. 191 262 Ven. 147.
O 939 I 364 2. ἔρρων. I 306 N 453 ἐ. ἔνειχαν,
cf X 334 54428 v 12 c 286. NN 740 zig ἐ.
ἘΠῚ huc ubi nunc sumus, .sed eo ubi tum Rue
Q 400 i. ἕπεσϑαι. G 12 u χάμβαλε. 5 179
ἐοῦσα, cf ὦ 260. ἃ 623 £ ἔπεμπε, ESTE 83.
z 390 o 379 h. Ap. 58 &. ἀγειρόμενοι, cf. ib.
ib. 539. 170 &. πωλεῖται. additur alia loci signi-
ficatio: P 222 ἐ, dg? ὑμετέρων πολίων ἤγειρα,
X 16 ἐ. τρέψας ἀπὸ τείχεος.
ἔν-ϑεν (bv, v. s. ἔνϑα. litera finalis ,ita in-
duruit ut ab omnibus Graece loquens reli-
giose custodiretur* Lob. path. el. 2, 148). I ady.
loci 1) demonstr., a) inde, Hes. αὐτόϑεν. ἔσω-
ϑεν. ἐχεῖϑεν, e loco quo 'qui loquitur non est.
21"
^
&
420
H 472 & ἄρ᾽ οἰνίζοντο h. Ap. 545. & ἄρ᾽ εἰς
ΠΩ ἀφίχεο. Καὶ 119 G 7 &. ἀναστήσας.
195 ἔ. ἱχόμεσϑα, cf. o 444 524 (δεῦρο). N 13
£ ἐφαίνετο, cf. μ 230. Ὁ 29 E. ῥυσάμην. Y 191
Ἐς ἐς «ἸΤυρνησσὸν ὑπέχφυγες, cf. Φ 44. x 211
x«l ἔ, ἐχφύγομεν. Q 929 y 110 244 & ἔξελε().
β 829 ε. Eve), cf. x 108. & 62 105 565 x 77
193 ἔ. δὲ προτέρω πλέομεν, cf. ε 82 μ 447
φερόμην, h. Ap. 229 259 277 ἔχιες. 0. 298. E, δ᾽
αὐ νήσοισιν ἐπιπροέηκε. h. Ap. 186 £ δὲ πρὸς
Ὄλυμπον, ἀπὸ χϑονὸς εἰσι, cf. ib. 292 διαβάς.
ib. 448 &£. δ᾽ «iv? ἐπὶ νῆα ἄλτο. x 551 οὐδ᾽
É περ ἦγον. q 53 ἔ. ἀπὸ πασσάλου αἴνυτο.
φ 309 £ οὔ τι σαώσεαι. h. Ap. 29 ἔ. ἀπορνύ-
μενος, cf. ep. 4, 8. h. Ap. 281 τ προσέβης. Merc.
170 & πορϑήσω. Ven. 121 Z ἥρπαξε. & 74 E.
ἑλών sues ex hara. transfertur ad cantum: 9
500 ἔ. ἑλών, ὡς ἀπέπλειον, Eust. 1608, 6 κατα-
“τατικὴ ἔννοια. S2 χρῶνται χαὶ oi με»
Ὅμηρον ὁπηνίχα λόγου ἀφηγηματιχοῦ χκατάρ-
χονται. ad genus: 4 58 γένος μοι ἔ. ὅϑεν σοί,
cf. h. Ap. 470, b) ab altera parte. μὲ 59 & πές
Ep ἐπηρεφέες. μ 235 ἔ. . ἑτέρωθι δέ.
c. gen, h. Merc. 226 ἔ. ὁδοῖο, τὰ δὲ... ἔ. doro.
9) relat, unde. P 703 & ἀπῆλϑεν 1. Q9 597 χλι-
σμῷ ἔ. ἀνέστη |, cf. ε 195 c 157 φ 139 166
v 164. ,9.,243 392 δίφρον ἘΞ περ ἀνέστη |. δ 290
οἶνον ἔ. ἔπινον. τ 62 δέπα ἕ. ἄρ᾽ ἔπινον. 11 de
statu rerum ac tempore, tum alsdann: N 741
g ἐπιφρασσαίμεϑα βουλήν, paraphr. otto,
sch. ed. Bachm. £x τοῦ καλέσαι, Hes. ἐκ τού-
του, sed Duentz. satis dure ad sequens £v νηυσὶ
πέσωμεν rettulit. h. Merc. 493 ἔ. ἅλες τέξουσι,
loco corrupto, M. 9? ἕξουσι. 'Trochaeus in quinto
potissimum pede, aut in primo, praeter Kk 179
A 211 τ 62. spondeus cum arsi prioris in primo
pede praeter q 309, rarius alterius in tertio
praeter u 230 φ 243 392 h. Ap. 470. Inde
£vO£r-Ós (le accentu v. s. ἐνθάδε. Apoll.
adv. 590, 18 οὐδὲν τῶν εἰς Dev ληγόντων
ἐπιῤῥημάτων ἔξωϑεν παραγωγὴν ἴσχει τὴν διὰ
τοῦ δὲ, esse vero ἔνϑεν etiam hic pro ἔνϑα)
hinc, e loco quo qui loquitur est. Θ᾽ 527 ἐξε-
λώαν ἐς A 69 ἐ. χιὼν δόμου ἐξ Ἀίδαο. I 365
i. ἄξομαι. de ratione metrica cf, Giseke, ἢ. F.
8 196.
ἐν-ϑρώσκω insilio, Hes. ἐνορμῆσαι. Ὁ 623
ἔνϑορ᾽ ὁμίλῳ . Φ 233 ἔνϑορε μέσσῳ |. ὦ τ
E πόντῳ. o 288 λάξ ἔνϑορεν - ἰσχίῳ calce
ferit. V. 1. $ 18 pro ἔσϑ., ubi absolute lege-
retur. De tmesi-v. s. ἐν II Bc.
ἐν-ϑύμιος (ϑυμός) qui cui cordi est. ν 42]
μή τοι λίην ἐνϑύμιος $ ἔστω, sch. B. ἔμφροντις.
6 ἐστι διὰ φροντίδος, Eust. 1747, 96 ἀντὲ τοῦ
μὴ ἐνϑυμοῦ ἐχεῖνον, κατὰ περίφρασιν λεχϑέν.
ἐνέ et ἔνε v. 5. àv.
ἐνχαύσιος (ἐνιαυτός) unius anni z 454 σῦν
ἐνιαύσιον. ep. 16, 11 νεῦμαι ἐνιαύσιος quotan-
nis redibo.
,ἐνεαυτός (E. M. 342, 27 ἀπὸ τοῦ ἐν αὑτῷ
ἐέναι Gta Schneemann ad Od. α, Trier 1832
p. 11) 5 παρὰ τὸ... ἐνιαύω. Benf. 2, 849 skr.
amà - vat ἐνικαυτ. Duentz. Kuhn 15, 66 num
ἔννος annus, κερίος cum suffixo an Skr. vat-
CAras κατ dvi-zutoc an skr. sam-vat-as ἐμ-αυτος
statuat dubitat. Christ 251 ἐνὸς -|- zéroc. Ascoli,
Kuhn 17, 408 ἐν -Ἐ zit skr. vat, ut sit adi.)
temporis spatium certis terminis circumscriptum,
annus, potissimum quia circumvolvitur. « 16
ἔτος ἦλϑε περιπλομένων ἐνιαυτῶν | Voss: in
der rollenden Zeiten Vollendung, cf. h. Cer. 265.
ἐνθένδε — ἐνιχλάω
Ψ 888 πέντε περιπλ ομένους ἐνιαυτοὺς |. à 248
περιπλομένου ἐνιαυτοῦ | τέξεις. O 404 418 ἐς
δεχάτους περιτελλομένους ει 1. B 551 περιτελ-
λομένων ἐ. ' quotannis. B 295 εἰνατός ἔστι πε-
ριτροπέων ἑνιαυτός |l. B 184 ἐννέα βεβάασι
Διὸς - ἐνιαυτοί |. 1! 32 ὃ 86 κ 467 ξ 292 o 930
h. Ap. 848 XX 6 τελεσφόρον εἰς "ἐνιαυτὸν ι
d 444 ὃ 596 h. Cer. 899 εἰς ἐνιαυτόν |, ct. ὃ
595 A 956. x 469 ἐνεαυτὸς ἔην, περὶ δ᾽ ἔτρα-
πον ὧραι. M 15 zx 18 δεκάτῳ ἐνιαυτῷ |. 8 175
o 327 ἑεικοστῷ 8. |. y 391 ἑνδεκάτῳ ἐ. | α 988 ἔτι
τλαίης ἐνιαυτόν] οἱ. ,8 219. o 455 &. ἅπαντα
μένον τες. δ 196 εἰς £. ἅπαντα |, non recte ἅπ.
ad κήδεα sunt qui referant. h. Cer. 305 αἰνό-
τατον Ó' ἐ. ποίησε. h. XXVI [18] εἰς τοὺς
πολλοὺς «ἐνιαυτούς.
ἐν-ταύω ipf. noctem dego in re, immoror.
L 187 ἔνϑα δ᾽ àv; ἐνίαυε sch. T. διέτριβε,
ἐνηυλίζετο. o δ81 ὕες 1,0t ἐνίαυεν inter quas
(v. l ἐπ.). sch. HV. ἐν αἷς διέτριβεν.
£y-(G«vo sedeo in re Y 11 αἰϑούσῃσιν evt.
ζανον Bekk. La Roche, cum V. H. Ariston. ἡ
δ΄ περ. 0. Ζηνόδοτος y0. ἐφίζανον (γο.). «t δὲ
αἰϑουσαι oix εἰσὶ ϑρόνοι ἢ καϑέδραι. ἵνα
λέγῃ ἐφίζαν ον, ἀλλὰ στοαὶ καὶ στυλωταὶ ἕδραι
ἢ τόποι vq" ἡλίου χαταλαμπόμενοι. sch. ΑΥ̓͂.
τινὲς 7,0. ἐνίδρανον.
ἐν-ζημιε pr. ind. et ipt.. fut., aor, 1, aor. 2
ptc., immitto. με 65 ἄλλην ἐνίησι columbam. Ap.
69, 13 ἐπιπέμπει. Ξ 181 ἄλλους ὀτρύνοντες
ἐνήσομε» in pugnam. d 288 ἐνέηχε, remedium
in vinum. τινί τι: M 441 νηυσὶν ἐνίετε πῦρ
(z, quia inter tres breves est), E. M. 467, 35
ἐμβάλλετε, προπέμπετε. f 295 μ 293 ἐνήσο-
μὲν πόντῳ navem, altum petemus, Hes. χαϑή-
GOHEN, χαϑέλχυσομεν ἐμβαλοῦμεν, cf. Suid, I
2, 260 et Ap. 69, 13 ubi ap. Bekk. vitiose ἐνήο-
μὲν pro ἐνήσ. μι A01 ἐνήχαμεν πόντῳ. Trans-
late: AK 89 "Ayau£ur ov& ἐνέηχε πόνοισι διαμ-
περές coniecit in labores, 1 700 μὲν μᾶλλον
ἀγηνορίτσιν ἐνῆχας, Hes. ἐνέβαλες, ἐναπέϑου.
Did. ἔν τισι τῶν ὑπομνημάτων διὰ τοῦ α ἀνή-
xac xal ἔστιν Ὁμηρική πως ἣ γραφή »ἄφρονα
τοῦτον dvijxac* . ὌΨΙΣ recte. 0 198 ὁδὸς xal
μᾶλλον ὁμοφροσύνῃσιν ἐνήσει nos, Eust. 1778,
48 εἰς ὁμόνοιαν ἐμβαλεῖ, cf. Hes. Saepe de
animo: P 570 οἱ μυίης ϑάρσος ἐνὶ στήϑεσσιν
pei instillavit. » 387 μένος ἐνεῖσα, cf. T 86.
Y 80 ἐνῆχε δέ ot μένος, cf. 4 390. II 656
Ἕχτορι ἀνάλκιδα ϑῦμον ἐ. II 449 τοῖσιν κότον
ἐνήσεις. De tmesi v. s. ἐν II Ac Βοαβ. (ἐννε-
σίδαι.)
'Evizvec B 749 sequebantur Guneum, quem
viginti duas naves Cypho Troiam duxisse legi-
mus. nescimus vero quid ibi egerit quare Gep-
pert 1, 256 dubitat de vv. 748—55. Enienes,
vo. Αἰνιᾶνες (cf. Herm. ad So. El. 696 Poppo
ad Thuc. I 2; 308 Eust. h. 1.) ad Titanesium
sedes habebant, post Troica ad Ossam, deni m :
Aenum videntur condidisse in Thracia, cf.
seke, videri Homerum commemorare res bello
Troiano inferiores Rossleben 1859 p. 11 Bursian
Geogr. v. Gr. 1, 87.
£vt-x Ado (plerique χλάω frango. Orus ap.
E. M. 625, 23 ὃμο-κλή comparat, (ἐνικλᾶν) db
ὃ ᾿ριστοφάνης ἀντὶ τοῦ ἀντιλέγειν φησὶ) in-
terpello, impedio. plerique: infringo, irritum
facio. Hes. ἐμποδίζειν, ἐγκόπτειν. ἀπὸ τῶν
χατασσομένων μεταφοριχῶς, Ap. 69, 14 Suid.
12,262 E. M. 306, 50. Θ 408 ἔωϑεν ἐνικλᾶν
ὅττι χε εἴπω, cf. O 492 Aristarchus. Bekk. La
ai
Ἐνιστεύς —
Roche Duentzer, ol vo. ὅττι νοήσω. sch. A.
oiov καταχάμπτειν, Eust. 725, 5, quamquam
Aristarcheae lectioni melius convenit: darein
reden.
Ἐνεκεύς (E. M. 342, 47 ἀπὸ τοῦ ἐνιπὴ xà
ἀπειλή, cf. Savelsb. dig. 43) 2 938 ποταμοῦ
ἠράσσατ᾽ Ἐνιπῆος ϑείοιο | 0c πολὺ χάλλιστος
ποταμῶν inl γαῖαν ἵησιν | καί ῥ᾽ ἐπὶ E. πω.
λέσχετο καλὰ ῥέεϑρα Tyro. fluvius Phthiotidis,
(Nitzsch ad y 4 Duentz.) qui in Apidanum at-
que inde in Peneum influit, nunc Gura, anti-
quitus etiam Ἐλιπεύς vocatus secundum Burs.
Geogr. 1, 76 85, (Strab. 356 Ἐλισέα 5. Ἐνισέα).
atque fluvius Elidis in Alpheum influens, quem
Strab. 356 huc refert.
ἐνεπή (ἐνίπ ro) invectio, obiurgatio, aspera
compellatio. Suid. I 2, 262 ἡ διὰ λόγων ἄτι-
μία. ἐπίπληξις, cf. E. M. 342, 35. Hes. λοιδο-
oia. ὀργή. ψόφος. πληγή. Duentz. N. J. £. Ph.
; τῇ zornige Rede, -«/ Ausbruch des
Zorns. 4 402 βασιλῆος ἐνιπήν. x 448 ἐμὴν
ἔχπαγλον i.|h. Merc. 165 μητρὸς - ἐνιπᾶς |.
E 492 χρατερὴν ἀποϑέσϑαι ἐνιπήν | X 104
χαϑίχεο 9vuóv ἐνιπῇ | ἀργαλέῃ. v 966 ἐπί-
σχετε ϑυμὸν ἐνιπῆς | καὶ χειρῶν conviciis, sed
Sch. H. ἀπειλῆς. ε 446 φεύγων ἐκ πόντοιο
Ποσειδάωνος ἐνιπές, elevat enim quodam modo
Ulixes quae perpessus erat in mari, memor
eorum quae Aeolus x 75 dixerat, plerique: mi-
nas, sed Duentz. N. J. f. Ph. 83, 735 Abh. 418
,unhomerisch, wo 2. nur die Bedeutung von Àn-
Er oder Mishandlung haben kann* expungen-
igitur et hune de fluvio locum et quaecun-
que de ira Neptuni essent.
᾿ἐνέσπλειος v. s. ἔμ-πλειος.
ἐν-πλήσῃς -ησωσι -ησϑῆναι τ-τήσασϑαι v. s.
ἐμ-πίπλημι:
ἐνε-πλήσσω aor. | coni. et ptc., intr. irruo,
incido. M 72 τάφρῳ ἐνιπλήξωμεν. O 844 τί
qoo x«l σκολόπεσσιν ἐνιπλήξαντες. Hes. ἐμ-
πελάσαντες, πλησιάσαντες. ἢ ἐπιπλήξαντες quae
videtur esse v. l. 7 469 ἕρχει ἐνιπλήξωσε aves.
ἐνε-πρήϑω ct ἔμι-πρ. 1) incendo. / 589 ἐρέ.
πρηϑον ἄστυ, Hes. &«iov. O 702 νῆας ἐνιπρή-
σειν, οἵ. Ν 319 O 507 ἐνιπρῆσαι. Additur dat.
insttum. quem Damm non recte ad praep. re-
fert: O 182 πυρὶ νῆας ἐνιπρήσω, cf. Ó 917
X 374 ἐνέπρησεν, Θ᾽ 235 ἐνιπρήσει, M 198 ἐνι-
πρήσειν͵ Ol, vo. -ἦσαι, Ξ 47 ἐνιπρῆσαι. O 417
- "vol νῆα. rarius gen. quem multi partit. vo-
cant. 1 242 αὐτὰς (νῆας) ἐμπρήσειν - πυρός.
Π 82 πυρὸς νῆας ἐνιπρήσωσι. Naegelsb. (ad
4 481) huic gen. comparat eos qui pendent a
verbis implendi, Autenr. (ad B 415) verba Zu-
πλῆσαι et ἐμπρ. cognata dicit, Krüger Di. $ 47,
15, 4 verba fruendi comparat, cf. Kühner 8. 417,
45. 2) inflo: & 427 ἔμπρησεν ἄνεμος ἱστίον,
La Roche e coni, pro ἔπρησεν. De tmesi v. s.
ἐν II Ac.
ἐν-ἐπ- τω (E. M. 342, 48 παρὰ τὸ ἐνέπω, cf.
Eust. et sch. pass. Christ 95 εἰπεῖν. QCautius
utrumque separavit Buttm. Lex. 1, 281. Doe-
derl. Gl. 516 ἔπτειν ἔψασϑαι, contra quem
Duentzer N. J. f. Ph. 69, 680 ἐνιπή ad ἐνέπω
refert, sed probat fere illius sententiam Curt,
Et. 623, cf. Pott E. Ε΄ I: 181 (ἐάπτεεν). Simili-
ter iam Thiersch Gr. p. 389 Ruhnk. ep. cr. 1,
40. Kühner I 815 lat. ic-o comparat. DubDitat
num sit compositum L, Meyer, vgl. Gr. 2, 62,
praes. opt. ἐνέπτοι 4) 786, v. l. ἐνίσποι et ὁσοι
Aptv. ἔνιπτε D'438, v. l ἔνίσπε. (ind. ἐνίπτο.
μὲν V. 1. ὦ 161 pro -σσομεν, aor. ἐνένιπεν, v.
ἐννεάβοιος 491
l. ἐνένισπεν et ἐνένιπτεν, glossographis ut Buttm.
putat incognitae, cf. Buttm. Lex. 1, 282 Spitzn.
ad O 546 atque ἠνέπᾶπειν). increpo, invehor,
vituperans alloquor, sch. L. ad B 945 τὸ διὰ
óyov ἐπιπλήσσειν. E. M. 343, 47 ἐπιπλήσσω,
λοιδορῶ. abs. σ 78 φ 84 167 287 "Avzivooc δ'
ἐνένιπεν, cf. w 96. Suid. I 2, 948 ἐχακολόύγη-
σεν. τινά: 42 186 με ἐνίπτοι. Ο 546 Teeraovt-
δὴν ἐνένιπεν, sch. BL. ἐνένισπεν- ἐπέπληξεν,
O 552 II 626 τόν, x 417 ᾿Αντένοον, τ 65 Ὅδιυ-
σῆα, t 90 ἀμφίπολον. y 212 τήν. additur adv.
c 321 Ῥ 418 τὸν δ᾽ αἰσχρῶς ἐνένιπεί(»), sive
dat. instr. σ 326 Ὀδυσῇ᾽ £v. ὀνειδείοις ἐπέεσσι
atque sic semper ap. ἠνίπαπε: B 945 μιν (ὑπό-
ὅρα ἰδὼν) χαλεπῷ ἡ. uv9o |, P 141 Ἕχτορ᾽.
E 650 μιν - χακῷ ἡ. uv9o |. h. VII 95 τὸν -
στυγερῷ ἡ. uv9o . D 427 πόσιν δ᾽ ἢ. uio |,
v 303 Ατήσιππον. v 17 χραδίην ἡ. αύϑῳ |.
Γ' 488 μή με- χαλεποῖσιν ὀγείδεσε ϑυμὸν ἔνι-
πτε. (ἐνίπη, ἐνίσσω.)
ἠνεμόεσσαν Ἐνίσπην B 606 urbem Arcadiae,
Strab. 388 εὑρεῖν τε χαλεπὸν καὶ εὑροῦσιν οὐ-
δὲν ὄφελος διὰ τὴν ἐρημίαν, Paus. 8; 95, 7
γενέσθαι νήσους ποτὲ ἐν τῷ Δάδωνι ὑπὸ dy-
ϑρώπων οἰχουμένας" & οἱ πεπιστευκότες μά-
ταια ἔστωσαν, cf. Curt, Pelop. 1, 369.
ἐνε-σκέμπτω infigo, afgo. P 437 οὔδει £vi-
σχίμψαντε καρήατα, equi sch. B. προσερεΐσαν-
τες καὶ πελάσαντες διὰ λύπης ὑπερβολήν, hy-
perbolen esse satis veri simile, quamquam Duentz.
aliter sentit, Eust. 1113, 8 ἐνισκήψαντε (ol.
vo.) ἢ ἐνισχί, Π 612 P 528 δόρυ - | οὔδει ἐνι-
σχίμφϑη, Ap. 69, 5 ἐνέπελασεν χκαταπαγέν.
ἐνέσπες etc. v. s. ἐνέπω.
ἐνέσσω (£v-z-jo, ἐνίπτω, ut πέσσω πέπτω,
L. Meyer, vgl. Gr. 1, 62 comparat skr. nind
Schelten). praes. inf. et ptc., ipf, pass. praes.
ptc. increpo, invehor, vituperans alloquor. abs.
Q9 938 ἔπεσσ᾽ αἰσχροῖσιν ἐνίσσων eos, Hes.
ἐπιπλήσσων, λοιδορῶν, sch. V. Αἰολεῖς ἀντὶ
τοῦ ἐνίπτων. X 497 χερσὶν πεπληγὼς καὶ ὀνει-
δείοισιν ἐνίσσων sc. ἐπέεσσιν puerum, sed Ari-
ston. 0. ἀντὲ τοῦ πλήσσων. per zeugma de va-
pulando: ὦ 161 ἔπεσέν τε χαχοῖσιν ἐνίσσομεν
ἡδὲ βολῇσιν, sch. V. ἐπεπλήσσομεν. Ο 198
ϑυγατέρεσσιν - καὶ υἱάσι — βέλτερον εἴη | ἐχ-
πάγλοις ἐπέεσσιν ἐνισσέμεν, Eust. 1012, 50
δοτιχῇ συνέταξεν, Duentz. h. 1. bei, unter. me-
lius Spitzn. ad Koeppen. ann. dat. ad βέλτερον
rettulit. praes. o 108 βαλλόμενος zal ἐνισσό-
μενος. --- £Évt-xolumxtO v. s. ἐγχρ.
ἔννατος Bekk. Ber. d. Ac. 1860, p. 97 (ἢ.
Bl. 1, 164) proposuit pro εἴνατος q. v. Contra
eum Autenr. ad B 995. Ad
£-vv£& (Curt. Et. 427 skr. navan, lat, novem,
goth. niun, cf. Pott E. F. I: 107 II: 132 L,
Meyer, vel. Gr. 1, 62 68 84 110 231. 9, 198;
Comparatur etiam novus et νέος, cf. E, M. 343,
4 Benf. 2, 51. Savelsb., Kuhn 16, 59 ἐσνεκα,
Christ 34 ἐ-νεξαν ἐ-νξεα). 1) B 134 à.- ἐγιαυ.
τοί. B 654 ξ 948 à, νῆας. ὦ 60 μοῦσαι 2. πᾶ-
σαι. Η 161 ἐ. πάντες. 9 953 2, τοῖς. videtur
esse numerus certus pro incerto: B 96 2. - χή-
ρῦχες. Z 174 ἐ. βοῦς. de re sacra y 7 2. ἕδραι.
$9. 258 αἰσυμνῆται - ἐ. πάντες. Σ 578 8. - κύνες,
cf. P 173. 4 977 &. - πέλεϑρα. h. Ap. 91 2. »i-
«tcc. 2) noveni: IJ 785 é. φῶτας. y 8 e, ταύ-
ρους. t 160 &.- αἶγες. Cf. Lob. Path. el. I5
253 (ἐννέωρος, εἴνατος ἐϊννήκοντα ἐννῆμαρ
εἰνάνυχες et quae seq.) Bekk. Berichte d. Ac.
1860 p. 87 ἔννατος et sim. esse vult pro εἶν.
ἐννεά-βοιος (βους) novem boum pretio, Hes,
——
422
ἐννέα βοῶν ἄξιον. Z 236 ἐνν εαβοίων (τευχέων),
sch. ADL. χεχώλυται ὑπὸ τοῦ μέτρου εἰπεῖν
δεχαβοίων. Collegit adi. ponderis et mensurae
Meirmg, subst. copul. Marcodur. 1858: p. 27.
ἐννεα-καί-δεχα undeviginti. Q 496 ἐς μοι
ἑῆς ἐκ νηδύος ἦσαν, sch. B. ὑφ᾽ ἕν τὸ ἐ: Πάμ-
φιλος δὲ εἰς τρία διήρησε μέρη.
οἷν»εᾶ-π xvc novem cubita longus s. latus.
Q 970 ζυγόδεσμον - ἐννεάπηχυν Bekk. εἰ edd.
ant. v. -yv. h. Ap. 104 ὅρμον ἐννεάπηχυν.
à 511 ἐγνεαπήχεες novena cubita lati.
ἐννεάς-χτλοι (χίλιοὺ novem milia. E 860 X
148 à- ἢ δεχάχιλοι | ἀνέρες.
ἐννε-όργυιος (so per syn. Lob. path. el. 2,
92, cf. 1, 253 Ernesti -oíoy. proponit) novem
ὀργυέας longus, 9 Klaftern lang, novies tantum
quantum complectitur utrumque bracchium cum
pectore. 4 312 μῆκος γενέσϑην ἐννεόργυιοι n
sch. V. ἀνάλογον σῶμα οὗ τὸ πλάτος τρίτον
ἐστὶ τοῦ μήκους. — ἐννέπω v. S. ἐνέπω.
£y-veotat (ἐν-ίημει, i. e. ἐν-)ι)η μι) Eingebun-
gen, consilia. E 894 χεένης πάσχεμεν ἐγννεσίῃ-
σιν]. h. Cer. 80 ἢγεν Διὸς £. | E. M. 344, 10
διανοήσεσιν, ἐννοίαις, βουλήσεσιν, cf. Ap. 69,
16 Hes.
ἐννέωρος (so per syn. Admodum dubiae
originis. E. M. 343, 21 Hes. ὦρος ὃ ἐνιαυτός,
τ - Passow Meiring. subst. cop. Marcod. 1828
27, Curt. Et. 522 al, sed Hermann Briefe ü.
Bon u. Hes. 79 ad αἰωρεῖν refert et Classen,
N. J. f. Ph. 79, 310 ἀείρω, ἐνήορος ἐννέω αἱ
sit ἐμπρεπής, cui H. Weber Phil. 17, 165 re-
spondit non posse sic duplicari v, esse &v-rg-
€)900-C, νε — noOvüs νξεος, 000 suif., ut sit ju-
gendlich, kràftig. quamquam "tale suff, addi vi-
detur radici simplici, non compositis, cf. Am.
app. x 19 Savelsb. Ztft. f. G. 1865 p. 282. Si-
militer Duentz. Kuhn 13, 1 15, 3, ad z 19 £y,
v£oc, ὥρη, s. γεώρη jugendlich) nóvennis Suid.
I 2, 248 ἐνναἕέτης. ἃ) 1 311 ἐννέωροι - καὶ ἐν-
γνεαπήχεες εὖρος, ἀτὰρ μῆκός γε- ἐνγεόργυιοι,
Ap. 68, 11. E. M. 343, 21 Hes. ἐνναετεῖς sch.
H. ἐννέα ὡρῶν ἤτοι χρόνων, H. Weber negat
hie esse verborum lusum, qui est manifestus.
Classen et dubitans quodam modo Duentzer a
seriore poéta additum putant locum. Numerum
nonum non certa de causa sumpsit Homerus,
sed casu, cf. Volcker, Aloiden krit. Bibl. f. Sch.
1898 m. 9 p. 12. τ 179 Μίνως | ἐννέωρος βα-
σίλευε Διὸς - ὀαριστῆς, sch. V. οὗ μὲν ὅτι διὰ
ἐννέα ἐτῶν συνιὼν du παρ᾽ αὐ τοῦ ἐμάνϑανεν
ἅτινα εἴη. δίχαια. οἱ δὲ ὅτι ἐνναετὴς ὧν βα-
σιλεύειν ἤρξατο ΕΝ cf. E. M. 343, 95, Ap. 68,
12 quorum prius commode refertur ad sacra
Cretensium nono quoque anno repetita, τ Plat.
Minos 319 leg. 624 Strab. 476 Faesi; &. βασ.
in neunjáhrigen Zeitràumen, vel &, Jod: ,qui
nono quoque anno lovis sermonibus fruitur* ef.
Hoeckh, Kreta 2, 106, sed paulo aliter ib. 1,
243. Vix recte Ameis: (q. v.) &. fao. neunjáh-
rig schon Kónig war, ... Wunderkind. b) Mi-
nus commode ad numerum referuntur: x 19
ἀσκὸν βοὸς ἐννεώροιο, sch. HV. ἐνναετοῦς,
qui ad iustam magnitudinem pervenit, cf. Ameis
Faesi. Aristot. h. a. 6, 21 ἀχμάζει μάλιστα
πενταέτης Qv, διὸ καὶ Ὅμηρόν quot πεποιη-
χέναι τινὲς ὀρϑῶς ποιήσαντα «ἄρσενα πεν-
ταέτηρον" καὶ τὸ βοὸς ἐνν. δύνασϑαι γὰρ
ταὐτὸν i. e ὥρα tempus semestre, ut sit bos
quatuor annorum et dimidii, sed sic Homerus
non μέρμεϑιε sed. funi colligatum dixisset tantae
3 2 LH
ἐννεαχαίδεχα --- ἐννοσίγαιος
magnitudinis utrem. z 590 σιάλοισιν - ἐννεώ-
θοισιν, Eust. 1662, 5l ἢ oi ἐνναετεῖς ἢ καὶ
ἄλλως, ἔσως οἱ ἐννέα ὡρῶν ἤγουν ἐτῶν dío
zal ἑνὸς μηνός, subtilius quam verius cum Ho-
merus ignoret quatuor anni partes, sed recte
sentiens non posse commemorari sues novem
annorum. Σ᾽ 351 ἀλείφατος ἐννεώροιο, sch.
D. ἐνναετοῦς. Α. οὕτως ὡς “φαρμαχώδη ". T
μιν ἔχοντος τοῦ παλαιοῦ ἐλαίου (Eust. 1146,
45 Faesi La Roche) sed sch. B. νέου, quorum
prius nullo modo ferri potest quia tale oleum
rancidum esset. Fuit Zj £voc frvoc (de spiritu Eust. -
1866, 10, ap. Hesiodum ἔννος ct. Góttling, Hes. |
E 410, novissimus ultimus, praeterlapsus, idque -
compositum cum ὥρη esset: anni novissimi,
temporis modo praeteriti, recens natus, sed po
tuit fieri ut haec vox errore abiret in alteram -
ab ἐννέα et ὥρος natam.
ἐννήκοντα Vv. S. ἐνεν.
ἐνν-ῆμαρ (ἐννέα, ex ἐνναημαρ vel ex ἐν-
γνέη. contractum et ob hoc properispomenon
Lob. path. el. 1, 254. melius Herod. ad 4 53 E
81 E. M. 513, 46) ,ber novem dies E. M. ].
Hes. ἐπὶ ἐννέα ἡμέρας, cf. La Roche, h. S.
A 53 &.- Qyero -, τῇ δεκάτῃ δέ, cf. Z 174
610 664 784 ἡ [253] (Ameis: als kleine run
Zahl von der Dekadeneintheilune des Moni
ε 82 x 38 u 447 ξ 314 h. Cer. 47. Ap. 91 ἐ τ
καὶ ἐννέα Φφύκτας nihil tale opponitur. 7 95
£ Uy v.l fv quao, cf. Q 107. Semper bis ha--
bet arsin, potissimum in introitu, sed £2 160.
.82 u 447 h. Ap. 91 ante caesuram. Duentz.
Kirchh. τ. Koechl. 44 expungit z 253 ob &
das sonst immer den Satz beginnt oder nach.
einem einfachen ἔνϑεν δέ steht, wo es den
Gegensatz zu δεκάτῃ bildet.
Ἔννομος οἰωνιστής 1 B 858 Μυσῶν ἦρχε,
ab Achille in fluvio interfectus, postquam Hector
P 918 "Evvouov οἰωνιστήν | oratione confrma-
vit. 9) .4 492 "Evvouov ἐξενάριξεν "Troianum -
Ulixes.
£vrogi-yetog (alii 'E., Bekker? sir. nam
praep. £v ante yoc. productam fieri εἶν.) (Buttm.
Lex. 1, 271 ἐν erschüttern. Christ 294 ἐν -
z09jo ἐννόσσω, skr. vadh-ami stosse, cf.
velsb. dig. 49, sed Curt. Et. 324 09, cf. "Doederl. -
Gl. 235) qui terram concutit et commovet, epi-
theton Neptuni qui terrae motus efficit, Weleker,.
Gotterl. 1, 627 Gerhard, Myth. $ 236, 3. Preller,
Myth. 1, 363. terrae motum compàrari tantum -
cum fuctibus putat Hartung Rel u. Myth. 3,
214. Doederl. Gl. 235 qui tridente ferit terram. -
M 927 ἐννοσίγαιος ἔχων χείρεσσι ur f.
0 918. N 43 Ποσειδάων γαιήοχος ἐ ΙΝ 9
677; Ο 922 λ 941 yat. ἐν. | Ó 440 I 805 i
510 O 184 ε 493 ζ 326 κλυτὸς ἐς [δὲ. 11
1
9.
Q
de.
-
Ξ 355 γαιηόχῳ ἐννοσιγαίῳ |. A 102 ἐννοσί
γαιον. 3P 584 γαιήοχον ἐν. | O 118 ε 518 xàv-
τὸν ἐς |, in exitu versus praeter JM 27 A 1
Y 20 h. XXII 4 ἐννοσίγαιε. ep. 7, 1 Ποσ
δάων με) 'αλοσϑενὲς ἐννοσίγαιε |. Y 310 E 4
ἐννοσίγαι". H 455 O 201 v» 140 Mr
εὐρυσϑενές. Cum Iuppiter Neptunus Hs
res inter se partirentur, Neptunus Lo
maris accepit Ὁ 184 sq., quare non vult
lovem esse. Dat secundam navigationem 18
ὁ 518. Legati Graecorum ei supplicant 1.1
sch. A. ἐπεὶ παρὰ ϑάλασσαν βάδιζον, lui
er eum in curruum certamine Ὧ 584, sch.
ἱππιχὸς γὰρ ὁ 9s0c. Non vult cum Iunone ad-
juvare Graecos contra Iovis voluntatem Θ᾽ XX
sed graviter fert quod Graeci murum exstruxe- 7
rint H 455, quem diruit M 27. Graecorum ani-
—mos confirmavit JV 43 677 .& 135, a Somno
edoctus E 355 dormire lovem ἔχλενε μάχην
ΟΞ 510, ab ]ride monitus Ὁ 184 pugna excessit
Ὁ 9292. Iovis equis iuga demit O 440, ipsum
blande alloquitur Y 20, Aeneam cdi 310.
Apollo non vult cum eo pugnare Φ 462. Ulixem
odit malisque multis afficit ε 423. 5 326 2 102.
-Permittente Iove » 140 Phaeaces redeuntes pu-
nit Cum Tyro concumbit 4 241.
£rv-vvuu (skr. vas, lat. ves-tis goth. ga-vas-
jan, germ. Wes-te FE0-VVLL. Curt. Et. 565 Benf.
1 996 Pott E. F, I! 280, Hainebach, die Wur-
zeln zsc τι. ec' Giessen 1860. Kuhn, Zaft. 2, 132.
Ebel. ib. 4, 163 qui ib. 5, 67 6 initiale non κα
-statuere videtur. L. Meyer, vgl. Gr. 1, 77 400
Ohrist 79 109 141 238. spiritum Curtius ex 7
oriri putat, Christ ex c in v mutato. est certe
etiam in formis £o-. Digammi ap. Hom. vestigia
certa, cf. Hoffm. qu. ἢ. ὃ 113 G. Herm. ad h.
Ven. 86. formae aut ab augmento ordiuntur aut
ἃ digammo, sed cf. T 393.) act. fut. ἕσσω -ει.
aor. ἕσσα ὃ 253, -σσεί») et Bekk. .E 905 ἔεεσ-
σεν, -αν. iptv. ἕσσον II 670. inf. ἕσσαι RS 154].
ptc. ἕσσας ξ 396, (sed cf. ἀμφιέννυμι, ἀμφίεσα
etc.) Med. pr. inf. ἕννυσϑαι. ipf. ἕννῦτο. pf.
εἴμαι (Ebel, Kuhn 4, 202 non pf quia careat
reduplicatione), ἕσσαι ὦ 950, εἷται (v. 1. εἷσται
ἧσται Zenod. ἧστο Arist.) À 191. ptc. &tué-
voc -οἱ -« O 889. plqpf. ἕσσο, (Did. ad I'57
διὰ τῶν δὺο 6... αἱ Ἀριστάρχου... . χαὶ / Zn-
vodórov... καὶ ἡ ᾿Ἡριστοφάνους. ἕστο οἱ ἕεστο
M 464 h. Ven. 86 HERE ἔεστο), ἔσϑην X 517,
εἵατο Z2 596. aor. 1 ἕσατο X 178 gt ἕσσατο et
ξέσσατο (pro de ut scripsit k.) ἕσαντο
Y 150 et ἕσσ. inf. ἕσασϑαι. ptc. ἑσσάμενος, τῆ,
τῷ -οι. 1) act. induo 8) quem re, τινά τι. z 79
0.550 φ 339 foco μιν χλαῖνάν τε χιτῶνά τε,
εἵματα χαλά, cf. o 838 9 557 (ἕσσεὴ, & [164],
896. x 542 É 320 ἀμφὶ δέ μὲ χτξ, v 436 ἀμφὶ
| δὲ μιν δέι μα &. X 451 Πάτροκλον περὶ μὲν τὰ
ἃ τεύχεα E, E 905 τὸν-λοῦσεν χαρίεντα δὲ εἵματα
2 7 265 εἵματα E. II 670 περὶ εἵματα ἕσσον,
ef. II 680, ὦ 59 h. VI 6. 9 366 ἀμφὲ δὲ εἵματα
ἕσσαν, cf ὃ 253. v 400 ἀμφὲ δὲ λαῖφος | foco.
m 457. εἵματα E περὶ χροί. Refertur huc (Grash.
Fuhrw. 38) etiam T' 393 ἀμφὲ δὲ λέπαδν᾽ ἕσαν,
Barnes, Bekk., quamquam digamma radicis sic
| neglegeretur, ol. vo. Duentz. Báuml. Dind, ἔσαν,
lalii ad εἶσα referunt, Y, S. ἵημι. 2) med. induo
!mihi quid. a) X 517 εἵματα ἕσϑην. de eo qui
8 lectulo surrexerat β 3 ó 308 v 125 εἵματα
ἑσσάμενος. h. XXXII 8 εἵματα ἑσσαμένη. 0 381
χλαίνας εὑ εἱμένοι ἠδὲ χιτῶνας. Σ 596 χιτώ-
νας εἵατο. ὦ 997 ἕστο χιτῶνα. ε 229 fixum
τε Érvvro. £ 230 x .949 φᾶρος ἕννυτο. h. Ven.
80 πέπλον ἕεστο. C 98 χαλὰ ἕννυσϑαι. ἘΣ 199
᾿ἀειχέα Fogo, εἴ. D 950. τ 327 χαχὰ εἱμένος.
Q 646 d 999 5 338 χλαίνας ἐνθέμεναι χαϑύ-
'περϑεν Ἐρ θυ ubi acc. ad 2v8. pertinet sup-
pleturque apud £c. similiter suppletur & 514 οὐ
ἐπημοιβοί τε χιτῶνες l ἐνθάδε ἕννυ-
σϑαι. E 522 (yAatva) παρεχέσχετ᾽ ἀμοιβάς, ἕν-
vii z 982 ἠέρα ἑσσαμένω. Ξ 812 (ἀσπί-
dac) & σσόμενοι. Ψ 808 τεύχεα ὡσσαμένω. 4 482
oU εἱμένοι (τεύχεα). Κὶ 334 ἕσσατο ἔχτοσϑεν
juo». b) 529 ἀμφὶ χλαῖναν ξέσσατ᾽. Ξ 178
ἀμφὶ - ἑξανὸν ἕσαϑ'. εὖ 228 ἀμφὶ ὁὲ εἵματα
᾿ ἐσσαϑ᾽, K 93 ἀμφὶ - ξέσσατο δέρμα, cf. χ 868.
L1 350 ἐπὲ δὲ νεφέλην ἕσσαντο. c) 72 w 115
e 3 )
€yvvut — €yozt
423
χροὶ εἵματα εἶμαι, cf. à 191 (Ameis, La Roche
v. l, h. Ven. 171 χροὶ ἕννυτο εἵματα. T 253
ἑσσάμενοι χροὶ χαλχόν. O 308 εἱμένος uou
νεφέλην. Y 150 ἀμφὲ - νεφέλην ὦμοισι ἕσαντο.
d) Ψ 67 o 208 338 τ 218 ὦ 188 περὲ χροὶ εἵ-
ματα ἕστο. h. Ven. 64 ἑσσαμένη εὖ πάντα περὲ
χροὶ εἵματα, cf. ib. 172. τ 237 τάδε ἕστο περὶ
zoo. K 177 dug? LO LGLY ξέσσατο δέρμα.
H 207 περὲ χροὶ ἕσσατο τεύχεα. .X 888 ὦ 467
ὅ00 ἕσσαντο περὶ χροὶ χαλχόν. M 464 χαλχῷ
τὸν ἕεστο περὶ χροὶ. e) Semel transfertur ad
rem mutata structura: 0 389 (ξυστὰ) χατὰ στόμα
εἱμένα χαλκῷ, Ambr. χαλκόν, La Roche, h. 5.
240 vielleicht der einzig richtigen Lesart. Duentz.
dubitat num locus genuinus sit. semel transfer-
tur ad animum: Y 381 φρεσὶ εἱμένος ἀλχήν.
I'57 λάινον ἕσσο χιτῶνα, sch. D. λιϑόλευστος
ἐγεγόνεις, λίϑοις ῥληϑεὶς ὑπὸ πάντων ἀπω-
λώλεις etiamsi reus non totus cooperiebatur
lapidibus. non bene Doéderl. Gl. 2280 carcerem
interpretatur. Of. La. Roche h. 5. 236 sq. (Gut
ἐπι Ἐφ χαταέννυμι εἷμα ἑανός ἕξανός)
ἐν-νύχεος οἱ ἔν-νῦχος ( (ὐξ) nocturnus. «1
683 ἠλασάμεσϑα ἐννύχιοι. Φ 851 ἐννύχιος προ-
μολών. γ 178 ἐννύχιαι χατάγοντο. «1 710 ἦλϑε
ἔννυχος. h. Merc. 284 ἔννυχον χαϑίσσαι. In
introitu versus.
£y-0tv0-xo£o (χέω) ptc. pr. vinum infundo.
y 472 οἶνον ἐνοινοχοεῦντες ἐνὶ δεπάεσσιν ol.
vo. Ameis, app., οἰνοχοεῦντες Bekk. digamma
servaturus et La Roche q. v, cum codd. Eust.
1477, 27 περιττὴ ἐνταῦϑα ἡ πρόϑεσις ἢ τοῦ
οἰνοχοεῖν ἢ τοῦ ἐν δεπάεσσιν.
Ἐνόπην cum sex aliis urbibus se Achilli da-
turum promittit Agamemnon 1 150 cf. 292, sch.
BL. Μεσσηνίδες αὗται πόλεις (cf. Steph.), Me-
nelai igitur potius, quare Agamemnon vix vide-
batur eas posse dare, φασὶ δὲ αὐτὰς Κλυταιμ-
νήστρης εἶναι. ἢ ὅτι χοινὰ ἡγεῖται τὰ τοῦ ἀδελ-
φου. Strab. 360 ᾿Βνόπην οἱ “μὲν τὰ Πέλλανά
φασιν, οἱ δὲ τόπον τινὰ περὶ Καρδαμύλην, οἱ
δὲ τὴν Γερηνίαν. Paus. 3; 26, 6 Μεσσηνίους
ὄντας, ἐς δὲ τὸ συ νέϑριον συντελοῦντας τὸ
Ἐλευϑερολαχώνων. ibi Nectorem alii educatum
esse putabant alii commoratum cum Pylus ab
Hercule caperetur. Curt. Pel. 2, 286 putat eam
seculo p. Chr. secundo Gereniam appellatam
esse, nunc Zarnáta, sed cf. Bursian Geogr. 2,
155. 'Steph. ap. Eust. 743, 17 βαρυνομένην πρὸς
διαστολὴν τῆς ἐνοπῆς.
ἐνοπή (ἐνέπω Doederl. Gl. 513) sonus, vox,
clamor (Buttm. Lex. 1, 288) Ap. 68, 20 φωνή.
Eust. 370, 24 ἥ ταραχώδης Box. Ph. Mayer, h.
Syn. II Gera 18 44 p. 21 laute Aeusserung des
Sprachvermógens. x 147 ἔργα ἴδοιμι βροτῶν
ἐνοπήν τε πυϑοίμην. Τ' ἃ χλαγγῇ͵ v ἴσαν,
E M. 844. 50 ἐπιῤῥήματα ttal ποιότητος ὡς
τὸ σιγῇ (non recte Suid. I 2, 268 πόλεμος,
μάχη de hoc loco.) “ὦ 160 ἐνοπήν τε γόον tt,
sch. BM. τὸν μετὰ ϑορύβου gedwoy K 13 αὖ-
λῶν συρίγγων τ᾽ ἐνοπήν, cf. h. Merc. [512].
ib. 499. ἐρατὴ - ἰωή | eosegine. ᾿ἐνοπῆς ,psal-
lentis, Ap. 360 ϑεσπεσίη δ᾽ ἐνοπὴ γένετ᾽ ἄσπε-
τος serpentis morientis. pugnantium: M35 μάχη
ἐνοπή τε δεδήειν. Π 946 ἀπὸ ναῦφι μάχην
τ᾽ ἐνοπήν τε δίηται. Ῥ 714 Τρώων ἐξ ἐνο-
πῆς ϑάνατον - φύγωμεν, Ariston. (3) cf. Lehrs,
Ar. 149 et Friedl. h. 1. ὥσπερ, ,Boxv λέγει τὴν
μάχην ἀπὸ τοῦ ἀλαλαγμοῦ, οὕτως χαὶ ἐνοπῆς
vir ἀπὸ μέρους τῆς μάχης ἐστίν. Π 782 ἥρωα
424
ἔρυσσαν | Τρώων ἐξ ἐνοπῆς, Hes. ἐκ τῆς μά-
χης ἢ βοῆς.
ἐν-όρνυμιε act. aor., med. aor. ep. 1)act.
inicio, excito in re, zo τι. Z 499 γόον πάσῃ-
σιν ὀῤώρσεν. 0 366. αὐτοῖσι δὲ φύζαν ἐνῶρ-
σας. Ο [02] φύζαν ἐνόρσας. Ὗ. 1. ᾿ἐνῶρσεν II
656, quam Duentz. defendit, pro ἐνῆχεν quod
non esse homericum putat. 9) med. orior in re.
A 599 9 396 ἐνῶρτο γέλως - ϑεοῖσι. De tmesi
v. 8. ἐν II Ab Ba, cy.
ἐν-ορούω insilio. «1 747 ἐνόρουσα, Wolf La
Roche Dind. Bàuml. ἑπόρουσα, cf. I1 7 84. Καὶ 486
(ἐπελϑὼν ὀΐεσσι) ἐνορούσῃ. «4 149 τῇ ἐνόρουσ᾽.
II 788 Τρωσὶ - ἐνόρουσεν. De tmesi v. s. ἕν
II A c.
ἔντορχος. (ὄρχις) qui testiculos habet. *P 147
ἔνορχα μῆλ᾽ ἱερεύσειν, Suid. I 2, 268 ἄρσενα.
E. M. 844. 84 ὄρχεις ἔχοντα: τοιαῦτα γὰρ
ἔϑυον τοῖς ποταμοῖς, cf. sch. B.
ἐνοσί-χϑων | alii: "E. (v. s. ἐννοσίγαιος)
N 89 Y 13 405 ἡ 35 ε 525 u 107 v 125 162.
εὐρυχρείων & E 781 χρείων ἐ. 1 Θ 208 Ν 10
215 & 150 9 435 s 282 375 Ποσειδάων &£. |
H 445 N 84 65 931 554 X 384 O 41 205 Y 63
152 291 318 330 Φ 287 ἃ 74 s 339 8366 ἡ 56
2971 9. 854 . 288 A 952 v 146 159, semper in
exitu versus. qui Solum concutit et commovet,
epith. Neptuni qui terrae motum efficit, cf. sch.
V. y 6. semel dat. y 6 ἐνοσίχϑονι xvavogatuy
sacra fecerunt Pylii et Nestor bubus nigris, sch.
EHMQS. ταύρῳ ἀπεικάζουσι τὸν Ποσειδῶνα
διὰ τὸ δίχην ταύρου ὑπὸ τῶν χυμότων ὠρύε-
σϑαι. τῷ Ποσειδῶνι δὲ ϑύουσιν ἢ ὡς ἀπόγο-
vot αὐτοῦ διὰ Νηλέως, ἢ εὐχαριστοῖντες τού-
τῷ éni τῷ νόστῳ. Colitur Helicae bubus macta-
tis Y 405, terram concutit Y 63, dat artem na-
vigandi ἡ 35, servare potest naufragos με 107,
dolet quod Graeci murum exstruxerint Η 445,
non vult Iunonem adiuvare contra Iovem 6 908,
Troiam proficiscitur JN 10 34, confirmat animos
Graecorum IN 65 89 215 931, magna voce cla-
mat Z 150, tuetur Antilochum N 554, Graecos
in proelium ducit (5 384, lridis consilio paret
O 905, venit ad consilium deorum Y 13, non
vult pugnare cum diis Y 1832, tuetur Aeneam
Y 291 et Achillem 4 9287, provocat Apollinem
ad pugnam Φ 435, Ulixem odit malisque afficit
α 74 ε 389 366 ἡ '97 v 125 εἐ 988, etiam post-
quam ex Aethiopibus rediit € 282 375, Phaeaces
redeuntes punit Iove permittente ν 146 159 162.
Martem ἃ Voleano captum liberat ὃ. 354. Pater
est Polyphemi : 525, filiorum qui feruntur Acto-
ris 4 751, Nausithoi e Periboea ἡ 56, Peliae
et Nelei e Tyro 4 252.
ἐν-στάζω instillo, imbuo. β 271 τοι σοῦ πα-
τρὸς ἐνέσταχται μένος, Hes. ἕνεστεν κατά τι
μέρος, Eust. 1444, 49. ex μεταφορᾶς τῶν ὑγρῶν.
ἐν-στηρίζω infigo. Φ 168 γαίῃ ἐνεστήριχτο
hasta. paraphr. ἐνεπάγη.
ἐν-στρέφω praes. pass. verto in re. E 306
μηρὸς L ἐσχίῳ ἐνστρέφεται.
£y-r&vv00 (pass. inf, fut, Buttm, a. Spr. $ 95
A. 17) intendo r 587 νευρὴν ἐντανῦσαι sc.
arcui, nervus enim ad unum tantum arcus cornu
alligatus ab altera parte exibat in laqueum, qui
alteri arcus cornu circumponendus erat si quis
arcu uti vellet. id cum cavatum sive incisum
esset, laqueus admovendus erat, unde si arcus
non amplius usus esset, elapsus arcum ipsum
solebat cingere, Damm 8. vet ρή Grash. Fuhrw.
18 Duentz. et Ameis app. ad c 577, minus bene
ἐνόρνυμι — ἔντερον
Baerwinkel her. h. armat. Arnstadt 1839 p». "
cf. φ 97 197 (£v τανύσει»). o 171 βιοῖο | vev.
Qr ἐς brevius: bespanne t 571 φ 15 ἐντανύσῃ
pov. φ 306 τόξον | ἐντανύσῃς, cf. q 315, 986.
(ὑὙσειεν), 326 (-Vovotv). q 338 μὲν ἐντανύσῃ, cf.
150 (-υσε), 947. absolute: φ 114 εἰ δέ zt»
νταν SC. γευρὴν τόξῳ, οἵ. φ 185. φ 3»
οὐ γὰρ ὀίω | ῥηιδίως τόδε τόξον - ἐντανύεσϑ'
fore ut intendatur. Medium: intendo mihi Fi
ipse arcu usurus: φ 403 δυνήσεται ἐντανύσα-
σϑαι. De tmesi v. s. ἐν II Ac. (ἐπεντ) m
ἐντα-ὅϑα (ἐνθα -ἰ- «v9« Benf. 2, 969, cf.
Christ 75) eo. Atticam dicit vocem sch. A. ad
d 25, Eust. 1839, 55 Dorismum Ee sit de
motu.' translate: 1 601 δαίμων ἐνταῦϑα τρέ-
ψειε Hes. ὧδε sc. ut idem sentias quod ille,
Quod semel atque in hoc libro legitur vox, no
tavit Friedlaend. N. J. f. Ph. 78, 828. (ἐντεῦϑεν)
ἐντα-υϑοῖ (Benf. 2, 269 iv9a -- «v$o. alte
Loecativ, cf. Lob. path. el. 2, 252 Lehmann z,
ἐνταῦϑα. d 122 ἐ, νῦν χεῖσο μετ᾽ ἐχϑύσιν
sch. A. (Herod.?) περεσπαστέον" ἔστι γὰρ ἀπὸ
τοῦ ἐνταῦϑα ᾿ἀττικοῦ. σ 105 v 962 ἐ. νῦν ἦσο
h. Ap. 363 £. viv πύϑευ ἐπὶ 490i. $8
ἔντεα (Benf. 2 92, 986 Doederl. Gl. 9285 wa
Gewand, z-£, cf.Graff, adh. Spr. sch. 1, 741.
Hom. digammi non sunt vestigia. E. M. 845, l5
παρὰ τὸ ἐντὸς περιλαμβάνειν τὸ σῶμα. Buttn
Lex. 1, 291 ἀνά ANOO ἀνήνοϑε et ib. 292 ἕν
νυμι comparat, sed fuit ἕσ-νυμιε atque vox videtu
latius patuisse, Eust. 882, 62 oi μεϑ' Ὅμηρο
δασύνουσιν (?)) tegumenta l)arma E. M. 844
17 τὰ ὅπλα Bekk. anecd. III 1086 ρητῶν ἃ
ὅπλα. Athen. 193 τῶν ὕπλων τὰ GAZ ET LO TU
k τῷ ἔντεα T7 Ariston. 9. ἔντεα οὐ πάν
τὰ ὅπλα, ἀλλὰ κυρίως μὲν ἀσπὶς zl TEQUE
φαλαία, ᾽τὰ δὲ δόρατα κατ᾽ ἐπιχράτειαν, €
Suid. I 2, 277. Lehrs, Ar. 145. Ap. 69, 18 va
ρίως τὰ ἐντὸς 7 περιέχοντα τὸν ἄνδρα, (ef.
βίοι. ad A 23), oiov ἀσπὶς χαὶ ϑώραξ ^
χνημῖδες. K94dpuq! ὦμοισι τιϑήμενον 2. κα
cf. K 471 Ρ 172 Σ 191 τ 17, Ariston. d:
τεα εἴρηκε ἣν προσυνέσταχε λεοντῆν. 1) 88
ἔντε᾽ ἔδυνεν, cf. P 186 192. 1 696 χροὶ ἔ. di
σετοὸ παμφανόωντα, cf. O .130. HK 407 w 8
E, ἀρήια. M 195 ἐμάρ IUE ἀπ᾿ ἔ. μαρμαίροντι
cf. O 343, II 663. Z 418 N 981 119 2
δαιδαλέ ἔοισιν. Ν 640 E ἀπὸ χροὸς αἱματόε
συλ noue. Σ 180 £ χαλὰ χάλχεα μαρμαίᾳ
Ψ 26 ἔ. ὙΤΩΜΣΣΣ. “4 781 χατεκοιμήϑημι
ἐν ἕ. οἷσι, cf. T 884. P 197 ἐν 8 g “πατρὸς ἐγής
universe, arma: 4 155 ἀνά v? E. καλὰ λέγ
τες. E 990 oiv ἔντεσι πειρηϑῆναι, cf. K 2v
469 :P [S06]. II 259 σὺν ἔξ, μαρμαίροντας. 2) va:
Ap. 69, 19 τὰ ἀγγεῖα... ἀπὸ τοῦ ἐντὸς ὁ
τινὰ περιέχειν, οἵ. Hes. Athen. 198. 1 232
κόσμεον & δαιτός. 3) armamenta navis: h. A
489 g νηός. (ἐντεσιεργός)
ἐν-τεένω pf. et plqp£. pass. intendo, bespann
E 728 δίφρος ἱμᾶσιν ἐντέτἄται, alligatus.
axem, cf. Grashof, Fuhrw. 18. alii: pariete
quo cingebatur δίφρος effciebant lora. A 9
χολέσιν δ᾽ ἔντοσθεν ἱμᾶσιν | ἐντέτατο ate
ὥς galea. A^
ἔντ-ερον (ἐντός cf. Curt. Et. 989. Doee
Gl. 2085 ἔνερον. minus etiam probabiliter Su
I2, 279 ἕτερον, οὐχ ὅμοιον 3j παρὰ τὸ ἐντὶ
osiv, cf. E. M. 310, 8 344, 32) intestina E.
310, 12 ἐνδότερά τινα ὄντα. Retzlaff, h. S
lI Kónigsb. 1867 p. 23 Darm, Gedürme. "ave j
ἐντεσιεργός
ἐυστρεφὲς ἔντερον οἷός, sch. V. τὴν χορδήν,
. Hes. b) N 507 P διὰ δ᾽ ἔντερα χαλ-
ς ἤφυσε, cf. X 517. Y 418 προτὶ oi δὲ
AdB' &, cf. Y 420.
—£rrt0i-tQyOc (ἔντεα, εεργον sed Doederl. GI.
906 τείνειν ἔντασις angestrengt arbeitend, q. v.,
dixit contrà eum Duentz. N. J. f. Ph. 69, 608)
« H armamentis instructus opus facit, iugalis.
Δ) 977 ἡμιόνους ἐντεσιεργούς, sch. AMD. τοὺς
ὑποζυγίους xal μὴ ψιλῶς νωτοφόρους, ἀλλὰ
τὴν ἅμαξαν χαὶ τὴν πείρινϑα ἕλκοντας, ἅπερ
xul ἔντεά φησιν, cf. sch. B. (ἢ τοὺς ἑτοίμους
ποὺς τὰ ἔργα) Ap. 68, 8 Hes., Harl. Vind. edd.
Hes. 2, 3365 et ol. vo. £Yr£6tovoyovc ^
ἐγντεῦϑεν (ἐνταῦϑα, ἐξ ov ἴσως καὶ τὸ ἐν-
εν χατὰ τὸ ἔνϑα ἔνϑεν Eust. 1839, 59)
inde. τ 568 i. ἐλϑέμεν. h. Merc. 558 ἐ. ποτώ-
ut (act. fut. ἐνθήσω s 166 aor. ἐνέ-
ϑῆχεν h. Merc. 50, aor. inf. ἐνθέμεναι. Med.
ρὲ ἐντιϑέμεσθα y 154. aor. ἔνϑεο Z 326 zv-
ϑετο, iptv. -ϑεο, ptc. -ϑεμένη) impono. “ὃ 646
d 299 η 338 χλαίνας ἐνθέμεναι lectulo. & 166
σῖτον ἐν. navi tuae. ἢ. Merc. 50 πήχεις ἐν.
testudini. Med. impono mihi s. quibus ipse usu-
rus sum: y 154 χτήματά τ᾽ ἐν. - τε γυναῖκας
navibus nostris, d? 194 X 353 σε ἐνθεμένη λε-
χέεσσι. translate: 4 410 μὴ πατέρας ὁμοίῃ ἔν-
θεὸ τιμῇ, sch. A. ᾿ἀρίσταρχος ἕν ποιεῖ τὸ &.
ἀντὶ τοῦ ἔνϑου. .. ᾿ἀπολλώνιος δὲ διαστέλλει
τὸ ἐν ἵνα γένηται ἐν ὁμοίᾳ. de animo: de-
mitto in pectus animumque, cf. Fulda, Spr. d.
h. Ged. 30. « 361 q 355 uv9or ἔνϑετο 9vuo.
2102 v 342 τοι «ótov ἐ. ϑυμῷ. Z 326 οὐ καλὰ
χόλον ἔνϑεο ϑυμῷ. Eust. 644, 62 ἐνέϑου τῇ
ψυχῇ. ὦ 948 μὴ χόλον ϑυμῷ. 1689 ἵλαον ἔν-
Seo ϑυμόν, De tmesi v. s. ἐν II Ac. Bcc.
ἔγντο-ϑεν (ἐντός) intra. Rumpf, Beitr. p. 11
proposuit ; 939 338 ἔντοϑεν αὐλῆς pro ἐκ. v.
5, αὐλή, cf. Ameis app. ad « 239. Legitur vox
Bekk. an. 945, 27.
"rog (Curt. Et. 495 ἐν. Benf. 2, 48 et L.
er, vgl. Gr. 1, 63 331 comparant intus, cf.
Kuhn 5, 69) 1) intus Hes. ἔνδον, ἔσω.
845 I 404 X [191] Q2 544 ἐ. ἐέργει, cf.
12 ἡ 88. M 8 ἔ. ἔχον, cf. βὶ 341 h. Ap. 30
951. μ᾿ 995 £, πυχάζοιεν. K 10 τρομέοντο
Évec £. cf, P 211. Non est de motu. 2)in-
gen. cui a) postponitur. «).4 432 π 394
oc ἐ. (xovro. Qnon est de motu: JM 374
0c ἐ, ἐόντες, cf. M 380 (κεῖτο) X 85 (ἐών).
0 ἔφυ ἕρκεος ἐ. x 195 ὄλεχον λιμένος 2,
865 (ἐδεν). b) v 958 χκαϑίδρυε 2. -μεγά-
Non fit spondeus nisi μ' 995. (ἔντοϑε et
1t00-9:s(») (Lobeck, path. el. 2, 146 ,,saepe
onam (v) et nonnunquam vocalem ei prae-
m amittunt^) 1) ἃ parte interiore, intus:
ἔσωϑεν. M 296 ἔντοσϑεν δὲ βοείας ῥάψε.
γτοσϑεν ἱμᾶσιν ἐντέτατο. M 455 &
| εἶχον v 100 Z, δὲ - μένουσι, cf. X 237.
- φάνεσχε. 9) intra c. gen. a) Ζ 364 ἔ.
ς χαταμάρψῃ. 4 454 ξυμβάλλετον ὕδωρ
€ χαράδρης. B 494 o 289 Z. μεσόδμης
σαν, (935 E. δ᾽ ἄντροιο βαλών. «998 κεῖτ᾽
σϑ᾽ ἄντροιο, cf. φ 417. z 92 ἔ. λιμένος δέ-
0. € 15 ἔ, αὐλῆς ἐποίει. o 339 ἷζε &. 9v-
9-238 (νεύοιεν κεφαλὰς) ot δ᾽ £. δόμοιο.
; 172 σχήσομεν E, μεγάρων. 4 204 (ἐφέστασαν)
- δύμων. ep. 15, 14 πάντ᾽ ἔντοσϑ᾽ αὐτῆς χε-
ἀμῆια. separatur ἃ nomine: α 196 ἔ. ἐσαν
ὑμου. b) postponitur nomini: M 416 ἐχαρτύ-
M
p »
b^
— ἐνυάλιος 425
νᾶντο - | τείχεος ἔ. « 128 ἔστησε δουροδόκχης
ἔ. α 380 8 145 δόμων ἔ. ὄλοισϑε. ξ 194 χλι-
σίης E. ἐοῦσι, cf. h. Cer. 849. Non est de motu.
ἐν-τρέπομιαε (Doederl. Gl. 665 pro &reto£z.)
vertor intus, penitus permoveor, tangor, afficior
cura. O 554 « 60 οὐδέ vv σοί περ | ἐντρέπε-
ται φίλον ἤτορ ne nunc quidem tibi intus ver-
titur cor. Ap. 69, 20 ἐπιστροφὴν ποιεῖται o
ἔστι μετατροπὴν λαμβάνει, οἵ, Lex. Seg. 94,
12. (ἐνεροπίαι, ἐντροπαλιζόμενος).
ἐν-τρέχω moveor in re, Hes. ἐναρμόζειν.
T 385 ἐντρέχοι γυῖα in armis, sch. D. &zcv-
TOC χρῷτο ὥστε μὴ ἐμποδίζεσθαι.
ἐν-τροπαλιζόμενος (ἐντρέπομαι) qui inter
abeundum paulum retro convertitur. E. M. 345,
32 κατ᾽ ὀλίγον καὶ συνεχῶς ἐπιστρεφόμενος,
cf. Ap. 69. 22 Hes. Ζ 496 βεβήκει) ἐντροπαλι-
ζομένη (sch. D.) Duentzer: von der halben Wen-
dung. de fusientibus: Φ 492 ἔϑεινε ἐντροπα-
λιζομένην, Did. οὕτως τὸ ἐ. διὰ τοῦ v. sch.
Β. ἐχτρέπουσαν τὰς ὄψεις πρὸς τὰς τῆς χει-
ὃς χαταφοράς, sed minus apte idem sch. -ἢ.
ἐξ ὑποστροφῆς ἀνϑισταμένη. 4 DAT τρέσσε
δὲ παπτήνας - | ἐντροπαλιζόμενος Aiax, sch.
V. ὑποποδίξζων. BL. ei ἑκάτερα μεταστρεφό-
μενος καὶ τὸ φεύγειν καὶ τὸ ὁρμᾶν quamquam
qui scutum a tergo habuit vix volut aggredi
hostes, sed potius nonnunquam spectabat ubi
essent. P 109 ἀνεχάζετο ἐντροπαλιζόμενος ὥς
τε λῖς Lobeck, path. 103 (terminatio) ut omnes
derivationes formae significationem primitivi co-
lorat quodam modo et expressiorem reddit, ne-
que tamen sic ut verba quae proprie frequen-
tativà vocantur.
ἐν-τροπίαε (ἐντρέπω) versutiae. h. Mer. 945
δολίῃς ἐντροπίῃσι.
ἐντῦνω et ἐντύωι ἔντεα plerique, cf. L. Meyer,
vgl. Gr. 2, 42. ἀνύτειν Doederl. Gl. 706). 1) act.
paro, apparo, instruo. mache zurecht, E. M. 345,
23 εὐτρεπίζω. E720 O 382 ἔντυεν ἵππους, Hes.
ὥπλιζεν, sch. V. E 720 ἀπὸ τῶν εἰς πόλεμον
εὐτρεπιζομένων, cf. h. Cer. 376. w 289 ἔντυον
εὐνήν. 1 208 δέπας ἔντυνον ἑκάστῳ. Hes. éco(-
uccov, εὐτρέπισον, Bekk. ἔντυνε. E 162 ἐὺ
ἐντύνασαν Ἑ αὐτήν, sch. V. Hes. κοσμήσασαν,
Bekk. - servaturus ἐντύνασα. gu 183 ἔντυνον
ἀοιδὴν ordiebantur Sirenes, sed ἢ. VI 20 ἐμὴν
δ᾽ ἔντυνον ἀοιδήν orna. v. l. ἔντυνον (v) w 199
pro ἔξεον. 2) Med. a) me orno, me paro. μὲ 18
149^ ἐντυναμένη. b) mihi apparo: $2 124 πῶ
ἐντύνοντο ἄριστον, Hes. ηὐτρέπιζον, cf. o 500.
Q 175 ἐντυνώμεϑα δαῖτα. y 88 o 182 δαῖτ᾽
ἐντυνόμενοι. absolete: & 33 ὄφρα τάχιστα ἐν-
τύνεαι (per syniz. - - -) Ap. 69, 23 παρασχευάζῃ.
ἐν-τῦπας (τύπ-ος, Lob. path. el. 2, 313 ex
ἐντυπαδίως al τύπ-τω) impresso corporis vesti-
gio. alii: humi prostratus s. in solo impressus.
42 108 ἐντυπὰς £v χλαίνῃ κεχαλυμμένος, Ari-
ston. ἡ d. 0. £v (oo τῷ ἐντυπαδίῳ (Lob. par.
154 ἐντυπάδια s. -πάδεια, cf. Lob. path. el. 2,
313 -δίως), ὥστε διὰ τοῦ ἱματίου τὸν τοῦ σώ-
ματος τίπον φαίνεσθαι, cf. sch. BM. ADM.
Eust. 1343, 56 Suid. I 2, 286 Hes. Ap. 69, 25.
Faesi, Voss, Ernesti: ita adstrinxit vestem eique
se involvit nt tota corporis figura appareat, sch. V.
τινὲς yg. ἡ χλαίνη quod Doederl. Gl. 2496 corr.
ἡ χλαίνῃ. Duentzer ἢ. 1. et Hoefer 2, 104:
eingeschlagen, eingedrückt, sed cum oculis non
cernatur corpus iacentis in solo impressum, id
Homerus non dixit.
ἐνυάλεος al "E. (Ενύω) epith. Martis qui
»
420
habet furorem bellieum, s. efficit tumultum, cf.
Gerhard Myth. ὃ 347 Preller, Myth. 1, 205
Welcker Gótterl 9. 729. P 211 Ἤρφης | δεινὸς
ἐνυάλιος, Ariston. ἐπιϑετικῶς ἀπὸ τῆς "Evvovc
πολεμικῆς οὔσης, sunt qui hic adi. statuant.
Σ 309 ξυνὸς ἐ gen. Ν 519 "AozdAaqor - υἱὸν
ἐγυαλίοιο. Y 69 αντὰ δ᾽ ἐ. -᾿Αϑήνη. B 651 H 166
Θ 964 P 259 ἐνυαλίῳ ἀνδρεϊφόντῃ, ῳ et «v
per syniz. X 132 ἐνυαλίῳ κορυϑάικι πτολεμιστῇ.
"Evosig (Evvo, cuius est masc.) 1 668 'Evvzoc
πτολίεθρον Scyrum Achilles expugnavit, sch.
D. ἦν οὗτος υἱὸς Διονύσου.
ἐν-ύπνεον (ὕπνος) per somnum. Suid. I 2, 287
ἐφ᾽ ὅσον τις ὕπνοῖ. B 56 ξ 495 ϑεῖός μοι ἐ.
ἦλθεν ὄνειρος, Ariston. ὅτε Ζηνόδοτος γράφει
ϑεῖόν μοι ἐνύπνιον" οὐ λέγει δὲ ὡς ἡμεῖς ἀλλ᾽
ἀντὶ τοῦ κατὰ ὕπνους (E. M. 345, 48). ἐνυπνίως "
ὃ δὲ ἀστερίσκος ὅτι ἐν τῇ τῆς Ὀδ. κακῶς
φέρεται, εἴ. sch. BL. Naegelsb. ad B 56 Ameis
et Duentzer ad ξ 495. Thiersch ἃ 269.
Ἐνυώ (Buttm. Lex. 1, 271 dubitans confert
ἐνόω ἔνω ἐνοσίχϑων, ἐν erschüttern, ut sit
Getümmel. probat Welcker Gótterl. 2, 730. Her-
mann op. 2, 180 Inundona ab ἐνύω impluo. E.
M. 337, 36 παρὰ τὸ ἔνω τὸ φονεύω, (aliter
345, 52) cf. Lob. Rh. 325, 121. qua in re non
est quod reprehendatur ἐνυάλεος ἀνδρείφοντης
ob pleonasmum. Hartung ad Zvog:c refert) Bel-
lona, Hes. πολεμικὴ ϑεά. ἢ μάχη. ἔστι δὲ πλα-
στὸν πρόσωπον. Nitzsch s 415: tobende Krieg,
Gottling: Mars feminea specie, cf. Naegelsb. ἢ.
Th. 95. E. M. 345, 57 προστάτις τοῦ πολέμου.
E 338 πτολίπορϑος Ἐνυώ |, sch. LV. &v9oo-
ποπαϑῶς πέπλασται. E 592 πότνι᾽ Evóo |...
ἔχουσα Κυδοιμὸν δηιοτῆτος socia Martis. Gep-
pert 1, 127 pro Eride Enyo ab interpolatore
insertam statuit, cf. Benicken, fünftes Lied 2.
(Ενυεύς, ἐνυάλιος)
ἐν-ωπ- δίως oculis in voltu alterius defixis.
w 94 ὄψει μιν &. ἐσίδεσκεν, v. l. ἐνωπεδίως
v. La Roche h. L, sch. V. ἐναργῶς ἄντιχρυς
περιεργύτερον ἀφορῶσα ἐγνώριζεν (i. e. ἤισχεν
quae fuit v. 1.) cf. Autenr. ap. Ameis, app. h. 1.
Doederl. Gl. 239. De
ἐν-ωπή; (ép) visus. E. M. 496, 11 πρόσοψις.
tantum dat. ἐνωπῇ in conspectu, palam, Ap. 69,
99 προσόψει. E 374 [Φ 510] χαχὸν ῥέζουσαν
2. | sch. BL. ad E 374 ἤτοι ἐν ὄψει ἀδιχοῦσαν"
τινὲς δὲ yg. ἐνιπῇ, cf. Eust, 558, 30. Doederl.
Gl. 839 ex ἐν om; putat factum. Inde
ἐν-ὠπια, τά parietes, ut videtur universe
quia potissimum in oculis esse solent. Dubita-
tur qui parietes intellegendi sint: Rumpf, aed.
hom. 14 parietes, qui aditum includunt, (Eust.
799, 5 τὰ ἐν τῇ τῶν ϑυρῶν εἰσόδῳ xal ἐξόδῳ
πλάγια) quamquam his certe non poterant ac-
clinari currus ne iusto angustior fieret aditus.
Voss foribus adversa putat £. similiter Doederl.
Gl. 840 parietis in quo ianua domus erat pars
et exterior ad aulam conversa et interior ad
conclave, sch. D. ad 0 435 τοὺς ἐξ ἐναντίας τῶν
εἰσόδων τοίχους AB. τοὺς παροδίους τοίχους
τουτέστι τοὺς ἀντιχρὺ τῆς εἰσόδου" οὗτοι γὰρ
μόνοι φαίνονται τοῖς παριοῦσιν, unde recte
Doederl. corr. sch. BEQ. E. ad ὅ 42 τοίχους
pro τόπους (Rumpf: interdum utebantur
ipsum spatium intra fores significandum). Hes.
τὰ κατ᾽ ἀντιχρὺ τοῦ πυλῶνος φαινόμενα μέρη
& xal χατεχόσμουν τῶν παριόντων [ἕνεχα Ὁ]
sch. BL. ad Ν 261 τοὺς ἀπέναντι τῶν εἰσόδων
AD. οἱ ἐναντίοι χατὰ τοὺς εἰσόδους τοῖχοι.
Ἐνυεύς --- ἐξάγω
Huic parieti quae addita erat αὐλή (q. v.),]
rieti totius domus neg altitudine par erat
semper latitudine ut Wet quare a) 6
ὃ 42 ἅρματα δ᾽ ἔχλιναν πρὸς £. παμφανόω
plerique: parietes aditus a dextra laevaque
troeuntis e publico. b) N 961 (δούρατα ἔστι
£v χλισίῃ πρὸς i. n«uq. parietem tentorii
tranti oppositum qui potissimum ornabatur
universe omnes parietes. c) χ 191 τόξον
σταϑμὸν - μεγάροιο | ExAw? ἑστάμεναι πρὸ
z&uq., unde Crates ap. Hes. τὰς φλιὰς πὸ
δωκεν, alii: parietes a dextra laevaque introe
tis ex aula in conclave, sed fuisse videtur pa-
ries muri in quo ianua conclavis erat, ad com-
clave conversus. ENG
(ἐνώψ) (ὁπ, cw) facies. Ὁ. 390 zer?
ἐδὼν Δαναῶν, ut P 167 χατ᾽ ὄσσε ἰδών, S
(q. v.) Bàuml. La Roche Aristarchus, quem
Ar. 299 (311) χατενῶπα dicit scripsisse,
Herod. h. 1. (Eust. 1017, 64 E. M. 496, 7) ὦ
σταρχος ὡς κατὰ δῶμα ἀπ᾿ εὐϑείας τῆς ὦ
ὁ δὲ ᾿Αλεξίων χαὶ οἱ πλείους ὡς χατένα
οἷς καὶ βέλτιον πείϑεσθαι, per sync. ex ze
voz oriri ratus χατένωπα, (ita Faesi et Due
ex οἕνωπα wie £varra") vel ut Aristarchi
ἐνωπὴν per metapl ἐνῶπα, (La Roche),
ll Bekk. χατενῶπα. Lobeck, par. 169
mus z«t' ἐνῶπα cum Aristarcho . . . sed
quam residuum obliterati nom. ἐνώψ cuius
stigium mihi cernere videor in scriptura
Stob. fl. 74; 61 p. 445, 8. E
ξξ (-éE, sex pro svex L. Meyer, vgl Gr.j
77 199, skr. shash Curt. Et. 584. spiritu
sibilante ortum putat Christ I35, cf. 146
(Prisc. 13, 25), cf. Bàuml. N. J. f. Ph. 85,
Bekk. &$ quia ap. Hom. - non appare
Roediger, Kuhn 17, 311. Fit £x in com;
ante z). 1) sex E 9270 ἕξ ἐγένοντο γε
equi. E 641 ἕξ oigc σὺν νηυσί. y 952 οἷ.
ἀκοντίσατ᾽. Q 399 ξ΄ υἷες, cf. Q 604 x 6 o 49
E.
ἐξ-αγγέλλω enuntio. E 390 Ἑρμέῃ 8
λὲν sc. rem.
ἐξ-αγορεύω enarro. 4 234 ὃν γόνον &
γόρευεν. — & :
, ἐξ- ἄγω iptv. ἔξαγε A 337. ipf. ἔξαγε
£&gys(v). aor. -ἤγαγε E 35 et -άγαγε. 0|
you T 332, -οἱ h. Cer. 338, inf -&v i
ptc, -αγαγόντες. 1) educo, produco. 4 88
χούρην. d 29 τοὺς ἐξῆγε ϑύραζε. de part
I] 188 τὸν εἰλείϑυια ἐξάγαγεν πρὸ quae
c. gen. E 35 μάχης ἐ. Ἄρηα. E 353 τὴν
ὁμίλου, cf. A4 487. N 379 Ἄργεος ἐξαγι
puellam. IN 535 τὸν ἐξῆγεν πολέμου. χ 441
duoc ἐξαγαγόντες μεγάροιο. ψ 312 τοὺς EE
πόληος. T 882 παῖδα ἐνὶ νηὶ Σχυρόϑεν.
o 465 ἐμὲ δόμων ἐξῆγε ϑύραζε. h. Ce
Περσεφόνειαν ἐ. Ἐρέβευσφι μετὰ σφέας.
petitur praepos. ϑ 106 ἔξαγεν ἐκ μεγάροιο T
modocum. de re quae eflecit ut quis exir
v91 σε μῆτις ἐξάγαγ᾽ ἐξ ἄντροιο. h.
Περσεφόνειαν ὑπὸ ζόφου ἐς φάος ἐ. E
μονας. De tmesi v. s. ἐξ I Π. 9) exeo, pri
ciscor. H 336 τύμβον - χεύομεν ἐξαγαγόντ
ἄχριτον ἐκ πεδίου, cf, Η 485. Ariston. óuo:
ἐστι τῷ “αοδίκην ἐσάγουσα (Z 252) ἀντὲ :
Ἐξάδιον --
μένη. οὕτω χαὶ τὸ ἐξαγαγόντες ἀντὶ
3 ἐξελθόντες τοῦ πεδίου, melius ut videtur
t: e castris, cf. Eust, 684, 19 et sic
sed Duentz. La Roche Faesi ἐξ, ἐκ πε-
ve planitie sursum exstruentes, quam signi-
nem ignorat Homerus, Minkwitz: aggerem
jtie ad tumulum abducentes, sed sic
s erat: adducentes. Habet universus de
"tuis coneremandis muroque exstruendo locus
de quibus dubitari Hbi. cf. Grashof,
11. Giseke ἢ. F. $ 250. Hoffm. Phil. 3,
8. pe N.J. f. Pi. 85, 24 Lachm. Betr.
£&d.)
dco» (Lapitham) 4 964 Nestor vidit iu-
is insignem virtute, sch. A. παρὰ τοῖς νεω-
γι χαὶ χωρὶς τοῦ ε εὐρέϑη siehe x 433.
Ξάτ-ετες (ἑξάκις E. ΔΙ. 346, 80, neutr. pro
) annos. Ἢ 115 &. παρομίμνων. De ac-
uttm. a. 8. 2, 481 Góttl. Acc. 393.
" roue aufero. E 155 848 Y 459 ἐξαί-
μόν, Hes. ἐξηρεῖτο. o 996 νηὶ δ᾽ &và
α, cf. sub ἐν III Αδβ. De tmesi v. s.
ἔρετος selectus, exquisitus. B 997 yv-
ες ἐξαίρετοι, E. M. 347, 19 Sch. br. εὐξε-
ἰλεχτοι (paraphr). - αἱ χατὰ τιμὴν δι-
γαι ἀπὸ τῶν αὐχημάτων: ὃ 648 (xovoo:)
ἐξ. De accentu Suid. I 2 , 299 ἐξαίρε-
τὸ ἐπίλεχτον. ἐξαιρετὸν δὲ τὸ ἐχβαλλό-
. Οὗ. Lobeck par. 478 ,,adi. quorum signi-
ὁ latinis in ilis exeuntibus respondet acuto
" i «
πκέρέω act. aor. ἔξελε, -ov. Med. ipf. ἐξαι-
Ὑ € 232. aor. ἐξελόμην, τέλετο et -εἰλετο,
wro π 918. Cf. La Roche, h. S, 934. 1) act.
)mo, seligo, eligo. 9 929 ἔνϑεν - ἔξελε
Οὗ χ 110 144. b) X 444 κούρην - ot
λον. cf. Il 56 7? 10, 4 6927. , 160
δέχ᾽ ἔξελον olo, Hes. ἐξαίρετον ἔδω-
-9) Med. a) aufero ' mihi, depromo mihi,
b) sepono quibus ipse usurus sum.
Ὃ: z 218 οἷσί τε τέχνα | ἀγρόται ἐξεί-
Θ 393 φαρέτρης ἐξείλετο ὀιστόν. K 967
UE Ἐλεώνος ἐξέλετο, ubi couiunguntur
Ὅρος δόμον ἀντιτορήσας. b) ξ 239 τῶν
part.) ἐξ. μενοεικέα, ef. 4A 704, Hes. ἐξαί-
ἐλάμβανον. I 130 ἃς ἐξελόμην feminas
cum praepos. B 690 τὴν ἐκ “υρνη-
E c£. 1331. e) O 460 P 678 μιν
Fro 9vuov |. A 901 μελέων ἑ. ϑυμόν Ier:
(τῶν). «ἡ 754 σεῦ ἐξέλετο ψυχὴν χαλκῷ.
| φρένας ἐξέλετο. c. dat. Z 934 Γλαύ-
e ἐξέλετο, cf. P 470. De tmesi v. s.
E. mihi asporto, reporto, consequor.
E μισϑούς. c. gen. € 49 ν 187
ὃς iniquus indecorus. B. M. 347, 32
ἣν δηλοῖ τὸ ἄδικον... ὁτὲ δὲ τὸ μέγα
οὗ ὑπὲρ τὸ χαϑῆχον, quae enim solito
) τς vitüperantur a Graecis, Hes. ἐξ ξαί-
roa. 0 598 Θέτιδος ἐξαίσιον ἀρήν :
o τὸ χαϑῆχον γενομένην μεγάλην
᾿αϑήν. D. «óuxov: τοὐναντίον γὰρ
. ἢ ὑπερβαλλόντως μεγάλην, cf.
Naturansch. Erfurt 1870 p. 17.
[o δέξας ἐξαίσιον sc. τι. neutr. pro
à modum o 577 τινά zov δείσας
»» sch. V. μεγάλως Duentz. Ameis h. 1.
quem iniquum Damm Ameis Ztft. f.
δὰ d Hermann op. VI 2, 26. Doederl.
ἐξαναφανδόν 421
Gl. 432: von jemaud eine Unbill, pendere enim
duos acc. ἃ verbo δείσας, ut E 827.
ξξ-αίτος (Doederl. GIAB9UN. Jirfi:Phe774;
49 αἴνυμαι eximius, Duentz. Kuhn 12, 3 bici
aite unde αἰτεῖν, ἃ radice «i unde αἴνυμαι.
E. M. 347. 99 ἀπὸ τοῦ ἐξαιρέτους χατὰ ovyxo-
πήν, ita Nitzsch ad z 491, cf. Lobeck path. el.
1, 349 Eust. 1512, 41 907, 59 sch. br. M 320
Suid. I 2, 929) ἢ ἀπὸ τοῦ ἐξαιτεῖν, cf. Eust.
907, 62.) eximius, selectus, M 329 οἶνον ἔξαι-
tov. & 102 τ 366 ἐξαίτους ἑχατόμβας β 807
£. ἐρέτας, sch. B. ἐξαιρέτους c (Ap. 69, 84) ex
EE αἱρῶ τὸ βού λομᾶι καὶ προχρίνω. subtilius
Q. τουτέστιν ἔξω τῆς αἰτίας" ἤτοι ἐπιϑυμη-
Rove, οὺς ἐξήτησας.
ἐξ-κέφνης (ἐξαπίνης, cf. Legerlotz, Kuhn. 8,
865 A. Goebel, Kuhn 10, 398 Curt. Et. p. 632.
sed Apoll. sy nt. IV 12 355 ἐξ ἀφανίας) subito,
repente Hes. ἐξαπίνης. P 738 Ἐπὶ πῦρ ὄρμε-
vov &.
ἐξ-απκέομαι sano transl. reparo. sarcio. I507
ἐξακέονται ὀπίσσω, sch. V. ἃ ἐχείνη (Ate)
βλάπτει. satio: 4 36 χόλον ἐξαχέσαιο, Hes.
ἐξιάσαιο, ϑεραπεύσειας, tuam ipsius, sed y 145
᾿Αϑηναίης χόλον ἐξαχέσαιτο.
ἐξ- ἀλαόδω penitus visu privo, caecum reddo.
λ 103 v 843 οἱ υἱὸν ἐξαλάωσας. L 458 ἄναχτος,
τὸν - ἐξαλάωσε et « 504 ἐξαλαῶσαι sc. te, alii
in his acc. ὄφϑαλ, μόν ad verbum referunt.
ἐξ-ἀλάπάζω a) vacuefacio, b vasto, diripio.
a) à 176 μίαν πόλιν ἐξαλαπάξας, sch BE. οὐχ
ἔστι voy πορϑήσας, ἀλλ᾽ ἁπλῶς “χενώσας χαὶ
μεταστήσας τοὺς ἐνοικοῦντας εἰς ἕτερον τό-
πον, cf. Duentz. Kirch. τι. Koechl 36. b) 4 199
6 941 Τροίην - ἐξαλαπάξαι, cf. 4 33 O 988
(210v) 4 40 Gróluy) 85 (Τρώων πόλιν). Hes.
ἐχπορϑῆσαι. E 642 Ἰλίου ἐξαλάπαξε πόλιν. X
951 Τρώων πόλιν ἐξαλαπάξας. 9 495 Ἴλιον
ἐξαλάπαξαν. Y 30 τεῖχος ὑπὲρ μόρον ἐξαλα-
πάξῃ. deleo: N 818 ἐξαλαπάξειν | νῆας.
ἐξ-άλλομαε exsilio, prosilio. E 142 βαϑέης
ἐξάλλεται αὐλῆς, "Wolf ἐξ, €, sch. A. ἔνιοι τὸ
ἐξ ἀντὶ τοῦ ἔξω ἀχούουσιν: ἔξω ὧν βαϑ. αὖ.
ἅλλεται εἰς τὸ ἐντός (paraphr. sch. BLV.). ὃ
μέντοι ᾿Απολλώνιος ἐν τῷ περὶ προϑέσεως ἕν
λέγει εἶναι τὸ ἐ. Ρ 842 πολὺ προμάχων ἐξαλ-
μενος. 7 899 πολλὸν τῶν ἄλλων ἐ. prae cete-
ris qui certabant. abs. O 571 ἐξάλμενος e
statione.
ἔξ-αλος (ἅλῳ qui extra mare est. A 134 y 281
ϑάνατος - ἔξαλος ἐλεύσεται, sch. V. διπλῆ ἀνά-
γνωσις x«l ξξ. προπαροξυτόνως ἀντὲ τοῦ ἔξω
χαὶ πόρρω τῆς ϑαλάσσης ὦν, καὶ ἐξ Aog,
διῃρημένως, ia Doederl. Gl. 486, quamquam
tale adi. Hom. alias non habere videtur, NUS.
ἐξ III Aa.
ἐξ-αλύω devito. h. VII 51 χακὸν μόρον
ἐξαλύοντες.
ἐξ-ανα-βαένω ptc. aor. sursum egredior. £2
97 ἀχτὴν ἔξαν, αβᾶσαι, Did. αἱ ᾿Αριστάρχου ἐξ.
χαὶ αἱ πλείους Spitzn. et edd. rec., ol. vo. &a-
αναβᾶσαι.
ἐξ-ανκ- δύω sursum emergo. & 438 χύματος
ἐξαναϑδύς. 0 405 ἁλὸς ἐξαναϑδῦσαι. (ὑπε ξαναδύω)
ἐξ-αν- “ιρέω eripio. h. Cer. 254 ἐξανελοῦσα
πυρός infantem.
ἐξ-ανα-λύω exsolvo. Π 442 X 180 9«v. ἄτοιο-
ἐξαναλῦσαι!, paraphr, ἀναστρέψαι, sch. L. ἀνα-
λῦσαι" τοῦτο ἀπὸ τῶν μίτων τῶν Moda,
cf. Eust. 1265, 3.
ἐξ- ἀναφανδόν propalam, coram omnibus
P 2
428
Lobeck path. el. 1, 628 nihil differt ἃ simplici
(ἀναφ.. v 48 ἐρέω δέ τοι ἐξαναφανδόν. De
adv. in δόν exeuntibus, cf. L. Meyer, Kuhn 6,
987 (H. Weber, Phil. 16, 691) Curt. Et. 592.
ἐξ-άν-ειμε (εἶμι) redeo e re. h. XIX 15 &y orc
ἐξανιών. J À
£&-av-inuc omitto. X 471 ἀυτμὴν ἐξανιεῖσαι.
ἐξ-ανύω praes. (aut fut.?) et aor. 1) perficio,
Θ᾽ 310 Θέτιδος δ᾽ ἐξήνῦσε βουλάς. 9) conficio,
Suid. I 2, 295 χατεργάζομαι. 4 365 Y 452 σ᾽
ἐξανύω γε καὶ ὕστερον ἀντιβολήσας, sch. A.
ἐνεστώς ἔστιν ἀντὶ μέλλοντος, cf. Eust. 849,
35 1216, 61, atque id videtur maiorem vim ha-
bere quam Ap. 70, 2 ἐξανύσω, cf. Hes. sch.
br. ἐπὲ τέλος ἄξω, φονεύσω.
ἐξ-ἀπατώω praes, inf, fut. inf, aor. decipio
I371 τινὰ - ἐξαπατήσειν. X 999 ἐμὲ δ᾽ ἐξα-
πάτησεν, cf h. Cer. 404 (σε δόλῳ). h. Merc.
318 τέχνῃσίν τε καὶ - λόγοισιν ἐξαπατᾶν - "Ao-
γυρότοξον. abs. ἐ 414 ἐξαπάτησεν. v 277 ἐξα-
πατῆσαι. De tmesi v. s. ἐκ I 2. ^
ἐξ-ἀπὰ φέσκω decipio. absol 1 376 ἐξαπά-
φοιτο ἔπεσσι sc, me. sch. ΑΒ. ἐξαπατήσειν"
ἡ δὲ μεταφορὰ ἀπὸ τῶν ταῖς ἁφαῖς φιλοφρο-
γουμένων. c. acc. X 160 ἐξαπάφοιτο Διὸς
νόον, E. M. 346, 54 ἐξαπατήσοι, cf. Ap. 70, 4.
h. Ap. 379 ἐμὸν νόον ἐξαπαφοῦσα, Ven. 38
φρένας à. w 79 σ᾽ ἐξαπάφω (Hes). h. Ap. 376
μιν ἐξαπάφησε. ξ 819 us - ἐξήπᾶφε μύϑῳ Hes.
ἠπάτησεν.
ἐξ-ἀπίνης (Doederl Gl. 967 ἐξ αἰπεινῆς,
ita Autenr, et Ameis app. φ 196 Lobeck, path.
el 1, 992 comparat ἄφαρ et αἶψα ,quae pro-
prie idem quod συναπτῶς iuncte continuo signi-
ficant ab ἅπτω derivata.* Benf. 1, 278 &-«zve«
skr. avàkina, Gz«zv« ἀξαφνα aiqv« της) subito,
repente, necopinato, Hes. αἰφνεδέως, ἐξαίφνης.
E9116 0395 ἐλθόντ᾽ Z, cf. P 51, Il 598
(στρεφϑείς) E 38 (διεδηλήσαντο) h. XXVIII 13
(Zeyvto) κ 557 ἐ. ἀνόρουσε, cf. u 288 (ἔλθῃ)
& 99 (ov) o 160 (zooqavérco) h. VII 50 (ἐπο-
ρούσας) ΧΧΧΠΙ 12 (ἐφάνησαν). φ 196 £A901 |
ὧδε μάλ᾽ à. Non est post caesuram misi h.
VII 50 XXXIII 12. (ἐξαίφνης).
ἐξ-«πο-βαίνω escendo. μι 306 ἐξαπέβησαν
νηός. Ameis: aus dem Schiffe heraus u. weg-
gehen, quamquam non abierunt.
ἐξ-απο-δίομψεαε expello, verscheuche. E 763
μάχης ἐξαποδίωμαι 1 (a) codd. ol vo. Bekk.
Faesi Ameis (aus, ἐξ, dem Kampfe weg, ἀπό),
Spitzn. Bothe Bànml. Duentz. μι. ἐξ, ἀ., Wolf
La Roche ob caesuram bucolicam 4. ἐξ c.
ἐξ-απο-δύνω, ip, prorsus exuo. ε 372 εἴς
ματα ἐξαπέδυνε suas vestes.
ἐξ-«πο-όλλυμιε prorsus perdo. Act. pf.
Med. aor. intr. prorsus pereo, Eust. 1144, 9
τέλειον ἀφανισμὸν δηλοῖ διὰ τῆς ἐπιτατικῆς
ἐξ προϑέσεως, quamquam praep. ad gen. vide.
tur referri. X 290 ἐξαπόλωλε δόμων κειμήλια.
Z 60 Ἰλίου ἐξαπολοίατο. v 851 ἠέλιος οὐρα-
voU ἐξαπόλωλε, sch. V. οὐχ ὡς ἐχλείψεως γε-
γενημένης.
ἐξ-απο-νέομεαι redeo alicunde. I 252 Y 212
μάχης ἐξαπονέεσϑαι 1 (ἃ quia prima est trium
brevium), ol vo. Bekk. Faesi, sed Wolf Bothe
La Roche μ. ἐξ d. Spitzn. Duentz. Báuml. μ. ἔξ ἀ.
£&-axo-vi&c abluo e re. τ 387 τῷ πόδας
ἐξαπένιζεν i. e. λέβητι lebete, La Roche Ameis
vo. codd. Eust. 19869, 53 o E. M. 589, 8 τῷ
πόδας ἐξαπενίζοντο quam formam med. ver-
sus non admittit. Bekk. rov et sic Duentz. Faesi.
re
2
"4
ἐξάνειμιε --- ἐξαῦτις
ἐξ-απο-τένῳ prorsus persolvo. Φ 818,
τρὸς ἐρινύας ἐξαποτίνοις |, sch. Α. ruta
ἀποδοίης τῇ Ἥρα.
ἐξ-ἄπτω 5ιβρεπαο ἃ re. 7 466 πεῖσμε
vog ἐξάψας. € 51 CExrooc) ἵππων &
(ξλχει). sine gen. Y 397 ἐξῆπτεν iudi
corpore Hectoris. Med. adhaereo Θ 20 ἐξ
69s a fune sch. br. ἐξαρτᾶσϑε ἐπιλαμβάνε
Eust. 695, 46 ἐχχρέμασϑε. )
ἐξ-«οπάζω eripio. I'380 τὸν δ᾽ tom
Ἀφροδίτη | ῥεῖα μάλ᾽ cf. Y 448. d» 597
c. gen. 4 100 χρατὲ ἑχάστῳ | φῶτ᾽
ξασα νεός. E:
ἔξ-αρχος qui primus est ducitque
Q 721 ἀοιδοὺς | ϑρήνων ἐξάρχους pra
res i. e. eos qui moderabantur cantum lug
sch. B. ἐξῆρχον uiv ἐχεῖνοι τῶν λόγι
ἔοιχε, καὶ διεδέχοντο αὐτοὺς «i γυναῖκε
τιφωνοῦσαι Eust. 1372, 28 βαρβαρικὸν ;
τῶν ϑρήνων ἔξαρχοι ἀοιδοΐ. 4
ἐξ-ἄρχω 1) act. ordior, incipio quod al
me facient. a) c. acc. B 273 βουλὰς ἐξά
vix recte Eust. 219, 30 ἔλλειψιν ἐχεὲ πῇ
σεως ἵν" ἢ) εἰς βουλὰς, subtilius Doed
914 βουλὰς zeugmatisch ebenso wie πο
von χορύσσων. Ameis: als Führer 2
(Minkw.) La Roche: veranlassen. Faesi
rat ἡγεῖσϑαι ὁδόν. h. XXVII 18 ἐξέ
χορούς. b) c. gen. E 5l ἐξῆρχε γόοιο, 2
q/ 17 τοῖσι - &. y. c. X 430 (Too gat),
(τῇσιν), Q 761 tget - τριτάτη ἐξῆρχε ἢ
prima enim verba dicenti respondebatur à
ris. Non recte Eust. 219, 31 his comp
v.l B 84 βουλῆς ἐξῆρχε νέεσϑαι, cf. If
Ven. sch. BL., Spitzn. et rec, 8. ἐξ Jp
recte nisi statuitur solito liberius bic CQ!
verbum et praep. € 606 [δ 19] μολπῆς Ee
govtoc sc. τοῦ ἀοιδοῦ, cf. Weidenkafi, nod
syntaxin H. Wittenberg 1870 qui p. 2 eX
collegit in quibus nomen gen. abs.
Clemens clyp. Ach. Bonn 1844 p. 28 Rui
u0z. p. 13. Athen. V 180 (cf. Eust.
hune locum ab Aristarcho male ex
translatum σὺν αὐτῷ γε τῷ περὲ
ἁμαρτήματι. οὐ γὰρ ἐξάρχοντες OL
τῆρες ἀλλ᾽ ἐξάρχοντος τοῦ ᾧδοῦ zwi
χοῦντο" τὸ γὰρ ἐξάρχειν τῆς φόρμιγ
ol. vo. ἐξάρχοντες (V. Vind. et H.).
963) et recent. ἐξάρχοντος, cf. Spi
Nitzsch ad ὅδ᾽ 19. Aristarchi ratio
ex parte servavit Ariston. ὃ 19 ὅτε οὐ
ἀλλὰ τὴν παιγνίαν λέγει οὕτω, πρὸς τ
ποντες Ἑχάεργον. χαὶ γὰρ κυνῶν μέλ
φησί. 2) Med. ordior rem cuius ipse pà
futurus sum. 4 339 χαχῆς ἐξήρχετο, β
sed Eust. 1725, 18 δύναται χαὲ ἐξῆι
ναι. διφορεῖ γὰρ πολλαχοῦ xal τ
ρῆμα o ποιητῆς. ἔν
ἐξ-«υδάω eloquor, dico aperte, E
32 ἐχχκαλύπτειν vovv. A 363 Π 19 ἐξα!
κεῦϑε νόῳ, cf. E 74, Hes. ἐξεῖπον, λέ)
γνησον, βόησον. (Cf. h. Cer. 594) κὶ
ἐξ-αῦτες denuo Hes. μετὰ ταῦτα, £X
ρου. Lehrs Ar. 158 ,ponitur ubi a) qui
quens lacrimis lamentatione siye alia T
ditus orationem interrumpit, tum vero
colloquio dicere pergit b) vel si quis im
sive ea cena fuit sive pugna sive ali
cunque intermissa eandem repetit.'*
193 τ 214 φ 206 o 350 ἐ. - ἀμειβομένη
3
e
)
j
"|
b
2|
i
n:
omp
À
dh
πεί») cf. 4 223 b) ὁ 218 δόρπου δ᾽ ἐ, μνη-
ϑα. ΕἼ 134 ἐ. ἰὼν (προμάχοισιν ἐμίχϑη),
Ν 642 (αὖτ᾽ à. ete. IN 581 ἐ, ἐπάλμενος
stquam paulum recessit ut galeam amicis tra-
ret (Lehrs). ε 537 ἐ. -A&«v ἀείρας xc. c 419
ἀναρπάξασα φέρῃ. u 199 £. ἐφορμήϑεῖσα
ot. Γ' 488 à. μαχέσασϑαι. Ὁ 287 αὐτ᾽ ἐ.
ἐστή, Lehrs: denuo vivit. II 654 ἐ. Τρῶας -
«t0 προτὶ ἄστυ Patroclus, ut antea alii
üt, Damm: retro. Semper in priore parte
us, Est potissimum apud ptc., quod addi-
verbo finito. ;
$-«q-cto£ouer med. aor. ci. aufero. y 444
j ψυχὰς ἐξαφέλησϑε (v. 1. -o(09s) omnes
atus. Bekk. £x-ióev. X
g et ἑξῆς (Curt. Et. 170 Zy-o, cf. L.
y Vgl Gr. 1, 386. Lobeck, path. el. 1, 431
1. e. συνέχεια, cuius gen. abiit in adv,
app. o 450) et contractum effecit -zc
580 ε 104 180 472 564 μι 147) deinceps,
rdinem, Suid. I 2, 313 ἑξείης" παρὰ ποιη-
" ἐφεξῆς, ἐπὶ στίχον, cf. E. M. 348, 10
lümue τάξεως (Hes) a) De loco: 4 448
ὄμβην | &. ἔστησαν - περὶ βωμόν alium
a alium. sed 47 839 &. ἵσταντο, alius pone
m, quare vix recte Eust. 1332, 40 ἕτερον
τοῦ μεταστοιχεὶ τὴν χατὰ μέτωπον πάντως
v δηλοῖ. « 145 y 889 c 385 & ἕζοντο
X χλισμούς iuxta, cf. ε 8 ὦ 411, sed ó 580
4 180 472 564 u 147 &. ἑζόμενοι remiges,
post alium. τ 574 πελέχεας ἵστασχ᾽ &.
ἃ πάντας, pone. q 141 ὄρνυσϑ᾽ £, ἐπι-
471 & χεφαλὰς ἔχον, iuxta. β 349 ἑ
ü
€
τοῖχον ἀρηρύτες cadi. ó 408 εὐνάσω &,
.tuos, cf. à 440 449. ε 70 χρῆναι &. πίσυ-
1694 & πέτασαν vestes. b) De tempore:
Ἵ πάσας &, cf. A 134 μ 177 w 981. o 450
ἄντεσσι - παρίστασαι. Ο 137 μάρψει &.
0 λίσσονϑ᾽ &. Q 974 E. χατέδησαν singu-
einceps nodos. Non est nisi in priore
us, ἑξῆς semper in primo pede.
"tut (εἰμί) sum oriundus. v 130 ἐμῆς
t γενέϑλης, ol. vo. Bekk. La Roche Ameis,
339, 41, sed Wolf Bàuml. Duentz.
«Ets. Z 100 ϑεᾶς ἐξέμμεναι, V. H et
). Hoffm. h. Unters. II 9 ne penthemimeris
er nomen et praep., Bekk, Faesi Am.
che, sed Wolf 3. ἐξ ἔς Spitzn. (q. v.)
Bàuml 9. ἐξ ἔ. Sed Q 377 μαχάρων
"t τοχήων | ubi non fit penthemimeris
praep., Faesi ἔξεσσι. 4 387 τέων δ᾽ d
χήων | Faesi: ἔξεσσι. Q9 397 Μυρμιδό-
᾽. a ΠΝ
Ἐξ εἶμι, Faesi: ἔξειμι.
ttt (εἶμι) exeo, v 867 τοῖς (sc. zoótao:)
ϑύραζε exeo (exibo?) v 179 οὐχ ἔξεισϑα
3; nonne exibis? € 448 ϑύραζε ἐξιέναι.
Sy& χέρσονδε - ἀνέμοισιν. c. gen.
VÉ μοι μεγάρων, cf. « 374. Inf. v. l.
ἐξίμεναι A 531 pro ἐξέμεναι V. 8.
ἐν.
ἔπον (Bekk. ἐχ κε) aor. def., ci. et opt.
τ I61 ἐξείπω, Hes. φανεροποιήσω, non
Doederl. Gl. 502 zu Ende sprechen. h.
80 ἐξείπῃς. b) ὦ 654 ἐξείποι ᾿ἀγαμέμ-
443 γέροντι ἐξείπῃ.
.
ἐξαφαιρέομαι --- ἐξερεείνω
429
ἐξ-εἰρομιαε percontor, exquiro. δὲ abs. 9
361 ἐξείρετο. b) τινά, E 756 Ζῆνα 2. c) τί.
Y 15 v 127 Διὸς δ᾽ & βουλήν. Hes. ἠρώτα.
ἐξ-ελαύνω et ἐξ-ελάω ipf. ἐξήλαυνεν, praes.
ptc. ἐξελᾶων x 83, inf. -λάαν 0 597 λ 992, c.
significatione fut. aor. ἐξήλᾶσε ὁ 819 et ἐξέλα-
ot(v) ἐξήλασσαν 4 569, ci -ἄὡσωσι x 381, opt.
τάσαιμι σ 29, -ἄσειε Φ 360 et -ἄάσαι, ptc. -doec
E 925, -ἄσαντας «9297 (v. l. -αντεςὴ exigo, abigo.
1) animalia a) c. gen. K 499 ἐξήλαυνεν ὁμίλου
equos. 6 255 ἵππους ] τάφρου ἐξελάσαι i. ς.
transire. ὁ 312 ὄντρου ἐ, μῆλα. v 997 ἄρνας]
σηχῶν ἐ. E 834 N 401 ἵππους ἐξέλασεν Τρώων
μετ᾽ - ᾿Αχαιούς, b) h. Merc. 409 εἰς φῶς ἐξή-
λαάυνε boves. abs. “ 360 ἐξέλασ᾽ ἐς πληϑύν
80. equos. c) E 25 ἵππους i. λ 999 τὰς ἐ. bo-
ves. 44 [562] σπουδῇ à. asinum ex agro. absol.
x 88 ἐξελάων austreibend. 2) abiguntur homi-
nes. a) 8 248 μνηστῆρας ἐξελάσαι μεγάροιο.
z 381 ἡμέας &. | γαίης. Φ 360 Τρῶας ἄστεος
£. Θ [597] ἐξελάαν ἔνϑενδε χύνας i. e. Graecos
(Hes. ἐξελάσαι, ἀποϑδιώξαι). Ο 417 τὸν ἐξελά-
σαι. 8) σ 29 χαμαὶ - ὀδόντας γναϑμῶν ἐ. συὸς
ὥς, dentes e maxillis elidam ut humi iaceant,
Eust. 1835, 47 ἣν ἐξωδόντιζον oi δεσπόται τοῦ
χωρίου: ὃ νόμος δέ, φασί, παρὰ Κυπρίοις.
De tmesi v. s. £x T II (παρεξελάω ἐξήλατος)
ἐξ-έλκω extraho. Ψ 769 πηνίον ἐξέλχουσα
παρὲχ μίτον. 4 214 τοῦ ἐξελχομένοιο sc. ὀι-
στοῦ. C. gen. s 482 πουλύποδος ϑαλάμης ἐξελ-
χομένοιο.
ἐξέμεν et -ἀε v. 8. ἐξίημι. ξξέμεν v, s ἔχω.
ἐξ-ερεέω aor. opt. evomo. μ 437 εξεμέσειεν
ὀπίσσω ἱστὸν - αὖτις Charybdis. abs. μ' 937
ἐξεμέσειε, sch. V. ἐξεράσειεν.
ἐξ-εναρέζω pr. -ἰζεις II 850 (v. 1. -«(Eetc).
pte. -/Gov X 331, ipf. -ἰζεν E 842.4 368 (v. 1.
vO. sv) fut. (Esc Y 389, ptc. -/Sov 4 101.
aor. -&&e Q2 521 -ἰξας Π 692. - ἐξε(ν) -ἰξαν Ε 730,
ci τίξῃς Y 181. inf -ἔξαι X 264, ptc. -ἑξας)
Spolio, armis exuo occisum. occido, potissimum
in pugna. €f. La Roche, h. S. 937. a) τινί.
Z 417 οὐδέ μιν ἐξενάριξεν necatum non spo-
liavit. Ariston. ἡ à. 0. διδάσχει τί τὸ ἐξ, ἐπι-
φέρει γάρ. ἀλλ᾽ ἄρα μιν χατέχηε σὺν ἔντεσιν
cf. Lehrs Ar. 1406. 4 145 τὸν χαμαὶ à. cf. X
976. E 842 Περίφαντα ἐ., cf. Y 331 Y 18l.
4 488 Σιμοείσιον ἐξενάριξεν. Hes. ἐσχύλευσεν,
ἀπέχτεινεν, cf. Z 90 36 4 335 3608 492 M 187
N 467 X 518 O 332 518 4 280. 4 101 835 'Av-
τιφον ἐξεναρίξων. II 692 τίνα δ᾽ ὕστατον 2.,
Hes. ἐσχύλευσας, cf. E 708. Y 339 ,] 999, E
151. “ὁ 521 τοι υἱέας i., cf. 9 905. occido: II
850 μὲ τρίτος à. Z 30 Πιδύτην ἐξενάριξεν |
ἔγχει. non pugna: À 973 ὃν πατέρ᾽ ἐξεναρί-
ξας Oedipus, cf. χ 964 (in Od. bis) Π 578. fa-
$ cile suppletur acc. 41 946 ἐξενάριξεν. b) H 146
N 619 P 357 Φ 183 τεύχεα δ᾽ ἐξενάριξε. Ari-
ston. H 146 ἡ 6. 0. κυρίως τὸ ἐξ, viv, τὰ
ἔναρα περιεῖλεν. in caesura tertii pedis hie, ut Z
417 .Y 376 «ὁ 905 521 y 964. ceterum in exitu
versus. Koch, Phil. 7, 593 41 saepe habere dixit
ἐξ, (siegen) et semper in exitu versus, JV bis,
atque semel tantum in exitu. Doederl. Gl. 9446
explicat ἐχδύειν ἐναρισϑέντα.
ἐξ-ερεεένω (pr. ci. -vy h. Merc. 483 opt. -o:
v 86, iptv. -ε c 116 inf -ev h. Merc. 547 ptc.
τῶν i 259 ipf. -εν τον. Med. ipf. -ero K 81)
1) percontor, interrogo. 9) perscrutor, investigo.
absol. 1672 K 543 πρῶτος ἐξερέεινε, Hes. ἠρώ-
τησεν. KC 81 £, μύϑῳ. τινά: v 86 πόσιν 2, quae-
480
rendo pertentaret. 5) τί: x 14 μ'ὶ 84 ἐξερέει-
ver ἕχαστα, cf. o 70 τ 463 (ἐξερέεινον). τ΄ 116
μηδ᾽ d. γένος καὶ πατρίδα. 2) h. Merc. 252
i. μυχοὺς δόμοιο. μ 359 πόρους ἁλὸς ἐ. Ap.
70, 6 ἐξερευνῶν, διερχόμενος (Hes.) Vlixes qui
non sua sponte sed coactus multa vidit. h. Merc.
7 μαντείην ἐ. ἡμετέρην. paulo aliter: ib. 483
αὐτὴν τέχνῃ £. citharam ex artis regula pulset.
ἐξ-ερείπω eicio, aor. intr. concido X 414
ὑπὸ πληγῆς Διὸς ἐξερίπῃ δρῦς, Hes. ἐχπέσῃ
Ap. 70, 8) c. gen. P 440 1' 406 χαίτη | ζεύγλης
ἐξεριποῖσα παρὰ ζυγόν.
I ἐξ-ερέω (Bekk. éxz) fut. defect, in p. 1.
sing. eloquar, dicam plane. proloquar quid sen-
tiam, Hes. λέξω. A4 212 0 401 454 Ῥ 410 672
π 440 τ 487 q 237 ὧδε γὰρ ἐξερέω, verba ipsa
per asyndeton, cf. Ameis z 440. de tmesi v. s.
ix | 9. Θ 986 col δ᾽ ἐγὼ ἐξ. « 805 ἐγώ voi |
à M 915 νῦν «vc ἐ. ὡς μοι δοχεῖ. h. Cer.
410 ὡς ᾧχετο &.
II ἐξ-ερέω 1) interrogo, percontor, 2) per-
scrutor, investigo. ó 119 ὦ 238 ἐξερέοιτο eum.
jt 349 μιν - ἐξερέοντες |. « 416 ϑεοπρόπον
ἐξερέηται}. y 24 ἄνδρα γεραίτερον ἐξερέεσθαι. |
t 99 μιν - ἐ. 1 Ὁὴ τί: € 315 τὰ ἕχαστα ἐξερέου-
civ|. τ 166 τὸν ἐμὸν γόνον ἐξερέουσα]. v 411
πάντα - 2&.| y 116 ἐξερέοις ὅσα πάϑον. ἡ 17
ἐξερέοιϑ᾽ ὅτις εἴη. 9) ὃ 337 o 198 χνημοὺς
ἐξερέῃσι καὶ ἄγκεα Eust. 1498, 44 ἐξερευνᾷ.
In Od. tantum, sed de tmesi v. s. ex I 2. for-
mae in exitu aut in caesura tertii pe-
dis. (διεξερ.) A
ἐξ-ερύω (Bekk. ἐκ.) praes. opt. -0: K 505.
aor. ἐξείρυσσαν Ν 194. -εἰρῦσε Ψ 870 (Bekk.
Zxzti. quamquam sic augmentum non addi potest)
et -/ovorr) -αν, inf. -ἐρύσαι E 666, ptc. -ὕσας
σ 86 aor. iter. -ὕσασχε K 490. extraho. Π 505
ψυχὴν τε καὶ ἔγχεος ἐξέρυσ᾽ αἰχμήν. Ν 194
τοὺς f£. mortuos. o 87 μήδεα &, cf. y 476. Καὶ
490 τὸν (λαβὼν ποδὸς) ἐ. pede prehensum, Hes.
ἐξεῖλχεν. Καὶ D05 (δέφρον ἑλὼν) ῥυμοῦ &. Hes.
ἐξέλκοι. y 886 ἔχτοσϑε ϑαλάσσης | δικτύῳ ἐξέ-
ρυσαν. b) N 532 ἐξέρυσεν βραχίονος ἔγχος,
cf. E 112. E 666 μηροῦ ἐ. δόρυ, Hes. ἐξα-
γαγεῖν, ἑλχύσαι. Y 828 μελίην ἀσπίδος ἐ.
1 897 μοχλὸν] ἐ. ὀφϑαλμοῖο. Ψ 810 &. χειρὸς]
τόξον celeriter arripuit.
ἐξ-ἐρχομαε aor. ind. ci. iptv. inf. ptc. egre-
dior, absol. 1 476 ἐξῆλθον. I 576 ἐξελϑεῖν.
ὃ 988 ἐξελϑέμεναι. δ᾽ 740 ἐξελϑών ex agro m
urbem, z 230 956 312 «ny? ἐξελθοῦσα. De loco
quo qui loquitur est o 396 ἐξελϑών cf. ὦ 491.
9.100 ἐξέλϑωμεν foras eamus. q 90 ἐξελϑόντε.
t 68 ἔξελϑε ϑύραζε. b) X 937 τείχεος ἐξελ-
ϑεῖν, cf. X 418 (πυλάων). .X 417 ἐξελθόντα
πόληος. q 229 ἐξελϑὼν μεγάροιο. v 371 ἐξῆλϑε
δόμων. 4 315 ἐξελϑόντες μεγάρων. De tmesi
v. 5, ἐκ I 1 II (zage&.)
ἐξ-ερωέω aor. decedo. 3^ 468 ἐξηρώησαν
equi, sch. B. ἔξω τοῦ δρόμου ὥρμησαν, Eust.
1309, 33 ἐχτὸς ὥρμησαν τῆς 0000 cf. Ap. 70, 11.
ἐξ-εσίη (ἐξίημι Eust. 836, 30. Aristarchus
£&&. cf. Herod. ad 9 235 Lehrs, Ar. 306) able-
gatio. Hes, ἡ χατὰ πρεσβείαν ἔξοδος, cf, Suid.
1 9, 308. Q 235 ἐξεσίην ἐλϑόντι, sch. ΑΒΜ.
δημοσίαν ἔχπεμψιν, Ap. 70, 7 paraphr. χατὰ
πρεσβείαν (Spitzn) φ 90 τῶν ἕνεχ᾽ ἐξεσίην
πολλὴν ὁδὸν ἦλϑεν missus a patre, sch. PV.
BHQ. E. M. 347, 39 Hes. La Roche, ἢ. S. 33
Inhalts-Accusatiy.
ἐξ-ετής (£5, ἔτος) sex annorum, P 266 ἵππον
ἐξερείτεω — - ἐξοίχομαι
ἐξετέ᾽ ἀδμήτην, οἵ. Ψ' 655 (ἡμίονον). Hei
Ἠσχαλωνίτης ἐνθάδε προπαροξύνει opote
ὄτριχας οἰέτεας" (B τθῦ ubi Herod.).
pon ' € ἢ - , ΄
ξύνουσιν ὁμοίως τῷ εὐγενέα x
οἱ παρο
Toc ἐπείσϑη x παράδοσις, cf. Spitzn.
ut Duentz. Bàuml. La Roche Faesi) Bv
Spr. 2, 481 Góttl Acc. 323. Bekk. é&eré
ἐξ-ἐτε h. Merc. 508 s. ἐξ ἔτε ap. Hi
seit v. s. 2x III F. Lobeck path. el. 1,
ἐξ-ευρέσκω invenio. 2322 εἴποϑεν
Fm |
ἐ
ἐξ-οηγέομαε sum dux. B 806 τῶν ἐξῃ
h. XXVI 10 ἐξηγεῖτο praeibat.
ἐξοήχοντα (E. M. 308, 46 ἐν τοῦ
sexaginta. B 587 610 &. νεῶν. ξ 20 zgum
τε χαὶ E, πέλοντο sues. 1
ἐξ-ήλατος (ἐξελαύνω) caelatus, malleo.
gehàmmert. M 295 ἀσπίδα χαλκείην
ἣν ἄρα χαλκεὺς | ἤλασεν, sch. D. ἐξ ἐλαό
κατασχευασϑεῖσαν. sch. BLV. ἐξελασί
ἤτοι χαλχῆν. ita Nicanor et Zenodott
etiam ἐξέλασ᾽ pro ἤλασεν scr., quo 1
etiam fit epexegesis. sed Aristarchus £$7j
cf. Herod. 1. l. Ariston. JM 296: sexies plic
Hes. ψιλῶς μὲν ἐξ ἐλασμάτων xal πτυχάᾷ
χείμενον" δασέως δὲ ἐξάπτυχον, cf.
Ap. 70, 10 quem non recte corr. voluit
sch. D. V. Eust. 905, 66 ἐξ. recte p
epexegesin, cf. Marx, clyp. Ach. Coesfeld
p. 4, sed Doederl. Gl. 491 ἕξη. defendit
quam non alias numeralia sic cum ver|
ponuntur.
ἐξ-ῆμαρ (de accentu in Herod. 4
657 E. M. 343, 56) per sex dies. f
ἕξ, πλέομεν νύχτάς τε καὶ vua.
£. - δαίνυντο. In introitu versus, atq
in seqq. septimus dies commemoretur.
h. S. 9. :
ἐξημοιβός (ἐξαμείβων mutatorius, qu
tari potest 9. 249 εἵματα ξξημοιβά, sch.
τε ἄλλο ἐμειβόμενα καὶ ἀλλασσόμενα, cf
Eust. 1594, 34 Hes. ἀλλαχτὰ διὰ τὸ πλ
ἐξῆς v. 5. ἑξείης. r
£&-Djuc emitto, dimitto. 21 141 ἐξ
ἐς ᾿Αχαιούς, sch. A. ἕμεν, δασυντέον ut.
£, (Aristarchi?) cf. Eust. 836, 34. A
Sev ἐξέμεναι, Bekk. La Roche (q. v.)
13 (ἐκπέμψαι), Hes. ἐξέμεναι - ἐξαφεῖ
ϑεῖν, sch. H. ἐμφαντικώτερον δὲ τὸ
(Nitzsch) ol. vo. et Ameis: ἐξέμεναι. D
ἐξέμεν(αι), cf. Lobeck path. el. 2, 511
486. De tmesi v. s. ex II 8. P
ἐξ-εϑύνω efficio ut quid ad libellam
sif. O 410 στάϑμη δόρυ ἐξιϑύνει, 8
ἴσον ποιεῖ, ἐξορϑοῖ, cf. Hes. ἜΣ
ἐξ-ικνέομαι, aor. -χόμην, -ἔτο, το
Merc. 399. pervenio I 479 Φϑίην ὁ
439 i&terrto ϑώχους, cf. Q 481 (δῆι
(νῆσον) h. Merc. [147] (νηόν). ib.
ἐξίχοντο. h. XIX 31 ἐς Ἡρχαδίην
v 906 v 223 ἄλλον ἐξ. e
ἐξέμεναε inf. ἔξειμι (εἰμι) q..N.— ΟῚ
ἐξ-ἐσχω foras porrigo. u 91 t£ δ᾽ i
κεφαλὰς - βερέϑρου Scylla, Eust. 1
x«l ἔξω δ᾽ ἕξ ἔσχει, cf. 1711, 96
Duentz. E
ἐξ-οιχνέω 1 884 διηκόσιοι δ᾽ ἂν
(πύλας: ἀνέρες ἐξοιχνεῦσι solent
aus. Bekk. jux. δὲ tz, cf. E. M. 84:
i&-oiyou«c exi, Z 379 884 ἐς
ἐξοίχεται SC. νηόν. '
0 597 τοὺς Ζεὺς
De tmesi v. s. I 9. I
S pro ἐξ ὁμόϑεν q. v.
M -Ovouéso nomine appello, cod. M.
γενεὴν ξξονομάζων loco corrupto.
2
ἐξ-ονομια-κλήδην (χαλεέω. De compos. cf.
derzog, N. J. f. ΩΝ 101, 296) nominatim, Eust.
I277, 18 τὸ 2x τῶν xvolov à
AX 415
ρα ἕχαστον, sch. V. οὐ κοινῶς ἀλλ᾽ ἐδίως.
960 ἐμὲ - χαλεῦντες | 2.
ΕΞ ex I 9.
r : V. H. ol. vo. -z», Spitzn. -e. II 611
!D97 ἐξόπιϑεν δόρυ - οὔδει ἐνισχίμφϑη. C.
&n- pone P 521 χόψας ἐξόπιϑεν χεράων βοός.
d
ἐξ-οπίσω 1) retro, de loco. «1 461 P 108 &
ἐχάζετο, Eust. 856, 57 ἀναχωρεῖν... 2x περισ:
τ N 436 ἐ, φυγέειν, Damm
&, πλῆτο
211 à
signis, Hes, ἔνδοξος, ἐνάρετος. Eust, 258, 89
- γικὴν σύνταξιν, ὴ
184 τέμενος ἔξοχον
7 ἀφνειὸς Πυλίοισι
ἔων, inter Pylios, sch. Η. ἡ
ῦ ἐν υλίοις, μετὰ Πυλίων ναίων
Damm: dives eminenter et ita,
: 9.91 da δώ, ναΐειν stehende Redens-
Jst* (v. infra. , 551, Ameis app. h. L) sed
tam arctis legibus
9 Aoysíov dc c
γειότερος. σ 905 ἢ,
Oy).
ler 9:966 αἶγας αἱ πᾶσι μέγ᾽" ἔξοχοι αἶπο-
- et plur. pro adv. eximie,
» (f£ La Roche, h. S. 51.
xov ἄλλων,
£158. E 6l
ἐν ἐφίλατο, cf. o 70, 71 (ἐχϑαίρῃσιν).
. dg. I 638
ἐξόλλυμε —
h.. & (v. Supra o 297).
ἕός 431
λῶσϑαι |. 9 487 & as βροτῶν αἰνίζομ᾽ &ndv-
τῶν. ὦ 78 É viec ἁπάντων |, cf. h. Ap. 88.
Semel verbo suo postponitur ὁ 551 ἐμοὶ δόσαν
E In quarto pede aut quinto,
in primo 7' 997, Y 56 497, 0 71, in secundo
E 61 9. 487.
ἐξ-υπ-αν-ἐστημίε ex inferiore loco sursum
exsisto.
ἐστιν ὑπανέστη καὶ ἐξυπ. sed melius addit (cf.
inst ΘΙ ΒΤ. Oh oH EO προϑέ-
ματα χωρὶς τοῦ ει γράφονται) 1) foras. D 965
ἐρευγομένης ἁλὸς L| 47 0
v 188 ἐλϑέμεν BÉ. ἐς ἀγρόν. foris: x 95 σχέ-
Sov £. νῆα.
290 Αἴ 204 256
41 602 M 292 403 Ν 96 419 518 522. 8:9. 11
ἑτάροιο φίλοιο.
πρὸς δῶμα, cf. N 518. B 5495 ἐνὶ νηῷ, cf. E 223
h. Cer. 286, ε 76 ἡ 184 o 189 209 ψ 223 ἢ. Cer. 313.
ἑ 142 g 111
9 5 t 209
λον υἱόν
452
cf. E 318 T 132. I 148 390 ἕξ - 9vyctot, cf.
X 408 A 614. T 277 Ψ 8 ἑὴν inl vga, cf ὃ
338 o 199, s 42 115, v 210 φ 316 ἢ. Cer. 333.
Q 911 ior» - τοχήων. p 958 y 387 σ 498 é&
πρὸς δώματα. postponittur nomini: 4 83 στή-
ϑεσσιν ἑοῖσι, cf. M 222 « 430 & 115 452 o 488
t 573 o 162. Q 165 9 148 χερσὶν égouv, cf. h.
Merc. 49. « 218 χτεάτεσσιν ἑοῖς. ξ 93 πόδεσ-
civ toic. Z 488 παῖδ᾽ ξόν, cf. H 190 “1 602
M 292 ἡ 7 τ 392 h. XIX 45. B 247 χατὰ δῶμα
£ór. 4 496 Ἡ 403 παιδὸς tov, cf, ὃ 714. B 662
X 1l T 399 :P 360 402 v 389 h. Ap. 8 πατρὸς
toto, cf. N 522 Ξ 9 966. & 177 πατρὸς ἕοῖο
φίλοιο, Ap. 70, 17 τοῦ ξαυτοῦ. E 371 τ 395
h. Cer. 388 μητρὸς ἑξῆς. I 420 687 χεῖρα Env,
cf. 8 195. .4 47 M 84 ἡνιόχῳ - to. Additur
articulus: E 321 τοὺς uiv ξοὺς - ἵππους. K 256
τὸ ἕξόν sc. φάσγανον, eius. Δ 295 τὸν idv sc.
Ἵππον. additur gen. pronominis: A 904 ἑῷ
αὐτοῦ ϑυμῷ suo ipsius. « 409 £óv αὐτοῦ χρεῖος
ἐελδόμενος. ὃ 643 tol αὐτοῦ | δμῶες eius
ipsius. V. 1. ἑοῖο pro ἐῆος q. v. A 393 O 138
(Zenod., € 71 138, et ἕῆος Eust. 964, 90 pro
ioio Z 9, cf. Buttm. Lex. 1, 92 Ribbeck, Phil.
9, 50.
ἐπ-ἀγάλλομιαε superbio, iacto me. II 91 ἐπ-
ἀγαλλόμενος πολέμῳ zal δηιοτῆτι.
ἐπ-αγγέλλω nuncio. ó 775 ἐπαγγείλῃσι καὶ
εἴσω v. l. ἀπαγ.
ἐπ-γεέρω confero, congero in locum. 4 196
παλίλλογα ταῦτ᾽ ἐπαγείρειν | huc. De tmesi
v. S. ἐπί Ibó
ἐπ-αγλαΐζοκεκε inf fut. superbio, iacto me.
Σ 138 οὐδέ ξ φημὲ | δηρὸν ἐπαγλαϊεῖσϑαι,
sch. br. ἀγαλλιᾶσϑαι, γαυριᾶν.
ἐπ- ἄγω adduco. z 445 ὡς (v. l. o?c et &c)
ἐπάγοντες ἐπῇσαν sc. ἄνδρες κύνας, alii ἄν-
ὄρες καὶ κύνες, ut verbum sit intrans., quam-
quam sic idem esset quod ἐπῇσαν, v. l ἀπά-
γοντες. V. l h. Ven. 192 ἐπήγαγεν ἔργα pro
£z? ἤγαγεν. "Translate: & 392 σ᾽ οὐδ᾽ ὀμόσας
περ ἐπήγαγον, eo ut crederes, sch. BH. ἐφειλ-
χυσάμην σε tic πειϑώ. De tmesi v. s. ἐπί
Iby c«
ἐπ-ἀεέρω tollendo pono, impono in rem. H
496 ἁμαξάων ἐπάειραν | mortuos. I 214 χρα-
τευτάων ἐπαείρας 1 carnes, Did. ᾿ἡρίσταρχος
ἀπαείρας ἀπὸ τῶν χρ. ἄρας. K 80 χεφαλὴν
ἐπαείρας | sc. ἐπ᾿ ἀγχῶνος, sch. BL. λείπει 0
za, ἵνα ἢ καὶ x. £. De tmesi v. s. ἐπί Ica.
ἐπ-αιγέζω (αὐγίςν vehementius desuper irruo,
ut ventus. o 293 o?$gov-|A«goorv ἐπαιγίζοντα
δι᾽ αἰϑέρος, sch. Ὁ. Vind. ᾿ἐριστοφάνης ἐπαΐο-
σοντα. Ap. 70, 90 Ἡρίσταρχος τὸν σφοδρότε-
oov πνέοντα ἄνεμον, οἵ, Hes. B 148 Ζέφυ-
ρος -| λάβρος ἐπαιγίζων, cf. h. Ap. 434 (ἐξ
αἰϑέρος), Ariston. ἢ ὅδ. 0. χωρὶς προϑέσεως
εἴρηκεν, ἐντὶ τοῦ ἐπιχαταιγίζων (E. M. 354,
96 554, 1 ἐπικαταπνέων).
ἐπ-αινέω (pr. -έομεν iptv. -&ivec h. Merc.
457. ipf -jrsov aor. -ἤνησαν. ptc. -αἰνησαντος
Φ 290 -ec B 335) comprobo, assensu meo ex-
cipio. a) τε B 335 uv9ov 2. b) τενέ assentior,
cf. Doederl. Gl. 1000. € 312 Ἕχτορι ἐπήνη-
σαν. 4 929 II 443 X 181 οὔ τοι πάντες ἐπαι-
νέομεν. τινί tt: h. Merc. 457 ub9ov £. πρεσβυ-
τέροισιν obsequere mihi hac in re, cf. Schmitt
N. 1. f. Ph. 73, 157. M. ϑυμόν, Ruhnk. μῦϑον.
c) absol. H 344 I 710 πάντες ἐπήνησαν, cf. P
40. 4 880 ἐπηήνεον ὡς ἐκέλευον, cf. P 539, σ
- 6, Suid. I 2, 384 Hes. 2, 139 συγχατετίϑεντο.
X
» ΄ 2 Me
ἐγεαγάλλομαι — ἑπεαΐσσω
d 673 ἡ 226 8. 898 v 47 ἐπ. ηδὲ κέλευον d
Ζηνὸς ἐπαινήσαντος, sch. A. ἀϑετ. De
v. S. ἐπί Ibe.
ἐπ-αινός (fem. tantum) horrendus, terribilis
(Nitzseh et Duentz. ad z 491, cf. Preller M:
1, 495 Dem. u. Pers. 10 Welcker Gotterl
398 Naegelsb. h. Th. 118. alii: laudatus. B
ἐπαινετή. ἢ δεινὴ καὶ φοβερά, Eust. 1665,
αἰνὴ ἡ δεινή (paraphr. πλεοναζούσης zal
τῆς προϑέσεως, cf. Lob. path. el. 1, 354. ἢ
Ζεύς τε καταχϑόνιος καὶ ἐπαινὴ Περσεφόνεια!.
I 569 ᾿Αίδην καὶ ἐπαινὴν Περσεφύνειαν |. 3
491 564 Αἰδαο - καὶ ἐπαινῆς Περσεφονείας
x ὅ84 λ 47 ᾿Αἰδῃ καὶ ἐπαινῇ Περσεφονε!
Buttm. Lex. 2, 114 et Proserpinam tantum
dici et semper simul cum Hade, esse vero ἢ
v. l (ap. sch. LV.) ἐπ’ αὐτῷ lII., qua explicar
putat adv. ἐπ’ ,atque insuper*, scribendum igi
tur etiam in ceteris ἐπ᾽ αἰνή sim., hoc probam
Doederl Gl. 998 Rost ap. Damm., non admi
tunt edd., improbat Ph. Meyer, h. Syn. IV
1850 p. 8. Goebel, Phil 18, 911 sehr
schrecklich. euphemismum statuunt sch. T.;
491 δεινῆς x«t? εὐφημισμόν, antiphrasin ver
sch. AD. 1 457 ἣν οὐχ ἄν τις ἐπαινήσειεν, ς
ὑπερβολικῶς ἣν &v τις ἐπαινῶν παραιτήσ
cf LV. Plnt. aud. poet. 6 ἔνιοί φασιν ὡς 7
ραιτητὴν εἰρῆσϑαι, pleonasmum denique Eus
Ll. l sch. AD. LV. 1 457 (ἐπίφοβος), atque fer
Ph. Mayer 1. 1. (conferens Lehrs, Ar. 107). Áme
app. ad z 491. La Roche: ᾧ ἔπαινος
belobt. Adam, Ztft. f. b. G. 1871, fa. 5 p.
die gepriesene, sine euphemismo ab ἐπί et a
ἐπ-αἵἴσσω (pr. -εἰ X 142 ptc. -ων -οντὰ ij
3. p. pl. -τήεσσον & 381. (inf. fut. -ἕξεεν v. 1. 8
sch. A. H 940) aor. -ἥεξα x 322, -«v inf.
Dind. La Roche z 295 vel -ἄζξαε Bekk.
Duentz. La Roche (in ll.) Ameis Faesi, οὗ, EL
beck, path. el. 2, 7. pte. -αἴξας, -vre z 187 -»
K 345. aor. iterat. -αἴξασκε. Med. praes. ταὶ
σονται Ψ 628 aor. inf. -αἴξασϑαι v. 1. -εσϑι
irruo in, ruo contra, cf. La Roche Ztft. f.
G. 1870 p. 117. 1) Act. a) B 146 ἐπαΐξας -
γεφελάων ventus. sch. AB. ἄνωϑεν αἰγιδῶδ
πνεύσας, non de hoste, ut in ceteris. cf.
Aristophanis ad o 293 v. s ἐπαιγίζω.
ἐπαΐξας Menelaus, Hes. ἐπεδραμών, ἐφορμῆ
οἵ, E 935 393 584 N 546, v.l Q 440 pro ἂν
ξας ubi non esset de hoste. JM 191 P 398
àv ὁμίλου. K 845 i. ἕλοιμεν hostem, 3.3
ἐπαΐξανϑ᾽ ἑλέτην. E 98 βάλ᾽ ἐπαΐσσοντι
IN 687 (Ariston. ἀπὸ τῶν νεῶν αὐτὸν ἃ
sed sunt qui gen. ad ἐπ᾿ referant) χ 971 &
Suv cf Ψ 817. E 263 ἐπᾶϊξαι (μεμνημέ
TmzcoY»)irrue, Duentz. Ameis, sed La E
Faesi ἵππων ad ἐπᾶϊζξαι referunt, Καὶ 34
ἐπαΐσσων, cf. I( 369 44 361, Hes. δρμῶν, ἐπ
χόμενος, cum hasta in hostem. P 462 δὲ
ἐπαΐξασκε, cf. Y 159 (κατὰ μόϑον) .X 14 E
q8 &. N 518 ἐπᾶϊξαι μεϑ᾽ ξὸν βέλος hi
seinem Geschosse herstürmen. bh) τερέ, κ᾿
Κίρκῃ d. cf. κα 295. Ψ G4 Ἕχτορ᾽ &. πρὸ
sch. V. τὸ πλῆρες ἐπὶ Ἕχτορι, alii "Ew
& 981 μοι 8, μελίῃσιν. c) c. acc. 7M 308
χος ἐπᾶϊξαι aggredi. paulo aliter: H 94
μόϑον ἵππων, Faesi Duentz. in das üm
La Roche: gegen; paraphr. ἐπιτεῖναι p
ἵππων videtur statuere ace. qui repetit de
que quod verbo ipso iam exprimitur,
videtur cf. X 159. 2) Med. non est de
grediente. 37 628 χεῖρες ὦμων ἀμφοτέρι
1
5
bi
I
gm
ἐπαιτέω —
ἴσσονται, v. 1. Eust. 1390, 89 ἐπ. ἢ ἐπ. pa-
-raphr. δρῶσιν moventur. P 773 ἔμελλον ἐπαΐ-
ξασϑαι ἄεϑλον ex Ven. Wolf, Spitzn. Dàuml.
?, qui Ber. d. Berl Ac. 1860 p. 891
σϑαι defendit. Cf. La Roche, h. S. 114.
ἐπ-αετέω insuper rogo Ψ 593 οὐκόϑεν Zi-
μεῖζον ἐπαιτήσειας, Eust. 1817, 61 ἐπὶ
TUO, V. 1. ἀπ.
-αίτεος qui in culpa est, noxius crimine,
schuld daran. 4 335 ov τί MOL ὕμμες ἐπαίτιοι
Hes. αἴτεοι. Buttm. Lex. 2, 115 eigentlich gar
micht aus αἴτιος, sondern aus αἰζίαν ἐπιφέ-
. Non recte Doederl. Gl. 264 mitschuldig,
τιοι ἐπ᾿ ᾿γαμέμνονι, Duentzer: ἐπί verstárkt.
ovo pr. -sc 1' 577, -e fut. -εται h.
ere. 566 aor. ind. -αν B 143 ci. X 63 τσῃ Opt.
ὑσαις Y 250, inf. -οὔσαι) audio, auditu adi-
&) tí: A 109 & 423 Ἠελίου ὃς - πάντ᾽
ἀχούει |, cf. I 977. I 100 o 584 φάσϑαι ἔπος
ἐπακοῦσαι", cf. e 969, Y [250] τοῖον &. |
tmoc. b) τί τινος: τ 98 εἴπῃ ἔπος ἠδ᾽ &.|
ἐμέϑεν. ξ 398 τ 997 ϑεοῖο ] (i δρυὸς) Διὸς
ὑλὴν ἐπακούσῃ divinitus voluntatem Iovis,
is 9eoto ἐκ δρυός, Duentz, ϑεοῖο βουλήν
et δρυὸς 4ιός quod ferri non potest. sch. H.
ἀροξυτόνως τὸ ἐπακούσαι. ἐπακούσῃ Api-
πρχος. oictoqüvnc ἐπακούσαι. c) τινός:
43 βουλῆς ε. | Ariston. ἀϑ. sch. BL. σϑοντο
τοῦ ᾿Αγαμέμνονος γνώμης. D. paraphr.
προβουλεύματος ἤχουσαν. h. Merc. 566
ὑμφῆς. ἐς d) X 63 2.| ὅττι ἵχετο πένϑος,
Hoche Ztft. f oest. G. 1870 p. 118.
e --- in exitu versus.
π-αχτήρ (ἐπάγω, cf. Doederl. Gl. 51) vena-
E M 353. 16 sch. AD. P 135 οἱ zvvxyol
τοῦ ἐπάγειν τοὺς κύνας, cf. Hes, Ap. 70,
Eust. 1098, 59. P 135 συναντήσωνται ἐν
᾿ 1 ανδρες ἐπαχτῆρες leoni. τ 435 ἐς βῆσσαν
y ἑ.
oj (aor. pass. οἷ. -"9 o 401 et
ic) obeo vagus, peragro, befahre irrend,
Ὁ 110 πόλλ᾽ ἐπαληϑείς, cf. o 401 multas
alii: multifariam. ὁ 83 Κύπρον - καὶ
ἴους ἐ.]. La Roche Ztft. f. oest. G. 1870,
über etwas hin irren. h. S. 114.
«or£o indignor. « 259 (4?) ἐπαλαστή-
Ap. 70, 25 ἐπιχαλεπήνασα, ἐπιδεινοπα-
Sch. EQV. τὸ ἐπὶ τοῖς λεχϑεῖσιν ὡς
ἐς χαὶ δεινοῖς οὖσι δεινοπαϑήσασα.
et Eust. 1415, 21 δὲ παλαστήσασα.)
É ptc. -joov -ovo«v) opem
ξξω (fut.
Oche, Ztft. f£ oest. G. 1870 p. 119).
9 ἐπαλεξήσουσαν. 4 498 τῷ ἐπαλεξή-
—De tmesi v. s. ἐπί Ice. (ἔπαλξις.)
λλάσσω implico in quid. Ν᾽ [359] ἔρι-
7 πολέμοιο | πεῖραρ ἐπάλλαξαντες ἐπ’
τέροισι τάνυσσαν, Ariston. ἡ ὁ. &. παρ-
0gst, δύο πέρατα ὑποτιϑέμενος, ἕτε-
τὲν ἔριδος ἕτερον δὲ πολέμου, ἐξαπτό-
κατ᾿ ἀμφοτέρων τῶν στρατευμάτων,
65 inter se implicatos utrimque attraxe-
» (Crates ap. sch. BLV. atque Doederl.
1 di, sed exercitus uterque), per translatio-
ovn» ἀπολύεσθαι ἢ κατὰ ῥώμην ῥη-
τον διὰ τὸ ἰσοπαλές, sic enim finis
ugnandi. sch. A. τὸν πόλεμον τῇ
[e δησαν, ita Aristarchus Porphyrius,
exander Cotyaensis duos funes sta-
. Hom, ed. Ebeling.
ἑπανατίϑημι 433
tuere videtur (τὸ πέρας τοῦ πολέμου καὶ τῆς
ἔριδος συνάψαντες ἐπέτειναν ἀμφοτέροις). Ap.
70, 17 ἅμμα ποιήσαντες χαὶ ἀντεπιβαλόντες,
70, 26 ἐπιπλέξαντες ἐξαμματίσαντες, quibus
addit Hes. ἐναλλάξαντες, atque minus bene ἐξ
ἀντεμβολῆς ἐπεχτείναντες, cf. La Roche, Zift.
f. oest. G. 1870 p. 119. Faesi: jeder Gott hat
sein eigenes πεῖραρ ἔριδος καὶ πολέμου. Non
recte Duentz. L. Meyer, vgl. Gr. 9, 57 ἐπαλλ.
wechselnd Heyne: alternando (éneusl Beo c)
atque similiter Doederl,
ἔπαλξες (ἐπαλέξω) ἸοΥοα muro imposita, pro-
pugnaculum muri, Lex. Seg, 943, 16 ἐξοχαὶ
τειχῶν, προμαχῶνες, cwic. Hes. πύργος, ot
τῶν τειχῶν προμαχῶνες, cf. E. M. 958, 90.
sch. L. M 258 τὰ προπύργια, τῶν πύργων
ἄχρα. (Doederl. Gl. 9457 Mauer samt Brüstung,
sed saepe ut pars differt a toto muro). X ὃ
zEXÀULEÉVOL καλῇσεν ἐπάλξεσιεν Troiani de muro
despicientes, ὡς A?róy9«ov x«l "Excqpoóóttoc...
ἢ ἐπάλξεσιν ἔφη ἀπὸ μέρους ἀντὲ τοῦ ὅλῳ
τῷ τείχει (SCh. A. ut Porphyrius putat (sch. B),
sed totum murum non erat quod pulerum dice-.
ret Homerus. JM 381 τείχεος ἐντὸς | χεῖτο - παρ᾽
ἔπαλξιν ὑπέρτατος lapis, in summo muro. 4M 397
& ἑλὼν - ÉAy'. ἣ δ᾽ ἕσπετο - ὕπερϑεν | τεῖχος
ἐγυμνώϑη, ct. sch. BL. 27 406 χώρησεν - ἐπάλ-
ξέος. plur. est de diversis partibus muri et lori-
cae. ]M 258 ἔρειπον ἐπάλξεις (Bekk, -&c) 0M 963
φράξαντες &. | βάλλον ἀπ᾿ αὐτέων δηίους ὑπὸ
τεῖχος ἰόντας, sch. BL. τὰ διάχενα τῶν ἐπάλ-
Seov. M 308 διὰ ῥήξασϑαι 2. sch, V. τοὺς μέ-
σους τῶν ἐπάλξεων. M 875 ἐπ᾿ ἐ βαῖνον,
Ariston. ἀναβαίνειν ἐπὲ τὸ τεῖχος. M 494 τοὺς
διέεργον ἐπάλξιες. M 430 πύργοι καὶ à.
Ἐπ-άλτην (ἕλλομαι, insultor) Lycium Patro-
clus interfecit II 415.
ἐπ-ἀμάομεχε aor. med. mihi colligo, bringe
mir herbei. & 482 εὐνὴν ἐπαμήσατο χερσί.
ἐπ-ἀμεέβω 1)permuto. Z 980 τεύχεα δ᾽ Q2-
λήλοις ἐπαμείψομεν 9) med. alterno, alternis
transeo ad. Z 339 νίκη δ᾽ ἐπαμείβεται ἄνδρας.
La Roche Ztft. f. oest. G. 1870 p. 190 die ur-
sprüngliche Bedeutung von ἐπί fast ganz ver-
wischt. (ἐπαμοίβιος ἐπημοιβός, atque
ἐπα μοιβάσές invicem. ε 481 (πυκνοὶ | ἀλλή-
λοισιν (ἔφυν) ἐς sch. R. ἐπαλλακτικῶς V. ἐπι-
πλεγμένοι ἐναλλάξ.
ἐπαμοέβεος qui commutandis rebus est h.
Merc. 518 ἐπαμοίβια ἔργα compensationem
mercium.
ἐπαμύντωρ auxiliator. z 263 26949 - ἐπα-
μύντορε. De
ἐπ-εαμύνω (pr. ci-o Z 361 -ousv Ν 465 inf.
-ἔμεν O 414 et -εἰν II 540 ipty. -e. aor. ci. -o
M 369 inf -vve. € 99 iptv. -ov) opem fero.
8) ΖΦ 361 ἐ | Τρώεσσι, cf. M 369 (rotc, v...
ἐπιτείλω) X 99 (zrewou£vo) N 465 CAAzG96o)
Θ 414 (Ἀργείοισιν). E 851 Δαναοῖσιν ἐπάμυνε,
v. 1. -ov οἱ -αὐ. b) X 171 Πατρόκλου ἑπάμυ-
vov, sec. Aristarchum, sch. A. λείπει 7 περί.
(Bekk. Duentz. Büuml), vo. Πατρόκλῳ, quod
defendit La Roche h. l. et Ztft. £ oest. G. 1870
p. 120. c) absol. Φ 311 333 ἐπάμυνε, cf. II 540,
E 685. In Il. tantum, z
ἐπ-ανα-τέϑηκιε impono, d 535 αὐτις ἐπαν-
ϑέμεναι σανίδας, (daran anlegen,) obserare
portas, quod ἐπιϑεῖναι solet esse, Duentzer:
ἀνά gibt noch die nühere Bestimmung des Fest-
sitzens. Did. οὕτως "doícr«ozoc... oiov ἀνα-
ϑεῖναι" τινὲς δὲ τῶν xarà πύλεις ἐπ᾿ ἂψ 9έ-
28
^
484 ἐπανίστημι --- ἐπαυρίσχω
μεναι, ita ol. vo., defendit La Roche app. h. 1. qui ἐπισταδόν supplet. σ 418 φ 263 ἐπαρξάσϑ
et Ztft. f. oest. G. 1870, p. 120. δεπάεσσιν | sch. H. ἀρχὴν τοῦ διανέμειν ἡμῖ
ἐπ-αν-ἰστημιι οἴβοῖο ut quis surgat ad; aor. ποιήσασϑε ("4690 ?), melius quam V. ἀπὸ τὸ
intr. surgo (ad rem faciendam, Crusius: post πρώτου ἀρξάσϑω. A 47 1110 y 340 φ 27
quem) B 85 ἐπανέστησαν. v. l' sch. BL. οἵ δὲ (vougouv δ᾽ ἄρα πᾶσιν) ἐπαρξάμενοι δεπάε
πανέστησαν᾽ ἀντὶ τοῦ πάντες ἀνέστησαν (Eust. cw | cf. ἡ 183 (ἐπαρξάμενος), sch. BLV..$
176, 17) sch. L. oi δὲ ἐπαν. ; A 411 ἐπιχέαντες. ὃ δὲ νοῦς οὕτως, τῇ 0
ἐπ-αντεάξω occurro. h. Ap. 152 τότ᾽ ἐπαν- χοῇ ἐπιχέαντες τοῖς ποτηρίοις διέδωκαν π
τιάσει. ὅτ᾽ - εἶεν, corr. B. Martin et Ilgen, cf. σιν" ἢ ἀπαρξάμενοι (v. 1. esse videtur scholio
Herm. h. L, DFL. ἐπαντέα σεῖο v. M. ἐπ᾽ Spitzn) σπονδὴν τοῖς ϑεοῖς, πᾶσιν ἐνώμησο
ἀντιᾶσι τ᾽. sch. br. ἤτοι τοῦ πίνειν ἀρχὴν ποιήσαντες 9
᾿ἐπ-ἀοιδή incantatio, carmen τ 457 ἐπαοιδῇ ἀπαρξάμενοι καὶ σπείσαντες τοῖς ϑεοῖς.
αἷμα ἔσχεϑον, E. M. 808, 39 sch. MS. Barn. recte Ameis ad y 340 δεπάεσσιν νωμᾶν, atq
ἀρχαία ἐστὶ ἡ διὰ τῆς ἐπαοιδῆς, ϑεραπεία, πᾶσιν ἐπάρξασϑαι coniunxit, iusto subtili
V. “Διοκλῆς ἐπαοιδὴν παρέδωκε τὴν παρηγο- Nitzsch ib. jin ἐπί kann ein leiseres Neigen d
ρίαν, cf. K. F. Hermann gottesd, Alt. 42, 3. Mischkrugs ausgedrückt sein. Gronovius VC
ἐπ.ἀπειλέω minor, drohe an. » 127 ἀπει- al. dem. instrum. non dat. putabant quamqu
Adov τὰς Ὀδυσῆι πρῶτον ἐπηπείλησε. Α 319 pincerna non habet pocula, cf. La Roche Z
ἔριδος τὴν πρῶτον ἐ, ᾿Αχιλῆι. Ὁ) Ν 582 ἐπα- Í. oest. G. 1870 p. 191 Autenr. ad Α 471, Kt
πειλήσας Ἑλένῳ. c) Ξ 45 ὥς ποτ᾽ ἐπη., Ari- pen ib. Doederl. Gl. 911 9 141 comparans ἐν
stoph. ὅς ποτ᾽. δέξια ἄρχεσϑαι explicat, quae ellipsis adm:
ἐπ-ραρίσκω 1) trans. adapto. Z 167 339 non potest. ,Non bene Eust. 1908, 62 ἐπὲ τ'
ϑύρας σταϑμοῖσιν ἐπῆρσε(ν) 1, sch. AB. ἐπή- φϑάσασι πάλιν ἄρξασϑαι. h. Ap. 125. v£xi
ρεῖσεν ἢ (Ap. 71, 82 Hes) ἐφήρμοσεν. V. οἱ τε xal ἀμβροσίην ἀϑανάτοις (coni. X. Eble ]
δὲ ἐπάρασσε. 2) intr. adhaereo, aptus sum. M ἀϑανάτῃσιν χερσίν) ἐπήρξατο Apollinis
456 χληὶς ἐπαρήρει. v. 1. ε 286 ἐπαρηρός pro natilabris porrexit, quasi id quoque sacrum es
iy. De tmesi v. s. ἐπί Ica. V. 1. Mos. ἐπώρξατο quod Doederl Gl.
ἐπ-ἀρή, exsecratio. I 456 ἐτέλειον ἐπαράς | sync. dicit ex ἐπορέξατο. ;
Hes. χατάρας Herod, εἴτε παρέλχει ἡ ἐπὶ (Ευϑι. επᾶ ρωγός (ἐπαρήγω) adiutor, λ 498 οὐ;
163, 40) φυλαχϑήσεται ὃ τόνος ὁ αὐτός, ὡς ἐγὼν ἐπαρωγός. 1
y 422 195. εἴτε τὸ ἑξῆς ἐστιν ἡπετέλουν, οὐξ ἐπ-ασκέω cum cura exorno| o 266 ἐπή
ἀναστραφήσεται πάλιν, καϑότι αἱ συναλειφϑεῖ- ται δέ οἱ αὐλὴ | τοίχῳ καὶ ϑριγκοῖσι, sch.
σαι οὐκ ἀναστρέφονται, Buttm. a. S. II 481 n. μετ᾽ ἐπιμελείας διακεκόσμηται, Hes. ἐπιχεξ
non improbat ἐτέλειον £m" ἀράς, cf. Doederl. λώπισται (Ap. ΤΊ, 33), κεκόσμηται. 1
Gl. 19. . ἐπ-ασσύτερος (sch. A. A383 Αἰολικὸν f
ἐπ-ἄρήγω opem fero. a) Ῥ 783 Ὀδυσῆι ἄσσον ἀσσότερος ἀσσύτερος ὡς ὄνομα 0)
παρίσταται ἠδ᾽ ἐπαρήγει |. v 391 μοι πρό- cf. Herod. π. μον. AéE 91, 96. Curt. Et.
φρασσ᾽ ἐπαρήγοις |. δὲ 39 ᾿Αχιλῆι - ἐπαρή- alius super alium, confertus. Εἰ. M. 353 51
γειν. b) h. XXIX 9 ἵλαος Qv ἐπάρηγε. De συνεχὲς xal πυκνὸν, Doederl. Gl. 895 πᾶ ie. ᾿
tmesi v. s. ἐπί Ica. einander. Semper in arsi tertia. |
ἐπ-αρχέω opem fero, cf. Buttm. Lex. 1, 4 ϑνῆσκον ἐπασσύτεροι, Hes. Ap. 70, 34 ὦ
2, 951, E. M. 144, 18 ἀρχέω x«l ἐπαρκέω λέ. ἐπ᾽ ἄλλοις, Eust. 120, 99 πυχνοί. 4 423 κῦμ
γεται. (Damm non recte: nisi quod intentionem ὄρνυτ᾽ ἐπασσύτερον, Hes. ἀλλεπάλληλον, E
auxilii signat. La Roche, Ztft. f. oest. G. 1870 492, 1 τὸ ἐγγὺς καὶ διὰ τοῦτο τῷ za
p. 121 Abwehr leisten gegen. a) B 873 οὐδέ πυκνὸν, sola sing. forma. 4 427 &z«Govt
ti οἱ - ἐπήρχεσε - ὄλεϑρον. b) o 068 οὔτέ τι κίνυντο φάλαγγες. M 194 II 418 [Θ 277].
τό y i. Hes, Suid. I 2, 386 Ap. 71, 31 igox- τας ἐπασσυτέρους πέλασε χϑονί. Haec ad
ϑησεν. i pus referri possunt, melius vero ad locum.
ἐπ-ἄρουρος (ἄρουρα) qui in terrarum orbe runtur, sed z 366 ἤματα μὲν Gxomol ἕξοι
est, plerique: rusticus, agricola, λ 489 éz«- ἄκριας - | αἰὲν ἐπασσύτεροι de tempore:
ρουρος ἐὼν ϑητευέμεν ἄλλῳ in vivis esse at- per alius post alium, non: in dies den:
que ali servire; non enim intererat num ruri Ameis utrumque coniuncturus: immer nühe
esset an in urbe, sed num apud superos, necne. einander, was den Zeitbegriff ráumlich mi
sch. H. Ap. 70, 31 ἐπίγειος, sch. B. γεωργός. ἔπεαυλος (ἐπ᾽ αὐλῇ) stabulum pecu
ἢ ἐπίγειος καὶ ζῶν, cf. Eust. 1695, 37. et prope villam rusticam exstructum, cf. Egge
homo ἄχληρος vix habebat agrum. E. M. 353, aula Homer. Altona 1830 p. 8. Ψ 358 m
88 ἐπίγειος" τὴν γῆν γὰρ «govgav λέγουσιν. ἐνιπλήσωσιν ἐπαύλους, Eust. 1950, 2 σταϑ
Ameis (Ackerknecht) cur servum explicet non αὐλάς, ἐπαύλεις, Ap. ΤΊ, ] Hes. μάνδρας.
liquet. V. l. sch. H. τινὲς δὲ πάρουρος, (qd. Y.) ἐπ-αυρέσκχω (Buttm. Lex. 1, 76 a. S. 2
ὁ ἀχόλουϑος, οὐχ εὖ. AYP nehmen, cf. Doederl. Gl. 21 unde ὦ
ἐπ-«ρτής (ἀρτέω, ἀρ) paratus ad rem. 9 151 o&o εὑρίσκω (ita etiam Christ 235) haurio" :
ἐπαρτέες εἰσὶν ἑταῖροι. ξ 882 t 989 ἐπαρτέας Ahrens Ztft. f£. Α. W. 1836 p. 800 ἀερ «t
ἔμμεν ἑταίρους. ἌΡ 70, 32 Hes. ἀπηρτισμέ- redupl. att. ἄκαερον, quod male intellect:
γους, ἑτοίμους, cf. Doederl. Gl. 547. compositi similitudinem abisse putat. — 80
ἐπ-αρτύνομιαιε mihi apparo. h. Cer. 128 v. l ἐπαύρω 4 891, v. 1. ἐπαύρῃς 6 107
δεῖπνον ἐπηρτύνοντο. Buttm. 1. 1. 84 praelert ob significationem.
ἐπ-αρτύω superstruo, impono, apto. 9 447 solus Bekk. recepit. 3 p. 88. -09 A 391 ἢ
ἐπήρτυε πῶμα cistae. De tmesi v. s. ἐπί Iby. inf. -ρεῖν | aut in quarto pede -£uev. .
επ-ἐρχομαε infundo ad libandum, verbum -οίσχονται Ν 733, fut. inf. -ἤσεσϑαι Z 352
solenne de libatione quae fit post cenam, Zu- (cf. Lob. Rh. 132) ci. 2 p. 88. -ρηαι ΟἿ
teilen (Naegelsb. 4 471), cf. Buttm, Lex. 1, 117 διὰ τοῦ ;, Herod. παροξυτονητέον), €
δε
M
|. 107, cf. Lobeck path. el. 2, 131, ad Buttm.
22. 3 p. pl. τωνται Α 410) T) Act. 1) attingo
. acc. N 649 τις χρόα χαλκῷ ἐ. Ariston.
ὃ. 0. πτῶσις ἤλλαχται, χρόα ἀντὶ τοῦ χρω-
melius paraphr. πλήξῃ Hes. ἐπιτύχῃ, ἐπι-
σῃ. Α [573] O 316 χρόα λευχὸν ἐπαυρεῖν
iastam, Ariston. O 316 ἢ ὁ. 0. ἀντὲ τοῦ χροὸς
χοῦ. ἐπαυρεῖν ἐπιτυχεῖν, sed Ap. 71, 2 ἀπό-
ϑαι, ἀπολαύειν. Cf. sub IIc. b) c. gen. Ψ'
λίϑου δ᾽ ἀλέασϑαι ἐπαυρεῖν, Ap. 71, 8
τυχεῖν, Eust. 1304, 44 ἀπολαῦσαι, οὐκ εἰς
ϑὸν τι δηλαδή, ἀλλ᾽ εἰς χάχωσιν. c)abs.
91 ὀλίγον ἐπαύρῃ hasta, Eust. 852, 98 ἐπα-
αὖὐσει ψαΐσει γεύσεται, sch. A. ἔν τισι yo.
ὕρω sc. ego cuspide. Cf. sub IIc, 2) par-
ps fio, fruor, E. M. 354, 14 τὸ ἀπολαύω,
Roche contra Buttm. ,,diese Bedeutung erst
Medium haben kónnte* sed habet act. quo-
0 8l αὐτὸν ἔχοντα σε - ἐπαυρέμεν, X 302
τῶν ( e. λαῶν Duentz. Faesi paraphr) τινὰ
βέλτερόν ἐστιν ἐπαυρέμεν ἢ περ ᾿Αχαιούς, La
che τῶν ad ἐπ. refert, etsi opponuntur Troiani
is. II Med. mihi reporto, fruor, fructum
pio, sive poenas luo. sch. L. O 17 χαὶ ἐπὶ
Ὁ xal ἐπὶ χαχοῦ. συντάσσεται δὲ γενιχῇ,
est potissimum de damno. a) abs. Z 353
sch. A. τῆς ἐδίας ἀνοίας δηλονότι, Eust.
M6, 39 ἑαυτοῦ χαὶ ὧν φρονεῖ. c)c.gen. Α
|. βασιλῆος. bene Hes. ἐπαίσϑωνται, ihn
en, sch. BLYV. (Ariston.?) 0. 2x1 χαχοῦ τὸ
αὔσαι καὶ zcv εἰρωνείαν εἴρηται παρ᾽
v, sed Buttm. 82 negat hos locos ironice
licandos (die Bitterkeit liest im Gedanken
3. O 17 χαχορραφίης ἀλεγεινῆς | πρώτη
vont, Sch. A. ἀπολαύειν zal ἐπαύρασϑαι.
"bono: Ν᾽ 733 τοῦ (sc. νόου 209200) πολλοὶ
h BL. ἀπολαύουσιν. Hes. ἐπιτυγχάνουσιν.
acc. σ 107 μή ποὺ τι καχὸν χαὶ μεῖζον
oy, sch. BHQ. ἐπαύρομαι, -ῃ (sed cf. La
e ἢ, U. 148) εὕρῃς quod probat Doederl.
1, H. yo. ἄλλο πάϑησϑα, F. ἐπαύρῃς
84), inde capias. La Roche act. praefe-
σὲ pro z: proponit, qua mutatione vix opus
, 5] vertas: ingruat. Cf. La Roche Zíft. f.
G. 199, h. S. 156.
κρύσσω hauriens adfundo. τ 388 ϑερμὸν
σεν SC. ὕδωρ.
εγεέρω 1) Act. excito e somno, χ 431 μή
y ἐπέγειρε. De tmesi v. s. ἐπί Iby.
expergiscor v 57 ἐπέγρετο, cf. K 194
). X 956 ἐπεγρόμενος.
&í (E. M. 356, 7 £x τῆς ἐπὶ προϑέσεως
v εἰ συναπτιχοῦ συνδέσμου, Curt. Et.
wo ἐπί die vorausgenommene Partikel
achsatzes im Sinne von dann ist, cf. Er-
B2, et sbi.e.svai, ἐπ- ει, quapropter non-
ge n fit spondeus E. p. 366.) I postquam.
ας οὗ χρόνου, cf. E. M. 356, 13. ,id qui
barent locos notaverat' Aristarchus, Lehrs
1561. Eust. 1382, 44 χρονιχὸν ἐπίῤῥημα.
€. ind. a) aor. 1) ante sententiam prima-
Α δὲ οἱ δ᾽ ἐ. οὖν ἤγερϑεν cum igitur,
rs
9 9 372 454 π 478 o 88, τ 913 251
384 489 h. Ven, 161. (In introitu
661 Τληπόλεμος δ᾽ à, οὖν τράφ᾽, cf.
37. A 458 B 491 y 447 μ 359 αὐτὰρ
«vro, cf. A 484 1 215 Ξ 280 383 “2 513
918 407 ὃ 233 428 573 9 24 50 x 346
ἐπαφύσσω — ἐπεί 435
c6 59 o 349 492] 467 h. Ap. 89 109. [In introitu
versus. Hes. ἐπεί ῥα. ἐπειδή. Α 464 B 427
1219} 461 & 18 364 αὐτὰρ ε.- κάη, cf. A 467
469 605 B 317 430 432 I'1 4217 Z 349 H 319
323 Θ 343 192 177 292 K 574 .4 925 967 780 M 13
N 174 O 1 979 320 549 Σ 614 T 19 Y 47 318
$ 377 388 X 462 Ψ 57 197 161 £2 547 628
633 « 150 y 67 130 342 395 466 473 0 47 68
541 5883 s 95 ζ 93 99 ἡ 167 184 228 340 9 72
143 446 485 ε 87 296 x 58 181 237 318 3064
499 4 385 μ 1 260 308 ν 159 316 5 111] 454
o 92 148 808 501 π 55 480 o 99 c 427 t 505
v 59 z 119 y 291 o-43 h. Ap. 107 513 Merc.
183 313 319 352 Ven. 298 Cer. 301 334. (In in-
troitu versus.) B 661 £. οὖν τράφη, αὐτίχα χα-
τέχτα. ὃ 467 ἀλλ᾽ ἐ. οὖν ἀνέκραγον. φ 405
αὐτὰρ Ὀδυσσεύς, αὐτίχ᾽ ἐ. ἴδε. Ζ 496 ἐ. ἄρ᾽
ἤγαγε postquam ut fieri assolet, cf. € 58. x 87
ἔνϑ᾽ &. ἤλθομεν. Z 504 ἀλλ᾽ ὃ γ᾽ &. κατέδυ.
K 296 οἱ δ᾽ à. ἠρήσαντο, cf. M 105 Ν 737 Φ
26 42 1719 y 65 470 9 360 x 112 453, 4 98 φ 297
(in quarto pede, in apodosi est χαὲ τότε δή),
v 219 φ 2929 w 88 ὦ 205. X 436 υἱὸν &. uoi
δῶχε, cf. X 376 Q 754 y 456 ε 15 & 175 h.
Merc. [609]. T 137 ἀλλ’ ἐ. ἀασάμην, cf. c 485
4 τι w 260. ξ 404 ὅς σ᾽ 2. ἄγαγον. ψ 225 νῦν
δ᾽, ἐ. χατέλεξας, cf. X 104 1 844 v 354 h. Cer.
918. B) ροβὺ sententiam primariam: B 16 o 348
551 574 ἐ. - &xovotv, cf. B 115 E 510 I 22
391 K 210 411 448 4 100 323 595 745 M 88
490 N 757 O 11 432 591 Π 55 190 211 507 660
P 114 150 € 225 235 Y 340 Φ 91 X 472 496
3p 350 420 955 493 613 684 « 938 299 396 β 155
y 950 ὃ 490 [610] 647 ε 131 ζ 47 325 ἡ 249
ει 847 516 x 152 218 219 A 151 282, 390 615,
E 368 o 953 375 o 590 v 99 109 φ 83 x 408
q 92 o 95 207 390 440 h. Ap. 304 313 VII 31.
ἃ 9 πλάγχϑη 8. ἔπερσε, quod Aristarchus de
tempore explicabat, alii de causa cf. Lehrs Ar.
151. II 374 à. ἂρ τμάγεν, cf. v 958. M 393
αὐτίχ᾽ ἐ. v ἐνόησεν. A 641 ἐ. δ᾽ ὥπλισσε, cf.
N 505 Z 510 O 418 II [615] d 93. 4 87 562
ἐ. τ᾽ ἐχορέσσατο. y) intra sententiam prima-
riam: Π 427 8. ἴδεν, cf. O 397 I 195 Ὁ 716
II 762 P 60 125 X 236 αὶ 414 h. XII 52. v 214
τὸ πρῶτον ἐ, ἴδον. b) ipf. H 148 αὐτὰρ &.
ἐγήρα quando. ξ 175 τὸν ἐ. ϑρέψαν καί μιν
ἔφην. h. Merc. 100 ἔνϑ᾽ ἐ, ἐπεφόρβει. post-
quam (ubi in apodosi est χαΐ, οἵ. ib. 252.
B) post sententiam primariam: JV 627. &. φιλέ-
εσϑε, cf. N 757 O 270 Φ 201 P 652 p 297 9
91 (ubi opt. esse poterat) O 252 i. &:ov quando,
cf. « 177. y) intra sententiam primariam 42 50
£, ἦτορ ἀπηύρα, cf. Z A74. c) pf. post senten-
tiam primariam: ψ 53 &. πέποσϑε. 2) c. ptc. $2 42
ὅς v ἐ. ἂρ - ϑυμῷ | εἴξας εἶσι, Nic. ὁ ἐπεί σύνδε-
σμος περισσεΐει" διόπερ οὐκ ἐπιζητητέον τὴν
ὑπ᾽ αὐτοῦ εἰωϑυῖαν ἀποτελεῖσϑαι ὑποστιγμήν"
ὁ γὰρ λόγος, ὃ... ἐπιϑυμίᾳ εἴξας ἐπέρχεται
ϑρέμμασιν. ἐπεὶ δὲ σπανίως ἔστιν εὑρεῖν τοῦ-
τὸν τὸν σύνδεσμον περισσεύοντα, μή ποτε διὰ
τοῦ ῃ ἐγέγραπτο εἴξῃ, καὶ ὑποστίζωμεν μετ᾽
αὐτό. καὶ ὃ λόγος" ἐπειδὰν... τῇ ἐπιϑυμία
χρατηϑῇ.. «.- Eust. 1338, 17 μετοχὴ͵ ἀντὲ δρι-
στικοῦ ῥήματος... ὑπαρχτικοῦ ῥήματος FÀ-
λειψις . . . ϑυμῷ εἶξας εἴη, ὃ περίφρασίς ἔστι
τοῦ ϑυμωϑείη. sch. V. γραπτέον ἼΣΤΡΟΣ ἕν"
ἢ ἐπὰν ἥξησιν ἐπὶ μῆλα, quod Spitzn. h. 1.
corrigit εἴξησιν pro ἥξησιν, Bothe: £z? pro
ἐπεί ut sit ἐπιείξας. La Roche: das Ptc. als
wenn keine Conjunction vorausgegangenm wáàre.
205
πος
436
Duentzer: ἐπεὶ εἶσι coniungit, verbum deesse
ratus quod ad óc τε pertineat. Notandum quod
εἴξας et δαῖτα hic sunt de bestia, ceterum de
homine. 3) c. coni. ἐπεί χε £msi «v, v. S. ἐπήν
pro quo Bekk. aliique saepius ἐπεί χε «) aor. de
re quae saepius fit: B 474 £, χε - μιγέωσιν ubi
confusae fuerint, est enim pro fut. ex., cf. H 5
410 1 324 d 575 9 554 o 1. A 168 ἐρχομᾶι &. χε
κάμω, Aristarchus Herodianus (ex ,coni.?, cf.
E. M. 499, 7), Bekk. et rec. pro ἕπήν, Aristar-
chus non recte ἔρχομαι pro ἠρχόμην esse re-
batur, jedesmal wenn, cf. H 5. λ 221 &. χε
πρῶτα λίπῃ ubi primum (sed aliter £2 557
Q 578. 1 409 à. Go xev ἀμείψεται, cf. P 658.
sine part. χε: O 363 £. οὖν ποιήσῃ. v 86 &.
ἂρ ἀμφιχαλύψῃ, οἵ. h. Ap. 158. O 680 &. cvva-
εἰρεται. f) de re futura, ἐπεί xs c. ci. aor.
Z 88 αὐτὰρ &. χε ἐποτρύνητον μαχησόμεϑα,
exhortati eritis, est enim pro fut. ex., cf. 41 191
206, 3/10 c 150. 5 153 αὐτίκ᾽ &. «tv ἵχηται,
cf o 93. ὃ 494 ἔσεσϑαι ἐ. x' - πύϑηται La
Roche, vo. ἐπήν. I 707 αὐτὰρ ἐ. κε φανῇ &zs-
μεν, cf. I 946 Y 337 d 534, v. 1. 4 455. .X 258
ἀλλ᾽ ἐ. ἄρ χε συλήσω δώσω. Z 412 ἔσται &.
ἂν ἐπίσπῃς. A 764 μετακλαύσεσϑαι ἐ. κ᾽ ἀπὸ -
ὄληται, cf. X 191 980 T 402 X 67 125 509.
A 937 χοίμησον αὐτίχ᾽ ἐ. κεν - παραλέξομαι.
4) c. opt. de re quae saepius facta est: Ó 269
ἐ. ἂρ βεβλήκοι quotiescunque vulnerayerat, cf.
c 254. B) ἐπεὲ δή postquam semel, postquam
ut oculis videmus, postquam, Mes. ἐξότου, im-
minuto ut fit in talibus pondere particulae δή,
Suid. I 2, 376 σὺν δεσμὸς παρασυναπτιχὸς ol.
vo. ἐπειδή atque sic nunc in hy. recte, et apud
Bàáuml. Duentz. Doederl, sed Bekk. ceterique
divisim; leguntur certe ἐπεὲ ἂρ δή « 231 o 390
185 et ἐπεὶ οὖν δή o 226 c 362, quamquam
ἐπειδάν certe ortum est ex ἐπειδή. Ceterum
Homerus verba quae bacchium efüciunt in secundo
pede minus quidem reformidat, quam ceteri epici,
sed tamen reformidat, cf. Giseke, h. F. 8 174.
talium vero versuum numerus duplicaretur fere,
si ἐπειδή coniungeretur, non ἐπεὶ δή. 1) c. in-
dic. a) pf. αὐ post sententiam primariam: 4) 235
i. δὴ πρῶτα λέλοιπεν ubi primum semel, pa-
raphr. ἐπειδὴ ἅπαξ. b) ipf. post'sententiam pri-
ma riam: € 150 &. δὴ ἐπέκλυεν (cf. h. Ven. 215) c)
aor. «) ante sententiam primariam: 4| 124 αὐτὰρ
8. δὴ £tsusv, cf. Z 118 H 207 M 143 0 395, E 187
Il 181 198 Σ 349 609 T 54 s 76 941 ζ 227
ἢ 194 9 131 276 282 377, « 250 310 343, x 360
μι 197 ν 271 π 340 q 205 z 960 457 ὦ 71 h.
Ap. 127 Merc. 52 356 Ven. 128 215 (ipf) Cer.
483 VI 14 XXVI 7. X 379 2. δὴ - ἔδωκαν, Aristoni-
cus: cum, quoniam, cf. 2 s 408 o 174 ὦ 482.
B) post sententiam primariam: P 4927 &. δὴ
πρῶτα πυϑέσϑην ubi primum Hes. ἐπειδὴ ἅπαξ,
οὗ T 9 y 188, 0 13 ἐ. δὴ τὸ πρῶτον ἐγείνατο
ubi primum, Ameis articulum veritus satis male:
seitdem da einmal. 9 452 8. δὴ λίπε. q 95 ἐ.
δὴ ἀφίκετο. y) intra eam: ἢ. Merc. 20 ἐπειδὴ
θόρε. 2) c. ci. a) aor. e) ante sententiam pri-
mariam, de re quae saepius fit: 44 478 αὐτὰ
f. δὴ δαμάσσεται — quotiescunque — (Vind.
men Thiersch ὃ 324, 5. ἐπὴν δή, Spitzn.
Il quod, cum, Hes. ór;, Eust. 1382, 44
σύνδεσμος αἰτιολογικός. A) 1) c. ind. a) praes.
vel pf..«) post sententiam primariam. ita saepe
verti potest: nam. 4 112 ἐ πολὺ βούλομαι,
cf 4A 114 153, 281 281 576 E 252 636 Z 444
ἐχεεί
M 321 Ν 309 382 746 O 165 181 P 101
943 641 T 807 Φ 95 Y 13 T 440 069 Q 5
« 160 205 220 226 297 370 y 47 δ 811 ξ 19
219 ἡ 29 905 8 196 585 « 75 u 218 v 259 99
π 9 o 9783 499 c 248 404 τ 88 314 v 205 2
264 362 367, q 73 106, 171 375 h. Ap. 176
189 Cer. 851. 4 119 39^ 493 2, οὐδὲ ἔοι:
c A 278 Γ 99 Ζ 355 H 196 K 236 947 M 9T
X 90 Y, 201 432, β 199 y 944 o 270 984 4]
c 942 τ 95 377 9 318 v 188 209 267. sine verb
A 974 &. πείϑεσϑαι ἄμεινον, cf. A 416 515
106 214 4 510 E 441 O 488 1 495 M 270 E HJ
183 € 423 B 282 372 y 322 858 0 543 9d
249 Δ 456 o 276 o 451 452 531 σ 174 95
τ 120 v 156 h. Ap. 60 Merc. 36. ὃ 806 & ὅ
ἔστι cum ut ex omnibus rebus apparet. £T
ἀλλ᾽ ἐ. oU πως ἔστι. Ν 447 8. σύ περ εὔχε
cf. 8 327 v 181 quando quidem. «2 988 ἐ,
ἐποτρύνει cum, ut apparet ex iis quae ἴδε
8) ante sententiam primariam: Z 77 £. 2y.
ται, cf. Z 382 v 927. Additur γάρ: h. Aba ;
ἐ. οὐ μὲν γὰρ ἔοικας. I 356 νῦν δ᾽ 2. οὐχ ἐθέλα
cf. V 150 o 346. π 91 ἐ. ϑὴν - ϑέμις ἐδι
Σ 888 νῦν δ᾽ ἐ. οὖν εἶμι, cf. h. Merc. 4
h. Merc 475 ἀλλ᾽ à. οὖν ἐπιϑύει. v 298
κιχάνω, cf. o 960 h. Ap. 258. « 931 ἐ. dp d
ἐρεείνεις cum ut ex his apparet, cf. o 390.
verbo: NV 775 à. τοι Svuoc. y) sine apod
9 236 &. ἀγορεύεις, cf. h. Cer. 913 IN 68. o. 1e
£. ἂρ δὴ ἔπειτα μενεαίνεις. Σ 101 vov.
οὐ νέομαι. b) fut. «) post sententiam pr
riam, ita saepe verti potest: nam, quoni:
132 ἐ. o? παρελεύσεαι, cf. I' 306. E 880
1 418 685 M 345 358 Z2 330 T 157; 9
5183 P 46 β 135 ὃ 544 ζ 33 o 515 σ 63
h. Merc. 255. 4) ante sententiam prim
8 318 à. οὐδ᾽ - ἔσσεαι. 0) aor. αὐ post se
tiam primariam, nam, quoniam. .A 999 ὁ 1.
ἀφέλεσϑε, cf. .] 269 971 E 27 157 176 Z
H 218 1 [59] 436 A 45 500 “ 278 402 ΝΥ
X, 207 306, 340 359 O 473 591 II 425 P$
Σ 80292, T 219 Φ 440, Y 970 d 488
iP 468 748 9 914 557 594 737 ἃ 37 9
342 y 197 ὃ 95 106 352 593 s 958 & 167 ἢ
227; 249 9. 205 397 : 352 v 48 133 δ 69
489 o 573 v 391 φ 88 978 o 261 388 h
14 Merc. 509 Ven. 253. 4 476 ἐ. ó« ἕ
cum, ut fieri assolet, secuta esset, cf.
II 206. O [298] ἐ. oU xtv τελέσϑη m
esset perfectum. ε 15 χήδε᾽ &. uot πὶ
σαν (sed aliter ; 242). 58) ante sententia)
mariam: A 352 ἐ. μ᾽ ἕτεχες, cf. Τ' 59 Z
288 v 4 5$ 586 ὦ 400, 131 t 141 B 96.
ἀλλ᾽ ἐ. ἀασάμην. o 996 ἀλλ᾽ &. οὖν
ϑεν, cf. σ 862. .X 104 νῦν δ᾽ à. ὠλεσα.
tra sententiam primariam: O 397 ἐ, i
195 y 368 x 78. δὴ sine apodosi: y 108
ἔμνησας, cf. δ᾽ 304 (Duentz. h. L, sed.
u. Koechl. 36 ad v. 212 refert) ζ 18
vel plqpf. αὐ post sententiam prima
quoniam. 4 381 ἐ. μάλα φίλος ἦεν,
E 536 Z 140 158 H 31 105 486 I
“1 721 M 407 O 242 II 549 P 270 382
d» 163 .Y 159 458 P 603 € 68 490 τὸ
209 8 398 y 121 133 166 s 153 9 9829.
L A78 x 79 170 4 54 264 u 72 175
212 461 481 o 96 c 126 205 τ 239
B 614 ἐ. ov σφιν - -μεμήλει, cf. E (
Π 639 Y 216 4 146 ó 260 u 227, π
E 686 Σ᾽ 98 ἐ. οὐκ ἄρα μέλλον, qu
Σ
x
iellezo, c£. I 816 P 147, x 24 o 42. .4 498 ἐ.
x μάρνατο, cf. α 963. 2) optat. cum part. ἄν
| eo quod cum quadam modestia dubitationis-
e specie dicimus: P 489 ἐ. oix ἂν τλαῖεν.
£. ἂν ἔλϑοι, v. l. £295; (Spitzn. h. L) « 236
ὺ xs ἀχαχοίμην, cf. ὃ 64. B) 1) ἐπεὶ ἢ
ἢ, ol. vo. ἐπεεή: weil wirklich cum profecto.
üoniam sane, imminuto ut fit pondere affirma-
s (Kühner, a. G. ὃ 504 Anm. 1) Hes. ἐπειδή.
od. ad 4 156 περισπαστέον τὸν ἡ: ἔστι
βεβαιωτικός docetque Lehrs qu. ep. 62
ba Roche ἢ. T. 267) esse hunc veterum mo-
em, cf. E. M. 356, 18. Ap. 81, 97 ἡ ψιλούμε-
xal περισπώμενον δηλοῖ σύνδεσμον παρα-
ἡρωματικὸν ἴσον τῷ δι, licet Eust, 118, 33
ἐπεὶ χατὰ πλεονασμὸν ἐπειῆ (satis incerto
᾿σοπίι) γέγονεν (cf. sch. E. ó 260 Lobeck,
- el. 2, 225), auctores noverit aliter sentien-
"&. Ita ad ἐπεί refertur 7j, cf. Thiersch $ 324,
Hug. N. J. f. Ph. 80, 7, Spitzner Naegelsb.
utenr. ad 4 156, Kühner, l. L, sed Bekk. Ber.
-Ac. 1860 p. 457 (h. Bl. 1, 202) ad sequentia
α et πολύ) refert (ita Ameis ad 4 156 cf.
p. « 276), quae interdum absunt. Buttm. a. S. 2,
Cuni atque sic Dind. (praef. p. XIV) Bàuml.
f. Ph. 85, 194, gr. Part. 12D, ἢ enim in
on esse graviter affirmantis, denique Doe-
ceteri ἐπεὶ 5. A 156 ἐπεὶ ἡ μάλα πολλὰ
σηγὺς | οἱ. x 465. 4 169 μι 109 φ 154. ἐ. ἡ.
γλὺ φέρτερον ἐστίν, cf. 4 56 307 O 144 911
3; Y [135] 368 X 40 ὁ 976 π 89 χ 9289.
Ns Log χαὶ ἐμὸν βέλος. ὀξὺ πάροιϑεν.
£.5 χαὶ ἐμὲ ἐφεσσάμενος ἔϑηκεν. o 196
φᾶτε, cf. χ 31. τ 556 ἐ. ἡ ῥά τοι - πέ-
. h. Ap. 79 ἐπειὴ χραναήπεδός εἰμι, cf.
Ven. 195. In pede quarto, sed Y 437
2 9 196 in tertio. 2) ἐπεὶ δή (v. s. I B)
m ut videmus, sintemal, c. ind. a) praes.,
apodosi: E 65 2. δὴ μάχονται, cf. & 149.
post sententiam primariam: z 152 2. δὴ πά-
yc. 9 411. b) ipf. c) post sententiam pri-
II 471 ἐ. δὴ χεῖτο (ali de tempore
D. c) aor. e) y 211 8. δὴ ταῦτα, μ᾽
σας ubi satis libera est apodosis, cf. h.
).526. 8) post sententiam primariam: χ 372 &.
σατο. lIL 8) Quamvis ἐπεί soleat prima vox
(tae esse, ei satis saepe praemittitur no-
ronominis e. c. o£ δ᾽ ἐπεὶ ovv v. s. TA 1
multo rarius substantivi e. c. Τληπόλεμος
εἰ οὖν Β 661, aut acc. pron. s. subst.
οὺς δ᾽ ἐπεὶ οὖν, aut alins casus ( 754
aut plura verba Z 97 Τρῶες δὲ μεγά-
ἐπεὶ ἴδον, cf. Z A74 Θ᾽ 269 397 Ψ 9
Υ. 8, I A 1 ἃ y, paulo saepius νῦν δ᾽,
vel ἔνϑαδ᾽ (« 89 h. Ap. 258 Merc.
) b) Est ἐπεί pro iambo in secundo
paene trecenties, in quarto haud multo
aepe, im tertio ξ 175 τ 377. pro pyrrhi-
D est in thesi tertia, minus saepe in secunda
D tertüia, rarius in quarta, saepissime ante
munus saepe ante ἡ (ἐπεὶ » et K 296 à 260
* "y 225), satis saepe ante «, atque £, rarius
qon ante ; denique X 448 41 595 Ὁ 591
ox ! 346. Fit synizesis aute ov IN 777 ἐπεὶ
-) cf. ó 352 ε 364 9 585 λ 949 τ 314,
path. el. 2, 334. Duentz. Od. Einl. 14.
cte Thiersch $ 149, 5 huc rettulit 4 114.
δή in introitu versus pro molosso est .V
E 9 13 (Ameis) 9. 452 « 95 ὦ 482, sch.
ἃ 319 σημειωτέον ὕτι zai ἀχεφάλοις χρῆ-
ὃ ποιητής, Ariston. ὅτε σπανίως Ὅμηρος
^
M
Ἐπειγεύς — ἐπειδάν 451
κακομέτροις ποιεῖ, sed fuit ἐπ-ρεὶ v. supra ab
in. Haec Aristarchus notasse videtur, male in-
tellectus ab Aristonico, cf. Friedl. Ar. h. 1. et
Nic. p. 74. Praeter hos locos ἐπεὲ δη (.--) sem-
per in secundo pede est. : Ἂν
, Ἐπειγεῦς] (ἐπείγω, strenuus) Myrmido, υἱὸς
Ἠγακλῆος, - δῖος "E. ὃς ἐν Βουδείῳ ἤνασσε
τὸ πρίν, ἀτὰρ ἐς Πηλῆ᾽ ἱκέτευσε, de Sarpe-
donis corpore pugnans ab Hectore occiditur
z 511.
ἐπ-είγω (Curt. Et. 140 αἐγ-ίς skr. ing-àmi
rege mich, éóg-àmi bebé, cf. Benf. 1, 343. Buttm.
Lex. 1, 975 ἐ-πείγω et πιέζω comparaverat,
similiter Doederl. Gl. 868. Dubitat num sit
compos. necne La Roche ΖΕ. f. oest. G. 1870
p. 130. Eust. 838, 10 ἡ διὰ διφϑόγγου γραφή,
δυσχερῆ αἰτιολογίαν ἔχουσα παραδίδοται ὑπὸ
τῶν τεχνικῶν otro γράφεσθαι διὰ τὸ δοχεῖν
ἐξ αὐτοῦ γεένένσθαι τὸ οἴγω. Act. praes. ind.
-ει. οἷ. τῃ O 382, -evov K 861. iptv. -ετε o 445.
ipf. ἔπειγε(). -ov 1,205. Pass. et M. iptv. -ἔσϑω,
pte. μενος, τῇ, τὴν, τοι, τῶν E 501, -ovot M
374, τους o 49. ipf. ἐπείγετο. 1 Act. et pass.
urgeo a) premo JM 452 μὲν ἄχϑος ἐπείγει.
b) opprimo, bedrànge A 361 λαγωὸν &. Ari-
ston. ἢ. 1. cf. Fried, Ap. 71, 4 δυϊκῶς, ἐπεί-
yovot καὶ χατασπουδάζουσι, διώκουσιν. E 622
N 511 ἐπείγετο βελέεσσιν. 4 157 ϑάμνοι ἔπει-
γόμενοι πυρὸς Opug. d 362 λέβης ἐπειγόμε-
voc πυρί, paraphr. συνωϑούμενος. abs. «P 623
κατὰ γῆρας ἐπείγει, sch. A. yo. x«l ὀπάζει
xal ἱκάνει καὶ ἔπεισι, cf. h. Ven. 233, vix recte
Eust. 1320, 99 δῆλον ὡς εἰς “Ἅιδου κατεπείγει
χαὶ πρὸς ϑάνατον. Z 8ῦ τ 73 ἀναγκαίη &. λ 54
πόνος ἄλλος ἕπειγε. c) impello: h. Ap. 408
Νότος κατόπισϑεν Jnsvys | νῆα. v 115 τοῖον -
ἐπείγετο χέρσ᾽ ἐρετάων navis. μὲ 205 ἐρετμὰ
χερσὶν socii. o 297 ἐπειγομένη Διὸς οὔρῳ, cf.
w 285 (ἀνέμῳ χαὶ κύματι). abs. 167 ἔπειγε -
οὖρος. O 382 ἐ. ἔς ἀνέμου. c. infin. ep. 5, 17
μὲ ϑυμὸς 2. ἐέναι. d) efficio ut festinetur, ac-
celero. Hes. Suid. I 2, 376 σπουδάζω E. M. 356,
84 σπεύδω. o 445 ἐ. ὦνον. lI Med. 1) feror
cum impetu, festino. E 501 ἐ. ἀνέμων. Ξ 519
ψυχὴ ἔσσυτ᾽ ἐπειγομένη. (paraphr. σπεύδουσα)
et sic saepe ptc. Z 388 ἐ. ἀφικάνει festinanter,
cf. Ψ 119 A 339 E 902. h. Merc. 86 ἐπειγόμε-
voc δολιχὴν ὅδόν properans longam viam, acc.
loci. 9) operam do, valde desidero, nihil anti-
quius habeo quam. a) c. inf. B 354 ἐπειγέσϑω,
νέεσθαι. s 399 ἐπειγόμενος ἐπιβῆναι. aliter:
v 30 δῦναι ἐπειγόμενος sc. solem. b) c. gen.
T 149 189 ἐπειγόμενός περ Ἄρηος, paraphr.
σπεύδων sic τὸν πόλεμον, cf. « 309 y 284,
o 49 (ὁδοῖο). c) abs. Z 363 ἐπειγέσϑω operam
det, vel festinet, ubi non recte sequens ὡς ἃ
nonnullis ad ἐπ. refertur. β 97 v 142 ὦ 132
μίμνετ᾽ ἐπειγόμενοι τὸν ἐμὸν γάμον, εἰς ὃ
χεξι, exspectate nuptias quamvis cupidi sitis,
non enim recte acc. plerumque ad ἐπ. refertur,
sch. E. τὸ ἑξῆς μίμνετε εἰσόκε sed haec per
epexegesin adduntur. o 570 μεῖναι ἐπειγομένην
περ ἐς ἠέλιον καταδύντα. Π 374 ἐπειγομενοισι,
sch. br. ἐσπουδασμένοις (an laborantibus? Eust.
909, 59 ἐπιχουρίας ἀναγκαίας δηλωτικχόν ν. S.
] b. c. praep. Ψ' 437 496 ἐπειγόμενοι περὶ
vizqc. Cf. La Roche, h. S. 130.
ἐπειδ-ών simulatque JV 985 ταρβεῖ ἐπειδὰν
πρῶτον ἐσίζηται, Bekk.? ἐπεί κεν. damnaverat
iam Thiersch $ 324, 2 secutus Eust. 652, 7 τοῦ
παρὰ τοῖς ὕστερον λεγομένου ἐπάν, παρ᾽ oic
Inr
488
συνϑετώτερον τοῦ ἐπεὶ ἂν τὸ ἐπειδάν. — ἐπειδή
s. ἐπεὶ δή v. s. ἐπεί I B. II B 2. — ἐπειή s.
ἐπεὶ ἢ v. 5. ἐπεί ΠῚ B 1.
ἔπ-εεμε (siu( pr. ind. ἔπεστι ,h. Cer. 150,
opt. ἐπείη B 959. ipf. 3 p. Sg. ἐπέην Y 976 9
et -jev. pl -σαν f 344. fut. -ἐσσεται), sum su-
per, apud. B 259 Ὀδυσῆι κάρη ὦμοισιν Ἐς
"Translate h. Cer. 150 οἷσι» ἔ. «proc penes
quos cf. ib. 263. abs. p 7 xo δ᾽ ἐλέφαντος
ἐπῆεν war am Schlüssel, cf. E 127 nebula ob
oculos, Y 276, B 344. De tempore: ó 756 ἔτι
πού τις ἐπέσσεται, ὅς κεν ἔχῃσι super erit. V.
s. ἐπί 1 A et de tmesi I b ὁ. Cf. La Roche
Zt. f. oest. G. 1870 p. 181.
En-eutn (εἶμε, pr. ind! -μὲ ip 359 -σιν. ptc.
τιών £ 546, -όντι π 42, -όντα, -όντας Ν 836.
ipf. s. uev P 741, pl. -ήισαν P 288 et -joav
t 445. fut. -εἰσομαι. aor. pte. -εισαμένη Φ΄ 494)
1)adeo. absol. € 546 ἐπιών, cf. π 42, λ 288.
obeo. τὰ, o 504 ἀγροὺς ἐπιείσομαι 168 βοτῆρας,
οὖν 359. 4A 367 Y 454 τοὺς ἄλλους ἐπιείσο-
μαι, ὅν χε χιχείω. ὃ 411 φώχας ἀριϑμήσει
χαὶ ἔπεισιν, sch. E. πρωϑύστερον. habetque
praes. vim futuri, ut 4. 99 μιν xal γῆρας ἔπει-
σιν, invadet translate de statu, non de homine,
9) invado, aggredior, τινί: translate de statu:
P4 τοῖς ἵππων τε xal ἀνδρῶν ὀρυμαγδὸς
i. ἐρχομένοισιν i. e. equi et viri eos aggredie-
bantur (La Roche), ali: subsequebantur, alias
de homine: Ν 482 ἐπιόντα, μοι ἔπεισιν. absol.
E238 Ν 477 482 O 164 ἐπιόντα, cf. Ν 886.
τ 445 ἐπῇσαν. Φ 494 ἐπιεισαμένη, Ariston. 7j
ὃ. 0. ἐ. ἐστὶν ἐπελϑοῦσα, ἐρφορμήσασα (paraphr.),
(subsecuta?) Cf. La Roche, h. S. 115 Ztft f.
oest. G. 1870 p. 151.
Ἐπειοέ Echinades insulas et Elidis partem
incolebant eam quae a Peneo fluvio septentrio-
nem versus usque ad sinum Patrensem pertinet,
Curt. Pel. 2, 36, ab Epeo Endymionis. prone-
pote noma, Aristot. ap. sch. A 44 688, aut
filio Paus. 5; 1, 3, Steph. ot Ἠλεῖοι, Strab. 340
ὕστερον ἀντὶ 5) Ἠλεῖοι ἐκλήθησαν, etsi
Hecataeus Milesius (fr. 91 348) ἑτέρους τῶν
Ἠλείων λέγει. ν 275 o 298 ὦ 431 h. Ap. 426
Ἤλιδα... . ὅϑι χρατέουσιν "Enstot. Ψ 680 Ἅμα-
ρυγχέα ϑάπτον Ἐπειοὶ | Βουπρασίῳ. Pyliis ab
Hercule victis molesti, 44 688 πολ ἐσιν γὰρ Ἐ.
χρεῖος ὄφειλον, E! 694 ὑπερηφανέοντες "E.
χαλχοχίτωνες | ἡμέας ὑβρίζοντες, unde bello
exorto 44 732 μεγάϑυμοι᾽ E. | ἀμφίσταντο ἄστυ
Arenam, sed a Nestore victi 41 744 μεγ. 'E. |
Ore "Troiam venerunt sub quatuor ducibus
E.| B 619 cum quadraginta navibus. Diores
dux 4 537 Ἐπειῶν χαλκοχιτώνων occiditur.
N 686 φαιδιμόεντες 'E.| Hectorem ἃ navibus
arcent. JV 691 Ἐπειῶν duces Meges (ex Echi-
nadibus B 627) aliique. O 519 Ὦτον Κυλλή-
νιον - μεγαϑύμων ἀρχὸν E.| occidit Pulyda-
mas. «1 737 Πυλίων z."Entwv νεῖχος ἐτύχϑη,
cf. v 632.
Ἐπειός ES 565 ἀνὴρ qoc τε μέγας t£ | εἰδὼς
πυγμαχίης, υἱὸς Πανοπαῖος 'E. | Euryalum
vicit pugilatione , sch. V. στρατεύσας σὺν "Au-
qub Qvt κατὰ Τηλεβοίων (Panopeus), ix τῶν
χοινῶν λαφύρων κεχλοφὼς Ἐλαγάρειαν ἔχει
υἱὸν Ἐπειόν, τὸς υὑδροφόρει τοῖς ᾿Αχαιοῖς. Ψ 694
μεγάϑυμος Ἐ.} Ψ 689 838 839 ótoc "E. | disci
lactu superatus, Equum ligneum exstruxit 9 493
ἵππου - τὸν Ἐπειὸς ἐποίησεν σὺν ᾿Αϑήνῃ, sch.
V. ὃ τῶν Ἑλλήνων τέχτων. 1 598 ἵππον -
χαάμ᾽ Ἐ.
ἔπειμι --- ἔπειτα
B es οὖν cum igitur v. s. exe? I A 1. £
quandoquidem v. s. ἐπεί 11 e laa.
eee (E. M. 356, 21 Benf. 2, 230 zi, εἶ
zm) deinde, postea, tum, E. M. 356, 22 Sud
, 980 Hes, μετὰ ταῦτα, Hermann: de re for
tuita quae ad id de quo agitur nihil aut m
multum. facit, damals gerade. Sed rep
potius & modo dicta mentemque refert
praecedentia, quibuscum arctissime cohaerem
sequentia, Ameis app. γ 362 Beziehung auf »
eben ,Angegebene. I 169 17504090 " αὐτὲ
ἔπειτ᾽ Αἴας, Ariston. ἡ ὅ. δ. τὸ ἔ. ᾿Αρίσταρ
χος ἀντὶ χρονιχοῦ mepaNau five, ἀντὶ ο᾽
μετὰ ταῦτα ὡς καὶ καὶ 307. Ἑρμείας μὲν ἔ
ἀπέβη. . ὁ δὲ Κράτης τὸ ἔ. ἀντὶ τοῦ δὴ
δέσμου λαμβάνει, cf. Lehrs Ar. 151. 41 98
Βιήνορα - | αὐτὸν, £ δ᾽ ἑταῖ ον, Ariston.
N 586 Πριαμίδης ἐν E. βάλεν, cf. Aristo
h.l E 551 τῶν οἱ Z ἀνελὼν δόμεναι -
χαὶ αὐτίκα νῦν, Ariston. ἡ ὃ, 6. τὸ & ἀντὶ i
μετὰ ταῦτα" ἀντιδιέσταλται γοῦν τὸ αὐτί; M
1) De re , praeterita, cum part. δέ. 4 35 πολλ
δ᾽ ἔπειτ᾽ ιἀπάνευϑε χιὼν) ἠρᾶϑ᾽ cf. A 48 8:
449 E 164 671 Z 940 K 93 4 493 776 X t
O0 981 Σ 545 E 342 401 478 "UP 569 613
811 886 859 Q2 761 8 15 406 y 415 437 4i
ó 117 338 ε 193 1 38 275 9 262 . 398 480 5!
x 151 & 490 499 o 129 303 v 93 ὦ 80 2
h. Ap. 488 Ven. 166. B 322 Κάλχας δ᾽ αὐτί
& - ἀγόρευεν, cf. I 267 u 394 0 190. 41
4A 254 ῥίγησεν δ᾽ ἄρ᾽ &, cf. Z 37 45 H4
(Κ 592) E 516 Ο 397 P 84 € 37 T 282 35
820 Q 591 y 62 (ubi fere est: tum) » 198 8|
o 134 985 π 322 o 61 q 389 414 χ 985 9
ὦ 521 h. Ap. [240]. I' 145 αἶψα δ᾽ &£ ἴχαν
cf. E 367 Z 370 497 514 Y 341 P 418 922
o 198 o 466. X 527 ὦχα δ᾽ & | τάμνον ἢ ;
Ψ 375 758 o 829. Γ' 278 αὐτὰρ &.| νεῖμαν,
E 459 884 4 304 423 622 M 187 195 ΤΙ
415 534 Σ 475 Ψ 683 «ὁ 273 792 9 55 09
313 840 371 5 245 χ 452 v 310 o 180 h.
196 Cer. 180 453. 4 490 Z δὲ οὗτα, cf.
ὃ 458 4 308 ξ 351 v 3288 q 29. .4 TTL
δ᾽ ἔ. εὕρομεν ibi vero tum, cf. IN 444 ἢ
D 529, y 108 ε 495. X 450 299? αὐτὸς ἂν
ἡναίνετο tum, cf. p 818 (Damm: abunc
u 326 οὐδέ τις ἄλλ ος χίγνετ᾽ ἔ, ἀνέμων. 3
δὴ τότ᾽ E ἐποτρύνας ἐχέλευσα. q 94 ei δή
χαὶ f, γένοντο. Videtur addi nulla idon:
causa: Ν 491 ἡγεμόνες ἔσαν" αὐτὰρ 5
Enorg? cf. o 67. O 430 τοῦ “μὲν ᾿ἅμαρϑ'
& (ἔβαλεν), sed paraphr. μετὰ ταῦτα. D
z^ B. ἐπελϑὼν ϑηήσαιτο, cf. h. Merc.
£) μ 197 οὐδ᾽ ze En. ἠκούομεν. h. Me
τάς τοι E δίδωμι (has igitur). A 312 «
οἱ μὲν ἔπειτ᾽ ἀναβάντες ἐπέπλεον, als
A 440 531 Γ' 8326 371 E 36 436 Z 138
ad y 62 de causa) H 121 258 421 476
195 DU 832 Δ 47 229 323 462 M 84 443 1
586 (Eust. 947, 64 ἀργὸν ἀντὲ τοῦ δὴ 2
τοὺς παλαιούς. οὐ μὴν ὑστεροχρονίαν δὴ
Ξ 409 Il 784 X 354 389 Y 445 458 ΨΊΩ
α 106 (Schneemann, ann. ad « Trier 1832 p
huc refert Hermanni explicationem, v. 8.)
ὃ 448 ει 70 x 307 391 4 143 397 v 118
E 249 420 o 102 c 302 t 433 v 160 y 269
v 295 c 220 h. Cer. 47 125 985. H 147
τὰ μὲν αὐτὸς E. φόρει, οἱ. E 955 0. 38.
πρῶτον: A 51 οὐρῆας μὲν πρῶτον ἐπῷ;
αὐτὰρ ἔπειτ᾽ αὐτοῖσι βέλος ἐφιεὶς do
D 315 E 459 884, 4 492 y 58. 4 244 προ
3.
, &. δὲ ὑπέστη, cf. II 299. A 1291 172 413
| 551 I'199 4 50 317 E 375 381 825 Z 263
60 145 151 I 162 A 60 86 102 128 143 390
44 655 Ν 931 “Ξ 52 108 193 O 92 200 471
439 P 715 £X 127 181 [360] 898 428 462 T' 28
32 309 Q2 89 372 386 405 552 659 « 44 80
bi 102 210 253 o 711 808 9 338 357 v 146
ga 420 ξ 121 o 67 340 π 186 o 280 c 250
3 wv 69 80 «€ 9280 h. Ven. 107 191 τὸν (τὴν)
edi £. A 478 xal τότ᾽ ἢ ἀνάγοντο
ann | darauf, cf. v 195. ξ 233 χαί δὰ ἔ.
μην. X 255 καὶ ἔ. ἀπένειχας. E 114 δὴ
ἐᾷ ἠρᾶτο. AA [563] óc τότ᾽ ἕ. ἔποντο. o 423
α δὴ &. cf. h. Ap. 436 Ven. 56 209 Cer.
dh. Ap. 345 ἐκ τούτου δὴ E. ἤλυϑε. h. Cer.
δὴ xal s. μεϑύστερον εὔαδεν. VII. 43 ἤδη
Γ Ἢ per asyndeton: Σ᾽ 506 τοῖσιν &. ἤισσον,
vix recte Eust. 1158, 37 ἀργὸν τὸ ἔ. z«9" ὁμοιό-
nte τοῦ δή. οὐ γὰρ δύναται οὐδ᾽ ἐνταῦϑα
τὸ μετὰ ταῦτ δηλοῦν. δ 274 ἦλϑες i£. (eo
jempore?) T 242 αὐτίχ᾽ £, ἅμα μῦϑος ἔην, cf.
Y 391 42340 A506 674 & 44 5 323 ἃ 636 u. 168
τ ὉΤ h. Ap. 332 Cer. 325. B 169 χ 401 εὗρεν
δυσῆα, cf. E 355 Z 399 (Ameis ad y 62 de
) H [380] 1 478 Δ 473 130, Π 931 Q2 306,
Ἑ 51 937 ζ 115 236 : 51 x 408, q 243
v 45 89 h. Ap. 511. K 137 πρῶτον &
ἔγειρε, cf. 8 39. π 48 τ 59 102 ἔνϑα καϑέ-
£, ct. h. Merc, 401 508. Post pron. relat.
T7 ᾿τόξοισιν, οἷσιν E βάλλοντες δήγνυντο
510. Post νέο. Ξ 228 μειδήσασα δ᾽ &
ϑετο (Lex. Seg. 141, 28 vL τοῦ πάλιν ἢ
ὡς... χατὰ δὲ τὸ ἀχριβὲς παρέλκει)
τάχιστα sogleich, cf. « 336 363 ζ 97 9. 520
dL E) o 33, π 450 τ 603 q 357, v 207 h. Ap.
4. ante ptc. 1) de re futura, « 194 αὐτὰρ Z|
οὐ πασσάμενος μυϑήσεσι, cf. Schneemann
L.98 (v. e. c. d» 560 Ψ 120 551), cf. à 60 ἐ 17
en. 153. 2) De tempore praes. 4| 424 πόν-
μὲν πρῶτα κορύσσεται, αὐτὰρ FA βρέμει,
442 (ἐστήριξε). singulariter: 0 185 ἐπεὲ
& ueveat γνεις cum igitur ut apparet, haec
ita sint (Ameis: nachher, Duentzer: nun
4 176 P 64 ἔαξε πρῶτον, ἔ, δὲ Aaqia-
139 τοῦ μέν τε σϑένος ὦρσεν, & δέ τ᾽
ροσαμύνει, cf. u 254. o 818 πιέμεν, ξ. δὲ
τι φέρεσϑαι, cf. h. Ap. 11. 3) De ordine:
406 Νέστορα μὲν πρώτιστα - αὐτὰρ ἔ.
ἰᾶντε, cf. 1 169 II 696 ὁ 457 1 908 o 261 ἢ. , Ap.
34 93. I'335 II 136 βάλετο ξίφος, αὐτὰρ
σάχος, paulo τὸς T 378. Ῥ' 755 üv δὲ.
. δέ. b) porro, 2 5253 τοῖσι δ᾽ & εἵατο, est
nim describentis, E 884 νῆσος ἔ. τις ἔστι, cf.
E 16. ν 106 ἔνϑα δ᾽ ἢ. τιϑαιβώσσουσι. 4) In
osi: in tali re, haec cum ita sint, in dem
e, Suid. I 2, 380. Ὅμηρος καὶ ἀντὶ τοῦ δὴ
αι, cf. Hes., 0 2 "uoc φάν 5, δὴ τότ᾽ B.
σατο. Γ' 4922 ὅτ᾽ - ἵχοντο, ἀμφίπολοι μὲν
ποντο, cf. K 522 9 691. λ 598 o 478. ε
“ἀλλ᾽ ὅτε δὴ τέλεσε, καὶ τότ᾽ E ἐπαύσατο,
438 μ 400. D 223 ὅτε δὴ, ap οὐχ ἂν E
iE». B 379 αὐτὰρ ἐπεί δ᾽ ὄμοσεν, αὐτίχ᾽
ἄφυσσεν, cf. z 237 u 901 261. 9 378 ἐπεὶ
]| πειρήσαντο͵ ὠρχείσϑην δὴ £, cf. μ 309. Z
95. ἐπεὶ χατέδυ, σεύατ᾽ ἔ,, ef. T'398 H 208 Φ 383
19 β 408 » 318 (ἔτ᾽ Ὄ 0 807 h. Ap. 198
320 (δὴ £) Ven. 216. potissimum de re
A 547 ὃν μέν zx ἐπιειχὲς ἀκουέμεν,
t - Ἰπρότερος τὸν εἴσεται, cf. B 892 h.
C 488, v 309 εἰ τέϑνηκχε ὦ μοι &, Ὀρυσῆος.
εἰ εἰλήλουϑεν, ἄλλό τι δὴ τόδ᾽ Z. περι-
ἔπειτα 489
μηχανόωνται. B 559 εἰ χιχήσομαι μηκέτ᾽ ἔ. -
ἐπείη, cf. B 365 879 Γ᾿ 282 985 K 453 M 73
Y 130 9 560 € 997 « 84, 8 275 ζ 314 η 76,
z 301 389 v 287 h. Ap. 542 Ven. 247. O 181
ὅτε xtv δὴ γένωμαι, μνημοσύνη͵ τις E. γενέ-
σϑω, cf. o 447. o 321 εὔτ᾽ ἂν ἐπιχρατέωσιν,
οὐκέτ᾽ ἕ. ἐϑέλουσιν. Τ' 290 εἰ δ᾽ ἂν οὐκ ἐϑέ:
λωσιν, αὐτὰρ ἐγὼ aal i E μαχήσομαι. Ene εἰ
δέ χε νοστήσω, αὐτίχ᾽ & τάμοι, cf. Y 140.
satis singulariter: z 102 αὐτίκ᾽ ἔ. τάμοι, εἰ μή
etc. ἃ 290 εἰ δέ κε ἀκούσῃς γνοστησας. δὴ ἐ;
χεῦαι, cf α 294 8 221 ep. 15, 8. 1 394 ἢν - δή
με σόωσι Πηλεύς ϑήν μοι ἕ. γυναῖχά γε μάσ-
σεται, cf. α 880 B 145. .Y 49 εἰ μὲν ζώουσι, ἡ
vr ἀπολυσόμεϑα. O 168 εὸ οὐ ἐπιπείσε-
ται φραζέσϑω δὴ ἘΠῚ GEAA 121 φ 100 h. Merc.
5683. ὃ 415 ἐπὴν ἔδησϑε, καὶ τότ᾽ E. μελέτω.
II 247 ἐπεί χε δίηται ἔ. ὕχοιτο, cf. 8 280 y 46.
Y 338 αὐτὰρ ἐπεί x? ἐπίσπῃ, δαρσήσας δὴ &
μάχεσϑαι. 0) De tempore futuro: a) de re quae
saepius fiet, in posterum, spàter T 181 σὺ δ᾽
&. ἔσσεαι, «f. Y 120 h. Merc. 480 Ven. 149.
O 49 εἰ uiv δὴ σύ DE ZÉ χαϑίζοις (ad 6?).
Il 446 φράζεο μή τις Ἐξ ἐϑέληῃσι, cf. h. Ap. 106.
O [69] ἐκ τοῦ δ᾽ ἄν τοι ἔ. αἰὲν τεύχοιμι. Ο 140
xal ἔ. πεφήσεται, cf. II 498 Y 190 β 60 zx 309
q 131 o 432 h. Merc. 291 302 438. q 215 χαὶ
μοι &. ἔσεσϑον. Ven. 245. γῆρας τό τ᾽ ἔ.
παρίσταται, οἵ. ΠΝ 973. b) per asyndeton:
E 685 ἔ. us χαὲ λίποι, alsdann, cf. 0 25 565
& 196. z 531 δὴ τότ᾽ ἕ. ἐποτρῦναι. κ 297 ἔνϑα
ἦς μηκέτ᾽ E. ἀπανήσασϑαι. Θ 11 γνώσετ᾽ ἘΠ
cf. 8 973 & 126. A 588 αὐτίχ᾽ &. - ἔσσεται,
Classen, Beob. 1, 21 in stàrkerer Betonung der
Unmittelbarkeit. 'Q 619 ἔ. χεν «bts κλαίοισϑα.
E 406 δὴ & λιτοίμην. c) v 63 αὐτίχα νῦν ἢ
L cf. N 743 Ψ 55]. Ζ τὸ ἔ. δὲ xal τὰ συλή-
σετε, cf. Ζ 86 K 345 Ξ 79 560 P 246 y 354
ὃ 453 ἢ 191 x 333 x 283 297 391 o 194 q 161
χ 2917. ἢ, 196 ἔνϑα, δ᾽ ἔ, πείσεται, cf. x 516
À 1 56 w 189 X 199. Φ 274 £. δὲ καί τι
πάϑοιμι, Eust. 1936, 35 δοχεῖ λείπεσϑαι ἕτέ-
ρου εὐχτιχοῦ.. . σωϑείην ἐκ τοῦ ποταμοῦ, cf.
sch. DV. Z 260 ὡς σπείσῃς - | πρῶτον, & δέ
ὀνήσεαι. ante ptc. « 124 αὐτὰρ &.| δείπνου
πασσάμενος μυϑήσεαι, cf. Schneemann 1. 1. 28
(sed id saepius fit c£. e. c. d» 560 Ῥ' 120 551)
cf. à 60 & 17. I 68 αὐτὰρ &. | ἄρχε, cf. II 497
T 19 Ψ 938 “2 716 4 590 9 38 ε 225 φ 429
4 438 h. Merc. 528 Y 186 ἀλλ᾽ ἡμεῖς. μὲν &.
χαϑεζώμεσϑα, cf. “2 290. II 668 zat μὲν £. λοῦ-
σον. satis singulariter: Q 356 ἢ tuv & λιτα-
γνεύσομεν alioquin, i e. aut si non fugerimus
(Duentzer: doch). Σ᾽ 96 αὐτίκα γάρ τοι E UE?
Ἕχτορα πότμος ἑτοῖμος. A 450 καὶ τότ᾽ E. τοι
εἰμι, ,(Autenr.) ἢ. Ap. 492 ϑύοντες, εὔχεσϑαι
δὴ ἕ. h. Ap. 497 δειπνῆσαί τ᾽ ἄρ᾽ E. 6) Est
ratiocinantis: igitur, quae cum ita sint; E 812
οὐ σύ γ᾽ ἔ. | ἔχγονός ἐσσι. Z 350 ἐπεὶ τεχμή-
ραντο, ἀνδρὸς & ὠφελλον εἶναι ἄχοιτις (La
Roche). H 360 M 234 εἰ ἀγορεύεις ἐξ ἄρα δή
τοι À, ὠλεσαν. I 444 ὡς ἂν ἕ. οὐκ ἐϑέλοιμι.
in quaestionibus cf. Faesi, Ztft. f. A. W. 1855
p. 431: zu der Zeit, in dem Falle, wenn dem
50 ist, tandem, I 437 εἰ μὲν δὴ βάλλεαι, πῶς
ἂν ἔ. λιποίμην; « 65 πῶς ἂν & λαϑοίμην;
Schneemann, annot. in a Trier 1832 p. 22 recte
supplet εἰ μὲν δὴ χαρίζετο, cf. καὶ 243 (Eust,
801, 31 ἀργόν). .. 14 τί πρῶτόν τοι ἕ. κατα-
λέξω, cf. v 24. post pron. relat.: K 166 οὐ vv
χαὶ ἄλλοι ἔασι οἵ χεν E. ἐγείρειαν, also (La
»»
440
Roche), sed Duentzer: doch (2), Eust. 796, 48
περιττόν. IN 748 εἴ κ᾽ ἐθέλῃσι, ἢ κεν &. ἔλ-
ϑῶώμεν. Σ [857] ἔπρηξας καὶ & hast also auch
das erreicht, sed sch. B. περεσσὸς ὃ x«i" τὸ
δὲ ἔ. ἀντὶ τοῦ παραυτίέχα νῦν, Duentzer: doch
auch, La Roche (q. cf.): schliesslich noch, pa-
raphr. δὴ πάλιν (cf Lex. Seg. 141, 98), "bene
Eust. 1147, 39 ὀνειδισμὸν ἔχει προτέρων πρά-
ξεων τῆς Ἥρας ὧν ἕνεχεν εἴρηται νῦν τὸ καὶ
i£. Fit crasis e. c. δὴ & O 163 « 990 994 p 221
9 378 λ 121 ὁ 493 0 195. In quinta arsi non
ΩΝ esse nisi z 253 304; in quarta satis raro
legitur, αὐτὰρ i. in introitu aut fine, raro ante
caesuram tertii pedis. Fit bacehius ΠΟ 231 9
306. V. 1. d 493 pro ὕπαιϑα, cf. Wolf, proll. 29.
ἐπ-ελαύνω super induco. N 804 P 493 ἐπε-
λήλατο χαλκός scutis, Eust. 1115, 62 ἔξω περὲ
τὴν ἐπιφάνειαν ἐλατὸς ἔχειτο.. De tmesi v. s.
ext I a a.
ἐπ-ερι-βαίνω, ingredior, 1 582 οὐδοῦ ἐπεμ-
βεβεώς. Hes. ἐπιβεβηκώς, getreten auf.
ἐπ-ενήνοϑειν») (pf. cum vi praes. et ipf.)
a) insidet 9 365 h. Ven. 62 oi« ϑεοὺς £. oleum,
Doederl. Gl. 715 etiam ob plur. οἷα dubitat num
genuinus versus sit. b) insidebat. B 219 K 134
& λάχνη capiti Thersitae et Nestoris tunicae,
Hes. ἐπήνϑει énéovi[v] ἐπῆν; Ap. 71, 11 ἐπῆν
ἐπέκειτο, cf. Suid. I 2, 369. Eust. 207, 81 ἐπέ-
Ses χαὶ ἐπέτρεχεν. Goebel, Kuhn 1, 57 ist
(war) darauf angeweht. Wentzel qua vi posuit
H. verba in 9o p. 16 haec non de rebus esse
annotavit quae semel absolvantur, sed quae aut
diuturnae aut perpetuae sint.
£A-tY-DGYU aor. ptc. intendo. 7 467 ὑψόσ᾽
ἐπεντανῦσας, se. πεῖσμα,
ἐπ-εντονοκιε paro mihi. v/. ὦ 89 ἐπεντύ-
γνοόνται ἄεϑλα, plerique: se parant ut Bàumlein
(gr. Modi 164) Ameis (app.) Alii e conj. τωνται
quia pendet ἃ coniunctione ὕτε zer.
ἐπ-εντῦω apparo. O0 374 νῶϊν ἐπέντυε n-
πους Eust. 718, 55 ὅπλιζε, εὐτρέπιζε.
“ἐπ-ξοεκείν») (Bekk. ἐπέξοιχε. pf. et plapf.
-ῴκει ὦ 995 (v. l. -0:Xt») decet, convenit, c.
acc, c. inf. Hes. πρέπον ἐστίν. 'A 126 λαοὺς
οὐκ £ ἑπαγείρειν, οἱ. K 146 λ 186. ζ 193 € 511
ὧν ἐπέοιχ᾽ ἱκέτην ἀντιόσαντα, suppletur μὴ
δεύεσθαι. τινί 4 ,941 σφῶιν &. ἐόντας ἄντι-
βολῆσαι. Α΄ 11 νέῳ πάντ᾽ &, ubi ,ber epexege-
sin additur κεῖσϑαι. € 595 009^ &. v PME o
481 ὡς &. cf. c 995. Eust. 1967, 51 ὡς £ix
2) pers. T 392 ὅς τις oi ἐ. ei convenit.
ἐπεερεέδω adnitor, inmitor. E 856 ἐπέρεισε
ἐς κενεῶνα, ubi non opus est acc. (ἔγχος vel
eum) quem sunt qui suppleant. H 269 ε 538 &.
δὲ iv? ἀπέλεϑρον, nitens vires intendit, sch.
BL. συνεπέδωκεν ὅλον τὸ σῶμα τῇ βολῇ zai
πάσῃ δυνάμει £701 ἀστῆς cf. Eust. 680, 11. De
tmesi v. s. ent 1 b o
ἐπ-ερύω attraho « e : 441 ϑύρην ἐπέρυσσε χο-
ρθώνῃ, S Sch. E. V. ἐπεσπάσατο, zog an, De tmesi
v. 8. ἐπί I ba.
ἐπ- ἔρχομαι (praes. Sg. 2 p. -ξαὲ πὶ 27, 3 p.
-tt«. h. XXX 3 iptv. -£0 XXIV 4 pte. -ομένη
4 198. g. του a. -ov, pl. f. -cw σ 199 gen. των
T 234. a. -ovc O 406. pt. ἐπελήλῦϑα ὃ 268, fut.
v. l ἐπελεύσομαι o 504) inf. ἐπελεύ σεσϑαι
t 214. aor. ἐπῆλθον 5 t 280, 3 p. -&(v) et -ἠῦϑε,
pl.-jAvSo». ci -£49« & 139 Midgnin Q 651
et τῷ (v. l. opt. τοι et inf. τεῖν x 175) -o0iv
«e 304. ptc. -ῶὧν, -όντες t 155) 1) accedo, ἈΝ ab-
solute &).4 535 9 13 o δ ἄγ
64 ἐπερχόμενον,
ἐπελαύνω --- ἐπευφημέω
284, c 199 (φϑόγγῳ sch. V. μετὰ φωνῆς &xu
σαι), 4 198 aurora. ep. 12, 4 ἀνδρὸς ἐπε,
μένου. 4 334 Καὶ 40 9 418 « 188 B 346
» 124 & 317 x 197 o 382 wv 185 ὦ 506 ἐ
9ov, cf. τ 155 o 256 h. XXIV 4. Q2 651 ἐνϑ
és cf. ὦ 354. ε 933 ᾿ἐπῆλϑε νέμων. o 17
μῆλα | πάντοϑεν ἐξ ἀγρῶν. 1j 280 £. ἐς mo
μόν. De ore ξ 457 470 νὺξ ἐπῆλϑε,
9 606. 8 107 4 295 ξ 394 τ 152 ὦ 142 h. A
350 ἐπήλυϑον cpu. κα l5 μόρσιμον queo
ε 914 μοι οἴσατο ϑυμὸς ἄνδρ᾽ ἐπελεύσεσθϑα,
virum venturum, plerumque: me ad virum,
talis acc. pendere non solet a verbo. eu ye
liter. Θ᾽ [536] ἐπερχόμενον sc. ἔγχος, € :
X 252 virum NN 472 turbam venantium, Ὁ ᾿
γ) translate: h. XIX 88 πόϑος 2. superveniens
Cer. 157 ἀγαϑοῖο £. imminentis. b) τενέ, super
venio. e) Y ^91 βουσὶν ἐπήλυϑεν Achilles. 2d
ὄρνις σφιν ἐπῆλϑε, cf. v. 1. M 218, Ο 84
diis. O0 488 Ἡχαιοῖς ἐπήλυϑε νύξ, οἵ
h. Cer. 5l. 4 200 uot νοῦσος μι 811 ro
i. ὕπνος, cf. ε 472. βὲὺ) aggredior: A 485
λοισιν - ἐπελϑών leo, cf. O 630, (ante Y
passim ζ 132). c) τινά: occupo ex improy
δ᾽ 793 uiv ἐπήλυϑεν ὕπνος, cf. x 81 (v. |.
λαβε, -ἔβαλλε, ὑπήλυϑεν͵ v 382, Eust. 104
μετὰ δοτικῆς φασὶν οἱ ὕστερον. 2) obeo,
agro, τέ; Y 178 τόσσον ὁμίλου πολλὸν͵
ϑών tantum turbae late, sed Duentz. tet I
Roche: τοσσὸν πολλὸν e turba. YN 321 &yz
ἐπῆλϑε (La Roche de ctexminp. ad quem
cat) δ᾽ 968 2 γαῖαν. & 139 ὁππόσ᾽ i£,h. X
3 χϑόνα ἐ. PLIN πόντον in terra est εὖ in mar
z 27 o9 ϑάμ᾽ ἀγρὸν ἐ, οὐδὲ νομῆας, begel
besichtiget. H 262 τμηδὴν αὐχέν᾽ &, δ
hasta, V.l e 150 ἐπέλθϑη s. τοῦ pro
De tmesi v. s. £x I b y, ce. Cf. La.
h. S. 115 Ztft. f. oest. e 1870 p. 131.
ἐπεσ-βολέ ἔχε verborum turba, d 159 ἐπὶ
λίας ἀναφαίνειν Ι ἄντα σέϑεν, sch. EV.
σωφροσύνης οὐ βούλεται προχατάρχεσ u^
yov- ἐπεσβολίας οὖν νῦν τὰς τῶν ἐπῶν,
ολὰς zal ἀρχάς φησιν (Eust. 1459, 49
X. βολὰς λόγων ἤτοι προπετείας. Qui
perturbati loqui incipiunt et iusto plura
dicere et inania. audaciam vel convicia noi
quod Tel. caveret, cf. Doederl. Gl. 503. 1
recte alii ut sch. BQ. (cf. Eust. l. L) ke:
τῶν μνηστήρων. λοιδορίας" ἐπεσβολία
ἡ ὕβρις 5 τοῖς ἔπεσι βάλλουσα, cf. He
ἐπεσ-βόλος (Bekk. «sm. ἔπος, βάλλ
borum opifex. B 2m λωβητῆρα ineo
Thersiten. E. M. 357, 2 ὁ λοίδορος
ἔπεσι βάλλων sc. ΠΕ 'BL.) τοὺς XR
σφημον, atque σημειοῦνταί τινες ὅτι
ἐξ ἀμφοτέρων, i. e. quod 4. idem sit.
cf. Eust. 219, 38 Ap. 71, 13 Hes. Suid. 13,
ιλοέδορον). Duentz. N J. £ Ph. 69, 608.
que: dreist, sed est oc ἐγχέσπαλον (sch. B
ct. Doederl. Gl. 508, Worte schleudernd, 1
dicentem et inania. Suid, 1.1. φλύαρον. |
ἐπ-ετήσεος (ἔτος) perennis, Eust. 1
ἐπηετανὸς καὶ διηνεκὴς xal ἐξαρχῶν
ἔτος. 5j 118 καρπὸς 2, sch. V. (ἑχάστου E
5) ἐφ᾽ ὅλῳ τῷ ἔτει τοῦ ἐνιαυτοῦ.
ἐπεευφημέω͵ fausta acclamatione
A 22 376 ἐπευφήμησαν. αἰδεῖσϑαι ut
Suid. I 2, 374 μετ᾽ εὐφημίας covyxut:
ἐπήνεσαν, nonnulli: religioso silentio
linenis) Doederl. Gl. 2200. ,it stummi
bitte oder ehriurchtsvoller Geberde*
mmen Mienen u. Worten, disertius La Boe.
les. ἐν εὐφήμῳ βοᾷ εἶπεν (0v?) sch. br.
ἃ aphr. μετ᾽ εὐφημίας ἐβόησαν atque ἜΣΤΕ
.qui. δέχϑαι iptv. dixerunt pro inf.
ἐπ-εὐχομίαι (pr. -εται, ipty. -£0 wv 59, ptc.
νος, τη. ipf. τεύχετο. fut. -ξεαι 4 431. aor.
τεύξατο, sed ΤΠ σὺ h. Ap. 362, v. l. φ 908
.938. ci. -ξεαι ἢ. Ven. 286. inf. Pour, pte.
uzroc, -ἢ h. Ven. 48) 1) young & 436 ἐπευξά-
oc yo. ἐπαρξάμενος Α. B) τινί. x 183 λ 46
ὕξασϑαι ϑεοῖσιν, cf. v 60. Z475 εἶπεν ἐπευ-
μενος Διί, ubi "fóusvoc melius legeretur, cf.
350 P 46, iv. l B4ll). ἢ 428 φ 208 ἐπεύχετο
οἷσι νοστῆσαι Ὀδυσῆα, T5 v 238. 2) glorior,
me, Eust. 812,32 χαυχήσασϑαι. P 35 286 h.
970 ἐπευχόμενος, cf. d 427, h. Ven. 48 v. 1].
45. E 119 P 450 ἐπεύχεται (Damm: insuper).
1449 N 373 Y 388 .Y 330 ἐπεύξατο, cf. h.
262, Ν 413 445 X z 453 (ἔκπαγλον). h. Ven.
. ἄφρονι ϑυμῷ. ψ 59 μέγ᾽ ἐ, Hes, καυχῶ,
bt. 1982, 12 ταυτὸν τῷ ὀλολύζειν. B) c. inf.
368 φϑαίη ἐπευξάμενος βαλέειν prior glo-
etur se vulnerasse, sch. ἃ. χαυχήσεται προ-
" (Bev, cf. Eust. 819, 32, vix recte Damm: βα-
iet» pertinet ad φϑαίη. 7) τινί. 4 491 ἐ.
ππασίδῃσιν. II 899 d» 191 οἱ ἐπευχόμενος, cf.
d» 409 (v. l. μιν, quod ad προση δα referretur).
78 τῷ ἔχπαγλον ἐπείξατο, Hes. ἐχαυχήσατο.
-La Koche Ztft. f. oest. G. ,1870 p. 136, qui recte
causa explicat dat. — ἐπέφνον v.s. ΦΕΝ.
π-έχω (pr. -ec v 71, ipf. -εχὲν o 410, v. 1.
1792. et -etye. aor. -ἔσχον X 88, -ξ, opt. ἐπι-
(jc E 941, iptv. -ἰσχετε v 266, inf. -ἰσχεῖν
kk. uev) P 465, ptc. -σχών 1 489. Pass.
pt 3 p. pl. ἐπώχατο M 340 (q. v. Med.
pte. -εσχύμενος (v. l. -ov) y 15. -«c h. Cer.
Cf. La Roche Ztft. f. oest. G. 4870, p. 137.)
ct. 1) obtineo. 7. 190 χῶρον ὅσσον ἐπεῖχε
c. Φ 407 ἑπτὰ ἐπέσχε πέλεϑρα. Ῥ 238
192 ὁπόσσον ἐ. zw "ρὸς μένος, d» 944 ἐ, ῥέε-
ὄζοισιν. M 840 ἐπώχατο 4. v. 2) ἃ) persto,
"absisto. ᾧ 186 ἔτ᾽ ἐπεῖχε, sch. V. ἐπέχειτο
Hes. 2; ^40, non recte addens ἐχώλυσεν
οὺς πρὸς τὸ παρὸν χρήσασθαι τῷ τόξῳ
. 1906, 31), nam v. 246 demum multa fru-
conatus abstitit, aliter La Roche 1. 1. 188.
n. à) abstineo. v 266 8. ϑυμὸν ἐνιπῆς | ze
€». b) porrigo. X 494 χοτίλην pede
σχε, cf. zt 444, 1 489 (oivov). τινί: X 83
αζὸν &., Eust. 1258, 61 οὐ μὴν ἀνέσχον,
νὰ τῶν ἀντιγράφων βούλονται. εἴλ ameet
ἀντὶ τοῦ ἐπὶ σοὶ καὶ ἔμπροσϑεν σοῦ ἔσχον.
mpono: S 941 τῷ ἐ. πόδας Ài. e. scabello,
410, Eust. 1886, 9 ἐφ᾽ ᾧ εἶχε. d) flecto,
ror: P 4600 ἐπισχεῖν - ἵππους |, sch. V. ot
Qloteoyov ἐπίσχειν χατὰ παρατατιχόν,
περὶ τὸν ὠβσχκαλωνίτην κατὰ ἀόριστον
λαβεῖν. καὶ ó Ἡρωδιανὸς δὲ ἐπίσχειν παρ-
vac, εἰ μή TLG λέγοι ὅτι πως ἐστὲ τῷ
Gto συντάττεσϑαι τὴν ἐπί. 1 11732
ES ἔπεχε - ἵππους, Wolf. (proll. 29)
Ro peto, habe abgesehen au Ur τί
xd ἐπέχεις, Eust. 922, 46 χατά τινος
; 0 xal ἐνέχειν λέγεται. II Med. a) telo
»X 15 ἐπισχόμενος, b) mihi propius ad-
h. Cer. 176 ἐπισχόμεναι ξανῶν πτύχας.
-Ἴβολος (ἐπί, βάλλω, cf, sch. Ap. Rh. IV
praeter normam ductum. Duentzer, Kuhn
ἱ ἄβολος, αϑολεῖν cuius e vim habeat con-
endi, Eust. 611, 39 zal τὸ ἡ £v ἐνίοις enev-
παχύνει τὴν τῶν βραχέων ἰσχνότητα,
ἐπεύχομαι — ἑπεήν 441
cf. Lobeck, Phryn. 699 E. Herzog N. J. f. Pii.
101, 296) particeps, E. M. 357, 8 ἐπιτευχτιχός,
ἐπιτυχής, ἐγκρατής, cf. Eust. 42 , 24. Hes. (ἐπε-
βολὴν ἔχων) Doederl. Gl. 321 "comparat ἐπι-
βάλλον Μέρος τινός. B 819 οὐ νηὸς &. οὐδ᾽
ἐρετάων, ubi sch. EQR. Duentz. Am.
ἐπ-ηγπενίδες (E. M. 357, 4 παρὰ τὸ ἐνέχω
ἢ ἐνέγχω, cf. sch. ε 258 Lob. path. el. 1, 508
Curt. Et. 424, sed Doederl. di. 2397 audaci
metaphora ad ἀγχοίνη rettulit) tigna longa, ta-
bulae, Planken, a puppi ad proram. patentes,
alii: trabes. Ap. 71, 26 τῆς σχεδίας τὰ διηνεχῆ
ξύλα. addit Hes. αἱ sig μῆχος. χκαϑηλούμεναι
σανίδες" οἱ δὲ τὰ παραϑέματα ἢ πλάγια. E. M.
357, 3 τὸ ἐπὶ μῆκος «ταρατεταμένον ξύλον
ἤγουν. (Suid. I 2, 381) ἡ uexo& σανίς. & 958
μαχρῇσιν ἐπηγκενίδεσσι τελεύτα ratem. sch. R.
οὕτως ᾿Αρίσταρχος (et Apollonius sch. BEHPQT).
Ῥιανὸς δὲ ἐπιτανίδες (Β., Buttm. ἐπεκτ. pro-
posuit, Lob. 1. 1. 435 £p. , Duentz. ἐπηγανί-
órcoi ex Hes. Dind. ἐπητανίδεσσι ed., dubitat
Mayhoft, Rh. 67). ἤγουν ταῖς μακραῖς καὶ ἐπεκτε-
ταμέναις. sch. BEHPQT. ἡ ἀπὸ πρώρας ἕως
πρύμνης ἐπενεχϑεῖσα (aufgetragen) σανίς, cf.
Eust. 1539, 39, sed Pierson, "Rh. M. 16, 83 Deck-
bretter, C. W. Ztft. £. A. W. 1837 p. 237 inde
a carina sursum patentes, Grashof, Schiff 11
oben auf liezende Balken, Jochtráger, Holme.
Duentzer, Querbalken. Faesi et Brieger, Phil.
29, 208 Jochbalken. melius Lucht, Schiff Al-
tona 1541 p. 19 Kayser N. J. f. Ph. 17, 407 sq.
Ameis, Ὁ Nitzsch, Passow, Doederl.
ἐπ-ηε-τανὸς " (Curt. Kühn 1, 54 Et. 585 αἰεί, cf.
Doederl. Gl. 1040. Lobeck, path. el.1435 Duentz.
ad δ 89 exi τείνω. Savelsb. qu. lex. I2 ἐπ’ ἄτι
intens., ἄσε, τείνω. E. M. 356, 89 ἔτος male,
cf. Benf. 1,312 sch. T. à 89 (a) perpetuus, con-
tinuus Suid. 1 2, 381 ὁ αὐτάρκης. C 86 πλυνοὶ
ἐπηετανοί. sch E. πολλοί, συνεχεῖς, ὁλοχρό-
γιθι. v 247 ἀρδμοὶ ἐς ὃ 89 ἐπηετανὸν γάλα,
sch. bEQ. ὁλοχρόνιον αὐτάρχες ἀρχετόν (&nieis)
σα 360 σῖτον &. h. Merc. 118 χᾶλα eu
(js monosyl.) ib. 61 ἑπηετανοὺς λέβητας. 9.38
κομιδὴ ἐπηετανός Ap. 71, 24 παρατεταμένη,
συνεχής. Neutr. ἐπηετανόν pro adv. continuo,
semper. Hes. συνεχές, ἀδιάλειπτον. παρατετει:
μένον διὰ παντὸς τοῦ χρόνου. δαψιλές. ἡ 198
£, γανόωσαι. affatim z 99 Z. ἔχεσκον, cf. z 427.
Non in 1].
ἐποηλύσέη (plerique ἐλϑεῖν, sed Doederl.
Gl. 10 ἀλύω) incantatio. h. Cer. 298 &. δηλησε-
ται. ib. 580 Merc. 87 ἐπηλυσίης πολυπήμονος.
ἐπεημοιβός ιἀμείβω) inter se oppositus. JM
456 δοιοὶ ὀχῆες ἐπημοιβοί, Ap. 71, 27 ἕτερος
ἑτέρῳ, ἐναλλάσσων, Suid. 19 , 989 ἐπηλλαγμέ-
νοι, ὥστε τὸν μὲν ᾿ἔνϑεν, τὸν "δὲ ἔνϑεν ἐφέλ-
κεσϑαι,, cf. Hes. Ariston. ἢ ó. 8. δύο φησὶ μο-
χλοὺς εἶναι ἐπὶ τῆς πύλης, ἐξ ἑκατέρας φλιᾶς
ἕνα, ἐπαλλασσομένους κατὰ μέσον καὶ ἐπὶ τοῖς
ἄχροις ἐπιχλειομένους διὰ τὴν συμβολὴν μιᾷ
χλειδί, cf. sch. ABL. E. M. 566, 51. qui permutari
potest. ξ 513. & “χιτῶνες, sch. BQV. ἤτοι ἃς ἀμεί-
ψασϑαὶ τις δύναται 3i καταλαμβάνειν εἴποτε
χειμὼν εἴη ἢ ἄλλην ἀλλάσσειν ἀντ᾽ ἄλλης.
ἐπήν (ἐπεί, ἄν E. M. 350, 37 ἐπί, ἄν) post-
quam, quando. Hes. Bieiddy: I6: coni., potis-
simum aor., de re futura ideoque. incerta, sed
quam exspectemus fore. 5] 939 ἄξομεν ἐπὴν
ἕλωμεν postquam ceperimus, est enim ci. aor.
pro 2 exacto, cf. 1 358 AK 65, M 569 Ν 753,
:P 76 £2, 155 184, 717 (v. 1. ἀγάγοιμε et -ωμι
442
cf. La Roche ἢ. U. 250) ὃ 412 494 (Bekk. vo.,
La Roche ἐπεί x") 5 262, E [515] ο 337, x 219
954. ε 363 &. δὴ τινάξῃ viz ξομαι, οἱ. u 55 (v. 1.
ἐπεὶ δὴ, ἐπειδάν) h. Ven. 956 £. δὴ πρῶτον
ἴδῃ, ϑρέψουσιν, cf. ib. [274] 278. post imptv,
O [147] ἐ. ἔλϑητε ἔρδειν, cf. II 95 (ante Wol-
fium ol. vo. ϑείης) y 45 ε 848 x 526 4 119 o 36
(πρώτην). II 453 2. “δὴ λίπῃ πέμπειν, cf. « 293
c 969 χ 440. ὃ 414 ἐ. δὴ πρῶτα ἴδησϑε με-
λέτω. de re quae saepius fit: Z 489 φημὲ £u-
μεναι ἐ. τὰ πρῶτα γένηται ubi primum, cf. 9
3er T 993 &. χλίνῃσι, quandocunque, cf. x 411
λ 192 & 130 τ 206 515 q 159 h. Ap. 499 XXVII
ll. v 202 ἐλεαίρεις &. δὴ γείνεαι. Α 168 ἔρ-
χομαι ἐπὴν κεκάμω, E. M. 499, 7 ἐπειδὰν χο-
πιάσω, Aristarchus ἐπεί χε q. v. et ita Bekk.,
cf. H 5. post ipf. de re futura: 9 511 αἶσα
ἣν ἀπολέσϑαι &. ἀμφικαλύψῃ. c. ci. praes. ζ 297
ἐ. ἔλπῃ ἡμέας ἄφιχϑαι, ἔμεν quando sperabis
nos venisse. II c. opt. aor. 7' 908 ἀνώγοιμι
τεύξεσϑαι e. τισαίμεϑα. Heyne coni. τισώμεϑα,
Duentzer: mit Rücksicht auf den vorhergegan-
genen Opt., wobei auch wol der Umstand mit-
wirkte dass der Wunsch darauf gerichtet ist, cf.
$2 297. de re quae aliquando saepius fieri so-
lebat: 8 105 ὦ 140 ἀλλύεσχεν ἐ. παραϑεῖτο,
Bekk. ἐπεί., cf. r 150, Hermann, legg. subt. 17
tales opt. admisit, non Thiersch. δ 299 χατα-
βρόξειε £. μιγείη.
ἐπ-ηπῦω acclamo. 2X 502 λαοὲ ἀμφοτέροισιν
ἐπήπυον, Zenod. et Aristoph. ἀμφοτέρωϑεν,
Hes. ἐπεβόων, cf. Suid. I 2, 384. sch. B. ἐπε-
φώνουν ἀμφοτέρωϑεν.
tus ΠΣ (£p) amabilis, suavis, BERMUSN
2 512 X [121] πτολίεϑρον ἐπήρατον, Suid. I 2
384 ἐπέραστον, ποϑεινόν, cf Hes. v 108 [847]
ἄντρον ἐς, Eust. 1735,2 διὰ τὸ εἶδος xal τὴν ἐξ
αὐτοῦ ,εἰδοποιητικὴν διαχόσμησιν. h. Ap. 986
νηὸν £. ib 591 χῶρον &. ὃ 606 μᾶλλον ἐπή-
θατος ἱπποβύτοιο Ithaca ef. h. Ap. 529. 8. 806
εἵματα ἐπήρατα. 1 298 δαιτὸς ἐ. ἔργα.
ἐπ-ήρετμος͵ (ἐρετμός) remis instructus a)
408 ἑταῖροι Eat? ἐπήρετμοι. Eust. 1451, 45
ἕτοιμοι. ἐρέσσειν καὶ £m" αὐτοῖς ὄντες ἐρετ-
uoic, ἀττιχῶς ἐπίκωποι. b) ὃ 559 ε 16 141
9 145 νῆες ἐ., cf. ξ 254.
ἐπ-ηρεφής ἴδε οὴ praeceps, imminens, cf.
Doederl. Gl. 328. M 54 χρημνοὲ ἐπηρεφέες ad
rectos angulos surgentes, sch. br. ὑψηλοί, με-
γάλοιν nam talia imminere spectantibus Sem
sed Eust. 892, 33 ἐπὶ τὰ ἔσω κοιλαινόμενοι,
ὡς οἷον ἠρέμα σπηλαιοειδεῖς ἢ ὀροφωταί.
Duentzer: gebogen, von den manchen Windun-
zen, sed talia non curassent Troiani. ,Heyne
«ἃ. V.): margines fossae prominentiores, ἐπέστε-
γάζουσαι, alii: coopertus, cameratus, quod certe
non conveniret: x 131 ἐπηρεφέας πέτρας, sch.
BHQ. ἄνωϑεν ἐπηρεφεῖς. u 59 πέτραι £. Eust.
1711, 21 x«i ὑψηλαὶ χαὶ ταῖς ἐξοχαῖς οἷον
ἐρέφειν δοχοῦσαι.
Ἐπήρϊἴτος (Eust. 1962, 9 περιμάχητος ἀπὸ
τοῦ dgito ... ἐπήριστος ὥφειλεν εἶναι (Faesi),
cf. Spohn, extr. Od. p.934. Mützell, Hes. th. 111
,1n quem varia multorum studia concitata sunt'*
(pro ἐπήρατος). Nauck et Ameis: bestrittene μὲ
oder beeiferte, angefeindete. Gladstone, ἢ. St.
40 ad opes Siculorum refert. Duentzer h. 1. cf.
Kuhn 14, 190 Weiterbildung von einem ἐπήρης,
ἔπηρος pro enroitóz). Ulixes redux patri: ὦ
306 siul uiv ἐξ Ἠλύ VHS υἱὸς "Agelóavcoc,
αὐτὰρ ἐμοί γ᾽ ὄνομ᾽ ἐστὶν 'E
lj , » ^
ἑπτητόύω — Emí
ἐπητής (sec, Aristarchum et Herodianum, |
alii ἐπήτης cf. La Roche, h. T. 257. dubiae ori- |
ginis, nam ad ἔπω cum 'E. M. 356, 46, s. ἔπος
cum sch. » 332 o 128 Ap. 71, 84. Hes. referri 4
posse negat Lob. path. el. 1, '483- Eust. 1742,
60 ἐπί, ἐτέον, χαίρων τῇ ἀληϑείᾳ. Doederl ς
Gl 1016 ἐπαΐυ Vernunft hórend, cf. Duentz,. e
Kuhn 13, 24 ad » 332, Curt. Et. 586, sed Goe-
bel, Ztft. f. G. 19, 814 ἐπί, ἔτης, pem
wolwollend) comis, ' alii: prudens, alii: disert
E. M. 356, 45 Aristarchus ap. Ap. 72, 4 συνετὸ
Hes. σώφρων. λόγιος, ἀληθής. δίκαιος. φρόν
μος. --- πρᾷος χρηστός, cf. Suid. I 2, 386. v
ἐπητής ἐσσι xal ἀγχίνοος χαὶ ἐχέφι ov U
cf. sch. B. σ 198 ἐπητῇ δ᾽ ἀνδρὲ ἔοικας Am
phinome, (ἐπητύς, q. v.)
ἐπήτρζαοι (Doederl. Gl. 2076 ἐφ᾽ ἑτέροις,
Eust. 1189 5 £x τοῦ τρία, ὅ πέρ ἐστι πολλά,
melius ut videtur 1182, 17 ἢ μᾶλλ ον κατὰ τοὺς
παλαιοὺς ἀπὸ τῶν ἐν τοῖς ὕφεσιν ἠτρίων. |
1139, 5 ὃ ᾿᾿σκαλωνίτης ὀξυτόνως) conferti, ali
super alium, 2552 δράγματα ἐπήτριμα πῖπτον,
Ap. 72, 6 ἄλλ᾽ ἐπ᾽ ἀλλήλοις, cf. Hes. T 226.
πολλοὶ καὶ ἐπήτριμοι πίπτουσιν, E. Ν. 85θ,.
49 ἐπάλληλοι, πυκνοί. X 211 πυρσοὶ &.
ἐπητύς (ἐπητήφ) comitas. φ 306 οὐ γάρ ὮΝ
ἐπητυος ἀντιβολήσεις, sch. V. μεταιτήσεω
E. M. 856, 48 [ἐπαιτήσεως] συγγνώμης. τὶ
ut masc. refertur ad ἐπ. (Ameis) aut ad δήμῳ
Duentzer. V. l. ἐδητύος. Ap. 72, 2 "Aototaoyt
δὲ ἐπητέως διὰ τοῦ £..., οἷον εὐγνώμονος,
corrigendum ex Hes. ἐπητέος" εὐλογιστοῦ.
γνώμονος. συνετοῦ. πρῴου. Videtur Aristarchu
hic non statuisse ἐπητύς, sed adi. cui certe τεῖ
magis conveniret, Onus gen. putasse videtur
-τέος, ut etiam Apoll. Rh. 2, 987 fecisse videtur,
ἐπί, ante voc. ἐπ᾿ et ἐφ᾽. (Pott E. F. 2, 17
Benfey 1, 136 Curt. Et. 335 Ebel, Kuhn, 6,
Skr. api, comparatur etiam lat. ob, cf. L. Me
vgl. Gr. 1, 41 110 175 923) Adv. et praep.
gen. dat. et acc. ad, apud, prope, an, auf, Es
proprie ita ut res rem contingat. saepe etia
ut proxima sit et subsequatur, quando ἀντὶ τὴ
παρά esse videbatur Aristarcho (Lehrs qu.
87). sch. A. Z 92 τὴν ἐπάνω σχέσιν σημαίνει;
sed ἀνά de iis est quae superne attingunt, πὶ
de iis quoque quae in plano, Porph.
(Dindorf Phil. 18, 359) καὶ ἐπὶ τούτου (. e.
βωμοῖσι) οἰκείως χρησάμενος τῇ ἀνὰ προ
cet καὶ τὸ C 305 (ἐπ᾿ ἐσχάρῃ) σημαίνει
τοῦ ϑρόνου ὑψηλοτέρου ὄντος, cf. Eust. 1
10. refertur enim ἐπί ad rem solam, non simu
ad terram. Cf. Giseke, allmáhl. Entsteh. 188
La Roche ΖΕ. f. oest. à. 1870, p. 81, 1872 fas :
2 et 3. I Adv. a) est ἔπε (retracto accentu, :
Lehrs, qu. e. 93) pro verbo: adest s. exsistit in l
re, ist dabei, Ap. 72, 11 E. M. 357, 40 ἀντὶ τ
ἔπεστιν. € 95 z 315 οὐ 20" ἔπι φειδώ (Eust. Ti
52 ἢ οὐκέτι q., v. l. ἐπί, et ἐπι, et οὐδέ τι
οὐδ᾽ ἔτι) IN 104 οὐδ᾽ ἔπι χάρμη Bekk.
tus sch. V. ἔπι: ἔπεστι. τινὲς δέ (E. cf. À.) ei
ἐπὶ χάρμῃ i. e, ita ut non sit pugna, atque ΕΝ
ol. vo., Vind, ed. χαρμῆς. 9 58 Q 537 οὐ
er ἀνήρ. "T 45 χαλὸν l εἶδος ἔπ᾽ (Nic.)
209 μεῖζον ἔπι AOV, sch. V. ἐπέρ,
Ht Roche, ἕπει, v. s. ἕπω L E 178 9608
μῆνις, Aristarchus (Herod. h. 1. cf. Lehrs ἃ
118. Friedlaender, N. J. f. Ph. 79, 828) ut
tur: ἐπιμῆνις quod habent CDEG. Eust.
50. alii ἐπέμηνες (Bekk. La Roche in ed. :
Aristarchum sic scripsisse statuunt), cf.
1. Eust. 535, 45. Additur dat. personae:
110 ἀλλ᾽ ἔπι τοι καὶ £uol ϑάνατος , Herod.
σταρχός φησι τὴν ἐπὶ ἀναστρέψαι, ἵνα ,90]-
LY T τὸ ἔπεστιν, ὁμοίως τῷ λ 367. οἱ δ᾽ ἐφὺ-
λαξαν τὸν τόνον τῇ ἐμοὶ ἀντωνυμίᾳ συντάσ-
γντες αὐτήν, ὥστε τὸ ἑξῆς εἰναι ᾿ἀλλὰ καὶ
E. ἐμοί, cf. Sch. ABV. 4 367 σοὶ δ᾽ ἔπι uiv
Ros ἐπέων, sch. H. ἀναστρεπτέον τὴν ἔπι,
Eust. 1691, 9' yo. zal ἔνι. 9 568 σφιν ] - ἔπι
δέος, A 515 ov τοι ἔπι δέος, cf. sch. BL. He-
rod. ad E 178 Eust. 74, 44. "b) Quando adver-
bium verbo suo postponitur accentus retrahitur
oc σεν Eni) nisi aut vocula interposita separa-
" ὦρσεν δ᾽ ἔπι, sed cf y 161 (s. b B) et
ium. ad h. XXVII 7. aut elisione minuitur
σειν ἐπ᾽), cf. Lehrs, qu. e. 75, quamquam
raro ἐπ᾽ adv. est, rarius ἐφ (η 90h. X 3 Ru
«&) supra, oben darauf: Α 462 y 459 ἐπὶ δ᾽
οἶνον λεῖθβε. 4 640 à. δ᾽ ἄλφιτα πάλυνεν, ef.
x 520 2 28. 4 846 ἐ. δὲ ῥίζαν βάλε, cf. v 58
h. Cer. 196. € 209 ἐ. κλή ἤθους ἐβάλοντο de re,
enter, «1 639 2. δ᾽ - - νῆ τυρόν. μ 14 ἐ. στή-
Econ 4 218 ἐπ᾿ - “φάρμακα πάσσε,
44 [515] 880. Ζ 419 ἐ, σῆμ᾽ ἔχεεν, cf. 6 158
0 eo, E 618, Ὁ 956 γ 289. (“2 38 &. χτέρεα
χτερίσαιεν. cf. « 991 B 922 y 985. ξ 50 ἐστό-
θεσεν mue δέρμα. 4A 235 P 48 u δ᾽ αὐτὸς
ἔρεισε. 1297 ἐπ᾿’ γάλα πίνων. ze ἐ. λόφον
qe. H 298 e. δ᾽ ἤλασε χαλκόν. X 350 ἐ. δὲ
γεφέλην ἕσσαντο. ,Sine verbo: 4. 630 £. δὲ
ur p 7 90 ἐφ᾽ ὑπερϑύριον, v. l ἐφυπ.
612 P 528 ?. δ᾽ οὐρίαχος πελεμίχϑη. χ 886
ἐ, μηρί ἔχηαν, cf. X 170 (μοι ἔχηεν) y 9 o 241.
h. ΓΆΡ. 491 509 2, τ᾽ ἄλφιτα 9vovtsc. z 355 ἐ.
σφι τίϑει - χάνεια, cf. p 267 y 119, cf. s
ΤᾺ 2 «. N 543 &. δ᾽ ἀσπὶς ξάφϑη. À 39 2
γηὺν ἔρεψα aufgebauet, sch. ABL. παρέλκει E
translate: 4 25 326 II 199 ἐ. ui ἴϑον ἔτελλε.
insuper, praeterea, E τοῦ Τεύϑραντ᾽ ἐπὶ
Ὀρέστην. (e 443 $210 η 282 μι 336 ἐ. σχέ-
nv ἀνέμοιο.) Sine ES N 799 πρὸ 4.
ἄλλ᾽ αὐτὰρ ἐπ᾽ ἄλλα, οἵ. Ν 800. Θ᾽ 507
i: ἐπιμείλια, q. V., c£ 1989. Θ 549 X 310
Τρῶες χελάδησαν. 41 45 ἐ. δὲ γϑδού πησαν,
"Suid. I 2, 397. N 899 834 p 725 ἐ, δ᾽ ἔαχε,
XXVII 7. et c. dat. QPoT66 ἴαχον δ᾽ ἐπὶ -
Ὁ 391 ἐ δ᾽ εὐθὺς ἄυσε, cf. & 117.
938 X 429 515 Q9 722 746 £g. δὲ στενά-
οἵ, “2. ττθ. 810. “γέλασαν δ᾽ ἐπί. A 233
ἔγαν ὅρχον ὀμοῦμαι, cf. I 132 5714
9. 4 95 326 379 Ui 199 à. uv9ov
. αἱ 973 ἐπὲ μάρτυροι ἔστων, cf. H 76,
undum Ptolemaeum Asc., Aristarchus ut solet
n his ἐπιμάρτυρος. 0. 662 2. δὲ μνήσασϑε.
899 o 477 ἕβδομον ἦμαρ ἐπὶ Ζεὺς ϑῆκε.
-É ἔργον ἀέξῃ, sed Aristarchus εὔμορφον
ue ita Am. cf. La Roche h. l. γ) ad s.
P rem, daran, heran, dazu: herzu, dabei:
icon &. δῆμά z ἔθηκεν. 9. 475 ἐ. δὲ πλεῖον
Γλέλειπτο am Stück, al beim Abschneiden.
991 4 412. P 107 ἐ στίχες ἤλυϑον, cf. Ψ 65
) 5l o 20 4 84 90 152 387 467 μι 497 6 1. Α 475
829 ε 925. ἐ 168 558 x 185 478 μ 81 τ 426
Am.) £ χνέφας dp cf. B 413 .1 194 209
τ 39 306 d 786, 429 574 ἡ 283.
Eust, 248, 39 ἐπελ-
PE σκότος . rers ἠέλιον. K 189 ἐ.
"ρώων - ἐόντων. «1. 480 £. Atv ἤγαγε, cf. o 137.
m E γῆρας tzavgt. A 189 ἐς πλέονας καλέ-
«vt 4 384 ἀγγελίην ἐπὶ Τυδῆ στεῖλαν
ἐπί 443
legatum eo. 1589 ὡὠρσεν ἔπι σῦν, cf. M 252
ε 366 385 u 318. transfertur ad rixam y 161
ἔριν ὦρσε κακὴν ἔπι δεύτερον, accentu prae-
ter morem retracto, ne sit ἐπὶ ,“δεύτερον, cf.
Am. app. h.l. qid - ὀρώρει, cf. h. VII
41, Ψ 932 (ὄρουσεν) 689 759 (ὠρνυτοὶ y 176
(ὦρτο), 471 & 104 (0povre), φ 100 (ὦρννυε!.
9 443 2. δεσμὸν ἴηλον, cf. 9 447 q 241 o 475
h. VII 23. II 69 &. πᾶσα βέβηκε. 0 561 ἐ. δὲ -
ἔγειρεν. (v. L. διά). y 152 &. y. Ζεὺς ἤρτυε πῆμα.
A 632 ἐ. ἔϑνε᾽ ἀγείρετο, cf. h. Merc. 136. h. X
3 ἐφ᾽ - φέρει ἄνϑος, cf. Baum. h. 1. « 442 ἐπὲ
δὲ χληῖδ᾽ ἐτάνυ σσεν iu&vtt. ó) quando motus
non fit. I 187 &. δὲ C ζυγὸν new. £s 449 ἡ 282 μ
386 ἐ. σχέπας ἦν ἀνέμοιο, cf. & 210. ó 132 3
χείλεα χεχράαντο, cf. ὃ 616 o 116. X 599 χτεῖ-
vov δ᾽ ἐ. μηλοβοτῆ jo«c, La Roche 1. 1. 82 ἐπι-
μηλοβοτῆρας cogitari ers dixit. P 650 &
πᾶσα φαάνϑη, cf. h. Ap. 481. ε) Ad tmesin
fere redire videntur: ΡῈ 598 p 209 ἐπ᾿ ὀφρύσι
νεῦσε winkte zu, sch. BLV. ἐπένευσε ταῖς ὃς
cf. 1 620 x 164 q 431. Similiter B 148 ἐ. τ᾽
ἡμύει ἀδταχύεσσιν. Ariston. ἀντὲ τοῦ 2nué&t
δὲ τοὺς ἀστάχυας, οἷον ἐπικαλίνει. λ 591 ἐ
χερσὲ ᾿“μάσασϑαι. Q 491 ἐπί τ᾽ ἔλπεται - ὄψε-
σϑαι i. e. ἐπιέλ. (now.?) I'461 μ 291 352 ἐ.
δ᾽ ἤἥνεον, paraphr. Hes. Suid. I 2 2, 399 ἐπήνουν,
stimmten zu, cf. σ 64. 4 63 à. δ᾽ ἕψονται,
cf. u 349. Κὶ 99 ἐ. πάγχυ λάϑωνται. Ὁ | 467
ἐ. μήδεα χείρει, cf. I] 120. h. Ap. 176 ἑ. δὴ
πείσονται. C) Additur adverbio «) dat. saepe
personae atque ita ut tmesis statui possit: Z 357
οἷσιν ἐπὶ Ζεὺς ϑῆχε καχὸν μόρον, auferlegte,
Herodian. δ᾽ ᾿σχαλωνίτης ἀναστρέφει, Ur ue
οἷς" δύναται δὲ τὸ ἑξῆς εἶναι ἐπέϑηκεν" οὕ-
τως γὰρ «βούλονται zal οἱ περὲ Ἡρακλέωνα"
ἢ περισσὴν ἐπέβαλεν τὴν ἐ ἐπί, ἥτις "πάλιν οὐκ
ἀναστραφήσεται. .τοῖτο γὰρ βούλεται καὶ ὃ
᾿Αλεξίων. 42 538 ἐ. καὶ τῷ ϑῆκε χαχὸν, nam
καί non solet poni inter praep. et casum. B 39
ϑήσειν ix? ἄλγεα - Τρωσί, sch. BL. τὸ ἑξῆς
£. ἐπιϑήσειν ἄλγεα. 9. 945 zuiv | Ζεὺς eni ἔργα
τίϑησι, cf. A560 τ 5929. Σ 317 Ῥ 18 χεῖρας
ἐπ᾽ - ϑέμενος στήϑεσσιν, sch. B. ἐπιϑείς. ali-
ter AK 46 enl “φρένα ϑῆχ᾽ Δεροῖσιν, animum
uve Did. ἔν τισε τῶν ὑπομνημάτων eig?
ἱεροῖσιν. 71 ἄμμιν ! Ζεὺς ἐ. ,}γιγνομένοισιν
tn κακότητα. II 567 ἐπὶ νύκτα τάνυσεν ἱσμίνῃ.
D 136 ἐπὶ δὲ πτόλεμος τέτατό σφιν. βὶ 810
ὕμμι ἐ. κῆρας ἐήλω, cf. εἰ 288 (ἑτάροις χεῖ-
ρας). 0 408 £&. - πέλεται βροτοῖσιν, Ὧν Hoifm.
ho. Unt. I 15. h. Cer. 217 ἐ. ξυγὸς αὐχένι
χεῖται. B 395 μνηστήρεσσιν ἐπὶ - ὕπνον ἔχευε,
cf. h. Ven. 170. ib. 2 ϑεοῖσιν i. ἵμερον docs.
y 958 οἱ - ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν. ὃ 440 βάλεν δ᾽
ἑ. δέρμα ἑχάστῳ. cf. $520v4 Q. 9272. h. Merc.
50 ἐ . δὲ ev; γὸν ἤραρεν ἀμφοῖν. B 648 τῷ δ᾽
ἐ, πάντ᾽ ἐτέταλτο, cf. λ 534 w 349, ubi Ameis.
E 401 900 τῷ δ᾽ ἐπὶ - φάρμακα πάσσων. καὶ 90
ἐ. στεφάνην κεφαλῆφιν ἀείρας. .E 919 ἐ. νὼ
τῷδ᾽ ἀνδρὲ ἀντιβίην ἐλϑόντε. Ξ 449 τῷ Ó'
ἐπὶ - ἤλυϑεν ἀμύντωρ, sed cf. IL 1 a δ. y 205
o 502, « 428. τοῖσι δ᾽ im? ἀγχίμολον ἦλϑεν.
VT 188 τῷ δ᾽ ἐπὶ νέφος ἤγαγε. u 14 2. στήλην
πήξαμεν τύμβῳ. h. Ap. 382 ἐ. ótov σεν πε-
τραίῃς προχοῇσιν, Ruhnk. ep. er. 22 coni, pro
πέτρῃσι προχυτῇσιν. y 164 ἐπ᾽ ᾿ἡτρεΐδῃ - 0c
φέροντες i e. ἐπιφέροντες 5., cf. π 375 σ ὅ6,
quare recte Buttm. Lex. 1, 149, .pro ἐπίηρα
4. v. scribi iussit 4 572 μητρὶ ἐπὶ ἦρα φέρων,
cf. A 578, sch. A. (ἰδεοά. 39) Ἀρίσταρχος δὲ ὑφ᾽
49
444 ἐ
ἕν, κατ ὀρϑὴν σημασίαν τὸ ἐπίηρα" καὶ ἐπε-
χράτησεν ἡ Agiotágyov, καί ror λόγον οὐκ
ἔχουσα, cf. Herod. ap. Eust. 152, 32 Aristarch.
ap. Ap. 73,11. E. M. 359,43. Buttmannum sequun-
tur edd. praeter Spitzn. et Dind.) Naegelsb. h. 1.
Ameis ad y 164 Doederl. Gl. 548 La Roche h.
T. 257 Christ, Lautl. 228; cf. Lobeck, par. 76
Lehrs Ar. 118. Y 315 4 374 ἐπὶ Τρώεσσιν
ἀλεξήσειν χαχὸν ἦμαρ fore ut arceamus. 4 408
ἐπὶ Τρώεσσιν ἀρῆξαι. f) accus. Q 351 2. xvé-
φᾶς ἤλυϑε γαῖαν, paraphr. ἐπῆλθε. ε 175 τὸ
(. e. λαῖτμα) δ᾽ οὐδ᾽ ἐπὶ νῆες περόωσιν. T' 12
τόσσον τίς τ᾽ ἐπὶ λεύσσει, Büuml. La Roche
ἐπιλεύσσει, sch. br. ἐπὲ τοσοῦτον βλέπει. ἀνα-
στροφή. ΠΟ Praep. c. dat. acc. gen. in, super,
apud, ad. Quando praep. casui suo postponitur,
accentus retrahitur ᾧ ἔπε, nisi aut elisione mi-
nuitur τοῖσιν ἐπ᾿ (sed cf. s. II B 6 b, ε 951
h. Ap.-45 τόσσον ἔπ) aut vocula interposita
separatur τῷ δ᾽ ἐπί, cf, Lehrs, qu. e. 75. A) c.
dat. ita ut mutetur status rei cui quid admovetur
vel propinquum est. 1) quando motus non fit
atque res rem tam prope contingit ut ab ea
non videatur separari posse sed quasi ad eam
pertineat (cf. s. II B 2 b) ad, proxime, bei, an.
a) De rebus quae quasi unum efficiunt, raro c.
nominibus hominum. αὐ an: E 458 883 P 601
οὕτασε χεῖρ᾽ ἐπὶ καρπῷ, cf. Θ 328 N 594 Φ 489
Q 671 0 958 y 977 ὦ 898 h. Ap. 1906. Ζ 400
τς παῖδ᾽ £, κόλπῳ ἔχουσα (H. κόλπον, Eust. 650,
14 ἐνὶ x.) λ 448 πάις ἦν ἐ. μαζῷ, cf v 483.
Z 506 O 308 ἀχοστήσας ἐ. φάτνῃ, (E. M. 51,
10 φατνης). E 971 ἀτίταλλ᾽ ἐ. q., cf. ὦ 980.
0 538 A 411 χατέχτανε βοῦν 8. q. K 568 χατ-
ἔδησαν φάτνῃ ἐφ’ ἱππείῃ, εἰ. δ 40 O 434.
1 490 χατέδευσας ?. στήϑεσσι χιτῶνα. h. Merc,
388 siyev ἐπ᾿ ὠλένῃ. M 151 χύμπει χαλκὸς ἐ.
στι, οἷ. d 254 4 490. X 975 σανίδες ἐ. τῇς
ἀραρυῖαι (i. e. πύλαις). 9 408 ᾧ ἔπι χώπη
(. e. «opi. A 607 ἔχων ἐ, νευρῆφιν ὀιστόν,
cf.4 118. φ 419 (ὀιστὸν) 2. πήχει ἑλών. ὦ 930
χειρῖδας &. χερσί. A 219 ἐπ᾽ - κώπῃ σχέϑε
χεῖρα. ει 882 ὀξὺν ἐπ᾿ ἄκρῳ. 4 484 ἐπ’ ἀχρο-
τάτῃ πεφύασιν. h. Merc. 412 φύοντο ἐπ᾽ - Boso-
σιν. E729 ἐπ᾽’ (xo δῆσεν ζυγόν (i. e. ῥυμῷ).
B 312 ἦσαν ὄζῳ ἐπ᾽ ἀχροτάτῳ. Η 246 ὄγδοος
εν ἐπ᾿ αὐτῷ. 4 36 τῇ δ᾽ ἐ. ἔστεφάνωτο (i. e.
ἀσπίδ) 31 φέρεσχον &. χιτῶσιν. X 97
πύργῳ £u ἐρείσας. .1 504 E 49 58 994 540
O 260 N 187 P 50 311 o 595 ἀράβησε δὲ
τευχε᾽ ἐπ᾽ αὐτῷ an u. auf ihm, cf. v. 1. O 578
(paraphr. et ol. v. E 419 ἐπ᾿ αὐτῷ à? ἀσπὶς
εαφϑη. à 134 ἐπ᾽ αὐτῷ (i. e. ταλάρῳ) τετά-
vvoto. O 102 μέτωπον ἐπ᾿ ὀφρύσι ἐώνϑη, cf. ν.1.
(Zenod.) 5284. 4/396 ϑρυλλίχϑη μέτωπον 2a?
ὀφρῦσι, an. 1. Χ 9 ἐφ᾽ ἱμερτῷ προσώπῳ μειδιάει.
Translate: Y 35 2ni φρεσὶ χέκασται, Duentz.tme-
sin statuit, Faesi adv., La Roche wegen. ἢ. Ap.375
tyro &.qo. Non refert quas rei partes quid at-
tingat, est vero proprie ἐπί de extremis parti-
bus, ἀνα de summis: refertur illud ad rem so-
lam, ἀνά est eius qui terram in imo sitam com-
parat. P 210 ἥρμοσε £. χροΐ. o 378 κυνέη ἐ.
χροότάφοις ἀραρυῖα, cf. 7 102. 8) supra, Eust.
1676, 10 ὁ γράψας τὴν ἀνά πρόϑεσιν εἰλῆ-
qc. ἀντὶ τῆς ἐπί ἐν τῷ ἀνὰ Γαργάρῳ ἄκρῳ,
ἤδη δὲ x«l ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑμοίοις οὐχ
"λλοίωσε τὸ τὴν ἀνά πρόϑεσιν ἐν τοῖς τοιού-
τοις τὴν ἄνω σχέσιν δηλοῦν. χαὶ γὰρ χαὶ ἐπί
πρόϑεσις ἐπὶ τοιούτου ἔστιν ὕτε σημαινομένου
τίϑεται. .A 88 zm 439 inl χϑονὲ δερχομένοιο,
7t
cf. ἡ 307 9 992 : 89 u 191 h. Ap. 976 308 |
Ven. 265 XXV 3 XXX 2 auf der Welt. « 198 |
2 461 τέϑνηχεν à. 49.. cf. & 153 (ναιετάουσι,
h. Ap. 279, ἡ 67 (τίεται). D 195 Σ 461 χεῖται
2. 49. cf. Y 483 d 426, 4 443 (βαίνει) h. Ap.
363 Ven. 270, humi. codd. Z 213 ἔγχος xeré- |
πηξεν ἐπὶ χϑονί, paraphr. ἐπὶ τῇ γῇ, dum.
humi stat, nescio quo infixit (1 135), sed Beh
Am. Duentz. éví, similiter *V 876 βέλος ἐ. γαίῃ
ἐπάγη, Ψ 853 ἔστησεν 8. ψαμάϑοις, v. ψαμά:
ϑόοιο et -ov. Ζ 478 κατέϑηκχεν ἐπὶ χϑονί, οἷ
P 550, cf. s. III A 2. τ 900 ἐ. γαίῃ ἵστασθαι,
humi, sed h. Merc. 339 zio? &. y. .4 161 &
γαίῃ χείατο, cf. N 654 P 85 118. P 58 ἐξε-
τάνυσσ᾽ i. γαίῃ, cf. x 165 o 99. T 92 im? 0
δει πίλναται, cf. h. Merc. 149. ep. 16, 10 £x?
ἠλέχτρῳ βεβαυῖα. A 469 y 459 χαῖε δ᾽ &. oy
ζῇς. 0 940 ἐ. πᾶσι ἔχηα (i. e. βωμοῖς). y 9
ἔχηε à. βωμοῖς. I' 158 vv ἐ. πύργῳ. Γ' 8
κίχανε | πύργῳ ἐφ᾽. Z 481 αὐτοῦ uiu» ἐς
πύργῳ, ubi Grashof (Fuhrw. 16, n. II) an dei
'lhurme vertebat, vel potius &. πύργου scrib
bat i. e, auf, cf. La Roche 1. 1. 95. /' 149 εἵατο,
ἐς πύλῃσι. H 60 &C£o9nv φηγῷ ἐφ᾽. B 198 ite
τύμβῳ ἐπ᾿ ἀχροτάτῳ, cf. 4 371. P 494
τύμβῳ tortqey. λ 71 πῆξαι &. τύμβῳ. X 463.
ἔστη ἐ. τείχεϊ. Y B8 ϑέων ἐ. Καλλικολώνῃ
Aristarchus (cf. Ariston.) Ptolemaeus (sch. ἃ
cf. Lehrs, qu. e. 85) ϑεῶν (et sic codd. opti:
et La Roche quamquam 'Azeucv λιμήν quoe
Aristarchus comparavit ϑεῶν JXAK«A4. non fu
Homeri, et simpliciter legitur αλλ. Y 151 e
aegre caremus altero pte. post χελεύων. llero-
dicus ϑέων. Y 151 χαϑῖζον ἐπ᾽ ὀφρύσι Ἰίαλ-
λικολώνης. K 160 2. ϑρωσμῷ πεδίοιο εἵαται,
cf. 4 56 Y 8. O 888 ἐ. νηυσὶν ἔχειτο. É 4
ἐ. νηὶ κάτϑεσαν. Σ 504 εἵἴατ᾽ ἐ. λίϑοις, οἵ, 3
0 436 .4 623 o 90 ἐ χλισμοῖσε χκαϑῖζον (
II A 2. 4 495 ἑζόμενος &. τοῖς, cf. ἃ
Il 407 πέτρῃ Umi καϑήμενος, cf. u 991. II
πέτρῃ ἐφ᾽ — μάχωνται, cf. h. Cer. 272
o 82 τύμβον χεύαμεν ἀχτῇ ἔπι, B 395 χῦμ
ἀχτῇ ἐφ᾽ (sc. (ws). Distinxit poéta praepos
tiones h. VII 3 ἐφάνη παρὰ 90? ἀκτῇ &
v 984 8. ψαμάϑοισιν ἐκείμην ubi poterat
ἐν. ep. 8, 1 ἐ σήματι κεῖμαι. ἴθ. 5b. μένουσα
τύμβῳ. v 128 ἀνέκαιον ἐπ᾿ ἐσχάρῃ πῦρ. €
ἐπ᾿ ἐσχαρόφιν χαίετο. h. Merc. 404 ἐνό
βοείας πέτρῃ ἐπ᾽. 0 893 ἐ. δ᾽ ÉAxet ἔπα
4 666 τύμβον ἐπ᾽ αὐτῷ ποιήσαιμεν. μ
λεῖψαι ἐπ᾽ - tepotow, auf die Opfer. 4 82
αἵματι φάσγανον ἴσχων auf dem Blute. X
&. γούνασι πατρὸς ἔδεσχε, cf. ep. 4, 2. ὁ
τῇς ἔπι εὗδε (i. e. Ayouot). «4 600 ἑστήκει
πρυμνῇ νηΐ. P 459 τοῖσι δ᾽ ἐπ᾽ - μάχετ᾽
dem Wagen. h. Cer. 19 à, ὄχοισι ἦγε. h.
290 στῆς ἐπὶ “ηλάντῳ πεδίῳ, ubi Hom.
habere solet, similiter ib. 394 ἐνόησ᾽ ἐ. πόν
Translate: A 91 ἐπ᾽ ὄμμασι ὕπνος ἃ
HK 26 ὕπνος ἐ. βλεφάροισιν ἐφίζανε. v 60
ἀνϑρώποισι πέλονται (γῆρας κ. 9ivevoc), (ὁ 480
sch. M. ὡς χρέος τοῖς ἀνϑρώποις ἐπέρχονται
aliter Ameis, γ) ad, apud, prope, potissimum
lis quae depressiore loco sunt. Z 15 o6:
οἰκία ναίων, cf. M 168 [II 961] Ariston.
ἡ ἐπί ἀντὶ τῆς παρά, ὡς τὸ ἐπὶ λιμένι οἱ
Melius Porph. οὐχ ἔστι τὸ παρὰ τὴν
οἰκία ναίων, ἀλλ᾽ ἡ ἐπί δηλοῖ ἐν τούτοις
ὑψηλὸν ἀπὸ τῆς γῆς. 6 501 ἐσάωσε "ij
ῥηγμῖνι θαλάσσης. . 150 547 μ 6 ἐκ fuu
ῥηγμῖνι 9., cf. A 437 o 499, an der Bran
5 480 575 (169 559 z 186 dori S qucy [A
à τὸ σῆμα χεῦαι ἐ. 9uvl ϑαλάσσης. 4 948 εἰς
ούαται ἐ. ϑινὲ ϑαλάσσης sind am Strande, y 5
ϑινὶ A oU ἱερὰ δέζον, cf. v 551 h. .Ap.
508. η 990 ἐ. ϑινὲ ἔνόησα, B 408 εὗρον
ϑινί. iP 59 ἐ Suy ϑαλάσσης χεῖτο. L 284
« “ατέαξε ἐ. πείρασι γαίης. h. Ven. 298
παρ᾽ Ὠχεανοῖο δοῇς ἐ. πείρασι γαίης.
2 ἐπ᾽ ἐσχατιῇ εἴδομεν, H. 1. m. K. ἐσχα-
τιῆς. ὦ 82 τύμβον χεύαμεν ἀζτῇ Eu, ἐπὶ 'E2-
ἡσπόντῳ auf der Küste, am Hafen, ef. H 86.
511 χέλσαι ἐπ’ Ὠχεανῷ. wv 944 ῥύσατ᾽ ἐπ᾿
ἐχεανῷ. De fuminibus: 'sch. V. Φ 81 ἐπὶ τοῖς
ἀμοῖς φαμὲν κεῖσθαι τὰς πόλεις (cod. zo4-
B 593 “ίλαιᾶν ἔχον πηγῇς ἔπι Κηφισοῖο.
87 Πήδασον ἔχων &. Σατνιόεντι. v. 1. ὑπὸ
cf. Eust. 1225, 49. K 287 ἐπ’ ᾿ἡσωπῷ λίπε.
19 τηλοῦ “Δυξίη, Ξάνϑῳ ἔπι. A 712 ἔστι
λις τηλοῖ ἐπ᾽ ᾿ἀλφειῷ. H 133 ἐπ᾽ - Κελά-
t μάχοντο. Θ 490 ἀγορὴν ποιήσατο πο-
à ἔπι, E 598 στήῃ ἐπ᾽ - ποταμῷ. Y 390
£4 δέ τοί ἐστ᾽ &. λέμνῃ, Ὕλλῳ᾽ ἐπ᾽ - zal
Ὅμῳ. P 963 ἐ. προχοῇσι ποταμοῖο βεβρούχῃ.
p.18 (τέχες) ex^ ΠΡ «δ ἢ ῥεέϑροις. XX
i ?CAAgsuQ τεχέειν. 4 48 M 85 ἐρυχέμεν
ἐ τάφρῳ, cf. M 76, 4 51 (“οσμηϑέντες). Π 719
κίεσχε DONC ἔπι Σαγγαρίοιο. M 5l ἐπ᾿ xpo |
As. ἐφεσταότες. Φ 11 λίπεν ἐπ᾿ 0794, ubi
t dubitare num sit ,auf* an ,an*. .Y 93 ἐ.
μένῃσιν. y. 1. v 693 ἀνάπάλλεται ϑίν᾽
, ubi nunc ἐν 4. v. IH A f. distinxit Hom.
épositiones: » 408 πὰρ Κόρακος πέτρῃ ἐπί
"Hd ᾿Αρεϑούσῃ juxta saxum ad fontem.
ξυμβλήμενος ἐπὶ “ρήνῃ. h. XIX 20 £.
“μέλπονται. δ 82 ἐπ᾿ ἐσχάρῃ ἧστο Ap.
ἀντὶ τῆς : παρά, cf. 6 305 ἡ 153 160. ξ 420
αν ἐπ᾽ ἐσχάρῃ. - : B 188 ἀγόρευον ἐ. Πριά-
ϑύρῃσιν. χ 250 λείπονται ἐ. πρώτῃσι
joi. o 239 £v EUEUUE ϑύρῃσιν | ἧσται,
» 49 ἢ. Merc. 26 ep. 12, 2. X 496 ἱστάμε-
b. προϑύροισι. α 108 στῆ ἐ, προϑύροις.
20 ἐπέστη | βηλῷ ἔπι. translate: X 60 ἐ,
ἥραος οὐδῷ | φϑίσει, cf. ὁ 348 (κατέλειπεν)
487. Il 170 ἔσαν i. κληῖσιν. 937 δησάμε-
l χληῖσιν ἐρετμά. B 419 4 579 ε 103 179
563 Δ 638 u 146 o 221 549 ἐ. χληῖσε za-
Ec s. II A 2) c£. 2,76. . δ) causae ali-
n significationem latere in praep. ἐπί appa-
od dicimus μάχη παραποτάμιος sed ὁ 459
| ἐπὶ νηυσὶν ᾿Αχαιῶν. E T9) Ν 107 ἐ.
ονται, εἴ, IH 90 O 494. . [Θ 475] £. πρύ-
σε μάχωνται, cf. O 385 Ξ 32 (ἔδειμα»).
0 NN 832 πεσὼν ἐ. νηυσὶν ᾿Αχαιῶν. 4 559
πολέας ἐ. νηυσὶν ᾿ἡχαιῶν, cf. B 4. Π18
αὐ νηυσὶν ἔπι. Θ 531 Σ 504 νηυσὶν ἔπε
ouv Ἄρηα (cf. ΙΑ 32. X Ξ 57 ἐ, ν. μά-
ουσιν. 4 518 ἐ. νηυσὶ χόλον πέσσει, in
navalibus, O 44 τειρομένους à. Ζ50
l ζωὸν πεπύϑοιτ᾽ 2. v. ᾿Αχαιῶν, cf. 4 135.
: ἄριστοι ἔωσι ἐ. v. ᾿Αχαιῶν. 1 495 σόῳ
νηυσὶν Eu. Ν .9389 ἵστατο νεῖχος ἐ. πρυ-
έεσσιν, οἵ Ξ.51. 65 0 722 (ug eod a)
3 (ὐλεχεσκεν). Ν 881 i£. v. συνώμεϑα.
νηυσὶν ἔπι ἰσχανόωντο. Ἢ 408 po
θυμνῇσι δαμείη, c£. IN 162 (χέατο) O
Ξ 367 νηυσὶν ἔπι μένει. II 201 ἐ. xx
ἴτε. II 047 ἐ. v». ἐπέφνομεν, cf. T? 190
LM 246 ᾿περιχτεινώμεϑα νηυσὶν en? "Ao-
»l. X 76 ἐ. πρύμνῃσε ἀλήμεναι, cf. Xa.
0 νηυσὶν ἔπι - γένω, αι. δ᾽ 248 ἔην ἐ. v.
μ E vy. ἐφ ck TY. Σ 294
Beg 445
9. “χῦδος ἀρέσϑ᾽ ἐς v. T 160 πάσασϑαι 2. v. αὶ 343
νηυσὶν ἔπι λελείμμην. T 236 λέτηται | ». £e?
"Aoystov. 0 2292 A4 στῆ δ᾽ im" Ὀδυσσῆος
νηΐ sed Voss: betrat, aptius ad rem quam ad
verba. x 408 εὗρεν ἐ. ,"5í prope. s) valde
prope: 7 120 ὄγχνη ἐ em ὄγχνῃ γηράσκει, μῆλι ον
δ᾽ ἐπὶ μήλῳ | αὐτὰρ ἐπὶ σταφυλῇ σταφυλή,
σῦκον δ᾽ ἐ. σύχῳ. v 41 χείατ᾽ ἐπ᾿ ἀλλήλοισιν.
x 989 ἐπ᾿ ἀλλήλοισι, χέχυντο. ΕἼ141 ἀγχιστῖ-
ναι ἐπ᾿ ἀλλήλῃσι χέχυνται, caesae iacent alia
prope aliam, 'sed sch. BL. dubitat num de vivis
sit, La Roche: dicht an einander gedrángt.
qp 290 τῷ δ᾽ ἐπὶ - «ὦρτο, c£ E 293 H 163 164
165 167. 1P 355 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ἐπ᾿ Ἀτρεΐδης, τῷ-
δ᾽ ἐπὶ ηριόνης λάχ᾽ ἐλαυνέμεν. WU 401 τῷ δ᾽
ἄρ’ ἐπ’ Ἀτρεΐδης εἶχε. T 514 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ἐπ᾿ -
ἤλασεν. v 162 i£. δέ σφισιν ἦλϑε, sed οὗ Ica.
v 185 τοῖσι δ᾽ ἐπὶ τρίτος 7 dz, et omisso verbo
Θ 262 263 265 τοῖσι δ᾽ £u. Ἶ 349 ἤλασε τά-
φρον ἐπ᾿ αὐτῷ (i. e. vel7s0), cf. H 440. b) apud,
ad, quando quis rem curat, ut dominus (cf. ἐποί-
χεσϑαι ἐπιέναι, betreiben] vel ea occupatus est.
E 137 λέοντα, ποιμὴν ἐπ’ ὀίεσσιν χραύσῃ.
4 106 ποιμαίνοντ᾽ ἐπ᾿ ὄεσσι λαβών. Z 424
κατέπεφνε βου σὶν ἐ ἐπ᾿ - καὶ ὀίεσσιν. Z 95 ποι-
μαίνων ἐπ᾽ ὄεσσι μίγη. E 154 imi χτεάτεσσι
λιπέσϑαι. ,8, 369 ἐ. σοῖσι χαϑήμενος. v 221
Bovolv im? ἀλλοτρίῃσι καϑήμενος. φ 363 ἐφ᾽
ὕεσσι “κύνες χατέδονται. « 218 ὃν χτεάτεσσιν
ἑοῖς ἔπι γῆρας ἔτετμε. o 89 οὖρον κατέλειπον
Ε: “τεάτεσσιν. 930 2. σταϑμοῖσι μένειν. h. Merc.
556 £. βουσὶ μελέτησα. ib. 57 & προβάτοισιν
ἀνάσσειν. x 427 σημαίνειν ἐ. δμῳῇσι γυναιξίν.
4 958 σε tío inl ἔργῳ. h. Merc. 200 2. βουσὲ
διαπρήσσοντα χέλευϑον, cf ib. 272 (de causa
Schmitt, N. J. f. Ph. 79, 153). ib. 316 ἐ. βουσὶν
ἐλάξυτο v. 1. II 488 ἐπ᾿ - βόεσσιν, sed Ari-
starchus (Did. ἐν, quia de tauro est, non de
pastore. c) apud, 'de, ob, an, wegen, über. ap.
verba laboris et affectuum, de loco et de causa,
saepe cum nominibus hominum: A 162 o ἔπε
πόλλ᾽ à ἐμόγησα. z 19 τῷ ἐπ’ ἄλγεα μογήσῃ
(. 6. παιδί), I 492 ἐ. σοὶ πολλὰ πάϑον. E 67
οἷς ἔπι πόλλ᾽ ἔπαϑον ü. e. τάφρῳ z. τεἰχειε).
E 100 τῷ δ᾽ ἐπὶ μαχρὸν ἄυσε, paraphr. ἐ.
τούτῳ μεγάλως ἀνέχραξεν, cf. E 288 347 O 160,
cf. Am. N. J. f. Ph. 73, 570, tmesin statuit La
Roche h. S. 59 Ztft. f. oest. G. 1870 p. 123.
P 400 ἐ. Πατρόκλῳ ; ἐτάνυσσε πόνον. Ῥ 848 ἐ
Πατρόκλῳ τέτατο ὑσμίνη. V 274 ἐπὶ ἄλλῳ
ἀεϑλεύοιμεν. ω 91 ἑ. gol “ατέϑηζξεν, tua causa.
4 118 ἐ. πᾶσι χόλον τελέσειε, an allen. 4 235
ni ψευδέσσιν (Bekk. wevósooiv) ἔσσετ᾽ ἀρω-
γός bei Lügnern ein Helfer. 4 470 £e αὐτῷ
ἔργον ἐτύχϑη. Hk 185 ὀρύμαγδος ἐπ᾿ αὐτῷ,
d 585 τετεύξεται ἄλγε᾽ ix? αὐτῇ (. e Τροίῃ).
B 210 Ψ 184 v 358 φ 376 ἐπ᾿ αἰτῷ ἡδὺ y&-
λασσαν, cf v 974 (Spitzn. Zift. f. A. W. 1840
p. 413). Zz 412 χταμένοισιν ἐπ’ ἀνδράσιν εὐχε-
τάασϑαι. σ 414 v 822 ἐ. ῥηϑέντι δικαίῳ χα-
λεπαίνοι. haec rarius inveniuntur faciliusque
ad solum locum referuntur in introitu Il. quam
in exitu vel in 0d. Aristarchus satis singulariter:
L 833 τρῖψαι ἐπ᾿ ὀφϑαλμῷ quod Am. explica-
bat: um des Auges willen, aut: nach dem Auge
hin um es zu vernichten. Duentz. τρέψαι ma-
lebat. Bekk. et La Roche: ἐν. P 776 ἐ. Πα-
τρόχλῳ néqvtv ob P. vel de Joco, ut quasi
adderet comites, I 661 ἐπ᾿ αὐτῷ | χάππεσον,
paraphr. ἐπάνω αὐτοῦ quamquam vix omnes
supra corpus conciderant. 1I 649 αὐτοῦ ἐπ᾿ -
kr
446
Σαρπηδόνι 5007 (La Roche: über ihm). 21 261
τοῖο δ᾽ im? Ἰφιδόμαντι χάρη ἀπέκοψε (La
Roche: der auf 1. lag). Ρ 236 πολέσσιν ἐπ᾿
αὐτῷ ϑυμὸν ἀπηύρα. Y 895 ἐπ᾽ αὐτῷ vite.
d) praeter, de iis quae adduntur aliis: dazu, too.
I 639 ἄλλα τε πόλλ᾽ &. τῇσι. ὦ 977 τόσσους
£, τοῖσι χιτῶνας, cf. 42 821. 4 287 τοῖσι δ᾽ ἐπ’--
τέχε [h. Cer. 477 ἐ. τοῖς]. X 180 ἐφ᾽ ἕλχεὶ ἕλ-
xoc ἀρηται. y 118 ἄλλά τε πόλλ᾽ &. τοῖς κακά.
ἢ 916 ἐ, γαστέρι χύντερον ἄλλο. cum subst.
abstraetis: o 496 ἐπ᾽ ἀρῇσιν τέλος γένοιτο.
Q 454 zm εἰδεὶ καὶ φρένες ἦσαν. ρ 808 xal
ταχὺς ἔσκε ϑέειν ἐπ᾽ sióst τῷδε. χ 964 ἐξενα-
οἶξαι &. προτέροισι κακοῖσι. e) bei de causa
vel universe de statu: N 485 ὁμηλιχίη γε ysvot-
ut9« τῷδ᾽ ἐ. ϑυμῷ et x 99 οὕτω νέος εἴην
τῷδ᾽ ἐ. ., Did. IN 485 οὕτως αἱ ᾿Αριστάρχου,
codd. πιὰ] 2»/, cum tali sim mente, alii: zu
soleher Gesinnung Jugend hinzukáme, sed id
non convenit: ὦ 511 τῷδ᾽ ἐπὲ (cod. multi 2»1)
ϑυμῷ | o? τι καταισχύνοντα γένος. λ 568 νιχᾶν
τοιῷ δ᾽ £x ἀέϑλῳ cum tale esset praemium.
Σ 501 £. ἔστορι πεῖραρ ἐλέσϑαι. T 181 δικαι-
ὄτερος ἐπ᾽ ἄλλῳ ἔσσεαι. 4 l75 χειμένου ἐν
Τροίῃ ἀτελευτήτῳ ἐ. ἔργῳ. x lll ἀνηνύστῳ
ἐς ἔργῳ. I 482 παῖδα μοῦνον τηλύγετον m0À-
λοῖσιν ἐπὶ κτεάτεσσιν. f) de rebus futuris, con-
dicione s. consilio, ad, ita ut sit: σ 44 ἐ. δόρπῳ |
χατϑέμεϑα. Καὶ 304 τελέσειεν δώρῳ ἔπι. 3 574
μηδ᾽ ἐπ᾿ ἀρωγῃ (δικάσσατε). d» 445 ϑητεύσαμεν
μισϑῷ ἔπι ῥητῷ. h. Merc. 524 κατένευσεν ἐπ᾿
ἀρϑμῷ x. φιλότητι, ib. 898 ἐκέλευσεν δεῖξαι ἐπ᾽
ἀβλαβίῃσι νόοιο. Cer. 173 χαλεῖν ἐπ᾿ - μισϑῷ.
I 602 ἐ. δώροις | ἔρχεο, Did. Ἀρίσταρχος ἐπὶ
δώρων (ΒΕΚΚ.), ὅ᾽ ἐστε μετὰ δώρων. g) de tem-
pe an. & 105 τρὲς ἐπ᾽ ἤματι, Eust. 1716, 58
φ᾽ ἑκάστῳ νυχϑημέρῳ. & 105 ἕχαστος ἐπ᾿ ἤματι
ἀγινεῖ, N 234 T 110 ἐπ’ ἤματι τῷδε. T 929 ἐπ᾿
ἤματι δαχρύσαντας, sch. B. £m αὐτῇ τῇ τῆς
ταφῆς ἡμέρα, cf. Suid. I, 2, 888 Hes. 9 384 ἐπ᾿
ἤματι πάντας (ὀλέσϑαι) i. e. omnes simul, non
recte Nitsch. A 48 τοσσάδε ἐπ’ ἤματι (μητί-
cco9«), Did. Ἀρίσταρχος διὰ τοῦ v, ἐν qu«ti,
ὁμοίως τῷ ὦ 118, sch. br, Suid. I 2, 383 £v
μιᾷ ἡμέρᾳ. [Θ᾽ 599 ἐπί νυκτὶ φυλάξομεν, sch.
A. yo. ἐπὶ νύχτα. 9) Apud verba ponendi et
sim. quando nos motum fieri statuimus, Graeci
dat. utuntur de statu qui motu facto exsistit:
ad, supra, apud. αὐ auf: Z 92 ϑεῖναι ᾿Αϑηναίης
ἐπὶ γούνασιν, οἵ, Z 278 3083. Ariston. Z 92 ἡ
ὃ. 0, ἀντὶ τῆς παρά, Vv ἢ παρὰ τοῖς γούνασιν"
ὀρϑὰ γὰρ τὰ Παλλάδια χατεσχεύασται. καὶ
ἔστιν ὅμοιον τῷ C 52. sch. BL. Στράβων γάρ
φησι χαϑῆσϑαι πρώην τὰ ἀγάλματα τῆς Αϑη-
νᾶς. ἢ ἐξαρτῆσαι αὐτῆς κελεύει. Porphyr. οἱ
δὲ ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον σῶμα, ... οἱ 05... ἀντὶ
τοῦ ἐπὶ λιτανείᾳ καὶ δεήσει. O 324 ϑῆχε ἐ.
γευρῇ. Γ᾿ 880 O 480 II 137 χ 128 χρατὶ δ᾽ ἐπ᾿-
κυνέην ἔϑηχεν, cf. h. VI 7. E 148 A 41 χρατὲ
δ᾽ ἐπ᾿ -χυνέην ϑέτο, cf. K 335. ἃ 315 Ὄσσαν
ἐπ᾿ Οὐλύμπῳ ϑέμεν, αὐτὰρ ἐπ’ Ὄσσῃ | Πήλιον.
t 401 ot i, γούνασι ϑῆχε, cf. φ 55. (x 855. ἐ.
δέ σφι τιϑει i. e. τραπέζαις La Roche sed cf.
Ib α). ὦ 419 ἁλιεῦσι ἐ. vqvol τιϑέντες. h.
Ap. 995 ἐπ᾽ αὐτοῖς (ϑεμειλίοις) οὐδὸν ἔϑηχε.
v.l. Σ 4τ0 ϑῆκεν ἐπ᾿ ἀχμοθϑέτῳ, ubi volgo ἐν
&xu. l' 89 ἀποϑέσϑαι ἐ. χϑονί. Τ' 114 χατέ-
ϑεντ᾽ ἐ, γαίῃ, cf. Z 418. Ψ 381 ἐπ᾽ αὐτῷ χε-
φαλὰς χαταϑέντε. 971 εὖ χατέϑηχαν ἐ. δυμῷ,
πέζῃ ἔπι. Τὸ χατέϑηχεν ἐπ᾽ ἀπήνῃ. v 119 x&ó
δ᾽ ἐ. ψαμάϑῳ ἔϑεσαν. B 414 £, νηὶ χάτϑεσαν, v.
ἐπί
ἐνί. Translate: A 55 τῷ £. φρεσὶ ϑῆχε auf d
Seele, cf. O 218 A 146 o 234 σ 158 q 1 ἢ.
534 Ven. 15. et sine dat. personae s 427. de
hominibus: $9 554 £. πᾶσι τίϑενται τοχῆες
(0voua) quae nobis ad tmesin fere redire videntur.
A 509 à. Τρώεσσι τίϑει κράτος. Ε 384 ἄλγε᾽
ἐπ᾽ ἀλλήλοισι τιϑέντες. Ῥ 400 406 ἐπ’ EA.
χῦδος ἔϑηχεν, cf. Q9 888 (?) .A 486 ἔρυσσαν
ὑψοῦ £. ψαμάϑοις, cf. h. Ap. 507. 4 735.
σπένδων ἐπ᾿ -ἱεροῖσιν, cf. u 362. y 38 M
ἐς ψαμάϑοις. μ᾽ 200 σφιν ἐπ᾽ ὠσὶν ἄλειψα.,
488 ἐπ᾿ ἐμοῖσιν γούνεσσι καϑίσσας. y 406 zar
ἄρ᾽ ἕζετ᾽ ἐ, --- λίϑοισι, cf. 9.6. h. Merc. 984 ἐπ᾽
otóst φῶτα χαϑίσσαι bonis privatum humi
sedere cogere. y 408 oic ἔπι ἵζεσχεν. 7
καϑῖζον ἐ. ϑρόνοισιν, cf. Θ 436 4 623 o 90. Ζ
354 ἕζεο ἐ. δίφρῳ. [0 73 ἐζέσϑην ἐ. χϑονῖ
sanken zu Boden. o 61 £& στιβαροῖς βάλετ᾽
ὦμοις. μ 422 ἐπ᾽ αὐτῷ ἐπίτονος βέβλητο. x 10
im αὐτῷ χῶας ἔβαλλεν. λ 77 πῆξαί τ᾽ ἐ. u-
Bo ἐρετμόν. E 734 0 385 χατέχευεν ἐπ᾽ οὔδει
M 158 κατέχευεν ἐ. χϑονί. M 984 ἐφ᾽ ἃ
χέχυται λιμέσιν τε χαὶ ἀχταῖς. y 387 &. Wa ie
ϑοισι χέχυνται. 0 218 χερσί δ᾽ ἐφ᾽ ὕδωρ | χευάν
tov, Translate: ,ΞΞΞ 105 ὕπνον χεύῃ & B.
φάροισι. cf. s 492 μ 338 τ 590 v 54. “ὦ
τοῖσι δ' ἐφ᾽ ὕπνον ἔχευε. « 364 π 45l τ
φ 358 ὕπνον ἐ, βλεφάροισι βάλε. Il 810 Ali
πρήνης ἐπὶ γαίῃ | κάππεσε (v. Hl 310 yate)
Il 519 πρήνης ἐ. νεχρῷ | κάππεσεν, cf. P
3P 727 ἐ, στήϑεσσιν κάππεσε (cf. II Bla.) μι 8
σχοπέλοισιν ἐπ᾽ ἀμφοτέροισιν ἔπιπτεν. Ῥ T2
ἐςχϑονὶ χάππεσον. ὦ 535 ἐ. χϑονὶ πῖπτε. P 18
τῷ δ᾽ ἐπὶ νέφος (ἤγαγε. Translate: 8 398 £3
» 79 ὕπνος ἐ. βλεφάροισιν ἔπιπτεν, cf. V
h. Merc. 79 ἔρριψεν &. ψαμάϑοις. ib. 194
τάνυσσε ἐ. πέτρῃ. ib. 198 εἰρύσατο ἐ. πλο
μῶνι. σ θοτανύσσειεν &. γαίῃ. βὲὺ) an: Ej
(veg£Aac) ἔστησεν ἐπ᾽ ὄρεσσιν & 420 ἔστης
£m ἐσχάρῃ. β 391 στῆσε δ᾽ ἐπ᾽ ἐσχατιῇ Au
(v. ἐσχατιῆς). Ε 86 χαϑεῖσεν im — Σχαμάνδρᾳ
t ὕ44 xev ἀρ’ ἕζετ᾽ 8. μελάϑρῳ, εἴ. C 52 ἡ ib
(ἐπ᾿ ἐσχάρῃ) sch. PT. ἀντὲ vot παρ᾽ ἐσχάρῃ, €
Ariston. Z 99. y) über v 909 ἐ, βουσὶν
3) De motu potissimum eorum qui non
rei appropinquant, sed rem petunt We
de industria, «) quia nocere volunt homini.
animali: contra quem. [᾿ 15 E 14 630 &
Z 121 44 932 N 604 Π 462 Y 176 Φ 148
VP 816 ἐπ᾽ ἀλλήλοισιν ἰόντες, tmesin sa
La Roche ἢ. St. 115. Ameis h.l. 4 70
£m ἀλλήλοισι ϑορόντες. O 952 X 441 à. Τρι
εσσι ϑόρον. O 582 f. col ϑόρε. Ὁ 380 f|
Ἀργείοισι 9ópov. y 808 em ὀρνίϑεσσι 90por
A 401 II 430 ἐπ’ iav» ὄρουσαν. Ὁ T.
ἐπ᾽ ᾿Αργείοισιν ὄρουσαν. A 460 Ν 882 ἐ
αὐτῷ ἔβησαν. Il 751 ἐ. Κεβοιόνῃ Bt
(cf s. 2) h. Ap. 377 βῆ ἐ. Τελφούσῃ zt
λωμένος, sed ib.2442. Τελφούσης de pede fig
II 754 i£. Κεβριόνῃ ἄλσο (cf. s. IL. B. 2b
611 ἄλτ᾽ ἐ. Πεισάνδρῳ. d 174 ἄλτ᾽ ἐ. οἵ. ἃ
Avo δ᾽ ἐπ᾿ αὐτῷ. Θ 827 X 396 ἐ, οἱ μεμα
|B 472 à. Τρώεσσι ἐν πεδίῳ ἵσταντο] II
Ἕχτορι χέχλετο ϑυμός. ὃ 822 im^ αὐτῷ,
χανόωνται. P 795 à, χάπρῳ ἀίξωσι. ;
£. νέβρῳ &lEn. x 914 ὁρμήϑησαν ἐπ᾿ ἀνδράσ
o 182 ἐφ᾽ ἵπποιιν μάστιν βάλε. Ψ 3
ἵπποιιν μάστιγας ἄειραν. 464 ini t
ovt... P 821 ἐπ᾽ αὐχένι χῦρε. E 97 ἐ.
ἐτιταίνετο τόξα, cf. Δ 370. y 8 im
ἐϑύνετο ὀϊστόν. 4 583 τόξον ἕλχετ᾽ ἐπ᾽ Hi
3
jio. A 382 ηχε δ᾽ ἐπ’ Ἀργείοισι «βέλος.
608 &. ηριόνῃ δόρυ ἧκεν. AX 206 p
Ἔχτορι βέλεμνα. Ο 458 ὀιστὸν ἐφ᾽ Ἕχτορι ἐ
ἔνυτο. Il 358 ἐφ᾽ Ἕχτορι ἀκοντίσσαι. E 9240
MS Τυδεΐδῃ, “ἔχον ἵππους O 110 Τρωσὶν ἐφ᾽ -
Cini (Inzto). E 829 841 in? "Aor: ἔχε
ους. P 677 ἐπ’ αὐτῷ | ἔσσυτο. χ 75 ἐ. δ᾽
αὐτῷ πάντες ἔχωμεν aggrediamur. A 293
| ἐς σεύῃ ἐπ᾿ ἀγροτέρῳ συΐ, 4 294 ἐπ᾿ ᾿άχαι-
οἵσιν σεῦεν Τρῶας. (2 82 ἐπ᾽ ἰχϑύσι χῆρα
φέρουσα. I'132 ἐπ᾿ ἀλλήλοισι φέρον "Ἄρηα.
E 629 Ὑληπόλεμον ὦρσεν ἐπ᾽ - Σαρπηδόνι.
398 Σαρπηδόνα ὦρσεν ἐπ᾿ ᾿Αργείοισιν. 4352
T9237 Τρωσὶν ἐφ᾽ - ἐγείρομεν Agna, cf. Θ 516
318 (φέρειν "Apre. huc possunt referri 6 531
304 νηυσὶν ἔπι ἐγείρομεν Ἄρηα, (c£. IL A 1
1y) Ὁ 603 νήεσσιν ἔπι ἔγειρεν Ἕχτορα, quam-
haec de animantibus saepius leguntur quam
-de rebus. E 889 μαργαίνειν. ἐπ’ ἀϑανάτοισι
ϑεοῖσιν. E 405 col δ᾽ ἐπὶ τοῦτον ἀνῆχε. E 194
Δ 442 ἐ, Τρώεσσι μάχεσϑαι, cf. E 944 Y 96.
ul 917 P 148 μάρνασϑαι ἐπ᾿ ἀνδράσι. Ὁ) ad,
- de consilio eius qui quod cupit facere non potest
omisi eo quo fertur loco. P574 βῆ δ᾽ ἐ. Πατρό-
-*Ào Menelaus. corpus mortui defensurus, cf.
P 106. 4 251 ἦλϑε δ᾽ ἐ. Κρήτεσσι, Ariston. 7j
ὃ, ὕ. ἰδίως εἴρηκεν ἀντὲ τοῦ ὡς ἐπὶ Κρῆτας
da Roche h. 1, non recte Duentz. A 486 com-
t, cf. Am. h. 1. 4 273 ηλϑὲ δ᾽ ἐπ᾿ Αἰάν-
B 6 πέμψαι ἐπ᾽ ᾿Ατρεΐδῃ,. 9 330 342
EA ἐπὶ oi. N 542 ἐπὶ oi τετραμμένον. LN 359
ie ἀμφοτέροισι τάνυσσαν], Did. διχῶς ᾿Αρί-
στάρχος, zai ἐπ᾽ ἀλλ ἤλοισιν. ἕν δὲ δι᾿ ἀμφο-
τέρων τὸ λεγόμενον, ὅτι ὁ IL. z. ὃ Ζ. τὸν
(ÜAELOY τῇ Ἔριδι συνέδησαν, τὸ πέρας τῆς
ἔριδος zal πάλιν τὸ τοῦ πολέμου λαβόντες καὶ
κλλάξαντες ἐπ᾿ ἀμφοτέροις, ὥσπερ οἱ τὰ
κατα ποιοῦντες, τόδε ἐπὶ τόδε. Ad tmesin
8 nobis redire videntur: A 408 ἐ, Τρώεσσιν
ξαι. E 295 ἐπὶ “Τυδεΐδῃ κῦδος ὀρέξῃ.
15 Φ 374 inl Τρώεσσιν ἀλεξήσειν χαχὸν
'μαρ. C) De rebus: ad, quando aut dat. est pro
qui multo saepius sic legitur, aut significatur
em .quo fertur loco non dre voti com-
fecto. 4 274 400 vues ἔπι ἐλαυνέμεν de
ratis, qui curari debent apud naves. O 259
SERE (nzovc auf die Schiffe los, de
dientibus, cf. 392. χ( 375 οὐδ᾽ i. σίτῳ
χεῖρας ἐἰάλλοντα, DL. οὐδέ τι c. I'23 “μεγάλῳ
ἐπὶ σώματι χύρσας. ὃ 218 χερσὶ δ᾽ ἐφ᾽ ὕδωρ |
χευάντων ubi sunt qui tmes. statuant v. l. B 351
lv em? - ἔβαινον ad naves Dind. Báuml. al,
Bekk. Am. La Roche, Duentz. cum Ven. ἐν.
xw « 211 ἔβαν. ἐ. νηυσίν navibus, pro 2»: cf.
(Roche ἢ. 1. v. € 7 νηυσὶν ἔπι χλονέονται,
: ἐπικλ. B) c. acc. ad, versus, de motu
afo fit ad homines, potissimum ad res, at-
I) saepe ita fit ut qui movetur non consilio,
|Sed quasi invitus videatur ferri ad rem, velut
Ἂς non tam curant ut apud naves
quam ut tuti sint ab hoste atque Aiax
non petebat transtrum, sed recedens ab hc te,
invitus eo pervenit neque ibi mansurus t at.
me de 5 1— 60, Cottb. 1845 p. 13 ,flüch-
Berührung, auf u. an der Oberflàche*s sed
ἐπί 441
non semper res rem contingit. a) auf: O 7929
Αἴας ἀνεχάζετο ϑρῆνυν ἐφ᾽ ἑπταπόδην. O0. 685
ἐ, ἴχρια φοίτα. I' 265 0 492 ἐξ ἵππων ἀπο-
βάντες ἐ. χϑόνα, cf. 4 619 9 409 Καὶ 541 χατέ-
βησαν ἐ. χϑ. 4 78 ἤἥιξεν ἐ. ᾿χϑόνα. Ψ 393 ἐ.
γαῖαν ἐλύσϑη, al. über den Boden hin. Z 375
9 413 466 σ 110 v 128 9 124 149 ὦ 118 493 ex?
οὐδὸν ἰών (cf. s. 3 ἃ). M 375 ἐπ᾽ ἐπάλξεις
βαῖνον. O 684 ϑρώσκων ἄλλοτ᾽ ἐπ’ ἄλλον.
6 138 τρέσσαν ἐπ᾿ ἠιόνας. 4 ἃ ἄλτο ἐ. οὐδόν.
E 586 ἔχπεσε δίφρου ἐ. βρεχμόν τε καὶ ὦμους,
(cf. IL A 2 e). Z 43 ἐξεχυλίσϑη £. στόμα. Ν 281
ἐπ᾿ ἀμφοτέρους πόδας ἵζει. HL 410 χὰδ δ᾽ 2
στόμ᾽ ἔωσε. K 153 ἐ. σαυρωτῆρας ξλήλατο,
(Aristoph. ap. sch. A, sed sch. D. — τῆρος).
Π 392 δέουσαι ἐπὶ κάρ, v. l. ἐπίχαρ, Ariston.
τὴν ἄνωϑεν καταφορὰν τοῦ ὕδατος. x 10 ἐ.
πλευρὰς κατακείμενος. h. Merc. 118 ἐ. νῶτα
χαμαὶ βάλε. X 451 ἑζόμενος ἐ. γοῦνα. b) an:
Z 198 ἐ. τάφρον ἰὼν (Τρώεσσι qdvg91, nam
fossam non curabat Achilles, cf. Σ 215. X 208
τὸ τέταρτον s χρουνοὺς ἀφίχοντο. C 236 ἀπέ-
νευϑε χιὼν ἐ. ϑῖνα ϑαλάσσης, (La Roche 1. 1.
84 ἕζετ’ ἐ. ϑ., v. l. 9uvi) cf. β. 260 8. 49. o 205
ἐ. χρήνην ἀφίκοντο. ὃ 517 φέρεν ἀγροῦ ἐπ᾿
ἐσχατιήν et o 150 ἤγαγε δαίμων ἀγροῦ ἐπ᾿
ἐσχατιήν (v. ἐσχατιῆς εὖ - ἢ). Y 828 ite ἐπ’
ἐσχατιὴν πολέμοιο. v 248 &. meg uc ἀέϑλων
ἤλϑομεν. z 55 ἐφέροντο em Αἰολίην νῆσον. v 76
ἑλὼν ἐ. μάσταχα. ὃ 987 &. μάστακα πίε ζε.
€) zu, nach - hin w 267 πολλὰ βροτῶν ἐπ᾽
ἄστεα ἐλθεῖν, o 492 τ 170 πολλὰ βροτῶν ἐ.
ἄστε᾽ ἀλώμενος, cf. π 63 (δινηϑῆναι). , 128
ἄστε᾽ ἐπ᾽ ἀνϑρώπων ἱχνεύμεναι. ξ 43 n dier!
ἐπ’ ἀλλοϑρόων ἀνδρῶν δημόν τὲ πόλιν τε.
X 565 ἀταρπιτὸς εν fm" αὐτήν (ἀλφήν), Did.
παρὰ "Ζηνοδότῳ ἐς αὐτήν χαὶ ἔχει λόγον ἢ
γραφή. B 218 ἐ. στῆϑος συνοχωχότε, La
Roche 1. 1. 92 über - hin, quamquam umeri
non supra pectus erant, sed ad pectus inclinati.
translate: 4-926 8. γῆρας ἵχετο. & 888 δύης &.
πῆμα γενοίμην ad perpessionem miseriae per-
venirem, sed sch. H. ᾿Αριστοφάνης, δύῃ en
(sic) πῇ, μα γένηται, ἀντὶ τοῦ ἐπὶ τῇ ὀὔῃ. ἵνα μοι
πῆμα ἄλλο γένηται. δύναται δὲ λείπειν ἡ ἐξ,
ἵν᾽ ἢ dz τῆς δύης nl βλάβην ἔλϑοιμι. 2) Multo
saepius motus ad rem fit dedita opera, sed quo
consilio fiat, non diserte significatur, quia diffi-
cile aut inutile est utrumque simul indicare:
a)auf: I' 270 βασιλεῦσιν ὕδωρ 2. χεῖρας ἔχευαν
cf. « 146 y 938 φ 970, I 174 ὃ 216. u lr ἑτά-
ροισιν ἐπ᾽ οὔατα ἄλειψα, οἵ, u 47 (ἑταίρων).
h. Ap. 448 ἐ. νῆα ἀλτο πέτεσθαι. Ξ 929 &
πόντον A ΦΕτΟ: Did. Ζηνόδ. x. ᾿ἀριστοφ. ἐς
πόντον ἐβήσετο" καὶ μήποτε ἄμεινον, al. nach
dem Meere hin. h. Cer. 188 ἐπ’ οὐδὸν ἔβη.
(cf. s. 1a) XXXIII 10 ἐπ᾽ ἂχρωτήρια, βάντες.
Z 886 ἐ. πύργον ἔβη (cf. s. d). x 365 ἷζον ἐπ᾽
ἄχριας profecti considebant (La Roche l 1.
92 sassen zerstreut über die Anhühen hin)
Θ 442 ἐ. ϑρόνον ἕζετο. O 588 ἐ. πτολέμοιο
γεφύρας εἵατο, 50}. A. yo. γεφύρῃ, Eust.
728, 63 γεφύρῃ ἢ - cc, Bekk. e. ἀνὰ γεφύρας,
cf. La Ko. h.l. M 448 ἐπ’ ἄμαξαν ἀπ᾿ οὔδεος
ὀχλήσειαν. P 504 ἐπ᾽ ᾿Αχιλλῆος "Breve t ἵππω.
Q 590 ἤειραν ἐπ’ ἀπήνην. 9 111 ἐπ’ ἄμαξαν
ἀίξασαι. h. Ap. 456 ἐ. γαῖαν ἐχβῆτε. b) an, zu:
X. 940 πέμψαι. ἐπ᾽ ᾿Ὠχεανοῖο ῥοάς. "P Ὁ05᾽ εἶμι
ἐπ᾿ 'Ὠχεανοῖο ῥέεϑρα. λ 240 em ,Evaijoc πωλέ-
σκετὸ δέεϑρα. h. Merc. 101 ἐπ ᾿.Αλ φειὸν ἤλασε.
ib. 398 ἐπ᾽ ᾿ἀλφειοῦ πόρον i&ov. A 440 ἐ.
»
448
βωμὸν ἄγων, Ap. 72, 8 ἀντὶ τῆς πρός, sch. ABL.
ἀντὶ τῆς παρά cf. Porph. Z 15. T 277 Ψ 8
σχίδναντο ξὴν d. νῆα ἕχαστος, cf. € 1. 4 828
ἄγων ἐ. νῆα, cf P 692 (σαώσῃ) 453 (geo eror).
« 808 ἐ. νῆα κατελεύσομαι ad meam, significat
enim ἐπί etiam c. acc. non casu sed necessario
coniungi res hominesve (cf s. Il A 1a) Opp.
πρός cf. P 396. Cf. y 360 (εἶμι) 1.331 (ἐλϑόντ᾽)
x 169 (pv) 4 636 μι 144 (zie). ἃ 311 ε, νῆα
χίῃς ad tuam. δ᾽ 721 ἔβη ε. νῆα ad suam, pro-
fecturus, cf. o 464. ε 926 2. νῆα ἐξελάσαντας,
ad nostram n. cf. « 405 (ἑχκόμεϑα). y 347 &. νῆα
κίοιτε. B 385 ἐ. νῆα ἀγερέσϑαι ad summ, cf.
y 944 (μέεσϑαι). B. 407 ὃ 428 9 50 με 391 v 70.
ἐς νῆα κατήλυϑον ἡ δὲ ϑάλασσαν, cf, à 573 À 1.
ὃ 719 βὰν δ᾽ ἰέναι &. νῆα x. ϑῖνα cf. x 154
402 407 1367 (βῆν)ν 05 (ἡγεῖσϑαι) 0205 (στρέψε)
2 569 (ζομεν). x 944 ἂψ ἤλϑε ἐ. νῆα. T 279 βὰν
ἐς νῆα ᾿Αχιλλῆος. y 428 ἐ. Τηλεμάχου νῆα
ἐών. v 5712 ἐ. νῆα κιὼν Φοίνιχας ἐλλισάμην
ad n. eorum. v 158 βῆσαν ἐ. κρήνην. μα 480
ἦλθον ἐ. Σχύλλης σχόπελον δεινήν τε Χά-
ρουβδιν. Α 350 ἕζετο ϑῖνὲ iq? &Aóc. Ν 682
ϑιν᾿ ἐφ᾽ ἁλὸς εἰρυμέναι, οἵ, E 81. π᾿ 958 ἔβαν
ἐ. ϑῖνα, cf. 9. 49 β 960 (v. 9uvl). KK 464 πέμ-
wor ἐ. Θρῃκῶν ἀνδρῶν ἵππους τε καὶ εὐνᾶς.
K 470 ἐ. Θρῃκῶν ἀνδρῶν τέλος iGov. 2€ 468
βῆ à. φύσας. Y 858 &. στίχας Aro, (cf. s. II
A 8 et B 6a). liberius: & 912 x&ó δ᾽ εἷσαν ἐ.
σχέπας, colocarunt in tuto. c) zu, nach - hin:
Q 973 ἔδησαν ἐπ᾽ ὀμφαλόν, cf. Grashof, Fuhrw.
38, sed La Roche l.l 92 über hin. 1 91 221
ΜΔ 627 « 149 ὃ 67 218 s 200 9 71 484 $ 453
o 149 x 54 o 98 v 956 ἐπ᾽ ὀνείατα χεῖρας
ἴαλλον. q 243 392 (ÉGer?) &. δίφρον ἐών. h. Merc.
108 ἵχανον ἐπ’ αὔλιον. Ven. 192 πολλὰ δ᾽ ἐπ᾽
ἤγαγε ἔργα ἀνθρώπων Cer..98 ὠχετ᾽ ἐπ᾽ &v-
ϑρώπων πόλιας χαὶ ἔργα. d) nach - hin, in
die Nàhe, de iis quae post motum non neces-
sario contingere incipiunt rem, sed propius ad
eam accesserunt s. de termino motus (cf. s. 6c).
h. Ven. 66 σεύατ᾽ &. Τροίην ad agrum Tr.,
vix alias legitur ἐπί cum nominibus terrarum
aut urbium, 1'154 &. πύργον ἰοῦσαν, (cf. 8. a.)
t 495 φέρε ἐπ᾽ ἀχτήν. M 448 ἴϑυσαν ἐ. τεῖ-
χος. De castris Graecorum: .4 12 371 ἦλϑε ἐ.
νῆας ᾿Αχαιῶν | non enim tam naves petebat
Chryses, quam Agamemnonem, cf. B 8 (βάσχ᾽
09) 17 168 ((x«vs) Z 52 (χαταξέμεν) O 98
(παρήιξεν) K.450 (εἶσϑα) 514 (ἐπέτοντο) “1 3
(προΐαλλεὶ O 305 (ἀπονέοντο) P 691 (ϑέων)
Ξ 804 (ϑέειν) X 417 (ixéo9^) .X 465 (fAxov)
O 116 € 118 146 195 (Lóvc) 203 519 (ἐλϑέμεν)
336 (yay?) 564 (ἡγε), in exitu versus praeter
A 371 42 230 519 ,Ξ' 354 O 305. 42 199 χεῖσ'
ἰέναι 8. v. ἔσω στρατὸν εὐρὺν ᾿Αχαιῶν. “ὁ 995
ἔς v». ἴῃς Δαναῶν, cf. Q 313. 4 298 νῆας ἐπ᾽
Ἀργείων ἰέναι. A 108 ἔρχομαι ἐ. νῆας ad
meas naves. 4 800 &. χλισίας x. νῆας ἤιε ad
suas naves rediit a navibus Graecorum. .4 328
I 185 Μυρμιδόνων ἐ. τε χλισίας zx. νῆας ix£-
094v, cf. 1652. B 968 2. νῆας ἀφήσω e concione
quae fuit 2. νηυσί. X 8347 μιν ἐ. νῆας προ-
τιειλεῖν Sec. Aristarchum, al. ποτί, Eust. 810
47 προτὶ ἢ moti. I' 119 νῆας ἔπι ἰέναι e
campo, cf. E 26 Φ 32 (χατάγειν) H 372 (ἴτω)
381 (ἔβη) O 334 N 493 (φερέτην) P 735 (φέρον)
K 510 (νόστου) 44 520 [A 531] (πετέσϑην) Καὶ
' 595 (ἔβαν) .4 981 P 625 ἅμασεν) 44 [509 ὁδεύ-
sw] P 622 (Deci) X 246 (ρέρηταὴ Ψ 849
ἔφερον) 883 (φέρεν) 893 (ἔρχευ) II 890 (ἔεργε)
m
,᾿
840 (i£reu) 664. (φέρειν) P. 458 (σαώσετονν
69 £, νῆας ἵκηται, cf. II 947 ad nostras
K 981 (ἀφικέσϑαι) 385 (ἔρχεαι) 389 (moo&£m,
ὦ 48 (ἐνείχαμεν) [P 416] (ἀπονέεσϑα!) & 5
(8j ϑέειν). N 101 Τρῶας ἐφ᾽ ἡμετέρας itv
véac.
ματα ἔπλεον. translate: I' 118 ἵππους &g
É στίχας, Kónigh. crit. et exeg. Mün
1850 p. IV ordines constituentes, reihenw
B 687 é. στίχας ἡγήσαιτο. Σ 602 ϑρέξο
f. στίχας ἀλλήλοισιν, ita ut ordines fiej
inter se currebant, alius alii occurrebant.
ἄριστοι | πᾶσαν ἐπ᾿ ἰϑύν ad quemlibet co
paraphr. χατὰ πάντα τὰ μέρη. ó 434 πεπὸ
πᾶσαν ἐπ᾽ ἰϑύν). 4) De spatio per quod
porrigitur, potissimum de planitie (cf. B
über - hin, per, secundum. a) c. verbis
sienificantibus: H 88 « 188 ὃ 474 πλ
πόντον. I 360 “λλήσποντον ἐπ᾽ - zÀ&
Ν 27 ἐλάαν ἐ. κύματα. sch. V X 999
τῶν κυμάτων. Q 532 2. χϑόνα ἐλαύνει
σεύατ᾽ &, κῦμα. h. Cer. 48 σεύατο ἐ. voc:
τε καὶ ὑγρήν. Ξ 927 σεύατ᾽ ἐφ᾽ -Θρῃχῶν
ó 381 470 ἐ. πόντον ἐλεύσομαι, cf. ὃ 890
κ 540 β 263. K 97 πουλὺν ἐφ᾽ ὑγρὴν | ἢ
ἐς Τροίην. Ο 80 2. πολλὴν | γαῖαν ἐληλ.
h. Cer. 128 ἐπ᾽ - νῶτα 'ϑαλάσσης ἤλυϑον,
ἰὼν £, πόντον, cf. ὃ 482. β 804 ἰέναι.
£. γαῖαν, cf. ο 19 τ 984. ἡ 289 ἐ. πόντον
μενος. ξ 380 πολλὴν ἐ. γαῖαν ἀληϑείς, B.
περάαν ἐ. πόντον. ὃ 709 περόωσι ποῦ
ὑγρήν. P 447 c 181 γαῖαν ἔπι πρεΐει
ἕρπει. B 665 φεύγων ἐ. πόντον, B
ξονται ἐπ᾽ -νῶτα ϑαλάσσης, cf. 0 511.
ἐχεύατο πόντον ἕπι φρίξ quod cum Pto
probat Herod. h. 1. vituperans v. l. ἐπιφρίξ, 64
ἕλκον ἐ. ἄρουραν. O 1 32 695 ἐχίδνατο £n t
cf. H 451 458. B 491 χελάδοντ᾽ ἐ. πόντι
ἐπ᾽ -πόντον ἄγουσιν, cf. V 744 v Ll
Ven. 122. v 98 4. TQUpEQrY. τε καὶ ὑγρὴν |
[ ' dc γαῖαν. ὃ 313 diprar ἐς “Ἰακεδαίμονα
ἐπ᾿ - νῶτα ϑαλάσσης. O 27 πέμψας ἐπ’ - πόν-
0) ὁ 560 s 142 17 o 146 πέμποιεν ἐπ᾿ νῶτα
c ἄσσης, ὃ 362 (πομπῆες). y 105 ἐπ᾿ - πόντον
τλαζόμενοι. T 816 πόντον ἐπ᾽ - φέρον. cf. ὃ
Ὁ 164 420 v 317. X 308 οἴσουσιν ἐ. τρα-
» τε X. ὑγρήν. 42 841 « 97 s 45 φέρον
ἐφ᾽ ὑγρὴν | 14? ἐπ᾿ γαῖαν. ε 88 φερόμην
vov ἐπ΄. Q 289 πόντον ἐπ᾽ - καχὰ φέρουσαι.
- ᾿σκιρτῷεν ἐπ᾿ -νῶτα ϑαλάσσης. E 254
(σ᾽ & πόντον (auf das ,Meer?) ὦ 48 βοὴ
ἴόντον ὀρώρει. Y 227 ἄκρον ἐπ᾿ - καρπὸν
Y 229 ἄχρον ἔπι (Bekk. ἐπὸ ῥηγμῖνος
«0v. ἢ 79 ἀπέβη πόντον ἐπ᾽. y 142 νό-
ἐπ᾿ -νῷτα θαλάσσης. Ap. verba videndi
Pe (e 158] ὕδωρ ε. γαῖαν ἕησιν cf. 4
t 140 ἐῤῥέτω πόντον ἐπ᾿ - Ῥ 226 φόως
» é γαῖαν. βὶ 910 πόντον ἐπ᾽ - κακὰ πά-
οὐδ᾽ ἀλάλησϑαι, cf. v. 419. h. Ap. 174
ἐπ᾿ αἶαν στρεφόμεσϑα. h. Cer. 69 πᾶσαν
jor z. κατὰ πόντον “αταδέρκεαι h. VII
γένοντο ϑοῶς £. πόντον. Motus facile
etur A 577 ἐπ’ ἐννέα κεῖτο πέλεϑρα, sc.
sus. B 308 &. νῶτα δαφοινὸς cf. h. XIX
B 765 σταφύλῃ ἐ. νῶτον ἐΐσας, ad amus-
inter se) per totum dorsum aequales, sch.
po ἴσας τὸ νῶτον ὥστε σταφύλῃ μετρεῖ-
ε. 945 o 841 φ΄4 191 ἐ, στάϑμην ἴϑυνε (9),
197 secundum amussim. In Od. et in iis
ibus Il. quarum sermo Od. propior est talia
L (cf. 5. 5b), in quibus motus non fit: y 3
ὁτοῖσι» ἐ. ἄρουραν, al.ad φαείνοι referunt,
386 τ 5983 107 H 446 h. Ap. 69. o 386
τοὶ ἐπ᾿ - γαῖαν durch die ganze Welt hin.
) πᾶσαν ἐπ᾽ αἷαν | βλάπτουσ᾽ Gv9oonovc.
ἐνίχα πᾶσαν ἐπ᾽ αἰαν, cf. ὦ 509 (κεχά-
ἐ. χϑόνα, ubi poterat esse χϑονί. ὃ 417 ὁσσ'
γίγνονται, h. Cer. 305 ἐ. χϑόνα ποίησ'
ἐς. 5) Raro, cum nominibus hominum
alium: a) ad, versus, de singulis homi-
K 85 μηδ᾽ ἀκέων àv ἔμ᾽ ἔρχεο, auf
1. i e. ad locum ubi Nestor erat, non
m,. E 590 4 343 ὦρτο ἐπ᾿ αὐτούς, cf.
£149 ἐπ᾽ Ὀδυσσῆα ἤιε, nescia ubi esset.
sic homo est pro loco: K 18 .Néorog'
&rov ἐλϑέμεν. N 91 Τεῦχρον ἔπι πρῶ-
“ήιτον ἦλθε. K 54 ἐ. Νέστορα εἶμι.
βῆ ἐπ’ ᾿ἀτρείδην. K 150 βὰν ἐ. Τυδεί-
Ν 459 ,Ξ 94. 4 805 ϑέειν παρὰ νῆας 1
; E ubi melius erat ἐπὲ νῆας παρ᾽
Αἴαντα προΐη. Il 535 κίε Που-
| ἔπι. (129 ἐπ᾿ ἀλλήλους περόωσι.
ἔων ἐπ᾿ ἀλλοϑρόους ἀνθρώπους, cf.
Ξ 8601 ᾧχετ᾽ à. φῦλ᾽ ἀνθρώπων.
Moo ἐ. πάντας. Aristarchus legebat.
ἀμύμονας Αἰϑιοπῆας ἔβη, ubi vo.
aslate: 7 385 δασσάμενοι ἐφ᾽ ἡμέας,
Sch. BV. χαϑ᾽ ξαυτούς. Maec satis
atque proprie paucorum librorum
Il. b) quando motus non fit: per omnes
toto terrarum orbe, quae fuit notio
propria, quam Il (cf. 58. 4b): K 213
ἄντας ἐπ᾿ ἀνθρώπους cf. o 94. Q9 202
dv$ooimovc ξείνους ἠδ᾽ οἷσι ἀνάσ-
535 πάντας ἐπ᾿ ᾿ ἀνϑρώπους ἐχέχαστο.
toc ἔλλαβε πάντας ἐπ’ ἀνϑρώπους.
ἄλλῃ πλάζετ᾽ ἐπ᾿ ἀνϑρώπους. E 408
ἔῃ ἐπ᾿ ἀνθρώπους. τϑ884 χλέος φορέ-
ας ἐπ’ ἀνθρώπους. ψ 120 ἀρίστην
. ed. Ebeling.
5 332 ?. ἄρουραν χλέος εἴη. ψ 371 φάος"
πο δον ὁ ὑφ
449
im" dv9g. ὦ 901 στυγερὴ ἀοιδὴ ἔσσετ᾽ ἐπ᾿
ἀνϑρ. h. Ap. 82 χρηστήριον ἔμμεναι πάντας
ἐπ᾽ ἄ. c) c. nominibus animalium, de consilio,
ad: y 421 πεδίον δ᾽ &. βοῦν. ἔτω adducendam,
nach einer Kuh. 2 43 εἰσ’ ἐς μῆλα. o 995
ἀγίνεσκον αἶγας ἐπ᾿ -ἡδὲ πρόχας auf das Wild.
6) c. neutr. adi. et pron. 3) c. pron. poss. an, zu,
ad. c£. B 2b: « 274 £. σφέτερα σχίδνασϑαι.
E 91 νέεσϑαι ἐ. σφέτερα. o 88 νεῖσϑαι dg"
ἡμέτερα. I 619 νεώμεϑ᾽ ἐφ’ ἡμέτερα, semel
in Il. ut annotavit La Roche I. 1. 87. Eust. 719,
39 ταὐτὸν τῷ οἴχονδε, φρασϑὲν ἐλλειπτικῶς
üvrl τοῦ cic τὰ ἡμέτερα δώματα. b) ueber -
hin, auf (εἴ. Β 4 ἃ): «) ξ 190 ἐ. πολλὰ ἀλήϑην.
P 320 2, πολλὸν ἑλίσσεται auf eine weite Strecke.
translate de statu: M 436 O 413 &. iga. τέτατο,
auf gleiche Weise. paraphr. M 436 ἐσόῤῥοπος
(sch. br), O 413 ἐπ’ ἴσης, sch. BL. πῶς ἴσοι
εἰσὶ τοσοῦτον πρότερον τῶν Τρώων ὑπερε-
χόντων. sed imaginibus: praemissis indicatur
parem esse in tempus pugnam, La Roche l. l.
93: auf gleichen Raum, quamquam dubitat an
ad statum referat, neutr. enim plur. non solere
esse de loco. E 7 72 τόσσον ἔπι ϑροώσκουσι,
auf so weit, B 616 ὥσσον ἐφ᾽ Ὑρμίνη ἐντὸς
ἐέργει sch. AD. ἐφ᾽ ὅσον». . συνεῖχον. Ariston.
ἡ ἕξ ὅ. Ζη. σὺν τῷ L γράφει (Youtvg). γίνεται
δὲ ἀχατάλληλος δ᾽ λόγος. Zenod. Q 544 compa-
rasse videtur, cf. Spitzn. h. 1. Bentl. ci. ὕσσους
δ᾽. Ψ 251 ὅσσον ἔπι φλὸξ ἦλϑεν, vo. ἐπί,
paraphr. ἐπῆλθεν. e 951 τόσσον ἔπ᾽ εὐρεῖαν
σχεδίην ποιήσατο, ubi accentus ob sequentem
acc. retrahitur quo facilius intellegatur ἐπὶ
τόσσον. h. Ap. 45 τόσσον ev - ἵχετο. H 451
458 χλέος ἔσται ὅσον τ᾽ ἐπὶ κίδναται ajos
paraphr. z«9? ὅσον (cf. O 1 2 695), Did. "4oi-
στάρχος ὅσην, ἄλλοι δὲ (sch. BL. "Zenodotus)
ὅσον, Eust. 690, 56 ἐπὲ πᾶσαν τὴν ὑφ᾽ ἥλιον,
uterque ut videtur: ἐπικίδναται (sch. BL. Eust.
l Ll) et sic Spitzn. Bàuml Faesi La Roche.
Φ 251 ὅσον. τ᾽ ἐπὶ δουρὸς ἐρωή, sch. exc. ap.
Heyn. ἐφ᾽ ὅσον ἡ δουρὸς ἐρωή, ἢ ὅσον ἐπὶ
δουρὸς ἐρωήν, 0 φησιν ἀλλαχόϑι δουρηνεκές.
O 358 ὅσον t' ἐπὶ δουρὸς po, | γίγνεται. n
12 τόσσον τίς τ᾽ énl λεύ σσει ὅσον BS ἐπὶ λᾶαν
ἵησιν Bekk. i. e. £m] τόσσον τε ἐφ᾽ ὅσον τε,
Spitzn. La Roche ἐπιλεύσσει. K 351 ὅσσον T
ἐπὶ οὖρα πέλονται sch. A. οὐ ^b ἐνθάδε ἀνα-
στρεπτέον, μεταξὺ γὰρ πάλιν σύνδεσμος, ἐφ᾽
ὅσον ὅρια, fuit v. 1. ἐπίουρα, atque Lehrs, Ar.
117 videtur non admittere praep. Spitzn. exc.
XX defendit, quem cf. de. toto hoc genere. » 114
ἐπέκελσεν, ὅσον τ᾽ ἐπὶ ἥμισυ πάσης i. e. ἐφ᾽
ὕσον τε y γίγνεται ἥμισυ πάσης, quamquam La
Roche 93 ἥμισυ acc. esse dixit. (Am. h.l. Cf. s.
C. 4). c) versus, nach ,hin (ef. S: 2 d): H 938 οἶδ᾽
ἐπὶ δεξιά, οἶδ᾽ ἐπ’ ἀριστερὰ νωμῆσαι βῶν
dextrorsum. M 939 εἴ τ’ ἐπὶ δεξί" ἴωσι, εἴ v?
ἐπ᾽ ἀριστερά. M 201 219 ἐπ᾽ ἀριστερὸ λαόν
ἐέργων. Ῥ 886 ec ἐπ’ ἀριστερὰ τοῖιν
i e. τῶν ἵππων sch. A, M 118 εἴσατο νηῶν
ἐπ᾿ ἀριστερά. N m γῶιν ἐπ’ ἀριστέρ᾽ ἔχε
στρατοῦ. sine motus significatione: B 526 Βοι-
OTÓv ἐπ᾿ «ἀριστερὰ ϑωρήσσοντο. E 355 ,EUpEY
μάχης zm ἀρ. c. IN 765. P 116 682 ἐνόησε
μάχης ἐπ᾽ dg. “1 498 μάχης ἐπ᾿ ἀρ. μάρνατο.
Ν 615 νηῶν em? do. δηιόωντο. T 171 αὐτὴν
(ἴον ex? ἀριστέρ᾽ ἔχοντες. £211 τὴν (ἄρχτον)
em ἀριστερὰ χειρὸς ἔχοντα. h. Merii 153 ἐπ᾽
ἀριστερὰ χειρὸς ἐέρ Qv, sinistrorsum, sed ib.
499 χίϑαριν λαβὼν ἐπ᾿ ἀριστερὰ χειρός laeva.
29
P di
.
ΝᾺ... μν . ὦ T9 ren.
450
manu, οἵ, ib. 418. ib. 494 στῆ ἐπ᾽ ἀριστερά.
N 308 χαταδῦναι ὕμιλον ἢ 8. δεξιόφιν στρα-
τοῦ, ἢ ἐπ᾿ ἀριστερόφιν: 7) satis singulariter de
iureiurando: per. h. Merc. 519 ὀμόσσαι
ἢ ἐ. Στυγὸς ὕδωρ i. e. ἐπομόσσαι, Matth. et
Baum. expungunt, Herm. ,,£z? quomodo defendi
possit non video. scribendum puto ἠὲ Στυγός“.
8) de tempore: in, auf, & 407 &9& οὐ μάλα
πολλὸν i. χρόνον in breve tempus. o 494 καὸδ-
δραϑέτην ov πολλὸν ἐ. χρόνον. ξ 193 εἴη 8.
χρόνον ἐδωδή. B 299 μείνατ᾽ &. χρόνον, ad
tempus aliquod, auf eine Weile, Ariston. ὅτε
Ζηνόδοτος γράφει ἕἔτε χρόνον, ἀπιϑάνως, &u-
φάσις γὰρ γίνεται πολλοῦ χρόνου διὰ τοῦ
ἔτι, (Vill. £x/) Lange, progr. Oels 1843 acerrime
ἔτι defendit, I 415 ἐ δηρὸν δέ μοι αἰὼν
ἔσσεται v. l pro P 41 οὐ μὴν ἔτι δηρὸν
ἀπείρητος - ἔσται, sch. A. κατ᾽ ἔνια τῶν ὑπο-
μνημάτων διὰ τοῦ zt, ἐπὶ δηρόν. ἡ 288 εὗδον
παννύχιος zal ἐπ᾿ ἠῶ καὶ μέσον ἡμαρ, den
Morgen über. C) Cum gen. supra, ad. Nihil
refert num res rei admoveatur an prope eam
sit, sed habet gen. aliquam causae significationem,
statuitur enim mutari statum eius qui rei ad-
moveatur vel prope eam sit, velut £x χϑονί est:
in toto terrarum orbe, sed ἐπὲ χέρσου, ἐπ’
ἠπείρου, terra, zu Lande, opp. εἰν «A, ἐν
πελάγει, atque supplices ἐπ’ οὐδοῦ sedent, ceteri
ἐπὶ χλισμοῖσι. Qui porro ἐπ᾽ ἀγροῦ est, alio
est statu atque qui ἐν πόλει. quare saepe talia
opponuntur genetivis vel facile supplentur. 1)
supra, in, a) quando motus non fit: ὃ 136 τόν
y? ἐν πόντῳ φάγον ἐχϑύες, ὀστέα δ᾽ αὐτοῦ
κεῖται ἐπ᾿ ἠπείρου. « 162 (ὀστέα) κείμεν᾽ ἐπ’
ἡ. ἢ εἶν ἀλὶ κῦμα κυλίνδει. y 90 εἴ 8᾽ 0 y? ἐπ’
ἠπείρου δάμη ἀνδράσι-εἰ τε καὶ ἐν πελάγει
μετὰ κύμασιν ἀμφιτρίτης. zx 861 οὔ ποτ᾽ ie
ἠπείρου νύκτ᾽ ἄσαμεν, QAZ^ ἐνὶ πόντῳ ἐμέμνο-
μεν. o 2391 ἠέ που ἐν πόντῳ φάγον ἰχϑύες ἢ
&. χέρσου ἕλωρ γένετο. z 459 ἠμὲν ὅσ᾽ ἐν
πόντῳ πάϑετ᾽ ἄλγεα ἠδ᾽ ὅσ᾽ - ἄνδρες ἐδηλή-
σαντ᾽ ἐ. χέρσου. Δ 401] gs σέ γ᾽ ἐν νήεσσι
Ποσειδάων ἐδάμασσεν 5s σ᾽ - ἄνδρες ἐδηλή-
σαντ᾽ ἐ. χέρσου: cf. Δ 408 o lll. u 27 ἢ ἐπὲ
γῆς ἀλγήσετε. h. XX 3 ἔργα | ἀνθρώπους
ἐδίδαξεν ἐ. χϑονός ubi Homerus 2. χϑονί diceret,
nisi forte specus subterranei opponuntur vitae
domesticae. JV 565 τὸ δ᾽ ἥμισυ χεῖτ᾽ ἐπὶ γαίης
humi, cum altera pars in scuto esset. Y 345
χεῖται ἐ. y90vóc, miratur enim Achilles quod
hasta non sit in corpore Aeneae. h. Merc. 123
αὐτοῦ χεῖτ᾽ £ χώρης, an Ort und Stelle. φ 41
φόρει δέ μιν ἧς £. γαίης auf seinem Grund und
Boden (Am. ,also nur zum Schmuck^, gen.
enim non tam de loco quam de statu. itaque
de iis quae praeter morem fiunt N 19 ἧστο £x
ἀχροτάτης χορυφῆς Σάμου. X 157 ἐπ᾿ dxgo-
τάτης κορυφῆς Ἴδης ἥμενον. Bergk N. I. f. Ph.
81, 308 cj. ἃ. XVII 8 XXXIII 4 ἐπὲ χορυφῆς pro
SC - » » E 2r ,
υπό 4. v. ὃ 718 οὐδ᾽ ἄρ᾽ cv? ἔτλη δίφρῳ
ἐφέζεσϑαι, ἀλλ᾽ ἄρ᾽ ἐπ’ οὐδοῦ ἷζε. h. Cer. 198
iot? ἐ, δίφρον ubi Hom. diceret δέφρῳ. melius
t 97 φέρε δίφρον καὶ χῶας ἐπ᾽ αὐτοῦ, cf. φ
177 182, (recte dat. τ 101 in re simili) Φ 526
ἑστήχει f£. πύργου. Saepissime de navibus.
E 550 ἐ. νηῶν ἑπέσϑην, cf. & 997 ὦ 11v. [Θ
528] φορέουσι & νηῶν. α 171 ξ 188 ὅπποίης
τ᾽ ἐ. νηὸς ἀφίχεο. « 260 ᾧχετο χεῖσε &. νηός,
cf. τ 259. B 882 ἐὼν ἐ. νηός, cf. τ 889 v 176
(cf. s. c. ὃ 489 dev? é. νηός. ε 38 ἐ. σχε-
δίης ἵχοιτο. ἡ 264 πέμπε &. σχεδίης. ἡ 974
ἐπί
.sed in vili sedili consedit. X 295 ἐ WE
ἐ. σχεδίης φέρεσϑαι. À 508 ἐ. νηὸς ἤγαγο
cf. v 216 o 452 o 249 μ 358 οὐ γὰρ ἔχον
ἐ. νηός. o 160 ἐ. νηὺς ἥμενος. v 243 7
πον ἐ. νηός. φ 39 ἐρχόμενος πόλεμον δὲ
νηῶν. y 353 beo ἐχριόφιν καταλέξεται, V. B)
ἔχριον cf. v Τά (στόρεσαν) o 288 (τάνυσεϊν),
t 168 ἴχρια πῆξαι ἐπ᾽ αὐτῆς (σχεδίης). ε 585
ἔλϑοι νηὸς im^ ἀλλοτρίης, cf. Δ 115 (ven
ὦ 801 (εἰλήλουθας). h. VII 45 λέων γένετο
(νηὸς) ex" ἀκροτάτης ib. 47 i. σέλματος. εἶ:
militer de curru: 42 275 ἐπ ἀπήνης (νήξον
Q 447 ἄγαγεν im? ἀπήνης. Θ 455 ἐφ᾽
μετέρων ὀχέων ἵχεσϑον. M 82 ἐφ᾽ V
ἠγερέϑοντο. 2. 356 φεύγωμεν ἐφ᾽ ἵππων
Q 709 ἐφ᾽ ἡμιόνων κείμενον. Q 190 πείρενϑε
δῆσαι ἐπ᾽ αὐτῆς (ἀπήνης), cf. 9 967. de rure|
zx 880 Τηλέμαχος ἐπ᾽ ἀγροῦ, π 383 EAO
ἐπ᾿ ἀγροῦ νόσφι πόληος, οἵ, ὦ 212 (χομέεσχεν
4 47 πολλὰ μὲν ἐν μεγάροισιν, πολλὰ δ᾽ Em
ἀγροῦ. α 185 ὦ 808 νηῦς ἕστηκεν ἐπ᾽ d. νόσῳ
πόληος. « 190 ἐπ᾽ ἀ. πήματα πάσχειν. o 88
ite δ᾽ ἐ. μελίνου οὐδοῦ, supplicem se ess
significans sede. σ 33 οὐδοῦ ἔπι ξεστοῦ ὀχριΐ
ὠντο. α 104 στῆ (ἐπὶ προϑύροιφς), οὐδοῦ ἐπ
αὐλείου supra limen, exspectans invitatione)
Telemachi. χ 203 ἐφέστασαν, o. μὲν ἐπ᾽ oido
οἱ δ᾽ ἔντοσϑε δόμων. A 46 ἔχλαγξαν ὀιστι
ἐπ᾿ ὦμων, sed vestis est ἐπ᾿ ὥμοις atque sagi
solet resonare ἐπὲ νευρῇ. z 170 x«raAoqud
φέρων, ἐπεὶ οὔ πως ἦεν ὥμου
ξ 494 ἐπ’ ἀγχῶνος κεφαλὴν σχέϑεν.
ὀρϑωϑεὶς ἐπ’ ἀγχῶνος. ἡ 104 ἀλετρεύου
μύλης ἔπι, v. l. μύλοις. A 629 ἐπ’ αὐτῆς (1
πέζης) χάνεον. ἡ 100 ἐ. βωμῶν ἕστασαν, 8
R. τὰς βάσεις φησί. translate: A 178 ἐ. ξυρι
ἵσταται ἀκμῆς, auf der Schneide des Messe
Ariston. ἡ d. 0. ἀντὲ τοῦ và πράγματα
τριχὸς ἤρτηται, 0 ἐστιν ἐν ἐσχάτῳ zwi
ἐστὶν καὶ ἐπὶ ὀξύτητος κινδύνων μεταφορ
b) quando nos motum fieri statuimus, 6
saepe aliter. I'293 χκατέϑηχεν &. y9owi
σπαίροντας, id quia praeter morem fit, gU
utitur poéta, sed Γ 114 τεύχεα χατέϑεντ᾽,
γαίῃ. v 96 h. Ven. 165 χατέϑηχεν ἐ, 9g
Q 957 χατέϑηκεν 8. πήρης, quia mensa careb
Σ 889 χαϑεῖσεν 2. ϑρόνου honoris
522 ἕζευ &. ϑρόνου, Achilles Priamo
gnificans quo honoris loco futurus sit. £1
(κήρυχα) ἐ. δίφρου εἷσαν. x 62 ἐπ᾽ οὐὲ
ἑζόμεϑα Ulixes et socii supplicaturi Aeolo,|
o 339 ὅδ 718. A4 586 ε 195 χαϑέζετ᾽ &. 990)
cf c 157 g 139 166 v 164. x 314 366 εἶσι
ϑρόνου, cf. ἡ 162 169 (opp. χαμαὲ He
492 2, ϑρόνου ir. o 602 ὦ 408 ἕζετ᾽ &, δίς
h. Cer. 193 οὐ-ἤϑελεν ἑδριάασϑαι 8.
1
|
|
|
ἐρεισϑείς. ξ 995 ἐς Λιβύην μ᾽ &. νηὸς
t 888 ite £. σχεδίης. v. VII 10 εἷσαν
II 228 95x é. νηός. 5 952 τίϑει ἐπ᾽ dnm
Α 461 B 424 y 458 μ 361 ἐπ᾿ αὐτῶν ὦμο
τησαν. 9 508 ἐρύσαντας ἐπ᾽ ἄχρης (v. ἄχρ
A 485 ἐπ' ἠπείροιο ἔρυσσαν ὑψοῦ ἐ. ψαμάδ
mutatur enim status eo quod navis in |
subducitur, num in arena esset an alibi
pertinebat ad statum, cf. π 825 359
Ξ ΤΊ ἐπ᾽ εὐνάων δρμίσσομεν, i. e.
(δ 785 9 55), cf. Ameis, Ztft. f. G. 8, 658,
λέξασϑαι ἐς πύργων. Π 700 &. πύργου &
t 470 ἐ, χϑονὸς ἐξέχυϑ᾽ ὕδωρ. τ 63 ἐπ᾿,
νήησαν ξύλα (λαμπτήρων). c) de motu; f
ἐς πύργων βαῖνον betraten. Π 265 &. πύ í
ἫΝ 665 A 534 ἐ. νηὸς ἔβαινεν con-
(navi proficiscebatur?), cf. Am. N. J. f.
18, 918. ὃ 817 ἔβη £. νηος, cf. o 547. 9. 500
ηῶν | βάντες ἀπέπλειον. & 357 ἔβαινον l
ἔπι. v 238 τις δῶχε g νηὸς ἐόντι cf. s.
Ap. 494 ἐ. νηὸς ὄρουσα. Σ 531 ἐφ᾽ ἵπ-
βάντες. E 249 χαζωμεϑ᾽ ἐφ᾽ ἵππων rece-
s ad currum (La Roche ἢ. 1). Ariston,
᾿Αττιχῶς ἐξενήνοχεν ἀγτὶ ἐπὶ τοὺς ἵππους.
U δὲ Ζηνόδοτος τοῦτον καὶ τὸν ἑξῆς
χέναι. cf. Did. et sch. B. T 896 ἐφ᾽
ποεῖν ἀνόρουσεν. II 702 ix? ἀγκῶνος βῆ.
ἐφ᾽ ὑψηλῆς σανίδος βῆ. x 56 . 85 ἐπ’
ov βῆμεν. Ξ 284 &. . χέρσου βήτην. «1 156
πρασίου βήσαμεν 1 ἵππους. 6. 85 & γαίης
οίης βῶσιν. τ 278 ἐ. τρόπιος νεὸς ἔχβα-
μ᾽ ἐ, χέρσου. h. Ap. 49 ἐ. Δήλου ἐβήσατο,
ETE 141. ib. 133 ἐβίβασχεν ἐπὶ χϑονός,
fatth., codd. ἀπό. Φ 454 mega. νήσων
d 45 περνὰς νήσων ἔπι. o 1829 ἐφ᾽ ἵπ-
μάστιν βάλεν. 2) an, aliquanto rarius:
-BO ἐπ’ ἀχτάων ἀύτει. ε 82 ἐπ᾽ ἀκτῆς
ϑήμενος, cf. s 151. x 140 ἐπ᾿ ἀχτῆς χατη-
ὀμεσϑα. satis singulariter: «1 38 ἐπ᾿ αὐτοῦ
ὥνος) ἐλέλιχτο δράκων, Did. οὕτως
ἰσταρχος᾽ yo. δὲ καὶ m" αὐτῷ. X 153 ἐπ’
ων πλυνοὶ ἐγγὺς ἔασιν (πηγῶν), Ariston.
ὄϑεσις ἤλλαχται καὶ πτῶσις, ἀντὶ τοῦ
αὐταῖς (Hes) ε 140 ἐ. κρατὸς λιμένος
t ὕδωρ. ν 102 840 £. χρατὸς λιμένος ἑἐλαίη,
B. ἄνω, ἐν ἀρχῇ τοῦ λιμένος. Σ 557
ἐπ᾿ ὄγμου. s 489 omoóu; ἐνέχρυψε
Ber ἐσχατιῆς (JN. ἐσχατιῇ). ε 980 nov
ατιῆς (ἔσχες vaa) E 96 oy£9o0v νῆα
ὩΣ σχατιῆς (Am. ἐσχατιῆς, cet. --- 7.
ϑητευέμεν, ἀγροῦ ἐπ᾽ ἐσχατιῆς. o 495 ἐ.
v λύον ἱστία. Ὁ) ἡ 278 ἐκβαίνοντα βιή-
adu & χέρσου τη Lande s. an das L.
LAUMOT iz ἠιόνος κλύζεσχον. «7^ 195
“δ᾽ ἐπ’ ,ἀχτῆς βάλλον. c) ἢ. Ap. 344 βῆς
Τελφούσ mg) versus, satis ràro: ΙΝ 5
αι ἐπ᾿ κἀχεάνοῖο ῥοάων sch. ABL. ἀντὶ
oc. E 700 προτρέποντο & νηῶν.
0n. ἢ ὃ. πρὸς τό σημαινόμενον, ὅτι "Atti-
ἐξενήνοχεν, οὐχ ἔφευγον προτροπάδην
ἃς ναῦς, sCh. A. ἔνιοι δὲ ἀγνοοῦντες
ουσιν ἀπὸ νηῶν. y 111 νεοίμεϑα νήσου
Ρυρίης, in der Richtung auf, sch. HQR.
τοῦ παρὰ νῆσον Ψυρίαν. ε 238 ,ἦρχε δ᾽
) | νήσου in? ἐσχατιῆς. (v. ἐσχατιήν Bekk.)
τρέσσε ἐφ᾿ ὁμίλου (οἴ. Nic), sch. A.
vic δι᾽ ὁμίλου, sch. V. ἀντίπτωσις
στιν ὡς τὸ I ὅ. 7 374 τέλεον δρόμον ἂψ
᾿ ὅς, Did. οὕτως ᾿ἈἈρίσταρχος αἱ δὲ πλεί-
ἁλός: “καὶ μήποτε λόγον ἔχει. h. VII
ῦμεν ἐπ᾿ ἠπείροιο. 4) im Bereich von,
gulariter: P 368 ἠέρε γὰρ χκατέχοντο
ἔπι ὅσσοι ἄριστοι | ἕστασαν, quam
iegoecturam putat Stephani, melius ἐπί
' ὅσον μάχης ἕστασαν, cf. Faesi, et. s.
lit v. 1. μάχης ἐπὶ 9) ὅσσον et μάχης
Boo. quamquam hiatus ferri potest, sch.
ἰσσὸς ὁ ví: ἔστι δὲ οὕτως" ὅσοι γὰρ
Ln τὴν μάχην... ἕστασαν χαὶ ἠέρι
"ro. melius sch. V. τὸ ἑξῆς ἐφ. ὅσον
& ἀναστρεπτέον᾽ ὃ δὲ QUÉ πλεονάζει. ἔστι
ὄγος χαὶ ὁ oc οἵτως" ἐφ᾽ ὅσον οἱ
Lt ἕστασαν. ἐπὶ τοσοῦτο ἀέρι χατεί-
ἡνόδοτος ἐπί τόσσον, (an ἐπί 9? ὅσσον Ὁ)
φάνης μάχῃ. Bothe ci. μάχῃ ἔπι praeter
»yne audacius, Lachmann μάχης ὅσσον
il à 451
? ἐπ' ἄριστοι. Duentzer μάχης (auf dem
Schlachtfelde), ὅσσον v? im? ἄρ᾽ Spitzner du-
bitat. Ahrens, Ph. 6, 30 ,e Zenodoti lectione
ἐπὶ τόσσον eruimus. ἐπί γ᾽ ὅσσον“. al μάχης
ἔπε auf dem Schlachtfelde (f. La Roche, Ztft. f.
0. G. 1870 p. 113) 5) sub condicione, satis
singulariter 7 609 2m δώρων | ἔρχεο, mit der
Absicht auf, ut adsint, Did. Ἀρίσταρχος ἐπὶ δώ-
Qo, 9 ἐστι μετὰ δώρων, sch. BL. D δώροιν"
ἀντὲ τοῦ μετὰ δώρων. Spitzn. La Roche
codd. omnes praeter L. δώροις. [e 278] 8 197
ἔεδνα ὅσσα fous ἐπὶ παιδὸς d dn dona
procorum, quae eos-sequi debent ut ematur
filia, die er mitbringt in Absicht auf die Tochter,
cf. Giseke allm. Entst. d. Ges. 132 atque ita
Ameis J. J. f. Ph. 20, 348. alii, de dote qual
debeant parentes conferre in filiam, Faesi in
der Richtung auf, La Roche 1. 1. 113 auf die
Tochter kommt, sed cf. Phil. Anz. 2, 38. 6) de
tempore s. (Beutler, anim. Jena 1823 p. 15) de
temporis longioris minore parte: B 797 I 403
X 156 ἐπ’ εἰρήνης in Friedenszeit, E 637
Ψ 332 ἐ. προτέρων ἀνθρώπων. T) satis raro
c. nominibus hominum: ἢ 195 εὔχεσϑε σιγῇ
ἐφ᾽ ὑμείων still für euch, tacite vobiscum,
Ariston. στίχοι πέντε ἀϑετοῦνται (195 - 99).
T 255 ἐπ᾿ αὐτόφιν εἵατο σιγῇ de precantibus,
Duentz.) sch. V. ut videtur atque codd. nonn.
ὑπ᾽ αὖ. alii: dabei (αὐτοῦ, £m? αὐτοῖς), vel:
cum haec ita essent (ἐπὶ τούτοις). D) M le
c. « 911 ἐπὶ νηυσίν pro ἐπί. τ 889 ἐπ᾿ ἐσχα-
ρόφιν pro ἀπ᾽. ὃ 936 ἄλλοτ". ἐπ᾿ ἄλλῳ pro
ἄλλοτε Q., ef. h. Merc. 558. o 65 δ᾽ ἐπ᾽ αὐτῷ
pro δέ σ᾽ ἀμφί. A 493 ἐπ᾽ Aristarchus pro
μετ᾽. h. Cer. 344 £m ἀτλήτων loco paene de-
sperato. 42 421 ἐπ᾽ αὐτῷ pro ἐν «c. X 195
ἐπὶ πύργους pro ὑπὸ π. X 439 ἔπι προέηκα
ΤῸ ἐπιπροέηχα. Ψ 008 $n ἔπι pro $4"?
ἐν. « 101 ἐπὶ χϑονί pro ἐνί. $9 ΤΙ τοῖς δ᾽
ἐπί pro τοῖσι δές Ὁ) Verbo composito ad-
ditur praep. Καὶ 26 M 51 P 202 χ 203, cf. K
332 τ 445, repetitur 4 486 (H 938 4 7) P 432
Y 390 Q 972 « 104 ὃ 517 (η 120) « 278 593
c 82. à subst. satis raro separatur quando
praemittitur, interpositis vocibus, τε .4 328 v 108,
(vo E 218, xai 42 588), δέ * 797 731 (x 355
v 162), δ᾽ Ὁ 393 II 382 ue T n T5. saepius
praep. postposita sic separatur e. €. τῷ δ᾽ ἐπί
sed δ᾽ ἂρ᾽ non videtur interponi nisi Ψ 993
355 401 514. nonnunquam δέ tertio demum est
loco 6, c. B 808 ἐπὲ τεύχεα δ᾽ cf. A 461 B 424
y 458 μ 361. c) Producta ultima praep. fit
lambus saepissime in thesi secunda aut quarta,
raro in tertia 4 306 Y 35 α 274, aut sexta
H 63, aut quinta 7 482. ἐπ᾿ non videtur esse
post DA arsin ante Ó, sed saepius est in
Od. ἐφ’ ita est 4 350 M 984 N 682 X 31.
ante eei secundam et quartam et sextam sae-
pissime leguntur ἐπ᾿ et ἐφ᾽, post tertiam B 526
E 355 H 938 K 85 A 489 M 118 N 675 765
£ 977, «1 546. multo rarius post secundam Z 25
I 488 4 106 M 448 N 396 Q9 711, φ 363 aut
quartam 4 350 H 476 P 682 τ 107 vel ante
tertiam Η 133 A 80, nunquam ut videtur ante
quintam. d) Verba comp. sunt 179, in quibus
ἐπί plerumque est nostrum be- (ἐποίχομαι ἐπι-
μαίομαι) aut er- (ἐπαχούω ἐπιγιγνώσχω) aut
an (ἀραρίσκω) aut darauf hin (&24so9«« ὀρέ-
Eao9 e) aut auf (Be/vo, κεῖμαι) aut hinzu (ἄγω
xAovéouae) aut apud verba affectuum ad id re-
fertur quo movetur affectus (ἀγάλλομαι εὐφη-
29*
»"
402
u£o). duas habent praep. ἐπανίστημι ἐπιπροΐημι
ἐπιπροχέω ἐπεντανύω ἐπιπροϊάλλω ἐπανατί-
ϑημι κατεφάλλομαι. Nomina comp. sunt 87 in
quibus ἐπί saepe id significat quod accedit et
prope est (ἐπασσύτερος ἐπομφάλιος), vel supra
est (ἐπέϑη μα), rarius translate (ἐπαίτεος ἐπαρῆη).
Adv. comp. sunt 13. ; h
ἐπ-ιάλλω admoveo, concito χ 49 ἐπίηλεν τάδε
ἔργα, Ap. 73, 10 ᾿ἀρίσταρχος ἐπεισέπεμψεν,
sch. V. συνέστησεν. De tmesi, cf. s. eni 1 b
y. €. (ἐπιπροϊάλλω) — ἐπι-άλμενος ο. s. ἐφάλ-
λομαι ἐπι-ανδάνω v. 8. ἐφανδάνω. |
ἐπ-ιἄχω acclamo. Η 408 1 580 ἐπέαχον, Hes.
paraphr. ἐπεβόησαν assentientes, cf. N 885.
b) exclamo E 860 € 148 ἐ, ἐν πολέμῳ. De tmesi
v. 5. ἐπί I 6 B.
£xí-B«9:oov (ga-(vco) pretium quod pro ve-
ctura solvitur, vectura. ὁ 449 £24 ἐπίβαϑρον
δοίην. Ap. 72, 14 μισϑὸν τῆς ἐπιβάσεως τῆς ἐς
τὴν ναῦν, ἤγουν τὸ ναῦλον, cf. Hes., sch. ΒΩ.
χαταχρηστιχῶς.
ἐπι-βαίνω δοῖ. praes. infi — ἔμεν ipf. - é-
βαινον M 444. fut. inf. - βησέμεν O 197 (Kühner
a. Gr. 1, 783 aor. dicit ut ἀξέμεν cf. Grashof,
Ztft. f. AW. 1, 253). aor. ἐπέβησε O 129 I 546,
- «v ψ 13, ci. [ἐπιβήσομεν v. l. & 262 x 334]
- ete ἡ 923, iptv. - cov Θ᾽ 288. aor. 2 - ἔβην -
ης h. Ap. 219, - ἡ, - zuzv (88, - ycav χ 424 h.
Ven. 161 Cer. 128 et - βὰν ψ 238; ci. ἐπιβείομεν
& 962 x 384, - βῆτον w 52; opt. - βαίην, xc
X 299, - ἡ E 666,- «iev O 512; inf. - βήμεναι
et - βῆναι ε 399 μ 434; ptc. - B&c, - ἄσα .5 2926,
- B&vr« 4 99, - &cav v 819 - &vvec O 387. Med.
fut. - βήσομαιε, - £c 9 165, inf. - εσϑαι h. Cer.
332 ptc. - ὄμενον (Classen, Beob. 4, 15 aor, ex-
plicat, vix recte), - o«c« € 379. aor. ἐπεβήσετο,
cf. Buttm. a. Spr. 1, 405 (v. 1. ἐπιβ. et - aco,
Hes.) iptv. — ιβήσεο. Cf. La Roche Zift. f.
oe. ἃ. 1870, p. 125. I Transitive fut. et aor. 1.
impono, efficio ut quis conscendat, τινά τινος.
O 129 ᾿ἀρχεπτόλεμον ἵππων ἐ. ἡ 398 ἐμὲ ἐ.
πάτρης. O 197 ᾿Αχαιοὺς νηῶν ἐ. sch. br. ἐπι-
βῆναι ποιῆσαι, Eust. 708, 6, (paraphr. non
recte intr.) 1 546 πολλοὺς πυρῆς &, Ariston.
ἡ 0. 0. ἐκ τοῦ παραχολουϑοῦντος σημαίνει
ἀνεῖλεν. "Translate: Θ 285 τὸν ἐυχλείης &.
Eust. 718, 35 περίφρασις τοῦ χλέϊσον. w 18
χαλιφρονέοντα σαοφροσύνης ἐπέβησαν. v. infr.
S. 4, II Intrans. conscendo, ascendo 1) τινός,
E 921 O 105 4 512 ὀχέων ἐπιβήσεο. E 227
ἵππων ἐπιβήσομαι, ὄφρα μάχωμαι pugnaturus
conscendam (Zenodotus) non equos acturus,
nam £ 167 pedes est et 2389 cursum conscendit,
Aristarchus (La Roche) &zof. cedam equos re-
gendos. Θ 44 N 26 Q322 ἐπεβήσετο δίφρου,
cf. K 518 529 (ἵππων) 44 517 (ὀχέων) 5 78
(ἀπήνης). P 319 δίφρου &. E 46 II. 848 ἵππων
ἐπιβησόμενον. E 192 ἕρματα τῶν x' ἐπι-
βαίην, c£. € 299. E 328 ἵππων ἐπιβάς. E 255
ἵππων ἐπιβαινέμεν, cf. h. Cer. 277 (ὀχέων). ε
117 σχεδίης ἐ. O 512 νηῶν &, cf. v 819, ó 708
ε 101. Θ [165] πύργων ἐ. M 444 χροσσάων &.
d 521 ἐπεβήσετο πατρίδος αἴης h. Cer. 882
Οὐλύμποιο ἐ. ἡ 196 ἧς γαίης ἐπιβήμεναι, cf.
μι 282, ε 88 v 238, ξ 229 (Τροίης), ε 899 h.
Cer. 198 (ἠπείρου), A 167 482 (γῆς) h. Ap. 219
(Κηναίου). 1133 275 T 176 εὐνῆς ἐπιβήμεναι,
cf. χ 840 342, 334 347, 480 h. Ven. 154, 161. h.
Cer. 264 γούνων ἐπέβη. 5 262 πόλιος &, cf.
II 396, intraverimus. 4 99 πυρῆς &. impositum.
2) τι, € 250 Πιερίην δ᾽ ἐπιβάς, cf. 5 226, Eust.
ἐπιάλλω — ἐπιβώτωρ
-
*
980 81 ἢ ἀναστροφὴν ἔχει, ἢ ἀρχαϊκῶς citu
τιχῇ συντέταχται, οἵ. 1522 49. Damm ali
transiit per P. 3) absolute 4 434 ἐπιβῆναι au
treten, cf. E 666. Eust. 592, 14 ὀρϑὸς croi
O 387 (μάχοντο) ἀπὸ νηῶν ὕψι - ἐπιβάνι
quas conscenderant. h. Cer. 457 ἔνϑ᾽ ἐπέβη
αἰϑέρος. 4) Translate, τινός. h. Merc.
τέχνης &. participem fieri, doceri, sed, ib. 168
exercebo. ΥΠΙ. 15 φυλόπιδος ἐ. Ger. 21
ὁσίης &, cf. Merc. 173 gehe an, et in postre
Od. libris z 494 ἀναιδείης &. w 52 oqduv.
φροσύνης ἐπιβῆτον | ἀμφοτέρων φίλον ἢ
sch. H. ἀμφοτέρω, yo. — «v, laetitiae pà
pes fiatis in vestrum utriusque corde, alii σῷ
dat. (ethicum) esse putant, Faesi et Duentz.
nom. σφῷε, cf. La Roche h. T 357, deni
sch. H. Eres ποιήσατε. συγχοπὴ το
βήσετον. De tmesi v. s. ἐπέ I b y (ἐπιβή
ἐπι-βάλλω 1) inicio. V^ 185 ϑριξὶ ἃ
βαλλον corpori. & 320 ἐπέβαλλεν ἱμάσϑ
equis. 2) pervenio ad. o 297 Φεὰς ἐπέβα
navis attigit, sch. V προσήει, vri τοῦ παρ
cf. h. Ap. 427. Med. cupidus sum, agg :
Z 68 ἐνάρων ἐπιβαλλόμενος, sch. D. ἐπεϑὶ
μῶν ἀντιποιούμενος, minus bene ἐπιβολὴν
ποιούμενος εἰς ἀναίρεσιν, cf. Hes. Ap. 72, 1
De tmesi v. s. ἐπί Il b a c α (terc). —
ἐπι-βάσκω en arr induco, efficio m.
quis particeps fiat, B 234 χαχῶν ἐπιβασχέμει
υἱας ᾿Αχαιῶν, sch. BL. ποιεῖν ἐπιβαίνειν,
E. M. 357, 47. E
ἐπι-βήτωρ (βαίνω) qui conscendit a) aurig
c 268 ἵππων ἐπιβήτορας Troianos. h. X
XXXIII 18 ep. 4,4. b) qui salit s. init feminan
À 181 v 278 συῶν ἐπιβήτορα κάπρον ——
ἐπι-βλής (ἐπιβάλλω) pessulus, obex
358, 1 ὁ τῇ ϑύρᾳ ἐπιβαλλόμενος μοχλό
Aristophanes de accentu cf. Ap. 72, 17
Suid. 1, 2, 389 Eust. 1358, 57 1405, 64.
ϑύρην ἔχε μοῦνος ἐπιβλὴς ] eiA&viwoc,
τρεῖς μὲν ἐπιρρήσεσκον ᾿Αχαιοί, sch. BM.
βαλλόμενος ἀπὸ τοίχου, tantae magni
ut unus sufficeret cum solerent bini
minores, sed cf. Doederl. Gl. 310. i|
ἐπι-βοάομιαε inyoco. α 378 2 143 ϑεοὺς ἐπ
βώσομαι, sch. E. ἐπιβοήσομαι, κατὰ τρὸ
τοῦ o καὶ ἡ εἰς o μέγα. ἐπιμαρτύρομαι, ἐπ
χκαλέσομαι, οἵ, Hes. Ap. 73, 2. ante Bekk, €
vo. K 463 σὲ-ἐπιβωσόμεϑ', cf. sch. D.
818, 44 cod. plerique, La Roche in ed. Dv
sed. Did. Ἀρίσταρχος ἐπιδωσόμεϑα q. v
, ἐπε-βουκόλος pastor boum, Eust.
ὃ ἐπὶ βουσὶ τεταγμένος ἤγουν ὃ
βοῶν ὡς ἐπιστατῶν αὐταῖς, y 499 v 295 Φ 1
χ 2608 285 βοῶν ἐπιβουχόλος τως, |, 1292 f
ἑλίχων ἐπιβ., sch. A. IN 450 ὁ δὲ "AoxaAe
παρέλκειν ἡγεῖται τὴν ἐπί" διὸ xal τὸν τί
φυλάσσει τῆς προϑέσεως, scripsit ἐπ
quod passim est in codd., cf Lehrs, ΑἹ
ἐπι-βρέμω cum fremitu irruo in, τί, P7
τὸ δ᾽ ἐπιβρέμει ὃς ἀνέμοιο sc. πῦρ, bra
hinein, sch. br. ἐπηχεῖ, ψοφεῖ. ]
ἐπι-βρέϑω cum vi et pondere incumb
gravesco, entlade mich ueber, breche hi
E 91 M 286 ἐπιβρίσῃ Διὸς ὄμβρος.
Διὸς ὧραι ἐπιβρίσειαν ὕπερϑεν, Eu
98 ἐπιβαρίσειαν τοὺς χαρποὺς ὡς ἤδη
ρωμένους καὶ οὕτω βάρος ἔχοντας. l
μᾶλλον ἐπέβρισαν ἀμφὶ ἄναχτα Lycii pu
turi sch. V. μετὰ βάρους ὥρμησαν.
πόλεμος Τρώων, sch. br. paraphr. é
390 v
βώτωρ ioo) pastor. » 9922 ἀνδρὶ
artem vi sch. BV. ποιμένι, Dr
βοσχημάτων τεταγμένῳ, B. περισσὴ ἡ
σις (Eust. 1739, 492) v. s. ἐπιβουχόλος
Ac. 108 praefectum pastorum sunt
explicent (Hes. ἐπιστάτῃ) non recte quia
Homerus dicit (Doederl. Gl. 2016)
melius Ap. 72, 20 ἤτοι βοσχήτορα oiov
αστῆρι" οἱ τῶν βασιλέων υἱοὶ πρῶτον
χριῶν εἰώϑασιν ἐπιβαίνειν, cf. Hes.
ἐπι-γίγνομαε accedo, supervenio. Z 4148
ρος E ὥρη, Aristophanes ὥρῃ
α
- ἐεγνώσχω agnosco, erkenne daran. ὦ
W^ ἐπιγνώῃ coni G. Hermann, codd. ἐπε-
ε γνοίη, μὲ τι y. 6 30. ἐπιγνώωσι
ἀμένους, sch. V. ϑεάσωνται.
τιγναμιπτός curvatus. h. Ven.87 εἶχε δ᾽ ἐπι-
πτὰς ἕλικας, Baum. ἔυγν. e coni., Doederl.
65 ἔπι yv. i e. ἐπὶ τούτῳ. De
ἄμπτῳ fecto, infecto. Φ 178 ἄξαι
ἄμψας δόρυ. translate 4 '569 ἐπιγνάμ-
φίλον χῆρ, sch. BLV. χαταμαλάξασα:
ἀχουσίως πεισϑεῖσαν δηλοῖ. Ap. 72, 94
αχλάσασα, συμπείσασα, cf. Eust. '150,
T: 514 ἐπιγνάμπτει νόον, Eust. 769, 12
εἰχκεύεσϑαι ποιεῖ zl μὴ ἀτενῶς ἔχειν τοῦ
Β 14 31 68 ἐπέγναμψεν γὰρ ἅπαντας.
ουνές (γόνυ) femur, Eust. 1818, 94 ὃ
1 τοῦ γόνατος τόπος ὃν zal μύλην
τινες, cf. Doederl. Gl. 1008 Ap. 72, 25
1 2, 395 qui addit ἐ ἕνιοι δὲ τὴν ἐπωμίδα.
οἵην ἐκ δακέων ἐπιγουνίδα φαίνει, (sch.
9 225 μεγάλην ἐ. ϑεῖτο, sch. QV. τὴν
ματος εὐεξίαν... .. j τὸ ὑπεράνω
ατος. B. τινὲς τὴν λεγομένην ἄντζαν.
Boy. in superficie, stringendo cutem,
) πῆχυν ἐ. βάλε χειρός, sch. B. ἐπιξεστι-
ἄχρι μόνου TOT δέρματος, cf. E. M. 358, 22
ust. 1229, 24 τραχύτερον τοῦ ἐπιλίγδην
Lx ἐπιγράμβην et -άμβδην habet. De
ρἄφω 1) stringo, stringendo volnero.
χρότατον ὀιστὸς ἐπέγραψε χρόα. y 280
μὸν 8. Ap. 72, 28 ἐπιχατέξυσεν. N 553
CL χρόα χαλκῷ. A 388 μ᾽ ἐπιγράψας
». 2) inido notam. H 187 ἐπιγράψας
00v in sortem Ariston. ἡ ὃ. 0. οὐ γράμ-
ἧς λέξεως, ἀλλ᾽ ἐγχαράξας͵ σημεῖα: εὲ
ἐνῶς ἤδεσαν γράμματα, ἔδει τὸν κή-
χγνῶναι οἴ. Wolf pro.82 Lehrs Ar.95 (104).
δαίομψεαε mihi attribuo. ἢ. Merc. 383 ?.
€odd. ἐπεδαίομαι M. — δεύομαι Bar-
— δώσομαι quod Hermann probavit
e recepit.
lcvooc ἢ urbs Argolidis, in sinu Saro-
regione Aeginae insulae, Strab. 374 οὐκ
xul μάλιστα διὰ τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ
&0U cuius sacrum circiter milia passuum
m abest cf. Paus. 2, 29, 1. Nunc ruinae
um Pidauro, i insignem vitium cultura; B
ελόεντ᾽ Ἐπίδαυρον, Steph. μετὰ ἀρσε-
ιϑέτου ϑηλυκόν. Cf. Curt. Pel. 2, 495.
tc (acc. neu. lplur. pro adv.) ad ' dex-
trorsum. Cf. Buttm. Lex. 1,173. g 141
ἑξείης £. sch. V. &x τοῦ δεξιοῦ μέ-
353 ἀστράπτων ἐπιδέξι᾽ E. M. 358,
loc, αἰσίως fausta enim videbantur
ent à dextra.
pxogc intueor. codd. 7 16 αὐτοὺς
ἐδέρχεται ol vo., sch. H. "4oíoz«o-
Quotogvnc καταῦ,, quod Wolf re-
BEDPEDUT POT TENTEUTERSTINI I
ἐπιγίψνομαι — ἐπιδίδωμι 453
€ cf. La Roche ἢ. 1, et Ztft. f. oe. G. 1870
30.
p. 1
ἐπι-δευής (nom. pl.- εἴς et ἐες) 1) indigens
in Il. a) τινός. 1 995 δαιτὸς - ἐπιδευεῖς | sc.
Hes. ἐνδεεῖς, zo ἴζοντες, Aristarchus ἐπιδεύει,
alii ut videtur ἐπεδεύεις ὡς τὸ... δεύῃ E
e. indiges, cf. Spitzn. h.1. 7 299 ἐπιδευὴς | δη-
ρὸν ἔῃ χρειῶν, οἵ. ὃ 87. Ν 622 λώβης τε x«l
αἴσχεος οὐχ ἐπιδευεῖς | o "Troiani, videtur enim
addi vocativo, plerique cum sch. D. oi ἐν-
δεεῖς ἀλλὰ πλήρεις ἐστέ, sed Nic. λείπει τὸ
ἐσμέν c. e. habemus quibus vos afficiamus.
T 180 v. δίκης ἐπιδευὲς ἔχῃσϑα, i e. ἔνδειαν
ἔχῃς, sch. B. δέῃσοι τοῦ δικαίου, sed we qui
adv. statuant, bj absol. egenus. E481 ὅς 7 & |
sc. ἔῃ. 2) inferior, in Od. τί τινος. τινός h.
Ap. 338 παῖδα μηδέν τι βίην ἐπιδευέα χείνου.
q 953 τοσσόνδε βίης ἀπε σευ ξες εἰμὲν | Ὀδυσ-
bac. q 185 πολλὸν δὲ βίης à. ἦσαν, cf.
o 171. De
ἐπι-δεύομιαι l)indigeo, τενός. Β.. 929 χρυ-
σοῦ ἐπιδεύεαι. o 811 τούτων ἐπιδεύομαι.
Σ τί σεῦ ἐπιδευομένους. paulo aliter 3^ 670
μάχης ἐ. egeo pugna, parum effcio pugnando.
paraphr. τοῦ πολέμου ἐνδεῶς ἐ ἔχω, es geht mir
ab. 42 385 οὐ μὴν γάρ τι μάχης ἐπεδείετ᾽
᾿Αχαιῶν pugna cum Graecis non egebat, mul-
tnm effüciebat, paraphr. τοῦ πολέμου ἐνδεὴς
ἣν τῶν Ἑλλήνων, La Roche Zítft. f. oe. G. 1870
p. 129 er liess es am Kampf mit den Achàern
nicht fehlen, sed Faesi: laude bellica Grae-
corum inferior erat. Doederl. τι μάχης in nulla
virtutis bellicae parte, sch. B. οὐχ ὑστέριξεν ἐν
τῷ πολέμῳ τῶν Ἑλλήνων quod si dici potuit
recte non dictum est. Bekk. ἢ. B. 2, 30 satis
pugnavit cum Graecis", ceterum versum ex-
pungens male enim et utrumque gen. pendere ἃ
verbo, et comparari Hectorem eum Graecis uni-
versis, quorum neutrum fit, denique non apta
esse verba sed sic plura expungere debebat.
2) inferior sum. E 636 πολλὸν T ἂν δοῶν.
ἐπι-δέω alligo φ 391 ὅπλον - o ῥ᾽ ἐπέδησε
ϑύρας.
ἐπιδημεύω in urbe s. domi sum. 7: 28 οὐ
Sáu ἀγρὸν. ἐπέρχεαι, ἀλλ᾽ ἐπιδημεύεις, sch.
B. Q. ἐν τῷ δήμῳ τῆς πόλεως μένεις ἐν πό-
λει διατελεῖς, διάγεις, cf. Eust. 1792, 57 at-
que Ap. 72, 29. Hes. De
ἐπε-δήμιος (δῆμος) 1) qui in pago suo s.
in propria terra est, intestinus I 64 πολέ-
μου ἐπιδημίου, E. M. 359, 8 ἐμφυλίου, χοινοῦ
καὶ δημοσίου τοῦ μὴ͵ πρὸς πολεμίους, ἀλλὰ
πρὸς οἰκείους γενομένου, cf. sch. LV. Hes.
Suid. I 2, 398. £2 262 ἐπιδήμιοι ἁρπακτῆρες,
sch. BM. ἐν τῷ ἰδίῳ δήμῳ πρὸς τὸ ἀδικεῖν
γενναῖοι, cf. E. M. 359, 5 Eust. 1349, 95. 9) ἴῃ
Od. (cf. Doederl. Gl. 368): qui domi est, prae-
sens, « 194 ἐπιδήμιον εἶναι. α 233 ἔτι- ᾿ἐπιδής-
μιος ἦεν. Ceterum Homerus ἐν δήμῳ potius
quam ἐπὲ δήμου dicturus fuisse videtur.
ἐπι-δίδωμε insuper do, Eust. 56, 38 τὸ ἐπέ-
χεινα τῶν προνπαρχόντων δοῦναί τι, 1 148
290 μείλια ἐπέδωχε ϑυγατρί. De tmesi v. s.
ἐπί Ib g. Ψ 559 οἴχοϑεν ἄλλο | Εὐμήλῳ ἐπι-
δοῦναι. 2) med. a) e meo s. mea sponte in-
super addo. h. Merc. 383 ἐπιεδώσομαι, ὅρκον
Barn., b) mihi attribuo, advoco ut me quis iuvet
s.testis sit. X 254 ϑεοὺς ἐπιδώμεϑα, ubi dubi-
tant Hes. ἐπιδῶμεν ϑεούς. ἔδωμεν. et sch. B.
ἢ εἰς οὐρανόν, ἀποβλέψωμεν οὗ εἰσὶν οἱ ϑεοί-
(v. s. ἐφοράω) T μαρτυροποιησώμεϑα.. . . οἱ
9?
454
δὲ ἐπικαλεσώμεθα, non Ap. 72, 32 aut Eust.
1968, 29 aut Aristarchus (Ariston. ὅτι ἐπιμαρ-
τυρώμεϑω, qui scribebat etiam A 463 σὲ.
ἐπιδωσόμεϑα (Bekk. Bàuml Faesi) quamquam
vix recte Did. ἵν᾽ ἢ δώροις τιμήσομεν, cf. sch.
BL., Ap. 78, 1 E. M. 357, 53 quae significatio
alia uteretur structura (La Roche h. Ll, sed
aliter Ztft. £. oe. G. 21, 129). Fortasse Aristar-
chus (cf. Spitzn. ad .X '954) hic quoque explica-
bat: testem nobis advocabimus, unde ol. v.
ἐπιβωσόμεϑ'᾽, (Spitzn. Duentz. La Roche, οἵ,
Kühner a. G. 1, 787) sch. D. ἐπὶ βοήϑειαν
χαλεσόμεϑα, cf. Ap. 73, 2. E. M. 357, 52 Eust.
288, 14 818, 45 1424, 31 paraphr.
ἐπι-δινέω circumago, H 269 ἐ 588 λᾶαν ἧκ᾽
ἐπιδινήσας, ct. I 378 T 268. β 151 ἐπιδινη-
ϑέντε, sch. s. συστραφέντες ἐν τῷ καταράσσειν
τὰ συνεχῆ αὐτῶν πτερά. Med. trànslate: mecum
voluto in animo, considero. v 217 ἐμοὶ τόδε
ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι | πόλλ᾽ ἐπιδινεῖται, sch. V.
ἐν τοῖς στήϑεσιν ἀνακυκλεῖ ὁ λογισμός, πολλὰς
στροφὰς λαμβάνει.
ἐπεδεφρεάς orbiculus parietis instar anteriori
δίφρου parti impositus, quem efficiebant virgae
ad rectos angulos et margini δίφρου et ἄντυγι
immissae, cf Grashof, Fuhrwerk 27 Rumpf,
Beitr. z. hom. Worterkl., Giessen 1850 p. 23.
K 475 ἐξ ἐπιδιφριάδος πυμάτης - δέδεντο,
Hes. ix τῆς περιφερείας τοῦ ἅρματος. quibus
minus accurate addit E. M. 359, 14 ἥτις καὶ
ἄντυξ καλεῖται. Doederlinio, Gl. 9439, sch. BL.
eam partem interpretari videtur qua ascenditur
in currum. De
ἐπι-δέφρζος (δίφρος) qui in curru s. δίφρῳ
est. o 51 ἐπιδίφρια ϑήῃ, cf. o 75, Hes. τὰ
ἐπὶ τῷ ἁρματείῳ δίφρῳ, cf. Ap. 79, 30 sch.
B. V. Nos in tali re adverbiis utimur, cf. Kühner,
a. 6. S 405, 2, ἃ, ἐπιδραμεῖν ete. Y. S. ἐπι:
τρέχω. Inde
ἐπίδρομος commodus accessu, qui facile
Scanditur. Z [434] ἐπίδρομον ἔπλετο τεῖχος,
sch. V. χαϑ' ὃ ἔστιν ἐπιδραμεῖν τὴν ἀπὸ τοῦ
τείχους VEHI dap Add ὁδὸν χαὶ ἀναβῆναι τὴν
αὐτήν cH
ἐπι- εἔχελος (ἐπι)ε.) valde similis, consimilis.
4 394 αίων -ἐπιείχελος ἀϑανάτοισιν |, ita
diis comparantur homines. in exitu versus: o 414
Κτήσιος, φ 14 Ἴφιτος (Ameis, app.) 4 [265]
Θησέα ἐπιείχελον d. |, 4 60 ᾿Αχάμαντ᾽ 9391
Ἴφιτον, h. Ven 919 Τιϑωνόν, Hes. ὅμοιον sed
semel deus h. XXXI 7 Ἤξλιόν ci. ἀχάμαντ᾽.
I 485 494 X 279 Ψ 80 Q9 486 ὦ 36 ϑεοῖς ἐπι-
εἰχελ᾽ ᾿Αχιλλεῦ!.
ἐπε-ειπκής (ἐπι 78.) conyeniens, legitimus, iustus.
4 882 ἐπιεικέ" ἀμοιβήν. 4. 246 τύμβον οὐ
μάλα πολλόν — |, ἀλλ᾽ ἐπιεικέα τοῖον, Ap. 72,
8 ἐγχωροῦντα, πρέποντα. sch. Β. ἠϑικῶς ἀντὶ
τοῦ μιχρὸν χαὶ σύμμετρον solito non maiorem.
Saepe neutrum aut abs. 9 431 T. 147:.3P. 537
$9 389 ὡς ἐπιεικές], sc. ἐστί, E. M. 859, 39
πρέπον, cf. Hes. Ap. 73, 4. aut c. in£. Α 547
ἐπιειχὲς ἀκουέμεν. f 907 2. ὀπυιέμεν ἐστὶν
ἑχάστῳ. et c. acc. c. inf T 91 οἵ" & | ἔργ᾽
ἔμεν, cf. v 50.
ἐπε-εικτός (εἴχω, Pvi-) qui cedere potest,
mollis, tractabilis, semper cum neg. οὐχ ἐ, qui
cedere non potest, immutabilis, qui quia non
mutatur ferri debet qualiscunque est. 6 463
σϑένος οὐκ ἀλαπαδνόν | lovis, sch. Ap. yo. ἐπι-
pero (ante Wolfium v, et Duentzer, esse enim
, de animalibus), sed O 32 639. o. 8. Spitzn.
ἐπιιδινέω — ἐσχειϑύω
- φορητόν, quod non mutatur, Doederl. Gl.
à. Bekk. Il 549 πέν
ἐς sch. Ns οὐ μέτριον, oi
Faesi Báuml. La Roche,
9oc &c ετον, οὐχ
aut: pervicax, aut: intolerandus, et sim
E 892 μένος - οὐκ 2. Iunonis, melius E. M. (t
39 οὐχ ὑποχωροῦν τινί, οὐ νικώμενον. SCh,
οὐκ εὐχατάπληχτον, οὐχ, ὑποχωρητιχόν,
εὐένδοτον. τ 498 ἐμὸν μένος ἔμπεδον, οὐκ
Eurycleae. 9 307 ἔργα γελαστὰ καὶ οὐκ ;
tuxt& quae risum movent neque possunt emen
sunt qui. vineula interpretentur invicta
Eust. 1599, 7 oic οὐχ ἄν τις εἴξῃ ἐπιειχῶς δια
τεϑείς, melius ἢ σχληρὰ χαὶ μὴ εἴχοντα.
ἐπε- ἑλπομαι (ἐπι. spero, A 545 μὴ τί:
fAnto εἰδήσειν, E. M. 296, 238 μὴ EIS
126 ἐπιελπόμενος τό γε ϑυμῷ | - ἐντανύσειν
De. tmesi v. s. ἐπί I b e.
ἐπι-έννυμε (ἐπεε.) induo. v 148 χλαῖναν
ἕσσαμεν ei pte. pf. translate: instructus,
ditus. .4 149 h. Merc. 156 ἀναιδείην eng
sch. BLV. οἱονεὶ προφανῆ τὴν ἀναίδειαν b
Hes. ἡμφιεσμένε ἐνδεδυμένε, I 812 αἰὲν
ἐπιειμένος, οἵ. Ricci, diss. ho. ΧΙ. Η 164 6
Σ 157 Αἴαντες ϑοῦριν ἐπιειμένοι ἀλχήν. v9)
514 ἐγάλην. ἐπιειμένον ἀλχήν. Ap. 729
Ἡλιόδωρος ἀποδίδωσι πεποιημένον. De tmes
v. S. ἐπί I ἃ c. ]
ἐπι-ζά-φελος (Herod. παρέλχει ἡ ἐπί
διά valde. Doederl Gl. 2296 A Goebel
18, 211 Duentz. Ameis qs4 tumere Ap.
ἔγχειται τὸ ὀφέλλειν cf. E. M. 408, 19)
ctus, valde auctus. 7 595 £. χόλος, E. M.
ἄγαν ηὐξημένος. Adv. £x-Ge Ran (de.
-1jc),. cf. Herod. ad 7 516 E. T. 1L
ap. sch. R. 5 330 Lehrs Ar. 259), "Bee £j
vituperatus ἃ Rind N. J. f. Ph. 8l,
valde vehementer: 1 516 &. χαλεπαίνοι,
Herod, de accentu, Hes. ηὐξημένως, ἄγε
330 £. μενέαινεν (Ameis app., Düntz.) h.
487 8, ἐρεείνῃ.
ἐπίηρα ut Aristarchus scribebat, qui ad
ηρος (Ap. Rh. 4, 375 Lesches ap. Tz.
12973 Emped. fr. ,208 Hom, fr. 56) refi
Ariston. A 572 ὅτι ἐπίηρα τὴν. μετὰ χ
ἐπιχουρίαν, v. s. ἐπί I € ἃ et soa.
ἐπι-ἡρᾶνος (AP, 5o. acc. ἦρα cf. D:
ad c 345) gratus, acceptus. v 343 ποδάν
ἐπεήρανα ,9vud | γίγνεται, sch. B. mg
ἀπὸ τοῦ ἐρᾶν, ef. Duttm. Lex. 1, 155. A
chus: ἐπέηρ᾽ ἀνὰ ϑυμῷ. i e. τὰ ἐπιχουρῆ
τῆς ψυχῆς, cf. Ap. 73, 12.
ἐπι-ϑαρσύνω confirmo, erigo ad rem,
mum addo. 4 183 τὸν ἐπιϑαρσύνων, Hes
τρεπόμενος.
ἐπέ- Say (ἐπιτίϑη μι) operculum.
φωριαμῶν ἐπιϑήματα καλά, Ariston.
ἐπιϑήματα τῶν κιβωτίων τὰ πώματα,
χρηστιχῶς δὲ πίϑων καὶ τῶν ὁμοίων, cf.
Ar. 150.
ἐπι-ϑρώσκω insilio. 0 515 νηὸς E
σχὼν conscendens, Suid.I 2, 406 ἐρελῆ ,
c. dat. 4 177 τύμβῳ &. hue illuc in
per ludibrium, Eust. 462, 7 éneunajód,
2 ὄχϑῃ & absol. E 772 τόσσον udo
equi, La Roche et Dind. v. melius τόσσ'
ἐπ-τϑύω (al ἐπι - ὃ. cuius « arsi
putant) praes. ind,, aor. ptc. 1) irruo, zt
ϑύσαντες (Faesi) 2) translate: incumbo i
vehementer id ago ut. Hes. ὥρμημαι.
475 τοι ϑυμὸς ἐπιϑύει κιϑαρίξειν. 4
ἐρύσσασϑαι -᾿ Τρῶες ἐπιϑύουσι, ubi ΖΕ
inserebat ϑέλοντες, paraphr. ἐφορμῶσι,
ntz La Roche) sch. br. Ap. 13, 18 ἐπ᾿
lac ορμῶσι.
iore (Ens. οἶδα) peritus. g 26. 'Hoa-
μεγάλων ἐπιίστορα ἔργων ls Hes. £u-
&pov, sch. V μεγαλουργόν, ἐπὲ μεγάλοις
ργοις ἱστορούμενον, ἐπιστήμονα, auctorem
agnorum facinorum s. laborum, cf. Strab. 9
ntz. (5ri—valde) Autenr. qui spurium putat,
ine, ut legimus ἔργα εἰδέναι. sed Lehrs,
109 (116) Doed. Gl. 416 Faesi: conscium in
mine (Autolyci qui equas surripuerat Herculi-
yendiderat), quamquam nec furtum equarum
putandum est nec ita magnum facinus,
e sic plur. opus erat. Cf. Ameis app.
x«íc accendo in. h. Ap. 461 509 πῦρ
αἰοντες in ara. De tmesi v. s. ἐπέ I b α.
ἐ-χαμιπῦλος incurvus. ἢ. Merc. 90 à.
ς.
«o praeceps. Doed. Gl. 740 adv. statuit,
E. M. 360, 7, ἐπικάρ. II 392 ῥέουσαι | ἐξ
ον ἐπικάρ᾽ ἤτοι ἄνωϑεν ἐκ τοῦ προσάν-
"ἥ ἐπικάρσιαι zal πλάγιοι" ἢ ἐπὶ κεφα-
χαὶ ἐς τὸ χάταντες, cf. Lob. path. el. 3,
sed Aristarchus et v. ἐπὶ χάρ q. v.
piresos (χάρα, sed Duentz. Kuhn 13,8
addi - σίος, esse χάρσιος — πλάγιος
7 "originis, sed posse comparari zvoroc
ἔρας sim.) pronus in caput, praeceps. : 70
Ec) ἐφέροντ᾽ ἐπιχάρσιαι vorn übergebeugt,
h Ameis Faesi Doederl. Gl. 740 Eust. 1615,
χεφαλήν, διὰ τὴν ἐκ τοῦ σφοδροῦ πνεύ-
τῶν ἱστίων πολλὴν ἔντασιν, Sed Ap.
ἐπικάρσια πλάγια, οὐ κατ᾽ εὐϑύ quia obli-
incedit qui capite est prono, Hes. Suid.
409 Duentz. atque. quodam modo Nitzsch.
ὴ ͵,Ἐπικάστην (ἐπιχέκασμαι, insignis) 4
μητέρα. Οἰδιπόδαο Ulixes vidit apud inferos
LV παρὰ τοῖς τραγικοῖς Toxáotnv, quae
marito mortuo nupsit filio Oedipodi nescia
.esset, filiosque peperisse fertur Eteoclem
olynicem, filias Antigonen et Ismenen, quos
rasse videtur Homerus, nam ἄφαρ δ᾽ ἀνά-
& ϑεοὶ ϑέσαν, quo facto Epicaste se sus-
-Xt(uct impositus sum, incumbo. & 19
κε ἐπέχειντο, Eust. 1549, '39 χεκλεισμέναι
translate Z 458 ἐπιχείσετ᾽ ἀνάγκη.
πεΐίρω intercído. Π 394 ἐπέχερσε φά-
γας, Ex paraphr. ἀπέτεμε. De tmesi (translate)
5 ἐλλω 1) adpello navem in litus. ε 138
Ἄσαντας Sc. navem, sch. R. ἐπιψαύσαντας
Mp. 73, 25 ἐπὶ τὸ ξηρὸν ἀγαγόντας,
ἄντας, cf. Hes. 2) intrans. (cf. Kühner,
$373, 2 Krüger ὃ 52) appellor in litus,
t 148 εἰσίδομεν, πρὶν νῆας - ἐπικέλσαι,
R. ἐν λιμένι στῆναι, ubi sunt qui: nos
eant et trans. explicent. » 114 (νηῦς)
ἐπέκελσεν, sch. M» ed. Ludwich: ἐφόρ-
7j προσήγγισεν.
ἐ-χέλομιαι advoco, invoco. I 454 ἐπε-
2 ἐρινῦς, E. M. 500, 41 ἐπεκαλεῖτο.
- cy admisceo. η 164 οἶνον ἐπι-
PQT. πρὸς τῷ ὄντι ἕτερον ἐπιχέαι,
nachmischen, sed Buttm. Lex. 1, 102
L h.l aquae vinum.
ερτομεέω insuper irrideo. Il 744 y 194
κερτομέων προσέφης, Hes. ἐπι-
, hostem victum acerba .cavillatione,
zne “ὁ 649, Eust. 1369, 59 o? τραχύτητα
ἐπιίστωρ — ἐτειχλώϑω
455
ἔχον ὑβριστικὴν ἢ ὀνειδιστικήν, ἀλλ᾽ εἰσήγησιν
φόβου ψευδοῦς ἵνα u ó γέρων βασιλεὺς
λυπηϑῇ ὡς ἔξω παραῤῥιπτούμενος. acc. τόν
ad 7 “προσφάναι pertinet.
ἐπι-χεύϑω celo, occulo, semper c. neg. in
fine versus. & 467 οὐχ ἐπιχεύσω | abs, ó 744
μῦϑον δέ τοι o. 2| Plerumque alia sententia
opponitur: zx 168 s 171 ἔπος φάο μηδ᾽ ἐπί-
χευϑεῖ. o 293 εἰπέ μοι τνημερτέα, μηδ᾽ ἐπι-
χεύσῃς!. E 816 «ἐρέω ἔπος οὐδ᾽ ἐπιχεύσω!,
Ap. 73, 24 ἐπιχρύψω καὶ ὑποστελοῦμαι. ε 143
ὑποϑήσομαι οὐδ᾽ 2, | | cf. o 184, τ 269 v 265.
K 115 νειχέσω - οὐδ᾽ à.| ὃ 350 o 141 οὐδὲν -
“χρύψω ἔπος οὐδ᾽ &.|
ἐπε-πέδναμιαε diffundor super aliquid, τί.
B 850 ὕδωρ ἐπικίδναται αἶαν, v. l. αἴῃ. H 451
458 ὅσον ἐ. ἠώς Spitzn. Bàuml. La Roche Faesi,
quantum terrae, Did. Ἡρίσταρχος ὅσην. sc. «iav,
Bekk. Duentz. a z., non recte alii ἐφ᾽ ὅσον
χρόνον explicant.
ἐπι-χλεέω plausu prosequor, approbo, laudo,
& 351 ἀοιδὴν μᾶλλον ἐπιχλείουσι.
Ἐπιχλῆα μεγάϑυμον Sarpedonis
Aiax occidit, M 379.
ἐπέ-κλησιες (ἐπικαλέω) cognomen, acc. tan-
tum absolute: 1) cognomine. H 138 Ἀρηιϑόου,
τὸν ἐπίχλ not» χορύ νητὴην | -πέκλησκον. Σ 481
s 218 ἄρχτον 9^ ἣν καὶ ἄμαξαν δι καλέουσιν),
cf. Y 29. X 506 ᾿Ἰστυάναξ, ὃν Τρῶες ἐς χαὶ
λέουσιν ]. h. Ap. 386 ἄνακτε - ἐ. TeAqovaio.
2) nomine, specie, opp. re vera. 17 177 Σπερ-
χειῷ, αὐτὰρ ἐ. Βώρῳ.
ἐπι-κλένω inclino, impono, τινί. M 121 πύ-
λῃσιν | -ἐπικεκλτμένας σανίδας χαὶ - ὀχῆα, de
pessulo quoque, est enim zeugmatis fere species,
Hes. ἐπικειμένας, ἐπιχεκλεισμένας.
ἐπι- -κλονέοριαε perturbatus agor ad. 2X7
νηυσὶν ,ἐπικλονέονται, ol. v. et nunc Bekk. sch.
ABV. ἀναστρεπτέον τὴν πρόϑεσιν, Wolf cet.
ἔπε χλ.
ἐπέ-κλοπος (κχλέπ - τω) a) callidus versutus
Hes. δόλιος, πανοῦργος. minus bene: ἢ ἐπι-
ϑυμῶν τοῦ «λέπτειν. "ef, Ap. 13, 25 E. M. 360,
26. A 364 ἠπεροπῆά τ᾽ ἔμεν καὶ ἐπίχκλοπον,
sch. BHQV. παραλογιστικόν. χαὶ γὰρ ὃ κλέπτης
παραλογιζόμενος χλέπτει. v 991 χερδαλέος κ᾽
εἴη χαὶ ἐπίχλοπος. sch. MV. ἐμπορικώτατος
ψεύστης καὶ παραλογιστής. διὰ λόγου τὴν
ἀλήϑειαν πλέπτων. bi c. gen. peritissimus rei. sch.
X 281 τις ἀρτιεπὴς καὶ ἐπίκλοπος ἔπλ £o μύϑων,
Β. ἠσχκηχὼς λόγοις ἀπατᾶν, διὰ λόγων τοὺς
πολλοὺς παραλογιζόμενος. φ 397 ttc ϑηητὴρ
χαὶ ἐ. ἔπλετο τόξων, sch. H. ἐπίπλοκος. yg.
ἐπίχλοπος. cum admiratione quadam loquuntur
et Hector et proci, Doederl. Gl. 2119 gen. ad
95. rettulit atque z«í per καίπερ explicavit,
cui respondit Baumeister, N. J. £ Ph. 79, 166.
ἐπι-κλῦω audio, hóre an, τί. Ψ 652 αἶνον
ἐπέκλυε. τινός. € 150 ἐπέκλυεν ἀγγελεάων.
ἐπι-χλώϑω, -ομαι destino, attribuo, τενρέ τι,
non de Parcis, sed universe de diis, cf. Naegelsb.
h. Th. 128. z 64 ὡς γάρ oi ἐπέχλωσεν τά γε
δαίμων. τὰ 208 οὐ μοι τοιοῦτον ἐπέχλωσαν
ϑεοὶ ὄλβον, οἱ. A 139, Hes. ἐπήγαγον. ó 208
Q τε Κρονίων ὄλβον ἐπιχλώσῃ. v. 1. (Wolf)
-& cf. Thiersch, Gr. ὃ 346, 2. Med. non differt
nisi forma: v 196 eol) βασιλεῦσιν EuzLo-
σωνται ὀϊζύν, v. 1. -ονται. 9. 519 (ϑεοὶ) ἔπε-
χλώσαντο δ᾽ ὄλεϑρον͵ | ἀνθρώποις Hes. ἐπι-
χατέχλωσαν,͵ ἐπεμοιράσαντο ἐκύρωσαν, ἐπε-
χλήρωσαν. c. inf semel in Π. «2 526 ὡς γὰρ
sodalem
et)
ἐπιότσιτω —
456
à, ϑεοὶ - βροτοῖσιν | ζώειν ἀχνυμένοις, sch.
ΑΒ. εἱμαρμένον ἐποίησαν, ἐπεμοίρησαν ἀπὸ
μιᾶς Μοίρας εἴρηται τῆς Κλωϑοῦς. « 17 οἱ
i£. ϑεοὶ οἶχον δὲ νεέσϑαι, Eust. 1885, 8 τρο-
πικῶς ῥηϑὲν ὡς ἀπὸ τῶν χλωϑομένων εἵρμόν
τινὰ σημαίνει καὶ κύκλον xal εἴλησίν τινὰ x.
στροφὴν τῶν ἐν γενέσει πραγμάτων, οὐκ
ἐχόντων μένειν ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ... ἐπὲ ἀπο-
βάσει πραγμάτων ἀγαθῶν καὶ μὴ τοιούτων.
ἐπι-χόπτω caedo, schlage darauf. y 443
βοῦν ἐπικόψων, Eust. 1476, 33 ἐπάνω τοῦ
τραχήλου πτήξων.
ἐπιχουρέω auxilio venio.
χουρήσοντα. De
ἐπί-χουρος socius, qui e terra aliena auxilio
venit in bello, adiutor Hes. βοηϑός non in Od.
E. M. 360, 3 oi απὸ ξένης χώρας σύμμαχοι
τῶν πολεμουμένων χαὶ βοηϑοί, σύμμαχος est
eorum qui bellum inferunt, cf. sch. D. 130,
v. infráà 4 379. E 478 ἐπίχουρος ἐὼν μάλα
τηλόϑεν ἥκω, cf. I' 188. h. VIII 9 βροτῶν
ἐπίχουρε Mars. Est fem. Φ 431 Ἡφροδίτη |
ἦλϑεν ρει ἐπίχουρος et h. Merc. 96 ἐπί-
xovoog - νύξ, ubi non est de bello, atque adi.
esse videtur. Plur. auxilia, Troianorum potissi-
mum socii, quos non admodum firmo societatis
vinculo contineri demonstrat Naegelsb. h. Th. 306,
cf. Giseke, h. F. 8 242. Stàmme d. Balkanhalbi.
3. Β 130 ἐπίχουροι | πολλέων ἐκ πολίων ἐγ-
χέσπαλοι ἄνδρες ἔνεισιν. B 808 πολλοὶ γὰρ
κατὰ ἄστυ Πριάμου ἐ.} E 477 μαχόμεσϑ'᾽ ot
πέρ τ᾽ à. ἔνειμεν |, non in exitu versus. B 815
Τρῶες διέχριϑεν ἡ δ᾽ €. | Γ' 456 H 348 [268] O 497
Τρῶες xoi Δάρδανοι ἠδ᾽ ἐ. | Ζ111 1233 21 [564]
Τρῶες ὑπέρϑυμοι τηλεχλειτοί τ᾽ ἐ. | cf. M 108.
Z2997 Σ 299 Τρῶες χλειτοί τ᾽ ἐ. | cf. H A77. Καὶ
420 πολύχλητοι ἐ. | εὐδουσιν. I'451 P 14
Τρώων κχλειτῶν τ᾽ ἐπιχσύρων, | οἵ. «1 220. P
362 Τρώων x«i ὑπερμενέων ἐ 1 E 473 ἄτερ
λαῶν - ἡδ᾽ ἐ. } cf. N 755. II 538 λελασμένος εὶς
ἐς 1 P 9920 μυρία φῦλα περιχτιόνων £. | E 491
ἀρχοὺς - τηλεχλειτῶν ἐ. | M 61 P 335 Exrop
v ἠδ᾽ ἄλλοι Τρώων &yol ἠδ᾽ ἐ. M 101 X«p-
πηδὼν ἡγήσατ᾽ ἀγακλειτῶν 8. | P 219 κλειτοὺς
ἐπικούρους | Semel non de Troianis sed de iis qui
Cadmeonibus bellum inferebant .1 379 χλειτοὺς
ἐς | Doederl. Gl. 757 vocem ad χόρυς refert,
alii ad χείρ - c, ut sit bellicosus, cf. Duentz.
Kuhn 16, 24. Non saepe ita substantivà copu-
latione fieri docet Meiring, subst. cop. Marcod.
1898 p. 10. L. Meyer, vgl. G. 2, 245 &n:-x0970,
skr. carana Hülfe.
ἐπι-χραίνω saepius ἐπὶ - χραιαίνω ad finem
perduco, conficio, absolvo, potissimum de Iove.
E. M. 530, 6 χεφαλὴν ἐπιϑεῖναι τῷ πράγματι.
h. Mere. 531 (ῥάβδος) ἐπιχραίνουσ᾽ oiuovc
ἐπέων, ita G. Hermann coni., Baum. q. v. recepit,
E 614 zy! ἐπι-
οἰ
codd. — 'ovo« ϑεούς. Ο 599 Θέτιδος - ἀρὴν
ἐπιχρήνειε. DB 419 οὐδ' ἄρα πώ οἱ ἐπεχρᾶί-
αινε, Sch. br. ἐπετέλει, cf. I' 302. Θ 242 τόδε
πέρ μοι ἐπιχρήηνον ἐέλδωρ, cf. II 288 et de
Apolline Α 455.
Ε' ἐπειιχρατέω 1) abs. superior sum. a) bello,
X 98 Τρωσὶ - ἐπιχρατέουσί περ ἔμπης. b) do-
minor. 6 60 ἐπιχρατέωσιν ἄναχτες | οἱ γέοι,
cf. o 820, v. 1. τουσιν. 2) impero, vut. α 245
z 122 τ 130 ὅσσοι γὰρ νήσοισιν ἐπιχρατέουσιν,
cf. K 214 (νήεσσιν).
ἐπιχρᾶτέως (ἐπιχρατής) vehementer, poten-
ter. I1 67 Τρώων νέφος ἀμφιβέβηχεν | νηυσὶν
f. II 81 ἔμπεσ᾽ à, *P 868 ἰόν ἧχεν ἐ., sch.
ἐπιλωβεύω
Β. ἐσχυρῶς χαὶ δυνάμει πολλῇ, πρὸς τὸ ἐπ
τυχεῖν, vix recte Eust. 1334, 18 οὐ μόνον ytv-
ναιότητα δηλοῖ δωμαλέαν ἀνδρός, ἀλλά τι xol
ψεχτόν. Ante caesuram. :
ἐπι-χρέμαμαε immineo. h. Ap. 284 ὕπερ
Sev | πέτρη ἐπιχρέμαται, v. 1. vztoz. 1
ἐπ-είκρεον antenna, ad malum affixa (E
πὸς - ἐπιλείπει, pro ἀπολ., v. 1. ἀπολήγει.
ἐπι-λέπω delibro, h. Merc. 109 ὄζον ὃ
ἐπέλεψε σιδήρῳ, L. ἐπέλετε M. ἐνέαλλε. m
recte Cobet Mnem. 11, 311 contra rei naturam
formatum ratus, ἀπέλ. proposuit. x
ἐπι-λεύσσω prospicio, I' 19 τόσσον τίς t
ἐπιλεύσσει, Bekk, Duentz. Faesi Ameis ἐπὲ A
v. S. ἐπί Ic f:
ἐπίληϑος oblivionem adferens. δ᾽ 221 (gp.
uaxov) xaxov ἐπίληθον ἁπάντων, sch. TV.
ἐπιληστικόν, Suid. I2, 430 τὸ λανϑαστιᾷ
sch. HQ. ὁ ᾿ἠσχαλωνίτης [προἹπερισπᾷ usto,
ἀκούων (ita Buttm. a. S. II 223 TV. £z
ϑάνεσϑαι ποιοῦν), ᾿Αρίσταρχος δὲ προπᾶρο
νει ὄνομα ἐχδεχόμενος. οὕτω δὲ καὶ ἡ
(Herodiano) ἀρέσχει ἐπεὶ «al τὰ προχείμ'
ὀνόματα ἐπίϑετα ἦν, cf. Lehrs, Ar. 299 (31
v. 1. ap. sch. E. ἐπέληϑες. De D
ἐπι-λήϑω 1) Act. (praes. pte.? v. s. ἐπίλ)
Soc) aor. efficio ut quis obliviscatur. vj
(ὕπνος) ἐπέλησεν ἁπάντων, aor. gnomi
2) Med. praes. ptc. ipf, fut. obliviscor, zo
cf. E. M. 5, 1l. ó 455 οὐδ᾽ - ἐπελήϑετο τέ
s 894 οὐδ᾽ ὡς σχεδίης ἐ. X 387 τοῦ οὐ
λήσομαι Patrocli. αἃ 57 Ιϑάχης ἐπιλήσε
H 452 τοῦ ἐπιλήσομαι muri, h. XXXIV.
σεῦ ἐπιληϑόμενον. De tmesi v. S. ἐπί
ἐπι-ληκέω applaudo, clamore et sti
plaudo ad quid. 9 379 χοῦροι ἐπελήκχεον à
sch. T. ἐπεχρύτουν, ἐπεψόφουν, cf. E. M,
16. Ap. 71, 19 de simplici verbo cf. Do
Gl. 2271.
ἐπ-ιλλίξζω oculis distortis innuo. Ap.
τὸ τοὺς ὀφϑαλμοὺς ἐπιχαταχλᾶν. σ ll
ἐπιλλίζουσιν, sch. ΒΩ. δεανεύουσι τοῖς óq
μοῖς. ἴλλοι γὰρ οἱ ὀφθαλμοί, ἀπὸ τοῦ
λεῖσϑαι, ὅϑεν τὸ δενδίλλων, cf. Hes. St
2, 481 E. M. 361, 42. h. Merc. 387 ἐπ'
Doederl. Gl. 460 ad ἐλελίζω refert.
ἐπι-λωβεύω contumelia afficio, irride
ἐπελώβευον καὶ ἐχερτόμεον ἐπέεσσι, Àj
ἐπαιζον. sch. B. ἐφύβριζον" ἀπὸ τοῦ λωβὸς
οὔ ὠτίου. 3
μαένομιαε insanio ex amore, inflammor
ore. Z 160 τῷ-ἐπεμήνατο, inf. μιγῆναι per
xegesin additur, sed al. τῷ - μιγῆναι.
ἐ-μεκέομεαε ipt. -εο ipf. ἐπεμαίετο. fut. ἐπι-
σσεται 41190. aor. -εμάσσατο ptc. ἐπιμασσά-
ος, -ἢ τ 468. 1) c. acc. placide tango, leniter
trecto, Hes. ἐπεζητεῖν, ἐπιλαμβάνεσϑαι, ἐπι-
8 . cf. E. M. 188, 7. de tmesi
i - Translate: h. Merc. 108 πυρὸς
γὴν | tractabat, Ilgen ci, Herm. rec. τέχ-
arte quaesivit ignem, sed v. Baum. 2) c.
appeto, quaero, nitor ad rem. K 401 óo-
&. 9vuoc |, E. M. 355, 18 ἐπεζήτει, ἐπε-
Ko. 90
das Hingelangen, freilich mit grosser Frei-
€f. La Roche, h. S. 155.
ἱεαρτύρος testis, praepositione non ne-
io addita ut exprimat, qui interest rei,
μάρτυς ἐπὶ τοῖς γινομένοις. H 76 Ζεὺς
M" ἐπιμάρτυρος ἔστω, sch. L. περιττὴ 7
Ἔσις ἐν τῷ ἐπιμ., ὡς x«l ἐν τῷ ἐπιβου-
“καὶ ἐπίουρος quae fuit Aristarchi lectio
1a, Lehrs Ar. 108 (115) Bekk. quem
N. J. f. Ph. 79, 827 vituperavit ἐπὲ μι,
ἐπὶ I b 8. « 973 ϑεοὶ ἐπιμάρτυροι
FHKLR Bekk. La Roche ἐπὲ 4, cf.
app. h.l Lob. paral. 386 Nitzsch ; 270.
ἵμαστος (ἐπιμαίομαι) attrectatus, conta-
E, sordidus, cf. Duentz. Kuhn 14, 198,
ροτίμαστος. v 877 τοῦτον - ἐπίμαστον
^ Ameis. app. h. L, sed Ap. 73, 30 ἐπί-
στεύοντα x«l ἐπιζητοῦντα τροφήν, cf. sch.
.V. E. M. 361, 53 Hes, nec voci ipsi nec
loco satis apte, neque melius Ap. ib. ἐπέ-
5 cf Hes. aufgelesen, et audacius etiam
Gl. 132 sogar aufgesucht.
tóc) arrideo, subrideo. .1 356 Θ [38]
971 h. Ap. 531 τὸν (τὴν, rovc) ἐπι-
προσέφη.
εἔλεες τά, dos. I 147 ἐπιμείλια δώσω,
-Aoiateoyoc ἕν μέρος λόγου παρέλαβεν
ἰφέρνια. ᾿Απολλόδωρος δὲ διαλύει, ἐπί,
&' οὕτως δὲ καὶ ᾿Αλεξίων (et Ptole-
). χαὶ ἔστι τὸ ἑξῆς ἐπιδώσω μεί-
742, 56. 60, Ap. 110, 21 ἐπιδώσω),
110, cf. I 289, v. 5. ἐπέ I b β. ol
nunc £zi μ.
ξβεέφομας queror de re, succenseo ob
wi τινος, A 65 98 εὐχωλῆς ἐπιμέμφε-
. ἐπιμεμιγμένως.
NU x5 —. .— ἐπιμαίνομαι — ἐπινηνέω 451
ται, Hes. ἐγχαλεῖ, ἐπιδεῖται, ἐπαιτιᾶται. — Ari-
ston. ὅ. ἐλλείπει ἡ περί. B 225 τέο - ἐπιμέμ-
φεαι ἠὲ χατίζεις. π᾿ 91 ἦ τι κασιγνήτοις ἐπι-
μέμζεαι, sch. H. ἢ ἀρα ἀδελφοῖς μέμψιν τινὰ
ἐχϑρὰν ἔχεις, οἵτινες gol ταῦτα ἐπαγείρουσιν
aut quia te non adiuvant, Doederl Gl. 2335
etwas zum Vorwurf machen, sed pro adv. est,
non recte sch. B. ἐστέρησαι aut Eust. 1765, 19
ἀντιπτωτιχῶς χεῖται ἀντὲ τοῦ χασιγνήτων.
z ll5 οὔτε χασιγνήτοις ἐπιμέμφομαι.
ἐπι-μένω praestolor, opperio. abs. T 142
o 9297 εἰ δ᾽ ἐϑέλεις, ἐπίμεινον, cf. h. Cer. 160
(fva). In ceteris ἀλλ᾽ ἄγε νῦν ante iptvum est,
cf. α 309, Z 340, τεύχεο δύω. ὃ 587 £v μεγά-
oo.giv ὄφρά κεν γένηται. À 801 ἐπιμεῖναι
ς αὔριον εἰς ὅ χε τελέσω.
ἐπι-μήδοκιαε struo τινί τι.
ἐπεμήδετο πατρί.
ἐπι-μηλοβοτήρ, v. 5. ἐπί ΤῸ 6.
ἐπι- μῆνες s. ἐπίμηνις v. s. ἐπί Ia.
ἢ ἐπι- μηνΐζω irascor, suecenseo. JV 460 Πριάμῳ
ἐπεμήνιε Hes. ἐπωργίζετο, sch. BL. ἐπεμέμ-
qtto καὶ ἡτιᾶτο.
ἐπι-μιμνήσχομαε recordor, τινός. α 81
ó 189 τοῦ - ἐπιμνησϑείς. δ΄191 ἐπιμνησαίμεϑα
σεῖο, mentionem faceremus. P 103 ἐ. χάρμης,
animos reciperemus. De tmesi v. s, exc Ib f.
V.l ἐπεμνήσαντο £2 498 pro ἀπ. 4. v. et
-μνησϑῆναι ὃ 118. , :
ἐπι-μέμννω maneo ad. & 66 o 372 ἔργον
-ᾧ ἐπιμίμνω, v. 1. ἔπι μ. et ἐπὶ p.
ἐπεμέξ promiscue, Ap. 73, 32 Suid. I 2, 436
4 525 Τρῶες ὀρίνονται &.
ἵπποι τε χαὶ αὐτοί . 16 πλῆτο ῥόος -ἐ.
ἵππων τε καὶ ἀνδρῶν. | V 249 χκαίοντ᾽ ἐ,,
ἵπποι τε zal ἄνδρες. } λ 587 ἐ. δέ τε μαίνεται
ἄρης in secundo pede X 60 ἐ. χτεένονται,
ubi Herod. de accentu, cf. Lehrs, Ar. 298. De
ἐπι-μέσγομειαε immisceor. K 548 Τρώεσσ
ἐπιμίσγομαι. C 941 Φαιήχεσσ᾽ - ἐπιμίσγεται,
sch. H. οὕτως àv μέλλοντι χρόνῳ, ἐπιμίξεται.
b) E 505 (Τρώων) ἂψ ἐπιμισγομένων manus
conserentium. c) utor quo: £ 905 οὐδέ τις
ἄμμι βροτῶν ἐπιμίσγεται.
ἐπι-μιύζω murmuro, fremo, clausis labris so-
nitum (ui) indignabundus edo. 4 20 Θ 457
ἐπέμυξαν Minerva et Iuno, sch. BLV. μεμυ-
χόσι τοῖς χείλεσιν ἐπεστέναξαν (ὃ πάσχουσιν
oí ὀργιζόμενοι καὶ μηδὲν ποιεῖν δυνάμενοι
D., cf. Ap. 71, 8. sch. L. ἔστε τὸ μύξζειν τὸ
τὴν φωνὴν τοῦ μ στοιχείου ἐκφωνεῖν. Hes.
ἐπεμυχτήρισαν, ἐπεμύχϑησαν, ἐξεφαύλισαν.
ἐπι-νέμω impono cibos mensae. [316 $2635
σῖτον ἑλὼν ἐπένειμε τραπέζῃ |. v 254 σῖτον
δέ σφ᾽ ἐ. m-
ἐπι-νεύω a) nuto ad. X 314 χόρυϑι δ᾽ ἐπέ-
νευε, Duentz. winkte hi b) annuo, Eust.
644, 3 τῇ ἀνανεύσει ἐναντίον ἡ ἐπίνευσις . . . .
ὡς ἐπὶ δόσει, de diis tantum. 0 [75] ἐμῷ
ἐπένευσα χάρητι. h. Ven. 222 τῇ Ζεὺς ἐπέ-
γευσε, XXXIV 16 ἐ. χαρήατι, cf. Cer. 466. 169
(Ceres. De tmesi v. s. ἐπί lb s.
ἐπι-νεφρΐδιος (vsgoóc) qui super renes est.
P 204 δημὸν ἐπινεφρίδιον, Hes. τὸ ἐπὲ τῶν
νεφρῶν λίπος, cf. Suid. I 2, 456 Eust. 1231, 41.
ἐπι-νέω neo, nendo tribuo. Y 128 ἅσσα ot
αἶσα | γιγνομένῳ ἐπένησε λίνῳ ei nascenti, cf.
£Q 209 (ως).
£xu-vivéo coacervo, accumulo. Η 438 431
γεχροὺς πυρχαϊῆς ἐπενήνεον, sch. À. yo. xci
ἐπιν. καὶ ἔστιν Ἰακόν͵ Hes. E. M. 354, 38 Ap.
ὃ 437 δόλον
4:
^»
458
71, 10 ἐπεσώρευον. Bekk.? e coni. ἐπενήεον,
cuius est intens. cf. Eust. 641, 55.
ἐπί-ξυνος (ἐπέκοινος Hes.) communis, alii:
adiacens. 14422 ἐπιξύνῳ ἐν ἀρούρῃ, Eust. 911, 56
ἢ τὸν ὅρον ἔστι γοεῖν 508. BLV. “οιγοὺς ὅρους
ἐχούσῃ. . ἢ καὶ τὴν ἐπιμεριζομένην γῆν, ἵνα
ἐχ “χοινότητος ἐδιάσῃ τοῖς ἐρίζουσι (Faesi).
ἐπι-οινοχοεύω vinum infundo. h. Ven. 204
ϑεοῖς -οι.
ἐπι-όπτης (ΘΠ, ὀψομαιὴ custos, Aufseher.
ep. 12, 1 I αὔχε, ᾿βοτῶν ἐπιόπτα.
ἐπιορχέω peiero, Eust. 809, 37 τὸ χατὰ
ὕρχκου γίνεσϑαι τῷ veóde. T188 οὐδ᾽ ἐπιορ-
aig πρὺς δαίμονος. De
ἐπέτορχος periurus. T' 264 εἰ δέ τι τῶνδ᾽
ἐπίορκον. l'279 T 260 ἐ. ὀμόσσῃ, sch. B.
οὕτως προπαροξυτόνως ἕν γάρ ἐστι τὸ ὅλον,
sc. τὸ &, cf. sch. A. K. 882. K 332 ἐ. ἐπώμοσε,
quamquam recte Hector negavit alium quendam
"Troianorum equis potiturum, id quod vix ex-
cusant Ariston. τοῦτο ἔξωϑεν ἐπιπεφώνηται,
ὅρκον ἐπίορκον ὦμοσεν, οὐχ οἷον ἑχουσίως,
ἀλλὰ διὰ τὸ μὴ ἀποτελεσϑῆναι τοῦτο ὅπερ
ὦμοσεν, atque Naegelsb. h. Th. 237, qui ἐπί-
ορχος subst. statuit cum Doederl. 'Gl 2994.
Ceterum E. M. 362, 32 ἢ ἐπὶ πρόϑεσις ἀντὶ
τῆς ὑπὲρ χεῖται, cf. Eust. 809, 36 (ἐναντεωμα-
τιχῶς ἀντὶ τῆς κατά), cf. Doed. 1.
ἐπι-όσσομαε observo, attendo, habe ein
Auge auf. Hes. ἐφορῶ, προσαγορξύω, πιση-
μαίνομαι. Ρ 881 ἐπιοσσομένω ϑάνατον καὶ
φῦζαν ἑταίρων, sch. B. ἐπιβλέποντες, à iva τῶν
μὲν πιπτόντων ὑπερμαχοῖεν, τοὺς δὲ φυγάδας
προτρέποιντο. ἄλλως (minus bene) 7.0000 0-
μενοι xal προσδοκῶντες μήτε ἀποϑνήσκειν
τοὺς ἑταίρους μήτε φεύγειν, ἐπὶ τῆς αὐτῆς
ἔμενον τάξεως.
ἐπέουρα, τά v. s. ἐπί II B 6 b, et s. οὖρον.
ἐπέτουρος (0p, ὁράω Tryphon, Herod., E.
M. 362, 29 Curt. Et. 501, sed Zehlicke, Epitheton
Nestors οὖρος Ἀχαιῶν, Parchim 1839 p. 35
ἐπί et οὖρος ὃρ -νυμὲ qui instigat. Etiam Ari-
starchus ovooc) custos, E. M. 362, 29 ὃ ἐφε-
στηκὼς φύλαξ, Aufseher. v 405, o 39 ὑῶν
ἐπίουρος, sch. Y: ἐπίσκοπος. Ν 450 Μίνωα
τέχεν Κρήτῃ ἐπίουρον, ita Zenodotus et Ari-
starchus et nunc v., cf. Doederl Gl. 2278,
Ptolem. Asc. ἐπὲ οὐ. ' al. ἔπι, cf. Herod. h. 1:
sch. v 405 Hes. Ap. 73, 34 Eust. pies.
Lehrs. Ar. 107 (114) 313 (326). ἐπιόψομαι v.
ἐφοράω.
ἐπε-πείϑομαι. praes. ind. -εταὶ T 305,
τόνται E878, ci. τ ται A 218, ipt. - 9&0, ptc.
- ϑόμεναι I 660. ipf. ἐπεπείϑετο. fut. - εἰσο-
μαι Ψ 609, - σεαι O 178 - σεται. persuadetur
mihi ut faciam, obtempero. 2 550 4 324 τ 148
τοῖσιν δ᾽ ἐπεπείϑετο ϑυμός [ eorum animus
mihi obtemperabat, cf. β 103 x 466 μ 28 ὦ 138
(iv, noster) x 406 475 (ἐμοῦ. h. Cer. 224 τῇ
δ᾽ oix à. 9. |. Α 345 [905 4 616 2. ἑταίρῳ,
cf. τ 14 χ 108 393 (πατρί), T 305 τις ἐμοί γε
ὃς, cf. P 159. A 565 4 412 ἐμῷ δ᾽ ἐπιπείϑεο
μυϑῷ |. hae formae in thesin exeuntes quin-
qpies in pede quarto: Ῥ' 609 TOL λισσομένῳ ἐ,,
c. dupliei dat. O 162 εἰ δέ uo. οὐκ ἐπέεσσ᾽
i, ef O 178, aut abs. Y 996 οὐ γὰρ τις - ἐπι-
πείσεται et. h. Merc. 395 ἐπεπείϑετο, ---ομῆς.
I 660 αἱ δ᾽ ἐπιπειϑόμεναι. A 918 0c χε ϑεοῖς
. E 878 σοὶ ἐ.
᾿᾿ἐπεπέλομαι subeo, accedo, 961 & s 287 μοι
ἐπιπλόμενον ἔτος ἦλϑε. De tmesi v. S. "ind Ica.
ἐπίξυνος --- ἐπιρρέζω
ἐπι-πέτομαι advolo. 4 126 ὀιστὸς | -
ομιλον ἐπιπτέσϑαι μενεαίνων. ubi Herod. de
accentu. jV 821 o 160 525 οἱ ἐπέπτατο óe&t ς
ὄρνις, ᾿
ἐπι-πίλνάμαε pertingo, appropinquo. &
χιὼν ἐπιπίλναται, sch. E, προσπελάζει. N
ἐπι-πλάξομαι. pererro, τί, 8. 14 πόντον
ἐπιπλαγχϑείς, CJ, Hagena (Phil. 8, 392) Duent
Pókel (Bem. zu Od. Prenzlau 1861 p. 9) xóvro:
ἔπι, v. Ameis app. h. l Potuit Homerus t
ptcpio pass., etiamsi ἐπιπλάζω in usu non e
ἐπι-πλέω pernavigo, navi vehor per. h.
469 ἐπεπλέομεν μέγα λαῖτμα. A 312 ὃ
o 474 (9i) ἐπέπλεον ὑγρὰ κέλευϑα. 1927 ἅτ
ἐπιπλεῖν ἁλμυρὸν ὕδωρ. ε 584 πόντον ἐπὶ
πλείων, H. 1. m. F. Wolf - λώων. des
ἐπι- -πλήσσω a) pulso, K 500 τόξῳ bxodil v
cov equos. b) pulsando excito. E 504 otQq-
νὸν ἐς -ἐπέπληγον πόδες ἵππων pulvere
c) Translate: verbis castigo, reprehendo, vui
M 211 πώς uot ἐπιπλήσσεις ἀγορῇσιν, v
ἐνιπ. cf. Did. P 580 μ᾽ (i.e. uoi) οὔ ti
qui | ἄλλον ἐπιπλήξειν,
ἐπι-πλώω pernavigo. vehor navi per, semper.
cum acc. πόντον. I'47 m. ἐπιπλώσας, γ 1 π'
ἐπέπλως, Z 991 ἐπιπλὼς -π. V.l ἐπιπλώων
s 984 v. s. - πλέω. De formis cf. sch. A. I'
BV. Z 271 BE. y 15, Lob. path. el. 1, 3
ὄπισϑεν. «. 189 ἐπιπνεύσωσιν ἀῆται..
Ρ 447 σ 180 ὅσσά τε γαῖαν ἐπιπνείει,
Wolf γαῖαν ἔπι.
ἐπι-ποιμήν. pastor qui adest pecori, Hir
& 181 ϑεαὶ δ᾽ ἐπιποϊμένες εἰσι, Aristarchu
ut solet in talibus, Eust. 1717, 48 ταυτὸν τῷ
ἐπιβουκόλος zal "toic τοιούτοις, AJLN
Bekk. 2 ἐπὲ m.
ἐπε-πρέπω appareo, conspicuus sum, -
an. ὦ 252 οὐδέ τί τοι δούλειον ἐπιπρ
ES nihil servile tibi est aspectu.
ἐπι-προ- άλλω mitto ad. h. Cer. 326 (ϑεοὺ
πάντας ἐπιπροΐαλλεν. b) protendi, apos 4i
σφωιν - ἐπιπροΐηλε τράπεζαν, sch.
TELVE πτυχταὶ γὰρ ησαν αἱ τράπεζαι.
πρὸ τὸ. ἔμπροσϑεν δηλοῖ. E. M. :
Ap. 135, 14 ἐπὲ mg. legere videntur,
Spitzn. h. 1.
ἐπετπρο-ἕημιε mitto ad, τενί τινὰ S. τι. F
χεῖνον -νηυσὶν ἐπιπροέηκα, ἐλϑεῖν αἱ
cf Σ 58 439 νηυσὶν Ἴλιον εἴσω navibus
I 520 ἄνδρας δὲ λίσσεσϑαι ἐπιπροέηχεν.
Μενελάῳ ἐπιπροέμεν ἐόν, contra M. 9) €
ἔνϑεν νήσοισιν ἐ. sc. navem (Kühner
ὃ 373, 2 Krüger ὃ 52, 2), cursum dírexit.
ἐπι-προ-χέω profundo h. XIX 18 $
ἐπιπροχέουσα χέει, Ilgen. -ovo' ἀχέει,,
dyfo, Ruhnk. ἐαχεῖ, Herm. ἐάχει, Bi
- οὖσα ἵει.
ἐπι-πταίρω sternutando affürmo. o 545 9
ἐπέπταρε. ἔπεσσι. h. Merc. 297 ἐσσυμ'
μετ᾽ αὐτὸν & Am
£zt-z:04.£0petobeo, D196 ἐπιπωλεῖται wi
ἀνδρῶν, Hes. ἐπιπορεύεται sch. BLV. zt
4 231 250 ἐπεπωλεῖτο στίχας ἀνδρῶν, 1
324, 2 διατάσσων ἐπερχόμενος καὶ T0 Ti
ράνου ἔργον ἐπιτελῶν. sed pu
540 τῶν ἄλλων &. στ. d, | ἔγχει v^. &
ἐπι-ρρέξω sacra facio supra. Q0 21:
ivrec ἐπιρρέζεσχον, La Roche ἐπιρέ., L. ἐπὶ
. Hes. ἐπιρέ. ἐπετίϑεσαν, ἔϑυον.
ἐπε-ρρέπω immineo, contingo, obvenio. (5 99
ἡμῖν ὄλεϑρος ἐπιρρέπῃ, Eust. 969, 32 κάτω
ούνῃ. ἔχει δὲ τὴν ἀρχὴν καὶ τὸ ἀσφαλὲς
λέξις ix τῶν ἀλλαχοῦ χειμένων ταλάντων
τοῦ Ζιός, Hes. ἐπι(εἰστήκῃ, ἐπικρέμηται.
ἐπεεορρέω fluo supra. B 754 μὲν (i. e. Πη-
γειὸν) χαϑύπερϑεν ἐπιρρέει ἠὐτ᾽ ἔλαιον Eust.
366, 9 ἐπιτρέχει ἐπιπολαστιχῶς oi δὲ uso?
Ὅμηρον δοτιχῇ συντάσσουσι. translate: ad-
Uo. «1 794 ἐπέρρεε ἔϑνεα πεζῶν.
᾿ἐπε-ροήσσω cum strepitu obdo, obicio. (ὁ454
ons -τὸν τρεῖς μὲν ἐπιρρήσσεσχον Αχαιοί,
156 ᾿ἡχιλεὺς δ᾽ ἄρ᾽ ἐπιρρήσσεσχε καὶ οἷος, sch.
BM. ἐπέκλειον, ἀπὸ τοῦ γενομένου κατὰ τὴν
εἴσιν ἤχου, Ap. 74, 1, Hes. ἐπεί(σγτῶντο,
ἐπεβάλλοντο, ἐπέκλειον μεϑ᾽ ὁρμῆς, cf. Doe-
derl. Gl. 1050.
ἐπι-ρρέπτω inicio. & 310 μοι δοῦρα ἐπέρ-
ene.
ἐπίσρροϑος (dubiae originis. Doederl Gl.
979 ἐπιρρύζειν e. c. κύνας, ut sit Anfeuerer.
.E. M. 363, 52 ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ἐν τῇ ϑήρᾳ
ἐπιρωννυμένων χυνῶν. Duentz. Kuhn 16, 22
09 -0oc Rauschen) auxiliatrix. Hes. ἐσχυρός.
i τίχουρος, βοηϑός, cf. E. M. 1.1, Eust. 849, 35
0 σπουδαῖος ἐπίχουρος καὶ μετὰ 0090v βοη-
Sev, 4 890 τοίη οἱ ἐ. ἦεν ᾿Αϑήνη. " 770
αϑή μοι ἐ. ἐλϑὲ ποδοτιν.
ἐπι-ρρώομιαι vehementer et cum impetu
or, apud. v 107 (μύλαι taro), τῇσιν-
ἐπερρώοντο γυναῖχες, sch. V. ἐρρωμένως
ἐνήργουν, cf sch. B. Hes. Ap. 71, 15. A 599
h.- [14] χαῖται ἐπερρώσαντο - | κρατὸς
—. Hes. ἐρρωμένως ἐπεσείσϑησαν, cf.
p. 71, 17.
"£mt-0tío et -σεύω v. S. ἐπισσ., duplicata
9b metrum consona.
- Ezmé-0xozxoc 1) speculator, E. M. 364, 14
χατασχοπος (negat Doederl. Gl. 2356 hoc statui
posse). A638 rwv" ἑταίρων | ὀτρυνέεις Tooso-
" ἐπίσχοπον, dat. ethicus, Herod. 4o/ot«o-
χὸος (ἐπίσχοπον ὡς Lehrs inseruit) χατάσκο-
Ὅν. Νιχίας δὲ ἀναστρέφει τὴν ἐπί, ἵν᾿ ἢ
ἐπὶ Τρώεσσιν. εἰσὲ δὲ οἱ ἀνεγνώκασιν ἐπι-
σχοπόν ὡς ἀγαχλυτόν, ἵνα παρέλχῃ ἡ ἐπί
aque Nauck, Ar. 50 Τρ. ἔπι σκοπόν, quod
non improbat La Roche h.l, probat Doed.l.l)
i&vov δὲ τῷ 'Ag. συγχατίϑεσθϑαι etc. cf.
"8 Ar. 299 (310). Eust. 788, 8 τὸν στελλο-
tvov εἰς πολεμίους χατάσχοπον. K 842 νή-
σσιν ἐπίσχοπος ἡμετέρῃσιν. (Nauck. ἔπε σκο-
2) praeses, curator. 42 729 ὄλωλας ἐπί-
Ὃς, ὅς τέ μιν αὐτὴν | óvoxsv Troiam
0r, paraphr. φύλαξ. X 25b μάρτυροι - χαὶ
ὁποι ἁρμονιάων, paraphr. ἔφοροι, Eust.
31 ἀνάδοχοι τῶν συνθηκῶν. 9 168 ἐ.
κίων | χερδέων τε, sch. V. ἔρορος ἢ φύ-
τξ, ΕΘ. ᾿Ἡριστοφάνης ἀντὶ vov à. ἐπίστροφος
σημειοῦται, quod defendit Nauck Ar. 50 (cl.
Τά, 18), χερ. minus bene convenire quam
dixit Doederl. Gl. 2356, sed recte Duentz:
eium atque lucri (inde quaesiti).
ἐ-σκύζοριαε indignor, irascor. 1 370 ἐπι-
ξώνται Aycioi, Hes. ὀργίζωνται. ἡ 806
ϑυμὸς ἐπισχύσσαιτο, v. 1. - ζοιτο.
ἐ-σκύνιον (cxv-vi0v, σχῦ-τος ob-scu-rus?
Duentz. supercilium, Hes. τὸ ἐπάνω τῶν óg-
λαλμῶν ὀφρύδιον, ἢ τὸ μεσόφρυον, cf, E. M.
6 Ap. 74, 2. P 136 πᾶν δέ v' ἐ, χάτω
x
ἐπιρρέπω — ἐπισσεύω 459
ἕλχεται ὄσσε καλύπτων leo iratus, sch. ABD.
διὰ τὸ ἐνδιάϑετον γίνεσϑαι τοῦτο τὸ μέρος
τοῖς ὀργιζομένοις. | Ariston. παρὰ Ζηνοδότῳ
«ul ἐν τῇ Χίᾳ οὐκ ἦσαν οἱ y' στίχοι (134—6),
quia leo non putabatur catulos ducere, itaque
alii dubitasse videntur (sch. A.) num χαλύπτον
scribentes ad ἔπ, referrent atque ὅλ. pass. ex-
plicarent.
ἐπι-σμυγερῶς misere, miserabiliter, Hes.
Ap. 74, 8 ἐπιπόνως. ὃ 672 8. ναυτίλλεται.
sch. BE. ἐπὶ χαχῷ τῷ avrov, ἐπιπόνως,
ἀϑλίως, χαλεπῶς. -y 195 ἐ. ἀπέτισεν, sch.
BEHQ. περισσὴ ἡ ἐπί (Herod. ad I 456). - με-
τῆχται δὲ ἐπίῤῥημα ἀπὸ τῶν ἐπισμυχομένων,
Duentz. h.l σμύγειν — σμύχειν. Cf. Lob.
path. el. 1, 698.
ἐπέ-ςσπαστος quod quis sua culpa sibi ipse
contrahit, σ 73 ἐπίσπαστον χακὸν ἕξει, cf. ὦ 462
(stog) Hes. αὐθαίρετον, ὅπερ ξαυτῷ τις ἔπι-
σπᾶται κακόν, cf. Ap. 74, 4. sch. VBH. E. M.
364, 18. Doederl Gl. 933 ἐπισπαστόν qui est
accentus potentialium, non passivorum, cf. Lob.
paral. 491.
ἐπι-σπέρχω 1) valde instigo, stimulos ad-
moveo. χ 451 σήμαινε - αὐτὸς ἐπισπέρχων ser-
vas, v. 1. Eust. 1933, 19 ACEFKMNS - στείχων.
equos 7/430 χέντρῳ ἐ. 2)irruo, invehor. & 204
ἐπισπέρχουσι δ᾽ ἄελλαι.
ἐπι-σσείω incutio. 4 167 ἐπισσείῃσιν -
αἰγίδα πᾶσιν. Ο 930 τὴν (αἰγίδα) μάλ᾽ ἐπια-
σείων. :
ἐπι-σσεύω aor, ἐπέσσευεν ci. ἐπισσεύῃ e 491
ptc. -ας ξ 399 (ubi CQ. Ap. 74, 7 La Roche
cf. h. U 65 per unum c) moveo celeriter ad,
incito contra. ἔ 399 δμῶας &. contra me, sch.
HV. χελεύσας, ἐφορμήσας. ε 491 μοι κῆτος
ἐ. - δαίμων. v. 1. Y 325 Αἰνείαν δ᾽ ἐπέσευεν,
Wolf ἔσσευεν. translate: immitto c 256 v 129
μοι ἐπέσσευεν καχὰ δαίμων, v 87 ἐμοὶ καὶ
ὀνείρατ᾽ ἐπέσσευεν χαχὰ δαίμων. Med. praes.
inf ἐπισσεύεσϑαι O 847, ipf. ἐπεσσεύοντο.
pf cum vi praesentis ἐπέσσυται ptc. ἐπεσσύ-
μενος (cum accentu praes. cf, Góttling Acc. 68
Buttm. a. S. ὃ 111, Anm. 3), -ov, τοι, χ 307,
-ovc. plqpf. -vro -σσύμεϑ᾽ ó 454, c. significa-
tione aor. 1) feror celeriter et cum impetu
ad, impetum facio in, τερί. a) de hoste. Ὁ 347
νηυσὶν &. ubi Zenodotus ἐπισσεύεσϑον, est enim
inf. pro iptv. Ὁ 593 νηυσὲν ἐπεσσεύοντο.
E 459 884 αὐτῷ μοι ἐπέσσυτο, cf. Φ 227
(Τρώεσσιν). absol E 438 II 705 786 Y 447 τὸ
τέταρτον ἐπέσσυτο. ὃ 454 ἰάχοντες &. Π 411
Y 988 ἐπεσσύμενον, cf χ 307. b) universe.
d 841 oí ὄνειρον ἐπέσσυτο supervenerat. af-
fluo, stróme zu. .B. 86 ἐπεσσεύοντο λαοί B 208
ἀγορήνδε | αὐτις 2. νεῶν ἄπο. IN 757 ἐς Παν-
ϑοΐδην &. E.M. 85ῦ, 44 ἐπηκολούϑουν, ἐφώρ-
μων. v» 19 νῆα δ᾽ ἐς £X 575 ἀπὸ χόπρου &.
νομόνδε boves. 4 810 Ὀδυσῆος ἐπεσσυμενος
λάβε γούνων, i e. Ὁ. λ. y. per σχῆμα aeo"
ὕλον x«l μέρος, Ameis et Duentz. Ὁ. & v. S.
d, cf. ε 498 v. 1. 4 527 (v. s. ἀποσεύω), Φ 234
ἐπέσσυτο fluvius. P 737 (πῦρ) ἐπεσσύμενον,
ε 814 (Xue) 2., c£. € 481. c) c. acc. ζ 20 ἀνέ-
μου ὡς πνοιὴ ἐπέσσυτο δέμνια accessit subito.
v.l Β΄150 νῆας ἐπεσσεύοντο (Ap. 71, 20 ἐφώρ-
μουνὶ, Wolf Spitzn. Baüml. Dind. ἔπ᾽ ἐ., me-
lius ». ἐπ᾿ &. hostiliter: M 143 O 395 τεῖχος
ἐπεσσυμένους. Of. La Roche h. S. 117. 4) τι-
vóc. JM 388 ἰῷ ἐπεσσύμενον βάλε τείχεος,
Nican. δύναται ὑπερβατὸν νοεῖσϑαι ἰ. B. ἐ. τ.
^
460
ἀντὶ τοῦ ἐπὶ τεῖχος, Faesi La Roche, cf. h.
S. 117 Duentz. Voss Minckwitz, sed "Spitzn.
Steph. c. paraphr. ἔτρωσεν ἀπὸ τοῖ τείχους
(cL M. 890). Π 511 ἕλκος δ δή μιν - ἐπεσσύ-
μενον βάλεν do | τείχεος. Ξ.147 ἐπεσσύμενος
πεδίοιο, Ariston. ἡ ó. ὅ. ἐλλείπει ἡ διά, διὰ
πεδίου, ᾿εἢ X 26 (heranstürmend), est gen. par-
titivus. e) c. in. Φ 601 ἐπέσσυτο - διώχειν.
2) translate: appeto, cupidus sum. 1 398 uot
ἐπέσσυτο ϑυμὸς τέρπεσϑαι. 1 42 σοὶ ϑυμὸς
&. ὥς τε γνέεσϑαι, E. M. 355, 50 ἐφορμεῖται σ
(ται), ἐπιϑυμεῖ. Ζ 861 μοι ϑυμὸς ἐπέσσυ-
ται ὄφρ᾽ ἐπαμύνω. absol 4 178 εἴ τοι ϑυ-
μὸς &.
ἐπέτσσωτρον canthus, lamina orbicularis
ferrea, qua rota firmatur et quasi tegitur, ne
currendo conteratur lignum, E. M. 364, 27 ot
ἐχτὸς τῶν τροχῶν σιδήρειοι κύχλοι οἵ ἐπὶ τὴν
γῆν χυλιόμενοι, . τὰ ἐπάνω τῶν τροχῶν
σιδηρᾶ 3, ἢ χαλκᾶ, ἃ χανϑοὶ χαλοῦνται. παρὰ
τὸ GG τὸ ὁρμῶ, cf. Hes. Lex. Seg. 475, 28
Ap. 74, 8 Suid. I 2, 455. Ῥ 519 ψαύουσιν
ἐπισσώτρου͵ “τρίχες equi currentis. in ceteris
plur. E 725 ὕπερϑεν | χάλκε᾽ ἐπίσσωτρα προσ-
ἀρηρότα, cf. sch. A. BD. A. ἔν τισι yo. ὀπισσ.
διὰ τοῦ o. «4 537 Y [502] ῥαϑάμιγγες ἔβαλ-
λον] - ἀπ᾽ ἐπισσώτρων. Ψ 505 ἐ. ἁρματροχιή,
E. M. 145, 90 ἐπισ. Y 394 τὸν ἵπποι ἐπισ-
σώτροις δατέοντο.
ἐπισταδόν (ἐπιστῆναι. de adv. in δον cf.
Curt, Et. p. 593 L. Meyer, Kuhn 6, 287) adstando,
accedendo ex ordine, Hes. ἐφεστηχύς. ἢ κατὰ
τὸ ἑξῆς, Ap. 74, 10 ἐφεστῶτες, cf. E. M. 364,
34. » 54 σ 425 νώμησεν - πᾶσιν 2, sch. M. ν 54
ἐπιστάμενος ἐφ᾽ ξνὲ ἑχάστῳ, cf. V. σ 495.
μ 392 νείχεον ἄλλοϑεν ἄλλον &. ego, non recte
sch. V. ἐφεστῶτες. π᾿ 458 δόρπον & ὅπλί-
ζοντο. In pede quarto. Fuere qui ad ἐπίστα-
μᾶς referentes verterent ἐπιστημόνως, ἐμπεί-
occ, cf. sch. BV. » 54 V. 0. x 453 E. M. 364,
35 Hes.
ἐπ-ἰστἄμαε (admodum dubiae originis, ἐφ-
ἱσταμαι, verstehe, J understand (?) Buttm.
Lex. 1, 278 non compositum esse sed ἐ- quot.
statui posse. Doederl Gl. 418 εἰδέναι, joroc
ἐπιιστός cum E. M. 43, 13, sed ib. 364, 52
ἔσημι ἔσαμαι, πλεονασμῷ τοῦ τ ἔστ᾽ praes,
ἐπίσταμαι v 907, - μεθα ἢ IN 228. ci - στηται
Il 248, pk ταιτο, - αἰμεσϑα Ν 938, -- cuvvo
ep. 15, 23 inf. - στασϑαι. ptc. - ώμενος, -ov
& 359, eye n» h. Merc. 479, - οἱ, - αἱ à 730,
τοῖσι X $99. ipf. - «vcro fut. “στήσονται d» 320.
novi, J know, verstehe, 1) calleo, valeo Hes.
δύναμαι. a)c. inf. Π 145 T 389 oioc ἐπίστατο
πῆλαι, Ariston. ἡ ὃ. 0. dvtl τοῦ ἐδύνατο, quod
Porphyrius T 389 frustra refellere conatur, cf.
Lehrs, Ar. 148 (15) zum mavult vertere ἔχειν.
Φ 390 οὐδὲ ἐ. ἀλλέξς Ariston. δυνήσονται.
Ν 228 ἐ. πτολεμίζειν, ΠΝ δυνάμεθα, ct. HH
243, B 611 (v. L πολέμοιο). ε 49 ἐπιστάμενοι
ἀφ᾽ ἵππων ἀνδράσι ᾿μάρνασϑαι. Ν 238 &,
μάχεσθαι. ν 207 οὔτ᾽ ἄρ πῃ ϑέσϑαι ἐ. ., inf.
semel ante ἐπ... Ε 992 0 106 ἵπποι ἐπιστά-
μενοι διωκέμεν ἠδὲ φέβεσϑαι. h. Merc. 479
& ἀγορεύειν citharam. E. 60 ἐπίστατο δαί-
δαλα τεύχειν. 4 404 ἐ. σάφα εἰπεῖν. ep. 15,
932. αἴσιμα ῥέζειν. p 671 & μείλιχος εἶναι.
additur z 92 9 240 ἐπίσταιτο ἧσιν φρεσὶν
ἄρτια βάζειν. b) Ὁ. acc. B 117 εργὰ τ᾿ ἐπί-
στασϑαι - καὶ φρένας ἐσθϑλὰς | κέρδεά 9^, οἵ.
ἡ Ml, V 705. c) ptc. c. gen. peritus. € '406
ἐπίσσωτρον — ἐπιστρέφω
φόρμιγγος ἐ. καὶ ἀοιδῆς. abs. O 989 &.
ἄχοντι Sc. μάρνασϑαι. scitus: d 281 ἐητρ
περὶ πάντων. ὃ 359 ἀνδρὸς &. pradendae p
74, 11 ᾿Αρίσταρχος͵ τοῦ ἐπιστήμονος 80
ἐπισταμένῳ περ ἐόντι sollerti, v 818 βροτῷ
| eet μάλ ἐπισταμένῳ, cf. ψ 185. Σ᾽ 599 ἐ
πόδεσσι saltantes. 2)scio δ 730 &. σάφα Svue
(ex. 4 404?) (ἐπιστήμων et adv.
ἐπισταμένως perite, secundum artis 1-
lam. Hes. ἐμπείρως, δυνατῶς. ἐπιστημόνε ς
συνετῶς. Η 317 Q 623 τ 422 μίστυλλον ὃ
ἄρ᾽ ἐ. 2 868 ἐ. ᾿χατέλεξας |. τὺ
χοντο |. v 159 ἐ. πονέοντο Ι.
q 44 o 341 ξέσσεν &. cf. & 245,
f. in introitu A 265 ἔχον - | εὖ χαὶ à
v 161 (χέασαν) v 197 (ἀμφέξεσα) h. Merc.
(ἀρνεύμενον). Solum adv. de ptc. pr., cf. Classen,
Beob. 2, 14. I"
ἐπιστἄᾶτης (ἐπιστῆναι), qui acne et men-
dicatur. o 455 σῷ ἐπιστάτῃ - δοίης, Àp. 74, 13.
τῷ, ἐφισταμένῳ χαὶ ἐπαιτοῦντι, c£ Hes. ΟΝ
ἐπι-στενάχομαι ingemo. 4 154 ἐπεστ.
χοντοὸ ἑταῖροι ad ea quae Agam. dixit.
tmesi v. s. ἐπί Ib.
ἐπιστεφής plenus usque ad marginem.
232 8 481 χρητῆρας ἐπιστεφέας οἴνοιο, H
ἐπεστεφανωμένους sc. vino quod paullum sup
marginem exstabat ut Buttm. Lex. 1, 98. Suid,
I 2, 461 ὑπερχειλεῖς, οὕτως γὰρ ἐποίουν τοὺ
χρατῆρας οἱ παλαιοί, πρὸς οἰωνοῦ 1:96
Ap. 74, 16 πλήρεις. De
ἐπι-στέφοριαε poculum impleo totum. 4 47
I lj5 « 148 y 339 φ 271 χρητῆρας ἐπεστ
ψαντο ποτοῖο, Ap. 71, 21 οἷον ἐπλήρωσαν, cf.
Hes. Aristot, ap. Athen, 14, 674 τὸ πλῆρες τ
λειόν ἐστι. τὸ δὲ στέφειν ᾿πλήρωσίν τινὰ α
μαίνει. ita Curt. Et. 224 qui lat. stip-are sk
sthà-pajàmi germ. stopfen comparat, cf. A
Faesi Duentz. c 148 La Roche A 470 (u
Heyne) sed Nóldeke qu. phil. IV Li 8
de liquore apte dici negat. Per tr
explicant sch. BL. 4 470 ὑπὲρ τὸ χεῖλο
ρῶσαν, ὥστε δοχεῖν ἐστέφϑαι τῷ ὑγρῷ,
Suid. I 9, 461 Athen. 1, 13 Eust. 137, 7 14
59 Hes. Buttm, Lex. 1, '97 Bothe 4 470 Wi
ner N. Arch. f, Ph. 4, 239. Non recte Vel
lius, Kóppen al. pocula. sertis ornata putaye!
(ἀρητῆρας οἴνοιο). 1
ἐπιστήμων (ἐπίσταμαι) prudens πὶ 814
βουλῇ τε νόῳ τε. :
ἐπίστιον vox dubia, videtur esse: locns.
stat navis subducta, sch. ETV(Q.) ξ 265 &
κίον, σχηνή, νεώριον, ἢ σχάφος, πι
ἑστίον (melius ἱστός), Eust. 1562, 35 νεώρ
£965 πᾶσιν γὰρ ἐπίστιόν. ἐστιν ἑκάστῳ,
guli habent, sch. ETV. ὑπὸ τοῦ πλήϑους T
νεῶν τῶν νενεωλχημένων στενή ἐστιν Ε
δος. Nitzsch: Schirmdach, similiter TF
dei Aristarchus ap. Did. 'B 125 ἐπ᾽ det
&, (M. Schmidt ἐπέστ.), ὡςεὲὶ κατάλυμα πὶ
τῇ nl, quasi Ionum sit "forma (cf. Nitzsch):
ἐφέστιος, cf. sch. BHQT. ξ 264, v. l. ap. ]
phyr. K 418 ἐφέστιον.
ἐπι-στονᾶχέω ingemisco 9 79 ἐπεσῖ
χησε δὲ λίμνη. v. 1. ἐπεστέ. "
ἐδεαινστρ σου converto, adverto. 7 370 -
ἐπιστρέψας Paridem (Naegelsb. conto
Mm. adversum), sed paraphr. ἐπιίστι
Damm: se convertens. Pass. praes.
"v EN.»
ἐπισεροφάδην — ἐπέτηδες : 461
| ἐπιστρέφεται Diana, (ἐπί- der Bewáltigung. L, Meyer, vgl. Gr. l, 350
1 tar überschreiten, ans Ende kommen, τέρ- μα
ἐστροφάδην (-στροφος Curt. E. p. 594) skr. trá-yatai er rettet, τηρ-έω. Cf. Ahrens,
convertendo ad quid, Suid. I 2, 467 μετ᾽ δρῦς 49) ,Auxiliator, auxiliatrix Hes. ἐσχυρός
στροφῆς (τοῦ σώματος Ap. 74, 17), ἐφ᾽ &d- βοηϑός συμμαχος, cf. E. M. 365, 80 Suid. I
: fo" στρεφόμενος, K 483 χτεῖνε δ᾽ 2, 469. E 828 τοίη vot ἐγὼν &. εἰμί, cf,
- τῇ καὶ τῇ, cf o 184. 7 308 E([808. Φ 989 τοι - ἐπιταρρόϑω siufv Ne-
ov £. natura fert ut qui huc illuc sc Con- ptunus et Minerva. 41 366 Y 453 τις καὶ ἐμοί
parte et studiose quid facere γε ϑεῶν à. ἐστίν, cf. o 182. Ρ 339 Ζηῆνα- uá-
E. M. 365, 3 addit ἢ ἐνεργῶς, χης ἐπιτάρροϑον εἶναι. ΠΗ [180] Δαναοῖσι μά-
ουδαίως, οἵ. Hes. ἢ. Merc. 910 ἐ δ᾽ ἐβάδι- χης ἐπιτάρροϑοι ἤσαν. In pede quinto, ante
εἶναι, semper de diis.
φομαι cf Lex, Seg. ἐπι-τέλλω. Act. praes. -o. ipf. ἐπέτελλε,
se convertit ad, qui curat, « 177 τον, aor. ἐπέτειλας E 818, ci. ἐπιτείλω, ptc.
θώπῶὼν hominum appetens, sch. E. -λὰς inf, - εἴλαι iptv. ἐπέτειλον Q 119. Med.
. ἢ οὗ λόγον ἐποιοῦντο πάντες ἄν- praes. τέλλομαι, - αι, iptv. -εο A 295, ptc,
ἢ & καὶ ἐπιδημῶν xtÉ, -ομένοιο h. Merc. 371. ipf -ετέλλετο. aor.
Nitzsch: gern andre -ετείλατο « 327, ptc. ἐπιτειλαμένῳ 931. A) Act.
den entgegen ging. mando, negotium committo, defero ad. Buttm.
ir] L - ὁδαίων | ubi v. ἐπί. a. S. 2, 305 (q. v. de origine, cf. Doederl. GI.
σχοπὸς Q. v. 2374 Lob. path. el. 1, 131) trage auf, Lob. Rh.
—"Eaziótooqog 1) Iphiti filius Phocensibus 115 sublatum onus impono, E. M. 365, 44 τέλλω
praeerat B 517. 9) Halizonibus praeerat P856. τὸ προστάσσω. ἃ) c. dat. et inf 4 229 τῷ
gore - xul Ἐπίστροφον ἐγχεσιμώρους ] μάλα πόλλ᾽ ἐπέτελλε παρισχέμεν͵ Hes. ἐνετέλ-
υἱξας Εὐηνοῖο Achilles occidit, cum Lyrnessum Atto, cf. μι 268 973. 4 64 ᾿Αϑηναίῃ ἐπιτεῖλαι!
Thebasque diriperet B 699. ἐλϑεῖν͵, E. M. 365, 42 πρόσταξον. Z 907 μοι
—Émt-OtQo o praes. ind. Obversor, fre- μάλα πόλλ᾽ e, | ἀριστεύειν, cf. A 788 d» 930
quento. o 486 - ὥσι πόληας Eust. 1829, 33 γ.267. A 973 399 ἡνιόχῳ 8| ἐλαυνέμεν, cf.
περιέρχονται. translate: h. Mere. 44 ἀνέρος, Δ 47 M 84. Q 780 πέμπων μ᾽ (uoi) ὧδ᾽ à.
τε ϑαμειαὶ 8, μέριμναι. μὴ πημανέειν (sed cf. Duentz.. b) c. solo dat.
ἐπι-σφύρια, τά (σφῦρόν, de accentu v. E. Ν 913 ἐητροῖς ἐπιτείλας |. 9 119. υἱέι σῷ ἐ!.
.799, 40) fascia quae talis imposita ocreas €) t£. E 320 συνϑεσιάων | -üc ἐπέτελλε, cf,
ἃ continet, O. Müller, Archaeol. 498 Knóchel- 41840 (uvi90». E 818 (ἐφετμέων, ἃς). h. Merc.
5, Ap. 74, 19 τὰ ἐπιτιϑέ μετὰ τὰς xvn- 498 βουχολίας £, A 182 πόλλ᾽ ἐπέτελλον.
2, 468. 2459 d) τινί τι. [179 τοῖσι δὲ πόλλ᾽ ἐπέτελλε, cf.
c, Eust. 420,21 E 198 P 668 πολλὰ Αἰάντεσσιν nét, ubi πολλά
Τ' 882 4 18 Π 132 pro adv. est. Ψ 107 μοι ἕχαστ᾽ ἔξ, w 361
σοὶ - τάδ᾽ ἐπιτέλλω, | semel producitur in arsi.
πισχεδόν (ἐπισχεῖν) prope, h. Ap. 3 £ e) 1 969 4 790 ὡς ἐπέτελλ᾽, cf. 4 768 o 186
, Prope eum quando venit. Hes. ἢ. Cer. 995 300, P 360, B 10 1 369, h. Ap. 112.
4 765 σοὶ &' ἐπέτελλεν Ι, cf. 4 785, o 9.
7 9097 σχε- K 79 εὖ ἐπιτείλας |. K 63 Ν 753 ἐὺ τοῖς ἐπι-
di. ἃ σχεῖν τείλω |. f) Φ 445 σημαίνων ἐπέτελλεν. HK 56
ium proprie continuum signifieat. de ac- ἐπιτεῖλαι, Ap. 74, 96 ἐπιτάξαι, ἐντείλασϑαι.
; 6, 14 942, 31 E. M. De tmesi v. 5. ἐπέ Ib« ce. B) Med. 1) ut act.,
post alium. E. M.l.l cf. Eust. 877, 38: mando. a) B 809 σοὶ uá-
2, 468 Ap. 74, 91 λιστ᾽ ἐπιτέλλομαι τ- ῥέξαι, cf. q 940, b) 4 301
; Sch. Α. ἐφεξῆς ἱππεῦσιν πρῶτ᾽ &, cf. 1 959. II 838 ποῦ coL
«ivov ἐ, P195 μάλα πολλὰ- 8, c) &,327 νόστον ὃν £x Τροίης
761, χέρσος, ἐ. d) I 68 9 40 χούροισιν ταῦτ᾽ ἐς, cf. vU 95.
αἰγιαλός, atque 4 995 ἄλλοισιν ταῦτ᾽ é, Hes. ἐντέλλου. T 199
vix apte, quia sic interdum σοὶ τόδ᾽ ὁ. ἠδὲ χελεύω. A 699 μοι ἐπετέλλετ᾽
ἀέϑλους. e) u 917 σοὶ ὧδ᾽ ἐ. P382 ὡς ἐ.
σχεσίη (ἐπισχεῖν) praetextus, species, A 61 πῶς μοι μύϑῳ 2, 10b χελεύεις. ἢ o 21
ὄφασις, cf. ἄρ. 74, 22, φΤ7]Ι οὐδέ τιν᾽ ἐπιτειλαμένῳ σημάντορι, Ap. 74, 27 ἐπιτά-
|] 4v9ov ποιήσασϑαι ἐπισχεσίην ἐδύ- ξαντι. 9) orior. h. Mere. 371 ἠελίοιο νέον
-Speciosi quid dieere. ἐπιτελλομένοιο.
χεσες (ἐπισχεῖν) cunctatio, scrupulus, ἐπετερπής Suavis, amoenus, ἢ. Ap. 413
l οὐ τις ἐ, οὐδ᾽ ἐλεητύς. ἐπιτερπέα χῶρον, De :
7x«) huc sunt qui referant P 465 ἐπί- ἐπι-τέρπομιαε delector, erfreue mich anm.
al - σχεῖν, Bekk. - ἐμεν v.s. ἐπέχω 15 ἃ. ξ 299 ἐπιτέρπεται ἔργοις |. h. Ap. 146 4Δήλῳ-
γίρροϑος (admodum dubiae originis. μάλιστ᾽ ἐπιτέρπεαι ἤτορ l. ep. 13, 8 ἐπιτερ-
πίρροϑος referunt A. Goebel, Phil. 19, 434 πέσϑω γέρουσιν. absol. h. Ap. 204 ἐπιτέρπον-
τὰ ῥόϑος dazu rauschend, E. M. 365, 89 ται ϑυμὸν - εἰσορόωντες.
μῷ τῆς τὰαρ συλλαβῆς, Eust. pass. ἐπέ-τηδες (Goebel, Phil. 16, 496 2x2 τὸ ἦδος
41 366, A. M 180 et Ap. 74, 4 qui ad zur Genüge, melius Buttm, Lex. 1, 46 ἐπὶ, τάδε
1em referunt, improbante Lob. path. s. τάδεσιν gerade dazu sc. nótig, aut Duentz.
el. 1, 134. Duentz. Kuhn 16, 24 ad ad 028 τῇδε. Curt. Et. 230 τα ταν τείνω ten-do,
τὰρ icere, delere ἀ-ταρ-τηρός, auctum intente et similiter Doederl. Gl. 210) quantum
) et o aut per o9, τάρροϑος bewültigend, opus est, convenienter. 4 142 4 ἕτας &, ἀγεί-
hon satis apte, £m/z, Theilnehmer an 90utv. o 28 ἐ. ἀριστῆες λοχόωσιν. Bekk.
462 ἐπιτηρέω —
ἐπίτηδες. Veteres non ady. statuebant, sed
adi. formas - δέας et - δέες imminutione fieri
-δές Hes. Ap. 74, 99 ἐπιτηδείους, cf. sch. br.
et BL. et paraphr. 4142 Eust. pass., cf. Buttm.
Lex. 1, 42 Lehrs, qu. ep. 141 Lob. path. el. 1,
264, adv. enim ap. seriores ἐπίτηδες erat (Suid.
I 2, 471 Hes.) [A8 Eon
ἐπι-τηρέω operior. h. Cer. 243 vuxt ἔπι-
τηρήσασα. :
ἐπι-τέϑημε. fat. ἐπιϑήσω P196, -εἰς T107, - £t,
-oucv B 199. aor. 1. ἐπέϑηκα, -s(v) aor. 2.
opt. ἐπιϑείη ι 814, -sire, inf. -εῖναι, pte. -εἴσα,
τ-έντε χ 201. iptv. ἐπίϑες y 157. A) impono,
τινί TL l) superpono & 314 φαρέτρῃ πῶμα ε.
4 190 ἐπιϑήσει | φάρμακα volneri. ν. 1. ε 232
χεφαλῇ ἐπέϑηκε καλύπτρην Aristarchus et v.
ἐφύπερϑε «. q. v. cf. « 545 ubi nos v. ἐπέϑηκε.
currui Q 964 ταῦτα πάντ᾽ ἐπιϑεῖτε. h. Merc.
118 ἐπέϑηχεν igni ligna. 2) addo, adiungo,
setze an. T 9256 περόνην ἐπέϑηχα. 4 11 ἐ.
χορώνην. 3) adicio insuper, Y^ 796 τοι ἡμιτά-
A«vrov &. H 364 391 zv oixo9sv ἄλλ᾽ £.|,
cf. ; 62. translate: ἢ. Merc. 575 χάριν ἐπέ-
ϑηχε Κρονίων. 4) appono, claudo ianuam. 5
169 ϑύρας ἐπιϑεῖσα, Zenod. Bekk., v. ἐπέϑηκε,
cf. φ 45 χ 157 201 ψ 194 h. Ven. 60. 236.
1940 340 ἐΞ ϑυρεόν. 9243 πέτρην &. ϑύρῃσιν,
cf » 370. & 314 ἂψ én£9gy. E 151 6 395
ἠμὲν ἀνακλιναι-νέφος ἠδ᾽ ἐπιϑεῖναι |, cf. A
[525] (λόχον). 5) appono cibum, impono mensae.
α 140 ὃ 56 x 176 x 372 o [189] o 95 εἴδατα
ἐπιϑεῖσα. 6) translate: finem impono, ad exi-
tum perduco. Y 369 τέλος μύϑοις ἐπιϑήσει,
cf. T 107. mulctam βὶ 192 σοὶ ϑωὴν ἐ. Ap.
73, 14 ἐπιβαλοῦμεν. B) τινός τι. ῬΟΠῸ supra.
Q 589 τὸν λεχέων ἐπέϑηκεν corpus mortui.
De tmesi v. s. ἐπί Ic «by, cf. II 2 «.
ἐπι-ττμήτωρ qui curat ut qnis debito ho-
nore afficiatur, tutor, patronus. : 9270 Ζεὺς &.
ἑχετάων τε ξείνων τε, sch. E. βοηϑός, τῆς τι-
μῆς ἐπόπτης. praep. additur quia deus adesse
putatur mendicis. Lehrs, Ar. 109 (116): ultor,
παρέλχειν enim τὴν ἐπί ,cum verbum ἐπετι-
μᾶν Homero ignotum sit, v«; vero vindicta
familiare, ita Nitzsch, Am. Duentz. Faesi.
ἐπι-τλῆναε aor. iptv. acquiescere in, se con-
solari, placari. T 220 τὸς ἐπιτλήτω χραδίη
κύϑοισιν, cf. 3P 591.
ἐπι-τολμεάω sustineo firmo animo, persevero.
« 353 coi ἐπιτολμάτω χραδίη καὶ ϑυμὸς
ἀκούειν, sch. E. ὑπομενέτω. ο 288 ἐπετόλ-
μησε.
ἐπί-τονος (τείνω. adi. quod in subst. abiit
Lob. par. 387 Doederl Gl. 218. ε producitur
in arsi prima, quia prima est trium brevium)
rudens ἃ malo summo ad puppim pertinens
malumque stabiliens ne proram versus cadat,
Pardun, ορρ. πρότονοι, qui bini erant ad prorae
utramque partem pertinentes. Eust. 1452, 58
δέρμα φασὶν ᾧ πλοίου ἱστὸς κατασφαλίζεται,
cf. 1729, 32 (οἱ δὲ παλαιοὶ μάλιστα οὕτως)
Hes. (loco corrupto) Lucht, Schiff d. Od. AI-
tona 1841 p. 27 Ameis ad P 425. Plerique:
rudens quo antenna sursum trahitur ad malum,
sch. Ὁ. 4 493 0 ἱμὰς ὃς ἤρτηται μὲν τοῦ ἱστοῦ,
διὰ δὲ αὐτοῦ ἑλχόμενον τὸ χέρας ἀνάγεται
πρὸς τὸν ἱστόν, οἵ. sch. BP. V. ib. Eust. 1729,
31 Grashof, Schiff, Düsseld. 1834 p. 24 Doederl.
Gl. 218 Duentz. ad & 423 Raatau. Alii: funis,
quo antenna sursum trahitur et alligatur ad
malum, Suid. I 2, 477 ὃ δεσμεύων ἱμὰς πρὸς
ἐπιτροχάδην
τὸν ἱστὸν τὸ χέρας, sch. ΒΡ. Q. V. μὶ 423,
quo velum ad antennam alligatur. Ap. 74,
sed horum opinionem Grashof refutavit: μὲ
em" αὐτῷ (toro) | ἐπίτονος βέβλητο, βοὸς δι
voto τετευχώς |, abruptis enim bus qu
πρότονοι vocantur, ἐπ. cum malo cecidit.
ἐπι-τοξάξομιαε sagittis peto. I' 79 τῷ ἐπε-
τοξάζοντο, E. M. 355, bl ἐπ᾿ αὐτῷ τὰ τόξ
ἕτεινον, cf. sch. br. Hes. ὃ
ἐπι-τρᾶπέω committo. A 491 Τρωσὶν ἐπι-
τραπέουσι φυλάσσειν. Has formas satis insi
litas e fut. 2 oriri putabant multi vete
(Eust. 815, 47), negabat Herodianus (Bekk. am.
1290) ex aor. 2 oriri dixit Buttm. a. S. 2, 44
negat Lobeck ib. 45, 2 esse enim heteroticli-
tica praeter barytona nobis nota, Doederl, GI,
664 ἐπιίτροπ. proposuit. E
ἐπε-τρέπω 1 Act. ipf ἐπέτρεπε(»). ὃ
ἐπέτρεψας d» 478, -εν K 116, opt. -ἐτρέψι:
o 94, -εν (v. l. -&v) ἡ 149, inf. -τρέψαι, Y
τ-ίτρεψον t 5092. aor. 2 (v. l -έτραπε K
-ετράπομεν HK 59, iptv. -ιτράπετε P 509. P.
pf ἐπιτέτραπται, -τράφᾶται. ΑἹ commi
a) τινί τι. B. 25 02 ᾧ λαοὶ ἐπιτετράφατι ]
E. M. 365, 52 ἐπιτετραμμένοι καὶ ὑποτεταγμέ-
vor εἰσίν etc, cf. Ap. Τά, 28 Mes. β 226 οἱ ἐ
oixov. 0 94 &£. ἕχαστα | Óuo cov ἥ τις qa
ται ei quae. ἡ 149 παισὶν &. χτήματα,
MV. παραδοῖεν. Sine acc. K 59 τοῖσιν £&
b) inf. E 750 0 394 τῆς ἐπιτέτραπται - οὐρᾷ:
vóc- | ἀναχλῖναι -véqoc, Hes. ἐξ é&ovo Iac
ἐστίν. P 509 τὸν νεχρὸν ἐπιτράπεϑ᾽ οἵ περὶ
ἄριστοι | ἀμφ᾽ αὐτῷ βεβάμεν, Duentz. TOW
ἀρίστοις. B) permitto, gebe anheim, c. inf
K 116 σοὶ ἐ. πονέεσθαι permisit, c. acc, 79
ϑεοῖσι | μῦϑον ἐπιτρέψαι. Φ 418 Ποσειδάων
νίχην ἐ. omisso acc. τ 502 ἐ. ϑεοῖσι, cf. qp.
K 19 οὐ ἐ. γήραϊ indulgebat, sch. V. οὐ
δου ἑαυτὸν τῷ γήρᾳ οὐδὲ ὑπετάττετο αὐτῷ τ
Hes. ὑπεχώρει. II Med. aor. 2. converto me
inclino. ὁ 12 σοὲ - ϑυμὸς ἐπετράπετο - | Ele
σϑαι tuus animus, Ap. 71, 22 ἐπεστράφη.
ἐπι-τρέχω ipf. -ἔτρεχον 3P 504. aor. pte,
ϑρέξαντος. aor. - ἐδραμείν), du. -ἕτην (
starchus, cf. Did. A 354 La Roche app
Ap. 72, 81 Hes. al ἐπιδρ.), pl. -ον. pf.
δρομεν. 1) a) accurro. 4 524 E 617 im
u&(v) hostis, cf. E 491 2 527 ἃ 30 (canes
b)longius progredior Ψ 418 447 μᾶλλον ἐπ
δραμέτην equi, cf. Ψ 433 (τόσσον). c) cum
post quem. V^ 504 ἅρματα ἵπποις 8
τὼ uiv ἐπεδραμέτην, Ariston. ἡ ὃ. O. τί
ἐπιδραμεῖν τίϑησιν ὅτε οὐ γινώσχει ὃ δι
μενος, Lehrs, Ar. 127 (182). 2) moveoi
summas partes, attingo. JV 409 ἐπιϑρ
ἔγχεος, Hes. ἐπιδραμόντος ἐπιξύσαντος
Ap. 78, 15. 6 45 ἐπιδέδρομεν αἰγλὴ | 6
est super, cf. v 357 (ἀχλύς). »
ἐπιτροχάδην (ἐπίτροχος E. M. 367, 9 &
A. T' 218 Curt. Et. p. 594, -«Secv Doed, Gl, 6i
more eius qui currit, festinanter, breyiter, St
cincte, Γ' 218 &. ἀγόρευεν, E. M. L 1.
τὸ σύντομον (paraphr. x«i ταχύ. S
480 ἐπειγμένως ὥσπερ τρέχων ἢ χεῷ
δῶς, ταχέως (Hes). Curt. 1. 1. nach
darüber hineilenden. sch. BL. παρατρέχων,
πολλὰ καὶ τὰ καίρια μόνον λέγων, AD. fe
χυλόγοι γὰρ ot Δάχωνες. Nae elsbachi:
làufig, (Autenr. non recte Doederl. L 1.
stürmisch, mit drohender Gebürde,
drohender Hast. nam sic non παῦρο
x
cutus esset. σ 26 ἐ. ἀγορεύει Ulixes men-
ἐ-φέρω infero, admoveo hostiliter, cf.
m. Lex. 1, 163. 4 89 coi - χεῖρας ἐποίσει
afferet, cf. z 438. T 261 χούρῃ - χεῖρ᾽
ἐγεῖχαι. De tmesi quam sunt qui statuant
;. ἐπέ IL A 3a. ἢ
ἐ-φϑονέω invideo, recuso. 4 149 o ἐπιφ-
ἕῃς, v. 1. -εἰς et -οις.
-φλέγω comburo. B 455 πῦρ ἐπιφλέγει
», Ψ 59 τοῦτον ἐπιφλέγῃ πῦ.
᾿ἐπι-φορβέω pasco. h. Merc. 106 εὖ βοτά-
Ig ἐπεφόρβει βοῦς (an plqpf. de φέρβϑω Ὁ).
ἐπεφράξζομαε aor. p. ἐπεφράσϑης E 183.
yr. med. 2 p. s. ἐπεφράσω Φ 410, 3 p. -«to,
. ἐπιφράσσετ᾽ o 444 (pro -ηταὺ, opt. - ασσαί-
s AN 741, -«(aro. 8) animadverto. 9$ 94
588 μὲν οἷος ἐπεφράσατ᾽ ἠδ᾽ ἐνόησεν |, cf.
É 402 (χατὰ Svuóv). E 605 τὸ uiv οὐ
τις £. ἠδ᾽ ἐνόησεν |, ἐξερύσαι. σ 94 μιν ἐπι-
φρασσαίατ᾽ quis esset. b) meditor, mecum re-
puto. B 282 ἐπιφρασσαίατο βουλήν, cf. N 741
o Hes. σχεψαίμεϑα. ὁ 444 ὑμῖν &. ὄλε-
Seov || d 410 ἐ ὅσσον ἀρείων | εὔχομαι
εἶναι. c) in animum induco ε 173 ἐ. &yo-
ρεῦσαι. A
ἐπι-φρίξ undae surgentes, E. M. 800, 98 ἢ
ἐπανάστασις τῶν κυμάτων ἢ τὸ ἐπιπολάζον
τῷ χύματι ἀφρῶδες. fuere qui sic scriberent
H' 63 ἐχεύατο πόντον 2. Herodian, ὁ σκαλω-
ς ἀναστρέφει πόντον ἔπι" οὕτως καὶ oi
λοι. χαὶ ἄμεινον οὐδὲν γάρ ἐστι τὸ ἐπι-
,; χωρὶς εἰ μὴ παρέλχῃ ἡ πρόϑεσις. ὅπερ
πιϑανόν. οὐ γὰρ κατεπείγει, cf. Eust.
1 Lehrs, Ar. 110 (117). V. s. qot&.
ἐφρονέω (ἐπίφ cov) prudens sum, sapio.
5 ἐπιφρονέουσ᾽ ἀγορεύεις.
φροσῦνη prudentia. e 437 ἐπιφροσύνην
. t 92 ἐπιφροσύνας ἀνέλοιο prudenter
ta animo conciperes, sch. Q. φρόνιμος
evi op De
ἐπί-φρων (φρήν) qui animum applicat
d rem, prudens, Meiring, subst. cop. Marc
, qui mentem praesentem habet. Suid. 1
4 συνετός. Non in Il. v 19 ἄφρονα ποιῆ-
p ἐπίφρονά περ μαλ᾽ ἐόντα. π 342
Wc τ᾽ αἰχμητὴν - χαὶ ἐπίφρονα βουλήν
ΠΒΠ10 prudentem Ap. 74, 33 φρόνιμον. z326
! χαὶ ἐπίφρονα μῆτιν. y 198 νόῳ καὶ éni-
t βουλῇ.
ξέρξω (χείρ) manum admoveo. ὦ 386
Ev δείπνῳ ἐπεχείρεον. μ 395 σίτῳ ἐπι-
σειν.
ἐπχέω 1 Act. aor. ind. et inf. Pass. aor.
"Superfundo. « 136 ὃ 52 ἡ 172 καὶ [368]
0 91 χέρνιβα - ἐπέχευε sc. manibus.
χερσὶν ὕδωρ ἐπιχεῦαι. — Translate:
τοὶ δ᾽ ἐπέχυντο, cf. I] 995. II. Med.
r mihi adaggero, superfundo. ε 487 χύσιν
'ϑόνιος (490v) terrestris, in terris ver-
. M. 367, 96 ἐπιχϑόνιοι οἱ ἐπίγειοι"
TL χατὰ φύσιν ἐπὶ τῆς χϑονός εἰσι (i. e.
DeS. πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν οὐρανίων
| a) A 272 βροτοὶ - ἐπιχϑόνιοι. 22 δ0ῦ
ϑόνιος βροτὸς ἄλλος |." ep. 15, 8 ἐπιχϑο-
σι βροτοῖσιν. A 266 I 558 ἐπιχϑονίων- ἀν-
- B 558 ἐπιχϑόνιος- ἀνήρ |. h. Ven. 15
ἐπιχϑονίους. 4 45 « 167 σ 136 χ 414
ἌΡ. 167 Cer. 480 487 XXIX 10 XXXIII 6
ἐπιφέρω — ἐποίχομαι
408
£, ἀνθρώπων. 98. 479 ἀνϑρώποισιν ἐπιχϑο-
νίοισιν. b) subst. terrigena, homo. 9 990 τις
ἄλλος ἐπιχϑονίων, cf. o 116. ὦ 197 ἐπιχϑο-
γνίοισιν. h XV 2 ἄριστον | -&, Post caesuram
praeter h. XV 2 atque ante subst. (cf. Giseke,
h. F. $ 30) praeter A 272 (— νῦν εἰσιν ἐπὶ
χϑονί) 9. 479 h. Ven. 12.
(ἐπε-χράω) (tantum ἐπέχραον 8. p. pl. ipf.
Classen h. J. f. Ph. 79, 312) s. aor. 2 (def. La
Roche Π 352, Krü. D. ὃ 53, 10, 4 Berger de
usu mod. temp. que in comp. Celle 1837 p. 9
de-xocóo Am. 50 cf. Eust. 1063, 30 1434, 8)
impetum facio in, stürme ein auf, (Thiersch
p.407 bedrànge) Π 852 ἄρνεσσιν 8. ἢ ἐρίφοι-
σιν, Sch. V. ἀϑρόοι ἐπεβάρησαν ἡ ἀϑρόοι
ἐπήλϑοσαν, Hes. ἐπέϑεντο. ὥρμησαν. ἀϑοόοι
ἐπέστησαν. Eust. 1063, 24 ἐνέπεσον χαὶ ἐν
χρῷ ἐπῆλθον. II 356 Τρώεσσιν ἐ. B 50 μη-
τέρει μοι μνηστῆρες &., Sch. H. ᾿Ἡριστοφάνης
ἐπέχρων 8. ἐπῆλϑον μετὰ βλάβης καὶ ἐπηρείας
ἐπηρεάζοντες. Nitzsch: 0: jener Dativ der
den nàheren Anteil des Herzens anzeigt, cf. La
Roche ad 1' 338, i e. μητέρι μου.
£me-xoto inungo. 9179 ἐπιχρίοντες ἀλοιφῇ
arcum. σ 172 ἐπιχρίσασα παρειάς. Med. praes.
inf. ungor. σ 179 ἐπιχρίεσϑαι ἀλοιφῇ.
ἐπι-ψαύω assequor, mente comprehendo,
begreife. 9 547 ὀλίγον περ ἐπιψαύῃ πραπί.-
δεσσι, ν. 1. -εἰ, et -σῇ ap. Ap. 74, 34 Hes.
(ἐπιϑίγῃ, ἅψηται), sch. HPQV. ἅπτεται ταῖς
φρεσίν, ἀντὶ τοῦ φρόνιμός ἐστιν, nam. ὀλ. pro
adv. est, ἐπ. abs., πρ. abl. instr. sed Ameis et
Faesi dat. ad verbum referunt (attingat imen-
tem), Duentz. 04. eodem, pauca comprehendere
mente.
£m-Loy«t statio navium prope litus quod
portu caret, Rhede. Ap. 75, 1 ot ἀλίμενοι
τόποι, ὑπαγωγὰς δὲ ἔχοντες χαὶ σκέπην ὑπὸ
ἀνέμων, cf. Hes. Suid. I 2, 441 E. M. 362, 40
οἵ συγχλεισμοί, ot παραϑαλάσσιοι τόποι, οἷς
τὰ κύματα προσάγνυνται" ἀπὸ τοῦ ἐποῖσαι
ὅ ἐστι συγκλεῖσαι, sed v. s. ἰωγή. ε 404 οὐ
γὰρ ἔσαν λιμένες νηῶν ὄχοι οὐδ᾽ ἐπιωγαί,
ubi sch.
ἐπ-οίγνυμε occludo (?), 1) vix recte, cf. Eust.
909, 17, sed videntur fuisse qui sic explicarent
M 340 πᾶσαι ἐπῴχατο, sch. A. (Ariston. vel
Did. ut Friedl. Ar. h. 1. putat), δεὰ τοῦ ἃ x«l
σὺν τῷ L oiov ἐπεχεκλιμέναι ἦσαν, ἐπεκείντο.
E. M. 368, 36 ἡ ἐπὶ πρόϑεσις ἀντὶ τῆς ἀπὸ...
κεκλεισμένοι ἦσαν, cf. 657, 95. 2) Eust. ib. 15
med. explicat. (πάσας) ἐπῴχατο, 0 ἐστι δι᾽
ὀχέων ητοῖ μοχλῶν ἠἡσφαλίσαντο κλείσαντες,
quae videtur fuisse sententia Aristarchi. V. s.
ἐπώχατο.
ἐπ-οίχομιαε praes. inf. -εσϑαι, ptc. - μενος,
τῇ, τῆς καὶ 222, -ov, τὴν A 31, τοι. ipf. -ῴχετο
(n quarto pede), (pl ἐπῴχατοϑ) 1) accedo.
E 508 πάντοσ᾽ ἐποιχόμενος. Π 496 533 πάντῃ
£.,, cf Z 81 K 167. A 888 ἐπῴχετο χῆλα
πάντῃ ἀνὰ στρατόν. Ptc. saepe abs. Κ 171
ἐπιοιχόμενος hingehend, cf. & 282. « 148 αὖὐ-
τοῖσιν ϑάμ᾽ ἐπῴχετο -οἰνοχοεύων, D. ἐν τοῖ-
σιν, est enim abs, Duentz. Dativ des Vortheils,
nicht mit οὖν. zu verbinden, ut Ameis statuit,
cf. La Roche h. S. 116. qui versum spurium
esse putat, quamquam etiam sic dat. explicari
debet. 2) τενά a) adeo, o 346 351 ἐποιχόμενον
μνηστῆρας, cf. « 394 ὃ 451 (go x«c) Ὁ) obeo,
curo. (ptc.) abs. Π 155 υρμιδόνας ἐποιχόμε-
voc ϑώρηξεν, cf. P 215. P 356 πάντας ἐπῴ-
464
χετο. Hes. ἐπεπορεύετο. O 279 ἐποιχόμενον
στίχας ἀνδρῶν, suorum ordines obeuntem, al.
non recte: hostes adorientem. c) invado, ado-
rior abs. € 759 y 280 o 411 ἐποιχόμενος
χαπέπεφνεν, cf. s 194 A 173 199. .4 50 o3-
θῆας ἐπῴχετο x«l κύνας. E 880 Κύπριν ἐ.
χαλχῷ. Κὶ 481 Θρήικας ἄνδρας ἐ. 8) τί 8) adeo.
h. Merc. 150 ἐσσυμένως λίκνον ἐπῴχετο. O 676
νηῶν ixov ἐς b) obeo, curo. abs..E 720 0 382
ἐποιχομένη - &vrvev ἵππους. Z 492 « 358 q 352
ἔργον ἐποίχεσϑαι, de opere servarum, sed o 227
c 363 de quolibet. ν 34 δόρπον £, — ε 62
ἱστὸν ἐποιχομένη, cf. x 929 926 254 A 31, E.
M. 367, 47 τὸν ἱστὸν ἐπιπορευομένην ἤγουν
ἱστουργοῦσαν x«l ὑφαίνουσαν... αἵ πάλαι
γυναῖχες ἑστῶσαι ὕφαινον... πρώτην δὲ γυ-
veixc Αἰγυπτίαν τοὔνομα Υἱὸν καϑεζομένην
ὑφᾶναι φασίν. Of. La Roche, h. S. 116. Fuere
qui huc referrent /M 340 πάσας γὰρ ἐπῴχετο,
sc. πύλας, Sch. A. (Did. an Arist.?) Ζηνόδοτος
ἐπῴχετο. ἄλλως. ἐὰν γράφηται ἐπῴχετο τὸ
πρὸ αὐτοῦ πάσας γραφέσϑω. ἐπῴχετο δὲ ἡ
αὐτὴ δηλονότι accesserat ad omnes, id quod
Aristarchus non poterat statuere, unam portam
esse ratus, Duentz. πᾶσαι γὰρ ἐπῴχατο ,, Plur.
von ἐπῴχετο“, videtur explicare: omnes op-
puenabantur. al πάσας ἐπῴχατο, i. e. sch.
BL. ἢ ἐπὶ πάσας ἤρχοντο ot πολέμιοι, Eust.
909, 14 ἐπεπορεύϑησαν οἱ Τρῶες, aut qui ad
Graecos referant: omnes portas obierant cura-
rantque Eust. 909, 15 ἠἡσφαλίσαντο χλείσαντες
οἱ ᾿Αχαιοί. v. s, ἐπώχατο. De tmesi v. s. ἐπί
II B 5a. — ἕπομαι, v. ἕπω.
ἐπ-όμνυμε, -voo iuro me facturum, adiuro.
K 832 ἐπίορκον ἐπώμοσε, Did. οὕτως διὰ τοῦ
E τὸ ἐπ. αἱ ᾿Αριστάρχου, v. 1. ἀπώμοσε, οἵ,
La Roche, h. T. 199. o 437 ἐπώμνυον pro-
mittebant, v. 1. ἀπ, V. l 4 308 e 58 ἐπώμ-
vvov pro ἀπ. De tmesi v. s. ἐπί Ib f.
ἐποομφᾶλεο (ὀμφαλός) in umbone scuti.
H 267 βάλεν σάχος μέσον ἐπομφάλιον scutum
medium qua umbo erat. Al. supra umbilicum
Aiacis.
ἐπ-οπίξζομαε (ὄπις) rationem habeo, ve-
reor quae futura sunt. & 146 Διὸς ἐποπίζεο
μῆνιν, cf. h. Ven. 290, E. M. 627, 49 προόρα
τὴν τῶν ϑεῶν μῆνιν χαὶ ἐπιστροφὴν ποιοῦ.
ἐπιοπτάω asso super. μ' 868 ἐπώπτων ἐἔγ-
χατὰ super ignem quem sacra facientes accen-
derant.
ἐπ-οπτεύω (0Il s. OK) inspicio, curo, prae-
sum. z 140 ἔργά τ᾽ ἐποπτεύεσχε solebat gu-
bernare.
ἐπ-ορέγομιαε porrigo corpus ad. E335 £mo-
ρεξάμενος οὔτασε χεῖρα, Ap. 75, 6 ἐφορμήσας
ἐπεχτείνας, cf. Hes. paraphr. sch. LV. τοῦτο
πρὸς τὸ μέγεϑος τῆς ϑεοῦ. x καὶ ἐπάλμενος
γὰρ μόγις τὴν ἄχρην χεῖρα ἔτρωσεν, ὅτι με-
τέωρος 5v ἡ ϑεός. De tmesi v. s. ἐπί II
A 3b.
ἐπ-όρνῦμε, -ὕω 1) 8) incito contra. P 72
oL"Exrop' ἐπῶρσε, paraphr, ἐπήγειρε. E 768
οἱ ἔπορσον ᾿Αϑηναίην. ε 109 σφιν ἐπῶρσ᾽
ἄνεμον, οἵ, εἐ 67 (νηυσίν). translate: immitto
ἢ 971 ὀιζυῖ}] τήν μοι ἐ. Ποσειδάων. Ὁ [613]
οἱ ἐπώρνυε μόρσιμον ἤμαρ Παλλάς. b) ex-
cito. Y 93 μοι ἐπῶρσε μένος λαιψηρά τε
γοῦνα, cf. X 904. χ 429 τῇ τις ϑεὸς ὕπνον &.
c) impello ut. Η 42 οἷον ἐπόρσειαν πολεμι-
ζέμεν. lI Med, aor. sync. irruo in, 4 824
ἐπῶρτ᾽ ᾿Αχιλῆι. De tmesi v. s. ἐπί Ib y ΠΑ 88.
» , »
ἐπόμνυμι — ἔστος
.h. Ap. 540 Merc. 46. 8 804 χαχὸν
ἐπεορούω -c« 4 747 -odv), -σαν 4
ptc. -οὐσᾶς, cum impetu accurro, a) contr.
hostis, αὐ τινέ. .E 482 Αἰνείᾳ ἐπόρουσε, c
“Δ 956 O0 520 525 II 320 Φ 144 392, 4 472
B) abs. I' 379 ἂψ ἐπόρουσε, cf. Φ 33, E
Il ἸΒ4 Y 445, 4 580, IN 550 O 579, Y 284
X 188, 4 747. Ν 541 II 380 h. VII 50
ρούσας |. b) ad τινί, E 793 Τυδεΐδῃ &.
nerva opem latura. h. Ap. 400 à. νηΐ, tram:
late: ψ 343 oi ὕπνος i. oppressit. De tmes
v. & ἐπί Ib y. c) c. acc. conscendo P
' ἐπορούσας |. V. l E 297 ἐπόρουα
pro &.
ἔπος (Ἐπ, skr. vakas, lat. vox, Curt. Et.
Christ 222 de digammo, quam paucis litteris m
tis saepe (o 375 2 561) restituere potuit Bel
cf. Hoffm. qu. h. ὃ 117) ἔπος no. vicies, ac
ties quadragies, pro iambo in quarta arsi
octogies, in tertia octies, in sexta quinquies, 1
secunda quater. pro pyrrhichio in quarta
tricies quinquies, in quinta septiesdecies, in
tia ter, in prima ter, in secunda bis. dat,
E 879 (Bekk. ἔπε h. Cer. 199 et ἔπει
504 O 106 h. Cer. 65 117 pl ἔπεα no,
ac. saepissime. g. -ἔων septies. dat. ἔπεο
octies, ἔπεσσ᾽ $9938 ἐπέεσσ᾽ B 342 O 162
et ἔπεσσι(ν) in quarta arsi 1 113 K 542 ὃ
ε 976 t 514, in tertia ὃ 484 706 & 96 : 258
x 500 τ 214, in sexta y 264 o 945 π 286
et ἐπέεσσι(") in quinta arsi x 178 — 498
4 922, in quarta Y 200 — 431 211, in tert
quinquagies fere, in sexta toties fere, sed Bekk
saepe ἔπεσσι pro ἐπέε. (in Il. plus vicies) au
ἐπέε. pro ἔπεσσι (in Od. nonies fere) ut » re
stitueret, cf. Kayser, Phil. 18, 681 La Ro
Ztscht. f. oe. G. 1864 p. 93. — Verbum, pel
tuitas verborum atque res quae narrantur.
Soc est sermo, Ansprache, quo quae sentimu
aperimus pertinetque ad rationem loquendi |
Nitzsch ad ὃ 597 Ph. Mayer, Beitr. z. h. Sym
Gera 1842, p. 4. atque sic Ameis ad a) ὁ
αὐϑοισιν ἔπεσσί ve- τέρπομαι sermone
bus. 4 561 ἔπος xal μῦϑον Sirenum. b) 4
ἔπεσιν χαὶ χερσὶν ἀρήξειν mit Wort und T
O 106 ἢ ἔπει ἠὲ βίῃ. A 395 ἢ ἔπει... ἠὲ αὶ
ἔργῳ, cf. A 504 E 879 h. Cer. 65 117 |
4 708 ἐπέων ἠδὲ xal ἔργων quae dixerant
cerantque. Ὁ 234 φράσομαι ἔργον τε &. TE
B 212 τελέσαι ἔργόν τε ἔ. τε] cf. y 99 ὃ
2Uc
τ᾽
ἊΣ
ἔργόν τε ἔ, τε |. ὃ 108 ἢ τι & ὑποϑ
j£ τι ἔργον. Π 630 ἐν χερσὶ τέλος πὸ.
ἀχέων δ᾽ ἐνὶ βουλῇ. À 846 ἔχεται ἔργόν
τε. O 870 οὐ μείλιχον ἔστιν ἀκοῦσαι | οὔτ
οὔτέ τι ἔργον. h. Merc. 531 οἴμους ἐπέ
καὶ ἔργων ) τῶν ἀγαϑῶν. c) res. sing.
ἐσθλὸν οὔτε εἶπας ἔπος οὔτε τέλεσσας.
τοῦτο ἐρέουσα ἔ., hoc cf. Τ' 204. 4i
ἐρέων aliquid, cf. I'83 E 816 € 468 «
φ 193. 1» 106 προσφάσϑαι ἔ. À 848
οὕτως ἔσται &. λ 146 ῥηΐδιον ἕ, ἐρέω,
Ap. ὅ84. 4 350 Z5 83 « 64 y 230 € 22.
q 168 wv 70 ποῖον ἔπος; cf. Y [950]
ξυνίει E, ὅττι xev εἴπω. Καὶ 540 m l1
ρητο ἔ. P 701 xexóv ἔ. ἀγγελέοντα.
& ἄλλο aliud quid, cf. o 27. ὃ 350
δὲν Z, nihil. Cum verbo εἰπεῖν z
τοῦτο P. ϑυμαλγὲς ἔειπες, 9: 141 τοῦτο
μοῖραν ἔειπες, cf. O 200 9 397 & 509.
4 999 w 349. A 549 εἰπεῖν ἔ. ὅττι wo
Sine adi, aut adv. (cf. La Roche h, 8, 98)
|a"
Jj ἔπος — ἐποχέομαι
»
πρῶτος ἔ. σῇ μητρὶ ἔειπεν, cf, τ 98. d) con-
SUIum, auctoritas, imperium, sing.
τερον ἔπος, cí B 80; O8 HI
808 z 168. σ 166 εἴποιμι 2. τό
Ξ &, cf.
H394 I100 o 584 φάσϑαι 2. ἠδ᾽ ἐπακοῦσαι,
1 ὦ 262. sententia Q 56 εἴ τοῦτο τεὸν ἔ vatici-
y 226 τοῦτο ἔ. τελέεσϑαι͵ cf. μι 266 o 536
- . N39
» ξ. EXBaZ0v, cf. $292 294. ὃ 503 ὑπερφία-
δ. ἔκβαλε. preces. £219 τεὸν Z. ἀρνήσασϑαι,
234 II
ERE! ἀχράαντα somniorum. e) Plur.
quomodo afficiantur
» quare etiam adi. potissimum
526 παράῤῥητοί c ἐπέεσσιν,
Nm quadam neglegentia dietum σ 340 ὡς εἰ-
ἕεσσι διεπτοίησε. B 73 ἔπεσιν πειρή-
cL B τὸ I'949 E 893 1376 M [249]
178 P 215 X 273
T' 682 42 102 771
EB
€z£00. |.
$ [772] ἀγανοῖς &,
"oig 8,
» €f. B 378 o 415 v 393.
Y 148 χαλεποῖσιν - 2, cf. Ψ 489. Π 88
αἰσχροῖς ἔ, 1 εἴ, Q 938. y 211
Ῥηπυτίοισιν, μειλιχίοις, ἄλ-
- - στυγεροῖσιν.
raro sing. Q 767 ov χα.
K 163 [191] 4 815. M 365 V 94 462
Ξ 2 138
β 269
ἢ 236 9 846 407 440
24 377 [430] 4 56 154 396 472 616
230 ξ 114 o 208 259 x 7 22 180
552 591 9 9 104 388 τ 3
311 343 366 410 436 wv 34 112
Ap. 50 111 451 Merc. 435
7 820 ἔπεα πτερόεντα προσ-
418 [482] 4 909 4&4 296 h.
398 E 372 Z 9253 406 485
97 O 552 Σ 384493 T 7
302 y 374 d 311 610 ε 181
291 x 280 319 4 947 $ 52
215 σ 78 163 τ 90 402
Ven. 144. 176 ἔπος
B 109 1168 α 81]
l'155 . 409 ἔπεα
377 ψ 535, Q 142
δ΄ 189 o 349. E 30
sx. Hom. ed, Ebeling.
E
: ἕειπον (περ) cf. ὃ 706
] « 488 561 (v. 1.
465
4 99 au 36 a 244 &. προσηΐδα. E 170 h. Ven.
91 ἔπος δέ μιν ἀντίον 7vó«|. E 683 * 109
t 362 E. δ᾽ ὀλοφυδνὸν femr| Ζ 54 K 877
461 4 379 M 163 N 619 Ξ 500, O 114 398
(v. l. δὲ προση. Bekk., cf. La Roche h. T. 258),
P 119 537 Y 424 Φ 183 Q 307 » 199 (v. 1. h.
Merc. 366) & ηὔδα |. K 902 ἔπε" ἀλλήλοισι
πίφαυσχον, cf z 131 947. ὃ 370 h. Cer. 53
ἔπος φάτο φώνησέν τε. ὃ 484 (v. 1. αὐϑοισι»)
t 96 ε 258 x 500 ἔπεσσιν ἀμειβόμενος προσ.
Ὁ 123 τ 214 y 206.
£l. 4863 A552 X
ε 282 προσέφην δολίοις
Cf ἐ 498 x 173 449
προσηύδων μειλιχίδεσι Ε
547 μι 207 φ 192. g) res
κλυτὰ ἔπεα, Sage, h)
eduntur: 9 175 oi χάρις
πέεσσιν. E 181 ἔπος παρατεχτήναιο.
9 704 ἀμφασίη ἐπέων. Y
νόμος. X 399 ἀμειβόμενος
A 225 0o 393 ἢ. Cer. 118.
εἴ ἔπος.
9 170 μορφὴν ἔπεσι στέφει.
ἐπέων.
ἀγόρευον x 946 ἐχφάσθαι ἔπος.
προέηκεν, 0 440 προσαυδάτω ἐπέεσσιν. Q 545
: 9 lll o 410 δειχα-
188 ὁμόχλησαν ἐπέ-
τεὶ ptc. -ov -0voa,
9 185 v. l ἐπώ., ἐπώ"
tov»t O 456, V. et Vind. ἐπό. ci. (an praes.?)
-4 et -59: (v. l. II 690)
; pl -τῶσε o 355. opt.
τῦναι x b3l. ptc, τύνας.
u. -ztov Z 83
-tt&(v). iptv. -ov inf.
t 1) adhortor, impello, inflammo a) Z (439) αὐτῶν
Η͂
ϑυμὸς ἐποτρύνει χαὶ ἀνώγει, cf, O 45 αὐτὸν
9. & x. à. & 189 ναυτέων ϑυμὸς ἐποτρύνῃ.
9 45 ϑυμὸς &. ἀείδειν. b) c. inf. M 50 exo.
τρύνων διαβαινέμεν. cf. II 525 β 186. II [690]
P 178 ἐποτρύνει μαχέσασϑαι. Y 17] ib δ᾽
αὐτὸν £, μι, Hes. παροξύνει, παρορμᾷ. Ν 767
D.117 683 ἐποτρύνοντα μάχεσϑαι. Ὁ 458 πολλὰ
€ ἐσχέμεν εἰσορόωντα. ζ 36 ἐπότρυνον πα-
τέρα ἐφοπλίσαι. δ 498 πλέονας ἐποτρύνειε
γνέεσϑαι. c) Θ 92 ἐποτρύνων Ὀδυσῆα, cf.
9 395 (ad male faciendum). & 139 μεν χεῖνος
&. χαὲὶ ἀνώγει | πόντον ἐπὴν ET Κ͵150:}5 8 78
ξεῖνον ἐ sch. BQ. εὐπρεπῶς μετὰ προφάσεως
ὀτρύνει ἀπελϑεῖν. Ζ 88 φάλαγγας ἐς α 88
υἱὸν | μᾶλλον i. ξ 461] ἄλλον ἐ. d) abs. g 429
Ὁ 217 287 ἐποτρύνας ἐχέλευσε | (v. 1. -ων), cf.
τῶν), x 128 1 44. o 175 ἔπο-
τρύνων ἐχέλευσεν, cf. ἢ 262 «2 297. M 449
Y 364 373 ὡς qr ἐποτρύνων. N 94 [480]
P 219 o 908 ἐ ἔπεα - προσηύδα, cf. E 79.
O 725 ἐπ. χαὲ ἀνώγει cf. Ὁ [148]. Ρ 558 ἐπο-
τρύνουσα προσηύδα. €) bilem commoveo 3 1535
ἐς ut. f) twi. Ο 958 ἱππεῦσιν ἐπότρυνον
ἐλαυνέμεν. x 531 ἑτώροισιν 2, χαὶ ἀνῶξαι
δείραντας καταχῆαι. 2) τέ, commoveo, excito,
suscito. χ 152 vOv &. πόλεμον. ὦ 355 dy-
γελίας πάντῃ i. - πολίεσσι. Π Med. aor. ci.
suscito 9 31 ἐποτρυνώμεϑα πομπήν, sch. HQ.
ἐσπουδασμένως ποεῆσωμεν. Caesuram proxime
aut sequitur aut praecedit.
ἐπεουράνεος (οὐρανός) qui in caelo est,
caelestis. τις ἐπουράνιος ϑεός ἐστι.
Z 129 181 ϑεοῖσιν ἐπουρανίοισι(ν). Ζ 527 ὁ
ϑεοῖς.
ἐπ-οχέομιαε vehor in (curru) KK 330 ἵπποισιν
ἄρμασιν).
80
H
ἐποχήσεται, cf, P 449 (ὑμῖν xal
466 ἐπόψιος — ἕπω
ἐπ-όψιος illustris, clarus. h. Ap. 496 2. nam putant La Roche (cf. Ztschft. f. oe. G. B
ἔσσεται αἰεί. Aristoph. (Herod.? cf. E. M. p, 239) Ameis app., sch. H. Vind. 133 ῥῆμά
784, 36) ol. (ante Wolf) vo. I'42 ἐπόψιον pro στιν ἕπω - εἴς -εἰ ἀντὶ τοῦ περιέπει. m
iz., cf. Eust. 380, 39. οὖν. Ζηνόδοτος δὲ ἔχει. sch. Q. Vind. 188
ἐπ-όψομαε Υ. 5. ἐφοράω. περιέχει ὡς τὸ 4 488 ἢ ἐνεργεῖ ὡς H 316,
ἑπτὰ (skr. saptan, lat. septem, Curt. Et. 337 urget, premit sc. nos, satis inge Ing au
ebel, qu
Christ 135 174 L. Meyer vgl. Gr. 1, 52 68 931) dacius alii: dies bereitet grósseres
septem. B 719 &. νεῶν, ct. Z 421, 1 198 270, τόδε subi. sit. Ap. 64, 1 ἐπεί. Ahrens, Ἐὸ ΠΤ
149 991, ε 202 o 274, μὲ 199 h. Merc. 51. 4,598 ἔπει. sch. V. ἔπι. ἐπέρχεται, Eust. 1719,
T 943 &. - τρίποδας, c£, Φ 407. 1638 ἑ.. ἀρί. 16 τινὰ μὲν ἀντίγραφα χατὰ ῥῆμα προφέρου-.
στας. 1 8ὅ ἕπτ᾽ ἔσαν ἡγεμόνες, cf. 1 122 204. ctv ἕνα λέγῃ ὡς μεῖζον ἀμφέπει κακόν" τι Y
T 946 γυναῖκας -Ἰ ἕπτ᾽. € 978 ἡ 267 &. δὲ δὲ πρόϑεσιν ἔχει ἔπι ἀντὶ τοῦ ἔπεστι, cf. Plut.
zal ófxa - ἤματα, cf. ὦ 63 (ἕβδομος et de se ipsum laud. 16 Cic. ad Att. 7, 6 ita |
ἑπτὰ-βόειος (βοείη) e septem coriis bubulis. Nitzsch Bekk. Duentz. Faesi Bàuml., sed Spitzn. )
factus. H 220 292 Δ 545 Gixoc - ἑπταβόειον vers. hom. 45 negat sic produci posse t, V. E
Aiacis, Suid. I 2, 501 ἑπτάβυρσον ἑπτάπτυχον, ἐπί La. Kirchh. Comp. d. Od. 133 μὲ 9209 --:
c£. Ap. 75, 10, οἵ H 945 966. spurios putat, cui obloquuntur Heimreich, Te-
ἑπτά-ετες (ἔτος lh e. FÉ, accentus Attico- lemachie, Flensb. 1871 p. 21. Duentz.,
rum est cf, Gottl, Acc. 323) neutr. adi. pro adv., KO. 59. II Med. praes. -et« (er 0140 A
per annos septem. γ 305 ἑ, ἤνασσε, cl ἡ 259 168 P 611, v.l ἕσπεται ὃ 826), -ortat.
& 288. i -ὦμαι -ηται -duc9! M v8. opt. τοί ὁ 431
ἐπτα-πόδης (πούς) septem pedes longus. -0:t0; pl. -oí«ro ζ 319. iptv. -zo (ter) et - v
OQ 199 ϑρῆνυν ἐφ᾽ ἑπταπόδην, "E. M. 455, 9 (septies) τέσϑω «4 796 o 397, du. ἕπεσϑον X 48
ἑπτὰ ποδῶν τὸ μέγεϑος ἔχουσαν, cf. Ap. 75, (Bekk. -ϑε), pl. ἔσϑων 1 170, inf. ἕπεσϑαι
1. V.L ap. E. M. 454, 57 ἑπτάποδα, οἵ. ἕ
decies) ipf. ἑπόμην, ἔπετο (quater) vel &m&
Eust. 1684, 32. Nitzsch ad ε 160 ci. &xro- (x 448 A 493) et εἵπετο (octies. pro ἐσέπ.), di
ἐπέσϑην E 551, pl. ἑπόμεσϑα 4 "755, "tovto
J
:
ἢ
j
πόδην.
ἑπτά-πορος qui septem habet cursus. h. vel fxovt vel -v9^ (septuagies quinquies) et
XII 7 ἑπταπόροις ἐνὶ τείρεσιν planetis. εἴπ. E 591 4 344. fut. ἕψομαι (ter), -&tu
9" N 785 v 127, τον
Ἑπτάπορος M 20 fluvius parvus (Strab. 454 Q 738, -εται (ter), -048 ^
oi πλείους ὀχετῶν οὐκ εἶσι μείζους), Demetr. 4 68, inf. -εσϑαι φ 104, aor. σπεο K 2
ap. Strab. 603 ὃν xal Πολύπορον λέγουσιν, -tTO (terdecies), du. -ἐσϑην D239, -0us9" A
ixrdxic διαβαινόμενος ἐκ τῶν περὶ τὴν κα- (EG. e σεσεπ., ἔσεσεπ., sch. A. K 246 Ἀρίστα
λὴν πεύκην χωρίων ἐπὶ Μελαινὰς (al Κελ.) χος δασύνει, sed de spiritu dubitabat But
χώμην ἰοῦσι. Dicitur meridiem versus in sinum ἃ. S. 2, 114 ubi Lob., Christ 133 ἔσεπ., 8
Adramyttenum influere, quamquam nec Deme- vero asperum ab Homero alienum ef poste:
trius nec Strabo, qui ei obloquitur, certi quid- ditum esse, atque potest augm. videri γοῦν
quam habent. quae à nonnullis ceterornm modorum
ἑπτά-πύῦλος qui septem portas habet. 4406 quamque ab omnibus abesse iubent Be
λ 963 Θήβης - ἑπταπύλοιο |. Bl.1,56 118 Thiersch $232, 56 Ahrens Form
£xrá-gyc in septem partes, Ap. 75, 12. εἰς $ 40 A. L, nolunt Buttm. l 1. Spitzn. exe.
ἑπτὰ μέρη. & 494 E. πάντα διεμοιρᾶτο. Eust. Krüger Di. 8 39 Kühner ὃ 343, cf. Ameis di
1766, 45 γίνεται ἀπὸ τοῦ ἑἕπταχῇ. La Roche E 428 qui formam duplicem fu
ἔπω (skr. sak et sap, lat. sequ-or, Curt ἘΠ. 621 putat σεσεπο. σεσπό. ἑσπό. et ἐσεπό. ἐσπ
Christ 118 133 Κῦμπον a. 6G. 1, 811 ἕπω et ci ἕσπωνται μ 349, Bekk.? σπ. quod fere ]
-ομαι unius radicis statuunt, sed Benf. 1, 490 bat Duentz. opt. ἑσποίμην τ 519 q Ti.
sak ἕπομαι ib. 431 vep ἕπω et similiter Savelsb. σπεῖο K 285, ἐσπέσϑω Μ 350 363 ΒΕ
Dig. 44, non probante Roedigero, Kuhn 17, 318) Vind. Pal. Syr. oz. ἕσπεσϑε h. 29, RN
I Act. praec. ἔπει (Ὁ) & 209, ἔπουσιν O 555. E), inf. σπέσϑαι, edd. vo. et CDGMN..
opt. ἕποιεν & 195. ptc. ἕποντα Z 321, -ovon» Harl. Townl E 493, omm. codd. z 324, P
K 516. ipf. du. 2. p. ἕπετον 44 Tí6, pl. 3. p. 9 38, v. l ἐσπέσϑαι. ptc. ἑσπόμενος M
fxov. (aor. iptv. ἕσπετε ? h. 82, 1 ubi Baum, Ν 570, Bekk.* oz. ἑσπομένοιο K 246, ubi
cf Lob. ad Buttm. a. S. 2, 174) tracto, inten- Α. δύναται x«l σπ. ὥς φησιν ὃ ᾿Ασκαλῶν
tus sum, bin beschàftigt mit, Ap. 75, 8 παρα- atque ita Bekk.? — Sequor, incedo post
γίνεσϑαι. Ζ 321 περικαλλέα τεύχε᾽ £ | sua Ipi. nobis saepe pro aor. esse videtur, -
Arma manibus tractantem; E. M. 368, 14 εὐτρε- diutius sequi solent a semel profecti s
πίζω, Bekk. e ci. περὶ κάλλιμα, in ceteris sequendum: bildeten das Gefolge. 1) ἅμα
enim praepos. additur. Ὁ 555 Δόλοπος περὶ sim., 8) homines et animalia. mili i
τεύχε" | hostis occisi, Herod. ὃ AczaAovitnc B 762 αὐτῶν ἠδ᾽ ἵππων oi ἅμ᾽ ᾿Ατρεϊδ
oix ἀναστρέφει τὴν περί" εἶναι γὰρ τὸ ἑξῆς ἕποντο, οἴ. B 549 5:8 Π 551. M 87,2
περιέπουσι. χἀγὼ δὲ αὐτῷ συγκχατατίϑεμαι, ἅμ᾽ ἡγεμόνεσσιν £ E5251 Ἴλιον εἰς Gu ὁ
ἐπεὶ καὶ τὸ ῥῆμα τοῦτο τὸ ἕπω παρὰ τῷ γείοισιν E, cf. II 515. A 158 col üu
ς imi aor. pro pf est, La Roche h. |, et E f
ποιητῇ ἐν τοῖς ἐνεργητιχοῦ κινήμασιν ὦ
τὸ πλεῖστον (videtur Z 321 excipi) ϑέλει ἔχειν ἃ. 1864 p. 562. Καὶ 285 πατρὶ ἂμ Lin
πρόϑεσιν συντεταγμένην, cf. sch. BL. «1 488 auxilium ferens. comitor: 1 148. € 881 6 :
ἀμφ᾽ Ὀδυσῆα Τρῶες ἕπον. H 816 v 421 τὸν ἅμα τῇ γε καὶ οἱ
(βοῦν) δέρον͵ ἀμφὶ 9' ἕπον, εἴ. 9 61. A 1τὸ 363
dugl βοὸς E. χρέα, K 516 μετὰ Τυδέος υἱὸν &
£, Ap. 75, 9 πονουμένην. ξ 195 ἐπὶ ἔργον É.| v
Semel non de homine, sed de re, v. 1. u 209 É.
οὐ uiv δὴ τόδε μεῖζον É. χαχόν, quam genui- αὐτῷ | Ἴλιον εἰς ἅμ᾽ ἕ.
ἐπωλένιος --- ἔρἄμαι
É o 481 ἅμ᾽ ἡμῖν οἴκαδ᾽ E,
yo: 9 54l. uxor
maritum t 579 q 77 τῷ xtv Gu E, cf E 493
9 104. 8) N 492 μετὰ xtiÀov ἕσπετο μῆλα;
incedebat post. .1 474 dug! αὐτὸν Τρῶες
πονϑ᾽, persequebantur eum. b) Res. naves
524 747 toic ἅμα - νῆες ἕποντο, cf. Β 534
556 568 650 637 644 652 710 737 759.
I' 376 τρυφάλεια ἅμ — É. χειρί, translate:
I512 τῷ ἄτην ἅμ ἕπεσϑαι, Nitzsch Bàuml.
4 415 τούτῳ χῦδος ἅμ᾽ É. h. Merc. 440
&-táÓ" Gu E ϑαυματὰ ἔργα penes te.
dat. omittitur. a3) 4 494 ϑεοὶ δ᾽ Gua πάν-
€ ἕποντο, sch. AL. (Aristarchi?) ἕπονται, ita
llistratus Dionysius Demetrius, quod probant
Bk, Ztft. f. A. W. 1845 p. 502: in eo sunt
Sequantur et Ameis h. 1, cf Báuml. ib. 1848
. 898. Haupt, Zusátze 97 Naegelsb. h. 1, Schoe-
un N. J. f. Ph. 69, 3 sq. A. Kiene, Comp.
70. K 194 M 194 951 Ν 833 B 413 9 46
δ᾽ ἅμ’ Emovto |, cf. N 690. D 758,
274 E591 4344, 796, N 785 w [197]. 4 75]
ἐμ ἕπεσθαι. ὦ 117 Ὀδυσῆα σὺν Μενελάῳ
ut Ulixes cum Menelao me se-
geretur. JV 717 Ἴλιον εἰς ἅμ᾽ E
δ ἅμ᾽ ἕποντο νομῆες, cf. Q 397 2 231 257
"XXVI 9, 4 472
47 1 170 8 987.
Mya ὅςτις ἄρι
| rel. pro dat. est.
"LEtO πεζῶν. x 4936
Li
Ἄτην.
2
C
mp 0.3
76 ἂμ
cf. v 598,
δὲ νέφος
- εἵπετ᾽ Ὀδυσσεύς.
στος μνᾶται,
B) Ψ 183 μετὰ
σὺν δ᾽
date. 4 63 ἐπὶ δ᾽ É ϑεοὶ ἄλλοι, idem
Dt cf. 4 349. 3) dat. sine praep. a) B 749
ea
B 6:5 £164. A91 oi £
,4 202 P 611 2 168. M 196
τορι κοῦροι É. cf. N 40 719, 710 M 78.
(688 οἵδε οἵ μοι &, cf. K 108 927 M 91 N 644
[450, 9 149 178, 733, 6 276 536 643 653
Ὁ 81 262 τ 245. K 985 σπεῖδ μοι adiuva
XL y 376. £X 578 σφι χύνες ξ΄ uxor mari-
4 924 σοὶ ἄλοχον σπέσϑαι, 1 498 μοι
ἰτρίδ᾽ ἕ, cf. D 174 I 691 Ψ 297. ξ 598
ὃ νηός. Il 154 ἕπεϑ᾽ ἵπποις d9ard-
᾿ς ΠἸῸΒ mortalis 7᾽ 255 τῷ γυνὴ xul
* É evenient. 0 904 πρεσβυτέροισιν
ὕες (Duentz. Bàuml. 'Eo.) αἰὲν &, sch. BL.
ἀχολουθϑοῦσι χαὶ συμμαχοῦσιν. cC, dat. rei:
995 ἑσπόμενος - δουρί, translate: h. Ven.
J ἀἄϑανάτοισιν ἕπονται referendae sunt ad.
Ὁ Ἐνιῆνες E. cf.
πὸ - ῥοάων, cf. 4
Β 619 ἀνδρὶ νῆες ἕξ, cf. A 228 y 165 ε 159
D θὲ vy&c &. c p
19. 144 γῆες αἵ τοι E. ωὼχήνηϑεν, c. dat.
: II 504 προτὶ δὲ θένες αὐτῷ ἕποντο,
π (v. S αὐτός 2 d) sed Duentz. Faesi:
eter hastam Patroclum, Aristarehus ἔχοντο,
DL. τῷ δόρατι ἐνείχοντο, cf. paraphr.
13 Διὸς χούρῃσιν ἕπεσθαι] τιμήν Obvenire
|. 8 140 τοὶ ἐχ Διὸς οὐχ᾽ ἕπετ᾽ ἀλχή. 4 814
7γοῦναϑ᾽ ἕποιτο genua tua sequantur i. e,
b Y. s. 4b. h. Merc. 426 οἱ ἕσπετο φωνή
àt eius vox, alii: sequebatur lyram. 4) abs,
Eté δέ σφι - εἵπετ᾽ ᾿Αχιλλεύς inter eos,
lir ἐν αὐτοῖς. ἡ 304 μ΄. σὺν ἀμφιπό-
σιν. ἕπεσϑαι me et servas jncedere post
im. milites ducem: // 430 λαὸν ἕπεσϑαι,
Ν 492. I'939 ἑσπέσϑην «Ἰαχεδαίμονος ἐξ
bum ceteris profecti sunt, cf. J' 940 2 493
00 (ἐνθάδε) ξ 489. pugnantes hostem: 4 [565]
[P 730 αἰὲν ἕποντο, cf. I1 372. A4 165,
(διά), 154 168. o 169 & homines aquilam,
» 9 umbrae Mercurium. « 195 ἡγεῖϑ᾽, ἡ
[UREtO, Cf. γ 363 x 313 448 o 470 z 948.
É 981 465 O 556 o 981 v 52 78 ἀλλ᾽
I
]
, Sch. BPQT. τὸ ἀπὸ
46'
ἕπευ Hes, ἀχολούϑει. Σ᾿ 387 ε [91] ἀλλ᾽ ἕπεο
προτέρω sequere propius accedens, cf. & 45.
h. Ap. 516 É πρὸς Πυϑώ Apollinem saltantes,
sed € 572 vocem cantantis, h. Mere. 194 χύ-
νες χατόπισϑεν É, Καὶ 946 rovrov γ᾽ ἑσπομέ-
voto. d» 256 ὀπισϑὲ ῥέων ἕπετο. volneratus
hastam JV 570 ἑσπόμενος (περὲ δουρὶ | ἡσπαιρε).
b) [« 278] 8. 197 ἔεδνα ὕσσα ἔοιχε ἐπὶ παιδὸς
ἕπεσϑαι sequi procum i. e. apportari ab eo v. s.
ἐπί III C 5. M 398 ἢ δ᾽ ἕσπετο (ἔπαλξις..
translate: v 237 q 202 οἵη ἐμὴ δύναμις χαὶ
χεῖρες ἕπονται adsint, v. s. 8 b, — Loco de-
Sperato ἢ. XXIX 12 εἰδότες ἔργματα χαλὰ νόῳ
9* ἕσπεσϑε χαὶ ἥβῃ, ubi Herm. Z. x. cum su-
perioribus coniunxit, Franke addita putavit ad
φίλα, iusto audacius Baum. ἕσπ. trans. expli-
care conatur (impertire soletis). (ἀμφε- 01 - ἐφ-
L9. - περιέπω) i
ἐπ-ωλένιος (ὠλένη) qui in ulnis est. h,
Merc. 433 ἐπωλένιον κιϑαρίζων, cf. ib. [510].
ἐπ-ὠνύμος (ὄνομα, ὄνυμα) a) nominatus.
ἡ 54 ᾿Αρήτη δ᾽ ὄνομ᾽ ἐστὶν ἐπώνυμον, Meiring
subst. cop. Marcod. p. 12 quod propter rem ali-
uam additum est. Eust. 1871, 56 φερώνυμον
ἤγουν ἔνϑα τὸ ὄνομα ἐμφερὲς τοῖς πράγμασι,
γενέσεως μὲν αὐτομάτως
τεϑέν͵ ὕστερον δὲ χατὰ τύχην δοχοῦν τεϑεῖ
σϑαι, cf r 409. b) cognominatus I 569 τὴν
᾿Αλχυόνην χαλέεσχον ἐπώνυμον cognominatam,
Sch. ABD. τὴν KAsomátoav παρωνύμως χαὶ
᾿Αλχυόνην ἐχάλουν διὰ τὸ τὴν μητέρα Máp-
πησσαν δίχην ἀλχυόνος χλαῦσαι, ct, h. Ap. 878.
ἐπώχατο et ἐπῴχατο M 340 πάσας γὰρ
ἐπῴχατο, Aristarchus cf. Did. h. . Alii: πᾶσαι
y. ἐπῴχατο, quod Aristarchus non omnino re-
lecisse videtur (sch. A. cf, Friedl. Ar. ing dU
Zenodotus alii: πάσας y. ἐπῴχετο, v. s. ἐποίς
yvvut et s, ἐποίχομαι. ΑἸ: πᾶσαι y- ἐπώ-
χᾶτο, v. S. ἐπέχω 1, sed aliter Ap. 75, 14. ἐπώ-
χατο τοῖς ὀχεῦσι λεγομένοις ὅπερ ἐστὶ μοχλοῖς,
ἐπιχεχλιμέναι ἦσαν, ἐπωχλισμέναι, δ ἔστω;
ἠἡσφαλισμέναι πᾶσαι, οἵ. et qui eandem formam
medii esse putavit Eust. 909, 15 ubi ἐπώχατο
pro ézo. scribendum.
ἔρα-ζε (ἔρα. E. M. 806,11 τὰ εἰς ζε λήγοντα
ἐπιῤῥήματα τῷ α παραληγόμενα προπαροξύ-
γετᾶι..-«. συνεσταλμένον ἔχει τὸ πρὸ τέλους αἱ.
in terram, in solum E. M. 389, 95 ἐπὶ τὴν γῆν,
cf. Ap. 75, 19 Hes. M 156 Σ᾿ 559 πῖπτον £ |,
cf. P 633 χ 280. II 459 χατέχευεν Q | cf. P 619
o 527, χ 20 85 In fine versus, c. verbis ubi nos
motum fieri statuimus, non Graeci, cf. La Roche,
ἢ. S. 85 Ztschft. f. oe, G. 1870, p. 102.
ἔρᾶ-μαε pr. ἔραμαι 1'449 Ξ' 828, -ται I 64.
ipf. ἠρᾶτο h. Cer. 129 et ἐρά ὁμαι (ἐράσγομαι
L. Moyer, vgl. G. 2, 65 116). ipf. 9 p. pl. ἐρᾶα-
99€ Il 208 aor. ἠράἄσάμην X917 -σατο Il 189
h. Ven. 57 et -co«ro (Benf, 1, 320 Christ 195
298 ad skr. var wühlen, quod improbat Curt,
Et. 659) vehementer amo, concupisco, Hes, ἐρῶ,
ἐπιϑυμῶ, τινός, Doederl Gl. 556 4 Leiden-
schaft, φελέω ruhiges Gefühl. 1) feminam: I'446
E 328 σέο viv & Ξ [817] ἡ. Ἰξιονίης ἀλόχοιο.
II 182 τῆς ἡ. Y 298 τάων ἠράσσατο. virum
À 238 ποταμοῦ ἠράσσατ᾽ Ἐνιπῆος. h. Ven. 57
τὸν ἰδοῦσα ἡ. 2) I64 πολέμου ἕ. II 208 φυ-
λόπιδος, ἕης τὸ πρίν y? ἐράασϑε, Hes. ἐπιϑυ-
μεῖτε, melius paraphr. éxs9. ἢ. Merc. 130
ὁσίης x εάων 5. Cer. 199 ἐμοὶ οὐ δόρποιο - ἤ.
ϑυμός (ἐρατός - τεινός -αννός ἔρως ἔρος ἐρα-
τίζω).
80"
468
ἐραν-νός (ex ἐρασ-νός. £gá(aj)o. Eust. 772,
18 doe. Gl. 556 sync. ex ἐρατεινος) amoe-
nus, suavis. I 531 577 Καλυδῶνος ἐραννῆς |
Ap. 75, 20 ἐπεράστου, καλῆς. ἢ 18 πόλιν -
ἐραννήν |.
ἔρᾶνος (satis incertae originis, Lob Path. 175.
Curt. Et. 488 ἀρ-αρίσχω, ἐρ Geldsammlung (2).
Doederl. Gl. 598 εἴρη. Benf. 1, 322, 2, 350 εξ,
καρ -ἔσκω atque cum E. M. 369, 34 et Passo-
wio κέραμαι, ἐρῶ) cena collaticia, convivium
de symbolis. sed Welcker, Tril. 381 freund-
willige Gabe die der Kónig zu e. auswáürtigen
Unternehmen u. dgl. einsammelt, auch das zu
diesem Behufe gehaltene Kónigsmahl, quod non
fere improbat Naegelsb. h. Th. 288. « 226 οὐχ
ἔρανος τάδε γ᾽ ἐστίν, sch. W. ὡς τοῦ ἐράνου
χοσμιωτέρου καὶ εὐτελεστέρου ὄντος. . ὁ μὲν
γὰρ γάμος καὶ αἱ ἄλλαι εὐωχίαι φιλίᾳ τινὶ
γίνονται, ὃ δὲ ἔρανος ὡς ἕχαστός τι κομίσειεν,
ἔρανος οὖν λέγεται τὸ ἀπὸ συμβολῆς δεῖπνον,
cf Suid. I 2, 504 E. M. 369, 81.
Mahlzeit der Fürsten beim Oberkónige, wozu
sie Beitráge liefern, quale convivium Spohn extr.
Od. parte 10 apud Menelaum ὃ 622 fuisse co-
nicit. 2 415 ἐν ἀφνειοῦ ἀνδρὸς — Ι ἢ γάμῳ
ἢ ἐράνῳ ἢ εἰλαπίνῃ, ubi ἔρανος quoque prae-
beri videtur ab homine divite aut totus aut ex
parte, cf. Nitzsch hl.,
ἐρατ-εινός (ἐρατός) 1) amoenus. a) urbes,
in montibus sitae sec. Gladst. p. 446, aliarum
certe vix mentio fit apud Hom. B 532 583
Αἰγειὰς ἐρατεινάς | B 571 ᾿Αραιϑυρέην ἐρατει-
vy» | B. 591 ᾿Αρήνην 2.| B 607 αντινέην £&. |
E 9210 Ἴλιον εἰς &.| h. Ap. 422 ᾿Ἀἀργυφεὴν &. |
T'239 448 Aaxsóaiuovoc εξ ἐρατεινῆς |. b) re-
giones: J' 401 Mgovige &.|cf, 2 291 h. Ap.
179. & 226 Πιερίην ἐ.} η 79, ΣΣχερίην ἘΣ fpe
Mere. 72 λειμῶνας ἐρατεινούς |. 2) gratus,
suavis. Z 156 ἠνορέην & | ψ 300 φιλότητος-ἐ. |.
9 61 v 117 δαῖτ £&.|. T 347 353 h. Ap. 127
ἀμβροσίην ἐ. 1. cf. h. Merc. 9348. Φ 218 ἐρα-
τεινὰ ῥέεϑρα |. h. Merc. 40 59 ἐρατεινὸν
ἄϑυρμα |. de hominibus: ó 18 παῖδ᾽ &.| Γ΄ 175
ὁμηλικίην &. |. h. Cer. 428 Γαλαξαύρη ἐρα-
τεινή, | Hes. ἐρασμία, ἐπιϑυμ τή. Semel non
est epitheton, 4930 ἐρατεινὸς ἔσεσϑαι Cyclops.
Non in fine versus Φ 218 ε 230 h. Merc. 40 52.
ἐρὰ-τίζω (ἔραμαι) cupidissimus sum, appeto
vehementer, zwvóc. 41 551 P 660 h. Merc. 64
987 χρειῶν ἐρατίζων leo et Mercurius, E. M.
369, 40 ἐπιϑυμῶν ἐφιέμενος, cf. Ap. 75, 21.
ἐρᾶ-τός (ἐράμαι) appetitus, amatus. 1’ 64
δῶρ᾽ ἐρατὰ -᾿ἀφροδίτης, Hes. ἐραστά, καλά,
ἐαρινά, ἐπέραστα, ἐράσμια. h. Ap. 380 χῶρον
ἐρατόν. ib. 477 πόλιν ἐρατήν. Merc. 153 χέ-
Av» 2. ib. 421 ἐρατὴ ἰωὴ ἐνοπῆς. ib. 423 ἐρα-
τὸν χιϑαρίζων, cf. ib. 455.
Hes. ἐράσμιον,
ἡδύ, ποϑεινόν, ἐπιϑυμητόν. ib. 426 €. φωνή.
ἐρατ-ὥπις͵ (Ow) suavibus oculis praeditus.
ep. 1, 2 ἐρατώπιδος “Ἥρης. v. l. ἐριώπιδος q. V.
ἐργ-ἀζομαν (γε. ἔργον) εἰρ. (ex ἐξε.) et ἐρ.
1)opus facio, laboro. abs. Vis est intens. € 469
χέλευσέ τε ἐργάξεσϑαι | i e. φύσας. ξ 272
o 441 σφισιν ἐργάζεσϑαι pro ipsis. h. Cer. 199
σφίσιν ἐργάζωμαι |, οἷα γυναικὸς ἔργα τέ-
τύχται. 2) conficio, exsequor, fabrico, elaboro,
τί. € 783 ἔργα ἀεικέα ἐργάζοιο | servus, cf.
χ 422. o 910 δμῶες - ἃ φίλα ἐργάζοντο. o 521
ἐναίσιμα ἐ.]. v 12 ἔργα κλυτὰ ἐ. 1. tracto,
subigo y 435 οἷσιν χρυσὸν εἰργάζετο i.e. mal-
leo et forcipe (ἐργασίη).
H , »
ἐραννός --- Ἔργον
Nitzsch: q
ἔργω arceo) ipf. ἔργαϑεν
A 497 et ἐέργ. E 147. Bekk. κέ. et ἐξέ. ar-
ceo, seiungo atque seiunctum teneo. E 17
ἀπὸ δ᾽ αὐχένος ὦμον i. ἠδ᾽ ἀπὸ νώτου. E.
M. 369, 53 ἐκώλυσεν, ἐχώρισεν. A 497 ἀπὸ
πλευρῶν χρόα ἔ. Fuere qui has formas in 9
cadentes aor. putarent, v. S. ἀνέσχεϑον et Wen-
zel, qua vi posuit Hom. $ 21. -&9« sequi syl-
labas productas monet Lob. ad Buttm. a. 5. 2,
(&v»-)
h. Merc. 486
ἐργ-άϑω (zt0y.
Zoy-u« (ἔργ. ἔργο») opus. h. XXVII. 20 ἔργ-
: / XXIX 12 εργματὰ
Baum. Verrichtung.
XXXII 19 ἡμιϑέων ὧν χλείουσ᾽ ἔργματ᾽ ἀοι-
Éoy-ov (toy.
MM ahd.
L. Meyer, vgl.
o 318
I 130 38
II 190 ἔργα ϑεῶν.
x 199 ἔργων
Ἀφροδίτης, cf. ib. 6 21. he XXXI 19 utc
ἔργα. E 701 872 τάδε & ἀίδηλα.
συλα ἕ. :
o 158 v 16 v 64 ὦ 199 326 xax ἔς οἵ.
ip 176 β 67 0 :
μήσεαι ἔ. K [61] ἔργα δ᾽ ἔρεξ᾽. d
ἀεικές, cf. A 429 o 936 w 222. X 395 V 2?
ἀεικέα - 1|, cf. ὃ 694 π 107 v 31T. β 93
βίαια. Καὶ 982 ῥέξαντας μέγα &, οἵ. N €
y 961 275 ὃ 603 A 272 μ 878 πὶ 840 τ 92 χ 40
ὦ 496 458 h. Cer. 351, « 338 ἔργ᾽ ἀνδρῶ
τε ϑεῶν τε. E 84 αἴσιμα ἔργ᾽ Gv9pame
p 51 60 ἄντιτα ἔ. h. Merc. δ10 ἐπαμοίβια,
Q 913 τιτὰ ἕ. α 819 B 144 παλίντιτα
1.995 E 88 x 418 σχέτλια Ut
μετὰ φρεσὶν E. βάλ
γετο E.
μεσϑα,
᾽ ;
cf. π 111 (ἀνηνύστῳ
* «V b 4
μενος τὰ 4
»
ἀνύσσεσϑαι τάδε ἕ. Σ 418 ἔρ
αὐτούς τε καὶ ἔργα.
) ,
ἔχοντα. P 644. ἀντιοώντων | e
ὁ 990 ἀνϑρώπων ἔργοισι xU
ἔργω -- ἔρδω
Merc. 120 ἔργῳ δ᾽ ἔργον ὄπαζε. b) labor,
Beutler animadv. cr. Jena 1823 p. 8. Retzlaff,
Byn.1,26 Kampf als Aufgabe. 4 470 ἐπ᾽ αὐ-
τῷ δ᾽ ἔργον ἐτύχϑη | ἀργαλέον Τρώων z«l
Ἀχαιῶν, cf. 4 539 M 271 412 416 P179. B 338
498 H 236 4 719 N 727 730 μ 116 h. XI 2
ποῖε, ητα &, E. M. 910, 6 τὴν παρασκευὴν τοῦ
πολέμου. Á 124 μέγα £, Ἄρηος, cf. h. Ven. 10.
I 321 τάδε ἔ. μετ᾽ ἀμφοτέροισιν ἔϑηκε, sch.
br. TOU πολέμου. Π 208 φυλόπιδος μέγα &
Z 529 ἔ. μάχης. O 453 πολέμοιο μέρμερα ἔ.,
e£ αὶ 289 594. χ 933 ἴδε ἔργον. Q B 614
ϑαλάσσια Z d) 4 246 φιλοτήσια E. E499
pór»vra - ἔργα γάμοιο. 1 928 δαιτὸς ἐπή-
ra £e) Αρ. 75, 22 ὅταν ψιλῶς λέγῃ
τὴν γεωργίαν δηλοῖ, οὗ Hes. E. M. 570, 8.
| 751 ἔ. “γέμοντο |, cf. 8 127 252 a 288. P549
ἔργων l ἀνθρώπους ἀνέπαυσεν. ,8 22 ἔχον πα-
ix E. |. 195 ἐπὲ ἔργον ἕποιεν. ξ 222
Ὃν μοι οὐ ,φίλον ἔσχεν. o 505 ἐδὼν ἐμὰ
. π140 ἔργά τ᾽ ἐποπτεύεσχε, εἴ. zx 144 314.
366 ἔρις ἔργοιο. c 369 πειρησαίμεϑα ἔρ-
yov. v 378 οὐδέ, τι ἔργων l ἔμπαιον οὐδὲ
Bic. c 388 ἐξ ἔργων μογέοντες. f) Hes.
& μὲν τὰ περὶ ταλασιουργίαν, cf. E. M. 370,
,et quaevis opera domestica: I' 422 ἐπὶ ἔ
τράποντο l,c£ Ψ 58... v 72. EK χλυτά. Z 894
περιχλυτὰ P. β 117 E 1 ἔ. περικαλλέα. Ζ
490 « 356 φ 350 τὰ σ᾽ αὐτῆς E. χόμιζε, cf.
422. h. XX 5 ἔργα, ,»δαέντεςς. I 128 270
1 o 278 ἀμύμονα &£ ἰδυίας |, cf. Ψ 263
E 0418 π 108, h. Ven. 11 15 XX2. t 514
τ᾽ ἐμὰ ἔργ᾽ ὁρόωσα καὶ ἀμφιπόλων ἐνὶ
φ 939 885 ἄχην ἔμεναι παρὰ ἔργῳ.
2 α 358 o 227 σ 363 φ 352 ἔργον ἐποί-
αι. ὃ [1 ἔργων παύσασϑαι. h. , Cer. 140
ὃς - ἔργα, cf. ib. 144. Q 733 ἔ. ἀειχέα
toro. 4) opus, id quod effectum est opera
bore. E 92 ξργα͵ χατήριπε χάλ᾽ αἰζηῶν.
283 ἀνδρῶν πίονα E, cf. ὃ 318. h. Merc. 127
93. H 392 T 131 t 259 ἔργ᾽ ἀνθρώπων,
X 98 147 h. Ven. 122. ξ 344 Ἰϑάκης - ἔργα.
444 μέγα ἔ. ᾿Αχαιῶν, ci H 465. ep. 15, 19
£ ξ 65 ϑεὸς δ᾽ ἐπὶ ἔργον ἀέξῃ, cf. E 66
2. Z 989 πέπλοι, παμποίχιλα E. γυναι-
x 998 ϑεάων | λεπτά τε καὶ
; & T 99 ἔργ᾽ - ἀϑανά-
4 617 o 117 ἔργον ἀφ αίδτου; cf. ὦ 75.
E χαρίεντα E 5) res. Α 294 πᾶν
εἰξομαι omnia. A 518 λοίγια E, cf.
b 60 130 4 310 ἀμήχανα [3 B 252 414
3 61 Y 116 o 78 274 ἴδμεν ὅπως ἔσται
.|, cf. 4 838. Ζ 848 τάδε ἔ. γενέσϑαι,
β 980 y 56, non recte Duentz. Ki. Ko.
26 vituperat. y 56 ,da τ. £ immer auf
ht was man eben vorhat. B 38 ἃ Ζεὺς
o £|.X 450 τίνα ἔ. Ω 864 φραδέος νοῦ
ετυχται |. ἃ 228 ἄλλοισιν ἐπιτέρπεται £g-
τ 393 οὐδέ τι L| monis. I1 597 u£u-
E t τόδε £, cf. K 39 303. E 77 ἀεκήλια €].
'gyevà ἔ. 9 307 £ γελαστὰ zal οὐκ
Ec ,991 ἀμφαδὰ ἔ. γένοιτο. h. Merc.
EC ἡμά τε É. τέτυχτο. ib. 80 440 VII 34
& E 808 Y 286 χερμάδιον, “μέγα
es Stück, alii: Stück Arbeit (Zoóo,
ἐργάζομαι ἐργασίη).
m et £oy-vout (zc. skr. varg.-ajami,
t. urg-eo, goth. vrik-a ahd. recch-eo Verfolg-
Curt, ἢ Et. 142 Christ 244 L. Meyer, vgl. G.
| 78 376. praemissa vocali £x. i. e. ἐέργω,
L. Meyer l.l. 80 et εἴργω 4. v.) act. ipf.
469
ἔεργε (ἐέργω sine augm. ?, v. 1. ap. Did. 4 294
£)-ov x 88. aor. ἔρξαν (v. L £ qui certe At-
ficorum mos fuit) ξ 411. pàss. praes. ptc. £p-
youtvm P 574, Bekk. et Duentz. ἐερ. Faesi
tio. pf. 3. p. pL ἔρχαται II 481 x 283, plgpf,
τατο P 354 ε 991 ὲ 73 et ἐέρχατο x 241, cf.
Ebel, Kuhn 4, 203 (v. l. ο 460 ἔερκτο). ptc.
ἐργμένον h. Merc. 193. et ἐεργμένον ἢ. Ap.
104, ἐεργμέναι E 89. aor. ptc. ἐρχϑέντα Φ 282.
-- Ipf. ἐέργνυ « 238. secerno a) includo. ἡ 88
Spr δόμον ἐντὸς ἔ v.L 4 299 χαχοὺς ἐς
μέσσον ἕ. h. Merc. 123 αἷμα | 8. ἐν χολάδεσσι.
$ 411 τὰς & sues, sch. BQ. συνέχλεισαν, χα-
τέχλεισαν. ψιλωτέον δὲ τὸ ἔρξαν. ἀντὶ τοῦ κα-
τέχλεισαν. τὸ γὰρ δασυνόμενον ἀντὶ τοῦ ἔϑυ-
σᾶν, cf. La Roche, h. T. 258. ξ 73 ὅϑι ἔϑνεα
& χοίρων. zx 238 χατὰ συφεοῖσιν ἐ, i. e. χα-
τεέργνυ. C. Adam huc etiam z 435 refert, q.
v. 5. ἔρδω. x 283 ἕταροι ἐνὶ Κίρκης € ES ct.
x 241. ει 221 διαχεκριμέναι δὲ ἕχασται | &
282 &. ἐν ποταμῷ. P 354 σάχεσσι E, πάντῃ.
Π 481 φρένες ἔ. ἀμφ᾽ - χῆρ, sch. A. εἰργμέναε
εἰσίν. E 89 γέφυραι ἐεργμέναι aggeres palis
muniti, v. s. ἐέργω͵ et £póo. sch. V. (Aristar-
chi) χωρὲς τοῦ y ἐερμέναι, ita La Roche. v. 1.
o 460 μετὰ, δ᾽ ἠλέχτροισιν ἔερχτο, Ὗ. ἔερτο.
h. Ap. 104 ὅρμον ἠλέχτροισιν ἐεργμένον, Mat-
thiae ad ῥέζω refert, τετυγμένον. Barnes:
ἐερμένον v 8. εἴρω. b) excludo, secerno, se-
paro, arceo. De Θ 213 (ἀπό πὶ 25 349 II
395 4 130 v. s. ἐέργω. P 571 ἐργομένη μάλα
περ χροός. (ἐργάϑω ξυνεργάϑω).
ἔρδω vel ἕρδω ut Herod. ἐν τῇ χαϑόλου
ap. E. M. 134, 20, cf. Suid. I 2, 777 La Roche
h. T. 258. Cramer ,Epim. 173, 21 7 so συλ-
λαβὴ μὴ ἐπιφερομένονυ͵ δασέος ἢ τοῦ γῆ δι-
πλασιασμοῦ τοῦ 0. δασύνεται, itaque La Roche
in Od. £g. ceteri Zg Bekk. to. ££rFO., F£FQ.,
quamguam z non potuit restitui e. c. ε '342 360
ζ 958, « 293 ἃ 80, 9 490 7 818 KA 503 Φ 399
X 347 I' 351. Us Meyer, vgl. G. 1, 437 für
ἔρζειν ἢ ἔργ]ειν, cf. 2, 85 Kuhn 15, 7. Curt.
Et. 141 2py-jo. Christ 245 ὁ der seltne Ver-
treter des skt. és ceterum v. s. ἔργον.) praes.
ci. ἕρδωμεν η 202 opt. (Fodo:c? h. Merc. 520)
τοι iptv. ἔρδε. inf. ἕρδειν. ptc. ἕρδουσα τ 92,
ἔρδοντες . Cer. 274 869. ipf. ἕρδομεν - ov,
ipf. iter. -εσκες v 350, -ox&(»). pf. ἔοργας - εν
(cf. Ebel, Kuhn 4, 163). ptc. -ώς plapf. ξώργει.
fut. ἕρξω, inf -£usv ἡ 294. aor. ἔρξε, -αν
9 490, ci. -ῆς, opt. -eut » 147. iptv. -ov inf.
ται £ 342 (v. l. -ov) ptc. -«ce, -αντα. (pass.?,
plqpf. ἔερχτο v. 1. o 460, ptc. ἐεργμένον v. L
h. Ap. 104, -έναε v. 1. 'E 89) 1) ago, facio.
handele, E. M. 370, 16 πράττω, cf. Ap. 15, 95,
a) abs. 4 29 II 443 X 181 ἔρδ᾽. b) c. adv.
B 864 ὡς ἔρξῃς, cf. rz li7 σ 197, ἡ 294. & 342
ὧδ᾽ ἕρξαι fac, cf. z 258, ε 360. 650 εὖ Zo-
ξαντα. v 147 £ oc ἀγορεύεις. A37 v 145
zm 67 o 481 ἕρξον ὅπως ἐθέλεις, cf. Y 185.
x 435 ὥς περ Κύχλωψ fog" 20 Adam, Blàtter
f. bay. G. 7, 147 sq. ad ἔργειν refert. €) zi,
facio: ψ 312 ὅσα Κύχλωψ ἕρξε, cf 9 490.
« 993 ταῦτα τελευτήσῃς τε καὶ ἕρξῃς, cf. 2 80.
B 9272 ἐσϑλὰ ἔοργεν. O 356 xax& πολλὰ ἔο.,
ct. l'57 h. Ap. 355 v. 1. X 380 I 540. I 390
6T ἄεργος͵ ἀνὴρ 0 τε πολλὰ ἐοργώς. χ 518
οὐδὲν ἐοργώς culpa vacuus. τ 92 £ μέγα ἔρ-
yov. B 236 ἕρδειν ἔργα βίαια. O [148] ξρδειν
ὅττι χε - ἀνώγῃ. facite, Ariston. &9., cf. χ 218
(oic) o 860 “φίλα ἕρδοι, Hes. πράττοι, cf.
΄
410 ἐρεβεννός
h. Merc. 520. K 503 ὅτι χύντατον ἕρδοι.
d) τινά τι, cf. La Roche, h. S. 241. E 115
Il 494 xaxà πολλὰ ἔοργεν | Τρῶας, cf. h. Ap.
303. 4 399 ὕσσα μ᾽ ἔοργας, cf. X 347. 0 693
oU ποτε πάμπαν ἀτάσϑαλον ἄνδρα ἐώργει
I 351 με- χάχ᾽ ἔοργεν. e) τινί τι. ὃ 289
χάχ᾽ ἀνϑρώποισιν ἐώργει. X 961 Νυχτὶ ἀπο-
ϑύμια ἔ. 9) sacra facio, E. M. 370, 28 τελῶ
x«l 9vo, cf, Ap. 75, 24. τινί τι et τί. A 815
ἔρδον "An0AAov. ἑχατόμβας |, cf. O [548] Β 306
ν 350 ἃ 132 w 279. A4 707 ἔρδομεν ἱρὰ ϑεοῖς,
cf. v 277. ἡ 902 ἕρδωμεν ἑκατόμβας |. abs.
(quamquam negat La Roche ἢ. S. 181) ἢ. Cer.
369 ϑυσίαισι ὑλάσχωνται, εὐαγέως ἔρδοντες,
cf. ib. 274. 8) conficio, compono, etsi certa
huius significationis exempla desunt. E 89 yé-
φυραι ἐεργμέναι, ad ἔργω, q. v. 5. b) a ple-
risque refertur, quamquam satis dure. fortasse:
pontes confecti. alii: ἐερμέναε v.s. εἴρω. ο 460
μετὰ δ᾽ ἠλέχτροισιν ἕερτο, v. S. εἴρω, sed
Eust. 1788, 40 ἔερτο ἢ ἕερχτο τούτεστι συνε-
πέπλεχτο ἢ συνεχέχλειστο, posterius fortasse
melius: confectum erat et similiter σ 296 ἠλέχ-
τροισιν ἑἐερμένον, GH. ἐξο μενον et sic codd.
h. Ap. 104 ἐεργ., Barnes ἕερμ.
ἐρεβεν-νός (pro -βεσ-νός, cf. Doed. Gl. 325.
ἔρεβος) tenebrosus, caliginosus, Suid. σχοτει-
vog, cf. Hes. E 864 &. -ἀήρ. X 309 νεφέων
ἐρεβεννῶν. O 488 I 474 νὺξ ἐρεβεννή. E 659
N 580 X 466 ἐρεβεννὴ νύξ. ON 425 ἐρεβεννῇ
νυκτί.
ἐρέβ-ενϑος (Curt. Et. 494 ὄροβ-ος lat. ervum,
ahd. araweiz, cf. L. Meyer, vgl. G. 2, 227 et
Graff, Spr. sch. 1, 462 nhd. Erbse) cicer. Suid.
I 2,509 ὄσπριον. IN 589 ϑρώσχωσιν κύαμοι - ἢ
ἐρέβινϑοι.
ἔρεβος. τό gen. -εὺς rara vocalium con-
tractione, cf. Thiersch, gr. Gr. S 192, 29 Spohn,
extr. Od. part. 154 Muetz&ll, emend. Theog. 62
Kühner 1, 339 381. (Curt. Et. 645 dubitat num
ad skt. rag-as Finsterniss referat, cf. L. Meyer,
vgl. G. I, τὸ 375 Kuhn 6, 19 Lottner ib. 7, 12
Legerlotz ib. 7, 136 Grassmann, ib. 9, 28, an
ad ὄρφ-νη sim. et ἐρέφειν, cf. Lob. Rh. 301
Doed. Gl. 324 Bóttcher, Aehrenlese Dresden 1848
p. 19 E. M. 370, 26. Ad Zo« referunt Krampe,
Erinnyes, Berlin 1831 E. M. l l sunt qui E?-
ρώπη, hebr. ereb. vespera comparent.) locus
tenebrosus sub terra, potissimum (cf. Bóttcher,
]l 1.) ubi mortui versantur et regnat Hades.
Hes. oxóroc ζόφος νύξ. Nitzsch x 596 Doed.
Gl. 524 finsteres Todtental E. M. 370, 96 τὸ
ὑπὸ τὴν γῆν oxótOG .. . τὸ χκατεστεγασμένον
ὑπὸ τῆς γῆς. Nam Orcum sub terra esse adi-
rique a partibus occidentalibus statuunt Voss,
'Teuffel Eschat. 31, Nitzsch, cf. Vóleker hom.
Geogr. 41 qui duas putat esse de Orci loco opi-
niones ap. Homerum, Eggers de Orco hom.
Altona 1836 qui unam, Naegelsb. h. Th. 410.
O 368 ἐξ ἐρέβευς ἄξοντα κύνα - ᾿Αίδαω, Hes.
ἐκ τοῦ σχότους, cf. h. Cer. 409. I 572 ἐρι-
νὺς | ἔχλυεν ἐξ ἐρέβεσφιν, ita primus Bekk.
secundum Buttm. a. S. 1, 201 et Theognostum
Crameri Ox. 2 p. 160, 20, ol. vo. -evoq«» quod
probare videtur Mützell 1. L, sed Baumeister
h. Cer. 349 ἐξαγαγεῖν Ἐρέβευσφι, Franke et
Buecheler -εσφι. ib. 885 εἰς Ἔρεβος πέμψε
Mercurium ad Haden. ἃ 36 ἀγέροντο | ψυχαὶ
ὑπ᾽ ἐξ ἐρέβευς (Vind. quint. -ovc) Π 327 βή-
τὴν εἰς ἔρεβος mortui. x 598 εἰς ἔρεβος
στρέψας. λ 564 βῆ δὲ μετ᾽ ἄλλας | ψυχὰς
- ἐρείδω
» , , » »
tig E. u 81 σπέος πρὸς ζόφον εἰς E. τετραμ- -
μένον occasum versus, sch. HQ. ἴσως üyt*
ὥστε ἀεὶ ἀπεστράφϑαι τὴν αὐγὴν τοῦ ἡλίου,
non recte Nitzsch (x 528): nach den Tiefen des |
Erdgrundes hinabzog. v 356 εἰδώλων ἱεμέ-,
vor Ἔρεβος δὲ ὑπὸ ζόφον in tenebras mor-
tuorum subter caliginem Occasus (ἐρεβεννός,
ἐρεμνός). .
ἐρε-εένω (Doed. Gl. 519 ἐρέειν fragen, du
bitat Curt. Et. 493 de radice ἐρ suchen) prae
-t:0, Cl. τῇ h. Merc. 487, iptv. -ε. ptc. των h
Merc. 8564. ipf. -o», -s(v) (-ov v. 1. h. Merc. 318
Med. ipf. -sro o 305. Act. et med. interrog
Hes. ἐρωτῶ. a) abs. I' 191 225 ἐρέειν ὃ
ραιός. h. Cer. 416 ὡς ἐρεείνεις. h. Merc
ἀτρεκέως £. o 305 ἐ μύϑῳ. τ 42 μηδ᾽
ἕεινε, et similiter z; 81 (μηδέ τιν᾽ -προτιόσ
μηδ᾽ ἐν, οἵνψ 806. b) τινά. Ζ 176 μιν ἐρέεω
ε 85 Ἑρμείαν δ᾽ ἐς v 190 ἐ. συβώτην. A 99:
ἐγὼ δ᾽ ἐρέεινον ἁπάσας. translate: h. Mere
487 αὐτὴν - ἐπιζαφελῶς 8. lyram tentet. οὗ τί
Ζ 145 Φ 158 γενεὴν ἐρεείνεις; K 598 ἵπποι
ovc £, cf. ὦ 981 h. Merc. 533. ib. 818 £xo
διαρρήδην ἐρέεινον, Doed. Gl. 519 spre
Schneidew. ἐρέδαινον et sic Baum. cum
stione quae pendet: ὦ 262 ἐρέεινον | ἂμ
ξείνῳ - ἢ που ζώει. d) τινά τι. & 220 σὺ Μὲ
τοῦτ᾽ £.|, cf. ὃ 465 (v. 1. ἀγορεύεις). ὃ
ἣ y ἐπέεσσι πόσιν ἐρέεινεν ἕχαστα.
ἐρεϑείζω (ἐρέϑω, cuius est intens., cf.
γελόωντες. 4 5 ἐρεϑιζέμεν Ἥρην | κερτὸ
ἐπέεσσι, cf. E 419 (Δία ἐρέϑιζον, οἷ.
Zus. 106. Duentz. Abh. 55 in der Bede
des conatus?) . 494 ἐρεϑιζέμεν ἄγριον
ὅρα. abs. o 394 χαχῶς ἐρεϑιζέμεν αἰεὶ
ϑοισιν χαλεποῖσιν. P 658 χύνας v' ἄνδρας 1
ἐρεϑίζων leo. ut quae quis sentiat ἐς
tur r 45 ὅὁμῳὰς xal μητέρα σὴν
(Faesi: versuche, auf die Probe stelle).
ἐρ-ἔϑω (L. Meyer, vgl. G. 1, 395 skr.
-ósc9ov Ψ 735. pf. (cf. Buttm. a. 8.
Thiersch 346 Krüger ὃ 28; 6, 1 Kühn
3 p. pl. ἐρηρέδαται (Ap. 76, 2), plqp£.
στο, ἐρηρέδατο ἡ 95. aor. ἐρείσϑη,
X 225 Med. aor. -εέσατο, ptc. bu
1) fulcio, applico, acclino. E. M. 3
ἐπαχουμβίζω, cf. Suid. I 2, 512. 3)x
ἐρείχω --- ἐρετμόν
— Aotsiv ἐρείδουσαι mortuos alios super alios,
geh. V. ἐπιτιϑεῖσαι, Eust. 1988, 39 στοιβὴν
τῶν νεχρῶν, v.l. (Faesi) ἀλλήλῃσιν, Eust. ἀντί-
βᾶσιν xal ἀντέρεισιν, Doed. Gl. 567 sibi invi-
— eem innitentes. Faesi: je zwei trugen e. Leich-
í u. e. bildete e. Widerhalt gegen die andre.
-h. Ap. 117 γοῦνα δ᾽ ἔρεισε | λειμῶνι. b) X 97
πύργῳ ἔπι - ἀσπίδ᾽ ἐρείσας, cf. X 112 (δόρυ
πρὸς τεῖχος). 43 66 (ϑρόνον) πρὸς χίονα - 2,
οὐ 9 478 (αὐτόν). ἡ 90 ϑρόνοι περὶ τοῖχον
ἐρηρέδατο circumcirca parieti acclinatae, alii:
imfixae, sch. H. ἐνηρμοσμένοι ἦσαν, ἐρεισϑέν-
τες ὡς ἐμπεπηγότες εἰς τὸν τοῖχον. V.1.5 86
τοῖχοι ἐρηρέδατ᾽ γτὸ ἐληλάδατ᾽, οἵ. ἡ 118.
[496 σύν τε στόμ᾽ ἐ. comprimere, Hes. ἐπε-
see, ἐπιστηρίξαι. c) N 131 Π 215 ἀσπὶς
ἄρ᾽ ἀσπίδ᾽ ἔρειδε premebat, fulciebat. II Act.
intrans., pass. med, 1!) nitor, conitor, stemme
omich, lehne mich. a) H 145 4 144 Π 192 ot-
D ἐρείσϑη. x 170 ἔγχει ἐ., cf. & 38 T 49.
JB 109 Θ 496 τῷ ἐρεισάμενος. Ψ 984 οὔδεϊ
αἴται ἐρηρέδαται. sed c. gen. E 309 24 355
B ἴσαν χειρὲ - | γαίης, La Roche: partitiv,
ἐν
et
2. qorm&(v) et four. ci.
DUXTO 15 (ex ἐρη. cf. Buttm. a S. 1, 329).
872, 36 σημαίνει καὶ ἐνέργειαν καὶ πά-
τὸ χαταβάλλω χαὶ τὸ πίπτω. 1) trans.
0, subruo, destruo. Suid. I 2, 518 xa-
λξεις. E 15 i£. τεῖχος, Eust. 964, 88 χεχά-
, ef. Hes. 2, 187, Suid. I 2, 514. 2) aor. 2.
Érans. concido, corruo. E 47 294 Θ 122 260
M4 0 452 II 344 P 619 Y 497 ἤριπε δ᾽ ἐξ
χέων, et sic semper in introitu versus atque
Ὁ ut addatur unde quis cadat, praeter AN 389
ἢ. δ᾽ ὡς ὅτε ttc δρῦς ἡ. E Τὸ Δ 743
90 ἡ. δ᾽ ἐν χονίῃ(σι), 4 462 ὡς ὅτε πύρ-
ἴος, 495. ἀμφ᾽ αὐτῷ, E 58 χ 996 πρήνης (semel
ἰ Od), X 407 ἐξοπίσω, Y 456 προπάροιϑε
οδῶν nte pedes suos, non recte paraphr. τῶν
» αὐτοῦ (Voss, Minkw.), Π 319 προπά-
411
oi9c. E 68 Y 417 γνὺξ δ᾽ ἔριπ᾽, brach in
ie Kniee. E 309 0 329 41 355 γνὺξ ἐριπών,
cf. E 357 γνὺξ ἐριποῦσα. P 532 προϑορὼν t.
De arbore etiam: Φ 943 ix ῥιζέων ἐριποῦσα.
Suid. I 2, 519 πεσοῦσα. d 246 εἴσω πᾶσ᾽ ἐρι-
ποῦσ᾽. (&v- κατ᾿
Ἐρεμβοί. Menelaus ὃ 84 Αὐθίοπας x. Σι-
δονίους x.- ovc | x. Διβύην adiit Strab. 38
᾿Αριστόνικος ... ἐν τοῖς περὶ τῆς Μενελάου
πλάνης πολλῶν ἀναγέγραφεν ἀνδρῶν ἀποφά-
σεις. sch. HMQR. Ἀρίσταρχος Ἐ. τοὺς Ἄραβας
ἀκούει, quod probavit Strab. 41, Zeno (ib.)
scripsit occ rs, Posidonius (Strab. 784)
"AoeuBo?c, Crater (sch. h. 1) "Eosuvovc i. e.
Indos qui nigro sunt colore (ἔρεβος), al. Ἔραμ-
βούς. dubitabatur num in interiore mari Mene-
laus errasset an in exteriore. Partem Arabum
explicant Steph. sch. BE. Strab. (ἀπὸ τοῦ £v
τῇ ἔρᾳ βαίνειν, τοὺς Τρωγλοδύτας Σαραχη-
γνούς). Nitzsch: erzsuchende Bergleute von Ky-
pros. Ameis: Hebràer mit Aramàüern τι. Ara-
bern, ut coniuncta sint Ereb et Aram. Faesi
ἐρεμνός et ἔρεβος comparans: Zweig der Ae-
thiopen am Mittelmeer.
ἐρεμι-νός (ἔρεβος. sed E. M. 489, 51 ἐρέφω)
caliginosus, E. M. 370, 46 ἐρεμνὴ ἡ σχοτεινή,
cf. Ap. 75, 27 Hes. fem. tantum. 4 167 ἐρεμ-
viv αἰγίδα. ὦ 106 à. γαῖαν, inferos s. ἔρεβος,
h. Merc. 497 γαῖαν i. |, semel post subst. et
in exitu versus. JM 375 Y 51 ἐρεμνῇ λαίλαπι.
λ 606 2. νυχτί.
ἐρέπτομαε (Benf. 2, 2 skr. li, schneiden,
rup. lat. rump-o, et similiter L. Meyer, vgl. G.
1, 366. sed Doed. Gl. 2396 ἐρείπειν -ιπεῖν)
praes. ptc. mihi carpo ut vescar, rupfe, Eust.
733, 8 ἀλόγοις μόνοις oixciov, quare E. M.
370, 80 παρὰ τῆς ἔρας 0 ἐστι τῆς γῆς τὴν
τροφὴν ἔχειν, cf. Ap. 75, 28 Hes. E196 Θ 564
xoi λευκὸν ἐρεπτόμενοι cl ὀλύρας equi. τ 553
πυρὸν ἐρεπτομένους anseres. ἢ. Merc. 107
λωτὸν ἐρεπτομένας ἠδὲ - κύπειρον vaccas. B
710 λωτὸν ἐρεπτόμενοι -τε σέλινον. (97 λω-
τὸν £. socii Ulixis, qui animalium instar vesci
putabantur incoctis frugibus. Φ 204 δημὸν ἐ.
ἐπινεφρίδιον κείροντες pisces pinguedinem co-
medentes, quam in renibus carpebant; cf. Clas-
sen, Beob. 3, 37, alterum enim ptc. alteri sub-
jungitur.
ἐρ-ἔσσω (i.e. ἐρετ-Ἴ)ω, skr. ar rudern, lat.
re-mus, mhd. rie-me Curt. Et. 492 L. Meyer,
vgl. G. 1, 845. ἐρεϑίζειν Lob. path. 365 Doed.
Gl. 565 (i. e. navem). ἔρω -ἔω -ἔϑω Lob. par.
438) praes. inf. et ipf. remigo, intrans. E. M.
370, 54 τὸ χωπηλατεῖν, cf. Ap. 75, 31 Hes.
I 361 ἐρεσσέμεναι μεμαῶτας. & 490 gu 194
οἱ - ἔρεσσον. λ 78 ἐρετμόν͵ τῷ - ἔρεσσον ego.
(ἐρέτης -τμόν εἰρεσίη δι - προ-)
» ἢ
ἐρ-έτης (V.S. ἐρέσσω) remex. E. M. 370, 51
. χωπηλάτης. plur. tantum. Α 142 ἐς δ᾽ ερέ-
τας - ἀγείρομεν, cf. π 849 (ἁλιῆας). A 309 ἐς
δ᾽ ἐ, ἔχρινεν ἐείχοσιν. B 307 ἐξαίτους ἐ.
B 719 ἐρέται - πεντήκοντα ἐμβέβασαν. c 280
vi? ἀρσᾶς ἐρέτῃσιν ἐείχοσιν. β 819 οὐ νηὸς -
οὐδ’ ἐρετάων. v 115 ἐπείγετο χέρσ᾽ ἐρε-
τάων. ;
Ἐρετμεύς Phaeax 9 112. De
£g-rtuórv (v.s. ἐρέσσω. Cf. Lob. par. 439).
remus. ὁ 77 ἐρετμόν, τῷ - Lotocov, cf. w 2706,
Ap. 75, 30 χώπην. à 121 199 μ᾽ 15 w 268 si-
ἣρες ἐ. 1. plerumque pl. ó 782 3 53 ἠοτύναντο
δ᾽ ἐρετμὰ τροποῖς ἐν, Eust. 1517, 53 μετα-
412
πέπλασται, non recte, nam ap. Hom. semper
est neutr. cf. Lob. path. el. 2, 166 200, apud
seriores masc. & 269 ἀποξύνουσιν ἐρετμά |.
6 271 &. νεῶν. ὃ 37 δησάμενοι - ἐπὶ κληῖΐσιν
& | £17 ἐπ᾿ ἐ. 1 ἑζόμενοι. μ 208 ἐκ χει-
ρῶν ἕπτατ᾽ ἐ. 1x 353 & τε pu ἔχοντες.
4195 ψ 272 εὐήρε᾽ “ἐρετμά, τά τε πτερὰ νηυσὶ
πέλονται. μ 205 &. προήχεα χερσὶν ἔπειγον.
A 435 o 497 τὴν - προέρεσσαν ἐρετμοῖς], se-
melin Π. ὃ 580 : a 180 472 564 uu. [147]
180 ἅλα τύπτον &. |. v 22 σπερχοίατ᾽ &.|.
Cf. Lucht, Schiff ARS 1841 p. 32.
ἐρεύγω (ἐρυγ lat. rug-ire ruc-tare, cf. Curt.
Et. 143 L. Meyer, vgl. G. 1, 36 70 159 Doed.
Gl. 980) 1) Act. aor. 2. ind. et ptc. mugio,
edo mugitum. Y 403 ϑυμὸν ἄισϑε καὶ ἤρυγεν
ὡς ὅτε ταῦρος | ἤρυγεν, Hes. ἐπτύετο, ἐμυ-
κᾶτο, cf. paraphr. Ariston. 7j ó. πρὸς τὴν ἐπα-
νάληψιν τοῦ ἤρυγεν. Y 406 ἐρυγόντα λίπε
ϑυμός. 2) Pass. praes. ind. et ptc. eructor, cum
mugitu exeo. -& 403 züu« - ἐρευγόμενον. P965
ἐρευγομένης ἁλὸς ἔξω, paraphr. (sch. br. Ex)
βρασσομένης. ε 488 κύματος - τά τ᾽ ἐρεύγε-
ται ἤπειρον δέ, Hes. ἀναβάλλει. Thiersch xv-
μάτον proponebat pro -τῶν, recte Nitzsch Faesi
Ameis, τά ad x. referunt: 'desgleichen wie sie,
minus bene Doed. Gl. 980 Duentz. ad sequens
νῆχε παρέξ. 8) Med. praes. ptc. et ipf. eructo,
vomo. ε 374 ἐρεύγετο οἰνοβαρείων 86, vinum
et frusta, Hes. ἐβρύχετο, ἔβρυεν. II 162 ἐρευ-
γόμενοι φόνον αἵματος.
Ἐρευϑαλέων Η 186 πρόμος ἵστατο, ἐσό-
ϑεος φώς Arcadum, cum contra Pylios pugna-
rent, occisus a Nestore iuvene. 4f 319 óiov
Ἐρεὺ ϑαλίωνα κατέχταν. Η 149 ᾿Ερευϑαλίωνι,
φίλῳ ϑεράποντι arma quondam dederat Lycur-
gus, Areithoo occiso detracta.
ἐρεύϑω (£ov9, v. s. ἐρυϑρός) praes. ptc. et
aor. iuf. rubefacio. € 392 γαῖαν ἐρεῦσαι Ap.
75, 82 ἐρυϑρὰν ποιῆσαι, dt Hes. .4 394 αἵ-
ματι γαῖαν ἐρεύϑων |, c£. E. M. 371, 18.
ἅμ᾽ ἐρευϑεῖ, s. ἐρεχϑεῖ 8. ἐρεϑεῖ codd.
h. Ap. 211, Schneidew. "4uaovr9ov.
ἐρευνάω (Curt Et. 493 dubitans comparat
ἐρέω, ἔρως atque ita Lob. Rh. 261, cf. Doed.
Gl. 519 Eust. 610, 62 1498, 44 E. M. 371, 11).
praes. ptc. et inf. ,ipf., fut. quaero, scrutor.
a) abs. 2.321 μετ᾽. ἀνέρος ἔχνι᾽ ἐρευνῶν
pone vestigia. b τί. X 180 μυχὸν x«t« τεύχε
ἐρεύνα. t 486 trc ἐρευνῶντες. h. Merc. 176
μ᾽ ἐρευνήσει. Cer. 163 ἄλλων δώματ᾽ ἐρευ-
νᾶν, perspicere et pertentare.
ἐρέφω (Benf. 2, 311 skr. valabh-i, nord. hoelfa
(c£. Graff 1. 845), ὀρφνός et ὄρφνη, postremum
non improbat Curt. Et. p. 438, statuit Christ 231.
L. Meyer, vgl. G. 1, 390 skr. varbh bedecken.
Doed. Gl. 327 ἔρεβος). ,contego, operio tecto.
v 193 εὖ καϑύπερϑεν ἔρεψα ἰϑάλαμον). A 85
τοι χαρίεντ᾽ ἐπὶ νηὸν ἔρεψα, Ap. 75, 33 ἐστέ-
γασα... κακῶς δ᾽ ἀπέδωχάν τινες τὸ ἐστε-
φάνωσα utrumque praebent Hes. sch. br. E.
M. 371, 55, posterius vero paraphr. sch. ABL.
acriterque defendunt Doed. Gl. 327 Heyne, prius
probant Naegelsb. (q. v. Am. La Roche Eust.
36, 5 ὠρόφωσα Plat. rep. 3 p. 394 ἐν ναῶν
οἰχοδομήσεσιν. € 450 χαϑύπερϑεν ἔρεψαν |
-ὄροφον. (ἀμφηφρεφής χατηφερής ὄροφος)
Ἐρεχϑεὺύς (ἐρέχϑω, qui concutit sc. terram).
B 547 ᾿Αϑήνας, δῆμον Ἐρεχϑῆος μεγαλήτο-
ρος, ὅν ποτ᾽ ᾿ἈΑϑήνη ϑρέψε - τέκε δὲ “ζείδωρος
ἄρουρα, Her, 8, 58 ἐν τῇ ἀχροπόλι Ἐρεχϑέος
;
ἐρεύγω — ἐρῆμος
τοῦ γηγεδέος λεγομένου εἶναι νηός. Preller
Myth. 1, 133 Poseidon-Er. welcher neben Athene |
Pólias im Erechtheum verehrt wurde, cf. Ger-
hard Myth. $ 248, 3. Videtur idem 'esse qui |
Erichthonius vocatus Athenis regnavit, etsi s
qui plures viros eius nominis distinguant.
que R. Payne et B. Thiersch (Menesthe
Dortm. 1840) negantes Graecos Troicis tempo-
ribus templa aut cultum heroum habuisse, ab
Atticorum aliquo putant iusertum esse locum
Atticae enim propriam esse fabulam, cf. Duei z
Abh. 7. Minerva ἡ 81 δῦνε δ᾽ E. πυκινὸν d
μον, sch. EHRTY. ἀπὸ μέρους τὰς "Ag
τουτέστιν εἰς τὸ ἑαυτῆς τέμενος " ἐν τοῦ!
γὰρ ἐτράφη ὃ ᾿Ερεχϑεύς, cf. Apollod. 3; 1
ἐρέχϑω (E. M. 371, 26 ἔσως παρὰ τὸ ἐρείχω,
cf. Doed. Gl. 2492 Pass. Spitzn. ad ll Y ;
CXVIIL Alii veterum ἐρέϑω). Pte. praes. 8
et pass. lacesso, agito, in eo sum ut find
vis est intensiva, cf. Wentzel, qua vi posui!
verba in 9o Breslau 1837 p.41. V 3l7
ἐρεχϑομένην ἀνέμοισιν, paraphr. βαρουμένη
Hes. σαλευομένη, λαμβανομένη, βαρυνο, 2!
ὑπὸ τῶν ἀνέμων ταρασσομένη. sch. Α. ἐβ
ϑομένην, cf. Eust. 1808, 14. h. Ap. 358 ὀδύ;
σιν Pytho moriens. ε 83 [157] dico
στοναχῇσι καὶ ἄλγεσι Svuóy. ἐρέχϑων,
Apion ap. E. M. 371, 28 διαχύπτων, sch. E
χατατέμνων, διασχίζων, cf. RQVBEH. Sed 4
starchus ap. E. M. 371, 24 φησὶν ctsvay,
τινὸς x«l ποίας φωνῆς ἔμφασιν δηλοῦν
sch. BEH. fuere quoque qui ὀρεχϑεῖν coi
rarent E. M. 371, 27. Aoristum esse rati
La Roche, h. T. 260) Apion ἐριχϑών, Α
chus ἐρεχϑών. οὕτω διὰ τοῦ ε (haec
Lehrs, Ar. 152) quibus obloquitur sch. R. ὧι
χατέσϑων. δῆλον δὲ ἐκ τοῦ Ψ 317. Cf. Spitz
exc. XXXIV, 3.
,Eo£-o (res. lat. ver-bum Curt. Et. 493) 4
εἴ τὶ χακὸν vv | εἴρηται. h. Ap. 544 Ven, 28; 8t
εἴρηταί, τοι πάντα. K 540 x ll οὔ πω πᾶ:
εἴρητο ἔπος, cf. π 351. Hes. λέλεχτο. Θ [52
μῦϑος - εἰρημένος ἔστω, Hes. λελεγμένος
458 ἀριζήλως εἰρημένα. P 195 τοι - & ρήσε
ται αἶνος, Hes. λεχϑήσεται. Cf. Hoffm, q. |
esp (do Curt. Et. 493, cf. Hoffm. quA
S 151) V. s. ἠρόμην. Act. Togo cf. La Roc
h. S. 218. act. a med. non differt, nisi fc
1) τινά. Α 62 μάντιν ἐρείομεν (pro -£c
Suid. I 2, 513 ἐρωτήσωμεν. ó 192 ἀ ι
ἐρέοιμεν, ' ch. HQ. τινὲς zal ἀλλήλοις :
μεν, d ἐστι διαλεγοίμεϑα. ᾿Αρίσταρχος
λ 229 ἐρέριμε ἑκάστην. 44 011 Νέστορ
ὅν τινα ἄγει. Ahrens, Ztft. f. A. W.-
p. 814 σε - περὲ ξείνου ἐρέεσϑαι ῬΤΌΡΟΣ
pro -o:0 ἔρεσϑαι. 9 509 μὲν προῦ ὑξοι
ἢ δ᾽ ,ἐρέωμαι. Α 382 Θ 445 οὐδέ τί μιν
εφώνεον οὐδ᾽ ἐρέοντο. I 671 τοὺς δειδέχ
ἔχ τ᾽ ἐρέοντο. 2) τί. H 138 ἐρέων γενεὶῖ
τόχον τε. φ 81 τὰς ἐρέων fragend nach, s
chend. & 298 ἐρέεσϑαι | δώματα, E Y
τοῦ ἐρώτησον. wv 106 οὐδέ τε προσφ
ἔπος οὐδ᾽ ἐρέεσθαι. 3) abs. x 63 109 ἔκ,
ἐρέοντο. (ἐξ)
ἐρῆμος Attice ἔρημος, cf E, M. j
(Curt. Et. 454 comparat ram-e hoe
ami desino cf. Benf 2, 10 Pott! 1, 202, ;
ἠρέμα, cf. E. M. 373, 13, ubi etiam ἢ : " b.
τὴν ἔραν. L. Meyer, vel. 'G. 1, 70 rarus). E
sertus, solitarius. 4 861 νήσῳ ἐρήμῳ ἢ
ΜΙ
,
goov ἐρήμην |. Καὶ 520 χῶρον ἐρῆμον, 09"
ἕστασαν Conti E. M. 373, 18 ἠρημωμένον,
Inpóc τὸ σημαινόμενον xal οὐ πρὸς τὸ ῥῆτον
τοῦτο ἐπήγαγεν, oves ἃ pastore desertae diffu-
giunt, cf. Hes. sed (glossographi ap.) E. M.
487, 15 σημαίνει τὸ πρόβατον, cf. Suid. I 2, 513.
ix melius sch. D. τινὲς δέ, ὅπερ ἐστὶ βέλτιον,
ἐπὶ τοῦ ποιμένος τοῦτο νοοῦσιν, ὅτι χατα-
ὕεται εἰς τὴν ἔπαυλιν φοβούμενος τὴν ἐρη-
Ἂ ὕω (ἐρύω) Act. praes. iptv. -ὕε inf,
ὕειν B 75. ipf -ῦε x43 -ὕον. aor. opt.
ὕσειε A 192 aor. iter. -ὕσασχε. Pass. praes.
| j ipf. -τὔετο I 462 -ὕοντο.
Jor. ττύϑεν (pro -ησαν»). Med. ipf. -vovro O 723
ugmentum non admittitur. v ante consonas et
Ante longas vocales, v ante breves. 1) Act. et
ass. cohibeo, retineo. a) Suid. I 2, 515 χω-
ἰύω, cf. Ap. 76, 4 Hes. 41 567 ἐρητύσασχε
᾿ράλαγγας hostium. Θ 315 O 867 παρὰ νηυσὶν
Ἰρητύοντο μένοντες, cf. O 8 postquam victi
junt. b) Hes. παύειν, χατέχειν X 503 χήρυχες
Luv ἐρήτυον, cf. B 97. B 99 911 ἐρήτυϑεν
jb χαϑ᾽ ἕδρας, Nic. ἠρέμησαν καϑίσαντες. y
156 ἐρητύοντο μένοντες | αὖϑι παρ᾽ ᾿Ατρεΐδῃ.
13-164 180 σοῖς ἀγανοῖς ἐπέεσσιν ἐρήτυε φῶτα
ἴχαστον, cf. B189. χ 442 με μειλιχίοις ἐπέεσ-
Ju» ἐρήτυον, cf. (493, B 75. m 48 ἐρήτυε
γώνησέν rt. c) sedo, mollio, Hes. πραὔνειν.
| 192 ἐρητύσειε ϑυμόν E. M. 873, b. ἐπίσχῃ
"xl παύσῃ τὴν ὀργήν. I 635 τοῦ ἐ, χραδίη
«i 3vuoc. c. inf. I 469 ἐμοὶ οὐχέτι &. ἐν
θεσὶ ϑυμὸς [] στρωφᾶσϑαι non sustinuit. V
80 οὐδέ οἱ ἀτρέμας ἦσϑαι ἐ. ἐν φρεσὶ 9v-
ἰός |, non potest cobiberi s. adduci ut. 2)Med.
johibeo, retineo. Ὁ 723 &. λαόν. (xar)
| égi- (Buttm. Lex. 1, 147 εὐρύς, id negat
Doederl Gl. 560 qui ἔρες comparat. alii skt.
Jti ultra, nimis, id negat Curt. Et. p. 72 ipse
ubius num ad ἄρε- (cf. L. Meyer, vgl. G. 1, 104)
jt &g:-oroc referat, an ad skr. varu?, uru-s —
ὐρύς. Benf. 1, 316 do: et 2p: locativos sta-
dut de καρο, ἀρε-τή) valde, Hes. πολύ, μέγα;
jogvoov, cf. sch. AD. A 305 part. inseparabilis,
je magnitudine aut spatii aut virium. inde
-junt adi. quae pro epithetis sunt omnia. E. M.
75, 8 συντιϑέμενον ἢ μαχροσύλλαβον ἐπιφέ-
ἵεται... ἢ διπλοῦν (sed ἐριβῶλαξ sim.).
| ἐρε-αὐχην valde elata cervice. 41159 ἐριαύ-
Ievég ἵπποι |, Hes. γαῦροι. μεγαλαύχενες.
ἐγάλοι, ἀπὸ μέρους, cf. sch. AD. K 305 Ap.
6,7. HK 305 P 496 X 280 Ψ 171 ἐριαύχενας
πους |. h. XXXII 9 πώλους £.
| ἐρε-βρεμέτης (βρέμων magnisonans, magno
agoretonans. Hes. μεγαλόψοφος, μεγαλόηχος.
624 Ζηνὸς ERE Merra) Hes. μεγάλα βρον-
jov da cf. E. M.
ἐρί-βρομος (βρέμων magnum strepitum mo-
?ns, he VII τ Ξ r
ἐρητύω — ἐρίζω
413
τῆς ἐριβώλακος. Suid. I2, 515 ἡ εὔγειος γῆ.
A 155 Φϑίῃ ἐριβωλᾶχι, Hes. sch. br. μεγαλο-
βώλῳ εὐγείῳ, Z 315 II 461 £2 86 Τροίῃ &,
4 992 Θρήχῃ &. B 841 Λάρισαν ἐριβώλακα,
I'74 957 Τροίην &., I 479 Φϑίην - é. P (172)
Avxüjv ἐς. E 44 Τάρνης ἐριβώλακος, N 798
᾿Ασχκανίης £j P 301 “αρίσης &, P 350 Παιο-
νίης &., Y 485 Θρήκης &. v 285 ἐ. ἠπείροια,
semel in Od. In pede quarto. ὃ
ἐρί-γδουπος et ἐρί-δουπος (γδουπέω, δου-
πέω) graviter sonans. 8) animantes, (ἐρίγ δ.)
H 411 K 829 9 465.0 112 180 Ν 154 II 88
ἐρίγδουπος πόσις Ἥρης |, Suid. 1 2, 516. με-
γαλόχτυπος. Hes. μεγάλους ψόφους ποιῶν,
διὰ τῶν βροντῶν. E 672 Διὸς υἱὸν ἐριγδού-
ποιο, M 235 Ζηνὸς - ἐ., cf. h. ΧΙ 8. O 298
Ζηνὸς ἐριγδούπου, Ap. 76, 8 μεγαλοδούπου.
4 152 ἐρίγδουποι πόδες ἵππων | Hes. μεγα-
λόψοφοι. Ὁ) Γ65 inanimatae (ἐρίδ., cf. Passow)
42 323 y [493] o 146 191 αἰϑούσης ἐριδούπου..
y 999 ἡ 345 v 176 189 αἰϑούσῃ ἐριδούπφ'.
x 515 ποταμῶν ἐριδούπων |. in quarto pede
Y 50 ἀχτάων ἐριδούπων.
ἐρτδ-αίνω (ἔρις, ἔριδ-ος, cf. E. M. 373, 28).
praes. du. ἐριδαίνετον A 574 II 765, pl. -ouev
B 342 8 206 σ 403, inf. -é£ucv « 79, iptv. -ε
q 79. (ipf. pl. ἐρέδαινον ὃ h. Merc. 818). Med.
aor ἐρεδήσασϑαι Ψ 792, 1 in arsi. ante Wolf.
6, velut de ἐρεδάω 5 formatum. Contendo a) li-
tigo, expostulo. 4 574 £vex« ϑνητῶν͵ &. ὧδε.
σ 408 περὶ πτωχῶν ἐ. « 79 ἀντία πάντων &.
οἷος. B 842 αὐτως ἐπέεσσιν £. φ 810 μηδ
ἐ. μετ᾽ ἀνδράσι. ἢ. Merc. 818 τὰ ἕχαστα διαρ-
ρήδην ἐρίδαινον, Schneidew. ci, Baum. rec.
pro ἐρέεινον. b) aemulor, certo. β 206 εἵνεχα
τῆς ἀρετῆς &. de hac (Arist. huius) ,puleritu-
dine, alii: quis primas ferat, sch. S. ἐρίζομεν.
Ψ 792 ποσσὶν ἐριδήσασϑαι 80. cum Ulixe, Hes.
ἁμιλληϑῆναι, φιλονεικῆσαι, paraphr. ἐξεισωϑῆ-
ναι, Sch. V. ἐριδήσεσϑαι... ἐν δέ τισι τῶν
ὑπομνημάτων yo. ἐριζήσασϑαι, quam 1. Buttm.
a. S. 2, 178 commemoravit, Doed. GI. 562 (ἐρέζω
-Éo) defendit, Bekk.? recepit, cf. Spitzn. h. 1.
II 765 à. ἀλλήλοιιν πελεμιζέμεν, venti. —
ἐρεδ- μαένω (ἐρίζω ἔριδμα") praes. ci. la-
cesso, Eust. 1059, 4 ἐρεϑίζειν xal εἰς tour κι-
νεῖν. Il 960 σφήκχεσσιν, ovc παῖδες εριδμαί-
voci ἔϑοντες, v. 1. -ουσιν, Hes. ἐρεϑίζουσιν,
cf. E. M. 373, 29 cuius verba restituere cona-
tur Spitzn. ἢ. 1. ἐρέδουπος v. s. ἐρίγδουπος.
ἐρεζήσασϑαε v. s. ἐριδαίνω. :
ἐρέζω (ἔρις) Act. praes. ind. 3 p. du. -/Gevov
σ 98, ci. 3 p. du. -zvov MM 423, opt. 3 p. s.
-Coi, inf, -Cew et -ζέμεν. augm. non admittitur,
ipf. -4Gev, ipf. iterat. pl -/Geoxov 39 225. aor.
ci τίσωσιν c 977. opt. -σσειε et -σειε ap 126,
-σσειαν O 984. ptc.-c«vrs A 6, -σαντες JN 109.
Med. quod non differt nisi forma, praes. ind.
τζεται E 172, iptv. (-ζεσϑον 4. 735) aor. ci.
-σσεται d B0 (pro -ηται). Contendo. 1) expostulo,
discepto, pugno. a) A 6 διαστήτην ἐρίσαντε
post altercationem dissederunt. /M 423 &. περὲ
ἴσης. v. 1. Ψ 735 μηχέτ᾽ ἐρίζεσϑον luctantes,
Bekk.*, vo. ἐρείδεσϑον. b) A 277 ἐριζέμεναι
βασιλῆι | ἀντιβίην, Hes. φιλονεικεῖν, οἵ. B 214
947. Ν 109 χείνῳ i. Hes. φιλονεικήσαντες.
de pugna (?) Z 131 ϑεοῖσιν - ἔριζεν, d^ 185
Κρονίωνος | παισὶν ἐριζέμεναι. 2) aemulor,
certo, Eust. 1598, 15 καιρία λέξις ἐπὶ ἐξισώ-
σεως a) B 555 οἷος ἔριζεν, Ap. 76, 10 εξι-
σοῦτο, cf. τ 286. b) ὃ 78 Ζηνὶ - ovx ἂν τις
414
ἐρίζοι. 9 371 σφισιν οὔ τις ἔριζεν. Γ' 223
Ὀδυσῆι ἐρίσσειε, cf. v 196. o 227 ἀλλήλοις
£. V 404 χείνοισιν ἐριζέμεν, cf. 9 923. c) O 284
£. περὲ μύϑων. 9 225 ἀϑανάτοισιν ἐ. περὶ τό-
ξων. d) E 172 χλέος, o ov τίς τοι ἐρίζεται,
sch. L. ἐρίέζει, ᾿Αττιχῶς, οἵ. Eust. 535, 18.
o 321 δρηστοσύνῃ μοι £pícosis. ὅ 80 μοι &.
χτήμασιν. Ν 3295 ποσὶν - ἐρίζειν cum Achille. H
e) 1 389 Ἡφροδίτῃ κάλλος ἐρίζοι. ε 913 ἀϑα-
νάτῃας δέμας καὶ εἶδος ἐρίζειν. f) o 88 ἐ.
ἀλλήλοιιν | χερσὲ μαχήσασϑαι. (ἐριδμαίνω,
ἔρισμα).
ἐρέκηρος (Bekk. ἐρεε., vituperat Leskien.
ἀρ-ἀρίσκω &o-£oxo E. M. 373, 37 Buttm. Lex.
1, 151 Curt. Et. 488 Doed. Gl. 548. aliter: skr. '
var wáühlen Benf. 1, 322 Christ 298 L. Meyer,
vgl. G. 1, 354) pl. -eg per metaplasmum, Buttm.
l L cf Lob. par. 180. valde coniunctus con-
cordia, valde aptus, necessarius. alii: valde
carus, Ahrens δρῦς 45: hülfreich. E. M. 373,
34 εὐάρμοστος, cf. 374, 97. Hes. μεγάλως τι-
μώμενοι, ἀγαϑοί, πρόϑυμοι, εὐχάριστοι, εὐάρ-
ἕοστοι, μεγαλωφελεῖς. 4 306 ἐρίηρος ἕταῖ-
ρος]. « 840 9 62 471 ἐρίηρον ἀοιδόν]. non
recte sch. E. τὸν ἄγαν ἁρμόζοντα τὴν φωνὴν
αὐτοῦ πρὸς τὸ μέλος τῆς κιϑάρας. Γ' 47 ἕτά-
ρους ἐρίηρας, non recte ironice sch. L. ἄγαν
εὐαρμόστους x«l φίλους τοῦ ᾿Αλεξάνδρου,
τουτέστιν ἕρπαγας, πλεογέχτας χαὶ μοίχους.
semel post. subst. 7'378 Θ 332 N 491 ΨΘ
(172 555 x 471 μ 199 397 ξ 249 ἐρίηρες ἕταῖ-
eo. | II 363 . 100 193 x 387 405 408 & 9259
o 428 v 278 ἐρίηρας ἑταίρους | semper in
quinto pede.
ἐρι-ϑηλής (ϑάλλω) valde virens et florens.
E. M. 373, 45 λίαν ϑάλλων, cf. Suid. I 2, 516.
E 90 ἀλωάων ἐριϑηλέων, Hes. μεγάλως ϑαλ-
λουσῶν. HK 467 μυρίχης ἐριϑηλέας ὄζους.
P 53 ἔρνος - ἐριϑηλὲς ἐλαίης. h. Merc. 27
ἐριϑηλέα ποίην.
ἔρτϑος (originis incertae. E. M. 378, 39,
cf. sch. À. € 550, comparat ἔριον lana ut
Suid. I 2, 516 Doed. Gl. 2481, vel ἔρα ut Hes.
,
pass. vel ἔρις et ϑής, cf. Schómann, Alt. 1, 49,
Lob. path. prol. 365 Zoo, ἔρδω ἔρις ἐρέσσω.
Curt. Et. 488 o-£a9e comparare, cf. Benf. 1,
56) 1) mercenarius, Retzlaff, Synon. I Kónigsb.
1866 p. 17 Helfer. Autenrieth ad Naegelsb. L.
Th. 289: Arbeiter. Schómann l. 1. die gemein-
schaftlich arbeiten. Nitzsch d 642 für beson-
dere Zeiten angenommen. E. M. 373, 43 zv-
píoc ὃ τὴν γῆν ἐργαζόμενος ἐπὶ μισϑῷ, cf.
Η68. (7 44:900). Alii: lanMicus, Alexion ἔρει-
9oc scribebat, οἵ, La Roche, h. T. 260. € 550
ἔριϑοι | ἥμων - δρεπάνας ἔχοντες, paraphr.
γεωργοΐ, οἵ, sch. B. X 560 δεῖπνον ἐρίϑοι-
σιν, Sch. B. πάντες oi μισϑοῦ ἐργαζόμενοι
x«l μάλιστα οἱ τὴν ἔραν. 9) translate: crepi-
tus ventris. h. Merc. 296 τλήμονα γαστρὸς ἔρι-
3Sov. (συνέριϑος)
ἐρε-κυδής (χῦδος) valde illustris. € 327 h.
Ap. 182 Merc. 176 189 416 “ητοῦς ἐρικυδέος,
cf. 4 576 (Γαίης) h. Merc. 89 550 (Mac) h.
VH 1 ,KXVI 2 (Σεμέλης). ἢ. Ap. 808 ἐρικυ-
δέα - ᾿Αϑήνην. A 6831 ϑεῶν ἐριχυδέα τέχνα,
Thesea et Pirithoum. res 7'65 Y 206 ϑεῶν
ἐριχυδέα δῶρα, Hes. λίαν ἔνδοξα, μεγάλως
ἔνδοξα, cf. Ap. 76, 15 E. M. 373, 52. €? 802
y 66 x 182 v 96 v 280, ἐ. δαῖτα sch. MV. ν 26
μεγάλως ἔνδοξον. h. Cer. 811 γεράων & τι-
ἐρίηρος — ἐρινύς 6
«ἠεροφοῖτις ἐ. | o 234 9e& δασπλῆτις 8. |
μήν. 4 225
aut quinto, 1
ἐρέ-μῦκος (μυχάομαι) valde musiens. Y 497|
3 o 936 h. Mere, Τά
D
ἥβης ἐρικυδέος. Im pede quarto
E
σίον ἡ μάχη τοῦ τείχους, arborem igitur prop
murum esse statuit. X 145 παρὰ σχοπιὴν
£. ἠνεμόεντα | τείχεος ὑπὲχ ἐσσεύοντο, p
murum fuerat Hector, neque est cur specu
et caprificum longius abesse quis putet,
sch. V. σχοπιήν" τὸ Αἰσυήτου μνῆμα. duw
arbores statuit sch. B. ἐρενεών " οὐ τὸν ὄντι
πρὸς τὸ τεῖχος, ἀλλ᾽ ἐπὶ τὸ σῆμα τοῦ Ἴλα
posteriorem ut videtur ob “Δ 167 παρ᾽ Ἴλοι
σῆμα - | μέσσον κὰπ πεδίον, παρ᾽ ἐρινεὸν
σεύοντο. interpungendo post πεδίον expli
Nicanor παρέρχονται τὸ μέσον πεδίον͵ ἐν o1
ἤλου σῆμα, σεύονται δὲ πρὸς τὸν i" zi
ἵενται δὲ τῆς πρὸς τῆς πόλεως. recte Sp
agr. Troi 30 negat haec ferri posse, ipi
sciens ,quonam modo haec possint conci
Strab. 598 ὁ ἐρινεός, τραχύς τις τόπο
ἐρινεώϑδης sub urbem situs, Voss: Feigen
qnod recte improbat Hasper Beitr. z. T.
v. Il. 39. Ceterum Sonne, Kuhn 15, 107
rem celeberrimam comparat qua maiores
rerum naturam contineri putabant.
ἐρτνύς Büuml. al. E, ol. vo. »». I 57
T 959 418 A 980 o 475 ἐρινύες. v 78
ρῇσιν ἐρινύσιν. acc. d 412 ἐρινύας et 1
B 185 στυγερὰς - ἐρενῦς |. (Kuhn, Ztft. 1, 4i
skr. saranjus eilend, ita Curt. Et. 495 et M. Müll
qui Auroram interpretatur, Sonne Ztft. 10,
nubem nimbosam. Paus. 8; 95, 4 τῷ 9$
χρῆσϑαι χαλοῦσιν ἐριννύειν οἱ ᾿Αρχάδες,
E. M. 374, 1, ita Doederl. Gl. 563 Preller, D
167 Myth: 1, 520 Benf. 1, 102 (ἐρεδ-νυ) Aute
ad Naegelsb. h. Th. 263 Welcker Gótterl.
al. Lob. path. prol. 295 ὀρίνω ἐρίνω ἐρ
aufspüren. Kampe, Erinyes 42 cum E. M.
παρὰ τὸ ἐν τῇ ἔρᾳ ναΐειν) 1) dirae, quae.
dunt in eum qui scelus commisit, potiss
parricidas, (Kampe, Welcker) A 980 μητρὸ
νύες ἐχτελέουσιν (ἄλγεα), Schoem. op. 3,
scelera adversus quem commissa, quorum
datur. 4 419 μητρὸς ἐ. ἐξαποτίνοις
o 475 πτωχῶν γε ϑεοὶ xal ἐ. εἰσίν (sem
quinto pede) 2) dea ultrix, quae efficit n
praeter naturae leges fiat vel ut poenas
leges migraverit, cf. Aschenbach, Er
Hildesh. 1859 E. M. 374, 2 ϑεαὲ τιμῶ,
πατρικῶν ἀσεβημάτων ἤγουν τῶν εἰς,
γονεῖς ἁμαρτημάτων. T 418 φωνήσαντος
ἔσχεϑον αὐδήν, scp. B. ἐπέσχοποι γάρ εἰς
|
ἐριούνης --
τῇ παρὰ φύσιν, cf. Geppert 1, 373 Haupt, N.
.f. Ph. 69, 224 sq. contra Kampium, cf. s. «i-
jets. pater a filio laesus 1 454 ἐπεχέχλετ᾽ ja
AD. τρεῖς δέ εἰσιν ᾿Αλεχτὼ Τισιφόνη
ἔγαιρα, V. οὐκ οἶδε τὸν ἀριϑμὸν αὐτῶν
τοιητής. B 195 μήτηρ - ἀρήσετ᾽ ἐς. 0 904
σβυτέροισιν ἐ. αἰὲν ἕπονται. degunt apud
0s: 1 571 τῆς (μητρὸς) - ἐ. 1 ἔχλυεν ἐξ
Vicit », ἀμείλιχον ἥτορ ἔχουσα, Ariston.
0. αἱ ἐρινυες ὥσπερ ὑπηρετίδες νυπακού-
σι. T 259 Γῆ τε καὶ Ἠέλιος καὶ ἐ. αἵ 9᾽
πὸ γαῖαν] ἀνϑρώπους τίνυνται ὅτις κ᾿ ἐπίορ-
ὀμόσσῃ, haec Kampe eorum putat qui deo-
instar ea colunt quae cernuntur T 87
c z. Μοῖρα z. - &. | -uot ἔμβαλον ἄτην, ubi
dicuntur eSecisse, quod prohibere debebant sed
non prohibuerunt, cf o 934. v 78 ἔδοσαν ἐρι-
w ἀμφιπολεύειν harpyiae raptas puellas,
ppert 1, 373 ,durch Schreckengestalteu ins
yunderbare ziehen," tutius Ameis luere filias
enas sceleris ἃ ' patre commissi. Ceterum
henbach putat locos Sina Erinnyes com-
morantur a seriore additos esse poeta.
οἱούνης et -ούνεος (E. M. 374, 20 παρὰ
Qu ἐπίτασιν καὶ τὴν ὄνησιν, cf. Autenr.
J. f. Ph. 95, 286 Christ 226, sed Bergk,
1, 884 der ΘΠ η66) y 34 9 32 22 ἐριού-
ἐριού-
Á Ὁ h. Cer. 407. h. Merc. 28 p n υἱός!.
619 h. XIX 28 Ἑρμείαν ἐριούνιον, cf h.
. ὃ XVIII 3. h. Merc. 551 ϑεῶν ἐριούνιε
ov. sine nomine alio: X2 360 440 ἐριού-
salutifer, E. M. 374, 21 ὁ μέγα ὠφελῶν,
erhard, Myth. 8 274, 3f. Preller, Myth. 1,
; elcker, Gótterl. 1, 334 2 439.
um comitatur ad Achillem proficiscentem
960 440 457 679, Martem spectat 9 322 cum
e concumbentem, ad deorum pugnam pro-
s Y 34 contra Latonam locum capit Y 72,
rum nuncius est h. Cer, 407 cf. Merc. 3
ΠΙ 8 XIX 28, filium tollit Panem ἢ. XIX 40,
Apolline oraculum accipit, h. Merc. 551, te-
linem reperit ib. 28, se abdit ib. 145.
ἐς (Bent. 2, 340 goth. vrit-an ahd. reiz-jan,
: 15, comparans ri-valis i. e. rid-valis et
rrito Lb e. inyrito. hoc postremum et ἀρ-αρεῖν,
Ὁ ἔϑώ comparat Curt. Et. 458 commemoratque
Meyer, Bemerk. 45 Ἄρης ἔρις skt. ar-is
] Doed. Gl. 560 ἔραμαι leidenschaftltch
ehren) acc. ἔρεδα octies in Il. et £ 92 9 210
Ἔριν y 136 461 π 292 v ll. pl. acc. B 376
1. contentio, 1) altercatio, iurgium, rixa,
5. φιλονεικία, μάχη, E. M. 374, 2 D] διὰ λό-
"οἱ Baci, cf. Ap. 76, 18. Retzlaff, Syn. I
&. 1866 p. 25 Zwist, 'Hader, AS ἔριδι -
σϑαι (Wolf), sch. ΤᾺ μετὰ ἔριδος, Ameis
ἕηχε, La Roche in incerto relinquit. B
ρήχτους ἔ x«l νείχεα, cf. Y 251, d 513
307. Σ 107 É καὶ χόλος. A 319 Any ἔρι-
ς τὴν Ε΄ γἸείλησὶ "yu, cf. A 210. 1 257
χομηχάνου. T 58 ϑυμοβόρῳ ἔ. μενεήνα-
e» c Y 953. 1 490 H do ἕ n.
Ly 136. y 161 ἔξ. ὦρσε χακήν. Γ 100 ἐμῆς
L T 64. de pugnando 4 177 E 891 τοι &
7 πόλεμοί τε μάχαι τε, E 132 & xal
3 358 £. χρατερῆς z.- πολέμοιο. Φ
pope | ἀργαλέη. Y 66 ἔριδι ξυ-
d$ 390. Y 134 ἔ. ξυνελάσσαι, cf.
P 394 "ip 129. Φ 359 Agy' ἔριδος. d 360
000€ xal ἀρωγῆς. D'T7 κακὴν ἔριδα προφέ-
Ἐριχϑόνιον 415
ρονται. Ε $61 Ξ 149 E. ξυνάγοντες Ἄρηος.
4 829 χαχὴν ξ. ᾿προβαλόντες. H 210 ϑυμο-
Bógov E μένεϊ - μάχεσϑαι, οἵ. Η 301 II 416.
XX 989 αἰνοτάτην ξ. πτολέμοιο τάνυσσαν, οἵ.
II 662 P 253 τύσση £ πτολέμοιο δέδηεν. Ρ
384 ἔριδος μέγα νεῖκος ὀρώρειν | ἀργαλέης.
Y 55 & δήγνυντο βαρεῖαν. x 292 v ll É στή-
σαντες £v ὑμῖν. σ 18 ἔ. χαὶ χερσὶ γένηται.
In aegide E140 ἐν δ᾽ ἔρις, ἐν δ᾽ ἀλχη, Duentz.
La Roche "Eo. sch. B. ἄδηλον πότερον εἴδωλα
ταῦτά ἐστιν ἢ διαϑέσεις ὡς τὸ X 916, ck Ja-
cob, Entsteh. d. Il. 205 in scuto Achillis 2535
ἐν δ ἔρις, ἐν δὲ κυδοιμὸς ὁμίλεον, ἐν δ᾽ ὀλοὴ
κήρ, Duentz. Bàuml. La Roche "E., sed sch. A.
ἄρχεται Ἔρις κ. τελευτᾷ εἰς πόλεμον" ὃ δὲ
πόλεμος ἀποτελευτᾷ εἰς κῆρας. 3) aemulatio
Η 11 ὃ 343 o 134 ἐξ ἔριδος. ζ 93 ἔριδα
προφέρουσαι. 8. 210 ἔριδα προφέρηται ἀέ-
ϑλων. σϑ86θ E. ἔργοιο. 8) E. M. 374,44 τὴν σω-
ματοειδῆ x. πολεμιχὴν ϑεόν, cf. Ἂρ. 76, 18.
4440 Ἔρις ἄμοτον μεμαυῖα [Ἄρεος - κασιγνήτη
ἑτάρη τε nc ὀλίγη μὲν πρῶτα κορύσσεται.
αὐτὰρ ἔπειτα οὐρανῷ ἐστήριξε χάρη x. ἐπὶ
χϑονὲ βαίνει, cf. E 518. 4 3 "E. ἀργαλέην πο-
λέμοιο τέρας μετὰ χερσὶν ἔχουσαν. A τ8 "E.
ἔχαιρε moAvorovoc. Y 48 "E. χρατερὴ A«00-
cooc. Cf. Naegelsb. h. ἘΠ. 25,
ἐρι-σϑενής. (σϑένος) valde validus. JV 54
Διὸς - ἐρισϑενέος, Ap. 76, 20 Hes. μεγαλοσϑε-
νοῦς. T 355 πατρὸς ἘΞ lovis Φ 184 9 989 ἐ.
Κρονίωνος. Cf. Buttm. Lex. 1, 147.
ἔρισ-μα (ἐρέζω) contentio , lis. 4 38 “μὴ
τοῦτο γε νεῖχος ὀπίσσω | μέγ᾽ ἔρισμα - γένη-
ται, Sch. ABLY. ἡ ἀμφιβολία. . πόλεμος γέ-
γητάι, melius: dissensio lis magna fiat, Doed.
Gl. 562 v. et Z. eodem esse pondere putat ;ne-
que differre nisi addito adi. Lob. Rh. 237 £gi-
duc fortasse olim lectum esse putat. (ἐρε-
δμαίνω).
ἐρεστἄφῦλος (σταφυλή) grandes uvas ha-
bens. ε lll φέρουσιν | οἶνον ἐριστάφυλον, cf.
1 358, sch. T. τὸν ἐκ τελείου κ. εὐτραφοῦς στα-
φυλῆς γινόμενον. za γὰρ ἀγρία ἄμπελος
μικρὰν φέρει τὴν σταφυλήν. Hes. χαλλιστά-
φυλον. πολύν. ἢ τὸν ἐξ εὐγενοῦς σταφυλῆς.
ἔρε σσαραγας (σφαραγέω) graviter strepens.
h. Merc. 187 ρεσφαράγου Γαιηόχου.
ἐρέσττιιος (τιμὴ) magni aestimatus, E. M.
374, 55 ὁ μεγαλότιμος, ὁ ἔνδοξος, cf. Suid. I
2, 590. B 441 O 361 «b LN - ἐρίτιμον, Hes.
ἐσχυρῶς τετιμημένον, &y ἂν ἔντιμον. I126 268
ἐριτίμοιο χρυσοῖο, cf. Ap. 76, 21. h. Ap. 443
τριπόδων ἐριτίμων.
ἔρίτφος iBenf. 1l, 331 ἀρ-νός, ἕρσ-αι. iusto
audacius Doed. Gl. 9327 ἐρέπτεσϑαι) haedus, E.
M. 375, 8 ὁ μιχρὸς αἴξ ἢ d μικρὰ atc. II 252
ἄρνεσσιν ἢ ἐρίφοισιν. 262 & 220 ἀρνῶν
ἠδ᾽ ἐρίφων, cf. de re sacra o 242 τ 858, ἐ 226
ἐρίφους τε καὶ ἄρνας. 9 294 ϑαλλὸν τ᾽ ἐρί-
φοισι φορῆναι.
Ἐριφύλην. στυ) "QUY - 4 326 Ulixes vidit
apud inferos, ἢ χρυσὸν φίλου ἀνδρὸς ἐδέξατο,
filiam Talai s. Iphidis, uxorem Amphiarai quem
auro corrupta prodidit (o 247) ^ Alcmaeon
filius dorus ulturus eam occidit, cf. Apollod.
3; 6,
à buddy. βασιλῆα Y 219 Dardanus ge-
nuit, e Batea flia Teucri Apollod. 3; 12, 1.
ἀφνειότατος γένετο ϑνητῶν, iria enim milia
equarum habebat, rexque fuit Troiae. Y 230
Tococ Ἐριχϑόνιος τέχετο.
Q 2
416
᾿Ἐριῶπις Pheretis filia, sch. V. IV 697, uxor
Oilei, mater Aiacis Locrensis, noverca Medon-
tis qui e patria fugit [V 697. Ὁ 336 ἀνδρα xa-
ταχτάς, | yvovóv μητρυιῆς Ἐριώπιδος, ἣν ἔχ᾽
Ὀιλεύς.
ἐρι-ὥπες (cip) magnis oculis praeditus. v. 1.
ep. 1, 2 ἐριώπιδος Ἥρης v. s. ἐρατῶπις.
ἑρχεῖος (att. ἕρχειος cf. Eust. 1930, 32) ad
septum (fozoc) pertinens. χ 335 Διὸς - ἑρχείου.
E. M. 375, 4 ᾧ βωμοὶ ἐντὸς ἕρχους ἐν τῇ ai-
Ag ἵδρυνται, cf. Ap. 76, 22, Eust. 1057, 88 διὰ
τὸ συντηρεῖν πάντας τοὺς περὶ τὸ αὐτὸ ἕρκος,
cf. E. M. 256, 21.
ἑρκίον (Ffoxoc) septum, murus cortis. E. M.
375, 98 περίφραγμα, τειχίον, ubi etiam de ac-
centu. Bekk. an. 856, 4 τὸ τειχίον χαὶ τὸ
ἑρκίον ovy ὑποχοριστιχά" διάφορον γὰρ τὸ
δηλούμενον, τεῖχος καὶ ἕρχος ἐπὶ πόλεως,
τειχίον χ. ἑρχίον ἐπὶ ἐπαύλεων. I 476 o 102
fox(ov αὐλῆς, cf. Eggers, aula hom. Altona
1830 p. 11.
foxog (ctoy skr. vr& et vrk' Christ 244. E.
M. 375, 14 et Doed. Gl. 2293 ex ἐρύχειν. Dio-
nysius ἔρχος, cf. La Roche h. T. 261 dat. £oxe
et χ 469 -εἰ. Plat. Soph. 220 πᾶν ὅσον ἂν
fvexa χωλύσεως εἴργῃ τι περιέχον. 1) sepi-
mentum, septum Hes. τεῖχος, περίβολος, περί-
φραγμα, οἵ. Ap. 76, 25. 5 118 περὲ δ᾽ ἕ. ἐλή-
λαται circa cortem. w 190 ἕρχεος ἐντός in
corte. χ 442 459 ἀμύμονος ἕρχεος αὐλῆς. E90
ἕρχεα ἀλωάων. ὦ 994 αἱμασιὰς... ἀλωῆς
ἔμμεναι E., cf. h. Merc. 188. Additur materia
qua fit septum: E 564 £É χασσιτέρου circa vi-
neam. non recte Schneemann, ad « Trier 1832
p. 21 gen. non addi putat nisi obi, et trans:
late: O 567 φράξαντο νῆας ἕρχεϊ (Bekk. -zi)
χαλκείῳ scutis loricisque. 4| 350 .z 88 « 64
y 230 ε 22 τ 492 q 168 w 70 ποῖόν σε ἔπος
φύγεν E. ὀδόντων dentes qui quasi septum ef-
ficiunt et probihere debebant ne transiret vox,
cf. AA ad « 64 Am: ib. Duentz., sed Hes.
τῶν ὀδόντων τὰ χείλη & ἤγουν φραγμός, cf.
sch. DV. 4 800 E.M. 876, 19 Ap. 76,27. 1409
(ψυχὴ) ἀμείψεται E. 00., sch. AD. τὸν περίβο-
λον τῶν οδόντων. κχὶ 898 (φάρμακα) ἀμείψεται
ἕ, ὁδ. 2)locus septus I7 291 42306 μέσῳ ἕρχεὶ,
sch. BL. τῷ περιφράγματι τῆς σχηνῆς. 9 51
αἰϑουσαί τε xal ἕρχεα xol δόμοι, sch. H. πε-
ρίβολοι. π 841 o 604 λίπε 8᾽ ἕρχεώ τε μέ-
γαρόν vf. v 164 χαϑ᾽ ἕρχκεα χαλὰ νέμεσϑαι.
φ 938 384 ἔνδον ἡμετέροισιν ἐν ἕρχεσι. ep.
12,4 ἐς ἕρκεα ϑηρὸς ἰόντος. 3) rete, laqueus.
Ap. 76, 20 ἐπὲ τοῦ λίνου, cf. Hes. E. M. 375,
20. y 469 ἕρχει ἐνιπλήξωσιν aves, sch. V. νῦν
τῷ διχτύῳ. 4) propugnaculum, τινός. Ap. 76,
24 ἐπὶ ἀσφαλείας, cf. Hes. a3) ad arcendum
hostem: A 284 μέγα &. πολέμοιο Achilles, cf.
4 299. 4 137 O 646 É. ἀκόντων lorica. E 316
&. βελέων. b) ad defendendum amicum: 7' 229
Z5 H 211 £ ᾿Αχαιῶν | Aiax. h. VIII 8 &
Ὀλύμπου Mars.
ἕρμα (Herod. ap. E. M. 375, 50 A 486
Aristarchus ap. Arist. 4 117 Lob. path. el.
1, 339 ἐρείδω, -σμα et similiter Buttm. Lex.
1, 112 ἔρδω s. É. i e. ἐρείδω. Doed. Gl.
2292 f£ovu« Schutz; (cf. E. M. 375, 48 et Ari-
starch. |. l) atque ib. 2483 ἔρδω thue ἔργμα
(cf. Hes) ἕρμα. Duentz. N. I. f. Ph. 69, 491 skr.
vri, das schützende, ad 4 486 ἐρείδω Curt.
Et. 618 σερ £o £o knüpfe, quod fuisse videtur
Svar, «rp schweben, binden, unde et ἕρμα et
Ἐριῶπις --- Ἑρμείας
J
ἕρματα i. e. Halter. E. M. 375, 47 ἀμφότερα
ἀπὸ τοῦ tipo τοῦ σημαίνοντος τὸ ἁρμόξζω
cf. Porph. ad 4 486) 1ὰ cui quid adhaeret, qu
innititur et continetur, complexio. a) fulerum,
B 154 ἕρματα νηῶν. A 486 h. Ap. 507 ὑπι
δ᾽ ἕρματα μαχρὰ τάνυσσαν navibus subdueti
lapides aut trabes, cf. Grashof, Schiff 30, E. M.
375, 48 εἰ μὲν δασύνεται σημαίνει ἐρείσματι
στηρίγματα βαστάγματα, Herodian. οὐ ψιλοῦ:
ται ὥς τινες ἐπεὶ τὰ βραχυνόμενα φωνήεντα
χαταλήγοντα εἰς o ἐπιφερομένου τοῦ μ dag -
νεται. b)translate: I] 549 w 121 ἕρμα πόληος,
quo nititur, sch. ABL. τὸ σήκωμα τῆς νεὼς
πρὸς τὸ μὴ ἀνατρέπεσϑαι ἐν τῷ πεσεῖν " wi
οὖν τούτου φησὶν ἀναιρεϑέντος ἀνατραπῆνι
τὴν Ἴλιον. οἱ δὲ τὸ ὑποστήριγμα. 4 111 ἕρμ
ὀδυνάων cui adhaerent, a sagitta enim per corp
pertinent Ap. 76, 33 Ἡρίσταρχος ἀϑ. zii
στίχον" γελοῖον ydo φησι ἔρεισμα τῶν ὀδι
νῶν λέγεσϑαι (cf. Ariston. h. 1. Lehrs, Ar. 63)
ὃ δὲ Σιδώνιος.. ἀχούει τὸ ἐρεῖδον πρὸς τὰ
ὀδύνας, sch. br. ἔρεισμα τὸ ἐνερεῖδον τὰς ὀδύ
νας. Doederl. 1. 1. instrumentum. Buttm. Le χ
1, 113 ,die Schmerzen setzen ihre Zuversich
auf den Pfeil", La Roche: Halter. Dventz, d
Fesselnde. (ἕρμίές)
ἕρματα, τά (oso io sigo. Doed. Gl. 248
ἀείρω, quod eiusdem radicis multis vid:
Cf. s. ἕρμα) inaures, Ap. 76, 80 ἐπὲ τῶν ἕνα
tiov, sic ἔρμα scribi iubet E. M. 375, 4t
Ξ 182 ἐν - ἕρματα ἧκεν - λοβοῖσιν, τρίγληνα μὰ
ρόεντα, (sch. BL.) cf. o 297 (δύω) cf. sch,
Ἕρμαιος sec. Herod. Ν᾽ 791 et Io
Philoponum ap. Eust. 1809, 28, cf. ib. 43
Ἕρμαῖος Eust. 1809, 98. 7 471 ὑπὲρ 7-0
09. 9" "E. λύφος ἐστίν, ἦα κιών collis Mi
rio sacer, supra urbem qua ad Eumaei stabulu
itur, meridiem ut videtur versus ab urbe, se|-
Vólcker, Krit. Bibl. 1829 p. 535 orientem we
sus, ad Neritum. Schliemann, Ithaca ete, €
rupem nunc Chordakia vocatam explicat, pa
tem montis Palaea Moschata, e qua uterque poi
tus conspiciatur, sed ut videtur infra eum loc
quo antiquam urbem ipse statuit. aliter sch, ἢ
ὃ σωρὸς τῶν λίϑων ἐν ταῖς ódotc, BHG. o
μεῖον τῆς ὁδοῦ. De i ὃ
Ἑρμείας in hy. -ης, et Ἑρμῆς (dubiae
ginis. Kuhn, Haupt's Ztft. 6, 181 cf. 4,
Momms. róm. G. 1, 18, Christ 135 skr.
ramà Sarameéjas, cf. ὁρμή, skr. sarama !
Welcker Gotterl. 1, 342 oouav. M. Mülle
lect. 2, 468 the dawn-son, de quibus dubit
Curt. Et. 502. Doederl. Gl. 2483 ἕρμα εὕρ.
E. M. 376, 20 ἐρῶ τὸ λέγω cf. Plat. Crat, 4t
C. Eust. pass. Duentz. Ztft. f£. A. W. 1837 p. 42
Ξ 491 $2 461 499 690 694 α 42 ἑ 196 xS
λ 626 τ 397 Ἑρμείας, Π 185. ὦ 10 -&xe t
B 104 ἄναξ, Y 35 9 828 ἐριούνης | -, 52 4
h. XIX 40 - ἐριούνιος, x 277 - χρυσό
gen. ἢ. XIX 1 -«o, μ 390 -διαχτόρου,
et -o O 214. dat. h. XIX 35 -&/g et Pe
(trisyL) acc. ε 28 Q9 333 (υἱὸν φίλον) 353 €
-εἰαν, α 38 -ἐύσχοπον ἀργεϊφόντην, ἃ 84 -ὅι
χτορον ἀργεϊφόντην, 42 619 h. XIX 28 -éguc.
γιον. voc. Q 334 ε 29 -εία, ε 87 -χρυσόῤῥα
9 335 -Διὸς υἱέ, διάχτορε δῶτορ ἑάων,
prima et secunda, rarius secunda et tertia
Sibus. s 54 ἢ. Merc. [25] 69 111 239 260
366 401 Cer. 340 Ἑρμῆς, 395 ἀγλαὸς - | , Y.
σῶχος ἐριούνιος - | h. Cer. 407 -ἐριούνιος €
γελος Merc. 146 Διὸς ἐριούνιος - |, 46 96
»
Ἑρμιόνη — ἔρρω
5ὺ χύδιμος -| e 1 - Κυλλήνιος cf. h. Merc.
04, 314 -οἰοπόλος, 197 -χαρμόφρων, XXIX
8 χρυσόῤῥαπις -|(voc.. gen. 418 - ἕω χλε-
νίφρονος Ven. 148 διαχτόρου - (per syniz.)
lat Merc. 497, -ug ξ 435 - αιάδος υἱεῖ].
icc. 9 334 h. Merc. 300 -zv, XVIII 1 - Kv225-
τὸν ἀργεϊφόντην | Κυλλήνης μεδέοντα xal
Ἰρχαδίης, ἄγγελον ἀϑανάτων ἐριούνιον, cf.
ferc. 1 392 - διάζτορον, 9253 298 316 404 571
ύδιμον -|. voc. XVIII [12] χαριδῶτα διάκτορε
hgropo ἐάων. ap. Hom. semper cum arsi prio-
is syllabae. Mercurius, f. lovis et Maiae h.
lere. 1 301 XVIII 10, e Dryopis filia gignit
ima XIX 1 sq. ΠῚ 185 e Polymele Phylantis
. Eudorum, Y 33 imi φρεσὶ πευχαλίμῃσι χέ-
ασται, h. Merc. 514 ποικιλομῆτα, dat res se-
undas Ὁ 318 ἀνθρώπων ἔργοισι χάριν xal
Udoc ὀπάζει, praesertim bubus bene pascen-
js h. Merc. 571, Troianorum maxime Phor-
anti X 491. invenit ignem h. Merc. 111, lyram
5.95 46, auget opes τ 396 χκλεπτοσύνῃ τε καὶ
oxo, E 390 ἐξέχλεψεν Ἄρηα, solet Deorum
üuntius esse. £2 333 et potissimum in Od. « 38
2 8£ h. Cer. 340 407, apud Calypsonem est
85 196 4 390, hominibus auxilio venit (ὦ 334
οἱ φίλτατόν ἐστιν, ἀνδρὲ ἑταιρίσσαι, sch.
orph.?) BM. ἀπήλλαξεν 0 ποιητὴς ζητήσεως
μᾶς, προσϑεὶς τὴν αἰτίαν διὰ τί νῦν τῷ
[ui χρῆται διακόνῳ καὶ οὐ τῇ Ἴριδι.. . V.
xai ῥάβδον ἔχει... ἐν δὲ Ὀδυσσείᾳ ὀλί-
cf. ἃ DS 1, 130 Naegelsb. h. Th. 112,
λλά περ ἄγγελός ἐσσι quo loco
Ψ, .,.2)
Bete Duentz. utitur Ztft. f. A.W. 1887 424 contra
"Thierschium div. Il. et Od. aet. J. J. 3; 2, 95
Halberstadt 1832 p. 311 qui negavit Il. et
d. differre, non enim certa esse deorum mu-
era, cf. Naegelsb. h. Th. 156. Priamo opitu-
|tur Q9 340—694, Herculi 4 626, Ulixi z 277
Ἢ, Venerem comitatur ad Anchisem h. Ven.
18, Pelopi sceptrum dat B 104. Graecis favet
214, contra Latonam pugnaturus est Y 72.
I cum Venere concumbentem irridet 9$
33—42, animas procorum ad inferos deducit
1 ἔχε ῥάβδον μετὰ χερσὶν, τῇ τ᾽ ἀνδρῶν
ατὰ ϑέλγει ὧν ἐϑέλει, τούς T? αὖτε καὶ
ὥοντας ἐγείρει, cf. ε41. Eumaeus Νύμφῃσι
χὲ Ἑρμῇ sacra facit ξ 485. Recens natus boves
|polinis furatus ἢ. Merc. 69, callidissime ab-
às occulit, ib. 95 145 150 236 260, cum matre
postulat ib. 162, Apollinem boves quaerentem
Peipit ib. 980 317 (ἀρχὸς φηλητέων χεχλήσεαι
292), οἰωνὸν προέηχε ib. 295, (ἐπεὲ πολύ-
ἐὼν πολυμήχανον εὗρε ib. 319 Apollo
ercurium), ἃ Iove ridente iubetur boves red-
re ib. 389, cum Apolline in gratiam redit
417, honoresque partitus accipit scuticam
1497, ὄλβου καὶ πλούτου περικαλλέα ῥάβδον
|, 529, oraculum Thriarum ib. 552. (Ἕρμαιος)
opio); (E. M. 376, 45 εἴρω τὸ &ouo&o)
à Menelai et Helenae, à 14 Ἑλένῃ ϑεοὶ
νον οὐχέτ᾽ ἔφαινον | ἐπεὶ δὴ τὸ πρῶτον
᾿ἰεἴνατο παῖδ᾽ ἐρατεινὴν), Ἑρμιόνην, ?. εἶδος
* Xovoégc Aqooóítgc (Apollod. 3; 11, 1),
eoptolemo uxorem Menelaus Troiae pro-
ὃ 7 τοῖσιν δὲ ϑεοὶ γάμον ἐξετέ-
0v. Ab aliis narrabatur Orestem Neoptolemo
i80 uxorem duxisse Hermionen, cf. Eurip.
est. 2) B 560 Ἑρμεόνην ᾿Ασίνην τε βαϑὺν
χόλπον ἐχούσας. urbs Diomedis in Ar-
s ea parte quae Dryopum fuerat, e re-
1e Hydreae, etiam Ἑρμέών appellata, sch. D.
- 1]
m.
4T
ἱερὰ Περσεφόνης, Strab. 373 τῶν οὐχ ἀσή-
μὼν πόλεων, ubi τεϑρύληται τὴν εἰς Ἅιδου
χατάβασιν σύντομον εἶναι cf. Paus. 2; 34, ὅ,
nunc Kastri, vicus Albanensium Curt. Pel. 2,
454. Steph. ἐχαλεῖτο xal “αχέρεια.
£guíg vel &ouív (ἕρμα) pes lecti, Hes. τόρ-
voc, ποὺς χλίνης, cf. Suid. I 2, 530 Aristarch.
ap. Ap. 77, 6. w 198 ἑρμῖν᾽ ἀσχήσας. 9 278
ἀμφὶ - ἑρμῖσιν χέε δέσματα. Ap. 1. l ἦσαν
σφαιροειδεῖς τῇ κατασχευῇ. non recte addun-
tur τῶν ἅπαξ εἰρημένων.
Ἕρμῳ δινήεντι Y 392. fluvius Lydiae in
Phrygia interiore oriens et in sinum Hermaeum
s. Smyrnensem influens, prope Smyrnam. sch.
B. τὸ ταχὺ τῶν ῥευμάτων δυσπέρατος γάρ
ἐστιν, nunc Sarabad. ep. 1, 5 πίνοντες ὕδωρ
ζαϑέου ποταμοῖο Ἕρμου χαλὰ ῥέοντος, ὃν -
τέχετο Ζεύς.
ἔρ-νος (Curt. Et. 523 b dA, al-o. Duentz.
Kuhn 16, 30 ὁρ et ὁρ- μή treibend ἕρνος
scribi iubet Cramer, epim. 173, 21, cf. La Ro-
che h. T. 258) surculus, germen, Schüóssling,
Hes. χλάδος, στέλεχος, δένδρον sü9«Aéc. βλά-
στημα, φυτόν. E 108 φοίνικος νέον ἔρνος
ἀνερχόμενον, sch. E. ἀειϑαλὲς φυτὸν αὐξανό-
μενον. P 53 ἔ. ἐριϑηλὲς ἐλαίης. X 56 487
ἀνέδραμεν ἔρνεϊ ἶσος, Achilles, Ap. 77, 8 δέν-
ὅρῳ ϑάλλοντι, cf ξ 175 (Telemachum).
φό-εες (ἔρος) suavis, amoenus. h. Merc. 31
φυὴν ἐρόεσσα testudo. Cer. 109 4uc τ᾽ ἐλ.
ib. 425 ἄνϑεα ἐρόεντα, Hes. ἐπέραστα. XXXII
20 στομάτων ἐροέντων Musarum. Ven. 263
σπείων ἐ. 1. — ἔρομαι ν. S. ἠρόμην. --- ἔρος
v. & ἔρων.
, ez&-tóv (ἕρπω) animal humi repens. ó 418
ὅσσ᾽ ἐπὶ γαῖαν | ἑρπετὰ γίγνονται, sch. V.
χυρίως μὲν οἱ ὄφεις, καταχρηστικῶς δὲ νῦν
πάντα τὰ ϑηρία, οἵ. Hes.
ἑρπ-ύζω (ἕρπω) ptc. praes. repo, lente in-
cedo huc iluc. 4^ 225 ἑρπύζων παρὰ πυρ-
χαϊήν Achilles, sch. B. βαρεῖά τις x. uoyno&
κίνησις. .΄.. πρὸς τὸ ταπεινὸν ᾿Αχιλλέως διὰ
τὴν λίπην, cf. Ap. 77, lO. »290 &. παρὰ ϑῖνα
Ulixes. « 193 ἑρπύζοντ᾽ ἀνὰ γουνόν Laerten,
sch. M. μετὰ ὀδύνης x. ἀνίας ἠρέμα βαδίζοντα
διὰ τὸ γῆρας.
ἕρπω (skr. sarp-àmi lat. serpo) praes. --ξί,
opt. τοῦ ep. 16, 6. ptc. των. ipf. ἕρπε ἢ. Ven.
156, εἷρπον μ 395. repo, sed Doed, Gl. 2322
wandeln gehn, ohne Nebenbegriff der Langsam-
keit. P 447 σ 131 ὅσσά τε γαῖαν ἔπι πνείει
τε καὶ ἕρπει, cf. h. Cer. 365, Hes, βαδίζει. τῇ
χοιλίᾳ περιπατεῖ. παραγίνεται. lente incedo
huc illuc. o 168 ἥμενος ἢ ἕρπων Ulixes clam
in patria. h. Ven. 156 £ μεταστρεφϑεῖσα ἐξ
λέχος Venus. XIX 22 ἐς μέσον &. Pan. lentis-
sime moveor. 4 395 ὃ. δενοί. ep. 16, 6 χατὰ
χαρδόπου ἕ. μάζα.
ἔρρω (εέρ. L. Meyer, vgl. G. 1, 78 Curt. Et.
p. 509 Hoffm. qu. h. $ 139 Christ 232 ἑλίσσω
Benf. 1, 62 ἔρ-σω lat. er-ro skr. rish gehen
wollen, viel gehn, irren. Buttm. Lex. 2, 170
δέω) ptc. -cv, ovr. ὃ 367. iptv. -s, -éro,
τετε 42 239 ξαϊ. -οήσεις h. Merc. 959. aegre eo
malo omine eo, in perniciem eo. € 421 Zogov|
πλησίον Volcanus, sch. ἃ. διὰ τὴν χωλότητα
ἐπαχϑῶς βαδίζων. O 939 I 364 ἐνθάδε ἔ. |
Agamemnon et Achilles Troiam, Ariston. 1 364
0. τὸ ἔρρων οὐ λέγει ψιλῶς παραγινόμενος,
ἀλλὰ δυσαρεστῶν τῇ παρουσίᾳ φησίν, ἐνθάδε
μετὰ φϑορᾶς παραγενόμενος, cf. Suid, I 2, 535
418
Hes. Ap. 77, 14 E. M. 377, 88. δ 367 οἴῳ &
sch. R. μετὰ λύπης μόνῳ πορευομένῳ, φϑει-
ρομένῳ zal μετὰ φϑορᾶς βαδίζοντι. χατα-
στρέφει δὲ εἰς τὸ ἀλύον Ὡς h. Merc. 959 ὑπὸ
γαίῃ | ἐ. apud inferos. O [164] h. Merc. 160
ἔρρε Mes. φϑείρου, ἀπαλλάσσου, cf. Ap. 77, 12
Suid. I 2, 509 E. M. 877, 91 apage te, abi hine.
X 498 Ψ 440 αὶ τὸ Hoo. x 72 ἕρρ᾽ E» νήσου,
«2 239 ἔρρετε, Hes. φϑάρητε. I3 ἕκηλος l
ἐρρέτω sch. BL. ἱχανὴν οἴεται τιμωρίαν παρὰ
τοῦ ἐχϑροῦ λαμβάν εἰν τὸ ἀπαλλάσσεσϑαι τῆς
φιλίας αὐτοῦ ὡς εἰώϑαμεν λέγειν ξαυτὸν ἐχέ-
τω, cf. Y 349 s 189 Hes. ἀπίτω, οἐμωζέτω,
ὀξεσάτω.
ξρση (κέ. Skt. varsh pluere Curt. Et. 497 Christ
276 L. eeu vgl G. 1, 78 401. non recte
Eust. 991, 27 παραδόξως δασύνεται, cf. Lob.
Rh. 73 Buttm. Lex. 2, 170. praemissa ante -
vocali fit ἐέρση q. v). 1) ros. v. l. » 245 τε-
ϑαλυῖά τε ἕρση Eust. 1740, 12, v. τ᾽ ἐέρση.
(ξρσήεις) 9) ἕρσαι ,agnelli, 'haedi recens nati.
E. M. 377, 37 «i ἐν ἔαρι γεννηϑεῖσαι ἢ αἱ
ἁπαλαὶ καὶ τελείως νέαι, μεταφορικῶς ὡς
Ἀριστόνικος ἐν σημείοις, (Carnuth, Ar. 90), me-
lius quam Hes. ot ἐν τῷ χειμῶνι γιν μενοι ἔρι-
φοι. χαὲ (Ap. 71, 15) τὰ ἁπαλὰ τῶν “προβά-
των. ε 222 χωρὶς δ' αὖϑ᾽ ἕρσαι (sc. ἔρχατο),
sch. V. ἔρσαι (510). αἱ νεογναὶ xal ἁπαλαὶ καὶ
δροσώδεις ἀπὸ τῆς ἔρσης.
ἑρσή-εις (ἕρση) roscidus E. M. 378, 1 Hes.
δροσώδης. Ξ 348 λῶτόν 9 ἑρσήεντα, Suid. I
2, 539 δροσώδη, ἁπαλόν, νεαρόν, Hes. ἐρσή-
Eyre (Sic) χαλόν. E Merc. 107 B “χύπειρον.
translate: integer Q9 757 ἑρσήεις καὶ πρύόσφα-
τος χεῖσαι mortuus. Ἐρύαλος v. s. Ἐρύ-
λαος.
ἐρύγε-μηλος (ἐρυγεῖν) graviter mugiens. Σ᾽
580 ταυρὸν ἐρύγμηλον, non'recte sch. BY.
(Hes.) μέγα μυκώμενον, melius paraphr. Hes.
μεγαλόφωνον. cf. Suid. I 2, 540 "'yrannioni qui
τ-ηλός scribebat, ut Doed. Gl. 981, obloquitur
Herodian. h. 1. — ἐρυγεῖν v. s. ἐρεύίγομαι.
ἐρύϑ-αίνω (ἐρυ ϑρός, pro - ϑραίνω 3) rube-
facio, E. M. 379, 19 φοινίσσω, μολύνω. K 484
ἐρυϑαίνετο δ᾽ αἵματι γαῖα, ct. 21 ($ 'δωρ).
Hes. ἐρυϑαίνετο (510). ἐρυϑρὰ ἐγένετο, πυῤῥά.
ὑψηλοὺς Ἐρυϑίένους | B 855, Steph. -ἔνοι "
πόλις Παφλαγονίας. λέγεται δὲ 1 παρὰ τὸ ἔρευ-
ϑος. Strab. 545 τοὺς νῦν Ἐρυϑρίνους ἀπὸ τῆς
χρόας" δύο δ᾽ εἰσὶ σκύπελοι. Apoll. 2, 941
αἰπεινούς vocat, sch. λόφοι περὲ Παφλαγο-
νίαν. ᾿ λέγονται διὰ τὴν ἐρυϑρότητα τοῦ
χρώματος.
᾿Ἐρύϑρας B 499 urbem Boeoti tenebant,
ym τῆς "Πλαταιίδος ἐν τῷ Κιϑαιρῶνι ὀλίγον
τῆς εὖ ὑϑείας ἐντραπεῖσιν 'éc e Ὑσιῶν καὶ
Ἐρυϑρῶν ἐρείπιά ἐστιν Paus. 9; 2, 1. prope
Asopum Strab. 409, τῶν ᾿Ερυϑρῶν τούτων
ἄποικοι αἱ ἐν Ἰωνίᾳ Ἐρυϑραί Strab. 404. Bur-
sian Geogr. v. Gr. 1, 948. óstlich von Plataeae
am Fusse des Kithaeron, in der Gegend der
jetzigen Dórfer Krekuki u. Katzula. Herod. (ap.
Eust. 267, 2 cf. Lehrs Ar. 372) Ἔρυϑράς óc
χαλάς ἕτεροι δέ φασιν Ott Ἐρύϑραι (sch. D.
ap. Bekk. "Epv8o«u) μὲν πόλις Βοιωτίας, ó&v- ἔ
τόνως δὲ πόλις Ἰωνίας, cf. Spitzn. h. 1.
ἐρυϑοός (skr. rudhiras, lat. ruber, cf. Curt.
Et. p. 407 L. Meyer, vgl. G. 1, 51 70 395 2, 213)
ruber. 1 365 χαλκὸν ἐρυϑρόν. T 38 ε 93 h.
Ven. 206 νέχταρ &. |. ε 165 (208 u (19 αἴ
ϑοπαὴ 327 v 69 π 444 οἶνον 2. |, cf. h. Cer. 208,
ἕρση — ἐρύχω
ε 163 οἶνος ἐρυϑοός |. In fine versus, praete er
h. Cer. 908. — ἐρυχακέεεν sim. v. s. ἐρύ
£QUxz-&v&o praes. et ἐρῦχεἄνω ipf. (ἐρύ;
Lob. Rh. 155 L. Meyer, vgl. G. 2, 16. retine
« 199 χεῖνον ἐρυκανόωσ᾽ ἀέχοντα. x 499 ue
oioc ἐρύχανε πάντας ἑταίρους, La Roche
AQV. ,ἐρύχακε, cf. Lob. 1. 1.
ἐρύχω (ἐρύω, cf. Curt. Et. p. 62 Doed.
2293 Sivelsb. Kuhn 16, 369) Act. praes. i
-&c δ᾽ 599, «εἰ, ci.-o Q 658, S τοι, nd
τόντων M τῷ, pte. -ov Q 470, inf -é£usv. ipf
ἔρυκείν). fut. -ὕξω ὁ 68, -ες aor. l ovs j
o 515, -e K 527, -av Γ 118, ci. -ξομεν Ὁ
iptv. -ον τ 16, "ptc. τύξας, aor. 2. (cf. Buttm
a. S. 8 85, Anm. 8) ἠρύχᾶκε (ter) et &pvziz
(octies) opt. -κάχοι H 342, iptv. -χαχε JN.
-χάχετε Z 80, inf. - χαχέειν (quater) P
praes. -ὕχομαι ὃ 460, -εαι ὃ 373 -εται M 985.
Med. praes. iptv. -r69ov Ψ 448, inf. - εσϑὸ
0 17. I Act. detineo a) retineo quem eo quo
est loco, teneo, cohibeo. hospitio o 515 (uw)
& ἐν χλισίῃ, Ζ 217 (Βελλεροφόντην | ξεένε
ἐνὶ μεγάροισι») ἐείχοσιν duct ἔρύξας, E:
82. ἡ 315 ἀέχοντά σ᾽ ov τις ἐρύξει.
με ἐνθάδ᾽ ἐρύχεις, cf. ó 594 o 68. vi d im-
perio: ὃ 466 δήϑ᾽ £vi νήσῳ ἐ;, cf ὃ 378. τ 18)
ἔ, ἐνὲ μεγάροισι γυναῖχας. Q9 658 λαὸν E. |
castris, a pugna? paraphr. χωλύσω), cf. N 781.
JW 258 (αὐτοῦ), . 29 (αὐτόϑι), y 144 « 14 ]
Ap. 129. 9 317 σφωε δόλος x. Irun 2E
h. Ap. 99. v. 1. La Roche cum AQV. x p
ἐρύχαχε-ἑταίρους, v. ἐρύχανε. Φ 59 πόντος
πολέας ἀέχοντας θύχει. z 62 μιν ἐρύξει 1"
ἥ τε κατὰ χρατερὸν περ ἐ ,b) cohibeo, reti-
neo, sisto. Z 80 λαὸν & πρὸ πυλάων
tem, e£ oT Y 458. O 297 ἐρύξομεν
dientem. JI 369 ἀέχοντας τάφρος ἔ. c) i
neo equos: 41 48 M 85 ἵππους ἐρυχέμεν o9"
ἐπὲ τάφρῳ, cf. M 76 Καὶ 527 (ἔνϑα.. P
ἵππους &. ἐπὶ στίχας, E. M. 378, 17 χατέδχ
ἐκώλυσαν. E 391 ἠρύχαχε - ἵππους] vócq
ἀπὸ φλοίσβου. E 262 Vxmovc| αὐτοῦ ἐρυχᾶς-
χέειν. Q Ττὸ &.| ἵππους ἡμιόνους͵ tt. d)i "
primo, inhibeo. Θ᾽ 178 μένος - ἐρύξει mur
λ 105 σὸν ,»ϑυμὸν ἐρυχαχέειν χαὶ ἑταίρων
6 206 ἐρυχέμεν Ζῆν, Hes. κατέχειν, χωλῦϊ
JM 465 μὲν ἐρύχαχεν ἀντιβολήσας. abs. d
"Hom ἐρύκακε, cf. q 227. ε 302 ἕτερος -
9vuoc ἔ E. M. 378, 16 χατεῖχεν ἐχώλυεν
H 842 ἵππους καὶ λαὸν ἐρυκάχοι fossa. Mf
χῦμα δέ (μιν προσπλάζον) ἐρύχεται nive
retardatur, cetera cooperiuntur Duentz.,
BL. ἢ διὰ τὸ γεφυρωϑῆναι τῇ χιόνι τι
γιαλὸ ὃν τὸ χῦμα ἐρύχεται, sed Ariston. ἡ
ἀντὶ τοῦ ἐρύκε unda nivem a se arcet,
La Roche, s. continet sch. br. ἐρύχεε zo
e) arceo, "defendo. abs. 44 352 ούχακε
ictum, ct Y 968 Φ 165, 594. χ 138 πὸ
ἐρύχοι. o 408 μιν τρεῖς μῆνας ἀπόπροϑι οἱ
χος ἐρύχοι, sch. H. ἐν εἰρωνείᾳ μέχρι τῷ
vov ἐφόδια ἔχοντα αὐτόν. € 165 185
ἄλλους - ἐρύ Ee. ε 166 τοι λιμὸν ἐρύχοι
P 292 χακὸν - oi £. γ. 1. Aristarchus in
ed. 90 213 ὅσον ἐχ νηῶν ἀπὸ πύργου
ο 1 ἜΣ. W 443 n
χεσϑον,͵ paraphr. χατέχεσϑε inhibemini,
(8 ουχανάω, - ἄνω κατ- ἀπ-)
Ἐρύλαον
Ἐρύλᾶαον (ἐρύω, λαός defensor populi, Ly- X
jum ut videtur, Patroclus Π 411 Occidit, vo.
inte Spitzn. (4. v., cf. Buttm. Lex. 1, 148)
"ρύαλον.
ἔρμα (ἐρύω, de v cf. Lob. par. 426) prae-
üdium, tutamen. Hes. ὀχύρωμα, φυλακή, κά-
υμμα, φύλαγμα. 4187 μίτρης ἣν ἐφόρει ἔρυμα
ρούς, E. M. 378, 28 φύλαγμα x. ἀσφάλισμα
οὔ σώματος. Did. ἢ [αἱ] Ζηνοδότου x. ᾽Αρι-
τοφάνους ἔλυμα εἶχον, οἷον εἴλημα.
χατὰ Ἐρύμανθον Diana de monte descen-
it & 103, sch. BPQ. opoc "Agxaóíac, ov πολ-
ὲ σύες "e. ἔλαφοι γενέσϑαι παραδέδονται.
)rat mons in confinio Arcadiae Elidis Achaiae,
Olonos, habebatque fluvium eiusdem no-
inis, cf. Curt. Pel. 1, 16—18.
Ἐρύμαντα 1) Idomeneus Π 345 2) Patroclus
416 occiderunt, utrumque ut videtur Lycium.
ἐρῦσ-ἀρμᾶτες (ἐρύω, ἅρμα. E. M. 105, 51
[Ὁ -0. per metaplasmum, cf. Bekk. an. 596, 18
b. L. 0.354 Lob. par. 179) currum trahentes,
ectarii. O 354 ἐρυσάρματας ἵππους | E. M.
8, 35 τοὺς ἕλκοντας τὰ ἅρματα ef. Hes. pa-
Π 370 ἐρυσάρματες ὠχέες ἵπποι |.
ἐρυσί-πτολὲς (2 ὕω) urbem tutans, patrona
bis. Z 305 πότνι ᾿Αϑηναίη ἐρυσίπτολι, E.
L 378, 37 ἢ παρὰ τὸ ῥύεσϑαι τὰς πόλεις...
jet εἰρύσϑαι τὸ φυλάσσειν... φυλάσσουσα τὴν
ὀλιν, cf. Hes. Callimachus ig. de hoste, non-
ulli: ἀνϑέλκουσα ἐν ταῖς μάχαις τὰς πόλεις,
lii. ποιοῦσα ἐριπεῖν. Non igitur boni ominis
ox est, etsi ἐρύειν vox media est. sch. ABLV.
uo» δὲ ῥυσίπτολι (ita Bekk.?) καὶ οἰκεῖον
: περὶ σωτηρίαν εὐχομέναις, cf. Lob. path.
- νΝ h. XI 1 ᾿Αϑηναίην ἐρυσίπτολιν, cf.
9.
δυ-σμός͵ (ἐρύω) remedium, medicamentum.
. 230 ἐπηλυσίης - ἐσθλὸν ἐρυσμόν.
Ὁ (μερύσ)ω. ρύω, zo. εερ., cf. sch. L.
| 239 Lobeck, path. el. 1, 49. Heyne exc. 4
| 1 4, κερύω traho οἱ ὁύομαι, ἐρύο- εἰρύομαι
TYO distinguere conatus multa satis audacter
Punntavit. Thiersch S 168, 8 et Buttm. Lex.
63. coniunxerunt. Ahrens, Ztft. f. A. W. 1836
808 rursus “ερύω (act. et med. traho), zo«
pug ovo separavit E ἐρύομαι εἶρ. servo (δύτο
ὑτοὶ, σρες icovo tig. et similiter Kühner a.
L1. 821. sed Curt. Et. p. 548 - non oc sta-
it atque Lindemann, not. hom. III Zittau 1835
"Ὁ “ξρ. servare. L. ' Meyer, Kuhn 14, 88 x0.
Ahere et ἐρύεσϑαι servare, cf. vgl. G. 2, 42 65
lib 1, 78 κερύειν skr. var wehren, Christ
13. lat, ver-ro vel-lo περύω reisse, atque 229
euo Skt. vr-nomi bedecke schütze, De
ammo Hoffm. qu. h. ὃ 152. Cf εἰρύομαι,
At enim separare.) Praes. ptc. ἐρύων X
-ovt. O 464, -ovra. ipf. ἔρυον. fut.
gv), Aristarchus ap. Herod. 44 454, cf.
1 ubi Ariston. et X 67. sed Alexion -οὔσι,
| La Roche ἢ. T. 261. inf. (praes.?) -ὕύειν
-287 396. aor. εἰρῦσε (recte caret di-
0 βὶ 389) et -υσσε(»), -vo«v, sine augm.
-σαν et -ὕύσσαμεν, -ατε x 403, -αν. Ci.
/ "B 230 et -σσῃς E 110, -σσομεν (Ap. 77,
πσομεν) -σσωσι o 479. opt. -ὐσαιμι Θ 94,
τε 0 21. inf. -ὕύσαι et -ὕσσαι. ptc. τύσας,
; E 836, ταντες, -αντὰς 9 508 et -ὕσσας
/J9. Pass. pf. εἰρὕύαται, 4 248 6 265 (?) sed
ΟΞ 75, pte. εἰρυμέναι Ν᾿ 082. plqpf. εἔἴρυντο
469 et -ὕατο 5 80. O 654. Med. ipf. praes.
{0 } Buttm, a. S. 2, 182) ἐρύεσϑαι I 9248
419
51 19A
— ἔρυω
Ξ 492, Y 195 (vo. σε ῥύεσϑαι). ipf. ἐρύετο
Z 408, -ὕοντο P277. fut. -ύσσεαι Y 311, τεται
Kk A4, inf. -εσϑαι d 176 q 195. aor. εἰρῦσά-
μὴν x 165, -ὕσατο h. Merc. 197 et -σσατο
X 806 x 79 (v.l e), et sine augm. ἐρύσατο
4 363 Y 450 ξ 279 χ 372 (certe digammo ca-
sent. num ad ὁύομαι ut O 290 Y 194 « 6
ἐῤῥύσατο) et -ὑσσατο B 859 4 530 E 344
Φ 200 XX 367 τ 481, cf La Roche ad E 344,
τὕσαντο (terdecies). 'iptv. εὐσασϑε h. Ap. 488.
opt. -ὕσαιο E 456, -ro Q9 584, -αἰμεϑα X 79
P 104 159 161, -αἴατο E 298, inf. -σασϑαι X
351 et -σσασϑαι Σ 74, pte. -Goüusvog (unde-
vicies). pf. εἰρὕύαται t 265? v. S. Ih. plqpf.
εἴρῦτο χ 90. ipf. sync. (cf. Buttm. a. S. 2, 182)
ἔρυσο X 507, -ro 4 188 E 93 538 N 555 P 518
iP 819 o 524, inf. ἔρυσϑαι & 484, «194 x 444,
ξ 260 o 429. digammo hae formae carent. prae-
ter ε 194 — x 444. Neglegitur digamma prae-
Koc A 14] π 348 9 34, P 635 718, u 402
L'17, Z 408 Y 311 4 492 Ψ 21 (ὦ 16 c 48l.
I Act. et pass. traho. a) abs. Θ 93 ἐρύσσαι,
cf. Θ 24, I' 818 Σ 165. b) E 886 χειρὲ πάλιν
ἐ, Sthenelum. c) 9 508 ἐ. ἐπ᾽ ἄχρης equum.
x 808 ix γαίης &. (φάρμακον). L 99 ὑπὸ ζυγὰ
(δῆσα) €. x 176 sov" ἀν᾽ ὑψηλὴν &., cf. .Χ 198,
4) JM 258 χρόσσας ἔρυον. ει 11 u 402 ἀνά 9^
ἱστία λεύχ᾽ ἐρύσαντες. μ 14 ἐπὶ στήλην ἐ.
e) N 598 ἔγχος ἐκ χειρὸς ἔς, cf. E110 II 863.
Φ 175 μελίην ἐχ χρὴμν oto à 985 φᾶρος χὰκ
χεφαλῆς εἴ. O 9] ἐ. ἐξ οὐρανύϑεν πεδίον δε
Ζῆνα. f) corpora hostium. Σ᾽ 540 νεχροὺς ἀλ-
λήλων ἔρυον, cf. E 573. 4 467 492 (ἑτέρωσε).
P 230 Πάτροχλον Τρῶας ἐς &. P 419 τοῦτον
ἄστυ πότι ἐ,, cf. P 987 890. II 781 ἐκ Κεβριό-
νην ,κβελέων E: ἘΞ ἐνοπῆς. P 581 νεχρὸν ὑπὲκχ
Τρώων & μετὰ ἔϑνος ἑταίρων. P 235 νεκρὸν
ὑπ᾽ Αἴαντος ἐ. corpora amicorum. Y 232 Πά-
τροχλον ὑπὲχ βελέων ἐ. P 655 713 νεχρὸν
ἐρύσσομεν. 8) rapto. 3P 21 Ἕχτορα δεῦρ᾽ ἐ.
Μὰ 16 &. περὲ σῆμα. χ 187 ἐς μιν εἴσω. o 479
σε διὰ δῶμα ἐ. X 67 με κύνες &, cf. 0 351
4 454, Hes. ἐρύσουσιν ἑλκύσουσιν. ἐξ οὗ τὸ
χατέδονται, cf. Ap. 77, 17. h) naves, Hes. ἐρύ-
σαι" καϑελκύσαι. A 14l 9 34 νηα-ἐρύσσομεν
tic ἅλα cf. π᾿ 848 X 76 B 889 ὃ 577 780 9 51
A 2. subduco: x 428 νῆα - ἐρύσσομεν ἤπειρον
δέ, cf. x 408, A 485 x 325 359 ἐπ ἠπείροιο),
Θ 226 4A 9 νῆας -| s, cf. Ξ 392. & 35 προ-
χρόσσας i. 4 9248 νῆες | εἰρυατ᾽ ᾿:ἐπὶ ϑινί.
t 90b νῆες δ᾽ ὁδὸν -| εἰρύαται auf, an den
Weg, sch. E. ἑλχυσμέναι εἰσὶν ἢ φυλάττουσιν.
Ξ 30 s. νῆες] Sov" ἐφ᾽ ἁλός, cf. AN 682. 269
ἔνϑα εἴρυντο νέες. E Τὸ πρῶται εἰρύαται,
cf. O 654. i) attraho nervum arcus O 464 ἐπὶ
τῷ ἐ. k) vello 2493 ἄλλον χλαίνης £. II. Med.
cf. Buttm. Lex. 1, 63. V. s. εἰρύομαι.. 1) ad
me traho. τ 481 ἑτέρῃ (χειρὴ ἔϑεν ἄσσον ἐ.
Eurycleam, h. Merc. 127 &. πίονα ἔργα. 9 504.
μὲν (equum) éc ἀχρόπολιν &.| e. gen. E 456
ἄνδρα μάχης ἐ. abduxeris, sch. LV. λείπει ἡ
ἐξ. 2) traho mihi, in usus ,meos, quod meum
est. .A 190 φάσγανον - ἐρυσσάμενος παρὰ
μηροῦ, cf. 173 (300 2 196 294 321 535 λ 94
48, I' 271 T 252 (χείρεσσι μάχαιραν), I' 361 IN
610 Ξ 496 Y 284 Φ 116, M 190 (ἐκ xoAsoto) ἃ
306 x 79 si. φάσγανον, cf. 4 530 χ 90 s. φάσ-
γανον strinxerat. 4 580 ἐρύσσατο ξίφος. x 165
φύρυ ἐξ ὠτειλῆς ε. d 200 ix χρημνοῖο &, ἔγ-
(oc, οἵ. X 367 d 176 (μὲν πελέμιξε) ἐρύσσε-
σϑαι μενεαίνων hastam ex humo. b) deduco;
480
δ΄ 100 νῆα ἐρυσσάμενος in mare, cf E 79,
subduco h. Ap. 488 νῆα - ἐπ᾿ “ἠπείρου͵ ἐ.
ib. 506 2x δ᾽ ἁλὸς ἠπειρόνδε - ἀνὰ vij ἐρύ-
σαντο, c) detraho mihi carnem de verubus,
vox sollemnis de sacris: 4 466 B 499 H 318
«2 694 S 431 ἐρύσαντό τε πώντα |. Z 65 470
v 979 ὥπτησαν χρέ᾽ ὑπέρτερα x«l &. | d) at-
traho neryum arcus, adduco: φ 125 (μὲν πελέ-
μιεξε») ἐς μενεαίνων e) compenso: X 351 σ᾽
αὐτὸν χρυσῷ ἐρύσασϑαι, sch. D. νῦν τὸ ζυ-
γοστατῆσαι. Í) traho ad.me corpus hostis, in i
pugna occisi: P159 Πάτροκλον ἐ. "IA τον εἴσω.
E 298 οἱ ἐ. νεχρόν. Σ 174 ἐ. προτὲ Ἴλιον.
P 197 νέχυν - ἐρυσσάμενος χυσὶ δοίη. 4 506
P ud ἐρύσαντο δὲ νεχρούς, cf. P 217, E 422
(yq SY: 195. c. gen. P 161 μὲν ἐ, χάρμης.
amici; Σ᾽ 102 ἐχ βελέων ἐρύσαντο véxvy. P
104 &. νεχρὸν | Πηλεΐδῃ. 3). eripio e periculo,
servo, rette. E 344 τὸν μετὰ χερσὲ ἐρύσσατο.
Kk 44 &. ἠδὲ σαώσει | ᾿Αργείους καὶ νῆας. X 372
σ᾽ οὗτος &. zal ἐσάωσεν. A ,963 Y 450 αὐτέ
σ᾽ ἐρύσατο. ξ 279 δ. xal μ᾽ ἐλέησεν. I 948
TELOOUÉVOVG ἐ. ὑπὸ Τρώων ὀρυμαγδοῦ. Y 811
ἢ κέν μιν ἐ. ἡ κεν ἐάσεις. b) defendo, pro-
tego, schirme. sunt hae formae sync. omnes.
Z 403 & Ἴλιον. X 507 σφιν & πύλας. IN 555
Νέστορος υἱὸν ἐ E. ε484 τρεῖς ἄνδρας ἔξ. ε 194
x 444 νῆα ἔς, cf. € 260 o 429. E 23 Ἥφαι-
στος &. σάωσε δέ. 4) arceo. B 869 ἐρύσσατο
Κῆρα. ceterae formae sync. E 538 P 518
o 524 ἔγχος & 4 138 οἱ πλεῖστον ἔ. SC. Sà-
gittam. 1 819 & γὰρ ἔνδοϑι Sopa. (5 265
νῆες δ᾽ ὁδὸν - εἰρύαται, sch. E. φυλάττουσιν,
vix recte, v. 8. Ih) 5) retineo, compesco: £e
584 ὅλον οὐκ ,“ἐρύσαιτο paraphr. χατάσχοι,
Did. ἔν τισι χότον οὐ χατερύχοι, ubi certe
verbum magis placet. (εἐρύομαι) — ἔὄρχαται
-tO v. S. ἔργω.
£ox-cvao (ἔργω) pass, ipf. includo, cohibeo:
ξ 1b ἐν δὲ ἑχάστῳ | σύες - ἐρχατόωντο. Qf.
Lobeck, Rh. 185.
ἔρ-χομιαε (i. e. ἔρσκομαι incipio ire, et ἐλ-
ἤλυϑα, skr. ar gehen Curt. Et. p. 64 503 508
654, n Meyer, vgl G. 1, 72 445, sed Doed.
Gl. 905 ὀρέγεσϑαι) praes. ind. ἔρχομαι Cu
A 168) -εαε et -ῃῇ h. Merc. 156, -εται- ὀμεϑ᾽
B 207, ovra. B 801. ci. -ηται K 185, τησϑον
z 170. iptv. ἔρχεο (sedecies) et -εὖ (undecies,
ante vocales breves praeter 4 251 o 22 282
v 20 254) -εσϑον A 322, v.l. b 261, -εσϑε.
inf. -εσϑαι (-εσϑ᾽). ptc. ἐρχόμενος τη, 7010, -9,
τον τὴν -0v, τω, τοι ἃ 448, -αε h. Cer. 106, -ων
-άων B 88, τοῖς E 150 et -οισι(»). fut. ἐλεύ-
σομαι -εαὶ τεται, -ὁμεϑ᾽ M 295, (in quarto
pede hae formae praeter M 369 N 758, τ 300),
τονται. pf. εἰλήλουϑα, -ας, -&(»), -ϑμεν, ptc.
τώς et ἐληλουϑώς O 81. plqpf. -οὐϑει (for-
mae - - —- in exitu versus, praeter v» 957 v 191).
aor. ἠλῦϑον -ες -&(v) et ἤλυϑ᾽ (in quinto pede
novies, in primo A 440 ἡ 284 ξ 381 o 459 zx 66
ω 20), cf. Bekk. h. Bl. i5 522. pl. -9ov et ἦλϑον,
-ες, -s(») et -9^, -outv, -£t£, -ον. ci. ἔλϑω,
τῆς, τῇ οἷ - -πσι() (novies, cf. "Lob. path. el. 2,
264) -ητον H 444, - ouv, -ητε O 147, -ocq).
opt. -oit A 501, τοις £2 556, -οὶ, τοιμεν Y. l.
N 744. ipty. ἐλθὲ ἔλθετ᾽ o 214. inf. -έμεναι
(octies) et -έμεν (ter et vicies, σ 183 La Roche
ἐλϑέμεν᾽ ?) et -εῖν (semel et tricies, sed Bekk.
-έμεν et τεῖν miscuit) ptc. ἐλϑών, τοῦσα.
τόντι (όντ᾽ B 250 x 154). -óvta, -οὖσαν. -όντε,
τόντες. -οὔσιν y 890. -οὐύσας x All. Formae
ἐρχατάω — ἔρχομαι
bisyllabae raro in Il. (e. c. E 640 Ν 285 E 8
II 255 811, Καὶ 140 V/779, N 250, P 532 £2 401,
B381 T 275) arsin habent posterioris llabae,
multo saepius in Od. Moveo me, Wc
moveo me et accedo, venio, pervenio. a) De homi-
nibus: 1) moveo me et appropinquo loco ubi non
est qui loquitur vel de quo sermo est, abeo ad,
gehe hin. praecipitur cogitatio 2 adventus etiam de
80 qui in itinere est, zc 459 ἔλϑοι, cf. K 444.
ζ 69 o 22 c 174 ἔρχευ, cf. I 43 λ 121. V7
ἔρχεσϑ᾽, cf x 152. alter iptv. per asynd. M
343 Q 529 ἔρχεο, χάλεσσον, zx 180 & ϑᾶσσι
εἰπέ, οἷ. o δ08, o 544 E μοι, κάλεσσον, s
o 599 ἔρχεο, ἠῶϑεν δ᾽ ἰέναι, I 649 ἔρχεσϑε
x«l ἀπόφασθε. domo abeo: É 198 ἐρχομένῳ,
cf. E 150 (non recte Ameis, N. J. f. Ph. 73, 338.
redituris) ptc. pleonastice: ε 226 ἐλϑόντες
ou. app. ad v 254), cf. II 521 668, A 401,
O 11 N 9, o 94 h. , Cer. 173. ζ 40 πόδεσσιν
ἔρχεσϑαι. zx 459 £ ἀπαγγέλλων. b) Z 230
πρὸς νηὸν ἔρχεο, cf. Ζ 980 λ 251 o 175 c 814,
x 978 zx 170. X 483 "Aióco δόμους ἔρχεαι,
ΟΡ, 322. h. Cer. 360 ἔρχεο, παρὰ μητέρα.
ὃ 826 οἱ ἅμ᾽ ἔρχεται, v. 1. ἕσπεται, ἕπεται,
h. Cer. 106 2. μεϑ᾽ ὕδωρ. B 881 T 276 p
χεσϑ᾽ ἐπὶ δεῖπνον. A 108 ἔ. - inl νῆας, ef.
Ῥ 893 B 250 x 154 402 2 331 Καὶ 18 w 268,
I 603 ἐπὶ δώρων ἔρχεο. B 207 μετ᾽ ἄλλας B,
cf. O [57] - 136. E 220 imi - τῷδ᾽ ἀνδρὲ ἀν-
τιβίην ἐλϑόντε. q 190 ix μετὰ τοὺς δόμον 5.
A 325 ἐλϑὼν σὺν πλεόνεσσιν, οἴ, 1 174. II255
πάροιϑ᾽ ἐ. χλισίης. B 9 ἐλθὼν ἐς χλισι
cf. 5 8 162 I 166 4 693 ζ 65 ε 218 x
» 412 v 362 χ 166 h. XXVII 13 P 709 y,
329 v 248. A 394 ἐλϑοῦσ᾽ Οὐλυμπόνδε
68. ἀπελϑοῦσα. ptc. v 423 σ 339 xtig ἐλϑα
t 533 πάλιν i£. ix μεγάροιο. π 86 χεῖσε μετὰ ὦ
μνηστῆρας ἔρχεσϑαι. x 820 ἔρχεο συφεὸν δέ
cf ψ 294. ψ 20 ἂψ ἔρχευ μέγαρον d c£. TI
394 x 563. B 317 Πύλον δ᾽ ἐλϑών, cf. . 9 89
2 448 581 « 190. z 270 ἔρχευ οἴκαδε. ε 99
ἠνώγει δεῦρ᾽ ἐλϑέμεν. o 282 ἔρχευ προπά
ροιϑεν. Θ᾽ 400 “ἄντην ἔρχεσϑ᾽. h. Cer. 16
πρὸς δώματα - & O 161 177 ἔρχεσϑαι 3
φῦλα ἢ ἢ εἰς ἅλα. χ 288 ἐς δώματα ἔρχευ,
X 162 "p 709 β 329 y 318. ε ΤΊ εἰς - σπέ
ΓΕ cf. ψ 322 1 166 c 328. Iptv. additur: 0 ὃ
ἔρχεο μετὰ φῦλα zal κάλεσσον, ef. 4 70 411:
« 284 o 214. O 221 E uc9? ἍἜχτορα, cf. v 15
Ξ z 136 5 261 K 9206 (ubi non recte Scheele
ἢ-ἢ et εἰ- ἢ Greifsw. 1840 p. 5 sequens ea
ἐλϑεῖν refert) & 54 ϑύραζε ἐ. μετὰ βασιλῆι
ἐς βουλήν. ξ 278 ἐναντίον ἢ. ἵππων. c)«
ἔρχεο πευσόμενος, cf. & 301 β 265. 44 891
ἔρχομαι ὄφρ᾽ ἐνίσπω, cf. Y 24. Ν 956 ἔ.
σόμενος. d) acc. ui. repetit rem quae vel
continetur: 4 151 óóó» ἐλϑέμεναι, sch. BLV
φασὶ μέν τινες περὲ τοῦ πλοῦ λέγειν " ἐγὼ ὁ
τὸν λόχον φημί Bothe lAmeis: Gesandtsch:
Naegelsbach opponi vidit pugnam, non
esse de pugna, cf h. Ap. 233. m 138 ἃ
ὁδὸν ἄγγελος ἔλϑω. y 916 o 18 Two
ὁδὸν & q 20 ἐξεσίην ὁδὸν ἡ. 2) Moveo r
et appropinquo loco, ubi est qui loquitur v
de quo potissimum est sermo, venio, perve
Perf. et fut. semper hoc significant, v 29
ἔρχευ, ,Ameis app., alii non recte pro ἄγ
χ 897 ἔρχεο. o 539 c 884 ὦ 287 ἔ. xal ἵχοι
ἐς πατρίδα. ψ 1 ἢλϑ᾽ - xal οἶχον ἱχάνετο,
ὀψέ περ ἐλθών, cf. y 27 . ὕ84. B 408 €
ἦλθε, cf. 5 280 c 183 y 311. I' 189 ηλϑο
ζόνες. H 416 ηλϑε, cf. I' 393. Η 975 415
5 62 440 510 540 44 708 O 147 « 194 y139 4
49929 432 0 317 9 6 322 323 151 534 «331
Α 51 226 698 & 18 ξ 56 267 988 374, 515
, 543 o 56 961 436 509 c 402 τ 413 h.
8, ν 957 A 202 ε 87. Ν 250 τίπτ᾽ ἦλϑες,
z 64. cum emphasi: z 23 o 41 ἦλϑες ades,
(Ameis. redeo: x 967 ἐλεύσεαι. domum
0: y 194 549^, cf. 082 487 « 77 286 y 184
,» 909 π 461 2 250 z 101 o 243 φ 50]
800 2) 504 ψ δὅ « 168 & 150 172 384 398,
α 408 ἐρχομένοιο, v. 1. oiy., cf. 8 30
ptc. additur ut plenior fiat deseriptio (Ameis
118 Classen, Beob. 3, 9): .4 690 T 140
dis 955 y 216 234 ε 21 λ 118 450 v 333
22 πὶ 255 σ 8 254 c 127 v 224 q 327 e 480
w 217 ἐλθών, cf. ὃ 159 v 22 o 410 O 33
57 o 156 zx 408, s 97 δ lyl h. Ap. 168
7 9 499. Θ 966 εἴνατος 5149s, cf. T 51
532 y 415, Καὶ 568 X 207. Z 519 ηλϑὸν
(t0rv. venio Troiam: «ὁ 495 4. υἷες
«v, cf. 1 403. N 172 X 156 O 549. « 403
ἔλθοι ne exsistat. b) zx 453 Ὀδυσῆι ἢ., cf.
891. P 532 ἡ. χαϑ᾽ ὅμιλον. h. "XXIV 3
ἀνὰ oizov, cf. y 77 A 129 371 ἦλϑε - ἐπὶ
ef. 9 203 519. 5 381 470 ἐπὶ πόντον
üper mare, cf. ó 390 424 z 540, O 8l.
ἐπὶ πείρατ᾽ ἀέϑλων 3. 4 951 ἦλϑε
ρήτεσσι, cf. 4 273 v 162. v 185 τοῖσι
ἃ τρίτος ἡ. N91 “Τεῦκρον ἔπι ῆλϑε, cf.
K 85. z 981 δι ἄκριας &. 15:49 ξὺν
ἐλήλουϑμεν. ξ 381 x 66 3. ἐμὸν πρὸς
μόν, cf. Φ 606 o 459 318 445 9 42 P 161
νη ὡς) Φ 532 o 280 v 191. 9 104 ἤ. Οὐ-
üvds, cf. O 401, y 233 ε 220 9 466, 5 373
) $9 39 t 296 o 267 4. 679, Z 365 o 521
LÉpA) v 232, 8 176 A 432 v 132 ψ 72.
αὐτις ἐλ. Οἰλυμπόνδε, ef. O 12 T 1929.
£. ἐνθάδε, cf. y 439 ep. 16, 15, ξ 161
t 906 585, O 180 : 514 J 497. o 493
| πόϑεν ἔλθοι, cf. α 414 β 351 ἡ 33 52
p 112, v 360. ε 373 , 281 τηλόϑεν εἰ-
εἰς, c£. τ 98. A 194 ἦλϑε - οὐ ῥρανόϑεν,
800 E 651 y 320 h. Bes. 194 Merc. 156
Φ 62 4 590. E 409 ἐλϑόντ᾽ iz πολέ-
versum, cf. & 17 z 18,131 o 42. Z 128
fero εἰλήλουθας; cf. ἢ 199. AK 140
c, cf. zx 165 587, ὃ 192 450 I'
1793 π 343, σ 198 τ 60,
X 397 Σ 279, N 44 $ 46 E 645 (v. L
409) ὦ 56 47, y 81 318 E 44 P 350
ΓΗ 95 ἦλϑες ἀπ’ Οὐλύμποιο, cf. v 162
385 L 462. y 431 ἡ. παρὰ νηός, cf.
: Nn 1744 9 290 d 444 O 131. raro
B 962 ἢ. ἡμέτερον “δῶ, cf. & 167
ὃ 8 ποταμοῖο αὖτις ὕδωρ ἔ. A 57
ὃ ζόφον. B 249 492 ὑπὸ Ἴλιον ἦλ-
9 146. 0 184 πάροιϑ᾽ ἐλϑόντε Διός.
σευ ἄντα l, Z ἀμυνόμενος. Y 130 ἐναν-
4529 ἀγχίμολον δέ οἱ 5., cf. 9 300
987 ξ 410 II 820 0 57 95 v 173 o 99
205 o 502 τοῖσι δ᾽ ἐπ᾽ ἀγχίμολον 5.
' 22] v 30 σχεδόϑεν δέ ot 7. sic venit
üquo esset, cf. Hartung, ü. Casus 114
ad B 456, cf. o0 993. H 919 4 495
p η. hostis, cf. o 71. pte. pleo-
ce E 12 A 396 'N m A446 ὦ 360
680 o 163 ἐγγύϑεν ἐλϑών |. X 881 οἱ
T. - Θέτις amica, cf. X 16 Y 330 9 62
0 71 E 275 ἢ. Cer. 438 ὃ 496 νηῶν
λϑομεν. » 161 μάλα σχεδὸν ἢ., εἴ.
Hom. ed. Ebeling.
ἔρχομιαι
"Daov ἡ. zx
481-
?i 402 S10 E 607 X 131, 4 166 4S1, P 600
947 K 308 320 395 I 304 Y 363 n 64 3 499
ν 162 x 157 ὃ 436. « 144 v 160 ἐς δ᾽ 1290».
y 406 ὃ 403 ἐκ δ᾽ ἐλϑών. Z 435 τῇ γ᾽ ἐλ-
ϑόντες. A 158 Emi 5, cf. 4 221 4 412 p 107,
o 90, Ψ 65 1 84 90 387 467 9 1l 5 164 ηλ-
ϑὸν χεῖσε, cf. ὃ 974. A 155 4. δεῦρο. cf.
ó 810 ε udis Ven. 95 I' 205 O 55 175 .E 640
ΤΠ 162 2135 190 Ψ 94 y 496 x 984 ὦ 307.
o 415 ἔνϑα 7., C. y 297 ἡ 325 Ν 93, A 20
μ 5 546 x 530 o 151. N 118 O iss ἂψ εἰς
206 τ 484 φ 908 o 892 ἢ. ἐς πα-
προς γαῖαν, cf. v 102 170 311 4 161, ds z 522,
& 197 z 104 h. Ven. 58 Ο 146 508 Q2 309 556
565 4 65 E 118 K 56 ζ 327 o 105 q 262 297,
E 132 891, Y 10 2 629 y 159 v 412 v 948 1
501 ep. 7, 6 τ 399 x 87 o 472 h. Merc; 372.
Ap. 344 sig εὐνὴν Διὸς 5. Καὶ 28 ἐφ᾽ ὑγρὴν
qj. ἐς Τροίην. per mare. w 138 i. ἔξω ἀγρὸν
ἐς. K 911 ἂψ εἰς ἡμέας E, cf. x 244. (ἐπί).
Φ 81 156 éc. Ἴλιον ε., Bekk. om. m Y 47
us ὅμιλον ῆ. cf. h. Cer. 322 461 à 25 q 17
5. μετὰ χρεῖος, c. IN 364. ἃ 499 eS χατὰ
χθεῖος. Η 35 ἡ. ἀπ᾽ Οὐλύμποιο μετὰ Τρῶας.
Y 14 ἐξ ἁλὸς j. μετ᾽ αὐτούς. h. Ap. 400 iz
πόντοιο ποτὲ χϑονὲ »nuL-8 τ 411 ἐς - δῶμα
E Παρνησὸν δ᾽, cf. τ 394 (μετά), 460 φ 290.
M 369 Ν 758 ἐλεύσομαι αὐ τες, cf. h. Ven. 917.
c) B 673 κάλλιστος ἀνὴρ ὑπὸ Ἴλιον 5., cf.
B 916. B 186 Τρωσὶν ἄγγελος ἦλϑε πὰρ Διός,
ΘΕ 191. 292 167, Q 194 2 9 970 & 374,
iP 199 XX 438 p. Cer. 407. Q 460 ϑεὸς - εἰλή:
λουϑα, cf τ 549. E 808 ἤλυθε &y) γελος ἐς
Θήβας: 4A τιῦ ἄμμι ἄγγε ξελὸς ἢ. ϑέουσ᾽ ἀπ᾽
Ὀλύμπου, NN 289 τεὺυ ἀγγελίης μετ᾽ ἔμ᾽ ἤλυ-
9ec. 4140 ἀγγελίην ἐλϑόντα. Ν 198 ἧ. ἀμοι-
Bot. Ν 884 τῷ ἡ. ἀμύντωρ, cf. X 449 (ἐπὸ
O 540. ὦ 300 ἕμπορος εἰλήλουθας νηὸς ἐπ᾿.
Φ 431 ἡ. Ἄρει ἐπίχουρος. P ττὸ ἐπίρροϑος
ἐλϑέ. transhte: P 615 τῷ μὲν φάος ἡ. y 306
οἱ χαχὸν ἢ. Ὀρέστης, εἷ, Φ 39. d) Z 54 ἀν-
τίος 3. Séov, cf. Z 394 P9257 O 88 581. 44219
ἀντίος ἡ... c£. 4 931 ἃ 14, Y 492 4 594 O 454
Z 951 Y 463, 1/5 P 07 69, 8 E301, X 113
» 926. B 185 T ΤῸ Y 852 ἀντίος ἐλϑών, οἵ.
H 160 d 150. Φ 567 κατεναντίον ἔν € 40
» 138 ἀπήμων 5j. rediit. P 613 πεζὸς ἡ. E904
πεζὸς ἐς Ἴλιον εἰλήλουθα, cf. 4 230. y 34
ἀϑρόοι ἧ., CE χ 446. B 54 ot χεχαρισμένος
ἔλϑοι, οἱ. φ 169. xz 992. 9. 421 τ Τῇ ὅτευ χε-
χθημένος ἔν Σ 180 νέχυς ἤσχυ, μένος ἕ. d 57
ῆ- φυγών, cf VU 779 Z 954. y 420 μοι ἐναρ-
γῆς ἡ. ἐς δαῖτα. ι 58θ ἡ. γομεύων. e) h. Merc.
543 0195 φωνῇ καὶ πτερύγεσσι - οἰωνῶν vene-
rit auctoribus voce et alis avium, ubi Schneidew.
aliquid omissum recte putat, vix enim (c£. Φ 606) '
potuit abesse praep. ut putat Baum. f) λ 94
ἤλυϑες ὄφρα ἴδῃ, cf. Ψ 197 (ventos) A 207
ἤλϑον παύσουσα, cf. o 270 y 435 42 240. z 284
τοὺς λυσόμενος δεῦρ᾽ ἔρχεαι. 9) 800. repetit
rem quae iam verbo continetur: Q 935 ἐξεσίη: ν
ἐλϑόντι ad Thraces pro legato. ἐ 262 ἄλλα κέ-
λευϑα ἤλθομεν. 2958 παρὰ ναῦφιν ἐλευσό-
uto" αὐτὰ κέλευϑα. 3) profieiscor, incedo. A
66 ἐρχομένω, cf. Καὶ 224 (σύν). B 451 185 I'14
τῶν ἐρχομένων. V 116 πολλὰ δ᾽ ἄναντα χά-
ταντα πάραντά τε δόχμιά τ᾽ ἦλθον. D 21
ἐρχόμενον προπάροιϑεν ὁμίλου. II 811 πρῶτ᾽
ἐλϑὼν ξὺν ὄχεσφι. E 442 h. XXIX 2 χαμαὶ
ἐρχομένων v ἀνθρώπων. Ν 343 ἐρχομένων
ἄμυδις Graecorum "et 'Troianorum, cf. P 741.
31
"482
[C 6
H 908 pioc - ἔρχεται. Ἄρης. h. Ap. 500. Eu
ἐμοί. K 82 χατὰ νῆας ἀνὰ στρατὸν ἔρχεαι,
cf. o 329, 4 445 516, η 40 3 173. iz 892 óc
αὐτῶν ἐρχομένη. Ὁ) ὁ. gen. B 801 Z πεδίοιο
per campum. B) Animalia et res, 1) abeo,
discedo: 4 190 μοι γέρας ἔρχεται ἄλλῃ. E E334
t 291 ἐρχομένη νηῦς in ἐς “ουλίχιον. 2 [514]
οἱ ἀπὸ πραπίδων ἦλϑ᾽ ἵμερος ἠδ᾽ ἀπὸ γυίων,
Ariston. ἀϑ. Y 48 μοι ἀπὸ πραπίδων ἄχος
ἔλθοι. penetro, invado: 27 301 5194 ἐς δόμον
ἐλϑεῖν leonem. O 895 ἐλϑόντ᾽ ἐξαπίνης (97508).
penetro, perrumpo: 1᾽ 857 Η 251 4 435 διὰ
ἀσπίδος ἡ. ἔγχος, ef. 4 97. H 247 ἕξ διὰ
πτύχας ἢ. χαλκός. 4 482 δι’ ὦμου ἔγχος ἤ.,
οὗ Y 473. Ξ 490 δόρυ δ᾽ ὀφϑαλμοῖο διαπρὸ]
zal διὰ ἐνίου 7: D 49 X 327 y 16 δι᾿ αὐχέ-
voc ἤλυϑ᾽ ἀκωχή. E 658 αἰχμὴ διαμπερὲς ἡ.
φ 492 διὰ δ᾽ ἀμπερὲς 5. ϑύραζε | ἰός. Ἢ 961
M 405 διαπρὸ | ἤλυϑεν ἐγχείη. E 16 II 418
ὑπὲρ ὦμον - ἤλυϑ' ἀχωκὴ | ἔγχεος. E67 δια-
πρὸ | ἀντικρὺς χατὰ χύστιν ὑπ᾿ ὀστέον jj.
ἀκωκή. translate: 41 398 ὀδύνη διὰ χροὸς
ἢ. 3) venio: h. Merc. 322 τόδε χρῆμα (Mer-
curius) us9^ ὁμήγυριν 7. o. 448 ὑποχείριος
ἔλθῃ (zovoóc). DHJL. Wolf εἴη. T 191 δῶρα!
ex κλισίης ἔλϑῃσι. σϑτ ἢ. κατὰ στόμα - αἷμα.
z 18 αὐλὸς ἀνὰ ῥῖνας 4. αἵματος. M 218
Τρωσὶν ὄρνις j., "cf. v 242 h. Cer. 46 (ἄγγε-
2oc). 0 251 ἐκ Διὸς 5j. ὄρνις. 0 175 ἐλϑὼν
ἐξ ὄρεος aquila, cf. Χ 808. τ ὅ88 544 (ἀψ).
Β 88 μελισσάων πέτρης ἐχ-ἐρχομενάων, 4115
ἐλϑὼν εἰς εὐνήν leo, cf. X 850. 9 304 ἄσσον
ἄνακτος ἐλϑέμεν canis. m 448 φῶχαι δ᾽ ἐξ
ἁλὸς ἡ. ἀολλέες. « 411 ,ξλϑούσας ἐς κόπρον
vaccas. O 89 ἵπποι! ] ἢ. ἀν᾽ ἐωχμόν, cf. 4 700
(usc &e92«). ἣν 480 ἡ. βοῦς ἐκ πεδίου. B 56
ξ 495 μοι ἢ. ὄνειρος, cf. τ 569, 564 566 (δεάν.
I 408 ψυχὴ πάλιν ἐλϑέμεν. Ν 174 O 549 4a-
ναῶν νέες j. Troiam. » 161 μάλα σχεδὸν ῆ.
νηῦς. 4 438 uot. ἦλϑον͵ | ὄψ᾽ malus et carina.
v.l. 6 88 τὸν - ὑπὸ τρόμος ἤλυϑε γυτα |. pro
tum 44 439 ot ob τι τέλος καταχαΐριον
Did. αἱ Ἠριστάρχου οὕτως τέλος zal σχε-
dà» ἅπασαι" ἔγνω ὅτι οὐ χατὰ “καίριον τέλος
(num τέλ oc χάτα καίριον legit?) ἦλϑεν ἡ ἢ πληγή,
οὐκ εἰς καίριον τόπον τελεύτα. Ζηνόδοτος δὲ
γράφει βέλος, χαχῶς" οὐ βέβληται δέ, ἀλλ᾽
ἐκ χειρὸς πέπληγε. λέγει δὲ τέλος τῆς ζωῆς,
cf. Schmidt, Did. h. 1. Friedl. Arist. h. 1. «1 365
Y 450 τοι &yyt | 3. κακόν. v 368 zazóv ὕμμιν
ἐρχόμενον, ci. Ο 450 P 292. ξ 374 ἀγγελίη
ποϑὲν & ON 587 τῶν ὅμοσ᾽ ἡ. μάχη. 6 500
κνέφας ἦλϑε. Q 351 ἐπὲ κνέφας ἤλυϑε γαῖαν.
A 475 τὰ 329 ξ .995 n 168 558 x 185 478 μ 31
t 496 ἐπὶ κνέφας 5.|, cf. B 413, 4 194 909
P 455. ἡ 961 & 987 àydoóv μοι ἐπιπλόμενον
ξτος ἡ. B 107 τ 152 « 142 τέτρατον ἦ. &,
cf « 16. & 48 o 495 ἠὼς ἦλϑεν, cf. x 541
& 142 o 56 v 91. « 493 c 306 τοῖσι - ἐπὶ
ἕσπερος 5.|, Cf. « 499 ὃ 186. ὃ 499 574 ἐπὶ
j. Ε νύξ, cf. 5 284. B 887 νὺξ ἐλϑοῦσα, cf.
i1. 51b. $ 231 ἔλϑῃ | δείελος. à 192 ἔλ-
$9460 9époc. t 988 ἀμφάδιον γάμον ἐλϑεῖν.
λ 185 wv 982 SAU ἐξ ἁλὸς αὐτῷ - ἐλεύσε-
vct, semel fat. de re. ν 60 γῆρας [ ἔ. καὶ ϑά-
νατος. B [11] Ζέφυρος - ἐλϑών, cf. B 395
3P 209. h. Ap. 433 jj. ἄνεμος Ζέφυρος ἐκ
Διὸς αἴσης. P 57 ἐλϑὼν ἐξαπίνης ἀνεμος, cf.
I6. £317 ἀνέ μων. ἐλθοῦσα ϑύελλα, cf. μι 288.
ep. 10, 1 ἄνεμος ἀντίος ἐλϑών. u 407 5j. ζέ-
φυρος σὺν λαίλαπι ϑύων. μι 497 5. δ᾽ ἐπὶ
ἐρωδιός --- ἐρωή
εφρένας ἢ. ἐωή, cf. o 261 h. Merc. 421 (δεὰ φ
νότος. E 91 ἐλϑόντ᾽ ἐξαπίνης fluvium. zx E
περὲ τε κτύπος 5., οἵ. τ 444. KH 139 τὸν περ
ει 362 Αὐχλωπα περὶ φρένας ῆ. c ? ἢ
cedo, profieiscor: A 185 χαϑ᾽ ὕλην | £ δι
ὄρεσφι bestia. P 795 weodv νέφος ἔρχετα
ε 448 λελειμμένος ἔρχεαι οἐῶν aries. Y 16
ME leo, cf. χ 403. Π 364 ἀπ
Οὐλύμπου νέφος ἔρχεται, οὐρανὸν εἴσω, α
ϑέρος ἐχ. 4 976 νέφος ἐρχόμενον χατὰ m
τον ὑπὸ “Ζεφύροιο ἐωῆς. «2 82 ἔρχεται 5
ἐχϑύσι κῆρα φέρουσα (μολύβ δαινα)Ὶ ruit in fur
dum. » 94 ἀστὴρ E ἀγγέλλων φάος. (
&v, ἀπ, δι, εἰς, ἐς, ἐξ ἐπ xat ust παρ πα,
περι ὑπέρχομαι, ἐπηλυσίη)
ἐρωδεός (ardea, Pott 1: 213 Curt. Et. 498.
ardja statuit, Christ 35 L. . Meyer, vgl. G. 1, 71 9
etsi Herod. zr. μον. λ18 ἐρῳ. statuit scribend t
cf. E.M. 308, 7 Hes. Eust. 995, 11 La Roc
h. T. 261 h. Ὁ. 215. E. M.380, 84 λέγουσί τιν.
ὅτι ὥφειλε βαρύνεσϑαι" ἂν da
κολούϑησε τοῖς ἐπὶ ὀρνέων, cf. Herod. L
ardea maior, gemeine Reiher. A 974 ós&
ἧκεν ἐρωδιὸν Παλλὰς ᾿Αϑηναίη ἃ dextra pari
proptereaque fausti ominis. Eust. 804, 62 €
χεῖον ὄντα τοῖς περὶ Σχάμανδρον ἑλώδεσι
ποις. Zopyrus ap. sch. LV. ἀντὶ τοῦ Παλλ
πελλὸν γράφειν φησὶ δεῖν, tria enim esse
nera, quorum πελλός s. μελάγχρους (Porph
valde rapax est, sed interdiu tantum conspi
tur sec. Aristotelem. Videtur esse λευκὸς
qui in paludibus Europae meridionalis vi
Küóppen: Rohrdommel, ardea stellaris. à
£Qo£f-«o praes. ind. iptv. 2 et 3 p. fut. Ὁ
ind. opt. 9 p. pl. in£. C£. Buttm. ΠΑΝ 15
Doed. Gl. 310. I intr. 1) fluo, defluo, alii:
A 308 z 441 αἷμα ἐρωήσει περὶ δουρί,
BL. ὁρμήσει. ἐναργῶς δὲ πέφανται. τι
τὸ ,δόρυ μεϑ' ὁρμῆς ἐχχεόμενον eiue.
ταύτας ἐμψύχους ἔλεγεν εἶναι παρ᾽ αὖτε
ü
CC LU
ξεις ᾿Αριστοτέλης, E. M. 381, 1 περιῤῥυήσ'
τῷ δόρατι, Hes. ῥεύσει. Ahrens Ztft. f. A.
1836 p. 806 wird. aufsprützen. 2) a)
Ψ 433 ἠρώησαν ὀπίσσω equae, fielen ab.
A. ὑπεχώρησαν, Ap. 84, 33 ἀνεχώρησαν. )
cedo a, cesso, desisto, τινός. Ν v6 T
pes πολέμοιο, Hes. sch. LV. óxozog
P 492 μή πώ τις ἐρωείτω πολέμοιο. X
ἐρωήσουσι δὲ χάρμης. h. Cer. 301 ἐρώ
χαμάτοιο. C) abs. jt 15 τὸ μὲν ov ποτ᾽ à
sch. V. ἀποχωρεῖ, sc. τὸ κεκαλύφϑαι τὸ
πελὸν τῷ νέφει seq. Aristarchum ap. seh.
cf Ameis, sch. V. τὸ νέφος i. e. νεφέλη
BQ. Duentz. Faesi Doederl. Buttm. B
185 μηδέ τ᾽ dpa, sc. τοῦ ἔργου, Naeg
h. 1. sch. L. μὴ παύου sch. B. X 185
χώρει, ὡς τὸ Ν 776, sed E. M. 381, 1
τ᾽ ES μὴ δὲ συγχώρει et sch. L. μηδ᾽
unde Spitzn. non recte (cf. Doed. 1. L):
diutius cuncteris. II trans. retineo, rej
Ν ὅτ ἐσσύμενόν περ ἐρωήσαιτ᾽ ἀπὸ
Hectorem, sch. V ἡσυχάσαι ποιήσαιτε, 1
1. l med. statuit. doen cum vi caus
ϑεῶν τις retineat Hectorem. (ὑπ, ἐξ, ὁ
ρωεύς. De R.
ἐρω-ἡ (skt. sru, oov, (o)o£o, cf. Curt. E
Buttm. Lex. 1, 70 Doed. Gl. 2310 (ἐχρ
Spitzn. ad Ὁ 433. ócc moveo cum impe
E. M. 380, 51 Philox. ap. Orion. 59, 90 €
Herm. on. 5, 94 Pott 2", 151 ex, ruere?,
Ztft. ΕΑ. W. 1836 p. 806 εράξστω ὁ
ἔρως
A0 librati, impetus, vis, E. M. 381, 50 zv "φίως
gui, Hes. 4 357 μετὰ δούρατος͵ ,ᾧχετ᾽
oer | pone iactum hastae. Ὁ 358 ὅσον τ᾽
E δουρὸς ἐρωὴ | γίγνεται, cf. Φ 251, sch.
δουρηνεχές. Ῥ 529 λείπετο- -δουρὸς, &.| sch. B.
ἀσιν ἢ) ὁρμὴν δούρατος πορευομέν ov. 4 542
P 562 βελέων ἀπερύχοι ἐρωήν |. Νῖο. τὰ φε-
θόμενα βέλη. Ξ 488 ὑπέμεινεν ἐρωὴν. | Πη-
νελέωο impetum. 1 62 ὀφέλλει, δ᾽ ἀνδρὸς ὃ
γωήν | securis, Sch. BDL. ὀξὺς ὧν καὶ 5x0-
νος τὴν τοῦ τέμνοντος αὔξει ὁρμήν, E.
M. 380, 49 aat iw ετάληψιν 3 ἰσχύς. NN 590
ητῆρος fep Y ,2) Π 302 P 761 πολέμου
οὐ γίγνετ ρθωή | remissio, cessatio, E.
380, 45 τὴν χατάπαυσιν τοῦ πολέμου, Hes.
ttm. Lex. 1, 71 so gut als οὔτις ἡρώει πο-
μου, wie ἀπαλλαγὴ βίου, atque Doed. Gl.
9310 undas comparat quae aut cum impetu ir
ruunt aut segniter diffluunt, sch. A. P 761 ἐπί-
σις. sed | sch. D. Il 302 viv ὁρμή. ἔστι δὲ
τὲ χαὶ “τὴν ἡσυχίαν χαὶ ἀνάπαυσιν δηλοῖ, V.
761 οὐχ ἐπίσχεσις, ἀλλά τοὐναντίον αὔξησις
ue certe minore in tempus cum vi pugnaba-
etsi non omnino cessabant pugnantes, quare
ubium esse potest utra interpretatio praefe-
nda sit. ΠΟ 127 πυρὸς δηίοιο ἰωήν, Did. ἐν
ΜΙασσαλιωτιχῇ ἐρωήν atque sic ol. vo. ante
Volfium. (ἐρωέω ete.)
ἔρως et ἔρος (Christ 125 298 skr. var aus-
yühlen, .wünschen quod improbat Curt. Et. 659)
ES 315 d. -9 σ 212, ac. -ov. et n. - oc.
7.442 994 (Eust. 986, 59 ἔρος et sic Bekk.?
. Ahrens, Formenl. 98), ac. -oc« h. Merc. 449.
derium, "cupiditas. A 469 B 432 H 323 I 92
D 57 ὦ 628 « 150 y 67 478 ὃ 68 9 72
308 € 454 o 143 308 501 z 55 480 9 99
Ap. 513 πόσιος χαὶ &óurtvoc ἐξ ἔρον ἕντο,
489 h. Ap. 499. JN 638 (μολπῆς καὶ do-
οἷο) μᾶλλον - ἐξ, & εἷναι | ἢ πολέμου.
γόου ἐξ ἔρον εἴην. h. Merc. 484 ἔρος
ἤϑεσσιν ἀμήχανος αἴνυτο ϑυμόν, testu-
,cupientis. sch. BL. 4 469 τὸ μὲν ἔρος
πάντων, τὸ δὲ ἔρως ἐπὶ μόνων τῶν ἀφρο-
amor feminae, X 315 οὐ ϑεᾶς ἔρος.
αἰκός. σ 919 ἔρῳ ϑυμὸν ἔϑελχϑεν.
. Ven. 91 144 ᾿Αγχίσην ἔρος εἷλεν. I' 442
ς φρένας ἀμφεκάλυψεν, ΘΕῸ Ξ 5/294. h. Merc.
φροσύνην x«l ἔρωτα xal - ὕπνον. (ἔρα-
e),
ὑυτάω (y. 5. εἰρωτάω) rogo. o 498 ἠρώτα
« τίς εἴη, ACHJLQSV. et vo. ante Bekk,
ἐρώτα.
ante vocales etiam εἰς.
ante consonas est. (ἐρέ,
t. 425 Kuhn,
In hymnis εἰς
$c ἐν-ς εἰς
à nee et praep. c. acc. de
d cingitur atque continetur: in rem,
in. Rarius de eo quod prope attingit:
I Adv. s. praep. in tmesi. A) A 142
ἐς δ᾽ ἐρέτας - ἀγείρομεν, Hes. εἰς ταύ-
χωπηλάτας, Did. ad A 142: διὰ τοῦ ν
ρχος ἐν δ᾽ ἐρέτας cf. Lehrs, Ar. 188.
qui variari sic putat orationem Sic edi-
A 309 ἐς δ᾽ ἐρέτας ἐ ἔκρινεν, ubi ite-
d. διὰ τοῦ v ᾿Αρίσταρχος, ἐν δ᾽ ἐρ.
2 ἐς δ᾽ ἑχατόμβην] ϑείομεν. ,A 809 ἐς
ἔχατ. | βῆσε. .4 646 778 ἐς δ᾽ ἄγε, Hes.
ἐς δ᾽ αὐτοὺς ἄγε. £2 447
: τ STI. ,M 335 verd
,483
as
uw.
σατο. ἃ 144 v 160 ἐς δ᾽ Sov. q 391 ἐς δ᾽
ἤιεν, φ 944 ἐς δ᾽ ἄρα - ἴτην. Fit haec tmesis
semper ante δ᾽, ità ut verbum subsequatur.
B) Additur aec. qui non fam a praep. quam a
verbo ,pendet: O 115 τὼ δ᾽ sic ἀμφοτέρω -
ἕρματ᾽ ἐβήτην, Eust. 702, 61 σχῆμα χαινόν.
ἢ γὰρ τοιάδε ὑπέρβασις τῆς προϑέσεως οὐ
oS συν ἤϑης, cf. Naegelsb.! p. 302. β 152 ἐς
ἰδέτην πάντων κεφαλάς,, sch. M. S. ἐς δ᾽
ἱκέτην᾽" ἀφίχοντο, M. ἐς δ᾽ ἱκέτην" yo. ἐς δ᾽
ἐδέτην.
IL Praep. ὁ. acc.: in aliquam rem, hinein.
Substantivo ita plerumque postponitur ἐς ut
subsequatur adi. in pede primo. ( 4oyoc. ἐς ἱπ-
πόβοτον) aut quarto (μάχην ἐς “χυδιάνειραν)
aut tertio (σχοπιὴν ἐς παιπαλόεσσαν), aut
quinto (χεῖρας ἐς ἁμάς K 448) atque εἰς simi-
hter in pede secundo Ἴλιον εἰς εὐπωλον aut
quinto (Ἵλεον εἰς ἐρατεινήν E 210. Pro adi.
subsequitur gen. .4 222 δώματ᾽ ἐς αἰγεόχοιο
Διός, ὃ 674 π 398 407 δόμον εἰς Ὀδυσῆος.
Sine adi. N 717 4 372 Ἴλιον εἰς ἅμ᾽ ἕποντο,
cf. o 117, 0 541. Accentus non excitatur (Lehrs
q. 8. 98) nisi in fine versus et ante interpunctio-
nem (; 318, ap. Bekk. etiam Ὁ 59 y 137)
A) De iis quae quid totum continent atque ab
omni parte cingunt. a) De terris et urbibus:
&) nach, in: ν 211 εἰς ἄλ λὴν γαῖαν ἀπήγαγον.
iP 206 εἶμι Αἰϑιόπων ἐς γαῖαν. ε 80 ἵχοιτο,,
Φαιήκων ἐς γαῖαν, cf. 205 : 106. & 119
v 900 βροτῶν $c γαῖαν ixávo. τ 979 ἔχβαλε
Φαιήκων ἐς γαῖαν. & 166 Κυχλώπων δ᾽ ἐς
γαῖαν ἐλεύσσομεν blickten hinein. B 140 I 97
φεύγωμεν ἐς πατρίδα γαῖαν], cf. 41 B 158 174.
B 454 [A 14] νέεσθαι [dem v. |, ΘΕ 22101
?P 150. 4 180 ἔβη, ἐφ π᾿ y. |. E687 a 290
B 921 νοστήσας, ἐς zm. y. lh οἵ. Ψ 145 o 148,
τ 258 298. H 460 O 499 οἴχονται éc τ ya
I 414 ἵχωμι ἐς m. y. | c£. ὃ 476. 5 815 1 533,
0 129, ε 42 115 " 7 x 414 v 259, VA 539 6 384
o 987. II 832 ἄξετε ἐς m. y. |. [42 557 ἔλ-
9o | σὴν ἐς π. y], cf. x 562 π 906, τ 484
9 208 ὦ 322. v 102 170. ε 37 ὃ 333 τ 290
πέμψουσιν àéc m. y.|, € cf. » 52 ὁ 65 w 3410.
ε 204 ἐς m. y. | ἐέναι, cf. & 322. a 455 ἐς m.
y- | vie κατισχέμεναι. I 498 691 ἐς πατρίδ᾽
ἕπηται |. M 16 ἐς m. ἔβησαν |. ὃ 474 σὴν
ἐς πατρίδ᾽ ἵχοιο, cf. .v 315. ó 586 o 149 ἐς
π. ἔπεμψαν |. λ 359 ἐς m. ἱκέσϑαι |, cf. v 398.
w 291 ἀξέμεναι ἐς m. ep. 4, 17 δῆμον ἐς ἀλ-
λοδαπὸν ἐέναι. h. ΧΧΥ͂Ι 14 ἔρχεται Δελφῶν
ἐς πίονα δῆμον |. ξ 329 νοστήσῃ ᾿Ιϑάκης ἐς
- Muss l. cf. τ 399 (849v) δ 196 (κηταὺ.. 58
βῆ ἐς Φαιήχων. - δῆμόν τε πόλιν τε.
B) ἐπ 18 νέεσϑαι | εἰς Ἰϑάκην. α 172 x 58
228 ξ 189. ἤγαγον εἰς T9. à 601 εἰς Ἴ9.
οὐκ ἄξομαι, cf. v 912. x 420 gu 840 εἰς 19.
ἀφικοίμεϑα πατρίδα γαῖαν. x 522 A 80 ἐλ-
ϑὼν εἰς Ἴ9., οἵ. 4 162. A 111 μὶ 138 εἰς "I9.
- ἴχοισϑε TR cf. » 825. v 462 ἔπεμπον /
εἰς "I9. À 480 19. ἐς παιπαλόεσσαν ixoi-
μην. 0.541 Πύλον εἰς ἅμ᾽ ἕποντο. h. Ap. 470
ἐπεπλέομεν - λαῖτμα |, εἰς Πύλον. Merc. 355
εἰς Πύλον ἐλῶντα, Baum. Matth, sed Bothe
Herm. ἐς H. α 984 ἐς Πύλον ἐλϑέ, cf. ὃ 713
Heo 639 (οἴχεσθαι), o 109. β 308 ἵχηαι |
ἐς II s cf ὦ 430 h. Merc. 398. ὃ 702 ε 20
ἔβη ἐς IL - ἠδ᾽ ἐς Δακεδαίμονα, cf. & 180.
o 936 ἤλασε ἐς IL. ἐκ Φυλάκης h. Ap. 398
ἔπλεον ὅδε Π.. Merc. 216 ἤιξεν ἐς Il. v 215
ἐφέσσαι εἰς Ἤλιδα, ὃ 635 Ἤλιδ᾽ ἐς εὐρύχορον
81"
[2-1
484
διαβήμεναι. — h. Ap. 218 εἰς Ἰκωλκὸν ἵχανες,
εἴ. e 431. XIX 30 ἐς "Aoxadinv ἐξίχετο. » 160
βῆ δ᾽ ἴμεν ἐς Σχερίην. ἃ ,385 τ 292 “ἔρχο-
idi ἐς Δουλίχιον, y 159 ἐς Τένεδον 2A90v-
τες. B 661 ἐς Ῥόδον ἷξεν. Γ' Τὸ νεέσϑων |
Ap) νος ἐς ἱππόβοτον z. ἀχαιίδα -, cf. I' 958,
0 30 (ἀνήγαγον) ο 389 (fago). o 449 ἐς KV-
προν δόσαν. h. Ven. 58 ἐς Κύπρον ἐλϑοῖσα,
ἐς Πάφον. ὃ 295 ἐς “Διβύην μ᾽ ἐπὶ νηὸς ἐέσ-
σατο. Q 758 πέρνασχε ἐς Σάμον. Ἐς τ "TIu-
Boov z. Δῆμνον. d 58 Aguvov ἐς ἠγαϑέην ὃ
πεπερημένος cf. Φ 19. 39 283 ἔμεν ἐς Anguvov,
9. 994 οἴχεται ἐς 4. Z 907 πέμπε ἐς Τροίην,
οἵ. K 98 (14v 90v) ) Δ 22. (ἀν απλεύσεσϑαι) N 645
(£xevo) Il 169 (ἡγεῖτο) « 210 (ἀναβήμεναι) 0
706 (ἔνειχεν) ν 948 zen). v 985 ἐς Σιδονίην
ἀναβάντες.
εἰς δ᾽ ἄρα Ῥάριον ἷξε Baum., ἐς Herm., cf.
Bothe, εἰς δ᾽ ἂρ ; Matth, e coni. Ruhnk., cod.
M. εἰς δ᾽ ἄρα ῥίον. Necessario τς his addi
praep. rebatur Aristarchus, Ariston. X 991 ὅτι
ἐλλείπει ἡ εἰς, cf. ad Φ 40. Friedlànd. 96.
1581 ἐς Ὀρχομενὸν ποτινίσσεται. Α 100 ἄγειν
ἐς Χρύσην, cf. A 890 (πέμπουσιν) 481 (Leave)
A 366 ὠχόμεϑ᾽ ἐς Θήβην, Ε 804 ἤλυϑε ἐς
Θήβας, cf. K 286. B 808 ἐς «Αὐλίδα ἠγερέ-
ϑοντο. Σ 326 εἰς Ὀπόεντα ἀπάξειν. B. 828
εἰς Ἐφύρην ἐλϑεῖν. ΒΕ 981 ἵχετο εἰς Alyac.
« 93 πέμψω δ᾽ ἐς X πάρτην τε x. ἐς Πέύλον,
cf. 8 214 359 (εἶμι). v 412 ἔλϑω “Σπάρτην ἐς
χαλλιγύναιχα. γ 396 πομπῆες ἔσονται Ι ἐς
«Ἰακεδαίμονα, ct. δ᾽ 313 (ἤγαγεν. 2 414 (φχετο)
428 (ἔβη), o l εἰς εὐρύχορον 2: ἐν ᾧχετο. t 296
ξ 327 ἐς Δωδώνην βήμεναι. ἡ 80 ἵχετο ἐς
ἡιαραϑῶνα x. ᾿᾿Αϑήνην. $9 363 "Iéagov ὁ ἕχανε,
ἐς Πάφον. α 184 πλέων ἐς Τεμέσην. y 117
ἐς δὲ Γεραιστὸν | χκατάγοντο. γ 488 ἐς Φήρας
ἐχέσϑην, cf. o 186. Y 191 ἐς Ἱυρνησσὸν ὑπέκχ-
qvysc. Φ 48 πέμψεν ἐς ᾿Αρίσβην. y 396
ὠϑεῖ |, ἐς Φαιστόν. h: Ap. 243 εἰς Αλίαρτον
ἀφίχετο. ΙΧ ὅ ἅρμα διώκει ἐς λάρον. Merc.
118. εἶμε εἰς Πυϑῶνα Matth. et Baum., sed
Bothe et Herm. ἐς. Ap. 924 ἐς Πιυκχαλησσὸν
ἐὼν z. Τεχμησσόν. ib. 9829 ἵχεο ἐς Κρίσην,
ct ib. 488. Ó 308 εἰς Ἑλίχην τε x. Alyüc -
ἀνάγουσιν, Bekk. ἐς ob sequens digamma, et
similiter 4 196 O 169 87 εἰς T. ἱρήν ἢ cf. Q 143
(ὥτρυνε») 4 86 (ἐών), N 175 O 550 εἰς T ιἦλϑε,
o 293 εἰς "T. ᾧχετο, cf. o 104. & 238 ἡγήσα-
σϑαι ἐς L, Bekk. ἡγήσασϑ᾽ ἐς. E 904 ἐς
IÀtov εἰλ ἥλου ϑα, cf. «1 230, Φ 81 E 156 (Bekk.
omisit ἐς). E 210 Ἴλιον εἰς ἐρατεινὴν | ἡγεό-
μην. E 581 Ἴλιον εἰς ἐύπωλον ἑπέσϑην, cf.
Il 576 4 169. 8 18 Ἴ εἰς εὔπωλον ἔβη, cf.
CELL Η 20 $5 Ἴλιον εἰς ἱερήν. N 717 2 875
Ἴλιον εἰς ἕμ᾽ ἕποντο, x o 117. bi in aliquam
rem, in - hinein. e) & Q 696 εἰς ἄστυ ἔλων,
Bekk. ς gü στυ, et similiter 4 103 121 vootij-
σας εἰς ἄστυ Ζελείης, X 12 εἰς ἄ. ἄλεν, cf.
X 47. o ,216 ἔλασεν ἵππους Πυλίων εἰς ἄστυ.
o 505 εἰς 4. χάτειμι. 8. 494 dc ἀκρόπολιν
ἤγαγε cf. 9. 504 (ἐρύσαντο). Φ 611 ἐσέχυντο!
ἐς πόλιν, ν 828 ἐς πόλιν ἡγαγες, cf. o 901 10,
& 965 o 434 (fxev) o 37 (ὀτρῦναι) 558 (πλέον)
o 6 (εἶμ ), h. Ap. 471 (5 πότροποι ἔσεσϑεν ep.
2,1 (φέροιεν). ξ 398 Φαιήκων ἔμεν ἐς πόλιν.
d 531 ἐς τεῖχος ᾿ἀλέντες, cf. II 714 Φ 536 (&Ay-
vui) Y 145 ἡγήσατο τεῖχος ἐς ἀμφίχυτον.
h. Ven. 168 εἰς αὐλιν ἀποκλίνουσι. Z 490
« 356 φ 350 sic οἶχον ἐοῦσα Bekk. ἐς roizov,
sed « 856 vitio sic ἔξ 318 o 84 ἦγεν ἐς oi.
e
T 299 ἄξειν ἐς Φϑίην. h.Cer.450 ᾿ξ
B 52 πατρὸς ἐς οἷ. véso9«u |, (Bekk. omisit. ]
s 42 11ὅ ἡ 77 2 474 ἱχέσϑαι | οἶκον ἐς ὑ
θοφον. x 60 βῆν εἰς Αἰόλου δώματα. Α
βεβήκει δώματ᾽ ἐς «iy. Διός. Y 10 ἐλϑ
τες £c δῶμα Διός, cf. h. XXVII 13, $9 56 (f
δ᾽ ἔμεν) « 976 ἀξεσϑαιῦ. β 509 ἔς δώμι
ἴσαν - Ὀδυσῆος, cf. ó 621 z 287 (ἔρχευ) 8
(ἤια) u 9 (προΐειν) v 948 (ἐλϑόντες). Δ 801 ἔ
BU ἐς πατέρος óó |. B 381 ἐς δώματ᾽ ο
οἵ. o 447 (ἐχέσϑων. x 62 ἐλθόντες ἐς δῶμ
395 νοστήσῃ ἐς τόδε δῶμα, οἵ. p 105 {
ϑεῖν) S 81 (ἤγαγεν) ep. 16, 9 (£v). T
μητρώιον ἐς μέγα δῶμα | T4195, cf. h. Cer. 4
(πέμπουσιν). h. Merc. 84 οἴσω σ᾽ εὲς δῶϊι
Bothe ἐς (domum?) z 175 καταδυσόμεϑ᾽ £
"Alóno δόμου c, cf. x 491 (Léa eut) 564 (06
ξ 208 (φέρουσαι). z 519 εἰς ᾿Αίδεω i£vau 4
HOY. ap 322 εἰς "Aláóso δόμον ἤλυϑεν, sed
Merc. 572 sic 'Alónv ἄγγελον εἶναι quasi Had
sit terra. d 674 zx 407 ἔβαν δόμον εἰς 'O
ioc, cf. π 398 (πρόεσαν).. M 301 & 134
πυκινὸν δόμον ἐλϑεῖν | σ 828 χαλχήιον.
δόμον ἐλϑὼν | ἠὲ που ἐς λέσχην. c 853 Ὁ
σήιον ἐς δόμον χει. .2 951 ἐς σὸν δόμον a
E I' 423 εἰς ὑψόροφον 9. κίε. Z 9
Q 191 o 99 ἐς ϑάλαμον χατεβήσετο, cf. ΞῚ
ζ τι 9 571 (βῆ iutv) ὃ 802 (siogA9s) x.
Σ 166 174 179. 7 143 ἀνέβαινε ᾿ ς ϑαλάμ
Ὀδυσῆος. ἡ Τ ἐς ϑάλαμον tv ἤιε. v 48 Bt
βήκει | ἐς 9. in suum cubiculum, cf. w 3
(ἀγαγοῦσω.. α 976 ἴτω ἐς μέγαρον πατ
π 104 ἐλϑὼν ἐς μέγαρον Ὀδυσῆος, cf. «
(ὑποστρέψεσϑαι) φ 262 (ἐλϑόντ᾽) x 432 (et
Büuusva). « 416 ἐς μέγαρον MAS n
Zimmer, clam ceteris. B 9 ἐλϑὼν ἐς E7IT,
"Ayeuéuvovoc, cf. I 166 T 941 (B&v ἔμεν) Q
(ξεν) «ὁ 431 I 90 ἦγεν ἐς xA. in suum tenti
rium, cf. N 214 Π 921 “2 596 .4 693 84
eius tentorium) ἃ 404 (in meam casam).
ἤιεν fc xÀ. in casam. h. Ven. 75 ἐς
ἀφίχανε, ad casas. 9 278 βῆ ἔμεν ἐς
χεῶνα, h. Ap. 448 ἐς δ᾽ αδυτον κατξι
Merc. 106 συνέλασσεν ἐς αὔλιον, cf. ib.
ubi codd. ἐς, Schneidew. et Baum. zz". .
εἰς ἵππον χατεβαίνομεν. II 184 εἰς ὑπ
ἀναβάς, cf. B 358 ὃ 751 760 [p 49] w 1
« 363 T 602 q 356 ἐς δ᾽ vm. ἀναβᾶσα.
12, 4 ἐς ἕρχεα ἐόντος. PB A14 5 Li
ἐρύσσομεν εἰς ἅλα, cf. δ Ὁ1Τ € 961 λ 9
(ἀὐματ᾽ ἔβαλλον) 532 (&Avo), B 152 (54a
y 153 (yo. ἀμφιελίσσας) H 461 (χαταχ:
195 (Bd24e0. 44 722 ποταμὸς sic ἅλα
οἵ, Φ 219 (προχέει). O 161 177 ἔρχεσ'
&., cf. O 228 (οἴχεται) h. VII 52 (πη.
y 293 αἰπεῖα εἰς ἅλα πέτρη praeruptu
mare, [h. Ap. 24 εἰς ἅλα χεχλιμέναι]. T
ἐς δ᾽ ἅλα - δέουσαι. h. Ap. 417 εἰς |
ἅλιον ὀρούσει. TT 967 ἁλὸς ἐς μέγα λαῖ
QU. A 493 ἐς ῷχεανὸν ἔβη. 435 €
εἰς ὅρμον προέρεσσαν. x 87 o 472 ἐς ἃ
ἤλθομεν, cf. x 141 (χατηγαγόμεσϑα),
(ιροερέσσαμεν) h. Ap. 489 (ἑξον). πὶ 413
ιοῦσαν | ἐς λιμέν᾽ ἡμέτερον. s 9352 ἐς
ἐδύσετο, cf. u 253 (προΐησι). x 181 ἐς
φύγε in apertum mare. & 453 σάωσεν
ταμοῦ, προχοάς. Φ 8 ἐς ποταμὸν εἰ
ζ 89 ἄγωμαι | £c. m. πλυνέουσα, ε 400
μεϑέηκεν, η 280 ἐπῆλϑον Ι ἐς zz. xi
Ἡχέροντα δέουσι. B 759 ἐς Πηνειὸν mj
cf. h. Merc. 139. iP 148 ἱερεύσειν | Ec m ἢ)
paraphr. σφάξαι εἰς πηγάς. τ 540 ἐς «io
N
I
1
ον
ς 485
᾿
- ἀέρϑη |. E 867 & 380 ἐὼν ἐς οὐρανόν in -
hinein, est enim de tota superiore regione quam
αἰϑέρα appellare potuit poéta (Lehrs,
167). Ó 509 εἰς οὐ. (xg cf. 592 h. Ap.
E 364 H 178 201 T 257 2? 212 ἰδὼν εἰς
Ξ 174 ἐς γαῖάν TE X. οὐ. teet ἀυτμή.
97 ἐς οἱ. αἰχϑήτην. γ 29 ἀνόρουσε οὐ. ἐς
ὕχαλχον. O13 ῥίψω ἐς Τάρταρον, h. Merc.
βαλεῖν ἐς Τάρταρον, ib. 956 óüpo i6 T.
ζόφον. ita Baum., vo. ἐς ζόφον. ib. 402.
εἰς φῶς ἐξήλαυνε (Baum., vo. ἐς φ.), ib. 258
ὃς φάος ἀναλύσεται Cer. 888 ἐς φ. ἐξαγάγοι
reich des lichts. Π 827 βήτην εἰς & εβὸς
ἴα sunt, cf. λ 564 h. Merc. 335 εἰς 'E.
&. £ 77 εἰς εὐρὺ σπέος ἤλυϑε, cf. 1.931
. & 936 ἀπεσσύμεϑ᾽ ἐς μυχὸν ἄντρου. L 216
ἄντρον ἀφιχόμεϑ'᾽, . 918 ἐλ ϑόντες εἰς ἄν-
v, h. Merc. 234 χατεβήσατο ἄντρον ἐς ἠε-
dev. h. Merc. 299 ἀφίχανεν πέτρης εἰς (Bothe
m. ἐς) χευϑμῶνα. t 475 βῆ ὁ ἴμεν εἰς
s 410 ie κλιτὺν ἀναβὰς xz ὕλην | Ü
ἐλϑέμεν ἀγρὸν ἐς ἡμέτερον. 4. 898 ἐς
Óv "A9nv&ov 5y*. w 811 549^ ᾿ξ «ἴωτο-
Ὧν - ἄρουραν. x All ἐλϑούσας ἐς χόπρον.
86 ἀπεδειροτόμησα | ἐς βόϑρον. t 435 ἐς
ἥσσαν ἵχανον. E 80 ἐς . βυσσὸν ὄρουσεν.
115 ἐλθὼν εἰς εὐνήν, X 909 εἰς εὐ. ἀνέ-
uu, οἵ, Ξ 296 (φοιτῶντε) h. Ap. 329 (πωλή-
μαι). α ΔΘ] ἔβη εἰς εὐνήν cubitum ivit, cf.
994 (rodnevs) 9 102 τ 595 (λέξομαι). h. Ap.
44 οὔτε εἰς εὖ, Διὸς ἤλυϑε οὔτε εἰς ϑῶχον.
157 ἕρπε 2 ec λέχος. 9.314 εἰς ἐμὰ δέμ-
ἄντες. 9 296 ἐς 0. βάντε. K 576 ὃ 48
: ῥ᾽ ἀσαμίνϑους βάντες, cf. o 87 9 450, x 361
gc). Σ 418 λάρνακ᾽ ἐς ἀργυρέην συλ-
Ψ 953 ἄλλεγον ἐς φιάλην z. δημόν.
ἐς χουλεὸν eias. L 72 ἐς νῆας χάϑεμεν.
E 857 ἐπέρεισε νείατον ἐς κενεῶνα, cf. 4
θαλών) II 821 (οὐτα). O 85 sic ἐγκέφα-
δῦ. De mente: X 475 £458 o 849 ἐς
ϑυμὸς ἀγέρϑη. c)inter, jn medios, de
j s hominibus: A 141 ἐξέμεν à av ἐς ᾿Αχαιούς.
Τρῶας ἐς ἱπποδάμους ἐρύσῃ. £2 382
εις ἄνδρας ἐς ἀλλοδαπούς, cf. v 220
1). & 327 ἐς Φαίηκας ἐλϑεῖν. Ὁ 383
ἱκελοὺς πέμψωμεν. φ 297 ἐς “απίϑας
α. ww 888 ἐς Φαίηχκας ἀφίχετο. h. VII
περβορέους ἀφίξεται. Καὶ 97. ἐς τοὺς
ας χαταβείομεν. h. VL 15 ἦγον ἐς ἀϑανά-
M 288 πωτῶντο ci μὲν ἐς Τρῶας, αἱ
«tov. Y 38 ἐς δὲ Τρῶας (βὰν ἐέναι),
c ᾿Αχαιοὺς] μίσγετο. A 881 ἐλϑόντ᾽
ρους, v. ἐφ. d) auf, in rem, de iis quae
non nobis videntur. totum continere.
ροφέρουσα εἰς ὄρος ἢ ἐς κῦμα. X Ξ 162
ἘΞ ιε΄ Ἴδην, οἵ, O 146. A 402 χαλέσασ᾽
ρὸν Bue» cf. E 360 (epe) 0 456,
9 (βῆ), Ο 136 (eio) Σ 142, v 55 (ἀφί:
3 p^ ἐς Οὐλυμπόν τε κα. οὐρανὸν
y 321 ἀποσφήλωσιν ἐς πέλαγος.
Τὰς ἐς πόντον βάλλουσιν. Β 465 éc
προχέοντο Σχαμάνδριον. I'959 ἐς m.
vet, cf. Φ 800 (βῆ) y 485 (πετέσϑην) 495
d. Merc. 221 τέτραπται ἐς ἀσφοδελὸν
cf. ib. 344 (βήματα). Y 254 μέσην ἐς
ἰοῦσαι. x 158 εἰς ὁδὸν gt. χ 198 wv
ra λαύρην. α 85 νῆσον ἐς S2yvyinv ὀτρύ-
cf. ἢ 254 μ᾽ 448 (πέλασαν). u 261 ἐς
α νῆσον] ἱχόμεϑα, ,Y 210 ἄγων ἐς γνῆ-
ἐρήμην. x1 Αἰολίην ἐς νῆσον ἀφιχόμεϑ᾽,
| 195 & 197. A 70 v. ἐς Αἰαίην σχήσεις
n)
νῆα. μ 135 Θρινακίην ἐς v. ἀπῴκισε. E 987
εἰς EAUE ἀναβάς. 4A 192 907 εἰς ἵππους
ἅλεται. E 239 ἐς ἅρματα βάντες.
389 ἐς δ᾽ ὄχεα βήσετο. Τ' 510 ἐς δίφρον ἄρ-
vec ϑέτο. E 364 837 ἐς δίφρον ἕβαινεν, E 2s
399 Τῷ 130 ἐς 6. ἀνόρουσε, «1 359 743 c
ὀρούσας, cf. IN 657 (ἀνέσαντες) δ 280 d
Il 657 X 399 (ἀναβάς), P 540 ἑλών. Ψ 352
üv δ᾽ ἔβαν ἐς δίφρους c, ΟΕ y 483. μὶ 229 εἰς
ἔχρια νηὸς ἔβαινον. h. VID 48 εἰς πρύμνην
ἐφόβηϑεν, ita codd. Barn. Matth. Baum., ἐς
Bothe Herm. Apud-verba sedendi (cf. Giseke,
allm. Entsteh. 144) proprie ἐπί legitur, -sed
Q 553 ἐς ϑρόνον ἷζε, « 180 ἐς ϑρόνον εἷσεν
(ἄγων), cf. h. Ap. 9 (εἰς, sed Bothe Herm. ἐς).
8 51 ἔς δὰ ϑρόνους ἕζοντο, cf. 9 469. Aliter:
χ 916 ἕζεσϑε εἰς αὐλήν, Ys 137 χκαϑεζώμεσϑα
κιόντες | ἐκ πάτου ἐς σχοπιήν. e) Omisso
casu, €. gen. eius qui domum possidet, Eust.
1666, 33 “ἔλλειψιν ᾿Αττικὴν τοῦ, δόμον ἢ τό-
πον ἢ τοιούτου τινός, Ci. La Roche Stud. 89
Spitzner. exc. 95, 2; Eust. 51, 43 ᾿ΑἈττιχῶς ὡς
τὸ εἰς "Audov, Θ qud εἰς Ἀίδαο προύπεμψεν
ad inferos, cf. Φ 48, X 218 (φχετοὶὴ 1 104 (xac-
ἤγαγεν) 271 (ἔβη) 455 (ἐόντὴ & 989 (δύσομαο)..
N 415 εἰς Aidoc ἰόντα. κ 502 sic "Aidoc δ᾽
ἀφίκετο, cf. Bergk, Ztft. f. A. W. 1851 p. 5831,
Ἄιδος δ᾽), sed. Ameis δέ — sed, cf. s. g.).
v 98 εἰς ᾿Αλχινόοιο κίον. Ζ 818 ἐς γαλόων ἢ
εἰνατέρων ἢ £c ᾿Αϑηναίης EE L, cf. Z 3883.
Q 160 ἱξεν ἐς Πριάμοιο. Ω 809 ἐς ᾿ἡχιλλῆος
ἐλϑέμεν. β 195 ἐς πατοὺς ἀπονέεσθαι. 9.418
ἐς ᾿Αλκινόοιο φέρον. « 397 ἐς Κλυτίοιο φέ-
ρον. - 482 ἀνδρὸς ἐς ἀφνειοῦ. Krüger Di.
68, 21, 2 ,sogar mit einem Appellativ^. δ᾽ 581
εἰς Αἰγύπτοιο, διιπετέος ποταμοῖο, στῆσα νέας,
sch. E. sic Αἐγύπτου τόπον, R. ἀττικῶς, Eust.
1510, 9. Similiter per ellipsin: B 55 o 534 εἰς
ἡμέτερον πωλεύμενοι. 5 901 ἡγεν ἐς ἡμέτε-
θον, codd. multi β 55 ἡμετέρου, cf. sch. HMQRT
ad B 70, etiam o 534 v. ἡμετέρου, quam Nitzsch
ad 8 55 omnino non probat, Ameis (Anh. ib.)
cum Kaysero disp. alt. p. 10 defendit, cf. Bekker,
h. B. 1, 76. h. Merc. 370 ἦλϑεν ἐς ἡμετέρου,
ubi Baum. contra Barnesium. Defendunt etiara
Bothe et Wesseling ad Her. 1, 35 (in npn
non ubique. rationem sed usum valere*?),
Roche l.l ἡμέτερον probat. f) Additur Paris
eundi mittendi alisque quae motum significant
aut necessario aut certe casu, ut ὀτρύνειν O 59
T 905 «ἢ 143 « 85 o 97, ἱερεύειν iP 147, ἀπο-
RU 4 86, ἀναλύεσθαι h. Merc. 258,
ζεσϑαι y 3916 Y ^37, στῆσαι d D8l, similiter
adiect. αἴπύς y 293 et subst. ὁδός αὶ 564 X 128,
βῆμα h. Merc. 345. Repetitur praep. post verb.
comp. Φ 611 ἐσέχυντο, ἐς πόλιν, δ᾽ 802 ἐς
ϑάλαμον εἰσῆλϑε. O 276 ἐφάνη εἰς ὅδόν,
Ρ 487 ἐς πόλεμον προφανέντε, “2 332 ἐς πε-
δίον προφανέντε. & 931 ἀνδράσιν ἦρξα ἄν-
ὅρας ἐς ἀλλοδαπούς, sch. BQ. ἡγεμὼν.
ἐγενόμην. E 504 “οὐρανὸν ἐς πολύχαλχον
ἐπέπληγον. ι 159 ἐς δὲ ἑχάστην | ἐννέα λάγ-
g«vov novenae in unamquamque sorte continge-
bant, ἐν δὲ ἑχάστῃ CDGHJKLYV, ,non male"
La Roche, ita ed. Ameis. 9, 447 στῆϑ᾽ οὕτως
ἐς “μέσσον. II 574 ἐς ni ἱχέτευσε, Sch. L.
ἱκέτης ἦλθε. Σ 215 ἐς ᾿Αχαιοὺς | μίσγετο.
II 728 ἵππους ἐς πόλεμον πεπληγέμεν. A 704
ἐς δῆμον ἔδωχε, cf. o 449. ξ 498 ὠμοϑετεῖτο
ἐς - δημόν, cruda posuit in adipe. 4) 795 ἐς
λάρνακα ϑῆκαν, ubi £v quoque esse poterat,
—
480
paraphr. εἰς ϑήχην. €Q 197 ἐς κάπετον ϑέσαν,
o 18] ἐς πείρινϑα τίϑει, Τ' 810 ἐς δίφρον
ϑέτο. h. XIX 40 εἰς χέρα ϑῆχε (Bothe Herm.
ἐς), cf. V 704. zx 9230 χάτϑεσαν εἰς Ἰϑάχην,
5815 ambigue sch. H. £ic T. rào αὐτὸν χατή-
yeyov ἐχεῖνοι " αὐτὸς δὲ ἐν Ἷ. ἐστίν, ὥστε sic
Ἶ. γραπτέον. π᾿ 986 ἐς μυχὸν ϑαλάμου χατα-
ϑεῖναι, t 17 ἐς S IQUA GIU χαταϑείομαι, υ 92 $6
μέγαρον κατέϑηκεν, o 106 ἐς ϑάλαμον κατέ-
ϑηχε, cf. h. Merc. 194. De huius verbi stru-
cturis cf. Ellendt, ho. abh. 2. £411 εἰς ἄντλ ον
χατέχυντο. ὃ 990 εἰς οἶνον βάλλε (Bekk. gc
£0.), χ 174 ἐς ϑάλαμον βαλέειν s 849 βαλέειν
εἰς οἴνοπα πόντον (Bekk. ἐς F0), cf. 4 458
ξυμβάλλετον. pz 201 ἐς πεύχεα δύ ντες, c£, ὦ 498.
g) « 351 ot τ΄ els ἅλα δὲ προρέουσι, Did.
ot τε (?) γράφει Ζηνόδοτος" ᾿Αρίσταρχος δὲ οἱ
εἰς ἅλαδε (sive potius οἵ τ᾿ εἰς ἅλαδε Duentz.
Zen. 83). δεύτερον (περιττὴ Buttm.) δέ ἐστιν
ἡ εἰς. Nitzsch et Kóchl. Od. carm. 2, 9 ex-
pungunt vv. 350 351, neque Duentz. probat, cf.
La Ro. h. l et h. S, 83. Ameis, anh. fitiam
x 502 εἰς Atdog δ᾽, adv. videtur. pendere ἃ
praep. cf. s. e), atque saepius ἐς ἄντα (s. Ba),
cf. Cd «. B) in, ad, versus, nach - hin, de iis
quae quid non totum cingunt, sed prope attin-
gunt, in die Nàhe von, cf. Giseke, allm. Entsteh.
62. a) Z 469 ἐς πῦρ ἔτρεψε recta contra
ignem", Vrat. d. ἐπί. Φ 349 éc ποταμὸν τρέψε
φλόγα, N 1 ,&c Τροίην τρέπεν ὄσσε. M 95 ἐς
τεῖχος ἵη ὁόον. x 528 εἰς Ἔρεβος στρέψας,
τρέψας, cf u 81.. x 107 ἐς χρήνην κατεβή-
σετο, ad fontem. x 558 4 68 ἐὼν ἐς κλίμακα.
γ 174 πέλαγος εἰς Εὔβοιαν | τέμνειν, Euboeam
versus. ἐ 496 ἤγαγε γῆα ἐς ἤπειρον. 0 3
ε 527 χεῖρ᾽ ὀρέγων εἰς οὐρανόν. I 354 ἐς
E τε πύλας ΠΣ ΦΉΣ, ἵκανεν prope por-
tam et fagum. ὁ 73 B5 δ᾽ ἔμεν ἐς συφεούς.
h. XIX 43 ἐς ἀϑανάτων ἕδρας κίε. RA 806
φεύγων ἐς νῆας ad castra navalia. “1 513 ἐς
vijcc ἔχε ἵππους, cf. IV 31 T 3. ὃ 255 ἐς νῆᾶς
τε χλισίας τ᾽ ἀφιχέσϑαι, cf. h. Ven. 75. 0 420
πῦρ ἐς νῆα φέροντα adferentem, χ 985 ἐς
αἰγιαλὸν ἐξέρυσαν. Κὶ 11 ἐς πεδίον ἀϑρή-
σειεν. ἜΣ 14 ἐς νῆάς τε ἴδοι x. λαόν. ε 489
ἐς γαῖαν ὁρώμενος. u 947 σκεψάμενος ἐς νῆα.
P 884 ἐσάντα ἰδών, al. ἐς ἄντα cf. La Roche
h. T. 243, ex adverso, cf. À 143, o 532 m 458
9.239. ε 217 εἰς ἄντα ἐδέσϑαι (Bekk. Am.
εἰσάντο), x 453 φράσσαντό v' dc &vc&, cf. s.
ἄντα 1. 1878 sig ὠπα ἰδέσϑαι faciem. intueri,
cf. [O 147] x ὯΝ 107. I' 158 sic ὦπα ἔοι:
xcv, cf. α 411, Naegelsb. ἐδόντε supplet: si
quis faciem intueatur, putet eam similem esse,
Ameis: glich ins Gesicht, minus bene, sch. br.
(et paraphr.) τὴν πρόσοψιν, τῷ προσώπῳ, χατὰ
τὸ πρόσωπον, Damm: quod attinet. formam.
I 180 δενδίλλων ἐς ἕχαστον, h. Merc. 867
δείξατο εἰς Κρονίωνα (Bothe Herm. ἐφ). 4 892
πιτνὰς εἰς ἐμὲ χεῖρας, sch. B. ἐχτείνων, (mi-
nus dure μ 257 ἐμοὲ ópéyovtac) B 971 'Ael
X 972 9 328 κ 87 v 167 c 72 400 q 396 ἐδὼν
ἐς πλησίον ἄλλον ansehend. Z 404 ἐδὼν ἐς
παῖδα. £2 484 ἐς ἀλλήλους ἴδοντο, cf. o 890 !
v 373 42 633 π 477 σ 844. h. VII 9 νεῦσαν
ἐς ἀλλήλους. 9 170 ἐς αὐτὸν λείσσουσιν.
b) ad, c. nominibus hominum potissimum in
singulari. H 912 Ῥ 36 εἰς ᾿Αγαμέμνονα δῖον
ἄγον, Ariston. H 312 ἡ ὃ. 0. ἀντὲ τοῦ πρὸς
᾿Αγαμέμνονα, cf. Hes, sch. A. Ψ 36 ἀντὶ τοῦ
πρός, ib. σημείωσαι ὅτι τῇ εἰς ἐπ᾿ ἐμψύχων"
Φ
ἐς
v. Avxov μητρὸς φίλον.
ὠφειλε γὰρ τὴν πρός.
καὶ ἡ εἰς ἐπὶ ἀψύχου, εἰς πόλιν καὶ ἐκ
λεὼς" ἡ δὲ ἀπό καὶ ἡ πρός ἐπὶ Spy
Reiz et Sintenis non hominem in his signi
putant, sed locum ubi quis sit atque Damm
p. 840 vertit: ad eum et in eius tabernaculum
etc. Ab his recte dissensit Spitzner, exc. 83,|
esse nonnunquam εἰς pro πρός neque de loeo.
cogitandum. Similiter Krüger Di. 68; 90, 3 €
Lehrs qu. e. 88. Serioris originis haec videri.
dixit Giseke allm. Entst. 76. 0 402 σπεύσομαι
εἰς Aye, Sch. br. ἀντὶ τοῦ πρὸς "4. P 09
ἐλϑεῖν εἰς 'Ay., o 85 πέμψω sic Ἔχετον, ef.
q 808, c 116 (ἀνάξομεν). χ 9202 ἥτην
Ὀδυσῆα δαΐφρονα ad U. χ 479 εἰς 'Oóvg
δόμον δὲ κίον ad Ulixem in aedes, non: ἵ
domum Ulixi. Θ 272 δύσχεν εἰς At«vtu,
Duentzer: τὰς A. hin, subtilius Eust. 712, 4
sch. E. y 337 ἡ
2 ἐς of sch. UH ἡ ἐς ἀντὶ τῆς πρός. oM
ὠχόμεϑ' ἐς τε Πύλον x«l Νέστορα. 9 110 ἕ
Ἀτρείδην δουρὶ χλειτὸν Μενέλαον προὔπεμψε
v '15 προσέστιχε Ὄλυμπον ἐς Δία τερπικέραι
γον. v 812 ἵχετο ἐς Πείραιον ad Ρ. 1.
eius domum. ὦ 334 προΐεις ἐς πατέρ᾽
h. Merc. 323 ?zo
πατέρα Κρονίωνα ad patrem suum. & 157.
ϑὼν ἐς δέσποιναν ἐμήν. .X 499 ἄνεισι π
ἐς μητέρα χήρην et X 492 4. m. ἐς E [i
ἑταίρους Ariston. ὅτι ἀντὲ τοῦ πρὸς παῖ
ἑταίρους ὡς εἰς "Ayauéuvova. id. ad X.
ἀϑετοῦνται στίχοι ιγ᾽ (487 — 99).
ὑπότροποι ἔσεσϑε Jc τε πόλιν κ. δώματι
τε φίλας ἀλόχους ad suam quisque ux
K 911 εἰς ἡμέας ἔλϑοι. ad nos redeat, Sp
Ψ 203 χάλεόν τέ μιν εἰς ἕ ἕχαστος, ἃ
(Spitzn.), sch. br. et Hes. πρὸς ἑαυτόν,
recte Damm: ad suam mensam. y 436 elc:
λεσσάμενος. 0C 176 σὲ - ἐς πρώτην ix
(Spitzn. 1. l. p. CXXIII). Aristarchus huc re
rebat etiam Z 252 “αοδίκην ἐς ἄγουσα,"
ἔσε tyov σα, ubi Ariston. ὅτε πρὸς “αοδίχη
ρευομένη. εἰς "Ayau£uvova. c) usque 2
loco. Π 640 ἐκ χεφαλῆς εἴλυτο διαμπεῷ
πόδας ἄκρους. X 858 κάλυψαν ἐς za δ
χεφαλῆς, Eust. 1146, 26 δι᾿ ὕλου τοῦ GOL
τος. sch. br. ἀντὲ τοῦ ἀπὸ κεφαλῆς ξα
δῶν, c£. Ῥ' 169. Χ' 397 τέτρηνε ἐς σφυρ
πτέῤνης. ῃ 87 ἕλη λάδατο ἐς μυχὸν ἐξ οὗ
jf. ἢ. 96. 7 593 ἐς ΠΡ τ... λέλειπτο, parap
dion βολῆς διάστημα, bis auf Wurfwe
C) In, ad, cum nominibus rerum quae nons
bus percipiuntur, sed sola mentis cog
cf. Giseke, allm. Entst. 56. a) c. neuti
atque substantivis quae facillime ad lo
feruntur: P 77 H 55 9. 144 ἐς μέσσον
4 19 (κὰδ δ᾽ p ) 299 (ἔλασσεν) O 851
XIX 22 (ἕρπων).
z. ᾿Αχαιῶν ἐστιχόωντο. Z 190 Y 159 €
ἀμφοτέρων ξυνίτην, qui locus male
iP 814. 0 839 λιάσϑη | ἐς πνοιὰς
ὃ 563 ἐς Ἠλύσιον πεδίον z. πείρατα
πέμψουσιν. à 18 ἐς πείραϑ'᾽ dave
Δ 440 Θ 60 ἐς χῶρον ἕνα ἵκοντο,
“ὦ
00 εἰς τόποι τὸν αὐτόν, melius quam “1 440
τὸ ὡρισμένον, χωρίον. à 92 ἐς χῶρον
ἐκόμεϑ', ὃν φράσε. 4 453 ἐς μισγάγκχειαν
«βάλλετον. ep. 7, 5 ἐς ὑπωρείην ἢϊίμαντος
ὄντα. Ξ 8 εἴσομαι ἐς περιωπήν, cf. κ 146
"ior. Y 137 χκαϑεζώμεσθϑα ἐκ πάτου ἐς
ὁπιήν, z 97 148 194 oz. ἐς παιπαλόεσσαν
A9ov. b) De statu rerum velut ἐς πολ £uov
v«t quando non tam quo quid loco fiat signi-
tur quam qua ratione. c) 41 360 ἐξέλασ᾽
ELS cf. P 31 m 197 (tévau). 9 31 ἷξον
ἐς Πυλίων ἀνδρῶν ἄγυρίν TS z. ἕδρας. H
ἀναδῦναι λαῶν ἐς ὅμιλον. P 199 ἐς ὅμι-
ἐὼν ἑταίρων, cf. T 402 (σαωσέμεν) ρ 590
'j£10) χ 263 282 (ἀκοντίσαι. H 307 ἐς Τρώων
δὸν κίε. KM 56 ἐλϑεῖν ἐς φυλόχων τέλος.
.82 44 585 IN 165 533 566 596 648 X 408
17 ἑτάρων sic ἔϑνος ἐχάζετο (Bekk. ἐς FÉ).
ὃ 04 ἐς δῆμον ἔδωχεν. Δ Τὸ Q 112 ἐς στρα-
τὸν ἐλϑέ, οἱ. 22 566, K 895 (riu) IN 88 (ῴχετο),
d 685 βήτην ἐς μέσσον ἀγῶνα cf. 710,
199 886 ἐς ἀγῶνα, φέρων. T 291 εἰς ἀγέ-
p ἔλασαν. E 118 ἐς ὁρμὴν ἔγχεος ἐλϑεῖν.
B 126 éc δεκάδας διακοσμηϑεῖμεν. B. 98
ιχόωντο εἰς dyogiv, A 490 οὔτε εἰς ἀ. πω-
τὸ χυδιάνειραν οὔτε ἐς πόλεμον concioni
erat, Ariston. ad 4 488 ὅτι Ζηνόδοτος
p (488—92) τὸν δέ ot τε ποτ᾽ ἐς πόλε-
οὐδὲ ἔγραφεν. T 45 εἰς ἀγορὴν ἴσαν,
-B 10 3 12 109 z 361 v 146 362 o 490.
3 οἰσέτω ἐς μέσσην ày. B 888 A4 381
ἵχειν ἐς πόλεμον. Δ 981 ἐς π. κχίνυντο.
ἐς π. πωλήσεαι, cf. E 788 E 132 891
po^ éc zx. Ν 305 ἤισαν ἐς π., cf. P 433.
ἐς z. προφανέντε. 4 65 ἐλθεῖν ἐς φύ-
d
J
ἐν, Il 677 βῆ ἐς φ. 4 9225 σπεύδοντα μά-
E Z4. e Y453 ἐὼν ἐς δοῦ-
Iw 817 S ope DM Σ X 245 ἐς δ᾽ ἀν.
θόντο. y 137 καλεσσαμένω ἀ. ἐς (Bekk. ἔς)
Α 226 ἐς πόλεμον ϑωρηχϑῆναι, ad
dum, Ariston. ὅτε Ζηνόδοτος τοῖτον
πον ᾿ἠϑέτηχεν (225—33) cf. Plat. rep. ΠῚ
Plut. aud. poet. 4. E 737 ἐς m. ϑωρήσ-
cf. Θ 376 388 K 18 T 36. Z 338 ὥρμησ᾽
1I 728 ἵππους ἐς π. “πεπληγέμεν. X 238
a ἐς m. λ: 493 ἕπετ᾽ ἐς a. O 533 ἐς m.
w. O 310 φορήμεναι ἐς φόβον ἀνδρῶν.
στέλλοιμι μάχην ἐς χυδιάνειραν. Ὁ 59
σε μάχην ic, Ariston. ἀϑετοῦνται στί-
(56—77), Bekk. expunxit, T 205 ἐς
ὀτρύνετον. I 481 ἐς δαῖτ᾽ ἐέναι. h.
. 480 φέρειν εἰς (Bothe Herm. ἐς) δαῖτα
ορὸν z. ἐς κῶμον. C 55 ἐρχομένῳ tc βου-
Ὁ 508 ἐς χορὸν ἐλϑέμεν, cf. & 65. τ 429
ἔμεν ἐς ϑήρην venatum, P 680 nios
0v paraphr. εἰς ἐπιτάφιον ἀγώνισμα.
λεγοί͵ εϑα ἐς λόχον ad insidiandum,
᾿ εἰς νέδραν, Eust. 932, 48 διττῶς λέ:
a «αὐτό τε γὰρ τὸ ) ἔργον ἤγουν τὸ λοχᾶν,
τὸ τάγμα δὲ τῶν ἀνδρῶν, quorum hic
ocum habet. c) Difficilius etiam ad lo-
sferuntur' quae sola mentis cogitatione
üt neque ullo loco cernuntur. ,h. Merc.
φιλότητα συνήγαγε. p 221 ἐς χαχὸν
λῃσϑα, c 219 ἐς μέγεϑος x. κάλλος
€ respiciens, auf Grüsse sehend, τ 514
c 481
ἔς τ᾽ ἐμὰ foy ὁρόωσα, K 289 ἐς γενεὴν
ὁρόων. « 49] c 804 εἰς ὀρχηστύν τε κ. ἄοι-
δὴν τρεψάμενοι. h. VIII 10 χαταστίλβων σέ-
λας ἐς βιότητα ἡμετέρην in unser Leben herab-
sendend. Abest motus significatio. I 102 εἰπεῖν
εἰς ἀγαϑόν, 4 189 πείσεται εἰς ἀγαϑόν, Ῥ 305
uvOstv εἰς ἀγαϑά, φρονέων νοέοντι καὶ αὐτῷ
loquebatur. (intentus) ad bona, hoc Nicanor ma-
gis probat (ut La Roche), alterum (pooréor,
sch. br. εἰς, &. σωφρονίζων. et Faesi et Duentzer
quia φρονέων sic lusto infirmius fiat, sed con-
iunguntur qo. et vo£ovtt καὶ αὐτῷ. u 872 εἰς
ἄτην κοιμήσατε, sch. Ὁ. ἀττικῶς ἀντὲ τοῦ ἐπὲ
ἄτῃ. H. ἐς βλάβην, zum Unglück. d) De tem-
pore: usque ad, bis auf, auf: «) A 601 Τ 162
€ 713 : 161 (Ameis, Anh.) 556 x 183 476 με 29
v 424 h. Merc. 206 πρόπαν quao ἐς ἠέλιον
καταδύντα, Ariston. τὸ ὑπόλοιπον πάσης τῆς
ἡμέρας, Eust. 161, 10 ἕως δύσεως ἡλίου, Sch.
BLV. τὸ δὲ ἐς ἡ. x. ἀττιχόν ἔστιν ὡς τὸ ἐς
τρίτην ἥκειν. Τ' 808 δύντα δ᾽ ἐς ,“ἤέλιον με-
νέω. 9 ὅτ0 582 μεῖναι ἐς j. χαταδύντα. y 138
καλεσσαμένω ᾿Αχαιοὺς ἐς ἡ. καταδ., sub ves-
peram, Eust. h. 1. (1461, 5) ἀντὲ τοῦ mol óv-
σιν ἡλίου. ἐν μέντοι τῇ Ἰλιάδι τὸ ἕως ἡλίου
δύσεως δηλοῖ, cf. 161, 45. E 465 ἐς τί ἐάσετε;
sch. BL. τὸ ἐς ἀντὶ τοῦ ἕως. : ἵν᾽ J. ἕως τί-
vog ... καὶ ἔστι πρόϑεσις ἀντὶ ἐπιῤῥήματος,
Eust. 571, 31 χρονικῶς χεῖται τὸ ἐς τί ἀντὶ
τοῦ μέχρι τίνος. Ξ 86 iz νεότητος καὶ ἐς
γῆρας, Eust. 969, 12 ἕως γήρως. T 82 χῆται
τελεσφόρον εἰς ἐνιαυτόν |, cf. o 280 (εἶχε)
δ 86 (τρὶς τίκτει, οἵ. Am.) x 467 (ue. & 292
(μεῖνα) h. Ap. 343 (ἤλυϑε) ΧΧ 6 (διάγουσιν).
d 444 ϑητεύσαμεν εἰς ἐνιαυτόν |, cf. d 526
(φύλασσε), 595 (ἥμενος ) λ 356 (μέμνειν), ξ 190
εἰς ἐνιαυτὸν ἅπαντα | ov τι διαπρήξαιμε, auf
ein Jahr, ita ut annus plenus fiat, cf. La Ro.,
- d. St. 13. h. Cer. 399 τρίτατον μέρος εἰς
ἐνιαυτόν tertiam cuiusvis anni partem. 6 404
418 ἐς δεκάτους περιτελλομένους ἐνιαυτούς,
sch. L. ἢ τὸ παράγωγον ἀντὲ «mAoU καὶ ἄλ-
λως εἰπεῖν δέχα (sch. br.) ἢ κατὰ παράτασιν
εἰς πολλὰς δεχάδας, cf. Eust. 720, 15, quorum
posterius magis placet: auf Jahrzehnte. ; 135
αἰεὶ | εἰς ὥρας auf die. (bestimmten) Zeiten.
h. XXVI 12 ἐς ὥρας αὖτις ἑκέσϑαι | [ἐκ δ᾽
αὖϑ᾽ Door εἰς (Bothe ἐς) τοὺς πολλοὺς £vi-
αὐτούς] | pervenire in tempora quibus vindemia
fit (Matth.) atque inde ad multos annos, Suid. I
2, 544 ἐς ὥρας" εἰς καιρούς. o 196 δίδωμι
ἐς γάμου ὥρην auf deine Hochzeit hin. &325
τ 294 ἐς δεκάτην γενεὴν βόσκοι bis in. λ 875
ἐς ἠῶ ἀνεχοίμην. h. Merc. 462 ες τέλος οὐκ
ἀπατήσω. i. e. omnino non. VII 29 ἐς δὲ τε-
λευτὴν | ἐρεῖ, bis zu Ende ; ΤᾺ e. omnes. & 9384
ἐλεύσεσϑαι 7) ἐς ϑέρος ij ἐς ὀπώρην auf den
Sommer. h. Ven. 227 ἐς πέμπτον ἔτος. 7 917
ἐς τόδ᾽ ἐγὼ τεκμαίρομαι, αὔριον ze, ubi fuere
qui ἐς τῆμος δέ i. e. μέχρι τούτου coniungerent,
sed sch. RT. τὸ ἐς τόδε καὶ ἐς τημόςδε, ταὐ-
τὸν δηλοῦσιν ἀντὶ TOU. κατ᾽ αὐτὴν τὴν ὥρην
. βέλτιον δὲ τοῖς ἄνω συνάπτειν. A 351
ἐπιμεῖναι ἐς αὔριον. [Θ 538 ἀνιόντος ἐς αὖ-
Qi0r], recte Eust. 728, 28 ἤγουν αὔριον. Sae-
pius sic cum adv. & 126 ἐς ὕστερον ὁρμηϑῆ-
ναι. σ 122 v 199 γένοιτο ἔς περ ὀπίσσω,
Hes. εἰς τὸ μέλλον. B) εἰς 0 κε(ν) (v. εἰσόχε),
usque. dum, donec, quoad. Hes. Eust. 1918, 32
ἕως ἄν Eust. 686, 13 ἕως ob, τουτέστιν
ὃ χρονικὸν διάστημα, cf. τΊϑ, sch!
εἰς
BL.
488 ἐσαγείρομαι
Τ' 409 ἀποροῦσί τινες εἰ τὸ εἰσόχεν ἐν συν-
ϑέσει ἐστὶν ἢ ἐν παραϑέσει καὶ λέγομεν ὅτι
ἐν παραϑέσει .... οὐ δέ πότε εὑρίσχεται ὁ
ποιητὴς παραλαμβάνων τοῖτο τὸ ἐπίῤῥημα
χωρὶς τοῦ xtv συνδέσμου, cf. E. M. 305, 45
La Roche h. T. 243. Regit plerumque con-
iunctivum aut aor. aut rarius praes., cf. Bàuml.
er. Mod. 231 et est de rebus D quas fore
exspectamus et brevi cognoscemus. 1) post fut,
H 30 μαχήσοντ᾽ εἰς 0 χε- εὕρωσιν, donec in-
venerint, bis, cf. 1 48, H 291 377 396, 1 46,
A 193 208 p 104. o 138 9 318 (ante Bekk.
ἀποδώσει) χ ὅ8 72 ap 358. E 406, ἐάσετε εἰς
ὃ zE μάχωνται. 1 609 μ᾿ ἕξει εἰς ὅ x ἀυτμὴ |
μένῃ 80 lange als cf. AK 89. 2) post imperat.
Ξ 6 πῖνε εἰς 0 κε ϑερμήνῃ, bis, donec calefece-
rit, c£. B 332 H 376 II 455 Φ 198 581, B 97 τ 142
e 132, ε 978 6G 995 x 461 4 122 351 v 59, 0 51]
75; 543 o 56, y 443 (La Roche ἐξαφέλησϑε καὶ
ἐχλελάϑωνται, Bekk. -ησϑε, -οιντο, ν.}. τοισϑεὶ
h. Ap. 501 (εἰσόκε). post coni. adhort. X 77
ὁρμίσσομεν εἰς 0 χεν ἔλϑῃ cf. K 62. ΘΗΝ
ϑείομεν εἰς 0 χεν - κεύϑωμαι. B 99 τ 144
o 184 μὴ ὄληται, εἰς ὅ τέ κέν μιν (La Roche
ὦ 184 Bekk. Am. Bàuml. ὅτε xev) χαϑέλῃσι
ne pereat donec oppresserit. 3) post praes. de
rebus quae semper eodem sunt statu: H 71 rez-
μαίρεται εἰς δ᾽ ED ἕλητε, cf. M 150 ε 188.
41 666 μένει εἰς 0 χε ϑέρωνται, atque sic etiam
post aor. AK 89. 4) post opt. 1᾽ 409. μηδὲ ὑπο-
στρέψειας εἰς ὃ χε ποιήσεται, o 26 ἐπιτρέψειας
εἰς ὁ χε φήνωσι. δ) 1n orat. obl. 231 ἐπέ-
τελλε ἀμυνέμεν εἰς 0 κεν ἔλϑῃ, cf.» 269 Η 395.
Semel regit optativum: [0 τὸ τεύχοιμι ἄν, εἰς
0 χε Ἴλιον αἰπὺ ἕλοιεν] qui v. expungebatur
propter neutrum Ἴλιον. Non est de re futura:
h. XXVIII 14 στῆσεν ἵππους εἰσόκε κούρη εἵ-
λετο. Est potissimum in arsi quinta, paulo ra-
rius in pound aut secunda, E ἔς τ᾽ ἂν 80 lange
als: ep. 8, 2 χεῖμαι ἔς τ᾽ ἂν ὕδωρ δέῃ. Cf.
Lob. path. el. 1,299. D) Translate, ! ef. ,Giseke,
allm. Entst. 69: A 448 ἵχεο χεῖρας ἐς ἁμάς
in potestatem nostram. 2 904 520 ἐλϑέμεν,
ἀνδρὸς ἐς ὀφθαλμούς i in conspectum. [h. Mere,
12 εἴς τε φόως ἄγαγεν] (Herm. Bothe ἐς),
brachte am's Licht, de love s. de parturiente,
Stoll, N. J. f. Ph. 79, 319 ix πρὸ φόως δ᾽ du-
bitans coni h. Ven. 298 IX 9 XVIII 14 μετα-
βήσομαι ἄλλον ἐς ὕμνον. P 574 ἐς μέσον
ἀμφοτέροισι διχάσσατε, Ariston. ἡ d. 0. οὐκ
εἰς τὸ μέσον παρελϑόντες, ἀλλὰ μέσον διχάσ-
σατε μήτε τούτῳ προσχαριξόμενοι μήτε ἐμοί.
διὸ ἐπιφέρει μηδ᾽ ἐπ᾽ ἀρωγῇ, cf. sch. BD.
Eust. 1316, 24. 55 (μέσως x. δικαίως) Hes. 9,
208 Suid. II 1, 793, nach der Mitte hin, un-
partesch. B 379 ἔς ys μίαν βουλεύσομεν,
sententiam feramus ita ut una sit, Eust. 241, 28
ἀπὸ χοινοῦ ἐνταῦϑα ἐκ τοῦ βουλεύειν ῥήμα-
τὸς ὄνομα τὴν βουλήν (Naegelsb. Duentz. La
Hoche), minus bene sch. br. εἰς μίαν χαὶὲ viv
αὐτὴν ἐχκλησίαν x«i συμβουλίαν, Hes. χατὰ
τὸ αὐτό, Ameis μίαν pro subst. esse putat,
E) a) Raro. inter praep. et casum liue
voculae, δ᾽ E 745 O 389, Π 391 € 945, « 863
τ 602 q 356, o 87 h. Ap. 443. ᾿ Υ 88 y 117
ε 159 h. VII 5o. uer y 817. ῥ᾽ K 576 ὃ 48
3$- 450 z 361. ῥά Ga I ES 879 O 568. τ᾽
Q 158 t 514. τέ o 109 h. Ap. 477 478 Merc. 12.
πέρ σ 122 v 199. δ᾽ doc h. Cer. 450. b) Saepe
soli aec. additur praep. (oixov ἐυχτέμενον z.
σὴν ἐς πατρίδα γαῖαν) e. c. A 922 3P 680,
por
3 ^,
— ἑσαχουὼ
ὃ 476 ζ 315 ( 533 o 129 ὃ 363 o 238 w 139.
h. Merc. 229 9234 cf. I 381 v 275 h. VII 29,
vcl etiam alii praepositioni, velut ἐς ἸΩχεανὺν
μετ᾽ Αἰϑιοπῆας. Hepetitur ipsa praep. h. Aj
438 ἐς Κρίσην, ἐς λιμένα, Mere. 256 ἐς TA
τάρον, tic ζόφον Ven. 58 ἐς Κύπρον, ἐς Il
φον ct. XXVII 13, plerumque ita ut interpo n
tur χαί vel similis coniunctio. Z 347 εἰς ὅροι
ἢ ἐς κῦμα, εἴ, ε 42 115 ἡ 77 (x 414), Z à
989, M 988 $2 168 « 93, ὃ 702 s 20. 58
c 398 o 430 h. Ap. 477 Merc. 480. c) "Tme
q. v. habet 4 saepius quam ceteri libri, cz
vero compositis quae ceteri habent, lonbel sae
pissime ἢ 49 4 x A sx w. d) Est εἰς ante
sonas ἢ. Ap. 9 470 Cer. 450 Merc. 12 841
239 257 355 367 402 480 VII 48 XIX 40 XX
13. Est. v.l e. c. “ 331 4 9 o 105 h. XXY
13. Saepe Bekker ἐς scripsit pro εἰς ante 7
e. c. 0 203 (Ἑλίκην). A 196 230 O 169, IN 17
O 169 550, 92 143 4 86 o 298 (TAtov). 4 τ
1919 X912 AT £2 696 o 216 505 (ἄστυ). Zu
44 585 N 165 533 566 596 648 .5 408 ll
(ἔϑνος). Ῥ 903 (É) ὃ 220 (οἶνον) & 349 (bi
νοπο). Ζ 490 q 350 (οἶκον) cf. « 356 ubi prae
vitio non mutavit. Omisit praep. ante οἶχοι
9 92, ante Ἴλιον d 81 156, in compositis mu--
tavitE 18 153 158 T 15 t 930 1 148 251 2 306 |
4 446 v 197 x 356 q 222 χ 407 w 157 394|
« 4983, sed cf. v 94. Elisionem admisit & 238
cf. o 104, Non potuit - restituere E 204 πε-
ζὸς ἐς Ἴλιον, ὃ 818 ρ 84 ἦγεν ἐς oix
o7 multo saepius, f) ἐς non est in tertia a j
tic Α 485 o 497, T 45. in quarta sic 4 8
H 461 x 351, € 196, ih Ap. 9 218, ἐς M8
atque saepius in seq. libris. - εἰς saepissim
arsi secunda. ἐς in prima et secunda, aliqua
rarius in quarta aut quinta, εἰς in tmesi quá
zr in prima aut secunda rarius, in terti
d» 522 u 880, 292 .4 230. ἐς saepissime
ducitar in thesi quarta, saepe etiam in sec
aut prima, in tertia O 13 h. Merc. 256, -
x 97 148 194 4 480, 5 335 τ 292, y 351.
ripitur saepissime ante arsim quartam à
cundam, multo rarius post primam aut
dam atque ante sextam aut tertiam, nu ]
ante quintam. post quartam Y 254 με ' 961. qx
quintam c£ 215 λ 881 & 384. In com
εἰς non ante consonas, S nid εἴσβαινον
componuntur verba 29 quorum ἐςχαταβ (
εἰςαναβ. άνειμι ανάγω ανιδών &quzávo ali
etiam praep. subiungunt, εἰσίϑμη - οὗὸς - ὧπὸ
- ὄντα εἴσω εἰσόκε Ὡ) ἐνόησα, copio)
ἐσ-ἀγείρομεαε ipf. (et v. 1. aor) 1)
gor quo. M 248 ἐσαγείρετο (v.l - ατο) ἢ
in naves. De tmesi v. s. ἐς la. 2) tram
colligo animum, recupero vires. Ὁ 240
ἐσαγείρετο ϑυμόν (v. 1. -ατοὶ sch. BL. 4 4
ζωτιχὸν πνεῦμα συνέλεξε. παρατατικὸν d
γείρατο ᾿Αρίσταρχος. --- ἐσ - ἄγω ν. 8. & j
ἐσ-αϑρέω conspicio. I' 450 ἐσαϑρήσαιι
idknvdoop. -
ἐσ-ἄκούω audio, exaudio. h. Cer. 284 g
ἐσάχουσαν. 991 οὐδ᾽ ἐσάκουσε- ὌὈδυσι
ston. 7j à. 7 πρὸς τὸ ἀμφίβολον" πότερον
λάβετο καϑόλου τῆς φωνῆς διὰ τὸν ϑόρ
ἀχούσας παρεπέμψατο" ὅπερ δέχετα
στάρχος, sed sch. AD. (Porph.?) we 5
490
ρθε, Hes. εἰσεπήδησεν, v. l d 18 ἔχϑ. et
£v9.
ἔσ-ϑος (εέσ- νυμι, ἕνν. cf. Lob. 963)
vestis, Ap. 77, 94 ἔσϑημα, ee p E.
M. 383, 1 Hes. Q 94 μελάντερον B ἘΠῚ cf.
Herod. h. 1. h. XXXI 13 χαλὸν - &. | λὲε-
πτουργές.
Zo-9«o (20-9, ἔδω, cf. E. M. 383, 3 Tum
Et. p. 68 225 Christ 199 L. Meyer, vgl. Gr. 1,
392 344 Wentzel, qua vi posuit Hom. verba in
9« ] p.13 42) praes. ἔσϑουσ᾽ 4) 415 ptc. -ov,
τοντες Θ 281, -ουσάι v 409, inf. -εὲν ε 197 et
-έμεναι. ipf. ἦσϑε. edo, vescor, saepe cum vi
frequentativa, cf. Wentzel 1. 1. 6 931 g χρέα.
Q 918 ἧπαρ : ἐσϑέμεναι. L 479 ξείνους ἐ. Ani-
malia: » 409 ἘΞ βάλανον, 42 415 μιν $ εὐλαὶ ξ.
absolute: ε 94 6 249 ἡ 177 πῖνε καὶ ἦσϑε, cf.
π 141, e 197 ἡ 920. € 476 x 272 v 857 ἔσϑων
χαὶ πίνων, Hes. τρώγων. x 878 pom
χέλευεν. translate: consumo. β 75 ἐ. χειμή-
λιά τε πρόβασίν τε.
ἐσ-έξορμιαε sedem capio quo loco, τί.
ἐσίζηται λόχον.
io-ijuc immitto. med. feror cum impetu,
irruo, tL REATO! αὖλιν ἐστέμεναι aves. Ad
εἰσειμι sunt qui referant, cf. Buttm. ἃ. G. 1, 534
Krüger, Di. 58; 3, 1. melius Lobeck path. el.
1, 968 La Roche h. S. 113.
ἐσ-κατα-βαένω descendo in, τί.
χάτον ἐσκαταβαίνων.
iG-ue«toucr intus tango, insero manum.
semper translate: gravius commoveo animum.
P 594 μάλα γάρ με ϑανὼν ἐσεμάσσατο 9v-
μόν, Hes. χαϑήψατο τῆς ψυχῆς (Ap. 77, 92).
ἐλύπησεν εἰς τὸν 9vuóv, οἵ. Y 425 τἐμὸν 9.).
ἑσπέρ-ιος (-s.) 1) vespertinus. semper cum
verbis, quando nos adverbiis utimur. Φ 560
ἑσπέριος ἀπονεοίμην vesperi, cf. β' 357 ε 336
452 o 505 z 452 h. Merc. 18 841 XXXI 106.
ξ 344 ἑσπέριοι ἀφίχοντο. B 385 ἑσπερίους
ἀγέρεσϑαι ἀνώγει. b. XXXII ΕΝ ἐλάσῃ ἕσπε-
oíy. 3) occidentalis, Suid. I 2, 556 óvrixoc.
9 29 ἑσπερίων ἀνϑρώπων. A.
ἕσπερος (-i. Bopp, vgl G. 2, 190 Benf. 2,
908 divas-para diei finis, cf. Christ 185. impro-
bat Curt. Et. 566 qui tantum vesper comparat.
Cf. Ahrens, Kuhn 3, 168 £ i.e. qui pone sequi-
tur. Oertel, chronol. hom. III Meissen 1850
p. 6 ἑωσφύρος, de stella. Hainebach, Wurzeln
ες und ἐς, der an Glanz ausgezeichnete). I adi.
vespertinus. Qo 191 ποτὲ ἕσπερα, εἶς ἕσπερον.
sub vesperum. ἢ. XIX 14 ἕσπερος ἔχλαγεν
vespere. IL subst. 1). stella vespertina. Ap. 77
26 ὅτε μὲν 0 αὑτὸς ἀστήρ, ὃ "Eozepoc. X 318
ἀστὴρ εἶσι μετ᾽ ἀστράσι νυχτὸς ἀμολγῷ, ἕσπε-
ρος, ὃς κάλλιστος ἐν οὐ ρανῷ, ἵσταται, ἀστήρ.
2) vesper, Ap. l l ὅτε δὲ ;j ἑσπέρα. « 423
c 306 μέλας ἐπὶ ἕσπερος ἤλϑεν, cf. «422 ὃ 786
σ 305.
ἔσπετε (Curt. Et. 632 co in-sece ἔνγεπε
pro ἔν- σεπε, germ. sag-en. L. Meyer, vgl. G.
1:359 68 Kuhn 6, 164 etiam: skt. sak, ἄσπε-
τὸς. Savelsberg 9 ex x oriri putat, quod im-
probat Ródiger, Kuhn 17, 317) iptv. defect. di-
cite, narrate. Hes. εἴπατε, ἐξηγεῖσϑε.. . ἵστο-
ρεῖτε. Β 484 4 218 X 508 Π 12 ἔ viv μοι
μοῦσαι c. quaestione quae pendet. h. XXXII 1
μήνην ἔ. μοῦσαι, cf. XXXIII 1 (ἀμφὲ Διὸς
χούρους).. E. M. 983, 48 λέγετέ μοι. Lob. ad
Buttm. a. S. 2, 174 fono statuit cognatumque di-
Cit ἔσπετε st. εἴπετε."
Ν 285
c 222 0g-
ἔσθϑος — ἐσχατιή
ἐσσῦύμένως (ocio) studiose, alacriter. Ὁ 698
ἐ. ἐμάχοντο, cf. Ψ 55 172 864 511 Q 18
ε 1 ὃ 947 o 988 x 51 ἢ. Merc. 150 215 8
Cer. 941 359 449 XXX VIII 8 XXXII 10. 9
e. ἐσέχυντο, v. ]. ἀσπασίως. celeriter, proi
nus, /' 85 ἔσχοντο μάχης ἄνεώ τε γένοντι
£. cf. h. Merc. 297. Solum adv. de ptc. μέ, el
Classen, Beob. 2, 14.
Ἑστέαια v. S. Ἰστίαια.
ἕστωρ (E. M. 888, 90 παρὰ τὸ foo ..
ἐνιέμενος, cf. sch. A. 'Q 972. Grashof, Ful -
37 ἵζω, al sic« et ἕννυμι) Lob. par. 48
SÉ grammatici recte ab eodem repetunt verl
unde ἧλος profectum, v. Anecd. Cram. l, Ll
paxillus s. clavus, anteriori parti temonis im
missus ad firmandum anulum quo iugum 8
gatur. Hes. oi χατὰ ᾿Αρίσταρχον τὸν πάσο
Àov τὸν πεπηγότα περὲ ἄχρον τῶν ῥυμῶϊ
περὶ ὃν δεσμεῖται “καὶ εἰλεῖται τὰ ζυγόδεσμ
addit sch. A. χαὲ ὁ χρίχος ἔγκειται, cf. E. M
383, 290 Plut. Al. 18. 42 272 ἐπὶ δὲ ala
ἕστορι βάλλον, super clavum anulum inicieba
Grashot, 1. 1. dat, instr. dicit, qui minus aptus
est verbo βάλλειν, anulum vero supra temor
pone clavum fuisse, infra temonem ante clay
alii ap. Hes. τὸ κοίλωμα τοῦ ἁρματίου τοι
ζυγοῦ, ἔνϑα ὃ τράχηλος τῶν ἵππων ἐντίϑεται
ἢ (Ap. 77, 89) τὸν πρὸ τοῦ ῥυμοῦ τόπον,
Eust. 1350, 16.
ἐσ-φέρῳ 1) act. intro fero. ἡ 6 ἐσθῆτά
ἔσφερον εἴσω. 2) med. mecum aufero. 4
πεύχας ἐσφέρεται torrens.
£6-qoo£o intro fero. 5 91 ἐσφόρεον 14 ὃ ὁ
sch. BEP. εἰς τὸ ὕδωρ ἔφερον τὰ iud
t 82 ἐσφόρεον κόρυϑας in cubiculum
terius.
ἐσχάρη (Benf 1, 38 dubitans goth. agg
Asche et skr. ush brennen comparat. ἃ
Zoy-«r0c?) focus, Ameis ad s 59 pelvim fu
putat quae, huc illuc portari posset, melius
78, 2 βωμὸς ἰσόπεδος οὐδ᾽ ἐκ λίϑων iu
voc, cf. Hes. K 418 ὅσσαι μὲν Τρώων πὶ
ἐσχάραι, sch. BL. ὅσοι εἰσὶν ἐϑαγενεῖς Τρ
οὗτοι φυλάσσουσιν. ἐκ γὰρ τῆς ἑστίας
πολίτην δηλοῖ. E. M. 384, 10 πυραὲ πυρϑ
plerique ignes castrorum explicant. Sing. in
Fuit focus in intimo conclavi virorum qua
in feminarum conclave, Eggers aed. Hom.
tona 1833 p. 12 Rumpf, aed. Hom. Fei
nentes prope assident calefacientes corpus. £
ἧσται ἐπ᾿ ἐσχάρῃ ἐν πυρὸς ey
E. ὡς τοῦ 90óvov ὑψηλοτέρου ντος,
Cibos coquebant v 128 ἀνέχαιον ἐπ᾽
sacra facientes & 420 ἔστησαν ἐπ᾽ &
mactaturi, sed sacrum fuisse focum Ameis |
51159 negat, Naegelsb. ἢ. Th. 235 Autel
Rumpf II 17 putant, certe supplices ad
accedunt: z 153 ftev! ἐπ’ ἐ. ἐν χονίῃσι
; 160 (gait). Est universe pro domo:
ἔνδον ἐόντα παρ᾽ $, Per heteroclisin, -
óqtr (Lucas, Melet. hom. b. velut de £6
ormatum), videtur esse dat. et gen. (Lob.
el. 2, 255. Thiersch ὃ 182, 4 etiam ace
tuit. & 59 πῦρ em" ἐς χαίετο apud Ὁ
3; 169 pé ἀπ᾽ £. supplicem. c 289 i6
(ol. v. ἐπ᾿ 1
ἐσχαττή (ἔσχατος) extrema pars, Lob.
355 adi. in subst. locum transgressum
mutato propter significationem topicam a
a) V 242 ἐσχατιῇ in extremo rogo. Y 828
ἐσχατιὴν πολέμοιο, cf. .1 524, pone 80
b) potissimum terrae s. agri, Draune, ad &. II
"Üottbus 1855: conterminae montibus vel mari
orum extremitates, ab urbe remotae. E. M.
4, 26 ὃ ἀγρός, ἢ͵ τὸ ἔσχατον τοῦ ἀγροῦ"
γὰρ πρὸς τοῖς τέρμασι. τῶν χωρίων ἐσχα-
τιὰς ἔλεγον, oic γειτνιᾷ εἴτε ὄρος εἴτε ϑύ-
Bos. Hes. ἐρημία, ἄχρον, τελευταία. I 484
. Φϑίης, cf. y 294 d óptvvoc). B 391 ἐπ᾿
"qtu λιμένος. ὃ 517 ὦ 150 ἀγροῦ ἐπ᾿
σχατιήν, οἵ. e 469 σ 358. ε 288 νήσου ἐπ᾿
ατιῆς. sine gen. ε 182 ἔνϑα ἐπ᾿ ἐσχατιῇ
dile. cf. x 96 (portus ἐ 950 ἢ zov ἐπ᾿
χατιῆς ἢ καὶ σχεδόν. ξ 104 ἐσχατιῇ in ex-
ἃ parte insulae.
ἐσχ-ἄτος (ἐξ, cuius quasi est superl Curt.
583 b) extremus, E. M. 384, 18 ὁ τελευ-
ταῖος, de loco tantum. 5 205 οἰχέομεν ἀπά-
€ - ἑἕνὲ πόντῳ, ἔσχατοι. « 238 ἔσχατοι ἀν-
ρῶν Aethiopes. K 434 ΓΕ: ἄλλων longissime
remoti ab urbe Troia, ἀπὸ δὲ νεῶν πρῶτοι
$9 ϑάλαμον. ἔσχατον. Neutr. pl.
) ady. ξσχατα extremo loco, Θ [225] 4 8 &.
ας εἴρυσαν.
ἐσχάτόων (ptc. de -όω (Buttm. a. S. 1, 488)
E -&co (Lob. Rh. 185) ἔσχατος) extremus, in
ma parte versans. A 206 τενὰ δηίων ἐσχα-
«, sch. D. ἔσχατον ὑπολειπόμενον, πε-
Siero, καὶ περὶ τὰ ἔσχατα μέρη διατρίς χ
α, cf. E. M. 384, 42. B 508 ᾿Ανϑηδόνα Τ᾽
ocv, Sch. D. τὴν ἐν τοῖς ἐσχάτοις μέ-
σι τῆς Βοιωτίας χειμένην. B 616 Μῷύρσι-
€ ἐσχατόωσα.
mo infundo, pass. magno impetu feror in,
M 470 χατ᾿ αὐτὰς E ἐσέχυντο πύλας
astra. Φ 610 ἐσσυμένως (Bekk. ἀσπασίως)
ἐς πόλιν, Hes. ἀϑρόως προ(σ)ῇσαν. — ἔσω
εἴσω.
αἰρεῖος (ἑταῖρος) ad societatem pertinens,
Esos amans. ἢ. Merc. 58 ἑταιρείῃ φι-
- et ἑταέρη (ἑταῖρος) socia, comes.
441 Ἔρις Ἄρεος κασιγνήτη ἑτάρη ze |.
ate- I2 φύζα φόβου ἑταίρη | e 211
μιγξ ἣν» δαιτὶ ϑεοὶ ποίησαν ἑἕταίρην |. h.
418 εὔμολπον - λιγύφωνον ἑταίρην |
m. ib. 3l δαιτὸς ἑταίρη testudo s. lyra.
otto et ἑταιρέζω (ἕταρος) Act. comes
- et auxilior. 42 335 ἀνδρὲ ἑταιρίσσαι,
1 Eust. 571, 37 ἄνδρα) sch. A. φίλον γε-
9αι χαὶ ἑταῖρον. BM. συνεργῆσαι" οἱ δὲ
ἀγενέσϑαι, οἵ. Ap. 78, 10. h. Ven.96 ϑεοῖσε!
ιν ἑταιρίζουσι comitantur Gratiae. Med.
.Socium capio. JN 456 τενα Τρώων ἕτα-
QLr0, Ariston. 0. ἀντὲ τοῦ συνεργὸν λά-
cf. Hes.
ρος et quod inde fit ἑταῖρος (étage,
. euius - neglegitur, cf. Benf. 2, 202 Curt.
p. 638 L. Meyer, vgl. G. 2, 207. Ad skr.
às refert Christ 195, ad ἔδειν E. M. 385,
st. 28, 30 Doederl. Gl. 992) socius, so-
comes, satelles, adiutor, administer, 'ami-
ER. M. '885, 30 βοηϑός, συνναύτης, φίλος,
Hes. Eust. 1414, 89 ἑταίρων, τῶν συνήϑων
ον, φίλων δὲ τῶν πρὸς γένους. 1) Digni-
uterque par vel fere par. 4 345 I 205
φίλῳ - ἑταίρῳ Achili sodali Patrocli.
τις - φίλων - ἕξ. Achilli. P 642 o£ φίλος
Patroclus Achilli, cf. P 655 Σ 80 98 235
60 T 210 Y 29 X 390 Ψ 18 37. Φ 96 ἑ
ἕα τὲ χρατερόν τε. Y 426 &. τετιμένον. 1630
τητος ἑταίρων. EK 592 φίλον ὀνόμηνεν
» e
€O0yoaTOG — ἑταθοξς
491
cf. II 491 (Glaucum 9^ 178
X2 591 (Patroclum), 42 793 χασίγνητοί 9' Éra-
got t£. Z 208 ἑτάροιο φίλοιο amici. 44 798
O 404 παραίφασις - ἑταίρου. P 150 Σαρπη-
δόν᾽ ἅμα ξεῖνον xal ἑταῖρον, cf. τ 288. x 59
χκήρυχα - καὶ &.|. πϑ8 ἑταῖρος | jj καὶ γνώρι-
μος ἄλλος. Ψ 556 οἱ φίλος ἦεν & | Antilochus
Achilli. 37 563 Αὐτομέδοντι φίλῳ - δ. Achilles.
Ε 409 ἐσϑλὸν ἑταῖρον | Aeneam Thoantis. P
472 τοι &. ἀπέχτατο Patroclus Automedontis.
0 539 Πείραιον - πιστὸν é. Telemachus. X 951
Ἕκτορι 5fv &. Pulydamas. β 304 o 69 πα-
τρώιοι -& cf 286. 9 586 δι ἐών. ε 807
πατὴρ ἢ δ᾽ ἄλλοι πάντες &.|. & 407 μοι ἔν-
δον ἑταῖροι | εἶεν Eumaei, cf. ξ 460 o 309 336
π 84. z 995 μοι κήδιστος ἑτάρων. ἣν κεδνό-
τατός τε. 4 966 τοι ἐρίηρος ἑταῖρος Ι ἔσσο-
μαι Idomeneus Agamemnoni. E 695 οἱ , Φίλος
ἦεν &. | Pelagon Barpedoni. σ 350 ἑτάροισιν
procis. φ 100 πάντας ἑταίρους Antinous pro-
cos, cf. 9 141, sed ψ 324 Ulixes heroas. 2) Alter
saepius inferior, sed ita ut non invitus pareat
velut servus, sed libens et sua sponte. a) ex-
peditionis bellicae particeps. B 417 Θ᾽ [537]
T 5 πολέες - ἑταῖροι, ct. 39 217 2 520 (Κή-
τειοι), A 560. *P 252 ἑτάροιο ἐνηέος. I' 378
Θ 332 N 421 ἐρίηρες ὃ. cf. II 363. Π 248 &y-
ἐμάχοις ἑτάροισιν. 4118 ἐσϑλοὲ &, cf. E 409.
(7 671 ἑταίρους. eius, cf. I] 204 (tuos) Ρ 278
532. JN 767 ἑτάρους suos, cf. O 941 P 117
683 « 6. 4 532 I 585 ὯΝ 151. Ν 918 x 498
0 9 Ψ 184 ἑταῖροι eius, οὗ 2. 473 590 6992.
E 96 Φ 32 ἑταΐίροισιν suis, cf. K 355, ΖΔ 461
Ν 477, M 49 P' 189 γ 167, E514 26 4 91
M 334 Ν 489 641 Il 968 512 665 X 343 h.
VII 16. E 574 M 122 P 381 ἑταίρων suorum,
cf Α 349, Q 575. Θ 195 317 O 651 P [423|
459 ἑταίρου sui, ef. 4 501, Π 581 Ψ 924. 5-480
ἑτάροισιν meis, cf. K [84] (tuorum). E 663 692
δῖοι ἑταῖροι. 'A 93 ἑταῖρον Ὀιλῆα. H.115
44595 0 591 P 114 581 680 ἔϑνος Ereioov v |, cf.
P 129, I' 32 4 585 N 165 533 566 596 64g 1,2. 408
II 817. N 949 T 815 o 51T φίλταϑ' ἑταίρων,
οἵ. P 411. Ν 653 O 650 Φ' 77 T 305 φίλων
- ἑταίρων |, c Σ 233 Ψ 695 9 123, 4 373
523 E 325 N 549 P 636 T 345 152 Q4
81. O 437 πιστὸς ἑταῖρος, cf. P 500. P 512
ἑτά οισιν ὑπερϑύμοισι. Π 419 ᾿ἀμιτροχίτωνας
ἑταίρους. Ρ 698 ἀμύμονι - ἑταίρῳ ᾿ nodo
N11 παρ᾽ ἑταίρου ὅ οἱ - ἦλϑε, N 780.
S5 ἑτάροισι φιλοπτολέμοισι: p 703 2.199
τειρομένοις ἑτάροισι. Ν 778 μάχην - - ἑταίρων.
ν 206 ἄλλων - &|,cf. 23 102 o 79. Σ 81 πάᾶν-
των - ἑταίρων meorum, cf. II 240. 1l 585
ἑἕἑτάροιο tnr Ρ' 137 ἕταρον ἀμύμονα. b) οχ-
peditionis maritumae particeps, E. M. 385, 44
τὸν σύμπλουν καὶ συνεργὸν εἰς τὸν πλοῦν.
αἹ Ulixi comites. α 5 νόστον ἑταίρων, cf. ἐ 86
155 177 380 421 430 463 492 544 x 46 55 57
155 172 338 441 546 4 105 331 636 433 47 55
114 144 193 206 224 245 247 306 335 417 v 21
& 832 τ 276 289 w 253 329, (88 195 224 zx 53
554 556 λ 44 113 161 4 9 53 [140] 153 165
281 270 281 339 373 x 33 34 245 100
« 6 ε 930 278 288 326.488 561 z 116 245 282
298 385 426. β 174 & 376 584 x 429 ἃ 114
uU 141 ν 840 πάντας 6 |. t 110 133 ἡ 251
wv 331 ἐσϑλοὲ &. |. « 60 ἕξ - ἐυχνήμιδες ἕ
οἵ. , 580 z 203 w 319, & 110. v 20 ig9iuovc
ἑτάρους, cf. 59. τὸ 63 566 Ζ 194 μ 309
qiAovc-. |, cf. « 466. ε 100 193 τοὺς ἄλλους
ἑταῖρον | Rhesum,
492
ἐρίηρας &.| cf. z 387 405 408 471 & 259 o 428
ἘΠ 15. 4 51 ᾿Ἑλπήνορος ἑταίρου, cf. Δ 88.
ε 65 δειλῶν ἑτάρων, ἘΠ Χ 68. ει 454 λυγροῖς
λ 871 ἀντιϑέων &., οἵ. ξ 385 τ 216 ὦ 800.
z [189] μ 271 340 χακά περ πάσχοντες ἕ.
cf xz 551. χἁ 320 ἄλλων - ἕ. | cf. u 294 352,
x 250 421 449 485 v 196. ó 559 s 16 141
νῆες - καὶ ἑταῖροι, cf. 9 151 o 145, « 304 182.
o 262 ἑταίρων οἵ τοι ἕπονται, οἵ. 219. U 466
m^
Bois ἘΞ 339 8 919 ὃ 669 νῆα - χαὶ εἴχοσ᾽
ἑταίρους, cf. o 37 209 218 547 π 323 4068,
o 269. 291 éraípovc dip ἐϑελοντῆρας συλ-
dUER ται. 8 391 ἐσϑλοὶ & |. B 402 ἐυχνήμι-
δὲς &. Γ 41 ἑτάρους ἐρίηρας. B 492 ἑτάροι-
σιν, cf. y 361 o 217 287 529. S 947 ἀντιϑέοις
& |; cf. ὦ 54. B 408 aon. χομόωντας ἑταίρους.
ὃ 598 ΤΣ ἀνιάζουσιν ἕ.
εἰσήγαγ᾽ ἕ.}, c£ y 494. ἃ 412 ἄλλοι &. Aga-
memnonis. 7) Menelai. à 367 νόσφιν ἑταίρων,
cf. 0 374, y 985. ὃ 408 ἑταίρους | τρεῖς, cf. ὃ 433
ó 571 ἀντιϑέοις &. | c) Umsebung, comites, qui
adsunt: 4 154 ἑταῖροι, cf. K 37 [84] Π 560
T 212 X 240. d) cenae vel lusus particeps:
32 & δαῖτ᾽ ἐντυνόμενοι. 3 200 & ἐνηέα -
ἐν ἀγῶνι. e) minister: 7! 259 POR DDU Priami.
v 45 χερείονι - ἑταίρῳ. I 658 42 645 ἑτάροισι
ἐδὲ δμῳῇσι. f) ἴῃ "breve tempus: ὦ 908 δύω
χαὶ εἴχοσ᾽ ἑταῖροι. v 968 oiv ἑταίρῳ, οἱ.
K 235. Κὶ 9242: ἕταρον - ξλέσϑαι. Ariston. ó.
ἕταρον νῦν o? φίλον ἀλλὰ συνεργὸν λέγει.
& 462 o 307 Εὔμαιε z. ἄλλοι πάντες E. | Ulixi
mendici. g) additur gen. 4 491 zt xo» Ὀδυσ-
σέος ἐσϑλὸν ἑταῖρον, οἵ. M 379, II 327 P
845. p 925 Ὀδυσῆος - Éraipoc, cf, ε 475.
O 3831 ἤϊενεσϑῆος - πιστὸν ἑταῖρον, cf. P 557.
q 216 Τηλεμάχου ἑτάρω χασιγν ἥτω τε. O 446
[7pm Πουλυδάμαντος &. X cf. Φ 619, E 584
0'519: .H 195 Πηλεΐωνος ἑταῖρον, οὐ II 269
Φ 848. y 181 ἕταροι Διομήδεος, cf. y 432 ó
536 μι 378 o 496. P 204 rov ἑταῖρον ἐνηέα τε
χϑατερόν τε. X 492 πατρὸς ἑταίρους ve, paraphr.
φίλους. h) pron. poss. H [295] σούς τε - ἕτας
καὶ ἑταίρους, Ariston. 4&9. . . ἔχει δὲ καὶ δι-
λογίαν ὅτας χαὶ ἑταίρους, E. M. 88 δ, 48 ση-
μαίνει τὸν φίλον. X 2729 4 382 o 5i ἐμῶν
ἑτάρων, cf. 4 78. I 230 Πάτροχλον ὃν ἕταῖ-
gov Achillis, cf 4 602 O 64. Ν 419 ἑοῦ -
ἑταίρου. P '589 σὸν - πιστὸν ἘΠῚ cfi iP 646.
P 6 172 555 μ 199 397 & 949 ἐμοὶ ἐρίηρες
& |. A 179 σοῖς ἑτάροισιν, cf. c 118 A 188,
807 4294 E 165 O 249 501 Ψ 748 « 987 y 328
& 969 413 π 354 o 438 τ 248 ε 369 x 198 268.
2 416 £o? ἑτάροιο φίλοιο. “ὁ τοῦ ἑοῦ ἕτά-
ροιο Πατρόκλου. ει 92 ἑτάρ. ἡμετέροις, εἴ.
x 486. o 441 ὑμετέρων &. i) additur ἀνήρ
sim. JI 170 ἄνδρες ἐπὶ χληῖσιν ἑταῖροι. II 990
ἕταροι - Παίονες, cf. I] 524. Ρ 466 ἑταῖρος
ἀνὴρ - ᾿Αλκιμέδων. D 577 οἱ &. Env φίλος εἰ-
λαπιναστής. P 640 óc τις 6. ἀπαγγείλειε. ϑ
584 &. ἀνὴρ κεχαρισμένα εἰδώς. N 710 λαοὶ -
ἕταροι. k) res quae quem iuvant: 4 7 μὲ 149
οὖρον πλησίστιον, ἐσϑλὸν ἑταῖρον, sch. 0. ὡς
ἀξιωσάσης αὐτῆς (Κίρκης) τὸν ἄνεμον, V. viv
τὸν συνεργόν extremum Aristarchi est, οἵ,
Ariston. N 456 Lehrs, Ar. 116 (122). ἢ) ὦ 63
χακῶν ἕταρ᾽ Apollo, Sch. V. ᾿Αλεξάνδρου zal
"Azr0goc. (num τά κακά qui mala committit 2)
h. Merc. 290 νυχτὸς ἑταῖρε fur. ib. 446 δαιτὸς
ἑταῖρε qui aptus est convictor. Paullo saepius
ἑταῖρος, sed non differt nisi metro. Formae
--- t 298 in secunda arsi, decies in quarta,
Ἐτεοχληξίη — ἑτεραλχήῆς
| χῶς τοῦ ᾿Ετεοχλέους. princeps erat Cadmeorum
y 191 πάντας Ἐν ΤῊΝ
saepissime in sexta, υ - - - ante caesuram, .— τ
in arsi secunda quater, in tertia terdecies.
Core -iGo, -&t0c).
βίης Ἐτεοπληξέης. 4 386, sch. περεφραστι
Thebisque regnavit, quem Achivi a Polynice et
Tydeo collecti cum aggressuri essent, Tydeu
legatum Thebas miserunt. Eum filium" Oedi-
podis et locastae fuisse tragici narrant, non
Homerus, cf. Giseke, Stimme der Balkanh, 63
(4 273 p 679 ubi Áriston. Paus. 1; 98, 7 9:
5, ὅ παῖδας ἐξ αὐτῆς οὐ δοχῶ γενέσϑαι μάρ-
τυρι Ὁμήρῳ χρώμενος). A
τεόξρητες μεγαλ ἥτορες t 176, sch. οὗ αὖ-
τόχϑονες Κρῆτες ἢ οἱ ἐϑαγενεῖς. (ἐτεό
Aborigines Cretae, Strab. 475 φησὲ “Στάφυλοι
κατέχειν... τὸ νότιον Ἐτεόκχρητας, ὧν £-
ναι πολίχνιον Πρᾶσον, ὅπου τὸ τοῦ Διχταίοι
Διὸς ἱερόν... τοὺς μὲν Ἐτεόκρητας καὶ
τοὺς Κύδωνας αὐτόχϑονας ὑπάρξαι εἶχι
praeter hos Hom. tres populos commemorai
advenas ut videtur. 1
ἐτε-ός (Classen, Pigeue der gr. Spr. Lübeck
1850 adi. verbale de εἰμί, E. M. 385, 35 Doed
Gl. 2448, itaque Curt. Et. 208 Christ 136 15
L. Meyer vgl G. 1, 54 95 345 ad skr. s
seiend, satjas wahr referunt, quamquam Kern
Kuhn 8, 40 de satjas feri ὅσιος putat. De δι
centu cf. Herod. X 538 Lob. path. el. 1,
verus, E. M. 385, 34 ὃ ἀληϑῆς. Classen
ἀλ ἡϑῆ quae non celentur, ἐτεά quae re vel
exsistant. Y 955 πόλλ᾽ fred τε zal οὐ;
χος πολλὰ τά τε καὶ οὐχί, τά τε ταῖς
ϑείαις ὄντα καὶ μή. τὰ δὲ φαυλότερα τῶν Ó
τιγράφων ἐτεά ἔχει τουτέστιν ἀληϑῆ, sch. À
ἄλλοι δὲ πολλά v^ ἐόντα, τὰ δ᾽ οὐχί, Spit
(q. v.) πολλώ τ᾽ ἐόντα καὶ οὐκί. Duentz. ve
sum GnxEUEIE Neutr. pro adv. ἐτεόν rever
Suid. 1 2, 570 ἀληϑῶς, praeter ἢ. Merc. 2
ἐγρήσσων ἐς γε, coni Herm. semper posi
aut ἢ i enum ἃ) 6 veritate. B 300 εἰ
-μαντεύεται ἦε καὶ οὐκὶ (vera vaticinetur, ?.
sit acc, cf. Autenr) O 53 ἀλλ᾽ εἰ δή δ᾽ à.
καὶ ἀτρεκέως ἀγορεύεις. b) vere. É 104
&. με] epos, cf. N 153 Σ 305 c 332. saep
cum particulis: O [423] εἰ & γε | τολμὴσ
wenn nàmlich, cf. M 217 y 122, « 529 (Ame
app. et add.) a 300 320 ὦ 259, ν 328. Hi
M 233 εἰ δ᾽ &. δὴ ἀγορεύεις, ἘΝ 375 τ 2
v 36, 107. X 159 nn x περ | Did. αἱ "
tia. Cf La Roche h. S. 54» (Ἐτεοκλήξ
τχρητες, ἔτυμος, ἐτήτυμος).
ἑτερ-αλκής (ἀλχή) acc. tantum. cuius ΤῸ
alteri parti opitulatur, potissimum ei quae
firmior fuerat, non victriei. H 36 Zavac
μάχης ἑτεραλχέα νίχην | δῷς, superiores €
fuerant Troiani V.S 18, sch. "AD. οὕτως ἢ 3
λέγεται ὅταν ot νικῶντες νικῶνται
ὅταν Oi πρώην νικηϑέντες νικήσωσιν,
Suid. I 2, 570, minus diserte Ap. 78,
AD. Eust. 999, 63, sch. V. JV 303. alii:
in alteram utram 'partem inclinata, alii
quamquam laborantibus suffcit non 8ὶ
vinci. non recte Eust. 662, 35 τῷ ἑτέρῳ μ
τὴν ἀλκὴν ἀεὶ προσνέμουσαν. 6 Y
18.
CM r7
éreonueooc
τιϑεὶς Τρώεσσι, u. &. v. | vicerant enim Graeci
v. 181, cf. Π 362 P 627. χ 236 οὗ πω πάγχυ
δίδου £. v. nam contra ds hostium nu-
merum pugnans Ulixes rebus suis diffidit v. 208.
Ὁ 188 &. δῆμον ἔχοντε, sch. BLV. ἑτεραλχού-
tror Qrieeiuev 0v) ἔχοντες τὸν ἴδιον δῆμον"
ecte pergitur: οἱ δὲ τὸν ἀπὸ τῆς πόλεως δῆ-
ον ἔχοντες ἑτέραν ἡμῖν ἀλχὴν περιποιοῦντα
atque sie effecturum ut nunc victi in futurum
wincamus, (ita Faesi. Duentzer: entscheidend.
Doed. GL. 9075 den Gegenpart abwehrend, esse
enim ἑτέρους (q. ve) hostes.
JL ἑτερ-ἤκερος (ἡμέρη) alternis diebus. λ 303
ἄλλοτε μὲν ζώουσ᾽ ἑτερήμεροι, ἄλλοτε δ᾽
αὖτε l τεϑνᾶσιν Castor et Pollux, sch. BQ. ἑτέ-
ραν παρ᾽ ἑτέραν ἡμέραν οἱ δύο ἅμα, ῃ μίαν
παρὰ μίαν ἡμέραν ζῶσι, horum prius statuit
Ameis. Doed. Gl. 2075 dass sie tüglich mit
dem Leben unter einander abwechselten, liegt
nieht in dem Wort, so richtig es anch der
Sache nach ist. Hes. διηλλαγμένοι. παρ᾽ ἡμέ-
(Ap. 78, 15) ζῶντες. ὁ μίαν παρὰ μίαν
ἡμέραν tàv.
“ἕτερος (Benf. 2, 49 radix pronom. na ana
an, unde comparativi instar an-tara and-erer lat,
alter, ἔντερο strsgo ετερο, cf. Doed. Gl. 20 74
- Meyer, val. G. 1, 332. sed Lettner, Kuhn
5, 895 skr. jataras, Christ 954 ava s. va. quam-
quam consonae initialis vix sunt vestiena).
bier Suid. I 2, 571 εἷς ἐχ óvo, qui sunt
aut natura aut casu. a) der eine, der andere.
L. sg. ἑτέρηφι, Sc. χειρί altera rs et.
Lob. path. el. 2, 955. Eust. 1251, 25 -zg«. sed
cf. Buttm. ἈΞ 1582015 IT. 734. nii ἔγχος
᾿ ἑτέρηφι δὲ ᾿λάζετο πέτρην dextera, sed
End | γέντο δὲ yel | ἐπισεῖθα, &. δὲ γέντο
ἄγρην Ξἰπίβίσα, ὉΠ ἜΣ: M 452 χειρὲ
ΟΕ Χ 111. 9272 E 2 ἑτέρῃ μέν, τῇ
᾿ Ἑτέρῃ, οἵ. 7 198, 9$ 7| 72 τ 481. y 441
4. Nam ΤΑ πὲ in his et in aliis aut ad-
aut omittitur. B 217 ἕτερον. πόδα. 4 502
ἔροιο διὰ χροτάφοιο, cf. Y 473. I 219 τοί-
42 598 w 90 τοίχου 'τοῦ ἑτέρου.
' 509 viv δ᾽ ἑτέρην πόλιν. d 104 ἑτέρῳ μὲν
ΠΝ ἑτέρῳ δέ. ι 480 τὼ ἑτέρω. iL 101
"E σχόπελον. E395 τ 294 & y, ἔτι βόσχοι
mos: einen andern. 7" 103 ἄρν᾽ ᾿ἄρνεν,
ρον λευκόν, ἑτέρην δὲ μέλειναν, st 966
Érsgov, ἕτερον δέ. E 140 τὸν μέν... τὸν
2e, οἱ X 151 x 354. Η 418 420 τε... . Ére-
δέ altera pars. Π 250 ἕτερον μέν. ἕτερον
v 189 ἕτερόν γε E τὸν δέ τε. £2 528
l πίϑοι - κακῶν, “ἕτερος δὲ ἐάων. 9 374
[£900 .. ὃ δέ. ὁ 966 ἐξ ἑτέρων ἕτερ᾽ ἐστίν
1 tabulatum ES alio, sch. ΒΩ. ze ἄἀκρί-
τὸ ἕτερα, διὰ τὸ ᾽δίστεγα εἶναι, ὡς μο-
Ov ὄντων τῶν ἰδιωτιχῶν οἰξημάτων,
mpf, aed. ho. I p. 10. Non recte R. δη-
ὅτι τρίστεγοί εἶσιν, alii: ein Gebàude stósst
ndere, non diserte Ameis. 4 306 ἀπὸ ὧν
1 , nam duo tantum opponuntur licet
aulti sint, sch. LV. bi τῶν πολεμίων, melius
araphr. εἰς ἑτέρου ἅρμα. b) alteruter: E 958
ly οὖν ἕτερός ys φύγῃσιν, cf. E 2988 X 266.
alterutra pars: Y 210 τῶν ἕτεροί .7γ8 pa-
H 292 378 397 δώῃ δ᾽ ἑτέροισί γε νί-
Ν 808 & δὲ κῦδος ἔδωχαν, Doed. Gl.
ἕτεροι geradezu den Feind, d quod hic
omnino non potest. 1 71 'H 7/1 οὐδ᾽
[Ft00t neutri c) paullo neglegentius: 7 312
χ
E
er
ερ᾽ ἅρμαϑ᾽ ἵχηται ἃ suo ad currum.
— ἑτέρωσε 495
ἕτερον μὲν κεύϑῃ. ἄλλο δὲ οξἰπῃ, Ariston. E
δ. 0. δοχεῖ συγκεχύσϑαι τὸ ἕτερον" ἔδει γάρ,
ἕτερον δὲ εἰ. ἑτέρου πρὸς ἕτερον ἀντίδια:
στελλομένου᾽ τὸ Ἴδα ἄλλο ἐπὶ πλειόνων τί-
ϑεται, οἵ. Suid. I 2, 571, das eme verhehlt, an-
deres sagt. I 4723 πῦρ. & μέν ἊΣ ἄλλο o£,
d) secundus. » 68 τὴν μέν. 3 τὴν δ᾽ ἑτέραν.
ἡ δ᾽ ἄλλη. x 354 ἣ μέν... ἡ δ᾽ ἕτέρ TEMA
ἡ δὲ τρίτη... ἡ δὲ τετάρτη. M 93 οἱ μέν
- τῶν δ᾽ ἑτέρων ... τῶν δὲ vgliov, Ari-
ston. 7j δ. ὅ. ὡς enl τοῦ δευτέρου τάγματος
ἑτέρων εἴρηκεν" ἢ ὅτι τηρεῖ τὴν ἐν τούτοις
διαφοράν. II 119 τῆς μὲν ἰῆς ... τῆς δ᾽ Éré-
θης .. (193) τῆς δὲ τρίτης . . τῆς δὲ τετάρ-
τον «- πέμπτης 05 2s sch. A. ἀντὶ τοῦ τῆς
δευτέρας τάξεως διὰ τὸ μέτρον εἶπεν ἑτέρης,
οἵ. Eust. 1052, 50. 2) alius, JV [731] ἄλλῳ μέν
.[&AÀo δέ... ἑτέρῳ. .] ἄλλῳ δέ, sch. V.
Ζηνόδοτος δὲ ὁμαλῶς τὶς (δὲ ὁ Maec
Heyne) προστίϑησιν 731, Alexandrini non vi-
dentur agnovisse, cf. La Roche app. Φ 437
ἀρξάντων ἑτέρων, paraphr. τῶν ἄλλων, ceteris.
3; 123 sq. ἕτερον μέν .. ἑτέρας δ᾽ ἄρα τε.
ἄλλας δέ... ἕτεραι δέ, ubi frustra Ameis 86
torquet bis bina distiuguens uyarum genera, id
qnod facilius fit 4 258 rovc δ᾽ ἑτέρους liberos.
T [94] χατὰ δ᾽ οὖν ἕτερόν 3ε πέδησεν, sch. B.
τὸν ἕνα τῶν ἐριζόντων (La. Roche, Duentzer),
melius addit 7; οὐχ ἐμὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ ἕτε-
ρον, alios quoque praeter me, nam de rixa duo-
rum non hic est sermo sed supra. ,neglegentius
paraphr. ἕνα γοῦν τινά. ε 802 & ϑυμύός. h.
Merc. 511 ἑτέρης σοφίης. Loco corrupto h.
Cer. 887 ἑτέρω(ϑε»). Adv. ἑτέρως alio modo.
«934 &. ἐβόλοντο. (ἑτέρωϑεν. -ϑι -σε -αλκής
τήμερος)
ἑτέρωϑεν (ρος) ab altera parte, Hes. ἀλ-
λαχόϑεν, ἐκ τοῦ ἐναντίου. in altera parte. E.
M. 385, 48 ἐν ἑτέρῳ τόπῳ, quamquam me sic
quidem. motus significatio omnino abest, nam
,Solent Graeci spatia non a vidente et audiente
ad id quod ille videt et audit, sed ab isto ad
bunc metiri^ Herm. ad So. ΕἸ. 888. 1) A 247 &.
ἐμήνιε, E 668 ἔφερον πολέμοιο, H 419 ὠτρύ-
vovto, 44 215 M 415 ἐχαρτύ νᾶντο φάλαγγας,
A 647 ἀναίνετο, IN 489 Eris sro, N 835 ἐπία-
zov, Π 427 ἔχϑορε δίφρου, I 733 ἀφ᾽ ἵππων
ἄλτο, II 163 ἔχεν 1 ποδός, Y 51 αὖε. Y ἴοι ὦρτο,
λ 88. ἀγόρευε εν, x 43 ἐρήτυε, φ 908 ἐγε) γώνξι,
7.211] ὁμόκλεον. I' 230 &. ἐνὲ Κρήτεσσι -
ἕστηκε, οἵ, P 138, H 430 ἐπενήνξον, I 666 ἐλέ-
Eco, Σ 82 ὀδύρετο, ἢ 180 tow. (ὕδωρ), Ζ 247
ἔσαν. Additur «ize, H 511 «59* &. - ἄγον,
Θ 55 ἀνὰ πτόλιν ὡπλίζοντο, 4 56 Y 3 se.
aciem instruebant, 5’ c 388 ἐκόσμεε, 0 501. ἐχέ-
χλετο, Il 755 ἀφ᾽ ἵππων ἄλτο, X 243 ἔλυσαν,
X 79 ὀδύρετο, v. 1. h. Merc. 466 ἔπος ηὔδα.
Ἢ arsi tertia atque praeter Y 51 ante verbum,
De » ἐφ. Mus Homerus nunquam caret, cf. Lob.
path. el. 2, 147.
ἑτέρωϑε ( (ρος) 1) in altera parte. ,4 935
ἔνϑεν Σχύλλη, ἕ. δὲ «ἰάρυβδις. 2) alibi. Ε΄ 851
δ. πύϑηαι |, Ὁ 848 ὃν-νοήσω |, ὃ 531 δαῖτα
πένεσϑαι.
ἑτέρωσε (τρος) in alteram partem, in aliam
partem. Suid. I 2, 572. εἰς (τὸ) ἕτερον μέρος
(Hes.), ἀλλαχόσε. 4 492 ἑτέρωσ᾽ ἐρύοντα,
0 308 ἤμυσε, τ 410 ἂψ & ἐχλίϑη. O 800 ἕτέ-
ρωσε χάρη Ἰβάλεν, cf. ?^ 697, IV-549 y Τῇ
ἔχλίνϑη, Y 151 χαϑῖζον ἐπ᾿ ὀφρύσι, P 231
494
λιασϑείς, z 168 διὰ σταϑμοῖο φόβηϑεν, x 119
Bá» ὄμματα, cf. Ξ 18.
frrstuOvV (de radice ttu quam Buttm. a. S.
2, 800 separat a vé -vo, Grashof, Ztft. £. A. W.
1537 p. 575 Dent. 245 eiusdem originis pu-
tant) ind. Érevus(») sc τέτμεν. Cl. ,τέτμῃς ο 15.
Benrehendos invenio. 4 293 ἔνϑ᾽ 0 γε Νέστορ᾽
Z, c£ Ζ 515 ("Exrooc), y 956 (Αἴγισϑον ἕνὲ
μεγάροισι»), € Bl (ὑδυσσῆα ἔνδον) cf. Ζ 374
s 58. o 1b οἶχοι μητέρα, τ. transl occupo:
& 318 ὃν χτεάτεσσιν ἑοῖς ἔπι γῆρας 8 ES
zotiov Ἐτεωνεύς, ὀτρηρὸς ϑεράπων Mz-
veAcov ὃ 92, o 95 Βοηϑοίδης E. ὃ 31 Βοη-
ϑοίδη "Ersovt?, Pherecydes ap. sch. MQ. Ar-
geum narrat Pelopis filium Amyclis ex Hege-
sandra Amyclae filia genuisse Alectorem, sch.
BHMQ. ἔστε γὰρ ἀδελφὸς τούτου (ex alio
patre, Boethoo?) z«2 βοηϑὸς E. συγγενὴς οὖν
Μενελάου "E. καὶ ϑεράπων αὐτοῦ, ὡς οἰχιλ-
λέως Πάτροκλος. κρείων δὲ ὃ ἄλλων μὲν βα-
σιλεύς, Μενελάου δὲ δεύτερος. A Menelao
vituperatur, quod Telemachum etsi prior viderit
non statim invitaverit 30. non procul ab ae-
dibus Menelai habitabat atque mane iussus igne
accenso carnes assat Menelao o 99.
πολύκνημόν T Ἔτεωνόν B 497, 0E. Σχάρφη
μετωνομάσϑη καὶ "αὕτη τῆς Παρασωπίας Strab.
408, ἅπαντας ὑπὸ Θηβαίοις ὄντας. ἕτεροι δ᾽
ἕν τῇ Πλαταιέων quol ... καὶ τὸν "E. ib. 409
cf. Her. 9, 15, in regione saltuosa, quare Era-
tosthenes ap. "Strab. 298 laudat Homerum quod
bene appellarit πολύχκνημον. sch. Soph. OC. 91
τὸ μνῆμα τοῦ Οἰδίποδος ἐν ἱερῷ εἰημητοῦξ
εἶναι ἕν Βτεωνῷ. Ulrichs, annali 20, 9 prope
locum qui nunc Dervenosialesi vocatur; à septén-
irione viae qua Athenis per Phylen Thebas itur.
cf. Bursian, Geogr. v. Gr. 1, 249. Paus. 9; 4, 3
non videtur invenisse.
ἔτης (εξ. Hoffm. qu. ἢ. 8 138, 3. ad skt.
vatsala liebend, vatas- refert L. Meyer, vgl.
Gr 1..77.. Ὁ; 907 cf. Christ. 251, negante Curt.
Et. 638. ad εἰναι 8. ἔτος Doed. GL 336 ad
ἔϑος s. ἔτος s. ἐτεός E. M. 386, 45, ad radi-
cem grs fF Seiler, ad skr. jatri Benf. , 262.
ad verbum subst. Lob. paral. 428. AES £
sec. Herod. Z 239, cf. sch EQ. δ᾽ 163 La Roche,
h. T. 264) plur. tantum. familiaris, consuetu-
dine coniunctus. Hes. ἔται " ἑταῖροι, συνήϑεις,
πολῖται, Su αι; φίλοι ἐπίχουροι. E. M 386,
45 ὁ ἑταῖρος. qa συνήϑης. . 0 συνηλι-
χιώτης (2)... ὃ ἀληϑὴς φίλος. Suid. I 2 , 913
ὁ πολίτης, cf Ap. 78, 7 Doeder. Gl. 396.
Z 939 παῖδάς τε χασιγνήτους τε ἔτας τε | καὶ
ποσιας, Sch. D. «a? οἱ πολῖται καὶ οἱ συγγε-
vete. Ii 456 674 ταρχύ σουσι χασίγνητοί τε
ἔται τε. [464 E. καὶ ἀνεψιοί. non igitur hic
videntur esse propinqui, sed quodam modo o 278
πολλοὶ δὲ κασ. τε & τε caedem ulturi. H[295]
σούς τε - ἔτας χαὶ ἑταίρους οἵ τοι ἔασιν,
Ariston. G9. ὡς χαϑαιρῶν τὰ προειρημένα.
ἔχει δὲ χαὶ διλογίαν ἔτας καὶ ἑταίρους.
Nitzsch ad ὁ 8 » besonders ergebnen Anbànger
des Hauses". sed ne id quidem cadit in Z 262
ἀμύνων σοῖσι ἔτῃσι, sch. BLV. πολίταις. bene
addens εὖ δὲ τὸ μὴ φάναι ξαυτῷ μηδὲ τοῖς
οἰχείοις, ἀλλὰ τῇ πόλει" τοῦτο γὰρ ἡγεμόνι
πρέπον. ὃ 16 (δαένυντο) γείτονες ἠδὲ, & Mz-
νελάου, sch. EQ. ot ἀστυγείτονες, οἱ ἐχτὸς
μὲν. ὄντες τῆς πολεῶς πλ jatov [δέ], ἔται δὲ
οἱ ἐκ οζῆς. αὐτῆς πῴλεως; ot συνήϑεις.. ψι-
λῶς, tv' ἢ 7 πολῖται. 8 δαίνυντο γάμον πολ-
» »
ἔτετμον — ἔτι
λοῖσιν &. Ε
ἐπὶ τοῦ ἑταίρου. Mos Spohn de extr. 10 eos- |
dem esse putat qui v. 621 apud Menelaum Zp«-
vov habeant. Bergk, Hh. M. 19, 602 z mom
curans δ᾽ ἔτῃ pro δέ τοι ge (ἑταῖρος, ;
Curt. Et. 638 Lob. path. el. 2, 306).
ἐτήτυμος (skt. sat, ἐσ Bere frvuog com.
parantur, etsi de forma non constat) verus, E
M. 887, 3 ὁ ἀληϑής. Χ 438 h. Cer. 46 ἐτήτ
μος ἄγγελος. 241 οὐχέτι νόστος sch
HMQR. ὀβελίζονται 241 242. ψ 62 oix
ὅδε “μῦϑος ἐ. ὡς ἀγορεύεις. h. Ap. 116
τυμόν ἐστιν |. h. Cer. 44 ἐτήτυμα μυϑή
σϑαι. Neutr. ἐτήτυμον pro adv. vere, e ver
tate Eust. 922, 35 &A590c. A 558 κατανεῦσα
& N 111 αἴτιος, ἐστίν, ὃ 157 κείνου ὅδ᾽ vh
est, h. Ap. 63 εἶμι δυσηχής. e veritate: X 198
ταῦτά yt 50. dixisti Eust. 1335, 1 ἐπιῤῥημο τι-
κῶς κεῖται, dubitat Nic. num ad. χακόν refera
tur, sed in sententia primaria ἐς post. verbum
esse solet. α 174 ὁ 645 » 232 ξ 1986 ὦ 38
297 408 ἢ. Ap. 467 τοῦτ᾽ ἀγόρευσον ἐ. ἢ
arsi quarta praeter h. Ap. 176. Cf. La Red
h. S. 54 Ameis ad ν 232.
Zrí (skr. ati, lat. et etiam Curt. Et. 209, |
Christ 99 L. Me er, vgl. G. 1, 34 108. Alii
ἐσ εἶναι, quasi dat. sit (0), c£. Ahrens, Ha
Phil. 8, '389. Doederl. Gl. 9448 éreóc. p i
citur certe ; ante δήν: Z 189 O 126 Y 426 3|
690 8 296 397 o 72 in sexta arsi, 8 36 in se-
cunda, 5 33 in quarta, ante δηρόν « 203, am
νῦν O 99, ante μείξων O 121, sed saepissir
elisione fit ἔτ᾽ et 29^) Partic. modalis de stafu
quem durare Graeci eodem verbo affirmant q
negant, nos alio. Adhuc, porro, amplius, ia
etiam, noch. E. M. 387, 17 ἐπιτάσεως d
τικὸν ἢ παρατάσεως. ] Büuml Pu)
Fortdauer eines früheren Zustands.
pore 1) 8) praesenti: adhue: 4 540 m “ἃ
τος, Eust. 506, 15 περιττῶς κεῖσϑαι δοχεῖ
ἔτι zal μηδέν τι σημαίνειν. E 954 & μὰ
ἐστίν, cf. 1 371 675 K 161 X 358 O 193 li
68 P 338 T'150 [827] X 484 € 408 4121
796 « 197 ó 806 833 s 114 4 175 380 495 6
359 o 349 353 π 33 10] o 90 τ 84 v 207.
q 982 426 ψ 203 o 351. I 106 ἐξ gr
ὕτε. 9. 945 ἐξ ἔ, πατρῶν, v. 1. ἐξέτι. KT
ἔτι λέλειπται, cf. 4 814 E 818 π᾿ 463 h. Mi
195. P 653 ζωὸν ἔτ᾽, cf. P 681 T 335
X 59 £ φρονέοντα, sch. D. σωφρον
quamdiu mentis compos sum v. 1. &oovr
« 404. ὃ 498 εἷς &. κατερύχεται οἵ, δὲ
x 269 Z χεν ἀλύξαιμεν, cf. 4 104, 111 &
x 305. v 415 ἔτ᾽ εἴης adhuc vivas, cf. o
o 15 ὄφρ᾽ & τέτμῃς, cf. τ 45. b) futuro:
huc in posterum. À 96 ἔ. δώσει, cf. H 44
820 x 144 P 453 4 585 B 115 ὃ 756 zx
& 487 w 949. A 996 Z πείσεσθαι, cf. E
285 Ὁ 105 s 290. Z 465 πρίν 7 ἔ, πυϑέσ
B 344 E9? - ἄρχευε. « 288 ri τλαίης
τόν, cf. & 319. .E 465 ἐς τί ἔτι ἐάσετε,
382, 1 οὐχ ὡς οἴεται ὃ ᾿Ασχαλωνίτης
ἀλλὰ τρία μέρη λόγου. X 10 ἔειπεν :
voc ἐμεῖο λείψειν. iterum: .B 258 KI
χιχήσομαι, οἵ, Z 867 μὶ 498. c) prae
etiamtum: 4 593 ὀλίγος & ϑυμὸς ἐνῆ.
B212 E 662 H 433 K 498 ΑΙ 172 M 199
Ξ 439 498 0 539 II 255 305 T 49 Y 2
d$ 609 X 16 « 233 8 318 y 401 z 498
c 229 v 19 530 v 310 φ 95 186 z. 237
313 h. Cer. 344 (Ilgen ἔτ᾽ pro ἐπ᾿}
ἥσειν γὰρ ἔτ᾽ ἔμελλεν. P 379 ἔτ᾽ ἔφαντο
εσϑαι. δ᾽ 768 w 998 ἔ. δεῦρο κιούσῃ ipso eo
pore cum proficiscerer, cf. Beutler animadv.
Jena 1823 p. 7. B 287 ἔ. στείχοντες cum
jamíum proficiscerentur, non recte Curt. Phil.
-13 locum vituperans πορευϑησόμενοι inter-
latur cf. Z 292 500 241 710 Π 908 4" 968
1 n 264 σ 216 v 210 h. Merc. 556. 5 351
δεῦρο μεμαῶτα, γέεσϑαι, sch. , EHQ. ὁ μὲν
D ὀφάνης παρέλχειν φησὶ τὸ ἔτι ὡς τὸ
6 δ: δεῦρο κιούσῃ " οἱ δὲ οὕτως sic Aa-
ἐδαίμονα ὁρμώμενον ἔτι ἐν Αἰγύπτῳ ἔσχον Σ
θεοί, melius: cum etiamtum cuperem. JV247
£ χλισίης. A4 966 ἔ. ϑερμόν. d» 206
φοβήατο. z 52 &. ζωοῖσι μετείην, cf.
& 312 938 o 305 v 12 y 581. ν 336 οὐ
ἐστὶ “πρίν γ᾽ £ πειρήσεαι. h. Merc. [508]
L χείνου, al. iE E ἔτι x. 2) coniungitur cum
ticulis: adhuc, etiam, praeterea. 4 455 II
LE χαὶ νῦν τόδ᾽ ἐπικρήηνον, cf. B 118 1 25
ει) I 105 111 259 4 790 (ubi abundare vi-
Damm) X 934 Ψ 787, t 66 (ubi Ameis.
)v 178, o 186. B 229 £ zal χρυσοῦ ἐπι-
αι. T 70 ἢ. καὶ πειρήσομαι. 0 99 ἔ νῦν
αι. T 408 £ νῦν γε σαώσομεν, cf. ep;
Q2 476 £ καὶ παρέχειτο. C 1τ8 ὄφρ᾽
p χαὶ τῇδε, v. 1. ὄφρα τί. c. comparati-
tiam. E 679 & πλέονας, cf. Αἱ 506 211
& 54. I 678 ,Ξ 9; 362 T 931 4 305
113 A214 z 195 σ 88 968 347 c 249
w.331 E. μᾶλλον cf « 322 g 92. X 255
. χαὶ μᾶλλον. Ψ 386 499 & zal πολὺ
; cf. ἢ 918 21474. 0 121 Z. μείζων -
, c£ 4 628. Π 651 £ χαὶ πλεόνεσσιν.
προτέρω ἔτ᾽, cf. V 526 s 417 A 630.
m nezatione: non amplius, nicht. mehr, v.
ἔτι et μηχέτι. A 573 οὐδ᾽ ἔτ᾽ ἀνεχτά,
)240. B 641 οὐ γὰρ ἔτ᾽ τ ῆσαν, cf. H 917
4 393 x 498. X 218 οὐ νῦν. ἔ. γ᾽ ἔστι.
80 67 οὐ γὰρ ἔτ᾽ ἀμφὶς φράζονται, εἴ.
9. .Ξ 58 0 556 X 270 Ψ 627 (bis) « 243 414
210 y 14 9 295 4219 $142 o 90. Y 426
ay £. ózv|zroocouusrv. B 141 I 98 o?
αἵ ἔθηπομεν, cf. E 895 I386 P41 Y 349
Z 139 οὐδ᾽ «p! ἔ. δὴν} ἦν, cf. O 156
Β 642 οὐδ᾽ ἃ
16 μι 197 i τς 199. M 4 οὐδ᾽ p
ἔ. σχήσειν, cf. I 234. M 106 Ξ 374 P
9/0 9 315, z 23 o 41, h. Cer. 35 Z 501.
.« 208 οὗ τοι ΤΕ: δηρόν γε ἔσσεται, εἴ.
P5 οὐ γὰρ ἔτ᾽ αὖτις γνίσομαι, οἵ. I375.
pd E εἴην. cf. B 435 DP 407 Σ 178.
' μηδ᾽ ἔτ᾽ ἐόντος. d [475] μὴ νῦν
σω, 5 « 315, 8 230 s 8, 160 zx 355.
πάμπαν E τρέπε Q 774 οὐ γὰρ - ἔτ᾽
οὗ - 188 zx 204 τί 158, E 621 OO,
e 401
omnino
μὴ - E. νοστήσειεν. B 63 οὐδ᾽ &.
(I 386 οὐδέ xsv ὡς Z πεί-
De iis quae accedunt: praeterea,
. Part. 119 ein Hinzukommen zu
om P 586 τίς "ἔτ᾽ ἄλλος, cf. h.
H 364 391 χαὶ ἔτ᾽ οἰκόϑεν ἄλλ᾽
Bekk. om. &. y 60 δὸς δ᾽ ἔτι,
$173 ὄφρ᾽ & που καὶ τῇδε addo.
πολλὰ τελέουσι πάροιϑεν. » 958 ἔ.
€ 825 τ 294 ἕτερόν y & z 991 c 11
ς δ᾽ E χαὶ τόδε μεῖζον. τ 509 &
€ ^t. E »
ἑτοιμαξω — ἔτος
495
τυτϑόν. — Eust. 1704, 11 δὲς τὸ ἔτε ἐνταῦϑα
εἶπεν ἐν τῷ À 623 οὐ γὰρ ἔτ᾽ ἄλλον - τοῦδ᾽
ἔτι μοι χρατερώτερον εἶναι ἄεϑλον, ita etiam
(DL wo. τοῦδέ τί MOL. V. 1. A 602 οὐδ᾽ ἔτι
ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς vo. οὐδέ τι, Spitzn. h.l,
cf. H 320 « 243 z 419 497 ὃ 149. B 179 mi
ἔτ᾽ ἐρώει. Spitzn. Voss, v. μηδέ v. X 243
μηδέ τι - ἔστω, (Spitzn. 4. v.) v. p μηδ᾽ ἔτι.
v 894 μήτέ τι ὀτυφελίξετε, ΟῚ μήτ᾽ £u. cf.
qg 11l π 114. s 421 ἠέ τι, v. 1. ἢ ἔτι, cf. I1 12
Ξ 301. z 320 ἐτεόν γέ τι, v. l Y ἔτι ν. 1.
X 901 δ᾽ ἔτ᾽, Wolf: δέ v. Y 361 ov ui τί
φημι μεϑησέμεν,͵ ν-Ἴ. αὐ ἔτι. ξ 92 οὐδ᾽ ἔπι
φειδώ, v.l ἔτι. ὦ 217 ue ἐπιγνώῃ, vlesrr
yv. Eust. 1959, 34 ἀργὸν ἐκ περισσοῦ χεῖται
τὸ ἔτι ἐπίῤῥημα. τ 834 οὐδέ τι ἔργον | ἐν-
ϑάδ᾽ E πρήξει, v. 1. ἐνθάδε τι. Pro pyrrhichio
in prima thesi quinquies τ quadragies (fl. 25
Od. 90), in secunda (18, 22), in tertia (12, 7),
in quarta (14, 12), in quinta (19, 9). pro iambo
in secunda arsi bis et tricies (15, 17), in tertia
Z 861 Ξ Ξ 58 ο 858, in quarta (6, 5), in sexta
(5,8) ἔτ᾽ 5. £9" post primam arsin 3, 7 (Y 218
A 710 Π 305) ante secundam 13, 11. post se-
cundam 3, 6 (B 39 Z 501 O 940), ante tertiam
Gh GM post tertiam 7 675 *P 490, 'ante quartam
H 364 391 y 14, post quintam 4, 5, ante sex-
tam 9, 8. est igitur toties pyrrichius quoties
aut producit aut elisione amittit finalem. (u-
χέτι οὐκέτι).
ἑτοιρ- C50 expedio,
praesto sit A4 118 ἐμοὲ γέρας αὐ LA ἑτοίμα-
gcc (s). E. M. 381, 51 παρασκευάσατε. T 197
uo κάπρον ἑτοιμασάτω. Med. aor. ind. et opt.
keni ἱρὸν ἑτοιμασσαίατ᾽ ᾿Αϑήνῃ, sch. BLV.
mihi paro. » 184 ἕτοι-
paro, effcio ut cui
do τοῦ ἑτοιμάσαιντο.
μάσσαντο ταίρους. De
ἑτοῖμος (apud seriores ἕτοιμος. Eust. 206, 1
τῶν παλαιῶν Ἀττικῶν εἶναι (προγπερισπᾶν͵ τὰ
τοιαῦτα ὅμοῖον ἑτοῖμον γελοῖον, 531, 83 οὕτω
x«l ἐρῆμον. Benf. 1, 96 sat-va ἕτ-οιμος wirk-
lich, ut praesens, 2, 353 satva 440, dubitansque
comparat ἔντεα ἐντύνω. Curt. Et. 564 ἐτεός
ἔτυμος atque skr. satva comparat, wirklich vor-
handen) promptus, paratus, Hes. εὔτροπος ηὐ-
τρεπισμένος qutt UG; Suid. I 2, 576 εὐχερής.
Eust. 1602, 9 τὰ πρόχειρα καὶ ἐναργῆ καὶ
διὰ τοῦτο zl ἀληϑη. Semper de rebus: a) 1 425
οὔ σφισιν δε γ᾽ ἑτοίμη | sc. μῆτες, sch. ABD.
εὔληπτος, gr tok. X 98 αὐτίκα τοι - πότμος
ἑτοῖμος 1. in ceteris neutr. pl. 71 91 991 «ὁ 627
« 149 ὃ 67 218 ε 200 9 71 484 & 453 o 142
z 54 o 98 v 256 ὀνείαϑ᾽ ἑτοῖμα προκείμενα.
b) manifestus. ,Z 53 ταῦτά y^.&. τετεύχαται
revera facta sunt, cf. 9 384.
ἔτος (zéroc. Christ 951 Curt. Et. 210 skr.
vatsas Jahr, lat. vetus, c£. L. Meyer, vgl. G. 1,
34 ΤΊ 108 371.) dat. ἔτει ὃ 82. et ἔτεϊ (2) z 206
T 484 q 208 v 102 170 o 322. annus, certum
temporis momentum. α 1ὸ ἔ. ἦλϑε περιπλο-
μέν ὧν ἐνιαυτῶν τῷ οἱ ἐπεχλώσαντο, Nitzsch:
jenes bestimmter das Jahr, dieses Kreislauf,
obwol H. auch durch letzteres ein bestimmtes
Jahr einen B 338 τοσσαῦτ᾽ ἔτεα (Bekk.
-t& z.) Q 765 ἐειχκοστὸν Proc, cf. π 206 τ 222
484 o 208 wv 102 170 o 322. 89 τρίτον &
B 107 τ 132 ὦ 149 τέτρατον ἔξ. eo 309 h. Ven.
(7 πέμπτον &. ὃ 82 ὀγδοάτῳ Ἐπ cf. 5 961
87. e 988 πόστον ἔ. à 995 & "994 h. Ap.
E 9
350 cw περιτελλομένου ἔτεος, τῇ h. Cer. 445
490
463. universe de tempore: 44 691 τῶν προτέ-
ρων ἐτέων. (οἰέτης͵ τρίετες εἰνάετες)
ἔτ-ὕξιος (ἐσ, ἐτεύός. Benf. 1, 95 skr. satva
comparat, cf. Curt. Et. 210) verax, verus, E.
M. 388, 1 ὁ ἀληϑής, Doed. Gl. 9448, Neutr.
tantum. τ 567 ἔτυμα κραίνουσι (ὄνειροι. t 203
ψεύδεα - ἐτύ μοισιν ὁμοῖα. Καὶ ὅ84 ὃ 140 τρεύ-
σομαε d ἔτυμον ἐρέω, Neutr. pro adv. P 440
ov σ᾽ ἔτυμον γε φάμεν πεπνῦσϑαι. revera,
ὄντως w 96 & cot | ἢλϑι.
ἐτώσιος (cer. Bekk.? praeter ὦ 283, quod
improbavit Leskien. dubiae originis. Doed. GI.
961 αὔτως, comparans τηύσιος et περιώσιος.
Autenr. ap. Am. app. z 256 và ἄς κητύσιος
fro. windig, Den£ 1, 966 va, xero vata, lat.
ventus vanus. E. M. 387, 30 ἀπὸ τοῦ ἄἀήτης
ὃ ἄνεμος. Damm εἶμι, ἐτός frustra. Christ 264
ava herab, z« ἄτερ, cf. 941. Ebel, Kuhn 5, 69
skr. svatas von selbst ἐτός frustra, Philoxenus
et Trypho ap. E. M. 387, 41 ix rob ἐτός, ὃ
σημαΐνει τὸν ἀληϑῆ γίνεται χατὰ ἀντίφρα-
ctv.) Neutr. tantum. vanus, irritus, nihil efá-
ciens, inutilis, E. M. 387, 30 o μάταιος καὶ
ἀνωφελής. Τ' 868 ἔγχος zig9 - ἐτώσιον, cf.
E ἢ 854, A x X 999. P 633 ἐτώσια πίπτει
ξραξξ tela. 4 956 πάντα & DULL cf. χ 518,
Hes. μάταια, ἄπρακτα. Σ 104 &. ἄχϑος ἀρού-
θης. o 388 δῶρα δ᾽ ἐ ταῦτα. h. Cer. 309
xoi - ἐ. ἔμπεσε γαίῃ. In quarta arsi, ae
o 963.
sv et £6 (E. M. 388, 17 ὥφειλε βαρύνε- t
σϑαι (e), ὅτι ἡ βαρεῖα εἰς βαρεῖαν οὐκ εἰς
περισπωμέν Ἦν ὦ μεϑίσταται. περισπᾶται δέ, ὅτι
πᾶσα δίφϑογγος τελικὴ εἰς v λήγουσα, (dz
Lehrs, Ar. 384. qui explicat Apollon. adv" 614
τὸ £v ἴσως ἀπὸ διαιρέσεώς Pott τοῦ εὖ ἢ καὶ
τάχα παράλογον ἔχει τὴν τάσιν. Benf. 1, 808
L. Meyer vgl. G. 2, 254 Christ 139 175 vasu-s
gut, -scv, sed digammi vestigia nulla sunt.
Curt. Et. 564. Rh. M. 4, 257 L. Meyer vgl G.
l, 56 cf. E. M. 439, 53 as- ἐσ- sein, gov ΞΞ
skr. , (a)su, cf. Doed. Gl. 9448 "Hainebach, EC
et ἐς Giessen 1860. Est neutr. adi. &/c, q. v.
Nescimus quomodo εὖ et 8v distinguenda sint
in thesi, neque codd. auctoritate niti possumus.
Aristarchus εὖ ubicunque potuit, cf Geppert
II 97, M Curt. Rh. M, 4, 255, improbante Lob.
path. el. 2, 17, nisi metro coactus non admittit,
cf. Ep GI. 372 La Roche h. U. 84 94 Zt.
5 oe. G. 1868 p. 595 Gotthold Zíft. f£ G. 1851
j Te Spitzn. ad B 661, exc. VI et codd.
iter Grash. Augment p. 5) et numerorum sua-
vitatem in his respici iubens n ed. εὖ praefert.
La Roche in quinta thesi 25, cf h. U. 85, in
quarta thesi codd. secutus εὖ etsi h. U. 94 il-
Iud probavit, in ceteris sv. Bekker in prima
$ (praeter E 128 X 356), in ceteris constanter
£5. Baum. in hy. etiam in quinta thesi εὐ,
Est εὖ in prima arsi sexies et vicies (Il. 18,
Od. 8, in secunda 7, 18, in tertia B 117, in
quarta 1, 6 P 761), in quinta 10, 4; εὖ s. ἐύ
in prima thesi 6, 8, in secunda 5, 5, in tertia
9, 7, in quarta 13, 10, in quinta 16, 32, ante
vocales t 194 — o 371 et Π 191 ubi "Bekk. 2",
«2 269; ante duplicem consonam Τ' 84. Est de-
nique ἐύ (--) ante binas consonas in arsi se-
cunda, 2, 2, in quarta 9, 3. — bene, pulere.
Hes. ζαλῶς, Ap. 78, 22 ἐσχυρῶς cf. E.M.LI
a) probe, scite ut decet, apte, iuste. B 382
δόρυ ϑηξάσϑω. 4 111 λειήνας B 383 δεῖπνον
δότω. B 777 πεπυχασμένα. Η 339 438 doa-
»y »
ἕτυμος — εὖ
ουίας, cf. Ω 269 ε EE 198 wy 42. 4 1j
ν 370 χατέϑηχε, cf. “ o 24 318 (v. s. ἐυχλήε
ε 829 » 20. I 910 μίστυλλε. Β 882 ἀσπίς
ϑέσϑω. K 438 ἤσκηται, cf. «D 743. Ὁ
περὲ τέρμα ἑλισσέμεν, εἴ "P 466. Q 802
ναγειρόμενοι. & 959 τεχνήσατο, cf. w
C 818 τρώχων. ἕ 318 πλίσσοντο. (ϑ 89 π
ρέξω ). 3117 δρώοιμι. 8. 421 κείμενα, &9
νῆας ἐ. στείλαντα. o 322 νηῆσαι, cf. I 38
o 331 εἱμένοι. G6 408. δαισάμενοι, cf. h. Mer
105. v 319 ϑαλπιόων (Eust. 1966, 24 vq
εὐϑαλπεόων). 4494 διεϑείωσεν. M 458 δι
βάς. v 400 ἐησάμενοι. v 189 χατέδησεν. χὶ
t. μάλ᾽ ἀποστρέψαντε ubi μάλα ad εὖ, cf. €
seke ἢ, F. 8 13. A 368 δάσσαντο. Καὶ 9265 vl
w197 h. Moke. 390 s. χαὲ ἐπισταμένως. Κ' 72.
v. 48 M85 99622 h. Merc. 479 s. aut κόσμον.
(9.37 δησάμενοι ) ὦ 945 τοι χομιδὴ ἔχει. e
15, 8 περανϑεῖεν. b) accurate, diligenter, rec
ψ Ἰτῦ μάλα t. οἶδα. A 188 Z 150 Φ 487 η
À 442 εἰδῇς, cf. A 515 B 301 H 237 Οἱ
Y 218 « 174 à 645 v 9232 314 & 186 365 τὶ
v 75 « 958 297 403 h. Ap. 467 Merc. 467 V
116. 4385 B 718 4 196 906 310 E 245 Z |4i
JM 350 363 N 665 O 525 679 8 170 δ 818 £2
s. εἰδώς, cf. B 720 828 E 11 549 1 345 M 1
0 527 ε 215. 4 163 Z 441 οἱ
μέμνητο.
τείλω, cf. K 72. y 97 ὃ 327 S LEARN ;
τ 464. X 197 εἴπω. II 199 ξ 108 χρένας.
6 408 Eust. 961, 7 1054, 25 (II 199) cdd. &
ἐυχρίνας ὃ 408 ἐυκρίνασϑαι. y 957 Ege
(δ 494 πύϑηαιϑ) 9 259 πρήσσεσχον, D !
59 ἔυπρ. ὃ atque sic ol. vo. ante Bekk., cf. T'hie
8 170, 7. Hes. ὑπηρέτουν. ὦ 128 εὖ p
ἄνω καὶ ἀτρεκέως χαταλέξω i e. μι & 2t
c) prospere. 419 οἴχαδ᾽ ἱκέσϑαι. B 253 ἢ €
χακῶς νοστήσομεν. y 188 ἐλϑέμεν, cf.
M369- toic RENS o ) 423 t'79 ζώουσι, cf.h
530 Ven. 105. fuere quondam ui coniunge
εὐζώουσε. φ 369 οὐχ s. πᾶσι πιϑὴ
d) pulere, suaviter. B 648 ναιεταώσας
Z 310 415 497 .4 769. 8 400 φ 242 987
9 574 o 28 85 178 275 324 τ 30 v 371 ἃ
h. Ap. 175 Merc. 983. I'400 ναιομενάωι
E489 I149 991 xz 955 Ν 815 O 283
B 153 N 880 II 572 I 402 ν 285, haec à
nulis coniunguntur εὐν. vel vr. z
τύνασα. Ψ 761 ε. μάλα χερσὶ τοωυύσσῃ
u. ε. ὃ 96 ε. μάλα ναιετάοντα, Classen, |
2, 91 die an sich gegen die Composition
entscheidende Stelle. e) valde. additur.
verbis ut eorum vim augeat, ut πάντες |
ad unum: J' 72 98 πάντα, cf. Friedlae
N. J. f. Ph. 1853 p. 643, cf. £22 520008
9 37 39 (?) x 452 σ 260 h. Ven. 64 lj
Ap. 171 ἐ μάλα πᾶσαι. II 228 7
t 446 φρίξας. f) benigne, benefice, amico ἃ
E 650 ἔρξαντα, A4 779. ξείνια ε. παρε
AA 788 φάσϑαι ἔπος. X 209 808 τρέφον,
978, 55 (cf. 977, 51) satis male verbum |
ἐυτρέφεεν. cf. II 191 (Bekk. 5t) τ 357
y 300 εἴπῃ laudet. ἡ 74 φρονέῃσιν (oig
que sic etiam ἐὺ φρονέων benevolus (E
Ameis La Roche, cf. ΖΕ, f. oe. G. 1868 p. 5
Doederl. Gl. 956, coniungi iuben' évq. Ru
εἰαγγέλιον --- εὔδμητος
X. 7. f. Ph. 81, 596 Friedlànder, Classen Beob.
) 90 derivatum ratus de εὔφρων, quod negant
Doed. et Autenr) 4 73 253 B 78 283 H 326
67 1 95 O 285 Σ᾽ 953 8 160 228 ἡ 158 x 399
» 58 453 ἐὺ φρονέων ἀγορήσατο, sch. BL.
4 73 πρὸς τὴν τοῦ βασιλέως ἀβελτερίαν ad
rudentiam refert, non ad benevolentiam, simi-
iter sch. S. 2 160 χαλῶς ἐδημηγόρησε, etiam
Nitzsch et Ameis 8 160 verstàndig Hes. χαλῶς
φρονέων, sed est semper de eo qui alloquitur
xmieos. sunt qui satis caute et prudentiam et
jyenevolentiam interpretentur. à 589 πέμψω,
xL o 985. E 198 δεξαμένη. o 310 ὑπόϑεο. 6
168 βάζουσι. τ 194 ὦ 271 ἐξείνισσα. Ante
yerbum suum est, cf. Giseke, h. F. 8 1, praeter
358 o 563 τ 446. Composita (cf. Lob. path.
|, 570. E. M. 394, 47 τὰ εἰς oc ὀνόματα
ἴχοντα τὸ εὖ μύριον κατ᾽ ἀρχὴν ἅπαντα προ-
παροξύνονται χωρὶς τῶν παρὰ τὸ ἔργον συγκει-
jévov. 399, 14 χοινά εἰσι τῷ γένει) sunt 118
uorum 14 nom. pr. ceterorum 37 semper in
hesi habent εὐ- admittuntque 2v-, 19 εὐ- ante
oeales vel consonas in arsi, εὐεργής -xvxAoc
'ποίητος -ὠδὴς et in arsi et in thesi, cf. Curt.
h. M. 4, 256. Ante duplicem consonam 36
abent ?v-, Herm. ad ἢ. Ven. 36: quaedam
arora diphthongo non soluta occurrunt, ζεὺ-
υῆστος -στρωτος -φραδέως -πρυμνος -πλοΐη ἡ
. Thiersch ὃ 170, Ahrens, Phil 4, 607). m
ant (εὐδμητος -πλεχτὸς -χτίμενος -φραίνω
ροσύνη -ξεστος -φρων) alia denique corrupta
mt vel dubia (v. s. ἐύννητος -πλεχτος), cf.
Job. path. el. 2, 17. Cf. praeterea quae sunt
p in zv-. Adi. vim habent aut pass.
|y. εὐώδης ἐυρρεής ἐύπλειος) si verbum
hbent àut, si substantivum, possessivam prae-
lr εὐπύλεμος. Non corripitur. Producitur in
esi,s 102 42 269 (Bekk. 2v), I] 191, HB 253
Hoffm. qu. h. ὃ 52. εὖ v. s. ot.
᾿εὐ-αγγέλεον (ἄγγελος) munus pro bono nun-
datum, Botenbrod. E152 s. δέ μοι ἔστω, cf.
166 (rícc). Bekk. ἐνα.
-ἄγέως. adv. de - ἧς («yoc) pure, sancte.
Üer. 274 369 s. ἔοδοντες.
᾿Εὐαιμονέδης. Bekk. "Ev, E 76 Εὐρύπυλος-,
810 Εὐρ. -| διογενὴς E. Euaemonis f. De
—dEPoónvios Εὐαίμονος ἀγλαὸς υἱός, Bekk.
ἢ "αἱ. B 736 E 79 H 167 O 265, cf. 4 575.
interaspiratione quam veteres non admise-
i quia nomen proprium est (εὐαύμων, sed
αἴμωνῚ cf. Herod. E 76 H 167 O 276 Lehrs,
1317 (330. Demetr. Sc. ap. Strab. 438 Ὀρ-
οὐ τοῦ Κερφίου τοῦ Αἰόλουι... παῖδας τοῦ
μένου γενέσϑαι τόν τε ᾿Αμύντορα καὶ Εὺ-
να, ὧν τοῦ μὲν εἶναι dootvuxe τοῦ δ᾽
Ῥούπυλον.
JU-«r9sjg (4v9oc) laete virens et florens.
aslate: 4 320 εὐανϑέι λάχνῃ, Bekk. fv. h.
X 14 χοροῖς εὐανϑέσιν.
υὐάνϑεος (Bekk. Ἐν.) υἱός, Μάρων « 197,
HQ. ὁ δὲ Νὐάνϑης υἱὸς Διονύσου.
υβοια, Bekk. ᾿δύβοια (εὐ, βοῦς, sed sch.
B 535 al ἀπὸ Εὐβοίας τῆς ᾿Ασωποῦ) h.
81 ναυσιχλειτή v Εὔβοια. B 536 Εὔβοιαν
» - Ἄβαντες. y 174 εἰς Εὔβοιαν |. ἡ 321
Weine | h, Ap. 219 ναυσικλειτῆς Ε΄. 1 B 535
ἧς. A. AD. νῆσος παραχειμένη τῇ
hug x«t Βοιωτία καὶ Φωχίδι καὶ “οχρίδι,
"pxeb Mexoic ἐχαλεῖτο, nunc Negroponte
gribos. Cf, Strab. X in. Bursian qu. Euboic.
bpzig 1856 Pfüugk rer. Euboic, Danzig 1829.
ex, Hom. ed, Ebeling.
491
Topograph. Skizze d. J. E. v. A. Baumeister
Lübeck 1864, Gir. Rangabis Reiseskizzen von
Ulrichs,
sU-Bovog (βοτόν) pecore abundans. o 406
νῆσος Συρίη s. οἵ, Doed. Gl. 2017, sch. ad
Apoll. arg. 3, 1086 χαλὰ ϑρέμματα ἔχουσα.
εὔ-βους s. εὔτβως (βοῦς) bubus abundans.
h. Ap. 54 etgov ἔσεσϑαι Delum, ABO. εὔβουν.
— εὐγένεεος et εὐγενής v. S. qvy. et εὐη-
γενής.
εὐγ-μα (εὔχομαι) verborum iactatio. χ 249
χενὰ εὐγματα, les. Χαυχήματα, cf. Eust. 1925,
57. Savelsb. Dig. 37 7s.
ἐύ-γναμπτος bene curvatus. σ 994 χληῖσιν
ἐυγνάμπτοις, DS. ἐυγνάπτοις. Hes. καλῶς
χατεσχευασμένοις. sch. Η, ἐνυγνάπτῃς εὑ-
περιστρέπτοις, καλῶς ἐπιχεχαμμέναις, h. Ven.
87 ἐυγνάμπτας ἕλιχας, Baum. οἷ, pro ἐπι-
γναμπτάς. De forma fem. Lob. paral. 459 550.
εὐδαιμον-ἴη (μων) salus, prosperitas, h.
XI 5 δὸς τύχην εὐδαιμονίην τε.
εὐ-δείελος (ut videtur δῆλος, δέελος, i. e.
ófz. de radice δὲ. Passow Curt. Et. 269 Christ
968 Savelsb. Dig. 20 Nitzsch ad ; 21 Faesi ad
B 167, Ap. 78, 25 εὐδέελον, (sic). improbat Lob.
el. path. 2, 55. qui Aristarchi hanc opinionem
fuisse statuere videtur) bene conspicuus, illu-
stris, qui bene cernitur. » 284 7j ποὺ τις νή-
σων εὐδείελος ἠέ τις ἀχτὴ ἠπείροιο. β 1067
ι 91 v 912 825 τ 132 Ἰϑάκην εὐδείελον. ὃ 944
Ἰϑάκης εὐδειέλου, sch. HPQS. ML. Barn. β 167
εὐπεριύριστον ἢ εὔδηλον x«l φανεράν, χαϑὸ
νῆσός ἔστιν. πᾶσαι δὲ αἱ νῆσοι συγχρινόμε-
ναι ἠπείροις εὐδηλότερα ἔχουσι τὰ ὅρια, οἴ.
sch. ΒΕ. (εὔσημον) ib. V. MS. Darn. T. « 21
Suid. I 2, 589 Hes. Ap. 78, 26 E. M. 389, 40
ἐπιφανῆ. Alii ad δείλη referentes de situ oc-
cidentali interpretantur, sch. E. 8 167 τὴν πρὸς
δυτιχὸν μέρος εὖ ἔχουσαν, cf. BEQ. ib. BQ. V.
(95 Ap. 78, 25 E. M. 389, 40 Hes. Buttm.
Lex. 2, 189: aprieus (Ameis, cf. Lentz Ztft. f.
A. W. 1857 p. 968), esse enim δείελον solis ca-
lorem, nisus et Pindari locis et h. Ap. 438
Κρίσην εὐδείελον. similiter sch. BEQ. 8 167
τὴν λαμπράν, ἀπὸ τοῦ εὖ «cl τοῦ ἕλη ἡ ϑερ-
μασία, cf. E. ib. T. MS. Barn. ἐ 25 Eust. 1613,
36 πλεονασμῷ τοῦ ὃ. E. M. 389,41. Duentz.
Kuhn 15, 355 19, 10 ad β 167 abendschón.
Denique Schreiber, ΠῚ. 28 meridiem versus de-
clivis atque minus asper, quod probat Vólcker,
krit. Bibl. 1829 p. 532 etsi nune mutata sit in-
sulae natura. In arsi quarta.
εὐ-δίη (i. Curt. Et. 269 δὲ διε. óroc) sere-
nitas caeli. E. M. 389, 31 ἡ τοῦ ἀέρος ἠρε-
μία, cf. Eust. 414, 34. h. Merc. 325 e. ἔχ᾽
Ὄλυμπον, Baum. ci, M. εὐμιλίη, vo. εὐμυ-
Aij q. v.
εὐ-δικίη (δίχην pl.tantum. iura aequa. τ 111
εὐδικίας ἀνέχῃσι, sch. B. δικαίας χρίσεις, Hes.
διχκαιοπραγίας, δικαιοσύνας,
εὔ-διμητος (v 302) et ἐύ-δμητος (δέμω cf.
sch. BL. A 448) bene constructus. 4 448 h.
Ap. 971 ἐύδμητον περὶ βωμόν | Hes. εὖ χατ-
εσχευασμένον, εὖ φὠχοδομημένον, cf. Suid. I
2, 591, cf. ;; 100. 2M 36 187 τεῖχος ἑ. M 184
εὐδμήτων ἀπὸ πίύίργων |. II 700 ἐυδμήτου
ἀπὸ πύργου ]. X 195 ἐυδμήτους ὑπὸ πύρ-
γους |.. 9$ 516 ἐνδμήτου πόληος |. v 802
εὐδμητον - τοῖχον |, cf. χ 24. χ 196 ἐνδμήτῳ
£y τοίχῳ |. Ante subst, praeter JM 36 137,
32
498
post caesuram praeter M 36. vw. l ἐυδμ. pro
ἔυτμ. H 304 Ψ 684 825.
εὔδω (L. Meyer vgl. G. 1, 383 skr. vad
schlafen. Benf. 1, 500 "dubitans skr. vas, cer-
tior Christ 141 skr. vas bringe die Nacht zu,
ἄεσα, ἰαύω, nàm κα — sv, c vero in spiritum
abisse. ἄεσα iam Passow comparavit) pr. -sic
-£&t -0vo(c).
E 524. opt. «oun 8. 542, -οἱ v 74 (v. l. -7).
iptv. -éro o 396. inf. -siv et - -Éueva ὦ 955.
pte. τῶν ν 188, -ovt (e) du. -ovz'(s), pl. -ovrec
τας. ipf. sine augm. εὗδε, -ον. ipf. it. -εσχε
XX 508. 1) dormio, recubo dormiturus, E. M.
389, 48 τὸ χαϑεύδω, a)absol B 93 60 3P 69
εὖ ἴδεις. Hes. χοιμᾷ, ἰῇ Du 116 155 181 300 421
v 134 o 392 zx 299 v 109. X 334 νῶι εὕδοντε
Iuppiter et Iuno, cf. 9 317. "cubitum eo: β 591
εὔδειν ὥρνυντο, cf. 2 331, ο 396 σ 828. b) B 2
Kk 2 Q 678 εὗδον παννύχιοι, cf, B 24 61 ἡ 288,
h 471 (χαμάτῳ &ónzótec), σ 189 ὃ 194 (ἀνα-
ΟΣ GUTD: 804. Ξ 358 ἔτι “εὔδει. K 88 386
2 368 ὅτε 3, εὕδουσιν βροτοί. v 99 ἄτρεμας
dac, cef. Σ᾽ 479 (εὔκηλοῦ o 255 (μαλαχῶς..
c) 9.337 rideo ἐν ελέχτροισι παρὰ ᾿ἀφροδίτῃ,
cf. 9 842 x 19. o 5 εὕδοντ᾽ ἐν προδόμῳ, etsi
alter tantum dormiebat, sch. H. συλληπτιχὸς ὃ
τρόπος, ἀγρυπνεῖ γὰρ ὃ ἕτερος 5 ἀντιχείμε-
vog ἐπὶ τῷ εὕδειν. B 19 εὔδοντ᾽ ἐν χλισίῃ,
οἵ. γ 859 ζ 190 374. ε 428 τῇς ἔπι ε. Q 685
ξ. ἀνδράσιν £v δηίοισιν. K 425 μεμιγμένοι
εὕδουσ᾽ ἢ ἀπάνευθε: I 663 .Q 615 εὺδε μυχῷ,
cf. X 503 (ἐν λέχτροισ) Ξ X 802 K 414 152.
v 188 ἔγρετο, εἴδων ἐν γαίῃ πατρωΐῃ, quod
vituperarunt Ribbeck, N. J. f. Ph. 79, 664
Meister, Phil. 8, 7, ,coniungentes non recte ἔγρ.
εὖ, & 588 σύες πέτρῃ ὕπο s. ὃ 405 ἀμφὶ δέ
μιν gae ἀϑρόαι ε. d) c. acc. rei quae iam
"verbo significatur. 8. 445 ε. γλυχὺν. ὕπνον,
κ 848 εὔδοντες ἀωτεῖτε - ὕπνον. v Τά νήγρε-
τονε. 2) Translate: mortuus sum: € 482 δεδιμη-
μένος εὕδει 1 ἔγχει. cessat ventus; E 521 s.
μένος Booóuo, Eust. 579, 2 ὡς ἐπὶ ἐμψύχων,
Hes. ἡσυχάζει, cf. Benicken, fünftes Lied 14.
Cf. Schmidt, Synonyme des Schlafs, Husum 1870.
“Εὔδωρος. Bekk. ἸΕύ., ἀρήιος ἡγεμόνευεν
τῆς ἑτέρης 6 quinque ordinibus ,Myrmidonum
Il 179. II 186 ἀγλαὸν υἱὸν | Εὔδωρον Poly-
mele Phylantis filia pepererat Mercurio innupta,
quare ipse ΠῚ 180 παρϑένιος.
εὐ-εεδής (εὖ»., Bekk. Evz., εἶδος) formosus,
bona specie. Suid. I 2 , 596. ὃ κατὰ ϑεωρίαν
καλός. I'48 γυναῖχ᾽ ᾿εὐειδέα. ἢ. XXXII 1.
Μήνην εὐειδῆ Bothe ci, cdd. ἀείδειν.
εὐ-εργεσίη (etes. Bekk. ἐν». E. M. 390, 90
de sv ῥεργέτης) 1) integritas. X 974 καχοεργε-
σίης εὐεργεσίη μέγ ἀμείνων, sch. Η. τὸ εὖ
ἐργάζεσθαι, Eust. 1930, 57 τὴν ἀγαϑοερ Lev
λέγει. 2) beneficium. 4 235 εὐεργεσίας ἀπο-
τίνειν.
εὐ-εργής (s)-., ἔρδειν, Bekk. ἔνε. et εὐ.
bene factus, cf. Doed. Gl. 571. E 585 Ν 399,
εὐεργέος - δίφρου, E. M. 390, 16 καλῶς xc?
ἐπιμελῶς κατεσχευασμένου, cf. II 143 (εὐερ-
γέος -—-) Q 896 u 166 π 322 h. Ap. 418
VII 8 νηῦς εὐεργής | . 9 567 ε 219 4 70.106
159 μ 305 ὁ 33 εὐεργέα νῆα |, cf. w 234. ε202
co 274 χρυσοῦ s. v 224 s. λώπην. 2) εὐεργέα,
τά, quae bene facta sunt, beneficia (Hes. καλῶς
κατεσχευασμένα) ὃ 695 4 819 χάρις μετό-
7409" εὐεργέων, Ameis, Wohlthàter, sed Doed.
1.1. ,würde εὐεργῶν stehen* nam - ἧς in tali-
εὔδω — Εἰηνορίδης
ci. τῃσϑα 8. 445, -ἢ y 359 et -ῃσι χέ
bus passiva est vi. V. l εὐεργέες o 967 pro
ταΐες q. v.
εὐ-εργός (εὐε., Bekk. ve. ἔρδειν) qui
agit, probus, 4 494 o 492 o 909 καὶ 4
εὐεργὸς ἔῃσιν. 4
εὐ-ερκὴς (ἕρκος.
septo, bene Septus,
Bekk. ve.) bene muni
περίβολον ἐχούσης. o 207 ϑύραι δ᾽ εὐερχέ;
εἰσὲ | δικλίδες, sch. V. ἀσφαλεῖς, transi
enim per metonymiam ad ianuam quod effi
ianua, quare non opus est v. I εὐεργέες Δα
(H 1m) L. yo. εὐεργέες sch. V. οἱ δὲ εὐεργέι
καλῶς εἰργασμέναι, Eust. 1819, 31 -γέες ]
-χέες, qua Doed. Gl. 571 2293 opus esse pu-
tavit. ᾿
ἐύ-ξυγος (ζῦγόν) bona transtra habens, cf.
ἑχατόζυγος. alii (Ameis): bene iunctus, firmiter
constructus. » 110 νηὸς - ἐυζύγου. o 588 ν £
ἐύζυγοι.
ἐύ-ζωνος (ζώνη) pulerum cingulum habe
Meiring, subst. cop. I Bonn 1828 p. 19 r
s 231 confert. alii de modo cingendi: be
cinctus. 4 429 ἐυζώνοιο γυναικός |, sch. B
εὐζώστου;, καλῆς χαὶ εὐστόλου, ἀφ οὗ E
δοῦς, ἀπὸ μέρους, Eust. 258, 37 ἀπὸ μέρονι
τῆς ζώνης τὸν ὅλον ἐμφήνας χαλλωπισμό':
cf. 129, 806. Z 467 £, τιϑήνης | I 590 ἐύζω
παράκοιτις | h. Cer. 212 234 243 ἐ. Μετάνε
ib. 255 ἐύζωνον “Μετάνειραν. post subst. 1
:P 261 γυναῖκας ἐυζώνους. I 667 Ἰφιςἐ. V7
γυναικὸς ἘΠ Ι- 1
εὐ-ηγενής (γένος, Ap. 78, 98 κατὰ παρέμ:
πτωσιν τοῦ 5, quam statuunt E. M. 390, 95
Eust. 854, 62 1288, 62 Lobeck, path. el. 1. 4
Phryn. 699 Herzog N. J. f. Ph. 101, 296
diger atque quodam modo Doed. GI. 271)
stri loco natus. 7/81 Τρώων εὐηγενέων (Bà
Faesi Doederl. La Roche), Hes. εὐγενῶν
raphr.), εὐδαιμόνων, sed Did. ἐν τῇ Ῥιανοῦ;
Ἀριστοφάνους εὐηφενέων διὰ τοῦ φ, εὖ τί
ἀφένῳ χρωμένων ὡς Κλέαρχος ἐν ταῖς γλῶτ'
ταις (Bekk.? Duentz. Koch) Hes. εὖ zAovre
tov, opulentorum. huc pertinet etiam l
εὐδαιμόνων quo εὐηγ. explicatur. (ἄφενος!
id acriter defendunt Nauck Aristoph. 50 May:
hoff, Rhian. 47 La Roche h. T. 262 Curt, Et
653. 44 427 εὐηγενέος Σώκοιο, Hes. εὐγεν
sed sch. BL. rov τῷ σώματι εὐφυοῦς. Bekk.
fvg., putantur enim hic quoque Rhianus A
stophanes ita scripsisse, etsi certa argument
desunt. h. Ven. 229 s. τε γενείου Tith
ita M. ceteri εὐγερέος. cf. s. ἠυγενής.
εὐ-ηγεσέη administratio rei publicae
Hes. εὐαρχία. εἰ μὲν δασέως (εὐη.) πὸ
fU ἡγεῖσϑαι. εἰ δὲ «ριλῶς εὐδαιμονίας. ἦγ
γὰρ τὸν εὐδαίμονα Ἴωνες, cf. Ap. 78, 29 D
GI. 53. T 114 ἐξ εὐηγεσίης.
εὐ-ἤκης (ἀχή. Bekk. * fun.) puleram
dem habens. X 319 αἰχμῆς - εὐήχεος, S
καλὴν ἀχὴν ἐχούσης, c Ariston. h. L -
Ἑυηνίνης. Ἥαρπήσσης καλλισφύρου —
Eueni filiae, qui fuit filins Martis et Dem
Apollod. 1; ἘΣ y.
Ἑὐηνοῖο (A. Goebel, homer. 11 ἀν str
der herrlich Strahlende, Savelsb., Kuhn.
Schóngesicht, zvo 0s.) Σεληπιάδαο d
filios Mynetem et Epistrophum Achilles
B 693 cum Lyrnessum Thebasque dirip
Ἑυὐηνορίδης., Bekk. Ἐν., “ειώχριτος
noris f., unus procorum vituperat Mentor
δἰήνωρ --- ξυχνήμις
eoneione βὶ 242. Εὐηνορίδην “Μειώχριτον Te-
emachus occidit χ 294.
εὐ-ἡνωρ (ἠνορέη. Bekk.? ἐνη.) boni viri
naturam habens, ea habens per quae fit bonus
vir, mannhaft. » 19 εὐήνορα χαλκόν, Eust.
781, 57 οὐχ ἐνεργείᾳ, τοιοῦτος, ἀλλὰ δυνάμει,
eglegentius sch. Q. τὸν χοσμοῦντα τὸν ἄνδρα.
622 ε. οἶνον, neglegentius sch. BE. τὸν d»-
ἡρείαν παρέχοντα ἢ τὸν ἀνδρείας περιποιη-
τιχόν, AZ τοῦ χατὰ καιρὸν πένεσθαι. neque
nelius Ap. 78, 30 τὸν ἄνδρα εὖ διατιϑέ ἕντα x.
ὕναμιν περιποιοῦντα. ὅταν δ᾽ ε. “χαλχὸν εἴπῃ
| μαίνει τὸν εὖ διαχείμενον πρὸς τὴν 5vo-
an σίδηρον, cf. E. M. 391, 5 Suid. I 2, 598
Jes. aut Meiring, subst. cop. I Bonn "1898
26 fortitudinem excitans. melius Ameis ad
| €22 intellexit metonymia ad rem ipsam trans-
erri quae re efficiuntur.
εὐ-ἤρης (ἀραρίσχω. alii: ἐρέσσω, Doed. Gl.
41 dubitat utrum probet. Bekk. £vj.) bene
nanui) adaptatus, qui facile manu tractatur.
andlich, (Lucht, Schiff. 33), alii: bene com-
actus, (Grashof, Schiff p. 20) etsi remus non
mpingitur. 2 1921 129 μ 15 w 268 εὐήθες
γετμόν, E. M. 390, 54 εὐάγωγον (Suid. I
90), ἐπιεικές, πρᾶον. Hes. ἐνελασεθυ, εὖ
! τοιημένον πρὸς τὸ ἐρέσσειν. λ 195 w 972
ἤρε᾽ ἐρετμά.
εὐ-ήρῦτος (ἀρύω) qui. bene s. facile hauri-
Cer. 106 ὕδωρ εὐήρυτον.
εὐ-ηφενής (ἄφενος) valde opulentus, v. s.
ἡγενής, cf. Doed. Gl. 2192.
A
dico floreo,. Eds Suid. E 2; 602 πλοῦν τῶ. h.
10 χτήνεσιν εὐϑηνεῖ.
-ϑρεξ qui pulcros pilos habet. Ψ 13
Ἢ 351 ἐκ ερίχας - ἵππους |, paraphr. καλλί-
ues.
εύ-ϑρονος qui pulcram sellam habet." O 565
49]; e 318 τ 342 εἐύϑρονον Ἠῶ, paraphr.
λλίϑρονον. & 48 o 495 ἠῶς - ἐύϑρονος.
-Kràmer, Beiw. 6
εὐθύ v. s. EE
- i (Bekk.? 259.) benevolus. 5 63
θϑῦς et zv 9:5 (Christ 49 skr. itvaras gehend,
|& ir)vc, neutr. pro adv. εὐθύ cf. Lob.
el. 9, 2983 Eust. 579, 1. Benf. 1, 85 du-
ἃ ἐθύ τ. e. ειϑύ skr. vridh et 2 2, 569 skr.
idhu) recta, Suid. I 2, 602 χατευϑὺ x«l
? ἢ ἐναντίον, ἐπ᾿ εὐϑείας. De loco. h. Merc.
D εὐθὺ Πύλονδ᾽ ἐλάων boves. ib. 355 εἰς
λον. εὐϑὺς ἐλῶντα βοῶν γένος.
᾿ξὔτεππος puleros equos habens.
vL - εὐίππῳ.
Βὔιππον Lycium Patroclus occidit IJ 417.
1 ᾿ -χαμπής (χάμπτω. Bekk.* Zvz.) bene in-
18, c 368 δρέπανον - εὐχαμπές, Eust. 1851,
ldzà μέρους τῆς καμπῆς τὸ διόλου ἔντε-
δ᾽ ἐυχαμπέα. h. XXVII 12
h. Ap. 210
ὕ-χαρπος bonos fructus habens. h. XXX 5
agno. τελέϑουσι.
| G («s(-o χε- ἄζω Curt. Et, 45 b
Iw. Gl. 2100 Lob. Rh. 15, sed Duentz. Kuhn
12 ad LR ὥδης odorus) bene fissus. ε 60
00v εὐχεάτοιο, satis neslegenter sch. B. ἢ
499
εὐτρίπτου ἢ εὐκαύστου. E. εὐσχίστου εἶδος
δένδρου 7j ευχαύστου, (χῆ-αὖ Ὁ. εὐχατακχλά-
στου. Hes. ξηρᾶς.
εὔχ-ηλος (ἔχ-ων. ex ἕχηλος S. “ἔχηλος aut
(Christ. 297 Savelsb. Dig. 47) metathesi aut
(Buttm. Lex. 1, 146) praemissa vocali £z£27-
Aog ἐκχηλος, cf Cnrt. Et. 19 L, Meyer vgl. G.
1, 81. Doed. GI. 208 ad χηλέω. de spiritu v.
sch. BL. A4 554 Bekk. an. 558, 18) tran-
quillus, securus, sine cura aut molestiis , nulla
re ipedims. Hes. ἥσυχος, πρᾷος, «doc, cf.
E. M. 392, 9. 4554 μάλ᾽ εὔχηλος τὰ φράζεαι
ἅσσ ἐδελησϑαὶ cf. y 263 ξ 479 h. XX 7. P
371 εὔχηλοι πολέμιζον ὑπ᾽ “αἰθέρι cum ceteri
nebula impedirentur., h. Merc. 480 s. φέρειν
non timens ne quid praeter spem accidat.
ἐυ-κλεῆς (κλέος) puleram gloriam habens,
genos inclutus. A 281 ἐυχλεῖας ἀφικέσϑαι;
M. 399, 22 εὐκλεεῖς zal ἐνδόξους ἡμᾶς
ud φ 881 ἐυχλεῖας χατὰ δῆμον |
ἔμμεναι, Eust. 1911, 64 εὐχλεέας.. . συναι-
ρεϑὲν συνήϑως. διὸ χαὶ προπερισπᾶται διὰ
τὸ συνεσταλϑαι τὴν λήγουσαν (sé εἰ, sed
τεζας, ob ἃ), cf. Spitz. exc. XXII 1 "Thiersch
, 8193, 89 Kühner ὃ 123, 8 Krüger D. ὃ 18;
2,6 Buttm. a. S. 8 53; 3, 5, non recte La Roche
ad A 281: mit unrichtigem Accent aut Herod.
ib. προπερισπαστέον (Lehrs περισπαστέον). ἐκ
γὰρ τοῦ εὐπλέας κατ᾽ ἐπένϑεσιν τοῦ i cf.
Lob. path. el. 2, 54. Ariston. 0. Ἰαχὸν τὸ συ-
στέλλειν rem dixit: non rei causam. Ρ [415]
οὐ μὴν quur ἐυχλεὲς ἀπονέεσϑαι. Producta
praeter normam penultima adv. gloriose. X
110 ὀλέσϑαι £vxAsuDg. Hes. ἐπιφανῶς. Inde
ἐυ-κλείη (le forma v. Herod. ap. E. M. 392,
16) bona fama, gloria. O 285 τὸν - ξυχλείης
ἐπίβησον. s 402 μοι ἐυκλείη τ᾽ ἀρετή τε
| εἴη.
ἐυ-κλήες (χληΐς) bonam clavem habens, bene
occlusus, 42 318 ϑύρη ϑαλάμοιο - ἐυχλήις,
ἀράρυζα, Hes. εὔχλειστος κ. ἀσφαλής. Aristen.
ἡ ὃ. 0. δύναται καὶ κατὰ σύνϑεσιν ἐυκλήις,
εὐεπίκλειστος, χωρὶς δὲ τὸ ἀραρυῖα. δύναται
δὲ xal κατὰ συναλοιφήν, εὖ ταῖς χλεισὲν ἀρ.,
Herod. "Ao. ξυχλήις ὡς ἐυχνήμις σύνϑετον
ποιῶν τὴν λέξιν, eum sequebantur Ptolemaeus
et Herod. ipse Eust. 1352, 45 (La Roche Fl'aesi,
ol. vo.) non Trypho al. o? διεῖλον ἐὺ xAqyio'
coc. (Bàuml. Bekk.? Duentz. Bothe).
ἐύ-κλωστος (χλώϑω) filis pulere deductis,
schón gesponnen. h. Ap. 208 ἐυχλώστοιο χι-
σοί,
ξύ-χμητος (κάμνω) bene confectus. Η 804
ἐυχμήτῳ τελαμῶνι Aristarchus, vo. vr.
q. v.
ἐυ-κνήκειες pulcras ocreas habens. pl.nom.et
Hes. εὐόπλους ἢ εὔοπλοι ἀπὸ
μέρους τῶν ὕπλων. Α 11 ^n 381 lI' 86 304
E 668 H 67 311 430 4 149 N 51 X 49 P 370
E151 T 74 Ψ 658 92 800 y 149 o Pe
᾿Αχαιοί | Graeci universe. 1' 156 343 370 377
4 80 414 E 264 324 Z 529 H 57 172 M 141]
N 401 Ψ 721 8 72 2 509 σ 259 v 146 &vxri-
μιδας Ἠχαμούς. Non universi Graeci βὶ 402
ε 550 £. ἑταῖροι | Telemachi et Ulixi. ε 60
8E - ἐ, ἑταῖροι | Ulixi. x 903 πάντας ε. ἑταί-
ρους |. Ψ 319 s, ἑταίρους | [πάντας]. v. 1.
H 380 Ψ 272 s. ᾿Αχαιοί pro ἀριστῆες llava-
χαιῶν. Semper post caesuram tertii pedis
ante snbst.
acc. tantum,
32*
500
£Ü- κόσμητος (ποσμέω) bene ornatus. h.
Merc. 584 ἀϑανάτων εὐχόσμητα προϑύραια.
εὐ-κόσμως (κόσμος) composite, ordine.
εὐχόσμως στῆσε.
ἐύ-κραιρος («petto a) pulera cornua habens.
h. Merc. 209 govolv ευχραίρῃσιν.
ἐυ-χτέμιενος (χτί- ζωὴ et εὐχτ. h. Ap. 86
ubi Herm. ἐυχ. bene conditus, bene constructus,
de iis potissimum quae fiunt arte, cf. Nitzsch
ad ἐ 130. Classen, beob. 2, 21 als "Compositum
da χτίμενος nicht 'mebr im Gebrauch war. Β 501
505 546 569 4 33 Θ 288 Φ 493 y 4 9 283
ὦ 377 ἐυχτίμενον πτολίεϑρον | o 914 £. δό-
μὸν - Ἰ. V. l h. Ap. 423 εὐχτίμενον pro
ἐύχτιτον. B 570 ξυχτιμένας τε KAsomac |
B 712 eue Ἰαωλχὸν |J 218 ἐυχτιμένῃ
Ὃ
195
ἐν ᾿Αρίσβῃ |. Z 391 £v χτιμένας zar ἀγυίας |.
δ 342 Q 133 à. ἐνὶ “έσβῳ |. E 548 &. £l
Ψηρῇ 1. post subst. 1 129 271 «“Ἰέσβον £. P611
Axtov ἐυχτιμένης. d^ 40 “ῆμνον & hX4
Σαλαμῖνος ἐ. atque ante caesuram ὃ 476 & 315
ει 533 o 129 1p 259 οἶκον &. ef. v. l. x 474. Ej
Ap. 36 Ἴμβρος τ᾽ εὐχτιμένη, Herm. £v. om.
bene constitutus: Y 496 d 77 ὦ 226 ἐ. ΤῈ
ἀλωῇ . ὦ 886 & κατ᾽ ἀλῳήν. bene cultus:
ε 180 νῆσον ἑ. Cyclopum, per prolepsin ut vi-
detur (Nitzsch). χ 52 "I9ézgc - ευχτιμένης,
alii urbem explicant. h. Ap. 102 ἐ. ἀπὸ νήσου
etsi Delus non iam colebatur. Ven. 292 AKv-
79010 8
ἐύ-κτῖτος (χτί - ζω) bene conditus. B 592
h. Ap. 423 εύχτιτον Αἰπύ, sch. A. Φερεχύδης
ὸ ᾿᾿ϑηναῖος τὸ “μὲν ἐύχτιτον χύριον ὄνομα
παρέλαβε, τὸ δὲ αἰπὺ ἐπίϑετον .. Πτολε-
μαῖος δὲ φησὶ χύριον εἶναι τὸ αἰπύ, cf. BL.
fvzTÓG (εὔχομαι) yoto exoptatus, Ξ 98
μᾶλλον] Τρωσὶ μὲν εὐχτὰ γένηται, E. M. 899,
94 εὐχῆς ἄξια.
εὔ-κυκλος et ἐνκ. Bekk. ζ 58 70. 1) bonos
orbes s. anulos (v. s. χύχλος) habens, clipeus
qui anulis superstruebatur. E 453 M 426 N
715 Ξ 498 ἀσπίδας εὐχύχλους. E 797 ἀσπί-
doc εὐχύχλου, cf. Grashof, Fuhrw. 31 Meiring
subst. cop. I 1828 p. 16, quamquam fuere qui
orbicularem (περιφερῆ) explicarent, Eust. 996,
22 Baerwink. her. hom. armat. Arnstadt 1839
p. 94 cf. Ariston. . 426. 2) bonas rotas ha-
hens. & 58 70 ἀπήνην εὐυχυκχλον.
εὐ-λείμων. Bekk.? ἐυλ. bona prata habens.
δ 607 τις νήσων - εὖ ὑλείμων |, cf. h. Ap. 529.
£02, (zc. winden, εἴλω ἔλλω Curt, Et. p.512
Lob. Rh. 117 261 Doed. Gl. 469 E. M. 392, 46).
plur. tantum. vermes nascentes in carne pu-
trescente, Hes. ot ἕν τοῖς τραύμασι γινόμενοι
σκώληκες. T 96 μυῖαι - χατὰ ὠτειλὰς | εὐλὰς
ἐγγείνωνται, cf. Ap. 78, 84 Suid. I 2, 613.
sch. D. et Herod. ἢ. l. qui etiam de accentu.
X 509 αἰόλαι εὐλαί. 49 414 μιν &. | ἔσϑουσι.
εὔλ-εηρα., τά (ut videtur zs4. winden, Curt.
Et. p. 516 ἐ- ελη- ρον, lat. lorum i. e. vlorum,
Savelsb. Dig. 14 ἐεολεω ἔκλεω εὐλέω, cf. Ap.
1 Hes. παρὰ τὸ εἱλεῖσϑαι ταῖς ερσίν.
Doed. Gl. 470 παρὰ τὸ εἴλειν τοὺς ἵππους,
quamquam lora universe sic vocantur. Cf. Lob.
Hh. 117) lora, habenae, frena. Hes. ἱμάντες,
ἡνίαι. Ψ 48] ἔχων εὔληρα, Ariston. ἡ d. 0.
ἅπαξ τὰς ἡνίας οὕτως χέχληκεν.
Εὔμαιος (μέ-μα-αὉὁῈ ὕφορβος x 150. o 199
v 938 q 82 908 E. acc. π 7 o n 543 χ 279
᾿ὐμαιον, φ 80 δῖον υφορβον. voc, ᾧ 440 462
o 307 341 o 576 v 169 Mut E 55 165 360
εὐχόσμητος — ξυμμελίης
442 507 o 395 π 60 135 464 o 272 811 ,:
512 579 4 194 προσέφης E. συβῶτα |, ef.
o 881, x 461 o 508 o 237 x 157 ὅτ᾽ E. et in
arsi primi pedis o 486 x 8 69 o 264 306 561
Evuev - (in arsibus. prima et secunda o 199,
secunda ef tertia z 7 o 543 v 238. multo sae.
pius --. in pede quinto aut tertio, Bekk. Eu)
filius Ctesii Ormenidae qui in insula Syrie dua-
rum urbium princeps fuerat (o 414), sed ad-
modum puer a serva Phoenissa dolo Taptus, a
Laérta emptus (o 484), Sues pascebat (ξ Ἰὸ
Ulixis eum fide et cura, € 66 ἐμοὲ τόδε ἔργον
ἀέξεται ᾧ ἐπιμίμνω. procis rem familiarem
Ulixis superbe (ξ 82) comedentibus coactus co-
tidie σιάλων τὸν ἄριστον προΐαλλε & 19 108
(tres v 163. Ulixem mendicum benignB exce
pit 5$ 55, sed victu tenui, cf. € 440 o 241, 8
gentem sua veste texit & 520, apud se retiner
voluit o 325 ne a procis male tractaretur, ΤῸ.
lemachum reversum laetus salutat z 93, iussus
in urbem proficiscitur zx 156, Penelopae nuntium
perfert z 337, rus redit z 461. Postero dic
Ulixem in urbem euntem comitatus o 199—325
eum Antinoo expostulat o 380, Penelopae nar
rat de Ulixe o 508, rus redit 9 593. ΤΟΙ͂Ν
die mane reversus in urbem v 108, precatur u
Ulixes redeat v 238, cf. φ 208, vituperatur al
Antinoo quód conspecto arcu flevit q 82, Uli:
agnito se auxilium laturum promittit q 198:
pugnans cum procis y 114 ἃ Ctesippo hasta l
viter volneratur z 279. Melanthium captu
4 157 irridet 7 194 occidit χ 474, servabus mo:
tuis χ 454. Postero die cum Ulixe armatus
pronciscimr v 367 ὦ 363 496. Cf. Nae
. Th. 272. εὐμελέη musica v. 5. εὐμυλέη.
εὐ-κενέτης (με-μα-α, uév-0c) benevoli
ζ 185 “χάρματα δ᾽ εὐμενέτῃσι, sch. EQ. σὺ
γενέσι, φίλοις, εὐμενῶς διαχειμένοις χαὶ B
νοοῦσιν cf. Hes., app. dde. ]
“εὐκενέων benevolus. h.-XXIV 4. ^:
εὐμενέουσα. De
εὐ-μενής (μέ-μα-α, «ένος) benevolus, h. XX
7 εὐμενὲς LOU) ἔχων.
Εὐμήδεος. Bekk. Ἔυμ., υἱὸς χήρυκχκος ϑείο
h 314 erat Dolon cui quinque sorores erai
cf. K 412 426. Ἷ
“εὔ-κηλος (μῆλον) bonas oves habens. ὁ 4
εὔμηλος Syrie. h. Ap. 54 οὐδ᾽ εὔβων - ol
εὔμηλον Delum. ]
Εὔμηλος B "14 ᾿Αδμήτοιο φίλος. παῖς
Alcestidis, filiae Peliae, à 748 Φερῇς ἕνι oia
ναίων maritus Iphthimae, Penelopae sororis, €
undecim navibus e Thessalia Troiam venit, Gr
corum qui ibi erant optimas equas habeh
764 ab Apolline ipso nutritas. Itaque ad
tamen curruum P 988 coco nod πρῶτος €
ἀνδρῶν E. | ᾿Αδμήτου φίλος υἱός, ὃς ἱπποῦ
ἐχέχαστο, et iuxta Antilochum locum sorti
χρείων E. Gp 354, diu primus erat omnit
V 481 παροίτεραι ci τὸ πάρος περ] Εὐμή;
etsi 4^ 380 Εὐμήλοιο μετάφρενον εὺρ
Guo | ϑέρμετο spiritu equorum Diomedis,
eum proximus sequebatur, sed quia Mine
iU 399 eius currum fregerat, ultimus omm
redit ?U 532, Achilles vero, quem talis viri
serebat, «P 559 [565] Εὐμήλῳ loricam dono!
dit. Bekk. B 764 Ψ 988 354, non ó 798 ἢ
ἐυ-μμελέης (μελίη, cui voci videtur fi
man consona initialis Hoffm. qu. h. 1,
Doed, Gl. 273, unde μμ, codd. pauci et pei
atque ed. ol. v. pass, 4, atque sic Duentz. 7
quod probavit Savelsb. Ztft. f. G. 1859 p. 279,
ef. Ameis ad y 400 Spitzn. ad P 9) bonam
᾿ astam habens fraxineam, Hes. εὔοπλος. 11 47
65 Z 449 Θ [552] ἐυμμελίω Πριάμοιο |, gen.
-i£o -ἰαο sch. V. ἢ τοῦ ε συγχοπὴ ἢ ovy-
εσις quae fieri potest post vocales, cf. Buttm,
a. S. $ 34 Anm. 18 Orus Herod. Ptolem. ap.
seh. 'D. BDLV .B 461 Lobeck path. el. 1, 256.
D. τοῦ εἰ ποτὲ τῇ μελίᾳ χρησαμένου,
τολεμιχοῦ. Ρ 9 Πανϑόου υἱὸς ἐυμμελίης.
93 Πανϑόου υἷες ἐυμμελίαι. Ρ 59 ἐυμμε-
λίην ,“Εἴφορβον |. Ante caesuram: y 400 ἐ,
ἐσίστρατον.
εὐ-μολπέω pene cano. codd. h. Merc. 478
E iptv. V.
᾿ς &£U-L0A20G (p£izco) bonum cantum habens.
Schneidew. scr. Baum. ed. h. Merc. 478 εὔμολ-
E. ἑταΐίρην, i. e. lyram, pro εὐμόλπει.
ἀμύμονος Εὐ-μόλποιο h. Cer. 154 unius e
cipibus Eleusineorum, ib. 475 Εὐμόλπου τε
βίῳ ceterisque ϑεμιστοπύλοις βασιλεῦσι Ceres
ecepit, quae sacra facerent.
Ξ . εὔτμορφος (μορφή) bonam. formam habens,
osus. & 65 ϑεὸς S, ἐπὶ ἔργον ἀέξῃ, sch.
H. εὔμορφον ἐέξῃ - οὕτως Ἀρίσταρχος, efficit
t formosa crescat uxor, satis impedite, sed
probavit Kayser et probasse dicitur Ameis.
NIU corrupte h. Merc. 325, M. εὐμιλίη,
erm. εὐμελίη, Baum. 4. v. εὐδέη, al. alia.
ὀνάξζω (εὐνή) 1) efficio ut quis recumbat,
co. d 408 σε - εὐνάσω ξξείης te cum so-
secundum phocas. 2) Med. recumbo. ó 449
εὐνάζοντο παρὰ ῥηγμῖνι phocae. s 65
3$ ὄρνιϑες ε. w 299 ς. zt μέγαρα fami-
S. vl&é& προδόμῳ εὐνάζετο - Ὀδυσ-
concumbo: s 119 παρ᾽ ἀνδράσιν εὐνά-
&r| deas. c. dat. h. Ven. 190 ἀνὴρ - ϑεαῖς
ἔξεται.
"«ἐετέων et RUD rede ol. vo. Duentz.
derl. Báàuml. pro εὖ ν. q. v., cf. Classen
b 2, 22.
«eo 1) efficio ut quis recumbat, colloco.
ἑξείης εὔνησε. transl sedo, effcio ut
, 0 758 τῆς s. γόον. 9) Pass. aor. ptc.
: cubitum eo, obdormio, somnum capio.
125 ἐν εὐνῇ |- εὐνηϑῆναι, Hes. χοι-
transl cesso s 384 e. ἅπαντας ven-
concumbo τινί: B 821 ϑεὰ βροτῷ εὐνη-
«|, cf. II 176 h. Ven. 255. z 296 εὐνη-
ED 41 Ξ 314 (φιλότητι , τραπείομεν)
ἐντε |. Ξ 331 360 ἐν φιλότητι - εὐνη-
L| 9 292 Ri sraov δὲ (τραπείομεν) εὐνη-
. (xat-) De
(sido, εὐδ-νη Christ 73, cf. E. M. 393,
nf. l, 17 skr. vas wohnen) gen. εὐνῆφι
"jc, -9rv. 1) lectus, Hes. zoíry στρώμνη
j, cL. sch. ABL. A 496 E. M. 393, 55.
λέξεο -| εὐνῇ ἐνὶ μαλακῇ, cf. Καὶ 75 X
196 iw 349. 9 102 τ 595 λέξομαι εἰς
α 421 £y ἔβη εἰς εὐνήν. B 3 y 408
ὥρνυτ᾽ - ἜΣ, εὐνῆφι(), cf. $2 o 96.
εὐνῆϑεν ἀνίστατο. ./ 408 ἡ 847 λέχος
€ χαὶ εὐνήν |. ,U289 ἔντυον ε. ἐσϑῆτος
εἰς &. τράπεϑ᾽ ἥμεας. 4 249 εἵματά I
τρά Ὁ τε - zal εὐναί |. Q 130 οὔτε τι σί-
οὔτ᾽ t. cf. v 130. b) sponda: & 519 τέϑει
|j. mc 34 Ὀδυσσῆος - t. €) cubile: o 482
κμήσατο - εὐρεῖαν. À 188 οὐδέ οἱ εὐναὶ
τα, οἵ. τ 317. 4 194 χϑαμαλαὶ βεβλ ἤαται
p wv 179 ἐμβάλετ᾽ εὐνὴν | χώεα χαὶ
€. ἡ 842 πεποίηται δέ τοι εὐνή |. w257
e 2 np dor »
εὐμολτίξω — ευννῆτος
501
ξ. σοὶ ἔσσεται. 2) torus genialis. 1 153 27
T 176 τῆς εὐνῆς ἐπιβήμεναι, cf. κ 334 μετα. ἐ-
θης) 340 (τεῆς) 942 h. Ven. 154. 7 347 Κίρκης
ἐπέβην περικαλλέος εὐνῆς |, cf. αὶ 480. w 226
σήματα εὐνῆς ἡμετέρης. .z 209 εἰς εὐνὴν
ἀνέσαιμι, οἵ. Ξ. 996 h. Ap. 829 944 «Διός j). δ᾽ 333
124 ἀνδρὸς ἐν &, | εὐνηθῆναι. Σ 85 ἀνέρος
ἔμβαλον εὐνῇ | cf. h. Ven. 199. ὁ 58 ἀνστὰς
ἐξ εὐνῆς. 9 269 λέχος δ᾽ ἤσχυνε καὶ εὐνήν.
π 75 τ 597 εὐνὴν - πόσιος. w 354 “πολυάρητον
ἱχόμεϑ᾽ s. 8) concubitus: I'445 ἐμίγην φιλύ-
Tyri xal εὐνῇ, cf. z 25 s 196 x 335 o 421
y 319 ἢ. XXXII 14 207 306 ἀπέχονται εἰ-
vc χαὶ φιλότητος, c h. Ven. 230 ep. 13, 2.
Ξ 836 ἐξ &. ἀνστᾶσα. X z 340 τοι εὔαδεν εὐνή.
0 32 φιλότης τε χαὶ ε.] ἣν ἐμίγης. E 455
ἔτλην ἀνέρος εὐ νὴν ἅ 262 εὐνῆς πρόφασιν.
« 488 εὐνῇ - ἔμικτο. 997 ϑεοῦ - εὐνήν |.
4 249 οὐκ ἀποφώλιαι ἘΣ | ἀϑανάτων. v 346
εὐνῆς ἧς ἀλόχου. h. Ven. 47 βροτέης εὐνῆς.
3)locus quo quis solet commorari, 568. ABL.
A 436 E. M. 394, 1 Ads διατριβήν. B 783
Τυφωέος - εὐνάς 42 [615] ϑεάων - εὐνάς
castra. AK 408 Τρώων φυλαχαΐ τε “καὶ εὐναί,
cf. K 464. lustrum: 4 115 ἐλϑὼν εἰς εὐνήν
cervi. Ὁ 580 ἐξ εὐνῆφι ORE cf. X 190.
à 388 o 129 ξὴν εἰσήλυϑεν t. | leo. ὃ 438
εὐνὰς - ὑπαγλάν σι picem) & 14 εὐνὰς
συσίν. 4) pl. tantum. ancora. E. M. 393, 56
sch. ABL. A 436 τὴν ἀγχύραν, cf. Ap. 79, 3.
Ankersteine, cf. Grashof, Schiff 30. 4 456 o 495
£x Ó' εὐνὰς “ἔβαλον, 'sch. ABL. τὰ σίδηρα,
παρὰ τὸ εὐνάζειν τὴν ναῦν χαλώμενα εἰς τὸ
ὕδωρ χαὶ ποιεῖν ἕστασϑαι, cf. E, M. 393, 40.
sch. H. o 498 τὰς ἀγκύρας τὰς χατευναζούσας
τὰς ναῦς, lapides permagnos, qui navem saburra
gravabant euntem, consistenti pro ancoris erant,
cf. 1187 (Ameis h.l. et Ztft. f G. 8,657. E 71
ἐπ᾿ εὐνάων δρμίσσομεν. (εὐνάξζω, - ἄω χα-
μαιεύνης). ;
Εὔνηος, Bekk. Eév., tvetc) Ἰησονίδης τόν
δ᾽ ἔτεχ᾽ Ὑψιπύλη ὑπ’ Ἴήσονι rex Lemni, Η 465
mercaturam faciebat, Ariston. οἰκεία δὲ ᾿Βὐνήῳ
ἡ ἐμπορία, χαὶ πρὸς ὁμοφύλους γινομένη.
multis enim navibus vinum Troiam misit, quod
Graeci aere ferro pellibus bubus servis emelant,
Ariston. H 478 ἡ ὃ. 6. ἀμοιβαῖς ἐχρῶντο οἱ
παλαιοὶ καὶ οὐ νομίσμασιν, Atridis separatim
mile mensuras vini misit. ἀργύρεον χρητῆραι
quem Sidonii fecerant atque Thoanti, patri
Hypsipyles, dederant, “υχάονος ὦνον ἔδωχεν
τἰαερόσλῳ᾽ - Ἰησονίδης E. "P 747.
[2 (L. Meyer, vgl. G. 1, 81 skr. van, ver-
letzen. Benf. 1, 125 2, 25 confert skr. van ab-
nehmen, ünaà weniger, ahd. wenag, wan. Bótt-
cher, Aehrenl Dresden 1848 p. 20 ἐνεῖν aus-
leeren, lat. vanus) viduus, orbus, E. M. 393,
39 τὸν μεμονωμένον zal ἐστερημένον, cf. Ap.
79, 10 Suid. I 2, 622 Hes. X 44 μ᾽ υἱῶν -
εὖνιν ἔϑηκε, cf. "Sch. BDL. BV. zeli δασύνεται
ab iis sc. qui vocem ab sic derivabant, cf. Spitzn.
h.l : 524 ψυχῆς τε χαὶ αἰῶνός σε s. ποι-
ἤσας.
ἐύτννητος. V. ἐύνητος (La Roche ἡ 97) v.
εὔνητος (ol. vo.) (véco, vv non etymologica, sed
metrica tantum ratione excusatur. Eust. 1166
57 £rv. ὅ ἔστιν εὔνητοι, εὔχλωστοι. 1366, 1
gv. ó ἐστιν εὖν. 1570, 59 “εὔνητοι. oL εὖ νε-
νησμένοι. διαλυϑέντες δὲ ἐὐνν. γίνονται, διπλω-
ϑέντος τοῦ v. Abrens, Rh. M. 2, 170 confert
pol snuc weben) bené in fila ductus, (Ahrens,
: B ΜᾺ
502 εὐνομίη —
l|. dubitans: bene lotus., Z 596 χιτῶνας |
far ἐυννήτους. .€2 580 ἐύννητόν τε χιτῶνα,
Hes. ἐύνητον " εὖ χατεσχευασμένον. 97
πέπλοι Ι λεπτοὶ ἐύννητοι ACDHKLMQV. £r.
εὐ-νομεέη͵ (υόμος) jus aequum, Dr 0 487
ἀνϑρώπων ὕβρίν τε χαὶ εὖ νομίην. h. ΧΧΧ 11
εὐνομίῃσι πόλιν κατά - | κοιρανέουσι.
ἐύ-ξεστος (ξέω) bene laevigatus, bene poli-
tus. universe: bene factus. De duplici forma.
femin. cf. Thiersch ὃ 201, 16 Lob. paral. 459.
Grash. Fuhrw. 8. H 5 ἐυξέστῃς ἐλάτῃσιν |
quod Thiersch mutabat (- o:c) megans - gc
ferri pogse pro τῇσιν. φ 137 164 ἐυξέστῃς σα-
γνίδεσσιν |. K 576 ὃ 48 o 87 ES -
ἐυξέστας. $2 275 “ἐυξέστης em ἀπήνης Ι, ὦ
280 ἐυξέστῃ ἐπὶ φάτνῃ |, Hes. χαλῶς ἐξεσμένῃ.
42 590 ἐυξέστην ἐπ᾽ ἀπήνην |. v 10 ἐυξέστῃ
e ,“χηλῷ. Bekk. mutavit «ὁ 578 ἐυξέστης ἀπ
ἀπήνης |, ubi vo. -ov, La Roche ἐυσσώτρου et
& Τὸ ἐυξέστῃ ἐπ᾿ ἀπήνῃ |, vo. -o. et o 333
ἐύξεσται δὲ τράπεζαι |, vo. -o:, sed reliquit
Σ 276 σανίδες -|- ἐύξεστοι. Ν 618 πελέχχῳ
- ξυξέστῳ. Π 402 ἐ. ἐνὶ δίφρῳ |. 42 371 &.
ἐπὶ ῥυμῷ | & 225 ἄχοντες ἐύξεστοι. ο 602
ὦ 408 ἐυξέστου ἐπὶ δίφρου. τ 101 δίφρον
ἐύξεστον. Post caesuram praeter Ν᾽ 613 €
276 τ 101.
ἐύ-ξοος (ξέω) bene laevigatus, bene politus,
universe: bene factus. E. M. 394, 46 τὸ χα-
Aoc ἐξεσμένον x. κατεσχευασμένον, ,cf. Hes.
gen. ἐΐξου. et -0ov. B 390 ἐύξοον ἅρμα. 4
105 Ν 594 τ 586 φ 92 281 286 326 336 χ 71 τόξον
i£, cf 9 215. K 8718 ἐύξου δουρός, Herod.
Πτολεμαῖος περισπᾷ, λέγων ix τοῦ £véóov
συνηλεῖφρϑαι. οὐχ «ἀναγχαῖον δέ" εἰ γὰρ ἤδη
τέτριπται εὔξου͵ ὡς ἡσύχου, δῆλον ὅτι τὸ
ἐύξοος πολὺ πρότερον ἐύξους ἐγένετο ὡς εὖ-
γους" x«l οὕτως τὸ εὔξου ὡς εὔνου, ante
Wolfium vo. ev&óov per synizesin, cf. Lob. path.
el. 2, 62. 4 629 τράπεζαν | - ἐύξοον. Ν 706
ζυγὸν - £. α 128 δουροδόχης - ἐυξόου. ὃ 590
δίφρον ἐ. ε 287 σχέπαρνον f., male Eust.
1531, 47 -δύναται χαὶ χατὰ ἐνξογ ητιχὴν o5-
μασίαν εἶναι τὸ εὖ ξέον. In arsi quarta.
εὔτορμος v. (Bekk) ἐύορμος bonam statio-
nem habens. ó 358 ε 136 λιμὴν. εὔορμος, sch.
H. εὐχαϑόρμιστος. d 28 λιμένος εὐόρμου,
paraphr. εὐορμήτου.
εὔτοχϑος (ἔχω. ὀχή Soocn fertilis. ep.
8, 2 εὔοχϑος ἐτύχϑης sc.
εὔ-παις bonos s. puleros. IET habens. h.
XXX 2 εὔπαιδες - τελέϑουσι.
εὐ-πατέρεια (πατήρ Lob. paral. 214 εὐπα-
τρος, Eust. 1681, 18 εὐπάτηρ εὐπάτερος). quae
bonum i. e. nobilem patrem habet, generosa.
E. M. 395, 2 εὐγενής, καλὸν πατέρα ἔχουσα,
cf. Suid, LI 2, 630. χ 227 Ἑλένῃ - εὐπατερείῃ,.
Ζ 292 Ἑλένην - “εὐπατέρειαν l. à 285 Τυρὼ
τε. | Ariston. 9. ovy, ὑποτίϑεται ἀσεβῆ τὸν Σαλ-
μωνέα, ὡς ot “νεώτεροι. οὐ γὰρ ε. ἂν τὴν
Τυρὼ εἶπεν οὐδὲ ἀμύμονος πατρός, deterius
sch. BHQTV. ὅ. ἐν εἰρωνείᾳ.
Εὐπείϑης (adi. εὐπειϑής mutato accentu fit
n. pr.) « 383 ὃ 641 660 zx 363 9 477 σ 42 288
v 270 q 140 956 "Avrivooc - Εὐπείϑεος υἱὸς |
Penelopae procus, Bekk. 'Evz. Iuvenis praedo-
nes Taphios secutus, in Ithacam venerat zx 424
Thesprotos fugiens, quorum iram Ulixis auxilio
effugit, sed occiso filio ὦ 492 Εὐπείϑης Itha-
censes allocutus atque questus quod Ulixes po-
pularium alios Troiae perdidisset, alios reversus
3 , -
ἐυττλόχαμος
occidisset, persuasit multis ut bellum par
e 464 Ev πείϑει | (Bekk. Ἐν jJ. πείϑοντο, ὦ
τοῖσιν δ᾽ Ε. ἡγήσατο νηπιέῃσιν, sed ἃ
nerva monitus Laértes o 522 βάλεν Εὐπείϑεα
(εὰ ,per Syniz.) χόρυϑος διά et occidit. :
ἐύ-πεπλος v. εὔπεπλος. bonam s. puleram.
vestem habens, bene vestita. feminae: E
φ 160 ᾿Αχαιιάδων ἐυπέπλων |. Z 818 388 f
109 εἰνατέρων ἐ. | Z 8172 ἀμφιπόλῳ ἐυπέπλῳ.
in exitu versus, quare La Roche (ad .E
h. U. 85) ἐυ., praeter ζ 49 Ναυσιχάαν
πεπλον.
ἐυ-πηγής v. εὐπ. (πήγνυμι) bene comp:
torosus, Hes. εὖ ze9oaup£voc. εὐπαγὴς
σώματι. φ 334 ξεῖνος. μάλα μὲν μέγας
ἐυπηγής |, La Roche εὐ., sch. V. Fon ME
εὐτραφής.
ἐύ-πηκτος, al εὐπ. (πήγνυμι) bene οὖς
pactus, probe constructus, Hes. εὐπαγής, :
Aoc πεπηγμένη. B 661 I'144 986 h. Cer. 1
(εὐ. μεγάρῳ ἐυπήχτῳ |. I 608 9 675 z
σίης ἐυπήχτου |. w 41 h. Cer. 143 (sb)
λάμων ἐυπήχτων |.
ἐύ-πλειος probe repletus. 9 467 πὴρ
νυ. 1. χ 8 φαρέτρην] ἐῶν εὐπλείην pro
ἐυ-πλεχής (πλέκω) plectilis, bene pl
B 449 ϑύσανοι - | - ἐυπλεχέες. 7436 ὃ tes
- ἐνπλεχέας, v. Seq.
ἐύ-πλεκχτος et εὐπλ. (πλέχω) plectilis,
plexus. Ψ' 115 σειράς τ᾽ εὐπλέχτους ge
ten, nicht gedreht Grash. Fuhrw. 6. He
h. Ven. 36 τὲ πλεχτάς. "P 335 ἐυπλέχτῳ
δίφρῳ |, cuius parietes intertexuntur y
cf. Grash. 1.1. Vix recte Góttling ad Hes.
non plectilem, sed structum, Rumpf. Beitr.
Worterkl. Giessen 1850 p. 23 ἐυπλεχής et
πλεχτὸς ad ἄντυγας currus refert quos
curvatos vocari non plectiles, certe aliter à
Eust. 1304, 40 εἶχέ τι πλέγματος ὡς δεὶ
ται Φ 38 . . δίφρους ἐυπλεχέας n
γομφωτοὺς ὄντας a χολλητούς, ὅ ἐστιν
μοσμένους ἐξ ὕλης βαρυτέρας, ἀλλὰ
τινῶν πλεγμάτων εὐϑετισμένους δι᾽ ἐλ
τητα.
εὐ-πλοίη v. εὐπλοΐη (Heyne Bekk. cf. L
path. el. 2, 20) ( (πλέω) prospera navigatio.
εἰ δέ «tv εὐπλοΐην δώῃ - εἰνοσίγαιος,
ZvnA., num κ᾿ ἐυπλ. Ὁ solet enim esse
binas. consonas.
ἐυ-πλοκᾶμες quae crines habet bene flexo
quae puleros crines habet, 8 119 z 542 £vm
χάμιδες ᾿Αχαιαΐ, sch. S. εὔχομοι Bekk.
Roche Duentz. secuti Herod, B 175 I9
1437, 59 μήποτε φαῦλα τῶν ἀντιγρο
οἷς ὀξύνεται ἡ εὐπλοχαμίς, etsi ob
Báuml. praef. Od. p. V.
ἐυ-πλόχἄμος crines habens bene flexos, €
nes puleros habens, feminae tantum: Z 380
Τρωαὶ ἐυπλόκαμοι. h. Ap. 194 ἐ. X
«1 624 Ξ 6 ἐυπλόκαμος Exepjón|. ΣΙ
᾿Αμάϑεια L, £125 ἂ Δημήτηθ |. * 390
x 144 &. -ἠώς |. η͵ 41 ᾿Αϑήνη | -
rum quae etiam ἠύχομοι vocantur c
17, 206. η 246 255 μ 449 Καλυψὼ |-
A 8 150 WMioxo ἐς v 80 ἐ. - Ἄρτεμις.
ἀμφιπόλοισιν ἐυπλοχάμοις, cf. & 198
449 ὁμωῇσιν ἐυπλοχάμοισι, cf. C 135 2:
ρῃσιν). α 86 ε 30 h. Merc. 7 XVIII 7
νύμφῃ ἐυπλοχάμῳ, cf. s 58 u 132 h. Me
h, XXXI 6 ἐυπλόχαμόν τε Σελήνην, cf. XXX
ἐνὶ
HB, V. l 8 120 £. υχήνη, Wolf ex Harl. T
nunc v. ἐυστέφανος.
ἐυ-πλὺῦνής (πλύνω) bene lotus.
φᾶρος ἐυπλυνές, cf. » 67 q 173.
εὐ-ποίητος et ἐυπ. (ποιέων) bene confectus.
forma fem. duplex est, cf. Grashof Fuhrw. 8
m. 8. Lob. paral 459 Thiersch ὃ 901, 16.
Π 436 βοῶν ἐυποιητάων |. Eust. 1079, 93 εὖ
7. (La Roche) ἢ εὐπ. (Faesi). E 466 πύλῃς
ξυποιήτῃσι, Bekk.? Duentzer secuti E. M. 394,
47. Aristarchus (Grashof) ποιητοῖσι Zenodotus
τῇσι, itaque Ameis ἐυποιήτοισι, Faesi La Roche
εὖ -ἥσι c. cdd. v. app., Báuml. εὐποιητῇσι νἱ-
tiose. y 484 ἐυποίητόν τε TU ράγρην (Faesi).
h. Ven. 75 χλισίας εὐποιήτους. ΜΠ 106 φάλαρ᾽
εὐποίηϑ᾽ (Faesi. v 369 εἵματά τ᾽ εἰποίητα.
h. Ap. 265 ἅρματά τ᾿ tb. v 150 ϑρόνοις
εὐποιήτοισι. lh. Ven. 161 λεχέων εὐποιήτων.
ib. 173 εὐποιήτου δὲ μελάϑρου |.
εὐ-πόλεμος prospere pugnans h. VIII 4
χης εὐπολέμοιο.
EU non recte pro ἐὺ πρ. v. s.
9 392 425
εὔ-πρηστος, Bekk. ἐΐπρ. (191/90), qui bene
y. magno impetu flatur. cf. Buttm. Lex. 1, 105.
Eust. 1155, 49 εὐφύ σητος, cf. Ap. 79, 14. aan
εὔπρηστον ἀντμένα, sch. A. τινὲς διὰ τοῦ x
εὔπρηχτον, V. τινὲς ἔχπρηστον. Doederl. Gl.
635 al. stark entzündend.
εὔτπρυμνος (πρύμνη) puleram puppim ha-
bens. 4 248 νῆες - εὐὔπρυμνοι E. M. 395,8
χαλὰς πρύμνας ἔχουσαι.
εὔ-πτυχτος. (πτύσσων bene compositus. ὃ
198 χλισίην εὔτυκτον, Harl. εὔχτυχτον, unde
satis audacter Bekk. εὐὔπτυχτον, Klappstuhl,
quod probat Ameis app. h. 1.
εὔ-πυργος 5. ἐύπ. bonas ,turres habens, bene
munitus. H 71 Τροίην ἐύπυργον, Hes. εὖ
τετειχισμένην, Eust. 665, 51 ἀπὸ μέρους ἡ
ὀχυρά.
εὔ-πωλος s. ἐύπ. (Bekk. Am.) bonos pullos
equimos i e. bonos equos habens. in introitu
versus E 551 II 576 d 18 4 169 ξ 71 Ἴλιον εἰς
ἐύπωλον, in fine ep. 5, 1 ΠΣ» tUe Ov |,
Hes, χαλοὺς πώλους Ἂ (ovo, Eust. 1431, 52
ἢ ἀντὶ τοῦ εὔζῳον ua εὔιππον ὡς ἀπὸ μέ-
θους non jd addens ἢ τὴν εὔγεων zr&.
εὐρ-ἄξ ( εὔρος. L. Meyer, vgl. G. 2, 508
confert -ἐξ (διέξ) skr. -anc, "Autenr, ap. Am.
ἢ p. 9 371 A Instrumentalen auf -«z τες) ex
obliquo, Herod. «1 251 ὀξύνεται, χαϑότι τὰ εἰς
αξ λήγοντα ἐπιρρήματα ὀξύνεται, ὑπεσταλμέ-
vov τοῦ ἅπαξ. σημαίνει δὲ τὸ ἐκ πλαγίου,
ef. ἮΝ Ap. 79, 15. 4 951 Ὁ 541 στῆ ὃ
εὐράξ͵,
ἙἘὔριπον διαβάς h. Ap. 222, fretum quo
Euboea separatur a Boeotia, nunc Kanal von
KEgribos, Apollo Chalcide Mycalessum venit. Curt,
Et. 516 ῥτπ, ow Flechtwerk, lat. scirpus, ahd.
sciluf Scr comparat, secutus Benf. 1, 212, cf.
Pott Et. F. 1!, 76 (ripa aut óhp aut διπή
Strab. 403 ἔστι δ᾽ ἐπ᾿ αὐτῷ
» ἑπτάχις μεταβάλλειν
εὐρ-ἔσκω (Buttm. Lex. 1, 86 Doed. Gl. 21
ist 235 ἐπ-αυρ-εἴν) praeter pr. τίσχω τ 158
et fut. εὑρήσω h. Merc. 302, aor. εὗρον -&(»),
τομεν,. τον. ci. -; ct M 302 ᾿ῆσι, τῶμεν, -ητεὲ
À 108 -ωσιν Η 3l. opt. -oqu v 48, τοι. inf.
τεῖν (Bekk. -£usv) I 250 et -ἕμεναι. pte. -o».
: : P
ἐυπλυνής --- υρρεής 503
Med. -ετο, opt. -o/pxv ἐ 422, iptv. -£o0 v 408.
1 Act 1) incido in, invenio casu, reperio quem
petivi. potissimum homo hominem. .1 473 et-
oov Ὀδυσῆα, cf. ὦ 98 O0 197; E 169 « 106
* 1183. ὦ 1b ε. ψυχήν. h. Merc. 319 πολυ-
μήχανον εὗρεν. A, 108 βοσκχομένας &. βῦας,
ct u 800. Γ΄ 24 εὑρὼν ἔλαφον leo. ὃ 450 ε.
φώκας Proteus. h. Merc. 95 ἔνϑα χέλυν εὑρών.
s 475 τὴν (silvam) σχεδὸν ὕδατος s. ἐν Ec
φαινομένῳ. h. Merc. 302 e. βοῶν κάρηνα.
z 210 ε. ἐν βήσσῃσι δώματα, ci. x 252. 1535
εὕροι δ᾽ ἐν πήματα, οἴχῳ. o0 466 s. ivl προ-
δόμῳ δέπα. v 48 οἴχοι ἄχοιτιν ε. A T71 Me-
γνοίτιον εὕρομεν. ἔνδον, οἵ. ἐ 217. Q 473 ἐν
δέ μιν αὐτὸν tvo'. B 408 e. ἐπὲ ϑινὶ ἑταί-
θους. C 277 ποῦ μιν εὗρε; Q 88 evot δ᾽ ἐνὶ
σπῆε Θέτιν, cf. M 127 I'195 Η 882 ψ 55 h.
Merc. 336 Cer. 319. y, 401 s. Ὀδυσῆα μετὰ
νέκυσσιν. Ζ 311 οὐδ᾽ TM ᾿νδρομάχην ἐν
μεγάροισιν. Kk τά τὸν δ᾽ εὗρεν παρὰ xA,
εὐνῇ ἔνι. Σ 8 τὸν δ᾽ εὗρεν προπάροιϑε νεῶν.
saepe cum ptc. 4 329 τὸν δ᾽ εὗρον παρὰ χλι-
σίῃ ἥμενον, cf. 4 498 E 355 753 Ο 152 939
£ 151 5 5, (ἑστεῶτα) B 169 4 89 327 365 4
197 N 459 v45, E 7:94 Ζ 321 I1 186 N 765
ΤΆ Καὶ 84 Σ 872 B 299 à 8 ἡ 186 x 408 ὁ 4
c 226 363 h. Merc. 188 Ven. 76. 9 198 £v9«
τόν ys s. στενάχοντα. M 302 sz. παραυἹ τόϑι
ἄνδρας φυλάσσοντας. K 181 οὐδὲ μὲν £V 'δον-
τὰς ἡγήτορας εὗρον, cf. M 191. Ν 761 rovc
δ᾽ εὑρ᾽ οὐχέτι ἀπήμονας. ὦ 999 οὐδ᾽ ε. 4ο-
λίον. abs. X 193 ὄφρα xtv εὕρῃ. comparo:
ξ 282 πόσιν t. ἄλλοθεν. ὦ 462 ἐπισπαστὸν
χαχὸν εὕρῃ. 2) rationem ac viam invenio, in-
vestigo, excogito. B 343 μ 393 οὐδέ τι μῆχος
εὑρέμεναι δυνάμεσϑα. t 158 οὔτε τιν᾽ ἄλλην
μῆτιν ἐϑ᾽ t. I 950 οὐδέ τι μῆχος κακοῦ ἔστ᾽
ἄχος εὑρεῖν. h. Ap..193 οὐδὲ δύ νανται εὑρέ-
μεναι ϑανάτοιό τ᾽ ἄχος xul γήραος ἄλκαρ.
I 49 τέχμωρ Ἰλίου εὕρωμεν, οὗ H 31. δ 467
οὐδέ τι τέχμωρ εὑρέμεναι δύναμαι, cf. ὃ 374.
IL Med. mihi reperio, excogito. Ii 472 roto
εὕρετο τέκμωρ. ι 442 ἑταίροισιν Sav ürov λύ-
σιν ἠδ᾽ ἐμοὶ αὐτῷ ε. τ 403 ὄνομ᾽ t. com-
paro mihi, incido in. q 304 οἱ αὐτῷ κακὸν
εὕρετο.
εὖρος (Buttm. Lex.g], 121 ἠώς, itaque
L. Meyer, vgl. Gr. 1, 264 £r(s)ooc. Doed. Gl, 9
Christ 241 ἀῆναι αὖ ig. Curt. Et. 610 ,£Uo) eurus,
euronotus. B 145 χύματα τὰ «μέν e Εὐρός τε
Νότος τε ὥρορ᾽ sch. DL. ὃ ἀπὸ ἀνατολῆς
πνέων ἄνεμος, 0 καὶ ἀπηλιώτης, (E. M. 396. 8
Ap. 79, 16). “Νότος ὁ ἀπὸ μεσημβρίας" Ἐν:
θέας ὃ ἀπὸ ἄρκτου, cf. D τοῦ u 32 26. t 995
σὺν δ᾽ εὐρός τε νότος τ᾽ ἔπεσον ζέφυρός τε
- Ἰ καὶ βορέης, Sch. E. τὴν τάξιν αὐτῶν ὁ
ποιητὴς ὡς ἔχει διέϑηκε. ε 882 ἄλλοτε μέν
τε νότος βορέῃ προβάλεσχε, αλλοτε δ᾽ ταὐτ᾽
εὖρος “ζεφύρῳ εἴξασκε. t 206 (χιὼν) ἦν τ᾽
ε. χατέτηξεν ἐπὴν ζέφυρος καταχεύῃ.
εὑρος (v. s. εὐρύς) latitudo Ap. 19, 17 τὸ
πλάτος, ct. E. M. 890, 14. λ 312 ἐννεαπήχεις
ἤσαν l εὖρος, sch. B. χατὰ τὸ εὖρος.
ἐυ-ὀῥαφής (ὁάπτω) probe consutus. B 854
380 ἐυῤῥαφέεσσι δοροῖσι, sch. S. καλῶς ἐῤῥα-
μένοις.
ἐυτ-ρρεής (σρέω, ρέω) bene 1 fluens, qui magno
cum impetu fertur. Z 508 .— 433 '0 265 $1
42 692 ἐυρρεῖος ποταμοῖο |, E. M. 396, 4
εὐρεῖος" τοῦ καλῶς ῥέοντος... χράσει τῶν
v
504
δύο εε (-t£og) εἰς τὴν εἰ δίφϑογγον, cf. Lob.
path. el. 2, 53. ὌΝ ᾿
ἐυ-ὀῥείτης (σρέω, δέω) bene Huens, i. e.
cum impetu. Z 34 Σατνιόεντος £voottt«o.
ξ 957 Αἴγυπτον ἐυῤῥείτην, est forma masc.
Lob. par. 459 (contra Thierschium $ 201, 16)
Krüger ἃ 15; 3, 4 Am. app. h. 1
ἐύ-ὀδοος pulcra fluenta habens. Η 329
ἐύῤῥοον ἀμφὶ Σχάμανδρον. d» 130 ποταμὸς -
ἐύῤῥοος.
εὐρυ- ἀγυεες latas vias s. plateas habens,
ampla. Suid. I 2, 644 πλατυάμφοδος. B 12
39 66 329 Ξ 88 0 946 πόλιν siovcyvicv | Tro-
ianorum, E. M. 396, 22 πλατυάμφοδον, μεγά-
λην, cf. Hes, B 141 I 28 Τροίην - e. |. 7 230
Πριάμου πόλις t. . aliae urbes: o 384 πτόλις
ἀνδρῶν εὐρυάγυια]). non in exitu versus: 4 52
ε. υχήνη |. ἡ S0 s. ᾿Αϑήνην |. minus bene
h. Cer. 16 χϑὼν ε. |.
Εὐρύαδην procum Telemachus occidit 7 267.
Εὐρύαλος 1) B 565 Ῥ 677 ἰσόϑεος qoc |
Μηκιστέος υἱὸς Ταλαϊονίδαο cum Diomede et
Sthenelo Argivis praeerat, pugilatu Thebis Cad-
meos superaverat Oedipum sepelientes, sed in
Patrocli funere ab Epeo pugno ictus concidit.
Dresum Opheltium Aesepum Pedasum Ε΄. ἐξε-
νάριξεν Z 20, ῆηκιστηιάδης Z 28. 2) Phaeax
9 197 E. ἀπεχαίνυτο πάντας luctatione, 9. 140
Laodamanti E. respondet, 9 158 E. Ulixem
graviter reprehendit quod certari nolit, ab AI-
cinoo monitus 9 396 400 dono et sermone pla-
cat Ulixem subiratum. 9 115 E. βροτολοιγῷ
ἶσος ᾿Αρηι,
Ἑύὐρυύβᾶτης praeco 1) Ulixis quem ex Ithaca
abeuntem sequebatur χῆρυξ ὀλίγον προγενέ-
στερος αὐτοῦ, γυρὸς ἐν ὦμοισιν μελανόχροος
ϑὐλοκάρηνος | E. δ᾽ ὄνομ᾽ ἔσχε" τίεν δέ μιν
ἔξοχον ἄλλων... Ὀδυσεύς, ὅτι οἱ φρεσὶν &o-
τια ἤδη, t 247. pallium Ulixis suscepit B 184
χῆρυξ É. T9«xncioc Og oi ὀπήδει, Ariston.
ἡ 6. 0. χαὶ ἕτερος E. ὁμώνυμος. I 110 χηρύ-
zer Ὁδίος τε x«l E. Aiacem et Ulixem co-
mitantur ad Achillem proficiscentes, Ariston. ἡ
d. 0. o? τὸν ᾿Αγαμέμνονος ὑποληπτέον νῦν A£-
γεσϑαι, ἀλλὰ τὸν Ὀδυσσέως, ἐπεὶ κἂν ἐξωργί-
σϑὴ sc. Achilles. 2) Agamemnonis. 4 320
Ταλϑύβιόν τε xcl Εὐρυβάτην τώ oi ἔσαν κή-
ρυχε καὶ ὀτρηρὼ ϑεϑάποντε Agamemnon misit
adducturos Briseidem, quos praeter exspectatio-
nem Achilles benigne exceptos dimisit cum
puella, Ariston. 0. καὶ ἕτερος Εὐρυβάτης Oóvo-
σέως κῆρυξ. ἡ δὲ ἀναφορὰ πρὸς τὸν Πυλαι-
μένην.
εὐρῦ-βίης (βίη) vires habens late patentes.
h. Cer. 295, εὐρυβίῃ Κελεῷ.
Εὐρύδάἄμαντος ὀνειροπόλοιο γέροντος filios
Abantem et Polyidum Diomedes occidit E 149
a patre rerum futurarum interprete non moni-
tos. 2) e 297 Εὐρυδάμαντι, uni e procis, fa-
muli attulerunt inaures pulcritudine insignes,
donum Penelopae. 7; 9283 Εὐρυδάμαντα occi-
dit Ulixes,
Εὐρυδίκη πρέσβα Κλυμένοιο ϑυγατρῶν y
452, αἰδοίη παράκοιτις Νέστορος eee
more ululavit cum mactaretur victima.
. Εὐρύκλεια. « 499 8 849 v 148 Εὐρύχλει᾽,
Ὥπος ϑυγάτηρ Πεισηνορίδαο. 8 361 ὃ 742
o 81 τοῦ χ 419 485 492 w 95 39 69 (φίλη)
τροφὸς E.|t 15 φ 380 χ 391 394 480 τροφὸν
Εὐρύχλειαν |. φ 381 τ 357 (voc. 491 v 134
περίφρων E. | voc. v 171 E. | v 128 Εὐρύχλειαν.
ἐυῤῥείτης -- Εὐρύμαχος
τ 401 Εὐρύχλεια. A Laérte viginti boum pre- -
tio emta « 429 intacta mansit, Ulixis pueri -
nutrix z 401, Autolyco nepotem apportavit, Te-
lemachi quoque pueri nutrix videtur fuisse, uf.
iuvenis famula est 9 429, absente Ulixe erat
B 345 γυνὴ ταμίη 5 πόντ᾽ ἐφύλασσε νόου mo-
λυϊδρείησιν (v.s. Εὐρυνόμη) atque. cum fide et.
cura. quare tanta est auctoritate ut Penelopen
et Telemachum modo consilio iuvet αὶ 362 4 750 —
modo leniter corrigat τ 21, servabus ceteri
praesit τ 15 v 148 7 395. Telemacho Pyl
proficiscenti vinum farinamque dat β 380
Penelopa quam postea lugentem solatur à Τὶ "n
reverso obviam venit magno cum gaudio o 3l -
Ulixem mendicum, iussa a Penelope τ 360, la--
vat atque tacta cicatrice agnoscit τ 474, sed ee- -
teris non prodit. Procis interfectis (q 2:
advocata a Telemacho χ 395, Ulixi en b
4 420 quot servae rem cum procis habui
vida
ἣ
et aedibus purgatis Penelopam advocavit
Cf. Naegelsb. h. Th. 272.
εὐρυχρεέων (melius εὐρὺ χρ. ut volunt
Classen, Beob. 2, 22 Bekk.? (cf. h. B. 11
Ameis (in IL) La Roche (h. S. 46) non Friedlànd.-
N. J. f. Ph. 79, 822. Aristarchus, ut videtur -
(La Roche h. T. 314) εὐρυχρ., Ven. Δ. se
fere εὐρὺ zo. Eust. 57, 95 εὐρυχρ. ovvOtt
ἢ &. «o. £v παραϑέσει.) late potens Suid. 1 9
646 Hes. μεγάλως βασιλεύων. Hor. od. 3
17, 9 late tyrannus. 4 102 (Autenr.) 355 411 -
D ΙΒ H 107; 392 A4 107 238 N 1129 lI 978.
Ψ 887 y 948 εὐρὺ χρείων ᾿Αγαμέμνων ', Eust.
132,1 τοῦ ἄναξ ἀνδρῶν πολὺ ἐνδοξότερ ον (9)
AA 751 ε. χρ. ἐνοσίχϑων. A
Εὐρύλοχος (rbgrc, sed Bergk Rh. M. 1864 -
p. 603 ad ἐρύω) z 232 944 429 447 2 23 μ Ὶ
9178 994 339 352 E., x 905 E. ϑεοειδης |.
z 907 μεγαλήτορος Εὐρυλόχοιο. νοῦ. x
4 297 Εὐρύλοχ᾽. Ulixi sodalis et affinis, [
ἐόντι μάλα σχεδόν z 441. Cum in insulam
Circae venisset Ulixes, sodales in duos ord
divisit, quorum alteri ipse praeerat, alteri
rylochus z 905 qui sortitus cum viginti du
viris abiit speculatum. ceteris domum ΟἹ
intrantibus ὑπέμεινεν ὀισάμενος δόλον &
z 932, brevi solus ad navim venit, ad Cii
rediit invitus z 448. cum Perimede apud
feros ἃ 23 victimas retinuit, » 195 Ulixem.
renarum cantum audientem ligavit. persu
ceteris ut navi egrederentur in insulam
14 978, postea ut Solis boves mactarent μὲ
Εὐρύὐμᾶχος «εὐρύς, sed Bergk Rh. M. 1864
p. 608 ad ovo) σ 65 944 387 q 245 y 44
69 E. à 698 q 186 Ἀντίνοος x. E. ϑεοειδή:
coyol μνηστήρων ἀρετῇ δ᾽ ἔσαν ἔξοχ ἄϊ
στοι. & 399 8 177 x 845 434 c 349 v 853
φ 320 E. Πολύβου παῖς. alloquitur Tele
chum, Halithersem in concione, procos
pen. gen. p 257 υρυμάχου. dat. o 17 6
325 -o. acc. σ 396 φ 277 -ον, o 519 -ov Ih
λύβοιο - ἀγλαὸν υἱόν. τὸν νῦν ἶσα ϑεῷ 1
χήσιοι εἰσορόωσιν, καὶ γὰρ πολλὸν
ἀνήρ. voc. α 418 8 209 σ 251 366 v 364 Φ
331 χ 61 Εὐρύμαχ᾽ in introitu versus appe
tur a Telemacho Penelope Ulixe Theocl
Antinoo. procorum princeps 9 209, cum À
tinoo à 628 c 65, potissimum cupit eam uxorem
ducere c 244, cf. o 17 521, ὅρμον ei donat au-
reum c 295, itaque potissimum verba facit in
concione aut quandocunque quid agendum esl
cum Melanthone rem habet σ 325, M
ls
2 ,
Εὐρυμέδουσα
omnium carissimus est o 257, Ulixem scammi
jactu petit σ᾽ 387, arcum primus tractat «^ 945,
Antinoo occiso Ulixem placare conatur 7 44,
ceteros cohortatus 7 70 occiditur y 82 ab Ulixe.
Εὐρυμέδουσα, ἡ 8 γρηῦς ᾿Απειραίη ϑαλα-
μηπόλος, Alcinoo ἃ Phaeacibus data, τρέφε
Ναυσίχααν.
Εὐρυμέδων 1) υἱὸς Πτολεμαίου Πειραΐδαο
4 598. ϑεράπων Agamemnonis cuius equos re-
gebat, Ariston. ; d. 6. χαὶ ᾿Αγαμέμνονος χαὶ
Νέστορος ὁμώνυμος ἦν ἡνίοχος 9) 44 620 ἵπ-
» , , (d T . -
ποὺς υρυμέδων ϑεράπων λύε Nestoris, cuius
equos etiam Θ 114 £. ἀγαπήνωρ regit (Ariston.)
3); 58 Περίβοια, ὁπλοτάτη ϑυγάτηρ μεγαλή-
τορος Εὐρυμέδοντος ] ὃς - Γιγάντεσσιν βασί-
lAgvsev, ὃ μὲν ὥλεσε λαόν, ὦλετο δ᾽ αὐτὸς.
| εὐρυ-μέτωπος (μέτωπον) latum frontem
| habens, E. M. 396, 50 μεγαλομέτωπος. hK 992
|y 882’ βοῦν - εὐρυμέτωπον |, Hes. πλατυμέ-
τῶπον. Y 495 h. Merc. 102 βόας - εὐρυμε-
vozovc |, cf. 2 289. , 262 355 βόες εἰρυμέ-
v 212 ἢ. Merc. 355 βοῶν - εὐρυμε-
Εὐρύμέδης, Eurymi filius, « 509 Τήλεμος
E. apud Cyclopes rerum futurarum interpres.
Εὐρυνόμη 1) ταμίη o 495 σ 169 w 154,
E. ϑαλαμηπόλος w 293, E. voc. o 164 178 τ 97
nom. v 4 y 289. acc. τ 96 Πὐρυνόμην ταμίην.
est ταμίη apud Penolopam ut Euryclea, quare
uere qui Eurynomen ab alio poéta additam pu-
tarent. Videtur dignitate infra Eurycleam esse,
em familiarem non curat, sed colloquitur cum
enelope o 495 σ 164, τ 97 mendico sellam af-
ferre iubetur lectumque v 4 sternit, Ulixem la-
vat v 154, pariter cum Euryclea Ulixi et Pe-
nelopae lectum sternit ;» 289, sola eos ad lectum
|ducit p 293. 2) X 399 Πυύὐρυνόμη ϑυγάτηρ -
Oxecvoio, € 398 E. τε Θέτις τε exceperunt
oleanum novemque annos retinuerunt £v σπῆι
λαφυρῷ, περὶ - δὲ ὁόος Qzcavoio ῥέεν, ne-
que quisquam erat qui sciret. X 405 ἀλλὰ Θέτις
re xai E. ἴσαν. sch. V. ἐπαναλαμβάνει ὡς
ἧς Χάριτος μητρὶς οὔσης Εὐρυνόμης.
Ἑὐρύνομος unus e quatuor Aegyptii filiis,
3 22 Penelopae procus, pugnans cum Ulixe
; rum animos confirmat atque occiditur
εὐρύ-νω (εὐρύς) aor.tantum. amplum facio,
weite aus. $ 260 εὔρῦναν ἀγῶνα, Ameis 1 958
onfert, Ap. 79, 18 εὔχωρον ἐποίησαν, sch. T.
τὸ αϑροισμα ἀνέτειλαν πρὸς τὸ τοῦ τόπου
δπάστημα. HR. εἴρυον. yo. εὔρυναν.
τ ὐεια (sch. L. Π 635 £z τοῦ δδεύειν,
ed Herod. ib. παράγωγον ἡγοῦνται τὴν λέξιν,
ουτέστι παρολχὴν τῆς ἐπὶ τέλους. διὸ ἐνψέ-
σαν. cf. Lob. par. 214, itaque EK. M. 396. 94
dele, παροξυτόνως) fem. tantum. latas vias
abens, ampla. Suid. I 29, 642 ἡ πλατυόμφο-
oc, E. M. 1.1. ἡ μεγάλη. Il 635 y 453 x 149
52 h. Ap. 133 χϑονὸς εὐρυοδείης |, quam
ossumus quoquoversus peragrare.
εὐρύ- οπα (dubitabant veteres sch. ABD.
498 E. M. 396, 54 ἤτοι μεγαλόφϑαλμον
ἀρὰ τοὺς ὦπας ἢ μεγαλόφωνον παρὰ τὴν
πὰ, cf. Hes. Eust. 141, 95 Ap. 79, 19. rad.
Π videre statuunt Wolf Thiersch 8 181, 48, 2
uentzer N. J. f Ph. 69, 608 Meiring, verb.
op. II Düren 1855 p. 16. Braune ad & II
ottbus 1855 p. 92 Steudener, antiqu. Streifz.
7. de ingenii acumine Voss h. Cer. 3 et Lu-
|
j
— Εὐρύπυλος 505
cas qu. 115, cf. sch. AB. 4 498 διὰ τὺ προ-
voqtuxov. sed videtur sic -&7t« dicendum fuisse
(Lob. par. 293) ut εὐώπεδα, nam 40207z:e apfel-
blickend vix recte comparat Thiersch. Compa-
rantur Bergk fr. lyr. ad. 91, εὐρύοπα xéA«óov,
Pi. py. 6,24 Κρονίδαν Bapvonav ottpon&v nov-
τανιν, cetera Iovis cognomina homerica ut épí-
γδουπος (h. Cer. semper βαρύχτυπος ε.). ita-
que Ow i. e, vox humana ad tonitrua i. e. vocem
Iovis transferri videtur, cf. Doed. Gl. 509 Düntz.
ad 8 146 (cl. Καλλεόπη) Faesi Ameis ib. Autenr.
ad 44 498 Curt. Et. 620 Goebel Ztft. f. oe. G.
9, 783. Krümer Beiw. 29. Geist Ztft. f. A. W.
1837 p. 1257. Dubitat Heyne ad 4 498, cf.
Lob. paral. 993 &ow i. e. ἀνόφϑαλμος et ἄφω-
voc pariterque £$pvowy. De accentu εὐρύοπα,
cf. Lehrs, Ar. 259 (268) et Ameis app. ὦ 10)
late patentem vocem habens. alii: late paten-
tem visum habens, vel magnos oculos habens
vel late patens ingenium habens i. e. mundi ad-
ministrator. / 265 Θ 442 l 419 686 Ν 732
- 908 Ο 794 P [545] 92 296 8 146 y 288 8 173
4 486 ξ 935 o 392 ὦ 544 ἢ. Ap. 339 Merc. 540
Cer. 3 334 441 460 εὐρύοπα Ζεύς | voc. II 241
t. Ζεῦ]. h. XXIII 4 &. Κρονίδη. acc. h. XXIII
9 Zire -[ἰ εἰ O0 206 z 265 £2 331 ε. Ζῆν]
accus, per metapl. ab εὐρύοιν, ut videtur, sed *
Lob. par. 184 ,fortasse non illa vulgari ratione
ab εὐρύοιν declinatum est cuius nullus casus
reperitur, sed homoptoton nominativi". Θ᾽ 206
X 965 £2 331 s. Ζῆν | 4111 Ζῆν᾽ q. v. non in
fine versus: 4 498 Ὁ 152 “ὦ 98 e. Κρονίδην.
h. XXIII 2 Ζῆνα - | &.
εὐρύ-πορος latas vias habens. O 381 9 432
4 ἃ ϑαλάσσης εὐρυπόροιο | Ap. 79, 22 τῆς
εὐρεῖς πόρους ἐχούσης, sch. BL. μεγαλοπό-
ρου, ἀναπεπταμένης, πλατείας. Goebel, Ztft.
f. G. 9, 537 ubi multitudo itinerum efficit ut
qua eundum sit ignoremus, Doed. Gl. 657
(πόρος). ς
εὐρῦ-πυλής (πύλη. Eust. 772, 18 τὴν ὀξυ-
τόνησιν) latas portas habens. Ῥ 74 λ 571
εὐρυπυλὲς Ἄϊδος δῶ |, Hes. μεγαλόπυλον.
Ἑὐρύπῦλος 1) Πιαίμονος ἀγλαὸς υἱός B
736 HL 19 H 167 0 965 cf. 4 576 E 76 FE.
Εὐαιμονίδης, 4 809 E. βεβλημένος - διογενὴς
Βὐαιμονίδης, A 599 822 E. βεβλημένος v. |.
44 825 πεπνυμένος (Spitzn. ,,jnon multum refert*,
Z 36 4 580 [662] I] 27. gen. O 392 ἀγαπήνο-
ρος Εὐρυπύλοιο. dat. 44 588 -o. acc. M ?
τον βεβλημένον. voc. O 399 Εὐρύπυλ᾽, “1819
διοτρεφὲς E. ἥρως |, 44 838 E. ἥρως |. qua-
draginta navibus praeerat eorum qui ex urbi-
bus Thessalicis, Ormenio Hyperea Asterio Ti-
tano Troiam venerunt, Demetr. Sc. ap. Strab.
438 (Ormenium) ἐχτίσϑαι ὑπὸ QOpoguévov ...
τοῦ Ksoqiov τοῦ Αἰόλου" παῖδας δὲ τοῦ Ὀρ-
μένου γενέσθαι τόν τε ᾿ἡμύντορα x«i Εὐαί-
μονα, ὧν τοῦ μὲν εἶναι Φοίνιχα voi δ᾽ Εὐρύ-
πυλον" φυλαχϑῆναι δὲ τῷ Πὐρυπύλῳ τὴν δια-
δοχὴν χοινήν, ἅτε ἂν ἀπελϑόντος τοῦ Φοίνικος
£x τῆς οἰχείας. lMypsenorem occidit E 76, Me-
lanthium Z 36, surgit septimus cum Hectore
pugnaturus certamine singulari H 167, redit. ad
pugnam octavus Θ 265, Aiaci laboranti auxilio
veniens Apisaonem interficit sed a Paride sa-
gitta vulncratur in femore dextro 4f 575, 41 587
suos cohortatur. Patroclo obviam venit 7f 809
σχάζων, qui eum comitatur, volnus curat, vario ,
sermone tempus terit, donec pugnae tumultum
audit Ὁ 392. Hoffm. qu. h. 8 215 O 390—414
779
506
interpolatos putat, cf. Herm. de interpol. Hom.,
qui O 340 — 404 separat. Duentz. Interpol. in
Α J. J. f. Ph. Suppl. 3; 860 expungit 21 566
—96 qui sunt de Eurypylo volnerato. 2) E?ov-
πύλοιο πόλιν B 677, Kov. Hercules insulam
Coum cepit χαὲ τὸν βασιλέα Εὐρύπυλον E
παλαίας xc) Ποσειδῶνος ἔχτεινε, Apollod. 2
7,1, genuit 'T'hessalum ἐκ Χαλκιόπης τῆς pre
πύλου ib. 8 sch. BL. B 677, sed sch. D. Eury-
pylum regem Coi filium dicunt Herculis et Chal-
clopae. 3) ἥρω᾽ Eégvnvàov A 590 occidit
Neoptolemus, τὸν Τηλεφίδην, Mysiae regem
(Strab. 584), filium Telephi qui Herculis erat
filius, et Astyochae quae aurea vite a Priamo
donata filio persuasit ut cum suis Troiam pro-
licisceretur, Acusil. ap. sch. QV.
εὐρῦ ὑνρέεϑρος (ῥέεθρον) lata fluenta habens.
Φ 14] 'A&óc εὐρυρέεϑρος | paraphr. πλατέα
ῥεῖθρα, ἔχων.
εὐρύρέων (Wolf. Melius εὐρὺ ῥ. (ut Ven.
A. Bekk.? Ameis La Roche, cf. h. 8. 46, qui
1) 545 εὐρὺ ὁέει confert, Classen Beob. 2, 292.
v. S. εὐρυχρείων) late fluens. B 849 II 988
Φ 157 A&oU εὐρὺ δέοντος |. Φ 186 ποτα-
μοῦ - ε. ὁ. 1 Axii.. d 304 ε. ὁ. ποταμός Xan-
thus. non recte Eust. 580, 40 εὐρυρέειν ἐν
συνϑέσει.
εὐρύς (Curt. Et. 499 Christ 955 L. Meyer,
vgl. G. 1, 81 159 2, 254 skr. urus i. e. varu-s.
Buttm. Lex. 1; 148. ad ἐρι- (ξερι-) referebat)
τεῖα -v, gen. -είης -foc ὃ 608. dat. -έι, - εἴη,
ac. -ὖν "et (Kühner, a. G. s 323 n. 4) -éa, τεῖαν
(v. I. τ είην t 163 251), "ἀπ. n. et ac. -és.
pl. n. -ἕες τέα σ 885. g. εἰάων. ἃ. τέας -εἰας
h. XXII 3 -é«, latus, amplus. E. M. 896, 17
ὃ πλατύς a)ap. ᾿φαιθδίαμενα: 7' 364 E967 H 178
201 Ὁ FS Ὁ 192 T 957 Y 299 d 201 972 599
y 67 ὃ 378 479 s 169 303 ζ 150 243 ἡ 209
9 74 Ὁ 188 μ 73 344 v 55 x 13 500 211 τ 40
108 χ 39 w 280 h. Ap. 325 οὐρανὸν εὐρύν, cf.
O 36 s 184 h. Ap. 84 334 Cer. 13. h. Merc. 374
Τάρταρον εὐρύν. B 159 O 511 Y 998 y 142
ó 318 362 560 s 17 142 09 146 h. Cer. 123 ε.
νῶτα ϑαλάσσης |. Σ 140 ὃ 435 ϑαλάσσης
εὐρέα χόλπον | cf. Φ 195 (ἁλός). Z 991 I 72
ὦ 118 εὺρ ἕα πόντον, acc. -ἕα sic tantum. c 197
β 295 ὃ 498 552 μι 293 401 h. Ap. 318 ε.
πόντῳ |. .4 741 d 381 h. Merc. 570 Cer. 428
479 &. χϑών |. 4460 Σπάρτῃ t. l5 ξ 199 zx 62
Ἰρητάων - εὐρειάων |. h. XXII 8 &. - Αἰγάς.
B 575 λίχην s.| Z 178 188 II 455 673 683
“υκίης s. cf. Z 910. IN 433 9 714 Τροίῃ s. |,
cf. Q 956 494 « 62 ó 99 s 807 ἃ 499 μ 189.
N 493 Κρήτῃ iv ε. cf. v 256 260 ξ 250. E
591 νωσῷ s. X Y 542 pov ραν se. Ν 89 σπέος
£,cf ε (7.9837 857. Ξ 145 ε πεδίον, cf. à 603.
X 153 πλυνοὶ s. à 605 TOME e. H A41 I 350
τάφρον - | s. cf. M 53. M 5 τεῖχος - | e. cf. Φ 441.
0 958. χέλευϑον ἴδ. V 947 τύμβον εὐρύν. 22
258 εὐρὲν ἀγῶνα. B 398 ϑάλαμον εὐρύν. h.
Ap. 255 995 ϑεμείλια se. A 229 984 418 484
B 439 4 209 T 196 Q 199 στρατὸν εὐρὺν
᾿Αχαιῶν, cf. 4 456. 4 76 στρατῷ ε. λαῶν.
I'910 227 II .360 χ 488 h. Ap. 450 Merc. 217
E ὦμους, cf. C 225 σ 68. Il 771 *P 380 &. τ᾿
euo. Kk 99 μετάφρενον t. ε108 281 £. σχε-
δίην. s 950 1 923 φορτίδος s. ε 488 εὐνὴν ε.
44 597 ε. -σάχος, cf. N 552 608 P 1392 X 184.
Translate: α 344 y 88 204 ὃ 726 816 τ 338
Ψ 187 “κλέος ες b) Apud verbum: Ξ 88 εὐρὺς
περ ἐὼν αἰγιαλός, ν 848 οὐδ᾽ εὐρεῖα τέτυχται
εὐρυρέεϑρος --- Εὐρυφάεσσα
Ithaca: σ 885 ϑύρετρα καὶ t. περ μάλ᾽ ἐόντα,
c) Aristarchus putabat esse adv. 4! 182 6 150.
μοι χάνοι εὐρεῖα χϑών 1, Ariston. 3 ὃ, 0. οὐχ
ἔστι χαϑολιχὸν ἐπίϑετον͵ ἀλλ᾽ ἐν ἔσῳ τῷ εὐ-
θεῖα γενομένη, οἷον εὐρύ μοι χάσμα γῆς γέ-
νοιτὸ (Eust. 1444, 13), sch. BV. ἐπίῤῥημα ἀντὶ
τοῦ εὐρέως, vix recte , est enim: solum quod
late circa me patet, cf. Duentz. ges. Abh. Su.
E 545 εὐρὺ ῥέει v. S. εὐρυρέων. d) Compara;
I'194 εὐρύτερος δ᾽ ὦμοισι ἰδὲ στέρνοισι.
iP 427 εὐρυτέρῃ sc. oÓg. (εὐρύνω et 27 com-
posita quorum 14 nom. pr. sunt).
εὐρυ-σϑενής (c9évoc) late patens robur ha-
bens. Buttm. Lex. 1, 147 idem quod antiqui-
tus ἐρασϑ. Suid. I 2 .2, 647 μεγαλοδύναμος. Ἢ
455 Θ 501 ν 140 ἐννοσίγαι᾽ εὐρυσϑενές, E,
M. 397, 2 ὦ μεγάλην δύναμιν ἔχων, μεγαλο-
σϑενές, cf. Hes.
Εὐρυσϑεύς. Σϑενέλοιο πάις Περσηιάδαο
T 198, σὸν (i. e. Iovis) γένος, nam Perseus filius
Iovis erat. lupiter vero ratus fore ut Alemene
Herculem pareret cum iurasset eum qui eo die
e suo sanguine nasceretur late omnibus impera-
turum, Iuno Alemenes partu inhibito effecit ut
Antibia s. Nicippe (Stheneli) uxor prior pareret
Eurystheum, de patre mortuo rex fuit Myce-
nae, Apollod. 2 2: 4, 5. Cui cum Hercules quo-
que parere deberet, Pythia (ib. 12) iussit eum.
duodecim annis totidem labores perficere. Eu-
rystheus vero Herculem timens (ib. 5, 1) cum
ipse eum convenire nollet, Copreus O '639 Ei-
ρυσϑῆος ἄνακτος | ἀγγελίης οἴχνεσχε ad Her-
culem, T 133 ἔργον ἀειχὲς ἔχοντα vr
σϑῆος ἀέϑλων, O 363 τειρόμενον - ὑπ’ Πύρυ-
σϑῆος͵ ἀέϑλων͵, ὉΠ h. XV 5 πλαζόμενος πομ-
πῇσιν ὑπ ' Εὐρυσϑῆος ἄνακτος. Mortuo Hercule,
leraclidae Eurystheum fugientes venerunt ad
Athenienses, qui Eurystheo victo et interfeeto|-
mg. ut in Peloponnesum redirent Apolloll
2; 8, 1.
Βὐρύτίδης Euryti filius Iphitus q 14. (m
Εὐρυτίδην.
Εὐρυτίωνα. Κένταυρον ἀγακλυτὸν -|«2
ἐς “απίϑας ἐλϑόντα, quando μαινόμενος:
ἔρεξε δόμον χάτα Πειριϑόοιο (sch. Q. 1s
γὰρ συμμιγῆναι τῇ γυναιχὶ τοῦ [leu
Lapithae sectis auribus et naso dimise
Pholoen sec. Apollod. 2; 5, 4. Bacehy
alium putabat significari Euryticnem quem
cules interfecit Dexameni a quo hospitio €
ceptus erat filiam violare conatum, cf. sch. Ὁ
Apollod. 2: 5; b.
μέγας Εὔρῦτος (ρύω sc. arcum, Ι
bene Eust. 1899, 40 εὖ ῥύειν) 9 2968 q 85
B 596 730 Ejoírov Οἰχαλιῆος. 8. 224 ;
ovto Οἰχαλιῆι. Filius Melanei Anton. Lib.
rex Oechaliae ES Thessalieae B 730 et p
Iolae Apollod. 2; 6, 1. sagittandi ita peritu:
ut Apollinem ad 'certamen sagittarum provocs
ret atque propterea ab eo interficeretur imma
tura morte 9 297. Alii (Apollod. 9; 7, 7 Eus
1593, 30) ab Hercule quem sagittandi l
docnerat (Apollod. 2; 4, 9) capta Oechalia eun
interfectum. narrant. Oechaliae apud eum fue
rat Thamyris Thrax B 596. Eius filius el
Iphitus q. v. 2) B 621 Etgcrov. Actoris filiu
erat frater Cteati, pater "Thalpii qui princeps es
Epeorum ex Elide. V. s. ᾿ΑἈχτορίων.
Εὐρυύφάεσσα βοῶπις h. XXXI 2, fili
Gaeae et Urani. ib. 4 γῆμε γὰρ Εὐρυφάεο
*
σαν ἀγακλειτὴν Ὑπερίων, αἰτοχασιγνήτην quae
οἱ peperit Auroram Lunam Solem.
᾿ς εὐρύ-φύής (pro) late .rescens, i. e. latis
foliis spicisque. à, 604 εὐρυφυὲς “χρῖ, Eust.
1511, 16 τοιοῦτον ὃν χατὰ τὴν ἔκφυ σιν. Doe-
werl Gl. 2220 in weitem Umkreis wachsend,
-mon recte interpretatus sch. br. £z πλάτος z.
ἐπιπολὺ φυόμενον.
— £&Ugb-Z0Qoc (χορύς ut χαλλίχορος A 58l
-Doed. Gl. 399 O. Müller Dor. 2, 328 Ameis ad
655 Eust. 1049, 15. alii χῶρος cuius ὦ ob
metrum corripi poterat Thiersch ὃ 168, 10
E ad ζ 4 Faesi ad 9 655 Duentz. ad d 1.
765, 19 1705, 41 εὔχωρον z. μεγάλην)
atas choreas habens, sc. quia bene culta atque
Jhabitata a multis est, Doed. 1. 1. Alii: latum
ium habens, ampla. Terra: ὃ 635 Ἤλιδ᾽
εὐρύχορον (Doed. l.l vorausgesetzt dass es
virklich noch keine Stadt Elis gab) urbes:
14:8 “Ἑλλάδος εὐρυχόροιο |. B 498 ἤυχα-
rt sch. br. εὐρεῖαν, μεγάλην (paraphr.).
299 εὐρυχόρῳ Σικυῶνι. D 4 og. Ὑπερείῃ
Sch. E. ἐν ἢ ἔστιν εὐρὺ χορεύειν. λ 956 s.
Ἰαωλχῷ. A 265 ε. Θήβην. v 414 0 l ε. 4«-
χεδαίμονα. ὦ 468 πρὸ ἄστεος s. | lthacae,
quam vix videtur magnam urbem vocare Home-
rus. ep. 7, 2 εὐρυχόρου - Eizovoc.
εὐρώ-εις (εὔρως, τος (skr. vàri Wasser Christ
236) Goebel, adi. εἰς desin. 12, a nom. forma-
tum ut conicit -Lob. path. el. 1, 352, melius
amissa consona a radice ipsa L. Meyer, vgl. G
2, 101 116, ex εὐρωτοεις syncopa E. M. 398, 1.
Duentz. N. J. f. Ph. 69, 598 skr. vri bedecken
ὡς et -ώεις. subtiliter Doed. Gl. 7 Ahrens
Phil 6, 7 ex ἠερύεις s. αὐερόεις antiquitus
contractum statuunt. E. M. 398, 1 ἢ παρὰ τὸ
ρος εὐρόεντα καὶ ἐχτάσει εὐρώ. atque sic
Duentz. ad à 1. Herm. ad 80. Ai. 1146 (τάφος
εὐρώεις) ab εὐρύς poética terminatione) putri-
dus, squalore obsitus. Doed. ct Rost: tenebro-
sus (Hes. paraphr. σχοτεινά), cf. Suid. 1 2, 642,
Hermann al. vastus, spatiosus, sed Goebel 1. 1.
recte notavit non satis diserte ita Tartarum in-
o 10 εὐρώεντα χέλ ευϑα. Y 65 oixi«
E σμερδαλέ᾽ s., Ap. 7 19, 22 εὐρέα ἀνατετα-
; cf. Hes. sch. V. ὅτι πάντα χωρεῖ, atqui
post . gue δαλέ᾽ videtur opus esse , aliqua dolo-
ris si catione, Eust. 1196, 18 ἢ τὰ πλατέα
& τὸ εὖρος ἢ τὰ σεσηπότα παρὰ τὸν ti-
θῶτα. z 512 δος - δόμον s. cf, v» 322, sch.
b ἤτοι πλατύν ... ἢ σχοτεινόν. ,Vind. 5. γο.
ἠερόεντα. h. Cer. 482 ζόφῳ εὐρώεντι.
en pars Graeciae septentrionalis, cui
nuntur Peloponnesus et insulae. ,h. Ap.
251 291 ἠμὲν ὅσοι Πελοπόννησον - ἔχουσιν
ἠδ᾽ ὅσοι Εὐρώπην τε χαὶ ἀμφιρύτας χατὰ
vc. Origiis admodum dubiae: Hes. Εὐ-
E χώρα τῆς δύσεως ἢ σχοτεινή - εὔρω-
v" σχοτεινόν, πλατύ. Fuere qui ab Europa
( putarent cuius nomen Homerus ignorat
321 Φοίνικος κούρης), quam opinionem recte
1 Her. 4, 15 improbat. Alii Semitarum voce
ereb Europam dictam esse putant terram occi-
versus sitam, cf. Buttm. Myth. 2, 174
h. L Duncker a. G. l, 161 quamquam
Graeci Italiam potius graeca voce Hesperiam
appellare potuerunt, quam Graeciam voce pe-
regrina. Itaque Preller Myth. 2, 116 (19) (cf.
.l L) ,Ev. ist die Dunkle, Verdunkelte*,
ad terrarum vero situm nomen translatum esse
Asia minore, esse enim proprie de deabus,
εὐρυφυής — ἐύς
501
potissimum de Cerere. Doederl Gl. 847 d--
ερόπη Εὐρώπη ut ἠερόεις et εἰρώεις. Her-
mann h.l. ἃ Graecis Asiam minorem tenentibus
Europam appellatam dixit eam regionem quae
a Thracia ad Peloponnesum late (εὐρὺν porri-
gitur, cf. E. M. 347, 45 ἀπὸ τοῦ Evoomoc
Εὐρώπη" ἔστι zal Éloonoc πόλις αχεδο-
víac, Steph. ἐπὸ Εὐρώπου rov Μακεδόνος καὶ
᾿ρρειϑυίας τῆς Κέκροπος, atque Soph. ap. Steph.
Εὐρώπη. A. Passow, Beitr. z. àlt. Gesch. v.
Hellas Magdeb. 1861 Europam proprie esse
Boeotiam i. e. terram εὐρώεσσαν, in sacris vero
esse Cererem, obscuram deam Orci.
ἐὺς et xg (v. s. sv. antiquiorem formam
putant jvc Goebel nov. qu. 15 Kvicala, Ber. d.
Münch. Ac. 65, 1 p. 130 Doed. GI. 272 ad ἄειν
referens, aliter ib. 2448 ad tive). n. ἐύς a.
ξύν vel (τροπῇ τοῦ ε εἰς ἡ sch. L. 44 393) noc,
jvv, neutr. db ap. subst. μένος et in compos.
(Bekk? adv. zv ci. 11191), sed ἐύ — εὖ aut in adv.
abiit aut componitur. g. ἑῆος (E. M. 318 8 jvc,
ἠέος et za ud ξῆος, cf. sch. L.
A 395 Apoll. ap. sch. V. O 138. Lob. path. L.
1, 532: alii ab ἐύΐς cum ectasi) (Duentz. de
eee gen. pl. neut. ut. videtur E&ov (Gottling.
ad Hes. Th. 664 ab zu, ἔη et ἐάων, cf. Duentz.
ad 9 525 Kühner 1, 286. etiam Doederl. Gl.
270 fem. putat), cf. Buttm. a. S. 1, 151 Thiersch
8 183, 10. spiritum lenem (£. ) Buttm. Lex. 1, 86
vitiose in asperum (£) abisse putabat, melius
Lehrs qu. ep. 66 non admittit nisi in iis quae
v habent post s (lex. de spir. ad Ammon. p. 191
τὸ ε πρὸ τοῦ ἡ δασύνεται ... πρὸ τοῦ α
δασύνεται p. 198 πρὸ τοῦ v ψιλοῦται. La
Roche (h. T. gs Faesi Ameis (9 325) Báuml.
Duentz. Rumpf, N. J. f. Ph. $1, 666. &. Spitzn.
Bekk? al. à bonus, probus, nobilis, ἐγαϑός,
χαλὸς, μέγας, εὐτυχής, cf. Ap. 79, 24 85, 9 E.
M. 398, 3 439, 53. B 819 M ἐδ P491 ἐὺς πάις
᾿Αγχίσαο Ι. N 246 Μηριόνης - ϑεράπων z,
cf. 4 528 860 888. Ν 691 Βίας τ ᾿ ἐς Θ 308
υἱὸν ἐ. Πριάμοιο. σ 127 ἐὐν τ᾽ ἔμεν ἀφνειόν
τε Nisum. B 653 Γ' 167 226 A 9291 Ψ 664
ε 508 ἠύς τε μέγας τε | Tlepolemus Aga-
memnon Aiax Iphidamas Epeus Telemus. II 464
653 7. ϑεράπων Sarpedonis Achillis. E 628
Z8 Y 457 ἠύΐν τε μέγαν τε | Tlepolemum Aca-
mantem Demuchum. Z 191 ϑεοῦ γόνον 5.
ἐόντα | Bellerophontem. ἢ. Merc. 469 1. τε
κρατερός τε Apollo. P 456 Y 80 Ῥ 524 9 6
442 B 271 μένος 5v animus alacer, robur
probum, sch. V. Q 6 προϑυμίαν, ὁμόνοιαν.
b) Ap. 63, 3 ἐῆος" ἀγαϑοῦ προσηνοῦς, cf. Hes.
Suid. I 2, 110 Buttm. Lex. 1, 86. o 450 &r-
δρὸς ξῆος nobilis, N. ἕοῖο X yo. ἐμοῖο M
rum neutrum ferri potest. & 505 φωτὸς £
T 342 ἀνδρὸς &. |, Achillis, sch. A. τοῦ de
Sov, Ariston. ἡ. 9. 6. Ζην. yo. toto: τοῦτο δὲ
παρὰ τὸ πρόσωπόν ἐστιν, 1. e. — sui 0 138
rx 422 550 υἷος &. Ariston. 32 550 5. Ó. 2x.
. Zqv. yo. &oto, id. O 138 ἡ à. 0. Z. yo.
de τοῦτο δὲ £v τῷ περί τινος λόγῳ τί-
ϑεται (sui): rir δὲ πρὸς πρόσωπόν ἐστι “αὶ
δεῖ γραφεῖν ξῆος. ἠγνόηχε δὲ τὴν͵ λέξιν * ἔστι
γὰρ ξῆος ἀγαϑοῦ καὶ δοτῆρες͵ ξάων. A 393
περίσχεο, παιδὸς ἕ. |, Ariston. ὅ. Z. yo. éoto,
sch. D. “ἀντὶ τοῦ σοῦ" οἱ δὲ ἀγαϑοῦ. προσ-
ηνοῦς ἢ ἰδίου, cf. E. M. 318, i Buttm. 1. 1.
προσηνής der mich liebende . . . làsst sich sehr
gut an einigen der andern Stellen hineinbringen,
aber an keiner ist Ursach von der einfachsten
508
Bedeutung des . Worts ἐὺς abzuweichen. X 9
σάχος εἷλε - υἷος ἑοῖο |, Kust. 964, 20 Rom.
Ern. Bothe (qui ἀγαϑοῦ explicat) égec. X1
χέρη λάβε παιδὸς ἑοῖο | La Roche c. Ven. A.,
sed Spitzn. Bekk. ἢ ἑεῆος, Büáuml. Faesi Duentz.
ἑῆος cum tribus codd. non bonis. 2€ 138 z«-
λὲν τράπεϑ᾽ troc edd, A. in marg., D. Palimps.
Harl. Vat. Vrat., ceteri toto. c) E. M. 307, 32
éd τὰ ἀγαθά, ὡς τὸ δοτῆρες ἐάων (Ap. 61,
21). ib. 39 τίϑεται ἡ λέξις ἐπὶ τῶν τριῶν γε-
ve. ἔστι γὰρ ἀρσενικὸν ξὸς ὁ ἐγαϑός, τὸ
ÜnAvxóv ἑή καὶ τὸ οὐδέτερον ἑόν. τὸ δὲ
ἑὸν οὐκ DUM ἀλλ᾽ é& τὰ ety ec Tre μὴ
ovveumtian τῇ ἐόν μετοχῇ. Mes. to (vitiose
pro ἑάων)" ἀγαϑῶν. € 528 δοιοὶ πίϑοι, δώ-
oov οἷα δίδωσι (lupiter), χκαχῶν, ἕτερος δὲ
Eco, Ariston. ἢ ὃ. 0. τὸ &. ἀντὶ τοῦ ἀγαϑῶν"
χαὶ τὸ υἱος ξῆος ἀγαϑοῦ. 9 895 ϑεοὶ ooti-
θὲς ἑάων |, sch. B. &óv τὸ ἀγαϑὸν δασύνεται.
3 335 ἱβρμεία - δῶτορ ὃ. Js cf. h. XVIII [19]
XXIX [8| (quinque comp. zv- q. v.).
£6-G6x«oO4uog (σχαρϑμός Meyring IEnB
cop. I 25) bonos saltus habens, Suid. 650
εὐχίνητος ταχύς, cf. Doederl. Gl. Bs. "x 31
εἐὐσκαρϑμοι - ἵπποι. Hes. εὔποδες εὐκίνητοι
ταχεῖς" σχαρϑμὸς γὰρ ἡ κίνησις, cf. Ap. 79,
26. sed sch. AD. BL. E. M. 398, 26 oz. κατὰ
διάλεκτον ὁ ποῦς (an gressus?)
ἐύτ-σχοπος (σχοπή) bonam habens Specula-
tionem, a bene oculis collustrans. 4 198 εὐ-
σχοπὸς ἰοχέαιρα Eust. 1679. 7 ἢ εὖ χαταστο-
χαζομένη τοῦ σχοποῦ. ali — b) prudens pro-
vidus 42 24 109 «38 ἐύσχοπον ἀργεϊφόντην Ι,
Ap. 79, 97 τὸν εὐ πάντα σχοπούμενον. ἡ 197
ἐυσχόπῳ ἀργεϊφόντῃ |. h. Ap. 200 Merc. 73
Ven. 262 2. ᾿ἀργεϊφόντης |-
f0-60tAMOG, V.l ἐύσε. (σέλμα ali: σελ-
/tc) bona transtra habens. plerique (Grashof,
Schiff 14, Faesi 9 390 Ameis ib.): bene constra-
tus, alii: bona armamenta habens cf. sch. BL.
ΠῚ. Hes. εὔζυγος. B 170 358 ΠῚ o 949
νηὸς ἐυσσέλμοιο,, Mes. εὐχώπου, εὐχαϑέδρου
(paraphr. E. M. 9398, 15), εὐσανιδώτου, sch. L.
b 170 GC uat αἱ σανίϑες ΕΝ τὐὐσέλῃ is ἡ τῶν
ἐρεσσόντων χαϑέδρα, cf. Apoll. Rh. 1,. 528. €.
sch. ABL. ΠῚ. jg 358 o 160 τ 243 ἐυσσέλμου
ἐπὶ νηός lh. cf. h. VII 6. 8 414 ἐυσσέλμῳ ἐπὶ
vni ΟΞ ΚΕ 5; 390 ε 544 555 v 101 νῆες
ἐὐσσέλμοι; C. » 101 εὖ. sch. E. 9 390 αἱ £v-
ζυγοι, αἱ εὐτάβλωτοι, αἱ εὐχάϑεδροι. EHS.
εὐσανίδωτοι. . σέ per γὰρ τὰ vOv νηῶν
οανιδώματα. Η 419 ἐυσσέλμων πὸ νηῶν |
cf. 9 500 ὦ 117. ὃ 409 νηυσὶν εἐυσσέλμοισιν.
B 613 H 84 I 281 688 “ 198 208 X 97 106
O 477 P 454 & 127 148 νῆας ἐυσσέλμους, E.
M. 398, 10 χαλὰ σανιδώματα ἐχούσας" σέλ-
ματα γὰρ αἱ τῶν ἐρεσσόντων χαϑέδραι, quam
interpretationem veteres probant, recentiorum
Grashof primus reliquit. videtur ἐύ Cvyoc ad
trabes ipsas referri quibus mavis continebatur
?6ac. ad tabulas quibus singulae trabes, non
universa navis constratae erant.
Ἐύ-σσωρος (σωρός, frumenti?) Z 8
Θρήχεσσι - υἱὸν ᾿Νυσσώρου "Axcpavta.
εὐτσσωτρος (σῶτρον) bonos canthos habens,
S. rotas bene laminis ferreis munitas, ne cur-
rendo conteratur lignum. 42 578 ἐυσσώτφου
ἐπ’ ἀπήνης |. La Roche ex D Papyr. Townl.
Vrat. À. b. vo. ξυξέστου, Sch. A. γ0. ἐυσσώ-
toov, Sch. V. £vo, ἀντὲ τοῦ ἐυξ. Hes. εὺ-
δρόμου.
ἐνὶ
ἐῤσχαρϑμος -- εὐτε
ἐυ-σταϑής (Ἱστημι. ἐστάϑην sed οἵ, Curt,
Et. p. 65.) bene constitutus, firmus, Hes, βέ-
βαιος. Σ 974 y 120 127 257 274 441 458.
ἐυσταϑέος μεγάφοιο |, cf. v 258. w 178 $2
ϑαλάμου, Ap. 79, 98 εὖ x. χαλῶς βεβηκότος,
cf. Hes.
ἐυ-στέφᾶανος (στεφάνη s. -oc), pulerum ha-
bens ornamentum frontis, Eust. 1249, 40 zi
xocuoc. Φ 511] ev στέφανος κελαδεινὴ | Diana.
sch. br. χαλὴν στεφάνην ἔχουσα. στεφάνη d
ἐστι χύσμος γυναικεῖος x. περικεφαλαίας εἷς
δος, cf. Hes. f 190 ἐ. τε υχήνη |. h. ΘΒ
224 [286 Baum. ci.] 307 384 470 ἐ. ur
9 967 ἐυστεφάνου τ᾽ Aqoodítuc |. 9 285 h.
Ven. 6 175 &. Κυϑερείης . οἵ, c 198. h. Ven.
987 ἐυστεφόνῳ υϑερείῃ |. 2) bonam habens
coronam muralem s. bonum murum. Hes. μέξτ
ταφορικῶς εὔπυργος εὔτειχος, χαλὸν στέφα-
vov ἔχων. Ἴ᾽ 99 ἐυστεφάνῳ và Θήβῃ | sch.
D. “κατατετειχισμένῃ.
ἐύτστρεπτος (στρέφων bene contortus. βὶ 435
o 9291 ἐυστρέπτοισι βοεῦσι, sch. EQ. χαλῶς
ἡρμοσμένοις ἢ εἰργασμένοις ἱμᾶσι, Eust. 1453,
3 εὐμαλάχτοις ἢ εὐχλώστοις, cf. Hes. Constat.
nunc quoque Hebridarum incolas ex coriis dis-
secando efficere tenuia lora, inde nectendo
nes lentissimos, quibus utuntur aucupantes.
ἐυ-στρεφής (στρέφω) bene contortus. () 408
ἐυστρεφέα νευρήν. i. 427 ἐυστρεφέεσσι λύ-
γοισι. ξ 840 ὕπλῳ ἐυστρεφέι. zx 167 πεῖσμα
- ἐυστρεφές. φ 408 2, ἔντερον οἱός. V. Lk
v. Seq. v.
£ó-G6TQoqoc (στρέφω) bene contortus, Ν
599 716 ,“ξευστρεφεῖ οἰὸς ἀώτῳ, Hes. χαλῶς
ἐστραμμένῳ. Did. ἐυστρόφῳ, ᾿Αρίσταρχος e
στρεφεῖ.
εὔ-στρωτος (στρώννυμι, στορένν. )bene atit
tus. h. Cer. 285 εὐστρώτων λεχέων. Ven. 158
λέχος εὔστρωτον.
εὐτε (Buttm. Lex. 29, 227 bene distingui
inter z. et ἠύτε ex quo Goebel nov. qu. 15 jl-
lud ortum putat ut ἐύς ex vc, Wentzel part.
τε Glogau 1847 p. 2 Hartung, Part. 1,
Apoll. Alex. 558, 15 Herod. ap. E. M. 398,
dialecto differre putant ὅτε et s. (Schneider οὗ
τε εὖ τε εὖτε), οἵ. Savelsb. Kuhn 10, 76 dig. 47
(zóts) Curt. Et. 567 611 jors tots, ut
21, 319. Capellm. sched. h. Confluent. 1850 p. 15
εὖ "probe et part. copulativa, esse enim rem per-
fectam eo ipso tempore quo aliud acejid
hunc sequitur Ameis N. J. f. Ph. 73, 216) 1
E. M. 3899, 1 ἐπέῤῥημα χρόνου δηλωτικόν: en
ipso tempore quo, quando, cum. Hes. ἡγέχα,
ὅτε. A) ante sententiam primariam, solet ess
ἀσυνδέτως, Capellm. 1. 1. Am. ad y9. D c. ind.
a) ipf. Z 392 's. Vxavs ἕν᾽ ἦλθε. Ψ 02 *
ὕπνος ἐμαρπτε ἦλθε δέ, cf. v 56 y 182 (&p
v 78 £09" ot ὠνεῤῥίπτου) ν, καὶ τῷ ἔπιπτε. h
Ap. 115 s. ἔβαινε δὴ τότε εἷλε. Ap. 457 ἣ
ἐπέβαλλεν, καὶ πέφαντο. b)aor. 4 785 &. yet
ἠέλιος ὑπερέσχεϑε συμφερόμεσϑα, ubi yr
ad sententiam primariam pertinet (Capellm. 1.1.
M 373 s. ὕχοντο, οἱ δὲ βαῖνον, οἵ. y 9 (Ameis
v 93 sir. ἀστὴρ ὑπερέσχε, τῆμος δὴ προσὲ
πίλνατο. v 78 ε. προοέστιχε, τόφρα δὲ ἀνηρεί
ψαντο. ὦ 147 ε. ἔδειξεν, καὶ τύτε δή ὁ quy
γεν. h. Cer. 407 s. ἦλθε, αὐτίχα ἐνόρουσ!
c) plqpf. o 359 εὖθ ὃ δεδειπνήκει, ὃ δ᾽ ἐπαύετ
B) post sententiam. primariam: a) Z 515 ἐτεῖ
μὲν ε. ἄρ᾽ (v. S. coe Il 6 c) ἔμελλεν, 82. 88
ὄπωπα καὶ ε. χτείνεσκε. b) E 890 τλῆ .. εὐτ
ξυτείχεος --- εὐφραΐνω
guy. ἔδωκεν, cf. Θ 367 Π 662 Ῥ 85. h. Ap.
308 ἄρ᾽ ἔτιχτε, ε. ἄρα δὴ γείνατο. 2) c. ci.
εὖτ᾽ ἄν et εὖτε: 51 quando. Hes. ὅταν» ὁπόταν,
c£ E. M. 398, 41 ci. aor. vim habet fut. ex-
Acti. a) post. futurum: 4242 τότε οὐ Min did
? ἂν - πίπτωσι, εἴ. h. Merc. 91 ep.
T 158 οὐχ ἔσται ε. ἂν πρῶτον ἀαλήσοινς
post iptv. B 34 μηδὲ - αἱρείτω tir! ἄν σε
oc ἀνήῃ. c) post, pr., de re quae saepius
lit: B 298 δίδομεν εὐτ᾽ ἂν ἕλωμεν, cf. « 192
9 320 ὅμῶες δ᾽, ε. ἂν ἐπιχρατέωσιν,
5. cf. c 194 h. "XXXII 7 (ubi ci. aor.
pro , praes). sine part. &»: η 202 φαίνονται
? ἕρδωμεν, quem usum serioris originis in-
jum esse Kayser, h. carm. or. 8 dixit atque
Fuhr J. J. f. Ph. 1537 p. 407 quodam modo
concessit. 3) c. opt. de iis quae aliquando sae-
us fiebant, ἢ. Ven. 38 ε. 3 A01 συ νέμιξε, cf.
8. II E. M. 398, 42. 57 ἐπίῤῥημα παρά-
βολῆς: yelut , tanquam. Ju 10. εὐτ᾽ ὄρεος zo-
ρυφῆσι Νότος κατέχευεν ὡς ἄρα ὥρνυτο. E.
998, 47 χαϑάπερ, ὃν τρόπον etc. quae me-
Ariston. ὃ. τὸ ε. οὐχ ἔστι χρονιχὸν ἀλλ᾽
ὑμοιωματιχόν, ἀναλογοῦν τῷ ἠύτε, Aristarchus
enim (cf. Did.) ε., sed Chia Massiliensis al. ηὗτε
ὕρευς, Buttm. Lex. 1, 229 ηὐτ᾽ ὄρεος, Naegelsb.
aui om aut zvr? ὄρεος C. syniz. (quae ap. H.
ic fieri non solet. recte Apollon. Alex. 560,
20 οὐδὲν κωλύει zl τὸ εὐτ᾽ ὄρεος σημαῖνον
ὁ ὅτε παρειλῆφϑαι ἀντὲ τοῦ ὡς, cf. Lob.
path. el. 2, 42, ita Ameis ἢ. 1. Velsen, compa-
i, ἢ, Berlin 1849 p. 22 vertit quando, non
nim eo quo coepisset modo pergere poétam.
T 386 τῷ δ᾽ εὐτε πτερὰ, yiyvero arma. Achilli,
E. M 398, 51 &vri τοῦ ὡς πτερά. Did. οὕτως
. Ἀρίσταρχος" συνέσταλταιι δὲ τὸ ἠύτε zl
(C τοῦ ε. εἴρηται. παρὰ δὲ ᾿Αριστοφάνει τῷ
s, ἐν δὲ ταῖς ἀπὸ τῶν πόλεων τῶν δ᾽
ἦτε, male etiam Velsen 1. I. τῷ δὲ τά τε πτερώ,
sch. A. (Did.?) ἀντὲ τοῦ ὡςεὶ πτερά... b.
hus in altera ed. dicitur scripsisse τῷ
» αὖτε ἐμφατικώτερον νομίσας εἶναι, ὑπακού-
μένου τοῦ ὡς ut ἡ 107. Cod. V. Ὁ) Wolf
ἦτε quod otiosum dicit Buttm. (zy?rs, c. Nae-
5b.) (ἠύτε).
᾿ἐυ-τείχεος (τεῖχος, Eust. 56. 24 Ἰωνιχῶς
χίνηται E. M. 399, 5 E εὐθείας... ξίφος
"poc πλὴν τοῦ εὐτ. ἀπὸ γενικῆς συντιϑεμέ-
/0v) bonos s. pulcros muros habens. 4 129
9 241 Τροίην ἐυτείχεον, E. M. 399, 8 τὴν χα-
ἰῶς τετειχισμένην ὑπὸ Ἀπόλλωνος 2 ὙΠΞΞ:Ξ
oc. B 118 988 E 716 1 20 Ἴλιον... ἐ.
Le coge fit I1 57 πόλιν ἐυτείχεα, Lyr-
v. ] l -sov (Spitzn. h. 1. Herod. ἡ τε-
ἀνάγνωσις προπαροξύ νει τὸ ε., τοῦ
oyov "lsordoc παροξύνειν, εἴγε τὸ εὐτειχής
τινα ὀξύνεσθϑαι etc. cf. Cramer, an. 1, 158
L Accentl. 326. Lob. par. 246. Thiersch
10.
| εὐξτείχητος (τειχέω) bene arcibus munitus.
Ven. 112 Φρυγίης εὐτειχήτοιο.
τ ζῶα (τέμνων) bene dissectus. Η 804
V [895] ἐυτμήτῳ. τελαμῶνι Did. H 304 "Apt-
αρχος διὰ TOV καὶ ἐυχμήτῳ q. v. K 567
ἐυτμήτοισιν ἱμᾶσιν. Ψ 684 ἱμάντας
ovc.
| ξυ-τρεφής (τρέφω) bene nutritus « 425 διες
τ x & 530 αἰγὸς ἐυτρεφέος. De ἐυ-
ρέφεεν v. S. εὖ f.
στρησις. B 502 Εὔτρησιν (εἔχον). urbs
, Steph. χεῖται παρὰ τὴν ὁδὸν τὴν ἐκ
LIS
Arista
509
Θεσπιῶν εἰς Πλαταιὰς ἀπάγουσαν, ἣν ἐτείχε-
σαν Ζῆϑος κα. ᾿Ἀμφίων. ἐχλήϑη δὲ διὰ τὸ
πολλοῖς αὐτὴν πρότερον τρήσασϑαι δύμαις,
ὡς ᾿Ἐπαφρύδιτος, cf, Strab. 411 Bursian Geogr.
᾿λδερηπος (τρα- τετραίνω) bene perforatus,
X 182 ευτρήτοισι λοβοῖσι, sch. br. καλῶς τε-
τρημένοις, τετρυπημένοις, sed Doederl. Gl.
durch Kunst schón gesláttet.
fotQurac NOS ἐυϑριξ.
ἐυ-τρόχἄλος (τροχός) bonum orbem habens,
ubi bene curritur, alii: qui probe calcatur. v. Ἰ.
Y 496 ἐντροχάλῳ ἐν ἀλωῇ Vind. ed, pro
ἐυχτιμένῃ, sch. A. yg. fvtg. ex Hes. Op.
599 807.
ἐύ- τροχος (τροχός) EU rotas habens. 6
438 M 58 ἐΐτροχον ἕρμα. 42 150 179 189 711
ζ 72 ἄμαξαν 2. cf. Q 966. nom recte Doederl.
Gl. 694 mt etiam esse: bene currens.
ἐύ-τυχτος . εὖτ. (Eust. 967, 12 ἢ ἀπὸ τοῦ
τεύχω... ἢ ὁ ἀπὸ τοῦ τύχω ἐξ ov καὶ τὸ τε-
τύχοντο. potius ἐ-τύχϑ-ιην) bene contectus.
I'386 Ὁ 480 Π 137 ξ 276 χ 193 χυνέην ἐύ-
τυζτον. E. M. 399, 12 καλῶς κατεσχευακσμένην.
6 44 N 26 ἱμάσϑλην |- & Καὶ 566 N 240 δ 123
“λισίην à. h. VI 7 στεφάνην s.
εὔτυμενος bonos hymnos habens, multum
carmine celebratus. h. Ap. 19 207 σε - πάντως
εὔυμνον ἐόντα Apollinem.
εὐ-φηκέω 5. $vq. (εὔφημοςν inf. aor, verbis
utor faustis, fauste precor, faveo linsna, nam
tacentes minime timebant ne verbis nterentur
malis. 7 171 εὐφημῆσαί τε χέλεσϑε (La. Roche).
Eust. 745, 32 οὐ τὸ ἐπαινέσαι ἀλλὰ τὸ ὑμνῆ-
σαι z. ἐνθεάσαι κατὰ εὐχήν, quem iure repre-
hendit Doederl. Gl. 2200 non enim iam precari
Graecos, sed praeparare precationem. (ἐπ
Εὔφημος. B 840 ἀρχὸς Κικόνων nv, υἱὸς
Τροιξζήνοιο - Κεάδαο.
εὐ-φήμως φήμη) fauste. h. Ap. 171 ὑπο-
χρίνασϑ᾽ εὖ φή uoc, Ruhnk. ex Thucydidis codd.,
DFLM. L2 ἡμέων, ABC. ἀφ᾽ ὑμῶν, Arist. ΠῚ
Ρ. 409 ἀφ᾽ ἡμῶν.
Εὐφήτης s. Evq.. O0 532 ἄναξ ἀνδρῶν,
princeps Ephyrae ad Selleenta fluvium in Elide
sitae, hospes Phylei.
Εὔφορβος, s. Esq... II 808 Δάρδανος ἀνήρ
Πανϑοΐδης 'E. ὃς ἡλικίην ἐχέχαστο | ἔγχει
9^ ἱπποσύνῃ τε πόδεσσί τε viginti Myrmidoni-
bus interfectis, primus Patroclum volneravit ho-
min'umque solus (4I 850) effecit ut moreretur.
sed P 59 ἐυμμελίην Ἐ. Menelaus necatum spo-
liavit, P 81 Τρώων τὸν ἄριστον. Pythagoras
praedicare solebat se aliquando hunc Euphor-
bum fuisse scutumque Euphorbi agnovisse ut
suum, cf. Diog. L. 8; 1, 4 Hor. od. 1; 928, 9,
permotus ut putat V. D. allg. Schulztg. 1826
1L 795 pulera comparatione P 53.
εὐ-φράδέως (εὐφραδής, φράζειν) perspicue,
ita ut bene intellegatur τ 352 μάλ᾽ ε. - dyo-
gris, E .M. 399, 83 πεφρασμένως z. συνετῶς
ἢ εὐπρεπῶς z. zocutoc, minus bene Doederl.
Gl. 950 facunde.
εὐφραένω et fv. (εὔφρων) I act. praes.
opt. fut. ind. et inf. aor. ind. ci. inf. laetitia af-
ficio, gaudio perfundo, cf. Doederl. Gl. 956. h.
XXVII 12 εὐφρήνῃ δὲ νόον suum ipsius. v 82
ἄν δρὸς ἐυφραίνοιμι νόημα, ν 44 ευφραίνοιτε
γυ ναῖχας καὶ τέκνα. E688 εὐφρανέειν ἄλοχόν
τε zal υἱόν. Η 297 Τρῶας ἐυφρανέω. Ἢ 294
ἐυφρήνῃς - Αχαιούς. P 238 εὐφρῆναι ἄλοχόν
510
ἐυφροσύνη
τε κεδνούς τε τοχῆας. sine acc. Q 102 εὖ-
φρην᾽ ἐπέεσσι eam. IL med. praes. inf. fruor
laetitia. 8 311 δαίνυσθαι - καὶ εὐφραίνεσϑαι
ἕχηλον. ἐυφρονέων, melius £v φρ. v. S. εὖ f.
ἐυ-φροσύνη et εὐφ. (εὔφρω») hilaritas,
animi laetitia. Eust. 1938, 8 τὴν φιλόφρονα
ἡδονήν. & 196 σφισι, ϑυμὸς | αἰὲν ἐυφροσύνῃ-
σιν ἰαίνεται, v. l. εὐφ. cf. La Roche h. l. et
Ztft. f. oe. G. 1868 p. 526. sch. PQ. y9. ἐν
εὐφ. χαχῶς. οὐ ὑδέ - ποτε γὰρ Ὅμηρος ἀδιαι-
ofroc τὴν εὐφροσύνην φησὲ τὸ ὀνοματικόν.
τὰ γὰρ ἐπιῤῥήματα διαφόρως, quod num recte
dictum sit Buttm. bh. 1. dubitat. . 6 ὅτ᾽ £v»
φροσύνη μὲν ἔχῃ κάτα δῆμον, v. 1. ὅταν εὑ.,
sch. T. Σέλευχον τὴν εὖ. ὅτε εὖ φρονοῦμεν
zal τὴν αὐτάρχειαν. v 8 ἀλλήλῃσι γέλω͵ χαὲ
ἐυφροσύνην παρέχουσαι, v. l. γέλω τὲ, γέλων
τε, γέλωτα (Ameis app.. z 465 οὐδέ ποθ"
ὑμῖν | ϑυμὸς ἐν εὐφροσύνῃ. ψ 52 ἐυφροσύνης
ἐπιβῆ τον | - ἤτορ. h. Merc. 449 εὐφροσύνην
καὶ ἔρωτα x«l ὕπνον. ib. 482 s. νυχτός τε
καὶ ἤματος. XXX 18 s. νεοϑηλέι. ep. 16,4
εὐφροσύνη τεϑαλυῖα. V. l. ἡ 74 ἐυφροσύνῃσι
pro εὖ φρονέῃσι. De
,EU- quor 5. ἐύφ. (φρήν. Doederl. Gl. 956
εὐφραίνω -«vroc) bonum animum habens, hila-
ris, laetus, Ap. 79, 80 £v τὰς φρένας διαχεί-
μενος ἐν χαρᾷ, ἐξ Hes. O 99 δαίνυται εἴ-
voor. o 581 σφισι ϑυμὸς ἐύφρων, sch. H.
ἄφροντις xai ἐν εὐφρασίᾳ. h. Ven. 199. ευ-
φρονα ϑυμόν. XXX 14 εὔφρονε ϑυμῷ. Ap.
194 ἐύφρονες Ὥραι. per metonymiam, ut pal-
lida mors: 1' 246 οἶνον ἐύφρονα, sed Ameis:
herzhaft, neque melius sch. br. εὖ τὰς φρένας
διατιϑέντα, εὐφραντικόν. Doederl 1. 1. La
Roche Duentz. h. 1. Meiring subst. cop. I Bonn
1898 p. 16 laetum animum reddens. (εὐφραίνω,
- οσύνη)
εὐ-φῦης (φύω) bene formatus crescendo, ro-
bustus. Φ 243 πτελέην ;| εὐφυέα, paraphr.
εὐϑαλῆ. 4 147 un gol | εὐφυέες, ut recte Nic.
προσάπτει, oi δὲ ὑπομνηματισταὶ τῷ κνημαί
(sch. BL.)
εὔχαλκος S. ἐύχ. probum aes habens, ahe-
neus. Damm Meiring, subst. cop. I 26 ex bono
aere factus, Y 322 μελίην ἐύχαλκον |. N 612
ἀξίνην ἐς H 12 στεφάνης ἐυχάλχου. o 84
τριπόδων εὐχάλχων (Bekk. ivy.) v.l FKR.
χ 102 κυνέην εὔχ. M. ἐύχ. pro πάγχ.
εὐχ-ετάομαι (εὔχομαι) pr. ind. - τόωνται,
opt. τοῴμην, -όῳτο Ἢ 391, inf. - ἄασϑαι. ipf.
εὐχετόωντο. 1) profiteor, praedico. « 172 ξ 189
z 58 993 τίνες ἔμμεναι εὐχετόωντο |, cf. ὃ 139
4 98. glorior, iacto me, exsulto. JM 391 s.
ἔπεσσι» oratione, D 19 ὑπέρβιον εὐχετάασϑαι!,
cf. Y 348. χ 182 ἐπ’ ἐγθούσον ξ. 2) precor,
supplico, potissimum deo. Z 268 Κρονίωνι -
εὐχετάασϑαι | μ 356 ε. ϑεοῖσι, cf. h. Ap. 6
6 547 ὁ 369 ϑεοῖσι - μεγάλ᾽ εὐχετόωντο
761 s. ϑεῶν 4i Νέστορί v^ ἀνδρῶν, (sch. by.
ἰσοϑέου τιμῆς). .X 394 o (Hectori) $sQ ὡς
εὐχετόωντο . cf. 9 467 o 181.
εὐχή (V. S. SU ZOUG) preces improvisirte Bitte
Doederl. Gl. 2489. z 526 εὐχῇσι (05.
φρο μον (Betmann). N 663 Πολυίδου μάν-
τιος υἱός, Κορινϑόϑι οἰχία ναίων, "interfectus
a Paride sagitta.
εὔχομαι (Benf. 1, 17 Curt. Et. p. 654 skr.
vànkh, vinksh ahd. wunse, va — sv. εὔσχομαι,
cf. L. ' Meyer, vgl. G. 1, sl 160 387 Christ 123
237. Doederl. Gl. 2489 ἀνεέχεσϑαι, Zysiv).pr.
— ευχόμαι
τόμαι -εαι -εται -όμεϑα -ονται h. Ap. 238, iptv.
το .et -εὖ (v. l. -ov) ὦ 290, -εσϑε H 194, inf.
τεσϑαι. ptc. ousvoc, -évg, του Φ 476, -gc A -
397, τον ὁ 258; -ω: -οι, -αι H 298, -οισι y ὅθ.
ipf εὔχεο Γ' 430 zx 75, τετὸ -OvTO. Or. εὔς-
ξατοὸ -ἄντο, Cl. -εαὶι (pro τὴ αὐ) y 45 opt. "luv
4 8384. ptc. τάμενος, τένου et -010 , -ῇ
τοι v Bl. Hes. ἑχετεύειν χαυχᾶσϑαι. αὔχειν.
λέγειν. 1) profiteor, praedico. a) nom. c. i
Α 91 B 82 ἄριστος - εὔχεται εἶναι, cf. O 296.
Σ 499 εὔχετο ἀποδοῦναι ε 450 ἱκέτης. - εὔχο
μαι εἶναι, cf. y Hi 4 821. «. 519 πατὴρ ἐμὸς
εὔχεται ἐΐναι, . 529 h. Merc. 378. 4
οἷος πάρος idis εἶναι, ol. v. -s0, cf. ΘῚ
I 60161 Y 102, d 41l Ψ 669 Ji 362 ε 21
2 261 εὐχετ᾽ - ἰαῦσαι. 4 405 ἀμείνονες Ε
χόμεϑ᾽ εἶναι, εἴ. E 173 Z 281 « 187 ε à
o 196 ὦ 114. potissimum de .genere et nomine.
E 240 υἱὸς «Ἰυκάονος t. εἶναι, cf. IN 54. hh.
Ap. 480 ᾿πόλλων εὔχομαι εἶναι. Z 211 Y 2412
ταύτης γενεῆς εὐχόμαι εἶναι, cf. E 118 2
« 406 ξ 204 o 425 o 378 v 192 φ 335 o )
h. Ap. 470. « 180 “Μέντης εὔχομαι εἶναι, οἷν,
α 417. In exitu versus εὔχομαι εἶναι sim. pl
tricies, praeter E 173 * 669, N 54, d 41] T
430 q 335, cf. Ameis « 180. E 948 ε. ἐχγε-.
γάμεν, cf. Y 209. 5 199 ἐκ μὲν Κρητάων γέ-.
voc εὔχομαι 80. εἶναι, cf. x 62. Θ 254 ov τις
εὔξατο σχέμεν praedicare, poterat. 2) gloriomg
iac me a) abs. 4397 &, óc ἔφησϑα, cf. Ξ 366.
597 εὐχόμενος per iactationem, cf. E 106.
$ 198 (ubi locutio solennis ad insolitam (v. 208
Y 393) significationem declinatur) 44 379 Ν 6
500 P 537 Y 494 Φ 183 (Ariston. καυχώμ δ
ἘΠῚ (similiter v. s. 4, T 100. Ν᾽ 417 —
486 εὐξαμένοιο. II 844 μεγάλ᾽ εὔχεο. A
εξ. αὖ τως cf. N 447 (οὕτως). b) c. inf. Γ 4
t. φέρτερος εἶναι, cf. d [476]. Φ 501 εὔχι
σϑαι νικῆσαι te vicisse, Ariston. ἡ ὃ. 0.
ἀντὲ τοῦ εὔχου χκαυχῶ. 3) voveo, promit!
diis, c. inf 4 101 g 50 εὔχεο ῥέξειν, cf. 4 1
0 59. 4) precor, supplico, diis a) abs.
σπείσῃς τε καὶ ε. ἢ ϑέμις ἐστίν, cf. ὁ
Ζ 804 εὐχομένη ἠρᾶτο. A 48 451 E 106 (v. s.
121 O 198 (v.s. 9) O 377 II 249 597 Ψ
Q 314 8 267 y 385 t 398 ε 536 v 102 ἔφε
εὐχόμενος, cf. B 411 Z [911] καὶ 295 461 (v.
y ὅθ, Ariston. A. 461 ἡ ὃ. 6. συνήϑως 1
γῦν χέχρηται τῷ εὖ. cf. Lehrs Ar. 147,
T 957 εὖ ξάμενος εἰπε. ᾽λ
voc εἶπε, : a
vov ἤκουσεν, cf. A 453 Π286 531 C 280. 1
χλύον εὐχομένοιο, et. ep. 13, 1. Α 458 B
y A47 μ 359 ἐπεί ῥ᾽ εὔξαντο, cf. O 371, II
9 306, € 75 T 255 o 222 h. Ap. 499 510.
μέγα εὖ E Α 450 I' 275 τοῖσιν μεγάλ
χετο inter eos, ε 444 εὔξατο ὃν κατὰ 9v,
b) τινί, .A 87 o (Apollini) εὐχόμενος, cf. Θ [526]
44364. Γ΄ 296 εὔχοντο ϑεοῖς, cf. Ζ 8315 H 900
II 253 513 P 498 Y 105 Ψ 547 769 9
Z 940 ϑεοῖς εὔχεσθαι, cf. 4 736 Y 451 y
4 334. 8 961 εὐχετ᾽ .᾿Αϑήνῃ, cf. y 43 ὃ
ει 412 527 v 51185 v 97 ὦ ai 521 h. Àp.
495. y 54 s. πολλὰ “Ποσειδάωνι, cf. y 394 4
ν 231 col εὔχομαι ὥς τε ϑεῷ, atque sio: Hi
μοι εὐχόμεναι ϑεῖον δύσονται ἀγῶνα mih
deo, semel enim hic de homine, cf. La Βό
paraphr., sed Duentz. Faesi al: pro me. H 194
s. Διὰ σιγῇ ἐφ᾽ ὑμείων. c) rogo ut: B 401
εὐχόμενος φυγεῖν, cf. £2 287. cupio, abs. ξ΄
εὐξάμενός τι ἔπος ἐρέω, Kàmpf, aorist.
| 3 5
| εὖχος — t£qQéno
brauch, N.-Ruppin 1861 p. 10 Ameis app. Kayser.
alii: per iactationem. €. acc. c. inf. E 484 e.
γνωτὸν λιπέσϑαι. φ 311 ἄχουσα εὐξαμένου
ἐμὲ ἱκέσϑαι. d)1 188 εὐχομένω γαιηόχῳ πεπι-
Ss, cf. O 374 o 358. (ἐπ- εὐχωλή - ετάο-
μαι. et
εὐχος sg. acc. tantum. laus bellica, oratio
qua victor exprimit gaudium et superbiam, cf.
Ph. Mayer, h. Syn. IV Gera 1850 p. 15. E. M.
400, 34 Suid. I2, 668 χαύχημα. E θη: ἐμοὶ
μέγ᾽ s. ἔδωχας Ι, cf. 44 988. victus: E 654
44 445 s. ἐμοὶ δώσειν, ψυχὴν δ᾽ Ἄιδι, E 1l
635. deus: H 81 δώῃ μοι £. ᾿Ιπόλλων, Ι cf.
H 154 Il 725 ει 317, y τ (πόρῃ) X 180 ( (ὀρέξ 5n.
ᾧΦ 473 μέλεον οἱ ε. ἔδωχας. H 208 “ἀγλαὸν ε
ἠρέσϑαι |, cf. d 297. .4 290 ὑπέρτερον ε.
᾿ἄρησϑε |. Olim B 15 δίδομεν δέ οἱ ε. ἀρέ-
σϑαι v. S. ἐφάπτω. M 328 Ν 397 ἠέ τῳ. ε.
ὀρέξομεν ἠέ τις ἡμῖν. Ο 462 Τεῦχρον c.
ἀπηύρα | luppiter. semel de arcu tendendo
€ 338 δωῃ ot s. ᾿ἡπόλλων |. In pede quinto
praeter E 654 41 445 II 695, M 328 N 327.
ἐυ-χροής (Duentz. ad ξ 94 X90, χρώννυμι.
li χρόα, unde EDS bene tinctus. & 94
Mou βέξιον £vyoo£c.
εὐχ-ω Àj (εὐχομκαι) Hes.
vote. viz. τέρψις. χαρά.
fatio. Ariston. Suid. I. 2, 668 χαύχημα͵ cf. E.
M. 400, 88 Ap. 79, 32. 4450 6 64 ἅμ᾽ oi-
"πωγή τε χαὶ εὐ ἐχωλὴ ΤΣ ἀνδρῶν | ὀλλύντων
τε χαὶ ὀλλυμένων. 0 299 πῇ ἔβαν εὐχωλαί,
ὅτε δὴ φάμεν εἶναι ἄριστοι. b) res de qua
L3 gloriatur. B 160 εὐχωλὴν Τρωσὶ λίποιεν
£v Ἑλένην Ariston. ὅ. Ζην, yo. ᾿Αργείην
P M ὥστε εἶναι χωρὶς καύχημα χαὶ σὺν
[οὕτω τὴν Ἢ. οὐ λέγει δὲ οὕτως ἀλλ᾽ αὐτὴν
ὴν Ἅλένην. καύχημα, οἵ. B 176 4 173. X 438
|t &. χατὰ ἄστυ πελέσχεο, πᾶσί τ᾽ ὄνειαρ.
) precatio, Doed. Gl. 2489 " feierliches Gebet,
puid. I 2, 668 εὐχή, cf. E. M. 400, 86 εὐχή,
ἕησις, ct Suid. 1 2, 668. Ap. 79, 3L A 65
I εὐχωλῆς ἐπιμέμφεται ἢ 9? ἑχατόμβης 80.
uia omisimus , cf. A 98. I 499 ϑυέεσσι xal
ὐχωλῇς ἀγανῇῆσιν |,.cf. ν 857. ἃ 84 εὐχω-
σι λιτῇσί τε ἐλλισάμην. Penultima semper
ἃ thesi,
ὕω (Eust. 1745, 49 ἐδάσυνον οἱ uUo
ἢ 300 Spitzn. T 468 Buttm. a. 8. , 186.
] el,
εὐχή. καύχησις.
1) gloriatio, exsul-
Kuhn 5. 67 neben εὔω, certe non ap.
om, Benf. 1, 27 skr. ush, «vo brennen, L.
feyer vgl. G. Yi 56 159 984 400 443 εὖ (ayer
Mt. ur-0 us-tus.) "pte. pr. act. et pass. aor. act.
ML. amburo, ustulo, senge. 1 468- ᾧ 38. σύες
ὑόμενοι, dum aduruntur setae. Porphyr. dum
ssantur carnes, etiam sch. br. (paraphr.) φλο-
ἰξόμενοι, ᾿ὀπτώμενοι, sed est pars pro toto
ro 300 αἶγας ἀνιεμένους σ σιάλους $9? εὐοντας
αὐλῇ (Duentz.). ξ 75 εὑσέ τε μίστυλλέν τε
ἱ | ἀμφ᾽ ὀβέλοισιν ἔπειρεν. ξ 426 ἔσφαξάν
καὶ εὔσαν. 1. 389 ὀφρύας sÜozy ἀυτμή.
εὐ-ὠδὴς et ἐνώ. (ὄζω, ὀδ-ωδὼ odorus. p!
Ὁ ϑαλάμῳ ἐυώδεϊ. fg 339 ocn ἔλαιον |.
64 εὐώδης κυπάρισσος |. h. Ven. 66 εὐώδεα
(6 00v. Merc. 65 εὐώδεος E" μεγάροιο. Cer.
In αἴνϑεσιν - εὐώδεσιν. VII 36 οἶνος ε. XIX
l ὑάχινϑος ε, XXVI 6 ἄντρῳ ἐν εὐώδει.
εὐ-ὥπες s. ἐυῶπες (Ow) pulcram faciem
bens. ζ 113 142 ἢ. Cer. 333 εὐώπιδα κού-
j". h. VII 58 Σεμέλης εὐώπιδος. ep. 10, 7
ΜΗ £. bona specie.
t€-4&AAÀouet, Aor. ἐπᾶλτο, Bekk? fero,
511
Ν 643 Φ 140, pte. ἐπάλμενος (septies) -oc χ 3
et ἐπιάλμενος c 320 -ov H 15. a) insilio, i
lio sursum in. H 15 ἵππων &, b) irruo in ho-
Rene inpetum facio. Φ 140 ᾿Αστεροπαίῳ €:
cf. N 643. 4 489 Τρώεσσιν ἐπάλμενος. Cf.
v. l Ν 362 (pro ust.) abs. H 360 M 404
νύξεν - ἐπάλμενος, cf. 4 491 Ν 529 531 (ἐξαῦ-
τις) $ ξ᾿ 990. χ'805: 6) propero ad amicum. ω 320
κύσσε δέ μιν περιφὺς &. (χατ- dv-)
ἔφ-ἄλος (&Ac) ad mare situs. P 538 Κήριν-
ϑόν τ᾽ ἔφαλον, Hes. ἐπιϑαλάσσιον, βραχυϑα-
λάσσιον. B ὅ84 Ἅλος τ᾽ & πτολίεθρον, atque
ita Matth. ci. Herm, Baum. ed. etiam h. Ap. 410,
cdd. ἁλεστέφανον.
ἐφ-ανδάνω͵ et ἔπεα. assensu accipior. Η
407 ἐμοὶ δ᾽ ἐπιανδάνει οὕτως. v 16 z 406
c 50 290 v 247 q 143 269 τοῖσιν δ᾽ ἐπιήνδανε
αὖϑος | (Ameis ν 10). placeo: H 45 ϑεοῖσιν
ἐφήνδανε consilium (Bekk. 22.) ubi certe praep.
carere possumus.
ἐφ-άπτω 1) iniungo, adnecto. b trans-
late: iniungor, immineo, AE: M. 405, 9 ἐπίχειμαι:
B 15 32 09 Τρώεσσι κήδε᾽ ἐφῆπται | (ἐκ Διός),
cf. Ζ 941 (égrinvo). B 15 ita Alexandrini, an-
tiquitus δίδομεν δέ οἱ εὔχος ἀρέσϑαι, Hippias
Thasius διδόμεν, cf. Aristot. soph. el. p. 166
D. Wolf prol. CLXVIII. H 402 ἽἼρώεσσιν
ὀλέϑρου πείρατ᾽ ἐ, l.cf. M 19 χ [39] 4l. $513
ἐξ ἧς ἀϑανάτοισιν ἔρις καὶ νεῖχος ἐ. |, sch.
ἐπισυνδέδεται z. ηὔξηται χ. πετιλήϑυνται, v.
l ἐτύχϑη. 2) Med. attingo. c 948 χείρεσσιν
ἐφάψεαι ἠπείροιο. V. x τὸ ἐφαπτόμενος
ἐπέεσσιν pro χαϑαπτόμενος.
ἐφ-αρ μόξω. aor. "pt. aptus sum, convenio,
T 385 oi ἐφαρμόσσειε arma.
ἐφ-έζω. 1) Aor. act. inf. colloco, impono,
effcio ut quis considat. » 274 μὲ - Πύλον δὲ
χαταστῆσαι καὶ ἐφέσσαι, sch. V. ἱδρῦ σαι εἰς
τὴν ναῦν. Q. ἀντέστραπται. ἐπιβιβάσαι γὰρ
τῇ νηὲ καὶ καταστῆσαι εἰς Πύλον, Hes. ἐπι-
χκαϑίσαι τῇ νηΐ. Duen:z. Faesi, Am. an Bord
nehmen, La Roche Ztft. f; oe. G. 1870 p. 138
ans Land setzen. 2) Med. impono mihi, efficio
ut quis considat in eo quod meum est. o 271 us
νηὺς ἔφεσσαι, sch. B. ἀντὲ τοῦ ᾿ἔφεσον, ἐπιβίβα-
σον, videtur explicare. inf. act. ἐφέσσαι pro Iptvo,
M. ἐφέσσαι. σι448 ἐμὲ γούνα σι» οἷσιν εφεσσάμε-
voc. 1455 ἐφέσσεσϑαι υἱόν se collocaturum, pa-
raphr. ἐπιχαϑίσαι. plerique: filium consessu-
rum v. l. & ἔζεσϑαι (Hes. Rhianus ξ 995 ἐφέσ-
σατο pro ἐξέ. b) praes. inf. et ptc., ipf. consido
in re. E 460 ἐφέζετο Περγάμῳ, d 506 πατρὸς
f, γούνασι, o 884 ἔνϑα 1. e. δίφρῳ (ubi alii:
prope qeram) δ 717 δίφρῳ ἐφέζεσϑαι. h.
Ap. [346] αὐ τῷ (ü. e. Doo) ἐφεζομένη. ó 508
τῷ (lapidi) ἐφεζόμενος, h. XIX 9 ῥείϑροισιν
Baum. pro ἐφελχόμενος. un 152 δενδρέῳ
ἐρεϊομενοι, cicadae, Ῥ' 878 ἱστῷ ἐφεζομένη
avis.
£q-iAÀxo aitraho. 1) Pass. raptor, labor
lubrico motu per humum. *P 696 ἐφελκομέ-
γνοισι πόδεσσι, Eust. 1324, 45 συρομένοις. Ν
597 τὸ δ᾽ ἐφέλκχετο - ἔγχος, plerique ad 9) re-
ferunt: post se trahebat, sed videtur mutari
subi. 3) Med. praes. translate: allicio. z 994
t 13 ἐφέλχεται ἄνδρα σίδηρος. Codd. h. XIX 9
ἐφελχόμενος (alectus?), Baum. ἐφεζόμενος.
( φόλκχαιον)
ἐφ-έπω. Act. pr. opt. -οἱ inf, -εν iptv. -eze
I] 794, ptc. -ov -ovtsc. ipf. sine augm. ἔφεπε
ipf. iter. -soxov, fut, -έψεις, inf. -δὲν, aor. 2.
512
ἐπέσπον À 197, -εν -ov. ci. ἐπίσπῃς -5, opt.
τοι, inf, -εἴν et Bekk. Φ 100 -Zuev. "Med. aor. 9
ἐπισπέσϑαι, ptc. -ὄμενος -ov -ον. l Act.
1) praes. et ipf. obeo et tracto, insisto, urgeo.
a) hostem obeo pugnans. absol. 0 742 μαι-
μώων ἔφεπ᾽ ἔγχεϊ, cf. Φ 542 (σφεδανόν 8. -O»v).
c. acc. 4 177 τοὺς ἔφεπεν ἀποχτείνων. D 188
ἽἝχτορα χλονέων Fem. Y 357 τόσσους ἀν-
ϑρώπους ἐφέπειν χαὶ πᾶσι μάχεσϑαι. additur
enim semper aliqua pugnae, significatio. Y 494
ϑῦνε σὺν ἔγχεϊ - χτεινομένους ἐφέπων dum
interficiuntur eos obiens, recte sch. br. ἔδει
εἰπεῖν ἔφεπε χτείνων, sed La Roche ἢ. S. 129
Z4ft. f. oe. G. 1870 p. 139 hin eilend über, ple-
rique: morituros, Bothe: στεινομένους, vitu-
peratus a Spitzn. b) obeo, peragro, quia nego-
tium ago, ἐ 12] ᾿χορυφὰς ὀρέων ἐφέποντες,
Ap. 79, 35 ἐπερχόμενοι, ( cf. Hes. «1 496 ἔφεπεν
χλονέων πεδίον. Y 359 ὑσμίνης ἐφέποι στόμα,
sed Faesi: intrare in os. transfertur a loco ad
munus. με 980 ἄγρην ἐφέπεσχον, Hes. Ap. 79,
34 “ἐπεπορεύοντο. c) equos obeo et dirigo,
vivi contra quem. 41 724 “Πατρόκλῳ ἔφεπε
Ἵππους, cf. IJ 732 ubi v. 1. ἔπεχε. Q 396 ἵπ-
ποι, τοὺς - ἐφέπων μάστιγι χέλευεν. --- 2) in-
cido in, obeo mortem, in exitu versus praeter
d» 100, acc. semper mortem sim. significat, sed
non recte fuere qui putarent eos tantum qui
sua culpa perirent ita significari, cf. Faes f
250. B 359 0 495 Y 337 ϑάνατον χαὶ πότμον
ἐπίσπῃ |, sch. AD. ἐπὶ ϑάνατον ἔλϑῃ x. ἀνα-
πληρώσῃ τὴν εἱμαρμένην, Hes. ἐπισπάσηται,
πληρώσῃ, καταλάβῃ. ὦ p 9. z. π. ἐπισπεῖν.
δ 190 ϑάνῃσι - καὶ πότμον ἐπίσπῃ 58
δ 562 s 308 u 342 ὃ 974 ϑανεῖν (- ἕξειν) x«l m.
ἐπισπεῖν. 4 889 c 32 ϑάνον καὶ m. ἐπέσπον
1.512 TU: ἐπέσπον |- Z 412 X 39 x. ἐπίσπῃς |
Φ 588 7. ἐφένεις |. e 471 m. ἐφέψειν. p.
250 ἀεικέα m. εἐπίσποι |, cf. χ 517 416 ἄει. TL.
ἐπέσπον |. y 16 ὃ 714 ὅν τίνα m. ἐπέσπεν Jd
4 197 ὀλόμην χαὶ π. ἐπέσπον |. γ 184 χακχὸν
οἶτον ἐπέσπον |. T 294 ὀλέϑριον παρ rica
σπον |. d 100 ἐπισπεῖν αἴσιμον ἡμαρ |.
Med. sequor. JN 495 ἔϑνος ἐπισπόμενον tor.
zx 426 ληιστῆρσιν ἐπισπόμενος, abs. ὦ 998
κατὰ κῆπον ἐπισπόμενος tibi E 591 ἐπισπέ-
σϑαι πόσιν. translate: cedo, obsequor. & 969
o 431 ὦ 185 ἐπισπόμενοι μένεϊ σφῷ, 2 215
x 96 Z. ϑεοῦ ὀμφῇ. De tmesi v. s. ἐπί 1c.
ἐφο-έστιος (ἑστίη) a) focum i. e. domum lia-
bens, popularis, Hes. «v ὑτόχϑων ἢ πολίτης ἢ
ἔνοιχος, cf. E. M. 402, 33 Suid. I 2, 674. 5 125
ἐφέστιοι ὅσσοι ἔασιν, Ariston. ὕσσοι ἑστίας
τουτέστιν οἰχίας αὐτόϑι διανέμουσιν, cf. Hes.
b) ad focum proprium, est enim adi. ubi nos
adv. utimur. y 234 ἀπολέσϑαι ἐφέστιος. v 55
ἦλϑε ἐς ad focum alienum: ἡ 248 ἐμὲ - ἐφέ-
στιον ἤγαγε. h. Cer. 488 πέμπουσιν £. Πλοῦ-
τον. In arsi quarta.
£q-£t (ἐφίημι) mandatum, Hes. ἐντολή
(Ap. 80, 1), ἐπιστολή, γουϑεσία, πρόσταγμα,
cf. E. M. 402, E: gen. pl. -ἔων per. Syniz. cf.
Lob. pat el. 2,96. E 618. σῶν ἐ. ἃς ἐπέτει-
λας. A 495 ἐφετμέων | παιδὸς tov. rarius Sg.
& 249 τεὴ - ἐφετμή |. Σ 910 μητρὺς πυχινὴν
- ἐφετμήν ; Ῥ 299 EE ἐφετμή |. E 508
χραίαινεν ἐφετμὰς Ι Φοίβου, εἴ. ὁ 598. h. Cer.
358 Διὸς - ἐφετμῇς |. imperium, 353 βού-
Aovvo ϑεοὶ μεμνῆσϑαι ἐφετμέων |. 42 570
Διὸς ἀλίτωμαι ἐφετμάς |; cf. 9 586, In exitu
yersus praeter E 818,
ἐφέστιος — ἐφίημι
ἐφ-ευρίσκω (v. 1. prs. τῷ τ 158) invenio de-
prehendo. ptc. B 198 βούωντά͵ t? ἐφεύροι.
8 109 ὦ 145 τὴν ἀλλύουσαν ἐφεῖ θομεν, x. 452
δαινυμένους ἐ, ε 411 ἢν που ἐφεύρω. | ἡιόνας.
abs. 4 88 διζημένη εἴ mov ἐφεύροι |, οἵ, E
168 N 760 s 439.
ἐφ-εψεάομιαι illudo. τ 331 τεϑνεῶτι ἐφε-
τνιόωνται, sch. B. ἐπεγγελῶσι, ἐπιμωκῶνται.
Y. χαϑάπτονται χαὶ λοιδοροῦνται" ἢ) ἐπιχαΐ-
ρουσι z. ἐφη ἤδονται, Ap. 80, 2. ἐμπαίζουσιν.
τ 910 χείνῳ ἐφεψιόωντο.
ἔφ- -4:c«t insideo sedeo in. ζ 909 τῷ (δίφρῳ)
ἐφήμενος. assideo: μ' 915 χληίδεσσιν ἐφής
μενοι.
ἐφ-ημέριος (ἡμέρη) a) unum diem durans,
9 85 ἐφημέρια φρονέοντες, (v. 1. Ap. 4, 3 -οὐ
sch. V. τὸ παραυτίχα μόνον poor π᾿.
προνοοῦντες τοῦ μέλλοντος. per totum
est enim adi. ubi nos adv. utimur. 4 333 πο
μέριός ys Biol. eai δάχρυ παρειῶν, adi
BQT. διήμερος, ὃ ἐστι δι᾿ Anc τῆς p pas,
paulo aliter ΒΩ. ἐν ἐχείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐν ἡ ἔπιεν,
ἐφ-ημοσύνη (ἐφίημι) mandatum, Hes. ἐν-
τολη;, cf. , Ap. 80, 3, E. M. 405, 11. Ἢ 697 Με-
γνελάου ἐφημοσύνης. gu 326 Κίρκης ἐφημοσύ-
νης ἀλεγεινῆς. π 840 πᾶσαν “ἐφημοσύνην
ἀπέειπεν. h. Ven. 213 Ζηνὸς ἐφημοοσύνῃσι
iussus ἃ.
Ἐφιάλτης (Lindemann, vetust, culturae ve-
stig. Zittau 1834 p. 4 assultator, assul) filius
Aloéi vel Neptuni et Iphimedeae quae λ 308
ἕτεχεν δύο παῖδε, Ὥτόν τ᾽ - τηλεχλειτόν Zz
᾿Ἰβφιάλτην, corporis magnitudine et forma iu-
signes (Hartung, Rel. d. Gr. 92, 233 ad ἀλϑαίνω),
novem enim annis novem cubitos in latitudinem
creverant totidemque orgyias in longitudinem,
diisque ipsis dum bellum inferunt Ossam
Olympo, Ossae Pelium erant imposituri, sed in-
terfecti sunt ab Apolline. Musarum ministri
fuisse putantur, cf. Gerhard Myth. ὃ 163 671
agro colendo ad magnum robur, inde eo sup
biae pervenisse ut in perniciem .incurrenm
cf. Preller Myth 1, 69 Lindem. l l. Marter
E 385 Ὦτος χρατερός τ᾽ Ἐφιάλτης παῖϊ
᾿Αλωῆος δῆσαν χρατερῷ ἐνὶ δεσμῷ, sed -
curius ab Eriboea edoctus servavit deum e
carcere quo tredecim menses inclusus fuerat,
Pacis igitur amantes fuisse nonnullis videntur,
sed Giseke Balkanh. p. 41, cl. Steph. ᾿ἡλώιον,
Paeones e Thracia in Graeciam invadentes ΠῚ
iis victos putat. Οὗ A. Eberz Ztít. f. A, W.
1846 p. 785 O. Jahn, Ber. d. sáchs. Ges. d.
W. 1854 p. 41 Vóleker krit. Bibl. 1828 no. 2. -
ἐφαζάνω consido in. translate: A 96 vz
ἐπὶ βλεφάροισιν ἐφίζανε. assido ad: H.
δείπνῳ ἐφιζανέτην. consido intra: Má 4 αἰ-
ϑούσῦσιν ἐφίζανον, Ariston. ἡ ὅ. περ. ὕ. Ζην.
yo. «t δὲ αἴϑουσαι οὐχ εἰσὶ ϑρόνοι. 4i
da BidQut, Tra λέγῃ ἐφ. Aristarchus Bekk.* La
Roche ἐνίξανον.
ἐφ-ίζω, insideo y 411 ἐφῖζε scammo. 9. 381
ἔνϑα ἐφίζεσχε (sc. δίφρῳ), insido: r 55 ἔνϑα
ἐς (se. χλισίῃ). V. l ἐφίζετο τ 884 pro égé-
Seco. ,
,ἐφ-έημε. 1 Act. pr. ptc. -zeíc 4 51, (ipt.
-ίετε v. 1. χ 251) ipf. -/e« (Bekk. -/y, τ Ὁ
; ὦ 180) fat. -460 -εἰς (A 518 v 376 (v. V
-ηῷ, ci. aor. 1 putat Savelsb. symb. in hon
Rit. 508 et Kuhn 16, 407) -s. aor 1 τῆζι
-«s(v) (undecies) et - ἕηχα Y 346, -s»v) Σ 1
ἐφιχνέομαι
4 88 & 4604. aor. 2 ci. -t(o Α 567, opt. -sézv
Σ 124, -εἰη « 954, 1) mitto contra. τέ τινε.
A 51 αὐτοῖσι βέλος i. Hes. ἐπιβάλλων, ἐπι-
πέμπων, cf. E 188 174 II 812 Ó 444 o 180.
170 μελίην Aortpgonaio. à. Y 346 τῷ £.
50. ἔγχος. h. Ap. 857 οἱ ἐὸν ἐ. E 906 ἀρι-
στήεσσιν ἐφῆχα Sagittam. 2) mitto ad, τιερί
τινα. Q 117 Πριάμῳ Tow 2. 8) translate:
8) immitto, paro. 4 445 "Apystouat zuós ἐφῆ-
χεν, cf. d 594. 4 396 τοῖσιν πότμον £, ef.
à 339 340 o 130 131 τ 550. t 576 μνηστήρεσ-
σιν ἄεϑλον ἐς Ap. 80, 4 ἐπισχήψω ἐντελοῦμαι.
i 88 νόστον μοι Ζεὺς ἐς vim infero, ᾧ 37
μνηστῆρσιν χεῖρας &, cf. v 376 v 29 '39 .986
954 A 567. b)incito, permoveo. & 464 οἶνος
ἐπίφρονα ἀεῖσαι. Σ 194 τινα στοναχῆσαι
E 108 χόλος ἐ. πολύφρονα χαλεπῆναι. A
518 μ᾿ ἐχϑοδοπῆσαι ἐφήσεις. Il Med. pr. ptc.
et fut. mando. v 7 ἑκάστῳ ἐφτέμενος (τάδε
tipo) Hes. ἐπιϑυμῶν, (Ap. 80, 5) ἐντελλόμε-
voc. Q2 300 τόδ᾽ ἐφτεμένῃ. P 89 ἄλλο δέ τοι
ἕω zal ἐφήσομαι. De tmesi v. s. ἐπί Ib.
(ἐφετμή ἐφημοσύνη)
ἐφ-εχνέομεαε assequor.. IV 618 ἀλλήλων ἐφί-
xovto. V.l ἐφίχεσϑε 9.902 pro ἀφ.
ἐφ-ἔστηκιε 1) Transitive: impono 2) Intr. tan-
tum ap. Hom. Act. pf. (cum significatione pr.)
ind. -εστᾶσιν M 326, inf. -άμεν « 120 et -ἄμε-
ναι ὦ 380, ptc. dóroc P 609 τότες. plqpíf.
-στήχει -στἄσαν. aor. 2 ἐπέστη. Med. ipf.
ἐστατο ,A 644. ἃ) insisto, sto super, insto.
P 201 ἐπέστη | βηλῷ ἔπι, M 51 ἐπ᾿ ἄχρῳ
είλει ἐφεσταύτες, (num in his, an?) c. " dat.
za 'oigeo PP ZI πύργῳ ἐφεστήκει.
Fuhrw. 16 in his δίφρου et πύργου,
E. significari prope, gen. super: recte
rius non prius, nam dat. significatur utrum-
Ue, v. S. ἐπί. abs. X 515 ἐφεσταότες muro.
adsto, sto prope. A 194 μοι ἐπέστη, GEL
ὦ 380. K 496 aequ T qur ἐ. Δ 644 ϑύ-
Quo £, εἴ. α 120. amici: Ν 133 II 217 ἐφέ-
«Gar ἀλλήλοισιν, cf. O 703 ubi de hostibus.
fter E624 £X 554 ἐφέστασαν, (v. 1. Ο 675
χ 208 ἔνϑα ἐφέστασαν, oi μὲν ἐπ᾽ οὐδοῦ, οἱ
ἅ, ἔντοσϑε δόμων. non ita apte additur praep.
M 199 ἐφεσταύτες παρὰ τάφρῳ. transl. 4 326
ες 2, ϑανάτοιο.
πο λύκον (ἐφέλκω) clavus, gubernaculum.
€ 350 ξεστὸν ἐφόλχαιον ἐχαχαρός, sch. PV.
πηδάλιον, (Lucht Schiff 32 es. ἐφολχίδα,
πηδάλιον, Ap. 80, 7 sch. B. dubitant num cla-
wum dicant an scapham quae ad navim alliga-
tur, Grash. Schiff 22 scalam (z«refva:) quae
pipe ps puppim de navi ad terram descendit, etsi
iam Homeri tempore erant. Ameis
app. trabem recta prope puppim descendentem
in aquam, quae pars est clavi.
ἐφ-ομαρτέω. prs. iptv. du. et pl. inse-
0 191 Ῥ 414 ἐφομαρτεῖτον o equi, Hes.
ιδιώχετε, ἐπισπεύδετε. ἐπαχολουϑεῖτε. M
412 ἐφομαρτεῖτε.
ἐφ-οπλίζω. Act. ci. -ἔζωμεν 4 344 (v. 1.
pt. -οέμεν). fut. -ἰσσουσιν C 69. aor. E -ia-
ὁ ὦ 360, opt. -ἔσσειας E 57 -ἰσσαιτε 42 263
inf. -/c«t z 37 et -ἰσσαι τ 419,
: l ci. Ies).
Med. aor. ci. -igó-
»ducta vocali. 1) Act. —— imstruo. Hes.
4 844 δαῖτα yépov-
, ef. TA 57 69.
Lex. Hom. ed. ih
t 419 δεῖπνον
δόρπον ἐ. ἕχαστος | δαίνυντ).
O 503
&, cf. o 360. 3) Med. mihi apparo:
I 66 δόρπα τ|γχὲ.
ἐφεοράω. praes. -Gc, -ᾷ, ptc. -ὥντες o 487.
fut. ἐπιύψομαι, alia vi, Buttm. a. S. 2, 258
Kühner 1, 881 atque ἐπόψεαι X z 145 v 238,
ptc. ἐποψόμενος, τον. aor. ptc. ἐπιδόντα X 61.
Sunt qui huc referant etiam .X 254 ἐπιδώμεϑα
v. S. ἐπιδίδωμι. 1) inspicio, observo. 1 277
πάντ᾽ ἐφορᾶς o Sol, οὗ A 109 4 828. o 487
ἀνϑρώπων volvo τε χαὶ εὐνομίην ἐς » 214
avSooztovc ἐφορξ Iuppiter. c. ptc. X 145 &.
φεύγοντας. 238 σοῖσιν ὀφθαλμοῖσιν». &. χτει-
νομένους Minnie ἢ 924 ἐποψόμενον Τι-
τυόν. t 960 597 w 19 ἐποψόμενος Κακοΐλιον.
ut viseret. translate: erlebe. Y 61 χαχὰ πόλλ᾽
2. 2) seligo 7 167 τοὺς (nuntios) ἐπιόψομαι.
B 294 τάων (navium) ἐπιόψ. 5 τις ἀρίστη, sch.
MQ. ἀττιχὸν λίαν φησὶν ὃ ᾿Αριστοφάνης τὸ
ἐπιόψομαι ἀντὲ τοῦ ἐποπτεύσομαι, περι-
βλέψω.
ἐφ-ορμάω I Act. aor. ind. et ptc. immitto.
ἢ 272 μοι ἐφορμήσας ἀνέμους. Γ' 105 μοι
ἐφώρμησαν πόλεμον. IL Pass. praes. ind. et
inf, aor. ind. opt. ptc. inf. 1) incitor, commo-
veor, impellor. JV 74 ἐμοὶ ϑυμὸς μᾶλλον ἐφορ-
μᾶται πολεμιζέμεν, cf. α 275. ὃ 718 αὐτοῦ
ϑυμὸς ἐφωρμήϑη ἴμεν. me paro, me accingo,
c. inf. fut. φ 399 ἐφορμᾶται ποιησέμεν. 3) ir-
ruo, invado, feror cum impetu, facio impetum
in hostem. 'P 465 ἔγχει ἐφορμᾶσϑαι. 4 800
οἶστρος "εαθρρηϑείς. 42 800 ἐφορμηϑεῖεν. μ
122 ἐξαῦτις φορμηϑεῖσα. Z410 πάντες ἐφορ-
μηϑέντες. II 818 ἐφορμηϑέντα. X 982 εἴσω
s : ἐφορμηϑῆναι in urbem. P 489 ἐφορμηϑέντε
và. ἐναντίβιον στάντες contra nos ubi impe-
tum fecerimus stantes, La Roche, sed Faesi
Duentz. nos sustinuerint (τλαζεν). propero ad,
feror ad amicum. ἃ 206 τρὲς μὲν ἐφορμήϑην
(v. ἐφωρ.) manibus amplexurus. 3) trans. in-
vado, aggredior. O 691 ὀρνίϑων - αἰετὸς -
ἔϑνος ἐφορμᾶται. Y 461 ἄμφω ἐφορμη-
ϑείς. De τ 3 δι
£q-0 £j aditus, exitus. 7 130 μία οἴη
γίγνετ᾽ cdi sch. V. ἑνὸς ἦν ἔξοδος, οἴ.
Eust. 1921, 15, erat ὀρσοϑύρη sola qua exire
quis posset extra domum.
ἐφ-υβρίξω iniuriam infero. I 368 égvfei-
Sov ἕλετο (γέρας £01).
ἔφ-υδρος (ὕδωρ) aquosus. £458 ζέφυρος, -
αἰὲν ἔφυδρος, sch. V. Ap. 80, 11 ὕδωρ ἐπά-
γων (Hes.), sch. BQ. ὑετὸν ἐπαγόμενος. οὐκ
ἀεὶ ἀλλ᾽ ἐν χειμῶνι.
ἐφ-ύπερϑε et (ε 383 ante vocalem) -ϑὲν
in superiore parte, Hes. ὑπεράνωϑεν, per par-
tes superiores, oben quu hin. 1 218 βε-
λοὺς £, τανύσσας. XQ) 645 ó 298 στορέσαι cu
i. τάπητας. oberhalb. X 184 4. χαλύψατο οἵ.
s 232 Aristarches, x 545 ubi v. ἐπέϑηκχε. ó 150
ἐς ve χαῖται. 9 210 βωμὸς δ᾽ ἐ. rétvero. |
oben darauf. 1 383 &. ἀερϑείς 1. In arsi quinta,
praeter & Ξ 184.
ἐφ-υπερ-ϑύριον trabs transversa quà su-
perior pars ianuae continetur ἡ 90, v. ἐφ᾽ ὑπερ-
ϑύριον v. 5. ἐπί Iba.
Ἐφύρη (ἐφοράω, aeolice o fit v Warte, cf.
Curt. E p. 670 Meineke ad Steph. 275 E. Curt.
Pelop. 2,593, 1) Z 152 ἔστι πόλις "E. μυχῷ
Ἄργεος ἱπποβότοιο Ι, ἔνϑα δὲ Σίσυφος ἔσχε,
Ariston. ἡ ὅ. ὅ. Ἐφύρην τὴν Κόρινϑον ἐξ
ἡρωιχοῦ προσώπου εἶπε (cf. Steph., ubi non
33
514 -
recte Parmeniscus. Glaucus enim, cuius haec
verba sunt, ea aetate vixisse putandus est qua
Corinthi nomen non iam audiebatur. Vell Pat.
1,3 ex persona poétae et hanc urbem et quas-
dam Ionum colonias iis nominibus appellat qui-
bus vocabantur aetate eius, cf. Lehrs, Ar. 231
Giseke, Hom. commem. res b. Tr. infer. Ross-
leben 1859 p. 2. Z 210 £v τ᾽ Ἐφύρῃ ἐγένοντο
Sisyphus ceterique maiores Glauci. Eumelus ap.
Paus. II 1, 1 auctor est urbem nomen traxisse
ab Ephyra Oceani Thetyosque filia, 2) B 659
ἄγετ᾽ ἐξ Ἐφύρης ποταμοῦ ἀπὸ Σελλήεντος
Hercules Astyocheam, matrem Tlepolemi (cf.
Steph. Apollod. II 7, 6) atque O 531 Phyleus
lorieam donum Euphetae principis. Ariston.
B 659 ἡ ὃ. ὅ. ἡ Ἐφύρα αὕτη ἕτέρα ἐστι τῆς
Κορίνϑου τῆς Θεσπρωτίας οὖσα, sim. ad O 531
Ν 801, cf. Bursian Geogr. 1, 29. Atque ean-
dem urbem Aristarchus videtur intellexisse etiam
3) 8 328 sic Ἐφύρην ἐϑέλει, πίειραν ἄρουραν,
ἐλϑεῖν, ὄφρ᾽ ἔνϑεν - φάρμαχ᾽ ἐνείχῃ Tele-
machus, sch. M. τὴν ἐν Θεσπρωτίᾳ οὐχ ὡς
ἔνιοι τὴν Κόρινϑον, cf. Eust. 1448, 35. « 259
ἐξ Ἐφύρης ἀνιόντα παρ᾽ Ἴλου, ᾧχετο γὰρ
χεῖσε ἐπὶ νηὺς Ὀδυσσεύς, φέρμαχον διζήμε-
voc, (etsi hanc quoque Corinthum fuisse erant
qui putarent, cf. Eust. 301, 1 1415, 54) nam e
'"Thesprotia rediens Taphum ad Mentae patrem
pervenit Ulixes, Illum vero in Thesprotia re-
gnasse auctores sunt Apollodorus ap. sch. HT.
et Proxenus ἐν Ἠπειρωτιχοῖς ap. sch. HM.,
cf. sch. E. Nitzsch ad « 259 Faesi Bothe ib.
La Roche ad Β 659. fuere quoque qui puta-
rent hanc Ephyram in Elide sitam, cf. sch. V.
Strab. 328 atque in ditione fuisse Augeae (cf.
«1 741) Strab. 338 Ameis ad « 9259 Gladstone
St. 99. Pierson Rh. M. 16, 91 in ll. atque in
Od. eandem putat indicari Ephyram, urbem
Argolicam. Duentz. ad « 259 in Il. Corinthum *
et urbem Elidis, in Od. aut Thesprotiae aut
Thessaliae. Steph. novem v. decem urbes huius
nominis commemorat, Eust. 300, 44 1415, 51
sex, Strab. 338 sex, ut videtur.
"Eq9gor. Mars et Phobus IN 301 ἐκ Θρήκης
Ἐφύρους μέτα ϑωρήσσεσϑον ἠὲ μετὰ Φλέγυας,
Ariston. ἡ ὅ. 0. πόλις ἐστὲν ἐπὶ Θεσπρωτίας ἡ
Ἐφίύρα ἀφ᾽ ἧς Ἔφυροι οἱ κατοικοῦντες λέγον-
ται, cf. Paus. 9; 36, 2. paulo aliter Strab. 538
Steph. (ubi Mein.) Eust. 1415, 53. Ephyram Ae-
toliae vieum commemorant z«i οἱ ἐχεῖϑεν Ἔφυ-
go. λέγονται. οὐ μὴν Ἐφυραῖοι ὡς οἱ ἐξ τῶν
λοιπῶν, atque Strab. 329 (fr. 14 Ep. Vat.) Ἐφί-
ρους μὲν λέγεσϑαι τοὺς Κραννωνίους Φλεγύας
δὲ τοὺς Γυρτωνίους, fuit Apollodori (sch. AD.)
opinio. hoc postremum secuti Crannonem quae
antiquitus Ephyra appellabatur (cf. Bursian
Geogr. 1, 67) hic plerique interpretantur etsi
talia nescimus, cf. Giseke, Balkanh. 53.
ἐχέ-ϑυμος cohibens cupiditatem v. impetum
animi, singulari verbi (sed cf. ἐχενηίς, ἐχέμυ-
Soc) significatione, quare alii (ϑυμὸν ἔχω»):
rationis particeps, Verstand habend, singulari
subst. significatione, quare Autenr. ap. Am. app.
p. 86 Herz habend, gefühlvoll, vix apte Homero.
$9 320 χαλὴ ἀτὰρ οὐχ ἐχέϑυμος Venus quia
cum Marte rem habuit. sch. B. o? χρατοῦσα
ὀρέξεως zal ἐπιϑυμίας, cf. sch. EPQ., dubitat
sch. T. οὐχ ἔχουσα ϑυμὸν ὃν δεῖ. ἢ οὐ χρα-
τοῦσα τὴν ἐπιϑυμίαν, cf, Eust. 1597, 10.
Ἐχεχλῆος χρατερὸν μένος ᾿Αχτορίδαο ll
Ἔφυροι --- ἐχϑαίρω
189 uxorem duxit Polymelam, Phylantis £, quae -
Mercurio Eudorum pepererat.
Ἔχεκχλον Troianum Patroclus I7 694 occidit,
9) Y 474 ᾿Αγήνορος υἱὸν Ἔχεκλον Achilles.
'χέμιμονά τε Χρομίον τε, uno curru uten-
tes Diomedes occidit E 160, Priami filios, non -
ex Hecuba natos sec. Apollod. 3; 12, 5 ubi
Ἐχέμων. Vind. H. Bekk.? Ἐχήμονα. Δ]
ἥρως Ἐχένηος | ὃς δὴ Φαιήχων ἀνδρῶν
προγενέστερος ἣξν | χαὶ μύϑοισι χέχαστο,
παλαιά τε πολλά τε εἰδώς ἡ 150, cf A 849.
ἐχε-πευκής (Buttm. Lex. 1. 17 pu(m)go zu
-poc πευχεδανός Pike ὑπεύχη Spitze, cf. Baerw. -
her. hom. arm. Arnst. 1829 p. 54. Curt. Et.
100 πιχρός πευκεδανόὸς bitter, secutus veteres, |
Duentz. ad 4 51 9zesbzoc DBitterkeit) muero- -
nem habens, acutus, penetrans. 4 51 4
βέλος ἐχεπευχές, Ariston. 0. μεταφορικῶς
τῆς πεύκης (ap. Pluyg), Ap. 80, 18 Hes. sch:
AD. ἔχον πιχρίαν. :
Ἐχέπωλος. 1) 4 458 ᾿Αντίλοχος Too
ἕλεν ἄνδρα χορυστὴν | ἐσθλὸν evi προμάχοι
Θαλυσιάδην ᾿Ἐχέπωλον. 2) Ψ 996 (Αϑὴ
Ἡγαμέμνονι δῶκ᾽ ' Αγχισιάδης Ἐχέπωλος | - ἵνα
quj οἱ ἕποιϑ' ὑπὸ Ἴλιον - | - μέγα γάρ οἱ ἔδω-
χεν} Ζεὺς ἄφενος, ναῖεν δ᾽ 0 γ᾽ ἐν - Xuxw-
9t i. |
εἰς Ἔχετον βασιλῆα βροτῶν δηλήμονα πάν-
τῶν σ 85 110 q 308 proci minantur fore ut
mittant Irum Ulixemque ex insula ἤπειρον δέ,
atque eum nares auresque abscissurum aliaque
foede ac crudeliter facturum. Mnaseas et Ν
syas (sch. QV.) eum Bucheti f. Siculorumqi
tyrannum fuisse narraverant, et a popularib
ob crudelitatem lapidibus obrutum esse,
sch. HQ. eum Epiri regem, Euchenoris et Phlo-
geae f. fuisse, atque crudeliter saevisse in filiam
Metopen s. Amphissam et Aechmodicum qu
eam corrupisset, tum in alios quoque, sed po-
stremo mente alienatum fuisse. Alii Homerum
qui eius tempore vixisset iratum male de
dixisse putabant. Certe veri non dissimile |
fuisse aliquando eius nominis regem (Ame 1
ἔχω, Zwingherr).
ἐχέ-φρων (φρήν) mentis et rationis pi
ceps, cordatus. 7 341 ὥς τις ἀνὴρ ἀγαϑὸς x
£jyíqpov|est. ὃ 111 o 390 o 294 ἐ. Ih
Aónsi&|. v 406 ἐχέφρονα Πηνελόπειαν. π
458 ὦ 198 ἐχεφρονι Πηνελοπείῃ]. v 332
τής ἐσσι καὶ ἀγχίνοος καὶ ἐ. | Ulixes.
(Eust. 1866, 27: 33 N. yg. HM.) Ameis τ 3
ἐχέφρονα μῆτιν pro ἐπίφρονα. :
Ἐχέφρων. ) 413 Nestoris f, δ᾽ 439 δῖος
"E. et Stratius βοῦν ἀγέτην κεράων. Ἐχήμο
v. S. Ἐχέμμονα.
ἐχϑ-αίρω (ἔχϑος, cf. L. Meyer vgl. G. 2
pr. ind. et ci, ipf, aor. ind. et opt. i
o ΤΊ ἔξοχα uiv φιλέῃσιν, ἔξοχα δ᾽ £y9aipy
σιν. ὃ 692 ἄλλόν κ᾽ ἐχϑαίρῃσι - ἄλλον ἃ
φιλοίη. de -σι cf. Lob. path. el. 2, 264. y 31
π 96 ἢ σέ γε λαοὶ ἐχϑαίρουσ᾽ ἀνὰ δῆ
P 970 Μενοιτιάδην ἤχϑαιρε, Arist. ἔχϑ'
Aor. odium concepi in quem: τ 364 σὲ π
Ζεὺς ἀνθρώπων ἔχϑηρε, v. l ἤχϑαιρε et
ϑηρε. 2 437 γόνον ᾿Ατρέος - Ζεὺς | ἐκπάγ,
ἤχϑηρε, cf. A 560 (v.l ἔχϑηρε). Y 306
Πριάμου γενεὴν ἤχϑηρε, Did. παρὰ "Aot
φάνει ἤχϑαιρε, non bene. I 452 ἐχϑήρειξ γέ
ροντα, sch. BL. ῥᾷστα γὰρ ἀνδρὸς ἀφίστατα
γέροντος γυνὴ vía, πειραϑεῖσα νέου ἀνδρό
.
j
ἐχϑοδοττέω — ἔχω 515
ed sch. L. τερὲς γέροντι yg., ἵνα μισηϑῇ τῷ βάλλων |, Hes. κωλύματα, ἀπὸ τοῦ ἐπέχειν (2),
ἔροντι. (ἀπ-) ἢ ἐρείσματα ὑδάτων, cf. Ap. 80, 21, sch. B. τὰ
ἐχϑοδοπέω (ἐχϑοδοπός. Eust. 143, 93 ἀπὸ χωλύματα τῆς διώρυχος. Ap. Hom. pl. tan-
τοῦ £y9o .. xal τοῦ ὕπτω τὸ βλέπω πλεο- tum et in quinto pede, sed transl h. Merc. 37
"ασμῷ τοῦ Ó, probat Buttm. Lex. 1, 124, et ἐπηλυσίης - ἔχμα. De
jjodam modo Curt. Et. p. 604. Doederl. Gl ἔχω (skr. sah, pro sagh, c£y £y cuius asper
/462 d ex o. mutatum putat, sed Lob. ad Ai. ante aspiratam fit lenis (ἕξω), cf. Curt. Et. 170
.. 405 ἐχϑρός paragoge auctum, non composi- Christ 134 1, Meyer, vgl. G. 1, 45 54 386.
lum) pervenio in invidiam, odiosus fio. 4518 Bopp ad skr. vah, suntque qui putent - fieri
ἰχϑοδοπῆσαι "Hoy, Eust. l l. ἐχϑρανϑῆναι. c, sed cf Pott 11 983. Benf. 1, 357 sa-vah —
paraphr. ἐχϑρὸν γενέσθαι, sed sch. br. transit. sah. c effecit formas in σχ et quasdam pro-
᾿χϑρὸν χαταστῆσαι. ductiones, cf. La Roche h. U. 59 Ameis app.
ἔχϑομιαι (v. s. ἔχϑος) pr. inf. et ptc, ipf. r 113 germ. eigan habere, cf. Graff, Spr. 1, 118
dio sum. ὁ 502 ἐχϑόμενος ᾿Αϑήνῃ, Suid. 1 Jàkel, J. Z f. Ph. 26, 40 sq.) Act. pr. -o, -cic,
1; 698 ἐχϑρὸς ἢ μισούμενος. ὃ 756 πάγχυ -tt, -0u£v & 416, -ovai(v) (ovo? & 198) ci. -ης
ξοῖς - ἔχϑεσϑαι. τ 338 ἐμοὶ ῥήγεα ἤχϑεδ᾽ (bis) οὐ T 180 h. Ap. 56 -ῃσϑα (fugit Lobeckium
τε νοσφισάμην waren verhasst, alii: wurden, path. el. 2, 267), -ἢ (quater) et -56:. (sexies si
bh: BS. ἐμισήϑη dg? οὗ κατέλιπον. $ 366 addas y 78, cf. Lob. ib. 264), du. τητὸν 2 p.
'χϑετο πᾶσι ϑεοῖσι πάγχυ μάλ᾽ Ulixes odiosus P 445 3 p. ζ 1835 τωμεν (ter) -ωσι(») h. Ap.
ταῦ diis, cf. Kühner a. G. 1, 827 Krüger Di. 59 ep. ll, 4. opt( -oz, -oic, τοι, -0t£v 9: 340.
|39. id scire se dicit Eumaeus quia Ulixes iptv. ἔχε B 33 70 E 829 9 189 4 513 N 326
on ceciderit in pugna atque propterea putat v 502 h. Merc. 567 (ἔχ᾽ E 930), -ἔτω Γ 982,
ixem non rediturum, sed Buttm. a. S. 2, 186 -sz' s. -59? i. e. -ere iptv. O 109 Φ 531 o 445.
r. dixit, c£. Doederl. Gl. 2462. (ἀπ:) inf. -e:» (novies) et τέμεν (novies). ptc. -ov
ἔχϑος (Buttm. Lex. l, 124 Christ 121 ad zz, (nonagies ter), -ova« (s. -ova? septies -ov M 8;
[- E. M. 406, 1. alii: ὄχϑος) inimicitia, odium. -ovzt $310 z 210 v.1. € 61, -0$07 η 20: -ovr«
id. I 2, 698 ἔχϑρα, (Hes) μῖσος. 1977 Διὸς (ovt! 4 430 0 9248 y 268) τουσαν, du. -ovre,
(oc, sch. H. τινὲς ἄχϑος φασίν, τινὲς ἔχ- pl. τοντες, τουσαι, -ὄντων y 377, -ουσι n 410,
pe ἀντὲ τοῦ ἔχϑραν. ΓΠ 410 ἔχϑεα λυγρά. -οντας, -οὔσας. ipf. εἶχον (pro ἔσεχον L. Me rer,
χϑαίρω, ἔχϑομαι, et , V8. G. 1, 288) A 261 u 433, -Xt(v) (χ᾽ Καὶ 515),
|£X9-oOc odiosus, 1 312 5 156 ἐχϑρὸς ydo -Ov, multo saepius sine augm. ἔχον y 182 ; 196
pt χεῖνος ὁμῶς ' A(deo πύλῃσιν. 0499 25900) Q 515, -ες, -ε(») s. ἔχ᾽, du. -érgv, pl. τομὲν
ἵντες. superl. (ab £y9-) A 176 ἔχϑιστος δέ ὃ 459, -ον. ipf. iter. ἔχεσχον N 257, -ες E 472,
ἔσσι - βασιλήων, Ariston. d. ovyxQutuxo -i(v) I' 216 E 196 I 333 et -gx^ X 498, -ov
inmo ὑπερϑετιχῷ ΕΥΘΩΝ) ἀντὲ ἁπλοῦ ἐχρή- 99 h, Merc. 71 v. Ll. δ᾽ 697 — 0 169. fut.
c0, c. E 891 T 159. B 990 ἔ δ' ᾿Αχιλῆι ἕξω Ρ 939 τ 494, -εἰς h. Merc. 991, -εἰ I 609
πλιστ᾽ ἦν perodiosus Achilli potissimum, cf. 4^ 833 ζ 981 g 79, -ομὲν X 974 (Bekk.? -£T£),
heseisb. ἢ. 1. res: I 378 ἐχϑρὰ δέ μοι τοῦ -ετε h. Ap. 479 483 501, -ουσι(») N 51 Y 27,
ἐκ κεφαλῆς. φ 147 ἀτα- inf. -etv o 599 et -ἐμεν E 473. atque σχήσω
Ἰάλιαι δέ οἱ ἐχϑραὶ ἔσαν. c. in 4 452 P 182 9 670, -εἰς 1 70 et -εἰσϑα ἢ. Cer- 566
ϑρὸν δέ μοί ἐστιν μυϑολογεύειν. Herm. ci. (M. -ησϑα ed, Baum. q. Y, Bücheler
HExtvac (Steph. διὰ τὸ τραχὺ xci ὀξύ͵ παρὰ confert Theogn. 1316, cf. Lob. ad Buttm. a. S.
ἐχῖνον, cf. Buttm. Lex. 2, 64. Β 625 éx 2, 188) -et y 70 948 h. Ven. 150, -ouev χ 172,
"υλιχίοιο Ἐχινάων 9^ ἱεράων | νήσων αἱ -ovoqv) 4 0 Ν 161 5 100, iof. -e M 4 166.
Jtovat πέρην ἁλός, Ἤλιδος ἄντα, Ariston. ἡ aor. (ex ἐσεχον Christ 134, sed Lob. ad Buttm.
Ue. ἀντὶ τοῦ ἐκ Δουλιχίου zal τῶν dà- a. S. 2, 174 188 ,,ohne Augm.* ἔσχω statuens.
» Ἐχινάδων, cf. Strab. 335 340 453. Sitae non ἐσέχον) ἔσχες , 279, -ε(»), -ov, ci. σχῶμεν
üt ib. 458 πρὸ τῆς ἐχβολῆς τοῦ ᾿Αχελώου d 309, inf σχεῖν II 520, d» 341 Ψ' 50 (Bekk?
»τεχαίδεχα σταδίους ἀφεστῶσα ἡ ἀπωτάτω, -ἔμεν), h. Ap. 414. Cer. 204. et -ἔμεν Θ 254,
᾿ ἐχγυτάτω πέντε, πελαγίζουσαι πρότερον, ptc. σχών α 157. ὃ 70 — o 592. Praeter.
J| χοῦς τὰς μὲν ἐξηπείρωχεν αὐτῶν ἤδη, ἐσχεϑείν), τέτην M 461, -ον, paulo saepius sine
ἧς δὲ μέλλει πολλὴ χαταφερομένη, nunc sex augm. σχέϑον x 95, -&(v) τον, iptv. -éro, inf.
znerantur. Situm insularum indicari putat -ésuv P 466. aor. formas -gov esse omnes
"Russen ex Ithaca, alii ex Asia v. s. ἅλς 7, fuere qui putarent, (Elmsley, Eu. Med. 186).
l videntur z£. ἁ. "Ha. Qv. referri ad v. 615 Certe ἔσχεϑον esse dixit Buitm. a. S. 2, 62,
poéta de Elide dixit, unde septentriones negat J. Hermann Erfurt 1832, ipf. dixit G. Her-
Sus progreditur v. s. ἄντα II 1. mann So. Ant. 1083 OC. 1019 El. 1002. est
ὑχίος. 1) Θ 333 N 499 Πηκιστεὺς "Eytoto loy. ipf, accedens ad quandam aor. similitudi-
kc xai ὅτος ᾿Αλάστωρ socii Teucri et Hypse- nem, significat enim (Wentzel, verba in 9«
δ, quos volneratos servant, 9) €) 339 M- Breslau 1837) ,initium et continuationem actio-
τῇ δ᾽ ἕλε Πουλυδάμας, Ἐχίον δὲ Πολίτης nis, vel repetitionem et effectum (porrexit et
$'éc08 quidem ut 1) sed vix patrem filiumque. porrectas tenuit), cf. Kühner, a. G. 8 972 n.
MI 416 Ἐχίον τε Πύριν τε aliosque Lycios Med. et pass. pr. -OUCt, -ξεαι, -εται, -ονται. Ci.
;roclus occidit, τώμεϑα E 199 iptv. so II 501 — P 559. inf.
""« (ἔχω. de spiritu v. Herod. M 260) id -εσϑαι χ 316. ipf εἔχοντο X 409, sine augm.
quid continetur, retinaculum. l) stabili- ἐχόμην, -ero ε 499 et -ετ᾽ 4 513 Ὁ 10 II 109
|tum, Suid, I 2; 699 στήριγμα. M 960 et -ε9᾽ Z 398, -ovro P 355. fut. ἕξεται I 102
doce πύργων |i e. στήλας. Ν 139 2 πέ- (ubi Herod.) atque σχήσεσϑε N 630, inf. σχήσε-
e|. E 410 ἢ νηῶν -- ἸΆρΡΙ405, sch. BL. σϑαι I 655 Ν 747 P 503 et -σϑ᾽ 1 935 M 107
"ὐμάτα πρὸς τὸ μὴ ἔνϑα x«l iv9c κλίνε. 126 P 639. aor. ἔσχετο οἱ σχέτο H 948 d 345,
|^ 2) impedimentum. 4 959 ἀμάρης ἐξ Z, (Bekk.? oz. pro fox. aliquoties), ἔσχοντο, ci.
33*
͵
]
t
]
]
J
516
σχῶνται v 151, opt. σχοίατ᾽ B 98 (1. e. σχοῖντο),
iptv. σχέο Φ 879, σχέσϑε X 416 βὶ 70, inf. σχέ-
σϑαι ὃ 422, ptc. σχόμενος M 298, -ἡ (quin-
quies). fut. et aor. formam med, tantum, vim
etiam pass. habent, cf. Buttm. a. S. 2, 87 Küh-
ner a. S. 1, 827 Krüger 8 40 s. v.
I Act. et. pass. 1) transit. habeo, teneo, pos-
sideo, aor. et fut. non raro: occupo, corripio
e. c. εἶχον habebam, ἔσχον accepi V. s. 8 a.
ΑἹ animantes. a) oppon. δοῦναι sim. E 271
τέσσαρας αὐτὸς ἔχων δύο δῶχεν equos, cf.
42 280. I 888 παῦρα δασάσκετο, πολλὰ d"
ἔχεσχεν, cf. P 232. 4 356 507 B 240 ἑλὼν γὰρ
ἔχει γέρας, cf. I 111 T 148. possumus carere
inf. h. Ven. 212 δῶρον ἔδωκεν ἔχειν, cf. Merc,
497, 8 336 π 386. transl. o 445 ἔ. ἐν qos
μῦϑον, cf. τ 502. b)terram sim. E. M. 406, 22
τὸ oixG. A 18 B 13 30 67 E 383 O 115 v 79
v 167 h. Cer. 135. Ὀλύμπια δώματ᾽ ἔχοντες,
cf. y 377 h. Cer. 312 Merc. 445 VII 21, B 484
Δ 218 & 508 Π 112 h. Ap. 112. de ptc. ver-
borum trans. cf. Classen, Beob. 2, 14. E [404]
890 N 68 £2 427 ζ 240 9 331 4(337 $ 994 τ 43
h. Ap. 498 512 Ὄλυμπον ἔχουσιν [229299
d 267 « 67 ὃ 378 479 s 169 ζ 150 243 η 209
λ 198 μ 344 v 55 m 183 200: 2311 v 40 χ 39
ip 980 ἢ. Ap. 395 οὐρανὸν. - E que 77:195
ἡ 296 τῆνδε πόλιν x. γαῖαν ἔς}, οΕ ὦ 282. Φ
87 Πήδασον ἔχων. B 500 Ἐλεῶν᾽ εἶχον, cf.
B 505 546 559 569 574 581 584 585 607 608
632 646 676 683 695 729 828, 504 507 519 523
536 539 562 603 634 635 717 730 734 735 738
829 836 853 868, h. XXIL3 Ap. 180 59 250 290
380 Cer. 490. II 68 χώρης ὀλίγην ἔτι μοῖραν
&|. E 710 πίονα δῆμον £, cf. O 738 P 380.
ὃ 97 τριτάτην ἔξ. μοῖραν sc. rei E pos-
sidens. « 402 ατήματα £ |, cf. x 884. δ 60
ἔ. δώματα καὶ ἀγρούς. B 336 mx 386 οἰχία
δοῖμεν ἔχειν. 7z 388 E Ato out πάντα. L 505
[531] ᾿Ιϑάχῃ B οἰχί" ἔχοντα. v 46 οὖδας &
mortui. x 283 χευϑμῶνας ἔν 11. Ap. 479 483
νηὸν | Ferr ἐμόν versabimini, cExb7 503: 058
ἔχει κίονας tenet, inne hat, versatur ibi. sed
sch. PV. viv ἐπιμελεῖται e zal ὃ 797. ἢ
κρατεῖ, βαστάζει, Ameis: besorgt, beaufsich-
tigt, Duentzer: er hàlt sie wirklich, quasi fulcro
opus sit. &G 128 νυμφάων αἱ ἔχουσ᾽ ὀρέων
χάρηνα x. πηγὰς κ. πίσεα, h. Cer. 860 "EArv-
σῖνος πτολίεθρον ἔ. E 749 6 393 (τύλαι)
ἃς ἔχον "2oct, ὃ 787 μοι κῆπον ἔχει in meo
versatur, ubi intellegimus: ut eum colat, etsi id
Hom. non dixit, E. M. 406, 24 φυλάσσω, ib. 32
ἐπιμελοῦμαι. ep. 11, 4 μὲν (arborem ?) ἔχωσιν.
μι. Cer. 291 χειρότεραι - μιν ἔ. τροφοί puerum.
η 68 γυναῖχες ὑπ᾽ ἀνδράσιν οἶκον &, cf, C 188.
B 22 αἰὲν & πατρώια, ἔργα. Rarius; 9 227
ἔχε φάρμαχα. λ 159 ἔ, νῆα. T 833 ἕξει μὲν
ferrum. μ' 397 σῖτον ἕξ. x«l οἶνον, cf. u 858
o 281 316 v 293, x 427 η, 99. Pass, Σ 180 ἐπ
τοι ἔντεα μετὰ Τρώεσσι “ἔχονται, cf. 2/197.
translate: x 42 χκενεὰς σὺν χεῖρας ἔχοντες,
pass. H 102 πείρατ᾽ ἔχονται. £v ϑεοῖσι. satis
singulariter: E 473 πολιν ἑξέμεν die Stadt
halten. «Ὁ 730 g ἀλόχους ΓᾺ τέχνα, Equi
N 537 Z 431 ἡνίοχόν τε gal ἅρματ’ ἔχοντες,
cf. P 436. vespae: I] 261 ὁδῷ ἔπι oixi? ἔχον-
τας, cf. h. Merc. 71 Ap; 418. Translate: B 250
βασιλῆας ἀνὰ στόμ᾽ ἔχων, v. S. ἀνά ΠῚ 3 a.
cC) arma vestem sim. quae hominem. sequuntur,
gero, E. M. 406, 20 τὸ »“πλησιάξω, τὸ βαστάζω.
&) X 810 ἔ, σάκος ὦμῳ. 5 6l 506 w 95
»
ἔχω
o 156 χροὶ εἵματ᾽ ἔς |, cf. x 210 h. ΧΧΥ͂ῚΙ 17
(zteot). co 291 zv νέην κεφαλῇ &. A 45 τόξ᾽
ὦμοισιν ἔχων, c. 1Π 3 Η 137 P 473. Σ 185
c 380, de ptc. ἔχων sim. cf. Classen, Beob. 3,5,
M 97 ἔ. χείρεσσι τρίαιναν, cf. Φ 259 4 583
À 575, π 358, « 104 B 10, M 465, 4 933 I
£2 304, O 447 Y 490. D 184 σκαιῇ ἔγχος ἔν,
cf. N 594 y 441. e 72 ἑτέρῃ ἔχεν ἔγχο
versari: hielt fest. ἡ 14 373 στέμματ᾽ oc ja
χερσί, cf. O 311 T 18 251 y 433 χ 332, M
2 505 551 Ψ 114 y 463 o 194 w 968.
. 515 Cer. 52. Θ 221 φᾶρος &. ἐν χε ἢ
" E 385 O 448 P 604 y 443, 984 ΟἿ
Z 319 Θ 494, h. Ap. 535 x 389 q 59. h. Cer.
141 παῖδα ἐν ἀγκχοίνῃσιν & » cf. ib. 238 187
O "17 ἄφλαστον μετὰ χερσὶν &, cf. Q 84
ε 49, 1. 346 ἢ. Merc. 478, c 647 à 300 ἢ
z 497, y 981 4 4, 184 w 2, w 294 h. Cer.
61, 5 101. v 225 ποσσὶ δ᾽ ὑπὸ πέδιλ᾽ ἔχε, χειρὶ
δ᾽ ἄχοντα. 4 597 ἀμφ᾽ ὠμοισιν &. σάκος, €
h. Merc. 268 v 224 Y 538 h. VII 5 Merc. 168
(xegi). h. Merc. 388 σπάργανον ε. ἐπ᾽ GA
cf. ib. 243 (ὑπό) XIX 94. Z 400 παῖδ᾽
κόλπῳ 520 128 w 275 ἀϑηρηλοιγὸν ἔ.
ouo. K 152 ὑπὸ “ρασὶν ἔς ἀσπίδας. O 81:
αἰγίδα χερσὶν ἔχ᾽ ἀτρέμα. M 885 Nt
dugpotépnc ἔχοι sustineat, sch. BL. ἄχρως τι
ἔχοι. οὐ γὰρ ἔφη βάλοι ᾿χαίτοι ἐγχωροῦντι
τοῦ μέτρου. ἔστιν οὖν ἐπίτασις" ὃν oU
χατέχειν ἀμφοτέραις ἐδύνατό vic, paraphr. θα
στάζοι. accipiter o 527 ἐν πόδεσσι πέλεια
ἔχων, cf. N 900 Θ 948 X 580 τ 998 v 2
B) B 101 279 Σ᾽ 557 y 412 2 91 σκῆϊ
ἔχων, cf. A 569. Z 44 .4 256 Φ 139 ἔχω
ἔγχος; οἵ. Φ 50 393,9 62 v 145 E 034 N 95
X 9293. - 440 τεύχεα - ἔχων, cf. H 150, P τ
450 693 € 21, 188 ἃ 41 h. XXVIII 5. B 44
αἰγίδ᾽ ἔχουσ᾽. cf. Ο 361 808. P 481 Z. εὐληρ το
cf. T43. I1 107 ἔ. σάκος, cf. N 714 715 E 1]
444 P 419 δούρατ᾽ ἔχοντες. P 590 &. πέλεχυ
cf. Y 68 19 145 474 « 256 4 607 & 482
ῃ 20 v 67 σ 368 369 τ 34 £€ 595 597 598 NA
Ψ 871 h. Merc. 210 497. 49 63 ἔ. φόρμι
cf. A 603 ψ 133 h. XXI 3. Ψ 219 ἔχων δέ
cf, 4 774 M 434, O 191 II 739. & 64 Εἰ
Z.cf h. Ap. 184 € 478 o 24 573 z 182 τ
h. Ven. 87, ν 400 v 200, ξ 488 ξ 179, ἢ
πολλὴν ἠέρ᾽ ἔχων. B 81: χρυσὸν ἔχων,
o 460. Ψ 892 τόδ᾽ ἄεϑλον ἔχων, cf. x 9
ε. 196. Α 168 ὀλίγον - ἔχων (γέρας), cf. uc
A 138 168 A 534. € 9192 , ἧπαρ ἔχοιμι ἐσὺ
ἱεναι, Sch. A. κατέχοιμι εἰς. τὸ ἐσϑίειν, s
frigide N 840 ἐγχείῃσιν ἃς εἶχον
χροας, cf. IN 394. Arietes: ε 426 εἶρος ἔχοντ.
y 486 o 184 ζυγὸν ἀμφὶς ἔχοντες equi,
utraque parte gerentes, cf. Buttm. Lex. 2, 3|
d) teneo, attineo, halte hin. « 157 9 70.
ἀγχὶ σχὼν χεφαλήν, cf. h. Merc. 911.
í ἀγχῶνος͵ κεφαλὴν σχέϑεν. E 300 P
πρόσϑε δέ οἱ δόρυ v? ἔσχε xul ἀσπίδι
Y 163, Ν 157 808, 4 118 H 27] E z 43i
9o». Z 509 O 206 ὑψοῦ κάρη ANC cf. 1
ζ 107. Α 468 y 460 παρ’ αὐτὸν E. 7
βολα χερσίν, cf. y 444. Ν 168 ἀσπίδα Gy
ἀπὸ ἕο. E 569 χεῖράς τε z. ἔγχεα ἀντίον
λήλων & cf. JI 520. d» 531 πεπταμ
χερσὶ πύλας ἔχετ᾽, cf. M 122. X 47]
χεφαλὰς ἔ. Canis: o 291 ἂν - κεφαλήν τε
οὔατα ἔσχεν. [2 dirigo, flecto, navim eqt
E. M. 406, 23 ἐλαύνω, cf. Savelsb. qu. με
E 829 841 ἐπ’ Ἤρηι ἔχε ἵππους, cf. E 5
»
ἔχω
2685 διὰ Σχαιῶν πεδίον δ᾽ ἔ, ἵππους, cf.
752 Θ 396 254, 139 .1 513, Ν 886 M 194
398 423 516 T 494 4 341 O 354 A 1760,
341 4 927 (sed Damm in his: sustinebat),
sed Π 712 £v πύλῃσι ἔ, ἵππους sustinuit, cf.
4 309. E 230 ἔχ᾽ ἡνία χαὶ τεὼ ἵππω, E. M.
406, 30 τὸ χρατῶ. I 708 πρὸ νεῶν i. λαόν
Ἔ χαὶ ἵππους, (cf. N 3962). αὶ 91 εἴσω i. véac,
οἵ. Δ 70. 1.279 ὅπῃ ἔσχες νῆα, cf. h. Ap. 414.
* 95 σχέϑον ἔξω νῆα. Equi ἢ. VII 8 σε ὑπὲρ
ἄντυγος ἔ, f) teneo quae manum non sequun-
(tur, prehensum teneo. 7 780 χέρας μετὰ χερ-
siv ἔχων βοός, cf. P 136 Q 724. 4 154 χει-
οὺς ἔχων Πϊενέλαον, cf. 4 488 II 463. X 33
χεῖρας ἔχων ᾿Αχιλῆος. X 574 ἀλλήλων ἐπὶ
αρπῷ χεῖρας i. cf. h. Ap. 1986: 5 858,18
ἐγχὰς ἄχοιτιν. Σ 536 ζωὸν ἔχουσα. X 474
τὰ σφίσιν ε. ἀτυζομένην. paulo aliter: y 171
χὐτὴν ἐπ᾿ ἀριστέρ᾽ ἔχοντες Chium insulam,
b & 277. h. Ap. 419 παρὲχ Πελοπόννησον
ἔχουσα, Baum. éxovo«. g) retineo, effiio ut
Pessetur, τενά τερος. B 275 τὸν £67! ἀγοράων,
ON 68; P182 τινα ἀλκῆς σχήσω. v.s. ἀλχή.
498 σχέϑε ὄσσε γόοιο. εἶ 451 ἔσχε χῦμα.
4538 αἷμα ἔσχεϑον. d 841 σχέμεν πῦρ. 9537
εϑέτω φόρμιγγα cesset a. sustineo hostem:
b 309 σϑένος ἀνέρος σχῶμεν, c£ 4 890 N 51
"ΟἹ z 172 Y 27. χ 70 948 σχήσει χεῖρας suas,
e. cessabit. J/ 166 σχήσειν μένος z. χεῖρας
ostium sustinere. ΖΞ 100 σχήσουσιν πόλεμον
ugnam sustinebunt, Faesi Duentz., paraphr.
Outvovot, 5664. 42 670 σχήσω πόλεμον effü-
iam ut cessetur, paraphr. κωλύσω. A 848 oi
? ὀδύνας dat. ethicus. T 418 ἔσχεθον αὐ-
ἵν, sch. AD. ἐπέσχον. A 919 ἐπ’ - χώπῃ
(Ur χεῖρα. w 248 νύχτα ἐν περάτῃ σχέϑεν.
119 σχέϑε εἰλειϑυίας. q 50 ἵππους ἔ. ἐν
ἐγάροισι, cf. II 506 (σχέϑον). ὦ 530 χατὰ δ᾽
Hr λαόν. d 984 ἔσχεϑεν ἱεμένω (Ameis),
Lom 430 q 129 χ 409. 2) 136 “Ἔχτορ᾽ ἔχεις
᾿ἀρὰ νηυσί, cf. Ὁ 115 II 904, Φ 58 X 412
198 4 352 360 416 Δ 94. o 231 oi χρήματα
χε βίῳ. h. Ven. 150 οὔτις - με σχήσει πρὲν
gren Satis singulariter: € 974 νύχτα μὲν
ἐν ἀγορῇ σϑένος ἕξομεν retinebimus robur,
imus. Bekk. ἕξετε, sch. B. τὴν δύναμιν, ó
στι τὴν στρατιάν... A. διεσπαρμένην Gvà-
ἰέξομεν, in foro collocabimus et ibi habebimus
esi Duentzer (beisammen halten) (socios po-
ssumum, nam Troianos in domos suas abire
duit. aliter Ariston. βουλευσόμεϑα, τῇ βουλῇ
ατησομεν (La Roche) quamquam vix per
)»tem consultabant neque consultatione opus
àt reversis in urbem neque consilium sic σϑέ-
.Focatur. ἢ) habeo quem apud me. 4 113
Buy» οἴχοι ἔχειν, cf. z 389. ἢ. Ven 973
(Q& σφίσιν υἱὸν £. |, cf ib. 931. 9 515 μὲν
Kov domi meae hospitem, cf. v 377. v 932
ὧν ἄλοχον Ulixes recuperata uxore. potissi-
um uxorem, E. M. 406, 96 τὸ συγοικῶ yv-
uzi: Dl 53 ἔχεις παράκοιτιν Menelai Paris,
—1 336. ó 569 ἔχεις Ἑλένην, cf. 2 608 h.
8, 7123 982 41 740, N 118 697 O 336,
88 2 2970 ἡ 313. semel pass. Z 398 τοῦ
30 ἔχεϑ᾽ Ἕχτορι. C 981 ἕξει μιν mari-
m. i partes corporis sim. ζ 18 χαρέτων ἄπο
0c ξ. | cf. 9 457 h. Ven. 77, ὃ 14 ἢ. Cer.
5 XII 2 XXXII 16. E 245 i^ - ἔχοντας, cf.
| Mere. 331. N 394 φρένας s. A 995 zvvóc
? ἔχων, χραδίην d? ἐλάφοιο, cf. z 939.
[59 ἕλκος ἔχων, cf. Π 517 T 49 4 884.
|
511
4 971 εἰλείϑυιαι ὠδῖνας ἔχουσαι. E593 Ἐννὼ
ἔχουσα zvóoiuoy. 0349 l'opyovc οἴματ᾽ ἔχων,
ct Il 759 Φ 259. 4 430 ἔ ἐν στήϑεσιν αὐ-
δὴν. h. Cer. 108 zovoxior ἄνϑος ἔς Ν 484
£ ἥβης ἄνϑος, cf. h. Merc. 375. ὦ 250 γῆρας
ἔχεις. ὃ 186 οὐδ᾽ ἀδακρύτω ἔχεν ὄσσε. k) De
animi affectionibus et actionibus. &) 11 471
φυλακὰς ἔχον, E. M.406, 31 ἔχω * τὸ φυλάσσω.
v 428 &. πονον, cf. Z 595 E 667 Ο 416. Ξ 57
μάχην &. T 133 ἔργον ἔς N 9 9.599 πόνον
t £& χαὶ Ov. K 515 ἀλαοσχοπίην £., cf.
N10 X 135 9 285. 9 302 οἱ σχοπιὴν ἔχε.
ὦ 515 δῆριν ἔ. y-445 ἀφροδίτης τὴν ὑπὸ
μνηστῆρσιν ἔ. Additur adi. aut adv. P. 344 7.
ἀστεμφέα βουλήν, cf. h. Merc. 348 v 89. Y 382
νόον ὃν τιν᾽ £. E 670 τλήμονα ϑυμὸν £, cf.
E 806, O 710 II 219 p 267, II 266 P 790 N
704 y 128 A 39 w 15 97 ἢ, Ven. 102 VH 49
Cer. 204 434 Merc. 391 II 355 T 229 c 364
X 263. Y 32 δίχα 9vuór ἔς, cf. h. Merc. 315.
I 305 λύσσαν ἔ. ὀλοήν, cf. ᾧ 395. II 909 Qi.
xiuov ἦτορ ἔς, cf. h. XXIL 7 XXVII 9 XXVIII 2
Il 264 1 572 497. X 96 ἄσβεστον E. μένος,
ct P 560 E 516 196 472. B 194 τοῦτον ὃ,
»oov. Φ 441 ἄνοον χραδίην ἔ. P 476 ἵππων
t. δμῆσίν τε μένος τε. 1 568 GAzvóroc οἶτον
£, cf. h. Cer. 489. λ 167 ἔ OC v, cf. A 621
ξ 416. O 109 Z z«xóv, cf. A 482 σ 73 v 88
(ubi suppl. τες, v. Am. ἢ. L, alii: τενώ). π 418
ὕβριν ἔχων, cf. e 368 d 391 697 9 169, v 171
«x 86 410. o 344 χήδε᾽ ἔχουσιν. ὃ 164 ἄλγε"
ἔς, οἵ, Ε 895 «34 ε 388 à 582 593 o 142 P 445.
h. Cer. 304 αἰνὸν E. χόλον, cf. ib. 83. Ν 517
£ κότον. Z 362 ποϑὴν ἔ. Φ 395 ϑάρσος ἔ.
κ 810 πένϑος ἔ. 8) d 650 ἔ. μελεδήματα ϑυμῷ,
cf. € 310 o 13, I'412 Q 91, E. M. 406, “5
“τῶμαι. Α 82 £. χότον ἐν στήϑεσσιν, E. M.
406, 28 τὸ χρύπτω, sed id exprimitur adv. z«?
μετόπισϑεν. 400 νόον σχέϑε ἐνὶ ϑυμῷ.
v 320 φρεσὶν &. δεδαϊγμένον ἥτορ. Ν 481 ἕνα
φρεσὲ ϑυμὸν ἔχοντες. s 222 ἐν στήϑεσσιν ἔ,
ταλαπενϑέα ϑυμόν, οἵ, 4 309 h. Cer. 861. 9
282 614 πυχινὰ φρεσὶ μήδε" ἕ, cf. τ 8538. 105
πένϑος μετὰ φρεσὶν &, cf. ἢ 218 219 ὦ 933.
9 324 σχέϑε πένϑος ἐνὶ φρεσί. y) h. XXIV 4
ἔχουσα γέρας τίμιον, cf. 4184 ο 522 ἢ. Merc.
291. ἃ 495 ἔ. τιμήν, οἵ, Ὁ 302 V 51 α 117
396 h. Merc. 567 516 Cer. 366. o 149 σιγῇ
δῶρα ϑεῶν ἔ. οἵ. h. Ap. 191. ep. 9, 9 βίον
δύσζηλον ἔ. T 180 δίκης ἐπιδευὲς 4 Β) res
et status rerum. a) «) habeo, teneo, contineo.
B 941 ποτὸν ἐντὸς ἔ. cadi. M 8 νῆάς τε κ.
ληΐδα ἐντὸς ἔ, δύοιτο, sc. τεῖχος, cf. h. Ap. 30
56 Merc. 951. « 54 χίονας ci γαῖάν τε χα.
οὐρανὸν ἀμφὶς ἔς ab utraque parte continent
atque*separant, cf. Buttm. Lex. 2, 919 Faesi
Am., sed Preller Myth. 1, 348 von mehr als
einer Seite, auf sanz feste Weise. XX 394 χληῖ-
δὲς ἀπ᾿ ὥμων αὐχέν" FÉ distinent. h. Merc. 345
Buuer? ἔχουσα χόνις. ὃ 135 ἠλακάτη εἶρος
ἔχουσα. π 85 εὐνὴ ἀράχνια ἔς Β 560 κατὰ
κόλπον ἐχούσας urbes occupantes. 9. 558 (πη-
δάλιο) νῆες E, cf. h. VIL 49. λ 919 σάρχάς τε
4. ὀστέα ἶνες É. h. XXVI 10 βρόμος z. ὕλην.
X 322 ἔ, χρόα τεύχεα cingebant. ε 301 φρέ-
»tc ἧπαρ f. cingunt. QQ 458 ϑύρην ἔχε ἐπι-
βλής, sch. D. ἐπεῖχε. d 58 μιν ἔσχεν πόντος
retinuit. Σ' 378 ἔχον τέλος perfecti erant.
efücio. € 495 αὐλοὶ φόρμιγγές τε βοὴν ἔ.
quasi vivat lyra, paraphr. ἀπετέλουν, cf. h. Ap.
155 Il 105 794. transl 4 72 ἔσας ὑσμίνη κε.
518
quc ἔχεν, sch. A. ἐσοκέφαλ oc ἦν Aristorchus.
Did. Z ὑσμίνῃ x. ἔχον (Spitzn.) f) sustineo:
«1. 96 στεφάνη δόρυ σχέϑε. retineo: ἢ. Cer. 382
ἄκχκριες t. ὁρμήν. b) saepe status s. affectus,
quem nobis videntur homines habere, dicuntur
occupare atque quasi habere hominem. incesso,
occupo, E. M, 406, 21 τὸ χρατῶ. «) I 675
χόλος g ϑυμόν, cf ὁ 995 (ἀμηχανίη). d 543
λύσσα οἱ χῆρ &. σ 381 391 σε οἶνος £ φρέ-
vac. h. Ven. 207 Τρῶα πένϑος z φρένας.
λ 498 μιν "xac γῆρας E χεῖράς τε πόδας τε.
B) E 416 τὸν ἔ. ϑράσος, cf. .X 458 (ἀγηνορίη).
P 143 σε χλέος E, cf. « 95 τη, [78]. z 310 οὐ
χαλιφροσύναι μ᾽ ENDS εὐφροσύνη É χάτα
δῆμον. d 221 y 927 x 948 ἄγη μ᾽ ἔ. y 198
075 142 ζ 10] 9 384 σ σέβας μ᾽ z cf. h. XXVIII
6. Τ' 842 A 79 42 482 ϑάμβος, δ᾽ ἔχει εἰσο-
goose cf. Ψ 815. B 2 Δία &. ὕπνος, cf. Καὶ A
7. h. Merc. 8 XVIII 8 (κατά). κ 326 ϑαῦμά
δ zc! 9 344 (γέλως). & 215 ur δύη E. h.
Ven. 199 ue ἔσχεν ἄχος corripuit. A 269 i
βέλος - γυναῖχα. 12 ᾿Αχαιοὺς i ἔ. φύζα, ef. K
25 Σ 247 (τρόμος), o 244 ἀδαημοσύνη σ᾽ &
ὦ 949 ot κομιδὴ ἔ. u 76 etn. & κορυφήν,
cf. h. Merc, 325. x 160 μὲν E μένος ἠελίοιο,
cervum. X 515 otc €. γῆρας, cf h. Ven. 225.
1 609 τετιμῆσϑαι Διὸς αἴσῃ ἥ μ᾽ ἕξει παρὰ
γνησυσίν fatum me habebit, mihi praeerit, Kóppen
La Roche (h. Ll), sed "Duentzer: qui honor,
suppleri enim τιμή ex τετιμῆσϑαι, et sch.
BLV. ταύτης χρεὼ τιμῆς δι᾽ ἣν ἐγὼ μέχρι 9a-
γάτον ταῖς ναυσὶν ἐνδιατρίψω. ita Damm
Spitzn. qui parenthesin statuit et Kónigh. exeg.
et crit. Münstereifel 1850 p. XVIII (non opus
sibi esse isto Achivorum honore quo si frui
vellet, quamdiu vivus esset apud naves retine-
retur), ct. Hentze, Phil. Anz. 1871. p. 242. Pass.
X 409 χωχυτῷ εἴχοντο. $9 182 ἔχομαι χκακχό-
ΤΟΣ x. ἄλγεσι, cf. τ 168 (ἀχέεσσι). 9.318 ἔχε-
ται χακότητι. σ 193 v 200 χαχοῖς ἔχεαι. Ὁ
10 Π 109 ἔχετ᾽ y 2) c. inf. possum,
οὐκ ἔχω non possum, σ 364 ἔχῃς βόσχειν ha-
beas unde pascas. 4 362 οὐδ᾽ εἰχον μέϑυ
λεῖψαι non habebant ad libandum. H 217 oi
πως ἔτι εἶχεν ὑποτρέσαι, εἴ. P 354. Il 110
οὐδέ πῃ &. ἀμπνεῦσαι.
οἰξασϑαι, cf. u 488. A D84 οὐχ s. ἑλέσϑαι.
3) Intrans. ED accus. omissus facile suppletur,
cf. Krüger ὃ 52, 1. 2. [ 209 τῷ δ᾽ ἔ. sc. σάρ-
κας hielt hin. II 763 & ποδός occisum. 904
ἔχοντα serpentem. 9 81 ἔχοντα rem familiarem,
cf. 2 176 (γέρας) 4 316 (γῆρας). I'219 ἀστεμ:
φὲς ἔχεσχεν sceptrum. x τὸ ἐπὶ αὐτῷ ἔχωμεν
nos aut tela. (N 396 νῶϊν ἐπ’ ἀριστέρ᾽ ἔχε
sec. Aristonicum, etsi sic obstat alter gen.).
II 378 τῇ ὁ᾽ ἔχ᾽ equos, cf. O 448 Ῥ' 491 422
325 (ἀσφαλ ἕως). ?P 466 εὐ σχεϑέειν περὲ τέρμα.
y 182 Πύλον δ᾽ f. navim. 9. 395 ἐνὲ χερσὶν
£ dona, B 699 ἔς κάτα γαῖα sepultum. 9 340
δεσμοὶ ἀμφὶς ΡΟΣ οἵ. α 204. M 456 ὀχῆες
εἶχον ianuam. ὁ 459 ἀστεμφέως ἔχομεν eum,
fest balten , cf. ΨΟ 720 (resistebat? Damm).
translate: 5 939 ἔχε φῆμις, sch. V. ἐβίαζε ὑμᾶς
(Barn. recte ἡμᾶς), Damm: me corripuisset,
x 191 ἔχε νωλεμές lacrimas retinebat. y 454
ἀπὸ χϑονὸς ἔσχον caput bovis mactati. h. Ap.
998 Z ὕλη terram. v 85 ὕπνος i ἔχῃσιν. v 245
ὄμβρος ἔχει insulam. Z 187 & τρόμος eum,
B 33 70 ἔχε φρεσίν dicta. b) «) loco non cedo,
halte Stand. E 492 νωλεμέως ἐχέμεν, cf. M 433,
ὃ 989 419 (eum?) M 461 ὀχῆες ἐσχεϑέτην,
5
ἔχω
Φ 249 οὐδὲ ε. στη- ..
cf. M 4 184 N 608 Y 398. X 198 w 42 cavt-
δες & N 557 ἔγχος ἔχ᾽ ἀτρέμας. Π 740 οὐδέ
οἱ ἔσχεν ὀστέον, cf. II 840. maneo N 679
ἔχεν ἡ ἐσᾶλτο. translate: 997 ἔχον, sch. BM,
διέχειντο, melius: constantes erant. τ 494 “ἕξω
ὡς ὅτε λίϑος, sch. V. ἐν ἑαυτῇ κατασχιίήσ᾽ω.
b) me habeo. « 245 εὖ χομιδὴ ἕ. c) cesso,
9 542 σχεϑέτω (cantum), Ap. 148, 9 ἐπισχε-
ϑήτω, cf. h. VII 54. d) emineo, pertineo, por-
rigor. 0 653 “περὶ δ᾽ ἔσχεϑον νῆες. τ 88
κίονες ὑψόσ’ ἔχοντες. K 264 ἔχτοσϑε ὀδόν-
τες ἔχον ἔνϑα x. ἔνϑα. (cingebant galeam? ut
Duentzer, qui 9£ov malit, quod idem esset at-
que. ἔχον). u 435 ἑκὰς εἰχον distabant, sch.
V. ἀντὲ τοῦ ὑπῆρχον, v. 1. σαν. N 520 Ξ 452
δι᾿ ὦμου ἔγχος ἔσχε, Ap. 78, b ποτε καὶ [ἔσχε
σεν. Π Med. 1) prehendo, retineo manu, hae
reo ad, halte mich an, c. gen. vel praep. ἐν
ἀώτου ἐχόμην, cf. € 429. μι 483 (τῷ noc
ἐχόμην, cf. μ' 437 (vo A.£uéag), Ap. 80, 23 jos
χόμην, κατεῖχον. Α 513 ἔχετ᾽ ἐμπεφυυῖα,
ε 829 πρὸς ἀλλήλῃσιν ἔχονται, cf. ε 488 ὦ B
(ἀνά t. translate in 8 p., penes quem est. est
in potestate. I 102 σέο δ᾽ ἕξεται ὅττι E
oJ, sch. AD. ἤτοι ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ἔσται.
ἢ .. σὸν ἔσται" εἰς σὲ “γὰρ ἀναχϑήσεται. ζ 19]
τοῦ δ᾽ ἐκ - ἔχεται “κάρτος τε βίη ve, BEP. à
τοῦδε ἀνήρτηται τὰ πράγματα... ὅ ἔστιν [
τοῦτον, cf. A 840. h. XXX 6 σεῦ ἔχεται δὸῦ
ναι 18" ἀφελέσϑαι. 2)teneo quid ut me tueà
P 355 πρὸ δὲ δούρατ᾽ ἔς M 294 Φ ὅ84 ἀσπίδι
μὲν πρύσϑ᾽ ἔσχετο, cf. M 298. Y 262 σα
ἀπὸ £o χειρὲ -| ἔσχετο. « 334 m 416 6
q 65 ἄντα παρειάων σχομένη κρήδεμνα.
late: sustineo P 639 οὐδ᾽ ἔτι φασὶν "ER
μένος καὶ χεῖρας σχήσεσϑαι, paraphr. ὑπε
χεῖν, Graeci negant se etc., sed Aristarch
bitasse videtur num sit: fore ut Hector abs
8. cesset, dta Faesi), absol. M 126 ἔφαντο
jani) οὐχέτ᾽ ᾿Αχαιοὺς σχήσεσϑαι fore ut
neant hostem, paraphr. ἀντιστῆναι. aliii
abstineant pugna, Hes. χατασχεϑήσεσϑαι.
106 οὐδ᾽ ἔτ᾽ ἔφαντο (Troiani) σχήσεσϑαι (G1
cos, quod suppletur ex Ζ“αναῶν) cum seh.
sed Ariston. ἡ 0. 0. ἐπὶ τῶν Τρώων dxov
i. e. fore ut absistant, paraphr. ἐπέσχε
utrumque habent sch. br. σχεϑῆναι, zov
(Troianos) τουτέστι τλῆναι ἀποχωλύσειν!
cos) Faesi illud magis probat. I 235 οὐδ
φασὶν (Troiani) σχήσεσθαι, ubi supplendu
detur: se, fore ut abstineant (Faesi ut. semj
Doederl.) etsi La Roche Duentzer hie αἱ
supplent ἡμᾶς (paraphr. ἡμᾶς ἀντιστῆναὸ qu
vix videtur suppleri potuisse nisi ab eo qui
noverit ceteros locos. hic quoque dubitant 8
br. ἀνθέξειν ἀντιστῆναι. μᾶλλον δὲ ἐπ
σεσϑαῖ παύσεσϑαι, cf. Giseke, allm. Ents
lI 501 P 559 ἔχεο χρατερῶς. o 208 qot
ἔσχετο se continuit, sustinuit. 3) ad tmesin fe
redeunt: JN 868 ὃ 595 ὑπό τ᾽ ἔσχετο poll licit
est, v. 8. ὑπισχνέομαι. 4) abstineo, τινός,
98 ἀυτῆς σχοίατο (La Roche), ἀρ. κ᾿
ἐπίσχοιεν, παύσαιντο. I' 84 ἔσχοντο
Ap. 18, 6 χατεσχέϑησαν, cf. o 57. 1659 À
μάχης ᾿σχήσεσϑαι P 503 μένεος oy. ΞΖ
δηιοτῆτος. Ap. 80, 94 ὠπεχώμεϑα.
βίης. Ν 630 cy. Ἄρηος (La Roche), A
10 ἐπισχήσεσϑε.
TS το ὍΝ
ol v. et Faesi ἀπό i. e. ἀπέχ. :
Φ 379 σχέο. X 416 9 ΤῸ σχέσϑε. v 15l σχι
ται. 5)haereo, retineor, inhibeor, cohibeor,
enim vis
ubi Baum. ἔχχυτο. /
| νηῦς. P 696 3:397 ὃ 705 τ 479 ἔσχετο φωνή.
translate: A 334 ν 9 χηληϑμῷ ἔσχοντο capti
sunt, sed alii: se continuerunt, non bene Ameis:
| fesselten Sich. à 279 o ἄχεϊ σχομένη. V.|.
Ap. 148, 13 σχόμενος πέρὶ δουρί. κατασχεϑείς
À) τῷ δόρατι pro N 570
seh. BL. τενὲς δὲ σχόμενος
| u£voc, cf. sch. D. ita Bothe.
εἴατ᾽. 42 494 ἔχεσθαι pro δέχεσθαι. δ 970
ἔσχε pro ἔσχε, et A 394 pro ἡγξ. (ἔσχω, ἔχμα
| ξχέϑυμος - πευχής - poov, dum, ἂν, ἀντ, ἀπ, δι,
y AUT, παρ, περι, προ, συν, ὑπ, ὑπερέχω. Oe?)
|. ἑῴφζάομιε (dubiae orisinis. E. M. 406, 12
παρὰ τὸ ἔπω τὸ λέγω, cf. sch. BQ. o 530.
Christ 109 zzv. reduplicatione ortum. Benf 1,
661 für éoz:«-? Comparatur ψιάζειν) iptv. 3 p.
| pl et inf. ludo, iocor, E. M. 406, 12 τὸ παῖ.
Es ἢ ομιλεῖν, cf. Merkel, Ap. Rh. CLXXVIII.
9 530 ἑψιζάσϑων, sch. V. παιζέτωσαν (Ap. 80,
50), διαλεγέσϑωσαν, sch. ΒΩ. οὐχ ὡς xpoctáo-
σουσα, ἀλλ᾽ ὡς εἰδυῖα τὸ ἔϑος. q 499 ἑψιάα-
σϑαι} μολπῇ x: φόρμιγγε, sch. Q. παῖξαι V.
τέρπευϑαι. (iq, καϑεῳ.
ἑώμιεν v. S. Go, ubi add. Christ 965 (ἐεῶ-
μεν). Duentz. T 402 satis audacter aut zr£o-
{εν aut στέωμεεν legendum putat. Lect. varie-
tatem dedit La Roche h.l. ἐώργεε v. s. ἔρδω.
ἕως, ttog. εἴως (Curt. Et. 6006 Rh. M. 4,
243 sq. skr. yavat HEOX 70c, sed quia non
invenitur in eodd. neque possit restitui haec
forma vere homerica scribendum εἷος S. ἕως,
εἴως vero ferri non posse atque produci finalem
positione praeter » 315 o 153 ubi si ἐνί scri-
]batur, sioc locum habere. probant Savelsb,
dig. 17 Ahrens Nauck, bull ac. imp. 6, 9 sq.
(Phil. 22, 369) qui oc scribunt, Bergk, Phil. 11,
L. Meyer, vgl. G. 1, 89 333 Kuhns
ἑσπόμενος 7. d.,
ἢ x H
ἀντὶ τοῦ συνεχό-
Σ᾿ 596 εἶχον pro
E! cf.
|Ztft. 9, 388 La Roche h. U. 933 cf. Ztft. f. oe.
in codd. esse εἵως aut ἕως,
ob metrum choreo opus sit,
1l N141 O 539 P 106 $602
cf. Am. β 78 148 à 90
.915 Autenr. A 193. Iambum effücit 9 78,
|per syn. fit monosyllabum P 797 0 9358 τ 530
5. 148 & 123 386) I Coni. temporal. 1) c. ind.
B)impf quamdiu Hes. ἐφ᾽ ὃν χρόνον. O 390
Ματρόχλος δ᾽ cr. uiv ἀμφεμάχοντο, τόφρα
στο, cf. μι 827. i
ea
t 530 παῖς ἕως μὲν ἔην οὐ
μ᾿ si, cf. h. Ven. 926 (ubi Herm) Y 41 e
μὲν ἔσαν τόφρα δὲ... ἐχύδανον. ὃ 90 sioc
|
! Z est duplex consona ὃ),
Dhrist 151, et có Christ 146
Pfüeitque positionem, quae ante Ζέλεια Ζάκυν:
foc voces a 5 cum singulis brevibus ordientes
eglemi debet, cf. Bekk. an. 814, 29 815, 29.
-Fhiersch $ 146, 8 La Roche h. U. 43. Payne
Kmight al 4Ζέλεια sim. proposuerunt. ]
ἄς (i. e. διά E. M. 407, 19 τρεπομένη ὑπὸ
Τἰολέων, cf.ib.7 248, 17, apud Lesbios, Ahrens
cf. Curt. Et. p. 567
Hoffm. qu. h. ὃ 92,
ἑψιάομαι — ζα
pass. H 248 ἐν δεινῷ σχέτο hasta, cf.
Y 272. 4 345 σχέτο ὕδωρ, c£ h. XXVIII 12 .
4 204 £oyrto δ᾽ αὐτοῦ
519
» * ΕῚ ΄ » τ e
ἐγὼ ἠλώμην, τείως - ἔπεφνε. 4.193 εἷος ὃ
. ὥρμαινε... ἦλϑε δ᾽ ᾿Αϑήνη, saepe enim per
asyndeton &, de apodosi sch. BL. τὸ ἕως νῦν
ἀντὶ τοῦ τέως, ὡς τὸ B 148. ἐπεὶ ποῦ ἢ ἀν-
τοπόδοσις τοῦ ἕως; ἢ γοῦν τῷ ἕλχετο ἰχρὴ]
δοτέον τὸ καί, melius Naegelsb. h. L, cf. ε 365
9 190. & 424 ε. 0 .. ὥρμαινε τόφρα δὲ φέρε,
cf. K 507 X 15 (abest δέ) 41 411 P 106. ὁ 539
ε. ὃ πολέμιζε τόφρα δὲ ἦλϑεν. d 602 t. à
διώχετο, τόφρ᾽ ἦλϑον. v 315 no9« εἵως .. πο-
λεμίζομεν, cf o 158. o 858 ἤσϑιε, ἕως ὅτ᾽
ἄειδεν, v: l. oc. Duentzer: εἷος pro ἕως ὅτ᾽
quem vituperat Am. h. 1, b) praes. o 390 ovz
ἀλέγω tc... ζώει. χ 106 οἶσε... εἵἴως
MOL .. πάρ᾽ διστοί. c) aor. de re quae semel
facta est: donec 44 312 Y 419 ϑῦνε ε. ὥλεσε,
cf. 44 488 ε 499 ἡ 980 1.933 v» [321] o 109.
t 123 τόφρα ἠγάασϑε ἕως κατέπεφνεν. ΤΟΣ
ci. de re quam quis efficere vult. donec, quoad.
ci. aor. est. pro fut. ex. a) post futur. 1 991
μαχήσομαι εἵως xt κιχείω, cf, Q 151 183.
post iptv. P 622 μάστιε z. χε (nei. post praes.
de re quae saepius fit: Ν 141 ϑέει c. ἕχηται
La Roche Düntzer, Spitzm. Báuml. ἕως, v. Ι.
Bekk. ὄφρ᾽ ἄν. 3) c. opt. de re praet. quam
quis efficere voluerat: donec. v. 1. v 151 οὐδ᾽
ἔτλη εἴρυσϑαι, εἷος ἵκοιτο, AFHJKMNQS(GPV)
ὄφρ᾽ ἄν (La Roche), Bekk.? Am. &oc, Wolf
Bekk.' Bàuml. ἕως. 8 78 τόφρα ἂν ποτιπτυσ-
σοίμεϑα foc x! ἀπὸ δοϑείη. ML. coni. finalis
in Od. tantum: ut, Hes. ὅπως ἵνα. recentioris
originis id esse indicium Kayser, hom. carm.
or. 8 putavit, Fuhr JJ. f. Ph. 17, 407 Sq. quo-
dammodo concessit. c. opt. de re praeterita:
ó 800 πέμπε t. παύσαιτο, sch. H. ἀντὶ τοῦ
ὅπως" δασυντέον͵ cf. ε 386 (sch. BHMPQ. τινὲς
yo. ὅππως) ζ 80 (sch. BV. QT.) « 316 (sch. V.
ὅπως, ἵνα. v.l εἴ πως. minus bene. Kayser
l l alii: donec) τ 367. III adv. aliquamdiu,
Hes. μέχρι τινός. M 141 οἱ. stoc uiv ep-
νυον" αὐτάρ etc. Nic. ἀντὲ τοῦ τέως νῦν χεῖ-
ται, οἷον μέχρι τινός; cf. Eust. 80, 41 Krüger,
Di. ὃ 69, 27 Kühner ἃ 518, 3. 4 qui demonstrat.
dicunt, Herm. ad ἢ. Ven. 296 Nitzsch ad y 126
relat. sed carere apodosi. semper c. pàrt, μέν,
cf. N 143, (sch. B.) O 277 (Bekk. τείως, cum
Zenodoto, sed Nic. πάλιν ἀντὲ τοῦ τείως) P 730
B 148. y 126 £v9'... εἴως uiv ἐβάζομεν,
sch. MPQ. τὸ ἀναφοριχὸν ἀντὶ τοῦ dvranodo-
τικοῦ τσῦ τέως, sed est: per totum illud tem-
pus. de re praes. P 727 ὃ. uiv... ϑέουσι,
I S ERU MU E
ἀλλ᾽ etc. Nic. ἀντὲ τοῦ τέως.
Ἑωσ-φόρος (φέρω, sc, auroram. £o per
syniz.) P 226, εἰσι φόως ἐρέων ἐπὶ γαῖαν, ὅν τε
μέτα κίδναται Ἠώς, Veneris stella, Lucifer,
sch. AD. ὃς z. ἕσπερος χαλεῖται non ab Hom.,
Hes. Th. 381 Astraei et Aurorae f,
Z.
aeol Dial 46 Curt. Et. p. 564 Christ 151
Naegelsb. et Autenr. ad 4 38. sed Hartung,
Partik. 1, 352 «y« skr. ha, cf. Braune & Cott-
bus 1845 p. 9) partic. inseparabilis. E. M. 140,
10 ἐπιτατιχόν, cf. 406, 40. 407, ll, valde, per-
Hes. μέγα, loyvoóv, πολύ. Lob. path. el. 1,
203 ,respuit societatem verborum .. solis prae-
ponitur consonis , cf. 9, 103, sed v. ζαής Ζά-
xvv9oc. Herodian I 516 τὰ εἰς OC λήγοντα
5920 ζαής —
συγκείμενα παρὰ τὸ C« προπαροξύνεται. (7
comp. ap. Hom., universe 20).
ζαής (Ce, «x dique, contra analogiam v. s. Ce,
E. M. 406, 57 Doederl. Gl. 3. Lob., paral. 158
,non satis. constat simplexne sit an composi-
tum. “Ὁ vehementer spirans, Hes. μεγάλως πνέων,
πολύπνους, cf. Ap. 80, 29. M 157 ε 868 ἄνε-
μος ζαής, Eust, 897, 19 ὀξύνεται, cf. sch. BHRT.
s 9368. Herod. παραιτητέον τοὺς “βουλομένους
βαρύνειν ἴσως πλανηϑέντας ex τῆς αἰτιατικῆς
τῆς εἰς v περατωϑείσης. (t 318 ὥρσεν ἔπι ζαὴῆν
ἄνεμον, AEFN. ἐπιζαὴν (DJK. “ἐπιξαήν N. ἐπι-
teg HLMS. E. M. 406, 56 ἐπὲ ζαήν, cf. Suid.
l 2, 705 al. Se», sed Herod. μον. 2£&. 17, 91
οὐδὲ ὁμολογούμενον τὸ Mid sch. H. (Herod. ?)
ἔδει χωρὶς τοῦ v ζαῆ... ἔστιν οὖν Αἰολιχὸν
τὸ μετὰ τοῦ ν χαὶ ἔδει αὐτὸ Αἰολικῶς βαρύ-
γνεσϑαι... ὃ δὲ ᾿Αρίσταρχός φησι περισπᾶ-
σϑαι, καὶ οὕτως ἔχει ἡ παράδοσις, ita Hes.
videtur enim in primam declinationem migrasse
e tertia, Thiersch ἃ 193, 35, cf. Lobeck, paral.
159 La Roche ἢ. T. 263 Ameis app. h. 1. Satis
audacter Doederl. Gl. 3 ζαῆντ᾽ proposuit. Ah-
rens, Formenl 27 et Kühner, a. G. 419 n. 6
Ge, ᾿ convenienter ahalogiae, non παραδύσει.
ζἄ-ϑεος (E. M. 407, 12 cf. Curt. Et. p. 564)
valde divinus, valde sacer, E. M. 407, 3 &y:oc,
εὐδαίμων, μεγαλότιμος, εὐώδης 1 ἢ ὃ πάνυ ϑεῖος
z. ϑειότατος. O 432 Κυϑήροισι ζαϑέοισι |.
h. Ap. 2993 ὅρος ζάϑεον χλωρόν Mycalessium,
val ζάϑεος i. e. Apollo, cf. Ven. 258 (Idam).
Merc. 503 ζ. λειμῶνα, ep. 1, 4 ζαϑέου ποτα-
«toto | Ἕρμου, Hes. ἄγαν ϑείου, ϑαυμαστοῦ.
ep. θ, 2 &. Ἑλικῶνος. De forma fem. cf. Lo-
beck, paral. 466. in arsi tertia: 4 38 452 A/4-
λαν ζαϑέην, B 508 Νῖσαν, B 520 Kotcev, E.
M. 407, 18 τὴν ἄγαν ϑείαν z. ϑαυμαστήν (Hes.).
I 151 293 Φηρὰς ζαϑέας.
ζά-κοτος valde iratus, E. M. 407, 17 ὁ ἄγαν
ὀργίλος, ὃ ᾿μεγαλύχοτος, cf. Ap. 80, 30. I'9 220
ζάχοτόν τέ τιν᾽ ἔμμεναι ὄφρονά͵ τ᾽ αὕτως
Ulixem, (Hes), sch. L, du& τὸ ὑπόδραξ ὁρᾶν,
ut solent facere qui vehementer commoti nesci-
unt quid faciant, v. s. ἄκοτος.
Ζἄκυνϑος (Curt. Et. p. 564 durch u. durch
voll ἄχανϑαι, Bárenklau, sed debebat sic esse
CONPULNS Βὲ £c.) insula maris Ionici, e regione
promunturii Chelonatae, nunc Zante. Strab. 458
ὃ χύχλος τῆς Ζακύνθου σταδίων οξ΄, διέχει
δὲ χαὶ τῆς Κεφαλλήνης ὅσον ξ΄ σταδίους,
ὑλώδης “μὲν εἴχαρπος δέ, καὶ ἡ πόλις ἀξιόλο-
γος ὁμώνυμος. Cephallenii quos Ulixes regebat
B 084 Ζάχυνϑον ἔχον. (94 h. Ap. 499 ὑλήεσσα
Záxvr9oc | (de vocali correpta v. s. Z) ἃ 246
z 123 t 191 ὑλήεντι Ζακύνθῳ | Steph. ἀρσενι-
κῶς Ὅμηρος χαὶ ϑηλυχῶς. m 950 éx δὲ Ζα-
κύνϑου viginti erant proci. Steph. ἀπὸ Ζακύν-
9ov τοῦ αρδάνου, habebatque sacrum Veneris
Aeneaeque Dion. 1,50. Postea ab Achivis incole-
batur e Peloponneso transgressis Thuc. 2,66. Strab.
159 Σάγουντον χτίσμα Ζακχυνϑίων, cf. Li. 21, 7.
ξα-μενής (μένος) valde animosus, E. M. 407,
42 εὔψυχος, μέγα μέν" ος ἔχων τουτέστι ψυχι-
χὴν προϑυμίαν ἢ ὃ ἄγαν ὀργίλος, Hes. ἄγαν
ἰσχυρός. h. Merc. 307 Exácoye, ϑεῶν ζαμεν-
έστατε πάντων.
ξα-τρεφής (τρέφω) optime nutritus, pinguis.
H 223 ταύρων ζατρεφέων, E. M. 408, 15 ἀγαν
εὐτραφῶν, cf Ap. 80, 31. ξ 19 &. σιάλων.
ξ 106 ζ. αἰγῶν. ὃ 451 φώκας | ζατρεφέας.
h. Ap. 302 δράχαιναν | ζατρεφέα.
Ζέλειαν
ζα-φλεγής (E. M. 408, 16 παρὰ τὸ ἄγαν
φλέγειν) translate: fervidus, valde vigoris ple-
nus. 465 ἄλλοτε μέν τε | ,“ζαφλεγέες τελέ-
ϑουσιν.. ἄλλοτε δὲ φϑινύϑουσιν ἀκήριοι,
sch. B. ,»μεγαλόφρονες γίνονται, sed Hes. σφό-
δρα λάμποντες, εὐϑαλεῖς, PRAE πνέοντες
ἢ μεγαλοφεγγεῖς, Ap. 80, 89 μεγάλως φλέγον-
τες, Doederl. Gl. 2505 áusseren Glanz cui non
convenit opp. h. VIII 8 πῶλοι ζ. (Doederl. 1. 1.
de colore). :
ξα-χρηής (et ξαχρεεής) (sch. ΑΒ. N 684
παρὰ τὸ χραύειν, οἵ. Orus ap. E. M. 408, 32,
ita fit -zj5c) vehementer jngruens, qui magno
est impetu. 74 347 360 ζαχρηεῖς - κατὰ ὑσμί-
v«c Lyciorum duces, Herod. περισπαστέον. Ν
684 C. μάχῃ αὐτοί τε καί ἵπποι sch. AB. λέαν
ἐπιβαροῦντες Faesi: Kümpfenden überhaupt
sed E. M. 480, 30 παρὰ τὰς χεῖρας, al. (χρεία)
τεῆς probant unde g. pl. -εέων - εῶν et distra-
ctione (ante o fieri «: non ἡ La Roche h. .U. 156
app. E 595) -εεῶν, etsi potius -εέων -εέων et
mutato praeter normam accentu - εεῶν, cf.
Thiersch $ 198, 35 Lob. path. el. 1, 342 9, 53.
Suid. I 2, 710 ζαχρειῆς. ὃ ἄγαν χρειώδης.
ζαχρήεις δὲ ζαχρήεντος. E 595 ζαχρειῶν
ἀνέμων, codd. Ap. 81,1 (τῶν μεγάλως ἐπιβα-
οούντων οἷον ἐμπν εόντων ,ἀϑρόως) E. M. 389,
34 408, 36 (ἰσχυρῶν εὐχρήστων ἐξαπιναίων ἢ
μεγάλως πνεόντων) ol. vo., sed Hes. (Εν ΕΟ
ἐπιχειμένων) Wolf Spitzn. (q.' v.) Doederl. Gl.
396 Kübhner a. G. 1, 399. rec. edd. praeter La
Rochium - ηῶν. paraphr. et sch. min. ἄγαν
χφϑειωδῶν (utilium, χρεία), μεγάλως πνεόντων
(χφάω). confuse Eust. 519, 1l ζαχρηεῖς ἄνεμοι
οἱ ἄγαν χρειώδεις. .. ἢ τὸ ε καὶ τὸ ι ἢ τὸ
| μετὰ τοῦ τ. — ξάω v. S. Coo.
ζεεαέ (Curt. Et. p. 595 571 Christ 151 974
skr. yava-s Getreide Gerste. Mommsen, ró. G.
l, 15 sohlun hoc frumenti nomen Indis cum
Graecis et Latinis commune esse) frumenti spe-
cies, quod equis pro pabulo erat, Suid. I 2, 717
εἶδος κριϑῆς, E. M. 410, 11 (cf. Lob. path. ,el.
1, 100) αἱ ὀλύραι͵ (q. ν.): κατὰ δὲ ἑτέρους αὐτὴ
ἡ κριϑή, Hes. ot μὲν σίτου εἶδος" οἱ δὲ τὰς
ὀλύρας. Sprengel Gesch. d. Bot. 1, 36 &. triti-
cum Zea, ὁ. triticum Spelta, al. farra (Voss
Ve. Ge. 1, 73), Dinkel, Spelt, al. Host, Doederl,
Gl. 2450 Lebensmittel (ζῆν). 0 41 πὰρ δ᾽ ἔβα-
λον ζειώς equis Nitzsch: Dinkel o. Spelt, Duentz.
ursprünglich Getreide überhaupt, vix recte quia
speciem prius videmus, quam genus cogitatione
assequamur. recte uf "videtur sch. HQ. τὸ χα-
λούμενον ἄχυρον, paleas tritici. δ᾽ 604 πυροΐ τὲ
ζειαί τε ἰδὲ - xo? equorum pabulum, (Ameis). Inde
ξεέ-δωρος (Ett extrusa finali. E. M. 410, 6
Herzog, J. f. Ph. 101, 297 Lobeck path. el. 288
et δωρέομαι. minus "bene Meiring, subst. cop.
Marcod. 1828 p. 26 δῶρον, quae ζεεᾶς s
largitur. Lobeck path. el. 1, 304 E. M. 410, 8
ζεέδωρος xal συναιρέσει Cel.) qui ζειάς 1. e.
frumentum dat, sed Ap. 81, 2 τὸ ζῆν δωροῦυ-
μένη, cf. Hes, Svid. I 2, 717 sch. pass. pa-
raphr. B 548 ó 229 ἐ 307 4 809 ζείδωρος
ἄρουρα |. O 486 Y 996 y 3 s 463 ἡ 882 κὶ
386 v 354 τ 593 ἢ. Ap. 64 ζείδωρον ἄρουραν..
Ζέλειαν ἔναιον ὑπαὶ πόδα νείατον Ἰδὴς
Aesepum fluvium Troiani quos Pandarus Ly-
caonis filius ad bellum duxit B 824, es
se Apollini λυκηγενέι sacra facturum. si qu
redierit 44 103 191 ἱερῆς εἰς ἄστυ Ζελείης.
Strab. 587 ἐν τῇ παρωρείᾳ vj ὑστάτῃ τῆς
Ἰδὴης ἔστιν ἀπέχουσα Κυζίκου uiv σταδίους
ἐνενήκοντα καὶ ἑχατόν, τῆς δ᾽ ἐγγυτάτω 9α-
λάττης xa? ἣν ἐχδίδωσιν Αἴσηπος ὅσον π΄.
Steph. φοουρίον Κυζίχου. Fuit ea regio Lycia
Troica, sch. AD. 4 103 (Ariston.?) ὅτε ἡ ὑπὸ τῇ
Ἴδῃ vzie τὸ παλαιὸν Ζέλεια ἐκαλεῖτο διὰ τὸ
τὸν ᾿Απύλλωνα ἐν αὐτῷ λέαν εὖ ὑσεβεῖσϑαι, cf.
E. M. 408, 40 (ὠνόμασται ἀπὸ Ζέλυός᾽ τινος),
BL. χρηστήριον ἐστιν ἐχεῖ τοῦ ϑεοῦ. cf. Ari-
ston. / 105 173 τὴν Τρωιχὴν “υκχίαν, sch. BL.
B 827 τὴν μὲν χώραν καλεῖ “υχίαν,
οἰχήτορας Τρῶας atque hoc modo ab iis Lyciis
Separat quibus Sarpedon praeest. De vocali
correpta v. s. Z. Ceterum Fellows, Lycia 271,
maioris Lyciae duas fuisse putat partes, ex al-
tera quae vocatur llos s. Trooumene i. e. Troia
Pandarum venisse, ex altera quae Xanthus vo-
eatur Sarpedonem.
ξεύγ-λη iugi pars ea ,qua iumenta inserunt
capita, E. M. 409, 55 τὸ ἄχρον τοῦ ζυγοῦ χαϑ'
ὃ ἐντίϑενται τοὺς τραχήλους τὰ Sec ἢ τὸ
τοῦ τραχήλου μέρος x«9^ ὃ ὁ ζυγός, cf Hes.
Suid. [ 2, 712 sch. B. T 406. fuere bina lora
lata et firma, λέπαδνα, superne dependentia
quibus iungebantur iumenta, cf. Grashof, Fuhrw.
38. ED 449 T 406 χαΐτη | ζεύγλης ἐξεριποῦσα
παρὰ ζυγόν. De
ζεύγονυκιε (Benf. 1, 679 Pott E. M. 1!, 236
Curt. Et. 144. Bopp, Gl. 311 Christ 150 ζυγ,
Skr. yn£, yunagmi, lat. iungo, goth. juk, ahd.
joh 706} cf. Graff, Spr. 1, 590) I act. inf. ζευ-
γνύμεναι Τ' 200 et -ὕμεν O 190 et -ὕμεν II
145 Wolf, Bekk.? al. La Roche (h l) Spitzn.
(h. 1.) Duentz. -ὐμεν᾽ etsi «c in his inf. non
solet elidi, sed abici. Bothe -voS«: etsi med.
locum hic non habet. Herod. I] 99 -ύμεν, cf.
Lobeck, path. el. 2, 316 cf. b 268 Kühmer a.
G. 1, 82 J9 Buttm. Lex. l, 56 2, 267 a. S. S 107
n. 97. Hermann, ell. et. pleon. 989 -ὑμμὲν, cf.
Thierseh ὃ 231, "102 Krüger Di. $ 36; 1, 12.
ipf. ζεύγνθον T 393 (v.l. τυ »σαν) et ὕσαν 2.188.
aor ἔζευξαν y 478, sine ,augm. ζεῦξ᾽ Q9 690 et
εν C 253, pl. -αν ὦ Ti ζ 73, ci. - Y 495 opt.
τεῖεν Q 14. iptv. -or o 47, pl -αϑ' y 4τ0.
tc. -ασ᾽ ζ 111. a. ται Ψ 130. pass. pf. ptc.
a os 2x29 1) ἴππρο, affigo. C 276
σανίδες - ἐ, ΕΝ p ἡρμοσμέναι. 2) iungo
iumenta curru, E. M. 409, 26 βόας ἢ ἡμιόνους
ἑνῶσαι ὑπὸ τὸν αὐτὸν ζυγόν. y 410 Τηλε-
μάχῳ move, 5. vg? ὥρματ᾽ ἄγοντες, cf. o 41.
γαϊδ ξ, ὑφ᾽ ἅρμασιν (XOVG, cf. ὦ 14 183 Ψ
190. 573 ἡμιόνους ὕπαγον ξ. 9? ὑπ᾽ ἀπήνῃ.
52690 τοῖσιν C. ἵππους ἡμιόνους τε, cf. Q9271
$958 11] Y 495 Π 260 T 393 O 120 II 145.
lI Med. praes. inf. ζεύ "yvva9? (m) w 245. ipf.
du, -ὑσθὴην Q2 281, pl. ἐζεύγνυντο y 492 o 145
190 et v. l. sine augm. ζεύγνυντο. aor. ptc.
τξαμένη ἢ. XXXII 9. mihi jungo, iungo mea
iumenta: y 492 o 145 190 ἵππους, cf. wv 245
.|h XXXII 9, absol. 281. Inde
|, ξεῦγ-ος iugum, par iunctorum iumentorum
Lex. Seg. 260, 99 τὸ ἐχ δυεῖν ἐπὶ τῶν βοῶν
ἢ ἵππων ἐζευγμένον. X 543 ζεύγεα δινεύ-
Ζεύς (δὲ 917 scheine, skr. div. dyu, gr. 4fjevc
lat Dioy-is de-us Curt. Et. 269 Bopp, Gl. 19
Ha 151 267, cf. Doederl. Gl. 2500 Buttm.
, 220). 'A 128 979 493 495 533 B 38
n Τ' 808 484 381 E 995 Z 159 357 526
H 36 0216 364 I 98 117 K 7189 4 3 108
[543] 753 MM 25 402 437 NN 1 347 355 794
ERES
ζεύγλη — Ζεὺς
toic δὲ j
521
X 85 120 359 522 ὁ 4 97 146 188 192 567 611
694 719 Π 365 386 567 644 799 P 331 400 548
566 627 632 Σ 116 828 356 T 87 95 112 137
204 394 278 Y 4 92 155 194 242 Φ 190 388
484 X 256 366 408 7299 307 “ὁ 88 « 348 379
B 34 144 y 132 152 160 346 ó 34 937 (ϑεύς)
668 s 99 128 132 304 409,5 950 9 945 . 38
262 970 479 A 559 μι 215 415 5$ 53 86 119 158
273 300 305 310 457 o 475 489 zx 422 o 51960
155 597 σ 111 273 t 101] 976 363 v 230 φ 413
252 w 359 ὦ 42 95 h. Merc. 389 Ven. 45
210 922 988 Cer. 313 VII 19 Ζεύς, non est in
arsi quarta aut quinta, in tertia. Y 194 Φ 190
A 559 (h. Ven. 45), in secunda : 38 et septies
in IL, in prima (18 Od., 29. 11), transit enim in
thesin primam 9 597, secundam octies in Od.
septies in Il, tertiam (11, θ᾽), quartam (δ, 18)
sextam (6, 18). B 741 E 434 $ 2 ὦ [693] ep.
1, 5 ἀϑάνατος - Z. | O 287 o 945 Z. αἰγίοχος.
ζ 188 Ζ. - ὀλύμπιος. H 411 K 329 9 465 o
112 180 Z. - ἐρίγδουπος πόσις Ἥρης | (quando
quis iurat aut optat) E 265 0 442 I 419 686
IN 732 Ξ 908 O 724 P Lc € 396 8 ? 146 y: 288
à 132. 436 & 285 o 322 ἢ. Ap. 339 εὐρύοπα
Z.| δ 173 PATE £. Ζ. | h. Cer. 3 334 441
460 βαρύχτυπος s. Z. |. v 913 Z. - ἱκετήσιος.
I 45; Z. καταχϑόνιος. B 111 I 18 236 Z. -
RKooviógc, ct. B 375 Z 934 O 141 44 289 II845
Σ 481 Φ 570 9 241. B 375 αἰγίοχος. Κρ. Ζ.
4 166 Z. Ko. ὑψίζυγος αἰϑέρι reor, semel
in Od. o 544 LULA VIS - εὐρύοπα Z. n μ 399
o 417 q 102 Z. - Κρονίων Ὶ, cf. o 494 τ 80
v 973. Σ᾽ 992 μέγας -Z.| Α 175 B 197 324
Z 198 H 478 O 170 I 2d K 104 4 278 M 219
292 0 377 599 II 949 9 314 ξ 943 zx 998 v 102
h. Ap. 205 Merc. 469 503 Ven. 908 XXXIV 7
μητίετα Z. |. A 511 517 560 4 30 E 164 888
H 980 454 O 38 469 K 552 4 318 “Ξ 298 312
341 O 320 II 666 P 198 Y 19 215 X 182 2:64
« 63 8 21 « 67 & 318 384 v 139 153 o 477 h.
Ap. 312 Cer. 78 νεφεληγερέτα Z. |, (in fine
sententiae primariae, praeter 41 318 P 198, AK
502 ὦ 67^u 818 ἢ. Ap. 312 Cer. 78. 4 e
ὀλύμπιος - | Z. ὑψιβρεμέτης. Α 609 M 27
Z. - ὁλ. ἀστεροπητής. 6 188 Z. - DAC
o 593 Z. - 0A. αἰϑέρι ναίων. E 33 P 630 4 235
h. Ven. 29 ep. 4, 1 πατὴρ Z. Θ 397 438 “1 201
Z. πατήρ. 4 DA4 Z. πατὴρ ὑψίξυγος. Il 298
στεροπηγερέτα Z.|. M 252 42 529 & 268 o 457
Z. τερπιχέραυνος l ct. 02. T 958 Z. - ϑεῶν
ὕπατος x. ἄριστος. M 68 Ξ 54 I| 191 ε 4
v 331 h. Merc. 329 Z. ὑψιβρεμέτης. (c. epith.
in thesi sexta: Od. 19, Il. 53, quinta 4, 10, ter-
tia o 945 q 102 O 287, secunda 3, 3. -in arsi
prima 5, 17, secunda 4, 8). De forma nom. cf.
Herod. μον. A£&. 6, 1. A radice Zz-v (Curt. Et.
p. 568 Kühner a. Ὁ. 1, 355 Lobeck paral. 79
81, cf. Suid. I 2, 721 Hes. Ζάν Herod. μον. 4. 6,15
16, 15) 4408 4 795 N 449 Ξ 936 Π 37 51 103
d 290 s 150 ἡ 263 A 302 v 121 ἢ, Merc. 516
538 Ven. 131 418 215 XXVI 2 Ζηνός. h. Ven.
187 Z.- αἰγιόχοιο. X 913 Z. τοῦ ἀρίστου.
Ν 624 Z. ἐριβρεμέτεω - ξεινίου. M 935 h.
XII 3 Z. ἐριγδούποιο, 0 298. Z. - ov. x 247
4 620. Z. - Κρονίονος. O 131 B 68 h. XVII 2
Z. ὀλυμπίου, cf. « 97 0 74. h. Ven. 36 Z. -
τερπιχεραύνου. B 49410 104 X 802 d 78
ἢ. XIX 44 Zgw. H 443 Z. - ἀστεροπητῇ .
ε 552 v 925 h. Cer. 316 Z. χελαινεφέι ρονίδῃ,
h. Merc. 312 Z. Κρονίωνι. d 520 Z. χελαινε-
φεῖ. 0 250 πανομφαίῳ Z. X 197 Ζῆνα,
522
h. XXIII 1 Z. ϑεῶν τὸν ἄριστον - ἠδὲ u£yr-
στον, εὐρύοπα, κρείοντα, τελεσφόρον. ὦ A72
Z. Κρονίωνα. ep. 7, 8 Z. ξένιον. E 756 Ζῆν"
ὕπατον Κρονίδην, cf. Ψ 48 v 339 O 22 P 339,
et 0 906 X 265 $2 331 εὐρύοπα Ζῆν | ubi
. proximus versus ter incipit a vocali quare eli-
Sionem statuerunt veteres Spitzn. Bàuml. La
Roche, etsi non fieret nisi huius nominis, atque
fuere qui ν᾽ transferrent in proximum versum,
iure dubitante Nicanore € 206. hoc defendit
La Roche h. U. 165 et ad Θ 206 habentque
codd. qui anomaliam sectantur, sed Hermann
doctr. metr. S 329 Lachm. Lucr. 2, 118 Bekk.
Dind. Faesi Ζῆν, cf. Welcker, Gótterl. 1, 134
Lobeck, path. el. 2, 273. Curt. Et. p. 563 ra-
dicem skr. ἀγα, acc. dya-m comparat. voc. Z
476 Θ 242 « 62 Ζεῦ, l'351 o 354 Z. ἄνα. II
241 εὐρύοπα Z. A 508 I'365 E 491 757 762
872 H 179 446 0 236 M 164 Ν 631 O 372 P 19
645 T 970 d? 278 s 7 ἡ 331 9 306 ὦ 371 377
v» 128 v 98 112 201 q 200 ὦ 351 h. Merc. 368
Z. πάτερ in introitu orationis praeter E 762
Θ 236 Ν 631 v 201, semper in introitu versus,
cf. B 371 4 288 H 132 II 97 ὃ 341 ἡ 311 o
132 σ 235 ὦ 376 | Z: τε πά. x. ᾿Αϑηναίη x." AnoA-
λον. I'276 320 H 902 €? 308 Z. πά. Ἰδηϑεν
μεδέων κύδιστε μέγιστε. T 191 Z. m. &oyt-
χέραυνε. I' 998 Z. χύδιστε μέγιστε. B 412
Z. κύδιστε μέγιστε κελαινεφὲς αἰϑέρι ναίων.
A 508 Ὀλύμπιε μητίετα Z.| II 288 Ζ. ἄνα
“Ἰωδωναῖε, Πελασγιχέ, τηλόϑι ναίων | 4o00-
νης μεδέων, cf. Duncker, Gesch. d. A. ΠῚ 12 sq.
(in arsi prima aut secunda, atque in thesi sexta).
A radice δὲς (Curt. 1. 1.) gen. 4c, in arsi
quarta 4 5 496 570 B 26 63 I'374 4 198
E 34 181 812 348 398 890 Θ 143 412 I 513
K 984 M 37 X 178 193 294 952 O 85 101 117
147 593 X 184 Y 6 15 105 Φ 229 401 416 438
479 505 :P185 $2133 173 570 586 « 390 B 433
Ε 146 9 308 488 A 217 297 580 μι 416 v 127
9359 ξ 306 328 v 297 v 42 101 h. Ap. 2 132
186 195 545 Merc. 1 28 214 235 248 301 391
9238 446 504 526 576 XVIII 10. XXIX 7 XXXI
1, in arsi secunda: Β 548 4 515 O 249 N 524
819 O 461 X 168 T 91 y 337 378 d 227 h. Ap.
187 Merc. 328 Cer. 9 XXV 4, in arsi tertia:
JM 173 O 194 I] 688 P 951 d? 191 XXVII 91,
in arsi quinta: h. XXV 1, in thesi prima: 4 239
B 88 Τὸ 669 E 637 O 192 X 75 Φ 444 X 980
« 983 β 217 h. Ap. 279, in thesi secunda: Α 9
21 B 197 E 105 675 Θ 424 498 444 II 592
Y 13 107 X 302 9 335 ἐ 277 A 961 318 φ 95
«€ 343 ἢ. Ap. 301 480 Merc. 455 468 XV 1 9,
in thesi tertia: 4 334 Β 94 H 274 O 490 £2 169 h.
Merc. 4 VIL 57 XVIII 4, in thesi quarta: 4 395
I'107 199 418 H 23 37 O 140 251 1 508 K 45
ΜΞ 986 O 253 II 658 720 804 P 326 T' 357 Y 82 103
α 10 8 296 ὃ 184 919 s 882 6 207 229 9 884
ει 52 111 358 ἃ 568 v 190 300 318 356 6$ 58
o 940 v 61 q 36 χ 905 v 218 ὦ 509 h. Ap.
437 514 531 Merc. 101 215 227 432 490 Cer. 30
448 ep. 4, 8, in thesi quinta: 4 63 .£ 91 682 1608
44 493 M 286 Ν 887 X 19 250 P 391 Φ 189
£2 527 à 569 s 176 ξ 98 o 997 h: Ap. 4927 433
Merc. 532 Cer. 328. c. epith. 4 202 229 B 157
E 115 698 714 Θ 352 497 K 9278 553 Φ 490
δ 7629 & 324 h. Merc. 188 Ven. 8 αἰγεόχοιο
Διός (in arsi quarta. E 635 7429 Θ 375 M 909
Ν 825 X 160 252 O 249 379 s 108 137 x 890
ὦ 164 h. Merc. 396. XXVIII 17 4. - «i. | (in
arsi quarta) B 348 491 598 Π᾿ 4926 E 396 738
Ζεύς
818 Z 420 Θ 884 O 175 y 42 ὃ 752 5 105 ε 154
» 252 371 ὦ 598 547 h. Ven. [28] XXVIILT
ep.4, 3 Δ. αἰ. } (in exitu versus), cf. B 787 ἢ,
Merc. 551. H 60 4 66 X 221 h. Ven. 97 πὸ
τρὸς 4. «i. |, cf. P 176. in arsi quarta: ἣν
Cer. 3858 4. βασιλῆος. Merc. 280 4. - Κρο-
víovoc. E 907 E 417 P 409 Φ 198 à 97 2 955
968 z 403 4. μεγάλοιο, Z 301 312 H 34 1502
536 A 296 δ 151 ζ 393 ὦ 521 ἢ. XIV 2 XXXIII
9 4. - μεγάλοιο |. M 241 h. Merc. 10 ueyd-
λοιο 4. B 184 9 82 ι 411] τ 179 x 894 379
4. μεγάλου, cf. in arsi secunda A [004]. 4.631
736 0 387 O 154 Y 10 Φ 499 ἢ. Ap. 96 4.
νεφεληγερέταο. & 988 4. -} ξεινίου, cf. ep.
9, 3 (ὑψιμέδοντος). in thesi secunda: E 672
Δ. - ἐριγδούποιο, Ν 54 4. - ἐρισϑενέος, in
thesi quinta: II 604 4. - | Ἰδαίου, in thesi
quarta: ἢ. XXXII 2 Κρονίδεω 4. Ap. 344 4. -
μητιόεντος. & 975 4. «lyvigov. Φ 187 μεγά-
Aov Ἵιός. ep. 9,4 ξενίου 4d. B 146 Καὶ 154
Ν 796 X 414 h. Cer. 364 πατρὸς 4. dat. du
(de 412 φίλος etc. v. s. δείφελος) in thesi quarta:
A 578 E 174 Z 957 I 288 4 761 P 515 T'197
254 Y 9234 Ψ 794 o 353, tertia: I'104 Z 906
475 O 526 4 736 N 16 353 ὃ 472 9 482 v 97,
secunda: O 202 310 42 301, quinta: « 294, in
arsi quarta: B 169 407 636 H 47 K 137 4 200,
tertia: 1 357. B 102 H 194 9200 Σ 11874.
Κρονίωνι ἄναχτι |, O 210 d 193 4. Κρονίωνι,
cf. E 869 906. K 16 ὑψόϑ᾽ ἐόντι 4. I 118
4. Koovióg. B 116 4 727 Δ. - ὑπερμενέι, οἵ,
128 X 69. h. XXIII 5 4. μητιόεντι, A 419
B 478 A 778 ἡ 164 180 v 365 o 24 h. Ap. 5
Cer. 485. XII 5 4. τερπικεραύνῳ, cf. B 78.
I' 350 O 637 II 227 953 P 46 498 Y 11 Φ 83
v517«260 ὦ 517 h. Ap. 807 4. πατρί |, cf. 1 28
E 362 457 Z 959 O 460 N 818 €? 100 287 ἡ 316
4463 & 440 0 341. acc. 4í(a, A 394 B 2. E 419
h. Merc. 57 4. Κρονίδην. A 539 I b1l T 390
& 406 4. Κρονίωνα, A 502 4. Ko. ἄναχτα |;
II 232 4. - τερπικέραυνον, cf. v 75. ὃ 389 4
ξένιον. pro gen. est Ὁ 489 Q 194 561 4ió9&
1. e. ἐχ Διός. 1. luppiter, f. Chroni et Rheac
O 187, frater Neptuni et Ditis, frater et maritus
Iunonis € 356 184 Π 432 ἢ. Ap. 313 ΧΠ 8
pater Minervae (4 202) quam ipse peperit h|
Ap. 314, Martis et Volcani e Iunone 4 892
A 578 X 897, Hebes e Iunone A [604] Veneri
I' 374, Mercurii e Maia h. Merc. 1 XVIII 4
Apollinis et Dianae e Latona E 327 Α 9 h. Ap:
205 λ 8318 v 61 I 536, Proserpinae A 217, Μὰ
sarum « 10 9 488 B 491, Nympharum Z 49
v 356, Precum / 502, Atae (πρέσβα Διὸς Owl
γάτηρ T 91) Bacchi e Semele E 325 h. VIL δ᾽
XXVI 2, Herculis ex Alemene 4 268 620, Herm
ep. 1, 5, Xanthi X 434, Castoris et Pollucis |
Leda (ἢ. XVII 2. XXXIII 5, sed cf. A 298]
Amphionis et Zethi ex Antiope A 261, Dardar|
Y 215, Pirithoi X 318 B 741, Aeaci d^ 188
Minois et Rhadamynthyis JV 450 ,5 392 τ l7
e filia Phoenicis, Sarpedonis e Laodamia E 68|
Z 198, Helenae 7' 199 ὃ 297 569, Persei e Dj
naé X [320], virorum qui ceteros homines v|-
rium robore superarent E 697 d 191. Pa
Chrono ad Orcum demisso X 208 h. Ap. 99$ —
cum fratres inter se res partirentur, ἔλαχ᾽ oi
ρανόν O 192 cf. N 837, mittit fulgura Ὁ 1l.
X 417 Φ 198 401 μ 415 h. Ven. 289, imbre) |
M 25 E 91 4 493 5 457 . 111, nives M 95
T 357 (ubi 4:0c idem quod ἀέρος v. S. ὁ
τέομαι), nubes B 146 Π 998 ε 301, vent
4M 353 o 29; 475, tempestates II 365 XN 796
— * 67, arcum coelestem P 548, dies μὲ 399 ξ 93,
annos B 134 ὦ 343, gerit aegidem E 742 O 310.
-Deorum ὕπατος «. ἄριστος Ξ 213 T 958 Ψ 43
Ὃ 22 s 4, ϑεοῖσι x. ἀνθρώποισιν ἀνάσσει B
) v 112, timetur ab omnibus diis hominibus-
e X 24; O 101 193 490 O 210 421 II 683,
arbiter deorum h. Merc. 312. Ommium longe
pruüdentissimus, quia natu maximus est JV 355,
em μήδεα εἰδώς Q9 88 cf. O 143 O 461
£ 103, ἐκ δρυός Dodonae & 398 futura indicat
συγ Θ᾽ 170 1 236 O 377 v 102 q 113, som-
—miüis 4 63 cf « 283 .1 795, aliisve prodigiis
[B 324 v 121. vaticinandi artem Apollini dedit
h. Ap. 132 Merc. 532, hominibus tribuit res et
secundas Ó 287 .1 318 753 Ἢ 975 E 33 990
4198 Z 526 ὃ 173 X 2929 Θ 140 216 Y 92
JI li; H 280 K 552 τ 161 X 402 M 275 O 719
du 215 & 86 o 489 et adversas B 375 .4 278
M 6; £2 241 & 235 268 v 273 morbos quoque
ὁ 411 et mortem Σ᾽ 116 X 366, divitias *P 299
5. 0710, artem equos regendi 9 307, δίδωσιν
"Üxec ἐθέλῃσιν ἑκάστῳ c 348 cf & 188 Y 942
K τὸ, δύναται γὰρ ἅπαντα ὃ 237 cf. Q 529,
quare eum precantur qui quid novi suscipiant
(41 736), quibusque quid praeter spem acciderit
luctum solantur Iovem sic voluisse, ἤϑελε γάρ
mov τ 80, cf 83 — 120 T 273 y 152 635
33.Z 307 4381 σ 273 τ 3863 Ξ 85. X 398
νοήματα πάντα τελευτᾷ ct. K 104) vitupe-
tve leniter Β 111 y 161 4'365 v 201, optan-
vero ei vota faciunt. potissimum imperium
t regium 4 175 279 B 103 197 Z 159 1 98
3 P 251 « 390 h. XXV 4, victoriam (ταμέης
ἔμοιο «1 84) cf. P 331 627 O 593, iura A
ἢ z 403 h. XXIII 2 quare testis est iurantium
04 T 197; H 76 411 A 329 Ψ 48 & 158,
etur supplices mendicosque ζ 207 « 210 x 422
Ἐρ. 7, 8 y 316 S 283 atque praecones 4 334
! 4, punit impios ./ 235 Π 386 9 144 o 51
624 E 34 ὦ 544 h. Ven. 389, quamquam nec
clopes ( 275 cf. « 479) nec Phlegyae (h. Ap.
eum curant. Ei sacra fiunt 0 250 ν 25
Ὁ Τ' 101 1357 T 19; 4 713, cf. 7 334. II
Z 966 9 432. In summo Olympi cacumine
domum ornatissimam (ὃ 74), quo dii ad
Cionem conveniunt aut sua sponte .4 533
Ἢ 445 E398 ? 438 O 80 « 27 ε8 h
2 aut vocati ab ipso Θ 2 Y 3, utitur curru
438, aegide ./ 168 quam Apollini commodat
880 II 229 et Minervae, non lorica ut vide-
tur Θ 387. Tanto est robore ut deos omnes
superare 6 20, Olympumque nisu pedum
3 et capitis nutu 4 529 concutiat. Vide-
ur infra Fatum (v. s. αἶσα c) esse, nam nec
"Solus perficit quae fiunt T 87 neque omnia quae
orem Troiamve servat potestque decipi
prudentissimus est T 95 h. Ven. 36 ΖΞ 236
302 € 168. Aliquando dubitat quid faciat
τὸ X 209 (II 658) cf. Π 432. Iuno Neptunus
neryà (sec, Zenodotum: Apollo) quondam co-
ierant (.1 400) eum in vincula conicere.
nem et Neptunum puniturus ad Laome-
1 miserat 444. lunonem quae Hercu-
)um abegerat iratus O 18 quondam sus-
àt duabus ab ipsius corpore incudibus
sis, plerumque altercatione continebat 7
y 562, cum illa saepius aegre ferret quod
haberet cum aliis feminis aut ccnsilia sua
h celaret, Plerumque ceteri dii lovis im-
Ζεὺς
fert, velut nec Sarpedonem filium nec
523
periis parent, velut Minerva et Iuno O 297, cf.
t 150 » 263, vocati adsunt O 146 «ὁ 88 h. Cer.
470, voluntatem exquirunt E 756 H 454 X 301
Y 19 v 139 o 472, cf. O 440, missi quae iussi
sunt facere exsequuntur (h. Cer. 325) velut
Apollo Ὁ 220 II 666, Minerva Θ᾽ 364 P 545
c 487; Eris 44 3, Somnus B 8 Themis Y 4
Ossa B 94, Hhea h. Cer. 441. ommium potis-
simum [ris (B 787 Θ 398 44 901 O 144 42 169)
in Il. atque in Od. Mercurius (£2 334. ε 99. ἢ.
Cer. 335 ἢ. Ven. 214, οἵ. Naegelsb. ἃ. Th. 156),
loco cedunt 4 495 533, honoribus fruuntur ab
eo concessis ? 483 h. Ven. 29 Merc. 416, ca-
stigantur ab eo. XXXIV 10 Z 888. Proserpi-
nam Orco nuptum dederat h. Cer. 3, Venerem
Anchisae Ven. 45, Thetidem Peleo 2 431, Ia-
sionem qui eum Cerere rem habuerat interfecit
ε 128, Ganymedem rapuit ἢ. Ven. 203 E 265
Y 234 equosque patri Troi dedit υἷος ποινήν,
eifecit ut Castor et Pollux ex inferis per vices
redirent 4 302, Tithonus vero omnino non mo-
reretur h. Ven. 222. favebat enim Troianis et
Priami generi cf. IJ 604, non Atrei A 436. Her-
culem filium à Iunonis iniuriis defenderat Θ 364
T 133, Pylios ab Epeis .1 753, Thebanos ἃ
septem «1 381. Etsi [unoni promiserat fore ut
τοῖα qua urbe nulla ei carior erat ./ 46 dele-
retur, tamen bellum coeptum ut componeret ope-
ram dedit, pariter ut ilectorem dilectissimum
servaret αὶ 170. Apud Aethiopes duodecim dies
commoratus atque iude reversus in Olympum ro-
gatur 4 493 a Thetide (cf. Lehrs Ar. 191) rogatur
ut dum Achilles a pugna abest Troianis victoriam
det promitütque se ita facturum (40g βουλή
4A 5 Ariston.) etsi timet Iunonis convicia, Po-
stero die B 1 Agamemnonem Somno misso de-
ceptum instigat ut exercitum ad pugnam educat
ornatque specie fere divina, B 480, pugnam vero
non videtur curare. Tandem concione advocata
(0 1) ceteros deos pugnare vetat, ipse ab Ida
prospiciens Troiauis victoriam dat, Iunonem
Minervamque O 384 in pugnam euntes redire
iubet, Graecos denique magna clade affectos in
castra pellit. Proximo die Exride ad naves missa
Graecos ad pugnam instigat 41 3, rursus ab Ida
prospieiens Hectori victoriam quam per lridem
«1 185 promiserat volnerato Agamemnone dat
41 300, Aiacem quoque terret 44 544. Troianis
murum aggredientibus procellam mittit 77 952,
Sarpedonem ad pugnam incitat 77 292 atque
defendit M 402, Postquam effecit ut Hector cum
suis in castra intraret, oculos a pugna avertit
IN 1 ratus deorum nullum Graecis laborantibus
opem laturum. Tulerunt tamen Neptunus pu-
gnaus atque Iuno X 154 quae cum Somno in
ldam protecta Iovem commovit ut pugnam non
Curaus cum ipsa concumberet . 359. Exper-
rectus O 3 vidit Troianos ἃ Graecis Neptuno
duce fugatos atque Hectorem graviter volnera-
tum intellexitque se ἃ Iunone deceptum. Per
]ridem igitur Neptuno imperavit O 157 ut e
pugna abiret, per Apollinem Ὁ 230 volnere
Hectoris curato pugnaque restituta Hectorem
'roianosque ad naves usque Graecorum per-
duxit Ὁ 594 694 Π 103, quarum una incensa
est. Tum Achilli precanti I/ 233 permisit ut
Patroclus hostes repelleret, non ut salvus redi-
ret. Sarpedonis enim, cuius lovem maxime mi-
serebat [I 432, interfecti armisque spoliati II
663, corpus Apollo Iove iubente in Lyciam de-
portandum curavit, ipse Patroclum occidit, cuius
524
arma Hectori P 198 concessit Iuppiter, corpus
P 400 545 post cruentam pugnam Graeci non
sine Achillis auxilio asportaverunt, cf. X 356.
Dein concione advocata luppiter Y 4 deos iussit
opem ferre utri quisque parti vellet, ipse ex
Olympo 4» 389 prospexit deorum pugnam. He-
ctorem contra fatum .Y 182 servare conatus,
non servavit, sed aegerrime tulit 42 64 quod 9
eius corpus ab Achille indigne tractaretur, tan-
dem per Thetidem £2 88 Iridem 2) 143 Mercu-
rium 9 334 effecit ut Priamo redderetur. Grae-
cis redeuntibus adversam navigationem dedit
y 132.160 288 o 96, etiam Ulixi, cnius navim
t 132 ἢ 950 με 415 fulmine iacto' fregit socios-
que perdidit Solis boves ulturus r 276. A Mi-
nerva monitus « 63 s 21 Calypsoni per Mer-
curium mandavit ut Ulixem dimitteret, ipse
nantem ad Phaeaces perduxit s 409 permisitque
ut procos vinceret cf. z [298]. Postremo ὦ 477
ei regnum Ithacae denuo dat atque impunitatem
caedis perpetratae. Cf. Geppert 1, xum Welcker,
Gótterl. 1, 140 Gerhard, Myth. ἃ 189 Preller,
Myth. 1, 1 Naegelsb. h. Th. pass.
1H Dis S. Orcus. 1 457 Z. τε χκαταχϑόνιος 2
ἐπαινὴ Περσεφόνεια, Eust. 7623, 50 ὃ Ἅιδης,
cf. sch. BL. Hes. E. M. 409, 7.
ζεφῦρζη (s producitur quia prima est trium
brevium) ventus occidentalis, zephyrus, favonius,
Hes. ἢ πνοὴ τοῦ G sq gov. ἡ 117 ζ. πνείου σὰ
τὰ μὲν φύει, ἄλλα δὲ πέσσει,- sch. R. λείπει
αὔρα. De
Ζέφῦρος (comparatur b6goc sch. BL. B 147
E. M. 408, 50 Buttm. Lex. 1, 121 Doederl. Gl.
9247 Benf. 1, 616 Curt. Et. Ν᾽ 658 Christ 147)
I a) ventus inter occidentem et septentriones
flans, zephyrus, corus. b) afrieus, inter occi-
dentem et austrum flans, E. M. 408, 43 ὃ ἀπὸ
δυσμῶν πνέων, ὁ χαὶ iv (Hes.) καλούμενος.
€) favonius, al B 147 & λαβρὸς ἐπαιγίξων,
ἐπί τ᾿ juin ἀσταχύεσσιν, οἵ. h. Ap. 433 (μέ-
y«c, αἴϑριος). 4 276 ζεφύροιο ioc. cum
aquilone spirat: I5 πόντον ὀρίνετον - | βορρῆς
zal C. TO τε Θρήκχηϑεν ἄητον, vix recte Strab.
98 συμπέσωσι περὶ τὸν Πέλανα κόλπον, neque
melius sch. AD. cf. Ψ 195. mivosus: t 206 ζ.
χαταχεύῃ nives, quia e Thracia in loniam ve-
nit, Am. h. L, celerrimus: T 415 πνοιῇ ζεφύ-
poto ἥν περ ᾿ἐλαφροτάτην qa? ἔμμεναι, cf.
ó 4029 x 95 ζεφύ 90v) procellosus atque non
raro utilis navigantibus : μι 408 χεχληγὼς C.
μεγάλῃ σὺν λαίλαπι ϑύων, αἵ, 4 4285 Η 63 μ
426. β 421 ἀχραῆ ζέφυρον, χελάδοντ᾽ ἐπὶ -
πόντον (Nitzsch, ubi de variis ventis) s 295 C.
δυσαής, cf. μι 989. Φ 334 ζεφύροιο z. - γνότοιο
χαλεπὴν ϑύελλαν. oppositus noto: .4 305 vé
gt« LC. στυφελίξῃ | νότοιο, βαϑείῃ λαίλαπι
τύπτων, vel euro: ε 992 εὖ ρος ζεφύρῳ εἰξασχε.
b) umidus: S 458 &. μέγας αἰὲν ἔφυδρος. h.
Ap 388 πρὸς ζέφυρον τετραμμένον. VI3 ζε-
φύρου μένος ὑγρὸν ἀέντος. c) fingitur apud
Phaeacas Ze εφυρίη q. v. et in Elysio: ὃ 567 Z5.
λιχὺ πνείοντας ἀήτας | ὠχεανὸς ἀνίησιν, Strab.
39 ταῦτα αἰνίγματος πλήρη, II Fit deus: Π
150 ἔτεχε Ζεφύρῳ ἀνέμῳ ἭἭρπυια Ποδάργη
equos Achillis. *P 900 Z. δυσαέος ἀϑρόοι ἕν-
Jov δαίνυντο venti, 195 Βορρῇ x. Z. Achil-
les supplicat, 3P 208 Βορέην z. Z. κελαδεινόν.
ζέω (skr. yas, ahd. jes- an gür-en Curt. Et.
567, cf. Benf. 1, 681. pro ζέσω L. Meier vgl.
Gr. 1, 444. Christ 151 274 ad ζῆν skr. giv-
àmi refert) ind. praes. ipf aor. ferveo. 4» 362
ζεφυρίη --- ζόφος
ὡς λέβης t ζεῖ (866) ὥς... ἔζεε ὕδωρ Bekk.,
vo. GCér. Σ᾽ 349 z 360 ζέσσεν ὕδωρ evi Xada).
Ζῆϑος (,der Wehende vgl. ξατἧς ζέφ-υρος"“
Duentz. ad τ 523. παρὰ τὸν ζήσω μέλλοντα
E. M. 411, 11) à 262 ᾿Αμφίονά τε Ζηϑόν τε
peperit Antiope Asopi filia Iovi, o? πρῶτοι
Θηβης ἕδος ἔκτισαν, cf. Paus. 9; 5, 3 17, 8.
; 6, 2 Apollod, 3; 5, 5. sch. Apollon. 4, 1090
Hy. 7—9. sch. Eur. Ph. 100 115 145 18]
Unger Theb. ru 1, 2 Welcker, Kr. Kol. 82
Gerhard Myth. ὃ 739 Giseke, Stámme d. Balk, -
62 Preller, Myth. AAT SU 523 κοῦρον Ζηϑοιο
ἄνακτος. Ἴτυλον φίλον χτεῖνε δι᾽ ἀφραδίας
Πανδαρέου κούρη χλωρηὲς ἀηδών ubi Zethus
vocatur qui ap. alios Tereus est.
ζηλήμων (ζῆλος, quod ad ζέω refert Curt,
Et. 567, cf. E. M. 411, 15) invidus, malignus:
alii: zelotypus. Ε 118 σχέτλιοί ἐστέ, ϑεοί, En-
λήμονες, sch. E. τὸ μὲν γὰρ ζηλωτὴς ἐπὶ χα-
λοῦ, τὸ δὲ ζηλήμων ἐπὶ κακοῦ, cf. Lex. Seg.
97,96. V. ζηλότυποι" ἡ δηλήμονες, βλαπτικχοΐ.
E. γο. δηλήμονες.
ξηλο-σύνη zelotypia. h. Ap. 100 μὲν ἔρυχε
ζηλοσύ vy.
ξηλόω aor. opt. 3 p. s. invideo, h. Cer. 168
993 (σε ἐδοῦσα) ζηλώσαι.
Züv Υ͂. S. Ζεύς.
ζητεύω (poet. pro -£o) praes. inf. et pte.
quaero, indago. h. Ap. 215 χρηστήριον &v9oo-
ποισι ζητεύων κατὰ γαῖαν. h. Merc. 392 ξη-
τεύειν boves amissas.
ξητέω (Curt. Et. p. 572 5e ἰ- ὦ unde redupli-
catione δίζημαι. Christ 150 utrumque ad skt. yami
gehe. Bopp, Gl. 304 skt. yat. Benf, 1, 687 skr.
yak suchen. Doederl. Gl. 2445 contractum e
δια-αἰτεῖν ζα-αἰτεῖν, ut E. M. 410, 9 ipf.
gunero; indago. X 258 ἐμὲ ζήτει, ci. h . Mere.
9 (βόας).
᾿ξόφος (skr. kschap Dunkel Curt. Et. p. 657,
a radice skap decken, cf. Benf. b 616 (erepus-
culum) Christ 147 Buttm. Lex. , 266 (vise
γνόφος κι Werde Savelsb. Kuhn. '16, 57. (
Doederl. Gl. 2246 e ζάνοφος, ut E. M. 412, 40
Hartung, Partikeln 1, 356 σχότος σχιά, ib. 805
γνόφος óvógoc) tenebrae , locus obscurus,
1) regio qua sol occidit, inter Re et
septentriones, occidens, Suid. 1; 2, 731 E δύσις.
2) orcus. 1) M 240 ποτὶ ζόφον ἠερόεντα,
ἡώς cf. v 941 εἐ 26 (Uckert, Schreiber Ithaka.
Volcker krit. Bibl. 1829 p. 530 Klaussen
f. A. W. 1835 p. 141 occidentem versus. Strabo
Voss Lilienstern: septentriones versus.
haec ad certas , &eometriae rationes referri ne-
queunt. z 190 ὅπῃ ζόφος οὐ DA ὅπῃ ἠώς. μϑὶ
πρὸς C. εἰς Ἔρεβος τετραμμένον, sch. V. |
τὰ πρὸς δύσιν μέρη. y 335 φάος οἴχεϑ᾽
ζόφον, sch. MQ. R. ἡρωιχὸν “πρόσωπόν ἐστι
τὸ λέγον. ὁ δὲ ποιητὴς εἰς ὠχεανὰν τὴν
gw ... φησὶ γίνεσθαι. Ameis ad 2) refert,
Nitzsch: ins Dunkel, melius: sub tenebras,
superne enim venit. nox (μ 315) h. Merc.
ἄντρῳ ἐν - κατὰ C. loco tenebroso. 2) O 19]
Ἀίδης λάχε ζόφον “ἠεροέντα, cf. h. Cer. 80
446 464. Hes. τὸν 'Aidov τόπον ὁμιχλώ
λέγει δὲ ὃ ποιητὴς καὶ τὸ σχότος καὶ τὴν δύ-
σιν ζόφον, cf. E. M. 412, 43 Ap. 81, ὅ. d δῦ
ἀναστήσονται ὑπὸ ζόφου ἠερόεντος m
cf. h. Cer. 337 402. Ψ 51 νεχρὸν . . νέεσθαι
ὑπὸ C.q. cf, A57 155 hinab in, satis subtiliter
Nitzsch ad x 528, non satis distincte
Orcus ho. Altona! 1836, p. 10. v 356 -
ζυγόδεσμον
Ἔρεβος δὲ ὑπὸ t. h. Merc. 257 εἰς ξ. αἰνό-
μόρον z. ἀμήχανον. h. Cer. 482 ὑπὸ ζόφῳ
εὐρώεντι. Sub terra fuisse orcum poéta indi-
cavit magis praepositione ὑπό, quam aperte di-
xit, atque potest dubitari num certi quidquam
de hac re statuerit.
ξυγό-δεσμον lorum quo iugum alligatur ad
temonem, Hes. ὁ ἱμὰς τοῦ ζυγοῦ, j»* ἔνε
ζυγοδέην, cf. Ap. 81, 8. “ὃ 270 C. - ᾿ἐννεάπηχυ,
cf. sch. B. Eust. 1349, 64 1350, 9 Plut. AL. 18.
Grashof, Fuhrw. 37 n. 37, ξυγόϑεσμος statuens,
cum ed. ant. et cdd. nonn. ἐννεάπηχυν, quod
Spitzner expulerat.
. δυγόν, τό et h. Cer. 217 et seriores ζυγός
o, cf. E. M. 411, 53 sch. ABV. E 750 Eust.
1071, 35 οὐδετέρως ἔφη τὸ ζ. κατὰ συνήϑη
γένους μεταπλασμόν. v. 1. I 187 ζυγός, vo.
ante Wolfium, cf. Spitzn. (ζεύγνυμε, cf. Curt.
Et. p. 572. Mommsen, ró. Gesch. 1, 16 monet
Indogermanos omnes hac voce uti) gen. -οὔ
et T 404 Q 576 -ὄφιν, cf. Lob. path. el. 2, 259.
Ii jugum, quo iumenta iunguntur. 1) £o 268 &
- - ἡμιόνειον | | πύξινον, ὀμφαλόεν, εὖ οἰήχεσσιν
ἄρηρός tignum buxeum transversarium, à cuius
dextra laevaque exstabant οἴηχκες mediae parti
crassiori supra ὀμφαλός impositus erat, infra
appositus anulus ferreus (z0/zoc), qui ponebatur
eircà paxillum (foro) in temonem insertum
atque alligabatur loro (ζυγόδεσμον), οἵ. Grash.
Fuhrw. 81. E 730 ἐπ᾿ ἄκρῳ (sc. temone) δῆσε
χρύσειον χαλὸν ζυγόν (Ameis. 42 270 ζυγό-
| δεσμὸν ἅμα ζυγῷ. sub iugum ducebantur equi:
E 731 Ψ 994 ὑπὸ δὲ C. ἤγαγεν. ἵππους, cf. II
148 iP 291 300 9 279. E 799 ἱππείου ζυγοῦ,
boves: A 993 y 383 βοῦν... ὑπὸ L. ἤγαγεν,
s. muli. y 486 o 184 ζ. ἀμφὶς ἔχοντες. P510
χλῖνε μάστιγα ποτὶ ζ. currus iuncti. E 851
ὠρέξαϑ᾽ ὑπὲρ C. ἡνία 9? ἵππων nam habenae
jugo imponebantur cautumque erat per οἴηκας
ne deciderent. P 440 T 406 χαίτη ἐξεριποῦσα
παρὰ C. ἀμφοτέρωθεν. T 404 ὑπὸ ζυγόφιν
προσέφη. distinebantur iumenta iuncta: JN 706
τὼ C. oiov ἐύξοον ἀμφὶς ἐέργει, fracto iugo
Separabantur: Π 470 τὼ δὲ διαστήτην, χρίχε
δὲ ζ. Ψ 399 ἵππειον ἤξε ζ. disiuncta non
amplius sub iugo erant: 42 576 ὑπὸ ζυγόφιν
λύον ἡμιόνους τε, cf. Θ 543 δ 39. 2) transl.
h. Cer. 217 ini γὰρ ζυγὸς αὐχένι κεῖται ne-
cessitas iniuncta est. II iugum citharae, quo
e citharae partes (πήχεες) continebantur.
atque chordae. intendebantur. / 187 ἐπὶ δ᾽
ἀργύρεον ξ. ἠεν, sch. ABD. ζυγὸς ὃ πῆχυς
τῆς κιϑάρας o «ἔγκεινται οἱ «χόλλαβοι" οὕτως
δὲ λέγονται οἱ πάσσαλοι ὧν ᾿ἐξάπτονται αἱ
χορδαί͵ cf, E. M. 412, 12 Hes. ζυγα. accuratius
πήχεις et ζυγόν distinxit h. Mere, 50 πήχεις
ἐνέϑηχ᾽ - ἐπὶ db C. ἤραρεν ἀμφοῖν. 1Π7 tran-
Strum navis, continebatur navis transtris, quibus
insidebant remiges, cf. Lucht, Schiff d. 0d.
Altona. 1841 p. 91 Grash. Schiff 17. 4 99 ὑπὸ
ζυγὰ ἐρύσσας viros. » 91 κατέϑηκε ὑπὸ ζυγά
yasa aenea. (ζυγόδεσμον. ἐύ-, πολύ - ἑκατό-
ζωγορ).
ζω-ἄγρεα, τά (ζωός, ἀγρέω, cf. Doederl. GI.
58 Butt Lex. 1, 131) s. ζῳάγρια Sec. Aristar-
chum ap. Did. ad Σ 407, cf. La Roche, h. T.
264 h. U. 215, improbante Lob. path. el. 1, 444.
pretium quod datur pro vita conservata, E. M.
412, 47 τὰ ὑπὲρ τοῦ ζῆν διδόμενα ἄποινα, ct.
Ap.Bl,9 Hes. X 407 & τίνειν, sch. B. χαρι-
,
525
— ζώννυμι
στήρια τοῦ εἰς τὸ ζῆν ἦχϑαι, Hes. 9.462 μοι
ζωάγρι" ὀφέλλεις.
ΣΕ (ζωός, ἀγρέω οἵ. Curt. Et. 117
Doederl. Gl. 58 Buttm. Lex. 1, 131) iptv. sg. et
pl, ipf ad vitam duco. vitam concedo s. reddo.
a) vivum capio, abs. Z46 «7 131 5oyQet sc. me,
Suid. I 2, 733. ζῶντα φύλασσε, cf. E. M. 412,
48 Hes. K 378 ζωγρεῖτ᾽. b) vitam Xm re-
creo (ζωήν ἀγείρειν Duentzer Doed. l. L, al.
ἐγείρειν). Ε 698 πνοιὴ ζώγρει ἐπιπνείουσα -
ϑυμόν͵ cf Ap 81, I0. Ameis, sch. L. δριμεῖα
ἡ λέξις, ἀντὶ τοῦ ἀνέψυχεν, paraphr, εἰς, τὸ
ζῆν ἤγεν.
ζωή (ξώω, Eust. 953, 43) res familiaris, AP.
81, 12. ἡ πρὸς τὸ e χορηγία. ξ 96 oL ζωή
γ᾽ ἦν ἄσπετος, sch. B. ἡ πρὸς τὸ ζῆν οὐσία
x. παρασχευὴ x. κτῆσις, οἵ. Retzlaff, Synon. II
Kgsbg. 1867 p. 23. ξ 208 ζωὴν. ἐδάσαντο. π
499 χατὰ ζωὴν φαγέειν μενοεικέα πολλήν,
eo -ue (Govv vga) Bekk. an. 261, 24 ϑώραξ
ἢ ζώνη πολεμικὴ ἢ ἔνδυμα ᾿μεσοπορφυροῦν
γυναικεῖον ἢ ζώνιον γυναικεῖον. ἢ χιτὼν yv-
ναιχεῖος ἢ ἀνδρεῖος. a) cingulum aéneum, i. e.
aere munitum, "oriceae infra (al. extra) affixum
quod a ventre ad genua pertinet, Lehrs Ar. 12T
Rüstow u. Kóchly gr. Kriessw. 12. Baerwinkel,
her. hom. armat. Amstadt 1839 p. 96. E. M:
4393, ὁ οὕτως φχονόμητο εἰς τὸ ῥαδίως χκύπτειν
εἰς γῆν. 4 187 ὑπένερϑεν | ς. τε χαὶ μίτρη,
Ariston. 4 133 bnoféBAnvo τῷ orato θώρακι ,
τὸ λεγόμενον C. καϑῆχον μέχρι τῶν γονάτων
ἀπὸ τῶν λαγόνων, cf. 4 216. Ὁ) lorica, (Hes.
ϑώραξ, χιτών, E. M. 413, 50), quam in supe-
rioribus tacitus. intellexit Homerus, Ariston.
4 187 (Lehrs) ὴ d. 0. τοῦ ζώματος μνησϑεὲς
παραλέλοιπε τὸν ϑώρακα ὥστε ἀπὸ μέρους
τὸ ὅλον δεδηλῶσϑαι (cf. id. 4 516 Ap. 81, 20
E. M. 414, 36). € 482 odxoc oiov ἔχων χαὲ
C. φαεινόν, geh. H. viv προφανῶς C. τὸν χίτωνά
φησιν (οἴ. αὶ ξ 489) melius τενὲς δὲ C. φαεινὸν
τὸν ETE χιτῶνα, cf. Hes. (οἱ δὲ χυρίως
τὸ ζῶμα). c) subligaculum certantium pugno.
Ap. 81, 22 τὸ περίζωμα. Ῥ 683 C. δὲ ot ..
παρακάμβαλεν, Ariston. ἡ 9. πρὸς τὸ παλαιὸν
ἔϑος ὅτι ἐν ἑνὶ περιζώματι ἠγωνίζοντο, sch.
D. OL 32 νόμος ἐτέϑη γυμνοὺς τρέχειν, Hes.
ξώσατο. ἀπὸ τῆς ιε΄ Ὀλυμπιάδος.
ζώ-νη (ζώννυμο) vinculum. quod extra inici-
tur ad continendam adstrinzendamque vestem
lorieamve, quod etiam ζωστήρ dicitur, Lehrs,
Ar. 122 (126) ,sed mulierum semper ζώνη“ 7
cingulum. a) Hes. ἡ λεγομένη ϑωραχοζωνη.
4 234. χατὰ ζώνην ϑώρηκος ἔνερϑεν νύξ.
οὐδ᾽ ἕτορε ζωστῆρα, Ap. 81, 14 Ariston., quem
locum alii ad 2) referunt, b) A 181 ζώσατο δὲ
ζώνην, ἑχατὸν ϑυσάνοις ἀραρυ τὰν luno. & 281
z 544 περὲ δὲ C. βάλετ᾽ ἐξυῖ καλὴν ουσείην
Calypso et Circe. h. Ven, 958 παῖδα ὑπὸ ζώνῃ
ἐθέμην, concepi, cf. ib. 2982. λ [245] λῦσε δὲ
παρϑενίην C., sch. H. ἀϑ. . Ζηνόδ. ἀγνοεῖ
τὸν στίχον, cf. h. Ven. 164. BE. M. 414, 17
σημαίνει καὶ τὸν συνουσιασμόν. 2) ilia, ' Ap.
81, 13 ὁ περὶ τὴν γαστέρα τόπος, cf. E. M.
41}, 4. B 419 ἴκελος "Ape ζώνην, Naegelsb.
(ἐύ-, χαλλί- βαϑύζωνος).
Cor-rvut (Curt. Et. p. 572 Bopp, Gl. 310
skr. yu, zend. yácto gegürtet. Christ 150 skr.
yuyug binden. L. Moyer, vgl. G. 1, 444 ζώσνυμι.)
act. aor. ptc. ζώσαντες σ 76. med. pr. ci. ζών-
γυνται ὦ 89 i.e. -ύωνται Bàuml. Duentz. Faesi,
Kühner a. G. 1, 829, cf. Ahrens Rh. M. 2, 174,
520
dubitat Krüger Di. ὃ 39, al. ind. statuunt) inf.
ζώννυσθϑαι. ipf. ξώννῦτο ΜΚ 18, ipf. iter. -ὕσχετο
E 857. aor. ζώσατο, ptc. -σαμένω, iptv. ξῶσαι
c 30. 1. act. cingo. 6 76 ἄγον ζώσαντες
ἀνάγκῃ Irum ad certamen. 2) med. cingor,
a) cingo mihi 5181 ζώσατο ζώνην Iuno, Did.
᾿Αρίσταρχος “ζώνῃ (Spitzn. q. v. bàuml. Duentz.)
Ap. 81, 16 ἀπὸ μέρους χαϑοπλίζεσϑαι, cf. E.
M. 413, 53 Hes. Ψ 130 χαλχὸν τώννυσθαι.
b) cingo me. J£ 857 ζ. μίτρην, Did. ὁ δὲ ᾿Αρί-
σταρχος μίτρῃ κατὰ δοτιχὴν, (Spitzn. Bàuml,
Duentz. Am.) ev δέ τισι τῶν Ὑπομνημάτων
στελλέσχετο μίτρῃ. K 18 ζωστὴρ o ζώννυτο.
abs. 4 15 ζώννυσϑαι ἄνωγεν. ad certamen:
induor subligaculo. *P 685 710 ζωσαμένω. σ
90 ζῶσαι. ὦ 89 C. χαὶ ἐπεντύνονται ἄεϑλα.
σ 67 ζώσατο δέκεσιν περὶ μήδεα.
ξζωός et ξώς E 887, acc. tov H 445 v. 1.
Coóc et ζωόν contra metrum. (Ptolemaeus,
e Bekk. 347, 18 ζῶς ζῶν (Bekk. an. 1231,
, Herod. ad E 887 ζώς Ger (cf E. M. 741, 59
ἐν τῇ περὶ τοῦ ζῶς Vds did βίβλῳ,
ortum enim ésse ἐξ ὀξυνομένου τοῦ ζωός.
Aristarchus, ap. Did. ü 445, μονοσυλλέύβως,
sed. utro accentu non liquet. synaeresin (Geo
Coóc Zo) statuunt Herod. Eust. 618, 9. E..M.
686, 16 413, 30, syncopen vel crasin Lobeck
path. el. 1, 302 οἵ 472 2, 76 120 paral 88.
contra Buttm. a. S. 1, 245 (Sd) ZAOX (Herod.
* gov. ACE. 41, 31 ζόος παρ᾽ Ἐπιχάρμῳ) ζώς,
inde £o óc, quamquam digamma (Christ 274) fuit
in media voce (ζω ε-ς ξῶς et ζωόςὉ cf. E. M.
413, 36. Of. La Roche h. T. 264. Spitzn.
Báuml. Duentz. ζώς, ζῶν (Bóttcher, Aehrenl. 20
timet ne confundatur nom. ζέων ζῶν). Bekk.?
Faesi La Roche ζως $e». Ceterum v. l $c"
P 405 ap sch. V. P 413) neutr. non legitur.
Vivus. ó 546 ὦ 284 μιν ζωόν ys. ΤΡ 78
ζωοΐί γε. w. l y 956 ζωόν γ᾽ Αἴγισϑον, Lx
ζώοντ᾽, plerumque (cf. Ameis N. J. f. Ph.
269) sine particula γέ. o 115 o? ζωοῦ οὐδὲ
ϑανόντος ἐπιχϑονίων τευ. Ε 515 H 308 ζωόν
τε καὶ ἀρτεμέα προσιόντα. 2. 849 ζωὸς ἂν ἄσσω
vivo et regno. w δῦ »w49t Coóc. w 187 ἀν-
δρῶν τις ζωὸς βροτός, cf. v. 1. h. Ap. 564 (alias
non in hy.. est pro subst. .Y 388 ζωοῖσιν
μετέω, cf Ψ 47 x 52 ξ 487. A 156 ζωοῖσιν
ὁρᾶσϑαι. B 699 P 153 271 478 672 X 4936
A 156 z 177 ζωὸς ἐών, cf. M 10 II 436. 2 749
S περ ἐών. ἃ 78 ζωὸς ἔρεσσον. λ 86 τὴν
ζωὴν κατέλειπον, cf. T 988. 2484 σε 5. quam-
pu vivebas. c 331. t9 -5o9, ἄταρ τεϑνεῶτι.
50 K 381 ἐμὲ C. πεπύϑοιτ᾽ ἐπὶ νηυσί, cf.
2 135 o ὅ27 τ 272. Ζ 38 I 331 ζωὸν ἕλε,
οἴ, Φ 102. Y 464 ζωὸν ἀφείη. I 445 tàr
πέμψῃς. P 405 ζωὸν ἀπονοστήσειν, cf. X 536.
Z 500 ἔτι C. - Ἕχτορα, cf. P 380 653, « 197
à 498 (mov), 552 χ 389. Φ 97 ζωοὺς ᾿χέξατο,
cf. d 238 λ 301, δ 272 o 441. P 511 νῶϊν
“ζωοῖσιν. Σ 418 ζωῇσι νεήνισι, veris, non arte
factis, cf. Σ᾽ 539. E 887 ζώς si vixissem, v. s.
ἀμενηνός. "o 686 σεῖο ζωοῦ. animalia: Π 203
δράχοντα 63 ἔτ᾽ ἀσπαίροντα, cf. M 221. 132
ζωοὺς χαϑίετε Ἵππους.
ζωρός (E. M. 414,80 ἀπὸ τοῦ ζῆν (Eust. 746,
42 Lob. Rhem. 986 cf. path. el. 2, 120. Duentz.
ad I 202 cf. Kuhn 1563! p. 12) 5 ζεῖν (Doederl.
Gl. 9450, cf. Curt. Et. 567). Apetz de voc. nonn.
Hom. Altenburg 1846 hebr. “πὶ comparavit)
tantum neutr. compar. Fervidus, Hes. Geor
; ;
ζωός — Leo
ἄκρατον. ζωρός" ἐνεργής, ταχύς. 1 308 ζωρό-
τερον χέραιε Doederl 1. 1. ,,meracius, obwol
nichts entgegensteht ferventius vini genus zu
verstehn* posterius non admittunt paraphr,
Sch. Ap. 87, 17 Suid. I 1, 741 Eust. 1. 1. ἄχρα-
τότερον, cui non bene addit Hes. ἔνιοι δὲ τά-
χίον, καὶ ἄμεινον ἐπιστρεφέστερον νοεῖν. E.
M. 414, 30 ζωτικώτερον, ἀχρατώτερον, ἐνερ-
γές" οἱ δὲ θερμότερον.
ζωστήρ (ζώννυμι) 1) vinculum. quod extra |
inicitur ad continendam adstringendamque lori- |
cam. Etiam ζώνη dicitur, Lehrs Ar. 122, cf.
Suid. 12, 742 Ap. 81, 18. E. M. 4M, 19 ᾿ϑώ-
ραξ ζώνη. continebat loricae partem imam,
ζώματος summam. videtur fuisse e corio factus,
ut mobilis esset, atque versicolor, sed aere mu-
nitus. E 186 K. 77 &. navatoAoc. 4 215 44 288
ζωστῆρα παναίολον (v. s. ζώνη). Z 219 H 305.
C. - φοίνικι φαεινόν. 4 184 ζωστῆρι ἀρηρότι,,
cf. 4 213. 4 135 ζωστῆρος - δαιδαλέοιο. 4
132 Y 414 ζωστῆρος ὀχῆες χρύσειοι σύνεχον,
E 539 P 519 διὰ ζωστῆρος ἕλασσεν, οἵ. E 618 -
M 189 P 578. 2) vinculum quo χιτών contine- -
tur, cingulum virorum, & 72 ζωστῆρι ovvé- -
toys χιτῶνα, cf. Braune de 5 ΠῚ Cottbus 1855 —
p- 9: 3
ζῶστρον (ζώννυμι) cingulum feminarum, quod |
extra inicitur ad adstringendam vestem. ζ 38.
ἄγῃσι ζῶστρά τε χαὶ πέπλους, sch. R. yo. ζώ-
νας. Ap. 8l, 24 Ἀπίων τὰ ἐνδύματα τῶν ἀν-
δρῶν (cf. sch. PQT. h. 1). ὁ δὲ Ζηνόδωρος
βέλτιον τὰ ζώματα, τὰς ζώνας. Hes. τὰ ζώ-
ματα χαὶ ζωνας" ἢ χιτῶνας ζωστούς, ἢ χλαί-
νας ἀνδρείους, τινὲς δὲ τὰ ἐνδύματα, οἵ. Suid.
LI 92,4743.
ζώτ-ω (skr. giv leben ó:cc unde etiam βίος,
cf. Savelsb. qu. [er 56 Curt. Et. p. 447 494
L. Meyer, vgl. G. 1, 414 (gviv) Christ 151 2
(Seer tv. Doederl Gl. 2450 ζέειν sied
Cog ζοῦν ζώειν) et ζάω, A 88 ζῶντος, qu
Doederl. syncope ortum dicit e ζώοντος, n
contractione e ζάοντος. h. Ven. 188 ζῶντι
Vix recte al, cf. E. M. 380, 51, Bio ζῶ 6o
cf. E. M. 931, 30. praes. ind. ζώεις. o 49
τ ει (terdecies) -ovad(»). ci τῷ y 954 opt. -0
h. Ven 249. inf. - εἰν (novies) et -Zusv ὦ 436
et -ἔμεναι ἡ 149. ptc. -ovo« (hy), -ovtoc
(septies), -orr. £2 705, -orc« (ter) du. ac. -o
E 157, pl. -ovrec (quater), -ὄντων x 72 0
τονταὰς q 155. ipf. pl. ἔζωον χ 945.
Α 88 ἐμεῦ ζῶντος z. ἐπὶ χϑονὶ δερχομένοι
cf π 439. ὦ 263 ζώει τε x. ἔστιν. Σ 91 oU
ζώειν οὐδ᾽ ἄνόρευσι μετέμμεναι., h. Ven. E
240 ἀϑάνατόν τ᾽ εἶναι zx. ζώειν ἤματα πάντα.
Σ᾽ ΟἹ 442 μοι ζώει z. ὁρᾷ φάος ἠελίοιο
Ὁ [568] ὁ 540 888 x 498 ξ 44 v 507 h. Vi
105 (àv). o 849 ἔτι ζῴου σι ὑπ’ αὐγὰς ἠελίοιο
ἢ τεϑνᾶσι. () 664 ἠμὲν “ὅτεῳ ζώουσι z.
χατατεϑνήχασι, οἵ. Ψ Τὸ, 8 132 ὃ 110
A 464, 303 q 155. h. Cer. 365 ζώει τε X.
πει. 'E 157 ζώοντε ἐχνοστήσαντε cf. 99 705
(Ulassen Beob. 3, 33), 42 490 y 256 Ἢ
ζωόν) u 91 π 878 χ 38 h Ap. 864 Merc,
Ven. 188. 7 72 o 229 ζωόντων hominum om-
nium. 77 15 ζώει μετὰ Mvoguóóvegot,
X 49 o 391 χ 222 h. Merc. 33. y 354 &ox
ἔτι,
ἤ
14. P 681 ἔτι ζώοντα, οἵ. Z 10 4 458.
9885 που τυτϑὸν ἔτι ζώοντ᾽. ο 428 τ 79 εὖ
'ζώουσι, cf. h. Ap. 530. o 491 ζώεις ἀγαϑὸν
ἤ et ἠέ paragoge epica ortum (cf. Lob. path.
el. 2, 224) e breviore forma. (Hartung, Partik.
ja. o6 Skr. và, vahis extra, lat. Ye- (non: vel),
we-cors sim. ahd. wan. Christ 954 skr. và φή
ἡ, ἰδὲ. ve (i. e. vel. Buttm. Lex. 2, 191 ἢ et
du comparat. "Thiersch ὃ 312, 29 n. 1 353, 3
|n. (et Báum!. Partik. 125) fieri potuisse ex ἡ
affirmativo (aut interrogativo Bàuml) iuxta poni
e cum aífirmatione (aut interrogatione) per
l axin quae paullatim coepta sint subici at-
ique inter se opponi). I aut, vel, part. disiunct.
Ν. 415, 16 Ap. 81, 31 ψιλούμενον καὶ βα-
ουνόμενον δηλοῖ σύνδεσμον διαζευχτιχόν, aut,
Ἢ Hes. Herod. E 812 887 K 174, s. subdis-
unct, παραδιαζευχτικός, vel, cf. Herod. B
hé8 Z 439 6 249 O 106 Lehrs qu. ep. 51.
Eur etiam priori. membro. a) vel- vel A
σε ἢ νῦν δηϑύνοντ᾽ ἢ ὕστερον αὖτις ἰόντα,
ἜΑ 151 E 484 Καὶ 84 461. Δ 191 906 Ν 425
6 559 P 548 744 Y 989 378 Φ 113 576 518
pr 485 B 317 ὃ 983 764 821 9 491 ε 274 4 331
299 301 o 279 530 Q9 3287 388 χ 97 468.
l'24 0 971 ἢ ἔλαφον ἢ αἶγα, cf. A 504 4 76
9514 K 361 4 220 N 290 O 106 898 373 X
35 310 y 99 (348 v. infr.) .ó 163 329 ε 484
z 103 3 29 (Bekk. al. ἠὲ - 7) 202 488 z 574
x2 o 44] v 297 h. Ven. P Cer. 65 174.
: e: .£ 108 ἢ νέος ἠὲ παλαιός, cf. I' 409
i α 296 β 29 x 255 4 120 & 330 384 c 299
1. Merc. 519. additur ««/: vel etiam, quando
qui loquitur ipse nescit utrum eligat, 'ou bien,
ber: 4 395 ἢ ἔπει ἠὲ χαὶ ἔργῳ, (Am. et
2), cf. 1I 590, 217 o 480. A 138 n τεὸν
ἄντος γέρας ἢ Ὀδυσῆος (Thiersch S 312,
1), cf. 4145 146 0 290 991 K 6 7 d1ll
8 (xal) z 433 4 415 459. B, praemittitur
X 164 ἄεϑλον, ἢ τρίπος ἠὲ AGE οἵ.
καὶ μι 289 o 384 (καί) 472. 42 29] τις
,1 οἱ μάντιές εἰσι ϑυοσχόοι, ἢ ἱερῆες,
hominum sive qui vates sunt! sacra spe-
Sive sacerdotes. plerique post εἶσε in-
nt, etsi male opponeretur: hominum
aut vates, sive haruspex sive sacerdos.
Jb - ἠξ΄. ἠὲ - ἠέ. ἢ - τε (3): B 289
ὰρ ἢ παῖδες χῆραί τε γυναῖχες, Har-
art. I, 90 ,.fühlt wáhrend der Rede dass
eder ebenso gut mit einander als einzeln
'nnt erscheinen konnen ἃ. corrigirt sich
ermassen' cf. Naegelsb. Faesi? ἢ - 5, τε
müt einander vermischt, paraphr. ἢ - καί,
Ameis (cf. Rieckher, Stuttgarter Corresp.-
,1862 p. 163) 7, etiam audacius Duentz. εἰ
Bentl. Doederl.) sed cf. Ameis. ,ba Roche
utrum eligat. similiter post ὥς τε γ 848
τευ ἢ παρὰ πάμπαν ἀνείμονος ἠὲ πενι-
; Bekk. Düntz. ἡ - 7ó£, Bekk. h. Bl. 1, 200:
zusammen mit der nach τί üblichen Affir-
t 109 ὥς τέ τευ ἢ βασιλῆος, ubi
altera pars. Bekk. Düntz. ἡ, quod ali-
1 yituperavit Ameis. non recte Sch. HQ.
τοῦ χαί. videtur esse ὥς τε ἤ ut ἄλλος ἡ.
pars posterior: o 275 ἠὲ σὺ πρῶτος
tur.
H.
521
T βίον. Q 526 ζώειν ἀχνυμένοις. h. Ap. 192
tovc ᾿ἀφραδέες, cf. Ven. 242. ib. 260 δη-
ρὸν ζώουσι.
ἔσελϑε, εἰ δ᾽ ἐϑέλεις ἐπίμεινον. b) aut -aut.
c) P 401 ἢ Φρυγίης ἢ Μηρονίης, cf. I' 409,
O 11 N 9, *V 328 331 0 610 x 223 255 ὦ 430
(x«t) h. Cer. 73 (x«t). B) à 546 ἢ χιχήσεαι ἢ
Ὀρέστης “τεῖνεν͵ ct. G 280. 9 570. ὃ 714 z«-
τρὸς ἢ νόστον ἢ ὅν τινα πότμον ἐπέσπεν. [78
ἠὲ διαραίσει ἠὲ σαώσει, cf. Ε 811 812 H 71 72
I 537 K 147 174 327 370 44 431 488 M 172
N 486 O 502 503 511 557 P 227 Σ 511 T 334
X 109 19382 724 Q2 356 732 734 ὃ 546 733 μ 156
π 356 0 510 v 340 q 398 χ 65 h. Merc. lor.
y) additur z«/: M 305 ἢ ἥρπαξε ἠὲ καὶ ἔβλητ᾽
cf. Z 43 38 489 ὁ 140 280. ó 80 ἢ κέν τις ἐρίσ-
σεται, JE καὶ οὐχί |. 8 326 ἢ τινας ἐκ Πύλου
ἄξει ἢ ὅ γε καὶ Σπάρτηϑεν͵ ἢξ x«l εἰς Ἐφύ-
pur ἐθέλει ἐλϑεῖν. H 179 180 ἢ Αἴαντα AP ἢ
Τυδέος υἱὸν ἢ βασιλῆα Μυχήν ης,͵ cl. 9 507
h. VII 19. h. VII 98 7 - ἢ - πῆς C) sive -
sive, additur ze: E 886 ἢ (Bekk. al. 5) τέ Ζε
ἔπασχον ἢ χε ἔα, Herod. δεαζευχτικοὲ ἀμφό-
τεροι..-... εἰ μὴ ὃ dri τερος βεβαιωτικχός" zu
γὰρ τοῦτο μᾶλλον αἰτεῖ ἡ διά »οια, sch. B. LV.
(Porph. ?) συναπτικὸν εἰ statuit. ἔξ 183 χεῖνον
ἐσθ αν ἢ xtv ἁλώῃ ἢ κε τς H. yo. jte,
. 2 308 I 701 702 M 328 (N 327). mutatur
structura: L 939 ἢ tt ὀισάμενος ἢ zal ϑεὸς
cf. τ 599 ὦ 291. B) non addi-
a) vel, sive: «) B 231 ἐγὼ ἢ ἄλλος, cf.
B 932 397 800 I 394 4 142 H 236 257; O 338
349 E 783, 860 — 148, Z 457 RA 8 486 .1 69
293 389 M 167 NN 39 302 437 589, O 82 161
170 177 495 587 605 Π 352 P 435 755, T 82
Y 139 X 68 Ῥ 348 366 £2 438 ὃ 45 225 396
7 36 84 (391 406 497 2 403 ξ 179 o 386 π 198
384 o 37 e 329 v 54 211 494 ὦ 148 h. Ap. 540.
additur καί: K 357 δουρηνεχὲς ἢ καὶ ἔλασσον,
cf. Π 557 T 33 2 207 x 9 τ 23 39. plur. verbi:
E 162 nóptioc ἠὲ βοὸς βοσχομενάων. sing.
Μ 42 χάπριος ἠὲ λέων βλεμεαίνων. uterque
ut videtur: Y 138 Ἄρης ἄρχῃσι (Bekk. Duentz.
Zenod., ante Spitzn. vo.) ἢ (yo. ««i) Φοῖβος ἢ
ἔσχωσι, Aristarchus (ap. Ariston. ) ἄρχωσι.
βὶ) Β 460 E 692 ὀρνίϑων, χηνῶν. ἢ γεράνων ἢ
κύκνων. Q 47 φίλτερον ἄλλον, ἠὲ χασίγνητον
ἠὲ καὶ υἱόν. z 217 οἰωνοί, φῆναι ἢ αἰγυπιοί. Ν
389 390 II 452 483 τις δρῦς ἢ ἀχερωὶς ἠὲ πίτυς,
cf. X 152, Q 737 9. 586, (zat). E 132. h. Ap.
266 (nr τε καὶ “τύπον ἵππων ἢ νηόν τε
χαὶ χτήματα. A 62 μάντιν ἢ ἱερῆα ἢ καὶ
ὀνειροπόλον, melius enim ó Πορφύριος τρία
ἀποδέχεται quam Herodianus et Nicanor (γενι-
χὸν μὲν τὸ μάντιν, εἴδη δὲ τὰ ἐπιφερόμενα,
ita Bàuml) 42769 τις δαέρων ἢ γαλόων ἢ εἰ-
νατέρων ἢ ἑχυρή. vel potius: σ 268 ὡς vr,
ἢ ἔτι μᾶλλον. y) Α 40 εἰ ἔρεψα ἢ εἰ Lene.
K 449 εἰ ἀπολύίσομεν 5t μεϑῶμεν, cf. M 948
N 288 « 282 y 93 d 324 m 277 o 252 c 316
391 τ 84 o 113. additur x«í: K 907 εἰ ἕλοι
ἢ - καὶ πύϑοιτο, cf. Y 190 ε 491 (9267. b) aut,
quando non utrumque fit, sed alteratrum: 4f 197
207 Τρώων ἢ «“υκίων ἢ Ζ 847, O 13 I 633
K 327 E 414 IL 515 T 326 Y 173 X 953 « 238
ὡς ἐχέλευσεν,
528
9 553 654 ν 275 E 368 x 384 v 121 192 χ 152
959 h. Merc. 441 Cer. 55. h. Ven. 93 Ἄρτεμις
ἢ “ητὼ di Ἀφροδίτη ἢ Θέμις ἠὲ ᾿Αϑήνη ἤ
ποὺ τις «αρίτων ἢ τις Νυ͵ μφάων [ἢ Νυμφῶν).
additur καί: H 196 σιγῇ ἐφ᾽ ὑμείων ue καὶ
ἀμφαδίην, cf. Ψ' 552. B) A 515 ὑπόσχεο ἢ
ἀπύειπε, cf. E 998 Z 164 341 1930 K 443 481
Ν 668 P 506 Ψ 724 Q 356 ὃ 744, 748 β 375,
L 273 v 937, A 565 ἃ 185 o 91 π᾿ 100 418
v 63 80 q 89 132 7 360. q 898 7 ἔπλετο 5
dt »ó που κεῖται ἢ ἐφορμᾶται. 4 88 ἡ πόλε-
μος ἔσσεται ἢ φιλ ὅτητα τίϑησι Ζεύς, cf. o 331
391. additur «e: o 177 νοστήσει" ἠὲ καὶ ἤδη
οἴχοι, cf. τ 09 K 207. ὦ 482 ἴομεν" ἢ καὶ
ἔπειτα ἐσσόμεϑα alioquin. A 504 ἐξερύοι ἢ
ἐχφέροι protraheret aut efferret, cf. Lehrs qu.
ep. 55. mutatur structura: « 162 ὀστέα πύϑεται
ὄμβρῳ, ἢ εἶν ἁλὶ χῦμα κυλίνδει. Qu 263 Ζηνὸς
ὑπ᾽ ἀγγελίης ἢ καὶ νόος ἐτράπετ᾽ αὐ τῆς, recte
sch. PQT. (Nicanoris?) διστατιχῶς λέγει. διὸ
ὑφ᾽ ἕν drayy ωὠστέον atque sine interpunctione,
sive a Iove iussa sive quia a Sententia sua ipse
decessit, (cf. L 339). I'215 o? πολύμυϑος οὐδ᾽
ἀφαμαρτοεπής, ἢ καὶ γένει ὕστερος ἦεν pauca
dicebat, quia non solebat multa dicere aut aber-
rare ἃ verbis iustis, sive etiam (quia) iunior
erat, A. et E. M. 415, 19 37 ἢ, (cet. cdd. εἰ, ut
Spitzn. h. 1. Scheele ἢ - 7; Greifsw. 1840 p. 1,
La Roche qui vertit: trotzdem), iuniores enim
ut inferiore honoris loco sunt, ita pauciora di-
cunt. εἰ non legit aut novit "Nie, ἐὰν βαρύνω-
μεν τὸν i σύνδεσμον διαστελοῦμεν βραχύ:
χείσεται γὰρ &vtl τοῦ εἰ συναπτικοῦ (Ap. 81,
33 E. M. l.l. cf. Lehrs .qu. ep. 61). ἐὰν δὲ
περισπῶμεν τελείαν στίξομεν. παραπληρω-
ματιχὸς γάρ ἐστι καί τοι νεώτερος ἦν. (Bàuml.
Duentz. Nàgelsb. Thiersch).
f. Ph. 59, 276 65, 976) satis mire quaestionem
putat pendere ab ἀφ. C) priori, non posteriori,
v. S. À à. — D) a) ἤ τε, ἢ τε Bekk, Am. La
Roche, ol. VO. ἥτε Jtt, sive sive (cf. 5 A). D 42
ἢ τ᾿ ἀλκῆς 7 τε φύβοιο. I276 T 177 5 t
ἀνδρῶν ἢ τε γυναιχῶν. 4 410 7 c ἔβλητ᾽ ἢ
2 ἔθαλ᾽ ἄλλον. in aliis Bekk. ἢ τε 7j τε in-
troduxit pro εἶ τε εἰ τε V.S. εἰ VI 6 aut b) al-
teri tantum. membro. A τε additur v. s. II A f.
T 148 παρασχέμεν ἢ τ᾽ ἐχέμεν.
II a) quam, nisi, ac, partic. comparat. sch. HQ.
« 165 διασαφητικός. Ap. adv. 487, 94 τοῦ μὲν
προτέρου ὕπαρξιν διασαφεῖ, τοῦ δὲ ἐπιφερομέ-
νου ἀναίρεσιν. αὐ B 4583 A 18 γλυκίων ἠὲ
»έεσϑαι, cf. «1 162 395 JN 639 O 512 (Ariston.
ἡ δ. 9. οὐχ ἐχληπιτέον τρεῖς διαστολάς..
συντόμως ἀπολέσϑαι ἢ πολὺν χρόνον φϑείρε.
09«)) d 486 X 374 Ψ 315 « 322 ζ 39 9 148
188 με 110 209 o 18 q 155 ὦ 369 h. Merc. 171.
O 510 οὐ τις τοῦ ὕδε νόος ἀμείνων 5. ,utéan.
t 188 οὐ γὰρ τοῦ γε χρεῖσσον ἢ ὅτε ἔχητον,
Ameis h.l. c£ ε 6. B8) A 9260 ἀρείοσιν ἠέ περ
ὑμῖν, cf. O 190 K 556 4 319 X 468 Il 688 X
302 9 819 9 154 o 417. πὶ 216 ἀδινώτερον ἢ
UE οἰωνοί (Am. appJ, v. 1. ἠύτ᾽, Buttm. Lex. 2.
230 gvr'. A 117 βούλομαι σόον ἔμμεναι ἢ
ἀπολέσϑαι, cf. I' 42 P 331 Ψ 594 y 934 2 491
μι 351 zx 107 9 81 404 v 317. P 445 φϑήσον-
ται τούτοις ἢ ὕμιν, cf. λ 58. PES 0 563
πλέονες σόοι ἠὲ πέφανται, cf. Ξ Ξ 81. « 395 σ
162. E 288 X 266 πρίν ys πρίν L^ ἢ ἄσαι,
οἵ. P 506. K 404 P 78 Ao. y ἢ ᾿Αχιλῆ, t.
zx 181 ἀλλοῖος ἠὲ πάροιϑεν, cf. τ 967. De ὡς
τε ἢ V. S. Ia. « 165 ἐλαφρότεροι πόδας εἶναι
j
Ameis (aliter N. J..
ἢ. ᾿ἀφνειότεροι χρυσοῖο, sch. HQ. μᾶλλον ταχεῖς
εἶναι ἤπερ πλούσιοι, celeriores quam ditiores,
cf. Nitzsch Duentz. Lentz Ztft. f. A. W. 1857
p. 274, sed Ameis, cf. N. J. f. Ph. 73, 558: au
ditiores, sed redemptio non convenit indignati tioni
Telemachi. iusto "vo ij noch Faesi, cf. Ztft. f, A
Ed subicitur enim 5 τς ἢ). pronomini ter
rog. quid aliud quam atque Lehrs, qu. e. 62. ἢ
monstravit veterum plerosque (Ap. 82, 1 E. M.
3856, 20 758, 9. Apoll adv. 523, 13.) Tij
(Düntz. La Roche, cf. h. T. 267) probasse,
ἢ (Bekk. Ameis) illorum doctrinae non convenit
v. 8. 5j II B b. Tryphonem (Lehrs 64) vero «
paragogen ratus, τίη scripsit, (c£. E. M. &
ἌΡΩΝ adv. 523, 13) sequitur Bàuml. Part.
tí δή ortum putat Buttm. a. S. 2, 374
Pet vermindertem Nachdruck). qo 409
λείπεσϑε: cf. N 810 Z 55, 149 Φ 183, 1
482. A 365 τί ἢ τοι ἀγορεύω: cf. ὁ. 838
4A 407 P 91 Φ 562 X 192 888 ἀλλὰ τί 5j T
διελέξατο ϑυμός; cf. K 432. Y 251 397. M
ví ἢ δὴ τετιμήμεσϑα; cf. TP 436. Ξ 964m
δὲ μενοινᾷς; cf. O 944 P 170 m 421 o 3:
t 500. in quarta arsi aut secunda, sed o 32
in tertia. rarius in Od. Non est ipsius pc
sed eorum quos facit loquentes. .
3j (v. s. 7) et in quaestione (IT) ἦε, quod n
differt significatione, metri enim causa
ragogen mutatur. Cf. Lehrs, qu. e. 52
che, h. T. 265 Am. app. « 175. I partic.
mat., βεβαιωτικός quare περισπᾶται, cf. H
A 156 232 pe 518 B 272 198 I'43 366 E
800 H 398 O 379 1 197 O 988 P 88 143
X 356 Q 72. Non est ipsius poétae, sed
quos loquentes facit. profecto, revera,
A 9929 ἰσοδυναμῶν τῷ δή, cf. Ap. 8L, 'a7
E. M. 414, 52. in introitu sententiae "sed
vocativos (v. s. βὶ et se). a) a) A 7S ἡ yag
μαι (Hes), cf. B 9249 A 232, 293 342. 355
N 744 Il 46 4» 532 X 301 357 435 Q
719 à 81 232 C 990 983 ἡ 270 2 450 δ!
169 215 o 152 433 x 199 9 15 3971 τ 108
wv 172 h. Merc. 37, Hes. ὄντως γάρ. )
γείνατο, cf. Z 56 (Herod. ractogycuedo) !
I 197; O 105 P 143 T 270 Y 94 X 16 2
356 Ψ 782 β 60 ζ 978 & 452 z 330 380. à 6
€37 ὁ 397 o 186 397 σ 73 338 389 c 363 v ]
232 q 131 325 397 h. Merc. 91 334 526.
Y 452 ἡ Suv σ᾽ ἐξανύω, cf. N 813 0 ΘΗΝ
ἀληϑῶς δή, ἀλλ᾽ ὅμως, ᾽πλήν, ἀλλ᾽ ovv.
ἦ νυ μέλει. A 540 ἡ ποτε - ἵξεται. Τ' B6
τέ χεν ἕσσο, cf. I' 3866 E 201 350 885
44 362 391 163 M 69 N 631 Π 687 P
Σ 13 T 205 Y 449 4 585 X 49 103 7^
288 B 63 219 , 298 μ 138 v 911 v 194 ὦ ὃ
A 955 ἡ xtv γηθήσαι, cf. P 88 X 48 τῦ
I'43 ἡ που κἀγχαλόωσι, cf. II 880 ne
870 toc, σχεδόν vide ne. Ὁ 198 ἡ
Τ' 188 ἡ ó« δεδμήατο, cf. 4 82 E421 TI
Z 915 K 401 M 164 Ξ 49 O 185 Il 750
394 T 315 Y 347 Ψ 108 (ὦ 495 t 280 8:
390 ὦ 351 v. L h. Cer. 222, , profecto git
B) A 254 H 194 ὦ πόποι, ἢ μέγα πένϑος i ,
vs, cf. N 99 Ο 986 Y 344 d 54 ὁ 663 πὶ Ἢ
τ 80 o 426 h. Merc. 219. Y 293 φ 949
πόποι ἡ μοι ἄχος, οἵ. X 168 Ῥ Τὶ 1:
ὦ πέπον, ἡ μὲν ἐπετέλλετο, cL «4 1θῦ, ὦ
t' ἄρα ἔμελλες. ὦ 198 Ju ᾿ἄρα ἐχτήσω.
)adduntur μην sim. A 77 ἢ μὴν. (Bekk., al.
ἐν). ἀρήξειν in sententia secundaria, cf. A 322,
275 (μέν) T 109. B 991 ἡ μὴν χαὶ πόνος
στίν, profecto ut opinor, cf. 7 57, E. M. 416,
ὄντως δή. H 393 ἡ μὲν χέλονται, cf. h.
p. 87. B 370 ἡ μὰν γνιχᾷς, cf. N 354 P 499.
518 573 ἡ δὴ λοίγια ἔργα, profecto ut ap-
aret, cf. B 272 337 (ὦ πόποι) Ξ 53 O 467 Φ
ὅν 518 « 253 ε 182, Hes, ἀληθῶς δή. p
| δὴ μὰν μεϑέηχα. H 97 ἡ μὲν δὴ ἔσσεται,
430 II 362 à 33.6 257. Q 763 5? μέν μοι
σις ἐστιν͵ cf. 4 765 Q 416 749 X 933 . 99
1z 65 λ 447 v 425 ξ 160 381 τ 167 235 305 ἢ.
Mere. 460. B 798 ἢ μὲν δὴ μάλα πολλὰ sio-
Ἰήλυϑον, cf. I 348 E 910.
"πολλὰ ἐπέτελλε, cf. X 239.
λώιόν ἐστι.
L3 & gum E
SOUS ὡς
LBS
383.0 486 o 124 204
151 v 149 π 183. I 464 ἢ uiv πολλὰ χατε-
Í μῦν, ut saepius, cf.
239. s) non est in introitu: P34 γῦν μὲν δή,
: Í in apodosi est post
e 288 β 319 μ΄ 138
- v 211 o 186, sed
secundaria. sub-
3.
"4
. S. ἐπεί:
4 156 ἐπεὲ μεσηγύς,
d. περισπαστέον τὸν 7. ἔστι γὰρ βεβαιω-
Y 437 ἐ. 5 καὶ ἐμὸν βέλος
169 ἐπεὶ ἡ πολὺ φέρτερον
7 O 144 911 K 557 Y 135
X 40 « 276 μ 109 π 89 9 154 y 289. Ger-
lect. 192 etiam 4 381 H 105 mutare vo-
It sunt locutiones hemistichio non longiores
109 154). immutantur τ 556 &. ἡ ῥά τοι
ς - | πέφραδε, cf. Χ 91 (quo solo loco poéta
voce utitur, plerumque ii quos facit loquen-
h. Ap. 72 Ven. 195, quare facilius fit nt ἢ
at gnondus quoddam. In arsi tertia sunt
MJ € ἢ -|épeoodcusrvoc "ἔϑηχε, cf o 196.
ἢ τοι S. ἤτοε profecto
qudem, igitur. Hes. z«
gontere non raro fit μέν (μή»),
| τοῦ μέν
ποιητιχῶς A τὸ
ἤτοι χατ᾽ ἀρχὴν τίϑεται
. Bekk. à
ἢ
"CV. ὀνείδισον.
529
esse sentiamus, Non est nisi in priore membro,
Apoll adv. 486, 33. Of Hartung, Part. 2, 958;
Est eius qui alteri afürmat quae ipse vera esse
putat. Absolvit certe superiora atqite propterea
habet quod opponatur, nam absolutis prioribus
transimus ad nova, l) opponitur δέ: «) in in-
troitu sententiae: 4 63 101 B 76 H 354 365
B 224 ἡ τοι ὃ y' ὡς εἰπών, Hes, οὗτος δέ,
er also, Naegelsb. οὗτος μέν͵ cf. Z-901 414 H
451, 4 22 Θ 459 [ 555 (v. δέ 573) Δ 94 94
257 338 487 O 190 II 953 399 P 288 d 90 446
485 Ψ 462 y 309 ez 9293 & 165 o 464 g 153
t 397 χ l71 ἢ. Mere, 365 (ἄρα). I'168 ἢ τοι
μὲν - ἔασιν, cf. 4 870 2404 0 323 4 373 449
P 198 Σ 378 585 Y 07 d 67 Ψ 59 404 ὃ 591
9.120 o 222 9 372 ὦ 249 ἢ, Ven. 902, 8) A 140
ἀλλ᾽ ἢ vot μὲν ταῦτα μεταφρασόμεσθϑα, saepe
enim sic primae pers, futuri additur, cf. 4/ 13 62,
O 35 466, 599 I 65 70 N 614 zX 952 O 911
Y 22 $ 372 Ψ 4g 219 & 154 u 291 c 594
359. c. iptvo. 4 211 ἀλλ᾽ ἢ τοι ἔπεσιν μὲν
4 9 ἀλλ᾽" ἢ τοι ταὶ τέρπεσϑον, ct.
T 828 8 235 v 976 € 207 zx 3106. y) B 818
τὴν ἦ τοι ἄνδρες - κικλήσκουσιν, cf HE 724
y 265 u 89. ε 48 ἔνϑ᾽ ἡ cov uiv ἐγὼ ἠνώγεα,
ef. 5 86 4 935 568 & 86 496 & 959 0 49809»
297 ἡ tot μὲν ἔπεμπε, οὐδ᾽ αῦτις ἐδέξατο, cf.
» 242. € 462 ἀλλ᾽ ἢ τοι μὲν εἴσομαι οὐδ᾽
εἴσειμι. y 14] ἡ τοι M. ἀνώγει οὐδ᾽ etc. cf.
h. Ven. 237. 9) opponitur αὐτάρ: E447 ἡ τοι
τὸν ἀκέοντο, cf. K 11 X 446 ὦ 48 629 « 155
394 δ 151 £ 949 4 510. E 842 ἢ τοι ὃ μὲν
ἐξενάριζεν, τὸν μὲν ἐνάριζε, αὐτάρ ete. cf.
E 847 0 864 502 4 613 M 141 N 694 II 451
4 505 595 ξ 171. Q 490 ἀλλ᾽ ἢ τοι χεῖνός γε
χαίρει, cf. ὃ 456 o 950. opponitur αὖτε, 4 237
τῶν ἢ τοι αὐτῶν χρόα γῦπες ἔδονται. 8) op-
ponitur ἀλλά: c) in introitu sententiae: 4 317 ἡ
τοι ἐγὼ μενέω, cf u 937, ]' 213 ἡ τοι μὲν
M. ἔην, οἵ, 4 51 E 809 T 93 67 y 126 255.
δὲ 71 ξ 183 ἀλλ᾽ ἢ voi - uiv ἐάσομεν. 4) post
vocativos: 7'305 ἡ ro: ἐγὼν ti. equidem, cf.
E 648 H 191 406 P 509 42 460 « 400 413 y
331 d 78 4 3 z 941 309 9 101 c 251 h. Merc.
368. Ψ 306 5 ro: μέν gg - φίλησαν" ἀλλά
etc. cf. α 307 5» 999, x» 97] Ψ 118 4 385 (c.
iptvo. ut 11451, o 6 c 194 560 o 281. est
optantis: o 11] ἢ ro: νόστον τελέσειεν. 5) est
in apodosi: 4/18 εἰ γένοιτο ἢ tov μὲν οἰχέοιτο
cf. [I 451. h. Merc. 174 εἰ δέ χε μὴ δώῃσι,
ἦτοι ἔγωγε πειρήσω at profecto. £H 188 ὅτε
ἵχανε ἢ τοι ὑπέσχεϑε, ὃ δέ etc. cf. II 463 I
555 & 86. post αὐτὰρ ἐπεί e, c. Q 629 h. Ven.
128 230. 6) nempe, scilicet: 4 537 τώ, ἢ τοι
ὃ μέν... ὃ δέ, cf N 709 Ξ 891 405' Q 888
634.699 o0 6 q 16 X 9 180 340 ὦ 154. verum-
tamen: Il 61 x vo: ἔφην ye, cf. X 980 à 430.
φ 98 ἡ tot ἔμελλεν. 7) aflirmat cum gravitate:
H 408 ἄλλος 9&Gv .. . σὸν δ’ ἢ τοι χλέος
ἔσται tua vero profecto, cf. Y 519 y 194 ζ 949
9 87. P 514. Y 435 ἃ 207 π 199 ἀλλ᾽ ἢ τοι
μὲν ταῦτα χεῖται, cf. Y 195 286 4 118 o 488
7 783p 222. T 100 r τοι 8 μετέφη hic igitur
ut dixi, cf. (v. l. & 61 pro δή roi) h. Ven. 116
(v. l δή co: 995 (ubi Herm). Y 318 ἦ τοι
uiv γὰρ ὠμόσσαμεν. ante lptv. ó 938 7 τοι
νῦν δαίνυσϑε. m 978 ἀλλ᾽ ἡ τοι ἀνωγέμεν.
8) raro in sententia secundaria: y 419 ὄφρ᾽ ἡ
τοι ἱλάσσομ᾽ cf, Ψ 59. € 24 ὦ 480 ὡς ἢ tot
ἀποτίσεται, cf. ο 157. aut in apodosi. — Kst
primo loco sententiae (cf o 6), aut secundo
84
580
ἀλλ᾽, ἔνϑ᾽, οφρ᾽, ὡς, τήν sim. v. 5..4.) aut
tertio (τὸν δ᾽ sim., τόν δ᾽ 2 237, νῦν δ᾽ TT 23
67, χαὶ viv ó 151) Est in arsi prima aut se-
cunda, in quinta O 699 II 61 X 980 2 430 q 16
ὦ 154 h. Merc. 114. in hy. ἦτοι, profecto, m
iis quae propius ad Homerum accedunt, h. Merc.
174 Ven. 116 925 930 237 ἢ τοι, scilicet. Υ͂. 1.
ἦτοι v 599 pro 7 τοι. 1 part. interrog.
A) quaestio non pendet a verbo, placet enim
haec separare cum Latinis etsi Graeci non se-
pararunt. 1) quaestio est simplex: an, ne,
Herod. Y 17 ἐρωτηματιχὺὸς ὁ σύνδεσμος χαὶ
ἅπαξ εἰλημμένος κατὰ μίαν διάνοιαν. διὸ πε-
οισπαστέος, cf. id. II 19 X 965 T 56. Ap.81,
29 ἀπορηματικόν vocat, cf. Hes. E. M. 414, 15,
al. etiam διαπορητιχόν s. διστατιχόν, cf. Lehrs,
qu. e. 51. etiam Bàuml. Part. 122 ,tragende ἡ 7
aus dem ἢ der Versicherung hervorgegangen,. . ;
doch ihm das Gebiet der eigentlichen Frage
(u. zwar der unabhángigen) zugewiesen," Y 17
ἢ τὶ μερμηρίζεις, etwa?, cf. 4 208 B 229
D 46 (Nicanor explicat ἢ i. e. εἰ ἤγαγες, οὐκ
ἂν ὑπομείνειας:) 400 4 247 E 466 Η 26 K 31
A G66 Ξ 965 O0 945 P 445 T 343 Ῥ 465 Y 179
ὃ 372 682 110 ζ 125 9 581, y 72 ε 958, « 284
2 160 213 » 418 o 511 σ 333 398 τ 72 o 109
h. Ap. 95 208 (Baum. 7z£) Merc. 262 308. Ps
quis animo magis est commotus, repetit quae-
stionem: II 12 ἠέ t: Μυρμιδόνεσσι πιφαύσκεαι
ἦ ἐμοὶ αὐτῷ: (18) ἠέ τιν᾽ ἀγγελίην ἔκλυες;
(17) ἦε σύ y^ Moysiov ὀλοφύρεαι, Herod. Π12
πάντες περιεσπάσϑησαν οἱ σύνδεσμοι χατὰ
λόγον τῶν ἐρωτηματικῶν, cf. 9 581 : 406 o
378 ὦ lll O 735 (Bàuml ἦ ἠέ) K [987]. non
recte Bàumlein postulari putat ut respondeatur
neque animi causa interrogari (rhetorische Form).
E 349 Ψ 670 ἡ οὐχ ἅλις ὅττι, cf. o 376, P 312
(La Roche 7, non idonea de causa» Ρ 450.
A 133 O 132 ἡ ἐϑέλεις; cf. I 340 O 105 504
Y 184 9 94] « 391 o 378. y) additur ἄρα,
Ν. 448 ἡ ἄρα δή τι ἐίσκομεν, cf. Σ 429 o 851
v 166. T 56 ἦ ἄρ τι τόδ᾽ ἔπλετο; cf. Herod.,
Bekk. al sine interrogatione: profecto ut nunc
videmus, cf. Bàuml. Part. 120. χαΐ, « 198 389
ἢ καὶ νεμεσήσεαι; c 9 584. ῥά, 4 98 Η 48
EZ τοῦ ἡ ῥά νύ μοῖ τι πίϑοιο; haec cum ita
sint ecquid parueris?, cf. H 446 Θ 236 9 336
o 431, E 762 491, e 351. : 405 ἡ μή τις
ἐλαύνει; num οἵ. ἐ 406 ζ 200. O 18 Y 188 P
396 e 115 ; o? μέμνῃ: nonne, cf. « 298 (La
Roche ἢ ut saepius) 0 140 1 339 0 506 £ 287
π 494. X A7l x ῥ᾽ οὐχ - ἄξιος; saepe etiam
in his priori quaestioni ἡ subicitur, ut A 208
rint? εἰλήλουθας, 5 ἵνα ἴδῃς, 2) quaestionis
duplicis non pendent. a) posteriori tantum
membro additur ἢ, an: ó 314 δήμιον ἡ ἴδιον:
Büuml et plerumque Düntz. in his 7. A 534
δ 140 ψεύσομαι ἡ ἐτεὸν ἐρέω: sch. HMQR.
᾿Ἀριστοφάνης οὐχ ἀποφαντικῶς, ἀλλ᾽ ἐν ἤϑει.
οὖχ ἀναγκαῖον δὲ περισπᾶσϑαι τὸν 5j. 0 γὰρ
λέγει τοιοῦτόν ἐστιν, εἴτε ψεύσομαι εἴτε dÀn-
ϑεύσω, ὁμῶς ἐρῶ, quae ellipsis vix apta est,
c£. K 546 O 903 ὦ 300 q 194. Καὶ 63 μένω "jt
9/0; Ψ 458 οἷος ἐγὼν 5s καὶ ὑμεῖς. « 226
εἰλαπίνη ἦε y&uoc; Bekk. Am., sed La Roche
Bàáuml. Düntz. z£. ó 643 Ἰϑάκης ἐξαίρετοι ἢ
fol αὐτοῦ 94rtc; sch. R. (Herod.?) ὁ ἡ πε-
ρισπᾶται: διαπορητικὸς γάρ. Καὶ 425 μεμιγμέ-
νοι εὔδουσ᾽, ἡ ἀπάνευϑε; sch. A. ἐν διαστολῇ
x. ὑποστιγμῇ, ἵνα ἐρωτηματικὸν γένηται" x.
αὐτὸν δὲ τὸν ἡ περισπαστέον διαπορητιχὸς
«Ξο
΄
p
γόρ. οἵ. Nic. 5 149 ϑεύός νὺ τις, ἡ βροτός
ἐσσι; sch, Β. τὸν ἡ ὃ ᾿Ασχκαλωνίτης περισπᾷ
ἐρωτηματιχὸν νομίζων: 0 xal χαριέστερον,
οἱ δὲ ἐνέχλιναν ὡς εἰ ἔλεγεν, εἴτε ϑεὸς εἴτε —
ἄνϑρωπος, posterius satis friget. b) utrique:
v. s. 1 βὶ nam saepe dubitari potest num quis.
alterum post alterum quaerat, an simul utrum-
que. I'939 ἢ οὐχ ἑσπέσϑην - ἡ δεύρω μὲν
ἕποντο - ; Spitzn. Lehrs qu. e. 52 54 (Naegelsb.?).
Duentz, minus bene sine interrogatione Bekk. -
Am. La Roche, Herod. ὁ μὲν πρῶτος ἢ σύν-
δεσμὸς βαρύνεται, ὁ δὲ δεύτερος περισπᾶται,,
v.s. Β20., οὗ q 131 (edd. ἡ z£ melius ἢ z£-5)-
2 172 (edd. ἡ ἡ contra Herod X 265) v 294
K 388—9 Ν 9251 φ 191, 9 381 (pendens?
α 408 h. Merc. 440 (Baum. ἡ ἠέ, Herm. ἢ ἠέ),
, 72 (953 A 172 (Herod. Ξ 265, aliter Eust.
1678, 30) o 577. ὦ 475 ἢ (La Roche, Bekk.
4) τεύξεις ἢ τίϑησϑα; οἵ, 8 30 (Báuml. Part.
132 ad 19) ξ 120 » 201 ἢ (edd. 7) ῥ᾽ ot γ᾽
ὑβρισταὶ ἦε φιλόξεινοι: οἵ. (c 175) I μον
z 462. Ξ 190 ἡ ῥά νύ μοί τι πίϑοιο ἠέ κεν
ἀρνήσαιο; v 934 ἡ πού τις νήσων ἠέ τις ἄχτι
χεῖται. ὃ 682 ἢ (79) ῥά τι ἴδμεν 5y& (Dàuml.
ἠδ) καὶ οὐκί. 3 899 7| (edd. ἡ) σέ y! ἐδάμασε
ἦε ἄνδρες ἐδηλήσαντο, περιταμνόμενον | ἠὲ
(aut) μαχεούμενον, (Lehrs qu. ep. 56), cf. «x
ubi js tertio loco Lehrs probat. Z 378 ἠέ
ἐς γαλόων ἢ (aut?) εἰνατέρων ἡ ἐς ᾿Αϑηνᾶ
ἐξοίχεται, οἵ, N 808 (Herod. h. 1. Lehrs qi
e. 57). B) quaestio pendens a verbis quae
congessit A. Scheele part. 7 ἢ et εἰ jj in serm.
Hom. Greifsw. 1840. 1) simplex Θ᾽ 111 εἴσεται
ἢ καὶ ἐμὸν δόρυ μαίνεται, Thiersch ὃ 353,
n. ,lürwahr sie wüthet", esse enim p ^
sch. BLV. E 886 ἀντὶ τοῦ εἰ συναπτιχοῦ, SCIL
quando, cf. Π 243 (ó«). Saepius dubitari poti
num admittatur εἰ, (συναπτικός) an m.
φράσαι εἰ μὲ σαώσεις si vis dic, quare Ze
dotus φράσον, al. ἢ reputa num. » 415 πεῦ
σόμενος μετὰ σὸν χλέος ἢ που ἔτ᾽ εἴης, Υ
εἰ m 138 χατάλεξον εἰ ἄγγελος ἔλϑω,
sch. A. I' 46 Bekk. 7, H. yo. 7 c. διε
3) duplex, cuius a) posteriori tantum membr
additur. δ᾽ 110 οὐδέ τι ἔδμεν ζώει ὅ γ᾽ 3
ϑνηκεν, cf. p 132 (Am.) ὃ 837. 4 464, B
Düntz. ἢ. praeter morem: ὦ 238 μερμῆ
χύσσαι ἡ πρῶτ᾽ ἐξερέοιτο. b) utrique: ἢ - ἢ
quam Lehrs, qu. e. 50 probavit opinionem 8
veterum, qui ,,cum de causis dissentiant im m
ipsa conspirant, cf. Am. « 175 La Roche l
Tl. 965, sed Classen N. J. f. Ph. 79, 307 id He
rodiani commentum esse putat, non à Doét
profectum, cf. Nitzsch ib. 1, fasc, 2, atd
Báuml. ib. 85, 196 Part. 130 negat nos
tali opinione cuius idonea causa excogitari.
possit. Lehrs ,ad alteram particulam q
modo languescere.sentimus priorem — in
quasi maiore quadam vi incidit", Senge
Sendschr. an Rost 14 accentum acutum
liorem esse, alterum vero membrum demum t
ficere quaestionem duplicem, cui Báuml. ὦ
quod illo debilius est ὦ opponens neque vel
rum rationes curans de suo ἢ - ἢ Scribit. -
qui distinguenda sunt: nesciebam num vem
boum causa sive (7) alius rei, et num boum ὃ
alius rei causa venisset (0 384 zt 95), quae hel
veteres distinxerunt, (ἢ 5), nam ὦ 111—
non est quaestio duplex 7 ἢ v. S. À là €
neque 9 582 ἢ τις ἀπέφϑιτο, γαμβρὸς v i
ϑερός aut B 229 O 105 cf. Herod. ὁ 1
Ξ 965, sed est 4 190 μερμήριξεν ἢ ἀναστή-
σειεν "s παύσειεν, cf. B 953 (aliter Ap. 81, 32
ἡ ἢ cf. Lehrs qu. e. 55) E 86 672 1619 K 508
309 342 396 [409] JN 327 456 749 X 21 II 436
648 718 P 180 Y 311 Φ 226 X 175 383 9 408
(381?) y 170 214 9 ?8 118 646 185 833 (mov)
5142 ε 175 x Ὁ] A 175 178 495 & 460 o 168
300 305 349 384 x 33 74 260 o 236 o 91 265
7/1997 525 v ll φ 292 z 167 994 w 86 208 o
a 263 404. « 175 εἰδῶ ἠὲ νέον μεϑέπεις ἢ
χαὶ πατρωιός ἔσσι ξεῖνος, cf. ἐ 280 zx 238.
ὃ 719 οὐκ οἱδ᾽ ἢ τίς μιν ϑεὸς ὥρορεν je καὶ
αὐτοῦ ϑυμὸς ἐφωρμήϑη, sch. HRQ. ἡ τίς μὲν
Ἀρίσταρχος διὰ vov zy. B 238 ἴδηται ἢ δα
προσαμύνομεν. «s καὶ οὐκί, cf K 445. B 800
δαῶμεν ἢ ἐτεὸν μαντεύεται ἦε κ. οὐκί, cf 4
493 « 268. 4 15 φραζώμεϑ᾽ ἡ ῥ᾽ αὖτις ὁρ-
sous» ἢ βάλωμεν, cf. 4 820 II 248. K 504
- EM ἢ δίφρον ἐξερύοι (ἢ $xqípo) ἢ
oio, Lehrs qu. e. ὅδ. Φ 62 δαείω ἢ ἄρ᾽ -
ἐλεύσεται ἦ μιν ἐρύξει, cf. y 158. m 95 εἰπέ
μοι ἠὲ ἑκὼν ὑποδαμνασαι ἢ σέ γε λαοὶ ἐχϑαί-
eeu: ἢ (Bekk. La Roche al. ἢ) τι χασιγνήτοις
ἐμέμφεαι, sch. Η. π 95 ὃ δεύτερος ἢ πε-
ρισπᾶται, zt 97 ἢ ἄρα ἀδελφοῖς μέμψιν τινὰ
ἔχεις, videntur enim non tria membra esse quae-
sonis, sed duo quorum alterum duas partes
habet, cf. τ 237. d 487 κατάλεξον ἢ ἀπήμο-
Ἐς ἦλθον ἠέ τις ὠλετ᾽ ἐπὶ νηὸς, qe (melius
ἠὲ eum Lehrsio qu. e. 56) φίλων Es χερσίν.
lp 308 οὐ οἶδα ἢ δὴ ἔσχε ἡ αὕτως. Ei num,
᾿ἰσυναπτιχόν), in priore membro pro ἤ codd.
onnunquam habent, Thiersch ὃ 353, 3 vitupe-
ravit, Bekk. al. expulerunt, Báuml. defendit.
3 308 γνώσεαι εἰ καὶ ϑεσπεσίῃ οὐκ ἀλαπάξεις
ἀνδρῶν καχύτητι, Herod. Πτολεμαῖος πε-
LOL τὸν ἡ, διωπορητιχὸν ἐχδεχόμεν oc (ἢ, 7j
nnm am, Lehrs qu. e. 56). εἰσὶ δὲ οἱ ὀξύνουσιν,
ἰῶσπερ z. οἱ περὶ τὸν ᾿Δλεξ Leva, ἐχδεχόμενοι
αδιαζευχτικὸν τὸν ἢ. hi igitur: scies,
juando non capies sive diis nolentibus sive ho-
ps segnitia, cf. Z 368 (num, 7) Θ 533 819
rod.) Y 244. B 349 γνώμεναι εἴ τε ψεῦδος
τόσχεσις ἠδ καὶ οὐκί Báuml. Spitzn., sciamus,
| ve hoc est sive illud. La Roche & re εἴ ἴτε
Jed Bekk. Am. ἤ τε 78 num, an, Düntz. εἴτε
γε Ὁ). h. Ven. 136 εἰ ἔσσομαι ἠξ x«l οὐχί.
Ap. 410 : ἐὲ μενέει ἢ ὀρούσει num, an. — Pro-
lneitur 7 in altera thesi τ 56, non corripitur
Jec.Hoffm. qu. h. 1, 63. » οὐ saepius synizesi
4nam syllabam efficiunt, quam sine syniz. binas
140 I 339 O 506 X 987 π᾿ 424).
ἥ, sunt qui adv. putent: ut, velut, óc. Β 73
33 276 T 177 Ψ 581 9 652 y. 45 187 4 A51
ϑέμις ἐστί, cf. h. Ap. 541 (ἀνϑρ ώπων). 1 184 ἣ
Lue ἀνθρώπων πέλει, Hes. 7j ϑέμις " ὡς δεῖ,
δίχαιον, ὡς πρέπει, ὡς “χρή. à 691 ἢ τ᾿
' ᾿ς βασιλήων. ε 268 ἢ τε ξείνων 89.
130 ἢ 9. ἐ. γυναικός et demonstrative
ἢ γὰρ dien £. γερόντων, cf. v 168 ὦ
Eust. et ol. vo. 7, (Voss: quantum fas
), quod recte Spitzner expulit (exc. ΠῚ, Ven.
- ἢ, Apoll adv. 559, 5 Herod. B 73 I 134
pue 1,192 &. M. 440, 7 sch. V. (Porph.?
Pc. Lehrs) 6 Hm jj, quod adv. esse rati ut νή
ἐ probant Lehrsio qu. ep. 44 Thierschio (2)
47, cf. Am. y 45 Autenr. B 73, sed cum
c non possit esse demonstr. alii melius fem.
Atuunt pronominis aut rel. aut demonstr. cuius
"nus referatur ad sequens subst. (cf. z 43 αὕτη
ἐς eth. Ap. 458) Spitzn. l. l. Buttm. Lex.
Ἥβη
531
1, 940 Bekk. h. Bl 1, 55 Nügelsb. B 73 La
Hoche ἢ. T. 273 h. U. 183 ad B 73 Düntz.
y 45, cf. Nitzsch à 691. Herod. O 365 idem
quod. ἠύτε. ἢ ipf. de xut Jg. v. 4 ν. 5. Oc et ἥ.
ἦα ipf. de εἰμί. g« v. S. ἤια.
ἠβαιός (de origine non constat, Bergk ap.
Am. app. & 462 ἡ βαιός. sch. HMQ. y 14 ot
νεώτεροι | ϑαιόν, Trypho ap. Apoll. coni. 524, ὃ
πλεονάζειν putat 5j, Cf. Lob. path. el. 1. 68)
parvus, exiguus, E. M. 417, 15 ὀλίγον z. ὀλιγο-
χρόνιον, cf. Hes. Suid. I 2, 802. Bekk. an. 1095
Κυπρίων" ἢ. ὀλίγον. B 380 οὐχέτ᾽ - ἔσσεται,
οὐδ᾽ ἠβαιόν |, c£--B 886 N 106 702 Y 361
Y 14. X 141 φ 988 ἔνε φρένες οὐδ᾽ ἠβαιαί |
cf. σ 355 (τρίχες). non in fine versus et sine
negatione: ε 462 ἠβαιὸν ἀπὸ σπείους.
ἡβάω praes. opt. -ὥοεμε (Dietrich, Kuhn La
481 -ὥφμι et ita Düntz. ον ad & 468) e
-Bow ü 133, ptc. -O», -ὥωσα & 69. pr.
I 446, -ὥοντες. aor. cL, ptc. sg. et du. ,D pu-
besco. (n aor.?) v 410 ᾿ἡβήσας. α 41 ὁππύτ᾽
ἂν ἡβήσῃ. E 550 ἡβήσαντε. €Q 604 xz 6 ἕξ
μὲν ϑυγατέρες, ἕξ δ᾽ υἱέες ἡβώοντες (paraphr.
ἀχμάξοντες") 2) vigeo: Nestor dicit: H 133 εἰ
γὰρ ἡβῷμ’ ὡς ὅτε μάχοντο et H 157 «1 670
Ψ 629 & 468 (Ulixes) st9^ ὡς ἡ βώοιμι, βίη δέ
(τε) μοι ἔμπεδος εἴη, Hes. ἀχμάζοιμι cf. ξ 503.
I 446 ϑήσειν νέον ἡβώοντα |, Hes. &xuacorvta.
M 382 ἀνήρ, ov ὑδὲ μάλ᾽ ἡβῶν | cf. 9 565 v 187.
arbor: ε 69 zurolc ἡβώωσα. De
3j9: (Pott 11 113 lat. iuvenis, skr. yav- pas
cf. Legerlotz, Kuhn 7, 298 L. Meyer, vgl.
86 89 414 Benf. 2, 210 Christ 152 Curt, M
p. 538 qui yay-yà statuit) iuventa, pubertas, Hes.
νεότης ἀχμή, ct. Suid. I 2, 802 E. M. 417, 37
Ap. 81, 9. Δ 9?5 ἥβης ἐρικυδέος Testo μέ-
τρον, cf. Q 798 λ 817, σ 217 τ 532, h. Cer. 166
221. $2 848 χούρῳ, πρῶτον ὑπηνήτῃ͵ τοῦ περ
χαριεστάτη ἥβη |, Cf. « 279. o 336 ἥβην πο-
λυήρατον ἱχόμεϑ' Eumaeus et Ctimene. ἢ.
Merc. 375. &v9oc ἔχει φιλοχυ δέος ἥβης. Ven.
974 τὸν ἕλῃ πολυήρατος ἥβη b) robur iu-
ventae: Ν 484 ἔχει ἥβης ἄνϑος, cf. h. Ven. 994.
II 857. X 363 λιποῦσ’ ἁδροτῆτα z. ἥβην
P 25 ἥβης ἀπόνητο. Ψ 4323 πειρώμενος
ἥβης |. 9 136 οὐδέ τι ἥβης] δεύεται. 9 181
iP. πεποίϑεα χερσί τε. π 174 δέμας δ᾽ ὥφελλε
ἥβην |] v 21 ἥβης ταρπῆναι, z. γήραος
080» ἱχέσϑαι. h. Ven. 995 τὸν ἔχεν «πολυής-
ρατος ἥβη. Vur s δοτὴρ εὐθϑαρσέος 5. Mars.
XXIX 12 νόῳ z. ἥβη.
"H85»). χαλλίσφυρον "H. [παῖδα Διὸς - xod
Ἥρης! ἃ 604 uxorem habuit Hercules, post-
quam ad deos pervenit, cf. h. XV 8. sch. H.
τοῦτον ὑπὸ Ὀνομαχρίτου ἐμπεποιῆσϑαί φασιν.
ἠϑέτηται δέ. ἔνιοι δὲ οὐ τὴν οἰνοχόον Ἥβην,
ἀλλὰ τὴν ξαυτοῦ ἀνδρείαν, Lehrs negat (Hh.
M. 17, 481 Arist.* 448) haec de Onomacrito
Alexandrinis fuisse cognita, contra eum dixit
Düntz. N. J. f. Ph. 9l, 1739 Abh. 6, Welcker
Goótterl. 1, 370 veterem putat opinionem de deae
origine etiamsi Onomacritas versum addidisset.
ib. 692 matrimonio vero significari iuventam
Herculi redditam, cf. Naegelsb. h. ΤῊ. 41, 115
Preller, Myth. 1, 289 2, 178 Nitzsch III 346.
4 ἃ πότνια "H8 9η} νέχταρ ἐφνοχόει inter deos,
Ariston. ἡ 9. 0. παρϑένος͵ ὴ Ἥβη οἰνοχοεῖ
γάρ. οὐχ ἄρα γεγάμηται ὑφ᾽ Ἡρακλέους , OG
£v τοῖς χατὰ τὴν. νέχυιαν ἠϑετημένοις, sch. L.
ἡ διηνεκῶς ἐν ταῖς εὐφροσύναις νεύτης. E 905
(Apa) Ἥ. λοῦσεν, χαρίεντα δὲ εἵματα ἕσσεν,
84"
ἧς
ς ΄
532 ἡβητὴς —
Ariston, » Ó. o. παρϑενικὸν τὸ λούειν, οὐκ
οἶδεν ἄρα ὑφ᾽ Ἡρακλέους γεγαμημένην. "
722 Ἥ. ἀμφ᾽ ὀχέεσσι (lunonis), βάλε κύχλα,
sch. BLV. ὑπηρετιχήν τινα τὴν Ηβην παρεισ-
ἄγει. Saltat Ἥβη h. Ap. 195 cum Gratiis Horis
larmonie Venere. nm /
ἠβη-τῆς (-&) juvenis Hes. ἀχμάζων, νεανίας,
jAt&, π΄ Merc. 56 χοῦροι ἡβηταί.
ἠγάϑεος (ἄγαν, ϑεῖος Ap. 82, 12 E. M. 417,
56 Hes. Suid. I 2, 804 Buttm. Lex. 1, 48 Doe-
derl. Gl. 74. idem quod ζάϑεος Hartung, Part.
1, 350 Düntz. 4 252. ἀγαϑός, cuius vis augea-
tur A. Goebel ho. qu. 156. certe ἡ fit ex «)
valde divinus, valde excellens. regiones: 4 252
δ 599 Πύλῳ ἠγαϑέῃ, de forma fem. Lob. par.
460, paraphr. &y«97 x. πλουσίᾳ. B 722 “ήμνῳ
ἐν 4. 9 80 h. XXIV 2 Πυϑοῖ ἡ. d 58 19
“ῆμνον ἐς jya9£qv. 8 308 ὃ 702 s 20 ξ 180
h. Merc. 216 Πύλον 5j. h. Ap. 37 “έσβος ἠγα-
ϑέη. Z 133 ἠγάϑεον Νυσήιον, Hes. ἄγαν ϑεῖον.
εὔδαιμον. μακάριον. h. Merc. 381 οὔρεος ἠγα-
ϑέοιο.
ἡγεμον-εὐω praes, -εύει IN 53, οἷ. τῇς O 46
τῇ Φ 958, inf. -εἰν, ptc. των h. Merc. 259 iptv.
-sve o 194. ipf. -swsr) fut. -σω, -σεὶς bh.
Merc. 303, -oe& x 501. sum dux itineris, praeeo,
duco. abs. o 194 h. Merc. 392, χ 400 ὦ 155
(πρόσϑε), de itinere maritimo ὁ 142 x 141 h.
Ap. 437. & 961 ὁδὸν ἡ. cf x 501 ιταὐτην)
h. Merc. 303, Ν᾽ 53 ἡ ἡ. cf. O 40. Π 92 προτὶ
lÀiov 5. h. Merc. 259 μετ᾽ ἀνδράσιν 7. d
958 ὕδατι ῥόον ἡ. B 816 Τρωσὶ 7., cf. 9 421
0 312 (δεῦρο) ψ 298 ιἐρχομένοισι) ὦ 225 (ὁδόν).
γ 886 τοῖσιν 5. πρὸς δώματα, cf. x 445, 9 4
(ἀγορὴν ó£) loco corrupto: h. Merc. 461 σε
χυδρὸν ἐν ἀϑανάτοισι - ἡγεμονεύσω, ib. 563
πειρῶνται - παρὲξ ὁδὸν ἡγεμονεύειν, Daum.
e. Laur. ψεύδονται - δι᾽ ἀλλήλων δονέουσαι.
B 557' Μοχρῶν 5. cf. B 540 552 563 601 627
698 740, 645 650 657 758, II 179 198 (στιχός),
dux exercitus, cf. Bekk. h. B. 1, 210 La Roche,
h3S43520De
ἡγε-μών 1) dux, princeps, praetor. In Il.
Hes. ἄρχων. Ammon. 5. βασιλεύς " 7. ὁ τάξεως
στρατιωτικῆς ἡγούμενος. E 88 4 429 ἕχαστος
ἡγεμόνων. οἵ. Β 365 M334 Π 307 P 253. B 476
τοὺς ἡγεμόνες διεκόσμεον. 1' 1 χκόσμηϑεν ἅμ᾽
ἡγεμόνεσσι, cf. M 87 N 801 Π 198. II 292
ἡγεμόνα Pyraechmen Paeonum. JN 108 ἡγεμό-
voc καχύτητι Agamemnonis, quasi succenseant
ei Graeci ob superbiam v. imprudentiam. 17171
πέντε ἡγεμόνας ποιήσατο Achilles Myrmido-
num. B 709 A«ol | δεύονθ᾽ ἡγεμόνος. Cum
gen. B 487 760 ἡ. Δαναῶν z. κοίρανοι reges,
cf. I1 371. 4 538 ὃ uiv Θρῃκῶν ὃ δ᾽ Ἐπειῶν
ἡγεμόνες. Ν 491 7. Τρώων Hector Aeneas
Deiphobus al. 1 85 ἕπτ᾽ ἔσαν ἡγεμόνες φυ-
λάχων centenorum. «1 804 ἡγεμόνας 4αναῶν.
qui ordinibus praeerant, non universis gentibus.
A 746 zysuóv? ἱππήων Mulium. O 517 “1αο-
δάμαντα ἡ. πρυλέων. 2) dux itineris. In Od.
les, ὁδηγός. x 50D ἡγεμόνος ποϑὴ παρὰ νηί.
o 310 zy£uov! ἐσθλὸν ὄπασσον in urbem pro-
fecturo. Cf. Retzlaff, Synon. Kónigsberg 18606,
I10. De
ἡγ-ἐομαι (ἄγω. sed Lottn. Kuhn 5, 240
sag-us, sag-ax, vituperatus a Curt. Et. 117, qui
p. 640 de spiritu, de quo Doederl. Gl. 53 au-
daci coniectura opus esse putat. Lobeck, Rh.
151 (sec. Herod. μὸν. A 45, 15) fortasse ab
dyóc, melius τὸν ἡγόν, ὃ σημαίνει τὸν ἡγε-
ἡγηλάζω
μόνα E. M. 390, 37) praes. -εἴται h. XXVI 17,
iptv. -εέσϑω ψ 148, inf. -εἶσϑαι v 65. ipf.
-εὐμην E 211, -sito, da. -εἰσϑην (Suid. I 2, 819
ἀντὶ τοῦ ἡγοῦντο) pl. 8 p. -εὔνϑ᾽ h. Cer. 181.
fut. -ἥσομαι Ξ 374 o 28, aor. -o«ro, du.
ἄσϑην. opt. -ἤσαιο ἡ 22, -αἰτο, iptv. -ἄσϑῳ,
I 168, inf. -ασϑαι. 1) praeeo, sum. primus,
duco, opp. sequor. abs. P 405 y 29 & 192 ἡ 97.
ἡγήσατο, 0 δὲ μετ᾽ ἴχνια βαῖνε. B 413 9 46
104 ἡ., rol δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο, cf. « 125. “ἃ
πρόσϑεν ἡγεῖτ᾽. I 168 Φοῖνιξ πρώτιστα
etsi I 192 ἡ. Ὀδυσσεύς, Ariston. I 168 ἡ 4.
9. d. προέρχεται x. o? συμπρεσβεύει, I 199
ἡ ὃ. 0, ἐπὶ Ὀδυσσέως z. Αἴαντος. sum dux
itineris: ζ 300 .Y 247 (dum eum decipit callide
E 48 χλισίην δ᾽ ἧ., cf. ο 82. Y 144 ἥ. τεῖχος
ἐς, cf. h. Cer, 181 (πρός). » 65 ἡ. ἐπὶ νῆϊ
x 263 αὐτὴν ὁδὸν ἡ. Cum dat. (cf ΒΕΚΚ,.
Bl 1, 210) X 101 Τρωσὶ ποτὶ πτόλιν 5. AT
νήεσσ᾽ ἡ. Ἴλιον εἴσω. G 114 ot πόλιν ἢ. Gf,
ῃ 39. x 897 ἐκ Δουλιχίου 1. μνηστήρεσσι pri-
mus inter w 184 ἡμῖν 7. ὀρχηϑμοῖο nos
saltandum. 2) incipio, primus facio, abs.
ὦ 469 τοῖσιν ἡ. (νηπιέῃσε quia stultus erat)
c. ptc. h. XXVII 17 ἡ. ἐξάρχουσα χορούς
3) militibus praesum, exercitum duco, abs. ἢ
951 N 802 833 X 374 ξ 470. B 687 σφιν £m
στίχας ἡ. E 211 Ἴλιον εἰς ἡ. Τρώεσσι,
ἠρχόμην, ἡγούμην, Ariston. h. l non ut ali
"Troianis auxilio, cf. II 169 ξ 238 (vrjeos?).
964 Mijociv ἡ. plerumque c. gen. (Bekk. 1.1
B 638 Αἰτωλῶν ἡ. cf. B 567 851 867, 82
678 870 731, M 101 O 311. (ἡγήτωρ -&
-ονεύω).
ἠγερ-ἐϑομαε(άγερ, ἠγέρϑην, cf. Wentz
in ϑω 1 29.) 3 p. pl. praes. -ονται et ipf. -ὸ
(E. M. 418, 32 pro -ρϑοντο, cf. Lob. Rh.
in -ἔϑεσϑαι K 1297 αἱ ᾿Αριστάρχου (Did| —
Spitzn. (h. L) rec. praeter Faesium. sed Eus|-
193, 61 ἠγερέεσϑαι (Hes. Suid. I 2, 809 σῦν!
ϑροίζεσθαι, cf. E. M. 418, 28) ἀπὸ ἐνεστῶτ
τοῦ ἠγερῶ. Faesi (sec. Lob. Rh. 148)
stürkte Form von ἀγείρεσϑαι, wie χυρέω wt
xvoco, Duentz.: unerklàrlich. congregor, €0
venio et maneo in concione, Doed. Gl. 55 ve
sammelt sein, melius Wentz. l.l. ,,actio inchos
non momento temporis absoluta, sed per tei
pus aliquod continuata". ΜΚ 197 ἵνα-σφιν £
φραδον ἡ. (E. M. 471, 9), cf. h. Ap. 147. B8
ἐς Αὐλίδα νῆες ἡ. Hes. ἠγείροντο, συνηϑρῖ
ζοντο, cf. M 82 (ἐφ᾽ ἵππων). Γ' 281 ἀμφὶ
μιν ἀγοὶ ἠγερέϑονται, cf. T 808, 3P 233 4 9
(ἀολλέες), o 84 65 c 41 τ 542. B 892 πὲ
ἀϑρόοι 5. cf. y 419. 42 788 πρὸ ἄστεος ἢ,
ὦ 468 (ἀϑρόοι). semper cum significatione:
etiam h. Merc. 396 ὀϑρόοι (Groddeck, ἄφϑιτ
codd.) ἡ. ποτὲ πτύχας Οὐλύμποιο minus be
Baum. e marg. L. ed. μετὰ χρυσόϑρονον ἢ
mane. p
ἡγ-ηλάξω (ἄγω, E. M. 418, 42 πλεονᾶσ,
x. τροπῇ, sed Lob. Rh. 222 ,per quos grae
linguae architecti ab ἄγω ad 7. ascenderint Τὶ
apparet, ideo epenthesi assignamus." Doed.
53 ἡγέομαι ἡγηλός, cf. Eust. 1704, 2)
tantum. duco, E. M. 1. l. ἄγω, ὁδηγῶ, ἔπι
λοῦμαι, cf. Ap. 82, 12 Hes. 9 217 χαχὸς au
ἡγηλάζει (al. -εἰς Did), A. ex corr. ἄγ.) tran;
dego, A 618 χαχὸν μόρον ἡγηλάζεις, sch.
διάγεις x, ὑπομένεις, Q. δυστυχίαν βουχολ
vix recte B. ἄγῃ χαχῷ μόρῳ. Am. Schi
als sinnlich belebter Begriff.
CO)
ἔπι
ἡγήτωρ
in
.
ἡγή-τωρ (ἡγέομαι) 1) dux, praetor, Herzog.
Retzl Sy mI 9: Konig als Heerfürer im Kriege,
Hes. πγεμόνες, βασιλεῖς, δδηγοί, ἄρχοντες.
B91 1; K 533 «1 216 587 P 248 X 378 Ψ
457 ὦ φίλοι ᾿Αργείων ἡγήτορες ἠδὲ μέδοντες,
ef. «1810 (δειλοῦ in principio orationis, ΗΘ,
λ 896. M 376 ἔφϑιμοι Avziov ἡ. 53. u. K 301
ow Τρώων 5. 53. u. cf II 161 (Mua dó-
») 4 285 4M 354 P 508 669 Αἴαντ Ἀργείων
ops. .4 687 Πυλίων ij. ἄνδρες, cf. II 495
2 (ztvziov), ubi pro adi. est. € 512 υσῶν
; jroo«, cf. O 330. (Βοιωτῶν), Y 383 h. Cer.
“τὸ (λαῶν). E 462 ᾿Αχάμαντι ϑοῷ ἡγήτορι
ρῃχῶν. P 73 Κικόνων ἡ. Μέντῃ, cf. α 105
ἀφίων).. EK 181 -φυλάχων ἡγήτορας. sine
4 398 δύω ἡ. ἤσαν expeditionis. 2) prin-
: I' 158 Τρώων ἡγήτορες senes. ἡ 98
Φαιήχων ἡγήτορες. ἡ 186 Φαιήκων 5. ἡ. ué-
«c. ἡ 186 9 26 d; 887 586 χέχλυτε d. ἡ.
ἡ. μι, οἵ, 9 11 in principio orationis, cf. » 186
BIO (δήμου Φ. etc.) 3) ductor, ἢ. Merc. 14 ἡγή-
! ὀνείρων. Mercurium.
ἠδέ (v. 5. jut») atque, et, Ap. 82, 1ὅ σύν-
uoc ἀντὶ τοῦ καί, cf. Hes. Cf. Báuml. Part.
136 Hartung Part. Τ, 218. 1 Prius membrum
,particulam quae opponatur posteriori,
ἠδέ mE est: et- et, ut illud - ita
1) a) e) Θ 295 48 ἠμὲν Αἴαντος ἡ.
5joc, cf. O 296 Ω 341 « 98 B 68 s 46
3 94 o 466 y 238 h. Ap. 21 ,251 291 Ven. 5
.l 252. 5 789 πάντες, ἠμὲν νέοι ἡ. γέ-
ροντες, cf. I 36 258 O 642. E 198 ἠμὲν ϑεὸν ἡ.
xal ἄνδρα, cf. I 105 227 319 M 160 β 268 401
0 313 τ 429 ; 206 o 503 548 h. Cer. 117.
b) B [206] 7 99 σχῆπτρόν τ᾽ ἡ. θέμιστας, cf. B515
16 M61 P335 2265 X428 ὦ 542 «12 .81
ὦ 161 h. Ap. 160 Cer. 11. B 262 εἵματα,
νὰν τ᾽ ἡ. χιτῶνα. 2) verba et sententiae:
455 Π 238 ἠμὲν ἔχλυες ἠδ᾽ ἔτι καὶ ἐπι-
χρήηνον, οἵ. Ξ 234. P 635 713 y 107. E 751
395 2 [595] nutv ἀνακλῖναι ἠδ᾽ ἐπιϑεῖναι,
H 302 O 492 618 Y 902 433 β 69 9 384
459 v 941 € 201 377 x 912 307. b) B 504
τε ἔχον ἠδ᾽ oi ἐνέμοντο, cf. B 539 574 585
635 E 809 T 165 x 417. E 892 αὐτός τε
ἄζομαι ἡ. zal ἄλλους ἐχέλ ευὐσα. codd.
Büuml. ε 391 ἄνεμος μὲν ἐπαύσατο ἡ.
ἔπλετο, La Roche Düntz. Am. ἡ δέ c.
4 ho (sch. HJ), cf. &« 168. II Prius mem-
um non habet aliam particulam, posterius ἠδέ.
pponuntur 1) voces: 4 41 316 ταύρων ἠδ᾽
cf B 79 1 17 K 533 .4 276 587 P 948
T 457 A 816 Ψ 573 2 526 M 376 Καὶ 301
Il 164 ἡ 136 186 9 26 97 387 536 11]
210, B 220 393 683 762 (v. l. I' 227) I' 248
323 E147 473 714 Z238 294 H 126 232 477
9 560 1 158 679 A 186 363 436 .4 2 255
531 661 780 JM 61 135 147 153 256 N ΤΙ
536 755 831 .: 199 371 430 O 160 176 358
43 I] 26 186 P 241 335 451 £ 581 T 96
X 234 335 366 7^ 126 191 908 £4 909
α 13 170 182 304 β 253 3536 407
Ε 16 50 371 498 573 702 788 819
201 & 107 184 189 327 ἡ 295 9 50
578 ε 115 199 920 421 x 219 218
384 446 451 485 λ 1 297 329 402
71 377 391 404 v» 13 67 70 217
942 478 o 107 163 264 298 331
173.185 273 386 o 89 202 942
τ 105 398 408 530 «€ 11 19 59
23 934 χ 2 71 76 438 452 477
d 0
ἐσσι: 533
w 84 155 253 ὦ 112 113 157 998 h. Ap. 190
296 Merc. 80 107 248 527 Ven. 131 Cer. 2 139
200 291 329 VII 14 XV 4 XIX 25 XXIII 1 ep.
1017,24. B 1732 ἰητῆρε, Ποδαλείριος ἢ.
7]αχάών, cf. ] 134 .4 833 IN 632 Ο 683 432574
B 298 à 720 9 58 v 86. y 112 ὃ 202 πέρι μὲν
ταχύς ἡ. μαχητής profecto valde celer et valde
fortis. Α 334 H 974 Διὸς ἡ. x«l ἀνδρῶν, cf.
B 965 K 98 4 703 N 475 B 209 ὃ 235 s 194
3 368 528 μι 281 434 χ 216 v 346 h. Merc. 353
Cer. 62 127. 2) verba et sententiae. 4 96 ἔδω-
xtv ἠδ᾽ ἔτι δώσει, cf 4 2501 125. B 27 64
Q 174 κήδεται 7.6" . ἐλεαίρει, cf. B 152 19]
925 366 452 668 l'67 119 177 296 435 4 190
322 342 345 E 223 Z 113 419 H 3 379 O 107 1 79
X 133 378 Ο 300 P 738 y 477 5 247 o 220 v 157
X 118 w 14] h. Ap. 502, 7 100 133 275 161
h 44 56 61 4083 4 12 M 316 N 14 X 152 202
805 I1 191 P 77 Σ 68 377 539 T 176 "93 Y 95
d 61 102 X 419 Ψ 415 783 891 € 45 α 95
135 231, 940 ξ 370 ὦ 33 (Bàuml. 137 μέν - ἡδέ
statuit) « 247 8 329 y 243 ὃ 88; 412 512 670
673 793 s 185 & 126 298 ἡ 190 226 243 256
9. 94 398 533 x 17 152 986 ἃ 233 μ 95 v» 47
148 301 5 322 362 491 o 390 402 π 124 o 584
t 64 98 171 316 460 φ 80 157 159 wv 208 322
c 262 320 h. Ap. 414 Cer. 76 149 425 XXX
6 9. B 118 χατέλυσε. ἠδ᾽ ἔτι καὶ λύσει, cf.
Z 306 Ψ 609 O 150 169 179 ε 231 h. Ap. 810.
— Haec ratio (II) in Od. crebrius inveniri vide-
tur quam in Il. HI. Membra aut tria aut etiam
plura. 1) a) 4 958 ἠμὲν évi πτολέμῳ ἢ δ᾽ ἐπὶ
ἔργῳ 5» ἐν δαίϑ᾽. Κὶ 109 ἠμέν, ἠδέ, δέ,
καί. o 362 ἠμέν, ἠδέ, τε (3). h. Cer. 153 qu£,
ἠδέ, ἠδέ, xai, xai, xci. XXX 8 qu£v, 1508,
ἠδέ. b) 4 440 Δεῖμός τ᾽ ἡ. Φόβος z. Ἔρις,
cf. A 400 B 500. P 140 ἀνδρός τε κα. ἄστεος
ἧ. τοχήων, c. 4 697 Φ 350 9 7 (9). 4 186
Cootuo tt ἡ. ζῶμά τε z. μίτρη, cf. 4 215.
O 162 τε, τὲ , 795, cf. M 311 IN 771 h. Ap. 155. ^
3Dl'vs; ἦι y. 1 82 cs, ἠδέ, τε, τε, t£, ἠδέ.
Φ 210 τε, τε, τε, τε, τε xat, 7. I 151 993 τὲ
xai, τε, ἡ δ᾽, t£, ci. "P 961 t£, t£, t£, T£, T£,
ἡ. t£. Kk 573 τε, ηδέ, τε, οἵ. Di 259 h. Ap. 44.
ὃ 78 tt, t£, τε 2L, 797, ef. h. Ap. 217. “5 348
ποίην, λωτόν τε ἰδὲ χρόχον δ᾽ ὑάκινϑον.
T 285 τε, ῆ., ἰδέ. 9 103 τε, τε χαί, 5. 1p 900
τε zal, 9. ὦ 12 τε, xat, ΠΣ καί, cf. ep. 15, 9.
h. Cer. 496 τε, καί, ἠδέ, καί, xat. XIV 4 te,
τε, m. τε, καί. 2) Β 639 Πλευρῶνα zal Ὧλε-
vov ἢ. Πυλή ἥνην, cf. Γ 450 Z 430 H 348 368 Θ 497,
A 491 II 696 ὃ 457 t 110 o 334 zx 499 o 68
207 y 435 454 wv 997 367 ὦ 209 236 359 363.
L 367 μήτηρ ἧ. πατὴρ 4. ἑταῖροι, cf. o 295.
K 960 βιὸν ἡ. φαρέτρην "zc ξίφος, cf. Z437 9.899
t 61 h. Merc. 179. I 146 Πρίαμον z. Πάν-
9oov 5. Θυμοίτην Adutov τε etc., cf. O 214.
4 147 μηροὶ zvijuet τ᾽ ἡ. σφυρά. Ζ 90 271
χαριέστατος ἡ. μέγιστος καὶ φίλτατος. P ὅ84 -,
τε, ἡ. .X 469 -, τε ἠδέ, τε. 1 866 7, «Gl, 7.
tt. Y 39 - ἡ. τε, τε, tt. ψ 312 - δ᾽, 15,
δ᾽. 4 802 -, xai, xat, bic XGL, 5., Uf, T£
καί. ψ 322 -, 19^, ἠδ᾽, , A19 jo, τε, 76.
A T7172 -, ἠδὲ, δέ.
Ap. 426 -, καί, καί, ἡ.
λας, τρίτατος δ' ἣν Οἰνεύς.
5j. h. Cer. 6.-, xui, ES ἠδ᾽, τε.
φάσϑαι ἠδ᾽ ὑποϑέσϑαι χαὶ σημαίνειν.
ἤδη v. s. οἶδα.
ἤδη significat quid factum esse aut fieri aut
'0 608 - 11: J 86, zal,
X l7 Ἄγριος ἡ. Μέ-
Y 84 -, xal, 1.,
A 188
ἠδέ. h.
534
fore, etsi dubitari potuerit vel possit num fiat,
fuisse enim vel esse quae impedierint impe-
diantve quominus fiat. licet igitur mirari quod
factum sit fiatve (ἡ δή, Rost Curt. Et. p. 589
Sonne Kuhn 12, 282, profecto RUE etsi du-
bia est origo. Klotz ad Devar. 2, 892 597 705
εἰδέναι, Hartung Part. 1, 993 cf. Benf. 2, 210,
skr. sa athroisticum et dye, illico extemplo, esse
enim de tempore, relative Gegenwart des Be-
sprochenen, Gegenwart als Punct nicht als
Linie*, quibus difficile est recte uti, nam ipse
H. non tam comprehendit universa, quam sepa-
rat singula) Lex. Seg. 262, 6 ἐπὶ τῶν τριῶν
χρόνων, οἵ. ΑΡ. 82, 16 Hes. E. M. 418, 56, at-
que de qune spatio aut magno aut parvo,
(Suid. I 2, 815 πρὸ τούτου, λοιπόν, τὸ ἐγγύς
τοῦ παρόντος νῦν ἀτόμου - τὸ συνάπτον τῷ
νῦν. ex Aristot. ἀχρ. συσ. IV 13 p. 90 S.), non
est vero ,temporalis* ut Lobeck path. el. 1, 69
putat, sed modalis, nam transitur ex iis quae
esse 'possunt ad ea quae sunt. significat ἔτε
eundem esse statum, δὴ mutatum. Báuml.
Part. 138 ,jetzt mit vergleichender Rücksicht
auf eine andre Zeit. (a) schon bereits b) jetzt)".
Heller, de part, ἤδη et δή. Phil. 8, 954 contra
Hartungium multa recte dixit. 1) iam; 2) eo
perventum est (s. pervenietur) quo non debebat,
fit enim ut voce careamus (tandem, endlich,
alerdings) qua reddamus, sed semper subest
,etsi alia quondam fuit aut est aut erit rerum
conditio." a) temp. praet. e) pf. Z 361 ἡ. 9v-
μὸς ἐπέσσυται, cf I] 852 42131 9 150 x 484
v 215. X 52 ἢ. τεϑνᾶσι, cf. β 402 à 834. v 40
»0 350 v 208 xy 48 o 264. O 110 ἡ. »ῦν ἔλπο-
μαι τετύχϑαι, cf. T 884. ,0 222 5. οἴχεται,
cf. y 335 9 293. T 192 7. γέγονε, etsi non
debebat nasci (Hiring 235 ica eben, non recte).
ξ 218 νῦν ἢ. λέλοιπεν. P) plqp£ 4 250 τῷ
ἢ. δύο γενεαὶ ἐφϑίατο, etsi cum iunioribus
ἐρυξπαυαῖ; cf. y 410. ὃ 260 5 11 4 393 χ 186
. Mere. 11. o 268 νῦν ἡ. ἀπέφϑιτο. ,I 56
x ἢ. ἕσσο, cf v 278. γ) aor. Q 408 ἦέ μὲν
5. προύϑηχεν an iam obiecerit, etsi multa eum
debebant prohibere, cf. 4 179 a 83 v. l 337
q 284 w 203. I'184 ἡ. x«l Φρυγίην εἰσήλυ-
dor. etsi Troiae vivebam, cf. E 188 206 Θ 936
M 306 y 241 ὃ 267 s 9983 x 381 ἃ 416 & 248
o (06 τ 270 y 246 ψ 295 ὦ 87 318. 4 590 ἡ.
καὶ ἄλλοτε ῥῖψε, cf. Y 90 187. I'905 7. ποτ᾽
ἤλυϑε (Hartung 239 manchmal, non recte), cf.
A 260. 4) ipf. B 699 τότε 7. ἔχεν κάτα γαῖα,
etsi vivus imperium habuerat, cf. h. VII 43.
4 451 j. χϑιζὸς ἐμυϑεόμην. T 192 9. . δεκάτη
πέλεν ἠώς. Τ' 248 w. χάτεχεν, cf. X 949 O0
619 3 470 502 x 29 m 471 q 245 898 w 371.
B 663 ἢ. γηράσχοντα, etsi aliquando iuvenis
fuerat, cf E 391, cf. v 94. τ 299 6 890 » 189
n. δὴν ἀπεῶν. b) temp. praes. E 380 ἡ. μάχον-
ται iam €o perventum est ut, cf. o 16. H 982
298 νὺξ y. τελέϑει, cf. g 211 410 6 34 o 66
πὶ 462 o 157 σ᾽ 175 E 86 v 309 315 ὦ 404 407
h. Merc. 30. 206 305 ἡ. δηρὸν χρόνον ἀπέ-
χονται. ap. adi. numeralia: £2 765 v 999 q.
ἐειχοστὸν ἔτος ἐστίν, perventum est ad vige-
simum, cf. 8 89. f 164 j- ἐγγὺς ἐών. v 883
νῦν ). “δῆλον, cf h. XV 7. q 117 λιποίμην
οἷός τ᾽ x. 2) temp. praet. a) pf. H 402 3.
ἐφῆπται eo perventum est ut perituri sint.
9 98 w 350 7. χεχορήμεϑα. ψ 54 νῦν ἤ. ἐχ-
τετέλεσται. ,B) ipÉ v 90 ovx ὄναρ ἔμμεναι,
ἀλλ᾽ ὕπαρ 5. v 847 w. γελώων, b) praes.
ἥδομαι — ἡδύς
pro fem. μ' 369 ub ips ἀυτμή (Eust. 17
«) o 371 νῦν ἢ. ἀποδεύομαι. Καὶ 310 397 ἢ 3.
βουλεύουσι an eo perventum sit ut meditentur,
cf. 42 388 A175, x 76 v 528. P 629 ἢ. χὲ
γνοίη etsi stultus *sit. y 202 ἢ. «κεν εἴποιμι
eo perventum est ut. *P 90 180 ἤ. τελέω, οἵ,
Ψ 623 ὃ 598. ζ 84 o 177 (xai). 0/88 Botào-
μαι ἡ. νεῖσϑαι. Raro non de re singulari, sed.
de iis quae semper sunt eodem modo: z 160
ἢ. οἷός τε μάλιστα ein Mann ist schon, aller-
dings, cf. τ 539. 9) I'98 διαχρινϑήμεναι ἢ,
60 perveniri ut, cf. D 687. E 138 μέλλουσι
ἡ..ἐρύσαι. y) € 635 ὄφρα ii. ταρπώμεϑα, ef.
ὃ 9294 w 954 (xai) ν 151 ἵν᾽ w. σχῶνται ut
tandem eo perveniatur ut abstineant. v 6l
αἶϑε ἡ. ἕλοιο wenn es doch dazu. küme. c)temp.
fut. O 139 7. ἢ πέφατ᾽ ἢ πεφήσεται, eo per-
venimus ut aut sit occisus aut possit oceidi
α 303 χατελεύσομαι 5. Büuml. 141 jetzt (Har-
tung ,sogleich 'oder schleunigst" p. 237), sed
significat se iam dudum cupisse Τῇ nunc de-
mum eo ,perventurum ut possit (v. ó 598). & I6L
ἧ. ἀποπέμψω, cf. τ 300 v 53 7 101 248 ὦ -
p) iptv. 4 456 ἢ. viv ἄμυνον (Büuml. 141), etsi
quondam rogavi ut perderes, cf. ΠῚ 844 x 472
o 65 x 108. 9 537 ῆ. σχεϑέτω. y) Z 868 ἡ
5j. 4€ δαμόωσιν ἃπ futurum sit ut eo perve
niant Graeci (Hartung 236 confestim, quod r
vituperat Heller 266), cf. .1 821 1/ 438
X 175. — Posterior "syllaba corripitur B 69:
O 936, T 1229 π 471, non habet arsin nisi se
cundam aut tertiam.
jjd-0 tet (ex. ἀνδάνω, (σε)α δὴ delector. 98i
ἥσατο αἰνῶς, sch. HQ. εἰς ἡδονὴν αὐτὸ ἔσχ
Hes. ἥσϑη, εὐφράνϑη διεχύϑη.
ἦδος (ἁνδάνω, (σεὶ)αδ, Curt, Et. 252,
pho ;., Herod. (A 576) d» cf. La Roche, h. '
270, Bekk. -7. locos mutare coactus.) Eus
235, 6 ἄχλιτον. fructus, E. M. 490. 25 ηδ
ὄφελος, cf. Hes, Suid. I 2, 821.
οὐδέ τι δαιτὸς ἔσσεται n. 4 Ap. 82,
paraphr. ὄφελος, sch. min. ἡδονή, ὠφέλειι
X 80 τέ μοι τῶν ἧ. ὦ 95 ἐμοὶ τί τόδ᾽ )
cui bono? «“{ 318 μένυνθϑα ἡμέων ἔσσετι
ἢ. non multum proficiemus, sch. min. M
alii: gaudium nostrum breve erit.
ἡσδυ-γέλως dulce ridens. h. XIX 37 jdvy
λωτα Panem.
ἡδυ-επής (ἔπος, Bekk. Fives.) suaviloqui
Hes. Suid. (Ee A 948 Νέστωρ qe
XXI 4 ἀοιδὸς ἡ. XXXII 2 Μοῦσαι, ἡδυεπε
κοῦραι Διός.
ἥδύ-μος (ἡδύς Curt. Et. 252, Lob. path.
l, 115 » credimus vel sine exemplo*) suavis,
Merc. 241 449 ἥδυμον ὕπνον. h. XIX 16 uo
σαν - | 5j. Baum. ed. pro νήδυμον secu
Buttm. Lex. 1, 179 qui Homeri esse ἥδομ
dicit, sed errore inde ortum esse νήδυμι
qu. vy.
* ἡδύ-ποτος (πίνω) suavis potu. β 346 olvo
ἡδυπότοιο, cf. y 391 o BOT. h. Cer. 49 νέχτ'
θοὸς ἢ. VII 36 oivoc ἡδύποτος.
ἡδούς (Bekk. z5., σεαδ ἁνδάνω, skt.
placere, lat. sua(d)vis suadeo, ahd Suozi
Curt. Et. 252 L. Meyer vgl. G. b 54 77 80
Benf. 1, 368 Christ 256 Bopp, Gl. 439 (cf. 4
54) Doederl. Gl. 980. Digamma ap. Hom. (
Hoffm. qu. b. S 11D), non potuit restitui 9
. 910 v 80. suavis proprie de gustatu.
98), cf. Krü. Di. 22, 6, 2. a) β 350 οἶνον pr)
y 51 ἡδέος οἴνου, Ἐν i 197, 205 x 867 519 4
It
354
ηέλιος
rt
v 69. ó 746 ἡ 265 (162 557 κ 184 468 477
. 30 o 583 μέϑυ ἡδύ. ε 854 ἡ. ποτόν vinum.
.v 391 emer 5. τε καὶ ILEVOELZÉC. h. Merc.
ἐπ ϑεῶν ἡδεῖαν ἐδωδήν. Θ 550 χνίσην ἡδεῖαν.
446 ἀμβροσίην ἡδὺ μάλα πνείουσαν. i910
ἡμὴ, ἡδεῖα vin, cf h. Merc. 132 (cibi. h. Cer.
- 5. χαταπνείουσα Ceres. b) 4 17 πᾶσι φί-
z. ἡδὺ γένοιτο, c H 387 o 435 (μετὰ
φρεσί". 9 64 ἡ. ἀοιδήν. 4 181 ἡδέι ὕπνῳ, cf.
4 364 0 44 w 17 π 451 r 604 φ 808. t 510
᾿χοίτοιο ἥ. (Bekk. non ;. etsi facile potuit). ó S09
μάλα χνώσσουσα. B 970 P 784 v 9358
p 316 ἡδὺ γέλασσαν, E. M. 420, 45 ἐκτέῤῥημα,
abantur enim dolore ridentes de rebus aut
aut alienis, Duentz. La Ro. herzlich, cf.
8 (ud2«). 6 508 π 354 σ 35 111 h^ Ven. 49.
rl. ν 80 ὕπνος ἥδιστος. h. Ap. 169 ἀνὴρ
ἀοιδῶν. ἠέ. ἦε v. 8. 7, ἢ n ἤεερεν v,
I- (asp) — ἤειραν v. s. ἀείρω
ἠέλεος et 9 271 h. XXXII ἥλεος (Curt. Et.
612 skr. us brennen, lat. Auselius. Benf. 1, 458
. svar Himmel o(-)éZ«c, lat. sol goth. savil,
EL Meyer, vgl. G. 1, 355 et Christ 257 qui,
| alii non Pott 1] 131 Curt., etiam Σεέρεος
mparat. Doederl. Gl. 241 «c ῥᾳλέος trocknend.
dig. Breslau 1854 p. 17 &--z£:0c Bel, cf.
EN 496, 46 sch. L. B 413. Bopp, Gl. 423
skt. svarya. gen. vio et -ov. sol I 1) Θ 538
ov ἀνιόντος ἧς αὔριον, ct X 135. Σ 196
T ψ 362 ἅμ’ ἠελίῳ ἀνιόντι, cf. ep. 3,
12 ἠελίοιο πύλας. VAL ἡ. ἀνύρουσε lcudy
οὐρανὸν ἐς ἵν᾽ ἀϑανάτοισι “φανείη.
91 οὔδ᾽ οὕπῃ, ἧ. φαεσίμβροτος εἰσ’ ὑπὸ
γαῖαν, οὐδ᾽ ὅπῃ ἀννεῖται. μά ἀντολαὶ ἠελίοιο.
; 404 τροπαὶ ἡ. 4 188 ἡ. φαέϑων ὑπερέσχε-
je γαίης. h. Merc. 211. ü- ἐπιτελλομένοιο.
l ῆ. προσέβαλλεν ἀρούρας ἐξ ὠκεανοῖο
ρανὸν εἰσανιών cf. τ 433. 3) 4 44 ὑπ᾽ ἠελίῳ
χ. οὐρανῷ. E 267 ὑπ᾽ ἠῶ ἠέλιόν τε toto
um orbe, cf. 8,181 4 495 619 o 848, ε 479
l1 á. φαέϑων ἀχτῖσιν ἔβαλλεν. λ 98 λι-
φάος 7. superos, cf h. Cer. 35. 0 68
ΤΊ ἠέλιος μέσον οὐρανὸν ἀμφιβεβήζχει, εἴ.
Il 179 & 58 5. μετενίσσετο WuriviUP
P 190 u. ἠελίοιο σχήλειε, cf. £98 ἡ 124 z 160
j h. Ap. 371 374. v 29 j- παμφανόωντα,
σ 296 τ 234. KW 547 ἀχτίνεσσι ἡ. Ξ 188
toov ἦν ἡ. ὥς. Ó 45 5 84 ὥς τε ἡ. αἴγλη
σελήνης cf. o 148. 8) A 475 ε 168 558
418 μ 3l τ 426 ἦμος ἠέλιος χατέδυ.
Σ 210 T 907 zx 966 ἅμα δ᾽ ἠελίῳ χατα-
A 601 T 162 92 718 ε 161 556 z 183
29 τ 424 h. Mec 206 πρόπαν ἤμαρ ἐς
χαταδύντα, c£. T 308 JJ 138 v 33 o 570
Merc. 197. 4 605 χατέδυ λαμπρὸν φάος
418 ἐπ᾽ ἠέλιον δῦναι. Η 405 β 388 y 497
321 ἡ 289 9 417 λ 12 o 185 296 471 óv-
ἠέλιος, cf. Δ 194 209 P 455, X 241 Ψ 154
ε 225 v 35, a 220 φ 226 (h. Merc. 69).
ἐν δ᾽ ἔπεσ᾽ ὠκεανῷ λαμπρὸν φάος
h. Merc. 68 ἢ. ἔδυνε κατὰ χϑονὸς
»δε. ω 12 παρ᾽ ή. πύλας ἤισαν, Hes.
58 τοὺς χκύχλους, δι᾽ ὧν τὰς πορείας 7 ποιεῖ
oc. 4) P 372 πέπτατο αὐγὴ ἠελίου ὀξεῖα,
650 v 356. Σ᾽ 484 ἡ. ἀκάμαντα σελήνην
.Seuto posuit Voleanus. P 367 οὔτε ἡ.
» ἔμμεναι οὔτε σελήνην. transl II 188 ἡ.
' αὐγάς natus est. cf. h. ,Ap. 71 Ven. 956
ὄψεσθαι λαμπρὸν φάος 5. vivere, cf.
449 Q 558 ὃ 540 833 x 498 S44 v '907
105. Σ᾽ 11 λείψειν φάος ἡ. mori, cf.
— ἠέριος 535
h. Ven. 272. 5) M 9239 πρὸς ηῶ ἠέλιόν τε
orientem versus, unde sol venit, Ariston. " ó. 6.
δύο διαστάσεις οἶδεν Ὅμηρος χοσμιχάς, ἀνα-
τολὴν z. δύσιν, cf. ε 96 (interpr.) » 240 h. Ap.
436. 6) sunt quaedam in quibus hominis instar
Sol esse videtur. ΖΞ 344 διαδράκοι Ἠέλιος οὗ
τε X. ὀξύτατον πέλεται φάος, εἰσοράασϑαι, et
291619 239 H. daduavra "Ho πέμψεν ἐπ᾿
"Qxsaroio ῥοὰς ἀέχοντα νέεσϑαι. 11 ᾿Ηέλιος
I'277 (pro voc) 9 302 T' 259. h. Merc. 69,
ἄναξ, Cer. 96, et Ἥλιος 9 971. gen. -íoio
u 198 343 353 398 v 329 c 216. τερψιμβρό-
του μ 369 h. Ap. 4 Ὑπερίονος Θ᾽ 480 « 8
u. 263. Ὑπεριονΐδαο ἄναχτος μ 11 φαεσιμ-
βρότου καὶ 138. ἄναχτος h. Ap. 415. et τίου
Ἢ 109 μὶ 323 (δεινοῦ ϑεοῦν ep. 15, 15 dat. -/o
T 197 Γ 104. Ὑπερίονι μ 133 346 374. acc.
“Ἥλιον φαέϑοντα h. XXNI l, Ἠέλιον h. Merc.
381 Cer. 62. ἀχάμαντ᾽ (Weleker: bettlos) ἐπιεί-
χελὸν ἀϑανάτοισιν. XXXI 7 et Ἥλιον XXXI
l voc. -ε᾽ Cer. 62 μ᾿ 385. Sol, deus, Ὑπερίονος
ἀγλαὸς υἱός h. Cer. 26 et Θέας ut. ΠΝ ib. 64
scr, Baum. (q. v., cf. Hes. Th. 135 371) ed. pro
ϑέας aut Euryphaéssae XXXI 5, frater Aurorae
et Lunae, pater Aeetae et Circes e Perse z 138
ep. 15, 15, Phaéthusae et Lampetiae e Neaera
u 133, quae eius boves ovesque {με 198, v. s.
ἀγέλ ἢ) custodiebant in insula Thrinacia. fuere
oves etiam prope Taenarum h. Ap. 412. Uli-
xem cuius sodales mactaverant boves acerrimo
odio (« 8 μ 577 τ 276) persecutus est, edoctus
a Lampetia με 375 dolente ,non quasi ipse vi-
dere non potuerit* (Damn. contra Scalig.) plerum-
que ipse πάντ᾽ ἐφορᾷ καὶ πάντ᾽ £nazove
I'9;; T 939 u 323 4 109. ἢ. Cer. 62 ϑεῶών
σχοπὸν ἠδὲ καὶ ἀνδρῶν. velut Cererem docet
quis Proserpinam rapuerit Volcanoque Martis
cum Venere concubitum prodit 9 302. itaque
cum love testis est iurantium 7' 277 T 259, qui
ei ove nigra sacra faciunt, Telluri nigra I' 104,
cf. T 197. templa habuisse videtur μ΄ 846.
equis atque curru vehitur h. Merc. 69. XXXI9 Cer.
. Cf. Welcker, Gotterl. 1,400 Preller Myth.1, 291.
τς v. S. ἤ I a) — ἠέρα v. S. ἀήρ.
ἠερ-ἔϑομαε (£19 σερ EARS cf. Curt. Et.
518 Doed. Gl. 13 Buttm. a. S. 2, 61) pr. (et ipf.)
suspendor et suspensus sum, c£ Wentzel, verb.
in 9« Bresl. 1837 p. 80. B 448 τῆς (αἰγίδος)
ϑύσανοι ἠερέϑονται, Ariston. Ζηνόδ. -ovto
ὅπερ οὐχ, ἁρμόζει ἐπὶ ἀϑανάτων, Hes, μετεω-
οίζοντο ἐκρεμῶντο. ZO ἀχρίδες ἠερέϑον-
ται. sch. D. εἰς ἀέρα αἴρονται. transl /' 103
αἰεὶ ὁπλοτέρων ἀνδρῶν φρένες ἡ. sch. BL.
ἀβέβαιοί εἰσι z. ἄστατοι, E. M. 420, 56 αἰω-
ροῦνται (& ϑροίζονται, V2MS- ἠγερέϑ.) πλανῶν-
ται, διασείονται, οἷον ἐπηρμέναι χοῦφοι z.
ἀστήριστοί εἰσιν.
Ἠερέ-βοια (E. M. 421, 80 ἀπὸ τῆς ἠέρι do-
τικῆς.. ἡ ἀερία z. μεγάλα βοῶσα, Lob. path.
el. 1, 66. melius ab eo "quod pater fecit ut Ty-
λέμαχος, ἢ παρὰ τὸ ἐρι ἐπιτατικὺὸν z. τὸ βοή,
ita Buttm. Lex. 1, 148 'Egíg. Ἐερίβ. Ἠερίβ.
satis improbabili mutatione, ceterum - βοία ad
βοῦς pertinere solet Eust. 562, 40 ἢ τὴν με-
λάμβοον ἢ τὴν μεγαλόβοον). Ἔ 389 μητρυιὴ
περιχαλλὴς Ἠ.]} Ἕρμέῃ ἐξήγγειλεν Martem ab
Oto et Ephialta vinctum, vix recte sch. bL.
τοῦ Ἕρμοῦ μητρυιά" melius:
ὃ Κολοφώνιος μητρυιὰν τοῦ
ἄλτου.
ἠέρ-ιος (Ahrens, Kuhn 3, 164 et ἠώς εἰ ἦρι
τἀρείμαχος δὲ
Orov z. Ἔφι-
556
comparat, ut Curt. Et. 613 (go« pro ;e-g« cf.
Buttm. Lex. 1, 121) Christ 240 (skr. vas leuch-
ten, ἐξέρ. ἠέρ.. sed E. M. 421, 21 ἀπὸ τοῦ
ἀέρος, ut Autenr. ad 4 479 Doed. Gl. 6, cf.
Lob. , path. el 1, 413) matutinus. 4 557 ἠερίη
παρέζετο, E. M. 421, 18 ἑξωϑινή, ὀρϑρινή, cf.
Ap. 82, 26 Hes. A 497 3. ἀνέβη, sch. BL.
ἐπιῤῥηματικῶς. διδάσχει τῷ αὐ σὰν», καιρόν, sed
Naegelsb. utroque loco: ἠέρι χεχαλυμμένη. ε 52
ἦλϑον ἠέριοι, Nitzsch: in der ersten Frühe,
contra Buttmannum. J'7 ἠέριαι (Bnttm, -det)
ἔριδα προφέρονται grues Pygmaeis. Ap. 82, 26
πρωιναί, ὀρϑριναί cf. sch. L. etiam Buttm. 1. 1.
probavit. tempus non locum (sed cf. Nitzsch
. 284) dici, noctu enim advenisse grues, sed
Naegelsb. im Morgennebel.
ἠερο-ειδής ( (εἶδος) nebulae speciem habens
s. similis, caliginosus, duftig i. e. luftig - ver-
schwimmend, "cf. Buchholz hom. Naturansch.
Erfurt 1870 p. 11. Ῥ 744 9 263 y 105 ὃ 482
ε 164 Ji£oosidéa πόντον, Sch. D. σχοτεινόν,
μέγαν ἢ, ἀναπεπταμένον, (paulo melius) £v ᾧ ἀὴρ
μόνος ὁρᾶται, cf. sch. BEHQV. ? 263 Ap. 82,
27 Hes., etsi aquam conspicimus prope nos, sed
procnl aérem tantum nebulae similem. Goebel
Zit. f. G. 9, 529. wie Luft aussehend. y 294
s 981 9 568 4 285 v 150 176 h. Ap. 493 ἦε-
ροειδέι πόντῳ. μ 80 v 866 σπέος ἠεροειδές,
nam adspicientes formam non tam cognoscunt,
quam qualis sit ex aéris colore mutato coni-
ciunt, hinc veteres σχοτεινόν. sumpsisse viden-
tur, alii: obscuram. ,« 233 4. πέτρην Scyllae.
v 103 [347] ἄντρον ἡ. cuius formam non co-
enoscimus, quia nil videmus nisi aérem, itaque
sch. Q. μέγα z. ἀναπεπτάμενον. E 710 ὅσσον
ἠεροειδὲς ἀνὴρ ἔδεν quantum aéris simile vel
quo spatio aerem videt, non mare. Voss: neblige
Ferne, (ita etiam Naegelsb. h. Th. 20 Faesi)
atque vix aliter etsi contra illum disputat Doed.
Gl. 411: so weit der Spáàher Meer sieht, nam
ultrà aquam nebula, Am. h. l Sehweite, cf.
Ztft. £. G. 8, 609. Duentz. h. 1. dunkle Meer-
fláche, negans (Kuhn 14. 184) discerni posse
ocvow ἐοειδής 5. ,Rem dicit, vocem non ex-
plicat, sch. AD. ἀναπεπταμένου τοῖ μεταξὺ
ἀέρος z. μηδενὸς ἐμποδίζοντος (c£. Hes. E.
M. 421, 99) ἢ, ἀερῶδες σχοτεινόν, melius sch.
B. (Porph.) ἀέρα “λέγει τὸ ἐμ διότ κ. ἀόρα-
τον. Pappenheim, Phil. suppl. 2; 43 notavit
Od. fere propriam esse vocem.
ἠερό-εες (ἀήρ. caliginosus, cf. Goebel epith.
in εἰς 6 34 Doederl. Gl. 7. Θ 13 h. Merc. 256.
Τάρταρον ἠερόεντα, E. M. 421, 46 ὀμιχλώδη
χ. σχοτεινόν, cf. Suid. I 2, 828 Hes. M 240
O 191 Ψ 51 '4 57 155 v 241 h. Cer. 80 446 464
ζόφον ἡ. d» 56 h. Cer. 337 402 ζόφου ἤερόεν-
τος. v 64 ἠερόεντα χέλευϑα, sch. V. τὸν ἀέρα
ἢ τὸν Ἅιδην. h. Merc. 172 359 ἄντρῳ ἐν
ἠερόεντι. ib. 284 ἄντρον. ἐς ἠερόεν Suid. 1.1.
σκοτεινόν.
Πξου- φοξεις (φοιτάων quae non conspecta
incedit, M. 491, 56 Hes. ἀοράτως φοιτῶσα,
cf. Suid. 5 9, 894 Herog. T 87 (ubi de accentu).
alii: in caligine s. aére vel apud inferos (Nae-
gelsb. ἢ. Th. 263) incedens. 1 571 T 87 ἦε-
ροφοῖτις "Egivic, sch. AB. 1571 «i ποιναὶ γὰρ
ἀπροοράτως ἔρχονται, Α. 79. χαὶ ὡΔὡεροφοῖτις,
Y. Spitzn. minus bene Hes. ot δὲ ὅτι ἐν (dov
ἐν σκοτίᾳ. sch. BV. T 87 (cf. E. M. 423, 1)
τινὲς τὸ n. &to9oov. ἐδέξαντο ἵν" ἢ ἡ “ἔροφ.
παρὰ τὴν ἔραν, ἡ ἐν τῇ γῇ φοιτῶσα ἢ οἷον
ἠεροειδής -- ἤϑεα
ἐρεβοφοῖτις " ἔνιοι δὲ ἐροπῶτις (?) . 3
δὲ “εἰαροπῶτις (εζαρ sanguis).
ἠερότφωνος (ἀήρ φωνή) qui. in aere le.s
divo clamat. € 505 κηρύχων ἠεροφώνων,
recte Sch. A, ὧν ἡ φωνὴ μέχρι τοῦ ἐμφανο
ἱκνεῖται (0 686, ita La Roche) ἢ τῶν τὸν d£p
φωνούντων᾽" ἀὴρ γὰρ πεπληγμένος ἐστὲ qai
Hes. μεγαλοφώνων (sch. min. paraphr.) πλ
ρούντων φωνῆς τὸν ἀέρα (Ap. 82, 29 sch. m
an cum sch. V. ἢ ἕωϑεν συγκαλούντων,
ante certam lucem conciones convocabantur.
Duentz. h. l. Doederl. Gl. 14 vocem tollentium
(ἀεέρειν), quod vituperavit Duentz. N. J. f. Ph.
69, 599. Meinng, subst. cop. Marcod. 1828
p. 23 qui vocem habet ad aérem pertinentem,
Ἠετίων (Savelsb. qu. lex. 12 πολύ-τιτος, ἣν
5t intens. et τέω. E. M. 420, 52 παρὰ τὸ ὁ
zoc cf. Eust. 119, 19) 1) Z 395 0 187 "4vópi
μάχη, ϑυγατὴρ μεγαλήτορος Ἠετίωνος | Z 396
"'Heviov ὡς ἔναιεν ὑπὸ Πλάχῳ -| Θήβῃ v
πλακίῃ Κιλίκεσσ᾽ ἄνδρεσσιν ἀνάσσων, X44
ix δόμου ᾿ΗἨετίωνος uxorem duxerat He
nam Andromache nata erat X 480 Θήβῃσιν
Πλάχῳ - ἐν δόμῳ. Ἦ. Graeci cum cepis
A 366 Θήβην ἱερὴν πόλιν Ἠετίωνος
dem abduxerunt, Achilles Pedasum equum ΠῚ
asportavitque et citharam I 188 et Ψ 827 ὁ
λον ὃν πρὶν μὲν δίπτασχε, μέγα σϑένος ἢ
septem vero filios cum patre occidit Z 416 z
δὲ χτάώνεν Ἠετίωνα, atque cum armis
bustum sepelivit, spoliare veritus, quo facto
mos circa sepulcrum plantaverunt nymph
2) d 43 Ἴμβριος Ἠετίων (Ariston. πρὸς τὴν
ὃμωνυμίέᾳνν in insula Imbro habitans, Lycaonei
Priami f. captum redemit, quia hospes erat,
que Arisbam misit. 8). 'P 515 ἣν “δέ τις
Τρώεσσι Ποδῆς υἱὸς Ἠετίωνος, ἀφνειός τ
ἀγαϑός τε, οἵ. Ρ 590.
ἤϑεῖος (ἦϑος, ἔϑος. de iis qui ad ϑεῖος ΤῸ
ferebant cf Lob. path. el. 1, 66 qui σὺ
explicat) carus, dilectus, quem quis ama
consuetudinem multam atque simul revere
maiorem natu, sed Doed. Gl. 990 Hausgern
Ψ 94 ἠϑείη χεφαλή, , Achilles Patroclum ὃ
lat, Ariston. προσφώνησις γέου πρὸς πρεσβ
τερον. δῆλον Oti πρεσβύτερος ᾿Αχιλλέω
Πάτροκλος. “Χαμαιλέων γράφει ὦ ϑεί
φαλή. γελοῖον δὲ ἐπὶ νεχρῷ τὸ ϑείη.
διπλῆ. ξ 147 μιν (Ulixem) ἤϑετον xoi
νόσφιν ἐόντα (Eumaeus), sch. H. V. zoe
gov ἄδελφον, cf.BQ. Ameis. in ceteris est
j9:7 X 229 239 ubi Deiphobum imitata X
nerva Hectorem alloquitur, Eust. 1267, 4
γνικὴ προσφώνησις σεπτιχή, οἴ. Ariston, ἃ
Z 518 ubi Paris Hectorem, cf Herod. de
centu, sch. A. ταῦτά τινες προσαγορ υτιχὸ
οὐδέποτε δὲ περί τινος αἰτά φησιν ἀλλὰ
τινα" ἔστιν οὖν τὸ μὲν τέττα φίλου,
τροφέως, πάππα πατρός, ἠϑεῖε Ne
z9:ie Menelaus Agamemnonem appe
Ariston. E. M. 422, 3 Hes. Ap. 82, 31
AM
2, 826.
49g. τώ (τῆ. skr. sva-dha Wille Kraft.
2, 134 elbstsetzung, Curt. Et. 305 eigenes
cf. Benf. 1, 373 2, 352 L. Meyer vgl. G. 1j '
330 395, Christ 135 (sadhayami vollbringe), &
29. ἔϑος ion. ἦϑος goth. sid-us, ahd. situ
sueta, sedes consuetae animalium. Z 511
μετά τ᾿ [Bekk.om.c ηϑεα καὶ νόμον ἵππων, Hc
τοὺς συνήϑεις τόπους (Ap. 82, 30) zai δεαῖ
»
Bác. E 411 τὰς (sues) ἔρξαν xarà 75. χοιμη-
ϑῆναι. Of. Doed. Gl. 989.
Wt«, s 266 εἐ 212 in fine versus et ε 368 aut
Tim synizesi ol. vo. et La Roche aut z«, τά
(Bekk. Faesi Am. Duentz. BàumLl, cf. Geppert,
JUrspr. d. hom. Ges. 2, 5. qui ὁ natura breve
produci arsi putat, Nitzsch & 368 qui consonam
fieri, Passow, Lob. path. el. 2, 37) (Hainebach,
|
reg et ες Giessen 1860 skr. vas bleiben, lat.
ves-cor. E. M. 410, 12 ζειαί" πλεονασμῷ τοῦ
B, εἰαί αἱ τροφαί, Christ 154 (y)jec. (peat
(seat, cf. Lob. path. el. 1, 100, de quo dubitat
JUurt. Et. p. 571. Thiersch S 166, 2 s/« reisen,
Beh. B. ε 368 παρὰ τὸ ἐέναι. Lob. path. el.
|l ΤΊ epectasi ex ἔιον, hoc autem diaeresi ex
iov, εἴω s. ἕω, cf. Rhem, 161) 1) cibaria, E.
/M. 493, 27 τὰ πρὸς 000v ἐπιτήδεια βρώματα,
pF Suid. I 2, 825, Ap. 83, 2 τὰ τῶν ἀνϑρώπων
ἐφόδια, cf. Hes. sed sch. PQ. s 808 πάντα
᾿χοινῶς τὰ σιτία τινῶν. s 266 £919 ἐν δὲ xoi
qu | κωρύχῳ. B 410 ἤτα φερώμεϑα, cf. 8 289.
363 cie πάντα κατέφϑιτο, cf. i 8929. b) fe-
larum. AN 108 παρδαλίων τε λύχων ἤτα πέ-
πἴονται (cervi) Ap. 82, 33 τὰ τῶν ἀλόγων ζώων
je«9^ ὁδὸν βρώματα, οἵ. Hes. E. M. 423, 33.
B) palea, Ap. 88, 1 ἄχυρα, (sunt qui ad ἀξ
ἴημε Ho referant). & 368 ἠέων (syniz. -—) ϑη-
μῶνα Suid. I 2, 825 ἀχύρων. Faesi: Feld-
Jrüchte noch mit der Spreu, sch. PQ. x«i τὰ
ἄχυρα σιτία ζῴων τινῶν εἴη. (rin arsi).
ἠέϑεος (Lob. path. el. 2, 41 ab ignoto fonte.
8. M. 492, 44 αἴτης -τεος -ϑεος ὁ καιρὸν ἄγων
αίτου τουτέστιν ἐρωμένου. ἢ παρὰ τὸ αἰϑὼω
|o χαίω, A. Goebel nov. qu. 15 «/90c feurig.
Bothe 41 60 fortasse ab ἐϑέω -ὕύω ἀΐϑεος ion.
ji; non commotus neque cupidus. An eodem
juo «/550c?) adolescens, caelebs, Eust. 500, 38
παίδων zv ἐν μεγάροισιν, sch. H. ἀπὸ εέ
M. 1.1. ιδ΄) ἐτῶν ἕως uj ἡ. λέγεται. ἔστι
9 ἄγαμος. & 63 οἱ δύ᾽ ὀπυίοντες, τρεῖς
ἠΐϑεοι ϑαλέϑοντες. A 88 νύμφαι τ᾽ ἢ. τε
τε γέροντες. X 598 ἡ. καὶ παρϑένοι. X 567
παρϑενιχαὶ x. ἡ. ἀταλὰ φρονέοντες. 4 4174
οἠίδεον θαλερὸν Σιμοείσιον Aiax occidit, sch.
VW. τὸν ἰσόϑεον ἡλικίαν ἔχοντα. «1 60 ἡ. ᾿Αχά-
ἄντα in pugnam euntem cum duobus fratribus
|ui uxores iam duxisse videntur.
-ce mm (i. e. -ονόεις, ἠεών, κατὰ συγχοπήν
. M. 423, 10, Goebel, adi. in εἰς 23 H. Weber
hil. 16, 700, etsi Lob. path. el. 1, 65 jut syn-
opae occurratur^ substituit 9 ἠέον — 2j.&v am-
-pulatio, εἶμι) oris maritumis praeditus. E 36
μύεντι Σχαμάνδρῳ, influit enim Scamander((cf.
; orchh.) in mare longe excurrenti ostio atque
ἴὰ ut ab utraque parte mare satis prope acce-
2,825 χαλὸν ei. ty. cf. E. M. 493, 7 aut
Mmeis h. 1. hochuferig, cf. Eust. 519, 25. Schlie-
| ann, Ithaka 130 von bergigen Ufern umgeben.
puttm. Lex. 9, 94 si«usvr comparans vertit:
ug. Schrader, de ἠεύεις voc. Stendal 1836
quosus, aqua ac, id. aliter etym. ib. 1845 1
hj ach movere, ut videtur: mobilis, La Roche
Ll εἶμι, ut fluvii ἐυρρεεῖς etc. sunt. Duentz.
Ὁ l: wahrscheinlich wogig, von einem ἤτον
jux --- ηιών
. μάϑοισι χαλύψαι, cf. M 3l.
531
Woge. Ameis, Ztft. f. G. 8, 631 tosend, ut vi-
detur sec. Hes. ἢ χαλὰς ἔχων φωνάς scilicet
ab zov auditio quod Zenodotus fabricatus erat^
(Lob... Doederl Gl. 244 ἠεών, voll erdiger
'Theile. Hes. 2, 976 ἡ. ἀφρώδει ,,non ex etymo
sed quia multi fluvii spumei vocantur, nisi po-
tius ὀφρυώδει scripsit (Lob. E M. 423, 14
παρὰ τὸ lov ἰόεις x. πλεονασμῷ τοῦ ἡ 110€,
cf. Hes. Eust. 519, 96. Cf. Schuster, Ztft. f. oe.
G. 1859 p. 31.
'Htoveg B 561 tenebant quos Diomedes du-
cebat, Eust. 287, 27 τὰ παλαιὰ σχόλια x. τὰς
Ὁμηρικὰς ταὐτας Ἤ- ἑνιχῶς λεγομένας οἴδα-
σιν ὡς δηλοῖ ὁ εἰπὼν ὅτι ἡ δ᾽ ᾿Ηιὼν οὐχ οἱ-
χεῖται. τινὲς δὲ οἴονται αὐτὴν εἶναι τὴν Ka-
λαυρίαν, sed Strab. 878. Ἠιόνες χώμη τις ἣν
ἐρημώσαντες Μυκηναῖοι (Eust. addit ἢ ᾿4ϑη-
ναῖοι) ναύσταϑμον ἐποίησαν, ἀφαν[ισϑεῖσα δ᾽
ὕστερον] οὐδὲ ναὐσταϑμόν ἐστιν. Curt. Pel.
2, 467 Dryopum eam antiquitus fuisse putat,
sitam in Argolide prope Asinen, in agro vici qui -
nunc Kandia. Fuit ea regio aptior ut videtur
Atheniensibus quam Mycenaeis.
Πιονεύς (05v) 1) H 11 Ἠιονῆα βάλ᾽ Ἕχτωρ
Graecum. 2) A 435 Ἠιονῆος filius erat Khesus
rex Thracum.
ἤεος (Gju(?) iaculator. O 365 Y 152 h. Ap.
120 ἤιε Φοῖβε, ante caesuram, Herod. '"4o/ot«o-
χος δασύνει ἀπὸ τῆς ἕσεως τῶν βελῶν (E. M.
469, 49) οἱ δὲ περὶ τὸν Κράτητα ψιλῶς ἀπὸ
τῆς ἰάσεως. (sch BL. O 365 E. M. 369, 50
Faesi) x«l οὕτως ἐπείσϑησαν ot γραμματικοὶ
πρὸς διάφορον ἐτυμολογίαν διαφόρως ἄναγι-
νώσχειν. ἀγνοοῦσι ὕτι ὁ χαραχτὴρ μάχεται"
αἰεὶ γὰρ τὸ ἡ πρὸ φωνήεντος ψιλοῦται. non
recte igitur Duentz. 7:&. utram originationem
probaret Herod. non dixit, cf. Lehrs, Ar. 3530,
Apollinem nedieum non esse Aristarchus nota-
verat, cf. Lehrs, Ar. 178, neque Solem fuisse
ap. Hom. nos videmus quare non recte sch.
BL. O 365 Damm (£c) La Roche (sij4) ad So-
lem referunt: wandelnd. Cf. Franke h. Ap. 120.
Hainebach, .-sc et £g Giessen 1860 skr. vas
sich bergen, wohnen ut sit: schützend. Fuere
qui ad d&/c referrent: qui exaudis preces.
ἠεών (L. Meyer, vgl. G. 1, 345 skt. as, lat. os
ostium, ora, z(0)10»-. sed sch. D. M 81 παρὰ
τὸ ἰέναι, ci. Lob. path. el. 1, 65. sch. ALV.
B 929 ad &íe, ov ἀχούεται τῶν χυμάτων ὁ
χτύπος. Doederl. Gl. 243 αὖον correpta vocali
gen. -ὥνος ob versum) litus maritumum, Buttm.
Lex. 9, 22 in den meisten, wo nicht in allen
Fàllen von einem flachen Sandgestade, cf. Retz-
laff, Syn. II Kgsbg. 1867, p. 12. sch. D. M 31
ὃ παραϑαλάσσιος x. ὁδεύσιμος τόπος, Suid. I
2, 825 αἰγιαλός. a) litus Troianum B 92 ἠεό-
voc προπάροιϑε βαϑείης, Faesi: flaches, nicht
abschüssiges Ufer, quod recte negavit Enger,
ZAft. f. G. 10, 328. H 462 ἠιόνα μεγάλην ψα-
36 ἠιόνος
στόμα μακρόν. Y 148 σεύαιτο ἀπ᾽ ἡ. πεδίονδε.
Ψ 61 χύματ᾽ ἐπ᾽ ἡ. χλύζεσχον. € 18 ἠὼς
φαινομένη ὑπεὶρ ἅλα τ᾽ ἠιόνας τε. Ὁ) P 265
ἄχραι | ἠιόνες βοοῶσιν ἐρευγομένης ἁλὸς ἔξω,
Hes. ἀχταί, αἰγιαλοί, ὀφθαλμῶν τὰ ὑποχάτω,
διὰ τὸ (δι᾽ αὐτῶν) φέρεσθαι τὰ δάκρυα, ὡς
xal xarà τῶν ϑαλάσσης αἰγιαλῶν τὰ κύματα.
ε 156 πέτρῃσι zx. ἠιόνεσσε insulae Calypsus.
s 418 440 ηιόνας τε παραπλῆγας λιμένας τε
ϑαλάσσης, Sch. V. ὁμαλοὺς τόπους. ζ 188 ἡ.
-
-
Ξ
BJ
538
προὐχοὺ σας Scheriae, sch, B. προεχομένας
ἤτοι πρὸς τὰ ὑψηλότερα μέρη τῶν ὀρῶν.
ἦχα (Bekk. -;., ut L. Meyer vgl. G. 1, 77,
ob £2 508 o 254 vituperatus ἃ Leskieno atque
ob s 92 etiam a Nauckio. "Thiersch ἃ 198, 2
vac-illare wackeln, cf. Graff, ahd. S. 1, 691
wank-on. Christ. 237 skr. vac wünschen, vacjas
unterwürfig, z£x5Aoc ἧχα (sic) ἀχέων, cf. Bent.
1, 348. hoc Curt. Et. p. 631 anon negat, pro-
pius tamen abesse ἀχεῖσϑαι ἀκέων. Doederl.
Gl. 900 ἀχεῖσϑαι ἀκέων ἀκαλός ies ἤκιστος,
aliud esse ἥσσων ἥκιστος. (οἴ. Benf. 5 » θ4). me-
lius Buttm. Lex. 1, 14 »jx« ἥσσων ἥκιστος,
spiritum lenem aut Ionum esse aut grammaticis
deberi, ef. sch. B. y^ 531 παρὰ τῷ ποιητῇ ψι-
λοῦται χαὶ δηλοῖ τὸ ἐλάσσων, παρὰ δὲ τοῖς
"Arrizoic δασύνεται. E. M. 494, 5 zc. τὸ
ἀχὴ ὃ σημαίνει τὴν ἡσυχίαν, cf. Lob. path. el.
1l, 520) remisse, leniter, placide, modice, sine
impetu aut vi, unmerklich, Hes. πράως, ὡσύχως
cf. Ap. 83, 5. E. M. 424, 4 ἠρέμα x. ἡσύχως"
ἔστι δὲ ἐπίῤῥημα μεσότητος. Doederl. Gl. 901
beim Handeln. sanft , beim Reden leise. 1) de
sonitu 1n 155 1. ἀγόρευον senes, Nic. eni πρεσ-
βυτῶν ὡς οὐδὲν ἕτερον ἁρμόζει; Ariston. (Did. 32)
Ζηνόδ. yg. ὦκα. εἴτε δὲ ἐπὶ Ἑλένης ἐστίν,
ὅτι ὦχα “ἐπορεύετο ἀπρεπὲς ἔσται" εἴτε ἐπὶ
δημογερόντων... ἀνάρμοστον, cf. Duentz. Zen.
134 qui probabat. 2) de visu. X 596 ἡ. στίλ-
βοντας matt, Autenr. ad /' 155 opponi nitorem
vestis et splendorem armorum. 3) de motu.
Y 440 qj. μάλα ψύξασα. Ψ 336 “λινϑῆναι iz?
ἐπ’ ἀριστερά, cf v 801. “2 508 ἀπώσατο s
9 2954 ἡ. κιόντας cf. h. Merc. 149. 6 94 zz?
ἐλάσαι, cf. σ 92, levi bracchio i. e. ita ut ossa
perfringeret,, non ut hominem occideret, nam
comparantes tantum utimur voce. Compar. re-
missior, deterior, qui minus valet, (sed tamen
valet. I] 722 0660v ἥσσων εἰμί, opp. φέρτε-
ρος, σα — xj, cf. Christ 157 L. Meyer, vgl. G.
1, 254 Curt. Et. p. 618. spiritus est asper, di-
gammi deest vestigium, cf. ΔΨ 858. Herod. μον.
λέξ. 40. 29 in compar. non esse ἢ ante cv nisi
hic. 3 322 ἥσσονας 1 ἵππους. adv. o 365 ὀλί-
yov δέ τί μ᾽ ἧσσον ἐτίμα, sed tamen coluit.
Superlat. deterrimus, qui arte non caret, sed
ceteris inferior est. p 53l ἤκεστος (Bekk. £ij-)
nv ἐλαυνέμεν, Ariston. n ὃ. 6. . γέγονε δὲ
παρὰ ge ὅ ἐστιν ἡσυχῇ: χαταστρέφει δὲ εἰς
τὸ ἐλάχιστος" διὸ x«l ψιλοῦται καὶ οὐχ ὡς
παρὰ τοῖς Attueoic δασύνεται (c£. Suid. I 2,
829 Hes). ἔστι δὲ ἐναντίον τὸ ἤκιστα τῷ μά:
λιστα. E. M. 424, 28 ἥκιστος ἀντὶ τοῦ ἐλάοσ-
oov ἀσϑενὴς ἄτεχνος πάντων ἡττώμενος, et.
Eust. 1314, 22 Ap. 83, 7 Buttm. Lex. 1, 15 7z.
deterrimus; nam spiritum ἃ grammaticis. propter
1j 2t mutatum. esse. iusto subtilius Doederl. Gl.
201 ἥσσων ἥχιστα (εἴχειν sequi secundus) se-
paravit ab hac forma ἤκιστος ruhig.
ἤ-κεστος (χεστός et & priv. quod ap. Iones
mutatur in z, cf. Luc. qu. et 96) non stimulo
actus, indomitus, nullo opere contactus, cf.
Doederl. Gl. 185. de forma fem. Lob. par. 458.
Z 94 275 309 βοῦς ἠχέστας, sch. V. νέας, ἀδα-
μάστους, ἀκεντήτους, cf. Hes. ἤκεστος S. ἥκ.
V. S. χα.
ἥκω (skt. yà gehen, & unde red. ἕημε, Christ
153 Curt. Et. p. 569. sed Buttm. a. S. 2, 205
dialecto differre ἵχω et ἥ. ut σχίπων et σχή.
c£ E. M. 424, 22. Doederl. Gl. 2091 sequi
ἕχειν 9 pft. jx- «& unde praes. ἥχω) adsum
S 24]
naa — ἤλεκτρον
veni, I am come, Suid. I 2, 830 ἦλϑον.
1485, 14 ἀεὶ ὁ ποιητὴς διὰ τοῦ L. . οἱ uel
Ὅμηρον διὰ τοῦ ἡ c£ La Roche h. T. 38
itaque Wolf € 406 ἡμέτερον δόμον ἵχει et
o 829 οὐρανὸν ἵχει, ,pro ἥκει, et sic nunc vo.
sed E 478 τηλόϑεν xo, » 335 ἥχειν εἰς " E
zv, Bekk.? ἔχω et -siv, (cf. Friedl. N, , T
Ph. 79, 823) La Roche et Kayser ν 395 ἵχι
ubi Ameis app. ἥκειν defendit quia mon
Matthia ,7. legatur ubi locus in quem quis
niat idem sit atque is in quo quis loquatur |
quo res geri narretur* (Baum. ad ἢ
speciosa distinctione sed iusto subtiliore.
ἠλάκᾶτα fila lanae, Suid. I 2, 831 A
νήματα, coli, c£. Lob. Rh. 95. Alii: lana ,qua
est circa colum. ζ 53 306 ἡ. στρωφῶσ᾽ ἅλι-
πόρφυρα, cf. ἡ 105 o 97 (λεπτά, Hes. 3, 97
λεπτὰ μηρύματα ἀπὸ τῆς ἡλαχάτης νήϑουσι c.
τινὲς δὲ τὸν στήμονα, atque sic minus
sch. HPQ. x 105 τὰ ἔρια περιειλούμεναι
ἠλακάτῃ, cf. sch. ὁ 131 Porph. Z 491. σ
ἡ. στροφαλίζετε. Buttm. Myth. 9, 361 ad £Axi "
plerique ad s
ἠλἄκαάτη (Walter, Kuhn 12, 377 Curt. ib. 13.
398 Et. 489 cf. p. 682 coz weben spinner
ἄρχους «ἀράχνη. Buttm. Myth. 2, 361 ἕλχα
Hes. 3, 97 ἀπὸ τοῦ ἐνειλίσσειν) colus, al. i.
sus. sunt haec similima atque vix. disc
queunt, Sch. M. à 131 τὸ ξύλον ἐν ᾧ πὲ
λοῦσι τὸ ἔριον, cf. Porph. Z 491, sed E.
424, 44 τὸ yv ναιχεῖον ἐργαλεῖον, ὄργανον
ὃ εἰλοῦσιν αἱ γυναῖχες τὸ νῆμα, οἵ. Suid.
831 Ap. 83, 9. δ᾽ 135 ἠλαχατη εἰρος £go
colus. ó 131 χρυσέην ἠλακάτην. universe
opere feminarum: Z 491 α 357 φ 351 ἱστόν v
ἡ. (χρυσηλάκατος!.
ἠλασχ-άζω͵ declino, evito. a) z£. & 407
μένος ἠλασχάζει, Hes. ἐχκλίνει, χρύπτι
πλανᾶται περὶ τὸν αὐτὸν εἰλούμενος τό:
Bekk.? ἠλυσχάζει, ut Passow s. v. (cf.
Formenl. 123) proposuerat, id non proba H
Orph. Ar. 439 Nitzsch Ameis Curt. Et. p. E 1
Düntz. ,,natürlicher wàre ἀλυσχάζει (&À.)** b) ah
sol. erro, huc illuc vagor declinaturus. X 88
ὑπὸ πτόλιν ἡλασχάζων, sch. A. περὲ τὸν αἱ
τὸν τύπον ἀλώμενος “2. οὐκ ἀνύων ὃδόν..
ἔγκειται δὲ χ. τὸ ἠλεόν, ὕπερ ἐστὶ ματα
ἐλαύνων. h. Ap. 142 νήσους τε καὶ
ἠλάσχαζες errabas per. De
ἠλ-άσκω (&A-5 er-ro i. e. er-so goth. ai
irren Curt. Et. p. 508, cf. Doed. Gl. 99) v
erro, Hes. xp) πτειν, ἀποδιδράσκειν, πλανᾶσ
B 410 κατὰ σταθμὸν - ἡλάσκουσιν͵ mu
Hes. περὲ τὸν αὐτὸν εἱλοῦνται τόπον, É|
χύκλῳ πλανώμενοι, οἵ. sch. BL. JN 104 (χᾶ
ὕλην) αὔτως ἠλάσχουσαι cervae, cf. Ap. ES
, Eust,
sch. V. ἐχχλίνουσαι διὰ δειλίαν καὶ à
τόπῳ διάγουσαι, μὴ ἐπιμιγνύμεναι τοῖς
λοις. 1
Ἠλεῖοι incolàe Elidis. 21 671 - εἰοισε
ἡμῖν ΡΥ 15) νεῖκος ἐτύχϑη. Ariston. 4 ὑεῖς
σπανίως Ἠλείους χαλεῖ, ib. 694 τοὺς "HAE
᾿Ἐπειοὺς καλεῖ, cf. Lehrs, Ar. 931. De
anco. v. Lob. path.' el. 1, 355. ex Step
Ἦλις !
Ἠλέκτρη (splendida, Ἠλέχτωρ) cum ali
puellis Proserpinam secuta flores carp
Cer. 418, filia Oceani et Tes Hes. Th. 8
ex Thaumante mater Iridis et Harpyarum ib. 2
ἤλεκτρον vel -oc (?) (Curt. Et. 24 skr.
glànzen, Plin. 37, 7 quoniam sol vocitatül) 8
orm
DA P.
ηλέχτωρ
JElector, cf. sch. L. Z 513, etiam Doederl. Sr
2056 ἠλέκτωρ comparavit, sed Buttm. Myth, 2
356 ἕλχειν, cf. Eust. 1483, 98 ἀχύρων ἐπισπα:
στικειί) sg. 5. τοῦ, ἃ. -o, pl. d. -ocov quare
non constat de genere, sed Lepsius, Metalle in
Aes. Inschr. ,(Abh. Acad. Berhn 1871) ὃ τος
Silbergold, ἡ -oc (-«) Bernsteinverzierung, τὸ
ov Bernstein. non in Iliade. — Succinum. $18
αλχοῦ τε στεροπὴν -| [χρυσοῦ c? ἠλέχτρου τε
E ἀργύρου. ἠδ᾽ ἐλέφαντος. ep. 16, 10 ἁστὸν
"φαΐνοι ἐπ᾿ ἠλέχτρῳ βεβαυτα. c 296 Bouov
ρύσεον ἠλέχτροισιν ἐερμένον ᾿πλλιον ὥς, cf.
. Ap. 104. o 460 μετὰ δ᾽ ἡ. ἕερτο (ὅρμος),
lr τὰ (2), Buttm. 1. 1. 338 340 n. -o0, sch.
o 460 yo. ἠλέκτορσιν, gemmis succineis.
st. 1483, 26 (ad à 73) ὕλη τις κατὰ τοὺς
»λλοὺς χαλχώδης" μάλιστα δὲ μίγμα τι
θυσοῦ z. ἀργύρου" δοχεῖ δὲ ὁ λοιπὸς δηλοῦ-
ict νῦν ἤλεχτρος. Buttm. Myth. 2, 337 pro-
)avit monile distinctum fuisse auro et succino
htque ornata fuisse etiam alia ut aedificia et
juga textoria succini particulis insertis, Potuit
yero iam ad Homerum notitia succini venire,
uod et circa Siciliam invenitur et antiquis tem-
»oribus terrestri itinere ad mare superum Sins
1 Pontum Euxinum portabatur, Eust. 1. 1.
μῦϑος διὰ τὸ οἷον ἡλιῶδες τῆς χρόας δά.
ρυον εἶναι τῶν ἡλιάδων λέγει, (E. M. 425, 20
pan 16) c£. Ukert, Elektr. i d. dam. verkn.
Hagen, Ztft. £A. W. 1838, p. 495— 52. ita
Duentz. δ 73 Faesi ib. Am. ib. vut Ve. ecl. 4,
15 6, 62 Millin, mineral. hom. 51. 'alii: metal"
um mixtum ex auro et argento, aut semper ap.
Hom. aut à 73 ep. 16, 10. intellegunt, cf. Hes.
2 2973 Wachsm. hell. Alt. 2, 43 Nitzsch δ 73
Friedreich Realien 89. Miscentur vero aurum
zentumque aut arte, (Plin. h. n. 9, 65 33, 80
bicunque quinta argenti portio est (sc. in auro)
-. Homero teste qui Menelai regiam auro et
Mectro argento ebore fulgere tradit. Electri
jaturà ad lucernarum lumina clarius argento
plendere) aut natura, nam aurum purum non
Jolet reperiri, Oken Naturg. 1, 468 ,Schlangen-
in Sibirien, woher das sogenannte El.
t, welches einen Silbergehalt von 36 Pro-
Jent hat. Hüllmann, Handelsgesch. d. Gr. 63 sq.
|niverse zemmas fulgentes interpretatur atque
" md gr. Alt. 1, 78. cf. Wachsmuth
| ἠλέχ-τωρ (Curt. Et. 94 Christ 72 skt. ark
àlen, cf. E. M. 425, 36 ἀπὸ τῆς λαμπρό-
|ntoc et similiter Ap. 83, 90 Hes. sch. Z 518,
led iidem etiam ut Doederl. Gl. 2055 « priv. et
ἔχτρον, cf. sch. B. T 398, Wecker) sol fulgi-
us. Ap.l l ὃ ἥλιος, ἤτοι ὁ λαμπρός, cf.
ekk. an. 1200. Z 513 τεύχεσι παμφαίνων ὥς
Kr ἐβεβήχει. T 398 ἢ. Ap. 369 ἡ. Ὑπε-
ΕΓ et (voc. tantum) ἠλός (ἄλ-η cà Curt.
εἰ 509, cf. Din Gl. 98. E. M. 425, 51.
925 ἀλρός ἀλεός ἡ. mente
B, aberrans a mente sana, E. M. 425, 47
poo: μαινόμενος, μωρός. Cf. Lob. path.
l 111. β 243 .poévac ἠλεέ, sch. S. ἠλέϑιε
T ἀνόητε τὰς φρένας, μάταιε, cf. Hes. Ap. 88,
9. Ὁ 198 ,go&vac ἠλέ, Herod. εἴτε ἀπεχόπη
οὔτε συνεχόπη ἐκ τοῦ ἠλεέ, ἔρρωται τὰ τοῦ
"vov, E. M. 425, 54 κατὰ συγχοπήν, cf. Lob.
àth. el. 1, 257 (,qui quia Mars hoc iptyo in-
ὃ protenus etiam E 461 pro οὗλος᾽ Ἄρης
erunt ἠλός scribere, non sunt auditi'*) 2 2,975,
— Ἦλις 539
Doed. 1. 1. € ,phoneticum inseri putat. ξ 464
οἶνος - | λεῦς, (Hes. [ν»Ἱηλεός), Ameis: tóriste
Wein, minus bene al. betórend, sch. V. ἠλιϑο-
ποιός, μάταιος.
ἠληϑιιιός idem quod χηληϑμός, videtur fuisse
v. l. 4 333, Hes. ἠληϑμῷ. χηληϑμῷ.
ἠλέβάτος, scissus, abruptus, abscissus, cf.
Buttm. Lex. 2, 176 Rumpf aed. Hom. I Giessen
1844, p. 30. 'O 973 v (sch. A. 97) ἠλίβατος
πέτρη χαὶ - ὕλη Hes. uere O 619 πέτρη |
ἡ. μεγάλη, cf. x 88. 35 ϑάλασσα | πέτραι
τ, ἠλίβατοι, cf. v 196. (943 τόσσην ἠλίβατον
πέτρην ἐπέϑηχε ϑύρῃσιν Cyclops, sch. Q. ὕψη-
λήν. h. Merc. 404 πέτρῃ ἐπ᾿ ἡλιβάτῳ. ΧΙΧ
10 πέτρῃσιν ἐν ἠλιβάτοισι. Hes. ὑψηλοῖσιν.
Ven. [267] δρύες [ἡλίβατοι! cf. Buttm. 1. ]. Herm.
XCV. Schneider, Ztft. f£. A. W. 1840 p. 95 ἠλε-
βάτοις ci. i e. οὔρεσιν. Originis valde dubiae,
Η65. ἧς ἔστιν ἀλιτεῖν βαίνοντα, pro ἠλιτόβα-
τος, cf. E. M. 427, 42 Herod. (9) O 619 Helio-
dorus (?) ap. E. G. 240, 30 sch. A. B ον QT
1943 ΒΩ. ν 196 (τενές) "Buttm. Lex. 2, 182, non
probant Lob. path. el. 1, 372 Duentz. Hofer
Ztft. 2, 108. Alii pro ᾿ἡλιόβατος ἡλίβατος
(Herod. οὐχ ἐπείσϑη δὲ D παράδοσις), cf. E.
M. 457, 44 Hes. sch. A. O 273 Ap. 83, Es non
probant Düntz. 1. l. Lob. path. el. 1, E.
M. 497, 49. Hes. ἔνιοι ἠλέφατον du
ἡλίῳ φαινόμενον. Hes. οἱ δὲ τὴν ἁλὶ βεβὴη-
κυῖαν, cf. E. M. 427, 47. sch. T. ὁ 213 μέγαν
χατωφερῆ ὥστε μὴ λιβάδα divnadu: προσμέ-
νειν Leidenroth, Progr. Rossleben 1842 ^x non,
ut sit ἄβατος. Lob. path. el. 1, 305 ἄλεψ et
ἡλιτενής αἰγίλεψ comparat, Schenkl Ztft. f. oe.
G. 1859 p. 510 ἄλιψ λίπα ἀλείφω levis, Düntz.
(943 ἄλιψ Fels ἀλίβας Todter, inde durus La
Roche O 973 rauh star. Doed. Gl. 2452 dAi-
B«c Leiche pallidus albens. Cf. Ameis app.
ε 243.
n2io« (sch. E. ε 483 ἀπὸ τοῦ ἅλις x. τοῦ
ϑα (3) ἐπιτατιχοῦ μορίου, cf. Hes. Doed. Gl.
483) affatim. Ap. 83 36 ἀϑρόως z. «χύδην, cf.
Hes. E. M. 498, 1. A 677 ληΐδα - ἤ. πολλήν]
sch. ABL. λίαν ἠϑροισμένην. se 488 τ 443
Ds - χύσις, ἡ. πολλή |, cf. « 880 (Am.)
s 215 (δύη).
ante πολλή.
ἡλιχέη aetas. Mes. μέγεϑος σώματος, μέ-
toov τι X 419 ἡλικίην αἰδέσσεται senectutem,
Il 808 ἢ. ἐχέχαστο aequales suos. E. M. 498,
5 παρὰ τὸ ἑλῶ ἢ ἀπὸ τοῦ πάλλω d τοῦ
& χαὶ ἀποβολῇ τοῦ π. cf. Christ 1584 L. Meyer,
vgl G. 1, 89 (yadrcas) De
ἡλεξ (sic, cf. Herod. διχρ. 985, 17) aequalis.
c 373 βόες - | 4Ai«sc, sch. H. ὁμήλικες. al.
adulti. — "HA«og v. s. ἠέλιος.
Ἦλις (Holland. Curt. Et. 530 ἕλος lat, Vel-
itrae vallis) pars Peloponnesi septentrionalis ad
mare [onicum inter Arcadiam Messeniam Acha-
iam sita, ὃ 635 Ἤλιδ᾽ ἐς εὐρύχορον. v 275
o 998 o 430 h. Ap. 496 Ἤλιδα ὅταν ὅϑι χρα-
τέουσιν '"Exsioí, quibus Amphimachus Thalpius
Diores Polyxenus praeerant Βα 615 (v. s. "Hàstot).
«1 673 ἐν Ἤλιδι ναιετάασχεν Itymoneus quem
Nestor occidit. Pylii enim querum antiquis tem-
poribus fuerat quae austrum versus sita est Eli-
dis pars bellum habebant cum Epeis, quia mul-
tis eorum «1 686 χρεῖος ὀφέλλετ᾽ ἐν Ἤλιδι
δίῃ |, atque Neleo 4 698 ab Eleis retinebantur
equi, quos ad certamen in Elidem miserat, sch.
BL. περίτινος χρηματικοῦ ἀγῶνος, nam celebre
(zx. Christ 175). In pede quinto
540
Olympiae certamen non iam fuisse Nelei tem-
pore, B 626 Ἤλιδος ἄντα sitae erant insulae
Echinades Dulichium al. q 847 Ἤ. ἱπποβότοιο.
ἠλιτό-μηνος (ἀλιτεῖν, μὴν Herod. O 619)
immaturus, qui non iusto mense nascitur, cf.
Doed. Gl. 878. T 118 zx δ᾽ ἄγαγεν πρὸ φύ-
cos x. ἡἠλιτόμηνον ἐόντα, Hes. πρόωρον,
ὠμόν, οὐκ ἐν τῷ δέοντι μηνὲ τεχϑέντα....
διαμαρτηχότα τῶν μηνῶν ἔν τῇ χυήσει, cf.
sch. BD. Ap. 83, 27 Suid. I 2, 842.
ἡλος (εῆ., lat. vallus L. Meyer, vgl. G. 1, 78
Curt. Et. 531, cf. Christ 232. Bekk. ;., vitupe-
ratus ἃ Leskieno. sed E. M. 428, 90 παρὰ τὸ
ἕημι, c£. Grash. Fuhrw. 6. Doed. Gl. 481 ad
ἁλῶναι. De accentu Herod. Ὁ 338) clavus
A 246 4 633. χρυσείοις ἥλοισι, sceptri et po-
cul. 44 29 ἦλοι | χρύσειοι in scuto. (ἀργυ-
θόηλος )— ηλός v. S. ἠλεύός.
Ἠλύσιον πεδίον x. πείρατα γαίης ὃ 563
Menelaum non mortuum, sed vivum dii mittunt
occidentem versus, non 'ad inferos, quia. gener
est Iovis, 09« - Ῥαδάμανϑυς, τῇ περ͵ ῥηίστη
βιότη πέλει ἀνϑρώποισιν, οὐ νιφετός, οὔτ᾽
eo? χειμὼν πολύς, οὐ τέ ποτ᾽ ὄμβρος, ἄλλ᾽
αἰεὶ ζεφύροιο - ἀητὰς ὠκεανὸς ἀνίησιν dva-
ψύχειν ἀνθρώπους (ἤλυσις, Heim der Hinge-
gangenen, cf. Suid. I 2, 845, sed sch. E. ἐχ τοῦ
λύω λίονται γὰρ τῶν βιωτικῶν δεσμῶν οἱ
ἀπελϑόντες ἐχεῖ. Hes. οὐ λύσιον" ὅπου οὐ
διαλύονται ἀπὸ τῶν σωμάτων «t ψυχαί. Doed.
Gl, 9451 ἀνάλυσις χακῶν caput rei de suo ad-
dens, p. 248 mn. ἄλσος comparat. Bóttcher,
Aehrenl 90 nicht Feld der Ankunft, sondern
Wanderfeld, opp. λήιον πεδίον). Apion circa
Aegyptum putabat esse Elysium sch. HQ. IHes.
Suid. l. l. recte sch. PQT. (Ariston. ?) oi νεώ-
τεροι ακάρων εἰρήκασι νήσους. Bellinger, 1
de Orci natura, Hadamar 1847 p. 4 locum de-
fendit quem Nitzsch al. (J. J. f. Ph. 56, 321)
spurium censent. Cf. Welcker Gétterl. n 820
Preller, Myth. 1, 636.
ἠλώμην v. 5. ἀλάομαι.
Ἠλώνην B 739 urbem Thessaliae (Η 65.) te-
nebant quibus Polypoetes, Pirithoi f. et Leon-
teus praeerant, Steph. πόλις “Πεῤῥαιβική" νῦν
δὲ “ἱειμώνη διὰ τὸν ἐν αὐτῇ λειμῶνα, Strab.
440 χατέσκαπται δὲ νῦν. ἄμφω (ie Gonnus
et E. δ᾽ ὑπὸ τῷ Ὀλύμπῳ χεῖνται οὐ πολὺ
ἄπωϑεν τοῦ Εὐρώπου ποταμοῦ ὃν ὁ ποιητὴς
Τιταρήσιον καλεῖ, cf. Burs. Geogr. v. Gr. 1, 56.
aue (E pu) iactus, jaculatio. 37 891. δυνά-
μει τὲ X. ἥμασιν - ἄριστος, Ariston. ἡ ὃ. 0.
ἥμασιν ὁμοίως ἀκοντίσμασι: x«l Ort o
tcov, cf. Herod. 4^ 886.
Ἠμαϑίην ἐρατεινήν E 396 Iuno intravit, cum
ex Olympo per Pieriam veniens Thraciam atque
Athonem peteret Strab. VII fr. 11 "H. ἐχαλεῖτο ἡ
νῦν Μακεδονία (Hes. Steph. Iust. 7, 1 Isid.
14; 4, 18)... zv δὲ καὶ πόλις Ἠμαθία πρὸς
ϑαλάσσῃ, quam Zon. 12, 26 "Thessalonicen po-
stea appellatam dicit. fuit Macedoniae pars in-
ferior atque mari adiacens (ἄμαϑος arena), cf.
n Maced. 9 25 Giseke, Stàmme d. Balkanh.
22, quam Bottiaei postea "tenebant. Suid. 19 2,
846 universam Paeoniam ita appellari dicit. Mi-
nus accurate Serv. Ver. ge. 1, 492 Emathia Thes-
salia est dicta, sed sic h. Ap. 216 Apollinem ab
Olympo degressum in Pieriam ad Lacmum, et
Ἠμαϑίην et ad Aenianes Perrhaebosque, denique
Toleum venisse dicit.
ἠμαϑό-εις (ἄμαϑος Goeb. adi. in εἰς 33, qui
2 , T
ἡλιτόμηνος — "uat
p. 3 refutavit Strab. 336 sch. BL B 77 pass.
Hes. E. M. 428, 54 qui aut fluvium Pyli Ama-
thum (Ap. 83, 31 ὁ Ma9ósic) aut heroem eius.
nominis fingunt. « metri causa ionice fit "e
arenosus, litus arenosum habens, E. M. 428,
ψαμμώδης τραχεῖα, cf. Suid I 2, 846 al. B:
P 326 Πύλοιο (-0v) qjucdocvvoc. l sch. BL.
ραϑαλασσίας, Steph. Πύλος" λέγεται x. ϑηλυ-
χῶς x. ἀρσενιχῶς. I 153 290 4 712 ὃ
Πύλου ἡ. 1, cf ὦ 152 (non in exitu vers
α 98 B 2214 359 Πύλον ἡμοβθενεῖς ". cf. h. /
quet (jo skr. as sitzen Curt. Et. 568
Meyer vgl. G. 1, 264 284 345 Autenr. ad 4 1
sed Hainebach, "Wurzeln «ec et ες Giessen li
Skt. vas kleiden, wohnen, «sc, Kühner, a. G.
δ᾽ 301 ἡ δ σηδ sed-eo, Buttm. a. S. 1, 524 2j 308
εἷσα (£8?) ἡμαι). Sg. ἥμαι, 2/00 B 955 e
O 945, ἧσται (septies), du. 2 p. ἦσϑον h.
456 (pro plur.) ἥμεϑα O 740, ἦσϑε β 240, E
I'134 I 628 (ubi L. Meyer, vel. G. 1, 26
ἡνται, sed sch. V. ἀντὶ τοῦ ἧνται, ὡς iu
ται -ἑαται). et εἵαται B 137 (v. 1. πο c
Spitzn. A 100 161 422 et εἴατ᾽ B 403 53
iptv. ἧσο B 200 I 406 4 412 zx 44 v aed in|
409c. (decies) pte. ἥμενος (quindecies) τῇ.
358 € 36 o 506. masc. ac. -ov (decies). pl
(novies), ταὶ ἡ 106 μ 45 σ 316. ipf. ἥμην Z3
* 814 À 49, ἧστο (sedecies) et ἡστ᾽ .5Ξ 9289,
3 p. ἤσϑην. '4 910 445 458 ῃ 9232, fuse (t r
decies), 7;vz? pi 153 et ἕατ᾽ H 414 et εἵατο (duo
decies) et £c? (septies). sedeo. I homin
1) Ὁ 240 ἥμενον, οὐδ᾽ ἔτ᾽ ἔχειτο, cf. B 36 8
ε 271 "n 106 . 78 374 375 x 507 A 10 570 ὃ
: 152 ξ ὅ o 392 x 44 (bleib sitzen) v 93
. Cer. 201. 9 158 ἥμενος ἢ ἕρπων. Α 8
scopi adig tv OY , cf. η 982 π΄ ΒΕ
A 358 Σ 86 ἡμένη ἐν BOvOERDE ct. Ej
O 898 II 405 32 209 « 108 114 y 8 ó 281 E
& 5 o 506 c 316 τ 322 h. Ap. 96 Cer. 28
A 498 E 753 ἄτερ ἥμενον ἄλλων dao
χορυφῇ, .cf. IN 524 h. Ap. 98 (ὑπό), Y 23 Φ
I' 149 εἵατο ἐπὶ πύλῃσιν, cf. Γ΄ 153 E 356
XA 158 £N 504 5 52 305 η 160 o 161 c 2
Cer. 198. 4 21 6 458 πλησίαι Tu cf. I 1€
P 451 β 408. O 445 Διὸς ἀμφὶς. JA cf. 9 4
534 (yy) Z 894 μετὰ γυναιξὶν ἧστο. X98
ἔνϑ᾽ ἧστ᾽, cf. Y 155 y 32 5 807 o 68 στὸ
v 262. Ο 153 ἀνὰ Γαργάρῳ 5. t 8 ἥμ
ἑξείης. L 162 557 x 184 468 477 μ 30 ἢ,
δαινίμενοι. aw 91 πρὸς χιόνα ἧστο. b) exe
citus similia H 61 στίχες εἵατο πυχναί, cf. H!
(£v. O 554 ἀνὰ πτολέμοιο γεφύρας 'elero,
O 563 (u«od) Κ΄ 100 δυσμενέες ἄνδρες ,
δὸν &, cf. K 161 (ἐπί, ἀγχὼ X 528 (ἀπά
Q 199. K 182 ἐγρηγορτὶ σὺν τεύχεσιν E.
509 πόλιν ἀμφὶ στρατοὶ s. c) H 414 E :
ἀγορῇ, cf. ep. 14, 4, in scamnis sedebat
2) de statu, potissimum in rebus adversis, ;
significatur Δ) pteipiis, moror, me habeo,
gero, sum, Herod. Z 336 ἐνδιατρίβειν, AY
αἴτως ἧσθαι δευόμενον. B 187 tim ἐνὶ μ'
γάροις ποτιδέγμεναι, cf. I 698 T 345 ὅ 4
9.5083 (545 h. IX 6. B 955 ἦσαι ὀνειδίξι
(Ameis, app... Γ᾿ 406 ἧσο παρ᾽ αὐτὸν
λ 82 ἀμειβομένω ἥμεϑα. O 245 νόσφιν 6
ἄλλων ἡἧσ᾽ ὀλιγηπελέων. 3198 e. αὖὐϑὲ uro]
τες. « ὅ86 ξίφος ἐρυσσάμενος ἦσϑαι, cf 44
« 326 σιωπῇ t. ἀκούοντες. ὃ 41 ὀδυρό EY.
ἧμαι, cf. x 145. ψ 42 μυχῷ ἥ. ἀτυξόμενι
i. Ap. 456 η. τετιηότες. b) A 416 παρὰ νηυσὶν
ἀδάχρυτος ἦσϑαι, cf. Σ 104 ὃ 596. 4512 ἀκέων
ἧστο, cf. 4 145. β'940 ἅπαντες ἧ. ἄνεῳ. B 200
I εμας ἧσο, cf. Ν 980, 4 412 (σιωπῇ, cf. Am.
lh. L) T 955 (σιγῇ). Γ' 184 ἕαται σιγῇ, aNsti-
gent pugna, sch. min. χαϑέζονται. Z 336 χόλῳ
ἥμην ἐν ϑαλάμῳ, ubi fuere qui ἤμην " e.
ὑπῆρχον mallent quos vituperat Herod. ἢ. 1., cf.
IN 253 v 337 424 c 224 τ 120 q 100 425 Cer.
43 356. H 100 ἡ ἥμενοι, αὖϑι ἀκήριοι, cf. ξ 356.
9 157 μετὰ ἀγορῇ ἧμαι. O 480 ἵνα ἥμενοι
abi versantes, c£. O 10 284 (ἀμφέ, v. 1. εἴατο v.
s. ID) 99, 9 506 512 1233. .K 422 ot σφιν σχε-
Τὸν εἰς cf. O 140. Q 542 ἥμαι ἕνὲ Τροίῃ, cf.
ly 363 δ 598, 938. II Semel ut multis videtur
e re v 106 ἔνϑα οἱ μύλαι εἵατο, sich befan-
len (Am. Sitzung hielten), ita Herod. O 10 42 84
^t Aristophanes, Buttm. a. S. S 108 an. 11
3pitzn. B 137 La Roche cf. h. T. 257 Ameis
Bekk. Kühner a. G. I 671 Duentz., Aristarchus
t Heraclides cum Eust. 1885, 42, Bàuml. Faesi
ἔατο, sch. V. ψιλῶς 1 ἵν" p ἦσαν, de ἤμην, εἰμί,
ἀφ p ἐν ἐφ χαϑ' πάρημαι)
io (originis dubiae. Ahrens, Kuhn 3, 161
m. dyius Himmel ἡμέρα, Christ 153 skr. div
zlünzen, dyavara yamera ἡμέρα: Ascoli, Kuhn,
17, 408 skr. vas, us leuchten et -man, gr. -&c« e,
jjasman zu«o- Kuhn, 4, 42 skr. yaman Gang,
jut" cf Curt Et. p. 544. Benf. 2, 208 skr.
iv et, de quo dubitat, μαρτ. L. Meyer, vgl.
|3. 2, 129 207 suff. -yant ταρ, dyàvan inco
ἡμέρα, ib. 1, 87 ἡεώς ἡπέρα ἡμέρα. Doed. Gl.
484 ἀναμαΐρειν ἡμαρ. E. M. 428, 47 οὐχ εὑ-
bor τὴν ἐτυμολογίαν, οἵ, 499, 26. Herod. A
"τὸ po μετασχημάτίξεται εἰς τὸ i POT
] 0v.
| yd 217 ὃ 360 ἐείκοσιν ab,
| 267 ἑπτὰ z. δέχα 5., cl. x 199. O 539 M 133
V 826 X 235 269 276 T ?26 Sp 944 Q2 491 8 δῦ 205
f 209 592 s 135 210 919 ζ 46 281 ἡ 94 957
J 491 ε 123 o 54 o 534 q 106 w 6 336 o 25
1L Ap. 485 543 Merc. 992 Ven. 148 209 991
10 Cer. 260 267 367 373 saepe de rebus aeter-
his, cf. La Roche, h. S. 9, Hes. πάντα χρόνον.
E 422 ἰῷ - ἤματι. I 363 ἡ. τριτάτῳ, cf. A 707
B
χρὰ τελ fos, τῇ ω MS, σ 367 χ 901.
t 56. ἀέξετο ἱερὸν 5. usque ad me-
S. ἠώς. tres partes: $ 111 ἢ ἠὼς
ἢ, μέσον 5. h. Ap. 441 μέσῳ ἢ. cf.
.. Merc. TI 0.191] μέμβλωκε μάλιστα |
ἐπήλυϑε δείελον ἧ. | ἡ 988 παννύ-
ἠῶ x. μέσον ἡ. c) B 37 482 4 543
7 ἥματι zelvo |. N 934 T 110 ἐπ’
4444 0 252 d 584 v 116 3. τῷδε
401 ἢ. τῷ. in introitu versus B. 351
) D'189 O 475 I 953 439 A 766
Ξ 950 O 76 € 85 T 60 89 ,98 $7
7l 7? 87 ε 309 v 19 ψ 9252 7. τῷ ὅτε
cf E 210, Z 345. Krüger, Di. 8 50,
64 Z 448 ἔσσεται ἡ. E ἄν ποτ᾽.
προτέρῳ, ὅτε. 5» 326 ἢ. τῷ αὐτῷ.
. χειμερίῳ Ore, cf. II 385 (ὀπωρινῷ)
NT.
84
Ns
bib -
S8 πο
ἤμαρ — ἥμερος
78 γνάζει τὸ ἡ, pariter Bekk. an. 959,
541
ep. 14, 6. d) in introitu versus ε 156 zuer«
interdiu, cf x 1l z 365 τ 513 v 84 h. Cer. 236,
Opp. sic νύχτες, non in Il. E 490 X 432 4“ 13
x 28 S0 o 476 B 345 γύχτας ΖΕ x. ῆ. Ρ πος.
λ 183 ν 338 π 89 (v. l. ξ 93) quae quoniam usu
trita sunt, sg. etiam. numerum habet ὦ 63 ἑπτὰ
z. δέχα ὁμῶς νὐχτάς τε X. ἤμαρ, satis singu-
lariter. 2€ 340 £2 745 νύχτας τε X. ἤματα.
s 388 ε 74 δύω νύχτας δύο τ᾽ ἢ., cf. o 515.
x 86 νυχτός τε xal 5. χέλευϑοι, cf. h. Merc.
489. alio ordine ?P 186 ἢ. καὶ νύχτας. x 145
δύο τ᾽ ἡ. καὶ δύο νύχτας. ,9 Ν 98 εἴδεται ἢ.
δαμῆναι. O 719 πάντων - ἄξιον ἧ. f) sc. acc.
et nom. universe de statu: Z 455 II 831 Y 198
ἐλεύϑερον 7. libertatem. Ζ 463 δούλιον 3j |,
cf. ξ 340 o 323. additur gen. O 72 αἴσιμον ἡ.
"Agata. | |, c£. & 100 X 912 z 980 h. Ap. 356.
O 613 x 175 μόρσιμον 5. 1 951 597 Y 315
d 374 x 269 288 o 524 χαχὸν ἡ. |. II 836 ἡ.
ἀναγκαῖον. .4 484 588 Ν 514 O0 375 P 511
615 57 9 525 |. 17 νηλεὲς ἡ. [1Τ 294 ὀλέ-
ϑριον ἡ. cf. T 409. X 490 ἡ. ὀρφανιχόν. «9
168 354 π 149 o 253 571 νόστιμον 5. |, non-
nunquam c. gen. cf. y 233 ε 290 z 311 9 466
t 369. σ 137 τοῖος νόος oiov ἐπ᾿ ἡ. ἄγῃσι.
rarius, atque paullo aliter, pl 7 326 ἡ. «iu«-
τόεντα. (ἐνν- ἕξ-- αὐτ- παν- ποσσῆμαρ (Lob.
path. el. 1, 566) πανημέριος μεσσημάτιος
Schneidew; h. Merc. 17 et
ἠμάτ-ιος 1) diurnus, interdiu. 9 104 ὦ 139
nutri ὑφαίνεσχε, cf c 149, Hes. δι᾽ ὕλης
ἡμέρας. 2) cotidianus, cotidie. I 72 νῆες ἠἡμά-
[2171 ἄγουσιν, sch. A. ἀνὰ ἑχάστην ἡμέραν ἢ
διὰ μιᾶς ἡμέρας, Ap. 88, 88 δι᾽ ὅλης τῆς ἡμέ-
θᾶς (recte?). — ἤκβροτον V. S. ἁμαρτάνω. --
ἡμεῖς etc. v. s. ày ὧν dI b IV b Via b VIII b.
ἡμέν (Videntur ἡ μέν ἡ δέ effecisse ἡμέν
; ἢ δέ Báuml. Part. 137. sed E. M. 465, 5 πλεο-
17 Kühner
a. G. 3, 838, cf. Herod. A4 77. Hartung, Part.
1, 218 ἠυμέν͵ ἤνυδέ E. M. 465, 9 oix εἰσὶ πλεο-
ναζόμενα ἀπὸ τοῦ μέν χαὶ δέ i. e. μέν οἱ δέ
Ἐπρογύασαα non sunt, etsi aliter Lob. path. el.
1. 70) I. profecto ut hoc ita etiam illud. II et,
et - et E. M. 465,2 dvr? vov καί. I A ΤΊ ἡ μέν
uo: ἀρήξειν. Herod. ἀντὲ τοῦ ἡ μήν, Spitzn. Am.
La Ro. vo. ἡ μέν, Bekk. ἡ, μην. A 453 Il 236
ἢ μὲν (Spitzn. q. v. Bekk. ἠμὲν) δή ποτ᾽ ἔχλυες
δ᾽ ἔτι ἐπιχρήηνον, Kühner, l. 1., carent edd.
in his certa lege., cf. H 301 (Spitzn. ἢ μέν) X Ξ
234. II 1) a) cf. 5. ἡδέ I 1a. b) O 670 ἡ. πρὸς
νηῶν xal πολέμοιο. 2) verba ,et sententiae.
. 8) cf. s. ἡδέ II 2a. b) M 428 ἡ. ὅτεῳ μετά-
φρενὰ γυμν e είη, πολλοὶ δὲ διαμπερὲς ἀσπί-
doc. c) O 664 ἡ. οτεῳ, ζώουσι xal o xa a-
τεϑνήκχασιν. d) 9 575 ἡ. ὅσοι χαλεποί, οἵ τε
φιλόξεινοι. III v. s. δέ III 1a.
ἡμέρη (v. S. ἥκαρ, de spiritu Herod. 1 6)
nom. tantum. dies. 6 541 N 828 ὦ 514 ἡ ἥδε.
λ 994 & 298 μῆνές τε χαὶ ἥμεραι ἐξετελεῦ vto,
cf. h. Ap. 349. ξ 93 νύχτές τε x. 5. ἐκ Διός
εἶσιν.
ἡκερίς vitis vinifera, vel sativa. E. M. 429,
8 ἄμπελος χληματίς, cf. Ap. 84, 1 Hes. ε 69 ἡ.
ἡβώωσα, sch. ERQ.. πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς
ἀγρίας, Ap. l.l ὃ ᾿Απίων ἀπὸ τοῦ ἡμεροῦν
ἡμᾶς, melius (L. Meyer, vgl. G. 2, 217. de
ἥμερος (Ebel, N. J. f. Ph. 88, 86 sq. skr.
às ἡ - μαι, cf. Curt, Et. 568, sed. Haineb. Wurz.
εες u, ες Giessen 1860 skr. vas wohnen. Christ
152 L. Meyer, vel G. 1, 90 411 skt. yam
542
zühm-en. cicur. o 162 χῆνα ἥμερον. De ge-
nere ef. Lob. par. 467.
ἡμέτερος (ἡμεῖς) gen. -ov ὦ 124 q 375 h.
Mere. 370. I noster. 1) c. subst. Z m ἡμε-
τέρῃς ἀλέχοισιν, cf. Ἢ 143. T 41] ἡμετέρῃ
βραδυτῆτι, οἵ. x 79. 5 191 ἡμετέρην πόλιν,
cf. z 117. o 124 5. θανάτοιο. JM 166 ἡμέτε-
ρον μένος x. χεῖρας, cf. X 78 v 181 ξ 417
v 192 χ 215. Η 319 ἡμέτεροι βασιλῆες, cf.
x 480. φ 307 ἡμετέρῳ ἐνὲ δήμῳ. ΝΊΟΙ ἡμε-
τέρας νέας. X 385 424 α 176 B 262 ó 139 ἢ.
d. cf. X 406 v 181. 9 944 ἡμετέρης ἀρετῆς.
c 223 936 ἡμετέροισι δόμοισιν, οὗ φ 238 384
e 325 379. φ 9292 ἡμετέρων ἀύϑων. b) post-
ponitur: B 374 4 291 K 310 397 N 816 χερσὲν
ἡμετέρῃσι, cf. K 342 Y 91 o 496. O 165 πύρ-
γων ἡμετέρων, cf. 4 393 » 291. KA 562 στρα-
τοῦ ἡμετέροιο, cf. O 351 ἢ . Cer. 155. I' 233
« 258 χ 808 οἴκῳ ἔν ἡ. A4 720 ἱππεῦσιν ἣμε-
τέροισιν, cf. E 83. (93 ἑτάροισι - | ἡμετέροις.
Z58 χεῖρας ἡ. Θ 81 α 45 81 ὦ 473 πάτερ ἡμέ-
τερξ. ι 848 νηῦς - | ἡμετέρη, cf. ξ 59. Ὁ 468
μάχης - | ἡμετέρης, cf. πὶ 382, (x 334) v 226,
h. Merc. 465. Ὁ 725 φρένας - al ἡμετέρας. [o
567 ϑυράων ἡμετεράων, cf. y 396. 5 198
πομπῇ qu. π 413 λιμέν" 5. cf. A 139. h. Ven.
113 γλῶσσαν ὑμετέρην τε καὶ 5. VIII 11 βιό-
τητὰ | 5. 0) additur pron. s. artic. .B 136 αἱ
ἡμέτεραι ἄλοχοι z. τέχνα. d) B 26 ἡμετέρη
ἀγορή eine Versammlung bei uns. 2) 7 619 ἐφ’
ἡμέτερ᾽ domum, οἵ. ὁ 88 (meam) β δῦ εἰς
ἡμέτερον, cf. ἡ 801 o 534. h. Merc. 370 ἐς
ἡμετέρου v. S. ἐς. 9 39 ἡμέτερον δέ domum
meam, cf. o 513 ὦ 267 h. Cer. 163, v. La Roche,
h. S. 89. IL meus. 1) 4 80 ἡ. oixo. Z 151
Y 214 n). γενεήν. H 808 ἡμέτερον δῶ. I 108
χαϑ᾽ ἡμέτερόν γε νόον, sch. A. τὴν ἐμὴν, γνώ-
μην. Il 944 ἡ. ϑεράπων. 9 955 ἡμετέροισι
δόμοισι. φ 375 ἡ. οἴκου. bh. Merc. 967 ἡ.
μητρὸς. Ven. 242 ἡ. πόσιφ. b) postponitur:
Ὁ 924 χόλον - | ἧ. cf. A 562. T 73 ἔγχεος ἡ.
ct. Φ 60 « 397 π 300 t 344 ὦ 216. π 442
dovol | j. .y 186 δ 101 μεγάροισι 7- ΣΦ 1311
μητρὸς -|4. καὶ 884 εὐνῆς ἡ. π 45 σταϑμῷ
54. 4 464 μητρὶ ἡ. h. , Mere. 547 μαντείην - | ἢ.
Cer. 264 γούνων - | ἡ.
aub (skr. àh-a er sprach, spricht lat. à-io
Curt. Et. 611, cf. Pott, E. F. 1!, 281 non recte
E. M. 416, 27 φημὲ x. ἀττικῇ ἀποβολῇ ἡμί,
melius; τὸ μὲν φημὶ δευτέρας συζυγίας, τὸ δὲ
jui πρώτης, οἱ Lob. path. el. 1, 136) ipf. 3 p.
SE tantum., c. significatione aor. aio, dico, Suid.
9, 852 φημί λέγω, cf. E. M. l. js post ora-
risu 1) non additur qui locatus sit atque,
non mutato subiecto sequitur a) x«t 4 219 ἡ
καὶ - σχέϑε, cf. l' 292 369 4 192 E 533 I 620
4 148 390 308 842 ,“Ξ 214 O 749 T' 238 966
Y 353 428 1394 $2228 947 (971 5$ 496 o 182
539 τ 476 υ 197 φ 118 χ 8, sch. Ἂς A 219 σε-
σημείωται Ἀρίσταρχος ὅτι ὃ μὲν Ὅμηρος ἀεὶ
προειρημένοις λόγοις ἐπιφέρει τὸ δηλοῦν τὸ
ἔφη, ὁ δὲ Πλάτων ust? αὐτὸν ἐπιφέρει τὸν
λόγον (Suid. 1 2, 820), c£. Lehrs, Ar. 95. .4 528
P 209 tjs xal νεῦσε - "Kooviov, 'cf. Γ΄ 810 N 59
Ξ 3946 Σ 410 Q2 440 621 z 172 h. Ap. 382.
b) T'355 1 E 280 H 244 41349 P516 Y 438 PX 273
989 ἡ ῥα, x«l προΐη, cf. D' 447 4 419 E 416
Θ 300 K 372 N 754 Π 426 T 424 Y 959 Φ 200
489 591 XX 367, 395 *P 24, 563 612 β 321 s 28
5 198 3 186 nó 469 ἐ 446 z 154 o 197 9356
T 96 9 4831 7 2 236 i 366. Ψ 596 ἡ ῥα, χαὶ -
ἡμέτερος -- ool
C)
9,
"9 Ζ En ἢ óc γυνή, ὃ
ἀπέσσυτο, cf. y 337. c).E 475 ἡ ῥ᾽ εὖ γιγνώ
σχων, Τρῶας δ᾽ ἄχος ἔλλαβε. Q 643 ἢ ῥ᾽
yi ete δ᾽ ἐχέλευσεν. 4292 ἡ ῥα “ἐπιβούχολος,
αὐτὰρ Ὀδυσσεὺς οὐτα. Semper in arsi prim
zui- (skt. sami- lat. semi- ahd. sámi-
Et. 453, Bopp, Gl. 418 L. Meyer, vgl ἃ.
553 67 134. ἅμα E. M. 430, 17, cf. Christ 184
174. fuere qui ἥμισυ compositione corr pi
(E. M. 430, 29 χατὰ συγχοπήν) putarent, ut
Benf. 1, 389, Doed. Gl. 2408, cf. Lob. path. e
1, 366 ὃ, 295 par. 44) dimidius, halb-, in com-
pos. quae proprie videntur adiectiva fuisse «
Meiring subst. cop. Marcod. 1828 p. 11).
ἡ μι: δαής (δα- -ἰω) semiustus, ambustus II 5804.
0. νηῦς, Hes. ἡμίκαυστος.
ajut- ϑεος semideus. M 93 ἡμιϑέων yé
ἀνδρῶν, cf. h. XXXI 19. XXXII 19 φωτῶν ἡ
E. M. 437, 32 ἥρωες, οἱ πάλαι κ. πρωτογενεῖς
ἄνϑρωποι, οἱ ημίϑεοι «ἄνδρες, sch. D. οἱ
ϑεὸν ἔχοντες γονέα x. ἕνα ἄνϑρωπον, Ξοὰ
Hesiodo quam Homero aptiora, quare sch,
οὐδέποτε. τοὺς σὺν ᾿ἡγαμέμνονι ἡμιϑέους dvo
uev ἄρα οὖν τοὺς σὺν Ἡρακλεῖ φησίν
καὶ τοῦτο πρὸς αὔξησιν πάϑους. serioris Οἱ
ginis vocem dixerunt e. c. Vóleker, Mythol. des
Japetidengeschl. 265 Schuster, Benutz. hom, Adj
Clausthal 1859, cf. Giseke, h. F. 237. s
ἡμιζόνεεος mularis, qui "mulorum est. “ὦ 18
266 & 72 ἄμαξαν - ἡμιονείην. € 268 ζυγὸν
ἡμιόνειον. θυ &
Qut- ovos, 1. et P 749 Q 978 ὃ. 1) m
Hes. μουσμῶν ἢ μοῦλα, Bekk. an, 733, 3
τοῦ χείρονος ὠνομάσϑη, οὐχ ἡμίσεια,
enim est ex equa et asino: a) adi. 3 266
zov - βρέφος ἡμίονον χυέουσαν. b) φ 88 ὅν
ποι ϑήλειαι, ὑπὸ δ᾽ ἡμίονοι ταλάεργοι, οἱ
9 636. bini curru junguntur ad onus yehendum
Kk 952 ἡμιόνων (et γὰρ βοῶν προφερέστ.
εἰσιν ἑλχέμεναι ἄροτρον). Ρ ΕΣ: ἡμίονοι - μὲ
νος ἀμφιβαλόντες ἕλχωσ᾽ ἐξ ὄρεος o0 ,
amant enim montana, num recte sch. AV. Bór
μὲν ἐσορρόπως ἕλχουσιν ἑχάτερος φέρων. T
ἔδιον βάρος" ἡμίονοι δὲ διωϑούμενοι τὸ Bá
ρος ἀντιμεταβάλλουσιν ἀλλήλοις. 65 81 42 1
119 ἡμιόνους z. ἄμαξαν, ct. 5 68 73 88 11
260 317 ἡ 6. 5 82 χαναχὴ ἦν ἡμιόνοιιν, !
9.194. o 85 op ἡμιόνους. ἡ 2 μένος quic
vouy. Q 998 4. τε βοῶν τε H 333 βουσὶ
ἡμιόνοισιν, cf. 782. Q 971 ζεῦξαν δ᾽ quu
vovg χρατερώνυχας ἐντεσιεργούς, cf.
Q2 894 ἡ. ἕλκον ἀπήνην, sed alter currus :
equis iunctus erat: £2 350 7. qe s. ἵππους, €
42 362 471 576 690. £2 441 ἵπποισι z. οι
νοις, cf. “2 697 702, sed quia Priamus οὐ
appellat 32 716, qui modo fuerant ἤμίο να
similiter Graeci Ψ 121 ἔχδεον nuire
Ψ 111 οὐρῆες appellati erant, Faesi ad P
statuit Homerum non distinguere utramque δ
cem, sicut Aristotelem Aubert, Einl. in Aris
Thierk. 68 negat distinxisse, iusto audaci
Grashof, Fuhrw. 12, etsi 9 716 οὐρεῦσι I
potuit mutare, οὐρήων proposuit *P 121 pu.
ἡμιόνων, negans Graecos in castris habuls:
aut ἡμεόνους aut plaustra, sed οὐρῆας onerib
portandis aptos, qua in re neglexit H 333 atq!
praemia certaminis: 9^ 260 ἵππους ἡμιόνους
λγίστη δαμάσάσθαι. cf. Ψ 662 668, 7 666
μιόνου ταλαεργοῦ. Quod vero non ' bene in
Pet Q distinguuntur 7g. et οὐρῆες id negle-
entia factum videtur, cuius in hac parte Il.
ulta sunt exempla. Düntz. JP 111 οὐρῆας de-
»ndit iusto subtilius, quia 4u. non legatur in
'oitu nisi ubi subsequatur aut χαὲ ἄμαξαν
αὐ vocalis, melius Ariston. *P 111 ἡ ὃ. 0. ga-
γῶς οὐρῆες οἱ ἡμίονοι πρὸς τὸ A 80. ep. 16,
Ϊ ἡ. χραταίποδες. 2) equus hemionus Linn.,
schaggetais, ut videtur. Β 852 ἡ. ἄγροτε-
day v.'s. ἀγρότερος. ali: equus onager,
ἡμὶ-πέλεχχον (πέλεκυς, cf. Meiring subst.
op. Marcod. 1828 p. 13 qui δελφύς ἀδελφός
omparat. zz ob metrum, sed Doederl Gl.
408 pro- zL0Y) securis una ' acie instructa, opp.
ipennis, Suid. I 2, 856 «t μονόστομοι ἀξίναι.
Ap. 84, 3 Hes., sed Doederl 1. 1. kleines
eil, et similiter fere Grashof, Schiff 6 ἀμφο-
oev ἀχαχμένον habere alteram aciem ob-
1sam cuneo immittendo. 7^ 851 δέχα μὲν πε-
ἔχεας, δέχα δ᾽ ἡμιπέλεχχα, cf. Ψ 858 883,
. B. τοὺς uovootouovc πελέχεις.
llar- σὺυς (Christ 174 75. -ov pro -zv, Curt.
|t. 453. ad μέσος referebat Coraés, cf Lob.
Jath. el. 1, 69. de accentu E. M. 565, 10) di-
lidius. i 198 τιμῆς BUGIg idus ἥμισυ, cf.
610] P 231 & 246 o 322. Ν 565 τὸς, ob
1579. I 580 ἥμισυν, cf. P 931 4 248. $7
μίσεες εἰλεῦντο, οἷ y 107. y,155 ἡ. λαοί.
,
114 ἐπέκελσεν᾽ ὕσον τ
464 ἡμισέων πλείους.
᾿ἡμὰα-τἄλαντον semitalentum. iP 751 790 ἡ.
ἐπὶ ἥμισυ πάσης.
ἡμχ-τελής (τελ-έω) imperfectus, halbfertig.
701 δόμος ἡ. Protesilai, per metaphoram
τὸ μὴ γεγεννηχότα παῖδας
, c£. Ap. 84, 5. Sunt qui putent aut
les ipsas non fuisse perfectas (Ameis, sch.)
t eaeremonias nuptiales non rite absolutas
il 1. L sch. au£ domum carere altero eorum
[ei praesint (sch. Posidonius ap. Strab. 296
' .M. 430, 48 Wolf Damm Faesi Seiler.)
ἦμος um Lex. 2, 298 z;ueo quod probat
FK. 15,98, sed Bopp vgl. ἃ. 503 L.
eye b G. 1, 87 90 Christ 93 977 skr. yà-
& - tàvat wührend, da, ἦμος τῆμος. Curt.
LM. 4, 219 Et. p. 544 abl. esse ratus com-
arat skr, yasmat tasmat de termino ἃ quo.
es Zft. ἔς A. W. 1850 E 501 non adv. sta-
um, simul atque. Hes. ἡνέχα, "ónaqvéea,,
ox zu welcher Stunde. I ind. 1) aor.
t 426 ἡ. δ᾽ ἠέλιος κατέδυ δὴ τότε κοι-
0, cf. ἐ 168 558 560 z 185 μ 8 91 (δὴ
' ΡΝ A 86 ἡ. δὲ ὡπλίσσατο, τῆμος
«vto, ἫΝ Q 188 (Thiersch $ 316, 4).
δὲ φάνη ἠώς, καὶ τότ᾽ ἀνάγοντο, ef. * "e
τότε δή) ε 110 307 437 (x. τότ᾽ ἔπειτα)
9 428 ἡ. δὲ φάνη βάν ὁ ἴμεν. βι
104 δ 800 9 1 ἡ. δὲ φάνη, ὥρνυτ᾽ ἄρ᾽. y 491
189 7. δὲ φάνη, ἐζεύγυντο, cf. δ 057 € 228
52 x 478 μ 31 316 v 18. μ 439 x. δ᾽ ἐπὶ
πον ἀνέστη, τῆμος δὴ ἐξεφαάνϑη. 2) plqpf. κα
ἡμιχεέλεχχον — ἢν 543
od» vt - χαρηνα, cf. h. Merc, 568. P ,094 Θ 68 z. δ᾽ ἠέλιος ἀμφιβεβήκει, xal τότε δὴ
üvov ταλάεργον ... ἕξετέ᾽ ἀδμήτην 5 τ᾽ ἐτίταινε. 8) ip. II 779. 1,58 ἡ. δ᾽ ἠέλιος με-
» Ἷ 3U
τενίσσετο καὶ τότε δὴ ἤσαν. μ 319 ἡ. δὲ
τρίχα νυχτὸς ἔην, μετὰ δ᾽ ἄστρα βεβήκει,
ὦρσεν. 4) sine yerbo: H 433 yj. δ᾽ ovv? ἄρ
πω ἠώς, τῆμος ἔγρετο. 5) praes. :P 226 9j. δ᾽
"Eooqópoc εἰσι τῆμος ἐμαραίνετο, cf. h. Ven.
169 (τῆμος ἂρ ^) II coniunct. quandocunque,
de re quae saepius fit aut fiet: d 400 ἡ. δ᾽
ἠέλιος ἀμφιβεβήκῃ, τῆμος εἶσι, v. 1. -ἤκει, Am.
aliquando -ηχεν, Bekk.? -ἤχῃ, cf. La Roche h.
l et Aristarch. Recens. 8. Semper 7. δέ quare
non recte Ameis ὃ 400 δ᾽ pro δή esse putat.
de sole aurora sim. praeter «1 86 μ 439 ἢ. Ven.
169. in prima arsi praeter & 439, quem locum
Ameis aliquando J. J. f. Ph. 73, 561 mutavit
(ἡ. δ᾽ Ἴων: sunt qui corruptum putent , ct.
Ameis, h. l. Hoffm. qu. h. 1, 71 Carolsf. verb.
coll. 54.
ἠμεύω (Eust. 473, 32 ἀπὸ τοῦ μύειν πλεο-
νασμῷ τοῦ ἡ cf. 1282 ,97 (ἐχδηλότατον ἢ) E.
M. 422, 15 430, 56, probant Pape, Gr. ling. rad.
Berlin 1837 p. 16 'Fuhr, J- 9. tBh220; 371 Sq.,
dubitare videntur Spitzn. Ὡς XXXIII p. Οἱ
Lob. path. el. 1, 67. Doederl. Gl. 80 ἀμεύεεν
me sich lassen, non apte ad sensum; meare
deorsum, de -ὕω Lob. path. el. 2. 30 L. Meyer,
vgl G. 2, 42) praes. ind., aor. ind. et opt.
D inclino, demitto caput, Suid. I 2, 858 χλίνω
. M. T7, 41 ἐπικλίνω z. χαταπίπτω. Θ 308
ἘΣ ἤμυσε aon. moriturus e volnere Ap.
84, 19 ἐχλίϑη, ἐξ ov τὸ πεσεῖν δηλοῖ, acc.
graecum q. voc. statuens. 2) inclinor. T 405 ἢ.
χαρήατι equus elocuturus. B 148 ἐπί v ἡμύει
ἀσταχύεσσιν, sch. AL. τὸ λήεον (Naegelsb. cet.),
Hes. χλένεται cf, Ap. l.]. minus bene Ariston.
5 ὁ. 0. εν πτῶσις ἤλλακται, ἀντὶ τοῦ ἐπιμύει
δὲ τοὺς ἀστώχυας, οἷον ἐπικλίνει. "Transl. B
879 290 ἠμύσειε πόλις, Hes. χλιϑείη πέ-
σειεν.
ἥμων (ημὴ iaculator, iaculandi peritus. E
886 ἥμονες ἄνδρες, Ariston. ἡ ὃ. 6. οἱ ἀκον-
τισταί, ἀπὸ τοῦ ἱέναι" τινὲς δὲ ἀνέγνωσαν
δήμονες, οἰόμενοι τοὺς ῥήτορας (Hes), cf.
Ap. 84, 10.
ἤν (εἰ, &v) 1 si A. c. coniunct, (cf. sub εἰ ΠῚ
1) post fut. 4 90 ἐποίσει, οὐδ᾽ ἣν - εἴπῃς si
dixeris, coni. enim. aor. est fere pro pf. ci, cf.
I 393 Ὁ 504 X 55 ep. 15, 7. A 166 zv more -
ἵχηται si quando sc. erit tibi. « 94 πευσόμε-
vor ἤν που ἀκούσῃ si forte. 4 353 I 359
ὄψεαι ἢν ἐθέλῃσθα. T 32 ἣν περ κῆται ἔσται
etiamsi, cf. X 487. additur xs quo oratio ca-
rere potest: σ 318 ἤν περ γάρ x ἐθέλωσιν οὐ
νικήσουσιν. 2) post iptv. aut coni. adhortat.
B 39 ὄρσωμεν, ἤν τινά που προκαλέσσεται,
ὶ δέ χ᾽ ἐπόρσειαν si quem forte. provocayerit :
iti vero tum, cf. E 78. πὶ 276 τετλάτω «ἦν περ
καὶ ἕλχωσι. Ρ 245 χάλει ἣν τις ἀκούσῃ, ct.
φ 937 888 h. Ven. 281. I 429 ὄφρα, ἕπηται ἢν
ἐϑέλῃσιν, οἵ. I 692. II 89 πρόες ἤν που γέ-
voi. Si forte futurus sim. α 282 ἔρχεο πευ-
σόμενος ἣν τις εἴπῃσι, cf. 8 216 (εἶμι). 8) post
praes. de re quae semper v. fit vel solet fieri
Θ 482 οὐδ᾽ ἣν ἀφίχηαι οὐ σεῦ ἀλέγω, cf. s 120
h. Merc. 562. Y 172 φέρεται ἣν τινὰ πέφνῃ
ἢ αὐτὸς φϑίεται sive - sive. 9 360 rut πεὺυς-
σόμενος ἤν που ἀκούσω, cf. γ᾽ 88. 4 159 ov
πως ἔστι ἢν μή, τις ἔχῃ, cf. μ' 191. 4) post
opt. c. part. κέ (ἄν) qui est pro fut. aut praes.
988 πῇ «tv ὑπεκφύγοι ἣν nog ἔλϑῃ, cf. h.
544
Mere. 38. II num, ob 1) ε 417 παρανήξομαι
jv mov ἐφεύρω (periculum facturus) num forte.
2) O0 32 ὄφρα ἴδῃ ἣν tot χραίσμῃ. X 419
Alcoc ἤν πως αἰδέσσεται num quo modo.
ἠνεμότεις (ἄνεμος, x ob metrum) ventosus,
cf. Goebel, adi. in εἰς p. 12, de locis editis.
B 606 ἠνεμόεσσαν ᾿Βνίσπην | I'305 Θ 499 M
115 N 794 Σ 174 Ψ 64 997 h. Ven. 280 Ἴλιον
ἡ. {π᾿ XXXVI 1 Ἰκάρῳ ἠνεμοέσσῃ |. Ap. 43
Képne9oc ἠνεμόεσσα |. y 172 ἡ. Μίμαντα |.
ep. 11, 2 Ἴδης - ἠνεμοέσσης. « 400 π 365 h.
XXVII 4 ἄχριας ἠνεμοέσσας |. X 145 ἐρινεὸν
ἠνεμόεντα . τ 432 πτύχας ἡ. | Parnasi ἢ. Ven.
991 οὐρανὸν ἡ. | ᾿
ἡνία, τά (Savelsberg, Kuhn 16, 286 skr.
ana-s Mund unde ἀπηνής, zvo- ἡνίον Mund-
stück spiritu mutato, atque sic fere Horn, ori-
gin. ep. I Rastenberg 1839 (ἥνη). Benf. 2, 202
ad yam- zàhme atque sic L. Meyer, vgl. ἃ. 1,
68 90 411, Kuhn Ztft. 2, 320 Schweizer ib. 3,
357, quos Curt. Et. p. 497 commemoravit, de
re ut videtur non certus. Alii ad 7744) habenae
equorum iunctorum, E. M. 432, 17 λῶρα, χαλι-
vovc. E 226 398 O 116 187 4 198 P 479 ζ 81
ἡ. σιγαλόεντα |, de solo corii splendore, sed
de addito ebore E 583 ἡ. λεύχ᾽ ἐλέφαντι, χα-
μαὶ πέσον i. e. ea pars quam auriga tenebat.
E 280 ἔχ᾽ ἡ. x. ἵππω, tene, Grashof: rege. E
806 P 482 Q9 441 y 483 ἡ. λάζετο χερσίν, cf.
E 840 O 199 h. Cer. 378. O 121 II 739 ἵππων
ἡνί" ἔχοντα qui non suos, sed Hectoris equos
regebat, cf. Θ 319 (ἕλεῖν) O 447. II 404 ἐκ
χειρῶν ἡ. ἠίχϑησαν, cf. P 619 (χεῦεν ἔραζε)
tU 465. Erant βόεοι ἱμάντες (V 824), ἃ frenis
super iugum ad currum pertinentes: J£ 851
ὠρέξαϑ᾽ ὑπὲρ ζυγὸν ἡ. 9" ἵππων a fronte ve-
niens. eos quando equi sustinebantur ad currus
marginem alligabant: E 962 392 ἐξ ἄντυγος ἡ...
τείνας, unde Priamus profecturus eos solvebat
I'961 311 χατὰ δ᾽ ἡ. τεῖνεν ὀπίσσω, cf. T 394.
Grashof, Fuhrw. 40 eos putat binos utriusque
equi fuisse atque recta, non ex transverso per-
tinuisse ob Ψ 337. χλινϑῆναι ἐπ᾽ ἀριστερά...
ἀτὰρ τὸν δεξιὸν ἵππον χένσαι, εἶξαί τε οἱ ἡ,
χερσίν etsi nostri quoque aurigae in re simili
idem faciunt, videntur potius ex transverso ad
currum pertinuisse ΠῚ 470 ἡ. δέ σφιν (equis)
ξύγχυτ᾽. (ἡνίοχος -εύς -εὐω)
ἡνέκα (Buttm. Lex. 2, 927 lat, vic-e, ut sit
qua vice. L. Meyer, vgl. G. 1, 333 simpliciter:
Pronominalstamm ya.) quando. χ 198 οὐδέ σε
λήσει ἡνίχ᾽ ἀγινεῖς.
νιοπεύς (Savelsberg, Kuhn 16, 286 sq.
ἡνία, al vow vocali . ob metrum inserta).
Diomedes Hectoris aurigam Θ 120 ἡνίοχον ϑε-
ράποντα. υἱὸν - Θηβαίου Ἠνιοπῆα ἵππων vC
ἔχοντα βάλε ét occidit.
ἡνιοχεύς (Lob. path. el. 2, 167 ,,casus quos-
dam (nominis ἡνίοχος) poétae ad tertiam decli-
nationem." Of. Curt. Et. p. 558) auriga. E 505
ὑπὸ δὲ στρέφον ἡνιοχῆες |. O 312 II 737
"Exvooog ἡνιοχῆα |; cf. T 401 (v. 1. -ἤας).
Inde
.4Ycoxsóo equos moderor, 41 103 0 μὲν -
ἡνιόχευεν, cf. C 319 (μάλα). Ψ 641 ἔμπεδον ἡ.
| (642) ἔμπεδον ἡνιόχευ" Ariston. 7. 0. πρὸς
τὴν ἐπανάληψιν ὅτι πυχνῶς ἐν τῇ TA.
ἡνέ- οχος (ἔχω) qui habenas tenet et equos
regit, auriga. 1) De pugna. Solebant bini in
curru stare in pugna, quorum alter pugnabat,
(παραιβάτης) alter, honoris loco vix inferior vel
ἠνεμόεις — ἠνορέη
par atque plerumque a parte laeva eius qui
pugnabat stans, equos regebat. sed si res fere-
bat hic pugnae particeps erat ille equos rege-
bat. E. M. 432, 22 χυρίως ὃ τὰς ἡνίας ἔχων"
εἴρηται δὲ καὶ ἐπὶ τοῦ παραιβάτου. Ψ 199
ἂν δ᾽ ἔβαν ἐν δίφροισι παραιβάται ἡνίοχο
τε. Pandarus pugnare malebat quia equi E 22
μᾶλλον ὑφ᾽ ἡνιόχῳ εἰωϑότι ἅρμα οἴσετον i.e.
sub Aenea, qui plerumque παραιβάτης videtu
fuisse, Θ 89 ϑρασὺν ἡνίοχον, "Exroga Ariston
ἡ 0. 0. τὸν παραιβάτην Ἕχτορα ἡνίοχον εἶπε
cf. Friedl. h. 1. et sch. B. Θ᾽ 185), qui Θ 119 ἡ
ϑεράποντα, cf. E 580 ΠΗ͂ 111 habet Eniopeum:
et post huius mortem Θ 126 ἡ. μέϑεπεν ϑρα
σύν, denique (0 318) Cebrionem fratrem iussi!
Ἵππὼων ἡνί᾽ ἑλεῖν. Patroclus solebat Achilli:
ἡνίοχος esse, 280 σϑένος ἐσθλὸν ἡνιόχοιο
ἠπίου, sed cum παραιβάτης esset interfeetu
est, equos vero poenituit P 427 ἡνιόχοιο ὦ
κονίῃσι πεσόντος, cf. P 439. tum Automedoi
qui modo ἡ. fuerat pugnaturus assumpsit "
medontem, P 487 ἡνιόχοισι κακοῖσι. 4
ἡνιόχους ποϑέοντες ἀμύμονας equi i. e, m
auripgam modo sed etiam alterum. Ρ 610 My
ριόναο ὀπάονά 9? ἡ. vt | Κοίρανον, Θ 15
316 ἄχος ἡ. gen. obi. 44 47 M 84 ἡνιόχῳ - &
ἐπέτελλεν ἕχαστος ἵππους ἐρυκέμεν. A 97
899 ἡνιόχῳ ἐπέτελλεν ἐλαυνέμεν. .4 980 qv
χος δ᾽ ἵμασεν ἵππους equos sustinebat IV 386 7
ϑεράπων prope Asium quo occiso JV 394 £x ὁ
oi ἡ. πλήγη φρένας, cf. Σ 225. Deiphob
et Hector volnerati ad equos redierunt qui po
pugnantes stabant JN 537 ,E 431 ἡνίοχόν τε :
ἕρματα - ἔχοντες. 9) 3P 318 μήτι ἡνίοχος m
οιἰγίγνεται ἡνιόχοιο. Ψ 400 ἄλλος ἡ. Ψ 4
τὸν ἡ. φύγον ἡνία, cf. V 502. i
ἠνέπαπε v. S. ἐνίπτω.
ἦνες (E. M. 432, 9. ἔνος ὃ ἐνιαυτός) am
culus, unius anni, alii: nitidus, s. perfectus Z
275 309 βοῦς -] ἤνις ἠχέστας E. M. L L4
συναλοιφῇ, τὰς ἑνὸς οὖσας ἐνιαυτοῦ, cf, SO
B. Hes. Suid. I 2, 862 paraphr. sch. V. Ῥέα
K 292 y 382 βοῦν ἤνιν sbovuéromor|
Düntz. Tyranno DEIN. y 382, melius
maeus Oroandae Herod. (/ 292) cod. Ven.
Báuml. La Roche (h. T. 278) Ameis (app. γὶ 88
jviv, videtur enim in quarto pede trochae!
esse pro spondeo, Eust. 1473, 58 μετριχὸς 0
Aot ποδισμός 80b, 58 ἐν ἐχτάσει τῆς λήγουσι
οἴδασιν οἱ παλαιοί cf. Hoffm. qu. h. 1,
Leutsch Phil 12, 95 sq., sch. E. ἑνὸς 490v
Q. ἐνεαύσιον, Duentz. N. J. f. Ph. 87, 735 y 9
e K 292 transumptum putat. Doed. Gl.
annus vel dor. ἧς i. e. εἷς comparat. A. Goel
hom. 12, cf. Ztft. f. oe. G. 1858 p. 626 dv f
gere, ut sit nitidus, ita Ameis. audacius Duen
Kuhn 13, 12 12, 17 ad y 882 dw-suv ut sit τ
Asi0c perfectus. utrumque contra testimor
veterum.
Ἠνοπίδην (Bekk. 75.) Satnium, Enopis filiu
interfecit Aiax minor ,5 444. i
ἠνορέη (ἀνήρ Curt. Et. 422 Duentz. h
15, 65 Doederl. Gl. 1084. sed Apoll. amec
546, 20 409, 22, cf. 1242 E. M. 432, 46 de &
4voo, quos vituperat Lob. par. 156)
Mannhaftigkeit, fortitudo, Suid. I 2, 862 dvdp
Hes. εἶδος ἀρετῆς. 4 308 ἱπποσύνῃ Tt
ἠνορέηφι. Hes, τῇ ἀνδρείᾳ. Θ [226] “Δ 9 ἦν
ρέῃ - x. κάρτεϊ χειρῶν, οἵ. P 829. ὦ 509 ἀλ
U ἡ. τε. Ζ 156 χάλλος τε x. ἠνορέην £gut|.
νήν. h. VIII 6 ἠνορέης σχηπτοῦχε Mars |
" ἦν-οῳ (Bekk. vituperatus a Leskieno et Christ
3909 et L. Meyer, vgl. G. 1, 78 -7. dubiae ori-
ginis. Goebel vindic. hom. Ztít. f. G. 1864 f. 3
et hom. 17 skr. va, van κα εῆν-οιν glanz-blickend,
8. potius lockend. Schenkl Ztft. f. oe. G. 1864
p. 943 skr. vas brennen, -«o-v« Glanz et -ow.
etiam Christ 241 ξασνος σηνος strahlend. sed
Monts. Kuhn 13, 12 dv ut sit vollendet. Doed.
GL 280 νάπη TThal ἄναπος ἦνοψ gebogen. Ap.
. 18et Lucas qu. lex. 96 &v-ozt«, « priv., » ex-
pletiv.). splendens, Suid. I 2, 863 E. M. 432, 36
ρός. Σ 849 z 360 ἤνοπι. χαλκῷ, in lebete,
sch. BV. z 360 δεαυγεῖ ἐν ᾧ ἔστιν ἰδεῖν ξαυ-
| cf sch. B. ib. et A. X X 849, paraphr. λαμ-
οἵ. IJ 408 hamo, paraphr. σιδηρῷ &yzíi-
E chisch. V. sed sch. BLY. ἐμφώνῳ, cf.
s Ἤνοπα Doed. l. l. Constat pisces quosdam
splendore hami capi, etiamsi desit esca.
"Hrow (Bekk. 71. splendidus) 1)-z« βουχολέοντι
? ὄχϑας Σατνιόεντος E Ξ 445, Mysio nympha
it Satnium quem Aiax interfecit, Θέστορα
ἤνοπος vtov Patroclus interfecit II 401. 9) 634
υτομήδεα Ἤνοπος υἱόν, (v. 1. paraphr. Oi-
omoc cf. Spitzn.) Graecum Nestor in certa-
nine vicerat. ἤνπερ ἤν που ἤν πως v. S. ἤν.
νυτο v. s. ἀνύω.
* proc (rj c) n orientem versus situs, orien-
s 929 ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνϑρώπων. 9) ma-
'utinus. xoi tempus matutinum E 447 πᾶσαν
Ἰοίην.. Cf. ἠἡῷος. (ὑπηοῖος). --- ἧος v.s. ἕως.
mo (skr. yakrt lat. iecur Christ 114 159
grt. Kuhn 3, iu Et. 622 L. Meyer, vgl. G. 1,
jg 89 2, 186 Savelsberg, Kuhn 16, 55) iecur
4 579 N 412 P 349 (βάλε) - | 3j. ὑπὸ πραπίδων.
409 οὗτα χαϑ᾽ ἡ. | (470) £x δέ οἱ 7. ὄλισϑεν.
ὦ 912 μέσον 7. ἔχοιμι. medio in corpore. : 301
τῆϑος, 09: φρένες ἧ. ἔχουσι. ,.2 978 γῦπε ἢ.
ἰχειροὸν Tityi. χ 83 ἐν δέ οἱ ἥπατι πῆξε βέ-
.Kópke, Ζιῆ. f. A. W. 1837 p. 460 poétis
iecur sedem cupiditatum.
δᾶνός (originis dubiae. Schneider, Lob.
el. 1, 68 ob accentum ,nomen simplex
videtur ἃ voce thematica quae ex ἤπιος
itur. Duentz. Kuhn 13, 18 ἡ-πεδ-ανός
t fest. Benf. 2, 356 vap schaben cum suff.
Ὁ skr. tana. 'Hes. oiov ἀπέδανος (sic)
&movc. E. M. 433, 97 παρὰ τὸ πέδον
cas qu. lex. 97 et "Oppian, ,Cyn. 3, 409
et sic fere Doederl. Gl. 23429 ἀνα- πεδανός
m in solo sc. consistit et Ameis. Ion ap.
295 πεδανῷ dixit pro. 37.) viribus desti-
infirmus, .M.Ll1 ἀσϑενής, ἠλίϑεος,
(ίσϑητος, ἀσύνετος. O 104 ἡ. τοι ϑεράπων,
i Segniter officio fungitur. $ 311 ἡ. γενό-
atus' sum, cf. h. Ap. 316, Volcanus, sch.
onto βαιόν. ἠβαιόν, μύω τὸ ἐπιχλίνω
οὕτω zal ἀπὸ τοῦ πέδον πεδανός z. ἡ. s
gitur statuit « priv. sed (skr. à, an): qui
affixus haeret, nos fere: Stubenhocker, at-
ic Eust. 709 , 10 περιπέζιος x. aic dne
«σμῷ TOV .
οος (Curt. J. J. f. Ph. 1862 p. 567 skr.
an et περᾶν anfahrbar, etsi sic insulae quo-
? dicerentur. plerique α priv. statuunt e. c.
h.el.1, 68. E. M. 434, 55 7j μὴ ἔχουσα
ὡς πρὸς σύγκρισιν τῶν νήσων, cf.
ne ad 5 II Cottbus 1855 p. 17, Doederl.
608 »Wenigstens für das Auge, um
[wundo nullo mari cireumdatur* "Bent. 1538
b. sh. apüra Ufer an sich habend, Küsten-
- Bernhardt, gr. Ety. Wiesbaden 1862 ἄπει-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
F-
ἤνοιν — ἤσειος
b45
qoc undurchfahrbar) terra continens.
20 ποτὲ μὲν εἰς ἄπειρον διήκουσα
νῆσος. . καταχρηστιχῶς δὲ πᾶσα γῆ.
mare, «) Α 485 π 820 359 νῆα ἐπ᾽ ἠπείροιο
ἔρυσσαν, cf 1 73 h. Ap. 506. « 162 ἐπ᾽ ἠπεί-
ρου ἢ εἰν ἁλί, cf. y 90 ξ 136 x 367 ψ 236 h.
Ven. 5. ε 85 ἐπ᾽ ἠπείρου βῆμεν, cf. h. Cer.
197 VH 22 (μελαίνηφ). p) κα 86 Αἰολίην νῆ-
gov ... ἔνϑα δ᾽ ἐπ᾽ ἡ. βῆμεν. v 114 ἠπείρῳ
ἐπέχελσεν (Ithacae), cf. » 116 (x 325 359). ε 848
ἐφάψεαι ἡ. insulae Phaeacum, cf. ε 350 399
402 438. s ὅθ £x πόντου - ἤπειρον δέ, quae
fuit insula Calypsus, cf. ἐ 485 496 (insula 'Cyclo-
pum) z 403 423 (Circes) 2) opp. insulae. a) uni-
verse: » 235 τις νήσων ἠέ τις ἀκτὴ ἐριβώλα-
χος 5. | h. Ap. [21] ἀν᾽ E πορτιτρόφον ἢ ἀνὰ
νήσους, οἵ. jb. [188]. ξ 97 οὔτ᾽ ἠπείροιο CH)
μελαίνης, οὔτ᾽ Ἰθάκης, cf. φ [109]. ἃ 100 δώ-
δεχ᾽ ἐν ἠπείρῳ, (H.?) ἀγέλαι, sch. H. τὴν ὧν-
τιπεραίαν φησί. Ὁ) Epirus? B 635 ἤπειρον
(al. Ἤ.) ἔχον κα. ἀντιπέραι" ἐνέμοντο, sch. D.
«. γάρ τινῶν χωρίων τῶν ἄντιχρυς τῆς ἡπεί-
ρου ἐβασίλευεν ὁ Ὀδυσσεύς, Eust. 307, 44 τό-
πος ἐστίν. .. αὐτὸς εὐπερίγραπτος ὧν...
ἡ δὲ μεθ» Ὅμηρον Ἤ. πάνυ πεπλάτουνται. o 84
πέμψω σ᾽ ἤπειρον (H.) δὲ ἘΣ sic Ἔχετον, cf.
σ᾽ 115, sch. BQ. Ἤπειρος χώρα ἐστὶν ἐναντίον
τῆς Ιϑάκης οὕτως ἰδικῶς λὲγ ομένη, cf. Eust.
1838, 62. ὦ 378 Νήριχον εἷλον - ἀκτὴν ἠπεί-
ροιο. Of. Vóolcker h. Geogr. 61. 3) regio me-
diterranea, opp. litus. : 49. 5j. ναίοντες. h. Cer.
130 ἡ. μελ rye.
ἤπερ ἠέπερ Y. S. 7j.
ἠπεροπεύς et -ευτῆής qui blandis verbis de-
cipit, Beschwützer. I' 39 JN 769 “ύσπαρι -
γυναιμανὲς ἀπε ὩΣ μὴ Sch. min. paraphr.
ἀπατεών (Suid. I 2, 868), ψεῦστα h. Merc. 282
ἧ. δολοφραδές Mercuri. À 364 ἠπεροπῆα z.
ἐπίχλοπον. De
ἠπερ-οπεύω (Curt. Et. 330 skr. apara, goth.
afar, spáter, anders, verschieden, ἤπερο et zs
loqui, ut Benf. 1, 199. Doederl. Gl. 376 πρέ-
πεῖν ᾿ἄπροπος -εὖ civ) praes. ipf. aor. decipio,
potissimum yerbis blandis, cf. Eust. 380, 1 δεὰ
ἡμέρου ὀπὸς ὑπαγόμενός Tire αἱμυλώτερον,
cf. E. M. 433, 33, quasi μ' fiat z. Suid. I 2,
867 ἐξαπατᾶν παραλογίζεσϑαι κ. τὰ τούτοις
ἐπακολουϑοῦντα, cf Hes. Ap. 84, 22. Τ' 399
με ταῦτα λιλαίεαι ἠπεροπεύειν |, i e. his re-
bus, acc. rei quae verbo significatur, Naegelsb.
diesen Betrug spielen. Cf. € 400 (absol). E 349
γυναῖχας - ἠπεροπεύεις |. o 419 τὴν ἠπερό-
πεῦον |. ».397 ἐμὰς φρένας ἠπεροπεύῃς |.
ep. 7, 7 ἐμὸν νόον ἠπεροπεύσας |. b) res:
o 421 εὐνῇ z. φιλότητι, τά τε φρένας ἤπερο-
τς | γυναιξίν. h. Merc. 577 τὸ ἡ. | φῦλα ἄν-
ϑρώπων. homines: P 605 ἀμείνονας 3. |
ἠπεό-δωρος (δῶρον) qui mitibus est donis,
nam ἢ. ad δῶρον refertur ut ἀγανός. Non
recte autem Meiring, subst. cop. Marcod. 1828
p. 26 qui dona praebet. Z 951 ἡ. μήτηρ He-
cuba. de suo addunt sch. ABL. δῶρον παρὰ
τῆς φύσεως ἔχουσα τὸ εἶναι ἠπία, Α. ἤπια x.
πρᾷα (τουτέστι ku id δωρουμένη κατὰ
τὴν 1 παιδοτροφίαν cf. Ap. 84, 93 Hes.
ἥπεος (dubiae originis. Christ 154. skt. yàp-
ya-m etwas das gemildert werden kann. Bent.
Ὁ, 856 skt. vap schaben, zc, per vriddhi,
sanft berührend. Doederl. Gl. 2453 vapor Würme,
ἤπιος wohlwollend, etsi - ignorat Hom. E. M.
35
Ap. 84,
yu x. μὴ
1) opp.
3E
q77vv1 C Ξ--
546
434, 21 ἔπω τὸ λέγω. Goebel, Kuhn 10, 399
ap-tus. Duentz. (Kuhn 12, 94 ap, erreichend,
verstündig, mild. Aufrecht, ib. 5, 362 ap binde
an) benevolus, lenis, mitis. a) homines. Θ 40
X 184 ἢ. Merc. 466 τοι ἤπιος εἶναι, cf. À 441.
x 387 σοὶ ἤπιον εἶναι. v 914 wor πᾶρος nni
jó9«. o 490 ἀνδρὸς ἠπίου ὃς δὴ τοι παρέχει
etc. VP 981 ἡνιύχοιο | ἡ. 5 189 7. ὧδε ἄνακτα.
Q ΤΊδ ov τίς μοι 1j. οὔτε φίλος. B 280 ε 8
ἀγανὸς καὶ ἢ. 42 7170 πατὴρ ὡς ἢ. αἰεί Pria-
mus, cf. βὶ 41 234 ε 12 o 152 (Suot) b) res:
II τὸ μοι ἤπια εἰδείη, mihi faveret Agamemnon,
quem haec ll. pars succensere statuit Achilli,
Hes. πραέα, προσηνῆ; μαλϑακά, ἥμερα χρηστά,
c£ v 405 o 39 557. 4 861 ἤ. δήνεα οἶδε.
Cer. 361 gj. μένος x. 9vuóv. v 327 uv9ov q-
versühnlich. 4 918 “ [510] 830 ἢ. φάρμακα.
(vijmtog ete.) — ἤπου ἡ ποῦ v. 5. ἢ 4.
ἠπύτα (ἡπύω) pro -της. argutus, qui clara
est voce. A 384 ἡ. χῆρυξ |. Hes. φωνητής,
βοητής, κήρυξ μεγαλόφωνος, cf. sch. NIE
'Havrióg, P 324 filio Epyti Periphanti Tro-
iano, sch, BV. τινὲς πατρωνυμικῶς " ἀλλ᾽ ἀπὸ
τοῦ Ἠπύτης Ἠπυτάδης ὠφειλεν. ἔστιν οὖν
παραγωγὸν ἀπὸ τοῦ ἠπύτα κῆρυξ. recte ut
videtur Eust. 1108, 86 λόγῳ φερωνυμίας καὶ
Ἤπυτος πατὴρ αὐτῷ παρὰ τὸ ἠπύειν, cf. 110,
6. Hes. Ἠπύτου υἱός, etsi nec Lob. ad Ai. 880
nec Doederl Gl. 507 certi quidquam statuunt.
Recte Kostka, χήρυχες Lyck 1844 p. 17 fictum
ab Homero dicit nomen patris apte ad munus
filii.
ἠπύω (E. M. 434, 97 παρὰ τὸ tmo τὸ λέγω,
Doederl. Gl. 507 εἰπεξειν εἰπεύειν (2), L. Meyer,
vgl. G. 2, 41 ἤπυ- Stimme. A. Goebel, Kuhn
10, 399 ac-utum sonum edere. praes. et ipf.
sono, clamo a) intrans. res: & 399 ἄνεμος τόσ-
σον ποτὲ ὁρυσὶν ἠπύει. Q 271 £v φόρμιγξ ἡ.
b) trans. homines: ἐ 399 Κύκλωπας μέγαλ᾽
ἤπυεν. κ 88 ποιμένα ποιμὴν ἡ. Sch. Q. προσ-
ἀγορεύει, φωνεῖ, cf. Ap. 84, 14 Hes.
ajo (contractum ex ἔαρ 4. v. Cf. Buttm. Lex.
1, 121 n.) gen. tantum. ver. h. Cer. 455 ἦρος
ἀεξομένοιο. v. 1. ὁ 51 tempore verno, pro
097.
ἦρα (zz. Christ 228
354 skr. var erwáhlen,
Ahrens ἀρῦς 41 sarv «Q serv-ire, Ameis add.
y 164 skr. av gaudere, Doederl Gl. 548 ad
ἀραρίσκω) acc. cuius nom. 5o (E. M. 359, 40
10) non legebatur, quare fuere (E. M. 1. 1.) qui
aut praepositionis defectum statuerent pro ἐπί-
ηρα q. v. cf. Lob. path. el. 1, 145 2, 306, cf.
ib.376. aut apocopen syllabae ex zoo», 7/9&&
(παρὰ ἐρῶ, ut "Thiersch ὃ 199, 3), gratum,
id quod placet, Hes. χάριν, βοήϑειαν, £uixov-
oi«c. Primus Buttm. Lex. 1, 149, cf. Doed. 1.1.
La Roche h. T. 257 ad A 572 Ameis app.
y 104. Nitzsch ib. Naegelsb. ad 4 572, ἐπίηρα
non coniungendum esse docuit, cum Aristarcho
et Spitznero, sed separandum: A 572 μητρὶ -
ἐπὶ ἦρα φέρων, cum Herodiano h. ], grati-
ficans, ἐπιφέρων ηρα, etsi plerumque ἐπιφ. de
hoste, Ariston. 6. ἐπίηρα τὴν μετὰ χάριτος
ἐπικουρίαν etsi auxilii significatio vix subest,
Buttm. z«oíZs69«. sich gefüllig erzeigeu, pa-
raphr. ἐπέραστα κομίζων, cf. A 578, quia le-
gantur y 164 ἐπ’ ᾿Ατρείδῃ - ἡ. φέροντες, cf.
x 375 c D6 et sine praep. X 132 ϑυμῷ 7j. φέ-
ροντες, animi causa, sch. min. χαριζόμενοι τῇ
L. Meyer, vgl. α. 1, 78
cf. Benf. 1, 322, sed
Ἡρακλέης
ψυχῇ τὴν ἀργίαν, non bene V. ἐπικουρεῖν
τῇ ψυχῇ ϑέλοντες.
E e Hd Bekk.
Ty B
Ἡρακλείδην. 92) Thessalus, B 679 Ἡραχκλεΐδαο,
ἄνακτος. e
tris ap. Diod. 1, 24.
435, 8 o? παρὰ τὸ
ἐσχηκέναι ὡς οἱ πολλοὶ λέγουσιν, ἀλλὰ μᾶ
λον παρὰ τὸ ἀπὸ τῆς à
Weleker, Gótterl. 2,
sed Hes. Sc. 107
Gl. 97, cf. Hermann,
h. culum ap. Ael. v. h.
φέρων zA£oc ἕξεις, ita. Ahrens, doc 43. He
9, 43 ἔλαβον τὸ ot
γυπτίων.
aus griechischer bald eben so zweifelhaft aus
orientalischer Wurzel) gen. -xAgoc (j i. e. ἐξ
Buttm. a. S. S 53, n. 5) Ξ 266 ep.
(Bl), ϑείοιο O 25
-χλῆα 26 (pov) 5
(ϑρασυμέμνονα ϑυμολέοντα, cf. E 638) et m
arsi primae syllabae)
«Ἱεοντόϑυμον).
Ideal menschlicher Vollkommenheit im Sinne
des heroischen Zeitalters,
ἀτειρής) .. . geweihet
Nation.
zügen u.
Preller, Myth. 2, 181 das entsprechendste
bild seines Vaters Zeus auf Erden, minus
nes et Iovis (E 250 ὑπέρϑυμος
- εἶδης Herculis filius
epolemus B 653, ex Astyoche. Εἰ 698.
Ἥρας ἔσχε κλέος Ma.
idem fere dicit E. M.
ix τῆς Ἥρας τὸ κλέος
Ἡρα-κλέης (ὅτι δι᾽
'
Ἥρας ἀκλεᾶ sive, Ma
754 Buttm. Myth. 1, d
χλέος - ἄρηαι, ita pide
hist. Gr. antiqu. 17. ora-
9, 32. Eust. 561, 43 ἡρᾶ -
οὔνομα - Ἕλληνες παρ᾽ Al-
Gerhard Myth. $ 915 bald ungenügend
15,18 Σ ΠῚ
Y 145. dat. -ῆι 9 224. ace.
894 (χρατερόφρονω) 2. 268
b
-χλέα h. ΧΥ͂ 1. (εἰς
Hercules, Buttm. Myth. 1, 249
(A 970 μένος cil
dem Heile der eig
Gerhard, Myth. S 919 mit allen
Schattenseiten des Griechenth!
Homero: streitende Sonnenheld im Dienste
Gottin des himmlischen Glanzes. Filius Al
Διὸς υἱός
ρατερὸς
υἱὸς Διό!
4 966 natus Thebis T' 98 post tempus fato
que
Eurystheo, per Copreum Ὁ 640, iussus in.
Centauros ep. 15, 18 atque beluam quae
Troianum devastabat, defensus aggere que
Troiani et Minerva exstruxerant Y 145. B6
Laomedon E 650 μὲν εὖ ἔρξαντα κακῷ qv
μύϑῳ | οὐδ᾽ ἀπέδωχ᾽ ἵππους ὧν εἵνεκα
ϑεν ἤλϑεν οἵ, Fuchs, fab. troic. 31, quare He
cules ἕξ o?yc ovv νηυσὲ Ἰλίου ἐξαλάπαξε π'
λιν. Inde revertentem cum Iuno ventis Con
riis ad insulam Coum avertisset X 250
Iuppiter in Graeciam reduxit. Iphitum hospitt
equas quaerentem, quas Hercules ab Autol
acceperat, domi suae interfecit ᾧ 26, ut Butt:
l.l 263 recte statuere videtur non mente
nata sed per scelus. Quare cum Pylum ve
set ut purgaretur, recusante Neleo, urbem de
vit Neleumque cum undecim filiis interfecit
690 c. sch. AD. Ibi putatur a nonnullis et
ζ ͵ 5
Ἡραχληξίη — ἦρι
nonem volnerasse et Hadem E 397 ἐν Πύλῳ,
|sed v. s. ἐν et Πύλος, nam videtur in porta
Orci pugnavisse cum Hade. Postremo X 119
| μοῖρ᾽ ἐδάμασσε v. - χόλος Ἥρης, Ariston.
ἡ d. 0. οὐχ οἶδεν ἀϑάνατον, cf. 9 223 995.
Vidit tamen Ulixes 4 601 apud inferos εἴδωλον
/tantum Herculis, αὐτὸς δὲ μετ᾽ ἀϑανάτοισι
θεοῖσι τέρπεται ἐν ϑαλίῃς x. ἔχει - Ἥβην,
ἼΠ6πὶ locum Aristarchus spurium iudicavit, cf.
jehrs, Ar. 185, Gladstone 238. (sch. H. 9. «i-
τοὺς τὰ σώματα αὐτῶν qno), atque recentio-
um sunt qui ei assentiantur, non Buttm. 1. 1.
. Uxores praeterea commemorantur Megara
tis f. 4 269, Astyoche P 658 quae Ephyre
eta rapta ei Tlepolemum peperit, filiorum
lenique Thessalus P 679. Videtur tamen B 666
ἱέες viovol τε βίης Ἡρακληείης significari
pervenisse ad hunc poétam aliquam Heraclida-
um notitiam. Inde
| βίη Ἡρακληείη Δ 690 vis Herculea i. e. Her-
jules, gen. -c B 666 dat. -5 B 658 O 640, acc.
ἣν E 638 T 98 Δ 601.
Ἥρη (L. Meyer, aelt. Gesch. d. gr. Myth. 18
kr. svar Himmel, id probant Curt. Et. p. 116
ἜΠΟΣ Myth. I? 194 sed Plat. Crat. 404 ἀήρ,
L E. M. 434, 44 Christ 955 Doederl. Gl. 27
ott, E. F. 1! 100 (wa). Benf. 1, 316 z«7 καρ
Jirztus ἥρως, ut sit: Stürke. Ahrens, /o?c 44
ie Starke s. Herrin, 70 v. s. zo, £uxxovola.
ilat. héra, cf. Preller Myth. 1*, 104. E. M.
94 53 ἢ παρὰ τὴν ἔραν, cf. Welcker, Gótterl.
Hartung, Rel. u, Myth. d. Gr. 3, 698 qui
Ῥέα comparat ut E. M. 434, 46. G. Her-
1: ἀρ-αρεῖν sc. matrimonio. Nomen pela-
n dixit Her. 2, 50. Num statuendum sit
übitatur, c£. Bàuml. N. J. f. Ph. $5, 191 Kayser
hil 18, 698). nom. Ἥρη, in primo pede 4400
45 (voc.) Β 15 32 69 E 721 748 O 383 392
243 (voc. 225 292, 298 313 342 (voc.),
Ὁ 90 (voc.) 143. T 97 114 Y 33 133 (voc.)
969 £2 65 (voc. 101 v 70. "Aogység 4 8
ρυσόϑρονος Ξ 153. ἁπτοεπές O 209
in sexto 4 536 E 418 731 O 444 447
457 I954 4 45 Σ 168 Φ 6. βοῶπις
τὰ "H. | A 551 568 4 50 O 471 (voc.) ,Ξ 159
03 O 34 49 (voc,) Π 439 X 239 357 (voc.)
ΘΟ 309 h. Ap. 332 348 353. πότνια *H. |
1197 T 106 O 198 218 N 826 X 300 329 O 88
49 ó 513 ἢ. Ap. 309, ϑεὰ λευχώλενος
55 195 208 595 E 111 755 767 775 784
881 X 27; Ο 78 92 180 T 407 9 377
[34 λευχ. "H.| O 484 512 Q 55, zovoó-
€ Α 611, ἀμήχανε O 14 (voc) cum arsi
syllabae B 156 4 20 E 392 O 426 9
42. est pro iambo ἢ. Ap. 307. gen.
in primo E 893 41 271 O 214 h. Ven. 41,
Évov h. Ap. 99 in sexto, πόσις Ἥρης
K 329 N 154 II 88 39 465 o 112 180,
CORB O 5 cf. h. Ap. 305 λευ-
ἌΡ, 95, 106. ἐρατώπιδος ep. 1, 2
ito -ηυκόμοιο IC 5, χρυσοπεδίλου A 604.
in primo 4 24 Θ 407 421 461 Y 70, est
ambo 4 519, in quarto E 832, in sexto
λευχωλένῳ A 572. acc. -jv in sexto
5, ἀευχώλενον Y 112 h. Merc. 8 XVIII 8.
prim
1 alte
Dn
0 Π 432, χρυσόϑρονον h. XII 1. cum
terius syllabae Ὁ 13 € 356. Iuno, filia
't Rheae natu maxima 2] 79, soror et
ovis, 2 [356] I] 432 ἢ. Ven. 41 XII 1,
spa ϑεὰ ϑυγατὴρ - Koóvouo E ΤΩΙ O 383,
191 243 ab Oceano et Tethye nutrita, ex
19 r]
]
᾿
|
|]
!
l
DAT
quo luppiter Cronum imperio privavit .E 201,
mater Voleani A4 595, Martis E 893, Hebae
4 604, Typhaonis quem peperit sine love ἢ.
Ap. 307 348, Ilithyiarum denique 4 271. ἀϑα-
νάτων βασίλειαν wocat ἢ. XII 2, cf. Σ 364
(ϑεάων ἀρίστη) Ξ [218] aéris inferioris deam
putant. Templa habet ἢ, Ap. 3t7, robur dat
hominibus / 254 puleritudinem et prudentiam
v 70. Aliquando cum Neptuno et Minerva con-
iuraverat contra Iovem 4 400, saepe altercatur
cum marito 4 519 (Am. app.) sq. Θ 408 4 94,
qui eius iram devitat non timet. habet enim
luno μένος ἀάσχετον οὐκ ἐπίειχτον .. τὴν μὲν
ἐγὼ σπουδῇ δάμνημ᾽ ἐπέεσσιν E 893, estque
litigiosa, d 518 ἐξ ἧς ἀϑανάτοισιν ἔρις x.
νεῖχος ἐφῆπται. Dolo potius quam viribus con-
fidere videtur, δολοφρονέουσα .X 197 800 399
T 106, decipit maritum cuius consilia arcana
scire volt omnia 44 545, et Venerem. Quando
res agenda est ad verba et altercationem
confugit, 4 94 461 οὐχ ἔχαδε στῆϑος χόλον,
ἁπτοεπές propterea vocata a Neptuno Θ 209, cf.
Y 133 (κὴ χαλέπαινε παρὲκ νόον) £2 65, alios
instigat ut Minervam 4 195 B 156 4 418, vel
]ridem € 168 vel Volcanum, vel Neptunum qui
ei non paruit, consilium suggerit 4 55 Θ 218.
Solem iubet occidere post pugnam € 239, effi-
cit ut equus Achillis loquatur T 407, lovi per-
suadet ut Sarpedonis mortem concedat 11 439,
in pugnam (E 732 μεμαυῖ᾽ ἔριδος z. ἀυτῆς)
profecta cum Minerva non pugnat E 748 O 392
sed clara voce clamat E 784, Iovi irato invita
paret 4 586 Ὁ 34 O 427. Ante bellum Troia-
num volnerata est E 392 ab Hercule, in quem
diu acerbo odio arserat, nam retardato eius
partu effecerat ut Eurystheo serviret 7' 114.
'Croia redeuntem cum in Coum insulam deiecis-
set X 251 Ὁ 20, poenam luerat suspensa in
aére ἃ Iove singulis a pedibus insuper demissis
incudibus. Etiam mortis causa fuerat Herculi
Z 119, sed cum mortuo in gratiam videtur red-
isse Δ 608. Urbium praeter Cymen quae ei
Sacra fuit ep. 1, 2, Argos Spartam Mycenas po-
tissimum diligebat 44 50 '49ys(z), hominum prae-
ter Iasonem, quem per saxa vaga navigantem
servaverat & 72, Achillem et Agamemnonem
quorum ilum in pugna tuetur Y 112 4 3928,
hunc ad pugnam proficiscentem tonitru prose-
quitur 41 45 (?) bello confecto domum ducit
ὃ 518, populorum Graecos. Nam Troianos ob
Alexandri ut videtur iniuriam £2 [29] acerbis-
sime oderat non modo universos sed etiam sin-
gulos. Collegerat igitur exercitum Graecorum
4 90, deos omnes rogaverat ut Troiam everte-
rent B 15 E 832 O 214, Iovi Troiam servaturo
refragatur 4] 20 sq., Graecis ubicunque potest
opem fert E 711, cum Minerva Martem punit
Iove permittente E 748 sed love vetante infecta
re redit O 426. Laborantibus Graecis cum
Somno ,Ξ 225 Iovem sopit, denique efficit ut
Achilles ad pugnam redeat € 358. Aeneam
servare non volt Y 309, iuraverat enim se nulli
"Troianorum opem laturam, Troianos fugientes
nebula decipit ? 6, ne Hectoris quidem corpori
parcit 2 25. Cf. Gladstone 186 Preller Myth.
1, 124 Welcker Gótterl 1, 362 Geppert 1, 89.
ἦρε (ἠώς, ἠέριος Buttm. Lex. 1, 121 Benf.
1, 28 (c pro or, ut sit loc., in dem frühen, cf.
Lehmann, Loc. b. Hom. N. Stettin 1870 p. 8.
Curt. Et. 618 (skr. ush Morgen lat. aurora)
Christ 240 L. Meyer vgl. G. 1, 264 (c9—9) 400.
85"
548
Ahrens, Kuhn 3, 166. Savelsberg 7z0:, cf. As-
coli, Kuhn 17, 402. E. M. 457, 5 ! Doederl. Gl. 6
ἀήρ) mane, Ap. 84, 81 πρωΐας. 1 860 ἡ. μάλ᾽
- πλεούσας, E. M. "Ld. ὄρϑρου πάνυ, τὸ πρωΐ,
ἕωϑεν, cf. v 156. τ 320 no9sv μάλ᾽ 5. Inde
ἠριγένεια (γεν-) mane nata, Meiring verb.
'cop. II Marcod. 1835 p. 15 de ortu non de
perm. Ap. 84, 98 ἐν τῷ ἦρι γεννωμένη, ct.
Hes. E. M. 437, 1 Suid. I 2, 890 qui non recte
de τὴν ἡμέραν γεννῶσα vel ὑπὸ τοῦ ὃρ-
ϑρου γενομένη admittunt. 1) Δα]. 4 477 £2 788
B 1y 404491 ὃ 306 431 576 ε 298 9 1 ε 152
170 307 437 560 x 187 4 8316 » 18 o0 189 o 1
t 498 ἡ. - Ἠώς, cf. ὃ 195 h. Merc. 184. 9 508
4 3 ν 84 ἠοῦς ἠριγενείης |. h. Ven. 226 "Hoz
- ἠριγενείῃ |. 2) subst. aurora cf. Buttm. Lex.
1, 122 n. 4 197 ἧ. - χρυσόϑρονος. ψ 347 χρυ-
σύϑρονον ἠριγένειαν |. Ante caesuram aut in
, exitu. versus.
ἤρεον (Bekk. ej. quod vituperavit Leskien,
probat Benf. 1, 316 qui ἡρῷον comparat. E.
M. 437, 13: ἔρα, Ahrens, “ρῦς 47 ἐρε um-
schliessend) sepulerum, monumentum, Hes. μνῆμα,
τάφος cf. Ap. 84, 390. P 126 Πατρόχλῳ μέγα
j- ἠδὲ οἱ αὐτῷ.
ἠρόμην (ἐρ- v. S. ἐρέω II et εἴρομαι) aor.
ind. ci. opt. inf. interrogavi, a) τινά, h. Merc.
404 ἤρετο - Ἑρμῆν, M. εἴρετο, quae est sola
forma ind. quem E. M. 304, 33. εἰρόμην statuit
esse. b) y 243 ἔπος ἄλλο ἀεταλλῆσαι. zal ἔρε-
σϑαι Νέστορα, E. M. 1. 1. ὦφειλεν εἶναι ἐρέ-
σϑαι ἀλλ᾽ ᾿ἐξηκολούϑησε τῷ φέρεσϑαι, cf.
Buttm. a. S. I| 118 La Roche h. S. 218, duo
enim hi aoristi saepius coniunguntur. γ 69 u
z. ἕ. ξείνους οἵ τινές εἰσιν, “οἴ δ 378 ὁ 362
(abs.). π 465 (ταῦτω. 9 133 ξεῖνον ἐρώμεϑα
si οἷδε c) « 405 σε περὲ ξείνοιο ἕ. « 185
γ ΤΊ μιν περὶ πατρὸς ἔροιτο.
ἥρως (skr. viras lat. vir goth. vair, οἵ. Benf.
1, 316 Curt. Et. p. 538 Christ 255. sed Doed.
Gl. 27 ἠερωτοί ἥρωτος Luftgeister, ut ap. Os-
sianum. L. Meyer, vgl. G. 2, 116 Mann, Kàm-
pfer, amissam vero esse consonam finalem ra-
dicis.) gen. ἥρφος χ 185 et ἡἥρῶος ζ 808,
ABDHJKPRSV. ἥρως, Q. ἥρω, quod. voc. esse
putat (Nic.?) sch. B. eh. Nitzsch h. l. Buttm.
a. S. 1, 46 Lob. path. el. 2, 122 qui aut syni-
zesin aut correptionem statuit. dat. ἥρωι (un-
decies) et H 453 9 483 Zo, Ariston. ἢ ὁ. ὅ.
δισυλλάβως, E. M. 437, 54 χλίσις xal οὐχ ἀπο-
χοπή, cf. bust 691, 13 1607, 18 qui dubitat
Lob. , path. el. 2, 48 999. acc. ἥρως novies et
ἥρω Z 63 N ἜΣ λ 520, pro quo Thiersch.
ὃ 196, 52 et aliquando (ἃ. B. 1, 43) Bekk. ἥρω
proposuerunt, Bekk.? non scripsit, cf. Lob. 1. 1.
48 190 303, sch. LV. Z 63 χατὰ συναλοιφήν,
V. N 428 ἥφων τινὲς ἀττικῶς, Eust. 1697, 16
οἱ μὲν xa ἔχϑλιψιν͵ οἱ δὲ ἥρω δισυ λλάβως
ἢ zat EI ἐσοσύλλαβον ἢ μᾶλλον κατ᾽
ἀποχοπήν. pl. τωες, -ὥων -ὠεσσι(») -o«c.
Heros, homo qui vixit primis Graeciae tempori-
bus, Ap. 84, 32 πάντες οἱ κατ᾽ ἐχεῖνον χρόνον
ἥρωες ἐχαλεῦντο, cf. Hes., quae est Aristarchi
doctrina, cf. Lehrs. Ar. 101 Ariston. M 165 0
230 Ν 629 B 110 ἢ ἀναφορὰ πρὸς Ἴστρον
λέγοντα μόνους τοὺς βασιλεῖς ἥρωας λέγε-
σϑαι, Hes. δυνατός ἐσχυρός γενναῖος σεμνός
E. M. 437, 32 oL πάλαι καὶ πρωτογενεῖς ἄνϑρω-
ποι, οἱ ἡμίϑεοι | ἄνδρες, cf. Suid. I 2, 900 (non
ap. 'Hom.) Est laudi appellatio. a) plur. ΑἹ absol.
A 4 ἡρώων, cf. X 56 437 Y 326. 11 144 T 391
ἠριγένεια — ἦτορ
TP 645 ἡρώεσσιν. ἢ 44 αὐτῶν Phaesa
$9 249 ἄλλῳ ἡρώων alii atque Ulixi λ
ἡρώων ἀλύχους apud inferos. φ 299 foc
Lapithas. B 488 πολλοῖσιν, B 579 πᾶσιν
&)B110Z67 O 733 T 78 φίλοι ἥρωες d
ναοί (voc), c. B 256. M 165 N 629 0 280
261 702 T 34 41 « 272 ἥ. ᾿Αχαιούς ΕἾ
ἥ. duo ὦ 68 πολλοὶ 5. ᾿Αχαιοί.
h. B. 2, 16 ,,die allgemeinen Adel ausspre
wie ἥρωες ᾿Αχαιοί u. ἥ. Δαναοί nicht ἂν]
für Barbaren*, sc. in plur- E 747 Θ 8911
« 101 o 95 ἀνδρῶν 5. qualiumeunque, cf. à
(apud inferos) JV 346 ἀνδράσιν ἡ. ó 968 ὦ 88
πολέων ἀνδρῶν εἷς & 97 οὔ τινι ἀνδρῶ
οὔτ᾽ ἠπείροιο οὔτ᾽ ᾿Ιϑάκης eorum qui tum
vebant in Ithaca. a) sing. 7΄ 377 Menelaus
308 Aeneas, 3927 Sthenelus, Z 61 H 120
memnon, Θ᾽ 268 Aias minor, A 154 Diomedes,
179 Nestor, 416 z 516 (voc.) 4 483 Ulixes, JV
164 Meriones, 7/ 824 896 Achilles, ó 495 (voc;
Menelaus, o 62 Telemachus, N 788 Paris Y
(voc.) Aeneas 5 308 (voc. Alcinous. saepe c
pron. ὁ quod pro articulo est. 8) 4 103 H 39:
N 112 o 52 121 ἥ. ᾿Ατρεΐδης. εἴ
ἥ. B 708 UA Πρώτεσίλως,
Ν 884 439 7
i299 t 1 1 185 ὦ 19 8 15 ἥ. Αἰγύ
j 415 o 131 Πεισίστρατος zy. ὃ 21 308
μαχος͵ Jl. 4 200 5. Μαχάονα. Ν 92
λεων ἥ. AA T1 Σ 895 ἥ. Μενοίτιον,
Τηλέμαχ᾽ ἥ. 4A, 819 838 Εὐἰρύπυλ᾽ ἥ.}
e 451 γέρων ἥ. ᾿Αλιϑέρσης. c 423 Μούλε
χῆρυξ Δουλιχιεύς B 844 Πείροος 5. |
H 458 ἥ. “Ἰαομέδοντι. Ζ 68 ἥ. Αδρὴ
Δ 889 ᾿Ἀγάστροφον. - Παιονίδην 5. ME
Ἄσιος $.| N 428 5. ᾿Αλλάϑοον. Ν 532 "ER
ἥ. ἄνακτι. II 751 Κεβριόνῃ ἥ., οἵ. II 181.
1j. ᾿Αστεροπαῖος ἡ οἱ 398 Δηίφοβον -ἥ.
Ο 117 “Ῥαίδιμος 3; ἥ. Σιδονίων ασιλεὺς.
᾿Αλκινόοιο | ἥ. ἡ 155 λ 842 γέρων
9 483 5. Δημοδόχῳ. ἃ 590 ἥ. lo 1,
& 317 Θεσπρωτῶν͵ βασιλεὺς - Φείδων]
Ven. ΤΊ ᾿Αγχίσην ἡ. Praeter formas --- p
rumque 7. syllaba ictum habet, sed I'377;
à 91 308 x 5106, CEU 5 155 4 342 ἃ
altera.
ἡσυχέη quies, tranquillitas, Hes. yd
ἠρεμία. c 22 5. ἂν ἐμοὶ εἴη. 'h. Merc: ἰδ.
ἡσυχίῃ tranquille. De
ἡσύχεος (Bent. 1, 418 2
cf. Curt. Et. 568.
skr. vas wohnen uet ἧς.
ἥδω) tranquillus, securus, Hes. ἀπράγ,
598 ἡσύχιον ἢ ἔχπεμπε νέεσϑαι, sch. B.
χρυφῇ «. ἀϑορύβως. adv. h. Merc. 43
χίως διαχρινέεσϑαι. ἤτε S. ἢ τε V.
ἃ, Da
ἧἦτε s. ἢ τε v. S. ἡ [ἃ B. ἤτοε S. ἢ τοι
ἢ ] b.
ἦτορ (dubiae originis. E. M. 439, 2
Gl. 676 « priv. et τείρω. E. M. L1
ut videtur, Helbig, voc. φρένες ϑυμός
1840 et Ztft. f. A. W 1843 p. 664 Rh
1837 p. 459 Naegelsb. h. Th. 391 Re
Syn. lI Kesbg. 1867 p. 27 ἄω 8ρῖτο, ut
anima, Autenr. ap. Naeg. l.l ,obwol das B
beispiellos bleibt. Lob. Rh. 316 unum.
tum et id anetymon.* Benf. 1, 142 idem.
ἧπαρ et transisse e dialecto in linguam -
, 954 η(σ)μαι, 8
em), indecl. Eust. 118, 31 Lob. l.l. et par.
)]7. vis vitalis, animus. Doederl. l. 1. ,,ein psy-
hischer Begriff, u. nie ein physischer", ϑυμόν
vero habere cupiditates atque impetum, contra
j. constantiam atque firmitatem, Suid. I 2, 910
JE. M. 439, 18 ψυχή. Aliis (Retzl. l. 1) iecur,
cor quae partes sunt corporis, transferri videntur
1d animum. Verbo saepe additur dat. eth. a)
169 ἐν δέ τέ οἵ ,χραδίῃ στένει ἄλχιμον 7.
» 46 μηδέ μοι ἡ. | ἐν στήϑεσσιν ὄρινε. A 188
ἣν - στήϑεσσιν ἢ. μερμήριξε. X 452 ἐν δ᾽
ἐμοὶ - | στ. πάλλεται ἡ. ἀνὰ στόμα, sch. V. τὴν
γυχὴν ἐχπηδῆσαι βουλομένην. v 22 ἐν στ.
παϑαπτόμενος “φίλον ἡ. ΠΟ 242 ϑάρσυνον δέ
pi ἡ. ἐνὲ φρεσίν, c£. T 169. Θ 418 σφῶιν evi
| 0. μαίνεται 5. P 111 τοῦ ἐν ,$0- ἄλχιμον 7.
ταχνοῦται. v [320] φρεσὶν - ἔχων δεδαϊγμέ-
Ὃν ἤ. sch. vo9., eh discruciatum, v. 5. δ).
0 252 φίλον "tov 4. V. S. ἀίω 2. I705 τε-
“αρπόμενοι φίλον ἡ. Girov, cf. HK 5:5 N 84
r 307. ὃ 374 μινύϑει δέ μοι ἡ. ἑταίρων, ubi
|dditur gen., cf. ó 467 ( £vdo9 v). v.53 ἐυφρο-
τύνης ἐπιβῆτον ἀμφοτέρων φίλον ἡ. c) E 864
᾿χηχεμένη φίλον ἡ., cf. 19 T 367, « 62 105
|65 x 77 183 818 v 286 o 481 v 84. Θ 437 q.
ετεημέναι ἡ., cf. Δ 556 α 114 β 298 ὃ 804
287 9 [303] c 153 h. Cer. 98 181. Γ' 81 χα-
ἐπλήγη φίλον x., cf. ὃ 481 538 1 256 x 198
96 566 με 277 (κατεχλάσϑη). K 107 £x χόλου
| ἀστρέψῃ φ. ἢ., cf. X 867. w 98 τάφος δέ
i.q. ἵχανεν. c. gen. zt 92 uev χαταδάπτετ᾽ -
Mov ἡ. E 529 ἄλκιμον ἡ. ἕλεσϑε, cf. II 209
164 h. XXVII 9. τ 136 φίλον χατατήχομαι 5.
|. Ap. 146 ἐπιτέρπεαι ἡ., cf. VII 10. d) E 950
ov ἧς ὀλέσσῃς, cf. m 498. 4 115 ἁπαλόν
ἐ σφ᾽ ἡ. ἀπηύρα, cf. Φ 901 9 50 (φίλον).
ddditur gen. d 114 τοῦ λύτο γούνατα x. φ. η.
KE 490 ὃ 708, s 291 ε 297 406 χ 147, (β
205 ὦ 345. e) B 490 χάλχεον ἧ. vis vitalis
uae sonum edit, ut vox aénea, sch. min. φωνή
paraphr.) iv "Eust, 961, 30 δέχα γλωσσῶν
j στομάτων τοσούτων μνησϑεὶς.. .TÓ 1j. ἕγνι-
1 Bc εἶπεν" ἐπεὲ x. ὁ μῦϑος μὲν. σωματικὰ πολ-
dote πληϑύνει.. . ἐπὶ δὲ ψυχῆς οὐδὲν τοιοῦτο
| ἐρατεύσατο.. Q 905 591 σιδηρειόν νύ τοι 5j.
[497 νηλεὲς ἡ. 1572 h. XXVIII 2 ἀμείλιχον
i bh, XXIL 7 εὐμενὲς ἢ. f) nom. pleonastice fere :
4 166 τοῦ οὐχ ὄϑεται φίλον ἡ. i. e. ille, cf.
|H182]. E 670 μαίμησε δέ οἱ φίλον ἡ. Ο᾽ 554
160 σοὲ ἐντρέπεται φίλον ἡ., cf. α 48 o 514.
| 509 ὠρίνϑη δέ οἱ 5., cf. £2 585 (φίλον). Φ
Ὁ ἐγέλασσε δέ οἱ φίλον. ἧς, Cf. IP 647 δ᾽ 840
269. Φ 571 ἐν δέ οἱ ἢ. ἄλχιμον. ὡρμᾶτο.
,98 οὐδέ μοι ἡ. ἔμπεδον. X 169 ἐμὸν ὁλο-
ὕρεται 5., cf. Π 450. « 316 μοι φίλον ἡ.
τ 224 μοι ἐνδάλλεται ἡ. 6) P 535
ÉvOY 5., paraphr. διαχεχομμένον τὴν
ὑχὴν i. e. χαιρίαν πληγέντα, sed Retzlaff:
ΘΖ, quamquam Areti venter volneratus erat.
Mer sub a). ΠΟ 660 βεβλαμμένον ἡ. Sch. A.
ὑξεῦτι γεχρόν" yp. δεδαϊγμένον 7., cuius vita
Alis laesa erat (corde Π 481 volnerato, sed
n amplius intererat quo loco volneratus esset
jam diu mortuus). altera syllaba neque ictum
bet neque , producitur.
υ- pro εὐ- i. e. εὖ in comp. metri causa.
υ-γένειος (γένειον) puleram barbam ha-
liS, proprie: pulcrum i. e. bene s batum
-pntum. O 275 P 109 Σ 318 Alc ἡ. |, . 6 456,
aphr. δασὺ γένειον ἔχων Hes. E τὸ γέ-
ον ἔχων (cf. Suid. I 2, 912) ἢ εὔτονος ἢ εὐ-
E] 37
Ὁ — στῶ
549
yovoc ἢ εὐγενὴς ἢ χαλογένειος atque sic Düntz.
Kuhn 13,13 ad Ο 975 ὃ 456, ,,eine Weiterbildung
von εὐγενής“ ; »edle Erscheinung des Kónigs
der Thiere, γένειον enim esse barbam ap. Hom.
id probat fere etiam Doederl. Gl. 971, etsi ani-
malia describuntur a poéta, non honoris causa
ornantur epithetis et Panem certe ob barbam
vocat h. XIX 39 ὄψιν ἀμείλιχον, ἠυγένειον |.
ἠυ-γενής (yer- ἔσϑαι) illustri loco natus h.
Ven. 94 Θέμις ἡ.
Qv-9:£us9-2.0c (ϑέμεϑλον) bonum fundamen-
tum habens, bene fundatus. ἢ. XXX 1 Γαῖαν -
ἠυϑέμεϑλον. | L
Qv - χομος (χόμη) puleros crines habens,
Hes. χαλή, ἀπὸ μέρους, εὔχομος, χαλλιπλόκα.
μος, cf. Ap. 85, 8. Epith. deorum et femina-
rum nobilium. A 36 T4183 À 318 h. A. 178
ἠύχομος “ητώ. Z 92 273 808 ᾿Αϑηναίης -
ἠυχόμοιο | quam solam et qv. et ἐυπλόχαμον
Aocari investigavit Krah, Phil 17, 206. K 5
Ἥρης ἡ. | 4 512 JH 860 Θέτιδος -ἡ. | 9 452
u 389 Καλυψοῦς ἡ. | h. XXVII 21 “ητοῦς 7. |
B 689 ΠΥ ΠΣ 73. |. Τ' 829 H 355 0 82
I 339 4 369 505 IN 766 Ῥλένης - ἡ. |. € 602
ἡ. Νιόβη. $2 466 μητέρος 7j. | Thetidis h. Cer.
ἃ 315 XXX 1 Δήμητρ’ ἡύχομον. Cer. 60 75
Ῥείης ἠυχόμου, cf. ib. 442. ib. 297 ἠυχόμῳ
4Ὦήμητρι. XXVI 3 ἠύχομοι νύμφαι.
aos v. S. ἐύς.
ἠύτε (Buttm. Lex. 2, 228 Wentzel, part. τε
ap. Hom. Glogau 1847 p. 2 7 εὖτε 's. ἡ ὅτε.
Apoll. adv. 558, 5 ἐν παραϑέσει τοῦ τε συν-
δέσμου νῦν παραπληρωματιχοῦ χαϑεστῶτος.
pro ἢ τε (sch. B B 87 aut ἡ τε, quod quodam
modo concessit Lob. path. el. 2, 263 43 1, 477.
E. M. 440, l adv. vocat de DUE qc. Ameis
Β 87 ἣ εὐτε sed Hartung Part. 2, 217 skr. wa
Wà ἡ. - ἠύτε. Pott E. F. 21, aio wà aut de
Skr. ja, Jatha $c ἠύτε. * Passow, comp. hom.
Berlin 1852 p. 92 αὖτε, ἅτε qualia. Kvicala
Ber. d. Münchn. Acad. 'LXV 1, 130 7 σεότε
(skr. sva EL εὖτε) sicut, Hes. χαϑάπερ, ὥστε,
ὥσπερ, ὥς, ὅτε, καϑά, ct. Ap. 85, 10 E. M. 1. I.
1) 4. 359 ἀνέδυ - qot? ὀμίχλη, cf. B 754 $9 280
h. Merc. 147. B 469 Di μυιάων ἔϑνεα, τόσ-
σοι ἵσταντο, fit enim mondo quando Ó.
priore loco est (Krüger Di. ὃ 59, 1, 3), de cor-
relatione y. Thiersch 8 343; 8 c. B 872 χρυ-
σὸν ἔχων ἡ. χούρη |, cf. 4 243 O 131 O' 618
Ui 7" P787 E110 Φ 937 X 1 Ψ 100 455 λ 222
ξ 476 o 463 φ 48 h. Merc. 151 163 195 Cer.
386 XX 4. H 919 .4 485 P 198 φέρων σάκος
5. πύργον", cf. Φ 29 9 518 h. Cer. 259. 4 277
ἄνευϑεν ἐόντι μελάντερον, ἡ. πίσσα, φαίνεται,
iusto nigrior ut pix, sch. BLV. μελάντερον τῶν
ἄλλων νεφῶν, Ariston. ἡ 6.0... . χέχρηται
τῷ συ γχριτικῷ ἀντὶ ἁπλοῦ Ameis Faesi, sed
Buttm. Lex. 2, 980 schwürzer wie, ita La Roche,
cf. v. l x 216 ubi Buttm. ηὐτ᾽ praefert. Po-
tuerunt veterum nonnulli comparare Ψ 191 πά-
χετος δ᾽ qv ἡ. κιών, rati πάχ. (q. v.) compar.
esse. H 935 μή τί μευ ἧ. παιδὸς πειρήτιζε,
cf. T 374. 2) habet verbum proprium. ἃ) ind.
Passow 1. 1. p. 26 ?8 quando idem vel simile
est rej comparatae et eius cui comparatur, ita
ut ,caput similitudinis alteram comparationis
partem obtineat". melius: de re quam quia
saepe fit vere factam aut fieri statuit poéta.
«) praet. B 480 ἡ. βοῦς H ξοχος ἔπλετο τοῖον
ϑῆχε. II 487 ἡ. ταῦρον ἔπεφνε λέων. ὡς με-
νέαινε, cf. X 189. β) praes. B 87 ἡ. ἔϑνεα
550 Ἥφαιστος — ἡχι
εἶσι ὡς ἐστιχόωντο, οἵ. B 455 Φ 513 h. Merc. 65 Nitzsch ad 9 266. Aliter Welcker Gtterl.
987. P 8 χλαγγῇ ἴσαν ἡ. περ κλαγγὴ πέλει. 1, 608 (vermuthlich nur zum Zweck der einen
h. Merc. 55 ϑεὸς ἄειδεν ἡ. κοῦροι XtQtOMEOV. Dichtung von der Buhlschaft, noch ohne p
σιν. 9) ci. (Thiersch ὃ 325, ὃ quia idem sit sikalischen Bezug) cf. Rh. M. 1, 245. Defe:
quod ὡς ὅτε, cui recte obloquitur Berger, us. locum Nüsslin, Erkl. des Hom. Mannheim 184
mod. temporumque in comp. Celle 1837 p. 12. p. 14—22. Martem quem Venus amabat dolo
est de re quae fieri potest sed num vere |sit cepit convocatisque diis questus quod decipere-
non curat poéta, etsi loquitur quasi facta sit). tur risum iuniorum movit, tandem victus preci-
P 547 ἡ. ἶριν τανύσσῃ,͵ Ζείς, ὡς ἣ δύσετο, Υ. bus Neptuni vinctum soluit. 9. 266 sq. :
| DP10 T 386 pro εὖτε q..vy. In pede primo quoque cum Iove altercantem 4 571 placatu
aut quinto, sed in secundo Ἢ 955 P 737 9 518 risum deorum movit ingentem, cum elaui
2 922 h. Merc. 195 Cer. 386. circumiret vinum infundens. Bello Troiano Grae-
Christ 135 skr. Sabhejas, cf. cis favebat O 214 Y 36, sed Daretis "Troiani,
E. M. 440, 43 oi μὲν φασὶν sacerdotis sui, filios servavit E 28, in deorum
; pugna contra Xanthum fluvium stetit Y 75,
δὲ ἁπλοῦν παρὰ τὴν ἁφήν, ov οὐκ ἔστιν ἅψα- Quem postea, Iunone iubente Achilli opem fi
σθαι ut Herod. 4 600 Ap. 85, 11. Eust. 16], rens, ignis vi Φ 342 sq. domitum coégit
32 αἴϑειν τὴν ἁφήν. G. Hermann: ἅπτειν, sistere pugna. Fabricatus est in Olympo ἃ
(istoc ignem ex occulto. Hefter: φαίνω et ἡ, videtur singulis diis domos 4 608 ἐδυΐησε 29€
splendens. Doederl Gl. 2194 φαίνω φαΐζειν πίδεσσι, οἷ. A 389, conclave lunonis ΚΞ 167
ἀναφαιστός Ἥφ. leuchtende Feuer. Lindemann Porticus lovis Y 12, aegidem O 310. sceptrum
not hom. I Zittau 1834 p. 6 ἁφάω tracto. Atridarum B 101, loricam Diomedis 6 195,
Preller Myth. 1, 115 aut φάω aut Loro. Plat, Achillis seutum. Σ᾽ 478—608 loricam galeam
Crat. 407 φάους (oro) nom. -oc B 101 102 p T 383 X 816), ocreas (Ariston. Y 269 Φ
93 0 195 Ξ 167 389 Σ 473 308 383 Y 12 36 [T6477 τὰ ἡφαιστότυχτα), fibulas armillas ἢ
d 349 381 X 316 ζ 288 ἡ 92 9.272 293 890 las torques Σ᾽ 400, vas aureum ὦ 75 quo con
w 160 h. Ap. 317, περιχλυτὸς ἀμφιγυήεις A ditus est Achilles, craterem argenteum ὃ 011
608, &uq. X 239, χλυτοτέχνης A D7l, χαλκεὺς ? 117. Tum luno promisit eum Somno i2
Ὁ 310- gen. τοῦ 2 369 et -0:0 B 496 I 468 caturum sellam. auream Ξ 240. Confe
E10 P88 X191 617 T 10 Y 73 ?P 93 à 617 etiam, modum humanae artis egressus, aurea
9.968 o 117 ὦ 71, ἄνακτος O 214 Σ᾽ 137 9 270, puellas quae sua sponte movebantur atque rà
μένος 'H. 9. 359, βίη κλυτοῦ "H. h. Merc. 115, tione et sermone praeditae erant Σ᾽ 418,
περικλυτοῦ 9 987 ὦ τὸ, πολυμήτιος d^ 355, argenteos et aureos Alcinoi ἢ) 92, vincula
πολύφρονος 867 9 297 397. acc. τον A 600 410 quae etsi conspici non poterant Martem
Φ 330 378, χλυτοεργόν 9 345, κλυτόμητιν h. Venerem vinctos ienuerunt 9 280. b) I 46
XX 1, χλυτοτέχνην Σ 143 391 9 286 h. XX 5. 33 φλογὸς Ἡφαίστοιο, cf. P 88 ὦ Tl.
voc. ἘΣ 3892 Φ 379 h. XX 8 et -στ᾽ € 429 Merc. 115 πῦρ ἀνέχαιε βίη χλυτοῦ Ἢ. etsi
$ 357 9 355. 1) Volcanus, filius Iunonis & 167 ipse non aderat. 2) ignis, Hes. uera
299 Φ 380.h. Áp. 317 et lovis A4 578 X 338 τὸ T» cf. Ap. 85, 12. B 4
(Ariston. 9 312, lacertosus (v. 8. ἀμφιγυήεις), xo». Huet
sed claudus natura 9 311 ἠπεδανὸς γενόμην, "Xte»
c. χυλλοποδίων, αἴητον, etsi sunt qui putent — 2/42] (4€ cf. L. Meyer vgl. G. 1,
eum altero crure captum esse quando Iuppiter Dig. 24, sed Doederl. Gl. ἐἀχαχεῖρ) sonus
matri vapulanti opem laturum de Olympo deiecit mutus, strepitus, clamor indistinetus mul
4 593. Deiecit eum etiam luno 2 396 ἥ μ᾽ cf Meyer, Syn. IL 13. Hes. φωνή ἦχος
ἐθέλησεν χρύψαι χωλὸν ἐόντα, cf. h. Ap. 317. Sine adi. N 837 ἠχὴ δ᾽ ἀμ j
Erat deus ignis atque peritissimus artifex ope- ϑέρα. B 209 ἠχῇ, concio. plerumqu
rum quae igni fiunt docueratque pariter cum σίῃ, Θ 159 M 252 Ν 834 ὁ 355 590 pugn
Minerva homines ea quae ad vitam opus sunt y 150 ἃ 633 multitudo hominum et umbr
h. XX 25 £ 233 w 160. Sacerdotem habuit ΠΟ 769 arbores vento agitatae, y 218
Daretem Troianum E 23. A love deiectum Cum ictu prioris syllabae in introitu versus.
Lemni, 9 984 ἥ οἱ γαιάων πολὺ φιλτάτη ἐστὶν ἠχήεις (Ξη.) sonorus, resonans, ὌΝ
ἁπάσεων, exceperunt Sinties, qui ipsi artifices 989 schallreich, Suid. L2, 9 /
peritissimi sunt, a Iunone Thetis Eurynomeque 4 157 ϑόλασσά τε ἠχήεσσα |,
apud quas novem annos in antro Oceani multa Goebel, Ztft. f. G. 9, 540 apt
cum àrte fabricatus est sed postea in Olympo Thessaliae. vix recte, est enim universe
et domum splendidissimam Σ᾽ 369 (Ariston. ctum. δ᾽ 72 h. Cer. 104 ὃ
9 987 habuit et officinam apte instructam omni Hes. εὔηχα. h. XIV 5 οὐρεά v ἡ. E
genere instrumentorum Σ᾽ 470. Uxorem habe- ἤχϑετο V. 5. ἄχϑομαι et s. ἔχϑομαι.
bat Gratiam, Φ 888, sch. V. τινὲς Θάλειαν αὐ ἦχε, ulii ἧχι (i. e. ἡ, 0c. de suff. y S. «y
τήν, ot δὲ ᾿Αγλαΐαν ὀνομάζεσϑαι, sed 9 270 Curt. Et. p. 473 L. Meyer, vgl. G. 1, 327 E
Venerem, sch. HQT. ὅλως Ὅμηρος οὐδὲ oi- ner, à. G. $ 337 A. 8. E. M. 416, 18 χα
δὲν Ἥφαιστον Ἀφροδίτῃ συνοικεῖν, Χάριτι δὲ ἐπέκτασιν τῆς gc συλλαβῆς. Aris
αὐτὸν συμβιοῦντα, Δημόδοχος δὲ τῇ ἐδίᾳ μυ- rec. edd. ἤχει, cf. Buttm. ἃ. S. 2, 818 πι
Sonoic. vix recte Ariston. Φ 416 ἡ. δ. 6. οἱ Roche h. T. 278, Apollon. adv. 624, 24
χωρίζοντές φασι τὸν τῆς Ἰλιάδος ποιητὴν sic vo. cdd. E. M. pass. spiritus ante X
εἰδέναι συνοῦσαν τῷ Ἄρει τὴν ᾿ἀφροδίτην, rivationem, cf. Apollon. 1. 1. Herod. M 260) ui
τὸν δὲ τῆς Ὀδυσσείας διαφώνως “Ἡφαίστῳ. Ap. 85, 16 E. M. 169, 30 ὅπου, Buttm.
λέγειν δὲ δεῖ ὅτι οὐχ οἱ αὐτοὶ χρόνοι τῆς «αν in dieser Relativiorm*. Α 607 ἧ. ποίη
συμβιώσεως. recentiorum multi Od. locum 86. cf. Γ 826 E 774 Θ 14 Α Τὸ γ87 292 ζ94 τῦ
rioris poétae esse putant, cf. D. "Thiersch, Urgest. (sine verbo) h. Merc. 400. Mm a
Ἥφαιστος (
Kuhn 2, 314. E. 4 3
σύνϑετον εἶναι, O τῇ ἀφῇ ἄιστα ποιῶν . . οἱ
ἠχώ --
ἠχώ (τη. Christ 203 223) sonitus, echo, vox
reciproca, Hes. μακρὰ φωνή, ἐνακλωμένη ἀπὸ
στερρῶν z. ἀντιτύπων, ἐπὶ τὸν προέμενον πά-
| à ἐπανιοῦσα, cf. Suid. ra , 918. ,h. XIX 21
χορυφὴν δὲ περιστένει ot θεὸς ἠχώ. Cf. Lob.
Rh. 219 de -ὦ.
ajO- θεν (ἠώς, cf. Kolbe Ztft. f. G. 1866 p.
65 de suff. 9cv usu hom. Greifsw. 1863 p. 45)
inde ἃ prima luce, ab ipso solis ortu, prima
ce. Hes. πρωί, ἅμα ἡμέρᾳ, ὄρϑρῳ. Ἢ 381,
A 555 P 664 ἡ. - ἔβη, cf. y 158 o 72. b) vi-
| detur esse: cras, de re quae proxima luce fiet: H
372 ἡ. ἴτω, cf. Σ 186 «P 49 Q 401 « 372 y 366
ὃ 914 ἡ 189 μ 293 5 512 o 308 506 e 600
σ 948 q 265 980. τ 320 ἡ. δὲ μάλ᾽ ἦρι prima
]luce bene mane i. e. cras bene mane. Cum
arsibus, prima plerumque et secunda
(Q 401, y 366 E 512).
ἠῶ-ϑε (ἠώς), semper ἤ. πρό (n fine versus)
ante lucem, videtur enim 7j. esse pro gen., πρό
vero praep. ut Ἰλιόϑι πρό, cf. Lob. path. el.
249 Herm. ad. Vig. 8860. 'A 50 ε 469 5j. πρό,
isch, min. πρὸ τῆς ἀνατολῆς, πρὸ ἡμέρας, cf.
Hes. paraphr. Nitzsch et Düntz. h. 1. Oertel,
nol h. III Meissen 1850 p. 34 ante Auro-
1e ortum, diluculo primo, sed alii (Bekk.,
Ameis app. £ 469), morgens früh, esse enim
ὁ idem quod πρωΐ, atque Ahrens, Rh. M. p
ἠῶϑεν πρώ proposuit. certe aurora iam
11 orta erat, neque possunt haec ad normam
nathematicam exigi (La Roche 41 50), ut ζ 36
Qvvov πατέρα - 5. πρὸ ἐφοπλίσαι, aurora
€ 48 oritur antequam rogavit Nausicaa,
are Herm. 1. 1. particulam abundare statuit,
ntiente fere Lob. l.l. sed est: fac ante pri-
1 lucem, etsi paulo diutius dormivit Nausicaa.
oc matutinus mane. Hes. ὀρϑρινός. h.
11 ἡ. γεγονώς. De -oioc -ῷος cf. Lob.
- el. 1, 450.
c (skr. ush, ush-asa Morgen, lat. aurora,
s-tan, os-tar im Osten, Curt, Et. 613, cf.
Ed, 27 '2, 334 Ahrens, Kuhn 8, 161 Savelsb.
i vi 379 11, L. Meyer, val. G. 2, 116 (ἀεσός-)
“84. 187 Christ 141 239 (coo). Lob. Rh.
ἄω τὸ πνέω. Herod. O 365 τὸ ἡ πρὸ
"ὠνήεντος ψιλοῦται). 5. -οὔῦς ἃ. -or ἃ. -ὦ
derod. I 940 περισπαστέον quod etiam Ari-
à s invitus fecit, Lehrs Ar. 253 ,,unde nisi
-usu?*, cf. Herod. Β 262 La Roche, h. T.
8l. I 1 aurora, Hes. τὸ πρῶτον φῶς ἤγουν
γος E θοὸς. ἀνατολή. Cf. Nitzsch f
X rl. Α 477 Q 768 B l y 404 491 ὃ 306
ΓΞ
ns
8 $16 » 18 o 189 o lr 498 ἠριγένεια φάνη
ἄχτυλος ἠώς | (Bekk. "Hy eto 194 v
ΒΕ 109. 1 707 ἐφάνη καλὴ 60d. ἠώς
H) Ἡ 881 π 2 ἅμ' jot. I618 £ 600
ὁ 396 h. Cer. 293 ἅμα δ᾽ ἡ. φαινομένῃ-
cf. NO p 486. Ἢ 493 οὔτ᾽ ἦρ πὰ "Ra
pr
551
ϑαάσσω
H. χροχόπεπλος ἐκίδνατο - ἐπ᾽ αἶαν, ΔῈ P997.
6 508 παννύχιοι μέσφ᾽ ηοῦς ἠριγενείης, ct.
v 94. O 565 ἐύϑρονον Ἠῶ μίμνον, cf. ξ 48
o 495 o 497 c 318. 1 240 662 4 723 € 255
ε 151 306 450 4 875 μ 7 π 368 τ 50 842 jo
ὅταν, cf. X Q 417. 2 5l μι 142 ξ 502 0 56 v 91
χρυσόϑρονος 4. cf. c 319. E 267 ow ἠῶ ἠέ-
λεόν τε toto terrarum orbe. h. Cer. 51 δεχάτη -
φαινολὶς xoc. H 451 458 ὅσον τ᾽ ἐπικίδνα-
ται ἧ. β 434 παννυχίη - χαὶ jd, sch. EBQ.
τὴν ὀρϑρινὴν ὥραν τὴν μεταξὺ νυχτὸς z.
ἡλίου ἀνατολῆς, Hes. λυχόφως. Baumeister:
i Merc. 326 μετὰ χθυσόϑρονον ἠῶ e marg. L.
pro ποτὲ πτύχας Οὐλύμποιο, v. S. ἡγερέϑομαι.
2) tempus matutinum 8. antemeridianum, Mor-
gen, Hes. ὃ ἀπὸ ἀνατολῆς μέχρε μεσημβρίας
χρόνος, Ap. 85, 28 ἕως ὥρας ἕχτης. cf. Dissen,
de part. noctis et diei, KI. Schr. 197 sq. 6 66
4 84 1 56 ἧ. ny z. ἀέξετο τ-ἤμαρ! ,,, Ariston.
ἡ ὃ. 0. viv τὴν πρὸ «μεσημβρίας, ὥραν ἠῶ
λέγει. Φ 111] ἢ ἡ. ἢ δείλη 5 μέσον uu.
ἢ 288 παννύχιος x. ἐπ᾿ ἠῶ x. μέσον ἡμαρ. Θ
470 525 ἠοῦς cras mane. 8) universe: dies, Hes.
ὅλη. ἡμέρα, cf Ap. 85, 92, sed ita ut initium
potius significetur, quam totum spatium (Nitzsch
B 434) Φ 156 ἥδε νῦν οἷ; ἑνδεχάτη ὅτε εἰλή-
λου $c, οἵ. Φ 80. 4493 31 £x τοῖο Óv ὠδεχάτη
γένετ᾽ jj, οἵ. 42419 781. N794 ἡ. τῇ προτέρῃ, 1192
Ἐνδεχάτη πέλεν ἡ. οἰχομένῳ. t 511 yj. εἶσι δυσώ-
vvuoc 3 ἀποσχήσει. 4) de loco: oriens. M23 9 eni
δεξί" ἴωσι πρὸς ἠῶ τ᾽ ἠέλιόν τε, V. S. , ἤέλιος 5,
cf. ε 26 v 240 h. Ap. 436. 2 190 ὅπῃ ζόφος οὐδ᾽
ὅπῃ ἠώς. II Dea: Aurora, Ap. 85, 21 ἐπὲ τῆς
ϑεοῦ. filia Hyperionis et Euryphaéssae: h.
XXXI 6 Ἠῶ ῥοδόπηχυν. B 48 Ἢ. ϑεὰ προσε-
ve E Ὄλυμπον. ε 390 ε 76 αὶ 144 τρίτον
ἥμαρ ἐυπλόχαμος τέλεσ᾽ "Hoc, numerum ,ex-
plevit. & 3 νῆσον Αἰαίην, 09. t? Ἠοῦς ἠρι-
γενείης "οἰκίᾳ 2. χοροί εἰσιν. Minerva wv 243
Ho δύσατ᾽ ἐπ᾽ ὠκεανῷ χρυ σόϑρονον οὐδ᾽ ἔα
ἵππους ζεύγνυσθϑαι - Ἰάμπον z. Φαέϑονϑ᾽ οἵ
τ᾽ Ἠῶ πῶλοι ἄγουσιν, Nitzsch β 434 noch
Sick als ein leiser Vorklang der spàteren Vor-
stellung, nur ein Ausdruck des Dichters. Ra-
puerat Orionem s 121 ᾿Ωρίων᾽ ἕλετο ῥοδο-
δάχτυλος Hoc, indignantibus diis qui eum per
Apollinem interfecerunt, et Clitum: o 250 /(et-
τον χφυσόϑρονος ἥρπασεν Ἠώς |, κάλλεος
εἵνεχα oio ἵν᾽ ἀϑανάτοισι “μετείη. sed fuit
uxor Tithoni: 4 1 &1 'H. ἐκ λεχέων παρ᾽ -
Τιϑωνοῖο ὥρνυϑ᾽ ἵν᾽ ἀϑανάτοισι φόως φέροι
ἠδὲ βροτοῖσιν, Τι Ἠ. κροκόπεπλος ἀπ’ ὠχέα-
voto δοάων ὦρνυτο, cf. h. Merc. 185, Ven.
997 Τιϑωνὸν χρυσόϑρονος ἥρπασεν H. roga-
vitque. Iovem ut T. immortalis fieret, ib. 943
οὐδ᾽ ἐνόησε - πότνια Ἦ. | ἥβην αἰτῆσαι, quare
Tithonus iuvenis, ib. 226 'Hot τερπόμενος Ζρυ-
σοϑρόνῳ ἠριγενείῃ | ναῖε παρ᾽ ὠκεανοῖο ῥοῇς,
568 cum consenuisset, ib. 930 εὐνῆς μὲν ἀπεί-
χετο πότνια Ἦ. Ι. Mater fuit (λ 52 2) Memno-
nis: ὃ 188 Ἠοῦς ἔχτεινε φαεινῆς ἀγλαὸς υἱός
5 Antilochum.
7 Θ.
2... (Buttm. Lex. 2, 111 9z- s. ϑα-
: ϑαάσσω, cf. L. Meyer, vgl. G. 2.
x
E,
et ipf. sine augm. sedeo, cf. Lob. par. 517 rhem.
conferens ϑέσσασϑαι θῆτες, -inde ϑάα- 941. I 194 ἕδος ἔνϑα ϑάασσεν, cf. O 124, sch.
2, 57.) praes. min. E. M. 441, 5 Hes. ἐκαϑέζετο, cf. Ap. 85,
552
26. y 3860 δηϑὰ ἐν δαιτὲ ϑαασσέμεν, cf. h.
Mere. 172 (ἄντρῳ ἐν). ib. 468 μετ᾽ ἀϑανάτοισι
ϑαάσσεις. (ϑῶκος) à
ϑαιρός (Curt. Et. 319 ϑύρα, cf. Benf. 2, 276
(9«ojo-; L. Meyer vgl G. 2, 215 suff ra sta-
tuit), cardo ianuae i. e. cardines masculi bini
quorum alter superiori alter inferiori limini in-
serebatur, Hes. o δεήχων ἀπὸ τοῦ ἄνω μέρους
ἕως χάτω στροφεὺς (Ap. 85, 27) τῆς ϑύρας ἢ
ἄξων. M 459 ῥῆξε δ' ἀπ᾽ ἀμφοτέρους ϑαι-
ρούς, E. M. 444, 4 τοὺς στρόφιγγας, cf. sch.
ABL.
ϑαλάμη cubile, latibulum animalis, Hes.
τρώγλη, κατάδυσις (Ap. 85, 98), Eust. 1541,
46 ϑάλαμος μὲν ἐπὶ λογιχῶν, ϑαλάμη δὲ ἐπὶ
ἀλόγων... βαρυτόνως.... ϑαλαμὰς Διὸς χκού-
ρῶν ἱερόν. ε 482 πουλύποδος ϑαλάμης ἐξελ-
χομένοιο, h. Ap. 77 πουλύποδες ϑαλάμας ποιή-
σονται.
ϑαλαμη-πόλος (Curt. Et. p. 429 πεᾶ, skr.
kar, lat. col-ere kehren. Acc. loci (?) cf. Mei-
ring verb. cop. II. Düren 1855 p. 29) cubicula-
ria, Ap. 85, 30 ἡ περὶ τὸν ϑάλαμον πολουμένη
ἤτοι ἀναστρέφουσα, οἵ, Hes. E. M. 441, 21
Suid. I 2, 1102. η 8 γρηὺς - 9. Εὐρυμέδουσα
Nausicaae, cf sch. V. ψ 293 Εὐρυνόμη 9. Ulixis
et Penelopae. De
ϑάλαμος (Benf. 2. 979 ϑεῦι, 97a. E. M.
441, 13 ϑάλπω) conclave. Hes. Suid. I 2, 1101
οἶκος, κοιτών. a2) universa domus: X 63 9a-
λάμους χεραϊζομένους. 317 ὑψορόφοιο ϑύρη
ϑαλάμοιο ἀνέρος ἀφνειοῖο. b) in quo feminae
potissimum habitant et dormiunt, Hes. oixoc
μυχός, νυμφιχὺς oixoc, pars postica aedium,
pone aulam et virorum domum sita, cf. Rumpf,
aed. hom. I Giessen 1844 p. 22 qui paulo su-
periore loco sitam fuisse eam putat, Eggers, aed.
hom. Altona 1833 p. 14. Eust. 640, 9 παρὰ
μὲν τοῖς ἵστερον αἱ γυναιχωνιτίδες, παρὰ δὲ
Ὁμήρῳ καὶ οἱ ἁπλῶς ἐνδοτάτω οἶχοι. Ζ 510 9.
z. δῶμα z. αὐλήν. Γ΄ 142 ἐκ ϑαλάμοιο He-
lena, 41.927 Iphidamas qui modo uxorem duxe-
rat, X 188 Iuno, à 221 Helena (ϑυώδεος two.)
310 Menelaus, o 36 τ 53 Penelope. X 166 ἐς
ϑάλαμον Iuno, C 15 Nausicaae (πολυδαίδαλον),
η 1 Nausicaa (ξύν), 9 277 Volcanus (09« δέμνε"
ἔχειτο), x 940 Circes, w 995 Ulixis et Penelo-
pes, ἢ. Cer. 244 258 Metanira (ϑυώδεος). w 192
9&Acuov δέμον ubi torus genialis erat. 2 492
νύμφας ἐκ ϑαλάμων ἡγίνεον. q 41 h. Cer.
143 μυχῷ 9. ἐυπήχτων ἥμεϑα servae et torus
genialis." P 36 γυναῖχα μυχῷ ϑ. νέοιο. o 506
ἡμένη £v 9. cf. Z336 (domi?) h. Ven. 236 zv
9. χατέϑηχκε Tlithonum senem. I'382 ἐν 9«-
λάμῳ ἐυώδεϊ κηώεντι. I'423 vwópogor 9.
I 582 ὑψηρεφέος 9.]|, cf. I 588 (ad a)?). I'
391 ἐν 9. χαὶ - λέχεσσι. ὃ 718 πολυχμήτου
9. |, οἵ. à 802. « 178 ἐυσταϑέος 9. ψ 229 πυ-
xwov 9. D 114 ϑάλαμον γνωτούς τε λιποῖσα,
cf. δ᾽ 263. c) universe: pars postica et inte-
rior, receptaculum, cella Eust. 1448, 59 ταμεῖον
ἐνδοτάτω πάντως ὃν. B 337 ὑψόροφον 9. χά-
τεβήσετο πατρός, εὐρύν, ὅϑι χρυσὸς κ. χαλ-
züc ἔχειτο ἐσϑής τ᾽ - ἅλις τ᾽ - ἔλαιον, οἵ. Ζ
988, τ 17 ἐς 9. καταϑείομαι ἔντεα, cf. o 99
a 285 (ὑψηλοῦ) t 956 χὶ 109 140 155 166 174
179 180 ὦ 166, ubi χατά interiora notat, alii
minus bene: de limine descendo. 9 348 ϑάλα-
μὸν δέ, cf. 7 161. y 441 χέρνιβα ἐκ 9. φέρων,
cf. & 74 (ἐσθῆτα), 9 439 (χηλόν). χ 148 ἀνέ-
βαινε ἐς ϑαλάμους Ὀδυσσῆος. φ 8 9. δὲ -
ϑαιρός --- ϑάλασσα
^
ἔσχατον, c φ 42 (τόν). Ζ 8321 ἐν 9. τεύχε;
ἕποντα, cf. 4 148 (κεῖται ἄγαλμα). 2. 191 ἐξ,
9. χατεβήσετο χηώεντα κέδρινον ὑψόροφον,
ὃς γλήνεα - κεχάνδει, ct. 22 975. d) Eust. 1427,
38 χαὶ ἀνδρεῖος οἶχος. In regia Priami quam |
finxit non vidit Homerus Z 9244 πεντήχοντ᾽ -
ϑάλαμοι ξεστοῖο λίϑοιο πλησίοι ἀλλήλων δε-,
ὁμημένοι, ab interiore ut videtur parte aulae,
ubi filii cubabant cum uxoribus, atque ab alt
parte ianuae qua itur in domum Z 248 ἑτέρ
9s» ἐναντίοι ἔνδοϑεν αὐλῆς δώδεκ" ἔσαν
γεοι 9. ubi generi cubabant cum filiabus. 1 4
ἐνὶ προδόμῳ πρόσϑεν ϑαλάμοιο ϑυράων,
I 475, ubi Phoenix custodiebatur. habebant.
bicula prope aulam iuvenes ut Telemachus:
495 091 9. - αὐλῆς | ὑψηλὸς δέδμητο περι
Gxénto ἐνὶ χώρῳ. «496 ϑαλάμου πύχα ποῦ
τοῖο, cf. α 441 B ὃ τ 48. y 413 ἐχ ϑαλάμω
Ξ 888 ἔστιν τοι ϑάλαμος, τὸν - ἔτευξεν "Hg
στος, Iovi.
ϑάλασσα (τραχ inserta vocali α ef mu
aspiratione atque consona o, quia trepidat qu
et micat, cf. Benf. 2, 254 Pott, E. F. 2, 56
Curt. Et. p. 682 L. Meyer, vgl. G. 1, 984 3
Doederl. Gl. 486 σταλάζων mare, quia liq
est, opp. caelum et terra. 6 94 αὐτῇ yan ἢ
αὐτῇ δὲ ϑαλάσσῃ.... δίον Οὐλύμποιο. 1 488.
ἐν μὲν γαῖαν ἔτευξ᾽, ἐν δ᾽ οὐρανὸν ἐν δὲ ὃά-
λασσαν, cf. u. 404 ξ 302 h. XV 4 universa.
les aquae, non singulae partes quare caret
propriis quae habet πόντος, cf. Retzlaff, S
lI Kesbg 1867 p. 1, A. Goebel, Meer i.
Dicht. Ztft. f£. G. 9, 514. a) nonnunquam
procul abest commemoratio &Aóc et πὸ
B 960 ϑῖνα ϑαλάσσης, cf. T 40 y 5 ξ
€ 847 π 358. ζ 95 90»? ἁλὸς ἧχι ἀποπλύ
9. ὃ 449 575 x 186, 4 437 B 773 Θ 501
ὃ 480 . 150 169 547 559 μ 6 o 499 h. Ap. 4
505 508 ῥηγμῖνι 9. |. B 144 χύματα u
9., cf. v 88. 4 422, A 496 4 492 Καὶ 574
145 2. 96 h. XXXIII 11 χῦμα 9., cf. 5
ε 418 440 λιμένας 9., cf. ἢ. Ap. 94.
« 52 9. πάσης βένϑεα. ὃ 578 A 1 fmi
κατήλθομεν ἠδὲ ϑάλασσαν, cf. ὃ 779 ὃ
B 407 à 428 x 154 274 402 407 446 569
391 v 65 70 o 205. Y 298 ὃ 362 ε 142, B
0 511 y 142 ὃ 313 560 s 17 o 146 h. Cer. 19:
εὐρέα νῶτα 9.| ὃ 435 ὑποδῦσα 9. εὐρέα 1
πον ἐκ πόντου ἔνεικεν, cf. Σ 140. ε 484 δ
δχλύσϑη ϑάλασσα ὑπὸ πέτρης, οἵ. Xj
b) epitheta Goebel negat esse ornantia, sed add
certa de causa. est ea tamen saepius valde du
bia. αὐ B 294 ὀρινομένη 9. 4 248 A Τὸ 7
λιῆς ἐπὶ ϑινὶ 9., cf. C 972 y 385. Π 34 γλαῦ.
δέ σε τίχτε 9., Ariston. δεὰ τὸ τῆς ϑαλ
ἐπικίνδυνον x. ἀνηλέες. β) A 34 I 1182»
h. Merc. 841 ϑῖνα πολυσφλοίβοιο 3. | cf.
B 209 Z 347 v 85 ἢ. VI 4 (χῦμα) IN 798.
9. ἠχήεσσα. y) E 204 γαίης νέρϑε x.
γέτοιο 9., cf. h. XXIL 2. Ο 381 μ 2 ἃ
εὐρυπόροιο, cf. ὃ 432 (ϑῖνα). ε 413 €
ϑὴς 9. ἡ 218 ὥρινεν ϑάλασσαν ἀϑέδῃ
c) e 401 σπιλάδεσσι 9. μ᾿ 380 240 431 ὁ
h. Ap. 435 ϑαλάσσης ἁλμυρὸν ὕδωρ. h.'
14 ἁλμυρὸν οἶδμα 9. I 43 νῆες ἄγχι 9
σης, cf. 4 666 N 148 X 75 O 362 (T
14, 9. N 29 9. διίστατο. ὃ 504 & 174 &
h. Ap. 481, λαῖτμα 9. c 50 ὀμφαλὸς 9. Σ
ϑαλάσσῃ ἔλσαι. Φ 196 ποταμοὶ z. πᾶσα
χ. - χρῆναι x. φρείατα, totum mare, cf. h. Ce
380 ep. 3, 4. d) particula maris (ἢ): K 57
ὰ
ϑαλάσσιος
πενιζοντο ϑαλάσσῃ ἐσβάντες. t 455 9. κή-
t£ πολλὴ ἂν στόμα. ξ 350 ἐπέλασσα ϑαλάσσῃ
τῆϑος. 6) μ 12 πόλεμόν τε πεφευγότες ἠδὲ
ἄλασσαν. ὃ 501 ἐξεσάωσε θαλάσσης. ἡ 138
αἀχώτερον ἄλλο ϑαλ ἄσσης. ει 129 περόωσι ϑ.
. 122 w 969 oix ἴσασι 9. τ 113 ϑάλασσα πα-
ἔχῃ ἐχϑῦς. In secunda arsi E 394, in tertia
y 99 ὄ 392 s 418 ἡ 278 ( 484, in quarta se-
ecies, longe saepius in exitu versus. Inde
ϑαάλάσσιος maritumus. B 614 ϑαλάσσια
—ley« hominum navigantium et s 67 avium ma-
inarum. ϑάλεα, t€ v. s. OAAY X
! ϑαλέϑων (ptc. instar de ϑαλ-εῖν fluxit. ver-
um ipsum E. M. 759, 49 finxit potius, quam
epertum protulit) qui 'effloruit et floret, florens,
3. M. 49, 34 ϑάλλων χαὶ ἀνϑῶν, cf. Wentz.
erb. in 9o I Breslau 1837 p. 19. w 191 ϑά-
0c ἐλαίης ἀχμηνος 9. h. XIX 96 ὑάκενϑος
ὑώδης 9. translate: ζ 68 ἠΐϑεοι ϑαλέϑοντες
1 flore aetatis. c. dat. 1 467 σύες 9. ἀλοιφῇ,
f. Ψ 32. — ϑάλεια v. s. OAAYE
Θάλεια (florida) Z 93 una e Nereidibus.
94A-ro0c (ϑάλ-λω) qui augetur et provenit
i naturae insita, virens, vegetus, viribus pollens.
lassen N. J. f. Ph. 79, 308 vorquellend, vor-
|, 32 ἐν ἀχμῇ ὧν τοῦ ϑάλλειν. Non de
lantis.- e) O 113 ϑαλερὼ μηρώ. P 439 ϑα-
E07 χαίτη. 9 476 9. ἀλοιφή. P 696 Ῥ 897
705 τ 472 9. φωνή. b) homines: I'96 4 414
᾿αλεροὶ αἰζηοί, sch. D. ἀχμαῖοι τῇ ἡλικίᾳ. Καὶ
59 x4 ϑαλερῶν αἰζηῶν, cf. P 282, Δ 474
—l9:ov 9. D'58 ϑαλερὴν παράκοιτιν, cf. h.
ler. 19. Z 430 ϑαλερὸς παραχοίτης. 6 190
|, πόσις. ,0 156 ϑαλεροὺς παρακοίτας. h. Ven.
Ἢ 3. γόνον. c) vehementer prorumpens. B
|96 Z 496 X2 9 794 d 556 x 201 409 570 4 5
91 466 jc 12 z 16 y 447 ϑαλερὸν δάκρυ, sch.
L. ἔνικμον Bótteher 1. l. helle", minus bene
es, τὸ πολὺ x. μὴ ξηραινόμενον ἀλλ᾽ ἐπὶ
) non recte ol.
15
ὃν Aper αἰεὶ θάλλον,
Did. ᾿Αριστοφάνης -
χαὶ οὐκ ἄχαρις ἡ γραφή.
, status i qui aetate florent: ζ 66 9. -
nov. v 74 ϑαλεροῖο, γάμοιο, cf. h. XIX 35.
7 (ϑάλλω) copia affluens, abundantia,
— fes. εὐθηνία εὐωχία, πανήγυρις τέρψις εὐ-
᾿ροσύνη. 1148 285 τρέφεται ϑαλίῃ ἔνε πολλῇ,
ph. AD. ἐν πολλῇ εὐωχίᾳ. ἐν πολλοῖς dya-
oic. pl tempora, quibus quis affluit omnium
?rum copia, sollemnia. A 603 τέρπεται ἐν ϑα-
ης, La Roche: ϑαλίῃ, Duentz. in Freuden,
In: in conviviis, Suid. I .2. 1106 ϑαλέαις, £oo-
«i, ἢ. Merc. 56 ϑαλίησι, ib. 454 ϑαλίῃς,
"stis diebus.
ϑαλλός ramus viridis, frons. Q 294 ϑαλλόν
| ἐρίφοισι φορῆναι, sch. V. πᾶν τὸ ἐχ γῆς
*. ἢ τὴν φυλλάδα. πᾶς γὰρ χλάδος δέν-
| ἐὸν ϑαλλὸς προσαγορεύεται, ὑπὸ τῶν ᾿4ττι-
b μόνος ὃ τῆς ἐλαίας. 'De
ϑάλιλω. et ϑηλέω bn Moyer, vgl. G. 1, 47
3 353 skr. dhrti (i. e. dharti) Glück Freude,
t. forti- Glück Zufall, fort-una. Benf. 1, 59)
übitans skt. phala Frucht et lat. flos compa-
—Bt; aut skr. dhri tragen ut Sonne, Kuhn 14,
7 quod non probat Curt. Et. p. 504. Cf
i uentz. Kuhn 16, 29) pr. ϑάλλει ἢ. Cer. 402.
or. 9 As codd. ἢ. XIX 33, Lobeck par. 557
ἶ ἐλε dubitans, Ruhnken et Baum. Ades Matth.
(AE proponit. pf. ci. τεϑήλῃ, ep. 3, 2, plgpf.
— ϑαλύσια 553
τήλει ε 69, ptc. neutr. dee 108. fem.
τἄλυτα (cf. Ahrens ho. Exc. Rh. M. 2, 177), d.
-víg λ 415, ac. -viav. ipf. [m s Τῇ. floreo,
scateo, zu, E. M. 441, 34 τὸ αὔξω. ep. 3, 3
δένδρεα τ. ε 18 λειμῶνες 9. ἢ Cer. 402 &v-
ϑεσι γαῖα 9. ε 69 ἡμερὶς τ. σταφύλ ῃσι. (t 108
ἐρινεὸς φύλλοισι T. transl. I 208 ῥάχιν τ.
ἀλοιφῇ, cf. v 410, semel in Il. h. XIX 33 ϑάλε
πόϑος ortus est, Herm. defendit h. 1. Pte. abs.
floridus, laetus, qui abundat omni genere rerum.
6 293 T. ἀλῳή. À 199 τ. ὀπώρη. v 245 τ.
ἐέρση, Sch. V. ϑάλλειν ποιοῦσα x. αὐξειν τὰ
φυτά, sed potius ut ,.pallida mors* ros appel-
latur de eo quod efficit. à 415 εἰλαπίνῃ t. h.
Merc. 452 μολπὴ τ΄ ΘΡ: 10.4 εὐφροσύνη C
(ϑαλέϑων ϑαλίη -Aoc ϑαλλός ϑάλος OAAY£E
ϑαλύσια ϑῆλυς)
θάλος. surculus, palmes. semper translate
de pueris et invenibus laete sucerescentibus, .Y
87 φίλον 9. ὃν etc. sch. A. véxoc, yg. ϑάλος
ubi masc. refertur ad Astyanactem, ut fem. ad
Nausicaam 5 157 τοιόνδε 9. VA La ae h.
Ven. 278 τὸν - ἔδῃς 9. Cer. 66 κούρην... γλυ-
χερὸν 9. ib. 187 παῖδα, νέον 9.
ϑαλπιάω (ϑάλπο) pte. praes. tantum. ca-
lefio, caleo. r 319 sv ϑαλπιόων.
Θάλπϊος. B 620 Euryti £, Actoris nepos,
Epeos Troiam duxit, cum Amphimacho Diore
Polyxeno. Herodian. d 467 διὰ τοῦ t ἡ πα-
ραγωγή.
ϑάλπω (Curt. Et. 651 rad. 9£p-oue mutari
9. et addi putat z, id Christ 120 et Benf. 2,
196 ad skr. pà ποίεω efficio referunt. similiter
L. Meyer, vgl. G. 1, 352, qui ib. 365 etiam skr.
ghalp gharp erwármen comparat.) ptc. pr. tan-
tum. calefacio. Hes. ϑερμαίνω. q 179 ϑάλπον-
τες ἐπιχρίοντες arcum dum calci etas un-
guentes, cf. φ 184. q 246 τόξον ϑάλπων. Inde
S:cAz-o o (suff. eo non -o2 ob praece-
dens 2, cf. iis Meyer, vgl. G. 1, 279) proprie:
tepor, 'semper translate: recreatio, consolatio,
spes quae recreat animum, Ap. 86, n χαρά, ὁ δὲ
Ἀπίων ἡδονή. ἐπὶ δὲ τῆς χαρᾶς ὑγιῶς" ἡ γὰρ
διάχυσις τῆς ψυχῆς ἀφωμοίωται τοῖς ϑαλπο-
μένοις καὶ... τὸ ἰαίνεσϑαί ἔστι͵ διαχεῖσϑαι
z. ϑερμαίνεσθαι Eust. 651, 60. ἢ ϑάλπουσα
ἡδονή, ἡ ἀντίχειται τὰ ψυχρὰ ἄχεα, cf. Hes.
E. M. 731, 23 Lobeck, Rh.37. ut enim frigescimus
curis et metu, ita curis levati atque laeti inca-
lescimus. Z 412 οὐ yàg ἔτ᾽ ἄλλη | ἔσται 9.
cf « 107. A 223 μᾶλλον 9. καὶ ϑαρσαλεώ-
τερον.
ΘΑΛΎΣ (ϑάλ-λωὶ adi. 1) sing. fem. abun-
dans,copiosus. H 45 y 420 h. Merc. 480 δαῖτα
ϑἄλειαν | lautam E. M. 442,1 ϑάλλουσαν τοῖς
ἀγαϑοῖς. 9 76 δαιτὶ ϑαλείῃ |, cf. 9 99, E. M.
449, 8 εὐθηνίαν ἐχούσῃ. 29) pl. neutr. quod
pro "subst. est: deliciae, X 504 ϑαλέων ἐμπιλη-
σάμενος κῆρ sch. D. πόντων τῶν πρὸς τό ϑάλ-
λειν, D. παντοδαπῶν τροφῶν x. CUM
cf. Hes. Ap. 85, 34. ita Buttm. a. S. 1, 248,
cf. Lob. par. 159. alii ad ϑάλος m ' Inde
ϑαλῦ-σεα sollemnia quae. fiunt messe pera-
cta, primitiae. Ap. 86, 9 ἡ ἀπὸ τῆς τῶν x«o-
πῶν συγχομιδῆς ϑυσία x. ἀπαρχὴ τῶν χαρπί-
μων, οἵ. E. M. 442, 12. Hes. αἱ τῶν χαρπῶν
ὠπαρχαί, sed Suid. [ 2, 1107 τὸ ὑπὲρ εὖϑα-
λίας διδόμενον. 1 534 οἱ 9. ῥέξε, sch. A. ἑορτὴ
ἐν ἡ τὰς ἀπαρχὰς τοῖς θεοῖς ἐπιϑύουσι τῶν
καρπῶν. Inde
554 Θαλυσιάδης
Θαλυσιἄδην 'Thalysii £; ᾿Εχέπωλον Troia-
nums Ántilochus occidit 4 458.
9ué (E. M. 442, 18 2x τοῦ ἅμα πλ εονασμῷ
τοῦ 9., cf. Lob. path. el. 1, 101. sed recte im-
probat Pott, E. F. 21 56) frequenter, crebro,
B: M. 442, 18 πυχνῶς z. συνεχῶς, cf. Suid. I
2, 1107 Hes. de iis quae non simul sunt, sed
alio tempore aliud. O 470 9. ϑρώσκοντας
ὀιστούς, cf. « 209 ὃ 178. Π.207 ϑάμ᾽ ἐβά-
ζετε, cf. « 148. ὃ 686 ϑάμ᾽ ἀγειρόμενοι cf.
τ 591. o 516 oU, τι 9. φαίνεται, cf. zc 27. V.
l 9 161 pro 9? ἅμα.
SeuB-«íve admiror. h. Ven. 84 ϑάμβαι-
γέν τε, G. Herm. cum cod. À., vo. ϑαύμαινεν.
h. Merc. 407 ϑαυμαίνω vO., Stephanus Baum.
δειμαίνω, G. Herm. (q. v.) ϑαμβαίνω. De
ϑαμβ-έω. ipf 3 p. pL ἐϑάμβεον et h. Ap.
185 ϑάμβεον. aor. ϑαμβησείν), -5o«v, ptc.
τήσασα et ὦ 101 -ήσαντε. stupeo, obstupesco,
Fulda, Unters. 138 quia oculi immobiles red-
dantur, itaque proprie addi ἀνὰ ϑυμόν sim.
a) abs. d 638 χα 63 ἀνὰ ϑυμὸν ἐθάμβεον qua-
propter nihil agebant. « 323 φρεσὶν ἧσι γοήσας
ϑάμβησεν κατὰ ϑυμόν. A 199 Γ᾿ 898 ϑάμβη-
σεν, Cf. h. Ap. 135. « 860 φ 354 ϑαμβήσασα -
βεβήκει, cf. ὦ 101 h. DUE 15. Θ Τῇ ióovrsc
ϑάμβησαν, cf. S 728 881 52 483 (c. acc.? ut La
Hoche h. St. 176) 484. b) τινά, contemplor cum
stupore. ρ 367 £9. αὐτόν, cf. πὶ 178. 8 155
ϑάμβησαν ὄρνιϑας ἐπεὶ ἴδον. De
ϑάμβ-ος (sch. L. A 199 ϑήπω τὸ ἐχπλήτ-
tou. . . καὶ πλεονασμῷ TOU μ z. τροπῇ τοῦ
π tic B, cf. E. M. 442, 856. Curt. Et. 933 skr.
stabh stupefacio (σ)ϑαφ ταφ, cf. L. Meyer, vgl.
G. 1, 63 390 Fulda Unters. 137 et Doederl. Gl.
2488 (helv. ,dampen^) qui etiani lat. con-temp-
lari comparant. Savelsb. Dig. 30 ϑακὴ sch.
ABL. 4 79 οὐδετέρως παρ᾽ Ὁμήρῳ, παρὰ δὲ
Σιμωνίδῃ ἀρσενικῶς, cf. Lob. Rh. 298. stu-
por, admiratio magna, consternatio, quando non
intellegimus quomodo quid fiat, Retzlaff Syn. I
20, Hes. ϑαῦμα, ἔχπληξις. D 342 479 9. δ᾽
ἔχεν εἰσορόωντας, cf. Ψ 815 Q 482 y 372 (ἕλε).
ὦ 394 ἀπεχλελάϑεσϑε δὲ Sdugevs, de forma
gen. dorica cf. Bekk. h. B. 1, 41 (Rec. ed.
use 130) Spohn extr. Od. p. 154 Krüger Di.
18, 2, 9.
ϑαμέες, ϑαμειαί s. ϑαμεῖαι v. S. 0AMYX.
ϑαμέξω (9&ud) multus sum. 8) frequenter
venio. X 386 425 ε 88 ov tt ϑαμίζεις, sch.
E οὐ πυκνῶς εἴωϑας παραγίνεσϑαι, Suid. T
1107 πυκνάζεις, συχνάξ εἰς. iusto subtilius,
ms BPQ ε 88 ἀντὶ τοῦ ἐϑάμιζες, παρεγένου
οὐδ᾽ ὅλως, urbane enim partem significavit Ho-
merus, non totum. b) 9.161 ἅμα νηὶ ϑαμίζων
ἐπίσκοπος ἧσιν, Υ. 1. εἶσιν, (Ameis Faesi Bekk.
bàuml), quam Nitzsch quoque probat, in ce-
teris non recte ptc. ἐρχόμενος supplens. 9. 451
OU τι χκομιζόμενός γε ϑάμιζεν.
ϑάμνος (Benf. 1, 644 94 skt. stja, ϑα-μύς
Dickicht) frutex, a) 'arbor ramis et surculis lu-
xurians, Gezweig. ψ 190 9. τανύφυλλος ἐλαίης,
cf. h. Cer. 100, sch. H. δασὺ φυτόν, παρὰ τὸ
ϑαμὸν ὅ ἐστι πυχνόν, Hes. πυϑμὴν δένδρου
ἢ ῥίζα πολλοὺς κλάδους ἐχπέμπουσα. P 677
ϑάμνῳ ὑπ’ ἀμφιχκόμῳ, cf. Xx 191 χ 469. ε 476
δοιοὺς ὑπήλυϑε ϑάμνους. ζ 196 ϑάμνων ὑπε-
δύσετο. Ὁ) virgultum, Hes. z«9^ ἕνα τόπον ὕλης
συστροφὴ z. ἢ συνεχὴς φυτεία, Suid. I 2, 1107
τὰ πολυπληϑῆ τῶν φύλλων. 4 150 ϑάμνοι
πρόῤῥιζοι πίπτουσιν, Ap. 86, 19 oi ὑλώδεις
Rh. 141) s. in Thessalia s. in Peloponneso, |
— ϑάνατος
τόποι, Sch. AD. ot σύμφυτοι τόποι e
ϑαμὰ ᾿χαταφυτεύεσθϑαι αὐτούς. οἱ δὲ τὰ χο
μαίζηλα x. πολύχλαδα φυτά. ε A7l ϑά
ἐν πυχκινοῖσι, cf. 9. 285 (-0101).
Oui ou τὸν Θρήικα παῦσαν ἀοιδῆς,
595, Musae Dorii in Peloponneso quia 510 jatu
erat se cantu iis superiorem esse, Apollod.
3, 3. Nomen Welcker, ep. Cycl. 150 ad 4 27
refert, ut idem fere sit quod Ὅμηρος i. e.
positor, Sengeb. diss. post. 95 plane idem
nam (p. 99 ,,pro "Ou«ooc -500c antiquiores ἢ
mae ex ἀμ Ἥμαρος τυρὸς et 860]. -vooc, Ε
ϑαμ Θάμαρος, -vooc.") Fuisse dicitur ΤῈ
ris Philammonis f. et Arsinoes (Suid. I 2,
8. Argiopes (Paus. 4; 33, 4 cf. 105 7, 2 9;
atque poétarum qui ante Homerum fuerunt
cumque Musis cantu certasse in Thracia (Ei
Strab. 7 fr. 35. Quem quia Homerus ,,cele
illum Thracem* vocavit, existimandus es
aliorum eiusdem gentis poétarum notitiam
buisse etsi eos non commemoravit, cf. Gi
Stàmme d. Balkanh. 29.
09AMYX (ϑαμά, nom. et dat. et acc. p
tantum. de sing. ct. Apoll. adv. 563, 7
a. S. 1, 956. fem. -εεαί et -ειάς ut Aris
(Herod. 4 52, cf. Lehrs, Ar. 259 Ahrens,
Exc., Phil. 6, 1 Ameis A 52 La Roche
279. "Thiersch $ 201, 14 b Spitzner
Düntz. al, sed -εζαι Pamphilus Freytag
Sing. m statuunt E. M. 75, 12 E. G
98 Eust. 43, 33 Lob. par. 325 'al, non Aj
13 Hes.) frequens, densus, alius post alium, 4
1. 1. πυχνοί. proprie de tempore, cf.
& 1—60 Cottbus 1845 p. 5, unde transf
detur ad spatium. 4 52 'πυραὶ καίοντ'
μειαί saepe unus post alium, paraphr. c
«. πυκναί, οἵ. M 278 287. 4 552 P 661
μέες ἄκοντες ἀίσσουσι, cf. M 44 Ξ 422. ἃ
h. Merc. 44 9. ἐπιστρωφῶσι μέριμναι,
296 βοείας δάψε ϑαμειάς. Καὶ 264 ὁδό
ἔχον, ef. Σ 68. T 363 X 810. ὁ 18 δὲ
ἔλασσε πυχνοὺς καὶ ϑαμέας. μ 92 ἐν
ὀδόντες πυχνοὲ x. 9. s 959 ϑαμέσι ctu
γεσσι.
ϑάν-ἄτος (ϑαν, ϑνήσκω) 1) mors, siv
turalis sive violenta, , vitae finis. 3) "Deus
dat mortem. Hes. $ τε ϑεὺς 2. ὃ ng;
τέλος ὃν τοῦ βίου. ὃ χωρισμὸς τῆς
ἀπὸ τοῦ σώματος .. D) A 60 doc
μεν, cf. B 401, 4 362 Y 449 II [98], P.
66 (xal xoc) Ὗ 350 Φ 103 à 789 & 467
x 21 v 325. B 359 O 495 Y 337 9. χαὶ π
μον ἐπίσπῃ, cf. o 31. semel pl. μὲ 341 πᾶντ
otvyspol ϑάνατοι omnia genera mortis. y
καϑαρῷ ϑανάτῳ ἀπὸ “ϑυμὸν ἑλοίμην.
κῆρες ἐφεστᾶσιν ϑανάτοιο μυρίαι. I'10
ποτέρῳ ϑάνατος x. μοῖρα τέτυκται.
ϑανάτοιο τέλος πεπρωμένον ἐστίν, cf.
II 502 855 X 361 (κάλυψεν), ε 326 o ' 476,
(χιχείη) L1 451. mors quae finis est vi
124 ἡμετέρου ϑανάτοιο χαχὸν «τέλος.
750 ϑανάτοιο αἴσῃ. y 236 9. ὁμοίιον.
ϑάνατος δέ τοι ἐξ ἁλὸς ἀβληχρὸς μάλα τοὶ
ἐλεύσεται, οἵ. ψ 281. ν 80 ὕπνος ϑανάτῳ &
κώς. σ 202 μαλακὸν 9. Π 442 Fo
ϑανάτοιο (Bekk.? -ov) δυσηχέος ἐξαναλῦ
( 421 ϑανάτου λύσιν. Ο 628 ὑπὲχ Savátt
φέρονται, cf. (63 566 x 134. Y 800 inis $
vétov ἀγάγωμεν, cf. X 175 ὃ 753. h. Ap. 1
ϑανάτοιο ἄχος. Γ 118 X 800 9. x«z06,
» 153. d 981 s 812 λευγαλέῳ ϑανάτῳ ἁλῶ-
«t, cf. o 359 ὦ 84. μι 92 μέλανος 9. b)B5
02 & 907 χῆρες ϑανάτοιο subitae mortis, cf.
834 44 332 II 681 (μέλανος), D 548. χ 395
Ἰάνατον δυσηλεγέα. P 100 y 238 t 145 o 135
οἵρα χαϑέλῃσι τανηλεγέος 9., cf. o 326, h.
Ap. 967. O0 70 X 210 δύο χῆρε τανηλεγέος
lh, ef 1411] Φ 548 X 202, A 171 398 (ἐδά-
ασσεὶ. .P 478 672 Χ 436 9. x«l μοῖρα χι-
ἄνει, cf. ΦΊΙΟ (ὦ 132. Ν 002 μοῖρα χακὴ
᾿ανάτοιο, cf. h. Ven. 269. Π 47 9. χαχὸν x.
ρα, cf. Φ 565 B 283 352 y 942 ε 387 μι 157
| 163 o 547 τ 558 ,4 14 66 ὦ 127 h. Cer. 269.
! 185 9. τοι ὕρκι᾽ ἔταμνον foedus quod ici tibi
hors est, cf. A 889 P 201, T 274 420 Y 390
| 129 152 181 λ 488 E 919 π 440 9 546. 4
᾿ 0 ϑάνατος x. χήδεα. & 01 φύγομεν 9. τε
ὅρον τε, cf. 2 409 zc 421 v 241. 2 412 ϑάνον
ἰχτίστῳ ϑανάτῳ. v 60 γῆρας x. ϑάνατος.
| 68 9. δέ μιν ἀμφεχάλυψεν. E 83 II 334 Y
ΤΊ τὸν δὲ κατ᾽ ὄσσε) ἔλλαβε πορφύρεος 9.
τ μοῖρα, cf. II 853 (παρέστηκεν). [71 παιδὲ
ὖμεν ϑάνατόν, cf. Ὁ 349 v 1l. Ν 544 ἀμφὶ
ὁ οἱ 9. χύτο ϑυμοραϊστής, cf. II 414 580.
! 850 ϑανάτον μέλαν νέφος ἀμφεχάλυψεν,
|. δ 180. satis raro c. gen. P 381 ϑ. x«l φῦ-
ἂν ἑταίρων. ω 414 μνηστήρων στυγερὸν ϑ.
αὶ χῆρα, sed o 275 τῶν 9. καὶ χῆρα mortem
pam ili parant. Π 098 σε ϑανατόνδε κάλεσ-
UM το ΟΥ̓ 207, 42.828. 2) ,5' 231 Ὕπνῳ χα-
γνήτῳ Θανάτοιο. II 672 682 Ὕπνῳ z. Θα-
j zi διδυμάοσιν corpus Sarpedonis dedit Apollo
yciam portandum, cf. I] 454. Hes. Th. 759
Noctis eos dicit neque unquam Solis ra-
s attingi. Mortem vero esse corde aéneo in-
stamque diis.
1 ϑάτομαιε (skr. dhja- -jàmi sinne nach (?).
εάομαι, Buttm. a. S. 2, 196 Doederl. Gl. 2488
[ εἴσϑαι ϑαυμάζειν ταφεῖν comparat) opt. aor.
ütum. specto cum admiratione, admiror. o 191
Iv ϑησαΐατ᾽ "Aycrot Penelopen. Bekk. h. B.
166 ϑεσσαίατ᾽ ,cuperent' proposuit, compa-
ns Hes. ϑησάμενοι αἰτησάμενοι. Κρῆτες.
joo αἰτήσω, Βοιωτοί non enim posse ferri
im singularem formam.
II ϑάομαι (9c skr. dhà trinken lat. fe-lo
Dth, dadd-ja ahd. tà-u lacto, Curt. Et. 307 L.
eyer vgl. G. 1, 47 339) inf. ϑῆσϑαι ó 89. aor.
ἃ, ϑήσατο. pte. -άμενος. l) sugo, £2 58 yv-
lix τε 9. μαξόν. Ap. 88, 4 ἐϑήλασεν, Ariston.
à. 0. ἀντὶ τοῦ γυναικὸς μαζόν: Ὁμηρικὸν
) &9oc, additur enim toti pars. h. Cer. 236
j ϑησάμενος [γάλα μητρός, explevit Herm.],
à addiderunt Baumeister et Stoll, N. 4. f. Ph.
,321. 2) mulgeo. ó 89 ἐπηετανὸν γάλα ϑῆ.
Ju, sch. E. τὸ ϑηλάσαι" νῦν δὲ τὸ ἀμέλγειν
πεν. 3) mammam praebeo. h. Ap. 123 "Az ó4-
Jove $. μήτηρ.
ϑαπ- et ταφ- (skr. stambh, stabh-nomi stu-
facio, (g)9e cf. Benf. 1, 651 Curt. Et. 933
pb. par. 47. Savelsb. Dig. 32 9«-) pf. cum
Aione praes. τέϑηπα & 168 -sv w 105,
τῶς d 64, -ότες, -ὅτας Φ 99. plqpf. c.
mif. ipf. ἐτεϑήπεα C 166 et v. 1. o 90. aor.
. ταφών. stupeo. 1 198 4 777 ΨΊΟΙ x 12
pov ἀνόρουσε obstupefactus. «1 545 II 806
360 στῇ δὲ τ. 4 943 ἕστητε τεϑηπότες,
τε CA cf. 4 246, ὦ 392. d 64 ἠλϑε
Im- 29 τεϑ. ἠύτε ᾿εθρούς. 6 166 χεῖνο
iv? ἐτ. ϑυμῷ, 168 ὡς σὲ ἀγαμαί τε τέϑηπά
» Àp. 150, 98 χαταπέπληγμαι, ubi acc. σέ
ϑάομαι — ϑάρσος
555
refertur ad ἄγαμαι, non ad ve9. i 105 ϑυ-
μός μοι ἐνὶ στήϑεσσι τ. (τάφος, ϑόμβος, -ἑω),
Svo (ung Jew cf. L. Meyer, vgl. G. 1, 388
Benf. 1, 654 2, 69. E. M. 443, 1 παρὰ τὸ 9o,
atque H. Weber ὑπ. ΤΥ Bh: 1863 p. 591 skr.
dhà, ϑε-ῖναι, causat. dha-p-ajami, probante Curt.
E. p. 466. Pott, E. F. 1! 257 Bopp Gl. Grimm,
Kl. Schr. 2, 295 skr. tap lat. tép-ere, τέφ- Ἢ
quia cremantur mortui.) praes. ci. -ec:v d^ ὃ
opt. -o. y 285, -ouutv «ἃ 660 iptv. -ε P 71.
ipf sine augm. "pl. ϑάπτομεν & 12, τον. aor.
ϑάψαν Q9 612. pass? pf. τέϑαπται ep. 3, 6.
plqpf. ἐτέϑαπτο À 52. sepelio, crematum cor-
pus terra condo. Φ 323 μὲν 9. cf. y 285. Ῥ 71
9. με. *P 630 "Aucovyxéa ϑάπτον - Bovnoaoto,
cf. o 417. € 612 τοὺς τῇ. δεχάτῃ 9., cf. ὦ
665. abs. u 19. 4. 52 &, ὑπὸ χϑονός. ep. 9,6
Míóygc τῇδε τ. (τάφος, τάφρος Ὁ)
ϑαρσ-ἄλέος (9&pooc) 1) fidens, certus, con-
firmatus, audax, E. M. 443, 5 «ἀνδρεῖος, un. s.
190, 1 ὁ uiv διαβάλλεται, ὃ δὲ ἐπαινεῖται.
a) E 602 JI 493 X 269 ϑαρσαλέον πολεμιστήν
| Φ 589 ὧδ᾽ ἔχπαγλος - χαὶ ϑαρσαλέος πολε-
μιστῆς δὸς ἀνὴρ ἐν πᾶσιν ἀμείνων
ἔργοισιν, sch. PQT. ὃ πεπαρρησιασμένος zx.
εὐτολμος, οὐχ ὃ ϑρασύς" ἐχεῖνος γὰρ ἀναι-
δής. 1 169 θαρσαλέον οἱ ἦτορ ἐνὲ φρεσίν.
b) res: Καὶ 228 ϑαρσαλεώτερον ἔσται. 2) pro-
tervus, audax, Φ 480 ὦδε ϑαρσαλέοι χαὶ τλή-
μονες, sch. br. paraphr. εὐθαρσεῖς. o 449 9.
καὶ ἀναιδὴς. προΐχτης. zr 91 πάντως ϑαρσα-
λέη, κύον ἀδεές. adv. '« 382 c 411 v 269
ϑαρσαλέως ἀγόρευε, fidenter, cf. « 385 σ 330
390.
9o - £o (ϑάρσος) iptv. ϑάρσει. ,pte. -ὧν
(Bekk. -ἔων per syniz. E 124) aor. ϑάρσησε A
92 ptc. -«c pft. τεϑαρσήχᾶσι. — animum tollo,
mihi accedit animo. itaque in praet. bono sum
animo, confido, bene spero. sch. PQT. ἡ 51
ἔστιν οἰχεῖον τῇ Αϑήνῃ τὸ τῆς γνώμης. xc
ἐξ ἀνδρείας χ. λογισμοῦ ὀρϑοῦ τὸ ϑαρρεῖν
περιγίνεται. A 85 ϑαρσήσας μάλα εἰπέ, Nic.
διασταλτέον ἐπὶ τὸ μάλα, cf. Y 888 y 76 959
h. Merc. 494, Α 92 τότε 9. καὶ ηὐὗδα. I 490
687 τεϑ. δὲ λαοί. 4 184 O [89] k 388 € 463
X 183 ὃ 825 v 362 π 436 χ 372 c 357 ϑάρσει,
cf. O 954 (νῦν) 22 171 (φρεσί, μηδέ τι τάρβεὼ,
B 972 v 546 h. Merc. 301, Ven. 193 VII 55
(add. voc.) in introitu versus. E 194 ϑαρσῶν
γῦν μάχεσθαι pugna, c. acc. 9 197 ϑάρσει
τόνδέ y^ ἄεϑλον de hoc certamine. Syllaba
$«o semper arsin habet. De
ϑρσος (skr. dharsh, drosh-nomi A goth,
ga-daurs, cf. Curt. Et. 315 Benf. 2, 327 Pott
E. F. 11 210 qui etiam lat. for(c)tis comparat
ut L. Meyer, vgl. G. 1, 47 399 Christ 101. E.
M. 443, ὃ παρὰ τὸ ϑέρω τὸ ϑερμαίνω atque
sic Lob. Rh. 292 path. el. 1, 494 Doed, Gl. 1038)
fiducia, animus bonus, audacia. « 321 τῷ ἐνὶ
ϑυμῷ ϑῆχε μένος χαὶ 9. sch. E. τὸ μὲν μένος
ἐπὶ ψυχικῆς προϑυμίας, τὸ δὲ 9. ἐπὶ τῆς
ἀνδρείας, cf. y 76 ξ 140 h. Ap. 462 VIII 15.
L 981 9. ἐνέπνευσεν μέγα. ,Pugnantis, K ἃ μέ-
voc χαὶ 9. & 916 3. xa δηξηνορίην. Z 126
προβέβηχας σῷ ϑάρσει. Η 108 ϑυμὸς ἀνῆκε
πρλεμίζειν ϑάρσεὶ (Bekk. -εὖ o. P 570 μυίης
9. ἐνὶ στήϑεσσιν ἐνῆχεν. P573 τοίου ϑάρσευς
πλῆσεν φρένας, de forma gen. -εὺς v. s. ϑάμ-
Boc. d b47 iv - - χραδίῃ 9. βάλε. Potest esse
vituperantis , Φ 395 9. «xcov ἔχουσα. (πολυ-
ϑαρσής, ϑράσος etc. ϑρασύς et
556
ϑάρσῦνος (pro ϑάρσο-συνος L. Meyer vgl.
G. 1, 981) bono animo, confirmatus Doederl.
Gl. 1038 ,temporáren Zustand* Suid. I 2. 1111
Hes. τεϑαῤῥηκώς. Π 70 πόλις πᾶσα ϑάρσυ-
voc c. dat. fretus, IN 823 λαὸς 9. οἰωνῷ. Inde
ϑαρσύνω. (cf L. Meyer, vel. G. 2, 76)
praes. ptc. των -ovr«. ipf. sg. ϑάρσυνον ε 577,
iter. ϑαρσύνεσχε 4 983. aor. ϑάρσυνας v 323,
-ε K 190, ci. vo y 361. iptv.-o» Π 242. ani-
mum cuius confirmo, erigo quem. ad pugnam:
4 933 τοὺς μάλα 9. ἐπέεσσι. Καὶ 190 τοὺς 9.
μύϑῳ. Ψ 682 ϑαρσύνων ἔπεσιν. N 767 P 118
683 ϑαρσύνονθ᾽ ἑτάρους. II 949 9. oi ἦτορ
ἐνὶ φρεσί. b) X 825 ϑαρσύνων Μενοίτιον ἐν
μεγάροισιν, cf. y 861. ε 877 ἔπεσσι ἑταίρους
9. μή τις ἀναδύῃ, cf. v 393. abs. zx 448 ὦ 448
ϑαρσύνων.
ϑαύμαί(ϑα;, ϑη-έομαι. Curt. Et. 308 Savelsb.
Dig. 99. Comparantur etiam ϑαμβέω, τέϑηπα,
Fulda Unt. 137, cf. Doederl. Gl. 2488. L. Meyer,
vgl. G. 1, 416 skr. stav lat. stup-ere, tueri com-
paravit, sed cf. Benf. 2, 364. nom. et acc. sg.
tantum. 1) res mira, quam spectamus cum ad-
miratione, cf. Retzl. Syn. I Kónigsb. 1866 p. 20.
A 987 9. βροτοῖσι. E 725 Καὶ 439 Σ 88 977
ζ 306 η 45 9 366 v 108 h. Ven. 90 Cer. 427
9. ἐδέσϑαι |, cf. h. Ven. 905. Ο 986 Y 344
d 54 τ 30 h. Merc. 219 μέγα 9. τόδε ὁρῶμαι,
c£ IV 99 (u. 9. δεινόν) h. Ap. 156 415 Cer.
408. Σ᾽ 549 τὸ περὶ 9. τέτυχτο, cf. ἢ. Merc.
196 Cer. 240 (ὡς). ὁ 190 9. τέτυχτο πελώριον
Cyclops. h. Merc. 970 μέγα 9. γένοιτο παῖδα
περῆσαι. 9) admiratio, Hes. ἔχπληξις. x 326
9. μ᾽ ἔχει ὡς οὗ τι ἐθέλχϑης. o 306 ἡ μάλα
9. χύων χεῖται mirum quod. (ϑαυμαΐνω -ἄσιος et
ϑαυμάζω (-xjo -ójo) pr. -e -ousv E 601,
ci. -ζωσιν v 157 (v. l. -oociv), inf. -zw x 203,
ptc. -ov N 11 -ovrsc. ipf. sine augm. - ζείν),
-ousv B 320 2 394, -ov. ipf. iter. pl. - εσχοὸν
τ 999. fut. -σσεται X 467. aor. -ἄσεν ἢ. Merc.
414. 1) specto dilizenter et cum admiratione,
2) miror, ut Fulda, Unters. 137 putat quia oculi
defixi haereant, quare 9$ 9265 addatur 9v.
1) a) abs. € 496 ἱστάμεναι ϑαύμαζον Ariston.
ἡ 6. 6. ϑαύ. ἐθεῶντο οὐκ ἐξεπλήττοντο, cf.
Ὁ 394, ubi Ariston. μετ᾽ ἐχπλήξεως ἐϑεώμεϑα,
cf. Lehrs, Ar. 147. b) τε. Ν 11 9. πτόλεμον,
sch. BL. ϑεωρῶν. B 820 ἑσταότες 8. οἷον
ἐτύχϑη, Naegelsb. et Fulda 1. 1. 140 ad 9) re-
ferunt. Q 699 ϑαύμαζ᾽ "Aye, ὅσσος ἔην
οἷός τε, (ad 9) 3). & 153 νῆσον ϑαυμάζοντες.
9) a) abs. 9 965 μαρμαρυγὰς ϑηεῖτο, ϑαύμαζε
δὲ ϑυμῷ, Eust. 1595, 50 οὐ προφέρων χαὶ χεί-
λεσι τὸ ϑαῦμα διὰ τὸ σεμνότερον satis subti-
liter, cf. Fulda 110. y 373 9. ἐπεὶ ἴδεν, οἵ. ὦ
370. ὃ 44 ἐδόντες ϑαύμαζον, cf. ἡ 145, v 157.
h. Merc. 414 9. ἀϑρήσας. b) τί. Καὶ 19 9«v-
μαζεν πυρὰ πολλὰ συρίγγων v? ἐνοπήν. X
467 οἷα 9. ὅς xtv ἴδηται. 42 629 Πρίαμον
ϑαύμαζεν εἰσορόων, cf. 9 459, ὃ 655 r 229
(r0), ἡ 43 h. VI 18. π 203 πατέρα οὔτέ τι
θαυμάζειν περιώσιον, οὔτ᾽ ἀγάασϑαε. C) c. sen-
tentia secundaria: E 601 οἷον δὴ 9. Ἕχτορα
αἰχμητὴν ἔμεναι qualem. « 382 c 411 v 269
Τηλέμαχον 9. ὃ ἀγόρευε. h. Merc. 455 9«v-
μάζω τάδ᾽ ὡς χιϑαρίζεις. (ϑαυμαστός, -rác)
ϑαυμαίνω (ϑαῦμον fut. ptc. et ipf. contem-
plor, specto cum admiratione. 9 108 ἀέϑλεα 9«v-
μανέοντες, sch. R. ϑεασόμενοι, ϑαυμάσαι u£A-
λοντες, Hes. ϑεώμενοι, ὀψόμενοι. admiror:
h. Ven. 84. ἐφράζετο ϑαύμαινέν τε εἶδος.
ϑάρσυνος — Sed
Θαυμᾶχίην ἐνέμοντο quibus Philoctetes
praeerat B 716, Magnesiae TThessalicae urbem,
Steph. v. CU RR ignotam, Bursian, Geogr.
1, 102 n. 1. H
᾿ϑαυμἄσ-ιος (ϑαῦμαν insolitus, mirus, son-
derbar, ἢ. Merc. 443 ϑαυμασίην τὴνδε νεήφα-
differat -στός docuit Lob.
rov ὄσσαν. Quomodo
path. el. 2, 351. ^ τῇ
ϑαυμασ-τός et ϑαυμα-τός. (ϑαυμ
admirandus. h. Cer. 10 ϑαυμαστον yavoovr
neutr. pro adv. Merc. 80 440 VII 84 ϑαυμι τὰ
ἔργα. ἐν:
θεά (ϑεός) dat. sg. ϑεᾷ h. Cer. 210. pl. ϑεῖς
Γ 158 (Ven. Α., sed Bekk.? et Am. -cic, ut
luit G. Herm. ad h. Ven. 191 Aesch. Pr. 38
cf. La Roche ἢ. T. 279) et -ezc s 119 h. V
191 et -ἥσιν Θ 305 4 638 T 286 ἡ 291 h. Ver
41 153, in ceteris servatur «, cf. Buttm. a. S, 1,
144 146, sed. gen. h. Cer. 183 279 ϑεῆς, Hern
-ᾶς contra cod., gen. pl ϑεάων, in exitu vel
sus, praeter X 364 Q 615. dea. 4 1 « 10 ϑεά
Hes. ὦ Μοῦσα, A 216 E 815 Καὶ 462 Ψ Τῇ
v 312 385 v 37 ΧΙ 5 ϑεά o Minerva. A
o Thetis, s 173 178 o Calypso, x 343 4
o Circe, h. Ap. 79 o Leto, Ven. 158 292
o Venus, Cer. 82 XIIL 3 o Ceres. b) addit
nominibus dearum: P 48 Ἠὼς 9. Α 55 196
o08 595 E 711 755 767 775 784 Θ 350 381
977 Ο 78 130 T 407; Φ 517 418 434 9,2
χώλενος Ἥρη, ubi adi. refertur ad Ἥρη. Α 90
Β 166 E 405 420 719 793 895 853 Η l7 88 4
0 3035; P567; X927 Y 69 X 177 214 8295
α 44 80 178 991 314. p 382 393 y 13 25 2
330 356 795 ε 427 C 13 112 ἡ 19 27 47 v 99i
987 399 361 374 392 490 c 158 187 v 44 q^
w 949 344 9., yA«vxomic ᾿Αϑήνη. Ὁ τὸ 9. ΘῈ
τις, cf. E 197 146 881 T 98 € 89 120
946 958 976 . 99 x 400 455 487 503 μὲ 20
143 155 c 190 197 v 55 h. Ven. 98 172.
63 950 483 ὅτα ϑεάων |. X 364 ϑεάων - ἀξ
h. Cer. 118 πότνα ϑεάων. e) per synecda
sg. B 182 K 512 o 535 ϑεᾶς Minervae,
Iridis, I'396 Veneris, Z 100 9 59 Th
Y 14 Themistis, h. Cer. 183 ϑεῆς Cereris.
h. Ven. 143 ϑεά Venus, 139 lris, E 799
782 B 392 y 438 δ 767 v 352 866 Minei
10 Eris, T 12 Thetis, Φ 493 Artemis, «f
s 92 965 300 Calypso, ε 351 Leucothoe, z |
399 481 Circe, h. Cer. 34 Proserpina, ib. 14
975 Ceres cf. ib. 210 979, ib. 448 Rhea. Σ᾿
ϑεαὶ πᾶσαι ὅσαι- Νηρηΐδες ἦσαν. 9 84 Ὁ
ϑεαί. Q 615 ϑεάων νυμφάων, cf. με 181. f) rà
cum verbo: B 485 ϑεαί ἔστε, Musae. X
ὅσαι 9. eia? ἐν Ὀλύμπῳ, cf. h. Ap. 92, D
XIV 6. 9 394 ϑηλύτεραι ϑεαί. x 992 Om
ἔργα. g)opponnntur: B 821 ϑεὰ Roo
ϑεῖσα, cf. €9 537 € 119 (ἀνδράσιν) h. Ve
Z 315 οὐ ϑεᾶς οὐδὲ yvreuxóc. v 99:
χαρτερὸς ἀνήρ. Δ 638 T 986 γυνὴ EUM
ϑεῇσιν |, cf. h. Ven. 153, 0 305 ἡ 991 h. Cc
108. K 50 οὔτε ϑεᾶς οὔτε ϑεοῖο, cf. &*
h) P 158 ἀϑανάτῃσι ϑεῇς, cf. h. Ven. 41 1:
h. Ven. 167 ἀϑανάτῃ παρέλεχτο ϑεᾷ βροτός.
E910 888 Z 194 248 Ἥρη, πρέσβα 9. E 888
ἐμμεμαυῖα ϑι x 990 810 ϑεᾶς καλλιπλοχά-
uow. AK 290 δῖα ϑεά (voc. Minerva, ε 215
v 391 v 61 πότνα ϑεά, sec. Buttm. a. S. 1, 256
(cf. h. Cer. 118), al. πότνια ut 9. per syniz.
| unius syllabae fiat. h. XXX 16 σεμνὴ 9. XXXII
17 9. λευχώλενε, δῖα Σελήνη. 1) raro de ali-
quot deabus, non de omnibus: 42 29 νείκεσσε
ϑεάς Iunonem et Minervam, cf. h. Ap. 119
120 275 XXVI 7. (ϑέαενα)
ϑέα (947, cf. Curt. Et. 308) aspectus. h. Cer.
64. αἴδεσσαί με ϑέας ὕπερ, Herm. ,Hes.
ϑέαν ὄψιν. ϑεωρίαν. ὄμματα. obtestamur
enim aliquem per ea quae is potissima habet',
|melius quam al. ,per speculationem tuam".
|Fonteine: Διὸς ὕπερ. Voss: ϑεᾶς V. pro sa-
|lute deae Proserpinae; Mitscherlich: si dea
| sum, quod vix sic dici potest. Ignarra: ἐλέους
| 9. et ,Ρέας ὕ , Dettmer (cf. Phil. Anz. 1, 223) 6
j| μητρός με ὕπερ (melius ὑπέρ). Matthiae: μ᾽
ἐλεήσας γ᾽. melius Ilgen: Θέης v. sq.
|. O£«. ligen h. Cer. 64 Θέης ὕπερ (v. 5. 9c),
| Baumeister: Θέας ὕ. fuit Θείη mater Solis, Hes.
| Th. 135 371.
ϑέαινα (ϑέα-ινα, -v& pro -vuc Curt. Et. p.
1599, cf. L. Meyer vgl. G. 2, 145, sed E. M. 444,
11 παρὰ τὸ ϑέων) dea, Suid. Ἴ 2, 1120 9ed.
60 5 T 101 ἢ. Ap. 311 πάντες τε ϑεοὶ πᾶσαί
τε ϑέαιναι, cf. Θ᾽ 20 9. 841.
| Θεᾶνω χαλλιπάρῃος Z 298 802 filia Cissei,
(regis Thracii, uxor Antenoris Troiani, sacerdos
| Minervae Troianae, foedere enim et genere
|Thraces$ Troianos attingunt cf. Giseke, Stámme
1d. Balkanh. 3. Educavit óz« O. E 70 "Megetem
| privignum peperitque Iphidamantem 1 224 qui
japud avum educatus uxorem duxit matris soro-
|rem. Hecuba quoque apud seriores Theanus
|Soror fuisse perhibetur, ct. Fuchs, fab. tr. 56.
jArston. 1I 718 ἡ ὅδ. 0. Ὅμηρος τὴν Ἑχάβην
ἰδύμαντος, ὃ δὲ Eboiniónc Κισσέως, Mützell,
|em. ΤῊ. 148 ad ϑέαινα refert (, ,Alberat?, Sturz
lAlex. 85 ad ἄνω, veteres ad Θεονόη, »quorum
qnihil confirmari potest** Lobeck Rh. 327.
ϑέειον et ϑήεον (90-0 rauche, 9voc, cf.
|Benf 2, 273 Curt. Et. 390. ϑεῖον contractione
[oritur non ϑέειον pleonasmo ut quet sch. Q.
417, cf. Lob. Rh. 188 path. el. 2, 129 1, 241)
| sulphur. χ 451 9., xaxov ἄχος, (Aie. χ 493
πῦρ x. ϑηιον. 1298 ἐχάϑηρε ϑεείῳ poculum,
sch. V. χατὰ ἔϑος πάτριον, Plin. n. h. 35, 50
Ad genda suffitu domos, 'cf. K. F. Hermann
zott, A. 8 23, 11. μ 417 ξ 307 ἐν δὲ ϑεείου
πλῆτο navis fulmine icta, sch. B. οὕτω γὰρ
pte ὁ κεραυνός, X 410 δεινὴ δὲ ϑεείου γίγνε-
αὐ ὀδμή, Ap. 86, 21 προσυπαχουστέον ὑπὸ
τοῦ πυρὸς, cf. sch. Q. & 417 D. X 415 AD.
185 Hes. quasi sit gen. de 9etoc, : non recte.
9 135 φλὸξ 9. χαιομένοιο. Inde
ϑεειόω sulphure imbuo, sulphuris suffitu
urgo. y 482 ϑεειώσω μέγαρον Hes. Ap. 86,
αϑάρω. i 50 δῶμα ϑεειοῦται suam domum,
65, ϑείῳ χαϑαίρεται.
ϑειλόπεδον (plerique εἵλη, πέδον E. M.
19, 90 πλεονασμῷ τοῦ 9., c. Lob. path. el.
, 101 quod non potest. sic addi. Eust. 1573, 33
ατά τινας παρὰ τὸ ἄρϑρον οὐδέτερον, ita
enf. 2, 99, sch. PQT ἀπὸ τοῦ ϑεῖναι. "Hes.
n) to) ϑέρεσϑαι £v τῷ ἡλίῳ) solum apricum,
uo siccantur uvae, Ap. B6, 23 ὃ τόπος ἐφ᾽
ξηραίνεται ἡ σταφυλὴ x. οἱ καρποί, cf.
j|
'
i
ι
ϑέα — ϑεῖος
551
Suid. I 2, 1179 Hes. E. M. 449, 26 addit 7
ἕτερά τινα, Sch. V. ἢ ὃ ψυχτὴρ. 5; 123 τῆς
ἕτερον μὲν 9. λευρῷ ἐνὲ χώρῳ τέρσεται ἠελίῳ,
Toup, Hes. ΠῚ 401 Doederl. Gl. 115 Bekk.? $'
£iÀ., vitiose iam antiquis temporibus scriptum
esse rati. Videtur esse locus selectus ad sic-
candas uvas quae decerptae erant, Ameis h. l.
"TTraubenrosinen, non ut Nitzsch ἢ. l. putat vites
quarum uvae maturae, sed solito serius de-
cerpae vinum passum ' praebent, melius enim
sic ἡ 194 ἑτέρας δ᾽ ἄρα sq. opponuntur supe-
rioribus.
ϑείνω (92v, lat. of-fen-do Curt. Et. 311 L.
Meyer, vgl. a 1, 47 qui ib. 408 etiam skr.
dhan schlagen, tódten comparat) Act. praes. Ci.,
inf. ptc., aor. ind. 3 p. sg. cum augm. et sine
augm., ptc. Pass. pr. ptc. ferio, percutio, pulso,
,Eladio aliisque prope laedentibus" Lehrs, Ar.
67. E. M. 450, 9 τὸ τύπτω x. τὸ φονεύω.
; 63 σε ϑείνῃ. ^A 588 ϑεινομένην vapulantem,
ε 459 ϑεινομένου πρὸς ovtós? dum alliditur
solo. II 339 αὐχένα ϑεῖνεν gladio. χ 443 ϑει-
νέμεναι ξίφεσιν servas, inf. pro iptv. Z 135
ϑεινόμεναι βουπλῆγι. Καὶ 484 Φ 21 ἄορι ϑει-
vouévov. Y 481 φασγάνῳ αὐχένα ϑείνας. z
430 μάστιγι - ϑείνων, d 491 αὐτοῖσιν (i.
τόξοις) ἔϑεινε παρ᾽ οὔατα ΠΕ ΜΕΤ
ϑεῖος (ϑεός) sing. dat. non legitur, fem. tan-
tum nom, -; B 41, pl. tantum gen. των ὃ 691.
ar:iin non habet syllaba £t, cf. Gotthold, Ztft.
f. G. 4, 563 Nauck, bull. de l'ac. 6, 10 (Phil. 22,
369) nisi ante vocem ἀοιδός in quinta plerum-
que arsi (v 133), et .B 422 3. ὄνειρος, Nauck
οὗλος. 1) divinus, à diis exordium capiens, ad
deos pertinens. a) B 41 9. ὀμφή. B 56 & 495
θεῖος - ὄνειρος, Hes. ἐχ ϑεοῦ, ϑεόπεμπτος,
cf. B 22 (Autenr.). d» 526 ϑείου πύργου, sch,
BV. παρόσον ἐστὶ ϑεοποίητος (v. 442), sed
paraphr. ϑαυμαστοῦ. I 214 ἁλὸς ϑείοιο. h.
Cer. 189 σέλαος θείοιο. Η 298 X 376 9.
ἀγῶνα, v. S. ἀγών 2), Hes. (cum Ariston.) τὸ
τῶν ϑεῶν ἄϑροισμα, disertius sch. BL. ἔνϑα
οἱ ϑεοὶ αὐλίζονται διὰ τὰ ἀγάλματα, al. sacer,
Z 180 9. γένος Chimaera, sch. BL. τὰ τερα-
τώδη εἰς ϑεοὺς ἀναφέρει, atque sic Duentzer
(cf. Kuhn 12, 23 n.) ἢ 538 aprum Meleagri.
b) 9 43 9. ἀοιδόν" τῷ γὰρ ϑεὸς περὶ δῶκεν
ἀοιδήν, cf. E 004 α 886 ὃ 17 9 47 87 539
(v. L) v 27 zx 152 o 359 ψ 133 143 ὦ 439. 4
192 ϑεῖον χήρυχα, cf. K 315. δ 691 9. βασι-
λήων cf. δ᾽ 621 z 835 (i. e. Ulixis), Dórries,
Neid der Gótter, Hameln 1870 p. 20. 4 238
ποταμοῦ Ἐνιπῆος 9. ὃ 395 9. y£gorvoc Protei.
€) v 111 αἱ πρὸς νότου (sc. 9vge) εἰσὶ ϑεώ-
τεράε ad deos potius pertinentes, sch. V. ϑεε-
ὄτεραι, δι᾽ ὧν μόνοι ϑεοὶ εἰσέρχονται, cf.
Doederl. ΟἹ. 9500 qui recte ,potius* non ,,ma-
gis" explicat. Buttm. a. S. 1j; 274 non differre
statuit positivum. 2) egregius, suprà modum
hominis, qui summae admirationi esf, Eust.
1930, 17 ὃ ὡς θεὸς, cf. Nitzsch β 135 y 265
Naegelsb. h. Th. 47 Braune € 1—60 Cottbus
1845 p. 3 (qui subtilius distinxit: δῖος Gefühl,
ϑεῖος Verstand, δ. quem magni aestimamus, 9.
quem admiramur), Gladst. 243. β 341 « 205 9.
ποτόν. ὃ 48 9. δόμον. 9$ 964 χορὸν 9. (alii
ad 2. b) B 335 1218 4 806, K 248 « 65,
B 233 394 y 398 ó 682 799 s 11 198 o [63]
313 347 554 z 53 o 3 230 402 σ 417 v 248
983 298 325 φ 74 189 432 ὦ 151 Ὀδυσσῆος 9.,
cf. ol. vo. 1 223, 8 259, Duentz. y 84, v. 1.
558
σ 116, φ 944. K 415 ϑείου - IAov. IN 694
Ὁ 333 διλῆος 9. Ξ 280 9. Θόαντος. Ὁ 95
Y 145 Ἡρῳλῆος 9. II 798 ἀνδρὸς 9. Ar
Apoc CERT 279 dn P 199 Πηλεΐδαο -
T 996 9. Μύνητος. v. 1. Ψ 689 9. Ἐπειός pro
ótoc.
ϑέλγω (skr. druh, hassen betrügen L. Meyer
vgl. G. 1, 283. Benf. 2, 196 skr. ghri stillare,
ϑερ-μός (pro Skr. gharma), addita y. ϑελγ
schmelzen) Act. pr. -ξὲ -ουσι(»), ptc. -ovo« h.
Merc. 486 iptv. -ε 5 387. ipf ϑέλγε ter et
EüeAys(v) (quater) iterat. 9£Aysoxs y 9406. fut.
ϑέλξει m 998. aor. ἔϑελξα v. 1. .& 952, -s(v),
inf. ϑέλξαι x 991 pte. -ας Ν 435. Pass. pr. opt,
-0vto Q b14. aor. ἐθέλχϑης κ 396 -sv ( pro
-jocv) c 212. Mulceo, delenio, mirifice capio
animum. Ap. 86, 31 μεταβολὴν τινα ψυχῆς
ποιεῖσϑαι,... εἰς τὸ ϑέλειν. ἃ) valde dele-
cto. o 521 «ἐμὲ ἔϑελγε παρήμεν oc narrando.
o0 514 o? 0 ys μυϑεῖται 9. χέ τοι - ἦτορ,
Ameis med. statuit: Ulixes delectaret. h. Merc.
486 ἐργασίην 9. lyra, Schneidew. pro φϑέγ-
γουσα, M. φεύγουσα. b) Sopio, occaeco , stu-
pore defigo E. M. 751, 38 ἀμαυρῶ ees σκοτίζω.
$2343 s 47 ὦ 8 ῥάβδον ὙΠ πὸ ἀνδρῶν ὄμματα
ϑέλγει Mercurius, paraphr. χοιμίζει. Ν 480
9. ὄσσε occaecatis oculis, sch. V. μεταβαλών
Β. παρατρέψας. M 255 ᾿Αχαιῶν 9. νόον. O
3939 τοῖσι ϑυμὸν ἐν στήϑεσσιν £972, ΣΕΛ ΤΟΙ ΤῸ
594 (Ἀργείων). σ 2129 zoo ϑυμὸν ἔς abs Φ
604 δόλῳ 9. eum. zr 298 τοὺς 9. c) decipio,
E. M. 152, 40 ἀπατῶ z. σχοτίζω. Φ 976 us
ψεύδεσσιν. α 5T αἱ μυλίοισι λόγοισι ϑέλγει
(δυστηνόν) Hes. ἀπατᾷ ϑάλπει.. μαλάσσει,
χηλεῖ τέρπει, cf. € 387 (abs.) π 159 h. Ap. 161.
y 964 πόλλ᾽ Ayaueuvovénv ἄλοχον 9. ἔπεσσιν.
o 982 . ϑυμὸν ἐπέεσσιν. μ᾽ 40 ἀνϑρώπους
ϑέλγουσιν .irenes, cf. μ 44 ἀοιδῇ). h. Cer. 37
oL ἐλπὶς £É. νόον. d) incanto. z 291 $9. σε
potu, sch. V. χαχῶσαι, τὸν νοῦν ἀλλοιῶσαι,
οὗ x 318 326. Inde.
ϑελκ-τήρ delenitor. ἢ. XVI 4 ϑελχτῆρ᾽
ὀδυνάων Asclepium. Inde
ϑελκτήρ-εον oblectamentum, « 337 ἄλλα
βοοτῶν ϑελχτήρια praeter carmen de Troia
eversa, 3 509 ϑεῶν ϑελχτήριον sch. BQ.
ἱλαστήριον εἰς τέρψιν ϑεῶν placamen al. ϑεῶν
ad ἄγαλμα q. v. Ξ 915 ot 9. πάντα τέτυχτο
in cingulo Veneris, delenimenta, illecebrae. —-
ϑέλω v. 5. ἐϑέλω.
ϑέμε-ϑ,λα, τά (ϑε, τίϑημι, οἵ, Curt, Et. 309)
fundus, pars ima, Hes. ἕδραι βάϑρα, Suid. I2,
1192 τὰ ᾿ἐσώτερα μέρη, (E. M. 445, 34) τὰ ἐν
βάϑει. Ξ 498 ὀφϑαλμοῖο 9., sch. D. βάσεις
ἐφ᾽ ἐν ἥδρασται ὁ ὀφϑαλμός, BL. ϑέσιν ῥί-
Sav, non recte Duentzer: umschreibend. P 4j
στομάχοιο 9. sch. A. o? τὸ στόμα τῆς κοι-
λίας ἀλλὰ τὸν βρόγχον οἷον τὰ ἔσχατα μέρη
τοῦ λαιμοῦ iugulum.
ϑεμεέλεα (9s τίϑημι, cf. Curt. Et. 309, se-
cunda syllaba ob metrum producta, Es Christ
45) fundamenta Hes. ϑέσεις ῥίζαι. M 28 9. -
φιτρῶν x. λαῶν. 'P 255 9. προβάλοντο ἀμφὶ
πυρήν. h. Ap. 254 294 διέϑηχε 9.
rre (9e, τίϑημι) gen. -στος αἰολικῶς sch.
V. B 68, cf. Kühner a. G. 1, 355 Curt. Et.
p. 488. Doederl. Gl. 2498 indecl. esse statuit,
pl. esse αἵ ϑεμισταί, apud Hom. per metapl.
ϑέμιστες, τὰ ϑέμιστα. 1) Ἰοχ naturae, lex ἃ
diis sancita quam deorum timore migrare vere-
mur, ritus, Satzung, Ordnung, cf. Doederl. Gl.
ϑέλγω — ϑεμόω
$9. (Düntz. atque oraculis (Faesi) hominibus signi-
2037 Braune 5$ 1—60 Cottbus 1845 p. 15. 4938
ϑέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται reges. π
αἰνήσωσι Διὸς - ϑέμιστες, quae prodigiis
fieantur. B [206] σχῆπτρον 702 ϑέμιστας lup-
piter regibus dedit, cf. 1 99. 4. 215 οὔτε ὁ
χας οὔτε ϑ., Nügelsb. h. Th. 290. I 156 ot
ὑπὸ σκήπτρῳ λιπαρὰς τελέουσι 9., cf. I 998
sub eius sceptro efficient ut iura valeant fau-
stusque sit populi status, Ap. 87, 9 émi τῶν
voy. sch. BLV. τὸ χρίνειν καλῶς εὐδαιμο-
víav ἄγει, sed paraphr. πλουσίους τελέσουσι
φόρους ex Atticorum more atque sic Duentz,
(,ganz eigenthümlich"*) La Roche Bothe Faesi
Naegelsb. h. Th. 279 Schómann gr. A. 1,
qui opponi putat δωτίνας. E 761 οὐ τινα P
ϑέμιστα Mars, ἢ. Ap. 891 ϑέμιστας dolo
oracula, Nügelsb. h. Th. 113. b) Ap. 87, 1
τοῦ ἁρμόζοντος x. καϑήχοντος. sing. tantum,
fas. B 73 I 33 276 EN 177 Ψ 581 £2 659 y 4f
187 A 451 ἢ 9. ἐστί, cf. I 134 (ἀνθρώπων)
L 208 ξ 130 h. Ap. 541. Δ 119 & Hey 9.
ἐστί sc. magcürivci, c 286 ἣ γὰρ 9. 1d emi
decet. X 386 τῷ οὐ 9. ἐστὶ μιγῆναι, cf. z 83
& 56 π 91. II 196 o? 9. ἦεν mines ἸΠΡΝ
σϑαι, cf. P 44. c) iurisdictio 24 807 ἕνα wi
ἀγορή͵ τε 9. τε] ἤην. ( 112 τοῖσι ovv? ἀγὸ
o«l οὔτε ϑέμιστες. d) iudicium, II 387 Go
λιὰς κρίνωσι ϑέμιστας, Ariston. 39. 9. ἀντὶ toi
δίχας. 2) Θέμις, Ap. 86, 84 ἐπὶ τῆς cou
τοειδοῦς. f 68 ᾿θέμιστος |j v ἀνδρῶν yo
ρὰς ἠμὲν λύει ἠδὲ χαϑίζει, sch. HMQ. παρὰ
Διὸς ἔχει γέρας τοῦτο. convocat deos Y 4
Ζεὺς Θέμιστα κέλευσε ϑεοὺς ,ἀγορ γδε χα
λέσσαι" ἣ δ᾽ ἄρα πάντῃ φοιτήσασ᾽ ἐχέ
Διὸς πρὸς δῶμα νέεσϑαι, Ariston. ἡ d. 6.
ἀγγέλῳ χελεύει καϑάπερ Ἴριδι, ἀλλὰ τῷ
ἀγορὰς διαλύειν x. πάλιν συνάπτειν. Ἃ
conviviis deoram curans ut omnia rite
quare Iuno Ὁ 87 ᾿Θέμιστι A umano δέ;
δέπας - πρώτη γὰρ ἐναντίη ῆ19ε ϑέουσα v.
φέρουσα, sch. BL. ἀκχατάστατον γὰρ τὸ 9.2
μάλιστα "ul Θέμιδος" ὑποφαίνει δὲ τὴν τι
αἰεὶ τηρεῖν, atque roganti qua re pertu
sit respondet 0 93 gu n ϑεὰ Θέμι
διείρεο . . ἀλλὰ σύ 28 ἄρχε (q. v.) ϑεοῖς
τός. h. Ap. 94 ᾿Ιχναίη Θέμις cum aliis deab
Latonae adfuit pariter et ib. 194 0. νέχται
ἐπήρξατο Apollini recens nato, h. Ven. 94 6
ἠυγενής. VIII 4 συναρωγὲ ᾿Θέμιστος ο S
XXIII 2 Θέμιστι... πυκινοὺς ὀάρους ὅαρ
luppiter. Est enim apud seriores dea iuris d
cundi iustitiae legum, cf. Welcker, Gótterl.
700 3, 18 Nügelsb. h. Th. 113 Ahrens, Themi:
Hannover 1864 I II, filia Terrae et Coeli
Th. 135, uxor lovis mater Horarum Eunomie
Dices Pacis Parcarum, ib. 901. Inde
,“ϑεμιστεύω a) ius dico. 4 569 ϑεμιστεύοντι
véxvoc:v Minoem. sed c. gen. (cf. Bekk. . B
1, 210) ε 114 ϑεμιστεύει παίδων, regnant,
dant, Cyclopes qui do ü ἐν ign
sch, T. βασιλεύει, cf. Am. h. 1. edo or:
cula. ἢ. Ap. 253 293 βουλὴν πᾶσι Nr
(χοέων ἐνὶ νη), v. 1. 298 -σοιμι. δε.
ϑεμιστο-πόλος (πέλ- ἡ qui ius administi
s. dicit, Hes. δίχαιος. h. Cer. 103 215 9$&
στοπόλων βασιλήων. ib. 473 ϑεμιστοπόλοι
βασιλεῦσι. |
ϑεμιτός (ϑέμις) legitimus, licitus. h.
207 οὐ ϑεμιτόν οἱ πίνειν. ᾿
ϑεμόω (E. M. 445, 88 παρὰ τὸ ϑεῖναι. nel
οὖς. διαϑέσεις͵ ut videtur, cf. Benf. 2, 266,
tzer ε 486 ϑεμός Grund, Lob. Rh. 161) e£
cio, cogo., al. appropinquo. ᾿ς 486 542 ϑέμωσε
Ὁ χέρσον ἱχκέσϑαι unda navim, sch. V. ὁ μὲν
Πα HM, ἤγγισε δὲ τῇ χέρσῳ. Μαλλίστρα-
δὲ ἀντὲ τοῦ ἐποίησε (Am. Düntz), παρὰ
|o. θεῖναι παραγώγως. Ἄλλως. ἠνάγκασεν,
βιάσατο. Hes. ἤγγισεν. ἐγγίσαι ἐποίησεν.
ασεν. sch. B. ἀπὸ τοῦ ϑεσμός, ὃ νόμος
adj ἀνάγκη. antiquissimi temporis vocem esse
utat Fuhr, J. J. ἢ Ph. 17, 415 sq. Nitzsch et
)üntz. ε 486 «9er.
-ϑὲεν et (v. 1. Faesi Bekk. Dàuml. al, cf. La
xche h. U. 44, Q 492 sch. H. Büuml. Faesi,
1 Roche h. T. 392. non in ed., ε 145) -9s
kr. tas, et. Christ 144) 1) inde — ab, E. M.
ΝΣ 16 τὴν ἐκ τόπου σχέσιν, efficit enim ad-
(cf. Apoll. adv. 599) additum nominibus
pron. signiticantibus a) locum unde fit motus,
c. ᾿Αβυδόϑεν Αἰσύμηϑεν Θηβηϑεν Θρήκχηϑεν
φεν Ἰλιόϑεν Καβησόϑεν. Κρήτηϑεν Κυϑηρό-
kr, «Ἰυκίηϑεν Πυλόϑεν Σιδονέίηϑεν, Σχυρό-
. Τροίηϑεν ἀγορῆϑεν. ἀγρόϑεν ἄχρηϑεν,
χόϑεν ἄλλοϑεν, ἀμόϑεν, ἀμφοτέρωϑεν, αὐτό-
εν, δαίτηϑεν, ἐγγύθεν ἔνϑεν, ἔχαϑεν, ἑτέρω-
εν, [95079 (s) büntz: & 352, al. -(ἐ y κεῖϑεν
λισίηϑεν (κρῆϑεν), “λειμώνοϑεν γειόϑεν ὅϑεν
οϑεν ὁμόϑεν, ὁπόϑεν, ὁπποτέρωϑεν, οὐρα-
᾽ϑεν πάντοϑεν, πεδύϑεν πόϑεν ποντόϑεν,
ύμνηϑεν, τηλόϑεν ὑπερωιύόϑεν ὑφόϑεν. b)
um vel hominem a quo quid fit vel oritur
όϑεν ϑεόϑεν ἐμέϑεν σέϑεν ϑεν πατρόϑεν.
j tempus quo ud esse coepit: ἠῶϑεν (cf.
Rh. M. 2, 166). d) modum quo quid
᾿αἰνόϑεν oló$£v. v mon omittitur, cf. La
h. U. 44 Düntz. 32 492 & 352 Lob. path.
En 145. Accentus idem est qui simplicium,
d nom. in -09cv ,paroxytona sunt praeter ἄλ-
$5 ἴεόϑεν πάντοϑεν, cf. Kühne, ἃ. G. 1,
Ün.9. E. M. 95, 95. Kolbe, Ztft. f. G. 1866
65 de suf. -9ev usu hom. Greifswald 1863
iabl.esse censet. adduntur vero etiam praep.
(9 492 . 38 d 199 μ 382 et χατά (ἄχρη-
» ἢ. v.) et ἐξ (Φ 335 Θ 19 21 304 P 548).
che Ztft. f. oe. G. 1865 p. 289 gen. esse
sed Ahrens, Rh. M. 2 , 186 gen. ἐμέϑεν
ἔϑεν, cetera adv. esse. 2) Adverbiis ad-
-9sv cnius » omittitur quoque aut solum
consonas aut cum vocali sua ante vocales.
er Di. $ 9, 4, 3 e. c. ἄνευϑε(») ἀπά-
») ἀπάτερϑείν» ἑχάτερϑεί(ν) ἔχτοσϑε(ν)
foe ) ἔντοσϑε(»») ὀπισϑεί») πάροιϑε(») προ-
&(v) πρόσϑε(ν) πρόσσοϑεν ὕπερϑεί(»)
; *t(". in quibus plerumque ,syllaba
à nihil ad significationem confert *
1).
evo (Curt. Et. 312 skr. dhan-van Fláüche,
l tenar flache Hand, tenni Tenne, cf. L.
2, 129. Benf. 2; 277; et Kuhn! 2, 256
είνω comparant. Cf. Lob. par. 14 207.
manus cava, E. M. 445, 38 τὸ κοῖλον τῆς
ρος (Hes. χαὲ τοῦ ποδός. Ἔ 889 πρυμνὸν ϑέ-
/00€, Sch. V. τὸ ἔσχατον τοῦ ϑέναρος εἰς τὴν
ὸς τὸν καρπὸν συνάφειαν.
6 ὅκητος (δέμω) ἃ diis constructus. 6
᾿ ϑεοδμήτων πύργων Troiae, E. M. 445, 54
Toi γὰρ Ποσειδῶνος z. ᾿Απόλλωνος φκοδο-
θ-εεδής (Bekk. - εειδής, εἶδος) deorum
erem habens, diis similis habitu ad To
& χαλός, ϑεοῦ εἶδος ἔχων, cf. Suid. I 2
»che
-9ev — ϑεοτρύπος
559
1139. Eust. 382, 1 ἀνδράσι μὲν τὸ ϑεοειδές,
γυναιξί δὲ τὸ εὐειδές. a) B 862 Ἡσχάνιος 9. |
T 16 30 37 58 Z 990 332 517 4 581 N 774
Q 763 ᾿Αλέξανδρος. M 94 Δηίφοβος. P 494
"erroc. P 534 .Yooutoc. $2 917 999 372 386
405 552 634 659 Πρίαμος: I'927 450 "AAéiav-
door ϑεοειδέα | fit syniz. £2 433 Πρίαμον 9. |
b) B 623 Πολύξεινος. T 397 Νεοπτόλεμος.
« 113 y 343 ξ 173 o 328 391 Τηλέμαχος. ὃ
628 186 δὐρύμαχος. x 905 Εὐρύλοχος. o 271
508 o 151 v 350 363 Θεοχλύμενος. z 20 T;-
λέμαχον ϑεοείδεα. φ 977 ᾿Αντίνοον 9.| c) £ 7
Ναυσίϑοος. ἡ 9231 ᾿Αλχίνοος. In fine versus,
sed z 20 in quarto pede, semper post subst.
ϑεο-εέκελος (Bekk. CES) 8) diis similis ha-
bitu corporis. Suid. I 2, 1139 ϑεοῖς τὸ εἶδος
ὅμοιος. A 131 T 155 ᾿ϑεοείκελ᾽ Ἀχιλλεῦ |.
y 416 Τηλέμαχον ϑεοείχελον. δ 976 AURI
9. 9 958 ᾿Αλχίνοος 9. Cum verbo. Ven.
979 μάλα 9. ἔσται Aeneas, cf. Cer. ἜΣ (Ceres ἢ
ipsa). b) divinus, admirandus. h. XXVIII 15
ϑεοείχελα τεύχη | Minervae, Hes. ϑεῖα, ϑαυ-
μαστά, ϑεοῖς ὅμοια.
Θεοκλύμενος (Eust. 1780, 18 τὰ ἐκ ϑεῶν
xÀvov) o 956 filius Polyphidis vatis post Am-
phiarai mortem celeberrimi, Hyperesiensis, e -
posteris Melampodis, vates, Argis hominem neca-
verat supplexque venit ad Telemachum venit
e Peloponneso navi domum rediturum, qui be-
nigne exceptum o 286 πὰρ oi αὐτῷ εἶσε Θεο-
χλύμενον, atque in Ithacam duxit. Ibi o 507
0. ϑεοειδής, οἵ o 971 o 151 v 350 363, cum
Eurymacho abiturus, prodigio accipitris con-
specto, vaticinatus (o 528) est Telemacho eius
genus semper regnaturum, die (o 151) sequenti
Penelopae disertius etiam Ulixem iam redisse,
procis vero (v 250) perniciem imminentem. qui
cum credere nollent eumque irriderent abiit at-
que ad Piraeum rediit.
ϑεοπῤοπέων (- πρόπος) ptc. de -éo. vatici-
nans. A 109 3. ἀγορεύεις, cf. B 822. B 184.
ϑεο-προπίη et ϑεοπρόπιεον sententia deo-
rum, iudicium quod dii (luppiter potissimum et
Apollo) cum vate (vel cum deo) communicant,
vates cum aliis hominibus, oraculum, cf. Nae-
gelsb. h. Th. 187, Ap. 87, 4 μάντευμα τὸ £x
ϑεοῦ προλεγόμενον, cf. Suid. I 2, 1144 Hes.
a) de re praesenti 4 85 εἰπὲ. ϑε οπρόπιον
ὅτι οἶσϑα. Ζ [488] ϑεοπροπίων εὖ εἰδώς, -ιῶν
nach Naucks verstàndiger Vermutung, "Bekk.
Ber. d. Ac. 1860 p. 101. neutrum -vov de re
certa. b) fem. -ἔη potius de statu universo et
de re futura: 4 794 τινα ϑεοπροπίην ἀλεείνει
zai τινά ot πὰρ Ζηνὸς ἐπέφραδε μήτηρ, TThe-
tis, cf. II 36. I] 50 ϑεοπροπίης ἐμπάζομαι.
« 415 9. ἥν τινα μήτηρ ϑεοπρόπον ἐξερέηται,
cf. B 201. c) (Apollo). Α 87 o τε εὐχόμενος
Δαναοῖσι -“ϑεοπροπίας “ἀναφαίνεις. ,A 385 ἄμμι
μάντις εὖ εἰδὼς ἀγόρευε 9. ἑκάτοιο, quae
Apollo cum eo communicarat, Naegelsb. h.l. De
ϑεο-πρόπος (Buttm. Lex. 1, 90 πρέπειν
hervordringen, quia deus monet per vatem ho-
mines. Doederl. Gl. 375 τὸ ϑεῖον πρέπων offen-
baren, (E. M. 446, 8 πρέπω τὸ λέγω) Zeichen-
deuter, etsi prodigiis non opus est vati, cf.
Naegelsb. 4 385 h. Th. 187. minus bene E. M.
446, 1 τὸ ϑεοῖς πρέπον. Christ 222 ϑεο-προ-
σεπος, extrusa syllaba, cf. Benf. 1, 336 Meiring
verb. cop. II Düren 1835 p. 20 ex 'deo vaticina-
tus) qui divina prodit, fatidicus, vates, E. M.
446,8 ὃ τὰ ἐκ ϑεοῦ προλέγων, "Suid. L2 2, 1144
800
μάντις ἢ ϑεοῦ προφήτης, cf. Hes. « 416 ϑεο-
προπίης ἵν τινα - ἐξερέηται, Scit enim vates
quid rei sit etiamsi non interrogatur. JV 70
Κάλχας 9. οἰωνιστής M 228 ὑποχρίναιτο 3.
ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων. x. ot πειϑοίατο
λαοί.
ϑεός (dubiae criginis. Her. 2, 52 ὅτε κόσμῳ
ϑέντες τὰ πάντα πρήγματα siyov, cf. E. M.
445, 48 Rodiger, Kuhn 16, 158 Haimbach, deus
und ϑεός Giessen 1866 p. 15 Schleicher, Kuhn
4, 399 skr. dhu 9v ϑέω, cf. Plat. Crat. 397 E.
M. 445, 42 (εἰς ὃν πάντες τρέχομεν aut παρὰ
τὸ ἀεὶ 9siv) plerique, rati late patere has no-
tiones inter gentes eiusdem originis cf. Momm-
sen Róm. Gesch. 1, 17, skr. div glànzen déva-s
Gott, lat. deus, cf. Benf. 2, 207 L. Meyer, vgl.
G. 1, 83 148 283 414 Christ 266 Welcker
Gótterl. l, 131 qui E. M. 408, 52 Ζεὺς ὁ 9&0c
comparat. Ascoli, cf. Kuhn 17, 142 skr. div,
divjàs himmlisch. Curt. Et. p. 466 copiosa
disputatione negat δὲς fieri posse ϑὲ-, probans
fere Doederl. Gl. 2500 ϑέεεν bitten, angebetet,
ἃ rad. ϑες. certe σ in multis est formis, quae
separari nequeunt.) gen. -οὔ (sexies et vicies
fere) et -oz0 (quindecies) dat. - ᾧ (sedecies) ac.
-ὄν. du. 9:9 X [518] pl. -o£ -ὧν, d. -otc (qua-
ter et tricies fere) et -ozov) (centies) - ὄφιν
gen. (P 101 Ῥ 347) et dat. (quinquies) sine adi.,
cf. Lob. path. el. 2, 256. Ap. 87, 6 Hes. -ovc
(sexies et vicles. ϑεόϑεν (pl?) π 447. deus,
dea. 1) voc. Z 476 Ζεῦ ἄλλοι τε ϑεοί, cf. Θ 5
18 T 101 X 174 .$9 38 39 62 99 s 7 118 129
9. 306 341 μ 371 377 ὦ 351 ἢ. Ap. 811. ὦ 514
9. φίλοι. h. Ap. 335. 1 ἴτηνες 9£0i, 2) (336) τῶν
ἐξ ἄνδρες τε ϑεοί ve. X 9201302 X2xsavóv,
ϑεῶν γένεσιν. h. XXX 17 ϑεῶν μήτηρ. 3) E
367 868 h. Ap. 109 ϑεῶν ἕδος, - Ὄλυμπον, cf.
t 42. € 497; 9 331 4 8337 x 43, Y 9299 Ὁ 169
t 40 (οὔρανον). E 404 ϑεοὺς oi Ὄλυμπον ἔχου-
σιν, cf. E 890. h. Cer. 55 ϑεῶν οὐρανίων. A
18 ϑεοὶ - Ὀλύμπια δώματ᾽ ἔχοντες, cf. h. VII
21. Z 129 131 ϑεοῖσιν ἐπουρανίοισιν. Α 566
E 811 Θ 451 ὅσοι ϑεοί sio? ἐν Ὀλύμπῳ, cf.
N 68 O 21. A 570 P 195 € 612 ε 15 9. Οὐ-
ρανίωνες. A 990 494 d 518 4 99 9. αἰὲν
ἐόντες, cf. « 963 378 βὶ 143 y 147 ὃ 583 9 365
h. Merc. 548 Ven. 62. A 520 E 882 H 102 K
441 O 85 107 Y 347 Φ 476 500 ó 479 ε 447
9. 848 348 352 x 2 4 133 602 » 128 wv 280 h.
Ap. 191 206 297 465 Merc. 16 458 Ven. 247
Cer. 898. 444 469. XXXII 16 ἀϑανάτοισι ϑεοῖσι,
ctf. P 308 E 130 Z 140 M 8 Ν 525 O 144 X
110 490 Y 292 4» 380 X 366 (ὦ 464 « 66 79
ὃ 479 591 c 107 λ 133 & 117 370 ὦ 447 h. Ap.
327 330 Mere. 167 497. « 490 ἀϑανάτην ϑεόν.
A 599 E 340 819 ,Ξ 72 O 38 « 82 ε 186 9 396
μακάρεσσι ϑεοῖσιν, cf. 4 197 Z 141 O 550 X
143 Y 54 9 23 492 ὃ 755 & 46 9 281 : 276
4 61 ν 54 σ 425 ἢ. Ap. 321 498 512 Merc. 372
Cer. 395 345 XIX 27. B 400 H 53 X 944
333 Π 93 ὦ 313 h. Merc. 527 Cer. 332 ϑεῶν
αἰειγενετάων, cf, I' 296 Z 527 Y 104 B 342
ξ 446 w 81. μ 990 ϑεῶν - &váxtov. X 218
9. τοὺς ὑποταρταρίους οἱ Τιτῆνες καλέονται.
Ξ 974 οἱ ἔνερϑε 9. Κρόνον ἀμφὶ ἐόντες, cf.
Ο 225 (h. Ap. 335) Ζ 188 ὃ 805 s 122 9.
ῥεῖα ζώοντες. 4) opponuntur: 4 339 πρός τε
ϑεῶν μαχάρων͵ πρός tt ϑνητῶν ἀνθρώπων,
cf 4 575 £2 259 h. Merc. 144. X 9 διώχεις
ϑνητὸς ἐὼν 9. ἄμβροτον. E 442 h. XXIX 2.
ἀϑανάτων vt 9. χαμαὶ ἐρχομένων v ἀνϑρώ-
Se0g
zov. A 408 ϑεοί, ἄνδρες δέ, cf. B 1 Q G
E 198 I 9239 4 761 Ν 632 jx 991 349 δ
417 Y 41 74 « 338 x 265 h. Merc. 338 Cer. 6:
A 544 4 68 E 426 O 49 132 .4 182 O 19 4
II 458 Y 56 X 167 9 108 « 98 u 445 c 18
XXXIV 6 πατὴρ ἀνδρῶν τε ϑεῶν τε. h. XIV
μητέρα πάντων τε ϑεῶν πάντων v? ἀνϑρο
πων. XXXI 8 ϑνητοῖσι x. ἀϑαν. ϑεοῖσι, €
ib. 19. 4 548 Σ᾽ 404 οὔτε 9. - οὔτ᾽ dv
πων, cf. B 669 (0 27) Σ 107 ε 32 ἡ 9247
v 112 4 346 ὦ 64 h. Merc. 9 161 Ven. 3 8
142 149 Cer. 11 45 73 403 XVIII 9. 2.33
ϑεοῖς ὑμῖν τε. Ὁ 99 οὔτε βροτοῖσι οὔτε ὃ
cf. Q 533. Π 176 γυνὴ ϑεῷ εὐνηϑεῖσα, ef.
244 h. Ven. 50. ε 194 ϑεὸς ἠδὲ χ. ἀνήρ de
B 211 9. χαὶ πάντες ᾿Αχαιοί. 9 391 ϑεοί, n
deae. x 928 255 ἢ ϑεὸς ἠὲ γυνή dea. 68
πάντες τε ϑεοὶ πᾶσαί τε ϑέαιναι, cf, 0 i
Kk 50. O 7 ϑήλεια 9. μήτε τις ἄρσην. £&.
εἰρωτᾷς us ϑεὰ ϑεόν. h. Merc. 154 μητέρ
oix ἔληϑε ϑεὰν ϑεός. ib. 501] ϑεῶν - δαῖμο
5) viribus auctoritate al. plus pollent quam h
mines: h. Ven. 214 ἀγήρως ἴσα ϑεοῖσιν, ck i
946. I'381 Y 444 ῥεῖα μάλ᾽ ὥστε ϑεός,
M 176. A 484 ἐτίομεν ἴσα ϑεοῖσιν, cf, I 6
E38 K 33 458 N 218 II 605 ὲ 205 9.
τίετο, cf. I' 930 I 155 297 302 603 JM 319
394 434 ε 36 ἡ 11 71 9 173 453 467 v2
o 181 520 τ 280 z 349 w 339. ζ 943 ϑεοῖο
ἔοικε, cf, h. Cer. 941 42 630. € 518 χαλὼ
μεγάλω ὥς τε ϑεώ περ. T 950 & 4 ϑεῷ 6
λίγχιος αὐδήν, cf. « 371 B ὃ à 160 310 c9
ω 371. 1485 494 X 979 Ψ 80 € 486 ὦ
ϑεοῖς ἐπιείκελ’ ᾿Αχιλλεῦ cf. X2 630. Φ 8
μέϊιονεν ἴσα ϑεοῖσιν. Η 366 P 477 y 1104
ϑεόφιν μήστωρ ἀτάλαντος Priamus Patroc
Neleus, cf. X 818 (Pirithoum). ζ 12 ϑεῶν ὁ
μήδεα εἰδώς. v 89 ϑεοῖς ἐναλίγχκια μή
ἔχοντα. 460 o? τις νόσφι ϑεῶν, cf. μ
149 σὺν ϑεῷ. E 185 ἄνευϑε ϑεοῦ sine 0
divina, cf. O 120 2 372 y 98 ὃ 504 £940 o£
o 444. Θ 49 ξὺν ϑεῷ, cf. 4 366 Y 453 dh
£2 430 v 9292 ὦ 182. 6) aliter vivunt atque |J
mines: 406 ϑεῶν - χελεύϑου. ε 79 ὃ
ἀγνῶτες 9. ἀλλήλοισι πέλονται. Ν 72 ἀᾳίγ!
τοι δὲ ϑεοί περ. ὦ 67 ἐσϑῆτι ϑεῶν. ἢ
190 ϑεῶν δῶρα quibus ipsi fruuntur.
utuntur lingua z 300 μῶλυ δέ μιν χαλέο'
ϑεοί, cf. (4 403 € 291 Y 74 μ 61). h. Merc. !
ϑεῶν ἐδωδήν. sed non admodum diversa ut
tur vitae ratione: E 772 ϑεῶν ἵπποι. Θ΄!
9. 9oxovc. h. Merc. 951 9. μαχάρων i&
δόμοι. h. VI 13 χορὸν ϑεῶν. apud lo
convivantur: 4 1 9. πὰρ Ζηνὶ καϑήμενοι,
O (85) 95. h. Ven. 204 ϑεοῖς ἐπιοινοχοεῦσοι,
concilium habent: Θ 2 ϑεῶν ἀγορήν, cf "
16 ε 3 h. Ap. 187 Merc, 332 Cer. 92 494.
Mere. 5 ϑεῶν ἠλεύαϑ'᾽ ὅμιλον Maia, cf f
354 XVIII 5. volnerantur: E 873 ῥέγιστι
τετληότες tiu£v. E 404 τόξοισιν ἔχηδε DeC
maerent: M 179 9. ἀχαχήατο. fruuntur Sac.
O 550 τῆς 9. δατέοντο. nidore: 1 535 ὃ. t
vvr9" ἑχατόμβας. dormiunt: XE 9233
ἄναξ πάντων τε 9. πάντων v? ἀνϑρώπων,
259 Νὺξ ὁμήτειρα 9. καὶ ἀνδρῶν. 7) Hom
diis parent, ut recte vivant: 4 218 ὃς χε ϑὲ
ἐπιπείϑηται, μάλα v? ἔχλυον αὐτοῦ, οἵ, d.
γ 48 πάντες ϑεῶν χατέουσ᾽ ἄνϑρωποι.
ϑεῶν ὑπιν οὐχ ἀλέγοντες, οἵ, 2503 βὶ θ6 δ
. 269 274 v 915 φ 98 h. Ven. 290. χ 39 ϑὲ
δείσαντες. .X 308 A 73 ϑεῶν μήνιμα,
"
3. 134. ἢ. Cer. 479 ϑεῶν &yoc. ξ S 0v
ἕτλια ἔργα 9. φιλέουσιν. Ξ 142 9. ὃ σιφ-
σειεν. Ψ 650 col 9. τῶνδ᾽ ἀντὶ χάριν
,cf E 180 ἡ 148 9 410 413 v 41 45 € 53
112 ὦ 402 h. Ap. 59 466 Cer. 225. “ὁ 67
τατος ϑεοῖσι βροτῶν Hector, cf. OQ 749
ὦ 92 h. Ven. 195. v 169 3. τισαίατο λώβην.
13:6 8. ὀλοὰς - βουλάς. o 475 πτωχῶν ϑεοὶ
χ- ἐρινύες. σ 142 σιγῇ δῶρα ϑεῶν ἔχοι. τ 502
ἐπίτρ εψον δὲ θεοῖσιν, cf. φ 979 y 288. 8) fu-
turà indicant dii: B '818 ἀρίζηλον ϑῆχεν 9.
FS cf.y 118. 4 398 Z 183 ϑεῶν τεράεσσι,
[408 4. 894 o 168. E 64 ϑεῶν £x ϑέσφατα
Y 129 3. ὀμφῆς, cf. y 215 δ 881 "t 89
1 gi. π 402 ϑεῶν εἰρώμεϑα βουλάς, cf. π 400.
9) saepius sg. (cf. Naegelsb. h. Th. 170) uni-
: numen, Gottheit: P 99 φωτὲ 0v χε 9.
1 P 688 πῆμα 9. Δαναοῖσι κυλίνδει, cf.
888 y 131158 183 ἡ 286 μι 88, v 317 & 242,
18 037 v 185. ep. 4, 18 χῆρα ϑεὸς ὠπασε
“νομένῳ. x 429 τις 9. ὕπνον ἐπῶρσεν͵ cf.
196. 10) Fatum et dii: T 90 9. διὰ πάντα
λευτᾷ, Lesbocles ap. sch. B. 9. δ᾽ /« i. e.
al ϑεόσδια q. v., cf. z 306. Φ 264 9.
τεροι ἀνδρῶν, cf. à 897. y 281 ῥεῖα 9.
χαὶ τηλόϑεν ἄνδρα σαώσαι. y 969 μοῖρα ϑεῶν,
pL à 292 χ 413 h. Ap. 288. ó 379 468 ϑεοὶ
(yt ἴσασιν. π 447 ϑεόϑεν οὐχ ἔστ᾽ ἀλέα-
|n, Hes. ἐχ ϑεοῦ. T 410 9. μέγας z. μοῖρα.
440 μηδὲ ϑεοῖσιν οἱ die? ἔϑελε φρονέειν. π
ῥηΐδιον ϑεοῖσι ἡμὲν χυδῆναι ϑνητὸν ἡ δὲ
ὥσαι. 11) Non tamen omnia perficiunt, fatis
egibus coérciti aut hominibus quoque inferiores:
327 ὑπὲρ ϑεόν contra fatum deosque. y 236
ov οὐδὲ 9. περ ἀνδρὶ δύνανται ἀλαλκέμεν.
οὐδ᾽ εἰ 9. ὡς ἐθέλοιεν. sunt enim etiam
Ἢ iores: E 331 ἄναλκις ϑεός Venus. s 104
οὐ πως ἔστι Διὸς νόον παρεξελϑεῖν ἄλλον
. € 186 h. Ap. 86 ὅρχος δεινότατος πέλει
σιν Styx, ct. Ὁ 38 h. Ap. 83 Merc. 519
9. 'E 339 δέε - αἷμα ϑεοῖο, ἴχωρ οἷος
ϑεοῖσι. non recte Lange, "de facetiis
Zittau 1850 Homerum putat ludibrio ha-
eos ob infirmitatem, non enim potuit illa
Z 140 ἀϑανάτοισιν ἀπήχϑετο φ
σι θεοῖσιν, cf. Z 200 X 41 « 19 « 74 ς 366.
ϑεοὺς ἀναφανδὰ φιλεῦντας, (cf. Q 464).
ur et odio sunt: I 159 βροτοῖσι ϑεῶν
χϑιστος ἁπάντων Hades. X 15 ϑεῶν 0200-
E, cf v 901. α 82 ϑεοὺς βροτοὶ αἰτιόων-
- Sunt quoque qui putent invidere eos ho-
us (Gladstone 264), sed recte id negat
Neid d. Gótter, Hameln 1870. con-
3 decernunt: H 45 9. genes μη-
ἵν. ε 989 μετεβούλευσαν 9. cf. ἡ 200.
antur inter se et pugnant: Y 65 στυγέουσι
περ Orcum. s 118 σχέτλιοί ἔστε ϑ., ζη-
Ἐς. Υ 66 ϑεῶν ἔριδι ξυνιόντων cf. o
Q 65. Y 75 9. ἄντα ϑεῶν ἴσαν. ε 199
G9: ϑεοὶ ἄνδρα παρεῖναι. 14) Homi-
eciem induunt, cf. Kostka, leiblich u.
ich gedachten "Güter, Lyck 1857 Platz,
gnermadinge Karlsruhe 1857: P 338
v ἐμοὶ ἄγχι παραστάς. Y 131 χαλεποὶ
Beo ἐναργεῖς, cf. €2 223. £2 460 ἐγὼ
E εἰλήλουϑα. ὃ 654 νοήσα Mév-
1 9eó». ὦ 445 εἶδον 9. ἄμβροτον. sed
cibus non dubitant apparere: 7 201 9&0?
ih ἐναργεῖς ἡμῖν. zx ὅ78 τίς ἂν ϑεὸν
Lex, Hom. ed. Ebeling.
ms
ϑεός
561
., ὀφϑαλμοῖσιν ἴδοιτο; z 161 οὐ γάρ πως
πάντεσσι ϑ. φαίνονται ἐναργεῖς. o 485 9.
ξείνοισιν ἐοικότες, παντοῖοι τελέϑοντες ἐπι-
στρωφῶσι πόληας, cf r 48. h. Cer. 111 za-
λεποὶ 9tol ϑνητοῖσιν ὁρᾶσϑάι. 15) praebent
hominibus e. c. robur: A 178 ϑεός zov gol τό
γ᾽ ἔδωκεν, universe: Gottheit. 5 444 9. τὸ μὲν
δώσει, τὸ δ' ἐάσει. ο 197 9. ϑείη νέον, ἠὲ
γέροντα, cf. π| 211. 9 335 9. δωτῆρες ἐάων.
9.457 ϑεῶν ἄπο χάλλος ἔχουσα, cf. ἢ h. Ven. vin
σ 180 ἀγλαΐην 9. ὦλεσαν. X 490 9. ἄπο ἔργα
ἴσασιν. Τ' 05 ϑεῶν. δῶρα, cf 4 390, I] 381
867 £2 84, Y 265 € 534 ἡ 132 ἢ. Cer. 147 216.
I 493 9. γόνον ἐξετέλειον, cf. ὃ 7 19 9 510,
9 399 v 344. Z 156 9. χάλλος z. ἠνορέην
ὦπασαν, cf. 9 167 177. 9 44 9. περὶ δῶχεν
ἀοιδήν, cf. 9 498 o 271 518 χ 847. H PE
δῶχε 9. μέγεϑός τε βίην ve, cf. I 445. N Τ
730 748 y 208 9 177 q 280. ᾽ϑ 170 9. PEE
ἔπεσιν στέφει. $ 175 VERENA 9. 0 26 vot φή-
ve. παράκοιτιν. administrant res humanas
(c£. H 102) B 436 9. ἐγγυαλίζει ( (ἔργον), uni-
verse: Gottheit. I7190 ἔργα ϑεῶν quae dii fa-
ciunt. P 514 Y 435 « 267 400 zx 129 ϑεῶν
ἐν γούνασι κεῖται, Hes. παράκειται τῷ ϑεῷ x.
ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ z. ἐξουσίᾳ χεῖται. T9
73 914 4 341 μι 190 ξ 198 z 232 o 119 h. Ven.
166 ϑεῶν ἰότητι. Γ' 164 ϑεοί νύ μοι αἴτιοί
εἰσιν, cf. Σ 8. I'440 παρὰ γὰρ ϑεοί εἶσι x.
ἡμῖν. ε 897 v 391 zx 864 9. κακότητος ἕλυ-
σαν, cf. € 848 357. o 133 ἀρετὴν παρέχουσι
ὃ. ξ 65 9. ἐπὶ ἔργον ἀέξῃ, cf. ο. 8512 c 19.
4 363 9. μεταμώνια ϑεῖεν. Π 693 σε 9. ϑα-
νατόνδε χάλεσσαν, cf. X 297 v 67. o 184 Av-*
yo& 9. τελέσωσι, cf. y 986. Z 171 ϑεῶν
πομπῇ, ct. O 970 y 376. Q9 595 ἐπεχλώσαντο
9. βροτοῖσιν, cf. $22 617 « 17 222 944 y 208
t 174 4 189. Z 849 8. xax& τεκμήραντο, cf.
ἃ 195, ἡ 242 . 15, 9. 579 4 214 555 ἃ 89 v 67.
I 637 ᾿ϑυμὸν 9. ϑέσαν, Cou ἘΠ Ν 55
82 T 159 999 « 384 B 125 ὃ 712 9 499
L 999 & 997 σ 407 τ 485 wv 11 167 222 260.
v 195 9. δυόωσι ἀνθρώπους. dant victoriam
et res secundas: Z 928 9. πόρῃ, universe: Gott-
heit, cf. Z 368 1 136 278, 245 K 546 551 556
Y 100 Φ 47 103 XX 285 319 ε 159 c 488 496
218. P 101 ἐκ ϑεόφιν πολεμίζει. Φ 915
dudvovaw. ϑεοί, cf. y 376 o 401. H 4 9.
ναύτῃσιν ἔδωχεν Prou. ef. I 393 ó 351 360
480 520 . 142 « 141 4 101 μ 419 448 E 61 309
σ 965 w 258 «o 401. I' 245 269 ὅρχια - 9sov,
c H 412 T 264 X 254 « 273 β 877 ξ 394.
& 158 o 155 v 230 ἴστω Ζεὺς πρῶτα "edv.
16) Coluntur: ε 335 ϑεῶν P5 ἔμμορε τιμῆς, cf.
4 304. A 28 σκῆπτρον z. στέμμα ϑεοῖο A pol-
linis, q 258 ξορτὴ τοῖο ϑεοῖο, sch. V. τοῦ
ἐπὶ τοῦ τόξου. Aristarchus (ap. "Herodian.) al.
Hes, La Roche Y 58 ϑεῶν ἐπὲ Καλλιχολώνῃ
pro ϑέων, singulari appellatione, quasi homi-
num quoque sit alia Καλλικολώνη, aut deorum
locus non amoenus. Olympum Homerus ϑεῶν
ἕδος dixit, non simpliciter ϑεῶν, I 575 ϑεῶν
ἱερῆας. A 808 9. βωμοί, cf y 978. & 10
γηοὺς 9. cf. h. Ven. 31. 9 '509 9: ϑελχτήριον.
B 321 ϑεῶν - ἑχατόμβας, cf. v 976. y 836
9. 76 9. δαιτὶ, cf. y 420. H 450 M 6 ϑεοῖσι
δόσαν ἑκατόμβας, Ὁ (Υ 299). 0 80. ὅ9. Ο 299
δῶρα ϑεοῖσι δίδωσι. A ΤΟ ἔρδομεν ἱρὰ
ϑεοῖς, cf. y 159 ε 10] ἡ 190 ξ 251 w 280. I'
318 H 177 ἠρήσαντο ϑεοῖς, cf. 1 566 P 568.
9 89 σπείσασχε ϑεοῖσιν. D 280 ot πολυάρητος
36
562
6433 ϑεοὺς yovvovutvoc. Z 240
εἴ. Θ 346 O 368 x 5338 ἃ 46
μι 888 356 & 428 v 938 « 208. 1 219 ϑεοῖσι
ϑῦσαι, cf. I 357 y 419. placantur: I 497
στρεπτοὶ 9. αὐτοί. y 147 ov - αἶψα ϑεῶν
τρέπεται νόος. ὃ 583 χατέπαυσα ϑεῶν χόλον.
timentur: E 199 εἴ χε ϑεὸς πειρώμενος ἕχηται
μή τι μάχεσϑαι, οἵ. E 606 819 Y 130. nam
neslecti homines uleiscuntur: E 177 τις ϑεὸς
χοτεσσάμενος, ἱρῶν μηνίσας, (178) χαλεπὴ δὲ
θεοῦ ἔπι μῆνις οἵ. Φ 593. E 191 9. χοτήεις.
etiam sine certa causa nocent: Η 360 JM 234
9. φρένας dAscav, cf. P 469. « 234 9. καχὰ
μητιόωντες. δ᾽ 181 τὰ μέλλεν ἀγάσσεσϑαι 9.
w 910 9. ὦπαζον ὀιξύν, οἱ νῶιν ἀγάσαντο
ταρπῆναι. α 195 τὸν 9. βλάπτουσι κελεύϑου.
Ξ 1604 τῷ 9. βούλευσαν ὄλεϑρον. O 473 συνέ-
χευε 9. Δαναοῖσι μεγήρας, cf. Π 120. 17) a) per
synecdochen, sg. 4 127 310 447 ϑεῷ Apollini, cf.
ἃ 53 388 386 472 II 726 816 P 82 Y 380 h.
Ap. 137 Merc. 502. 4 514 δεινὸς 9. Apollo.
E434 9. μέγαν Apollinem, cf. IJ 531. Φ 248
μέγας 9. Scamander. 42 90 χεῖνος μέγας 9.
Iuppiter. β 997 ϑεοῦ Minervae, cf. 9 406 y 30
£193 ἡ 38. E839 δεινὴν 9. ἄνδρα τ᾽ ἄριστον,
Minervam, cf. Z 880 385 ἡ 41. JN 239 ϑεός
Neptunus, cf. Y 397 y 9 λ 246, T 3 18 368
d$ 594 θεοῦ Volcani, cf. 7 91 Φ 165, Y 265
(9:Gv) s 459 ϑεοῖο Leucotheae. 2€ 394 δεινή
τε x. αἰδοῖος ϑεός Thetis. h. Merc. 54 ϑεός
Mercurius. x 297 ϑεοῦ Circes, 44 261 Solis.
h. Cer. 179 292. χυδρὴν ϑεόν Cererem. b) O 200
Ποσειδάωνα μέγαν 9. cf. h XXII 1. δ᾽ 236
9. Ζεύς. t 896 9. Ἑρμείας. ἡ 946 955 u 449
Καλυψὼ δεινὴ 9.,
v 189 (Minerva. 4 322 δεινοῦ ϑεοῦ Ἠελίου.
& 327 τ 296 ϑεοῖο - Διός. h. Cer. 1 XHI 1
“ήμητρα σεμνὴν ϑεόν. XIX 5 Πᾶνα, νόμιον
9. XXVIII 1 Παλλάδα, κυδρὴν ϑεόν. 18) deo-
rum filii et progenies: Z 191 ϑεοῦ γόνον Bel-
lerophontem, cf. JJ 446. 2 631 Θησέα Πειρί-
9oóv τε ϑεῶν - τέκνα. Y 106 χερείονος ἔχ
ϑεοῦ, sunt enim quasi gradus dienitatis inter
deos. ἢ. Merc. 526 μήτε 9. μήτ᾽ ἄνδρα Διὸς
ὄνον. Cer.937 ὡςεὶ ϑεοῦ ἐχγεγαῶτα. Ῥ 347
ἵππον ὃς ἐκ ϑεόφιν γένος ἦεν. 19) raro sim-
pliciter de nonnullis deorum: 4 406 μάχαρες
Ὁ, cf. Y 114. 1456 9. ἐτέλειον ἐπαράς, Ζεὺς
τε x. Περσεφόνεια. v 141] ἀτιμάζουσι ϑεοί.
ὦ 85 αἰτήσασα ϑεούς ceteros, cf. h. Ap. 2 331
Merc. 432 XXII 4. h. Mere. 71 ϑεῶν μακάρων
βόες Apollinis vel Solis (?), cf. Baum., etsi Iovi
saepius sic opponuntur ceteri, cf. Naegelsb. h.
ΤῊ. 199: A4 494 Ζεύς, ϑεοὶ δ᾽ ἅμα πάντες
ἕποντο. cf. A494 533 H443 O 4 Ξ120 O 101 II 227
X 168 T 100 Y 32 194 934 y 346 ὃ 472 9 432
(419 € 53 119 w 352 σ 112. luppiter 6 17 ϑεῶν
χάρτιστος ἁπάντων, cf. I' 298 0 27 Ν 154 632
Ξ 957; T 958 Ψ 48 τ 308 h. XXIII 1. A 549
O 10 ἀπάνευϑε ϑεῶν, cf. Ξ 189 O 33 h. Cer.
98. h. Merc. 367 9. σημάντορα πάντων. 20) O 54
161 177 φῦλα ϑεῶν, cf. E 442 h. Cer. 36 449 461.
A 8 τίς ϑεῶν, cf. A 540 P 365. E 603 897 H
456 .4 74 O 947 990 Σ 182 Y 98 332 Φ 278
357 448 Ὁ 74 374 564 ὃ 864 423 462 ε 221
z 157 π 356 v 201 h. Merc. 429. A 597 τοῖς
ἄλλοισι ϑεοῖς πᾶσιν, cf. 4 29 68 E 753 Z 475
A76 Θ 437 596 A 75 X 168 834 O 123 Η 443
Y 142 149 9 385 X 166 181 9 305 μ 349
q 365 h. Ven. 48 XIX 29. h. VII 17 τόνδε
θεόν. T 418 ϑεῶν ὥριστος Apollo. » 398 ἐν
9s0c ἤλϑεν.
ϑεοῖς εὔχεσϑαι,
ϑεόσδια --- ϑεράπτων
|]
πᾶσι ϑεοῖσι κλέομαι, cf. h. Ap. 816. h. Merc,
307 ϑεῶν ζαμενέστατε πάντων. h. Ven. 32
9. πρέσβειρα Vesta. h. Ven. 95. Χαρίτων αἵ
τε ϑεοῖσι πᾶσιν ἑταιρίζουσι. 31) Est pro prae-
dicato q. v. E 183 ἢ 9. ἐστιν, cf. E (177 ha
X 10 ὁ 831 ζ 149 150 π 179 183 187 v 47 ἢ.
Ven. 109 186. 4 58 v 47 9. εἰμι, luno et
Minerva. Y 358 Ἄρης ὅς περ 9. ἄμβροτος.
Ὁ 958 9. ἔσχε ust? ἀνδράσιν Hector. o 484
εἰ δή πού τις ἐπουράνιος 9. ἐστι. 149 9.
»v τις ἢ βροτός ἐσσι, α 323 ϑεὸν εἶναι. ἢ
XIX 39 καὶ ϑεὸς ὦν. 8 262 χϑιζὸς ϑεὸς ἤλυ-
ϑες, Lob. path. el. 2, 326 n. voc. videtur stà-
tuere, vix recte. b) fem. A4 516 ἀτιμοτάτη 9.
εἰμι, cf. 4 58 E (331. 22) V. 1. 9 468 9
edd. ant. pro τεοῖο. ϑεοῖο in exitu w
sed ó 831 in quarto pede. ϑεοῖσιν in exit
plerumque, multo rarius in pede tertio, A 575
Y 299 ζ 948 in secundo, in quarto /' 318 Hi
(aliter Bekk), I 219 Ξ 334 42 680, in primo
& 951 ubi syniz. fit spondeus, cf. Ka z Τῷ
t syniz
cf. x 186 4 8 καὶ 150 (Circe) 2,
a
πε ; ipf l. p. sg. ον τὶ
sum minister s. ϑεράπων, sum socius. » v
ᾧ πατρὶ χαριζόμενος ϑεράπεῦυον, sch. BQ. :
χεχαρισμένα ποιῶν ὑπηρέτουν. h. Ap. 9f
ϑεραπεύσονται Πυϑοῖ ἔνε Apollini. “μὰ
ϑεράπ-νη (Lob. path. el. 1, 385 a ϑέρα
inserto », cf. Rh. 65. minus bene al. ex *
ράπαινα) ministra, h. Ap. 157 “βχατηβεῖ
ϑεράπναι puellae Deliacae. δ
ϑεράπ-ων (ptepii instar formatur, cf. Classt
Beob. 2, 8 L. Meyer vgl. G. 2, 87. propior r
dici est'9£oe«w quocum Lob. par. 127 compa:
ϑρέπω i. e. τρέφω (cf. Hartung, them, lat. T
Rhem. 65 ϑέρω. Doederl. Gl. 1033 ϑέρεν 9e
ἄξω ϑέραψ -πειν, denique τρέφει) ad minist
socius et amicus, Ap. 87, 15 οὐχ οἱ δοῦλι
ἀλλὰ πάντας τοὺς b) θεραπευτικῶς
οὕτως zal 8) τὸν ἐν δευτέρᾳ τάξει φίλον.
pius illustri loco ipsi nati sua sponte p inci
cuidam praesto sunt, cf. Hes, E. M. 4
Cf. Geppert 1, 382 Naegelsb. h. Th. 280
mann gr. A. 1, 83. Nitzsch 20 Retzl. n: l|
a) Singuli principes singulos habebant 95947
ϑεραπ-εύω (ϑεράπ-ων) ipf.
^
M.
E qui in pugna una sunt cum principe et
mh currum quoque regebant. αὐ 4 297
uos) 9. ἔχε, Εὐρυμέδων Agamemnonis.
ΘΑ͂ ϑεράποντε χομείτην ἴφϑιμοι,
Ε: δ 109, Sthenelus Diomedis, Eurymedon Ne-
ez Θ᾽ 104 ἠπεδανὸς δέ νύ τοι 9. Nestori,
44 620. Ν 246 Μηριόνης 9. ἐύς Idomenei,
ὃ Ζηνόδοτος x. ὁ ᾿Αριστοφάνης ἀντὶ τοῦ
ἃ. ἐς γρ. δουρὶ χλυτός (sed v. d 860 888 538),
'od. ᾿Αρίσταρχος δύο ποιεῖ ϑ. καὶ 6c, τινὲς
δὲ ὑφ᾽ ἕν ἀνέγνωσαν ὡς ᾿Ετεωνεύς.. .. ἐγί-
γετὸ ἂν ϑεραποντεύς, cf. IN 831, Ψ 118 194
0 888 (c. gen.). 0 431 “Δυχόφρονα Αἴαν-
H 149 “Ἰυχόεργος δῶχε ᾿Βρευϑαλίωνι
)9.arma sua. Y 487 ᾿ρηΐϑοον 9. hRhigmi.
ύδωνα ἡνίοχον ϑεράποντα Pylaeme-
Z2 18 9. Καλήσιον, Üc óc v09^ ἵππων
ὑφηνίοχος Axyli Θ᾽ 119 ἡνίοχον 9.
ὁπῆα Hectoris. 41 322 ἀντίϑεον ὃ. Mo-
« Thymbraei. Π 464 ἠὺς 9. Σαρπηδόνος
isydemus, β) II 653 ἠὺς 9. "AyiAToc, II 685
ντίϑεον 9. Αἰακίδαο, Π 165 P 388 ἀγαϑὸν 5
Αἰαχίδαο Patroclum, cf. P 164 9271 X 152.
Π 944 ἡμέτερος 9., * cf, T 90. II 279 ϑερά-
τοντα Patrocli Ζ 53 ἔμελλε δώσειν ᾧ 9s
ὁ Menelaus. 41 488 ϑ. ἤλασεν ἵππους "Dn
εἴ 941 9. ἔχεν equos Agastrophi. JV 386
ίοχος 9. equos Asii, cf. MM 111. Ν 600
Agenoris. JM τὸ ἵππους ϑεράποντες ἐρυ-
ὧν Troianorum. b) E 48 Ἰδομενῆος 8ε-
γάποντες prope eum erant in pugna. l/ 272
D 165 ἀγχέμαχοι 9. Myrmidones Achillis. 42
toi oen ἐγὼ ϑεράπων Myrmidonum
. 9 406. H 122 γηϑόσυνοι ϑεράπον-
s Quar τεύχε" ἕλοντο Menelai, sch. BV.
πρὸς τὸν βασιλέα κηδεμονίαν. Q 578
ϑεράποντες, ἥρως Αὐτομέδῳν ἠδ᾽ ἌἌλχι-
Uc ῥὰ μάλιστα tt? ᾿Αχιλεὺς μετὰ Πάτρο-
€) translate: B 110 Z 67 O 733 T 78
2 Δαναοί, ϑεράποντες Ἄρηος Sch. br.
αι τοῦ Ἄρεος, πολεμιχοί, οἵ. Η 382.
9 Αἴαντες, 9. Αρηος, cf. K 228, T 47 (Dio-
et Ulixes. ἃ 955 χρατερὼ ϑεράποντε
lias et Neleus, Hes. sch. V. βασιλεῖς.
: 90 ἀοιδοὶ Μουσάων ϑεράποντες.
jmulus, Diener. 41 848 9. ἐδὼν ὑπέχευε
c Eurypylo redeunti e pugna, cf. O 401.
| E δῶρα ϑεράποντες οἴσουσι. T 281 ἵπ-
εἰς ἀγέλην ἔλασαν 9. ἀγαυοί. Agame-
4321 ἔσαν κήρυχε v. ὀτρηρὼ ϑεράποντε
bius et Eurybates, sch. ABL. οἱ τοὺς
ovac δι᾽ ὠφέλειαν ϑεράπευοντες, cf.
Ὁ 494 χρητῆρα χεράσσατο Δούλιος,
ἦν ᾿Αμφινόμοιο. ὃ 285 "Ersovsbc
9. Μενελάου, cf. à 217 (Ἀἀσφαλίων)
ἄλλους ὀτρηροὺς 9. ὃ 784 zx 326 360
vo. $. procorum et sociorum Telemachi,
258 δοιὼ ϑεράποντε δαήμονε “δαιτροσυνάων,
E 300. — ϑεραπωνεύς v. 8. ϑερά-
Er. 1) calefacio.
Ξ τ ϑερμὰ A0-
E». 2) pass. calefio.
L 916 ϑερμαί-
óg (ϑέρ-ω, cf. Buttm. Lex. 1, 7 ν. 8.
calidus. h. Merc. 110 ϑερμὸς ἀυτμή.
ston. Σ' 992 ὃ 442 709 legisse videtur
starcho legitque Kayser Phil. 17, 354
um μὲ 369 pro vo. ἡδὺς ἄς cf. Ameis app.,
,La Roche h. T. 386. X 6 ϑερμὰ Mrtee
on sch. LV. ϑερμήνῃ & ἔστι 9. À.,
T 3.949 451 h. Merc 208. c 388 θερ.
N |
ϑερμαίνω — Θερσίτης
563
μὸν (ὕδωρ). ε 888 ϑερμὸν ἐόντα (μοχλόν).
5 ΤΊ ὀπτήσας 7 πώντα παρέϑηχεν 9éou', carnes,
4A 966 aig? E $souov. H 426 II 8 X 17
235 ὃ 593 ὦ 46 δάχρυα ϑερμά, cf. P438 τ 362.
ϑέρ-μω (ϑέρτομαι, Lob. Rh. 119 ,non mi-
nus solitarium est quam adi. θερμός, nam con-
sona haee frequentissime fingendis subst. verba-
libus adhibetur sed nunquam verbis vel adi. in
oc, cf. L. Meyer, vel ἃ. 1, 331) iptv. act et
ipf. pass. caletacio 9. 426 ϑέρμετε δ᾽ ὕδωρ.
2) pass. calefio. X 348 9 457 ϑέρμετο ὕδωρ
igni. Ῥ 381 πνοιῇ (equorum) Εὐμήλοιο μετά-
φθενον ϑέρμετ᾽.
ϑέρ-ομιαε (skt. ghar leuchten, lat. formus
heiss, fornus Ofen, goth. varmjan, ahd. war(a)m,
Curt. Et. 651, cf! Christ 101 115 Benf. 2, 195
L. Meyer, vel. G. 1, 47 48 71 352 4AT qui
etiam fervere comparat. Doederl. Gl. 1029 στέ-
ρεσϑαι, τέρσεσϑαι) pr. ci sg. et pl, inf. fut.
ptc. aor. 2. ci. calefácio, pass. calefio. Z 881
ἄστυ πυρὸς ϑέρηται, 4 667 νῆες πυρὸς 9é-
oovtci, per litoten: comburantur, vix recte
Ariston. ἡ ὁ. ὅ. ἐλλείπει ἡ ὑπὸ πρόϑεσις, est
gen. de re cuius quis particeps est. o 23 πυ-
góc ϑερέω (sch. H. λείπει τὸ διά). τ 64 qóoc
ἔμεν ἠὲ ϑέρεσθϑαι, sch. H. λείπει τὸ εἰς φῶς
εἰναι z. ϑεομαίνεσϑαι. τ 507 ϑερσόμενος ut
calefieret.
ϑέρ-ος (v. s. ϑέρ- ομαιὴ tempus caloris, aestas.
gen. ἢ 118 (οὐ) χείματος οὔτε ϑέρευς. dat.
Xx 151 9£ost Opp. hiems. et u 76 οὔτ᾽ ἐν ϑέρει
οὔτ᾽ ἐν Oz QJ, cf. £384. 4 192 (χεῖμα μέν. 252]
αὐτὰρ ἐπὴν ἔλθϑῃσι 9. τεϑαλυῖά T^ ὀπώρη,
Hochsommer, sed Ameis et Hermann, gott. A.
8 47, 8 Vorsommer.
Θερσΐ-λοχον (fortis ad insidias) socium ut
videtur Asteropaei Paeonis Hector cohortatur
p E Paeonem occidit Achilles Φ 209.
otc (ϑάρσος,. E. M. 447, 24 Curt, Et.
315. m B 9216 αἴσχιστος ἀνὴρ ὑπὸ Ἴλιον
ἤλϑεν, varus atque altero pede claudus, gibber,
denique ut Doederl Red. u. Aufs. 2, '908 Gl.
2476—8 putat capito capillisque hirsutis, ut ple-
rique statuunt acuto capite rarisque capillis
Buttm. Lex. 1, 942 Naegelsb. h. 1. Duentz. ἢ. 1.,
aliquando (J. J. f. Ph. 65, 369) Ameis: Weichsel-
zopf, cf. Gladstone 336 sq. Cum saepe princi-
pes maledictis vexaret, Achillem potissimum at-
que Ulixem, in concione dum ceteri ad sedes
suas redeunt, B 212 0. ἔτι μοῦνος ἀμετροεπὴς
ἐχολώα, ὅς, ῥ᾽ ἔπεα φρεσὶν ἤσιν ἄχοσμά τε
πολλά τε ἤδη, B 244 νειχείων “Αγαμέμνονα 0.
ob avaritiam Graecisque suadens ut infecta re
domum redirent, quare antiquo iam tempore
E. Curtius gr. G. l, 124 statuit fuisse in con-
cionibus altercationes contentionesque partium
atque pondus aliquod plebis. Hunc Ulixes al-
locutus B 946 Θερσῖτ᾽ (i e. voc. -ζτα) ἀκρι-
τόμυϑε, λιγύς περ ἐὼν ἀγορητής, ἴσχεο. αἵ-
que male vapulantem coércuit: Graecis vero qui
reditum magnopere desideraverant valde displi-
cuit ,bonae sententiae turpis auctor* (Lange,
verm. "Schr. 107) atque facile persuasum est ut
'Troiae manerent, cf. Fr. Iacobs, verm. Schr. 6,
81 Doederl. l l Ameis app. B 219. sch. BL.
B 212 κατ᾽ ἐπεισόδιον παρῆχται πρὸς τὸ £x
τοῦ σχυϑρωποῦ πρὸς ἱλαρότητα τὰς ψυχὰς
ἀναχαλέσασϑαι. Putabat tamen Arndt, Il. com-
pos. Ratzeburg 1828 p. 9 abesse posse Thersi-
tae commemorationem, cf. Lachm. Betr. 12.
36"
564
Sch. AD. B 212 Thersitae matrem fuisse dicunt
Diam, patrem Agrium qui frater fuit Oenei,
sch. BL, εἰ δέ ys συγγενὴς ἦν Διομήδους, οὐκ
ἂν αὐτὸν ἔπληξεν Ὀδυσσεις. Eust. 1839, ὅ
τινὲς δέ φασιν Ἔχετον ἐπ᾽ αὐτοῦ γενέσϑαι τοῦ
ποιητοῦ, καὶ τι πεπλημμεληκότα εἰς αὐτὸν
τοιοῦτον Ἱστορηϑῆναι. ὠὡςανεὶ παλαιόν τινὰ
ὄντα ἄδικον, ὃ καὶ ἐπὶ Θερσίτῃ ποιῆσαι λέ-
γεται, καχῶς ἐπιτροπεύσαντι τῶν αὐτοῦ.
9:£6-2£4.0G (ϑεσο-σχελος, Curt. ΕἸ. 427 408 472
Fedde, Wortzusammens. Breslau Elisab. G. 1871
a radice unde ϑεός osx sagen, cuius 7
p: 15
fitz. E. M. 448, 4 ϑεοείκελος, καὶ συγκοπῇ
etc. cf. sch, BL. D 130. Pott. E. F. 2*, 391
ϑεοῖς ixsAoc, cf. Benf. 2, 208 Buttm. Lex. 1,
185 Doederl. Gl. 422 (9£o-x. i. e. ϑεοῖς ἐισκό-
usvoc) Lob. path. el. 1, 809 (num loz« - ελος
ϑείσκελος). Savelsb. dig. 44 ϑε(ε)ός, εἰχελος.
Bopp 3, 449 ϑεσ nom. sg. statuit, Roediger,
Kuhn 16, 159 ϑε-ῖναι, suff. sc skr. as. Hes.
ϑεοχέλευστα) mirus dictu, portentosus, qui vires
naturae superat, immodicus, al. diis similis. 7'
130 4 374 610 ϑέσχελα ἔργα sch. br. ϑεῖα 9«v-
μαστά cf. Hes, Herm. Aesch. Ag. 571 admira-
bilia et incredibilia. Adv. Ψ 107 ἔϊχτο δὲ
ϑέσκελον αὐτῷ, Buttm. 1.1. wunderbar ühnlich.
ϑε-σμός (ϑε-ἴῖναιλ a) locus quo quid statui-
tur. ψ 296 λέχτροιο παλαιοῦ ϑεσμὸν ἵχοντο,
ita Doederl. Gl. 2498 eumque secutus Am. h. l.
qui laudat etiam Dictionn. des Homerides Paris
1842 p. 429. plerique: morem veteris tori.
b) statutum, mos, Brauch. h. VIII 16 εἰρήνης
ἀπήμοσι ϑεσμοῖς.
Θέσπειαν B 498 urbem Boeoti tenebant,
Ven. et Wolf Θέσπιαν cum Herodiano ἔν τῇ
Ὁμηρικῇ προσωδίᾳ. (Cf. sch. A. h.l).. idem
ἐν μέντοι τῷ ud τῆς καϑολιχῆς προσωδίας....
Θέσπεια et Θεσπιά admisit, cf. Spitzn. h. 1.
fuit post Homerum Θεσπῖαί, Strab. 409 πόλις
πρὺς τῷ “Βλικῶνι νοτιωτέρα αὐτοῦ, (Paus. 9;
96, 4 προελϑόντι ὡς πεντήχοντα σταδίους),
ἐπιχειμένη δὲ τῷ Κρισαίῳ κόλπῳ, ubi portum
habebant "Thespienses Creusam. fuit condita, ut
videtur, a Pieribus Thraciis, sed Steph. Θεσπιά-
δου χτίσμα τοῦ Τεύϑραντος τοῦ Πανδίονος,
Paus. ll ϑύγατρα εἶναι Θέσπειαν λέγουσιν
Ἀσωποῦ .. οἱ δὲ Θέσπιόν φασιν ἐξ ᾿Αϑηνῶν
Ὠλϑόντα τὸ ὄνομα τῇ πόλει δοῦναι" γεγονέ-
γαι δὲ ἀπὸ Ἐρεχϑέως αὐτόν, cf. Diod. 4, 29.
murum ἃ Thebanis dirutum ἃ. 423 Thuc. 4, 133,
Agesilaus restituit Xen. hell 5; 4, 41. Post
pugnam Leuctrensem incolae urbem relique-
runt, non tamen effugerunt iram Epaminondae,
cf. Paus. 9; 14, 9. Strab. 410 πρότερον μὲν
ἐγνωρίζοντο διὰ τὸν Ἔρωτα τὸν Πραξιτέλους͵
ὃν ἔγλυψε μὲν ἐχεῖνος, ἀνέϑηχε δὲ Γλυχέρα
ἡ ἑταίρα... vvv) δὲ μόνη συνέστηχε τῶν
Βοιωτιακῶν πόλεων x. Τάναγρα. Bursian
Geog. v. Gr. 1, 237 ,,dem jetzigen Dorf Erimo-
kastro gesenüber ... Ringmauer, ein Sechseck
mit abgerundeten Ecken, in ihrem untern 'Theile
aus Quadern, im obern aus ungebrannten Lehm-
ziegeln. ὃν
ϑεσ-πέσιος (sóc et orm sagen Curt. Et.
632, cf. Herzog, zusammenges. Nom. N. J. ἢ.
Ph. 101, 997 Buttm. Lex. 1, 166. Savelsb. Dig.
Al εεπ. Pott, E. F. 11, 186 ἔπος 2, 999 ἄ-σπε-
τος, -σπετος, -τιος, -σιος. Doederl. Gl. 500
Lob. path. el. 1, 800 E. M. 448, 54 ϑέσπις.
Ap. 87, 26 ὃ μὲν "Anlovw .. τὸ Ex ϑεοῦ ἕπό-
μένον ἢ ἐχ ϑεοῦ λεγόμενον" δύναται δὲ καὶ
ϑέσκχελος --- Θεστορίδης
παραγώγως ϑεῖον εἶναι, οἵ. E. M. 1.1. Ródiger,
Kuhn 16, 158) 1) divinitus loquens, B 600 &o:-
δὴν ϑεσπεσίην. 158 Σειρήνων - ϑεσπεσιάων.
b) dat. fem. pro adv. B 367 ϑεσπεσέῃ diyini-
tus, Hes. τῇ ϑεότητι λέγει, εἰ μὴ κατὰ GvVEx-
δοχὴν ἀκούομεν ἐκ ϑεοῦ βουλήσει, οἷ. Lob.
par. 361, vix recte sch. BL. λείπει τὸ βουλῇ.
Ὁ) divinus, a) admirandus, Buttm. 1. 1. Bedeutung
des εἰπεῖν vollig erloschen, Hes. 9szoc, ϑαυμᾷ-
στός. A 591 βηλοῦ ϑεσπεσίοιο | ovis. ν 203
ἄντρου ϑεσπεσίοιο nympharum, cf. ὦ 6 im
mensi. Ὁ 669 νέφος ἀχλύος ϑεσπέσιον, Y 342
ἀχλὺν ϑεσπεσίην, cf. ἡ 42, plerique: immens
sed v. ἡ 143 sub ϑέσφατος. b) ingens. B 45i
χαλκοῦ 9.| . 434 ἀώτου 9.| B 670 ϑεσπέσιο
πλοῦτον. A 48 9. ἰαχῇ. ὦ 49 βοὴ 9. 015
M 9259 N 834 O 8355 590 I] 769 P 913 y 150
4 683 ἠχῇ 9. Ν 191 II 295 ϑεσπεσίῳ ὅμάδῳ
Σ 149 9. ἀλαλητῷ. & 68 μ 814 λαίλαπι ϑ
h. Ap. 360 9. voz; ἄσπετος, cf. Merc, 422
8 129 9 19 o 63. 9. χάριν. ε 211 ὀδμὴ ἡδεῖς
ϑεσπεσίη. 1 2 9. φύζα. P 118 9. φόβο
adv. O 637 ϑεσπεσίως ἐφόβηϑεν vehemen
tissime codd. h. XXXI 16 ϑεσπέσιος, Ruhnk
ϑερεεπις. Lob. path. el 1, 310 ϑεῖος
epenthesi duarum consonantium, ut λεῖο
σπος.) à) divinitus loquens, b) divinus.
9. 498 h. Merc. 442 ϑέσπιν ἀοιδήν, Hes. Seta
ηδεῖαν, ϑαυμαστὴν φωνήν. o 385 9. ἀοιδύ
Ap. 87, 24 ϑεῖον. Ὁ) h. Ven. 908 9éon
ἄελλα. $
Θεσπρωτοΐ (ϑε(σ)λός et πορεῖν cf. Oi
Et. 468 Goebel Phil. 18, 222. Pott 2, 998 do
ϑεοῖς corripi putat) Antinoi pater z 427 ληιστῆ
σιν ἐπισπόμενος Ταφίοισιν ἤκαχε Θεσπρῶτο
Ithacensium amicos, quorum iram placavit U'
xes. Ulixes mendicus Eumaeo narrat:
με γαίῃ Θεσπρωτῶν πέλασεν κῦμα (316),
us Θεσπρωτῶν βασιλεὺς fxouiccero deli
cf. t 287, atque dimisit, € 335 τ 292 ἐρχ
νηῦς | ἀνδρῶν Θ. ἐς Δουλίχιον, atque 7t
ἀνδρῶν παρὰ νηὺς ἀποδρὰς ἤλυϑε me
ad Eumaeum, cui professus est mox reditur
ἰνδρῶν,
Ulixem, esse enim iam o 526 9.
πίονι δήμῳ, cf. c 971. Thesprotorum gens er
Pelasgica tenebatque Epiri eas partes a
ridiem spectant, cf, Bursian Geogr. v.
Gladst. 40.
Θεσσἄλοῦ Ἡρακλεΐδαο ἄνακτος filii Phidi
pus et Antiphus B 679 ex insulis Nisyro €
Crapatho Caso Calydnis Troiam venerant, 8
BL. Κῶν ἑλὼν Ἡρακλῆς μίγνυται AXuAatto)
τῇ Εὐρυπύλου x. ποιεῖ Θεσσαλόν, cf. Apoll
9; 7, 15. De accentu cf. Lehrs, Ar. 276. —
Ozorogíóns, 1) Thestoris f, ἃ) A 69 Κι
quc 0. b) M 394 Θεστορίδην ᾿ἈἈλχμάονα Gri
cum Sarpedon occidit. fuit hic 'Thestor un
ex Argonautis, Idmon appellatus secunduni |
maeleonta quia vates fuit. Pherecydes Idmon:
filium Asteriae, atque e Laothoe patrem
Θέστωρ
dixit sch. Apollon. 1, 139, cf. Hyg. 160.
,pr. ep. 6, 1. Θεστορίδη o Thestorides.
ERG (Curt Et. p. 472 98sc precari) Π 401
rope Ἤνοπος υἱὸν Troianum Patroclus oc-
λέσ-φατος (ϑείσγός et φα, φημί, cf. Goebel,
18, 922 Fedde, Wortzusammens. Breslau
1 Kp. '15 95 Curt. Et. p. 472. Ascoli framm.
IH S3(0zécq«roc. ϑεσ- dat. pl. esse
1 Bwcissenborn adi. comp. Hom. Halle 1865
. 16 al, σ ortum ex o Lob. Rh. 128 E. M.
3 al., ex - Savelsberg. Cf. Ródiger, Kuhn
158 Autenr. ad Naegelsb. h. Th. 198) ἃ deo
tus, a deo statutus s. exordium capiens. Cf.
m. Lex. 1, 167. η 143 ϑέσφατος ἀήρ,
uem Minerva ei ; 42 immiserat, v. s. ϑεσπέ-
subst. ϑέσφατον oraculum, Ap. 87, 29
μαντείας λεγόμενα cf. Naegelsb. 1. 1.
E [6 4] ϑεῶν ix ϑέσφατα ἤδη. ει 507 ν 172
Giga 9éoga9^. Δ 151 χατὰ ϑέσφατ᾽
ἐν. [A A7T ὡς ϑέσφατόν ἔστι. ὃ 561 col
οὐ 9. ἐστι ϑανέειν, cf. x 473. A 297 9.
α. p 155 ἔδμεναι ᾿ϑέσφαϑ᾽ & μοι μυϑή-
h. Merc. 472 Διὸς γὰρ 9. πάντα, οἵ.
540. jb. 534 σε ϑέσφατόν ἐστι δαήμεναι.
ἐτὶς (υἵ videtur 3« melken, iE dha trinken,
c Τηϑύς Alumnia (Herm. op. 5 , 176), Θέτις
, Et. 307 Welcker, gr. Gótterl. in 618, Har-
z Rel d. Gr. 3, 229 Gerhard, gr. Myth.
9, 96) A 413 495 512 Z 136 Ir 34 5i 94
392 398 405 422 498 7 14 9 102. ϑεὰ 6.
ἀργυρόπεζα O. A 538 556 o 92. O. doy. |
Ὁ 1| 199 X 197 146 369 381 T 28 9 89
Ὁ h. Ap. 319. gen. i Curt. Et. p. 585
2- G. 1; 329 A. 12) Θέτιδος O 370
: χαλλιπλοχάμου ἁλοσύδνης | Y 907,
0 4 512 II 860. dat. (Lob. path. el.
conflictio duorum : ingrata Graecorum
Dus, cf. Herodian. Ξ' 387 E. M. 448, 24)
τι χαλλιπλοχάμῳ X Σ᾽ 407. acc. Θέτιν N 850,
ὀπεζαν |I] 574. voc. Θέτι (i in arsi) Ω
ανύπεπλε Σ 886 424 (Zenod. Bekk. -:c) et
[Q 104. ϑυγάτηρ ἁλίοιο γέροντος A 538
γηρῆος h. Ap. 319 et Doridis cf. Apollod.
6 Hes. Th. 244, quam Iuno ipsa enutrivit
Dicnysum Lycurgi minas fugientem Z 136
gum e caelo deiectum € 399 Θέτις
ἔξατο χόλπῳ i. e, in mari ubi apud patrem
ürynome habitabat. Iovi opem tulit Ae-
advocato 4 397 ne Iuno Neptunus Mi-
eum in vincula conicerent. quare lIup-
ei semper favisse videtur. Etiam uxorem
at, Pind. Isthm. 8, 60, cf. Fuchs, var.
81, sed cum Themis in deorum con-
isset fore αἱ qui e Thetide nasceretur
set patre, cf. Aesch. Pr. 910 sch. AD.
Peleo (cf. Tz. anteh. 68) dedit invitam
i32 atque ut videtur vi raptam Herod. 7;
. Conubium luno si non confecit at certe
bait Q2 60 ἀνδρὲ πόρον παράκοιτιν
: quem quia dii omnes amabant donis
ssimis ornaverunt ΠΟ 867 P 195 € 84
Passa Σ᾽ 432 ἀνέρος εὐνὴν, πολλὰ
iz ἐθέλουσα, enixa est Achillem (4 414
ον αἰνὰ τεχοῦσα) amantissimeque. edu-
Σ 438, Ariston. II 222 ἡ ὃ. 0. o? δω-
τον ἀπέλιπε, τὸν Ἀχιλλέα, γεννήσασα ἡ
χαϑάπερ οἱ νεώτεροι ποιηταί, ἀλλὰ
οὐ Πηλεῖ, cf. Lehrs, Ar. 190. Hoc num
atuerit Aristarchus potest dubitari. Non
| filium Troiae moriturum A4 417 1 410
— ϑέω . 565
atque brevi tempore post Hectorem € 96, pro-
ficiscentem ad bellum 77 222 instruxerat rebus
necessariis. Dum vero apud Troiam puguatur,
non videtur esse apud Peleum, X 435 ὃ μὲν δὴ
γήραϊ λυγρῷ | χεῖται ivi μεγάροις ἀρημένος,
sed non procul a Troia in mari 4 358 X 36
ἡμένη ἐν βένϑεσσιν ἁλὸς παρὰ πατρὲ γέροντι,
lugens quidem fatum filii, (4 413 X 94 429)
sed laeta quoque quod. haberet fillum Σ᾽ 437
ἔξοχον ἡρώων, 0 d? ἀνέδραμεν ἔρνεϊ ἶσος.
Audivit igitur 4 352 filii preces atque duode-
cimo die clam ceteris diis Iovem rogavit ut
Troianis victoriam daret Achillemque in pristi-
num honoris locum restitueret, quam satis dure
O 598 ἐξαίσιον ἀρήν vocat poéta nescio quis.
Patroclo occiso postquam iterum audivit filii
luctum cum omnibus Nereidibus e mari exiit
atque edocta a filio quid rei esset, dimissis so-
roribus, in caelum se contulit ad Volcanum
Σ 146, quem benigne excepta rogavit ut Achilli
arma fabricaretur € 460. Cum armis reversa
spiritus subdidit filio T 37 pollieita se effectu-
ram ut Patrocli corpus integrum maneret. He-
ctore occiso, in magno luctu erat £2 90, non
ignara instare mortem filii, sed a Iove rogata
in caelum venit atque inde ad filium cui per-
suasit ut Hectoris corpus redderet. Cum deni-
que Graeci corpus Achillis crematuri essent
Thetis iterum cum Nereidibus ὦ 48 e mari pro-
fecta Graecis strepitu pedum territis aureum
vas attulit quo ossa conderentur atque praemia
certaminum proposuit splendidissima, quae dii
ipsi ei dono dederant.
ϑέω et ϑείω (927 skt. dhav Bopp, Gl. 203
Benf. 2, 274 Curt. Et. 313 Christ 271 L. Meyer
vgl. G. "ü A7 157 415 432, cf. Savelsb. Dig. 21)
pr. ind. “εὶς P 57, -ει N 141 X 192, -ouzv 9
947, -ovo. P 797. ci-o K 63, ϑείῃ Z 507
0 264 et ϑέῃσι(ν) € 601 X 23. opt. τοιμεν T
415 inf. ϑέειν (octies) et ϑείειν (sexies) ptc.
ϑέων, et ϑείων h. Ap. 281 Herm. corr. pro
Sov, -ovroc, ovoc, -yc y 981, -e 4 944.
ipf. ἔϑεεν (ter) et ἔϑει u 407 et ϑέείν ^) (septies),
pl 9£ov Y 291 X 161, iter. pl. ϑέεσχον Y 299.
fut. ϑεύσεαι I 623, inf. -εσϑαι A 701. curro,
festino 1) a) homines. JN 9245 X 33, ϑέοντος
dum currit, cf. P 774. P 766 ῥίμφα ϑέων.
II 186 ὃ 902 ϑείειν ταχύν, cf. y 112 9 193.
V 763 9. ἐγγύϑεν. P τὸ ὧδε Sénc.. διώ-
χων. Ψ 625 πόδεσσι 9. 9 247 ποσὶ «ραι-
πνῶς 9. Ζ 238 ἀμφ᾽ ἄρα μιν ϑέον. K 68
9. μετὰ σ᾽ αὖτις; X 1601 περὶ ψυχῆς ϑέον
Ἕστορος, cf. Ariston. et Lob. par. 511. y 288
χεῖνος ἷξε ϑέων navi per mare. ptc. saepe
abs. additur alii verbo: Z 54 749€ ϑέων festi-
nans, cf. Z 394 4 718 O 88 Σ᾽ 167 *P 20],
Θ 331 4 807 M 843 N 420 O 442 483 649 P
189 707 z 106 h. Merc. ΤῸ v.l 42 74. cum
adv. K 54 κάλεσσον, ῥίμφα ϑέων παρὰ νῆας,
cf. O 584 P 257 (ἀνά), Hs (ἅμα) h. Ap. 981
(πρός. M dg χελεύων, ἄλλοτε πὰρ Σιμόεντι
ϑέων ἐπὶ Καλλιχολώνῃ Herodicus (ap. Hero-
dian. et nunc vo., Aristarchus cdd. optimi La
Roche 9&9», v. s. "b) et s. ἐπί IT A 1 a β et s.
ϑεός 16) inf, additur alii verbo: Β 183 βῆ δὲ
ϑέειν, cf. P 119 698 χ 99, sch. ABLV. ὥρμησεν
ἐπὶ τὸ ϑέειν, Naegelsb. machte sich auf zu
laufen, cf. h. Àp. 108, “ 617 805 M 332 (παρά),
X 354 P 691 & 501. (émi νῆας), b) animalia.
4 9244 πεδίοιο ϑέουσαι hinnuli, cf. V^ 521,
Ariston. διὰ πεδίου, sed videtur esse gen.
3
566
partit, variis partibus campi, alii localem vocant
Kühner, a. G. 8 418, 8 a Krüger ὃ 46; 1, 3,
alii διαπρήσσω q. v. comparant, τὸ Z5or O
264 (equus). X 233 δεῖα 9. πεδίοιο equus.
K 497 ϑείειν ἀνέμοισιν ὁμοῖοι equi, cf. H 393
Ψ 310 387 y 370. .4 ΤΟΙ περὲ τρίποδος $9. Ap.
87, 30 δραμεῖσϑαι. Y 227 ἐπὶ χαρπὸν ϑέον,
cí. Y 959: T 415 ἅμα πνοιῇ ἀνέμοιο 9. P 721
9. canes huc illuc, cf. X 192 o 308. 2) res
a) A 483 8 429 ἔϑεεν κατα χῦμα navis. y 281
9. νηός, cf. u 407 ν 86 o 294 h. Ap. 435.
v 88 ῥίμφα ϑέουσα. & 999 ἔϑεεν βορέῃ. N
141 ἀσφαλέως ϑέει ἔμπεδον saxum. 5. 193
ῥίμφα 9éov ἀπὸ χειρός discus. € 601 9.
rota figuli, v. l. ϑέλῃσιν. b) res non motae:
pertineo, curro. Z 118 ἄντυξ πυμάτη ϑέεν ἀσπί-
doc. Z 820 Θ 495 meo: 9és πόρχης. ὦ 908
περὲ δὲ κλίσιον ϑέε πάντῃ. Y 275 λεπτότα-
τος ϑέε χαλκός. Ν 547 ἀνὰ νῶτα ϑέουσα
vena. — ϑεώτερος v. s. ϑεῖος C).
Θῆβαι et Θήβη (i e. Hügel, ut Bursian,
Geogr. v. Gr. 1, 225 vertit secundum Varr. r. r.
85 1; 6. Herod. B 498 σύνηϑες αὐτῷ πολλά-
χις τὰ πληϑυντικῶς λεγόμενα χαὶ ἑνικῶς προ-
φέρεσϑαι, cf. Ameis app. $ 199.) 1) pl. tantum.
Thebae caput Aegypti superioris. / 881 Θή-
gas | Αἰγυπτίας, ὅϑι πλεῖστα δόμοις ἐν χτή-
ματα κεῖται (ap. Strab. 9 τῇ πλεῖστα φέρει
ζείδωρος &oovoa). l5, αἵ 9 ἑχατόμπυλοϊ εἶσι,
διηκόσιοι δ᾽ ἀν᾽ ἑχάστην Ι ἀνέρες ἐξοιχνεῦσι,
sch. LV. χομώσας πλούτῳ. eo pervenerat Me-
nelaus cum Helena cui dona dedit à 126 42-
κάνδρη, Πολύβοιο δάμαρ, ὃς ἕναι᾽ ἐνὲ Θήβῃς
| Αἰγυπτίῃς ὅϑι - κεῖται, sch. QV. Vind. ἡ νῦν
χαλουμένη Διόσπολις, Eust. 758,18 πάλαι ποτὲ
βασίλειον τῶν Αἰγυπτίων. 2) urbs in confinio
Troadis et Mysiae, Z 416 πόλιν Κιλίχων ἐὺ
ναιετάου ga, Θήβην ὑψίπυλον, sitam (45) ὑπὸ
Πλάκῳ ὑληέσσῃ. regnabat ibi Z 397 Ἠετίων
ὃς ἔναιεν ὑπὸ Πλάκῳ ὑληέσσῃ͵ | Θήβῃ ὑποπλα-
zig, Κιλίχεσσ᾽ ἄνδρεσσι ἀνάσσων, pater An-
dromachae. delevit urbem Achilles Β 691 δια-
πορϑήσας - τείχεα Θήβης, A 366 Θήβην, ἱερὴν
πόλιν Ἠετίωνος. τὴν δὲ διεπράϑομεν. Eetio-
nem tum cum filiis Graeci occiderunt, Chrysei-
dem captivam abduxerunt. semel pl, nam An-
dromache nata erat X 479 Θήβῃσιν ὑπὸ Πλάκῳ
ὑληέσσῃ ἐν δόμῳ Ἠετίωνος. De forma -ἡσιν
E. M. 450, 81 ἐπιῤῥηματικῶς, cf. 25, 13 Lob.
path. el. 2, 250. sch. L. 4 366 ἡ Θήβη zo-
οἷον ἔρημον πλησίον. “Ἰέσβου, ἀπὸ Θήβης τῆς
Ἡδράμυος * ταύτην γὰρ άϑλον ὃ πατὴρ 1 πρου-
ϑετὸ τῷ προὔχοντι γυμνιχῷ ἀγῶνι. λαβὼν δὲ
αὐτὴν Ἡρακλῆς ἔχτίσε τὴν πόλιν, E. M. 450,
10 τὸ νῦν ᾿Αδραμύττειον δΔλεγόμενον, cf. Strab.
585 611 612 (y Θήβη χ. ἢ «Ἰυρνησσός" ἔρημοι
δ᾽ ἀμφότεραι. διέχουσι δὲ ᾿Αδραμυττίου στα-
δίους ἡ μὲν ἑξήκοντα, ἡ δὲ ὀγδοήκοντα zal
ὄχτω ἐπὶ ϑάτερα) 614. 3) h. Ap. 225 Θήβης
ἕδος χαταειμένον ὕλῃ (226) οὐ γάρ πῶ τις
ἔναιε- ἱερῇ ivi Θήβῃ, (228) Θήβης πεδίον
πυρηφόρον. Steph. πόλις Βοιωτίας διάσημος.
ἀπὸ Θήβης τῆς Προμηϑέως, condita ut ferunt
a Cadmo, cf. Unger Theb. parad. 1, 2 Welcker,
τὸς Kol 82 Giseke , Stámme d. Balkanh.
$13 sq. munita ab Amphione Zethoque A 368
ot, πρῶτοι Θήβης ἕδος. ἔχτισαν ἑπταπύλοιο |
πύργωσάν τ᾽, ἐπεὶ οὐ μὲν ἀπύργωτόν 57
ἐδύναντο | ναϊέμεν εὖ ούχορον Θήβην. X [323]
᾿Αλχμήνης ἐνὶ Θήβῃ, T 99 ἔμελλε βίην, Ἥρα-
κληείην | ᾿Αλχμήνη τέξεσϑαι ἐυστεφάνῳ dvi
Θῆβαι — ϑηέομαι
ἐ
Θήβῃ, Sch. V. παρὰ γὰρ ταῖς Ἠλεχτραίαις
λαις ἐτέχϑη. h. XV 2 Θήβῃς ἔνι χαλλιχό
σιν." Oedipus 276 ἐν Θήβῃ πολυηράτ
Καδμείων ἤνασσε, atque secundum Homer
ibi mortuus sepultusque est, nam Mecisteu
679 Θήβασόδ᾽ ἢλϑε, Did. οὕτως, Θήβασδε,
Θήβας, ad certamina quae Oedipo mortuo €
brabantur, Ariston. ἡ d. 0. οἱ νεώτεροι
τὸν Ὅμηρον τὸν Οἰδίπουν φασὶν ἑαυτόν
φλώσαντα ποδηγούμενον εἰς ὠλϑήνας
z. ἐχεῖ τελευτῆσαι" νῦν δὲ ὁμόλογον ὅτι,
Θήβαις ἐτελεύτησεν. Eius filius Polynices
fratre ut ferunt expulsus Achivos (Giseke 1.1}
14) collegit 4 378 ot ó« τότε. στρατόω
ἱερὰ πρὸς τείχεα Θήβης, quorum fuerunt 4
phiaraus qui o 247 ὄλετ᾽ ἐν Θήβῃσι, et Tydet
qui E 804 ἤλυϑε νόσφιν Ἀχαιῶν | & ελος ἐς
Θήβας - μετὰ Καδμεΐωνας, comite va,
K 986 ἐς Θήβας ὅτε τε πρὸ ᾿Αχαιῶν ἄγγελ
ἤει, sed Tydea quoque X Ξ 114 Θήβῃσι - z
γαῖα. χαλύ; πτει, Ariston. ὅτι οὐ κατὰ «τοὺς
γικοὺς ἐν Ἐλευσῖνι μετηνέχϑησαν οἵ περὲ
Καπανέα, cf. Lehrs, Ar. 190. Nam Ζ 2
Θήβησιν ἀπώλετο λαὸς ᾿Αχαιῶν, sed filii o
Sorum, epigoni vocaü, decem ut ferunt
post, urbem ceperunt, '4 406 ἡμεῖς χαὶ 6
ἕδος εἵλομεν ἑπταπύλοιο. Itaque Theb
rutae erant cum Troiam proficiscerentur
quare B 505 Ὑποϑήβας vocavit Homerum
bem Boeotorum qui expeditionis participes
runt, cf. O. Müller, Orchom. Giseke 1. 1.
sch. ἘΠ. οὐ γὰρ εὔλογον στρατεύειν Θηβ
γέωστι oz? ᾿ἀργείων πορϑηϑέντας. Nunc
Bursian, Geogr. v. Gr. 1, 225. heutzuta
Volksmund 5n φήβα. * "Inde
Θηβαῖος. 1) Thebanus (v. Θῆβαι 3)
565 ἃ 90 165 μι 267 w 323 Θηβαίου Τειρει
9) (v. s. Θῆβαι 2) n. pr. O 190 υἱὸν ὕπερ
Θηβαίου "Troianum occidit Diomedes, 8
κύριον ὄνομα ὡς x. ἐν Ὀδυσσείᾳ ὃ Αἱ
ϑήγω (Christ 46 skr. tag, teg-ami
L. Meyer vgl G. 1, 372 lat. ta(n)go
qu. lex. 54. 9ay. E. M. 185, 1 96 τὸ
450, 16 900v z. ὀξὺ ποιῶν) acuo. 41416
ὀδόντα aper, N 475 ὀδόντας θήγει, B
1095 "Apxáóov 9. &xova. med. mihi
quod meum est. aor. iptv. B 382 εὖ vic d
ϑηξάσϑω. ;
ϑηέομαι (9«z, mirari, ϑαῦ-μα Curt. E
cf. Lob. path. el. 1, 355) opt. -oto Q9 418. 10!
ἐϑηεύμεσϑα L 218, s. augm. ϑηεῖτο (quater
-ebvro (sexies) aor. ἐϑηήσαντο es
t 935, s. augm. ϑηήσαο ὦ 90 (v. 1
et -ας), -«to (ter) -«vro (ter. opt. uo | :
ταιτὸ ε T4. specto attente, v. cum admi
admiror. Doederl. Gl. 2488 ,geistiges
an dem wahrgenommenen*. sch. Apo
436 Ὅμηρος enl τοῦ ϑαυμάζειν τίϑησιν.
᾿Απολλώνιος ἐπὲ τοῦ βλέπειν. a) absol:
881 ϑηεῦντό τε ϑάμβησάν τε, par?
ἐθαύμαζον. s 74 9. ἰδὼν καὶ τερφϑ
B 287 7" 183 ϑηεῖτο, Ap. 87, 31 εὖ
Hes. ἑώρα ἐθαύμαζεν. b)s 76 ἡ 18
πάντα ἑῷ ϑηήσατο ϑυμῷ, sch. ἘΠΕ
&to) ἐθαύμασεν " πρόσκειται γὰρ τῷ (τι
ϑυμῷ, quam A. Fulda Unters. ü.
Alexandrinorum esse putat doctrinam
sch. PQ. ἡ 134 δαιμονίως οὐ τοῖς ὀφὶ
ἀλλὰ tj διανοίᾳ. συνελογίζετο. $ 3
μαρυγὰς 9., ϑαύμαζε δὲ ϑυμῷ. X
σαντο εἶδος ἀγητὸν Ἕχτορος. Η 444 ϑ
M inerya
μέγα ἔργον, E. M. 450, 18 sch. br. ἐϑεῶντο,
ἐθαύμαζον (Hes) cf. A 524 : 218 (Fare)
τ 285 (χιτῶνα). x 180 ϑηήσαντ᾽ ἔλαφονε ad-
ditur ptc. 9 17 ϑηήσαντο ἰδόντες υἱόν. Q 315
9. ἰδὼν ταχυτῆτα, et ϑυμῷ: ὦ 90 χεῖνα ἰδὼν
9. ϑυμῷ. Ὁ 682 ἕ ϑηήσαντο, β 18 9 64 τὸν
| ἐπερχόμενον ϑηεῦντο. 42 418 οἷον ἐερσή εἰς
χεῖται. Cf. La Roche, h. S. 176 Bekk. h.
1, 166 et s. ϑάομαι. Inde
πω spectator, Hes. Bavuaotijc, ϑεατήρ.
1.9 897 9. χαὶ ἐπίχλοπος ἔπλετο τόξων, Düntz.
Kenner, "sch. V. ϑαυμαστικός, ἔμπειρος. gen.
| ad 9. et ad ἐπε. refertur, nam qui bene spectat
| probat se esse peritum, cf. Doederl. Gl. 2119
814. non recte Faesi rideri putat mendicum.
AOGJM. ex corr. GV. Bekk. Ameis (cf. app.)
| ϑηρητήρ etsi nec ordo fuit venatorum nec qui
arcu uti potest protenus venator existimatur.
| etiam minus bene ol ,Jagdmacher", qui vult
suffurari. — ϑήεον v. 5. ϑέειον. ϑηλέω v. s.
| ϑάλλω.
ϑῆλυς (skr. dhà trinke, ϑὰ ϑη-σϑαι melken,
| Curt. EC 307 Doederl. GI. 9352. L. Meyer, vgl.
G 1, 47 qui ib. 65 etiam skr. dhainu- sàugende
Kuh et ib. 135 Jat. femina comparat.) 1) femi-
, neus. Θ 7 μήτε τις ϑήλεια ϑεὸς μήτε τις
ἄρσην. h. Merc. 494 μίγδην ϑηλείας τε καὶ
ἄρσενας boves. Y 222 τρισχίλιαι ἵπποι ϑή-
Ag, cf. ὃ 636 q 23. .4 681 ἵππους, πάσας
ϑηλείας, οἵ. B 767. ε 439 ἄρσενα μῆλα. ϑή-
λξιαι δέ. ξ 16 σύες 9. voxaósc. h. Merc. 192
| βοῦς πάσας ϑηλείας. fuit etiam fem. ϑήλυς,
|seh. ΒΩ. ε 467 οὐχ εἶπε ϑήλεια ἀλλὰ ϑῆλυς
oc εἰ , γὰρ χαὶ ἀρσενιχῶς λέγεται
ἥλυς, ἀλλ᾽ ἔχει τὸ σημαινόμενον ϑῆλυ. K
| 216 duy - μέλαιναν | ϑήλυν, cf. χ 527 572. T 97
Ἥρη ϑῆλυς ἐοῦσα, οἵ. 7 409 (Αἴϑη). E 269
tcc ἵππους, Herod. οὕτως ᾿Αρίσταρχος z.
0 ᾿Ασχαλωνίτης, Ariston. ὴ δ. 9. οἱ περὶ 'EA-
᾿λάνιχον ἀνεγίνωσκον ϑηλξας ὡς ταχέας, ὡς
᾿δωριχῶς ἐχτιϑεμένου τοῦ ποιητοῦ. τὸ δὲ
᾿τοιοῦτο παρ᾽ Ἡσιόδῳ πλεονάζει, Ὀμηρος δὲ
|o) χρῆται, cf. La Roche h. T. 980. Suid. I 2.
|H81 ϑῆλυς. παρ᾽ Ὁμήρῳ ἐσχημάτισται ὡς
πῆχυς... ϑήλεας ἵππους. οἱονεὶ ϑηλείας.
t 199 χουράων ϑῆλυς ἀυτή, 22) foecundus.
ε 467 ϑῆλυς ἐέρση, sch, BQ. ἡ τρόφιμος δρό-
σος, Hes. ἡ τὰ φυτὰ ϑάλλειν ποιοῦσα δρόσος
|. ϑρεπτιχή. Compar. eadem vi est qua posit.,
ἌΡ, 87, 32 τὸ μὲν σχῆμα συγχριτικόν, ὅτι
"φησὶ γυναιχῶν ϑηλυτεράων ἀντὶ τοῦ ἐυτρό-
qov. ἢ πρὸς τοὺς ἄνδρας τῆς συγκρίσεως
οὔσης χατὰ τὸ συγχριτιχόν, male E. M. 450,
[97 ef. Hes. sch. pass. Θ 520 ϑηλύτεραε γυ-
ναῖχες, Sch. L. ἢ ἁπλῶς, ὡς νεώτερος ὁ νέος,
Hes. αἱ γυναῖχες, Lob. path. el. 2, 362 ind. lect.
aest. Regiom. 1857, cf. Krah Phil. 17, 203:
»quod nos dicimus zarte Frauen. 3 324 ϑη-
ἀύτεραι ϑεαί. λ 886 ψ 1066 h. Cer. 119 167
2 γυναιχῶν ϑηλυτεράων |, Suid. I 2, 1181
τῶν ϑηλειῶν. V. l. αἱ ἀπὸ τῶν πόλεων: d» 454
; iiy 9., pro τηλεδαπάων, cf. Wolf prol.
CLX VIII
joe
᾿ϑημών ϑε, τίϑημὴ acervus, Hes. πᾶν τὸ
σεσωρευμένον, οἷον ἀχύρων ἢ πυρῶν, cf. E.
M. 451, 7 Ap. 88, 1 Suid. I 2, 1182. s 368
ϑημῶνα.
! (Hartung, Part. 1, 312 idem esse dicit
) quod δίῳ») lat. -dem, cf. Báuml, Part. 108,
Kühner a. G. 3, 687 negat) part. enclitica, cf.
λ 434 o 422 « 902 ϑηλυτέρῃσι yv-
ϑηητήρ — ϑηρίον
561
Apollon. adv. 525, 16. 1) certe, confido fore,
profecto. Est fere de re futura, (0 448 Ὁ 288
d^ 568 ε 211), sed est debilius quam δή; Ap.
88, 2 ποῦ, cf. Hes. B 276 οὔ ϑήν μιν ἀνήσει
ϑυμός, sch. br. οὐχ ἂν δὴ ἐπὶ πολύ, cf. pa-
raphr. saepe sic post οὐ, schwerlich "wol | ef.
KA 104 X 480 y 352 (5x), £ 911 (μέν) quo loco
B. Kayser, ' div. ho. car. or. 8 praeter morem par-
ticula uti poétam putat, cf. Fuhr, J. J. f. Ph.
1837 p. 407 sq. vel post ἡ. 4 865 Y 452 ἡ
ϑήν σ᾽ ἐξανύω, οἵ. 0 288 II 852. Ρ 29 ὥς 9.
λύσω. d» 508 καὶ ydo 9. τρωτὸς χρώς. z 91
ἐπεί 9. μοι χαὶ ϑέμις ἐστίν. I 394 ἣν ἵχω-
μαι Πηλεύς 9. μοι ἔπειτά γε μάσσεται. IN 620
λείψετέ 9. οὕτω γε νέας, al. ironice rogari
putant, 2) per ironiam, non recte Hartun δὰ n
al. semper sic interpretantur. ninrrum:
οὐ μήν Suv χκάμετον γε, sch. AL. τινὲς ἐν
ἐβο θίσει x. περὶ τῆς προτέρας νοοῦσι μάχης
. οἵ δὲ ἐν ἀποφάσει x. περὶ τῆς νῦν χερτο-
μικῶς. Ν 818 ἡ ϑήν πού τοι ϑυμὸς ἐέλπεται
ἐξαλαπάξειν.
ϑήρ (aeol. φήρ lat. fer-us Benf. 2, 328 Curt.
Et. En Christ 101 115 L. Meyer, vgl. G. .l, 47
71, cf. Pott, E. F. 11, 270.) fera, 0 47 5983
0 "151 h. Ven. 68 μητέρα ϑηρῶν Idam. 4 470
πότνια ϑηρῶν Diana. Φ 485 h. Ven. 18 ϑη-
ρας ἐναίρειν, cf. Δ 573 ἢ. XIX 13 XX 4 XXVII
8 10. bestia rapax; O 324 ϑῆρε δύω. ε 478
ϑήρεσσιν ἕλωρ γένωμαι. ὦ 292 ϑηρσὶ x.
οἰωνοῖσιν. h. Ven. 128 9. ὠμοφάγοι. Àp. 88,
3 xav? ἐξοχὴν ὃ λέων, cf. Lob. par. 76 Curt.
1. 1. Ameis app. ξ 21. 'T 449 A 546 $901 £ot-
xac. Hes. λέοντι. KK 184 ϑηρὸς χρατερόφρο-
voc. Ὁ 633 9501 μαχήσασϑαι leoni. ξ 21 χύνες
ϑήρεσσιν ἐοιχότες. est gen. masc. cf, Lob.
par. 75. 41 119 χραταιοῦ ϑηρός. O 586 9.
χαχὸν ῥέξαντι. ep. 12, 4 ἐς ἕρχεα 9. ἐόντος.
(ϑηρίον ϑηροσχόπος, ϑήρη -τύς et -rop, ϑη-
ρεύω οἱ s
ϑηρευτής venator. Π 41 χύνεσσι καὶ dv-
δράσι ϑηρευτῇσι. .4 825 κυσὶ 9., ubi Did.
, διχῶς ϑηρητῆρσι (ita Bekk. et M. Schmidt, sed
La Roche h. T. 281 q. v. ϑηρευτῆρσο, χαὶ
ϑηρευτῇσι. Ven. A. ϑηρευτῆισι. Bekk. 5
τητῆρσι. De
ϑηρεύω (950) venor. τ 465 μὲν ϑηρεύοντα.
ϑήρ n, (9:9) venatio, Hes. χυνηγία, ἄγρα.
E 49 αἵμονα ϑήρης |. K 360 εἰδότε θήρης |.
τ 429 ἔμεν ἐς ϑήρην. aliter: & 158 ἔδωχε -
μενοεικέα 8. praedam, cf. Retzlaff Syn. I Κῦ-
nigsbg. 1, 28.
ϑηρητήρ, et ϑηρήτωρ, (ϑηράω) venator.
Hes. χυνηγός. a) d 952 αἰετοῦ μέλανος, τοῦ
ϑηρητῆρος. δὲ 316 αἰετὸν μόρφνον ϑηρητῆρα.
b) E 51 ἐσϑλὸν ϑηρητῆρα. .4 992 τις ϑηρη-
τὴρ κύνας σεύῃ, οἵ. O 581. P 726 χούρων
ϑηρητήρων. M 170 ἄνδρας ϑηρητῆρας. Φ
574 ἀνδρὸς 9. I ὕ44 ϑηρήτορας ἄνδρας. In
Od. non legitur, nisi y. l. φ 397 ϑηρητήρ pro
ϑηητήρ d. v.
ϑηρίον (ϑήρ, E. M. 451, 15 εἰ μὲν ὦσι
δακτυλικὰ πρὸ μιᾶς ἔχει τὸν τόνον... εἰ
δὲ tol fo core. προπαροξύνεται) animal x 171
180 μάλα γὰρ μέγα 9. ἦεν ein Stück. E
est deminutivum, οἵ, Bekk. an. 856, 10, sed
Classen J. J. f. Ph. 1859 p. 314 statuit singula
animalia opponi generi, etsi h. Ven. 4 ϑηρία
πάντα opponuntur hominibus ef avibus, lex.
Seg. 99, 28 τὰ ἄγρια, opp. πολιτικά.
568
ϑηρο-σχόπος (σχέπ- τομαι) ferarum. specu-
latrix, h. XXVII 11 9. ἐοχέαιρα Diana.
ϑής (ϑε- ναι Doederl. Gl. 2481 (qu ἐπὶ
συνϑεσίᾳ operam locent) Buttm. Lex. 2, 111 n.
(quia quasi sedeant, Sassen), Benf. 2, 267
Duentz, Kuhn 16, 97 7 (quia laborent), Pott E.
F. 91 561 (quia tributa pendeant) Bohlen ap.
Lob. par. 197 n. skr. dhas positus, cf. Curt.
Et. 309 Lob. par. 127 n. ϑάω 96 assecula aut
Aglaoph. 1319 qui pascitur, ut τὸν ϑέραπα ἃ
verbo ϑρέπω i. e. τρέφω) mercenarius E. M. m
93 ὁ ἐπὶ μισϑῷ δουλεύων, cf. Hes. Suid. I 2
1184 Ap. 88, 5. Bekk. an. 1095 Κυπρίων. ϑὴς
λάτρις. Recte Bekk. h. B. 2, 67 dubitat num
proprie pertineat ϑής ad Homeri tempora. ὃ
644 tol αὐτοῦ ϑῆτές τε ὁμῶές τε Telemachi
operae servique, sch. BEPQ. οἱ ἐλεύϑεροι μέν,
μισϑῷ δὲ δουλεύοντες, cf. Naegelsb. h. Th.
989 Schómann, gr. A. Ϊ, 44 Retzl. h. Synon. I
Kónigsbg 1866 p. 16. videntur ϑῆτες toto
anno operam locasse, ἔρεϑοι nonnunquam et
in breve tempus (ϑητεύω).
Θ ησεύς. λ 892 Ariadnen a Creta ἦγε μὲν
οὐδ᾽ d EEALUGE: πάρος δέ μιν Ἄρτεμις ἔσχε, nt
Aristophanes legebat, vel omisso y. 323, γῆμε
μὲν οὐδ᾽ ἀπόνητο" πάρος δέ μιν "A. ἔχτα cum
Aristarcho, cf. Bergk, ind. lect. aest. Marburg
1850 p. 10. sunt qui locum ἃ rhapsodo Attico
insertum putent, cf. Nitzsch ἢ. 1. Hoeckh,
Kreta 2, 141 Duentz. Abh. 11. A [630] Θησέα
Πειρίϑοόν τε ϑεῶν ἐριχυδέα τέκνα, Plut. Thes.
20 Πεισίστρατόν φησιν Ἡρέας ὁ Μεγαρεὺς
ἘΞ ἐμβαλεῖν εἰς τὴν Ὁμήρου νέκυιαν τὸ Θ.
II. τε 9. ἀριδείχετα τ. χαριζόμενον ᾿Αϑηναίοις.
Nitzsch h.l. putat Thesea omnino non comme-
moratum esse ab Homero, cf. Lehrs, Ar. 446
Duentz. Abh. 5, nam /' 144, ubi v. sch., num
Aethre mater sit Thesei dubitatur et 4 [265]
Θησέα τ᾽ Alysiógv ἐπιείκελον ἀϑανάτοισιν
Nestor viderat iuvenis, qui versus abest a schol.
Eust. edd. vett., atque ex Hes. Sc. 182 trans-
SUR pusutum, cf. Wolf prol. XXVII Ameis
app
5 (ϑηφ)ορθύδιη loco, mercede accepta
servio. Φ 444 “Δαομέδοντι ϑητεύσαμεν εἰς
ἐνιαυτὸν μισϑῷ ἔπι. A 489 ϑητευέμεν ἄλλῳ,
cf. c 357 (abs.)
-9€, suff. inseparabile, additur aut nominibus
et pronominibus aut adverbiis, de loco quo quid
fit, cf. Lob. path. el. 2, 248 262 Krüger gr. S.
8 41; T9515. ior Locativ b. Hom. Neu
Stettin 1870 p. 9. ) Afvddgi, ἄλλοϑι (et ἄλ-
209^) αὐτόϑι (69: } ἑχαστόϑι, ἑἕτέρωϑι, ϑύ-
ρηϑιε (- 8) Ἰλιόϑι (gen.?) χηρόϑι Ποριϑόϑι
νειόϑι οἰχοϑι, (.-9 οὐρανόϑι (gen.?) 094, de
tempore ἠῶϑι. b) Lob. 1l. l. de significatione
primitivi sui plerumque nihil mutant: ἀγχόϑι
ἀπόπροϑι αὖϑι ἐγγύϑι ἐχεῖϑι ἔχτοϑι ἕνδοϑι
καταῦϑι χαταυτόϑι χεῖϑι οϑι M ὁππόϑι
πόϑι ποϑί τηλόϑι (-9") τόϑι ὑψόϑι C9?) Ac-
centus ratio non fere mutatur compositione, sed
quae de nominibus sunt cen ona fiunt [od
ter ἑτέρωϑι οἴχοϑι ϑύρηϑι, cf. Kühner a. G. 1
730, 2. E. M. 25, 25.
Sig (dubiae originis. E. M. 452, 16 ϑέω et
ib. 90 ϑεῖναι. Hes. Ap. 86, 24 ϑείνεσθαι. Curt.
Et. 312 ϑέναρ, skr. dhan-van Bogen Flachland,
ahd. tenar, cf. L. Me i vgl G. 2, 253. Graff
5, 148. Grimm W. B. 2, 1599 Düne Benf d:
644 στα stehen, ozj«vo ϑ7ανο ϑὴν 94v 9ic)
fuere qui 9&íc statuerent, Ap. 86, 24 ϑεῖνα cf.
ϑηροσχοττος
— ϑνήσχω
ΤῊΝ par. 85 La Roche h. T.:281 aut nom, 94v,
. Hes. De accentu cf Herod. 4f 239 Lob.
m *85. locus editus, litus E. M. 452, 16 6
αἰγιαλός, cf. Suid. Ia 1190 Hes. Ap. 86, 24.
Ψ 6098 ϑίν᾽ ἐν φυκιόεντι, Hes. αἰγιαλῷ, ubi
est genus masc. atque pars maris prope terram,
etsi Retzlaff, hom. Syn. II. Kónigsbg. 1867 niam
non de loco proprie esse putat, sed de p
tione undarum. Est masc. etiam 4 45 πὸ
δ᾽ ἀμφ᾽ ὀστεόφιν 91g ἀνδρῶν obo E
vulgo: acervus, Nitzsch h. l. An 86, 29 τι
σορὸν τῶν ὀστέων Hes. Suid. I 2, 1190 atque
Sic apud seriores fem. esse dieitur E. M.
34. etsi hic quoque subest significatio litor
insulae in quo ossa late iacebant. In ceteris
a praep. παρά et ἐπί pendent dat. et acc., qui
additur Ben. non adi. 4 34 1 182 T 40 ὃ
ν 920 E 347 h. Merc. 341 παρὰ ϑῖνα 9«
σης, ef. 8 260.65 236 ὃ 779, x 154 402 E
569 μ 367 v 65 o 205 m 358. A 816 3
4,62 S m Lii oo V D M
9i ἁλός, cf. A 350 Ν 682 X 31, 9. 49. 43
Ψ 59 y Δ 75 ἐπὶ 9n ϑαλάσσης |. Sineg
B 408 ἡ 290 ε 551 ini ϑινί. ει 46 παρὰ ji»
Θίσβη (Curt. Et. p. 537 ϑεσ, Pott 1,
σέβομαὴ πολυτρήρωνά τε Θίσβην Β 602,
D. τὰς νῦν πληθυντικῶς λεγομένας Θίσβας
Ariston. 0. Ζηνόδοτος yo. μέσσην, Steph.
Au Βοιωτίας . . ἀπὸ Θίσβης τῆς ᾿Ασώπου
ὃ λιμὴν δὲ τῶν Θισβαίων, ὥς φησιν ᾿
φρόδιτος z. τὸ ἐπίνειον περιστερῶν πλῆ
cf. Strab. 16 298, inter Heliconem οὗ, si
Corinthiacum sita, haud procul a mari, on
Θεσπιεῖσι τὸ χωρίον z. τῇ opone E trab
411, cf. Bursian Geogr. v. Gr. 1, 242, bei dem
jetzigen Dorfe Κακώσι. :u
ϑλάω (num ad τρί -- βὼ pertineat dubi ita
Curt. Et. 239, non Benf. 2, 262. fuit 944
L. Meyer vgl. G. 1, 444. Doederl. Gl. :
dol-eré) eontundo E 307 ϑλάσσε δέ oi
τύλην paraphr. περιέϑραυσε, cf. M 884 (xv|
végv) σ 97 ὀστέα δ᾽ εἴσω | ἔϑλᾶσεν. 3
934Bo (Benf. 2, 263 L. Meyer vgl. G. 1, 37
τρίβω, de quo Curt. Et. 939 dubitat, Doederl
Gi. 972 94v) fut. med. contundo, attero. Ὁ
φλιῇσι ϑλίψεται ὦμους (yo. ἤτορὴ sibi
ret, sch. QV. αἰολικῶς ἀντὲ τοῦ ϑλιβήσ Ei
H. ᾿φλίψεται (c£ La Roche) διὰ τοῦ
xal Ζηνόδοτος.
ϑνήσκω s. ϑνήσκω ut monet E. M. 4
scribitque La Roche in Od., habet
quater ϑνήεσκω, cf. La Roche h. T. 282
416 (ϑᾶν, quam radicem Curt. Et. p.
skr. dham flare refert, Grimm Gesch, d
404 ad geth. divan dau mori Benf. 2, 21
Ssv schlagen) praes. ϑνήσχουσ᾽ μι 92, ptc. τὰ
-ovt« 3 596, -ovrec .A 248, -ovtac A 56. ip
ϑνῆσχον A 888. fut. iuf. ϑανέεσϑαι (ter). -
ἔϑανεν 9 996, et ἔϑαν᾽ Φ 610 y 248, €
v.l ὃ 495 pro δάμεν s. 9vov. sine ὃ gn
ϑάνον λ 419, -ec X 486 o 37 -&(v) quater, τὸ
(quater) ci. "o (bis) τῆς (ter), -ῃσε (bis) τῷ
{ει 156, -ὧσιε (015). opt. -οἐ o 359, -ot£v 14 1
' dptv. τε Φ 106, inf. iv H 52 et. -égiv (sepia
P τών, «ὄντος, -óvti, ὄντα, -όντων. pf.
ves) ( (decies) et pte. -ηχυζαν ὃ 784 0| i
BDEJKLAING. Ameis Düntz.; etiam Boe
Ἢ 1, 928 nunc probat, in ed. Thie
(S 211, 98 c Anm. )secutus τηῦζαν ut Dind.
La Roche al; ; ind. pl. ce9v&o«v) (quater). op op
τεϑναίην Σ 98, -ης Ζ 164, -5 1'102. 3p
dh
ἐθνᾶϑι X 365, -άτω O 496 inf. -όμεναι Q 995
ok. -άμεν (sexies). pte. τεϑνηώς P 161 (vel ut
| Roche ἢ. T. 983 volt, -ηῶς s. -ηεώς). Ari-
us Wolf Spitzn. (q. "cf. ad Z 71) Bekk. in
. Báuml. cet. ἄλλοι δέ (Zenodotus) - - ἑιώς et
sie παράδοσις, seriores epici (cf. Wernicke
m. 178) codd. plerique, vo. ante Wolfium,
munc Bekk. ἢ. Bl. 1, 298, cf. Merckel Apoll.
| prol. CXVIII Ahrens : Conjus. auf μὲ Tlfeld 1838
|p. 19 Buttm. a. S. 2, 50 qui τηώς τηυῖα gen.
τηότος, -ειῶτος probat. gen. -ηῶτος (s. -ειῶτος
sic in cet.) (septies) et -ηότος (quater) dat.
« 494 et -εῶτι (t per syniz.) τ 33l. ac.
ὦτα (novies) et -ηότα (ter. pl g. -ηώτων
MI 16 ac. -ηῶτας Z ΤΙ et τηότας i 84. formae
| hae ὦ semper habent in arsi aut sexta aut ter-
(a, P 999 in quinta, sed o in thesi quarta,
2 5o secunda, Morior, semper de hominibus,
3) morte naturali, ut Iu A 56 ϑνήσκοντας,
cf 4383, B 106 Z 164 Σ 98 Q 743 « 59.
19. 526 ϑνήσκοντα χ. ἐσπαίφοντα, H 52 9a-
tiv x. πότμον ἐπισπεῖν, cf. δ᾽ 196 562 ε 308
589 ξ 274 0 92. μ 842 λιμῷ 9. καὶ πότμον
ἐπισπεῖν. μ 22 ἅπαξ ϑνηῃσκουσ᾽. Ὁ 312 τῆλε
θανόντος. T 335 χατὰ τεϑνάμεν. B 642 « 396
19.96 o 953 τ 141 o 131 ϑάνε. H 410 ϑάνωσι,
bf.4 455 Σ 191 T 928 A 218 h. Merc. 38. Π
Iac τεϑνηώτων, cf P 435. y 948 πῶς
F9u», cf o 859. X 4926 ϑανέειν ἐν χερσὶν
» patris. 9 996 «hp? ἔϑανεν. b) 106
Bave, vivum alloquitur Achilles, sed mortuum
X 365 τέϑναϑι. in pugna vel vi, cf. 7' 102
M 170, 12 O 728, 496 497 P 405 X 55 486,
495 (v. 1), με 196 v 21. M 13 κατὰ ϑάνον.
66 ϑάνον ἐν πεδίῳ δῃωϑέντες, cf. (v 107)
p.36 λ 412 9. oterioto θανάτῳ. χ 472
& ϑάνοιεν. A 243 ὑφ’ Ἕχτορος ϑνή-
χοντες. O0 989 χερσὶν ὑπ᾽ Αἴαντος ϑανέειν.
b 610 ἔϑαν᾽ ἐν πολέμῳ.. £29 925 τεϑνάμεναι
δὰ γηυσίν. Ψ 70 οὐ ζώοντος ἀλλὰ 9α-
ὕοντος, cf. ὃ 553 9 115 τ 331, « 989 β 220
εϑνηῶτος μη δ: ἔτ᾽ ἐόντος. Z7 νεχροὺς
εϑνηῶτας, cf. X 178 & 10. P929 Πάτροκλον
al τεϑνηῶτά περ, cf. X 364 2. 90. Z 464 με
[εϑνηῶτα, mortuum (Classen Beobacht. 9, 15),
ANOSS N 659 I] 858 P 161 341 402 435 Σ᾿
7 T 910 289 300 403 Ψ 199 ὦ 944 ὃ 734
494. 0 93 w 84 o 56. H 80 us ϑανόντα,
-jlassen, Beobacht. 2, 12 15: ubi exspiravero,
Ef 476 (al. πεσόντος) “1 453 O 350 P 190
5 79 588 564 € 195 98 X 78 343 923
ἢ 10 575 « 936 y 958 s 310 λ 486 554 ὦ 77
) b. E 7:107 v 317 q 155 τεϑνάμεν mor-
p 182 ὃ 110 897 à 464
cf. pA 304. interfectus sum:
cf. Σ᾽ 19 0.199. X 52 o 350
x. εἰν "ideo δόμοισιν, cf. ὃ 884 v
264. ptc. subst. instar: II 457 675 X 389
) 190 296 ϑανόντων. (ἀπο- ἐκχ- κατα-,
ὡς mortalis. a) 4. 339 πρός τε -ϑεῶν
! πρός τε ϑνητῶν ἀνθρώπων, cf Ξ 199
ita Y 220 233 « 219 ε 32 ἡ 247 ει 591 c
Ε erc. 9 144 441 578 Ven. 35 149 Cer.
2.29 45 55 73 403 XVIII 9 XXX 7, et alio
ordine h. Merc. 161. A 944 ϑεὸν
» τε yvvaix«. h. Cer. 489 ἀνθρώποις
( 403 P 77 Y 266 x 306 ἀνδράσι ϑνη-
[uu & cf Y 41, “ἡ 259 π 196 h. XIX 33. y 3
210 u 386 h. Ap. 69 VII 20 9». βροτοῖσιν,
|
ϑνητός — ϑόλος
569
cf x 212. P 444 Πηλῆι ϑνητῷ. Σ 87 ϑνη-
τὴν ἄχοιτιν. Y 305 γυναικῶν ϑνητάων. Ὁ) ἴῃ
plur. est pro subst. mortalis: 4 574 ϑνητῶν,
cf. P 547 h. Ap. 29 Merc. 184 Cer. 111 XXIX
5 XXXI 19 ep. 6. 1. M 242 πᾶσιν ϑνητοῖσι
z. ἀϑάνατοισι, cf. Y 64 v 593 h. Merc. 576
Ven. 959 XXXI 8. Cer. 269 ἀϑανάτοις ϑνη-
τοῖσί τε. ε 218 ϑνητὰς ἀθανάτῃσι. c) apud
verbum: XV 392 ϑνητός τ᾽ si x. ἔδοι “ημή-
τερος ἀχτήν, οἵ. X 363 v 46. £2 B8 “Ἔχτωρ
μὲν 9v. II 154 ϑνητὸς ἐών equus. I] 441 .Y
179 ἄνδρα ϑνητὸν ἐόντα, cf. X 9 42 537. u 118
οὐ ϑνητὴ ἀλλ᾽ ἀϑάνατον χαχόν ἔστι. II 622
9v. τέτυξαι. Φ 570 ϑνητὸν δὲ É φασ᾽. Syl-
laba ϑνη. plerumque in thesi (IJ 154 441 X 9
119. “ὁ 537 v 46, P 444 ἢ. Merc. 161 XXX 7,
z 196) Pro χαταθνητός y 114 : 802 h. Ap. 541
v. 1. xar& 9v.
Θόας ᾿Ανδραίμονος υἱός B 638 Ὁ 981 5
499, Eust. 1016, 36 x«i Τόργης τῆς Οἰνέως
ὅν, φασίν, ὃ Διομήδης ἀπέδειξεν, Αἰτωλίας
βασιλέα, certe (B 638) Αἰτωλῶν ἡγεῖτο qui
Pleuronem Calydonem Olenum Pylenem Chalci-
dem tenebant. Ulixes mendicus apud Eumaeum
fabulatur eum callide deceptum ab expeditione
nocturna ad naves nuntium redisse relicto pallio
(E 499) 4 597 O0. Αἰτωλός occidit Piroum, sed,
4 529 O., non potuit spoliare. Fuit, inter eos
qui cum Hectore certare volebant etiam H 168
O. ᾿Ανδραιμονίδης. Neptunus N 92 Θόαντα
quoque cohortatus, Idomeneum alloquitur similis
N 216 "Avópatutovoc vit Θόαντι € ὃς πάσῃ Πλευ-
ρῶνι x. .. Καλυδῶνι ἤνασσε, ϑεὸς δ᾽ ὡς τίετο
δήμῳ, cui ille respondet JV 222 ὦ Θόαν, cf.
Ν 9298, Ariston. ἡ δ. ὅ. σὺν τῷ v 5 χλητιχή,
οἵ. Τιοῦ. path. el. 2, 278. fuit Αἰτωλῶν Oy!
ἄριστος, ἐπιστάμενος μὲν ἄχοντι ἐσϑλὸς δ᾽
ἐν σταδίῃ ἀγορῇ δέ & παῦροι... νίχων, (0
981) cumque Hector volnere curato praeter ex-
spectationem ad pugnam rediret suasit Graecis
ut, cetera turba ad naves remissa, optimi qui-
que hoplitarum Doriensium instar, cf. Kóchly
Ztschft. f. A. W. 1843 p. 12 , hastis proiectis
consisterent, quem locum Ὁ '981—305 Lach-
mann vituperatum alio transtulit Betracht. 42
62, Kóchly ad Iovem deceptum rettulit, cf. Rib-
beck N. J. f. Ph. 85, 30 Phil. 8, 499. T 239
Θόαντα quoque Agamemnon misit dona allatu-
rum Achili, 2) // 311 Θόαντα Troianum oc-
cidit Menelaus. 3) F. Dionysi et Ariadnes, sch.
Apollon. 8, 997, tenebat ;X 280 .f"uuvov ...
πόλιν ϑείοιο ὀόαντος. ubi Phoenices, qui
mercaturam faciebant craterem 4 745 Θύαντι
δῶρον ἔδωκαν. Cum feminac Lemnienses viros
interficerent, sola Hypsipyle patrem Thoantem
servavit, Apollon. 1, 621 Apollod. 1; 9, 17, in
Oenoen insulam dimissum, quod ubi ceterae
compererunt Thoantem ipsum occiderunt Apol-
lod. 3; 6, 4, atque Hypsipylen vendiderunt Ly-
curgo.
60 (8o) € 39 una e Nereidibus.
ϑοινάομαε (Pott E. F. 11, 18 278 ,vermut-
lich'* skr. ghas edere, lat. ganea cena. Benf.
2, 971 skr. dhe trinken. Ahrens δρῦς 19 et
Curt. Et. p. 442 ϑύω opfern. Aufrecht, Kubn
14, 276 skr. dhi erfreuen, quod Curtius negat
inveniri nisi in skr. E. M. 453, 58 461, 5 ϑῶ τὸ
εὐωχοῦμαι, cf. Eust, 979, 17) epulor, Hes.
εὐωχεῖσθαι. δ 36 ἄγε ϑοινηϑῆναι ut epu-
lentur.
ϑόλος (Benf. 2, 279 9o. 902 wülben, ϑάλ-
500 3oóc —
cuoc. audacius E. M. 453, 30 περε- θέειν. al.
ὅλος, solus, rund. De accentu Herod. AK 184
Eust. 794, 30) aedificium rotundum reponendis
vasis cotidiani usus, Hes. οἶχος εἰς ὀξὺ ἀπο-
λήγουσαν ἔχων τὴν στέγην χατασχευασμενος
(η»ν9), cf. E. M. 1. L x 442 459 ἐξαγαγόντες
μεγάροιο μεσσηγύς τε ϑόλου xal ἔρχξος αὖ-
λῆς, sch. QV. χυχλοτεροῦς οἰχήματος . .. εἰς
ὃ τὰ c9? ἑχάστην ἡμέραν εἰς χρῆσιν πίπτοντα
ἀπετίϑεντο, οἷον κρατῆρας καὶ χπώματα καὶ
τὰ ὕμοια, cf. Eust. 1934, 7. Eggers, aula Hom.
Altona 1830 p. 13 separatim ab ipsa domo in
angulo aulae quem sequitur Rumpf, aed. Hom. I
Giessen 1844 p. 25 (horreum). Sehreiber, Ithaka
IV stabulum pecuarium in aula exteriore. Sed
cum quae cotidiano usui sunt vix reponantur
in aedificio seiuncto, videtur fuisse accessio
aedibus adiuncta parsque aedium, ut ϑάλαμος.
y 466 πεῖσμα κίονος ἐξάψας μεγάλης περί-
3αλλε ϑόλοιο ἱψόσ᾽ ἐπεντανύσας a columna
suspensum collis servarum circumdedit atque
alte adstrinxit nescio quo tholi loco, solito
enim brevius Homerus haec voluit dicere, fu-
ciens res visu foedas. plerique: περίβαλλε
ϑόλοιο, Faesi: um den engern Theil des iund-
gebáudes. Ameis: zog es um das R. geworfen
von demselben her. Hes. ϑηλυχῶς ἔλεγον τὴν
ϑόλον, cf. Lex. Seg. 264, 29 E. M. 453, 34,
quare haud scio an praestet coniungere 4£y.
9.04., rarissime enim quae anapaestum efficiunt
adi. sic postponuntur, cf. Giseke, h. F. 8 99.
9:0-óg (927, 9o) 1) alacer, velox, strenuus,
celer, cf. Buttm. Lex. 2, 60. Vocatur 9. qui
eo est animo corporisque habitu ut celer esse
possit, ὠχύς qui aliquando celeriter cucurrit.
a) homines pugnantes, qui magno cum impetu
feruntur opprimuntque adversarios. E 430 ρηι
9og, cf. 0 215, IN 295 328 598, II 784 P 72
536. B 758 Πρόϑοος ϑοός, sch. br. zt«govo-
μασία. E 462 Αχάμαντι 9. B 542 Ἄβαντες -
9ool. V. 1. N 477 Αἰνείαν βοῇ 900v, Wolf
βοηϑόον q. v. E 536 9. ἔσχε - μάχεσϑαι Dei-
coon, sch. br. ταχύς, πρόϑυμος. E 571 O 585
9. περ ἐὼν πολεμιστής Aeneas et Antilochus.
Il 499. viv ϑοοί ἔστε, nunc vo., sch. BL. ἀγα-
9ol z. ταχεῖς εἰς τὸ πολεμεῖν γένεσϑε etsi
vix bene fugientes sic iubentur celeres esse,
melius ol. ϑοοί ἐστε per sarcasmum, Eust. 1068,
33 ὀξυκινήτους φεύγειν, cf. Buttm. l. 1. 62 qui
comparat I] 494 εἰ ϑοός ἐσσι ubi non dubita-
tur de Glauci fortitudine, b) h. XIX 29 9.
ἄγγελος. h. Ven. 71 παρδάλιες ϑοαί. c) res
quae moventur. «1 533 P 458 h. Cer. 89. ϑοὸν
ἅρμα. Ῥ 430 μάστιγι 9. Düntz.: rasch be-
wegt, melius quam, sch. B. ταχυποιῷ. JM 306
ἔβλητο ϑοῆς ἀπὸ χειρός. χ 88 9. βέλος.
Naves subductae: 4 12 371 B 8 17 168 Z 52
K 450 514 Δ 3 ὦ 564. 9oàc ἐπὶ νῆας ᾿Αχαιῶν,
cf. B 263 .4 569 M 7 II 247 P 622, v. L1,
δ᾽ 955. A 308 Ψ 317 « 308 β 912 287 385 387
389 ὁ 669 779 s 131 ἡ 109 249 : 996 αὶ 154
402 407 569 A 331 μ 247 367 387 v 65 168
o 905 z 472 ψ 880 h. Ap. 395 409 νῆα ϑοήν,
cf. y 847 h. ἀρ. 506. A 300 ϑοῇ παρὰ νὴ
μελαίνῃ, cf. A 389 II 128 T 331 B 430 y 61
x 944 3329 μ 299 o 958 h. Ap. 497 511 VII 35.
B 619 A 309 396 .4 666 Π 168 νῆες ϑοαί.
I 332 435 A 111 N 84 X 57 II 201 547 P 708
Φ 135 ὃ 173 & 54 νηυσὶ 9ogow, Ap. 88,6
ταχείαις, cf. Καὶ 306 M 112 Ν 320 O 673 Σ 259
T 160 49954 . 86 x 57 ὦ 419. Ξ 410 O 391
i ϑρώσκω, cf. L. Meyer 2, 245 (Qoo AME
ϑοῦρος
σιν - ὠχείῃσι, aptis ad celerem cursum
quae revera celeriter currunt; Ameis: Schne
segler, etsi tale genus navium vix statuit ἢ
merus. » 157 λίϑον νηὶ 9. ἔχελον, ubi
locum non haberet. ὦ 9299 νηῦς ἕστηκε
d K 394468 Q 366 653 9. διὰ νύχτα
γᾶν, Sch. br. τὴν ταχέως ἐπιλαμβάνουσαν v
γῆν. Buttm. l l 67 ,jàhe*, quia opprimit te
retque homines quorum nemo eam efugit, €
Grashof, Fuhrwerk 20. al. quia in Graecia bm
vius crepusculum est, minus bene Ap.
διὰ τὴν ἀνάπαυσιν ταχεῖα (φαίνεται), ve
raclid. all. 45 κατὰ σχῆμα, quia umbra sit.
in acutum exiens, cf. μ 284, ubi Nitzsch:
scharfe Nachtluft, non apte ceteris locis. M4
Z 961 Νυχτὶ ϑοῇ, sch. BL. E 261 τινὲς (à
non bene Oertel, chronol. h. ΠῚ 1850 p.-
crepusculum s. diluculum, quia non sentia
celerem esse, nisi abeuntem aut veni
e) 9 38 9. ἀλεγύνετε δαῖτα, sch. HQ.
Carnuth: Ariston) ἀντὶ vov ϑοῶς, (Hes. 4;
94») Adv. D 325 ϑοῶς ἐχ κλῆρος ὄρ
cf. h. Ven. 67. E 533 ἀχόντισε δουρὲ 9.
499 9. ἐπὶ ἔργα ἕποντο, cf. E 722, 148 Θ 9!
919 II 145 s 943 & 92 9 443 447 ε 469 &
948 o 916 447 x 350 q 46 241 χ 16 364 Ψ 8
« 990 h. Merc. 304 VII 7. 2) acer, acu!
o 299 νήσοισιν - ϑοῇσιν, melius Buttm
64 Duentzer Θοῇσιν, sch. Hv. μεταληπτ'
z ^
εἴρηχε τὰς ὀξείας" τῶν Ἐχινάδων δ᾽ εἶς
ται, πλησιάζουσαι τῇ ἀρχῇ τοῦ Κορινϑιᾶ
χόλπου x. ταῖς ἐχβολαῖς τοῦ ᾿Αχελώου
Ὄξεται χαλούμεναι, ἃς Θοὰς ὃ ποιῆ
Steph. '"Eyivat .. . λέγονται z. Ἐχινάδ,
τὸ τραχὺ x. ὀξύ. Plerique non ad 3$
ferunt, Buttm. 65 ϑή-γειν τα-χύς com
id negat Curt. Et. 313. Duentz. & 327
i e. ϑήγειν, 9oóc -όω, cf. Nitzsch ib,
2, 974 tz« dubitans. Ameis app. o 299.
tatem adventus significari putavit, (cf.
exc. 3, 1) non formam insularum. Inde
$oóc acuo. ε 327 ἐθόωσα - ἄκρο
παλονὶῚ «
Θόρίχος. Steph. δῆμος τῆς ᾿ἈἈχαμαντί
φυλῆς, una e duodecim urbibus veteris A
paullo supra Sunium, in litore orientali, n
.wenige Gehófte, Theriko genannt", cf. Le
Demen ἃ. v. Westermann p. 58 Burs. (reogr
Gr. 1, 353. h. Cer. 126 νηὶ Θορικόνδε :
σχεϑον. τς
ϑοῦρος. fem. (cf. E. M. 475, 49) -ἰς (8
Rh. 923 ϑέω) qui cum impetu fertur ad ΞΡ
diendum. E. M. 453,37 ὁ ὁρμητιχὸς, 01.
στής, cf. Hes. E 80 80 350 454 880 904 07
142 Φ 706 ϑοῦρον ᾿ἄρηα. E 507 9 498 $
ρος "Aoc. 4 234 418 E 718 Z 112 01
587 313 566 710 M 409 Ν 116 197 0 250
487 597 734 Π 270 307 P 81 186 4 527 ὁ
I
'
ἀλκῆς |, Ap. 88, 10 τῆς πηδητικῆς, cf.
Ἢ 164 0 969 X 157 ϑοῦριν - ἀλχήν. Α
162 ἀσπίδα ϑοῦριν Agamemnonis et Ae-
o, E. M. 453, 51 ἀπὸ τῶν περιεχομένων τὸ
0v, transfertur certe adi. ab homine ad
quam gerit dum hostem aggreditur, quae
frustra vexavit Doederl. Gl. 692, male sch.
εὐχίνητον z. zovq a» τῷ φοροῦντι, frigide
828, 89 ϑοῦρον ποιοῦσα. O 808 αἰγίδα
pow. — ϑόωχος v. s. ϑῶχος.
-66ov 1) unus Phaeacum 9 113. 9) Oóova,
JProianum, Phaenopis filium cum Xantho fratre
)iomedes occidit E 152. 3) Θόωνα Troianum
occidit 44 492. 4) Θόωνα Troianum, qui
Asio castra Graecorum oppugnabat M 140,
[ chus occidit Ν 545. — ϑούώς v. s. Soóc.
᾿Θόωσα c 71 Polyphemum τέχε νύμφη, Φόρ-
ovoc ϑυγατήρ, Ποσειδάωνι μιγεῖσα.
χήρυχα Θοώτην Menestheus M 342 cum
don et Glaucus murum oppugnaturi essent,
M 343 ἔρχεο, δῖε Θοῶτα, ut Aiaces ar-
et. Thootae petenti Telamonius paruit.
nid Paeonem Achilles occidit d 910.
ἔσος (v. 5. ϑάρσος) audacia, fiducia.
16 τὸν o? περ ἔχει ϑράσος, idem est quod
aococ ap. Hom. etsi distinxit sch. E. « 321.
"ἢ κσύβουλος et Θρασύδημος v. s. Θρασύ-
-
c
-—
Hes. εὔτολμος, demie, A UHeUGOs
μάλα τις $9. ἔσται, ct. Ν 3
ϑρᾶσῦ-μέμνων (μένος piss Ap. 88, 12.
el nov. qu. h. Berlin 1865, p. 7) qui forti
τὸ animo, constans, qui sibi confidit, sed Doed.
]. 149 Meiring verb. cop. II Düren. 1835 p. 16
1 fortiter manet (μένω). ἃ 2067 Ἡρακλῆα
ρασυμέμνονα, (Ameis ἂρρ.), cf. E 639, Hes.
χατὰ τὸ μένος, γενναῖον, εὔτολμον,
00v.
πσύμήδης 1)y 448 Νέστορος υἱὸς ὑπέρ-
Θρασυμήδης. I 81 ἀμφὶ Νεστορίδην
ασυμήδεα ποιμένα λαῶν et sex alios duces
int qui noctu castra custodire debebant.
μενεπτόλ £uoc Θ. Diomedi speculatum ex-
jum et scutum, cf. y 414 commodavit,
t , Sed Nestor ipse in tentorio suo scu-
πο Ξ 10 Θρασυμήδεος ἱπποδάμοιο,
patris in pugna utebatur. ΠΟ 891 ἀν-
. 0. | Antilocho fratri opem ferens Marin
cium occidit, cf. y 414. P 378 ἀνέρε zvóa-
» 8. "Avcil.oyóc τε ἃ Nestore iussi procul
E loco pugnabant quo Patroclus occisus
iuque ignorabant pugnari de Patrocli cor-
Menelaus igitur ad eos profectus Antilo-
δ Achillem misit et P 705 Θρασυμήδεα
4 iussit eius munere fungi. Rediit Thrasy-
les e bello Pylum aderatque sacris quae
Ino prope litus fiebant, maximus natu ut
fratrum, nam Pisistratus "TTelemachum
e jussit y, 39 πάρ τε χασιγνήτῳ Θρα-
«uL πατέρι o summo honoris loco, cf.
Sequente die Thrasymedes bovem
5. 9) v. s. ἀγαχλειτὸν Θρασύμηλον.
ajve ϑεράπων Σαρπηδόνος ἦεν ΠῚ 463
T odus occidit, ol. vo. et paraphr. Θρασυμή-
; crm vitium in oculos incurrit Spitzn.
Vind. quint. Eust. 1071, 11 -μηλον
(d Bothe Dind. La Roche q. v. in app).
3 bos Bekk.) ἐν ἄλλῳ Θρασύδημον (Faesi
-H uentz. Bekk., ut videtur e vitiosa sch.
"versione ἀγαϑὸν 6), ἐν ἄλλῳ Θρασύβου-
Θόων --- Θρήχη
c.
tod 6-2 odtoc (χαρδίη) qui bono est animo,
Kk
511
Aov. hoc posterius in cod. A legi La Roche
negat, Spitzn. putabat.
ϑρᾶσὺς (v. 5. ϑάρσος) audax, intrepidus,
manu fortis. Est laudi. 6 89 ϑρασὺν ἡνίοχον
Ἕχτορα. O 126 ἡνίοχον - ϑρ. O 198 ᾿4ρχε-
πτόλεμον 8ϑ0., cf. 9 3129. M 60 210 N 725
X 4550 9 72 786 3o. ἽἝχτορα. Π 604 “ἰαόγο-
vov 39. υἱὸν Ὀνήτορος, temerarius: z 436 ὁ
99. - Ὀδυσσεύς, sch. Ὁ. ὁ προπετής. manus
audacium virorum: 44 553 571 Ν 134 O 314
P 662 Ψ [114] s 434 ϑρασειάων - χειρῶν. Ζ
284 Καὶ 38 ὃ 146 πόλεμον ϑρασύν, quo quis se
audacem praestat. — ϑρεπτώ v. sq.
ϑρεπτήρια. τά (0c, τρέφω) et ϑρέπτρα,
τά pretium educationis, Eust. 501, 16 τροφεῖα,
cf. Naegelsb. h. Th. 266. h. Cer. 168 τοι ἀπὸ
ϑρεπτήρια δοίη, οἵ. ib. 228. 4 478 P 802
τοκεῦσιν ϑρέπτρα ἀπέδωκε, Ariston. 4 478 7-
ὃ. περ. ὅ. “Ζηνόδοτος yo- χωρὶς τοῦ ρ. λέγεται
δὲ ϑρεπτὰ τὰ τεϑραμμένα. ϑρέπτρα δὲ σὺν
τῷ o τὰ ϑρεπτήρια, ὥσπερ λύτρα τὰ λυτήρια,
cf. sch. V. P 302 E. M. 454, 97 Eust. 1. 1.
(ϑρέπτα) La Roche h. T. 283.
,Θρηΐκιος Thracius. Ν 18 Σάμου - «θοηι-
zinc, h. Ap. 34 Qon Σάμος Ariston. ἡ 8. 6.
οὐδέποτε συνϑέτως εἴρηχε Σαμοθϑράχην. ἴθ. 88
Θρηΐχιος ᾿Αϑόως. P 280 Θρηίχιον πόντον,
septentrionales partes maris Aegaei. Ψ 808
φάσγανον Θ. Ν 577 ξίφεϊ Θρηικίῳ μεγάλῳ,
Sch. BL. μόνοι ἐν βαρβάροις οἱ «Θρᾷκες με-
γίστοις ξίφεσι χρῶνται. HK 559 ἵπποι Θρηί-
χίοι. De
Θρῆιξ et Θρῆξ. cf. La Roche h. U. 216
Lob. par. 99 path. el. 1, 842 2, 38. (Doederl.
GI. 654 τρηχύς Θρηιπίη, Eust. 437, 11 ϑόρω
et ἀϊσσὼ, al. ϑρασύς) Thrax. 1) B 595 Θάμυ-
ριν τὸν Θρήικα, qui non amplius vivebat in
"Thracia, sed genus inde ducebat, cf. Giseke,
Stàmme d. Balkanh. ὃ 5. 2) B 844 Θρήικας
ἦγ; ᾿Αχάμας x. Πείροος ὅσσους Ἑλλήσποντος
ἐντὸς ἐέργει, Troiam ut opem ferrent Priamo.
4 533 Θρήιχες ἀχρόχομοι occiso Piroo Thoan-
ten hastis proiectis arcent. 4 519 Θρῃχῶν - ἀν-
δρῶν, cf. 4 537 E 462. Acamas Z 7 ἄριστος
ivi Θρήκεσσι τέτυχτο. genus enim hi ducebant
ex Asia unde in Europam venerant sociique
propterea, sunt Troianorum. 9 234 Θρῇκες πόρον
ἄνδρες Priamo, qui legatus ad eos venerat, cf.
Giseke, l1 $1 Gladstone 15. K 434 Θρήιχες
νεήλυδες cum rege Rheso, sed K 487 Θρήιχας
ἄνδρας occidit Diomedes, K 464 470 Θρῃχῶν
ἀνδρῶν, cf. K 506 518. Ν 4 ἱπποπόλων Θρῃ-
χῶν cf. Ξ 997. Inde
Ooxzxy. Thracia 1 5 Θρήκηϑεν ἄητον
boreas et zephyrus, sch. 8. οὐ πνέουσιν ἀμφό-
τεροι ἐξ αὐτῆς. . TÓ Seréoo συμβεβηκὸς
ἐπ᾿ ἀμφοῖν τέϑειται. ἔστι δὲ χαὶ ἑτέρως
ὅμωνύ uos yi τὰ πνεύματα z. οἱ προεστῶτες
αὐτῶν ϑεοὶ λέγονται" τοὺς δὲ σωματιχῶς ἐν
Θράκῃ κατοιχοῦντας ὑποτίϑεται o «τοιητής,
cf sch. LV. οἰχητήριον ἀνέμων ἡ Θράχη
Duentz. La Roche. Aliter Eratosthenes, quem
vituperavit Strab. 28 οὐκ εὖ, δεξάμενος (Erat)
-ὡς χαϑόλου λέγον τος ὅτι ὁ ζέφυρος ἐκ Θρά-
χης πνεῖ, ἐχείνου λέγοντος o? καϑόλου ἀλλ᾽
ὅταν χατὰ τὴν Θρᾳκίαν ϑάλατταν συμπέσωσι
περὲ τὸν Μέλανα χόλπον, Thasum enim, Le-
mnum Imbrum Samothracen zephyrum venire e
Thracia, etsi non est quod has potissimum ic
sulas dixerit Homerus, Vix melius sch. AD.
τῶν Θρᾳκῶν inl πολὺ διήχει zm. vpsrud ac
513
2
χεῖται τῇ ϑέᾳ μέχρι τῆς δύσεως" ἀφ᾽ ἑχατέ-
ρου οὖν μέρους τῶν ἀνέμων ἔχει ἑἕχάτερον,
atque etiam audacius Amm. 24; 4, 3. Bene ut
videtur, etsi multi recentiorum aliter sentiunt,
Wood, "'Originalg. 46 poétam putat in Ionia com-
morantem ventos e regione Thraciae spirantes
significare, quorum alter inter septentriones et
occidentem alter a septentrionibus spirare vide-
tur, cf. Heyne Faesi. I 72 νῆες ᾿Ιχαιῶν Θρή-
χηϑεν ἄγουσιν vinum. etiam pecus alebatur
A 992 ἐν Θρήκῃ ἐριβώλασι μητέρι μήλων.
9 361 Θρήκχην δὲ βεβήχει Mars, Eust. 1600, 31
Ἄρεος yo οἰκητήριον 7 Opa cf. sch. Ν 301
ix Θρήχης Ἐφύρους μέτα ϑωρήσσεσϑον Mars
et Phoebus, cf. sch. BL. Y 485 £x Θρήκης ἐρι-
βώλαχος εἰληλούϑει Rhigmus. Venerant e
Thracia ad Priamum Thraces Cicones Paeones.
Pieriam Emathiamque parfes Thraciae esse vix
statuit Homerus Ξ 2260 (ubi Ariston. sed inde
per Θρῃκῶν ὄρεα νιφόεντα," quorum Athos,
(Haemum non recte dixit Eust. 980, 36) fuit, ἃ
Septemteinibns Chalcidices Iunonem Lemnum
dicit pervenisse. Fluviorum commemoratur Axius,
urbium Aesyme et Amydon.
ϑρηνέω lugeo, cantum lugubrem cano. ὦ 61
μοῦσαι ϑρήνεον in Achilis funere. repetitur
res quae jam verbo exprimitur: Q9 722 στονόεσ-
σαν ἀοιδήν ϑρήνεον al ἐϑρήνεον, ubi syniz.
ξον, v. sq. De
Soros , (Curt. Et. 317 ϑρέ-ομαι lasse er-
tonen, ϑρόος, cf. L. Meyer, vel G. 1, 353
Doederl. ἃ! 688) lamentatio, luctus, E. M. 454,
51 ἐπιχήδειον ΟΣ ἔτι τοῦ σώματος προχει-
μένου... ὃ δὲ 9. οὐ περιγραφόμενος χρόνῳ,
sed dubium est, num id ad Homerum pertineat.
h. XIX 18 ϑρῆνον ἐπιπροχέουσα͵ luscinia. €
721 ἀοιδοὺς | ϑρήνων ἐξάρχους, οἵ τε στονόεσ-
σαν ἀοιδὴν | οἱ μὲν δὴ ϑρήνεον, ἐπὶ δὲ στε-
νάχοντο γυναῖχες lamentationis principes qui
lugubrem cantum canebant, mulieribus ingemi-
scentibus, ubi quasi rel. o? τε non sit praemis-
sum mutatur structura ut cantoribus (dem. o
μέν) possint opponi mulieres, v. l. (cf. La Roche
app.) o? μὲν ἄρ ἐθρήνεον Spitzn. Bàuml.
Faesi (qui bene comparat « 116). Friedlànder,
anal ἢ. 459 Schmid, hom. Dorpat 1863 p. 8
post ἀοιδήν versum excidisse putant, audacius
?üntz. ϑρήνους (ϑρηνούς Ὁ l1 e. lugentes),
ἐξάρχουσ᾽ ot τε - ἀοιδήν. οἱ uiv 89g.
ϑρῆνυς (Curt. Et. 316 ϑρα sich setzen, skr.
dhar halte, cf. Benf. 1, 666) scabellum, a) k. M.
455, 1 Ap. 88, 15 Hes. ὑποπόδιον, sellae ita
subiunctum ut qui sedeat pedes imponat, A 240
ὑπὸ δὲ ϑρῆνυν ποσὶν ἥσει, τῷ xtv ἐπισχοίης
πόδας, Sch. BL. ἀρσενικῶς ες παρὰ τὸ ϑρᾶ-
νον δ ἐστιν μιχρὸν ὑποπόδιον, cf. τ 57 (προσ-
qvé ἐξ αὐτῆς). Σ 390 ἃ 131 ὃ 136 « 315 367
ὑπὸ δὲ ϑρῆνυς ποσὶν ἦεν, cf. Grashof, Haus-
ger. 9. b) aut non affixum ad ,sellam o 409 ϑρῆ-
νυν ἑλὼν χείμενον o ὁ᾽ ἔπεχεν πόδας, cf.
o 462. o 504 ϑρήνυι βάλε ,Quov. Aiax in
navi ὁ 129 ἀνεχάζετο 99. ἐφ᾽ ἑπταπόδην, Ap.
88, 18 ἡ ἐν τῷ πλοίῳ ἀπὸ τοῦ τοίχου ἐπὶ
τοῖχον διάβασίς. sch. AD. τὰς καϑέδρας τῶν
ἐρετῶν. minus bene τινὲς δὲ τόπον τῆς νεὼς
βάσιν ἔχοντα ἐφ᾽ οὗ τὸν χυβερνήτην τοὺς
πόδας τιϑέναι ὃ καὶ ἑδώλιόν φασιν. ἄλλοι δὲ
Eu ὑποδεχομένην. τὸν ἱστὸν τράπεζαν εἴπον.
οἱ δὲ διαβάϑραν ἀπὸ νεὼς εἰς νῆα, cf. E. M.
1.1. - Θρὴξ V. S. Θρῆιξ.
Θροταέ γάρ τινές εἶσι, κασίγνηται γεγαῦζῖαι,
ϑρηνέω -- ϑρόνα
παρϑένοι, ὠχείῃσιν ἀγαλλόμεναι πτερύγεσσιν
τρεῖς, χατὰ δὲ χρατὸς πεπαλαγμέναι ἄλῳ
(ᾳ. v) λευχά, h. Merc. 552 ubi cf. in
"Thriae. Θριαὶ pro Moioet, cod. M. Xe
scr. Herm. ex Apollod. 3; 10, 2 Zenob. 5, 7:
Hes. ϑριαί, αἵ πρῶται μάντεις, κα. νύμφα
αἵ μαντιχαὶ ψῆφοι. Sunt tres virgines
Iovis filiae, quae Apollinem educaverant,
M. 455, 50 Steph. Θρέα, artemque pastoral
venerant vaticinandi e tribus lapillis, cf. We
Gótterl. 3, 120. E. M. 455, 49 παρὰ τὸ τ
γέγονε ϑρία καὶ ϑριάσιον.
ϑριγκέον septum v. 1. pro τειχέον zt 165. D
ϑριγχός (ad 99/5 referunt sch. ἡ 87 Ben
1, 96 Doederl. Gl. 1032, ad τρέχω E. M.
52. Cf. Lob. par. 47 n. path, el. ἃ, 180 1
muri, corona muri, Ap. 88, 19 ἢ "eren, ὃ
περιχαράχωμα, Hes. ἤγουν τὸ ἀνάστατον.
τείχους ἐφ᾽ οὗ καὶ ἡ στέγη χεῖται, cf. ἘΝῚ
l.l o 267 ἐπήσκηται αὐλὴ τοίχῳ ᾿χαὶ $ m
κοῖσι, sch. ΒΩ. τοῖς ἐπὶ τῶν τοιχίων ἀχῶῷ
ϑώδεσι περιφράγμασι εὖ ἠσφαλισμένοις. T
ἀστέγαστόν τι περίφραγμα πρὸ τῶν ὁ μι
των, cf. Eggers, aula h. Altona 1830 p.
" 87 τοῖχοι ἐληλάδατ᾽ ἔνϑα κ. ἔνϑα ἐς μυχ
ἐξ οὐδοῦ, περὲ δὲ ϑριγκὸς χυάνοιο, ubi
qui in ipso conclavi putant esse loricam,
v. 95 interiora describuntur. Inde
Souyxóo murum lorica tego s. munio. &
ἐϑρίγκωσεν ἀχέρδῳ murum aulae.
Ogtv&xüjv ἐς νῆσον ἀπῴχισε μ 199 8
filias ad custodiendas boves quae ibi pasceb:
tur, cf. μ' 127, solae (μ 381 ἐν νήσῳ dont
quo cum Ulixes pervenisset invitus appuli in
vim, monitus a Circe ut parceret bubus, 4
cum socii vescerentur Sol iratus a love
ut ulcisceretur iniuriam. itaque Ulixes
sociosque amisit z 275 Θρινακίης ἀπὸ
ἐών. 4 107 Θρινακίῃ νήσῳ, sch. BV. 2
χελίᾳ" ἐπεὶ τρία ἔχει ἀκρωτήρια Πέλωρι
Πάχυνον “ιλύβαιον, B. ἔδει μὲν Towax D
λέγεσϑαι διὰ δὲ τὸ εὐφωνότερον οὕτως -
μασται, cf. Strab. 265 Lob. par. 15, se
ferri posse negat Duentz. h. l. ,eher Drei
(vdz5) aut ut Faesi h. I. al. Θρῖναξ tride|
Gebiete des Dreizacks*. Negavit Vólcker,
Geogr. u. Weltk., Siciliam esse
9. οέξ (E. M. 465, 12 Doederl. Gl. 1032 ϑ
ρίζειν. Benf. 1, 95 ruh wachsen, trih τὶ Es
tagtum: crinis. 3) hominis. o 355 ot
χες in capite. ν 399 ξανϑὰς ἐκ χεφαλ
Ulixis, c£. » 481. .Y 77 πολιὰς τρ. Ῥ
135 ϑριξὲ ἃς ἐπέβαλλον κειρόμενοι
honoris causa. “ὁ 359 ὀρϑαὶ τρ. ἔστ.
μέλεσσιν. x 898 ἐχ μελέων τρίχες €
b) animalium. I' 273 ἀρνῶν ἐκ zeg
τάμνεν τρίχας in re sacra, cf. T 254
& 422 (cvóc). Θ 83 09. πρῶται, τρ. imn
κρανίῳ ἐμπεφύασι. κ 289 συῶν τρίχας. 35
TQ. ἄκραι οὐραζῖαι. ὴ
ϑρόνα (Benf. 2, 919 9zri skr. dhri
sein, " Geflecht Doederl. Gl. 1030 ϑέρος 9
opera picta varia, flores "m figurae ἃ
arte fiunt in vestibus. .Y 441 δὲ ϑρόνα a
κίλ᾽ ἔπασσεν,.ΑΡ. 88, 30 ἄνϑη, Hes. “αὶ τὲ
χρωμάτων ποικίλματα, sch. AV. τὰ f
ἔρια, sch. Theocr. 2, 59 Θεσσαλοὲ μὲν τὰ :
ποικιλμένα ζῷα" Κύπριοι δὲ τὰ P
vix Αἰτωλοὶ δὲ τὰ φάρμακα, ὥς E :
ταρχος" Ὅμηρος δὲ τὰ Qoóà map
ϑορεῖν ἐχ τῆς γῆς.
ΝΠ αι
ΤῊ
E
Θρόνιον B 533 urbem Locrorum Epicnemi-
um Boagrius fluvius praeterfluit, nunc rui-
viles, cf. Bursian Geogr. v. Gr. 1, 189 Strab.
426. De accentu cf. Herod. B 645
ϑρόνος (Curt. Et. 316 9o« sich setzen, skr.
-halten) sella excelsior et honoratior, E.
-456, 30 ἡ ἐπῃρμένη κάϑεδρα, quare certe
erat ϑρῆνυς. Cf. Grashof, Hausger. 9. Du-
potest num addita fuerint quibus qui se-
debat tergum et bracchia acclinaret, distinxit
perte sch. EPQ. « 145 χλισμοὲ μέν εἶσιν οἱ
ἔχοντες χλιντῆρα πρὸς "τὴν τῶν ὦμων ἀνά-
ἐν... οἱ δὲ μὴ ἔχοντες ταῦτα ϑρόνοι.
um qui rarius αἰππίῃγ. χλισμοῖς, cf, A 536
|9 199 O 124 142 150 Y 62 h. Ap. 9. X 238
αλὸν ϑρόνον, ἄφϑιτον αἰεί, χρύσεον. Θ 442
ούσειον 9o. Σ 889 ϑρόνου ἀργυροήλου, κα-
οὔ δαιδαλέου, cf. x 314 366. Σ 425 ϑρ.
ὑπ νοῦ. s 86 ϑρόνῳ φαεινῷ σιγαλόεντι. ho-
n: 9 65 99. ἀργυρόηλον, ct. ἡ 162 4 941
. Ven. 166. .4 645 7 169 9o. φαεινοῦ, ubi
amur talia in castris fuisse. 9 4929 ἐν ὑψη-
—heigt ϑρόνοισι. x 408 ἐπὶ ξεστοῖσι 99. χ 438
δῶ 99. περιχαλλέας. ut mollior esset sedes
ernebantur pelles al. o 82 χώεα καστορνῦσα
!gó voc [2 δαιδαλέοισι. v 150 ἐν 9o. εὐ-
ιήτοισι τἀπητᾶς βάλλετε. α 180 ἐς 9o. εἷ-
ἐν. ὑπὸ λῖτα πετάσσας, καλὸν δαιδάλεον.
|pud. Circen x 352 ἔβαλλε 90. ἕνι ῥήγεα. “2
5 ἀπὸ ϑρόνου ὦρτο. y 23 ἐκ ϑρόνων &vó-
ουσαν. X2 599 ἕζευ ἐπὶ ϑρόνου, cf. & 195
57 v 96 q 139 166 v 164. € 553 ur ἐς
0. (6e, cf. à bl 9 469. q 434 πὰρ ϑρόνον.
87 ϑρόνον ἐτίνασσε. 4 562 πεπτηὼς ἔχειτο
πὸ ϑρόνον, οἵ. χ 864. « 145 y 389 x 233 0
34 p 86 179 v 249 c 385 (ἕζοντο) χατὰ κλι-
ἰοὺς τε ϑρόνους τε Grashaf, Fuhrwerk 15, ὦ
35 spurium esse putat quia vix talia esse so-
ruri, opponitur ceite δίφρος (o 408) quo
Dolius. & 308 πατρὸς ἐμοῖο ϑρόνος.
φόνοι περὶ τοῖχον ἐρηρέδατο.
ρόος (Curt. Et. 317 ϑρέ-ομαι lasse ertó-
Skt. dhran-àmi tóne, cf. L. Meyer vgl. G.
Doederl. Gl. 688. De contractione cf.
pb. path. el. 2, 61) vociferatio, clamor multo-
et tumultuantium, Hes. ᾿σχληρὰ φωνή.
κα, ϑροῦς. ϑόρυβος, φϑόγγος. ψόφος. ἢ
αὐυσμένη φωνή. διὰ στόματος 7706.
ϑυρισμός, ci. Suid. "m 2, 1215. 4 437 οὐ
Qv ἦεν ὁμὸς 9. οὐδ᾽ ἴα γῆρυς, Porphy-
τὸ βάρβαρον ϑορυβεῖ μᾶλλον, ἕτερό-
σον ὄν.
υλέσσω ante ΒΕΚΙ. v. ϑρυλᾶ. (plerique
ὕω. Benf. 2, 262 ob A4 ϑρυσ- λίζω lat.
5 comparat) aor. pass. collido. 3» 396
ουλίχϑη μέτωπον eius qui curru exciderat
h. B. ὁ ὀνοματοποιία, cf. À. Ap. 88, 21 ὃ μὲν
I vcro ἔνιοι δὲ παρεσύρϑη, τι-
ἐδρύφϑη, cf. E. M. 456, 46 Hes. Eust,
43 ἡ πλείων χρῆσις δι᾽ ἑνὸς λ. idem so-
et pr. -σσεσϑαι. Lob. Rhem. 243 ,non
patet utrum pr. habeat ϑρυλίσσω an -ζω“
λλέζω s. 9ovA. (plerumque ad ϑρύλλος
ϑρῦλος murmur) sonum edo incongruum,
epo dissonum. ἢ. Merc. 488 μὰψ ϑρυλλίζοι
à canens, corr. Ruhnken, M. ϑρυλίσσοι (?),
i. codd, et ol vo. ϑρυαλίζοι quod defendit
»ederl. Gl. 686 qui eiusdem originis dicit cu-
ἢ τἰσσω 4. v. similiter Lob. Rh. 243 ,,de stri-
e chordarum, ϑρυλλίχϑη autem non ut ϑρῦ-
^s
Θρόνιον --- ϑυγατήρ
δ 19
λος, unde derivatum est, de sono sed pro
ἐϑραύσϑη, quomodo deuteroparagoga saepius
ad significationem principii sui replicantur trans-
misso medio.
ϑρύον (Bent. 2, 279 9zri, skr. dhvri gedreht
sein, Geflecht) herba palustris , iuncus. Φ ^ 351
aceto $. prope Scamandrum, Sch. D. εἶδος
πόας, ὃ λεγόμενος ϑρύσις (E. Ν. 536, 31 ϑρύ-
σιος). Inde
Θρυόεσσα et Θρύον, 4 711 Θρυύεσσα zó-
λις, αἰπεῖα χολώνη, im? ᾿Αλφειῷ, vet Ini-
Aov. B 592 ἢ. Ap. 423 Θρύον ᾿ἀλφειοῖο πό-
θον Pylii tenebant qui sub Nestore erant, urbem
in confinio Elidis sitam, Ariston. ἡ ὅ. 0. Θρύον
εἶπε τὴν ἐν ἄλλοις ὀρυόεσσαν, Strab. 849
᾿Αλφειοῦ πόρον ὅτι «πεζῇ περατὸς εἶναι δοκεῖ
xarà τοῦτον τὸν τύπον" χαλεῖται δὲ νῦν Ἐπι-
τάλιον τῆς Πακιστίας, cf. Curt. Pel. 76 88
auf Hóhen in der Nàhe des jetzigen Agulenitza.
ϑροώσκω s. (cod. V. E. M. 456, 49, La Roche
in Od., cf. h. T. 284 h. U. 217) $9002. (900.
ct. Meyer, vgl. G. 1, 269 ϑορ-σχεῖν Kühner a.
G. ὃ 970. Christ 193 trks-ami bewege mich,
sed" 104, L. Meyer, vgl. G. 1, 351, Benf. 2; 951
tvar-àmi eile, Curt. Et. 314 dubitans ϑήρ, "Zend
dvar laufen lat. fur-ere comparat. Doederl. Gl.
689 ropóc schnell, et τρέχειν, cf. Lob. par. 47)
pr. ci -ὡσιν N 389, ptc. -ov, τοντας Ὁ 470.
ipf. pl. ϑρῶσχον O 314. aor. £9oos() et ϑόρε,
ϑόρον,͵ ci. ϑόρωσι χ 808, ptc. -ών -οὔσα ῳ 82,
τόντα Ὁ 580, τόντες. a) salio, E. M. 456, 49
πηδῶ. H 182 ἐκ δ᾽ ἔϑορεν λῆρος κυνέης,
Ὁ 3S 207. NN 589 ἀπὸ πτυόφιν 9. κύα-
μοι. Ὁ 814 ἀπὸ νευρῆφιν ὀιστὸς 9., cf. Π 818
O 470. O 580 ἐξ εὐνῆφιν 9. hinnuleum, cf.
v 32 (Penelope) h. Cer. 285. Φ 126 ϑρώσχων
χατὰ χῦμα ἰχϑύς. Θ 390 Ψ 509 ἐχ δίφροιο
χαμαὶ ϑόρε, cf. h. Ap. 233. A 528 χαμᾶζε
ϑορών. 4 179 χὰδ δ᾽ ἔϑορ᾽ ἐς μέσσον. O δ18
ix δ᾽ É. προμάχων. ὁ 684 ϑρώσκχων ἐπ᾿ ἄλ-
Aov equum. h. Ap. 119 ex δ᾽ Z. πρὸ φόωσδε
natus est, cf. Merc. 20. b) impetum facturus sa-
lio, aggredior. E 161 λέων ἐν βουσὶ ϑορών,
cf. Y. 381 (Achilles). O0 9529 X 441 μᾶλλον ἐπὶ
Τρώεσσι 9ógov, cf. O 380, 582, «1 70 II 770,
X 903 (vultures). (ἀνα ἀπὸ ἐκ ἐν ἐπι ἐς κατὰ
urs ϑοῦρος et
ὠὡσμός 5. (E. M. 457, 1 La Roche h- ^1
P U. 217) 9:99040sc. (ϑοώσκω cf. Doed.
Gl. 691) locus editus et eminens, tumulus. E.
M. 457, 2 sch. BDL. καὶ 190 τύπος ὑψηλὸς ἐν
τῷ πεδίῳ πρὸ τῆς Ἰλίου, ὃς ὀνομαστικῶς
χαλεῖται Θρῳσμός, (melius ' sic, quam 9.) cf.
Suid. I 2, 1215 Ap.88, 23 Hes. XK 160 Τρῶες
inl ϑρωσμῶ πεδίοιο εἵαται ἄγχι νεῶν prope
castra. 4156 Y 3 Τρῶες ἐ. ϑρ. π., inter Scaman-
τὰς et castra Graecorum ut videtur, cf. Spohn,
Tr. 20. vix recte Demetrius Scepsius ap.
sch. ABD. Y 3 ἔστι δὲ οὗτος ἐν Ἰλίῳ, σταδίων
πέντε τὴν περίμετρον, μεταξὺ Σιμοῦντος τοῦ
ποταμοῦ z. τῆς Ἰλιέων χαλουμένης ζώμης, ὅπου
z. αἱ ϑεαὶ κριϑῆναι δοκοῦσι περὲ χάλλους. ὀνο-
μάζεται δὲ καλλικολώνη, nam hic locus orientem
versus distat ab urbe neque dici potuit ἄγχε νεῶν.
Cf. Hasper Beitr. z. Topogr. d. h. Ilias 36.
ϑυγάτηρ (Curt. Et. 318 skr. duh-i-ta, goth.
dauhtar, ahd. tohtar, cf. Christ 105 L. "Meyer
vgl. G. a 116 283 386) gen. -τέρος (cf. Lob.
path. (didis 258) d 504 τ 400 et -roóc ἡ 290 à
491 ὃ 4. -τέρ᾽ x 106 o 364 et -τρί I 148
290, -τέρα (quinquies) et ϑύγατρα (septies. de
ὅ14
accentu cf. Bekk, an. 1229), ϑύγατερ. -τέρες
(quinquies) et ϑύγατρες (sexies) -τρῶν, -τέρεσ-
σιν Ο 197, -τέρας z Y et ϑύγατρας X 62 2. 329
1:992. filia. a) 4 538 556 Θέτις 9.- γέρον-
τος, cf. 9 562 h. Ap. 319. E 721 Θ 383 "Hoy
ur 9. Κρόνοιο, οἵ, E 194 243. T 91 πρέσβα
Διὸς 9. "Azs. B 499 μοῦσαι Διὸς 9. cf. h.
XIV 2. B m "vn Διὸς 9. cf. y 337 χ 205
e 509. 4 128 Διὸς 8. ἀγελείη, | cf. 4 515 y
378 v 359. ἃ 217 Περσεφόνεια Διὸς 9. Γ 814
E 131 312 820 X 198 224 Φ 416 Ψ 185 9 808
h. Ap. 195 Ven. 81 107 192 Διὸς 9. Ἀφροδίτη.
« 52 ϑεώ, "ArAavroc 9., cf. 5 245. Σ 399 Ev-
ρυνόμη 9. PUO « 72 Θόωσα - | Φόρκυνος
9.. cf. ὃ 365 s 333 ἢ. Merc. 100 Cer. 24, 60
XVIII 4 ep. 15, 15. B 715 Ἄλχηστις, IleAi«o
ϑυγατρῶν εἶδος ἀρίστη, cf. 194 Ζ 252 N 365
378, 142 y i: 465 ἡ 58, h. Cer. 146. Γ᾽ 144
Aion Πιτϑῆος 9. cf. Z 395 O 187 1 665 A4
626 Π 175 181 Φ 85 β 347, 6C 17 189 196 913
4 85 260 269 491 v 148. Helena δ 927 Διὸς
9. z 106 9. ig9tug ᾿Αντιφάταο. X Ξ 121 ᾿Αδρή-
στοιο ἔγημε ϑυγατρῶν unam. σ 276 ἀφγειοῖο
9. h. Cer. 105. Κελεοῖο ϑύγατρες. y 481 9.
τε vvol καὶ παράκοιτις Νέστορος. additur
matris nomen: 41 271 εἰλεέϑυιαι Ἥρης d cb
(d? 504) (£2 604) (h. Cer. 2. ἡ 146 Ἀρήτη, 94-
γατερ Ῥηξήνορος, οἵ. 9 464. E 348 Διὸς 9v-
yotso , cf. E 815 H 24 « 10 v 61, h. Ap. 62
Cer. 75 XXIX 18. b) E 371 4 996 N 376 Z
192 9. zv |, cf. 1148 990 Φ 504 o 364 (ἐφϑίμῃ)
τ 400. Z 398 τοῦ 39., cf. Φ 88 « 55. ἡ 990
τεῆς 9. 9 320 οἱ por 9. I 144 τρεῖς μοι
εἰσὲ 9. cf. 1286. «ὁ 604 τῇ ὄλοντο ἕξ μὲν 9.
ἕξ δ᾽ υἱέες, cf x 6. c) A 18 95 372 9. suam,
cf. O 197 8 53 à 4 (ἀμύμονος) z 7, h. Cer. 201
304 (βαϑυξαψαθο X 62 9. meas. ὦ 166 8.
ἐδὲ νυοί eius, cf. 7 299. 4 740 πρεσβυτάτην
9. eius, cf. N y h. Cer. 2 (τανύσφυρον). τ
400 γαμβρὸς ἐμὸς ϑυύγατέρ τε, v. 1. ϑυγάτηρ.
d) Ζ 938 Τρώων ἄλοχοι ἠδὲ θύγατρες, femi-
nae, omnes, cf. Y 155 (x«A«i) Δ 227 329 h. Ap.
446. (χκαλλίξωνοι). v ΠΕΣ ante binas
breves.
ϑύελλα (960, E. M. 457, 28 Curt. Et. 320
L. Meyer, vgl. G. 1, 415) procella, turbo, saeva
vis venti, Hes. ἀνέμου συστροφὴ κ. ὁρμή" ἢ
καταιγίς, c. Ap. 88, 25 Suid. I 2, 1219. € 317
δεινὴ μισγομένων ἀνέμων ἐλθοῦσα 9. | Φ 335
Ζεφύροιο χαὶ Νότοιο χαλεπὴν - ϑύελλαν )
cf. 4 288 409. Z 9346 μὲ προφέρουσα χακὴ ἀνέ-
μοι 9.|, οἵ, 2 54. ζ 171 χῦμα φόρει χραιπναΐ
τε ϑ. ὃ 515 ε 419 v 63 v 316 ἀναρπάξασα
9. ] cf κα 48. ὃ 727 àv ηρείψαντο ϑύελλαι!,
ct. v 66. JM 253 ὡρσεν ἀνέμοιο Ἡελεαν
ἣ κονίην φέ εν. Ν 89 φλογὲ ἠὲ ϑυέλλῃ l.
366 νέφος ἠὲ 9.|5 975 9. διεσχέδασ᾽ ute
O 26 ξὺν Βορέῃ πεπιϑοῦσα 9véAAac |, sch.
BLV. ἄδηλον πότερον Ἥρα z. Βορέας ἀνέ-
πεισαν τὰς ϑυέλλας 5 Ἥρη ἅμα Βοῤῥᾷ καὶ
τὰς 9v. ἕλλας ἔπεισεν. ἄμεινον δὲ τὸ δεύτερον.
μ 68 χύμαϑ᾽ ἁλὸς φορέουσι πυρός τ᾽ ὀλοοῖο
Lie sÀAct Faesi: vulkanisches Sieden (Ameis cl.
. 302, 219), al fulgura cum tonitru, In exitu
Cx praeter ἢ 275.
Θύεστα B 107 et Θυέστης (ϑύω, Furius
Herm., sed E. M. 510, 1 ϑύος). ὃ 517 ὅϑι δώ-
ματα γαῖε 9. τὸ πρίν, sch. HR, Ἄνδρων τὴν
Θυέστου οἴχησιν περὶ Ki9o« ὑφίσταται, sed
etsi ex Asia rediens Agamemnon prope Maleam
venit, cf. Curt. Peloponnes 2, 300, id Homerus
ϑύελλα --- Θύμβρη
non ἀγροῦ ἐπ᾿ ἐσχατιήν dixisset. Bothe Nii
(Sagenp. 114, aliter Anm. z. Od. h. 1) B
vv. 519—920 post v. 516 legunt, Duentz. vv. 517:
et 520 expungit cf. Ki. et Kó. 37, melius.
519—20 absunt, qui iam dicta paulo aliter
petunt. Sedem habuerat Thyestes in Argoli
Mideae ut videtur cf. Apollod. 2; 4, 6. |
Pelopis filius natu minor, Aegisthi pater, At
frater. B 106 "4rosbc δὲ ϑνήσχων. ἔλυεν, [
λύαρνι Θυέστῃ, 107 αὐτὰρ ὃ αὖτε Θύεσε
᾿ἀγαμέμνονι sceptrum sc. imperium ue, À
ἡ à. 0. οὐ γινώσχει τὴν ἔχϑραν ᾿Ατρέως
Θυέστου, ἀλλὰ συμφωνοῦντας αὐτοὺς συνίᾳ
σιν ... καὶ Q. χλητιχὴ ἀντὶ τῆς ὀρϑῆς Θύεστι
ἀντ τοῦ Θυέστης (οἵ. Friedl. 18), Thue. Lj
ἐν τοῦ σκήπτρου τῇ παραδόσει. nde
Θύεστιάδης Αἰγισϑος ὃ 518, (E. M.
Θυέστης, -ιος) Thyestae f. habitabat in
monio, non procul Mycenis, Mideae ut vi
quae urbs eodem portu uti poterat. quare 4
gisthus sine fraudis suspicione advenienti Ag
memnoni aderat. "ἃ
ϑύηεες (ϑύος, cf. A. Goebel, epith. h. i
34) D rebus sacris refertus. 6 'AB Ψ 148
βωμός τε 9.| sch. br. ἐφ᾽ οὗ ϑύουσιν.
ϑυμιαμένος, paraphr. εὐώδης. 9) odorus
Et. 320 duftig, E. M. 34, 52 τροπῇ ex 9
h. Merc. 237 σπάργανα ϑυήεντα. Cer.
ϑυηέντων πέπλων.
ϑυηλαί, «t (ϑύω) primitiae E. M. 457,
ἀπαρχαὶ τῶν ϑυσιῶν ἤγουν αἱ ϑυσίαι.
ἐν πυρὶ βάλλε ϑυηλάς, Ariston. τὰς ἐπὶ
μένας ἀπαρχάς (Lehrs, Ar. 82), cf. Suid I
1219 Hes. Philochorus ap. E. M. 1.1. sed D
Gl. 2474 Ráucherwerk, (probat Naegelsb. h, '
908), , unterscheidet sich von ϑύεα wie de
cramentale Ausdruck vom profanen, 1
zum Opfer bestimmte Portion Ràucherwer|
den Specereien als Waare.*
ϑυύϊζω (ϑύω) furo. h. Merc. 560 ὅτε ϑυὶ
ἐδηδυῖαι μέλι, ἐϑέλουσιν M C ἄγορ
ita M., sed DFL. ϑυΐσωσιν, ABC. ϑύσωσ,
Lob. path. el. 2, 27 30.
ϑυμι-«λγής ἰϑυμός, ἄλγος) animum excr
cians. 4] 513 I 260 560 χόλον ϑυμαλγέα. Wi
ὕβριν 9. I 387 9. λώβην, cf. ὦ 326.
v 285 λώβης ϑυμαλγέος. 9 272 9.
zx 69 wv 183 ἔπος ϑυμαλγές. v 118
ϑυμαλγέι. χ 189 9. δεσμῷ. ΜΝ
ϑυμι-«ρὴς (ϑυμός, Herod. I 336 σύνϑετ
παρὰ τὸ ἄρω (&o-«osiv?) ideoque esse
non, cf Doederl. Gl 539 qui cum Hes
ἀρέσχειν refert, quod eiusdem radi
animo conveniens, animo gratus. I 336
ἄλοχον ϑυμαρέα, sch. br. E. M. 458, 2
' 12, 1221. τῇ ψυχῇ doéoxovoav cf, Ap.
Hes. o 199 σχῆπτρον ϑυμαρές. V. 8. ϑ
076 S. f.
OvuBoctor Troianum .4 320 ὁ
medes. De 3
Θύμβρη (ϑύμβρα saturei vg τυφ
Et. p. 479) Steph. πόλις Τρῳάδος, (
κτίσμα, ἀπὸ Θύμβρου φίλου αὐτοῦ" οὗ |
μὸς Θύ μβρίος, Strab. 598 τὸ πεδίον ἡ 6
z. ὃ δι᾽ αὐτοῦ. ῥέων ποταμὸς Θύμβρ.
βάλλων εἰς τὸν Σχάμανδρον κατὰ
ἔξβιον Ἀπόλλωνος ἱερόν, cf. Hes, nun
reck Su ut videtur qui fluvius ab
fluens paludibus paene totus absumitur.
πρὸς Θύμβρης Lycii Mysi al. castra
noctu, cf. sch. h. 1.
μι-ηγερέων (ϑυμός, ἀγείρων) animum re-
Ap. 88, 29 ἀναχτώμενος τὴν ψυχήν.
ix δ᾽ ἔπεσον 9., sch. BRT. ἐμαυτὸν
ρων x. τὴν ψυχὴν συλλέγων x. ἐμαυτὸν
ὥμενος, EQV. λειποψυχῶν ἢ συλλαμβά-
x. συνάγων x. ἀναχτώμενος τὴν ψυχήν.
μ-ηδής (ϑυμός, ἦδος) animum delectans,
] s. z 889 χρήματα ϑυμηδέα.
ϑυμεήρης (ϑυμός, Herod. I' 316 παραγωγὴ
πὰ τοῦ ηρὴς ἥτις βαρύνεται cf. E. M. 458, 99
Joederl Gl. 539) gratus, acceptus, behaglich,
1 362 ϑυμκῆρες κεράσασα, sch. Ὁ. χαταϑύμιον.
"δύ, τῆς ψυχῆς ἐράσμιον. ν. 1. ap. sch. R.
"wuagéc. h. Cer. 494 XXX 18 βίοτον ϑυμή-
ξα οἵ. XXXI 17. Sunt qui ϑυμαρής et -ἠρης
num verbum esse statuant, melius distinxerunt
od. E. M. Doederl. qui paragogen antiquio-
putat composito. ei respondens Düntzer
V. J. f. Ph. 69, 609 iusto subtilius ϑυχιήρης
em Sinn gemüss, μερνοειχής ad ἄρω rettulit,
-
"ἃ. 1 2, 1295 ϑυμώδης τὴν ψυχήν. E 639
πὸν πατέρα ϑρασυμέμνονα ϑυμολέοντω | Her-
em, cf. A 267. H 228 ᾿ἡχιλλῆα ῥηξήνορα
1 8 724 814 πόσιν ἐσθλὸν - 9. | Ulixem.
itur enim semper alterum adi., ob metapho-
et compositionem insolitam ut videtur.
rl. Gl. 2263 ,,ein Subst. λέοντα κατὰ 9v-
? .... oder ists ein Adj. λεοντόϑυμον ὃ
us recte statuit Meiring, subst. cop. Düren
28 I 11, posterius Hes. γεναῖον ἤτοι ἀνδρεῖον
& τοὺς λέοντας.
"uo-octovc (ῥαίω, cuius diphthongus
non dissolvitur, o vero duplicatur, quare
—h. B. 1, 157 ϑυμοῤῥαίστης proposuit,
iS Glaucum grammaticum ap. sch. BL.
ER euius sententiam probaverat etiam Lob.
Q
γι
1, el 2, 9 potissimum ob accentum) ani-
τ γε vitam destruens, Hes. ϑυμοφϑό-
€, cf. Ap. 88, 31. IN 544. II 414 580 ϑάνατος
Ῥυμοραΐστης |, sch. V. τὸ ῥαῖσαι πολλάκις
ἐπὶ τοῦ ἀφελέσϑαι τίϑεται. Π 591 X 920
- ϑυμοραϊστέων, Hes. τῆς ψυχῆς φϑαρ-
ϑρωποφάγων.
(skt. dhu, ϑύ-ω (lat. fumus) Curt. Et.
i£. 2, 272 L. Meyer vgl. G. 1, 47 67 141
hrist 101, cf. Lob. Rh. 25 Naegelsb. h. T.
iC. qu. lex. 49. I hominum: 1) vis vitalis,
εὔμα, anima, spiritus qui inest in corde
üm atque diffunditur per totum corpus
tam et vires dat, Plat. Crat. 419 ἀπὸ τῆς
ὃς x. ζέσεως ψυχῆς. Retzlaff, h. Synon.
sb. 1867 II 26 ,,Princip d. rastlosen Be-
Est nonnunquam ὃ. ἐν φρεσί, nun-
^m φρὴν ἐν ϑυμῷ. Itaque Naegelsb. 1. 1.
ümque semper opponi ratus, corpore omnino
m
ϑυμηγερέων — Svuóc -
55
carere dixit ϑυμόν, cf. Braun $ 1—60 Cottbus
1845 p. 9. melius Grotemeyer, H.s Grund-
ansicht von der Seele Warendorf 1854 negavit,
cf. Jansen, hom. Cardinaltuzenden Meldorf 1854.
p. 9 Ameis Ztft. f. A. 1855 p. 338. E. M. 458,
11 ποτὲ μὲν σύμπασαν τὴν ψυχήν, etsi haec
quidem etiam post mortem existere putatur.
a) 4 594 N 654 ϑυμὸν ἀποπνείων. Y 408 ϑυ-
μὸν ἄισϑε. Α 9050 ϑυμὸν ὀλέσσῃ, cf. O 90
270 KA 452 4 845 (φίλον) 433 M 250 1l 861
P616 X92 Y 412 (φίλον) 9 638 μ 860. H 131
ϑυμὸν ἀπὸ μελέων δῦναι, cf. N 671 II 606
o 354. Θ 358 μένος 9. τ᾽ ὀλέσειεν. Α 598
ὀλίγος ἔτι 9. ἐνῆεν. Y 472 ϑυμοῦ δευόμενον.
4 470 τὸν λίπε 9., cf. M 386 II 410 743 λ 921,
4 414- Y 406 (ἀγήνωρ). 4 531 £x δ᾽ αἴνυτο
ϑυμόν, cf. E 155. Y 459, (φίλον), E 848. E 817
346 ἐκ 9. ἕλοιτο, cf. E 852 4 881 M (150)
O 460 $ 112 X 68 4 201 o 236 v 62, E 673
691 K 506 Π 655 P 17 (μελιηδέα) Y 436 ξ 405
(φίλον) χ 462 (ἀπό). Z 17 A 208 9. ἀπηύρα,
cf. K 495 (μελιηδέα) Π 828 P 936 Y 990 4
179 296 ν 970. II 540 9. ἀποφϑινύϑουσι. E
698 χαχῶς χκεχαφηότα S. cf. ε 468. b) Be-
wustsein: 4| 152 οἱ 9. ivl στήϑεσσιν ἀγέρϑη.
X 439 βέλος ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα. X 475 ε 458
o 849 ἐς φρένα 9. ἀγέρϑη. Ο 240 4 417
ἐσαγείρετο ϑυμόν. c) anima Hes. ψυχή. Z 202
ὃν 9. κατέδων, cf. ει 75 κα 143, 379. .4 384
ϑυμοῦ z. ψυχῆς χεχαδών, c. p 154 171. ε 95
& 111 ἤραρε ϑυμὸν ἐδωδῇ. 9 98 χεχορήμεϑα
ϑυμόν, cf. ξ 98 46. o 608 πλησάμενος 9. ἐδη-
τύος, cf. τ 198. x 78 τείρετο ἀνδρῶν 9. on?
εἰρεσίης, οἵ. P 744. x 461 αὖτις 9. ivl στή:
ϑεσσι λάβητε oiov ὅτε ἐλείπετε. 2) vis sen-
tiendi, animus, facultas qua discernimus grata
et ingrata, Empfindungsvermogen, Suid. I 2, 1225:
τὰ πάϑη τῆς ψυχῆς, cf. A. Fulda, Sprache d.
hom. Ged. I pleonast. Gebrauch von ϑυμός φρήν
u.a. A 94 378 O 674 x 878 ἥνδανε ϑυμῷ,
cf. z 28 h. Ap. 220. Ψ 600 μετὰ φρεσὶ 89.
ἐάνϑη, οἵ; 42 321 o 165, Ῥ 597 9 119 147 176
196 C 155 o 379 w 47 h. Cer. 65 435. δ᾽ 548
χραδίη καὶ 9. ἀγήνωρ ἐάνϑη. ξ 438 χύδαινε
9vuóv. H 189 γήϑησε 9. cf Ν 4106. N 494
9. evi στήϑεσσι γεγήϑει. Α 956 χεχαροίατο
ϑυμῷ, cf. δ 71 E 943 826 K 584 11 608 T 987,
£2 748 762, 6 28 ἢ. Merc. 520 VII 55, H 192
Ξ 156 O 98 4? 423 X 224 « 311 9 395 488
E 113 ὦ 545 h. Cer. 458. H 173 ὃν 9. ὀνήσε-
ται. X 108 στυγερὸς ἔπλετο ϑ., cf. Ψ 548
τ 848. 9 450 ἀσπασίως ἴδὲ ϑυμῷ. h. Merc.
428 ἵμερος ἥφει ϑυμῷ, cf. ib. 434 Ven. 45 53
143. E 400 4 458 χῆδε δὲ 9uuóv. A 943
ϑυμὸν ἀμύξεις, cf. P 564 Y 495 (ἐσεμάσσατο).
Σ 8 uoi τελέσωσι χήδεα ϑυμῷ animo meo,
Vind. qui. Lips. 9vuo?v, paraphr. τῆς ψυχῆς,
cf. € 58 X 58 μὶ 427 c 828 (v.l ϑυμοῦ) h.
Ap. 533. 1189 ϑυμὸν ἔτερπεν, cf. T 312 Φ 45
α 107 x 95 q 105 ἢ. Ap. 153 204 (μέγαν) 342
Ven. ;2 XIX 45. «^62 v 56 w 848 μελεδή-
ματα ϑυμοῦ, cf. o 7. ξ 197 ἐμὰ χήδεα 9vuov.
ὃ 650 ἔχων μελεδήματα ϑυμῷ v. 1. ϑυμοῦ.
4 88 ἄδος δέ μιν ἵχετο ϑυμόν. « 393 ϑάμ-
βησεν χατὰ 9. cf. δ 638 ξ 166 9 965 x 63.
zx 842 χατήφησαν ἐνὲ 9. A 136 ἄρσαντες κατὰ
9. cf. I 645. X 182 ϑυμῷ ἦρα φέροντες, pa-
raphr. τῇ ψυχῇ χαριζόμενοι. v 59 χλαίουσα
χορέσσατο ὃν χατὰ 9. A 198 4 163 E 671
Ζ 447 O 169 4 411 O 168 P 106 X 15 Y 264
« 294 ó 117 120 818 s 365 424 ζ 118 x 151
510
o 911 v 10 ὦ 235 h. Ap. 70 χατὰ φρένα z.
χατὰ 9.| mente animoque, im Geist u. Gemüte,
haec saepe ad 5) referenda sunt, cf. Autenrieth
ad Naegelsb. h. T. 390, Naegelsb. ipse: im
Zwerchfell τι. in der Seele, cui bene respondit
Grotemeyer, l.l 19 sq. 9P 769 εὔχετο Ov gati
9. cf. ε 444. Σ 118 T 66 9. evi στήϑεσσι φί-
λον δαμάσαντες. T 929 νηλέα 9. Stimmung.
55 87 395 ἐλέησα 9vug, cf t 910. Z 167
417 σεβάσσατο 9. cf. Σ 178. K 69 μεγαλίζεο
9. O 138 δεῖσε ἐν 9., cf. (K 492) N 163 6923
O 299 (Düntz., aliter La Roche) P 625 4 574
£2 672 778 ἡ 50 x 806 881 e 330 890. O 212
ἀπειλήσω ϑυμῷ, non verbis tantum, La Roche:
im Ernste, rem non verba explicans. v 301
μείδησε ϑυμῷ. x 411 ἐν 9. χαῖρε, cf. 2 491.
K 355 ἔλπετο χατὰ 9., cf. E 67. P 404 603
y 275 819 q 126 ψ 345. B 171 ἄχος χραδίην
x. 9. ἵχανεν, cf. O 147 O 908 Π 52 c 974.
x 465 9vuóc ἐν εὐφροσύνῃ, cf. o 531 h. Ven. 102
XXX 14. 1'98 ἄλγος ἱκάνει 9. ἐμόν, οἵ, .E 475.
9 149 σχέδασον ἀπὸ κήδεα 9vuov. 2 39 vso-
πενϑέα 9. cf. w 15 ε 222. & 169 9. ivi στη-
ϑεσσιν ἄχνυται. I' 412 Q 91 ἔχω ἄχεα 9vuo,
οὗ E 869 Ζ 486 524 M 179 Ν 86 z 39 (ἐνὲ
στήϑεσσι) X 929 461 Ψ 566 42 518 523 β 192
ὃ 650 & 310 o 18 τ 117 q 88 318 h. Cer. 56
90 436. £2 988 τετιηότι 9. Η 95 στεναχίζετο
9., cf. € 549. 1 321 II 55 Σ᾽ 397 ν 963 πάϑον
ἄλγεα 9., cf. N 670 « 4 v 90 o 487 ep. 4, 14.
Σ 53 ἐμῷ ἔνι κήδεα 9. B 79 ὀδύνας ἐμβάλ-
Arts ὃ. Θ 202 ὀλοφύρεται ἐν φρεσὶ 9. λ 418
ὀλοφύραο ϑυμῷ. Ο 94 ἐμὲ ϑυμὸν ἀνίη ὀδύνη.
d 970 y 87 ϑυμῷ ἀνιάζων. X 942 ἔνδοϑι 9.
ἐτείρετο πένθεϊ. v 968 ϑυμὸν τῆχε. s 88 157
ἄλγεσι ϑυμὸν ἐρέχϑων. 9 577 ὀδύρεαι ἔνδοϑι
9. v 379 σ 208 ὀδυρομένη χατὰ 9. A 196
209 ϑυμῷ φιλέουσα, cf. y 228 E 146. ζ 818
«4 Τὸ φίλα qgoréígo! ἐνὶ 9., cf. ἡ 429 καὶ 317.
A 562 ἀπὸ 9. ἔσεαι. I 348 486 ἐκ 9. φιλέων.
Ψ 595 éx 9. πεσέειν. 4 48 aéxovt 9. Θ 39
X 188 x 257 9. πρόφρονι, cf. 9 140 h. XXX 7
ep. 9,2. « 820 ivi 9. ϑῆχε μένος x. ϑάρσος.
O 561 661 αἰδῶ ϑέσϑ'᾽ ivi 9. 4 408 P 90
Z5 Y 848 d 53 552 Y 98 ε 298 355 407 464
εἶπε πρὸς ὃν μεγαλήτορα 9., cf. P 900 442
s 985 376. I'438 us ϑυμὸν ἕνισιτε meum ani-
mum, me, toti additur pars, cf. X 104. σ 406
χκεύϑετε ϑυμῷ ποτῆτα. 3) appetitus, facultas
qua appetimus quae placent declinamus vero
contraria, Hes. ἐπεϑυμία, animi affectio. Lucas,
qu. lex. 49 ,poterit 9. ab animi voluntate pro-
ficiscens tamquam per gradus cupiditatem (-tum ? )
significare spem ardorem fortitudinem iram ra-
biem." a) A 173 τοι 9. ἐπέσσυται, cf. Z 361
I 42 398 (ἀγήνωρ) x 484 h. Merc. 475. Ν 73
9. £i στήϑεσσι ἐφορμᾶται, cf. a 275 ὃ 713.
£2 982 9. ἐάσει. τ 811 ὀρώρεται ἔνδοϑι 9. κή-
δεσιν. B 142 Τ' 895 4 208 Z 51 (La Roche,
app.) 44 804 Ν 468 o 150 ϑυμὸν £vi στήϑεσσιν
ὄρινεν, cf. E 29 I 595 .4 192 Ν 418 X 459
481 O 403 Π 280 P 198 Σ᾽ 223 T 271 “ὁ 467
568 ó 366 9 178 ξ 361 o 486 (φρεσί) σ 75 v 9
q 87 ὦ 318 h. Ap. 524. E 676 τῷ τράπε 9.
1 386 9. ἐμὸν πείσειε, cf. I 587 (ἐνὲ στύϑεσ-
σιν). E 470 792 Z 72 .A 291 N 155 Ο 500
514 667 I] 210 275 9 15 μένος x«l ϑυμόν.
h. Cer. 361 ἤπιον ἐν στήϑεσσι μένος x«i 9.
ἔχουσα. Il 691 ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἀνῆκε.
t 126 ᾧ 9. εἴξασα. A 192 ἐρητύσειέ τε ϑυ-
μόν, οἵ, 1 402 .N 280 (ἐν φρεσί. Γ΄ 189 ἵμερον
ϑυμός
:ἐπετράπετο. O 301 810 ἵετο ϑυμός, cf.
ἔμβαλε 9. I 635 ἐρητύεται χραδίη καὶ
ἀγήνωρ. A 105 σὸν ϑυμὸν ἐρυχακέειν.
O 699 ἐδαΐζετο 9. ἐνὶ στήϑεσσιν, οἵ, X
v 966 ἐπίσχετε 9. ἐνιπῆς. X 816 Suuóv.
στήϑεσσιν ἐδάμασσεν. XX 319 μένεος &
σατο ϑυμόν h. VIII 14 ϑυμοῦ μένος. Z
E135 H2 N 337 T 164 β
ἵετο 9vug, cf. P 189. H 31 K 531 4 5
387 9 571 v 145 & 397 σ 118 h. Ap. 527
ἔπλετο ϑυμῷ. paulatim haec de more
coepta sunt, v 304 τοι χέρδιον ἔπλετο 9., t
minus bene Voss Faesi Minkw. Am. für d
Leben. 4 468 602 B 431 H 320 Ψ 56 π΄
t 425 ϑυμὸς ἐδεύετο. Y 121 ϑυμῷ δευέ
b) animus constans, fortitudo, 4 298 vérAge
ϑυμῷ. E 670 τλήμονα 9., cf. 9 49, ὃ A47. 4E
σύγχει ϑυμὸν ivi στήϑεσσιν, cf. O 321 (ἔϑε
ξεν) 594 σ 212 282, β 90 (ἀτέμβει) E 40 (tj
E 806 9. χαρτερόν. ll 606 ἀνάλκιδα 9.
Ἕχτορι ϑυμὸς ἐνὲ στήϑεσσι πάτασσεν,
870. Ὁ 280 χάππεσε 9. P 9226 ἑχάστι
ἀέξω. B 815 ἀέξεται ἔνδοϑι 9. ὦ
commotus: A 217 ϑυμῷ κεχολωμένον, οἵ...
4 494 N 660 Y 29. I 675 χόλος ἔχει
τορα 9. B 228 νεμέσσηϑεν ἐνὶ 9., cf.
O 155 Π 544 616 P 254 « 119 ó 158
954 830. Z 326 co 248 χόλον ἔνϑεο 9.
436 X 50, 207 306 lI 906, A 102 » 342.
1.501 τ 71 z 477 χεχοτηῦτι 9. ἡ 306
σκύσσαιτο, cf. h. Cer. 290. d) ira, Hes
E. M. 458, 16 τὸ ϑυμιχόν. Β 196 9.
ἐστὶ βασιλῆος. O 94 9. ὑπερφίαλος, cf.
V'611 o 212. I 109 σῷ μεγαλήτορι 9.
cf. I 598. I 255 μεγαλήτορα 9. ἴσχειν
ϑεσσιν. I 496 δάμασον 9. μέγαν, cf.
(μένος x. ἀγήνορα 9... I 629 ἄγριον
ϑεσσι 9éro μεγαλήτορα 9. I 637 ἄλλη,
xaxov τε 9. ἐνὲ στήϑεσσι ϑέσαν. e) ani
quem incitat ut quid agat. .B 276 μὲν
9. ἀγήνωρ, cf. Καὶ 389 M 307, H 95
(μέγας), X 952. 4 268 9. ἀνώγῃ, cf. Ζ
H 14 0 189 322 I 101 Καὶ 584 X 195
382 290 176 426 T 187 Y 77 179 X 142
s 89 9 70 (278 A 206 ξ 246 π 466 ρ 564 σ'
q 194. Z 444 οὐδέ us 9. ἄνωγεν neque
mus me iubet (pugnare sed pugno quia Jj
est) non animi causa. Voss cet.; auch yerbi
es 1nein Herz (mich vom Kampf fern zu hal!
I177 y 842 395 ἡ 184 928 c 497 q 2
ἤϑελε 9. cf. P 702 x 497 λ 566 (Ev ;
v 40 (φίλος). ó 658 ἀγάσσατο 9. &ynv
68 349 369 O 6 ἡ 187 9 27 o 469 σ 302 q [2
9. él ovi 98000 χελεύει, cf. I 708 T 102 π|
H 152 ἐμὲ 9. ἀνῆχε πολυτλήμων 96
X 846 μένος καὶ 9. ἀνείη, ci. $2 198 (ἀν
« 353 ἐπιτολμάτω χραδίη καὶ 9. t
199. K 401 ἐπεμαίετο 9. β 188 9.
ται. 0 06 c 164 9. ἐέλδεται. Y 174.
μένος καὶ 9. ἀγήνωρ. HK 220 319 c
ve. χραδίη καὶ 9. ἀγήνωρ, cf. Καὶ 944 JV.
988 9. 45 201 ε 139 ἃ 517 o 339 395 π 81
342. ep. 4, 16 μέγας 9. ἐπείγει, cf. ib.
4 40; P9; 562 X 192 385 φίλος
0 9. w 105 9. ài στήϑεσσι τέϑηπεν.
$9. ἐνὲ στήϑεσσιν ἐρίγει. M 407 9.
ero, cf. Ν 813 Ο 988 701 P 234 395 495
v 328 (i στήϑεσσιν) o 318. w 266
ζεχα σεται. Í) Charakter, , Gesinnung.
ὃ ὑμέτερος 9. καὶ ἀεικέα ἔργα quies
357 v 172 σιδήρεος ἐν φρεσὶ ϑ.., cf.
91 (στήϑεσσι). ε 972 987 368 νηλέε 9. v97
"νέας 9. cf. wv 230. o 20 οἷος 8. ἐνὲ ,στή-
γυναιχός. π 809 τὸν ἐμὸν 9. γνώσεαι.
ετάσειε 9. μνηστήρων. τ 364 ϑεουδέα
3) voluntas, Hes. προαίρεσις. 4 9289
$3. ἐνὶ στήϑεσσι γένοιτο, cf. 4 313 360.
5 ro. ϑυμός, cf. Y 349. 'I 639 ἵλαον ἔν.
cf. T 118 (φρεσί) h. Cer. .204. Ν 485
811 τῷδ᾽ ἐπὶ 9. N 497 ἕνα φρεσὶ 9.
ς, οἵ. O 710 II 219 P 267, 720 .Y 82 y
Merc. 591 Cer. 434. 4 309 τόνδε νόον
ἐνὲ στύήϑεσσιν ἔχοντες. h. Merc. 315
ϑυμὸν ἔχοντες. M 174 O 596 9. ἐβού-
- $ 386 óiy« £v φρεσὶ 9. ἄητο. X 18
» ἔπειϑεν, cf. X 91 8 103 κ 406 466 475
28 394 τ 148 o 158 h. Merc. 132 (ἀγή-
ἢ 958 « 33 w 337 (Evi στήϑεσσιν), ἐ 500
jcopc) h. Ap..113 Cer. 324, sunt hic quae
pertineant. τ 524 δίχα 9. ὀρώρεται. v
evi στήϑεσσι ἐπιδινεῖται. b) consilium:
σὸν ϑυμὸν ὀπίζομαι. δ) vis cogitandi,
o, facultas iudicandi, Hes. λογισμός, E.
, 1 ἐπιλογισμός. a) B 409 ἤδη χατὰ
Ἢ 398 2112 » 339 o 228. B 5 K 1
l (318 424 2 230 h. Ven. 235 χατὰ 3.
το, οἵ. v 154 τ 283. ὃ 730 ἐπιστάμεναι
ls Querog5rov ἐνὶ 9. B 36 X 4 φρο-
ἀνὰ 9. cf. O 430 K 491 II 646 B 116
| 9 595 ὦ 391. h. Ap. 388 402 Cer. 313.
ούλευσα κατὰ μεγαλήτορα 9.. cf. x 50
ἀμύμονα), u 58. H 44 σύνϑετο ϑυμῷ,
.- καὁ0 ὃ 187 μνήσατο κατὰ 9., cf.
1459 ἐνὶ 9. ϑῆχε φάτιν, cf. c 361 q 355.
ἐμβάλλεο 9. cf. O 566 Y 195 Ψ' 818
& 21; 266 o 172 τ 485 v 260. ξ 490
£9s ἐνὶ 9. I 537 44 340 ἀάσατο ϑυμῷ,
. 246. φ 302 ἀεσίφρονι 9.. cf. h. Ven.
5). wv 2923 ἄτην ἐγχάτϑετο ϑυμῷ. h.VIL
ppova 9. 0 594 ϑέλγε δὲ 9. I 612 σύγχει
295 ἀμηχανίη ἔχε ϑυμόν. N 8 v 345
) ὃν χατὰ 9. II 119 γνῶ “ατὰ 9. ἀμύ-
ἘΠ y 519. d 137 dipyLouvev. ἀνὰ 9., cf.
156. ε 76 ἡ 134 o 132 ϑηήσατο ϑυμῷ,
zn φόνος ἐνὶ 9. μέμβλετο.
πιστὸν ἐμῷ 9. τ 812 μοι ἀνὰ 9.
452 ϑυμῷ ᾿ὠίσϑη. cf. τ 390. b) 5 150
δέ τοι αἰὲν ἄπιστος, cf & 391 (ἐνὲ
1918 ὀΐσατο 9. ἀγήνωρ, cf. z 948
v 349. x 415 δόχησε ϑυμός. ξ 219
προτιόσσετο $9. ἀγήνωρ, cf. ^ 154.
8 ϑυμὸς ἐνὲ φρεσὶ μερμηρίζει. q 96
ἤϑεσσιν ἐώλπει. Cc) sententia ἐ 302
: μὲ 9. ἔρυχεν. II animalium. 1)7'294
ou£vovc. ll 468 ϑυμὸν ἀΐίσϑων. Ψ
λέων 9. πτάτο, cf. Π 469 x 163 τ 454.
iz ϑυμὸν ἕληται, cf. P 678 χ 888.
ὀστέα dude, sed h. Ap. 361 λεῖπε
erpens. 2) K 492 τρομεοίατο ϑυμῷ.
γούνεσσι βαλέω μένος ἠδ᾽ ἐνὶ 9.
óc μέγιστος 9. ἐνὲ στήϑεσσι λεμεαί-
408 μένος ἔλλαβε ϑυμόν. 42 βίῃ
Hom. ed. Ebeliug.
ϑυμοφϑόρος — Svo
potus πάντας ὀλέσσῃ.
571
z. ἀγήνορι 9. εἴξας. «1 555 P 664 τετιηότι 9.
Σ 224 ὄσσοντο ἄλγεα 9. x 217 μειλίγματα
ϑυμοῦ. II 162 ἐν 9. στήϑεσιν ἄτρομός ἐστι.
3) M 800 χέλεται δέ & 9. X 70 ἀλύσσοντες
περὲ ϑυμῷ. Ν 704 icov 9. ἔχοντε, cf. X 268.
II 266 τῶν χραδίην χαὶ 9. ἔχοντες vesparum.
Il 355 ἀνάλχιδα 9. ἐχούσας oves. Orsus certe
Homerus ab ea vi qua et vivimus et sentimus
num quid placeat necne atque ratus eadem ef-
fici ut alia appetamus alia declinemus, postremo
ad intellectum pervenit, cuius significationem
fuere qui ab Homero omnino abesse putarent.
Sed haec non potuit Homerus subtiliter di-
stinguere, etsi recte dixit Lilie, hom. An-
schauungsweise, Ztft. f. G. 3, 204 cf. de homi-
num vita Breslau Magdal 1841, ϑυμόν potissi-
mum, ad mores referri, νόον ad intellectum,
ψυχήν ad vim vitalem. Cf Helbig, vocab. φρέ-
vec 9v μός sim, Dresden Kreuzsch. 1840. Jansen,
l. 1. qui ϑυμόν vim vitalem dixit, eum melius
vidit moveri rebus potissimum. Itaque (χατὰ)
ϑυμόν, (£v) 9vuo, saepe adduntur verbis cf.
La Roche h. S. 20, rarius ipse ϑυμός dicitur
sentire hominemve ad agendum instigare, v. s.
3)d e 4) 5) b. Ceterum vox, quam Jansen
septingenties quindecies legi dicit, pro spondeo
cum arsi prioris syllabae plus trecenties quin-
quagies est in exitu versus, in primo pede B
196 I'294 H 192 Καὶ 205 4 334 X 132 O 299
Y 472 μ 58 σ 161 τ 210 φ 154 171 fere, cum
arsi posterioris in pede secundo in Iliade octies
in Od. quA: tertio Il. 13 Od. 5: quarto 7 496
Ψ 810 880 £2 49, in Od. septies: in quinto Θ
358 N 784 9. 904 ε 18 ὃ 517 o 339 x81 g 198
342 nisi quod Bekk. digamma magis quam ver-
sum curans E 410 sim. mutavit. Choreum effi-
O€t in pede tertio plus centies quinquagies,
quinto toties fere (utrumque rarius ut videtur in
Od., corripitur rarissime vocalis longa cf. 42
140), primo Il. 14 Od. 8, Il. undecies et σ 409.
(ϑυμ- -αλγής -αρής τηγερέων τηδής τήρης. ϑυμο-
βόρος -δακής E -ραϊστής φϑόρος. καρ-
τερόϑυμος. ἀπο - ἐν - χαταϑύμιος. μεγά -
ὑπέρϑυμος)
ϑυμο-φϑόρος (φϑείρων) animum vitamque
hominis perturbans, hominem perdens, pernicio-
sus. a) res. B 329 φάρμακα ϑυμοφϑόρα, Hes.
τὰ τὴν ψυχὴν διαφϑείροντα, Eust. 1448, 37 τὰ
φϑαρτιχὰ λογισμοῦ κατὰ τοὺς παλαιοὺς Χε
ἀναιρετικά, atque Doederl. Gl. 2206 ,sinnver-
wirrend: ἐπ aliud enim esse q. ἀνδροφόνον & 261,
etsi proci timent ne Telemachus φόνον medita-
ὃ 716 ἄχος ϑυμοφϑόρον,
zx 468 χάματον 9. Doederl al. translate: Herz
vergiftend, Herz kránkend, sed Penelope am-
plius vivere noluit, atque fessi putant se vitam
non amplius tolerare posse. Z 169 γράψας ἐν
πίνακι ϑυμοφϑόρα πολλά quae perniciosa es-
sent Bellerophonti, iusto subtilius Doederl. 1. l.
»das Gemüt des Schwiegervaters vergiften*.
b) homo. τ 323 ὅς χεν τοῦτον ἀνιάζῃ ϑυ-
μοφϑόρος, adi. pro adv. (Duentz., ita ut capi-
tis periculum afferat sive ut animum Ulixi angat.
non recte sch. B. ἐφρϑαρμένος τὴν ψυχήν, qot-
νοπλής.
ϑύνω (ϑύω, c£. Curt. Et. 320 Lob. Rh. 145
E. M. 10, 11) ruo, feror cum impetu, E. M.
359, 17 δρμῶ. B 446 ϑῦνον χρίνοντες, sch. A.
σὺν σφοδρᾷ ὁρμῇ ἐχινοῦντο, cf. 4 18 (λύχοι
ὥς). E96 ϑύνοντ᾽ ἂμ πεδίον, cf. 4 188 203
91
518
(ἐν προμάχοισιν). E 250 μηδὲ 9ive διὰ προ-
μάχων. K 594 ϑυνόντων ἄμυδις. E 81 ϑῦνε
ἂμ πεδίον, ποταμῷ ἐοικώς, cf. 4 842 Y 412,
498 (πάντῃ σὺν ἔγχεϊ), ὦ 449 (κατὰ μέγαρον).
Satis dure: 44 [570] Τρώων x. ᾿Αχαιῶν ϑῖνε
μεσηγὺς ἱστάμενος.
ϑύόδεις odore suavi repletus, cf. A. Goebel,
epith. in εἰς 34, sed Suid. I 2, 1230 τεϑυμια-
μένος. O 153 ϑυόεν νέφος, sch. V. εὐῶδες
(Suid. 1. 1., ἀπὸ τῶν ϑυμιαμάτων, BD. ἀπό τε
τῶν ἀναδοϑέντων ix τῆς γῆς ἀνθῶν z. τοῦ
τῆς Ἥρας μύρου. h. Cer. 97 318 490 Ἐλευσῖ-
voc ϑυοέσσης. De 5
ϑύον arbor odorata, Hes. εἶδος δένδρου,
cf. Eust. 1598, 37. ε 60 ὀδμὴ κέδρου ϑύου τε.
Plin. n. h. 13, 16 laricem dicit (cf. Doederl. Gl.
2474), Macrob. 3, 19 citreum, Theophrastus fru-
ticis genus, qui Sprengelio et Fraasio, Synops.
261 thuia articulata Lebensbaum esse videtur.
Billerbeck, flor. class. 234 th. cypressoides, sed
haec thuiae genera in regionibus sunt quas Ho-
merus ignoravit, velut in Sibiria, aut ligno duro,
non odoro, itaque melius Wedel: iuniperus sa-
bina, cuius species (i. phoenicea) Homero nota,
thuris quoddam genus praebet auctore Linneio.
ϑύον et ϑύος idem esse dixit E. M. 9287, 45
(cf. Lob. path. el. 1, 260) 457, 7 ϑύον τὸ &u-
ϑυόμενον sic χάϑαρσιν, suntque qui suffimenta
interpretentur. (ϑυώδης).
ϑυος (ϑύω Curt. Et. 320, L. Meyer vgl. G.
1, 47 suffire. Cf. Doederl. Gl. 2274) pl tan-
tum. suffimentum, primitiae quae in honorem
deorum flammae iniciuntur, cf. Lehrs Ar. 83.
Z910 πρὸς νηὸν ἔρχεο σὺν ϑυέεσσιν, sch. br.
ϑυμιάμασι. μετὰ ϑυσιῶν, cf. sch. BL. sed
Ap. 88, 94 ϑυσίαις, et ita plerique explicant:
I 499 9. x«l εὐχωλῇς, et o 2961 λίσσομ᾽ ὑπὲρ
ϑυέων x. δαίμονος, sch. BQV. ταύτης τῆς 9v-
σίας x. τοῦ δαίμονος. ϑυόω et
ϑύο-σχόος (σχοῶ, σχο-πέω, Curt. Et. 64
Christ 86 269, cf. Fedde, Wortzusammens. Bres-
lau 1871 p. 23 Lob. path. el. 1, 311 2, 63, sed
Doederl. Gl. 9275 zézw legen, κεῖσϑαι, sch. L.
A 462 K. Hermann gott. A. 33, 10 Nitzsch,
Anm. z. Od. 1, 220 χαίω χέω) haruspex, qui
spectatis sacris futura praedicit, Ap. 88, 33 &-
doc μάντεως, ὃ διὰ τῶν ϑυμάτων ἢ ϑυμιαμά-
των χοῶν 0 ἐστι συνιεὶς τὰ μέλλοντα, Suid. I
2, 1929 ἱρεύς. £2 991 μάντιές εἰσι ϑυοσχόοι,
ἢ ἱερῆες, vix apte Homeri temporibus sch. M.
λιβανομάντεις, neque melius distinxit E. M.
457, 43 οἱ ἀπὸ τῶν ϑυομένων διὰ πυρὸς μαν-
τευόμενοι" ἱερεῖς δὲ οἱ ἀπὸ τῶν ἱερῶν σπλάγ-
χνων μαντευόμενοι. ta interpunxit Nic. h. 1.
Alii (Nice. l. L) Spitzn. La Roche Faesi Bàuml.
Bekk. ante 9. interpungunt, v. s. 7 Ll A a f.
prius probare videtur Autenr. ad Naegelsb. h.
T. 205. "Videtur ἑρεύς munere fungi publico,
9. aut nullo aut privato, sch. L. 4 462 ἀπὸ
συμβεβηκότος, sed ambigunt num certus fuerit
ordo K. Herm. l. 1. Naegelsb. 1. 1. Nitzsch 1. l.
Procis Leodes φ 145 ϑυοσχόος ἔσκε, Am. h. l.,
cf. ; 318 321, quem Lob. Aglaoph. 263 monet
ignorasse mortem imminentem.
ϑυόω (ϑύος) ptc. pf. pass. tantum. suffio,
odore repleo. X 1172 h. Ven. [64] ἐλαίῳ τό ῥά
ot τεϑυωμένον ηεν, oleum odorum quod habe-
bat, Ariston. ἡ ὅδ. 6. μύρον μὲν οὐχ ὀνομάζει,
τεϑυμιαμένον δὲ ἔλαιον τὸ μύρον λέγει, ὥστε
εἰδέναι μὲν τὴν χρῆσιν, τὸ δὲ ὄνομα μή. h.
Ap. 184 εἵματα τεϑυωμένα Barnes corr.
ϑυόεις — Sion
ϑύραζε v. s. ϑύρη. τ
ϑυρά-ωρός (ορ, -op, οὖρος, lat. ver-e
ahd. war, ge-wahr, cf. Curt. Et. 501) ἰδηὶ
custos. .Y 69 obc τρέφον ϑυραωρούς,
Did. πυλαωρούς ᾿Αρίσταρχος 9. ϑυροφύλ
sch. B. Ἡρωδιανὸς ϑυραωροὺς γράφει" mi
γὰρ ἐπὶ πόλεών φησι, cf. Lehrs, Ar. 124,
B 415 πρῆσαι πυρὸς 9. | De
9:59
curatius etiam Lehrs, Ar. 195. Lob. par.|
Significat fores, quae aperiuntur et οἶδα
ϑυραία est apertura, ut Vitruvius dicit,
serendas valvas relicta sed v. s. 2). £g
quindecies -ἄων et q 47 491 -έων. ἃ
ὕσση 9. ϑαλάμοιο τέτυχται, ἐὺ κληῖσ᾽
ovi«, cf. y 155 958 276. « 441 9. £m
χορώνῃ, ubi pl. de eadem re praecedit,
167 (ἐπίϑες) 394. x 201 9. φαεινήν. S
pl. 1 473 πρόσϑεν θαλάμοιο 9vodov, in à
312 (φαεινάς) w 370 e 501. £2 455 &vaotye
χληῖδα ϑυράων, ρώτῃσ'
9.| Ariston. ἀντὲ τοῦ ἄχραις, cf. & 255 4?
ἢ 88 χρύσειαι 9. Alcinoi. ἡ 118 &zt6
λῆς ἄγχι ϑυράων, cf. z 344. q 191 ,
zal αὐλῆς. 2)exitus aedificii s. cavernae, o
ει 948 πέτρην ἐπέϑηκε ϑύρῃσιν, v
ε 804 ϑυράων ὑψηλάων, cf. « 416. & 41i
9. καϑέζετο, cf. v. l. z 220, 310 (oco) 4
4 46 οὐδοῦ ἠδὲ 9vodov, cf. y 91 107.
δύω ϑύραι εἰσίν antri nympharum.
sunt ϑύρησε foris. o 530 9. χαϑ
chorte. dat. pl. wi cc foris, cf.
el. 2, 258. Bekk. h. B. 1, 206. 8
9.| extra cavernam. ἢ. Merc. 36 βλα
ϑύρῃφιν (ita Daum.) obest versari in
; 990 τά v? ἔνδοϑι καὶ τὰ ϑύρηφι
aliis locis. adv. ϑύρηϑε foris. ξ 352
ἔα, Ap. 89, 1 Hes. ἔξω, extra mare; cL.
h. B. 1, 906 Ameis, sed sch. B. τὸ
ϑυσανόεις
ϑύρηϑεν, i 6. -8ε quod probat Lob. path. el.
2, 146 258, nam -9. apud subst. nou solere
-elisione minui. v. 1. huong adv. ϑύραζε
3) foras, Buttm. a. S. 2, 350 pro -oós esse pu-
tat, quod nec Lob. ib: probat nec Curt. Et.
p. 576 qui -ejs statuit nec Kühner a. G. 1, 55
(διε). o 62 βῆ 9. cf. v 97 179 361 367 φ 89
958 384 388 7 375 456 ἢ. Merc. 116 X 29 ὦ
57 53 A8 444 0 451 465 z 276 σ 386
T 608 69. φ 299 δι᾽ £x προϑύροιο 9. ἕλκον.
| h. Ap. 110 ἀπὲχ μεγάροιο 9. r 566 ἔλθωσι 9.
Somnia exeant. € 447 39. ἐξιέναι e castris.
b) hindurch, hinaus. 422 49e 9. ἰός per
foramina. h. VII 51 9. πήδησαν e navi. Π 408
ἐχ πόντοιο 9. traxit, ct 4 254. ap. subst.
& 410 ἔχβασις ἁλὸς $. E 694 ἐκ μήρου ὦσε
3. d 29 ἐξῆγε 9. e fluvio, cf. 937. ε 461
ἀπὸ Fo 9. Est apud verba motum significantia,
cf. La Roche, h. S. 86.
ϑυσανό-εις s. ϑυσσ., producitur enim v quia
prima est trium brevium, quare Aristarchus (Ὁ).
σα scripsit, ita ol. vo. et La Roche (cf. Ztft. f.
oe. G. 1860, p. 542) Dàuml. sed Bekk.? (cf. h.
B. 1, 281) al. c, cf. Ahrens Phil. 4, 654. fim-
briatus, Cirris instructus, Hes. κροσσωτή, οἵ.
E. M. 459, 28 A. Goebel, epith. in εἰς 12. E
738 O 223 d 593 X 904 d» 400 αἰγίδα ϑυσα-
γόεσσαν |.
Eo uio! ϑυσ cf. Curt. Et. 320, Benf.
2, 975 qui lat. fus, fur-o comparat, Lob. Rh.
101 9 oco sch. V. B 448) fimbria, cirrus, Troddel,
|Hes. xoocoóc, οἵ. Ap. 89, 5. Β 448 αἰγίδα,
| τῆς ἑἙχατὸν ϑύσανοι παγχρύσεοι ἠερέϑονται,
πάντες ἐυπλεχέες, ἑχατόμβοιος δὲ ἔχαστος.
ΓΞ 181 ζώνην ἑχατὸν ϑυσάνοις ἀραρυῖαν.
ϑύσϑλα (95o, 9vc Curt. Et. 320, cf. Doed.
|Gl. 2474) virgae bacchicae, thyrsi quos gerebant
|qui Bacchi sacra celebrabant, Suid. I 2, 1234
᾿αἱ χρόδαι αἱ βαχχικαί, ἤτοι συκῆς φύλλα.
“ἕνιοι δὲ τὰ ἐπιφερόμενα, τοῖς βωμοῖς. οἱ δὲ
"τὰ φύλλα τῆς ἀμπέλου, ἢ κισσοὺς ἢ κλάδους
ῥάβδους, νύρϑηκας, ϑύματα στεφανώματα χοάς,
|quae num ad Homerum possint referri omnia
lec negare possumus nec asseverare, cf. Ap.
89, 6 Hes. E. M. 459, 25. Ζ 184 9. χάμαι
ϑὺσίη Sacrificium. h. Cer. 812 γεράων zal
ϑυσιῶν. ib. 368 ϑυσίαισι ἱλάσχονται. De
ϑύω (9v, skr. dhü ite. lat. fu-mus ahd.
st, cf. Curt. Et. 320 Benf. 2, 972 L, Meyer,
vgl. G. 1, 415 432. Doederl. [o 9474. 1 pr.
j SE. "pte. ipf. (v). furo. a) “ [180] IJ 699
εριπρὸ ἔγχεὶ ϑῦεν, cf. X 972. Α 842 ὀλοιῇ-
» φρεσὶ ϑύει |. 'b) translate: feror cum im-
etu. P 254 Ψ 330 οἴδματι ϑύων | fluvius, et
we, sch. D. τὴν ἐμμανῆ δηλοῖ ὀργήν. d 324
σε 9íov.| 4 400 ἄνεμον λαίλαπι 9. |, cf.
426. v» 85 χῦμα ϑῦε ϑαλάσσης. A 420
ὦ 185 δάπεδον αἵματι ϑῦεν |, sch. H.
& ἐν τῷ δαπέδῳ ϑῦεν x. μεϑ᾽ ὁρμῆς ἔρρει.
1. h. Ap. 981 πρὸς δειράδα ϑύων, Hermann
X. ϑείων. Curt. 1. l. Grundbedeutung die
iner heftigen Bewegung; 1) brausen - erregen (I)
) rauchen - ràuchern 3) opfern (II. Sunt vero
ui omnino separent quae ità cohaerent. ll ptc.
- jraes. (ὦ), ipf. 8. p. sg., aor. 3. p. sg. sine augm.
- p. pl. c. augm., inf. (v). consecro diis, de-
ἴδ primitias cibi potissimum, sacra facio Lehrs,
hr. 82 ,nusquam de immolanda hostia, sed de
flerendis* primitiis, quae ἀπαρχαί vocantur.
— ϑώρηξ 59
I 219 ϑεοῖσι ϑῦσαι, Ariston. ἡ d. ὅ. ϑῦσαι ot
σφάξαι... ἀλλὰ ϑυμιᾶσαι. ξ 446 ἄργματα
ϑῦσε ϑεοῖς, οἵ. Ariston. ap. sch. BQ. o 222
εὔχετο, ϑῦε δ᾽ ᾿Αϑήνῃ, Doederl. Gl. 2474 go:
proposuit, etsi ipf. melius loco convenit. ἢ, Ap.
491 509 πῦρ τ᾽ ἐπικαίοντες, imi τ’ ἄλφιτα
λευκὰ ϑύοντες. abs. ε 231 πῦρ χκήαντες ἐϑύ-
σαμεν, v. 1. ἐμείναμεν, sch. H ἀπὸ τῶν τυρῶν.
παλαιὸν γὰρ ἔϑος τὸ τῶν ἀπαρχῶν ϑύειν.
non necessario statuendum igni fieri rem sa-
cram, sch. T. μέλλοντες ἐσϑίειν πρότερον ἐϑύ-
σᾶάμεν. ὁ 260 σε ϑύοντα χιχάνω, ubi v. 258
σπένδοντ᾽ idem esse videtur. (ϑυμὸς ete. $dov,
etc. ϑύος etc. 9vío -óo ϑύνω, ϑύελλα -ἥλη
ϑύσανος ϑύσϑλα ϑυσίη)
ϑυ-ὠδὴς (ϑύος, εἶδος) odorus. 9d 191 9a-
λάμοιο ϑυώδεος, οἵ. h. Cer. 544 288. ε 204
εἵματα ϑυώδεα, Ap. 89, 8 εὐώδη. ἀπὸ τῶν
ϑυμιαμάτων, cf. φ 52. h. Ap. 87 ᾿ϑυώδης βω-
μός, cf. Ven. ὅ9. Cer. 355 9. νηοῦ, cf. ib. 385.
Merc. 322 Cer. 831 9. Οὐλύμποιο. Cer. 251
ϑυώδεϊ κόλπῳ.
Θυώνη (950). h. XXXIV 22 Σεμέλῃ, ἥν
περ καλέουσι Θυώνην.
ϑωή (ϑε- tva) mulcta imposita. JV 669 ἀρ-
γαλέην ϑωὴν ἀλέεινεν ᾿Αχαιῶν, sch. D. τὸ τῆς
στρατείας ἐπιζήμιον, Faesi Düntz. Doederl.,
vix recte A. νῦν τὴν μέμψιν, atque ita Nitzsch
La Roche. 8 192 9. ἐπιϑήσομεν; Eust. 1441, 1
τὴν ἐπιτεϑειμένην melius quam E. M. 459, 40
ἣν κατατίϑεται ὃ ζημιούμενος.
ϑῶχος et ϑόωκος (ϑαάσσω, cf. Buttm. Lex.
2, 111) 1) sedes, sedile Ap. 89, 12 χαϑέδρα, cf.
Hes. E. M. 460, 8. B 14 ἕζετο ἐν πατρὸς
ϑείχῳ, sch. HM. ᾿ἡττιχοὶ 9üxov, h. Ap. 345
ϑῶχον πολυδαίδαλον. 2) consessus, concilium,
Hes. σύλλογος, Ap. 89, 12 συνέδριον, cf. Nae-
gelsb. n 98. B 96 οὔτε ποϑ᾽ ἡμετέρη
ἀγορὴ γένετ᾽ οὔτε ϑόωχος neque concio neque
senatus, ε 8 9co0l ϑῶκον δὲ καϑίζανον, quem
conventum Naegelsbach monet opponi deorum
omnium coetui (Y 4 O 1) Magis universe:
o 468 ἐς ϑῶχον δήμοιό τε φῆμιν, sch. V. ϑῶ-
χον" βουλήν" φῆμιν" ἐχχλησίαν, συνέδριον.
pl locus ubi conciones habentur, conciones.
μι 318 νυμφέων χοροὶ ἠδὲ ϑόωχοι, sch. Q.
ἀντὲ τοῦ ϑῶχοι καὶ (mimus bene) χαϑέδραι
Θ 439 ϑεῶν ἐξίκετο ϑώχους.
Θῶν Cc anomalo* Lob. par. 73, cf.
path. el. 1, 293 2, 106 115). à 228 Θῶνος παρ-
ἄάχοιτις, Bekk. an. 1221 λέγει ὃ τεχνικὸς ὅτι
ἢ ἀπὸ τῆς Θῶνις εὐθείας ἐγένετο, Θωνιδος..
x. κατὰ συγχοπὴν Θῶνος ἢ ἀπὸ τῆς Θόύων
Θόωνος x. κατὰ χρᾶσιν Θῶνος. οὐχ ὑγιῶς
δὲ λέγει, cf. E. M. 460, 1 sch. QT. Vind. ubi
nom, quoque 0 Θῶνος βασιλεύς, qui fertur in-
venisse artem medendi rexque fuisse Canopi,
ubi excepit Menelaum. Steph. Θῶνις πόλις
Αἰγύπτου... xarà τὸ στόμα τὸ Κανώβικον,
cf. Strab. 800 Hellan. ap. sch. h. 1. Diod. 1, 19
Her. 2, 113 Nitzsch h. l.
ϑωρηχτής (ϑωρήσσω) loricam gerens, lori-
catus. epith. ornans. /M 317 Avxiov πύχα
ϑωρηχτάων |. O 689 739 Τρώων - πύκα 9. |.
ᾧ 277 Τρώων - 9. |. d 429 Ἠργείοισι - ϑωρη-
χτῇσιν |. Hes. τεϑωρακισμένοις.
ϑώρηξ (Benf. 2, 281 skr. dhvri, distortum
esse. dharana Brust. gr. 9ri, per vriddhi 9o,
ϑωρ-ακο, 9opux. E..M. 460, 14 παρὰ τὸ 9c
515
*
580 ϑωρήσσω
τὸ ἀπολαύω ...7j τὸ εὐωχοῦμαι. ib. 55 τὰ
εἰς «E ὀνόματα φύσει μακρᾷ παραληγόμενα
εἰ μὲν ὦσιν ἀρσενιχοῦ γένους ἐχτείνουσι τὸ
α΄ εἰ δὲ ϑηλυχοῦ, συστέλλουσιν) lorica, tho-
rax E. M. 460, 17 τὸ ὅπλον, ὁ σιδηροῦς χιτῶν
(IN 489): ὅπερ ἐστι λουρίχιον, cf. Baerwinkel,
her. hom. armat. Arnstadt 1839 p. 19. Z 322
τεύχεα, ἀσπίδα z. ϑώρηκα x. τόξα cf. Σ 460
(ϑώρηχ᾽. Post ocreas, pT|'382 T 371 A 19
I 133 δεύτερον αὖ ϑωρηκα περὶ στήϑεσσιν
ἔδυνεν, induebant thoracem, qui constabat e
binis laminis Ὁ 529 πυχινὸς - ϑώρηξ | τόν δ᾽
ἐφόρει γυάλοισιν ἀρηρότα, Paus. 10; 26, 2
δύο ἦν χαλχᾶ ποιήματα, τὸ μὲν στέρνῳ z. τοῖς
ἀμφὶ τὴν γαστέρα ἁρμόζον, τὸ δὲ ὡς νώτου
σχέπην εἶναι" γύαλα ἐχαλοῦντο" τὸ μὲν ἔμ-
προσϑεν τὸ δὲ ὄπισϑεν προσῆγον, ἔπειτα πε-
ρύναις συνῆπτον πρὸς ἄλληλα, quare potuit
feri (cf. I' 333) ut lorica non apta esset ad cor-
pus. T 361 ϑώρηκες χραταιγύαλοι. E 99 Ν
507 587 P 314 ϑώρηκος γύαλον, Ariston. » ὃ.
, , ,
4. τὸ ὅλον κύτος τοῦ ϑώρακος γύαλον διὰ τὴν
χοιλότητα λέγει, cf. Lehrs, Ar. 106. E 189
ϑώρηκος γυάλοιο. 4 133 Y 415 09. ζωστῆρος
ὀχῆες σίνεχον x. δίπλοος ἤντετο ϑ. |, Ariston.
ἡ ὃ. ὅ. καϑ' ὃν τόπον ἐζώννυντο διπλοῦς nv,
ex obliquo enim νῶτα παραΐσσοντος feriit Achil-
les, qua laminae coibant, cf. Heyne. non recte
Baerwinkel duplicis thoracis genus quoddam sta-
tuit ut ap. Verg. Ae. 9, 707. Π 804 λῦσε δέ οἱ
ϑώρηχα ᾿Απόλλων. B 044 ϑώρηκας δηίων
ἀμφὶ στήϑεσσιν. Ρ 606 βεβλήκει 9. xat
στῆϑος παρὰ uatóv. pertinebat ab umeris per
pectus et ventrem ad inguina ubi suberat uíto
quo mollius tangeretur corpus. imae parti at-
fixum erat ζῶμα, alarum instar (πτερύγια) ad
genua pertinens quare στατὸν ϑώρακα dicebant
(sch. 4 133) ipsam loricam, continebatur deni-
que (ζώνῃ, $) ζωστῆρι. “4 234 χατὰ ζωνήν,
ϑώρηκος ἔνερϑεν. erat plerumque Ν 371 397
ϑώρηξ | χάλχεος, Ψ 650 9. χάλχεον c περὶ
χεῦμα χασσιτέροιο ἀμφιδεδίνηται. DI'358 4
136 H 952 .4 436 9. πολυδαιδάλου. O 195
δαιδάλεον 9. Δ 378 9. παναίολον. Ν 265
ϑώρηκχες λαμπρὸν γανόωντες. N 342 αὐγὴ
χαλχείη - ϑωρήκων νεοσμήκτων. II 133 3.
ποιχίλον ἀστερόεντα Αἰακίδαο. X 610 9. φαει-
γνότερον πυρὸς αὐγῆς. E 282 αἰχμὴ ϑώρηκι
πελάσϑη. Ν 591 ἀπὸ ϑώρηκος Μενελάου
ἔπτατο ὀιστός. E 100 παλάσσετο αἵματι 8...
cf. Ψ 819. Syllaba oy in arsi non est ante
longam vocalem. Cf. Kópke Kriegsw. d. Gr. 95
Rüstow ἃ. Kó. Gesch. d. ges. Kriegsw. 12.
(λινοϑώρηξ et
ϑωρήσσω (-xjo) act. aor. ind. ϑώρηξεν Π
155, ci. -ousv B 72 83 (Ariston. συνεσταλμένως
ἀντὶ τοῦ -ωμενὺ, inf. -αι. multo saepius pass.,
pr. ind. du. -εσϑον IN 801, quo loco melius ipf.
statueretur non praes. (paraphr. χκαϑωπλίζοντο).
opt. -orzo. K 78, inf. -εσϑαι, iptv. so T 536.
ipf ἐϑωρήσσοντο ψ 369 et sine augm. -sro,
du. v. 1. -ec9ov pro -éo9gv II 218 (N 301)
Spitzn. cf. Thiersch 216, 50 Krüger Di ὃ 30;
1, 7. Buttm. a. S. 8 87 Anm. 2, nunc v. τοντο.
aor. -χϑησαν, inf. -ῆναι, ptc. -£vcec. fut. med.
-ξομαι 1 act. armo, impero ut quis arma in-
— ϑώς
duat, ad pugnam instruo Ap. 89, 19 ἀφ᾽ ἕνος
μέρους τοῦ σώματος. Π 155 Μυρμιδόνας 3.
σὺν τεύχεσιν, sch. V. ἄμεινον ἐκόσμησε (E379
ἑαυτὸν γὰρ ἕκαστος ϑωρήσσει z. ὡς μὴ εἰρη
μένον νοεῖται. διὰ τοῦτο σὺν τεύχεσιν. B1
ϑωρῆξαί & κέλευε ᾿Ἡχαιούς, sch. BL. ἀπὸ τῷ
ἡγεμονιχῶν, οἵ. B 98 θὅ, 72 83. ΠῚ pass. e
med. armor, arma induo, arma capio, paro m.
Hes. χαϑρπλίζεσϑαι ἀπὸ μὲ
χεσϑαι, ἑτοιμάζεσϑα
nam loricam induere est ϑώρηκα περὶ στήϑεσ
δύνειν. 8) Η 101 τῷδε αὐτὸς ϑωρήξομαι ul
putandus est fuisse indutus k
rica, non recte sch, BL. (Porph.?) πῶς iva
γ
χεσιν ἐς πόλεμον
ἐνδῦσα).. Θ 530 4“ 49 725
σὺν τεύχεσι ϑωρηχϑέντες.
9. cf. Α 296 K 78 Y 829. abs. "
Eoucu, Γ' 840 *P 813 ϑωρήχϑησαν II 9t
ϑωρηχϑέντες. 44 715 718, X 167 189 &
ϑωρήσσεσϑαι, etsi Achilles ne habebat qu
loricam, Bekk. h. B. 2, 40. Θ 54 ἀπὸ αὖτε
ϑωρήσσοντο post cenam, ct. T 352. ΔΝ
δὸς ὠμοιιν τεύχεα ϑωρηχϑῆναι. cf. χ
w 369 29. χαλχῷ. b) B 596 Βοιωτῶν
ἀριστερὰ ϑωρήσσοντο aciem instruebant,
armati erant, cf. B 587 818 4 252 ΔΜ Τῷ
E
x:
ρηκτής)
ϑώς (Benf. 2, ll
iónen. E. M. 459, 42 ἀπὸ τοῦ ϑέω ἢ ἃ
900c, ita Bothe Passow) bestia rapax, A
10 ζῷον ἄγριον. ut videtur: canis
Schakal, cuius colorem distincte signifie
merus.
λεῖς ὄντες.
7, 1556 Lenz,
A 414:
Suid. I
431 9. διέτρεσαν.
nem venantem esse. :
ὕλην ϑώων παρδαλίων τε λύχων τε!
funt. Herod. Ἡρίσταρχος βαρύνει,
ov καὶ ἐπείσϑη ἡ παράδοσις" ὃ δὲ
φιλος περισπᾷ, cf. Lehrs, Ar. 953 E
1005, 30.
ἐν
ἴα jc v. S. εἷς.
"ie, τά v. s. ἰός.
-deive (Lob. Rh. 157. ἐός, ἐάομαι, ,nam et
φάρμακον dicitur in utramque partem*, ut
Passow Benf. 1, 959 Hes. al, etsi path. el. iU
! 99 dubitat ob diversam vocalis mensuram atque
| διαίνω comparat. Etiam Curt. Et. 591 dubitat.
Benf. 1, 959 Pott E. F. 11, 949 skr. indh urere,
ἰϑαίνειν. A. Goebel, Hom. 17 «v glünzen,
ao (o) act. pr. Tel o 879. ipf 3. p. pl
vo» h. Cer. 435 aor. /jv« ib. 65, ci. Ln iptv.
Dare 9 426. pass. pr. -ομαι t 537, -εται G 156.
ipÉ -ετὸ (7). aor. ἰάνϑης -5 (Z, sed ὁ 108 τὴ,
οἷ, τῆς T 174, -j x 59. 1) calefacio, sch. BL.
oM τὸ ϑερμαίνειν. x 359 ἑαίνετο ὕδωρ.
9 496 πυρὶ χαλχὸν i, sch. B. (εὐφράνατε),
ϑερμάνατε. it 175 ἰαίνετο χηρός, ubi scimus
!ceram calore mollem fieri sed Homerus cale-
fieri tantum dixit, non bene igitur sch. H. ἅπα-
Aüg ἐγένετο, διεχέετο, cf. E. M. 468, 34 Ap.
89,93. 2) translate: sereno, vultum 'exhilaro,
]Ap. 89, 24 xal τὴν Πρ χὴν ἑαίνει καὶ διαχεῖ
πτέρποντα τὴν ὄψιν, E M. 463, 35 χαὶ ἐπὶ τῆς
ψυχικῆς διαχύσεως, sch. BLV. O 103 ϑερμὰ
"τὰ ἡδέα. itaque ϑυμόν sim. adduntur, cf. Fulda,
Spr d. hom. Ged. 58, sero tantum hunc lo-
ΘΠ morem ortum esse ratus, non enim in-
iniri A- X. a) T 174 φρεσὶ σῇσιν L, cf. o 382.
P598 τοῖο 9vuóc ἰάνϑη, c£ T 600 £2 321
b 165. “ὦ 119 147 176 196 ϑυμὸν Djvg dona,
Daraphr. εὐφράνῃ, al. ad misericordiam re-
runt, , cf. o 379. h. Cer. 65 σευ χραδίην x.
., Cf ib. 435. d 549 χραδίη x. ϑυμὸς
4 o à ἐάνϑη, cf. à 840 (vog), Ap. 89,
3 (cov τῷ ἐχάρη. w 47 ἰδοῦσα ϑυμὸν ἐάν-
ἐξ 156 ϑυμὸς ἐυφροσύνῃσιν ἐ. delectatur.
59 zo i. O 103 γέλασσε χείλεσιν οὐδὲ μέ-
ov ἐάνϑη, paraphr. εὐφράνϑη, sch. BLV.
ἐχινήϑη. ἰαίνεται δὲ δηλονότι τὸ
, Don recte Fulda: glànzend werden.
37 σφιν (anseribus) ἐ. εἰσορόωσα, ubi
ihi additur. [2 sed z O 103 y 59 in introitu
lect. (e (0) cz 42 una Nereidum (quae multum
etur? ef. ἐοχέ-αιρα, sed Damm ad ἑαίνω.
4c (skr. ar gehn ahd. il-an Curt, Et. 661
yer, vel. G. 1, 345 427 448 2, 69 Benf.
Pott E. F. 1 195 Kuhn 5, 319. alii ut
, hom. 17 io, σισάλλω pro -λιω,
“Ἢ Aufrecht, Kuhn 14, 273 Christ 160
] Ztft. f. oe. G. 1864 p. 337) act. tantum,
-tiv v 142 ptc. -ovr« x 976. iptv. “τὲ
93. ipf. ἔαλλεν (ter, Y) pl. -ov. aor. ἴηλα
-t 9 447, ci. -o β 316, iptv. -ov 9 443,
Aq. φ 149. efficio ut quid (celeriter)
tur, agito, cieo, mitto, iacio. 6 300 309
E γνευρῆφιν ἴαλλεν. o AT5 ἐπὶ Ζεὺς
«4 I 91 221 € 627 « 149 ὃ 67 218
9 71484 5 458 o 142 x 54 o 98 v 956
ὀνείατα χεῖρας ἴαλλον Hes. ἔπεμπον, cf.
, 30 Suid, 12,997. Cf. x 376 (ἐπὲ σίτῳ).
"stis ( 988 € ἑτάροις ἐπὶ χεῖρας ἴ. cf. h. VII 23.
19 περὶ χερσὶ δεσμὸν ἴ. Suid. I 2, 964 E.
1. 469, 38 ἐδέσμευσα. 9 443 ἐπὶ δεσμὸν (Us
τ 9 4 q 241, E. M. Suid. 1.1. ἐπικάμψαι.
anslate: 8 316 ὕμμε ἐπὶ χῆρας ἐ. Hes. ἐπι-
2
ἴα — Ἰάονες
581
.
βάλω. ν 145 ἀτιμίῃσιν L, sch. V. περιβάλλειν,
διδόναι, inicere in contumelias, cf. Faesi Düntz.
(ἐμβάλλειν. minus bene Ameis: durch Unehren
aufregen.
JTé&Ausvog (ἰάλλω, qui cito fertur. ptc. aor.
pass., c. redupl. ut putat Schenkl ΖΕ. f. oe, G.
1864 p. 337) et Ascalaphus, υἱες "Apoc otc
τέχε ᾿Αστυόχη δόμῳ Ἄχτορος, παρϑένος tri-
ginta naves Aspledone et Orchomeno "Troiam
duxerunt B 519. 1 82 ἀμφ᾽ ᾿Ασχάλαφον x.
Ἰάλμενον et quinque alios septingenti viri exie-
runt, noctu castra custodituri. Fuerat unus
Argonautarum, Apollod. 1; 9, 16 procorumque
Helenae ib. 3; 10, 8. (Y)
Ἰάμβη aid» εἰδυῖα h. Cer. 195 202, Celei
Eleusinii serva, Cererem filia amissa lugentem
primum permovit ut consideret, dein lepido ser-
mone ita exhilaravit ut videret, unde tale dicto-
rum genus ἐαμβίζειν (Hes. Diomed. III p. 473 P.)
vocatum esse fertur, K. Hermann gott. A. 8 55,
34 ,Personification des festlichen Mutwillens,
Jambe oder Baubo.* E. M. 463, 94 τινὲς ὅτι
Ἠχοῦς x. Πανὸς ϑυγάτηρ, cf. sch, Eur, Or. 954,
recte Thressa perhibetur fuisse, cf. Nic. AI. 130
Procl. ap. Phot. 319 6, 17, nam e Thracia Ce-
reris cultus Eleusinem per venerat, (2)
ἀμφὶ Téusvóv (ἡ, M 139 et quinque alios
duces Troiani murum oppugnant. occidit Ἰαμε-
vor Leonteus 7M 193, Herod. ᾿Αρίσταρχος ψιλοῖ"
ὃ δὲ ᾿Ασχαλωνίτης φησίν, ἐὰν μὲν ἀπὸ τῆς
ἐάσεως, ψιλωτέον" ἐὰν δὲ ἀπὸ τῆς ὁρμῆς,
δασυ »téov. ἄμεινον δὲ προχρίνειν τὴν ᾿Αρι-
στάρχου (Lehrs Ar. 332).
Ἰἄνασσα (Z, v. seq.) una Neréidum X 47.
Ἰάἄνειρα (f 1) una Nerétidum X 47. 2) ἢ.
Cer. 421 una e puellis, Oceani filiabus, quae
flores carpebant cum Proserpina, cf Hes. Th.
356 Bekk, εεεάνασσα et κιάνειρα quod probat
Savelsb. dig. 24, improbant Kayser, Schenkl
Leskien. Christ 193 2 e digammo ortum putat
quod improbat Curt. Et. p. 524. (de ἑαένω Ὁ)
Ἰάνϑη (1. Curt. Et. p. 5283 κε-ανϑὴ Veilchen-
blüte) h. Cer. 417, filia ut videtur Oceani, flores
carpebat cum Proserpina,
ἐάομιαε (τ. Pictet, Kuhn 5, 42 50 Christ 149
Skr. yavayami facere ut abeat , arceo. non
convenire usui Homeri monuit Curt. Et. 591.
Benf. 1, 259 £9, skr. idh brennen, ἰ(ϑ)αίνω,
ἐάομαι. Lob. Rh. eer ἑαίνω, q. v. ἐός virus.
L. Meyer, vgl. G. 2, 20. skr. "ishayatai er er-
frischt) medeor a) volneri: « 525 ὀφϑαλμὸν üj-
σεται. b) volnerato. E 904 ἐήσατο. Ἄρηα. M2
iar? Πὐρύπυλον. τ 400 τὸν εὖ ἰησάμενοι.
abs. E 899 ἐήσασϑαι. & 590 ἐήσεται. Ceterum
Welcker, Kl. Schr. 3, 46 probavit notam esse
Homero non chirurgiam tantum, sed universe
artem medendi.
Ἰάονες (i. skt. yavanas, ya ire, quia non
sunt aborigines, cf. Curt. Et. p. 553 Ioner 47
Christ 149 A. Weber, Kuhn 5, 221. sch. V.
IN 685 Ἴωνες" Βοιωτιχῶς διεῖλεν εἰς τὸ Ἰάο-
vec, Οἵ, Lob. path. el. 1, 250 2, 77 Iones. Ν
685 Jh ἑλχεχίτωνες, sch. A. ot £v Πελοπον-
νήσῳ, D. λέγει τοὺς "A9gvatovc, Ap. 89, 81
Hes. cf. Her. 8, 44 quos Ionum solos Homerus
582
; ;
Iozcevoc
commemoravit. sed potuit idem poéta qui JV 130
haud dubie Doriensium acies significavit, Iones
quoque universe commemorare. serioris aetatis
totum locum esse putant Duentz. Abh. 75, Schóll,
Fürber, cf. Heyne ἢ. 1. Bothe h. l. h. Ap. 147
ἑλχεχίτωνες Ιάονες ἠγερέϑονται in Delo in-
sula, cf. ib. 152.
Ἰᾶπετός τε Κρόνος τε O 479 in extremis
terrae marisque finibus sedent atque in Tartaro,
nec ventis nec Solis radiis delectati. Fuit Ia-
petus inter filios Caeli et Terrae, qui Titanes
vocantur, frater Croni, ex Asia s. Clymene pa-
ter Atlantis Promethei Epimethei Menoetii
Apollod. 1; 1, 3 2, 3, Hes. Th. 134 507. sed
Suid. I 2, 930 εἷς τῶν Γιγάντων. incipit certe
ab eius liberis novus rerum ordo, cf. Gerhard
Myth. $ 106 (,der Anstürmer*) 114 125 Preller,
gr. Myth. 1, 39. Comparatur cum eo laphet
Hebraeorum Gerhard p. 340. (τ. E. M. 463, 49
Preller 1. 1. al. de
ü&zvo (f. Curt. Et. 623 dubitat num ἐάπτω
et iacio ad ἐπ referat. Pott E. F. 11, 195 ya
gehen et p causativum, ita Christ 120 194 149 160
cf. Autenr, 7 3. Lob. path. el. 1, 405 ἅπτω)
ci. pr. act. officio, noceo, laedo. β 376 χατὰ
χρόα ἰάπτῃ, Ap.89,98 ἐάψῃ, sch. PSV. δεαφϑείρῃ
χαταδαπανᾷ, cf ὃ 149 (ἰάπτῃς). προ-
Ἰαρδάνης 1) fuvius Cretae, y 292 Κύδωνες
ἔναιον Ἰαρδάνουν ἀμφὶ ῥέεθρα, sch. M. ἀπὸ
τῆς Ἰαρδάνης εὐθείας, cf. Suid. I 2, 930, sed
Eust. 1468, 28 ποταμὸν Ἰάρδανον, ut 671, 14
20. 2) fluvius Elidis, H 135 παρ᾽ ὠχυρόῳ Ke-
λάδοντι, Φειᾶς πὰρ τείχεσσιν, Ἰαρδάνου ἀμφὶ
ῥέεθρα, Ariston, ἡ ó. 0. ἐδίως τὰ ἐπίϑετα
προτάξας τὸ χύριον ἐπήγαγεν, statuens χελ.
quoque adi. esse. Strab. 3429 prope Pheam, qui
portus fuit Olympiae, parvum fluvium comme-
moravit, sed 347 ὃ rov Ἰαρδάνου λειμὼν καὶ
τάφος. Curt. Pel. 2, 45 grosse Giessbach welcher
an der Nordseite des Berges Skaphidi mündet.*
duos fluvios distinguit sch. D. utrumque Arcadiae,
quorum Celadontem significare videtur sch. V.
τῷ νῦν ᾿Ακίδωνον, alterum vero Paus. 5; 5, 5
ὅτι τῷ ᾿Ακίδαντι ὄνομα Ἰάρδανος ἦν τὸ do-
χαῖον αὐτὸς μὲν οὐδαμόϑεν συνεβαλόμην,
ἀκούσας δὲ ἀνδρὸς Ἐφεσίου, λέγω τὸν λόγον,
quamquam Acidas in Anigrum influit satis pro-
cul a Phea, quare fuere qui '"4xíóovr. et Χάας
scriberent cf. Strab. 348 Eust. 671, 23 Paus. 5;
18, 6, Did. vero Φήρῃ et “αρδάνου. nam hoc
loco omnia incerta sunt cf. Spitzn. h. L, atque
Duentz. dubitat num v. 185 genuinus sit.
Ἰασίδης (-..--) filius Iasi. 1) A 282 "Au-
φίονος Ἰασίδαο. 2) o 443 “μήτορι Ἰασίδῃ.
Ἰασίων(ε) (-22--) Δημήτηρ μίγῃ νειῷ ἔνι,
t 125, quare luppiter eum fulmine percussit,
sch. HPQV. τούτου x. Δήμητρος ὁ Πλοῦτος.
ἣν δὲ Κρὴς ὁ Ιασίων. Ἑλλάνικος δὲ Ἠλέχτρας
(Eust. 1528, 7 Ἡμέρας) x. Διὸς αὐτὸν γενεα-
λογεῖ. fuit frater Dardani, cf. Apollod. 3; 12, 1
Con. 21 Eudoc. 233. Hes. Th. 970 Iasium vo-
cavit. sch. Apollon. 1, 916 Ἠετίωνα ὃν "Ia-
σίωνα ὀνομάζουσι, cf. Klausen, Aen. 1, 331.
Fertur agro colendo floruisse et Cereris gratia et
opibus, Preller Myth. 1, 479 Dàmon der frucht-
baren Erdtiefe oder des befruchtenden Regens,
cf. Düntz. Kuhn 14, 201. Eust. 1528, 13 παρὰ
τὸ ἴημι διὰ τὴν σπορίμων £ow. Diüntz, c
240 6.
Ἰᾶσον Ἄργος (ὃ σ 246, Strab. 369 τὴν Πε-
λοπόννησον, sch. BQ. ἀπὸ Ἰάσου τοῦ τῆς
3^
— ἰάχω
"ovc, cf. Hes. Apollod. 9; 1, 3 Paus. 2; 16, 1
Eust. 1845, 18 τινὲς ὡς ἀπὸ μέρους τὴν ὅλην.
Ἑλλάδα. Düntz. h. L ,florens", producta enim
vocali videri eiusdem radicis cuius ἱερός, cf.
cid. Kuhn 14, 201. Melius ut videtur plerique.
ad Ἰάονες referunt, ut vere sit appellativum
quali certe uti voluit Homerus.
"I&oog (2 1) Ὁ 337 ἀρχὸς ᾿Αϑηναίων ἐτέτυ-
χτο, filius Spheli. occidit 7«cov Aeneas Ὁ 333.
2) pater Amphionis Orchomenius, v. s. Ἰασίδης,
3) pater Dmetoris Cyprius v. ib. 4) filius Ius,
v. 8. Ἴασον. Cf. Düntz. Kuhn 14, 268 Gladst.
Stud. 12. ^
ἰκύω (z, Curt. Kuhn 1, 29 reduplicatione or-
tum ex ας ἄεσα. cf. Et. 587 L. Meyer, vgl. G.
1, 427 Lob. path. el. 1, 73. Christ 238 960
compositum e dvi s. vi ob Sapphus fr. 82 (deber
i e. ἐαύω). πλεονασμῷ τοῦ ε E. M. 464, 38
cf. Fuhr, J. J. f£. Ph. 20, 371 sq.) praes. ind
et inf. et ptc, ipf. sg. 1. p. et pl 3. p., ipf.
iter. 3. p. sg. et pl, aor. ind. et ci. et inf. re-
spiro, noctem dego, náchtige, pernocto. Hes.
ἀναστρέφεσϑαι. κοιμᾶσϑαι. διατρίβειν. vu-
χτερεύειν. I 820 ἀύΐπνους νύχτας ἴαυον,
M. 464, 40 διὰ νυχτὸς ἄγρυπνος διετέλουν.
qui ,dormiebam* explicant, oxymoron statu.
I 470 τ 340 ἀύπνους νύκτας ἴαυον po
custodientes captivum. ε 154 νύχτας ἐαύεσζεν
παρ᾽ ἐθϑελούσῃ. h. Merc. 989 ὕστατον ὕ
ἰαύσῃς. Ven. 177 νήγρετον ὕπνον aUe
b) sine acc. rei quae lam verbo significati
Z 918 Ζηνὸς ἐν ἀγχοίνῃσιν ἐαύεις, cf. À
(ἐαῦσαρ), h. Cer. 264 («vosr) infans in bracck
nutricis. * 464 παρὰ μνηστῆρσιν ἴαδον.
259 ἐπὲ νηυσὶν ἰαύων, cf. T' 7l (ἐαύειν, B
in quarto pede -£uzv) Ariston. η ó. 9. τὸ ἐν
oix ἔστι νῦν κοιμᾶσϑαι ἀλλ᾽ ἐπαυλίξεσϑ
cf. Lehrs Ar. 148. « 909 ἐν τῷ σιτέσχονϊ
x. ἵζανον ἠδὲ ἴαυον. c 184 ἔνϑα μῆλα lue
σκχον, cf. ξ 10 (ἐχτός) 21 (πάρ). (παρ).
ἰαχέω v. s. ἰάχω. De
ἰαχή (ziziysw. L. Meyer, vgl. G. 1, 77
Savelsb. Dig. 24 Christ 207 210 233 Go
hom. 17. digammo semper utitur Hom
sonus clarus et acutus, stridor, clamor, cf.
Meyer Beitr. z. h. Synon. II. Gera 1844 p.
Suid. I 2, 9383 χραυγή, Box, ἦχος ἢ ϑρῆνοι
ἀπὸ τοῦ ἴα ὃ σημαίνει τὴν φωνήν. ἃ) 2
ἐαχή pugnantium. 4 456 μισγομένων γένει
(Tr πόνος τε manus conserentium, cedentim
M 144 0 396 II 366 (ἐκ νηῶν) i. τε φόβος t
II 818 ἰαχῇ vs φόβῳ τε. aggredientium Ὁ 88
μεγαλῇ ἰαχῇ. P 966 τόσσῃ ἐ.
nantium. Ὁ 275 ὑπὸ l«y5c. mortuorum à
ϑεσπεσίῃ L b) h. XIV 3 τυπάνων ἐ. In
Ἰάχη (i) nympharnm una quae cum
pina flores carpebant h. Cer. 419.
ἐἄάχω (1, v. s. ἐαχή, unde -ἔω. Neglegit
digamma B 333 394 4 195 N 822 834 P j
Y 62 (6 10 £2 298 219 A 482 B 498) 4^9
ε 895, cf, Hoffm. qu. h. 2, 63) pr. -& h. XXV
7 (Herm. ad XIX 18 /dze:) ptc. -o», Herod.
302 βαρύνειν δεῖ τὴν L, Tyrannio -cw, €i
343 Ariston. E 421 Lehrs Ar. 304 Lob, Bh.
La Roche h. T. 285. -ovo«, -o»rog « 4i
-ovt« & 392, -ovc«v h. Cer. 81, -Ὄντες. 1
l«ys(v) -ov (1 A 482 β 498, B 383 394 €
$ 10 4 195 N 822 834 P 728 Σ 919 928 Y
d$ 10 P210 ε 395) aor. -ησε(») strideo, son!
edo clarum et acutum, Hoffm. 1. l quik
1) A 482 B 498 κῦμα μεγάλ᾽ ἴαχε. 4 125 ν
"n
μέγ᾽ (, € 219 ἔ σάλπιγξ. Φ 10 ὄχϑαι μεγάλ᾽
[O3 216 μέγα δ᾽ ἴαχε πῦρ. ι 392 πέλεκυν
εἰν ὕδατι βάψῃ μεγάλα ἰάχοντα. ι 395 ἢ.
Aog. h. XXVII 7 4. ἐπὶ ὕλη. XXVIII 11
γαῖα σμερδαλέον ἰάχησεν. 2) homines: clamo,
schreie auf. 8) applaudentes, exhortantes, ex-
sultantes. .B 333 394 "4oysto. δὲ μέγ᾽ ἴαχον,
e£ 4 506 P317, 913 € 160. Ν 822 834 P 723
ἐπὶ δ᾽ i. λαός, cf. Ψ 766. E 302 O 321 II 785
T 41 Y 985 382 443 χ 81 σμερδαλέα ἰάχων.
T 494 ἰάχων, cf. ὃ 454. Σ 998 μεγάλ᾽ ἴαχε.
b) subito dolore vel terrore commoti. E 343
Χ 393 μέγα ἰάχουσα, cf. E 491 Σ 99. h. Cer.
(μεγάλα). Z 468 πάις ἰάχων. 4 463 ἐἰάχον-
auxilium advocantis. Y 62 ἔαχε timens.
Φ 341 φϑέγξομαι ἰάχουσα. h. Cer. 90 ἐάχησε
X φωνῇ. Ruhnken ἢ. XIX 18 ἐπιπρο-
? jeyst, Herm. ἐάχει llgen ἀχέει, codd.
χέει. (ἐπ, ἀμφιαχυτα)
T&oAzóg (I, num ει. cf. Boeckh. Pi. Ol. 7,2.
Ἰαόνων 0àÀzóv dixit Curtius, Ioner) B 712
ἐυχτιμένην Ἰαωλκόν tenebant quos Eumelus
Troiam duxit. 2 256 Πελίης iv εὐρυχόρῳ
Ἰαωλχῷ ναῖε πολύρηνος. h. Ap. 218 εἰς Ἶ.
(ανες. urbs fuit Magnesiae, Strab. 486 χκατέ-
σχαπται μὲν ἐχ παλαιοῦ, ἐντεῦϑεν δ᾽ ἔστειλε
τὸν Ἰάσονα x. τὴν ᾿Αργὼ Πελίας, septem sta-
lia ἃ Demetriade cuius portus erat, viginti ab
Ürmenio ib. 438, ad sinum Pagasaeum, cf. Bur-
sian Geogr. v. Gr. 1, 102. -
γνύη (s. ἰγνυεα }) (Curt. Et. 137 γόνυ, ἐγ-
ὕτα. Pott, E. F. 21, 162 Benf 2, 48 119 ἐν
i e. ἐν. Christ 34 Lob. path. el. 1, 77 ; addi
tantum putant, cf. Doederl. Gl. 1010) poples,
Hes, τὸ τοῦ γόνατος ὄπισϑεν μέρος. N 212
ἐγνύην βεβλημένος. De accentu dubita-
sch. Α. τὸ àz0A0ov9ov iyvvc (Bekk., Lehrs
02 ἔγνυα, Lob. path, el. 2, 99 Zyvvic) ἐστι
| Ἡρωδιανὸς £v τῷ ιά τῆς z«90A0v, cf.
kk. an. 1382 Gottl Accentl. 138. Suid. I 2,
B τὸ πληϑυντιχὸν ἰγνύες, cf. E. M. 464, 57.
erc. 152. περ ἐγνύσι, loco desperato, M.
τεριγνύσι, Herm. παροιγνύς ci, non recepit.
JHdeioc (τ, Ἴδὴ q. v. ad Idam montem per-
ens, Idaeus. a) O 170 410 44 196 Π 19 953
169 237 II 677 Y 189 Ἰδαίων ὀρέων,
mons, sed 77 19 (Y 189) montes qui circa
| sunt. b) Π 605 Ζ4ιὸς Ἰδαίου. Ὁ 9291
lovt "Iónío. habebat enim Iuppiter in Ida
et altare (0 48).
«tog E 11 920 Idaeus, 1) Daretis filius
di peritus, Phegei fratris a Diomede oc-
pus non potuit defendere, sed curru re-
Volcano servatus est. 2) I' 948 χῆρυξ
anorum, Priamum ex urbe advocat foe-
eicit H 276 Ἰδαῖος et Talthybius πεπνυ-
) ἄμφω, Aiacis Hectorisque certamen diri-
L senior ut videtur H 278 χῆρυξ᾽ I. πεπνυ-
t μήδεα εἰδώς pugnantes hortatur ut absi-
cui Aiax H 984 Ἰδαῖ᾽ etc. H 381 ἠῶϑεν
ἔβη ἐπὶ νῆας, cf. H 372, iussus a Priamo
rojanisque inducias facere cum Graecis pacis-
nditiones ferre. H 405 Ἰδαῖον προσέφη
νῶν (406) Tó«t'. cum pacem asperna-
Graeci, induciis factis H 413 ἄψορρον
ἢ προτὶ Ἴλιον, atque H 416 T. . . &yyc-
ἣν ἄπξειπεν Troianis. Priamum ad castra
m comitans, mulas Q 325 Ἶ ἔλαυνε
», ante tentorium vero remansit. nam
Iriamus Achilli supplicaturus 99 470 Ἰδαῖον...
πεν" ὁ δὲ μίμνεν ἐρύχων ἵππους ἡμιόνους
Ἰαωλχός -- Ἴδης
583
τε. postea advocatus (2 577) in Achillis ten-
torio dormivit (X2 648) atque postero die (2 689)
cum Priamo Troiam rediit. τ in arsi praeter
H 372 382 413 Q 305.
ἐδέ (Y, Bekk. κεδέ, quod improbat Leskien,
cf. B 511 (y 341) Benf. 2, 232 ; pronom. et
-ór dazu. Pott, E. F. 29'!, 218 aut idem probat
aut skr. iti so andrerseits proponit, Hartung,
Part. 1, 218 δέ abgeschwücht, ut E. M. 465, 4.
Cf. Schenkl. Ztft. f. oe. G. 1864 p. 337) et, Ap.
89, 32 Hes. σύνδεσμος ἴσος τῷ καί. 1) sub-
stant. tantum: B 511 Ἡσπληδόνα i9? Ὀρχομε-
vóv. B 697 ᾿Αντρῶνα ἰδὲ Πτελεόν, ci. Z 4
A 696. w 289 πὐρυνόμη τε |. τροφός. D 194
ὥὦμοισι 0. στέρνοισι, οἵ. E 171, I 658 «2 643,
166 2431. Z 469 χαλκόν τε i. λόφον, cf. 4 147
O 162 M 311 ἕδρῃ τε χρέασιν τε ἰ. πλείοις
δεπάεσσιν, cf. Σ 589, A 337 o 949 h. Cer. 190.
K 573 τε ἰδέ ve. E 848 τε ἰδέ ἠδέ. Ν 432
κάλλει καὶ ἔργοισι ἐ. φρεσί. T 985 τε ἠδέ ἐδέ.
ε 186 - τε ἐδέ. ὃ 604 -τε τε ἐδέ. 2) sententiae,
Γ 818 H 177 ἠρήσαντο, ϑεοῖσι δὲ χεῖρας ἀνέ-
σχον, Nicanor et Bekk.? ϑεοῖς ἐδέ, cf. v.1. 1219.
4 382 ἐπεὶ ᾧχοντο i. πρὸ ὅδοῦ ἐγένοντο, cf.
Ε8 X165 σ 161. 4 15 ἐβόησε i. ζώννυσϑαι
ἄνωγεν, cf. y 10 h. Ven. 164 (x«£) Cer. 151 (τε).
« 112 νῖζον xal προτίϑεντο i. χρέα δατεῦντο.
E 175 χρόα ἀλειψαμένη ἐ. χαίτας πεξαμένη.
Plerumque iambum efficit in pede quarto.
pyrrhichium in quinto € 175 Σ᾽ 589 in quarto
T 285 (Γ 318 H 177 I 219) elisione fit ἐδ᾽
post caesuram tertii pedis B 511 y 10 ὃ 604.
Ἴδη (τ, saltus, E. M. 465, 1 πᾶν σύμφυτον
ὄρος Ἴ. καλεῖται, cf. Hes. Suid. I 2, 939 Hoeck
Kreta 1, 291. Her. 4, 175 pass. /óz silva cf.
Schweigh. lex), Ida, E. M. 465, 52 ὄρος ὑψηλόν
3 Phrygia occidentem versus per Mysiam per-
tinens ad mare in cuius radicibus ad septen-
triones vergentibus Troia urbs sita est. h. Ap.
34 "Iógc ὄρεα σχιόεντα. ep. ll, 3 "Ἴδης ἐν
χορυφῇσι πολυπτύχου ἠνεμοέσσης. B 891 A
105 Ἴδης ἐν χνημοῖσι, οἵ. Φ 559 Ψ 117, Φ 449
(πολυπτύχου ὑληέσσης) X 171. 41192 Y91
ἐξ Ἴδης. B 824 πόδα νείατον Ἴδης |. E 307
ἐν πρυμνωρείῃ πολυκίδαχος Ἴδης, cf. Y 218.
Y 59 πόδες πολυπίδακος Ἴ. καὶ χορυφαί. pro-
cul conspicitur: JN 18 ἐφαίνετο πᾶσα μὲν ἴδη
Neptuno qui in Samothrace insula degebat.
plura habet cacumina ἢ. Ven. 54 ἀχροπόλοις
ὄρεσιν πολυπιδάχου Ἴδης, quorum Lectum pro-
munturium in mare excurrit, Gargarum altissi-
mum est, E 293 Πάργαρον ἄχρον Ἴδης υψη-
λῆς. O 47 Ἴδην πολυπίδακα, μητέρα ϑηρῶν,
Τάργαρον, cf. Ξ 288 (4exróv) O 151 h. Ven.
68. X 157 ἐπ᾽ ἀχροτάτης χορυφῆς πολυπίδα-
χκος Ἴδης ἥμενον. ibi Iuppiter considens pugnas
Graecorum Troianorumque spectabat. 6 75 ἐξ
Ἴδης κτύπε cf. 0 207. 4 188 Ἴδης ἐν κορυφῇσι
χαϑέζετο πιδηέσσης, cf. E 332 Ὁ 5, 255 4 331,
habebatque fanum et altare (60 48), vocatus
Ἰδαῖος q. v. X 162 ἐλϑεῖν εἰς I. cf. 0146. et I
976 320 H 202 £2 308 Ἴδηϑεν μεδέων Ariston.
ἡ ὃ. ὅ. ἀντὶ τοῦ τῆς Ἴδης μεδέων, cf, Bekk. an.
598, 28 693, 28 608, 21 E. M. 466, 3, sed de
loco sunt: 4 475 Ἴδηϑεν χατιοῦσα. Θ 397 Ἴ.
ἔδε, cf. O 438. (Ἰδαῖος). Ἰδήεος v. s. Ἰλήιος.
Ἴδης (D). I558 Ἴδεω ὃς κάρτιστος ἐπιχϑο-
νίων γένετ᾽ ἀνδρῶν filia Cleopatra fuit e Mar-
pessa, Simonides ap. sch. BLV. Ἴδας ὃ JAga-
ρέως uiv παῖς χατ᾽ ἐπίχλησιν, γόνος δὲ llo-
σειδῶνος, “αχεδαιμόνιος, ἐπιϑυμήσας γάμου
ὅ84
παραγίνεται εἰς Ὀρτυγίαν τὴν ἐν Χαλκίδι x.
ἐντεῦϑεν ἁρπάζει τὴν Βὐηνοῦ ϑυγατέρα Μάρ-
πησσαν .... χατὰ δὲ τὴν Ἀρήνην. ἀπαντήσας
0 "AnóAAov τῷ Ἴδᾳ λαμβάνεται τῆς Μιαρπήσ-
σης" ὁ δὲ ἔτεινε τὸ τόξον 2. διεφέρετο περὶ
700 γάμου. οἷς χριτὴς ὃ Ζεὺς γενόμενος αἵρες-
σιν τοῦ γάμου ἐπὶ τῇ, αρπήσσῃ τίϑεται ἢ
ΘῈ, αἱρεῖται τὸν Ἴδαν.
ἔδεος (» 0, £L, σεέδιος σεε, ὃ Curt. Et. 601
cf. ib. p. 578 Christ 243 L. Meyer. vgl. G. 1,
380 Ebel, Kuhn 5, 69) proprius, qui unius est
non omnium aut multorum. y 80 tones "TR
ἰδίη οὐ δήμιος. ὃ 814 δήμιον 7, ἔδιον;, publi-
cine quid an privati.
ἐδίω (τὸ σειδ, skt. svidjami lat. sudo ahd.
sveiz L. Meyer, vgl. G. 1, 384. Curt. Et. 283
Christ 158 255 Doederl. Gl. 918) ipf. sudo: v 204
ἴδιον, cf. Ap. 89, 33. (δρώς -óo)
ióvóo (Bent. uf 989 zt: winden είτυς, ει
drehen. E. M. 406, 28 sch. L. B 266 παρὰ τὸ
ἕξω, cf. Lob. Rh. 181. E. M. ib. τὸ ἔνιον óo-
videte cf. Ap. 90, 3) pass. aor. ind. et ptc.
curvo, contorqueo. B 266 ἐἰδνώϑη, sch. L.
ἐπεκάμφϑη, Ap. 90, 3 εἰς τοὐπίσω ἐχάμφϑη
vapulans. JV 618 ἐ. πεσών vulneratus JM 205
9 375 ióvo9sig ὀπίσω resupinus, serpens et
homo saltans. χ( 85 χάππεσεν ἰδνωϑείς, v. l
(Faesi, Báuml)) LR pu
Ἰδομενεύς (τ, Curt. Et. p. 586 Paraschema-
tismen von pte., ἰδέσθαι, etsi digammi non sunt
vestigia, cf. Hartung Rel. ἃ. Myth. d. Gr. 2, 230,
Thiersch Spitzner, incredibili errore* ut falso
dixit Hoffm. qu. h. $ 105 al. Ἴδη mons Cre-
tae) -evc 4 145 I' 9230 E 43 H 165 Θ 78
263 44 510 N 240 304 362 370 405 424 445 500
506 509 II 345 P 258 605 624 T 311 y 19].
δουριχλυτός B θ45 650 E 45 NN 910 467 476.
ἥρως Ν 884 489. συὲ εἴχελος ἀλκήν 4 258.
Κρητῶν &yóc 4 265 IN 221 259 274 311 Ψ 450.
-4oc E 48 H 165 O 263,K 58 N 248 402 502
P 258 !P 528 860 888 v 259. ἀγαπήνορος Ῥ
118 124. ἀγαυοῦ Δευκαλίδαο M 117. Δ4ευκα-
λίδαο P 608. (et -εὔςἡ JN 494 cf. Bekk. an.
1204 1236, quod recte improbant Herod. ἢ. 1.
"Thiersch 8 194, 46 b Spohn extr. 155 Lob. path.
el. 2, 89) -7: ἮΝ 434 ἐ 382. -ἥα 4 256 Καὶ 53
112 N 997 387 469 470 P 621 τ 190. ἀγαχλυ-
τόν Z 486 E 937. ἄναχτα B 405 O 301 τ 181.
ἀρήιον 4 501. δαΐφρονα 4 282. φλογὶ εἴχε-
λον ἀλχήν Ν 880. -εὖ 425; Ν 932 7 474
498. Κρητῶν βουληφόρε Ν 219 [255] Deu-
calionis filius τ 181 Minois nepos JV 449, Cre-
tensis, pater Orsilochi » 260, frater Moli "Apol-
lod. 3; 3, 1 cuius filius fuit Meriones ὀπάων
H 165 0 963 P 958 s. ϑεράπων N 946 Ψ 113
194 528 860 888 Idomenei, dux Cretensium B
645 quibuscum ξ 237 Troiam profectus erat,
iam senior (μεσαιπόλιος Ν 361 485), decem
diebus ante adventum Ulixis hospitis v 190.
Hospes erat Menelai quoque 41 230, carus ac-
ceptusque etiam Agamemnoni 4 957, qua erat
comitate et benignitate. unus e concilio prin-
cipum B 405, vir strenuus et impiger, sóc
ὡς I'230, multas habet hastas hostibus occi-
sis ablatas Ν᾽ 260. laudatur ab Agamemnone in
epipolesi 4 253, σϑένος Ἰδομενῆος NN 948,
ἀτάλαντος ᾿ἄρηι NN 500. Troiae urbis murum
ascendere conatus fuerat Z 436. Phaestum in
pugna occidit 7 43, cum Hectore singulari cer-
tamine pugnare volt H 165, ceteris Graecis ce-
dentibus ipse quoque cedit 0 78, sed O 263
ἴδιος --- ἱδρώς
inter primos hostem aggreditur. nocturno con-
cilio interest A 119. in sinistra parte prope
Seamandrum pugnat 4f 501 Machaonemque 1
510 volneratum abduci iubet sicut JV 210 alium.
quendam suorum. Aliis ducibus volneratis pri-
mas partes in pugna tuetur. Loquitur eum
Neptuno JN 219, in tentorium abit JV 240 arma
capturus. non satis apte valde laborantibus
Graecis, multa et satis vana cum Merione col-
locutus Ν 249, ad sinistram partem tandem re-
diit Ν 330 occiditque Ν 363 Othryoneum, Asium.
M 117 N 387, Aleathoum Ν᾽ 428 dum eum
Deiphobo pugnat, Oenomaum JV 506 dum Ae-
neae eiusque sociis resistit. O 301 cum Aiace
aliisque pugnantium ordines instruit. 1I 345
Erymantem occidit. Patrocli occisi corpus de-
fendens P 258, cum Hectore pugnat P 605.
corpus curru abducit P 694. cum ceteris p
cipibus Achilis moerorem solatur 7 311.
certaminibus peculiari loco sedens *P 450 temere
altercatur cum Aiace minore Ψ 488 sed ab
Achille placatur. "Troia eversa. incolumis cum
suis domum rediit y 191 quare potuit mendicus
& 382 narrare Ulixem apud Idomeneum in Creta
esse. Fertur tamen Idomeneus post 6t
Troiana e Creta expulsus (ν 259?) in I
venisse atque in castro Minervae habitasse,
Niebuhr Ró. Gesch. 1, 165. Klausen, Aen. 1, | A92
Geppert 1, 311. formae οὖ. ante caesuram
tertii pedis, praeter 4 145 Ν 304 500 ubi aliu idi
nomen pr. additnr.
ióosü; (Bekk. κι) peritia. H 198 ov
οὔτε ἐδρείῃ, Wolf cet., ol v. ἀεδρείῃ,
ἐμπειρίᾳ. ΠῚ 359 LM πολέμοιο. De )
ds dis ὑω εἰδέναι, cf. ;Deedes; GI. 419) pe-
Ȏutv.
ἱδ-ρόω (σειδι, ἱδρώς ,compare caret* Lol
Rh. 160) praes. ptc. -&ovo« etc., cf. Lob. Rh
213. fut. et - πλάσι 4A 598 (Bekk: -aovatt),
Lob. path. el. 2, 157 aor. ind. 1. p. sg. et
sudo, ob laborem. 4 97 ἱδρῶ à ὃν ἵδρωσα Loy
B 888 ἱδρώσει τελαμὼν ἀμφὶ στήϑεσσι,, ch
L. ὑγρανϑήσεται ὑπὸ ἱδρῶτος τοῦ πολεμοῦ
τος. B 890 ἱδρώσει ἵππος. 6 543 ὃ 88 m
πους ἱδρώοντας. «1 898 ἵπποι ἱδρῶσαι. 43 l
σπεύδουσ᾽ ἱδρώουσα cerva. X 372 ἱδρώο
Voleanum. I
ἱδ-ρύω (σιδ., £0 Curt. Et. 280) act. p
iptv, aor. (Ὁ ct. Lob. path. el. 2, 30),
pte., pass. aor. -r9woav quasi de -vrO, ι
Buttm, a. S. 8 112, Anm. 17 L. Meyer, vg
2, 77. Act. efficio ut quis considat, colle
B191 ἄλλους ἵδρυε λαούς, Hes. χάϑιξε, ἕδρο ζ
O 142 ἵδρυσε ϑρόνῳ £v Ἄρηα. γ 81 ἕδρυο
παρὰ δαιτί. ε 86 ἐν ϑρόνῳ ἱδρύσασα. pas
consido. 1Π 78 H 56 ἱδρύνϑησαν ἅπαντε
(a9) 4
ἱδρώς (σει., v. Ss. ἐδίω) dat. -& (ef. I
path. el. 2, 300 'E. M. 466, 46 Bekk. an. 119
acc. -ὦ, ita sch. BL. 4 27 ubi v. l. -99?
non potest, cf. Spitzn. h. l Kühner, à. δ,
398 Buttm. a. S. 1, 207 Lob. path. el. 2, 8
Ap. 90, 4 Hes. (x«t? ἀποκοπήν, sed L. Mey
vgl G. 2, 117 -ó« pro -óg«. sudor. 4 21 ἰδὲ
or ἵδρωσα. E 196 ἱδρὼς γάρ͵ μιν ἕτειρξ,
ᾧ 51. 4811 715 νότιος ῥέεν t. cf.
(πολύ c) 4^ 688 A 599. IV 705 πολὺς ἀναχηκ
ΘΝ 507: HU 10 ἢ: πολλὸν ἀπενίζοντο,
574, 4 621 561 X 2. N 711 χάματός τε
i γούναϑ᾽ ἵχοιτο, cf. P 385 745. O 241
σϑμα nl i. παΐύετο.
(eget (Ὁ) (ὩΣ, ε εἶμι, Lob. Rh. 191. , minus cer-
medium. id enim plerique doctorum prae-
nte Brunckio ?eu«: scribunt quia non tam
ndi significationem habet, quam appetendi et
roperandi cf. Gottl. Hes. Sc. 65 Ellendt lex.
3 1, 507.) pr. ind. et iptv. propero, moveor
iter. M 274 πρόσσω ἴεσϑε, paraphr. προ-
εσϑε, Sch. br. ἔρχεσϑε z. ὁρμᾶτε, cdd. ple-
Eust. 904, 26 Spitzn. h. 1. Curt. Phil. 3, 6.
& nitimini Heyne Bekk. cet. aves χ 304 ἐν
Q (νέφεα πτώσσουσαι) ἵενται Bekk. La
E cet., sed ACDEJKLMNQ. ἢ ἔενται, cf. Curt.
Eust. 1928, 33 ἴενται ib. 36 ὕενται.
£t (ἴ, -εὐς. De accentu cf. Buttm. a. S.
6 n.) sacerdos femina, antistita. Z 300 τὴν
dd CENE ἱέρειαν, cf, Giseke, Stàmme
3
εὖς q -0c) et ἑρεύς (2. 8) sacerdos unius
5, qui certo fungitur munere Ap. 90, 9 enl
TOU προεστῶτος τῆς θεραπείας τῆς τοῦ
v. 423 811 αἰδεῖσθαι ἱερῆα, sch. BL. ὡς
ες μὲν οὗτοι ἱερέα “χαλοῦσε, reverentia
im debetur ,ci, cuius ministerio deus utitur.
. 468, 4 ὁ τὰς ϑυσίας ἀν ἀπεμπόμενος τῷ
. Αϑτοὶ ἱερεὺς Ἀπόλλωνος, εἴ ε 198 (ipic).
ἱρεὺς Ἡφαίστοιο. I 604 Διὸς tosvc -
I515 ϑεῶν ἱερῆας ἀρίστους. Naegelsb.
200 sacerdotes prope templum habitare
1e et sacra facere et supplicare pro populo
esse iis templorum vectigalia unde vivant
videri eos opulentos fuisse, certum vero
em sacerdotum non fuisse, sed nasci iis
lam vaticinii genus e consuetudine quam
Ant cum diis. b) Ap. 90, 10 ἐπὲ δὲ τοῦ
» ϑυσιῶν ᾿,μαντευομέν ov, Hes. 4 m τινα
ν ἢ ἱερῆα ἢ καὶ ὄνει ροπόλον. 42 99] ἢ
€ ϑυοσχόοι ἢ ἱερῆες, v. S. ΤᾺ ἃ B et
óoc. Inde
() et (E 94 o 181 τ 198 v 3 951
0 180), v. 1. £e) toto (Σ in arsi, sed o 180
; Bekk. (Am.) in thesi) act. praes. -fTÉ
191. -ovo' ξ 94 ptc. -οντες. ipf. 3. p. pl.
» iterat. -oxov v 3. fut. inf. - σεὲν 2 147
Z 94 2:5 x 594 A 32. aor. -tvos(»)
391 iptv. -ατε o 214 €i. τῷ & 414 -ομεν,
"αντες. pass. plqpf. ἱέρευτο 22 195. med.
ἱρεύσασϑαι τ 198. ἃ) sacra facio, E.
5 96o. B 402 βοῦν t. Κρονίωνι; cf.
5309. Φ 131 ποταμὸς ᾧ t. ταύρους.
85. Ψ' 147 uA? i ἐς πηγάς. x 594
NITE Ów i. c. duplici dat. H 314
ι βοῦν i. Κρονίωνι, cf. v 94. De sacris
se cf. Naegelsb. h. Th. 197. b) macto,
vescendi causa sed ita ut diis primi-
tae praestentur. Z 174 ἐννῆμαρ ξεί-
νγέα βοῦς t. ὦ 915 δεῖπνον συῶν
ἄριστος. v 3 ὀίων τοὺς i. X 559
$2 195 τοῖσι ὃις i, π 454 σῦν t cf.
ξ 414 ξείνῳ i suem. ξ 74 ἀμφοτέρους
ρους). ἃ 94 ἕν i. ἱερήεον. ,v 891 μάλα
B 56 o 535 βοῦς ἱ 1. zal Oic z. αἶγας.
οἷσι uj i L ὀχτὼ δ᾽ ὕας dvo δὲ βοῦς.
ὄις z. αἶγας, 181 t. δὲ σύας z. βοῦν
251. Med. mihi macto quibus ipse
t 198 ἔδωχα βοῦς ἱρεύσασϑαι.
" (ζε., -- εὐς) victima, quae in deorum
caeditur ,b) cuiusque carnibus homines
lur. 4 23 ἱερήια ἔσχον, quae diis infe-
» € ,
teuctL — ἱερὸς
585
€
rorum (* 534) mactantur. b) S950 t. πολλὰ
παρεῖχον ϑεοῖσίν τε δέζειν αὐτοῖσί τε δαῖτα
πένεσθαι. X 1598 οὐχ i. οὐδὲ βοείην. ξ 94
ot zx09' ἕν ἱρεύουσ᾽ i. o 600 ἄγειν D: De
ἑερόν (Υ et in arsi z) et ἱρόν (1 in arsi)
neutr. adi. quod in subst. abiit. 1) donum quod
diis offertur, ornamentum, K 571 ἱρὸν ἑτοιμασ-
cataz? pararent ita ut esset, al. Opfer. 2) plur.
tantum: sacra 4 147 ἱερὰ ῥέξας, cf. 4 727
ὃ 473 ἡ 191 4 130 w 277 h. Ven. 101 (καλά),
& 61 y 5 ε 102 h. Ap. 391, y 159. K 46
"Ezvog£oic ἱεροῖσιν, - E 775 μι 362 αἰϑομένοις
ise. Ψ 195 ὑπέσχετο ἱερὰ καλά, cí. Ψ' 209 h.
Ap. 274 Cer. 29. h. Ap. 348 οἷς ἱεροῖσιν Iu-
nonis, cf. (ἱρῶν) y 456 . 558 E 178 T 207.
h. Cer. 4171 δρησμοσύνην ἱερῶν. ib. 481 dre-
λὴς ἱερῶν. « 66 ἱρὰ ϑεοῖσιν ἔδωχε, cf. π 184
(χεχαρισμένω). I 357 t Em ῥέξας, 'cf. 4 707
y 1599. B 4920 ἔδεχτο ἱρά.
ἱερός (Z, sed τ Α 147 O 66 “1 84 194 209 631
727 ΠΟ 107 P 455 Ψ 195 209 « 61 y5.:56in
arsi quinta, ὃ 473 ἡ 191 λ 130 w 277 in se-
cunda, s 102 in prima) et ἑρός (τ, in arsi. τή,
τόν, -fjc, -&, - ὧν) (skr. is antreiben, isch- iras
kráftig, frisch, pro isaras, ἐσάρος ἰξρος te., cf.
Curt. Et. 614. L. Meyer val. G. 1, 284 346 2,
208 Christ 109 Ebel Kuhn ^5, 67, Kuhn 2, 974,
Curt. ib. 3, 154. Grashof, Fuhrw. n. 17 ἕεσϑαι,
ut sit alacer. Dubitat Lentz Ztít f. A. Ww.
1857 p. 267. Bergk, Rh. M. 20, 289 φιαρός
hell.) 1) validus, vigens, vegetus, ' Hes. GEUVOG,
ἥμερος, ἀγαϑός. Il 407 ἱερὸν ἐχϑύν, Ariston.
5. d. 0. οὐκ ἐπί τι εἶδος ἐχϑύος φερόμενος
εἴρηκε καϑάπερ τινὲς ἀποδεδώκασιν τὸν πομ-
πίλον, οἱ δὲ τὸν χαλλίχϑυν : ἀλλὰ κοινότερον
τὸν ἀνετὸν z. εὐτραφῆ, ὡς ἱερὸν βοῦν λέγο-
μὲν τὸν ἀνειμένον, cf. Ap. 90, 12. Suid. I 2,
956 Hes. E. M. 468, 44 22. pàraphr. (μέγαν)
Nitzsch y 278 Grashof 1. 1. (schnell) Duentz. h.
l et Ztit. f. A. W. 1836 p. 1051 Weber, Phil.
16, 685 rege, rüstig. K 56 φυλάχων te. τέλος,
Ariston. ὅτε. oi γλωσσογρώφοι. μέγα τάγμα,
cf E. M. 468, 44. 99 681 ἱεροὺς πυλαωρούς
(sch. B. πιστούς, paraphr. μεγάλους). ὦ 81
Ἀργείων ἱερὸς στρατός, semel nom. masc. B
409 π 476 e 60 405 q 101 130 z 354 ἱερὴ ic
Τηλεμάχοιο, Hes. περιφραστικῶς. ἡ 167 924
385 491 v» 90 94 ἱερὸν μένος λχινόοιο Hes.
Ἀλχίνους, cf. σ 84 (Avtivóo:0) ] h. Ap. 371 ('He-
λίοιο). Θ᾽ 66 44 84 ε 56 ἱερὸν zu«o quia supra
hominis vires est (Nitzsch y 278), Grashof: ci-
tus, non recte E. M. 468, 31 τὸν πρὸ μεσημι-
βοίας καιρόν. «1 194 209 P 455 χνέφας is.
E 499 tz. ἀλωάς magnas Düntz. La Roche, sed
sch. L. διὰ τὸ ϑρεπτικόν (Nitzsch y 278), Ce-
reri sacras Am., "Grashof l. l. ad ἄχνας refert
quae cito feruntur. 4 631 ἀλφίτου i ir. kráftig,
sed sch. V. παρὰ γὰρ ϑεοῦ εἰλήφαμεν, εἴ.
Nitzsch y 278. P 404 ic. δίφρῳ gewaltig, pa-
raphr. μεγάλῳ Grash. 1. 1. qui cito fertur. non
recte Sch. B. μὴ ἄλλῳ ἐπιβατῷ ἢ Ἀχιλλεῖ V.
x«l ὑπ’ ἀϑανάτων ἵππων φερομένῳ. v» 372
ir. Aa, non recte Am. ob umbram, quae est
minima. h. Ap. 387 Τελφούσης is. h. Ap. 263
ἐμῶν ἱερῶν πηγέων. ep. 4, 7 ispoto MéAg-
τος. x 351 is. ποταμῶν. 'A 796 ἵε. ῥόον
᾿Ἀλφειοῖο. z 275 te. βήσσας sch. H. ἀστιβήτους,
τοὺς συνδένδρους τόπους (Düntz. máchtig, Am.
heilig, zum Gebiete der Kirke) y 278 Σούνιον
ἱρόν. B 535 ἱερῆς Εὐβοίης. Ü 625 ᾿Εχινάων
-ὔ
586
ἱεράων. II 100 Τροίης is. κρήδεμνα, cf, α 9
ε 165 Κικόνων ig. πτολίεθρον. λ 393 'A97-
viov iz. 4 378 ie. τείχεα Θήβης. A 366 Θή-
Bv te. πόλιν Ἠετίωνος. cf. Düntz. l. 1. 4 108
191 £e. Ζελείης. H 20 Ἴλιον sic ἱερήν. φ 108
Πύλου ἱερῆς. h. Ap. 226 ἱερῇ Θήβῃ ep. 4,15
ἱεραῖς ἀγυιαῖς Κύμης. 446 164 Z 448 O 551
Y 216 Q 27 Ἴλιος ἱρή |, cf. 4 416 E 648 Z 96
277 H 82 418 429 4 196 N 657 O 169 P 193
Σ 2:0 Φ 198 516 £2 143 383 A 86 o 293. B
506 Ὄγχηστόν 9? ἱερόν, Ποσιδήιον . . ἄλσος.
E 446 Περγάμῳ tiv ἱερῇ 09. οἱ νηός ys τέ-
τυχτο. 2) sacer, quem nemo potest audetve
laedere: O 39 σὴ is. xeq aA» Iovis quem Iuno
alloquitur. ἢ. Ap. 398 σὸν ἱερὸν λέχος. A 99
431 443 447 3 146 v 976 te. ἑχατόμβην, cf. y 144
5 478 A 132 v 279. B 305 is. χατὰ Bouovc,
cf y 278. x 496 554 ie. ἐν δώμασι Κίρκης,
cf. x 445. Ζ 89 ἱεροῖο δόμοιο Hes. ναοῦ.
μεγάλου oixov. h. Merc. 951 ϑεῶν is. δόμοι,
«f. XXIV 2, E. M. 468, 8 ὁ sic τιμὴν ϑεοῦ
ἀποτετμημένος τόπος. X 504 ἱερῷ κύκλῳ,
sch. A. Θέμιδι γὰρ ἱερὰ τὰ δικαστήρια Faesi,
Eust. 1158, 26 sch. br. sed paraphr. μεγίστῳ
.Düntz. La Roche sch. br. h. Merc. 21 63 ie.
λίχνῳ pueri Mercuri, ib. 133 £s. δειρῆς Mercuri.
h. XXXIV 19 ἱερῆς ἀοιδῆς. ep. 4, 10 ἱερὴν
ὅπα Musarum. 1] 658 Διὸς ἱρὰ τάλαντα. c.
gen. ζ 392 ἄλσος ἱρὸν ᾿Αϑηναίης, cf. v 104 348.
Adi. ἑερός plerumque ante nomen suum (Β 506
625 E 446 H 90 4 194 209 631 P 455 4 393
q 108)atque post caesuram (H 20 φ 108). ἱρός
semper post nomen praeter 77 658, in exitu
versus post Ἴλιος, cf. y 978, ζ 322 v 104 348.
ἑζάνω praes, ipf. sg. et pl. 1) efficio ut quis
considat. 9P 958 ἵζανεν ἀγῶνα. 9) sedeo, con-
sido, Suid. I 2, 961 χαϑέζομαι. ὦ 991 ἐν τῷ
σιτέσχοντο χ. ἵζανον ἠδὲ ἴαυον, Hes. ἐπέσπι-
πτον. ἐχάϑιζον. transl. K 99 ἐπ’ ὄμμασι
ὕπνος ἱζάνει. (ἀμφ ἐφ καϑιζάνω), De
ἕξω (skr. sad £9 lat. sed-eo, cf. Curt. Et. 980
Christ 41 138 160 L. Meyer vgl. Gr. 1, 441
(σισίζω, -εδ)ω) Ebel, Kuhn 4, 165. Υ Lob. Rh.
366 par. 406) pr. -&&. ptc. τόντων B 96. iptv.
(te S9 553 ὦ 394 ἢ. Merc. 457 (Baum. non
recte its) ipf. iGs(v), (codd. plerumque ?Ze La
Roche h. T. 284) -ov, iterat. -soz&(v) Med.
iptv. -ev. opt. -o:to χ 335. ipf -ovro. 1) eff-
cio ut quis considat, colloco. € 553 μή us ἐς
ϑρόνον ἵζε. B 53 βουλὴν ἷζε γερόντων Faesi
Bàuml. La Roche Duentz., sed Spitzn. Wolf
Bekk. Am. cum Did. αἱ πλείους x. χαριέσταται
δίχα τοῦ v βουλή. x. ἡ ᾿ἀριστοφάνους. ἐν
δὲ ταῖς χοιναῖς ἐγέγραπτο x. τῇ Ζηνοδοτείῳ
βουλήν. ἀστειοτέρα δὲ ἡ χωρὶς toU v z. Aoi-
στάρχειος. 9) Act. et med. consido, sedeo, E.
M. 469, 35 χάϑημαι. B 96 λαῶν ἱζόντων, cf.
h. Merc. 457. Y 522 £»9? - itov, cf. Q 479
((Ceoxs) 1 87 ἷζον ἰόντες. ὦ 894 Y? ἐπὶ
δεῖπνον. NN 981 ἐπ᾽ ἀμφοτέρους πόδας ἵζει.
πὶ 2365 σχοποὶ i. ἐπ᾽ ἄχριας, B 799 σχοπὸς
i&e τύμβῳ £m? sedebat. y 409 οἷς ἔπι Y. X
422 ἐπὶ ϑρόνου its, cf. ὃ 718 ε 338 o 339.
I 13 ibov εἶν ἀγορῇ, cf. Y 15. 9 469 ἐς ϑρό-
vov i παρ᾽ Aàxívoov. I 918 s 198 ἔ 79 π 53
ἀντίον it£v, cf. o 96 (παρὰ ore9uóv). ἡ 171
ot πλησίον ἷξε sedebat. « 146 παρὰ χρητῆρα
i. μυχοίτατος αἰεί sedebat. d 520 χὰδ δ᾽ i. πὰρ
Ζηνί, cf. Ψ᾿28. 1449 μετ᾽ ἀνδρῶν ἵζει ἀριϑμῷ
(sedet?) τ 389 i, dm? ἐσχαρόφιν, v. l ἐπ᾿.
L'162 πάροιϑε ἵζευ ἐμεῖο. Γ᾽ 826 ἵζοντο χατὰ
€ cr
ἐξζανω — nut
στίχας, ἧχι xtt. χ 335 ποτὲ βωμὸν Trova
H 115 ἵζευ ἰών. T 50 χὰδ δὲ μετὰ ἀγορῇ
ἵζοντο κιόντες. (ἐφ καϑ μεϑ' παρίζω)
Ἰηλυσός. ἡ (!) urbs Rhodi insulae. Tene-
bant Ἰηλυσόν B 606 qui sub Tlepolemo Troiam
venerunt. Strab. 655 vicum vocat, nunc Jaliso,
Edd. antt. - σσόν, corr. Spitzn. q. v. etiam de
accentu. Pi. Ol 7, 74 Dion. Per. 505 $
habent. - É
Üjuc (skr. yà gehen, ὃ yayami efficio ut eatur.
Bünb GI. 308 Christ 153. Curt. Et. p. 373
Ebel, Kuhn 4, 165 5, 67, sed Pott E. F. 92
967 skr. as werfen. L. Meyer, vgl. G. 1, ,99 57
120 431 ser-ere sáem, σισ-ένα) Act. pr. ἵησι)
€
isto. I'152, inf ἱέμεναι X 906, ptc. i
ἱεῖσα h. Merc. 114, -αἱ μ 192 ἢ. XXVII 18,
iptv. ?e. Kühne a. G. 8 909, 5) Φ 338. ipf. 7r
(Bekk.? 775 contra Herodianum ap. Bekk, ἃ
1992, cf. Kühner a. G. 8 286, 3 Am. app. τ 367
Rumpf, qui Bekk. ed. recensuit J. J. f.
81, 597), pl. ev M 33 (τοῦ ἵεσαν συγκοπή sc
A. fut. ἥσω P 515, -εἰ . 240 O 359, inf.
9 208. aor. ἕηχε A 48, Bekk. 4 75, cf. 5'
et χὰ E 125 O 19 μ 442, -t(v) (quinqua
fere, -«r o 458 h. Ap. 192. aor. 2, ind. gm
T 393, quod Spitzn. ad síc« rettulit, Faesi-
ἕγνυμι. ci. gov) O 359 (v. 1. ἥσει, La Roche
h. L) opt. εἴην € 297, inf. sive. N 638. (Ὁ
ξῶμεν et do.) Pass, et med. pr. Teva. AM 6t
(v.l), 8 327,-vrc. 4 ΤΊ x 304 (al L, iph
ἕεσϑε M 9274, al. Z). pte. ἱέμενος, τη, τοῖο 3
991 -o d 767 (v.l -o). v.l. O 450 -ov, τῇ
4 409, -o N 707 ὃ 984 (v.l -ovc) -ou τῶι
τους, ipf. Tero, ἰέσϑην, ἵεντο NN bOl II j
aor. ἕντο, ci ἦσϑε h. Ap. 499. Bekk.? in m
formis » ubicunque potuit, (id Leskien vitu|
vit) non potuit vero 8 327 4 77 y 304
x 946 € 149 Σ 50]. f, sed τ ante binas b
(cf. M 68 β 327 sed 4 77 χ 304 M 714),
in ipf. med., ptc. (& 192) et ipf. act. I' 2
152, cf. Kühner, a. G. 660 Anm. 1. A co
(j) ordiri med. etiam Curt. Phil. 3, 5 Et.
statuit, cf. Mehlhorn Ztft. f. A, W. 1836 .
Ahrens, Conjug. auf μὲ μὲ p. 94. Act.
efficio ut quid moveatur. 1) 4 48 μετὰ ἐὸν
9 189 τὸν ἧ. ἀπὸ χειρός. A 382 ἡ. ἐπ᾿,
γείοισι βέλος, cf. II 608 .X 206. I' 12 0m
U ἐπὶ λᾶαν ἵησιν. 4 498 O 575 βέλος Tue
cf. H 269 N 204, Ψ 863 (ἐπιχρατέωφ) 92
L481 q 490. N 650 ἀπιόντος t» ὀιστόν. 6
4. σέλας μετὰ λαόν. O 184 x&ó δὲ 7.
cf. 4 53 (ἐέρσας). 4 75 ἀστέρ᾽ ἕξ. M 95.
τεῖχος 1m ῥόον Apollo. A 479 8 420 o!
τοῖσιν ovoov ἵει, cf. A 7 u 149, Ap. 90,
ἀπέπεμπεν. Γ' 162 ὅπα L, cf. I' 291 (ἐκ στ
ϑεος) E 151, u 192 h. XXVII 18, Baum. €i.
XIX 18. ἢ. Merc. 114 φῦσαν ἱεῖσα.
33 5 1. vóepo, etsi dubitant Ap. 90, 14 (ἢ
ibat) et quodam modo sch. A., cf. Φ 158, 7
λ 939 (absol) ep. 11,1 πεύχη χαρπὸν t
(ad d)?) b) absol. B 774 ὃ 626 o 168 ἱέντ'
ubi dat. αἰγανέῃσιν ad τέρποντο potius pe
net. P 515 ἥσω, cf. O 359 II 736 i£
L 499 τόσσον (now. « 898 ὦ 177 διὰ ἢ.
δήρου. c) affgo, immitto, adicio, demitto.
317 ἐν φάρμακον ἡ. q 47 £v χληῖδ᾽ 3. 5
ἐν ἕρματα ἧκεν λοβοῖσιν. E 940 ὑπὸ ὁ
ποσὶν ἥσει cf. v DT. ε 945 309 842 ὑπ᾽ i
Bovov ij. ἑκάστῃ. II 152 ἐν παρηορίησιν ἢ
ó«cov 9». X 612 imi δὲ λόφον ἡ. O 19
) ΄
Τητεαιη cv
δοῖιν ἄχμονας ἧχα demisi. T 383 X 316
λόφον ἀμφί cristam. & 231 w 158 κὰδ δὲ
χάρητος ἡ. χόμας. h. Ap. 122 περὶ στρόφον
. T 898 ἀμφὶ δὲ λέπαδν᾽ ἔσαν, sch. V. ϑέ-
σαν ἀντὶ τοῦ ἔσαν (Spitzn. Bàuml.) χατὰ παρά-
» τοῦ 9. paraphr. περιέβαλον, cf. Bothe
d) dimitto 1] 905 ἀπὸ ὅϑεν ἧκε χαμᾶζε
serpentem ex unguibus, cf. P 299 (ἐκ χειρῶν)
B4, π 191 χὰδ δὲ παρειῶν δάχρυον 5. ya-
s, cf. w 33. Φ 190 τὸν ποταμόνδε ἧ.
9c. cf. μ 442. 2) nuntium, sim. a) B 309
τὸν ἧχε φόωσδε serpentem. x 159 μοὶ ἔλαφον
ὁδὸν ἡ. Θ 947 $2315 αἰετὸν ἢ., cf K 974
σιν), Ὁ) 4 195 πρὸ γὰρ ἧκε eam, cf. φ1,
ἄγγελον qxav. X 182 σε ἐμοὶ ἄγγελον
οὗ h. Cer. 441 (μετ. A 208 πρὸ δέ μ᾽
cf. X 168. “2 375 μοι 5. ὁδοιπόρον dv-
ολῆσαι. 4 397 oiov ἵει νέεσϑαι dimisit.
18 «Αἰνείαν ἐξ ἀδύτοιο ἧχε. 3) 338 ἐν
ὃν ἵει πυρί eum in ignem i. e. ignem ei,
)üntz. setze in Feuer, non recte paraphr. αὐ-
"mtoíguAs πυρί (instrum.?) aliter 3^ 177
ν πυρὸς μένος 5. 4) translate: E 195 ἐν γάρ
στήϑεσσι μένος x., cf. Ψ 400. 1 539 iv
χυδοιμὸν 7. Δαναοῖσι, cf. O 327 II 991
—K 7l ἄμμι Ζεὺς ἐπὶ V. κακότητα. exime
V 6 ἐξ ἔρον si, cf. 227. II Med. 1) eximo,
Ὁ me dimitto .4 469 B 432 H 323 I 992 222
[ Q 628 « 150 y 67 478 ὃ 68 9 72 485
ἐξ 454 o 143 303 501 π 55 480 o 99 ἢ.
818 ἐδητύος ἐξ ἔρον ἕντο, cf. ὦ 489.
p s. med. feror, moveor, contendo, nitor.
Phil. 3, 6 medii reduplicationem (jà, 7{}ε-
yim habere putat intensivam et desidera-
certe quae formae reduplicatione carent
IS sunt significationis. Separaverat iam Benf.
Ὁ act. a medio, quod ad skr. ish wünschen,
vish, ἵμερος rettulit. id improbant Ebel
4, 164 Curt. l. L, cf. Mehlhorn Ztft. f. A.
1836 p. 199. a) 4 77 τοῦ... ἀπὸ σπιν-
Ἔνται. χ 804 ταὶ (aves) ἐν πεδίῳ ὑεν-
l ἔν. 5. ἔεμαι. Y 280 ἐγχείη ἔστη
X (v. é τὸ), Y 399 δι᾽ αὐτῆς (κόρυϑος)
| ἱεμένη. NN 707 ἱεμένω χατὰ ὠλκα bo-
dentes, (v. 2 547) B 154 οἴχαδε ἱεμέ-
cf. Θ 313 y 160 « 261 o 5 c 187 v 356
ζόφον) h. Merc. 88 (δε Ὄγχηστον). M974
ἕεσϑε, al. i. v. s. ἔεμαι. IN 991 πρόσσω
010, paraphr. sch. br. δρμῶντος. O 548
πρόσσω ἱεμένη quae ferebatur, cf. II
equi. b) cupidus sum, appeto, desidero,
translatio motus ad mentem. o) c. gen.
| ἱέμενοι πόλιος, 0 69 ἱ. νόστοιο, cf. h.
2]. 3 718 νίχης ἱέσϑην τρίποδος πέρι, cf.
"07. «7529 ἱέμενος ὁοάων conversus ad.
litur 9vuoc, cf. Fulda, Spr. d. hom. Ged.
589 Ν 386 Tero ϑυμῷ c. inf. aor. 6 301
Ὁ ϑυμός c. inf. aor. c) aggredior, conor,
um. αὐ absolute: Ὁ 450 P 292 ἱεμένων
araphr. προϑυμουμένων, accurrentium,
P 276 « 6 à 984 x 946 zx 430 q 199
ᾧ 353. 8 327 ἵεται αἰνῶς. y 956 973
τισαν ἱέμενοι, sch. H. ue9^ ὁρμῆς ἀφιέν-
; melius: strenue. 8) N 585 Tec? ἀχοντίσ-
: ferebatur ad, animum attenderat. E 434 4
424 II 383 866 Y 502 v 334 ἵετο c. inf.
P, Ch. 6 941 N 501 Π 761 € 501 547 « 58,
399 v 426 o 30 & 282, 142 φ 72. translate:
) ἐγχείη ἔστη, ἱεμένη ἄμεναι. ΜΙ 68 ἵετ᾽
y&v, v.l. βούλετ᾽. II 507 ἵππους ἱεμένους
90
— Ἰϑάχη 581
φοβέεσϑαι ad fugam conversos. Y 469 L.*uevoc
λίσσεσϑαι, cf. y 944 o 901. (uev, 5uc, ἂν
dq ἐν ep χαϑ' nao moo συν ὕπερ ὑφίημιο)
Ἰηπαιήων (1, ἰὴ παιάν quae fuit vox ἴμγο--
cantium) 1) epith. Apollinis, h. Ap. 272 προσά--
γοιεν Ἰηπαιήονι δῶρα. 2) cantus s. hymnus
in Apollinem. ib. 500 ἑἐηπαιήον᾽ ἀείδειν, cf.
ib. 517.
Ἰησονΐδης (Y) Εὔνηος, H 468 Ψ (47, cf. H
471 lasonis filius. De
Ἰήσων (Y) Aesonis et Polymedes f. Apollod.
1; 9, 16, oriundus Ioleo urbe Thessaliae, iussus
a Pelia avunculo vellus aureum Colehis afferre
Graecorum fortissimos collegit atque Argo navi
profectus Lemnum appulit. ibique genuit Eu-
neum H 469 τόν ὁ ἔτεχ᾽ Ὑψιπύλη Um Ἰ1η-
cov. ποιμένι λαῶν, Φ 41 υἱὸς Ἰήσονος, atque
Nebrophonum. Inde Colchos profectus vellus
Medeae ope comparavit rediensque Vaga quae
vocantur saxa efingit, nam & 72 Ἥρη mag&su-
we» ἐπεὶ φίλος ἦεν Ἰήσων. Ariston. H 469 0.
χαὶ τὰ ᾿Αργοναυτικὰ οἶδεν.
ἐητήρ et ἐητρός (τ. (touc) medieus, volne-
rum medicus. «1 514 ἐητρὸς γὰρ ἀνὴρ πολλῶν
ἀντάξιος ἄλλων. ὃ 981 ἰητρὸς δὲ ἕκαστος
(Aegyptiorum) ἐπιστάμενος περὶ πάντων | &v-
9oonor' ἢ γὰρ Παιήονός siot γενέϑλης, sed
41833 ἰητροὶ Ποδαλείριος ἠδὲ Meyaov, B 732
ἐητῆρ᾽ ἀγαϑώ Asclepii filii vocantur. Zl 194
«1 518 ᾿Ασκληπιοῦ - ἀμύμονος ἰητῆρος. «4 835
χρηίζοντα ἀμύμονος ἰητῆρος. fuere in exer-
citu etiam alii Ν 218 ἐητροῖς ἐπιτείλας. II 98
ἐητροὶ πολυφόρμακοι. 4 190 ἕλκος ἐἰητὴρ
ἐπιμάσσεται ἠδ᾽ ἐπιϑήσει φάρμακα. h. XVET
ἰητῆρα νόσων ᾿Ασχληπιόν. Fuere medici o 384
τῶν, οἱ δημιοεργοὶ ἔασιν... ἢ ἰητῆρα κακῶν
morborum. Cf. Daremberg, le méd. dans Hom.
ἐθαι-γενής (f, ep. pro /9«y., ἰϑύς γενέσϑαι.
Lehmann, Locat. Neu Stettin 1870 p. 7 /9« in
gerader Linie geboren, loc. formam statuit, cf.
Herzog J. J. f. Ph. 101, 297. Lobeck path. el.
1, 369 ab ἔϑη profectum videri potest ὁ copu-
lativo cum diphthongo commutato) ex uxore 16-
gitima natus, Eust. 1758, 13 ὃ ἐκ τῆς x«t
ἰϑὺ τουτέστι xax? εὐθύτητα νόμου, γεννήσεως
χαὶ μὴ πλαγίως πὼς τῷ γένει ἐπεισαγόμε-
voc. & 208 ἶσον ἰϑαιγενέεσσιν, sch. QV. γνη-
σίοις τέκνοις.
Ἰϑαι-μένης ἃ, ἰϑύς μένος), Lycius, II 586
Σϑενέλαον ᾿Ιϑαιμένεος υἱόν.
Ἰϑιάκη (1) insula maris Ioniei, nunc Theake
s. Thiaki, sita inter Acarnaniam et Cephallenen
a qua insula perangusto freto separatur. Ha-
bitatur a 13000 fere hominum, continet 165 33 Km
Spectat inter occasum et septentriones, est 30
Km fere longa, 7 Km lata. Constat e duabus
partibus pari magnitudine quas isthmus peran-
gustus (S00 m) coniungit, sinus vero quem nunc
Molo appellant dirimit. Gell Kruse Schreiber
(Ithaka 1899) Sehliemann (Ithaka Peloponnes
1869) Homerum insulam et vidisse putant et ita
descripsisse ut hodie quoque possint quae com-
memoret aut inveniri aut certe agnosci. Utruim-
que negavit Vóleker (hom. Weltkunde 1830 Il,
cf. krit. Bibl, 1829 p. 529, Hallesche Literatur-
ztg. 1833 n. 112 finxisse enim Homerum natu-
ram locorum atque quae finxerit vocasse Itha-
cam. ita fere etiam Hercher, Homer u. Ithaka,
Hermes 1, 263 sq. cautius R. v. L. (hom. Ithaka
1832) et Klausen (qui eius librum rec. Ztft. f.
588 ᾿ϑαχήσιος — Ιϑύς
' A. W. 1835 p. 184) monuerunt haec ad certam ποίησ᾽ "I zai Νήριτος ἠδὲ Πολύχτωρ, Acusil.
geometriae normam exigi non posse, (cf. See- ap. sch. V. h. 1. Eust. 307, 7 Eust. 1815,50 Hes,
bode krit. Bibl. 1830 p. 31. Nam etsi non s. Neptuni et Amphimeles f. E. M. 470, 8, &
omnia describenda sunt poétae, sed pauca tan- quo Ithaca vocata esse fertur sed qui ipse no-.
tum, quibus volt uti, fitque ea descriptio proba- men accepit ab insula. :
bilius (Strab. 454) quam verius, tamen tam multà — 9, (εἶμι) gressus, incessus. E 778 h. Ap.
sunt apud Homerum quae nunc quoque ca- 114 πελειάσιν ἔϑμαϑ᾽ ὅμοτῖαι, Ap. 90, 18 By-
dant in insulam ut putandus sit eres um ματα. v.l Ν ΤΙ pro ἔχνια. ki
omnino ignorasse naturam regions., 1) insula, ;9- - Ἢ ' P
& 98 οὔτ᾽ ἠπείροιο οὔτ᾽ αὑτῆς TRANS. ΠΕΣ Nee το Ecce gis e ph τ
[109] ab Acbivis Cephallenensibus (B 631) habi- 4 "Hu. med. praes. ptc 'inf I a
tata: & 404 Ἰϑάχης ἔτι ναιεταώσης, cf. o 250 pass. aor. du. med. praes. pic, "p :
LIE RETI ICE EM ἧς. 9 790 pass, a) recta dirigo, ad rectum revoco. ξ ?
v 340. x 251 ἐκ δ᾽ αὐτῆς Ἰ. δυοκαίδεκα proci ^ 541 qj 19] 44 ἐπὶ στάϑμην i9vve, cf,
quorum Antinous princeps. 7 80 ἄριστος xot- OS ἐπε LEE iq) 3
NITPATEELL - ESSE (t9vva) ΠΟ 745 τῷ ἰἐἰϑυνϑήτην equi,
oov εἰν Ἰθάκῃ, c. Ψ 122. patria Ulixis: ὁ 21. εἰς ὀρϑὸν χατέστησαν. b) converto
UOCE OT Ἰθάκην εὐδείελον, cé 8 167 v 212 δ) gecto, equos: 9 149 118 ἐθύνοι ἡμιόνο
395 τ 182. ὃ 555 ὦ 104 Ἰθάκῃ ἕνι οἰκία , αξὰν, οἵ, Q 362 (Sive). O 110 rods
ναίων, cf. ε 505 ὅ81. « 522 λ 80 ἐλϑὼν εἰς T. uy ND ἐθϑύνομεν fÜectamus, cf. 44 588
'L, cf. c 462 « 18 172 z 420 λ 111 162 u 138 (rs) Ψ 317 "re δένει. h. Ap. 421 awülg
345 ξ 189 π 58 223 230 ὦ 259. « 57 Todxuc iov midi " fov» nam. r ds
dc cf. ὃ 175, 643. v 135 χάτϑεσαν ΟΣ ΞΡ ὙΠ ΕΤΕ 956 τὰς ἄνεμός Χ μὲ εἰ
εἰν Ἰϑάχῃ. ξ 182 φῦλον ὁληταᾶι ξξ 1 Aozet- Beovijral τ' Joloo». ef. 210 p.153. MN v
σίου, cf. & 267 ὦ 269. v 176 ἐξ T. ἰών. sedes ns ien FP den 1) sagittam alium E :
LR LE βέλος ἴϑυνεν ᾿ϑήνη ῥῖνα, οἵ. 4 132. (ab !
Eumaei: o 481 τοὺς ᾿Ιϑάχῃ ἐ
circa eam multae insulae sitae sunt: ἐ 95 αὐτὴ d a ae Dee; :
δὲ χϑαμαλὴ πανυπερτάτη εἰν ἁλὶ χεῖται πρὸς μὰν Wein πάντ᾽ pod ἀκ ἰδὲ ΕΟΒΙΒ
ξόφον;.- - -ἰτρηχεξ᾽ ἀλλὲ ἀγανη Ξουροτοσσνο gi it, loco qui merito veteres multum veJ wit.
ultima enim conspicitur ab eo qui oram Pelo- IPM ἃ fecto meam navim s 270 πηδ
ponnesi legit septentriones versus navigans. «ἃ Ha es ND ivtOc difigü meum pe
380 698 p Σθθεφ 255 cium 0 671 0 29 riyóc ed Ζ 3 ἀλλήλων ἰἐἰϑυνομένων δι
ἐφ ποθ DOUG ΤῈ Σάμοιό τε, Cb ὃ 845. , lyon, ἡ ὁ. ὅ. ἀντὶ τοῦ ἐπ᾽ ἀλλ ἥλους ida
o 37 ἀκτὴν Ἰθάκης. q 18 μῆλα ἐξ T. Moo γόντων (τουτέστιν ἐπ᾽ εὐθείας βαλλόντων V)
παρεῖται ἡ ἐπί πρόϑεσις, Ap. 90, 80 ἐπ᾽ εἴ ῖ
γιοι ἄνδρες ἄειραν. ὃ 601 ἵππους εἰς Ἰθάκην
προϊεμένων. χ 8 ἐπ᾿ ᾿Αντινόῳ ἐϑύνετο oid
oix ἄξομαι, ὃ 605 ἐν δ᾽ ᾿Ιϑάχῃ οὔτ᾽ ἂρ δρό-
ἘΣ: οὔτε τι λείμων" αἰγίβοτος x. μ ἄλλον ᾿“)ϑυ-πτίων (τ τ, πέτομαι, Lob. path. el.
ἐπήρατος ἱπποβότοιο. ὃ 608 οὐ γάρ Tic Uü- 940, cf. Hes. ἐθυνπετεῖν᾽ ἐπ᾽ εὐθείας δρμῆσαι
cov ἱππήλατος...- I. δέ τε καὶ περὶ πασέων. vocta volans. Φ 169 μελίην ἰϑυπτίωνα, Àj
ν 248 Ἰθάκης ἐς Τροίην ὄνομ᾽ ἵχοι, cf. v 296. 99 99 τὴν εἰς εὐϑὺ πετομένην, cf. Hes. Aris
4 480 Ἰϑάχην παιπαλόεσσαν. ἃ 247 ὁ ὅ09 zx ἃ 8. 0. Ζηνόδ. yo. ἐϑυκτέωνα i. e. rectis fi
124 φ 346 χραναὴν "(Lx 417 468 τρηχείης l. quod immerito defendit Duentz. Zenod. 118
Γ 901 δήμῳ Ἰϑάκης χραναῆς nto ἐούσης. ἰϑύς (r ὕ, εὐθύς Angermann, Dissimilatio
sch. AD. πεῤιφραστικῷς ἐν τῇ, Ἰθάκῃ, quibus Mejssen 1878. c εἶμι Curt Et. 615) 1) adiee
non recte addit za? τόπος δέ ἐστιν ἐν ᾿Ιθάκῃ vectus. a) Ξ 408 τέτραπτο πρὸς ἰϑύ
Δῆμος χαλούμενος, c. « 103 ξ 126, 329 τ 399 |) translate: iustus. h. Cer. 152 ἐϑείῃσι di
(πίονα), o 534 π 419 ὦ 284. & 944 Ἰ. εὐδειέ- ^6, p 580 ἐϑεῖα γὰρ ἔσται, Eust. 18
lov ἔργα. χ 52 L δῆμον ἐυχτιμένης. ν 97 εἴλίπται γὰρ ἀπὸ χοινοῦ τὸ δίκη ὄνομ
Φόρκυνος λιμὴν ἐν δήμῳ Ἰθάκης est pars me^ τος δικάσασϑαι ῥήματος. Superl. Σ 508
ridionalis eius sinus qui Porto Molo appellatur, ro rere εἴποι, Hes. ὀρϑότατα, δικαιό
v 844 Ἰϑάχης ἕδος. h. Ap. 428 ᾿Ιϑάκης 0995 Qe forma (v) cf. L. Meyer, vgl. G. 2, 75 E
πέφαντο. 2) urbs Ithaca cuius nomen num Ho- ἢ; p 1 9&2. 9) adv. Eust. 5/9, 1 τὸ £09
merus dixerit dubitari potest, σ 2 ἄστυ Ἰϑάκης. φὴς τ pes à δήματα ὁμοίως ἀπάγουσι
x Aly πόλιν Ἰθάκης, (c o 37 ὦ 206). Strab. τορι via, recta. a) Y 99 ἐϑὺ βέλος πὶ
454 εἴτε τὴν πόλιν εἴτε τὴν νῆσον λέγει οὐ b) a) absol. Y 79. ἐϑὺς ὦρσεν ἀντία Πηλε
δῆλον. B 632 ἸἸϑάχην siyov κ. Νήριτον, nàW ,0c Ariston. 0. ἀντὲ τοῦ ἐπ᾽ εὐϑείας x. κα
Neritum mons est in parte meridionali (Schlie- ἐναντίον M 330 P 492 ἐ. βήτην cf. o 88.
mann al. septentrionali) insulae cf. Am. h. l. 191 397. E 506 ἐ φέρον, cf. Ἰ08. M1
y 81 Ἰϑάχης ὑπονηίου, sch. ΒΜ. τῆς ὑπὸ τὸ ἡ πρὸς τεῖχος ἔχιον. Θ᾽ 118 d μεμαῶτο 1
Νήιον ὄρος κειμένης ὡς Z 379. Neium vero 4 95 y 386 X 243 284. NN 185 i. φρόνε
mons qui portum Rheithron efüciebat « 186 est (f. f 124 etsi dubitat sch. A. de loco fmigi
a septentrionibus (Schliemann: a meridie) insu- 1. 989 /. ἐλαύνετε. Y 172 i. φέρεται.
lae. urbs ipsa sita fuit in isthmo habebatque 7 πέτετο. y 10 ἃ χατάγοντο. Ψ ὃ
portum (x 322) qui occasum spectabat, alterum- μεν. P 168 1 μαχέσασϑαι. P 927 ἐ τε
que nunc Molo vocatum ab oriente oppositum. μένος, Hes. ἐπ᾽ εὐθείας δρμῶν. c.
ἃ 163 A 360 Ἰϑάκην δὲ νοστήσαντα in [ha- γροίᾳ Contra quid. JM 254 ἐϑὺς νηῶν ;
cam, cf. α 88 (v. 1), o 157 π 322. Inde φέρεν, Ariston. ἡ ὃ. 0. τὸ L, τοπικῶς
᾿Ἰϑὰακχήσιος (I9. Cf. Curt. Et. p. 577 de suf) ἀντὶ τοῦ ἐπ᾽ εὐθείας καταντιχρὺ νηῶν,
Ithacensis. voc. B 25 161 229 ὦ 448 454 531 Ap. 90, 26, cf. M 453. E 849 βῆ L. Διομηδέ
᾿Ιϑακήσιοι, nom. o 520 c 354. B 184 χῆρυξ cf. O 322 M 106 Ν 601 II 552 P 238 840 α
Εὐρυβάτης ᾿Ιϑαχήσιος. β 246 χ 45 Ὀδυσεύς '( o 511 o 325 h. Ven. 69. 6 336 i, ταφῇ
᾿Ιϑᾶκος (i) Pterelai f. heros, o 207 χρήνην ὦσαν, cf. Φ 398. I 584 i Avziov-
ἐϑύς --- Ἴχαρος
ᾧ 540 i. πόλιος φεῦγον, Ap. 90, 28 χατ᾽ εὐθὺ
τῆς πόλεως. separatur a gen. suo: II 602 /.
φέρον αὐτῶν. £2 47l i. κίε οἴχου, cf y 17
ὦ 941. B 301 ἐ. γελάσας κίε Τηλεμάχοιο.
Pro choreo est 41 289 Φ 398, in ceteris pro
spondeo cum arsi posterioris.
δίευ, unde εἰμι) 1) impetus, directio,
Hichtusg Φ 303. πρὸς ὁόον ἀίσσοντος ἀν" ἰϑύν
rectà, sch. B. ἀνὰ τὴν ἀναφορὰν τοῦ ὕδατος.
9317 σφαίρῃ ἀν᾽" ἰϑὺν πειρήσαντο, FQR. ἀνι-
ϑύν, pilam recta sursum jacientes, sed sch. V.
dvopttóyroc - ἥλλοντο γάρ, melius id. ἔγχειται
τὸ ἄνω χ. τὸ ἰϑύνειν. 2) transl. conatus, stu-
dium Ζ 79 ἄριστοι πᾶσαν ἐπ᾽ ἐ. ἐστε μάχε-
᾿σϑαί τε φρονέειν τε. ὃ 484 οἷσι μάλιστα
πεποίϑεα πᾶσαν ἐπ᾽ ἰ. π 804 γυναικῶν ἰ. h.
Ap. ὅ89 ἐμὴν i. Prior syllaba in arsi est.
ἐϑύω (τ, ἰϑύς) praes, aor. ind. sg. et pl,
ei, opt., ptc. recta feror 'contra, Hes. ἐπιβαλι
λόμαι, potissimum aggrediens. 4 507 P 725
σαν (πολὺ προτέρω) P 353 ἴϑυσεν, Suid. I
2, 975 ἐπ᾽ εὐϑείας ὥρμησεν. A 552 P 661
ἐδύει leo, dringt vor. M 48 ὅππῃ i9vog. M
443 ἔθυσαν ἐπὶ τεῖχος. Il 582 P 981, ἔϑυσεν
᾿ διὰ προμάχων. h. Merc. [148] ἐθϑύσας ἄντρου
ἐξίχετο ex antro venit recta via. Z 2 πολλὰ
« x. ἔνϑα ἔϑυσε μάχῃ πεδίοιο, sch. AD.
π᾿ εὐθείας ἐφέρετο ἡ μάχη, saepe in utrum-
üe exercitum per planitiem, Ariston. 7j ὁ. $.
ἐλλείπει ἡ διά. Ὁ) ὁ. gen. O 698 /9voe νεός,
λ c τῶν ὁπότ᾽ ἰϑύσειε, ubi inf. non pendet ^
VE (v. P 353) sed consilium indicat €) c
9 408 ἴϑυσεν ὀλολύξαι se paravit, in eo
"I9. v) χλωμαχόεσσαν B 729 urbem He-
stiaeotidis Thessalicae tenebant quos Machaon
daliriusque Troiani ducebant, Strab. 437 prope
opolin sitam, quo incolae lthomes trans-
sunt. Bursian, Geogr. v. Gr. 1, 54 ,ge-
Spuren auf dem àussersten Vorsprunge
^ indos.* (7)
ἄνω χω) pr. τῷ -εὶς -£i, 2 2. p. du. -ετον
? -ousv v 278 opt. -o. inf. -ἐμεν τ 29 139.
pf. -ἐς h. Ap. 918 -ε() -ov. Med. pr. -ομαι
Σ 457 y 92 ὁ 392, -εται K 118 4 ó10 v 797
i 1) venio, pervenio, consequor, adsum.
.M. 470, 18 παραγίνομαι. videtur saepe pr.
habere pfü, ipf. aoristi vel post ὅτε
ἐπεί plqp£ti. medii eadem est vis quae
. Of La Roche h. S. 96. ἃ) homo, abs.
197 φίλοι ἄνδρες ἕ, φ 209 dsÀdou£vousv i L.
P 1T τ τ Des. ἔς, cf. α 409 x 75 diesmal,
3 ju B. 2, 88. h. Ap. 377 αἶψα 1. D
[ E - D cf. 4 210 E 780 K 526 X
» à ED D οΣ
Merc. 262 "Ven. 147. 53: 298 χατ᾽ Οὐλύμπου
x b) homo ad rem.
368 "καρπαλίμως | t Ὄλυμπον. o 216 ϑοῶς
^i. V 819 χρό᾽ t. ,pungens hasta. o 255
urs T. t 432 τάχα 7. πτύχας. Ζ 237
&. φηγὸν 7, cf. Z 949 297 370 892 497
240 "$90, 385 494, X 147 Ψ 188 214 Q9
ὃ 189 5191] 5 3 o 98 z 281 v 36 108
81 1. Ap. 109 Ven.92. Σ᾽ 467 y 92 ὃ 322 τὰ
L, cf. ε 449 ν 231. o 217 ἥβης
τρὸν L, cf τ 532. Θ 47 h. Ven. 68 Ἰδὴν
ef. 0 151 9 346 9 362 h. Ap. 422, v 7
Ühe x. οἶχον ἱχάνεται ὀψέ περ £A9ev, cf.
27. 4 431 ἐς Χρύσην L, cf h. Ap. 218.
ὕναϑ᾽
589
I 354 ἐς πύλας x. φηγον C, cf. T 8 À 13, $119
» 200, 328 τ 435. B 17 168 καρπαλίμως yh
ἐπὶ νῆας, cf. h. Merc. 105. Φ 505 Ὄλυμπον
1$, mot δῶ. c) homo ad hominem: H 186 τὸν
t. X 214 Πηλεΐωνα t. ὃ 29 ἄλλον t. profi-
cisci, se conferre. ε 445 πολύλλιστόν σ᾽ t.
D] 147 σόν τε πόσιν σά τε γούναϑ᾽ t. 2) venio,
consequor, occeupo, opprimo, E. M. 470, 18 χα-
ταλαμβάνω. a) res s. status, abs. A 118 «1 610
χρειὼ t, cf. 5 136. A 196 ἐπὶ γῆρας i. b)res
ad rem. αὐ) A 954 H 194 πένϑος ᾿Αχαιίδε
γαῖαν L| Γ' 97 ἄλγος t.| ϑυμὸν ἐμόν. ψ 9ὃ
τάφος δέ οἱ ἦτορ t. | O 147 0 208 Il 52 σ 214
ἄχος χραδίην x. 9vuóv t. Ν 547 «φλέβα D
διαμπερὲς αὐχέν’ t. E 288 ἐλάτην ἢ δι᾽ qt-
ρος αἰϑέρ᾽ t, O 686 φωνὴ ,αἰϑέρ᾽ ps ef. Σ 214
T 379 (σέλας). Ju 406. ,χαίτη οὖδας jt n2 τὰ
t 108 χλέος οὐρανὸν $. w78 οὐρανὸν t£. χο-
ρυφῇ SC. σχόπελος. E 172 χεῖρας V. τόξον.
€) «) A. 610 τ 49 μιν ὕπνος UE Cour RIO 5 3585:
4 AE αὐτὴν τρόμος i. servam. Ν 464 O 245
σε κῆδος L, cf. II 516. v. 1. 4 321 ΜῈ y9o«c
ἱχάνει, AT ὀπάζει, ef. v. l 7 628. Σ 465 μὲν
μόρος i. T 307 μ᾽ ἄχος i. B 4l ἔμ᾽ ἄλγος
t. ε 457 χάματος δέ μιν V. G 169 ue πένϑος
ἕ. . 507 v 172 μὲ ϑέσφαϑ᾽ t. σ 81 μιν £. SC.
δύη, cf. s 989 (ὀιζύς) c. duplici acc. B 171 pur
ἄχος χραδίην x. 9vuóv v. | ἃ nu enim χάνω
, pro ---, cf, Buttm. a. S. 2, Οἵ n., sed
ipf. Υ et ob augm. z. formae .-— n exitu, et
Σ 385 494 Q9) bOl s 449 ὦ 281 in quarto pede,
ὡς ante caesuram tertii Z 297 *P 138 214 819
: 9$ 362 A 13. - - - ante caesuram, sed o 255
in quinto, . -οὖὐ in quarto. elisione fit - -
o 101. binas habent arses Θ 47 O 151 X 147,
τ 432.
Ἰκάριος 1) adi. Icarius B 145 πόντου Ἶχα-
oloto, Philosteph. et Callim. ap. sch. AD. μετὰ
τὴν τῆς Πασιφάης πρὸς τὸν ταῦρον ἔξιν
Δαίδαλος εὐλαβούμενος τὴν Μίνωος ὀργὴν
πτερωτὸς σὺν Ἰχάρῳ τῷ υἱεῖ ἐφέρετο" ut c-
πεσόντος δὲ τοῦ παιδὸς τὸ ὑποχείμενον πέ-
λαγος Ἰκάριον μετωνομάσθη, οἵ. Strab. 639.
sed videtur nomen duxisse ab Ἴχαρος q. v.
2) subst. (Bekk. κε. quod vituperavit Leskien)
Perieris et Gorgophones ji AS ,Leucippi
'"Tyndarei frater, Apollod. ; 9, 5. ὃ; 10, 3.
« 329 4 445 n 435 v 379 v 888 ἘΣ Ἰχαρίοιο,
περίφρων Πηνελόπεια, cf. o 562 σ 158 244 284
q 2 321, ὃ 840 c 188. τ 546 Ἰχαρίου χούρη
τηλεκλειτοῖο, τε o 195. ó 797 Ἰφϑίμῃ χούρῃῃ
μεγαλήτορος T. e Periboea Thoanthem Da-
masippum Himeusimum Aleten Perileum Pe-
nelopen genuisse fertur Apollod. 3; 10, 6. In
vivis fuit dum proci Penelopen petunt, β 58
- πατρὸς μὲν ἐς οἶκον ἀπεῤῥίγασι νέεσϑαι |
Ἰχαρίου, β 188 πόλλ᾽ ἀποτίνειν Ἰχαρίῳ (ubi
fuere qui alia interpunctione rem expedire co-
narentur, ef. sch. ἢ. L) sed non potuit Spartae
vivere, cum Telemachus eo veniret, Strab. 462.
Quare sch. H. (Ariston) o 16 0. ᾿Ιϑακήσιος ὃ
Ἰχάριος οὐ Σπαρτιάτης, ἀδελφὸς Τυνδάρεω,
cf sch. EMQ. « 285 HMQ. β 52. E. ó 1 fuere
quoque qui Sparta abisse in Acarnaniam puta-
rent Icarium Strab. 462. Non apparet quomodo
Philost. et Pherec. ap. sch. QV. o 16 qui Oeo-
bali filium Dorodochesque s. Asterodiae mari-
tum vocarunt, rem expedierint. Alia narrat
Aristot. poet. 95. Cf. Nitzsch ad « 52 x.)
pn ς (cf. Curt. Et. 623) insula maris Icarii
prope Samum, Steph. ἐχαλεῖτο άχρις x. 4ο-
590 ἴχελος —
λιχὴ z. Ἰχϑυόεσσα, Strab. 488 ἡ Ἰχαρία ἔρη-
μός ἔστι, νομὰς δ᾽ ἔχει x. χρῶνται αὐταῖς
Σάμιοι"... ἀπ᾽ αὐτῆς Ἰκάριον χαλεῖται τὸ
προχείμενον πέλαγος, οἵ, 10. 699. nunc Nikaria
s Achikria vocatur. h. XXXIV 1 Ἰκάρῳ ἤνε-
μοέσσῃ fuere qui Bacchum matum putarent.
(rx. Ἰκάριος 1). k
ἔχ-ελος (i, ἐκ (0), unde ἔοικα Curt. Et.
p. 609, Bekk. plerumque al zux., cf. Lob. Rh.
64) par, similis. εἴκελος, quod forma tantum
differt. non potuit restitui digamma T, 282.
a) ante dat. B 418 χεφαλὴν ἴχελος Διί. T 282
Ὁ 699 ἰχέλη ᾿ἀφροδίτῃ. b) post dat. o 37 τ 53
Ἡρτέμιδι Ü ἠὲ - ᾿ἀφροδίτῃ. 4 86 ἀνδρὶ ἰκέλη,
c£ Ὁ 80. E 450 Αἰνείᾳ ἴχελον, ci ν 197.
A 467 ἀυτὴ τῷ L ὡς εἰ βιῴατο. μ 418 & 308
χορώνῃσιν ἴκελοι. Il 11 τῇ ἴκελος, ef. Σ 591
Ὁ 158 δ᾽ 949 s 54. V.l ἔχελον (ἡ) pro siz. etc.
e.c. N 688 4 253 Ξ 386 P 88 281 Z 154 Y
493 X 184 A 207 v 384 v 88 χ 240.
Ἱχεταονΐδης, Hicetaonis f, O 546 -δὴν Ms-
λάνιππον. (Lx) ν
,Ixeveov ἃ, ἱκέτης) D 147 Y 238 Ἱκετάονα
ὄζον "Apgmoc genuit Laomedon, fratrem Priami.
O 516 Ἰχετάονος υἱὸν - Μελάνιππον.
ἱκετ-εύω (0) ipf. et aor. opem petens adsum,
supplico. Π 574 ἐς Πηλῆ᾽ ἱκέτευσε x. ἐς Θέ
τιν, sch. L. ἡ ἐς ἀντὶ τῆς πρός - ἱχέτης ἦλϑε.
o 977 os - ἱκέτευσα. 9 518 σε πρῶϑ᾽ L ἢ
999 τὴν ἱχέτευσ᾽ ego. ἡ 901 πρώτην ἱχέτευ-
σας. À 580 us μάλα πόλλ᾽ ἱχέτευεν ἐξέμεναι
ut emitterem. De
ἱχτέτης ἃ, ἵκω E. M. 470, 20 Curt. Et. 24 c.
ad skr. ik wünschen referunt L. Meyer, vgl.
G. 1, 346 402 Benf. 1, 16). 1) qui venit auxi-
lium oraturus, supplex. Suid. I 2, 977 ὃ óov-
λοπρεπῶς παρακαλῶν z. δεόμενος περί τινος
ὁτουοῦν. d Τὸ ἀντί τοί εἰμ᾽ ἱκέταο αἰδοίοιο.
s 450 ἱχέτης δέ τοι εὔχομαι εἶναι, cf. 7t 6T.
1969 ἱκέται δέ voi εἰμεν. 42 158 187 ἑκέτεω
πεφιδήσεται ἀνδρός. 42 570 οὐδ᾽ ἐάσω καὶ
ixérqv περ ἐόντα. & 193 E Dll ὧν ἐπέοιχ᾽ t.
ταλαπείριον. ἡ 165 181 4) ὅς 9? ἱχέτῃσιν
ἅμ᾽ αἰδοίοισιν ὀπηδεῖ. & 270 Ζεὺς ἐπιτιμή-
τωρ ἱχετάων τε ξείνων τε. 9 546 ἀντὶ κασι-
γνήτου ξεῖνός 9? i. τε τέτυκται. Cf. Naegelsb.
h. Th. 997. τ 134 οὔτε ξείνων οὐϑ᾽ ἱχετάων
οὔτε κηρύχων. 2) Est vox media de eo qui
orat et de eo qui oratur, ut ξεῖνος sim., is ad
quem quis venit auxilium oraturus: zt 422 οὐδ᾽
ἱκέτας ἐμπάζεαι οἷσιν Ζεὺς μάρτυρος eos qui
patrem tuum fugientem adiuverunt, sch. V. τοὺς
προσδεχομένους ἱκέτας ὠνόμασεν ὁμωνύμως
αὐτοῖς τοῖς ἱκετεύουσιν.. ὥσπερ χρῆσται λέ-
γονται οἱ ὀφείλοντες zx. οἱ δανείζοντες, Q.
οὔτε τὸν σὸν πατέρα ἱχετεύσαντα οὔτε τὸν
Ὀδυσσέα τὴν ἱκεσίαν δεξόμενον. mon recte
Düntz. locum spurium putavit. Inde
ixsv(Gtog qui tuetur supplices. » 918 Ζεύς
σφεας τίσαιτο i, sch. V. ἱχετῶν ἐπόπτης,
Christ 907 fuisse quidem olim digamma vocis,
sed ne ex hoc quidem loco posse probari.
Ἰχμάλιος (Curt. Et. 623 «x lat. ic-0, dubi-
tans) τ 57 téxtov ποίησ᾽ Ἰ. κλισίην, Ithacen-
sis, ,,Hauhard*.
ἰχμάς (Curt. Et. 246 ix skr. sik spargere,
germ. sih-u siebe sih-e Sieb, cf. Christ 136 L.
Meyer, vgl. G. 1, 54 359) humor. P 392 ἄφαρ
δέ τε 1. ἔβη diffunditur per corium ita ut oleum
hie illie possit intrare, paraphr.
7 ὑγρασία
ἱχνέομαι
διέρχεται τοῦ στέατος, Éust. III, 46 ἐξίχμᾶ-
σϑείσης τῆς βύρσης τῷ τανυσμῷ ἀντεισδύνει
εἰς τοὺς πόρους, non enim recens mactati, ut
quidam putant, bovis est corium, quod b. i
modo potest unguentis illini sed exsiccatum,
unguentum vero aliqua parte superfusum i
omnes partes diffundatur necesse est ut to u
molliatur. Voss ἔβη vertit ,verschwand", Mink
witz ,verdampft* al. ,weggeht sc. humor re
latt gleitend Lentz Ztft. f. A. W. 1837 p.
es. al πορευτικόν, τὸν ἱκνεῖσϑαι 7010
Am. l. l qui expectatus adest, Schenkl Zi
oe. ἃ. 1864, p. 339 «x stossend treibend)
dus, semper de vento. 4 479 B 420 47 μι
o 292 ἴχμενον οὖρον, paraphr. οὐροφόβρι
ἄνεμον. E "4
ἑκενέομαιε (ἵχω) praes. pte. ἱχνεύμεναι
ipf -νξύμεσϑα c 339. fut. ἕξομαι Z 367
inf -εσϑαι. aor. ἵχομην, -to et -ev » 4, «B
-:090v O 456 -ἔσϑην, -ous9« et -όμεσϑα, -οντι
ci. ἵχωμαι, τηαι, τηται, -o90v h. Ap. 90
-μεϑα, -ησϑε Y 94 -ὠνται. Opt. -οἰμην τοι
-oito, -οἰμεϑα, -οισϑε, -οίατο. iptv. -ἐσϑ
X 178 o 447. inf. -ἐσϑαι. 1) venio, pe
consequor. si res fert: redeo. Cf. La
h. S. 96. a) homo, absol. Σ᾽ 532 αἶψα
X 218 σὺν νηυσὶν ἀλκτῆρες V. €
Verc. Ἢ 814 ἐπειγομένοισι $1 91
cov 1. eo usque progressus est. h. Ap.
σον ἐπ᾽ 1 4 967 (Qugavóusvor và σὰ γοῦν
ixóus9^. A 104 καὶ ὡς t. ὁ 201 ϑᾶσσον
w.151 t. rediret. Z 367 σφιν ὑπότροπος
αὖἶϑις, cf. Z 502 (ἐκ πολέμοιο). 9 524
viv δεῦρο τόδ᾽ i. B 188 δεῦρ᾽ D
(σὺν vgi) ὃ 84 v 808 π 233 424 h.
518. E 199 ἐνθάδ᾽ V, cf. « 178 ὃ 190 7
994 (πεζόν), ἡ 289 τ 3179. b) homo ad.
αὐ A 19 «530 o 66 210 οἴκαδ᾽ ἱκέ ;
1393 Q 987 (ἂψ 8x δυσμενέων ἀνδρῶ
4» 911 χ 35 (ὑπότροπον). B A
ἀλισίας L, cf. Z 69 1 652
€r
q. cf. δ᾽ 474 (τάχιστα),
cf. o 384 o 937. K 448
Ο 58 πρὸς δώμαϑ᾽ κέσϑαι
180 5 472 τ 458 o 154 h. Cer. 138.
διὰ αὐτῶν i. gingen durch, 4 484
A 997 ἐκ 9eAauo
h. Ap. 282 f. ἐς Kol
Παρνησόν. A 432 π 324 λιμένος £vt
.
ὃ 475 6
"E
115 (χαρπαλίμως,
9.301 & 207 290 o 121
590. h. Ap. 501 χῶρον
1 184 318. E 367; €. ϑεῶν ἕδος, Ὄλυμ-
, cf. I 141 983 N 20 O 23 233 Z 150 *P2,
81. 9 198 τόδε 1. hunc iactum assequetur.
i83 540 οἐήιον i. iactu. 9 376 7 ποσὶν οὖδας
cf χ 467. o 509 δώμαϑ᾽ T. adeam. v 332
gomoc V. δῶμα. Θ 478 πείραϑ᾽ T. γαίης
E erus. Γ 491 δόμον Lj cf. Z 295 O 149
325 566 44170 726 769 M 221 (avis), 918, UN
5,2 499 I] 455 Σ 544 547 T 131 (τάχα) Φ 44
443 « 91 9 150 (aves) 7 117 355 368
170 515 545 558 823 s 15 26 57 144 168
1 585 321 331 ἡ 46 83 151 193 319 333
32 410 ε 486 542 x 13 33 39 416 435
8 & 140 153 o 30 192 555 zx 78 335 o 85
118 σ 101 421 τ 351 371 v 219 295 φ 313
4 ὦ 205 268 362 5 319 v 332. Z 143 Y 429
pov πείραϑ᾽ V. O 505 ἐμβαδὸν ttso9at
- 4306 ὃς ἀπὸ ὧν ὀχέων ἕτερ᾽ Üouc9^?
«t|, ἔγχει ὀρεξάσϑω a suo curru alium
erit (attingere possit), is hasta impetum fa-
£ stans in curru, al. ἔγχει ad 77. quod ferri
potest, Doederl. Gl. 2089 hyperbaton in-
audi statuens ἀπὸ ὧν ὁ. ad ὀρ. refert.
9 573 ἵ. χώρας ἀνϑρώπων, αὐτούς τε πόλιάς
-ef. w 333. ζ 296 ἄστυ δὲ ἔλϑωμεν zal t.
ἡματα, certius enim locum significat D quam
uw. δὴ Γ' 258 Κρήτηϑεν 1 L σῇ πόϑεν ἱ ἕ,
sl. 156 τέλος | t. μύϑων. sch. ABD. τέλ ος
ὑ 4A 225 NOS T. μέτρον.
817 h. Cer. 166 221. 22. 728 ἥβην 1 C, πὸ
9 291 ἐπὶ γῆρας €. o 246 P . y'igaoc
εἴ. v 212 h. Ven. 106. εἶ 861 1. γῆρας.
τάχα πιχρὴν Αἴγυπτον V, yg. ἴδηαι.
| ἠῶ 1. vixerit usque ad, cf. 7 319. w 296
ρου ϑεσμὸν ἵ. ἢ. XXVI 12 ἐς ὥρας, [D
€) homo ad hominem. c) A 139 ὅν
zouer |, cf. Ξ 260 X 128 ὃ 84 ζ 804 ἡ
* 851 o 109 518 (adeas) o 516 w 814 h.
.130 Cer. 63. 4 595 :
oov. £2 338 Dto t. 8) DI' 264 t.
[Toouc, cf. Y 24. Ξ 247 Ζηνὸς ἄσσον t.
σὲ ἐς πρώτην LL, | cf. v 372. 2) venio,
ΠΟΤ, Occupo, opprimo. a) res, absol.
0, ingruo, appareo. A 166 δασμὸς ἵ ἕχηται.
t 9 ὅσσον πυρὸς f. αὐτη Ὁ cf. v 90
Q. 66 νηῦς 5 5 τις 1. eo accesserit. b) res
Em. a) X {τὶ ἐς γαῖαν τε z. οὐρανὸν Ὧ,
Φ 522 “χαπνὸς εἰς οὐρανὸν V GJ 44
JT XGgrtoc ἄσσον t. o 447 ἀγγελίη μοι
ἐς δώμαϑ᾽ i ε 128 ἄστε᾽ ἐπ᾿ ἀνϑρώ-
wes. ἐ 265 ἐς πόλιν 1 Dj ἀυτή. B) A352
ferrum. c 451 ὀστέον T aper. Ν 141
δὸν lapis. Ν 837 ἠχὴ 1. αἰϑέρα κα.
[ yác. u 2 ἀπὸ δ᾽ f. κῦμα navis. v 101
μέτρον t. naves. ZG 207 χαπνὸς αἰϑέρ᾽
᾿ 399 πλή uv ἄχρον ἕ, μ 331 0 τι χεῖρας
/ 47 V. ἄχος χραδίην, cf. h. Cer. 90 (ϑυ-
Ὁ) res ad hominem «) A 240 ποϑὴ 1.
χαιῶν. X 64 μιν ἵ, πένϑος, ef. 9 "8
804 (λιμός), ψΨ 204. ο zx ὅν χεν i. ἄλη
E ἄλγος. Α 362 X Σ τὸ σε φρένας E
4A 88 ἄδος μιν T. ϑυμόν. Σ 178 σέ-
ϑυμὸν t. Ν ΤΊ] μιν χάματος γού-
Y 440 iw ἵ. Ἕκτορα telum. 8).4 466
Y ἀντή. V.l v 337 δώμαϑ᾽ ἵχηται
X κομίζῃ. (ἴ, sed c. augm. τ quando
exigit longam, cf. La Hoche h. S. 98
à omisit, Am. ad ξ 265. itaque ἱχό-
EE Uxeo -— ., ixevo -. . sed .... 4
p 32; et ἱχετ᾽ 1x09? -. ὃ 170 9 227,
x«c τῷ λόγῳ.
»
ἔχρια
591
v 314, 4 927 466 ΚΞ 174 9 28 ξ 265 π 290 o
434 τ 9, sed 5... ἡ 141 w 333, E 115, Ν᾽ 837,
Y 440 $ 125, N 535 x Ξ 499 o 555 σ 10l. ἱκέ:
σϑην .-- A 398 I 185 Ψ 215 8 150 z 117
sed -..— 988. izóus9 -.. et (4 726 469
y 61 x 18 81 ἐ 472, B 138 ξ 257 290) íxó-
μεσϑ᾽ et -σϑα, I. "lxovro ... vieles sexies
fere in exitu, y 888 τ 458 ὦ 13 in pede tertio,
sed ... duodecies fere in pede tertio εἰ. - -
in primo o 154. (ἀφ δι ἐξ ἐφ παϑιχνέομαι)
ἔκρια (dubiae originis. sch. A. ὡς δέμνια.
ἔστι γὰρ ῥηματικόν.- Eust. 1533, 22 οὐ μόνον
ἀπὸ τοῦ ἄχρον (ita Doederl. Gl. 2454 al) ἀλλὰ
χαὶ παρὰ τὸ ἱχνεῖσϑαι ita Benf. 1, 350. Curt.
Et. 623 Kuhn 3, 407 dubitans ad ἐπ ic-o) ta-
PEE Gerüst, , Verdeck; Grashof al. costae
navis. & 229 εἰς t. νηὸς ἔβαινον πρῴρης, sch.
Η. τὰ καταστφώματα τῆς νηός. v (4 στόρε-
σαν νηὸς ἐπ᾽ ἐκρεόφε πρυμνῆς, sch. H. ἐπὲ
τὰ σανιδώματα τῆς πρύμνης, cf. Eust. 1533, 20.
paulo editiores enim ceteris partibus erant püp-
pis et prora Hes. xci τὰ ὀρϑὰ ξύλα τὰ ἐπὶ
τῆς πρύμνης z. πρῴρας χ. τὰ χαταστρώματα
αὐτῆς, cf. Lucht, schif d. Od. Altona 1841
p. 12 qui recte 7. 'et costas et tabulas explicat,
1. e. et ὀρϑὰ ξύλα et σανιδώματα (Suid. I 2,
978) in puppi considebat gubernator, 4 414
κάππεσε ἀπ ἐκρεόφιν, Hes. ü. χαϑέδρα ποῦ
κυβερν ἡτου. (minus distincte:) οἱ δὲ τά πλάγια
z. τὰ μαχρὰ σανιδώματα τῆς νεώς. non enim
jam universa navis constrata erat, cf. Thuc. 1,
10. loco edito consistebant Ulixes cum Scylla
pugnaturus, et Aiax cum Troianis. O 676 νηῶν
izoU ἐπῴχετο alius navis post aliam, sch. ABL.
οἱ μὲν τὰ καταστρώματα. (melius; οὗ δὲ zc
χατὰ πρῶραν z. πρύμναν ως σανιδώματα. 5
τὰ ἐξέχοντα ἄχρα ἢ τὰς χαταγωγάς, erat enim
sub tabulato locus tectus quo seponebantur va-
riae res. ibi Ulixes dormiebat cum Phaeaci-
bus rediens et y 353 ot uv Ὀδυσσῆος vibc
νηὸς ἐπ᾿ ἰχριόφιν καταλ ἔξεται, non recte Gras-
hof, Schiff 11 neben, quia qui appulerint lectum
humi straverint, sch. BV. ἐπὲ τῶν χαταστρω-
μάτων z. σανιδωμάτων τῆς νεώς. 0 988 ἐπ᾽
ἐχριόφιν τάνυσεν νεός hastam, sch. Q. £m τὸ
κατάρτιον, ΘΕ τον ὅθ: 90 685 ἐπὶ πολλὰ [
νηῶν φοίτα denique O 729 λίπε i. νηός, ubi
à prora unius puppim versus recessisse videtur,
non omnino ἃ tabulatis navium, sch. AD. &va&-
χωρῶν ἀπὸ τῆς νεὼς τῶν ᾿ χαταστρωμάτων ἐπὶ
τὰς καϑέδρας τῶν ἐρετῶν ἀφικνεῖται, γ. 5:
θρῆνυς, paraphr. (ter). τὰ σανιδώματα, Eust.
1037, 33 τὰ χατὰ πρώραν D πρύμνην σαν. . .
λιπὼν τὰς zat πρώραν σανίδας. ε 163 ἢ
πῆξαι ἐπ’ αὐτῆς (σχεδίης) ὑψοῦ, non recte
Grashof, Schiff 10 7. fieri ratus ὡς σε φέρῃσιν,
costas explicat, cf. Doederl Gl. 2454 (recte
comma post σχεδίην), nam vel in mari sunt
rates quae costas non habeant, sch. EPQV. τὰ
ὀρϑὰ ξύλα ἐφ᾽ ὧν τὰ τὴς νεὼς χαταστρώ-
ματα προσπήγνυται τὰ ἐγκοίλια λεγόμενα et
ipsa καταστρώματα (v. 8. σταμίν) ε 252 ἴ. στή-
σας, ἀραρὼν σταμίνεσσιν, ποίει postquam ta-
bulata costis firmata constituit, nam ἀρ. alteri
ptpio subiungitur non additur (Classen Beob. 3,
35). Doederl. Gl. 2397 στήσας (σταμῖνας) et
ἀραρὼν ἔχρια (i. e. σανίδας einzelne Bretter)
ποίει ἴκρια (1. e. σανίδωμα ganze Verdeck, cf.
ib. 2454, subtilissima structura, sed quae rem
teneat. Ameis similiter fere: nachdem er die
599 (xo — Ἴλιος
Deckbalken (/.) aufgestellt, sie zusammenfügend ἵλαος Fore. ἃ ut volt Choerob. ap. Bekk. an.
mit Stündern (στ.), sed utrumque vituperavit 1383, sed 1 639 T 118 h. XXIX 9 &, cf. Bekk.
Brieger, Phil. 29, 206 qui Z. explicat et costas h. B. 1, 2179. "
et marginem s. latus navis et constratum. Nitzsch ἱλά-σχομαι. praes. ind. ci. inf, ipf, aor.
h. 1. ἔχριον Bretbohle, sed minus bene ἔχρεα ci. et ptc. placo mili deos. A 100 μιν ἱλασ-
Schiffsbord, dein monitus a C. W. Zaft. f. A. W. σάμενοι πεπίϑοιμεν. et correpta vocali Α 147
1837 p. 237, qui h. l. constratum intellegi posse. go? ἥμιν ἑκάεργον ἱλάσσεαι ἱερὰ ῥέξας, Hes.
negavit, Bekleidung am Hinter- τι. Vordertheile. ἐξιλεώσῃς. Α 444 óqp? ἱλασόμεσϑα ἄνακτα,
Satis neglegenter sch. E. y 808 ἐκρίον (sic) λέ- y 419 ὄφρα ἱλάσσομ᾽ ᾿Αϑήνην. Α 386 9
γεται ὃ ἱστός, cf. Eust. 1087, 34 1472, 2. ἱλάσκεσθαι, Suid. I 2,984 Hes. ἐξιλεοῦσϑαι.
(xc) (τ, skr. vik intrare, εἰς Curt. Et. 94c Α 479 h. Cer. 292 ϑεὸν tA&cxovto. Z 380
L. Meyer, vgl G. 1, 361 Christ 2943, etsi di- ϑεὸν ἱλάσκονται. h. Cer. 274 ἐμὸν νόον
gammi non sunt vestigia in Graecis) pr. τῷ σκησϑε, M. -οισϑε. ib. 368 τεὸν μένος
Ὁ 444, -εις, -ξι, Cl. τῇ O 509. opt. τοι. ipf σκωνται Valek., -ovrec M. (t, sed 4
ixt(v. aor. i&ec h. Ap. 228 (v. l. -ας) 930 278, 147 ἢ). :
cf. Kühner a. G. 1, 567 Buttm. a. S. 1,405 Ἰλήεος (iA, Bekk. κι} Iliacus, Φ 558 πεδίο
-guy) -ον. aor. 2. ἵχωμι (fx) I 414. v. 1. -ouu, Ἰλήιον, sch. B. τὸ πρὸς τῷ τάφῳ τοῦ TÀO
cf. Kühner, ἃ. G. 1, 838. 1) venio, pervenio, quo certe melius quam urbem vers
consequor, adsum. Cf. La Roche h. S. 96. vi- qui a cetera fugientium turba seiunctus Salutem
detur saepe praes. pfti. vim habere, ipf. vero quaerebat. et retro ad Scamandrum fugere wi
vix plqpftü. a) homo h. Ap. 923 i. em αὐτοῦ. detur Agenor v. 602.
o 444 ἔνϑεν νῦν δεῦρο τόδ᾽ χω nunc qualem Ἴλου, sed addit τὸ τῆς à
vides me adesse huc inde veni. 44 807 i. ἵνα prope urbem statuunt locum plerique recenti
ἤην. Y 820 i' 09" ἦεν. b) homo ad, rem: cf. Spohn agr. 18 La Roche. Did. οὕτως "IA
1 A14 οἴκαδ᾽ V. ἐς πατρίδα. B 667 ἐς Ῥόδον διὰ τοῦ ἃ ἀντὶ τοῦ Ἰλιαχόν- ὃ δὲ Κρ
i, cf. h. Ap. 438 Cer. 450. $2 122 i ἐς κλι- "Tówtov, τὸ Ἰδαῖον, (sch. B. τὸ ὑποχείμ.
σίην, cf. Q 160 y 81 495 σ 353 h. Ap. 978. τῇ Ἰδῃ) quam Cratetis coniecturam et Faes
K 470 ἐπὶ Θρῃκῶν ἀνδρῶν τέλος i, εἰ 442 i. cepit οὐ Duentzer (legt hinter der Stadt
χατὰ στόμα. Y 328 6. ἐπ᾽ ἐσχατιὴν. h. Ap. Skamandros) negans "iov derivari ab
All πὰρ “Μακωνίδα γαῖαν i. bh. Mere. 398 ἐς aut Ἴλιος. paraphr. Ἴδιον. Bothe εὐλήιον
Πύλον ἐπ᾽ ᾿ΔΑλφειοῦ πόρον i. B)E Τῖϑ Τροίην ponens ne sibi quidem ipse persuasit.
i. ποταμώ τε, οἵ. y 9. Z 172 “Δυκίην i. Ξάν- — (Aqu (vÀ., V. 8. íAm-0óc) iptv. 12794
9ov vs, cf. δῚ h. Ap. 290. y 288 ἐν νηυσὶ XXXIV 8 ἐλᾶϑι. pf. ci ἱλήχῃσι q 960,
ὄρος i. ϑέων. Ξ 433 d 1 Q 692 πόρον i. cf. -o. h. Ap. 165 cum significatione praes.,
Σ 406 Ψ 38 ε 194. X 462 πύργον x. ἀνδρῶν formae num pfti sint (Buttm. a. S. 2, 206 |
i. ὅμιλον. 2) venio, pervenio, attingo. a) res. ner a. G. 1, 899) an praesentis ἑλήκω
K 142 χρειὼ τόσον ἵ. Ὁ) res ad rem «) A317 app. h. 1. L. Meyer, vgl G. 1l, 356) dubi
χνίση οὐρανὸν iz&, cf. B 158 M 888 Ξ 60 Curt. Et. p. 62 Lob. ad Buttm. 2, 37.
(ἀυτή). B 458 αἴγλη δι᾿ αἰϑέρος οὐρανὸν L, tius sum, semper de diis. y 380 ἂνασσ᾽
cf. T' 362, P 420 (ὀρυμαγδός). £292 Φρυγίην sch. HMQR. διὰ τὸ μέτρον ἐχτέταται
χτήματα 1. pervenerunt, v 228 vot πινυτὴ ραλήγουσα. HM. Ζηνόδοτος ἐλέαιρε. (
φρένας V. B) O 509 σέλας εἰς οὐρανὸν Ὡς cf. "Trypho, cf. La Roche h. T. 289) Hes. 7
h. Ap. 449. » 248 ἐς Τροίην ovo ? 6, trans- ἵλεως i994, zt 184 (x9, :
late: Θ 1929 ε 90 χλέος οὐρανὸν (, cf o 899 XXXIV 17 ἅλαϑι Suid. I
o 565 (ÜBoic τε βίη vs). c) res ad hominem: q 365 ᾿πόλλων ἡμῖν d.
occupo, invado. 1525 τινα χόλος 0. cf. Ρ 399. “λων ᾿Αρτέμιδι ξύν, Hes.
β 48 τίνα χρειὼ τόσον V, οἵ. & 189. Saepe Ἰλιονεύς (t, Bekk. zc, Ἴλιον) & 489 1λὲ
permutantur ὁ. et ἥκω. Non videtur ὁ in νῆα υἱὸν Φόρβαντος, 7 ͵
thesi esse nisi à 1 (h. Ap. 230) (κάνω ἱκνέομαι τέχε T, Troianum. ΚΞ
etc. ἔχμενος ἱχέτης οἴο., ἔχρια Ὁ) parentes filium ἃ Peneleo occisum lug
ἐλᾶ-δόν (ε, Bekk. ει. ἴλη, οἵ. Buttm. Lex. bentur.
2, 158) gregatim Ap. 91, 2 ἐν ἀϑροίσει, κατά ἜἬλεος, ἡ et O τι Ἴλιον τό, Ariston
liuc: ΕΒ 98. ioci UE DNE ἀγορήν V. 1. δετέρως τὸ Ἴλιον ἐνϑάδε φησὶ μόνον.
siAedóv cf. Spitzn., sch. BL. μετά συστροφῆς ἀϑετεῖται. Zenodotus etiam Π 92 Σ 17
κ. εὐκινησίας cf. Hes. " trum legebat, cf. Lehrs, Ar. 236 359. (τ
ἑλάομαε et ἔλαμαε (iÀG) placo. B 550 μὲν Bekk. ei. etsi digamma non potuit resti
ἀρνειοῖς ἱλᾶονται Erechtheum, cf. paraphr. sch. H 345 Φ 128 ($2 67) E 204 (Φ 81] 156)
BL. Her. 5, 82 8, 55, sed Eust. 288, 30 τὴν Leskien - non admisit. Cf. Hoffmann ἃ
᾿Αϑηνᾶν. h. XXI 5 ἵλαμαι óé c? ἀοιδῇ, Nauck: 8 195. Forchhammer, Ach. 62 ἐλύς Sc
λίτομαι. δ]. Ἴλος) nom. αἰπεινή Ν 118, ton 4 4
ἕλαος (i, dubiae originis. aeol. ἔλλαος Christ Z 448 Y 216 € 27, ὀφρυόεσσα X 411.
109 skr. is begehren ἐσλαος, cf. 61 141 L. Meyer, Ἰλίου Z 60 386 478 H 811 49 9 578 et
vgl. G. 1, 265. sed Benf. 1, 421 skr. il colere. 9 104 X 6 Ἰλίου προπάροιϑε in introil
Doederl. Gl. 2493 εἴλη calor. De aspiratione sus, producta penult, ubi Ahrens, Rh.
quam Trypho vituperavit E. G.978, 98 La Ro- JA/oo proposuit, Thiersch 8 182, 2 [
che ἢ. T. 989) placatus. a) 4 588 ὅλαος Ὀλύμ- - ἐυχτίμενον πτολίεϑρον B 133 (ubi Did.) 4
πιος ἔσσεται ἡμῖν. h. Cer. 204 ἴλαον 9vuov O 988 Ν 380 d» 433 (yo. Ἴλιον et ita
Cereris. XXIX 9 ἵλαος ὧν Mercurius. b) 1 639 Bekk.? cum Aristophane), -z06Au
Qimov ἔνϑεο 9vuov Hes. εὐμενῆ, sch. L. 9s0- πόλει ἄκρῃ H 345, αἰπεινῆς I 419 686
ποιεῖ Achillem. T 178 col ϑυμὸς ivl φρεσὶν ἱρῆς Z 96 277 Φ 128 (ἄστυ). Φ 295 Tt
& τείχεα cf. Ahrens. Rh. M. 2,163 Lob. path.
el. 2, 254 256. Cf. B 230. ἃ. τῳ Z 493 P 145 9 67.
"τὸν A 71 B 216 249 4929 673 Z 403 P 163
B8 497; OQ 145 τ 182 193, Γ' 818 E 204 Z
3 461 O 131 295 .4 250 ' 48 Bs P 396
i56 Φ 81 156 442 561 XY 17 Q 330 β 172
95 ὃ 238 o 104 σ 232 τ 125, N 175 0 550,
N 717 f 390 387 X 397 c 588 Ro 620
[5 E 372 o 117 ep. 5, 1. - αἰπεινήν 0 558
8, - αἰπύ 0 71, - ἐρατεινήν E 210, ἐὺ ναιό-
πτολίεϑρον. 1 403 εὔπωλον E 551 II
B 18 2169 ξ 71, εὐτείχεον B 113 288
6 I 20, ἠνεμόεσσαν Γ' 805 O 499 M 115
4 X 174 Ψ 64 297 h. Ven. 980, ἱρήν 4
648 H 82 413 429 O 551 «1196 IN 657 O 169
E270 Φ 515 9 143 383 λ 86 o 293,
H 20. Ἰλεόϑεν ex urbe Troiana X 251
Ἰλεόϑε πρό Θ 561 K 12 N 349 9 581
urbem v. s. πρό, et Lob. path. el. 2, 248
- .- non sunt in pede secundo nisi JV
Ὁ 550. 1) Ilion s. Troia, caput regni Tro-
cuius muros Neptunus exstruxerat Φ 447
QuxroczOAic εἴη, sed Laomedontis fraude
) lacessitus Hercules E 642 Ἰλέου ἐξα-
t πόλιν, εἴ. X 951. Post Laomedontem
sub Priamo esset Troia atque omnium ur-
ium loyi dilectissima, 4| 46 oc περὲ κῆρι
τ σχετο Ἴλιος ign, invisa vero Iunoni Minervae
uno Mercurio Volcano Ὁ 214 cf. 9 27,
Iuno potissimum (4 33 B 15) ut ex-
m urbis quod in fatis erat, Iuppiter fieri
et. Capta vero est urbs 0 71 ᾿ϑηναίης
ουλάς atque dolo Ulixis qui equum ligneum
n duxit 9 495 ἀνδρῶν ἐμπλήσας δ᾽
᾿ἐξαλάπαξαν. Habuerat χλυτὰ τεΐχεα
Σχαιὰς πύλας Ζ 387 quae etiam Dar-
appellantur, ἐυχτιμένας ἀγυιάς Z 391,
Cod Z 386, acropolin quae Pergamus
atque ibi templa Apollinis E 446,
je Z 297, Iovis ut videtur Y 112, Πριά:
ὅμον περιχαλλέα Ζ 249, δώματ᾽ "ALE-
τὸ Z 312 Hectoris aliorumque, sed fun-
ar? ἄκρης) deleta fuit, Strab. 599 ov Poir
σώζεται τῆς ἀρχαίας πόλεως e eer
ἀνατετραμμένης, 601 ὁμολογοῦσι “αὶ
£poL τὸν ἀφανισμὸν τῆς πόλεως.
0γος ὁ ῥήτωρ qnoi: τίς οὐχ ἀχήχοεν,
ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων χατεσχάφϑη, &oi-
οὖσαν. Sed in monte eam sitam fuisse
δεῖ omnium opinio, etsi Homerus ipse
οὐ zo Ἴλιος ἱρὴ ἐν πεδίῳ πεπόλιστο, *
rab. 593, aliud indicare videri possit. At-
emetrius Scepsius, Hestiae Alexandrinae
nio fretus, putabat pagum lliensium s.
ἕων prope Callicolonem atque collem
vocatur Aktschi-Kioi locum fuisse ve-
s, assentiente Strabone (597. Commu-
0 veterum, quibus accedunt Mac Laren,
of the Troian war, 1892 Eckenbrecher
1 Schliemann Ithaka, Peloponnes 165,
fuit, Troiam sitam fuisse qua nunc vo-
Lik prope vicum Tschiblak. Hunc
bo (548 ἀπονοίας etc.) putat non sa-
| a mari abesse, plane aliter Ecken-
:27 Schliem. 153. Ibi ἐπὶ τῶν “υδῶν
ἐχτίσϑη χατοιχία (Strab. 601) . . Ἑλλά-
ἕ χαριζόμενος τοῖς Ἰλιεῦσιν, οἷος ἐχεί-
ὀς, συνηγόρει τὸ τὴν αὐτὴν εἶναι πό-
v νν τῇ τότε. Persuaserunt facili opera
es et Xerxi (Her. 7, 43) et Alexandro
.594) et Romanis (ib), quorum nullius in-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
1 3 ἰλλάς --- ἰλύς
593
tererat accuratius quaerere de re tam difficili,
urbemque suam vocabant llion, nunc v. Neu-
Ilion, φιλοδοξοῦντες z. ϑέλοντες εἶναι ταύτην
τὴν παλαιάν (Strab. 593), x«i ἄλλοι δὲ ἵστο-
govat πλείους μεταβεβληκέναι τόπους τὴν zó-
λὲν ὕστατα δ᾽ ἐνταῦϑα “συμμεῖναι χατὰ Κροτ-
σον μάλιστα. ib. 601 εἰκάζουσι δὲ τοὺς ὕστε-
gov ἀνακτίσαι (veterem Troiam) διανοουμένους
οἰωνίσασϑαι τὸν τόπον ἐκεῖνον, εἴτε διὰ τὰς
συμφορὰς εἴτε καταρασαμένου τοῦ "Ayeuéuvo-
γος χατὰ παλαιὸν ἔϑος. Certe illi non pote-
rant in sua urbe ostendere veteris Troiae ve-
stigia, quae nunc Schliemann fodiendo humum
aperiens invenire conatur: qua re sola pro-
bari poterit num quid veri habeat haec opi-
nio. Veterem Troiam sitam fuisse in colli qui
Bali Dagh vocatus a meridie est vici Bunar
Baschi, ubi constat inventa esse sub solo laten-
tia multa vestigia veterum moenium, putant
plerique recentiorum, quorum multi illas regio-
nes oculis viderunt e. c. Lechevalier Voyage de
la Troade Paris 1802, Rennel topogr. of the
plain of Troy London 1814 Forchhammer, Ebene
v. Troia Frankft. 1850 p. 24 Mauduit, "Décou-
vertes dans la Troade 1840 Welcker, Hahn,
Ausgrabungen a. d. hom. Pergamos 1865 'Hasper,
'lTopogr. d. hom. llias 1867 p. 26 Nicolaides
Topogr. de I Iliade 1867. Eum locum Schlie-
mann et Eckenbrecher non posse. conspici ex
Ida et remotiorem a castris Graecorum esse
putant, quam quo potuerint Idaeus (H 413)
aliive brevi tempore pervenire, etsi talia non
ad geometriae rationem exegit poéta. 2) regio
Troiana, ager PIG P 145 Z 493 Ἰλίῳ
ἐγγεγάασιν, C cf O 67. A 71 X 58 c 182 193
Ἴλιον εἴσω. 8 172 c 252 τ 195 T. εἰσανέβαι-
vov, cf. β 18 ὦ 117 4 86 169 372 & 71 238
a 104 993, 4 196 O 169, E 551 H 20 II 576
N 7. (KezeotÀtoc)
ἐλλάς (ἔλλειν εἴλειν volvere, cf. Doederl. Gl.
453 Buttm. Lex. 2, 158) funis e loris aut vimi-
nibus contortus. JV 572 ἐλλάσιν δήσαντες bo-
vem, sch. BL. τοῖς ἐξ ἱμάντων σχοινίοις.
Ἶλος (zt), ᾿Ασσάραχός τε χαὶ - Γανυμήδης
Y 242, Trois et Callirrhoae (Apollod. 3; 12, 2)
filii. Y 236 p δ᾽ αὖ τέχεϑ᾽ υἱὸν “Δαομέδοντα
Con. 12 ἐξ ov τὸ Ἴλιον. 2) Dardani et Bateae
f 4 372 στήλῃ, ἐπὶ τύμβῳ Ἴλου Δαρδανίδαο
παλαιοῦ ΠΟ ΕΠΌΡΕΟΕΙ Apollod. 3; 12, 1 Ἴλος
ἄπαις ἀπέθανεν. Q 349 σῆμα Ἴλοιο. A 166
E: σῆμα παλαιοῦ “Δαρδανίδαο. K 415 ϑείου
παρὰ σήματι T, aliter sch. AD. Τρωὸς παῖς,
sch. V. 44 166 ᾿προγονικῶς" Δαρδάνου γὰρ
Τρὼς οὗ Ἶλος. De loco Ariston. K 415 παρὰ
τῷ τάφῳ .. ἀπέχει δὲ τῆς πόλεως X. τῶν
νεῶν τὸ ἴσον, cf. ad .1 166. Sunt in agro
Troiano complures tumuli, quorum quem dicat
poéta nescimus, £2 349 prope Scamandrum vi-
detur esse sepulerum, .1 371 procul a Scaman-
dro, neque solvit difficultatem Nic. 41 166, cf.
Spohn. agr. Tr. 30 Duentz. Einl. z. Il. 29 Hasper,
"TTopogr. 38. 3) Mermeri f. « 259 ἐξ CEqvouc
ἀνιόντα παρ᾽ Ἴλου Μερμερίδαο, fuit Thespro-
tus peritusque venenorum, sch. ΗΜ. τινὲς door
yo. ἐπεὶ z. Πρόξενος ἐν Ἠπειρωτιχοῖς Ἰοόν
φησι Μερμέρου παῖδα. Apollodorus Ilum Phe-
retis f. Tasonis nepotem appellavit, sch. HT.
ἐλύς (τ, εἴλω, -vo, pet Benf. 2, 302 Doederl.
GI. 450 Buttm. Lex. 9, 158) limus, Hes. πηλός,
ὑποστάϑμη, Suid. I 2, 989 βόρβορος. Φ 818
594
ὑπ᾽ ἰλύος κεκαλυμμένα, Hes. ἐλύος " πηλώδους
ὑποστάϑμης ποταμοῦ, Herod. ἰλύος" τὸ v &-
τέταται διὰ τὸ μέτρον" τὸ γὰρ ἀκόλουϑόν
ἐστι ἰλύος ὡς ἰχϑύος, cf. π. μον. λ. 33, 3, sed
Báuml. Düntz. Faesi Dekk.? ἰλῦος.
ἑμάς (skr. si ligare, si-man terminus, cf. Curt.
Et. 602 Christ 135, Kuhn 2, 127 L. Meyer vgl.
G. 1, 53 342, sed Doederl. Gl. 28 lat. vimen
comparat, quod probat fere Lob. path. el. 1, 76.
Heriod. π. μον. λεξ. 34, 16 Ἡλιόδωρος ἐβού-
Aero αὐτὸ περισπᾶν... τὸ δ' αὐτὸ ἠξίου κ.
ἡράκων ὁ Στρατονικεύς, ἔτι δὲ x. Τυραννίων.
οὐκ ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς ἀναγνώσεως, cf. Lob.
par. 922) dat. pl. ἱμᾶσι(») et Θ᾽ 544 -ἄντεσσι.
lorum. a) Γ 871 πολίκχεστος ἱμάς quo galea
retinetur, Γ᾽ 375 ἱμάντα βοός i e. e corio
factum. b) E 727 χρυσέοισι z. ἀργυρέοισιν
ἱμᾶσιν currus ornatus erat, cf. K 969 (πολέσιν).
χ 186 ῥαφαὲ ἐλέλυντο ἱμάντων. i 901 ἐν δ᾽
ἡγάνυσσ᾽ ἱμάντα βοὸς φοίνικι φαεινόν. c) Θ 544
δῆσαν ἱμάντεσσι equos qui sustinebantur, cf.
K 4T5. K 499 civ δ᾽ ἤειρεν ἱμᾶσι. Κὶ 567
κατέδησαν ἐυτμήτοισιν i. φάτνῃ iq". X 897
Bo£ovc ἱμάντας. d) zona, cingulus X 214 ἐλύ-
Gero χεστὸν ἱμάντα ποικίλον ἔνϑα τέ οἱ ϑελ-
χτήρια πάντα τέτυχτο, cf. 2 919. Φ 30 δῆσε
χεῖρας ἐυτμήτοισι 1. τοὺς φορέεσχον ἐπὲ χι-
ἴωσιν. e) fremum: Ῥ 894 τανύσῃ βοέοισιν t.
f) flagellum: Ῥ 363 πέπληγον ἱμᾶσιν. g) cae-
stus: Ψ 684 ἱμάντας ἐυτμήτους βοός, cf. Ap.
91, 10 Hes. h) Hes. ἐπὶ τοῦ xavoviov τοῦ
συνέχοντος τὴν ϑύραν, cf. Ap. 91, 8. ἃ 442
ἐπὶ δὲ κληῖδ᾽ ἐτάνυσσεν ἱμάντι, pessulus loro
et obiciebatur ianuae et obiectus alligabatur.
à 802 παρὰ χληῖδος ἱμάντα, Hes. 3, 272 παρὰ
τοῦ τρυπήματος παραγομένου χλείϑρου, δι᾽
οὗ τὸν ἱμάντα ἐνιᾶσι. φ 40 ἱμάντα ἀπέλυσε
χορώνης. i) lorum quo movetur terebra. . 385
ὑποσσείουσιν ἱμάντι v. 1. Ap. 91, 8 ἱμᾶσιν.
(f, sed τ in arsi Θ 544, in thesi A 475 4^ 363
q 46 w 201) (ἱμάσσω et
ipo - 922i ἃ, ἱμάτ-ϑλη v. 5. ἱμάς, cf. Curt.
Et. 602 Doederl. Gl. 29) flagellum. 60 43 N 95
ἱμάσϑλην χρυσείην εὔτυχτον, Ap. 91, 6 Suid.
12, 989 μάστιγα. Ῥ 582 i. ῥαδινήν. 65 320
νόῳ ἐπέβαλλεν i. v 82 πληγῇσιν ἱμάσϑλης.
ἱμάσ-σω (E ἱματ-Ἴω ἱμάς, cf. Curt, Et. 602
L. Meyer vgl. G. 1, 253) aor. Tu&cos(v) (f) ci.
-ἔσσω et -ἄσσῃ. loro percutio, verbero, ferio.
4 531 1. ἵππους μάστιγι, cf. ξ 316, E 589
(luec), A 980 P 624 (νῆας £m) ε.880. O 17
σε πληγῇσιν ἱμάσσω, Mes. ἱμάντι πατάξω,
ἐλάσω, cf. Suid. 1 2, 989. B 182 ἀμφὶ Tv-
qoi, γαῖαν ἱμάσσῃ. h. Ap. 940 7. χϑόνα
χειρί.
Ἰαβρασΐδης, Imbrasi f. 4 520 Πείροος ἢ;
"Thrax.
"IuBococ Ἠετίων d» 43, qui in Imbro insula
Rabitabat seh, V. (Ariston.?) 0. φίλοι τοῖς ᾿Ελ-
λησιν oi “ήμνιοι. 2) Imbrius, Ν 171 Ἴμβριον
αἰχμητήν, Ἱπέντορος υἱόν Pedaei habitantem,
Medesicastes maritum Priami filiae Teucer oc-
cidit cum belli causa Troiam redisset atque ἃ
Priamo genero filii loco haberetur. N 197 Ἴ.
mortuum Aiaces spoliarunt, Oilei filius capite
truncavit.
"EuBooc ((6? Curt. Et. 617, ut sit: exoptata.
Ebeling: ,,Minnig*). Steph. νῦσός ἐστι Θράκης,
ἱερὰ Καβείρων Ἑρμοῦ, ὃν Ἴκβραμον λέγουσιν
οἱ Κᾶρες. ἔστι x. πόλις. h. Ap. 36 Ἴ. εὐχτι-
€ , [4
iac — ἵνα
Ξ 981 4juvov τε καὶ Ἴμβρου «ctv.
Ν 88 μεσσηγὺς Τενέδοιο x. 1 παιπαλοέσσης.
Q "8 μεσσηγὺς Σάμου τε x. Ἴ. παιπ. 4) 158
ἐς Σάμον ἔς τ᾽ Ἴμβρον x. “Δήμνον. Nunc
μένη.
"“ !
E 429 i. ἔργα γάμοιο. ἢ
X 608 t. χορόν, Suid. I
cf. σ 194 (χαρίτων
»
-
βησε). h. Ap. 180 Μίλητον,
Cer. 977 ὀδμὴ ἱμερόεσσα. Cer. 110
ἱμεροέντων. ib. 429 t. Καλυψώ. De
ἵμερος (1, ισ wünschen ἴσ- μερος, οἷ. Cur
Et. 617 Christ 61 141 Benf. 1, 15 Autrecd
Kuhn 1, 480 L. Meyer vgl. G. 1, 284 346 2, 27
desiderium, appetitus, Suid. I 2, 991 ἐπιϑυ
a) c. gen. D 139 yÀvxiv ἵμερον ἔμβαλε
ἀνδρός, cf. h. Ven. 53 (Ayyicso) P 14
δέ σφι yóov ἵ. ὥρσεν, cf. Ψ 108 158 «δ
δ 118 183 x 215 τ 249 wy, 231, 144 (uoAmi
A 89 σίτου περὶ φρένας ἵμερος αἱρεῖν
Ap. 461. χ 501 τὸν γλυχὺς 1. dosi κλαυϑὲ
b) c. inf. h. Ven. 45 τῇ γλυχὺν 7. ἔμβαλε ϑὺυμ
μιχϑήμεναι. 6). abs. plerumque est de re v
nerea: D 446 Z 398 μὲ yÀvxbe v. αἱρεῖ,
Ven. ϑεοῖσιν ἐπὶ γλυχὺν V. ὦρσε ib. BB 4
πάγλως xat φρένας T. εἷλεν. ib. 78 τοῖς
στήϑεσσι βάλ᾽ (. cf. ib. 1418. 198 doc
φιλότητα x. ἵμερον, & 216 ἐν δ᾽ ἵμερος
Veneris zona. sed aliter; satis frigide:
oi ἀπὸ πραπίδων 549? 1. ἠδ᾽ ἀπὸ γυίων B
ston. d$: προείρηται γὰρ ἱχανῶς. |
ἀθετεῖ ὃ Θρᾷξ᾽ ὁ γὰρ ἵμερος περὲ μονὴν
ψυχήν. h. Mere. 429. μὲν γλυκὺς T. ἥρει
ἀκουάζοντα. 1n pede quarto aut quinto. -
ἑμερτός (τ, iieioo) exoptatus, suavis.
ἱμερτὸν Τιταρήσιον. h. Merc. 510 χίϑο
iusotrv. Cer. 417 i. λειμῶνα. X 8 i. ἀνῇ
ἐνά (Benf. 1, 403 dubitans: skr. instr. j
wodurch. L. Meyer, vgl. G. 1, 383 ,müglic
weise iam, jetzt schon", de radice pron.
Schenkl, Zift. f. oe. G. 1864 p. 339 acc. p
radice pron, o-s ut sit demonstr. :
vgl. Synt. 88 quem non sequitur V. D.
1872 p. 709) Apollon. coni. 510, 8 διᾶάφοι
ἔχει τρεῖς συνδεσμικὰς uiv, δύο κ. ἐπι
τικὴν μίαν τόπου δηλωτιχήν. 1. adv. )
Hes. E. M. 471, 8 Lex. Seg. 266, 95 0
B 558 στῆσε ἵν᾽ ἵσταντο, cf. τ 20. 6
Lr
ἐνδάλλομαι
ἧστο ἔνϑα. E 360 ἐς Ὄλυμπον ἵχωμαι ἵν᾽
ἀϑανάτων ἕδος ἐστί, cf. Θ 456 479 4 807 ὃ
972 .136 2 610 h. Ap. 501. omittitur ἐστί
sim. B 604 παρὰ τύμβον, ἵν᾽ ἀνέρες, cf. σ 314.
9.313 ὄψεσϑ᾽ 7. χαϑεύδετον laqueos in quibus.
Nostrates quoque in sermone cotidiano com-
mutare wo et wie monuit Krüger J. J. f. P.
1838 p. 131 sq. — ἵνα τε de re quae non se-
É. fit sed ,Saepius eodem modo: I 441 ἀγο-
ἕων $c ἄνδρες - τελέϑουσιν, ubi non tam
Fn E loco quam de modo. Y 478 9. τε ξυνέ-
χουσι τένοντες τῇ, cf. ὃ 85 (Am. app.. ὦ 507
ἀνδρῶν μαρναμένων Y. τε χρίνονται. Χ' 395
»χανίην» v. f. TE, ὦχιστος ὄλεϑρος est. z 417
Exyc. 6 v ἔτρεφ gov, ubi constat eos natos
esse. ζ 322 ἄλσος ἵ ἕν" e ἕζετο ubi sicut con-
venerat, v. s. ἄρα T 2) quo à 821 τῶν
& δήμῳ t ty" οἴχεται, Faesi: wo er fortgegangen
etzt weit. £55 ἀγορὴν 9. μιν κάλεον, habere
c librum aliquid insoliti (v. s. 3) monuit
i. div. hom. carm. or. 8. 3) quando. ζ 27
γάμος ἵ. χρή, alii: in welchem Falle, alii: zu
welcher Zeit, quae hic vix differunt , cf. bh.
XXIX 5. H [353] ἔλπομαι ἐχτελέεσϑαι, Ty ἂν
i δέξομεν ita Aristarchus, quem "sequitur Herm.
rt. ἄν 2, 13. idem tamen versum expungebat.
ston. d9. . . χαὶ ὅτι τὸ ἵνα οὐχ ὅμηρικῶς
εἰληπται ᾿ἀντὶ τοῦ ἐάν, quandocunque non
nus, volgo ἵνα μή, Ahrens Rh. M. 2, 175
nicht. Schenkel Ztft. f. oe. G. 1864 p. 340
fhesin inanditam (τῷ - ἐχτελ. statuens:
e. 4) ibi, ut videtur demonstrative: K 197 ἵνα
^ σφιν ἐπέφραδον ἠγερέϑεσθϑαι, nam Ap.
Jl, 11 ἐπὶ μὲν τοῦ τοπικοῦ ita legit, Sch. ed.
*
achm. ἀσυνηθέστερον τὸ ἐχεῖ, sch. br. E. M.
,9 paraphr. ἔκεῖ; neque ILI aliter
se videtur, Herm. part. ἄν 2, 13 ,unicum
significatus exemplum", proponens: ἵνα
ἐν. Barnes: φυλάκεσσιν: φυλάκεσσιν, ἵνα
ιν, Bekk. h. B. 1, 268 ἵνα τ᾽ ἄρ sicut Duentz.
- ed La Roche: ἕνα γὰρ wo nemlich.
coni. Apollon, coni. 510, 10 συνδεσμιχὸν
στηχὸς τὰ συντασσόμεναι ῥήματα μετα-
tv εἰς τὰ χαλούμενα ὑποτακτιχά. ut,
jt, ὅπως. E. M. 471, 6 αἰτιολογικὸν σύν-
. Of Ap. 91, 12. Apollon. coni 1. 1.
s quam verius (διαφοράν) niv μὲν ai-
uiv ἑτέραν δὲ ἀποτελεστικήν distinxit.
. Coni. (cuius vocalis saepe corripitur) post
-praes. et fut. et iptv. B 232 ἐπιδεύεαι T.
ἰσγεαι, cf. I' 252 1 512 M 435 X 365 T 207
jy ut sicut res fert) “2 43 382 (v. s. 2) a)
1l y 361 » 151 157 327 o 309 σ 54 208
98. 1614 χρὴ t. μὴ ἀπέχϑηαι. 031 μνήσω
?! ἀπολλήξῃς, cf. Ὁ 402. :P 610 8 307 ὃ 591
26 (μή) 9 339. « 95 πέμψω πευσόμενον ἠδ᾽
σιν. Α. 302 πείρησαι t. γνώωσι, cf. A 363
0 B 381 Γ 180 0 18 4 290 Ξ 273 I] 19 X
WT 173 275 Y 192 $ 314. X 244 Ψ 487 552
961 467 555 « 373, 302 y 200, 397 476 ε 91
|911 ἡ 164 180 3 307 461 542 : 356 517 αὶ
ΝΠ. 1859 414 o 219 π 184 e 175
J € 30 h. Cer. 139 160 » 364 (Ameis: wo, v. s.
Θ 515 μὴ ἐπιβαῖεν 1. τις στυγέῃσι. ζ 58
ἐφοπλίσσειας V. ἄγωμαι, οἵ. ξ 408 (v.
v. 5. 3. H 195 εὔχεσϑε σιγῇ V. μὴ πύ-
»ται, cf. E 488 T 180 348 X 39 7/314 v
. b) pt A 9083 εἰλήλουθας V. ἴδῃς. o 707
ται V. μηδὲ λίπηται. OC) aor. 4. v. gnomi-
2, qui pro praes. est, cf. Berger, usus mo-
595
dorum temp. que in comp. Celle 1837 p. 15
ε 490 ἐνέχρυψε 7. μὴ «vg ne aliunde accendat
i e. afferat quo accendat, v. l. -o;, sunt qui in-
terpretentur: quando. d) aor. et ipf., quando
quae quis cogitavit repraesentantur quasi durent.
Cf. La Roche h. U.292. I 99 ἐγγυάλιξε ozi-
πτρον 1. ,βουλεύῃσϑα, c. B 206 P 445 v 418.
y 308 1 ἱκόμην 7. ὑφήνω. 9.580 τεῦξαν ὄλεϑρον
7. got. ἀοιδή non enim iam desiit cantus, sed
exsistit. H 96 ἦλϑες 0. δὴ δῷς ut, ,Sicut. ap-
paret, des. 1 495 παῖδα ποιεύμην pA ἀμύνῃς.
Y 126 χατήλϑομεν T, 5ou πάϑῃσιν. z 34 χατέ-
δει ἵ, μὴ παραπνεύσῃ fingit enim Ulixes Aeo-
lum perstare in sententia sua, Bekk.? e coni.
παραπνεύσει", cf. La Roche h. U. 292. zx 369
ἐμίμνομεν λοχόωντες 1. φϑίσωμεν. 2) c. ορί.
de consilio praeterito a) qum non amplius exi-
sti. ξ 71 ἔβη Ἴλιον εἰς ἵ, μάχοιτο desiit enim
iam pugnam velle, ee de ξ Cottbus 1855,
p. 9 subesse hic aliquam putat Joci significatio
nem quam antiquitus habuerit ἕνα (Ameis simi-
liter (v. 364, cf. 0 382), cf. I1 576 42169. Ε 2.
δῶχε ἵν’ ἄροιτο, non enim amplius volt Mi-
nervà Diomedem gloriam sibi parare. Εἰ 564
ὥτρυνεν 1. δαμείη, cf. 1 452, 42 T2 £2
v 348, P 196 T 39 Φ 38 949 539 y 2 ΤΊ 438
εξ 492 5 50 ε 53 155 2834 x. 489 x 33 199 286
ν 74 ὃ 896 c 191 τ 198 418. d 447 τεῖχος
ἔδειμα ἵν’ ἄῤῥηκτος πόλις εἴη non enim am-
plius volebat Neptunus quod aliquando volue-
rat. K 367 ἔμβαλε V. μή τις gum οὗ M 390
458 N 670 T 3354 Ψ 187 997 Q 21, & 157 ó 70
9 592, x 331 σ 94. « 135 ϑέτο μὴ ἀδήσειεν
DL τ ἔροιτο. b) aut quando dum praeterita
narrantur non curatur num desierimus animo
quid intendere. P 2923 οὐ πληϑὺν διζήμενος
ἤγειρα ἀλλ᾽ ἵ, ῥύοισϑε, significatur enim He-
ctorem etsi etiamtum idem. volebat, iam alia
ratione uti. Y 235 ἀνηρείψαντο ἵν᾽ - μετείη,
cf. ὃ 584 ν 422 o 251 ἢ. Ven. 203 Cer. 373
409. 3) Sunt quaedam singularia, in quibus opt.
de iis quae statuimus tantum, ci. de iis quae ut
ns operam damus. Ὁ 597 ἐβούλετο ὀρέξαι
ἐμβάλῃ (codd. Spitzn. Koch, sed Hermann
E 1, 288 edd. cet. -o2)), Θέτιδος δ᾽ ἀρὴν ἐπι-
χρήνειε, cf. y [78] ubi videtur repeti $, sed
E est versus (Am. app. h. 1) μι 156 ἐρέω
$3 χε ϑάνωμεν ἢ χε φύγοιμεν La Roche c.
codd., Bekk. - Kayser Duntz. Bauml. Am. Faesi
φύγωμεν. Σ 88 νῦν δ᾽, zal col εἴη, sine
sententia primaria, recte ut yidetur Hermann
op. 2, 32 siy. 250 ποτ᾽ ἄξω 1. ἄλφοι,
Báuml. Modi 973 ,nicht von einer unmittel-
baren Tendenz zur "Verwirklichung u. die Ab-
sicht erscheint rein subjectiv^. σ 369 εἰ “ἔχοις
$, πειρησαίΐίμεϑα ubi prior opt. efficit ut 7. quo-
que opt. habeat, cf. v. 1. ξ 408. — Pro pyrrhi-
chio saepissime est, sed nunquam in quinto
pede, pro iambo ante duplicem consonam (τ. l.
H 353) in quarta tantum arsi. Elisione fit mo-
nosyllabum post tertiam arsin et ante quartam
potissimum, multo rarius ante secundam, post
primam P 126, post secundam y 438, ante sex-
tam £ 111.
ἐνδάλλομαε (ἰδ ει ἐδεῖν adiecta nasali, cf.
Curt. Et. 282 Fulda, Spr. d. hom. Ged. 42
Duentz. Kuhn 12, 7 ὥνδαλοςο erscheinend) et
Arist. 144 Doederl Gl 414 E. M. 471, 33) pr.
et ipf. appareo, conspicior, alii: sum similis, cf.
Merkel, prol ad Ap. Arg. CL γ 246 ὥς τέ
853"
596
μοι ἀϑάνατος ἰνδάλλεται εἰσοράασϑαι Ari-
Stophanes, apparet aspectu, Hes. ὁμοιοῦται,
φαίνεται, δοκεῖ, cf. Suid. I 2, 995, fuere enim
(Aristarchus ut videtur) qui ἀϑανάτοις scribe-
rent ὥστε vix bene explicantes. ΨῬ 460 ἄλλος
ἡνίοχος 1. paraphr. φαίνεται, conspicitur, minus
bene: videtur esse, ubi num dat. ab Aristarcho
lectus sit ignoramus. P 213 ἐνδάλλετο δὲ πᾶσιν
τεύχεσι λαμπόμενος μεγαϑύμου Πηλεΐωνος Ze-
nodotus et αἱ χοιναὶ ἐχδόσεις Bekk. Faesi
Dind. conspiciebatur ab omnibus fulgens in ar-
mis Achillis, sed Aristarchus (e coni. ut putat
Fulda) Báuml. La Roche Spitzn. Bothe Heyne
μεγαϑύμῳ Πηλείωνι, quod probant Doederl.
Gl. 414. Geist Ztft. f. A. W. 1837 p. 1258 sch.
V. Ap. 91, 14 Hes. ὡμοιοῦτο, etsi Troiani ti-
muissent Hectorem si putassent Achillem esse.
h. Ven. 178 εἴ vov ὁμοίη ἰνδάλλομαι εἶναι
num tibi videar eadem esse sc. quae antea.
τ 994 ὥς μοι ἰνδάλλεται ἦτορ, qualis apud ani-
mum meum Ulixes qui tum erat apparet, er im
Geiste vorschwebt, videtur enim ;jrog esse acc.,
(Doederl. 6]. 414 dat. indecl, ut ϑυμῷγ, cf.
Faesi (es) Fulda. quia dura est structura alii
nom. statuunt, sch. V. ὥς μοι ἀναφέρει ἡ ψυχή,
ὡς διαμέμνημαι, cf. Ameis (frigidissime: der
Herzensgedanke daran erscheint) Duentzer.
ἦνες ete. v. 5. ἔς.
ἐνίον (zi, (c cf. Curt. Et. 599 Christ 252.
de accentu Herod. 1 147) cervix Ap. 91, 15
Hes. τὸ ὄπισϑεν rov τραχήλου νεῦρον, Suid.
19, 996 ἀπὸ τῆς τοῦ ἐγκεφάλου βάσεως ἐπὶ
τὰ πλατέα νεῦρα, ἃ δὴ τὴν ἰσχὺν ἡμῶν ἔχειν
δοχεῖ. E 18 κεφαλῆς κατὰ ἰνίον. sch. ABDL.
τὸ χοῖλον τοῦ τένοντος.. διὰ τὸ νευρῶδες
εἶναι. ἢ τὸ πλατὺ x. παχὺ νεῦρον τὸ χαϑῆ-
xov ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἐπὶ τὸν αὐχένα. X 495
διὰ ἰνίου ηλϑεν telum adversum.
Ἰνώ (ἢ, ε 8885 Κάδμου ϑυγάτηρ, καλλίσφυ-
poc ᾿ἵνώ, Πευχοϑέη, ἡ πρὶν μὲν ἔην βροτός,
νῦν δ᾽ ἁλὸς ἐν πελάγεσσι ϑεῶν ἐξ ἔμμορε
τιμῆς, quo solo loco Homerus hominum aliquem
in deos refert, Bacchum e sorore Semele na-
tum cum Ino nutriret eius maritus Athamas ἃ
Iunone mentis errore affectus filiorum maiorem
natu Learchum interfecit interfecissetque etiam
Melicertem, nisi mater puero arrepto in mare
se coniecisset, ubi dea est facta, cf. sch. BPQT.
Apollod. 3; 4, 3. Ulixi undis iactato, sch. V.
ἐλεεῖ αὐτὸν ὡς ἄνϑρωπος γενομένη, dedit re-
dimiculum quod ille servatus in fluvium proie-
cit, € 461 αἶψα δ᾽ ἄρ᾽ "Ivo (δέξατο χερσὶ qi-
An ot.
Ἰνωπός (1). ποταμὸς διαρρεῖ τὴν νῆσον
(Delum) ᾿Ινωπὸς οὐ μέγας Strab. 485, h. Ap. 18
ἐπ᾿ ^Ivomoto ῥεέϑροις, ante Baum. ᾿Ινώποιο.
fuere qui e Nilo Inopum oriri putarent, cf. Ps.
Strab. 271.
i3&Aog (dubiae originis. Lucas qu. lex. 29
ἐξύς lumbus, quia caper libidinosus sit; sunt
quoque qui propuisa ἅλ-λομαι comparent. illi
respondens Fuhr J. J. f. Ph. 20, 420 sq. ad
ἀίσσω et αἷξ (ut Benf. 1, 345 Doederl. Gl. 26)
vel ad ἐξ refert. sch. BLV. ἱχέσϑαι ἐπὶ τοὺς
λας). saliens, alii: salax Suid. I 2, 997 πηδη-
τιχός. 4 105 ἐξάλου αἰγὸς ἀγρίου, Hes. πη-
δητιχοῦ, ὀξέος " ἀπὸ τοῦ ἵξαι κ. τοῦ ἅλλεσϑαι"
δηλοῖ δὲ καὶ ὀξέως ἁλλομένου Ap. 91, 17 τε-
λείου x. ἑχτιχκοῦ ἐν τῷ αλλεσϑαι, cf. sch. AD.
X. M. 471, 41. Düntz. (cf. Kuhn 18, 19) Gegen-
ἶνες — ἰονϑάς
satz zu ἐονϑάς dem Steinbock, zur Bezeichnung
der Gemse, die glatte, quod animal num Ho-
merus viderit dubitari potest. certe -αλ suf-
fixum esse videtur atque vox ipsa non adi. esse,
sed addita ut σῦς χάπριος, βοῦς ταῦρος sim.
Ἰξτόνιος. -ης ἀλόχοιο, 5» véxs Πειρίϑοον
Ξ 517, sch. ADV. τῆς ᾿Ιξίονος γυναικὸς Δίας"
ἦν δὲ αὕτη ϑυγάτηρ ᾿Ιηονέως: μετὰ δὲ
φϑαρῆναι αὐτὴν ὑπὸ Διὸς ὕστερον tov
ἐζεύχϑη, cf. Apollod. 1; 8, 2. E
i$vg (de accentu Bekk. an. 1195) lumbus,
t 931 κα D44 περὶ ζωνὴν βάλετ᾽ i&vt, ubi 5
BEQ. ῥάχις χαλεῖται 3 σύμπηξις τῶν
σπονδύλων, ὧν οἱ πρῶτοι ζ΄ συμπλὴρ
τὸν τράχηλον, οἱ δὲ τελευταῖοι ιε΄ τὴν ὁσ
oi δὲ μέσοι ιβ΄ ὄντες τὸν νῶτον ὃν νῦν
ἐχάλεσεν ὃ ποιητής, cf. Eust. 1581, 4. E,
479, 5 ἡ ὀσφῦς, ἤγουν τὸ ἰσχίον, cf. Hes. da
-vi contrahitur ex -»«, cf. Lob. path. el. 2, 98
ἐο-δνεφής (Zi. εἴον, δνόφος cf. Curt. Ei
p. 658) fuscum violae colorem habens. ὃ 195
1 496 ἰοδνεφὲς sigoc, Hes. μέλανι ἄνϑει ta-
ραπλήσιον" ot δὲ πορφυρίζον, Ap. 9l, b
ἤτοι μέλαν ἢ ἄνϑει ὅμοιον. Cf. Lob. par, Ὶ
ἐο-δόκος (1. ἰός, δέχομαι. Herod. O 444 zi
ϑανώτερον ᾿Αλεξίων παροξύνει) qui sag *
capit. Ὁ 444 φ 60 φαρέτρην ioóóxov,
τῶν idv οὖσαν δεκτιχήν. q 12 φαρέτρη lo
δόκος. : "
ἐο-ειδής (ἃ. εἴον, εἶδος) violae speciem ἢ
bens, purpureus, tiefblau. «1 998 1 107 Lo&U
δέα novrov, s 56 πόντου ἰοειδέος, quale m
conspicit cuius a termo sol est, cf. Goebel
f, G. 9, 534 qui non recte negavit ἃ 107 e
esse ornans. Düntz. Kuhn 14, 184 univers
scum colorem explicat, Doederl. Gl. 411 vi
similis, sch. D. 44 298 μέλανα, cf. Ap. 91. '
Hes. ! 1
ióztg (L. εἰον, ειόεις, sed Bekk. 7.) violarun| ας
colore indutus (Goebel, epith. in -&:c 35
Friedlànder, N. J. f. Ph. 77, 808 Τὰ
vgl. G. 1, 81. Ψ 850 ἐόεντα σίδηρον, $
blau. sed Ariston. ἡ d. ὁ. τινὲς ἐόεντι
μέλανα ὡς 2 107. βέλτιον δὲ τὸν sig
εὐθετοῦντα᾽ οἰχεῖον γὰρ τὸ ἔπαϑλον 31
ταις, cf. Ap. 91, 23 quod vituperavit iam L
Ar. 144.
ἐόμκιωρος (7. Bekk. κε. quod vituperat.
kien. originis dubiae v. s. ἐγχεσίμωρος.
vocali ob metrum correpta. sed Goebel A
clamor) qui permultus est in iaciendis
sagittis pugnans, epith. ornans. 4/9249 Z4
γεῖοι ἰόμωροι, sed Goebel al. vaniloquus d
Geschrei sich hervorthuend Zungenhelden.
Lj vox est, non clamor, audacique meti
sic transferretur ad vaniloquentiam mec |
Graeci (cf. Lucas, voc. hom. in -μωρος
vituperantur. Ap. 91, 24 ὃ μὲν ᾿Αρίσταρ
τοὺς ἰοὺς ὀξεῖς ἔχοντες... Διονύσιος 0 6
οἷον ἰόντες ἐπὶ τὸν μόρον, oiov εὔψυχοι
Hes. E. M. 478, 1. sch. V. ἢ οὗ πὲ
μάχην z. τὸν πόλεμον ἀναστρεφόμενοι,
lariter nunc Doederl. “1 242 ad ἔον, ni,
nibus nitentes, etsi violae non sunt nig
tov (z(ov lat. viola Curt. Et. 590 ey
vgl. G. 1, 77 125) viola. s 72 λειμῶνες - ὦ
ἠδὲ σελίνου. h. Cer. 6 ἔκ χαλά, (ioóvé
-ειἰδῆς, -εἰς, -στέφανος). h
iov9xic (f. Bekk. ob hiatum «, etsi 1g
rantur origo et significatio. ad ἀνθεῖν refert
|
|
EA € ,
ἰὸς — ἱππήλατος
Fuhr J. J. f. Ph. 20, 371 sq. Braune & 1—60
Cottbus 1845 p. 14 ut : sit redupl, cf. Curt.
Et. 587 Schenkl Ztft. f£. oe. G. 1864 p. 340.
Lex. Seg. 44, 23 sch. ἔονθος i. e. δίζα τῶν τρι-
χῶν (ab dv$etv?), al. (Ap. 91, 31) ἐέναι, ϑοῶς.
adultus, qui iusto est robore; alii: iuvenis. alii:
hirsutus, alii: nodosus, alii: " celer, & 50 ἐονϑά-
δος ἀγρίου αἰγός, Ap. 91, 31 διὰ τοῦ ἌἈρι-
στάρχου ὑπομνήματος ἔνιοι ἀποδιδόασι τε-
ov, ib. ἀχμαίας, cf Braune l L, lex. Seg.
25 sch. Ὅμηρος ἀντὲ τοῦ νέαν, Ap. 91, 30)
Ἀπίων τῆς δασείας, οἵ. sch., (οὐκ ἂν ἐπήνεγκε
α κ. δασύ, εἴ γε τὸ ἐ. ἐδήλου τὸ δασέος),
Hes. πίων τῆς ἰούσης ϑοῶς. Duentz.
à 13, 19 ,opponi ratus ἔξαλος et ἔονϑος,
nace ἀκμάζοντος σώματος (sch. B.) s.
ματα σκληρά (Hes.) refert ut sit nodosus,
respondit Ameis app. h. 1.
ς (r. skr. ishus sagitta, cf. Curt. Et. 616
mist 140 252 L. Meyer, vgl. G. 1, 56) pl. 7o£
Y 68 ἐά. sagitta. A 48 tov ἕηχε, cf. Ψ 862
82 h. Ap. 357 v 62 i. ἐν στήϑεσσι βαλοῦσα.
' 80 ἐρῖσιν τετυσχόμενοι, opp.lapides. 6 514
| ie ἢ ἢ ἔγχει, cf. A4 191 206. Π 773 δοῦρα,
a τε πειῤόεντες ἀπὸ νευρῆφι ϑορόντες. Y
8 ἐὰ πτερόεντα. 4 94 ταχὺν ἰόν. 4 116 ἐκ
ἕλετ᾽ d. | ἀβλῆτα πτερόεντα, toj? ὀδυνάων.
E idv ἐμπλείην, cf. y 116 119.
246 βιὸς x. ταρφέες Lot, cf. Ὁ 472.
40 ἐοὲ ὠκύμοροι x. τόξον, cf. qz 75 h.
i 16. E 795 &Axoc .. μιν βάλε ἰῷ, cf.
303, .4 476 664 (ἀπὸ γευρῆς), Ἢ 888, 400
X586 I] ὅ11 T 59 χ 15. .1 377 διὰ δ᾽ ἀμ-
Bc ἰὸς | ἐν γαίῃ χατέπηχτο per pedem,
ligneo aut arundineo praefixum erat fer-
Ltriangulum. «1 507 ἐ. τριγλώχινι. Ὁ 465
Ο “χαλχοβαρής. erant etiam venenatae:
ἰοὺς χρίεσθαι χαλχήρεας. 4 515 ἰοὺς
εἰν. 451 πολύστονος i. (ει non est in
nisi Ó 514) (ἐοδόκος, ἐόμωρος)
ijj ἐῷ v. s. εἷς.
ἰο-στέφανος violis cororiatus.
ET Κυϑερείης. (Ὁ.
| juges (V. ἰ(σγοτ. skr. ish ἐσ wünschen, cf.
t. 617 Phil. 3, 7 L. Meyer, vgl. G. 1, 56
ist 141, cf. Lob. Rh. 191 Herod. utor.
33, 26. de accentu ib. 40, 6) desiderium,
8 ? ἐμὴν ἐότητα. In
dat. et cum pen eius qui volt E 874
i , ϑελήσει, αἰ-
h. VI 18
ἢ). Σ 396 μητρὸς ἐμῆς L,
potissimum deorum: P 9 ϑεῶν ἐ. δα-
Hes. 2, 139 εὐϑέως ἀπὸ τῆς γενέσεως
ὧν μοιρῶν χατεχρίϑη, cf. ἡ 214 λ 941
ξ 198 π 232 o 119 h. Ap. 484 Ven. 166.
9t (E. 09202, εελ ἐλύω volvo, cf. Curt.
.525 L. m vel. G. 1. 497, ut ὁ Sit
cf. Fuhr J. J. f. Ph. 20, 371 sq.) pili
ores genarum, lanugo, ef. Grashof, Fuhrw. 7
172, 31 αἱ κατὰ παρειῶν ἐπ᾽ εὐθείας
ἔν πρῶτον ἀναβλαστάνουσαι τρί χες,
à 319 ὑπὸ χροτάφοισιν ἐούλους ἀν-
"o qaid τε yévvc εὐανϑέι λάχνῃ, cf.
Υ..
i, E. (t. ἐός, z&(7)o, suff. «o sch. II 464
L. 473, 5 Lob. path. el. 1, 413 Doederl. e
Ebel Kuhn 2, 80 cf. Düntz. ib. 12, 8
$n vgl. G. 1, 88 271 (-«g-j«, -αἱρα) Curt.
| 208. non recte Ap. 92, 2 Suid. I 2. 1021
1 quae fundit sagittas, Hes. ἰοὺς χέουσα,
olli
591
epith. ornans Dianae, Doederl 1. 1. ,th. als
Jàgerin th. als Todesgóttin* non recte Lucas
melet. ad posterius tantum rettulit: E 53 447
Z 428 Y 89 Q 606 λ 172 o 478 h. Cer. 424
Ἄρτεμις ἰοχέαιρα |, c£. Y 71 ξ 102 h. Ap. 199.
h. Ap. 15 159 Ἄρτεμιν ἐρπέπιρον | cf. h. IX 2
XXVII 2. pro, subst. est 1 538 4 [480] ἐοχέαι-
gav. À 198 ἐύσκοπος i. | h. IX 6 εχατηβόλον
i.| XXVH 11 ϑηροσχόπος i. . In fine versus
et Y 71 d 480 h. Ap. 199 IX 2 ante caesuram.
ἱππάζομαι (ὕππος) equos rego. Ῥ᾿ 426 ἀφρα-
δέως ἱππάζεαι.
Ἱππᾶσΐδην Χάροπα “1 426 f. Hippasi. 2) V
411 “Ιππασίδην Ὑψήνορα. 3) P 848 'Innaoi-
δὴν "Aniodove v. 1. Ἡμυϑάονα. 4) 44 431 δοῖοῖ-
σιν Innaoíónoi i. e. Oharopi et Soco, sch. A.
yo. ᾿Ιππασίδηϊν, Lob. path. el. 1, 470 -ó«uv,
Ahrens Formenl 13 -δηεν ut sit dualis. De
Ἵππασος. Troianus. 1) pater Charopis et
Soc 4 450 Σῶχ᾽ Ἱππάσου υἱὲ δαΐφρονος
ἱπποδάμοιο, cf. 4 426. 2) Hyperenoris JV 411.
τῷ Apisaonis P 348. Hyg. 90 filium Priami
icit.
ἔππειος (ἕτπος) equinus. E 199 ἱππείου
ζυγοῦ, ct. 2 392. Κὶ 568 φάτνῃ Ἱππείῃ,. ὃ 40
ἱππείῃσι κάπῃσι. ep. 15, 13 γνάϑος ἁππείη.
44 536 Y 501 ἱἹππείων ὁπλέων. O 597 ἵππειον
λόφον, cristam pilorum equinorum. Diphthon-
gus sc non est nisi in thesi.
ἱππεύς (ὕτπος) pl. τῆες et 4 151 -εῖς, ubi
Knight -£-ec, Heyne -érg proposuerunt, Bothe
τῆς ferendum putabat, Bekk. Báuml. Düntz.
Faesi cum cod. D. ες correxerunt, nihil certi
statuit Lob. path. el. 2, 57, sed adversatur La
Roche app. habent certe" haec nomina con-
tractionem iam apud Homerum. 1) essedarius,
qui e curru pugnat, eques. equo non vehuntur
heroés, Ariston. Ὁ 679 7j ὁ. 6, κέλητα αὐτὸς
μὲν οἶδε, χρωμένους δὲ τοὺς ἥρωας οὐ συνί-
στησιν. 'P 810 Θ 59 o 70 πεζοί $9? innijéc
τε cf. 44 529, P 133. .1 151 ἱππεῖς δ᾽ ἱππῆας
interfecerunt. pugnabant in primis ordinibus,
nobilissimi enim erant: 4/297 ἱππῆας μὲν πρῶτα
σὺν ἵπποισιν z. ὄχεσφιν, πεζοὺς δ᾽ ἐξόπιϑε.
M 66 οὐ πως ἔστι μάχεσϑαι ἱππεῦσι. ΠῚ 90
144 812 848 Πατροκλέες ἱππεῦ. 4 301 ἱππεῦ-
σιν πρῶτ᾽ ἐπετέλλετο, cf. 4 322 O0 258 (xo-
λέεσσιν) 270. 4 746 ἡγεμόν" ἱππήων. 4 720
L. μετέπρεπον ἡμετέροισι xai πεζός περ ἐών,
sed ,1 794 ἱππῆες Πυλίων quorum unüs est
Nestor pedes. 4 144 πολέες & 2) auriga, qui
currum regit dum. alter pedes pugnat, ἡνίοχος.
4 51 φϑὰν ἱππήων nobiles pugnaturi. 44 52
ἱππῆες μετεχίαϑον, qui locus satis multis dis-
plicuit cf. Ribbeck, Phil. 8, 480. 3) qui in cer-
tamine curru certat. y ES i. ποδώκεσιν, οἵ.
ἂν 278. :P 287 ταχέες ἃ. ἔγερϑεν Ariston. 5 ó.
0. ἀντὶ μεσότητος τοῦ ταχέως, οὐ κατὰ τῶν
ἱππέων.
ἱππηλάσεος (τος) equis regendis idoneus.
H 340 439 ἱππηλασίη ὁδός Fahrweg.
ἱππ-ηλάτα (ἐλά-ω) 4] equos regit atque de
curru pugnat, eques, ἱππότα (q. v. cf. Düntz.
Kuhn 12,9. Ap. 92, 8 ἀντὶ τῆς ὀρϑῆς τῆς
ἱππηλάτης, οἷον ἵππους ἐλαύνων (Hes.) nam
Aristarchus (Friedl. Ariston. 18) hos nom. pu-
tavit esse voc. 4] 387 i Τυδεύς .. H 125 I 438
4A 772 X 831 γέρων t. Πηλεύς |. I 432 11 196
T 311 γέρων t. Φοῖνιξ |. I 581 γέρων t. Oi-
vec y 496 444 γέρων t. Νέστωρ |
ἱππ-ήλᾶτος (ἐλά-ω) qui equis curribusque
598
teritur ubi equi agitantur. ὃ 607 τις νήσων
ἱππήλατος, cf. v 242 (Ithaca). (-σιος).
ἀγαυῶν DECAA DABIT (Curt. ΓΝ 624, ἀμέλγω)
γλαχτοφάγων Ν 5 Demetrius ap. sch. AB. alii
eb. "Ayevav. ἱππημολγῶν, cf. Eust. 916, 10.
Ap. 92,. 19 tzm. τῶν τοὺς ἵππους ἀμελγόντων
πρὸς τὸ τροφῇ ταύτῃ χρήσασϑαι (Hes. 1, 15
2, 365) Hippemolgi, 8. qui equas mulgent, Strab.
296 ἱππημολγοὺς.. " οἵπερ εἰσὶν οἱ ἁμάξοι-
κοι Σχύϑαι x. Σαρμάται, ct. 298 300 303 553.
trans Danubium pecudum pastu utuntur.
ἱππιο-χαίτης (χαίτη, de pleonasmo τοῦ :
v. Seq.) qui pilos habet equinos. Z 469 λόφον
ἱππιοχαίτην. sch. ἀλλαχοῦ ἵππουριν.
ἑππιο-χάρμης (χάρμη, de pleonasmo τοῦ ε
Lob. path. el. 1, 465, cf. Dàne Hófer's Ztft. 2,
106) qui pugnam equestrem exercet (Meiring,
subst. cop. Marcod. 1828 p. 26) plerique: qui
equis aut pugna equestri gaudet. Hes. ὃ ἐφ᾽
ἵπποις χαίρων ἢ μαχόμενος, cf. Ap. 92, 9.
$ 207 TodiAov ἱππιοχάρμην |. Ariston. ἡ δ.
. 0L νεώτεροι ἐφ᾽ ἵππου διωκόμενον αὖ-
τὸν ἐποίησαν x. ot μὲν παῖδα αὐτὸν ὑποτί-
ϑενται, Ὅμηρος δὲ διὰ τοῦ ἐπιϑέτου τέλειον
ἄνδρα ἐμφαίνει. À 259 ᾿Αμυϑάονα i. cf. sch.
ἑππό-βοτος (βόσχω) depdstus ab equis, quem
equi depascuntur, equos alens. Duentz. ad ó 99:
οἵ, Kuhn 14, 199 Kossen Nahrung, nicht rosse-
beweidet* ad βοτή s. Bo-tóv reterens, E. M.
473, 81 βόσχων ἵππους. ali: ubi equi pascun-
tur. B 287 Z 102 I 246 T 329 y 263 ὁ [99]
Ἄργεος ἱπποβότοιο | ,, Hes. ἑππικοῦ, sch. D.
ἱπποτρόφου * ἀπὸ δὲ ᾿Αγήνορος ἵππων ὦνο.
μάσϑη. I'57 208 O 30 o 239 274 "Aoyoc ἐς
(ἀν᾽ ἱππόβοτον, Ap. 92, 11 7 ἵππους βόσχειν
δυνάμενον ἢ ὡς ἔνιοι μεγαλόβοτον (Hes) 4
202 Τρίκης ἐξ ἱ. |. 0 562 Ἄργει ἐν ἱπποβότῳ.
ὃ 606 μᾶλλον ἐπήρατος ἱπποβότοιο Ithaca.
q 847 Ἤλιδος t, | h. Merc. 491 ἱπποβότου πε-
ói010- De acc. E. M. 474, 14.
"Iazxo-ó&uevre Y 401 fugientem occidit
Achilles,
κλυτὸς Ἱππο-δάμεια B 742 uxor Pirithoi,
mater Polypoetae. filia Bystae (Diod. 4, 70)
2) ᾿Ιπποδάμειαν natu maxumam filiarum" An-
chisae (sch. V. ἐξ ᾿Εριώπιδος) sororemque Ae-
neae uxorem duxerat Alcathous Ν 429. 3) 6 181
Ἱπποδάμειαν servam accessit Penelope. 4) Eust.
77, 33 Brisae filia Hippodamea, postquam ἃ
Graecis capta est, Briseis appellata fertur, Hes.
ἡ Βρίσηις x. Ἠφροδίτη.
Ἱππό-δαμον lroianum Ulixes occidit 41 335,
Meropis Percosii vatis filium, Hyperochi fratrem.
ἱππό- δαμος δαμ-άω, de accentu Herod.
4 270 μάχεται ἄντιχρυς " ἐνεργητιχὸν γὰρ ὃν
. προπαρωξυτονήϑη) equos domans, equo-
rum rector. JB 23 60 "Argéoc. - ἱπποδάμοιο |.
I'287 4 300 ἢ. XXXIII 3 Κάστορα ἱππόδα-
μον. 4 870 Τυδέος - i. |, οἵ, «P 412 (ἱπποδά-
μου). E 415 781 849 H 404 O 194 1 51 711
y 181 Διομήδεος i. |. y 17 Νέστορος Gal
AX 10 Θρασυμήδεος t. |. Z 299 X 418 ᾿Αντη-
yogoc L, l: Η 88 H 7757 X 161. 211 £2 804
ἹἝχτορος i. |. 44 450 Ἱππάσου -i.|. P 24
ὙὙπερήνορος i|. 4 509 M 440 ἱππόδαμοι
Τρῶες, Hes. ἱπποδάμοι (sic). ἔφιπποι ἢ πωλο-
δαμασταί. } ἵππους ἐλαύνοντες, ante nomen.
B 280 I'127 131 251 4 333 860 Z 461 O 71
4 568 Τρώων ἱπποδάμων. I'348 4 80 P 230
Τρῶας Ἱπποδάμους. 4 352 O 516 T 237 318
Τρωσὶν ἐφ᾽ ἱπποδάμοισιν, cf. H 361 0 110 525
Ἱππτημολγῶν — ἱχεττοττόλος
(ἑπποδάμοις), Κ 494 P 418 Y 180. V.l. Καὶ 481
V. S. ἱππέμαχοι.
ἱππο-δάσεια (δασύς) fem. tantum. pilis equi-
nis densus, cristam habens. ep. orn. galeae,
Ap. 92, 10 ἵππιον λόφον ἔχουσα, cf. Hes. Sud
1.2, 1057. I'369 4459 Z9 N 614 O 536
χόρυϑος ἱπποδασείης . ΜΝ 114 xópv9ac - ἵπ-
ποδασείας |. P 295 ἱπποδάσεια χόρυς. x na
145 xvvéag - ἱπποδασείας.
; E MONS equorum cursus *P 330 λεῖος
t, uis.
Ἱππό- ϑοος, Β 840 ἄγε φῦλα Πελασγῶν,
B 842 I. ὄζος Ἄρηος f. Lethi, nepos Teutami,
Larisensis. Ρ 217 Ἱππόϑοον aliosque cohorta-
tur Hector. P 289 «Ἱήϑοιο Πελασγοῦ φαίδι-
μος υἱὸς “1. Patrocli corpus loro alligatum
abstrahere conatus interficitur ab Aiace.
postquam Phorcynem quoque P 313 "Inzoó
περίβαντα interfecit, Graeci spoliaverunt "n
z0900v P 318. 2) 'Q 951 'Luxó9oov fii
Priamus vituperat. T
ἱππο-χέλευϑος (Curt Et. 47 durch $ H
weiterter Verbalstamm χελευϑ', cf. Düntz.
II 126. Doederl. Gl. 2126 Erweichung von Ὁ
in 9, Rossantreiber, Bentley scribere volebat
-ocd) equorum iter habens, essedarius, pleri:
que: ,equis iter faciens, Hes, ἵπποις χελεύων.
ἱππεύς. ἢ O πολλὴν ὁδὸν πορευόμενος. 2
584 839 Πατρόκλεες ἱπποχέλευϑε, Sch. BL,
ἱππικώτατε, τοῖς ἵπποις εὐτρεπίζων ὁδόν E
ἐφ᾽ ἵππων τὴν πορείαν ποιούμενε D. ἢ οἷο
παραπλησίαν ὕπποις ὁρμὴν ἔχων.
ἱππό-χομος (χόμη, οἵ. Herod. JN 132 II 79
E. M. 474, 57.) pilos equinos habens. JM
ἱπποκόμων τρυφαλειῶν, Ap. 92, 17 τῷ
ἱππείων τριχῶν χομῶντας τοὺς λόφους Ι
σῶν (Hes). JN 132 II 216 ἱππόκομοι χόρ
ϑες. II 338 ἱπποχόμου χόρυϑος. ll Ü
πόχομον πήληχα.
ἱππο-χορυστῆς equis et curru ad pugnai
instructus. B 1 £2 677 ϑεοί τε X. ἀνέρες
ποχυρυσταί |, sch. B. oi δὲ τοὺς βασιλεὶ
ἤκουσαν. DL. ἢ ἐφ’ ἵππων ὁπλιζόμενοι ἢ
ποὺς χορύσσοντες cf. Hes. E. M. 478, 23
de acc. A 431 Μήονες i. |. Π 987 Φ X
Παίονας ἱπποχορυστάς E
Ἱππο-χόων (Uurt. Et. 64 xor lat. cay-e
ahd. seaw-on schauen. Rosskenner) K 51
Θρῃχῶν βουληφόρον Ἱπποκόωντα Piece
ψιὸν ἐσθλόν e somno excitavit Apolline 8
Sero.
Ἱππό-λοχος Z 206 pater Glauci, rex Lycis
Z 197 Ἱππόλοχον genuerat Bellerophonte 8
lilia regis. Z 119 H 13 P 140 Τλαῦχος 2 ;
λόχοιο πάις, cf. Ζ 144 M 309 887. 2), 441
Ἱππόλοχον μενεχάρμην Antimachi m gU
plicem Agamemnon cum non exaudiret,
Ὑππόλοχος ἀπόρουσε de curru, mortem ef
turus sed interfectus est.
ἱππό-μαχος (μάχομαι) de curru pugna
essedarius. A 431 Φρύγες ἱππόμαχοι͵ Δ
Starchus, et nunc Bekk. cet., ol wo. 4mm
δαμοι.
ἹἽππό- μαχον, Antimachi fium, Trois
occidit Leonteus /M 189.
Ἱππό-νοον μενεχάρμην occidit Hector 43
2) sch. L. Z 155. “εωφόντης ἢ Ἱππόνους πῇ
τερον ἐχαλεῖτο Bellerophontes. ᾿
ἑππο-πόλος (skr. kar πελ ut αἰπόλος, CU.
Et. p. 499) equos pascens. A 4 X 297 ὃ
eM
πόλων Θρῃκῶν. minus bene Hes. ηνεοχούντων
ἐφ᾽ ἵπποις πωλουμένων. ἢ περὶ ἵππους
στρεφομένων, ἱππιχῶν.
ἕππος (skr. acvas lat. equus, ἵχχος) gen. -ov
VW 525 9 492 et -οιἱο Θ 87. ἱππόϑεν ex equo
$515 4 530. -o:c quinquies et -o:ci(») (tricies
fere. ὁ et 7. equus. ,D),A 194 οὐ βοῦς οὐδὲ
μὲν ἵππους. Ψ 960 7. ἡμιόνους τε βοῶν τε
χάρηνα ἠδὲ γυναῖχας πολιόν τε σίδηρον. Ὡ
350 στῆσαν ἡμιόνους τε zai, cf. Ω 362 (I9v-
γεις) 471 576 690 697 h. Merc. 568. ὅ 601 ?a-
ποὺς sic Ἰθάκην οὐκ ἄξομαι. ep. 14, 9 ἵπποι
ἐν πεδίῳ χόσμος. B 466 αὐτῶν (hominum)
τε x. ἵππων͵ οἵ. B 762 4 595 708 N 684
P644 Y 157 Φ 16 521 3P 9495. à 20 αὐτώτε
X. ἵππω. Θ 81] ἵππος ἐτείρετο. Θ 402 γυιώσω
3g' ἅρμασιν ὠχέας C, cf. Θ 416. h. Ap. 236
ποὺς zou£ovot E 909 ἵππων φειδόμενος.
511 0 268 νομὸν ἵππων. h. IX 3 ἵππους
Ὅσασα. O 122 314 O 452 ὑπερώησαν 1, cf.
3489. Θ 179 7. ὑπερϑορέονται. Ψ 500 ἵ
Uoc! ἀειράσϑην. 2) B 383 ἵπποισιν - àzv-
τίδεσσιν, cf. E 295 732 M 50 II 367 Ψ 504.
364 41 289 738 II 719 P 699 T' 494 Φ 189
398 423 536 o 46 μώνυχας V. cf. Ψ 979
DO Y 498. E 329 II 724 732 χρατερώνυ-
L cf q 30. E 323 Θ 348 433 503 .1 980
581 1624 γ 475 s 380 o 215 χαλλίτριχας V.
t K19] 223 Ψ 580. N 819 ϑάσσονας ἱρή-
χῶν ἕιεναι χαλλίτριχας V. 41 159 ἐριαύχενες
1052 496 2 280 V 171. Ν 31 ἐύσχαρϑμοι
LX 164 ταχέες 7. Ε 967 ἄριστοι ἕππων
τ σιν. Αἴ 597 ἀμείνονες ἵ 6 104 βρα-
ἃ cf 7 809. Y 994 ἵππῳ “υανοχαΐτῃ
T1330 351 ἐύτριχας 7. Ψ 97 ὑψηχέας 7.
Ψ 811 t ἀφάρτεροι. 1322 ἥσσονες 7. y 369
ἵππους ? ἐλαφρότατοι ϑείειν κ. χάρτος ἄρι-
στοι. 1407 tumor ξανϑὰ χάρηνα. E 501
4 152 πίδες ἵππων, cf II 794. Θ 83 τρίχες
L0 5438 39 7. ἱδρώοντας, cf. Ψ 508. II 506
Qvetoyrac. P 456 ἵπποισιν ἐνέπνευσεν
cL:P 390 400 2. 442. 3) 4 142 παρήιτον
κε ὕπῳ, c 4 145. E 358 363 720 Z0v-
ἰπυχας΄., cf E 359 Θ 382 (Zvrvev) 6 87
(0 παφορίας. h. XXII 5 ἵππων δμητῆρα
üum. Z 506 O 263 στατὸς 9. K 567 ἡ
ἤσαν οάτνῃ ἐφ᾽. 4) Equis non veheban-
0S, τ. s. 7): Ὁ 679 ἵπποισιν χελητίζειν,
Un. ἢ « ὃ. χέλητα αὐτὸς μὲν οἶδε, χρω-
Z£yOvs δὲ τὺς ἥρωας οὐ συνίστησιν. Ο 680
συρᾶς συχείρεται v. & 371 χέληϑ᾽ ὡς ἵπ.
O. sed curribus: B 390 M 58 ὅπ-
95 Gouc waivov, οἵ. *P 517. Ο 354 ἐρυ-
πρματας L.cf. Π 370. .£ 307 ἵ. ἑστᾶσι. E
98 6 117 419 μάστιξεν ἵ,, cf. E 748 Θ 392,
-K 330, IL'28 47 362 O 326. 6 440 ἵππουὲ
Nerv, cf Καὶ 20 4 620 Ψ 11 5183 4 3835. Γ
ovc ζυγνύμεναι, cf. O 119 Π 145 T
131 1279 7492 o 81 145 190. K 474
X. ἱμᾶσιδέδεντο. E 951. ἐξελάσας, cf.
000 352 385 Ψ 13 857 514 533.
σχεδὸν 'λασεν ἵππους, cf. M 65 0 457
90 t
e
L7U7UOC
; P486 V. τώδ' Alavióo προφανέντε.
599
P501. B 775 V. παρ᾽ ἅρμασιν λωτὸν ἐρεπτό-
μενοι ἕστασαν, cf. (E 195) 6 564. K 568. 4 391
E 102 χέντορες ἵππων. E998 K 481 μελήσουσιν
ἐμοὶ 7, Γ΄ 113 ἵππους ἔρυξαν, cf. 4 8309 E 368
100 T70 0 49 M 76 N 34 Ψ 496. O 168 Ν 396
ἵππους στρέψαι, cf. 0 957 Y 488 0 905. 1513
ἐς νῆας ἔχε͵ μώνυχας V, οἵ, A 756 M 194. 4
226 1. καὶ ἅρματα, cf. E 192 199 6 438 K 322
41 328 M 120 N 392 535 .z 999 499 II 485
Ῥ 8 286 319 334 341 582 9 440 y 324 ὃ 8
9 117 h. Ap. 265 270 Merc. 69. 4 297 E 919
794 I 381 M 114 119 X 237 ὃ 588 ἵπποισιν z.
ὄχεσφιν, cf. E 107 (δπποιιν), A 718 ἀπέκρυψεν
ἵππους. Ó 290 δύω ἵππους αὐτοῖσιν ὄχεσφιν.
K 305 δίφρον τε δύω τ᾽ ἐριαύχενας ἵ οἵ χεν
ἄριστοι ἔωσι. δ) O 260 ἵπποισι κέλευϑον
λειανέω. Ὁ 447 πεπόνητο za? ἵππους. O 454
ἐναντίος ἤλυϑεν ἵππων, cf. € 978. Il 315 τα-
νύοντο μώνυχες V. E 851 ἡνία ἵππων, cf. 0
121 319 II 739. Z 18 ἵππων ὑφηνίοχος, cf.
M 111 Π 684. P 460 ἵπποις Giocov. Y 894
᾿Αχαιῶν 1, ἐπισσώτροις δατέοντο. «9 39] ἵ.
πλανόωνται. 3 872 χέχλοντο οἷσι Ὁ, cf. P 402
442 h. Cer. 88. y 496 ὑπέχφερον ὠκέες 1.
6) binis equis iuncti erant currus: 44 27 χαμέ-
Uu» ἵππω. 0 182 ἐφ᾽ ἵπποιιν μάστιν βάλεν.
E 356 ταχέ᾽ ἵππω. E 195 K 413 δίζυγες ta-
ποι. E 230 Ey! ἡνία 2. τεὼ 1, cf, E 937 588
Z 38 Θ΄ 136. Θ 197 3. δευέσϑην σημάντορος.
V 545
ἅρματα z. ταχέ" ἵ, etiam Θ᾽ 184 ἵπποισιν ἐχέ-
zAtre. ubi v. Ariston. et δ 590 δώσω δῶρα,
τρεῖς ἵππους z. δίφρον, sch. BPQT. ξυνωρίδα
7. παρήορον. 7) sed novit Homerus currum
quadriiugum (v. s. 4) ν 81 ὥς τε τετράοροι ἄρ-
σενες ἵ, ὑψόσ’ ἀειρόμενοι ῥίμφα πρήσσουσι
χέλευϑον. 8) equi aurorae et solis: 1» 944 ἵπ-
πους ζεύγνυσϑ᾽ ὠχύποδας φάος ἀνϑρώποισι
φέροντας, cf. ἢ, XXVIII 14 XXXI 9 14 15
XXXII 10. 9) Fuit ars quaedam ,eorum qui
equorum periti essent (v. Ἱππόνοος Ἱπποκόων),
fuere nomina quoque et discrimina equorum:
E 183 ἵππους εἰσορόων cognovit Diomedem,
K 550 οὔ πω τοίους V. ἴδον. E 963 Αἰνείαο
ἵππων, cf h. Ven. 211. A 436 χαλλίστους (v.
ἠδὲ μεγίστους (Rhesi), λευχότεροι χιόνος, cf.
K 411. B 710 V. οἱ φορέεσχον Πηλείωνα, ct.
K 392 402, II 866 (ἄμβροτοι), P 76 458 T 399
3 276. Π 467 Πήδασον $.. T 404 πόδας αἰό-
Aoc 5. Ξάνϑος. K 464 Θρῃκῶν ἀνδρῶν ἵἿ. τε
χαὶ εὐνάς, cL K 558. E 992 Θ 106 Τρώιοι Y,
cf. 4/291 405. E 640 7. «Ἱαομέδοντος, cf. E
691. Ῥ 347 ᾿ἡρείονα ᾿Αδρήστου τοχὺν 9. Π
148 ὠχέας V. Züv9ov z. Βαλίον. E 172 ϑεῶν
ὑψηχέες 5. 6 88 Π 833 Ἕχτορος disc 1. cf.
K 407. II 154 7. ἀϑανάτοισιν, cf. P 476 h.
Cer. 18 32 375 382. Ῥ 303 πυλοιγενέες v.
10) Homerus saepe fem. utitur, quia equae ce- |
leriores esse videbantur: B 768 ἕπποι ἄρισται
ἔσαν, τὰς Εὔμηλος ἔλαυνε. H 15 ἵ ἐπιάλμε-
vov ὠχειάων. h. Ap. 382 χτύπος t. ὠκειάων.
9. 118 Νεστορέας Y. χομείτην. 4 597 Νηλήεαι
1. Π 895 ἵ, Τρῷαι. Δ 615 0. πρόσσω μεμαυῖαι.
268 ἵ. ἑξετέ᾽ ἀδμήτην βρέφος ἡμίονον χυέου-
σαν, οἵ, ῬΨ' 540 577 591 596 609 613. Ψ 994
ὠχέας v. Αἴϑην τὴν "Ayausuvovégv τὸν Éóv τε
Πόδαργον, ct. Ψ 407 525. Ψ 376 αἱ Φηρητιά-
δαο ποδώχεες ἔχφερον L, cf "UP 392, Ψ 377
ἄρσενες 1. Τρώιοι. Ψ AT5 αἱ δέ v? ἄνευϑεν
7. ἀερσίποδες πεδίοιο δίενται, εἴ. Ψ 480 487.
E 269 ϑήλεας ἵππους. 11) 46 gregibus equorum
600
qui pascuntur; 4| 500. παρ᾽ 1 ὠχειάων, ct.
Ariston. d 635 Ἤλιδα ἔνϑά μοι t. δώδεκα ϑη-
λειαι, οἵ. 92. 4 680 t. ξανϑάς, πάσας ϑη-
λείας. Y 991 τρισχίλιαι ἵ, βουκολέοντο. 244
δώδεχα ἵππους Agamemnon Achilli dedit, cf.
T 981. 12) in pugna utebantur essedis quae
saepissime equidem equorum nomine compre-
henduntur: equi et currus, currus. Η 342 7. x«i
λαόν, cf. I 708 X 153. B 554 κοσμῆσαι 1. τε
xul ἀνέρας, cf. O 214 K 338, .4 497 Π 167
P 400 740 Y 326. o 436 ξ 267 πεζῶν τε z.
ἵππων. H 240 μόϑον t, ὠχειάων. 4 48 M 85
ἵππους ἐρυκέμεν. P 1Τῦ κτύπον ἵππων. Καὶ 330
ἵπποισιν ἐποχήσεται, A 192 207 εἰς ἵππους
ἅλεται. Ο 386 μάχοντο ἀφ᾽ ἵππων, cf. ε 49.
I'9265 ἐξ ἵππων ἀποβᾶντες, cf. E 19 111 163
835 Z 232 H 16 O 492 .4 94 109 143 179 320
493 Ξ 485 Π 738 749 755 810 P 480 Y 401
461 Q 459 469. c 9263 7. ὠχυπόδων ἐπιβήτο-
ρας. E 46 Π 848 ἵππων ἐπιβησόμενον, ct. E
297 949 255 898 Καὶ 818 529 M 82 £531 9 356
h. XXXIII 18. XVII 5 Τυνδάριδαι, ταχέων ἐπι;
βήτορες X, cf. ep. 4 4 (udoyo») O 128 T.
ὠκυπόδων ἐπέβησε. P 504 ἐπ᾿ ᾿Αχιλλῆος καλ-
λίτριχε βήμεναι ἵππω. T 396 ἐφ᾽ ἵπποιιν
ἀνόρουσε. 4 366 44 198 ἑστεῶτ᾽ £v 9^ Y. καὶ
ἅρμασι. Θ᾽ 86 ἵππους ἐτάραξε equus currum.
44 889 ἵπποι ἐγγὺς ἔσαν προφυγεῖν. E13 τὼ
μὲν ἀφ᾽ ἵπποιιν, ὃ δὲ πεζός, cf. h. Ap. 213.
O 100 134 πρόσϑ᾽ ἵππων Nestoris et Diome-
dis. JN 385 πεζὸς πρόσϑ᾽ ἵππων, cf. 42 286
o 150 164 h. Cer. 63. E 752 0 396 χεντρηνε-
κέας ἔχον V. Q 51 (ἵππων ἐξάπτων. h. Cer. 81
ἵπποισιν ἄγεν. K 545 τούσδ᾽ V. λάβετον ce-
pistis. 13) utebantur equis ad certamina: 7 123
265 ἵ. πηγοὺς ἀϑλοφόρους. I 197 ἠνείχαντο
ἀέϑλια μώνυχες ἵ,, cf. I 269 ('Ayauéuvovoc).
41699 τέσσαρες ἀϑλοφύροι t. αὐτοῖσιν ὄχεσφιν,
ἐλϑόντες μετ᾽ ἄεϑλα Ariston. ἡ d. 0. φαντα-
σίαν ὃ τόπος ἔχει ὡς τετρώρῳ ἕἅρματι χρω-
μένων τῶν ἡρώων κτξ. etsi currum quadriiugum
(v. s. 7) certe dixit Nestor, οἵ. 44 702. *P 336
τὸν δεξιὸν ἵππον. Ψ 338 t. ἀριστερός. X 22
7. ἀεϑλοφόρος σὺν ὄχεσφιν. X 162 ἀεϑλοφό-
Qo. περὲ τέρματα μώνυχες V. τρωχῶσι. P,
375 ἵπποισι τάϑη δρόμος, cf. P 449 450 458
459 496 498. Ψ 571 βλάψας δέ μοι ἵππους.
Ψ 584 ἵππων ἁψάμενος ὄμνυϑι. Ψ 688 ἵπ-
ποῖσε παρήλασαν. 14) equus ligneus, quo Troia
capta est: ὃ 272 1. Zw. ξεστῷ. 9 492 ἵππου
χόσμον δουρατέου. 9 508 χεχαλυμμένοι ἵππῳ.
9 519 δουράτεον μέγαν V. A 598 εἰς ἵππον
χατεβαίνομεν ὃν xcu) Ἐπειός. 9 515 ἱππόϑεν
ἐχχύμενοι, cf. 2 531. 15) translate: ó 708 ἁλὸς
ἵπποι naves. 16) Cf. Gladstone 444. Est in
Iliade decies, quando in Od. semel. (410, 41
fere) in pede sexto paene toties quoties ceteris
locis (218, 233 fere) Choreum eíficit in pede
tertio duodevicies fere, in primo 7'327 Ῥ 475 613,
in quinto ?P 265, in secundo Φ' 577 596. mo-
lossum septies decies, palimbacchium vicies. Spon-
deus arsin posterioris syllabae habet octogies
semel, prioris in pede primo sexagies bis, in
quarto vicies sexies, in secundo Θ 440. (ἱππά-
fouet -ειος -tÜc -ηλάσιος -ηλάτα -ιοχαίτης
Ξιοχάρμης -όβοτος -όδαμος -οδάσεια -ὀδρομος
τ-οχέλευϑος -ὄόχομος -οχορυστής -όμαχος -οπό-
λος -οσύνη -Üt& τ-ουρις πολύ-)
ἑπποσύνη (ἱππος) ars regendi equos. 4] 303
ἱπποσύνῃ τε z. ἠνορέηφι πεποιϑώς. ll 809
Eyzst 9' ἱπποσύνῃ τε πόδεσσί τε, cf. A 508.
, »
ἱσιτεοσίνη — ἴρηξ
iU 989 t, ἐχέχαστο Eumelus. 1I 776 ὦ 40 λε-
λασμένος ἱπποσυνάων, Ap. 92, 291 τῶν ἵππα-
σιῶν. Ψ 307 ἱπποσύνας ἐδίδαξαν Neptunus
luppiterque Antilochum.-
ἱππότα (ἵππος) nom. tantum, etsi Aris T
has voc. formas rebatur cf. Friedl. Ariston. 1
qui equos regit atque de curru pugnat, equ
Hes. ἱππικός - οἱ δὲ νεώτξροι φυγάς (cf.
AD. B 336 E. M. 474, 10), quos refutavit
starchus, cf. Ariston. Ξ 117 Lehrs Ar. 105) οὔ
εὖ. χάλλιον γὰρ ἐπιστήμων ἱππικῆς, ἵππ
τατος. ἄλλοι ἱππηλάτης. B 336 433 601 4 917
H 170 181 0 112 151 I 162 179 Καὶ 102 128 138 1
157 168 203 543 41 516 655 X 52 y 68 102 2]
253 386 397 405 417 474 ὃ 161 Γερήνιος im
πότα Néovog |, cf. 1 52. Β 628 διίφιλο
Φυλεύς |. E 196 σακέσπαλος i. Τυδεύς
117 i. Οἰνείς | DI 38 Ψ 89 i Πηλεύς
pede quinto. ES
Ἱπποτἄδης. Aló2oc T. x 2 Hippotae f οἱ
Apollon. arg. 4, 778 Hes. s. unus e posteris, δ.
Diod. 4 67. 36 Αἰόλου Ἱπποτάδαο. ]
Ἱπποτίων. N 792 Mógvv vi, Ἱπποτίω
qui cum aliis modo ex Ascania Troiam venerit,
Hector ad pugnam ducit, Barnes proposuitFt
zal Ἱπποτίωνα (Spitzn. h. L), quia ,Ξ 514 Jfe-
Qvv τε καὶ ἡ
Ἱπποτίωνα Meriones occidit. |
txax-ovgtg (οὐρά) quae pilos habet e
equina, cristata. E. M. 473, 58 ἡ ἐξ t
τριχῶν λόφον ἔχουσα, cf. Hes. Suid. I 2, D65.
T 382 ἵππουρις τρυφάλεια. Γ' 851 Α 4
[481] IJ 138 y 134 χυνέην . . ἵἕππουριν. 44
χόρυϑα... ἵππουριν. In introitu versus.
ἔπτομιαε (ix, lat. ico. cf. Curt. Kuhn 8:
Et. 628) laedo, noceo Suid. I 2, 1065 84/m
A 454 II 937 μέγα ἵψαο λαὸν ᾿Αχαιῶν E
χατέβλαψας ἔφϑειρας. Β 193 ἔψεταε v
Ἠχαιῶν, Hes. κακώσει ἐνοχλήσει.
ἔρερος v. s. εἴρερος.
ἱρεύς ἱρεύω v. s. ἵερ. --- ἔρη V. S. 8
Ἱρή Aristarchus Herodianus (ad [.
Bekk. Dind. Bàuml. cet, ol vo. To
"Toy. Eust. 743, 19 ψιλοῦσϑαι.. τὴ
σάν... ὡς μὴ ἀπὸ ἱεροῦ τινὸς ἀλλὰ ἀϊὸ T
ἱπαρονομασϑεῖσαν.. καὶ βαρύνεται |
Le λεγομένη χατὰ πολλὰ τῶν ἀντγράφον
cf. Steph. (Ἰρήν) Lehrs Ar. 3990 Mitzell
emend. Theog. 113. I 150 292 Ἱρὴν zeujé
aliasque urbes Agamemnon se Achilli lotem
turum promisit, sch. BL. Μεσσηνίος ὦ
πόλεις... πῶς οὖν Aycuéuvov ἶ
δωσιν οὐκ οὔσας αὕτου. Pro urbe ἸΟΠΙΕΙ
cere videtur Strab. 360 τὴν Io» χαὰ τὸ
δειχνύουσι τὸ κατὰ τὴν MeyaA0201 τῆξ
χαδίας óc ἐπὶ ᾿Ανδανίαν ἐόντων, ἣν €
Οἰχαλίαν ὑπὸ τοῦ ποιητοῦ χεκλῆ! ot à.
τὴν viv Πεσόλαν οὕτω καλεῖσϑαίξρασε zu
χουσαν εἰς τὸν μεταξὺ κόλπον τῷ Ταῦγι
z. τῆς Μεσσηνίας, Paus. 4; 80} "AB j
ϑαλάσσης πόλις ταύτην don» κεεῖσϑαε ἢ
λαι.. φασίν, cf. Curt. P 50 194. —
ἴρηξ ((, ἱέραξ, ἱερός ,, mit indiviualisirende
χα Curt. 'Et. p. "257. cf. Lob. parl40 Li
lex. 27 Fuhr, J. J. f. Ph. 20, 371eq.
αἰ.) accipiter, proprie avis sanct ob
quod ab omnibus ad a) complurc vel b)
recidit. j
5 »
tot; — tG
» 86 ovd zzv ἴρηξ] κίρχος αἀμαρτήσειεν, ἐλα-
ρρότατος πετεηνῶν. b) Ο 237 ἔρηκι ἐοικὼς
E. φασσοφόνῳ ὃς τ’ ὦχιστος πετεηνῶν,
cf II 582 (ὅς τ’ ἐφόβησε χολοιούς τε ψῆ:
XC τε).
jN et Tot (Bekk. εἴ. quod vituperavit Les-
iste qu. ho. 2, 40 fuisse fortasse
rante Hom., sed non esse apud eum. E. M.
7, 89 παρὰ τὸ εἴρειν χ. λέγειν, cf. Plat.
Crat. 408 Doed. Gl. 521 Mützell em. Th. 113
uhr J. J. f£. Ph. 20, 371 sq. Welcker Gótterl.
1, 690 (ἐρέω). Herm. εἴρω sero, Pott siu).
coelestis Hes.» £v οὐρανῷ ζώνη. Ρ 547
φυρέην iot» τανύσσῃ Ζεὺς τέρας ἔμμεναι,
oni B. Suid. I 2, 1067. 4 97 ἔρισσι Gc τὲ
Koo
viov ip νέφεϊ στήριξε τέρας, Ariston. ἡ d.
Ζηνόδ. yo. Ἐρίδεσσιν- οὐκ ἔστι δὲ ἡ αὐτὴ
ἴρις x. Ἴρις καϑ'᾽ Ὅμηρον ὡς ὑπέλαβεν. Ap.
2. 29 ἔρεσσιν sch. D. 7 191 ἔρισιν, (τὸ νεφε-
λῶδες σύστημα) cf. Xenophan. ap. sch. BLV.
8) ἔρις I'121 E 365 *P 198 201, -ἀελλόπος
109 42 77 159, πόδας ὠχέα 'I.| B 190 795
199 Θ 425 4 210 Σ 902 9 87, I. ποδήνε-
πος E353, ποδήνεμος ὠχέα "Ἴρις | E 368 B 786
4195 0 168 200 X 166 183 196 9 95 h. Ap.
107. ὠχέα I. | O 172 (:P 198). acc. "Tow Ὁ
ἦν 144 157 92 117 143 h. Ap. 102, -χρυσόπτε-
20 v. 398 44 185 ἢ. Cer. 314. voc. oc ταχεῖα
78 206 X 182.
ὕοντας ὅτι βούλεται δηλῶσαι, ὡς 5 Ἴρις
ἴσα πολλάκις ἀνέμων χίνησιν δηλοῖ. Ne-
love iam nomine compellata fuit, cf. Gep-
eb 1, 137 sed 29 77 ὥρτο ἀγγελέουσα The-
uam ad Iovem adducit ex imo mari. 0 55
ur per Iunonem, plerumque praesto est
Mque ab eo mittitur, B 786 Τρωσὲν &yys-
5449€ πὰρ Διὸς σὺν ἀγγελίη sub specie
e, etsi Hector deam agnovit. luppiter h.
4 per eam arcessit Cererem et Θ 399
0 158 ὦ 144 βάσκ᾽ (9. inquit mandat-
sa, quibus auditis celeriter abit ad Iu-
inervamque, ad Hectorem, ad Neptunum,
mum. lovis verbis, qua est lenitate,
dere solet de suo, sed celeriter redire,
Θ 420 ἀϑ. στίχοι ε΄ ὅτι ἐκ τῶν ἐπάνω
ἔνται" ἱκανὸν δὲ ἦν εἰπεῖν ὅτι οὐκ ἐᾷ
χαὶ ἀποκαϑίσταται (Lehrs, Herod. 460,
h. L) ἐπιειχὲς ὃν τὸ τῆς "Ioidoc
Ὅν" οὐ γὰρ ἂν εἶπεν κύον dóséc. Sed
Neptunum Iovis voluntati refragantem
nonet persuadetque ei ut obediat, Mittitur
üque Σ᾽ 184 a Iunone ad Achillem inscio
* atque h. Ap. 102 inscia Iunone a ceteris
ibus ad Ilithyam, vocaturque propterea O 144
ξοῖσι uBÉiyysAoc. Quod vero in Od.
us deorum nuntius esse perhibetur, eo
Extr. Od. parte 46 Müller Vorsch. 157
monuerunt differre Odysseam ab Iliade,
sch diversa Il. et Od. aet. 311 excusare
€sí, non enim distincta iam esse ab
deorum munera, cf. Düntzer Ztft. f.
W. 837 p. 494. Mirum certe quod non
»nemoratur in Od. Laudatur ob celeritatem
u
e 5601
O 172 Ψ 201. uno tantum versu loquitur “ὦ 88,
id quod alienum videtur à more Homerico.
Neglegitur digamma 241 27 *P 198. prior syllaba
in arsi praeter ἢ. Ap. 102.
toóg etc. v. s. ἱρός. $
Ἴρος (Bekk. εἴ, etsi negat Hoffm. qu. ho.
2, 4l. v. s. oic cuius videtur masc. cf. B.
Thiersch div. Il. et Od. aet, 312 Doed. Gl. 521
Mützell em. Theog. 113 E. M. 475, 17) 1) Irus,
mendicus. Hes, ἀπαγγέλλων. πτωχός. πένης.
γυμνός. μηδὲν ἔχων. G l πτωχὸς πανδήμιος
ὃς χατὰ ἄστυ πτωχεύεσκ᾽ ᾿Ιϑάκης, μετὰ δ᾽
ἔπρεπε γαστέρι, (6) ᾿Αρναῖος δ᾽ ὄνομ᾽ ἔσχε.
(6) ᾿Ιφον δὲ νέοι χίχλησχον ἅπαντες, οὕνεχ᾽
ἀπαγγέλλεσχε κιών, ὅτε πού τις ἀνώγοι. σ 35
ρος ἀλήτης cum Ulixem apud procos mendi-
cantem ad certamen provocasset, o 38 o ξεῖνος
4. lgoc ἐρίζετον, σ 232 ξείνου z. Ἴρου μῶλος
ἐτύχϑη μνηστήρων ἐότητι, Ulixes petit tan-
tum: c 56 μή τις ἐπ’ "Ioo ἦρα φέρων sibi
pugnanti obesset atque ad certamen se paravit.
Cuius cum corpus nudum proci admirarentur,
o 13 τάχα "Ipos Ἄιρος ἐπισπαστὸν χαχὸν ἕξει,
Irus valde extimuit, σ 75 ρῳ δὲ κακῶς ὠρί-
vtto ϑυμός, et, cum pugnam detrectaret, magno
cum procorum gaudio coactus pugnare, o 96
ἤλασε δεξιὸν ὦμον ooc. Ab Ulixe graviter
ictus concidit atque pede in aulam tractus est,
σ 338 L. ἐχεῖνος ἐπ᾽ αὐλείῃσι ϑύρῃσιν ἧσται
νευστάζων κεφαλῇ, o 888 393 Ἴρον ἐνίχησας
τὸν ἀλήτην, σ 334 Ιρου ἀμείνων ἄλλος. (4ι-
ΘΟς). 2) v. s. I20c.
ἔς (z, Bekk. zc, cf. Hoffm. qu. h. 8. 126.
Comparantur lat. vis, radix ve weben, atque
etiam βίη, cf Pott 11, 205 Benf 1, 994 Curt.
Et. 592 Christ 252 Savelsb. dig. 96 Lob. path.
el 1, 90. Doed. Gl. 863 ἔψασϑαι ut sit vis
movendi, Druck, ἐσχύς vis resistendi) sg. nom.
et acc., pl. nom. et dat. 1) Hominis: a) nervus:
V 191 ἔνεσιν ἠδὲ μέλεσσιν, Ap. 91, l6 iveg-
τα διατεταμένα νεῦρα τοῦ σώματος, cf. Hes.
A 219 σάρχάς τε χαὶ ὀστέα ἶνες ἔχουσιν con-
ünent, sch. B. τὰ νεῦρα ὡς χινήσεώς τε x«l
αἰσϑήσεως ὄργανα τὸν ὅλον ἔχουσι τοῦ ζῴου
λόγον. P 522 ive τάμῃ διὰ πᾶσαν, paraphr.
τὸ νεῦρον ἅπαν cervicis, ἃ qua omnes ordiri
videntur. b) vires corporis, lacerti, Muskelkraft,
Hes. ἐσχύς, δύναμις, vsvod, βία. E 945 H 269
L 588 iv? ἀπέλεθϑρον. λ 398 οὐ ἦν ic ἔμπεδος
οὐδέ τι xixvc. σ 8 οὐδέ οἱ ἦν ic οὐδὲ βίη,
Eust. 1834, 11 ἐπὲ νεύρων, ἡ βία δὲ 2x? ἰσχύος
x. ῥώμης, Àmeis ad 538 intensive Spaunkraft
als Bewegung τ. Angriff, /oz/c Stàrke als
Widerstand, βίη àusserliche Gewalt in ihren
Wirkungen. «1 668 ἐμὴ ὃς οἵη πάρος ἔσχεν
ἐνὲ - μέλεσσιν. φ 983 σϑένεος πειρήσομαι 5
μοι ἔτ᾽ ἐστὶν ἔς, ubi o9. exercitationem com-
prehendit. 17 320 ὃς | ἐσϑλή. Ψ 720 χρατερὴ
ἔχε (c Ὀδυσῆος, sed id c) in periphrasin abiit,
οἵ. Weidenkatf, nonn. ad synt. Hom. Witten-
berg 1870 p. 3. B 409 476 o 60 405 q 101
130 z 354 ἱερὴ ὃς Τηλεμάχοιο |, quod z 476
est pro masc. (/dc»). 9) rerum: impetus, robur:
a) P 739 &. 71 v 276 τ 186 ὃς ἀνέμοιο Jurcf:
O 383. v. l 2 397 xgatat ὃς lapidis, vo. χρα-
ταιίς. μ' 175 μεγάλη "ig ἠελίοιο. b) Eust.
1239, 53 περιφραστιχῶς, Φ 356 χαίετο (Ptole-
maeus: χαί ὃ τὸ) ὃς ποταμοῖο deus ipse,
non aqua fluvii v. s. 1 c. (χραταιείς ?, ἰσχύς.
ἰνίον.
602
ἐσάξω (ἶσος. zu.) 1) act. ptc. effieio ut par
sit, exaequo. JM 435 ἐσάζουσα pondus et la-
nam. 2) med. aor. iter comparo me X2 607
“ητοῖ ἰσάσχετο, Bekk. ci sie. ad εἴδομαι
III referens.
ἼἼσανδρον filium Bellerophontis Z 197, con-
tra Solymós pugnantem Mars interfecit Z 203.
ἔσϑμεον 568 Ap. 92 29 σϑμιος (ἰσϑμός.
E. M. 477, 82 i. e. ὁ λαιμός, sed Doed. Gl. 35
fa9ew). monile. Hes. περιτραχήλιον χόσμημα,
περιστόμεον. σ 800 σϑμιον ηνειχεν, sch. QV.
διαφέρει τοῦ ὅρμου" τὸ μὲν γὰρ προσέχεται
τῷ τραχήλῳ, 0 δὲ ὅρμος χεχάλασται.
ἔσκε (σεπ, lat. in-sec-e, ahd. sag-en cf. Curt.
Et. 632 Doed. Gl. 287) ait, inquit. t 208 ἴσχε,
ψεύδεα πολλὰ λέγων͵ ἐτύμοισιν ὅμοῖα, sch. V.
τινὲς βούλονται τὸ ἔλεγε σημαίνειν (Düntz.)
ἄλλοι δὲ τὸ ἤισκε, τὸ εἴκαζεν, ὡμοίου. χ 91
ἔσκεν ἕχαστος ἀνήρ, sch. ms, Barn. ἄλλοι μὲν
τὸ ἔλεγεν. (Düntz. Faesi), sed Ariston, (?) o?-
δέποτε Ὅμηρος ἐπὶ τοῦ ἔλεγε τὸ ἴσχε, ἀλλ᾽
ἐπὶ τοῦ ὡμοίου i. e. coniectavit, v. s. (62,
fuit haec Aristarchi, qui hunc ipsum locum
epungebat, doctrina, "cf. Ariston. ΠῚ 41 Lehrs,
Ar. 97 Ap. 65, 3 92, 25 Hes. quam non probant
Lehrs 1.1. Buttm. 2, 88 qui ἔσπεν proposuit
quo non opus est, veterum Apollon. Rhod. 2,
240 pass.
ἔσκω. 1) (v.s. ἐίσκω, cf. Buttm. Lex. 2, 82.
Bekk. £C) pr. ptc. comparo, a) puto quem quid.
Hes. εἰχάζω ὁμοιῶ. 4 799 σε τῷ ἔσκοντες,
cf. II 41, Aristarchus εἴσχοντες pro i&, cul
. Herodianus respondet non esse solere diphthon-
gum ante σχω, kf. E. M. 272, 15 Lob. par.
97 n. path. el. 2, 138. ceterum Zenodotus zs
Alexion et Herod. z. b) efficio ut par s. simi-
lis sit δ᾽ 279 φωνὴν ἰσκουσ᾽ “ἀλόχοισιν, sch. E.
ὁμοιοῦσα. B: ἐμιμήσατο τὰς φωνὰς τῶν γυ-
ναικῶν. 9) v. S. σχε.
᾿σμᾶρος (Curt, Et. 617 ἐσ wünschen, Desi-
derata) Puteph. πόλις Θράκης τῶν Κιχόνων,
Suid. I 2, 1076 ἡ νῦν αρώνεια λεγομένη, c£.
Strab. 331 fr. 44. E. M. 477, 1 ἀπὸ ᾿Ισμάρου
τοῦ ᾿Ἄρεως x. Θρῴσσης παιδός. ρος. ε 40
με ἄνεμὸς Κικόνεσσι πέλασσεν ᾿Ισμάρῳ, 50}.
E. ποταμῷ 5 oU. . Magovte. ε 198 Ἡπόλ-
λωνος ὃς Ἴσμαρον ᾿ἀμφιβεβήχει. Of. Giseke,
Stàmme d. Balkanh. 50.
ἐσό-ϑεος (rz, £L.) diis par s. similis. semper
in exitu versus 7. φώς, appellantur 5 565 9
677 Εὐρύαλος, 4 219 (La Roche: Machaon)
1 569 Menelaus, H 186 Ἐρευϑαλίων, 1 211
Μενοιτιάδης «1 644 Πάτροχλος, 44 472 Aiax
Telamonius, Π 632 Meriones, v 124 Τηλέμαχος,
cf. « 394. "Troianorum, T 310 Priamus, «1 428
Σῶκος O 659 Melanippus.
Lg aie (2, Fs μείρω) qui aequo et pari
iure est. 209. ἐσόμορον x. ὁμῇ πεπρωμένον
αἴσῃ, paraphr. ἴσης μερίδος, sed Doed. Gl. 579
qui idem fatum habet.
ἐσό-πεδον (7, κι.) planities.
ἐσόπεδον.
ἦσος (ει. skr. vishu aeque, κέσεος 860]. ἔσσος,
cf. Kuhn 2, 272 Benf. 2, 222 Qurt. Et. 569
Christ 262 278 L. Meyer ' val. G. 1, 60 78 80
2. 245 Pott 1!, 272. Savelsb. Kuhn 16, 370
dig. 46. De digammo cf. Hoffm, qu. ho. 8 150.
non potuit restitui z e. c. “ 705 ε 49 549,
B 203 (P 136 x 978). 1) par, aequus, a) qui
eiusdem est s. pretii s, magnitudinis s. numeri
$. roboris. «) c. dat. 4 163 eol ἶσον γέρας
N 149 d ΤΟΣ
ἰσάζω — ἵστημι
tuo par munus. y 290 ἐσα ορεσσιν, οἵ, 4 949,
E 438 459 884 I1 705 786 Y 447 4227 ἐπέσσυτο
δαίμονι icoc, cf. Y 498 d 18 h. Cer. 235.
4 995 604 N 802 Y 46 9 115 i. Ἄρηι, cf. M
180. .4 297 M 40 & ἀέλλῃ. .4 747 Y 51 λαί-
λαπιῖ., οἵ. M 975. IN 89 φλογὶ ἰσοι ἠὲ ϑυέλλῃ,
X 56 437 ἔρνεϊ L, cf. ξ 175. X 132 i, ἐνυᾶ-
λίῳ. A 187 O 167 ἰσον ἐμοί, cf. O 183. E 441
ϑεοῖσι io - φρονέειν, cf. d 315. B) eti
quando abest dat., aperte fit comparatio duo
rum, plane aliter 2l q. v. H 208 ἴσην d -
I 318 ἴση, μοῖρα, cf. v [282] 294. qi 736 8
ἀέϑλια ig". o 72 i κακόν. B 208 χρήμι
βεβρώσεται, οὐδέ πότ᾽ ἶσα ἔσσεται sc. οἷο
ἦεν, wird nie so viel sein als sonst, Eust. 144]
D7 πολλῷ μᾶλλον οὐ μείζονα. ἔσται ἄρο
ἐλάττονα. Nitzsch Faesi al. subst. statuunt
Ersatz, τίσις, Düntz. gleich mit dem verzeh en
A 729 ἴσας veut χεφαλὰς ἔχε pugna p?
frontes habebat pariterque elatas, paraphr.,
ἴσης ἐν τῇ μάχῃ τὰς κεφαλὰς εἶχον. n
numerum pugnantium Y 101 ígov πολέμο!
τέλος. .4 336 χατὰ ἶσα μάχην ἐτάνυσσε,
M 436 O 418 (£z). y) pro subst. est l'on aequ
lis portio, alii: debita, sed decet quia par
ceteris. «1 [705] « 42 549 dr& Bóusvog ἴσης
non recte sch. V. 4 705 τῶν ἀτολομέν νη |
πᾶσιν ioc nam quae supererant, ea promiscu
distribuebantur omnibus. JM 428 ἐρίζητον
ἴσης. y qui eiusdem est generis, gleich
720 icov 9vuóv idem sentientes,
par robur habentes. O 50 icov ἐμοὶ φρονέουσι
« 378 ἰσος ἀναύδῳ. o 27 γρηὶ igog.
μαινάδι ἴση. acc. sg. σον et pl. é6«, acc. 1
quae verbo significatur, pro adv. sunt, cf. L
hoche ἢ. S. 53: a) aeque ac; 1᾽ 454. ἶσον d
χϑεῖτο χηρί. E 467 ἴσον ἐτίομεν Ἕχτορι, ^e
1142 284 608 € 82 & 208. Ν 176 O 351 τ
ἐσα τέχεσσιν, cf. O 439 α 432. λ 804 484
I 616 icov Ἐμοὶ βασίλευε. À 557 σεῖο
᾿Αχιλλῆος χεφαλῇ ἀχνύμεϑα de te pari
que de Achille. eodem modo, pariter.
ἔτρεφε σα τέχεσσι, cf. h. Ven. 914.
quam in thesi. (ἐσάζω, -óo, -ó9toc -
-πεδον, -φαρίζω, -φόροῳ
SHOP (Bekk. 21.) filium Priami, e pellice n
tum, 41 101 Agamemnon interfecit. :
ἐσό-ομαε (t, ἘΠῚ ἴσος) me confero. "-
τοῖσιν ἐν ἄλγεσιν ( ἰσωσαίμην.
ico-q&oíz« ((σ., Bekk. κε., ἶσος et
cf, Lob. Rh. 132 Doed. Gl. 458). praes. ἐδ
parem me fero, Ap. 92, 86 ἐξ ἴσου φέρ
t M. 476, 58 ἐξισοῦσϑαι, 2m "A T
390 ἔργα ᾿Αϑηναίῃ ἰσοφαρίζοι | operih
Ceteris uae Bentleium secutus, Bekk. ἣν
ἀντιφε. Ζ 101 οἱ μένος ἰσοφαρίζειν |, Οἱ
411 (ζεις | ) v. l ap. sch. A. et ol. vo.
sine acc. rei Φ 194 τῷ ἐσοφαρίζει |.
ἐσο-φόρος (1, FL, ἰσὸς et φέρω) qui aequ
onus fert. le 278 ᾿βοὲς ἰσοφόροι, Ap. 98,1 τὰ
ἴσον ἕλκοντες, οὐχ ἑτεροζυγοῦντες.
ἴστημιε (στα skr. sth, lat. 5θδετο goth. s a
A) transit. Act. pr. ἱστᾶσιν Ν 386. Du
d 313. ipf. 3. p. pl, cf. Spitzn. exc.
Di. ὃ 36; 3, 4 Buttm. a. S. 2, 209 et Lob.
qui ἐστἄσαν᾽ pro aor. 1 ἔστησαν esse S
cum Aristarcho, ἵστασαν € 846 9 435 (V.
B 525 (v.l.) y 182 (Ameis app. La Roche Dür
AJN ἕστᾶσαν. cet, codd, Báuml. Bekk. &) 6
(etiam Bekk., etsi codd. ἕστᾶσαν ἔστᾶσαν Eo
L
wc ERVAY qa. 7-3 —— Gb B 9 1e 99 Mio T. pm. em, P
v.
4 A ox
τς
Em
|
ἵστημι" 603
gu» habent) M 56 (Düntz., sed Spitzn. Bekk.
[ἃ Roche Bàuml. Aristarchus (Ariston. ἢ, 1.)
᾿ἔσταᾶσαν, est enim aor.) ipf. iter. ἵστασχ᾽ c 574.
|fut. στήσειν A 314. aor. 1. ἔστησε(»), -αν et
Sine augm. στῆσα -s(v) -αμὲν μ 305 -«v A 448
᾿ξ 420 et correpta penult ἔστασαν (v. s. ipf.
ἵστασαν), inf. στῆσαι, ptc. στήσας -ασὰα -αντες.
οἷ. στήσωσ᾽ X 350. iptv. στῆσον Z 433. Med.
aor. στήσαντο A 480 β 431, inf. -ασϑαι Z 528
(V. 1. -εσϑαι), ptc. -μένη, -μένῃ v 189, -usvoi
ει ΠἸ μ 402, X538 ε δ4. ci. -ωνται h. Ap. 150.
intransit. aor. 2. ἔστην et otzv 4 744, ἔστης
179 et στῆς h. Ap. 220 246. ἔστη et in arsi
ma στῆ, στήτην, στῆμεν (1 771 (ἔστητε v.
Derb) ἐστησαν .4 593 N 488 x 391 o 58 ἢ.
Merc. 327 et ἔσταν (sedecies) et στῆσαν ὃ 92
& στὰν I 193 4 216 II 601 3? 358 757.
iter. oz&oxe(v) 1'217 X 160. iptv. στῆϑε X 222
ἥτε ξ 199, Z 80 4 588, & 918.
στήῃ Εἰ 598, στέωμεν (syniz.)
4 348 .X 231 et στείομεν O 297
opt. σταίη « 256 -ησαν P 733.
Φ 266 o 439 o 240 et στήμεναι P 167 X 253
: 414. ptc. στάς στᾶσα στάντε 44 622, -sg P
i90 των I'210. pf. ἕστηκας E 485
τασιν 4 434, per sync. ἕστᾶτον Ψ 984
ἕστητε 4 943 946, (ante Spitzn. et Wolf.
0, Vind. H. et nunc La Roche Düntz.
στᾶσι(ν). ci ἑστήχῃ Bekk. Am. cet.
- (-&t) χ 469 et contra cdd. Spitzn, Báuml.
lptv. ἔσταϑι (9?) y 459, du. ἕστα-
| pl ἕστατε Y 854. inf. ἑστάμεναι
3exies) et ἑστώμεν 4 349 M 316 O 675 9 261.
(t, écrüóroc ἑστχότα (-9? w 46) -τε Y 945
204 -ες -ov X 946 x. 449 τας M 336, -« N
il, in primo tantum pede (duodevicies) et in se-
undo (sexies Did. «ὁ 701 "4o/ozegzoc ἑστεῶτ᾽
T Syn, non ἑστᾶότ᾽, sch. διχῶς δὲ ὁ ποιη-
S φησι) itaque Bekk.? in pede primo, praeter
7367 336 N 293 P 355 T 79 9 380 4 588,
)rmas psit itemque La Roche, cf. La
(che h. T. 262 h. U. 70 Am. app. 9 380
ekk, h. B. 1, 228 Rumpf N. J. f. Ph. 1860
plqpf. 3. p. ἑστήχειν Ψ 691, Bekk.
36 cf. La Roche app. h. L, h. T. 194
τχει, Did. 4 329 οὕτως "4oíoraozoc i. e. non
9t, ut h. Cer. 452, quod saepe in codd. et
Jte Wolf. et Spitzn. vo. in ed., cf. Spitzn. 4
La Roche h. T. 244, pl sync. ἕσταμεν
466, ἕστασαν. fut. 3. ἑστήξομεν ep. 16, 14.
| Pass, aor. ἐστάϑη o 463. Med. praes. Ἱστὰ-.
iptv. -00, Aristarchus ut
-«0, cf. Did. K 291 La Roche h. T. 292
ar. lj. -σϑὲ .1 591, inf. -σϑαι τ 901.
-Pto ptc. -μενος -μένη -μένοιο & 162
"HÉVO, -μενοι -μεναᾶι
-σόμεϑ᾽ X 978, inf. -ε
7 97 ν 387, στ
d. στήῃς P 80,
ἀξ -t&t -νται ]M 44.
2 496. tut. στή-
σϑαι Θ 234 4 609
) (aor. pte. στησάμενοι X
py» ἑξείης ἢ
y 182 ἐν "Agy&t νῆας
εἰς Αἰγύπτοιο στῆσα
abs. B [558] στῆσε
Ῥ 745 στῆσαν ἐν λι-
P 391 τ 188. d 318 ἵστη
* aitollee E 368 775 O 49 Ν 34 ἔνϑ᾽ ἵπ.-
76€ constituit (sustinuit?) cf. E 755
sustinuit mulos, cf. ἢ,
l 15. ς 420 ἔστησαν
abs. η 4 στῆσεν
XXVIII 13 XXX
ἐπ᾽ ἐσχάρῃ suem collocaverunt. v 111 μύλην
στήσασα sistens. E 528 νεφέλῃσιν ἅς Koo-
viov ἔστησεν ἐπ᾽ ὄρεσσιν, cf. μ 405 ἃ 303.
€ 252 ἴχρια στήσας. o 801 λαμπτῆρας ἵστα.
σαν. 21 56 σχολόπεσσιν τοὺς ἔστασαν statue-
rant. O 126 « 127 o 99 ἔγχος ἔστησε sepo-
suit. τ 574 πελέχεας ἵ. ἑξείης, cf. q 190 123.
Σ 844 X 4415 Ψ 40 9 434 ἀμφὶ πυρὲ στῆσαι
τρίποδα, cf. X 346 9 435. Ἵ1' 947 Q 239 χρυ-
σοῦ στήσας δέκα τάλαντα, sch. D. δεὰ ζυγοῦ,
cf. Y 880. ἐ 248 ἔστησεν ἐν ἄγγεσιν lac. Ν 336
κονίης i. ὀμίχλην venti. «P 852 ἱστὸν ἔστησεν
ἐπὲ ψαμάϑοις, non in navi sed ad alios usus.
Act. etiam quando additur locus: β 425 o 290
ἱστὸν ἔντοσϑε μεσόδμης στῆσαν et neglesgen-
tius Circe x 506 i. στήσας. Med, statuo quo
usurus cum e more, statuo. 4 480 ἱστὸν στή-
σᾶντο navis qua erant usuri, cf. ἐ 77 μ 402,
B 94 o 129 στησαμένη ἱστόν, cf. τ 139. Z 528
χρητῆρα στήσασϑαι, cf. 8 431. b) Translate:
h. Ap. 130 στ. ἀγῶνα. XN 533 « [54] στησάμε.-.
vot ἐμάχοντο μάχην, i. e. στ. μάχην commit-
tentes pugnam ut legimus φύλοπις ἕστηκεν
Sim., cf. Am. app. qui μάχην ad ἐμ. refert at-
que supplet apud ptc. paraphr. συστάντες ἐς
μάχην ἐπολέμουν. Düntz. ἵππους στη. supplet, La
Roche q. c. app. ad B410 intrans »8Sie stellten sich
auf". 4314 φυλόπιδα στήσειν. 1:292 711 ἔριν στή-
σαντες ἐν ὑμῖν, li. intrans. v. s. B. 1) βῖο, con-
Sisto accedo et consisto, stehe. stelle mich, trete.
pf. constiti et sto, c. significatione praes. et
plqpf. (& 520 T 117) plerumque pro ipfo. a) ab-
sol. J' 210 στάντων, opp. ἑζομένω, cf. E 587.
N 438 ἀτρέμας ἑστάοτα. 2 571 ἥμενοι ἑσταό.
ttg tt. τ 201 ἐπὶ γαίῃ ἵστασϑαι. 4 945
ἑστᾶσ᾽ hinnulei, opp. ϑέουσαι, X 946 ὀρϑῶν
ἑσταότων,͵ cf. Ψ 971 456 657 706 752 801 830,
c 241 (ποσίν). iP 691 οὐδ᾽ ἔτι δὴν &, sed ce-
cidit. b) surgo. B 101 279 ἀνὰ ἔστη, cf. I 14
T 250 9 110 118 v 56 5 433 ὦ 421 h. VII AT.
€ 414 πόδεσσι ot. ἀμφοτέροισι. Α 535 ἀντίοι
ἔσταν. O6 v 197 στῆ ἀναΐξας. c) locum capio,
consisto: J| 955 στῆ πάροιϑ᾽ ἐλϑὼν κλισίης,
cf. O 155 Σ᾽ 215. E13 στῆ ἐχτὸς χλισίης irat.
Θ 222 A 5 στῆ ἐπὶ νηΐ, cf. ΔΑ 600 II 701 Σ'
496 d 526 X 463 h. Ap. 220. Θ᾽ 267 στὴ ὑπὸ
σάκεϊ, B 20 59 "P 68 4 682 ὁ 808 ζ 91 v 32
Ψ 4 στῆ ὑπὲρ κεφαλῆς. « 692 στᾶντε ποτὶ
πνοιήν. P 192 στὰς ἀπάνευϑε μάχης cf. ^ 141
194 5 218 τ 575. Π 231 9 306 στὰς μέσῳ
ἕρχεϊ, οἵ. βὶ 81. B 467 ἔσταν ἐν λειμῶνι, εἴ,
H 884 417 4 777 Il 166 X 557 X 374 v 507
535 « 256 3 304 325 x 220 310 π 19 ὦ 441.
E 184 4 10 ἔνϑα στᾶσα, cf, O 130 X 917 ε 75
ἢ 199. .4 571 ϑῦνε μεσηγὺς ἱστάμενος v. s.
ϑύνω. NN 702 ἵστατ᾽ ἀπ’ Αἴαντος. Ψ 370
ἕστασαν ἐν δίφροις, cf. Q 701. X 154 εἰσεῖ-
δὲν στᾶσ᾽ ἐξ Οὐλύμποιο ἀπὸ ῥίου. o 447
στῆϑ᾽ ἐς μέσσον ἀπάνευϑε τραπέζης. ὦ 384
στὰς ὑπὸ ὄγχνην. h. Merc. 494 στῆ ἐπ’ ἀρι-
στερά. 1 358 στὰν μεταστοιχί, οἴ. Φ 889.
« 103 στῆ ἐνὲ δήμῳ ἐπὶ προϑύροις οὔδου ἐπ᾿.
M 341 κατ᾽ αὐτὰς (portas) ἱστάμενοι, cf. 9. 380
a 199. 2 278 στ. ἂμ πύργους. u 20 ἐν μέσσῳ
στᾶσα. H 225 στ ἐγγύς, cf. O 710 P 582
« 120 ὦ 446 h. Ap. 246 378. XN 263 δυσμε-
νέων ἑκὰς L, οἵ, Y 354. I'344 ἐγγὺς στήτην
ἐνὶ χώρῳ. A 197 Il 791. P 468 στῇ ὀπιϑεν, cf.
1'944 4 251 486 O 841. E 186 ἄγχι ἕστηκ᾽,
cf. P 11 Ψ 9; 9 477 y 449 ὃ 370 6 56 x 400
405. I'231 ἑτέρωϑεν ἕστηκ᾽, cf. P 139 7 181.
004
4 829 πλησίον ἑστήκει, cf. u 20 o 257 τ 447.
B [558], wa ἵσταντο φάλαγγες; Ὁ ΡΒΙΕΣΙ
591 v. ἀμφ᾽ Αἴαντα, οἵ. 44 600 N 126 P 267
369 Y 473 ηὅ 9 963 ε 881 402 A 115 «e 58
h. VII 50. 44 314 P 719 z 288 παρ᾽ ἕμ᾽ ἵστασο,
cf. 4 593 (πλησίοι) Y 49 £2 169 « 333 9. 458
zx 415 o 414 o 209 q 64 434 χ 382. 4 3831
πὰρ ἕστασαν, cf. 4 367 E 112. Z 43 d» 548
πὰρ δέ ot ἔστη, cf. M 353 P 707 (ϑέω») σ 844
h. Ven. 173. É 108 πρόσϑ᾽ ἵππων ἕστη, cf.
E 170 O 100 1 193 “ 897 M 181 X 297 1] 321
d 601 .X 36 47 582 9 286 ἡ 91 o 150 z 166
h. Merc. 327 Ven. 81 Cer. 68. N 488 πλησίοι
ἔς conferti. IV 708 παρβεβαῶτε & N 460 ὕστα-
τον ἑστεῶτα. P 942 ἐξάλμενος ἔστη, cf. Y 179
x97 148. d) K 480 ἑστάμεναι u£Asov, cf. N 298.
I] 806 £2 360 στῇ ταφών, cf ὦ 392. Ζ 80 στ.
αὐτοῦ, cf. M 867. 4 948 οὕτως E, cf. 4 946
4 88 À 466 542 4 489. e) .4 382 O "55 στήτην
blieben stehen, cf. K 354 374 .1 588 595 Ν 146
O 591 Y 982 4 551 .XY 299 5 141 199 211 P
114. 4 496 E 611 4 499 M 451 P 847 ot;
ἐγγὺς ἐών, cf. Z 875 H 46 O 280 4 577 Π 601
ᾧ 285 9 144 ρ 961 v 128 φ 124 149 ὦ 178
498 € 215. A 171 £v9? ἵσταντο. Γ' 217 gtá-
σχεν, οἵ, E 485 .1 545 Σ 160. E 304 ἔστη
γνὺξ ἐριπῶν, οἵ. Θ 329 “4 855. 4 848 στέω-
μεν, cf. O 297 P 488 Χὶ 281. ep. 16, 14 οὐχ
ἑστήξομεν non manebimus, 4] 334 μένοντες
ἕστασαν, cf. 0675. E 898 στ. ἐπὶ ποταμῷ. X 225
στῆ ἐρεισϑείς, cf. P 780. .X 293 στῆ κατηφήσας.
f) hostis: B 473 ἐπὶ Τρώεσσι ἐν πεδίῳ V. E
497 Z 106 .4 914 P 343 ἐναντίοι ἔσταν, cf.
4 94 216 M 44 N 48 P31 Y 197 d^ 145
x 391. 4342 M 316 μετὰ πρώτοισιν ἑστάμεν,
οἵ. 4 744 N 971. NN 56 .4 410 O 666 ἕστάμε-
ναι χρατερῶς. P 188 ἑστήχει. P "490 ἐναν-
τίβιον στάντες, οἵ, Φ 200 o 439. X 308 μάλ᾽
ἄντην στήσομαι. Φ 482 ἀντὲ ἐμεῖο, ᾿᾿στήσεσϑαι
cf. X 258. H 136 τοῖσι͵ ,toóuoc ἵστατο, cf.
O0 993. X 85. πρόμος ἵστασο τούτῳ hosti.
0 234 Τρώων ἄντα στήσεσϑ᾽ ἐν πολέμῳ. P 30
μευ ἄντα στήῃς, οἵ. P 167 Y 68 90. g) B 172
790 1'199 4 92 E 193 4 199 O 178 Z2 169
X 215 998 $99 87 s 159 o0 9 ἀγχοῦ ἱσταμένη
accedens, cf. 4 205 Καὶ 508 Ν 462 768 .5 356
O 943 Il 537 P 684 ὃ 95 9 349 552 y 100 h.
Cer. 112 346. .B 170 4 90 201 328 579 δστεῶτ᾽
stantem, cf. 4 366 4 198 (ἐν Ἵπποισι) E 579
Ἢ 336 4 582 y 130 (dyzb) w 46 (μετά) o 204
(ἐν). B 390 ἕσταύτες, cf. 42 394. Ο 484 &
yg? Αἴαντος, cf. P 355 (περί) v 187. Y 245
ἕξ. ἐν ὑσμίνῃ. in concione: T 79 ἑσταότος, cf.
y 149. h) 4 54 τάων 19009" ἵσταμαι ut pro-
tegam. 4 129 τοι πρόσϑε στᾶσα. E 809 σοὶ
παρά 9? ἵσταμαι ἠδὲ φυλάσσω. $2 216 πρὸ
"oov ἑστεῶτα. v 387. “πὰρ δέ “μοι στῆϑι.
i) animalia; A 520 ὅϑ᾽ ἕστασαν ἵπποι, stete-
rant, sed K 569 stabant. B 777 ἵπποι παρ᾽
ἅρμασι ἕστασαν, c E 196 0 565, N 537 &
d 308. P 983 ἑσταύτες equi, still stehend,
qp 284 443. . 442 ὀρϑῶν ἑσταότων, ovium,
Pj 434 ὄιες ἐν αὐλῇ i. X 586 ἱστάμενοι ἐγγύς
canes. δ᾽ 22 ἐν προϑύροισι αὐτώ τε zal ἵππω
στῆσαν. ϑ' 505 ἑστήκει equus ligneus. ep. 16,
12 χελιδὼν ἕστηκ᾽ ἐν προϑύροις. k) B. 151
Ῥ 306 χονίη ἵστατ᾽ ἀειρομένη. o 463 ὁ δ᾽
ἐστάϑη͵ ἠύτε πέτρη ἔμπεδον. 4 263 πλεῖον
δέπας ἕστηχ᾽΄. X 814 τρίποδας ἔτευχεν Éorá-
μεναι περὲ τοῖχον. B 941 £v δὲ πίϑοι ἕστα-
σαν. q 52 ἔνϑα χηλοὶ ἕστασαν, οἵ, φ 9261.
Ἱστίαιαν — ἱστίον
1 [44] νῆες ἀγχὲ ϑαλάσσης tot&o^, cf. « 185
ὃ 426 c 299 308. M 446 λᾶαν ὃς πυλάων
ἑστήκει πρόσϑεν. P 495 στήλη ini pre
A 574 0 317 ἐν γαίῃ ἵσταντο hastae, cf.
Φ 70. M 64 σκόλοπες ἑστᾶσιν, cf. V 327
89 101. h. Cer. 452 "Págiov ἕχηλον £t. e
φυλλον iacebat. M 55 χρημνοὲ ἕστασαν
φοτέρωϑεν. Ν 261 δούρατα ἑστεῶτα πρὸς
ἐνώπια, cf. α 199 χ 191. χ 469 ἕρχει τό 9^
ἐνὶ 9duvo. h. Ven. [267] δρύες ἑστᾶσι. d.
dug ᾿Αχιλῆ, jt ἵστατο κῦμα, οἵ. Φ 327. αὶ
ἐν οὐρανῷ ἵσταται ἀστήρ. “2 359 ὀρϑαὶ τι :
χες ἔσταν. τ 911 ὀφϑαλμοὶ ὡς εἰ ἘᾺΝ ἕι
σαν ἀτρέμας. 1) translate: A 178 ἐπ à ξὺυ
ἵσταται ἀκμῆς, Ariston. ἡ 6. ὅ, ἀντὶ τοῦ -
τριχὸς ἤρτηται. N 888 ὁμὸν ἵστατο vc
ἐπὶ, νέεσσι Oriebatur pugna, sch. V. τενὲς
ὁμόσε. X 172 φύλοπις ἕ. πρὸ νεῶν. &
o 439 περὶ καχὰ παντόϑεν ἔστη. X 563 &
χει χάμαξι διαμπερές vinea stat s. ho
impleta est. T 117 ἕβδομος ἑστήχει μείς in
tium ceperat, ξ [162] τ 807 μηνὸς ἵσταμ
T 519 ἔαρος MUS ἱσταμένοιο. (ἀμφ- ἄν-
δι- ἐφ- καϑ- παρ- περι- προ- συν- ἀφ-, ig
ἱστίον στατός σταϑμός στάϑμη σταμίν στὰ
αὐτοσταδίη)
πολυστάφυλον Ἱστέαεαν (-]7αι., cf. H. We
Phil. 16, 685 sq.) Β' 537 Euboeae urbem
bant Abantes, sch. D. πρότερον ἐχαλεῖτο
λαντία, ὕστερον δὲ οὕτω προσηγορεύϑη ἀπὸ
“Ἱστιαίας τῆς Ὑριέως, BL.) νῦν ϑρεὸς χα
μένη, Theopompus ap. Strab. 445 IIegux
χειρουμένου Εὔβοιαν τοὺς “Ἱστιαιεῖς χαϑ
λογίαν εἰς Maxsóoviav μεταστῆναι, δισχιλ
δ᾽ ἐξ ᾿Αϑηναίων ἐλϑόντας τὸν Ωρεὸν olxij
δῆμον ὄντα πρότερον τῶν “Ἱστιαιέων. |
erat prope sinum Maliensem a septentrioni
insulae vocaturque etiam "Eovieue So [
ἱστίη (-sotía ἄστυ, skr. vas wohne
Curt. Et. p. 195 666, minus bene E. M.
παρὰ τὸ ἑστάναι (Welcker, Gotterl. 9, 69
39 ἀπὸ τοῦ ἵζω) l)focus, penates. 169.
τ 304 υ 931 ἰστω Ζεὺς ξενίη τε τρά
ἱστίη v' Ὀδυσῆος. 2) Dea Vesta, qua
statuit Homerus, sed Hes. Th. 454. h. Y
αἰδοίῃ ,κούρῃ, “Ἰστίῃ ἣν πρώτην τέχετο
νος, πότνιαν, ἣν ἐμνῶντο Ποσειδάων κα. À
λων, | ἣ δὲ ᾽μάλ᾽ οὐκ ἔϑελεν iurayit e
virginem mansuram. h. XXIV 1 Eg
᾿“πόλλωνος δόμον ἀμφιπολεύεις, cf. h. XXD
, ἱστίον (tovóc) velum, sch. D. .4 433 τῇ
ἢ ὀθϑόνη. A 481 ἐν δ᾽ ἄνεμος πρῆσεν |
i. sch. L. ἐς κόλπον, mediam partem, ef,
h. VII 88. O 627 ἱστίῳ ἐμβρέμεται
h. VII 32 ἱστόν τε χαὶ΄ L ἕλκετο, Cf.
ib. 38 ἀχρότάτον παρὰ 1 dn extrema
ὃ 578 £v τιϑέμεσϑα ἱστία νηυσίν. «149
χαϑείλομεν ἱστία πάντα, b) plur. de
velum et antenna: « 70 ἱστία διέσχισεν
μοιο. ι 77 ἀνὰ i, λεύχ᾽ ἐρύσαντες. A
tur enim summo malo rectis angulis ἃ
unde velum dependebat, Bramsegel s.
segel, non in acutum desinens sed aeq po
tium latitudine, cf. Lucht, Schiff d. Od, - i
1841 p. 25 Grashof, Schiff Düsseld. 1894. p]
vix enim plur. referri potest ad p
consutas. & 259 ἱστία ποιήσασϑαι. Α 48
[783] 9 54. ἀνὰ ἱστία λευχὰ πέτασι
ε 969 x 506 μ 402 (ἐρύσαντες). ὃ 781 ,
ἐν τίϑεντο i. νηΐ, cf, A 3. 9 420 ὁ 291 84
& λευχὰ βοεῦσιν, A 11 τῆς τέταϑ᾽ ἱ, πονῖ
ἱστοδόχη
ρούσης. o 496 λίον t. h. Ap. 487 i. κάϑε-
λύσαντε βοείας, cf. ib. 503. 4 433 ἱστία
(Aavro, cf. y 10 (νηός) x 383 (ct£AAovtac).
ΤῸ νεὸς i. μηρύσαντο z. ἐν νηὶ ϑέσαν.
ὁ-δόχη (δεχ δέχομαι, formatur enim no-
instrumenti ad normam eorum quae actio-
ipsam indicant, cf. Lob. ad Phryn. 492
Buttm. a. S. S 121 Anm. 7, Meiring
cop. L 13, unde mutatur accentus ratio
X 372 Buttm. 1. 1. 13 Gottl. Acc. 162)
aculum mali, quando demittitur. Ap.
| 4 τὸ διὰ μέσης τῆς νεὼς φράγμα, ὃ
κχλενόμενος τίϑεται ὃ ἱστός, cf. E. M. 478,
es. Suid. I 2, 1084. 4 434 h. Ap. 504
v ἱστοδόχῃ πέλασαν προτόνοισιν ὑφέντες,
A. τὸ χατὰ πρύμναν ἐξέχον ξύλον καϑ'
λίνεται ὁ ἱστός, exstare videtur non e navi,
navi ex alveo, cf. Grashof, Schiff. 23.
: ἐδη (πέδη -ἄω, mali vinculum. al.
c) lignum ad quod alligatur malus quando
s in navi stat, Ap. 93, 3 ξύλον ὀρϑὸν ἀπὸ
τρόπεως, O προσδέδεται ὃ ἱστός, cf. Eust.
98 Suid. I 2, 1084 Hes. E. M. 478, 98 ὁ
μέσῳ τῆς νεὼς χοῖλος τόπος Or τινες λι-
χαλοῦσιν, εἰς ὃν ὃ ἱστὸς ἐντίϑεται. μ 51
ὧν ἐν νηὶ ὀρϑὸν ἐν ἱστοπέδῃ, cf. u 162
i0 δ) thecam sed ad μεσόδμην).
1 0 ita exstantem Ulixes alligabatur. Pas-
τοπέδης. ob pronom. αὐτοῦ, Duüntz.
jv supplet ex ἱστοπέδη, sed cf. αὐτός
ς (ἔστημιὴ 1) malus. P 878 ἱστῷ νηός.
ἱστὸν ἔστησεν νηὸς ἐπὶ ψαμάϑοις non
in navi s 254 ἱ. ποίει. C 271 ἱστοὶ z.
z.vijsc. navis appulsae malum in ἵστο-
jacentem erigebant. ὃ 578 ἐν δ᾽ ἱστοὺς
“εσϑα ναυσίν, ubi Lucht, Schiff 24 ἱστόν
scribere, cf. ὃ 781 9 52 Δ 3. A 480
στήσαντο usuri ut solet fieri, (v. s. ἵστημι
47 ἱστοὺς στησάμενοι complurium na-
cf μ 402. 8 494 o 989 ἱστὸν εἰλάτινον
μεσόδμης στῆσαν, κατὰ δὲ προτόνοι-
σαν, cf. z 506. h. VII 32 t. τε z. ἱστία
νηὸς. atque in ἱστοπέδῃ statuebant ita
proram allisaretur funibus, quos quando
5 rupit malus decidit puppim versus: 4409
προτόνους ἔρηξ᾽ ἀνέμοιο ϑύελλα | 410,
ove: ἱστὸς δ᾽ ὀπίσω πέσεν. ε 8316
τ, ἕαξε qui erat media in navi. μὲ 422
κξε ποτὶ τρόπιν, cf. μ 494 438. sed e
gredientes nautae ipsi 4 434 h. Ap. 504
ἱστοδόχῃ πέλασαν προτόνοισιν ὑφέντες.
γὰδ δ᾽ ἕλον ἱστόν. h. VII 40 ἀμφ᾽ t.
0 χισσός. fuerunt abiegni (y 494), et
oleagini (; 322) vicenos fere pedes
putat Grash. Schiff Düsseldorf 1834
392 ἐΐσχκομεν ὅσσόν 9^ 1. νηός. ξ 311
ἤχετον v5óc. 2) iugum textorium,
nen rectum stabat, subtemen vero
m erat, aliter atque apud nos. Texe-
e tantum, stantes non sedentes ut
στὸν ἐποιχομένην am Webestuhl
1 her gehend, etsi negat Düntz. Ar. 6 hunc
— ἔσχω 605
versum spurium ratus non idonea de causa, cf.
Kayser Phil. 21, 316 Am. h. L, cf. 62 (Nitzseh)
z 922 (μέγαν ἄμβροτον) 926 954. v» 107 ἱστοὶ
λίϑεοι περιμήχεες, ἔνϑά τε νύμφαι φάρε᾽
ὑφαίνουσιν. Ζ 491 « 357 φ 351 ἱστόν τ᾽ ἦλα-
χάτην τε. B 94. o 129 στησαμένη μέγαν i.
ὕφαινε, λεπτὸν z. περίμετρον, cf. τ 139, sta-
tuens iugam et telam. 9) tela. 7' 195 μέγαν t.
ὕφαινεν, δίπλακα πορφυρέην, οἵ. Z 456. .X 440
o 517 o 147 (ἠελίῳ ἐναλίγκιον). B 104 ὦ 139
ἡματίη μὲν ὑφαίνεσκεν μέγαν t νύχτας δ᾽
ἀλλύεσχεν, cf. t 149. f 109 o 145 ἀλλύουσαν
ἀγλαὸν i. ἡ 105 tórobc ὑφόωσι z. ἠλάκατα
στρωφῶσιν. ἡ 110 γυναῖχες ἱστῶν τεχνῆσ-
σαι. ep. 16, 10 δ ὑφαίνοι ἐπ᾿ ἠλέκτρῳ βε-
βαυτα.
ἔστωρ (-ἰ. Bekk. οἵ Savelsb. Dig. 46 ἐδ
οἶδα. Duentz. ἃ]. ἵστωρ Herod. X 501 ε πρὸ
τοῦ στ μόνου δασύνεται, sed cf. Spitzn. h. 1.
qui ad ἐσημε refert, Lob. path. el. 1, 607) gna-
rus, testis Ap. 93, 2 μάρτυς, E. M. 478, 18
συνειδὼς ἐπὶ πράγματα. Lehrs Ar. 109 Doed.
Gl 415. h. XXXII 2 Mo?voct ἵστορες δῆς.
3D 486 ἵἴστορα ϑείομεν ὁππότεραι πρόσϑ᾽ ἵπ-
ποι, Ariston. ἡ ὃ. 0. ἵστορα (Bekk., ἔ Friedl.)
ἀντὶ τοῦ μάρτυρα, οἷον συνϑηχοφύλακα, Nae-
gelsb. h. T. 2391 arbiter, atque sic Passow et
Pappenheim Phil Suppl. 2, 37 explicant etiam
£X 501 ἐπὲ ἔστορι πεῖραρ ἐλέσϑαι, sch. A. μάρ-
τυρι ἢ χριτῇ, sed cum arbiter non fiat nisi qui
gnarus sit rei, zenus ponitur pro specie.
ἰσχἄλέος (ἰσχνός, cf. Lob. par. 12, dubiae
originis, cf. Benf. 1, 217) siccus, aridus. τ 233
χρομύοιο͵ ἰσχαλέοιο.
ἐσχἄναω act. praes. sg. 2. 3. p., pl. 3. p. ptc.
masc. no. et fem. ac., ipf. iter. pl. 3. p. pass. 3.
p. pl. praes. et ipf, iptv. 3. p. sg., diducta sem-
per vocali. 1) teneo, retineo, prohibeo. Εἰ 89
τὸν γέφυραι ἰσχανόωσιν fHuvium.
9
M 38 ἐελ-
μένοι togavóovto Ap. 93, 9 χατείχοντο ἔκω-
λύοντο. Ὁ 723 αὐτὸν ἰσχανάασκον me pugna-
turum. abs. o 346 ἐσχανάᾳς abiturum retines.
passive: abstineo, cohibeo me. T'234 μηδὲ πο-
τιδέγμενος ἰσχαναάσϑω. ἡ 161 ποτιδέγμενοε
ἐσχανόωνται. 2)intrans. teneo, appeto, cupidus
sum, τινός. P 572 χροὸς ἐσχανάᾳ δαχέειν, ut
mordeat, Hes. ἐπιϑυμεῖ. P 300 μέγα δρόμου
ἐσχανόωσαν. 9 988 ἐσχανόων φιλότητος c.
E. M. 478, 44. L. Meyer, vgl. G. 2, 17 ἐσχανὴ
statuit. De .
ioxévo (ἴσχω, ἔχων teneo, retineo. .€ 387
δέος ἰσχάνει ἄνδρας. h. Cer. 479. ἄγος i. «v-
δήν. P ΤΑΊ ἰσχανέτην (sc.hostes) ὥς τε πρὼν
ἐ, ὕδωρ. h. VII 18 τὸν ἔσχανε δεσμά. τ 43
χατὰ σὸν νόον ἴσχανε.
ἐσχέον (ἰξύς cf. Passow Benf. 1, 45) aceta-
bulum coxae, coxa, Suid. I 2, 1089 τὸ χοῖλον
τοῦ γλουτοῦ ἐν o ἡ κοτύλη στρέφεται. E 305
zat? ἰσχίον, ἔνϑα τε μῆρος (306) ἐσχέῳ ἐν-
στρέφεται, χοτύλην δέ τέ μιν χαλέουσιν, sch.
ABD., ἐξ .1 389. o 234 ἔνϑορεν ἰσχίῳ. O 340
ἐσχία τε γλουτούς τε leonis. Y 110 πλευράς
τε χαὶ LL
Ἴσχυς. h. Ap. 210 Ἴσχυ᾽ ἅμ᾽ ἀντιϑέῳ Ἐλα-
τιονίδῃ εὐίππῳ, Elati filio, Apollo Coronidem
petebat quae gravida Ischyi nupsit, cf. Hes. fr.
125 ed. Góttl.
ἴἔσχω (ἔχ-ω .c:cézgo Curt. Et. 170. κί. sta-
tuit Savelsb. dig. 40. z cf. Lob. Rh. 367. De
spiritu cf. Herod. 9 94) Act. pr. -&t, -ovot
z 418. οἷ. τωσι Y 139 inf. -&v (quater) et -έμεν
600
P 501 et -έμεναι v 330. ptc.
-ov O 618, h. Ap. 128.
Bekk. 4. Med. s. pass. iptv. -s0 τεσϑε, inf.
τεσϑαι ipf.-sro d» 366. Act. 1) teneo. Ὁ 456
σχεδὸν i. ἵππους, cf. P 501. P 762 ἀγχόϑι ἢ.
στήϑεος. À 88 ἐφ᾽ αἵματι φάσγανον ἢ. Ε 819
σε δέος ἴσχει, paraphr. χατέχει, cf. E 817 Ν
294. E 798 ἂν δ᾽ ἴσχων τελαμῶνα. 2) retineo,
cohibeo, prohibeo. E 90 ἕρχεα 7. fiuvium, cf.
P 750. Y 129 ᾿Αχιλῆ᾽ i. ἃ pugna, 9 144 ε 15
ὃ 558 μιν ἀνάγχῃ 0. h. Ap. 128 σε 1. στρόφοι.
I 359 σϑένος Exrogoc t. abs. x 418 σηκοὶ t.
vitulos O 618 hostem, Ὁ 697 ἔ. γὰρ αἰδώς ἃ
fugiendo. 1 256 μεγαλήτορα ϑυμὸν ἴ. ἐν στή-
φέσσι. Q 404 L ἐσσυμένους πολέμου. v 330
1. μνηστῆρας κατὰ δώματα extrahere. Φ 366
ἔσχετο retinebatur fluvius. Med. me cohibeo.
A914 B 947 2951 7 356 36; 411 ὦ 543 h.
Ven. 290 ἔσχεο Ap. 98, 7 ἀπέχου. Τ' 82 ὦ 54
ἔσχεσϑ᾽. H 110 ἀνὰ δ᾽ ἴσχεο. τινός abstineo:
c 9347 v 986 λώβης ἴσχεσϑαι. c 823 ἴσχεο
χλαυϑμοῖο. ὦ 531 ἴσχεσϑε πτολέμου.
ἐτέη ((, zit. Skr. vitika Band, gr. trvc, (id
negat Grash. Fuhrw. 34) lat. vitex vimen vitta
vitis, ahd. wida Weide, Curt. Ft. 593, cf. Christ
953 L. Meyer, vgl. G. 1, 34 77 140) salix. Φ
350 πτελέαι καὶ ἰτέαι ἠδὲ μυρῖχαι, x 5l
αἴγειροι καὶ L ὠλεσίχαρποι, sch. BQV. ἀπό-
βάλλουσι γὰρ τὸ ἄνϑος πρὶν πεπανϑῇ.
"IroZov (0) φίλον. παῖδ᾽ ὀλοφυρομένη τ 522,
Pandarei filia "4c s. luscinia. ὅν ποτε χαλ-
χῷ χτεῖνε δι᾽ ἀφραδίας. κοῦρον Ζήϑοιο. νο-
catur etiam "Irvc, ap. Eust. 1875, 1 ᾿Αήτυλος
s."HrvÀoc. imitatur certe nomen cantum lusci-
niae. pater Ityli a nonnullis Tereus fuisse per-
hibetur, cf. Heyne ad Apollod. 3; 14, 8 Welck.
gr. Trag. 1, 374 Voss Verg. ecl. 6, 79. Winkler,
τῆ. f. G. 1859 Febr. Giseke, Stàmme d. Balkan-
halbins. 121 Ceterum Hes. ἴτυλος" μόνος, ὁρ-
φανός, νέος, ἀπ-λός. d
Ἰτύμονῆα (0), ἐσϑλὸν Ὑπειροχίδην ὃς ἐν
Ἤλιδι ναιετάασχεν Nestor occidit 44 672 de
bubus raptis rapiendisve pugnans. A. Passow,
Phil 90, 586 ad Hes. /zvAoc: μόνος referens,
vertit: Vereinsamte.
Irüg (ει. v. S. ἰτέη, οἵ. Suid. I 2, 1094 ἐτύς"
iri) extrema rotae curvatura, Felge. Ap. 95.
12 ἡ ἐσχάτη περιφέρεια τῆς ἀσπίδος z. ἡ τοῦ
τροχοῖ ἁψίς. ἔστι δὲ x. παντὸς τοῦ περιφε-
οοῦς τὸ τελευταῖον μέρος, cf. Hes. E. M. 479,
49. Grashof, Fuhrwerk 34. 4 486 ἴτυν χάμψῃ
δίφρῳ curvando conficiat. hanc Rumpf, Beitr.
z. ho. Worterkl Giessen 1850 p. 15 negat e
ligno populeo fieri, sed esse ἴτυν idem quod
ἄντυγα, marginem superiorem orbiculi, etsi sic
ἐπίσσωτρα non haberet E 794 χρυσέη ἴτυς
ἄφϑιτος rotarum quas habebat Iunonis currus.
"Irov (f, Bekk. zt), τὰ μητέρα μήλων B 696
tenebant quibus Protesilaus praefuerat, Thessa-
lotidis urbem ad Cuarium fluvium sitam. vo-
cabatur post Homerum ὃ 5. ἡ Itovoc Strab. 495,
Steph. o£ ἐγχώριοι — ᾿Ιτών. τινὲς δὲ Σιτῶνα
.. διὰ τὸ σιτοφόρον, cf. Lehrs, Ar. 263. ha-
bebat Minervae "/jre»íac ἱερὸν, ἀφ᾽ οὗ z. τὸ
ἐν τῇ Βοιωτίᾳ. Cf. Burs. Geogr. v. Gr. 1, 79.
ἐυγμός (7) ululatus, voces laetae. € 572
μολπῇ v ἰυγμῷ τε Ap. 93,17 ἐαχῇ, φωνῇ, cf.
Hes. Suid. I 2, 1096. De
᾿ἐύζω (i Lob. path. el. 1, 12. comparat ἴβυξ
εἶδος ὀρνέον χραχτιχοῦ et nom. pr. Ibyci,
quare Curt. Et. 534 ivy statuit. Benf. 1, 19
(Bekk. .O 456)
-ov. ipf ἔσχε O 657,
o 5: ἰφϑίμοισι, cf.
? , 2}
tue — tou
πρὸς τὴν πτῆσιν (aquilae) ἔτρεχον ποιὰν
γὴν ἀφιέντες ἵνα δίψῃ τὴν j
cium occidit Patroclus.
Ἰφϑέμῃ κούρῃ ᾿Ιχαρίοιο τὴν Εὔμηλος ὕπυι
similis erat imag
Φερῆς ἔνι olzia ναίων ὃ 797
quam Minerva sorori Penelopae misit. 2) A]
93, 95 etiam o 364 ᾿Ιφϑίμη sed loco
rupto.
ἔφϑτμος (φι. Doederl. GL 862 ἐφίτιμον,
Am. z 106 Antenr. A 8. E. M. 480, 30 Duei
Kuhn 15, 71 ἰφέϑυμος,
sum. Lob. ad Buttm. a. S. 2,
M. 480, 95 ἔφιμος καὶ πλεονασμῷ €
Savelsb. Ztft. f. G. 1865 p. 282) viribus polle
validus, robustus. E. M. 480. 25 ὃ ἰσχυρὸς.
γενναῖος. a) 4 534 E 625 μέγαν x. ἔφϑιμο
z. ἀγαυόν Thoantem Aiacem. 6 144 dw
uii" ἔφϑιμος, οἵ. π 89. M 4l0 Y 356 x
ἰφϑίμῳ περ ἐόντι, cf. II 620. zx 244 πολλοῖ
1 110 o 96. b) Γ' 886 0 48
II 137 χ 193 χρατὶ ἰφϑίμῳ. Σ 304 ὦμοις
μοισι, cf. h. Ap. 7. P 749 ἐφϑίμων ποτε
ip 960 h. Merc. 94 302 394 402 βοῶν ἴφϑιμ
χάρηνα. syllaba ἐφ. in arsi praeter hos loco:
fem. 4 3 ἐφϑίμους ψυχάς,
A 55 i. κεφαλᾶς.
yov. 41 à
7. Σϑένελος. 1
Μενέλαον. B
λ 47 ἰ. ᾿Αἰδῃ.
iq (7i. cf. Hoffm. qu. h. 8 126 Savelsb. D
27. E. M. 480, 9 ἀπὸ τοῦ ἴς ivóc, cf. ΑἹ
958
ct. Z 4it
E 606 M.
γοιὸ |.
Y 143, Φ 208 σ 57. V.
semper penultimo versus Joco. Inde
(quc (zi. τά, adi. defect. (Eust. 728,
μονῆρες τοῦ ἴφια sed 882, 12 ϑρέμμα
cuius sg. sunt qui ἔφιος statuant, Th
2 , »
Iqucvaooa — ἴχνος
iqic v. 8. ἦφι. vegetus, robustus. E 556 6 505
545 I 406 466 166 Δ 108 u 128 963 3922
8 278 v 51 w 304 h. Ven. 169 /qu« μῆλα, E.
M. 480, 12 εὐτραφῆ Ap. 93, 19 μεγάλα x. εὖ-
rovc. Hes. μεγάλα. ἰσχυρά. In pede quinto,
E 4 466 *P 166 4 9268 h. Ven. 109 in se-
Sito ii ἄνασσα (ztquz«., late potens) filia Asga-
ous et Clytaemnestrae 1 145 987, a Pin-
daro et Euripide (Hes. οἱ νεώτεροι) Iphigenia
vocata, cuius necem Homero ignotam esse Ari-
E Apto ἮΝ
ἡ-δάμας (δαμ-ῆναι) ᾿Αντηνορίδης ἡύς
E τε 4 291, apud avum in Thracia BEDS
(us eius filiam, matris Theanus sororem, in
matrimonium duxerat, sed bello exorto Troiam
venerat navibus Percotae relictis. 4 284 1.
cum Agamemnone pugnans occiditur. Coon 4
257 ᾿Ιφιδάμαντα κασίγνητον ἕλχε ποδός cor-
pus ablaturus, sed occisus est 44 261 £v "Ip
m. ἢ Hofim, qu. ho. 8 181 ἐπὶ ᾽1. digamma
servaturu
βίη Ἰφικληεέηῃ | 4 296 Iphicles et 2 290 βίης
᾿Ιφιχληείης |. de
iioc (σφ. Phylaci s. Herculis (sch. Ὁ.
p: 390) filius. Phylaceus Phylacae in Thessalia
lregnans boves habebat pulcritudine insignes,
s cum Melampus furtim abigere vellet captus
Cum in vinculis esset arte sua effecit ut
o liberi nascerentur liberatusque prae-
im accepit boves, Apollod. 1; 9, 12. Eust.
1685, 14, quae 4 290 non Phylaci fuisse dicun-
Sed "Iphicli. Nati vero sunt Protesilaus et
"105 Ποδάρκης ᾿Ιφίχλου υἱὸς πολυμήλου
Φυλακίδαο, N 698 ᾿Ιφίχλοιο. πάις τοῦ Φυλα-
χίδαο. b) Pedum pernicitate insignis fuit Iphi-
blus, quare 4 636 "Ig«zAor - ἐσθλὸν ἐόντα
d superarit gloriatur Nestor, sch. V. ἴσως
τὸν Φυλαχίδην φησί, sed cf. E. M. 480, 20
3uid. I 2, 1097. Maxim. . καταρχῶν 428 'Igi-
“λοιο ὅςτε χαὶ ἀνϑερίχεσσιν ἐπέτρεχεν.
| Tgi-u£órtcv (et*., μέδομαι late domina-
rix) AAo7z0c παράχοιτιν A 305 Triopis filiam
ipollod. 1; 9, 4 Ulixes apud inferos vidit, quae
Dtum et Ephialtem e Neptuno pepererat.
I — (zi$.) Δεξιάδην Graecum Glaucus
cci 14
ἔφιος v. s. ἴφια.
tg ἐύζῶνος I 667 Patrocli serva, quam
ehilles e Scyro abduxerat. Of. igi, Hes. ἔφις,
ἰαχύς, cf. Lob. path. el. 1, 868. E. M. 480, 14
quid. I 2, 1097.
| Tielón (zug), Iphiti filium, "40z2xró2suov
| Troianum.
| Ἰφιτίων (εφ.) Otryntei et nymphae f. Achil-
s occidit Y 382 ᾿Ιριτίωνα ἐσϑλὸν Ὀτρυντεΐ-
ἣν, πολέων ἡγήτορα λαῶν, ὃν νύμφη τέκε
τὶς Ὀτρυντῆι, Tuci2o ὕπο, Ὕδης ἐν δήμῳ.
ἢ "Iqírog (rtq.) Εὐρυτίδης ἐπιείχελος ἀϑανά-
ἰσι Φ 14 equas ab Hercule furto abductas
hs, 22 Ἴφιτος, Ulixi apud Ortilochum
Jessenium dedit arcum patris Euryti, Hercules
Pro me equas redderet q 37 Ἴφιτον Βὐρυτίδην
πείχελον G9. occidit. 2) f. Nauboli, pater
[fhedii et Epistrophi Phocensium B 518 "Igi-
v "θύμον Ναυβολίέδαο Herod. τὴν μέσην
λλαβὴν ἐχτείνομεν τοῦ ᾿Ιφίτου διὰ τὸ μέ-
ον, ἑτέροις γοῦν φυλάσσομεν τὸν χρό-
». P 306 Xysóíov μεγαϑύμου ᾿Ιφίτου υἱόν.
pater Archeptolemi, Troianus Θ᾽ 128.
607
ix9:-&o (ἐχϑύ c) cf. L. , Meyer, vgl. G. 9, 15
piscor. q& 95 αὐτοῦ δ᾽ ὦ ϑυᾶᾳ δελφῖνάς τε
χύνας τε Scylla. Hes. ἐχϑύας ἁλιεύει. ὃ 368
ἀλώμενοι ἐχϑυάασκον ἀγκχίστροισιν, sch. B.
ἀλλαχόσε οὐ λέγει ὁ Ὅ. ἐσϑίειν τοὺς Ἕλληνας
ἐχϑὺύ ας. νῦν δέ φησι τούτους ἀγρεύειν ἰχϑύας
διὰ τὸ τείρεσϑαι ὑπὸ τοῦ λιμοῦ.
ἐχϑυ-ὄεες pisculentus, piscosus. non recte
Goebel, epith. in -εἰς 13 Ztft. f. G. 9, 538
Duentz. y 177 pisces rapaces qui in mari sunt
et pericula maris significari putant quae certe
absunt a tali voce. I 4 T 378 ὃ 381 890 424
470 516 ε 420 εἐ 88. x 540 wv 317 πόντον Dy9v-
ὄεντα. I] 746 κα 458 πόντῳ ἰχϑυόεντι. 1 360
Ἑλλήσποντον ἐς y Yr d. κέλευϑα. h. XXVII 9
πόντος ἐχϑυ ὄεις, sed et mare sic vocatur ubi
abest navigationis significatio et adi. est etiam
de fluvio yj 890 Ὕλλῳ i. De
ἐχϑύς, ὁ. (Benf. 1, 245 L. Meyer, vgl. G. 1,
195 Christ 104 comparant lat. piscis πιχϑυς
Benf. 2, 48 μιχϑὺυς skr. mih befeuchten. Doed.
Gl. 2097 ἔχϑομαι Χότος, κῆτος squatus) piscis.
II 407 ἱερὸν ἐχϑύν hamo quis capere dicitur,
nam etsi heroés plerumque non vescuntur pisci-
bus, v. 5. ἐχϑυάω, tamen pisces pro cibo sunt,
(cf. id 9368 (Am.) κ 124 μ 331 τ 113). capiuntur
pisces etiam: μι 252 ἰχϑύσι τοῖς ὀλίγοισι χατὰ
εἴδατα βάλλων et 42 82 ὠμηστῇσιν ἐπ’ ἐχϑύσι
χῆρα φέρουσα, et reti y 884 ἰχϑύας οὕς ^
ἁλιῆες διχτύ o ἐξέρυσαν. voraces sunt pisces:
€ 135 τὸν ἐν πόντῳ φάγον ἐχϑύες, cf. ὦ 991.
o 127 ἐχϑύς, ὅς χε φάγῃσι. Φ 903 ἐγχέλυές
tS X. ἐχϑύες ἐρεπτόμενοι, οἵ. 358. T 208
βόσιν ἐχϑύσιν, cf. 122. o 480 φώκῃσι κα.
ἐχϑύσι χύρμα. d$ 99 ὑπὸ δελφῖνος ἐχϑύ ες ἄλ-
λοι φεύγοντες. Ψ 602 ἀναπάλλεται ἰ.}]. v, sed
vin nom. sg. Φ 127, cf. Herod. μον. λ. 31, 5.
et acc. pl. i9 vc, lex. Seg. 44, 20 ἀττικώτερον.
ε 53 ἐ. ἀγρώσσων avis. z 194 j. ὡς πείρον-
τες. μ 891 ἐ. ὀρνιϑός τε ituncbane Ulixis so-
cii, cum fame laborarent. rz 113 ϑάλασσα
παρέχῃ δὲ
Ἰχναίη. h. Ap. 94 vocatur Themis, cf. Baum,
h. L, Strab. 435 Ἴχναι ὅπου ἢ Θέμις Ἰχναία
τιμᾶται, urbs est Thessaliae. Steph. Ἴχναι nó-
λις ἡϊαχεδονίας .. "Lala ἡ Θέμις, cf. Hes.
Ἰχναίην χώραν Suid. 1 2, 1098. sed Welcker,
Cadm. 49 gr. Gótterl. 3, 18 ad ἴχνος refert quia
scelera investiget Themis.
ixvéo v. 1. ἐχνεῦσαν euntem, & 157.
ἔχνιον (Herod. JN 71 προπαροξυτονητέον,
οὐ γάρ ἐστιν ὑποχοριστικόν, ἀλλ᾽ ἀπὸ ῥήμα-
τος. V. s. ἴχνος) a) incessus, gressus E. M.
480, 48 πάτημα. Ν τι ἴχνια μετόπισϑε πο-
δῶν nót χνημάων ἔγνων, motum pedum et
crurum. Did. yo. c? ἔϑματα. Ζηνόδοτος δὲ
zal ᾿ἀριστοφάνης ἴχματα. (Hes. ἔχματα " ἴχνια
cf. Lob. par. 395). Faesi per zeugma χνημάων
quoque ad ἴχνια referri putat, Doederl. gen. ad
μετόπισϑε refert 7. de defectu vestigiorum esse
ratus, cf. La Roche. recte Bekk. an. 856, 18
ἔστι δὲ ῥηματικόν ... Vu) ἴχνιον, ὑπερϑέσει
τοῦ πνεύματος. b) vestigium. Σ᾽ 321 μετ᾽
ἀνέρος Ure ἐρευνῶν, cf. v 436 (v. L). P 764
i Doe, τύπτε πόδεσσι. β A06 y "ἢ ε 193
38 μετ᾽ . βαῖνε ϑεοῖο. h. Merc. 76 Jvc
round v. S. ἔχνος. ib. 218 ἢ εἰςενόησεν
ib. 220 ἢ. τάδε βοῶν. 10. 842 i τοῖα πελώρια.
ib. 351 πάντα διέπρεπεν ἐν κονίῃσιν.
ἔχνος (Curt. Et. 17 dubitans ad zu εἴχω
608 ἰχώρ —
856, 18 ἵχω ἔχνιον ἃ quo
ἔχνος forma tantum differt, etiam L. Meyer,
vgl G. 1, 144 ἱκνεῖσϑαι. Benf. 1, 648 oti,
στείχω) vestigium. ΜΕ 436. ἔχνη ἐρευνῶντες,
vo. ἔχνε", h. Merc. 76 yvy ἀποστρέψας codd.,
ig. Matth. ἔχνε", Herm. Baum. zzgw&. ρ 817
Dv £6L περιήδη, 1n investigando.
ἐχώρ (t, Lob. Rh. 195 ἐός et lat. virus com-
parat. Benf. 1, 682 skr. yas Geo yay et 2, 43
skr. mih befeuchten μεχώρ. "W. Olemm Curt.
Stud. 2, 45 skr. sik netzen. de accentu Herod.
μον. à. 32, 14) deorum sanguis, Hes. αἷμα.
χατὰ συμβεβηκὸς ἔμπυον, σητιεδών, cf. E. M.
480, 48. Buttmann: Lymfe. E 340 ῥέε ἂμ-
Boorov αἷμα ϑεοῖο ἔχωρ, οἷός “πέρ τε ῥέει
ϑεοῖσι. .E 416 ἀπ᾿ ἰχῶ χειρὸς ὀμόργνυ, sch.
B. ἀττιχόν ἔστι κατὰ ἀποχοπὴν ἢ χατὰ συναί-
ρεσιν, Duentz. ,Acc. von einem ἐχώς “, cf.
Buttm, a. S. 1, 208. L. Meyer, vgl. G. 2, 131
consonam nasalem fuisse putat in terminatione
pro o. Eust. 984, 21 ἐχῶρ τινες ἔγραφον, cf.
Lob. par. 545.
ἔψ (E. M. 481, 8 Doed. Gl. 868 Curt. Et. 625
ἴπ-τομαι schádige. de genere et accentu Lob.
par. 113 114. “μαχρὸν ἔχει τὸ ε ἐπὶ ὅλης τῆς
κλίσεως) vermis ,qui ligna. οἱ alia innascens co-
medit. φ 395 χέρα πες ἔδοιεν, Hes. ϑηρίδια
σχωληχοειδῆ, ἃ χατεσϑίει τὰ κέρατα x. τὰ
ξύλα, cf. Ap. 92, 3 E. M. 481, 5.
ἐωγή (£ sch. s 404 παρὰ τὴν ἰωὴν καὶ τὸ
ἄγνυσϑαι (τα), posterius statuunt. Lob. path. el.
1, 73 Curt. Et. 654 qui p. 524 : pro reduplica-
tione zc esse statuit, fet Christ 249) anfractus, id
weiche. Bekk. an.
K.
χ᾽ v. 8. χέ et xat.
“Καβησόϑεν ex urbe Cabeso. Ν 363 7090 vo-
γῆα K. ἔνδον ἐόντα | sch. A.: ἐν τῇ "4oyo2.
Ἑχάβης νόϑον ὑιὸν ἐ. κατ᾽ ἄγνοιαν τῆς Ka-
βήσου. sch. BLV Κάβησα, Hes. Suid. Et. M.
Καβησός, St. Byz. Καβησσός, Eust. ἀκάβησος;
sch. BLV πόλις Ἑλλησποντίς. V. ἡ νῦν Κα-
βασα. οἱ δὲ Bou ot δὲ “υχίας. ot δὲ
Καππαδοχίας. δὲ τῶν ᾿Ιγαϑύρσων ὡς
ἥκειν ἐκ τῆς poc Αἷμον Θράκης. οἱ δὲ ἀδελ-
φον Σαρπηδόνος. Eust 987, 46. Buchholtz
hom. Real. 1 8ὅ. — χάγ v. s. κατά.
κάγκανος, neutr. pl. tantum. (Hes. ἃ χάγχω
χαγχαίνω quod veterum nonnulli per anadipla-
siasmum ἃ χάνος exstitisse sibi persuaserunt;
rad. χάω; sed v. Lobeck path. proll 184. El.
I 1645 sim. Düntzer z&y-x-ervoc a χάειν ut
δα-νὸς a δάειν c. redupl; Eust. a χαίω et
χαίνω — xónvo; Benf. WL. I 33 rad. kal.)
aridus. Bn quinto pede; sed h. Merc. 112 in
pede altero. 4» 364 ξίλα χάγχανα Brennholz;
σ 308 χάγκαν᾽ codd. G. M. (cet. mscr. χάγχανα).
h. Merc. 136. Eust. 871, 4 τὰ ξηρα καὶ ἐπιτή-
δεια χαίεσϑαι; h. Merc. 119. ἃ. χᾶλα, quod
Bothe mutare voluit in χῆλα. — πολυκχαγχής.
καγχὰ λάω (rad. χα, χάσκω Curt. Et. Nr. 179,
sanscr. xexa, zcxh, xexzh-ati. Benf. II 183.
Fick, Spracheinh. p. 64; cf. χκαχάζω et xayy Go)
cachinno, summo gaudio afficior. Praes. pl.
καγχαλόωσι semel in initio secundi pedis, Part.
χαγχαλόων in initio tantum versus; -0cc« tantum
Κάδιιος
quod arcet ventum. E 533 πέτρῃ ὕπο Bop
ὑπ᾿ doyg. Aristarchus ap. Hes. «ἌΡ. 93, 28
σχέπῃ, cf. E. M. 481, 21. alii ὑπεωγῇ. sch.
σύνϑετόν ἐστι. . . τὴν πέτραν τοῦ Bop,
ὑπιωγὴν εἶπε. ipse Ap. 1. 1. ἐωγὴ ὃ αἰγεαλι δι
ax. ἡ ὑποκάτω γῆ cf. Hes. (ἐπεωγή)
ἐωή (Y, Düntz. Kuhn 15, 362 Qurt. Et.
reduplicatione ex «- hauchen. ut sit i- 0-
Bekk. £z. quod probavit fere Hoffm. qu. h
8 136 vituperavit Leskien) spiritus, frem
murmur. a) sonitus, Ap. us 29 ἐπὶ uiv τῆς
φωνῆς κ. βοῆς cf. Hes. E. 481, 17. Καὶ 13
τὸν περὶ φρένας zAv9^ iod [. o 961 ἃ
μιγγος. b) spiritus venti et flammae. Ap.
30 ἐπὲ δὲ τῆς πνοῆς. 4 976 ὑπὸ Ζεφύρι
ἰωῆς |. .1 308 ἐξ ἀνέμοιο - ἰωῆς |. ΠῚ
λεύσσω πυρὸς ἰωήν | quod vix videtur
posse ad auditum. Massaliotiea ἐρωήν. *
ἐωκή ἃ. Bekk. z: quod vituperat L
Christ 262 δ(εγεώκω, Curt. Et. p. 608 5}
dja δέωκ, cf. Doed. Gl. 178 Lob. path. el.
Eust. 701, 16 Apollon. adv. 525, 4. Buttm.
1, 219) persecutio Ap. 398, 31 ῆ͵ δίωξις,
οὔτε βίας Τρώων οὔτε ἰωκάς. acc. 8g.
metaplasmum ab ἐώξ. .1 601 πόνον ἐῶ
δαχρυόεσσαν. Herod. E 299 Τρύφων qu
ὅτι Ἀρίσταρχος λέγει ὅτι ἔϑος τοῖς Αἰολεῦ
ἐστι, cf. Lob. par. 169 Suid. I 2, 1085. 2) E
χρυόεσσα ἐωκή deae instar in aegide. |
ἐωχμιός (í, v. s. ioxxj. de accentu He
M 148) persecutio, Suid. I 2, 1045 irn
6 89 ἵπποι ἦλϑον ἀν" ἰωχμόν. Θ ES
»
àv? t.
in fine versus. — Z 514 Πάρις τεύχεσιν πάμφι
vov ἐβεβήκει | καγχ. sch. BL. ὡς ἡ au
τῇ Ἀφροδίτῃ ,γαυριᾷ; K 565 διήλασε Ἢ ,
καγχαλόων" ἅμᾳ δ᾽ ἄλλοι ἴσαν χαίροντες
v l γρῆυς εἰς ὑπερῷ", ἀνεβήσετο ΧαΥΧ
μέγ᾽ ἐπεύχεο χαγχαλόωσα, irridens
D 48 ἡ mov χαγχαλόωσι κάρη , KO.
cf. Classen Beob.I 16. — Hes. ὑπὸ χαρ
μαι. Eust. 828, 59 ἐστὲὶν ἐπιτατᾳκώτεροϊ T
χαίρειν. 659, 39. 1936, 54. 1988, 17, * |
482, 41. Et. G. 289, AT. Ap. Soph. 94,
Καδρμεῖοι Cadmel i. e, Thebani utpote € 1
posteri 4 391 Ἰαὸδμεῖοι κέντοφες ἵππων
ἀλλ᾽ ὁ μὲν (Οἰδίπους) ἐν Θήβῃ. . πά
Καδμείων ἢνασσε; E 807 χούρους Kay
4 388 πολέσιν μετὰ Καδμείοισιν |;
μῦϑον φέρε Καὸδμείοισιν. Hes. Eust. 8
Suid. Gladst. hom. Stud. bearb. v.
p. 2. 37 sq.
Καδμείωνες alii Καδμεΐωνες (v. A
de patronym. graec. form. in Curt. Stud. I
— Καδμεῖοι: 4 385 πολέας us
E 804 πολέας μετὰ Καδμ. |;
ἐνίχα Καδμ. } tantum in lliade. Eust. 4
Suid. Gladstone p. 2. 37 sq.
Καδμηΐς (v. Angermann de patron.
p. 47 et Lobeck path. proll p. 468),
Cadmei filia h. 6(7), 57 μήτηρ | Ke,
μέλη. Eust. 1543, 34.
K&óuog (sanscr. x«ó. excellere Be
Fick p. 118; Eust. 214, 22. 487, 33.
Κάειρα --
0 L. Meyer Zft. f. vergl. Spr. 6, 161 ff.
eller gr. Myth. II p. 23 adn. 3. Unger Phil.
2 putat nuon esse formam. pro χη-
»; alii censent nomen ortum esse ex phoen,
conditor "Thebarum, filius Agenoris, pater
8 h 6), 87 et πὰ sive Leucothoes;
ὃν δὲ ἔδεν Κάδμου ϑυγάτηρ καλλίσφυ- 2
ἶ a 1 “ευχοϑόη. sch. AD ad B 80. Preller
"e E. Kg (Lob. Path. ,98. Paralipp. 215)
γυνὴ. | Mgovis gà Κάειρα, I 644
Zen. Et. X. 483, 4. Ap. Soph. 94, an.
αϑ-εαιρέω. fut. ᾿χαϑαιρήσουσι, aor. χαϑ-
μεν, οὐπὶ. χαϑέλῃσι, ptc. καϑελοῦσα 1) de-
B 2) per vim deprimo, opprimo,
1) a): 149 χελσάσῃσι νηυσὶ χαϑείλο-
ἱστία πάντα (v. 1. χαϑείλκομε") cf. o 496,
jn tmesi est. Eust. 1620, 91 καταγαγεῖν
συστεῖλαι. Ὁ) 44 458 οὐ σοί γε ὄσσε χα-
ἥσουσι ϑανόντι περ, operient. Eust. 1961,50
ὕσαι ποιῆσαι τὰ βλέ ἔφαρα, sch. V. πα-
ἔϑος. ὦ 996 κώχυσ᾽ ! ὀφϑαλμοὺς καϑε-
σα cf. λ 496. 2) 100 γ 288 τ 145 ὦ 135
"Urs χέν μιν] uoto! ὀλοὴ καϑέλῃσι τανη-
ὃς ϑανάτοιο. Hes. De tmesi v. s. χατά.
es. Suid.
πέρω (xü9o-Oc) praes. inf. χαϑαίρειν
E: 3 pl. χάϑαιρον 7 453; aor. χάϑηρεν,
9s (de accentu v. Herod. ad X 171 et La
h. T. 405) χάϑηραν, imper. χάϑηρον
T nente, iuf. χαϑῆραι; part. zo9:-
— quinquies in fine versus, ter
., semel post àrsin
i pedis, semel post thesin secundi pedis.
mundo, 2) purgando amoveo, ablno.
μάλα περ ῥυπόωντα m. v 152 z.
ρας | καὶ δέπα ἀμφικύπελλα, χ 439 453
Duc περικαλλέας ἡδὲ τραπέζας | ὕδατι
αὶ ὄγγοισι z., ὦ 44 χρόα χαλὸν ὕδατι
͵ | ἀλείφατι, c 192 χάλλεξ οἱ προςώπατα
| χάϑηρεν V. 8. χάλλος. b) sensu sacro:
expio. JI 228 δέπας λαβὼν ἐχάϑηρε
ECL x 481 et Eust. 1057, 28. 2) Εἰς 99
τε χάϑηράν. τε ῥύπα πάντα, π᾿ 1171
(y ἀπὸ χροὺς λύματα πνπα xX., C.
accus, ΠῚ 66€ «iue χάϑηρον | . X«p οπη-
istarchus Ξαρπηδόνι sed v. Bernh. Synt.
.La Roche h. St. 104, 7; Zenod. versum
xpunxit, alii ^x βελέων cum ἐλθών conjunxe-
Sed £x βελέων ad κάϑηρον est rcferen-
fepiener et La Roche; Eust. 1081, 1. —
o.
I λάομαι. part. χαϑα λλομένη desilio,
4 298. | ExvoQ ἐνέπεσ" ὑσμίνῃ ὑπεραέι
λῃ | ἢ τε z. πόντον ὀρίνει cf. N 197.
&$ omnino, prorsus. Eust. 1912, 12
αντελὲς ἅπαξ, φ 349 χαὶ χαϑ. ξείνῳ
αὶ τάδε τόξα φέρεσθαι. Hes. Suid.
"-ἀπτομίαι. praes. inf. — imper. χαϑ-
ε A 582; part. χαϑαπτόμενος octies,
240; impf. καϑάπτετο O 127; semper
tertii pedis troch.; act. part. aor.
ἱναντες “2 796 v. ]l schol. Vict. pro z«-
γτες, sed non est aptum; apud Hom. trans-
«9. τινα, plerumque coni. c. ἐπέεσσι,
pello. 1)in bonam partem: a) ἀλλὰ σὺ
πέεσσι καϑάπτεσϑαι μαλακοῖσιν A 582,
. facile suppletur z 70 ὡς ἐφάμην μα-
ἰχαϑ. ἐπέεσσι, uhi Zenod. ἀμειβύμενος
9d Didym. praetulit, Q.: ἐφαπτόμενος,
om. ed. Ebeling.
xadéLouat 609
€ 393 μειλιχίοις ἐπέεσσι. za. προςέειπεν.
c) absolute (deest enésGgi) B 39 πρῶτον ἕπειτα
γέροντα χαϑ. προσέειπεν. Eust. minus recte
scribit 1432, 45: zagant. λέγει τὸ ἀμείβεσϑαι
ἢ ἀποτείνεσϑαι ἁπλῶς διὰ λόγου πρός τινα,
Pdf 60 ἀποτείνεσϑαι χαὶ zeduzveto 9a, 155,
. 1881, 29. 2) in malam partem: perstringo,
incesso, increpo, reprehendo. a) Acc. pers. deest:
c 415 v 323 ἀντιβίοις ἐπέεσσι z«9. violentis
verbis; b) cum acc. sed omisso adi. apud subst.
ἐπέεσσι: O 127 ἣ δ᾽ ἐπέεσσι καϑάπτετο Ἄρηα,
β 940 οὗ τι χαϑαπτόμενοι ἐπ. | παύρους μνη-
στῆρας χαταπαύετε; accus. facile suppletur;
d) absol Π 491 χέκλετ᾽ ἄρ᾽ ἀντιϑέοισι καϑ.
“υχίοισιν, ubi dat. coniungendus est cum
«xA. e) sensu mitiore y 345 Νέστωρ δ᾽ «v
χατέρυκε x. ἐπέεσσι, Eust. 1471, 44 φιλοφρο-
νούμενος, v 22 ὡς ἔφατ᾽ ἐν ὀτήϑεσσι χαϑ.
φίλον top motum eius comprimens, reiciens,
repellens; schol. ABL ad O 197. "Hes. EG.
291, 297. Doederl. Gl. 1092; de partic. Classen
Beob. ΠΙ 28.
xü9Goóg (rad. z«9, sanscr. gun, Cas-tu-s,
ahd. heitar) Curt. Et. 132 Pott I 252, Benfey
II 169, Christ p. 27; tantum dat. sing. χαϑαρῷ
et acc. plur. neutr. χαϑαρά. Quinquies post
caes. tert. pedis (penthem.), ter post arsin
primi, semel post arsin secundi pedis. 1) purus,
mundus, nitidus (opp. ῥυπαρός), 2) de locis:
vacuus; 3) transl. ,purus ab ignominia.
1) χαϑαρὰ χροὶ εἵμαϑ᾽ ἑλοῦσα de precaturis
δ 750 799 o 48 58; de iis qui in publicum prodi-
turi erant 5 61 (ἔχοντα, v. l. ἔχοντι. 2)in aperto:
Θ 491 ἀγορὴν ποιήσατο "E. ἐν καϑ., K 199
ἑδριόωντο ἐν καϑαρῷ quibus in locis poeta ipse
χαϑ. explicat verbis ὅϑε δὴ νεκύων διεφαίνετο
χῶρος. schol AD χαϑ. ἀπὸ τῶν νεχρῶν͵
Eust. 725, 50; *P 6l ἐν χαϑαρῷ 090 κύματ᾽
ex ἠιόνος πλύξεσκον. 8) χ 462 ζαϑαρῷ ϑα-
varo, Eust. 1934, 5 χαϑαρὸς μὲν δ διὰ ξίφους
ἐδόκει ϑάνατος, μιαρὸς δὲ ὃ ἀγχονιμαῖος,
sim. schol. Q. cf, Eur. Hel 999. Philo de
mundo p. 942 B et Ameis app.; Eust.: τενὲς δὲ
καὶ τὸν ἁπλοῦν (94v) οὕτω λεχϑῆναί φασι,
sec. eum Düntzer, sed dubitatur utrum hoc ex
Graecorum usu probari possit,
z&9gcs pure h. Ap. 121 sec. Hes. opp. 337.
— χαϑαίρω. Ἐχχαϑαίρω.
[καϑ-εδριάασϑαι (ξδρη) «1 646' 778].
z«9- ion. pr. ci. καϑεζώμεσϑα, part. z«9-
εξζόμενος, ἡ, ὦ v 312 (v. l. -o:c), τοι 1( 202; impf.
καϑέξετο, Ariston. A68: Ζηνόδ. γράφει ἐχκαϑ.,
οὐκ ἐᾷ δὲ ἑλληνίζειν τὸν Ὅμηρον, v. etiam
La Roche h. T. 916. Buttm. Lexil I p. 278;
Buttm. ausf. Spr. II. 202. χαϑεζόμην aor. esse
dicit (pro ἕσδ.) non impf; Krüger ;gr. Spr. I
p. 167 ,auch, jedoch nicht immer aoristisch"*.
De Zenodoti 2z«9. v. etiam Düntzer Zen. p. 60.
Wold. Ribbeck Phil. 8, 694. — Saepe post thesin
primi pedis (partic. et χαϑέζετ᾽), saepius post
caes. troch. tertii pedis (ἀαϑεξώμεσϑα, καϑέ-
ζετο. rarius part.) tantum 4 536 ε 195 post
thesin secundi pedis (χαϑέζετ᾽λ. — consido,
sedeo. 1) a) Ὁ 100 ὡς εἰποῦσα χκαϑέζετο, Υ 136
χαϑεζώμεσθα κιόντες, « 972 ἀγορὴν δὲ καϑ.
κιόντες. b) cum praep. 4 360 500 πάροιϑ'᾽
αὐτοῖο χαϑέ ζετο, .A 405 παρὰ Ἰρονίωνι,
E 869 906 πὰρ δὲ E Κρονίωνι, Q 100 πὰρ
Διὲ πατρί, 120 ἄγχ᾽ αὐτοῦ, c 395 πρὸς
γοῦνά τιν ὃς E genua se applicans. C) ἐν zopv-
φῇσι 4 188; sivi ϑύρῃσε & A17; ἐν πρύμνῃ
39
610
ἔνϑα χαϑεζομένη
o 285; d) cum adv. loci:
ἔπειτα π 48 x 59
h. Cer. 197; ἔνϑα χαϑέζετ᾽
102, ἰών 0 ΤῸ. e)iv9e καϑέζετ᾽ (v.l χάϑιζεν) p
ἐπὶ θρόνου A 536 s 195. 3) sedeo a) absol.
Tr 98 ὄφρα καϑεζόμενος εἴπῃ ἔπος. b) cum
praep. » 372 τὼ δὲ γαϑεζομένω ἱερῆς παρὰ
πυϑμέν᾽" ἐλαίης (v. 1. καὶ ἕζομένω, τοῖς δὲ
καϑεζομένοις). 4A 81 τῶν ἄλλων ἀπάνευϑε
cf. Aristonic. et Did. h. L3 Bekk. expunxit.
τ 590 ἐν πετάλοισι χαϑεζομένη (v. 1. χαϑιζο-
μένη), v B8 ἐν λέχτροισι, Θ Bl ἐν κορυφῇσι,
Fàási: er setzte sich und sass nun blickend.
c) cum adv. loci: K 202 Zv9« χαϑεζόμεν οι πί-
φαυσχον, 5 995 ἔνϑα χαϑ. μεῖναι χρόνον ibi
desidens, commorans; h. Cer. 808 ἔνϑα χαϑε-
ζομένη μίμνε, I 510 πρόχνυ χαϑ. genibus
nixa, ὄπισϑε χαϑ. 41 397. De tmesi v. s. xata I.
xec9-rtos (aor. rad. 'E4 i e. XE4), in tmesi
etiam εἷσαν, semper exc. ó 524 ante caes.
troch. tertii pedis, etiam in tmesi praeter 3P 698;
saepius in Il. (ter, in tmesi quinquies) quam in
Od. (semel, in tm. semel). 1) effecit, ut quis
sederet 2) collocavit, — 1) X 889 τὴν ᾿χαϑεῖσεν
ἐπὶ ϑρόνου, E 88 ἐπ’ ἠιόεντι Σχαμανδρῳ.
2) ὃ 524 σκοπὸς Ov oa χαϑεῖσεν (v. 1. χαϑεῖσε,
ἐχάϑισσεν), E 204 Ζεὺς | γαίης νέρϑε καϑεῖσε.
de tmesi v. s. χατά I; de accentu v. Eust. 978,
58. 1149, 17.
χαϑ-εύδω. praes. χαϑεύδετον ϑ 313, infin.
χαϑεύδειν v 141: impf. χκαϑεῦδε sec. Aristar-
chum, Zenod. (Düntzer de Zen. p. 60) ἐχάϑευδε,
v. l. χάϑευδε: de accentu v. Herodian. ad A611;
rr HP ad ὁ 304 Et. M. 488, 43 Eust. 150, 1
, 99 La Roche h. T. 246. 405. — impf. ubi-
dd post thesin secundi pedis praeter 4 61].
In Hl. semel, saepius in Od. cf. Haupt Zus. ad
Lachmann Betr. über Il. p. 100, at contra eum
scripsit Friedlànder zwei hom. Worterverz. p.756
adn. 360; Düntzer hom. Abhandl p. 202.
dormio. Α 611 ἔνϑα καϑεῦδ᾽ ἀναβάς: haud
recte schol. B ἀνέβη χαϑευδήσων ἢ ἀντὶ τοῦ
ἀνεχκέχλιτο et Eust. 168, 40 ἔστι χαϑεύδειν τὸ
ἁπλῶς ἀναπίπτειν ὡς ἐπὶ ὕπνῳ. Schol AD
coll. B 2: ἐχάϑευδε μὲν ἀλλ᾽ ἐπ᾿ ὀλίγον ἐκα-
ϑεύδησε xal οὐ διὰ 1 πάσης τῆς νυχτὸς, ὡς οἵ
ἄλλοι, μεριμνῶν, sim. etiam Baeuml. Zift. f.
AW. 1848 p. 325, Naegelsb. alii; sed quae
Lachm. Betr. p. 3 probare studuit, libo Β
novum cantum incip, qui cum priore non co-
haereat, non refellisse mihi videntur; cf. 6
343 sq. 'et N. J. £. Ph. 1873 HI IV 192. Contra
Nutzhornium, Entstehungsw. d. hom. Ged. p.144,
qui nexum libi 1 et II defendit, vide Fási-
Franke Π. p. V. Scripta, quae de hac re
aguntur v. ap. Naegelsb. adn. p. 209. y 402
δ 804 χαϑεῦ dr μυχῷ δόμου ὑψηλοῖο, ζ 51334
ὡς ὃ μὲν ἔν ϑα χαϑεῦδε. . Ὀδυσσεύς, v 141
οὐκ ἔϑελ᾽ ἔν λέχτροισι xul ἐν ῥήγεσσι χαϑεύ-
δειν, 9 313 ὄψεσϑ᾽ ἵνα τώ γε χαϑεύδετον ἐν
aep an E. M. 483, 43 Hes. Eust. 163, 40.
693, Schmidt die 'Synon. des Schlafs in d.
Pn Spr. Husum 1870 p. 5 ss.
καϑ-εψεάομαε ludo, illudo verbis, irrideo
aliquem. U 972 otro κείνῳ ἐφεψιόωντο γυ-
γναῖχες | ὡς σέϑεν αἱ χύνες αἵδε χαϑεψιόων-
ται (v. 1. χαϑεψιόωντοὶ ἅπασαι, fere idem quod
ἐφεψιάομαι quod schol. V explicat χαϑήπτοντο,
ἐλοιδοροῦντο.
κἄϑ-ημαι. imper. qun “ἂν 565 B 191:
part. χαϑήμενος, o», (π 264) o1 αἱ (a 9);
impf. χαϑῆστο, semel (h. 6 (7), 14) ἐχάϑητο;
χαϑεῖσε — καϑίζω
8 p. pl. χαϑείατο (v. l. xa9z;a10), neque in ἢ
neque Od. verbum est compos, quod
raepos. habeat augm.; de accentu v. schol
AL ad À 569 E. M. 483, 32. 49 EG. 291, 1
Góttling Accent p. 49 La Roche h. T. 946 8
— χάϑησο et χαϑῆστο semper ante caes,
pedis; part. et χαϑείατο semper post οἱ
tertii pedis troch. — sedeo. Eust.797,15 τὸ
cov ἀνακλίσεως καὶ στάσεως. D 1) absol. 3
v 136 πῖνε καϑήμενος, φ 89 ἀχέων óc d
χαϑήμενοι, o 418 5090 ἔχηλος ξεῖνε κα
voc, ὃ 628 ᾿Αντίνοος δὲ χαϑῆστο χαὶ
μαχος, ἀρχοὲ uw ηστήρων cum spectandi. c
tum ut ἀέϑλοις procorum praeessent (cf. v. 55
h. 6 (7, 14 μειδεάων ἐχάϑητο. 9) cum 8
Y 153 ἑχάτερϑε καϑείατο μητιόωντες, 9v
ἕταροι δ᾽ ἀπάνευϑε καϑείατο. 3)cum prae
ἐν: x 497 χλαῖον δ᾽ ἐν λεχέεσσι χαϑήμε
ὃ 539 ἐν ψαμάϑοισι, ó 238 δαίνυσϑε
νοι ἐν μεγάροισι, A 76 ἕχηλοι. σφοῖσιν.
μεγάροισι χαϑείατο, Θ 307 αὐτοῦ 2x
ἀκάχοιτο χαϑήμενος (Zenod. ἔνϑα ^
ἀκαχήμενος) οἷος ἐν Ἰδῃ, h. Ap. P. 226 ἀκ
ἐνὶ νηὶ χαϑείατο, Ψ 448 495 ἐν ἀγῶνι
μενοι. 4) cum praep. ἐπὶ: ε 82 ἐπ᾿
χλαῖε xa9 , t 151 tíos xa9., H 307 mé
ἔπι προβλῆ du χαϑ., B 369 ἀλλὰ μέν" αὖϑ᾽
σοῖσι χαϑήμενος mane hic apud tua, tuas
sessiones sedens; v 221 βουσὶν £z dAAOTE
χκαϑήμενον boves pascens. 5) c. dat. e.
ϑύρῃσι χαϑ. 6) 420 ἕλκεν vevoiv. .|&
Ss» ix δίφροιο χαϑήμενος. 7) cum παρά
ϑεοὶ πὰρ Ζηνὶ καϑήμενοι, H 443 quem ver
Alexandrini expunxerunt. ἡ 208 δαίνυντα
παρ᾽ ἄμμι ,χαϑήμενοι. S) cum aliis p
£55 εἰράων προπάροιϑε, 9 161 zou :
τέρ᾽ ἀμφὶ χαϑήμενοι. ΠῚ quietus sedeo
Sideo, otiosus sum neque rebus gere!
num 'admoveo. 4 9 ἀλλ᾽ ivo: ταὶ *
καϑήμεναι εἰσορόωσαι τέρπεσϑον c v.
Ὁ 403 ἀσχαλόωσι γὰρ οἵδε καϑήμενο
Graecis ad pugnam se parantibus; B 191;
εὐτόξ τε χάϑησο χαὶ ἄλλους ἵδρυε At
b) dii in nubibus quasi in solio sedentes zr
ὕψι περ ἐν νεφέεσσι καϑημένω. c) quietu
teneo, moror, commoror, versor. 4 565
dxiovoc κάϑησο cf. A 569 ἀκέουσα xai
β΄ 355 ἀλλ᾽ die καὶ δηϑὰ καϑήμενος
λιάων | πεύσεται εἶν ᾿Ἰϑάχῃ, y 186 ὃ 1
μεγάροισι x. ἡμετέροισιν, z 260 κ. ἐσκοπῖ
οἵ. Autenr. δὰ Naegelsb. adn, 4 134 et à
ad B 255 app. á
en ur considere iubeo. v 257
μαχος ὃ δυσῆα καϑέδρυε (v. l. χαϑέδρυσ :
ἐντὸς μεγάρου παῤὰ A. οὐδὸν (v verbi 8
breve est h. 1. tantum BE xi 191 (Impf. est
Et. G. 291, 30. Suid. H
καϑειζάνω consideo. € 2a oi ϑεοὶ €
χκαϑίζανον. Suid. cf La Roche h. T. 34
x&9-i2. praes. χαϑίζει $ 69,
h. Ap. 13. opt. χκαϑίζοις 0 50.
Γ 394. imper. χάϑιζ᾽ Z 360. part. χαϑ
s 156. impf χαϑῖζε, χαϑῖζον sec. À ristar
Zenod. ubi licebat ἐκάϑεζε, ov; itaque !
iis in locis quibus augm. b. uti non po
χάϑιζε videtur scripsisse; «€ 0—
χάϑιζεν, ov (sed cf χαϑεύδω); de acce
schol BL ad Β 53. Herod. ad I' 496.
Lexil I 278 II 273 La Roche h. T. 246. 4l
aor. χάϑισαν. imper. χάϑισον Τ' 68
χαϑίημιε —
χαϑίσσκε h. Merc. 284. part. χαϑίσσας
| χαϑίσασα o 512. — Saepissime in fine
rarius ante caes. tertii pedis; tantum
Dost arsin tertii pedis, T' 280 quarti pe-
ες Ἑλένη ante caesuram Γ᾿ 426 Z 360.
impf. aor. trans. considere facio, iubeo,
2) Praes. impf. intrans. sedeo. )Zz 360
ϑιζ᾽ Ἑλένη, I488 σ᾽ ἐπ᾿ xod ἐγὼ
tact χεαϑίσσας εἴ. Classen Beob. 3, 35;
2e [gioco δὲ γυναῖχας, ὃ 659 μνηστῆρας
ἡστῆρες) δ᾽ ἄμυδις “άϑισαν χαὶ παῦ-
ϑλων, Pl'68 H 49 ἄλλους μὲν χάϑισον
ΕΝ M. 483, 18 ἀντὲ τοῦ ᾿χαϑίδρυσον,
ἤναι, ποίησον. 9o 572 μ᾽ εἰρέσϑω πό-
Ee νόστιμον ἡμαρ, ἀσσοτέρω “χαϑίσασα
E sc. μὲ propius ignem foci, ubi se-
erfamilias: b) (conciones) cogo, con-
69 Θέμις ἀνδρῶν ἀγορὰς “μὲν λύει
ΔΆ Merc. 284 ἐπ᾿ οὔδεϊ φῶτα
bonis privatum humi sedere cogere,
ie de furibus qui quos spoliant iis ne sellas
mon auferunt, nostr. anf Wartegeld
L sim. Theocr. 1, 51 ἐπὶ ξηροῖς “αϑίζειν.
ns. a) abs. χοροῖο λήγοντα καϑίξειν
4. b cum praep. ἐν: ε 926 ἐν μέσσῃ σχε-
492 ἐν ὑψηλοῖσι ϑρόνοισι (v. l. δό-
hs 156 ἐν πέτρῃσι καὶ ἠιόνεσσι, Didym.
ἤρχου ἀμπέτρῃσι, La Roche h. T. 189.
ep. £u: 9 6 πὲ ξεστοῖσε λίϑοισι,
Ls ϑρόνοισιν (v. 1. λίϑοισιν), O 436
90 exi χλισμοῖσε, Y 151 οἱ w^ Bé
itov ἐπ᾽ ὀφρύσι Καλλιχολώνης. —
ium ἐπὲ χληῖσι χαϑῖζον B 419 ὃ 579
71 563 ἃ 638 & 146 o 291] 549,
nder 2 hom. Worterverz. 804. ἐπὶ
ἀϑιζεν ἐπὶ ϑρόνου £195 v.l d)cum
μετά: ὁ 50 μετ᾽ ἀθανάτοισι καϑίζοις,
y ταῖς εἰχαιοτέραις ἀϑ. ϑεοῖσε, sch. V
ovs ἀντὶ τοῦ εἴης, o 256 μετὰ uvn-
σε. e) cum praep. παρά h. XIX 44 πὰρ
χαὶ ἄλλοις ἀθανάτοισιν. f) cum adv.
- χαϑῖζ᾽ Ἑλένη, h. Ap. 19 ἔνϑα χα-
B son. L ad Ὁ 50. Eust. 384, 42.
j. 428, 24. 647, 10. 1539, 3. Thom. Maz.
9iLo. de tmesi (act. et med. T 50)
zi
Ξε Praes. χαϑίετε d 132. aor. 1.
& Q 649; aor. IL 1. pl. χάϑεμεν
pl χάϑεσαν h. Ap. 503; imp. du. 9. p.
» h. Ap. 457. demitto. aj 9 642 εἴϑοπα
ὑχανίης καϑέηκα sc. εἰς γαστέρα.
9, 20 — ἔπιον. τὸ χαϑέηχα πάνυ
ὥτατον. ἀνίησε μὲν γὰρ ὁ ἐξεμῶν"
ὧν χαὶ πίνων καϑίησι πέντως τοῦ
. b) 9 132 ζωοὺς δ᾽ ἐν δίνῃσι καϑίετε
γυς: sic enim sacrum fiebat cf. E. G.
JI Aristoph. damnavit v. sch. A. c); 72
m ἐς νῆας χάϑεμεν (v. 1. χάτϑεμεν,
h. Αρ. 487 ἱστία μὲν χάϑετον. λύ:
ας, de duali, qui pro plur. legitur,
itm. Gr. I 134. Nàgelsb. ad A 567;
ἑστία χάϑεσαν. E. G. 594, 93 s.
Suid. Hes. Lex. Seg. Bachm. 265,
. — de tmesi v. sub zer.
Zv£ou«t. aor. tantum χαϑέχεο, -ἔχετο
Caes. tertii pedis troch.; apud Hom.
de rebus iniueundis: devenio, con-
EO. Δ) cum accus. pers. « 342 us
χαϑίχετο πένϑος ἄλαστον. b cum
(cf La Roche h. St. ὃ 55) X 104
) : μὲ χαϑίκεο ϑυμὸν ἐνεπῇ, Eust.969, 53
611
χαϑύπερϑε
καϑιχέσϑαι ὅ ἐστιν eR οὗτος μὲν αἰτια-
277] συνέταξεν ὡς χαὶ ἐ ἐν Ὀδ., οἱ δὲ μεϑ᾽
Ὅμηρον γενιχῇ συντάσσουσε, 1491, 39 z. ἀντὶ
τοῦ ἵχετο χαὶ χατέλαβεν. Hes. Lex. Seg.
Bachm. 265, 27.
χαϑ-ίστημε. Praes. imp. χαϑίστα I 202;
aor. imp. κατάστησον μι 185, infin. καταστῆσαι
v 274. med. in hymnis tantum: aor. χατεστή-
σάντο h. Ap. P. 229. — Act. sisto, statuo, con-
stituo, hinstellen. I 202 μείζονα δὴ κρητῆρα
Μενοιτίου ὑιὲ χαϑίστα. Et. M. 478, 2 2. ἀντὶ
τοῦ εὐτρέπιξεν (sed » eximendum est); Suid.
ἑτοίμαζε, sch. V ze9íora: χίρνα ομοιον τῷ
Z 598. b) viec κατάστησον u 135 navem tuam
siste, (ad ripas nostras) appel'e, ut saepius £oré-
vet apud Hom.; Ap. Soph. 97, 9 Eust. 1707, 20.
c) constituere i. e. deducere in aliqm locum et
in eo velut collocare: ν 274 τούς μ᾽ ἐχέλευσα
Πύλον δὲ χαταστῆσαι καὶ ἐφέσσαι. sch. 9
ἀντέστραπται. ἐπιβιβάσαι γὰρ τῇ νηΐ zal χα-
ταστῆσαι. Eust. 1741, 19 καταστῆσαι ἀντὶ τοῦ
ἀπαγαγεῖν 0 περ ἡμεῖς ἀποκαταστῆσαι φαμέν.
Ehianus fugiendae discrepantiae causa dimit-
tendi verbum substituit (pro £géso«) v. Mayhoff
de Rhiani stud. Hom. p. 69; sed coniectura
quae nata est ab usus pervulgati inscientia ne-
cessaria non est v. Ameis ad à 476. — Galen. XII
p. 251 E. (sec. Steph.) κατάστασις! ἡ χαϑίδρυσις
ἥτις ἐνδείκνυται τὸ χατὰ χώραν ἱδοῦσαί τι.
3) Med. mihi constituo, compono. h. Ap. 407
οὐδ᾽ 0zÀ' ἔλυον ἀνὰ νῆα οὐδ᾽ ἔλυον (Baum.
ἕλκον, alii aliter emend.. Matth. v. 406 ut pror-
sus otiosum expunxit) λαῖφος νηός, ἀλλ᾽ ὡς
τὰ πρώτιστα κατεστήσαντο βοεῦσιν 80. λαῖφος
(Matth. ὅπλα), ὡς ἔπλεον vela non verterunt
funibus laxandis et attrahendis, sed ut initio
vela (Matth. armamenta et vela) composuerant,
hinc navigarunt.
zi 9-0. act. praes. part. χαϑορῶν 4 337;
δρῶσα h. Ap. 136; med. praes. part. χαϑορώμε:
voc Ν 4; part. act. ante caes. tertii pedis.
desuper adspicio, de loco alto in inferiorem
despicio. 1) Act. a) 4 237 Κρονίων ἐξ Ἴδης
χαϑορῶν. b) c. acc. 1ῆλος ἅπασα | βεβρίϑει
χαϑορῶσα Διὸς Parade τε γενέϑλην h. Ap. 136
quem versum recte expunxit Baumeister, ubi
vide. 2) Med. — Act. N 4 Ζεὺς ἐφ᾽ ἱπποπό-
λων Θρῃκῶν χαϑορώμενος αἰαν. — de tmesi
S- χατί. — ἐχχατιδών 4 508 H 91 (Eust.
ix zx.)
καϑεύπερϑε. ante vocales χαϑύπερϑεν et
χαϑύπερϑ᾽. adv. loci. 1) desuper, desuperne.
3) supra 3) ultra. — Saepissime ante caes. tertii
pedis (χαϑύπερϑ᾽ semper) et post arsin quarti
pedis; semel post arsin primi pedis (y 170),
tantam em "ST caes. tertii pedis, — 1) D337
4 42 [0 481] II 128 χ 124 δεινὸν δὲ λόφος
ἀξ προς Évevev, Paraphr. ὑπεράνωϑεν.
Suid. Lex. Seg. Bachm. 266, 12 Hes. ἄνωἙθϑεν,
ὑπερόνωϑεν. "P 969 χῦμα ποταμοῖό μὲν πλάξ᾽
duovc χαϑύπερϑεν, X 196 Hector sub Troiae
muros properare studet εἴ πώς οἱ χαϑύπερϑεν
(de muro) ἀλάλχοιεν βελέεσσιν, μ 442 κα δ᾽
ἐγὼ χ. πόδας χαὶ χεῖρε φέρεσϑαι, 9.279 ἢ πολλὰ
δέσματα χαϑύπερϑε μελαϑρόφιν ξεχέχυντο.
Schol. BEQ ἄνωϑεν (τοῦ μελάϑρου 0 ἐστιν
addit B) ἐκ τῆς ὀροφῆς ἐξήοτηντο (ἀπεχρέ-
u«vro B. Gen. μελέάϑρ. pendet a verbo ἐξεχ.,
Passow, Pape, Fási, Düntzer censent gen. pen-
dere a z«$.; 2) B 754 z. ἐπιῤῥέει μὲν (i. e.
Πηγνειὸδνὴ "m ἔλαιον. Eust. 336, 9 Éxiro£zei
39*
612
ἐπιπολαστικῶς, aqua enim Titaresii postquam
in Peneum se effudit, per longum spatium ἃ
Penei aqua distinguitur; M 986 ἄλλα τε πάντα
| εἰλύαται (Bekk.), v. l εἴλυται, εἰλῦται (sc.
χιόνι) χαϑ., Σ 858 καλυψαν x. φάρεϊ λευχῷ,
d 891 τόσσην οἱ ἄσιν x. καλύψω, “ὁ 460 z.
ἔρεψαν | λαχνήεντ᾽ ὄροφον, Ψ 198 ϑάλαμον
εὖ x. ἔρεψα, 2 646 ὃ 299 5 888 χλαίνας ἐν-
ϑέμεναι οὔλας z. ἔἕσασϑαι, acc. pertinet ad
iv9. et suppletur apud f6.; * 353 ἔβαλλε ῥή-
γεα καλὰ | nopqiota χαϑύπερϑ'᾽ (c productüm
est cf. La Roche h. U.65. Hartel hom. Stud. 61.
O. Meyer Qu. ho. 40). opp. ὑπένερϑε, h. Cer. 196
x. à" em? ἀργύφεον βάλε χῶας. — JM 153
ἐμάχοντο | λαοῖσιν (Zen. 2droG) χαϑύπ. πε-
ποιϑότες, sch. A τοῖς ἀπὸ τοῦ τείχους ὄχλοις
ϑαῤῥοῦντες. 3) ultra. € 545 ὕσσον “ἐσβος
dvo .. ἐντὸς ἐέργει καὶ Φρυγίη z. καὶ “Βλλη-
σποντος. Superiora videntur a poeta vocari re-
motiora et ultra eas regiones sita, Phrygia
ad orientem et aquilonem; ἄνω cum ἐέργει,
z«9. cum Φρυγ. coniungendum est. Fines igi-
tur imperii ad aquilonem siti hoc modo descri-
buntur. sch. B χαϑ. ἐξ ἀνατολῆς, exci, ἔστι
χαὶ ἄλλη “Φρυγία μικρὰ ἀμπελόεσσα ἢ ἐπὲ
Σαγγαρίῳ ὡς πρὸς δύσιν χειμένη cf. sch. A
et V., sch. AB περιώρισε τὴν Πριάμου ἀρχὴν
ix μὲν μεσημβρίας Πέσβῳ, ix δὲ ἀνατολῆς
Φρυγίᾳ, 2x δὲ ἀρχτου Ἑλλησπόντῳ, opp. ὑπέ-
γνερϑεν sch. V. Eust. 1804, 36. 44. ,Distinguere
videtur Düntzer (Rh. M. 5, 413) inter ἄνω et
χαϑύπερϑεν, Lesbum enim extra Priami fines
sitam esse, Phrygiam intra; cf. etiam Düntz.
hom. Abh. p. 366. Spitzner h. l (cf. de vi et
usu praep. ἀνά et χατά 8): ἄνω a superiore,
x«9. ab inferiore parte, Faesi: ἄνω nach oben
hin i. e. aquilonem versus quia à Lesbo Troia
ad aquilonem spectat, καϑύπερϑε von ober her,
oberhalb. Sed dubitat num 2«9. de montibus
sit qui Troiam ab agro Phrygio separant an de
aquilone.' — cum genet. coni. nunquam in Iliade.
y 170 z. Δίοιο opp. ὑπένερϑε 172 supra Chium,
ut cursum ἃ Lesbo Euboeam versus dirigerent
et haberent insulam ad sinistram; αὐτή» —
Χίον, ut schol. et Eust. cf. Viger. ed. Herm.
p. 733 LI, non — Ῥυρίην, o 404 Συρίη sita est
Ὀρτυγίης καϑύπερϑεν, 09i. τροπαὶ Ἠελίοιο
(v.l “Ὀρτυγίῃ), supra Ort., nórdl v. Ort.; h.
Cer. 972 templum Cereri exstruat populus ὑπαὶ
πόλιν Καλλιχόρου z.i. e. septemtrionem ver-
sus. — Lob. Phryn. p. 284 sq. 4
“χαέ (skr. k'a. Pott E. F. 1 319 Curt. Et. 153
cf. Benf. II 140 L. Meyer vel Gr. I 326) par-
tieula copulativa, adjungit novum aliquid a
priore membro non diversum. Hermann ad Eur.
Med. p. 331. Viger. ed. 4 p. 833 καί part. est
coniunctiva, τέ adiunctiva cf. eundem de part.
ἄν p.10 s. Hand de part. τέ Lips. 1823. 4. καί
copulandi vim habet simplicem, in c£ est vis
aequandi sive comparandi. cf. etiam Bernhardy
p. 482 s. et Hartung Part. I 58 ss. 119 ss.
Klotz Devar. II 744. Recte mihi videtur iudi-
' casse Baeumlein Unterss. über gr. Part. p. 145
»καί knüpft ein Neues an unter gleichem Ge-
sichtspunct, doch mehr áusserlich, τέ bez. das
innerlich Verbundene τι. Zusammengehürige."
Schoemann Redetheile p. 185—187. — καί ser-
vit copulandis A) singulis vocibus et B) sen-
ientiis. — ΑἹ καξ coniungit a) duo subst. 4 9
cf. h. Ap. P. 367 h. Merc. 243. 321 h. XXVII 21;
zat
A 98 50 77 171 234 321 « 109 B 49 h. 19, 4
B 108 160 (ἀϑετ. 160—92 Ariston.) 17
Δ 173; B 188 359 O 495 Y 337 o 31; B 3€
376 Y 251 Φ 513 v 267; B 4085 406 468 LE
B 478 487 760; 508 519 I 82; B 517 581.
(Ariston, ἀϑετ. v. 529 s.) 550 564 583 607 620.
633 691 692 701 716 717 729 757 829
856 858 862 870 876 I'4 (Hor. Epod.
Γ Τῦ - 258.95 M 3; Τ 101. E 88 II
P 4j8 672 Y 477 d 110 X 436 £2 132 (A
chus obelo notavit 130—2) I' 136 — 9253; Li
908 919 949 946 955 298 308 y 346 & 581
c 112; Γ 314 327 391 417 X 448 II 764; 44
N 67:9 X 99 507; 4 95 o 320; 4 9
d» 540 608; 1 309 408 447 (cf. Aristop
1974) — 0 61; 4 521 E2 «321; ET
156 h. Cer. 949; E 196 — Θ 564; E 9
398 480 £ 516; E 524 552 H 313 470
P 949; E 592 641 cf. ξ 280; E 699 732 7
91 97 78 Π 685; Z 114 117 119 195 —
Y 185 (Ariston. Y 180 ἀϑετ. στίχοι ζ΄ 1
locus postremus videtur assumptus esse
rum Koechly Z 194 s. expunxit, Π 314 intact
reliquit, quam ob causam iure vitupero
a Friedlaendero (J. J. f. Ph. 88, 32);
N 818; Z 268 χ 402 w [48]; Z 322 87
v 186 v1; Z 449 H 997 X 105 514 &
704; H 10 80 — .Y 348; H 99 165 —
P 958; ad O 263 cf. Friedlaender anal
p. 464. H 168 205 290 333 342 414 (cf.
A47 (Aristarchus expunxit vv. 449—464) |
τ 396. — « 110 159 Ν 731 h. Ap. 188.2
β 218; « 398 407 — v 193; 8 311 288 (Dür
expungit) 7 242 (ὀβελίζονται y 242 &)
o 975 π 169 (quem locum vituperavit Gi
9, 919) o 197 414 P 714; B 352 s 587.
(Düntz. spurios iudicat vv. 512—47) τ 55
d 565 h. Cer. 962; 8 290 307 y 3 —34
h. Ap. 69; y 57 198 235 (άϑετ. v. sch.) ὦ 97;
(damnat Düntz. 333 9343 349 (v. l. Zeno
t 337 cf. A 189 τ 318 ψ 180; y 887 408
9 269; y 439 ὃ 79 5 291 χ 231 (v. i
δόμον) ὃ 88 105 174 χ 13 (v. l. τείχεα)
— g 198: 0 363 418 458 563 578 4 5
N 392 Π 485; ὃ 626 o 168 cf. B 774
q 186 977; ὃ 694 746 ἡ 965 o 583 Εἰ
— g 985; e 948 954 318 398 470 472.
X 370; C 104 995 233 — ψ [160]; ὃ 9)
269 290 303. — h. Ap. [17] 88 148 cf.-
sed vide Thucyd. 3, 104; h. Ap. 162 3€
919 294 369 397 489 521 523 h. Merc?
h. XVIIL2; h. Merc. 81 104 135 988 (ef. Σ᾽
sed Schneidew. Philol. 3, 659 sq. ex mam
Laur. restituit βουχολίοισι καὶ εἰροπ.
Baum. recepit; 343 (?) 381 399 471
594 599 h. XXX, 12; h. Merc. 544 h.
(v. 1. τε z«l) h. Cer. 975 (Ruhnk. τε
c 953; h. Ven. 119 166 249 h. Cer.
92 93 104 152 208 215 266 269 (Buech
xul χάρμα τέτ.: πᾶσι τέτυγμαι) 298
et 410 cf, O 192; h. Cer. 408 440 447,
Saepissime inter se coniunguntur: &
κονίῃσι O 118 II 796 y 383 cf. II 639
σίην καὶ νέχταρ T 38 ε 199 (Düntz..
expunxerunt); Gen. : 359 (v. 1. ἢ) h. €
vier. x. Guo. T 353. ἅρμα x. ἵππὸ
3p 354 Q 440 τι. XXXI 15; ἅρματα
E 937 cf. P 545, ἵπποι z. ἕρματα
E 299, dat. E 199 Ψ 8.319 à 8 o ΤΙΥ,
4 996 K 393, ἵππων κ. ἅρματος ,P
z. μύϑ. 4 323 ν 998 z 490 h, Merc. 401.
λα E 506 Θ 505 545 4 108 6 278 v 51
; nom. μα 128 322 cf. I 406 et h. Merc. 288,
2. ῥοῦς I 466 Σ 524 Ψ 166 « 92 à 320
L4 136 c 66. γαίης x. πόντοιο O 419,
..€ 991 ω 69 μι 815. γούνατα z. φίλον ἦτορ
.425 δ 708 ε 997 406 χ 68 147 w 205
γυνὴ x. τέχνα u 42, pl v 45 5 964
δέμας z. - im Ὁ 376 Js geo ex
χ. φωνήν
RA z.
σσι (Τρωσὶ) Ὃ Jm 449 "p 291, P 94 T 63.
z."E. M 990, dat. (Τρωσὶ et Τρώεσσι)
9397 II 730, N 345. Ἑλένῃ x. χτή-
τὸ 91, acc. 252 285 H 350 X 114 ef.
55. Ἑλλάδα z. μέσον Ἄργος « 344 ὃ [726]
] o 80 v. s. Ἄργος. ἕλωρ z. κῦρμα E 488
ΒΕ γ271 s 473. εὐνῇ x. φιλότητι in initio
ΑΚ 385 o 421, gen. .Z 207 306; quA. z.
IM» Z.95 c 126 v 219 (ἀϑετ. cf. La
Lh. XXXII 14, acc. ep. 15, 2. cf. 0 32
e versus). Ζεὺς x. Μαιάς, gen. h. Merc.
01 446 579 h. XVIII 10 XXIX 7 cf. h.
Wr Maizc z. 4. h. Merc. 551. ἡμιόνους
Ey ΜΔ 150 119 5 37 260. ϑεοῖσι z.
B 669 v 112 χ 346; ἄνϑο. x. ϑεοῖσι h.
161 h. Ven. 142 cf. h. XXXI 8; ϑνητ. z.
942 Y 64 h. Merc. 576. ἵπποισι κα.
I» 4.29; E 219 794 1 384 M 111 119
533, dual. E 107. “λισίῃ z. νηΐ I 654,
—4A 306 Ν 144; νεῶν ἄπο z. κλισιάων
308 464 .1 [803] .N 793 X 146 Π 45 376
A. χραδίη z. 9vuoc I 635. KK 220 214
3583 ὃ 548 o 395 (v. 1. ϑυμός τε) σ 6l,
1.6 147 0, 208 II 52 266 σ 274 h.
5 435; χρέατ᾽ ἄσπετα z. μέϑυ . 162 557
184 468 [477] u 30, sec. plurimos codd. La
he, sed χρέα τ᾽ &. Bekk. Faesi Am. Düntz.
| Nauck. μάστιγα z. ἡνία E 226 840
485 Q 441 5 81; ἥν. z. u. h. Cer. 378.
- 9uuóc Y 114. X 846 2 198, acc.
192 Z 72 4 991 N 155 O 500 514 667
Τὸ 3 15 4 562. Bekk. omnibus locis
") τε legit; h. Cer. 361 (Herm. corr. γόον
6011. 4 309). μένος z. χεῖρες O 450,
502 H 309 M 166 Ν 105 287 318 X τὸ
Δ 502 cf. Z 27. νῆα z. ἑταίρους B 212
|9/, nom. pl ὃ 559 s 16 141
fr. x. vga t 2974. νῆα x. ϑῖνα 9e.
-£ 154 402 407 569 μι 367 v 65 o 205.
. πατρ. γαῖαν ὃ 476 s 42 115 ζ [315]
vv. 314—6 transsumpti esse ex ἢ 7 19—1)
533 z 474 o 199 w 959. ὄιος x. αἰγός
n. pl Ὁ 31, acc. pl: 244 341 9 180
αἶγας κ. ὄις 44 945. πατὴρ x. μήτηρ
561 4 452 Ν 430 T 291 XX 239 841
0 385 c 462 cf. Z 429, gen. T 422
140 o 432 σ 267 cf. ὦ 460, dat. X 502
8. πολέμονυ(οιο) x. δηιοτ. E 348 409
174, dat. Π 91, acc. H 29 M [181] 244
LH 990, πόλιν z. γαῖαν 5 1117 195
ἔργα) z 39, de v. 1. v. Nauck, cf. £ 191.
yovvat? 09269 X 24; πόδες z. γοῦνα
P 444. πόδας z. χεῖρας E 122 (delet ΣΣ
hom. Abh. 255) N 61 P 541 4 453
(&9sr. v. Ariston.) μ' 248 χ (8 406, τ
δ, dat. O 364; z. x. χεῖρε μ 442;
LX. π. μι 18 (pro γε Y. l.z&) πόσιος z. ἐδὴ t.
cB 432 H 323 I 92 922 T 231 320 57
Ὁ 143 303 501 z 55 480 9o 99 ἢ.
za
ε 900 X
P. 335. προϑύρ. 4 αἰϑούσης «ἡ 825 y
o 146 191. σίτου x. οἴνοιο I 706 T 161 ξ 46
v 878 cf. o 334, acc. y 479 & 327. Τρῶες z.
Ἡχαιοί T' 86 304 E 451 H 67 .14 70 II 710
P 370 (v. l rs x«t) X 263, gen. I' 9266 274
341 4 65 333 (v. L To. 97) 411 548 E 379 Z 1
4 510 M 431 Ξ 400 Π 256 Y 17 o 38, v. l.
T9517 acc. I'68 88 156 264 4 τὸ E 32 H 35
49 .4 533 O 6 135 P458 Y24. φίλων z. πατρ.
αἴης 4 817 II 539 c 145 τ 301 o 290 h. Ap.
5206. φιλότητα x. ὅρκια I' 18 94 256 3238. φό-
vor z. χῆρα B 352 I'6 E652 .4 443 B 165
ὃ 273 9 513 o 82. Saepe praepositio in altero
membro repetitur; 1" 100 Z 356 (εἵνεκα); I 57.
s42 115 η 77 x 414 (c) P 569 v 141 (&v);
κατὰ Llega z. κατὰ ϑυμόν A 193 4 163
E 611 Z 447 O 169 4 411 O 163 P 106 X 15
Y 964 « 294 δ 117 120 818 ε 365 (v. l. δέος
'08.) 424 5 118 z 151 o 2911 v 10 c 235 h.
Ap. 70. Praepositio in priore membro deest,
sequitur in altero: à 476 ζ [915] « 533 z 474
(v. L) o 129 w 9259 ct. Lu 27. — Membra habent
praepos. diversas: 495 Π 319 & 247 h.
Cer. 69; ἐκ νεότητος x. ἐς γῆρας X86. Subst.
et infinit. coniunguntur H 203 h, Cer. 136.
καί coniungit b) duo. adiectiva: 4 415 B 9201
— I 35 cf 1] 41, B [483]; 707 Ψ' 588 τ 184
πρότερος z. ἀρείων cf. O 166 (ἀϑεε. v. Ari-
stonic.) 182 φέρτερος κ«. πρότερος, I' 106 4 17
ὅ40 E727 cf. 4 91; Z 60 etc. « 56 232 cf. Ha-
gena Phil 8, 387; « 316 — B 141 (videtur
prior locus male ex altero assumptus esse cf.
Kirchhoff Compos. der Od. 43 et Meister Phil.
8, 25 B 95 — 1 140 ὦ 130; B230— £8; y 111
cf. h. Ap. 100; y 370 375 6 158 X 126; ὃ 614
ΞξΞ. οΟ114: ὃ 685 v 19 cf. v 116, s 231 καὶ 544,
ε 456 5 148 182 h. Ap. 267 etc., h. Àp. 183 126,
h. Ap. P. 14 77 117 318 (locus corruptus est).
h. Merc. 168 250 257 406 461 520 528, h. Cer. 21
T 258 *P 43 x 303; h. Cer. 90 αἰνότερον z. κύντε-
ρον ut 4 427, superl. h. Cer. 306, 116 219 etc.
ἀθάνατος z. ἀγήρως O 539 (Aristonic. aut
vv. 535—7 aut vv. 538 539 541 expungendos
esse censet, Dekker utrosque) s 136 218 ἡ 94
257 w 336 "^h. Ap. 151 h. Ven. 133 214 h. Cer.
260; πολύς cum aliis adi. coniungitur pleonastice
particula καί cf. Nàgelsb. adn. ad Β 213: T 326
244 τ 110 w 250 E. Ven. 140; πολλὰ z.
ἐσθλά I 330 9 381 β 312 ὃ 96 & 347 o 159
t 972. cf. de v. l. La Roche; πλέονες z. ἀρείους
t 48, TÀ. z. χρείσσονες Χ 353; πλεῖστοι zx.
ἄριστοι B 517 817; E 180 M 89 197. — ze
οὐ: 9 307 (v. sub voc. γελαστός) v 242 σ 3832.
c) duo adverbia: O 53 (alii pro γέ: τέ) T 317
X 304 z 255 o 216 (Düntz. Faesi Ameis pu-
tant ἔχπαγλον. xal àsuxéc esse adverbia; Ameis
ea ad ὀνόμαζεν, Düntz. Faesi ad νείχεσσεν
refert, quod verisimillimum videtur esse, Gisekio
videntur ad 2 ἔπος addita adiectiva, etsi alias non
addantur; Bekk. Düntz. versum expunxit, Faesio
suspectus est. h. Ap. 121 202 — 516, h. Merc.
126 479; ἔνϑα x. £v9« B 462 476 179 812
E 223 Z2 H 156 O 107 K 264 O 345 P 394
Z£ 548 Y 249 9 11 354 Ψ 164 320 ὦ 5 B 913
€ 327 380 4 86 95 x 517 425 42 (v. 1) 5$ 11
t 524 v 24 96 98 q 946 394 400 h. Ap. 361
h. Merc. 279 h. Ven. 80 h. VII 39 XIX 8 22
(locus ἃ dubitatione non vacuus); 4 [42] v. l. pro
ἄλλοϑεν ἄλλος; de B 397 v. Naegelsb.; εὖ
ΠΕ ἐπισταμένως j^ 265 v 161 wv 197 h. Merc, 390
. cf. o 193 εὖ z. ἀτρεκέως; πρόσσω z. ὀπίσσω
614
A 343 Γ' 109 (ἀϑετ. Aristonic., sed vide Jung-
claussen, Greisenalter b. Hom. 1870 p. 14) 7 Σ 250
o 452. 'd) duo pronomina: ἐμὲ Z. σέ E 43
X 9265 ἢ. Merc. 167; σοὶ z. ἐμοί ΖΦ 5} 1.57:
de Φ 110 (sec. Aristarchum καί — etiam) v.
infra. Pron. possess.: σὸν z. ἐμόν "Ὁ 59 9 ὅ94,
ἐμῆς κ. σῆς T 64, dat. P 243; σῇ z. ἐμῇ Z 87.
Pron. poss. cum genet. nominis "coniungitur ó 741
ov z. Ὀδυσσῆος γόνον. À 105 σὸν ϑυμὸν z.
ἑταίρων, m 300 ἐμός ἐσσι z. αἵματος ἡμετέ-
00.0 cf. etiam τ 514. e) duo numeralia:
ἑπτὰ xal δέχα s 978 ἡ 267 ὦ 63; δύω zx. εἰ-
xoc. B 748 (941 x 208 Bekker coniunctim
scribit; δύω χ. πεντήκοντα $9 35 48 π 247
(Bekker coniunctim); ἑχατὸν κ. εἴκοσι B 5105 Ex.
χ. πεντήχοντα A 680; δυοχαίδεχα in Veneto
ubique coniunctim scribitur; cf. Herodian. ad
B 55; et La Rochium h. T. 298 &, ubi vide
etiam de τριςχαίδεκα et ἐννεακαίδεκα; Bekker
deleta caesura legit zx 949 πισυρεςχαικεείχοσι
pro z. τὲ χαὶ εἴκοσι; de B 346 et y 115 v.
infra; πρώτῃσι x. ὑστατιήσι O 084, Spitz-
ner ,pastoris imprudentia in eo cernitur, quod
modo inter primos modo inter extremos vadit
boves, leone e medio grege praedam sibi peti-
turo. Unde patet καί non disiunctivam sed co-
pulativam esse." Bekker Anecd. 957 τὸν zal
νομιστέον “ἔχειν ἀντὶ τοῦ ἢ διαζευκχτικοῦ.
ἐναντίος γὰρ πρῶτος ὑστέρῳ. — s 306 τρις-
μάχαρες x. τετράκις, Verg. Aen. 1, 94 terque
quaterque beati. f) duo verba et duae senten-
tiae «)subiecto non mutato: 4 15 — 374 (cod. A
καὶ λίσσετο, cett. codd. ἐλίσσετο cf La Ro-
chium et Naegelsb.; Ariston. o? χαλῶς ἐν toic
ἑξῆς (371 sqq.) μετετέϑησαν: 19 sec. Heynii et
Bekk. corr. xel zoíx«ó? cf. Hoffmann qu. hom.
IL $8200, 3. 433 — € 571, A 71 76 92 95 187
224 238 — v 229, A 314 338 407 441 449 458
Ξ- Β 421 y 447, Α 518 557 386 — E 382;
B 74 81 (άϑετ. "Ariston. cf. sch. ὦ 999) —
$2922, B 114 — I 21, B 132 (ἀϑετ. Ariston.)
900 945 951 982 299 593 600 633 717 744 829
836 I'907 277 -Ξξῷ 109 μα 323, I' 847 — H 250
Y 9274, I'852 óóc τίσασϑαι καὶ δάμασσον,
Aristarchus δαμῆναι cf. Nican., &9er. v. Ariston.;
I'358 — 4 186 H 9259 4 436, I' 360 — Η 254
cf. 4 360, I' 408 459 4 11 8380 448 496 —
O 573, E 98 108 119 212 309 — 4 355, E 342
365 435 440 482 486 497 — Z 106 .4 214 P 343,
E 513 735 — Θ 386 (ἀϑετ. 385—737 Ariston. ).
E 756 810 (?)) Z 28:54 80 98 — 274, 112 cf.
Zenod., 174 176 207 908 — .4 784, Z 221 324
984 — o 318 zx 259 σ 199 ὦ 265, Z 354 431
445 457 491 — « 357 (Aolorapyoc. ui 356—9)
9 351, H 88 94 — 193 cf. V 49] v. L, H 151
— ἢ. Ap. 47, H 904 — I 842, ἢ 25) E—99I
416 466 489 (Zenod. ἦρχε 481 SEE 115
«€ 424 (mutatus dicitur versus esse ab Aristoph.
cf. Did.) c 427. — « 3 ἔδεν ἄστεα x. νόον (Zen.
νόμον) ἔγνω qui locus a multis est vituperatus
ut a Bekk. Monatsber. der Acad. 1853 p. 635 s.
sed cf. Friedlaender N. 4. f. Ph, 79, 586 et
Lehrs Rh. Mus. 1864 XIX 304, Lehrs Arist.
422 s.; α 89 117 — 402, 971 971— B 196 (« 277
a Kirchhoffio Comp. d. Od. 42 et y'risldoudora
anall. 477 non iniuria vituperatus est; videtur
transsumptus esse e libro 9 cf. Phil. Anz. 2, 38
et sub v. ξεδνα) B 16 τὸ (Aristoph. pro ze:
mi 68—79 expunxit Kammer Einh. d. Od. 407)
X 416, 8 91 — v 380, β΄ 106 — c 151
«€ 141, 8 159 263 987 393 330 808 375 — ὃ 748,
,
Zt
y 837 62 (Classen Beob. I 22 ἐπεί τ᾿ ἠρᾶτ'
xat), 65:— 470 v 279, y 101 — 0 8531, Κ1)
285 cf. (238, y 317— 433, y 429 08295 107 9
(ἀϑ. Ἠρίσεαρχος) 205 239 949 — 971 951 85
284 — z 430 χ 409 cf. φ 129, ὃ 347 — o
ó 364 372 380 — 469 (cf. Lobeck. Parall.
444 501 503 522 534 569 cf. sch. HPQ, 58
659 765 820 s 74 95 — ἔ lll, s 188 919/929
— ϑ 155 I 499 1 607, s 945 )
(U90r), 362 384 414 444 ζ 91 140 [144] 181:
296 y "3 (49. Zenod. 61 (2) 67 105 157 16
291 965 h. Ap. P. 140 142 155 159 906 9223 81
330 334 339 356 — 4 146; ἢ. Merc. 29 50 1
262 xc pro ἡ Matth. coni; Herm., Baum,
ceperunt) 312 357 388 393 442 457 536 h. V
48 73 96 128 178 2922 260 286 h. Cer. 56 16]
261 264 299 301 317 527 416 — I 61 etc
ruptus est ἢ. Ap. P. 361 h. Merc. 92 98, 8)
iecto mutato: 4 261 464 — B 427 y
4t 364, B 135 364 413 670 I'41 — λ 358
(minus Ens pro parenthesi sumitur),
EOPON 2.59. ESSE Y 415, 4 335 3
1 359, E 118, δὸς δέ τέ μ᾽ ἄνδρα ἑλεῖν A
(v.l τὸν δέ τέ μ᾽ quam pro Aristarchea hab
Kayser Phil. XVIII 649, cf. Friedlaender A
O 119), Z 189 9206 298 434 (Ariston.: d$. et
χοι ἑπτά (433—439), expungit etiam Bekk
« 201 — o 178, « 305 308 8 21 107 —
ὦ 142, B 109 — o 145, y 16 203 ὃ 590
£e 262 cf. 9 417, & 311 413 (v.l τε xat)
— ἡ 982, s 458 «w 349 X 475, 6G 245. (À
ἀϑετεῖ, Bekk. expunxit). η 61 (?) 149 etc.
D. 170 h. Ap. P. 172 — 4 295 & 294 δὲ
197 422 (exstat tantum n in cod. M.) 428.
Cer. 63 134 166 221 ep. 10, 2. y) duo par
cipia coniunguntur: 4 31, Doederl. Gl. 18
Ameis J. J. f. Ph. 1850 p. 271 referunt λέχι
ad ἐποιχομένην et supplent ἐμοί ad ἀντιύ
σαν. Nunc Am. sec. Naegelsb. λέχος conii
cum ἀντι: expungebantur vv. 29 — 31 e:
Ariston; 4 88 — z 439, 4 331 4 294 5
Z 822 ἕποντα ἀσπίδα zx. ϑώρηκα x. ἀγὰ
ἀφόωντα: Doed. Faesi La Roche Classen.
nu 39 secuti Nicanorem »Pe«x? δια
ἐπὶ τὸ ϑώρηκο referunt dom. z. ϑώρ.
periora; « 489 ὃ 81 416 ζ 181 7; 218
h. Cer. 288. 6) Saepissime inter se con
tur: ἀγορήσατο καὶ μετέεε: πε 4 18 (Zen.
προςηύδα)ὶ 953 B 78 (ἀϑ. Ariston.) 983
367 1 95 O 285 Σ΄ 253 β 24 160 998
ἢ 158 185 9 95-v 171 x 394 399 e 412
ὦ 53 425 458 (cf. Ameis 5 c 413 app.).
χατάλεξον K 884 400 £2 380 656 ἃ
924 ὃ 486 9 572 A 140 170 370 457 (
π 197 ὦ 256 987. εἴςβαινον z. xa
. 103 179 471 563 2 638 μι 146 o 22]
ἐποτρύνει x. ἀνώγει Z 489 (άϑετ.
Κὶ 130 O 48 148 (Bekk. expunxit) 725
z 581. ἐσϑιέ μὲν z. πινέμεν 305 q 69,
x 460 u 23; πίνοντες z. ἔδοντες ἡ 99
291: ἔσϑουσαι z. πίνουσαι ν 409;
ἦσϑε ε 94 5 249 ἡ 177 zx 141; ἔσϑων x. nl
£2 476 cf. schol, x 272 v 387, inf. ε 19
* 220; φαγέμεν ". πιέμεν π 143 6 3;
ται καὶ ἐδήδοται y 56. ζώειν κα. ὁρᾶν
ἠελ. Σ 61 442 ὁ 540 833 x 498 (qui
videtur Düntzero transsumtus ex ὃ 540
Abh. p. 480) ξ 44 v 207 h. Ven. 105 cf. ὦ
ἠέλιος ἔδυ z. ἐπὲ χνέφας ἦλϑε A 475 .-
s 925 cf. Düntzer hom. Abh. 198, ε ἃ
186 [478] μι 31 τ 426. ϑανεῖν z. πότμον
tv H 52 à 196 562 s 308 λ 389 μὶ 342
4 ὦ 22 cf. ἃ 197 44170. λοῦσεν x. χρῖσεν
154 o 366, plur. 4Q 587 δ 49 9 364 454 o 88
en. 61 cf. à 352, med. 5 96; λοέσσατο z.
"very ζ 927; λοεσσάμενος x. en eup&u. K 5 571;
etiam y 466 z 364 450. μεταλλῆσαι z. ἔρε-
y 69 243 ὃ 318 o 362 x 465. ὀδυρόμενος
εὔων I 612 (Aristarchus ἐνὲ MERE.
Zen. ὀδυρ. κινυρίξζων) 42 128 $20
00 3j 40. στῇ καὶ ἀχόντισε 4 496 cf. É 611
y; Ὁ 5;3 P 34; cf. etiam V 403 P 574.
ὭΣ μῦϑον ἕειπεν B 59 Η 46 Θ 980 4429
271 456 657 706 752 801 880 € 682 8 803
0 414 v 32 v 4 ἢ. Ap. 246 378 cf. 9 144.
πρὸς ui9ov ἔειπεν Καὶ 140 4 522 Ψ' 9235
8 (v. 1. εἰπέ τε μῦϑον) ο 45 v 201 v 165
erc. 300 329 cf. T 786. ὑπέσχετο z. χατέ-
E B1I2 119 M 236 Ὁ 374 δ 6 , 9, 335,
, mper. 4 514 cf. N 368 4 267 ὑπέστην
ατένευσα. --- φέροι z. ἄγοιτο (v. 1. ἄροιτο)
9 cf. Eust. 1342, 44; , ἄγειν X. φέρειν
3 cf. Eust. 1313, 43; ἡ καί subiecto non
tato 4 919 598 T 995 369 4 199 E 533
20 4 143 320 368 842 N 59 — 214 O 742
Σ 410 T 238 266 Y 353 498 Φ 324
2947 440 621 : 371 o 182 539 π 1729
φ 118 431 χ' 8 ἢ. Ap. 382 h. [XXXIV 13]
491 v 197; mutato subiecto /í 454 4f 446
ἢ ó« zat I' 310 447 4 419 E 416
300 ΚΞ 912 NN 754 .£ 346 II 426 T 424 Y 959
0 489 .Y 273 367 395 3P 24 568 596 612
)2 596 β 321 s 98 ζ 198 9 186 416 469
z 154 o 197 396. c 108 τ 96 χ 236
5, I 355 E 280 H 244 «1 349 P 516 Y 438
0 X 289 o 356; ὥς φάτο, «ei E 899 ὃ 65
€ 151 h. Ap. P. 284; ὥς φάτο καί ῥ᾽
2 0 119 P 342 v 54 φ 80 175 o 5920;
᾽ ἔφη καί o 409 462 7 465 h. Merc. 39
409 cf. ur 584; ὡς ἄρ᾽ ἐφώνησεν z.
0 9 163. χαὲ “ἀμείβετο αὐϑῳ Q Q 200 424
o (δι 439. zai μιν (eges) φωνήσας (go-
ἢ ἔπεα πτ. προςηύδα (προςηΐδωνὶ A 201
4 284 312 337 369 Θ 101 XK 163 [191]
X138 Ὁ 35 89 145 Il 6 Ρ τά y 331
À παρὰ Ζηνοῦ. καί μιν νεικείων, παρὰ
τὸν zal v.) Φ 18 cf. sch. A, P 60I 695
« 122 B 269 ὃ 77 550 & 117 172 ἡ 236
407 442 460 z [430] [482] 4 56 209 396
7» 58 227 253 290 5$ 114 o 259 zx 180
v 198 7; 410 v 34 o 372 399 h. Ap. P.
Merc. 435 h. Cer. 320, v. l. z 500; cod.
dit ad 9 401; καί μιν-ἔπεα zz. προσηύδα
| Y 507 X 81 Π 829 Φ 409 o 208 o 459
8 4 311 343 366 h. Ap. 50 h. Ven. 184;
φῶν. πρ. ξ 439 cf. Q 307; zai ἐπήλυϑον
B 107 49295 E294 τ 152 o 142 h. Ap.
αἱ τοι gidoco) ἔπλετο 9vuo Ξ 337
» 145 c 113. s) Monuit Spitzner ad
et 179 Homeri proprium esse imperativo
vel nulla omnino uti particula vel copu-
adsciscere. Ameis J. J. f. Ph. 73, 210
in his locis z«í non copulam, sed —
P, »Ouch^ esse, sed cf Am. Zus. ad
t z«i Ψ 646 Q 336 σ 171 h. Cer. . 467;
infimit. utitur o 600 ἐέναι z. ἄγειν.
ἄγε coniungitur cum sequente imperativo
la χαΐ, cum alias utatur poeta asyndeto:
9 ἄγε z. ὑπείρεχε. --- ἔρχεο z. Pn 0 54;
z. ἐπίτειλον Q 112, 2395 x. εἴρεο « 984.
LE x«l ἀμύγετε N 481 cf. ep. 15, 2, τῇ
"n
"
«t
615
z. ἔστω Ψ 618 οἵ. Verg, Aen. 3, 486 SUME et
haec sint. η) £x μ᾽ ἀπάτησε καὶ ἤλιτεν 1 3175,
ἀμφιτρομέω χαὶ δείδια ὃ 820, ἐχπέποται zx.
ἐδήδοτιαι χ 56. 9) verbum alterum supplendum
est: 41 477 .X 52 à 834 ε 413 ζ 121 9 247 551
576 ε 176 v 202 o 350 σ 255 & 138 v 208 335
ὦ 261. ὁ ἴῃ utraque sententia verbum supplen-
dum est χ 137 ep. 2, 2. x) diversi modi parti-
cula καί coniunguntur: h. Ven. 48 εἴη xz. εἴπῃ
v. Baum., qui confert z 444 ἐξαφέληαϑε x.
ἐχλελάϑοιντ sed cf. Hermanni opp. IL 35; fere
omnes recentiores legunt ἐχλελάϑωντ᾽, --- Mem-
bra aut tria aut etiam plura part. z«/ coniun-
guntur: a)tria 4 267 s., sed v. Naegelsb.; 427
584 s. B 499 684 836 D 17:8: 359/804 47 165
534 E 188—190 280 s. 519 611 s. 625 Z 316
322 ἀσπίδα zx. ϑώρηκα χ. Oh ἁφόωντα, sed
Nicanor: βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ ϑώρηχα
cf. Classen Beob. III 39. Z 449 H 62 244 s. 371
O 154 s. 173 [552] [557] 1 145 987 481—483
44 986 349 s. 359 s. 577 s. MM 10 s. 92 s. 93
195 AN 150 O 36 s. 425 486 Π 299 s. cf. h.
. [22], II 397 639 P 95 s. 184 347 s. 362 s.
τ s. 329299 T 81 Y 9 438 2 392 s. X 989 s.
Q 28 466 s. 545 « 121 s. 956 434 s. 8 56 y 381
9 175 s. (Hennings Telem. 185 expunxit ὃ 174—7,
cf. Nitzsch h. L, defendit Friedlaender J. J. f.
Ph. 19, 590) 280 418 (?) & 83 [157] 165 184 s.
5 [124] 271 ἡ 288 296 320 325 s. 9 560 s.
308 s. z 66.323 s. cf. 68, « 396 ἃ 189 μ 4
19 359 ν 226 s. 332 (v. l ἐπητής τὸ Pool zx.
Gy. x. ἐχ.; sch. H. χωρὶς τοῦ τε φησὶν ᾿Αρί-
σταρχος. οὕτω δὲ καὶ Hooó.) o 235 s. 345
zt 252 8. 259 s. [295 s.] o 356 535 o 917.5.
9171.8. 197.8. 241-8,318. v. 69 197/85 4 10E s:
409 s. 494 498 s. w 180 h. Ap. 84 s. h. Merc.
95 s. 122 [382] 449 (Hermann expunxit, Bau-
meister defendit) 476 481 h. Ven. 99 105 s.
h. XIX 7. — Altero membro δή additum est
B 135 I 519 s., tertio 8 314 s.; καί ῥα... καί
A4 500: xe... "eet ó« d 590 h. Cer. 945—7
(eiecto versu 246 male interposito); xal .. xat
rÜ zt Θ 130 s. 4 310 s.; χ 158 094, ἐπίϑες καὶ
φράσαι. b) quattuor membra: A 459 M 9282s.
O 711 s. (sch. BD ἀϑετεῖ ᾿Αρίσταρχος v. 711,
Ariston. G9. 712; non videtur expunxisse y. 711
Aristarchus, vide. s. voc. ἀξένη) HI 564 X 458
—460 e 196 s. 5.9 s. 9 253 & 225 h. Cer. 245
—947 zat, καί, eu δα, melius est eicere v. 246
cf. Bücheler; 142 —144 καί, xuí χε, καί χε;
& 465 s. x«t τε, zal TE, zai; B τί dro ράς,
Βοίβην καί, zats schol. Pind. Pyth. IV 921 v. 1.
Φέρας ἐνέμοντο Qui χρήνην Ὑπέρειαν. C) quin-
que aut sex membra: B 593 s. x«t, καί,
zal, καί, Ν 685 s. Βοιωτοὶ zal Ἰάονες, “ἰοκροὶ
zai, καί, II 694 s. καί, καί, xal, xat, xal. cf.
h. Merc. 569 s. (locus corruptus est) v. Baum. —
x«i ov A 95 B 182 Y 139 Ῥ 466 δὲ 294
cf. 92 λ 511; xal oU πω |A 324 M 203 x ΤΙ
9.182 wv 16 o 267; zal ob πως ε 413; καὶ
ot ποτε Α 361 « 808, καὲ οὐχέτι II 198 σ 406
t 85; «al μή τι X 1l » 46 cf Ψ 579. καί
diversa vocabula. copulat: H 203 h. Cer. 136,
K 9993 A 757 X 414 Gugl πρόςωπα nisi quis
cum Hoffmanno adv. esse statuit: ab utraque
parte ora. "^ 264 cf. Ariston. et 513, 8 434
ἢ 988, y 320 x 66 μ 96, . 50 τ 219 cf. T' 880.
In singulis haec potissimum sunt notanda: a) χαΐ
nonnullis locis pro τέ invenitur (cf. ,Baeuml.
149 212). Exempla haec afferam: αἵματε x.
λύϑρῳ Ζ 268 x 402 wv[48] cf. αἵματε κ. κονίῃσι
616
O 118 Il 639 796 χ 388. Ζεὺς x. ἐϑάνατοι
ϑεοὶ ἄλλοι P'308 y 346 ξ 58 119 c 112. voc.
1 298: Ζηνὶ x. ἄλλοις ἄϑαν. B 49 h. XIX 44,
Ζεὺς κα. ϑεοὶ ἄλλοι Ξ 190 Y 194 & 479 ww UE
e πατρὶ z. ἄλλ. ἀϑαν. Z 259 Ν 818 cf.
. Cer. 381 408 447 E 594. Ἴλιος z. rolas
x. λαός 4 47 165 Z 449 [0 552] 92 28, x(gaprv
κ. ἀοιδήν NN 731 in optimis manuscr. deest,
Bekker expunxit; nom. « 159 h. Ap. 188. χοίτοιο
x. ὕπνου v 198. κύνες x. γῦπες X 971 X 42
ct Y 354 y 259. πόσιος z. ἐδητύ n vide supra
A 469 etc.; πόσις z. βρῶσις v 72. φόνος zx.
μοῖρα q φ 94. ἔρχεσϑε z. οἴσετε v 154. b) sy-
nonymu saepe apud Hom. coniunguntur velut
1) dvti, x. πόλεμος Ξ 97; πῦλ. x. ἀυτή Ξ 96
οἵ. ἀυντή τε πτόλ. τε A492. 2328 II63 h. XI 3;
χέλαδος xz. ἀυτή I DAT; πόλεμος ΤΩ φύλοπις
h. Cer. 266 οὗ 4 15 82; φύλοπις κ. πόλ. X 249
cf ὦ 475; πολέμον(οιο) x. δηιοτῆτος E 348
409 H 119 174, dat. I] 91, acc. H 29 M [181]
ἀϑετ. v. Ariston., 944 Y 124, y. 1. Η 290; πό-
Asuoc x. νεῖχος JM 861: μάχη x. φύλοπις
N 189: μάχης x. δηιοτῆτος H 290 (v. l. πολέ-
44010 z. ÓnLOT.); πόνος z. νεῖχος M 948; πόνος
κ. δῆρις P 158; πολεμήια ἔργα z. πόνος 1117
(v. ij φόνος); ἔρις x. πόλεμος Ν 358; ἔρις x.
γεῖκος d 513 (Arist. γείχεα) v 267, Plur. B 376
Y 251 (v. 1. ὀνείδεα), ἔρις z3- ἀυτή E 182.
ἔρις x. χόλος 2 108; ,χόλος z. μῆνις Ο 122
h. Cer. 350 410. 2) ἔπος x. μῦϑος λ 561 cf.
9 597; βουλῇ z. μίϑοισι 4 323 v 298 m 420
h. Merc. 467; αύϑων z. δήσιος φ 291; μῦϑος
2 μήδεα I 212: ὀάρους z. μήτιας h. Ven. 249.
3) ἀλκὴ κ. σϑένος P 212 499 cf. 7 ES μένος
κ. ἀλκή Teo MOI Ὁ ΑΟΒΡΙ v9 96; μένος
4. ϑάρσος E 2 « 821; SUoHDE x. ῥηξηνορίη
S χάρτος z. σϑένος P 322 cf. 829 O 108;
B x. χάρτος P 919 499; βίην κι χεῖρας 0 139.
4) νύῳ z. βουλῇ y 198; νόος x. μῆτις H 441
(Arist. expunxit) O 509 τ 326 (v. l. βουλήν),
γόον z. ϑυμόν 4 309 h. Cer. 861 sec. Herm.
correcturam; νοήματα x. φρένας 9 559, cf. δό-
Àov z. μῆτιν L 492; φρένα z. ϑυμόν v. supra;
κραδίη x. Sudne T 635 K 930 944 319 « 353
ὃ 548 o 395 (v. L ϑυμός vs) σ 61, Acc. B 171
0 147 O 908 II 52 266 σ 274 h. "Cer. 65 435;
μένος x. 9vuóc Y 174 X 346 $9 198, acc.
E 470 799 Z 79 .4 991 Ν 155 O 500 514 667
II 210 975 9. 15 4 562 ἢ: Cer. 361 cf. Herm.
h. 1. Ὁ) φόνον z. zjo« B 352 I'6 E 6592
A4 443. β 165 ὃ 273 9 518 o 89: ϑάνατον x.
πότμον B 359 O 495 Y 337 cf. o 31; ϑάν. z.
μοῖρα I'101 E 89 II 334 853 P 478 612 Y 477
4 110 X 436 (ὦ 132 (Aristarchus obelo notavit
130—132 v. Ariston); 9». x. κῆρα P 714 β 983
cf. Düntzer; y 242 (ὀβελίζονται y 342 85.) u 157
o 915 x 169 (quem locum vituperavit ΠΕ ροῖ
2, 212) ὦ 197 414; ϑάν. «. κῆρας d 505 B 352
s 387 0 547 (Düntzer spurios esse iudicat vv. 512
—947) t 558 χ 66 h. Cer. 262; Lo z. λοιγός
e 184. ἐχπρεπὴς x. ἔξοχος B [483]; «ptlaoov
x. ἀρείων C 182 h. Ap. 267; xg. «. φέρτερος
T 217; λωίτερον z. ἄμεινον « 316 B 141;
ὕστατα v. πύματα ὃ 685 ὃ 18; saepe coniungun-
tur duo adi. cum « privativo: ἄβλητος z. ἀνού-
“τατος 4 540, Coa oc Z2. ἄπαστος T 346; àx-
uas x. ἀτειρής Ὁ 697; ἀπτόλεμος z. ᾿ἄναλχις
35. 201. 1 55; ἀγορήσατο X. μετέειπε Y.
Bun αἰδέομαι z. δείδια Q 188; δείδοικα x. 7
«là. $2 435; τρομέεις z. δείδιας ἘΝ 80 cf. à 820;
κατέρυχε x. ἔσχεθεν 02
χαί
84 zt A30 χ 409 cf. 129; 5 493] o 146 191 GUN x. ali
κέλομαι z. ἀνωγὰ y 317; μεταλλῆσαι z. Á
σθαι v. supra; ὑπεχφυγέε ἐν oz. ἀλύξαι Θ
μ 210; ὑπέσχετο χ. κατένευσε Y. supra,
c) opposita coniunguntur: A 77 ἔπεσιν Ζ.Χ
civ, Ψ 186 ἤματα z. νύχτας (de ordine in e
iungendis eiusmodi nominibus cf. Schnorr de
Carolsfeld verb. coll. hom. p. 43. Lobeck E
ralipp. 63); y 3 & 386 h. Ap. 69 ἀϑαν. x.
τοῖσι βροτοῖσιν, h. Merc. 161 9$». ἀνϑ'
άϑαν. ϑεοῖσι, h. XXXI 8 9v. xal &9. ϑεοῖσι,
M 242 Y 64 h. Merc. 576 ϑνητοῖσι χα, ὦ
Y 60 πόδες z. κορυφαί, h. Cer. 38 ὀρέων
ovpal z. βένϑεα πόντου, 5 140 ϑάρσος
φρεσὶ ϑῆκε x. ἐκ δέος εἵλετο γυίων. ἃ
cum emphasi additur: H 232 ἡμεῖς εἰμὲν :
καὶ πολέες, Ι 1171 εἰσίν μοι παῖδες d
εἰσὲ δὲ λαοί | eed πολέες, h. Merc. 177
τί ot καὶ μεῖζον otouat ἀντιβολήσειν, e
mihi videtur καί — vel esse; de 8245 ἀργαλέ
Ι ἀνδράσι χ. πλεόνεσσι μαχήσασϑαι v. Nit
h.l; e)inter numeralia: B 346 ἕνα z. ovo
et, alterum i i. e. perpaucos v. À Naegelsb.; y 115
τάετές γε (v.l. τε) καὶ é&áevec οἷ. Verg. Geo
399 terque quaterque, ε 306 τρεςμάκαρες
τετράώχις. ἢ distributive A A17 μουνὰξ χτει
vov zal ἐνὶ i ὑσμίνῃ, O 634 (?) πρώτῃσι z.
τίῃσι βόεσσιν ὁμοστιχάξι, (ὁ ποιμήν),
Anecd. 957 τὸ »ψπρώτ. κ. ὕστ. βόεσσι"
»ἱειλιχίοις ἐπέεσσιν ἀποτρεπέτω καὶ ἀρ
(Y 109 4 339 ubi Y l est 7 Eust. 1238
τὸν καὶ νομιστέον ἔχειν ἀντὲ τοῦ ἢ διαξζε
κοῦ. g) pars additur rei universae aut rm
versa additur parti velut Τρῶες x.
M 255 990 N 347 0 397 Π 780, "Extra,
Τρῶες O 304; B 632 ᾿ϑάχην εἶχον καὶ ἢ
τον, qui est mons Ithacae insulae; Am. et
19. esse urbem Ith.; cf. B 615, I'8
h) in fine enumerationis, sim. latino deni
,und überhaupt* μι 96 σχόπελον περιμαιμώ
δελφινάς τε κύνας τε, καὶ εἴ ποϑὲ μὲ
ἕλῃσιν | κῆτος. i) In " enumerationibus
saepissime πρωϑυστερίᾳ utitur qui ord
dictionis poeticae rationibus nititur; res.
vissima praemittitur ita ut temporis ordo o
ratus sit cf. Schnorr de Carolsfeld verb.
hom. 84 s: E 398 δῶμα Διὸς z. μᾶκρ. Ὄ
πον, 4 206 αἱρήσει x. ἐσόψεται οἵ. Ἐ
1345, 61 et sch. Bothius coniecit, Dü
recepit ἀϑρήσει, ioo » 4l ἐσόψ. |
steigend: und nur mit den Augen erb
δ 476 ε 42 115 [5 315] ἡ 77 & 588 « 414 d
v 959 oixov p. σὴν ἐς πατρίδα γαῖαν, t
φιλέεσχε zx. ἔτρεφε, y 211 ἀνέμνησας 2
πες, 895 ὥιτξεν χαὶ ἀπὸ (schol. Theocr.
ἀπὸ δὲ) χρήδεμνον ἔλυσε, ὃ 411 ἀριϑμ'
ἔπεισιν cf. schol. E; 69 ἔλασσε καὶ à
5 808 δόμοι z. αὐλή, 9 90 ν 163; » 8
στῆσαι x. ἐφέσσαι (aliter La Roche
£. óstr. Gymn. 1870 ἰὸν 138; de Rhiano
hoff p. 69) 5 209; & 57 9 ἐρύσατο e
Eust. ἐσάωσεν, item Kis o 18 42—
o 367 π 4l o 30 v 88, x zx 428 σ 217 τ 5325
V 16 τίπτέ ue λωβεύεις ταῦτα παρὲξ
x. ἐξ ὕπνου μ᾽ ἀνεγείρεις; Faesi inte
post λωβεύεις et coniungit v. πὶ £g. -
quentibus et interpretatur χαί — vel
y 22 ὦ 286 h. Cer. 92 cf. etiam Φ 2"
& a 6 E 118 δὸς δέ τέ μ᾽ ἃ
1332, 54 σχῆμα πρωϑύστερον, πρῶτον
αἴϑουσα, εἶτα πρόϑυρον οὗ ἔξεισί τις,
B S. voc. πρόϑυρον. Quibus in locis χαΐ
habet vim explicari ,nümlich*, quae apud
n. non invenitur, sed tantum in ἢ. Ap. 17 χε-
πρὸς μαχρὸν ὄρος z. Κύνϑιον ὄχϑον,
Hermann ad Vig. 835. Baumeister versus
—18 expunxit secutus Grodd., Ilg., Matth.,
; Lehrs, Schneidew. — k) χαί simpliciter
rit quae Sequuntur, ubi exspectamus 1) par-
causalem: & 434 δαΐδας φέρε καί &
εσχε, σ 225 μισγέσχετο Z. φιλέεσκεν,
114 7 21 βουλεύσατο καί μὲ κελεύει etc.
üculam relativam: Z 221 δίδου δέπας καί
ὦ χατέλειπον, B. 21 ἀρεῖς ἔσαν, χαὶ ὃ
.. δύο δέ, T 45 χαΐ ῥ᾽ οἵ περ τὸ πάρος γε
ἀγῶνι μένεσκχον, Ι οἵ τε σὺ βερνῆται
yov oüxu« νηῶν | καὶ ταμίαι ἔσαν, καὶ μὴν
pro χαὲ ἔχον exspectandum. erat 07
oratio est asperrima. 3) particulam n
ndi: E 853. 4) part. consecutivam: M 3
σειξ x. εὐχετόῳτο, N 355 T 919 ka 4i0
τρότερος γεγόνει z. πλείονα ἤδη. cf. « 3 B 16
| 197, Y 156, β 109 ὦ 145 τὶς ξἕειπε γυναι-
᾿χαὶ τήν γ᾽ ἀλλύουσαν ἐφείρομεν, B 814
3 6290 £404 ξ 38 x 71 o 118 τ 412
"c t290 o 342. 5) part. temporalem:
sene queo ἔην, χαὶ τῷ τετέλεστο
τα, 9 417 δύσετό τ᾽ (v. l. δ᾽) ἠέλιος, χαὶ
[ ὅρα παρῆεν. 6) pron. relativum pro de-
M 245 di γὰρ ἐμοὲ τοιόσδε πόσις zt-
ἔγος εἴη | ἐνθάδε ναιετάων καί οἱ (— ΦῚ
Aristarchus versum expunxit. 7) senten-
ivae alteram partem adiungit, ubi ex-
pron. relat. a) pron. demonstr. legi-
E parte: A 79 óc “χρατέει καί ot
M 229 Ξ 93 Q 993 311 ὅς τε..
j (Naeg. εὖ judicat esse pron. relat., vide
38) 8 226 ὃ 171 9 576 : 11] Ἐ 86.
inat. pron. supplendus est: 9 54 o κα’
zu οἵ χεχαρισμένος ἔλϑοι, ὁ 197 c.
€) alius casus pron. supplendus est:
ἠτίμησ᾽ "Ayeu£uvov zal οὐκ ἀπεδέξατ᾽
; '935 O 88 (non legebatur versus apud
d. Aristophanemve) Ο 492 Π 272 P 165
aH 202 ἀπειλάων ἃς ἀπειλεῖτε, καί μ᾽
Ue ἕχαστος cf. B 25. — 8) paratactice
zit z«í ubi hypotaxin exspectamus: o 434
πε 2. ἀμείβετο, ceteris locis omnibus legi-
tic. ; ID, vato L4 ΤΡ ὑπέμεινε
μείνας), Y 403 ἄισϑε z. ἤρυγεν (— ἀΐ-
ef. IJ 468, Ψ 67 96 9 390. — Alteri
ΤΟ part. zl saepe additur ad accura-
expositionem: 0 209 INUDHDOY χαὶ ὁμῇ
Ὃν αἴσῃ, P 649 € 9 Y 359; sim. in
ἱσταμένως et ἀθάνατος z. ἀγήρως v.
-.— Offnsione non vacare mihi vide-
2 Ὁ μὲν τὰ πονεῖτο z. εὔχετο. — zi
r cum imperativo et habet vim impellendi
andi: ,und nun* (Hermann, Vig. 524)
6 μοι δὸς τὴν χεῖρα, v 232 ὦ 408
- 289 (?) v. infra.
enuntiationes coniungit et eas in quibus
nuo aggreditur ad "dicendum et eas in
de continuantur. Daeuml. Part. 146
tze unter gleichem Gesichtspunkt,
te und vollstàndige und zwar eben so-
lehe, in welchen die Rede ganz von
auhebt, als solche, die nur das Be-
1 fortsetzen":
ΤΡ τοὺς,
1) καὶ τὸν (τὴν, τὸ, τοῦ,
τὰς) μέν in introitu sententiae
^
χαί 611
,€t hunc quidem*: .4 368 cf. Ariston, B 455
I'993 4 110 112 227 983 311 868 E 344 656
Z 188 473 H 147 Θ᾽ 119 302 434 I 210 .4 99
682 N 561 598 O 32 - P 615 T 249 280 Y 321
1711 X 274 Ψ 943 9 271 « 438 ὃ 40 505 € 450
460 5 75 89 (72329 171 v 20 122 370 $ 429 434
0 131 480 z: 232 v 1641 176 189 h. Merc. 62 63 507
(Matth. coniecit za ῥ᾽ ὃ μέν, Herm. Baumeister
receperunt) Semper in introitu yersus exceptis
E 656 0521 h. Merc. 507. 2) zai τήν γ᾽ 8109 9145
(v.l.zZv δ᾽), καὶ τό (τά) ye E853 K 460 41 238
P 620 X 368 (v.l. z«i TOÀ! /» 195 39418 o 283; exc.
Y 438 in initio versus. 3) χαὲ τότε δή atque
A 92 590 719 N 306 $9 299 μ 36 226 (v. l
καὶ τότ᾽ ἐγώ) 295 o 193 ὦ 539 h. Ap. B. 210;
zal τότε δή ῥ᾽ v 822 5j 148; καὶ τότ’ ἄρα
H 405. p 291 593 651 Y 375 w '947 h. Ap. 375:
καὶ τότ᾽ ἔπειτα A 426 w 195; καὶ τότ᾽ ἐγώ
ε 345 379 μ 319 v 226 (v. L); «ai τότε O 290
II 666 (Zenod. videtur expunxisse vv. 666—683
cf. Schoemann de retic. Hom. 5, J. J. f. Ph.
69, 26. Giseke, hom. Forsch. 3485 s) 4 40
228 B 389 ὃ 480 589 ε 233 297 406 (Faesi
ponit vv. 402—405 in parenthesi, ita ut hic
ey: apodosis v. 400 ἀλλ᾽ ὅτε) ἢ 14 118
$ 201 μι 366 ν 49 o 194 o 571 7 147 h. Merc.15
(rectius autem mihi videtur eiecto v. 12 a za?
τότε apodosin incipere post ἀλλ᾽ ὅτε δὴ v. 10)
513 521; χαί ποτέ τις εἴπῃσιν (εὔτου) Ζ 459
419 H8; c. 4 176; χαί νύ τις ὧδ᾽ εἴπῃσε
5 275, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι εδ΄ 975—988;
χαί ποτέ τις τρὶς τόσσα A 318 (rectius autem
videtur z«i cum τρίς ,vel ter* coniungere) 2 623
h. Ap. P. [127] ct. h. Ven. 48; z«l νῦν £2 685
ó 51 (2) 193 ὦ 461. nh. Ap. T. 148 χαὲ »νῦν
μέντοι ἐγώ, codd. DL z. ». μέντοι γὰρ ἐγώ,
plur. codd. za v. τοιγὰρ ἐγώ, Herm. scriptum
voluit ro: γὰρ νῦν καὲ ἐγώ v. Baum. cf. 4 12;
χαΐ χε 4 l71 (Bekker anecd. 1155 ἡ z&v) 176
(Nitzsch, Friedlaender, Koechly, Düntzer alii
expunxerunt 171—182) Z 456 X 987 ὃ 174
(Hennings Telem. p. 185 expunxit 174—177 cf.
Nitzsch ἢ. l, Rumpf y«uoz. 1846 p. 2, defendit
-Friedlaender 4. J. f. Ph. 79, 590) 178 o 313
z 237, h. Cer. 141 (?) χαΐ ze — καί zs (in tertio
versu) ut 4 358—60 ὁ 313—5, h. Cer. 242 (2); zat
ζεν δή h. Mere. 270 cf. E 898 v 992; χαΐ uot
1 160 (nisi forte *4/ózc ... ἁπάντων in parenthesi
ponitur) t 266 τ 293 (hic Quoque τιυζησε . .
πολύπυρον in parenthesi poni potest) ᾧ 215;
καί us ὃ 812 x 418 cf. z 394 z 92; x«l ov
h. Ap. P. 367 h. Merc. 579 IX 7 XIV 6 XVI 5
XVIII 10 XIX 48 XXI 5 XXVI 11 XXVIII 17
XXIX 7 XXXIV 20; καί τοι 4 798 ὃ 276
(προηϑετεῖτο κατ’ ἐνίους sch. HQ.) h. Merc.
490 cf. & 32; χαΐ σοι sec. Ruhnkenii coni. pro
zcí oi h. XXXIV 10; zai σε I 485; zai μιν
A900 B7 N '150 (eiecto versu 749) P 14
iP 601 z [482] v 290 ξ 439 h. Merc. 422 h. Ven.
210; χαΐ σφιν B 610 (ἀϑετεῖταε teste sch. Pind,
OL VII 62) M91 Ψ [810] v. Ariston. .Y 987
v. l pro zeí zev; zaí σφεᾶς πὶ 475; ᾿᾽χαὶ τόν
Ψ 748 cf. h. Ven. '13; zut τις IN 518; καί τινὰ
v 894; χαὶ τίνε h. Cer. 404 vide Buecheler
h. 1. ; praeterea καί sententias coniungit H 154
M 313 4. 281 (?) 298 (?) 576 (?).
z«í in apodosi saepe ponitur, cuius usus origo
quaerenda videtur in antiquissimae linguae ra-
tione paratactica quae cum paullatim " demum
et invita cesserit syntaxi enuntiationum, non
raro fusiones quaedam et compositiones minus
618
aptae nascerentur necesse erat. Baum. ad h.
Merc. 105, Hartung I 130 s., Baeuml. 146;
Naegelsb. ad 4 478 censet huic καί vim nostrae
particulae auch subesse, vide etiam Autenrieth
I ) x«l τότε δή, post protasin tempo-
ralem quae incipit ab ἀλλ᾽ ὅτε B 108 τ 154
ὦ 144; ἀλλ᾽ ὅτε δή X 209 ὃ 256 422 ἡ 262
4A 996 o 172, « 492 Aristarchus pro χαὲ τότ᾽
ἐγώ. ἀλλ᾽ ὅτε δή δ᾽ A 494 ὃ 401 ε 459; ὁπ-
πότε δή A 199 ψ 276 v. Ll; ἦμος δ᾽ Θ 69
(Euseb. legit pro καὶ τότε δή: αὐτὸς δέν ὃ 432
(multa manuscr. omittunt) ἐ 59: ἐπεί 2 99, αὖ-
τὰρ ἐπεί y 182 € 96 ε 363 z 500, de v. 1. v. La
Roche; αὐτὰρ ἐπεὶ δή € 350. b) x«i τότε 0
δ᾽ post protasin incipientem ab 7402 δ᾽ II 780,
εὖϑ' o 149. c) καὶ τότ᾽ ἔπειτ᾽ post ἀλλ᾽ ὕτε
δή s 391 μὶ 400 (v. 1. ἀλλ᾽ ὅτε 07) ἦμος δ᾽
A A78 ε 488, ἐπὴν δή ὁ 415. d) καὶ τότ᾽ ἄρ᾽
ost ἀλλ᾽ ὅτε δή OQ 786 o 408; ἀλλ᾽ ὅτε δή
ὁ᾽ Q 32. e) x«i τότ᾽ ἐγώ(") post ἀλλ᾽ ὅτε
ὁ 414; ἀλλ᾽ ὅτε δή I A10. ε 880 492 (Aristarchus
χαὶ τότε δή) z 145 ξ 484; ἦμος δ᾽ v 171 « 188
(Rhianus δὴ τότ᾽ ἐγώ vide Mayhof p. 81),
αὐτὰρ ἐπεί z 841. f) καὶ τότε post ἀλλ᾽ ὅτε
δή ΖΊΤΟ x 157 250 &,369 h. Merc. 13 (eiecto
versu 12); ἀλλ᾽ ὅτε δή δ᾽ κα 471; ὁππότε δή
v 276 (v. l. zal τότε δή), ἦμος δ᾽ ε 308, ἐπεί
τ 959, αὐτὰρ ἐπεὶ ó» (251, αὐτὰρ ἐπήν C 398.
9) χαὶ óx post CAA' ὅτε s 401, Nitzsch, Faesi
χαὶ δή ad protasin trahentes apodosin incipiunt
ab v. 406, versibus 402—5 in parenthesi positis;
ὅτε δή v 533; ἀλλ᾽ ὅτε δή μ 330, sed rectius
videtur esse eiecto v. 332 apodosin incipere ἃ
versu 333. h) zaí post ἐπεί h. Merc. 106 cf.
etiam 5 112 c 135, post εὐτε ν 79 (quod vulgo
legitur Zv9^, fere nulla auetoritas habet cf. La
Roche h. U. 232) h. Ap. 428. i) X 247 ὡς φα-
μένη καὶ κερδοσύνῃ ἡγήσατ᾽ ᾿Αϑήνη. schol. B ἢ
περισσὸς ὃ καὶ ἢ τὸ φαμένη ἀντὲ τοῦ ἔφη"
ἢ πρὸς τῷ ταῦτα εἰρηκέναι xal δολίως ἡγήσατο.
Βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ φαμένη. μᾶλλον
γὰρ ἐμφαίνει. τὸ δὲ ἑξῆς ἐστὶ καὶ ἡγήσατο,
οἷον οὐ μόνον διὰ λόγων αὐτὸν ἠπάτησεν
ἀλλὰ καὶ διὰ τοῦ προσελϑεῖν ἀξιοπίστως,
quae interpretatio recta videtur esse cf. etiam
Doederl. Lect. hom. spec. II 9 sq.
qu£r — καί et — et ubi de duabus rebus idem
aut diversa de una re praedicantur": O 664 670
(Ariston. 0668: ἀϑετοῦνται στίχοι av. (068—713),
Bekker expunxit. schol BVL ἔδει ἐπαγαγεῖν
τὸν ἠδέ, εἰ μή τί ys ὃ καὶ ἀντὶ αὐτοῦ ἐστίν,
ἵν" ἢ χαὶ περὶ τὰς ναῦς καὶ περὶ τοὺς πολε-
ἐν
μοῦντας. — ἡμέν, ἠδέ, ἡδέ, καὶ Καὶ 110; ἠμέν,
ἠδέ, ἡδέ, xai, x«i, καί h. Cer. 154 s. —
2) καΐ - καί — ,et-et, sowohl — als auch*
ab omni sermone epicorum alienum est, itaque
etiam ab iis locis, quibus hoc videtur dictum
esse: Ν 260 xal ἕν z. εἴχοσι et Q 641 καὲ σί-
tov πασάμην καὶ αἴϑοπα οἶνον χαϑέηκα quos
locos affert Hoffmann quaest. hom. I 75 l1 251;
N 636 πάντων uiv χόρος ἐστί, καὶ ὕπνου zal
φιλότητος, X 419 ἐν δὲ x«l αὐδὴ «. σϑένος,
w 55 εὗρε δὲ καὶ σὲ x. παῖδ᾽, quo loco Gep-
pertio Ursprung d. hom. Ged. II 229 χαΐ - χαί
— et-et videtur esse, sed v. Schnorr de Carols-
feld verb. colloc. hom. p. 58; B 700 h. Ap.
P. 1 (καί significare potest etiam', sed versus
1—3 male huc illati sunt); 368 h. Merc. 580
h. Cer. 495 ἢ. VI 21 X 6 XIX 49 XXVIII 18
XXX 19 αὐτὰρ ἐγὼ xal σεῖο καὶ ἄλλης μνή-
σομ᾽ ἀοιδῆς. — h. Cer. 141 396 z. παρ᾽ ἐμοὲ
zaí
x. πατρί loco corrupto; ep. 2, 2 τῶν y«o zal
ϑυμὸς πρόφρων x. μῆτις ἀρίστη cf. P 450.
3) de zé- zai vide infra. 4
Particulae μέν in priore sententiae parte po-
sitae in altera respondet interdum non δέ, ΒΕ
loco ilius particulae ponitur x«i: 4 459 €
ουσαν μὲν πρῶτα κ. ἔσφαξαν z. ἔδειρα
967 χάρτιστοι μὲν ἔσαν z. καρτίστοις ἢ
χοντο, sed μέν h. 1. — μήν est v. Naegelsb
h.l; σ 195 χάλλεϊ μέν οἱ πρῶτα προσώ;
χάϑηρεν, καί μιν ϑῆκεν. ν
ἅμα - καί A 343 B ΤΟΥ Γ 109 (άϑετ, 108
Ariston. N 299 (alii ἅμα ad ἕσπετο refen
P 150 Y 334 y 111 « 48 u 247 τ 184 (v. L).
h. Merc. 515; ὁμοῦ - καί 4 245 P 362 €
ε 69 μὶ 315 h. Merc. 122. $ :
ID z«í etiam, quoque ,jfügt etwas hin
wohl mit Bezug auf einen vorher gena
als auch auf einen leicht denkbaren Be
1) ἠἡμέν - ἠδὲ χαί: E 198 (Zenod. pro
ἄνδρα: ἠδ᾽ &v9gozo») 1 105 227 319 M.
8 268 — β 401 7 906 o 503 548, o 318
h. Cer. 117; verba coniunguntur et sente
A 455 X 234 II 238 P 635 713 y 107,
αὐτός t? ἀναχάζομαι ἠδὲ z. ἄλλους ἐκ!
2) in priore membro non est alia particula, ἢ
posteriore ἠδὲ χαί:- A 334 — H 274, B 96
li 98 (Ariston. ἡ διπλῆ ὅτε Ζηνόδοτος μὴ
σας τὸ σημαινόμενον γράφει ἥδέι ὕπνῳ pi
ἠδὲ καὶ ὕπνῳ) A 703 Ν 475 8 209 ὃ 288 ΕἸ
8. 368 (pro ἠδὲ v. l ot δὲ) 598 μ' 2381
q 191 7 216 v 346 h. Merc. 353 h. Cer. 62
(Hermann o? δὲ pro ἠδὲ). — verba coniu
tur et sententiae B 118 — I [25], Z 306 $
Q 150 (v. l 5j δὲ, ἡ χε, ἠδέ zcv pro ; di
179 (v.l ἢ δὲ) « 949 — ξ 370 ὦ 388
h. Ap. 810. 3) μέν — δὲ καί A [573] [662
(ὄφρα μέν -τόφρα δὲ καὶ) O 316. Π 97-
y 294 2 819 (ὥρη μέν - ὥρη δὲ καὶ) 448..
priore membro non est alia particula, ἱπὶ
riore δὲ χαί: I 568 (πολλά - πολλὰ OE.
4 150 Θ 440 N 734 Y 326 X 350 496
9 979 v 951, IN 314 ἄριστος - ἀγαϑὸς d
v 8585 πλέον - πλείη δὲ x«t, ep. 15, 4|
τος, σὺν πᾶ. δὲ καὶ, u 38; Σ 419 & 266 t
ἔπειτα δὲ καί Z 960 ἡ 191 o 378 cf.
ὕστ᾽ αἴτιος ὕστε καὶ οὐκί. 5) οἵη - τοί
Ζ 1406: οὕνεχα - τούνεκα καί IN 728. 6)3
ἠὲ (ἢ) καί oder aber, ou bien A 398 (Bel
Bentleyum ἠέ τὸ Ζ [489] M 305 O 140
P 519 Ω 4; y 217 : 980 339 zx 100.
(νοϑεύονται vv. 475—490 sch. HQ Vind
ὦ 431 h. Cer. [73]; ἢ, ἠὲ, ἢ καί
ἢϊ καί o 380, ἢ, ἢ καὶ, ἠὲ zai
ἠὲ x«l οὐχί ó 80. 6) ἢ non υ
membro: Η 190, Ariston. στέχοι πέντ!
τοῦνται (195—9); K 357 Π 557 T 332
ε 491 (?) η 963 λ 207 x 9 x 239, A 6
ἢ ἱερῆα ἢ καὶ ὀνειροπόλον, melius Ilogi
τρία ἀποδέχεται quam Aristonicus Hi
canor ἡ διπλῆ ὅτε μάντις γενικῶς,
àv. εἰδικῶς, εἴδη μάντεων. Ζηνδδ.
αὐτόν (v. 63), Q 737; εἰ - ἠὲ xat
etiam K 207 Y 120 o 177 τ 69 o 432.
ἢ καὶ γένει ὕστερος ἦεν sive etiam qu
γαῖ: ἢ x«l cod. ἃ. Townl. Eton. E. 3
38 E. 6. 250, 43 Eust. cf. La Ro
codd. εἰ; ἢ etiam Povelsen Emend.
Bekker, Fáüsi; εἰ Spitzner, Scheele p2
εἰ - ἢ Greifsw. 1840 p. ll. 7) ἦ - ἢ κα
pendet a verbo quaestio ó 082. Ὁ 577; pe
206;
d
,
Gt
a verbo ἡ - qs καί B 238 300 K 445 « 175 268
à 712 ὦ "280 λ 493 π 239 (άϑετεξ “Διονύσιος
sch. H); h. Ven. 136 εἰ ἔσσομαι Ji καὶ οὐχί
cf. Θ 379 N 457 ΡΊΒΙ, B 349 εἴ τε - ἠὲ χαὶ
οὐχί Bpitzn. Bàumlein; 'La Roche c. codd. εἴ
τε - εἴ τε, sed Bekk. Ameis. ἡ τε - ἦε, Düntzer,
Faesi e τε - 4€ cf. y 91 εἴτε - εἴτε καί.
8) ἢ χαί in posteriore tantum membro quae-
stionis duplicis non pendentis; Ῥ 458 οἷος
ἐγὼν ἦε xal ὑμεῖς. — Itaque ἠὲ x«l οὐχί le-
gitur tantum ὃ 80; zs χ. οὐκί B 238 800 A 445
« 968 ὃ 632 ἃ 495 h. Ven. 136; εἴτε sive UI
sive ἦε B 349; ὅστε zal οὐχί. O 197; καὶ οὐκί
semper in fine versus excepto Y 955; cf. Nae-
gelsb. p. 297, Ameis ó 80 app. , Bekker ^h. Bl. 152.
at etiam, quoque cum nominibus, adiectivis
coniungitur: A 411, J'143 « 331 & 84 o 207
τ 601 οὐχ οἴη - xal ἀμφίπολοι, I' 184 4 308
349 H 982 293 O 110 379 cf. P e I 924
κ᾽ 511 4 382 808 M 320 O 96 II 2 7746 zo
'πόντῳ (Faesi — vel) 750 P 277, 5 der ε 978
ἄρχτον ἣν xal ἄμαξαν, χαλέουσιν, 42 316
qvov ϑηρητῆρ᾽ ὃν καὶ περκνὸν χαλ,, Y 347
4 107 322 d^ 91 (ἀϑετεῖται Ariston.) 566 Q 66
34 635 (vulgo «sr pro ze£ οἵ. La Roche) 705
294. (v. l. χέν) ψ 254 (v. 1. χέν) 641 y 267
979 ὃ 94 418 9 llo 581 584 : 37 130 x 5
à 178 281 998 (?) o 197, 394 &víg x. πολὺς
Umvoc praeter alias res etiam somnus, v 52
Jüumlein referendum esse censet χαί ad totam
tentiam), o 448, 488 παρὰ καὶ xoxo ἐσϑλόν,
101 τ 84 (male adsumptus est z 101, ὀβελίξ
secuti, χαὶ καλῶς Ariston) x 188 o, 508 454
134 261 371 376 τ 358, v 52 καὶ ὕπνος (?),
nelius ad totam sententiam refertur. φ 217
14 498 χ 350 357 ψ 73 c 336 ep. 14, 15. 17.
- M 320 ὃ 194 cf. A 330 μ 57 z 814.
«eb cum pronominibus iungitur: x«l ἐγώρ)
188 4 40 45 58 Θ 23 I 325 842 X5 118
[693 P 515 2120 T 134 Y 367 d 108 Ῥ 207
148 ε 448 ζ 32 cf. h. Merc. 490, ἡ 219 9 430
ΕἾΝ 4197 o 195 272 o 419 σ 138 t 75 241
296 h. Merc. 385 cf. η 24; xo ,h. Merc. 173
P108 v. l v 296 v.1.; ὡς xal ἐγώ περ Z4TT1;
à ἐμεῖο I'97 K 284 $ 112 cf. 2 374; xal
οἱ Z 441 N 77 267 d 110 cf. Spitzner, ξ 66
115 t 524; χαὶ ἐμοί ys 4 366 Y 453 cf. N 78;
᾿ἐμέ π 442; καὶ νῶι Δ 418 E 718 9 618
110, acc. E 224; x«l üpete O [32] 463
527 'N 377, Σ 197; χήμεῖς B 236; zal ἄμμες
χαὶ ἡμείων Y 120; καὶ ἡμῖν I' 440
142 N 814 « 10 9 244; χαὶ ἄμμε Y 140
262: xal ἡμέας ψ [294]. καὶ σύ 1 513 M 164
[622 T 815 Y 104 9 106 X 55 β 188 ὃ 497
|145 2 441 618 5 131 386 σ 369 τ 81 h. Merc.
h. Cer. 225 258 . 356 v. l; zl σὺ φί-
᾿ς α 301 y 199, καὶ παρὰ ᾿ἀριστοφάνει προη-
γεῖτο Did.; y 313., Kammer Einh. d. Od. 435
4| — etiam hoc loco ferri non posse dicit,
n eicit 313—316, sed refellit eum Hennings
J. f Phil 1874 'X p. 689 5., 9 413; xal
0 h. Ap. P. 368 Merc. 580 Cer. 495 VI
- 6 XIX 49 XXVIII 18 XXX 19; xai σοί
188 Ψ 80 2 39 60 190 η 306 8 176 o 583
05 ὦ 28 cf. T 178 192; καὶ σέ 42543 563
ἢ δέ σε La Roche) v 55 cf. Y 105; xa? σφῶι
403; xal duucc A 274 X 481 469 Q 949;
. ὑμεῖς Ψ 458 (16; χαὶ ὑμῖν 42 239; χαὶ
ὃς 4 57 0 111 Y 43; δ 199 ἢ. Ap. P. 203;
sóe P 29 cf h. Ap. P. 146; al ὑμετέρην
Ven. 116; x«i ó P ET οἵ, d 198; καὶ τό
E
619
O 207 cf. Ψ 559 et I' 41 2 358 v 316 ó 644,
v 52; x«l τῷ I 666 cf. 4 138 X 78 «ὁ 538;
χαὶ vov Ψ 246 6 155 cv 945 cf. T 96; xai
τοῖσιν 4 396 cf. μι 64 v 51 ξ 88 I 499; xai
τά Z Τὸ ε 259 σ 135 cf. Y 255; καὶ ὅδε Φ 57,
zal τῷδε X 420; xal τόνδε I' 192 Z 416 o 379
cf. 1166; καὶ τόδε Φ 818 δ 271 z 291, Eust. ὀβε-
λίζονται 291— 98, ἀϑετ. Zenod. ; x 10, expunxerunt
Kirchhoff Comp. d. Od. 178, Düntz., Volkmann
qu. ep. 108 c£. Fulda Unters. A1; v 41 cf. ε 224
o 985 et H 375 394; za οἵδε A 302 Z 230
I 688, &9er. 688—92 "Ariston. Aristoph., iP 610
ὃ 230 σ 80; χαὶ τῶνδε £2 595 (άϑετ. 594 s.
Ariston. καὶ τούσδε A lll; καὶ τά γε x 43
v. 1. c£. La Roche; χαὲ οὗτος Φ 373; x«l τού-
του Ψ ;07 753 831; xal τούτῳ d 568 y 46;
χαὶ τοῦτον y 47; x«l τοῦτο 42 56 o 435, acc.
« 174 ὃ 645 ξ 186 o 258 297 cf. α 390; xai
ταῦτα Z 150 .K 497 Y 218 cf. Friedlànder
Anall. 474 s., £2 669; x«i κεῖνος (de v. l. «&xsi-
voc v. infra). Z 200 0 179 « 177 y 286 v 418
δ TOWCEU 19520) κείνη λ 499; x«l χείνῳ
t 370 οἵ. O 45 B 171; x«l χεῖνον Il 648 ὃ 832
v 205; x«i χεῖνο 6G 166; καὶ κεῖνοι x A9T; καί
τεὸ π 305; zal ἄλλος, Q, ον, Ot, OLGLY, ους, αἰ,
0, ἃ: 4 174, 186 στυγέῃ δὲ καὶ ἄλλος, H 112
6 515 O0 167 183 P 203, .B 861 (v. l. χεραΐζετο
ἄλλους) ἀϑετ. S60 s. Ariston.; 4 538 Z 329
H 358 MM 232 I 101 370 Καὶ 108.146 165 222
Ν 229 512. 5 49 O 224 II 446 Σ 106 T 181
Φ 88 cf. sch. A, X 322 (Faesi: οχαίΐ — auch
wirklich") Ψ 494 737 42 370 484 768 X 949
(vV.l καὶ ἄλλοτε) « 47 355 (Faesi vult corri-
gere πολλοί τε καὶ ἀλλοὴ 894 B 166 ὃ 649
5 286, ἄϑετ. v. schol. HQ, 5 39 200 400 c 69
449 o '876 395 580 v 182. v. 1. ,9 152 251 x 373;
καὶ τοῖς ἄλ. I 417 684. Pronom. relat. con-
iunctum cum χαὲ ἄλλος semper in fine versus
(v. Ameis 5 39 app.): 1 553 à 826 ν 313 x 227
264 v 187 q 298 cf. 9 241 ὄφρα z. &., y 314
ἀλλὰ x. &.; ἠδὲ x. à. E 822 β 909 9 308 (v. 1.
ot δὲ x. &.) cf. etiam. 3P 592 C 84 τ 601, x 9
239 o 217 v 73, Γ' 1085 x«l μείζονες ἄλλοι
Ψ 479. h. Merc. A5 x«l ἄλλος plerumque in
exitu versus ut dactylus quinti pedis efficiatur;
saepe etiam ante caesuram tertii pedis. xal ἀλ-
λοῖον ἄνδρα t 265. — καὶ αὐτός et ipse ,,auch
er, ebenfalls." Particula x«é saepe superva-
canea videtur esse v. A 453 sch. H.; 4 437
ε 150 547 μ 6 o 499 h. Ap. 505 ix δὲ καὶ αὖ-
voi; ἂν δὲ καὶ αὖτ. B. B 419 ὃ 579 ἃ 4 v 75
o 284, 4150 318 E Bo Z 338 H 34 (φρονέουσα
ez «it.), 178 καὶ δ᾽ «it. La Roche x«i δὴ, 191
Θ᾽ 182 — X 47, I 46 709 v. schol, Δ 121 85
Ν 448 II 497 Σ 194 α 251 — π 128 (ἢ),
332 ὃ 453 5 35 ἡ 327 . 884 (?) λ 458, sch. in
περισσὸς ὃ xí, versus suspectus est v. Faesi,
cf. etiam φ 29 ubi ze — vel est; v 208 251
& 343 v 296 q 113 398 h. Ven. 45. — ἢ - ἢ (1)
καὶ «it. Z [489] M 305 x 100, à 712; ἠδὲ x«i
αὖτ. Z 306 P 635 719 (231 v 429 h. Merc. m
h. Cer. 127 (Hermann οἵδε pro ἠδὲ) cf. ἡ
ει 884 x 399 6 45 w 171, Z 260 IN 734 2499 y. D
x«i cum adyerbiis coniungitur: x«i εἴσω
ὃ 775 q 229; x«i χαϑύπερϑε $9 219; xal χεῖϑι
Τ' 402 M 348 (Zen. κἀκεῖσε) X 390 3 A67
o 181; χαὶ χεῖσε M. 348 v. l « 260 & 164;
χαὶ κεῖϑεν Φ 62 cf ὃ 519; v. 1. χάχεῖϑι, χα"
χεῖσε, κἀκεῖϑεν. καὶ δεῦρο I' 205. De καί
cum adv. temp. v. infra.
καί cum verbis iungitur: 1 166, Φ 221 ἀλλ᾽
020
ἄγε δὴ x«l ἔασον, X 496 92 495 563 sec. La
Roche, ó 391 2 360 v 232 ὦ 403 h. Ap. P. 289,
z 91 o 412, h. Cer. 141 (?) Matth. legere vult
«bL κεν pro zal κεν. (ὡς καί Z ATT 1 342 « 35
β 188 c 448 219 9 176 330 ὃ 66, Θ᾽ 286
I 314 v.l.; otov(&) zal ὃ 971 9 944 cf. H 227,
oiov δὴ καί d^ 51 λ 499).
zci refertur non ad singulum vocabulum, sed
ad totam enuntiationem: 1) ὡς ἔφατ᾽ - τοῖσι
δὲ καὶ μετέειπε DB 336 I'96 405 K 219 293
z 109 T 76 (ἐν τῇ ασσαλιωτικῇ καὶ Χίᾳ
toig. δ᾽ ἀνιστάμενος"), | 889 1 82 ν. 1. K 205
v. l. P 157 409 y 330 ὁ 342 o 151 969 σ 405
v 350 « 101 ὦ 442 451 h. Ap. P. 285; τὼ καὶ
δεικνύμενος προςέφη (καί refertur ad δειζ.
zo. I 196 ὃ 59, ip 428 Q 485 o 74 h. Ap.
P. 347; Y 3391 Khiam. v. L τὸν καὶ νεικείων,
Zenod. x«t μὲν νειζ., 7t 460 c£. Ξ Al; £ 344
c 48 ὦ 4 ὄμματα ϑέλγει, τοὺς δὲ xal ὑπνώον-
τας ἐγείρει, H 381 y 44 ὃ 197 206 e 126 ep.
11, 3 cf. etiam σ [332] 992 9 606, ὁ 777 τελέω-
μὲν pi9ov, 0 δὴ καὶ πᾶσιν ἐνὶ φρεσὶν ἤραρεν
(χαί respicit ad τελ., Faesi coniungit cum πᾶς
gw). ἢ μὴν καὶ πόνος ἐστί B 991, I 57; 7"
γὰρ καί X 480, in plur. mscr. xé v. La Roche. —
χαὶ fügt der vorher erwühnten Eigenschaft die
ihr entsprechende Wirkung oder Folge bei.*
A 406 τὸν z«i ὑπέδδεισαν, 4 406, E 633 τὸν
καὶ TÀ. πρὸς μῦϑ. ἔειπεν, N 306, H 214 Θ 440
(x«i videtur supervacaneum esse) Y 234, β 104
1»95 καί (v. 1. κέν, defendit G. Hermann op.
IV 21) τ 149 o 139, o 51$, E 894, v. |. κέν
pro καί, T 365 Ariston. ἀϑετ. στίχοι δ΄ (360—8),
Y 598, τοῦ δὲ καί B 00, Ζ 918 Π 148 X 50
εἴ. Y 399; v 52 ἀλλ᾽ ἑλέτω σε καὶ ὕπνος,
A4 904 τὺ δὲ καὶ τελέεσϑαι ὀίω (Zenod. τετε-
λεσμένον ἔσται sed v. Lehrs Arist, 379); A 212
τὸ δὲ καὶ τετελεσμένον ἔσται (sc. ὥσπερ λέγω),
Zenod. τετελέσϑαι ὀίω sed v. Lehrs Arist. 379;
0 401 Ψ 672 (v.l x«l μήν) v 487 9 337;
p 410 π 440 za μήν, Bekker mutavit in τὸ δὲ
xui; Β 251 B 181 Q 299 g 82 v. Nàügelsb. ad
B “51; ὡς καὶ τετελεσμένον ἔσται Θ 286
« x«i ,desshalb denn auch"
N 356 514 (La Roche: καί — ,noch") O 194
9. 996; τῶ καί Z 853 X 484 P 278 *P 808
Q 740 o 546 χ 317 416 cf. 9 467 ὁ 181; τῶ σὲ
χαὶ oi ὀύναμαι πρ. οὕνεκα v 331; τὸ καί (itaque
etiam) ΠῚ 176 M 9 3 332; τούνεχα καὶ Ν 432
y 15; τῷ καὶ Αἰνείας ὄνομα, οὕνεκα μ᾽ αἷ-
νὸν ἔσχεν ἄχος h. Ven. 198. χαί in apodosi
post protasin incipientem ab εἰ 8 76 2 111 358
v 316 cf, Γ 41 (Nàg. ,hoc vel cupiam", rectius
autem ,vel hoc cupiam); 9 995 ct. E 898 v 390
o 408 c 185 v 5l, εὖτε - καί v 79 (2) cf. h.
Ap. 498 et La Roche h. τ. 232; αὐτὰρ ἐπεί -
χαὶ E 119. 2) in quaestionibus: & 158 (v. 1. εἰ
χαί, εἴ κε) 889 ἦ καὶ μὸ ἥσεαι (v. 1. εἴ-
1 814 v.l; τῶ Ó
L νεμεσὴ
περ μοι καὶ ἀγάσσεαι) cf. 9 ὅ81 584 et Β 229.
3) in sententiis relativis z«/ legitur ut indicetur
sententiam pendentem congruere cum sententia
primaria: 4 249 τοῦ καὶ ἀπὸ γλώσσης μέλι-
τος γλ. ῥέεν αὐδή (καί refertur ad ἡδυεπης,
λιγύς &y., non ad μέλιτος ut Nitzschio visum
est v. Autenr. àp.
Naeg. h. 1.) h. Cer. 12; Β 827
866 972 E 62 Il 154 467 v. Ἰ. cf. sch. V, Y 165,
B 939 cf. . 495 Ξ 345, d 587 οἱ κ. πρόσϑε
(v.l x£, X 370 οἱ καὶ ϑηήσαντο, Hermann
de part. ἄν p. 24 qui censet χαί et languidis-
sime et contra morem poetae adiectum esse,
zi ὃ legit sed v. Nitzsch ΠῚ p. 271; : 334
ct
h. Merc. 20. 4) in sententiis quae pendent a
coniunctionibus ,,das zum ganzen Gedanken ge-
hórige z« ist iu Coniunctionalsátze verflochten*,
ἐπεὶ καί: y 197, v 156 ἐπεὶ z. πᾶσιν 0p
(alii χαΐ cum πᾶσιν coniungunt) h. Ap. 176
α 17] y 47 v 200 q 278 w 261; t ΐ
180 9 401 2224; ὄφρα καί ξ 45 ψ 171 (me
est zcí cum αὐτός coniungere) cf. 4 300 Ζ “80
O 110 I 370 K 146 Π 242 P 452 Ῥ 737 9 24]
(16 A 911 € 400 v 296, E 557; ὄφρα καὶ ἤδη
42 635 (v. |l κενὴ) v. La Roche, ó 294 w 2
μή πὼς καί O 510 K 101 Y 301. — In uf
que sententiarum correlativarum enuntiato
nitur χαΐ quod nos in altero tantum ponin
Z A76 s. δύτε δὴ xci τόνδε γενέσϑαι T6
ἐμόν, ὡς καὶ ἐγώ περ. Saepe vero altei
membrum supplendum est e. g. ᾧ 152 λαβέξι
ἐγὼ ἔλαβον, 99 i
B
9sv γε Je«
ἔργῳ. ἴσως δὲ καὶ διὰ τὸ παρῳχημένο
Ü , € , , 3 *
(va λίγῃ ὅτι ἑτέροις φϑάσασα εἴπας, εἰπὲ
μεν.
54, his
nullum aliud exemplum
quo Aristarchi sententia
tur esse illa interpretatione desistere. Cf.
in Am. app. h. l.
ΠῚ) Habet καί saepissime vim ἐπιδοτικῆ
h. e. intendendi: etiam, vel. 1) Cum nominibu
adiectivis iungitur: Β 229 ἔτι καὶ χρυσοῦ,
noch*", Báuml. p. 152 ad totam sententia
fert χαί. B 867 γνώσεαι ἢ καὶ 9t0ntGup πὸ
λιν οὐκ ἀλαπάξεις (Bekk. ἀλαπάξεις ,proposu
cf. Ameis h. L) ἢ ἀνδρῶν κακότητι (vide €
s, art. ἢ pag. 531, 1) etiam dis volentibus
solum hominum segnitia (; — oder nur
Am. Faesi sec. Doederl; Naegelsb. in!
tio ,das Auch, welches wir ins 2. G
Disiunctivsatzes stellen, ist dem ersten
γνώσεαι εἰ 9. m. οὐκ d. ἢ καὶ xau
ficit, vide Autenrieth h. l.; E 362
Y 367 ε 447 9 925 A 818 καὶ à
E394 τότε z. μιν ἀνήκεστον λάβεν ὁ
La Roche; Z 226 H 118 998 I 57 497
A 654 M 104 301 — 5 184, NN 288
636 676 (9) Ξ 245 II [680] — P 177, MI.
sec, Faesi; P 321 καὶ ὑπὲρ αἶσαν, 924 Y
P 450 749 T 95 415 4 60 105 (sch. À.
συμπάντων) 262, X 281 ἀλλά τις ἃ
χαὶ ἐπίκλοπος ἔπλεο μύϑων, Doeder
2119 καί per καίπερ explicavit cui
Baumeister J. J. £. Ph. 79, 166. 99
ϑηητὴρ καὶ ἐπίπλοπος ἔπλετο τόξων. :
utroque loco — vel (sogar od. und
Hentze in Am. app.; V 19 108 179 x«l
δαο δόμοισιν, 528 £2 437, E 350 v. L, o
297 ἀϑετ. v.schol, ὃ 608 753 6 300 (
delet interpunctionem ante zat)n14v.sch
9 195 351 ε [35] (2), locum defendit Jung
Greisenalter 18: 4
) $
lv?
Ἢ
211 261 302 356 37
056 ξ 85 (x«l μέν) 196 o 400 545 εἰ ;
σὺ πολὺν χρόνον μίμνοις, Hermannus mus
εἰ γὰρ καί sed v. Pfudel Causalsütze p. 94
Hentze ap. Am., x 89 976 o 965 288 o 10
.955 δοχέει δαΐδων σέλας ἔμμεναι αὐτοῦ
| χεφαλῆς, Vossius et Lehrs Arist. p. 143
jpserunt z&z z., ut nunc Düntzer, W. C.
yser, Am. Zusátze, Nauck; minus, placet Gi-
,ibi taedarum et capitis esse splendor vi-
tur*; τ 69 519 v 81 83 87 196 (v. l. zzv pro
xat) φ 295 w 16 sec. Kayserum, v. Am. append.;
386 zal 2x pro δι᾽ x, h. XXI 1; zai ἀνάγκῃ
199 655 ε 154 z 434 v 307 7 451; καὶ ἐσσο-
σι B 119 I'987 460 .X 205 (Cyrillus in
306 χαὲ ὀψιγόνοισι), y 204. z. ἐσσ. ἀοιδήν,
. 1463, 61 πυϑέσϑαι v. La. Roche; 9. 580
(8 y 255 ὦ 433; x«l ὀψιγόνων (&v99.) I' 353
By « 302 y [200].
£ ,vel, etiam* cum pronominibus iungitur:
| ἐμεῖο Q 374, zal ὅς Φ 198, χαὶ τό Γ 41
958 v 316, 17 559 ὅ 644; χαὶ τῆς 4 198;
τῇ ,doch wenigstens in dieser* E 78; z. τόν
34. τῶν μ 64 (Düntzer 4 62—5 expunxit)
(m. μὲν τοῖς ὃ 88, x. u. τούς 1 499)
τά Y 255; x. τόδε ε 994 ρ 985; z. τοῦτο
0; x«i αὐτός vel ipse, ultro, sponte, auch
selbst , ohne fremde Ursache, Erinnerung:
'-. αὐτὸς O 93 T 421 Y 901 432 (ὦ 105
5 z 457 € 365 o 573 φ 110 h. Merc. 376
; γιγνώσκω x. αὖτ. A 6500 M 9272 P 098
ὦ 998; νοέω z. «vr. Ψ 305 Q9 560 φ 957
[577. — E 590 Z 363 0 998 Ν 46 — Ο 604
9, O 565 — II 562, « 33, sch. σημειοῦται
ἄρχος λέγων τὸν καὶ σύνδεσμον περιτ-
w, B 168 y 193 255 4 57 τ 501 cf. δ 712
— & 951 — zx 198, 6 982, Ariston. ἀϑε-
t στίχοι ιδ΄ (275—88), κ 399 φ 29 118,
y. αὐτοί περ Κὶ ΤῸ cf. ξ 282; x. αὐτός
οἷος 2. 499 v. l. ψ 171 (?); καὶ ὅς (pron.
ἢ Ἢ 401 P 629 ὃ 205 λ 434 o 492 (v. l
€ 909 (v. l. εἴ x?) ]
€um numeralibus iunpitur: καὶ εἰς B 990
8 (Kirchhoff Compos. p. 161 expunxit) 7 138;
z. tiz0g. — permulta, Hoffmann qu.
. II 251 censet καί - χαί — et - et esse;
Οἷς A 213 2 686; x. τρεῖς o 408; z.
Ψ 833; zx. ἐννεαπήχεες A 311: καὶ ἐς
v y. ξ 825 τ 291; z. τριηκοσίοισιν ν 390;
(UC q 349; καὶ πᾶς ὃ 777 sec. Faesi;
tl z. πᾶσιν ξορτή (ali καί ad totam
am referunt) χ 133| 41 cf. Φ 105 (v. l.
ΟΥῚΝ 111: z. πολέες H 932 K 171 (3):
oc E 304 7M 383 v. l. πάλλε z. οἷος, 449
457 Y 987 OQ 456 cf. Π 213; χαὶ αὐτός
οἷος Q 499 v. l. ψ 171 (?).
eum comparativis iungitur adiectivorum
erbiorum: zal ἀμείνων K 556 Ψ 479,
ἀϑετεῖται ὅτι οὐκ ἀναγκαῖος, Bekker
; χαὶ ἀρείων A 960 w 114, ἢ x.
II 557 T 33, z. λώιον o 417 w 109:
λον O 470 Ν 638 T 200 β 334 5 606
i selbst lieblicher noch**; Berek Philol.
censet post v. 608 hunc versum collo-
esse; ὃ 819 9 154 o 198 c 22 216;
M. X 935 ἡ 913 (v.l πλείον᾽; ἔτι z.
- "V 386 429; ἢ z. ἔλασσον HK 857: z.
" Τ 108 I 498 Ψ 551 8 48 σ 107 h.
Yi; χαὶ πλείων HK 106 cf. Eust. 792, 90,
ἢ 913 v. 1; Π 651 ἔτι καὶ πλ.; v 18 καὶ
Ov &AAo cf. Ovid. Trist. 5, 11, 7; z.
tp' ἄλλα 2 381; x. ῥίγιον A 895 562;
ovt v 45: z. φίλτερον 2 46 cf. 2 360;
τέρω ὃ 667; z. πρότερον v. infra.
,
χα!
621
x«i ,vel, etiam* inservit adverbiorum no-
tioni intendendae: 1) z«t αὔτως 4 520 ,auch
So schon'; E 955, sch. A χαίπερ πεζὸς υπάρ-
χων, I 599 nihilominus; 1 699 v. 1. pro z«? αλ-
Aoc. 9) x«t ἄλλως Y 99 ,auch sonst; 1 699
,Ohnehin auch*. sch. A yo. xal αὕτως, ε 267
9 571 ,auch sonst, in andrer Hinsieht auch*
q 87 499. 8) zei ἕμιπης B 997 z. ἕ. αἰσχρόν
vel gravissimum dedecus Noeldeke J. J. f. Ph.
76, 485, plerique ,aber auch dennoch*, Bau-
meister J. J. f. Ph. 79, 254 expunxit, T 422
s 905 (vide s. art. ἔμσης) cf. Rhode hom. Misc.
Moers 1865 p. 30; h. Ap. 324 zal σὴ χεχλη-
μένη ἔμπης. 4) καὶ λίην semper in introitu
versus (undecies), v. sub art. λίην. 4 553 O 358
v. sch. BL, T 408 « 46 y 903 ε 477, À 181
z 37, v 893 o 155 o 812. 5) x«i uA
N 152 937 « 318 ἡ 918 ν 313 v 185; χαὶ͵ εἰ
μάλα 1818 Ν 816 O 51 χ 18; εἰ zal μᾶλα
E 410 Ψ 832 s 485 ξ 819 ἡ 194 9 139 217
v 6, η 52 v. l; xai μάλα περ A 217 Z 85
9 316 5 155; εἴ περ z. μάλα ἡ 321 cf. P 571
z. ἐργομένη μάλα περ, σ 380 2. εὐρέα περ
μ. ἐόντα, h. Merc. 188 χαί τε μάλ᾽ ἱμείροντι.
6) καὶ ὡς. Apoll. Dysc. et lexici Hom. conditor
et Herodianus et Tyrannio et Aristarchus scri-
pserunt χαὶ óc et οὐδ᾽ ὡς (cf. Lehrs qu. ep. 63
adn. et de Aristarchi stud. 386), quos sequuntur
Bekk. Faesi, Ameis, Düntzer; ὥς scribunt Din-
dorf, Baeuml, Doederl, Nauck; ἀλλὰ z. ὡς
A 116 P 159 4 322 E 482 A 720 Π 80 365
d 133 (Aristoph. damnavit v. 130—5) Ψ 516
Ὁ 106 ὃ 484 ε 919 9 184 ε 958 σ 76 t 162
171 9924 (v. l. pro αὐτάρ 700; καὶ oc sine ἀλλά
O 56 d 555 ἃ 104. 7) «el 42209: in sola Od.
π 44 v 189 (v. 1. ἄλλαὺ z. οἴχοϑι O 518: x.
τηλόϑεν y 931 cf. τ 98; z. χεῖϑεν Ó 519; z.
ἔνϑεν u 911; ἔτι x. τῇδε 5 173; xol ἄλλοτε
A 590 ,schon früher einmal*, Y 90 ,5 249 v. l
pro χαὶ ἄλλο τεή. — tantum in Iliade. καὶ αὖ-
τῆμαρ Α 81 (opp. καὶ μετόπισϑε); z. αὐτίκα
4 160 (opp. zei ὀψέ) M 69 d 359; ἠὲ z. αὖτ.
viv V 559; 4140 μεταφρασόμεσϑα z. core etiam
alio tempore; A 463 z. αὖτις, paraphr. zal ἔχ
δευτέρου auch ferner, Baeuml. andrerseits, hin-
wiederum; Ὁ 235, Ariston. $9. στίχοι € (231—58);
δὲ z. αὖτις Ω 150 179. καὲ ἔπειτα I' 9290
II 498, Σ [357] ἔπρηξας z. ἔπειτα hast also
auch das erreicht, sed schol Β περισσὸς 0
καί, Düntzer: doch auch ausgeführt, wie du
gewollt; La Roche: hinterher noch, schliesslich
noch; Faesi: doch noch; paraphr. δὴ πάλιν:
bene Eust. 1147, 39 s. ὀνειδισμὸν ἔχει προτέ-
oov πράξεων τῆς Ἥρας ὧν ἕνεχεν εἴρηται
νῦν τὸ z. ἔπειτα. βὶ 60 9 ὅ10 520 (cf. Am. app.)
z 309 q 131 h. Merc. 291 302 488 (Hermannus
scripsit zer ἔπειτα sed v. Baumeister); ct δή οἱ z.
ἔπειτα q 94; ἢ δή οἱ κ. ἔπ. μεϑύστερον h. Cer.
205; ἢ z. ἔπ. O140 ὦ 432 cf. 215. καὶ ἤδη: tan-
tum ὄφρα z. ἤδη (v. supra) 9 635 à 294 ψ 254
et ἠὲ z. ἤδη o 111. ἤδη καί non legitur quod
χαί vocabulo ad quod pertinet postponi non
potest cf. M. Hauptii observ. crit. Lips. 1841.
In ἤδη z. Φρυγίην I' 184 zal cum Φρ., in 707
x. ἄλλοτε A 590 .Z 949 et ἤδη γὰρ z. δεῦρο
I'905 χαί cum ἄλλ. et δεῦρο iungendum est;
χαὶ μετόπισϑε A 82 I 504 λ 294 ἢ. Ap. 166 173
sec. Hermanni coni. pro πᾶσαι μετύπισϑεν. καὶ
vov A 109 4 19 E 604 Ψ 333 x 43 o 542 h.
Ap. P. 136 à 151 v. schol.; h. Merc. 473, Matth.
damnavit, sed vide Herm., cf. £2 685, ó 190
6232
ὦ 461, h. Ap. P. 148 χαὲ νῦν μέντοι ἐγώ (v. l.
τοιγὰρ ἐγών. ὡς z. νῦν 4 179 O 999 « 35
39 330; πῶς κα. vov h. Ap. 598; ὃς x. vov B 939
Y 350 ε 495; ἔτι x. νῦν (cf. Baeuml. Part. 118)
A455 — I 938, I 105 111 959 4 790 ,Ξ΄ 234
Ψ 787, τ 66 cf. ÀAm app.; v 178 o 186. χαὶ
πάλαι E 898 v 292 τ 989: xl ὄπισϑε vp, 961;
zal ὀπίσσω Z 357 cf. v 144; zal πρόσϑεν
H 8251 94 n 28 ὦ 59; zal τότε O 311 (Did.
διχῶς, ἀλλ᾽ ὅγε τοῦ μὲν ἅμαρτε 2 χαὶ ἀλλ᾽ ὅγε
χαὶ r09^ ἅμερτε Ν 518 τ 50, 980 (Zenod.
yo. ἐνθάδε χοῦροι 0Aovto); 4 ids 0 534 II 691.
χαὶ ὕστερον K 450 .4 365 .Ξ 313 Y 452 ε 851:
zal ὐψέ 4 161 (opp. z. αὐτέκα); z. δηϑά β 955.
— ἔτι καί saepius videntur esse coniuncta, sed
Naegelsb. ad D 229: B 118 229 I 25 H 651
7 70 Q 476 (v. 1. ἔτε γάρ) t 178 (v. 1. ὄφρα
τί πουὴ x 991 (v. 1. δέ τι et pro zet: μοι
v. La Roche) τ 10 v 41; ἔτι x. μᾶλλον X 935
3P 386 499 ἡ 918; ἔτι x. viv A 455 I 105 111
259 44790 5 234 II938 3787 τ 66 v 178 o 186.
x«t cum verbis coniungitur: B 348 πρὲν
z. γνώμεναι, HK 190 z. ἄνωγα, Doed: non
patior tantum, sed ultra iubeo, X 947 ὡς
φαμένη καὶ ἡγήσατο v, supra et Herm. EE
711 885; Ῥ 157 γόοιο ἔστι zal ἄσαι, sch.
λείπει τὸ ὕστερον ἵν᾽ ἢ ἔστι x. ὕστερον ἄ.
γόοιο, O 45 x. παραμυϑησαίμην, X Ξ' 4] sec.
Faesi x«l φωνήσας .sogar von freien Stücken
(ultro, prior) anredend^ cf. zx 460, y 224 u 102
v 811. h. Merc. 438 z«? ἔπειτα δικικρινέεσϑαι
ὀίω, ,non est necessarium cum Herm. scribere
κεν ἔπειτα, καὶ ad ὀέω pertinet cf. Baum. h.1.;
zat C. Optat. immerhin, meinetwegen E 685
x. λίποι αἰών, d 974 zal τι πάϑοιμι, ἡ 994
cf. Φ 359, P 647 xal ὄλεσσον. ρ 558 σῖτον
χαὶ αἰτίζων βοσκήσεις. — χαί ad totam senten-
tiam aut ad maiorem sententiae partem refer-
tur: A 510 T 70 (?) Y 99 (καί refertur ad ér.
χώεται) 80. (καί refertur ad “τεῖχος ἐξαλαπάξῃ)
«ὁ 476 y 196 o 461 φ 157 (Bekk. et Fulda
Unters. 204 expungunt 157 — 162; πρὶν καί
A 39 cf. Eust.30, 11, Arist. EHE v. 99—31, sed
v. Koechly diss. "hom. III 9 22; €2 551 4 330 v 427
o 31 (ὑποπτεύει Διονύσιος sch. HQVind. 133) cf.
Naegelsb. ad 4 99. χαί cum participiis
iunetum non est pro χαΐπερ (quamvis) dictum
quae sententia erat Valckenarii ad Eurip. Phoen.
277, sed proprie etiam significat, ut docuit
Herm. ad Soph. Oed. T. 4M. καί - ἐών, ἐόν-
τος, τὰ, τε, τες Il 154 (Düntz. καί ad "totam
sententiam refert et confert B. 827) II 467
y. 15 cfosch:) 627; 0 S38US h- XIX 39 2 9X 5384.
6 995 P 676 T 118 4 964 £147, M lr1 N 236
(v. 1. ἐόντες) y 193 sec. Nitzsch.; Faesi »zat
non solum ad αὐτός, sed etiam ad νόσφιν ἐόν-
τες referendum est** (?). χαὶ οὖχ ἐθέλων, ovaa,
οντα 4 800, β΄ 110 τ 156 o 146. Y 87 Φ 48,
Sch. περισσὸς ὃ καί. xal ἐσσύμενον Z 518
N 315 787; x. μεμαῶτα, Grec I 655 O 998,
276; x. τεϑν ᾿ηῶτι, τὰ καὶ 494, Π 858 .X 364; a.
μετόπισϑ᾽ ἄτης κιοῦσαι I 504; z. ἔχοντας
P 330; x. πεπαρμένη d$ 17. χαὶ μογήσας
B 343 γ 282 (ἀϑετ. v. sch., defendit Ameis);
z. εἰδώς £ 182, sch. πάνυ ἥμαρτες καίπερ οὐκ
ὧν ἀπαίδευτος. z. μοῦνος ἐών (v. 1. ἐών) 7 204;
z. ἀπόπροϑι ναίων t 18: z. οὐ 1 παρεόντ᾽ 145:
z. πόλλ᾽ ἀνελόντα σ 16; z. τηλόϑεν εἰληλου"
ϑώς τ 28. -- χαί ,vermindernd — auch nur*:
« 58 ἱέμενος x. χαπνὸν νοῆσαι) vel fumum i. e.
si nihil aliud certe fumum, X 173 τοῦ xci
xat
χινυμένοιο. — zc bis legitur: Ἂν 28 χαὶ δέ c
καὶ πρόσϑεν, Y 867 καὶ xtv ἐπέεσσι x. ἀϑα-
νάτοισι μαχοίμην, ἡ 218 x«l δὲ z. ,μᾶλλο n
μυϑησαίμην, 2493 v. l. καὶ νῦν zal τάγ᾽ ἔδωκε
IV. zat cum aliis particulis iunzgitur 1) ze
γάρ vel χαὶ - γάρ vocabulo interposito 0817
h. Cer. 258. a) etenim b) nam etiam. 8) Β 371
Z 365, I 509 z. γάρ τεί(Ἰτέον Faesi ,,denn 8
Gottinnen eibt es 593 A4 111 N HM Φ 192.
X 46 ἡ 21 ω 190 v 181 o 521 q 95 χ 99 |
γὰρ δὴ vvv) h. Merc. 450 Ven. 18. b) Γ ΊΒ
4 43 B8 E 478. A 698 Ν 298, II 810 x. γὰρ
τότε, v. l. ποτε, T 59, 95 z. γὰρ δή vU πο
o 192 568 β 17 169 171 ὃ 199 (hunc loc
improbavit Hennings Telem. 185, defendit Fried--
Bundes N. J. f. Ph. 79, 590) 595 s 190 :.357.
ξ τὸ o 317 419 566 c 198 961 τ 75 186, 510 ; ἣ
γὰρ δή, h. Merc. 378 h. Cer. 958: z. ydo καὶ
A 113; x. γάρ τε A 63 2 602 cf. I 502; E.
γάρ τίς ve B 899 v 965 ψ 118, ὃ 232 v. L, sc
BHQ ad 231 narrat Aristarchum scripsisse 7
τρὸς δὲ ἕ ἕκαστος. ἐπεί σφισι δῶχεν Ἀπόλλων.
ἰᾶσϑαι - χαὶ γὰρ τἧἠονός εἶσι γενέϑλης
quod non est verisimile, v. M. Schmidt E
192. Rumpf de γαμοποείΐᾳ p. 10 n. 14
nuth 1. Ll, Lehrs Arist. 179. — z« γάρ saepissit
in introitu versus leguntur, etiam ἢ. Cer. 258, p
arsin secundi pedis 4 118 411 N98 T
P 169: post caes. 8. pedis .4 63 cf. o 317;
arsi 2. pedis ἢ. Merc. 378. 2) zal - γε.
Hom. non videntur coniuncta esse, nam qui
in locis χαΐ et γε leguntur, ys ad alind wc
bulum referendum est: ad pronomen 6 8
α 46 « 477 λ 181 ν 893 o 155 π 87: ad sul
0 312, ad adv. temporis 4 553 T 409
3) xal d£ quas particulas epicis non interpg
alio vocabulo coniungere licet (Herm. Vi
Hartung I 181, Baeumlein 148) H 113 1
Roche χαὶ d5?) 375 394 I 417 684 709
778 484 P351 T 178 Y 99 105 cf.
X 420 Ψ 80 494 O9 370 (v. l. ἀλλά xsv
ztv) 568 d 391 539 60 986 (ἀϑετ. v. s
ῃ 918 ν 302 5 39 o 449 zx 418 o 583 €
q 110 113, de D 163 v. l v. Spitzner; ret
χαὶ δή nune scribitur E 364 Φ 491 μι 116:
δέ vv X 490: zal δέ τε Y 98, sch. A "Aoío
καὶ δέ τι. In hymnis videtur non legi. —
δέ fere semper in versus primo pede; re
tur à primo pede (.Z 364) zx 418 post voc
praeterea 7 709 Y 105 .Y 490 Q 370 c£ 8
de Carolsf. verb. coll. hom. 61 s. 4) z«
iam vero, atque iam. (Vig. Herm. 826, Ha
tung I 135 253 s. 263 s. Baeumlein 102
,wenn ein neuer, dem Vorhergehenden
sprechender Punkt besonders ervorg
werden soll, steht ze ó:.* Naegelsb.
A 161 B 135 4 180 E 175 Z 52 0 8
X 364 (pro v. 1. δ᾽ αὖτε rectius nunc Ἰ
CUTE). O 251 II 494 d» 421 (rectius nunc
δὴ αὖτε pro δ᾽ αὖτε a plurr. editoribus)
B 315 s 988 401 409 ἐ 496 x 30 μι 116
αὖ pro δὴ e$) 330 v 169 τ 533 φ 377 4
h. Ap. P. 253 Ὁ 732 v. l ε 808 v. ἢ
(4 180) et Am. nonnullis in locis ze δή
minative interpretantur ubi verisimilius
ticulam temporalem esse, cf. etiam h.
(xui χεν δή), t 510 (x. γὰρ δή) Π 810
τότε y 99 (x. y. δὴ νῦν) T 95 (x. 929
ποτεὶ ü 273 P 530 :P 490 O 713 ὦ 528 (
xt δή) «p 198 v. La Roche (x. v. x. δή 0) E:
(x«l μὲν δή zov) καὶ δή coniunctum nu
^ CHEN
i zo 6233
» interposito in introitu versus reperitur prae-
175 Θ 356 II 424 (496 v 169 post caes.
pedis, 5 364 8 315 φ 377 y 10 post arsin
pedis, ε 409 post arsin 1. pedis, & 116 in
itio 2. pedis. 5) z«i εἰ et εἰ x«i. Quomodo
is se differant, Sauppe ad Dem. Ol. II $ 90
dt χαὶ εἰ et εἰ xci exprimunt ei rei quae
riodo primaria continetur, aliquid repugnare,
d eam nihilominus vel esse vel fieri. xe εἰ
0 efficiunt, ut ea sola res quae periodo con-
tionali profertur, repugnare videatur: praepo-
ta particula conditionali (εἰ z«/) efficitur ut
aiqua quae cum aliis compluribus (καί) vel
] esse possit, repugnare, sed nihil valere
Ita x«i εἰ particulae vim. eorum quae
ntur, valde adaugent, εἰ z«í minus effe-
quamquam apparet εἰ z«í saepe in locum
ularum χαὶ εἰ substitui posse. Aliud dis-
esse Herm. Vig. p. 829 statuit (x«i εἰ
tiamsi et x«l refertur ad ipsam condi-
n eamque indicat non certam esse: etiam
. Sl Quare xel εἰ usurpatur de re quam
"tantum ut veram ἃ nobis indicamus, εἰ
re quam esse veram indicamus) sed iure
dixit Spitzner exc. XXIII ad 1].“ cf. etiam
pg [139 s., Baeuml. 151. x«i εἰ: etiamsi,
3) c. indic. N [316] z«i εὲ μάλα καρτε-
i», Ὁ 51 χαὶ εἰ μάλα βούλεται, Y 371
εἰ ἔοιχεν. b) c. coni E 351 x«l &t y? ἕτέ-
πύϑηαι, 4A 391 κα. εἴ χ᾽ ὀλίγον περ ἐπ-
|,z 98 116 πέποιϑε, καὶ εἰ ὄρηται, q 265
ἄς ys καὶ εἴ κ᾽ εἰῶμεν ἑστάμεν, apodosis
Aristarchus (Π 559 Ariston.) supplet χα-
ἔχοι. sch. M. Vind. 133 προσληπτέον
δὲν χωλύει cf. La Roche et Düntz.; Faesi
L apodosin incipere ab ἀλλά (v. 963) et
Classen Beob. p. 34. c) c. optat. χαὲ &
Ὁ 4 347, καὶ εἰ μάλα τις πολεμίζοι
| Bekk. expunxit, cf. La Roche, ν 292 z«
εὸς ἀντιάσειεν, χ 18 καὶ εἰ μάλα χαρτερὸς
—Aliüs in locis z«/ nil est nisi copula, ita-
αὶ εἰ — et si H 117 (Ahrens Rh. Mus.
"Corr. εἰ πέρ v? ἀδδειὴς καὶ ἀεὶ μόϑου ἔστ᾽
oc) I 380 ,“ΞΞ 196 2 497 s 90 η 890
66 4 96 χ 62 ἢ. Merc. 565 (δαείης
ptum est) εἰ z« etsi, etiam si a) c. indic.
Ὁ εἰ x«l μάλα καρτερός ἐστιν, N 58 (2)
. ἐστί), Bekk. expunxit, 5 312 ἡ 194
15 v. 1. οὐ πολύμυϑος οὐδ᾽ ἀφαμαρ-
εἰ x«l γένει ὕστερος ἦεν, 51. Spitzn.,
"part. ἢ - ἢ et εἰ - ἢ Greifsw. 1840 p.11,
[ qui vertit trotzdem", Hentze in Zus.
ed. l Ll; Povelsen emend. p. 75 5.,
»; καί sive etiam quia iunior erat*.
ἢ A. Townl Eton. sch. 4 219
415, 19. 38 E. G. 250, 43. Euit. all.
che; ἡ Cramer Epim. 198, 15, Thiersch
L gr. cap. I 435, Naegelsb. Baeuml.
Nic. si non legit aut non novit cf.
L ep. 61. b) c. optat. Z7 748 εἰ x«l εἴη
D., s 485 εἰ xal μάλα περ χαλεπαί-
(Bekk. Düntz. Koechly de Od. carm.
expunxerunt) 9 139 217. — χαί cum ali-
orum vocabulorum quae sequuntur conso-
m est ut illi plus gravitatis addatur, itaque
que vocabulo aliquo interiecto εἰ ze sepa-
int /7623 3P 592, C 282 βέλτερον εἰ καὐτή,
οἰχομένη πόσιν εὑρεν (ἀϑετ. Ariston.); εἰ
um E 350 v. L, H 904 I 46 M 361
n 348
N 111 Π 746 99 705 768 2 356
-l (pro εἰ γάρ xtv ov) e 371 376; εἴ
περ καὶ A 8l 4 160 O 117, ἃ 389. v. 1. εἴπερ
uot καὶ ἀγάσσεαι, ἡ 821 ε [35] εἰ καί (num
etiam) in quaestionis indirectae priore membro
pro 7 codices nonnunquam habent: B 367 yvo-
σεαι εἰ καὶ ϑεσπεσίῃ πόλιν οὐχ ἀλαπάξεις ἢ
χακότητι cf. Lehrs qu. ep. 56 et art, ἡ p. 531.
O 111 εἴσεται εἰ καὶ ἐμὸν δόρυ μαΐνεται,
Spitzn. Bekk. La Roche 7, Thiersch 7, sch. V
ὃ ἢ ἀντὶ τοῦ εἰ συναπτιχοῦ cf. o 308 v. l,
z 138 χατάλεξον εἰ καὶ Δαέρτῃ ἄγγ. ἔλθω cf.
La Roche, o 524 εἰ χαΐ v. 1. pro εἴ χε, α 158 389
v. 1. εἰ καί μοι νεμεσήσεαι pro ἡ cf. B 349
εἴ τε χαὶ οὐχί (La Roche) — καὶ εὲ μάλα ap.
Hom. legitur 7 318 Ν 816 O 51 z 18; & χαὲ
μάλα E 410 s 485 6 312 ἡ 194. 9.139 217 » 6
1 92 v, l cf. Ψ 832. — 6) x«i μέν transitum
facit ad rem graviorem quae cum antecedenti-
bus cohaeret a) affirmative: et sane, et profecto
b) adversative: atqui. a) 4 269 zai μὲν τοῖσιν
ἐγὼ μεϑομίλεον, A 973 z. u. μευ βουλέων
ξύνιεν. Contra Naegelsb. qui vertit in utroque
loco x«i μέν ,und doch* v. Braune Anm. z.
14. B. d. Od. 1855 p. 93, Z 27 z. u. τῶν (cod.
Mosc. 1 χαὲὶ μήν v. l) 194, I 499 zx. gu. τούς,
Ψ 174 x. u. τῶν, (2 488 x. u. πὸν xtivOv,
Ὁ 732 zal μὲν ἐγώ, ἡ 390 x. u. οἱ ἔνϑ᾽ ἢλ-
Sov, x 18 χαὶ μὲν τῶν, x l6 x. μ. ἐγώ in plu-
rimis et optimis codd., Bekk. Nauck legunt cum
codd. DF αὐτὰρ ἐγώ cf. Kayser Philol. XVII
p. 706, & 88 x. u. τοῖς cf. 85 et Braune p. 13,
τ 244 καὶ μέν ot κῆρυξ εἵπετο, h. Merc. 543
z. μ. ἐμῆς ὀμφῆς ἀπονήσεται (cod. D μήν,
Herm. χαΐ xs) b) X 362 χαὲ μὲν δή πού τις,
Zenod. expunxerat 356 —68, expunxit Bekker;
I 632 νηλῆής" x«i μέν τίς τε κασιγνήτοιο φο-
νῆος ποινὴν ἐδέξατο cf. v 45 xal μέν τίς τε
χερείονι πείϑεϑ᾽ ἑταίρῳ, & 85 καὶ μὲν δυσμε-
γέες refertur ad v. 82, v. 88 et 84 expungendi
videntur cf. Friedlaender Anall. 471 et Hentze
Zus. ad Am. ξ 82. — Bekker omnibus his in
locis, exceptis 9 732 16 (x«l μὲν ἐγών, scribi
vult zc μήν (h. Bl. I 34, 22), assentiente Friedl.
J. J. f. Ph. 79, 821. Kayser contra (Philol.
XVIII 673) apud Hom. zal μήν ubique in μέν
et rc» mutari vult, sed cf. Baeuml. 160, Braune
p. 23, Hartung II 391, Vig. Herm. 528. Eust.
719, 89. — Fere ubique in primo pede versus;
removetur ἃ 1. pede 1 632 (" ηλής) et v 45 (post
vocativum). 7) καὶ μη» et profecto, et sane.
3P 410 π 440 καὶ μὴν τετελεσμένον ἔσται, Bekk.
mutavit in τὸ δὲ x«i), P 672 v. 1. v. sch. A,
T 45 χαὶ μὴν οἱ τότε γ᾽ tav, Δ 582 593 xal
μὴν εἶδον, h. Merc. 543 v. 1. — Apollon. de
coni. 518, 31 ss., Baeuml. 156, Hartung II 376—78
389 401, Herm. Vig. 528 837, Kayser Phil. XVIII
673 v. supra. Aut in initio versus aut post
caes. tertii pedis.
8) καέ vo xr a2) cum ind. aor. s. impf., in
protasi εὖ μή: I'373 — Z£ 165, E 679 6 90
131 217 41,311 750 X 454 (G9. Ariston.) 211
Ψ 154 382 540 738 ὃ 363 502 zx 220 226
v 241 o 50 h. Cer. 310; in protasi & 2 317;
non sequitur εἰ μη sed ἀλλά ε 79 à 630 μαὶ "1.
b) c. optat. aor., in protasi εἰ μή E 311 388;
c. opt. praes. & 395 τ 994. xaí νύ χε δή cum
ind. aor. s. impf, in protasi εἰ μή: H 273 P530
Ψ 490 Q 718 ὦ 528, o 128 χαί νύ χε δή ῥ᾽
ἐτάνυσσε, codd. KPS δὴ τανύσειε, sch. ABLV
ad B 215 εὐχτιχὸν ἀντὶ ὁριστιχοῦ τοῦ ἐδόχει
ὡς τὸ E 888, W. C. Kayser Philol. XVIII 650
putat Aristarchum δὴ τανύσειε legisse, sed
v
624
v. La Roche h. U. 247 s. — Ubique in introitu
versus praeter Θ 90. 9) zeé - περ (particulae
ap. Hom. semper seiunguntur interposito eo vo-
cabulo quod est maximi ponderis; nullo inter-
posito voc. legitur semel: ἡ. 224 zal περ πολλὰ
παϑόντα.λ quamvis, plerumque cum participio:
I 627 καὶ οὐχ ἀγαθόν περ ἐόντα, 4 "721 z.
πεζός περ ἐών, M 410 Y 356 x. ἰφϑίμῳ περ
ἐόντι, acc. Π 620; χαὶ χρατερός περ ἐών
O 195 Π 094: dat. h. Merc. 386; acc. h. Merc.
418 cf Baum., Π 550 x. ἀλλοδαπός περ ἐών,
II 617 z. ὀρχηστήν περ ἐόντα, Q 423 κ. vézvoc
περ ἐόντος (sch. V. ὡς περισσὸς ὃ στίχος ἀϑε-
τεῖται), Q ὅ10 z. ἱχέτην περ ἐόντα, 42 609 z.
δοιώ περ ἐόντε, καὶ 441 z. πηῷ περ ἐόντι, v271
z. χαλεπόν π. ἐόντα, φ 810 καὶ ὁπλότερός περ
ἐών, ὦ 499 x«i πολιοί περ ἐόντες, h. Ap. 48
χαὶ πιοτέρη περ ἐοῦσα, h. Merc. 131 χαὶ ἀϑά-
varóv περ ἐόντα, σ 385 z. εὐρέα περ μάλ᾽
ἐόντα, ψ 19 χαὶ ἐπίφρονά περ μάλ᾽ ἐόντα,
B 270 Θ 195 817 O 651 ó 549 [668] καὶ ἀχνύ-
μενός περ, M 178 (Ariston. ἄϑετ., z9et. δὲ
χαὶ παρὰ ριστοφ., παρὰ Ζην. δὲ οὐκ ἐγρά-
qtto Did, Bekker expunxit) O 133 h. Cer. 147
216 καὶ ἀχνύμενός περ ἀνάγχῃ, Ξ 198 καὶ οὐ-
τάμενοί nto &v&yzg, Ν 57 630 ὃ 785 h. Merc.
299 χαὶ ἐσσύμενός περ. t Dll καὶ zxóoucvóv
περ, ὃ 502 z. ἐχϑόμενός περ, T 189 v. l καὶ
ἐπειγόμενός περ cf. La Roche et Faesi, £9 20
x«l τεϑνηότα περ (GOsr. Ariston., Düntzer Rh.
Mus. 5, 383, hom. ΑΒΗ. 580 5. expunxit cf. etiam
Liesegang de XXIV Il. rhaps. I 9), additum est
ἔμπης P 239. P 571 χαὶ ἐργομένη μάλα περ,
A 217 καὶ μάλα περ χεχολωμένον, 9 316 z.
μάλα περ φιλέοντε, ξ 150 z. μάλα περ χεχθη-
μένος, Z 85 κ. μάλα τειρόμενοί περ οἷ... σ 385
w 12, E 195 καὶ πρίν περ μεμαὼς: ut ana-
coluthiam tollerent, multi hunc versum cum àn-
tecedentibus coniunxerunt (etiam Hentze z. Pe-
riodenbildung bei Hom. 1868 p.23) 3er der auch
früher schon eifrig begehrt hatte"; contra haec
scripserunt Classen Beob. 140 not. 67 et Ameis
app. h. 1. Sed ii qui cum sequentibus coniun-
gunt, inter se dissentiunt: Baeuml. Part. 201 vertit
χαί ,vel*, Am. ,und war er früher schon*.
Contra haec recte mihi disputasse videtur Faesi
χαί hic non esse copulam quum vv. 125 ss. àc-
curatius explicent v. 184: 4 577 χαὶ αὐτῇ περ
νοεούσῃ, Ὁ 30 χαὶ πολλά περ ἀϑλήσαντα,
o 555 χαὶ χκήδεά περ πεπαϑυίῃ. Καί - περ in
initio sententiae legitur v 271 et E 135. Saepe
χαί - περ iungitur cum alio voc. vel verbo (in
partic) sed nunquam in introitu sententiae, ut
augeatur pondus voc. inter καί et zsg inter-
positi: H 904 καὶ Ἕχτορά περ, I 247 καὶ ὀψέ
περ, M 361 z. ἐνθάδε περ, 42 498 750 za ἐν
ϑανάτοιό περ αἴσῃ, ὃ 914 z. ἠῶϑέν περ, € 73
x. ἀϑάνατός περ, P 104 χαὶ πρὸς δαίμονά
περ, Ὁ 982 εἰ καὐτή περ (ἀϑ.. Ariston.), A 70
zal αὐτοί περ οἵ. A 577, E 802 καί δ᾽ ὅτε
περ (?) cf. Z 477 ὡς χαὶ ἐγώ περ 6t ε 485 εἰ
xul μάλα περ χαλεπαίνοι. — Hartung 1 340,
Baeumlein 199—202, Am. E 135 app., Schoemann
Redeth.901. 10) χαί ó« iis in locis legitur, in
quibus inest quod facile aliquis ex superioribus
repetit vel quo facile sua sponte transit: 4 360
500 s 195 χαί ó« χαϑέζετο, A 569 καί óc
χαϑῆστο, I' ΤΊ — H 55, Γ 113 844 396 (&9.
Ariston.) 4 932 379 E427 802 (aliter Ameis) S71
(χαί à? ὀλοφυρόμενος) — Δ 815 Σ 72 fg 362
À 4729 (v. 1. χαί μὴ x 22 o 40 h. Cer. 247
,
αι.
,
Φ 73 v. l; Θ 200 1 634 K 541 N 651 ὁ 447
615 Π 586 X 597 (ἀϑετοῦνται oi δύο 597 Β,
Ariston. T 42 (v. 1. zat. 9?) cf. seh. A, d» 164.
494 591 Ψ 739 2 102 β 384 9 10 λ 240 262
307 c 200 v 7S h. Cer. 58 255 h. XIX 30. n
locis quos nominavi particulae z«í óc in vel
primo pede leguntur. Semotae ἃ primo pede re-
periuntur (cf. Sehnorr de Carolst. verb. coll
61$) ὡς φάτο καί ῥὰ K 332 O 119 P3
v 54 φ 80 175 ὦ 520, 1 599 V'886 v 197
z 162 ὦ 389, h. Merc. [507] za£ δ᾽ 0 μὲν M
coniecit, Herm., Baum. receperunt, codd.
τὸ, τὰ, ὃ, Schneidew. coni. κάτα μέν: h. Cer. i
χαὶ γάρ óc A 113. — καί δά τε in intr
versus ἢ. Ap. 3 Herm. coniecit, libri καΐ ῥά
,quod nihili est". 10) καέ τε atque; nonm
In locis non multum differt a simplici «a, Ε
tung I 75, Herm. Vig. 520, Baeuml. 238,
ad 4 521. — A 521 νειχεῖ, καί τέ quot, T
γνοίην καί v οὔνομα μυϑησαίμην οἵ, Hi
Vis. 707, volgo χαί τοὔνομει. I 509 ὦνησαν
v ἔχλυον, D 510 ἀνήνηται καί τε ἀποεῖ
M 984 zaí τε χέχυται, INN 184 τιϑεῖ χα
ἐσάωσε, II 9 ἀνώγει καί τε χατερύχει, Ἢ
χαὶ v ἴασιν, P 56 καί τε βρύει, P 618 &
z. τε ἐξείλετο ϑυμόν, X 309 χαΐ τε zt
T 42 v. l. pro ze£ δ᾽, T 86 ἔειπον zai t
χείεσκον, X 81 καί τε φέρει, £2 335 Ζαξ
ἔχλυες, € 488 — ε 274 στρέφεται καὶ τὲ δι
χεύει. t 842 ἄεσα καί v? ἀνέμεινα, v Bà
vt ἰαίνομοι, v 19 καί τε ἐπέβησαν, h. Met
zaí τε ἰδών: ante hunc versum aliqua in
disse patet cf. Groddeck de hymn. hom.
quiis 86, Herm., Matth.; Schmitt in J. δὲ
73, 150 coni. «7, zev, Lohsee p. 43 88
eorum versuum qui ante v. 92 excideru
contineri versibus censet. χαΐ τε ad ide.
trahendum est ex eius sententia, ut vice
tatioris καί περ sustineat plane eodem
quo h. Merc. 133 χαί τε μάλ᾽ ἱμείρο
apud Hom. nullum exemplum huiusmodi
tur; h. Merc. 559 καί τε χραίνουσιν, h.-
χαί v? ἐδαμάσσατο, h. Ven. 30 χαΐ τε
,
ἐπιοινοχεύοι, 901 καί τε ἐῤῥώσαντο
χαί 1? ἐῤῥύσατο. repetitum in eod
E 465 καὶ τε γελάσαι χαί t? ὀρχήσασ
τε sibi respondent K 224 σύν τε δύ᾽ gy
χαί τε πρὸ ὃ τοῦ ἐνόησεν. lI 169.
zai τε βροτοῖσι ἔχϑιστος (v. 1. καί ye,
τῷ καὶ τέ τις εὔχεται ἀνήρ sec. Herm
op.IV 41 cf. Y 98 χαὲ δέ τε. In introitu
tentiae ap. Hom. ze re tantum o 485 im
(cf. h. Ven. 36 38), itaque Axtius coni
p. 32 χαὶ δέ vel χαὶ γάρ coniecit οἱ
Düntz. --- χαΐ τε ubique aut in introitu
aut post caes. tert. pedis legitur; post ἃ
cundi pedis r 537, in 2. pede A 521
P 678 τ 342, in 4. pede Ξ 484. 12) 2
initio periodi nullo vocabulo interpe
tantum Ν᾽ 267 καί τοι ἐμοὶ πόλλ᾽ ἔναρ
mihi videtur zc«/ ad ἐμοΐ referre; e
interpretatur Daeuml. 245. —
13) Quo arctius inter se coniungantur
bra, ponuntur particulae τέ et zt sibi
tes. τέ - χαί coniungit a) duo substant
337 30; 320 B1— Q 677, T 417 «9
cf. π 965 ἀνδράσι τε καὶ ϑεοῖσι (v. 17€
B 40 Θ 431 9 82 (αϑετ.)), B 339 401, Meineke
egere mavult (Hermes III 260) ϑάνατόν ys φυ-
Ei» χατὰ μῶλον Ἄρηος, B 615 678 898 830
54 Π 42 104 cf. T 259, Π' 127 131 251 0 71,
Γ 343 4 80 338 v. l, I'148 902 929 957
300 h. XXXIII 3, I' 892 4 15 82 ὦ 475,
/4[ 44 122 151 282 303 450 — 9 64, 4 505 —
T8588 P 316, E 4 50 II 214 cf. 4 375 τ 32,
27 cf. schol. B, P 205 κ 362, E 207 300— P 7,
447 — h. Ap. 159, E 501 568 586 602 II 493
X 269, E 614 704 760 769 0 46 A 114 « 54
Cer. 33, Z 75 77 Π 536 P 754, 758, Z 156
JI (cf. La Roche) — Y 241, Z 237 1 864 .1 170,
317 351 471 511 — Ὁ 208, ἀϑετ. στίχοι δ΄,
165 — 68) Ariston. H 58 134 976 [295] 304 —
825 d9er. Ariston, H 386 0 15 52 cf. 4 [83],
! 114 203 2987 4 736, 0 343 — O 1, Θ 498
45, & 201 — 302, 981 (τινὲς zLnuvou χατὰ
ἔγα &. À. schol. V), X 308 — v 98 h. Cer. 43,
322 (Ariston. ἀϑετ. στίχοι ια᾿ (317—927), Bekk.
405 — Q9 164, Ξ 480 — 9. 599,
233 (Ariston. &9er.
rou ε΄ 231—835) — Σ 150 Ψ 2, Ὁ 329 cf. 973,
αἴ — ᾧ 66 ; 14, II 103 219 948 361 453
1528 (v. l. γε pro τε), I1 454 505 542 c£. Schol.
14 760 P 39 296 494 668 Y 141 405 T 44 48
3.166 347 — h. Ap. 124, T 392 — Ω 474, T
Ὁ 410 cf. 60, Y 160 170 Φ 203 — 353, 521
263 302 354 (La Roche σε pro τε) — y 259,
409 434 462 473 P 111, schol. A χαεὰ πολλὰ
[v ἀντιγράφων οὐρῆας ὦτρ., ἔξω τοῦ τέ,
1637 716 891 Q 42 18 141 346 350 362 443
᾿ 710 772 (Bekk. expunxit) cf. 6. « 5, locus
1 Bekk. Act. Acad. Berol. 1853
p. XI, sed cf. Friedlànder J.
Kayser Phil. 21, 317; « 95
ΔΙ — σ 304, 9 123, Did. "Aouatoqüvnc
roc τε τεός, de schol. corrupto v. La Roche,
300 — ἡ 277 o 482, y 310 324 369
t expunxit Hennings Telem.
^ defendit Friedlünder J. J. f. Ph. 79, 590,
81 — 8 52 h. VII 32, s 102 109, Ariston.
(105—11) χαὲ πρὸς τὴν
οἱ δὲ τελευταῖοι δύο ἐκ
-Ξ
^ ( kk. χέ, Aristar-
S διστάζει τοὺς ἕξ (311—16) Ὁμήρου εἶναι,
V. l, 9 148 583 (v. l. αἵματα zat),
'* x 59 509
105 118 299
528 z 265,
7x 15, o 109
26, σ 65 140
414 459, v 8 v.
ἀντιγράφοις,
t9 τε xal
? p. 9;
L AC
eX. Hom. ed, Ebeling.
4a
625
receperunt etiam Faesi, Ameis, Düntzer, Bàum-
len, * 937 407 449 — 459, 474 475 cf
9 96, v 120 145 o 11 45. h. Ap. [I5] 76
τι 148 221 245, 131 142, h. Ap. P. 15 95 97
87 88 288 cf. 73 113, ἢ. Merc, 46 — 581,
183 214 314 317 327 497 49] cf. 568, h. Ven.
18 secundum Ruhnk. coni, 82 v. l cf 85,
169 181 262 h. Cer. 970 472 ἢ. VH 24 XV 9
— XX 8, XXVII 90 XXIX 12. Saepe inter
se coniunguntur "49zr«í; τε χαὶ Ἥρη A 90
E 418 Θ 444 447 457 I 954 A 45; Ἥρη
tt x. AD» 4 8 E 908; ἄλοχόν τε x. υἱόν
480 688 cf. Φ 587; ἄλοχ. tt κ. παῖδες Ο 497
(Lyeurg. in Leocr. 108 pro παῖδες legit τέχνα)
Cf. ν 403; ἄλ. τε καὶ τέχνα B 136 X 5]4 4 238;
dà. t€ χαὶ τέχεσσιν 9 943 x 61 cf. Lobeck
Parall. 64 Schnorr de Carolsf. p. 43; ᾿Ατρεῖδαί
τε x. ευχν. Ἀχαιοί A 17 P 979 658; zx. ἀρ.
Παναχαιῶν ΗΓ 397 885 (v. l. ἐυκν. "Ay.) Ψ 936;
ἵπποισί τε x. ἅρμασι 4 366 ἡ 198 3^ 286 h.
Merc. 69, acc. K 322; ἵππους τε x. ἅρμα
«1 528 MM. 190; ἵπποι τε x. ἄνδρες Ψ 242. gen.
O 214 K 888 P 740 Φ 16, acc. B 554 (Ζηνόδ.
ἀϑ. 553—5) 4 497 Il 167; ἀνδρῶν τε χ. ἵππων
P 400; κεφαλήν τε x. ὦμους D 997: σὺν τῷ
τὲ (pro ἠδέ quod alii legerunt) ἡ ἀρίσταρχος
«uL ἡ ἀριστοφάνους x«l ἔστιν εὐφραδέστερον
Did. o 35 q 224 X 499, dat. 5 235 9 19 v 162;
χλισίῃ τε x. νηί Α 829 K 74 N 207, acc. plur.
4 328 Θ 920 I 185 652 4 617 Ν 167 208;
νηυσί tt z. χλισίῃσι O 688; χρέα v! ἄσπετα
χ. μέϑυ (Bekk., Faesi, Am., Düntz., Baeuml.,
Nauck; La Roche sec. plurimos codd. χρέατ᾽
&) . 162 557 x 184 468 [477] μι 30; νηΐ τε καὶ
ἑτάροισ(ι») A 188 y 923 εἐ 173 λ 113 161 (4gi-
στοφάνης d.) u [140], dat. pl. 4 179, acc. pl.
V 319 (Aristarchus 49.) ἑτάρους τὲ x. vaa
0 269; νύχτας τε x. ἦμαρ E 490 X 439 Q 73,
49. στίχοι γ᾽ (71—3) Ariston, 8 345 χ 98 80
0 476 ὦ 63; νύχτες τε x. ἤματα λ 183 v 338
7 39, acc. Σ᾽ 340 42 745, gen. sing. x 86 h.
Merc. 482; νύχτες τε x. ἡμέραι & 18 h. Ap. 349;
δύο τ᾽ ἤματα κ. δύο νύχτας x 149; ἐννημάρ
τε x. ἐννέα νύχτας h. ΑΡ.91, cf. etiam Lobeck
Parall. p. 63 Schnorr de Carolsfeld p. 49; ξίφε-
σίν τε χαὶ ἔγχεσιν Ν 147 X 96 Ο 978 Hl 637
P'731 o 527; Τρῶές τε x. "Extoo 6 158 O 589,
dat. K 318 N 720 P 719 cf. K 563, acc. AN 1
129 O0 42 II 654; χρυσός τε κα. ἄργυρος h.
Merc. 249 (cod. Mosc. 78 pro zs) dat. A 438
D 52, acc. x 35 45 cf. v 200. Praepositio in
altero membro repetitur Z 167 — y 319 (ἀνα),
Z 210 « 12 (ἐν), 6 57 (πρό), X 190 (0.4), « 93
B 214 359 (ἐφ), 9, 249 (uti) cf. A 340 πρός τε,
- E
| WQoc τε, xal πρός, 92 758 ἐς X., ἔς τ’, καὶ 4.
ἢ 71 £x τε, ἔχ τε καὶ À., h. Ap. P. 299 ἔς τε
7. χαὶ δώμ., ἔς tc. Membra habent praeposi-
tionem diversam 4 409 Y 377 Ψ' 508 cf. B 575.
Notandi sunt loci h. Ap. P. 73 113 Βὐρώ-
πῃν (ἔχουσι) τε χ. ἀμφιρύτας χατὰ νήσους. —
τέ - χαί coniungunt b) duo adiectiva: 4 9293
417, B 281 h. XXI 4 πρῶτοί(ὀν) t£ κ. ὕστατοι(ον),
E450 515 — H 308, 1 41 505 649 A 958 41179
(&9. ἀμφότεροι 179 s. Ariston) .X 210 O 121
— ὃ 698, X 394 Φ 253 430 447, X 908 v 116
h. Merc. 289 πύματόν τε x. ὕστατον cf. à 685
v 13, X 511. β 61 ὃ 211 ε 182 v. 1, £ 190 —
t 170 ν 201, ξ 230 — ῳ 157, 9 163 cf. schol,
310 575 μ 396 π 949 σα 229 (d9&t.) — v 310,
v 391 φ 131 h. Ap. P. 90 h. Merc. 494 ϑηλείας
τε χαὶ ἄρσενας cf. Lobeck Ι. L, Schnorr. 1. 1,
40
626
h. Ven. 123 h. XXX 5. — πολύς cum aliis adi.
coniungitur saepe particulis τὲ καί: πολέες τε
x. ἐσθλοί Z 452 2 167 t 284 («9er.) 9 110
x 204 h. Ap. P. 217; πολλοί τε z. ἐσϑλοί
Ἢ 624 N 709, gen. pl E 176 17425 X 44,
acc. 4 298 22 904 520 ὦ 427; πολλοί (πολέες)
τε κ. ἄλκιμοι 4 488 Φ 586; πολλοῖσίν τε κ.
ἐφϑίμ. ὦ 96; π. τε 7. χαρίεντα O 204 I 599;
πόλλ᾽ ἐτεά τε x. οὐχί Y 255 (Bekk. Faesi Baeuml.
La Roche) schol. A ἄλλοι δὲ πολλὰ δ᾽ ἐόντα,
τὰ δ᾽ οὐκί, Did. οἵτως ᾿Αρίσταρχος, πολλὰ τά
τε καὶ οὐκί, Spitzn. πολλά v? ἔοντα x. οὐχί,
Düntz. πολλά τ᾽ ἔοντα τε καὶ οὐχί. — καὶ οὐ
B 61 ε 182 v. L, z. οὐκί Y 255.
c) duo adverbia: B303 χϑεζά τε z. πρώιζ᾽ cf. p
Herod.II 53 et Naeg. Autenr., K [52] (69. 51 52
Ariston.; x«l 'Agietóq. 79079. Did), & 403 cf.
7 290. d) duo pronomina: Q 773 Εἰ 58
7 936 ἢ. Ven. 113 (re inseruit Wolfius) e)Pron.
et subst. coniunguntur E 832 Z 408 (zuv&c γρά-
φουσι καὶ ἐμὸν μόρον, ovx εὖ sch. A.) 6 193
I 346 0 257 P 152 y 209, Ariston. περιττός "
ἀρκεῖ γὰρ ὁ πρὸ αὐτοῦ, & 99 A 488 512 (v. 1.
τε om.) & 452 τ 877 χ 376 w 61 -h. Merc. 459
h. Cer. [400 465] sec. Buecheler; h. XXV 7
XXVII 92 XXIX 14 XXXIII 19 ὑμέων τε z.
ἄλλης μνήσομ᾽ ἀοιδῆς, h. XXIX. 18 ep. 15 (14),
16; νεῶν τε χ. αὐτῶν Η 888 437 X 56 68, acc.
x 96; αὐτοί τε x. ἵπποι 44 708 Ν 684 P 644,
du. ó 20, gen. pl B 466 cf. Φ 521; ἵπποι τε
x. αὐτοί .1 595. Pronomen possess. cum genet.
nominis coniungitur o 262 τ 514. f) duo nu-
meralia: z 949 πίσυρές τε χαὶ εἴχοσι, Thier-
schius ali τε deleverunt, sed cf. Lobeck ad
Phryn. p. 411; Bekk. deleta caesura legit πι-
συρεςκαιεείχοσι. ὃ 90 τριηκόσιοί τὲ x. ξξή-
χοντα, I 819 δεχάχις τε X. εἰχοσάκις, X 849
δεχάχις τε καὶ εἰχοσινήριτα cf. l'368 ε Τί
τριχϑά τε x. τετραχϑά. g) duo verba vel
duae sententiae «) subiecto non mutato: 4 23
— 9377, 861 cf. Ariston., B 191 410 — μ 356
περιέστησάν τε z. Bekk. ex coni. pro περιε-
στήσαντο z., quod codd. legunt, ΓΙ 818 (sch. A
ἐν τῇ ᾿Αριστοφάνους καί νύ κεν ἐξείρυσεν v. La
Roche) X 165, 4 55 (ἀϑετ. Ariston.) E 236
2933 478 598 — K 191, H 117 (v. l γε pro
τε, subi. repetitum est) Θ᾽ 168, ἡ ὅδ. ὅτι ὑποτάσ-
σουσιν ἢ μήτε στρέψαι μήτ᾽ ἀντ. μαχ. Ariston.,
I 392 (subi. repetitum est), A 211 v. 1. M 198
N 56 392 368 619 P 537 Φ 183, Ξ 500 0 393
397 — v 198 (v. L δέ pro τέ) cf. M 162, 0 «τὸ
4929 II 958 — y 45, P 58 441 — 6 1831, 2 350
λοῦσάν τε κ. ἤλειψαν, x 964 v. l, Σ᾽ 363 —
v 40, 537 X 82 3p 90 167 cf. ὦ 622, £2 [558]
ζώειν τε x. ὁρᾶν φάος Ἤεϊλ., 608 « 41 298 —
À 80, « 385 8 227 (probabilius vero est subi.
verbi πείϑεσθϑαι esse τοὺς κατὰ οἶκον, subi.
verbi φυλάσσειν: Μέντορα) 252 — ε 10, β 811
y 233 (άϑετο — ε 920 9 466, y 462 4 365 ui-
στυλλόν τε x. ἔπειραν cf. A 465 Β 428 ξ 430
1 210; λοῦσέν τε z. ἔχρισεν y 466 x 364 450
cf. v 505, y 483 d 60 ε 135 -- ἡ 256 (9er,
t911 η 17 69 τετίμηταί τε καὶ ἔστιν cf. o 263,
4 313 (Αρίστ. διστάζει Ὁμήρου εἶναι cf. sch.
P); 9 134 573 ε 194 — x 444 cf. € 260 o 429,
z 340 λ 445 v 999 323 6 426 o 810 462 zx 32
74 388 cf. v 360, π 481 o 498 — τ 79, t 50
q 345 4 74 824 493 (versus suspectus videtur
esse) ὦ 89 963 402 — h. Ap. P. 988, « 422
598 h. Ap. P. 390 (?) 322 352 h. Merc. 369 h.
Ven. 182 184 221 — 240, h. Cer. 172 365 (Preller
5 4 491 I1 696 ὁ 457 ε 110
zat
v. 365—9 recentiores dixit) 476 cf. Buechele
ep. 15 (14), 4; ἐδέειν τε xai ἱχέσϑαι ὃ
ε 41 114 ζ [814] ἡ 76 9 410 ε 532. f) su
iecto mutato: B 25 62 E 878 1810 Ν 86
(v. l γε pro vs) « 393 9 227, b 921 δύσετότ
ἠέλιος x. τοὶ ἵχοντο, sim. ἡ 289 9 417, 9 15
pulant vocabula: 4 60 Σ᾽ [866] (άϑετ.ν. Porph
L OE
TAE
(Dl 52) ὅτι...
΄
χαὶ δολιχον,
B 981 h. ΧΧΙ 4; ἐσϑλά τε z. τὰ χέρεια
(G9.) v 810: ἔπος τε z. ἔργον h. Merc. 40 5:
de γύχτες τε χαὶ ἦμαρ v. supra; χεῖρ
αἰχμητὴν καὶ ἐπίφρονα βουλήν π 242. i ) p.
additur rei universae aut res universa addit
parti velut Τρῶές τε καὶ Ἕχτωρ O 198 0.
K 318 N 720 P 719 N 1 129 O 43 IT:
Βουπράσιόν τε x. Ἤλιδα B 615; οἰκία τε ἃ
πόλιν B 104. 4)in enumerationibus poeta 2
ϑυστερίᾳ utitur: d 537 οἱ δ᾽ ἄνεσάν τε :
z. ἀπῶσαν ὄχῆας, 449 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ 200)
τε νεῶν καὶ τάφρον (xovco, ε 264 εἴμ
ἀμφιέσασα z. λούσασα, 9 194 oióé τε καὶ
δάηκε. Ὁ) sententiae relativae alteram pa
adiungit: O 492 ὅτινας μινύϑῃ τε καὶ ovx
λῃσιν ἀμύνειν, B ll4 τῷ ὕτεῴ τε παῖ
λξται καὶ ἁνδάνει αὐτῇ. — Particulae 7
saepe coniunguntur particulis ἅμεα, 0| 7
ἀμφότερον: 1) ἅμα v? ὠκύμορος xal
A 41|, B 281 4 450 Θ 64 I1 505 P 9
Q Τ8 (v. 1. μάλα) τ 871 h. Merc. 46
E 408; ἅμα ἔχεις, αὐχμεῖς τε καὶ ἕσσαι ὦ t
9) ὁμῶς Θ 214 .4 708 O 257 P 644 «
«ἡ 18 x 28 80 o 416 co 63 cf. ep. 15 (14
3) ὁμοῦ A 61 4 129 P 745 Y [499] € 152
μ 67; ἀμφότερον γενεῇ τε καί 4 60 z[
N 166 cf. o 78 quo de loco infra agetur.
Membra tria coniunguntur: a) part. zu
v. supra. b) χαί, ἠδέ: D'456 H 948 [368] .
Τρῶες καὶ Δάρδανοι ἠδ᾽ ἐπίκουροι, Ὁ
o 334 π 498 €
367 ὦ 209 236
μέγιστος καὶ φίλτατος Z 91 272.
9 205 « 00 h. Ap. P. 237 cf. Z 437 b. Mere.
xul, τέ: δίσχοισιν χαὶ «iy. τόξοισίν τε
! 774 cf. ὃ 626 o 168, B 853, E 529 O 561
L0 661, K 76 4 59, M 258 II 668 cf. Did.,
338 7 545 0 389 χ 539 v 11 368 ξ 494 o 391
967 σ 121 τ 281 wv 9 ἢ. Ap. P. 156 h. Cer.
Ἰ ἢ. VII 54 ἢ. VIII 13.
xi ἔργ. ἰδὲ φρεσί Ν 482; νίζον x. προτ. ἰδὲ
« 112, ita legunt Eust. et libri omnes praeter
.l.m.; Cobetus »/Gov x. πρότιϑεν, cf. schol.,
kker? recepit, sed W. C. Kayser qui iudi-
Ὁ Aristarrhum non z«/ sed ἰδὲ πρότιϑεν
ripsisse dicit (de verss. aliquot Od. dissert.
14): ,scripturam »/Zov x. πρότιϑεν ex obscu-
scholiastae Ambros. verbis eruit Buttmannus,
mquam ea vix cuiquam veterum grammati-
rum placuisse videtur.4 f) ἐδέ, zeí E 172 h.
^.l65. g) τέ - τὲ xai: B 855 Κρῶμνάν v^ Aly.
χαὶ Ἔρυϑ. v. La Roche, 4 52 H 989 Y 932
246 ε 24 zx 123 τ [1891] cf. h. Ap. P. 951,
151 s 64 9 119 490 (Bekk., Anton Rh. Mus.
IX 417 expungunt) ὁ 998 μι 96 119, v 289
ΗΒ m 158, 5 206 o 373 w 297 h. Ven. $5 289.
Ὁ in locis inter τέ et ze vocabulum nullum
?rpositum est; vocabulo interposito separan-
490 “ηίφ. τε II. τ᾽ ἐσορῶν καὶ Ay., h.
- 14 (cod. Mosqu. legit δ᾽ quod Brunck. et
hnk. iure mutarunt in z^) A 340 πρός τε 9.
τ᾽ ἄνϑρ. x. πρὸς βασ., ἡ 71 ἔχ τε m. ἔχ
We xul λ., fine versus separantur τέ et χαίΐ
89 Y 361. h) τὲ z«£, x«i: «) τὲ zai non
rantur: ἄστυ τε χαὶ ἀλόχους χαὶ τέκνα
5 276 310, 197 JM 162 s. 339 s. Τ᾽ 914. Φ 325
96$. 9 60 ζ 38 181 (?) 9 57 . 515 2 998
vc v 62 h. Ap. 149, o 78 ἀμφότερον.
ὡς τε χαὶ ἀγλαΐη καὶ ὀνειαρ, Ariston. οἱ
718-85) ἠϑετοῦντο" συγχέχυται δὲ τὸ Ovi-
τοῦ ἀμφότερον, melius sch. HQ χῦδ. καὶ
ἕν ἐστι. διὸ καὶ τὸ ἀμφότερον ἐπήνεγχεν"
ὃς x. ἀγλ. τῷ ξεινοδόχῳ, ὠφέλεια δὲ τῷ
ἰσϑέντι. β) τὲ καί separantur: Ζεῦ τε πα-
X. 49. χαὶ ᾿Δπολλον B 371 4 988 H 132
J7] ὁ 341 ἡ 311 o 132 σ 935 o 376, Γ' 431
Ε α 291 s. 8222 s.; Friedlánder, Kirchhoff
5. ἃ. Od. p. 42 s, Kammer Einheit d. Od.
ü6 expungunt priorem locum. » 332 v.l
lc τοῦ τε, φησὶν ᾿Αρίσταρχος) o 67s. h.
6 8. i τὲ z«í, r£ «) non separantur zi
| Ym. τε χαὶ Dov. Πελλ. v^ B 518, Z 983
38 & 267 — o 436, x 15 τ 32. f) separan-
Ἐὲ χαΐ: M 155 9 257 B 117 ὃ 111 e 972
h Ap. 144 h. Ven. 134 h. VII 30, h. Ap.
9 ες rs πόλιν καὶ δώματα, ἔς τε φίλας
ovc. k)alterum membrum cum primo part.
tum tertio part. καί coniungitur: Zí/vóov
te xnl Κάμ. B 656, 4 169 E 913 Z 366
380 T 333 — η 995 τ 526, Φ 587 ὃ 88
h.Üer.204. — B 399 572 575 Γ 897 (29.
0nie), 6 255 K 191 4 194 v. Faesi, 909
5, 4 157 II 560 3 608 Q 753 ἐς X, ἔς c
3
5. ve χαὶ u. 4 216. — Membra
H^uOr vel plura coniunguntur: de χαί
"b vide supra; χαί, καί, τε 2 468 o 106;
xat
6) zat, ἐδέ: χάλλεϊ
621
xal, καί, καί, τε K 498 s. ὁ 977 5.: καί, z&L,
καί, χαί, τε h. Ap. P. 944—6; χαί, τε, τὲ
Q9 644 — ὃ 997 ἡ 336, B 388 cf. ] 137, h.
Cer. 109. (Hermann vv. 108—110 interpolatori
tribuit); zc£, καί, τε, τε A 459 B 422 cf. μ 359;
καί, xui, τε, τε, τε M 189; χαί, τε, τε, τε
B 494 h. Ap. [22] 194; xat, τε, t£, τε, T£, τε
h. Ven. 18; x«t, τε, τε, ἰδέ B 695; καί, τε,
καί B 607 s. 616 s. IN 636 s. X 414 5. T 360 s.
Y 60 ἡ 43 s. E 173 ἢ. Merc. 267 &.; ἐμέϑεν
καὶ 'A9., Ἥρης Ἑρμείω τε καὶ Hg. Ὁ 913 B5,
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ἕξ (212—17) Bekk.
expunxit; zc, χαί, τες καί Ὁ 36—39 11ῦ s.
À ὅ89 s.; zaí, xal, τε, τε, τε, tt, τε xai. Il
415—17; καί, τε, τε καί & 74 8.5 xal, τε, τε,
τε, τε καί Ν 91--8, χαί, τε, τε, τε, Pp Here
Ῥραῖάν τε καὶ M. B 496—8; "A. xal T6., Τεῦχρ.
M. ve, ve O 301, T 3105 Καὶ 431 Δύχιοι M. τε,
καὶ do. καὶ M., XS A75 T 959; Κλ. Ἰάνειρά τε
xul Ἰάν., M. καί, τε, τε X 47 s., προηϑέτηται
καὶ παρὰ Znvoó. Ariston.; Ζεῦ ἠέλιός τε, καί,
καί, καί Τ' 278: ϑάλαμον γνωτ. tt, tt, i
I'Yr5 4 159 ὃ 604 v. l χ 240 τ 88; Θρ,, M.
τε, xal N D; 'Ay., EX. τε καί, τε, te, τε χ 945:
Ὄρ. To. τε, τε, τε, χαί E 707; vm. II. τε, τε,
καί, καὶ B 590; υἷας d. τε, τε, τε | e«t, καί
T 240; δέρον ἀμφί 9? Éxov χαί, τε, ve, τε, τε
H 810 τ 421; “ευχ. Φ. τε καὶ, καί | καὶ M. T.
τε, τε τε | τε, τὲ xci τε, τε, τε, TE | χαὶ Ρ.,
Πλ. τε καί] καὶ Xv, Οὐ. τε, τε | |ve, x«i] h.
Cer. 418--94. cf. Paus. IV, 30, 4. — xe, ἠδέ,
καί Z 436 s. (t9. Ariston., expunxit Bekk.); za,
καί, ἠδέ h. Ap. 495; καί, ἠδέ, τε 1 365; ἢ δέ,
καί, ἠδέ O 608: καί, ἠδέ, ἠδέ Y 33; ἠδέ, zat,
tt v 218; χαί, ἠδέ, τε, τε B 689; x«i, ἠδέ, τε,
τε, tt 1' 140: xal, ἠδέ, τε, τε xal, καί, xal
O 274—0; ἠδέ, x«l, τε, x«i h. Merc. 180 s.;
καί, ἠδέ, καί, ἠδέ, τε h. Cer. 6 s.5 ἦδέ, καί,
Xx. M. τε, K. EU. τε, τε B 500; καί, zai, xai,
καί͵ ἠδέ, τε, τε χαί 41 301—3; Σύν. Xu. τὲ
καί, ἠδέ, τε ep. 15 (14), 9; Καρὸ. Ἐ. τε χαί,
τε, 108, τε, χαί I 150—92 290. 4: (ey; Bo. τε,
ἠδέ, τε, χαί h. XIV 5. — B 591 s. Πύλον τε,
καί, καί, καί, IN 964 s. ὃ 84 s. v 365 s. h. Merc.
451 s.; Ξάνϑε τε x«l, xci, τε Θ [185] (49.
Ariston.) h. Merc. 60 s. (versus 59 corruptus est)
h. Cer. 33 s.; Q2 36 s. τε χαί, x«l, xai, τε;
A 465 B 498 A 57 vs καί, τε, τε, cf. ξ 430; τε
xul, vt, τε, τε, τε 42 622: τε x«l, τε, τε, χαί
h. Ven. 10 5.; τε, χαί, τε, τε, τε 4 82 (ἄϑετ.
Ariston); τε χαί, καί, τε, καί X 495 s.; τε,
καί, τε, καί ep. 8, 9—4; τε xal, χαί | N. τε, τε
καί, zat | τε, τε, O., "A. τε, τε 9 1118.5 τε xad, |
d. Ὀ. ve xai | τε, τε, ve Ν 790 8.5 τε, za,
ἠδέ} καί, χαί | τε h. Cer. 496 s, ut Vossius
coniecit, cod. χροχόεντα γανόν. τε (inseruit
Herm.) zc/ | τε, ts |, AL, Πειρεσίαι (ut Ruhnk.
coniecit, codd. τ᾽ Εἰρεσία) τε καί | τε, καί]
τε, τε | Ze. καί, καί | τε, καί | τε, καί | τε, καί]
καί, καί | καί, τε] τε, τε | καί, καί | τε, ἠδέ, τε
h. Ap. 30—34; τε, τε, καί, καί πὶ 110; τε, τε
zaí, τε, τε (?) 9 135; τε, τε, xal, xal, τε X 63;
τε, τε, tt χαί B 841 Z 240 N 759 X 401 —
h. Ven. 163, s 296 » 196 h. Ap. P. 251; τε, τε,
τε καί, καί ὁ 828: τε, τε, τε, τε xal, [τε] À 964
cf. y 414; τε, τε, τε, xal, τε B 677 h. Ap. 94;
τε, τε | ύκτ., M. τε xal | τε, ve B 647; τε, τε,
τε} τε, τὲ xal | te, τε B. 532; τε, τε | E. "Ao.
te | To. Ἢ. τε x«í. B 561; τε, τε, τε, τε | τε
καί, τε | καί M 21 s.; novies τε, χαί semel in
fire P 218; quinquies ze, in fine semel καί
40"
028
8. 949 (v. 1. pro χοροί τε: x«l δαί schol.
v 119); septies τε, in fine bis z«í 9 251; τε,
τε, τε | IN., Em. τε, τε, τε | τε zat, quinquies za,
quinquies ze, quater καί, τε καί, καὶ X 41—46;
τε, τε χαί, ἠδέ 9 103; τε, τε, δέ, χαί h. Ap.
P. 40; τε, τε, τε xat, ἠδέ ὃ 73 ci. ψ 200;
quinquies τε, z«£, zó£ d 210.
Particulam z«í alii vel elisam ab Homero vel
cum proxima vocali conflatam statuerunt, alii
neutrum admiserunt. Mea quidem sententia καί
elisum — z? apud Hom. nusquam legitur, sed
per crasin coaluit 1) cum vocalibus, 2) cum
diphthongis. Spitzn. Exc. XHI p. XXXVI ss.
censet Hom. eam crasin prorsus ignorasse cf.
etiam Nitzschium ad Z 282, defendit La Roche
h. U. 983 ss., Naegelsb. ad B 238, Hartel hom.
Stud. III 43 s.; crasin statuunt Bekk., Am.
alii c£. Mehlhorn Gr. Gr. ὃ 98, Bekk. ho. Bl. I
173, 20. — 1) B 238 ἢ ῥά τί οἵ χήμεῖς προσα-
μύνομεν ἦε zal οὐχί. Paraphr. ἀρά τι αὐτῷ
χαὶ ἡμεῖς προσβοηϑοῦμεν, Eust. 211, 34 χαὶ
ἡμεῖς. Spitzn. Voss, Thiersch, Freytag, Dind.,
Düntz. — zs» ἡμεῖς; Spitzn. ,nulli alii eius
sunt socii, ergo importunum est Wolfüi χαὲ
ἡμεῖς", sed Thersites minatur ut videat utrum
ἄτερ λαῶν aliquid perficiat an nos quoque ei
aliquid prosimus cf. Naeg. et La Roche h. U.
285; P 108 zdyc omnes libri agnoscunt et E.
M. 637, 44 testatum reliquit, Syr. tantum χαὲ
ἐγώ legit; χἀγώ v. l v 296, sed χαὲ ἐγώ in-
numerabili fere exemplorum multitudine confir-
matum esse studuit demonstrare Spitzner in
Exc. XII 8 2 p. 35; zàyo vero in introitu ver-
sus legitur ἢ. Merc. 173 (cod. Mosc. zo);
Φ 110 χάμοί cod. G, cett. mscr. zel ἐμοί. —
Formae zGzsivoc, χἀκχεῖϑεν, κάχεῖϑι, κἀκεῖσε
ab Aristarcho et doctioribus repudiatae et in
καὶ χεῖνος, κεῖϑεν, χεῖϑι, κεῖσε mutatae sunt.
sch. A ad O 45: ix πλήρους ᾿Αρίσταρχος τὸν
zal σύνδεσμον. sch. A ad O 179: ἐκ m4. τὸν
σύνδ. ᾿Αρίστ., sch. V. κἀκεῖνος ἐχ πλήρους, ὃ
χαὶ ὃ Ζηνόδ. γρ., II 648 ἐκ πλ. αἱ ᾿Αριστάρχου,
scholl. ad « 177 6 150; x«i χεῖϑεν scholl. ad
d 62 ὃ 519, χαὶ χεῖϑε scholl I'402 M 848
o 181; χαὶ χεῖσε schol « 206 cf. La Roche
h. T. 247 s. Spitzner l. L, Scheer Callimachus
Ὁμηρικχός p. b s., Düntzer Zenod. 59. 2) coa-
luit z«( cum diphthongis: Z 260 χαὐτός ὀνή-
σεαι (v. l. δὲ κ᾽ αὐτός et δέ χ᾽ αὐτ.; G et Athe-
naeus IL 35 δὲ xal αὐτὸς). Herod. τοῦτο διχῶς
ἀναγινώσκεται. ὅσοι γὰρ ἡγοῦνται ἐγκεῖσθαι
τὸν xí ἐγαλιτιχόν, ῥωννύουσε τοῦ δὲ τὴν
ὀξεῖαν, ὡς xal 0 ᾿Ασχαλωνίτης. οὕτω γὰρ καὶ
τὸ ἐν τῇ Ὀδυσσείᾳ (γ 255) ἀναγινώσκει. ὅσοι
δὲ τὸν χαὶ χατὰ χρᾶσιν χαὶ ἔχϑλιψιν, καὶ
αὐτός - καὐτός, ἐγχλίνουσι τὸν δέ. Ariston.
ὅτι τὸ πλῆρές ἐστι χέ αὐτός. Ὁμηρικὸν δὲ
τὸν χέ περιττὸν εἶναι ubi χέ correxit Fried-
laender, cf. Ariston. ad Y 311 ὅτε περισσὸς ὃ
κέν, καὶ ἔστι τὸ ἑξῆς, ἢ ἐρύσεις ἢ αὐτὸν ἐά-
σεις. 15 δὲ ἀναφορὰ πρὸς τὰς τοιαύτας ἄἀνα-
γνώσεις, ὅτι πρῶτον μέν, ἔπειτα δέ κ᾿ αὐτὸς
Z 260 Ν 734; sch. A. τὸ χαὐτὸς διχῶς καὶ
βαρέως καὶ ὀξέως, paraphr. zeí αὐτός. —
Ν 734 μάλιστα δὲ χαὐτὸς ἀνέγνω, ali cum
parte mscr., etiam Bekk. ed. 1 χ᾽ αὐτός.
Ariston. ἡ διπλῆ ὅτι κατὰ συναλοιφὴν ἐκληπ-
τέον, ἵνα διαιρῆται, μάλιστα δέ χε αὐτός.
Ariston. ad Y 311 δέ z^ αὐτὸς, sch. BL πλεο-
γάζει ὁ zv, paraphr. ze αὖτ. Hermannus
opusc. IV 21 mori poetae convenientius esse
zat
putat δέ τ᾽ αὐτός quem sequitur Bekk. ed,
et La Roche h. U. 286, sed vide eius ed. I
y 955 ἢ τοι μὲν τάδε χαϊτὸς ὀΐεα: ὥς x
ἐτίχϑη (v.l χ᾽ αὐτός), sch. ΗΝ τὸ |
ἐστι τῆς συναλοιφῆς χεν ἀντὶ τοῦ δή. d
ὅμοιον £v TA. (Z 260) κ᾿ αὐτός, cf. etiam Herc
ad Z 260; G. Herm. opusc. IV 39 correxit τι
γ᾽ αὐτός, Spitznero p. XXXVI probabiliu
detur zs ad ὀΐέεαιε pertinere. ζ 982 gi
gov εἰ χαὐτή περ ἐποιχομένη πόσιν E
(ἀϑετοῦνται στίχοι εδ'΄ sch. HQ), sic in οἱ
nibus legitur libris, IQ εἴ χ᾽ αὐτή qu
defendit Hermannus opusc. IV 25, Spitzn
Nitzschius (animadv. II p. 126) multa moli
eo tandem subsistit, ut βέλτερον ἢ z^
ex coniectura scribendum esse diceret;
δεκαὐτὸν cod. D pro x? αὐτόν (— z£) cf.
506 8 53 133. — h. Cer. 927 ϑρέψω z
ἔολπα, Herm. coni. ϑρέψαι" χοῦ aut οὐδέ
που, Vossius ϑρέψω τ᾽ - οὔ uw aut ϑρέψασι
ov uiv quem secutus est Baum., cum
χοῦ apud veterem poetam esset in?
Apoll περὲ συνδέσμων 496, 94.
καί ,etiam* ab eo nomine ad quod pertir
saepe seiungitur, saepissime particulis et pj
nominibus encliticis (cf. Am. ad E 39 ap
Schnorr colloc. 33 s.), numquam autem posty
tur (cf. Haupt qu. crit. p. 55): χαΐ χε, τε,
ποϑι, καὶ ἄν, γάρ, δέ. καί μοι, ot »
χαί ποτέ τοι τρίς Α 218, χαί τέ μὲ
A 521, x«l γάρ τίς 8᾽ ἕνα B 992 y 1
δέ χέ τοι εἴπῃσι ὃ 391, καί v) χεν ἐς δὲ
€ 895 τ 294; zai χέν μιν τρεῖς o 408;
τίς τε χερείονι v 45 etc. etc. )
raro inter praepos. et casum, quem prae)
regit, ponitur: o 400 μετὰ γάρ τε zal
Am. μετά hic adv. esse censet, sed v..
cf. s 2924 9 985 μετὰ x«l τόδε τοῖσι VE
et o 488; ad anaphorae figuram pert
dentur (cf. Schnorr p. 34 81) o 488
χακῷ ἐσϑλὸν ἔϑηχεν, o 379 σὺ δὲ zal
(mehus zo$4) τόνδε χάλεσσας cf. Qi
z«i ἄν: cum ἄν fere post unam ex iis
ponatur, in quibus maius aliquod mo
est, x«l ἄν tum legitur cum haec voc
est simpliciter copula, sed paullo fortiorem
vim, Herm. de part. ἄν IV 7. E 3624
γε χαὶ ἂν 4d μάχοιτο, Ξ 945 GA
χατευνήσαιμι, καὶ ἂν ῥέεθρα, C 300 zu
πάις ἡγήσαιτο οἵ, I A17 684. Eust. B
1564, 19. — t£.. z«t: ,particulae
catio saepe in omni sermone Graeco ab
rato dicendi genere recedit (cf. Schnorr
et s. v. TÉ) a) praepositio quae pertin
nomina copulata per particulas τέ -
iunctas, repetitur: τέ priori nomini aci
citur praepositioni, praemittitur nomini.
πρός τε ἄνϑρ. χαὶ πρὸς βασιλ., Z 910
Ἔφ. καὶ ἐν Avzig, E 167 Θ 57 Y 819
z 12 q 949 cf ᾧ 508 ἔχ τε λόφων x
στέρνοιο. τέ postponitur nomini « 93 f
359 ἐς Σπάρτην τε zal ἐς Πύλον. b)
positio non repetitur: id quod iterata prae
tione legitimum est, praepositione nom it
fit ut particula τέ praemittatur nomini: 4
I 185 652 ἐπέ τε χλισίας καὶ v 4
K 74 N 967 παράτε χλ. χαὲ νηΐ, 230
N 167 208 παρά τε χλισίας x. νῆας, f
O l διά τε σκόλοπας z. τάφρον (f
in omnibus his locis lliadis p:
ticae in tertia arsi, nunquam in Odyss.
χαιετάεσσαν — χαίνυμαι 029
»ke hom. Forsch. p. 61); 4 307 4 366 .1 198 cf. Herm. Orph. p.798; ἢ. Cer. [494] x« "4. excusa-
| 317 511 O 268 K 298 469 4.806, 4 457 tionem ab nom. pr. habet cf. Herm. p.729 et Baum.;
41 Ν᾽ 790 9 154 y 39 η 70 s. A 67 v 118 N[316), ἡ 221 v. 1. (Did. ἡ Ἀριστάρχου χαὶ ἐμπλη-
109 y 442 459 ὦ 67 h. Ap. P. 299 cf. τ 514. σϑῆναι pro ἐνιπλήσασϑαι) τ 174, h. Ven. 13 codd.
jariora haec sunt non diversae libertatis exem- σατίνα καί, Ruhnkenius σατίνας τε χαί quia
a: 4 505 II 588 P 316 χώρησαν d^ ὑπό τε xal ante vocalem in thesi nisi in 4, pede non
μᾶχοι χαὶ Ἕχτωρ (de enclit. in tertia arsi producatur (?), cf. Hoffm. Qu. hom. I $ 6. 60, 4.
d. Giseke p. 61); A 417 ἅμα c ὠκύμορος x. Hartel Sitzungsber. der Wiener Ak. d. Wissensch.
ζυρός, τ 376 s. ἅμα τε Πην. x. σέϑεν εἵ- LXXVI III p. 340 ss. 348 355 364 s. — Non-
χα, B 196 ἡμέτεραί v' ἄλοχοι x. τέχνα, nullis in locis neglegitur digamma quam ob
166 v.l; ζ 191 cf. 9 243 x 61, D 431 2 36, causam xe corripitur e. g. 41 95 zr 949 (εἴκοσι),
[8/8 Z 478 Σ᾽ 478 514 Q 629 « 385 B 232 1 879 (εἰχοσάκις), X 849 (εἐχοσινήριτ᾽ cf. 8219
1*10, £403 c 276 χ 324. Solet part. τέ ita ó 669 alL, Bekker correxit; ἢ, Ven. 85 939
|di orationis articulis ut statim subiciatur vo- (site); Hoffm. Qu. hom. II p. 188 ad interpola-
|bulo ei a quo incipiunt. Sed eorum articu- tionem pertinere censet priorem locum, nescit
m qui coniuncti proferuntur, primo additae igitur num recte corrigatur σίτῳ τ᾽ ἀμβροσίῳ
4or ap. Hom. in collocatione libertas est* cf. καὶ εἵματι, v. 85 pro adulterino habet, v. Herm.
1474 ἥρως Avr. τε x«l'AAx, B 981 oi πρῶ- ad v. 85; h. Merc. 46 531 Cer. 117 (ἔργον) cf.
y te xal ὕστατοι, o 38 ὃ ξεῖνός τε x«l A 395 9 313 et h. Ven. 10; h. Ven. 169 (ἔρεα)
τος etc. c) τέ postponitur nomini, praepositio cf. E 556 Θ 505. — Brevis vocalis ante ze
/1 repetitur: 4 179 aiv νηυσί τε x«l ἑτάροι- producitur ; 109 χ 141 v. La Roche h, U. 65.
1,4 183 E 7 586 614 769 — Θ 46 ἢ. Cer. 98, — δυοχαίδεκα in Veneto ubique coniunctim
[304 — Ψ' 825, I 346 354 etc. y 31 393 — scribitur. Herod. ad B 557 Πάμφιλος tole
173, y 369 ε 462 etc., 44 57 501 Exr. (Néov.) ποιεῖ χαὶ χατὰ παράϑεσιν ἀναγινώσχει. ἀφορ-
᾿ἀμφὶ μέγαν καί, N 568 αἰδοίων τε μεσηγὺ μὴν δὲ ἔχει ἡ χατὰ σύνϑεσιν ἀνάγνωσις τὴν
1
|
μῳφαλοῦ͵ II 948 τεὐύχεσί τε ξὺν πᾶσι x. ποιητιχὴν χρῆσιν ἥτις τὰ χατὰ παράϑεσιν
Ὅοισιν. --- A 409 χατὰ πρύμνας τε καὶ ἀμφ᾽ πολλάχις ἑνοῖ, ὡς τὸ πασιμέλουσα (u 19) χαὶ
|, Y 377 χατὰ πληϑύν τε χαὶ ἐχ φλοίσβοιο τὰ τοιαῦτα. — τρειςχαίδεχα (libri τριςχαί-
Schnorr p. 32 s. — Part. τὲ χαί non se- órx«), Eust. 1963, 91 τὸ τρειςχαίδεχα διὰ
1e in thesi tertii pedis, caesura inter τέ διφϑόγγου γράφουσι τὰ τῶν ἀντιγράφων ἀκρι-
αἱ interposita in Iliade centies septuagies βέστερα. ἐννεακαίδεχα, sch. B ad 42 496 ὑφ᾽
es, in Od. centies quater decies, in hym- £v τὸ ἐν, Πάμφιλος δὲ εἰς τρία διήρησε μέρη.
madragies semel, in epigr. semel leguntur, δυωκαιεέκοσε, δυωχαιπεντήχοντα Bekk. con-
hesi quinti pedis in Il. quinquagies, in Od. iunctim legit; πίσυρές τε z«i εἴχοσι Bekk. mu-
ies septies, in hh. Septies, in epigr. semel, tavit in πισυρεςχαιεξείχοσι. τρισχαιδέχατος,
jesi primi pedis bis in IL, bis in Od., ὀχτωχαιδέχατος, ἑχχαιδεχάδωρος, δυωχαιει-
el in hh., in thesi alterius pedis in Il. bis χοσίπηχυ (Herod. ad O 678 tQe' £v ἀναγνω-
Ticies, in Od. sexies, in hh. bis, in thesi στέον. τοὺς γὰρ ἀριϑμοὺς οὕτω προφέρει.
χεφαλήν τε χαὶ εὐρέας τινὲς δὲ xol Ζατὰ παράϑεσιν), δυωχαιεικοσί.
γὺς, Did. οὕτως σὺν τῷ τε ;j ᾿Αριστάρχου μετρον, sch. ad *P 964 ὑφ᾽ ἕν cf. La Roche h.
ἢ Aewrogdvovc, v. ἠδ᾽ t50.; P 719 T. 298 s. — E. M. 497, 36. E. 6. 291, 39.
M5. — τὲ x«i ita coniuncta sunt, ut τέ in χαεετάεσσαν (scr. k'ha, χείω, Curt. Et. 139,
primi, χαί in arsi secundi pedis legatur: Benfey I 167) Zenodotus scripsit pro χητώεσσαν.
ἸΔΊΟΥ et vicies, Od. sedecies, hh. bis; τέ in B 58I 91 χοίλην “Ἰαχεδαίμονα z., sch. HMQR
terti, xe! in arsi quarti pedis X 976 h. Vind. 56 ad à 1 Ζηνόδ. yo. z. ἀντὶ tov χαλα-
. 13; τέ in thesi quarti, zc in arsi quinti μενϑώδη, sch. D ad Β 581 τινὲς yo. x. ἵνα ἢ
in Il quinquies, in Od. bis. — Quum τὴν χαλαμ. Strabo VIII p. 367. Eust. 1478, 38
6 Der z«/ nomen addatur ad nomen versus τινὲς ὧν x«l Ζηνόδ. x. yo. τὴν χαλ. ἢ τὴν
edentis, tamen fere numquam additur prae- πολλοὺς ἔχουσαν χαιετοὺς 0 ἐστι σχισμὰς χαὶ
ἴδ in priore versu particulà t£, nisi prae- ῥωχμοὺς ἀπὸ σεισμῶν. εὔσειστος γὰρ ἡ 4a-
5. particula τέ a versu ineunte quam pro- χωνιχή. Eust. 994, l0 ss, explicat etiam du-
abes? cf. Schnorr p. 58. — καί ap. Hom. pliciter Strabo VIII p. 367. — voraginibus insignis,
ΤΠ versus non ponitur, in arsi tertia tum. cavernosus. Lacedaemonem cavernosam fuisse
m cum sequitur vox monosyllaba brevis ut testantur praeter Strabonem Plut. Cim. 16. Plin.
latur caesura trochaica: [518 ΜΠ 164 T315 N.H. II 81 Curtius Pelop. II 203 ss. quos locos
i Φ 106 Y 55 265 β 183 4 441 618 τ 81 citavit Am., cf. Buttmann Lex. II 92 ss. Doederl.
7 E 394 Z 353 N 58 καὶ tuv, X 78 χαὶ Gl. Nr. 2095.
378 χαί oi, Ψ 308 xe σε, 9 461 καί Καινείδης (Bekk.? Am. εἴδης, Herodian. ad
| 1m arsi sexti pedis legitur his in locis 4 228, Angermann de patronym. gr. formatione
B L105 111 259 666 4 790 MM 320 N 432 in Curt. Stud. I, 1. p. 22 s, Am. ad ὦ 24): υἱὸς
HOP T87 ε 959 w 55 o 186. — zet corri- ὑπερϑύμοιο Κορώνου Καινείδαο | B. 746,
ante vocales, producitur vero in arsi 0290 Καινεύς, acc. Καινέα in introitu versus
θῦσατο καὶ ἐσάωσεν͵, Gerhardius coni. A4 964. sch. AD Ἐλάτου uiv παῖς, Δαπιϑῶν
Apollon. 168 proposuit ze ἑ σάωσεν, δὲ βασιλεύς, πρότερον ἣν παρϑένος εὐπρεπής.
1(?) £ 60 570 γ 65 470 v 279, À 113 161 Eust. 101, 10 ss.; pater Coroni, Ovid. Metam. 19,
1] νηΐ τε καὶ ἑτάροις, Nitzschius Doeder- 45955, Apoll. Arg. 1, 59—64 Orph. Arg. 170—175.
secutus scribit νηΐ τε σύν 9? ἑτάροισι. χαί — Preller Gr. Myth. II, 11 s. Et. M. 497, 46.
"ΟΣ ante vocalem in thesi a)in fine quarti — zeírvgtec (ortum ex χάδνυμαι, scr. cad or-
1961 8230 —-8, 2233 — € 10, x110. nare Fick p. 118 192; Benfey Il 169 χα —
4ne tertii pedis JV 685 v. l. χαὶ Ἰόνες quae. χεαὸ ca(ndere, Curtius Et. 915 189 dubitat
"est Hippocr, (de med, off. t. XIII p.18)lectio; num rad. z«ó cum scr. chud, χαϑαρός cohaereat ;
050
L. Meyer vgl. Gr. I 384 442 rad. ««ó derivat
ab scr. skad, skid scindere ; reicienda est Ungeri
sententia quam in Philol. XXV p. 216 protulit ;
de scholiastarum erroribus vide La Roche h. St.
p. 953). Impf. ἐχαίνυτο y 282, perf. κέχασσαι
τ 82, χέχασται Y 95 (sec. Aristarchum, v.
χέχαστο), κεκάσμεϑα ὦ 509, χεχάσϑαι £2 546,
κεχασμένον ὃ 725 815, μὲνξ 4 889: plusqu.
2xixaoro novies, xéx«oro bis; La Roche (h.
T. 497) B 530 E 54 pro ἐχέκαστο scribere vult
xixaoto. ἡ 157 v.l μύϑοις ἐχέχαστο. --- Perf.
et plusqu. usurpantur eodem sensu quo praes.
et impf. (Krueger Di. 53, 3, 9) — Formae χε-
χασσαι, χέκασται, κεχάσϑαι, ἐκέκαστο semper
in fine versus leguntur praeter B 530 ab Ari-
starcho reiectum, ubi ἐχέχ. est ante caes. tertii
pedis, cf. Ariston. ad .B 529 et I 395; χέκαστο
et ante caes. tertii pedis (η 157) est et post eam
(E 194); χεχκάσμεϑα et part. semper post caes.
tertii pedis; ἐχαίνυτο post thesin 8. pedis. —
superiorem esse, excellere 1) cum dat. rei qua
quis excellit: a) 44 339 κακοῖσι δόλοισι (sch. A:
ἐπὶ xaxov τ 395; E 54 ἑκηβολίαι, ἧσιν τὸ
πρίν γ᾽ ἐκέκ., "P 989 innootvg, ἡ 157 μύϑοισι,
1 500 μαντοσύνῃ, sec. Faesium Y 35 ἐπὶ φρεσὶ
χέχ., qui ἐπέ adv. statuit. b) cum praep. ἐπί ut
significetur spatium per quod τὸ χαίνυσϑαι por-
rigitur: Q 535 πάντας ἐπ’ ἀνθρώπους ὄλβῳ τε
πλούτῳ τε, ὦ 509 ἀλχῇ C ἠνορέῃ τε πᾶσαν ἐπ᾽
αἶαν. 0) οὐ praep. ἐν: ó 725 815 παντοίῃς ἀρετῇσι
ἐν Δαναοῖσι. d) ὁ. praep. μετά: τ 82 ἀγλαΐην
τῇ (v.l. τὴν) μετὰ δμῳῇσι χέχασσαι. 6) c. genet.
(Krueger Di. 47, 28, 9): 42 546 τῶν σε γέρον
πλούτῳ τε x«l ὑιάσι φασὶ κεχάσϑαι, sch. A
Ἀρίσταρχος σὺν τῷ v, sch. b διὰ TOU v τὸ
τῶν ἵν᾽) $ τῶν οἰχοίντων τὰς προειρημένας
πόλεις. 9) ἐπί τινι excellere re: Y 35 ἐπὲ (cum
Ven. et Eust. 1194, 36; v. 1. vi) φρεσὶ πευκα-
λίμῃσι κέχασται. Düntz., Hoffm. Tmesis in Il.
II 19 16. III 17 tmesin statuerunt, Faesi adv.,
La Roche wegen. 3) superare aliquem aliqua
re τινά τινι: B 590 ἐγχείῃ ἐκ. Πανέλληνας
χαὶ ᾿Αχαιούς, Ariston. ἀϑετ. 529 s., sch. D
ψεῦδος δὲ xul τὸ Eyy. δ᾽ ixéx. II'*, IN 481
ὁμηλιχίην ἐκ. | κάλλεϊ καὶ ἔργοισιν ἐδὲ φρεσί,
Ξ 194 κ. πάντας ᾿Αχαιοὺς͵ ἐγχείῃ, sch. V. χέκ.
ἀντὶ τοῦ ἐνίχα, Π 808 ἡλικίην (v. 1. ἡλικίῃ,
:
sed accus. postulat sermo homericus) £x. | ἔγχεϊ
9? ἱπποσύνῃ τε πόδεσσί τε, t 890 ἀνθρώπους
2x. | κλεπτοσύνῃ 9? ὕρχῳ τε (v. l. ἀνϑρώποις,
ἀνθρώπων). In Il. καίνυσϑαι — superare sem-
per coniunctum est cum acc. pers. et dat. instr.,
in Od. pro dat. rei legitur infinit:
λικίην 2. | ὄρνιϑας γνῶναι, y 282. £x. φῦλ᾽ àv-
ϑρώπων | νῆα χυβερνῆσαι, sch. B — ἐνίχα;
dé hoc infin. cf. Am. app. ad β 159; La Roche
h. St. p. 253 8.; Cramer Anecd. Par. II] 48
ὁμηλ. ἐχ. ix τῶν ὁμηλίκων ἐχεχόσμητο. Et.
M. 499, 35. Et. α. 8311, 53. Lex. Seg. Bachm.
974, 91, Suid. — χοσμέω cf. Hes.; Apoll. Soph.
94, 8— vixür, — ἀποκαίνυμαι, ἐπι - x. in tmesi(?),
Ἐπικάστη, ᾿ἄχαστος, ᾿Αχάστη, Πολυκάστη.
χαίριος (καιρός cf. Leo Meyer II 445 Ben-
fey Π 288) opportunus. Apud Hom. tantum τὸ
καίριον (sed nusquam in Od.), is locus corporis
qui est opportunus ad mortem inferendam, le-
talis: Θ᾽ 84 ἄχρην κὰκ χορυφήν, 09. τε πρῶ-
ται τρίχες ἵππων | κρανίῳ ἐμπεφύασι, μάλιστα
δὲ χαϊριόν ἐστιν, sch. AD εὔχαιρον πρὸς
ϑάνατόν ἐστι τοῖς ἵπποις τὸ μέρος τοῦτο
4 ἐστιν ἐπικίνδυνον. O 396 παρ᾽ ὦμον ὅϑι
χαίριος --- καίω
1. Ὀδ. ὃ ot ov
B 158 ὁμη- P
μάλιστα κ. ἐστι, sch. BLV χαίριον τοῦτο c
πρὸς τοξότην καλεῖ, 4 185 οὐκ ἐν καιρίῳ ὁ
πάγη βέλος, E. M. 498,1 ἀντὲ τοῦ οὐκ
ἐπικινδύνῳ τόπῳ οὐδ᾽ ἐν τῷ πρὸς dvaíp
ἐπιτηδείῳ τόπῳ τοῦ σώματος. de v.l γνῶ
d οἱ oU τι τέλος κατὰ καίριον Tj
4 439 v. s. v. χατακαίριος. — E. M. 498
E. G. 292, 14. Suid. Hes. lex. Seg. Bac
966, 19. Eust. 701, 6. — χατακαίριος.
χαιροσέων, rectius καεροσσέων cum Hes
E. M. 499, 44; Aristarchus χαιροσέων (σσέων
sec. Bergk Philol. XVI ῥ. 578 58., La Roche, Nau
Ahrens gr. Formenl. $23 x«c«govccéov; ductur
χαῖρος, adi. χκαιρόεσσα; gen. pl χαεροεσσε
quam non fert metrum formam; per Synaere
χαιρουσσέων, cuius synaereseos exempla v. ap
Rochium. In antiquissimis exemplaribus ΚΑ Π
XEON scriptum erat, quod converti potest in ;
ρουσσέων cf. Bothii adn., Lobeck Pathol. eler
p. 504; H. Weber Philol. XVI p. 713 suspic
derivatum esse ab adi. χαιροσσέος sive.
ροσέος: cf. Leo Meyer ΠΕ 603 Benfey II :
schol. BHMPT χαῖρος 7 διαπλοκὴ τοῦ Oud
roc ἐν ἡ οἱ στήμονες καϑίενται. ἔνϑεν.
αἵ χαιρωτίδες (ἢ) χαιρωστρίδες(γυναῖχεξς) m
Καλλιμάχῳ (ἀντὶ τοῦ ὑφάντριαι Eust), 4
δέ ἐστι μίτος δι᾿ οὗ τοὺς στήμονας ἐναλ,
τουσι χάριν τοῦ τὴν κρύχην πλέκεσϑαι.
ἄλλως καῖρος ὁ μίτος. iisdem fere verbi
ρος interpretatur
Η
πλοκὴ͵ (περιπλοκὴ) τοῦ στήμονος 7, διαὶ
μένη ὑπὲρ τοῦ ἦν. ἢ
tellegi volunt etiam h. 918;
μίτον sch. EHQ. Itaque χαιρουσσέω ἢ
pretantur aut τῶν χαλῶς μεμιτωμένῶν,
εὐυφῶν, εὖ χεκαιρωμένων ἤτοι ἀγαϑὸν d
σῶν καίρωμα. cf. etiam Meinekium diat
Callim. p. 149 not.; Eust. etiam — 2909
ϑυσανωτῶν, ὅτι καῖρος σειρὰ δι᾽ ἧς.
μονες χαϑίενται cf, E. M. et E. G3
bene contextus et compactus licio (Autem
multis contextus liciis mit vielen Fadens
(χαῖροι), welche die μέτοι τῶν ὀϑονέω:
fangen — umschlungene Linnenfüden). ἢ
χαιρ. ὀϑονέων ἀπολείβεται ὑγρὸν ἔλαιον,
EQV ἤτοι οὕτως ἦσαν πυχναὶ ὡς μηδὲ t
δι᾽ αὐτῶν ἐλϑεῖν ἢ ἔξωϑεν ὡς ἔλαιον
ov διὰ τὴν λευκότητα ἢ τρυφεραὶ ἦς
δοκεῖν ἔλαιον ἀποῤῥεῖν cf. Eust. 1572,
Priorem sententiam sequuntur Plut,
or. 4 et Nitzsch., alteram sch. A a
(ἐμφατικώτερον νομίσας εἶναι, UTGXOUO
τοῦ ὥς, ὡς 5 107) Eust. (ποιητικὴ malc
ἢ τὸ τρυφερὸν ἢ τὸ στίλβον) Doeder
380, Düntzer. — Povelsen (emend. loc.
p. 93) comparatis h.l. et 27 596 statuit à
stamina oleo conspersisse ut hodie qui 8
vestes texunt gummea aqua utuntur, ne
tenendo rumpantur; inde retinuisse novas
splendorem quendam, qualem nunc in lin
byssinis vestibus appreturam vocant. Ho
improbavit Faesi ad € 596, confirmavit
Leutsch Philol. XV 329 ex Athen. 2
x«t (zv, κα Curt. Et. 138 8. Pott
II? 343, Savelsberg de digammo p. 21s.
II 334 Leo Meyer I 56 444 Christ Lat
καχίζομαι ---
j. 269; Gerth in Curt. Stud. I, 2, 206; Leskien
n "Curt. St. II 90). Praes. χαΐουσιν I ΤΊ, καίω-
εν, χαίωσι id 376 (v. 1. óatoot), imper. xa?
.338, χαιόντων, inf. χαιέμεν, part. χαίων,
αἰόντων; impf. ἔχαιε, καῖε. ἔχαιον: aor. ἔχηα,
ἡ, ἂν, χῆεν, coni. χήομεν H 311 396; opt. χήαι,
ἤαιεν, imper. χῆον, inf. zz«t, part. χήαντες.
} ass, praes. χαΐεται, part. ὄμενος, ἢ, OtO, 7C,
τῳ ῃσι, impf. καίεο, £tO, ἐχαίετο iP 192 (v. ].
αἰξτο), χαίοντο, aor. χάη sec. Aristarchum
»& Ptolem., v. l. 2x5; Arist. ἐχάη tantum I 219
|f. La Roche h. T. 993 424 Bekk. ho. Bl.
144, 18, inf. χαήμεναι P 198 210 cf. Leo Meyer
gl Gr. II 285; med. tantum aor. χήαντο, κηά-
ἐνὸς, οι, «9. Verbum non legitur in hymuis.
n libris manuscr. aoristi formae leguntur etiam
elouev, χεῖον, κεῖαι, χείαντες, χείαντο, κει-
μενος, ot, c. Eust. 737, 14 διὰ διφϑόγγου
αὶ νῦν τὸ χείαντο παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἀντι-
ράφοις, 1626, ,46 διὰ διφϑ. yg. τὰ πολλὰ καὶ
"ρείττω τῶν ἀντιγράφων cf. 684, 1 ss. 36, 12.
Miietiam ex Hom. carm. χειώμενος etc. in sua
etulerunt horrea ut E. M. 485, 12 Hes.; Ari-
arehus et Herod. vocalem ἡ diphthongo prae-
orunt; seh. ad λ 74 ἡ κοινὴ καχκεῖαι, ᾿Αρίστ.
ἥαι, Did. ad v 26 χήαντες: οὕτως ᾿Αρίστ.,
lerod. ad Φ 336 cf. Spitzner Exc. ad H 338,
obeck ad Buttm. ausf. Sprachl. Il p. 211.
ekk. ho. Bl. 64, 39. La Hoche ἢ. T. 298.
l4 U. 158 ss. — Saepe in introitu versus (sede-
ies). et in exitu (fere ubique coniunctum cum
(d), χκαήμεναι semper, χαίεται et καίετο
idem ante caes. bucol. — 1) accendo, in-
ido 2) uro, comburo, cremo. 1) πῦρ Θ᾽ 521
281 o 97 φ 116; πυρὰ πολλά Θ 309 v sch.
ΠΥ cf. O 561 Τρώων χαιόντων πυρὰ
αἰνετο. d» 888 δένδρεα. 2) νεκρούς H 577
36 Φ 343 (y. l. das), 32 38 τοί κέ μιν (vézvv)
» πυρὶ χήαιεν, Ψ 999 294 παιδὸς (ἑτάροιο)
στέα χαίων. de victimis dictum Θ 240 ἐπὶ
ὠμοῖς βοῶν δημὸν κ᾿ μηρί" ἔχηα (v. 1. ἔχηον,
κιονὴ, ε 553 μηρί" Pena (ν.1, ἔχαιον, Üeyov),
,94 y 273 τ 366, 41 178 μ. ἔχαιε (4olot. μη-
[& χαῖε Did., v. 1. ἔχης) ἀϑ. Ariston., i9 et.
d παρὰ ᾿Αριστοφ. Did., τ 397 μηρί" ἔχαιεν
La Roche h. T. 425 (v. l. μηρί" ἔχηεν, μη-
« χαῖεν, κῆεν), A 462 y 459 ἐπὶ σχίζῃ ς suppl.
pia et μηρούς, v 26 μῆρα, X 397 πῦρ ὦρετο
πέμεν ὕλην. Φ 376 καίωσι Bleriqne codd. pro
vci v. La Roche, Hoffmann. 3) med. mihi
cendo, incendo c. accus.: πῦρ I 88 z 2 w 51;
DAÀ πυρά I234. 4) passiv. — intrans. a) ar-
(re, b) cremari, a) s 59 πῦρ ἐπ᾽ ἐσχαρόφιν
γα χαίετο τίν, L δαΐετο), T: 376 σέλας χαιο-
En πυρός, τὸ δὲ καίεται ὑψόϑ᾽ ὄρεσφι,
562 Κὶ 12 πυρὰ χαίετο, A 52 πυραὶ νε-
ὧν, V 192 πυρὴ Πατρόχλου, V 210 πυρὴν
'σητε χαήμεναι, D 198 ὕλη σεύαιτο καήμε-
ΟΣ ὧι βαϑεῖα καίεται ὕλη, A 554. P 663
l vet δεταί, ε 390 γλήνης z., Θ 135 ϑεείου
schol. A. τοῦ χεραυνίου πυρῦς, O 600 νηὸς
| 1602 vqvolv z., Φ 350 351 «tovto πτελέαι
] 2. oem χαίετο δὲ Agios, ? 356 καίετο δ᾽
d .424, libri τ᾽ ἐχάη) χαὶ τεύχεα, ὦ OT καίεο
χαχορραφίη 631
ἔν, T ἐσϑῆτι ϑεῶν καὶ ἀλείφατι, e 69 πυρὴν
πέρι χαιομένοιο. In tmesi: Φ 336 ἀπο - LT
. Hoffm. Tmesis 3, 22 et s. v. ἀπὸ II; ἐπι -
ΜΕΝ X 170 y 9 o 241 y 886 v. Hoffm, Tm. 2
12. 3, 17 et s. v. ἐπί I b. «; xata - χαίω A 464
B 497 y 461 μ 364, A 40 1 212 O 373 Φ 349
δ᾽ 764 v. La "Hoch h. T. 293 et s. v. ζατά.
Eust. 748, 15. 43, 3l. 1295, 42. — ἀναχαίω,
Emu alo, χκαταχαίω, in tmesi dzoz. , πυρίκαυ:
στος, πυρκαϊή, χαῦμα, χαύστειρα, χήλεος,
χήλειος.
κακέζομαε (κακός cf. L. Meyer vgl. Gr. Π 58
Curt, Et. p.975) improbe, ignave me gero. 42 214
οὐ É καχιζόμενόν γε χατέχτα, schol. B τὸ zc.
ἀντὶ τοῦ ὡς δειλὸν zal ἄνανδρον. Eust. 950,
δῦ z. τὸ δειλιᾶν.
καάκο-δαίμων (χακός) deo SR infelix,
miser (opp. εὐδαίμων). ep. 14, 21 γηϑήσω
δρόων αὐτῶν καχοδαίμονα τέχνην |. Lex. Seg.
Bekk. 268, 1. Bachm. 206, 27. Suid. ὁ ϑεῷ
ἐπαχϑὴς χαὶ ὃ τὴν ψυχὴν ἔχων ἐμπαϑῆ. É.
M. 484, 50. E. G. 294, 19. Hes.
κακχο-είμων (χακός, xtti) male vestitus,
pannosus. c 41 πτωχοὺς καχοείμονας ἠγερέ:
9ovto |. schol. H. χακὰ ἱμάτια περιβεβλημέ-
νους, Hes. ῥακκοδύτους.
καάκο-εργέη (κακός, ἔργον, fuit κακοκεργίη.
cf. Leo Meyer vgl. Gr. II 486; z propter versum
productum) maleficentia. X 914 ὡς χαχοεργίης
εὐεργεσίη μέγ᾽ ἀμείνων (v. l. κακοεργείης) ct.
schol. H.
κακο-εργός (χαχός, ἔργον, fuit χακοξεργός
cf. L. Meyer Il 280) maleficus. σ 54 με γαστήρ
ὀτρύνει *. cf. o 287 474. Hes.
Kaxo- -ἔλεος (Ἴλιος) perniciosa llios.
597 w 19 ost ἐποψόμενος HKexoitov οὐχ
ὀνομαστήν | (v. l. ὀνομαστόν). Eust. 1863, 95
Κακοΐλιος ἢ οὐδετέρως Κακχοΐλιον ἡ Τροίᾳ
ἐστὲν, ὡς μὴ ἀξία ἤχειν τινι εἰς μνήμην διὰ
τὰ ἐν αὐτῇ χαχά.. schol. B δυσώνυμον, ἣν
οὐδὲ ὀνομάσαι καλόν cf. Ovid. heroid. XIII 54
Ilion et Tenedos . . nomina sunt ipso paene
timenda sono. tantum in Od. (ε produ-
ctum est).
κακο-μηδής (μῆδος) cui mala sunt consilia,
callidus , astutus, fraudulentus. h. Merc. 389
Ζεὺς δὲ μέγ᾽ ἐξεγέλασσεν ἰδὼν χαχομηδέα
παῖδα 1.
χκαχο-μήχἄνος (μηχανή) mala struens. a)de
hominibus Z 944 δᾶερ͵ ἐμεῖο, χυνὸς καχομη-
χάνου, zx 418 ᾿Αντίνο", ὕβριν ἔχων, καχομήχανε.
b) de rebus / 257 ἔριδος χαχομηχάνου, Sch.
bBLV ἐπείπερ οἱ ἐρίζοντες κακὰ τοῖς πλησίον
μηχανῶνται. Eust. 645, 62. 1806, 65. — Hes.
E καχόβουλος.
καχό-ξεινος (ξεῖνος) malos hospites habens.
d χακοξεινώτερος (de «c in antepenult.
Eust. 1114, 40 Krueger Di. 28, 2, 1. v 2rd
Ῥηλέμαχ᾽, oU τις σεῖο z. ἄλλος. 'Eust. 1896, 2
καχῶν ξένων de
VEM Rie (ῥάπτω, cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 486 orum machinatio, malae fraudes, in-
sidiae, 1) Ὁ 16 οὐχ οἶδ᾽ εἰ χαχορραφίης ἀλε-
γεινῆς |. “πρώτη ἐπαύρηαι, schol. BL 2000 L1 -
χανίας 7 κακοσυνϑεσίας zal κακοβουλίας, μ 20
μή TL καχορραφίῃ, ἀλεγεινῇ (v. 1. genet.) ἢ
», ἁλὸς ἢ ἐπὶ γῆς ἀλγήσετε πῆμα παϑόντες,
minus recte schol. BHQT 7 ἵνα μὴ διὰ τὸ ἀμφι-
. βάλλειν καὶ ἀγνοεῖν τὴν ὁδὸν τῇ͵ ἀλλήλων
χκακοτεχνίᾳ zal ἀπειρίᾳ ἀλγήσητε. ἄλλως" ἵνα
μὴ τῇ ἀπειρίᾳ τοῦ πλοῦ εἰς βάρβαρον ἐλϑόντες
T 260
632
τόπον τῇ τῶν ἐνοιχούντων κακοτεχνίᾳ ἀλγή-
σητε, Am. et Weidenkaff nonnulla ad synt. Hom.
Witteb. 1870 de insidiis quae redeuntibus pa-
rantur ubique terra marique, melius de caede
boum Solis cf. vv. 340— 365. 3) Plur. 8 236
ἕρδειν ἔργα βίαια κακορραφίῃσι (v. 1. xaxo-
φραδίῃσι) νόοιο cf. schol. HMS. — Eust, 1002,
47. 1443, 18. Hes. Suid. Zon. — Ubique post
caes, μετὰ to. tQOX. ;
καχός (scr. pàpas, rad. χάχχ Curt. Stud. VII
p. 204 cf. Curtius Et. p. 133, Christ Lautl. 114,
Fick p. 65. 95. 305, Benfey II p. 204). x«zoc,
ὄν, ov; oto (quinquies, ubique exeunte versu),
ᾧ, óv; oí (ubique post thesin tertii pedis exc.
N 382), χαχά, àv; oic: (in exitu primi hemi-
stichii aut versus exc. 4 339); otc (ter, ubique
post tertii pedis thesin); οὖς 41299, κακά: κακή
(saepissime post caes. 3. pedis), χαχῆς (bis, post
caes. 3. p.); 7, ἦν (p. caes. 3. p. exc. B114 I21), αἱ
N 6923, Gv ep. 16, 4; zo: tantum infine versus,
χακῇς E 166, χαχὰς (bis) post caes. 3. pedis. For-
mae huius voc, saepissime post caesuram 3, pedis
(centies octogies sexies) in exitu 4. pedis (non-
agies); formae . et . - ὦ saepe ante caes.3. pedis.
malus. E. M. 484, 40, E. G. 294, 14 χαχός
σημαίνει τρία, τὸν δειλὸν καὶ τὸν εὐτελῆ xal
τὸν πονηρόν, Apion. Gloss. hom. καχὸς σημαί-
γει τὸν ἀντιχείμενον τῶν ἀγαϑῶν, τὸν δειλόν,
τὸν ἄφρονα, τὸν ἄμορφον, τὸν κακωτικχόν.
Hes. — Opponitur ἀγαϑός et ἐσϑλός cf. Am.
ad τ 334. I) de rebus 1) malus, vilis, turpis:
À 191 χαχὰ εἵματα εἷται, v 72 Ψ 115 x. εἵμ.
εἶμαι, & 506 w 95 ὦ 156 χαχὰ χροὶ εἵματ’
ἔχοντα, o 94 αἰνῶς τάδε εἵματ᾽ ἔχω κακά οἵ.
τ 397 χαχὰ εἱμένος, v 484 ξ 842 ῥάκος κακόν,
à 245 σπεῖρα κάχ᾽ ἀμφ᾽ ὦμοισι βαλών, schol.
VE προσέϑηκχε δὲ τὸ xaxd, ἵνα ῥάκη δηλώσῃ.
— tantum in Od. 2) inutilis. ; 131 νῆσος ov τι
χακή γε. φέροι δέ xsv ὥρια πάντα. 8) malus,
perniciosus, infaustus, infelix. «6«: Α 418
χαχῇ αἴσῃ τέχον σε, E 909 x. αἴσῃ τόξα £Aó-
μην, t 259 x. αἴσῃ ἐπὶ νηὸς Ὀδυσσεὺς ᾧχετο,
ει 59 χακὴ Διὸς αἶσα, À 61 ἀσέ με δαίμονος
«ioc κακή. xao. κῆρες: Π 687 κῆρα χακὴν
μέλανος ϑανάτοιο, M 118 w 382 x. ὑπὸ χῆρας
ἀλύσχειν, B 816 x. ἐπὲ κῆρας ἐάλλειν (ἀϑετ.
cf. schol. 8.395). μοῖρα: NN 602 μ. χαχὴ ϑα-
νάτοιο. μόρος: Z 357 ἐπὶ Ζεὺς ϑῆχε xaxov
μ., Φ 188 ολέεσϑε x. μόρον (Aristoph. dam-
navit 130—5 v. Did.: μήποτε μέντοι xal ὃ
᾿Αρίσταρχος συγχατέϑετο τῇ ἀϑετήσει, μηδὲν
ἀντειπὼν τῷ ᾿Αριστοφάνει), α 166 ἀπόλωλε κ.
μι, À 618 z. u. ἡγηλάζεις, h. VII 8 τοὺς δ᾽
ἦγε *. μόρος, h. VII 51 z. μόρον ἐξαλύοντες.
οἶτος: Τ' 41ἴ κακὸν oit. ὄλλυσϑαι (Doederl.
Gl. 2462 versum expunxit), € [34] 354 465 x.
oiv. ἀναπλήσαντες ὄλωνται, v 984 φϑίσεσϑαι
z. οἶτον, y 184 z. oit. ἐπέσπον, schol. B ἐπεσ-
πάσαντο ϑάνατον, α 350 Δαναῶν κα. oiv. ἀεί-
δεῖν, Eust. 1491, 44 χαχοτυχίαν. Eust. ad
O 34 x. oitoc ὃ ἀπευχταιότατος καὶ διαστελ-
λόμενος πρὸς ἕτεροζον οἶτον ὃν ἄν τις εὔξη-
ταί ποτε. ϑάνατος χακός οἵ. Eust. 400, 23
et Naegelsb. hom. Theol. VII 15 p. 379: Γ 178
ὄφελεν 9. μοι ἁδεῖν χαχός, Π 47 9. x. λιτέ-
σϑαι, d 66 ἐχφυγέειν, y 14 τεύξειν, X 300
ἐγγύθι μοι 9. χακός, o 153 ἀρτύνειν, ὦ 194
ϑανάτοιο χακὸν τέλος (v.l. μόρον). A 10 νοῦ-
cov ὦρσε χαχκήν cf. Eust. 28, 90; B 728 ἕλκεὶ
μοχϑίζοντα κακῷ, schol BL χαχὸς ἵνα τὸ
τοῦ ἥρωος χαρτεριχὸν δηλωϑῇ, E 766 χαχῇς
χαχός
ὀδύνῃσι πελάζειν, Eust. 605, 49 x. ἡγοῦν zc
χκωτιχαῖς, L 440 08. χακῇσι | τειρόμενος, ἢ
XVI 4 xaxGv ϑελχτῆρ᾽ ὀδυνάων. κήδεα: Σ 8
xax κήδεα ϑυμῷ (v.l κατὰ μήδεα ϑυμοῦ)
« 944 ϑεοὶ x. κήδε᾽ ἔτευξαν, G 1θῦ ἔμελλε
ἐμοὶ x. κήδε" ἔσεσϑαι, o 844 z. κήδε" (v.
μήδε ἔχειν. πῆμα: s 179 187 z 300 344 μή
τι πῆμα κακὸν βουλευσέμεν ἄλλο οἵ, y 159
πῆμα κακοῖο (Am. coniungit χαχὸν ἄλλο ali
malum et πῆμα praedicative positum esse cem
set) Q 532 χαχὴ βούβρωστις, N 812 Διὸς μά
στιγι χαχῇ cf. schol. VL et Eust. 961, 97
Α 382 ἧχε x«xov βέλος (expunxit Aristarchus
v. Ariston.); v. l. Π 134 (cf, sch. V) xaxov βελέω
ἀλεωρήν pro ποδώχεος Αἰακίδαο, X 94 δρά
zov βεβρωκὼς χακὰ φάρμακα cf. Eust.1959,4]
Verg. Aen. 2, 471 coluber mala gramina pastus
x 213 χακὰ φάρμακ᾽ ἔδωκεν cf. v. 236 φ. Avyp
394 οὐλόμενα. — χόλος: II 906 x. χόλος »
πεσε ϑυμῷ cf. E. M. 484, 45. ἔρες: P'7 zh
ἔριδα προφέρονται, «1 ὅ29 χ. ἔριδα noo
τες, y 101 ἔρεν ὦρσε κακὴν ἔπι, I 636 σ᾿
ἄληχτόν τε χακόν τε | ϑυμὸν ἐνὶ στήϑε
ϑεοὶ ϑέσαν. πόλεμος: 4 82 πόλεμος zx
II 494 νῦν τοι ἐελδέσϑω πόλ. κακός, scho|
τὸ χκαχὸς ἀντὶ τοῦ ϑρασύς, τινὲς ϑρασὺς y,
φουσιν, sch. 1, χαχὸς ὃ φύσει, Eust. 1072, 4
χαχὸς ἤγουν χαχωτιχός, A 984 ἕρχος πολὲ
μοιο zaxoto, acc, 4' 15 — ὦ 478: Ν 925 ὁ
δύεται πόλ. κακόν, χ 1529 ἐποτρύνει
A 58 540 χυδοιμὸν ὠρσε (ἧκε) xaxov. P.
Ζεὺς ἐτάνυσσε κακὸν πόνον, Π 730 x
ἧκε κακόν, x 192 x. κόναβος ὀρώρει, i
o 488 ἐν δὲ φύζαν ἑτάροισι χαχὴν βάλεν,
χακὸν ἦμαρ, semper in exitu versus: f
Y 315 Φ 374 ἀλέξειν x. ἧ., I 597 ἀπή
« 269 ἀλύξαιμεν, x 286 ἀλάλχῃσιν x. 7, Ens
1659, 19 s. ὡς μὴ σωμάτων ἀλλοιουμένων τὸ
περὶ τὴν Κίρκην, o 594 Ζεὺς τελευτήσε
χὸν ἡμαρ. κακός epitheton noctis est te
horrorem excitantis (itaque apud Hom.
ὀλοή, vocatur cf, ε 294 ε 69 et Schuster Unte|
such. ἃν. d. hom. stab. Beiw. 1866 p. 34
K 188 νύχτα φυλασσομένοισι χακχήν, pu
τὴν καχοποιόν, & 457 νὺξ ἐπῆλθε χαχὴ
τομήνιος, ξ A15 v. ἐπῆλϑε x. βορέαο πεσ
v 357 χαχὴ ἀἄχλυς. --- ε 108 49. ἐπῶρσ᾽ &
μὸν χαχόν, Ariston. περιττοὶ οἱ στίχοι 2
πρὸς τὴν ἱστορίαν μαχόμενοι (105—111); 2 8:
x DA χαχὴ ἀνέμοιο ϑύελλα, d» 337
φλέγμα κακὸν φορέουσα, schol. V. χαχὸ
v 48ῦ χακχῷ μεμορυχμένα χαπνῷ, ε 467 στί!
κακή, h. Ap. P. 186 οὐδὲ σύ ys ζώουσα zux
δήλημα βροτοῖσιν | ἔσσεαι sc. Pytho sei
Z 178 σῆμα κακὸν (cf. 168 σήματα σι
ΡΊΟΙ χαχὸν ἔπος ἀγγελέοντα, prm Ὧ,
πηρόν, I 595 ἀχούοντος xcxà ἔργα cf. v.
ἅπαντα κήδεα, paraphr. δεινά, Eust. 777,
τὰ τῆς αἰχμαλωσίες, 6 19 Ψ 176 χαχὰ
μήδετο ἔργα, paraphr. χαχοποιά, Ὁ 91 Ζεὺ
ἔργα πιφαύσχεται, v 87 ἐμοὶ ονείρατ᾽ Emi
σευεν χαχὰ δαίμων. χακός etiam — infaust
inauspicatus, male ominatus: £2 219 og»uc sux
(v. l χαχὴ) πέλευ, Eust. 1346, 49 χαχός di
δυσφημεῖ καὶ χλαίει ἀπιόντος λύσασϑαι
ὑιόν, 0 περ ἔν τῷ περὶ ὀλολυγῆς λόγῳ m
σιον εἶναι δεδήλωται, X 80 χύων Xipiem
χαχὸν σῆμα τέτυχται, Eust. 1255, 28, ἘΠῚ
484, 44. "Verg. Aen. 10, 273 s. Sirius amr
sitim morbosque ferens mortalibus aegris, AK 4
χακὸν ὄναρ κεφαλῆφιν ἐπέστη, schol D
rpei
γυχτὸς χαϑεύδοντα αὐτὸν ἀνεῖλεν cf. schol.
BLV et. ,Eust. 820, 41. — de diis: x 64 τίς τοι
᾿χαχὸς ἔχραε δαίμων; o 149 Ὀδυσῆα χαχὸς
ἤγαγε δαίμων (v.l χαχῶς). de Scylla: & 87
| δ᾽ αὖτε πέλωρ χαχόν, Eust. 1715, 4
qaae ἐνεργῶν, χακοῦργον (86—88 ἀϑετοῦν-
ται schol. HQVind. 183). Φ 310 v. 1. καχὸν
θεόν pro κατὰ μόϑον, Schol. V otov x. ἐπίχου-
ρον Τρῶες οὐ μενέουσιν. 4) malus, improbus:
ουλὴ χαχὴ νίχησεν ἑταίρων, & 887 cxi,
» ἥνδανε βουλή, μ 339 χαχῆς ἐξήρχετο
80 λῆς, ν 229 μὴ καχῷ νόῳ ἀντιβολήσαις,
Β 114 191 Ζεὺς κα. ἀπάτην βουλείσατο, 4 339
χαχοῖσι δόλοισι κεχασμένε, schol. BLV μέσον
yàp. ὃ δόλος" χαὶ “ἐπὶ μὲν τοῦ χαχοῦ μόνως,
τὸ δὲ τοῦ ἀμφοτέρους εἰδότος, ψ 217 κακὰ
deu, μι 800 ὦ 458 ἀτασϑαλίῃσι καχῇσι (v. 1.
ιν). “ὁ 767 οὐ χαχὸν ἔπος οὐδ᾽ ἀσύφηλον
ü χαχὸν ἔπος, ut maius minori, opponitur
imprudentiae et temeritati (v. s. ἀσύφηλοῷ,, c 161
ἔπεσιν κακοῖσιν ἐνίσσομεν ἠδὲ βολῇσιν, Ψ' 498
τ χαλεποῖσιν ἀμείβεσϑον ἐπέεσσιν καχοῖς,
"aes, moralische Charakterisirung der χαλ. ἔπη“,
I|ninus recte Eust. 1312, 34 ex παραλλήλου. τὸ
Jah. καὶ κακοῖς, schol. B χαχοῖς: ἄμεινον ἄντ᾽
γοῦ γράφειν ἄναξ, v. 1. etiam καχῶς, E 650
πἰχῷ ἠνίπαπε uv$o, B 67 v 64 ϑεοὲ ἀγασσό-
ἱεροὶ χαχὰ ἔργα, 9. 329 οὐχ ἀρετᾷ z. ἔργα,
eh. B 5 χαχοεργία, Sch. T τὰ μοχϑηρὰ τῶν
ἴργων, t 477 σέ E ἔμελλε χιχήσεσϑαι χακὰ E. 3
st. 1639, 62 πέφρασται διὰ σχεδιασμόν. οὐ
j&p τὰ x. & ἐχιχήσατο, ἀλλ᾽ ἡ τῶν κακῶν ἔρ-
| ὧν τίσις ἤγουν ποινὴ τὸν Κύχλωπα, & 981
εὺς νεμεσσᾶται x. ἔργα, x 880 οὐκ αἰνήσου-
quy ἀχούοντες z. ἔργα, 9 108 τάδε πευϑόμενος
α (ἀ9. £v τοῖς κοινοτέ 'OLG VY. 150—165 Sch.
᾿ nd. 133, o 226 c 362 ἔργα κάκ᾽ ἔμμαϑεν,
116 ἀγαιομένου καχὰ ἔργα, o 199 x. μήσατο
0γα, ὦ 326 τινύμενος x. ἔργα. In Od. χαχὰ
0γ0 misi de improbe factis non usurpatur.
) de hominibus. 3) de corporis habitu: de-
8, Opp. εἶδος ἀγητός: Καὶ 810 εἶδος μὲν
Y χαχός, ἀλλὰ ποδώκης, E. M. 484, 42 ση-
᾿αἶνει τὸν εὐτελῆ, Eust. ,808, 28 τὸ χακὸς δη-
οἵ μὲν τὸν δύσμορφον, ἀντίκειται δὲ τῷ καλῷ
ς αἰσχρός, schol V χαχὸς ἵνα ὡς ἄσημος
Qn, 9 134 φυὴν οὐ χαχός, μηρούς τε κνή-
| «c τε -.. b)inutilis: P 487 ἵππω σὺν ἡνιό-
I Eu Eust. 1115, 38 ἤγουν δειλοῖς (?) ? ἢ
; οις, o 246 μῆλα χακοὶ φϑείρουσι νομῆες,"
χαχὸς δ᾽ «ióotoc ἀλήτης (Eust. χαχόν),
hol. BQ ἀλυσιτελὴς ξαυτῷ, ali: χαχός —
ier, ef, Naegelsb. hom. Theol. Mi 57 p. 301;
πάντα οὐ χακός εἶμι μετ᾽ ἀνδράσιν,
σοι ἄεϑλοι, Eust. 1592, 59 μετρίως εἰπε
εικῶς 08. δυνάμενος εἰπεῖν ὡς πάνυ
ξξιῶς ἔχω. οὐ μόνον κακίας “ἀπόφασις ἀλλὰ
αὶ ἀντὶ τοῦ λίαν δεξιὸς ἢ ἀνδρεῖος, N 382
τοι ἐεδνωταὶ χαχοί εἰμεν, $9 958 χαχὰ
fev , χατηφόνες, x 801 841 ἀπογυμνωϑέντα
[ot ξίφους) χακὸν χαὶ ἀνήνορα τιϑέναι τινά,
pn recte Eust. 1659, 80 ταὐτὸν τὸ καχὸν xal
parre cf. 1660, 49. o 917 χαχὸς χαχὸν
) £L ein Lump den andern, Eust. 1817, 11
ὃς γενιχῶς ἐνταῦϑα χεῖται, δηλοῦν xal
o» ἀγεννῆ. “καὶ τὸν δειλὸν καὶ “τὸν μὴ ἂρε-
ὄντα χαὶ ὅλως τὸν οὐδὲν ὑγιὲς ἔχοντα. c) de
Avis, timidis: δειλός E. M. 484, 38 Ε΄. 6.
18, 12 Ap. Soph. 94, 12. Eust. 853, 9. 950, 53
epius; Jansen üb. die 2 hom. Cardinaltugenden
04 p. 10, &) opp. ἐσθλός: B 365 ὅς 9? ἡγε-
uus
χαχόν
633
μόνων “κακὸς ἠδ' ὃς ἐσϑλὸς ἔῃ TUR Z 489 μοῖ-
ραν οὐ τινά φημι πεφυγμένον ἔμμεναι ἀν-
δρῶν, Ι οὐ χακχόν οὐδὲ μὲν ἐσθλόν, I 319 ἐν
δὲ ἰῇ τιμῇ ἠμὲν καχὸς δὲ καὶ ἐσϑλός, schol.
A xal ὁ δειλὸς xal ὁ ἀνδρεῖος. 8) opp. gya-
ϑός: N 279 τοῦ χακοῦ τρέπεται χρὼς ἄλλυ-
δις ἄλλῃ cf. v. 2785 sch. BL τοῦ δειλοῦ, wv-
χῆς γὰρ κάχωσις ἡ δειλία. D 632 ἢ χακὸς ἢ
dy. Eust. 1121, 6 ἢ ἄνανδρος ἢ ἀνδρεῖος.
γ) χαχὸς x. ἄναλκις O 153 y 375 οἵ. E 126;
οὐ EZ οὐδ᾽ ἀνοήμων 8 970 278; φ 151 χακός
τ᾽ ἔσομαι καὶ ακικυς, GM ἄναλκις. δὴ B 190
O0 196 χαχὸν ὡς δειδίσσεσϑαι (ov productum
est hic et Z 443 cf. Bekker ho. BI. I 204,
Hartel ho. Stud. I 113), 4 299 χαχοὺς ἐς μέσ-
σον ἔλασσεν cf. Eust. 474, 88: Z 443 χαχὸς
ὡς νόσφιν ἀλυσχάξζω πολέμοιο, Θ 94 φεύγεις
χακὸς ὥς, «1 408 χαχοὶ ἀποίχονται πολέμοιο,
P 180 ἠὲ x. ἔσσομαι ἡ τινὰ καὶ Ἰαναῶν σχήσω.
£t) E 643 col “χαχὸς ϑυμός, ,“ἀποφϑινύϑουσι δὲ
λαοί, O [164] ἔρρε, καχὴ γλήνη, paraphr. ἄσϑε-
νὴς χόρη, damnat versum. Ariston. B 935 zx"
&£yye?, XIIe. οὐκέτ᾽ ᾿Αχαιοί, mala oppro-
bria; E 787 O0 228 ᾿Αργεῖοι, χάχ᾽ ἐλέγχεα,
Did. ad E 787 Ἀρίσταρχος χάκ᾽ ἐλεγχέες (codd.
καχκελεγχέες, Ahrens Phil. 6, 82 χαχελεγχέες)
cf. La Roche h. T. 250. d) de ,genere et loco:
ignobilis, “δυσγενής: Ξ 120 γένος χαχὸς χαὶ
ἄναλκις, X jo 412 οὐ χαχὸς εἴδεται οὐδὲ χακῶν
ἔξ, α 411 ov τι κακῷ εἰς ὦπα ἐῴχει, Eust.
1496, 54; ὃ 64 oU χε ᾿χαχοὶ τοιούσδε τέχοιεν,
Ariston, ᾿'προηϑετοῦντο παρὰ Ζηνοδ. καὶ παρὰ
᾿ριστοφάνει, h. Cer.213 οὐ σε καχῶν ἄπ᾽ ἔολπα
τοχήων | ἔμμεναι ἀλλ᾽ ἀγαϑῶν. e) improbus, ne-
quam, male moratus. 9$ 189 Ζεὺς νέμει ὄλβον
ἀνθρώποισιν |, ἐσθλοῖς ἠδὲ κακοῖσιν, minus
recte schol. δύναται χαὶ πρὸς ἀξίαν ᾿ἐχάστῳ
νέμει τὰ κακὰ καὶ τὰ dye cf. Eust. 1558, 50;
9.558 οὐ χακὸς οὐδὲ μὲν ἐσϑλός, y 415 v 66
ov τινα τίεσχον ἀνϑρώπων | o? χαχὸν οὐδὲ
μὲν ἐσϑλ., Eust. 1932, 36, cf. h. Ven. 132 οὐ
χε χακοὶ toióvós τέχοιεν. Q 68 χαχῶν ἕταρε,
schol V ᾿ἡλεξάνδρου zal "Exrogoc, Hes. op.
716 ef Eust. 1339, 32; 6 187 v 227 οὔτε xaxo
ovt? , ἄφρονι φωτὶ ἔοικας, aliter Eust. 1558, 33
κακός — δυσγενής, λ 384 ἀπόλοντο χαχῆς ἰό-
τητι γυναικός (Κλυταιμνήστρης), h. Merc. 159
ex coni. Schmittii 7 σὲ καχὸν φηλητεύσειν, sed
v. Baum., εἐ 453 ὀφθαλμὸν ἀνὴρ κακὸς ἐξα-
λάωσε, x '68 ἄασάν μ᾽ ἕταροι κακοί, Ν 623 Me-
nelaus. appellat Troianos χαχαὶ (v. l. zcxol)
κύνες, paraphr. zexol zal ἀναιδεῖς, cf. x 35
εὐνὴ χάχ᾽ ἀράχνια χεῖται ἔχουσα, Am. recte
,die bósen, die an Stelle der Menschen getreten
sind, mit gemüthlich sinnl Belebung*. — Ex
omnibus patet Hom. qua quis ratione malus sit
accusativo addidisse (/ 316 .5. 126 9. 134 214) cf.
La Roche h. St. 15, 2. — 6) Neutrum sing.
praedicati vice fungitur a) Σ 128 οὐ καχόν ἐστιν
ἀμυνέμεν, v. infra; « 392 οὐ τι χαχὸν βασι-
λευέμεν, ὃ 887 λ 464 κακὸν ἀνεμώλια βάζειν.
b) B 132 zuxOv με πόλλ᾽ ἀποτίνειν, v 218 xa-
xóv. ἄλλων δῆμον ἱχέσϑαι.
τὸ κακόν significat quodvis malum quod quis
vel patitur vel facit. 1) opp. ἀγαθόν: ὃ 237
ἄλλοτε ἄλλῳ] Ζεὺς ἀγαϑόν τε xaxov τε διδοῖ
res secundas et adversas, 9 63 δίδου ἀγαϑόν
τε͵ κακόν τε, ὃ 892 ὅττι τοι ἐν μεγάροισι κα-
xor τ’ ἀγαϑόν τε τέτυ χται, h. Cer. 257 ovt
ἀγαϑοῖο | αἰσαν ἐπερχομένου προγνώμεναι
οὔτε x&xoio. oppos. ἐσθλόν: “4 530 ἄλλοτε
084
μέν τε καχῷ χύ θεται, ἄλλοτε δ᾽ ἐσθλῷ, v 86
ὕπνος ἐπέλ σεν ἁπάντων, σϑλῶν ἠδὲ κακῶν,
o 488 παρὰ zal χαχῷ ἐσθλὸν ἔϑηχε, schol. H
τῇ δυστυχίᾳ, Eust. 1789, 14, cf. h. Merc. 204
oL μὲν z. μεμαότες, οἱ δὲ μέλ᾽ ἐσϑλά.
Jansen Cardinaltug. p. ll. 2) x«xov cum pro-
nom., adi, partic. iungitur: v 351 τί z., 4 362
E 374 P 32 Y [198] Φ [510] .X 458. € 436
B 179 ἡ 195 π 381 o 567 h. Ap. P. 147} τι
χαχόν, 42 561 “. ἄλλο, B 804 ἄλλο z., 44 404
ε 493 μέγα zazóv, O 1894 z. μέγα, μ 209 τόδε
μεῖζον x., IN 190 τι x. μεῖζον, σ 107 τε z. zal
μεῖζον, δ᾽ 697 πλεῖστον z., πολὺ μεῖζόν τε καὶ
ἀργαλεώτερον ἄλλο, P 410 z. τόσον, u 118
ἀϑάνατον z., δεινόν τ᾽ ἀργαλέον τε zal ἀγριον
οὐδὲ μαχητόν, u 275 αἰνότατον z. v 88 ἄνε-
χτόν z., $39 ἀνώιστον z., o 18 o 462. ἐπίσπαστον
χ., 0 72 icov, II 262 ξυνὸν z,, E 881 τυχτὸν
za h. Cer. 257 ἐπερχομένου 2. cf. v 367 νοέω
2. ἐρχόμενον. Σ 198 ταῦτά γε (Eust. ἢ τοῦτό
278 ἐτήτυμον" οὐ κακόν ἐστιν, Nic. στιχτέον
ἤτοι ἐπὶ τὸ ἐτήτυμον ἵνα λείπῃ τὸ ἐστίν, E
συναπτέον" ἔστι δὲ σχῆμα σολοιχοφανές, ὅτι
τῷ πληϑυντιχῷ τὰ ἕνικὰ ἐπενήνεχται, ἐτήτυ-
μὸν χακόν (sed in sententia , primaria £r. post
verbum esse solet), ἀλλὰ τὸ μὲν ir. δύναιτ᾽
üv ἀντὶ ἐπιῤῥήματος χεῖσϑαι. Eust. 1135, 1
ἐπιῤῥηματικῶς χεῖται, interpungendum est post
£r. et suppl. ἔειπες. 3) Φ 92 ἐνθάδ᾽" ἐμοὶ za-
χὸν ἔσσεται, OQ 436 γένηται, 4 868 0 450
P 292 Y 450 ἦλϑε »., X 453 ἐγγύς τι κακὸν
τέχεσσιν, ε 428 μέγα xz. ἐγγύϑεν ἦεν, B 45
χκαχὸν ἔμπεσεν οἴχῳ sec. Aristarchum, Aristoph.
κακά. schol. M zijdoc λέγει οὕτως. II 111]
χαχὸν Ou ἐστήριχτο. Eust. 1048, 49. 1762,
62; T 290 δέχεται Ὁ ἃ. Ex κακοῦ, ν 46 χαχὸν
μεταδήμιον εἴη, OQ 688 ov τι σοί γε μέλει
κακόν, Verg. Aen. 4, 561. β 304 μή τί TOL
ἄλλο χαχὸν μελέτω, ἔργον τε ἔπος τε. Gene-
tivus: B 380 ἀν ἄβλησις χαχοῦ, 4 604 χαχοῦ
ot πέλεν ἀρχή, y 102 πῆμα χάκοϊο perpessio
mali, Eust. 1461, 68 περιφραστιχῶς, cf. € 338
et Lobeck ad Sop h. Ai. 362; I 950 ᾿ῥεχϑέντος
κακοῦ cf. sch. A; N89 0 700 φεύξεσθαι ὑπ᾽
£x xaxov, u 107 ᾿δύσαιτο ὑπ’ ἐκ καχοῦ. Accu-
sativus: ? 179 τι xaxóv πάσχωσιν, v 951 τί
κακὸν τόδε πάσχετε; 2 5851 πρὶν χαὶ z. ἄλλο
πάϑησϑα, P 329 Y 198 (Aristarchus expunxit
vv. 195—8, v. Ariston. $ 173 ἢ 195 v 67 h.
Ven. 194 χαχὸν παϑεῖν," c 132 z. πείσεσϑαι,
σ 32 ἕξει (v. 1. ἄξει), ὦ 462 μή τις z. εὕρῃ,
φ 804 οἱ αὐτῷ z. εὕρετο. σ 107 z. ἐπαύρῃ,
π ,981 ux τι z. ῥέξωσι, É 374 Φ [510] τε z.
δέζουσαν, o 567 ov τι z. δέξαντα, O 586 ϑηρὲ
χαχὸν δέξαντι ἐοιχώς, Eust. 1031, ,60 et sch.
BL, c 15 οὔτε tí σε δέζω z. οὔτ᾽ ἀγορεύω,
B 195 μὴ δέξῃ κ. υἷας Ag. (ἀϑετοῦνται 1985—7
Ariston), Ó 541 (Zenod. 535—7 non scripsit,
Ariston. aut vv. 535—7 aut 538. 539. 541 ex-
pungendos censuit, Bekk. utrosque) JV 828 y 74
ε 259 h. Ap. 455 χαχὸν φέρειν, O 184 z. μέγα
πᾶσι φυτεῦσαι (Zen. ϑεοῖς μ. πῆμα q), ο 178
0 159 x. φυτεύει, c 389 τελέω z., I 533 docs
z., N 120 τὶ κακὸν ποιήσετε μεῖζον, Eust.
933, 16 προαναφωνητικῶς διὰ τὴν πλείω φυ-
γὴν καὶ τὸ κατὰ τῶν νεῶν πῦρ, Ὁ 109 πέμπῃ-
τ zo Il 262 2». πολέεσσι τιϑεῖσι, Eust. 1059,
4; Q 588 ἐπὶ τῷ ϑῆκχε ϑεὸς z., u 921 μὴ ἐς
z. ἄμμε βάλ ῃσϑα; I 599 z. ἤμυνε, Ξ 80 φυγέειν
z., X 81 φεύγων προφύγῃ χ. (Friedlaender
Anall. p. n damnat, defendit Bekker Monats-
χαχόν
berichte 1864 p.541), 0154 z. οσσετο ϑυμός, 4179
χακὸν ὀσσομένη, X 890 Ay. φρονέων χ. Ἕχτορι,
h. Ap. P. 147 b τὲ x. μητίσομαι quem versum
inseruit Schneidew. ex cod. L, recepit Baum. —
E 63 νῆας ἀρχεχάκους ci zy Τρώεσσι 3
vovto, sch. 1, Eust. 522, 5 τρόπος ἐτυμολε
γίας, ("m 235 ἥδε ὀτρυντὺς κακὸν ἔσσεται, s
Β ἐκείνῳ τῷ περιμένοντι cf. sch. V; de
mantibus: β 166 Ὀδυσσεὺς. κακὸν ἔσται, ὃ
ἄρξει ( ηλέμαχος) χαχὸν ἔμμεναι, Schol.
ταύτης τῆς ἀρχῆς χεῖρον ἡμᾶς ἐργάσεται, Φ 8
v. 1. ἐμοὲ x. ἔσσεαι (ἀχιλλεῦν, z 108 z.
τεσσι γενοίμην, o 975 χαχὸν ἔμπεσεν oua
ἄνδρες ὑπερφίαλοι, Φ 89 γ 806 χαχὸν ἤλυϑε
᾿Αχιλλεύς (Ὀρέστης), IN 454 νῆες ἔνειχαν (ἐμὲ
cot τε χαχὸν καὶ πατρί, Il 329 Χίμαι
ϑρέψεν, κακὸν ἀνϑρώποισιν, h. Ap. 354 δώ:
χαχῷ καχόν( Τυφάονα Τελφούσῃγν.᾽ Baum
B l8 Σχύλλη ἀϑάνατον κακὸν ἐστι, Ε 8,
dont, τυχτὸν κακόν cf. o 72 ἶσον καχόν ἐσὲ
— Plur. τὰ χακά: κα. πολλά Γ 899 ET
9. 8δ6 I 540 Ξ 89 O 182 II] 4924 X 61 3E
o 287 A74; ἄλλα πολλὰ z. y 118, τόσσα (rg
432 K 52 e 256 v 129, ὅσσα (ὅσα) r 57 Φ 44
7116 η 213. — 4 107 αἰεί τοι τὰ κάκ᾽ ἐστὲ
μαντεύεσϑαι, τὰ κα. subi est v. Autenr.
Naeg. h. L, « 33 ἐξ ἡμέων φασὲ χκάχ᾽ ξι )
sch. Q ϑεοὶ πολλῶν αἴτιοι “συμφορῶν et Sui
228, 10; B 45 0 μοι κακὰ ἔμπεσεν οἴχῳ, Αἱ
starchus χακόν legit, Aristophanes χαχά v. Di
quod recte comprobant Ahrens Phil. 6, 3
Hoche Hiat. p. 17; ξ 270 o 439 περὲ χα
τοϑεν ἔστη. Accusativus: χαχά περ πᾶ
τες z [189] 4 104 111 μ 188 271 340,
πάσχειν B 9370, παϑεῖν d 442 B 174 y n
s 9377 9 184 » 131 o 176 z 205 (Eust. 4
χαὶ πολλὰ δ᾽ ἀνατλάς), πέπονθα 03
ποσϑὲε (Aristarchus πέπασϑε ὅπερ ἐστὲ
σϑε, Eust 1663, 15 et Did. ad I' 99 ὁ
Roche hh: 336) I'99 v 53, i» πατρ
πείσομαι B 184; z. μογήσας 5115 φ 207
169, μυϑησαίμην z. ὅσσα μόγησα ἡ e
ἔχω z., X 89 ὀιζύομεν z., O 132 g
z., “ὦ 518 ; ἊΣ ἄνσχεο. X 61 χαχὰ p
474 z. δίδωσι γαστήρ, o 289 νῆες χαχὰ dvo
νέεσσι φέρουσαι (versum vituperat Rhode Unte
ἂν. d. 17. B. d. Od., Geppert Unt. I 309), B:
νῆες x. Πριάμῳ q., o 256 τ 199 ἐπέσσεῦυεν
δαίμων, ε 340 & 110 318 o 27 z. qvt
Eust. 1810, 64; κακὰ ῥάπτειν. (Eust. 14
z. Ó. οὐχ ἐπὶ ψόγῳ ἐτέϑη. τὸ μέντοι ὁ
τον ἐπίψογον) Σ 367 (v. 1. ῥέξαι, γ 118
ἊΞ πορίζειν ep. 14, 10. — καχὰ ἔρδειν:
x. π. ἔοργε, h. Ap. 355 x. ἔρδεσχε zt
φῦλ᾽ ἄνϑρ. (v. 1. κατακλυτὰ, Schneidew. €.
thio corr. ἀγακλυτά, sed v. Baumeister), X
Iq ἔρδεσχεν (v. 1. ἔρρεξεν) cf. we d b
δεῖν τινά (cf. La Roche ἢ. St. p
σῦς χ. πόλλ᾽ ἔρδεσχεν ἀλωήν, n An. *
δράχαινα z. 7. ἀνθρώπους ἔρδεσκεν, Γ΄ 8ῦ
με πρότερος χάχ᾽ ἔοργε, E 15 E
ἔοργε! Τρῶας. τενέ: ξ 289 m. x. ἄν
ποισιν (v. 1. ἀνθρώπους, Bekk. recepit). |
δέζειν: Σ 455 π. z. δέξαντα, Ariston. &9&
ται στίχοι ιγ΄ (444--δθ), B,73 κα. Po :
μενέοντες, φ 298 xdx! ἔρεξε δόμον
χαχὰ ῥέζειν τινά: Γ' 864 ξεινοδόχον z. ῥέ
4 32 σὲ τόσσα κακὰ ῥέζουσιν, £2 370 €
σε ῥέξω χακά (sch. A yo. aV), p 72 x. ἔρε-
ξεν ᾿Αχαιούς οἵ. B 195; τενέ: v 814 μηχέτι
μοι x. ῥέζετε δυσμενέοντες, 9. 273 (316 o 66
465 491] v 184 χαχὰ βυσσοδομεύειν, H τὸ
M 67 h. Ap. 482 x. φρονέων, Eust. 1971, 43
ἀντὶ τοῦ ἐγκοτῶν, K 486 x. o. cf. Eust. 890, 12;
Τρωσὶ x. φρ. Il 573 788, μνηστῆρσι v 5; x.
φρονέουσα x 517, φρονέοντες c 232, χ. φρο-
γέουσιν o 596, X 964. x. qp. ἀλλήλοισιν, 4 21
Θ 458 x. Τρώεσσι μεδέσϑην, y 166 t 295 χαχὰ
μήδετο, c. dat. σφιν. H 418, ἐμοὶ & 243, TOL
χ. μήδεται Φ 418, οἵ x. μήσαο ϑυμῷ X 258,
Z 157 ot x. μήσατο ϑ. sec. Aristarchum ef. La
Roche h. U. 86, omnes libri mscr. xax ἐμή-
Gato. ὁ. accus. τινά (cf. La Roche h. St. 241):
δῶ τόσα zx. μήσατ᾽ Ἀχαιούς (ἀϑετοῦ νται 81
2 Ariston.), c 27 ὃν ἂν je μητισαίμην. --- Ο 27
, μητιόωσα, X 312 -óovtt, « 984 -όωντες.
|y 218 o 499 9 "375 x. μηχανάασϑαι (y 918 v. 1.
᾿μητιάασϑαι), c. dat. ἐμοί m 184. à 532 x.
Τρώεσσι μενοίΐνα, h. Merc. 204 ὁδιτῶν οἱ μὲν
| 2. πολλὰ μεμαύότες, οἱ δὲ μάλ᾽ ἐσϑλά, β 367
x z. φράσσονται, schol. χαλεπὰ βουλεύσον-
"ται, Z 849 τάδε eol x. τεχμήραντο, Η τὸ
! Κρονίδης κ. φρονέων τεχμαίρεται ἀμφοτέροι-
σιν, x 874 χαχὰ δ᾽ ὄσσετο ϑυμός (ν.]. ᾧετο v.
|seh. N), A 106 χάκ᾽ ὀσσόμενος, Eust. 59, 35
|cà. χαχοσσόμενος͵ καὶ ἐν δυσὶ λέξεσιν εὑρίσκε-
ται χκάχ᾽ ὀὁσσ., ἐν ἀντιγράφοις δηλοῦται πα-
λαιοῖς "ride E. G. 294, 9. 367, 13), Hes.
δεινῶς ἐμβλεψάμενος, Ap. Soph. 94, 16 Eust.
58, 26... 59, 32. Schol. A B BL cf. La Roche
Ih. St. 84 et Classen Beobb. II. p. 22 adn. 17.
III 28; O 503 ἀπώσασϑαι χαχὰ νηῶν. --- 4 28
"λαὸν ᾿ἀγειρούσῃ, Πριάμῳ χαχὰ votó τε παισίν
(χαχά apposit.. — Genetivus: ó 221 φάρμακον
χαχῶν ἐπίληθον ἁπάντων, μ 208 χακῶν ἀδαή-
ονες, Verg. Aen. 1, 198 ignari ante malorum,
φ 400 x. ἔμπαιος ἀλήτης. Γ δῖ xaxov Évexa,
105 χαχῶν δέ χε φέρτατον εἴη (v. 1. , φέρτε:
ρον), 4 106 μάντι καχῶν, Eust. 59, 19 ἵνα γοή-
'σωμεν τὸν δύσφημον χαὶ χαχὰ μαντευόμενον
᾿χαί χαχόμαντιν cf. sch. ABLV; 42 598 δοιοὶ
πίϑοι δώρων οἷα δίδωσι (Ζεύς), χαχῶν, ἕτε-
! oc δὲ ξάων, Plato de rep. H 379 D scripsit
eov ἔμπλειοι, ὃ μὲν ἐσθλῶν, αὐτὰρ Ó δει-
λῶν cf. Spitzner 1. L, Eust. 1868, 4 9. 884 ἐη-
ἦρα χαχῶν, y 481 ᾿ϑέειον χαχῶν ἄχος V. S.
ap 987 x. ὑπάλυξιν. z 986 σε χακῶν
ἰχλύσομαι, Eust. 1659, 15; v 93. a. ὑποδύσεαι
sch. ΥὙΒΩ, ε 460 χὰδ δέ z? ἐμὸν xijo | λω-
᾿ρήσειε χαχῶν, τὰ “πόρεν Οὔτις, B 934 καχῶν
ἐβασχέμεν υἷας ᾿Αχαιῶν, sch. BL χαχῶν διὰ
ὃν λοιμὸν χαὶ τὴν ᾿Αχιλλέως ἀπόστασιν δι᾽
ὑτόν, x 491 χαχῶν ἱμείρετε τούτων, y 9316
lazür ἄπο χεῖρας ἔχεσϑαι cf, v 86. — Dativus:
fuxoisu πολέεσσιν 9 137 o 123 v 200; ἐπὲ
| ροτέροισι χαχοῖσιν xy 264; 9 1837 x. συνέρη-
ται πολέεσσιν, Eust. 1589, 20 τοῖς ἐκ τοῦ
1 783 [n 193 v 200 χαχοῖς ἔχεαι πολέεσσιν,
" 785 μηδὲ τρίβεσϑε ἀακοῖσι, schol. BV κατα-
ὀνεῖσϑε χαχοῦντες ἑαυτούς. — Duo adiectivi
αχός casus nonnullis in locis iuxta se ponun-
: ΠῚ] xexóv χακῷ ἐστήριχτο, T 290 δέ-
BRL χκαχὸν ἐκ χακοῦ αἰεί, o 217 καχὸς χα-
j jàv ἡγηλάζει, h. Ap. 354 δῶκεν φέρουσα χαχῷ
αχόν cf. 5 472, Bekk. ho, Bl. I 189. Adiectivum
&z0c quando pyrrhichius est, raro substantivo
ostponitur: 7' 173 Ν 225 II "494 X 300 . 453
87 p 94 y 152 ὦ 153 in quarta thesi, IV 382
87 in quinta cf. Giseke hom. Forsch. 32. 230.
E ΕΠ
καχότεχνος — χαλότης
635
κακῶς adv. post caesuram tertii pedis duode-
cies, post thesin primi pedis octies, post thesin
alterius pedis bis (B 253 8 203) male. Hes.
δεινῶς, ταπεινῶς. 2) Φ 400 A πρόχνυ
x., I 894 χαχῶς οἱ πέλει cf. Friedlaender hom.
Gleichn. Berl. 1871 p. 15; I 551 Κουρήτεσσι
καχῶς ἦν cf. schol. L, B'953 ἢ εὖ 5t x. vo-
στή σομεν (ἀϑετοῦνται '252 — 6 Ariston.), ε 534
ὀψὲ x. ἔλϑοι, À 114 μὶ [141] ὀψὲ x. νεῖαι cf.
schol. V; E 164 ἐξ ἵππων βῆσε z., X 336 v. l.
σὲ χύνες δλκήσουσι χαχῶς pro ἀϊχῶς, sch. V
ot περὲ ᾿Αντίμαχον ἐπὶ τὸ γνωριμώτερον &
κακῶς. b) additur verbis ut eorum vim augeat.
E 698 x. χεχαφηότα ϑυμόν, B 208 χρήματα
χαχῶς βεβρώσεται, B 200 ὃ 766 x. ὑπερηνο-
θέοντες οἵ. Buttmann Lexil. II 99, 8, zx 275 xa-
χῶς πάσχοντος ἐμεῖο, σ Τὸ χαχῶς ὠρίνετο
ϑυμὸς (v. l. κακός), o 950 αὐχμεῖς x., Eust.
1960, 51 ῥύπον ἔχων xal ἀλουτῶν, ep. 14, 19
τύπτοιεν τάδε ἔργα x. e) maligne, inimico
animo. σ᾽ 168 ot t' εὖ μὲν βάζουσι, NOR
ὄπιϑε φρονέουσιν cf. Eurip. Bacch. 196; ,V 56
χαχῶς δ᾽ ot πέρ μιν ἔρεζον, A 95 379 x. ἀφίει,
schol. BL αὐστηρῶς, o 394 x. ἐρεϑιζέμεν μύ-
ϑοισιν χαλεποῖσιν. d) male, inscite. χ 27 χα-
κῶς ἀνδρῶν τοξάζεαι, Eust. 1917, 60 ἀντὶ τοῦ
ἀτέχνως. — OComparativus: 1) χκαχώτερος, ον
peior, ubique (sexies) post caes, troch. tertii pe-
dis. X 106 μή τις εἴπῃσι χακώτερος ἄλλος
ἐμεῖο, sch. B ἀντὶ τοῦ ἥσσων, οὐ γὰρ χακὸς
ἽἝχτωρ, virtute inferior, minus fortis, q 324 x.
ἄλλος ᾿Αχαιῶν, Eust. 1911, 49 z. τουτέστιν
ἀσϑενὴς ἢ δυσγενής, 6 275. ὦ δ᾽ εἴπῃσι x. ἀν-
τιβολήσας, Eust. 1563, δ ἤγουν χακὸς δυσγε-
νῆς, rectius: malevolus et maledicus. Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄ (215—8). Neutr. ubique
coniunctum est cum ἄλλο: T321 οὔ τι κακώτερον
ἄλλο πάϑοιμι, 9-138 οὔ τι x. &. ϑαλάσσης ἄνδρα
συγχεῦαι οἵ. Eust. 1689, 23; o 345 πλαγχτοσύ-
νης οὐχ ἔστι z. ἃ. (Bekk. "ho. Bl. II 284 ex-
punxit vy. 343—5) 2) χἄχζων ξ 56, χάχιον͵
κακίους B 277. — B 2TT οἱ πλέονες χακίους,
παῦροι δὲ πατρὸς ἀρείους, deteriores (Bekk.,
Friedl. Anall. 468 s. expunxerunt vv. 276 s),
ξ 56 εἰ κακίων σέϑεν ἔλϑοι, Eust. 1750, 34
πενέστερος ἢ εἰδεχϑέστερος. — Οκάκιον ἔστι
cum infin. σ 174 τ 120 x. πενϑήμεναι αἰεί,
I 601 v.l χάκιον εἴη ἀμυνέμεν. inhonestius,
turpius (in optim. mscr. χαλεπὸν Εἴ). Superlat.
κάκιστος, ον: II 570 βλῆτο οὐ τι χάχιστος
ἀνήρ, Eust. 1076, 12. τουτέστιν ἀνδρεῖον χκαὲ
ἄριστον διὰ τῆς ἄρσεως τὴν ἐναντίαν ϑέσιν
δηλῶν. δ᾽ 199 οὔ τι χάχιστος ᾿Αργείων, Eust.
1491, 44 ἀντὶ τοῦ ἀνδρειότατος, ,.9. 415 οὐ μοι
δοκέεις ὁ χάκιστος ᾿Αχαιῶν ἔμμεναι, ἀλλ᾽
ὦριστος, utrum ó pro articulo sit ap. Ηοπι. an de-
monstr. dubitatur; ὃ sic non i utuntur posteriores
Graeci. — Neutr. « 391 ἡ φὴς τοῦτο κάκιστον
ἐν ἀνϑρώποισι τετύχϑαι. (χακότης, κακίζω,
καχόω, χαχοδαίμων, -είμων, -εργίη, -εργός,
-ίλιος, -μηδής, -μήχανος, τξεινος, τρραφίη,
ττεχνος, - φραδής, -φραδίη, -poov (v. L), ἀρχέ-
χᾶκος, ᾿ἀλεξίκακος, ἀκάκητα Ὁ).
κακότεχνος (τέχνη) qui malis utitur artibus.
O0 14 ἡ μάλα δὴ x. σὸς δόλος, schol. BL ὃ
ἐπὶ καχῷ τεχνηϑείς. Eust. 1002, 39 cf. Faesi
Od. praef. p. 14.
κἄχότης (καχός cf. L. Meyer vgl. Gr. II 533),
tantum τητος, τητι, t»t&, aut in exitu versus
(septies) aut post arsin quarti pedis (decies) aut
ante caes. tertii pedis troch. (novies). Doederl,
636
ad JV 108 ,z«z. noxa quam quis infert aliis,
culpa, vel perfert ipse, miseria, nusquam (?)
tamen proprie ignavia, quae species tantum vi-
tiositatis est 1) culpa: pravitas, malitia, igna-
via. Ν 108 ἡγεμόνος κακότητι cf. vv. 111—113,
o 455 ὑμετέρῃ (v. 1. ἡμετέρῃ) κακ. τάδε ἔργα
γένοντο, B 368 ἀνδρῶν χ., O 791 πήματα 9i-
σαν χακχότητι γερόντων, Eust. 294, 48 τῇ δει-
λέᾳ cf. Jansen Cardinaltug. p. 10. (in Od. tantum
ὦ 455). 2) malum, aerumna, calamitas; perni-
cies. I' 366 τίσασϑαι ᾿Αλέξανδρον χακότητος,
calamitas qua me afflixit, Eust. 424, 36 minus
recte ἤγουν ἕνεχεν τῆς χαχίας, Καὶ ΤΊ Ζεὺς ἵει
z. βαρεῖαν, s 990 uiv φημι ἄδην ἐλάαν zazó-
τητος (Arist. alii teste Didymo ad IN 315 ἐάαν),
Eust. 1536, 58 χαταχόρως αὐτὸν χακχῶσαι.
ε 879 ὀνόσσεσϑαι κακότητος (v. l κακότητα),
schol. B τῆς ταλαιπωρίας ἧς ἔπαϑες ἢ τῆς κ.
τῆς σῆς ἕνεχα ἤτοι τῆς κακουργίας ὅτι ἐφόνευ-
σας τὸν ἐμὸν υἱόν, alterum minus recte, cf.
Eust. 1537, 15. o 51V οὔ πω z. Óujvvotv ἣν
ἀγορεύων, t 360 ἐν x. βροτοὶ καταγηράσκου-
σιν, Schol. B ἐν χαχώσει καὶ ἐν ταλαιπωρίᾳ
ἀντὶ τοῦ ἐν χαχοῖς, 9 189 ἔχομαι x. καὶ ἂλ-
γεσι, sch. QT προβαλλόμενος τὴν χαχοπάϑειαν
τοῦ σώματος, v 308 μισγέμεναι κακότητι κα.
ἄλγεσι, h. VIII 15 σεύασϑαι χ. πιχρὴν ἀπὸ
καρήνου, quae sit z. z. sequenti versu declara-
tur per ψυχῆς ἀπατηλὸν ὁρμὴν, ó 107 ἀλάλ-
χοιεν z. cf. Rumpf f'euom. p. 4 et Mayhoft
Rhian. p. 34 adn., s 397 v 3921 (G9er. v. sch.
HQVind. 133) x 364 9sol χαχότητος ἔλυσαν.
y 115. 1 489 z 199 (ὑπ᾽ ix) κακότητα φύγοι-
μεν, p 238 φυγόντες, ε 414 ἐκφυγέειν, o 364
ἀπαλεξήσειν χαχότητος, o 318 vor ἔχεται
χαχότητι. de miseria, calamitate belli 44 382
Τρῶες ἀνέπνευσαν χκᾳχότητος, Eust. 850, 57
εἰς ἀναπνοὴν κατέστησαν οἱ χακῶς ἔχοντες,
M 882 ἴσαν χαχότητα φέροντες. Hes. Eust.
1868, 1.
καχο-φραδὴῆς (poczo) qui malum cogitat et
machinatur, malevolus. Ψ 483 Αἶαν, νεῖχος
ἄριστε, χακοφραδές, schol. B zexo4óys (idem
Eust. 1311, 51), χκαχὰ ἐπιλογιζόμενε. Doederl.
Gl. 950 maledicus, conviciator.
καχο-φρὰ δίη mala cogitatio, imprudentia.
plur. h. Cer. 227 zo? μὲν soÀm« καχοφραδίῃσι
τιϑήνης | οὔτ᾽ ἄρ᾽ ἐπηλυσίη δηλήσεται ov9^
ὑποταμνον, minus recte Doederl. Gl. 950 nutri-
cis ipsius fascinationes v. Baum., f 936 v. l,
schol. HMS (pro χαχορραφίῃσι νόοιο) τινὲς
καχοφραδίῃσι γράφουσιν.
καχόφρων cui mala est mens, malus animus.
4 123 138 v. 1. "Avriuéyoio χαχόφρονος pro
δαΐφρονος. Did. Ζηνόδοτος zaz., εὐτελῶς cf.
schol. V ad 21 138, Düntz. Zenod. 114.
καχόω (xcxóc, Curt. Et. 133, L. Meyer vgl.
Gr.1133). Act. praes. imp. χάχου, aor. ἐχάχωσε,
ἑκακώσατε, inf χακῶσαι. Pass. perf. part. χε-
χαχωώμενος, ov, oi. malo s. damno afficio, af-
fligo, vexo (in Iliade bis, in Od. quinquies) 4690
ἐχάχωσε βίη Ἡρακληείη v. schol. ADs v 99
ἐπεί μ᾽ ἐχακώσατε λίην, ep. 14, 16 χάχου av-
τοὺς τὲ χαὶ ἔργα, ὃ 754 μὴ γέροντα χάκου,
Eust. 1516, 55 χωλύουσα σχυλϑῆναι τὸν γέ-
θοντα, z 212 ῥηΐδιον ϑεοῖσι ἠμὲν κυδῆναι
βροτὸν ἡδὲ χακῶσαι. Passivum: 41 689 ἡμεῖς
παῦροι χεχαχωμένοι ἐν Πύλῳ ἦμεν, schol. A
βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ παῦροι πρὸς ἔμφα-
σιν ,da wir wenigen im Zustand harter Be-
drángniss waren"; Damm: pro ἐχεχαχώμεϑα,
χαχοφραδής — καλέω
Spitzn. La Roche ,in Pylo eramus pauci propter
calamitatem, partic. indicat causam cur pauci
fuerint, δ᾽ 754 μὴ γέροντα κάχου χεχαχωμένον
cf. Bekk. hom. Bl. I 189, 39; ζ 187 χεχαχωμέ-
voc ἅλμῃ foedatus salsugine. |
κἄλᾶἄμη (cf. κάλαμος, scr. kalam-as, lat. ca-
lamus, theot. halam, nostr. halm cf. Curt. Et. 133.
Benfey II 308. Fick p. 76. 228. L. Meyer vgl
Gr. II 301), culmus, stipula. schol. Eur. Hec, |
καλάμη ὃ τοῦ σίτου κάλαμος cf. Lobeck path,
proll p. 10 et adn. 9; Hes. χυρίως τὸ ξυλῶδες
τῶν σταχύων ἢ τὰ £z τῶν ἀμητῶν λείψανα
ἐξ ὧν περισσευμάτων ἔστι γνῶναι πόσος ἦν
ὃ χαρπός. schol BHLQ ad ξ 214. — T 999
πλείστην καλάμην y90vl χαλκὸς ἔχευεν, schol,
Β ἀλληγορία. κ. λέγεται τὸ τῶν ἀποϑνησχόν-
tov πλῆϑος, Eust. 1181, 47 x. ἐνταῦϑα μὲν
ἐπὶ σώματος ἀνθρωπείου πεσόντος ἔφη utn
φοριχῶς, ἐν Ὀδ. δὲ τὸ ὑπὸ γήρως ηδὴ à
φϑαρμένον σῶμα καλάμην ὠνόμασε. χυρ
δὲ x. αἱ τῶν δραγμάτων ῥῖζαι, οὐκέτι καλὸ
μεναι στάχυες μετὰ τὸν ϑερισμόν. 1748,
ξ 914 χαλάμην γέ σ᾽ ὀίομαι εἰσορόωντα
γνώσκχειν. Apoll. Soph. 94, 31 ὃ ᾿Αρίσταρχοι
φησι «μεταφορικῶς τὴν καλάμην εἴρηκεν. χα
γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀμητοῦ τὸ πλῆϑος ἔδόντα
χαλάμης καὶ τὴν εὐγένειαν ἔστιν ἐπιγνά
ὅσος καὶ οἷος ἦν ὃ καρπός" καὶ νῦν οὗ"
λέγει, ἀλλ᾽ ὅμως καὶ τὸ λείψανόν σε δρῶ
τοῦ σώματος ὀΐομαι ἐπιγινώσχειν οἷος ἢ,
ἀκμάζων ἐγὼ καὶ εὐσϑενῶν.““ sch. BHQV χᾶ
λάμην, τὸ γῆρας, τὸ λείψανον ὥσπερ τοῦ σώ
ματος χατὰ μεταφοράν, Eust. 1758, 41—
Hes., cf. sch. Q «i 7 παροιμία, ἀπὸ τῆς
λάμης τὸν στάχυν et Lucian. Alex. 5. 1
Ackerbau bei Hom. 1866 p. 12.
κἄλᾶμος (v. καλάμη, Lobeck path. proll. Ὁ. ΤῸ
et adn. 9, L. Meyer vgl. Gr. II 299) arundo.
Merc. 47 πῆξε δ᾽ dg? ἐν μέτροισι ταμὼν
vexec χαλάμοιο lyram fabricans, nostr. R
halme cf. Pollux IV 62, Matth. suspicatus
vocem certe χαλάμοιο locum obsidere alius
cabuli, forte epitheti ad δόνακας, sed v. Bau
Eust. 1165, 24. Hes. )
χκαλαῦροψ (a «Aoc, χάλως funis et |
FQtz — χαλάξκροψ, καλάβροψ quae varia ΒΟΥ
ptura exstat in cod. Harl. fustis est laqui
structus v. Hoffmanni qu. hom. I p. 138, €
Et.? 327.515. Savelsb. Dig.15; Doederl. Gl.
censet a χαλαός aridus — καλαὴ δώψ 8. à
Lobeck Parall. 291, Path. proll. 260, D
χᾶλον mutata prosodia profectum esse) p
lis vira, pedum. 4 845 ὅσσον τίς t? Efi
χαλαύροπα BovxóAoc ἀνήρ. Apoll. Soph. 31,2:
ξύλον ὅπερ οἱ βουχόλοι ἔχουσιν, schol. D τὴ
βουχολικὴν ῥάβδον, ἔστι δὲ ξύλον κατὰ Ti
ἕτερον μέρος óoniv ἔχον (Eust. ἐπιζα
ἐν ἄχρῳ). schol B βάλλουσι δὲ αὐτὴν
συνενωϑείσας βούλονται διαχρῖναι τὰς B
ἔχει δὲ ἐν τῷ χάτω ΠΕΡ dece ov
ovo. τὴν χεῖρα. χαὶ Ἀντίμαχος ,£v χείρε
τ αύροτας ddtvo aie ἕλον." E. M. 485,
E. G. 294, 50 Suid. (χαλάβροψ) Hes. Eust. 1382
45. 1815, 12. Verg. Ecl. δ, 88 et Günthe
Viehzucht bei Hom. 12 s.
καλέω: rad. z«A, lat. calare, calendae
sanscr. kar, cakarti Fick p. 77 s. 229 s. (rac
kalaya, καλέω), Curt. Et. p. 133, Leskien ,di
Formen des Fut. τι. Aor. mit σσ᾽ in Curt. Stu
II 106 (rad. χλα et χκαλες), Benfey Π 190. Ac
praes. χαλέω & 147, χαλέει, καλεῖ, É£ovGt, Op
χαλέοι o 387, imper. χάλει N 740 P 945, inf.
χαλέειν h. Ap. 105. h. Cer. 173 (Ruhnk. καλεῖν),
χαλήμεναι K 195, part. καλεῦντες z 229 255
à 249. Impf. ἐχάλεε (bis), χάλει (ter), χάλεον
(9 550 per synizesin) iter. χαλέεσχε Z 402, ov
| 1562 h. XIX 47, fut. part. χαλέων ὃ 532 o 213,
ἕουσα v 418, £ovo? I' 383, aor. κάλεσσα X2 106,
ας (v. l. £44.) Y 16 o 379, χάλεσσε, «v (v. 1.
ἐχάλ.) Π 693 .X 297, coni. χαλέσσω Z 280 o 52,
| opt. χαλέσειε(»), imp. κάλεσσον (sexies), κάλεσον
4 991, inf. χαλέσσαι, part. καλέσσας (ter) z«-
| λέσας (quinquies), καλέσασ᾽ (a) (ter), -ἔσαντα e 90,
| -ἔσαντες O 303 ἡ 189. Pass. praes. χαλέονται
(octies), opt. χαλεοίμην, inf. καλέεσθαι ἡ 318
| h, Ven. 126, impf. χαλεῦντο B 684, iter. χα-
λέσχετο O 338, perf. χέχλημαι (bis), χέκληται
| (bis) inf -ῆσϑαι X 268 h. Cer. 79, part, χεκλη-
| μένος: εἴην B 960, εἴης h. Ven. 242, -μένη zv
h. Ap. Ρ. 146; plusqu. χεχλήατο K 195, fut. 1Π
χεχλήσῃ I'138, -ἤσεαι h. Merc. 292 h. Ven. 148.
Med. aor. χαλέσσατο (ter) ἐχαλέσσατο (bis),
χαλέσαντο A 270, imp. καλέσασϑε 9 43, χκα-
εσσάμενος (quater) μένη .Z 188, μένω y 137.
Formae χαλεῦντες, χάλεσσα, ας, £, αν, ὦ, ον
(exc. 9 529), χαλέσσαι, -ας, καλέσαντες, -ἔον-
τᾶι, - εοΐμην, -ἑεσϑαι ubique versu exeunte le-
|guntur, χαλέουσε septies in exitu versus, sexies
post arsin alterius pedis (aliter 7'250 ἢ. XXXIV
t EM (exc. 4 204), καλέεσχε, ov, καλέων,
υσα, -ἐσαντα post arsin 2. pedis, χαλέω,
Mot, -ἕειν, -ἔσασϑε, -ἔσσατο post caes. tertii
] χεχλήσῃ, χεχλήατο, int et part. perf.
Ss. post arsi 4. pedis, part. aor. med. post
in primi pedis praeter . 188, χέχλημαι,
τῆται in introitu versus, χαλήμεναι ante caes.
uc, cf. Ameis 7 3229 app. — 4A) Activum:
Ὁ ( 1) 1. e. adyoco, arcesso τινά: Γ 117
Πρίαμον, I' 383 Ἑλένην, K 53 Αἴαντα χαὶ
Ió.. K 111 τούσδε, M 343 Αἴαντα, O 303 P 245
ἀριστῆας, X 294 jmíqogov, schol V αἱ τῶν
ὕλεων ἐβύα, ὃ 735 Δολίον, u 249 ἐμὲ φϑέγ-
»τὸ χαλεῦντες, Schol B ἀντὲ τοῦ φϑεγγόμε-
ἐχάλουν ἐξ ὀνόματος, ν 418 Τηλέμαχον,
9 χαί ποϑι τόνδε, o 387 πτωχὸν za.
Ὅντα ὃ αὐτόν, de part. fut. cf. Classen
b. ΠῚ 4, o 553 σε, χ 391 Εὐρύκλειαν, w 51
: ἀγορήνδε, B 348 τὴν ϑάλαμόνδε cf.
410 Dr 4 s Mii don δεῦρο κα,
2 106 τοῦ σ᾽ εἵνεκα δεῦρο z., o 529 δεῦρο z.
Je. αὐτόν cf. O 54; Ν 740 z. ἐνθάδε ἀρίστους,
B9 ἵνα μὲν z. Φαίηκες cf schol PQ, o 544
ξεῖνον ἐναντίον ὧδε, Y 114 ἄμυδις χαλέ-
«gt ϑεούς sec. Zen., Arist. στήσασα, Ψ 208
), Z980 Πάριν μετελεύσομαι, ὄφρα καλέσσω,
125 χαλ. οὺς μεταλλᾶς cf. Friedl. 9 hom.
χαλέω
631
Wüórterverz. 772, K 171 τῶν zév τις ἐποιχόμε-
voc zu, w 44 πατὴρ προέηχε z., o 388 προ-
κολοῦσα «χάλεσσε, h. Ap. 105 νόσφιν z. Ἥρης,
h. Cer. 173 ἐχέλευε καλέειν, Ruhnk. χαλεῖν,
Vossius χαλέεεν ἐχέλευσ᾽, Baum. ἔχελεν χαλέειν,
x 229 955 ἐφϑέγγοντο χαλεῦντες cf. μι 249. In
singulis haec sunt notanda: a) χαλεῖν — invi-
tare domum ad cenam, Eust. 1678, 62 χαλεῖν
κοινότερον ῥηϑὲν ἐπὶ τῆς εἰς δεῖπνον κλή-
σεως. tantum in Od.: ó 532 "Ayeu£urova
cf. sch. BEPQT, o 52 ὄφρα χαλέσσω ξεῖνον,
λ 187 πάντες γὰρ χαλέουσι, Nitzsch Anm. ΠῚ
p.218ss. proposuit zóuZovo: pro χαλέουσεί(ν. s. v.
ἀλεγύνω), v. 1. ποϑέουσιν, sch. γ0. κοτέουσι
male pro ποϑέουσι, o 218 καλέων δεῦρ᾽ εἴσε-
ται, À 410 οἰκόνδε καλέσσας, z 931 957 318
ϑύρας ὠιξε xal χάλει. b) — deos invocare h.
XXXIIL9 εὐχόμενοι χαλέουσι Διὸς χούρους
ἄρνεσσιν. c) cum infin, ita ut huic verbo insit
notio adhortandi. non in Od.: 7' 250 χαλέουσιν
ἐς πεδίον χαταβῆναι, K 197 κάλεον συμμη-
τιάασϑαι. d) cum acc. c. infin, (cf. Ztschr. für
Gymn.wesen XX 1866 p. 727, Curtius Stud. IV
29 s), non in Od.: /' 390 σε χαλεῖ oixóvós vés-
σϑαι, O 54 δεῦρο κάλεσσον Ἶριν ἐλϑέμεναι,
Schol A ἐν ἄλλῳ χέλευσον, h. Cer. 391 460
χαλέει σε Ζεὺς ἐλϑέμεναι. 9) voco i. e. no-
mino. cum dupl. accus.: 4 403 ὃν Βριάρεων
χαλέουσι ϑεοί, ἄνδρες δέ ts πάντες Αἰγαίωνα,
4 411 τοὔνεχά uiv κάλεον Σιμοείσιον, E 306
κοτύλην μιν καλέουσι, Z 402 τὸν ἝἝχτωρ z.
Σ,χαμάνδριον, αὐτὰρ οἱ ἄλλοι στυάναχτα cf.
Eust. 650, 99. Y 74 ποταμὸς ὃν Ξάνϑον z.
9sol, ἄνδρες vs Σχάμανδρον, Q 316 ὃν χαὲ
περχνὸν καλέουσιν, z 305 μῶλυ δέ μιν καλέουσι
θεοί, u 61 Πλαγχτὰς τάς γε ϑεοὶ χαλέουσι,
ξ 147 tuv ἠϑεῖον καλέω, h. XIX 47 Πᾶνά μιν
χαλέεσχον, h. XXXIV 21 Σεμέλῃ ἥν περ χα-
λέουσε Θυώνην, 1562 τὴν ᾿Αλκυόνην χαλέεσκον
ἐπώνυμον cognominatam cf. schol. ABD, h. Ap.
378 ἄνακτα Πύϑιον καλέουσιν ἐπώνυμον, Her-
mannus scripsit Πυϑ. ἀγκαλέουσιν, Baum. cum
Frankio aut in iota producto primi pedis cen-
set non nimium haerendum aut probari posse
Schneidewini coniecturam Πυϑῷῴον. Versus 194
—6 Ruhnk. et Matth. pro spuriis habuerunt,
sed recte versus tuitus est Herm.; X 487 s 273
ἄρχτον ἣν χαὶ ἄμαξαν ἐπίχλησιν χαλέουσιν,
X 29 ἀστὴρ ὅν ts χύν᾽ Ὡρίωνος ἐπίχλησιν
χαλέουσι, X 506 Ἡστυώναξ ὃν Τρῶες ἐπίχλ.
χαλέουσιν, 8. 550 εἴπ᾽ ὄνομ᾽, ὅττι σε χάλεον
μήτηρ τε πατήρ τε. — La Roche h. St. ἃ 109.
816. — B) Medium: ad me voco, ad me arcesso
(tantum in aor). P 507 Αἴαντε χαλέσσατο xal
Μενέλαον, 943 καλέσασϑε ϑεῖον ἀοιδόν, X 188
χαλεσσαμένη δ᾽ ᾿ἀφροδίτην πρὸς μῦϑον ἔει-
πεν, E 421 χκαλεσσάμενος προσέφη ᾿ἀφροδίτην,
A 270 χαλέσαντο γὰρ αὐτοί, sch. BL δόξης
ἕνεχέν φησιν ὅτι μετεπέμψαντο καὶ οὕτως
ἧχεν. x 496 εἰς 8 x. cf. P 203; A 54 ἀγορήν-
δὲ x. λαόν, Zenodotum ἀγορὴν ἐχαλ., omisso
δέ, scripsisse coniecit Düntzer de Zenod. 72;
y 197 x. ἀγορὴν ἐς ᾿Αχαιούς, O 143 ᾿Απόλλωνά
z. δώματος ἐχτός, Π' 10] Ἑλένην ἐχ. φωνῇ,
Eust. 398, 22 πρὸς διαστολὴν τῆς διὰ νεύμα-
τος κλήσεως ἢ δι᾽ ἀγγέλου ἢ χειρῶν, schol.
BL. — 22 198 ἐς δ᾽ ἄλοχον ἐκαλ. cf. Hoffmann
Tmes. ΠῚ 24, τ 15 q 380 ἐκ δὲ χαλεσσάμενος
προσέφη τροφόν, Kirchhoff Comp. d. Od. 178
et Düntzer expungunt zr 3—52. €) Passivum:
vocor. 1) i e. advocor, arcessor. A 195 ὅσοι
638
χεχλήατο βουλήν, Ariston. ἐλλείπει ἡ εἰς, ἵν"
ἢ εἰς βουλήν οἵ, Friedl Ariston. p. 26, Là
Roche ἢ. St. p. 106, minus recte Krüger Di.
46, 7, n. 1. 2) i. e. nominor, nomine appellor.
B 684 Μυρμιδόνες δὲ χαλεῦντο, v.l. ἐκαλεῦντο,
δὲ χαλοῦντο, v. La Rochium ἢ. L, ,Ξ5 279 oi
Τιτῆνες καλέονται, v 104 [848] εὐ νηεάδες xa-
λέονται, K 259 χυνέην ἥ τε χαταῖτυξ | κέκλη-
ται, I 461 ὡς μὴ πατροφόνος μετ᾽ ᾿Αχαιοῖσιν
χαλεοίμην, Arist. damnavit vv. 458—961, v. Plut.
de aud. poet. 8, Lehrs Ar. 340, .4 993 δειλός τε
χαὶ οὐτιδανὸς χαλεοίμην, E349 ἀναίμονές εἰσι
χαὶ ἀϑάνατοι χαλέονται, h. Ven. 96 Χαρίτων
αἵ τε ϑεοῖσιν ἑταιρίζουσι xal ἀϑάν. χαλέον-
ται, X 210 αἰεί χε φίλη τε xal αἰδοίη χαλεοί-
μην, o 433 ἔτ᾽ εἰσὶ xal ἀφνειοὶ χαλέονται,
Ὁ 423 t 19 οἷσίν v' εὖ ζώουσι zal ἀφν. zaA.,
h. Merc.292 ἀρχὸς φηλητέων χεχλήσεαι, Matth.
expunxit; «1 758 ᾿“λισίου ἔνϑα χολώνη | χέκλη-
ται (κέκλιται H. Et. M. 61, 39 cum glossa ὅπου
ἢ κολώνη παράκειται). καλεῖσϑαι apud. Hom.
non raro parem fere verbo εἶναι vim habet:
Τ 188 φίλη κεχλήσῃ ἄκοιτις, 4 61 X [866] ys-
νεῇ τε καὶ οὕνεχα σὴ παράχοιτις χέχλημαι.
Porphyrio teste Zenod. X 356— 68 expunxerat,
expunxitque Bekk., v. Lehrs Ar. 334; Eust.
445,8 τὸ χέχλημαι οὐκ ἐνδοιασμὸν δηλοῖ, ἀλλ᾽
ἀντὶ τοῦ εἰμὲ χεῖται, X 268 ἐγώ χέ τοι Χαρί-
tov μίαν δώσω ὀπυιέμεναι καὶ σὴν κεχλῆσϑαι
ἄχοιτιν, h. Ven. 148 ἐμὴ δ᾽ ἄλοχος χεχλήσεαι,
h. Cer. 79 ϑαλερὴν χεκλῆσϑαι ἄχοιτιν, h. Ven.
126 'Ayyioso δέ με φάσχε παραὶ λέχεσιν χκαλέ-
εσϑαι χουριδίην ἄλοχον, olifendit χαλ., ex-
spectatur enim infin. fut. χεχλήσεσθϑαι aut κλη-
ϑήσεσϑαι cum propter sententiam tum quod
insequitur τεχεῖσϑαι. Guttmannus de hymn.
hom. hist. erit Gryphisw. 1869 p. 64 veram
lectionem restituisse sibi videtur scribendo z:-
γέεσϑαι sec. « 360; z 318 παῖδά τ᾽ ἐμὴν ἐχέ-
μεν zal ἐμὸς γαμβρὸς χαλέεσϑαι in versibus
ab Arist. damnatis v. sch. P ad v. 811. O 338
υἱὸς Σφήλοιο καλέσκχετο cf schol V, B 960
μηδ᾽ ἔτι Τηλεμάχοιο πατὴρ κεκλημένος εἴην,
schol. Αἴ, οὐχ ἑαυτῷ νῦν ἀρᾶται, ἀλλὰ τῷ
παιδί. . . εἰ γὰρ ἀπόλοιτο ὃ παῖς, οὐχέτι
πατήρ ἐστιν Ὀδυσσεύς, C 944 αἱ γὰρ ἐμοὶ
τοιόσδε πόσις χεχλημένος εἴη, Aristarchus
vv. 244 s. expunxit. ἢ. Ven. 249 ἡμέτερος πό-
σις κεχλημένος εἴης. χαλεῖσϑαί τινος alicuius
filium esse (v. Vig. Herm. p. 752. Soph. El. 366,
Pind. Pyth. 3, 118): h. Ap. 394 x«i σὴ χεχλη-
μένη ἔμπης ἦν ἄρ᾽ ἐν ἀϑανάτοισιν (v.l 7 ῥ᾽
£v) cf. A 293 E 342 .z 210 h. Ven. 96, o 433
o 423 τ 79. — (ἐχχαλέω, ἐχπρο-, προ-, avy-,
dy- sec. Herm. coni, εἰς - tantum in tmesi,
χαλήτωρ, κλήδην, ἐξονομακλήδην, in tm. £x δ᾽
Óv., ἐπίχλησις, κλητός, πολύκλητος, κικλήσκω,
ὁμοκχλέω, ὁμοχλάω, ομοχλή, ὁμοκλητήρ, προ-
καλίζομαι.)
, Καλήσιος. Z 18 Ἄξυλον ἔπεφνε Διομήδης |
ὡς ἕναιεν ἐν "Apolog | ἀφνειὸς βιότοιο, φίλος
δ᾽ ἣν ἀνθρώποισι" πάντας γὰρ φιλέεσχεν. ἀλλὰ
ϑυμὸν ἀπηύρα (Ἰιομήδης) αὐτὸν καὶ ϑεράποντα
Καλήσιον, ὕς δὰ τόϑ᾽ ἵππων ἔσκεν ὑφηνίοχος.
Ariston, ὅτε ὀνοματοϑετιχὸς ὃ ποιητής" ἀπὸ
γὰρ τοῦ χαλεῖν ἐπὶ τὰ ξένια Καλήσιος. Eust,
699, 4.
Καλητορίδης (v. Angermann de patr.
form. in Curt. Stud. I p. 21). Ν 541 Αἰνέας
Αφαρῆα Καλητορίδην ἐπορούσας. Aeneas eum
Καλήσιος --- καλλίζωνος
gr. 1828 p.19 adn.) recte € 231 confert. alii de πιο
occidit; Suid. — de Καλητ. postposito v. Giseke
hom. Forsch. p. 24. 186.
κἄληήπωρ (χαλέω, Leo Meyer vgl. Gr. II 65.
341) vocator, calator. epitheton praeconis, £9 577
ἐς δ᾽ ἄγαγον χήρυκα χαλήτορα voto γέροντος.
schol. D ἀπὸ τοῦ βοᾶν x«l συγκαλεῖν τὸν
ὄχλον. Ariston. τὸν Ἰδαῖον ἐπιϑετικῶς zx, εἶ-
πεν. Eust. 1860, 7. Ap. Soph. 94, 27.
Καλήτωρ 1) Troianus. O 419 ἔνϑ᾽ υἷα Κλυ-
τίοιο Καλήτορα φαίδιμος Αἴας | πῦρ ἐς νῆα
φέροντα κατὰ στῆϑος βάλε δουρί et eum oc-
cidit, sch. AD ἀνεψεὸς Ἕχτορος, Ariston, ἡ δ,
ὅτι οὗτος ὁ Κλυτίος ἐστὶν ἀδελφὸς Πριάμου
cf. v. 422. 2) Graecus, pater Apharei v. s. Ka-
λητορίδης. — cf. Friedlaender 2 hom. Wórter-
verz. 819.
Καλλὶ-ἄνασσα (εάνασσα, cf. Wieseler de
ling. Gr. nomm. pr. et adi. in «o 1861 p. 6 $5
Eust. 1130, 48 παρὰ τὸ ἐαίνειν) £X 46, una e
Nereidibus., H
K«AAi-&vs(e (ἀνήρ, cf. Wieseler de ling,
Gr. nomm. pr. et adi. in «o 1861 p. 6. E. M.
218, 50, Eust. 1130, 48 παρὰ τὸ ἐἑαίνειν) X 44,
una e Nereidibus. Di
Καλλίᾶρος (Steph. Byz.: Στράβων παρὰ τὸ
εὐήροτον αὐτὴν εἶναί φησι, Eust. 977, 29, Lo-
beck Path. proll 257 n. ll ab ἀροῦν; Auten-
rieth x«AA-(«goc, aeol. ἐαρός — ἱερός, schün-
saftig, cf. Welcker de Cycl. ep. p. 362) B 581
οἱ ἐνέμοντ᾽ Ὀπόεντά τε Καλλίαρόν τε. Steph
Byz. πόλις Ποχρῶν ἀπὸ Καλλιάρου τοῦ Ὅδοι-
δόχου καὶ Δαονόμης ὡς Ἑλλάνικος, Sch. D
ἀπὸ Καλλιαράου τοῦ Ὁποῦντος. Strab. 9
Μ΄. οὐχέτι οἰχεῖται. Bursian Geogr. v. Gr. I
postea ità nominatam esse dicit magnam et fer
tilem planitiem in qua sita fuerat urbs.
277, 99 οἱ δὲ Καλλίαρα οὐδετέρως φασί.
χκαλλὲ-γυναίκα (γυνή) tantum accus. :
et ubique in fine versus: pulchras mulieres ἢ
bens. Suid. E. M. 487, 11 E. G. 996, 6
χαλὰς ἔχουσαν γυναῖχας. Semel tautum in
et in hymnis, saepius in Il. — B 683 1
λλάδα x., v. S. v. ÉAAdc (v. el. ep. Eust, 762,36
Strab. 9, 5, 18: Ὀρμένιον πολύμηλον cf. E
882, 6), I' 75 — 958 "Ayeuóe cf. sch. ABLY
ΑἹ 710 v. 1. "Ay. πουλυβότειραν, schol. A. €
ἄλλῳ χαλλιγύναιχα quod Bekk. recepit, Eust
875, 52 πουλ. ἢ x«ÀÀ. cf. La Roche, d9&
Ariston., ν 419 Σπάρτην, Eust. 1747, 90 διὲ
τὴν Ἑλένην, cf. Athen. p. 566 ἃ χαλλίέσται
γεννώσης τῆς Σπάρτης τὰς γυναῖχας, δι.
11 πόλιν καλλιγύναικα.
Καλλῖ- δίκη, Celei filia. h. Cer. 109 KsA&
"EAsvowió«o ϑύγατρες, τέσσαρες ὥστε ϑεᾶ
χουρήιον ἄνϑος ἔχουσαι |, Καλλιδίχη καί...
h. Cer. 146 παρϑένος ἀδμὴς,} K. Κελεοῖο 9v
γατρῶν εἶδος ἀρίστη. His cum repugnet testi
monium Pausaniae I, 38, 3 qui dicit filias Celc
ab Homero nominari 4εογένειαν καὶ Παμμ
ρόπην xal τρίτην Σαισάραν, Hermannus prae
p. ΟἹ] ss. putavit vv. 108—110 ab interpola!
sic conformatos esse (cf. Lehrs Arist. 462.
Etiam v. 146 censet A«AA:0íx» pro Saesara y
Pammerope ab interpolatore positum videri, 8€
cf. Baum. ἢ. 1.
χαλλίέ-ζωνος (ζώνη) tantum in plur. gene
fem.: pulehrum cingulum habens, pulchro ci
gulo ornatus. Meiring (de subst. copul. I Boni
—
cingendi: pulchre cinctus, Eust. 672, 16 TO
τόν ἐστι τῷ εὔζωνοι, τὸ μέντοι βαϑύζων
Καλλιϑόη —
γυναῖχες, paraphr. εὔζωνοι. Gen. (9 698 ψιάτ,
cus, h, Ap. 154; h. Ap. P. 268 ἄλοχοι χαλλί-
ὠνοί τε ϑύγατρες. Adiectivum ubique ante
übst. legitur, ictum habent 2. et 4. syllabae
Ib£. .Giseke hom. Forsch. p. 28. Semper post
Asin tertii pedis,
] KaL ÀI-96 (in introitu versus) Celei filia.
h.. Cer. 110. Κελεοῖο Ἐλευσινίδαο ϑύγατρες,
σσαρες, ὥστε ϑεαί, κουρήιον ἄνϑος ἔχουσαι.
ἴς ἣ τῶν προγενεστάτη εν ἁπασῶν. De Pau-
janiae loco 1 38, 3 et de Hermgnni sententia
I. 5. v. αλλ εδίχη. Lehrs Arist. p.462 et Preller
fersum interpolatum esse censent.
| χαλλέ-ϑριξ (90/5), tantum χαλλίτρεχος, s,
$ ac, «, non in sing. nisi 525. qui pulchros
habet. In Il. terdecies, in Od. quinquies,
1 hh. semel. Epitheton equorum et oyium:
χαλλίτριχες ὕπποι | Καὶ 491 Σ 298 Ψ 530;
"αλλίτριχας ἵππους E 828 Θ 348 433 508 4 280
31 N 819 P 624 y 415 ε 380 o 215 h. XXXII
Ὁ; χκαλλίτριχε ἵππω P 504 cf. Düntz. hom.
300; ἵππου τῆς "Ayausuvové ἕης, καλλίτρι-
ος "yi iP 525. 9) καλλίτριχα μῆλα c 336 469
50}. ΒΗ ad ε 426. Anecd. Cram. 1 250 ἡ εὐ-
τὰ m χαλλίτριχον οἵ. Lobeck. Parall. 285;
xraphr.ll. εὔτρεχες. Post arsin 4. pedis praeter
ΕΗ & 886 (post arsin 3. pedis), adiect. ubique
e subst. cf. Giseke hom. Forsch. p. 29 adn. 4.
Qi χολώνη (in fine versus) pulcher collis
tumulus, locus quidam amoenissimus. Vix
Demetrius Scepsius ad Y 3 ap. schol.
; ϑρωσμῷ πεδίοιο: ὑψηλῷ τόπῳ. ἔστι
- οὗτος ἐν Ἰλίῳ, σταδίων πέντε τὴν περίμε-
ον, μεταξὺ Σιμοῦντος: τοῦ ποταμοῦ (sch. Bad
53 addit ὃ ὃς ἀπέχει κατὰ διάμετρον Σιμοῦντος
ἢν στάδια πέντε, Ἰλιέων δὲ χώμης στάδια
χα zal τῆς ᾿Ιλιέων zaAovu£rgc κώμης, ὕπου
αἱ ϑεαὶ χριϑῆναι δοκοῦσι περὲ χάλλους.
ομάζεται δὲ Καλλιχολώνη, ἐπεὶ τῶν πέριξ
vy ἐπισημότατός ἐστιν. Ariston. ad Y 53
ἧς Ἴδης cf, Eust. 1195, 28 qui addit Καλ-
x0Àc óvr ἢ κατά τινας χαλλικόλ evoc et 1195,
φαίνεται καλὸς τις εἶναι 0 ϑρωσμὸς οὗτος.
ὁ zal E ἔσχε mo Ho ἔστε δὲ “ὑπὲρ
o τῆς Ἰλιέων κώμης ἐν ἡ τὸ παλαιὸν Ἴλιον
DUTO. ἀπέχει δὲ τοῦ νῦν Ἰλίου στάδια μ΄
Strabo 13, 1, 35. Hes. χωρίον ἱεροπρεπές,
M. 457, 3 πρὸ τοῦ Ἰλίου ὡς καὶ «ἕτερος
γωσμὸς) K. e στρατοπέδῳ ἐχρῶντο οἱ Τρῶες
ποτε τῆς πόλεως ἔξω τάσσοιντο. Suid. De
1S tumuli situ recentiores maxime inter se
cf. Buchholtz hom. Real. I p. 324; alii
àt Α΄. orientem versus ab urbe Troia distare,
Occidentem versus, ut Welcker Kl. Schr. II,
qui putat nomine Α΄. eundem collem
qui B 793 τύμβος Αἰσυήταο et qui nunc
ek Tepé vocatur cf. Düntz. Einl. z. fl. p.30;
e de ea re mihi iudicasse videtur Hasper
tr. zur Topogr. d. Il. 35, das alte Num
16 8. ,dem ϑρωσμὸς πεδίοιο (ᾳ. v.) zur
le etwa auf e. erhóhten Punkte des Hoóhen-
3, der Sich zwischen der Mündung des Si-
s-Xanthus und der des Skamanderkanals in
Beschika- Bay hinzog? Y 53 πὰρ Σιμόεντι
ἐπὶ Καλλιχολώνῃ. Aristarchus (cf. Ariston.
"Herod. et sic codd. optimi et La Roche,
ἫΝ |uam non similia sunt ϑεῶν Κ΄. et ᾿Αχαιῶν
ἤν, quocum Aristarchus comparavit cf. Lehrs
! ep. 85; singularis ea est appellatio et aegre
"mus altero partie. post χελεύων, cf. etiam
|
i potór ἐστι. H 189 ἄνδρες Mie aOE τε
|
L
(5
χαλλιτελόχαμος 639
v. 151; sch. B ϑεοῖς δὲ αὐτὴν ἀνατίϑησιν ὡς
πλήϑουσαν λιβάσι καὶ λειμῶσι, Herodiens (ap.
Herodianum) 9éov. Y 151 καϑῖζον ἐπ᾿ ὀφρύσι
Καλλιχολώνης.
καλλί-κομος («oux cf. Herod. ad IN 182: tan-
tum gen. sing. fem., in fine versus) pulchros
crines habens. Epith. feminarum cf, Friedlaender
2 hom. Wórterverz. 758. 1 449 παλλακίδος καλ-
λικόμοιο, o 58 Ἑλένης χαλλιχόμοιο. — Hes.
καλλε-κρήδεμνος (ἀρήδεμνον) pulchram
vittam habens, pulchra vitta ornatus. Epitheton
feminae. ὁ 625 ἄλοχοι καλλικρήδεμνοι ἔπεμ-
zov οἵ. . 184 5. Eaciendi videntur vv. 621—4
cf. Wolf proleg. 131, Spohn de extr. parte Od.
p.9 not. 7, Ad. Herrmann de IV. Od. libri
vv. 621—4 suspectis, Hennings Telem..212 s.,
Brosin de cenis Hom. p. 22 s.
κάλλξμος (E. M. 487, 27. E. G. 996, 11.
L. Meyer vgl. Gr. II 620) pulcher. Suid. κάλ.
λεμὸς: ὃ χαλός. Nusquam in Iliade, semel in
hh.; in Od. tantum formae oc, o», «; "ubique in
quinto pede, praeter Δ 529 μ 192 (n 4. pede).
9 130 9 439 o 206 χάλλιμα δῶρα, A 529 ὠχρή-
σαντα χρόα χάλλιμον, A 640 χκάλλιμος οὖρος,
schol. Vind. 133 ἀντὶ ,παλλίμῳ οὔρῳ v. S. V.
εἰρεσίη. μ 192 ἱεῖσαι ὅπα κάλλ ἐμον, h. XXXI 5
κάλλιμα τέκνα. Bekker e coni. Z 321 περὲ
κάλλιμα τεύχε" «ἕπτοντα pro περικάλλεα TR
quia in ceteris £z. c. praepos. coniungitur cf.
etiam Ellendt 3 hom. Abh. p. 31 adn. et Am.
app. ἢ. 1.
Καλλιόπη (ὄψ), nomen unius e novem musis.
Eust. 161, 33 τὸ ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ (A 604)
χοινὸν μέν ἔστιν ἐνέργημα τῶν Μουσῶν" ὠνό-
μασται δὲ ἡ Καλλιόπη ἐξ αὐτοῦ zat ἐξαίρε-
τον τὸ κοινὸν τῆς ἐνεργείας ἐξιδιωσαμένη τῇ
κλήσει. παρὰ τὸ χαλὸν γὰρ ἢ τὸ κάλλος τῆς
ὀπὸς ὠνόμασται ἢ Καλλιόπη, ὡς τὸ ἐν φωνῇ
χάλλος ἔχουσα cf. 10, 9 5., unde Hes. theog. 79
dicit K. προφερεστάτη ᾿ἐστὶν ἁπάσεων. h.
XXXI 2 Ἥλιον ὑμνεῖν αὖτε Διὸς τέχος ἄρχεο
Μοῦσα | Καλλιόπη. Preller Gr. Myth. I 385 ss.
καλλι-πάᾶρηος (παρειά, cf. Eust..67, 43; in
codd. et apud grammaticos saepissime omissum
est Iota subscr., Bekk. Anecd. 1990 χαλλεπά-
ρειος cf. Bekk. "ho. Bl. I 178, 29) pulchras ge-
nas habens, genis decorus. Epitheton pulchra-
rum feminarum et dearum. E. M. 487, l. E.
G. 295, 35. 296, 16. Suid. ,Hes. ἡ χαλὰς πα-
ρειὰς ἔχουσα, Hes. addit εὐπρεπής. Crebrius
in Il. (quattuordecies) quam in Od. (bis), nus-
quam in hymnis; leguntur tantum formae Oc, o
(bis), ov. 1)9 6:6 Βρισηὶς χαλλιπάρῃος, A184
323 346 T 946 Βρισηΐδα z., A 148 (Ζηνόδ,
ἠϑέτηκεν Ariston.) 310 369 Xov σηΐδα z., Z 998
302 Θεανὼ z., accus. «1 224, I 665 Διομήδη,
o 193 Ἑλένη χ,, c 821 Μελανϑὼ z. cf Glad-
stone hom. Stud. ed, Schuster p.439. 2).2 607
“«ἴητοῖ καλλιπαρήῳ, O 87 Θέμιστι z. cf. Eust.
1007, 17. Ubique in exitu versus, semper post
subst.
χκαλλι-πέδτλος (πέδιλον) pulchros calceos
habens, pulchris calceis indutus. h. Merc. 57
Μαιάδα χαλλιπέδιλον |. alias non invenitur.
καλλτι-πλόκᾶμος (πλόκαμος) crines habens
pulchre flexos, crines pulehros habens. Epithe-
ton dearum et feminarum. Paraphr. χαλλέτρε-
χος, εὔτριχος, εὐπλόχαμος. Saepius in ll,
(quater) quam in Od. (bis) et in hymnis (semel)
cf. Friedlaender 2 hom. Wórterverz. 810; le-
guntur formae oc, 0:0, ov, o. € 326 Δήμητρος
640 χαλλιρέεϑρος -- χᾶλον
καλλιπλοχάμοιο ἀνάσσης, minus placet sch. BD χαλλιχώρου, καλοὺς τόπους ἐχούσης. — de
πλοκάμους τοὺς στάχυας δεῖ νοεῖν, ὡς x«l urbibus: A ὅ81 δια καλλιχόρου Πανοπῆος cf.
ἱστοροῦσιν αὐτὴν ἐστεμμένην τοῖς στάχῦυσιν. Paus.l 1., h. XV 2 Θήβῃς ἔνι καλλιχόροισιν
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ια΄ (917—21) Bekk. (cod. M. om. ») cf. 4 265. *
expunxit, Σ 407 Θέτι καλλιπλοχάμῳ cf. Giseke K«AAt-x0oooc (Schónreigenborn), nomen putei
hom. Forsch. 177, Y 207 Θέτιδος καλλιπλοχά- in planitie quae T Ῥάριον πεδίον vocatur,
μου ἁλοσύδνης, X 290 310 ϑεᾶς χαλλιπλοκά- siti. A templo Cereris Eleusinio progredienti
μοιο, | Κίρκης, h. ΔΡ. 101 “Ιητὼ καλλιπλόκα- septentrionem versus sub radicibus est modici
uoc, X 592 »uAlmAozdup ᾿Αριάδνῃ. Bis in collis, in cuius iugo
üne versus, quater post caes. 3. pedis, semel Paus. I 38, 6
post arsin 2. pedis. ἔνϑα πρῶτον Ἔλευ
εἰ καλλέ- ρέεϑρος (ῥέεϑρον) pulchra fluenta ἔστησαν χαὶϊφῆσαν ἐς
habens. legitur tantum forma χαλλιρέεϑρον, poetae et m ographi
in Π. non invenitur. « 107 χρήνην x., o 290 cum φρέαρ Παρϑένιον sive "Av9«vov,
Χαλκίδα z. (versum, ui abest ab libris, inse- 5, l. Nic. Ther. 486. Callim. Cer. 16; cf. Bau-
ruit Barnes. ex Strab. 8, 8, 26; Strab. 10, 1, 9 meister ad h. Cer. 99. Curtius gr. Q
pro z. legit πετρήεσσαν»), h. Ap. P. 62 Κηφισσὸν Brunneninschr. p. ap dn
x. (expulerunt Matth., Baum.) Ubique in fine νηόν τε μέγαν χα
versus, substantivo postponitur. vov ὑπαὶ πόλιν αἰπύ t "
K«AAtgóx (cod. M. χαλλιρρόη, pulchra χαϑύπερϑεν ἐπὶ noU Prelle
fluenta habens), n. pr. nympha, Proserpinae comes, Dem. et Perseph.
quae eam secuta flores carpebat, h. Cer. 419 χάλλος (καλὸς
(Herm. expunxit), filia Oceani et Tethyis, Hes. minarum b) cuiusvis rei.
ih. 351, ex Chrysaore mater Geryonei 280. 981. εἴ, εἰ ante voc
χκαλλί-ὀδοος in arsi, in thesi χαλλί-ροος Alex. Aphr. in Top. p. 124 συμμετρία
"
ἕω v. Hartel hom. Stud. p. 17, La ἀνομοιομερῶν €
τ}
Gr. 1391
cf. etiam Eust. 1545, 19, La Roche h. T. 389ss. P) 9 457 h. Ven. 77 χαρίτων (950v) ἄπο a
In Od. tantum in thesi (uno Q), in Il. et hymnis Aoc ἔχειν, Ψ 156 χὰχ χεφαλῆς χεῦ
in arsi (geminato o) n codd. confunduntur χάλλος ᾿ϑήνη cf. La Roche.
saepe formae uno et geminato o; leguntur χαλ- χάλλος δὲ παρειάων ἀπέ
4190010, φοον, ὀδοος, ov, ον, ὦ. — χαλ- I 389 ᾿Αφροδίτῃ κάλλος ἐρίζοι, λ 382 y
λίῤῥοον ὕδωρ B 192 M 33 h. Ap. P. 63 (Gutt- ξὸν διὰ κι, h. Ven. 208 ἥρπασεν ὃν διὰ
mann de hymn. hom. hist cr. p. 40 Hesiodo Codd. ἥρπασ᾽ &óv, M. ἥρπασ᾽ αἰνὸν), h.
delegat) 202; χρήνη χαλλίῤῥοος h. Ap. P. 139. 976 περί t? ἀμφί τε κάλλος ἄητο, o 9L
198: χρήνης χαλλιῤῥόου 207, κρήνην χαλλί- γεϑὸος xal κάλλος, cf. Am. app. ε 508;
ooov Q 206, χρουνὼ καλλιῤῥόω (v. l xg. καλ- ὁ 251 χάλλεος εἵνεχα oio, (Ariston. ad M
λιρρόφῳ) X 147; ποταμοῖο χαλλιρόοιο ε A41, — οὐ δεόντως o 251). Γ' 895 χάλλεΐ τε OT
χαλλίῥῥ. legitur post arsin et tertii (quater) et xal εἵμασιν, Ὁ 231 χάλλεϊ καὶ χάρισι στίλβω
quarti pedis (quater). (v. 1. κάλλει) cf. Ap. Soph. 94, 25; Ν 482
χαλλι-στέφᾶνος (στέφανος) pulehra redi- λεκίην ἐκέχαστο, κἀλλεὶ καὶ ἔργοισιν ἐδὲ q
mitus corona, h. Cer. 251. 295 χαλλιστέφανος cf. Eust. 940, 59; I 13
“Ἰημήτηρ 1. φῦλα γυναικῶν. Ὁ)
χαλλί-σφῦρος (σφυρόν) pulchros habens ἐνίκα πολλόν, o 192 χὰ
talos i. e. pulehris pedibus praeditus. Suid. ἡ] ot πρῶτα προσώπατα
χαλοὺς πόδας ἔχουσα, E. M. 487, 7 εὐπρεποῦς, σίῳ, οἵῳ περ Κυϑέρε
χαλῆς, ἀπὸ μέρους, τῶν σφυρῶν cf. schol. V mittel, «. cupo.
ad 4 608, Hes., Ap. Soph. 94, 21; schol. BLV Eust. 1843, 8 ϑεῖο
ad I 557 σημεῖόν ἔστι συμμετρίας σώματος... ἡ ἐπιπολάζουσα χατὰ
τὸ δὲ ϑῆλυ εἶδος ἐχ τῶν σφυρῶν xul τῆς ζώ- λονὴ καὶ
νης καὶ τῆς ὄψεως ὁρᾶται. Est epitheton mu- ὕπνος, οἷα τοῦ qi
lierum formosarum, cf. Eust. 457, 43 leguntur εἰς ἔρευϑο
χαλλίσφυρος, οὐ, ον, — £ 333 χαλλίσφυρος σαντος. D
Ἰνώ, 1 57 καλλισφύρου Εὐηνίνης, I 560 x. νᾶν "Qu. πλάττει γενέσϑαι,
εἵνεχα νύμφης cf. 557; X 919 Δανάης καλλι- τὸ σεμνὸν τοῦ μύ
σφύρου ᾿Αχρισιώνης (ἄϑετ. Ariston, expunxit τὸ χάλλος, ἀλλὰ xal ἄλλως μύρον τι πραγ,
Bekk), h. Cer. 453 Δήμητρος 7» h. XXXIII 2 τικῶς, χρήσιμον εἰς ἐπιποίη ᾿
“ήδης x., A 608 (schol. Vind. 56 οὗτοι -602 1842, 25; sch. V νῦν tà μύρα, Q
603 - ἀϑετοῦνται xal λέγονται Ὀνομακρίτου ϑειῷ τιν: χρίσματι. E. M. 487, 9.
εἶναι οἵ. sch. H ad 4 604) h. XV 8 χκαλλίσφυ- 94,94. Hes. τῷ μύρῳ τῆς ᾿Αφροδίτης. Pass
oov Ἥβην cf. sch. Q, h. XXVII 19 “ητὼ χαλ- quem sequitur Pape, ne hoc quidem loco à
λίσφυρον. Post arsin tertii pedis (sexies) et χάλλος interpretandum esse censet atque cete
post arsin 4. pedis (ter). locis abstr. (α. V).
χαλλί-χορος (a χορός ut εὐρύχορος Doederl. χᾶλον (it. càla, sl. kohi cf. scr. kila, Fi
Gl. 399, Àm. ad ἃ 581, Autenr., Paus. X 4) 78. 230 cf. Curtius Et. p. 142, Doederl. Gl. 2
pulchras choreas habens. Alii a χῶρος cuius lignum. E. M. 486, 6. 502, 15.
ὦ ob metrum corripi poterat cf. "Thiersch 8 108, Hes. Suid. Lex. Seg. Bachm. 267, 2, Eust. Bc
10, Eust. 1700, 20, Nitzsch ad ζ 4 λ 581, Düntz. 57 χἄᾶλα τὰ ξύλα. h. Merc. 112 πολλὰ y
ad à 1 cf. Faesi ad ὃ 635; schol B ἀντὶ τοῦ κάγχανα κᾶλα χατουδαίῳ ἐνὶ βόϑρῳ | ον
ὧν ἐπέϑηχεν ἐπηετανά Non mutandum est
cum Dothio in χῆλα.
ἧς. ἡ, 0v (sanscr. kal-ja-s sanus, kaljána-s
er. goth. hail-s: Curt. Et. p. 134. 506 Fick
78. 930, cf. Christ Lautl p. 166; Benfey
hr. f£ vgl Spr. VII 115) censet z. ortum
ex χαλλο, καλεὸ et cohaerere cum sanscr.
-s cf. L. Meyer vgl. Gr. II 78. 253; A. Goe-
at a rad. z&z, καίω) , pulcher. Suid. τὸ
ς σύμμετρον. τὸ δι᾽ ὄψεως ἢ óc ἀχοῆς
, Eust. 1226, 26 τὸ καλὸς σωματικά τε
ἃ ἐμφαίνει καὶ ψυχικά. 1401, 25 ταὐτόν
ᾧ εὐειδής, τὸ ἐναντίον αἰσχρόν. 1) de
pulchra hominum, animalium, quarumvis
n inanimatarum. a) virorum. "Saepe con-
guntur χαλός et μέγας (cf. Am. ε 508 app.)
08 ξ 276 (ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄, 2ΤΌ -- 88)
ὺς (ξεῖνος) χαλὸς τε μέγας τε, «& 301
(χαὶ παρὰ ᾿Αριστοφάνει προηϑετοῦντο
9 s. Did.) Τηλέμαχον καλόν τε μέγαν τε,
“φῶτα μέγαν καὶ χαλόν » (opp. ὀλίγος τε
οὐτιδανὸς χαὶ ἄχιξυς), € X 518 Ἄρης zal
καλὼ xal μεγάλω, 9 310 Ἄρης καλός
; ἀρτίπος, I'169 χαλὸν οὕτω οὔ zo
οὐδ᾽ οὕτω γεραρόν de Agamemnone. b)de
narum pulchritudine: o 418 γυνὴ χαλή
ἐγάλη tt, dat. v 989 (cf. schol. Q) z 158;
5 χαλὴ Καστιάν ειρα, δέμας ἐικυτα ϑεῇσιν,
1 ττῦ χαλὴ Πολυδώρη, Σ 388 Χάρις | καλή,
4 χαλὴ Πολυχάστη, 9 320 χαλὴ ϑυγάτηρ,
οὐχ ἐχέϑυμος de Venere, ó 404 χαλῆς
ὑδνης, Ap. Soph. 21, 22 οἱ μὲν τῆς 9a-
σης, ἔνιοι δὲ τῆς Ἀμφιτρίτης, sch. E. UIS
ἰόρφου εἰ Νηρηΐδα εἶπες τὴν &à., εἰ δὲ
θαλάσσης, τὸ καλῆς ἤτοι χρησίμου, Eust.
1; I 556 χαλῇ Κλεοπάτρῃ, λ 971 καλὴν
ἔστην, A 391 χαλὴν ᾿Αριάδνην, ICSVIST
Ἡφροδίτην, X 155 Τρώων χαλαὶ 9yc-
108 χαλαὲ δέ τε πᾶσαι (νύμφαι), Il 180
αλὴ Πολυμήλη, schol. A. τὸ χ. καλὴ; προς-
τέον χαλλίχορος, διαπρέπουσα ἐν τῷ
iv cf. sch. BL. Eust. 1053, 47. — Jansen
! hom. Cardinaltugenden 1854 p.7s. c) de
alibus: « 426 ὄιες χαλοί τε «μεγάλοι τε,
355 χαλαὶ βόες, o 600. ἱερηια χαλά,
u 129 ὦ 112 (v. l χαὶ ὄὃις καὶ πίονας
Sj) οἰῶν πώεα καλά, Σ 528 πώεα χαλά |
(Zenod. t&v μέγ᾽ οἰῶν), K 306 v. l ἵπ-
χαλοὺς οἱ φορέουσιν sec. Aristophanem:
οἵ xcv ἄριστοι ἔωσι, Zenod. αὐτοὺς o?
σιν ἀμύμονα Πηλείωνα cf. schol. A;
de cane: χαλὸς δέμας ἐστίν. d) B 307
ὑπὸ πλατανίστῳ εἴ. Eust. 226, 9; P 55
ἐριϑηλὲς ἐλαίης | καλὸν τηλεϑάον, h.
5 ἢ ἐλάται ἠὲ δρύες... καλαὶ τηλεϑάου-
Ven. 270 δένδρεα χαλά, h. Cer. 6 ἴα
. e) de partibus corporis: h. Ven. 229
fx χεφαλῆς, T 985 9 85 o 332 h. Ven.
ἃ πρόςωπα (ubique iu exitu versus),
| προσώπατα χαλά, T 66 « 208 h. Ven.
81 ἢ. Cer. 194 ὄμματα καλά (versus
l a primo poeta abiudicavit Prellerus),
E tertium pedem versus; ad h. Ven.
194 zer? Op. z. βαλοῦσα cf. Verg.
480 oculos deiecta decoros; z 15 o 39
HT ἄμφω φάεα καλά, v 208 χαλὰ 1 παρήμα,
| 177 πλοκάμους | χαλοὶς ἀμβροσίους, h.
4 καλαὶ ἔϑειραι Bacchi cf. X 315, 4 147
P X4? ὑπένερϑε, o 68 μηροὺς χαλούς τε
γάλους re, E 854 858 .4 352 X 175 (schol. V
Lex. Hom. ed. Ebeling.
χαλός 641
τινὲς χαλῶς, sed cf. Spitzner) o 398 X 391
V 805 β 376 ὃ 749 v 398 (άϑετ. Ariston.) 430
t 268 ὦ 44 h. XXXII 7 χρόα a., ἘΠ ΞΟ 7T.
Ὁ 316 v. l. pro χρόα λευχόν. ἢ ἀοιδιάειν (ἀείδειν)
ὀπὶ καλῇ £61 (sch. ΗΡΩ yo. χαὲ οὕτως, νύμφη
δὲ ἐυπλοχαμοῦσα Καλυψώ) x 221, ἄειδον
ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ A 004 o 960 h. Ap.
P. 11 (ubique in fine versus) Eust. 161, 80
ἔοικε, μηδεμίαν ἔχειν ο ποιητὴς λέξιν ἐπὶ
τῶν ἐμμούσων dor »Ζαιριώτεραν τοῦ καλή.
g) I' 44 χαλόν] εἶδος ἔπ᾽ cf. Autenr. ap. Naeg.,
X 78 πάντα καλὰ θανόντι περ (νέῳ), Eust.
1257, 47 καλὰ ἀντὲ τοῦ κόσμια ἢ μᾶλλον εὐ-
eT, τὸ καλὸν εἶναϊ zal τὸ αἰσχύνεσϑαι (v. 75)
ἀλλήλοις ἀντίχεινται. h) de vestibus et sim.
& [154] π 19 9 550 q 339 (v. l. πάντα) χλαῖνάν
τε χιτῶνά τε, εἵματα zGÀG, C 111 » 218 h.
Ven. 64 171 932 ἢ 235 0 369 εἵματα, καλά,
z 210 ἱκαλὰ . . εἵματ᾽, cf. 5 97 καλὰ μὲν «i-
τὴν ἕννυσϑαι, nonnulli supplent ex v. 26 £t-
ματα, sed non est necessarium , h. XXXI 13
χαλὸν λάμπεται ἔσϑος, X 595 v. mn χαλὰς 090-
vac cf. sch. A pro λεπτὰς 09., 9 455 καὶ 365
e 367 χλαῖναν χαλήν (z. post | caes, 3. pedis), c 242
δίπλακα! eun B 43 χιτῶνα | καλόν, 9 441
χαλὸν χιτῶνα, Q 588 y 467 v 155 φᾶρος za-
20v (z. post caes. 3. pellis Q 231 (v. 1. λευχά)
ὦ 977 φάρεα χαλά, € 644 y 351 (v. l. πολλά)
δ 297 ἡ 336 z 352 ᾿δήγεα χαλά (ubique in fine
versus) Ζ' Ξ 185 zonó£uvo | χαλῷ, ε 232 x 545
ζώνην ] καλήν, B 43 Καὶ 92 132 Ξ 186 ὦ 340
«96 84 309 ε 44 o 550 ὩΣ v 126 χαλὰ
πέδιλα (ubique in exitu versus), Σ᾽ 597 χαλὰς
στεφάνας (Pollux Onom. V 96 màtztác legit),
Ariston. ἀϑετοῦνται ot δύο ,(597 s), h. Vi 8
στεφάνην καλήν, h. Ven. 89 ὅρμοι χαλοί. i) de
armis et sim. 7' 328 E 621 H 103 .4 110 247
798 Ν 241 510 P 91 130 760 € 137 466 617
v. 1. (pro τεύχεα μαρμαίροντα) d» 801 7 114
162 w 806 τεύχεα καλά, d 817 τὰ τ. χαλά,
ΣΙ ΘΙ T 11 X 323 (v. l. τεύχη) τεύχεα ] χαλά,
T' 89, τ. χάλ᾽, Σ 197 χαλὰ τεύχεα v. L pro
“λυτά cf. schol. A; K 84 Δ 755 P 162 Σ 180
191 ἔντεα χαλά, Καὶ 472 P187 τΊ8ϑ ἔντεα [ "zad,
T 380 σάχεος | καλοῦ, X 314 σάκος | χαλόν,
A 33 M 995 ἀσπίδα χιιλ ἥν, Σ 459 χαλὰς Yu-
μῖδας, D 331 4 18 Π 132 T 370 χνημῖδας
χαλάς, Ψ 808 φάσγανον | καλόν, 0 718 φάσ-
γανα χαλά, Σ 619 χόρυϑα χαλήν, χ 188 χαλὴν
τρυφάλειαν, X 315 ζαλαὶ ἔϑειραι, schol A
«t πλείους δειναί, cf. h. VII 4; φ 138 165
χαλῇ χορώνῃ, schol. V τῷ ἄχρῳ τοῦ τόξου,
φΊ.ΊΙ7 ἀέϑλια κάλ᾽ ἀνελέσϑαι certaminum in-
strumenta, Ν 611 χαλὴν | ἀξένην, Lehrs Rh.
Mus. 17, 503 χαλήν versu separari non posse
ratus a subst. proposuit χαλῆς i. e. ἀσπίδος.
k) Φ 447 τεῖχος μάλα χαλόν, X 8 χαλῇσιν
ἐπάλξεσιν, Eust. 1254, 4 καλαῖς sisiósidv τινα
χαὶ κάλλος δηλοῖ, ὡς εἰχός, κτίσματος, Düntzer
χαλός ad firmitatem refert; τ 580 φ 78 δῶμα
μάλα χαλόν, y 987 9 4l x 13 (schol. Η yo.
χαὶ τείχεα μαχρά) 252 o 454 π 109 v 319
o 361, Z 814 A 77 h. Ap. P. 299 XXIX 11
δώματα χαλά, o 264 v 122 χ 495 δώματα χάλ᾽,
ξ 266 χαλὸν Ποσιδήιον, v 164 foxta καλά,
t 87 v 854 τοῖχοι καλαί τε μεσόδμαι: χαλός
dictum est de singulari artificio; 5 7 αὐλὴ χαλή
τε μεγάλη τε, φ “49 χ 137 (αὐλῆς ) χαλὰ ϑύρε-
rot, q 7 χληῖδα | χαλὴν χαλκείην cf. Eust.
1897, 49. 1) O 705 νεὸς | z«A5c ὠκυάλου,
Q 267 ἄμαξαν | καλήν, E 194 δίφροι | χαλοῖ
41
'
042
cf. Ariston., :P 533 h. Ap. P. 54 92 ὅρματα
χαλά, de v. V^ 583 v. s. v. ἅρμα p. 176; ξ 252
καλῆς ἐπ’ ἀπήνης, E 180 χρύσειον καλὸν
ζυγόν, T 898 καλὰ & λέπαδν᾽, E 131 λέπαδνα |
καλ᾽ .. χρύσει". m) χαλὸν p £2 429 (cf.
sch. BM) 6.591 χ 9; 92101 χρύσεον καλὸν δέ-
nac, y 63 χαλὸν δέπας ἀμφικύπελλον ct. Eust.
1457, 8; o 8 ῥάβδον | χαλὴν χρυσείην. X 288
χαλὸν θρόνον; X 390 z 315 (cf. schol. Q) 367
ϑρόνου χαλοῦ, « 131 ϑρόνον, ὑπὸ λῖτα πετάσ-
at, | καλὸν δαιδόλεον; ubi χ. non cum λῖτα
iungendum est cf. Wolf kl. Schr. ed. Bernh, I
568; 9 69 χαλὴν τράπεζαν, A 699 τράπεζαν |
καλήν, Π 322 χηλοῦ!] καλῆς δαιδαλέης, “ὁ 998
φωριαμῶν ἐπιϑήματα χαλ᾽, I917 42 626 v 255
χαλοῖς ἐν κανέοισιν (in introitu versus) φ 145
χρητῆρα xeAov, Ψ 968 λέβητα χαλόν, « 197
0 58 «y 1/8 « [869] o 136 o 92, codd. KP post
x 815: προχόῳ χαλῇ (x. in introitu versus);
9 972 σφαῖραν καλήν, h. Merc. 32 h. Cer. 16
χαλὸν ἄϑυρμα, I 187 φόρμιγγι | καλῇ δαιδα-
An h. Ven. 261 h. XXVII, 15. χαλὸν χορόν,
h. Ap. 164 χαλὴ ἀοιδή. X 290. & 40 χειμήλια
καλά cf ὃ 614 o 114. Γ΄: 288 εἴρια καλὰ (v. 1.
πολλά), E 92 ἔργα χάλ᾽ αἰζηῶν, h. XXIX 12
ἔργματα καλά, bonos eventus, ut nos gute Ver-
richtung' cf. Baumeister h. l., 4 184 χαλὸν γέρας
splendida dignitas regia, h. ' Ven. 99 καλὸν γέ-
θας ἀντὲ γάμοιο, h. XXIX 4 χαλὸν γέρας καὶ
τίμιον, α 812 818 σ 801 δῶρον χαλόν, ὁ 76
δῶρα καλὰ, Z 218 Σ᾽ 408 ξεινήια χαλά, Eust.
637, 62 τὰ ξὐειδῆ zal ἀξιοϑέατα. ,n) 1159 994
καλὴν Αἴπειαν, v 118 Κρήτη ec ἔστι... καλὴ
χαὶ πίειρα, X 491 πόλεις καλάς cf. Eust. 1157, 4;
h. XV 7 χαλὸν εἶδος νιφόεντος Ὀλύμπου, h.
Ven. 98 MONT ὄρος (damnavit yersum Ruhnk.,
e Σ 588 h. Ap. P. 102 ἐν χαλῇ βήσσῃ,
9 . Ven. 97 ἄλσεα χαλά, Z 195 M 314
Y 185 τ 1. ἐσθλόν cf. schol. A; Ariston. ἄϑετ.,
Koechly expunxit Z 194 s., sed cf. Friedlaender
J. J. f. Ph. 83, 32) τέμενος Ι καλὸν φυταλιῆς
καὶ ἀρούρης, ὦ 206 ἀγρόν | καλὸν “αέρταο
τετυγμένον, Eust. 1957, 29 χαλὸν ἢ πρὸς τὸ
ἀγρὸν κολλητέον, ἵνα εἴη χαλὸς οὗτος ἀγρός,
ἢ. πρὸς τὸ »τετυγμ., πρὸς ὁμοιότητα τοῦ
εὖ τετυγμι., εἴτουν εὔτυκτον, quae sententia est
reicienda v. infra. € 562 ἀλωήν | καλήν, 9 200
χαλὸν δ᾽ εὔρυναν ἀγῶνα, u 818 νυμφέων za-
λοὶ χοροί cf. h. Ven. 261 XXVII 15; X 154
πλυνοὶ χαλοὶ λαΐνεοι, schol B ἐχ χαλῶν λί-
ϑων γεγονότες ἢ διαυγὲς ὕδωρ ἔχοντες, d» 938
244 352 854 361 365 382 A 240 χαλὰ ῥέεϑρα,
II 299 ὕδατος καλῇσι δοῇσι. E87 ὕδωρ | xa-
ÀAóv aqua limpida, h. Ap. 120 ὕδατι χαλῷ. —
1 107 χαλὴ ῥοδοδάχτυλος ἠώς, h. Merc. [141]
καλὸν qóoe Σελήνης, Z 401 ἀστέρι χαλῷ cf.
X 318 et Eust. 650, 15; ,“Ξ' 8551 veqéAqv. χα-
λὴν χρυσείην. 2) de eo quod utile, opportu-
num, idoneum est, schón für einen Desonderen
Zweck. 5 963 χαλὸς λιμήν, & 258 299 ἀνέμῳ
dag att χαλῷ, ep. 6, 3 οὖρον καλόν. 8) pulcher,
bonus, faustus. ἱερὰ καλά laeta, boni ominis sa-
crificia: 4A 727 ῥέξαντες i. z., schol V S«v-
μαστὰ χαὶ οἰχεῖα αὐτῷ, ὃ 413 1 180 ῥέξας
L. χαλά (χάλ᾽, h. Ven. 101 ῥέξω, ἡ 191 o£&o-
ΜΕ 6 x. , V 277 ἕρξανϑ᾽ i, x.. Ψ 195 209 ὑπέ-
σχετο (Enlace) DECEM h. Ap. P. 96 δέξαι"
i. χα h. Cer. 29 δέγμενος i. κ., h. XXXIII 16
va ταις σήματα καλά fausta omina cf. Baum.
h. 1. 4) decens, decorus, honestus, von innerer
Beschaffenheit: 'sitllich schón. apud Hom. tan-
χαλός
tum in neutro. 9. 166 ov χαλὸν ἔειπες, sch,
QT πρεπόντως λέγειν, Eust. 1590, 5B ταὐτὸν
τῷ οὐ κατὰ κόσμον cf. Jansen Cardinaltug. p.13.
981 "Avrívo', οὐ uiv καλὰ xul ἐσϑλὸς ἐὼν
ἀγορεύεις, (?), ' Eust. 1825, 1 χαλὰ οὐ μόνον
ὃν οματιχῶς νοεῖται, ἀλλὰ δύναται zal ἐπίρ-
oque εἶναι ἶσον τῷ οὐ uan cf. h. Merc. 4
Cum infinitivo (cf. Hor. ep. 1, 2, 30): ὉΠ οὐ
χαλὸν ὑπέρβιον ,εὐχετάασϑαι, T 19 ἑσταότ,
μὲν καλὸν ἀχούειν, οὐδὲ ἔοικεν UR ἀλλει
σα 987 οὐ καλὸν ἀνήνασϑαι, δόσιν ἐστίν͵ α 81
ε ὃ τόδε καλὸν ἀκουέμεν ἐστίν, v 994 q 319
οὐ καλὸν ἀτέμβειν οὐδὲ δίκαιον, Eust. ui
61 o? χαλὸν πρᾶγμα τὸ μὴ ἐπαίνου ἄξιον
additus est dat. pers.: I 615 χαλόν τοι σὺ;
ἐμοὲ τὸν κήδειν, d» 440 ἄρχε, οὐ γὰρ ἐμοὶ γε
χαλόν, schol. B δηλονότι, τὸ ἄρχειν. — Neui
sing. χαλόν et plur. καλά adverbii vice fungun-
tur. 1) χαλόν adverbialem vim non habet πὶ
coniunctum cum ἀείδειν et ἀοιδεάειν cf. ΑἹ
ad 6 63 app., Friedlaender Ariston. p.29. 44
χαλὸν ἀείδοντες παιήονα, Bekk. ex
Ariston. χαλὸν ἀντὶ τοῦ χαλῶς cf. Friedl.
« 155 9 266 v 519 h. Merc. 38 χαλὸν ἀείδει
Σ 570 λίνον δ' ὑπὸ χαλὸν ἄειδε cf, Fri
1.1. et Eust. 1163, 55, φ 411 ἢ δ᾽ ὑπὸ za
(£168 , v. l. ἄυσσε, h. Merc. 54 502 ϑεὸς |
ὑπὸ χαλὸν ἄειδεν (in codd. confusa sunt y
cf. Baum, h. 1). x 997 ἔνδον τις χαλὸν
διάει. 2) καλά adverbialiter est in Il. et
in medio tantum versu, in hymmis in in
versus (cf. Ameis ad 8 63 app). Z 326 0? 1
χαλὰ χόλον τόνδ᾽ ἔνϑεο ϑυμῷ, Θ᾽ 400 οὐ
χαλὰ συνοισόμεϑα πτόλεμον 8t N 116 οὐκέτι
καλὰ μεϑίετε ἀλχῆς, 42 888 ὥς μοι καλὰ
οἶτον ἕνισπες, o 10 οὐχέτι χαλὰ | ἀλάλη
Eust. 1773, 18 ᾿ἐπιῤῥηματικῶς ἀντὶ τοῦ οὐ
λῶς cf. Ap. Soph. 94, 19. o 381 o? μὲν χα
ἀγορεύεις y. supra, h. Merc. 419 χαλὰ
εὖ κατὰ χύσμον ἐπισταμένην ἀγορεύει
chre atque recte secundum ordinem pers
o 397 ἢ μευ καλὰ χκήδεαι, o 460 σ᾽
ἔτι χαλὰ ὀίω ἂψ ἀναλ ὡρήσειν, o A88
μὲν͵ χαλὰ βάλες (v. l κάλ᾽ ἔβαλες), P Lu
ἀλήτην, h. Ap. P. 24. 338 χαλὰ zal ὕψι ft
h. Cer. 142 x«i κεν παῖδα καλὰ τιϑηνοί μὴ E
Saepe apud Hom. coniunguntur χαλός e
γας 2 518 Φ 108 α 301 y 199 ζ 976 14
v 989 5$ 7 o 418 zx 158 σ 68 cf. Ám. &
app. χαλὸς δαιδάλεος (ubique in initio
1187 Π 222 2 390 ,612 T 380 X 314 α 18
« 315 967, χαλὺὸς χρύσειος (Eust. 170, 13 χαλὺ
τὸν εὐειδῆ λέγει. οὕτω χαὶ ὃ χρυσὸς χα
χαλὰ δὲ καὶ τὰ ix χρυσοῦ καὶ ὅσα το
1847, 49) (5 351 2 562 « 137 ὃ 53 ε 282 ἢ
x 369 545 ὁ 136 o 92, codd. KP post x
φ 7 v. l pro χαλχείην cf. Eust. 1897, 45;
h. Ven. 89 h. VI 8 (his omnibus in locis in in
troitu versus; E 730 731 s 238 X 315 9 10
s 44 y 63 coll 41. 50, cf. 9 429 φ 145. — χὰ
λός saepe postponitur substantivo atque
ita ut collocetur in versus alterius primà
a) cum χαλός coniuncta sunt unum vel
adiectiva: de χαλός : δαιδάλεος et καλὸς χθῦσ!
vide supra, B 43 X 185 χαλὸς νηγάτεος, E19
42 267 χαλὸς πρωτοπαγής, d 029 χαλὴν κυ
νόπεξαν, M 995 q 7 καλὴν χαλκείην, € N61
B tri χαλοὺς ἐμβροσίους, Zen. et Aristop
χαλοὺς μεγάλους, O 70D zx. ὠκυάλου, X 15|
a. λαΐνεοι, Ῥ 808 x. Opmixiov, t 942 x. ποῦ
φυρέην, « 812 τιμῆεν μάλα καλόν cf. 818
9 18 κουρίδιον μάλα χαλόν͵ Γ΄ 881 418
132 T 810 χαλᾶς, ἄργυρ. ἐπισφ. ἀραρυίας
Ψ 808, P 55 h. Ven. 568 χαλὸς τηλεϑάων,
268 z. χεχανδότα, «€ 206 x. τετυ yu£vov,
1 496 v 289 au o 418 z 158 e 68 *. τε μέγας
BUS χαλὴ zal πίειρα, Φ 447 εὐρύ τε χαὶ
χαλόν. Ὁ) ἴπ altero versu cum χαλός non
ἘΞ πεέπα adiectivum: Z 195 M 314 Y 185
τ K 412 4 33 P 187 X 393 Σ 84 383 491
1587 5 235 o 76 369 τ 18 cf. Giseke hom.
orsch. p. 18.19. — χαλός substantivo antecedens
1 separatur ἃ substantivo Ν᾽ 611 ὃ δ᾽ ὑπ’
πίδος εἵλετο χαλήν | ἀξίνην, Lehrs Rh. Mus.
503 proposuit χαλῆς i.e. ἀσπίδος c. Giseke
F. p. 36. I' 44 οὔνεχα χαλόν | εἶδος Ex,
censent χαλόν vice praedicati fungi cf.
enrieth ap. Naegelsb. l.l. — καλῶς adv. pul-
chre, decore, honeste, nusquam in ll. et hymnis,
in Od. legitur 8 63 οὐδ᾽ ἔτει χαλῶς | oi-
ἐμὸς διόλωλε, yersum recentioris aetatis
esse censet Adam de antiqu. Telem. carm. 1871
i 12. ep. 14, 4 φρυχϑῆναί τε καλῶς. Schol.
esse
ad S 175 χαλὸν, τινὲς καλῶς addit, quo
, ut recte dicit Spitzn. , notatum vult nisi
ivum vice adverbii fungi. Formae adi.
[λός saepissime collocantur in.arsi; inveniun-
in thesi quarta (ll. sexies, Od. quattuor-
, in hymnis semel), in thesi tertia (Il. quin-
' 0d. quindecies, hh. bis), raro in thesi
nda (Il. ter, Od. ter, hymn. ter, ep. semel)
thesi prima (Il. bis, Od. nusquam, hymn.
emel. Prior syllaba vocis χαλός in ll, Od.,
ep. semper producitur cf. Herodian. περὶ
. 296, 2 Eust. 161, 42. 979, 9, v. etiam Curt.
Et 393 Erláut. $ 199; correpta est h. Ven. 29.
ep. 14, 4. Cum' apud epicos non corri-
Ilg. coniecit. 29 τῇ δὲ πατὴρ δῶχεν χα-
vépac pro πατὴρ Ζεὺς δῶχε, recepit Herm.,
cf. Matth. et Baum., 261 Herm, tacite emen-
ἀϑανάτοις χαλὸν χ. pro ἀϑανάτοισι z.
erm. Orph. Arg. 497 et p. 817. Cum
Hesiod. op. 63 theos. 585 quos locos
mutavit (recte ei editores non obtempe-
runt), poetae Attici priorem syllabam vo-
αλός semper corripiant, reiciendae sunt
turae cf. Thiele prolegg. ad h. in Ven.
5. — Comparat. χαλλέων (cf. Curt. Et.
. Apud. Hom. ut apud epicos eae tantum
e leguntur quae syllabam tertiam habent
n: χαλλίονες (z 396), χάλλιον. Multo
jus in Od. quam Il, nusquam in hymnis.
viris: z 396 ἄνδρες νεώτεροι ἢ πάρος
xal πολὺ χαλλίονες καὶ μείζονες εἰς-
ϑαι. 2) neutr. pulchrius, honestius, de-
s, commodius. ,9) absol y 358 9 543
πολὺ κάλλιον οὕτως, c 285 τ 128 μεῖζόν
ἕος εἴη ἐμὸν; χαὶ “κάλλιον οὕτως. b) c. dat.
Ὁ 52 οὐ μήν ot TO γε κάλλιον οὐδέ T
0», ἡ 159 οὐ μέν τοι τόδε κάλλιον οὐδὲ
minus recte schol. PQ ἀντὲ τοῦ οὐ χα-
Eust. 1575, 62. 6 89 zai δὲ col ὧδ᾽
| πολὺ χάλλιον 5E πόδεσσιν ἔρχεσϑαι,
ὅ88 xal δὲ σοὶ ὧδ᾽ αὐτῇ m. κ. οἴην πρὸς
Bo» φάσϑαι ἔπος. c) 6. infinit. y 69 νῦν δὴ
Ἰλλεόν ἐστι μεταλλῆσαι cf. schol. M. et Nitzsch
nm de comparat. gr. ling. modis p. 61. d)c.
. €, infin. 9 549 φάσϑαι δέ σε adios ἐστιν
Lo 159. €) c. dat. c. in£.. Y 108 v. L, schol. A
χατὰ ἄνδρα κάλλιον pro χέρδιον: ἐμοὶ ἂν
λὺ z. εἴη νέεσϑαι cf. O 197 ν-]. ϑυγατέρεσσιν
i διάσι χάλλιον (scc Aristophanem, οἱ δὲ
χαλός — κάλπις
643
εἰχαιότεροι γράφουσι “κέρδιον, ᾿Αρίσταρχος
βέλτερον Did.) εἴη ἐνισσέμεν, Hentze, der
Acc. c. Inf. bei Hom. in Ztschr. für Gymnw. XX
p. 741. Superlativus χκάλλεστος. Ov, OvC, at.
Non legitur in hymnis. a) B 673 Νιρεὺς ὃς
κάλλιστος ἀνὴρ ὑπὸ Ἴλιον ἦλϑεν τῶν ἄλλων
d«vaov μετὰ Πηλείωνα οἵ. E. M. 487, 86,
Ariston. τοὺς δύο (673. 675) ἠϑέτηκε Ζηνόδ.,
Y 283 Γανυμήδης ὃς δὴ κάλλιστος «ζένετο
ϑνητῶν. ἀνϑρώπων, schol. B. ὡς ἂν ἁρμόζ;,
πρὸς Kc ἐγκώμιον, τίϑησι τὸ χάλλιστος" καὶ
γὰρ ἄλλους καλλίστους λέγει. à 522 Εὐρύπυ-
λον κάλλιστον ἴδον μετὰ “Μέμνονα, 2 310 παῖδε
(Otum et Ephialten) οὺς δὴ μηκίστους ϑρέψε
ἄρουρα | καὶ πολὺ καλλίστους μετὰ ᾿ϑρίωνᾳ.
b) 1140 282 γυναῖχας αἵ κε μετ᾽ "Aoy. Ἑλένην
κάλλισται ἔωσιν. c) K 436 (Ῥήσου) καλλίστους
ἵππους ἴδον ἠδὲ μεγίστους. d) Z 294 o 107
(πέπλος) ὃς κάλλιστος ἔην ποικίλμασιν ἠδὲ
μέγιστος cf. Eust. 643, 18. ó 614 o [114]
(a£ AcOV) ὃ χάλλιστον ᾿χαὶ τιμηέστατόν ἐστι.
Eust. 1511, 34 ἀρετὴν ὑπογράφει τῆς δωρεᾶς.
A 239 Ἐνιπεὺς ὃς πολὺ κάλλιστος ποταμῶν
ἐπὶ γαῖαν ἵησι. DB 850 ᾿Αξιοῦ ov κάλλιστον
ὕδωρ ἐπικίδναται αἶαν, schol. .HQT 2 289: ἐναν-
τίον εἶναι δοκεῖ (A, 239) τῷ d 158. εἰ γὰρ
κάλλιστος οὗτος πάντων, οὐχ ἄρα ἐχεῖνος.
λύεται δὲ κατὰ λέξιν. τὸ γὰρ κάλλιστον οὐχ
ἕν λέγεται, ἀλλὰ πλείω. - (c£. Eust. 860, 6).
δύναται δὲ χαὶ τὸ αἰαν μὴ τὴν γῆν λέγειν,
ἀλλ᾽ ὄνομα χρήνης ἕρει δὲ τὸ Emoc καὶ
Εὔδοξος ἄνευ τοῦ ν »ἐπιχίδν. Aia". πολλῶν
γὰρ ποταμῶν Sua ὄντων εἰς τὸν ᾿Ἀξιὸν 90-
λερῶν, Aia ü. χρήνη διαυγέστατον ἀνίησιν
ὕδωρ. ὥστε τὸ χάλλιστον οὐχ ἐπὶ τοῦ ποτα-
μίου ὕδατος, ἀλλ᾽ ἐπὶ “τοῦ χρηναίου φησίν.
Eust. 360, 11 αἴῃ E eiav. Strabo epit. fr.
VIL 23 Mein. ἐπεὶ ὁ uiv "A&óc ϑολερός ἐστι,
χρήνη δέ τις 88 "Auvóóroc ἀνίσχουσα χαὶ ἐπι-
μιγνυμένη αὐτῷ καλλίστου ὕδατος, διὰ τοῦτο
ds ξιοῦ ov. Αἴαν' μεταγράφουσιν οὕτως (Αξ.
Αἴης (Aie Bekk. ed. 1858 p.420). Φ [158]
Ἄξιοῦ ὃς χάλλιστον ὕδωρ ἐπὶ γαῖαν ἵησιν cf.
Hoffmann 21. u. 22. B. d. Il. h. L — X 318
ἕσπερος ὃς κάλλιστος ἐν οὐ ρανῷ ἵσταται ἀστήρ,
Ariston. ἡ ὅ. ὅτι νῦν τὸν ἕσπερον κάλλιστον,
ἐν ἄλλοις δὲ (ν 98) τὸν ἑωσφόρον φαάντατον"
χαὶ οὐ δεῖ ὡς μαχόμενον λαμβάνειν. ἕτερον
δὲ τὸν ἕσπερον ὡς ἂν παλ αιὸς οἷδε τοῦ ξωσ-
φόρου. L1 τοῦτό τί μοι κάλλιστον Évl φρε-
civ εἴδεται εἶναι. (κάλλος, χκάλλιμος, περι-
χαλλής, χαλλιγύναιξ, χαλλίξζωνος, χαλλίϑριξ,
Καλλιχολώνη, χαλλίχομος. καλλιχρήδεμνος,
Καλλιόπη, καλλιπάρῃος, χαλλιπέδιλος, καλλι-
πλόχαμος, χαλλιρέεϑρος, χαλλίρροος, χκαλλι-
στέφανος, χαλλίσφυρος, χαλλίχορος, Καλλίχο-
ρος. Καλλιδίχη, Καλλιϑόη, Καλλιρόη. Eust.
460, 27).
χάλος (apud Attic. χάλως cf, Eust. 1534, 10,
L. Meyer vgl. Gr. II 154) funis nauticus. € 260
ἐν δ᾽ ὑπέρας τε χάλους τε πόδας τ᾽ ἐνέδησεν
ἐν αὐτῇ. schol. i σχοινία δι᾽ ὧν ἀνάγεται χαὶ
χατάγεται ἡ κεραία, schol. E χάλους oic Gv-
σπᾶται καὶ ἀνίεται τὸ ἱστίον, Eust. 1534, 8
addit τὰ ἐν μέσῳ τοῦ χέρατος ἀνάγοντα χαὶ
χαλῶντα τὸ ἱστίον, Hes. τὰ σχοινία δι᾽ ὧν
ανασπᾶται καὶ κατάγεται τὸ χέρας καὶ τὸ
ἅρμενον. ,Topnans Lucht Schiff der Odyss.
p..28.
κάλπες (sanscr. kharpara-s, lat. calpar, Curt.
Et. p. 142 cf. Doederl. Gl. 2113, L. Meyer vgl.
41"
044
Gr. II 105) urna, situla. Suid. Bekk. anecd. 1095
ὑδρία, Hes. υδρία στάμνος. ἡ 20 παρϑενιχῇ
ἐϊκυτα νεήνιδι κάλπιν ἐχούσῃ οἵ, x 105; h.
Cer. 107 ἐρχόμεναι u£9? vào εἰήρυτον, ὄφρα
φέροιεν 1 χάλπισι (cod. M. χάλπῃσὴ χαλχείῃσι
πρὸς δώματα πατρός.
Καλύδναι. B 677 νήσους τε Καλύδνας οἵ,
Herodot. 7, 99. Strab. 10 p. 488 ἐν τῷ Καρ-
παϑίῳ πελάγει εἰσὶ πολλαὶ τῶν Σποράδων
μεταξὺ, τῆς Κῶ μάλιστα καὶ, Ῥόδου χαὶ Κρή-
tqc* ὧν εἰσιν... καὶ &c Ὅμηρος ὀνομάζει
B 677; cf. Eust. ad Dionys. Per. 530 et Bur-
sian Geogr. v. Gr. II 350. — Strab. 10 p. 489
Νήσους Καλ ὑδνας τὰς Σποράδας λέγειν φασὶ
τὸν ποιητήν, ὧν μίαν εἶναι Κάλυμναν εἰχὸς
δ᾽ ὡς ἐχ τῶν Νισυρίων λέγονται καὶ Κασίων
αἱ ἐγγὺς καὶ ὑπήκοοι, οὕτως χαὶ τὰς τῇ Κα-
λύμνῃ περιχειμένας i ἴσως" τότε λεγομένῃ Κα-
λύδνῃ " τινὲς δὲ δύο εἶναι Καλύδνας φασὶ A£-
gov x«l Κάλυμναν, ἅσπερ καὶ λέγειν τὸν
ποιητήν᾽ ὃ δὲ Σχήψιος πληϑυντιχῶς ὠνο-
μάσϑαι τὴν νῆσον Καλύμνας φησίν͵ ὡς ᾿Αϑή-
νας καὶ Θήβας, δεῖν δὲ ὑπερβατῶς δέξασϑαι
τὸ τοῦ ποιητοῦ. Strab. 13 p. 604 περίκειται
Τενέδῳ νησία πλείω, καὶ δὴ xol δύο à χα-
λοῦσι ᾿Καλύδνας, κειμένας “κατὰ τὸν ἐπὶ Ἅεκ-
τὸν πλοῖν. καὶ αὐτὴν͵ δὲ τὴν Τένεδον K. τινὲς
εἶπον, ἄλλοι δὲ «“Ἱεύχοφρυν. Eust. 319, 12
putat A. prope, Tenedum sitas esse, Hes. αἱ
γῆσοι πλησίον Ῥόδου. Buchholtz Real. I 360.
De accentu dissenserunt grammatici, alii lege-
runt Καλυδνάς, ali Καλύδνας, quod probasse
Apollodorum annotaverunt Herodian. (cf. Lehrs
p. 2129) E. M. 486, 27 Suid. cf. E. G. 296, 33.
K&Avóor urbs Aetoliae antiquissima et ce-
leberrima, schol. AD ad I 529 πρώτη τῆς Al-
τωλίας. 1 589 μέγα ἄστυ, prope ad dextram
ripam Eueni fluvii, quindecim milibus passuum
ab eius ostiis, in ea parte Aracynthi montis
sita quae excurrit in planitiem cui nunc ex vico
Bochori nomen inditum est. Etiam nune ex-
stant veterum moenium vestigia cf. Bursian
Geogr. v. Gr. I 133. Dicta est 1) πετρήεσσα
B 640 (ἰαλυδῶνά τε πετρήεσσαν) et 2) αἰπεινή
N217 X 116 (αἰπεινῇ Καλυδῶνι), Strab. 10
p. 460 όταν φῇ τὴν K. αἰπεῖάν τε “αὶ T., ἀπὸ
τῆς χώρας δεχτέον᾽" εἴρηται γὰρ ὅτι τὴν ὡ-
ραν δίχα, διελόντες τὴν μὲν ὀρεινὴν καὶ ἐπί-
«vtov τῇ Καλυδῶνι προςένειμαν. 3) ob amoe-
nitatem situs et regionis ἐραννή I 031 577
(Καλυδῶνος ἐραννῆς) cf. 578—580. — sch. ADV
ad JN 218 Eust. 312, 12. Erat regia Oenei,
patria Meleagri et mortuis his (B 641 s.) perve-
nit ad Thoantem principem Aetoliae cf. Eust.
311, 41. Curetes cum Aetolis de urbe conten-
derunt, ἀμφὶ πόλιν Καλυδῶνα 1 530, Αἰτωλοὶ
μὲν ἀμυνόμενοι Καλυδῶνος, Κουρῆτες δὲ δια-
πραϑέειν μεμαῶτες "Apt 1 529—32. ὄφρα μὲν
Μελέαγρος πολέμιζεν, τόφρα δὲ Κουρήτεσσι
χακῶς͵ ἦν. ἀλλ᾽ ὅτε δὴ Μιελέαγρον ἔδυ χόλος,
ἐπὶ πύργων βαῖνον Κουῤῆτες χαὶ ἐνέπρηϑον
ἄστυ I 550 ss. ὅ89. Urbs clara est apro Caly-
donio I 539 ss. Eust. 770, 20. — Buchholtz
hom. Real. I 154. — tantum in Iliade.
καλῦκ-ὦπες (χάλυξ, ay) roseam faciem ha-
bens, Gesn.: Ni hiantibus calycibus viden-
tur comparari oculi Tantum in hymnis. h.
Ven. 284 Νύμφης χαλυχώπιδος. Primus Wol-
fius voc. loco adi. habuit, eum ante pro nom.
propr. haberetur. h. Cer. 8 καλυχώπίδι κούρῃ
(cod. M χαλικώπιδι) de Proserpina dictum, h.
Καλύδναι — καλύπτω
Cer. 420 Ὠχυρόη χαλυχῶπις (cod. M ὠχύρϑη
χκαλλιχῶπις), restituit Ruhnk. ex Paus. IV, 30, 4;
cf. hymn. Orph. ed. Herm. 79, 2 (κούρην), 24, 1
(viget), 60, 10.
χἄλυμμα (χαλύπτω cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 265) tegumentum, operimentum. Inter mun-
dum muliebrem est velamentum capitis quod ad
umeros demittebatur. «ὁ 93 (de Thetide moesta
ob Achillem filium) xd) vu ἕλε χυάνεον, τοῦ
δ᾽ οὐ τι μελάντερον ἔπλετο ἔσϑος, Geppert, I
Ha et in vv. 77 ss. et hoc in vocabulo offendit,
Cer. 42 (de Cerere lugente filiam raptam)
e. δὲ χάλυμμα xor) ἀμφοτέρων Bast?
coy. Voss, Düntzer hom. Abh. 339 χάλυμμα |
(propter ἔσϑος Q9 93) ,vestem* interpretantur, |
sed cf. Aristoph. Lys. b30. 533 κάλυμμα φο-
ostv (περιτίϑεσϑαι) περὶ τὴν κεφαλήν. --- Doe-
erl. Gl. 2110.
κἄλυξ (rad, kal, velare, nostr. bergen, hüllen;
subst. sanscr. kali, kali, kalikà, Fick p. 75. 997
cf. Benfey II 316, L. " Meyer "vgl. Gr. II 411)
gemma, calyx florem continens, praecipue de
rosae flore nondum expanso. Hes. τὸ ἄνϑος
τοῦ ῥόδου, τὸ μὴ ἐχπετασϑὲν ἄνϑος, Suid.
E. M. 486, 37 Lex. Seg. Bachm. 267, 14 ἄνϑος
ῥόδου μεμυκός, Suid. E. M. 218, 27 E.
295, 38 ῥόδα χεχαλυμμένα cf. E. 'M. 502, 5
E. ἃ. 314, 5. — h. Cer. 497 ὑάκινϑον | zal ᾽δο-
δέας χάλυκας, Heyn. Brunck. Wassenb. pro
ῥόδα ἐς codicis M, cf. Rufin. Anth. Pal. V E
Valeken. ῥόδα ix xdÀvxoc. 2) Numeran
κάλυχες in muliebri mundo quas Volcanus e
metallo fabricatus est. Ap. Soph. 94, 23 χόσμου
γένος, Hes. γυναικεῖος χόσμος. "b. Ven. 87
χάλυχας φαεινάς, 9 401 h. Ven. 163 χάλκευον
δαίδαλα πολλά (χόσμον εἷλε φαεινόν) | πόρ-
πᾶς τε γναμπτάς 9" ἕλικας κάλυχάς τε
ὅρμους |. schol. AB ἐμφερῆ ὁόδοις ol :
δαχτυλίους, ot δὲ ἐνώτια, (sic etiam E. M. 486,
38 Hes.) οἱ δὲ χρυσᾶς͵ σύριγγας el τοὺς mÀo
χάμους περιέχουσιν ὥς φησὶν P 52 ,μπλοχμὸ
0i χρυσῷ τε χαὶ ἀργύρῳ ἐσφήκωντο' cf, Eust.
1150, 22; schol. D σωληνίσχους (sic etiam p
raphr.). ᾿λέγει δὲ τὰς λεγομένας σύριγγας, &i
περιλαμβάνουσι τοὺς πλοχάμους ἢ εἰς ἃς χα:
ταχλείονται αἱ περόναι cf. Lex. Seg. Bachm
267, 19. Hes. Suid., L. Gerlach Philol 1870
p. 490. — Doederl. Gl. 2114.
καλύπε-τρη (χαλύπτω cf. Lobeck ad Buttm
Gr. Gr. p.413s., L. Meyer vgl. Gr. II 361, Woerne
subst. hom. index, Misenae 1869 p. 18)
men, tegmen, praecipue tegmen capitis muliebre
schol. EQV ad ε 232 τὸ κάλυμμα τῆς xEQU
λῆς, Hes. χεφ. χάλυμμά τι, v. etiam 8, v. χρή
δεμνον. Ubique acc. sing. et in fine versus.
X 406 ἀπὸ λιπαρὴν ἔρριψε καλύπτρην | (V. |
καλύπτραν), & 292 χεφαλῇ ἐφύπει 9s x. 8
ἐβάλετο, Did. αἱ "Agiorágyov ἐφ., αἱ εἰκαιότε
eui ἐπέϑηχε, x. 840 χεφ. ἐπέϑηκχε x., Aris
φύπερϑε cf. Ellendt 3 mss Abh. p. 49. h
Cer. 197. προχατέσχετο χερσὶ x. Doederl Gj
2110. Bóttiger kl. Schr. ΠῚ p. 295 Anm. |
κἄλύπτω (rad. χαλ, lat. cel-are, germ. hel-aj
amplificata χαλυβ cf. Curt. Et. 490. 629. Corsse
s Voc. u. Betonung I 460 L. Meyer vg
Gr. 1 349. 440; Fick p. 90 s. 932 derivand
esse censet a rad. kvalp, cf. etiam Benfe '
II 312 Christ Lautl p. 120. Leguntur forme
χαλύπτει X 114 P 9243 (in mesi), o. Z es 0
tm.) part. o» P 136, impf χάλυπτε £2 20 H
tm.), fut. χαλύψω d 321, aor. χάλυψα X
in tm. (schol. ἃ χῶμα καλύψω: ἐν ἄλλῳ χῶμ᾽
ἐχάλυψα), s, εν, αν € 852 P 9254, ἐχάλυψε, εν,
ἂν quater (in tm.), coni. χαλύψῃ M 281, inf.
| χαλύψαι H 462 N 495, part. «c, αντες €? 796.
| Pass. perf. χεχάλυπται P 644 v. l. χεχαλυμ-
μένος, ἡ h. Cer. 182, ot, αἱ 9 562, « Φ 318,
| plusqu. χεχάλυπτο d 549, χεχάλυφϑ᾽ N 192,
aor. χκαλυφϑείς Ó 402. Med. aor. χαλύψατο,
ψάμενος x 53, μένη Π 141. Formae activi et
| χαλυφϑείς fere in exitu versus, praeter z&Av-
| ες; χάλυψε saepe exeunte versu, exc.
d 597 3p 189 9 85 (post. caes. 3. pedis), ἐχι-
Awvwes saepe in fine versus, sed semel post arsin
| 1. pedis, ter 2. pedis, bis 8. pedis, ter quarti
| pedis; χαλύψας ter in fine versus, bis post
| eaes. 3. pedis. χαλύψαντες, part. perf. pass.
(exc. 9 503), χεκάλυπτο, καλύψατο (v.l. h. Ven.
183 ἐχαλύψατο), ψάμενος, ἡ post caes. tertii
is. — Saepius in Il. quam in Od. — obvolvo,
| involvo, velo, obtego. Hes. σχεπάξειν, χρύπτειν.
| A) Act." etPass. 1) τινά. 693 ε 353 ᾿κέλαν δέ E
κῦμα χάλυψεν (v. l. κῦμ ᾿ ἐκ. ). € 480 τὲν δὲ μέγα
χῦμα χάλυψεν (v.l κῦμ’ £2), P 108 δημὸν
ἑλὼν. ἐχάλυψε, νέχυν cf. o 241. Pass. h. Cer.
182 ἣ δὲ στεῖχε κατὰ κρῆϑεν κεχαλυμμένη.
PEN 9 85 χάλυψε δὲ χαλὰ πρόςωπα caput
lvit, quo de virorum more vide Nitzsch
Anm. ἢ. 1. Am. app. h.l, cf. h. Ven. 183.
P 136 πᾶν ἐπισκύνιον χάτω ἕλχεται ὄσσε χα-
λύπτων leo, Eust. 1098, 68 ἐπιδέρμιον ὃ ἐπι-
χαλᾶται τοῖς τῶν λεόντων ὀφϑαλμοῖς χαὶ xa-
λύπτει αὐτοὺς προνοίᾳ φύσεως. Ariston. παρὰ
οὗ. καὶ ἐν τῇ Χίᾳ οὐκ ἦσαν οἱ γ΄ στίχοι
-θ), alii dubitasse videntur (cf. schol. A)
um χαλύπτον scribentes ad ἐπισχ. referrent
Mque £A. pass. explicarent cf. Eust. 1098, 65;
M 281 ὄφρα χαλύψῃ ὀρέων χορυφάς, 189
γος ἤγαγε "Am., κάλυψε δὲ χῶρον ἅπαντα.
Φ 318 τεύχεα χείσεϑ᾽ ὑπ᾽ ἰλύος χεχα-
) « cf. Eust. 1238, 2. 3) τινά τινι. Γ' 881
Y 444 d 597 κάλυψε, δ᾽ ἄρ᾽ ἠέρι πολλῇ (τὸν,
v), 44 152 σφωε πατὴρ ἐσάωσε χαλύψας ἠέρι
c, E93 σάωσε δὲ νυχτὶ καλύψας, acc. facile
suppletur. Eust. 517, 2 ἀντὶ τοῦ ἀορασίᾳ χρύ-
; ταὐτὸν δέ ἐστιν εἰπεῖν νυκτὶ z. καὶ ἡ ἔρι,
γὰρ ἀορασίαν δηλοῖ. Σ 8ῦ2 Ψ 254
"D λιτὲ χάλυψαν. ,Pass. I] 790 ἠέρι πολλῇ
χεχαλυμμένος, P644 ἠέρι γὰρ χεκάλυπται v.].
cf. sch. A) pro χατέχονται, $ 549 χεχάλυπτο
πολλῇ, λ 15 (Κιμμέριοὺ ἠέρι καὶ DH
Biousi»o:, Eust. 1671, 43; cf. 9 562 ἡ
| ᾿χεχαλυμμέναι de navibus Phaeacum, δ᾽ 402
ελαίΐνῃ oui χαλυφϑείς cf. Eust. 1502, 22;
192 πᾶς χαλκῷ, σμερδαλέῳ χεχάλυφϑ'᾽, α 448
E waAvuutvoc οἰὸς ἀώτῳ, cf. “ 163; p 360
Koniór ταυρεΐῃ χεχαλυμμένος εὐρέας ὦμους,
1. Merc. 217 πορφυρέῃ, νεφέλῃ χκεχαλυμμένος
ὑρέας ὦμους,, 9 508 εἴατ᾽ ἐνὲ Τρώων ἀγορῇ
| - CDM ἵππῳ circumdati, absconditi equo.
) τί τινι rem re. Ὁ 196 (Adpveaa) πορφυρέοις
ἔπλοισι καλύψαντες μαλακοῖσιν, schol. V τι-
Τὲς χαϑάψαντες, Η 462 M 31 ἤιόνα τ θεῖοι
Ὁ 9 341 ἐπὶ μηρί" ἔχηε καλύψας πίονι δημῷ,
K 29 παρδαλέῃ μετάφρενον εὐρὺ κάλυψεν.
ἢ τινὰ ἔν τινι. “2 168 γεραιὸς ἐντυπὰς ἐν
Ἰλαίνῃ χεχαλυμμένος ita se involvit ὥστε διὰ
οὔ ἱματίου τὸν τοῦ σώματος τύπον φαίνε-
ϑαι. schol V τινὲς yg. ἡ χλαίνη zal ἄμει-
EUM Doederl. Gl. 2496 correxit 7; 7 aivy.
42 κίε παῖδα καλύψας δέρμασιν ἐν
[ὐχινοῖσοδ 6) τινί τι. E 315 πρόσϑε δέ οἱ
Καλυψώ
645
πέπλοιο πτύγμα «κάλυψεν (libri πεύγμ᾽ £z),
d 321 τόσσην oi ἄσιν χαϑύπερϑε χαλύψω,
constr. praegnans, Eust. 1238, 15 ἀντὶ τοῦ E»
ϑεῖναι εἰς κάλυμμα. 7) πρόσϑε τινός S. ἀμφί
τινι. X 813 πρόσϑεν σάκος στέρνοιο κάλ ὑψεν,
P 132 Αἴας ἀμφὶ, “Μενοιτιάδῃ σάχος εὐρὺ κα-
λύψας i e. σχεπάσας xal oiov χάλυμμα προ-
στησάμενος cf. Doederl. Gl. 2110. — Translate,
nusquam in Od., semel in hymnis, saepe in Il.
1) de morte: E 659 N 580 τὸ» δὲ xav! ὀφϑαλ-
μῶν ἐρεβεννὴ νὺξ ἐχάλυψεν cf. X 466; 6^ 553
Π 855 X 361 τὼ (uu) τέλος ϑανάτοιο κάλυψεν,
Eust. 581, 84 περίφρασίς ἐστι τοῦ ἔϑανον.
II 502 μὲν τέλος ϑαν. κάλυψεν ὀφϑαλμοὺς
ῥῖνάς τε cf. Eus 1072, 32; 4 461 5083 526
Z11 N 575 X 519 O 578 Hi 316 Y 898 471
Φ 181 h. Ap. P. 192 τὸν δὲ σχότος ὄσσε χά-
Avwe(») (v. 1. ὄσσ᾽ ἔχ.) cf. Π 325; O 578 pro
hoc hemistichio ante Wolfium legerunt ἀράβησε
δὲ τεύχε’ ἐπ᾽ αὐτῷ, Wolfius τὸν δὲ oz. 0. z.
recepit, Bekk. ho. Bl. II 162 illam restitui volt
lectionem. His de accus. cf. La Roche ho. Stud.
p. 230; Ν 495 τινὰ Τρώων ἐρεβεννῇ νυκτὶ
καλύψαι (c£. K 201), schol. BL περιφραστικῶς
ἀντὶ τοῦ ἀναιρῆσαι, Eust. 940, 37 ϑανατηρὰν
σημαίνει ἐπίχρυψιν., 2) de iis quos vox et ani-
mus deficiunt: X 466 τὴν δὲ χατ' ὀφϑαλμῶν
ἐρεβεννὴ νὺξ ἐχάλυψεν, Ξ 439 τὼ δέ οἱ ὄσσε
γνὺξ ἐχάλυψε μέλαινα (schol. A οἵτως ᾿Αρίσταρ-
χος,͵ ἄλλοι δὲ χὰδ δέ ot) cf. E 310 .1 356 ἀμφὲ
δὲ ὄσσε κελαινὴ νὺξ ἐκάλυψεν. — Ameis ad
4 461 app. et Doberenz interpret. hom. 1862
p. 10 s. 3) de affectibus animi: «1 950 χρατε-
ρόν & név9oc ὀφϑαλμοὺς ἐχάλυψε, P591 222
ὦ 315 τὸν δ᾽ &ytoc νεφέλη ἐχάλυψε μέλαινα.
B) Med. involvo, velo, obtego me οἵ. Naegelsb.
3d 121412 71)! 26259 ᾿χαλυψάμενος δ᾽ ἐνὶ νηὶ
κείμην (indicium. luctus ut £2 163 h. Cer. 182).
2) τινί. D'141 καλυψαμένη ὀϑόνησιν ὡρμᾶτο,
Ξ 184 χρηδέμνῳ δ᾽ ἐφύπερϑε χαλύψατο dio
ϑεάων, s 491 Ὀδυσεὺς φύλλοισι καλύψατο.
3) h. Ven. 183 χλαίνῃ τε χαλύψατο (v.l c
£x) καλὰ πρόςωπα. --- In tmesi ἐκ - AS
voL x 179 v. s. ἐκ (p. 375), κατά- χαλ. Α 460
B 428 y 457 μ 800, Ζ 464 Ξ 14 439 v. L,
II 395 P 594 9 92 τ δ07 v. s. ᾿χατά; ἀμφί - z.
E 310 — 4 356 ἀμφὶ ὄσσε νὺξ ἐχάλυψε, E507
ἀμφὶ δὲ νύχτα Ἄρης ἐκάλυψε μάχῃ, nisi quis
adv. esse statuit v. 5. ἀμφί, περί - K 201
ὅτε δὴ περὲ νὺξ ἐχάλυψεν SC. τὴν ᾿ΕΝ Π 735
πέτρον τόν οἱ περὶ χεὶρ ἐχάλυψεν, P 243 πο-
λέμοιο γέφος περὶ πάντα χαλύπτει, "Ext
quod epexeg. adiunctum est, schol. B ἐπεὶ ὡς
νέφος πολέμου Q "Ezr. πάντα καλύπτει, σ 201
με μαλακὸν περὶ κῶμα χάλυψεν (v. L xau
ix) EX 359 αὐτῷ ἐγὼ μαλ. περὶ κῶμα χά.
λυψα (schol. JAN ag ᾿χαλύψω: ἐν ἄλλῳ κῶμ᾽ £z.)
4220 περὲ δ' αἰγίδι πάντα κάλυπτεν (sch. À
ἐν ἄλλῳ κάλυψε), Ariston. ἀϑετοῦνται 20 s.,
cf. Hoffmann Tmes. III 9 et v. S. περί. σύν - καλ.:
ξ 298 ι 68 u 314 σὺν δὲ νεφέεσσι χάλυψε v. S.
σύν. (ἀμφικαλύπτω (zat - ἀμφικ. in tm.) χά-
λυμμα, καλύπτρη, Καλυψώ.
Καλυψώ (χαλύπτω, ,Occulina Herm., die
Bergende; Naegelsb. hom. Theol. 87, Düntzer
Beiw. des Gótter- und Menschengeschl, p: 2l,
Lehrs Popul. Aufs. 102, alii, cf. Kraemer Zu-
sammenstellung der hom. Beiw. Büdingen 1869
p. 17 adn. 87; E. M. 496, 23 E. G. 295, 35
Suid. 7 μὴ ἁπλῆ, χαλύπτουσα δὲ τὸ διανοού-
μενον, Lob. Rhem. 323). Nom. c, gen. οὖς,
646
acc. ὦ (tantum w 333); saepissime post caes.
tertii pedis (sedecies), in exitu versus novies,
Non legitur in Il. — Nympha, filia Atlantis
(α 52 ἡ 245) quae habitat in insula Ogygia
(5 244 ἀπόπροϑεν εἶν ἁλὶ χεῖται, 947 οὐδέ
τις αὐτῇ μίσγεται οὔτε ϑεῶν οὔτε ϑν. ἀνϑρώ-
πων), magno in antro (s 57 « 15 saepius. 1)6-
scribitur eius habitatio s 57 ss. Ulixem qui
naufragio facto et amissis omnibus sociis nudus
inopsque ad Ogygiam (η 254) eiectus est, be-
nigne excepit et amore eius capta, λιλαιομένη
πόσιν εἰναι (« 15 ε 80 w 334) promisit se eum
ἀϑάνατον καὶ ἀγήρων ἤματα πάντα facturam
esse (s 136 ἡ 257) sed Ulixes magno desiderio
patriae et coniugis legitimae captus id neglexit.
Septem annos (7 259) eum retinuit invitum (e 154
νύχτας ἰαύεσχε καὶ ἀνάγχῃ παρ᾽ οὐκ ἐϑέλων
ἐϑελούσῃ, ( 13), octavo (η 261) autem Iovis
iussu (« 86 s. ε 30 s.) eum dimisit. Ulixes cum
dea auxiliante (s 234 ss.) navigium sibi aedifi-
casset, profectus est. Calypso πολλὰ ἔδωκε,
σῖτον ᾿χαὶ μέϑυ͵ ἡδύ, καὶ ἀμβρ. εἵματα ἕσσεν,
οὖρον δὲ προέηκεν ἀπήμονά τε λιαρόν τε
(η 264—6 ε2604--8.) — Oceani filia dicitur fuisse
h. Cer. 422 Hes. theog. 359. 1017; schol V
ad « 52 Ἄτλαντος ϑυγάτηρ: Ἡσίοδος δὲ ἐν
Θεογονίᾳ φησὲ τὴν Καλ υψὼ ϑυγατέρα Ὠχεα-
νοῦ χαὶ Τηϑύος. --- Naegelsb. hom. Theol. 88.
Preller griech. Myth.? I 461 Gladstone hom.
Stud. ed. rU. p. 36. 205. 252. 73 260
εἵματα ἄμβροτα δῶχε Καλυψώ, & 263 EX 372
δῖα Κι, « 14 s 78 85 116 180 202 242 (y. ].
πότνια itg) 246 258 276 ε 39 K. δῖα ϑεάων,
ἡ 945 Ἄτλαντος ϑυγάτηρ, δολόεσσα K.| ναίει
Τρλύκαμος, δεινὴ ϑεός cf. schol. T et Nitzsch.,
ἡ 954 K. ναίει ἔυπλ., δεινὴ ϑεός, schol. HP
ἀϑετοῦνται στίχοι qj (251—8). ὕστερον γὰρ
ταῦτα λέγεται. μ 448 HK. ναίει ἐυπλ., δεινὴ
9. αὐδήεσσα, € 6l v. L, schol. HPQ γράφεται
καὶ οὕτως, δαιομένων" νύμφη δὲ ἐυπλοχα-
μοῦσα Καλυψώ pro d. ἢ δ᾽ ἔνδον ἀοιδιάουσ᾽
ὀπὶ καλῇ, 9 459 u 389 ΜΚαλυψοῦς ἡυχόμοιο,
ὃ 557 ε14 o 143 νύμφης Καλυψοῦς, wy, 333
νύμφην K. dt Ε 61 v. l, α 14 νύμφη πότνι᾽
ἔρυχε K., ε 242. v. l. πότνια νύμφη, h. Cer. 492
ἱμερόεσσιι K., ut Hes. theog. 359. Nomine non
addito vocatur Calypso óz« ϑεάων ε 159 192,
ϑεά « 591 s 92 97 265 300, πότνα ϑεά ε 215,
νύμφη s 6 153 196 280, νύμφη ἐυπλόχαμος
ε 57, dat. « 86 ε 80, πότνια νύμφη ε 149. —
Kraemer hom. Beiworter p 17s.
Κάλχας (χάλχη, καλχαίνωϑ Curt Et. 145
cf. etiam E. M. 486, 29 E. G. 296, 38 Eust. 51,
10) nom. ας, dat. «vt AN 45, acc. αντὰ 4 105,
vOC. ἂν A 86, Ariston. ὅτε Ζηνόδ. χωρὶς τοῦν
Κάλχα cf. Ariston. ad JV 68. 292; Düntzer Zen
p. 54. La Roche ἢ. T. 293, Am. 8 141 app.
— Tantum in Iliade. — Thestoris filius, vates
clarissimus in exercitu Graecorum Troiam op-
pugnantium, dux fuerat classium ad Ilium auspi-
ciorum scientia, cf. Cic. Div. 1, 40, 87; sciebat
enim praesentia, futura, praeterita (4 69—72.
86 s. B 300; praedixerat numerum annorum
belli Troiani B 322ss. cf. Eust. 59, 43 τὸ ἔσε-
σϑαι δεχαετῆ τὸν πόλεμον ἐν tij Αὐλίδι ἐμᾶν-
τεύσατο χαὶ τὴν ἀπνοίας τῶν ἀνέμων αἰτίαν
ἐξεῦρεν ὅτε σαν ot Ἕλληνες ἐχεῖ χαὶ τὴν
ἐχεῖϑεν δὲ εὐπλοιαν ἐξιάσατο τῇ σφαγῇ τῆς
᾿Ιφιγενείας. sch. A ad A 108. Apud Troiam
exposuit causam pestilentiae ab Apolline missae
Α 92 ss. — cf. etiam schol. A ad M 394 N 45
Κάλχας — κάματος
Eust. 51, 1 ss. Preller gr. Myth.? II p. 482 ss.
Calchanti adsimulatus Neptunus Graecos adloqui-
tur, ut eorum animos accendat (JV 45. 70). 69
Κάλχας Θεστορίδης, οἰωνοπόλων ὄχ᾽ ἄριστι
Zenod. μάντις cf. Düntz. Zen. 104 s. Fried-
lànder Ariston. p. 42; de Eust. 5l, 8 v. Kayser
Philol.18,709 s. — 5 300 ἢ ἐτεὸν K. μαντεύεται
5s καὶ οὐκί, B 322 K. ϑεοπροπέων Yr
N 70 K. ϑεοπρόπος οἰωνιστής, N 45 εἰσά
voc Κάλχαντι δέμας καὶ ἀτειρέα φωνήν, Α
Κάλχαντα προσέειπε, A 86 ᾿Απόλλωνι σὺ pos
χαν εὐχόμενος Δαναοῖσι ϑεοπροπίας ἀναφαί-
verc. Nomine non addito vocatur .4 92 μάντι
ἀμύμων, appellatur μάντε χαχῶν A 106
Eust. 59, 43.
Καμάνδρε toc, Kéuerógog v. 1. pro ἘΣ
μάνδριος, Σχάμανδρος v. sub hac voce.
Hoffmann 21. 22. D. d. Il. Prolegg. p. 117, La
Roche h. U. p. 43 et adn. 17, schol. À ad y
κάμαξ (Benfey WL. Π 321 L.Meyer vgl. Gr.
411, Düntz.: gebogen, sich rankend) palus;
pedamentum, adminiculum. 2563 (ior) 3 ἔστ᾽
«cu χάμαξι διαμπερὲς ἀργυρέῃσιν, schol.
Ζηνόδ. ἀργυρέοισιν. In femin. concinunt
Eust. 1163, 16 Suid. cf. Hes. Sc. 298; E. M. 48
39 x. ἀρσενικῶς μὲν, σημαίνει τὸ ὄρυγμα
τοὺς ἐν τάφῳ πεπηγμένους πασσάλους
τὴν τῶν πολεμίων ἐρωήν᾽ ϑηλυχῶς δὲ
ῥάβδους ἢ δόνακας παραπεπηγότας ταῖς
πέλοις. Discrimen illud vel nullum vel exig
esse Jacobs ostendit ad Anthol. Pal. 155
Spitzner 1. l; sch. D. E. M. 487, 46 za
στύλοις οἵ εἰσι ξίλα ὀρϑὰ παραπεπηγότα
ἀμπέλοις, cf. sch. B. Suid. Hes. Anecd,
Bachm. 267, 15 Eust. 1163, 16; Düntzer ij
pretatur χάμαξ X 569 et Hes. Sc. 298
1088“ , iudicat notionem pedamenti recenti
aetatis esse (?).
χαμᾶτηρός (κάματος cf. Lob. Path. proleg
281, L. Meyer vgl. Gr. II 575) laboriosus
lestus. Hes. ἐπίπονον, ἐπίλυπον. Suid
h. Ven. 246 γῆρας] οὐλόμενον, χαματη
χἄμ-ἄ-τος (χαμεῖν, κάμνω ck. L. Meyer
Gr. 1 409 II 93, Woerner subst. hom.
Misenae 1869 p. 41). guns nom. oc, gen,
(ter, dat. o, acc. o» (ter). 1) labor, aeru
ἢ 325 ἄτερ χαμάτοιο τέλεσσαν, v 118 μοὶ
μάτῳ ϑυμαλγέι γούνατ’ ἔλυσαν, ε 498 ἵν,
παύσειε δυσπονέος χαμάτοιο, h. "Cer. 301
σαν χκαμάτοιο, de labore belli E 811 2
κάματος πολυάιξ γυῖα δέδυκεν, sch. BL dx
πολλῆς κινήσεως ὃ κόπος, cf. Eust. "e
P 38b χαμάτῳ δὲ καὶ ἱδρῷ γούνατα. πι
λάσσετο μαρναμένοιιν. cf. P 745 $vubc. τ.
ὁμοῦ χαμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ σπευδόντεσσ'
corporis fatigatione, lassitudine quae se
laborem: 4 230 ὁππότε χέν μιν γυῖα Ad d.
ματος, « 199 εὖτ᾽ ἂν μιν χάματος xam
λάβῃσιν, Kammer Einh. d. Od. p. 404 ex
vv. 189—193; Η 6 χαμάτῳ δ᾽ ὑπὸ γυῖα
ται, N 85 ἀργαλέῳ z. φίλα γυῖα λέλυντο,
921, 38 ἔκλυσιν μελῶν καὶ τὸν πολὺν χα
ὁρίζεται. κακουργεῖ γὰρ ὁ x. περὲ τὸν ζωτι
κὸν σύνδεσμον, x 808 μοὲ ἐκ aiuto 9v
μοφϑόρον εἵλετο γυίων, Eust. 1661, 39
τοῦ κάμνειν κακὸν, ἮΝ ur ὁππότε μιν χε
tóc τε χαὶ ἱδρὼς γούνατ᾽ ὕχοιτο cf. DE. [
$ 52 χάματος δ᾽ ὑπὸ γούνατ᾽ ἐδάμνα, ε 45
«EU! ὀλιγηπελέων, x. δέ μιν αἰνὸς
K 312 890 χαμάτῳ ἁδηκότες αἰνῷ, Aristop
K 397—99 damnavit, Aristarchus*398 sq. δ᾽
sch. A., K 471 h. Ap. 460 svóov (ἔλϑωσιν)
χαμάτῳ ἁδηκότες, K 98 μ 981 χαμάτῳ ἀδηκ.
ἠδὲ a χαὶ ἵπνῳ (ἀοιμήσωνται), Ariston. ad K 98
ἡ 9. 9. Ζηνόδοτος͵ μὴ νοήσας τὸ σημαινόμενον
| . om ἀδ. ἡδέι ὕπνῳ χοιμ., 52 χαϑεῦ, δὲ i ὕπνῳ
᾿ χαὶ χαμάτῳ ἀρημένος, fuerunt qui ὕπνῳ ad
᾿ χαϑεῦδε referrent; Hor. carm. 3, 4, 11 ludo
| fatigatumque somno; E 318 αἴϑρῳ (v. I. 25990)
᾿ χαὶ apuro δεδμημένον, ε 15 x 148 ὁμοῦ
| χαμάτῳ τε͵ καὶ ἄλγεσι ϑυμὸν ἔδοντες, s 472
᾿ εἴ μὲ μεϑήῃ | δῖγος καὶ χάματος. 2) id quod
labore comparatum est. Ὁ 365 πολὺν κάματον
zal ὀιξὺν | σύγχεας ᾿Αργείων, paraphr. πόνον,
ΞΕ 417 ἄλλοι δ᾽ ἡμέτερον x. νήποινον ἔδουσιν
ef. Hes. theog. 599. — Coniungitur igitur his
cum adi. αἰνός, ἀργαλέος, δύσπονος, ϑυμαλ-
ἧς, ϑυμοφϑύρος, πολυάιξ (y (ἡμέτερος, πολύς).
les. χόπος, μόχϑος, πόνος. -- χαματηρός.
| Káustgoc (in multis libris Κάμιρος quam
Scripturam sequuntur E. M. 488, 7. Steph. Byz.
Suid. Hes. cf. Eust. 315, 21 ss.) urbs insulae
Rhodi, in ora occidentali sita. B 656 4ívóov
λυσόν τε xal ἀργινόεντα Κάμειρον. Hes.
Strabo XIV p. 653—5. Her. 1, 144. Thuc. 8, 44.
Eust. 315, 31. — Buchholtz hom. Real. I p. 359,
τῇ Es d. hom. Schiffskatalog, Kiel
P
| χἄμενος (Fick p. 68 rad. kam, xej-doe, lat.
| rus, camurus, sanscr. kmar curvum esse, cf.
zoth. himin-a-s, Benfey WL. I 33 Christ Lautl.
. 969 rad. χας, χαίω cf. E. M. 488, 2 E. G.
p9r, 4; L. Meyer vgl. Gr. II 298: Joh. Schmidt
ad. ak, sanscr. acmàn lapis, acmantam fornax,
f. Curt. Et? p. 544; Lobeck path. proll. 212)
minus, fornax, furnus. Lex. Seg. 270, 11 τὸ
ατασχείασμα ὕπου ὀπτᾶται ὃ χέραμος καὶ
ἰϑος - καλεῖται δὲ xal ἴπνος. — ep. 14, 2
ὑπείρεχε χεῖρα χαμίνου, 14, 8 συγχκαλέω χα-
/ δηλητῆρας, 14, 11 σὺν ' χάμινος πᾶσα
"ηϑείη. 14, 13 βρούχοι δὲ χάμινος, 14, 19
into: δὲ χάμινος. In fine versus exc. ep.
A nive (κάμινος cf. L. Meyer vgl Gr. II
43. 626; Lobeck Rhem. 319, path. "prol. 43)
[97 γρηὶ χαμινοῖ ἶσος (Ap. Soph. 95, 5 χαμι-
οἴη, schol. Η ἐν πολλοῖς yo. καμινῶ) anus
[raefecta fornaci. Eust. 1835, 40 ᾿ἡρίσταρχος
αἱ Ἡρωδιανὸς χαμινώ φασι τὴν χαμινεύτριαν,
τῶι φρύττουσαν χριϑὰς πρὸς εὐχερεστέραν
anode (cf Lehrs Arist. p. 151. Κομα-
ὃς dé φησιν οὕτω χαλεῖσϑαι διὰ τὸ χαμεῖν
Jke νας ὑπὸ γήρως (sic etiam Ap. Soph. 95, 5
ies.) cf. schol. BHQ Vind. 133 et sch. V; sch.
χατὰ τὸ εἶδος καὶ τὴν ἐσθῆτα. ῥυπαρὰ
φόρει. eodem modo interpretantur locum
-, Àm. cf. eiusd. app., Eust. 1835, 39 0t
ατὰ τὸ πολύλαλόν φασιν, ὡς £v ῥητοριχῷ
οὔται λεξιχῷ (sic Doederl. Gl. 697 Faesi.
ἕεροι δὲ διὰ τὸ ῥυσὸν τοῦ προσώπου εἶπον.
D de; διὰ τὸ ἐπιφαινόμενον μέλαν ὡς οἷον
* τινος ἀσβόλης. Lehmann Lehre v. Locativ,
1870 p. 14 putat χαμινοῖ locat. in-
rpre andum esse ,ad fornacem, furnum*.
χαριμον-ἴη (— χαταμονίη. χατάμονος qui
m impetum manet, καταμένω, cf. Woerner
—ibst. hom, index p. 8 Ἰὰ Meyer vgl. Gr. I 250
|486; Doederl. Gloss. 143) victoria ,quae pa-
tur stando et sustinendo* Lehrs Arist. p. 105;
-Tiston. ad iP 661 ὅτι οὐκ ἔστιν fv ἀνϑ᾽ ἑνὸς
Κμμονίῃ νίχῃ, ὡς οἱ γλωσσογράφοι (Lehrs
ist. p. 37), ἀλλ᾽ ἡ ἐχ πολλῶν (l. καταμονῆς),
Κάμειρος --- κάμνω
641
διὸ iml δρομέων οὐ τάσσει, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῶν
πυχτευόντων χαὶ μονομαχούντων (X 257), μία
(L μετὰ) γὰρ καταμονῆς. Ariston. ad X Xt
Schol. V ad Ψ 661, Eust. 1268, 45. 1322, 26
Hes. Ap. Soph. 94. 29 E. M. 488, 445 Wow
ἡ ἔχ μονομεροῦς νίχη, sed cf. Eust. l.
Doederl. Gl. 143. — .X 257 «t zzv ἐμοὶ Ze I
δώῃ χαμμονίην cf. schol. B, $W 661 o δέ x
᾿πύλλων | δώῃ χκαμμονίην.
κάμεμορος (ortum ex χατάμορος cf. Christ
Lautl p. 80, L. Meyer vgl. Gr. I 250; Lobeck
path. elem. T p. 362: vox χατάμορος legitur
ap. Arcad. 71, 98 cf. Lobeck path. .proll. 371;
Hes. χάσμορος per δύστηνος exposuit; Passow,
Faesi, Düntz.: cui adversum est fatum, malo
fato, perniciei destinatus, Schaper genera comp.
ap. 'Hom. Coeslin 1873. ,D.8 x — ὃς μόρον
(miseriam) x«9) ξαυτὸν ἔχει, Am.: quem fatum
in perniciem deduxit, ins Verderben hinab; Ap.
Soph. 95, 7 E. M. 488, 41 E. G. 297, 6 Doederl.
Gl. 579 non sine dubitatione, Autenr. (?) alii z.
ortum esse censent ex χαχόμορος) infelicissi-
mus, miserrimus. Suid. ταλαίπωρος, Hes. xa-
κόμοιρε, Eust. 1389, 20 χαχόμοιρος ἢ χκαχο-
ϑάνατος. schol P ad ε 160. Non legitur in
IL, dieitur tantum de Ulixe; ubique imper. χάμε-
μορε exc. B 351 (κάμμορον), — B 351 κεῖνον
τὸν χάμμορον, t 160 χάμμορε, μή μοι ἔτ᾽ ἐν-
ϑάδ᾽ ὀδύρεο, t 889 κάμμορε, τίπτε τοι ὧδε
Ποσειδάων ὠδύσατ᾽ ἐχπάγλως, λ 216 περὲ
πάντων xáuuoot φωτῶν, v 88 πάντων περὶ z.
(v. 1. περικ.) φ.
κάμνω (rad. χαμι, sanscr. cam, camnáti,
càmyati laborare, fatigari, quiescere, cami opus,
labor; Fick Spracheinheit p. 119; L. Meyer
vgl. Gr. I 409 Benfey WL. II 150, cf. Curt. Et."
p. 102. 629; Bopp Gramm. III 363 derivat à
rad, klam, Doederl. a χαπ, cf. Naegelsb. Anm.
ad D 978 p. 403 adn). Act. praes. ind. κάμ-
νεις qt 280, κάμνει, T 170 (v. 1. χάμνῃ), impf.
ἔχαμνεν 1 106, EE E (97, aor. ind. 1. p.
sing. et 3. p. pl: ἔχαμον, κάμον; χάμε(ν), ετον,
ἕτην. coni. χάμω A 168, χάμῃσι P 658 € 65,
χάμωσιν H 5. Controy ersum est utrum syllaba
χε (χεχάμ. A 168 P 658 Η 5) reduplicatio sit
verbi an particula. Ariston. ad 4 168 δύναται
iq ἕν χεχάμω, δύναται δὲ καὶ χωρίς χε χάμω
cf. Bekk. Anecd. 1158, schol. BL Ἡρωδιανὸς
μὲν χαὶ ᾿Αρίσταρχος νἔπεί χε“ γράφουσιν. οἱ
δὲ γράφοντες ἐπὴν τὸ χεχάμω ὑφ᾽ ἕν ἀναγι-
νώσχουσιν ὅπερ καὶ ἄμεινον. Herod. addit
οὐκ ἀγνοῶ δὲ ὅτι τινὲς ἔπήν κε" yp. (v. Lehrs
Herod. h. L), cf. Eust. 73, 12; ἐπὴν χεχ. ACD
Eust. 73, 10 GHLS E. M. 499, 7, Ariston. ad
H ὃ χε z.: ὅτι ἔν τισι yo. ,ἐπήν, ἐὰν δὲ οἵ-
τως ἔχῃ, προενεκτέον ὑφ᾽ £v, schol. AV οὕτως
Ἀρίσταρχος, 0 Σιδώνιος δὲ ἐπήν κε, sch. V;
Eust. 661, 46 χε z., Ariston. ad P 658: ὅτι
ὃ xb περισσὸς ἢ ὑφ᾽ ἕν χεχ. cf. Friedlaender
Ariston. p. 11; Eust. 1191, 60 «s x. Coni. χε-
χάμω legitur 'etiam. Cramer Epim. 243, 30 E.
G. 310, 57. 311, 49 cf. La Roche h. T. 994 ss.; s
Bekker et um legunt ἐπεί χε κάμ. — aor. opt.
χάμοιτε Θ 22 (y. |. apte), oitv t 1296, part.
pl όντα P 444, ὄντων ter, ὄντας Τ᾽ 18. perf.
ind. κέχμηκας Ζ 262, part. χεχμηώς pro zez-
μηεώς Ψ 232, ηῶτι Z 961, ηῶτα bis, ηότας
bis (cf. Savelsberg de digamm. p. 36. 38. ΤῈ Meyer
vgl. Gr. lI 221. 225). Med. fut. χαμεῖται B 389,
aor. χαμόμεσϑα Σ 841, ἐχάμοντο ε 180,
Multo saepius in ll. quam Od. nusquam in
048
Act. 1) intrans. laboro, laborando de-
languesco. 2) trans. elaboro, cum la-
bore facio. — trans. aor. tantum legitur, La
Roche h. Stud. 8. 89, 4. Doederl. "Gl. 2169.
1) a) 0 22 οὐδ᾽ εἰ μᾶλᾳ͵ πολλὰ κάμοιτε (yl
χάμητε, πάϑοιτε), ξ 65 ὃς οἱ πολλὰ χάμῃσι,
4 27 χαμέτην δέ 75 ἵπποι] λαὸν ἀγειρούσῃ,
Ζ 262 τύνη χέχμηκας ἀμύνων, Z 961'dvóol δὲ
χκεχμηῶτι “μένος μέγα οἶνος ἀέξει, paraphr.
κεκοπιακότι, «1 802 Π 44 ἀχμῆτες χκεχμηύτας
ἄνδρας ἀυτῇ ὦσαισϑε cf. sch. B ad 41 809,
quem locum Aristarchus expunxit, nunc etiam
Bekk., τ 232 κλίνϑη κεκμηώς, sch. B ἐξέφρασε
τὸν μετὰ πολὺν τὸν κόπον εἰς ὕπνον ἀποκλί-
ναντα, x 51 v 282 ἐμὲ ὕπνος ἐπήλυϑε κεκμηῶτα
cf Am. app. αὶ 81. b) cum partic. iungitur:
φ 426 οὐδέ τι τόξον | δὴν ἔχαμον τανύων,
Α 168 ἐπεί κε κάμω πολεμίζων, paraphr. ἐπεὶ:
δὰν κοπιάσω πολεμῶν, H5 ἐπεί χε χάμωσιν
ἐλαύνον τες, 21 9244 ἐπεὶ οὖν ἔχαμον ϑέουσαι,
Θ 448 οὐ μέν ϑὴν χάμετόν γε ὀλλῦ σαι (ταμέ:
τὴν Zenod., P 658 ἐπεὲ ἄρ χε χάμῃσι ἐρεϑί-
ζων, “ὦ 618 χάμε δάκρυ χέουσα. Φ 96 χάμε
χεῖρας ἐναίρων, ST 63 κάμε γυῖα ἐπαΐσσων,
φ 150 x«us χεῖρας ἀνέλκων. de artificis:
B 101 σχῆπτρον Ἥφαιστος χάμε τεύχων, H 220
σάκος ὅ οἱ T. κάμε τεύχων, 9.195 ϑώρηκα τὸν
Ἥ. κ. v., T 368 δῶρα͵ τά οἱ Ἥ. κα. τ., Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (365—8) cf. "schol. Vi:
Classen Beob. III 13, La Roche h. St. p. 189,
Hentze Phil. XXII p. 530. c) cum accus. rela-
tionis (cf. La Roche p. 188): B 389 περὲ δ᾽
ἔγχεϊ χεῖρα χαμεῖται (rhet. Gr. III, 131, 28
παρεῖται), E 197 κάμνε δὲ χεῖρα, d» 26 zd
χεῖρες ἐναίρων, Hermodorus rhapsodus ver 3
duo ultima ἃ praecedentibus separavit, ἤκουσε
χειροχοπῶν sch. V; φ 150 χάμε χεῖρας ἀνέλ-
κων. T 170 οὐδέ τι γυῖα πρὲν κάμνει, P 68
μάλα γὰρ χάμε γυῖα ἐπαΐσσων, u 280 οὐδέ τι
γυτα χάμνεις, sch. ΒΩ πόνου οὔποτε λήγεις.
II 106 ἀριστερὸν ὦμον ἔχαμνεν. d) οἱ χα-
όντες, per euphemismum dicti sunt οἱ ϑανόν»-
τες. Suid. E. M. 488, 26. 102, 50. E. G. 995,
54; Eust. 921, 40 λυσιμελὴς καθὰ ὃ ὕπνος χαὶ
0 ᾿ϑάνατος, οὕτω καὶ ὃ κάματος. Damm,
Passow: defuncti laboribus et miseriis vitae hu-
manae, quae interpretatio abhorret a sensu ve-
feum οὗ, Buttmann Lexil. II 237 ss.; Buttm.
Nitzsch ad 4 476, Düntzer: fessi, defati-
Bo exhausti, &uevgvot; Naegelsb. hom. Theol.
p.375, Anm. z. Il. 7" 278: functi laboribus, qui
per vitam mala passi sunt; mortui ita vocantur
propter statum ex quo, non in quem venerunt.
Fick Spracheinh. p. 119 ,die Beruhigten'*. optime
Classen. Beobb. II T5 $,: cum ze Sit — suc-
cumbere laboribus, nicht weiter kónnen, καμόν-
τες sunt ii qui laboribus vitae succubuerunt,
quos morientes defecerunt vires. Sequuntur eum
plurimi interpretes recentiores. Baeumlein Ztít.
für A.W. 1857 p. 67 x. --- χκεκμητότες esse ra-
tus est, sed cf. Classen ἢ. 1. La Roche ἢ. St.
ὃ 89, 4 Am. ad 2 476; Naegelsb. ad 7'278. —
T 978 oi ὑπένερϑε καμόντας ] ἀνθρώπους τί-
νυσϑον, 72 ὦ 14 ψυχαὶ, εἴδωλα χαμόντων,
schol. V ὥρισε τί ἐστι ψυχή, A 476 vexQol
ἀφραδέες ναίουσι, βροτῶν εἰδωλα χαμόντων,
paraphr. 4/72 ἀπεικονίσματα τῶν τεϑνηκότων,
cf. Naegelsb. hom. Theol. p. 405 adn, Doederl.
Gl. 2169. e) χάμνειν dicitur de rebus: V 444
φϑήσονται τούτοισι πόδες καὶ γοῦνα χαμόντα,
μι 232 ἔχαμον δέ μοι ὄσσε παπταΐνοντι. 9) 4187
hymnis.
fatigor,
χάμτσιτω — χαμτεύλος
216 μίτρη τὴν χαλκῆες κάμον ἄνδρες, E
πέπλου, ὅν οἱ χάριτες χάμον, Eust. 553, 9.
τοῦ χαμεῖν λέξις ἐπὶ τεχνῶν δυνήϑης uie )
E 135 (Zenod. expunxit vv. 734—6) 0 386 zx
ὅν ῥ᾽ αὖτ ποιήσατο καὶ zug χερσίν. À
ad Θ 386 49. στίχοι τρεῖς (385—7), eir 3
χαὶ Ἀριστοφάνης" Ζηνόδοτος δὲ οὐδὲ 2 ἔγραφεν.
o 105 πέπλοι, ovc κάμεν αὐτή (v. 1. ἔργα γι
ναικῶν). Σ 614 ὅπλα χάμε, ε 196 τέχτονες
χε χάμοιεν | νῆας, schol. V χατασχευάσα
Eust. 1619, 49 z. νῆας ἐνεργητιχῶς καὶ ;
gov dvat. ἐχάμοντο παϑητικῶς [τὴν αὐτὶ
ἔχουσιν ἔννοιαν. ἐπειδὴ καὶ κάματός ἐστιν
ἀμφοῖν. "λαμβάνεται γὰρ ἡ τοῦ χαμεῖν
νῦν κοινότερον ἀντὶ τοῦ ποιεῖν, μετὰ 7t;
μέντοι. ἢ ἀντὶ toU τελεῖν. À 523 Ἵππο
χάμ᾽ Ἐπειός, w 189 λέχος ἐγὼ ἔχαμον ;
τις ἄλλος. "Med. mihi comparo, acquiro C
labore. 2341 τὰς αὐτοὲ χαμόμεσϑα βίη ἱ
δουρί τε, paraphr. χοπιάσαντες ἔχτησά͵
c. acc. praedic. « 180 οἵ κέ σφιν νῆσον
μένην ἐκχάμοντο i. e. κάμνοντες ἐποιήσι
cf, Nitzsch h. L, schol. T ἐξημέρουν γεω
σαντες. — Hes. 'Suid. E. M. 488, 17. E. G.
49. 607, 31. (χάματος, χκαματηρός, ἀχάμα
ἀχάμας, ἀχμής, ἄχμητος, ἀνδρόχμητος, π
λύχμητος, sec. laesi etiam ἀχμὴνς)
κάμπτω (rad. xem, χαμπ vibrare, au
niedergehen, curvare, sanscr. kamp, ΚΕ
tremere, caus. huc illuc, sursum deorsum fleetem
Fick p. 67; Curtio qui Et.? p. 105 dubitat m
ea radix sanscr. cum graeca possit comp
probabilior videtur (p. 429) Grassmanni sen
€ (Kuhns Ztschr. IX 17), rad. χαμπ cum sam
kuk', kuik cognatam esse. L. Meyer v|
I 363 ad rad, kap, kamp, Κὰρ refert, cf. Benfe
WL. H 324; Christ Lautl. 120, "Ahrens
u. seine Sippe p.3 comparant sanscr, k(n)ai
mi). Act. inf. fut. χάμψειν, Bekk. καμ'
aor. ἔχαμψε, coni χάμψῃ, in tm. ἔχαμ
Pass. aor. 1.108 γι]. καμφϑήτω. Nusquam]
, semel in Od., AO s in Il. n
T 12 τιν᾽ ὀίω αὐτῶν γόνυ. z.. sch. B οἱ
γοντες τεταμένον ἔχουσι τὸ γόνυ, οἱ δὲ χι
μενοι κεχαμμένον. καϑεδεῖταί τις τῶν
γόντων, ὃς χαὲ ἀναπαύσει αὑτὸν καὶ τὰ G2
ε 459 ἄμφω γούνατ᾽ ἔχαμψε | χεῖράς τε,
βαράς cf. schol. E, PQT, Eust. 1545, 53.
ὑπὸ γλωχῖνα δ᾽ ἔχαμψαν, v.l pro ἔγναμι
v. Bekk. ho. Bl. I 36, 9 La Roche h. U.]
Eust. 1350, 21. 1349, 44. 2) Pass. I1
ταῦτά χέ οἱ τελέσαιμι μεταλλήξαντε Z
χαμφϑήτω (pro δμηϑήτω) Aristoph. c. Zen
v. Did. ,precibus flectatur*. Suid.
Gl. 2112. (χαμπύλος, ἐπικαμπύλος, εὐχ
χαμπῦλος (χάμπτω, cf. L. Meyer v|
II 196) curvus, curvatus. Hes. στρεϑλά,
Suid. Hes. ἐπικαμπῆ. Semper ante nome!
φ 359) et plerumque in quinto pede {
ter in 2. pede, semel in 4. pede (y 359) 1
tur neutr. sing. ««uzvAov E 381, ceteris |
omnibus plur. χαμπύλα. saepius in Il qui
Od. 1)χ. τόξα 17 E 97 K 888 M 372 (schol
ἀϑετεῖται) 502 (cf. schol. A, Suid.) « 156 9?
h. Ap. 131 h. Merc. 515, q 359. 2) «aun
ἄροτρα h. Cer. 308 cf. Solon 18, 48. 8) χαμπῆ
ύχλα currus E 722, schol. D ad B 906 legisse
Hidetur ἀγκύλα pro χ. 4) χαμπύλον ἅρμα E9231
1£. Grashof Fuhrwerk p. 21. — Doederl. Gl. 2172.
Jena umi Aoc).
| χἄναστρον (χάναι, κάνναι cf. L. Meyer vel.
Hr. II 355) canistrum. Hes. z. esse ait non
olum χανοῦν, sed etiam τρυβλίον, idem Pho-
Jius p. 310 ed. Naber, Eust. 1402, 29; Poll.10, 85
γνελλώδεις τινὲς πιναχίσχοι. ep. 14, 8 de vasis
ctilibus: εὖ δὲ περανϑεῖεν χότυλοι zal πάντα
ἄναστρα (Wolfius χανάστραο).
χἄνάχέω (χαναχός cf. L. Meyer vgl. Gr. II
3) resono, strepitum sonitum edo.
ἰάχησε δὲ χαλχός, p 542 Τηλέμαχος ἔπταρεν,
μῳὶ δὲ δῶμα | σμερδαλέον κανάχησε v. 1. pro
ov&85ot cf schol. HM, Eust. 1831, 55. —
riedlaender 2 hom. Wórteryerz. p. 797.
arx. (rad. x«v, χανάζω, sanscr. kvan,
vanà sonus, lat. cano, Curt. Et? p. 135 cf.
orssen Aussprache d. lat. Spr. I p. 483, L. Meyer
3L Gr. 1405 II 158, Benfey WL. ΠῚ 68). le-
ütur tantum nom. et acc. sing., saepius in Il.,
nel in Od, ubique post caes. tertii pedis. —
pnitus, strepitus. Hes. et paraphr. Il. ψόφος,
yoc, Hes. addit ὄγχος, χραυγή, Eust. 310, 4
τύπος cf. 488, 49. — II 105 δεινὴν (v. 1. δεινή,
wov cf. schol. BL) πήληξ βαλλομένη κανα-
ἣν &ye, Π 194 χυνέη χυλινδομένη x. ἔχε, 582
«y δ᾽ ἦν ἡμεόνοιιν sonitus mulorum iugum
entium, οἵ, Verg. Aen. 8, 596; de stridore
um: T 365 ὀδόντων χαναχὴ πέλε cf. Hes.
164; Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (365—8).
tharae sono: ἢ. Ap. 185 φόρμιγξ ὑπὸ
ρου xav. ἔχει ἱμερόεσσαν. — κα. ἔχειν
itur JI 105 794 h. Ap. 185; z.
)guij, ἱμερόεσσα.
v&xéSo (χαναχή cf. L. Meyer vgl. Gr. II
)i q. χαναχέω: resono, strepitum sonitum
lo. Paraphr. Il. et E. M. 488, 49 ἤχει, Hes.
[ ἐχραύγαζεν. M 36 χανάχιζε
iungitur cum
"όφει, ἐφώνει,
ὕραταὰ πύργων | βαλλόμενα, schol. AD τὰ
τὰ ἤχει τὰ ἐπὶ τοὺς πύργους ἀκοντιζό-
νὰ. ἢ τὰ ἐνῳχοδομημένα τοῖς πύργοις ξύλα
1, illud minus rectum est. x 399 ἀμφὲ δὲ
nut | σμερδαλέον χανάχιζε, La Roche ex
»timis libris revocavit χονάβιζε cf. Eust. 1663,16.
iedlaender 2 hom. Wórterverz. p. 797.
χᾶάν-ξο-ν et χἄνειν (χάνναι, χάναι, cf.
WL. Π 156, Woerner subst. hom. p. 32,
| Meyer vgl Gr. II 476) canistrum, lanx.
M. 489, 12 E. G. 997, 47. Suid. Hes. Lex.
^g. Bachm. 267, 93 χανίσχιον. leguntur χα-
010, οὐ (o 335), c, ov, οἱσι(»), κάνεια (κ 355).
ulto saepius in Od. (undecies) quam in 1].
) nusquam in hymnis. Apponebantur in ca-
stris panes. 7 217 42 696 v 955 σῖτον (ἑλὼν)
Ἔνξίμε (τραπέζῃ) χαλοῖς ἐν z., α 147 m δὶ
παρενήνεον (sv) ἔν χ., o 835 χανέου v
v ἀείρας, o 948 ἄρτον τ᾽ οὖλον ἑλὼν
Πριχαλλέος ἐχ κανέοιο, c 120 ἄρτους £x κ.
[0 παρέϑηκεν ἀείρας quem versum cum v.119
Rittunt KS; 9 69 πὰρ δὲ τίϑει κάνεον καλήν
τράπεζαν cf. Am.; de usu canistri in sacri-
3 ,v. Boisson. ad Philostr. her. p. 632'
leph): y 449 ἔχεν οὐλάς | ἐν κανέῳ, ὃ 761
| ἔϑετ᾽ οὐλοχύτας χανέῳ. Adhibebantur
à etiam ad excipienda ossa residua ἃ
-ma. v 300 ἔρριψε βοὸς πόδα, χείμενον ἐκ
νέοιο λαβών. "lale χάνεον apud honoratio-
3 erat ex aere sive auro factum. «1 680 ἐπι-
"οἴηλε ἐπ᾿ αὐτῆς (τραπέζης) χάλκειον záveov,
κάναστρον --- Καπανήιος
t 469 xa«-:
649
ἐπὶ δὲ χρόμυον cf. Hoffmann Tmesis in Il. II
p. 13, de o producto v. Giseke hom. Forsch.
p. 227; « 85b ἐπὶ δέ σφι (τραπέζαις) τίϑει
χρύσεια χάνεια (v. 1. κύπελλα cf. sch. Η). Iun-
gitur cum adi χαλός, περικαλλής, χάλχειος,
χρύσειος.
κανών (ivy cf. Benfey WL. II 157 L. Meyer
vgl. Gr. II 141) ealamus. leguntur χανών, ovac,
ὀνεσσ᾽, Schol A ἐκ πλήρους αἱ ᾿Αριστάρχου
χανόνεσσι. tantum in ll. 1) manubria, ansae
clipei. In clipeo duo erant eiusmodi χανόνες
ab interiore eius parte facti, alter per quem
bracchium sinistrum inserebatur,alter quem manu
sinistra tenebant cf. Herodotum 1, 171, Ruestow
et Koechly Gesch. d. griech. Kriegsw. p. 17.
Friedreich hom. Real. 367; sch. BD ad O 193
E. M. 489, 36 E. G. 297, 41 ῥάβδους αἷς ἐχρά-
vovv τὰς ἀσπίδας" οὔπω γὰρ ἐχρῶντο τοῖς
πόρπαξιν obo ὄχανα ἐκάλουν" ὕστερον γὰρ οὗ-
τοι ἐπενοήϑησαν ὑπὸ Καρῶν. sch. B ἐπεὲ ,
οὐδ᾽ ἐχ πόρπαχος εἶχον τὰς ἀσπίδας ἠρτημέ-
νας, ἀλλ᾽ ix τελαμώνων. διὰ τοῦτο πρὸς τὸ
χκατευϑύνειν αὐτὰς ἐχρῶντο χανόσιν, δύο σχή-
ματα ἀποτελοῦντα ἐργασάμενοι. Eust. 707, 58
ῥάβδους τινὰς ἀναφορέας τῆς ἀσπίδος, τορευ-
τοὺς ἴσως ὄντας χαὶ ὡς εἰπεῖν κανονωτούς.
Hes. αἱ τῆς ἀσπίδος ῥάβδοι ἀφ᾽ ὧν ὃ τελα-
μὼν ἐξῆπτο. sunt qui putent χανόνας esse
ligna duo transversa quibus superstructum erat
corium clipei. O 198 ἀσπίδα N., τῆς κλέος
οὐρανὸν xeu, | πᾶσαν χρυσείην ἔμεναι, xavó-
νας τε χαὶ αὐτήν, N 407 τὴν (ἀσπίδα) δύω
χανόνεσσ᾽ ἀραρυῖαν. 2) calamus qui filo sub-
teminis cireumyolutus, ut apud nos radius tex-
torius, per fila staminis transmittebatur, nostr.
Spule, schol. D ad 3P 761 ὁ χάλαμος περὶ ὃν
εἱλεῖται ὃ μίτος ὃ ἱστουργιχός, Becker-Mar-
quardt róm. Alterth. V, 2 p. 181 ss. cum z«-
vor arundo, uíroc sit licia, interpretatur ,die
Leistenpaare (arundines) durch welche man so-
wohl die geraden als die ungeraden Kettenfáden
herauf- und herabziehen kann. Hes. alii cen-
sent x. — iugum esse, Düntz. — χερκχίς, σπάϑη.
— 3P 761 ixl δ᾽ ὠρνυτο δῖος Ὀδυσσεύς | ἀγχε
μάλ᾽, ὡς ὅτε τίς τε γυναιχὸς ἐυζώνοιο | στή-
ϑεός ἐστι χανών. "'lhiersch Gr. ὃ 829, 9 vo-
luit corrigere, sed refutatus est ab Herm. op.
2, 48 et Spitzn. l.1.; Eust. 1328, 42 x. οὐ συν-
ταχτέον μετὰ τοῦ στήϑεος, ἀλλ᾽ ἰδίᾳ x«9^
αὑτό. ἔστι γὰρ ὃ νοῦς, ὅτι ἄγχι μάλα Αἴαν-
toc ἦν Ὀδυσσεύς, χαϑάπερ στήϑεος γυναικὸς
ἄγχι μάλα ἐστὶν 0 τοιόςδε κανών, cf. Becker-
Marquardt l 1. et Faesi qui dicit ea compara-
tione declarare voluisse poétam spatium inter
currentes semper idem fuisse.
Καπὰᾶνεὺύς (Pott a καπάνη derivat, Curt. Et.
136 a rad. ez: ἐπιπνέων (cf. Soph. Ant. 136)
vel homo χαπνοῦ cf. Curt. 1. l) Hipponoi filius,
pater Stheneli (cf. sch. BL. ad B 564), Theba-
nus, princeps Argivorum. Periit bello Thebano.
B 564 Καπανῆος ἀγακλειτοῦ φίλος υἱός, 4408
υἱὸς Καπανῆος κυδαλίμοιο, E 819 υἱὸς K. —
tantum in Il.
Καπανηεάδης (v. Angermann de patr. gr.
form. in Curt. Stud. I, 1 p. 29, L. Meyer vel.
Gr. II 557) Capanei filius i. e. Sthenelus E 109
voc. Καπανηιάδη.
Καπᾶνήεος (v. L. Meyer vgl. Gr. II 557)
Capaneius. A. υἱός — Sthenelus. 4 367 X9Z-
νελος K. υἱός, accus. E 108; Σ9. K. ἀγλαὸς
υἱός E 941.
650
HEU (— σκάπετος ἃ σχάπτω Benfey
WL. I 193 Curt. Et.? 158. 645 cf. L. Meyer
vgl Gr. I 367 IL 93 Woerner subst. hom. index
p. 41; Lobeck Path. El. I 125 Doederl. Gl. 2101
formam σκάπετον recentiorem esse censent).
fossa, fovea. E. M. 489, 56 E. G. 298, 32 Ap.
Soph. 95,8 Hes. τάφρος παρὰ τὸ ἐσχάφϑαι,
paraphr. τάφρος cf. Eust. 1019, 62. 1376, 29;
Hes. τάφος, σορύς, ὄρυγμα, βόϑρος. Legun-
tur formae χαπέτοιο et ον. tantum in Il.
Ο 356 ὄχϑας καπέτοιο βαϑείης (E. G. 208, m
zem) sch. BL τὰς ἀνασχαφὰς τῆς τάφρου
δηλονύτι. ᾿Αργεῖοι οὖν τὴν τάφρον z. ὠνό-
μαζον cf. Eust. 1019, 62. € 564 ἀμφὶ δὲ xva-
νέην z., ntol δ᾽ ἕρκος ἔλασσεν Voleanus in
clipeo Achillis. Eust. 1163, 33 τάφρος ἐπ᾽
ἀσφαλείᾳ, πέριξ ὀρωρυγμένη τῆς ἀμπέλου.
£2 797 ἐς κοίλην x. ϑέσαν, paraphr. εἰς βαϑὺ
ὄρυγμα, in scrobem in qua 'ponebantur reliquiae
cremati corporis.
zeit (volgo refertur ad χάπτειν, Curt. Et.3 645
coniungit cum σχάπτω, cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 158 Woerner p. 4) praesepe. schol. AD ad
O 434, sch. ad à 40, E. M. 489,39 E. G. 297, 55
Hes. Eust. 1481, 30 φάτνη. Tantum plur. Θ 434
ἅππους) κατέδησαν ἐπ’ ἀμβροσίῃσι χάπῃσιν,
à 40 ἐφ᾽ ἱππείῃσι χάπῃσι.
χαπνέξζω (καπνός, cf. Curt. Et. 575, L. Meyer
vgl Gr. IL 53) fumum excito, ignem accendo.
B 399 χάπνισσάν {1} χάπνισάν, Hes. χαπνή-
σάν) τε κατὰ χλισίας καὶ δεῖπνον ἕλοντο.
E. M. 489, 55 Hes. Eust. 245, 5. 760, 42.
877, 1. paraphr. πῦρ ἀνῆψαν.
χκαπε-νό-ς (rad. χαπ, χαπύω, sanscr. kap-i,
kap-i-a-s, lat. vapor, "lit. kvap-a-s, Curt. Et.
p. 185. 119. Fick Spracheinh. p. 90. Corssen
Ausspr. d. lat. Spr. 1 412; Benfey WL. I 268
Doederl Gl. 2229 L. Meyer vgl Gr. I 3638
II 189 Woerner subst. hom. index p.37). 1)fumus.
2) vapor. E. M. 489, 52 πυρὸς ἄυτμή. Saepius
in Od. quam in ll, nusquam in hymnis; legun-
tur χαπνός, οὔ, 9, 0v.-— 1) «* 149. καὶ μοι
ἐείσατο DS ἀπὸ χϑονός. τ 18 ἔντεά μοι
, χαπνὸς ἀμέρδει. 3P 100: ψυχὴ δὲ χατὰ χϑο-
γὸς ἠύτε x. ᾧχετο, sch. B διὰ τὸ λεπτὸν xcd
ἀφανὲς καὶ πνευματῶδε c cf. Eust. 1290, 37;
schol. V ἢ πρὸς τὴν κίνησιν. 2 110 χόλος
ἀνδρῶν ἐν στήϑεσσιν ἀέξεται ἠύτε «., minus
recte schol. ΑΒΥ͂ καπνὸν τὸ πῦρ φησίν, ὡς.
z 3207; rectius τὸν z. παρείληφε πρὸς τὴν
αὔξησιν. Faesi ,die Vergl. mit d. Rauch soll
die Art und Natur des Zorns, der in e. all-
máhlich wachsenden Wallen und Aufsteigen be-
steht, anschaulich machen'. Doederlini hario-
lationes (Gl. ,2229) praetermitto. Σ 907 ὡς ὅτε
x. ἰὼν ἐξ ἄστεος αἰϑέρ᾽ ἵχηται. haud recte
schol. B x. τὸ πῦρ φασίν. datur interdiu
signum fumo, sicut noctu igne cf. schol. AD.
Eust. 1138, 53. schol. A οἱ περὲ Διονύσιον τὸν
Θρᾷκά φασιν ᾿Αρίσταρχον πρώτῃ ταύτῃ χρώ-
μενον τῇ γραφῇ μεταϑέσϑαι καὶ γράψαι" "ὡς
δ᾽ ὅτε πῦρ ἐπὶ “πόντον ἀριπρεπὲς αἰϑέρ᾽ ἵχη-
ται. (χαὶ γὰρ ἄτοπον, φησί, πῦρ εἰχάζεσθϑαι
καπνῷ sch. V) Eust. 1139, 15. Friedlaender
Beitr. z. Kenntn. d. hom. Gleichn. II Berl. 1871
p. 11 ,tertium comparationis ist die Hinweisung
- auf die Vorstellung von e. die gesammte Um-
^
gebung unverháltnissmüssig überragenden, die
Aufmerks. ausschliesslich beanspruchenden Er-
scheinung wie Achill sie darbietet*. d 522 ὡς
ὅτε x. ἰὼν εἰς οὐρανὸν εὐρὺν Venta | ἄστεος
᾿
χάπετος — χάτερος
αἰϑομένοιο τι πᾶσι Ó? ἔϑηχε πόνον, πο.
λοῖσι δὲ κήδε᾽ ἐφῆκεν. Θ [188] ᾿Αργείους T
ζομένους ὑπὸ καπνοῦ (v. l. καπνῷ, Eust, 703, 4
περὶ καπνῷ), I 243. ᾿Αχαιοὺς. . ὀρινομένοι
(Bekk. ἀτυζομένους) o vzó χαπνοῦ. π᾿ 988 (der.
t 7 (vv. 3—52 expungit Duentz., cf. etiam Kire
hoff Comp. d. Od. 178) ἐκ χαπνοῦ κατέ
A317 χνίση δ᾽ οὐρανὸν ἵχεν ἑλισσομένη
χαπνῷ. v 495 ῥάχος ἠδὲ, χιτῶνα, AGO pu
μορυχμένα καπνῷ. c 58 ἱέμενος zal καπνὶ
ἀποθϑρώσκοντα νοῆσαι ἧς ate, L 167 ἐλεύι
σομεν Z., X 99 z. à? oiov δρῶμεν ἀπὸ 230
ἀίσσοντα z 152 ἴδον αἴϑοπα z. (v. s. v. αἶϑοι
z 196 x. ἔδρακον ὀφϑαλμοῖσι διὰ | δρυμὰ
2) u 202 χαπνὸν καὶ μέγα κῦμα ἴδον, schol.
ἐχ τῆς συγκρούσεως καὶ παρατρίψεως τ
Πλαγχτῶν, schol. V εἰχότως καπνόν. ἐν ἡ
γὸρ οὐ φαίνεται πῦρ. Eust. 1718, 6.
τούτου μὲν καπνοῦ καὶ κύματος ἐχτὸς f
νῆα. Nitzsch, Faesi, Ameis conferunt
vv. 202 219 versum 68; X 149 πηγὴ ὕδατι λ
δέει, ἀμφὶ δὲ καπνὸς | γίγνεται ἐξ αὐτῆ
εἰ πυρὸς αἰϑομένοιο. Eust. 1263, 52 x.
τὸ ἄϑρουν τῆς ἐκ ϑερμῶν ὑδάτων ἀναϑ
σεως. Coniungitur z. cum adi. αἶϑοψ e
«0c. (καπνίξω).
κάπρεος (χάπρος cf. L. Meyer vgl. Gr. ἢ
aper. Tantum in Il., leguntur "ὃς, 9, ον. 4d
ὡς δ᾽ ὅτε κάπριον ἀμφὶ κύνες. : σεύ t
M 42 ὡς δ᾽ 67) ἂν £v τε κύνεσσι xal vig
ϑηρευτῇσιν | χάπριος ἠὲ λέων στρέφεται
vet βλεμεαίνων. adicitur σῦς ita ut nomel
genus definitur praecedat speciei (cf. S
de Carolsfeld verb. coll. hom. p. 8s. Am
app. Lob. paralip. 344) 4 298 ἐπ’ dy
gvt zamolo ἠὲ λέοντι, P 982 συὶ εἴς M 6
χήν | καπρίῳ. Friedreich Realien 106. Güntl
Viehzucht bei Hom. p. 28.
κάπρος (rad. χαπ cf, Pott E. F. I 956
WL. I 269, ,Schnaufer, Stinker'; Fick 8
einh. p. 68 censet rad, χαπ esse — sich he
cf. etiam Curt. Et.? p. 136, Woerner
hom. index 39) aper. Hes. σύαγρος, vc
Multo saepius in Il. (novies) quam in Od
nusquam in hymnis; leguntur χάπρου,
o, 0.0»). 4 394 ὡς ὅτε χάπρω | ἐν zv
ρευτῇσι μέγα φρονέοντε “πέσητον, P 128
νεσσιν ἐοιχότες, οἵ v? ἐπὶ χάπρῳ | βλῆ
. ἀίξωσι, & 104 Ἄρτεμις τερπομ vx χά
coniungitur σῦς cum χάπρος et illud.
dem huie praefigitur (cf. Schnorr de Ca
verb. coll. hom. 8 s, Ameis ad » 87 ap
beck Parall. 344). E 783 H 257 ἐοιχό
συσὶ χάπροισι(ν), Ρ 21 οὔτ᾽ οὖν πάρ
τόσσον μένος ... οὔτε συὸς χάπρου ὀλο
νος, οὗ τε μέγιστος | ϑυμὸς ἐνὲ στήϑεσσι Ὁ
σϑένεϊ βλεμεαίνει cf. schol. A. Eust. 1
— χάπρος dicitur non modo aper silve
etiam verres domesticus. Eust. 1782,
συῶν ot μὲν τέλειοι acl ἐνόρχαι. T 197
ἑτοιμασάτω ταμέειν Διί τ᾽ ἠελίῳ τε οἵ. 5ι
πρὸς τὰ ὕρκια τρισὶν ἐχρῶντο Ἀττικοί, χάπι
ἀριῷ, ταύρῳ. T 251 x. ἔχων ἐν χει ol,
χάπρου ἀπὸ τρίχας͵ ἀρξάμενος, :
στόμαχον χάπρου τάμε νηλέι ἢ χῷ. ἃ
v 278 ἱερὰ καλὰ Ποσειδάωνι, νειὸν ταῦ
τε συῶν t ἐπιβήτορα κάπρον (odeur) Ἐν
1676, 37 ἡ τοιαύτη ϑυσία τριττύα λέγε
Phim. Lex. Nr. 242. Photius s. v. Qt
vocatur igitur χάπρος ap. lom. o1odpo
συῶν ἐπιβήτωρ. Friedreich Realien
, Viehzucht bei Hom. p. 28. (za«-
Κάπυς n. pr. Assaraci filius, pater Anchisae.
239 ᾿Ασσάρακος δὲ Κάπυν (τέκετο) - ὃ δ᾽ ἄρ᾽
γχίσην τέχε παῖδα. Apollod. 3, 12, 3.
χαάπύω (rad. χαπ cf. Curt. Et. 135 s. Fick
acheinh. p. 90 L. Meyer vgl. Gr. I 363 II 41)
xspiro, efflo animam. .X 467 ἀπὸ δὲ ψυχὴν
ἄπυσσεν (v. l. ἐχάπυσεν. est ἀπό in tmesi
Hoffmann Tmes. in Il. III, 22); schol. B ὑπερ-
γλιχῶς, ἀντὶ τοῦ ἐξέπνευσεν. sic vertit etiam
|. M. 489, 44. 492, 34 E. G. 175, 35 Suid.;
τέπν. E. G. 319, 'b6 Eust. 1280, 34; Hes.
-ἐπν. χαὶ συνέσχεν. poeta ἢ. l τὴν λειποϑυ-
αν vocat ψυχῆς ἀπόπνοιαν, oppositum est
ἄμπνυτο. Doederl. Gl. 9227 censet ἐχάπ.
perf esse verbi χαπύσσω quod Andr. non
tua sit, sed mori voluerit, cui sententiae faveat
esychii χαπύσσων — ἐχπνέων, cf. Lobeck
1em. p. 244 Orion 65, 8 χαπύω xel χαπυσσω.
jedlaender 2 hom. Wórterverz. 731. 751.
0 (rad. zog«, sanscr. ciras, Fick Sprach-
h. 119 L. Meyer vgl. Gr. II 3; Curt. Et.?
6. 141 censet radicem significare , durum esse*,
rssen Ausspr. d. lat. Spr. I p. 515 ,eminere*)
but. Non legitur nisi iunctum cum praepos.
: ἐπὲ χάρ praeceps (opp. ἀνὰ χάρ). Pleri-
'judicarunt huic formulae apocopam origi-
m dedisse. Doederl Gl. 740 adv. statuit ἐπι-
ut E. M. 360, 7; Ap. Soph. 73, 19 ἐπίχαρα
l za? legit cf. etiam Hesych.; Hoffm.
in Il. I, 16 dubitat utrum ἐπὲ z, an ἐπι-
scribendum sit. II 392 χαράδραι. - ῥέου-
ps ὁ ὀρέων ἐπὶ κάρ. Mes. ἐπὶ κεφαλήν."
οὗ δηλοῖ τὸ χατωφερὲς τοῦ δεύματος,
xol. D et E. M. 360, 7 ἤτοι ἄνωϑεν ἐχ τοῦ
οςάντους ἢ ἐπικάρσιαι, καὶ πλάγιαι ἢ ἐπὶ
; ᾿ χεφαλὴν zal εἰς τὸ χάταντες (sic paraphr.)
"Ariston, schol. B Suid. Eust. 1066, 26; cf.
b. path. el. II ,313. (ἐπικάρσιος).
χρό : ἐν x.«log. 1 818 ἐχϑρὰ δέ μοι τοῦ
θα, vio δέ μιν ἐν x. αἴσῃ. de hoc vocabulo
ersissimae fuerunt veterum grammaticorum
tentiae. Hes. z&o* ϑάνατος, φϑείρ, πρόβα-
γένος Καρικόν. 1) schol B ἀπὸ τῶν Ka-
οὺς ἀεὶ λοιδορεῖ ὃ ποιητής, οἷον ἐν μοίρᾳ
ρός, οἱονεὶ δούλου. schol ADV E.M. 499,6
ἄξει ᾿μισϑοφόρου. πρῶτοι γὰρ Κᾶρες ἐπο-
σὰν ἐπὶ μισϑῷ καὶ ἔδοξαν εἶναι ἀτιμό-
OL cf. Eust. 757, 19 Hes. Sed non solum
tra temporum rationem peccatum est (Eust.
, 95 εἰ xal ἐμισϑοφόρησαν οἱ Κᾶρες, ἀλλ᾽
d τῶν Τρωιχῶν οὐδὲ πρὸ τοῦ Ὁμήρου),
etiam contra prosodiam, nam K. « , Pro-
to dici debebat. 2) Eust. 757, 27 τινὲς ἕν
ὃς λόγου ἀκούσαντες ἔγχαρος ἔγραψαν zal
φϑεῖρα ἀπέδωκαν... ἀπὸ E τῆς
0. οἷς (πίων) ἀντιλέγων ἐρωτᾷ. . ὅτι πό-
ἔγχαρος ὁ $90; Ἕτεροι δὲ εἰς δύο τε
ι διαιροῦσι τὴν λέξιν ταύτην. «χαὶτὴν αὐτὴν
τς ἀποδιδόασιν ἐ ἔννοιαν λέγοντες, ὡς τιμῶ
ov ἐν “μοίρᾳ φϑειρὸς τοῦ περὶ τὴν χεφα-
) τουτέστι τοῦ μηδενὸς. . μάλιστα δὲ, τοῦ
λεστάτου ,cf. schol. AV. 3) Eust. 757, 35 58.
oL δὲ yo. ἔγχαρος, τὴν δὲ λέξιν ἐτὶ ἐγχε-
[ov νοοῦσιν cf. Eust. 757, 40 ss.; schol. D
χαρὸς ᾿Αλκαῖος uiv ὃ ἐπιγραμματοποιὸς
δέφαλον ἤκουσεν ἀπὸ τοῦ ἐν τῷ χά ᾳ εἰ-
( τὰ γὰρ παλαιὰ τῶν γραϊδίων ἀποῤῥίπτει
τ ἐγχέφαλον. λέγει οὖν... τιμῶμαι αὐτὸν ἐν
οἷρᾳ αἱ γυναῖχες τὸν fyz. 4) schol B
Kazvg --- καρδίη
651
“υσανίας ὃ Κυρηναῖος καὶ ᾿Αριστοφάνης καὶ
᾿ἀρίσταρχος ἐν κηρὸς μοίρᾳ φασὶ λέγειν τὸν
ποιητὴν, 4dopiuxdc εταβαλόντα τὸ η εἰς α.
Ariston. ἡ διπλῆ ὅτι συνέσταλται Ἰαχῶς ἐν
καρὸς ἀντὲ τοῦ ἐν κηρός" ὅμοια γάρ ἐστι
τῷ «ἶσον γάρ σφισι πᾶσιν ἀπήχϑετο κηρὶ με-
λαίνῃ: (Γ 484 cf. I 800 819). paraphr., E. M.
492, 4 Ap. Soph. 97, 11 Hes. ἐν μοίρᾳ ϑανά-
rov cf. E. G. 293, 46 Eust. 757, 49. Sed offen-
dit vocalis « naturaliter longae insolita correptio,
Doederl. igitur Gl. 593 derivavit ab nomunat.
χαρς — χήρ. — Lob. Parall. 73 s. 5) Clarke,
Heyne, Doederl in ed, Koenigshoff a χείρω
derivant (coll. Hesychii glossis ἀκαρές τὸ βραχύ,
ὃ οὐδὲ χεῖραι οἷόν τε et χαριμοίρους τοὺς
ἐν μηδεμιᾷ μοίρᾳ, E. M. 45, 30) — ne pili,
flocci quidem facere, de re vilissima. uiv refer-
tur aut ad Agamemnonem aut cum Koenigshoff
Faesi Autenrieth ad δῶρα.
(Κάρ) Κᾶρες incolae Cariae quae est pro-
vincia Asiae minoris, socii 'Troum. (tantum in
IL. AK 498 πρὸς uiv, ἁλὸς Κᾶρες, B 807 Νά.
στης αὖ Καρῶν ἡγήσατο βαρβαροφώνων οἱ
Μίλητον ἔχον Φϑιρὼν Zi ὄρος ΠΕ ,Mawivógov
τε ῥοὰς υκάλης τ᾽ αἰπεινὰ χάρηνα. τῶν
᾿Ἀμφίμαχος καὶ Ν. ἡγησάσϑην. schol. D ἀγριο-
φώνων χαὶ τὴν Ἑλλάδα φωνὴν ἠἡχρηστωκότων
cf. sch. BL. Sengebusch hom. diss. I 141 contra
Ariston. h. 1. (v. s. v. βαρβαρόφωνος) f. aspe-
ram significare vel agrestem pronuntiationem
dicit οἷς Freytag l. l.; Hes. Strab. 14, 662 Eust.
219, 83. 367, 26 Nitzsch. adn. ps 180 Schoemann
antiqu. Gr. I 86 Friedlaender 2 hom. Wiórter-
verz. 781; recentiores nonnulli interpretantur
barbariloquus ,ungriechisch redend* Doederl. Gl.
929 Bernhardy hist. lit I 22 cf. etiam Gut-
schmid in J. J. f. Ph. 1864 p. 670. — Hes.
Kapsc: ἔϑνος βαρβαριχόν.
Καρδαμύλη(ν) urbs ad sinum Messenium
sita, quam cum sex aliis urbibus se Achilli do-
tem daturum promittit Agamemnon 1 150 292
cf. v. 153 (v. 1. Καρδαμίλην, Hes. Καρδαμύνην).
Eust. 743, 15. ὁ τὰ ἐθνικὰ συγγράψας πόλιν
Μεσσηνίας φησὶν ἢ κατὰ Ἡρόδοτον (8, 18)
“Ἰαχωνικήν. sch. BL ἢ]Ἱεσσηνίδες «vrai πό-
λεις (cf. Steph.) . - πῶς οὖν ᾿Αγαμέμνων ταύ-
τας δίδωσιν οὐχ οὔσας αὑτοῦ; quoi. δὲ, αὐτὰς
Κλυταιμνήστρας εἶναι. ἢ ὅτι χοινὰ ἡγεῖται
τὰ τοῦ ἀδελφοῦ cf, Schoemann antiqu. Gr.133;
Strab. 8, 360 ἐπὲ πέτρας ἐρυμνῆς ἵδρυται, quod
confirmat Bursian Geogr. v. Gr. II 154; Paus.
9, 26, 7 ἀπέχει ϑαλάσσης μὲν ὀκτὼ σταδίους,
«ἰεύχτρων δὲ καὶ ξξήκοντα (2) c£. Bursian 1. 1.
— vestigia urbis inveniuntur supra vicum qui
nunc vocatur Skardamula, Curt. Pelop. II. 285.
χαρδ-ίη (sanscr. hrd, lat. cord- , goth. hairt-ó,
Curt. Et. 137. 506. Fick Spracheinh. p. 120 186
L. Meyer vgl Gr. I 27 II 380 cf. Benfey WL.
ΤΙ 158: Curt. derivat ἃ rad. χαρὸ — vibrare,
Fick a χερδ, cf. L. Meyer II 405), ap. Hom.
tantum! in introitu versus et his quidem locis
B 452 4 12 X 152, ceteris locis omnibus per
metathesin χραδέη (ef. Siegismund, quaest. de
metathesi graeca in Curt. Stud. V, 1,172 L. Meyer
vgl. Gr. I 269 Autenrieth ad Naegelsb. adnot.
I'441 p. 426) cor. leguntur χραδίη, zc (K 10),
Js ἣν d χαρδίῃ. χραδ. saepissime post caes.
tertii pedis (semel et quadragies); sedecies post
arsin secundi pedis, ter post arsin 4. pedis.
I) sensu proprio: cor sanguinem ex venis ex-
cipiens et in omnes corporis partes dimittens;
652
merito proinde habitum vitae sedes atque origo.
K 94 χραδίη δέ μοι ἔξω | στηϑέων ἐχϑρώσζχει
propter. anxietatem animi. Eust. ,/92, 10 ὑπερ-
βολὴν ἔχει ἐν ἀγωνίου πατάγου ἢ ,αρδιωγμοῦ.
Ν 282 ἐν δέ τέ οἱ χραδίη μεγάλα στέρνοισι
πατάσσει, X 461 παλλομένη κραδίην (v. 1. χρα-
δίῃ) c£. La Roche h. St. $ 18; JN 442 δόρυ δ᾽
ἐν χρ. ἐπεπήγει. Y 169 ἐν δὲ οἱ κραδίῃ (v. l.
κραδίη) στένει ἄλχιμον ἤτορ, schol BV εἰ
μέν ἔστιν εὐϑείας τὸ “ραδίη, τοιοῦτόν ἔστιν
ἡ «. ἥτις ἐστὶν ἦτορ εἰ δὲ δοτικῆς, ἀγγεῖον
τῆς ψυχῆς͵ ὑπονοητέον τὴν καρδίαν. τὸ δὲ
πρότερον ὁμηρικώτερον" φησὶ γὰρ (v 18). τέτλ.
χραδίη" καὶ ἐπάγει νκαϑαπτόμενος φ. ἦτορ".
Eust. 1202, 6. Il) translate: animus, ut nostr.
Herz. In corde enim sedes animi: 1) motuum
et affectuum animi atque adeo 2) consilii et
cogitandi collocata est. 1) a) laetitiae. 4 395
ἢ ἔπει ὦνησας χραδίην Διὸς ἠὲ ὭΣ ἔργφ.
ὃ 548 ἐμοὶ «p. κ. ϑυμὸς ἀγήνωρ | ἐνὲ στή-
ϑεσσι καὶ ἀχνυμένῳ περ ἰάνϑη εἴ. Eust. 1508,
52; h. Cer. 65 εἴ' ποτε δή σευ ἢ ἔπει ἢ ἔργῳ
χρ. χαὶ ϑυμὸν ἢ ἴηνα, h. Cer. 485 ἀλλήλων χρ.
zal ϑυμὸν ἴαινον | ἀμφαγαπαζόμεναι, cf. v 527
ti oqouv χραδίῃ ἅδοι ἀμφοτέροιιν (v. 1. χρα-
δίην). b) doloris, maeroris. 0 147 O 208 Π 52
σ 274 τόδ᾽ αἰνὸν ἄχος xp. καὶ ϑυμὸν Lx VEL,
B. 171 ἐπεί μιν ἄχος χρ. καὶ ϑ. fave, T 47
οὐ μ᾽ ἔτι δεύτερον, ὧδε | ἵξετ᾽ ἄχος. χραδίην,
c 348 v 986 0g ἔτι μᾶλλον | δύη “ἄχος χρα-
δίην “Ἰαερτιάδην Ὀδ., Bekk. loco priore “.ερ-
τιάδεω 09. scripsit cf. 'Schnorr de Carolsfeld verb.
collocatio hom. p. 3s. La Roche h. St. p. 229;
h. Cer. 40 ὀξὺ δέ uy “ραδίην ἄχος ἔλλαβεν.
42 584 μὴ ὃ μὲν ἀχνυμένῃ χραδίῃ χόλον οὐκ
ἐρύσαιτο cf. Mayhoff Rhian. p. 56; K 10 ἐν
στήϑεσσιν ἀν εστενάχιξζ᾽ "Ay. | veió Sev ἐκ χρα-
δίης, schol 1, ν. £x. xo. διασαφητικὸν τοῦ £v
στήϑ., schol. ABL £x τῶν ἐσωτάτω λογισμῶν"
ἔνδον eo. ἐν τοῖς ἐπιλ ογισμοῖς τὰ δεινὰ ὁρῶν
χαϑ' ἑαυτὸν στένει τς ὅϑεν γὰρ τὸ χαίρειν
χαὶ τὸ λυπεῖσϑαι͵ τὰς ἀρχὰς ἔχει, δῆλον ὅτι
ὁ νοῦς ἐχεῖϑεν ἤρτηται. Q 129 ὀδυρόμενος
xal ἀχεύων | σὴν ἔδεαι χραδίην cf. schol. A
et ΒΜ Eust. 1342, 14; o 489 ἐν zo. μέγα név-
Soc ἄεξεν. C) irae. 1 646 μοι οἰδάνεται χρα-
δίη χόλῳ, v 18 χρ. δέ οἱ ἔνδον ὑλάχτει cf.
v.16 et Nutzhorn Entstehungsw. der hom. Ged.137
Bekker hom. BI. 1198 $.; v 17 στῆϑος δὲ πλή-
ξας “ραδίην ἠνίπαπε μύϑῳ, h. Ap. P. 78 χρα-
δίην ἐχολώσατο, 1 635 τοῦ δέ τ’ ἐρητύεται
χρ. καὶ ϑυμὸς ἀγήνωρ, Eust. 780, 8 τὸ ort.
ϑυμὸς τῆς͵ zara χόλον ζινήσεως P ἀγηνο-
ρίας ταὐτὸν ἔστι τῷ λήγει. d) v 18 τέτλαϑι
δὴ χραδίη. zal κύντερον ἄλλο ποτ᾽ ἕτλης οἵ.
Bekk, hom. Bl. I 193; v 23 ἐν 1 πείσῃ xo. μένε
τετληνῖα, T 220 τῷ τοι ἐπιτλήτω χρ. μύϑοι-
σιν ἐμοῖσιν, P 591 τῷ τοι ἐπιτλήτω χρ., α 353
σοὶ δ᾽ ἐπιτολμάτω΄ xo. zal ϑυμὸς ἀκούειν.
e) roboris. Β 452 ἐν δὲ σϑένος ὥρσεν ἑχάστῳ!
χαρδίῃ, 4A 12 X 152 ᾿Αχαιοῖσιν μέγα σϑένος
ἔμβαλ᾽ ἑκάστῳ | καρδίῃ, schol V τινὲς ἐν
αὐτῇ τὸ λογιστικόν, est σχῆμα καϑ' ὅλον καὶ
χατὰ μέρος cf. Schnorr de Carolsf. verb. collo-
catio hom. p. 4 s&, cf. etiam Hoffmann quaest.
hom. II p. 105. f) animi fortis ,Muth u. Tapfer-
keit', ignavi. 4 547 ἐν μέν oi χραδίῃ ϑάρσος
βάλε, Ir 266 τῶν (σφηχῶν) Μυρμιδόνες 2p. καὶ
ϑυμὸν ἔχοντες coll. 264, M 247 οὐ γάρ, τοι
χραδίη μενεδήιος οὐδὲ μαχήμων. A 925 ἔχων
κραδίην ἐλάφοιο (Ariston. Ζηνόδ. ἠϑέτηκεν
χάρδοσος — χάρη
vv. 295 —933), Eust. 90, 8 δειλὸν ὡς ἔλαφο
cf. Lobeck Aglaoph. 895, Paralipp. 316. ὃ
g I'60 αἰεί τοι κραδίη πέλεχυς ὥς ἐσι
ἀτειρής de animi constantia et firmi
Doederl. Gl. 677; wv 103 col δ᾽ αἰεὶ zou
στερεωτέρη ἐστὶ λίϑοιο cf. ὃ 298 οὐδ᾽ εἴ
κρ. yt σιδηρέη ἔνδοϑεν 5v. h) Φ 551 πο;
δέ ot «κραδίη πόρφυρε μένοντι, ὃ 260 ἤδη ἢ
κρ. τέτραπτο γέεσθαι, ὃ 427 512 καὶ 309 m
δέ uot χρ. πόρφυρε μένοντι cf. Fulda
such. üb. Spr. d. hom. Ged. p. 40 s, E
1508, 49 διενοεῖτο, ἐταράττετο. K( 344 οὗ m
μὲν πρόφρων xp. καὶ ϑυμὸς «ἀγήνωρ. r
πολλὰ δέ ot xg. προτιύσσετ᾽ ὄλεϑρ,
in locis dubium mihi est utrum z. inte
sit sedes motuum et affectuum animi an.
tionis. i) animi qui quem incitat at quid
N 784 ξ [517] o 339 π 81 q 342 ὅππῃ ;
xg. ϑυμός τε κελεύει, 9 204 ὅτινα xo.
τε͵ χελεύει, q 198 tra)? “ὅπως ὑμέας xp. 3
μός τε χελεύει, Oo 895 ὅτινα xQ. καὶ 3 vi
ἀνώγει, det 290 319 c 61 £u? (σ᾽) ὃτρ
καὶ ϑ. ἀγήνωρ. 2) II 435 διχϑὰ e 7
μέμονε φρεσὶν δρμαίνοντι, d 441 ὡς ι
“κραδίην ἔχες. — Subst. χαρδίη tribuuntur
epitheta: &vooc 441, ἀτειρής I' 60, dy
μένη «ἡ 584, μενεδήιος, et μαχήμων M
πρόφρων K 944, σιδηρέη ὃ 298, creto
λίϑοιο ww 108. Saepe χραδίη et 9, ὃς
lantur: xg. καὶ ϑυμός « 858 o 395; I!
K 990 941 319 ὃ 548 c 61 (additum est αἱ
voo), accus. B 171 O 147 O 208 II 5
c 974 h. Cer. 65. 435; xg. 9vuóc τε NN.
9 204 & [517] o 339 x 81 φ 198 342.—
Retzlaff Proben aus e. hom. Synon.
Naegelsb. hom. Theol. p. 391. 396.
Gl. 601 (ϑορασυχάρδιος). 7
κάρδοπος (sec. Benfey WL. II 178
χαρ Coquere et deg pinsere) mactra ve
in quo farina subigitur et miscetur,
situr. Suid. 7 μάκτρα τοῦ ἀλεύρου, ὶς
ἣ τοὺς ἄρτους ἔματτον, Pollux 10 ]
ystov ἔνϑα μάττεται τὰ ἄλφιτα. EN. 490
E. G. 299, 6 Hes. Lex. Seg. Bach.
ep. 15, 6 αἰεὲ χατὰ καρδόπου £p
(Suid. elei χατὰ δόρπου ἕρπεο u.) v. He
zé&g (ortum ex χάρ, sanscr. ciras
caranh, lat. cerebrum, Curtius Et. là
Spracheinh. 119. Corssen Ausspr. 161
dicem z«p significare ,eminere' censet,
,durum esse*. A radicibus χάρητ, zupnat,
χρᾶτ formae derivantur. χρᾶατ et cum À
lio (Kuhns Zeitschr. XIX 93) e χαρ»ᾶτ e
Brugmano (Curtius Stud. IV 152) e x
ducere licet. Ex χαρακατ factum est
oct et elisione primi « χρᾶατ, χρᾶτ cf.
vgl. Gr. H 229; Benfey WL. Ir 285) 8
leguntur nom. et accus. sing. χάρη. p
ἢ x. exstabat A 457; schol. L it
you£vg χάρη (pro “μένου. οὐχ
ἐστιν 5j φράσις" οὐ γάρ͵ ἐστι Sut
παρ᾽ Ὁμήρῳ, ἀλλὰ τὸ χάρη cf. ἐν
Sunt qui putent Καὶ 259 h. Merc. 211 χὰ
ralis exempla esse (Baum. hymni Hom. .
sed cf. 4 142 O 697 àll. locos. Ceteràe
1) ἃ rad. x«ozt, χαρηᾶτ derivantur: καθ
€ 230 w 157, tt O Τὸ h. Cer. 466,
ip 44, -ἤατι TT 405 X 205 h. Cer. 16) b N
16; nom. acc. pl. χκαρήατα A 309 Ρ 481;
(ortum ex χάρατα, χάραα cf. Buttman
Gr. I p. 228) h. Cer. 12. Grammatici fim
χάρηαρ propter laudatos casus obliquos.
! anecd. 1386 χάρηαρ: κάρηας μὲν γὰρ οὐχ
Eu ἔστι παραλαμβάνειν τὴν εὐθεῖαν, ἐχρῆν
αλαμβάνειν παρὰ ᾿Αντιμάχου εὐϑεῖαν,
Ε 491, 22 E. G. 299, 37 Eust. 846, 98;
ol.V ad 4/44 ἀπὸ τῆς χαρῆαρ, Lob. Path. El.
80. 2) a rad. xo«t, «occ. de grammati-
um nom. χράς ct. Bekk. anecd. 1182 Cramer
»ed. Ox. 3 p. 385 Lob. Par. 78, gen. χρατός
mel et vicies) Ariston. ad 4 530 ὅτι Zzvo-
ὃς yo. χρητός. οὐκ ἔστι δὲ Ἰακόν. Nec
1us Zenod. videtur scripsisse χρητί, Mud
τῶν, κρησίν cf La Roche h. T. —
τέ (undecies), acc. χρᾶτα 9 E cf.
xk. Anecd. 1095 o. χεφαλήν, 1891 χρὰς
τεγιχῶς χαὶ ϑηλυχῶς λέγεται, 'E. M. 535, 8
G. 343, 17 τὸν x9. cf. Hes., "Eust. 700, '63
γὰ Σοφοχλὲῖ χαὶ τὸ κρᾶτα εὕρηται χαινό-
- ef. Doederl. Gl. 7358 Buttmann Gr. Gr. I
8: ; Ahrens Formenl ὃ 35 adn. 1, quem se-
u Autenr, putat χρᾶτα acc. plur. esse, cui
ificatio sing. sit, coll. στήϑεα all. cf. sch. V
χ 309. — pl. gen. χράτων χ 309 o 185 (de
intu v. schol. V ad χ 309, Eust. 976, 5.
3, 37 Doederl. Gl. 734 adn.), χρασίν Καὶ 159.
"sing. χράατος X 177, χράατι χ 218, pl
«vu T 93. 3) a rad. χρατες: dat. pl. χρά-
pr K 156. — caput. Ap. Soph. 95, 16 ὕπερ
Ἱττιχοὶ κάρα λέγουσιν τὴν χεφαλήν, τοῦτο
unooc χάρη λέγει cf. Hes; E. M.
3 saepius, E. G. 299, 19 saep. Lex. Seg.
hm. 983, 7 Suid. Hes. "Eust. 700, 55 Bekk.
ἢ. 1182. 1) proprie de capitibus hominum
nimalium. XY 74 “ὁ 516 πολιόν τε χάρη
ὃν τε γένειον cf. sch. V ad X Τά et Tyrt.
23; Il 798 (πήληξ) ἀνδρὸς ϑείοιο χάρη
Ἐν, τε μέτωπον ὄύετο, $ 107 πασάων δ᾽
γε (Δητὼ) χάρη ἔχει ἠδὲ μέτωπα οἵ,
8.) h. Merc. 240 ἐν δ᾽ ὀλίγῳ συνέλασσε
χεῖράς τε πόδας τε cf. Herm. p., LXII;
59 μηχέτ᾽ ἔπειτ᾽ Ὀδυσῆι χάρη ὦμοισιν
ἡ, Eust 215, 38 s. ἐνταῦϑα τὴν κεφαλὴν
σὺν τῷ αὐχένι. E 214 x 102 ἀπ’ ἐμεῖο
"pot ἀλλότριος φώς, o 237 πρὸς γῆν
ELE χάρη ἀμφουδὶς ἀείρας v. S. v. ἀμφου-
c£ Ter. Ad. 3, 2, 18 sublimem medium arri-
m et capite pronum in terram statuerem;
1 πολλά ot ἀμφὶ x«Qnu oq&A« .. πλευραὶ
p; cf. Herodian. I BH9), de
D.
?
ise. E quae 3 utraque parte zen
ῃ 1 E Kuhns Ztschr. XIII 15 et
— ἀμφιχέλεμνος. ,χάρη be-
met hier die 2 Erhohunsen ir deas
7, die neben einandér oder sich gegenüber
nt Ap. Soph. 26, 25 ἀμφικάρη. Ap. Soph.
1818, 48 ἀμφικέφαλα, ἀμφοτέρωϑεν τὰς
λᾶς ἔχοντα cf. schol. V. Hes. — Eust. 1518,
λευράς legit, Bekk. ho. Dl. I 318 πλευρί
cit, Briges πλευρά γ᾽ quod Düntzer rece-
V. C. Kayser ap. Faesi πλευρά, Lattmann
πλευρά τ᾽ legit, coniungit πλ. cum χάρη,
ἀμφί adv. esse cf. Am. Zusátze l.l: σ 335
| Ql χάρη χεχοπὼς χερσί ct. Bekk. ho.
18; 4 261 τοῖο (Κόωνος) κάρη ἀπέκοψε,
5 ἀπήραξεν δὲ χαμᾶζε} σὺν πήληκι χάρη,
2 αὐτῇ πήληκι κάρη βάλε cf, Verg. Aen.
χάρη
653
9, 770 s., I1 341 παρηέρϑη δὲ κάρη, X 398
χάρη δ᾽ ᾿ξλκεσϑαι ἔασεν cf. Eust. 1276, 20.
X 402 κάρη δ᾽ ἅπαν ἐν κονίῃσιν | κεῖτο πά-
ρος χαρίεν, X 405 τοῦ (χτορος κεχόνιτο
κάρη ἅπαν, K 457 y 329 φϑεγγομένου δ᾽ ἄρα
τοῦ γε χάρη χονίῃσιν ἐμίχϑη. .4 809 πυχνὰ
χαρήαϑ'᾽ ὑφ᾽ "Exvogt δάμνατο λαῶν, Eust.
846, 28 περίφρασίς ἐστι τοῦ "πολλοὶ ,£go-
vsvovro'. Θ᾽ 308 ἑτέρωσ᾽ ἤμυσε χάρη πήληκι
βαρυνϑέν cf. T 405; ,N 5438 ἐχλίνϑη δ᾽ ἕτέ-
non χάρη, iP 697 οἵ tuv ἄγον... κάρη βάλ-
λονϑ᾽ ἑτέρωσε cf. Verg. Aen. 5, 469 iactantem
utroque caput et Θ 306 Y 482; MK 959 (χκυνέη)
δύεται κάρη ϑαλερῶν αἰζηῶν, ef. 1I 798; K 971
(χυνέη) Ὀδυσσῆος πύχασεν κάρη ἀμφιτεϑεῖσα.
Σ ΤΙ χωχύσασα χάρη λάβε παιδὸς ξῆος,
JP 136 ὄπιϑεν δὲς κάρη ἔχε Ἀχιλλεύς, Eust.
1292, 32 ἣν ἀνάγχη ἀπηρτῆσϑαι τὴν χεφα-
λην, εἰ μὴ ὑπανείχετο cf. schol. V, “ὁ 724
(ἀνδρομάχη) Ἕχτορος “χάρη μετὰ χερσὶν
ἔχουσα, v 87 κύσειε χάρη, ψΨ 208 χάρη δ᾽
ἔχυσ᾽. — o 183 χάρη ξανϑὸς ΠἹἸενέλαος. κάρη
κομόωντες. ας capite comati, caput coma-
tum habentes, capitis coma densa et longa
ornati. Epitheton liberorum Graecorum, Asiae
vero gentes et servi caput deradebant. Eust.
165, 1 χομῶντες τὰ κάρηνα καὶ πολύτριχες,
διότι ϑος ἦν αὐτοῖς χόμην τρέφειν... λέγον-
ται οἱ Ἕλληνες ἐν πένϑους “χαιρῷ χείρεσϑαι.
ὡσαύτως δὲ χαὶ ἐν καιρῷ ἀκμῆς. τηνιχαῦτα
γὰρ πλόχαμον κείραντες ἀνετίϑουν ᾿Απόλλωνι
χουροτρύφῳ καὶ ποταμοῖς ( 146) et mortuis
iP 151; opp. ὄπιϑεν κομόωντες B 549. Ubique
ap. Hom. coniunctum cum "Ayeuot (exc. B 408).
et semper post caes. tertii pedis. Saepius in
Il. (sexies et vicies) quam in Od. (quater) cf.
Friedlaender 2 hom. Wórterverz. p. 808.
B 328 472 Γ' 48 79 4 261 H 85 398 442 448
459 (Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι zB 443—464,
sch. AV ἢ. οἵ περὶ Ζηνόδ. καὶ ᾿Αριστοφ. καὶ
αὐτὸς ᾿Αρίσταρχος cf. schol. M 17) 472 476
Θ 53 510 145 Σ᾽ 6 359 (Porphyrio teste Zenod.
expunxerat vv. 356 — 368 expunxitque etiam
Bekker) v 277 (cf. Bekk. hom. Bl. I 129, 31 ss.)
χάρη χομόωντες ᾿Αχαιοί, B 11 28 51 '65 (cf.
Ariston. 443 4 268 Θ 341 Ν 510 T 69 « 90
B7 (ἀϑετ. v. schol. MQS) x. χομόωντας ᾿Αχαιούς.
B 408 z. x. ἑταίρους (νυ. 1, ᾿Αχαιούς). schol.
B 1i ἕχαστος τὸ ἔδιον χάρα. Eust. 165, 14
οἱ μὲν τῶν παλαιῶν ὑφ᾽ ἕν ἀναγινώσχουσιν,
ot δὲ ἐν δυσὶ μέρεσι λόγου. Friedlaender J.
. J. £. Ph. 79, 822 Faesi Duentz. Baeuml. con-
iunctim legunt, melius χάρη χομόωντες RI
rantur, quod praeferunt Classen Beob. 91
Rump De. ^ f. Ph. S1, 596 Bekker? (ef. dc
Bl. 1173) Am. La Roche, Autenrieth, Nauck,
cf. La Roche h. T. 314 h. St. p. 18. " Venetus
A fere semper pae 5$ 230 w 157 (expunxit
Kirchhoff Comp. d . Od. RU 144 s. vv. 157 —162)
χὰδ δὲ κάρητος | ᾿οὔλας ἧχε χόμας. — P 200
449 s 985 (cf. sch. P) 376 “χινήσας χάρη, Eust.
1102, 4 ϑυμοῦ ἐνδεικτικόν. o 465 491 v 184
ἀχέων κίν σε χάρη καχὰ βυσσοδομεύων, Eust.
1828, 38 ὀργὴν χρυφαίαν δηλοῖ. 0 75 ἐμῷ δ᾽
ἐπένευσα χάρητι, Ariston. ἀϑ. στίχοι κβ' (56
— 7), multique recentiorum improbant cum
Lachm. Betracht. 54 et Bekk.; h. Cer. 466 δῷ
δ᾽ ἐπένευσε χάρητι, h. Cer. [169 XXXIV 16
(ubi coniecit Ruhnk. pro ἐχέλευσε cod.) ἐπένευσε
χαρήατι cf. ἐ 490, X 205 λαοῖσιν δ᾽ ἀνένευε
χαρήατι caput sursum moyens negavit, — Ῥ 44
654
οὐ ϑέμις ἐστὶ λοετρὰ χαρήατος ἄσσον ἱκέ-
σϑαι, Eust. 1286, 61 περίφρασίς ἔστι τοῦ AOV-
σασϑαι. de Venere et Cerere h. Ven. 174 h.
Cer. 189 μελάϑρου κῦρε κάρη , caput trabes
tecti tetigit, 1 443 Ἔρις οὐρανῷ ἐστήριξε κάρη
cf, Eust. 495, 95 et Verg. Aen.4,176s. — E'7
τοῖόν οἱ πῖρ. δαῖεν ἀπὸ κρατός τε χαὶ ὦμων
cf. Verg. Aen. 10, 270 et schol. B; P 208 τεύ-
χεα δ᾽ οὐ κατὰ χύσμον ἀπὸ χρατός τε καὶ
ὥμων εἵλευ, x 862 λόε χατὰ xg. τε χαὶ ὦμων,
cf. 4 812; A 530 h. [XXXIV 15] χαῖται ἐπερ-
ρώσαντο χρατὸς ἀπ’ ἀϑανάτοιο, X 111 πλο-
s En εξε ἐχ “ράατος ἀϑανάτοιο, h. XXXII
4 Μήνη ἧς ἄπο αἴγλη ξλίσσεται χρατὸς ἀπ’
άϑαν., h. VI 7 χρατὲ δ᾽ ἐπ᾽ ἀϑανάτῳ στεφά-
γὴν ἔθηκαν, Τ᾽ 886 O 480 II 187 x *193 χρατὶ
δ᾽ ἐπ᾿ ἰφϑίμῳ χυνέην ἔϑηεεν, Ε 148 Δ 41
χρατὶ δ᾽ ἐπ᾽ ᾿ἀμφίφαλον κυνέην 9éro, Καὶ 888 χρατὲ
δ᾽ ἐπὶ χυνέην sc. ϑέτο, T 381 περὶ δὲ τρυφά-
λειὰν ἀείρας | χρατὲ ϑέτο. Z 479 ἀπὸ χρατὸς
χόρυϑ' εἵλετο, 5: 276 ἀπὸ χρατὸς χυνέην ἔϑηχα.
Ν 189 χόρυθα. χρατὸς ἀφαρπάξαι, Il 198 τοῦ
δ᾽ ἀπὸ χρατὸς κυνέην βάλε ᾿Απόλλων, h.
XXXI 12 παρειαὲ ἀπὸ χρατὸς X- κατέχουσι
πρόσωπον, Piersonus coni. ἔϑεεραι pro παρειαὶ,
Herm. putat volgatam lectionem. sanam esse,
modo z. non de genis dei, sed de alis galeae
quae genas tegunt. intellegatur. X 468 ἀπὸ Ap.
βάλε (v. . χέε) δέσματα, ε 323 ἅλμη 3 ἥ οἱ πολλὴ
ὠπὸ χρ. κελάρυζεν, 4 600 zovi δ᾽ £x “κρατὸς
ὀρώρει cf Faesi l 1.: h. Ap. 74 ἐμὲ χῦμα
χατὰ χρατὸς ἅλις αἰεὶ χλύσσε |. de capite i.e.
desuper (v. 1. χατὰ χράτος vel χατάχρατος),
h. Merc. 554 Θριαὶ κατὰ χρατὸς πεπαλαγμέ-
ναι ἄλφιτα λευχά, recte Matth. intellegit de
canitie. Minus recte Ilgen, Franke hoc quoque
ex apum comparatione dicunt ad Thrias transla-
tum esse ita ut cum utraeque huc illuc volantes
flores depascerent, idem videretur Thriis acci-
dere quod apibus, ut pulvere floribus insidente
quasi farraceo pulvere conspergerentur. K 152
ὑπὸ χρασὶν δ᾽ ἔχον ἀσπίδας, Καὶ 156 ὑπὸ zod-
τεσφι τάπης τετάνυστο, cf. Eust. 795, 52. 58;
x 288 φάρμακον d xiv τοι χρατὸς ἀλάλχῃσιν
κακὸν nuc cf. Eust. 1659, 20; y 218 σῷ δ᾽
αὐτοῦ χράατι τίσεις, Eust. 1925, 3l τῇ "tog
σου ζημιωϑήσῃ, ε 490 Eu χατανεύων, 3 92
Ὀὸ. κατὰ κρᾶτα καλυψάμενος γοάασχεν, sch, H
ὑποχότω τῶν ὀφρύων, T 93 ἄτη xat? ἀνδρῶν
κράατα βαίνει, sch. B οὐ γὰρ πίπτει βλάβη
οὐ ὑδεμία χαμαί, ἀλλ᾽ εἰς χεφαλήν τινὸς ἀπο-
σκήπτει τὴν ἀτυχίαν, xol ἐπὶ IQ. βαίνει τὸν
νοῦν βλάπτουσα, 0c ἐστιν ἐν τῇ κεφαλῇ, Eust.
1173, 55; χ 809 ὦ 185 χράτων τυπτομένων.
de Scylla quae sex habebat capita μι 99 φέρει
dé τε χρατὶ ἑχάστῳ φῶτα. de equis Z 509
0 266 (&9er.) ὑψοῦ δὲ χάρη ἔχει, Eust. 658, 65
Dj ἐστιν ὑψαυχενεῖ, cf. 6 107; P 437 ἅππω)
οὔδει ἐνισκίμψαντε χαρήατα (v. l. ἐνισχήψαντε
vel ἐνισχέψ.), T 405 equus elocuturus ἤμυσε
χαρήατε, schol. B παρέκλινε τὴν χεφαλήν,
στρέφων ἑαυτὸν ὥστε ἐναντίος τῷ Ay. γε-
γέσϑαι καὶ πρὸς αὐτὸν λαλῆσαι cf. sch. AD
et 0 308; de bovibus h. Merc. 211 κάρη δ᾽ ἔχον
ἀντίον αὐτῷ. Sic Herm. coniecit pro ἔχεν quod
necessario ad deum referendum erat. Idem versum
spurium iudicayit. 9) translate. 8) de herbis.
Θ 306 μήχων ὡς ἑτέρωσε χάρη βάλεν, cf. Verg.
Aen.9, 487 papavera demisere caput, v. etiam 8. V.
Bol9o; h. Cer. 12 τοῦ! (ν»αρκίσσου) καὶ ἀπὸ ῥίζης
ἑχατὸν κάρα ἐξεπεφύζχει, Voss minus bene &z. γὲ
χαρηχομόωντες — χάρηνον
κάρην᾽ ἐπεφύχει coniecit. b) de vertice, cac
mine montis (saepius, χάρηνον). Eust. 1193 3, ]
κρᾶτα ὄρους ἀχροτάτην χορυφὴν ἤτοι ἐξο)
ἀχρώρειαν cf. Ap. Soph. 95, 22. μεταφορεχέ
τὰ ἀνώτατα τῶν ὀρῶν σημαίνει. Ὑ 5 zt
ἀπ’ Οὐλύμποιο πολυπτύχου. c) ε 140 ἐπὲ xp
τὸς λιμένος δέει ὕδωρ, ν 102 846 ἐπὲ χρ
λιμένος ἐλαίη, in ultima parte portus,
ἄνω, ἐν ἀρχῇ τοῦ λιμένος. ἀρχὴ qe TO
ματὸς ἡ, χεφαλή cf. sch. V. Tribuu
epitheta ἴφϑιμος, πολιός, χαρίεις, ἀϑάνατο
κάρη legitur ante caes. tertii pedis sa
(sexies et sexagies) sexies post thesin 2g
bis post thes. 1. pedis (h. Ven. 174 h. Ce
χάρητος, τι ubique in exitu versus, χαρ
τι, τὰ (exc. 44 309) post caes. 3. pedis; ρατ'
«in arsi septies (quinquies in introitu
exc. » 288 4 600) in thesi quattuordecie
arsin 2. pedis novies, post arsin 4. pe
quies). χρατί, χράτων in introitu ve
μι 99, χράατι, τα in 5. pede. Ex quadm
formis, quae ab zo incipiunt, duobus loi
laba antecedens brevis est 9 92 u 99 (s
decim locis incipiunt versum). — χρήδεμνον, €
φιχκαρῆ (v. s. κάρη), (χαταγκρῆϑεν, χατ
(y. s. ἄκρος), ἀντικρυίς), καταντιχρὺ cf. zd
ὀρϑόκραιρος (?) ἐπίχαρ (v. s. zd), ἐπί
χρανίον, χρήνη, χορυφή, ss E.
χορϑύω all. |
παρηκομόωντες v. S. χάρη. E
z«tQn-vo-v (sanscr. cirshan, Curt. Ε
Fick "Spracheinh 119 Corssen Ausspr. I ἢ
Benfey WL. II 285; Lobeck Path. EL T
L. Meyer vgl Gr. Il 185 Woerner index
caput. In IL et Od. tantum in plur.
sing. exempla duo sunt in hymnis: Vi
XXVIII 8. Leguntur formae χαρήνου͵ z
ὧν. — 1) proprio sensu de capitibus. ho
etanimalium. h.VHI12 σεύασϑαι κακότη!
ἐμοῖο. χαρήνου, h. XXVIII 8 μϑήνη)
ἀπ᾿ ἀϑανάτοιο χαρήνου. In cir
additur genet.: 4f 500 ἀνδρῶν πῖπτε
41158 πῖπτε zx. Τρώων φευγόντων, Eust. 88
γ»οητέον περιφραστικῶς τοὺς Τρῶας, sch.T
μέρους ἄνϑρωποι. οἵ δὲ ἀχρωτήρια 2)
536 λ 29 49 νεχύων ἀμενηνὰ κάρηνα ὃ
1668, 30; I 407 ἵππων ξανϑὰ zx. cf. 2
ip 960 h. Merc. 94 302 394 402 βοῶν
ΠΣ , Verg. Aen. 5,62 boum capita. 2) tran
a) vertices, cacumina montium. Y 58
(Bekk., Düntzer hom. Beiwórter p. 18s, Kó
de Od. carm. I p. 17 expunxerunt cf, Nit:
ὀρέων αἰπεινὰ x., ε 113 ὀρέων ναίου
XXVII 6 τρομέει 2. ὑψηλῶν ὀρέων, A
474 H 19 X 187 Q 121 « 102 ὦ
xat! Οὐλύμποιο καρήνων, h. Cer.
xav! Οὐλ. καρήνων, ,h. Mere. 322
ρηναὰ (v. 1. τέρϑρον ἵχοντο) υώδεος
ποιο, B 869 ἢ. Ap. 1 Μυκάλης à
h. Ap. 33 Πηλίου ἄκρα z., h. Ap. 89
ἄχρα z., h. Merc. 142 Κυλλήνης ài ὅτα z.
αἰγίλιπος πέτρης στείβουσι z., Kóchly
(Progr. Turic. 1856 p. 6) στείχουσι 1
Baum. h.l, h. XIX 7 χορυφᾶς ὀρέων:
τρήεντα χάρηνα, codd. Pariss. pro z. |
κέλευϑα quod cum z. per errorem
sit Wolfus recte reposuit. B 735
λευκὰ z., paraphr. τὰ ἀχρωτήρια τὰ λε
vtov T. Eust. 332, 92 λευχόγεων γάρ φὴ
χωρίον. ἔστι δὲ καὶ ὄρος τὸ Τίτανον
μασϑὲν οὕτω καὶ αὐτὸ διὰ τὸ τιτανῶδες Z0
€ γῆς, cf. scholl. AB et D. b) de arcibus
itur B 117 1 94
à 388 app, E. M.
δῦ. 491, 18 χάρηνον τὸ GZQOTtQOv, κε-
LE 99 ,
Suid. Lex. Seg. Bachm. 268, 8
9 ἀχρόπολις cf. E. M. 491, 17 E. G. 299, 39.
»derl Gl. 733. Accedunt igitur haec adi. ad
qvov: ἀϑάνατος, αἰπεινός, ἄκρος, ἀμενη-
» dioc, ἔφϑιμος, λευκός, ξανϑός. Saepissime
4n exitu versus (septies et vicies), ante
s 3. pedis bis (1 500 h. Merc. 322), post
3. tertii pedis in versu octies repetito Α΄ 44.
ἰοχάρηνος͵ $vizitonvoc).
ἄρησος. T 920 fluvius Mysiae, postea
us Πίδυς (schol V) Strab. 13, 608 ἀπὸ
οὔντος ῥεῖ, ἐμβάλλει δὲ εἰς τὸν Αἴσηπον
rab. 12, 554; schol. V Eust. 890, 1. Hero-
us: Τυραννίων ὀξύνει τὸ K. ὡς Παρνασ-
᾿ οὕτως γὰρ ἀπὸ Κυζιχηνῶν ὀνομάζεσθαι
ποταμόν. ὁ δὲ ᾿Αρίσταρχος βαρύνει...
ἄντως ἐπικρατεῖ ἡ ἀπὸ τῶν ἐϑνῶν χρῆσις
ἐπὶ τὴν Ὁμηρικὴν ἀνάγνωσιν. schol. addit
are Tyr. sententiae regulam quae in nom.
generis oxytonis duplex o flagitet; cf. Lehrs
f. 262 Bekk. ho. Bl. I 162; Eust. 890, 9
»ch Path. proll 411; Hes. Ναρησσός; cf.
1 Arcad. 77, 4.
qup
L2 B ἐχραδαίνετο, ἐσείετο, ἐψόφει,
ψοφεῖν, ψόφον
Suid. Eust. 1501, 31; E. M.
7 γῆ ἐγίνετο.
hom. Wórter-
. Κρ.
ὁ ποιητής, ὑψηλή ἐστι, χύχλον ἔχουσα
ὧν διαχοσίων, cf. schol. D, Eust. 318, 98,
àn Geogr. v. Griechenl. IL, 352. Ko. grg&m-
| pro nativo videntur habuisse (cf. Cramer
Ox.1445 Lob.Path. proll. 362), sed v. Siegis-
€ metathesi graeca in Curt. Stud. V 173.
θάπαϑα τὴν ΜΚάρπαϑα (?).
ὑπεἄάλξμο-ς (rad. χαρπ, χραπ in qua vide-
5588 Curt. Et. 137 L. Meyer
rl. Gl. 2332:
th. el. I 105;
165) celer, pernix. epitheton pedum. Hes.
: Καρπαλίμοισι(») et praeter X 166 ubi-
e Verus; non invenitur in Od, —
Κάρησος — χαρπός
- ἀγήιον,, A 118 z.
655
Π 342 h. Merc. 995 ποσὶ z., II 809 πόδεοσσί
τὲ x. X 106 x. πόδεσσι.
καρπάλέμως adv. celeriter, cito. E. M. 492,
28 E. G. 300, 37 Suid. ταχέως, schol. BL. ad
A 359 χραιπνῶς. A 359 χ. ἀνέδυ ἁλός, B 17
168 E808 z. ἵκανε, T 115 x. ἵχετ᾽ Ἄργος, ἡ 191
γαῖαν ἵχηται x., (916 κ. ἀφικόμεϑα, μ΄ 166 κ.
ἐξίχετο νῆσον, ἡ 185 x. ὑπὲρ οὐδὸν ἐβήσετο,
K 518 z. ἵππων ἐπεβήσετο, h. Ap. P. 108 x.
προςέβης ϑείων, C 961 x. ἔρχεσθαι, x 146 z.
z.&e, & 500 ὥρτο z., h. Cer.
371 z. ἀνόρουσε, βὶ 406 y 30 ε 193 7 88 ἡγή-
σατο z., γ 90 v. l. χαρπαλίμως δ᾽ ἤπειτα βαῖνε,
9 16 x. ἔμπληντο ἀγοραί, 9. 199 z. ἐπέτοντο,
5 812 νόστιμον ἦμαρ ἴδηαι χαίρων z., I' 117
ἔπεμπε x. ἄρνας τε φέρειν Πρ. τε χαλέσσαι,
0 506 546 ἄξεσϑε (ἄξοντο) βόας χαὶ μῆλα ez
Y 190 σε 'σεῦα ταχέεσσι πύδεσσιν x, X 159
δίωχε δέ μὲν κι, (926 x. ἐρίφους σηκῶν ἐξ.
ἑλάσαντας ἐπιπλεῖν, ὁ 464 χ. τὰ μῆλα ἐλαύνο-
μεν, t 461 z. χαίροντα ἔπεμπον. A 435 ἱστὸν
δ' ἱστοδόχῃ πέλασαν z., 0 497 χὰδ δ' ἕλον
ἱστὸν x., E 904 z. ἐήσατο "Ἄρηα, I 708 z. ἐχέ-
μεν λαόν τε καὶ ἵππους, 1 846 αὐτὸν ἐπαΐξαν-
τες ἕλοιμεν κ., IN 2968 x. ἀνείλετο ἔγχος, Ξ 461
z. ἀκόντισε, P 482 ὦ 441 x. μάστιγα καὶ ἡνία
λάζετο χερσίν, Ψ 408 ἵππους χιχάνετε c.
Q0 827 ἵπποι (ἕλκον) τοὺς κέλευεν z. κατὰ ἄστυ,
y 418 z. μοι κρηήνατ᾽ ἐέλδωρ, y 418. κ᾿ ἔζευ-:
ξαν ἵππους. — καρπαλίμως saepissime legitur
in introitu versus (undequadragies), post pri-
mum pedem quinquies (E 904 ζ 319 7? 194
& 166 h. Ap. P. 103). In postrema enuntiati
Sede x. saepe ita ponitur ut versus primam se-
dem teneat quo gravius fiat vocabuli pondus:
Α 435 O 506 546 K 346 Y 190 X 159 Ψ 408
B 406 y 30 ε 193 ζ 812 ? 98 194 & 500 o 497
cf. Am. ἡ 194 app.
καρπός (rad. χαρπ, lat. carpo, angl. hearf-
est, litav. kerpu (seco), nostr. ,Herbst' quo anni
tempore carpuntur fructus de arboribus, fruges
de agris, Curt. Et. p. 138 cf. Nr. 332, Fick
Spracheinh. 75, Benfey WL, II 177 L. Meyer
vgl. Gr. I 363 II 154 Woerner index 96 Doederl.
Gl. 2331) fructus, fruges. E. M. 492, 92 ὁ πρὸς
ἄμητον ἡτοιμασμένος ἄσταχυς cf. E. G. 300, 54.
607, 33, Suid. ἡ ἐπικαρπία, Hes. σῖτος. Legun-
tur καρπός (bis) ᾧ (bis), ὅν (sedecies), plur.
non invenitur. 1) fructus a) arborum. 2 588
δένδρεα... χέε χαρπόν, schol. ΒΩ τὸ χέε xal
ἐπὶ ξηρῶν, τ 112 βρίϑῃσι δὲ δένδρεα χαρπῷ.
Friedlaender Anall 463 iudicat vv. 109 - 114
aliunde huc translatos esse. 7 117 τάων (ày-
gvàvaliarumque arborum) o? ποτε καρπὸς ἀπόλ-
λυται οὐδ᾽ ἀπολείπει (v. l. ἐπιλείπει, ἀπολήγει),
ε 94 λωτοῖο μελιηδέα χαρπόν, αὶ 249 Κίρχη
πάρ᾽ ἄχυλον βάλανόν τ᾽ ἔβαλεν καρπόν τε
χρανείης, schol HQV: ἠρίσταρχος οὐχ oiós
τὸν στίχον. ὁ δὲ Καλλίστρατος ἀντ᾽ αὐτοῦ
γράφει ἡπαντοίης ὕλης ἐτίθει μελιηδέα χαρ-
πόν“. χαρπόν τε χρ. (φησὶ ὃς πίτταξις χὰ-
λεῖται, οἱ δὲ βάρβιλος, οἱ δὲ μάραος, Eust.
1657,19, v. Nitzsch ad l.l; ep. 10 (11), 1 ἄλλη
τίς σευ πεύχη ἀμείνονα z. ἵησιν. b) D' 946
, οἶνον ἐύφρονα, καρπὸν ἀρούρης cf, Enst. 411,
80, Σ᾽ 568 μελεηδέα x., quo loco de vindemia
est sermo, Eust. 1163, 52 — ἡ σταφυλή. schol. V
οὕτως αἱ ᾿Αριστάρχου, quid autem pro z. ad-
fuerit, nescimus, Düntz. suspicatur οἶνον, ἢ.
VII 41 εἱλίσσετο κισσός, χαρίεις δ᾽ ἐπὶ χαρ-
πὸς ὀρώρει. 2) fruges agrorum, saepissime
656
frumentum, a) Z 142 βροτῶν oi ἀρούρης καρ-
πὸν ἔδουσιν, Eust. 630, 12 περίφρασίς ἐστι
τοῦ σῖτον ἔδειν cf i 80: d» 465. ἀρούρης z.
ἔδοντες, h. Cer. 471 Ceres χαρπὸν ἀνῆκεν ἄρου-
oiov, h. Cer. 332 γῆς x. ἀνήσειν, h. Ap. P. 187
γαίης πολυφόρβου χαρπὸν ἔδοντες, Hor. Carm.
,14, 10. quicumque terrae munere vescimur
(zetpnoc ἀρούρης de vino JI' 9246 v. supra).
b) omisso genet. ἀρούρ. aut γῆς. A 156 ἐν
φϑίῃ καρπὸν. ἐδηλήσαντο, E 801 ὕτε Ee
χαρπόν τε χαὶ ἄχνας ventilator in area, Y 2
ἄχρον im? ἀνϑερίκων καρπὸν ϑέον οὐδὲ d
ἔχλων cf. schol AD; de v. l χαρπῶν v.
Spitzner h. Ll, s 104 ἀλετρεύουσι μύλῃς ἔπι
μήλοπα καρπόν, schol. iVi τοὺς πυρούς" μη-
λοειδὴς γάρ ἔστι τὴν χϑοιάν cf. sch. HPQT;
sch. EHQP οὐκ ἔστι z. τὸ ἐκ τῶν μήλων ἔριον,
ὥς τινες οἴονται. Expunxerunt vv. 109 --- 151
Friedlaender, Kirchhoff, Koechly, W. Ribbeck
alii, defendere videtur locum Anton (Rh. Mus.
18, 418). h. Cer. 469 χαρπὸν eie, φερέσβιον
ἀνθρώποισιν. de dup 0 307 μήκων καρπῷ
βριϑομένη cf. Eust. 715, 2; damnat vv. 206—7
Grashof Fuhrw. 25. Iunguntur cum καρπός ad-
iectiva ἀμείνων, μελιηδῆς, Lujo, φερέσβιος,
χαρίεις. (ἀγλαόχαρπος, εὔχαρπος, πολύχαρ-
πος, ὧλ εσίκαρπορ).
καρπός (rad. χαρπ in qua videtur inesse
notio agihtatis cf. Curt. Et. 477, Fick confert
cum sanscr. k'arp-ata-s et norr. hveifi; Benfey
WL. II 310 L. Meyer vgl. Gr. II 154 Woerner
index 26 Doederl. Gl. 2331 (2)) ima pars manus
carpus, nostr. .Handwurzel, Gegend der Hand
am Knóchel. E. G. 607, 88 τὸ ἄκρον τῆς χει-
οὖς, Eust. 553, 97 ἄρϑρον χειρὸς καὶ βραχίο-
voc, 1572, 36 Hes. Suid, E. M. 492, 95 E. G.
300, 45. — Legitur tantum ἐπὶ καρπῷ quod
ubique cum χείρ iunctum est. Semper in exitu
versus (sexies) aut post caes. tertii pedis (quater)
exc. σ 958. — Θ 398 νάρχησε δὲ χεὶρ (ν. 1.
χεῖρ") ἐπὶ x., E 458 883 P 601 σχεδὸν οὔτασε
χεῖρ᾽ ἐπὶ χαρπῷ, 4:971 Τηλέμαχον βάλε χεῖρ'
ἐπὶ x., ὦ 898 Ὀδυσεῦς δὲ λαβὼν χύσε χεῖρ᾽
ἐπὶ καρπῷ (E. G. 800, 58 χαρποῦ), £ 671 ἐπὲ
z. χεῖρα γέροντος ἔλλαβε, sch. AD ἐδεξιώσατο,
sch. B πρὸς πίστιν ἡ τῆς δεξιᾶς χειρὸς χκρά-
τησις cf. Eust. 1370, 65; c 258 δεξιτερὴν ἐπὶ
2. ἑλὼν ἐμὲ χέϊρα ᾿προσηύδα. Σ 594 h. Ap.
P. 18 ὠρχεῦντ᾽ ἀλλήλων ἐπὶ x. χεῖρας ἔχοντες
(ἔχουσαι), Φ 489 ἀμφοτέρας ἐπὶ x. χεῖρας
ἔμαρπτεν.
καρτερό-ϑυμος (χαρτερός) qui est forti et
constanti animo. paraphr. πολεμιχώτατος, καρ-
τερόψυχος, ἰσχυρόψυχος. leguntur formae ον,
t, ov. In exitu versus praeter E 277. — E?Ti
Pandams Alloquitur Diomedem χαρτερόϑυμε,
δαΐφρον, ἀγαυοῦ Τυδέος υἱέ, schol. LV εἰρω-
νικός ἐστιν ὃ ἔπαινος οἵ. paraphr., Ν 350 Θέ-
τιν κύδαινε χαὶ υἱέα καρτερόϑυμον, E ᾿Ξ 512
Μυσῶν 1 ἡγήτορα χαρτεροϑύμων, schol. V τινὲς
FagBagoquivorv, q 25 Διὸς υἱὸν | pd χαρ-
τερύϑυμον, φῶϑ᾽ ἩἭ ραχλῆα (v. Ἰ. χρατ.) cf.
vv. 2785.
καρτερός (κάρτος, οἵ. L. Meyer vgl. Gr.11208;
x. et χρατερός variantur prout versui aut ana-
paest. aut daetyl voc. accommodatius est cf.
Siegismund de metathesi gr. in Curt. Stud. V, 1
p. 172. L. Meyer I 369. 369) robustus, validus,
potens, fortis, Suid. ó δυνάμενός τινος χρατεῖν͵ ὃ
ἐγχρατῆς, Ap. Soph. 95,12 ἐσχυρός. de accentu
χαρττός — χάρτιστος
v. Herod. ad 4 280 et eund. περὲ διχρόνων
10; Wolüus et Spitzn. scribunt 4 280 zdor.
cum iudicent comparativum esse, sed cf. Doe
Gl 727 Naegelsb. 1.1. Nec minus La
scribit χάρτερος. leguntur χαρτερός, ὄν,
αἰ, «. Saepissime (vicies) in 5. pede, quinqu
in As ter in 2., sexies in 4. pede. 1) de hom
nibus, 9 139 οὔ τι χακώτερον ἄλλο !
σης ἄνδρα, γε͵ συγχεῦαι, εἰ καὶ μάλα 2. εἴ
Z,18 τίς κ᾿ οἴοιτο μοῦνον ἐνὶ πλεόνεσσι, :
εἰ μάλα A. εἴη, oi τεύξειν ϑάνατνον; A 178 ε
μάλα z. ἐσσι, 9s0c που σοὶ τὸ y 25,
A 980 s σὺ 2. £ggi, ϑεὰ δέ σε γείνατο,
0 γε (Agamemnon) φέρτερός ἔστιν, de A
Bekk. vv. 280—4 expunxit, E 410 Τυδείδ
zal μάλα x. ἐστι, E 645 οὐδ᾽ εἰ μάλα Κ.
de Sarpedone, N [816] Ἕχτορα, καὶ εἰ μάλ
ἐστιν, ὃ 949 971 τόδ᾽ εἐρεξε καὶ ἔτλη P^
(Ὀδυσσεύς, v 393 ϑεὰ xal x. ἀνήρ, &
σε πρίατο ὧδε μάλ᾽ ἀφνειὸς καὶ xz ὡς.
φεύεις; sch. H χαρτε εἶπε γὰρ ὅτι
εἰς τὴν Ἴλιον, Düntz. ῳ uno loco — pr
tens, ditissimus*, Versus ei suspectus vidi
esse. h. Ap. 13. 126 χαίρει Anto, οὕνεχα tot
φόρον χαὶ zz. υἱὸν ἔτικτεν, h. VII 18. ἢ
τόνδε ϑεὸν δεσμεύεϑ' ἑλόντες καρτερόν X
Baccho, Ν 194^ Ἕχτωρ βοὴν ἀγαϑὸς πολε
χαρτερύς, E 592 Τρώων εἵποντο qd
χαρτεραί, N 127 ἵσταντο φάλαγγες x
Τυδείδη, περὶ μὲν πολέμῳ ἔνι x. foU
infin.: N 483 0c μάλα x. ἐστι μάχῃ ἔνι φῶτ
ἐναίρειν. — ὁ ὅ84 ὑμεῖς χαρτεροὲ αἰεί, ch
ἐγχρατεῖς, τὸ χράτος ἔχοντες, E Γ
Eust. 1790, 7. 2) de rebus. ὃ.
ἔχων ὃν 2., cf. Giseke hom. be l
Mere. 409 χερσὶ περίστρεφε z. δεσμά,
872 οὐ νεμεσίζῃ Ἄρῃ (δρῶν) τάδε zx.
(Did. ad E ΤΌΤ «. ἔργα, οὕτως ᾿Αρίστ'
ἄλλοι δὲ ἔργ᾽ ἀΐδηλα, sch. LV ad E 8
ἔργ᾽ dió., Bekker ἀϊϑ. recepit οἵ. Bui
Lexil. 60, 2 Doederl. Gl. 409, Ameis E 7.
Eust, 605, 35. z. “δὲ xul νῦν ἔργα τ
616, 34 οὐχ ἐπὶ ἐπαίνου κεῖται ἀλλ᾽
βιαστικά, καϑ᾽ 0 xal βέλος λέγεται
P. 180 ἐὸν ἐφῆχεν x. Epitheton est iuris
validus et firmus. T 108 ὄμοσσον z. ὅρχο
ὦμοσε z. ὅρχον, ó 258 h. Merc. 536 ὦμοσα
4298 σ δῦ ὁμόσσατε z. ὅρκον, z 881 ἀπ
ὅρκον. paraphr. δυνατός, Eust. 1175,
μόνον συνήϑως ὁ ἐσχυρός, ἀλλὰ καὶ,
μονος. — 1l 517 ἕλχος ἔχω τόδε A
τόδε x. ἕλκος ἄκεσσαι, paraphr. ἐσχὺρ
νατόν, Eust. 1074, 10 ῥίαν πάντως e
codd. saepissime confunduntur καρτερός
tt00c; pro χᾶρτ. v. 1. est zo. his in loci
599 645 797 S06 872 1 53 Ν 194 12
x 981 4 298 ξ 116 o 534 σ 55. (χαρ
1108, χαρτερόχξιρ). v. etiam s. v. ΖΘ
καρτερό-χειρ (χαρτερός, χείρ)!
xS dum S vi h. VIII 3
theton.
κάρτεστος (superl adi. χρατύς,
thesin pro χράτιστος quod nusquam
Hom., cf. L. Meyer vgl. Gr. I 269
de metathesi gr. in Curt. Stud. V, 1
Doederl. 6], 727) robustissimus, pot
Hes. ἐσχυρότατος, We ;
nis, semel in Od., saepius in Il.; leguntu
τιστος, OY, ἣν, 01, o. 1) de dis et homin
0 17 εἰμὲ ϑεῶν χκάρτιστος͵ ἀπιών (Iup
Y 243 ὃ (Ζεὺς) γὰρ κα. ἁπάντων (ν..}.
^
χάρτος --
|schol A) 4 266 267 χάρτιστοι δὴ κεῖνοι
χϑονίων τράφεν ἀνδρῶν] χάρτιστοι uiv
«v χαὶ χαρτίστοις ἐμάχοντο (Bekk. χαρτί-
σισι μάχ. cf. La Roche h. U. 77) Eust.
1,49 ἀνδρειότατοι, I 558 Ἴδεω ὃς z.(v.].
λλιστος) ἐπιχϑονίων γένετ᾽ ἀνδρῶν, H 155
ν δὴ μήκιστον zal z. χτάνον ἄνδρα, Z 98
δὴ ἐγὼ χάρτιστον ᾿Αχαιῶν φημὲ γενέσϑαι
Ll χράτιστον). 2) de aquila Φ 253 óc 9^
α χάρτιστός τε xal ὠχιστος πετεηνῶν.
Z 185 χαρτίστην δὴ τήν γε μάχην φάτο
μεναι ἀνδρῶν (v.l χρατ.). 4) neutr. χάρ-
τόν ἐστι c. infin: u 120 οὐδέ τις ἔστ᾽ ἀλκή"
γέειν κάρτιστον ἀπ᾽ αὐτῆς.
χάρτος (rad. χρα, Curtius Et. 147, per me-
hesin pro χράτος cf. L. Meyer vgl. Gr. I 369,
mismund de metathesi gr. p. 172) robur, vis,
tentia. E. G. 301, 34 νῖχος, ἐσχύς, Ap. Soph.
| 1] xoéroc χαὶ ἰσχύς, Hes. δύναμις. legun-
/y z. ἐμοί, h. VIII 11 de Marte χαταστίλβων
uc χαὶ z. ἀρήιον, ὥς κε δυναίμην) σεύασϑαι
χότητα ἀπ’ ἐμοῖο χαρήνου. de equis y 370
ους οἱ χάρτος ἄριστοι. P 628 οὐχέτι κάρ-
᾿Ἡχαιῶν, paraphr. οὐδαμῶς ἔτι ἡ νίχη ἔσται
“Ἑλλήνων. Saepe x. copulatur cum synon.
τς δὺ 415 ὑμῖν μελέτω x. tt βίη τε; v. l
Ὃν τε ἔπος τε, v 143 c 189 βίῃ καὶ κάρτεϊ
Qv, Schol. V ad v 148 νικώμενος ὑπὸ τῆς
τοῦ βίας xal τῆς ἰσχύος cf. Naegelsb. hom.
eol 333. de ζ 197 v. infra. b) Ὁ 108 φησὲν
) ἐν G9. ϑεοῖσιν | κάρτεΐ τε σϑένεϊ τε εἶναι
στος, P 392 ᾿Αργεῖοί χε χῖδος ἕλον κάρτεϊ
σϑένεϊ σφετέρῳ cf. P 329. c) Θ [226] “9
gép πίσυνοι καὶ κάρτεϊ χειρῶν, ubi additus
gen y. οὗ P 329. d) P 329 ἀνέρας χάρ-
τε σϑένεϊ τε πεποιϑότας ἠνορέῃ τε. 9) de
»t potestate ζ 197 τοῦ δ᾽ ex Φαιήκων ἔχε-
Ψ. τε βίη τε. — Doederl. Gl. 726 Naegelsb.
ad Il. Γ' 45 fin. (χαρτερός, χαρτερόϑυ-
» τζειρ cf χάρτιστος, καρτίνω). v. etiam
- χράτος.
γύνω (χρατύς cf. Curt. Et. 147: L. Meyer
i II 76; per metathesin pro χρατύνω
1 non legitur ap. Hom. cf. Siegismund de
athesi gr. p. 172) roboro, firmo, confirmo.
911, 37 πυχνῶσαι., στερεῶσαι, Hes. ἀσφα-
σϑαι, διϊσχυρίζεσϑαι. Tantum in Il et
m aor. med. 3. pl ἐχαρτύναντο. A 215
18 II 563 dx. φάλαγγας, paraphr. ἐσχυρο-
σαν τὰς τάξεις, sie bildeten starke Reihen,
Doederl. Gl. 728.
«ovotoc. B 539 acc. ov, urbs Euboeae
moribus clara, quae nunc vocatur Karysto
sian Geogr. v. Griechenl. II 432 ss. Se-
Jlum Steph. Byz. ei nomina etiam erant Xe:-
Z& et Αϊγαία. Strab. X p. 446 Eust. 980,
τρφάᾶλέος (χάρφω cf L. Meyer vgl Gr.
31) aridus, schol. BL ad V 409 Éust. 1539, 16
ατάξηρον, Suid. Eust. 1745, 44 τὸ ξηρόν, cf.
; Leguntur χαρφαλέον͵ éov, £ovv.l. 1) £ 369
T ἄνεμος ζαὴς ἠΐων Suave τινάξῃ | καρ-
ὧν, Faesi ,x. (χάρφος) in die Streu ge-
a. 541 oi δ᾽... δίψῃ καρφαλέοι (v. .
᾿ἰχαρχαλέοι) φεῦγον. 2) transfertur ad soni-
raucum et durum. Ν᾽ 409 χαρφαλέον δέ
σπὶς ἐπιϑρέξαντος ἄυσεν | ἔγχεος. Neutr.
Hom. ed. Ebeling.
κασιγνήτη 65
pro adv. est. Eust. 939, bl σαφέστερον φράζει
ὅτι αὖον ἄυσεν.
κάρφω (ταῦ. karp carpere rümpfen cf. Fick
Spracheinh. 75; Benfey WL. II 178) rugo, cor-
rugo, torreo. Eust. 1745, 39 ἐστε τὸ ξηράναι
χαὶ συσπάσαι, sch. ΒΩ ad ν 398 E. M. 507, 4
E. G. 614, 34. 300, 45. 55 Ap. Soph. 95, 13 £z-
o«tvo, Hes. ξηρᾶναι, δυσῶσαι, ἀφανίσαι, γε-
ροντοποιῆσαι, opp. ὀφέλλω π 174, cf. I 446.
Tantum in Od., tantum coni. cum χρόα, in in-
troitu versus. leguntur χάρψω et χάρψε. v 398
κάρψω μὲν χρόα χκαλὺν ἐνὶ μέλεσσι, Eust.
576, 12 ἐξήρανται ἐπιλιπόντος τοῦ ἀναβαίνον-
toc ὑγροῦ ἐν τῇ χλωρότητι, Ariston. ἀϑετ.
vv. 398—401 ὡς ἐχ τῶν ἑξῆς μετενηνεγμένοι,
Düntz. Kayser expungunt. v 430 χάρψε μέν
οἱ χρόα. (καρφαλέος, cf. χαρπός).
x«ox&A£og (cognatum est adiectivo χαρχα-
ρος cf Benfey WL. I 203 L. Meyer vgl Gr.
I 419 II 461) asper, Düntz.: gebissen, gequült.
Tantum Φ 541 δίψῃ χαρχαλέοι ubi sermo est
de Troianis fugientibus et fessis; schol B ξη-
ραίνει καὶ τραχύνεε τὴν γλῶτταν T πολλὴ
δίψα, Verg. Georg. 3, 434 asper siti; paraphr.,
Ap. Soph. 95, 14 Lex. Seg. Bachm. 268, 10
Eust. 1950, 54 χατάξηρος, Suid. Hes. ξηρός. ---
Lob. Path. proll 135. de v. l χαρφαλέοι v
Spitzn. l. l. Doed. G!. 795.
χαρχαρ-ὅδους (χάρχαρος, sanscr. karkara
asper, durus, Fick Spracheinh. p. 73. 153 Benfe
WL. I 203 L. Meyer vgl Gr. I 419 Doederl.
Gl 795 Lobeck Path. proll 955 cf. Lob. Pa-
ralipp. 248) dentes asperos, acutos, serratos ha-
bens. Epitheton canum. leguntur χαρχαρόδοντε
et τόντων. Καὶ 360 χ. δύω χύνε, N 198 χυνῶν
ὕπο x. Schol AD ad A 360 ἐπιχαμπεῖς ὁδόν-
τας ἔχοντες ἢ τραχεῖς. χάρχαρον γὰρ τὸ τραχύ.
Lex. Seg. Bachm. 268, 11 Suid.; schol D et
paraphr. ad JV 198 ὀξεῖς (χαὶ ἐπιχαμπεῖς) 0dov-
τας ἔχοντες, Hes. E. M. 493, 2 E. G. 301, 44
Ap. Soph. 95, 10.
κασι-γνήτη (fem. subst. χασίγνητος q. v.
cf. Woerner subst. Hom. index 17 Lobeck Pa-
ralipp. 459) germana soror. leguntur χασιγνήτη,
5€, qv, «t gov). Saepe in Il. et hymnis, semel
in Od. — Aut post caes. 3. pedis (decies) aut
post thesin primi pedis (quater) exc. / 584
K 8317. — I 584 πολλὰ τόν ys χασίγνηται καὶ
μήτηρ ἐλλίσσοντο (schol A 167 χασιγνήτη),
Schol. A z. χατὰ τὸ ϑηλυχὸν «t Ἀριστάρχου.
ἔχει δὲ λόγον καὶ ἡ διὰ τοῦ o^ κατὰ γὰρ
Ὅμηρον πλείους εἰσὶν ἀδελφοὶ τῷ ελεάγρῳ
(B 641. x«l συλληπτικῶς μετὰ τῶν ἀρσένων
χαὶ τὰς ἀδελφὰς ἀκουστέον Γόργην xat 4ηϊά-
νειραν cf. schol. BL; K 317 0 μοῦνος ἔην μετὰ
πέντε χασιγνήτῃσιν, schol A ἡ διπλὴ ὅτι
Ζηνόδ. yg. χκασιγνήτοισι, schol V ὡς γυναι-
χοτραφὴς δειλὸς ἣν καὶ διψοχκίνδυνος. d 470
τὸν δὲ χ. μάλα νείχεσε, 0 810 τίπτε, κασιγνήτη,
δεῦρ᾽ ἡλυϑες; ι. Merc.552 Θριαὲὶ (scripsit Herm.
pro Ποῖραι, cod. M Σεμναί) γάρ τινες εἰσὶ,
χασίγνηται γεγαυῖαι. h. Cer. 284 τοῦ δὲ xa-
σίγνηται φωνὴν ἐσάχουσαν ἐλεινήν, Herm.
coni κασιγνήτη q. ἐσάχουσ᾽ ἐλεεινήν. h. Ap.
P. 142 Θέτις μετὰ qot κασιγνήτῃσι. χόμισσεν,
E52 “λῦτε, x. Νηρηΐδες, Σ 139 στρεφϑεῖσ᾽
ἁλίῃσι κασιγνήτῃσι «μετηύδα. Υ ΤΙ Ἄρτεμις
ἰοχέαιρα, x. ἑχάτοιο, h. IX 1 Ἄρτεμιν ὕμνει,
x. ἑχάτοιο. II 432 X 356 (Ζεὺς) Ἥρην προς-
ἔειπε κασιγνήτην ἄλοχόν τε. Porphyrio teste
42
»
658
Zenod. expunxerat vv. Z 356—368 expunxitque
etiam Bekk.; ἢ. Ven. 40 Ἥρης, z. ἀλόχου τε,
h. XII 3 Ἥρην, Ζηνὸς ἐριγδούποιο x. ἀλοχόν
τε, cf. Verg. Aen. 1, 46 lovis et soror et
coniunx. 4] 441 ἔρις, Ἄρεος ἀνδροφόνοιο za-
σιγνήτη ἑτάρη τε, schol. BLV ἀπὸ τῆς ὁμοιό-
τητὸς τῶν παϑῶν πλάττει καὶ τὰς συγγενείας.
ἔστιν οὖν ἀδελφὴ οὐ τῇ συγγενείᾳ, ἀλλὰ τοῖς
τρόποις. ποιητιχῶς δὲ χαὶ τῆς Ἔριδος τὸ
πάϑος ἐσήμανεν. (αὐτοχασιγνήτη).
κασέ-γνητος (ortum ex o χάσις frater, ἢ
χάσις ap. Eurip. soror et rad. gan, gna, ysv
litterarum metathesi, Fick Spracheinh, 316 Curt.
Et. 138 166 Corssen Ausspr. 1 435 s. cf. L. Meyer
vgl. Gr. Π 321. origo vocis χάσις obscura est
cf. Benfey WL. II 166 Curtius in Kuhnii Ztschr.
I 32 Doederl. Gl. 2455; nn z. Lehre v.
Locativ, Neustettin 1870 p. 7 jim Mutterschos
gezeugt). 1) frater germanus, amem 2) sensu,
latiore: consanguineus, maxime consobrinus. E.
M. 493, 14. E. G. 502, 4 Lex. Seg. Bachm. 268, 16
Suid. ,γνήσιος͵ ἀδελφός. Suid. addit χασίγνητοι
κοινότερον οἱ συγγενεῖς: ὃ δὲ Ὅμηρος τοὺς
ἀνεψιοὺς εἶπε x., Ap. Soph. 95, 29 Eust. 1080,
52, e Hes.; sch. 'D'ad B 706 αὐτοκασίγνητος
ὃ ἀπ᾽ ἀμφοτέρων τῶν γονέων ἀδελφός. χα-
σίγνητος δὲ λέγεται ὃ χαϑ'᾽ ἕτερον τῶν γο-
νέων ἀδελφός. leguntur formae χασίγνητος, ov
(9 546), oco (decies), o, ov, ε, c, ot, cv, οιἐς
(ter), οἐσε (quater), οὐς. Saepissime post caes.
tertii pedis (semel et tricies), septies decies post 7t
thesin 1. pedis, Z 421 ζ 155 post thesin 2. pe-
dis, c 140 in exitu versus. 1) Z 102 Ἕχτωρ
δ᾽ οὔ τι χασιγνήτῳ ἀπίϑησεν, Ξ ATI ᾿Ἀχάμας
ἀμφὲ κασιγνήτῳ βεβαώς, X483 ἵνα μή τι
κασιγνήτοιό yt ποινή]δηρὸν. ἄτιτος ἔῃ, Π 820
Μάρις χασιγνήτοιο χολωϑείς, Y 419 Ἕχτωρ
δ᾽ ὡς ἐνόησε E Πολύδωρον, o 387 χασιγνήτῳ
δὲ γυναῖκα ἠγάγετο πρὸς δώματα, π 97 ἢ τι κα-
σιγνήτοις ἐπιμέμφεαι cf. sch. HQ, π 115 οὔτε
z. ἐπιμέμφομαι. 4 950 χασιγνήτοιο πεσόντος
οἵ. Θ 880: $9 546 &vil χασιγνητου ξεῖνός 9᾽
ἱχέτης τε τέτυκται | ἀνέρι cf. schol Φ 75 et
Am. app. h. l; Friedlaender anal. Hom. 472,
Koechly de Od. carm. I 35 locum .expungunt.
8. 585 οὐ μέν τι κασιγνήτοιο χερείων | γίγνε-
ται ὅς χεν ἑταῖρος ἐὼν πεπνυμένα εἰδῇ οἵ.
schol T; I] 326 τὼ μὲν δοιοῖσι κασιγνήτοισι
δαμέντε, 'T 298 τρεῖς κασιγνήτους, τούς μοι μία
γείνατο μήτηρ, K 317 v. 1. ὃ μοῦνος ἔην, μετὰ
πέντε χκασιγνήτοισιν sec. Zenod, Z 421 oi δέ
μοι ἑπτὰ x. ἔσαν ἐν μεγάροισιν. ᾽Ζ 989 Τρώων
ἄλοχοι ἠδὲ ϑύγατρες! εἰρόμεναι παῖδάς τε χα-
σιγνήτους τε frac τε]καὶ͵ πόσιας, Z 459 οὐ μοι
“Τρώων τόσσον μέλει, ἄλγος ὀπίσσω, Is ov9^
Ex. οὔτε Πριάμοιο οὔτε χασιγνήτων, οἵ χεν
πολέες τε καὶ ἐσϑλοὶ; ἐν κονίῃσι πέσοιεν, I 584
v. l πολλὰ δὲ τόν γε κασίγνητοι (Aristarchus
χασίγνηται) καὶ πότνια μήτηρ ἐλλίσσοντο, γ 89
πάρ τε χασιγνήτῳ Θρασυμηδεὶϊ καὶ πατέρι ᾧ,
o 16 πατήρ τε χασἰγνητοί τε κέλονται] Εὐρυ:
μάχῳ γήμασϑαι cf. sch. H, o 273 πολλοὲ δὲ
κασίγνητοί τε Fre τε, Ὡ 798 ὀστέα λέγοντο
χασίγνητοί 9? ἕταροί τε (?) cf q 216; ὦ 484
484 παίδων τε κασιγνήτων τε φονῆας (φόνοιο),
ΕΠ Ἴ55 τριςμάχαρες μὲν σοί γε πατὴρ καὶ μή-
tno, | τριςμάκαρες δὲ κασίγνητοι, A 257 Ἰφι-
δάμαντα κασίγνητον zal ὄπατρον FAxE ποδός
ef. M 371; € 931 ὕπνῳ ξψιβλητο, κασιγνήτῳ
ϑανάτοιο cf. II 672 682; Ξ 418 x. ᾿ἄντήνορος
ἡ παῖς, φ21θ x«i μοι ἔπειτα Τηλεμάχου ἑτάρω
χασίγνητος -- Κάσος
τε κασιγνήτω τε ἔσεσϑον͵ Z 430 Ἕχτορ,
μοί ἐσσι πατὴρ καὶ μήτηρ ἠδὲ κασίγνητοι
H 48 x. δέ toi εἶμι. cum pron. possess.; g ].
πατρί τ᾽ ἐμῷ πίσυνος καὶ ἐμοῖσι κασι "
σιν, E 474 σὺν γαμβροῖσι χασιγνήτοισί
σοῖσιν, h. Ven. 135 πατρί τε σῷ δεῖξον ;
μητέρι σοῖς τε χασιγνήτοις (cod. M doi
χασιγνήτω), I'333 ϑωρηκα περὶ στήϑε
ἔδυνεν | oio χασιγνήτοιο «Τυχάονος, h. V ΠῚ
ἔχ ποτ᾽ ἐρεῖ αὐτοῦ τε φίλους καὶ xt.
χασ., cum adiectivis: 4 155 E 359 φῖλε
γνητε, £ ante caes. tertii pedis produci
cf. Spitzner de versu Gr. heroico p. 37; |
E 359 χασίγνητ᾽ ἐκχόμισαι pro κασίγνητε,
μισαι, d 808 giàs zx. alloquitur Seama
fluvius Simoenta fluvium, sch. B zai ἀδεῖᾳ
χατὰ ἀνθρώπου παρακαλεῖ καὶ ὑπὲρ qi
πόλεως (3), E 357 1 ἣ, δὲ γνὺξ ἐριποῦσα χαᾶσι
τοιο φίλοιο ἤτεεν ἵππους, h. XXVII 18 JA
puc) ἔρχεται ἐς μέγα δῶμα x. φίλοιο An.
λωνος, ἡ 4 χασίγνητοι δέ μιν ἀμφὶς te
ἀϑανάτοις ἐναλίγκιοι, h. Merc. 539 z
κασίγνητε χρυσόρραπι Apollo alloquitur M
curium, Q 47 ἠὲ κασίγνητον ὁ y|
καὶ υἱόν, schol. ΒΜ οὔτοι ,γὰρ
ἀδελφοί" τοὺς δὲ ομοπατρίους occa
τελείας συγγενείας εἶναι ,d» 95* cf. s
et À; I 632 xal μέν τίς τε χα ΝΣ
γνῆος (v. l. φόνοιο) ποινὴν ἐδέξατο,
"Aotot. κασιγν. ὅ ἐστι χασιγνητιχοῦ,
πόλλ᾽ ἀχέουσ᾽ ἠρᾶτο κασιγνήτοιο
schol. DL διὰ τὸν φόνον τῶν ἀδελφῶν
χτεινε γὰρ “Μελέαγρος τοὺς ἀδελφοὺς
τέρος αὐτοῦ. ἢ ἀντὶ τοῦ χασιγνητιχοῦ.
οὐ γὰρ εἷς ἣν ὃ ἀνῃρημένος τῆς ᾿Αᾶλϑα
φός, ἀλλὰ πλείους. Herodianus: χᾶσι
ἐς Ἀδμήτοιο. τινὲς δὲ προπερισπῶ
γένηται χασιγνητικοῖ.. δύναται
τὸ βαρυνόμενον ἑνιχὸν ἐσοδυναμεῖν. το
γνητιχοῦ ... οὕτως ᾿Αρίστ. τοῦ ἀδεῖφι
de fratre consanguineo, non uterino, de fr
ex alia matre, nisi forte. putamus poetam hi
locis aliter de origine Teucri iudicasse: 6
Αἴας δ᾽ οὐχ ἀμέλησε κασιγνήτοιο 1
cf. 4. 250; O 436 Αἴας δ᾽ ἐρρίγησε, ἃ
tov δὲ προφηύδα- Τεῦχρε πέπον, Ἠ
oi Τεῦχρος ἅμ᾽ ἤε χασίγνητος χαὶ
(cf. 4 257, v. etiam Θ 284 νόϑον m
rA 466 Τεῦχ ve xag. προσηύδα cf.
I' 238. 545 Ἕχτωρ κασιγνήτοισι x
σεν πᾶσι ure schol. BL συγγενέσιν" &
παρ’ Ἴωσι τοὺς ς συγγενεῖς χασιγνήτου
χκαλεῖσϑαι. ὁμοίως δέ φασι καὶ τὸ ἢ 67
τοῖς ἀδελφοῖς: πρὸ δὲ τῶν ἀδελφῶν τ
λάνιππον ὠνείδισεν, schol. AD σημειοῦν
τινες ὅτι τοὺς ἀνεψιοὺς χασιγνήτους
ὃ γὰρ “Μελάνιππος ἀνεψιὸς ἦν Ἕχτι
εψιοὲ δέ εἰσιν οἱ τῶν ἀδελφῶν παῖδες. D
674 χασίγνητοί τε Era τε (cf. o 518 εἴ
schol. ABL ad II 674 ἁπλοϊχῶς viv πᾶ
συγγενεῖς " οὐδεὶς γὰρ ἱστόρηκεν αὐτόν
φούς, (αὐτοχασίγνητος, ztatoox.).
Κάσος,, insula maris Carpathii, B ὃ
Κάσον, schol. D νῆσος περὲ τὴν Κῶν a
Strab. X p. 488 £v τῷ Καρπαϑίῳ else [6
τῶν Σποράδων μεταξὺ τῆς Κῶ μάλισ'
Ῥόδου καὶ "Κρήτης" ὧν εἰσιν... Κάσο ἢ
Κάσος ταύτης (Καρπάϑουν μὲν ἀπὸ ἕ
χοντά ἐστι σταδίων͵ τοῦ δὲ ᾿Σαμωνίου
ἄχρου τῆς «Κρήτης διαχοσίων πεντήχι
κύχλον δὲ ἔχει σταδίων ὀγδοήχοντα. B
Κασσανδρη
yz. iudicat eam μίαν τῶν ΚΚυχλάδων esse, sed
. Bursian Geogr. v. Gr. II 349. 352. Nunc in-
lae nomen est Casso.
Κασσάνδρη (rad. x«ó Fick, griech. Personen-
wnen p: 42, cf. etiam Boekh in aunot. crit. ad
ind. Pyth. 11, 20; Curt. Et. 138 componit cum
Jgtc) filia Priami et. Hecubae, sch. AD ad
| 44 μυϑεύεται τῶν ἐξ Ἑχάβης γεγονότων
d , et : d
ριάμῳ παίδων “ἔλενον xal Κασσάνδραν δι-
μους γεγενῆσϑαι cf. schol. BLV et Eust.
j3, 40. Erat ei etiam nomen "44e&dvóo« cf.
b. — N 366 Ὀϑρυονῆα ες ὅς ῥα νέον πολέ-
»0 μετὰ χλέος εἰληλούϑει, Ιτεε δὲ Πριάμοιο
| γατρῶν εἶδος ἀρίστην | Ιζασσάνδρην ἀνάεδ-
|», Ariston. ἡ ὅ. ὅτι νῦν μὲν τὴν Κασσάν-
αν εἶδος ἀρίστην, ἐν ἄλλοις δὲ (Z 252) τὴν
᾿αοδίχην, xci οὐ μάχεται. “2 6099 Κασσάνδρη
1. Κάσσανδρα), ἰκέλη χρ. ᾿ἀφροδίτῃ, Πέργα-
)» εἰςαναβᾶσα φίλον πατέρ᾽ εἰςενόησεν ..
ὑχυσέν τ᾽ ἀρ᾽ ἔπειτα γέγωνέ τε" ὄψεσϑε.
Ὁ soror fratris misericordia commota, non ut
[65 Priami reditum ex arce speculatur prima,
—! quod recte perspexit schol. B οὐχ οἶδεν αὐ-
v μάντιν ὃ ποιητής. Liesezang, de XXIV Ilia-
3 rhapsodia II p. 20 ex ἢ. l iam vestigium
oddam artis illius praesagiendi et vaticinandi,
qua multi postea dixerunt cyclici, apparere
inset. ,Quum multa alia quoque in hac rhaps.
clieae cuiusdam scientiae deprehendantur vesti-
à, colligendum esse poetam quippe qui ea esset
ate qua fabulae illae cycli epici iam essent
rvolgatae, haec de Cassandra quoque inde
mpsisse. Simile quiddam iam Eust. 1371, 40
b. L iudicavit: ὅτε τὴν Kaodrópav, ἣν ἱχέλην
υσῇ "Aqo. λέγει διὰ τὸ χάλλος, φιλάδελφον
γυ παριστῇ χαί που ἴσως x«l μαντικὴν, ἐν
λέγει προμαϑεῖν αὐτὴν ἀνακομιζόμενον
ἀδελφόν. Neque minus suspectus videtur
3e locus Duentzero hom. Abh. 387. Capta
oià Agamemnonis facta et cum eo a Cly-
emmestra interfecta est. Δ 422 οἰχτροτάτην
ovo« ὅπα Πριάμοιο ϑυγατρός Κασσάνδρης
v χτεῖνε Κλυταιμνήστρη δολόμητις ἀμφ᾽ ἐμοί
1. Κασάνδρης). — schol. AD ad IV 66. Preller
s, Benfey WL. II 151 comparat sanscr. kastira
m ex kasa et tira quorum utrumque signi-
t plumbum album) plumbum album. Plin.
|t. n. 34, 16: plumbum cuius duo genera, ni-
m atque candidum. Pretiosissimum hoc, Grae-
appellatum cassiterum. leguntur formae x«o-
89010 (sexies), ov (bis), c, ov, ubique post
&eresin buc. exc. € 565. Nusquam in Od. et
fhymn. Per Phoenices in Graeciam importa-
|n videtur esse cf. Litzinger, de antiqu. popu-
m mercatura 1. Essen 1866 p. 7. In igne
efactum (X 474) duriori metallo inducebatur
|561. Veri simile est x. etiam malleo sub-
ium esse (Y 971) cf. ἑανοῦ χασσ. X 618.
"Mlhibebatur magnam partem ad ornanda arma.
! le thoracibus. 44925 (ϑώρηχος Kvnpolov) δέχα
0L ἔσαν μέλανος xvávou, | δώδεκα δὲ χρυ-
0 χαὶ εἴχοσι κασσιτέροιο, *P 561 9. χάλχεον,
ἔρι χεῦμα φαεινοῦ z. ἀμφιδεδίνηται, schol.
χεῦμα ἐδήλωσε τὸν ἐχκεχυμένον τε χαὶ πε-
γμένον τῷ δόρατι (Heynius ϑώραχι) κασσί-
ἴον, haud scio an ἢ. 1. metallum firmandi
7sa inductum sit aeri. b) de scutis. 44 34 ἐν
οἱ (ἀσπίδι) ὀμφαλοὶ ἦσαν ἐείκοσι κασσιτέ-
c
— Κάστωρ 659
Ν
Qoro λευχοί, de Achillis clipeo: € 565 περὶ
δ᾽ ἕρχος ἔλασσεν χασσιτέρου, X DA αἱ δὲ
βόες χρυσοῖο τετεύχατο χασσιτέρου τε, Σ 474
χαλχὸν δ᾽ ἐν πυρὶ βάλλεν χασσίτερόν τε | χαὶ
χρυσὸν xai ἄργυρον cum fabricaretur Volcanus
Achillis clipeum. Fabricatus est ex quinque la-
minis inter se iunctis quarum duae interiores
ex plumbo albo erant factae: Y 971 πέντε πτύ-
χας ἤλασε χυλλοποδίων, τὰς δύο χαλχείας,
δύο δ᾽ ἔνδοϑι κασσιτέροιο, τὴν δὲ μίαν χρυ-
σέην cf. schol. B; Ariston. 49. στίχοι ó' 269—979.
€) de ocreis quibus crura tegebantur. X 618
τεῦξε δέ οἱ χνημῖδας &&vot κασσιτέροιο, d 592
ἀμφὶ δέ μιν χνημὶς νεοτεύχτου χασσιτέροιο
χονάβησε, ocreae ferreae, plumbo albo obductae
fuisse videntur. Aristot. de arte poet. 14612 28 ed.
Vahlen: ὅσα τῶν χεχραμένων οἶνόν φασιν εἶ-
ναι, ὅϑεν πεποίηται ,κνημὶς v. κασσ.', καὶ χαλ-
χέας τοὺς τὸν σίδηρον ἐργαζομένους, ὅϑεν εἴ-
ρηται ὃ Γανυμήδης Διὶ οἰνοχοεύει, οὐ πινόν-
tov οἶνον. εἴη δ᾽ ἂν τοῦτό ys χαὶ xcv
μεταφοράν. de iis qui censent x. significare
stannum v. infra. 2) adhibebatur ad ornandos
currus: Ψ 508 ἅρματα δὲ χρυσῷ πεπυχασμένα
χασσιτέρῳ τε, Grashof Fuhrw. bei Hom. p. 7.
spurios iudicavit vv. 502—6. — Alii interpretan-
tur χασσίτερον stannum (cf. Plin. hist. nat. 34,
16 plumbum nigrum cum argento nascitur mix-
tisque venis conflatur. Huius qui primus fluit
in fornacibus liquor, stannum appellatur), ut
Beckmann Gesch. der Erfindungen, Lpz. 1799
IV p. 840 88., Riedenauer, Handwerk und Hand-
werker in den hom. Zeiten 1873 p. 112 s. et
206 s., in dubio relinquit Schoemann antiquit.
gr. 1 81 adn. — cf. etiam Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. p. 800, Pierson Schiffahrt u. Handel
d. Gr. in hom. Zeit (in Mus. Rhen. XVI p. 100).
Iunpitur κασσίτερος cum adi. &xvóc, νεότευχτος,
φαεινός. .
Καστὶ-ἄνειρα (rad. z«ó cf. Fick griech. Per-
sonennamen p. 42) Priami pellex, mater Gorgy-
thionis. Θ 305 Ποργυϑίωνα, vtov ἐὺν Πριά-
μοῖο ἐξ Αἰσύμηϑεν ὀπυιομένη τέχε μήτηρ,
χαλὴ Καστιάνειρα (Athen. XIV 632: Κασσιέ-
πειαὶ, δέμας εἰκυῖα ϑεῇσι.
Κάστωρ. ορος (rad. χαδ cf. Preller Gr.
Myth.3 Π 95 adn. 2, E. M. 493, 20 E. 6, 302,
40; sec. Unger Philol. XXV p. 216 radix signi-
ficat idem ac χήδω, ita ut άστωρ sit — arti-
fex ,der kunstfertige Arbeiter! et cognatum subst.
Κάδμος, Pott Ztschr. f. vgl. Spr. 5, 289 ss. 6,
108 adn. componit cum lat. candere). 1) filius
Ledae et Tyndarei, frater Pollucis et Helenae.
I'9237 δοιὼ δ᾽ οὐ δύναμαι ἰδέειν χοσμήτορε
λαῶν, Κάστορά 9^ ἱππόδαμον x«l.. Πολυ-
δεύκεα, αὐτοχασιγνήτω, tO μοι μία γείνατο
μήτηρ dicit Helena. Dubitari potest num Ηο-
merus h.l. Helenam eiusdem patris ac Castorem
fuisse dixerit cf. ὃ 569 ἔχεις Ἑλένην xal γαμ-
βρὸς Διός ἐσσι et I' 426 ὃ 184 219; v. etiam s. v.
αὐτοχασίγνητος. I'248 additum est τοὺς δ᾽
ἤδη χάτεχεν φυσίζοος αἶα | ἐν “ακχεδαίμονι,
φίλῃ ἐν πατρίδι γαίῃ. Eust. 410, 9 Ὅμ. ϑανεῖν
ἱστορεῖ τούτους... ὡς χαὶ ὃ Πυκόφρων ἐχτί-
ϑεται. "Therapnis dicuntur sepulti esse (Pind.
Nem. X 105 Pyth. XI 95.) — Unger Phil. Suppl.
II 661. — Ab his Il. versibus discrepat A 300,
vivit enim Castor post mortem una cum Polluce:
«Ἰήδην, τὴν Τυνδαρέου παράχοιτιν, ἥ ῥ᾽ υπὸ
Τυνδαρέῳ χρατερόφρονε γείνατο παῖδε, | Κά-
στορά 9^ ἱππόδαμον χαὶ.. Il [τοὺς ἄμφω
"P
660
ζωοὺς χατέχει φυσίζοος aie, quem v. Nitzsch
et. Bekker expunxerunt] oi χαὶ νέρϑεν γῆς τι-
μὴν παρὰ Ζηνὸ ὃς ἔχοντες l ἄλλοτε μὲν ζώουσ᾽
ἑτερήμεροι, ἄλλοτε δ᾽ αὖτε] τεϑνᾶσιν" τιμὴν
δὲ λελόγχασιν ἶσα ϑεοῖσιν. recentiores quam
Il. versus videntur hi vv. esse. schol. H o?
παραδίδωσιν ix Διὸς Κάστορα χαὶ IL, ἀλλ᾽
ἐστὶ νεωτερικὰ ταῦτα cf. schol. Pind. Nem, x 150 y
(Hes. fragm. LIII Góttl.) et h. XVII 2. XXXIII "s
schol. V τούτων ὁ μὲν Il. ἀπὸ ϑείου σπέρμα-
τος ἱστορεῖται γενέσϑαι, ὃ δὲ Κάστωρ ἀπὸ
Τυνδάρεω cf sch. Q et carm. Cypr. (q. v. ap.
Nitzsch adn. HII p. 243); schol. HQV ἀναιρ εϑέν-
voc Κάστορος. ὑπὸ Μελεύγρου ἢ Πολυνείκους,
Πολυδεύχης ἄφϑαρτος ὧν διὰ τὸ ἐχ Διὸς γε-
γονέναι, ,παρεχάλεσε τὸν “πατέρα, ὕπως ἐπι-
τρέψῃ αὐτῷ νείμασϑαι πρὸς τὸν ἀδελφὸν τὴν
ἄφϑα σίαν, ὥστε παρ᾽ ἡμέραν͵ ἀμφοτέρους
ótt μὲν ἐν ᾿Ολύμπῳ διατρίβειν, ὅτὲ δὲ ἐν Mi-
δωνέως cf. sch. BQ; v. etiam sch. AD ad Γ᾿ 248
Eust. 1686, 22 ss.; Pind. Nem, X, 10] 55. Pyth.
X1,93ss. ed. Mommsen, — h. XVIII Κάστορα καὶ
Πολυδεύχεα, Τυνδαρίδας, οἱ Ζηνὸς Ὀλυμπίου gu
ἐξεγένοντο" | rovc ὑπὸ Ταὐγέτου χορυφῆς τέχε
“1ήἠδη!λάϑρη ὑποδμηϑεῖσαρονίωνι. h.X XXIIIS
Διὸς χούρους, Τυνδαρίδας, “ήδης ἀγλαὰ τέκνα,
AK. 9? ἱππόδαμον καὶ Il, τοὺς ὑπὸ Ταὐγέτου
χορυφῇ μιχϑεῖσ᾽ ἐν φιλύτητι Κρονίωνι τέχε.
Dicuntur Τυνδαρίδαι h. XVII 2. 5. XXXIII 2.
18, 4ióc κοῦροι ἢ. XXXIII 1. 9. insignes erant
φιλαδελφίᾳ cf. sch. BQ ad 4 308. Castor
equestris artis erat peritissimus: ἱππόδαμος
I'9237 A 300 h. XXXIII 3, ταχέων ἐπιβήτωρ
ἵππων XVH 5 XXXIII 18. *Celebrantur in h.
XXXIII cum. sint σωτῆρες ἐπιχϑονίων ἀνϑρώ-
πων] ὠκυπόρων τε νεῶν. ὅτε τε σπέρχωσιν
ἄελλαι l χειμέριαι χατὰ πόντον. Advocati ἐξα- ἡ
πίνης ἐφάνησαν ξουϑῇσι πτερύγεσσι δι᾽ «cq
ϑέρος ἀΐξαντες,. . χατέπαυσαν ἀέλλας, κύματα
δ᾽ ἐστόρεσαν. Preller Gr. Mythol. ? ji 92. ss.,
cf. etiam Unger Phil. XXV 218 ss. 2) Hylaci
filius, homo Cretensis. 5 204 Κάστωρ Ὑλαχί-
δης, ὃς ἐνὶ Κρήτεσσι ϑεὸς ὡς τίετο δήμῳ,
schol. Η Καλλίστρατος ἐν τῇ ἐκ Movasiov
Κάστρω (Duentz. coniecit "4xre9) φησὶ γε-
γράφϑαι.
χατά (χα-τά i. e. pron. interrog. skr. ka-s
kà ka-t wer? (&-xet) atque tha, thà Benf. 2,147,
cf. Curt. Et. 631 Bo ti-v« comparat. Bopp:
katham. Pott, E. F. 2, 184 ci jacere) Elisa «
finali etiam ante consonas fit zt, (cf. Eust.
162, 12 ἐν τῇ voi & ἀποχοπῇ συνεξομοιοῦσϑαι
τῷ ᾿ἐπαγομένῳ συμφώνῳ), κάδ ante ὅ, et sic
xx χάμ κάρ xeu xay (Y 458), in compos,
etiam x«A(-Aute) χκάσ(-χεϑεὶ) χαν(νεύ σας). adv.
et praep. ὁ. acc. et gen. deorsum, ad inferiorem
partem rei, variis locis in re, in quadam parte
rei. Cf. Spitzner, de vi et usu praep. ἀνά et
κατά ap. Hom. Wittenb. 1831, cui subtilissime
expone G. Hermann (op. 5, 81. Arch. f. Ph.
PSPEUTSTIST):
P Adv. Ad tmesin fere redeunt quae sic legun-
tur, quamquam dubitare licet num separetur
quae iam coniuncta fuerit praepositio an iuxta
se ponantur quae non iam fuerint coniuncta.
x«t? raro pro adv. est, x«9^ semel (ἢ. Ap. 457).
χατά quando sic verbo suo postponitur ana-
strophen patitur accentus (Lehrs, qu. ep. 75)
e. c. λέπω χάτα P 91, sed id admodum raro
fit, Β 699 . 6 σ 257 (ct. δ᾽ 923) et v. s. 2 b, ne-
que unquam ita ut interpositis voculis impediatur
xav
retractio accentus, (cf. Ῥ 799, E 481).
sum, herab, nieder, A 413 I' 142 Z 496
498 κατὰ δάχρυ χέουσα, cf. Z 459 ὃ 556
409 570 λ 5 466 u 12 χ 447. O 50,
λ 245 σ 188, o 527. X 485 xD δὲ o.
χεῦαν (dat. eth.). translate: 7j 2
ἀπείρονα “χεῦεν. λ 438 oi κατ᾽ αἶσχος i
463 ἐμῇ κεφαλῇ κατ᾽ ὀνείδε" ἔχευαν.
Li δ᾽ ἄχος. οἵ χύτο ὀφϑαλμοῖσιν, ]
κατεχύϑη αὐτῷ. Π ll x. δάκρυον Et (C
T 328 [9 3] 4 391 z 332 ὦ 934 980.
χατὰ δ᾽ ὅρκια πάτησαν. .4 646 778
ἑδριάασϑαι ἄνωγεν. H ὅδ χὰδ δ᾽ dp!
σϑην. T 50 χὰδ δὲ ἵζοντο, cf. Φ 520
A 68 101 B 10 H 354 365 Y 149 β 99
y 406 469 η 153 9 290 π 46 913 o 466
157 v 544 yj. 139 166 w 164 h. Merc.
30 χατ᾽ ἄρ᾽ ἕζετο (in arsi quarta e
9 990 e 157 τ 44 q 139 166 w 164), cf.
z 918, quae potissimum ratio est qua αὶ
adv. sit. B 549 Γ' 389 H 57 κὰδ δὲ |
VP 698 $2 578 6212. B 414 x. πρηνὲς Ba
259 x. εἴδατα βάλλων. P 195 xàó
βάλλον, cf. B 692. ὁ 844 ε 482 539 o 188
translate h. Ven. 156 (δι. 194 χατ᾽ δ,
βαλοῦσα. 4 53 x. δ᾽ ὑψόϑεν ἧχε. Θ
δὲ- ἧκε. 4 676 II 469 Ψ 797 zx 108 o 9
o 540 χὰδ δ᾽ ἔπεσείν). ip-436 x. ὃ
πέσοιεν. 4 79 κὰδ δ᾽ ἔϑορ᾽,
H 109 χὰδ δέ οἱ ἱδρὼς Zoostv.
ῥέεν, cf A 599 o 209. II 410 χὰδ à
Ψ 851 Zkó δ᾽ ἐτίϑη, cf. v 119 o 466 |
T 12 x. τεύχε’ ἔϑηκεν, cf. V 700 τ 599
x. μὲν ἔγχος ϑῆχε, κ. δ᾽ ἀσπίδα, οτηῖ
Ψ 884 χ. μὲν ἔγχος | κὰδ δὲ pos
h. Ap. 457 ««9* ὅπλα ἔϑεσϑε. d
ἥρεε, sch. B χατέβαλλε (Hes.) καὶ on χο
riss nieder. : 372 χὰδ δέ μιν ὕπνος
Q 968 χὰδ δ᾽ ἥρεον, sch. V. τὸ &
θουν nahmen herab, cf o 496. λ
xot ! ὀφθαλμοὺς ἑλέειν, sch. B. χαϑε,
κλεῖσαι, συσφίγξαι. translate o 828
δούλιον ἥμαρ ἕλῃσιν. A 486 0 488 χ.
unio ἔδησαν, cf. 9 425 o 290. tram
4. νόστον ἔδησαν. v 73 κὰδ d? ἄρ᾽
σαν. v 9 χὰμ μὲν στόρεσε, praeter
nam in toto hoc genere non Solet ess
ante δέ. 9 67 105 x&ó δ᾽ - xp£ua;
χ. 5 ἔπτηξαν. Q9 291 Τροίην κατὰ
ὁρᾶται despicit (Spitzn. 27. Eu malu
cit. Π 646 xev? αὐτοὺς ὕρα, cf. P li
conficiendis iis quorum imae er
tantur: nieder, zer- ver- ganz u.
ad imum, penitus; cf. Naegelsb. m A
Ameis N. J. f. Ph. 65, 356 mon sa
respondit. a) O 408 z. δ᾽ ἅρματα
Θ 417 ΨῬ 841 467 (sch. A. σύν 9". y
v. σύν, Bekk. ? zat), zusammen νεῖ
πᾶσι κατ᾿ αὐχένας 56e. A 40 2. un
nieder vel zusammen brennen i. e, totu
cere igni. 4 464 B 427 y 461 αὶ 364.
xn, Suid. II 1 114 κατεχάη, οἵ. I9 212,
à 764. d 848 χὰδ δὲ νεχροὺς xtv. 9h
a. πυρκαϊὴν σβέσατ᾽, οἵ. 3P 950 Q 791 I
B 317 326 z. τέχνα φάγε, cf. y 315 ὁ 15 1
« 8 χ. βοῦς ἤσϑιον (E. M. 128, 52). P:
ταῦρον ἐδηδώς, sch. V. ἡ “διακοπὴ τῆς λὲ
τὸν εἰς πολλὰ διεσπασμένον παρέστησε
Qov, οὐ τοῦ μέτρου ἀπαιτοῦντος " παρῆ!
φάναι ταῦρον χατεδηδώς. eadem ratio
quoque esset, ut v 109 x. πυρὸν ἄλεσσαν.
$ χατά
t σμῦξαι πυρὲ νῆας. Z 416 y 807 χ. δ᾽
cv, c£. «1 691. M 18 z. μὲν S&vov. sch. V.
ν διαίρεσις. T 334 x. πάμπαν | τεϑνά-
Ἢ
123
354 x. πάντα ϑάσονται, sch. B. ἔμφα-
εἰ τῆς διαχοπῆς τὸ ὑπερβατόν. Α 460
451 u 360 x. τε χνίσῃ ἐχάλυψαν, cf.
164.{Ξ 114}. P 594 t 507. II 325 z. δὲ σχό-
ὄσσε χάλυψεν, cE v.L / 438. 9 92 x.
* χαλυψάμενος detrahendo totum caput
, Sch. H. ὑποχάτω τῶν ὀφρύων. ξ 349
T δὲ z. ῥάχος ἀμφικαλύ ψας, Aristoph.
δ: qv. ? 318 z&ó δέ μὲν εἰλύσω. Θ 441
πετάσσας. I'961 311 χ. δ᾽ ἡνία τεῖνεν
» οὗ, T 394, prorsus retro traxit. 4 922
WE ἔδυν, paraphr. ἐνεδύσαντο. 27 x.
χρόα πάντα σαπήῃ sch. B. ὃ νεχρὸς κατα-
1 EP χρόα. ᾿Αττιχῶς δὲ ἔχει ἡ σύνταξις.
χρόα χαλὸν ἐάπτῃ, Sch. PSV. δια-
CO PRESE cf. δ᾽ 749. ὦ 459 χὰδ δὲ
fu. z 13. δ᾽ ἔστυγον αὐτήν. z 238
οἵσιν ἐέργνυ, sch. ,H. μάνδραις συνέ-
[T 94 z. δ᾽ οὖν ἕτερόν γε arp
2, 7 693 z. γῆρας ἐπείγει, sch. A
ἵζει καὶ given, χαὶ ἔπεισι, sed cf. ái
λ I51"7. ϑέσφατ᾽ ἔλεξε enarravit.
εἶ γῆρας ἔμαρψεν. o 396 z. uoto? &Aa-
433 (ἀρνειοῦ) χ. νῶτα λαβών. ὦ 530
εϑε λαόν. L6 ἔχῃ κάτα δῆμον. B 699
« γαῖα, occupat, obtinet, sch. A. πρό-
L συντάσσεται (i 6. ἡ κατά τῷ ἔχεν)
φησὶν D 943. B 560 z. κόλπον ἐχού-
zn. 1. l. p. 19 (et Freytag: quibus sub-
£f. 2497 ἢ. Merc. 8 XVII 8. P 91
τα τεύχεα cf. o 257. Β 160 χὰδ δὲ
ct B 176 4 1713 E 481 9 580 725.
δ᾽ ἄμμε λίπον, cf c 270 τ 531, de
motu facto ,suo loco manet* (Spitzn.
satis singulariter 258 z. δὲ φρόνιν
Sch. E. ἤγαγε πολλὴν χαταφρόνησιν
εμίοις (sch ΝΥ... . ἕτεροι δὲ ἀντὶ
[γα γ8 πολλὴν φρόνησιν ἤτοι γνῶσιν
oor τοῖς Ἕλλησιν, οἵ, sch. HQ. Eust.
, quorum posterius tutius videtur: führte
ss her. ἡ 197 οἱ αἶσα κατὰ κλῶϑές τε
yewouévo νήσαντο, CDIKLMQS χατα-
Let sic Ap. 96, 3. «t ἐπικλώσεις τῶν
atque Nitzsch, Bothe Eust. 1576. 40,
-BHPQT. τὸ δὲ κατά πρὸς τὸ νήσαντο,
"E, spannen ab; quamquam vel sic ἐπὶ
et. Eust 1. l yo. zai χατακλώϑῃσι
χατά τινὰ τῶν ἀντιγράφων, omisso
b) Φ 901 z«r? αὐτόϑι λεῖπεν paraphr.
, Bekk. et edd. ant. χαταυτόϑι hic
; Wolf diviserat. tmesin esse recte
c. Lucas Bonn progr. 1839, cf. qui ei
zd f. A. W. 1841 p. 699, probatque
ath. el. I 612. si verbum " adsit quod
unsi possit φ 90 κατ᾽ αὐτόϑι τόξα
K 973 λιπέτην δὲ κατ᾽ αὐτόϑι, v.
091, Eust. 804, 53 χατέλεπον αὐτόϑι,
: μὴ παρέλκῃ δέ, συντάσσηται δὲ
, cf. Spitzn. h. 1. fuere quoque qui
8 P. €. adv. coniungerent. P 535 z«c
(Bekk. χαταῦϑι, Spitzn. ,, Barnes.
genio repertum yg. ᾿χαταῦϑι"). Q 410
L λίπεν, Ven. ut videtur semel χαταῦϑι
plerumque separent. Ν 653 ἑζόμε-
χατ᾽ αὖϑι. paraphr. ἐνταῦϑα καϑε-
am Nicanor ἢ. 1. videtur agnoscere z«z'
eL z 567 q 55.
Additur nonnunqnam casus qui videtur re-
^
ji
661
ferri ad adv. vel ad verbum comp. 1) acc. IV 737
χατὰ τεῖχος ἔβησαν, cf. O 384, sch. V. χατέ-
βησαν τὸ τεῖχος. 2)gen. Ν 589 κατὰ δ᾽ αἷμα
νεουτάτου. ξῤῥεε “χειρός, über die Hand her.
A 811 χατὰ δὲ νότιος ῥέεν. ἱδρὼς] ὦμων zal
κεφαλῆς. II 193 τῆς δ᾽ αἶψα κατ᾽ ἀσβέστη
χέχυτο φλόξ, v. κατὰ σβεστή et χατασβεστη,
sed qui coniungerent non habebant quo gen.
apte referrent, cf. Hoffm. hom. Unt. II 17. (v. s.
HI 2a60. x 559 zar? ἀντιχρὺ τέγεος πέσεν,
cf. λ 64, n nonnullis videtur: κατέπεσον CS
(cf. s. III 2b B. ὃ 228 βάλοι κατὰ δάκρυ
παρειῶν ubi vera praep. metri necessitate à
casu suo videtur separata esse. similiter P 765
χὰδ d? ἄρα ot κεφαλῆς 42 ἀυτμένα cf. Hoffm. 1.1.
III. Praep. c. acc. et gen., non c. dat., ut
fuere qui putarent in errorem inducti locis qua-
les sunt e. c. zx 238 X 435 Y 282 β 425. Of.
Giseke, allm. Entst. d. Ges. d. Il. 79. Substan-
tivo postposita fit χάτα (Lehrs qu. ep. 75) e. c.
πεδίον κάτα, nisi elisione minuitur 7 291 δό-
μὸν zu! ἀλητεύοντι Bekk., sed La Roche
z&t', cf v 369 η 85) quamquam vel sic editur
secundum Herodianum ἄστυ χάτ᾽ o 946 ,ubi
sch. Η. εἰ zai συναλοιφή, ὅμως δύναται ἀνα-
στρέφεσθαι, διὰ τὴν ἀνάπαυσιν. Codd. formas
quae ecthlipsi minuuntur saepe coniungunt χαμ-
μέσον χαρρόον, χαχχεφαλῆς, nos eas separa-
mus χὰρ ῥόον etc. De motu qui superne fit
deorsum, secundum, per. 1) c. aec. a) deorsum
secundum 5. per rem. Cf s. Π 1: Z 136 δύ-
cs9^ ἁλὸς «. χῦμα. d 559 z. ῥωπήια δύω.
II 849 ἀνὰ στόμα καὶ z. ῥῖνας πρῆσε sangui-
nem. g 97 ἤλϑε x. στόμα αἷμα, ΕΡΗ. ἦλθεν
ἀνά. T 209 z. λαιμὸν ἐείη die Kehle hinab,
cf. Hoffm. ho. Unters. II 17. & 954 ἐπλέομεν
ὡς εἴ τε κ. δόον v. l. καταρρόον, cf. La Roche,
H. T. 391, Eust. 1759, 59 £v ὕδατι κάτω ῥέοντι.
s 327 ἐφύρει χ, δόον, cf. € 461 (ἔφερεν) M 33
(νέεσϑαι). b) hic illic per rem, variis locis in.
necessario sic aut motus in re fit unius, qui
aliter non potest esse variis locis, aut complures
hic illic stantes non moventur. ἢ) c. plur. no-
minum praep. distributive fere legitur. B 99
211 ἐρήτυϑεν χαϑ᾽ ἕδρας sua quisque sede.
α 145 y 389 co 385 ἕζοντο z. χλισμούς τε
ϑρόνους τε, cf. o 184, χ 233 (εἷσεν), 0 86. 119
v 249 (χλαίνας χατέϑεντο). α 818 β 140 ἄμει-
βόμενοι z. οἴχους. Δ 77 ἑκάστῳ ἐτέτυκτο z.
πτύχας Οὐλύμποιο. Α 487 σχίδναντο Zz. κλι-
σίας τε νέας τε. O 54 δεῖπνον ἕλοντο z. κλι-
σίας. Η 466 βουφόνεον z. κλισίας, ct B 399
(atzveoo a). B 305 χ. βωμοὺς ἔρδομεν ἔχα-
τόμβας. Il 042 βρομέωσι x. πέλλας, T 95
χαδδῦσαι xat! ὠτειλάς, Spitzn. (27) utrumque
de motu qui fit desuper in rem. ξ 261 o 430
χ. σκοπιὰς νέεσϑαι. ξ 418 x. domua κείμεϑα,
ξ 411 z. ἤϑεα κοιμηϑῆναι. € 52 zx. κόλπους
ἁλὸς ἀγρώσσων, per varios sinus. 7 318 ἀν-
δρῶν 2. σταϑμοὺς πειράζειν. T 98 zac? ἀν-
δρῶν χράατα βαίνει, non recte sch. B. ἢ κατά
ἀντὶ τῆς ἐπί. π 150 zat? ἀγροὺς πλάζεσϑαι,
οἵ. h. XXX 9 (χτήνεσιν εὐθηνεῖ). v 164 za9*
ἕρχεα νέμεσϑαι. ἢ. Ven.. 74 κοιμήσαντο z.
ἐναύλους. cf. ib. 194 (φοιτῶσι, ib. 78 ἕποντο
γομοὺς κάτα. Ap. 951 291 ὅσοι z. νήσους.
XXVI. 8 φοιτίζεσκε καϑ' - ἐναύλους. XXVII 4
χατ᾽ ὄρη καί ἄκριας ἄγρῃ τερπομένη. ΧΧΧ 15
σκαίρουσι κατ᾽ ἄνϑεα. Merc. 159 zaz' ἄγκεα
φηλητεύσειν. B 898 Ν 789 χεδασϑέντες x.
γῆας, cf. B 438 (ἀγειρόντων) P 102 (σχέδασεν)
662
x 192 xovaBoc x. νῆας ὀρώρει. B) promiscue
c'plur. s. c. sing. lex. Seg. 268, 5 διά. Hes.
ἀντὲ rot ἐν durch -hin entlang, secundum, và-
rüs locis in re: B 47 187 ἔβη x. νῆας per
castra navalia secundum naves, ut modo hic
modo ilic esset. A 82 x. νῆας ανὰ στρατὸν
ἔρχεαι apud singulas naves recta per exercitum,
ct. K 141 (&A&o9«). K 136 ἐέναι zx. νῆας. A409
2 πρύμνας ἔλσαι. Α 488 B 499 ἔϑεεν χ. χῦμα
erat enim navis modo hie modo illic in unda,
cf. h. VI 4 (»εικεν) d 126 (ϑρώσκων). 4 9216
ἐρχόμενον x. πόντον, cf. 4 978 (ἐόν) Ψ 880
(ἔβαν) ὃ 509 (ἐφόρει) s 377 (ἀλόω)͵ XXXIII 8
ἰσπέρχωσιν). t 204 βόμβησαν x. δόον, Φ 147
δάιζε x. ῥόον passim in fluvio. 4 639 χ. X2xca-
νὸν φέρε. Ν 107, ἱεμένω x. ὦλκα. Z 891 ἀπέσ-
cvro χατ᾽ ἀγυιάς. X 146 κατ’ ἀμαξιτὸν ἐσ-
σεύοντο, cf. h. Cer. 177. v 64 προφέρουσα x.
xat) - χέλευϑα, cf. o 10 (joxs) Ρ 748 ἕλχωσι
x. ἄταρπον. O 682 δίηται x«9? ὁδόν. 9. 444
δηλήσεται χαϑ' δόόν, unterwegs, quopiam loco
viae. o 204 στείχοντες ὁδὸν χάτα. .4 68
ὄγμον ἐλαύνωσιν xac ἄρουραν. ΔΩ ἐνό-
μευε νομὸν κάτα. ὦ 947 οὐ πρασιή τοι ἄνευ
κομιδῆς x. κῆπον variis in partibus. ὦ 338 z.
χῆπον ἐπισπόμενος. h. Ap. 359 χυλινδομένη
*. χῶρον. Cer. 386 (7εξε) ὄρος χάτα. XV 4
x. γαῖαν ἠδὲ ϑάλασσαν πλαζόμενος. Q 418
κλείω xat! - γαῖαν, huc illuc per terrarum or-
bem. E 499 φορέει x«t? ἀλωάς. ἃ 539 φοίτα
xat? ἀσφοδελὸν λειμῶνα huc illuc per pratum,
cf. A 578 (ϑῆρας εἰλεῦντα). B 130 ναίουσι z.
πτόλιν, passim per urbem, sed templum (Z 88)
est o πόλει. 9 501 οἱ κ. ἄστυι A 167 μέσ-
σον χάπ πεδίον ἐσσεύοντο. II 98 πεδίον κάτα
δηριάασϑαι, οἵ. Φ 217 (μέρμερα δέζε) sed lapis
(H 265) iacet uno loco £v πεδίῳ. «1 172 xag
μέσσον zx. φοβέοντο. Z 201 χὰπ πεδίον τὸ
λήιον | ἀλᾶτο. Σ 88 ὅσαι x. βένϑος ἁλὸς Νη-
θηΐδες ἦσαν, cf. [Y 49], sed una Thetis nu£vn
"x βένϑεσσιν. — 9 232 οὐ κομιδὴ x. νῆα] ἦεν.
19 μ 101 ὅπλα ἕχαστα πονησάμενοι x. νῆα.
0 447 πεπόνητο χαϑ'᾽ ἵππους. λ 198 πάντῃ z.
γουνὸν ἀλφῆς βεβλήαται εὐναί. B 888 o 418
x. πτόλιν ᾧχετο πάντῃ. 0 à X. πτόλιν
πλάγξομαι. σ l x. ἄστυ πτωχεύεσχε. 0 18 x.
πτόλιν qb xat? ἀγροὺς πτωχεύειν. ὃ 7l] v 195
ὦ 272 πολλῶν x. oixov ἐόντων. h. Cer. 47 x.
χϑόνα στρωφᾶτο. Ap. 215 z. γαῖαν ἔβης.
Merc. 517 ϑήσειν x. χϑόνα. N 588 xat" ἀλωὴν
ϑρώσχωσιν. d 236 344 κατ᾽ αὐτὸν ἔσαν ἅλις
(ποταμόν). d 485 κατ᾿ oU εὰ ϑῆρας ἐναίρειν.
L 158 ἐδινεόμεσϑα xat αὐτήν (νῆσον). λ 571
ἥμενοι ἑσταότες τε κατ᾽ - Αἴδος δῶ magna
multitudo hominum hic illic stantium. ὦ 336
δένδρεα xav! ἀλῳφήν. Φ 14 πτώσσουσι xa)?
ὕδωρ. 4 381 πάπτηνεν χαϑ᾽ tóv δόμον. im
Haus umher. 1'15l χαϑ᾽ ὕλην | πα ἱεῖσιν.
K 184 xc? ὕλην | ἔρχεται, cf. IN 102 (ἤια πέ-
λονται) & 120 (ἄλγεα πάσχουσιν) h. Ap. 360
(Év9« καὶ ἔνϑα ἑλίσσετο), sed ἐν ὕλῃ (P 134)
leo obvius fuit venantibus. Β 803 πολλοὶ x.
ἄστυ émixovgot, cf. Z 987 ιἀόλλισσαν) Σ 286
(ἀλήμεναὴ) Φ 225 (FAaeu) £2 662 (££Aue a) X1
(ἀπεψύχοντο) 894 (εὐχετόωντο) 409 (εἴχοντο)
433 (πελέσχεο) Η 290 ιἐυφρανέω) € 327 (ἐφέ-
πων ἵππους) 708 (γέγωνε) 740 (ὀδύρονται) y, 223
(πολεύειν) B 77 (ποτιπτυσσοίμεϑα) » 40( 0 0-
μενον) Ψ 137 (κλέος | γένηται) o 246 ἀλαλήμε-
voc ἄστυ κάτ᾽" H 870 δόρπον ἕλεσϑε x. πτό-
Aw, οἵ, H 477 (δαίνυντο) X 434 (πᾶσὺὴ V1
xaca
(στενάχοντο) B 397 (Edw) o 108 (λέξαιτο
o 409 γηράσχωσι πόλιν χάτα. h. XXX 1] πὸ
λιν χατὰ χαλλιγύναιχα χοιρανέουσι, de accent
qui debet esse χάτα cf. Lehrs qu. e. 81. 613.
REOR. x. Ἴλιον. I 329 ἕνδεχα (πόλεις) ;
Τροίην. d 295 x. Ἰλιόφιν τείχεα goat,
muros. 41 770 ἀγείροντες κατ᾽ ᾿Αχαιΐδα, c
φ 107 (οὐκ ἔστω). A 716 Πύλον κάτα ἄγειρε
M 318 “υχίην κάτα χοιρανέουσιν. «247 091
z 124 q 346 ᾿Ιϑάκην χάτα κοιρανέουσιν,
ἠλάστεον ϑεοὶ x. Ὄλυμπον toto Olympo,
ὦ 351 (ἐστέ) h. XII 4 (πάντες͵ τίουσιν).
ó 726 816 «λέος εὐρὺ za" Ἑλλάδα xal
γος. Ζ 188 σεῦε κατ᾽ - Νυσήιον. ἕ 108 εἶ
x. Τηΐγετον aliquo Teygeti loco. [B 470
ota uv ἠλάσχουσιν. E 140 κα. σταϑμοὺς υ
ται (Ap. 96, 14 τὸ σύνηϑες). Εἰ 162
. βοσχομενάων. Y 221 ἕλος x. Bovao.
a 414 Q 640 χυλινδόμενος x. κόπρον,
x. οἶκον ἀμέρδει, cf. δ 67 (δινεύων) 536 ( 4
σι») h. Merc. 63 (τρίποδας). h. Mere, 2
σχευάζοντα κατ᾽ οἶκον. Ζ 56 πεποίητ'
oixov. 4 299 ἐφέβοντο x. μέγαρον, οἵ. ω 4
ἰϑῦνε). ν 811 μέγαρον χάτα χοιρανέουσιν.
2. μέγαρα στωφᾶσϑαι, οἵ. ds 19] o
σχ
δαίνυντο καϑ' - δῶμα.
χαϑ᾽- , (La Roche ἡ 85 z«9^.
μένους x. δῶμα, cf. « 228 β 247, E351 (
Gov) X 442 (χέκλετο) ὁ 44 (ϑαύμαζο
ιἀπέβη) ἢ 108 (i e. erant) o 329 (Corina
9 501 (ἀλητεύει) 566 (κιόντα) 578 (al
v 178 (αἐτέζω») χ 38 ιὀρινϑέντες) 307
μενοι) 360 (apiog 377 (πονήσομαι
(ψέεσϑαι) ἢ. Ap. 2 (ἐόντα) Ven. 204. (&
χοεύοι). x 949 τ 345 δῶμα, χάτα ἔασ
δῶμα κατ ᾿- μηχανάασϑε. A 1/8 κινυμ
δῶ. 42512 κ. δώματ᾽ ὀρώρειν. ἃ 16
σχέδασιν x. δώματα ϑείη, cf. y 428
πένεσθαι) ὃ 720 (ὅσαι ἔσαν) ἡ 102 (φαί
zx 109 v 319 (ῥυστάζοντας) o 402 σ 417
325 (sc. sunt) o 531 ιἑψιαάσϑων) υ 122
μεναι) 169 (πονέοντο) 331 "v q
(óco. ἔασι) χ 22 (ὁμάδησαν) ὦ 183 (xr
188 (ἴσασι) h. Cer. 104 (s2cí) 156 pc
σιν). B 322 y 199 δόμον xta δαῖτα n&
cf. ἡ 144 (ἄνεῳ ἐγένοντο) x 274 (dt
o 232 (βαλλομένοιο) 882 (δαινυμένοισ
(ἄρεξε) χ 291 δόμον κατ᾽ ἀλητεύοντι
μυχὸν κάτα τεύχε" ἐρεύνα. Satis dure:
l7l x. δῶμα ἄντρῳ ἐν - ϑαασσέμεν domi
nentem) in antro sedere. v. l. σ 153 βῆ
δῶμα pro διὰ d. d 95 x. óéeüoa.
hic illic in fluvio. h. XIX 4 xav -
στείβουσι xágmva. d 238 σάω x. ῥέεϑ
Φ 354 (χυβίστων).. Φ 353 ἐχϑύες oi κ. δ
v. 1. 6 11 ἑλισσόμενοι 2. δίνας pro περ!
Paulo aliter: JM 469 χατ᾽ αὐτὰς | ποι
χυντο πύλας, Μ 840 χατ᾽ αὐτὰς | tot:
(πύλας) hic illic in ipsa ,porta. non:
tam. Ariston. M 840 οὐ γὰρ ἦσαν πὸ
λαι ἀλλὰ μία, cf. E. M. 657, 24. atque ἢ
—80 expungebantur ab Aristarcho, quod ni/
ret, hi loci melius referrentur ad Il b «:
ad alias portas, (Herm. p. 50 e Τορίοπθ)
y) Comunsitur χατά (cf. ἀνά ΠῚ 30) 8 j
nominibus abstractis quibuscum £»/ coniu τ
non semper licuit, sive motus fit sive non|
*. στρατόν, A 318 πένοντο, Α 229 ano i
σϑαι, B 439 ἴομεν hin und her im Heere, 5
4
γίτων ἔνϑα καὶ ἔνϑα, E 495 Z 104 A 212
fTO πάντῃ, 1 284 χηάμενοι πυρὰ πολλά,
302 τειρομένους, 44 658 ὄρωρε, Ν 851 ἔγειρε,
196 ἑτοιμασάτω, T 352 ϑωρήσσοντο, Ῥ 285
ἔλλεσϑε, 99 691 ἔλαυνε. “. χρατερὰς ὑσμί-
ic, B 345 ἄρχευε cf. E 200, E 530 [O 562]
| ξῖσϑε, M 347 ζαχρηεῖς τελέϑουσι. κα. zp.
utvqv, 'E 84 697 πονέοντο, H 14 P 15 βάλε,
í 190 205 μάρνασϑαι, N 383 P 289 Wes 2.
ὄν, B 163 179 /9:, 4 199 βῆ ἰέναι, I 591
ἐνάμενος., πόλεμον κάτα, E 332 χοιρανέου-
ν, P512 ἔ, ἔβρισαν. x. μέσσον, 4 541 δινεύοι,
8 ὦρσε, II 285 ἀχόντισε ἀντιχρῦς, 187 χὰδ
ον τάφρου χαὶ τείχεος - ἰόντες. z. στί-
T' 326 ἵζοντο, E 590 “ 8438 ἐνόησε, A 91
μενοι ct. Ὁ 353, Π 820 ἦλϑε, P 84 πά-
γεν. χαϑ' ὅμιλον, I'86 ἔδυ, 4 126 ἐπιπτέ-
αι, 4 909 βὰν ἰέναι, 4 A45. ,916 FOX ouv,
490 ἀχόντισε, E 334 P 462 ὀπάζων, A 460
332 χεχλόμενοι οὗ M 467, A 469 ἔομεν,
498 τιτυσχομένων cf. N 560, P 365 ἀλεξέ-
ναι (v. à»? 0), P 532 ἦλϑον, T 661 ῴχετο.
χλόνον, II 381 βλαφϑέντα, Π 718 ἐλάσσας,
189 ἐόντα, Φ 422 ἄγει. P 680 δινείσϑην “.
oc ἑταίρων. x. μόϑον, Σ 159 ἐπαΐξασκε,
587 ἕλχε, d» 810 οὐ μενέουσιν. Y 377 z.
ηϑὺν δέδεξο. v. 1. N 196 χόμισαν κατὰ
0v pro μετὰ A. talia vix leguntur in Od.
iu: Sermo prosae similior est, nisi quis huc
tulerit z. δῆμον, Bg 101 τ 146 o 136 τις,
167 ἀλάλκοιεν, ó 530 χρινάμενος cf. 9 36,
652 ἀριστεύουσι, C 84 ἀριστῆες, C 274 εἰσὶν
ερφίαλοι, G 283 ἀτιμάζει, 9. 390 χραίνουσι,
εἰρόμενοι, o 227 πτώσσων cf. o 868,
αἰτίζων, φ 958 ἑορτή sc. ἐστι, φ 581
τας ἔμμεναι, z 52 ᾿βασιλεύοι, χ 58 ἀρεσ-
0L. 9$ 9259 xat! ἀγῶνας ἐὺ πρήσσεσκον,
980 ἑστεῶτες χατ᾽ ἀγῶνα. v 387 xav? ἄν-
στιν ϑεμένη in aliqua parte, edd. vet. χατάν-
στιν cf. Lob. path. el. 598 625 paral. 442.
X. de iis quae intra normam quan-
Se continent. z. μοῖραν, (o..--) A 286
1 [59] K 169 O 206 E: 626 Ω 379 ,8251
9 141] » 385 c 170 v 37 χ 486 ἔειπες
2 9 397 ν 48 q 278, o 170 ὑποχρί-
(0, 0 203 τελέσειεν, zx 385 δασσάμενοι,
μυϑεῖται, T 256 ἀκούοντες, L 852 ἔρε-
I) Il '867 πέραον, γ 881 κατέλεξας
x16 u 35 3 496, y 457 ν,ἕτάμνον πάντα κ. μ.
783] $ 54 ἠρτύναντο πάντα z. u., ε 245 309
ἤμελγεν πάντα 2. μι, sch. br. 4 286 zat
προσῆχον, χατὰ τὸ πρέπον, quasi sit: ἐν
«ovr. in dem was recht ist. οὐ χκ. κόσμον
intra terminos iusti bonique, non prout de-
; Sch. br. o? χατὰ τὸ πρέπον, B 214 ἐρι-
κι, E 759 ἀπώλεσε, P 205 εἵλευ, y 138
σσαμένω,͵ h. Merc. 255 διοισόμεϑα, O 19
| [wm 9 179 εἰπών, 5 363 ὀίομαι (sc. εἶναι),
ΓΠΊΒΙ αἰτίζεις. paulo rarius sine negatione
| χύσμον, 4 48 M 85 ἐρυχέμεν, 42 622
πον, ἢ. Merc. 479 ἀγορεύειν. ib. 433
: v z. g 9 489 λίην z. z. ἀείδεις. I' 59
1884 zar? αἶσαν ἐνείχεσας, Kk 445 zat? αἶσαν
πον, cf. P 716. B 362 zotv' ἄνδρας z. qid,
οῖτρας, h. Merc. 53 419 501 ἐπειρήτιζε
A y»per vices, non: universas simul* Matth.,
z. πρέσβιν ἐγέραιρε. ib. 138 ἤνυσε ΠΣ
δ τὰ 1 104 οὔ τι χαϑ' ἡμέτερόν γε νόον,
ΡΒ. A. ἀντὶ τοῦ κατὰ τὴν ἐμὴν γνώμην. A 136
σαντες z. ϑυμόν sch. D. ἁρμόσαντες zar
ἣν ψυχήν, τουτέστιν ἀρεστὸν καὶ ϑυμῆρες
χατά
009
ποιήσαντες. I 545 z. ϑυμὸν μυϑήσασϑαι. h.
Cer. 157 χατὰ πρώτιστον ὀπωπὴν ἀτιμήσασα.
h. Ap. 539 (ἀγειρομένων) xav ἐμὴν ἐϑύν Matth.
et Herm. (meorum consiliorum causa Herm.),
codd. z«í£, loco valde corrupto, cf. Baum., 41 336
x. ἰσα μάχην ἐτάνυσσε. Β 866 χατὰ σφέας
γὰρ μαχέονται, sch. BL. διακεχριμένοι, nach
Stàmmen. 4 271 μαχόμην zat? ἕμ᾽ αὐτόν.
£) de animo: in, z. φρένα χαὶ κα. Svuóv | in
mente atque in animo (sch. Bb. A 193), de
universa mente, Grotemeyer Homers Grund-
ansicht v. d. Seele, Warendorf 1854 p. 19—25
contra Naegelsb. (in praecordiis atque in mente),
cf. Naegelsb. ho. Th. ed. Autenr. 390, Ameis
Ztft. f. A. W. 1855 p. 339, Schnorr v. Carolsf.
N. J. f. Ph. 93, 451, A 193 4 411 P 106 € 15
ó 190 ε 365 424 C 118 ὥρμαινε, 4 163 Z 447
o 211 οἶδα, O 163 φραζέσϑω cf. « 294, Y 264
ἐνόησε, ὃ 818 μ᾽ ἐρέϑουσι, E 611 Θ 169 δ 117
o 235 μερμήριξε, cf. x 151 v 10, h. Ap. 70
δείδοικα. x. φρένα semper in arsi quarta,
apud animum, 4 555 I 244 K 538 (Aristarchus
μετὰ φρεσίν) ὦ 353 δείδοικα, E 406 οἷδε, B3
μερμήριξε, Καὶ 507 ὥρμαινε, T 195 ἄχος. τύψε.
z. φρένας, O 61 τείρουσι, h. Ven. 57 Ἵμερος
εἷλεν. κα. ϑυμόν, in exitu versus aut ante cae-
suram tertii pedis, 4 499 χωόμενον, B 5 K 17
X 161 ε 818 424 4 230 ἢ. Ven. 235 φαίνετο,
B 409 ἤδη, K 355 ἔλπετο cf. N8 w 345, Καὶ 491
φρονέων, N 86 &yoc ἐγίγνετο, Ν 416 γηϑήσειν
z 20 δαϊζόμενος, P 769 εὔχετο cf. ε 444, $2518
ἄνσχεο, £2 549 ὀδύρεο, α 4 πάϑεν cf. v 90, «29
ó 187 μνήσατο, α 828 ϑάμβησεν (299 βούλ ευσά,
* 50 μερμήριξα cf. π 287, v 379 c 203 ὀδὺυ-
ρομένη, ξ 46 χορεσσάμενος cf. v 59, τ 390
ὀίσατο, v 93 δόχησε, z 373 γνῷς cf. I] 119,
h. Ap. 342 τέρπετο, ib. 388 ἐφράζετο, ib. 402
ἐπεφράσατο. τ 42 x. σὸν νόον ἴσχανε. Haec
iam comparata sunt ad similitudinem eorum in
quibus 2) toti subiungitur pars in qua quid fit
quo totum afficitur: an, potissimum de volne-
rando jn parte aliqua rei, an, Ap. 96, 16 &vri
τῆς sic: E 46 Π 343 (ἰὸν) γνύξε z. ὦμον, cf.
E 98 c 452 (τυχών) A 507 (βαλών) X 188
(σείων). Ε 66 βεβλήκει γλουτὸν χάτα δεξιόν,
cf. N 651, ubi quod caesura separatur praep.
a subst. Hermannus dixit ad adi. δεξιόν potis-
simum referri praep, E 67 z. κύστιν ἤλυϑε, cf.
N 652 (ἐξεπέρησε).. E 73 βεβλήχει x. ἰνίον.
E 519 x. κληῖδα τυχήσας, cf 117 (τύψε).
E393 z. μαζὸν βεβλήκει, cf. 44 321. E 615
P 578 τὸν z. ζωστῆρα βάλε, c. M 189 (τυχή-
σας). Δ 234 x. ζώνην 1 νύξε. Z 64 X 447 τὸν
οὗτα zx. λαπάρην, cf. E 017. H 946. βάλεν a.
χαλχόν. O 308 .4 108 Ν 186 586, 0 420 x.
στῆϑος βάλερ), cf. P 606, M 204 (χόψε). 4252
νύξε μιν κα. χεῖρα, cf. IN 783 (τετυμμένω). 4A 424
z. πρότμησιν vost. (Δ [662] II 27 βέβληται z.
μηρόν, cf. 4 810. II 465 τὸν βάλε z. γαστέρα,
cf. P 313 (εὐ ψεν). Ρ 47 κα. στομάχοιο ϑέμεϑλα
γύξε. Ξ 493 τὸν οὗτα xaT^ ὀφϑαλμοῖο ϑέ-
μεϑλα. TP 847 βάλεν ᾿Ατρεΐδαο κατ᾽ ἀσπίδα,
ct. Τ' 356 E 281 Η 250 P517 Y 974. E 531
τὸν E ἀσπίδα βάλεν. .A 434 P 43 οὕτησε
zar? ἀσπίδα, cf. p 818 (vé&s) Φ 400 οὔτησε
κατ᾽ αἰγίδα. E305 βάλεν Αἰνείαο zac? ἰσχίον.
A 889 οὔτασε ἥρωα zur? ἰσχίον. Ν 212 χατ'
ἰγνύην βεβλημένος. Φ 406 βάλε Ἄρηα κατ᾽
αὖ ὑχένα, cf. Y 455 (οὐταὴ χ 828 (ἔλασσε). Y 397
νύξε z. xpóraqov. Y 473 οὗτα κατ᾽ οὖς. 11345
x. στόμα νύξε. χ 15 x. λαιμὸν βάλεν. κ 161
664
τὸν κατ᾽ ἄκνηστιν μέσα νῶτα πλῆξα. Q 463
βάλε ὦμον x. νῶτον. II 106 βάλλετο κὰπ φά-
λαρα. Θ 83 βάλλεν xàx χορυφήν. .A 861 βά-
λὲν κὰχ χόρυϑα. 1l 412 Y 387 βάλε x&x
κεφαλήν, cf. Y 475. Y 458 χὰγ γόνυ βαλών.
Y 469 ovre χαϑ' ἧπαρ. JM 421 οὑτάζοντο x.
χρόα. O 389 x. στόμα εἱμένα. X 180 z. στῆ-
9og περονᾶτο. .y 192 μὲν χαματος zx. γυῖα
AdByow. E 82 1| 888 Y 476 τὸν x«v' ὀσσε
ἔλλαβε. P 86. ἔῤῥει αἷμα xat? ὠτειλήν, cf.
X 518 (ψυχὴ ἔσσυτο). ἡ) raro de hominibus
atque potissimum ita ut homines loci instar
sint: unter, bei, eo quo quis est loco: JN 556
xat? αὐτοὺς στρωφᾶτο. P732 (μεταστρεφϑέντε)
x«t? αὐτοὺς σταίησαν inter eos i. e. e regione,
paraphr. ad μετ. referens πρός. X 605 ὃ 18
κατ᾽ αὐτοὺς ἐδίνευον x. μέσσους. y 302 ἠλᾶτο
x«v' ἀλλοθρόους ἀνθρώπους. o 976 v 206
xav? ἀνθρώπους ἀλάλησϑαι. h. Ap. 355 £o-
δεσχε x. φῦλ᾽ ἀνθρώπων. multo durius, quia
non de loco est: A 117 z. πάντας ἀριστῆας
πονέεσϑαι, o 362 x. μνηστῆρας ἀγείροι. C) raro
de motu qui fit ad rem vel de consilio quo quis
movetur, ad: «) E 676 z. πληϑὺν τράπε ϑυμόν.
h. Cer. 69 z. πόντον χαταδέρχεαι. ep. 16, 8
x. διφάδα βήσεται loco corrupto cf. Herm.
A 484 Txovro x. στρατόν, Did. Agíoregyoc
χατά, οὐ μετά, Ven. et al. codd. μετά cf. Spitzn.
h.l aliter Ν 829 ἀφίχοντο zx. στρατὸν jj μιν
ἀνώγειν per exercitum (incedentes) venerunt
quo imperaverat (v. 1. ? .Y 140 οἴμησε xa«t&
πέλειαν pro μετά). 44 806 x. νῆας Ὀδυσσῆος
ὧξε ad naves. h. Merc. 65 ἄλτο z. σχοπιήν.
ὦ 18 ἵχοντο x«t! ἀσφοδελὸν λειμῶνα. € 441
ποταμοῖο zx. στόμα ἷξε. c. adv. coniungitur
praep. h. Merc. [78] χατὰ δ᾽ ἔμπαλιν ἔβαινε.
B) A 424 ἔβη χατὰ δαῖτα, Did. ἀντὶ vov ἐπί,
cf. Ap. 96, 16 Lex. Seg. 268, 5. ita Aristar-
chus et nunc Bekk. Am. (wegen) La Roche.
Spitzn. (q. cf. h. 1. et p. 34) (,qui vero epicorum
ἐέναι χατὰ δαῖτα dixerit scio neminem") et
Voss μετά, al. émi quorum alterutrum melius
conveniret. y 72 : 253 h. Ap. 458 χ. πρῆξιν
ἀλάλησϑε, sch. E. κατ᾽ ἐμπορίαν (prout mer-
catura exigit, secundum?) γ 106 πλαζόμενοι
z. ληίδα. λ 479 ἦλθον Τειρεσίαο x. χρέος.
d) rarissime de iis quae uno tantum loco fiunt:
h. Merc. 359 χατέχειτο x. ζόφον loco obscuro,
in tenebris. XV 7 ναΐει x. ἔδος Ὀλύμπου.
X 478 Πριάμου χατὰ δῶμα (ἐγίγνου), Did. αἱ
κοινότεραι ἐνὲ οἴχῳ atque sic Strab. XIII 585 C.,
melius, non enim potuit nasci hic illic in aedi-
bus, sed Aristarchus fugiebat repetitiones prae-
positionum ἐν et (4 424) μετά. paulo aliter:
7x 159 στῆ xav? ἀντίϑυρον Ὀδυσῆι φανεῖσα,
sch. D. ἀντέστραπται. οὐ γὰρ φανεῖσα ἔστη,
ἀλλὰ σταϑεῖσα ἐφάνη quare potest quodam
modo statui deam modo hic modo illic appa-
ruisse. $2 81 χατ᾽ - βοὸς χέρας ἐμβεβαυῖα,
Ariston. σύριγγα ἐχ χέρατος βοείου cui immis-
sus funiculus huc illuc movebatur, sch. A. ἐν
ἄλλῳ ἐμμεμαυῖα, cf. Plut. sol anim. 94 Ael.
yq hs 1,5;
2) c. gen. Hes. ἀντὲ τοῦ ἐξ. «al ἀντὶ τοῦ
ἀπό cf. Ap. 96, 14 lex. Seg. 268, 5. quam-
quam gen. de motu est qui fertur ad rem, vel
ἃ re, ut dicimus ἀνὰ νηὸς ἔβην. habet enim
causae aliquam significationem notatque fieri
mutationem motu qui est ad rem vel a re.
a) &) subter, sub: P100 ψυχὴ x. x90vóg ᾧχετο.
h. Merc. 68 ἔδυνε x. z90vóc. B) unten am:
χατά
d 172 μεσσοπαγὲς ἔϑηχε xov! ὄχϑης ἔγχο
N ὅθ4 [II 614] αἰχμὴ x. γαίης ᾧχετο. 1 8
x. χϑονὸς ὄμματα πήξας, oculis in terram d«
fixis, Eust. 407, 91 ᾿ἡττιχόν ἐστιν, ib. 93 αἱ
οἷα μελετῶντα ἐμμερίμνως διὰ σχεδιασμό
efficit enim solum quod quis intuetur ut se co
ligat et ad se redeat, fit igitur mutatio statu
h. Merc. 410 x. χϑονὸς φύοντο wuchsen ἃ
den Boden an. y) hinab in s. an: T' 39 στάξ
z. ῥινῶν per nares deorsum, non recte Spitzn. 2
totum corpus inde a naribus. ἢ. Merc. 133 περῶ
x. δειρῆς. μ 98 zx. σπείους δέδυκε. ε 880.
σπείους κέχυτο, M. σπεῖος (,non male
Roche), et sic Bothe atque Ahrens Phil, 6, 3
Hermann p. 47 non deterius esset si de fim
per omne solum aequaliter sparso cogitandy
esset, at non hoc, sed agsestam ad pariete
fimi copiam etc. Spitzn. (25) ,,fimi immen:
copiam*, Nitzsch: hineinwàrts in die "Tiefe di
Hóhle. rz 233 χιτῶν᾽ ἐνόησα περὲ χροΐ, ok
tt χρομύοιο λοπὸν κατὰ ἰσχαλέοιο wie d
Schale die Zwiebel hinab. L. χατά, AODHIKQ'
χαταῖσχ.. volgo λοπὸν χάτα qualem follicu
instar, sed sic alterum bis diceret Homerus,
terum omitteret. ep. 16, 6 x. x«oóónov
μάζα. δὴ über - her: E 696 II 344 x. óq
μῶν χέχυτ᾽ ἀχλύς, cf. y 88. II 193 7m
αἶψα xcv ἀσβέστη χέχυτο φλὸξ (v. s. ΗΠ
Y 321 τῷ x«t! ὀφθαλμῶν χέεν ἀχλύν.
χάρ ῥά οἱ ὀφϑαλμῶν κέχυτ᾽ ἀχλύς, οἵ, S.
Ν 385 πνείοντε xov! ὠμῶν, paraphr.
πνέοντες αὐτοῦ τὸ μετάφρενον. Σ 34
χόνιν χεύατο χὰκ χεφαλῆς. ψ 156 xüx
λῆς χεῦεν χάλλος. E 659 Ν 580 τὸν
ὀφϑαλμῶν ἐχάλυψε, cf. X 466. 9 85
xx κεφαλῆς εἴρυσσε, sch. H. ἡ κατά
τῆς περί. h. Cer. 42 χάλυμμα κατ᾽ ἀμ
oov βάλετ᾽ ὦμων. x 362 χεράσασα zx.
τε xal ὦμων, Eust. 1662, 6 χαταχέασα, h.
ἐμὲ χῦμα x. χρατὸς χλύσσει. Merc. a
χρατὸς πεπαλαγμέναι. b) de motu qui fit a1
«) an - herab: P 438 x. βλεφάρων χαμᾷὲ
ῥέε. m 190 χὰδ δὲ παρειῶν | δάκρυον
ζ 280 w 157 χὰδ δὲ κάρητος | ἣκε κόμας, 4
κατ᾽ ὄρεσφι δέοντες, cf. 4 498 (χά
4 196 Ὁ 79 169 237 Π 677 B; κατ᾽ - 0g
Y 189 σεῦα x«t? - ὀρέων. χ 102 εἶσε
οὔρεος χατὰ Τηΐγετον de monte des
Teygeti aliquo loco, non bene NQ. οὐρεξᾶ,
HP. yo. οἴρεα, ὅπερ ἄμεινον atque sic
Phil. 6, 33 non veritus hiatum. 1 15 I[47
πέτρης χέει ὕδωρ. 9 50S x. πετράων βαλξε
ξ 899 βαλέειν x. πέτρης. A 44 B 107 4
H 19 X 187 9 121 « 102 «o 488 βῆ xav C
λύμποιο χαρήνων. X 616 dro xav? Oph
που. X 298 xat? Οὐλύμπου ἱχάνεις, CF,
h. Cer. 449 ἤιξε xat? Οὐλύμποιο χαρήνων,
x. Περγάμου ἐβεβήκειν. 8) von - herab: Z
χατ᾽ οὐρανοῦ εἰλήλουϑας. x 559 κατ᾽ ἂν
«gi τέγεος πέσεν, οἵ, λ 64 (v. s. IL 2) IN Y
x. στεφάνης coy. Y 529 xav? ἀχροτάτης n
λιος χελεύων. Y 470 αἷμα xat? αὐτοῦ x0.
ἐνέπλησεν, sch. B. x. τοῦ ἥπατος ἐχχρουνί
ἔπλησε, non bene Duentzer: κατ᾽ ἐνέπλησ,
χόλπον αὐτοῦ i. e. eius. E 111 χαϑ᾽ Ἵππι
ἄλτο. Z 239 χαϑ᾽ ἵππων ἀίξαντε, οἵ. 4 4
Y401. ὃ 680 χατ᾽ οὐδοῦ βάντα, Eust, 1518,.
ἀντὲ τοῦ τῇ ϑύρᾳ ἐγγίσαι ἢ καὶ εἰσελϑει
y) h. Cer. 182. xarà χρῆϑεν χεχαλυμμένη,
xcv? ἄχρηϑεν, über du Kopf her verhü.
λ 588 χατὰ χρῆϑεν χέε καρπόν, Herod. Π δ,
!
ἰσταρχος δισύλλαβον ἐκδέχεται τὴν λέξιν
79εν) χαὶ προπερισπᾷ, ὑγιῶς πάνυ, cf. sch.
A588 CEIKLNQ. χαταχρῆϑεν, MS. et Bekk.?
τ᾽ ἄχρηϑεν. Hes. χοτὰ χεφαλῆς. translate
548 χατὰ χρῆϑεν (Bekk. e coni. κατ᾽ ἄχρη-
λάβε πένϑος von oben her, ganz, vo. z«z«-
ἐν s. χατάχρηϑεν, separaverat Bothe, cf.
m. h. L et ἀνά et χατά p. 22. zat? ἄχρης
exitu versus Hes. χατὰ χορυφῆς. κατὰ χρα-
roc. (cf. s. ἄχρος b) s 313 ἔλασεν κῦμα ἃ ver-
et de urbibus captis Ν᾽ 772 ὦλετο, a cul-
, Ὁ 557 ἑλέειν, X 411 σμύχοιτο, Q2 728
αι. 8) Satis raro inter praep. et subst.
bonuntur voculae: δέ E 696 I] 344, 5 930
79 v 249, h. Merc. 359 Cer. 69, repetitur
x. φρένα zal z. ϑυμόν, cf. B 362 £103.
l χατὰ θνητῶν pro χαταϑνητῶν e. c.
y 114 ε 502 h. Ap. 541. χατ᾽ ovócío pro χα-
δαίῳ h. Merc. 112. c) adv. z«r& pyrrhichium
t in thesi quarta saepissime vel tertia, ra-
in secunda, raro (T 334 Ψ 436 λ 599) in
à vel (c 433) prima. multo rarius pro iambo
in arsi quarta (P 594 ^ 700 8 376 ὃ 749
7 (9) χ 938 5 349 o 188 τ 507) vel secunda
4 z 429) praepositionis alia est ratio
Sssime enim iambum efficit in arsi secunda
quarta, H 466 μ 93 v 167 χ( 299 etiam in
saepe etiam pyrrhichium in thesi se-
aut quinta aut quarta, rarius in tertia,
354 ζ 103 9 508 in prima. χάτα praep.
strophe vix est nisi pyrrhichius in thesi
sed in tertia E 66 — XN 651, atque iam-
arsi quarta z 349 — c 345. d) verba
pos. sunt 109, in quibus plerumque praep.
significat qui deorsum fit (χαϑέζομαι
«ivo), saepe id significat ad quod verbum
(χαϑάπτομαι, χκαταστυγέωγ, vel deni-
onficiendi notionem habet (χατάγνυμι, za-
e) Binas habent praep. ἐχχατιδών, παρ-
ἔχτὸ χατεπάλμενος ἐχχατέπαλτο ὑπερ-
σαν προχαϑιζόντων, ἐγκατατίϑεσϑαι,
χάββαλε (-uBaAc) ἐγκατέπηξα ἐσχκαταβαί-
Sunt porro substantiva tria, adiectiva 14,
10 fere.
τα-βαίνω. praes. impty. χατάβαινε h. Merc.
impf χατέβαιν᾽ o 206 w 85, -εβαίνομεν
aor. χατέβην w 252, -ἔβησαν Καὶ 541,
Q 329 o 205, coni χαταβείομεν (v. 1.
αταβήομεν et μεταβείομεν) K 97 cf. La Roche
77:409 ἢ. U. 151, opt. χαταβαίη v. 1. & 77;
Ἢ yel χαμβαίη v. 1. M 59 cf. schol. (pro
ἢ): ἢ Ζηνοδότειος καὶ ᾿ἀριστοφάνειος καβ-
χαμβ. V. imptv. χατάβηϑι w 30, inf.
ναι Γ' 252 x 558 2 63, -βήμεναι M 65
432, part. καταβάς Δ 184 5 281 ξ 350,
σα P 545 v 31, -βάντε v. l. Q 332, schol.
ροφανέντε) ἐν τῇ Χίᾳ χαταβ. Med. aor.
ἐβήσετο (quod magis Homericum videtur
n y.l -βήσατο οἷ. Düntz. Zen. 62 Spitzn.
428 Buttm. Gr. Spr. S 96 n. 10 La Roche
ΒΕ 110 n., ἢ. T. 214) Z 288 N 17 9 191
30 8337 χ 107 o 99, -εβήσατο h. Merc. 233,
τβήσεται O 382, imptv. -βήσεο E 109
ἡσαιοὶ. lescendo. 1)de hominibus. a) ἔχ
νος: N 17 ἐξ ὄρεος κατεβήσετο, h. Merc. 290
* λίχνου χατάβαινε, ὦ 205 οἱ δ᾽ ἐπεὶ ἐκ πό-
jos χατέβαν͵ τάχα δ᾽ ἀγρὸν ἵχοντο cf. « 426
χαταβαίνω — - χαταβάλλω
665
09. ot (Τηλεμάχῳ) ϑάλαμος ὑψηλὸς δέδμητο
περισχέπτῳ ἑνὶ χώρῳ et Am. h.l. app.; Eust.
1957, 95 ἐφ᾽ ὑψηλοῦ τινος τόπου κεῖσϑαι τὴν
᾿Ιϑάχην φαίνεται. Cum genet: 42 829 πόλιος
χατέβαν, πεδίον δ᾽ ἀφίχοντο, on der Hóhe
der Stadt', E 109 χαταβήσεο δίφρου, 4 184
(Ζεὺς) οὐρανόϑεν καταβάς, 5 981 ϑεὸς ἦλϑεν
οὐρ. χαταβάς, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄
(275—88), P 545 v 81 ἔγειρε (ηλϑεν) ᾿Αϑήνη |
οὐρ. κατιβᾶσα. b)stg vt: λ 523 sic ἵππον κατε-
βαίνομεν, Τ' 959 ἐς πεδίον καταβῆναι, Eust.
412, 8 ἠνεμόεσσαν πολλαχοῦ τὴν Ἴλιον λέγων
ὡς ἐφ᾽ ὑψηλοῦ ἱδρυμένην διὰ τοῦτο ἐς πεδίον
ἔφιππον ἐκεῖϑεν καταβῆναι τὸν Πρίαμον ἄρτι
φησίν, Q 332 v. l ἐς πεδίον χκαταβάντε pro
προφανέντε, z 107 ἐς χρήνην χατεβήσετο,
2432 Κίρχης ἐς μέγαρον καταβήμεναε descen-
dere de limine, Am. ad v. 211: quia domus in
valle sita erat; Z 288 9 191 o 99 ἐς ϑάλαμον
χατεβήσετο de limine; Eust. 642, 56 οὐ βα-
ϑύτητα μόνον ἀλλὰ καὶ μέγεθος βασιλιχοῦ
ϑαλάμου δηλοῖ, οἵ. Welcker kl. Schr. III 366 s.
sec. quem ἢ. l et cett. ll z. 944. s. ἐς 9.
χαταβ. significat ,die Tiefe, den hintersten Raum
des 'Thalamos:; Hes. εἰσῆλϑεν. KA 97 ἐς τοὺς
φύλακας καταβείομεν, schol V £g? ὕψους αἱ
νῆες. ἐπέ τι: Καὶ 54l oi μὲν κατέβησαν ἐπὶ
χϑόνα ex equis. w252 χατέβην δόμον "Auoc
fige. cum accus.: 8 337 9«A«uov κατεβήσετο
πατρός de limine aut per gradum. ὁ. adv. loci:
M 65 zv9^ (εἰς τάφρον) οὔ πως ἔστιν κατα-
βήμεναι, M 59 v.l ἔνϑ᾽ οὔ χεν ῥέα ἵππος
ἅρμα τιταίνων καββαίη (pro ἐσβαίη) in fossam.
c) alio sensu c. acc. construitur: « 330 χλίμαχκα
δ᾽ ὑψηλὴν κατεβήσετο oio δόμοιο per gradus
descendit, ξ 350 ξεστὸν ἐφόλχαιον χαταβάς
delabens trabe quae recta prope puppim de-
scendit in aquam, Grashof Schiff 22 scala quae
prope puppim de navi descendit ad terram, v.
5. v. ἐφόλχαιον. h. Merc. 233 σπεύδων χατε-
βήσατο λάϊνον οὐδόν | ἄντρον ἐς ἠερόεν, cf.
La Roche h. St. ὃ 3; constr. praegnans o 206
v 85 χατέβαιν᾽ ὑπερώια, descendebat de su-
periore parte aedium, schol. H ἀντὲ rov ὑπερ-
oiov, Eust. 1939, 9. — καταβαίνειν in Il. nus-
quam cum accus.coniungitur. d)absolute. 0 382
ὥστε κῦμα ϑαλάσσης νηὸς ὑπὲρ τοίχων κατα-
βήσεται οἵ. Hoffmann Tmes. in ll. I p. 21.
z 558 4 63 ἄψοῤῥον καταβῆναι ἰὼν ἐς zAi-
μαχα μαχρήν, v 20 ἀλλ᾽ ἄγε νῦν κατάβηϑιε
χαὶ ἂψ ἔρχευ μέγαρόνδε. de scopulo μὲ 77 v. l.
οὐδέ χεν ἀμβαίη βροτὸς ἀνήρ, οὐ καταβαίη
cf. schol. 2. 476; Aristarchus scribit οὐδ᾽ ἐπι-
βαίη. corruptus est locus ep. 16 (15), 8 qui
ap. Suid. legitur τοῦ παιδὸς δὲ γυνὴ χατὰ
δίφρα χαταβήσεται ὑμνεῖν cf. Herm. 2) de
rebus. Ξ 19 ztgív τινα χεχριμένον χαταβημε-
vat ἐκ Διὸς οὖρον, Eust. 965, 6 ἐῤῥέϑη ὡς ἐπί
τινος ἐμψύχου μεταβατικοῦ σώματος. κοινό-
τερον μέντοι χαταπνεῦσαι λέγοιτ᾽ ἄν. — La
Roche ἢ. St. p. 118. — Leguntur formae χατε-
AE -έβην, -égav, -βείομεν, -βήμεναι (de
is infin. v. Am. χ 322 app), -βήσετο ómnibus
locis (septies) exc. β 337, -βήσεται post caes.
tertii pedis, χατάβαινε, -ἐβαιν᾽, -ἔβησαν, -βηϑιε,
-βῆναι, βάς, βᾶσα post arsin 2. pedis. In tmesi
h. Merc. [78] κατὰ δ᾽ ἔμπαλιν αὐτὸς ἔβαινε.
(ἐς-, ὑπερκαταβαίνω, καταιβατός)
χκατα-βάλλω (ἱπιρῇ. χατέβαλλε O 857, aor.
3. p. sing. χάββαλ᾽, e, εν E 343 O 249 I 206
JM 206 Z2 172 o 302. In bonis codd. legitur
000
etiam χάμβαλε nec minus apud Ap. Soph. 103, 36
Hes. II 402, quam receperunt lectionem Bekker?,
Am. in Od. et E 343 (in O-et I scribit χάββι,
La Roche in Od. cf. La Roche h. T. 457. 479,
Ztschr. f. oest. Gymn. 1864 p. 563. 1868 p. 502,
Bekk. ho. Bl. I 38, 4. 278, 3. 118, 20, Hoffmann
Φ et X I p. 121 adnot., quaest. hom. $63 adn.;
W. €. Kayser in Philol. X p. 197 $.; umpf in
J. J. £. Ph. 1860 p.595.— Ceterae formae tantum in
tmesi leguntur) 1)deicio, deturbo. 0 357 ὄχϑας
χαπέτοιο βαϑείης ποσσὶν ἐρείπων | ἐς μέσσον
χατέβαλλε, C172 νῦν δ᾽ ἐνθάδε χάββαλε δαίμων,
schol. ΗΡῸ τὴν ἀπὸ πνευμάτων δεινῶν ἐξερ-
ριμμένην κίνησιν δείχνυσι. 2) sensu mitiore.
0 949 πὰρ Διὸς βωμῷ περικαλλέι χάββαλε
νεβρόν de aquila hinnuleum raptum ferente;
paraphr. χατέϑηκε, Jiess fallen. M 206 (αἰε-
τὸς) μέσῳ ἐνὶ χάββαλ᾽ ὁμίλῳ (δράκοντα),
v. 1. μέσῳ ó? ἐγκάββαλ᾽, E 348 ἣ δὲ μέγα
ἐάχουσα ἀπὸ ἕο κάββαλεν υἱόν, paraphr. ἀπ-
ἔῤῥιψε, liess fallen o 302 de Ulixis cane οὐρῇ
μὲν ó' ὃ y! ἔσηνε x«l οὔατα κάββαλεν ἄμφω
cf. Hor. carm. 2, 13, 34 demittit belua auris;
deponere: 1 206 χρεῖον μέγα κάββαλεν ἐν πυ-
ρὸς αὐγῇ, schol. BL οὐκ εἶπε κατέϑηκεν, ἀλλὰ
2., ἔπειξιν ἐμφαίνων τοῦ διακονουμένου. Eust.
1999, 8 x. τὸ κάτω ϑεῖναι ἢ ὀῖψαι cf. 1406, 10,
Hes. Phot. — Aor. tantum in quinto legitur
pede praeter 1 206. In tmesi: κὰδ δ᾽ ἔβαλον,
ἔβαλ᾽, e, ev (in introitu versus) ?P 727 (v. l. pro
χὰδ δ᾽ ἔπεσ) ὃ 344 ει 482 539 x 172 o 135;
x&ó δ᾽... ἔβαλεν, βάλλον B 692 :P 195 (in
introitu versus; B 414 χατὰ.. βαλέειν, h.
Ven. 156 h. Cer. 194 «az? ὄμματα x. βαλοῦσα,
0 993 βάλοι χατὰ δάχρυ παρειῶν, μ 252 κατὰ
εἴδατα βάλλων. Significat destruere B 414,
prosternere B 692. de tmesi v. etiam s. v.
χατά 1 1|; Hoffmann Tmesis I 17. (παρακατα-
βάλλω, éyxavaB.?)
χκατα- βιβρώσχκω (tantum aor. sing. 2. p.
χατέβρωφ) comedo. h. Ap. 127. ἐπειδή, Φοῖβε,
χ. ἄμβροτον εἶδαρ cf. La Roche h. St. p. 168.
χατα- βλάπτω laedo, detrimento afficio. h.
Merc. 98. μή tt καταβλάπτῃ (Matth. -πτοι) τὸ
σὸν αὐτοῦ loco corrupto cf. Baum. h. l et
Lohsee de h. in Merc. Berol. 1872 p. 41 s.
κατα-βλώσκχω (tantum part. praes. χαταᾶ-
βλώσχοντα) percurro, permeo. πὶ 466 οὐχ ἔμε-
λέν μοι ταῖτα μεταλλῆσαι καὶ ἔρεσϑαι | atv
x., schol ΒΩ uoAtoxovta, φοιτῶντα, χατελ-
ϑύντα ἡ πορευόμενον οἵ. sch. V; Hes. χατα-
τρέχειν. v. l. ἄστυ κάτα BA. Herod. ἀναστρε-
πτέον τὴν κατά οἵ. Eust. 1809, 18; coniungitur
cum accus. c£ La Roche h. St. p. 118; de
accus, partic. v. Classen Beob. p. 142.
[κατα-βουχκολέομαε pasci (de equabus). Y221
τοῦ τρισχίλιαι ἵπποι ἕλος χαταβουκολέοντο͵ in
libris quibusdam et ap. Eust. 1205, 35 pro κατὰ
B. cf. Eust. 159, 42. 160, 8; Herod. τὸ ἑξῆς
ἐστὶ χαϑ᾽ ἕλος. διὸ ἀναστρεπτέον τὴν πρόϑε-
civ, cf. Hoffm. Tmes. I 17 Spitzn. de vi et usu
praep. ἀνά et χατά p. 3l].
κατα- βρόξαε (rad. βροχ. act. aor. I opt.
χαταβρόξειεν) devorare. δ 222 ὃς τὸ x., ἐπὴν
χρητῆρι μιγείη (φάρμακον), ν.Ἰ. χαταβρώξειεν,
schol E γράφεται x«l μιχρὸν xal μέγα cf.
schol. H; Apoll Soph. 96, 4 Hes. II 420 χατα-
πίοι cf. schol. E et Eust. 1493, 35; Buttm.
Lexil. Il. p. 121.
χατα-γηράσκῳ . (praes. 3. pl. καταγηράσχου-
σιν) et κατιι-γηρζω (impf. χατεγήρα, de forma
χαταβιβρώσκω — χαταδαίομαι
v.s. γηράσχω) senesco. tantum in Od.; τ 360
αἶψα γὰρ £v καχότητι βροτοὶ καταγηράσχου-
σιν cf. Hesiod, opp. 98 et Eust. 1679, 18; 1 510
μαντευόμενος x. Κυκλώπεσσιν.
χατ-ἄγτνέω (κατάγω, impf. 3. pl. χαταγί-
vtov) saepius deduco, deveho, cf. Wentzel de
verbis quae cadunt in 9c, Vratisl 1837 p. 98.
x 104 ὁδὸν ἡ περ ἄμαξαι | ἄστυδ᾽ ἀφ᾽ tug
λῶν ὀρέων Χαταγίνεον ὕλην, schol. χατεβίβα-
ζον, κατέφερον οἷ. Eust. 1650, 8. 23. :
κατ-άγνυμε. aor. χατέαξε (ἐκαξεὶ, κατεάξα-
μεν. duplex augmentum videtur intulisse Zenod.
χατεήξαμεν cf, schol. A ad /V257 et La Roche h.
TT. 302. 427. confriugo, perfringo. ἐ 283 νέα μέν
μοὶ χατέαξε Ποσειδάων ἐνοσίχϑων, schol. H
οὕτως ᾿Αρίσταρχος, cod. M. ἔαξε suprascr. ar,
alii videntur legisse νῆα ἐμήν μοι ἔαξε vel»
ἀμὴν χατέαξε cf. Mnemos. 3, 277. Ν᾽ 257 τὸ
νυ γὰρ (δόρυ) κατεάξαμεν, ὃ πρὶν ἔχεσκον,
schol A 7 ὁ. ὅτι πληϑυντικῶς z., καὶ ἑνικῶς
οἰσόμενος καὶ ἔχεσκον, sch. ABLV πληϑυντιχῷ
ἑνικὸν ἐπήγαγεν xal Εὐριπίδης Ἴωνι 391, τινὲς
δὲ κατέεξα μέν, ἵνα ἢ ὃ μὲν γὰρ εἶχον, χατ-
iate, Bentleyus χατέαξά μοι, Thiersch zar-
εαξάμην proposuerunt, Eust. 930, 5 plur. a non-
nullis ad Deiphobum Merionemque relatum esse
auctor est cf. eund. 929, 61; v. Spitzn. 1. 1.
tmesi leguntur fut. κατάτ-αξω 6 403, inf. ἄξειν
O 417, aor. -ἦξε v 539 qua de. forma v. 8.0
ἄγνυμι, coni. -ἄξῃς Ῥ 341, inf. -ἄξαε v. 1. V 407
pro σὺν - ἄξαι v. schol A; de tmesi v. S. Ὁ
χαταὶ 2a; E. M. 494, 52 χατάσσειν͵, κατακλᾶν
συντρίβειν cf. Phot. Suid. M
c
E
part. -«ycv v 163 ὦ 100,
v. B, V|OC
ἄγω. Med. impf. κατήγετο z 322, χατάγοντ'
γαγεν εἰς
vv. εἰς ᾿Αἰδ.)
μνηστήρων
χατήγαγεν
: 9100 ἦλϑε ὅ. ἀργειφόντης | ψυχί
χατάγων. τ 186 τὸν Κρήτην
1c ἀνέμοιο deiecerat. 9) Med, ὁ
alto in portum deferor, appello; schol. ad « 1’
τὸ ἀπὸ ϑαλάττης εἰς λιμένα ἐλϑεῖν, καί ἀνάγ
σϑαι τὸ ἀνάπαλιν cf. Eust. 968, 35. 1 E
a) de navibus. y 178 ἐς Γεραιστὸν ἐ
χατάγοντο (νῆες) cf, Rhian. ed. Mayhoff p. 6
π 392 5j δ᾽ ἄρ᾽ ἔπειτ᾽ Ἰϑάκηνδε χατήγε
νηῦς. b) de nautis, y 10 οἱ δ᾽ i9bc κατάγο
id^ ἱστία στεῖλαν, impf. habet vim aoristi, Sch
HM Ἡρίσταρχος κάταγον " εἴτα, τοὶ δ' k
ὁ δὲ Ἡρωδιανὸς κατάγοντο. x 140 ἐπ᾽ ἀχτὶ
γηὶ (v. l. νῆα) χατηγαγόμεσϑα σιωπῇ. — SU
pius in Od. (octies) quam in Il. (ter), nusque
in hymnis. Post arsi legitur 2. pedis (ter).
post caes. 3. pedis (octies). In tmesi ó 258 α΄
de loco v. s. χατά I 2a p. 661.
[xzect ec - δαίομαι divido, lacero, tantum |
Itmesi. .Y 354 χύνες τε xal οἰωνοὶ χατὰ πάντα
δάσονται v.s. δαίομαι p. 271 et 5. κατά 128].
χατα-δαχρυόεις. Ariston. ad “1 601 τινὲς
jo. ἰῶ, εἶτα χκαταδαχρυόεσσαν pro ἐῶχά τε
δαχρυόεσσαν et addit γίνεται δὲ ἔχϑεσμον cf.
E. M. 481, 206. v. s. δαχρυόεις.
χατα-δάμναμαι üpf. χατεδάμνατο) perdomo.
h. Merc. 137. οὐλοχάρηνα πυρὸς κατεδάμνατ᾽
ἀυτμῇ.
χατα-δάπτω (Act. aor. χατέδαψαν, inf. χατα-
δάψαι. Pass. praes. καταδάπτεται ) dilanio, voro.
Hes. χατεσϑίειν μετὰ σπαραγμοῦ ct. E.
248, 16 Doederl Gl. 2469. 1) de canibus et
avibus. .Y 339 μή μὲ ἔα παρὰ νηυσὶ κύνας
χαταδάψαι ᾿Αχαιῶν, Doederl. — δάψαντας xa-
ταφαγεῖν, paraphr. καταφ., y 209 τόν γε xv-
γες τε x«l οἰωνοὶ (xs) κατέδαψαν. 2) transl.
x 92 ἡ μάλα uev καταδάπτετ᾽ ἀκούοντος φί-
λον ἦτορ, schol. ἐσθίεται, cf. « 48.
χατα-δαρϑάνω (tantum in aor. et cum me-
tathesi. 1. p. sing. et 3. pl. χατέδραϑον ἡ 285
w 18, 9 296; 3. p. du. χαδδραϑέτην o 494;
coni. καταδράϑω ε 471 (non χαταδραϑῶ) cf.
—jBekk. ho. bl. I 70, 26, aliter iudicat Buttm. Gr.
pr. II 142) obdormio. aor. obdormivi, dormio.
I
. ϑάμ-
νοις ἐν πυχινοῖσι bcp 1 285 ἀπάνευθε
ποταμοῖο ἐκβὰς ἐν ϑάμνοισι κατέδραϑον, 9 296
τὼ δ᾽ ἐς δέμνια βάντε κατέδραϑον. o 494
χαδδραϑέτην δ᾽ οὐ πολλὸν ἐπὶ χρόνον, w 18
οὐ γάρ πω τοιόνδε κατέδραϑον tam placide
1L Phot. χαταχοιμᾶσϑαι, καϑυπνοῖν,
JSuid. χαταχοιμίζεσϑαι οἵ, E. M. 285, 55 E. G.
94, 21 Hes. Lex. Seg. Bachm. 272, 12; minus
recte Ap. Soph. 94, 5. — Schmidt die Synon. des
hlafs in d. gr. Spr. Husum 1870 p.12. Curt.
3 p. 219.
χατα-δέρχομαε desuper video, specto. 1)in-
Itrans. ἢ. Cer. 70 o? πᾶσαν ἐπὶ χθόνα καὶ κατὰ
ὄντον | αἰϑέρος ἐκ δίης καταδέρχεαι (cod. Ν
petat) ἀχτίνεσσιν Sol, 2) trans. 1 16 οὐδέ ποτ᾽
οὐτούς | ἠέλιος φαέϑων χαταδέρχεται ἀκτί-
νεσσιν cf. schol. BV οἱ Eust. 1071, 54. Ita
legerunt Aristoph. et Aristarchus (cf. "schol. H)
quod Woif recepit, libri et Strabo V p. 244
ἐπιδέρκεται (cf. etiam Hes. Theog. 760), Strab. I
ΟΡ. 6 ἐπιλάμπεται. cf. La Roche h. L, Ztschr.
. oestr. Gymn. 1870 p. 130, Nauck h. |. — Post
aes, tertii pedis.
κατα -δεύω madefacio, conspergo. 7 490
0À&zL μοι κατέδευσας ἐπτὶ στήϑεσσι χιτῶνα,
οἴνου ἀποβλύζων, paraphr. χατέβρεξας, Hes.
βρέχειν, χκαταβρ., καταφύρειν cf. E. M. 258, 84.
χατα-δέω. impf. χατέδει x 23, aor. χατέ-
59, σε, σεν (septies), χατέδησαν (quinquies),
oni, χαταδήσῃ o 448. alligo, colligo. Saepius
|n Od, (decies) quam in 1]. (quater), ind. aor.
ibique ante caes. 3. pedis (octies) aut. post arsin
ΟΠ pedis (quater. 1) Θ 434 τοὺς ἁππους) μὲν
«ατέδησαν ἐπ᾽ ἀμβροσίῃσι χάπῃσιν, ὃ 40 ἐφ
ἱπείῃσι άπῃσι, K 567 ἵππους μὲν χατέδη.
jav Io) tOLGLY. ἑμᾶσιν | φάτνῃ ἐφ᾽ ἱππείῃ,
T 654 ἡ ἡμίονον ἄγων κατέδησ᾽ ἐν ἀγῶνι. x 512
(CLosem παρὰ νηὶ μελαίνῃ (v. 1. accus.) | ἀρνειὸν
ατέδησεν ouv ϑηλύν τε μέλαιναν, v 110 189
αὶ τὰς (τὰ) μὲν χατέδησεν (v. l. -σαν) ὑπ᾽
αἰϑούσῃ (αἶγας). Q 974 ἑξείης κατέδησαν
y deinceps nodos sub temone, ctv:
ἐμὲ μὲν κατέδησαν ἐνὶ vgl | ὅπλῳ &v-
στρεφέι στερεῶς, ὁ 448 ὃ δ᾽ ὀισάμενος a κατα-
D
καταδαχρυύεις — καταδύω
661
δήσῃ | δεσμῷ ἐν ἀργαλέῳ sc. μὲ (v. 1. χατα-
δήσει). 2) praeligo, , praecido, impedio. ε 383
ἤτοι τῶν ἄλλων ἀνέμων χατεδησε χελεύϑους,
Schol. χατέπαυσε τὰς πνοάς, 1; 212 Ποσειδάων
μοι ἐφορμήσας. ἀνέμους κατέδησε χελεύϑους,
x 20 βυχτάων ἀνέμων χατέδησε κέλευϑα Aeo-
lus in utre quem Ulixi dedit, schol. χατέχει,
x 23 νηὶ δ᾽ ἐνὲ κατέδει μέρμιϑε φαεινῇ utrem.
— Hes. καταδεσμεύειν. In tmesi legitur tan-
tum 3. p. pl. aor. ἔδησαν, ubique in exitu versus:
A 436 o 498 (πρυμνήσια), B 495 o 290 (toov),
ξ 61 (νόστον) quo loco καταό. significat impe-
dire; de his ll. v. s. κατά I 1.
χκατα-δημο-βορξω (oes ἰβιβρείσςοὶ publice,
communiter consumo. Τρώων à? ὃς
κτεάτεσσιν hw Pene Ι συλλέξας
λαοῖσι δότω καταδημοβορῆσαι, paraphr. χατα-
δαπανῆσαι, schol. B δημιευσάσϑω, Suid. χατα-
φαγεῖν, Hes. μερίσαι δήμῳ. Eust. 1143, 46
τὸ zx. Ζηφϑὲν ix τοῦ ἐν τῃ α᾽ δαψῳδίᾳ ῥη-
ϑέντος δημοβόρου, πλὴν ὅσον ἐκεῖ μὲν “δημο-
βόρος ἑ δυνάστης ὁ τὰ τοῦ δήμου βιβρώσχων,
ἐνταῦϑα δὲ δημοβορεῖν τὸ αὐτὸν τὸν δῆμον
τὰ τῶν δυνατῶν ἐσϑίειν. διαφέρει δὲ τοῦ δη-
μοβορεῖν τὸ χαταδ., ὡς τοῦ φαγεῖν τὸ χατα-
φαγεῖν (Ὁ).
κατα-ὄύνω., χατα-δύω. Act. impf. χατέ-
δυνε tantum h. Merc. 237, aor. l χατέδυσε h.
Ap. P. 265, aor. II -éóv (duodecies), inf. -óv-
vat (quinquies), -δύμεναι I! 241, partic. xavadtc
4L 228, -ὀύντι (quater) -δύντα (terdecies), -δύν-
ic K 245, χαταδῦσα O 375, χαδόῦσαι T 25.
Med. praes. part. χαταδυομένοιο h. Merc. 197,
-δυσόμεϑα x 174, aor. mixtus κατεδύσετο 4 86
H 103 K 517, codd. saepius -θύσατο (s. δύσ-
σετο) cf, schol. A ad A 496, Did. B 579, sch.
EMQS β 388 Cramer Epim. 163, 3 Eust. 1050, 3
Düntz. Zenod. 62 La Roche ἢ. T. 229 8., v. s.
óvo. imper. -δύσεο Σ 134. — 1) occido. 4475
(cf. Düntz. hom. Abh. 197 8.) ει 168 558 x 185
[478] μι 31 τ 426 ἦμος δ᾽ ἠέλιος κατέδυ, A 601
T 162 $2 718 ε 161 556 x 183 [476] & 29 t 424
h. Merc. 206 πρόπαν VI uro ἐς ἠέλιον καταδύντα,
y 138 χαλεσσαμένω ἀγορὴν ἐς Ay. ἐς 7j £À. x.
ct. Eust. 1461, 6, o 570 582 μεῖναι, ἐς ἠέλ. x.,
4 592 Σ 210 T 207 x 306 ἅμα δ᾽ ἠελίῳ χατας
δύντι. de his participiis v. Ulassen Beob. p. 59.
179 adn. v 38 ἀσπασίως δ᾽ ἄρα τῷ κατέδυ
φάος ἠελίοιο, A 605 ἐπεὶ κατέδυ λαμπρὸν
φάος ἠελίοιο, h. Merc. 197 ἠελίοιο νέον κατα-
δυομένοιο, Voss ad Arat. Dios. p. 150 χατα-
δυσομένοιο. — de his locis omnibus cf. Am. ad
α 94 app. 2) subire, intrare cf. Welcker kl.
Schr. l1 367. a) additur aecus. locum signiti-
cans. Θ 375 χαταδῦσα Διὸς δόμον, ὃ 246 &v-
δρῶν δυσμενέων κατέδυ πόλιν cf. schol., ó 249
κατέδυ Τρώων (v. l. To. κατέδυ) πόλιν, Bekk.
et Friedlaender Phil. 4, 580 s. expunxerunt
vv. 247—249, o 328 μνηστήρων χκαταῦῦναι ὕμι-
λον, 4 86 K 517 Τρώων χατεδύσεϑ᾽ ὅμιλον,
K 438 Τρ. καταδῦναι ὅμιλον, HK 281 καταδῦ-
ναι ὅμιλον To., K 545 χαταδύντες (v. l. τδύντε)
ὅμιλον To., O 299 Δαναῶν καταδῦναι ὅμιλον,
N 307 πῇ. μέμονας καταδῦναι ὅμιλον; 7 ἐπὶ
δεξιόφιν ἢ ἀνὰ μέσσους:; I 241 μάχην χατα-
δύμεναι ἀνδρῶν, X 184 μή πω χαταὐϑύσεο μῶ:
Aov "Apoc. b) accedunt praepos. x 174 οὐ
γάρ πω καταδυσόμεϑ'᾽ εἰς ᾿Αίδαο δόμους cf.
Eust. 1653, 49: h. Ap. P. 265 ἐς δ᾽ ἄδυτον
κατέδυσε (v. l. zat Óvoot), Cobet Mnemos. XI 3
p. 300 et La Roche h. St. p. 101 scribunt z«-
668
τέδυνε, cf. etiam Guttmann de hymn. hom. hist.
crit. p. 30; T 25 μυται καδδῦσαι χατὰ y. ὠτει-
Adc | εὐλὰς ἐγγείνωνται͵ cf. Hoffmann 'Tmes. I
p. 17; h. Merc. 237 σπάργαν᾽" ἔσω, χατέδυνε,
h. Merc. 6 sec. Schneidewini coni, ἄντρον ἔσω
καδδῦσα. zi induo (arma). Z 504 χατέδυ χλυτὰ
τεύχεα, u 228 ἐγὼ χαταδὺς χλυτὰ τεύχεα, H 108
χατεδύσετο τεύχεα καλά. — La Roche Stud.
S 58. 6. — Suid. χαταβὺυ rre “ρύπτεται cf.
Phot, Lex. Ses. Bachm. 269, Hes. Eust.
xn 20. 1415 1^ Hes: αυτά δ εἰσελθοῦσα.
Formae zereóv vti, τά, -δυομένοιο leguntur
ubique in exitu versus, χαταδύσεϑ᾽, -Óvvat,
-δύντες (tantum coniunctae cum ὅμιλον), -δύμε:
ναὶ post arsin 4. pedis, χατεδύσετο (bis), -óv-
σόμεϑ᾽ -δύσεο post caes. tertii pedis, χατέδυνε,
χαταδύσει, καταδύς, -δῦσα, χκαδδῦσαι ante
caes. 3. pedis, κατέδυ novies post caes. 3. pedis,
ter (4 605 Z 504 ὃ 249) ante eam. v omnibus
locis (etiam -δυομένοιο h. Merc. ,197), longum
est. In tmesi 4 229 o? δὲ χατὰ τεύχε" ἔδυν v. s.
χατά 1l 2a et Hoffmann Tmes. Ip. 17.
zata-£yrvut (zata., z&tüEÉGYVUa V. S. ἕν-
νυμὴ. Act. aor, χαταείνυσαν, pass. perf. part.
χαταειμένον (quinquies ubique coniunctum cum
ὕλῃ in fine versus) induo, convestio, contego.
D p 135 ϑριξὲ δὲ πάντα νέχυν χαταείνυσαν,
ἃς ἐπέβαλλον. | χειρόμενοι sec. Aristarchum;
Herod. χαταείνυον, idem legerunt schol. B,
sch. H ad & 522, E. M. 494, 54 Ap. Soph. 97, 4
Hes. Eust. 1299, 24 all. Il; Herod. ἔν τισι E
χαταείλυον. schol AD interpr. χατεχάλυπτον,
ἐσχέπαζον, τουτέστι πολλὰς τρίχας χατέ αλλον
ὥστε καλύπτειν τὸν νεχρόν. τοῦτο δὲ πρὸς
τιμῆς ἐγίνετο τῷ ϑνήσχοντι cf. paraphr., sch.
B, E. M. 494, 55. Ap. Soph. 97, 4 Suid. Hes.
Eust. 1992, 24, 1743, 34. 1871, 37. 2) transl.
» 351 τ 431 h. Merc. 928 ἢ. Ven. 285 ὄρος
καταειμένον ὕλῃ, τ 481 cod. A κατακείμενον
(yo. χκαταειμένον, v.l ὕλην). h. Ap. P. 47 ἕδος
χαταειμένον ὕλῃ, schol. ΒΗ ad » 351 χεχα-
λυμμένον. μεταφοριχῶς ἀπὸ τῶν ἐσϑήτων,
Eust. 1743, 38 χεχαλυμμένον δένδροις, ἡγοῦυν
δασύ cf. 1871, 36, schol. V, E. M. 494, 56 Ap.
Soph. 96, 38 Hes. (E. M. Ap. Soph. Hes. scri-
bunt χαταείμενον).
κατ-ἄξζαίνω. aor. iter. χκαταζήνασκε. sicco,
exsicco, arefacio. ἃ 587 γαζα μέλ cura gar εσχε,
χ. δὲ δαίμων, schol HV χατεξήραινεν. t
ἡ ξηρασία cf. schol. B, Ap. Soph. 96, 30 Hes.
Eust. 1701, 40.
χατα-ϑάπτω. praes. inf. -ϑάπτειν, aor. inf.
χατϑάψαι. sepelio, crematum corpus terra condo.
Tantum i in ll. T 228 χρὴ τὸν μὲν χαταϑάπτειν,
óc χε ϑάνῃσι, Q 611 ἐννῆμαρ κέατ᾽ ἐν φόνῳ,
οὐδέ τις atv | χατϑάψαι. schol. B ad T 228
z. ἀντὶ τοῦ καίεν (?).
χατα-ϑέλγω. δογ. χατέϑελξεν. vehementer
demulceo, delenio, incanto, verzaubere. z 213
λύχοι ἡ δὲ λέοντες, τοὺς αὐτὴ (Κίρκη) z., ἐπεὶ
χαχὰ φάρμακ’ ἔδωκεν. schol. Q ἐξ ἀνθρώπων
εἰς φύσιν λεόντων χαὶ λύκων Do oce sch.
HT o2z ἐξ ἀγρίων τιϑασεύουσα, ἀλλ᾽ ἐξ ἀν-
ϑρώπων ϑῆρας ποιήσασα. λέγει οὖν ὁ Εὐρύ-
λόχος ἑξῆς (448), cf. etiam Verg. Aen. 7, 19 5.:
oblocutus est Nitzsch. 1. 1. et Am. app.; schol:
HQT o? τὸ μεταμορφῶσαι σημαίνει, ἀλλὰ τὸ
νωϑέστερον ποιῆσαι πρὸς τὰς ἐνεργείας, ὡς
M 255; cf, Eust. 1655, 12; E. M. 510, 39. Hes.
χκατεπράυνε.
χατι- ϑνήσκω (ϑνήσχω, E. M. 452, 38 ἡ
: ;
χαταέννυμι --- χαταϑνητός
παράδοσις ἔχει τὸ « cf. La Roche h. T. 282
h. U. 216, : habet Ven. A X 355, Be
habet z) praes. part. χαταϑνήσκων X
aor. χάτϑανε 1 320 d 107, perf. Mee
O 664, opt. -τεϑναίη ὃ 224. part. gen. zer
τεϑνηῶτος (vel ut La Roche h. T. 982 5.
ῃῶτος sive ηιῶτος), Aristarchus (cf. Di
H409 K 343 387 II 526 X 540) Woltius, Sp
ad Z 71, Bekk. in ed., recentiores; Zenod. |
παράδοσις in gen. et 'ceteris casibus Scr.
-ειῶτος, t, ὧν, ας, posteriores epici (c£. We
Tryphiod. v. 179), codd. plerique, vulg.
Wolfium, nunc Bekker ho. Bl. I 298,
cf. Merckel Apollod. proll. CXVIII ; Buttm
Sprachl. $ 110 adn. 13 -7zócroc et fLOTOC
placere fatetur. gen. H 89 X 164 Ψ 981:
τατεϑνηῶτι II 526 565 P 369, -ηώτων (no)
τηῶτας € 540 z 448. gen. fem. χατατεϑνη
4 84 141 905 (v. l -τεϑνειυίης v. supra
-τεϑνηχυίης quam receperunt Ameis
Nauck, probavit Bekker ho. Bl. I 228, in i
ηνίης idem legit ut Dindorf Baeuml. Faesi ]
Roche. — Morior. Semper de hominibus
de iis qui morte naturali, et qui in pugna ve
pereunt. 1 920 χκάτϑαν" ὁμῶς ὃ ἀεργὺς ἃ
τε πολλὰ ἐοργώς, expunxerunt versum Hi
Koeppen, Bekk., Friedlaender anall. 469,
derl., Franke οἵ, La Roche 1. Ik defen
Koenighoff crit. et exeg., Münstereifel 1853
et Warschauer de perf. ap. Hom. usu, Posen
p 38 adn. 2; X 355 τὸν δὲ χαταϑνήσκων (
λιγοδρανέων) προσέφη Ἕχτωρ, d 107
Save χαὶ Πάτροκλος. δ᾿ 224 οὔ χεν βάλοι ett
δάχρυ παρειῶν, οὐδ᾽ t! oi χκατατεϑναίΐη
τε πατήρ τε. 'X 164 κεῖται ἄεϑλον ἂν
χατατεϑνηῶτος, schol A οὐχ οἷδεν ἄλλοι
τοὺς ἐπιταφίους ἀγῶνας, Eust. 1264, 28; scho
censet xac praepos. esse ,ἢ χατὰ dvd τῆς É
Perf. ind. sum mortuus. O 664 ἠμὲν ὅτεῳ ζώουσι
(τοκῆες), χαὶ o κατατεϑνήκασιν. art. perf
mortuus. H 89 ἀνδρὸς τῦδε σῆμα πάλαι TC
τεϑνηῶτος, Ῥ 331 σῆμα βροτοῖο πάλαι zt
τεϑν., P 809 ἕστασαν ἀμφὶ Μενοιτιάδῃ z., |
14l 205 ψυχὴ μητρὸς κατατεϑνηυίης, Il 598
568 ἀμφὲ νέκυι κατατεϑν. (v. 1. accus.) cf. Eus
1074, 24. H 409 ov τις φειδὼ νεχύων zü
τεϑνηώτων. K 343 387 (Ariston. ix τῶν inve
(843) μετάχειται, Did. ἠϑέτει καὶ ᾿Αριστοφανης
τινὰ συλήσων νεκίων z., À 1417 ὅν o)
x 530 ἃ 37 541 564 ψυχαὶ v. x. (ὩΣ
τεϑ'ν.) cf. Classen Beobacht. p. 57; 7 448 νι
φόρεον κατατεϑνηῶτας (.1. χατὰ τεϑν.,, X.
νεχρούς τ᾽ ἀλλήλων ἔρνον x., À 567 τῶν
λων ψυχὰς χατατεϑνηώτων. cf. Ameis z
app. — Perf. ind. et part. (exc. II 526
nibus locis in exitu, aor. in introitu vers
tmesi (M 13 κατὰ ϑάνον et T 334 s. κατὰ
νάμεν) v. s. χατά I 23.
κἄτα-ϑνητός (ῷ, Gr, οἵσιν, otc,
hymnis fem. 7j h. Ven, 110, -σε h. Ven. 2
250) mortalis. In ll. quater, in Od. se
hymnis quater decies (in ἢ, Ven. duodeci
a) Z 123 τίς δὲ σύ ἐσσι καταϑνητῶν ἂν
πων; y 114 τίς χεν ἐκεῖνα μυϑήσαιτο
ϑρώπων; ει 502 «t χέν τίς σὲ z. (schol.
ε 106: καταχϑονίων) ἄνϑρ. εἴρηται, h. Y
ἤν τις εἰρηταί σε z. νϑρ., o 087 ov yap
τινες ὧδε x. ἀ. ἀνέρες. μηχανόωνται,
οὐδέ χέ τίς τοι ἄλλος ἀνὴρ ἐρίσειε A.
Ven. 192 χύδιστε x. ἄ,, h. Ven, 122. ἔργα 4 |
h. Ap. P. 363 ἢ ϑέμις ἐστὲ «. d., v 76 μοῖρα
ΓΕ
D
καταϑρώσχω — χαταχαίω 669
τ᾽ ἀμμορίην τε x. ἀ,, h. Ven. 8 qvA« z. à, h. Z 909 οἱ Eust. 1969, 15; ὦ 519 ὄψεαι οὐ τι
Ven. 200 ἀγχέϑεοι δὲ μάλιστα z. à. ἀφ᾽ ὑμετέ- χαταισχύνοντα τεὸν γένος, zx 998 τ 19 μή πως
θῆς γενεῆς, v 985 περὲ χέρδεα κ. d, oid" Ὀδυ- ἀλλήλους τρώσητε χαταισχύνητέ τε δαῖτα | καὶ
σεὺς, h. Ven. 52 ϑεὰς συνέμιξε χαταϑνητοῖς μνηστύν. 'Tantum in Od.
ἀνϑρώποις, h. Ven. 46 ἀνδρὶ χαταϑνητῷ μιχϑή- — xeva-toyc (pro xar - ἔσχω q. v., ortum ex
μεναι, K 440 τὰ μὲν οὔ τι χαταϑνητοῖσιν ἔοικεν σισέχω sec. Curt. Et. Nr. 170, ex είσχω sec.
|| ἄνδρεσσιν φορέειν, ἀλλ᾽ ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, Savelsberg de digam. 40) obtineo, possideo. : 192
|i. Ven. 51 χαταϑνητοὺς υἱεῖς τέχον G9«vároi. οὔτ’ ἄρα ποίμνῃσιν καταΐσχεται (vijaoc) οὔτ᾽
σιν, h. Ven. 39 χαί τε. τοῦ (Ζηνὸς φρένας ἐξα- ἀρότοισιν. ἀρ. per zeugma cum χαταΐσχεται
ἀφοῖσα συνέμιξε χαταϑνητῇσι γυναιξίν, h. videtur iunctum esse, v. s. ἄροτος. habere vv.190
'en. 50 ϑεοὺς συνέμιξε x. y. ἢ. Ven. 950 ἀϑα- - 194 singulare quiddam recte monuit Nitzsch l.l.
vc συνέμιξα z. y. (cod. M ϑνητοῖσι). Ὁ) ἴῃ καταῖτυξ (vox dubiae originis, schol. AD ad
est pro subst. h. Ap. 464 οὔ τι χαταϑνη- K 258 et fere omnes grammatici ἀπὸ τοῦ κάτω
ξριχας, ἀλλ᾽ ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν. c)apud τετύχϑαι derivant Π60 suppetit probabilior ra-
um; E 402 901 οὐ uiv γὰρ tt χαταϑνητός tio Lob. Parall. I 282 cf. Benfey WL. II 249;
ἔτυχτο, h. Ven. 110 τέ μ᾽ ἀϑανάτῃσιν ἐΐσ- L. Meyer vgl. Gr. II 513) genus galeae, Düntz.
γυνὴ δέ μὲ γείνατο galerus* nostr. ,jSturmhaube. A 958 χυνέην
ante nomen (exc. h. Ven. 46) χεφαλῆφιν ἔϑηχε | ταυρείην, ἄφαλόν τε καὶ
ἄλλοφον, ἥ τε χαταῖτυξ] χέχληται, ῥύεται δὲ
primi pedis (h. Ven. 46 κάρη ϑαλερῶν αἰζηῶν. schol AD εἶδος περε-
ἡτός ommibus locis v. ]. χεφαλαίας, ἀπὸ τοῦ x. τ. xal μὴ ἔχειν λόφον,
bs ἀλλὰ χοίλην εἶναι cf. E, M. 494, 29 E. G. 61,
-] [χατα-ϑρώσκω desilio, tantum in tmesi. 4 79 920 304,16. Lex. Seg. Dachm, 969, 93. Ap. Soph.
«t ops, h. Cer. 985 χὰδ δ᾽ ἄρα ϑόρον 96, 22. Hes. 1Π 424, 41. Eust. 803, 56 Koechly
V. S. χατά TIE) Gesch. des griech. Kriegsw. p. 11. — de accentu
κατα-ϑύμιος (9vuoc cf. L. Meyer vgl. Gr. τπροπερισπᾶται- (v. l χαταίτυξ quod scribunt
444 Viger. ed. Herm. p. 638 adn. qui animo E. G., Lobeck) v. Herodian, ad X 258 (cf. Lehrsii
Br, in animo est. A 383 ϑάρσει, μηδέ ed. p. 258) et Góttling Lehre v. Accent p.954 s.
«d t0. ϑάνατος χαταϑύμιος ἔστω, P901 ἃ δείλ᾽, — Friedlaender 9 hom. Wórterverz. 750. 800. ;
οὐδέ τί τοι ϑάνατος z. ἔστιν, paraphr. χατὰ κατὰ-καέρεος letalis. «1489 γνῶ δ᾽ Ὀδυσεὺς d
πάνοιαν, ἐν τῇ Ψυχῇ cf $2 152 181; schol A οἱ οὔ τι τέλος χατακαίριον ἦλϑεν. Aristarchus
d K 383 x. ἐνθύμιος, οὐχ ὡς ἡμεῖς, sch. ad et Zenod. scr. χατὰ χαίριον. Did. Ζηνόδοτος
ατὰ ψυχήν ἐστιν, οὐ μεριμνᾷς δὲ γράφει βέλος (pro τέλος), κακῶς" οὐ βέβλη-
r ἡμεῖς δὲ ἐν τῇ συνηϑείᾳ ται δέ, ἀλλ᾽ ἐχ χειρὸς πέπληγε, paraphr. βέλος
ἔγομεν χαταϑύμιον τὸ ἀρεστόν. Nec χ 392 χατὰ κίνδυνον. Zenodoteam receperunt lectio-
po. » τὸ μοι x. ἔστιν, quod inter- nem. Wolfius ui Eust. 854, 35 obsecutus est,
etatur Eust. 1931, 56 τὸ χατὰ roiv νόημα Spitzu. (cf. E de vi et usu praep. ἀνώ et χατά
τὸ ἀρεστόν significat p. 36) Doederl. sensit Ulixes plagam loco minus
— Suid. χαταϑύμιος 94- opportuno substitisse5, Dammius nequaquam te-
μητικός, ἀλλ᾽ ἐνθύμιος cf. lum accidit letale, ubi praepos. pertinet ad verbum,
E. G. 303, 56 χατὰ ψυχήν, pro zerzjA9s. cf. Giseke ho. Forsch. p.22; Lehrs
. Beg. Bachm. 969, 17. Suid. Arist. Ρ. 55. — Did. «t Ἀριστάρχου τέλος, καὶ
᾿ » 9. 149, 32; E. M. 132, 16. Post σχεδὸν ἅπασαι. (τέλος legunt Bekk.? et recen-
| quarti pedis. tiores omnes praeter Doederl.) ἔγνω ὅτι οὐ
χατα-ιάπτω ν. S. χκατ-ιάπτω. : κατὰ χαίριον τέλος (fortasse τέλος aet καί-
᾿ Καται-βᾶτός (χαταβαίνω) per quod descen- piov legit, v. Faesi 1. L) ἦλϑεν ἡ πληγή, οὐχ εἰς
tur. v 110 αἱ (ϑυραὶ) πρὸς βορέαο καταιβα- καίριον τόπον ἐτέλευτα, sch. BL ἔγνω ὅτι οὐχ
ἡ ἀνθρώποισιν, per quas descendere possunt εἰς χαίριον ταύτῃ ἐτελεύτησεν ἡ βολή. Ap.
mimes, schol. V βθάσιμοι, δι᾽ ὧν κατάβασίς Soph. 97, 9 Hes. εἰς καίριον τόπον. Neque mi-
στιν ἀνϑρώποις. schol H ὀξυτόνως ἐπὶ τῷ nus Faesi putat ἔγχος s. πληγή subiectum, τέλ.
Ἰαταιβ. — Lob. Paralipp. I 480. 488. 4. autem accus. loci esse ,er merkte dass ihm
“χατ-αεκέξζω (apud Hóm. tantum simplex dzi- die Wunde nicht zur todtlichen Vollendung, auf
» €f. L. Meyer vgl. Gr. II 53) duriter iracto, einen tódtl. Punkt gekommen war Rectius vi-
jedo. De armis Ulixis fumo foedatis vitiatis- detur τέλ. z. subiecti loco habere (cf. τέλος 9«-
: (X 290 τ 9 τεύχεα οὐχέτι τοῖσιν ἐῴχειν, νάτοιο .1 451 et schol. h. 1,, I' 309 o 476) et
1 ζατέλειπεν '09., ἀλλὰ κατήχισται, ὅσσον zrv.. de morte cogitare jintellexit letalem finem (tódtl.
Jos teer! ἀυτμή, Hes. αἐχίᾳ καὶ βλάβῃ συνέχε- Ziel Ende) i.e. mortem sibi nequaquam venisse*,
χε, Eust, 1808, 1 ἀντὲ τοῦ χαχῶς ἔπαϑεν, ἐχ v. s. τέλος. — Friedlaender 9 hom. Worter-
]
Φυρᾶς τῶν αἰχιζομένων σωμάτων. verz. 755.
ἰκατ-αἴσσω. sunt qui putent χατά per üme- χατα-χαέω. Praes. inf χαταχαιέμεν H 408,
[à verbo separatum esse his in locis: B 167 impf χατέκαιον B 495, aor. χατέχηε Z 418,
74H 19 X 187 9 121 « 102. ὦ 488 βῆ δὲ coni. χατακήομεν H 3833, inf χαταχῆαι x 533
xu Οὐλύμποιο χαρήνων ἀΐξασα |, cf. h. 2 46 et καχκῆαι A 74. In libris manuscr. aoristi
er. 449 ἡξξε xor! Οὐλ. χαρήνων, Z 239 4 493 formae leguntur etiam χαταχείομεν, τ-τχεῖαι, κακχ-
401 χαϑ᾽ ἵππων ἀίξαντε (ἀντ α), melius autem | se, inf. χατακειέμεν cf. Herod. ad 4 309 Ap.
* pro praepositione habetur et cum genet. Soph. 94,14 E. M. 485, 14 Hes. Rust. 684, 1 ss.;
bst. lungitur, v. s. χατά II 9b «.] Aristarchus et Herod. vocalem ἢ praeferunt; sch.
|| 4&t-«to; ovo) (praes. coni. χαταισχύνητε, inf. HQ ad 4 74 ἡ χοινὴ χαχχεῖαι, ᾿Αρίσταρχος χακ.
"tw, part. -ονταὴ dehonesto, dedecoro, contu- χήαι, cf. Spitzn. Exc. XV ad H 3338 Lobeck ad
elia cio, foedo. ὦ 508 τόδε y? εἶσεαι μή Buttm. Gr. Spr. II p. 211 Bekk. ho. Bl. 64, 39
καταισχύνειν (v. 1. -ὑνῃ) πατέρων γένος cf. La Roche h. T. 998 ἢ. U. 158ss., v. etiam s. v.
x aaa oct
610
χαίω. (v. l etiam καταχῇαι, καχχῇαι, κακῆαι,
χατακηέμεν, χαταχῃέμεν cf. Spitzn. 1. 1. et ad
H 408 et Buttm. 1. L) comburo, totum conficio
igne. 1) sacrificia: B 425 τὰ μὲν ἂρ σχίζῃσιν
ἀφύλλοισιν κατέκαιον, x 533 4 46 μῆλα δείραν-
τας χαταχῆαι. 9) mortuos: Z 418 μιν χατέχηε
(v. 1. χατέχαιε, χατέϑηκχε) σὺν ἕντεσι δαιδα-
λέοισιν, À 14 ἀλλά με καχκῆαι σὺν τεύχεσιν,
H 388 καταχήομεν αὐτοὺς τυτϑὸν ἀπὸ πρὸ
νεῶν, H 408 ἀμφὶ δὲ νεχροῖσιν κατακαιέμεν
οὔ τι μεγαίρω sc. αὐτούς. In tmesi: Praes.
part. χατὰ - καίων O 878 (x. πίονα μηρία z.).
χατὰ - Pe A 40, -ἔχηε ὃ 704 (x. πίονα μηρί"
ἔχηα, s) aor χατὰ - κῆεν d 8485. (χὰδ δ᾽ ἄρα
νεκροὺς κῆεν). Pass. 80Γ. χατὰ - χάη A 464
B 497 y 461 μ 864 (κατὰ μῆρα χάη) sec. Ari-
starchum et Ptolem. Ascal, cf. schol. ad .4 464
B 497, E. M 585, 26 E. G. 304, 55; v. l. xd.
Apud Aristarchum ἐχάη tantum I 912; cf. La
Roche h. T. 293. 424 Bekk. ho. Bl. I 144, 18;
ex recentioribus ἐχάη legunt Spitzn. Düntz. Faesi
Baeuml: Nauck tantum y 461. — I 212 αὐτὰρ
ἐπεὶ κατὰ πῦρ ἐχάη καὶ φλὸξ ἐμαράνϑη, de-
flagraverat ignis; v. 1. αὐτὰρ ἐπεὶ πυρὸς ἄνϑος
ἀπέπτατο, παύσατο δὲ φλόξ, ἔνιοι δὲ γράφου-
σιν αὐτὰρ ἐπεὶ χατὰ πῦρ ἐμαρήνατο, παύσατο
δὲ φλόξ schol. LV cf. schol. A, Eust. 748, 41.
— Hes. χαταφλέγω. cf. Naegelsb. ad A 40.
[κατα -πἄλύπτω. Tantum in tmesi. Act.
praes. χατὰ - χαλύπτει, Opt. -0£, aor. χάλυψε(ν),
ἐχάλυψε, ἐκάλυψαν. Med. aor. part, χατὰ - χα-
λυψάμενος. obtego, operio, occulo. 4 460 Β 4983
4 360 μηρούς t? ἐξέταμον xata τε χνίσῃ ἐχά-
λυψαν, y 457 ἐκ μηρία τάμνον, x. τε zv. ἐχά-
λυψαν, de ἢ non correpto ante ἐχ. v. Hoffm.
qu. hom. I p. 60; 507 οὐλὴν δὲ χατὰ ῥακχέεσσι
χάλυψε, P 594 Ἴδην δὲ χατὰ νεφέεσσι χάλυψεν.
de terra sepultos tegente: Z 464 ἀλλά με τεϑ-
νηῶτα χυτὴ κατὰ γαῖα xaAUntot (v.l. καλύψαι),
X 114 Τυδέος, ὃν Θήβῃσι χυτὴ z. y. καλύπτει,
schol. Α γράφεται κάλυψεν. Ζηνόδοτος ἠϑέτει"
παρα ᾿Αριστοφάνει δὲ οὐχ ἦν. τὸ δὲ χάλυψεν
Ἰωνιχῶς. de caligine quae oculos morientium
occupat: II 325 χατὰ δὲ σχότος ὄσσε κάλυψεν,
Ξ 488 5. v. l. x&ó (pro τὼ) δέ οἱ ὄσσε νὶξ ἐχά-
λυψε. Med. mihi obtego, operio, occulo. 9 90
Ὀδυσεὺς χατὰ χρᾶτα χαλυψάμενος γοάασχεν
cf. Hoffmann Tmes. I 17. de omnibus his locis
ν. 5. χατά 198. In fine versus exc. ,Ξ 439 9 92.]
κατᾶἄ-χειμαι. 2. p. sing. χατάκχειαι (cf. Lob.
path. el. II 127) ἢ. Merc. 254, 8. p. χατάχειται
x 532 (ὃ), -χείαται $2 597, inf. -χεῖσθαι $2 523,
part. -χείμενος P677. £210, impf. χατέχειτο 245
t 439 h. Merc. 324 358. iaceo, cubo. a) 445
μῆλα, τὰ δὴ χατέχειτ᾽ (pauci codd. χατάχειτ᾽)
ἐσφαγμένα νηλέι χαλχῷ. Idem legitur χ 532.
Impf. χατέχειτο quod illic bene se habet, hic
cum structurae legibus pugnat. Defendere qui-
dem conati sunt G. Herm. de part. ἄν p. 86
jacebant nobis mactatae oves i. e. dicebamus de
mactatis ovibus* et Hartung Part. II 235 ,von
denen ich angegeben habe, dass sie geschlachtet
daliegen sollten. Sed recte Nitzsch (adn. ad
Od. l. L) animadvertit impf. hoc modo defendi
non posse (cf. La Roche Ztschr. f. óstr. Gymn.
1859 p. 221), quam ob rem cum Bothio χατά-
χειτ᾽ restituendum esse dixit, quod legitur in
cod. K et Hamb., cod. S χατάχειται. Fried-
laender anall. p. 482 praesens non magis ferri
posse dicit. ,Nam quod hoc futuri significatio-
nem induere posse affirmat, id vereor ut exemplis
— χαταχείω
probari possit, Recte igitur Bekk. praes.in utraque
ed. reiecit quod nisi e lapsu calami ortum est, stu-
dio debetur vestigium interpolationis obliterandi.*
Sim. iudicat Faesi l. L, Düntz. vero La Roche
Nauck, nunc etiam Am. legunt χατάκειτ᾽. ἢ. Mere,
254 ὦ παῖ, ὃς ἐν λίχνῳ κατάκειαι, h. Merc. 358
ἐν λίχνῳ χατέχειτο, Q 10 κατὰ δάχρυον εἶβεν,
ἄλλοτ᾽ ἐπὶ πλευρὰς κατακείμενος, ἄλλοτε δ᾽
αὖτε! ὕπτιος, ἄλλοτε δὲ πρηνής. de praepos.
ἐπί c. accus. v. Naegelsb. adn. ad 4 463. — iu-
ceo occultus: P 677 πτὼξ ϑάμνῳ ὑπ᾽ ἄμφι-
χόμῳ χαταχείμενος, Eust. 1122, 62 ἐπίτασὶ:
ἐστι τοῦ χείμενος, ὡς τοῦ πτωχὸς πᾶνυ δι
δειλίαν συνάγοντος ἑαυτὸν καὶ συστέξλλοντος,
τ 439 ἐν λόχμῃ πυχινῇ χατέχειτο μέγας σῦς.
b)transl Q 593 ἄλγεα ἐν ϑυμῷ κχαταχεῖσϑαι
ἐάσομεν, schol. B ἀποβαλέσϑαι γὰρ τὸ πάϑος
ἀδύνατον, πλὴν τοῖς κλαυϑμοῖς ἀναῤῥιπίξειν
οὐ δεῖ. C) positum, repositum esse ,ruhen, yor-
rüthig sein. Q9 527 δοιοὶ γάρ τε πίϑοι ἊΝ
χείαται ἐν Διὸς οὔδει, h. Merc. 324 κεῖϑε γᾶ
ἀμφοτέροισι δίκης κατέχειτο τάλαντα li
iustitiae οἵ, Baum. — de χαταχείω v. infra. |
x«t a-x £i oo (praes.2. p.pl. κατακείρετε ὃ 686,
impf. -εχείρετε χ 30, aor. -έχειραν ψ 356)]
prie detondeo, ap. Hom. tantum metaph. abs
de procis: à 686 ἀγειρόμενοι βίοτον κατάζει
ρετε πολλόν, κτῆσιν Τηλεμάχοιο, schol. E κα
ναλίσκετε, καταδαπανᾶτε et pro βίοτον yg. Bou
τόν. de plur. dicit Eust. 1514, 18 οὐχέτε πρὸς
τὸν Μέδοντα ὃ λόγος, ἀλλ᾽ ὡς πρὸς παρονται
x«l ἀκούοντας καὶ αὐτοὺς δὴ τοὺς μνηστῆρς
sed cf. Nitzsch h. 1. et o 173; x 36 uot ἅπτε
χείρετε (v. 1. χαταχείρετε, κατεχείρατε) οἶχοι
cf. Schol. V et 9 237; Eust. 1918, 44. w 39bt
μῆλα d? ἅ μοι μνηστῆρες zaéxeigav (cod. ἃ
χατέχειρον). "Tantum in Od. ᾿ b
χκατα-κείω (coni. -κείομεν o 419, imp. -xelgti
ῃ 188 σ 408, part. sync. χαχχείοντες SX
Coni. et imp. post caes. 3. p., part. post primum
pedem) desiderativum verbi χεῖμαι: decumbe
cupio, schol. ABL ad X 37 τὸ ὀψείοντες ὁμοίς
τῷ καχχείοντες. ἡ δὲ παραγωγὴ αὐτῇ ἢ ὁ
τοῦ si γίνεται ἀπὸ ἐνεστώτων ἡ μελλοντᾷ
ἔχει δὲ δηλούμενον τὰ τοιαῦτα τῶν θημᾶῖ'
τοιοῦτον, ὡς αὐτοῦ τοῦ πράγματος ἐπιϑνμ
τικῶς ἔχειν, καὶ τὸ καχκ. κοιμητικῶς EXE
cf. Eust. 162, 9.55. 966, 4 cf. Fick Sprache
p. 122. Sunt qui censeant χαταχειω
esse verbi -χεῖμαι (v. 5. χείω). Ex Faesii t
tentia -κείετε imp. aor. est futuri χείω. Paec
über d. Gebr. des Ind. Fut. als Mod. iuss.
Hom., Breslau 1865 p. 7 ,x. ist ein Deside
tivum. Die desid. Bedeutung wurde dann:
geschwácht in die des Fut., nicht aber ist ὁ
Entw. eine umgekehrte, wie Buttm. lehrt (aus
Gr. 8 95 Anm. 90) Bei dieser Auffassung 1
Buttm.'s Versuch jene Form als fut. II zu fasse
entbehrlich*, 4 606 γ 396 ἡ 229 » 17 00.
χαχκχείοντες ἔβαν oixov δὲ ἕχαστος , cubita
discesserunt. schol L ad 4 606 v. 1. ot
χείοντες, schol E ad y 396 χοιμηϑησομενο
ἐνεστὼς δὲ ἀντὶ μέλλοντος" κείω γὰρ τὸν
λοντα οὐχ ἔχει, ὥσπερ καὶ τὰ ἄλλα ὅμοια, κ΄
χρῆται τῷ ἐνεστῶτι ἀντὶ μέλλοντος. α 424
τότε χαχχείοντες εβαν οἰκόνδὲ ἕχαστος, sch
EQ χατακχκοιμηϑησόμενοι, ἔφεσιν ἔχοντες 3
μηϑῆναι. Did. ἔνιοι ,δὴ τότε κοιμήσαντο 2
ὕπνου δῶρον ἕλοντο. μεταποιηϑῆναι δέ qi
σιν ὑπὸ ᾿Αριστοφάνους τὸν στίχον. ἐν δὲ
᾿Ἀργολικῇ προςτέϑειται. IP 58 x. ἔβαν χλισί
Ex. cf. schol A. — E. M, 485, 6 Hes. Eust.
162, 9 cf. etiam. Classen Beob. p. 79. 2) de-
cumbo. σ 419 ὄφρα σπείσαντες χαταχείομεν
οἴχαδ᾽ ἐόντες. — ἡ 188 o 408 δαισάμενοι κα-
ταχείετε οἴκαδ᾽ ἰόντες, Paech 1. 1. Ameis ,wollt
euch zur Ruhe begeben', schol. χαϑευδήσατε,
χοιμήϑητε.
κατα-χλάω. Δοῖ. ἱπηρῇ. 3. pl. χατέχλων Y 997
Pass. aor. χατεχλάσϑη (octies) frango, con-
fringo. 1) sensu proprio: Y 997 ἄκρον ἐπ᾽ ἀν-
ϑερίχων καρπὸν 9£ov, οὐδὲ xatíxAov concul-
cabant cf. Hesiod. fragm. CCXXI ed. Góttling
et Verg. Aen. 7, 809 segetis per summa volaret
gramina, nec teneras cursu laesisset aristas. JV
608 χατεχλάσϑη δ᾽ ivi χαυλῷ ἔγχος. 2)iransl.
d 481 538 x 496 ἐμοί γε χατεχλάσϑη φίλον
ἤτορ, schol. ἐλυπήϑη (opp. ὃ 549 ἐάνϑη), 198
566 μι 277 τοῖσιν δὲ z. q. ἤτορ, Eust. 1654, 45
χατεχάμφϑη el χατεάγη τῇ λύπῃ £x μετα-
φορᾶς τῶν κλωμένων ξύλων, 1721, 48 χατέπεσε
διὰ ῥαϑυμίαν. addito genet.: (956 ἡμῖν δ᾽ αὖτε
χ. φ. ἦτορ δεισάντων φϑόγγον. — Hes. ἐνέ-
|dexev, E. M. 494, 52 καταγνύναι, συντρίβειν.
Aor, pass. ubique post caes. 3. pedis. in Od.
septies (omnibus locis translate) in Il. bis (sensu
|proprio) nusquam in hymnis cf. Friedlaender
| hom. Wórterverz. 810. — Fulda Unters. üb.
ἃ, Spr. d. hom. Ged. 35.
χατα- κλίνω reclino, deorsum flecto, depono.
κ 165 τὸ uiv (δόρυ s. ἔγχος) αὖϑι καταχλίνας
ἐπὲ (v. 1. ἐνὲ) γαίῃ | εἴασε cf. 4 113.
| χατα-χλυτός v. 1. h. Ap. 355, v. s. χλυτός.
“Καταχλῶϑες v.s. Κλῶϑες.
| χατα-χλώϑω fia, stamina deduco. η 197
— v. L, Eust. 1576, 49 yo. τὸ, χαταχλῶϑές τε βα-
γεῖαι, xal κατακλώϑησι βαρεῖα, αἶσα δηλαδὴ,
| ατά τινα τῶν ἀντιγράφων cf. La Roche h.1.;
JE. 6. 304, 12. παρὰ τὸ κάτω χαϑέλχκειν τοὺς
ὧν νημάτων 0Axovc cf. E. M. 494, 95.
χατα-κοιμάομειαε (tantum aor: χατεχοιμή-
Ῥημεν «1 731, imp. χαταχοιμηϑήτω 1 427, inf.
ηϑῆναι B 355) decumbo, obdormio, dormio.
[427 Φοῖνιξ δ᾽ αὖϑι παρ᾽ ἄμμι μένων z., A
ΠῚ χατεχοιμήϑημεν ἐν ἔντεσιν οἷσιν ἕχαστος!]
"pL ῥοὰς ποταμοῖο cf. schol. B; de concubitu
355 πρίν τινα πὰρ Τρώων ἀλόχῳ χαταχοι-
ηϑῆναι, Doederl Düntz. malunt legere zu»,
-jed ef. Naegelsb. h. 1.: sch. A "Aoíiavapyoc xal
ὑπομνήματα διὰ τοῦ ε, πρίν τινάπερ. — φασί
tovotv, Hes. χαταχοιρ.: χαταχοσμοῦντα cf.
pitzn. ad 4230 Nitzsch ad « 947 et s. v. κοιρανέω.
-l-xóeuss quam receperunt Bekk. Ameis cf.
3 Roche h. U. 97. Med. aor. coni. κατακοῦ.
ἤσησϑε χ 440 (v. 1. -χοσμήσεσϑε, -χοσμήσητε,
καταχλάω -- χατάχρης 611
διακοσμήσεσϑε, ἐπικοσμήσεσϑε), dispono, digerc
in ordinem. 4 118 αἶψα δ᾽ ἐπὶ νευρῇ χατε-
χόσμει πιχρὸν οἰστόν, paraphr. ἥρμοζε (κατε-
τίϑει), Eust. 452, 9 εὐχόσμως κατετίϑει, schol.
Α χατεχ. διὰ τὸ ἐπικίνδυνον τῆς βολῆς. χά40
ἐπὴν δὴ πάντα δόμον χκαταχοσμήσησϑε.
κατα-χρεμάννυμε suspendo, dependere fa-
cio. h. XXVII 16 ἔνϑα χαταχρεμάσασα παλίν-
τονα τόξα x«l ἰούς | ἡγεῖται. In tmesi 9 67
105 χὰδ δ᾽ Éx πασσαλόφι χρέμασεν φόρμιγγα.
schol. H ad 9.67 ᾿Αριστοφάνης, δῆσε φόρμιγγι,
ad 9 105 οὕτως αἱ ᾿Ἡριστάρχου.
κατα -χρῆϑεν sive χατάκρηϑεν (ut scribit
Wolfius) de capite, über den Kopf herab; ex
superiore parte. Suid. Hes. χατὰ χεφαλῆς, E.
M. 495, 29 χατὰ χρατός. 1) À 588 δένδρεα d^
ὑψιπέτηλα κατάχρ. χέεν χαρπόν, h. Cer. 182
τετιημένη ἦτορ στεῖχε χατάχρ. χεχαλυμμένη.
2) transl. a capite ad pedes i. e. omni ex parte,
penitus. Π 548 Τρῶας δὲ χατάχρ. λάβε miv-
Soc ἄσχετον. Distinendas esse has voces om-
nibus locis Aristarchi sententia fuit cf. Herodian.
ad I| 548 ᾿ἡρίσταρχος δισύλλαβον ἐχδέχεται
τὴν λέξιν zal προπερισπᾷ, ὑγιῶς πάνυ"... καὶ
Ἡσίοδος (scut. 7) οὕτως ἐξεδέξατο, εἰπὼν τὸ
ἀπὸ χρῆϑεν et schol H ad 4 588. Cui morem
gerendum esse Lob. ad Phryn. 49 Path. El. I 628
Spitzner ad II 548 et de vi et usu praepos. ἀνά
et χατά p. 92 Muetzell de emend. theog. 110,
Voss ad h. Cer. 182 Doederl. Gl.737 demonstrarunt
cf. Hes. theog. 574. Recte igitur mihi videntur
Bothe et recentiores voculas concretas separa-
visse. schol.V ad I1548 τινὲς ἄχρηϑεν, ἐπεί φησι
κατ᾽ ἄχρης s 118 N 772, quam lectionem rece-
pit Bekk.?, probavit Fedde Wortzus.setzung bei
Hom. I, Breslau 1871 p.11 cf. Grashof Abwerfung
des Augm., Düsseldorf 1852 p. 27. In cod. M
h. Cer. 182 legitur x«z? ἄκρηϑεν, Ruhnk. corr.
χαταχρῆϑεν quem secuti sunt Matth. Herm.
Franke; Wolfius χατάχρηϑεν. Voss et recen-
tiores divisim scribunt χατὰ χρῆϑεν. χαταχρῆ-
ϑὲν scribitur in E. M. 495, 29 E. G. 304, 52
Eust. 1701, 42; χατάχρ. ἢ χαταχρῆϑεν Eust.
1075, 19, Suid. χατάχρ. sec. Bernhardyi ed. cf.
Lob. Path. El. I 628, divisim apud Hes. et Phavor.
1002, 51. — v. etiam sub v. χρῆϑεν.
κατα-χρημνάομαε dependeo. h. VII 39 ἐξε-
τανύσϑη | ἄμπελος ἔνϑα xal ἔνϑα, χατεχρημ-
νῶντο (γ.1. κατεχριμνῶντο) δὲ πολλοὶ | βότρυες.
Hes. χαταχρημνίζων --- χαταχρημνῶν. Ἶ
κατάχρης 8. κατακρῆς v.l. pro κατ᾽ ἄκρης.
Quibus χατ᾽ ἄχρης et χατάχρηϑεν simillimum
quiddam sonarent, suspicio iis incidit haec per-
peram esse distracta et χατάχρης s. χατάχρας
coniungendo genetivum obsoletum nominis χάρη
restitui debere. Spitzn. de vi et usu praepos.
ἀνά et χατά p. 99; Eust. 959, 33 ἐν τῷ xat
ἄκρης λείπειν τινές φασι τὸ πόλεως, ὡς ἐν
Ὀδ. κῦμα τὸν Ὀδυσσέα ἤλασε χατ᾽ ἄχρης, δη-
λαδὴ χεφαλῆς. ἕτεροι δὲ ἀκούσαντές που Ὁμή-
θου εἰπόντος χρῆϑεν ἀντὲ τοῦ χάρηϑεν χαὶ ἐκ
χεφαλῆς νοοῦσι xal ἐνταῦϑα μονοσυλλάβως
τὸ χρής, οἱονεῖ κατὰ χάρης, ὡς ἐχεῖϑεν συγχο-
πὲν͵, ἤγουν χατὰ χεφαλῆς. χεφαλὴ δὲ πόλεως
ἡ ἀχρόπολις. τοῦτο δὲ οἱ ὕστερον χατάκρας
φασὶν, οἷον ἑάλω x. Nec minus Düntz. ad IV 779
fortasse χατάχρης scribendum esse suspicatur.
Alii hanc formulam diviserunt cf. Eust. 1976, 49
et schol. A ad IN 772 τινὲς δὲ χρῆς μονοσυλ-
λάβως, ἐπεὶ χαὶ χρῆϑέν φησιν, quod Lange
(Oels 1839) scribere malebat. Doederl Gl. 738
612
qui censet x. ortum esse ex xot χρῆϑεν, legere
vult χατὰ χρῆς S. κατάκρης coll ἐξαίφνης ex
ἐξ αἰπεινῆς. Recentiores Woltium secuti zat?
ἄχρης legunt cf. Spitzn. 1.1. G. Hermann op.
5, 31 Lobeck Path. el. I 628 Giseke allmühl.
Entstehg d. hom. Ged. p. 85. 1) ε 313 ὡς ἄρα
pay εἰπόντ᾽ ἔλασεν μέγα κῦμα χατάκρης |: δει-
νὸν ἐπεσσύμενον, schol ad Ὁ 557 οἷον ὅλον
αὐτὸν ἐβάπτισε τὸ κῦμα cf, Verg. Aen. 1, 114
ingens a vertice pontus in puppim ferit. 2) transl.
N 772 viv ὥλετο πᾶσα x. | Ἴλιος, cf. Verg.
Aen. 2, 290 ruit alta a. culmine Troia, O 557 2.
Ἴλιον ἑλέειν, X 411 ὡς εἰ ἅπασα Ἴλιος πυρὶ
σμύχοιτο x., Q 798 πρὶν γὰρ πόλις ἥδε κ. |
πέρσεται. schol. P ad ε 818 χατάχρης --- κατὰ
χεφαλήν cf. Xen. Hell. 7, 9, 8. 11 et II 392.
Veteres x. reddunt διόλου, Cd παντελῶς.
τελείως sim. cf. schol. ABL ad Ν 77 2, schol. V
ad O 557, sch. E et V ad ε 818, paraphr. ΠΡ
πα]. ; ; Eust. 1081, 7. ᾿ἐπιῤῥηματικώτερον χεῖται
ἀντὶ τοῦ ὁλοτελῶς j ἢ τὴν ἀχρόπολιν δηλοῖ ἐλλι-
πῶς͵ ληφϑέν, ἵν᾽ ἡ κατ᾽ ἄκρης πόλεως διαλε-
λυμένως εἰπεῖν κατὰ Ἴωνας cf. 1538, 48. Hes.
χατὰ χορυφῆς, κατὰ χρατός͵ cf. E. M. 494, 36
E. G. 303, 37. (Hes. xac? ἄχρ. ἑλεῖν interpr.
τὸ ἐξ ἐφόδου, χαὶ τὸ αἰφνίδιον). Legitur z«-
τάχρας E. M. 494, 36 E. G. Suid., sed E. M.
608, 51 χατ᾽ ἄχρης. cf. etiam Rhian. ed. May-
hoff p. 67 adn. — v. s. ἄχρη.
κατα-χρύπτω. Praes.zevezobntovotr 1205,
part. -zrow ὃ 247, fut. inf. -weiv .Y 120, aor.
part. χαταχρύψας 0 399, -ψασα o 469 ψ 372.
occulo, dissimulo. In Il. semel, nusquam in hym-
nis. 1) vi. X 120 μή τι καταχρύψειν, ἀλλ᾽
ἄνδιχα πάντα δάσασϑαι. τὲ ὑπὸ τινι. L 829
τὸ μὲν εὖ χατέϑηχκα χαταχρύψας ὑπὸ χόπρῳ,
schol. Η ᾿ἡριστοφάνης, ὑπὸ κόπρου, ὡς ὑπὸ
χόλπου cf. Eust. 1681, 36: o 469 τρί᾽ ἄλεισα
χαταχρύψασ᾽ ὑπὸ ) κόλπῳ | ἔχφερεν cf. schol. H.
2) τινά. ip 872 τοὺς ᾿Αϑήνη vvzti χαταχρ ύψασα
ἐξῆγε πόληος cf. E 28; ὃ 247 ἄλλῳ δ᾽ αὐτὸν
φωτὶ χαταχρύπτων ἤισχε͵ (v. l. αὑτόν), schol.
HMQ ἀπὸ xowo? τὸ αὐτόν, ἵν" ἡ. νῦν ξαυ-
τόν, schol. E ἀντὶ τοῦ κ. ἑαυτὸν ὡμοιοῦ το. —
ἡ 205 st τις ξυμβλῆται ὁδίτης, οὐ TL χατα-
PECOARA ἐπεί σφισιν ἐγγύϑεν εἰμέν nihil
dissimulant, Kayser ,sie verbergen nichts, all-
gemein, also auch ihre Gestalt nicht* Alii sup-
plent αὐτούς (s. ἑαυτούς) s. putant καταχρ. hoc
loco verbum esse intransitivum. — Bekk. Anecd.
103, 12 ἀντὲ τοῦ ἐπιχρύψαι ἢ χρύψαι.
κατα-χτείνω. Act. praes. χαταχτείνει α 75,
coni. -χτείνῃ Y 302, -oo: o 278, inf. -χτείνειν
7 400. fut. -χτενεῖ Ψ' 412, -χτανέουσιν Ζ 409,
aor. 1. coni. χαταχτείνῃ χ "28, opt. -χτείνειε(ν)
Y 465 Q2 226 586 y 53, inl. -χτεῖναι 44 141 χ 32,
part. -χτείνας 41 489 X 945. 9 481 118, -αντὰ
P 505 X 109 (v. infra), aor. 2. χατέχτανον Ψ 87
v 259 271, -ἔχτανες x 99, céxvave(v) sexies,
-εχτάνομεν c 66, coni -χτάνῃ .X 86, imper.
χατάχτανε ὃ 748, per sync. χάχτανε Ζ 164; aor.
ep. 1. p. χατέχταν 4 319, Herodianus: μετὰ τοῦ
ν αἱ ᾿Αριστάρχου, Eust. 477, 37 ἔστι καινόσχης-
μον, 8. 1j χατέχτα B 662 M 378 N 170 X 514
O 432 2309 €? 214. Herod. ad B 662 Πτολε-
ματός φησιν ὃ ᾿Ασκαλωνίτης ᾿Αρίσταρχον ἀνε-
γνωχέναι ὁμοίως τῷ ,«ἔχτα σὺν οὐλομένῃ ἀλόχφῳ'
( 410) χατὰ συστολήν. Τυραννίων δὲ xat!
ἔχτασιν. οἰμαι δὲ ἀχόλουθϑον εἶναι ἐχείνῃ τῇ
γραφῇ τῇ χομιζομένῃ ὑπ᾿ ᾿Ἡριστάρχου, κατέ-
χταν᾽ (4 819). ἡ μέντοι κοινὴ ἀνάγνωσις ἡ χατὰ
χαταχρύτιτω --- χαταχτείγω
συστολὴν ἀφορμὴν ἔσχε τὴν τῆς ἀποχοπῆς «
Lob. Path. el. II 69; Aristarchum « in forma
τέχτα brevem voluisse propter non dubios lo
testatur Ariston. O 432. inf. χαταχτάμεν I
M 172 O 557 T 59 d» 484 ὃ 700, -χτά;
7 89 Εὶ ,436 Y 846 442 d» 140 170 35 (v.
part. -χτάς Ν 696 O0 335 P 187 X 828 ὁ
972. Pass. aor. l. pl. χατέχταϑεν E 558 Ν 78
y 108. Med. significatione passiva: fut, ze
χτανέεσϑε X 481, aor. part, χκαταχτάμενος zt 10
— interficio, occido. τινά: M 378 N170 Ὁ
ἄνδρα χατέχτα, Ν 696 O 335 o 394 272 ἄν ἄ
χατακτάς, Y 32 ἄνδρα χκαταχτεῖναι, Eust, Ἵ
56 νοϑεύεται ὑπὸ τῶν παλαιῶν τὸ χωρίον τοῦ
cf. schol. Vind, 4 452 τοιώδ᾽ ἄνδρε χαταχτε
vac, “ὁ 481 ἐνὲ ᾿'πάτρῃ, φῶτα χαταᾶχτ,, χ 29 φ
κατέχτανες, v 118 ἕνα φῶτα, E 608 "E,
δύο φῶτε x. QB 662 μήτρωα κατέχτα οἵ. E
AD, v 259 via Ἰδομενῆος, Ψ' 87 παῖδα A
δάμαντος, x 98 σὸν παῖδα, P187 X 323
τρόκλοιο βίην ἐνάριεξα(ε) χαταχτάς, 4819 E,
ϑαλίωνα οἵ. Eust. 477, 98, Z 164 τεϑναίης
Προῖτ᾽, ἢ χκάχτανε Βελλεροφόντην, Hes.
νευε, ἄνελε, χατάκχτεινε, Ζ 204 ἼἸσανδρον, A
Μενέλαον αὖϑι χαταχτεῖναι, E ὅ14 Μόρυν
καὶ Ἱπποτίωνα, Χ 109 ἐμοὶ ἂν πολὺ χέρ
εἴη ἄντην ἢ ᾿Αχιλῆα χαταχτείναντα γνέεσ!
schol. A διχῶς, καὶ καταχτείναντι. Bekk.
Düntz. Baeuml. Hoffm. XXI u. XXII Buch
receperunt dat, Spitzn. La Roche accus,
Hoffmann 1. 1., ἃ 75 Ὀδυσῆα οὔ τι χαταχτε
πλάζει δέ, ὃ 700 Τηλέμαχον, zx 400 οὐχ ἂν.
γε καταχτείνειν ἐθέλοιμι Τηλέμαχον. Σ
χτανέοντα χατέχτα. ,9 535 A 411 ὥς τίς τε
τέχτανε βοῦν ἐπὶ φάτνῃ (aor. gnom.); d 53
χατέπεφνε, cf. schol. E et Friedlaender
z. Kenntniss d. hom. Gleichn, I, Berlin 1870 p.
ὦ 66 πολλὰ δέ σ᾽ ἀμφίς | μῆλα χατεχτάνο
4) 226 μὲ χαταχτείνειεν Ἀχιλλεύς, ὃ 743 oV.
ἄρ με κατάχτανε, o 978 μή με ect corte
Z 409 τάχα γάρ σε χαταχτανέουσιν, X
περ γάρ G& καταχτάνῃ (v. 1. -κτανεῖ, -χταν
Lo 214 οὔ 6 κακιζόμενόν γε χατέχτα, 9
xab B x., q, 9T 0c μιν ξεῖνον ἐόντα p
per ᾧ Ev) οἴχῳ οἵ, schol. B et sch. E 392; F
"Extope vat χαταχτείναντα, X 245 Ἦχ
νῶι καταχτείνας, y 78 εἰς 0 χε πάντας
κατακτείνῃ (v. 1. -χτείνει), Ψ 419 vus
χτενεῖ. 1 458 τὸν μὲν ἐγὼ βούλευσα καταχτα
μεν (Aristarchus damnavit 458—461 v. Plut. | r
aud. poet. 8), Y 302 aL xsv ᾿Αχιλλεὺς 1
χαταχτείνῃ, v271 τόν γε x, T59 τὴν d
νήεσσι χαταχτάμεν "Aoveuuc ἰῷ, H 90
ἀριστεύοντα χατέχτανε Εχτωρ, de partic
οἵ. Classen Beob. 153; Φ 484 ἔδωχε xat
μεν ἥν x ᾿ἐϑέλῃσϑα, supplendum. est obi.
πρίν γ᾽ ἠὲ κατακτάμεν sc. ἡμᾶς, O δ57
γ᾽ ἠὲ κατακτάμεν (sc. ᾿Αργείους) qb ox.
ἑλέειν͵ Y 465 εἴ πώς εὖ πεφρίδοιτο χαὶ
ἀφείη | μηδὲ καταχτείνειεν ὁμηλικίην ἐλε
I'379 E 436 Y 346 442 Φ 140 170 33
pro ,“ϑαϊζέμεναι cf. schol. A) χαταχτάμεναι
νεαίνων. 2) Passiv. interficior, occidor. E:
ὄφρα καὶ eco | ἀνδρῶν ἐν παλάμῃσι κατ'
9ev χάλχῳ, N 180 ἕταροι κατέχταϑεν, [ἃ
ἔνϑα δ᾽ ἔπειτα χατέχταϑεν ὕσσοι ἄριστοι, A 48
ἀλλά n09? ὧδε χαταχτανέεσϑε χαὶ ὕμμες, scho,
V χτανϑήσεσϑε, Am. (sec. Seileri lex.) si a
tione med. jihr werdet euch den Tod zuziehen* (?
2 106 βουλοίμην x^ £v ἐμοῖσι χαταχτάμενυ
μεγάροισιν | τεϑνάμεν, de signifie, huius par
Bee
καταχύτστω
o ausf, Sprachl. $110 n. 6 Lob. ad Buttm.
pr.II p. 11 Ameis app. 106 Classen Beob. 104 ss,
αἴ i, postquam demonstravit χτάμενος habere
m et aoristi et perfecti, pergit p. 107 ,Auch
106 làsst sich die Bedeutung des Perfectums
lJufrecht erhalten, wenn man es für angemessen
ps er den histor, Züsammenhang des
eignisses, als den nun vorhandenen
E Erschlagenen i ins Auge zu fassen.* Iunzi-
2 d 700 »271, νηλέε χαλκῷ '0 743, ἐγχεὶ χαλ-
εἶν Τ' 579, ἑῷ T 59. Leguntur formae χκατα-
'ELY, -χτενεῖ, χτανέουσιν, χατέχτανον, ες,
, αχτάνῃ, κατάχτανε, κατακτάμεν, -χτάμε:
t (ubique coniunctum cum μενεαίνων), κατέ-
θεν, χαταχτανέεσϑε, -χτάμενος post caes.
pedis; χαταχτείνει, -χτείνῃ, -χτείνωσι,
ομεν, χαταχτείνῃ, "reir €t post thesin 1:
χατέχταν, κατέχτα (exc. O 432), χαταχτάς
εν locis iunctum cum ἄνδρα praeter P 187
- X 323) in exitu versus. χαταχτείνειε aut
»st thesin 1. pedis aut post caes. 3. pedis. Nus-
1am verbum legitur in hymnis. In tmesi Z 416
τὰ δ᾽ ἔχτανεν (v. l. δὲ χτάνε») Hetíova, y 307
à δ᾽ ἔχτανε (v. l δὲ χτάνε) πατροφονῆα,
691 χατὰ δ᾽ ἔχταϑεν ὅσσοι «pictor (v. 1. δὲ
E^ ἔχτανεν v. La Roche).
-κύπτω inclino me deorsum. I7 611 P527
j Ὁ ἔγχος" πρόσσω γὰρ χατέκυψε.
ατε- λαμβάνω comprehendo; occupo, in-
lo. Tantum in tmesi. 1) ε 433 τοῦ (ἀρνειοῦ)
τὰ vota λαβών (v.l τόν). 3) 9 326 Apyor
αὐ χατὰ μοῖρα λάβεν (v. 1. uoto? ἔλαβεν).
1m vero nusquam legatur z. τενά τι (cf. Hoff-
nn Tmes. I 17), melius videtur κατά pro prae-
s, habere his i in locis; ES2s. II 333 5. Y 4765.
y δὲ x«t? ὄσσε] ἔλλαβε πορφύρεος ϑάνατος
d μοῖρα χραταιή, α 192 εὐτ᾽ ἄν μιν “χάμα-
ς χατὰ γυῖα λάβῃσιν. de tmesi v. s. χατά 12
ΠῚ 1b p. 664]
ns &-4.£y«. tantum fut. καταλέξω (quindecies),
μὲν o 156 et aor. κατέλεξα ἢ 297 x 16
5 e 192, -«c (sexies), &(») (quinquies), coni.
eye E 496, -ξῃ à 738, imper. χατάλεξον
cies sexies), inf. χαταλέξαι v 309. leguntur
τ λέξω (exc. τ 497), χατέλεξα, -ας, καταλέξῃς,
| χατάλεξον (exceptis y 97 — ὃ 327 — o 44,
242) et praeterea τ 464 in exitu versus; y 97
9 44 t 497 w 321 ante caes, 3. pedis;
156 post caes. 3. pedis, I 591 ó 256 2 950
1 w 309 post caes. 4. pedis cf. La Roche
Stud. p. 198—200. — enumero, enarro,
ertim ubi plura sunt quae ordine aut ex-
commemorantur. Quadragies sexies in
; ter decies in Il (et quinquies quidem in
T o I, quater in A, ter in 2, semel in T), se-
hymnis. ]) "Cum dat. a) I 262 ἐγὼ δέ
τοι χαταλέξω, ὕσσά τοι ὑπέσχετο δῶρα, pa-
αταριϑμήσω, ξ 99 οὐδὲ ξυνεείχοσι φω-
ἔστ᾽ ἄφενος τοσσοῦτον. ἐγὼ δέ χέ τοι
1752, 59 τὰ τοῦ Ὀδυσσέως ἀριϑμῶν
& ὅσα εἶχε ᾽'πάλαι ποτέ. b) y 80 εἔρεαι ὁπ-
3 εἰμέν- ἐγὼ δέ κέ ro: z. ordine narrabo,
hol. E τὸ z. οὐχ ἔστιν ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ εἴπω,
"Ὁ εἰς τέλος τοῦ λόγου ἀφίξομαι. ,.797 ὃ 897
ἀλλ᾽ εὖ (ἄγε) μοι κατάλεξον, ὅπως ἤντη-
| : ὀπωπῆς, cf. schol. Q ad y 97. τ 464 ὃ δ᾽
ά σφισιν εὖ χατέλεξεν, Ι ὥς μιν ϑηρεύοντ᾽
t σεν σῦς cf. v. 463 ἐξερέεινον ἕχαστα, 2) Cum
tus. z 250 x«l τότε τῶν ἄλλων ὃ ἑτάρων χκατέ-
ξεν ὄλεθρον, x 421 ἀλλ᾽ ἄγε τῶν ἄλλων ἕτά-
Lex. Hom. ed, Ebeling.
r c. dat. instr. z. ὀξέι χαλκῷ E 558 1 458 Ψ
613
-—— χαταλέγω
Qov κατάλεξον ὄλεϑρον, A 368 μῦϑον δ᾽ ὡς ot?
ἀοιδὸς ἐπισταμένως. ᾿χατέλεξας; πάντων v 'Aoy.
χήδεα, w 995 ἐπεὶ ἤδη σήματ᾽ ἀριφραδέα (de
α producto cf. Spitzn. de versu Graec. heroico
p. 24, La Roche h. U. p. 65; v. 1. ἀρεφραδέως)
χατέλεὲ ξας. Ψ 321 Κίρκης χατέλεξε δόλον πο-
λυμηχανίην τε, | ἡδ' ὡς ἤλυϑεν, schol. ἠϑέτη-
σεν Ἀρίσταρχος τοὺς τρεῖς καὶ τριάκοντα: (910
— 819. 321—343). 1115 ov τι ψεῦδος ἐμὰς ἄτας
χατέλεξας, paraphr. τὰς ἐμὰς βλάβας εἶπας,
Eust. 739, 30 ἀντὲ τοῦ ἠρίϑμησας, $ 508 αἶνος
μέν τοι ἀμύμων, ὃν χατέλεξας. lungitur cum
neutris pronominum et adiectivorum: y 331 ἢ
τοι ταῦτα χατὰ μοῖραν χκατέλεξας, v 309 οὐδέ
οἱ ὕπνος | πῖπτεν ἐπὶ βλεφάροισι πάρος κατα-
λέξαι ἅπαντα, schol. χαϑέχαστον εἰπεῖν. T 186
ἐν μοίρῃ γὰρ πάντα διίχεο zal χατέλεξας, pa-
raphr. ἱστόρησας, Eust. 1179, 12^ x. ἀντὶ τοῦ
ἐμέτρησας " οὐ γὰρ δοκεῖ τισὶν ου ὑδὲ νῦν τὸ
Pd ἐπὶ τοῦ εἰπεῖν χεῖσϑαι παρὰ τῷ ποιητῇ.
ὃ 239 ἐοικότα γὰρ καταλέξω. 8) Cum. dat. et
àccus. a) acc. personae. 7 235 ἀλλ᾽ ἄγε uot
μνηστῆρας ἀριϑμήσας χατάλ εξον, τ 497 δὴ τότε
τοι καταλέξω γυναῖχας, schol, V ἑχάστην εἴπω,
χ 417 ἀλλ᾽ ἄγε μοι σὺ γυναῖχας χατάλεξον.
Alia est ratio acc. ó 832 εἰ δ᾽ ἄγε μ μοι zal κεῖ-
vov διζυρὸν κατάλεξον, ἢ που ἔτι ζώει, ἡ ἤδη
τέϑνηχε de illo quoque narra, utrum . . an.
b) accus. rei. à 250 zai τότε δή uot πάντα
νόον κατέλεξεν ᾿ἡχαιῶν cf. schol. PQ, I 591 zat
ot κατέλεξεν ἅπαντα χήδεα. 7x 2296 9108 χά0
τοιγὰρ ἐγώ τοι τέκνον (μῆτερ) ἐληϑείην κα-
ταλέξω, h h. Merc. 368 Ζεῦ πάτερ, ἤτοι ἐγώ σοι
ἀληϑείην χαταλέξω, φ 212 σφῶιν δ᾽, ὡς ἔσε-
ταί περ, ἀληϑείην va dob), Q 407 ἄγε δή
μοι πᾶσαν ἀληϑείην κατείλεθον; o 122 αὐτὰρ
ἐγὼ τῷ πᾶσαν ἀληϑείην (v. 1. πάντα κατὰ μοῖ-
av) κατέλεξα cf. ἡ 297. c) ace. ,neutr. prono-
minis sive adiectivi. ἐ 14 τί πρῶτόν : τοι ἕπειτα,
τί δ᾽ ὑστάτιον καταλέξω. (v.l. τί ἔπειτα et τί
δ᾽ ἔπειτα). Καὶ 384 405 ὦ 380 656 « 169 206
294 0486 9572 4140 170 370 457 o 383 7137
ὦ 956 987 ἀλλ᾽ ἄγε μοι τόδε εἰπὲ καὶ ἀτρε-
χέως χατάλεξον ἴὰ ut ne minimum quidem
omittas, Eust. 814, 45 x. τουτέστιν ἀπαγγελῶ.
sequitur aut quaestio simplex. indirecta: εἰ 2 971
458 (v. 1. 7), x 138 (Bekk. 7, v. 5. & p. 349)
« 207. (εἰ δή), aut quaestio. duplex indirecta:
ἠέ - ,4 € 381 o 384, ἢ - ἦε ὃ 487; ὅππῃ τε
χαὶ ἅς τινας 9 573, aunt quaestio directa: A 385
406 ὦ 657 «170 995 A171 ὦ 257 288. Quaestio
uno loco non sequitur in versu insequenti À 140,
sed paucis versibus post. v 334 ἀλλ᾽ ἄγε σῇ τάδε
μητρὶ παρεζόμενος χατάλεξον | 7 ἤμασϑαι, à 738
j 5 τάδε πάντα παρεζόμενος͵ χαταλέξῃ οἵ.
Nitzsch h. L, o 156 χείνῳ γε πάντα τάδ᾽ ἐλ-
ϑόντες καταλέξομεν, k 418 497 τοιγὰρ ἐγώ
τοι ταῦτα μάλ᾽ ἀτρεκέως. καταλέξω, schol. B
ad K 413 τὸ χαταλέξω οὐχ ἔστιν ἁπλῶς ἐρῶ,
ἀλλ᾽ εἰς τέλος τοῦ λόγου ἀφίξομαι χαὶ χατα-
λέξω. ταὐτὸν δέ ἐστι TO Qro οὐ τέλος ἕχεο
μύϑων' (I 56) xal ,ἐπεὶ ᾧ παιδὲ txáorov πεί-
pac? ξειπεν' (P3 390). τὸ διεξελϑεῖν οὖν τὸν
λόγον μέχρι τοῦ ἀπολῆξαι. 9 496 αἴ χεν δή
μοι ταῦτα χατὰ μοῖραν χαταλέξῃς, μυϑήσομαι,
7 397 ταῦτά τοι ἀχνύμενός περ ἀληϑείην κατ-
εἐλεξα cf. Krüger Di. 61, 8, adn., « 16 μὲ 35 ἐγὼ
τῷ πάντα κατὰ μοῖραν κατέλεξα, o 128 σοι δ᾽
ἐγὼ εὖ μάλα πάντα καὶ ,ἀτρεχέως καταλέξω,
e 808 τοιγὰρ ἐγώ τοι πάντα (v. l. ταῦτα) μάλ᾽
ἀτρεκέως καταλέξω. Iungitur cum Δάν. ἀτρεχέως
43
614
K 384 405 4$ 380 656 « 169 206 224 ὃ 486
9. 572 A 140 170 370 457 o 383 m 137 ὦ 256
987, μάλ᾽ ἀτρεκέως K 418 427 ὦ 808, εὖ y97
ó 327 t 464, εὐ xal ἀτρεκέως e 193, ἐπιστα-
μένως }λ 868, cf. I 115 οὔ τε ψεῦδος, v. Ameis
ad & 192 RUD: et ad o 154; y 331 9 496 z 16 μ
35 9 122 (v. 1) χατὰ μοῖραν, T 186 ἐν μοίρῃ.
lungitur cum alio verbo T 186 διίχεο χαὶ x.
Pro καταλέξω legitur etiam ἀγορεύω: KK 384
418 (Did. z. Ἡρίσταρχος, ἄλλοι δὲ ἀγορεύσω)
497 Q 656 δ᾽ 486 (schol HP yo. ἀγόρευσον)
o 123 (sch. H. γρ. ἀγορεύσω) ω 2817 h. Merc.
368; pro ἀγορεύω etiam χαταλέγω α 214 ὃ 383
o 966 zx 113. Lex. Seg. DBachm. 270, 1 Suid.
Phot. χατατάττειν, Hes. zarcgi9u£o. In tmesi
tantum A 151 ἐπεὲ χατὰ ϑέσφατ' ἔλεξεν V. S.
κατά I 2a.
κατα-λέγω (rad. Asy) Med. fut. χαταλέξε-
ται y 353, aor. 1. -ελέξατο I 690 x 555, imper.
κατάλεξαι t 44, aor. 2. sync. χατέλεχτο I 662
ν 15 ξ 520, infin. ᾿χαταλέχϑαι 0 394, part. -λέγμε-
voc λ 62 y 196. Leguntur καταλέξεται, χατε-
λέξατο, καταλέγμενος post caes. tertii pedis;
χατέλεχτο (exc. v 75), καταλέχϑαι, χατάλεξαι
post ársin 2. pedis. Octies in Od, bis in Il.
(tantum in libro 7), c£. La Roche hom. Stud.
p. 198. — dormiturus decumbo. cubo. t 44 ἀλλὰ
σὺ μὲν χατάλεξαι, o 394 οὐ LE τί σε χρή | πρίν
y! ὥρη χαταλέχϑαι, v 75 ἂν δὲ ἐβήσετο καὶ
κατέλεχτο σιγῇ, I 690 Φοῖνιξ δ᾽ «i? ὁ γέρων
κατελέξατο, paraphr. χεχοίμηται, I 662 £9 ὁ
γέρων χατέλεχτο cf. 664, paraphr. ἐχοιμήϑη,
ξ 590 ἔνϑ᾽ Ὀδυσεὺς κατέλεχτο cf. 5985 χοιμη-
σατο, Eust. 1771, 27 ὡς ἢ ἄμφω ταυτὰ εἶναι
ἢ τὸ μὲν χατέλεχτο ἐπὶ ἀνακχλίσεως, τὸ δὲ ἕτε-
ρον ἐπὶ ὕπνου. x 555 ἄνευϑ᾽ ἑτάρων ἐν δώ-
μασι Κίρκης | ψύχεος ἱμείρων χατελέξατο oi-
νοβαρείων, λ 62 Κίρχης ἐν μεγάρῳ χαταλέγμε-
νος, z 196 νύχτα φυλάξεις Ι εὐνῇ ἔνε μαλαχῇ
χαταλέ ἔγμενος, ὥς σε ἔοικεν sc. χαταλέχϑαι οἵ.
Krüger Di. 55, 4, 4; y 353 Ὀδυσσῆος φίλος
υἱός | νηὸς ἐπ᾽ ἰχριόφιν χαταλέξεται. Lex.Seg.
Bachm. 972, 19 Suid. Hes. χατέλεχτο: κατε-
χοιμήϑη, Hes. χατελέξαντο: κατεχοιμήϑησαν.
(παρκαταλέγομαιν.
κατα-λείβω defundo; pass. defluo, destillo.
Σ 109 χόλος ὅς τε πολὺ γλυκίων μέλιτος χα-
ταλειβομένοιο, schol BV τοῦ ἐν μελισσουρ-
γείοις καταστάζοντος. βούλεται δὲ διὰ τούτου
το πλῆϑος ἐμφῆναι. Eust. 1134, 5 x. οὐχ ἔξω-
ϑέν ποϑεν, ἀλλ᾽ εἰς λαιμὸν μετα τὴν εἰς τὸ
στόμα δηλαδὴ ἔνϑεσιν. Hes. II 427, 34, paraphr.
χαταστάζων cf. Lex. Seg. Bachm. '970, 9 Suid.
Phot.
κατα-λείπω et sync, καλλεέπω. praes. κα-
ταλείπετε $2 383, infin. pro imper. χαταλείπειν
A2 (vL -λείπῃς, -λίπῃς), καλλείπειν K 388,
imperf. χατέλειπον Z 921 T 327 (v.l) 2 86 174
ὁ 89, -ἐλειπείν) o 848 π 989 o 814 τ 8, -πομεν
À 88 447, fut. χαταλείψομεν M 226, τψουσιν
X 383, καλλείψω v 208, inf. χαλλείψειν X "89,
aor.: l. p. χάλλιπον I 364 7 156, 3. pl. h. Cer.
180, -ec P 151 414, -z(v) M 92 « 943 y 271,
χάλλιπ᾽ À 219 φ 33, χἀλλιφ᾽ Z 923 Hh 338,
imper. χάλλιπ᾽ & 344, infin. pro. imper. zÀ-
λιπέειν mx 996 (vb χαλλιπέτην, χαλλείπειν).
Formae syncop. in introitu versus terdecies, ex-
ceptis 7 364 A( 338 7 92 λ 279. — 1) relinquo.
a) τινά. Καὶ 298 μὴ αἰδόμενος͵ τὸν μὲν dosto |
χαλλείπειν, σὺ δὲ χείρον᾽ ὀπάσσεαι, λ 86 Ἢν-
τίχλεια, τὴν ζωὴν κατέλειπον ἰὼν ᾿εἰς Ἴλιον,
καταλέγω --- καταλείτπτω
A 174 εἰπὲ δέ μοι πατρός τε καὶ υἱέος, ὃν
χατέλειπον, schol. ᾿Αριστοφάνης, oUc Χ., ἃ 441
μὲν (Πηνελόπειαν) νύμφην yt “νέην 2. nu
ἐρχόμενοι, o 948 πατρός, ὃν z. ἰὼν ἐπὶ γήραος
οὐδῷ, M 92 πὰρ δ᾽ &p' ὄχεσφιν | ἄλλον
βριόναο “χερείονα τ: "Ext, 0 89 o? γὰρ
σϑεν | οὔρον ἰὼν κατέλειπον ἐπὶ χτεάτεσσι
ἐμοῖσι, À 72 μή μ᾽ ἄχλαυτον ἄϑαπτον de
ὄπιϑεν καταλείπειν, T 32; Πυρῆς ἐμός,
χατέλειπον v. l. pro Νεοπτόλεμος ϑεοειδης
schol. A, h. Cer. 180 τέτμον ϑεόν, ἔνϑα zd
περ χάλλιπον. M 296 πολλοὺς, γὰρ Too
καταλείννομεν caesos relingnemus, Z 293 Tw
δ᾽ οὐ μέμνημαι, ἐπεί μ᾽ ἔτι τυτϑὸν ἐόντα
Aug), moriens, schol. LV ἄτοποι ot δύο στ
(222. 223); de. partic. cf. x 209 et Classen B
p. 152. — b) ti. A 53 σῶμα γὰρ ἐν Kg
teydoo χ. ἡμεῖς | ἄχλαυτον καὶ ἄϑαπτον οἵ
, (v. 1. ἐν K. x. αὖϑις jue ic), schol. HQ (
κρλλισερατος ἀϑετεῖ vv. 89. 54: K 338 Cuz
ts x«l ἀνδρῶν κάλλιφ᾽ ὅμιλον, o, 314 οἷόν
(xiva) Τροιήνδε χιὼν z. Ὀδυσσεύς, π᾿ 289
ϑείεται X schol. HQ, ἀϑετεῖ Ζηνόδ, uj. 33
H) 78 oic ᾿(τεὐχεα) ποτε Becr χιὼν κα.
Z 221 xai μιν (δέπας) ἐγὼ x. ἰὼν ἐν δὰ
ἐμοῖσιν, T 364. uc) πολλά, tà χάλλιπο
ϑάδε ἔρρων, X 89 μέμονας Τρώων πόλιν ;
λείψειν, schol. A αἱ Ζηνοδότου ἐχπέρσει
2. zal παρίστησιν 59oc, v 208 οὐδὲ ui
τοῦ καλλείψω 80. χρήματα, χ 156 ϑύρην
λιπον ἀγκλίνας. €) τινί τι. zx 296 vo
οἴοισιν δύο φάσγανα χαὶ δύο δοῦρε! καλλιπέει
χαὶ δοιὰ βοάγρια χερσὶν ἐλέσϑαι, φ 88 τόξο
παιδὶ χάλλιπ᾽ ἀποϑνήσκων ἐν δώμασιν,
ἐμοὶ δ᾽ ὀδύνας τε γόους τε κάλλιπεν, Eu
1414, 46 εἰς “ληρονομίαν λύπας μοι χατέλιπε
à 9279 τῷ δ᾽ ἄλγεα κάλλιπ᾽ ὀπίσσω πολλά
mortem suam. 2) desero. d 414 ᾿Αχαιοὺς
λίσες, αὐτὰρ Τρωσὶν ἀμύνεις, X 888 ὄφρα 3
γνῶμεν Τρώων. νόον, 13 “καταλείψουσιν τὸ;
ἄχρην τοῦδε πεσόντος, | r£ μένειν. μεμάαο [
383 ἤδη πάντες καταλείπετε Ἴλιον í ἱρήν. 8) D1
“Σαρπηδόν" ἅμα ξεῖνον καὶ ἑταῖρον | κάλλιπι
᾿Ἀργείοισιν ἕλωρ xal χκύρμα γενέσϑαι, sch
τὸν ἐϑελόχαχον δηλοῖ, y 271 τὸν ἀοιδὸν ἄγι
ἐς νῆσον x. οἰωνοῖσιν ἕλωρ καὶ χύρμα γενέσϑι
s 844 σχεδίην ἀνέμοισι φέρεσϑαι | χὰ
permisit. de infin. epexeg. cf. Ztschr. für Gymmn.
XX 729. — In tmesi 1) a) τινά. «2 128 8. 2
δέ με χήρην. ᾿λείπεις ἐν μεγάροισι, x 209 χα
δ᾽ ἄμμε λίπον γοόωντας ὄπισϑεν cf. Clas
Beob. p. 152. b) tl. σ 270 γήμασϑ᾽ ῳ x
λῃσϑα, τεὸν κατὰ δῶμα λιποῦσα, t 581 π
χατὰ δῶμα λιποῦσαν, σ 257 ἠε λιπὼν
πατρίδα ,yatav, schol. 'Q τινὲς ᾿ἀναστρ
τὴν zat E δὲ ἀντὶ τῆς ἀπὸ λέγοντε
ἀναστρ., NES “Ἰήμνοιο χατὰ μέγα o
πόντε ν. ἯΙ pro μήμνου τε χαὶ Ἴμβρου.
cf. schol. V, 42 580 χὰδ δ᾽ ἔλιπον δύο
ἐΐννητὸν τε χιτῶνα, E 480 s. ἄλοχόν τε
ἔλιπον χαὶ υἱόν, | xà δὲ χτήματα πολλά, 9
εἰ μέν χε λίπω xáta τεύχεα zaAa | Háco:
te. 3) B 160 (Ariston. ἀϑετοῦνται us
176 4 173 χὰδ δέ xtv εὐχωλὴν Πριάμῳ.
Τρωσὶ λίπ. | ᾿Αργείην Ἑλένην, de accus. cf.
Roche h. St. p. 252. — χατά verbo postposit
est (quam ob causam anastrophe):
v.s. χατά I 2a. — P 535 Ἄρητον dita :
αὖϑιε λίπον, paraphr. αὐτόϑι κατέλιπον, Q
Ἰδαῖον δὲ κατ᾽ αὖϑι λίπεν. , paraphr. χατέλε:
Καὶ 213 λιπέτην δὲ xav αὐτόϑι πάντας dolo
lv. 1. παρ᾽ αὐτόϑι), d 201 τὸν δὲ xav αὐτόϑι
εἴπεν, paraphr. his in locis χατέλεπεν, q 90
lar αὐτόϑι τόξα λιπόντε (v. 1. λιπόντες). His
In locis Bothe, Bekk. Am. (in Od.) Hoffmann
I'mesis III 5s. coniunctum legunt καταῦϑι, κα-
"αὐτόϑε, Wolfius et plurimi recentiores dividunt
κατ᾽ αὖθι, x«t? αὐτόϑι. Fuerunt qui praep.
»m adv. coniungerent, rectius videntur tmesin
tatuisse Lucas (Philol. Bemerk. p. 17, Bonn 1839)
ipitzner Faesi Düntz. La Roche; Lob. path. el.
1612 iis tantum locis probat coniunctionem, ubi
ullum intercedit eiusmodi verbum quod 'cum
raep. apte componi possit. — Herodianus ad
€« 9/3 φασὶ παρέλχειν τὴν κατά" διὸ qvAáa-
ye τὸν αὐτὸν τόνον. χἂν μὴ παρέλχῃ δέ,
" τάσσηται δὲ τῷ λιπέτην, οὐ δύναται ἀνα-
ρέφεσϑαι. Eust. 804, 53 χατέλιπον αὐτόϑι
. Spitzn. h. l. — In cod. Ven. bis videtur legi
ieUD. (cf. La Roche h. U. 246), cum codd. ple-
umque separent, v. S. χαταῦϑε et χαταυτόϑι,
.& χατά I 2b.
[χατ- λέω commolo, comminuo plane. mo-
»ndo. tantum in tmesi. v 109 z«z& zcv ρὸν ἄλεσ-
Hes. χατέλεσα (sic): ἐλέπτυνα, συνέτριψα,
f. Eust. 1970, 13. v. s. χατά Ι 2 ἃ].
χατα- λήϑομαι plane obliviscor. .X 389 εἰ
E ϑανόντων πὲρ καταλ ἤϑοντ' εἰν ᾿Αἴδαο, | αὐ-
ko ἐγὼ χαὶ κεῖϑε μεμνήσομ᾽ ἑταίρου.
χαταλοφἄδεια (λόφος). ita scribunt codd.
lerique, quae scriptio dubitari non potest quin
enuina sit cf. Hermann elem. doctr. metr. p. 43,
eceperunt Bekk. recentiores, v. 1. καταλοφάϑδια,
αταλλοφάδια, χαταλλοφάδεια, χατὰ λοφάδια
ἔς Ap. Soph. 109, 7 λοφάδια (ε productum est).
ust. 1653, 13 “κοινότερον μὲν διὰ τοῦ ἰῶτα
φείλει ἔχειν τὴν παραλήγουσαν. τὰ δὲ πλείω
/ παλαιῶν ἀντιγράφων διὰ διφρϑόγγου ἔχει
ὑτήν. Theognost. in Crameri Aneed. Ox. II
84, 25 διὰ τοῦ ει. Schol. BQ χαταλοφάδια
pev à ἀναγνωστέον ὡς τὸ κατωμάδια καὶ τόνῳ
n] σημαινομένῳ. In numero adiectivorum in
»c desinentium profert χαταλοφάδιος Curt. Et.?
' L. Meyer vgl. Gr. II 448 cf. Lobeck path.
oll 351. Neutr. plur. ponitur pro adverbio
. Theorn. ap. Cram. l. L, apud quem legitur
er ἐπιῤῥήματα προπαροξύτονα διὰ τοῦ ει,
. Lob. Paralipp. I 154 Curt. Et. 593. — de »
roducto cf. La Roche h. U. 51 Hoffmann quaest.
om, I 147 (,duarum consonarum initialium cau-
im agit duplicatio litterae A"), quibus respondet
artel hom, St. I p. 21 et Autenrieth (in Zus.
1 Am, app.) ,die Dehnung ist entw. durch die
ussprache χαταλλοφ. entstanden od. es ist die
sprüngl. Lànge des Instrumentalis zec« (Term.
1 Quem p. 29) hier erhalten, neben dem ja sonst
h der Loc. χαταί cebráuchl. war cf. p. 25
€ cervice, in cervice. Ariston. ad K ΤΩ
τὸν τένοντα, ἔνϑεν χαὶ ἐν Ὀὸ. καταλο-
Hes. χατὰ τοῦ αὐχένος "
ὕφος γὲρ ὃ αὐχήν. ἢ, χατὰ κεφαλή yv ὡς χα-
ὑμάδια καὶ κατωμαδὸν καὶ χατὰ τῶν ὥμων
αἱ τοῦ τραχήλου, Suid. χατὰ τοῦ τραχήλου
Schol. V, Eust. 1653, 3 Phot. 138, 27; Eust.
,9 ταυτόν ἔστι κ. καὶ χατωμαδόν cf. schol.
Q. — χ 169 de Ulixe qui portat ingentem cer-
um Bzv δὲ χ. φέρων ἐπὶ νῆα ἔγχει ἐρειδόμε-
Ὃς, ἐπεὶ οὐ πως εν ἐπ᾿ diuov ! χειρὶ φέρειν
τέρῃ, schol. BHQ ἐβάσταζε τὴν ἔλαφον ὃ
δυσσεὺς μεταξὺ τῆς χεφαλῆς καὶ τῶν ὦμων.
σον γὰρ τῶν ποδῶν τῶν ἄνω (Ὁ) ἔσχε τὴν
καταλέω — χαταμφιχαλύτιτω
615
ἐδίαν κεφαλὴν ὁ Ὀδ., κατεῖχε δὲ τοὺς δύο πό-
dac συνδεδεμένους ταῖς δύο χερσὶ σχηριπτο-
μέναις τῷ δόρατι (?, Eust. 1653, 10 οὐκ ἢν
ἐπ᾿ ὦμου ἑνὸς φέρειν τὸ τοιοῦτον ζῷον χειρὶ
ἑτέρῃ, ἀλλὰ “δηλαδὴ ἀμφοτέραις 2) καὶ ἐπ᾽
ἀμφοτέρων ὥὦμων. Recte Dacieria ,je le char-
geai sur mon cou, ma téte passée entre ses
(quatre cf. v. 168) jambes*. Quattuor pedes col-
lizati de cervice dependebant et tegebant pectus.
᾿χατα-λύω. aor. χατέλυσε, CODl. χαταλῦσο-
μεν (sunt qui censeant fut esse). 1) dissolvo,
exsolvo. d 28 gU 7 σφωιν χαταλύσομεν ὠχέας
ἵππους, ἡ ἄλλον πέμπωμεν, Eust. 1480, 54 ἀντὶ
τοῦ ἀποζεύξομεν, λύσομεν τοῦ ἅρματος οἴ.
Delbrueck Gebr. des Coni. p. 187. 2) everto,
destruo. B 117 (Bekker Koechly Franke ex-
punxerunt) / 24 (Ariston. ἀϑετοῦνται 23 — 25,
Did. παρὰ .“Ζηνοδ. oix ἐφέροντο, χαὶ "Aoigro-
φάνης δὲ ἠϑέτερ) ὃς δὴ πολλάων πολίων x«r-
ἕλυσε χάρηνα l, ἠδ᾽ ἔτι καὶ λύσει, Eust. 187,
21 ταυτὸν σημαίνει τὸ κ. καὶ τὸ λύειν ὡς óto-
μοῦ μέν τινος ὄντος τοῦ οἰχοδομεῖν, λύσεως
δὲ τῆς χαταῤῥίψεως. Hes. καταβάλλειν, Lex.
Seg. Bachm. 270, 4 Suid. χαταστρέφειν, ἀφα-
γνίζειν.
[κατα- λωφάω,, tantum in tmesi. subtraho
me, c. genet. ε 459 s. χὰδ δέ x ἐμὸν κῆρ | λω-
φήσειε καχῶν respiro, requiesco v. s. λωφάω,
cf. etiam Fulda Sprache d. hom. Ged. p. 281.
V. S. χατά I 2a.
κατα-μάρπτω. impf. χατέμαρπτε, aor. 1.
coni. καταμάρψῃ. comprehendo, consequor. Z364
ὥς xtv ἔμ᾽ ἔντοσϑεν πόλιος χαταμάρψῃ ovra.
de iis qui persequuntur fugientes: IJ 598 ὅτε
μιν χατέμαρπτε διώκων, E 65 τὸν μὲν ηριό-
νης ὅτε δὴ κατέμαρπτε διώκων, βεβλήκει suppl.
μιν. Post arsin quarti pedis, — In tmesi tan-
tum translate: corripio. ω 390 γέροντα κομέ-
εσχεν, ἐπεὶ κατὰ γῆρας ἔμαρψεν (v. l. ἔμαρπτεν).
v.s χατά I 2a. — Paraphr. Il, Hes. χαταλαμ-
βάνειν. La Roche h. St. p. 159.
χατ- ἄμάω. tantum med. aor. χαταμήσατο
al κατεμήσατο). colligo (mihi). Q 165 xo-
προν “κυλινδόμενος 4. χερσὶν ἕῇσιν, schol. BM
ἀϑρόως ἐπεσπάσατο, ὡς τὸ ἐπαμήσατο ε 482;
paraphr. χατεπάσατο, Hes. ἐπεσώρευσεν, ἐπεσ-
πάσατο, cf. Eust. 1344, 6; Ap. Soph. 97, 5 χα-
τεμήσατο" χατηντλήσατο.
χατα-μίγνυμε οἱ κατα-μίσγω. 1) Aet. com-
misceo. £2 529 v. l ᾧ μὲν καμμίξας (pro χ᾽
ἀμμίξας) δώῃ miscens laeta et tristia. 2) Med.
commisceor τινί. h. XIX 26 τόϑι χρόχος ἠδ᾽
ὑάχινϑος εὖ enc ϑαλέϑων καταμίσγεται ἄχριτα
ποίῃ (codd. D Laur. ποίην).
κατ - ἄμύσσω. med. aor. 1. καταμύ ξατο,
schol. BL τὸ z. Aoíoteogoc διὰ τοῦ α, v. L
χκατεμύξατο. lacero, dilacero (mihi). E4925 πρὸς
χρυσέῃ περόνῃ z. χεῖρα ἁραιήν, paraphr. χατ-
ὃ εξέσϑη, E. G. 305,1 χατεμύξατο" χατημάτωσε,
χατέξυσεν cf. Hes.
[κατ-αριφικαλ ὑπτω. foninm in tmesi. .aor.
part. χατά- -ἀμφικαλύψας. ξ 849 χεφαλῇ (schol.
H ᾿Ἡριστοφάνης MURAT δὲ χατὰ ῥάχος ἀμ-
qiz. detrahendo totum caput involvens, circum-
velans panno. Bekker coniecit χαχόν (pro κατά),
quod recepit Duentz, quia ea tmesis statui non
posset, sed cf. Iosephi antiqu. 8, 5, 2 χαταμφι-
ἔννυμι. Am. censet non esse tmesin, sed χατὰ
παράϑεσιν ἀναγνωστέον εἶναι, cf. eund. in app.
h.L.; vid. etiam 8. v. χατά I9a. de more quo mori-
turi caput velabant v. Heindorf ad Hor.sat.2,3,37.]
43*
616
καάτα-νεύω (secunda syllaba brevis est prae-
ter « 490 χατανεύων. de « producto cf. Hoff-
mann quaest. hom. I 150 La Roche h. U. p. 55.
59). Praes. part. χατανεύων ᾿ 490, fut. -νεύσο-
μαι Α 524, aor. χατένευσα 4 267 lh. Merc. 526,
-ας O 374 v 133, -«(v) undecies, coni. χατανεύσω
A 597, imper. -vevoov A 514, inf. χατανεῦσαι
A 558 B 350, part. χαννεύσας o 464. Exceptis
χατανεύων, κατανεύσομαι, καννεύσας omnes
formae leguntur aut in fine versus (duodecies)
aut post arsin 2. pedis (quinquies) aut ,post ar-
sin 4. pedis (bis) 1) adnuo, opp. ἀνανεύω.
a) absol. B 350 qul γὰρ οὖν χατανεῦσαι Κρο-
γνίωνα, ἀστράπτων ἐπιδέξια σήματα. — A 514
νημερτὲς μὲν δή μοι ὑπόσχεο χαὶ χκατάνευσον,
ἢ ἀπόειπε, O 814 σὺ δ᾽ ὑπέσχεο καὶ χατένευ-
σας cf. 377 μέγα δ᾽ ἔχτυπε Ζεύς, schol. BL
πρὸς τὸ τὴν ὑπόσχεσιν ποιῆσαι ἀμετάπτωτον,
v 138 ἐπεὶ σὺ πρῶτον ἱπέσχεο καὶ κατένευ-
σας (Nauck: spurius?), 4 267 μόλα μέν τοι
ἐγὼν ἑταῖρος ἔσσομαι, ὡς τὸ πρῶτον ὑπέστην
x«l χατένευσα. b) τινί ti. 1Θ 175 γιγνώσχω
ὅτι μοι πρόφρων χατένευσε Κρονίων | γνίχην
καὶ μέγα, κῦδος, ἀτὰρ Aavaotat γε πῆμα, M
236 βουλέων, Gc τέ μοι αὐτὸς (Zevc) ὑπέσχετο
χαὶ χατένευσεν, o 880 δῶρα, τὰ δεῦρο, μολών
μοι ὑπέσχετο χαὶ x. c) A 524 εἰ δ᾽ ἄγε τοι
χεφαλῇ χατανείσομαι, ὄφρα πεποίϑῃς (Did.
χαταν., οὐχὶ ἐπινεύσομαι ᾿Αρίσταρχος ἐν τοῖς
πρὸς Φιλητᾶν προφέρεται), addit Iupiter τοῦτο
ydo 6 ἐμέϑεν ys uet" ἀϑανάτοισι μέγιστον
τέχμωρ. A 527 οὐ γὰρ ἐμὸν παλινάγρετον
οὐδ᾽ ἀπατηλόν] οὐδ᾽ ἀτελεύτητον, ὃ τί χεν χε-
φαλῇ κατανεύσω. d) iungitur αὐ ubi congruunt
subiecta, cum infin., 2) ubi non congruunt, cum
accus. c. inf. cf. Albrecht de acc. c. inf. con-
iem origine et usu hom. in Curtii Stud. IV :
41 et Hentze d. Acc. c. Inf. bei Hom.
Vischr. für Gymn.w. XX p. 734. «) K 393 ὅς
μοι Πηλεΐωνος ἵππους ] δωσέμεναι κατένευσε
καὶ ἅρματα, Ν 368 τῷ δ᾽ ὁ γέρων Πρίαμος
ὑπό t! ἔσχετο xal x. “δωσέμεναι ὅς, Κασσάν-
δρην, δ᾽ 6 ἐν Τροίῃ γὰρ πρῶτον ὑπέσχετο χαὶ
x. δωσέμεγαι SC. ϑυγατέρα, h. Merc. 521 Maac-
doc υἱὸς ὑποσχόμενος χατένευσε(ν), | μή ποτ᾽
ἀποχλέψειν μηδέ ποτ᾽ d oredilo go B) B 112
(Zenod. omiserat vv. 111—118) 1 19 σχέτλιος, ὃς
πρὶν (τότε) μέν μοι ὑπέσχετο xal χ Ἴλιον ἐχπέρ-
cave εὐτείχεον ἀπονέεσϑαι, h. Merc. 524 "Az04-
λων x. ἐπ’ ἀρϑμῷ x«l φιλότητι, | μή τινα qia-
τερον ἄλλον ἐν ἀϑανάτοισιν ἔσεσϑαι, h. Merc.
536 πιστωϑεὶς κατένευσα χαὶ «LOG C χαρτερὸν
ὅρκον, | μή τινα νόσφιν ἐμεῖο ϑεῶν ἄλλον y
εἰσεσϑαι Ζηνὸς βουλήν. e) A 558 τῇ σ᾽ ὀίω
χατανεῦσαι ἐτήτυμον ὡς Ἀχιλῆα | τιμήσῃς, ὀλέ-
σῃς δὲ πολέας cf. Autenrieth in Naegelsb. annot.
h.l. 2)innuo, nutu aliquid significo, pro quo
Hom. dicit saepius ἐπινεύω. .490 ἑτάροισι δ᾽
ἐποτρύνας ἐχέλευσα | ἐμβαλέειν χώπῃς, καὶ χρατὲ
κατανεύων quae vellem significans, opp. 468 ἀνὰ
ó? ὀφρύσι νεῦον, o 408 ὃ δὲ τῇ χατένευσε
σιωπῇ, Eust 1787, 52 σημεῖον ἐλεύσεως δέ-
δωκε τῇ κατανεύσει τῆς κεφαλῆς. τοῦτο δὲ
χαὶ διανεύειν λέγεται καὶ μάλιστα δι᾽ ὀφϑαλ-
μῶν, ο 464 ἤτοι ὃ χαννεύσας ἐπὶ νῆα βεβήκει.
— Saepissime χατανεύειν dicuntur dii: 4 514
594 527 558 B 112 350 O 175 I1 19 M 936 Ὁ
374 v 183 Iupiter, h Merc. 521 Mercurius, h.
Merc. 524 536 Apollo; homines 4 267 K 393
N 368 ó 6 . 490 o 462 464 ὦ 335. ὑπισχνεῖ-
σϑαι καὶ κατανεύειν saepe coniunguntur: A 514
χατανεύω — χαταντιχρύ
B 112 1 19 M 286 N 368 Ὁ 374 4 6 v 188
c 335 cf. h. Merc. 521 ὑποσχόμενος κατένευσε.
4 967 ὑπέστην καὶ χατένευσα (omnibus loeis
in exitu versus) h. Merc. 536 χ. x«i ὦμοσα cf,
Ameis app. ad ὦ 335. — Verbum iungitur cum
χεφαλῇ Α 524 597, χρατί ι 490. — Hes. l
[z«t«-v£o) neo, tantum in tmesi. ἡ 197 ood
oi αἷσα κατὰ χλῶϑές τε βαρεῖαι | γεινομέ
γήσαντο λίνῳ, CDIKLMQS χαταχλῶϑες et 8
Nitzsch, Düntz.; schol. "NS Ap. Soph. 96, (8
ἐπικλώσεις τῶν MoigGv, sed schol. E D] μέν-
τοι τοῦ χαταχλῶϑες πρόϑεσις ἀποδίδοται ὸς
τὸ νήσαντο cf. sch. BHPQT; sie spannen i
von der Spindel herab, quamquam sic ἐπινέω
esse solet. Eust. 1576, 49 yg. καὶ κατακλώ-
ϑησι βαρεῖα, αἰσαὰ δηλαδή, χατά τινὰ τῶν üy-
τιγ ράφων. οὐ μέντοι καλῶς. qui ita scripse-
runt, omittere debebant v. 198; Nauck zi
xÀGOsc?, cf. etiam Am. app. et Rh. Mus. XXI
1868 p. 572 adn. 159. Non Homero ipsi we
sum deberi putat Naegelsb. nachhom. "Theo
150; v. S. χατά I 1a. — E. M. 495, 96 E: 6;
904, 12]
ed vogue confieior, consumor. 9 58 0
τὰ δὲ πολλὰ χατάνεται geht darauf, schol. $
ad 8 58 καταναλίσκεται, schol. B τελειοῦται
Ap. Soph. 96, 6 κατανύεται, καταναλοῦται οἱ
Hes. Eust. 1434, 18. 1478, 4.
xát-«vta (xctá, ἄντα) deorsum atque E
viam. 116 πολλὰ δ᾽ ἄναντα zx. πάραντᾷ τι
δόχμιά 7 ἤλϑον. Veteres interpretabantur neut
plur. derivatum a χατάντης pro χατάντεα,
schol. B, paraphr., E. M. 98, 28 Lex. Seg. Bach
270, 17 Suid. Hes. Eust. 1991, 36 (τὰ) χατωφεᾷ
declivia, eodem modo Dammius , sed εἴσαντι
vix potest ita explicari. Goebel Homerica 186
p. 21 qui a rad. AN videre derivat ἄντα accu
sing., cuius nom. sit de, vertit ,abblicks' cf. D
derl. Gl. 710 Friedlaender 2 hom. Woerteryers
755. — Grashof z. Krit. ,d. hom. Textes p
adn. 10. scribi iubet χατ᾿ ἄντα vel xor
κατ-ἀντηστιν in editionibus Ὁ
bat adv. quod recentiores edd. recte disiumgu
praeter Baeuml. qui dicit ,simplex nomen !
τηστις cum non existat, rectius indivisum yo
bulum relinquitur. Coniunctim scribunt Ap.
96, 31 Hes. Eust. 1896, 61, cf. Fedde Wo
setzung im Homer. 1 ' Breslau 1871 p. 1
e regione, ex adverso. v 387 5 δὲ κατάντης ;
ϑεμένη περικαλλέα δίφρον Ι χούρη Ἰκαρίοιο!
l zov ἄντηστιν, xav! ἀντίστην ϑεμένη, x0
ἄντης τιϑεμένη). Penelope sedile ponens in €
parte gynaeconitidis quae est prope virormu
μέγαρον, eo consilio ut e regione introitus
eorum qui in 'ueyáoo erant, sederet, schol.
xar ἄντησιν (sic): ἀντιχρὺς τοῦ ἀνδρῶνος 1
τῇ γυναιχωνίτιδι, Eust. 1896, 61 x. δηλοῖ
ἀντικρύ, φασι, τοῦ ἀνδρεῶνος cf. Schaper qui
genera compos. ap. Hom. distinguenda sint, Coe
lin 1873 p. 9 et Rumpf de aed. hom. ΠΝ p. €
Frieb Wohnhaus bei Hom., Wien 1868 m
Ap. Soph. 96, 31 Hes. χατεναντίον cf.
112, 16 et Lob. Parall. 442, Path. elem. 1 598 62
vide etiam. Ameis app; b l; Düntz.: &
latus oppositum, x«t! ἄντ. zunàchst (?)..—
derl. Gl. 707 dubius est utrum zar ἄντησ
an χατάντ. scribendum sit an χατά ad 9&u£
pertineat. Bekk. Düntz. vv. 387—394 expunx
runt cf. Bekk. hom. Bl. 1 131s. — Friedlaend
2 hom. Woerterverz. 761 adn. Ϊ
κατ-αντειχρῦ (γ.1. pro zac ἀντικρύ sive Χο
xara Loue
| iyzizov, Bentley κατάντιχρυς coniecerat, Bothe
et Bekk.? receperunt καταντιχρύς, Nauck zar
᾿ἄντιχρυς, recentiores fere ommes χαταντικρύ.
de accentu cf. Herod. ad E 100. Forma in c
|desinens abest a codd. Hom. cf. La Roche ἢ. T.
|192s. Buttm. Sprachl.II 8 117) ex adverso, e
regione. x 559 2 64 ἐχλάϑετο (οὐκ ἐνόησα)
por azatapivat ἐὼν ἐς χλίμαχα, ἀλλὰ κ.
τέγεος πέσεν (πέσον) e regione scalae quam pe-
tiverat de tecto decidit; Düntz. gerade hinüber,
supplendum est ἐών" Ap. Soph. 32, 9 z«r' ἀ.
ἐναντίου, Hes. χατάντ. ἐναντίον. Nonnullis
tur statuenda esse tmesis pro χατέπεσεν t.
Alii censent z. his locis eum genet. iunctum
et significare ,gerade herab von; Damm:
pronus de tecto decidit; cf. Eust. 1669, 19.
᾿χατα-πάλλομαε (aor. sync. χατέπαλτο) de-
silio , 8 loco superiore me prorumpo. T' 551 D
δ᾽ ? dong ἐικυτα οὐρανοῦ £z χκατέπαλτο cf. T 357.
ia scribunt Wolf, Spitzn Baeuml.; Bekk. con-
ἐχκατέπαλτο quem secuti sunt recentio-
5. Cum essent qui χατεπᾶλτο scriberent id-
e ab χατεφάλλομαι ducerent, Spitzn. Il. Ex.
XVI $2 χατέπαλτο defendit. Paraphr. Hes. —
Baro.
[χατα-πατέω conculco aliquid (deiectum pe-
libus. Tantum transl. contemno et tantum
n tmesi 4 157 χατὰ δ᾽ ὕρχια πιστὰ πάτησαν,
paraphr. χαταφρονήσαντες, Eust. 458, 11 ὁ
τερ ἔφη͵ πρὸ τούτου πημῆναι (Γ᾿ 299) ὅρκια
δηλήσασϑαι (4 67 72), ἐνταῦϑα m. φησὶ,
φιμύτερον ὃ δὲ τοῦτο Leiva πολλὴν γὰρ δη-
Ὁ ᾿χαταφρόνησιν τὸ π. ταὐτὸν ὃν τῷ ῥῖψαι,
ἴον. εἰς πάτον ἤγουν εἷς τρίβον, zal ἐπεμβῆ-
"αὶ ὑβριστικῶς. v. S8. zat& 11.]
, «tá - zevuc (παύω) cessatio, requies, finis.
238 δειλοῖσι yoov z. γενοίμην, schol. AD χα-
παύσαιμι δ᾽ ἂν τοῦ θρήνου, τοὺς ἀϑλίους γ.
icta ei (praes. καταπαύετε β341, imper.
ατάπαυε h. Cer. 82, infin. -παυέμεν β 244 ὦ 451.
üt. inf. -παυσέμεν H 36 O 105 Π 62, aor. χατ-
πάαυσα ὃ 583, -s Π 618, -«v h. XXXIII 14,
χαταπαύσῃ X 457, τσομεν B 168) cessare
cio, finem facio, sedo. 1) ri. Η 36 πῶς μέ-
"t ας πόλεμον χαταπαν σέμεν ἀνδρῶν: h. XXXIII
ἀργαλέων ἀνέμων z. ἀέλλας. II 62 ἔφην
ε οὐ πρὶν μηνιϑμὸν χαταπαυσέμεν, ὃ 583 ἐπεὶ
ἀτέπαυσα ϑεῶν χόλον placavi, h. Cer. 82 ἀλλὰ
[£i κατάπαυε μέγαν γόον" οὐδέ τί σε χρή ]
᾿ὧψ «vroc ἄπλητον ἔχειν χόλον. Herm. γόον
utavit in χόλον, quod esset aptius, Schneidew.
hilol. ΠῚ p. 662 adn.), quem sequitur Buecheler,
epba ab γύον usque ad ἔχειν expunxit: recte
hi quidem videtur, nam Sol iram Cereris, non
ctum sedare studuit; Baum. verba ab o? δέ us-
je ad χόλον uncis inclusit cf. eund. h. 1.: Voss
ü defendit γόον, interpretatur: der heftige
ram war mit Zorn gemischt. 2) τινά. 8) sedo,
Ὑμῖθ6ο, compesco. Ὁ 105 ἔτι μιν μέμαμεν χα-
h σέμεν ἄσσον ἰόντες ᾿ἢ ἔπει ἠὲ βίῃ, Steph.
ΟΙΠΒΘΒΟΘΓΕ vel hoc quidem in loco revocare a
o, ab instituto, incepto. 8 168 φραζώ-
, ὡς χεν χαταπαύσομεν — suppl. τούςδε
ἰοὺς μνηστῆρας)" — οἱ δὲ zal αὐτοὶ παυέσϑων.
0v τι χαϑαπτόμενοι ἐπέεσσι | παύρους
στῆρας χαταπαύετε πολλοὶ ἐόντες, scriptum
st in libris et olim in editionibus omnibus quod
)die quoque legitur ap. Dind., Kayser: χατε-
trt, ceteri editores Bekkerum secuti (ho. Bl.
191) χαταπαύετε Scribunt cf. schol. HMQsS Ῥια-
€ yg. χαταπαύετε. xal λόγον ἔχει διὰ τὸ
— χκατατπείπτω 611
zal τὸν μάντιν εἰπεῖν φραξ. ὥς κεν καταπαύσ.
(B 168) καὶ τὸ zu. ὀτρ. χαάταπ. (β 944). Bekk.
ostendit totum schol. perverse ad z«rez. in
v. 244 relatum et χαταπαύετε (pro depravata
forma χαὶ z«vtr«) legendum esse. Rhiano as-
sentitur Did. cf. Mayhoff. Qe Rhiani stud. hom.
p. 60s. — B 944 ποῖον ἔειπες ἡμέας ὀτρύνων
χαταπαυέμεν adhortans ut coerceamur. RU) ces-
sare facio — conficio aliquem. Il 618 τάχα “ἕν
σε zal ὀρχηστήν περ, ἐόντα | ἔγχος ἐμὸν χατέ-
παυσε διαμπερές, εἰ σ᾽ ἔβαλόν AEQ, Eust.
1078, 8 ἀνεῖλον ἄν σε, schol. τινὲς δ. εἴ σ᾽ ἔ £g.
περ. ἕν᾽ ἢ, st σε ἔβαλλον, διεπερόνησα ἄν, P
οὐδὲν ἀναγκαῖον ov 'roc συνάπτειν. minus 'Tecte
Steph. dicit esse illam ipsam cum part. constr.,
cuius exempla in simplici παύω inveniantur, ut
sit pro z. ἂν σε τοῦ εἰναι ὀρχηστήν. 3) τενά
τινος. X 457 zal di μὲν καταπαύσῃ (v. 1. -os4)
ἀγηνορίης ἀλεγεινῆ ῆς, e 457 ὑμετέρους παῖδας
χαταπαυέμεν (ν.]. -GÉLEY) ἀφροσυνάων. Formae
---- Sunt post arsin 2. pedis (exc. h. XXXIII,
14), formae »---- post caes. 3. pedis (exc. H 36).
Ξε- (eec ize).
[κατα-πεδίω constringo compedibus. tantum
in tmesi. T 94 de Ate χατὰ δ᾽ oiv ἕτερόν γ γε
πέδησε (v.l γ᾽ ἐπέδησε), Ariston. ἀϑετεῖται
ὡς περισσὸς χαὶ χαχοσύνϑετος. À 292 χαλεπὴ
δὲ ϑεοῦ x«t μοῖρα πέδησε sec. Aristarchum
(cf 4 517), plerique. uozo' ἐπέδησε. paraphr.
I. Ap. Soph. 96, 28 ἔβλαψεν. v. s. χατά I 98]
χατα-πέσσω (tantum coni. aor. -πέψῃ) con-
coquo. translate de ira 4 81 εἰ περ γάρ τε
χόλον γε zal αὐτῆμαρ χαταπέψῃ (v. 1. -00),
paraphr. καταμαλάξ!, schol. AL ἤτοι δαπανήσῃ"
7j μεταφορὰ ἀπὸ τῶν σιτίων τῶν £v τῇ γαστρὶ
πλείω χρόνον χατεχομένων διὰ τὴν. πέψιν τὴν
ἐν αὐτῇ γινομένην. Ap. Soph. 96, 7 ἐν ἑαυτῷ
παραχατάσχῃ. E. M. 066, Ὁ ER: 303, 1 cf.
463, 24. Eust. 54, 7 ss.
[χατα-πετάννυμε (tantum in tmesi, aor. part.
χατά - πετάσσας) expando, extendo, darüber
ausbreiten. 6 441 ἅρματα δ᾽ “ἂμ βωμοῖσι τί-
ϑει χατὰ λῖτα m. (v. l πετάσας, etiam Ap.
Soph. 53, 22 E. M. 568, 2), schol. A x«i καλύψας
λιτῷ περιβολαίῳ ne pulcher currus maculare-
tur. E. M. 568, 4 ἁπλώσας cf. α 130. — v. 8.
zer 1 2a.
κατα-πέφνη. καταπέφνων v.s. κατα ΦΕΝ.
κατα-πήγνυμε (Act. aor. 1. χατέπηξεν Ζ218
I 850, -ξαν Η 441. Med. aor. syncop. χατέπηκτο
4 378). defigo, depango. Z 218 ἔγχος μὲν κατ-
ἔπηξεν ἐπὶ χϑονί, paraphr. ἐπὶ τῇ γῇ cf. Eust.
e 41; Bekk. Am. Düntz. ser. ἐνί, v. S. ἐπί
II A lag p. 444; schol ABL 1 ἵνα uen πό-
λεμοὸς εἶναι δοκῇ, καταπήγνυσι τὸ ἔγχος ó Διο-
μήδης cf. Verg. Aen. 12, 130 defigunt telluri
hastas. In tmesi pro ἐγχαταπ. legitur s. ἐν
adv. est (v. s. ἐν II A c. p. 403) HE 441 I 350
ἐν δὲ σχόλοπας z. palos defixerunt (xit) in terra
ad fossam. Aristarchus περὶ δὲ cz. v. Sch. A
ad I 349. 2) med. defigor, fixus haereo. A318
διὰ δ᾽ ἀμπερὲς lóc | ἐν γαίῃ κατέπηκτο, 0 δέ..
de hiatu cf. Giseke hom. Forsch. 180. — tan-
tum legitur in II., cf. etiam Ellendt 3 hom. Abh.33.
(ἐγκαταπήγνυμι..
πατα-πίπτω (tantum aor. Syncop. l. pers.
χάππεσον A 598, -e, ev, κάππεσ᾽ sexies decies,
3. p. du. χαππεσέτην É 560, 3. pl. χάππεσον
M 23 II 662 Ψ 731) decido, delabor, procido.
1) sensu proprio. a) absol. E 560 τω χείρεσσιν
bm Αἰνείαο δαμέντε | x., χα 8b περιρρηδὴς δὲ
618
τραπέζῃ | χάππεσεν ἐδνωϑείς (v. l δινηϑείς
vel δινωϑείς), Düntz. toc. coniungit cum χάππι.,
T 251 βαϑεῖα δὲ χάππεσε τα 0] (schol. ἐν
ἄλλῳ ὕλη), cf. Verg. Aen. 6, 226 ,postquam con-
lapsi cineres. b) M 386 0 δ᾽ ἀρνευτῆρι ἔοι-
κῶς | χάππεσ᾽ ἀφ᾽ ὑψηλοῦ πύργου, Il 743 ὃ δ᾽
ἀρν. ἐοικώς | κ. ἀπ’ εὐεργέος δίφρου, μ 414
o δ᾽ ὦ Gov. ἐοιχώς | z. ἀπ᾽ ἐχριόφιν, J 881 τῆλε
δ᾽ ἀπ᾽ αὐτοῦ (ἱστοῦ) | χκάππεσε. c) A 598 de
Volcano deiecto ex coelo z. ἐν Πήμνῳ Aristar-
chus, alii £c Amuvov cf schol, 4 528 N 549
1I 290 ὃ ὃ δ᾽ ὕπτιος ἐν χονίῃσιν ΡῈ M 23 βοάγρια
καὶ τρυφάλειαι | z. £v χονίῃσι, 'O 538 πᾶς (ό-
qoc) χαμᾶξε x. ἐν κονίῃσι. 4) Il 311 414 o δὲ
πρηνὴς ἐπὲ γαίῃ | z. (vl. ἐπὲ γαίης), T 731
ἐπὶ δὲ χϑονὲ χάππεσον ἄμφω (v. 1. χάππεσαν
cf. Spitzn. II 580 ὃ δὲ πρηνὴς ἐπὶ νεχρῷ |z.,
Il 662 πολέες γὰρ ἐπ’ (v. l. ἅμ᾽ αὐτῷ | z.,
Ψ 798 ἐπὶ δὲ στήϑεσσιν Ὀδυσσεύς | *. e) cum
dat. loci ε 374 αὐτὸς πρηνὴς ἀλὶ χάππεσε nà-
taturus. 2) transl. de animo: concidere. O 280
πᾶσιν παραὶ, ποσὶ χάππεσε ϑυμός, schol. AD
τὰς ψυχὰς ἐταπεινώϑησαν ἅπαντες cf. E. G.
298, 21; minus recte schol. BL ἢ ψυχὴ ἐνενεύ-
zet εἰς τοὺς πόδας, ὕπως δὺ αὐτῶν σωϑῶσιν..
ἢ τὸ πὰρ ποσὶν ἀντὶ τοῦ παραυτά cf. schol.
Vind, L., Eust. 1015, 40. — In tmesi tantum
aor. ἔπεσ", £, £V, Opt. πέσοιεν. “1 676 ἔβλητ᾽
ἄκοντι, χὰδ 9" ἔπεσεν, Π 469 αὶ 163 c 98 τ 454
χὰδ δ᾽ ἔπεσ' ἐν (v. 1. ἔπεσεν cf. La Roche h.
qu ,994) κονίῃσι OOV, iU 436s. χατὰ δ᾽ αὐ-
τοί | ἐν κονίῃσι πέσοιεν, "P 727 κὰδ δ᾽ ἔπεσ’
ἐξοπίσω, schol A yo. χὰδ δ᾽ ἔβαλ᾽, ΒΕΚΚ.,
Faesi, Düntz. receperunt χὰδ δ᾽ Enzo", ceteri
χαὸ δ' ἔβαλ᾽ cf. Baeuml. annot. crit. iu ed. Il.
p. XLII; ὦ 540 de fulmine z&ó δ᾽ ἔπεσε πρόσϑε
γλ. Ὀβριμοπάτρης. de tmesi v. s. χατώ 1 1. —
Multo saepius in Il. (octies decies, et in tmesi
quater) quam in Od. (ter, in tm. quater), nusquam
in hymnis. Leguntur formae saepissime in in-
troitu versus (septies decies) ter in quinto pede,
semel (e 374) in Quarto. In tmesi omnibus locis
legitur z&ó δ᾽ ἔπεσ᾽, £, £v (septies) in introitu
versus, de χατὰ - πέσοιεν v. Ψ 436s. Sunt
quibus. videatur statuenda esse tmesis 2559 4 64
χατ᾽ ἀντιχρὺ τέγεος πέσεν (OY), v. s. καταν-
τιχρύ.
κατα-πέων praepinguis. *P 450 v. 1. βοῦν
ϑῆχε μέγαν καταπίονα (pro χαὲ πίονα) δημῷ
cf. schol. A; nec minus 4 40 scr. codd. ACGL
καταπίονα. Male ex duabus vocibus, ex χατὰ
πίονα una conflata est. Lex. Seg. Bachm. 1270,29,
Photius, Suid. χαταπίονα: λιπαρά.
χατα-πλέω devehor ex alto portum. aut litus
yersus, appello in portum, opp. ἀναπλέω. «142
ἔνϑα χατεπλέομεν (C. χαταπλ...
κατα-πλήσσω (pass. aor. χατεπλήγη) per-
cello, perterreo. Pass. percellor, perterreor. Tan-
tum translate. I' 31 ᾿4λέξ ξανδρος χατεπλήγη
φίλον ἡτορ, paraphr. ἐφοβήϑη τὴν ψυχήν, cum
conscientia maleficii sui eum stimularet. Eust.
374, 11 z. ἐπὶ ψυχῆς, ὥς περ καὶ ἐχπλαγῆναι,
oiov: ἔρωτι ϑυμὸν ἐχπλαγεῖσα, παρ᾽ Εὐριπίδῃ
(Med. 8) cf. N 394 Σ 225; Hes. χαταπλήσσει"
καταταράσσει, φοβερίζει, κατεξανιστᾷ. κατα-
πλήττεται φοβεῖται, δειλιᾷ. Phot. χἀτανίστα-
σϑαι. E. M. 661, 40 E. G. 178, 5. 208, 51; de
accus. zc0p cf. La Roche h. Stud. p.24s. -— Fulda
Spr. d. hom. Ged. 61s.
κατα-πνείω. part. καταπνείουσα. αἴῆο. h.
Cer. 238 “]ημήτηρ χρίεσχ᾽ ἀμβροσίῃ ὡσεὶ ϑεοῖ
χαταπίων — χκαταριγηλός
ἐχγεγαῶτα | ἡδὺ z. xal ἐν κόλποισιν ἔχου!
divinum ei vigorem afflabat cf. Aesch. Ag.
Eur. Rhes, 387 Verg. Aen. 1, 591. Ov. Fas
4, 542 tantus caelesti venit ab ore vigor, v. Voss
ad Hymn. an Dem. p. 73.
κατα-πρηνής (tantum dat. sing. χαταπρηνει
ter et dat. pl -νέσσε quater) pronus deorsur
versus. Epitheton manus. Omnibus locis po
thesin 1. pedis. praeter zi 467. — II 792 πλ
μετάφρενον εἰρέε v? ouo | χειρὶ 2., pa
κατεστραμμέν, schol. B πλατείᾳ zal διατ
μένῃ, O 114 398 v 199 πεπλήγετό μηρώ Iz
καταπρηνέσσ᾽ quod fiebat in luctu aut in
tione. » 164 χειρὶ χαταπρηνεῖ ἐλάσας, h. Ap
P155 χειρὲ z. δ᾽ ἔλασε cf. Herm. h. 1.: τ 40i
οὐλὴν D ΡΟΣ καταπρηνέσσι (γ.}. -πρηνέεία ι
λαβοῦσα, ust. 1873, 32 χ. x. αἱ φυσιχῶς Ψ
λαφῶσαι͵ χατὰ τὸ ᾿ϑέναρ, ὁποίαις zal δραττό
μεθα" ὥς περ αὖ πάλιν ὑπτίαις χερσὶ δεχό
μεϑα τὰ διδόμενα. Paraphr. ll. κατωφερῆ
χκαταφορικός cf. Hes. Mie 1781, 55. he
κατα-πτήσσω (aor. 1.part. χατίσιτήξας X Ι
aor. 3. sync. 3. du. χαταπτήτην O 136) depr
me (propter timorem). 6 136 “δεινὴ φλὸξ ὦ
ϑεείου χαιομένοιο, τὼ δ᾽ ἵππω δείσο }
(L χκαταπλήτην) ὑπ᾽ ὄχεσφιν, X 191 vef
ὄρεσφι χύίων ἐλάφοιο δίηται... τὸν δ᾽ εἰ 1
τε λάϑῃσι καταπτήξας ὑπὸ ϑάμνῳ, schol
ὑποπεσών, paraphr. χρυβείς. In tmesi 9 19
(y. 5. χατά I 1) βόμβησεν δὲ λίϑος " ut
ἔπτηξαν ποτὶ γαίῃ Φαίηκες λᾶος ὑπὸ δι
schol. BHQV ἤχησεν ὃ λίϑος πρὸς τῇ
τοὺς Φαίακας καταπτῆξαι. δύναται δὲ
ἔνευσαν πρὸς τὴν γῆν, ὅπερ οἱ ἐν zarandg
ποιοῦσιν. Eust. 1591, 35 τὸ πολὺ τοῦ βόμβε
δηλοῖ. δὲ αὐτοῦ δὲ, τὸ σφοδρὸν τῆς Bo.
ἔστι δὲ χκαταπτῆξαι πρὸς τῇ γῇ, τὸ διὰ
κατακύψαι ἕως καὶ sig γῆν, δεδιότα ἕχασ
περὶ τῇ σφετέρᾳ κεφαλῇ. Hes. ἔπτηξαν,
βήϑησαν. δειλιᾷ, φοβεῖται.
χατα-πτώσσω (praes. -οῦσε, infin. -£w, p
οντα, οντες) i. q. καταπτήσσω: deprimo me pr
pter timorem, perterritus sum, extimesco. Ta
tum in Il libris 4 et E. Omnibus locis
thesin 1. pedis. 4 224 £»$? :0!
ἔδοις "y ἀμέμνονα οὐδὲ χαταπτιώσσοντ᾽, J
τίπτε καταπτώσσοντες ἀφέστατε, cf. schol. Bl
E9254 οὐ γάρ μοι γενναῖον ἀλυσχάζοντι μά)
σϑαι | οὐδὲ καταπτώσσειν, E 476 ἀλλὰ zt
πτώσσουσι, κύνες ὡς ἀμφὶ λέοντα. P.
ἀποδειλιᾶν, δειλιᾶν, Hes. φοβεῖται,
ταπεινοῦται.
κατα-πύϑω (act. aor. κατέπῦσε Du pré
καταπύϑεται). putrefacio, , putredi à
1) Act. h. Ap. 371 τὴν δ᾽ αὐτοῦ sat
(cod. M χατέπυσεν íutoov) μένος Ἠελ
2) Pass. V/ 828 τὸ (ξιλο») μὲν οὐ χαταπὺύ
ὄμβρῳ putrescit, paraphr. χατασήπεται ci
B; Hes. εὐρωτιᾷ (quod corr. Bruno).
᾿χατ-ἀράομιαι (praes. καταρῶνται, impf.
θᾶτο) imprecor. a) τενί τι. τ 880 τῷ δὲ L
τες βροτοὶ ἄλγε" ὀπίσσω. b) c. infin. 1
πατὴρ δ᾽ ἐμὸς. . πολλὰ χατηρᾶτο, μή
γούνασιν οἷσιν ἐφέσσεσϑαι φίλον υἱόν, da
facile suppletur; paraphr. χατηύχετο, de
Hentze d. Acc. c. Inf. bei Hom. in
Gymn.w. XX 733. — Doederl. Gl. 19.
κατατ-ρεγηλός (pro χαταάξκριγ., ortum ab
ταεριγεῖν, ερῖγος) horrendus, formidolosus, c
φίλος. ξ 996 ἀλλά μοι αἰεὶ νῆες (AG ἡ
χαὶ πόλεμοι... καὶ ὀιστοὶ, | λυγρά, τά v
λοισίν γε χαταριγηλὰ πέλονται, v. l καὶ ῥι-
γηλά, Bekk. Nauck c. cod. L χαταρριγηλά;
l|Faesi Düntz. (ὃ cf. eius adn.) cum S χατὰ ῥι-
γηλά, sed cf. Kayser ,die getrennte Schreibart
leruht auf Annahme e. Tmesis τι. e. Kompos.
᾿χαταπέλομεαι, welches weder in der Bedeutg v.
ἐπιπέλομαι gefasst w. darf, noch in e. andern
lem Sinn entsprech. Weise erkl. w. kann de
hdi in zA0c exeuntibus οἵ, Lob. Path. proll. 109
|n. Meyer vgl. Gr. II 201 579, de compositione
ἘΞ Fedde Wortzus.setzung bei Hom. I, Bresl.
(871 p. 12; de « producto cf. Curt. Et. Nr. 514
la Roche h. U. 55 64. Hartel hom. Stud. I
).16. — schol. V Eust. 1762, 43 legunt ῥιγηλά
bt interpr. φριχτά, φοβερά, ϑανατηρά.
χατα-ρρέζω (praes, part. sync, χαρρέζουσα
494, aor. κατέρεξεν) demulceo τέρα, Εἰ 494
lav τινα z. ᾿Αχαιιάδων ἐυπέπλων, paraphr. πα-
ακαϑίζουσα (ὁμαλίζουσα). Saepissime additur
jlat. χειρί. A 361 E 872 Z 485 X 208 νυ. 1. (cf.
|chol V et Spitzn. ἢ. 1.) 32 127 ὃ 610 ε 181
πειρέ τέ μιν χατέρεξεν͵ ἔπος τ᾽ ἔφατ᾽, ἔχ v? 0vó-
abe» (E372 Z 485 ε 181 v. l. χατέρεψεν), v 288
εἰρί τέ μιν χατέρεξε: δέμας δ᾽ ἢιχτο yvrcuzi,
rigo huius verbi dubia est: schol. BL ad E 872
'ατέρεξεν: δέζω σημαίνει τρία, τὸ πράττω καὶ
ὁ ϑύω x«l τὸ τῇ χειρὶ χαταψῶ cf. E. M. 701,
6 E. G. 491, 12, sed non liquet quomodo inter
e congruat significatio detrahendi (herunter-
hun) et demulcendi (streicheln) Lob. Rhem. 79
ui Oppiani Hal. IV 611 ἀχάνϑας zx« χαταῤ-
ἕξειεν ἐπικλίνοι τε πιέζων arbitratur z. signif.
eprimere, in verbo demulcendi illam signifi-
aionem ductus deorsum euntis non eva-
escere censet; sec, Doederl. Gl. 569 ortum est
x χατεράζειν i. e. καταψῆν x«l ἐρᾶν, Autenr.
1 Naegelsb. adn. ad 4 361 derivat ab ὀρέγω.
'araphr. ll. χατέψησε, E. G. 307, 33 χατ-
ψηξε, χατεπράνε cf. Hes.; Ap. Soph. 95, 25
ust. 568, 3 χαταψῶσα, Eust. 118, 3 χαταψᾶν
αἱ ἅπτεσϑαι ἠρέμα χολαχευτικῶς cf. 558, 25.
| ῥέεν ἱδρώς | ὦμων xal χεφαλῆς, N 539 κατὰ
ΟΡ αἷμα νεουτάτου ἔρρεε Ζειρός. €) cum praep.
Il 109s. xàó δέ οἱ ἱδρώς πάντοϑεν ex
ἐλέων πολὺς ἔρρεεν, À 5995. χατὰ δ᾽ ἱδρώς"
bossv £x μελέων, o 209 χατὰ δὲ ψυχρὸν ῥέεν
Doo ὑψόϑεν ἐκ πέτρης. — Hoffm. Tmesis
]17; v. s. χατά I 1 et II 9.
|z«&t-&oxogtec (tantum impf. κατήρχετο), ap.
-[om, vox sollemnis: initium sacri facio, sacr.
Idior; constr. praegnans c. acc. y 445 Νέστωρ
᾿χέρνιβά τ᾽ οὐλοχύτας τε κατήρχετο i.e. ἐχερ-
ἵψατο xal οὐλοχύτας (οὐλὰς) χατέχεε κατὰ
pv ἱεροῦ, ἀρχόμενος ϑύειν (mit Weihwasser
| Opfergerste das Opfer beginnen) Doederl. Gl.
112 cf. Autenrieth ap. Naegelsb. ad 4 471 p. 165
ttm. Lexi. I 103; schol EHMPQ πρῶτος
δ, τὸ δὲ ἀπὸ τῶν χερνίβων περιρραίνειν
Ὁ ἱερείῳ καὶ τὰς χριϑὰς προβάλλειν χατάρχε-
θαι ἐχάλουν οἱ παλαιοί, Phot. χατάρξασϑαι
o» τριχῶν. ἀπάρξασϑαι τοῦ ἱερείου, Mes.
P τριχῶν ἀποσπάσαι. Post Homerum addere
-plebant verbo χατάρχεσϑαι genet. cf. schol. P,
just. 1476, 43.
χατα-σβέννυμε (tantum aor, χατέσβεσε) ex-
καταρρέζω — καταστρέφω ;
619
stinguo. d 381 Ἥφαιστος x. ϑεσπιδαὲς πῦρ.
[Π 193 τῆς (νηὸς) αἶψα χατασβεστὴ xyvto
φλὸξ v. 1. pro χατ᾽ ἀσβέστη cf. schol. BL μό-
voc ἀσβέστη ἀναγνωστέον, οὐ χατασβι) In
tmesi aor. ἔσβεσεν, ἔσβεσαν, imper. σβέσατε.
Il 293 χατὰ δ᾽ ἔσβεσεν αἰϑόμενον πῦρ, P 237
χατὰ πυρχαϊὴν σβέσατ᾽ αἴϑοπι οἴνῳ οἵ. 228,
3p 950 «ὁ 791 χατὰ πυρχαϊὴν σβέσαν αἴϑοπι
CER Mii: à ;
οἴνῳ. Tantum in Iliade. de tmesi v. s. χατά 12a.
κατα-σεύοκιαιε (aor. sync. χατέσσῦτο, Gras-
hof Abwerfg d. Augm. Düsseld. 1852 p. 4 dicit
plusqu.pf esse, cuius vis esset par impf; h. l.
autem aor. est) deorsum moveor, feror, c. accus.
loci (c£. La Roche h. St. p. 118): Φ 382 ἄψορ-
gov δ᾽ ἄρα κῦμα x. καλὰ ῥέεϑρα, paraphr. χατὰ
τὰ ῥεῖϑρα ὥρμησεν cf. schol. D; Eust. 1242, 8;
v. 1. χατέσχετο (pro χατέσσυτο) cf. schol. D.
[κχατα-σήπομιαε putresco, putrefio. Tantum
in tmesi. aor. 2. coni, 3. sing. σἄπηη. T 27 κατὰ
δὲ χρόα πάντα σαπήῃ, schol. B ὁ νεχρὸς χατα-
σαπῇ τὸν χρόα. ᾿Αττιχῶς δὲ ἔχει ἡ σύνταξις,
5080]. Α οὕτως "Agíotagyoc διὰ τοῦ ἡ, σαπήῃ,
Eust. 1169, 26 σαπείη. v. etiam s. v. χατά I 9.]
κατα-σχκεάω (impf. χατεσκίαον) obumbro.
i 436 ὀζοι x. δὲ Χάρυβδιν.
(χατά- σκοπὸς speculator. KA 38 τι écat-
ρων | ὀτρυνέεις Τρώεσσιν ἐπίσχοπον, Herod.
Αρίσταρχος κατάσχοπον, nisi potius esse vide-
tur legendum ἐπίσχοπον ὥς. — Hes.)
[κατα-σμύχω comburo, igne consumo. "Tan-
tum in tmesi. aor. inf. σμῦξαι. I 653 πρίν y?
"CExtooc Μυρμιδόνων ἐπί τε χλισίας xal νῆας
ἱχέσϑαι | κτείνοντ᾽ "Aoysiovc, χατά τε σμῖξαι
πυρὶ νῆας. In codd. et apud vett. grammaticos
saepe legitur σμύξαι, schol. BEHQ ad y 195
v. 1. xal ἐπισμύξαι πυρὶ νῆας, Did. Ἀρίσταρ-
χος οἷδε xal τὴν φλέξαι γραφήν. — paraphr.
χαταχαῖσαι, Hes. μαρᾶναι, καῦσαι, ἐμπρῆσαι.
E. G. 266, 47 Eust. 781, 33; v. etiam s. v.
χατά 1 21
[κατα-στείβω caleo. h. XIX 4 νύμφαις αἵ
τε xat? αἰγίλιπος πέτρης στείβουσι κάρηνα,
Nymphae saxorum cacumina calcare solent. Ver-
bum non legitur nisi ap. Soph.Oed. C. 467. Eo
(Progr. Turic. 1856 p. 6) coni στείχουσι xé-
λευϑα, Baum. λείπουσι κάρηνα q. v. — La
Roche h. St. p. 119.]
κατα-στίλβω cum fulgore demitto. h. VIII
10 χλῦϑι πρηὺ καταστίλβων σέλας ὑψόϑεν ἐς
βιότητα | ἡμετέρην, Hemsterhusii coni. χατά-
στιλψον, quam probarunt Ruhnk. Wolf. llg.,
non est necessaria v. Matthiae h. 1. — Hes.
κατα-στορέννυμει etzeta-ovoorvuuc(Praes.
part. sync. χαστορνῦσα o 32, aor. κατεστορεσαν
42 798) prosterno, humi sterno, consterno. o 32
Εὐρύχλεια χώεα χαστορνῖσα (v. l. χαστρων-
νῦσα, χαστρωνῦσα) ϑρόνοις ἕνι δαιδαλέοισι,
4 198 ὕπερϑε πυχνοῖσιν λάεσσι κατεστόρεσαν
(v. l. χαταστόρ. quam recepit Bekk.) μεγάλοισι
sc. τὴν λάρνακα. In tmesi aor. στόρεσε et στό-
ρεσαν. v τὸ κὰδ δ᾽ ἄρ᾽ Ὀδυσσῆι στόρεσον
ῥῆγός τε λίνον τε] νηὸς em ἐκριόφιν, ἵνα νή-
γρετον εὕδοι, v 2 xu μὲν ἀδέψητον βοέην
στύρεσ᾽, αὐτὰρ ὕπερϑεν | χώεα πόλλ᾽ ὀίων.
de tm. v. etiam s. v. χατά I 1. — sch. Q ad
o 92 Hes. χαταστρωννύουσα, Suid. Phot. Hes.
χκατέστρωσε cf. Eust. 1811, 10.
axe v«-6v9£qo0 (aor. part. χαταστρέψας)ονονίο.
h. Ap. 78 (νῆσον) ποσσὶ x. ὦσῃ ἁλὸς £v πελάγεσ-
σιν pedibus, radicibus quibus insula fundo maris
tenetur v. Daum.; Herm. expunxit versum.
χαταστρώννυμι
080
κατα-στρώννυμιε V. S. χαταστορέννυμι.
χκατα-στυγέω (aor x«réoriys) horreo, per-
horresco. Ρ 694 Ἡντίλοχος δὲ κατέστυγε (Suid.
χατὰ δ᾽ ἔστυγε) μῦϑον ἀχούσας, schol. A χατ-
εστύγνασεν͵ ἠνιάϑη, sch. Ὁ ἐν στυγνότητι zal
χατηφείᾳ ἐγένετο, paraphr. ἐλυπηήϑη. In tmesi
aor. ἔστυγον. c. accus. x 118 γυναῖχα εὗρον
ὅσην τ᾽ ὄρεος κορυφήν, κατὰ δ᾽ ἔστυγον αὖ-
τήν, schol. BQ. ἐφοβήϑησαν, ἐξεπλάγησαν. ἡ
γὰρ Στὺξ ἐχπληκχτική ἐστιν. de tmesi v. s. κατά
| 9a. — Hes. χατεστύγνασεν, χατεπλάγησαν,
ἐμίσησαν, Ap. Soph. 96, 2 Eust. 1123, 25 ss.
1650, 58 cf. E. M. 731, 26 E. G. 307, 16 Cramer
Anecd. I 222, 15.
x«v«-Grtoqt4og admodum durus, asper. h.
Merc. 194 ῥινοὺς δ᾽ ἐξετάνυσσε καταστυφέλῳ
(cod. DL? χατὰ στ., cod. M χατὰ στυφελῇ) ἐπὲ
πέτρῃ cf. Hesiod. theog. 806; Hes. χατάξηρος.
χαὶ ἡμεῖς δὲ τὰς ἀνεργάστους χώρας xal σκλὴη-
ρὰς στυφλὰς καλοῦμεν.
χατα-τανύω (aor. sync. χαττάν σαν) intendo,
extendo. ἢ. VII 84 ἔμπνευσεν δ᾽ ἄνεμος μέσον
ἱστίον - ἀμφὶ δ᾽ ag! ὅπλα z. funes attrahendo
intenderunt* cf. Herod. VII 86.
[χατα-τείνω (non legitur nisi in tmesi aor.
τεῖνεν, τεῖναν) prorsus tendo, traho. Tantum
in Il. P 961 311 χατὰ δ᾽ ἡνία τεῖνεν" ὀπίσσω,
T 394 χατὰ δ᾽ ἡνία τεῖναν ὀπίσσω | κολλητὸν
ποτὶ δίφρον cf. E 962; v. etiam s. χατά I 2 8.]
κατα-τήκω. Act. aor. χατέτηξεν, pass. praes.
χατατήχομαι, -τήχεται. Tantum in libro z Od.
1) Act. liquefacio. t 906 ἥν τ᾽ (χιόνα) εὖρος
χατέτηξεν. 2) Pass. intrans. liquefio. a) sensu
proprio τ 905 ὡς δὲ χιὼν κατατήκετ᾽ ἐν dxgo-
πόλοισιν ὄρεσσιν. b) transl τ 136 Ὀδυσῆ πο-
ϑέουσα φίλον κατατήχομαι ἦτορ desiderio con-
tabesco, cf. Fulda Spr. d. hom. Ged. p. 136 s.
χατα-τίϑημι. — Act. fut. χαταϑήσω t 5172,
-ϑήσει 7t 45, aor. 1. κατέϑηχα t 329, κατέϑηκ᾽
zx 988 c 7; 8. pers. -ἐϑηκε(») vicies, -ἐϑηχ᾽ v 20,
-ἔϑηχαν 42 9,71, aor. 9. sync. χάτϑεμεν ὦ 44
ε Τῷ v. l, χάτϑεσαν (octies), coni. χαταϑείομεν
q 264, imper. sync. χάτϑετε v 317 q 260, infin.
pro imper. χαταϑεῖναι zt 985, inf. sync. χατϑέ-
μὲν τ 4, part. χαταϑείς v 959 v. l, -ϑέντε
Φ 381. Med. aor. 2. sync. ««r9éc9gv χ 141,
χατϑέμεϑα o 450, κατέϑεντο I'114 v 72 o 86
179 v 949, coni. καταϑείομαι X 111 c 17, inf.
χαταϑέσϑαι x90, part. sync. χατϑέμενοι ὦ 190.
— A) Act. depono, colloco. 1) Ῥ 139 ὅτε
χῶρον ἵχανον, 09. σφίσι néqoaó! "Ay., κάτϑε-
σαν sc. νέχυν, Q 388 τὸν (δίφρον) χατέϑηχε
φέρων πρὸς Τηλεμάχοιο τράπεζαν ἀντίον, τ
100 μάλ᾽ ὀτραλέως χκατέϑηχε φέρουσα δίφρον,
Τ' 455 τῇ δ᾽ ἄρα δίφρον ἑλοῦσα ἀντί᾽ ᾿Αλεξάν-
δροιο ϑεὰ κατέϑηχε φέρουσα εἴ. Ariston. ad
I'493; v 959 v. 1. δίφρον ἀειχέλιον καταϑεὶς
ὀλίγην τε τράπεζαν (cf. Aristot. Poet. c. 22,
Eust. 1890, 53) quam receperunt Bekk. Am.
Faesi Düntz. Baeuml Nauck, meliores libri
παραϑείς id quod legunt La Roche Kayser; z 45
πάρα δ᾽ ἀνήρ, Oc καταϑήσει sc. ἕδρην, schol.
H ὃς χαϑίσει ἡμᾶς. φ 82 δαχρύσας Εὔμαιος
(τόξον) ἐδέξατο x«l κατέϑηχεν, q 96L ὄφρα
σπείσαντες χαταϑείομεν ἀγκύλα τόξα cf. q 260;
4 112 x«l τὸ (τόξον) μὲν εὖ κατέϑηκχε τανυσ-
σάμενος, ποτὶ γαίῃ | ἀγχλίνας, Nican. ἐπὲ τὸ
ταν. βραχὺ διασταλτέον. Interpunctionem non
admittit Classen Beob. 127, cum dyzA. non ad
zar£9., sed ad ταν. pertineat. Minus recte Eust.
451, 90 τὸ εἰς γῆν ἀνακλῖναι ὅμοιόν ἐστι τῷ
— κατατίϑημι
χαταϑεῖναι quem sequitur Damm, neque reete
La Roche Düntz. ,cv x. er setzte ihn in Stand
machte ihn zurecht") » 370 x«l τὰ (χρυσὸν xui
χαλκὸν εἵματά tt) μὲν εὖ χατέϑηχε, v 984
χρήματ᾽ ἐμὰ ἐκ νηὺς ἑλόντες | κάτϑεσαν, ἔνϑα
περ ἐπὶ ψαμάϑοισιν ἐχείμην, τ 572 νῦν γὰρ
χαταϑήσω αεϑλον, τοὺς πελέχεας, Eust. 1878,
58 χατριϑήσω καιρίως ἐῤῥέϑη διὰ τὸ κάτῳ τὶ
ϑεσϑαι κατὰ γῆς τοὺς τοιούτους πελέχεας, ἴ
317 ἀμφίπολοι, χέτϑετε εὐνήν, δέμνια
χλαίνας καὶ ῥήγεα, Eust. 1866, 22 χατευϑεῖναι
εὐνήν, ἤτοι στρῶσαι, v 890 καὶ τὸ μὲν (δόπα
λον) εὖ χατέϑηκα καταχρύψας ὑπὸ χόπρῳ τ
posui, legte zur Aufbewahrung nieder; φ 960
τόξα ἕχηλοι κάτϑετε deponite i. e. remo
amovete, lungitur cum praepos. a) ἐπί c. ἃ
$2 271 zal τὸ μὲν (ζυγόν) εὖ κατέϑηκαν
óvuO, πέζῃ ἔπι πρώτῃ, ὃ τὸ xai τὴν
(ἔσϑῆτα) κατέϑηκεν ἐυξέστῳ ἐπ᾽ ἀπήνῃ, s
HP ᾿Αριστοφάνης yo. κατέϑηχκαν, οἱ Óuc
B 415 πάντα φέροντες ἐπὲ νηὶ χάτϑεσαν
ἐνὶ vgl, Z 478 zal τὴν μὲν (χόρυϑαὶ xat
«tv επὶ χϑονὶ παμφανόωσαν οἵ. Ῥ 881
αὐτῷ γὰρ κεφαλὰς χκαταϑέντε πετέσϑην. b) &
c.gen.: [998 xai τοὺς μὲν (στομάχους ἀρνῶ
χατέϑηχεν ἐπὶ χϑονὸς ἀσπαίροντας ϑυμοῦ
μένους cf. Z 473; de praep. v. s. ἐπί II ΟἿ᾽
pag. 450; de partic. cf. Classen Beob. 127; |
Ven. 165 εἵματα χατέϑηκεν ἐπὶ ϑρόνου, v!
χλαῖναν καὶ κώεα χατέϑηχεν ἐπὶ ϑρόνου (V.
ϑρόνον), o 856 ἐδέξατο καὶ κατέϑηχεν | ἃ
ποδῶν προπάροιϑεν ἐπὶ πήρης de cibis ἢ
ante se deponit mendicus in pera, quia mé
carebat. c) cum praep. ἐν: Σ 233 dom
Πάτροχλον ὑπὲκ βελέων ἐρύσαντες | κάτϑ
ἐν λεχέεσσι, ὦ 44 χάτϑεμεν ἐν λεχέεσσ
Ven. 936 ἐν ϑαλάμῳ χατέϑηχε, v 135
εὕδοντ’ χάτϑεσαν εἶν ᾿Ιϑάχῃ, Π 683 ot δά n
(mortuum Sarpedonem) cx« | χάτϑεσαν £v
χίης πίονι δήμῳ, Eust. 1081, 13 τὸ χκάτϑεῦ
οἰχειότατον μὲν imi νεχροῦ ἐνταφιαζο͵
οὐχ ἀνοίχειον δὲ οὐδὲ ἐπὶ χειμηλίων κα
λιστα, ἐφ᾽ ὧν oixsiov τὸ τῆς παρακαταϑ
ὄνομα, h. Merc. 63 z«l τὴν μὲν κατέϑηκ
gov ἱερῷ ἐνὶ λίχνῳ | φόρμιγγα, « 947 3j
(y&Aaxtoc) πλεχτοῖς ἐν ταλάροισιν (Apoll.
148, 88 πλεχτοῖσι, cf. etiam. Did. ad € 8
ἀμησάμενος κατέϑηχεν cf. schol. E; Doe
299 ,er legte die geformten Küse in die Κῦ
od. auf die Hürden. d) c. praep. εἰς. δ!
χλαῖναν x«l χώεα ἐς μέγαρον κατέϑηχεν É
ϑρόνου, h. Merc. 184 ἀλλὰ τὰ μὲν κατέϑ
ἐς αὔλιον ὑψιμέλαθρον cf. Baum.; repo
in Verwahrung legen: z 985 (τεύχεα) ἐς
υψηλοῦ ϑαλάμου χαταϑεῖναι ἀείρας | TW
μάλα (Zenod. expunxit), o 166 τεύχε᾽ ác
ἐς ϑάλαμον χατέϑηχε cf. h. Ven. 286. — πὸ
x«l μ᾽ sidovra χάτϑεσαν εἰς T9dznv, schol
εἰς ᾿Ιϑάχην γὰρ αὐτὸν χατήγαγον ἐκεῖνοι" ἢ
τὸς δὲ ἐν ἴϑ. ἐστίν, ὥστε εἰς T9. ypuntéc
Ellendt 3 hom. Abh. p. 45 corrigendum δὲ
censet ἐν 19. coll v» 135, sed cf. Faesi b.
( 79 xal τὰ μὲν (ἱστία) ἐς νῆας χάτϑεμεν (o
pro χάϑεμεν) δείσαντες ὄλεϑρον, cf. etiam t
de praepos. ἐν et εἰς apud v. χατατεϑέναι
Ellendt 1. l e) c. praep. ὑπό. ν 20 χαὶ rà p
εὖ κατέϑηχ᾽ ἱερὸν μένος ᾿Αλκινόοιο ὑπὸ b
schol. B χατατεϑῆναι παρὼν ἐποίησεν, cf. (9.
f)z 988 τ 7 £x xanvov κατέϑηκα 80. τεῦχ
extra fumum cf. schol. HQ et Eust. 1802,
δ) τ δῦ τῇ παρὰ μὲν κλισίην πυρὶ κάτϑεσ
|
|
bio cum adv. loci: τ 4 χρὴ τεύχε ἀρήια
τατϑέμεν εἴσω, expungunt vv. 3—52 Kirchhoff
Dempos. d. Od. p. 179, qui censet hunc locum
lepetitum esse ex z 284 s., et Düntz.; vv. 1—10
olkmann qu. ep. 108; χ 340 ὃ φόρμιγγα χατ-
χε χαμᾶζε μεσσηγὺς κρητῆρος ἰδὲ ϑρόνου
schol. Q. 2) de praemiis certaminum quae
medio deponebantur. $7 267 τῷ τριτάτῳ
Imvgov χατέϑηχε λέβητα, ὦ 91 ἐπὶ col κατ-
uae ϑεὰ περικαλλέ" ἄεϑλα tua causa, in tuum
Jonorem deposuit pretia, sed cf. τ 572 χατα-
ἥἤσω ἄεϑλον, τοὺς πελέχεας, ponam certamen.
B) Med. mihi, meum, mea depono. X 111
ἢ δέ χεν ἀσπίδα μὲν χαταϑείομαι καὶ χόρυϑα,
phol BV λέγει ἀποϑέσϑαι τὰ ὅπλα, ὕπως μὴ
οχῇ ὡς πολεμίῳ προσιέναι, ἢ ἵνα μὴ διὰ τῆς
ἕας τῶν ὕπλων ἐπ᾿ αὐτὸν ὁρμήσῃ, cf. etiam
itzn. h. L, ὦ 190 o? πω ἴσασι φίλοι, οἵ χ᾽
ονίψαντες μέλανα βρότον χατϑέμενοι yo-
|t» mortuum in lecto cf. o 44; τ 20 νῦν δ᾽
BéAo χαταϑέσϑαι (ἔντεα), ἵν᾽ οὐ πυρὸς ἵξετ᾽
ντμή de-, reponere cf. Eust. 1858, 25. σ 45
ϑρόνους τε (v 249 v. l. χατέϑη αν). Iungi-
eum adv. loci: z 141 οὐδέ πῃ ἄλλῃ | τεύχεα
τϑέσϑην 'Oó. καὶ υἱός. — In tmesi: Act. impf.
9& 1P 851, τίϑεσαν χ 449, aor. ἔϑηκεν T 12,
xtv "P 700 o 407, 94: "UP 799 886, ἔϑεσαν
119, imper. ϑέντων τ 599. Med. aor. ἔϑεσθϑε
Ap. P. 279. A) Act. 1) o 466 s. χὰδ δ᾽ ἄρα
θὴν ϑῆχεν, t 599 ἢ τοι χατὰ δέμνια ϑέντων
ὅμωαί (v. 1. χαταδέμνια), cf. schol. Η et
317. Iungitur c. praepos. a) ἐπί c. dat. » 119
ὃ δ᾽ dp! ἐπὶ ψαμάϑῳ ἔϑεσαν δεδμημένον
Q. b) ὑπό. x 449 x«ó δ᾽ ἄρ᾽ vm αἰϑούσῃ
)egav αὐλῆς (νέχυας). ο) ο. πρόσϑεν. T 12
ἃ χατὰ τεύχε᾽ ἔϑηκεν πρόσϑεν ᾿Αχιλλῆος. -
55 ἑζομένη δὲ xav αὖϑι φίλοις ἐπὶ γούνασι
&, referendum est χατά ad praecedens ἕζο-
(m, Bekk. χαταῦϑι (q. v.). 2) de praemiis cer-
dnum: :P 700 Πηλείδης κατὰ τρίτα 95ztv
)Aa, Ῥ 798 s. χατὰ μὲν ἔγχος | 975: ἐς ἀγῶνα
00V, χατὰ δ᾽ ἀσπίδα καὶ τρυφάλειαν omisso
bo, 4 884-- 6 χατὰ μὲν ἔγχος, κὰδ δὲ λέ-
τὰ ϑῆχ᾽ éc' ἀγ. φέρων, P 851 χὰδ δ᾽ ἐτίϑει
ἃ μὲν πελέχεας, δέχα δ᾽ ἡμιπέλεκκα. B)Med.
p.457 οὐδὲ χαϑ' ὅπλα μελαίνης νηὸς ἔϑεσϑε;
shof Schiff bei Hom. 26 adn.; Doederl. Gl.
dubius est num v 387 7 δὲ κατ᾽ ἄντηστιν
ἕνῃ περιχαλλέα δίφρον pertineat χατά ad
(v. S. χατάντηστιν). de tmesi v. s. χατά
— Eust. 1261, 19 χαταϑέσϑαι νῦν μὲν τὸ
fo ϑεῖναι sic γῆν, o0 ἀντίχειται πρὸς τὸ
(Ora. οἱ δὲ us)? Ὅμηρον χαὶ ἐπὶ τοῦ
λογητικῶς συγκατατίϑεσϑαι τὴν λέξιντιϑέα-
eguntur in introitu versus χάγϑεσαν (exc.
5), χάτϑεμεν ὦ 44, χάτϑετε q 960, χατϑέ-
α, χατϑέμενοι, post arsin 2. pedis χατέ-
Ie), -zav, χατέϑηχ᾽, κατέϑεντο (exc. Γ΄ 114),
αϑέσϑαι, post caes. tertii pedis χαταϑείο-
y σϑείομαι, καταϑείς, κάτϑεμεν c 72 v. L,
arsin 4, pedis χαταϑήσω, -ϑεῖναι, -ϑέντε.
χατατρύχω — ΧχαταΦῈΝ
081
— χατέϑηχε duodecies legitur post arsin 2. p.,
quater post arsin 4. p., ter in exitu versus (exc.
0 333) Incipit versus a verbis χαὲ τοὺς (t7v)
μὲν χατέϑηχ. DI'993 Z 473 ζ 75 h. Merc. 63
cf. h. Merc. 184; xai τὸ (τὰ) uiv εὖ χατέϑηχ.
4 112 32 971 (399 v 90 370 (ἐγχατατίϑημι).
x«v&-voUvx«c. Praes. ind. -τρύχω Ρ 9295,
coni. -τρύχω o0 309, -τρύχῃ zx S4 (Eust. 1794,
43 legit -τρύχου.. — Tantum post caes. 3. pedis.
attero, transl. comedo, exhaurio. P 225
τὰ (ut vos habeam urbis defensores) φρονέων
δώροισι xz. χαὶ ἐδωδῇ λαούς, paraphr. dvo,
schol. A χαταπογῶ, ὑμῖν δωρεὰς xal τὰ ἐπιτή-
deux παρέχειν ἀναγκάζω. sch. ἄλλως. ὅρα τὸ
αἰσχρόν: κατατρύχεσϑαί φησι τοὺς Τρῶας εἰς
τὴν τῶν συμμάχων διατροφήν. o 309 λιλαίο-
qe ἀπονέεσϑαι | πτωχεύσων, ἵνα μή σε x. καὶ
ἑταίρους, zt 84 εἵματα πέμψω καὶ σῖτον] ἔδμε-
ναι, ὡς ἂν μή σε x. χαὶ ἑταίρους. Hes. λυπεῖ,
καταπονεῖ. Suid. ἔλαττον (videtur reponendum
ἐλαττοῦν) πιέζειν.
χκατ-κῦϑε et χατ-καυτόϑι eo ipso loco, ibi,
ibidem. Ita scribunt coniunctim Bothe Bekk.?
Am., Wolfius autem et ceteri editores ab adv.
separatum χατά referunt ad verbum proximum.
Diversa fuisse grammaticorum iudicia apparet ex
Herodiani adnotatione ad A 273 χατ᾽ αὐτόϑι:
φασὶ παρέλκειν τὴν κατά" διὸ φυλάσσειν τὸν
αὐτὸν τόνον. κἂν μὴ παρέλχῃ δέ, συντάσση-
ται δὲ τῷ λιπέτην, οὐ δύναται ἀναστρέφεσϑαι
κατὰ δύο τρόπους, cf. etiam Eust. 804, 53. Co-
dices plerumque separant, Venetus videtur bis
legisse χαταῦϑε cf. La Roche h. U. 246. 'Tme-
Sin statuendam esse recte dixit Lucas Philol.
Bemerk.,, Bonn 1839 p. 17, La Roche h. U. 246
probatque Lob. path. el. I 612 ,ubi nullum in-
tercedit verbum quod cum praepos. apte com-
poni possit, merito probatur coniunctio. Quam-
vis Hoffmann Tmes. III 5 tmesin statui non posse
dicat JN 653 z 567, nullum tamen apud Hom.
est exemplum quod contrarium suadeat; de 4»
944 v.infra. 1) N 653 x 567 q 55 ἑζόμενος (ot,
7) δὲ χαταῦϑι, rectius videtur χατά coniungere
cum ἕζομ.., paraphr. Ν 653 ἐνταῦϑα καϑεσϑείς,
etiam Nicanor ἢ. 1. videtur separare. P 535
Ἄρητον δὲ χαταῦϑι λίπον, Spitzn.: Barnes.
suopte ingenio repertum yg. χαταῦϑιε apposuit*,
Q 470 Ἰδαῖον δὲ χαταῦϑι λίπεν. 2) καταυ-
τόϑι. Καὶ 278 λιπέτην δὲ καταυτόϑι πάντας
ἀρίστους (v. l. xag! αὐτόϑι), Eust. 804, 53 χατ-
ÉAuxov αὐτόϑι cf. Herod. h. l., Φ 201 τὸν δὲ
χαταυτόϑι λεῖπεν, paraphr. χατέλιπεν, q 90
χαταυτόϑι τόξα λιπόντες. Φ 344 καῖε (πῦρ)
νεχρούς, οἵ Qu xav αὐτὸν ἅλις ἔσαν. cum
αὐτόν non habeat quo referatur, Bentley αὐτὸ
(πεδίον) coniecit, quod probabile videtur La Ro-
chio; scribunt id quod neque in manuscr. (sec.
Hoffm. legitur in cod. Laur. cf. Tmesis III 5)
neque apud grammat. legitur, xez? αὐτόϑ᾽ Wol-
fius Bekk.' spitzn. Dind. Düntz., Dàuul, ex-
pungunt versum Heyne Bothe Hoffm. Düntz. —
χαταύϑι omnibus locis legitur post thesin 2. pe-
dis antecedente δέ, z«r? αὐτόϑε post caes. 3.
pedis exc. d 201. de his voc. v. etiam sub
κατά l 2b p. 601: de adv. loci in 9z exeunti-
bus v. Lehmann Lehre v. Locativ, Neustettin
1870 p. 9.
x«v«- EN. tantum δου. χατέπεφνον ὦ 325,
xeréntqgrs(v) quindecies, pl. 3. p. χατέπεφνον
v 329, conl. χαταπέφνῃ I'981, part. χαταπέφ-
vov P 539. Herod. ad ἢ. 1. Ἡρίσταρχος ὡς
082
τέμνων et ad Π 827 ὡς τέμνοντα" οὕτως καὶ
᾿Αρίσταρχος. ὃ δὲ Τυραννίων παροξύνει ὡς
λαβόντα, δεὺ τερον ἀόριστον ἐχδεχόμενος Qs.
καί μοι δοχεῖ ὃ Τυραννίων λόγῳ ὑγιεῖ χρῆ-
σϑαι. εἰ γὰρ πέφνω, - εἰς οὐ λέγομεν, ὑπο-
τακτικῶς δὲ πέφνω, πέφνῃς καὶ ἔστι δεύτερος
ἀόριστος, δῆλον ὅτι ὀφείλομεν χαὶ τὴν μετο-
χὴν ὀξίνειν. ὁ μέντοι "Aoíatapyoc «al τῷ
χαραχτῆρι τῆς φωνῆς ἐπείσϑη, χαὶ οὕτως
ἐβάρυνεν. ἐπεὶ γὰρ αἱ εἰς νων λήγουσαι με-
τοχαί, ἔχουσαι “πρὸ τοῦ v σύμφωνον zac ἐπι-
πλοχήν, ἦτοι , ἐβαρύνοντο ἢ περιεσπῶντο, οὐ-
δέποτε δὲ ὠξύνοντο, ἐδοχίμαζε χαὶ τὴν πέφνων
βαρύνειν, οὐχὲ ὀξύνειν. E. G. 464, 19 cf. Lehrs
Arist. 256 (264) La Roche ἢ. T. 341 Góttling
Accent 61; Spitzn. Dindorf Faesi La Roche χα-
ταπέφνων, Bekk. Baenml. χαταπεφνών scripse-
runt. occido, interimo. 1) 1' 281 εἴ E6v
Μενέλαον ᾿Αλέξανδρος χαταπέφνῃ, Hes. ἀπο-
χτείνῃ, Z 186 Βελλεροφόντης z. Ἀμαζόνας,
Z190 πάντας χ. B., Z 423 πάντας γὰρ κ. yi
λεύς | Bovolv £m εἰλιπόδεσσι, ὃ ὅ84 (Αἴγισϑος
"Ayeu£uvora) ἀνήγαγε xal x. δειπνίσσας, y 252
ὃ (Αἰγισϑος) αρσήσας z., Obi. facile suppletur.
s 198 Ζεύς, ὅς μὲν κα. βαλὼν ἀργῆτι κεραυνῷ,
ὦ 825 ,μνηατῆρας͵ z., P539 χερείονά περ. Q759
280 6 ὅν τ᾽ ἀργυρότοξος (vj βερνήτην») Ἀπόλλων. |
oic ἀγανοῖς βελέεσσιν ἐποιχόμενος κατέπεφνεν,
Schol. A ad Q 759 ἐν ἄλλῳ χαταπέφνῃ, sch.
AD ἀντὲ τοῦ ὃν συνέβη αἰφνιδίῳ χαὶ ὀξεῖ
ϑανάτῳ τελευτῆσαι, sch. y 280 de 'Menelai gu-
bernatore ἤγουν λοιμικῇ νόσῳ τετελεύτηκεν.
Ut Apollo viris, ita Diana fons mortem affert
A 173 199 Ἄρτεμις οἷς &y. B. ἐποιχ. zx, € 124
ὡρίωνα Ἄρτεμις ἁγνή | οἷς ἀγ. β. Emory. p
sch. HPQ οὐδέποτε παρ᾽ Ὁμήρῳ ὴ Ἄρτεμις τ
ἄρρενας qor εὐει" διό τινες ἀϑετοῦσι τοὺς στί-
χους, εἰ μὴ ἄρα τῆς ἱστορίας μέμνηται͵ ὡς τὸν
᾿ὡρίωνα πλημμελοῦντα εἰς αὐτὴν jus ἵνατο 7
Ἄρτεμις, 0 411 AnóAAov Ἀρτέμιδι ξὺν (φῦλ᾽
ἀνθρώπων) oic ἀ. B. ἐποιχ. z. 9) Z 183 τὴν
(Xiueipav) z. Βελλεροφόντης, A 574 ῷρίωνα
ϑῆρας ὁμοῦ εἰλεῦντα, τοὶς αὐτὸς 4. £v ὄρεσσι,
schol. BQT ὑποτίϑεται τοὺς ἐν “Αιδῃ τοι-
«ora πράττειν οἷα χαὶ ἐν ζῶσιν ἐποίουν, h.
Ven. 160 ἄρκτων B. τε λεόντων, τοὺς χ. ἐν
οὔρεσιν (0 585 v. }; ὥς τίς τε κατέπεφνε βοῦν
ἐπὶ φάτνῃ pro χατέε ἔχτανε, sed contra metrum
est) w 329 ὡς Ἠελίοιο βόας κατέπεφνον ἕταῖ-
θοι, Düntz. nur hier vom Schlachten von Thie-
ren', recte Àm. ,ermordeten, weil die Rinder
viderrechtlich geschlachtet wurden*, Hes.
χατέσφαξε, χατεφόνευσε. — Aut in exitu ver-
sus (decies) aut ante caes. 3. pedis, exc. wv 329.
χατα- ioo (fat. med. κατοίσεται) defero.
X 425 ov μ᾽ ἄχος ὀξὺ z. Ἄιδος εἴσω, paraphr.
λύπῃ χατάγοι ἔνδον τοῦ Ἅιδου. Ap. Soph.
97,8 χατάξειεν, Hes. χατάξει, schol. V χατοίσει.
χατα-φϑινύϑω (part. praes, fem. καταφϑι-
vó90voc) perdo. h. Cer. 353 z. δὲ τιμάς | ἀϑα-
νάτων cf. Bücheler h. 1.
χατα-φϑίω. Act. fut. χαταφϑίσει (c pro-
ductum est) s 341. Med. plusqu. -έφϑετο ὃ 363,
aor. sync. part. -φϑγμένοιο .X 988 y 196, -p9r-
μένοισιν ἃ 491 h. Cer. 347, infin. -φϑίσϑαι
P 183. Quinquies in Od., semel in Il., semel in
hymnis. Saepissime post 'caesuram 3. pedis (exc.
X 288 ε 341. 1) Act. perdo. ε 341 (Ποσει-
δάων) οὐ μὲν δή σε καταφϑίσει μάλα περ μεὲ-
νεαίνων. 2) Med. et pass. pereo. P 183 Ὀδυσ-
σεὺύς | ὠλετο τῆλ", ὡς χαὶ σὺ χαταφϑίσϑαι σὺν
χαταφέρω — χαταχέω
ἐχείνῳ | ὥφελες (v..l. καταφϑεῖσϑαι)
ὃ 363 χαί v) xtv ἤια πάντα Αναν τος
μένε᾽ ἀνδρῶν consumta, exhausta essent, cf. Καὶ
ger Gr. Spr. Π 54, 10, 1. Part. χκαταφϑίμ
mortuus, defunctus, entschwunden, in den
gegangen cf. Classen Beob. 59. X 288 z«í χει
ἐλαφρότερος πόλεμος γένοιτο | σεῖο xar.
u£voto (y. 1. κατακταμένοιο), paraphr. σοῦ χα
ταφϑαρέντος, γ 196 ὡς ἀγαϑὸν χαὶ παῖδα χα
ταφϑιμένοιο λιπέσϑαι | ἀνδρός (v. Ll ἀποφ
cf. schol. 44 798), A 491 πᾶσιν νεχύεσσι zi
φϑιμένοισιν ἀνάσσειν cf. x 530. Pro subst |
part. h. Cer. 347 ἍἍιδη κυανοχαῖτα, καταφϑε
μένοισιν ἀνάσσων. ib
κατα-φλέγω (fut. χαταφλέξω)οοιπθατο, X 512
ἀλλ᾽ ἢ τοι τάδε πάντα χαταφλέξω πυρὶ κηλέῳ,
schol. B παϑητιχὰ ταῦτα καὶ βιωτιχά" συνά
φανίζουσι γὰρ τοῖς τεϑνεῶσε τὰ κάλλιστα
ἐξασφαλιζόμενοι. αὐτὰ εἰς ἑτέρων μὴ
χρῆσιν. λέγει δὲ ὅτι ὄντως καταφλέξω ὁ
paraphr. I cf. Suid. sub πυρίφλεχτος: ἐφλι
ytvo γάρ, οὐ κατεφλέγετο df. — In tmesi y E
I 653 κατά τε φλέξαι (pro σμῦξαι) πυρὲ νῆας
Did. οὕτως σμύξαι. ᾿Αρίσταρχος οἷδε zal τὴ!
φλέξαι γραφήν. "Ὧν
κατα-φυλᾶδόν (φῦλον, de his ady. da Cur
Stud. I 116 L. Meyer vgl. Gr. II 554) per tribu
tributim. B 668 τριχϑὰ δ᾽ ᾧκηϑεν χατο
δόν (v. l. χατὰ φυλαδόν quae etiam legitui
Eust. 315, 41 et χαφφυλαδόν), Eust. 315, 8 |
ἀλλαχοῦ (B 362) διῃρημένως εἶπεν ἐν τῷ :
ἄνδρας χατὰ φῦλα, Hes. κατὰ ἔϑνη, parap
zat φυλάς.
κατα-χέω. Act. aor. χκατέχευας $ 38,
duodecies, τέχευαν Z 134, coni. χαταχεύῃ Ta
t 206, inf -χεῦαι H 461. Med. aor. sync.
ἔχυντο u 411 h. Ven. 298. Aut post arsin
pedis (novies) aut quarti pedis (sexies)
exitu versus (quater) ἢ) sensu proprio: def
effundo. 1)Act. a) Ῥ 282 ὅ σφωιν μάλα
κις ὑγρὸν ἔλαιον | χαιτάων κατέχευε, 8
ἐντεῦϑεν Ξενοφῶν. τὴν κεφαλὴν τῶν
ὕδατι πλύνειν ἀξιοῖ καὶ τὸ προκόμιον.
ἐλαίῳ τῷ ἀρκοῦντι λιπαίνειν, 11459 ciue
σας vido ec κατέχευεν ἔραζε ef. A54e
scut. 384. b) M 158 νιφάδες ὡς πῖπτον .
ἅς T! ἄνεμος ζαὴς ταρφειὰς AUTÉJEUEV
χϑονί, τ᾿ 206 (χεόνα) £vpoc κατέτηξεν,
φυρος καταχεύῃ (v. l. καταχεύοι), schol.
ἐχχέῃ, E 134 Θ ,385 πέπλον uiv χκατέχευ
vóv πατρὸς ἐπ᾿ οὔδει, schol. B τὰς -
λίσασα καταφέρεσϑαι ἀφῆχε. γυμνὴν δὲ
τὴν ᾿Αϑηνᾶν παρέστησεν, Eust 599, 4i
περόνης ἀρϑείσης καταῤῥέων αὐτὸς £
ἔδαφος φαίνεται... . χαὶ ἄλλως δὲ τὸ
τὴν τρυφερότητα τοῦ πέπλου δηλοῖ.
E 1845. οἱ ἀστερίσχοι, ὅτι ἐνταῦϑα
λῶς κεῖνται, ἐν δὲ τῇ "óleo μάχῃ (98
δεόντως. ὁ δὲ Ζηνόδ. τούτους ji
ἐχείνους δὲ καταλείπει. Didym. 6 385 d.
ἐν τῇ τοῦ Διομήδους ἀριστείᾳ (E 194)
ἐπεξείργασται. ἠϑέτει χαὶ Ἀριστοφάνης"
νόδοτος δὲ οὐδὲ ἔγραφεν, Z 194 ϑύσϑλα yc
κατέχευαν ὑπ᾽ ἀνὸρ. Αὐχούργου | $&c ὑμὲ
βουπλῆγιε (v. l. χκατέχευον) humi profudei
proiecerunt, H 461 τὸ (τεῖχος) μὲν εἰς ἕ
χαταχεῦαι (χατάχευε L., χατέχευε
χεύσω G., -χεῦσαι Mor. Lips.) detrudere inm
opp. ἐπιχεῦαι, Eust, 691, 38 ῥᾷον χαταγα)
schol. AV (στίχους «β΄, '443— 464) ἠϑέτου!
περὶ ZnvoÓ. χαὶ Ἀριστοφάνη xai αὐτὸς ""
]
I
s
καταχϑόνιος --- χατέδω
σταρχος. 2) Med. μ 411 ὕπλα τε πάντα | εἰς
ἄντλον (q. v.) κατέχυντο, h. Ven. 228 ἐπεὶ πρῶ-
-" πολιαὶ κατέχυντο ἔϑειραι καλῆς ἐκ χεφα-
jc εὐηγενέος τε γενείου (cod. M κατέχοιντο).
τῇ sensu translato: infundo, offundo τενί τι.
I' 10 ὄρεος κορυφῇσι νότος κατέχευεν ὀμίχλην,
de aor. cf. Naegelsb. adu. ad I' 4, ἡ 42 ᾿᾿ϑήνη,
1 ῥά οἵ (σφισιν Zenod.) ἀχλὺν | ϑεσπεσίην
τατέχευε, B 12 9 θ8 ϑεσπεσίην δ᾽ ἄρα τῷ γε
piv κατέχευεν Avr, $19 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ᾿ϑήνη
, ϑεσπεσίην κατέχευε χάριν κεφαλῇ τε Gl
ὄμοις (v. 1. χεφαλήν τὲ καὶ ὦμους), 6 935 τῷ
εἰ χάριν κεφαλῇ τε καὶ ὦ., cf. schol. Πρ, Eust.
451. ,6 χ. ἀντὶ τοῦ διὰ παντὸς τοῦ σώματος
ἐριήγαγε, x«l ἔστι καιριωτάτη ἡ λέξις ὡς
d ὑγροῦ περιχεχυμένου ῥηϑεῖσα, διὰ τὸ χα-
ἐεν τῆς τοῦ véov ἐπιφανείας. i 408 μὴ σφῶιν
᾿λεγχείην καταχεύῃ | Αἴϑη (v. l. καταϑείη) ne
obis opprobrium offundat, "paraphr. ὄνειδος
πιβάλῃ cf. schol. B, & 38 χαί χέν μοι ἐλεγ-
᾿εἰην χατέχευας (χατέχευσας Eyvsex: 100, νὶὶ:
ουλυδάμας μοι πρῶτος ἐλεγχείην χαταχεύει
j)ro ἀναϑήσει) Eust. 1260, 25, sed cf. Hofimann
|. 1, B 670 x«t σφιν ϑεσπέσιον πλοῦτον κατέ-
Κρονίων, paraphr. κατέπεμψε, eis dendi
8. abunde eis tribuit, Hor. carm. 1, 28,
nultaque merces tibi defluat aequo ab e
dston. Πίνδαρος (Ol. 7, 50) χυρίως δέδεκται
ουσὸν voc τὸν Δία, Ὁμήρου μεταφορᾷ χε-
onuévov διὰ τοῦ χατέχευε πρὸς ἔμφασιν τοῦ
ρύτου, schol. D ἱστόρηται γὰρ Ott τοῖς Ῥο-
oic χρυσὸν ἔβρεξεν ὃ Ζεύς, ἐπεὶ πρῶτοι γε-
μένῃ τῇ Αϑηνᾷ ἔϑυσαν, quae fabula a re-
ontioribus est ficta. Fuerunt qui (teste schol.
ind. VII 62) versum spurium iudicarent, Ari-
hus maxime Pindari auctoritate adductus
Jut retineret versum cf. Lehrs Arist. p. 188
engebusch Hom. diss. I 168, Wolfius et Bekk.
punxerunt cf, Am. app. ad / 670. In tmesi
gitur act. praes. part. χατώ - χέοντα à 556,
fovrec quinquies, χέοντας z 409, fem. χέουσα
üinquies, eR Z 459, χέουσαι x 441, aor.
e) O 50 2 245 433, χεῦεν quater, ἔχευαν
408 (sec. La Roche), χεῖαν .E 4858. χ 463
ec. plurimos). Med. aor. ;5to Y 282 (plusqu.
iro Il 123) Formae act. leguntur in exitu ver-
ls exceptis X 436 P 619 4 433 o 527. 1) sensu
oprio. 1) Act. a) Ξ 488 s. χὰἀδ δέ oi (dat.
]h.) ὕδωρ | χεῦαν, A 418 X 94 428 Θέτις κατὰ
Qv χέουσα, Z 459 ἰδὼν z. δ. χέουσαν, ὃ 556
κατὰ δάχρυ χέοντα, « 201 570 45
6 4 12 ϑαλερὸν z. ὁ. χέοντες, « 409 9. x. ὁ.
Ὄντας, Z 496 $9. x. ὃ. χέουσα, X 441 9. z. δ.
σαι, I' 142 τέρεν κατὰ δάκρυ χέουσα. κατά
e. κατὰ παρειῶν cf. π 190 et Hoffm. Tmes. 2,
1; v. l.zat& δαχρυλ. vel καταδάκρυλ., sed cf.
assen Beob. 71 et s. Y. δάχρυ p. 271. b) P619
& à? arie χεῦεν ἔραζε emisit, paraphr. ἀπ-
lave, ὁ 527 xat& ὁὲ 1 πτερὰ χεῦεν ἔραζε de
ipitre qui inter volandum discerpit columbam.
ΒΕ pg) O 50 χατὰ δ᾽ ἠέρα πουλὺν ἔχευεν,
ἐ cf. E 716, ubi omnes codd. περί exhibent.
vov δὲ ᾿ϑεὸς zar ἀπείρονα χεῦεν, σ
δι ᾿4ϑήνη) χούρῃ Ἰκαρίοιο κατὰ γλυκὺν ὕ ὕπνον
| [Ev&v, À 245 Uem δὲ παρϑενίην ζώνην, κατὰ
. Ζηνόδ.
| ὕπνον 2. ἔχευεν, schol. Η ἀϑετεῖται.
Ὁεῖ τὸν στίχον. A 493 ἣ δὲ GG. υται-
στρη) oL τε χατ᾽ αἶσχος ἔχευε χαὲ ἐσσο-
"joi ὀπίσσω | ϑηλυτέρῃσι γυναιξί offudit
1 ignominiam, ἢ Eust. 1693, 12 τὸ x«t' αἰσχος
ἐν ἤτοι χατέχεεν αἰσχύνην, Ὅμηρος μὲν
^
'
*
d
685
δοτιχῇ ἐνταῦϑα συνέταξεν, οἱ δὲ ὕστερον μετὰ
γενιχῆς ποιοῦνται τὴν σύνταξιν, χ 408 αἱ δὴ
ἐμῇ κεφαλῇ xac ὀνείδεα χεῦαν (La Roche
ὀνείδε᾽ ἔχευαν) οἵ. Eust. 1933, 58; schol. zn
ὀνείδεα: yg. κατ΄. 2) Med. Y 982 ὃ '$o ἀλευά-
μενος δόρυ ἔστη, κὰδ δ᾽ ἄχος οἱ χύτο μυρίον
ὀφϑαλμοῖσεν, ofiusum est oculis eius, paraphr.
κατεχύϑη αὐτῷ. Herm. Orph. 718 coni, χὰδ δ᾽
ἄρ᾽ ἄχος χύτο, Bentl. χὰδ 0" ἀχλὺς χύτο, Eust.
1208, 48 χεῦεν ἀχλ vv v. Spitzner 1. l.| 1l 123
τῆς ὁ" αἶψα κατ᾽ ἀσβέστη κέχυτο φλός diffusa
est amma, Ariston. ἔστε γεὲν ἐχ πλήρους λα-
Betv «Gt, ᾿εἶτα σβεστή τὸ συμβαῖνον ἐπιϑετι-
κῶς" ἔστι δὲ καὶ χατὰ συ ναλοιφὴν ἀσβέστη...
Ἀρίσταρχος κατὰ βαρεῖαν τάσιν ἀσβέστη, schol.
bL μόνως ἀσβέστη ἀναγνωστέον, οὐ χατα-
σβεστή, e χέχυτο ὡς ἐπὶ ὑγροῦ χαταχυϑέν-
τος ἐμφαντικῶς τῷ ῥήματι χρῆται διὰ τὸ τάχος
καὶ τὴν ὁρμὴν τῆς τοῦ πυρὸς διαδόσεως. Prae-
positione vero cum verbo iuncta cum non ha-
beamus, quo genet. τῆς apte referatur (agitatur
enim dat.) rectius videtur cum Hoffm. 'T'mes. in
ΠΕ EXTA praepositionem postpositam cum τῆς
iungere, v. s. κατά III 2 a 0. p. 664 et II 2. p. 661,
de reliquis locis in tmesi positis v. ut l1. —
8 E. G. 307, 95 χατεξέχεε, καταχεϑῆναι ἐποίησε,
Hes. ll, "445, 88. 4l χατέβαλεν, κατέϑηκεν,,
ἥπλωσεν, χατέῤῥιψεν.
χατα-χϑόνεος (χϑών cf. L. Meyer vel. Gr.
ll 441 Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 755)
subterraneus, sub terris versans, opp. Eug d o-
γιος. 1 457 ᾿Ζεύς τε καταχϑόνιος καὶ ἐπαινὴ
Περσεφόνεια ds e. Ἅιδης. Eust. 763, 50 ὑπό-
γειος. Ζεὺς χοινὸν ὄνομα Διὸς καὶ Ποσειδῶ-
voc zal “Αιδου τῶν ἀδελφῶν. Bichter, die
hom. Vorstellungen v. Hades, Dresden 1873 p. 12
Hades hat einst oben in den Lüften s. Rosse
gestachelt. Damals hiess er nicht Hades, sond.
Zeus d. i der leuchtende (Himmel), der ja nur
zu oft sich mit Wolkenhüllen bedeckend un-
sichtb. ἀΐδης wird. Dafür spricht ferner der
N.Zeus, sozusagen der Familienname des Tl'odten-
gottes, zu dem spàter das Epith. xec«y9. trat.*
cf. enam Ritz, de Hom. relig. auctore 11, Hers-
feld 1868 p. 21. Hes. κατὰ τῆς γῆς. ἢ ὃ &ónc
οἵ, E. M. 409, Geppert Urspr. d. hom. Ged.
1 107 expunxit, — ἰὴ schol. HQ ad ε 106 ci-
tatur & 502 Κύκλωψ, «t κέν τίς σε καταϑνη-
τῶν ἀνθρώπων εἴρηται, quo in loco pro χαταϑν.
Scriptum est χαταχϑονίων.
κατ-έδω. Praes. χατέδουσι(») novies, part.
χατέδων Z 202, -εδόντων τ 159, fut. -ἔδονται
X 89 q 3063. Saepius in Od. (novies) quam in
Il. (quater) Nusquam in hymnis. χατέδοντες,
κατέδονται in fine versus, χατέδουσε aut post
arsin 4. pedis (ter) aut in exitu v. (sexies. co-
medo. translate: absumo. 1) .X 89 q 363 σὲ
. κύνες ταχέες κατέδονται (φ 8608 v. 1. χκατέ-
δουσιν), T 31 μυίας, αἵ ῥά τε φῶτας ἀρηϊφά-
τους κατέδουσιν, “ὦ 410 εὐλαί, αἵ ῥώ τὲ q. d.
χατέδουσιν. 9) ὦ 110 ἄνδρας ὑπερφιάλους, οἵ
τοι βίοτον χκατέδουσι, schol. β' 313 σημειοῦ-
ται ᾿Αριστοφάνης, ὅτι ἱχανὰ ἔτη ἐγεγόνει ἀφ᾽
οὗ οἱ μνηστῆρες συνήχϑησαν. τοῦτο δὲ πρὸς
τὸ ἐν τῇ Νεκυίᾳ (A 116), ὅτι δεῖ εἶναι οἵ τοι
βίοτον χατέδοιεν", οὐ κατέδουσιν". Aristar-
chus scripsit χατέδουσιν, cf. schol. ad 4 115 οὐκ
ἐνηήλλακται ὃ χρόνος, οὐ γὰρ ἦσαν οἱ μνηστῆ-
ρες συνηγμένοι εἰς τὸν οἶχον Ὀδυσσέως. de
praes. v. etiam Fàsi ad 4 116 et praef. Od. p. 36;
ν 396 428 o 32 (ὑποπτεύει Διονύσιος schol. HQ)
684 χατέερξε —
οἵ τοι βίοτον κατέδουσιν,
o 918 ὄνοσαι, ὅτι τοι βίοτον χατέδουσιν ἄνα-
χτος, t 159 ἀσχαλάς δὲ πάις βίοτον χατεδόν-
των γιγνώσχων, t 534 χτησιος ἀσχαλόων, τὴν
οἱ κατέδουσιν ᾿Αχαιοί (D κατέχουσιν), B 291
χατέδουσι βιαίως οἶκον Ὀδυσσῆος. 8) Z 202
ὃν ϑυμὸν κατέδων, πάτον ἀνθρώπων ἀλεείνων,
Οἷς. Tusc. 8, 26, 63 ipse suum cor edens, Kóchly
de Il. carm. diss. VI p. 5s. versus 200—2 ex-
punxit. In tmesi legitur P 542 dc τίς τε λέων
χατὰ ταῦρον ἐδηδώς, schol V 7j διακοπὴ τῆς
λέξεως τὸν εἰς πολλὰ διεσπασμένον παρέστησε
ταῦρον. οὐ τοῦ μέτρου ἀπαιτοῦντος" παρὴν
γὰρ φάναι ταῖρον κατεδηδώς, v. S. χατά ] 3.
^ Hes. Suid. κατέδων: κατεσϑίων cf. Lex. Seg.
Bachm. 272, 14. — Fulda Spr. d. hom. Ged.
p. 37; de accus. cf. La. Roche h. St. $ 86, 4.
κατ-έερξε et χατώ.. ἐέργνυ v. s. χατέργω
et χατέργνυμι.
κατ-είβω idem quod χαταλεέίβω. Act. praes.
du. χατείβετον q 86. Med. praes. part. z«tei-
βόμενον O 37 s 185 h. Ap. 85 9 261, z«tast-
βόμενον Ξ 978 v. l, impf. χατείβετο Q 794
ἀνδρῶν μνηστήρων,
Ὁ,
ε 159. Aut post caes. 3. pedis aut post thesin Ὁ
1. pedis. 1) Act. defundo, effundo. $ 86 &
δειλώ, τί vv δάχρυ κατείβετον (schol. A P201
δάκρυα χκατείβετα). 2) Med. a) defluo. Q 194
ϑαλερὸν δὲ χατείβετο δάχρυ παρειῶν. 0 37
s 185 ἢ. Ap. 85 zai τὸ χατειβόμενον Στυγὸς
ὕδωρ, Styx ex Oceano profluens defluit ad in-
feros (opp. ἵπερϑεν) ibique £z πέτρης χατα-
λείβεται ἠλιβάτοιο ὑψηλῆς (Hes. theog. 786),
Eust. 1004, 55 z. λέγεται, ἤγουν χαταῤῥέειν
ix πέτρας εἴ. 1529, 35; Preller Gr. Myth.
I? 98 s, de partic. χατειβόμενον cf. Classen
Beob. 63; schol. H ad ε 185 79. καὶ ὕδατος.
πρὸς ὃ ἐσημειοῦτο ᾿ἠριστοφάνης, & 278 v. l.
ὥμνυε δ᾽ ἐκ πέτρης͵ καταειβόμενον Στυγὸς
ὕδωρ (pro ὦμνυε δ᾽, ὡς ἐχέλευε, ϑεοὺς δ᾽ ὀνό-
μηνὲν ἅπαντας) schol. V, cf. Spitzn. h.l, d 261
τὸ (ὕδωρ) δέ τ᾽ ὦκα χατειβόμενον κελαρύζει.
b) de vita quae effluit ε 152 χατείβετο δὲ γλυ-
χὺς αἰών | νόστον ὀδυρομένῳ, schol. V ἐν δά-
χρυσιν ἣν αὐτῷ ὃ τοῦ βίου χρόνος zal zats-
τήχετο, sch. B ζατέρρει, ἐφθείρετο, ἀνηλίσχετο
cf. sch. T, Ap. Soph. 96, 11 Eust. 1528, 52. —
In tmesi act. praes. χατά - εἴβεις Π 11, εἴβει
T 393, opt. εἴβοι zx 332, part. εἴβων 2 391 ὦ
980, impf. sige(v) Q 9 ὦ 234. Tantum in for-
mula χατὰ δάκρυον sip. et in exitu versus.
ὦ 934 χατὰ δάκρυον tige, ὦ 980 z. 0. εἴβων
(v. 1. δάχρυα λεΐβων), A 391 ϑαλερὸν x. ὅ. εἰ-
βὼν (καταδάχρυον ACDLN), 9 9 ϑαλερὸν z.
ὅ. εἶβεν, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (6—9),
ὅτι εὐτελεῖς εἰσίν... προηϑετοῦντο καὶ παρὰ
᾿ριστοφάνει. Π 11 τέρεν z. ὃ. εἴβεις, schol.
V χατὰ δάχρυα (sic) εἴβεις: χατείβεις, κατα-
στάζεις, T 893 τέρεν «. δ. εἴβει (Ap. Soph. 63,
91 ϑαλερόν), π 332 τέρεν x. ὃ. εἴβοι (v.l. εἴβῃ).
de tmesi v. s. χατά I 1. — Ap. Soph. 96, 11.
χατείβετο: διεφϑείρετο, κυρίως δὲ τὸ xarto-
ρεῖτο εἴ. Hes. ἃ
[χατ-εελύω (Tantum fut. in tmesi κὰδ εἰλῦσω)
involvo, obtego, cooperio. Φ 3185. χὰδ δέ μιν
αὐτόν | εἰλύσω ψαμάϑοισιν ἅλις χέραδος πε-
ριχεύας μυρίον, v. l. ἰλύσω (ἰλύς), paraphr. ζα-
ταχαλύψω, Eust. 1237, 56 χαταχρύψω, cf. Hes.,
de tmesi v. s. χατά I 2a.]
χάτεειμε (εἰμὴ. Act. praes. κέτειμι 0/508,
χάτεισι A 492 Y 994, infin χατίμεν XX 457,
part. χατιόντα v 967, χατιοῦσα «1 475, κατιοῦ-
χατενήνοϑε
σαν x 412, impf. χατήιεν z 159. Med. aom
χαταείσατο “ 358. 1) deorsum eo, descen
a) proprie. 4 475 Ἰδηϑεὲν χατιοῦσα, X 45
χατίμεν δόμον Ἄιδος εἴσω, Y 994 Πηλείω
δαμεὶς Αἰδόςδε χάτεισιν, x 159 0 μὲν πὸ
μόνδε χατήιεν ἐκ νομοῦ ὕλης, o 500 εἐς 6
ἰδὼν ἐμὰ ἔργα κάτειμι de montano illo loe
qui dictus est Κόρακος πέτρη οἵ, Am. h |
b) translate. de fluvio: “ 492 πλήϑων ποτὶ
μὸς πεδίονδε χάτεισιν | χειμάρρους ze ὄρεο
φιν, decurrit, Ariston. Ζηνόδ. yg. δίηται Nm
δὲ χάτεισι τὴν ἐξ ὕψους χαταφορὰν Ono!
schol. BL τὸ χάτεισι τὴν ἀκώλυτον ὑποφαΐ
ὁρμήν. de navi: ex alto in portum del
appellit i.q. χατάγεσϑαι. zx 472 νῆα ϑοὴν
μην κατιοῦσαν | ἐς λιμέν" ἡμέτερον, Ἐπβί. ἢ
98 z. 0 ἐστι χκαταγομένην εἰς γῆν, xut
d
m
d
νουσαν, ἐλλιμενιζομένην. de hasta: deter
4 358 μετὰ δούρατος ᾧχετ᾽ ἐρωήν, ὅϑε
χαταείσατο γαίης (γαίῃ C., schol. M 108 He
ΤΙ 422), paraphr. ὅπου αὐτῷ χατῆλϑεν ἐπὲ γ᾽
cf. N 504, E. M. 495, 1 χαϑώρμησε, χκατῇ
E. G. 304, 92 παρὰ τὸ χάτω καὶ τὸ siut, T sx
εὐομαι, κάτωϑεν ἦλθεν, Suid. zat
Eust. 849, 37 χατῆλϑεν quod cum ἐπεεξ
comparavit; Herodian. ψελωτέον " ἀπὸ
εἴδω βαρυτόνου ὁ σχηματισμός. sch. BL.
παρὰ τὸ εἴδω. ἢ κατήχϑη, παρὰ τὸ εἴω
λοῦν τὸ πορεύομαι, sim. Hes. II 425
χαὶ κατεπλήγη εἰς τὴν γῆν, ἢ κατεφάνη.
Arist? 8514 (1 897): Mirum esset, si Herod
perverse hunc l.intellexisset ut z. ab εἶ
rivaret. Hoc illis posterioribus relinqu
quorum commenta im sch. DL legimus,
tilóc in sch. codicis A puto invito auctore α
grasse. Fortasse fuerunt qui a z«9 - Ea
ἕημὸ derivarent, sensu intransitivo iique 8
rod. refutati. Hoffm. vero (qu. hom. ὃ 12
qui vituperat Lehrsium, deducit ab side
terpretatur ,ubi ei huzi apparebat hasta. ἢ
deo cf. Herm. Vis. 638a. » 967 τὸν
χατιόντα βάλον δουρί | ἀγρόϑεν (v. l. πθ
órra) rure redeuntem. — de accus. loci v. Hk
mann Tmes, I 17 La Roche h. St. p. 1 Ἢ
Hes. II 440 Phot. χατέρχεσϑαι. |
χατ-εεναέρω (tantum med. aor. zar
occido. 4 519 οἷον τὸν Τηλεφίδην χατενῆθ'
(DL χατενῴρατο) χαλχῷ. Hes. ἀπέχτξει
Friedlànder 2 hom. Worterverz. 802.
χατ-εναντέον (neutr. adi. pro adv. ef
Roche h. St. p. 64. Hoffm. h. Unters. IL,
adversus, obviam. Goebel Homerica 1
interpretatur, cum ἀντί — ὠπί sit, χατὶ
d 567 εἰ δέ χέν οἱ προπάροιϑε mó
εναντίον ἔλϑω (v. 1. L. Lips. χατεναντίος, E
1951,34 χατ᾽ ἐναντίον cf. Hoffm. Φ et X 815,7
χκατ-ενήνοϑε (perf. cum vi praes. et 3m
insidet, cf. Buttm. Lexil. I 267. h. Cer.279 Ὁ
δὲ φέγγος ἀπὸ χροὸς ἀϑανάτοιο | λάμπε ὃ
ξανϑαὶ δὲ κόμαι κατενήνοϑεν ὥμους, ἢ
δ᾽ ἐπλήσϑη δόμος ἀστεροπῆς ὥς, comu |
bant umeros, Doederl. Gl. 715: ἃ rad. dv, ὁ
prosilire, hervorgekommen sein, transitive C0!
praegnanti; Goebel Homerica, Konitz 1861 [
.zlünzte daran die Schultern herab, (rad. δ᾽
glànzen) sed Hes. scut. 269 χόνις χατενῆν
ὥμους ist daran hinabgeweht (rad. ἀν I we
cf. eund. Ztschr. für óstr. Gymn. 1858 p-
volgo: defluebat, decurrebat, ut La Roche ἢ
p. 118 cf. Wentzel verba in 9o p. 16. ἢ
χατενήνοϑεν cum plur. χόμαε junctum Sub
κατένωπα — χατερύχω
x schemate, quod vocant Pindarico explicent
f. Baum. h. 'L et La Roche h. St. p. 118 adn.;
fensus plurali Ruhnk. scripsit ξανϑὴ δὲ χόμη,
uod recepit Bücheler; Franke censet veteres
oetas his verbis, quorum originatio satis iam
ntiquo tempore ignorata esse videatur, tanquam
decl, adverbiorum instar, usos esse.
κατένωπα S. χατενῶπα in conspectu, coram
- genet.). Ὁ 320 αὐτὰρ ἐπεὶ x. ἰδὼν “αναῶν
qo | σεῖσε, Herod. ᾿Αρίσταρχος ὡς κατὰ
μα, ἀπ’ εὐθείας τῆς ὦὧψ, ἥτις αἰτιατικὴν
£L τὴν ὦπα ὃ δὲ ᾿Αλεξίων καὶ οἱ πλείους
ς χατέναντα, οἷς καὶ βέλτιον πείϑεσϑαι, ἵνα
ἀπὸ τοῦ χατενώπια χατὰ συγχοπὴν Χατέ-
πα... ἔνεστι μέντοι βοηϑῆσαι, χαὶ τῷ Apt-
άρχῳ οὕτως, ὡς ἐνωπή 7 πρόσοψις, παρ᾽
στιν αἰτιατικὴ, ἐνωπὴν. ὃν οὖν τρόπον
I» ἐωκὴν (xu εἶπε μεταπλάσας, οὕτως xal
ἣν ἐνωπὴν ἐνῶπα προπερισπωμένως, sim. E.
|.496, 7 E. G. 307, 26 Eust. 1017, 61 cf. schol.
IL. Aristarchus sec. Lehrs Arist.299 (311) et sec.
skk. seripsit χατενῶπα, sec. La Roche videtur
ripsisse x«t" ἐνῶπα cf H. T. p. 294; Hesych.
1st. 1100, 41 Spitzn. (q. v.) Baeuml. La Roche
xipserunt xav ἐνῶπα, E. M. 344, 57 Bekk.
tvGyt«, sec Suid. Faesi Düntz. χατένωπα
| ἔνωπα ut ἔναντα, sed Lobeck parall. I 169
usa nulla cur χατένωπα scribatur quasi con-
hetum ex zerevo c, sed retinemus ze? ἐνῶπα
m Aristarcho, utique non ut illi visum, χατὰ
ἀπλασμόν͵ sed tanquam residuum obliterati
minativi ἐνώψ". — Eust. 1100, 41 εἴη δ᾽ ἂν
X. ἰδεῖν ταὐτὸν τῷ κατ᾽ ὄσσε ἰδεῖν [Us 167),
aphr. χατὰ πρόσοψιν, schol. BL χατὰ πρόσ-
τον, Hes. II 442 κατ᾽ ἐναντίον, κατ᾽ ὄψιν, Suid.
etiam Goebel Ηοπι., Konitz 1861 p. 30.
χατεπάλμενος v. 5. χατεφάλλομαι.
“χατ-επείγω, urgeo, opprimo. Tantum in
esi. Ψ 623 ἤδη γὰρ χαλεπὸν χατὰ γῆρας
Lye, Schol. A yo. καὶ ὀπάζει καὶ ἱκάνει χαὶ
“ξεσὲ, minus recte Eust. 1320, 29 δῆλον ὡς
Ἅἰδου ,»χατεπείγει καὶ πρὸς ϑάνατον, h.
n. 933 πάμπαν στυγερὸν κατὰ γῆρας ἔπειγεν.
|Hes. χατασπεύδει, paraphr. ll. £zezo20v9et.
|tmesi v. s. χατά 1 2a]
kevénsqve v. s. xev EN.
1 Ero et κατ-ἐργνυμε(εέργω, εέργνυμι).
Β΄. χατέερξε (ἔξερξε sine augm.?) includo. h.
rc. 356 ἐπειδὴ τὰς (βόας) ἐν ἡσυχίῃ κατ-
j&e (quod Herm. ex tribus codd. Par. resti-
| pro volg. χατέρεξεν) cf. Baum. h. l; in
i tantum impf. ἐέργνυ (ἐξέργνυ sine augm. 2).
8 ῥάβδῳ πεπληγυῖα χατὰ συφεοῖσιν E
Jol. Η μάνδραις συνέχλειεν, v. etiam s. χατά
183, *
ἰατ-ερεέπω (aor. χατήρτἵπε, perf. -ερήριπεν).
et perf. sensu intrans. concido, corruo, col-
or. Tantum in Il. X 55 “τεῖχος μὲν γὰρ δὴ
' ipte, , paraphr. ᾿χατέπεσεν. transl. E 92
^A ὃ UP αὐτοῦ (ὄμβρου) ἔργα κχκατήριπε
δ αἰζηῶν procidunt, Verg. Aen. 2, 306 tor-
B Sternit agros, sternit sata. — Hes. χατέ-
&, πέπτωχε cf. E. G. 306, 60. de perf. v.
ad x 88 app.
! τερητύω (impf. χατερήτῦὕε(ν) « 81 τ 545,
. φήτῦον 1465). cohibeo, retineo. ε 81 7j μέν
| ἔρυκε Καλυψώ, ὡς δ᾽ αὕτως Κίρκη
, d ἐν μεγάροισιν, I 465 ἡ μὲν πολλὰ
οὔ Biooop ovo: χατερήτυον ἐν μεγάροισι,
de conatu, paraphr. κατεῖχον, τ 545 φωνῇ
Vootén χατερήτυε (Sc. με) φώνησέν τὲ cohi-
MB
685
bebat, revocabat a lugendo cf. z 43.
post caesuram 3. pedis.
κατ-ερύκανω͵ (praes. imp. χατερύχανε) re-
tineo. € 918 μή μ᾽ ἐθέλοντ᾽ ἰέναι zx. (v. 1.
χατερύχακε), paraphr. κώλνε.
κατ-ερύχω. Act. praes. ind. κατερύχω 2 518,
-ερύχει A 9 « δῦ o 73, -eve 3 34] v. L, opt.
τερύχοι f 2 584 v. L, imper. -ἔρυχε α 815, "impf.
κατέρυχες Ὡ 711, “ἔρυχε undecies. Pass. praes.
χατερύχομαι ὃ 377, τερύχεται « 197 ὃ 498 552.
Saepius in Od. quam in IL, nusquam in hymnis.
Formae act. leguntur aut in exitu versus (octies)
aut post arsin 3. pedis (decies) exc. 8 241 v. ].,
formae pass. post arsin 3. pedis (quater) I. Act.
detineo. 2 retineo quem quo est loco, cohibeo.
Z 192 4 226 αὐτοῦ μιν zatépvze, δίδου δ᾽ ὅ
γε ϑυγατέρα ἥν, apud se, paraphr. κατέσχεν,
Z 518 ἡ μάλα δή σὲ χαὶ ἐσσὺ μενον χατερύκω |
δηϑύνων, II 9 “χούρη, A 9 ἅμα μητρὶ ϑέουο᾽
ἀνελέσ e ἀνώγει, | εἱανοῦ ἁπτομένη, καί τ᾽
ἐσσυμένην χατερύχει, paraphr. 20) eL. de ho-
spitio 0 13 icov κακόν ἔσϑ᾽, ὅς v οὐχ ἐϑέλοντα
νέεσϑαι | ξεῖνον ἐποτρύνει, καὶ ὃς ἐσσύμενον
κατερύκει (v. 1. χατερύχῃ vel -xo), « 315 μή
μ᾽ ἔτι νῦν κατέρυκε λιλαιόμενον περ ὁδοῖο,
« 55 τοῦ ϑυγάτηρ δύ στηγνον ὀδυρόμενον χατε:
ρύχει, ψ 334 Καλυψώ, ἢ δή μιν χατέρυχε λι-
λαιομένη πόσιν εἶναι. 9) prohibeo. γ 345 ἱέ-
σϑὴην ἐπὶ νῆα νέεσϑαι. Νέστωρ δ᾽ αὐ κατέ-
QvxE, ὦ 51 καί νύ χ᾽ ἀναΐξαντες ἔβαν ἐπὶ vijec, |
εἰ μὴ ἀνὴρ χατέρυχε, Νέστωρ, 0 412 pen
χατέρυχε, Διὸς δέ σφ᾽ ἔννεπε μῦϑον, à 984 π
430 y 409 ἀλλ᾽ Ὀδυσεὺς χατέρυχε χαὶ ἔσχεϑεν
ἱεμένω (ove, qv) περ, ?P 734 xat νύ xtv ἐπά-
λαιον οἰ εἰ μὴ ᾿Αχιλλεὺς αὐτὸς ἀνίστατο xal κατ-
ἔρυχεν, paraphr. χατεχώλ vot, Ῥ 491 x«t νύ χε
δὴ προτέρω ἔτ᾽ ἔρις γένετ' ἀμφοτέροισιν, Ι εὲ
μὴ Ay. ἀνίστατο χαὶ κατέρυκε (v. 1. pro χαὲ
φάτο μῦϑον cf. schol. Δ), quod receperunt Bekk.,
Faesi, Düntz. Bàuml, x. q. μ. legunt Spitzn.
La Roche, Dind. 3) Q 71s τίς μὲ ἐνίπτοι,
ἀλλὰ σὺ τόν à ἐπέεσσι ,“παραιφάμενος χατέ-
θῦχες, σῇ τ’ ἀγανοφροσύνῃ καὶ σοῖς ἀγανοῖς
ἐπέεσσιν, paraphr. χατεῖχες. Eust. 1374, 61 σὺ
αὖϑις πιἀρεμυϑοῦ, χατεπόδων λόγοις χαὶ χω-
λύων τὸν ἐνίπτοντα. 4) reprimo, inhibeo. a) vue.
B 941 οὐ τι παύρους μνηστῆρας χατερύχετε,
Kayser ,in der Forts. ihres Unfugs niederhaltet,
aufhaltet", sed cf. schol. HMQS Ῥιανὸς γρά-
φει χαταπαύετε. x«l λόγον ἔχει διὰ τὸ χαὶ
τὸν μάντιν εἰπεῖν καταπαύσ. (v. 168. 244), quam
Rhiani emendationem omnes recentiores praeter
Dind. Kayser receperunt, cf. Nitzsch Anm. zur
Od. I p. 100 et 1 , Mayho de Rhiani stud. Hom.
p. 60. Pb) vi. $2 584 μὴ ὃ μὲν ἀχνυμένῃ κρα-
δίῃ χόλον (Puoi xóAov, ot δὲ κόπον. ἄμει-
νον δὲ γόον cf. Ma hoff p. 56) οὐ χατερύχοι
sec. V (v. 1. χατερύξἢ) pro οὐχ ἐρύσαιτο, nicht
zurückhalte, freien Lauf lasse. II. Pass. deti-
neor, retineor. « 197 ἔτι που (Ὀδυσσεὺς) ζωὸς
χατερύχεται εὐρέι πόντῳ, Ι νήσῳ ἐν άμφιρ,,
9 498 εἷς δ᾽ ἔτι που ζωὸς χκατερύχεται εὐρέι
πόντῳ de Ulixe, schol. Η Ζηνόδ. τοῦτον περι-
γράφει cf. La Roche h.l, ó 552 ζωὸς £2, εὐρέι
7.,0 817 ἐγὼ oU τι ἑχὼν χατερύχομαι, ἀλλά
νυ μέλλω l ἀϑανάτους ἀλιτέσϑαι. In tmesi 63
ἡ ur ἐρύξει γῆ qv σίζοος, 1j τε χατὰ χρατερόν
περ ἐρύχει cohibet, paraphr. χατέχει, cf. Hoft-
mann h.l]. — Sy ynonyma coniunguntur zer£ovzs
zel ἔσχεϑεν ὃ 984 π 430 χ 409. — Hes. κατέχει,
aor, ἐπέσχεν, ἐκώλυσεν.
Ubique
686
z«t-£oU« (act. aor. χατείρῦσεν ε 961, pass.
perf. χατεέρυσται ὃ. 151, iuf. χατειρύσϑαι 5332
t 989) detraho. deduco, apud Hom. tantum de
navibus. 1) Act. s 261 μοχλοῖσιν Ó? ἄρα τήν
ys (vie) z. sic ὅλα δῖαν cf. E. M. 592, 29.
2) Pass. 9.151 ἀλλά τοι ἤδη | νηῦς τε χατείρυ-
σται χαὶ ἐπαρτέες εἰσὲν ἑταῖροι, & 889 τ 989
νῆα χατειρύσϑαι (in complur. codd. χατειρῦ-
σθαι, sed 'cf. Herod. παραχειμένον ἐστί" διὸ
παροξύνεται). "Tantum legitur in Od.
χατ-έρχομιαε (praes. χατέρχεται λ 188, part.
χατερχομένης & 484 DAl, fut. χατελεύσομαι α
303, aor.: 1. p. χατήλυϑον quater, χατῆλϑες h.
Ap. P. 38, -ἤλϑείν) x 560 A 65, χατήλϑομεν
quater, 3. pl χατήλυϑον ter, χατῆλθον H 530,
inf. -z29£usv Z 109 A 475, part. χατελϑόντα
Z 984) descendo, de motu ex superiore loco in
inferiorem, Eust. 1408, 98 χάτω zov ἐλϑεῖν.
1 2a)Z 109 φὰν δέ τιν" ἀϑανάτων ἐξ οὐρανοῦ
χατελϑέμεν, h. Ap. 916 ἀπ’ Οὐλύμποιο κατῆλ-
9sec, Y 195 Οὐλύμποιο χατήλθϑομεν, Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι δ΄ (195—8) h. Ap. 216 Πιε-
οίην, x 560 λ 65 ψυχὴ δ᾽ ᾿Αιδόσδε χατῆλϑεν
(v. 1. βεβήκει cf. schol. HM), H 880 ψυχαὶ δ᾽
Ἠιδόςδε χατῆλϑον, λ A75 πῶς ἔτλης ᾿Αιδόςδε
κατελϑέμεν; Z 984 εἰ χεῖνόν γε ἴδοιμι κατελ-
ϑόντ᾽ "Auóoc (sc. δόμον) εἴσω. b) descendo ad
litus ex altiore loco. « 303 ἐγὼν ἐπὲ νῆα ϑοὴν
χατελεύσομαι ἤδη | 50 ἑτάρους, B 407 ὃ 428
9 50 qu 391 v 70 ἐπὶ νῆα χατήλυϑον ἠδὲ 9c-
λασσαν, ὃ 578 Δ 1 ἐπὶ νῆα χατήλϑομεν (v. ].
χατήλυϑον) ἠδὲ ϑόάλασσαν. c) invehorin portum,
Eust. 1408, 29 ἐς λιμένα ἐλϑεῖν, ὥσπερ zal
χαταβῆναι καὶ χαταπλεῦσαι χαὶ καταχϑῆναι
καὶ κατᾶραι, τὸ ἐλλιμενίσαι λέγεται cf. 1408,
58, 1956, 35. α 189 ἢ. Ap. P. 298 νῦν δ᾽ ὧδε
ξὺν νηὶ χατήλυϑον (χατήλθομενν), ὦ 115 οὐ
μέμνῃ, ὅτε κεῖσε χατήλυϑον (cod. M κατήλϑο-
μενὴ ὑμέτερον δῶ cf v. 118. d) descendo ex
agro in urbem. 4 188 πατὴρ μίμνει ἀγρῷ, οὐδὲ
πόλινδε κατέρχεται. 2) transl de saxo ἐ 484
541 ἐχλύσϑη δὲ ϑάλασσα κατερχομένης ὑπὸ
πέτρης, de part. cf. Classen Beob. 166. — De
constr. cum acc, verbi χατέρχομαι v. La Roche
h. St. 8 69, 4. — Saepius in Od. (sedecies) quam
in Il. (quater), bis in hymnis. Formae χατῆλθες,
ες ov leguntur in exitu versus (quater), ceterae
formae post caes. 3. pedis (septies decies) exc.
α 308.
χατ-εσϑίω (praes. χατεσϑίει I' 95 Φ 94,
impf. χατήσϑιε B 314 μ 256, ubique post caes.
3. pedis) D prorsus edo, vescor, devoro, auf-
essen, Eust. 1631, 59 χαταφαγεῖν 0 ἐστι πάντα
φαγεῖν cf. 999, 16 et Phot. — de bestiis: I' 25
(λέων εἱρὼν ἢ ἔλαφον ἢ αἶγα πεινάων) μάλα
γάρ τε χατεσϑέει avide devorat, Φ 24 de del-
phine μάλα γάρ τε χατεσϑίει (v. l. κατέσϑει), ὅν
χε λάβῃσιν, paraphr. χατμτρώγει, B 314 £9?
ὕ γε (δράχων) τοὺς (στρουϑοῖο νεοσσοίς) £As-
sue κατήσϑιε τετριγῶτας, Eust. 929, 15 τὸν
μετὰ σφοδρότητος ὁλοτελῆ δηλοῖ ἀφανισμὸν
τῶν νεοττῶν cf.schol. BL; de Scylla μ 256 αὐ-
τοῦ δ᾽ εἰνὶ ϑύρῃσι χατήσϑιε κεχληγῶτας. In
tmesi: Impf. χατά - ἤσϑιον α 8$, aor. χατά -
ἔφαγε B 31V 396, coni. φάγωσι y 816 0 12,
infin. φαγέειν 7: 499. — 1) sensu proprio. a) de
dracone B 317 326 ἐπεὶ κατὰ τέχν᾽ Eqeys (Bekk.
τέχνα φάγε cf. Naegelsb. h. L) στρουϑοῖο καὶ
αὐτήν (μητέρα). b) de hominibus: ἃ 8 s. νήπιοι,
οἱ χατὰ βοῦς Ὑπερίονος Ἠελίοιο | ἤσϑιον.
2) translate: consumo. y 315 o 12 μή τοι χατὰ
χατερύω — χατέχω
πάντα φάγωσι | χτήματα (v. 1. χρήματα) dag
σάμενοι, Eust. 1469, 56 χαταδαπανήσωσιν. ἡ
γὰρ χατὰ πρόϑεσις ἔμφασιν ἔχει δαπάνης
λῆς. m 429 χατὰ ζωὴν φαγέειν (v. l. φαγέμεν
μενοεικέα πολλήν, schol. Q δημεῦσαι τὰ yi
ματα. de tmesi v. s. χατά I 2a. — La Roch
h. St. 8 85, 4.
κατ:ευνάζω efficio ut quis recumbat,
decumbo, coneumbo. pass. aor. χατεύνασ'
Γ 448 τὼ μὲν ἄρ᾽ £v τρητοῖσι z. λεχέεσ ἐν
paraphr. χατεχοιμήϑησαν, cf. schol. Bb; d
Phot. χατευνάζεται: κατακοιμίζεται cf, Hes,
χατ-ευνάω. Act. aor. opt. χατευνήσα
245 948, pass. aor. part. -ευνηϑέντα ὃ 414 4i
D efficio ut quis recumbat, sopio. X 245 ἄλλο
μέν «tv ἐγώ yc ϑεῶν αἰειγενετάων | δεῖα aum
ευνήσαιμι, χαὶ ἂν ποταμοῖο ῥέεϑρα, X 3
(Ζῆνα) οὐδὲ χατευνήσαιμι dicit Somnus, pà
χαταχοιμήσαιμι, Eust. 988, 8.. 2) Pass. de
obdormio. ó 414 τὸν μὲν ἐπὴν δὴ πρῶτα 2
ευνηϑέντα ἴδησϑε, à 421 οἷόν χε κατευνηϑὲν
ἔδησϑε.
κατ-εφ-άλλομαε (aor. sync. part, zac
u£voc) desuper irruo, desilio et irruo in ali
A 94 ἢ τοι 0 y! ἐξ ἵππων z. ἀντίος ἔστη,
A δύο προϑέσεις παρείληφεν, κατά, ἀπ
ἑτέρας ἀρκούσης, Suid. exposuit per ἐφ
σας (add. δύο προϑέσεις π. Ὅμηρος), He
ϑαλλόμενος, paraphr. καταπηδήσας. Hes. au
πάλμενος" καταπηδήσας. Cum essent qui T 3i
οὐρανοῦ ἔκ κατεπᾶλτο scriberent idque
τεφάλλομαι ducerent, Spitzner exc. XVI 2
παλτο defendit a χαταπάλλομαι derivatum. (V
Spitzn. Dind. Baeuml. separaverunt £z κατέπι
Bekk. et recentiores editores ἐχχατέπαλτοὶ, Hi
paraphr. χαϑήλατο. f
χατ- ἔχω. Act. praes. χατέχει ἃ 30, ᾿
ἔχουσι II 79 h. XXXI 12, part. κατέχων.
impf. κάτεχεν Γ 948 h. Ap. P. 267, χάτεχ
(de accentu cf. Herod. ad Z 244), fut. za
quinquies (in exitu versus), aor. ind. χκατεῦ
À 549, coni. χατάσχῃ 0o 200, inf. χατασχξμι
2 456 v. l; Med. et pass. χατέχονται
impf. -εἔχετο c 145, sine augm. τέχοντο
Med. aor. χατέσχετο y 284 v 361 Φ
part. χατασχομένη I' 419. Praeterit. zar
h. Cer. 126, sync. χάσχεσϑε «4 702 (— 2
cf. E. G. 293, 18. Ap. Soph. 96, 1). I Act. 1)
a) sensu proprio, de capite ὦ 242 ἢ τοι
χατέχων χεφαλὴν φυτὸν dupriéyau
demittens (v. l. χάτ᾽ ἔχων cf. schol.
ἔχων, νενευχώς. δύναται δὲ καὶ vq? ἕν, *
£yov), Eust. 1960, 39. b)retineo. 4 702 τὶ
ἵππους) αὖϑι Αὐγείας! χάσχεϑε, τὸν δ᾽ £a
ἀφίει ἀχαχήμενον ἵππων, Wentzel verb
9«, Vratisl. 1837 p. 24 ,eques (qui cursu ec
turi illuc venerant) retinebat i. e. nunqud
mittebat* (quod ἔσχεϑον significet continuat
actionis, vel repetitionem et effectum), Ὁ 18
μ᾽ ὁμότιμον ἐόντα βίῃ ἀέκοντα χαϑέξξεξ
φησί μὲ χκαϑέξειν, paraphr. ὑποτάξῃ, 008
bit, o 900 μή μ᾽ ὃ γέρων ἀεκόντα xut
ἐνὶ οἴχῳ | ἱέμενος φιλέειν. €) oceupo, occ
tum teneo. h. XXXI 12 παρειαί | λαμπρᾷ
χρατὸς χαρίεν κατέχουσι πρόςφωπον ef. Η
h. L, h, Ap. 445 πᾶσαν Hoion» κάτεχεν͵ o
v 969 νὺξ μάλα δνοφερὴ «tty! οὐρανόν,
euphemismum de iis qui mortui sunt et Sep
I'943 τοὺς (Κάστορα καὶ Πολυδεύχεα)
χάτεχεν φυσίζοος cia | ἐν “Δακεδαίμονι
enim in Il. versibus Castor et Pollux mortui
με ἢ
. Curtius, Philol. 3, 21 locum vituperat, defen-
t Doederl. Gl. 949. 4.301 τοὺς ἄμφω ζωοὺς
πτέχει «ie qui locus ab hoc Il. versu discrepat,
Nitzsch adn. III p. 244 ,überall ist diess terra
seupat der bestimmteste Ausdr. des dem Leben
Licht entnommen, des todt u. begraben seins,
dass es hochst unwahrsch. ist, der Dichter
ibe sagen mógen ζωοὺς κατέχει cic. Sim.iu-
cat Düntz.: Bekk. expunxit versum. Y 332
B. αὐτοῦ γαῖα χαϑέξει hie moriar, 2 549
TOÀ γὰρ χεφαλὴν ἕνεχ᾽ αὐτῶν γαῖα χατέσχεν,
629 πάρος τινὰ γαῖα καϑέξει, v 4297 ὁ 51
500]. ὑποπτεύει Διονύσιος) πρὲν καί τινα γαῖα
ἔξει, Eust. 1747, 88 περιφραστικῶς ἀντὶ
; τεϑνηξεταί τις (v. 1. v 427 παρέξει), Do-
»renz interpretat. Hom., Hildburgh. 1862 p. 8
Ameis: die Formel γαῖα χαϑέξει stehe im
ens, zu e. Verbum der Bewegung τι. heisse
her die Erde hált zurück: Es liege hier e.
isse Bitterkeit in d. W., sed cf. Hentze Zu-
ze ad B 699 et » 427. .qui recte eam senten-
m improbavit. 1l 79 oi δ᾽ ἀλ αλητῷ πᾶν πε-
ον χατέχουσι, μάχῃ νικῶντες "Ayaiovc obti-
nt. d) dirigo, flecto navem. 4 456 v. l. ἐς
τρίδα γαῖαν | νῆα κατασχέμεναι (pro χατισχέ-
'&), Eust. 1629, 18 τὸ ὅπῃ ἔσχες νῆα, ἀντὶ
à, ἐπίσχες τοῦ πλέειν. ἐνελιμένισας. τοῦτο
oi μεϑ’ Ὅμηρον κατασχεῖν λέγουσι. 3) in-
às. appellor, hinfahren. ἢ. Cer. 126 o? μὲν
"Sog Θύριχόνδε κατέσχεϑον. IL Pass. l)re-
eor, prohibeor. P 368 ἠέρι γὰρ χατέχοντο,
Ἢ. sunt pugnantes: impediebantur, alii: cali-
e oceupabantur. Bothius: nebula vexati sunt,
yv. ἐπί p. 451 et Spitzn. INI Jp. 644 ἠέρι
χατέχονται ὁμῶς αὐτοί τε καὶ ἵπποι (schol.
ἐν ἄλλῳ κεκάλυπται). 2) occupor. , 145
JE. σελήνη Ιοὐρανόϑεν προὔφαινε, χατείχετο
γνεφέεσσιν. III. Med. 1) me contego. 7᾽ 419
δὲ χατασχομένη ξανῷ ἀργῆτι φαεινῷ, pa-
hr. "actae LÀ vou Ev cf I'141; Eust. 431,8
παλιν ἔχει πρὸς τὸ “ἀνασχομένη. ὃ δηλοῖ
ἀνατείνασα. εἴη δ᾽ ἂν sera ode ἑανῷ
προχαλύψασϑαι τὴν παρειάν, . ὡς ὑπὸ
χρύψαι. τ 861 γρῆυς δὲ χατεσχετο (schol.
ατέσχεϑεῚ) χερσὶ πρόσωπα. 9) retineor, com-
ror. subsisto. y 984 ὡς ὃ μὲν ἔνϑα χατέσχετ᾽
tyóuevóc περ ὅδοῖο (v. l. κατέσχεν). 3) d 389
hid δ᾽ ἄρα κῦμα (obi.) κατέσχετο (v. 1. pro
συτο cf. schol. D) z«2& ῥέεϑρα (subi.).
"esse: includere, einschliessen cf. Hofi-
h.l — In tmesi- Act. praes. χατά - ἔχει
7, ἔχοι h. Merc. 8 ἢ. XVIII 8, part. κατά -
σας B 560, ,coni. (postposita praepos.) ἔχῃ
α 16, impf. ἔχεν κάτα B 699 (postp. praep.),
eterit. χατὰ ἔσχεϑε ὦ 580. l)retineo. o 580
ἡναίη ἤυσεν͵ κατὰ δ᾽ ἔσχεϑε λαὺν ἅπαντα
entzel verba in 2o p.24. 2)occupo. B 560
urbibus βαϑὺν χατὰ χόλπον ἐχούσας, (6
οσύνη ἔχῃ (v. 1. ἔχει) χάτα δῆμον ἅπαντα,
| recte Ám.: ey. En À. sich hàlt, herrscht
Volk. 2 497 οἵνεχά μιν χατὰ γῆρας ἔχει
Dc τε πόδας τε, h. Merc. 8 h. XVII 8
α κατὰ γλυχὺς à ὕπνος ἔχοι (cod. B “ἔχει, sed
derm.) Ἥρην, B 699 τότε δ᾽ ἤδη ἔχεν χάτα
à μελαινα sc. sepultum, Schol. A πρόδηλον
συντάσσεται (i. e. κατὰ τῷ ἔχεν), ἐν οἷς
lv P 943 cf. schol. BL. — de tmesi v. s.
i192. — Hes χρατεῖν, κωλύειν, συν-
v. ^ Od χαταχρατεῖν, ᾿χατοιχεῖν. (προ-
aiuto (ἤπιος cf. L. Meyer vgl. Gr. II 33).
κατητιιάω --- χατηφέω
681
impf. pass. κατηπιόωντο. lenio, mitigo. E417
ἄλθϑετο χείρ, ὀδύ ναι δὲ z. βαρεῖαι, paraphr.,
Hesych. χατεπραὕνοντο.
κατ-ηρεφής (ἐρέφω cf. Curt. Stud. II 72)
desuper tectus, tecto opertus; cameratus. Le-
guntur tantum κατηρεφές (ter) et κατηρεφέας
(semel, Ubique substantivo postponitur; omni-
bus locis post caes. 3. pedis. cf. etiam Giseke
hom. Forsch. p. 94. 1) X 589 σταϑμούς τε
κλισίας τε χατηρεφέᾶς ἐδὲ σηκούς, paraphr.
ἐστεγασμένας, Ap. Soph. 96, 18 Hes, χαταστέ-
yovc cf. Eust. 1165, 52; de « ante ἐδέ producto
v. Ὁ. Meyer quaest. Hom. p. 108. ν 349 rovro
δέ τοι σπέος ἐστὲ κατηρεφές, schol. V χϑαμα-
ÀOv, κατακαλύπτον χαὶ χαταστέγον. (3) Eust.
1743, 54 ἐπηρεφές legit, quod videtur legisse
etiam Ap. Soph. 71, 30. : 183 σπέος εἴδομεν
ὑψηλόν. δάφνῃσι κατηρεφές, schol. PQV κατε-
σκχιασμένον, sch. T πεπυκνωμένον. καὶ εἴρη-
ται ἀπὸ τοῦ ὀρόφου, ὃ ἔστιν ἐπεστεγασμέν 0v,
ἄλλης ἐπ᾽ ἄλλῃ δάφνης οὔσης, cf, Eust. 1621, 39.
2) transl. ε 367 ὥρσε δ᾽ ἐπὶ μέγα κῦμα, Ποσει-
δάων, δεινόν τ᾽ ἀργαλέ £ov τε, χατηρεφές unda
quae se attollendo velut alto quodam tecto operit,
vornüberhüngende Sturzwelle cf. £313 κατ᾽ ᾿ἄχρης,
schol. BPT ὑψηλὸ ὸς ὥστε σχεπάσαι αὐτόν, sch.
PQ οἱονεὶ τὸ χκαταστεγάζον. αὐτοῦ τὴν κεφαλήν,
Eust. 1539, 15 o? μόνον τὸ D» ψηλὸν ἁπλῶς, ἀλ λὰ
καὶ τὸ χαλίπτον δίχην ὀρόφου, ἤτοι ἐοισὸς
ὀρόφῳ cf. 1621, 89 et Wieseler Coni. in Aesch.
Eum., Góttingen 1838 p. 63 qui χ. comparat cum
zu P otóv; sec. Doederl. qui Gl. 328 επηρεφής
active — tegens, obumbrans, xr. pass. — tectus,
obumbratus, obscurus esse censet, χῦμα z., . die
vom schwarzen Gewitterhimmel bedeckte, dunkel-
farbige Woge* interpretatur, sed Gl. 25320 mavult
cum Bergkio, comment. crit. V Marb. 1850 (id
quod Zenod. legisse videatur cf. Cramer Anecd.
Par. IV 67) legere χαταρρεπές delabens .die
Woge bricht sich, zar! ἄκρης, aber hinter Ód.,
u. stósst ihn so vorwürts; nicht aber über ihm*.
— Lex. Seg. Bachm. 273, 30 Suid. Hes. Phot.
κατεστεγασμέν α.
χατηφείη (ἃ χατηφής q. v., pro χατηφεσ - ἰη,
cf. Woerner subst. Hom. index p. 10, Fedde
Wortzus.setzung im Hom. I, Breslau 1871 p. 35
L. Meyer vgl Gr. II 486) moestitia, turpitudo,
probrum, compellatio. P556 so? μὲν δή, ενέ-
λαε, κατηφείη καὶ ὃν ειδὸς | ἔσσεται. εἴ' κ᾽ "Aye
λῆος ἑ ἑταῖρον κύ νες ξλχήσουσιεν, schol. B αἰσχύνη,
paraphr. στυγνότης. Π 498 col “γὰρ ἐγὼ zal
ἔπειτα x. “αὶ ὄνειδος ] ἔσσομαι ἤματα πάντα,
schol. BL αἴτιος αἰσχύνης χαὶ ὀνείδους. I'51
γυναῖχ᾽ εὐειδέ᾽ ἀνῆγες ... πατρί τε σῷ μέγα
πῆμα. δυσμενέσιν μὲν χάρμα, χατηφεΐην
δὲ σοὶ αὐτῷ, paraphr. αἰσχύνην, de accus. ep-
exeg. v. La Roche h. St. p. 251; schol. A οὕτως
κατηφείην σὶντῷν ὡμολόγουν αἱ ᾿Αριστάρχου
ze ἡ ᾿Ἀριστοφάνους καὶ ἡ Σ Σωσιγένους χαὶ ἡ
᾿Ἀργολική, καὶ σχεδὸν ἐν ταῖς χαριεστάταις οὐ-
τῶς εἶχεν. ἡ δὲ ,“Ζηνοδότου χωρὶς TOU v. —
Hes. στυγνότης, ὄνειδος, αἰσχύνη, αἰδώς, ἀνία
cf. Ap. Soph. 96, 19; Suid, σχυϑρωπότης, E.
M. 406, 58 E. G. 308, 3; Plut. mor. 528 E
χατήφεια: λύπη χάτω ῥλέπειν ποιοῦσα. Tan-
tum in Iliade et semper post caes. 3. pedis, opp.
χάρμα I' 51, bis iunctum cum ὄνειδος. --- Nae-
gelsb. adn. ad P 51, Ph. Mayer Stud. zu Hom.,
Gera u. Lpz. 1874 p. 70 ss.
κατηφέξω (ἃ χατηφής q. v., pro χατηφέσ)ω,
cf. Fedde Wortzus.setzung,im Homer I p. 35,
688 χατηφής —
L. Meyer vgl. Gr. If 27). aor. χκατήφησαν π 342,
part. χατηφήσας X 998. demitto vultum, sum
demisso vultu s. moestus prae pudore aut luctu.
X 993 χώσατο δ᾽ Ἕχτωρ, | ὅττι δά οἱ βέλος
ὠχὺ ἐτώσιον ἔχφυγε χειρός" | στῆ δὲ κατηφη-
σας, paraphr. στυγνάσας, Hes. χατανιασϑείς
cf. schol. A; Damm: stabat vultu deiecto, Faesi
.sesenkten Blicks als Ausdr. der Bescháàmung
τι. günzl Entmuthigg durch Rathlosigkeit; de
partic. v. Classen Beob. 115; zr 349 μνηστῆρες
“δ᾽ ἀχάχοντο κατήφησάν v) ἐνὶ ϑυμῷ, schol. H
ἐστύγνασαν, sch. V ἐλυπήϑησαν, Damm: de-
mittebantur animo, Fulda Untersuch. über d.
Spr. d. hom. Ged. 294 s.: fortasse ,vultum de-
miserunt, perterriti sunt* coll. Arist. hist. anim.
VIII 24; ,wir müssen verzichten, e. Erkl. d. Zu-
satzes ἐνὶ ϑυμῷ zu unternehmen. Moglich ist
es, dass die Uebertragung vom Blick auf das Ge-
müth bezeichnet w. soll, móglich, dass dem un-
zweifelh. spàten Urspr. der Stelle. gemáss ἐνὶ
ϑυμῷ ein unberechtügter Zusatz ist', Doederl.
Gl. 1092: beschàmt sein wie ein gescholtener
od. scheltenswürdiger; Am. Düntz. Autenrieth:
stupere coll. 4 545 στῆ δὲ ταφών, Ph. Mayer
Stud. p. 72 z. — exprobare (cf. adn. 48). — Eust.
1970, 21 κατηφῆσαι — χατηφιάσαι cf. 1804, 29.
κατηφής (τοχ dubiae originis. veteres deriva-
runt a x«t& et φάος cf. E. M. 496, 54 E. G.
307, 49.0 ἔχων χάτω τὰ φάη, ἤγουν τοὺς 0q-
ϑαλμούς, quos sequuntur Benfey WL. ΠῚ 102 xo
(ortum ex χατηφαής) Lobeck Path. el I 221
Thiersch Abh. d. Akad. d. W. zu München
1. Cl. VIII, 1 p. 9; Düntz. ad z 342: a rad. eq,
ἀπ treffen, quae est cognata radici &q, &n (&qi,
(mei), Doederl. referendum est ad χαϑάπτο-
μαι, vel potius ad huius intensivi primitivum
4d, neque tam stuporem quam probrum indi-
cat (Voc. Hom. etyma p. 7, v. eund. ad P 556
X 993 et Gl. 1092), eui assentitur Ph. Mayer
Studien z. Homer 70s., cf. Ameis z 342 app.
Naegelsb. adn. ad. Γ᾿ 51, sed cf. Fulda Spr. d.
hom. Ged. 293 ss. ,die Zurückführg auf e. Grund-
bedeutg niederblicken wird man wenigstens
als mógl. anerkennen müssen, τι. dass Arist. hist.
anim. VIII 94 mit χατηφεῖ dass. bez. wie mit
χατωπιᾶν, ist schwerl. in Abrede zu stellen cf.
Plut. mor. 598 E. Endlich ist, wenn eine glànzen
bedeutende Wurzel im ΝΎ. steckt, es nicht un-
mógl, dass e. Zus.setzg mit χατά irgend e. Art
der Abschwüchg des Glanzes bez? — demisso
vultu, humilis, pudibundus, E. M. 496, 54 E. G.
307, 45 ὁ ὑπὸ αἰσχύνης κάτω νεύων τοὺς 0q-
ϑαλμούς, ἤγουν ὃ αἰσχυνόμενος, Hes. στυγνὸς,
Doederl.: scheltenswerth, Düntz.: betroffen, nie-
dergeschlagen, beschümt. ὦ 432 χαὶ ἔπειτα
χατηφέες ἐσσόμεϑ᾽ αἰεί" | λώβη γὰρ τάδε y' ἐστί.
Crates Ὁ 953 legit χαχὰ τέκνα, χκατηφέες (pro
χατηφόνες) cf. schol. A. (χατηφείη — χατηφών,
χατηφέω).
κατηφών (cf. L. Meyer vgl. Gr. II 141 Fedde
Wortzus.setzung im Homer I 33) i. q. χατηφείη,
turpitudo, probrum. Concr. de hominibus, qui
pudore et probris digna committunt. £2 953
Priamus Hectorem gravissime lugens reliquos
filios, qui cum eo comparari non possunt, allo-
quitur: σπεύσατέ μοι χακὰ τέχνα, χατηφόνες,
cf. B 935 zx ἐλέγχεα. schol. ΒΜΥ͂ παροξυ-
τόνως τὸ χατηφόνες . . εἰς μαλακίαν δὲ αὐ-
τοὺς ἐπισχώπτει ὡς στυγνίας αἰτίους .. ὁ
κάτω ἔχων τὰ φάη δι αἰσχύνην ἢ ὀνειδισμὸν
ἢ λύπην. οἱ δὲ, ἄξιοι τοῦ φονεύεσϑαι. schol. A:
XQTOTULO 9 €
χατηφόνες ὡς Μαχεδόνες. οὕτως ᾿Αρίσταρ
xal ἀμεινον᾽ ϑηλυχῇ γὰρ προσηγορίᾳ ὀνειδί:
σαι toic υἱοὺς ἠδϑέλησεν, οἱονεὶ χατήφειαι
E. M. 497, 5. E. 6. 307, 53). Κράτης μ'
χατηφέες γράφει cf. La Roche h. T. 250;
26 χατηφείας ἄξια πράττοντες, E
E. M. 497, 4 E. G. 30
.. . coni. libet eum jj
tellexisse tristitiae conciliatores vel etiam, quo
probrosius est in mares dictum, conci
nam... colligi potest de hoc veteres idem.
tuisse quod de ἀρηγών, unius generis esse.
...neque apparet omnino, cur Arist. x«t
scr. noluerit, nisi generi feminino affixur
credidit. : *
[κατα-τ-ιάπτω (coni. praes. ἑάπτῆς,
deicio, detrudo, transl. corrumpo, deformo,
tum in tmesi. β 816 ὡς ἂν μὴ κλαίουσα
ó« καλὸν ἰάπτῃ (Ap. Soph. 170, 12 lá
Sirabo VIII p.370), à 749 ἐάπτῃς cf. τ 96
ἐναίρεο, schol. PSV ad 8 376 διαφϑείρῃ), zt
πανᾷ, cf. Eust. 1450, 36; Keck ad Aesch.
p. 401 dicit praegn. constr. esse durch
schaftl. Dahinstürmen des Schmerzes den.
Leib vernichte'; cf. Nàgelsb. adn. ad A
— de tmesi v. 8. χατά I 2a]
[χατ-ιλύω coeno obduco, v. 1. Φ 318.
δέ μιν αὐτόν | λύσω ψαμαϑοισιν pro
schol. V ἐὰν μὲν διὰ τῆς εἰ, εἰλύσω, δῆ;
εἰλήσω, ἐὰν δὲ διὰ τοῦ ι, τὸ σκεπάσω, ἀφ
ἀντὶ τοῦ τῇ ἰλύϊ καλύψω. διχῶς οὖν ἢ 1
sed cf. Spitzn. h. 1. et & 136.]
[zer -tGy&vo. Sunt qui c 42 σίγα χὸ
σὸν νόον ἔσχανε statuant tmesin, sed reetiu
detur χατά cum σὸν νόον iungere, v. 8
III 1b ε p. 663.]
χατ-ίσχω (i.q. κατέχω). Act. praes. z
Ψ 321, inf, χατισχέμεν h. VIII 14; inf. pr
-ἰσχέμεναι λ 456. Med. coni. χατίσχεαε
reptum est) B 235. 1) Act. a) retineo
funoi πλανόωνται ἀνὰ δρόμον, οὐδὲ
sc. ὁ ἡνίοχος τοὺς ἵππους, Eust, 180
χατέχει ἐπὶ πολὺ ἑλισσομένους, ὁ zat
τῷ ἀνὰ do. πλανωμένους, paraphr. o
Τῷ Roche: non regit, dirigit ad finem, ἢ B
sie nicht hin (zum Ziele) — transl. conti
h. VIII 14. ϑυμοῦ τ᾽ αὖ μένος ὀξὺ χατισχ
b) dirigo, appello navem. λ 456 ἐς m
γαῖαν νῆα κατισχέμεναι (v. 1. χατασχέὲμ'
Schol. Η ἐλλιμενίσαι, cf. Eust. 1698, 56.
93; Bekk. 1 454—6 expunxit cf. sch. H à
9) Med. mihi retineo. B 288 γυναῖχα, 9v
τὸς ἀπονόσφι χατίσχεαι, paraphr. καταῦ
Hes. χατέχῃς. Ariston. Ζηνόδ, ἠϑέτηχεν FL
— 934). — cf. χαταΐσχω. "
x«r-óxw 9s, ante vocales (y 40 h. A
930 ἢ. Merc. 194) et in exitu versus {Ὁ
κατόπισϑεν. 1) de loco, 2) adv. pone, p^
tergo. Θ 339 ὡς ὅτε xvov συὸς οἷο
λέοντος | ἅπτηται κατόπισϑε, ποσὶν διὼ
κατότττης --- Καύχωνες 689
τε γλουτούς τε, h. Merc, 194 κύνες ^. ab umero vibraret (s. trans umeros). paraphr.,
h. Merc. 321 (Epurjc), βάδιζε πρόσϑεν, Lex. Seg. Bachm. 274, 13. Ap. Soph. 96, 25 Suid.
. dic xal “ητοῦς vtóc, 1 505 οὐδέ τι Hes. χατὰ τῶν ὥμων, E. M. 497, 98. E. G. 308,
γίγνετ' ἐπισσώτρων ἁρματροχιὴ z. | ἐν 99 »crà toic ὥμους τῶν ἵππων, schol. B ad
κονίῃ, h. Ap. P. 230 χραιπνὸς Νότος x. "lU 500 χατὰ τῶν ὥμων τῶν ἐδίων ἵππων τὴν
ἐγε (coniecit Ruhnk. pro codd, ἔγειρε), Verg. μάστιγα ἐπαίρων, sch. BL ad O 359 χατὰ τῶν
, 130 prosequitur surgens a puppi ventus ἐδίων ἵππων (ὥμων L), ἀφ᾽ o? τὸν βάρβαρον
3 [4 M , H P p
3; qQ 116 ὅτ᾽ ἐγὼ x. λιποίμην relinquar; xel μετὰ ϑυμοῦ παριππεύοντα δηλοῖ, Eust.
Τηλέμαχος z. βαλὼν χαλχήρεὶ δουρί | 1019, 97 ἀνατείνας foc ὦμων τὴν μάστιγα"
μεσσηγύς, schol. V ἐγγὺς τοῦ Ὀδ. γενό- ὥμων δὲ ἢ τῶν ξαυτοῦ (id quod rectius videtur
τὸν ᾿ἡμφίνομον παραλλάξας χατὰ τοῦ vo- esse) ἢ τῶν ἵππων, 1309, 38 ἀνάγων τὴν u.
βάλεν. Ὁ) praepos. c. gen. 46 (v.l. pro μετ- zac ὥμους, κἀκεῖϑεν αὐτὴν χατάγων τῶν ἵπ.
& 148 ἡμῖν δ' αὖ χατόπισϑε (Ap.Soph. πων cf. 1653, 9. — κατωμαδόν et -ἰος tantum
92 μετύπισϑε) νεὸς ἔχμενον οὖρον ἵει. in posterioribus libris Il, semper post caes. 8.
le tempore futuro: postmodo. 7 40 οὔτε zi»? pedis.
νέμεσιν κατόπισϑεν ἔσεσϑαι (v. ]. ἔϑεσϑε, χκἄτωρ corruptum est vocabulum aut ienotae
9901). Suspectus videtur ὦ 546 ὅρκια d originis et significationis. h. VII 55 ϑάρσει, ὅτε
ὀπισϑὲ μετ᾽ ἀμφοτέροισιν £9qx£ | Παλ- «top, τῷ ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ. χκάτωρ legunt
od z. nusquam ap. Hom. est —ueténeuas codd. BCFD, ó? ἑχάτωρ AM. Fuerunt qui conice-
910, 4 εἰς τὸ μέλλον interpretatur, sed rent χράτωρ, Stephanus scripsit πάτωρ, Wolfius
quidem legitur ap. Hom., cf. Düntz. l. Ll, δῖ’ ἐλατήρ, lg. 0? ἄχτωρ gubernator, cui as-
- 407 ἔγωγε δειμαίνω κατόπισϑε τὸ σὸν sentitur Matth. (q. ν.), Doederl. Gl. 52 adn. 36,
emend. Stephanus pro ϑαυμαίνω codd., Baum. (ed. minor) 92 7r« dive supplex, Koechly
aum. — Saepius pro χατόπισϑεν in codd. φῖλε πάτερ. Baum. (in ed. maiore) n ἀχάτωρ
xov ὀπισϑεν. Aut post arsin 9. pedis vel tale quid ducendum ab «z«roc navicula?
S) aut quarti pedis (quater) exc. «7 505. ^ Sed omnino displicet illud dze . . . latere suspi-
αν ύπτης speculator, explorator. h. Merc. cor formam aliquam rariorem nominis propr.
) οὐδὲ ϑεῶν μακάρων ἄγε μάρτυρας οὐδὲ gubernatoris, Martin. V. L. IV, 8 κάτωρ ἃ rad.
Ὅπτας. Hes. κατάσχοπος, Suid. ἐπιτηρητής. χαὸδ derivare conatus est, ut sit pro χάστωρ —
"&1-00050 (aor. -ógovoz) delabor. h. Cer. Enarus (navis regendae). cf. Benfey WL. II 169;
“ἄφαρ 9' ὑπὸ κεύϑεα γαΐης | ἐσσυμένως x. v. de hoc loco Baum. ἸΕῚ
ὧν ἕδος Οὐλύμποιο. Pro “. legitur in 1l. et κατοῶρυξ (χατορύσσω) per metaplasmum dat.
Ὅρουσε cf. E 90. pl. zero vy£soot (ἃ χατωρυχής ductus cf. Lo-
᾿στεουδαῖος (οὐδας) subterraneus. ἢ. Merc. beck Paral. 986) infra infossus, terrae insertus.
|T0AÀ6 δὲ χάγχανα κᾶλα χατουδαίῳ (codd. Hes, κατωρυγμένοι. Non nisi in Od., post caes.
ZF xar οὐδ) ἐνὶ βόϑρῳ | λαβών. Hes. 3. pedis. &$ 267 ἀγορὴ ῥυτοῖσιν λάξσσι κατω-
ὥγειος cf Suid. ἦ , θυχέεσσ᾽ ἀραρυῖα forum lapidibus, quorum in-
"m0 (E. M. 78, 57. ἀπὸ προϑέσεως χατά ierior pars defossa est, superior eminet, ad se-
E. G. 61, 52. 443, 37. Eust. 166, 51; E. M. dendum instructum (cf. 9 6 16), alii: cireumdatum ;
7 τὰ ἀπὸ προϑέσεως ἀρχόμενα ἐπιῤῥήματα minus recte: lapidibus in terram defossis con-
οὶς τοῦ γράφονται) deorsum. Suid. ἐπίῤῥημα stratum, schol. BQT καλῶς ϑεμελιωϑθεῖσι, Eust.
; — Opp. ἄνω. P 186 de leone irato 1563, 2 ot κατορωρυγμένοι, ὃ ἐστιν εὖ τεϑε.
᾿ δὲ P ἐπισχύνιον χάτω ἕλχεται ὄσσε zc- μελιωμένοι. ἢ ὧν τὸ μὲν χατορώρυκται, τὸ
τῶν, Schol. Α χατανεύει. Ariston, παρὰ Ζη- δὲ ὑπερφαίνεται. « 180 περὶ δ᾽ αὐλή | ὑψηλὴ
. χαὶ ἐν τῇ Ai οὐκ ἦσαν οἱ y' στίχοι (134 δέδμητο (Aristoph. βέβλητο) χατωρυχέεσσι λί-
h Ψ 91 ὁ δ᾽ ἄρα πρὸς χίονα μακρήν ἧστο ϑοισι] μ. τε πίτυσσιν ἐδὲ δρυσίν, Eust. 1621,
ὦ 0000v cf. Γ' 217. — Spitzn. de vi et usu 48 z. λίϑοι, ot μεγάλοι. ὧν μέρος tt κατορώ-
ἀνα et χατά p.16, Friedlaender 2 hom. θυχται εἰς γῆν, schol P τοῖς ἐν τῇ γῇ &vo-
verz. 784. θυγμένοις zal ἐμβεβλημένοις, τεϑεμελιωμέ-
ὠϑέω deicio, depello, detrudo. tantum voi. ξ 6 v.l. αὐλὴ δέδμητο χατωρ. λίϑοισι
II 410 χὰδ 0? dp! ἐπὶ στόμ’ ἔωσε apud paucos, cf. Eust. 1748, 99 ἀντὲ τοῦ x. λίϑ.
araphr. xerégónye, Eust. 1067, 66 τὰ τῶν ἀντιγράφων ἀχριβέστερα περισκέπτῳ
Ó Lex. Seg. Bachm. 274, 11 2» χώρῳ γράφουσιν.
μενος" ἀνατρεπόμενος, Καύκωνες. sens ut videtur Pelasgica (Curt.
,de tmesi v. s, χατάώ 1 1] Pelop. II 9s. Gladstone hom, Stud. ed. Schuster
D. 593, L. p. 18. 66). Steph. Byz. ἀπὸ βασιλέως Καύκω-
Woerter- νὸς (qui erat filius Lycaonis regis Arcadum,
δ, Ameis E 19 append., Schaper, quae Apollod.3, 8, 1, 2 cf. Bursian Geogr. v. Griechenl.
Compos. ap. Hom. disting. sint, Coeslin II 972 adn. 9) ἢ ἀπὸ ποταμοῦ. 1) Altera pars
Ῥ 431 ὅσσα δὲ eorum tenebat Paphlagoniam. A 499 πρὸς uiv
οὐρα κατωμαδίοιο πέλονται, schol. B τοῦ ἁλὸς Κᾶρες z. Παίονες X. Δέλεγες x. Καύ-
φερομένου (τοῦ ὥμου βαλλο- χωνες ἔλαχον, schol. ADL £9voc Παφλαγονίας,
ὰ τὸν ῥίπτουσι, Eust. 1809, οἱ δὲ Σχυϑίας" οἱ δὲ τοὺς λεγομένους Hav-
ἐνομένης ἀπὸ ὠμοῦ πεμ- νίους εἶπον, schol. V τῆς Παφλ. μοῖρα, τῶν ἐν
0v ἐπὶ τὰ ὀπίσω τις ἀφίησιν. Hes. Πελοποννήσῳ Καυχώνων ἄποικοι (v. infra. Y
329 ἔνϑα te Καύκωνες πόλεμον μέτα ϑωρήσ-
(ὦμος cf. Curt ΕἾ, 594, L. σοντο, schol. BD οἱ μὲν Τρωϊχὸν ἔϑνος βάρ-
pér genera compos. βᾶρον (sic Hesych. ἄλλοι δὲ Παφλαγονίας, ot
μάστιγι κατωμαδὸν jÀu- δὲ τοὺς ἐπίχλην Ἰαυνίους, schol AB περὲ
ὠμ.), P 500 μάστι δ᾽ αἰὲν Παφλ. φασὶν οἰκεῖν τοὺς K., Strab. XII p. 542
€quos eo modo agitavit ut scuticam ΚΙ. οἰχῆσαι τὴν παραλίαν τοῖς αριανδυνοῖς
44
690
μέχρι τοῦ Παρϑενίου ποταμοῦ πόλιν ἔχοντας
τὸ Τίειον, οἱ μὲν Σιχύϑας φασίν, οἱ δὲ τῶν
Μακεδόνων τινάς, οἱ δὲ τῶν Πελασγῶν cf. 541.
VIII 345 Eust. 362, 36. 1472, 41. Socii erant
"Troianorum, sed non fit eorum mentio in cata-
logo (B), scliol. AB ad Y 329 πῶς οὐ συγκατέ-
λεξεν α αὐτοὺς £v τῷ χαταλόγῳ; ἢ τοίνυν νεή-
λυδές εἰσιν, ἢ ἐν τοῖς «ἱέλεξι (sec. alios in
Paphlagonibus) περιέχονται cf. Faesi 1]. ad B
816, Niese d. hom. Schiffskatalog, Kiel 1873 p.9;
erant qui post v. 855 adicerent duos versus:
Καύκωνας δ᾽ «ot. ἦγε, Πολυκλέος υἱὸς ἀμύμων
(sch. "Aueigoc, Eust. Ἄμειβος ἢ "Ausuov), οἱ
περὶ Παρϑένιον ποταμὸν κλυτὰ δώματ᾽ ἔναιον,
8 Callisthenes ap. Strab. XII 542, cf. sch. V ad
329 Eust. 1210, 47. 2) Altera pars, quae te-
MEN eas partes Achaiae, quae ad occidentem
spectant, et Elidem, Od. temporibus tenebat tan-
tum partem Triphyliae et loca circum Dymen;
orti erant ab Arcadibus. y 800 ἠῶϑεν μετὰ
Καύκωνας μεγαϑύμους | εἶμ᾽, ἔνϑα χρεῖός μοι
ὀφέλλεται... σὺ δὲ τοῦτον πέμψον σὺν δίφρῳ
τε χαὶ υἱέι, schol. EQ μεταξὺ τῆς Ἠλείας χαὶ
Πύλου οἰχοῦσιν ἐν τῇ Τριφυλίᾳῳ ἀπὸ Καύκω-
νος τοῦ "Aoxdóoc. ὠνομασμένοι. εἰσὶ δὲ xal
ἄλλοι ἐν Παφλ. ot τοῖς Τρωσὶ συμμαχίαν πέμ-
ψαντες, cf Eust. 1472, 355 Strab. VIII 545 "Ap-
καδιχὸν ἔϑνος καὶ πλανητικόν (cf. XII 572).
ol μὲν zal ὅλην τὴν νῦν Ἠλείαν ἀπὸ τῆς Mso-
σηνίας μέχρι Δύμης Καυχωνίαν λεχϑῆναί φασιν"
᾿Αντίμαχος γοῦν χαὶ Ἐπειοὺς καὶ Καύκωνας
ἅπαντας προσαγορξύει. τινὲς δὲ ὅλην μὲν μὴ
κατασχεῖν αὐτούς, δίχα δὲ μεμερισμένους oi-
χεῖν, τοὺς μὲν πρὸς τῇ Πῆιεσσηνίᾳ κατὰ τὴν
Τριφυλίαν, τοὺς δὲ πρὸς τῇ, Δύμῃ κατὰ τὴν
Βουπρασίδα καὶ τὴν κοίλην λιν. Ἀριστοτέ-
λης δ᾽ ἐνταῦϑα μάλιστα, οἶδεν ἱδρυμένους αὐ-
τοὺς. καὶ δὴ τοῖς ὑφ᾽ “Ὁμ. λεγομένοις 01102.0-
γεῖ μᾶλλον ἡ ὑστάτη ἀπόφασις χτλ. Herodoto
auctore (1, 147) etiam Pylum tenebant, quod ad-
versatur Od.; ex Triphylia Minyae eos expule-
runt (Her. 4, 148), Dyme postea facta est Epeio-
rum, cf. Strab. VIII 841 5. 387 Bursian Geogr.
IL 315 et adn. Inter eas nationes pertinebant
quae Strabonis aetate ita erant exstinctae ut ne
nomen quidem superesset, cf. Strab. VII 322. 855
Eust. 1472, 35. — Curtius Pelop. I 411 II 9 s.
153. Gladstone hom. Stud. ed. Schuster p. 16,
Bursian Geogr. v. Gr. II 272. 315, Buchholtz
hom. Real. I 237. 303.
χαυλός (lat. caulis, lett. kaulas, lit. kaulas a
rad. «v, xvéo cavum, Hohles, Róhre, Fick Sprach-
einh. 82, 257, vgl. Worterb.? 352, Curt, Ἐπ 149,
Woerner subst. hom. index 34, L. Meyer vgl.
Gramm. II 204; Benfey WL. IT 153 censet ra-
dicem durum significare. 1) extrema hastae
pars, hastae extremitas ferro immissa. JV 162
P 607 £v χαυλῷ ἐάγη δολιχὸν δόρυ, schol. BL
ad JV 162 yc τοῦ κατὰ τὸν κ᾿, ὡς τὸ UE ξαντ᾽
ἐν πρώτῳ ῥυμφ' Ζ 40. τὸ καϑιέμενον εἰς τὸ
χοῖλον τοῦ δόρατος μέρος, sch. D τὸ ἄχρον
τοῦ δόρατος τὸ ἐμβαλλόμενον εἰς τὴν ἐπιδο-
ρατίδα, cf. schol. D et A ad P 607, Eust. 920,
11; IN 608 χατεχλάσϑη δ᾽ ἐνὶ χαυλῷ ἰἔγχος, sch.
BL τῷ τῆς ἐπιδορατίδος. αὐλῷ, εἰς ὃν ἐνίεται
τὸ ξύλον, Eust. 949, 28 τὸ ἄχρον ξύλον, 0 ἐνίε-
ται τῇ αἰχμῇ. II 115 Ἕχτωρ δόρυ μείλινον
πλῆξ᾽ ἄορι, αἰχμῆς παρὰ καυλὸν ὀπισϑεν, Eust.
1049, 13 x. οὐ συνταχτέον μετὰ τῆς αἰχμῆς.
ἀλλὰ x. ὄπισϑεν τῆς αἰχμῆς quem. sequuntur
Faesi Düntz. La Roche; paraphr. παρὰ τὸ ἄχρον
χαυλός — KA
τῆς ἐπιδορατίδος ὄπισϑεν, cf. schol. BL, — E
M. 493, 57 E. G. 308, 99 τὸ dxpov τοῦ d
toc, ὃ εἰς τὸ ὀξὺ ἐντίϑεται, cf. paraphr. .
Ap. Soph.97, 8 Suid. E. M. 282, 12 Hes. 2) mi
nubrium ensis. I/ 338 ἀμφὲ δὲ ᾿χαυλόν | φάσγα
νον ἐῤῥαίσϑη prope manubr., Eust. 1063, 6 €
ἂν τοιοῦτος καυλὸς τὸ κατὰ τὴν λαβὴν
ξίφους ἐπίμηχες καὶ στενόν, ἤγουν ἢ κα
τοῦ ξίφους, Autenr. ,das Klingenende am Gri
des Schwerts'; v. l. χαυλῷ, reperitur in libr
nonnullis χαλῦν s. χᾶλον, paraphr. τὸ δὲ d
λιστον αὐτοῦ συνετρίβη ᾿ξίφος. Düntz. susp
catur legendum esse ἀμφὶ ó' dg! αὐτῷ. Legitu
x«vAóg neque in Od. neque in hymnis. ;
καῦμα (καίω cf. Curt. Et. p. 138, L. Meye
vgl. Gr. II 265) aestus, ardor, ap. Hom. taut
de aestu solis. E 865 οἵη δ᾽ ἐκ a ἐρε
βεννὴ φαίνεται ἀήρ | χαύματος ἔξ (v. 1. $
ἀνέμοιο δυσαέος ὀρνυμένοιο vento oriente |
calore, Schol. D ἡ ἐξ ἀντὶ τῆς μετά, schol. BD
ὅταν γὰρ καυματώδους οὔσης τῆς ἡμέρας TQ
ἀνατολὴν ἢ ἢ δύσιν ὃ ἀὴρ μέλας δοκῇ, Es
κῶσιν ἄνεμον cf, Eust. 615, 29 ss. — E. M. 4€
52 E. G. 305, 21. Hes.
καύ-σ-τειρα (fem. masculini χαυστήρ a sala
cf. Bekk. ho. Bl. I 179, 15, Woerner subst. Hon
index p. 2) ardens, fervens, Non nisi in I. k
gitur et tantum gen. sing. In codd. Il z, e|
paroxytonon (in paucis codd. καῦὔστείρης, Col
D M 316 χαυστηρῆς), veteres grammatici serips
runt χαυστειρῆς, cf. schol. L ad 4 342 ἢ «
γραφὴ τῆς παραληγούσης Βοιώτιος (χατὰ τρι
πὴν Βοιωτῶν τοῦ ἡ εἰς τὴν εἰ δίφϑογγονὴ a
χαὶ ἡ τῆς ὠτειλῆς, cf. Eust. 481, 14 Arcad. €
acc. p. 71, 22 E. M. 498, 44. 660, 50 E. G. 39
44 Lobeck Path. prolegg. 262; Bekk, ho. Bl.
179 adn. ,«votr(pzc hat den ' Accent, von χα
στηρῆς, den Diphthong in der vorletzten ^
dem unbedenklich richtigen χαυστείρης' idi
Homero retribuendum putavit J. G. Schmei
ad Nicandri Ther. 924, quem sunt secuti Di in οἱ
La Roche. — 4 342 M 316 ἐπέοικε (z07) μεὶ
πρώτοισιν ἐόντας ἑστάμεν ἠδὲ μάχης κα
στείρης ἀντιβολῆσαι, Eust. 481, 12 ἡ 950
χαὶ πυρόεσσα χατὰ τὸ “μάχοντο δέμας "4
(IN 673) cf. 518, 24, schol. L et V ad 4
sch. V ad M 3106; Ap. Soph. 97, 7 ϑερμῆς αὶ
πυρώδου e Hes. χαυστικῆς (δῖ. etiam para
ϑερμῆς, ὀξείας, δριμείας, διαπύρου,
Καὔστριος fluvius loniae. B 461 ὀρνίϑε
ἔϑνεα πολλά, | χηνῶν ἢ γεράνων ἢ xóxvor|
| Acl ἐν λειμῶνι Καῦστρίου ἀμφὶ [oe
ποτῶνται cf. Herod. 5, 100. Dicitur ab
alisque Acvorgoc, ὁμώνυμος ἥρωι E
Eust. 255, 3, cf. E. M. 493, 40 E. G. 306, 20. 308,
In monte Tmolo oritur et prope Ephesum
mare Aegaeum influit. Schol BDLV χατὰ
προχοὰς πηλώδη τόπον ὁ Κάυστρος E.
ζεται. ὅπου δὲ ὕδωρ καὶ fom
ὀρνέων. De Ag. prato, quod circum Cays
fuisse dicitur v. s. Ἡσίῳ. Nunc vocatur B
s. Kutschuk Meinder. — Strab. XIV 650.
καὐτός v. s. x«t p. 628.
ΚΑΦ ve] KAII (proprie rad. est kvap, |
καπύω, καπνός, κόπρος) exspiro, efílo,
profe cta est significatio spirandi sec, lj
Et.) p. 135, L. Meyer vgl. Gr. I 363; Fick v)
(Spracheinb. p. 90) spirandi notionem stati!
primariam. Apud Hom. unus legitur accus. S!
part. perf. χεχαφηότα, sec, Curt:
ans, schnappend, keuchend (cf. Verg. Cir.
211 tenuem sinzultibus aera captat), sec. . Fick:
ve haucht; Autenrieth, La Roche: effans, ex-
5p , Doederl. GL.2297: exanimis, erstorben,
"ne ' Hyperbel für: erschópft bis z. Tod, cf. Hes.
τέχηφε᾽ τέϑνηχεν. de part. perf. cf. Curt. Et.
L. Meyer vgl. Gr. I1 221. E 698 ἀμπνύνϑη
1 η δών), περὶ δὲ πνοιὴ Βορέαο | ζώγρει
ἰπνείουσα χαχῶς χεχαφηότα ϑυμόν, ε 468
4) ἄμυδις στίβη τε κακὴ καὶ ἐέρση | 2
uymnsiic δαμάσῃ κεχαφηότα 9uuov, ook
ABDL ad E 698, sch. E ad ε 468 E. M. 499,
Ἢ E. G. 311, 54 "Hes, Eust. 595, 22. ἐχπεπνευ-
"orm cf. Suid.; schol L τὸν δυσπνοήσαντα,
595, 29 x. μὲν τὸν ἁπλῶς πνεύσαντα, xG-
; δὲ z, τὸν δυσπνοήσαντα, ὡς μιχροῦ καὶ
εὔσαι. Cum vero plurimi z. epitheton subst.
óc esse censeant, La Roche Autenrieth ϑυ-
obi. esse rati χεχ. ad Sarped. et Ulixem
runt ,efflans animam* cf. paraphr. Il. Eust.
39 ἐχπεπνευχότα τὴν ψυχήν et X 467
o ui ψυχὴν ἐχάπυσσεν, nec minus quamvis
Joederl. sententiam sequatur, Faesi: erschópft
z. Tode, wozu 9. als Beziehgsaccus. tritt. —
T2 Αἴαντα εἰς ᾿ἀγαμέμνονα, óiov ἄγον χε-
ὅτα (pro χεχαρη Ota) νίχῃ, v.l. apud E. M.
Ti οἱονεὶ πνευστιῶντα, ἤτοι τῷ τοῦ πολε-
χοῦ ἀγῶνος χαμάτῳ, ἣ τῇ ἀγερωχίᾳ τῆς vi-
ης, τῆς χαρᾶς αὐτῷ τοὺς ἀναπνευστικοὺς πό-
χατευρυνάσης, καὶ πέρα τοῦ συνήϑους
τισ τᾶσϑαι τὸ πνεῦμα κατεπειγούσης" παρ᾽
δὴ “καί τινες ἔλαϑον τελείως ἐχπεπνευκότες
ς ἢ ὅτι συναπέρχεται τῇ εὐρύτητι, τοῦ συμ-
ματος πᾶν τὸ ψυχικὸν πνεῦμα, ὡς ἀπό τι-
αρὰ λόγον ἐχραγέντος στόματος ἀμέτρως
χεόμενον.
χέ, sequente vocali vel ob metrum κέν, haud
0, si sequitur vocalis, abiecto ε: α΄; si sequi-
irata littera 7 (1 88 4347 E 351 H 342
313 M ΤΙ 298 302 T 402 β 31 43 76 ἡ
J2 9 101 251 A 565 o 448 τ d 4960 v 237
202213 314 χ 138 ep. 14, 92, v. 1. χ 254;
ἡμεῖς B 238(?)]. Particula modalis postposi-
ja, enclitica. zé, apud Arcades za», ap. Do-
χά (cf. H. Weber die dor. Part. χά,
1864 p. 17), idem atque sanscr. kám, veri-
ne profectum a radice pron. ka, cuius est
catio in sanscr. non solum interrogativa,
d etiam indefinita (cf. pron. τίς et τὲς et Bopp
E II 220), et quam Kuhn Hall. Allg. Lit.
Ov. 1846 vertit nostr. ja, Benfey in | gloss.
- M 46 sicher, Boehtlinzk-Roth in lex.
nser. wohl, ja, v. Delbrück Gebr. des Coni.
t., Halle 1871 Ρ. 8655. Ad eandem radi-
m (pron. ka, ki) referunt Christ griech.
E95, T;. Meyer vgl. Gr. I 68. 326 (— wohl),
ann Redetheile 198, Lanze Ztschr. f. óstr.
IX 1858 p. 51, der hom. Gebr. d. Part.
adn. 49, Delbrück p.88. Lange IX p. 98
T. censent χέ esse acc. sing. neutr. —
wann, irgendwie. Delbr.: Κα bez. irgend e.
labtit der Handlg u. ist daher geeignet, die
lg, deren Verwirkl in Aussicht genommen
ἢ, von der bloss phantasirten zu unterschei-
n^ Dubins est Pott Et. Forsch. I 2. ed. p. 427;
ierlein Synt. d. griech. Spr. p. 417 censet
Ortum esse ex ion. z7j — att. πή: aliqua ra-
lieubi; Naegelsb. adnot. ad TL, ed. I. 1834
VIII p. '939 suspicatur ablativum condicio-
esse: aliquo modo 1, e. aliqua condicione,
ἢ particulae x7 correpta, cf. Autenrieth
0 υς
χέ
691
in Ameisii ed. ad 7229 append.: Haacke quaest.
Hom., Nordh. 1857 p. 18 zé ad eandem radicem
referendum putat, unde za, zsivoc, χεῖϑι, χῶς
et Latinorum ce profecta sint; sim. Rost gr.
Schulgramm. $ 176, 4 adn. particulae ZÉ, quam
composuit cum zetvoc, ἐχεῖ, eodem modo εἰ
responderequo τότε - ὅτε dicit, sim. Fritsch Kri-
tik der bisherizen Gramm., F. rankf, 1838 p. 209,
sed cf. Pott Et. Forsch. is ed. altera 1859 p. 480:
S Rost in lex. Damm. cum sibi persuadere non
possit ἄν et χέν, quae et sensu et usu prorsus
inter se conveniant, ἃ diversis radicibus recte
derivari posse, alii (cf. Rührmund über die Part.
zéy u. ἄν, Potsdam 1863 p. 1s.) statuunt ex una
communi stirpe orta esse ea vocabula, sed cf.
Pott Et. Forsch. 4241 Delbrück p. 89; 'Hartung
Partik. II 225 χέ idem esse ,putat ac lat. par-
ticulam disiunctivam quam (7), quod confirme-
tur forma zcv cf. Benfey WL. Π 146; Damm: ἃ
coniunctione z«é derivavit, quam derivationem
Hermann de part. ἄν, opusc. vol. IV p.4, stabilire
studuit: nam quam sit etiam significatu cum paàr-
ticula χαί cognatum zé, neminem non videre;
comprobaverunt Sommer allg. Schulzeitg. 1831 τί
Nr. 121ss., Stuerenburg Cic. de offic. Lips. 1834
p. 166, Casselmann de usu part. ἄν et χέν apud -
Hom., Cassel 1854 p. 5, cf. Schoemann Rede-
theile p.198. De his aliisque ausis cognoscendi
ortum particulae zé v. Fritsch Kritik der bish.
Gramm. p. 208—244. De veterum grammatico-
rum sententiis (Dionys. Thrax in Bekk. Anecd.
1I 643 E. M. 499, 10 E. G. 311, 21 50 ὃ χε ἐστὶ
σύνδεσμος παριπληρωματικός, cf. Eust. 52, 24)
v. Hermann p. 14 s. "Baeumlein Untersuch. über
die gr. Modi 1846 p. 48 88. — Est autem χέν et
ἄν sumentis aliquid, sed non contendentis: opi-
nor, nehme ich an, "wohl, sed saepe caremus vo-
cibus satis accommodatis (Herm. p. i0 Baeuml.
p.83. G- Hermann, qui post Reisigium de vi
et usu part. ἄν in ed. Aristoph. nub. et Poppo-
nem de usu part. ἄν in Miscell. critica ed. See-
bode I1 de part. ἄν egit libris IV Lps. 1831
(opusc. vol. IV 1—197), "dixit particulis ἄν et z£
sententiam debilitari eique aliquid ambiguitatis
addi, spectare enim ad ea quae fortuita essent
i e. ex aliqua condicione penderent. Hermanni
sententiam z£ et ἄν ad condicionem respicere,
quae aut addita aut cogitatione addenda esset,
secuti sunt Rost, Bernhard, Matthiae, Sommer,
Hartung Partik. 'II 222 ss. (cf. Baeuml. p. 51 ma-
ximeque 58 55.) Schoemann Redeth. jr. alii;
Thiersch Griech. Gramm. $299,2: die Part. deutet
an, dass neben der Saclie noch ein bestimmen-
der Umstand die Vorstellung bescháftige, und
der Gedanke durch diesen beschránkt ^od. be-
dingt sei; Lange Ztschr. f. óstr. Gymn. 1858
p. 50—52 ,der "Sprechende. denkt, wenn er &v
(z£) gebraucht, nicht an eine bestimmte Be-
dingung, sondern an das Vorhandensein irgend e.
Bedingg/ Báuml Unters. p. 50 ss. multa "contra
Herm. disputavit fieri non posse ut totiens con-
diciones omitterentur, non semper debilitari sen-
tentiam, alia (v. s. art. ἄν pag. 111), cf. eundem
N. Jahrb. f. Ph. 79 p. 1—10 Ztschr. f. AW. 1851
p.357. Nec minus disputavit Philol. XVI p. 137 ss.
contra Aken (Temp. τι. Modi im Griech., Guestrow
1858 p. 18, Lehre v. Temp. u. Modus, Rostock
1861 p. 39), qui dicit &v c. opt. significare ,die
Moglichkeit nach Umstünden* Baeumleinii 'est
sententia, particulis ἄν et χέν sumtionem signi-
ficari: «(ἄν et χέν esse eius qui sumat aliquid esse,
44"
692
nam sic certa fieri incerta, quia ponantur ex ar-
bitrio, atque incerta fieri certiora, quia ponantur
quasi sint*, cui responderunt Aken Lehre v. Temp.
40, Gottschick Ztschr. f. Gymn.w. I 1 p. 155 ἄν et
χέ esse particulas ,der objectiv bedingten Móg-
lichkeit (sim. Krueger Gr. Spr. 69, 7, 1 et Reisig
de part.&v p. 99: ἄν aliquid fieri per causarum
quandam cohaerentiam posse indicare), Cassel-
mann de usu part. ἄν et χέν, Cassel 1854 p. 2 ss.
— Oblocutus est Hermanno etiam Sommer qui
in censura Herm. libri (allg. Schulztg. 1831 II
Nr.191ss. ἄν et xé particulas quas antea et
significatione et constructione adeo convenire cre-
diderant, ut alterum alterius loco substituere li-
ceret, inter se differre studuit ut origine ita usu.
Illam indicare posse aliquid esse quod utrum
esset an non esset, e condicione, ad quam re-
ferretur, penderet, hac autem condicionem illam
ita indicari, ut non tam esse aliquid, si esset al-
terum, indicaretur, sed ut illud cum hoc tan-
quam sua causa cohaereret. Huic responderunt
Baeuml. Ztschr. f. AW. 1843 p. 1093 ss. Unters.
p. 63—82 xév esse epicorum et Doriensium Aeo-
lensiumque, ἄν Ionum Atticorumque. Similiter
iudicant Fritsch Neue Jahrb. f. Ph. Suppl. IV, 1,
Hartung Part. II 218 315, Rost in Dammii lex.,
Düntz. J. J. f. Ph. 1864 p. 682 (Ges. Abh. 532),
alii. Düntz. censuit poetam metri necessitate
adductum esse ut χέν loco particulae ἄν substi-
tueret. Quamvis igitur multa eorum, quibus Som-
merus sententiam suam firmare conatus erat, re-
futata sint, tamen concedendum videtur esse dis-
crimen aliquod. Itaque dicit Pott E. F. I 498 s.
,die Functionen u. der Gebr. mógen parallel gehen.
Nichts desto weniger führen sie doch auf eine
ursprüngl. verschiedene Auffassung. Wüàhrend
nàml. χέν die Unbestimmth. mitbringt* (Kuhn:
zé macht e. Aussage zu e. zweifelh., von Be-
dingungen abhüngigen, d. i. stellt sie«in Frage),
,welehe ihm von dem Interrogativ- Indefinitpro-
nomen her beiwohnt, liegt in ἄν (illud, aliud)
denionstr. Hinweisung auf e. Distantes, Anderes*,
Haacke p. 18 s. ἄν eius esse dicit qui sursum
moveatur, xé» eius qui locum aliquem remotio-
rem quasi digito monstret; ad rem nihil inter
particulas discriminis esse, ad cogitationem dis-
crimen tantum quantum inter duo diversae stir-
pis vocabula intercedere et possit et debeat.
Casselmann p. 4 dicit χέν ad cogitationem eius
qui loquatur, ἄν ad rem ipsam referri, cf. Hentze
Philol. XXIX 1870 p. 134 136: &v tritt mehr zu
Urtheilen, die sich auf obj. Verhàltn., auf That-
sachen stützen, wührend χέν mehr Ausdr. e.
subj. Ueberzeugung, auch des subj. Gefühls, als des
aus Thatsachen u. bestimmten Gründen schliessen-
den Verstandes ist. Merkel vero Rh. Mus. VI
1848 p. 274 «(ἄν geht auf ein Raum-, Zeitverhàlt-
niss, deutet hin auf e. Complex v. Umstánden τι.
Gelegenheiten, p. 416 χέν urgirt den Subjectivbe-
griff der Verbalperson u. beseitigt so die modale
Einwirkung desSprechenden; z£vist der Exponent
der subjectiven Verba, gesellt sich aber auch
anderen zu, um ihnen den Begriff der bewussten
vorsátzl. Handlung mitzutheilen. Beides geschieht
vorzügl. im hypoth. Satze*. Lange Part. εἰ p.47
,der Unterschied des betonten ἄν vom enklit. xv
ist vergleichb. dem Unterschiede v. εἷς u. vic;
wenn ἄν χε neben einander stehen (vel. Schol. zu
Ν 126) so hat diess seine Parallele in εἷς τις;
oiz &v (in keinem Falle) verhàlt sich zu o? z£v
(nicht in irgend e. Falle wie οὐδείς zu οὔτις",
xé
cf. etiam Herm. ad h. Merc. 288. Delbrueck, qui
quo modo differant ἄν et χέ dilucidis verbis L3
ponere non audet, tamen significationis diserim
fuisse persuasum habet. (ἄν u. χέν weisen au
das Eintreten einer Handlung hin, pag. 85 86, ei
Scheuerlein p. 418 ,κέ weist wie ἄν auf den Lauf
u. den Eintritt der Begebenh. hin u. hat als
scheinung zu machen. Demonstrat autem p. 8
1) ἄν ab Hom. fere in negativis sententiis, p
raro in affirmativis usurpatum esse, cf, Ca
mann p. 28, qui hoc inde explicandum esse.
deri censet, quod sententiae negativae, propte
quod plerumque aliis oppositae sint, maior
praeditae esse soleant. 2) χέν saepissime l
sententiis relativis cum coni. coniunctis, 3) jn
terdum zé» repeti in membris disiunctivis, nor
repeti ἄν. — Nihil ἄν et xév cum modorum
significatione habent commune, sed quasi eorum
comites sunt (cf. Delbrueck p. 23 90, Haa
p.18). Coniunguntur cum indic. aor,, impf, pl
cum fut., cum coni. et opt.. cum inf. et pi
Non admittit particulam indic. perf., coni, adi
vel deliberativus, imperat., cf. Baeuml. Modi p.
Lange p. 54, Delbr. p. 86, Klotz Devar. p. 10
Herm. p. 13, dubium est num admittat ind. prae
sentis (v. infra), cf. Lange Ztschr. f. óstr. ΟὝΤΩΣ
IX 1858 p.55, Riemer de temporum ap. Hom
usu, Neustadt Westpr. 1871 p. 29. Ubi verbur
deest, supplendum est (v. infra) Particulas €
et «£v praeter necessitudinem a poeta saepi
adici, ubi recentior usus iis abstineat, reete
servat Herm. p. 143, cf. etiam Friedlaender Ar
ston. pag. 8. :
A) Additur χέ indicativis, cf. Herm, (
part. ἄν p. I5 s&, Baeuml. p. 126—167. Ij At
ditur indic. praeteritorum, quando qui!
quitur sumit aliquid quodam modo factum
aut fieri. Sumuntur autem res praeteritae.
tantum (ex sententia eius qui loquitur), ut alit
esse dicantur atque re vera fuerunt aut sun
DInsententiis primariis. a) Apodosi en
tiationum condicionalium ut indicetur, |
condicio fuisset vel esset, aliquid futurum fuis!
vel fore, plerumque additur zé, cf. Krueger |
54, 10, 1. 2. 8a) condicio expressa est pi
ticula εἰ c. ind. «) iungitur xé cum ind, 80
&c) in apodosi legitur ze/ νύ χε, in protasi
μή (ἄρα) c. ind. aor.: 1 818 £€ 165 χαί νύ αὶ
εἴρυσσέν τε καὶ ἤρατο κῦδος, εἰ μὴ ἄρ᾽ 0
γόησε (εἰ μὴ 549€), E 619 — d 911, Θ 90:1:
καὶ vÓ χε σήκασϑεν, εἰ μὴ ἄρ᾽ ED νόης
schol. V ἔν τισι τῶν παλαιῶν φέρονται ὁ
στίχοι: Τρῶες ὑπ᾽ "Aoy., ἔλιπον δέ κεν "E
δῖον χαλκῷ δηιόωντα, δάμασσε δέ μιν d., ΘᾺ
z^ ἐνέπρησεν (γ. 1. xsv ἔπρησεν, v. Spitzn,
Roche, 44 311 750 Σ᾽ 454 (Ariston. ἀϑετοῦντ
στίχοι ιγ΄, 444—456), P 154 q 926 w 241
z 220, Ψ 382, 540 χέ ot (v. l xév ot), ὃ b
h. Cer. 310; «a£ νύ χε δή - εἰ μή P 530 ὦ 2.
zal νύ xtv- εἰ ἵχοντο (v. 1. (xowvo) 4 3175
νύ χε- εἶ μή cum impf. x 290 o 50; zat
δὴ - εἰ μή C. impf. «P 490 (schol. I 192 za
x" ἔτι) cf. 596. 98) καί (οὐδέ) κε c. ind. ac
in protasi εἰ μή c. ind. aor.: Ξ' 958 P 618
Cer. 942 v. Buecheler, o 41 οὐδέ κε (v. 1. οὐ
τι), 0 459 καί xev ἔπαυσε, εἰ ἐξείλετο. γ) ἔν
κεν c. ind. aor., in protasi εἰ μή (ἄρα
aor: B 155 Z 73 (ct. P 319) H 104 Ν 728
19] (ἔνϑα χ᾽ ἔτι, in plur. codd. χέ τε vel
vic) Π 698. Φ 544 ε 426 (al. Zv9? ἀπὸ juve
ivóc) τ᾽ ἐδρούφϑη), s 486 (ἔνϑα χε δὴ).
902 πῶς δέ κεν ὑπεξέφυγεν (Did. "Aot-
eie ὑπεξέφερεν), εἰ μὴ ἤντετο, Düntz. coni.
Ws loco et o 195 πώς. EE) y 258 260 τάδε καὐ-
τὸς ὀΐεαι, ὥς περ ἐτύχϑη" εἰ ζωόν γ᾽ Αἴγισϑον
εν Πιενέλαος, τῷ xé οἱ οὐδὲ ϑανόντι ἐπὶ
γαῖ! ἔχευαν, ἀλλ᾽ ἄρα τόν γε κύνες κατέδαψαν.
οὐδέ χέ τίς uv κλαῦσεν, ita interpungunt Faesi,
üntzer, neque displicere videtur Hentzio in Am.
ed, app. ad y 255. Sed, cum tantum in codd.
L (cf. schol. P) legatur ὥσπερ, legunt opti-
m codd. auctoritatem secuti ὡς xev Nitzsch,
k. 1 et 2, La Roche, Dind., Baeuml., Nauck,
eis δὲ εἰ... Μενέλ. cum superioribus con-
ungunt, ea vero quae sequuntur, graviore inter-
punctione ab antecedentibus versibus separant;
ἃ Roche pro τόν γε coniecit τόν χε, ξ 67 τῷ
τέ με ὦνησεν, εἰ ἐγήρα, w 23 εἰ γάρ τις ἢγ-
ειλε, τῷ χε τάχα ἀπέπεμψα, o 285 εἰ γάρ
uv zy eic (Nauck κίχες), τῷ χέν σ᾽ ἀπέπεμψε,
pE 7 596 s. εἰ δέ x ἔτι προτέρω γένετο δρό-
T0 τῷ κέν μιν παρέλασο', οὐδ᾽ ,ἀμφήριστον
᾿ἔθηχεν. CC) (498 εἰ ἄχουσε, σύν κεν ἄραξ
ιέων κεφαλάς, Il 617 τάχα κέν σε ἔγχος
ατέπαυσε, εἴ σ᾽ ἐἔβαλόν περ, Π 848 εἴ πέρ μοι
irte ὄλησαν, πάντες z αὐτόϑ'᾽ ὄλοντο (πάντες
tom.) ψ [218] οὐδέ xsv ἐμίγη, εἰ ἤδη. —
B) χέ, cum impf. nonnunquam pro aor. adhibe-
ur de rebus quae per longius tempus durant.
e) in apodosi legitur za νύ κε, in protasi εἶ
Ψ 733 xal vv χε πάλαιον, εἶ μὴ ᾿Αχιλλεὺς
ἐνίστατο καὶ χατέρυχε, H 913 «uL νύ κε δὴ
ὑτάζοντο͵ εἰ μὴ ἦλθον, Q 718 zai νύ χε δὴ
ὑδύροντο, εἰ μὴ ἄρα “μετηΐδα. B8) E 898 εἰ
tv, χαί xsv δὴ πάλαι ἤσϑα. yy) Χ 202 v. 1.
τῶς δέ xtv ὑπεξέφερεν, εἰ μὴ ἤντετο Aristar-
us pro ὑπεξέφυγεν v. Did. y) coniunctus est
é cum indic. aor. et impf. 0 180 5. 4 310 s.
9« χε λοιγὸς i ἔην (fuisset) x«i ἀμήχανα ἔργα
/évovto, χαί νύ χε σήχασϑεν (x&v πέσον) εἰ μὴ
à 0) vónos (χέχλ £to), Y 288 290 ἔνϑα χεν βάλε,
|üv δέ χε ἀπηύρα, £L μὴ ἄρα νόησε, ὃ 188 5.
γὰρ πυϑόμην, τῷ zc μάλ᾽ ἢ χεν ἔμεινε ἡ ἢ κέ
ε ἔλειπεν (χε repetitum est). ó)rarissime cum
|lusqu. à 363 ze νύ χεν z«« χατέφϑιτο, εἰ μή
€ μὲ ϑεῶν ὀλοφύρατο cf. schol. EQ et Krüger
Pi. 54, 10, 1. — In fere omnibus Iliadis locis,
αἱ sunt laudati, paraphr. habet ἄν pro z&.
b)eondicio participio expressa est. «)iun-
itur zé cum ind. aor. 2 418 c 90 ἀλλά χε «eive
IT ἐδὼν ὀλοφύραο (ϑηησαο) ϑυμῷ, ὦ 90
1. ἀλλ᾽ ἄγε et χ᾽ ἐχεῖνα, Eust. γε χεῖνα, pro
ἥσαο ali legunt ἐτεθήπεα et ἐτεϑήπεας (cf.
ust. 1953, 39 1954, 24; 1954, 26 yg. καὶ ἔτε-
o cf. Herm. op. IV 40), dóov — εἰ εἶδες
Daeuml Mod. 131; v 47 ἰδοῦσά χε ϑυμὸν
| c, v 933 ἀσπασίως γάρ z ἄλλος ἀνὴρ
enu. μενος ἐλϑὼν Tero animum attendisset cf.
mkel Rh. Mus. VI 1848 p. 271 (ἀϑετοῦνται
83—8 v. Schol HQ) 5) iungitur χέ cum ind.
perf. X 435 ἢ γάρ κέ σφι κῦδος ἕησϑα ζωὸς
ν᾽" νῦν αὐ ϑάνατος κιχάνει, quam receperunt
itzn. Bekk.: Faesi, Düntzer, Bàuml, Dind.,
oederl.; rectius videtur legendum esse ἡ γὰρ καί
Ἢ Bekk. La Roche Hofim. (cf. eund. Φ et . X
13, quod exstat in pluribus codd.; cf. x 84 ss.
deest protasis et supplenda est ex
htecedentibus, ad quae adverbio respi-
tur. c) iungitur zé cum indic. aor. «c) respi-
adv. τῷ vel οὕτω; haud raro inest in enun-
Atione antecedente optationis significatio. T 61
κέ 693
Uv ὄφελε χαταχτάμεν Ἄρτεμις ἰῷ. τῷ χ᾽ οὐ
τόσσοι ᾿Αχαιοὲ ὀδὰξ ἕλον οὖδας, pa 280 ὥς μ᾽
ὄφελ᾽ Ἕχτωρ ξτεῖκαι" τῷ κ' ἔπεφν", ἀγαϑὸν
δέ xsv ἐξενάριξε, X 497 ὡς ὄφελον θανέειν"
τῷ κε χορεσσάμεϑα, Ψ 547 ὠφελεν εὔχεσϑαι"
τῷ z! οὐ τι πανύστατος ἦλϑε (τῶ κεν 1,, τῷ
χὲν S Lips. Mosc. 2, τῶ (suprascr. o) χὲν ^
ceteri τό xsv; Bentl. 'emendavit τῷ 2", quod re-
cepit La Roche, cf. eund, h. 1) σ 402. «29? ὠφελλ'
ὀλέσϑαι; τῷ x 0v τι τόσον χέλαδον μετέϑηκε,
€ 811 ὄφελον ϑανέειν. τῷ x | ἔλαχον χτερέων,
o 895. ὡς ὄφελες ϑάνατον ἐπισπεῖν" τῷ χεν
τύμβον ἐποίησαν, ἢδέ κε χλέος ἤρα" ὀπίσσω,
Φ 482 τοιοῦτοι πάντες εἰεν" τῷ «tv δὴ ἐπαυ-
σάμεϑα, ὦ 381 «t γὰρ ἐφεστάμεναι χαὶ ἀμύ-
νειν" tQ χέ σφεων γούνατ᾽ ἔλυσα, σὺ δὲ φρέ-
vac ἐάνϑης, cf. La Roche h.l, 4 382 ὡς ὄφελόν
τοι ἐκ ϑυμὸν ξλέσϑαι. οὕτω χεν ἀνέπνευσαν.
BB) « 23 39 s. & 369 s. oU χε ϑανόντι ,περ ἀχα-
χοίμην, Εὐύτι: . δάμη ( sim. ξ)" τῷ χέν οἱ τύὐμ-
Bov ἐποίησαν, ἠδέ χε Em ἤρατο cf ὦ 82 5.;
y 258 260 αὐτὸς ὀίεαι, ὥς κεν ἐτύχϑη, εἰ ζωόν y
Αἴγισϑον ἔτετμεν MArosíónc* τῷ χέ oi οὐδὲ 9.
y. ἔχευαν, ἀλλ᾽ ἄρα τὸν γε (La Roche coni. τόν
χεὶ κύνες χατέδαψαν, οὐδέ κέ τίς μιν κλαῦσεν
sec. Bekk. 1 et 2, La Roche, Dind. , Bàuml. , Nauck,
Ám., cf Nitzsch adn. I p. 186; v 273 o? γὰρ
Ζεὺς εἴασε: τῷ xÉ μιν παύσαμεν. &) iungitur
zé cum ind. aor. et impf. & 311 ὡς ὄφελον
ϑανέειν. τῷ x ἔλαχον χτερέων, καί μευ χλέος
ἦγον Ay. (Hes. χε λάχον). cf. schol. E. dd) pro
enuntiatis condicionalibus legitur ἀλλά,
cf. Krueger Di. 54,12,5. a) iungitur χέ cum ind.
aor. εἴ 79 καί νύ xtv ἀσκ. ἱκόμην, ἀλλά με
ἀπέωσε --- εἰ μή, λ 680 χαί νύ z' ἔτι (schol.
ΓΤ 144 ἔνϑα zx Pu) ἴδον, ἀλλὰ πρὶν ἀγείρετο,
schol H interpretatur zu δὴ ἂν εἶδον, [ara
καί vU χε τὴν βάλεν, ἀλν Ἥρη παρέπεμψεν,
q 198 xa νύ χε δὴ ῥ᾽ ἐτάνυσσε, ἀλλ᾽ Ὀδ. ἀνέ-
νεῦυε, codd. KPS δὴ τανύσειε, schol. ABLV ad
B 215 εὐχτιχὺν ἀντὶ δριστιχοῦ τοῦ ἐδόχει, ὡς
τὸ E 388, W. C. Kayser Phil. XVIII 650 putat
Aristarchum δὴ τανύσειε legisse, sed v. La
Roche h. U. 947s., v 292 zal xtv δὴ πάλαι
ἐξικόμην, ἀλλά, P 319 321 ἔνϑα χεν «vts To.
εἰςανέβησαν, '"Aoy- δέ χε χῦδος ἕλον, ἀλλά, ὃ
441 ἔνϑα χεν atv. λόχος ἔπλετο, ἀλλά, (pro
ἔνϑα xtv v. l. χεῖϑιε δὴ et χεῖϑι d ἂρ), Did. αἱ
πλείους ἔνϑα χεν ὡς τὸ Θ᾽ 1805, ἡ 278 ἔνϑα
κέ (v. 1. δῶ με, βεήσατο, ἀλλά, λ 880 ν. 1. ἔνϑα
χ᾽ ἴδον, ἀλλά, s 32 ἔνϑα χεν πιίϑεν, ἀλλά, E29
οὐδὲ γὰρ οὐδέ χεν ὑπέχφυγε, ἀλλ᾽ Ἥφ. ἔρυτο,
iP 606 οὐ γάρ χέν με παρέπεισεν, ἀλλ & )xé
cum impí. 4 565 ἔνϑα x "ὅμως προςέφη χεχο-
λωμένος, ἡ κεν ἐγὼ ee ἀλλά, additum est ἄν
cum ind. aor: T 272 οὐχ ἂν δή mots ὥρινε,
οὐδέ κε ἤγεν, ἀλλὰ Ζεὺς ἤϑελε. ee)condicio
omissa est cf. Krueger Di. 54, 12, 5. a) iun-
gitur χέ cum indic. aor. ea) praecedit opta-
tionis significatio. » 205 αἰϑ' ὄφελον μεῖναι"
ἐγὼ δέ κεν ἐξικόμην, cf. v 222 et Baeuml, Un-
ters. 181. 88) X 16 ἔβλαψάς με ἐνθάδε τρέ-
ας" ἡ κ᾽ ἔτι πολλοὶ, γαῖαν ὀδὰξ εἷλον, Y 94
ἐμὲ Ζεὺς εἰρύσατο. $» x ἐδάμην, $ 38 ἢ ὁλί-
γου σε διεδηλήσαντο, καί χέν μοι κατέχευας,
O 294 ἤδη γαιήοχος οἴχεται" μάλα γάρ κε
ἐπύϑοντο καὶ ἄλλοι, v. 1. γάρ τε, sed v. Wolf.
in praef. ed. nov. p. 'LVIII qui demonstravit χέ
unice verum esse, cf. Spitzner h. L, ε. 808 «i-
τοῦ γάρ κε καὶ͵ ἄμμες ἀπωλόμεϑα, schol. Q
ἐφϑάρημεν ἂν πάντως, εἰ τὴν βουλὴν ἣν égov-
694
. H, I 545 οὐ μὲν
λευσάμην, ἐπλήρωσα, cf. schol
rn tue Eust. 770, 97 xé
γάρ χε δάμη (v. 1. κ᾽ ἐδάμη, Τ 2
omisit) παύροισι βροτοῖσι, μ440 Σχύλλην οὐκέτ᾽
ἔασε εἰςιδέειν: οὐ γάρ xtv ὑπέκφυγον ὁλε-
ϑρον, schol. νοϑεύονται δύο (445s.. βὲ iungi-
tur xé cum imperf. E 885 881 ἀλλά μ᾽ ὑπήνει-
χαν πόδες" qj τέ χε δηρὸν ἔπασχον, ἢ κε (v. Ι
εἰ et χεν, cf. Eust. 618, 6 τὸ ἢ κεν γράφεται
μὲν διὰ τοῦ ἡ παρὰ τοῖς ἀχριβεστέροις v. La
Roche h.l), ε 304 οὐ γάρ κεν δυνάμεσϑα
ἀπώσασϑαι. γὴ κέ cum ind. aor. et impf. δ 174
178 ἔφην, εἰ ἔδωκε. καί χέ οἱ νάσσα καὶ ἔτευξα.
χαί χε ϑάμ᾽ ἐνθάδ᾽ ἐόντες ἐμισγόμεϑ᾽" οὐδέ
χεν ἄλλο διέχρινεν, πρίν γ᾽ ὅτε δὴ ἀμφεκά-
λυψεν, cf. Herm, op. IV 49: v 800 s. ἀλεύατο
βέλος αὐτός. ἦ γάρ χέν σε βάλον, καὶ κέ τοι
ἀμφεπονεῖτο. à) κέ rarissime additur plus-
quampf, cf. Krueger Di. 54, 10,1. I' 56 μάλα
Τρῶες δειδήμονες" ἦ τέ xtv ἤδη λάινον foco
χιτῶνα, ὦ 90 v. l. ἀλλά χε κεῖνα μάλιστα ἐδὼν
ἐτεϑήπεας vel ἐτεϑήπεαί(γ.1. pro ϑηήσαοὶ) ϑυμῷ,
cf. Eust. 1953, 89 1954, 24; 1954, 26 yo. zal
ἐτεϑήπεο cf. Herm. opusc. IV 40. — b) condicio
saepe abest neque est cur eam ut omissam sup-
pleamus. «) iungitur z£ cum ind. aor. z 84 ἔνϑα
κ᾽ ἄυπνος ἀνὴρ δοιοὺς ἐξήρατο μισϑούς, (ubi
ἄυπν. mihi non videtur esse pro condicione —
εἰ ἄυπν. ἦν) consecutus esset, ut sumo, cf. Baeuml.
p,150; o 61 ἔνϑα zzv ob τιν᾽ ἀδάκρυτόν γε
νόησας cf. ἃ 418 ὦ 90, et Π 688 οὐδ᾽ ἂν ἔγνω,
schol. Q 790 ἀϑετητέος ὁ Πουσῶν ὑπ᾽ ᾿Αχιλλεῖ
ϑρῆνος (60—62), X 151 οὐδέ zs Πάτροκλον
Ἀχαιοὶ ἐρύσαντο (schol A ἐν ἄλλῳ οὐδ᾽ ἄρα,
quod recepit Düntz., quod v. 165 repetitur mu-
tatis verbis χαί νύ x&v εἴρυσσεν, εἰ μὴ Ἶρις
7λϑε, h. Merc. 359 οὐδέ xtv αὐτὸν αἰετὸς
ἐσκέψατο, M 465 οὐ κέν τίς μιν ἐρύκακεν ἀν-
τιβολήσας, sic Aristarchus, alii οὐκ ἄν (v. 1.
ἐρυχάχου, 4 421 ὑπό κεν ταλασίφρονά περ
δέος εἷλεν, ( 180 οἵ χέ σφιν καὶ νῆσον ἐυχτι-
μένην ἐχάμοντο (v. 1. καί), h. Cer. 260 ἀϑάνα-
τόν χέν τοι παῖδα ποίησα καὶ ὦπασα, E 894
γ.]. τότε χέν μιν λάβεν ἄλγος pro xat, οἴ,
schol. V ἐν τῇ ἑτέρᾳ κέν, I' 176 v. 1. ἀλλὰ τά
a? (pro y") οὐκ ἐγένοντο, schol. A διὰ τοῦ xé
συνδέσμου συναλήλιπται, τὰ κε. γράφεται δὲ
xal τά γε, B)xé cum impf. 0 454 τὸ δέ κεν
τετελεσμένον ἦεν, ut sumo, perfectum esset, sed
non perfectum est; schol. Α ἐν ἄλλῳ καί xtv
τετ. ἔπλεν, v. 1. etiam τὸ δὲ χαὶ τετελεσμένον
ἔσται, D 4l v 316 v. l. καί χεν πολὺ χέρδιον
ἦεν ut sumo, multo melius erat, sed non feci,
cf. Baeuml. 143 et E 201 X 108 : 228 ἡ τ’ ἂν
πολὺ κέρδιον ἦεν, v 282 xal κεν πάλαι ἐνθάδ᾽
ἤην, M 9 v.l τό κεν (pro x«l) OU τι πολὺν
χρόνον ἔμπεδον ἦεν. — In re facta per-
ràro x£ adiungitur praeteritorum indica-
tivis. a) indicativo aor., cf. Krueger Di. 54, 1, 3.
ὃ 546 ἢ γάρ μιν ζωόν γε κιχήσεαι, ἢ κεν Ὁρέ-
στης χτεῖνεν ὑποφϑάμενος ut sumo (wohl, làsst
sich annehmen), eum interfecit cf. Daeuml. 150;
Am. cum minus hoc conveniens sit seni vati-
cinanti, interpretatur: esse potest, ut eum iam
interfecerit Orestes ,dies passt vortreftl. zur halb-
verschleierten Eróffnung des Proteus. Rührmund
p. 12 censet enuntiationem condicionalem esse,
cuius conditio expressa sit participio vzoq9. —
εἰ ὑπέφϑατο, Hartung Part. II 247 supplet: nisi
res ita se haberet. Nemo reprehenderet, ut ait
Herm. op. IV 25, si ibi ἢ x«2 legeretur. Sed
agnitum χέν etiam ab antiquis interpretibus (cf.
χέ
etiam schol Q) Bekl.? correxit χαί quem se
cuti sunt Düntz. Nauck. Ν 734 μάλιστα δέ z|
αὐτὸς ἀνέγνω, sic pars manuscr., etiam Bekk.*
Ariston. ἡ διπλῆ ὁτι κατὰ συναλοιφὴν ἐχλη
πτέον, ἵνα διαιρῆται, μάλιστα δέ χε αὐτόξ
Ariston. ad Y 311 δέ χ᾽ αὐτός schol. BL πλεονέ
ζει ὃ κέν, Spitzn.: non de eo sermo ponendus
quod re vera it, sed de eo quod tamquam ey
turum cogitare est consequens, cf. Eust. 957,
Rectius videtur crasis statuenda esse (pare
χαὶ αὐτός), v. pag. 628; Herm. op. IV 21 mor
poetae convenientius esse putat δέ τε, quem Se
quuntur Bekk. ed. 2 et La Roche h. U. 286, se
vide eius ed. 11. b) imperfecto zé adiungit
8 104 ὦ 189 v.l ἔνϑα xev (pro ze) quat
ὑφαίνεσχεν, κέν defendit Herm. op. IV 21: jat
ditum χέν non quotidie telum texuisse Penek
pam significat, sed plerumque, ut forte ei lil
bat; οἵ, etiam Aken, Lehre v. Temp. ἃ. Moi
p. 156; plerique legunt καί cf. Baeuml. 15
9. In sententiis secundariis indi
praeteriti additur x£. 1) in enuntiationibus ΤῈ
lativis cf. Baeuml. 133. a)indic.aoristi, 69
ἵππων ἐπιβήτορας, ot κε τάχιστα ἔκριναν y
xoc, qui, ut sumo, decreverunt contentionem (δῦ
gnom.), cf. πού et à 546, etiam Baeuml. 150 15
Düntz. putat omissam esse condicionem:
contentio; Herm. op. IV 21 poetam οἵ ce de
non dubium esse putat. Y 370 v. 1. περὲ ἢ
μὸν υἷες ᾿4χ., οἵ κέ δ (pro καὶ) ϑηήσαντο qua
veram esse scripturam Herm. IV 24 censet: ,Ps|
ticula illa hic ita rem saepius factam sig
ut non tam ad ea, quae deinceps, quam 3
quod a pluribus simul, aliis atque aliis f.
sit, referatur' Errore orta videtur esse.
E 198 o) τι διαπρήξαιμι λέγων κήδεα,
χε (pro ys) δὴ μόγησα. b) imperf. addi
v 906 ἐγὼ δὲ κεν ἐξικόμην, ὅς wv ut g
χαὶ ἔπεμπε νέεσϑαι, Herm. IV 49: non n
sarium erat alterum χέν. Nam oratio, q
spensa est ex alia sententia, verbi modo 8
non indiget repetitione particulae*. 7 25
οὐχ εἴας προβλωσχέμεν, αἵ κεν ἔφαινο
ut sumo, lucem praeberent. Indicat. p
in talibus locis saepius sensum habet ab
tivo cum χέ (ἄν) haud diversum, qui in
vis enuntiationibus praesens sequitur cf. E]
1334 οἱ δ᾽ ἔλαχον, τοὺς ἂν κε καὶ ἤϑελον
τὸς ἐλέσϑαι, sed non elegeram, quia e
non fuit occasio, cf. Krueger Di. 54, 14, 1.
putat esse ἄν χε verba vitiosa, sed medelam
siderat; x 103 v. l. ἔσαν ὅδόν, ἡ κεν (pro π'
ἅμαξαι καταγίνεον ὕλην, schol. H τινὲς πεϑαῖ
yo. ἢ κεν. X 118 οὐδὲ Ἡρακλ. φύγε κῆθῶ,
χεν (Porphyr. ad Z 488 v. 1. pro περὶ φίλτα
ἔσχε. c) iungitur κέ cum impf. et aor. €
τοῦ γε χατὰ νόστον ἔδησαν, Og xEv ἔμ d
χέως ἐφίλει zal κτῆσιν ὄπασσεν (v. Ἰ. ona
cf. Krueger Di. 54, 13, 1. 2) xé cum ind. p
teritorum legitur post adverbia et comit
ctiones. a)cum ind. aor. «) oc. y 255 τὸ
ὀίεαι, ὥς κεν ἐτύχϑη, εἰ ἔτετμεν. Post V
fium Baeuml. Mod. 163 et Faesi pro 4&v IL
runt περ (codd. BDL ὥσπερ, Palat. yo. ὥσπ'
Mutata haec voce mutatur constructio veroo
totius loci. Vulgo enim post ἐτύχϑη leviss
est interpunctio, ita ut huic verbo addatur €
dicio εἰ ἔτετμεν. Wolfius vero, Baeuml.,
post illud verbum gravissime interpunxerunt, q
ob rem εἰ v. cum verbis τῷ «£v ἔχευαν
iungunt. Hentzio in Am. app. videtur plac
le περ, reicit La Roche h. U. 286; Düntz. quam-
S ὥς xcv legerit, tamen post ἐτύχϑη graviter
terpunxit. βὲὶ χέ legitur post coniunctiones
lemporales ἐπεί et εἰς 9. Ὁ 228 ὑπόειξε,
πεὶ ov xtv ἀνιδρωτί γε τελέσϑη (ut sumo),
pe versum expunxit. h. XXVIII 14 στῆσεν
τπους, εἰςόχε (Parisini tres codd. εἰς τε) £t-
ep ἀπ᾽ ὦμων τεύχη. y) nonnumquam etiam
ius membrum enuntiationum condicionalium
let χέ, cf. Krueger Di. 54, 10,3 (numquam cum
erf) 1526s. εἰ δέ 2 ἔτι προτέρω γέν fro
μος, τῷ xév μιν παρέλ ασσε, paraphr. ἐὰν
0 ἔτι, τηνιχαῦτα ἂν προέλαβεν, sunt qui
᾿ nt κἔτι per crasin ex χαὲ £r; coaluisse, sed
pag.628 et Baeuml. 136; 5 282 βέλτερον, εἰ
αὐτή περ ἐποιχομένη πόσιν εὗρεν (ἀϑ.} le-
tur in codd. IQ, quod defendit Herm. op. IV
, Spitzn. Exc. XIII $2 p. XXXVII; Nitzschius
Wmadv. II p. 126 dicit ἢ x^ αὐτή seribendum
se; plurimi rectius per crasin ex x«? αὐτή or-
m esse putant, cf. La Roche h. U. 285, Baeuml.
od. 163. b) cum impf. Y 329 ν. 1. i&e, ἔνϑα
ϑωρήσσοντο pro ἔνϑα δὲ quod scripsit Spitzn.
] ἔνϑα τε quod plurimi receperunt. — Multo
rius apodosi enuntiationum condicionalium ad-
«v cum indic. praeteriti. aa) condicio ex-
essa est. q) iungitur ἄν cum ind. aor. M 290
δ᾽ ἄν͵ πω ἐῤῥήξαντο . ξὲ μὴ ὦρσεν, Θ 369
γὰρ idea, οὐχ ἂν υπεξέφυγε, I] 687 εἰ
λαξεν, ἢ τ᾽ ἂν ὑπέχφυγε, X 897 TOT. ἂν πά-
^. εἰ μὴ ὑπεδέξατο, 5 39 v 137 00 ἂν οὐδέ
& ἐξήρατο, εὖ περ ἦλϑε. B) ἄν cum imperf.
|504 οὐδ᾽ ἄν πω χάζοντο, εἰ μὴ παῦσεν.
protasis ex antecedentibus Supplenda est,
lecedit ὠφελες. β 184 οὐκ ἂν τύσσα ἀγό-
ες. cc) condicio abest. αὐ ἂν c. ind. aor.
1676 τάχα δ᾽ ἂν ἔπλετο, .9 455 οὐχ ἂν ἵχε-
ον, 11 688 οὐδ᾽ ἂν ἔτι ἔγνω, T 271 οὐχ ἂν
ποτε ὦρινε, h. Ap. P. 146 οὐκ ἂν ἐγὼ
μην, .β) ἄν C. impf. E 201 Α' 1085 ε 228 "n
πολὺ χέρδιον ἦεν, t 211 τότ᾽ ἂν οὔ τοι
λον ἦεν. — t 894 τοὺς ἄν χε καὶ ἤϑελον. s
squam legitur 4 ἄν cum plusqu. — Ex iis quae
d apparet ἄν cum ind. aor. coniunctum esse
Il octies, in Od. bis, in hymnis semel, cum
perf. in Il. ter, in Od. quater; &v saepissime
iibitum esse in enuntiationibus negativis
decies), rarius in affirmativis (septies). κέν in
itiationibus negativis legitur in Il. decies, in
| octies, in hymn. semel, multo saepius in af-
nativis: in ll. sexagies, in Od. sexagies ter,
hymn. quater. Itaque legitur in Il. &v unde-
3, χέν septuagies, in Od. ἄν sexies, χέν se-
jes semel, in hymn. &v semel, χέν quin-
ΟΠ Additur xé indicativo futuri, qua
struectione, quamvis improbata grammaticis
| Bekk. anecd. I 126 et Herm. op. IV 15)
erus usus est saepissime, nam cum simili
"i optativus cum ἄν (κέν), hoc Graeci uti ma-
»unt, illo carere potuerunt, cf. Herm. 28 s.,
Puml. 154ss, Hartung Part. II 278 ss. Hac
m constructione res futura magis ex senten-
vel iudicio loquentis profertur. Minus recte
sigius p. 100 statuit, cum futuro tempore non
: aliquid, sed veri simile dumtaxat esse in-
tur, ἄν (χέν) particula rei probabilitatem non
"rmi, sed extoll. Contra eum haud iniuria
putaverunt Herm. p. 30, Baeuml. 162; Herm.
28—38 demonstrat videri ἄν (χέν) construi
se eum fut. in narratione rei fortuitae; deinde
Mit
xé 695
coniungi eum eo, sed non ut sit constructum,
posse, "ubi pertineat ad aliam notionem, quam
quae in verbi futuro inest, dummodo ea talis sit,
ut ipsa per se fortuitae ac dubiae notationem
apte recipiat, cf. Baeuml. p. 154—162, Hartung
Part. II 275ss. Krueger Di. 54, 1, 2, Hentze
ie XXIX p. 139 s, Riemer p. 29, cf. etiam
Friedlaender Ariston. p. 8. — 1 In sententiis
gomez 8) κέ iungitur cum prima persona
futuri. I 262 y 80 ξ 99 ἐγὼ δέ xé τοι κατα-
λέξω, Herm. 1V 28: si tibi placet, dicam; 267
ἐγὼ δέ χέ τοι δώσω, «P 559 ἐγὼ δέ χε al TÓ
τελέσσω (sec. Baeuml. 204 coni. aor.), Ὁ 211 v.1.
νῦν μέν χε ὑποείξω, Did. Ἡρίσταρχος μέν γε, ἄλ-
λοι δὲ νῦν μέν χε, receperunt κε Spitzn. Dindorf. ;
z 9287 xat xtv φράσσομαι, 4 840 αἶψά κεν τεῦς
&outv. Ὁ) χέ cum altera iungitur persona. 7'138
τῷ δέ χε νικήσαντι χεκλήσῃ ἄχοιτις, Am. cen-
set χέ cum partic. coniungendum esse; o 558
v. l. σῖτον δέ «£v (pro xal) αἰτίζων γαστέρα
βοσκήσεις. c) κέ cum tertia persona iunctum
est. 4 176 xaí χέ τις ὧδ᾽ ἐρέει haec dicet, ut
sumo (cf. 4 182 dic ποτέ τις ρέει), schol. A ὃ
κέ περισσεύει, ἢ τὸ ῥῆμα ἐνήλλαχται, ἐρέει
ἀντὶ τοῦ εἴποι ἄν, cf. Friedl. Ariston. p. 9; A139
0 δέ xtv χκεχολώσεται, ὅν κεν Taro ut, Ariston.
ἀϑετεῖται. zt 297 τοὺς δέ κ᾽ ἔπειτα ϑέλξει (v. ᾿
ϑέλξῃ, ἘΝ cf. Baeuml. 155; ἢ. Ven. 139 οἱ δέ
κέ τοι «πέμψουσιν, emendavit Matth., codd. plu-
rimi oi δέ τε χρυσόν κεν ἅλις (etiam cod.
in quo καί pro χε legi falso tradit Baum.), M.
ot δέ χε χρ., P 015 τὰ δέ xsv 4ιὲ μελήσει οἵ.
E 430, A 593 ἐμοὶ δέ χε ταῦτα μεληήσεται, X [I
102 ἔνϑα χε σὴ βουλὴ δηλήσεται, 5 289 Ἥφ.
δέ χε τεύξει (Syr. τεύχει suprascr, ξ), ὑπὸ δὲ
9o. ποσὶν ἥσει, schol. οὐχ ἐχληπτέον κατὰ
συναλοιφὴν τὸν zat, ἀλλὰ τὸν zé' ἔστι, γὰρ
"Hg. τεύξει, ὥστε περισσὸν νοεῖσϑαι τὸν χέ
ς
Ὁμηρικῶς, cf. schol. V, Α΄, 42 v. l. τάχα x&v &
κύνες ἔδονται, Aristarchus ἔδοιεν, quem sequun-
tur Spitzn., Herm. (op. II 24), Bekk., La Roche, cum
τάχα χεν omnibus fere locis eum .opt. iungatur (ef.
eund. h. 1, alii; Heyn. et Both. ἔδονται vel coni.
habent vel eum refingi iubent; alii ἔδοιντο cf.
scholl, zt 441 v. 1. αἶψά κεν «iua ἐρωήσει (χεν
pro οἷ), v. Schol, o 540 αἶψά κεν ἀποτίσεται,
τ 487 v. l. xat χεν (pro τὸ δὲ zu) τετελεσμέ-
νον ἔσται, h. Merc. 548 χαί κεν ἀπονήσεται,
ὅστις ἂν £495 scripsit Herm. pro vulg. χαὶ μέν,
d 80 ἀνδρῶν δ᾽ ἡ κἕν τις ἐρίσσεται, ἠὲ καὶ
οὐχί, Ζ ,260 ἔπειτα δέ ez αὐτὸς ὀνήσξαι M D
δὲ x? αὐτός et δὲ χαὐτός et δὲ xal αὐτός),
Herod. τοῦτο διχῶς ἀναγινώσκεται. ὅσοι γὰρ
ἡγοῦνται ἐγκεῖσϑαι τὸν χέ ἐγκλιτιχόν, ῥων-
νύουσι τοῦ δὲ τὴν ὀξεῖαν, ως χαὶ ὃ ᾿Ασκαλω-
νίτης" οὕτω γὰρ καὶ τὸ ἐν τῇ Ὀό. (y 256)
ἀναγινώσκει. ὅσοι δὲ τὸν xal κατὰ χρᾶσιν
καὶ ἔχϑλιψιν, ἐγκλίνουσι τὸν δέ. Ariston, ὅτι
τὸ πλῆρές. ἐστι κέ αὐτός. Ὁμηρικὸν δὲ τὸν χέ
περιττὸν εἶναι, οἵ. ΑΥὐϊδίοῃ. δᾶ Υ 911, La Roche h. U.
985, Baeuml. 163; paraphr. xc αὐτός. Crasin sta-
tuunt plurimi editores recentiores praeter Spitzn.,
pur !, Doederl, Dindorf, qui cum Thiersch.
Gr. 342, 7 interpunctione graviore. ante ἔπειτα
gue putat ὡς continuari: ὡς σπείσῃς πρῶτον,
ἔπειτα δέ x. ὀνήσεαι, Θ 404 418 οὐδέ κεν ἕλκε"
ἀπαλϑήσεσϑον, Did. ἐν τῇ ἑτέρᾳ τοῦ ᾿ἡριστάρ-
χου ἀπαλϑήσονται" χαὶ μήπστε χρεῖττον. [0]
οὐδέ χέ τίς μοι μῦϑον ἀτιμήσει, optat. ἀτιμή-
σει pro fut., quod est in codd., proposuit Bentl.,
receperunt Heyne, Bekk.?, Düntz., fut. fidentius
090
loquenti imprimis convenit cf. Spitzn. h. l. I
386 οὐδέ χεν ὡς πείσει v. infra; o 547 τ 558
οὐδέ κέ τις ϑάνατον ἀλύξει (v. l] ἀλύξοι vel
ἀλύξαι), in priore loco optativum receperunt
Bekk.1 et 2, Am. (aliter Hentze), Faesi, Baeuml,
Dind. cf. Am. append. h. 15801592 .3 ΧΩ 8 οὐδέ
κεν (pro τι) ἔργον πρήξει, Y 101 v. 1: οὐ
χε νικήσει v. infra. δ᾽ 758 7 xsv σαώσει v.
Bekk.? annot., sed cf. La Roche, sec. quem
in libris legitur σαῶσαι, σαώσῃ, σαώσαι, cf.
schol. P. χέ cum fut. "iunctum nonnumquam
legitur in apodosi enuntiationum condi- e
cionalium: 3) in .protasi est εἰ c. ind.: 9; 559
εἰ μὲν χελεύεις, ἐγὼ δὲ κε καὶ τὸ τελέσσω.
b) in protasi est εἰ c. opt. Y 101 εἰ ϑεὸς περ
τείνειεν, o? χε (v. 1. pro με) νικήσει, Vat. νι-
νηήσῃ. Bentl. coniecit “νικήσει, cf. Spitzn., o 540
εἰ ἔλϑοι καὶ ἵχοιτ", αἰψά: χε ἀποτίσεται (fortasse
coni) cf. Lange Part. εἰ p.56, I 386 οὐδ᾽ εἴ
μοι τόσα δοίη. 4 οὐδὲ κεν ὡς ϑυμὸν ἐμὸν πεί-
σει (v. 1. πείσῃ et πείσει, optativum primus in-
duxit Wolfius in postrema ed., quem secuti sunt
DBekk.1 et 2, Düntz., Faesi, Am., Baeuml., Doed.;
indicativum scribunt Bothe, Spitzn., La Roche,
οἵ. Herm. opusc. IV 28 et! Bekk. ho. Bl. I 42;
μι 946 εἰ δέ χεν ἀφιχοίμεϑα, αἶψά xev τεύὺξ Eo-
μεν, Haud raro ea quae propiora sunt, expli-
cantur futuro, remotiora particula zé cum : fut.:
A 139 P 138 4 176 Θ 404 (cf. 418) I 61 ; 102
239 P 515 π 441 v. L, o 558 v. L, v 487 v. 1.;
h. Merc. 543 v. l.; rarius praecedit x cum fut.,
sequitur fut: 4 176 καί κέ τις «d ἐρέει - ὥς
ποτέ τις ἐρέει, XX 289 O 211 v.l. P 559 o 558
v. l, h. Merc. 543 v. L.; aliis locis praecedit χέ
cum fat. , Sequitur p cum opt.: X 42 v. l., μι 846:
praecedit vero χέ c. opt., sequitur χέ ᾿ς, fut.:
0 547. Non necesse est ea quae futuro cum zé
coniuncto exponuntur, re vera esse incerta; quin
etiam saepe res eo, quod mollius profertur, per
εἰρωνείαν gravius affürmatur: A 139 Θ 404 418
I 61 * 102 t b58 cf. M 9226, v. Hentze Phil.
XXIX p.140, Baeuml. 156, "Riemer 29, Faesi ad
- 102. Cum coniunctivi vis futuro tam sit pro-
pinqua, ut saepe nihil inter utriusque formae
significationem videatur interesse et formae coni.
aor. I vocali correpta plane conveniant cum fu-
turo, sunt loci, quibus dubium videatur utrum
fut. statuendum sit an coniunctivus, e. g. δηλήσε-
ται X 102, ἐρίσσεται δ 80, τεύξομεν μι 846,
φράσσομαι z 238, ἀποτίσεται o 540, cf. Savelsb.
Symb. in hon. Ritschelii p. 508 et Kuhns Ztschr.
XVI 406 ss., qui multis locis etiam futuri 2. et
3. personas in εἰς et ez desinentes coni. aor. I
vocat. Aliis locis pro futuro nonnulli editores
scripserunt optativum: I 61 ἀτιμήσει" pro gu-
μήσει, 1386 πείσει pro πείσει, Y 101 νικήσει
pro νεχήσει. --- 2) In sententiis secundariis.
8) post relativa, cf. Krüger II 53, 7, 4 Herm.
IV 29 84. α) post raesens. Α 175 πάρ᾽ ἐμοί
γε καὶ ἄλλοι, οἵ κέ μὲ τιμήσουσι͵ qui, ut opi-
nor, me colent, schol. περισσὸς ó zé σύνδεσμος,
καὶ τὸ τιμήσουσιν ἀντὶ τοῦ τιμήσειαν, cf. Fried-
laender Ariston. p. 11,1 155,297 ἐν δ᾽ ἄνδρες
ναίουσι, οἵ χέ & ϑεὸν ὡς τιμήσουσι, Aristarchus
τιμήσονται, non τιμήσωνται v. Là Roche, h.
XXX,7 ὁ δ’ ὄλβιος, ὃν χε σὺ τιμήσεις, h.
XXX, 16 oxalpovat, οὕς χε σὺ vupjosic(Franke
fortasse his locis τιμήσῃς scribendum esse pu-
tat) cf. ε 36; χ 432 τί ἱμείρετε Κίρχης ἐς p.
καταβήμεναι; 4 κεν ποιήσεται, Φ 587 v. 1. ἀνέ-
ρες εἰμέν, o? xs(v) πρόσϑε εἰρυόμεσϑα (B. Gi-
;
Xe
seke statuit praes. esse, alii fut. statuunt), s
B «i "A ἐστάρχου οἱ καὶ πρ., ἔν τισι Ó
εἰκαιοτέρων οἵ χε πρ., οἷν Β 999 K
675 δ 29 v. 1. x 288. E post fut. I 74.
τῷ πείσεαι, ὃς xsv ἀρίστην βουλὴν βουλεῦι
(pro -on) v. La Roche, 7M 226 πολλοὺς
λείψομεν, οὕς xtv δῃώσου σιν cf. Faesi
Roche δῃώσωσιν scripsit, cum hoc loco me e
sarium esset fut. II, quod nisi coni. aor. non e:
primeretur; X 70 χύνες ἐρύουσιν, οἵ i? ᾿
govt! ἐν προϑύροισι. quo versu redit poel
ea quae dixerat v. 66 (ὦν c. fut.), w 140 q
gout, QUU. χε κέρδος ἐγγυαλίξει (v. l. pro -&
P 999 ὃς δέ χε ἐρύσει (v, l. pro -67), eit
l. pro -Eng) δέ oi, ἀποδάσσομαι, T 577 €
v. l. ὃς δέ χε ἐντανύσει (pro -σῃ) καὶ διοῦ
get (pro -σῃ), τῷ κεν ἀμ ἑσποίμην cf,
y) post pert. P 241 OU τι περιδείδια Πατρ.,
xtv τάχα κορέει (v. 1. Ζορέσει). δὴ pos E
K 282 δὸς ἀφικέσθαι δέξαντας μέγα ἔργον,
κείν) Τρώεσσι μελήσει (pro ze v. l χαὶ B
Friedl. Ariston. p. 11; ε 36 χ᾽... ἵχοιτο $«u
ἐς γαῖαν, ot x&v μιν ᾿ϑεὸν ὡς riu o E ni
Vovot» δέ, x 498 οὐκ ἐσϑ' οὗτος ἀνὴ οἱ
ἔσσεται οὐδὲ γένηται, ὅς xtv χεῖρας
GESIC 202 Oc xtv ἵχηται. Indic. fut. c.
iunctum in enuntiationibus relativis saepe
tiationis finalis munere fungitur, cf.
156. B 929 ἡ χρυσοῦ ἐπιδεύεαι, ὅν χέ
Een V 675 χηδεμόνες μενόντων, οἵ
ξοίσουσιν, KK 44 χρεὼ βουλῆς, j| (schol. 1
ΤΙΣ χεν ἐρύσσεται V σαώσει, schol. ze
ὃ χέν σύνδεσμος ἢ ῥῆμα ἐνήλλακται d
ἥ τις ἂν ἐρύσσαιτο, y. Friedlaender,
p. 11; ef. O 36 βουλὴν ὑποϑησόμεϑ᾽, ἥ
σει et Herm. opusc, II 24; z 288 v. l. 4 id
zov ἔχων ἔρχευ, O χέν τοι ἀλαλκήσει: Q qt
ut opinor, arcebit. Wolfium secuti fere om
editores recentiores scripserunt. ἀλάλκῃσιν.
Roche: ,haud scio an ἀλαλκήσει genu
lectio, nullus enim codex ἀλάλχῃ σεν hal
πέμψω ο' εἰς Ἔχετον, Üc ze δώσει (V.
δώῃ), cf. Nauck; à 99 v. 1. eim 3j .
μεν ἱκανέμεν, ὅς χε φιλήσει ge Aris E
alii φιλήσῃ probarunt; Ariston. παρέλκει ὁ ὁ
cf. Kayser de versibus "aliquot Hom. Od.
Sagan 1857 p. 12; K 282 δέξαντας μέγι
0 χε μελήσει (2) b) In protasi sent
condicionalis, cf. Herm. opusc. IV 29,
&) «t zcv. 0918 αἴ (Bekk. εἴ)
δήσεται οὐδ᾽ ἐθελήσει, toro, cf. Spitzn.
Roche h.1., Herm. ad h. Merc. 588; Aristo
ἀϑετ. στίχοι ἕξ (212—217). Thierschius
h.l. reperire sibi visus est et pro αἴ κεν scribe
censuit εἰ μέν. «t xtv hoc uno Jogituc ie
ind. fut, nam β 133 κακὸν ἀποτίνειν, GU
μι. πέμψω coni. ,aor. est zr., cf. 4 4045
83 v. infra. B) εἴ χε. In apodosi sequitu I
ε 417 εἰ δέ κ᾽ ἔτι προτέρω (Eust. εἰ γὰ
νήξομαι, δείδω ubi fut. statui potest pro €
£466 v. l. εἰ μὲν zx? ἐν m. φυλάξω (sic jeg
Aristarchus φυλάσσω), nisi hoc loco
Qe 79 v. l. εἴ xtv δάσονται (Eust. δάσσο
supraser. o cod. M.), βούλομαι, o 82
ἐγὼ φυτεύσω (certe coni. est), φέρειν.
habet fut: P 557 v. l. ὄνειδος ἔσσεται, E
ἑλχήσουσιν, quod receperunt DBekk.,
Faesi, v. 1. ξλκύσ(σ)ουσιν et ioo
cepit 'La Roche cum Heynio: ,nam εἴ Χεὶ
Hom. cum ind. fut. nusquam vim ed
v. l. εἴ κεν ἔμ᾽ ἐξεναρίξεις (pro -559)
vul
ἄϑετ.), x 403 ν. 1. εἰ μέν χ᾽ αἰνήσουσι (pro
91), χτενέω, v 488 496 q 2X3 v. l εἴ χ
«μάσει (pro δαμάσῃ),. Kk ^49 sl χέ σε ἀπο.
ἰύσομεν 25 μεϑῶμεν, εἶσϑα coni. gunt, ,sine du-
»io. Apodosis habet optat. B 258 εἴ χ᾽ «ἔτι κιχή-
pou, μηκέτ᾽ ἐπείη, non recte Ariston. ὅτι περισ-
p zé, Did. ὃ uiv ᾿Αρίσταρχος εἰ δέ τι (vel
ous εἰ δ᾽ ἔτι), ὁ δὲ Ζηνόδ. εἴ χ᾽ ἔτι, ὃ προ-
οιτέον͵ Πτολεμαῖος κιχείομαι. κιχήσομαι quod
eripsit Philemo cum Sinopensi, pro coni. accipi
oiest; Friedl. Ariston. p. 12 non dubitat quin
on. pro indie. habuerit, E 212 εἰ δέ χε
joo καὶ ἐσύψομαι, τάμοι, schol. ἀντὲ τοῦ
τησάιμι, B 246 εἰ περ γάρ κ' Ὀδ. μενοινήσει,
M ἐν οἱ χεχάροιτο, Damm. p. 91: non subsisten-
in vulgata lectione μενοινήσει, neque etiam
Thierschio scribendum γὰρ z' ut χ᾽ sit pro
sed tenenda Wolüi scriptura μενοινήσει᾽,
. la Roche h. U. 241—3. (φ 114 εἴ χεν ἐν-
ἐν ἀντήσομεν, μὴ ἀποτίσεαι: ἐντ., διοῖστ.,
ἵντ. coni. sunt aor.. c) post coniunctiones
emporales, cf. Herm. p. 29, Baeuml. 156.
335 ἀναχωρῆσαι, ὅτε z£v (v. l. δὴ) συμβλήσεαι
schol. interpr. συμβάλῃς), Herm.: quod nos dici-
aus, wenn etwa; alii συμιβλ. pro coni. accipiunt;
: [982] ὁππότε «sv ϑήσει ᾿Αϑήνη, νεύσω, v. »
jo. ϑήσει (fut.) tuetur Herm. IV 29, Savels-
ergio videtur coni. esse, sed cf. La Roche h. U.
1 $4 571 vol. ἕζεσϑε, οφρα z' (pro ὄφρ᾽ ἂν) ἐγὼ
ὀνήσομαι, rectius coni. videtur esse, 9 318 v.
᾿ἐρύξει, εἰς O κέ uoi ἀποδώσει, sec. Herod.
LiBr. 4 129 videtur scribendum esse ἀποδῷ-
ἵν, fut. ἀποδώσει defendit Herm. II 24 IV 99,
avelsb. vero (Symb. in hon. Ritsch. 508 et Kuhn,
ischr. 16, 407) coni. aor. vocat, 1' 409 (ἀϑὴ
αἱ $ φύλασσε, εἰς ὅ κέ σ᾽... ποιήσεται, Herm.
. 99- fortasse non coni., sed futurum est', cf.
iam Haacke quaest. Hom. 1857 p.17. Videtur
on iunctivus aor. statuendus esse: / 46 μενέουσι,
ὁ χέ περ διαπέρσομεν, Φ 158 ὀλέεσϑε, εἰς
Ζε τίσετε, schol. V “ἀριστοφάνης ἠθέτηκεν
30—135), 8 97 τ 142 o 132 uiuvsv et À 351
ὦ ἐπιμεῖναι, εἰς 0 χε (Ez) τελέσω, v 196
1, ϑεοὲ δυόωσι, ὁππότε «tv (pro zl) ἐπι-
σονται, 1 409 ψυχὴ οὐχ ἑλετή, ὁ ἐπεὶ 4o χεν
E «t, Δ 191 206 ἐπεί x .. ἅλεται, fuere
εἰ ἄλεται, scriberent, Ariston. ἀντὶ τοῦ ἅλ ηται,
. br. ἀλεῖται" ᾿χαϑάπερ τὸ ἔδομαι, φάγομαι,
ὁμᾶι v. p. 88: 237 χοίμησον, αὐτίχ᾽ ἐπεί κεν
ὦ παραλέξομαι. (c£. Nican), X 258 ἐπεὶ ἄρ
συλήσω, o 93 ἐπεί χε ϑερέω ἀλέη τε γένη-
χε, d) post coni. ὡς et ὅπως. P144 φράζεο
oc χε σαώσεις, Did. οὕτως Ἀρίσταρχος.
Ἄλοι δὲ σαώσῃς, v. La Roche ed. crit. et Spitzn.
Ax I 251 φράζευ ὅπως ἀλεξήσεις, α 270
ράζεσθαι ἄνωγα, ὅππως χε ἀπώσεαι (schol. E
zl) v. La Roche h. U. 240, 8 168 φραζώμεσϑ',
ῷ XEY καταπαύσομεν, 7 223 ὀτρύνεσϑε (Arist.
᾿σϑαι), ὥς χ᾽ ἐμὲ ἐπιβήσετε, v. 1. χέ με, schol.
; ὀρϑοτονεῖν τὴν ἐμέ. ἀπώσεαι, κατα-
tg μεν, ἐπιβήσετε possunt esse coni. aor.
1n quaestione indirecta, quae pendet a
enn sentiendive, cf. Krüger 1l 34, 6, 3.
àn t. simplici. y 2160 τίς δ᾽ οἶδ᾽ εἴ κέ
οτίσεται (Zen. -σεαι οἵ, schol.), fortasse
t coni. aor, cf. Krüger II 65, 1, 6; o 524 Ζεὺς
εἰ χέ ᾽σφι τελευτήσει (v. l z zai, cf.
382; Savelsb. dixit (Symb. in hon. Ritsch. 508,
ihn Ztschr. 16, 407) coni. aor. esse, secutus
t eum Am., sed displicuit Hentzio; Z 76 ἔχω-
ανύσω διοϊστεύσω τε, OU χε λείποι, π᾿ 954 s
xé 691
μεν, εἴ χέ μιν ἀπώσομεν, ἔλθωμεν δ᾽, βοὴ δὲ
γένοιτο (al. γένηται), sec. p. 349 huius lex, est
dz.fut. Neque minus sec. p. 349 est fut.: O 297
στείομεν, εἴ χε πρ. «ἐρύξομεν, schol. BL πλεο-
νάζει ὁ κέν, sch. A ὥς xev (quod recepit Spitzn.):
yo. καὶ εἴ "ev, Bentl. coni. εἴ γε, K 44 v. l
sec. schol. 1393 χρεὼ βουλῆς (pro 7 τίς zEVY), εἴ
τίς κεν ἐρύσσεται ἠδὲ σαώσει, B 72 88 ἄγετ᾽,
«t κέν πως ϑωρήξομεν, sunt qui fut. esse putent,
cf. Haacke p. 17. 9) in quaestione duplici,
cf. Krueger 1I 54, 6, 4. α 268 ϑεῶν £v γούνασι
χεῖται, ἢ (v. 1. el) ᾽χεν ἀποτίσεται, ἦε x«l οὐχί
(coni. esse potest), zt 238 | φράσσομαι, ἤ «£v δυνη-
σόμεϑ᾽ (v. 1. ec χεν), ἡ καὶ διξησύμεϑα (δυν.
et διζ. possunt etiam esse coni), z 260 φράσαι,
ἢ (v. εἴ) χεν ἀρχέσει, ἠε μερμηρίἰξωίξθο. Savelsb.
et Am. vel ἀρκέσει est coni. aor.), cf. La ,Roche h.
U. 240; σ 265 οὐκ οἶδ᾽, ἤ (v. L. εἴ) x&v μ᾽ ἀνέ-
σει ϑεῦς, ἡ xtv ἁλώω. ἀνέσει quod libri prae-
ter unum (cod. L ἀνέσοι) omnes exhibent, veteres
pro fut. verbi ἀνέημε habebant (cf. Schol. ΒΟΥ
Vind. 133 Hes.), alii referunt ad ἀνεῖσα (fut.
ἀνέσει), Savelsb. Symb. 508, Kuhn Ztschr. 16,407
coni. aor. vocavit; Thiersch Gr. Gr. S 226 p. 374
adn. proposuit ἀνέῃ, quod probant Classen N. J.
f. Ph. 79, 304, Autenrieth, Nauck, La Roche (q. v.),
cf. La Roche h. U. 241; Düntz. corrigit ἀνέσαι,
Θ 582 εἴσομαι, ἥ (v. 1. εἴ "vel &L) κέ [a ἀπώσεται,
ἢ κεν φέρωμαι, ali pro aor. coni habent, Y
311 νόησον, ἢ (v.l. εἴ κέν μιν ἐρύσσεαι, Ul xtv
ἐάσεις (v. 1. ἐάσῃς, quam recepit La Roche),
schol. ὅτι περισσὸς ὃ «£v, xul ἔστι τὸ ἕξῆς,
ἢ ἐρύσεις ἢ αὐτὸν ἐάσεις RUE Z 260 N 784;
cf. Friedl. Ariston. p. 8. Φ 226 πειρηϑῆναι,
ἢ κέν μὲ δαμάσσεται, ἡ κεν ἐγὼ τόν, V. huius
lex. p.273: minus bene nonnulli pro fut. habent" ;
Nican. ἤτοι στιχτέον ἐπὶ τὸ ἀντιβίην. . ἵνα
τοῦ χεν συνδέσμου δὲς περισσεύοντος. ὃ λόγος
2 ἀποφατιχός, ἢ ἀνελεῖ M£ . ., ἢ τοῖς ἄνω συν-
ἀπτέον͵ (y jj ὃ λόγος διαπορητικός, πότερον
ἀνελεῖ με...» coni. aor. est ὦ 217 πειρήσομαι,
ἢ κέ μ' ἐπιγνώῃ. χαὶ φράσσεται, ἕξ χεν ἀγνοιῇσι.
— Multo rarius ὧν apud Hom. iungitur
cum indic. fut., cf. Herm. IV 28 s., .Baeuml. 74.
1) in sententiis primariis, X 66 αὐτὸν δ᾽ ἂν
ἐρύουσιν, Ariston. ἐρύουσιν" ἡ ὃ. ὅτι χρόνος
ἤλλακται ἀντὲ τοῦ ἐρύσουσιν, Schol. BV περεσ-
σὸς ὁ ἄν, 6 221 ἄντην DH οὐκ ἂν ἐγώ yt λοέσ-
σομαῖι, Ariston. ἢ περιττεύει τὸ ἄν͵ ἢ τὸ λοέσ-
σομαι ἀντὶ τοῦ λοεσσαίμην. τέταχται, B 488
δ 240 λ 828 517 οὐκ ἂν ἐγὼ μυϑήσομαι οὐδ᾽
ὀνομήνω, videtur uv9. coni. aor. esse. Est ἄν
c. ind. fut. in apodosi. enuntiationum. condiciona-
lium tantum .Y 49 εἰ ζώουσι, y v ἂν ἔπειτα
ἀπολυσόμεϑ', cf. Ariston.; dubium videtur esse,
num statuendum sit fut. an coni. aor. Praecedit
fut., sequitur ἄν c. fut. & 221. 2) in sententiis
secundariis, 3) post relat.: tantum 1 167 τοὺς
ἂν ἐγὼ ἐπιόψομαι, πιϑέσϑων, cf. Classen Beob.
34s. b) Nusquam est ἄν c. indic. fat. in protasi
sententiae condicionalis. €) post coniunctiones
temporales: O 375 ἐπέντυνε ἵππους, opp! ἂν
ἐγὼ ϑωρήξομαι, ,.Χ 811 ἕζεσϑε, ὄφρ᾽ ἂν (v. 1.
ὄφρα κ᾿) ἐγὼ πονήσομαιε, utroque loco statuendus
esse videtur coni. aor. nec minus d 340 ὁπότ᾽
ἂν δὴ φϑέγξομ' ἐγὼν, ᾽τότε σχεῖν, cf. Herm. IV
29. zév c.fut. in enuntiationibus negativis haud
saepe legitur, saepius ἄν.
ΠῚ. Magis quam futuri, praesentis in-
dicativi constructio cum particula χέ contro-
versa est. Eam constructionem admittendam esse
698
negarunt grammatici (cf. Bekk. anecd. I 126 et
Hermanni opusc. IV 15s.) negarunt plurimi re-
centiorum, Herm. p. 40: ,fateor nullum mihi
exemplum occurrisse, quod hunc usum ita firmet,
ut non aut corruptum, aut saltem suspectum vi-
deatur*, Klotz adnott. ad Devar. I p. 108, Krue-
ger II 54, 1, 3; Baeuml. vero conatus est de-
monstrare eam constructionem quamvis raro ad-
hibitam esse (p. 74 84 162 ss), contra quem
disputavit recte Gottschick Ztschr. f. Gymn.W.
II. 1847 p.155. Nam quae ob oculos posita
sunt, non possunt sumi, quasi sint incerta. Ruüe-
mer p. 29 aliter iudicat: Praes. indicativo, cum
id quod loquens ex sua sententia ut verum vult
proferre, optativo cum zv (ἄν) coniuncto soleat
exprimi, rarissime adduntur χέν vel ἄν. De χέ
cum ind. praes. coniuncto cf. praeter Herm. 38
—A47 et Baeuml. 74 84 162—167 etiam Hartung
Part. II 308ss.,, La Roche ad ,Ξ' 484. — Ex iis
quae diximus apparet locos, quibus κέ c. ind.
praes. iunctum videtur esse, aut aliter interpre-
tandos aut corrigendos esse. 1) sunt loci quibus
zx --- χαί per crasin coaluerit, y 255 ἢ τοι μὲν
τάδε χ᾽ αὐτὸς ὀίΐεαι, ὥς κεν ἐτύχϑη, v. l. καὺ-
tóc, schol. HM τὸ πλῆρές ἐστι τῆς συναλοιφῆς
xtv ἀντὶ τοῦ δή, vide etiam Herod. ad Z 260;
x£ defendunt Nitzsch. adn. II p. 126, Spitzn. Exc.
XIII p. XXXVIII, cui probabilius videtur χέ ad
ὀίεαι pertinere; Herm. IV 39 correxit τόδε γ᾽
αὐτός, quamquam hoc quidem videri potest per
attractionem quamdam vel mutationem structurae
dictum esse, quasi voluerit dicere τόδε χ᾽ αὐτὸς
ὀίεαι κακὸν γενέσϑαι Aly.', cf. etiam La Roche
h. U. 286; B 238 ἢ ῥά τί οἵ y! ἡμεῖς mooc-
αἀμύνομεν, 1€ καὶ οὐκί, paraphr. za ἡμεῖς ztooc-
βοηϑοῦμεν, Eust. 211, 34 za ἡμεῖς, Spitzn., Voss,
"Thiersch Gr. p. 248, Freytag, Dind., Düntz. — x&v
ἡμεῖς, quod cum statuerint, προςαμύνομεν coni,
sine dubio est. Rectius videtur χ᾽ — χαί esse,
quamquam Spitznero importunum erat Wolfii
χαὶ αὐτὸς, cf. La Roche h. U. 284 s., Baeuml.
162 s, huius lex. p. 628. 9) coniunctivus, non in-
dic. est: O 403 τίς δ᾽ οἶδ᾽, εἴ xev ὀρίνω, A 184
ἐγὼ δέ κ' ἄγω, Il 199 ἐγὼ δέ χε λαὸν ἀγείρω,
0. 418 ἐγὼ δέ χέ σε χλείω (v. 1. δ᾽ ἄν σε), cf.
Krüger II 54, 2, 8; A 66 ἐρείομεν, at' χέν πως
βούλεται, Haacke quaest. Hom. p. 17 ind. esse
putat, cf. Stier Curt. Stud. II 138, € 484 τῷ xa
χέ τις εὔχεται ἀνὴρ λιπέσϑαι, paraphr. ἂν εὔχε-
ται, Faesi,qui cum Hartungio Part.II 309 dicit indic.
praes. esse, censet idem esse ac πού, οἶμαι (sim.
χέ c. fut.); locus ei suspectus videtur esse, Omissum
est xé in cod. Lips. et apud Eust. 998, 41; Herm.
p.40 cum cod. H Vrat. d. scribit τῷ καί τέ τις, quod
receperunt Damm, La Roche in ed. crit, Düntz ,
cf. Curt. Stud. II 138, La Roche ed. c. adn. Alii x
cum inf. λιπέσϑαι iungunt. o 88 ἤδη ἀντεβόλη-
σᾶς, ὅτε χεν ζώννυνταί τε νέοι zal ἐπεντύνονται,
pro coni. accipiendae sunt formae ζώννυνται (cf.
Ahrens Rh. Mus. II 174) et ἐπεντύνονται, Kay-
ser La Roche Am. Baeuml. (cf. eiusd. adnot.
crit. h. l) e coniectura - ὠνται (cf. Baeuml. Mod.
74 164), Thiersch Gr. 322, 11 pro ὅτε ze» le-
gere voluit ὅτε περ, Herm. p. 39, si non sit
mendosum zr, suspicatur ita esse coniunctivos
restituendos, ut ἀντιβολήσας scribatur, cf. Har-.
tung Part. II 311. Fut., non praes. est d 587
οἵ χε (v. 1. pro za) εἰρυόμεσϑα, quamvis hoc in
lex. p. 370 statuatur praes. esse. 3) Aliis locis est
v. L, quae videtur corrigenda esse. Αἴ 130 οὐδ᾽
ἀπιϑήσει, ὅτε κέν τιν᾽ ἐποτρύνει καὶ ἀνώγει,
χέ
v. 1. pro ἐποτρύνῃ καὶ ἀνώγῃ, cf. schol A et
Spitzn., O 148 ἔρδειν, ὅττι χε ἐποτρύνει χαὶ
ἀνώγει, v. l. pro coni., « 316 δῶρον, ὅττι xé μοι
δοῦναι ἦτορ ἀνώγει, δόμεναι, indic. quem habent.
omnes libri, tueri conatur Baeuml. 164; Thiersch
Gr. Gr. ὃ 345, 3a p. 673 s. quamvis studeat de-
fendere indic. coll. Aristoph. Ach. 873 (sed cf.
Dind. h.1.), tamen mavult substituere coni., corr.
Hermann IV 39 et Hartung Part. II 311 ἀνώγῃ,
schol. P Ó τοι xaí μοι γράφεται, E 163 τέσετ'
ὅς xtv ἀτιμάζει, aut ὅς τις cum. Wolfio, qu
alii libri habent, servato indicativo aut dr Ὥ
cum Herm. IV 40 scribendum est, ξ 445 τὸ p
δώσει, τὸ δ᾽ ἐάσει, ὅττι κεν ἐϑέλει, v. 1. pro
ἐθέλῃ quam plurimi codd. exhibent, h. Cer, 165
εἴπωμεν, aU χέ σ᾽ ἀνώγει sec. cod. M., ἀνώγῃ
correxit Fonteinius, ἀνώγοι Brunckius, 8 86
ἐϑέλεις δέ χε μῶμον ἀνάψαι, v. 1. ἐθέλοις (corr,
videtur esse, cf. Baeuml. 164, Am. app. h. 1.), quam
probaverunt Wolfius, Herm. p.39: ,recte, si signum,
interrogandi apposuisset*, Nitzsch (aliter iudicat ad
£ 361), Bekk. 1 et 2, Düntz., Faesi, Baeuml., Dind,,
Nauck; cod. Harl. ἐθέλοις δὲ καί, Am. ἐθέλεις
δ᾽ ἐκ μ. ἀνάψαι, ὃ 899 σὺ δέ χε ἐρύχεις Ark
starchus scripsit pro σὺ δέ με cf. schol. H ; vei
simile videtur Nitzschio h. l. Aristarchum £p
xoic scripsisse (in cod. Η opt. suprascripto &g]|
Q9 554 μὴ ἵζε, ὄφρα xtv Ἕχτωρ κεῖται, v.
χῆται, cf. Thiersch Gr. p. 673 Hartung Part. I]
311; P 102 μή τις νεμεσήσῃ, «t xev κεῖται lib
et Eust., sed summo iure correxit Wolfius 2j
ται, Ψ 310 v. l. τῷ χ᾽ οἴω AoiyU ἔσεσϑαι prc
τῷ τ᾽ οἴω, servato vero χέ part. iungenda vi
detur cum ἔσεσϑαι. — Cum ind. praes. iun.
gitur ἄν tantum x 410 ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἂν πόριες.
σχαίρουσιν alis interpositis per anacoluthum
ind. pro coni. est. .Y 66 αὐτὸν δ᾽ àv ἐρύουσ
fut. est, non praes.; M 41 στρέφεται, ὃ 672 vav
τίλλεται coni. sunt, cf. Curt. Stud. lI 1385.
B)Additur zé coniunctivis. Herm, opusc
IV 81—138, Baeuml. Mod. 203—245, Delbrüe
Gebr. des Coni. u. Opt. p. 23 s. 30 ss. 125—
Hentze Philol. XXIX 1870 p. 137—140, cf. ἃ
Lehre v. Temp. τ. Mod. ὃ 41, 2; Friedlaende
hom. Gleichn. I Berl. 1870 p. 24. I) In sem
tentiis primariis. Coniunct. c. χέ iunctus 1
turi vices saepe tenet, cf. Krueger II 54, 2,
et 8. — 1) praecedit futurum. a) sequitur 7
c. prima persona coniunctivi. Α 184 τὴν é
πέμψω, ἐγὼ δέ zx? &yo Βρισηΐδα, significat sume
se fore ut aliquid vere faciat: opinor,
— ὀίω cum inf. fut.; tantum abest ut dubite
num ad se ducturus sit Briseidem, ut minety
(cf. 181 ἀπειλήσω) se id facturum esse, Aristo
ἄγω ἀντὶ τοῦ ἄγοιμε, cf. Friedl. Ariston. p. *
b)altera sequitur persona. 7'417 μέσσῳ δ᾽ di
μητίσομαι, σὺ δέ xcv χαχὸν οἶτον ὄληαι Se
Hentze 138, qui haec verba maiore interpuncei
ab antecedentibus separat. 41 433 ἐπεύξεαι T
πασίδῃσι, ἢ x£v ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέσσῃς (γ. 1.
σεις), Hentze pag. 138 ,von den 2 Πρ ΠΟΠΙΠΙΘΠΟ,
Mügl. ist die 2. im Coni. mit x£ ausgedrückte die:
welche als dem Selbstgefühl des Redenden ἃ
meisten entsprechend, e. zuversichtlicheren Ausd
verlangt. c) tertia pers. Θ 854 οὐχέτε χεχαδῆσι
u£90; οἵ z£v ὄλωνται, h. Cer. 868 τέσις ἔσσεται,
οἵ κεν ἱλάσχωνται, cf. 9391 coll.389. 2) praecec
imperativus, a)sequitur prima persona (δ. zv
Ξ 235 ne(9ev* ἐγὼ δέ x£ voi ἰδέω χάριν (sequi
fut., deinde χέ c. fut.), Π 129 δύσεο revysu, E) -
δέ χε λαὺν ἀγείρω, o 418 δὸς φίλος, ἐγὼ δέ
τε χλείω (γ. 1. d' ἄν σε, δέ τέ σε, δέ σέ κε),
τ 937 χατάλεξον, καί κεν μερμηρίξας τὺ
oua. (alii putant fut. esse). b) sequitur 2. pers.
AIT μή us ἔρεϑε, μὴ, “χωσαμένη σε μεϑείω,
ὺ δέ κεν χαχὸν οἶτον ὄληαι, Tyrannio ὀλῆαι,
£ La Roche h. T. 228. c) sequitur tertia per-
ona. z 507 ησϑαι" τὴν δέ χέ τοι “πνοιὴ φέρῃ-
LN Ξ 484 φράζεσϑε: τῷ καί xé τις εὔχεται
"mo λιπέσθαι, Doederl: x&v εὔχεται coni.
st, aptissimus 'confidentiae gloriantis. Alii x
um inf. λιπέσϑαι coniungunt, aliis videtur in-
jeativus esse, Herm. ali cum cod. H Vrat. d
cribunt τῷ zl τέ τις (v. Supra) 8) χέ c. coni.
hnetum legitur in apodosi enuntiationum con-
ieionalium. ἃ) in protasi est indic. praes.,
itur χέ cum prima pers. $^ 558 εἰ χε-
ὕεις, ἐγὼ δέ κε τελέσσω sec. Baeuml. 204 coll.
154: mihi vero videtur fut. esse (v. supra). b)in
|rotasi est εἴ XE C. coni., sequitur 1. persona.
137 324 εἰ δὲ χε μὴ δώωσιν (δώῃσεν), ἐγὼ
€ ev ἕλωμαι (cf. 185 εἰ μὲν δώσουσι), quae
Iprba facit Agam. magna cum fiducia, cf. Baeuml.
198 qui oblocutus est Hermanno, Ariston. τὸ ῥῆμα
λαχται, “ἕλωμαι ἀντὶ τοῦ ἑλοίμην. c) in pro-
si est εἰ C. .ODt., sequitur 3. pers. «ὃ 389 τὸν
εἴ πως σὺ δύναϊο λελαβέσϑαι, ὃς χέν τοι
τῇσιν ὁδόν, huc referunt hunc locum qui cum
Jelbr. p. 32 127 ὅς pron. demonstr. putant esse,
. Baeuml. 204, v. etiam Lange Part, sb p. 57,
540 εἰ ἔλθοι καὶ ἵχοιτο, αἶψά κε βίας ἀπο-
σεται (alii censent fut. esse), v. Lange B 56;
| Ap. 59. ἄναξ εἰ ὅσκοις, ϑεοί χέ σ᾽ ἔχω-
», quod habent codd. DF; εἰ B. omissis ceteris
ΒΟ Marc. duo Riceard., εἰ &., deinde lacuna
Xx litterarum, tum σ᾽ ἔχωσιν cod. L, corruptus
versus, quem frustra conati sunt refingere
itores, v. Baum. € 655 εἰ τίς σε ἔδοιτο, αὖ-
ἂν ἐξείποι,, χαί xtv ἀνάβλησις γένηται,
Iniunctivus suspectus visus est Buttmanno (Lexil.
51; Doederl proposuit aut μὴ καὶ γένηται
t χαὲ xsv γένοιτο (quod legitur in paucis
dd), sed non est necessarium: exspectat enim
gna fiducia dilationem; de modis mutatis cf.
imntze Phil. XXIX 138 Lange. p. 64, Peppmüller
Jer XXIV Il. p. 307; ,4 846 EU χεν ἀφικοίμεϑα,
νά χεν τε ὕξομεν, d» δέ χε ϑεῖμεν: τεύξ. fut.
Atuendum videtur. 4) 0391 καὶ δέ κέ τοι εἶπῃσι,
389 ἕς χέν τοι εἴπῃσιν et 0 818 καί κ᾽ εἴποιμι.
278 χαί zé(v.l. pro νυ) τις ὧδ᾽ εἴπῃσι ἀντιβο-
zc, schol. HQ ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄ (215—288),
ὅ96 τῶν χέν τις τόδ᾽ ἔχῃσιν sensu conces-
10, v. Delbr. p. 127, cf. etiam Ariston.ad d 126.
/102 ἔνϑα χε σὴ βουλὴ δηλήσεται fut. vide-
esse. Hi loci omnes habent 3. personam.
dm enuntiationibus disiunctivis: à 80 ἀνδρῶν
(ἢ «£v τίς μοι ἐρίσσεται, qb xl οὐκί, cf.
10]. Q, alii pro fut. habent, I 7015. ἦ τοι
ἐάσομεν, ἡ κεν ἔῃσιν, ἤ «c μένῃ cf.
-127; & 188 5. 7 τοι κεῖνον ἐάσομεν, ἢ
εἴ p ἁλώῃ 1 ἢ (v. 1. εἴ) χε φύγῃ καί xev
ὑπέρσχῃ χεῖρα Ko., coni. scribunt La Roche,
i , Nauck, v. ii ἁλῴη, φύγοι, ὑπέρσχοι,
scribunt Bekk. 1 et 2, Dind., Baeuml.; Düntz.
ibit ἁλώῃ, sed φύγοι et ὑπέρσχοι,, v. eund.
^ Herm. opusc. II 31 49/7, φύγοι, ὑπέρσχῃ,
: e opt. praeferret, si meliorum librorum
; niterentur, Sed cf. eund. h. U. 936; 2 308
'σομαι; ἢ χε φέρῃσι χράτος, 7j χε φεροίμην
Jat. A ἠὲ φερ., Syr. ἡ χε φέροιτο, quod Bekk.?
Tepit, v. La Roche, cf. o 300, Hartung Part.
87 Herm. Il 31 1V 81 s. }» utrum gloriam sibi
χέ
699
paraturus sit (id quod ut proximum exspectatur)
an ego vincere possim, cf. Delbr. 128; 0692 ἥ v
ἐστὲ δίχη βασιλήων" ἄλλον zx ἐχϑαίρῃσι βρο-
τῶν, ἄλλον κε φιλοίη: quia ἐξαίσιον ῥέζειν
(690) proximum est, 273. coniunctivo utitur poeta,
cf. Delbr.127, Hentze 138; v. etiam Hartung Part.
II 262, Aken "T'emp. ἃ. Mod. 8 58 adn. Omnes hi
loci tertiam exhibent personam. — Apparet x£
non esse dubitantis, sed suis viribus fidentis, mi-
nantis 4 137 184 324 Γ 417 44 433 “ὁ 655, pro
certo dicentis, promittentis 235 7129 2507 0418
aliis locis, cf. "Hentze ,p. 138. — P506 οὐ "Eztopu
μένεος ᾿σχήσεσϑαι ὀίω, πρίν γε βήμεναι, ἢ χ'
αὐτὸς ἁλώῃ (pauci libri GÀ vel ἁλοίη) mu-
tata constr. pro ἢ. αὐτὸν ἀλῶναι, cf. B 3748.
Rarius ἄν c. coni. iungitur in sententiis prima-
riis, cf, Delbr.128. 1) praecedit fut., sequitur a) ἂν
c. altera pers. A 905 ἔχ τοι ἐρέω" ἧς ὑπερ-
οπλίῃσι τάχ᾽ ἄν ποτε ϑυμὸν ὀλέσσῃ, (La Roche
ὀλέσσαι), mox, opinor, amittet, ,b) ἄν C. prima
pers. sec. Baeuml. 204: c 17 ὄνομα μυϑήσο-
uat ὄφρα εἴδετ᾽ , ἐγὼ δ᾽ ἂν ξω, rectius videtur
ὄφρα iungere coniunctivis εἴδετε et &o. 9) prae-
cedit imperativus, sequitur 1. pers. KS 221
στῆϑ᾽ οὕτω ἀπόπροϑεν, ἄντην δ᾽ οὐκ ἂν , ἐγώ
γε λοέσσομαι, Ariston. ἢ περιττεύει τὸ ἄν, ἢ
τὸ λοέσσομαι ἀντὶ τοῦ λοεσσαίμην τέτακται.
3)in apodosi enuntiationum condicionalium. a)in
protasi est indic. , praes, sequitur l. pers. X 49
εἰ ζώουσι, ἢ t? ἂν ἔπειτα ἀπολυσόμεϑ', alii
habent pro fut. b) in protasi est & c. opt., se-
quitur 3. pers. 41 387 εἰ δὴ πειρηϑείης, οὐχ ἄν
τοι χραίσμῃσι, Ariston. ἀντὲ τοῦ χραίσμοι, οἵ.
Hentze 137, Lange 57 58. — 4) a) prima pers.
B 488 ὃ 240 λ 828 517 οὐχ ἂν ἐγὼ μυϑήσομαι
οὐδ᾽ ὀνομήνω (alis μυϑ. videtur fut. esse), cf.
Ariston. b)tertia pers. /' 54 οὐχ ἄν τοι χραίσμῃ
κίϑαρις (Bekl.? optat. scribit cf. Hentze 137;
X 505 νῦν δ᾽ ἂν πολλὰ πάϑῃσι, ἀπὸ “πατρὸς
ἁμαρτών, Ariston. ἡ δισπιλῆ ὅτε ἀντὲ τοῦ πάϑοι
ἄν. — Apparet κέ coniungi cum coni prima
persona septies: 4 137 184 324 Z 235 Π 129 mx
237 o 418; fut. videtur esse P 559 μι 346, potest
esse zt 237, altera pers. bis: 41 433 /'417, tertia
pers. Θ 354 I 701 702 X 484 X 308 2 655 «
396 ó 80 (389) 391 692 C975 507 ξ 183 184 o 540
h. Ap. 59 h. Cer. 368; fut. videtur esse 5 102, potest
esse ὃ 80 o 540. ἂν iungitur cum prima pers.
coni B 488 ὃ 240 4 328 517 ζ 221 X 49, ommi-
bus his locis potest fut. esse, DT ε 17 v. supra,
nullum alterius personae exstat exemplum; iungi-
tur ἄν c. tertia pers. 4 205 I'54 .1 387 .X 505,
nusquam in Od., cf. Krueger II 54, 2, 8. Legi-
tur χέ in enuntiationibus negativis nusquam,
ἄν septies, in affirmativis bis: 4 205 X 505
[X 49 L 11], cf. Hentze p. 136 s.
IL xé cum coni. in sententiis secunda-
riis. 1) post pronomina relativa, cf. Hermann
opusc. IV 83, Baeuml. Mod. 208—218, Delbr.
p. 80 858. 198—147, Thiersch Gr. Gr. p. 679s.,
Krueger II 53,7, 8 et 4, Merkel, kh. Mus. VI1848,
pag. 417 419 422 493 5. 8) fungitur munere enun-
tiationis finalis. Subiungitur αἹ futuris. B 192
col ϑωὴν ἐπιϑήσομεν, ἥν κ᾽ .. τίνων ἀσχάλλῃς
(y. T τοις), optat. recepit Nauck, v 400 λαῖφος
ἕσσω, 0 κε στυγέῃσιν ἐδὼν ἄνϑρωπος ἔχοντα,
Eust. 1745, 18 ἢ στυγέει τις ἐδὼν ἄνϑρωπον
ἔχοντα, Ariston. ἀϑετοῦνται ὡς ἐκ τῶν ἑξῆς
μετενηνεγμένοι, a 80 πέμψω σ᾽ εἰς Ἔχετον, ὅς χ᾽
ἀπὸ ῥῖνα τάμῃσι μήδεά τε δώῃ, v. 1. δῴη et
δώσει, A 191 ἐπιϑήσει φάρμαχ᾽, & xsv παύ-
,
100 χέ
σῇσι, Herm. 83: recentior sermo vel ἃ παύσει vel oor βαστάζοι. 9) subiungitur imp erfecto tar
δἰ παύσειεν ἂν dixit, Ariston. ἀντὲ τοῦ παύσειεν ium β 43 οὔτε ruv ἀγγελίην ἔκλυον, ἥν χ'
ἄν, cf. Friedl. p. 10; Φ 127 ὑπαΐξει ἰχϑύς, 0c σάφα εἴπω, ὅτε πρότερός γε πυϑοίμην (cf.
χε φάγῃσι sic Aristarchus; schol AV 'Ao:gro- Delbr. p. 41: ,die will ich euch wohl sagen,
φάνης διὰ τοῦ ὦ ὡς XE Q., οἴ. Eust. 1227, 8; genommen ich erführe sie zuerst b) pronome
schol B ἀντὲ τοῦ ὃς φάγοι ἄν, cf. Ariston. ad relativum non fungitur munere partic
d 196; ὃ 756 ἔτι πού τις ἐπέσσεται, ὕς κεν finalis, χέ c. coni. subiungitur «) fut
ἔχῃσι qui, opinor, possideat, x 539 μάντις ἐλεύ- «e) sequitur enuntiatio relativa. 4 139
σέται, ὃς χέν τοι εἴπῃσιν, ἃ 138 w 282 9ava- xtv χεχολώσεται, 0v χεν ἵκωμαι, quem
τος ἐλεύσεται, ὕς κέ σε (με) πέφνῃ. B)impe- sero, nam coni. aor. in talibus fut. exacto
rativis atque coniunctivis adhortativis. timus; brevi apparebit num quem sit acce
B 218 δότε ἑταίρους, οἵ κέ μοι διαπρήσσωσι Ariston. ἀϑετεῖται, Bekk. expunxit, B 23
χέλευθον, x 988 τόδε φάρμακον ἔχων ἔρχευ, οἴσει υἷος ἄποινα. ὅν xtv ἐγὼ δήσας ἀγάγε
ὃ κέν tot ἀλάλχῃσιᾳ(), ν.1. ἀλαλκήσει, La Roche: Ariston. Ζηνόδ. ἠθϑέτηκεν 231—984, I τά 3
.haud seio an ἀναλχήσει genuina sit lectio, nul- πείσεαι, ὃς κεν ἀρίστην βουλὴν βουλεύσῃ (
lus enim codex ἀλάλκῃσιν habet', cf. Nitzsch -σει), v. La Roche, K 230 τὸν ἕταρον αἱρήσ
h.l, o 311 ἡγεμόν óm«gcor, ὕς κέ με ἀγάγῃ, ὅν z^ ἐϑέλῃσϑα ,du sollst ihn nur wollen* 0 |
τ 403 v. l ὄνομ᾽ εὕρεο, ὅττι ze ϑῆαι (pro ϑεῖο, 19 559 δώσει δέ οἱ ὅς z^ ἐθέλῃσι (v. l. χε 9
ϑεῖαι, ϑείης), cf. Am. app. h. 1. Huc pertinere λῃσὼ sec. Aristarchum, cf. La Roche h. T. 23
videtur H 171 χλήρῳ νῦν πεπάλασϑε διαμ- Q 559 v. l. ὥς χ᾽ £9., q 980 ϑεὸς δώσει xp
περές, ὅς κε λάχῃσιν. der wird es ja wohl (Er- τος, o z ἐϑέλῃσιν (v.l ᾧ κε 9£A), 4 8
wartung) erhalten*.. Delbr. p. 41 s.; Ariston.zgóc 454 τοὺς ἄλλους ἐπιείσομαι, ὅν χε χιχε
τὸ λάχῃσιν, ὅτι ὃς ἂν λάχοι. ἡ δὲ ἀναφορὰ Z 228; ΡΊΟΟ τῷ μ᾽ οὔ τις νεμεσήσεται,
πρὸς τὸ ἰχϑὺς, ὅς χε φάγῃσι πρὸς Φιλητᾶν. ἔδηται cf. P 98, X 271 ἀφίξεται ὅς χε
Fried. Ariston. p. 10: ,Equidem sic potius ex- (cod. S Cant. φύγοι), X 467 ϑαυμάσσεται,
plicuerim ec λάχοι τις, ὅς κε λάχῃσιν: ut desti- ἴδηται, ΤΊ ΙΟ τὸν ἀνάξειν, ὅς κεν πέσῃ (ὅς
netur aliquis, quicunque destinabitur', v. etiam schol. ὁ 477, ὃς τ᾽ schol. B ad P263), T' 23
Friedlaender Nican. p. 191; schol. A τινὲς γρά- ὀτρυντὺς zazóv ἔσσεται, ὅς χε λίπηται.
φουσι διὰ τοῦ ὦ (ὡς), ἵνα λείπῃ τὸ τίς, cf. Alv. ἀνάξει καὶ παίδων παῖδες, τοί κεν y
Hentze in append. ed. Ameis. h. 1., 1 165 χλη- (v. l λέτωνται v. Did.; Bekk. Anecd. Τί
τοὺς ὀτρύνομεν, οἵ χε τάχιστα ἔλϑωσι, x 849 ἔσονται), Θ 354 οὐκέτι Δαναῶν χεχαδὴ
ἀγείρομεν, οἵ χε τάχιστα ἀγγείλωσι, A 64 v. οἵ κεν δὴ ὄλῳνται (cf. Θ 84 465), Θ 405 41
1..ἐρείομεν ὀνειροπόλον, 0c κ᾽ εἴπῃ (pro siot) κεν ἕλχε᾽ ἀπαλϑήσεσϑον, ἅ xtv μάρ
jy) subiungitur coniunctivo sententiae secun- ραυνός, K 306 δώσω ἵππους, οἵ χεν ἄριστοι
dariae. : 356 εἰπὲ, ἵνα to: δῶ ξείνιον, ᾧ χε v.l ἀριστεύωσι, Eust. 808, 26 ἀριστεύουσι͵
σὺ χαίρῃς quo delecteris, an dem du dich er- Eust. 806, 19: Zenod. αὐτοὺς oi qogéovaw i
freuen sollst; coniunctivum scribunt Bekk. Am., Πηλ., Aristoph. χαλοὺς οἱ φορέουσιν, Mj
LaRoche, Düntzer, Baeuml., Dind., v.l. optat. quem πολλοὺς χαταλείψομεν, οὕς χεν δῃώσωσι
ceteri scribunt; de coni. v. Krüger 1154. 14, 3, Delbr. δῃώσουσιν, La Roche necessarium
38 130; I 494 ἀπόφασϑε, ὄφρα φράζωνται μῆ- coni. aor. nam eum in talibus futuro e
τιν, f| κέ σφιν νῆας cóo Bekk. secutus Aristar- tendum esse, non futurum, σ 63 πλεόνεσσι μὲ
chum, plurimi codd. σόῃ, Ameisio σόῳ ορί., Fae- σεται, Uc χέ σε ϑείνῃ, v 97 οὐχ ἀεργὸν ἂν
sio coni. videtur esse. δ) subiungitur optativo. μαι, ὅς zt» ἅπτηται, τ 822 τῷ δ' ἄλγιον (8C.
ὃ 389 τόν γ᾽ εἴ πως δύναιο λελαβέσϑαι, ὕς κέν σεταῦ, ὅς χεν ἀνιάζῃ (v. 1. ἀνιάξζει), h.
τοι εἴπῃσιν, alii ὃς. pron. demonstr. esse arbi- γαῖαν ἀφίξεται, 5 κεν ἅδῃ οἱ (cod. L ὁ
trantur, v. supra; Nauck scribit ὡς. s) indica- ACB ἀδοίη, M ἀΐδῃς), h. Cer. 368 τῶν
tivo praesentis. o 518 v. l ἄλλον φῶτα πι- σάντων τίσις ἔσσεται, οἵ κεν μὴ ϑυσία
φαύσκομαι, 0v χεν ἵχηαι (pro (xov), o 385 τίς σκωνται (sec. Valckenarii coniect., cod.
χαλεῖ ἀοιδόν, 0 zcv τέρπῃσιν͵ ἀείδων qui de- B 366 γνώσῃ, ὅς 9* ἡγεμόνων χαχὸς
lectet, ut sumo, Eust. 1824, 59 ὃς ἄν, cf. Aristot. λαῶν, ηδ᾽ ὅς χ᾽ ἐσθλὸς ἔῃσι, Freyt:
Polit. VIII 3; Φ 103 νῦν δ᾽ οὐχ ἔσϑ᾽ 0c χεν dubitantis utrum adsint 2092.0( necne (co.
(y. l pro τις) φύγῃ (v. l qíyo), Ῥ 345 οὐκ p.Slss), sed v. Delbr. 42 143 ,es soll.
£69! ὅς χέ σ' ἕλῃσι οὐδὲ παρέλϑῃ (codd.zeg- tapfer sein, du wirst sie kennen lernen',
£490), La Roche ,coni. iam a principio editus gelsb. h. L; .4 294 πᾶν ἔργον ὑπείξο͵
erat fortasse ex coniectura', Ariston. ἀντὲ τοῦ κεν εἴπῃς, B 361 οὔ τοι ἀπόβλητον ἐπ
ὃς ἂν ἕλοι σε, cf, Friedl. p. 10; cf. etiam α 396 σεται, ὅττι κεν εἴπω, cf. Naegelsb. h. |
εἰσὶ πολλοὶ, τῶν κέν τις τόδ᾽ ἔχῃσιν, h. Cer. οὐδ᾽ ἅλιον ἔπος ἔσσεται, ὅττι χεν εἴπῃ, Ye
117 x«l ὁπλότεραι γεγάασιν (— praes.), αἵ χέ h.l, E 491 ἡ ῥά τί uot zegoAoctat, 0t
σε φίλωνται, in cod. φίλονται, coniunctivum em. εἴπω: «158 389 5 χαί μοι νεμεσήσεαι
Vossius, opt. Ilgenius, cf. ζ 202 οὐχ ἔσϑ' οὗτος μοι καὶ ἀγάσσεαι α 389 v. l) ὅττε X,
ἀνὴρ οὐδὲ γένηται, ὃς κεν ἵκηται (γ.1. ἵκοιτο), h. Ap. P. 214 ἀγγελέουσι ϑέμισται t
v. Herm. opusc. IV 80, Baeuml. 210, Nitzsch h. 1. εἴπῃ, cf. Matth. h. L, I 102 σέο δ' Ea ;
Ὁ) praecedit infin. praes. 9 119 147 176 196 zs» ἄρχῃ, ὃ 445 τὸ uiv δώσει, τὸ δ' Et
δῶρα φερέμεν, τά χε ϑυμὸν ἰήνῃ, δ᾽ 29 εἴπ, ὅττι χεν ἐθέλῃ (v. 1. ἐϑέλει), ὁ 448 P
ἢ. πέμπωμεν ἱχανέμεν, ὅς χε φιλήσῃ, Ari- σόν, ὅτις χ᾽ ὑποχείριος ἔλθῃ (v. 1.
ston. παρέλκει ὁ κέ, Aristarchus legit ὅς χε εἴη), v 140 φρασσομεϑ', ὅττι χε
φιλήσει, οἵ, Kayser de versibus aliquot Hom. γυαλίξῃ (v. 1. τξεὴ), cf. o 281 (οἷα), h.
Od. disputatio Il, Sagan 1857 p. 12. 7) praece- (ὕσσα), X 130 (ónmmotépgo) BB) interpo
dit inf aoristi. ζ 87 ἐπότρυνον ἄμαξαν ἐφο- est enuntiatio relativa. 1 897 τάων ἥν Z
πλίσαι, ἣ κεν ἄγῃσι, schol. P ἀντὶ τοῦ ἄγοι. Aout ποιήσομ᾽ ἄκοιτιν sic Aristarchus, ali
ὑποτακτικὸν ἀντὶ εὐχτικοῦ, schol. V ἄγοι, φέ- Aowu, cf. Herm. opusc. Il 38, Friedl. Ari
i5.
10 adn, La Roche h. U. 251, Spitzn. h. 1.
y) praecedit relat. B 391 ὃν δέ χ᾽ ἐγὼν νοήσω,
J οἱ ἐσσεῖται (cf. et 4549 et O 848 ὃν δ᾽ ἂν
ὧν νοήσω, μητίσομαι), v. l. ἄν, P 999 ὃς δέ
ἐρύσῃ, εἴξῃ δὲ οἱ Αἴας, ἀποδάσσομαι (v. 1.
ἡύσει et εἰξει), V £57 ὃς δέ χε τύχῃ, ὁ δ᾽ oi-
αι, À 147 ὃν τινα μέν χεν ἐᾷς ἴμεν, ὁ δέ τοι
ἔψει, de 149 ᾧ δέ z' ἐπιφϑονέῃς, ὁ δέ τοι
σιν (— fut.) v. infra; A 547 ὅν (μῦϑον) z' ἐπιει-
ic ἀχουέμεν (sc. j), οὔ τις εἴσεται, de T 72
due) et h. Cer. 462 (δωσέμεν) v. infra; cf.
805 (ὁππότερος). Subiungitur 8) impera-
Wis. «c) praecedit sententia primaria. 9925
1 229 co 454 χέχλυτε δὴ νῦν μευ, ὅττι xtv
τῶ, 5 289 v. l. χλῦτέ μευ, ὅττι κεν (pro ὄφρα
εἴπω, v 115 χρῆνον ἔπος, ὕττι x&v εἴπω, τ
3 ξυνίει ἔπος, ὅττι κεν simo, t 406 τίϑεσϑ᾽
iou!, ὅττι xtv εἴπω, 9 549 μηδὲ χεῦϑε ὅττι
| 0 εἴρωμαι, O 109 τῷ ἔχεϑ᾽, ὅττι χεν ὄμμι
᾿χὸν πέμπῃσιν, B 346 τούςδε ἔα φϑινύϑειν,
xtv βουλεύωσι (coni αἱ ᾿ἀριστάρχου v.
ol. A), alii -σωσι, Eust. 939, 45 βουλεύουσιν
κέ, Θ 430 ἄλλος uiv ἀποφϑίσϑω, ἄλλος
βιώτω, ὃς χε τύχῃ, I 140 γυναῖχας ἑλέσϑω,
χε (v. l. τε) χάλλισται ἔωσιν, ν. 1. «i χε,
"ol. V τὸ αἴ xt ἀντὶ τοῦ ἐάν, ἐπεὶ καὶ τὸ
σιν ὑποτάσσει, cf. I 982 M 806. Infin. est
»imper. Ὁ 148 ἔρδειν, ὅττι κε ἐποτρύνῃ καὶ
Yi (v. 1. indic), schol. A ἀϑετοῦνται 147 s.,
* ἀριστοφάνης προηϑέτει, Bekk. expunxit,
247 ᾿Αχαιοὲ τιϑήμεναι, ot χεν λίπησϑε, λ 442
Jo» πιραυσκέμεν͵ 0v zx? ἐὺ εἰδῇς, σ 270 γή-
79) o χ' ἐθέλῃσθα (v. 1. ᾧ κε 9. vel at χ’
cf. 8 198 v 342; I 982 ἑλέσϑαι, αἵ κε χάλ-
ταὶ ἕωσιν͵ Cf etiam K 67 φϑέγγεο ἡ κεν ἴησϑα.
interposita est enuntiatio relativa. « 316
90», ὅττι χέ μοι δοῦναι ἦτορ ἀνώγῃ, δόμε-
— imper.) cf. à 600, libri ἀνώγει, coniuncti-
1 corr. Herm. IV 39 et Hartung Part. II 311;
cativum tueri conatur Baeuml. 164; Thiersch
Gr. quamvis p. 673s. ὃ 345, 3a indic. stu-
t defendere coll. Aristoph. Ach. 873 (sed cf.
d h. 1), tamen mavult substituere coni.;
Sch legere vult ὅττι vs vel σε. schol P
OL χαί μοι γράφεται. 1 146 τάων ἥν χ'
σι ἀγέσϑω, P 554 πειρηϑήτω ἀνδρῶν
ἐϑέλησιν (κε 9. ν.1) μάχεσϑαι, o 41 τάων
χ᾽ ἐθέλῃσιν (v. 1. χε ϑέλ) ἐλέσϑω, I 988
» ἣν χ' ἐθέλῃσθα ἄγεσϑαι (— imper) cf.
10286 δῶρα ὕς κ᾽ ἐθέλῃσιν ἐνεῖχαι, δέξα-
ὁ {-Ξ imper) »y) praecedit sententia re-
à. Tantum in Il. 4549 ὃν δέ κ᾽ ἐγὼν (Eust.
») ἐϑέλωμι νοῆσαι, μή, τι διείρεο, coniuncti-
€x coniectura Wolfius dedit, cf. Delbr. 141
"bris ἐθέλοιμι v. La Roche h. U. 250), verum
"D non ut vitiosum putandum esse optativum
dixit IV 172 cf. II 38; 4 306 oc δέ 2
Venvau, ἔγχει ὀρεξάσϑω (Eust. 475, 97 ὃς
c 494 ὃς δέ xtv ὕμεων πότμον ἐπίσπῃ,
«vo, 3P 660 o δέ χ᾽ "An. δώῃ, γνώωσι δὲ
ονίην͵ νεέσϑω, :P 855 ὃς μέν χε βάλῃ
(αν, πελέχεας φερέσϑῳ, X 376 ὃς δέ χ᾽
P μενέχαρμος, ἔχει δ᾽ ὀλίγον σάχος, δότω
Ἢ, Did. Ἀρίσταρχος διὰ τῆς εἰ διφϑόγ-
Schol A λείπει τὸ 7, ὃς ἂν ἢ, schol. V
δύο (816 8.) Ζηνόδοτος μὲν οὐδὲ γράφει,
Ὀφάνης δὲ ἀϑετεῖ, cf. I' 71 92 a 46 (ὁπ-
oc). gon coniunctivo senten-
Secundariae. 1' 354 ὄφρα τις ἐῤῥίγῃσι
δόχον χακὰ ῥέξαι, d
ὃ xtv παράσχῃ sollte
T gewáhrt haben*, P 93 μή τίς μοι Δαναῶν
xé
101
νεμεσήσεται, 0c xtv ἴδηται cf. P 100, d» 103
oix E09? Oc τις ϑάνατον φύγῃ (v.l. φύγοι), ov
«t ϑεός ys βάλῃσι, cf. Ó 421 (οἷον). δὴ sub-
iungitur optativo. «c«) sequitur enuntiatio
relativa, E 197 τῷ οὐκ ἂν μῦϑον ἀτιμήσαιτε,
ὅν 2? ἐὺ (v. 1. χεν εὖ) εἴπω, Ξ 190 ἢ ῥά νύ uoc
τι πίϑοιο, ὅττι κεν εἴπω, 9 54 v. 1. δοίη δ᾽ o
“κ᾽ ἐθέλῃ χαί οἱ χεχαρισμένος ἔλϑῃ (pro ἐϑέ-
λοι et ἔλϑοι), coni, recepit Nauck, z: 392 φ 162
ἡ δέ χ᾽ ἔπειτα γήμαιϑ᾽, ὅς κε πόρῃ καὶ ἔλθῃ
(V. 1. ὅστις et 0c xcv), πὶ 392 libei omnes ha-
bent optativum, φ 162 plerique, alii εἴη pro £2-
ϑοι, La Roche Nauck receperunt coni, ceteri
opt; cf. Α 294 χαλεοίμην, εἰ ὑπείξομαι, ὅττι
χὲν εἴπῃς. δ) praecedit sententia relativa.
τ 577 q τὸ ὃς δέ χε ἐντανύσῃ (v. 1. £vravvosi)
καὶ διοϊστεύσῃ (v. l -σει), τῷ κεν ἅμ᾽ ἑσποί-
μην, h. Merc. 486 ὃς δέ χὲν αὐτὴν ἐρεείνῃ,
δι Hu e , €
up xev ϑρυλλίζοι, ep. 14, 22 ὃς δέ y? ὑπερ-
zviy (em. Herm. pro codd. -χύνψει), φλεχϑείη,
cf. Y 950 (ὁπποῖον). s) subiungitur indicativo
praesentis. c«) sequitur enuntiatio relativa.
1'279 T 260 zivva9ov (τίνυνται), ὅτις χ᾽ ἐπίορ-
xov ὀμόσσῃ (Eust. 849, 40 ὀμόσσει om. χέ, cf.
1183, 35. 36), ,es soll nur einer e. Meineid
schwóren', Θ 34 465 “αναῶν ὀλοφυρόμεϑ᾽. ot
xtv δὴ ὄλωνται cf, O 354; Ξ 416 τὸν δ᾽ ov
περ ἔχει ϑράσος, ὅς κεν ἴδηται ἐγγὺς ἐών,
Aristoph. ὅστις ἴδηται, d ῶ4 μάλα γάρ τε
χατεσϑίει, ὅν xe λάβῃσιν, α 352 v. ]. τὴν ἀοι-
δὴν ἐπικλείουσι, ἥ xsv (Eust. 1492, 44 pro 7
τις) νεωτάτη ἀμφιπέληται, ἡ 88 φιλέουσ', ὅς
κ᾽ ἄλλοϑεν ἔλϑῃ (v.l ἔλϑοι, v. Herm, opusc, II
35; schol. HQ ad ν 119 ὅτε χέν τις ἵχηταὺ, 9
586 οὔ τε κασιγνήτοιο χερείων γίγνεται, ὅς χεν
εἰδῇ, οἵ. 9:547 ὅς v ἐπιψαύῃ omisso χέ, x 39
γ.]. τίμιός ἐστιν ἀνθρώποις, ὕὅτεών χε (pro τε)
γαῖαν ἵχηται, v 214 v. l. τίνυται, 0c κεν (pro ὅς
τις Eust. 1739, 5) ἁμάρτῃ (v. 1. -οἱ), o 21 κεί-
vov βούλεται οἶκον ὀφέλλειν, ὅς χεν ὀπυίῃ
(pauci ὅστις, v. 1. ὀπυίοι, Herm. opusc. II 33
cum de ea sermo sit, quae re vera babeat ma-
ritum, ὀπυίῃ scriptum oportebat'; o 55 μεμνήσκε-
ται ξεινοδόχου, ὃς x£v παράσχῃ (v.l. παράσχοι),
cf. I' 854; 0 70 νεμεσσῶμαι ξεινοδόκῳ, ὅς z
ἔξοχα μὲν φιλέῃσιν, ἔξοχα δ᾽ ἐχϑαίρῃσιν, cf.
Faesi ἢ. L, o 845 χήδε᾽ ἔχουσιν ἀνέρες, ὅν
χεν ἵχηται ἄλη (v. 1.0 τιν᾽ vel ὧν twv), o 492
τά tt φρένας ἠπεροπεύει γυναιξί, xal ἥ χ᾽
εὐεργὸς ἔῃσιν (v. l. εἴ χ᾽), cf. 1434 ὦ 202; ὦ 29
μοῖρα, τὴν OU τις ἀλεύεται, Oc χε γένηται, v.
lc xev ἔδηται v.schol. Q, cf. Y 308. Praesens
supplendum est 4 527 o? γὰρ ἀτελεύτητον, ὅτι
χεν χατανεύσω, 1 818 ἐχϑρὸς γάρ μοι κεῖνος,
Oc χ᾽ ἕτερον μὲν χευϑῃ, ἄλλο δὲ εἴπῃ (v. 1.
χεύϑει et βάζει), C 159 χεῖνος μακάρτατος, ὅς
χέ σ᾽ οἰχόνδ᾽ ἀγάγηται, qui, ut opinor, te ab-
duxerit, coni. enim aor. vertimus in talibus fu-
turo II, v 295 φ 318 οὐ καλὸν ἀτέμβειν οὐδὲ
δίκαιον ξείνους, ὃς κεν ἵχηται, h. Cer. 486 0A-
βιος ὅν xtv φίλωνται mavult Matth. pro ὅν
τιν", ep. 8, 4 δεινὴ μέτοπις Διὸς, óc χ᾽ ἀλίτη-
ται. Coni. supplendus est E 481 τά v ἔλδεται,
ὃς χ᾽ ἐπιδευής (v. 1. 0c v) sc. gj, cf. Γ΄ 66 (ὅσσα).
BB)interposita est enuntiatio relativa. 9.89 οὐδέ
τις ἄλλος, ὅτις z? ἐμὰ δώμαϑ' ἵχηται, μένει, τ
564 τῶν οἵ μέν z' ἔλϑωσι δι᾽ ἐλέφ., οἵ δ᾽ ἐλεφαί-
θονται, οἵ. r 566 οἱ δὲ ἔλϑωσι ϑύραζε (omisso
χε), οἱ ῥ᾽ ἕτ. χραίνουσι. yy) praecedit sen-
tentia relativa. 7 510 ὃς δέ χ᾽ ἀνήνηται zai τε
στερεῶς ἀποείπῃ, λίσσονται, 4 409 ὃς δέ x
102 xé
ἀριστεύῃσι, τὸν δὲ χρεὼ ἑστάμεναι, Ariston. terposita est sententia relativa. q 345 οὔ τις
ὅτι περισσὸς ὁ κέ ci. Friedl. p. 108, T167 ὃς ἐμεῖο κρείσσων, ᾧ κ᾽ ἐϑέλω, δόμεναι. 1) Tem
δέ x^? ἀνὴρ πολεμίζῃ, ϑαρσαλέον ἦτορ, οὐδὲ pori praeterito (aoristo vel imperfecto) subiungi
κάμνει, Eust. 1178,32 πολεμίζει. sed 1180,17 -ζῃ, tuv, quando id quod praeteritum est aliqua
ind. praes. est etiam in schol. BD ad Z 265; Ψ tione cum praesenti tempore cohaeret idque re
399 ὃς δέ χε κέρδεα εἰδῇ, αἰεὶ στρέφει, ξ 126 spicit. ec) sententia relativa sequitur. a 32
ὃς δέ z^ ἀλητεύων ἵκηται, βαζει (Eust. 1154,10. οὐδέ τις ἄλλος τάδε φάρμακ ἀνέτλη, ὅς κε 3
ὃς δ᾽ ἂν), h. Merc. 546 ὃς δέ χε μαντείην ἐθέ. χαὶ πρῶτον ἀμείψεται ἕρκος ὀδόντων, A 4i
λῃσι (cod. DLM ἐθελήσει) ἐξερεείνειν, quu, εἰ- χατ' αἶσχος ἔχευε γυναιξί, καὶ 3 κ᾽ (v. 1. εἴ}
σιν, 149 ᾧ δέ x' ἐπιφϑονεξῃς, ὁ δέ τοι πά- εὐεργὸς ἔῃσιν, ὦ 202 φῆμιν ὀπάσσε γυναιξί
λιν εἶσιν (cf. 141 ὅν τινά κεν ἐᾶς, ὃ δέ τοι χαὶ ἣ x) (v. 1. et x) εὐεργὸς ἔῃσιν, cf. o 492
ἐνίψει), v. 1. ἐπιφϑονέεις, cod. D indic. suprascr. Ὁ 335 ἔκλυες, ᾧ κ᾿ ἐθέλῃσθα. DB) praecedi
οι, Bekk.!, Dind., Düntz., Baeuml., Faesi opt.rece- sententia relativa. 4 218 0c zs ϑεοῖς ἐπιπεῖ
perunt: durch d. Opt. wird dieser Fall als der ϑηται. μάλα v ἔκλυον αὐτοῦ, ad hoc tempu
wahrsch. nicht stattfindende mehr in die Ferne exaudiverunt, Q 531 ᾧ δέ κε τῶν λυγρῶν δώῃ
gerückt; ceteri scribunt coni, Herm. opusc. II λωβητὸν ἔϑηκε (cf. 39 529 ᾧ μέν x ἀμμίξα
35 qui opt. scripsit, addit: valde dubitari potest, δώῃ, κύρεται), v. 1. dog et δοίη. coniunctivur
an coni. dederit; si optativum, hoc dicet, si cui receperunt La Roche, Bekk.?, Faesi, Düntz
invideas: colloqui enim Ul. cum umbris cupie- Baeuml, Peppmüller, optat. Wolfius, Bekk.
bat quaesieratque non quomodo eas arceret, sed Bothe, Spitzn., Dind., Koechly, Doederl. — T
quomodo perduceret ad colloquendum; cf. etiam sententiis relativis x C. coniunctivo ium
Nitzsch h.1.; 9529 o μέν χ᾽ ἀμμίξας δώῃ Ζεύς, ctum est tantum, cum sunt affirmativae prat
χύρεται, καμμίξας editores usque ad Wolfium ter h. Cer. 368 (οἵ χεν μή). Sententia prim:
scripserunt, qui χ᾽ du. restituit; v. l. δῴῃ, Wol- ria saepius affirmativa, rarius negativa est, |
fius ex coni. scripsit δοίη eumque sunt secuti g. 9 103.v. | Ψ 345 β 43 5 202. Omisst
Bekk.1, Bothe, Spitzn., Dind., Koechly, Doederl; est coni. ἡ: A 547 ov κ᾽ ἐπιεικὲς ἀκουὲμ
coni. legunt La Roche, Bekk.?, Faesi, Düntz., E 481 0c x ἐπιδευής, E 976 ὃς δέ 2 ὁ
Baeuml., Peppmüller XXIV lib. Il, cf. La Roche μενέχαρμος, cf. Krueger II 62,1, 4. 69,8, 2.
edit. min. in app. h.l.; cf. Q 531 ᾧ δέ xs δώῃ, Ao- tentia relativa saepe est pro subiecto se
βητὸν ἔϑηκε. C) subiungitur infinitivo prae- tiae primariae, aut pro obiecto (acc., ]
sentis. Sequitur omnibus locis enuntiatio re- raro pro genet. Pauca tantum afferam exemp
lativa. Z 228 πολλοὶ ἐμοὶ χτείνειν, ὅν χε ϑεός cf. Krueger II 51, 11, 1--ϑ. Pro subiecto
γε πόρῃ καὶ κιχείω (v. 1. πόροι), Z 999 πολλοὶ 0 494 Σ on Ψ 522 554 660 855 € 5
col ἐναιρέμεν, ὅν κε δύνηαι. O 408 422 ἴωϑεν 9 586 E196 o 11 19 559 all. l., pro dat.: P
ἐνικλᾶν ὅττι χεν εἴπω (εἴπῃ), sic Aristarchus; .l. € 335 8 54 128 x 392 σ 270 v 342 q 1623:
νοήσω et νοήσῃ (vel νοήσει), quod scribit Spitzn. 345 ep. 8, 4 saepius; pro gen. c 286, pro
(q. v.) versus 420—424 expunguntur v. schol. A, 7 p 866 Z 298 229 1140 288 397 Φ 24 484 Bi
615 χαλὸν τὸν κήδειν, ὅς χ᾽ ἐμὲ κήδῃ (v.l. χέ μὲ 161 999 ὃ 196 » 88 saepius. Nec minus p
et κήδει), P 99 φωτὲ μάχεσϑαι, ὅν χε ϑεὸς τιμᾷ, obiecto habenda est formula ὅττι κεν εἴπω
T 298 χρὴ τὸν καταϑάπτειν, ὕς xs ϑάνῃσι, y 491 Θ 408 422 Z 190 « 158 389 β 25 1612
355 ξείνους ξεινίζειν, Oc τίς κ' ἐμὰ δώμαϑ' t 9589 v.l, ὦ 454 h. Ap. P. 214; praeter
ἵχηται, ὃ 196 νεμεσσῶμαι οὐδὲν χλαίειν ὕς κε locos haec formula tantum. cum. voc. ἔπος:
ϑάνῃσι καὶ πότμον ἐπίσπῃ, x 22 ταμίην ἀνέ- τ 978 v 115, €2 92 (εἴπῃ), ovou
gov ποίησε, ἠμὲν παυέμεναι ἠδ᾽ ὀρνύμεν, dva Ασρα (εἴπῃς) iungitur. Saepe ὅς
ἐθέλῃσι (v. 1. κε 941), x 74 οὐ ϑέμις ἐστὶ ἀπο- non ad singula, sed ad totum genus pe
πέμπειν ἄνδρα τόν, ὕς xc ϑεοῖσιν ἀπέχϑηται, A 218 Z 998 999 9 586 A 147 all. locis
Doederl. emend. Hom. 1558 p. 14 ὅς τε, cf. Nauck; raro ὅς xs et ὕς τις κε ad plur. rete
66 ὕμιν παράχειται φεύγειν, Üc κεν κῆρας sunt: 1) 219 Z 228 229 4 861 lI 621 T
ἀλύξῃ, cf. Ο 46 (7). , 7) infin. futuri, T 79 454 y 855 o 345 v 295 φ 318, cf. Krui
olo γόνυ κάμψειν, ὅς κε φύγῃσι, Eust. 1171, 58, 4 4. — Rarissime ἄν €
44 αἱ κεν ἢ ὅς κε, sed cf. Spitzn., h. Cer. 462 ὑπέξ tentiis relativis legitur, nusquam
óexto τιμὰς δωσέμεν Gc κ᾽ ἐϑέλῃσϑα, incod.&c finali. Subiungitur c) futuris.
χε ϑέλησϑαι adglutinatum est, quae verba cum relat. 0 10 ὃν à? ἂν ἐγὼν νοήσω, ὁ
tota sint ἃ manu recentiore, auctoritatem habent O 348 ὃν δ᾽ ἂν ἐγὼν voy
nullam, quamobrem Ilg. Baum. Buecheler ἕς κεν 891 ὃν δέ χ᾽ ἐγὼν νοήσω, οὐ ἐσσ
ἕλοιο ex vv. 898 et 444 receperunt; Ruhnk. vero quitur sententia relat. h. Mere.
correxit ἅς χε ϑέλῃσϑα, ΤΠ. ἅς κ᾽ £9., cf. Bueche- ται, ὅστις ἂν ἔλϑῃ, cf. Η 286 (ἡ περ), P)
ler h.l. Omnibus locis sequitur sententia relativa. praes entis. «c) praecedit relat.r332 06 |
9) subiungitur infinitivo aoristi. e«) sententia ἀμύμων ἔῃ καὶ εἰδῇ, toU κλέος φορέουσι
relat.sequitur. Π 621 χαλεπόν σε πάντων σβέσ- Merc. 482 ὃς γὰρ ἂν ἐξερεείνῃ, διδάσχει,
σαι μένος, ὕς zé otv ἄντα ἔλθῃ, Φ 296 μὴ 486 ὃς δέ χεν ἐρεείνῃ, de T 280
πρὶν παύειν πρὶν λαὸν ἐέλσαι, ὅς κε φύγῃσι, 88) sequitur τ δ᾽ δί. φ 294 βλάπτει, ὃς t
Ariston. ἀντὲ τοῦ φύγῃσιν ὃς ἂν φύγοι, οἵ. μηδ᾽ αἴσιμα πίνῃ. 2) post adiectiva ΤῈ
Friedl p. 10; Φ 484 ἔδωχε χαταχτάμεν, ἥν z^ tiva (incl. 7. a) οἷος. 0 981 χεῖϑι quAngity
ἐθέλῃσθα (v. 1. ἣν xz 29), B 198 πρίν y' αὖ- οἷά κ᾿ ἔχωμεν, schol. H. ἀντὶ τοῦ τὸ
τὴν γήμασϑαι ᾿Αχαιῶν, ᾧ 2 ἐϑέλῃσι, G 28 χρὴ 431 ὅτε xev δή o? ἀνείρηται, τοῖος ἔων,
τοῖσι, παρασχεῖν, οἵ κέ σ᾽ ἄγωνται (v. 1. ἄγον- χατευνηϑέντα ἴδησϑε, καὶ τότε δὴ σχεσϑτ
ταῦ, v 342 χελεύω ynuac9? ᾧ κ᾽ ἐϑέλῃ cf. 54, l οἷόν τε). b) ὁπποῖος. Y 350 ὑπηθ 8
(v. l. ᾧ χε ϑέλοι vel χ᾽ ἐϑέλοι vel ἐϑέλει, v. La εἴπησϑα ἔπος, τοῖόν κ᾽ ἐπακούσαις,
Roche), x 432 Κίρκης ἐς μέγαρον χαταβήμε- mann qu. hom. II $ 191, 2 censet m E
c) ὅσ
γαι, 1| κεν ποιήσεται (π. fat, videtur esse). B8) in- postea illata sit, facile eici posse.
κέ
h. Ap. 537 ἄφϑονα πάντα παρέσται, ὅσσα ἐμοί
x ἀγάγωσι, Herm. coni. ὅσσα e ἐμοί, cf. h.
Cer. 218, Matth, maluit ὅσσα χ᾽ ἐμοί γ᾽, Τ' 66
οὔ τοι ἀπό ὁβλητ᾽ ἐστὶ ϑεῶν δῶρα, ὅσσα κεν
δῶσιν, cf. Naegelsb. h.]. α ὁππότερος. X 130
εἴδομεν. ὁπποτέρῳ χεν ὀρέξῃ (v. l. ὀρέξοι et
τξει), V 805 ὁππύτερός χε (v. 1. χεν) φϑῇσιν,
ψαύσῃ δέ, τῷ κεν δώσω, Aristoph. ὁ. xcv πρό-
σϑεν onu cf. schol. V, I' 71 92 σ 46 ὁππό-
τερος δέ χε νιχησῃ χρείσσων͵ τε γένηται, ἀγέ-
σϑω (ἐλέσϑω), σ 46 v. l νικήσει. 6) ἡ. K 61
φϑέγγεο, δ ἡ χεν ἔῃμσϑα, O 46 παραμυϑησαί-
μὴν τῇ ἔμεν, ἢ κεν ἡγεμονεύῃς (v. 1. -&c). Le-
gitur ἄν tantum 930 ὅσσοι δ᾽ ἂν λίπωνται,
μεμνῆσϑαι,:Σ 193 οὐ t£v οἶϑα, τεῦ ἂντεύχεα δύω,
|Bl ἐστὶ σπέος, ἡ περ ἂν ὑμεῖς ἰϑύνετε, cf. Η 386
ἀρχέτω" ἐγὼ πείσομαι ἡ περ ἂν οὗτος͵ sc. ἄρχῃ.
3) post coniunctiones finales, cf. Baeuml.
192ss. Delbr. 53 ss. 159—158, Thiersch 8340 341,
Krüger II 54, 8, 4, Hartung Part. II 268 s., Mer-
kel p. 4185. a) ἵνα, μ 156 ἐρέω, ἵνα εἰδότες 5
we ϑάνωμεν, ἢ χεν φύγωμεν (v. l. pro E χε:
ἠδ), schol. ἐν ἀμφοτέροις πλεονάζει ὃ zEY,
auck priore loco ἠὲ scripsit, pro altero ἢ «sv
oniecit 7 χαὶ, La Roche secutus Herm. op.
(V 175 et Dindorum cum melioribus libris
Jeripsit φύγοιμεν col. € 308; Herm. p. 187
|non est dubium, quin, si particula ἂν (κέν) ad
απ vocabulum pertineat, id nullum constru-
tioni afferat vitium. Nam xe in epica dictione
ἃ solum ἢ pertinet, quod ex ἡ asseverante na-
um, aliquam huius vim servat — wohl etwa (?).
eteris locis ὃ ἵνα iungitur cum coni., omisso χέν
el dv. b) ὄφρα. In sententia primaria est
jimperativus. g 188 ἄνωχϑι ἐλϑέμεν, ὄφρα
É μοι (v. 1. ὄφρ᾽ ἂν ἐμοὶ) παρστήετον, quae
e, nt sumo fore, adiuvent, £2 635 λέξον, ὄφρα
£v ἤδη ταρπώμεϑα, v. 1. καί, quam receperunt
ἃ Roche, Peppmüller optimos codices secuti,
eteri. ,editores scripserunt xev, ὃ 294 v.l. τρά-
Id ἥμεας, ὄφρα χεν (pro xal) ἤδη ταρπώμεϑα,
|f. schol. H, v 254 v. l ἴομεν, ὄφρα xsv (pro
&l) ηδὴ ταρπώμεϑα, utroque loco plurimi edi-
jres receperunt χαί, cf. Peppmüller ad «ὦ 635;
1431 πέμψον, ὄφρα xcv ἀφίχωμαι, Z 258 μέν",
ρρὰ χέ τοι οἶνον ἐνείχω, T 190 μίμνετε,
Ῥρα χε ἔλϑῃσι, xal τάμωμεν, u 52 ἀνήφϑω,
ied XE ἀκούσῃς, T1 ἔρυξον, ὄφρα κατα-
—ielouet, v. s. ὄφρα p. 118. His locis omnibus
Eus sensu temporali intellegi potest (cf. Delbr.
159), v. Baeuml. 230, Riemer P. 81 58. Infin.
t ἫΝ imperativo x 998 μηκέτ᾽ ἀπανήνασϑαι
᾿ φρα χέ τοι λύσῃ 3? ἑτάρους αὐτὸν τε
M E B)futurum. y 359 ooi ἅμ᾽ ἕψεται,
bou xtv εἴδῃ, t 45 ὑπολείψομαι αὐτοῦ,
20& 2? ἔτι (v. l. χέ τι vel χέ τοὺ ἐρεϑίζω
Ttasse significat: quamdiu), h. Ven. 276. coi
γὼ, ὄφρα χε (χε inseruit Barnes.) διέλϑω
"οἴϊαϑ -- quoad), ἐλεύσομαι. 7) coniunct. co-
ortativus, B 440 ἴομεν, ὄφρα «t ϑᾶσσον
εἰρομεν ó “ἄρηα, w 254 v. ji ἴομεν, ὄφρα κεν
T0 xa) ἤδη ταρπώμεϑα, Herm. p. 82 reponen-
n esse χέν dicit, Y 382 πειρηϑῶμεν, ὄφρα κέ
γνῶμεν (v. 1. χ᾽ ἔτι), potest intellegi: quoad
peus; Herm. p. 82 affirmat coni. finalem
je. δ) praeteritum. 7:234 ἱκόμην, ὄφρα χε
n εὐσωμεν. — ἂν c. coni, ,in sententia prima-
ἡ est «)1 imperat. ,0 10 ἄγε, οφρ᾽ ἂν πτωχεύῃ,
4 ἔρχεσϑ', ὁ ὄφρ᾽ ἂν EU (rectius — quoad),
: M. δεελθέμεν, ὄφρ᾽ ἂν ἵκηαι, χ 871 ἕζεσϑε,
᾿ ἂν πονήσομαι, v. & ὄφρα p. 118, B) fut.
103
L17 μυϑήσομαι, ὄφρα εἴδετ᾽,͵ ἐγὼ δ᾽ ἂν ἔπειτα
ξεῖνος ἔω, aliter Baeuml. 204. y) pr ἃ 65. o 364
πτώσσειν ᾿βούλεαι, qo ἂν ἔχῃς. δὴ praete-
ritum. O 98 ῥίπτασχον, ὀφρ᾽ ἂν ἵχηται (for-
tasse — quoad), « 65 ἀπεπέωπομεν, ὄφρ᾽ ἂν
Von ec (v (v. l. ἔχοιο vel ὄφρ᾽ ἀφίχοιο quam rece-
pit Nauck) cf. La Roche h. 1, Paulo igitur sae-
pius legitur ὄφρα χε cum coni. quam ὄφρ᾽ ἄν.
Nusquam legitur in hymnis ὄφρ᾽ ἄν. ὦ ὡς.
Nusquam fere apud Hom. ita vim coniunctionis
finalis habet ut non retineat aliquantum propriam
suam adverbii relativi naturam, cf. Riemer p.33,
Naegelsb. adn. ad 4 32. In sententia primaria
est "u) imperativus. A 32 μή μ᾽ ἐρέϑιξζε,
σαώτερος ὥς κε νέηαι, ut pervenias, quod sumo
te facturum esse, Riemer: qua ratione i. e. nisi
concitabis iram meam, Z 69 μιμνέτω, ὥς χε ἵχη-
ται (v. l. zer vel &v), Z 143 Y 499 ἄσσον I9,
ὥς «£v 9&ccov t CULTE ε 26 πέμψον, ὥς χε Ten-
ται, t 819 aatüecE εὐνήν, ὥς κ᾽ εὐ, (v. l. χεν)
ϑαλπιόων ἵχηται, B ,985 μεδέσθω, ὥς κε χρι-
νώμεϑ᾽ ἄρηι, Ζ 904 ὄρνυϑι τοῦτον, ἐπειγέσϑω
δέ, ὥς͵ xtv καταμάρψῃ, Η 171 χλήρῳ πεπέλα-
σϑε, ὥς χε λάχῃσιν (v.l pro ὅς ΖΕ), schol. A
τινὲς γράφουσι διὰ τοῦ ὦ (Oc), ἵνα λείπῃ τὸ
τίς, O 508 λέγεσϑε, ὥς χεν “χαίωμεν, σέλας
δ᾽ ἵχῃ, ἡ 293 ὀτρύ νεσϑε, ὥς x ἐμὲ ἐπ: ἐβήσετε,
alii fut. esse putant, Arist. ὀτρύνεσϑαι v. Ari-
ston.; v. l. x£ με, schol. HP ἄμεινον ὀρϑοτονεῖν
τὴν ἐμέ, 9 251 παίσετε, ὥς q ὁ ξεῖνος ἐνίσπῃ
cf. 8 101, ὦ 532 ἔσχεσϑε, ὥς κεν διαχρινϑῆτε,
v. 1. -ϑεῖτε, Herm. IV 175 qui scribit optat.,
dicit: non est cur posthabeatur quod libri non-
nuli praebent -ϑῆτε, cf. La Roche h. 1. Pro
imper. est infin. H 463 χαλύψαι, ὥς xiv TOL
ἀμαλδύνηται, τ 821 λοέσσαί τε χρῖσαί τε, ὥς
χ᾽ ἔνδον μέδηται, χ 177 πελάσαι δϑοκοῖσιν, dic
χεν πάσχῃ (v. l. πάσχει), cf. Bekk. ho. Bl. IL 18
adn, 4 71 πειρᾶν ὡς «E ἄρξωσι cf. 4 66: ε 31
εἰπεῖν βουλήν, ὥς χε νέηται, de ἡ, 223 v. supra.
B) futurum. « 205 φράσσεται ὥς χε νέηται,
cf. α 87; β 808 χαχὰ φράσσονται, ὥς χε φϑίης,
schol. Q φϑείης (quod plurimi habent codd.):
yo. καὶ διὰ τοῦ & φϑίῃς, sch. S interpr. ὅπως
δολίως διαφϑαρείης, O 9235 φράσομαι ἔργον
τε ἔπος τε, ὡς χε ἀναπνεύσωσι (v. 1. ὥς t£)
Ariston, der, “στίχοι πέντε (251--ὅ), “αὶ παρὰ
Ἀριστοφάνει ἠϑετοῦ ντο, 8 316 πειρήσω ὥς χ᾽
ὕμμι ἐπὶ ἐήλω v. χ᾽ ὕμμο, versus316s. expunxit
Kayser; 127 v.1. ὑπαΐξει ἐχϑύς, ὥς «£ (pro ὅς χε)
φάγῃσι, Aristarchus 0c, schol. AV. "Apiovog vic
διὰ τοῦ ω, cf. Eust.1927,8; £144 168 ὑποθήσομαι
οὐδ᾽ ἐπιχεύσω (πέμψω), ὥς χε ἵχηται (Gema,
schol. HP ad ε168: “φιστοφάνης ἵκοιο, optat. legt
etiam Eust, 1528, 65; η 192 μνησόμεϑ;, ὡς
ξεῖνος ἵχηται, h. Ap. 597 τεχνήσομαι, ὥς χε ἽΝ
ται, y. Baum. y)coniunctivus. H 334 χατακήο-
μεν, ὥς x ὀστέα ἕχαστος ἄγῃ, Ariston. ἀϑε-
τοῦνται 334 5., O 297 στείομεν, ὥς κεν, v. 1.
pro & χε) ἐρύξομεν, quam recepit 'Spitzner q.
x 1.112 φραζώμεσϑ᾽, ὥς xtv πεπίϑωμεν, sic
ἀπο alii πεπίϑοιμεν. Spitzn.: ,subiuncti-
vum et praesenti et orationi rectae aptiorem iure
amplectitur Wolf: Secuti sunt eum recentiores,
cf. Friedl. Ariston. p. 10 adn. ; 8 168 φραζώμεσϑ',
ὥς χεν καταπαύσομεν, 8. 101 ἀέϑλων πειρὴη-
θῶμεν, ὥς χ᾽ ὁ ξεῖνος ἐνίσπῃ, T 151 μνησώ-
μεϑα χάρμης, ὥς χέτις ἔδηται, schol. Β ὅπως ἂν
ἐμέ, paraphr. ὕπως ἂν ϑεάσηται, Bekk. versum
expunxit. 42 75 ὄφρα τί οἱ εἴπω ἔπος, ὥς χεν
λάχῃ ἀπό 9 "Ez. λύσῃ, α 81 ὄφρα εἴπῃ βουλήν,
᾿
(04 zé
ὥς κε νέηται, cf. € 81: schol. P yo. ὥς κεν ἵχη- ἐπίμεινον, ὄφρα χεν γένηται, τ YT ἔρυξον, ὄφρα
ται. Ó)indicativus praesentis, Φ 409 πειρᾷ κεν καταϑείομαι, alii censent ὄφρα h. i im-
ὥς κε (v. 1. xev) Τρῶες ἀπόλωνται, οἵ. 4 66. diu significare, χ 377 v. l. ἕζεσϑε, ὄφρα
£) praecedit infinitivus praes. vel futuri. 466. ὄφρ᾽ àv) ἐγὼ πονήσομαι. BP) futurum. h.
πειρᾶν, ὥς χε (v. l. xev) ] Ü
OTT ἱερευσέμεν, ὥς κεν ἀπόσχῃ, Sec. Aristar- διέλϑω, ἐλεύσομαι, ὄφρα h.l. potest esse tinale
chum, plurimi vero legunt αἷ zv cf. Did. — De y)),coni. X 382 πειρηϑῶμεν, 0qoc κέ τι (v.
part.&c (z£) quae quamvis aliquantum propriam z! Eu) γνῶμεν, sec. alios 0po« h. 1. est. €oi
suam naturam etiam post verba φράζεσϑαι, πει- finalis. δὸ) indic. praes. Α΄ 192 ϑέει ἔμ:
ov, sim. retineat, tamen transit in vim con- do», ὄφρα sv εὕρῃ (v.l εὕροι, cf. Spitzg
iunctionis finalis v. Delbrück p. 60—62, Riemer 8)0go« quamdiu: 1) cum coni. praes. «αὐ sub-
33 s., cf. etiam Am. β 316 app. et Baeuml. 193 s. iungitur imperativo: Q2 553 ἵζε, ὄφρα κεν 2
(φράζεσϑαι ὡς I 112 Ὁ 935 « 205 B 168 368, ταις plurimi libri χεῖται, 44 187 202 ὄφρ᾽ &v B
πειρᾶν 4 66 11 Φ 459 B 316, βουλή «87, s 9l, «tv δρᾷ (0pCc), τόφρα ἀναχωρείτω (ὑπόειζεὶ
cf. e 144 ὑποθήσομαι, T 151 ἡ 192 μνησόμεϑα, v.l ὄφρα μέν, Ὁ 959 ὑφρ᾽ ἂν μέν κ᾽ ἴομ
h. Ap. 327 τεχνήσομαι). Non legitur im hym- τόφρα ἔρχεσϑαι (inf. pro àmp.). £8) subiung
nis. Nusquam invenitur post haec verba apud futuro. 9 124 τόφρα ἔδονται, ὄφρα κε
Hom. ὡς à». — ὡς ἄν. In sententia primaria τοῦτον ἔχῃ νόον (v. l 2 ἐχείνη), B 204 οὐὲ
est αὐ imper. II 84 πείϑεο, ὡς ἂν ἄρηαι, ΠΏΤΊ ποτ᾽ ἶσα ἔσσεται, ὄφρα κεν διατρίβῃσιν, 9
μνήσασϑε ἀλκῆς, ὡς ἂν τιμήσομεν, γνῷ δέ, x οὗ μεῖζον κλέος ἀνέρος ὄφρα κεν σιν, v. ᾿. φᾷ
169 μηδ᾽ ἐπίχευϑε, ὡς ἂν ἔρχησϑον, *P 339 ἔῃσιν quod ferri posset dixit La Roche, si ὄφρ
ἐγχριμφϑήτω, ὡς ἂν δοάσσεται ἱχέσθαι, β 816 ἂν ἔῃσιν corrigeretur, Bekk. 1 et 2, Am., Faesi
ὄμοσον... ὡς ἂν μὴ χλαίουσα χατὰ ἰάπτῃ, οἷ. ὁ Baeuml, Düntz., Nauck κ᾽ ἕῃσιεν cum Zon.
749. 8) fut. à 672 ὄφρα λοχήσομαι ἠδὲ φυλάξω, p.691; v 45 ὑπολείψομαι αὐτοῦ, ὄφρα z
ὡς ἂν ναυτίλλεται, π 84 εἵματα πέμψω χαὶ σῖτον l κέ τι vel κέ tot) ἐρεϑίξω, significare po
ἔδμεναι, ὡς ἂν μὴ κατατρύχῃ, ν 402 zvvtoco etiam ut, ε 361 ὄφρ᾽ ἂν μέν κεν δούρατ' ἀρ
ὄσσε, ὡς ἂν φανήῃς, h. Cer. 2719 ὑποθήσομαι, (— praes), τόφρθ᾽ αὐτοῦ μενέω. 2) cum
ὡς ἂν tAdoz5o9e(Schaeterus coni,in οο8. -οεσϑε). aor., praecedit imperativus. 452 πείρατ' ἀνήφϑα
y) indic. praeteriti. ὦ 860 προὐπεμψ᾽, ὡς ἂν ὄφρα κε àm ἀχούσῃς (v. 1. ἀκούῃς), v 11 p
ἐφοπλίσσωσι, ὃ 749 ἐμεῦ δ᾽ ἕλετο ὅρκον... ὡς ξον, ὄφρα κεν κατα ἶ
ἂν μὴ κατὰ ἰάπτης. In sententiis negativis reperi- significare quoad, Z 118 v.
tur tantum ἄν: ὡς ἂν μή B 316 9749 πὶ 84, in sent. ὄφρα z ἐγὼ βείω, cf. Did.
affrmativis multo saepius κέ quam ἄν. d)üómoc, xal διὰ τοῦ κέ, ὄφρα κ'
cf. Delbr. p. 61 et Baeuml.1l. p. XLII. In sententia cf. Baeuml. 231. — ὃ
primaria est «)imper. P 144 φράζεο νῦν, ὅππως Subiungitur «c) imperativo.
χε σαώσῃς, Aristarchus σαώσεις v. Did. « 995 τίϑει χρόάτος, ὄφρ᾽ ἂν τίσωσιν, ὀφέλλω
φράζεσϑαι κατὰ φρένα z. 2. ϑυμόν, ὅππως xs Y 94 ἔρχεσϑ', ὄφρ᾽ ἂν ἵκησϑε, alii ὄφρα
χτείνῃς (v. 1. κεν vel δή), δ 54b πείρα, ὕπως finalem esse censent, cf. Delbr.153, Θ 375 ἐπεὶ
χεν δὴ ἵκηαι. B) infin. praes. 1 081 φρέάζε- vve ἵππους, ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼ ϑωρήξομαι, Θ9ὲ
σθαι ἄνωγεν, ὅππως xtv GÓQC, Aristarchus τόφρα γάρ οἱ ἔγειρε μένος, ὄφρ᾽ ἂν ἵχωντ
σοῷς καὶ cage Did., cf. Herod. ad 1393, Bekk. Did. Ἀρίσταρχος τόφρ ü
qui Aristarcheum esse censuit σόῳς recepit; se- μνήσασϑε ἀλκῆς, 0q0
cuti sunt eum recentiores, uni Faesio coni. vi- Σ 409 σὺ παράϑες &&
detur esse, ceteris opt., Doederl: ,potentialis. ϑείομαι, χ 377 ἕζεσϑε,
requiritur, non coni*; ante Bekk. σόῃς edebatur, μαι. Infin. est pro imper.:
α 910 φράζεσϑαι ἄνωγα, ὕππως κε ἀπώσεαι, ὄφρ᾽ ἂν ἵκηαι, v 419 μένειν κα f
v. 1. pro z£: zat, cf. schol, E; alii ind. fut esse. ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼν ἔλθω, Delbr. 170 interpre
censent. Itaque ὅπως κε tantum post φράζε- ὄφρα quamdiu; cf. H 193. B8) futuro.
o9m. [681 P 144 « 510 995, πειρᾶν ὃ 545, ἐλόωσι γαλήνην, ὄφρ᾽ ἂν ἵκηαι cf. Καὶ 325.
ὅπως &v vero nusquam legitur. 4) post ec et dicativo praesentis. K 325 τόφρα γὰρ εἶμ
ὕπως quemadmodum. Y 245 Ζεὺς ἀρετὴν ὄφρ᾽ ἂν ἵκωμαι, d 558 φεύγω, ὄφρ᾽ ἂν ἵχι
ὀφέλλει τε μινίϑει τε, ὅππως κεν ἐθέλῃσιν, μαι κατά τε ᾧ. δύω, N 141 v. l. ϑέει,
(quemadmodum, opinor, volet) cf. & 189 Ζεὺς (pro ioc) ἵκηται. 00) indic. praeteriti.
γέμει ὄλβον, ὅπως ἐθέλῃσιν ἑχάστῳ. ὡς ἄν: δίπτασκον, ὄφρ᾽ ἂν ἵχηται, etiam sensu
B 139 196 704 M 75 E 14 810 O 294 Σ 297 intellegi potest ὄφρα. 8) φρα quamdiu:
μ 918 v 179 (ἀλλ᾽) ἄγεϑ᾽, ὡς ἂν ἐγὼ εἴπω, coni.praes. ec) subiungitur im p erativO.
πειϑώμεϑα πάντες, h. Ap. P. 308 πείϑεσϑε, cf. 205 ὄφρ᾽ ἂν μέν χεν δρᾷ (ὁρᾶς), τόφρ'
Baeuml. 909. 5) χέ c. coniunctivo post con- ρείτω (vztósuxs), v. 1. ὄφρα μέν, ὃ
iunctiones temporales, cf. Baeuml. 222 ss., μέν κ᾽ ἴομεν, τόφρα ἔρχεσϑαι (infin. p
Delbr. 62ss. 159&., Krueger II 54, 16, 6. 17, 1. per) 8)futuro. X 387 οὐκ ἐπιλήσομαι
"Thiersch 346, 15. 18, Merkel 4195. a) ὄφρα. ἂν ἐγώ γε ζωοῖσιν μετέω καί OL
Monuit Baeuml. 931 ὄφρα χεν (ἄν) cum aor. ὀρώρῃ, y 359 οὐ καταλέξεται; ὄφρ᾽ à
coni. fere esse: donec, cum praes. coni.: quam- εὖτ᾽ ἂν) ἐγώ γε Coo, ἔπειτα δὲ παῖδες λίπι
diu. «)donec, quoad. In sententia primaria ται, & 361 ὄφρ᾽ àv μέν xtv δούρατ' QI,
est ««) imper. Z 258 μέν", ὄφρα χέτοι ἐνείκω, (— praes), τύφρ᾽ αὐτοῦ μενέω. 3) cum Οὐ
K 444 ἐμὲ λίπετ' αὐτόϑι. οφρα xtv ἔλθητον aor., praecedit imperativus. Z 118 μνησᾶ
x«l πειρηϑῆτον, T 190 μίμνετε, ὄφρα xt ἔλ- ἀλκῆς, ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼ eio, v.. ὄφρα z
ϑησι καὶ τάμωμεν, 42) 491 πέμψον, ὄφρα χεν Η 198 ἄγετ᾽, ὄφρ᾽ ἂν ἐγὼ δύω, τόφρα
ἀφίχωμαι. Z 958 T 190 “2 431 Delbr. 153 139 Alii censent huc referendos esse locos 6
dubius est utrum ὄφρα habeat vim temporalem 186 Σ 409 » 419. Quattuor locis ἄν et x& C
an finalem, cf. Baeuml, 230, Riemer p. 31; δ᾽ 988 iuncta leguntur in formala ὄφρ᾽ ἂν μέν z£(4
πρῶες ἄρξωσι, Z 96 276 σοὶ δ᾽ ἐγὼ, ὄφρα κε («€ inseruit B2
€ , [| »
Ps]
xd
F
'
1902 s 801 & 9259). Quod cum videretur esse
| suspectum, Thierschius coniecit Gr. Gr. 346, 18
üqo à ἂν μὲν καί et χἀγρούς, cui assentiuntur
Hartung II 312 Nitzsch ad s 361; sed nulla
ΡΒ Ὶ τι mutatione, cf. Herm. 1905. Baeuml. 368 ss.
jb εἵως donec, quoad, cum coni. aor. qui est
pro fut. exacto. In sententia primaria est aut
imper. aut fut, P 622. μάστιε νῦν, εἵως χε ἵχηαι,
| T' 991 μαχήσομαι eod. “μένων, εἴως χε κιχείω,
19 154 188 ὃς «eel, sog χεν ἄγων πελάσσῃ.
| Tantam in Iliade. slac nusquam iungitur cum
ἂν ap. Hom. C) εἰς 0 κείν), Bekk. et rec centiores,
;olim vulgo εἰςόχε(ν), schol. BL ad 1᾽ 409 ᾿ἀποροῦσί
τινες, εἰ τὸ εἰσύχεν ἐν συνϑέσει ἐστὶν ἢ ἐν
παι αϑέσει" καὶ λέγομεν ὅτι ἐν παραϑέσει....
οὐ ἐποτε εὑρίσχεται ὁ ποιητὴς παραλ αἀμβάνων
τοῦτο τὸ ἐπίῤῥημα χωρὶς τοῦ χέν συνδέσμου,
cf. E. M. 305, 43 F. G. 174, 4 La Roche h. T.
2493s. et ed. crit. I' 409; schol. BL E. M. 308,
45 ἐπίῤῥημα χρόνου δηλωτιχόν, Hes. E. G. p
(raphr. Il. Eust. 1918, 32 ἕως ἄν, Eust. 686, "S
πολλαχοῦ κεῖται ἀντὶ τοῦ ἕως οὗ, τουτέστιν
εἰς ὃ χρονικὸν διάστημα. 1) donec, quoad.
i aor. In sententia primaria est
n? imperativus. B 332 μέμνετε αὐτοῦ, NS
b EY ἕλωμεν, 897 1142 ὦ 132 μίμνετ᾽, εἰς ὃ χε
Ῥᾶρος ἐχτελέσω, 0 Dl uiv! εἰς 0 χε ϑη} καὶ
ἠποπέμψῃ, ϑήῃ sec. Aristarchum, libri ϑείη vel
Bey, quod receperunt Bekk.!, Baeuml., Dind,
|Duentz., Faesi, Nauck; i0 75 μέν" εἰς 8 χε ϑείω,
n ὃ δὲ ἔδῃς, εἴπω δέ, X 6 πῖνε, εἰς 0 χε ϑερ.
(y χαὶ λούσῃ donec, ut opinor, calefecerit,
[b 128 .p3elogad" 2 εἰς 'Ü atv ἄστυ κιχείομεν,
[A 531 ἔχετ᾽, εἰς 0 κε λαοὶ ἔλθωσι, € 318 ἀλόω,
sg 0 xv μιγήῃς, libri μιγείης, receperunt με
vete Bekk.', Daeuml., ,Duentz., Faesi, Nauck,
d., x 461 πίνετε ὀΐνον, εἰς ὅ xev λάβητε;
ὅ9 χαῖρε, εἰς ὅ χε γῆρας ἔλθῃ (y. 1. ἔλθοι),
409 μηδ᾽ ὑποστρέψειας, ἀλλὰ φύλασσε, εἰς
χε ποιήσεται, Ariston. ἀϑετεῖται, Herm. 1V
fortasse non coni., sed futurum est*, cf. etiam
aacke p.17 et Nitzsch adn. B 97. "Infin. est
TO imper. Π 455 πέμπειν ϑάνατον φέρειν, εἰς 0
€ δὴ ἵχωνται, Schol. A ἐν ἄλλῳ ὕχοιτο, [s
195 μεῖναι χρόνον, εἰς 0 χεν ἔλϑωμεν. xal t ixaj-
j8& cf. , 138; A 122 ἔρχεσϑαι, εἰς Ó χε τοὺς
ἰφίχηαι civ. 269, h. Ap. P. 323 ἔρχεσϑαι χαὶ
“ ἰείδειν, εἰς ὅ χε ἴχησϑον, o 543 φιλέειν καὶ
nuper, εἰς ὃ χεν ἔλθω cf. o ὅθ, y 448 ϑεινέ-
levat εἰς 0 κε ἐξαφέλησϑε χαὶ 5 αλελάϑωνι
ipo. v. 1. ἀφέλοισϑε οἱ -ϑοντ᾽, Hes. οὐ libri
᾿χλελάϑοιντ᾽. Utroque loco scribunt coni. La
Voche, Faesi, Ameis, Nauck, ἐξαφέλησϑε x«i
οιντ᾽ Bekk, 1 et 2, Baeuml., Duentz., Dind.;
erm. vero op. II 35 ἃ poeta profectum esse
Ljutat ἐχλελάϑητ᾽. B9) coniunctivus. X 77
᾿ ἴσσομεν, εἰς € ὃ χεν ἔλϑῃ νύξ (vL E1900,
t 62 «094 μένω δεδεγμένος εἰς ἢ κεν ἐλ-
d yy) optativus. O 70 τεύχοιμι, εἰς 0 χ᾽
Ja. ἔλωσιν (v. 1. pro ἕλοιεν), Did. Ἀρίσταρχος
j ἴον, ἐχπέρσωσιν, Ariston. ἀϑετεῖται, o 26
spes, εἰς ὅ χε φήνωσι (v. |. geivogt),
ἔνιοι τοὺς 7 (24—26) νοϑεύουσιν, cf. ui
) μη δ᾽ ὑποστρέψειας, ἀλλὰ φύλασσε, εἰς ὅ
E ποιήσεται. 44) indic. futuri Η 80 μαχή-
, εἰς 0 χε εὕρωσιν, donec, ut sumo, inye-
jerint, H 991 377 396 μαχησύμεϑ', εἰς La χε
aol Vy, δώῃ δέ, I 48 μαχησόμεϑ᾽, εἰς ὅ χε
weousv, I 46 μενέουσι, εἰς ὁ χέ περ δια-
Ἰερσομεν (v. 1. ἕλωμεν, cf. La Roche), d 133
JéeG9e, εἰς 0 χε τίσετε, schol, V "Ἀριστοφάνης
Lex. Hom. ed, Ebeling.
xé 105
ἠϑέτηχεν 130—5, cf. Did.; 9 318 ἐρύξει, εἰς ὕ
κέ μοι ἀπούόῷοιν sec. Herod. ad 4 129 (zdv-
ταῦϑα γὰρ ἀποδῷ), cf. La Roche h. U. 240;
ante Bekk. ἀποδώσει, quam lectionem defendit
Herm. opusc. IV 29 II 24: ,cum coni. vel opt.
usurpari posset, indic. praetulit poeta, quo res
gravius affirmaretur*, cf. Viger. 903; Savelsb.
(Symb. in hon. Ritsch, 508 et Kuhn Ztschr, ,16,
407) coni. aor. vocat; y 58 ἀποδώσομεν, εἰς ὅ χε
xo. ἐανϑῇ, x 72 τοξάσδεται, εἰς ὃ χε χατα-
χτείνῃ Ap 358 δώσουσ᾽, sic 0 χε ἐνιπλήσωσιν.
££) in ic. praesentis. H1 τεκμαίρεται, εἰς
ὅ x&v ἢ ἕλητε (v. 1. ἕλοιτε) ἢ δαμήετε, libri
δαμείετε, quod La Roche non bene pro opt. ac-
cipi posse putat, cf. Spitzn. h.l, 41666 μένει εἰς
Di χε δὴ ϑέρωνται, αὐ τοί τε κτεινώμεϑα, M 150
χόμπος γίγνεται, εἰς 0 κέ τίς τε ἐκ ϑυμὸν ἕλη-
ται, Ν 141 v. l. ct. schol. 44 269) ϑέει, εἰςόχεν
ἔλθῃ (pro εἷος Joco). &5) infin. praes. vel
aor. ὁ 351 τλήτω ἐπιμεῖναι, εἰς 0 χε τελέσω,
Nitzschio videtur fut. esse (adn. ad β 97) « 138
χρὴ μεῖναι χρόνον, εἰς ὅ χε ναυτέων (v. 1. xev
αὐτῶν vel αὐτέων) 9vuóc ἐποτρύνῃ (v. 1. -v&t)
xul ἐπιπνεύσωσιν (v. l. -00vau), Ἢ 316 iro
εἰπέμεναι παύσασϑαι, εἰς ὅ χε χήομεν, 4 τ}
908 (quos versus expunxit Lachm. Betr. 38) P
454 ἐγγυαλίξω χτείνειν, εἰς O χε ἀφίχηται
( -ὠνται)} δύῃ τ᾽ ἠέλιος χαὶ 29g. In orat. obl.
H 395. ἠνώγειν παύσασϑαι, εἰς 0 χε χήομεν,
o 56 ἠνώγ ec τιέμεν, εἰς ὅ χεν ἔλϑω cf. o 543,
wv 269 ἄνωγεν. ἐλϑεῖν, εἰς ὅ χε ἀφίχωμαι cf.
À 122; d 9231 ἐπέτελλε ἀμύνειν, εἰς ὅ χεν ἔλϑῃ
(v. 1. ἔλϑοὺ, σκιάσῃ.. δέ. βὶ εἰς δ «& C. CODI.
praes. p 244 τὰ ϑείομεν, εἰς 0 χεν αὐτὸς ἐγὼν
χεύϑωμαι, E 466 ἐς τί ἔτι χτείνεσϑαι ἐάσετε:
ἢ εἰς ὅ χεν μάχωνται; 2) εἰς Ü χὲ quamdiu.
I 609 ἕξει, εἰς 0 ez ἀυτμὴ £v στήϑεσσι μένῃ
καὶ ὀρώρῃ, HK 89 γνώσεαι τρ., τὸν Ζεὺς ἐνέηκχε
πόνοισι, εἰς Ὁ x ἀυτμὴ μένῃ xal ὀρώρῃ. Ap-
paret εἰς 0 «t cum coni. aor. aut praes. omni-
bus his locis coniunctum esse, cf. Nitzsch adn.
ad 9 97; cum indic. aor. iungitur tantum ἢ.
XXVIII 14 (εἵλετο), suspecta est v. 1. 9 318
ἀποδώσει, ceteris locis quibus videtur ind, fut.
cum εἰς 0 χε iunctus esse, rectius videtur coni.
aor. statuere; cum opt. Ó 70; sed X 77 v 59
4 443 in optimis codd. est coni, Π 455 opt. est
varia lectio quam affert schol.; t 378 o 51 (αι-
γείῃς et ϑείῃ) videntur coni. esse, pro dHipgs
Aristarchus μίγηῃς et ϑήῃ scripsit. De εἰς ἑ
τέ xtv v. sub ὅτε. Nusquam ap. Hom. εἰς 0
cum ἂν iungitur. Uno loco legitur ὃς τ᾽ ἄν. .ep.
3,2 ἔς τ᾽ ἂν ὕδωρ δέῃ καὶ δένδρεα τεϑήλῃ, ἠέλ.
τε λάμπῃ καὶ πλήϑωσι, ἀναχλύζῃ δὲ, ἀγγελέω,
eR Lob. path. el. I 299. d) ὅτε χε, cf. Baeuml.
223. In, sententia primaria est «)imperativus.
6 180 ὕτε xtv δὴ γένωμαι, γενέσϑω quando,
ut statuo. fore, pervenero, o 446 ὅτε xtv δὴ νηῦς
πλείη γένηται (v. 1. γένοιτο), ἱκέσϑω οἵ. schol.
Q, 1138 νηησάσϑω, ὅτε zcv δατεώμεϑα v. Faesi,
cf. etiam 280, » 180 παύσασϑε, ὕτε κέν τις ἵχη-
ται. Infin. est pro imper.: 1 980 νηήσασϑαι,
ὅτε «£v δατεώμεϑα, ὃ 490 ὅτε κεν δή σ᾽ ἀνείρη-
ται, σχέσϑαι, π 287 v 6 παρφάσϑαι, ὅτε χέν
σε μεταλλῶσιν, ali qui τ 5 αὐτὰρ x. τ. λ. le-
viore interpunctione ab antecedentibus separant,
putant ἱπῆπ. iungendum esse cum χρή; Schol.
ἀϑετεῖ Ζηνόδ. z 281—98, Eust. 1802, 21 εἴ πέρ
σε, Y 885 ἀναχωρῆσαι, ὅτε χεν (v. l. δὴ) συμ-
βλήσεαι αὐτῷ, schol interpretatur συμβόλῃς,
sunt qui συμβλ. pro fut. accipiant, Dind. et
45
00
Savelsb. (Kuhn Ztschr. XVI 455) malunt scribere
συμβλήεαι. B) coniunctivus. A 567 n χραί-
σμωσιν, ὅτε κεν ἐφείω, AX 359 μὴ γένωμαι ἤματι
τῷ, ὅτε «tv ὀλέσωσιν, 9 242 ὄφρα εἴπῃς, ὅτε
κξν δαινύῃ. y)indic. futuri. K 130 οὐδ᾽ ἀπι-
ϑήσει, ὅτε κέν τιν᾽ ἐποτρύνῃ καὶ ἀνώγῃ quando,
ut opinor, incitaverit: schol. A δεὰ poU 5 ἐπο-
τρύνει καὶ ἀνώγει, Y 130 δείσετ᾽, ὅτε κέν τις
ἔλθῃ. ,9) indic. praesentis. Z 295 ξεῖνός
εἰμι, ὅτε χεν ἵχωμαι, Z 454 οὐ τόσσον μέ-
λει ἄλγος, ὅσσον σεῦ, ὅτε κέν τις ἄγηται»
" 501 παρατρωπῶσι, Orts χέν τις ὑπερβήῃ χαὶ
ἁμάρτῃ, v. 1. opt. v. Spitzn., 1 88 v. l. οὐδὲ φι-
λέουσ᾽, ὅτε κέν τις ἵκηται, Y. schol. » 119 (pro
c x ἄλλοϑεν ἔλϑη), 2.218 αὕτη δίκη ἐστὶ βρο-
τῶν, ὅτε τίς κε ϑάνῃσιν, Aristarchus ita vide-
tur scripsisse, cf. Ariston. ad Y 454; vulg. ὅτε
κέν τε ϑάνωσιν (cf. schol. M); Bekk. 1 et 2,
Dind. Baeuml. receperunt vulg. sed cf. Ameis
app. h. Ll, t 567 ἔτυμα χραίνουσι, βροτῶν ὅτε
κέν τις ἔδηται, h. Ven. 269 ὅτε χεν δὴ μοῖρα
παρεστήκῃ ün codd. DLM -xe)), ἀζάνεται. £) in-
dic. aor. Y 107 ὅτε χέν τις βάλῃ, ἑάλη τε, περί
v 00. γίγνεται (aor. gnom.), ὦ 88 ἤδη ἀντε-
βόλησας, ὅτε «tv ζώννυνταί τε νέοι zal ἐπεν-
τύνονται, pro coni. accipiendae sunt formae & ζώ»-
γνυνται (cf. Ahrens Rh. Mus. Π 174) et ἐπεν-
τύνονται, sic Bekk. 1 et 2, plurimi vero dA
tiorum scr. coniectura τῶνται, cf. Baeuml.
164 et Am. app. h. L, Hartung Part. lI Ris
Thiersch Gr. Gr. 809. ll pro ὅτε χεν legere
maluit ὅτε περ, Herm. IV p. 89 si non sit men-
dosum zv, suspicatur ita esse coniunctivos re-
stituendos, ut ἀντιβολήσας scribatur, cf. Viger.
p. 903 quo loco pro ind. habetur. — εἰς ὅτε
ἜΠΗ donec. ali ὅ vs separant, cf. Krueger IT
; La Roche ὅ τε scribit exc. ὦ 134, in libris
EDEN B 99 1144 o 194 εἰς ὅτε κέν μιν μοῖρα
χαϑέλῃσι. -- ἄν. ὅτ' ἄν pro ὅταν omnes scribunt
exceptis. hymnorum editoribus. In comparatio-
nibus legitur ὡς ὅτ᾽ ἄν (in Il. saepius quam in
Od.) cum coni. praes. K 5 .4 269 M 41 x 216,
cum coni aor Ὁ 80 170 P 520 T 375 9 480
t 394 y 468 ψ 233; tantum x 410 ὡς δ᾽ 0v àv
σχαίρουσιν aliis interpositis per anacoluthum
ind. pro coni. est. Praeter hos locos ὅτ᾽ ἄν legitur
«) praecedente imperativo. H 459 ἄγρει, ὅτ᾽
ἂν οἴχωνται. Inf. est pro imper. 4 53 τὰς δια-
πέρσαι, ὅτ᾽ ἄν τοι ἀπέχϑωνται ,cf. Franke.
B8) coniunctivo. Η 335 ὥς x? ἄγῃ, ὅτ᾽ ἂν
νεώμεϑα, O 406 420 ὄφρ᾽ εἰδῇ (Cic), ὅτ᾽ ἂν
μάχηται (t yeu). 52) indic. futuri. À 164 Z 448
ἔσσεται nee ὅτ᾽ ἄν ποτ᾽ ὀλώλῃ, 9 918 ἔ ἕσται,
OU ἂν εἴπῃ, A 519 ἐφήσεις, ὅτ᾽ ἂν j£ ἐρέϑη"
σιν. 4) indic. praes. B 897 κύματα λείπει,
ὅτ᾽ ἂν γένωνται, v 101 μένουσι e ὅτ᾽ ἂν
ἕχωνται, 418 χαταδέρχεται, οὔϑ᾽ ... oii? ὅτ'
ἂν »“προτράπηται, h. Ap. 150 τέρπουσιν, ταν
στήσωνται ἀγῶνα. ΩΝ infin. aor. Θ 475 πρὶν
ὄρϑαι ἤματι, τῷ, ὅτ᾽ ἂν μάχωνται, H 101 χρὴ
χρηῆναι, ὅτ᾽ ἄν τινα ϑυμὸς ἀνώγῃ, β 374 ὄμοσον
μὴ μυϑήσασϑαι, πρίν γ' ov ἂν γένηται, à 477
οὐ γὰρ πρὶν μοῖρα ἰδέειν, πρίν y ὅτ᾽ ἂν &A-
ϑῃς, ῥέξῃς τε. Apparet Hom, formulam compa-
rationis ὡς ὕτε et πρίν γ᾽ ὅτε tantum cum ἄν
coniunxisse, nusquam z£, formulam vero εἰς ὅτε
tantum cum part.zé. e) ὁππότε χε, cf. Baeuml.
223s. Praecedit «) imperativus. "B. Ap. 167
ἐμεῖο μνησασϑ᾽, ὁππότε zv τις ἀνείρηται. Infin.
est pro imper. A 40 ὁππότε zv ἐθέλῳ, μή τι
διατρίβειν, « 2993 ὅππότε xiv o ἐλάσῃ (v. l.
zé
ἐλάσει), δὴ τότε ἐπαΐξαι, λ 127 ὁππότε xtv δὴ
qug, καὶ τότε δὴ ἀποστείχειν, v 155 ὁππότε
χεν δὴ προΐδωνται, ϑεῖναι. βὲ indic. futuri
I 102 μαχήσεται, ὁππότε χέν μιν ἀνώγῃ καὶ
ὄρσῃ, Ξ 504 οὐ γανύσσεται, ὁππότε LL) δὴ
νεώμεϑα, Σ 115 X 865 «δέξομαι, ὁππότε κεν
δὴ Ζεὺς ᾿ἐϑέλῃ, B 8517 αἱρήσομαι, ὁππότε χεν
δὴ ἀναβῇ z. τε μέδηται, ν 894 οὐδέ με λήσεις
ὁππότε χεν δὴ ταῦτα πενώμεϑα (ν.]. τοἰμεϑα
zx [2382] ὁππότε «tv ϑῇσιν, v. 1. ϑήσει (fut.
quam tuetur Herm. opusc.IV 29 Vig.904; Savelsb:
vero videtur coni. esse, cf. La Roche h. ἐν" 2405.
Classen 4. J. f. Ph. 1859 p.904. χ 216 ónnór.
κεν τούτους χτέωμεν (Ὁ. RE κτέομεν), πεφήσεαι
3) ind. praes. v 88 τὸ μὲν ἀνεκτὸν ἔχει zat
ὁππότε κέν τις κλαίῃ, νύχτας δ᾽ ἔχῃσιν, v 19
v. l ϑεοὶ δυόωσι, ὁππότε κεν (pro aal) Em
χλώσωνται (v. - orte). 4) inf. praes. ye
aor. y 274 ὁππότε ztv δὴ qug, ἐχέλευσ᾽
ἀποστείχειν cf. 2 127, 4 229 ἐπέτελλε παρισχὲ
μεν, ὁππότε κέν μιν λάβῃ, λ 100 ἐθέλῃς ἐρ
κακέειν, ὅππότε χε (v. l. δὴ) πρῶτον (simulat
que) πελάσῃς, y 237 δύνανται ἀλαλκέμεν, ὁ
πότε xtv δὴ μοῖρα καϑέλῃσε, schol. ἀϑετοῦ,
ται στίχοι ἑπτά (232 —38). ón(nz)ot! ἄν.
hymnis scribitur ὁπόταν. Praecedit a) im
rativus. Int. est pro imper. Φ 340 ὁπότ᾽ ἃ
δὴ φϑέγξομ᾽ ἐγών, τότε σχεῖν quando, ut Β
tuo fore, ego clamavero, & 808 ὁπότ᾽ ἄν ὁ
χεχύϑωσι, διελϑέμεν, x 508 ὁπότ' ἄν δὴ τ
ρήσῃς, κέλσαι, P, coniunct, 9 444 μή τις δι
λήσεται, ὁππότ' ἄν εὔδῃσϑα, h. ΑΡ.7Ι δείδοικ
μὴ, ὁπόταν τὸ πρῶτον ἔδῃ, doy. , y) indic, fi
turi. α 41 τίσις ἔσσεται, ὁππότ᾽ ἂν ἡβή
τε καὶ ἱμείρεται, v 489 ἀφέξομαι, ὁππότ᾽
χτείνωμι, h. Merc. 287 ἀκαχήσεις, ὅπόταν ἃ
τᾶς: sic Daum., in plurimis codd. ἀντήσει
Herm. cum. codd, LM ἀντήσῃς q. v., τ 410 ἐ
γε, ὁππότ᾽ ἂν ἔλϑῃ, δώσω. Ó) indic. pra
se ntis. 0 209 τόδ᾽ ἄχος κραδίην ἱχάνει, ὁ
πότ᾽ ἂν νεικείειν ἐϑέλῃσι, λ 17 οὐδὲ χαταδέ
χεται, οὔϑ' ὁπότ᾽ ἄν στείχῃσι, οὐϑ᾽ ὅτ᾽ ὁ
προτράπηται, h. Ap. P. 281 δίκη πέλει, ὃ
πόταν ἔλϑωσιν,
ἐδέσϑαι, ὅπότ᾽ ἂν γνίφῃσι.
Il 62 ἔφην οὐ πρὶν καταπαυσέμεν, ἀλλ᾽ ὃ
ἂν δὴ ἀφίκηται, Y316 Φ 815 ὠμόσσαμεν (ὃ ;
μαι) μή ποτ᾽ ἀλεξήσειν, μηδ᾽ ὁπότ᾽ ἂν δάητε
dam (χαίωσι) δέ. Legitur ὁππότε χεν
X 504 Z 115 .XY 368 ,B 357 y 237 4197 »
394 v 214, ὁππότ᾽ ἂν δή ll 62 d» 840 2 5.
ὁππότε χε πρῶτον à 106, ὁπόταν τὸ πρῶ!
h. Ap. 71. δ) εὖτε nusquam cum xé, sem
cum ἄν iungitur, Praecedit «) imper. 'B 34
σε λήϑη αἱρείτω, tir ἄν σὲ ἀνήῃ. B) ind
futuri T 158 οὐχ ἔσται φύλοπις, εὖτ᾽
πρῶτον ὁμιλήσωσι, £v δὲ πνεύσῃ, h. Merc.
ἢ πολυοινήσεις, εὖτ᾽ ἂν φέρῃσι, ep. 10, 4
σεται, EUC ἄν μιν ἔχωσιν, γ 858 v. l. χαταλέ
ται, εὖτ᾽ ἂν (pro «ὄφρ᾽ ἂν) ζώω. y) indic. pra
Β 998 δίδομεν, £t ἂν ἕλωμεν, Ariston. Zmyv
ἠϑέτηχεν 227 8., « 192 παρτιϑεῖ,, εὖτ᾽
λάβῃσιν, o 323 ᾿ἀποαίνυται, εὖτ᾽ ἂν ἕλῃσι
194 χρίεται, eir “ἂν ἔῃ, h. XXXII 7
ἐνδιάονται, sót? ἂν ἐλάσῃ. δὴ infin. pra;
A 242 δυνήσεαι . χραισμεῖν, εὖτ᾽ ἂν πίπτω,
9 320 ὁμῶες, evt^ ἂν μηκέτ᾽ ἐπιχρατέωξ,
οὐχέτ᾽ ἐθέλουσιν ἐργάζεσϑαι. taque εὖτ ᾿
exc. o 320 omnibus locis in sententiis leg
vice cum coni. omisso ἄν, legitur tant
202, v. 5. εὖτε p. 509. 6) ἐπεὶ χε. Β
tentia primaria est αὐ imper. E 937 κοίμησον
ὄσσε. αὐτίχ᾽ ἐπεί κεν ἐγὼ παραλέξομαι, T 402
φράζεσϑε σαωσέμεν, ἐπεί y! ξῶμεν πολέμοιο,
Ariston. s. Herod. δασυντέον τὸ ξῶμεν, cf. Hes.
|Eust. 1190, 16 E. M. 16, 43 307, 37 408, 3 E.
G. 286, 95; Ap. Soph. 80, 28 ἑξῶμεν et χ᾽ ἐῶ-
jut», quod legitur etiam E. G. 224, 4; schol. BL
ad B 432 χ᾽ ἔωμεν, schol. V τινὲς χέομεν ἀντὶ
οὔ ὑποχωρήσομεν- ἄλλοι δὲ ἀντὶ τοῦ Qva-
χϑῶμεν τοῖς πολεμίοις, Heyne ἕωμεν s. ἑῶ-
Εν scribere voluit, Buttm. Lex. 2, 132 Doederl.
Gl. 276 maxime probare videntur Zwusv,Haine-
bach (Wurzeln zsc et ες, Giessen 1860) ἐῶμεν,
JDuentz. satis audacter aut χτέωμεν aut στέωμεν
Jegendum putat; cf. La Roche h. 1. Spitzn. Exc.
XXXI; $1853 ἔστω, ἐπεί κεν ἵκηται. Inün. est
ΤΟ imper. Π 707 ἐπεί xs φανῇ ἠώς, ἐχέμεν,
Y 337 ἐπεί κ᾿ "Ay. ἐπίσπῃ δὴ ἔπειτα μάχεσθαι,
b 534 ἐπεὶ χ᾽ ἐς τ. ἀναπνεύσωσιν, ἐπανϑέμε-
κι. B) coniunct. B 475 ὥς τε διακρίνωσιν,
πεί χε μιγέωσιν ubi, ut opinor, confusae fue-
int, 1 324 ὡς δ᾽ ὄρνις προφέρῃσι μάσταχ",
ἐπεί χε λάβῃσι, Cram. An. Ox. ΠῚ 99, 15 ἐπήν
ἘΝ ἢ optat. JI] 246 ἐπεί χε δίηται, ἵχοιτο.
ἢ) indie. futuri Z 88 ἐπεί χε q. ἐποτρύνη-
Ὅν, μαχησόμεθα, A 191 206 ἐπεί zx .. ἅλεται,
ὅτε ἐγγυαλίξω (-ξει), ali scripserunt ἄλεται
ἡλῆναι), cf. Herod. 4 192 La Roche h. T. 185
uitm. Spr. 2, 109; Ariston. ad 41 199: ἡ ὃ. ὅτι
λήξω, δώσω, X 509
ες χορέσωνται, X
10 ἐπεί χ᾽ ὁλ.
ACDGHLS Eust.
à Roche h. T. 294ss.; Bekk. et recentiores
JEunt ἐπεί xe. Aristarchus non recte ἔρχομαι
| ὃ ἠρχόμην Scripsit, cf. P 658; H 410 οὐ
EO γίγνετ᾽, ἐπεί χε ϑάνωσι, N 985 τοῦ
αϑοῦ οὔτ᾽ ἂρ τρέπεται χρώς, οὔτε ταρβεῖ,
XE πρῶτον ἐσίζηται, ex coniectüra ἐπεί
Es quem sequitur Franke, vel ἐπὴν δή
nd., libri
lores receperunt; damnaverat iam Thiersch
τεί
ι , , , "
[UtQ ,0UvEx' ἐπεί χε λάβῃσι πέλωρ ἔχει, ovo
ἴησιν'" οὐχ zi ΣΡ» Ξ * 9Qn 67,2
a * εἰναι δὲ ἀναγχαῖον. X 980 sio
] Ue ἐπεί z' &op, P 575 οὐδέ τι ταρβεῖ
E φοβεῖται, ἐπεί κεν ὑλαγμὸν ἀκούσῃ, schol.
“οι σταρχὸς τινάς φησι γράφειν κυνυλαγ-
"' οὕτω χαὶ Ζηνόδοτος. “αὶ Στησίχορος δὲ
χέ
101
ἔοικεν οὕτως ἀνεγνωκέναι, cf. Eust. 1251, 61;
9 504 ἐπὶ πᾶσι τίϑενται, ἐπεί χε τέκωσι, το-
χῆες, À921 δαμνᾷ, ἐπεί χε πρῶτα λίπῃ ὀστέα
ϑυμός, 'schol. οἱ à8, δάμναται, ὥς κεν πρῶτα
λίπῃ, ὡς Κράτης, quod scribi non potest, cf.
Nitzsch h. L; v. 1. ἐπήν xs. ὦ 7 ὡς rs mo-
τέονται, ἐπεί κέ τις ἀποπέσῃσιν, cf. schol. Q
quod interpr. ἐπειδὰν ἐχπέσῃ. Verbum sup-
plendum est 1 409 ψυχὴ οὐχ ἑλετή, ἐπεὶ ἄρ
xtv ἀμείψεται ἕρχος ὀδόντων, y 254 v. l. τῶν
δ᾽ ἄλλων οὐ κῆδος, ἐπεί χ᾽ (pro ἐπὴν) οὗτός
ye πέσῃσιν. z)indic. aoristi. H5 ὡς ϑεὸς ἔδω-
«£v οὖρον, ἐπεὶ x& κάμωσιν, Ariston. ὅτε ἔν τισι
γράφεται ἐπήν. ἐὰν δὲ οὕτως ἔχῃ, προενεχτέον
ὑφ᾽ £v, χεχάμωσιν, ὡς λελάχωσιν, Schol. AV οὕ-
voc Ἀρίσταρχος (ἐπεί κε), ὁ Σιδώνιος δὲ ἐπήν
χε, cf. Friedl. Ariston. p. 11 adn,, La Roche ἢ.
T. 294 s., Spitzn. h. 1.: P 658 βῆ δ᾽ ἐέναι, ὥς
τίς τε λέων, 0c τ᾽ ἐπεὶ ἄρ κε κάμῃσι (qui, ut
sumo fore, fatigatus erit), aliis interpositis v. 664
sequitur ἀπονόσφιν ἔβη (aor.gnom.), Ariston. ὁ
«E περισσός, ἢ ὑφ᾽ ἕν κεχάμῃσι, cf. Fried]. Ari-
Ston. p. 11 Spitzn. ἢ. 1. η) praecedit infin. fu -
turi 244 764 ἡ vé μιν οἴω μετακλαύσεσϑαι,
ἐπεί κ᾽ ἀπὸ λαὸς ὄληται, ὃ 494 οὐδέ σέ φημι
ἄκλαυτον ἔσεσϑαι, ἐπεί x? εὖ πύϑηαι, vulg.
ἐπήν cf. schol. H; ἐπεί z^, quod legitur in plu-
rimis codd., receperunt La Roche Nauek; o 150
οὐ διακρινέεσϑαι ὀΐω, ἐπεί κε ὑπέλθϑῃ (v. l.
-9oo. ἐπεὶ ἂν legitur tantum Z 412 οὐκ ἕσται
- ϑαλπωρή, ἐπεὶ ἂν σὺ ys πότμον ἐπίσπῃς et
v.l. 1804 ἕλοις, ἐπεὶ ἂν μάλα σχεδὸν ἔλϑῃ (pro
ἔλϑοι). Ceteris locis legitur ἐπήν. Subiunctum
est a) imperativo. ὃ 414 ἐπὴν δὴ πρῶτα
ἔδησϑε, καὶ τότ' ἔπειτα μελέτω, q 159 ἐπὴν
πειρήσεται ἠδὲ ἴδηται, μνάσϑω. Inf. est pro
imp. y 46 αὐτὰρ ἐπὴν σπείσῃς τε χαὶ εὔξεαι,
δός, O [147] ἐπὴν ἔλϑητε, Δ. v ἴδησϑε, ἔρδειν,
II 453 ἐπὴν δὴ τόν ys λίπῃ ψυχή, πέμπειν (v.
l pro ἐπεὲ δὴ) v. schol A, « 298 ἐπὴν δὴ τε-
λευτήσῃς τε χαὶ ἔρξης, φράζεσϑαι, ε 848 ἐπὴν
ἐφάψεαι, βαλέειν, ζ 297 ἐπὴν ἔλπῃ, ἔμεν, z 526
ἐπὴν λίσῃ, ῥέζειν, À 119 ἐπὴν χτείνῃς, ἔρχε-
σϑαι, 0 36 ἐπὴν ἀφίζχηαι, ὀτρῦναι, o 269 ἐπὴν
δὴ ἴδηαι, γήμασϑ᾽, χ 440 ἐπὴν δὴ καταχκοσμή-
σησϑε, ϑεινέμεναι, I0 95 τρωπᾶσϑαι, ἐπὴν 9156,
ante Wolfium olim vulg. 9s&/gc; h. Ap. P. 321
αὐτὰρ ἐπὴν ἐξ ἔρον ἦσϑε, ἔρχεσϑαι. — B) con-
iunct. A 63 μένω ἠε ϑέω, ἐπὴν ἐπιτείλω-
7)indic. fut. 4239 ἄξομεν, ἐπὴν ἕλωμεν, M 369
ἐλεύσομαι, ἐπὴν ἐπαμύνω, N 753 ἐλεύσομαι,
ἐπὴν ἐπιτείλω, Ῥ 76 οὐ γὰρ ἔτ᾽ αὖτις νίσο-
μαι, ἐπὴν λελάχητε, 1 808 ἐπὴν προερύσσω,
ὄψεαι, 4ὲ 155 ἐπὴν ἀγάγῃσιν, κτενέει, Q TIT
ἄσεσϑε, ἐπὴν ἀγάγωμε ιν. Ἰ. ἀγάγοιμι), δὲ 184
ἐπὴν ἀγάγῃσιν, οὔτ᾽ αὐτὸς “τενέει, ὃ 412 ἐπὴν
πεμπάσσεται ἠδὲ ἔδηται, λέξεται, ε 808 ἐπὴν
δή μοι διὰ κῦμα τινάξῃ, νήξομαι, μ' δ ἐπὴν
δὴ παρεξελάσωσιν, ἀγορεύσω (y.l ἐπεὶ δή et
ἐπειδάν), ξ [515] o 887 ἐπὴν ἔλθῃσιν, δώσει
(ἕσσει), x 219 ἐπὴν ἀφελώμεϑα, μεταμίξομεν,
h. Ven. 256 τὸν μὲν, ἐπὴν δὴ πρῶτον ἴδῃ,
ϑρέψουσιν, ib. [2314] τὸν μὲν, ἐπὴν δὴ πρῶτον
ἕλῃ, ἄξουσιν, ib. 278 τὸν μὲν, ἐπὴν δὴ πρῶ-
τον ἔδῃς, γηθήσεις ὁρόων. δὴ ind. praes. 4 168
ἔρχομαι, ἐπήν κε χάμω (E. M. 499, 6 interpr.
ἐπειδὰν κοπιάσω) v.l. pro ἐπεί xe v. supra,
Bekk. et recentiores legunt ἐπεί χε, 9 553
οὔ τις ἀνώνυμός ἐστ᾽, ἐπὴν τὰ πρῶτα γένηται,
ξ 130 ϑέμις ἐστὲ γυναικός, ἐπὴν πόσις ὀληται,
x All πόριες͵ ἐπὴν χορέσωνται, σκαίρουσιν,
455
τὸ8
τ 515 ἐπὴν νὺξ ἔλϑῃ ἕλῃσί τε, κεῖμαι, v 202
ἐλεαίρεις, ἐπὴν δὴ γείνεαι, T 228 ἄμητος δ᾽
ὀλίγιστος, ἐπὴν χλίνῃσι, χ 384 τῶν δ' ἄλλων
οὐ κῆδος, ἐπὴν οὗτός γε πέσῃσιν (v. l. ἐπεί 7"),
Ν 9285 τοῦ δ' ἀγαϑοῦ οὔτ᾽ ἂρ τρέπεται χρώς,
οὔτε ταρβεῖ, ἐπὴν δὴ πρῶτον ἐσίζηταιε recentio-
rum nonnulli ex coni, libri omnes ἐπειδάν. h.
XXVII 11 αὐτὰρ ἐπὴν τερφϑῇ εὐφρήνῃ δὲ, ἐρ-
χεται. Sententia prim. supplenda est & 262 ἐπὴν
ἐπιβείομεν. s) indic. perf. ἃ 192 ἐπὴν ἔλϑῃσι
ϑέρος, βεβλήαται. Ὁ) indic. aor. τ 206 εὖρος
χατέτηξεν, ἐπὴν ζέφυρος καταχεῖῃ, H b ὡς
ϑεὸς ἔδωκεν οὖρον, ἐπὴν κεκάμωσιν, schol. AV
ἐπεὶ χε ᾿Αἀρίσταρχος" «ὃ Σιδώνιος δὲ ἐπήν zt.
ἢ) infin. Z 489 μοῖραν δ' ov τινά φημι πε-
φυγμένον ἔμμεναι, ἐπὴν τὰ πρῶτα γένηται cf.
9.553; ὃ 494 οὐδέ σέ φημι ἔσεσϑαι, ἐπὴν εὖ
πάντα πύϑηαι vulg. plurimi codd. legunt. exe
χ᾽, quod receperunt La Roche, Nauck; 3 511
αἷσα γὰρ ἣν ἀπολέσϑαι, ἐπὴν ἀμφικαλύψῃ.
ἐπειδάν. Ν 285 libri omnes: οὐ ταρβεῖ, ἐπει-
δὰν πρῶτον ἐσίζηται, recentiores ex coni. ἐπεί
χε (sic Bekk.?) vel ἐπὴν δή, v. supra, μ 55. ἐπει-
δὰν παρεξελάσωσι v. l pro ἐπὴν δή vel ἐπεὲ
δή. Legitur αὐτὰρ ἐπεί χε ineunte versu in
Iliade: Z 83 I 707 4 191 206 455 (v. L) I7 246
Y 337 Φ 534 Ψ 10, nusquam in Od., αὐτὰρ
ἐπήν multo saepius in Od. quam Π.: γ 45 ὃ 412
s 848 ζ 262 297 x 526 λ 119 192 & 515 o 36
337 q 159 χ 219 h. Ap. P. 321 h. XXVII 11, ad-
dito d» « 993 & 363 μ 55 c 269 χ 440; in Il. O
147 9 155 184, addito δή Π 453; ἐπεί χε πρῶ-
rov ex coni Ν 985, πρῶτα A 221, ἐπὴν τὰ
πρῶτα Z 489 9 553, ἐπὴν δὴ πρῶτον h. Ven.
956 [274] 278 NN 285 ex coni., δὴ πρῶτα 0414.
— ἐπεὶ χε et ἐπήν χε vocabulo interposito non
separantur nisi particula ἄρ: émel ἄρ χε I 409
P 658 X 258; de formula ἐπήν «t A 168 H 5
I 324 à 221 v. l. vide infra.
6) χέ c. coni. in protasi sententiarum
condicionalium. Baeuml.218—222 Delbr.72 ss.
177—181 Thiersch ὃ 329, 2 Krueger II 54, 9,
adn, 12,1 Lilie 20ss. In apodosi est a) impera-
tivus. c«)praecedit protasis. cc) «t χε (Bekk.
pro αὐ semper εἰ scripsit, sed cf. Kayser Phil.
18, 674. E. M. 33, 54 αἴ κεν ἀντὶ τοῦ ἐάν.
— II 445 (damnat Zenod.) αἴ χε πέμψῃς, φρά-
Ero, si, ut sumo, miseris, & 49 ἀχουέμεν, «t 7
29421569, δησάντων, C. W. Nauckius Delbr. Am.
aliter interpungunt v. infra. Infin. est pro imper.
E960 αἴ κέν μοι ὀρέξῃ, ἐρυκακέειν, (502 αἴ κέν
τίς σε εἴρηται, φάσϑαι, schol ε 106 εἰ καί,
w 79 αἴ χέν σ᾽ ἐξαπάφω, χτεῖναί με, alii iun-
gunt χτεῖναι cum antecedente verbo περεδώσο-
μαι. Bg) εἴ κε. T' 281 εἰ μέν xev καταπέφνῃ,
ἐχέτω, ἡμεῖς δὲ νεώμεϑα cf. 984; H ΤΊ εἰ μέν
χὲν ἕλῃ, φερέτω cf. 81, 1 185 εἰ δέ χεν δώωσι,
νηησάσϑω οἵ, 271. μ 53 εἰ δέ κε λίσσηαι λῦ-
σαΐ τε κελεύῃς, διδέντων (v. l. et) cf. 163, schol.
H yo. χελεύεις, Aristoph. versus 535. expunxit.
Inf. est pro imper. ξ 395 εἰ μέν χεν νοστήσῃ,
πέμψαι, ὃ 898 εἰ δέ χε μὴ ἔλϑῃσιν, βαλέειν,
schol Q εἰ δὲ x«i μὴ ἐ. interpr. εἰ δὲ μὴ ἔλ-
ϑοι, I 271 εἰ δέ κεν δώωσι, νηήσασϑαι, Π 81
εἰ δέ κεν δώῃ (v. 1. δῴη), μὴ λιλαίεσϑαι, e 989
εἰ δέ χε ἀκούσῃς, χεῦαι, n 108 εἰ δέ χε λἰσ-
σωμαι λ. τε χελεύω, πιέζειν, v. 1. «t et λίσσο-
μαι, Schol. Η οἱ δύο (1685.) ὀβελίζονται ὡς
ἀδικώτατοι, o 82 εἰ δὲ χ᾽ ἐγὼ φυτεύσω, φέ-
ρειν, I'984 εἰ δέ z A. χτείνῃ, Τρῶας ἀπο-
δοῦναι, cf. Krueger Π 55, 1,3; £ 131 820 ἀτὰρ
χέ
εἴ χε FA9goi, τήν γ᾽ οὐτάμεν. f) praecedi
apodosis. αα) αἴ xs. 1 140 νυ. l γυναῖκας
ἐλέσϑω, «i κε κάλλισται ἔωσιν, v. 1. pro et χε,
schol V αὖ χε ἀντὲ τοῦ ἐών, ἐπεὶ x«l τὸ ἔξω:
σιν ὑποτάσσει. Infin. est pro imper. 9 592 μὴ
μοι σχυδμαινέμεν, «t κε πύϑηαι, μ 49 ἀχουὲ
μεν, at κ᾽ ἐϑέλῃσθα, fere omnes d. arcte
«i χ᾽ 29, iungunt, ut sit protasis, δησάντων vero
apodosis, sed C. W. Nauckius Àm. Delbr. inter
punctione maiore post ἐϑέλ. posita dz. pro imper
esse putaverunt, v. Am. app. h. 1. 88) εἴ χε
nullum extat exemplum. γὴ) condicio interposit
est. ««) E 199 τῷ νῦν, αἴ κε ϑεὸς Venta, μ'
τι μάχεσϑαι, T 147 δῶρα μέν, at z ἐθέλῃσϑο
παρασχέμεν (v.l κε ϑέλ), Nic. ὑποστικτέοι
εἰς τὸ ἐϑ., τοῦ παρασχέμεν ἀντὶ τοῦ παρᾷσχε
χειμένου. B) deest exemplum. In apodosi
b)futurum. «)pr&ecedit protasis. αα) ἃ
χε. Θ 987 «i xív μοι δώῃ (v. 1. δῴη) Ζεύς
ϑήσω, B. 188 αἴ κε ἐποτρύνῃς (v.l. -εἰς), ἔστα
o 230 «t z^ ἔλϑῃ, ἀποτρίψουσι, o 549
αὐτὸν γνώω, ἕσσω ct. o 556; σ 83 cU χέ
γικήσῃ κρείσσων τε γένηται, πέμψω cf, σ
Additur δή 9 496 αἴ χεν δὴ καταλέξῃς,
σομαι. ββ) εἴ κε. X99 εἰ μέν xt δύω, ἂν
ϑήσει c. P 91, x 403. εἰ μέν χ᾽ αἰνήσωσι (y.
Merc. 181 1 359 (v. 1.) ὄψεαι, φέλῃσ
Θ 471 ἐν ἄλλῳ
χ᾽ ἐϑ., 1 255
΄ »
ἐθέλῃσθα, v 233 ἐπόψεαι, at
σουσ᾽, «t κ᾽ ἐθέλωσι (v. l. κε 9.)
κέ 109
| 9 348 οὔ τίς χεν ἁλώω, X 278 τῷ δ' ἄλγιον, el x? ἐθέλῃσιν
CL Xt 9. οἵ (ν.]. χε 8.), Φ 487 τὸ αἴσχιον, et χ᾽ ἀμαχητὶ to-
'μὲ βιήσεται, et 2 ἐϑέλωμι (v.
ϑέλοιμι), v 79 ἐμέϑεν περιδώσομαι,
ἐξαπάφω, κτεῖναί μὲ, rectius vero videtur «7
ἐν σ᾽ ἐς cum insequenti inf. zr. iungere, 4 198
at xé ποϑι Ζεὺς δῷσι,
art. II 300; Z 596 τὰ ἀρεσσόμεϑ᾽,
Ζεὺς δώῃ, v. 1. δῴη, v 359 δῶρα
αἰ xtv ἐᾷ πρόφρων us ζώειν xal
ἀέξῃ, schol H γρ. ἀέξειν, Schnorr
, Verb. collocatio hom. p. 18 existimat locum
quod sit «7 zé μ᾽ ἐᾷ πρό-
pp.; E 762 7») óc rw κεχο-
cuc; II 32 τί ὀνήσεται,
353 I 359 ὄψεαι, ἢν ἐϑέ-
μεμήλῃ (v. 1. zv ae
l. B8) εἴ χε. 4 415
εν (v. 1. αἴ χεν
ὠσί τε, schol. BLV ad A 407 le
Θ [535] qv ἀρετὴν διαείσεται, εἰ
γχος μείνῃ ci. Ariston, P929 λύσω
στήῃς, φ 804 χύνες χατέδονται
), εἴ xev ἱλήχῃσι, 368 ποϑὴ
ὀτρυνώμεϑα, 4 810 ἔλεγχος
"orruptum esse ex eo
ρρᾶσσα, sed cf. Am, a
ὥσεαι, αἱ zcv ἀποδί
αἴ χε μὴ ἀμύνῃς; 4
ῃσϑα xal αἱ χέν τοι τὰ
9. οὐ az 2^ £9.), cf. Spitzn. h.
y. 1. χατέδουσιν
1
σεται, EU xtv
"
σσεται, εἴ κεν ὃ
r II. 65, 5, adn.
y) protasis interposita
Ui», «t x? ἐθέλῃσι (v. 1.
ἄλγιον, «t zx? ἐθέλῃσι (v.
δῦ Zu, εἴ χε Svo, zre-
€ ᾿Αρίσταρχος διὰ τοῦ μ, εἰ
1815, ἀα) desunt exempla.
ἄρ χέ σε ἀπολύσομεν ἠὲ
113 μι 140 αὐτὸς δ᾽ εἶ πέ
iut, 3P 344 εἰ γάρ χ᾽
Ü«, οὐχ ἔσϑ᾽ 0c xt o
praes.). &)prae-
«&) Z 448 αἰδέομαι, «t χε
μὰ πιφαύσχομαι, GU χε
pplendum 4 404 μέγα
ανύσῃς. Verbum est su
405 τὸ δὲ ólyiov, ot
(0v, αἴ κε φέβωμαι, A
μεν, “Σ᾽ 180 σοὶ λώβη, αἵ xtv ἔλϑῃ. BB) φ 364
v. 1. χύνες χατέδουσιν (pro -ἐδονται), εἴ xtv
ἱλήκῃσι, O 498 κλῆρος ἀχήρατος (ἐστί suppl.
est), εἴ xtv Ay. οἴχωνται. οὐ δ᾽ εἴ κεν: O418
οὐχ ἀλεγίζω, οὐδ᾽ εἴ χε ἵχηαι, X 849 οὐχ ἔσϑ᾽
ος ἀπαλάλχοι, οὐδ᾽ εἰ xcv ὄποινα στήσωσι,
ὑπόσχωνται δὲ χαὶ ἄλλα, X 851 οὐδ' εἴ xtv
ἀνώγῃ scripsit Bekk,, optimi codd. ἀνώγοι, v.
La Roche. ») protasis interposita est. ««) Ν᾽ 960
δούρατα δ᾽, αὐ κ' ἐθέλῃσϑα (v. l. κε 9.), δήεις
(Cram. Epim. 192, 94 δήσεις). BB).A 891 ἡ τ᾽
ἄλλως, καὶ εἴ χ᾽ ὀλίγον περ ἐπαύρῃ, ὀξὺ βέ-
Aoc πέλεται, cf, schol A. d) coniunctivus
Aor. c) praecedit apodosis. κα) ó 391 ze
δέ χέ τοι εἴπῃσι, G0 22 ἐϑέλῃσϑα (v. 1. χε 9£2.),
t 169 ὥς χε ἵχηαι, et xr ϑεοί γ᾽ ἐθέλωσι (v. 1.
γὲ ϑέλ. et γ᾽ ἐθέλουσι, Arist. γ᾽ 891001), Ari-
stoph. ἕχοιο cf. schol. HP, Ξ 310 μή πως χο-
λώσεαι (potest esse ind. fut), αἴ χε οἴχωμαι,
B 102 τ 147 ὦ 137 μή τις νεμεσήσῃ, αἱ κεν
χῆται (libri et Eust. sire). BB) O 297 στείο-
μεν, εἴ χε πρῶτον ἐρύξομεν, v. l. ὥς χεν quam
recepit Spitzn, 9) praecedit protasis. δα) de-
sunt exempla. 85).4 137 394 εἰ δέ χε μὴ δώω-
σιν (δώῃσιν), ἐγὼ δέ κεν ἕλωμαι, cf, A 135 εἰ
μὲν δώσουσι, Ariston. ὅτε περισσεύει ὁ κέ σύν-
δεσμὸς, χαὶ τὸ ῥῆμα ἤλλακται, ἕλωμαι ἀντὶ
τοῦ ἑλοίμην, cf Friedl. p. 9; β 220 εἰ δέ χε
ἀκούσω, σῆμά οἱ χεύω χαὶ χτερεΐξω χαὶ δώσω
cf. La Roche, μ 299 ὀμόσσατε, εἴ χέ τιν᾽ ἀγέ-
Au» εὕρωμεν, μή πού τις ἀποχτάνῃ, c 954
τῶν εἴ xtv ἀντήσομεν, μὴ ἀποτίσεαι. Verbum
δείδω vel simile quid videtur supplendum esse:
P 91 εἰ μέν χε λίπω τεύχεα, μη τίς μοι νε-
μεσήσεται, P 94 εἰ δέ xsv μάχωμαι, μή πώς
μὲ περιστείωσι, € 466 εἰ μέν zx? £y zt. φυλάσσω
(sic Aristarchus, plerique φυλάξω), μή μὲ στίβη
δαμάσῃ. 6) coni. praes. Y 186 ὄφρα νέμηαι,
αἴ χεν ἐμὲ χτείνῃς, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι
' ζ΄ (180--- 6): y 167 ἔνισπε, 7] μιν ἀποχτείνω, αἴ
χὲ χρείσσων γένωμαι. f)optativus. «)prae-
cedit apodosis. ««) Cum opt. x iunctum est.
4 98 tov κεν δῶρα φέροιο, αἴ' xcv ἴδῃ, €) 687
σεῖο δέ κε ζωοῦ δοῖεν, αἱ x "Ay. yvo (v. l.
γνῴη vel γνοίη), γνώωσι δὲ "Ay., 4105 ἔτε μέν
χε ἰχοισϑε, av z ἐθέλῃς (v. l. xz 8) ϑυμὸν
ἐρυχαχέειν, & 169 ὥς χε ἵχοιο (sic Aristoph.,
plurimi 27e), et χε ϑεοί y? ἐθέλωσι (sic Arist.).
BB) Opt. c. χέ, in apod. εἴ χε: N379 καί χε δοῖμεν
ὀπυιέμεν, εἴ ec Ἴλιον ἐχπέρσῃς, D39 ἢ χε x. γε-
γνοίμην, εἴ χεν βάλω. B)praecedit protasis.
««) desunt exempla. 88) B 958 s?! χ᾽ ἔτι σε
κιχήσομαι, μηκέτ᾽ ἐπείη, non recte Ariston. πε-
Θισσὸς ὁ χέ, Did, ὁ μὲν ᾿Αρίσταρχος εἰ δέ τε
(vel potius εἰ δ᾽ ἔτι), ὁ δὲ Ζηνόδοτος s χ᾽ ἔτι, ὃ
προχριτέον. Πτολεμαῖος χιχείομαι. χιχήσο-
μαι, quod scripsit Philemo cum Sinopensi, pro
coni. accipi potest; Friedl. Ariston. p. 12 non
dubitat quin Ariston. pro indic. habuerit, E 212
εἰ δέ χε νοστήσω καὶ ἐσόψομαι, τάμοι, schol.
ἀντὶ τοῦ νοστήσαιμι, videtur voor. fut. esse.
Optativo additum est x: 1 369 εἰ δέ χεν δώῃ
(v. 1. δῴη), ἡματί χε τρ. ἱχοίμην, 110 μ 137
(v. L) εἰ μέν κ᾽ ἀσινέας ἐάαᾳς νόστου τε μέδ αι,
καί κεν ἵχοισϑε, q 114 si δέ xtv ἐντανύσω
διοϊστεύσω τε, OU x μοι λείποι, cf. I 414 εἰ
δέ z£v ἵχωμι, οὔ κε κιχείη. Opt. additum est ἂν:
« 287 εἰ μέν xtv ἀκούσῃς (v. 1. ἀχούΐσεις), ἢ
τ᾽ ἂν ἔτι τλαίης, B 918 εἰ μέν xev ἀχούσω,
10 xé
ἢ v ἂν τλαίην, p 181 τὰς εἰ μέν x' ἐάᾳς, ἡ σεται, ἢν μὴ σὺ ϑάνῃς, 4 353 1 359 Θ 471
τ᾽ ἂν (v. 1. καί κεν) ἵχοισϑε. 8) infin. praes. v. l. (cf. schol.) ὄψεαι, ἢν £9£Ag09«, A 90 ov
vel futuri vcl aor. αὐ praecedit apodosis. αα)β188 τις χεῖρας ἐποίσει, οὐδ᾽ ἢν "Ay. εἴπῃς. €) prae-
χακὸν δέ με ἀποτίνειν, αἴ κ' ἀπὸ μ. πέμψω, sentis indic. h. Merc. 562 ἢν ἀπονοσφισϑῶσι,
X91 ἄνωγεν οὐδ᾽ ἄνδρεσσι μετέμμεναι, αἰ κξ ψεύδονται, Α 166 ἢν δασμὺς ἕχηται, Gol v
μὴ &no ϑυμὸν ὀλέσσῃ, Il. δ᾽ ἀποτίσῃ, H 118 γέρας μεῖζον, ep. 14, 8 ἢν ἄρησϑε, συγκαλέι
φημί μιν γόνυ χάμψειν, αἱ κε φύγῃσι, T 72 (potest esse fut.), Θ 482 οὐδ' ἢν ἀφίκηαι, 0Uz
» ,
v. l cu? olo γόνυ κάμψειν, αἴ κε (pro ὅς xt) ἀλέγω, s 190 ἀγάασϑε εὐνάζεσϑαι, ἣν τίς i
φύγῃσι cf. Spitzn. 88) K 106 ἀλλά μιν οἴω ποιήσετ' ἀκ., À [169] oU πως ἔστι περῆσαι, ἢ
μοχϑήσει», εἰ κεν μεταστρέψῃ,, E 351 σ᾽ ὀίω μή τις ἔχῃ. di coni, praes. μ121 ἢν δηϑύνῃ
ῥιγήσειν, καὶ εἴ χ᾽ ἑτέρωθι πυϑηαι. , B)prae- σϑα, δείδω μή σε κίχῃσι, 1 429 692 ὄφρα ἕπη
Cedit protasis. «&) φ 814 ἔλπεαι, αἴ χ᾽ 0 ξ, ται, ἢν ἐθέλῃσι. e) optativo c. part. χέντ
ἐντανύσῃ, οἴκαδέ μ᾽ ἄξεσϑαι; BB) M 71 εἰ δέ 988 πῇ κεν ὑπεχφύγοι, ἤν πὼς ἔλϑῃ, h. Merc
9 ὑποστρέψωσι, παλ. δὲ γένηται καὶ ἐνιπλήξω- 88 ἣν δὲ ϑάνῃς, τότε κεν ἀείδοις. f) infir
μεν, οὐκέτ᾽ ὀΐω ἀπονέεσϑαι, π᾿ 405 εἰ δέ κ᾽ fut. O 504 ἢ ἔλπεσϑ᾽, ἢν ἕλῃ, ἵξεσϑαι; ἣν c. part
ἀποτρωπῶσι ϑεοί, παύσασϑαι ἀνωγὰ cf. 4023; χέ legitur 4 353 v. 1. σ 318 (v. supra). Not?
de 284 v. supra. h) Indic. aoristi usus est poeta dus est locus 4 353 I 359 ὄψεαι, ἢν ἐϑέλῃσϑ
tantum [412 εἰ μέν χ᾽ «v9. μένων ἀμφιμά- xal «t κεν μεμήλη. jv περ c. coni. est T 3
χωμαι, ὥλετο μὲν νόστος, ἀτὰρ κλέος ἄφϑι- X 487 x 216 cf. c 318, ἢν μή X δῦ 2. 159, οὐὲ
τον ἔσται, I 414 εἰ δέ xev (xoi, ὠλετο κλέος, 5v A90 Θ 482. 7) «t κε c. coni. post verba inte
ἐπὶ ó. δέ μοι αἰὼν ἔσσεται, οὐδέ χε χιχείη, legendi et tentandi sim. est quaerentis et cum Cu
ν. 1. ἵκοιμι. Opt. cessit, Hermanno aliisque sua- exspectantis vel dubitantis quid futurum sit. Sae
dentibus, coniunctivo, cf. Spitzn. i apodosis verbum tentandi, experiendi supplendum est, €
deest. P 567 εἰ δέ κεν ἔλθω, sc. τοῦτο χάλ- Baeuml. 290 Delbr. 71s. 171 55... qui eas Ser
λιστον ἔσται vel τρωτὸς χρὼς ἔσται, aliter Nic. tentias ,posteriorische Sütze mit εἰ (αὐ voe
cf. Fried. p. 32; .X 111 εἰ δέ xsv χαταϑείο. "Thiersch 399, 9 Krueger II 65, 1, 7 Nitzsch
μαι ὃ. δὲ... ἔλϑω καὶ ὑπόσχωμαι, cf. scholl.AV ad y 92 Hartung Part. II 987 Merkel Rh. Mu
et Eust. 1261, 45., φ 200 πελέχεας xal sia VI 417. Subiungitur a) imperativo. &
εἰῶμεν ἑστάμεν, Aristarchus supplet καλῶς ἂν εἰπέ μοι, ai κέ ποϑε γνώω, schol. H εἴ πα
ἔχοι, v. Ariston. ad I] 559 (lesitur versus ἀτὰρ γνωρίσω, P 652 σχέπτεο, «t xtv ἴδηαι, Α 4
πελέκεα αἰεὶ κείωμεν, sed cf. La Roche h. 1.) λαβὲ γούνων, «t κέν πως ἐθέλῃσιν ἀρῆξαι,
schol. M Vind. 133 προσληπτέον τὸ οὐδὲν χω- 191 v. 1. σπεύδετον, «t χε λάβωμεν, Did. ὄφι
λύει, Faesi censet apodosin incipere ab ἀλλά λ. ᾿Αρίσταρχος, ἄλλοι δὲ «t κε à., Θ 982 Bü
(v. 268) et confert Classen Beob. 34; alii locum οὕτῶς, «lxiv τι φόως γένηαι, A 797 σὲ πὶ
coniectura sanare conati sunt, in his Bothins: ἔτω, λαὺς δὲ ἐπέσϑω, ai κέν (v. 1. ἤν ποῦ
π. γε καὶ qx! εἰῶμεν, Bergkius γέ xtv xx, φόως γένηαι, μ 215 τύπτετε, et κέ ποϑι Ζε
Axtius coni. Hom. 8ὅ καὶ εὖ κ᾽, Duentz. z, dvo- δώῃ (v. 1. δῴη), χ 252 ἀκοντίσατ᾽, ai κέ πὸ
χαίδεχ᾽ ἐῶμεν, A 580 εἴ περ γάρ x ἐθέλῃσιν Ζεὺς δώῃ, M 216 ἵεσϑε xal χέλεσϑε, al
0A. ἐξ ἑδέων στυφελίξαι, paraphr. supplet δύ- Ζεὺς δώῃσιν, Δ 799 τεύχεα δότω, αἱ χξ
ναται, rectius videtur supplendum esse οὐδὲν ἀπόσχωνται, ἀναπνεύσωσι δέ, Π 41 δὸς τεῦ)
ἐσχύομεν vel simile quid. — ἦν cum ze iunctum ϑωρηχϑῆναι, «t χέ us ἀπόσχωνται, vulgo
duobus legitur locis: 4 353 v. l ὄψεαι, ἤν κ᾽ κ᾽ ἐμέ X199 Τρώεσσι φάνηϑι, at κε ἀπόσχ
ἐθέλῃσϑα pro ἢν £9. cf. Spitzn.) et & 318 jv ται, Π Τοῦ ἔφεπε ἵππους, at χέν πώς ἡ
(v. 1. e?) περ γάρ zx ἐθέλωσιν, οὔ τί ue γική- ἕλῃς, δώῃ δέ τοι εὖχος (v. 1. ἕλοις et doy]
σουσι, Naegelsb. (adn. ad B 238) videtur per 72 [83] ἄγετ᾽, et κέν πως ϑωρήξομεν, Arist
crasin ex καὶ ortum esse.— Apparet s? πέρ χε συνεσταλμένως ἀντὶ τοῦ ϑωρήξωμεν, cf.
cum coni. iungi 4 580 ΠΗ 302 9 355 A 118 gp p. 12: schol. LV λεέτει τὸ σκοπήσωμεν.
140, ἦν πέρ χε o 818, x«l εἴ κε E 951 44 391 est pro imper. P 692 εἰπεῖν, «t χε τάχισ
φ 260, οὐδ᾽ εἴ κε O 478 .X 349 351 (v. 1)5E140 h. σαώσῃ, o 51 εὔχεο ῥέξειν, al χέ ποϑι Ζ8
Ven.151. Nusquam legitur «7 ἄν, multo rarius εἰ τελέσσῃ (v. l ποτε), Eust. τελέσσει, cf. gf
ἄν (sed semper voce aliqua interposita) quam Z 94 975 et 96 277 ὑποσχέσϑαι ἱερευσέμι
εἰ xiv. Tantum in Iliade, Subiungitur tantum «7 χ᾽ ἐλεήσῃ, «i! χεν ἀπόσχῃ, Did. ᾿Αρίσταρ
a) futuro et b) praesentis ind. et opt. a) /' 288 dic xsv, H 315 ἴτω εἰπέμεν ἔπος, ai
εἰ δ᾽ ἂν οὐχ ἐθέλωσιν, μαχήσομαι, Σ 973 εἰ λωσι παύσασϑαι, Q 116 σχύζεσϑαί οἱ Ε
δ᾽ ἂν πιϑώμεϑα, ἕξομεν, E 994 σαώσετον, si ϑεούς, ἐμὲ δὲ κεχολῶσϑαι, «t κέν πως "Ἐμξ
περ ἂν ὀρέξῃ, E 282 οἴσετον, εἴ περ ἂν φε- δείσῃ ἀπό 9? "E. λύσῃ, cf. Peppmüller b
βώμεϑα. b) indie. I' 95. χατεσϑίει, εἴ περ ἂν b)coniunctivo. A 66 ἐρείομεν, αἷ' χέν π
σεύωνται, opt. Φ 556 εἰ δ᾽ ἂν ἐάσω, ὀφρ᾽ ἂν βούλεται, v 182 ἱερεύσομεν (Delbr. 178 pt
ἵχωμαι,.. ἂν ἀπονεοίμην. ltaque εἰ ἄν legi- fut. esse), «ij x! ἐλεήσῃ μηδ᾽ ἀμφικαλύψῃ
tur in sententiis negativis tantum J'988. εἴ περ 121 σπεύσομεν, «i! χε προφέρωμεν, N 749 €
dv c. coni iungitur I' 95 E 294 232. Multo φρασσαίμεϑα, ἢ «ev πέσωμεν, Gi x ἐϑέ
saepius quam εἰ ἄν legitur apud Hom. ἤν. Sub- ϑεὸς δόμεναι, 4 949 ὄφρα ἴδητ', «Ux ὔ
iungitur a) imperativo. Φ 297 888 ἢν δέ τις ὑπέρσχῃ χεῖρα οἷ. schol. A, Ζ 981 oqo«
ἀκούσῃ, μή τι προβλώσκειν (inf. est pro imp), λέσσω, αἴ χ᾽ ἐθέλῃσ᾽ ἀκουέμεν, Z 309 06
z 2176 τετλάτω, ἢν περ xal ἕλκωσι, Delbr. 182 ἱερεύσομεν, «t x? ἐλεήσῃς cf. Z 94 975,
graviore interpunctione post ἐμεῖο posita vefba ὄφρα πειρήσομαι, «t x ἐϑέλωσι, 1 112 0
ἣν περ... ἕλκ. cum sequ. ἀνέχεσϑαι iungit, h. ἀρησόμεϑ', αἴ χ' ἐλεήσῃ (cf. Spitzn.), quibus 1
Ven. 981 ἢν δέ τις εἴρηται, τῷ δὲ σὺ μυϑεῖ- verbum etiam fut. potest esse; h. Cer. 162
σϑαι. b)futuro. I 398 ἤν με σόωσι ϑεοὶ καὶ εἴπωμεν, αἱ κέ σ᾽ ἀνώγῃ ἱέναι, coniuncti
ἵκωμαι, γαμέσσεται, T 32 ἢν περ κῆταιι, ἔσται, coniecit Fonteinius, opt. Brunckius, in cod.?
X 487 ἢν περ φύγῃ, ἔσσονται, X 55 ἄλγος Eo- ἀνώγει, X 600 ὡς ὕτε τις πειρήσεται,
Ξ
χέ
ϑέῃσιν (v. l ϑέλῃσο. €) futuro. ΧΗ σχοπὸν
ouat , αἴ κε τύχωμι, πόρῃ δέ (v. 1. τύχοιμι
et πόροι), E 279 πειρήσομαι, αἴ κε τύχωμε οἴ.
H 243; plurimi libri τύχοιμι, γ. La Roche h. U.
250, T ΤΙ ὄφρα πειρήσομαι, «bz? ἐϑέλωσ᾽
ἰαύειν, Ariston. ὅτι ἀντὲ τοῦ αἷ z ἐϑέλοιεν, cf.
Friedl. p. 12; € 357 λιτανεύσομεν, at κ᾽ ἐλεήσῃ,
d 293 « 279 ὑποθησόμεϑ'᾽ uet), GU χε πίϑηαι,
J| 80 ἄλλο δὲ ἐρέω χαὶ ἐφήσομαι, eU κε πί-
θηαι, cf. La Roche h.l; « 379 β 144 ϑεοὺς
τιβώσομαι, cU κέ ποϑιε ᾽Ζεὺς δῷσε, schol. M
d « 379 διχῶς αἴχε zal εἴχε. αἱ δὲ χαριέστε-
διὰ τοῦ α, δὰ β 144 αἴ χε" ἢ ἀντὶ τοῦ
8ε ἢ ἀντὶ τοῦ ἐών, v. l. ποτέ cf. schol. H.,
312 πλάγξομαι, et κέν τις ὀρέξῃ (v. l. πλά:
oue, K 55 tiun zal ὀτρυνέω ἀνστήμεναι, αἴ
' ἐθέλῃσι (v.l. αὖ χε πέϑηται), Z 281 809 ν 182
172 verba possunt esse fut, cf. Delbr. p. 173.
| optativo. 4 791 ταῦ bp εἴποις, «t κε πίϑη-
αι, À 66 ὃς εἴποι, αἴ «£v πὼς βούλεται (sec.
Am.) β 180 οὐδ᾽ ἀνιείης, δῶρον ποτιδέγμενος,
(xt πόρῃσιν. c) praes. Σ 457 y 92 ὃ 322
& σὰ γούναϑ᾽ ἱκάνομαι, «t z^ ἐϑέλησϑα (v. 1.
E 9.) 4 490 εἶμι, αἴ χε πίϑηται, Σ 148 εἰμι,
ἢ χ᾽ ἐθέλῃσιν, X 213 ὑψόσε δ᾽ αὐγὴ γίγνεται,
ἔ χέν πὼς ἵχωνται, Y 436 ταῦτα ϑεῶν ἐν
οὐνασι χεῖται, «i κε ἕλωμαι, N 936 χρὴ σπεύ-
εν, GU χε γένώμεϑα (Cram. An. Par. 3, 334
tvoiue9e), 42 301 ἐσϑλὸν χεῖρας ἀνασχέμεν,
Cz ἐλεήσῃ, ,H 943 οὐχ ἐθέλω βαλέειν λάϑρῃ
εὕσας, CU χε τύχωμι (v. 1. τύχοιμι), cf. La
e h. U. 2560. f) praeterito. A 207 ἦλ-
ον παύσουσα μένος, αἴ χε πίϑηαι, Η 394 τοῦ’
wet εἰπεῖν ἔπος, αἴ κ᾽ ἐθέλητε, cf. Faesi
)- d 34 ξεινήια φαγόντες ἄλλων δεῦρ᾽ ixó-
εϑ᾽, αἴ χὲ ποϑι Ζεύς παύσῃ, refertur αἴ χε
ἢ quod omisit Menelaus: wir wollen sehen,
? wohl, Eust. 1481, 9 habet παύσει, ρ 60 εὖ-
το ᾿ ῥέξειν, αἷ' κέ ποϑι (v. l. ποτε) Ζεὺς. τε-
σσῃ, οἵ. Ellendt 3 hom. Abh. p. 51. — εἴ χε
toni. est in ea interrogatione quae pendet à
"bo dicendi sentiendive. Krueger II 54, 6, 3.
, 6. 0 403 τίς οἶδ᾽ εἰ χέν οἵ ϑυμὸν
ἂν idem atque ἔσως ὀρινῶ, cf. «1 792 E 120
ioptativus est; coni. vero poposcerunt Herm.
I 287 et Thiersch Gr. Gr. 330, 5 b, sed v.
z.; schol. V παρέλκει ὃ κέν, Ariston, ἀντὲ
P δρίναιμι, cf. Friedl. p. 12. II 860 τίς δ᾽
δ᾽ εἴ zy. φϑήῃ (v. 1. φϑαίη), B 882 τίς δ᾽
δ᾽ εἴ χε. ., ἀπόληται ,G. 1. ἀπόλοιτο), y 216
δ᾽ oi? εἰ κέ ποτε ,“ἀποτίσεται (Zen. τσεαι),
594 Zeic οἶδεν εἶ χέ σφι τελευτήσει (v. 1. εἰ
Ec Savelsb. qui (Symb. in hon. Ritsch. 508
ibn Ztschr. 16, 407) dixit coni. aor. esse, quem
S est Am., sed cf. Hentze ἢ, L, χ 76
OHEYV, εἴ χέ μὲν ἀπώσομεν, ἔλϑωμεν δὲ, eS
orto (alii γένηται), ἀπ: est sec. p. 949
ius lex. fut.; O 297 στείομεν, EU χε πρ. ἐρύ-
£v, schol. BL πλεονάζει ὁ κέν, schol. A ὥς
(quod recepit Spitzn): yo. χαὶ εἴ xev, cf.
44 ν.]. χρεὼ βουλῆς, εἶ τίς χεν (pro 5 τίς
ούσσεται ἠδὲ σαώσει. -- ,Bekker ho. Bl. I
Js — Multo rarius legitur ἤν c. coni. Sub-
a) imperativo. Il 39 πρόες, ΞΕ ὄπασ-
y ἦν πού τι φόως γένωμαι, « 282 ἔρχεο, ἦν
ἴοι εἴπῃσι, ἢ ὄσσαν ἀκούσῃς, P 245 κάλει,
τις. ἀχούσῃ. b)coniunctivo. X 419 λίσ:
ἤν πως αἰδέσσεται ἠδ᾽ ἐλεήσῃ, ε 417
md ἔτι πρ. παρανήξομαι, ἤν που ἐφεύρω,
Sol. περισσὸς ὁ χέ, H 89 ὄρσωμεν, ἤν τινά
προκαλέσσεται, Ξ X 78 δρμίσσομεν, fig ὅ
111
xtv ἔλϑῃ, ἣν ἀπόσχωνται, O 32 ὄφρα ἴδῃ, ἤν
τοι χραίσμῃ. C) futuro. « 941 πέμψω πευσό-
μενον, ἤν που ἀχούσῃ, cf. 8 216 860. d) praes.
B 216 360 sin πευσόμενος, ἢν τις εἴπῃσι, γ 88
“λέος μετέρχομαι, ἣν που ἀχούσω. 8) κέ c.
coni. in quaestione duplici, quae pendet a verbis
intellegendi vel experiendi. 6 532 533 εἴσομαι,
ἢ κέ μ᾽ ἀπώσεται (potest esse fut), 7j ze» ἐγὼ
τὸν φέρωμαι(ν.]. εἴ χε et at χεν utroque loco),
schol. ἐν ἄλλῳ “φεροίμην, X 944 246 ἵνα εἴδο-
μεν, 7] (libri εἶ χεν φέρηται, ἡ κεν δαμήῃ, La
Roche δαμείη ,opt. editus erat usque ad Wol-
fium qui seripturam δαμήῃ intulit. hunc secuti
sunt recentiores. sed nihil cogit a scriptura con-
sensu librorum. firmata recedere, cf. o 800, S 265
οὐκ οἷδ᾽ ἢ κέν μ᾽ ἀνέσει ϑεός, ἢ «tv ᾿ἁλώω,
ἀνέσει quod libri praeter unum (cod. L ἀνέσοι)
omnes exhibent, veteres pro fut. verbi ἀνέημε
habebant (cf. schol. BQ Vind. 133 Hes.) alii re-
ferunt ad ἀνεῖσα, Savelsb. Symb. 508 Kuhn Ztschr.
16,407 coni. aor. vocavit; Thiersch Gr. Gr. $ 226
p- 574 adn, proposuit ἀνέῃ, quod probant Classen
J. J. £. Ph. 79, 304, Autenrieth, Nauck, La Roche
(q. ν.), cf. La Roche h. U. 941; Duentz. corrigit
ἀνέσαι, Y 311 γόησον 5 (v. 1. 'et) “έν μιν ἐρύσ-
σεαι ἢ κεν ἐάσῃς (v. l. ἐάσεις), coni. recepit La
Roche, fut. ceteri, schol. περισσὸς ὃ zév, καὶ
ἔστι τὸ ἑξῆς, ἢ ἐἐρύσεις ἢ αὐτὸν ἐάσεις coll.
Z 9260 N 734. cf. Friedl. Ariston. p. 8; 1 619
φρασσόμεϑ'᾽ ἢ κε νεώμεϑ᾽ ἢ χε μένωμεν (v. 1.
ἠὲ uw), Ν 742 148 ἐπιφρασσαίμεϑα βουλήν, 7]
χεν πέσωμεν ἢ χεν ἔλϑωμεν (v. l ἔλθοιμεν,
Eust. πέσοιμεν), o 300 ὁρμαίνων ἢ χεν «φύγῃ
(v.l pro φύγοι) ἡ χεν ἁλώῃ de l. pro ἁλῴη),
o 217 218 nsiup160uet, ἢ (v. 1. αἰ) χέ μ᾽ ἐπι-
γνώῃ καὶ φράσσεται, ἦε κεν ἀγνοιῇσι, codd.
ἐπιγνοίη et ἔτι γνοίη, coniunct, coniecit Herm.,
Φ 226 πειρηϑῆναι ἢ κέν us δαμάσσεται ἡ χεν
ἐγὼ τόν, cf. p. 273: minus bene nonnulli Lid
fut. habent; Nic, ἀνελεῖ με, cf. eund. hos
238 φράσσομαι ἢ κεν (v. 1. «t zv) δύ αν
ἢ καὶ διζησόμεϑα (possunt fut. esse), « ,268
ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, E! (vL εἴ) χεν ἀπο-
τίσεται (potest fut. esse), zj& χαὲ οὐχί, m 960
φράσαι, ἢ (v. 1. εἴ) «ev ἀρκέσει ἦε cp
Savelsb. et Am. censent vel ἀρκέσει coni, aor.
esse, B 238 ὄφρα ἴδηται, ἫΝ ῥά τί οἱ χὴμεῖς
προσαμύνομεν ἦε χαὶ οὐχί, Spitzn, Voss,
Thiersch, Freytag, Dind., Duentz. — z£v ἡμεῖς,
quod cum statuerint, πρ. coni. sine dubio esse
censent. Rectius videtur χὰ καί esse, quam-
quam Spitznero importunum erat Wolfii ze αὐ-
tóc, paraphr. et Eust. 911, 84 z«l ἡμεῖς, cf.
La Roche h. U. 284, Baeuml. 162 5., hoc lex.
p. 628. — ἦν " Y 172 φέρεται μένει, ἤν τινα
πέφνῃ ἢ αὐτὸς φϑίεται.
C) Additur χέ optativis. Herm. opusc. IV
147—176, Baeumlein Mod. 288—338, Hartung
Part, II 251 ss, Delbrueck Coni. ἃ. Opt. p. 25 ss.
199 — 256, Casselmann, de usu part. ἄν et zv
apud Hom., Cassel 1854, Lang, der potentiale
Optativ bei 'Hom., Freiburg 1866, Hentze Philol.
XXIX 1870 p. 140 ss, Kropácek, über den Hom.
Optativ, Znaim 1869 pag. 42—71, Lange, Hom.
Gebrauch ,der Part. εἰ, 1. IL. Lpz. 1872 1873,
Merkel, ἄν ἃ. zév bei Hom. in Rh. Mus. VI
1848 p. 958ss. 426 85., Riemer, de temporum
apud Hom. usu p. 37—39. — Reisig de vi et
usu ἄν part. p. 99 dicit ἄν part. aliquid fieri per
causarum quandam cohaerentiam posse indicare ;
ergo optativo additam rem quamque, quae fieri
112
posse simpliciter per opt. dicatur, confirmare;
Herm. ei oblocutus est pag. 160: sic potius
existimandum est nudo optativo opinionem sine
condicione, optativo cum particula &» autem
suspensam ex condicione aliqua opinionem 516 Ὲ1-
ficari; Baeuml. 289 s.: der reine Optativ bez. die
subi. Setzung (welche als auf der Willkür des
Denkens beruhend über die eigene Meinung durch-
aus nichts aussagt), der Opt. mit ἄν (κέν) bez.
das subi. Urtheil, welches die eigene Ansicht
ausspricht, cf. Casselm. p. 5 8.» Hentze 133; Har-
tung II 255s.: ,Es gehórt zum Wesen des Opt.
sich um keine Bedingung od. Beschrünkung der
Wirkl. zu kümmern. Wenn aber diese Rück-
sicht wirklich genommen, od. wenn das Vor-
handensein u. die mógl. Dazw.kunft hemmender
u. hindernder Umstàánde, um die wirkl. Lage der
Dinge nicht zu ignoriren od. zu übersehen, we-
nigstens angedeutet werden soll, so dient zum
Ausdr. dieses Verhültnisses das überall sich
gleichbleibende ἄν (x&v); Aken, Lehre v. Temp.
τ. Mod. p. 39s.: ,1) der Opt. c. ἄν ist das nach
der Lage der realen Verhàltnisse denkbare,
2) kann &r beim Opt. auf bestimmte einzelne
Umstànde hinweisen, von deren Verwirkl. die
des Hauptsatzes abh.' Lange p. 189: ,die po-
tentiale Natur des an sich schon potentialen
Opt. wird durch χέν od. ἄν, welche Part. auf
die unbestimmt bedingte Verwirkl. des Angenom-
menen, die in einem (ἄν) od. irgend e. (x&v)
Falle eintreten. kann, aufmerks. machen, nur
schürfer markirt*. — Optativo cum ἄν (xév) con-
iuncto res in sola mente versari indicatur, quae
ex loquentis opinione esse possit, si res per-
mittant. Recte adiungit Giseke pag. 112: ,si
quis solo opt. utitur, δοῖεν utinam dent, non
intellegitur, num statuat revera dari; addita con-
tra part. δοῖεν ἄν (x£v) haud scio an dent, in-
dicatur statuere hoc loquentem. Propius igitur
ad vim ind. accedit opt. c. part. Videmur nobis
audire quid unus sentiat, si opt. habemus; sin
ind., quid omnes. Atque fit saepe ut cum mo-
destia quadam opt. cum part. sit pro ind. Con-
dicio saepe additur, sed abest quoque neque est
cur ut omissam suppleamus', cf. etiam Lang
pag. 4s., Krueger I 54, 3 et adn. 6. II 54, ὃ et
adn. 10. — Iungitur xé cum opt. praesentis et
aoristi, dubium est num iungatur cum opt. fu -
turi. Nepgant Herm. 166 (vix puto exempla il-
lius constr, quae non mendosa sint, inventum
iri) et Klotz Devar. II, 1, p. 147, probant Baeuml.
295s., Aken ἃ 58, Kropácek p. 50. Apud Hom.
opt. fut. eum part, χέν copulatur tantum o DAT
θάνατος γένοιτο, οὐδέ κέ τις ϑάνατον ἀλύξοι,
quem receperunt Bekk. 1 et 2, Am., Faesi,
Baeuml, Dind.; v. 1. ἀλύξει et ἀλύξαι, alteram
receperunt La Roche, Duentz., Hentze, Nauck,
alteram probavit Bekk. ho. bl. II 28, 9, cf. Am.
app. h. L; in paucis legitur libris ε 166 ἅ κεν
ἐρύξοι, 9 318 εἰς 0 χε ἀποδώσοι, x 398 ὃπ-
πότε κεν ἐλάσοι, i 140 εἴ πέρ κεν ἀλύξοις,
o 312 αἴ χέν τις ὀρέξοι, o 594 εἴ κε τελευτή-
σοι, X 961 ἢ κεν ἀρχέσοι, m 398 τοὺς δέ κε
ϑέλξοι, o Dl αἱ χέ ποϑι τελέσσοι, Q 408 χαί
«sv ἐρύξοι, σ 905 ἢ xtv ἀνέσοι, t δῦ8 οὐδέ κέ
τις ἀλύξοι, sed v. La Roche h. U. 298 5.
L χέ c. opt. in sententiis primariis.
1) Optativo ubi ad enuntianda ea quae quis optat
usurpatur, rarissime z£ additur. Herm. 154: te-
nendum est epicos veteres, qui liberius part. zv
utuntur, ne in optando quidem ea prorsus ab-
χέ
stinuisse, cf. p. 170 5.;: Hartung II 264, Krueger
II 54, 3, 5, Aken $ 52 adn. 2, cf. Baeuml. 298 s,
salsütze bei Hom., Liegnitz 1871 p. 24, Lam
p. 192., sed negant in ea enuntiatione inesse opti
tionem; Lange vertit: angenommen, du. bliebes
etwa lange hier, so will ich ihn pflegen, cf. Ani
app. h. L; h. Ap. bl 472, εἰ γάρ κ᾽
ἕδος ἔμμεναι υἷος ἐμοῖο, opt. e coni. Steph.
codd. ἐϑέλεις, alii aliter correxerunt, Matt
ἢ do κ' ἐθέλοις ex σ 357, cf. Herm. IV 155
Am. confert o 195 πῶς xsv τελέσειας; — Nus
quam additur ἄν. 2) Opt. iungitur cum a£ i
enuntiationibus quae habent sensum conces
sivum, cf. Delbr. 200. Y 953 ϑυμὸς ἀνῆ!
στήμεναι ἀντία σεῖο" ἕλοιμί κεν, ἢ κεν ἁλοῖν
interficiam, ut sumo, vel occidar, ich werde di
denke ich, tódten, od. ich mag *meinetwege
sterben, cf. IN 486; 9 619 μεδώμεϑα
ἔπειτά xtv κλαίοισϑα (Eust. 1367, 15 Aut
σϑα), hand multum differt ab imper. zA«t£,
570 571 τὰ δέ xsv ϑεὸς ἢ τελέσειεν ἢ
ἀτέλεστ᾽ εἴη, ὥς οἱ φίλον ἔπλετο ϑυμῷ, P
et Povelsen (emendd, p. 12 s.) coni. εἰῷ, V.
V τὸ εἴη ἀντὶ τοῦ ἐάσει. Negat Nitzsch χέ
opt. esse sensu. concessivo; schol, 'T' ἀϑετοῦ!
564—171; ΦΊΘΙ ἄλλην μνάσϑω" 7 δέ κ᾽ ἔπὲ
γήμαιϑ᾽, ὅς κε πλεῖστα πόρῃ cf. π 3915 V.
δ᾽ ἄν. Praeter q 161 v. 1. nullum exstat exe!
plum, quo ἄν c. opt. sensu concessiyo iu ngitu
3) χέ c. opt. iunctum legitur in apodosi enu
tiationum condicionalium. Herm.171588.
tung 257 ss., Delbrueck 209 ss., Lang gm
Lange 55 ss. 187 ss Kropácek 00 58., Li
locutionum hypoth. usu Hom., Vratisl. 1863,
kel 425. a) in protasi est opt.: si prius p
(st), sumimus (κέν) esse posterius, cf. Krueg
54, 11,1. «)antecedit apodosis. ««)cum prim
pers. P 488 τῷ (v.l τῶ) xe» ἐελποίμην δ
ρησέμεν, εἰ σύ γε ἐϑέλοις, opt. receperunt Be!
Vaesi, v. l. ἐϑέλεις quam rec. ceteri, v 326
(v. 1. ἐϑέλεις), v» 195 ποτοί
1907, 44 γραψάντων τινῶν,
τοῦ ἐστέ) ἀμυνέμεν, εἴ ποϑεν
aat (v. 1. ἐνείκῃ cf. schol. H, vel
χε uv. ἀμύνοιτ᾽ ἡ 00.; 4 347 vov δὲ φίλως
δρόφτε καὶ εἰ δέκα πύργοι μαχοίατο, οἵ. Lat
167. yy)cum tertia persona. 4 255 956 ἡ 2
γηϑ jou lo., αλλοι τε Τρῶές κεν κεχαροίατο,
᾿πυϑοίατο cf. Herod., paraphr. ἂν εὐφραν-
ϑείη ..-. εἴπερ ἀκούσειαν, À 184 τῶν κέν (sec.
Mios zc» pron. relat. est) τοι χαρίσαιτο, εἰ
ἔϑοιτο, paraphr. ἄν σοι παράσχοι, εἰ ἀνα-
95, E 333 πῶς z ἔοι, εἴ τις νῶι ἀϑρήσειε,
θεοῖσι : δὲ πεφράδοι; cf. σ 223, Nican. ἤτοι ze
ὃ ἀναγνωστέον ποῖον τὸν μῦϑον ἕει-
ες, εἰταὰ «ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρχῆς εἰ νῦν ἐν φι-
ἱότητι, ἵνα ὑποστίζωμεν κορυφῇσι “αὶ
παντα. “στίξωμεν δὲ μετὰ τὸ πῶς κ᾽ ἔοι,
ira ἀπ᾽ ᾿ἄλλης ἀρχῆς εἴ τις 9. ,“αὶ ὑποστίς
μεν ἀϑρήσειε, πεφράδοι, i» ἦ ἀπόδοσις
üv.. δῶμα οὕτως δὲ ἔσονται ἀνταπο-
ειχαὶ περίοδοι ἀμφότεραι ὀρϑαί, τοιαῦται"
. βούλει, πῶς ἂν εἴη; ὴ δὲ ἑτέρα- εἴ τις
ὅοι καὶ εἴποι, οὐχ ἂν ἔλθοιμι. ἢ ἀνεστραμ-
νας αὐτὰς ποιητέον, συνάπτοντα οὕτως"
aitov τὸν u. ἕειπες, εἰ λιλαίεαι, Doederl. scri-
πῶς z ἔοι: ut εἰ πεφράδοι protasis sit apo-
üs οὐχ ἂν νεοίμην, cf. Lange p. 145; I1 11
E zfv πλήσειαν, εἴ μοι ἤπια εἰδείη, 'schol.
δὼς ἦν οὐ γὰρ εἰς φιλίαν αὐτὸν προχαλεῖ-
t, cf. Lange 138; B 250 ἀλλά ztv αὐτοῦ πότ-
ἐπίσποι (v. 1. ἐπίσπῃ et ἐπίσπει), εἰ πλε-
σι μάχοιτο, schol. HMQ legunt εἰ πλέονές
ἱ ἕποιντο (quod recepit Kayser) et addunt τε-
δὲ γελοίως γρ. εἰ πλ. μάχ., Duentz. v. 251
dj Büncto ζεν ἐπίσποι jungit cum v. 946 εἴ χ᾽
μενοινήσειε, sed et. Lange p. 146 s.; o 435
xtv χαὶ τοῦτ᾽, εἴ μοι ἐϑέλοιτέ γε πιστω-
t (v. 1. 292 qe), schol. γένοιτο χαὶ τοῦτο,
56; v 291 χερδαλέος m εἴη, ὕς σε παρέλ:
(v. L -9z) x«i εἰ ϑεὸς ἀντιάσειε, cf. schol.
ων Lange 167; P 398 οὐδέ z "Aoc οὐδέ
" ὀνόσαιτ᾽͵ οὐδ᾽ εἰ μάλα μεν χόλος
1 (Eust. 1111, 58 oo ἂν), paraphr. μέμψοιτο,
. p. 168 alii putant opt. h. 1. de re | praete-
dictum esse, sed cf. Lange 169: μ 77 ov ἐδέ
3 &ugain ἀνήρ, οὐδ᾽ ἐπιβαίη, οὐδ᾽ εἰς. εἶεν,
j. V οὐ δυνηθῇ ἀνελϑεῖν, οὐδὲ κατέλϑῃ.
87 οὐδέ χέ τίς μὲν γηϑήσειεν ἰδών, οὐδ᾽ εἰ
εὸς ἀντιάσειε, schol. HQ ἀϑετοῦ νται στίχοι
T (86—88); δ 223 ὃς τὸ χαταβρόξειεν, 0v κεν
1. οὐχ ἂν) ἐφημέριός γε βάλ 0L χατὰ dizov πα-
"Li οὐδ᾽ εἴ οἵ χατατεϑναίη, οὐδ᾽ εἴ' οἱ δηιό-
118 τίς χεν ἐκεῖνα μυθήσαιτο: οὐ ὑδ᾽ εἰ
κετὲς γε παραμίμνων ἐξερέοις" πρίν χεν
Schol. HMQ τινὲς οὕτως" οὐδὲ εἰ ἐρωτῴης.
wein ἃ ἂν zal ,“ἀπέλϑοις" ἐμοὶ δὲ οὐ δοχεῖ
ὕτη εἶναι ἡ ἀπόδοσις, ἀλλ᾽ οὕτως ἔχει ὃ
"oc τίς ἂν διηγήσαιτο; οὐδ᾽ £ ἐξερέοις,
τό τις μυϑήσασϑαι. εἶτα ἀπὸ ἄλλης ἀρ-
ς΄ πρίν... cf. etiam Lange 1715. f)sequi-
T aj Dodosis. ««) cum prima pers. Z 285 εἰ
ἵνόν γε ἴδοιμι, φαίην χε (v. 1. zt») sch. BL
Le ὑπέλαβον àv, schol. LV ἔστε δὲ x«l
l' γραφὴ φαίην πέρ, Ξ 910 εἰ ἀνέσαιμι
χαλεοίμην, E 973 v.l O 196 v. 1. εἰ
75 (scripserunt Bekk.?, Voss, Hartung 259,
sch ὃ 330, 5 b, Nauck pro χε, haud dis-
cuit Hentze, v. Phil. XXIX 146 et Am. ad « 163
., Sed cf. Rumpf in J. J. £. Ph. 1860 p. 591 s.,
187) λάβοιμεν, ἀροίμεϑά χε (ἐελποίμην
v. l zt», Eust. 545, 12 ἄν͵ 8394 325 εἰ
θεμεν ἀγήρω ἔσσεσϑ᾽, οὔτε κεν μαχοίμην
ἴτε χε στέλλοιμι, P 159 εὲ γὰρ Τρώεσσι μέ-
ἐνείη, ciwé χε ἐρυσαίμεθα cf. 162; x 106
μὲ δαμασαίατο, βουλοίμην zv uy. ᾿τεϑνά-
"Y l zcv EY), cf. Δ 489 y 232, schol. H
χεν" οὕτως [Αρίσταρχοςϊ, cf. La Roche
xé “18
hp 126 et Am. app.; A 358 360 £U QUE, ἀνώ-
γοιτε μίμνειν, πομπὴν δ᾽ (pro : T v.l)órov vote
καὶ δῶρα διδοῖτε, zal χε τὸ βουλοίμην, καί
χεν κέρδιον εἴη. zat z &Qqv.. "E 149 εἰ γάρ
πὼς εἴη αὐτάγρετα πάντα, πρῶτόν χεν ἑλοΐ.
μεϑα, cf. Verg. Aen. 4, 340 me si fata meis pa-
terentur ducere vitam auspiciis, colerem; v 43
εἴ περ “τείναιμι, πῇ κεν ὑπεχπροφύγοιμι; 4 63
οὐδ᾽ εἴ μοι ἀποδοῖτε, οὐδέ χεν ὡς λήξαιμι.
£8) cum altera persona, 4 36 εἰ βεβρώϑοις,
τότε χεν ἐξ ξαχέσαιο, II 694 εἰ βάλοιμι, αἶψά
χε εὐχος ἐμοὶ δοίης schol. À ἐν ἄλλῳ δῴης,
ε 308 εἰ εἰδείης, ἐνθάδε κ᾽ αὖϑι μένων φυλάᾶσ-
σοις (pauci libri φυλάσσων) ἀϑάνατός, c εἴης,
cf. Lange 363 5., o 315 εἰ τοεόσδ' εἴη, αἶψά
χε ϑηήσαιο, υ 51 £L περ περισταῖεν, καί χεν
τῶν ἐλάσαιο βόας. 22) cum tertia persona.
N 496 £L ,γὰρ ὁμηλεκίη γε γενοίμεθα, αἶψά
χεν qE φέροιτο χράτος, ἠὲ φεροίμην, Bekk.*
ex palimps. ἢ κε q., ci. X 253; P 162 163 εἰ
ἔλθοι καί μιν ἐρυσαίμεϑα, αἰψά χεν λύσειαν,
zai Κ᾿ ἀγοΐμεϑα (Ap. Soph. 65, 6 χαὲ δ᾽), H 130
εἰ ἀκούσαι, πολλά κεν deoa (v. 1. ἀκούσει,
τσοι, Nauck an ἀκούοι et ἀεΐίροι, addit Nauck:
fortasse recte); JV 287 εἰ γὰρ λεγοΐμεθα, οὐδέ
χεν ἔνϑα ὄνοιτο, Nic. τὸ ἑξῆς ἔστιν εἰ .-
λόχον, οὐδέ χεν.. μένος. τὰ δὲ λοιπὰ διὰ
μέσου. Y 100] v.l εἶ ϑεός περ τείνειεν, οὔ
χε (v.l pro μὲ) νικήσει᾽ ex coni. Bentl, libri
i vel -σῃ, cf. Spitzn. et Lange 59, adn. 64:
Q 655 v. 1. εἴ τίς σε ἔδοιτο, αὐτίχ᾽ ἂν ᾿ἐξείποι,
καί χεν ἀνάβλησις γένοιτο (pro γένηται), opt.,
qui in paucis. legitur libris, proposuit Doederl.
aut μὴ zl γένηται, sed non est necessarium;
de modis mutatis cf. Hentze Phil. XXIX 138,
Lange p. 64, Peppmüller liber XXIV Il. p. 307;
« 164 εἰ χεῖνόν γε ἰδοίατο, πάντες κ᾽ ἀρη-
σαίατο, o 395 v. l. τόν γ᾽ εἴ οι δοίης (Bekk.",
Voss ad h. Cer. 166, Am., La Roche, Kayser,
Nauck pro χ᾽), ζαί zev ϑεῖτο, “χ᾽ defendit Lange
191; o 408 εἰ ὀρέξειαν, καὶ ζεν ἐρύκοι (v. 1.
ἐρύξει et £o»), schol. BHQ εἰ πάντες παράσχοιεν,
μένοι ἄν, σ 947 εἰ πάντες σε ἴδοιεν, πλέονές
χε δαινύατ᾽, cf. Bekk, ho. Bl. I 70, 2; non bene
La Roche de hiatu p. 26 δαινῦντο proposuit,
quod recepit Nauck; Krueger lI 30, 4, 5 et 39
p. 1 censet ὅ, impf. esse; v. 1. δαίνυντ', δαί-
γυτ᾽ δαινοίατ᾽ et χεν, Nauck μνηστῆρες πλέονές
zev?, c 255 v 128 εἰ κεῖνός y! ἀμφιπολεύοι,
μεῖζόν ze(v) χλέος εἴη zal χάλλιον οὕτω, σ 285
εἰ δ᾽ αὐ ἔλθοι, αἶψά χε στείνοιτο, h. Cer. 167
169 εἰ τόν y ᾿ἐκϑοέψαιο καὶ ἵχοιτο, ῥεῖά κέ
τις Epor τόσα χεν θρεπτήρια δοίη, Matth.
proposuit ἡ ῥά Ζε (ex v. 222), Vossius scripsit, h.
Cer. 222 293 εἰ τὸν γε ϑρέψαιο καὶ ἵχοιτο, 5
ῥά χέ τις ζηλώσαι; τόσα κεν ϑρ. δοίην, Herm.
Baum. Franke δεῖά «s, utroque loco Brunckius
scribere maluit. óeid σέ τίς κεν, cf. Daum. ad
E 167; 412 τίς 20 οἴοιτο, μοῦ! vov dy πλεόνεσσι,
χαὶ εἰ xapregüg εἴη, oi τεύξ ξειν ϑάνατον: c
Lange 143 5.: N 989 290 εἴ περ γάρ τε (Bel ik?
e coni. pro χε, Thiersch ὃ 330, 5b, Naegelsb. ad-
not. ed. 1 maluerunt zat, sed ef. Spitzn. exc.
XIII p. XXXVII et Lange 197) βλεῖο ἠὲ τυπείης,
ov χεν (v. 1. pro οὐκ ἂν) πέσοι, ἀλλά κεν Qv-
τιάσειε, Did. Ἡρίσταρχος οὐκ ἂν διὰ τοῦ α΄
«t δὲ χοιναὶ ov χεν͵ I 386 οὐδ᾽ £i μοι τόσα
δοίη... οὐδέ χεν ὡς ϑυμὸν ἐμὸν πείσει, cf.
4 63; v. 1. πείσῃ (cf. Nic.) et πείσει, opt. pri-
mus induxit Wolfius, quem secuti sunt Bekk. 1
et 2, Duentz., Faesi, Àm., Baeuml. Doed., Lange
114
p. 69, indic. scribunt Bothe, Spitzn., La Roche,
cf. Herm. IV 28 ,ubi tamen quibusdam opt. pla-
cuit* et Bekk. ho. Bl. I 42; Thiersch 164, 4 vero
πείσαι ser. — In apodosi enuntiationum con-
dicionalium legitur &v c. opt iunctum multo
rarius. Nam χέ c. opt. invenitur antecedente
apodosi in 1]. septies, in Od. decies, sequente
apodosi in Il. sedecies, in Od. quindecies, in hym-
nis bis, ἂν c. opt. in Il. quater, in Od. sexies
antecedente apodosi, sequente vero in ll. sexies,
in Od. nullum exstat exemplum. a) in protasi
est opt. «) antecedit apo: ;osis. &&)cum prima
persona. X 90 β 62 JA σ᾽ (τ ἂν τισαίμην, εἴ
μοι δύναμίς γε παρείη, schol B ἐτισάμην. ἃ ἄν
σε, εἴ μοι δύναμις ἦν, Duentz. suspicatur 7j τ᾽
ἄν etiam .Y 20; cf. etiam Friedl. Nic. 34, Lange
136 5.: ε 177 οὐδ᾽ ἂν ἐγὼν ἐπιβαίην, εἰ μὴ
τλαίης, ει 311 οὐδ᾽ ἂν ἐγὼ πεφιδοίμην, εἰ μὴ
ϑυμός us χελεύοι, cf. Lange 166 5., v. l. indic.
χελεύει, Herm. opuse. II 96: ut ἃ sermone fa-
miliari excusatio sit, tamen sententiae causa
optativum anteponam; x 942 οὐδ᾽ ἂν ἐγώ y
ἐθέλοιμι ἐπιβήμεναι, εἰ μὴ τλαίης. BB), cum
altera persona. Z 329 v. l. σὺ d^ ἂν μαχέσαιο
zal ἄλλῳ, εἴ τινα ἔδοις, Did. "olaraozoc ὅν
τιν, 0 ΟἹ οὐχ ἂν ἐρύσαιτ', ovd? εἰ χκάμοιτε.
77. οὰπὶ tertia pers. Ἢ 747 πολλοὺς ἂν χορέ-
σειεν, εἰ καὶ óv ᾿σπέμφελος εἴη, cf. Lange 166;
γ 297 οὐκ ἂν ἐμοί γε ἐλπομένῳ τὰ γένοιτ᾽,
οὐ E s ϑεοὶ ὡς ἐθέλοιεν, schol. HM Ζηνόδ.
eb μὴ 9. ὡς ἐϑ., ó 223 ὃς τὸ ,“Ζαταβρόξειεν,
οὐχ ἂν (v. 1. pro οὐ ΧΕν) ἐφημέριός γε βάλοι
δάκρυ, οὐδ᾽ εἰ κατατεϑναίη, οὐδ᾽ εἰ δηιόφεν.
B) sequitur apodosis. ««) cum prima pers.
I5l7 εἶ n φέροι (v. 1. δεδοῖ schol. I 164), oix
ἂν ἐγώ γε χελοίμην, Ψ 915 εἰ ἀεϑλεύοιμεν,
ἢ τ᾽ ἂν φεροίμην, c£. Merkel 981. B8) cum al-
tera pers. nullum exstat exemplum. yy ^) cum 3.
pers. Π 147 & δὴ γένοιτο, πολλοὺς ἂν χκορέ-
σειεν, «) θῦ4 εἴ τίς σε ἴδοιτο, αὐτίχ᾽ ἂν ἐξεί-
ποι. καί χεν ἀνάβλησις γένηται (Pap. 1. man.
αὐτίκα δ), Q 867 εἴ τίς σε ἔδοιτο, τίς ἂν xd
τοι νόος tim; N 289 εἰ περ γάρ τε ABekk.*
coni. ,pro χε) βλεῖο Jie, τυ πείης, οὐχ ἂν im
Did * Aolataoyoc οὐχ ἂν διὰ τοῦ «c αἱ δὲ κοι:
r&l ov χεν. b) in protasi est εἴ χε c. opt.,
in apod. χέ c. opt., cf. Krueger 54, 11, 3, Lange
188 ss. (in Il. undecies, in Od. sexies. e) antecedit
apodosis. Jn) 314 v.]. οἶχον δέ oz (pro T) ἐγὼ
δοίην, εἰ χ᾽ ἐϑέλων γε μένοις, Herm. Ap scr. quem
secuti sunt Hartung I 259, "Bekk? La Roche,
Nauck, cf. Am. h.l. app.; schol. P ἕξ (311— 316)
Ἠρίσταρχος διστάζει Ὁμήρου εἰναι, Z49 καὶ 380
τῶν χέν (v. l. zat) voc (χ᾽ ὕμμιν) χαρίσαιτο, εἰ
z£v πεπύϑοιτο, cf. 44 134. 8) sequitur apodosis,
«ΟἹ cum 1. pers. 1363 v. l. ££ δέ zev δῴη (pro
δώῃ). quart χε tp. ἱκοίμην, v. 1. κεν vel χ᾽ ἐν,
1593 εἰ zai vv χεν ἐπαιτήσειας, ἄφαρ χεβου-
λοίμην, Thiersch εἰ χαὲ νῦν scr, v. Spitzn.,
cf. etiam Lange 189; » 390 «7 (Bekk. εἴν χε
παρασταίης, καί χε to. μαχοίμην, schol H
ὑπονοεῖται ó στίχος. cf. Eust. 1744, 51; E 973
0 196 zi τούτω χε (Bekk.?, Voss, Hartung 259,
Thiersch 330, 5b. Nanck ' ser. γε, quod. pla-
cuit Hentzio, v PhiL. XXIX 146 et Am. app.
« 163, sed cf. Rund in J. J. f. Ph. 1860 p. 591 s.,
Lange 187) λάβοιμεν, ἀροίμεϑέ χε (ἐελποίμην
atv), v. l. «£v, .Eust. 545, 12 ἄν, u 347 st xtv
ἀφιχοίμεϑα, ἀΐψά εν τεύξομεν, ἐν δέ χε ϑεῖ-
μεν eoa scr. ἀφικώμεϑω. 85 cum altera
pers. 1 284 εἰ δέ χεν ixo(ur9« (Nauck ἱχώ-
χέ
ue), yeuBoóc xtv ἔοις (v. l Ege). yy)
tertia pers. 1 142 εἰ δέ κεν ἑχκοίμεϑα, y. χε
ἔοι (v. 1. ἔῃ) cf. Spitzn., o 225 τόν x (Bekk.
Voss, Am., La Roche, Kayser, Nauck γ᾽ seri!
bunt) εἴ μοι δοίης, καί xtv ϑεῖτο, cf. Ei
191; τ 590 εἴ χ᾽ ἐθέλοις, οὔ χέ μοι χυϑείη,
l χ᾽ ἐϑέλεις et οὐκ ἐμοὶ), B 198 εἴ περ ydo?
ἐθέλοιμεν, πολλαί κεν à. δευοίατο, 6 207 εἴ E,
γάρ κ᾽ ἐθέλοιμεν, αὐτοῦ E ἔνθ᾽ ἀχά
Zen. ἔνϑα κάϑοιτοι Ν᾽ 290 εἴ περ γάρ zt (Be
tt, Thiersch, Naeg. καί, sed cf. Spitzn. exc. À
p. XXXVII et Lange 197) βλεῖο, οὔ ζεν (
pro οὐχ ἂν cf. Did.) πέσοι, ἀλλά χεν vri
B 949 250 εἴ περ o χ᾽ 06. μενοινήσει
χέν οἱ χκεχάροιτο, ἀλλά zev ἐπίσποιί(ν. l. eig;
et -σπεεὶ, Damm p. 91 ;non subsistendum in y
lectione μενοινήσει neque cumThierschio s D
dum γὰρ χ᾽ πε χαί, sed tenenda est Wolfii seript
μενοινήσει, cf. La Roche h. ,U. 9241ss. In pro
est εἴ χε c. opt., in apodosi ἄν c. opt. (in Il.
Od. bis. e)antecedit apodosis. 9 352 πῶς
δέοιμι (Aristarchus εὐϑύνοιμεν. schol., 568.
Roche h. 1), εἴχεν Ἄρης οἴχοιτο: xir suspectu
videtur Nauckio, scripserunt μέν Thiersch 3:
5 b, Nitzsch, placuit Duentz., I 444 ὡς ἂν οὐ
ἐϑέλοιμι λείπεσϑ᾽, οὐδ᾽ εἴ κεν ὑποσταίη
B) sequitur apodosis, Tantum cum tertia I
sona. B 76 st Z^ ,óuetc γε φάγοιτε, τάχ᾽
ποτε χαὶ τίσις εἴη, cf. Lange 194; 'N 9
περ γάρ χε (Bekk.? τε, alii 4 βλξῖο, t
(sic Aristarchus, alii vero οὔ χεν v. Did) z
c) in protasi est εἴ χε cum coni, in
κέ c. opt. c) antecedit apodosis. Ρ 38 ἡ
σφιν γόου χκατάπαυμα γενοίμην, εἴ χεν
paraphr. χατάπαυσις φανείην, ἐάν περ f
cf. Lang p. 9s, IN 377 κα χε τελέσαιμεν, δὰ
μεν δ᾽, εἴ χε, ἐχπέρσῃς, 4 91 τοῦ κεν δι
φέροιο. «t χεν ἴδῃ, 104 ἔτε μέν χε (v.
quae placuit Nitzschio ad y 319, sed ef :
ad 2 104) ?z0:69& (al. ἵχεσϑε), αἴ κ᾿ ἐϑ
ct. Herm. ,161; “2 686 σεῖο δέ χε (v. l. χεν)
δοῖεν, «t z^ "Ay. γνώῃ (v. l yvo vel
γνώωσι JBCAy. B) sequitur apodosis. 18
δέ zcv δώῃ (v. 1. δῴη), ἡματέ χε (v. 1.
χ᾽ ἐν) to. ἱκοίμην, À lll μι 138 τὰς εἰ p
ἀσινέας ἐάας νόστου E μέδηαι, “καί L4
99s, μι 138 v.l. pro ἡ τ᾽ ἄν, cf. schol. M;
εἰ δέ κεν ἐντανύσω διοϊστεύσω τε, OU
ty. 1. οὐχ ἐμοὶ) λείποι, . 1 416 εἰ δὲ κεν.
Vett, ὥλετο χλέος, ἐπὶ ὅ. δὲ αἰὼν ἔι
οὐδέ χέ 4) χα τέλος χιχείη, Ariston. d
ται. — In protasi est εἶ χε c. coni., in apod
c. opt. Nusquam antecedit Apodosis, QU
219 εἰ μέν zzv ἀκού ὕσῃς (ἀκούσω), 5 τ᾽ ἂν
(τλαίη), i 138 τὰς εἰ μέν x? ἀσινέας
ἢ τ᾽ ἂν (v. 1. καί χεν, v. schol. M) tou
A 111. Itaque invenitur in protasi ; εἴ χε C.
in apod. χέ c. opt. in Il. quinquies, in Ὁ
ter, ἄν c. opt. nusquam in IL, ter in Od.
protasi est εἰ ἄν ,C. coni., in apod. ἄν c. 6|
Φ 560 εἰ δ᾽ ἂν ἐάσω, ποσὶν δὲ φεύγω, E
ριος δ᾽ ἂν ἀπονεοίμην, cf. Faesi h.
prot. est ἤν c. coni, in apod. zé C. we i
πῇ χέν τις ὑπεχφύγοι (v. 1. τ- φύγῃ), ἣν M
Mog (v. 1. 22300, h. Merc. 38 ἢν δέ 9i
1. -o:c), τότε κεν (e Herm. coni., codd. τότε
Ilgenius τότε γ᾽ ἄν, Matth. τότ᾽ αὖ, poma (
δ᾽ à») ἀείδοις. f) In protasi est εἰ c. imd
in apodosi z£ c. opt. «) & c. indic. fut
A 993 1 γάρ κεν δειλὸς καλεοίμην, εἰ dij vi
ξομαι, cf. Naeg. h. 1, P 417 τό κεν χέρδιον εἰ
εἰ μεϑήσομεν, schol V Ζηνόδ. 404—425 οὐ
ράφει, Q Uy «£v xal τοῦτο τεὸν ἔπος, εἰ
βϑήσετε, cf. o 435, schol. BM πρέπον σεαυτῷ εἰ-
γηχας" ἢ ἔοιχε σὸν τὸ ἔπος εἶναι" ἢ εἴη ἂν
καὶ τοῦτο τὸ ἔπος τῶν σῶν φλυαρημάτων, per
Ξἐρωνείαν dicitur. In apodosi est ἄν c. opt.
b 469 οὐχ ἂν μυϑήσαιο, εἰ δὴ πτολεμίξω, cf.
Hentze 143 146. Antecedit protasis 42 297 εἰ
Jb δώσει Ζεύς, οὐχ ἂν χελοίμην, cf. o 435.
εἰ c. ind. perf. In apodosi nusquam legitur
:£», sed ἄν. Z 199 εἴ τις ἀϑανάτων εἰλήλου-
Dec, οὐχ ἂν ϑεοῖσιν μαχοίμην, ct. Hentze 146.
ἡ εἰ c. ind. praes. P 488 τῷ (v. 1. τω) χεν
᾿ελποίμην αἱρησέμεν, εἰ σύ γε ἐθέλεις, v. 1.
jpt. ἐϑέλοις, quem receperunt Bekk.?, Faesi,
IK 101 ov χε (v.l. pro μὲ) νικήσει" (ex coni.
pentl, libri νικήσει vel -07), οὐδ᾽ εἰ παγχάλ-
'tog εὔχεται εἶναι, cf. Spitzn. et Lange 59, adn.
]4; IN 57 τῷ χε ἐρωήσαιτε, εἰ x«l Ὀλύμπιος
γείρει (v. 1. εἴ κεν et ἐγείρῃ), cf. Hentze 146;
p Bl τῷ χε IL, καὶ εἰ βούλεται, αἶψα μετα-
τρέψειε. Antecedit protasis: € 333 εἰ λιλαίεαι
υνηϑῆναι, πῶς χ᾽ ἔοι; 42 661 664 665 666 εἰ
iv δὴ μὲ ἐθέλεις τελέσαι, ὧδέ χε ϑείης (v. l.
σεις), ἐννῆμάρ χε γοάοιμεν, τῇ δεχάτῃ δέ
Js ϑάπτοιμεν, δαινῦτο (v. l. δαίνυτό) τε λαός,
νδεχάτῃ δὲ ποιήσαιμεν, cf. Hentze 146; v 316
L ME χτεῖναι μενεαίνετε, καί χε τὸ BovAol-
ἢν, χαί κεν κέρδιον εἴη, v. 1. ἦεν, schol. Vind.
88 yo. εἴη, ὃ καὶ κρεῖττον, cf. 808: Bekk.
X. 811—319 expunxit. In apodosi est ἄν c.
Di. ε 977 οὐδ᾽ dv ἐγὼ πεφιδοίμην, εἰ μὴ 9v-
0C μὲ χελεύει, V. 1. κελεύοι, cf. Herm. II 26
i Lange 156 s. Antecedit protasis: M 69 εἰ
λαπάζει, To. δὲ Vev ἀρήγειν (Did. οὕτως πᾶ-
αἱ, v. l. βούλετ᾽, Eust. 898, 6 ἢ βούλετο viz),
τ' ἂν ἐγώ γ᾽ ἐθέλοιμι, λ 3880 & δὲ λιλαίεαι,
x ἂν ἐγώ γε φϑονέοιμι, 1437 εἰ βάλλεαι, πῶς
" λυτοίμην, K 94 εἰ κελεύετε, πῶς ἂν λαϑοί-
35 δ) εἰ c. ind. praeteriti (aor. aut impf.) in
Jrotasi, in apodosi est opt. c. χέ, cf. Thiersch
333, 4, Krueger II 54, 3, 11. 11, 2. 12, 4, Hartung
05 2578, Baeuml. 294, Aken 8 61. ««) apodosis
in tempore praes., pro lat. coni. impf. « 236
Uv χε ἀχαχοίμην (ν. 1. ov τι), εἰ δάμη, schol. Q
ἂν ἐδαμάσϑη ἤτοι ἀπέϑανεν, οὐχ ἂν ἀκαχοί-
ἢν, ἤτοι ἐλυπούμην. B 81 εἰ ἄλλος ἔνισπεν,
Jeudóc xev φαῖμεν xel νοσφιζοίμεϑα, ubi mis-
ntur duae structurae, cf. Naeg. ἢ. l; satis
Jngulariter paraphr. εἰ εἶπε, ψεῦδος ἂν ἐλογι-
α χαὶ χωριζοίμεϑα, Ariston. ἀϑετοῦνται
τίχοι ὀκτώ (16. 88), cf. schol. 9 222; 49 999
τις ἄλλος ἐκέλευεν (v. l. ἐκέλευσεν), ψ. χεν
πῖμεν χαὶ νοσφιζοίμεϑα. 88) apodosis est
jsita in tempore praeterito, pro lat. coni. plusqu.,
Herm. l68s. E 311 388 χαί νύ xev ἔνϑ᾽
όλοιτο, εἰ μὴ ἄρ᾽ ὀξὺ νόησε (ἐξήγγειλεν),
iston. ze) ὁ χρόνος καὶ τὸ ῥῆμα ἐνήλλαχται,
jui τοῦ ἀπώλετο ἄν. Opt. praes.: P 70 ἔνϑα
[Oft φέροι (v. l. φέρεν), εἰ μὴ ἀγάσσατο,
χέ 115
οὐχ ἂν - οὐδ᾽ εἰ O 21 1444 y 297 ὃ 298 ν.]., cf.
y 118 τίς xsv - οὐδ᾽ εἰ. De hisce omnibus locis
cf. Lange 1633s. de οὐδ᾽ zi Spitzn. ad Y 101,
Krueger II 65, 5, 6. In protasi legitur εἴ περ
(y&o) v 42 49, εἴ περ γάρ χε B 193 O 205 Ν
288 8 946, quibus in locis sequitur χέ c. opt.,
N 288 etiam ἄν c. opt.; αἴ xs est in protasi 4
98 «2 687 A 105 ν 389. In sententiis negativis
est xé tantum 1 386 416 Π7 324 525 NN 287
289 v. l P 398 Y 101 v.l. « 236 8 249 ὃ 228
μι ΤΊ 87 x 590 χ 63, in sententiis affirmativis ἄν
tantum in formula 5-0) v? ἄν M 69 X 20 Ψ
975 « 288 β 62 219 & 138, praeterea Z 329 v. l.
Il 747 Φ 560. Legitur εἰ μή in protasi, in apo-
dosi xé c. opt. E 311 388 P 70, οὐχ (οὐδ᾽) ἂν
c..opt. I 517 s 177 τ 977 x 849. «iw xe c.
opt. in apodosi condic. enuntiationum legitur JV
486 Π 624 P 159 162 o 815 c 385, cf. u 346.
Duplicem habent protasin (ΚΞ 333 1] 747, de 8 250
v.Lange 146s. — Nonnumquam protasis quidem
adest, sed aliter conformata: 4) Nam saepe sunt
enuntiationes relativae loco condicionalium. In
sententia primaria est κέ c. opt., cf. Delbr. 224 s.,
Krueger b4, 14, 2, Lang p.888. ἃ) Og c. opt.
M 998 ὧδέ y ὑποχρίναιτο ϑεοπρύπος, ὃς &i-
δείη, Ν 848 μάλα χε 0o. εἴη, ὃς τότε γηϑή-
σειεν ἰδὼν οὐδ᾽ ἀκάχοιτο ct. ε 79, Ariston.
ἤλλακχται τὸ ῥῆμα, εἴη ἀντὶ τοῦ ἣν, « 298 νε-
μεσσήσαιτό χεν ἀνὴρ ὁρόων, ὅς τις μετέλϑοι,
schol. μέμψαιτο ἄν, v 991 χερδαλέος zx? εἴη,
ὅς σε παρέλϑοι (Eust. 1741, 52. 1742, 18. 19
-ἐλϑῃ), E 402 οὕτω χέν μοι (schol. B ad Ν 824
et sch. HQ ad σ 79 zsv δή uot) ἐυχλείη εἴη,
ὃς σ᾽ ἐπεὶ ἄγαγον, αὖτις δὲ χτείναιμι (δέ per
anacol add. y 188 χαί χ᾽ εἷς ἐρύχοι ἀνήρ, ὅς
τ᾽ ἄλχιμος εἴη, h. Ap. 151 φαίη χε, ὃς τότ᾽
ἕπαντιάσειε, versum restituerunt B. Martin et
Ilg.; codd. DEL οἱ τότ᾽ ἐπαντία σεῖο, ABO ot
δὴ τότ᾽ ete, M o? τότ᾽ ἐπ’ ἀντιᾶσι, x 888 τίς
γάρ χεν ἀνήρ, ὃς ἐναίσιμος εἴη, τλαίη. Rela-
tivo est additum μή 2 489 βουλοίμην κ᾿ ἐπάρου-
ρος ϑητευέμεν ἀνδρὶ παρ᾽ ἀκλήρῳ, o μὴ βίο-
τος πολὺς εἴη, cf. N 943 0c ... οὐδ᾽ ἀχκάχοιτο,
schol. Η τινὲς (κε) πάρουρος, οὐκ εὐ, cf. E. M.
353, 35 et Eust. 1695, 30. sententia primaria
est negativa: 4 539 ἔνϑα κεν οὐχέτι ἀνὴρ ὀνό-
σαιτο, ὃς τις δινεύοι, cf. 9 239; Ariston. πε-
ρισσὸς ὃ κέν, καὶ δῆμα χαὶ χρόνος ἐνήλλαχται,
unde Aristarchum in iis fuisse ceuset Friedl. p.7
qui in ἔτε offendentes legerunt ov χέ τι, paraphr.
οὐκέτι ἐχφαυλίσειεν, Baeuml. p. 294 alii x&v
Ov. de re praeterita positum esse censent, / 125
126 967 968 ot κεν ἀλήιος εἴη ἀνήρ, o τόσσα
γένοιτο, οὐδέ xev ἀκτήμων, N 321 ἀνδρὶ x! ovx
εἴξειε Αἴας, ὃς ϑνητὸς εἴη, w 100 168 οὔ χ᾽
ἄλλη ἀνδρὸς ἀφεσταίη͵ (v. Ἰ. ἀποσταίη), 0c οἱ ἐλ-
90i cf. E 91 μῦϑον, ὃν οὔ κεν ἀνὴρ ἄγοιτο, ὅς
τις ἐπίσταιτο, Nauck coniecit y 319 ὅϑεν ovx
ἔλποιτό zs (pro ys librorum) ϑυμῷ ἐλϑέμεν, ὃν
τινα ἀποσφήλωσιν ἄελλαι, sed non est neces-
saria coniectura, cf. Faesi ad y 931. Antecedit
relat. tantum ó 223 ὃς τὸ χαταβρόξειεν, οὐ xev
βάλοι δάχρυ (v.l. οὐχ ἂν). In sententia pri-
maria est ἄν c. opt.: in sententia affirmativa
tantum Z 3829 σὺ δ᾽ ἂν μαχέσαιο καὶ ἄλλῳ, ὅν
τινά που ἴδοις sic Aristarchus, v. l. εἴ τινα v.
Did.; in negativis: Z 521 οὐχ ἂν τίς τοι ἀνήρ,
ὃς ἐναίσιμος εἴη, ἀτιμήσειε, N 117 οὐδ᾽ ἂν ἐγώ
yr ἀνδρὲ μαχησαίμην, ὕς τις μεϑείη, cf. 9 939
ὡς ἂν σὴν ἀρετὴν βροτὸς οὐ τις OvOLtO, OG
τις ἐπίσταιτο. Antecedit relat, tantum à 293 ὃς
110
. : SMS » :
τὸ χαταβρόξειεν, οὐκ ἂν (v.l. pro ov χεν) βάλοι
δάκρυ. b) In sententia primaria est zé c. opt.,
in enuntiatione relat. χέ c. coni. τ 579 φ τ
ὃς δέ χε ἐντανύσῃ (Eust. -σει) za) διοϊστευσῃ
(v. l.-o£0, τῷ xsv ἅμ᾽ ἑσποίμην (Eust. 1878, 57
τούτῳ ἅμ᾽ ἕποίμην), Lang p. 10: ,würden die
W. χαὶ à. π. fehlen, so wàre &ozt. z£v nur subi.
Stellvertretung e. Fut., insofern Einer gewiss
ῥηΐτ. 2vt.; ob aber Einer auch wirkl. durch alle
12 Axtóhre schiessen wird, ist fraglich; ἢ. Merc.
A88 ὃς δέ κεν ἐρεείνῃ, ui αὔτως χεν ϑρυλ-
λίζοι corr. Ruhnk., plurimi codd. ϑρυαλέζοι, h.
Merc. 549 ὃς δέ χε ἐϑέλῃσι (v. l. -ἡσει) ἐξερε-
εἰνειν, φήμ᾽, ἁλίην ὁδὸν εἶσιν, ἐγὼ δέ χε δε-
χοίμην, Lang p. 10 huc pertinere putat X 191 ἡ)
δά νύ uoi τι πίϑοιο, ὅττι χεν εἴπω, ἠέ κεν
ἀρνήσαιο, SC. ὅττι χεν εἴπω; Y 250 ὁπποῖόν
“χ᾽ εἴπῃσϑα ἔπος, τοῖόν κ᾽ ἐπακούσαις (v. 1. -76),
Hoffm. qu. hom. $ 191, 2 censet part. χέ, cum
postea illata sit, facile eici posse, Bekk.? seri-
psit ὅπποῖον κείπ., expunxit v. 248—850. c) In
enuntiatione relat. est indic. P 629 ἤδη μέν κε,
χαὶ ὃς νήπιός ἔστι, γνοίη, v. l. μέν ys, sed cf.
Spitzn., potuit εἴη pro ἐστί dici, H 456 ἄλλος κέν
(Eust. 691, 18 dj) «c δείσειε νόημα, ὃς σέο ἀφαυ-
ρότερος, sc. ἐστί (άϑετ.ν. Ariston ), 7/212 οὕς τι-
v«c ote, τοῖσίν κεν ἰσωσαίμην. 5)In protasi est
particula ὅτε, cf. Krueger II 54,17,2, Lange 1595.,
Delbr.935,. a)óre c. opt. 4 375 καί zev ἐς ἡ &v«-
σχοίμην, ὅτε τλαίης, v 390 καί κε τριηποσίοισιν
μαχοίμην, ὅτε μοι ἐπαρήγοις, Β6801.Ἡ ὑπονοεῖ-
ται ὃ στίχος, cf. Eust.1744,51; Bekk.? et Duentz.
expungunt v. 391, sed cf. Lange190s.; 8.31 &y-
γελίην ἔχλυεν, ἥν y! ἡμῖν εἴποι, ὕτε πύϑοιτο;
cf. 43, Delbr. 41 ,die kónnte er wohl sagen, an-
genommen, er erführe sie zuerst, μα 114 εἴ πως
ὑπεχπροφύγοιμι, τὴν δέ z? ἀμυναίμην, ὕτε σί-
γοιτο, cf. Lange 117; Θ 94 95 26 ὅτε δὴ (v. l.
χεν v. Nauck) ἐϑέλοιμι (Did. ᾿ἡρίσταρχος ἐϑέ-
Act, quod minus probat Herm. 172), ἐρύσαιμι
σειρὴν μέν χεν ἔπειτα δησαίμην, và δέ zx? αὐτε
μετήορα γένοιτο, Ariston. Ζηνόδ. ἀμφοτέρους
ἠϑέτηκεν (95 s), cf. Lehrs Arist. 168. Legi-
tur ὅτε μή tantum: w 184 χαλεπόν χεν εἴη,
ὅτε μὴ ϑεὸς ϑείη. ln sententia primaria est
«v €. Opt.: & 188 «0G ἄν ἐμοὶ περ κηδοίμην,
ὅτε μὲ (xoi. Sequitur ὁτὲ μη: — 247 οὐχ ἂν
ἱκοίμην οὐδὲ χατευνήσαιμ᾽, ὅτε μὴ αὐτός γε
κελεύοι (v. l. -e1), zt 190 οὐ πὼς ἂν μηχανόῳτο,
ὅτε μὴ ϑείη. De ὅτε μή v. Spitzn. exc. XXVII
pag. LIIT, Herm. opuse. II 36. b) ὅτε (ὁππότε) c.
coni. ὃ 649 τί χὲν ῥέξειε χαὶ ἄλλος, ὁππότ᾽
ἀνὴρ αἰτίζῃ ; schol. PQ τέ ἂν πράξειε αἰτοῦντος
τοιούτου; Ó 94 v. 1. órs δὴ (v. 1. κεν) ἐϑέλωμι
(sic Aristarchus, v. Did.), rectius ἐθέλοιμι (v.
Herm. 172), ἐρύσαιμι. 0) Pro enuntiatis condi-
cionalibus legitur ἀλλά, 4 318 μάλα μέν κεν
ἐθέλοιμι ὡς ἔμεν..., ἀλλ᾽ οὐ πως ἅμα πάντα
ϑεοὶ δόσαν (La Roche cum plerisque libris μέν
τοι, Harl. μέν γε), T 415 νῶι δέ χεν ἅμα πνοιῇ
ϑέοιμεν- ἀλλὰ σοὶ αὐτῷ μόρσιμόν ἐστι δαμῆ-
ναι, ὃ 595 596 zai γάρ κ᾽ εἰς ἐνιαυτὸν ἀνεχοί-
μην ἥμενος, οὐδέ Ζέ μὴ ἕλοι" ἀλλ᾽ ἤδη ἀνιά-
ζουσιν, Bekk.? delet χε, ν 147 αἶψά z' ἐγὼν
ἔρξαιμι, ἀλλὰ ὀπίζομαι, p D6l αἶψά κ᾽ ἐγὼ
ἐνέποιμι, ἀλλὰ ὑποδείδια, h. Ap. 63 ἀσπασίη
ztv (in codd. ABCDL pro μὲν) δεξαίμην" ἀλλὰ
toouío, Baum.: Parisinos interpolatos esse (?)
documento est eorum z£», quo opus non erat;
addito κέν vis est verborum: libenter reciperem,
cf. Frauke h. 1. et Herm. ad v. 59; ἡ 213 zi
χέ
δ᾽ ἔτι xtv zal μᾶλλον καχὰ μυϑησαίμην, ἀλλ
ἐμὲ δορπῆσαι ἐάσατε, p 198 καί vo κε δὴ τὰ
νύσειε (codd. KPS pro ξράνυσθεης ἀλλ᾽ Ὀδ. ἀνέ
γευε, schol ABLV ad B 215 εὐχτιχὸν ἀντὶ
ὁριστικοῦ τοῦ ἐδόχει, ὡς τὸ E 388; W. €
Kayser Phil. XVIII 650 putat Aristarchum δὴ
τανύσειε legisse, sed v. La Roche h. U. 9478
Pro z£ legitur ἄν: o 513 ἄλλως c? ἂν κελοίμη
foyro9" ἀλλὰ col χεῖρον, o 186 ἡ σ᾽ «v £ye
γὲ βουλοίμην λιπέσϑαι" ἀλλὰ τὸν αἰδέομαι
7) Condicio participio expressa est, cf.
p. 12s. Z 410 ἐμοὶ δέ χε χέρδιον εἴη σε
ἀφαμαρτούσῃ χϑόνα δύμεναι, I 157 299 ταῦτ'
χέ οἱ τελέσαιμι (τοι τελέσειε) μεταλήξαντι χό
λοιο, Il 16 τῶν κε μάλ᾽ ἀκαχοίμεϑα τεϑ
των (v. l. ἀκαχήμεϑα), X 281 καί χεν ἐλ
τερὸς πόλεμος γένοιτο σεῖο χαταφϑιμ ;
schol. A. ἐν ἄλλῳ χαί σφιν, Q 418 ϑηοῖό χε
αὐτὸς ἐπελϑών, 42 661 664 665 666 εἰ δὴ ἐϑὲ
Asc, ὧδέ κέ μοι ῥέζων ϑείης (v. l ϑήσεις
χε γοάοιμεν, κε ϑάπτοιμεν, χε ποιήσαιμε!
Hentze 146: der eigentl. condic. Vordersatz |
im partic. ῥέζων, der Condieionalsatz mit
im ind. gibt hier in nahezu causalem Sinne
die für d. folgd. Gedanken nothwendige Vo
setzung; « 390 ze χεν τοῦτ᾽ ἐϑέλοιμι 4
διδόντος ἀρέσϑαι, μ 88 οὐδέ xtv ἀνὴρ
ὀιστεύσας σπέος εἰσαφίκοιτο (v. Ἰ. -ἰκηταῖ, ὃ
σ 918 καί χέν τις φαίη ὁρώμενος. Est ἄν,
opt. y 227 οὐκ ἂν ἐμοί γε ἐλπομένῳ τὰ y
γοιτο. 8) Condicio omissa est, sed facile s!
tur ex antecedentibus, cf. Lange 144 s.
πῶς νῦν͵, et τι πάϑοι; σοί z^ (v. l. v) «i
πέλοιτο, σ 360 ἢ ἄρ κ᾽ ἐϑέλοις, εἴ σ᾽ velo
μην; ἔνϑα z ἐγὼ παρέχοιμι, εἵματα δ᾽ d
φιέσαιμι, π. τε δοίην, cf, « 197 ποῖοί χ᾽ ghi
εἰ ἔλθοι; ἢ κε uv. ἀμύνοιτ᾽ ἢ 00.5 Sequi
ἄν c. opt.: X 336 πῶς z' ἔοι, εἴ τις dp
οὐχ ἂν νεοΐίμην, cf. schol. et Lange ἢ. Ἰ.
cedit optativo cum χέ coniuncto optationis $
ficatio, cf. Lange 41 ss., Lang 13 s., Delbr.
Kropátek p. 15. a) «i ydg vel && γάρ.
Δ 990 «à γὰρ δέκα μοι εἶεν (ϑυμὸς y&
τῷ χε váy) ἠμύσειε, ὃ 346 o 137 αἱ γὰ
λήσειεν: πάντες κ᾽ ὠκύμοροι γενοίατο,
αὶ γὰρ τοῦτο τελευτήσειας ἐέλδωρ" γιά
(pauci libri 7" omittunt), φ 374 αἱ γὰρ εἰ
l.c), τῷ κε πέμψαιμι, Eust. 1912, 50 dz
cf. ψ 23; y 994 εἰ γάρ σ᾽ ὡς ἐϑέλοι (v.
Asi) φιλέειν, .. εἰ €? οὕτως ἐϑέλοι
ziv τις ἐχλελάϑοιτο, A 502 sec, Zenod. (
schol. H Vind, 133) εἰ (v. l. pro οὐ) γὰρ «-
τοιόσδ ἔλϑοιμι, τῷ κε στύξαιμι ef.
P 563 εἰ γὰρ δοίη" τῷ κεν ἐϑέλοιμι, v?
αἰ γὰρ τοῦτο τελέσειε" γνοίης χ᾽, χ᾽ alii
tunt, « 966 εἰ γὰρ σταίη" τοῖος ἐὼν.
σειεν" πάντες κ᾽ ὠκύμοροι γενοίατο, O
e
tien
τῷ χε τάχ᾽ ἀντήσειε,.
ct» ἄν, cf. Lange p. 47 adn, X 42
vorto- τύχα κέν ἕ ἔδοιεν" ἡ χε ἄχος
l ἔλϑῃν), cf. t 569; Aristarchus ἔδοιεν, QU
sequuntur Spitzn., Herm. (op. II 24), Bek
Roche, cum τάχα zsv ommibus fere loeis €
opt. iungatur (cf. eund. h. 1), alii; v. l. Edo
et ἔδοιντο, cf. schol. B; ἡ 332 333 αὖἶϑε TE
τήσειεν" τοῦ μέν «tv ἄσβεστον χλέος εἴη, ὃ
ἐ χε ἱχοίμην. In eiusmodi enuntiationibus nus-
Auam legitur ἄν. c) εἰς 2 502 & ἐϑέλοιμι, τῷ
τε στύξαιμι, minus recte schol. BHQ ἐὰν ἠλ-
3ov, διὰ τοῦτό τινι στυγητὸν ποιήσαιμι, σ 315
τὶ δ᾽ αὖ βύες εἶεν͵ τῷ κέ μ᾽ (v. 1. 2 ἔμ) ἔδοις,
7 879 εἰ δ᾽ ev ὁρμήσειε, τῷ χέ wu ἔδοις, οὐδ᾽
iv ἀγορεύοις, minus recte Eust. 1851, 39 ὑποϑε-
τἱχῶς ἀναγνωστέον χαὶ οὐκ εὐχτιχῶς. 0 51
i μὲν φρονέουσα χκαϑίέζοις (schol. A ἐν ταῖς
"ἐχαιοτέραις ϑεοῖσι"), τῷ χε αἶψα μεταστρέ-
Ἰνείξ, y 224 εἴ σ᾽ οὕτως ἐϑέλοι (v. 1. ἐϑέλει)
ἱριλέειν, τῷ “ἕν τις ἐχλελάϑοιτο, i 458 459 εἰ
nm ὁμοφρονέοις, τῷ χε (v. 1. καὶ) ῥαίοιτο, EC
LH ἐμὸν «jo λωφήσειε, H 28 v 381 εἴ uot
l δὴ) τι πίϑοιο, tÓ κεν πολὺ χέρδιον εἴη,
ican. ἐπὲ τὸ εἴη ἦτοι στικτέον ἢ ὑποστιχτέον,
iedl. p. 190 addit: ,Scilicet ὑπ. si pro relat.
jumitur pron. τό, διαστολῇ post πέϑοιο posita;
τιχτέον͵ si pro demonstrativo: tum autem post
[ϑοιο ὑποστιχτέον", paraphr. ἐὰν ἀκούσῃς,
ὅτε ἂν ὠφελιμώτατον γένοιτο, cf. Lange 53;
? 108 εἰ πυϑοίμην, ἄμφω x ἐπιμνησαίμεϑα,
30, Lange 53 s. etiam λ 358 360 £l μὲ vo yore
νειν, πομπὴν δ᾽ (v. 1. pro T) ὀτρύνοιτε zal
ὥρα διδοῖτε, καί χε τὸ , βουλοίμην, χαί χεν
ἕρδιον εἴη" zai χ᾽ αἰδοιότερος εἴην, ct. Τ' 41
1816. Pro χέ legitur ἄν: σ 880 εἰ δ᾽ αὖ ὁρ-
(Gris, τῷ χέ μ᾽ “ἴδοις, οὐδ᾽ ἂν ἀγορεύοις (v.
-£ic), h. Ven. 243 εἰ ζώοις, οὐχ ἂν ἔπειτά
? ἀμφικαλύπτοι, o 317 sb μοι δοῖεν. αἶψά
y εὖ δρώοιμι, cf. Lange 82s. d) Deest par-
cula optationis, cf. Lange 72—77. N 57 oq ov
m ποιήσειεν, τῷ κε ἐρωήσαιτε, 9 467 o
l οὕτω "Ζεὺς ϑείη" τῷ χεν εὐχετοῴμην, A Ξ 108
δ᾽ εἴη, ὃς ἐνίσποι" ἐμοὶ δέ χεν ἀσμένῳ
ἢ, ξ 196 εἴη νῶιν ,ἔδωδή, ἄλλοι δ᾽ ἕποιεν"
γιδίως κεν ἔπειτα οὔ τι διαπρήξαιμι, cf. Lange
», aliter Aken ὃ 211; & 504 ὡς vvv ἡβώοιμι
: τέ μοι ἔμπεδος εἴη" δοίη κέν τις, schol. Η
ὃ ᾿Αϑηνοκλῆ ῆς προηϑέτει (503—6). ἀφανί- κα
UgL γὰρ τὸ χωρίον τοῦ αἰνίγματος διαῤῥή-
T αἰτοῦντος, cf. Eust. 1769, 10; Bekk.? ex-
xit; ; « 266 τοῖος ἐὼν ὁμιλησειεν" πάντες 22
topo γενοίατο, h. Ap. 65 δεξαίμην" ὧδε δέ
γενοίμην Steph. coni, libri γ᾽ ἐροίμην, h.
270 μή vic τοῦτο πύϑοιτο" καί xtv δὴ
α γένοιτο. Pro χέ est ἄν “ὁ 918 ἔχοιμι"
! d» τιτὰ ἔργα γένοιτο, schol. A ᾿4πολλό-
ρος χαὶ Καλλίστρατος Tut, ὥστε τρία £i-
4 ἐπίῤῥημα τὸ τότε xal σύνδεσμον τὸν ἂν
ὄνομα τὸ τιτά, ὃ δὲ ᾿Ασχαλ ὠνίτης ἄντιτα
ραλαμβάνει. οὕτω καὶ οἱ πλείους. μελλή-
δὲ λείπειν τὸ ἂν ἐν τῇ συντάξει, ἐπιζη-
ὕντος τοῦ γένοιτο εὐχτικοῦ τὸ τοιοῦτο.
nt ἂν τιτὰ Bekk. 1 et 2, Baeuml., Dind.,
l., Koechly, cf. Krueger Il 54, 3, 9, Hentze
Praecedunt optativo €. χέ: e) formulae
andi cum ὡς coniunctae. .Y 987 ὡς κομί-
0. χαί xtv ἐλαφρότερος πόλεμος γένοιτο
0 καταφϑιμένοιο, schol. A ἐν. ἄλλῳ καί σφιν,
044 ὡς ἔλϑοι κεῖνος" τῷ χέ τοι διασκεδά:
$6", φ 202 ὡς ἔλθοι" γνοίης χ᾽ (pauci libri
omittunt) cf. Lange 74, adn. 89. f) quaestio-
? praecedunt, quibus optatio continetur. 4 94
197 ἡ ῥά νύ μοί τι πίϑοιο, 4. υἱὲ δαΐφρον;
της zEV . ., πᾶσι δέ ζε(») Τρ. χάριν ἄροιο. τοῦ
iy δὴ φέροιο, Nic. δαΐφρον: τελεία ἐνταῦϑα
ar i εἰς τὸ ἰόν, cf. Friedl.; Doederl.: versibus 94—6
"inximus post βασιλῆι interrogationem, quae
loco esset sequenti φέροιο', sed cf.
Ze 75. Praecedit ἄν (οὐχ ἄν) c. opt. Καὶ 212
χέ TU
οὐχ ἂν δή τις ἀνὴρ πεπίϑοιτο ἐλϑεῖν, εἰ ἕλοι
ἢ πύϑοιτο; ταῦτά τε (ν. 1. pro XE) πύϑοιτο,
καὶ ἔλϑοι ᾿ἀσχηϑής" μέγα κέν οἱ κλέος εἴη,
Nic. ἤτοι διασταλτέον ἐπὶ τὸ ἐλϑεῖν, ἵνα στί-
ζωμεν ἐπὶ τὸ ᾿Αχαιούς καὶ ἀπ᾿ ἄλλης ἀρχῆς
εὐχτιχῶς τε Aeyóusva τὰ ξξῆς ταῦτά τε π.
πύϑ. ἢ στικτέον ἐπὶ τὸ ἐλϑεῖν καὶ ἀπὸ ἄλλης
ἀρχῆς" εἴ τινα ἕλοι, Vp? ὑποστίζωμεν. ἐπὶ τὸ
ἐσχ. [xal σφίσιν] χαὶ "Ay. καὶ πύϑ. χαὶ ἀσκη-
oc, TOU λόγου τοιούτου γενομένου" εἰ ἕλοι
καὶ γνοίη τί βουλεύονται, “αὶ ταῦτα πυϑόμε-
γος ὑποστρέψειε, μεγάλην 6 ἂν ἔχοι δόξαν. Doe-
derl. ,εἴ τινὰ usque ad ἀσκηϑής protasis est
apodoseos μέγα z. z. εἴη, interrupta per paren-
thesin ταῦτά κε π.', sed cf. Lange 76; A 211
ταῦτά χε πύϑοιτο, rectius videtur scribere v. l.
ταῦτά τε, quam Ven. in textu habet οἱ Nicano-
rem scripsisse veri simile est, cf. Friedl. h. 1., τε
receperunt Spitzn., Duentz. , Am., defendit Lange
τὸ; [58 οὐκ ἂν δὴ μείνειας; γνοίης Xi . 1. 97),
χ 134 οὐχ ἂν δή tic ἀναβαίη; τῷ χε τάχ᾽ ὕστατα
τοξάσσαιτο ΠΕΡ 715: Praecedit uaestio c. opt.
c. κέ coniuncta: σ 360 ἢ ἄρ Ed ΤΠ ας ἔνϑα
z ἐγὼ παρέχοιμι, εἵματα δ᾽ ἀμφιέσαιμι, π. δὲ
δοίην. Praecedit ὄφελες: DA et? ὄφελες
ἀπολέσϑαι, καί κε τὸ βουλοίμην, cf. 4 858 v
316, schol. 'BL ἐβουλόμην ἂν τοῦτο, β 188 σὺ
καταφϑίσϑαι ὦφελες. οὐκ ἂν ἀγόρευες. οὐδέ
χε ἀνιείης, cf. scholl. et Hentze 141. Itaque post
formulas optandi τῷ ze legitur saepissime: post
αἱ (cl) γάρ B 378 4 290 P 563 y 994 o 537
0.164 τ 810 q 374, αἴϑε (εἰϑε) H 158 Π 793,
εἰ Ὁ 51 y 224 .458 λ 502 o 375 919, deest
part. optationis; V 57 (τοιήσειεν) 9 467 o
181; oc o 244; οὐκ &v- τῷ χε χ 184. g) Prae-
cedit imperativus, sequitur opt. cum χέ con-
iunctus, ubi quis quae vel futura esse sumit vel
fieri iubet enuntiat. «) κέ est copulatum c. prima
pers. ἢ 44 δός μοι τὰ σὰ τεύχεα. δεῖα δέ
z ἀχμῆτες ὠσαιμεν, cf. 44 802. Im locis qui
sequuntur alter iubetur sua officia. praestare,
alter qui alloquitur, opt. c. ἄν declarat quae
ipse sit facturus (cf. Delbr. 203): μ᾿ 887 σὺ φάεινε
τῶν δέ “κ᾿ ἐγὼ »ῆα χεάσαιμι (pauci libr δέ S£)
q 113 μὴ παρέλχετε. xal δέ xtv αὐτὸς ἐγὼ
πειρησαίμην (v. 1. τ-σομαι), v 326 μὴ, τὸν ξεῖνον
στυφελίζετε. Τηλεμάχῳ δέ χε ἐγὼ φαίην, x
262 ἀκοντίσατε (252), ἤδη μέν χεν ἐγὼν εἴποιμι
καὶ ἄμμι, Delbr. 203: ,die Worte des Od. setzen
gewisserm, emphatisch die Rede des Ag. fort,
der 248 seinerseits die Freier aufgefordert hatte*.
8) 2 2. pers. sequitur: 1 303 304 αλλους. ἐλέαιρε"
7 γάρ «s χῦδος ἄροιο. νῦν γάρ χ᾽ ἽἝχτορ᾽
ἕλοις cf. 4 95; 44 802 τεύχεα δότω. ῥεῖα δέ
z! ὠσαισϑε (v. LE ,ὠσεσϑεὶ, cf. Π 44; Ariston.
ἀϑετοῦνται ἀμφότεροι (802 s.) χαὶ ἀστερίσκοι
παράχεινται. γ) 3. pers., M 344 ἔρχεο, χάλεσ-
σον" ὃ γάρ κ᾽ ἄριστον εἴη, οἵ M 357; ὃ i
εὔχε᾽ ᾿Αϑηναίῃ" ἢ γάρ κεν σαώσαι (v.
σαώσῃ, σαώσει, Y. supra), cf. schol. P, z «m
q 161 uvác9o: ἢ δέ κ᾽ (v. l δ᾽ ἂν), ἔπειτα
γήμαιϑ᾽. In sententia negativa opt. c. χέ le-
gitur tantum ξ 155 εὐαγγέλιον ἔστω" πρὶν δὲ
χε οὔ τι δεχοίμην, cf. schol. BQ. Legitur in
sent. affirm. ἄν C. opt. tantum JV 74l ade
ἀρίστους" ἔνϑεν δ᾽ ἂν. ἐπιφρασσαίμεϑα͵ et π
391 q161 ν.]. μνάσϑω:" ἣ δ᾽ ἂν (pro δέ z) ἔπειτα
γήμαιϑ’, in sent. negat. Ó 21 ἐξάπτεσϑε" ἀλλ᾽
ovx ἂν ἐρύσαιτ᾽. Pro imper. orationis rectae
legit infin. qui pendet ex aliquo alio verbo
29 66 ϑωρῆξαί ἕ χέλευνε (σ᾽ ἐχέλευσε)"
118 χέ
νῦν γάρ xsv ἕλοι (ἕλοις), cf. etiam Friedl. Ari- gx τοῦ δ᾽ ἂν τεύχοιμι, schol. ἡ διπλῆ σὺ
ston. 17; Ζηνόδ. συντέτμηκεν wv. 60— 70, cf. ἀστερίσχῳ, schol. V Ζηνόδ. (vv. θ4 --- 77) oid
Ariston., M 357 ἠνώγει κεῖσ' ἴμεν" ὁ γάρ͵ x" ὅλως ἐγράφεν, Bekk. vv. 56—77 expunxit, X 108
ἄριστον εἴη, K 97 ὀτρυνέω ἀνστήμεναι, αἱ χ᾽ ὡς ἐρέουσιν" ἐμοὶ δὲ τότ' ἂν χέρδιον zn t
ἐθέλῃσιν ἐπιτεῖλαι" xtivo y&Q ἀξ πυϑοίατο [285] v. l. ὡς ἐρέουσιν, ἐμοὶ δ᾽ ἂν (pro δὲ x
(v. 1.πεϑ.), cf. Wolfii Prolegg. XXXIV; z 153 ὀνείδεα γένοιτο, φ 329 ὡς doéovo, ἡμῖν δ᾽ α
εἰπεῖν ταμίην ὀτρυνέμεν" κείνη ydo χεν ἀπαγ- ἐλ. γένοιτο. B) in sententiis negativis. 4 801
γείλειε, schol. H γοϑεύονται vv.152s. h)praecedit οὐ μαχήσομαι" τῶν δ᾽ ἄλλων, ..- τῶν οὐχ is
toniunctivus cohortativus. Καὶ 345 ἐῶμεν τι φέροις, Ξ 344 νέφος ἀμφικαλύψω" οὐδ᾽ d
παρεξελϑεῖν" ἔπειτα δέ x? αὐτὸν ἕλοιμεν, cf. διαδράκοι ἠέλιος. E) Praecedit coniunetiyus
Lang p. 16 adn. et p. 29, Ξ 79 δρμίσσομεν" qui habet sensum futuri: Z 456 451 ὅτε,
ἔπειτα δέ κεν ἐρυσαίμεϑα, x 969 φεύγωμεν. tic ἄγηται" καί κεν ὑφαίνοις, καί κεν φορέ
ἔτι γάρ κεν ἀλύξαιμεν, x 305 γνώομεν" καὶ pauci hbri ὑφαίνῃς et φορέῃς, Η 4l ἣν π
χέ vto ὅμώων πειρηϑεῖμεν, schol. Vind. 133 χαλέσσεται, οἱ δέ x? ἀγασσάμενοι ἐπόρσειε
πειρηϑῶμεν" πειρηϑείημεν, V διάπειραν λη- « 380 B 145 αἵ κε Ζεὺς δῷσι" . .. ΨῆΠΟΙ c
weus9«, schol. HMQ Vind. 56 133 τὸ τέο (ΗΜ κεν ἔπειτα ὄλοισϑε, B 394 885 τίς oid εἰ à
Vind. 133 zs) ἀόριστον. διὸ καὶ ἐπὶ τοῦ κέ ληται; οὕτω κεν ὀφέλλειεν πόνον" χτήματα
ὃ τόνος. ὃ δὲ ᾿Ασχαλωνίτης ἐτεοδμώων. τινὲς ziv δασαίμεϑα, οἰκία δὲ δοῖμεν, schol. οὕτως «
δὲ οὕτως, Orso ὁμώων, cf. Hes., χ 78 ἐπὲ δ᾽ ηὐξησε" ἢ ἐν εἰρωνείᾳ, οὕτως μείζονα παρ
αὐτῷ ἔχωμεν, EU κέ μιν ἀπώσομεν, ἔλϑωμεν κακά, h. Cer. 141 143 144, ἵνα ἐργάζωμαι. κα
δέ, βοὴ δὲ γένηται (v. l. γένοιτο)" τῷ χε ὕστατα κεν τιϑηνοίμην καὶ τηθήσαιμι xai κε Gti
τοξάσσαιτο, cf. y 184 et Lang p. 16. i) prae- ocu χαί x ἔργα διδασκήσαιμε (Herm. fa
cedit futurum, cf. Delbr.202ss.; sequitur «) part. potuisset zé omittere^). ]) Praecedit κέ
χέ cum prima pers. opt. consociata, y 365 spe" sequitur fut. 42 664 665 666 ἐννημάρ χε γοάδ
Ἶνϑα χε λεξαίμην ibi ut sumo, cubabo, Nitzsch: μὲν, 77 δεκάτῃ δέ κε ϑάπτοιμεν͵ δαινῦτό (v.
.der Opt. mit ἄν steht gewisserm. statt des Fut. δαίνυτό) τε λαός, ἑνδεκάτῃ δὲ κε ποιήσαιμεϊ
bei Vorsátzen, die nicht sofort ausführb. sind, τῇ δὲ δυωδεκάτῃ πολεμίξομεν. 4 118 χὰ
deren Ausführung erst noch etwas vorausgehn zt» λίποιμεν" σέο δ᾽ ὀστέα πύσει, Z 410
muss; τ 598 λέξομαι. ἔνϑα χε λεξαίμην (v.l. δέ κε κέρδιον εἴη" οὐ γὰρ ἔσται ϑαλπ
2v9 αὖ), o 818 315 πλάγξομαι (v. . πλάζομαι). T'255 τῷ δέ κε νικήσαντι ἕποιτο" οἱ δ᾽
xal χ" εἴποιμι, καί κε μιγείην (v. l. κεν), o 449 γαίοιμεν. τοὶ δὲ νέονται, οἵ. Naegelsb.
452 οἴσω χρυσόν" καὶ δέ κεν δοίην" τόν κεν HK 212 μέγα κέν οἱ κλέος εἴη, καί οἱ &G
(pauci libri τὸν δέ zsv vel τὸν δέ 2) üyouu, 0 cf. etiam Ζ 456 407. Sequitur fut. c. χέ,
à ὑμῖν ἄλφοι, Duentz. censet zs» non pertinere iunctum 9 546 τῷ χε ϑάνατος γένοιτο, oic
ad ἄλφοι: der Opt. steht von der blossen Mógl., χέ τις ἀλύξει (v. l. ἀλύξοι). Praecedit ἄν: d 9
sed cf. Hartung 272, Krueger II 69, 8, 4; 0506 o 188 4 LP εἰρωτᾷς, οὐκ ἂν ἄλλα παρὲξ
χάτειμι. ἡῦϑεν δέ κεν παραϑείμην, 1157 δώσω. ποιμι, οὐδ᾽ ἀπατήσω, cf. Hentze 144; sequiti
ταῦτά κέ οἱ τελέσαιμι cf. 999; 9 370 οὐδέν σε fut. c. a£ (potest vero esse coni. aor.) ὃ 78 . d !
ῥέξω xax, καὶ δέ xtv ἄλλον ἀπαλεξήσαιμι, οὐκ ἂν τις ἐρίζοι" ἀνδρῶν δ᾽ ἢ κέν τίς qu
v. l ἠδέ χεν, Eust. 1804. 65 ἀλλὰ καί, μι 947 ἐρίσσεται, ἠὲ καὶ οὐχί. Neque minus opt δὰ
αἶψά κεν τεΐξομεν, ἐν δέ κε ϑεῖμεν (v. l ἔνϑα χέ copulatus his locis accedit ad signi
χαϑεῖμεν), 4 171 118 ἀλλά μοι ἄχος ἔσσεται" futuri: Φ 412 οὕτω κεν ἐξαποτίνοις, D
χαί χεν (Bekk. Anecd. 1155 ἡ x&v) ἱχοίμην" jm Sinne. drohenden Vorherverkündigung'
zcÀ δέ κεν λίποιμεν, οἵ, Β 160 176; h. Merc. αἶψά κε καὶ σὺ παρατεκχτήναιο, εἴ τις
549 ἁλίην ὁδὸν εἶσιν, ἐγὼ δέ κε δεχοίμην. 1. αἶψά ts) Delbr. im Sinn e. auf die
Sequitur 8) 2. persona. B 176 φεύξεσϑ᾽, κὰδ bezügl Vermuthung: du wirst dann gew
δέ κεν λίποιτε, 1 303 304 vícovo' ἦ γάρ κέ schnell etwas erfinden', Faesi censet
σφι κῦδος ἄροιο. νῦν γάρ χ᾽ ἕλοις cf. 4 95; enuntiationis condicionalis esse, sed v.
potest etiam referri ad praecedentem imper. d£. 391 5. Vaticinia continentur locis o 546
«o8, v. supra. Sequitur y)tertia persona. 4905 χε z«l ϑάνατος γένοιτο, οὐδέ χέ τις d
v.l ἔχ τοι ἐρέω" ἧς ὑπεροπλίῃσι τάχ᾽ ἄν ποτε (v. 1. ἀλύξει et ἀλύξαι v. supra), τ 508 Y.
ϑυμὸν ὀλέσσαι, opt. recepit La Roche, plurimi μνηστῆρσι φαίνετ' ὄλεϑρος, οὐδέ κέ τις ἀλὺ
coni; B 160 φεύξονται, κὰδ δέ κεν λίποιεν, (pro ἀλύξει), N 815 ἦ χε φϑαίη πόλις
cf. Lang 16 s., Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι τρεῖς ε 84 muet zx" εἰκοστῷ Σχερίην ὕχοιτο, v. Ἰ..
(160—162), καὶ ἀστερίσκοι παράχεινται, Z 410 Did. χωρὶς τοῦ χε αἱ χοινότεραι" “χ᾽ (6
χήρη ἔσομαι" τάχα γάρ σε καταχτανέουσιν: Bekk.?et Nauck cum Eust. 1521, 17 ut dig
ἐμοὶ δέ κε κέρδιον εἴη, I 299 δώσει. ταῦτά χέ restituerent; opt. c. «£v legitur, quia tempus q
τοι τελέσειε, I' 255 μαχήσονται. τῷ δέ κε νι- advenit Scheriam subiectum est Neptuni vol
χήσαντι ἕποιτο" οἱ δ᾽ ἄλλοι ναίοιμεν, I 61 v. l. tati et periculis instantibus; Duentz.: ,Opt. mit.
διίξομαι" οὐδέ xí tic μοι ἀτιμήσει', opt. pro von der durch d. Willen des Schick in 2
fut., quod est in codd., receperunt Heyne, Bekk.?, kunft erfolgenden Handlung. Opt. cum ὧν €
Duentz., fut. fidentius loquenti imprimis convenit, iunctus habet quandam significationem [δῖ
cf. Spitzn. h. L, I 416 ἐπὶ δηρόν μοι αἰὼν ἔσ- ἃ) prima persona. α) in sententiis affirmat
σεται, οὐδέ χε κιχείη (v. 1. κιχείῃ cf. Spitzn.), 1417 zai δ᾽ ἂν τοῖς ἄλλοισιν παρᾶμὺυν
Ariston. ἀϑετεῖται, Did. οὐδὲ παρὰ Ζηνοδ. ἐφέ- μην, cf. O 45 ἐγὼ παραμυϑησαίΐμην omisso
ρετο, G 286 ὡς ἐρέουσιν, ἐμοὶ δέ x' ὀνείδεα T 205 ἡ € ἂν ἐγώ γε ἀνώγοιμι, οἵ. d B6
ἔνοιτο (v. 1. δ᾽ ἂν), schol. ἀϑετοῦνται στίχοι μέν xsv φεύγω, αἱρήσει με. E EG
1δ' (275—858). Sensum habet futuri c 100 ϑυμός ἑσπέριος δ᾽ ἂν (v. l. de) ἀπονεοίμην., f)
μοι ἐέλδεται. παιδὲ δέ κεν εἰποιμι, schol. Η sententiis negativis. Y 496 οὐδ᾽ ἄν ἔτι,
συμβουλεύσαιμι ἄν. Praecedit fut, sequitur ἂν πτώσσοιμεν, v. 1. ἄρ᾽, Did. ᾿ἀρίσταρχος διὰ
c. opt. «)in sententiis affürmativis. O 69 χτερεῖ. ἄν, cf. Krueger Il 54, 3, 9; Spitzn. defen
χέ
jv. Φ 358 οὐδ᾽ ἂν ἐγὼ μαχοίμην. Ὁ) 81-
lera persona. Tantum in sententiis negativis.
Imperativi instar sunt talia. ,Ξ 196 τῷ oix àv
ἠτιμήσαιτε (v. l. ἀτιμήσητε), non dubitat, quin
Graeci maiorum memores ipsi honorem habituri
unt, cf. 4 301; v 135 ovx ἄν μιν ἀναίτιον αἰ-
τιόῳο, Hentze 143 ,die im Opt. mit ἄν ausgedr.
rwartung kommt e. Abmahnung gleich', B 250
j oix ἂν βασιλῆας ἀνὰ στόμ’ ἔχων ἀγορεύοις,
l προφέροις νόστον τε φυλάσσοις, non verba
acies ij. e. noli verba facere, recte Hentze 148:
larum wirst du doch wohl nicht, cf. etiam Mer-
Ὁ] 266 279, Aken ὃ 60, Baeuml. 993. Aliter
chol BL διὰ τοῦτο εἰ μὴ τοιοῦτος εἴης, οὐκ
ν.-. δημηγοροίης, cf. Naegelsb. et Delbr. 211,
395 τῷ ovx ἂν ϑάνατον προφύγοισϑα (v. 1.
j09«). c) tertia persona. Tantum in senten-
is negativis. I 375 ἤλιτεν" οὐδ᾽ ἂν ἔτ᾽ αὖτις
᾿ξαπάφοιτ', T 209 πρὲν δ᾽ οὐ πως ἂν ἐμοί γε
pm. Quae indicantur opt. c. xé coniuncto pen-
ent ex alia re quam futuram esse aut verl si-
ile est aut speramus aut quam tempore futuro
eri posse putamus, cf. Delbr. 207 ss.
"»w, γελοῖον δὲ δισταχτιχῶς λέγειν τὸν μάν-
|», ὃ 637 τῶν χέν τιν᾽ ἐλασσάμενος δαμασαί-
|j», Herm. Vig. 901: ,nos: davon móchte ich
|nes einfahren'; c 28 ἂν χαχὰ μητισαίμην
πτων, χαμαὶ δέ χε ὀδόντας ἐξελάσαιμι, v. l.
| &, Did. σχεδὸν πᾶσαι y. δέ χε, y 300 zai
Iv T5. τάδε γ᾽ εἴποι (Eust. 1929, 30 εἴπῃ):
Jerat Phemius T'elemachum pro se verba factu-
Im esse, cf. Delbr. 208. P 105 εἰ ἐρυσαίμεϑα"
XO, δὲ χὲ φέρτατον εἴη, schol. ὡς ἐν κακοῖς
τ᾽ &v εἴη φέρτατον τὸ ῥύσασϑαι τὸν νεκρὸν
ἡ Ἡχιλλεῖ. Opt. iungitur cum part. ἄν: τ 348
μὴ γρηῦς ἔστι" τῇδε 0? dv οὐ φϑονέοιμι
ασϑαι (v. I. ovx αν), ponit Ulixes talem anum
Jesse, σ 22 μή σε φύρσω᾽ ἡσυχίη δ᾽ ἂν ἐμοὶ
ἡ μᾶλλον εἴη, ὦ 485 λώβη ἐστί, εἰ μὴ τισόμεϑ᾽.
* ἂν ἐμοί γε ἡδὺ γένοιτο, ἀλλὰ μετείην,
27 0v ἂν χαχὰ μητισαίμην, Merkel 968 jch
188 ihn mur strafen'; Ameis 0» pron. relat.
se putat. Res futura ne fiat impeditur alia re;
"br. ,die Kraft der fut. Aussage ist dad. ge-
- chen, dass das Eintreten durch e. and. Ereign.
| € and. Gedanken sehindert wird. 1) 410
fos δ' ἐγὼν οὐκ εἶμι, νεμεσσητὸν δέ κεν
3 42 463 οὐδ᾽ "Ay. óq9oAuo)c εἰσειμι" νε-
σσητον δέ xtv εἴη, cf. E 336 οὐχ ἂν νεοί-
ἦν, νεμεσσητὸν δέ χεν εἴη, y 489 ἐνείχω,
Ὁ οὕτω ξσταϑι" νεμεσσητὸν δέ χεν εἴη, t
,0Ux ὀΐομαι ὄνειρον ἐλϑέμεν- ἡ (v. 1. εἴ)
ἀσπαστὸν γένοιτο, cf. X 48. Optativi c. ἄν
»uneti nullum exstat exemplum. Delbr. 211
δ᾿ pertinere putat B 950. Ceteris locis opt.
τ explicatur finzere nos aliquid tempore fu-
fieri aut fieri posse, .fingirte Situation u.
3se Móglichkeit', cf. Delbr. 211 ss. Huc per-
^t etiam ea affirmatio quae optativo c. χέ
lertur cum modestia quadam. a) prima per-
ἃ, «)in sententiis affirmativis. ξ 406 πρό-
ὺν xtv δὴ (v. 1, δή xtv) ἔπειτα λιτοίμην,
!tasis Supplenda est ex v. 405 χτείναιμι q.
πὸ ϑυμὸν ἑλοίμην, h. Ven. 153 βουλοίμην
f ἕπειτα δῦναι, etiamsi Apollo tela sua mit-
| Franke maluit καὶ ἔπειτα, σ 299 v. 1. οἶδα
λά τε χαὶ τὰ χέρεια" μέγας δέ χε νήπιος
(pro πάρος δ᾽ ἔτι v. ἦα), schol. HQ. μέγας
1
119
» , » » MJ - ἧς ἃ, ^
ἀνόητος εἴην, εἰ μὴ νοῶ ἐσϑλὰ xtA, Schol. H
ἠϑέτει χαὶ ᾿Αρίσταρχος, « 390 x«t χεν τοῦτ᾽
ἐϑέλοιμι Διός γε διδόντος ἀρέσθαι cf. scholl.,
E 944 ἄλλον xtv χατευνήσαιμι, οἵ, v. 947 5..
Y 367 x«i χεν ἐγὼν ἐπέεσσι μαχοίμην, T 415
voi «zv ἅμα πνοιῇ ϑέοιμεν, cf. v. 411 5., $2 437
col δ᾽ ἂν ἐγὼ πομπὸς x«i χε Ἄργος ἱκοίμην, X
953 ἕλοιμί χεν ἢ κεν ἁλοίην te, ut sumo, interfi-
ciam, cf. Delbr. 200. Afürmatio cum modestia
profertur JV 238 vg. χαί x? ἀγαϑοῖσιν ἐπισταί-
μεσϑα μάχεσϑαι, schol BL ἐπιστάμεϑα, cf.
sch. A et Spitzn. ἢ. L5 paraphr. óvve£us9? ἄν,
T 218 χρείσσων εἰς, ἐγὼ δέ κε σεῖὸ ys προ-
βαλοίμην, pro γε v. 1. «ev vel xe quam recepit
La Roche ed. min.; Spitzn. ,Part. xé iteratur ἃ
multis, et ea singulari loquentis modestiae pos-
sit convenire, ἢ. Cer. 141 143 144 καί xtv
καλὰ τιϑηνοίμην καὶ τηρήσαιμι χαί κε στορέ-
σαιμι καί x? ἔργα (Herm. facile potuisset χέ
omittere διδασχήσαιμι sec. Vossii coni, in
cod. δεαϑήσαιμι, de ceterorum coni. vide Bue-
cheler h.l. 8) in sententiis negativis. h. Merc.
364 οὐχ ἴδον, οὐδέ κε μηνύσαιμ᾽, οὐδ᾽ ἂν ἀροί-
μην, cf. 964. b) altera persona. e) in senten-
tiis affirmativis. h. Cer. 395 ὡς μὲν ydo
χεν ἐοῦσα (scribit Buech. pro χε νέουσα et ad-
dit: praestat sane χε μένουσα) deinde est la-
cuna (Herm. verbum optativi modi excidisse cre-
dit, plurimi supplent μένοις), tum ze vectt&otc
e Vossii coni. pro cod. ve:et&e«c, ὃ 599 v. 1.
σὺ δέ χε χρόνον ἐρύχοις (pro ue o. ἐρύχεις),
Aristarchus scripsit σὺ δέ κε cf. schol. H; veri
simile videtur Nitzschio h. 1. Aristarchum ἐρύ-
κοις Scripsisse (cod. Η opt. suprascripto sz),
protasis supplenda est ex v. 598 ἀλλ᾽ ἀνιάζουσιν,
y 117 πρίν «tv ἀνιηϑεὶς ἵχοιο, schol. HMQ
οὐδ᾽ εἰ... ἐρωτῴης, ἀνιαϑείης ἂν καὶ ἀπέλ-
ϑοις, ἀλλὰ παραμένοις (sed cf. Lange 171, adn.
947) ἐμοὶ δ᾽ o) δοχεῖ τοιαύτη εἶναι ἡ ἀπό-
δοσις, ἀλλ᾽ οὕτως ἔχει ὁ λόγος" τίς ἂν διηγή-
σαιτο; οὐδ᾽ εἰ ἐξερέοις, δύναιτό τις μυϑ',
εἶτα ἀπὸ ἄλλης ἀρχῆς, «πρὲν. . . ἵχοιο', κατα-
λιπὼν τὴν διήγησιν διὰ τὸ μῆκος, schol M
πρίν κεν ἀνιηϑεὶς" πρὶν ἀκούσαις. Referendum
πρίν videtur ad οὐχ ἄν τις πάντα μυϑήσαιτο
quae insunt verba in quaestione v. 114, cf. Lange
l.1, 1 87 νέος ἐσσί, ἐμὸς δέ κε καὶ πάις εἴης,
Q 418 ϑηοῖό xsv αὐτὸς ἐπελϑών, ὃ DAT ἢ κεν
χτεῖνεν: σὺ δέ κεν τάφου ἀντιβολήσαις, cf.
Aken Grundzüge $210; β80 ἐϑέλοις δέ κε μῶμον
ἀνάψαι, opt. correctura videtur esse, cf. Baeuml.
164, Am, app. h. L; receperunt Wolfius, Herm.
(p. 39 ,recte, si signum interrogandi apposuisset"),
Nitzsch (aliter iudicat ad s 361), Bekk. 1 et 2,
Duentz., Faesi, Baeuml, Dind., Nauck; v. l.
ἐϑέλεις, cod. Harl. ἐθέλοις δὲ καί, Am. ἐϑέ-
As δ᾽ £x μ. ἀνάψαι, μ᾿ 102 πλησίον ἀλλήλων"
χαί zzv διοϊστεύσειας. In formulis φαίης xs
et οὐδέ χε φαίης legitur x£ c. opt., cf. Krueger
II 61, 3, adn., Delbr. 212, Baeuul. 294, Lang
91s. 1 990 φαίης xs (v. l. χεν) ζάκοτόν τιν"
ἔμμεναι diceres, crederes; Ariston. τὸ φαίης
τὴν φαντασίαν ἔχει (.4 0995 Ὁ 544) ὡς πρὸς
τὴν λένην λεγόμενον" κατὰ μέντοι γε Ὅμη-
οικὴν συνήϑειαν ἐκληπτέον ἐν ἴσῳ τῷ ἔφη
τις ἄν, ὡς 4 298 ἀντὶ τοῦ ἴδοι τις ἄν, paraphr.
εἶπες ἄν, O 697 φαίης x? ἀκμῆτας ἄντεσϑαι,
Ariston. ὡς πρός τινὰ διαλέγεται. οὐκ ἔστι
δέ. ἀλλ᾽ ἔστι φαίη τις ἄν, paraphr. εἶπες ἂν,
cf. 185 c 218 h. Ap. 163. β) in sententiis
negativis, tantum in formula οὐδέ xs φαίης
120
v. supra. 4 499 ἴσαν, οὐδέ χε φαίης τόσσον
λαὸν ἕπεσϑαι, Ariston. ὡς πρὸς ὑποκείμενον
πρόςωπον λέγει ἀντὶ τοῦ οὐδὲ φαίη τις ἄν,
paraphr. οὐδ᾽ ἂν πυπολάβοις, P 366 μάρναντο,
οὐδέ κε q. oU ποτε ἠέλιον σῶν ἐμμενᾶι, pa-
raphr. οὐδ᾽ ἂν εἶπες, I' 592 κεῖνος cv θαλάμῳ"
οὐδέ κε φαίης τόν γ᾽ ἐλϑεῖν, Ariston. ὡς πρὸς
τινα λέγει μὴ ὑποκειμένου προςώπου, ἀντὶ τοῦ
φαίη τις ἄν, οἵ. eund. ad X 58, paraphr. οὐδ᾽ ἂν
εἴποις, y 134 μῦϑοι δοικότες, οὐδέ κε φαίης
γεώτερον ὧδε εοιχοτα μυϑήσασϑαι. — Quaeri-
tur utrum φαίης omnibus locis ad incertam
quandam personam referendum et nostro *man*
vertendum sit nec ne. Illud probat Delbr. 212 et
recte addit de y 124 Nestorem dicere non potuisse:
du redest so vernünftig, dass du nicht glauben soll-
test, ein junger Mann kónne so vernünftige Worte
führen; /'392 φαίης cum Langio p.20 ad Helenam
referendum esse puto, aliter iudicant Krueger 61,
3, adn., Delbr. l.l. Optativus hac in formula haud
raro dictus est de re praeterita: I'220 4| 429 Ὁ
697 P 366. Ariston. tum dicit οὐδέ xs φαίης
esse pro ἔφη τις v, tum pro φαίη τις ἄν, cf.
Friedl. p. 8, v. etiam. Lang p. 22. €) tertia
persona. «)in sententiis affirmativis. H125 ἡ
χε μέγ᾽ οἰμώξειε, supplenda est protasis ex v.
129, repetitur apodosis verbis mutatis v. 130, cf.
Herod. 7, 159; h. Ap. 153 πάντων κεν ἴδοιτο
χάριν, τέρψαιτο δὲ ϑυμόν, supple ὃς τότ᾽ ἐπαν-
τιάσειε ex v. 152; À 880 πρίν «ev καὶ νὺξ
φϑῖτο (v. 1. φϑίτο et φϑεῖτο), schol. V φϑεῖ-
ται" ἐπιλίποι, protasis suppletur ex v. 328 πά-
σας οὐχ ἂν μυϑήσομαι, ὕσσας ἴδον, ὃ 651 τί
χεν ῥέξειε ἄλλος, ὁππότ' αἰτίζῃ; χαλεπόν κεν
ἀνήνασϑαι δόσιν εἴη, Thierschius Gr. 334, 3g
minus recte interpr. εἰ ἀνήναιο τὴν δόσιν, χα-
λεπὸν ἂν εἴη, v 141 ov τί σ᾽ ἀτιμάζουσι: χα-
λεπὸν δέ «tv εἴη, de w 184 χαλεπὸν δέ xtv
εἴη, ὅτε μὴ ϑεὸς ϑείη v.supra; 1 60] μηδέ σε
ἔψειε: χαλεπὸν δέ κεν εἴη,
^
δαίμων ἐνταῦϑα τρὲ
schol. γράφεται κάκιον, receperunt χαλ. Bekk.?,
La Roche, Nauck; 8 74 ἐμοὶ δὲ χε χέρδιον
εἴη cf. v. 18, v 816 βουλοίμην, καί χεν πολὺ
χέρδιον εἴη τεϑνάμεν ἢ ὁράασϑαι (schol. Vind.
133 yo. εἴη, 0 καὶ κρεῖττον, v. l. ἠεν), minus
bene z«£ .. εἴη pro parenthesi accipitur, sed v.s.
ούλομαι pag. 237, cf. etiam 4 358 et σ 166; de
Ἢ 456 ἄλλος κέν (Eust. 691, 18 δή) τις τοῦτο
δείσειε νόημα v. supra; «1 654 τάχα κεν καὶ
ἀναίτιον αἰτιόῳτο, ó 644 δύναιτό χε (v. 1. τε,
Eust. 1519, 38 γε) καὶ τὸ τελέσσαι, Herm. 140
post τελέσσαι signo interrogationis posito dicit:
.putemne eum adeo hoc ausum esse? Est enim
haec forma talis, ut sententiam cuiusquam ex-
quirat de eo, quod recta oratione per indicati-
vum dicimus, δύναται τοῦτο τελέσσαι᾽ 2 rectius
exclamatio videtur esse, Merkel 426 ,wer sollte
es meinen*, ε 73 ἔνϑα x? ἔπειτα xal ἀϑάνατός
περ ἐπελθὼν ϑηήσαιτο ἰδὼν καὶ τερφϑείη,
pauci libri ἔνϑα à". Sunt qui ϑηήσ. de re prae-
terita esse censeant (cf. Delbr. 213), sed cf. Faesi
h.l et Lang 26; 9 195 χαί κ᾽ ἀλαὸς διαχρί-
vete τὸ σῆμα, ι 18] οὔ τι κακή γε, φέροι δέ
xtv ὥρια πάντα, ει 188 μάλα x ἄφϑιτοι ἄμ-
πελοι εἶεν, ι184 μάλα χεν βαϑὺ λήιον ἀμῷεν,
E 395 τ 994 χαί νύ χεν (v.l x«l νῦν) ἐς δε-
χάτην γενεὴν βόσκοι (pauci libri βόσχει), cf.
schol. BHQ, o 514 oP ὅ γε μυϑεῖται, ϑέλγοιτό
zé τοι ἦτορ, οἵ. Lange 29; h. Ap. 108 φαίη δέ
χεν αὐτὸς ἕχαστος φϑέγγεσϑαι, cf. v. 151; Y
943 v. l. Ζεὺς ἀρετὴν ὀφέλλει τε μινύϑει τε"
χέ
ὁ ydo κ' ὃχ᾽ ἄριστος ἁπάντων, schol. ἐν ἄλλῳ
ὃ γὰρ κάρτιστος, Spitzn. nescio cur Heynio
lud melius videatur, praesertim cum schol
vulgare apponat, idque ab omnibus probatum
huic quidem sententiae maxime conveniat; d
5 v ἐστὶ δίκη βασιλήων" ἄλλον κ᾽ ἐχϑαίρῃσ
βροτῶν, ἄλλον χε φιλοίη: Hentze 138 ,die ers
im Coni. ausgedr. Móglichkeit ist die zupáüchs
erwartete, die zweite eine überhaupt vorgestellte
cf. Delbr. 127, Kropácek p. 52; v. etiam Har
tung Part. II 262, Aken Temp. ἃ. Mod. ὃ 8
adn., Thiersch 353, 6. P 506 v.l o? "Exrop
μένεος σχήσεσϑαι ὀίω πρίν γε ἤμεναι, ἢ à
αὐτὸς ἁλῴη vel ἁλοίη (plurimi libri ἀλώῃ) mu
tata constr. pro ἢ αὐτὸν ἁλῶναι, cf. βὶ ὅ714 5
opt. receperunt Bekk.*, Spitzn., Duentz., Dind
Baeuml, Doederl 8) in sententiis negativi
Ὁ 439 v. 1. οὔ zév (pro οὐχ ἄν) τίς τοι
zv ὀνοσσάμενος μαχέσαιτο, protasis supp
est ex v. 437; ?U 308 v. 1. ἐδίδαξαν" τῷ ἃ
(pro zai) σε διδασχέμεν οὔ vc μάλα χρεώ, με
οὐδέ ztv ἀνὴρ τόξῳ ὀιστεύσας εἰσαφίκου
(v. 1. εἰἐςξαφίκηται), μ' 107 οὐ γάρ κεν QU τ
σ᾽ ὑπὲχ καχοῦ οὐδ᾽ ἐνοσίχϑων, Y 398 οὐδέ
Ἄρης, οὐδέ κ' ᾿Αϑήνη ἐφέποι στόμα χα
véoito, Ξ 53 ταῦτά γ᾽ ἑτοῖμα τετεύχαται,
χεν ἄλλως Ζεὺς αὐτὸς παρατεχτήναιτο,
σοὶ εἶδος ἀριπρεπές, οὐδέ κεν ἄλλως
ϑεὺς τεύξειε, M 881 μαρμάρῳ, ὃ χεῖτο"
χέ μιν ῥέα 'χείρεσιν ἔχοι ἀνήρ, οὐδὲ uc
ἡβῶν, οἷοι νῦν βροτοί εἰσι, Hentze b.
cum χέ coniunctum de re praeterita dictun
putat, M 447 τὸν (λᾶαν) οὔ κε δύ᾽ ἀνέρε d
ῥηιδίως ὀχλίσσειαν, οἷοι νῦν βροτοί εἰσι,
E 808 ubi κέ omissum est, ip 187 ἀνδρῶν d
ziv τις ζωὸς βροτός, οὐδὲ μάλ᾽ ἡβῶν, ost
οχλίσσειεν (multi libri οὐχ ἄν), €2 565 560
γάρ χε τλαίη (v. 1. xev, sed cf. Did. ἔξω
» ὃ χέ σύνδεσμος) βροτὸς ἐλϑέμεν, οὐδὲ qu
ἡβῶν: οὐδὲ ἂν λάϑοι, οὐδέ κ' ὀχῆα ῥεῖα Uu
οχλίσσειε (Ven. v? suprascripto x), Ὁ 21 |
γνονται ἀϑέσφατοι, οὐδέ κεν ἄλλως ὑ
χύοιτο βοῶν γένος (v. 1. ἄλλω), Eust, 18 .
1890, 3 ὑποσταχύωτο, 1990, 4 οὐδὲν δὲ £m
εἴ περ ἤϑελεν εἰπεῖν καὶ ὑποσταχύοιτο, ΟἹ
ἔδυτε πάντες ὁμήλικες; οὐδέ κεν αλλὼς zu
voc λέξαιτο ἀρίστους (ν.1. ἄλλος), οἵ. 5
0 143 ἀνὴρ δὲ κεν οὐ τι Διὸς νόον tig
schol. BLV o?z ἂν μεϑελκύσαι οὐδὲ μετι
π᾿ 943 οὐδέ xsv εἴη ἄνδρε δύω πολλοῖσι
σϑαι cf. y 227; w 195 σὴν ἀρίστην uit
ἔμμεναι, οὐδέ κέ τίς τοι ἄλλος ἐρίσειε, ἃ
ὃ 54 p. 39 jst im Stande, ó 64 οὐ χε
τοιούςδε τέχοιεν. Opt. c. κέ de re pra
est dictus M 58 ἔνϑ᾽ οὔ χεν ῥέα ἵππος,
τιταίνων ἐσβαίη, Zenod. et Aristoph. χαββὲ
v 86 πρύμνη ϑέεν ἔμπεδον" οὐδέ χεν͵
ὁμαρτήσειεν, M 465 δοῦρ᾽ ἔχεν. ob χέν
μιν ἐρυκάκοι ἀντιβολήσας (v. 1. pro &»),
starchus οὐ χέν τίς μὲν ἐρύχαχεν, Ct. Ὁ
Nauck opt. c. χέν recepit. ἄν ὁ. optati
8) prima persona. α) in sententiis aflirmat
B ΤΊ τόφρα γὰρ ἂν ποτιπτυσσοίμεϑα,.
ἀπὸ πάντα͵ δοϑείη, protasis supplenda est
v. 16 εἴ χ᾽ ὑμεῖς γε φάγοιτε, y 232 βουλοῖ
δ᾽ ἂν ἐγώ ys ἐλϑέμεναι cf. o, 186 h. Ven.
schol. ἀϑετοῦνται στίχοι ἑπτά (232— 8); f
suppletur optat. Z 245 ἄλλον μέν κεν ῥεῖα.
εὐνήσαιμι, καὶ ἂν ποταμοῖο ῥύέεϑρα,
σοὶ δ᾽ ἂν ἐγὼ πομπὸς καί χε Ἄργος ἱκοὶ
B) in sententiis negativis. 7t 85 χεῖσε δ᾽ ἃ
i
"
OM
,
wv ἐῷμι ἔρχεσθαι, v. l. ἐάσω, sequitur γάρ,
, Hentze 143, Z 141 οὐδ᾽ ἂν δεοῖς ἐϑέλοιμι
ἄχεσϑαι, Θ 210 οὐκ ἂν “ἐϑέλοιμι Em μάχε-
5ϑαι, ἐπεί..., Y 184 οὐχ ἂν ἐθέλοιμι ϑεοὺς ἔριδι
λάσσαι, ἐπεὶ... 7t 318 οὐχ ἂν ἐϑέλοιμι
εἐράζειν, 7 400 οὐχ ἂν κατακτείνειν ἐϑέλοιμι,
I 444; h. Ven. 239 οὐκ ἂν σε ἑλοίμην εἶναι,
. Merc, 5364 οὐχ ἂν μηνύσαιμι, cf. v. 804 οὐδὲ
ε μηνύσαιμι, h. Merc. 264 364 οὐκ (οὐδ) ἂν μή-
"rov ἀροίμην. b) altera persona. «)in sen-
s afürmativis. 4 232 ἢ γὰρ ἂν νῦν ὕστατα
Bo, protasis ex praecedentibus facile
pletur, 'cf. Krueger II 54, 12, 5; Ariston. τὸ
izbv ἀντὶ παρεληλυϑότος δριστικοῦ τοῦ
λωβήσω παρείληπται, ὡς Ε 311, cf. Friedl.
LH optime vero poterat dicere: nunc postre-
ium faceres, quia contumelia quam facit etiam
aum videtur durare, cf. Aken Grundzüge $8 58
et Naeg. h. 1. Eadem verba recurrunt B 942,
Ἰξίοῃ. πρὸς τὸ σχῆμα, ἀντὶ τοῦ ἐλωβήσω ἄν,
. Naeg.; Bekk.? expunxit. 8) in sententiis ne-
ativis, in formulis οὐκ ἂν ἴδοις, γνοίης, ἔλ-
o:0, οἵ. Krueger II 61, 3 adn., Delbr. 212,
3euml. 294, Lang 30 5. E85 οὐχ ἂν γνοίης
οτέροισι μετείη, Ariston. ὡς πρός τινα δεα-
ται μὴ ὑποχειμένου προςώπου, καὶ ὅτι
τὸ τοῦ οὐχ ἂν τις ἔγνω, χαὶ χρόνος ἐνήλ-
ἵχται, si adesses, cognosceres, alii de re prae-
rita dictum esse censent; 4 223 ἔνϑ᾽ οὐχ ἂν
γἴξοντα ἴδοις, Ariston. οὐ πρὸς ὑφεστὸς πρός-
, ἀλλ ἀντὶ τοῦ ἔδοι τις ἄν, cf. eund. ad
; de ἡ 293 οὐχ ἂν ἔλποιο νεώτερον &v-
ἄσαντα ἐρξέμεν (schol H ἀντὲ γὰρ rov ἔλ-
»r0, v. etiam Friedl. Ariston. p. 8) v. infra;
58 obi ἂν ἔτι γνοίης, Ariston. Ὁμηρικὸν τὸ
y ὥστε ἔξωϑεν τὸ τίς προςλ αμβάνειν, ἀντὶ
; γνοίη τις ἄν: εἴωϑε γὰρ zai μὴ ὑποκει-
Qv προςώπου πρὸς ὃ γίνεται ὃ λόγος, οὕ-
- dide addit Friedl. p. 8: ubi si dixit,
» y. esse pro οὐδὲ γνοίη τις ἄν, non uti
bebat pro ἔγνω τις ἄν, minus accurate locu-
sest, quoniam hoc loco 'ad id tantum intentus,
Yoculae τίς omissionem personaeque permuta-
notaret, enallaages modorum nullam ra-
habuit, 'cf. Merkel 280; mihi videtur ἢ. 1.
: Agamemnonem, qui saucius remanserat,
v esse: si adesses, cerneres; o 455 οὐ
ἂν δοίης, Hentze 143: von dir, den ich
als unverstàndigen erkannt habe, lásst
h nicht erwarten, dass du geben wirst, cf.
erkel 266. Optativus his in formulis de prae-
[ἃ re est dictus 4 923 E 85 (?). c) tertia
na ,a)in sententiis affirmativis. 5 300 ze? ἂν
ἡγήσαιτο. ,B)in sententiis negativis. 1 84
TOL χραίσμοι scripsit Bekk. , placere vi-
r Nauckio pro coni. χραίσμῃ, protasis sup-
facile potest, cf. Hentze 136 s.; IV 324 &v-
» οὐχ εἴξειε. Αἴας, ὃς ϑνητὸς εἴη. οὐ 2?
dito χωρήσειεν, ὃ 78 βροτῶν οὐχ ἄν
οίζοι, Hentze 143 ,als Ausdr. e. auf
gestützten Erwartung, cf. E 172; τ 107
1, οὐχ ἄν τίς σε νειχέοι, P 711 οὔ πως
γυμνὸς ἐὼν μάχοιτο, cf. Hentze 135; o 387
υχὸν δ᾽ οὐκ ἄν τις χαλέοι τρύξοντα. σ 414
302 ὦ φίλοι, οὐκ ἂν δή τις ἐπὶ ῥηϑέντι δι-
χαλεπαίνοι, recte Dammius p. 92: jlenius
iusque praecipit amicis, ne irascantur*,
quitur j imperativus, 4 271 κείνοισι δ᾽ ὧν οὐ τις
| οἱ viv βροτοὶ εἰσιν μαχέοιτο, haud scio
nemo illis certet, cf. Herm. 160 et Baeuml.
9; OQ 439 οὐχ v τίς τοι πομπὸν ὀνοσσά-
Ez Hom. ed, Ebeling.
)de1
-
κέ
121
μενος μαχέσαιτο, o 321 δρηστοσύνῃ οὐκ ἄν
μοι ἐρίσσειε βροτὸς ἄλλος, v 286 οὐδ᾽ ἄν τις
ἐρίσσειε, Bo. ἄλλος, cf. I' 993; (941 οὐχ ἂν
τόν γε ἄμαξαι am οὔδεος ὀχλίσσειαν, v 187
XE ἀνδρῶν δ᾽ οὐκ ἄν τις βροτός, οὐδὲ μάλ᾽
ἡβῶν, δεῖα μετοχλίσσειεν (pro ov χεν), 42 566
οὐδὲ γὰρ ἂν λάϑοι, οὐδέ χε μετοχλίσσειε ne-
que lateret, alii: latuisset ; Y 947 οὐδ' ἂν νηῦς
ἑχατόζυγος ἄχϑος ἄροιτο, I' 66 ἑχὼν δ᾽ οὐχ
ἄν τις ἕλοιτο, cf. Merkel ,280; I 372 οὐδ᾽ ἂν
ἐμοί γε τετλαίη, o 208 οὐκ ἄν τίς um ἀνὴρ
ὑπεροπλίσσαιτο, υ ἘΣ δόρπου δ᾽ οὐκ ἄν πως
ἀχαρίστερον ἄλλο γένοιτο, in Cer. 157 τάων οὐχ
ἄν τίς σε ἀπονοσφίσσειεν, h. XIX 16 οὐκ ἂν
τόν γε παραδράμοι ὄρνις, O 451 οὐκ ἄν με
τρέψειαν ὅσοι ϑεοί εἰσιν, ubi cum ironia qua-
dam Iupiter modestius loquitur, paraphr. οὐχ
ἄν μ᾽ ἐχώλυσαν, Merkel 280 mich, wie ich hier
stehe, erschüttern nicht*. Opt. c. ἄν de re prae-
terita est dictus ΠῚ 923 οὐχ ἂν ἔπειτ᾽ Ὀδυ-
σῆί y' ἐρίσσειε βροτὸς ἄλλος cf. 220; M 465
v. 1. δοῦρ᾽ ἔχεν: οὐκ ἄν τίς μιν ἐρυχάκοι &v-
τιβολήσας (pro χεν), Aristarchus οὔ χέν τίς μιν
ἐρύχαχεν, cf. Did. Legitur χέ c. opt. in enun-
tiationibus disiunctivis(cf. Krueger II 65, 1, 8:
ξ 183 184 ἦ͵ τοι χεῖνον ἐάσομεν, ἢ (v. 1. el)
xcv &Agm ἡ (v. l εἴ) χε φύγοι καί κέν οἵ
ὑπέρσχοι ee Ko., opt. scribunt, Bekk. 1 et 2,
Dind, Baeuml., v.l. ἁλώῃ, φύγῃ, ὑπέρσχῃ, coni.
receperunt La Roche, Faesi, Am., Nauck; Duentz.
seribit ἁλώῃ, sed φύγοι, et ὑπέρσχοι,, v. eund.
h. l.; Herm. opusc. HI 31 ἁλώῃ, φίγοι, ὑπέρσχῃ,
La Roche optativos praeferret, si meliorum li-
brorum fide niterentur, sed cf. eund. h. U. 236;
Σ 308 στήσομαι, ἢ χε φέρῃσι ἀράτος * χε
φεροίμην (Vrat. A. ἠὲ φερ., Syr. ἡ χε φέροιτο,
quod Bekk.? recepit, v. La Roche, cf. ὁ 300,
Hartung Part. II 287, Herm. II 31 IV 81s.) utrum
gloriam sibi paraturus sit (id quod ut proximum
exspectatur), an ego vincere possim, cf. Delbr. 128;
Hentze 154 s. ,die letztere Mógl. wird durch d.
folgd. Gedanken begründet, ebenso làsst Hectors
Selbstgefühl kaum zu diese Mógl. als die unwahr-
scheinlichere, die erstere als die, deren Eintritt
er erwarte, anzusehen', Ponitur κέ c. opt. saepe
in interrogationibus. αὐ Enuntiata condicio-
nalia habent formam interrogativam. σ 357 ξεῖν",
5 ἄρ x ἐϑέλοις ϑητευέμεν, εἰ σ᾽ | ἀνελοίμην
(- 1: ἐϑέλεις,, φ 195 197 ποῖοί x? εἶτ᾽ (v. 1. Jt)
ἀμυνέμεν, εἰ ποϑεν ἔλϑοι zai τις ϑεὸς αὐτὸν
ἐνείχαι (v. 1. -κοι, schol. Ἢ yo. ἐνείκῃ), 1j κε
(υ. 1. χε») μνηστ. ἀβμύνοιτ᾽ ἢ Ὀδυσῆι; Eust. 1907,
44 γραψάντων τινῶν, ποιοί κ᾽ εἰτέ, ἀντὶ τοῦ
ἐστέ, X333 εἰ λιλαίεαι, πῶς x ἔοι, εἴ τις
ἀϑρήσειε ϑ. τε ntggüdor; Nic. ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρ-
χῆς εἰ νῦν ἐν φ., ἵνα ὑποστίζωμεν κορυ-
φῇσι καὶ ἅπαντα, “στίζωμεν δὲ μετὰ τὸ πῶς
x ἔοι, εἶτα. ἀπ᾿ ἄλλης ἀρχῆς εἴ τις v. 9.
gisty., p ὑποστίζωμεν ἀϑρήσειε, πεφρ.,
ty ü ἀπόδοσις οὐκ ἂν... δῶμα. οὕτως δὲ
ἔσονται ἀντατ KE περίοδοι ἀμφότεραι
ὀρϑαί, τοιαῦται" . βούλει, πῶς ἂν ἐνδέ-
χοιτο; ἡ δὲ ἑτέρα: ὩΣ τις, ἔδοι καὶ εἴποι, οὐκ
ἂν ἔλθοιμι. ἢ, ἀνεστραμμένας αὐτὰς ποιητέον,
συνάπτοντα οὕτως" ποῖον... ἔειπες, £l .. Ac
λαίεαι, Doederl ita distinxit ,ut haec protasis
sit interrogationis: πῶς x ἔοι: quomodo id fieri
possit? et mox εἰ πεφράδοι protasis apodoseos
οὐχ ἂν νεοίμην. Ariston. ἀϑ. στίχοι ««' (317
--827), Bekk. expunxit; de hoc loco cf. Hentze
146, de hisce locis omnibus Lange 144 8.; y 113
46
122
τίς κεν μυϑήσαιτο, οὐδ᾽ εἰ ἐξερέοις; schol. HMQ
τινὲς οὕτως" οὐδ᾽ εἰ ἐρωτῴης, ἀνιαϑείης ἂν
zal ἀπέλϑοις, ἀλλὰ παραμένοις ἂν δηλονότι
ψυχαγωγοῦι μενος ὑπὸ τῆς ποιχιλίας τῶν διη-
γημάτων:" ἐμοὶ δὲ οὐ δοκεῖ τοιαύτη εἶναι E
ἀπόδοσις, dà οὕτως ἔχει ὃ ,.λόγος" τίς ἂν
διηγήσαιτο; οὐδ᾽ εἰ ἐξερέοις, δύναιτό τις μυϑ.,
εἶτα ἀπὸ ἄλλης ἀρχῆς «πρίν... ὕχοιος, κατα-
λιπὼν τὴν διήγησιν διὰ τὸ μῆκος. Plurimi edi-
tores signum interrogationis post &v9oonzov po-
nunt, rectius videtur cum Lange 171 s. post
᾿Αχαιοί ponere; v 48 εἴ περ “τείναιμι, πῇ ἘΝ
ὑπεχπροφύγοιμι (Eust. 1881, 63 ποῦ ἂ»); y
mica? οἴοιτο μοῦνον ἐνὶ 'πλεόνεσσι, χαὶ p.
μάλα καρτερὸς εἴη, οἱ τεύξειν ϑάν «cov; Lange
144 inter χαὶ et εἰ supplet τίς χε τοῦτο ᾽οἴοιτο,
uL 287 πῇ κέν τις ὑπεχφύγοι, 5v πως ἔλϑῃ
ϑύελλα (v. l. - φύγῃ); plurimi editores exclama-
tionem esse censent. Huc referendum videtur
esse x 383 τίς γάρ «sv ἀνήρ, ὃς “ξναίσιμος
εἴη, τλαίη, ὃ 649 τί χεν ῥέξειε xal ἄλλος, ὃπ-
πότ᾽ ἀνὴρ αἰτίζῃ; cf. schol. ,PQ. Pro χέ c. opt.
legitur ἂν C. opt.: Q 307 εἴ τίς σε ἴδοιτο, τίς
ἄν τοι νόος εἴη; 9 352 πῶς. ἂν ἐγώ σε δέοιμι,
εἰ χεν "Apre οἴχοιτο; schol. ὃ ᾿Αρίσταρχος πῶς
ἂν εὐϑύνοιμι; γράφει, οἱ δὲ ἐπὶ τοῦ δῆσαι,
sed cf. La Roche h. L; I 437 εἰ μὲν δὴ (βάλ-
λεαι, πῶς ἂν ἔπειτα λιποίμην;: K 243 εἰ μὲν δὴ
χελεύ ετε, πῶς ἂν ἔπειτα λαϑοίμην:; B) ceterae
interrogationes, in quibus est part. κέ iuncta cum
opt. sunt hae (cf. Hartung 262 s., Kropácek 47.,
Delbr. 245—948, Lang?28s.: 34: J)interrogandi par-
ticula est ἡ ῥα. 9:336 ἡ ῥά xcv ἐθέλοις (s. 1L.
ἐϑέλ εις) εὕδειν; schol. H ἐν ἐνίοις ἀντιγράφοις
οἱ δέχα στίχοι οὐ φέρονται (989-- 342). o 431
ἢ óc χε viv ἕποιο; de σ 357 ἦ ἄρ x? ἐϑέλοις
v. supra. 3) κέ legitur in quaestione duplici:
A 191 5 ῥά νύ μοί τι πίϑοιο, ἠέ «tv ἀρνήσαιο;
φ 198 ἔπος τί χε μυϑησαίμην, ἢ αὐτὸς κείϑω:
aliter Am.: ich kónnte euch ein Wort mittheilen; φ
197 ἦ χε (v. 1. χενὴ μνηστήρεσσιν. ἀμύνοιτ᾽
5 Ὀδυσῆι (v. supra); 8) τές, K 308 τίς κέν μοι
ὑποσχόμενος τελέσειε, Schol. B ad KA 204 τε-
λεέσσει. inest in hoc loco notio optandi, ita ut
idem fere significet. atque. utinam, P 260 τίς
χεν jot φρεσὶν οοὐνόματ᾽ εἴποι (v. l. εἴπῃ);
schol ἐν ἄλλῳ τίς κ᾽ jou ἐνὶ φρ., v. l.&v, cf
Spitzn.: Ariston. Ζηνόδ. ἠϑέτηκχεν, P 586 τίς
χέ σ᾽ ἄλλος ταρβήσειεν, de y na τίς Xf» μυ-
ϑήσαιτο͵ v. supra; δ 448 τίς γάρ, 202 εἰναλίῳ
παρὰ χήτεϊ κοιμηϑείη; x 388 τίς χεν ἀνὴρ
τλαίη; φ 959 τίς δέ κε τόξα τιταίνοιτ᾽ (cod. A
iiec): cf. y 12 τίς κ᾽ οἴοιτο, T 90 ἀλλὰ
τί κεν δέξαιμι (schol. B ἔξω rob v αἱ "Api-
στάρχου); quid facerem? à 649 τί χεν ῥέξειε
χαὶ ἄλλος: schol PQ τί ἂν πράξειε 1v. supra);
4) ποῖος. q 195 ποῖοί κ᾽ sit (v.l. ἡτ᾽ et εἰτέ)
ὦ μυνέμεν: v. supra. ὅδ) πῶς. 44 888 πῶς χεν
ἔοι τάδε ἔργα: sec. Cram. Epim. 367, 29 et schol.
M Q 922, libri τ᾽ ἄρ᾽ sive τ᾽ ἂρ, receperunt x&v
Bekk. l et 2, Faesi, Doederl., Nauck, cf. Krueger
I 54. 9; Thiersch proposuit 8 352, 5 πῶς κ᾽
ἄρ). Did. Ζηνόδ. διὰ τοῦ ἡ emm, P 149 πῶς χε
σαώσειας,, T 81 ἀνδρῶν ἐν ὁμάδῳ πῶς κέν τις
ἀκούσαι ἢ εἴποι ( Maxim. Tyr. ἀκούσῃ), οἵ.
schol. À; (851 πῶς ziv τίς σε χαὶ ὕστερον ἄλ-
Aoc ἵχοιτο (v. 1. &»); de E 888 πῶς χ᾽ ἔοι, εἶ
τις ἀϑρήσειε Y. "supra, λ 144 εἰπέ, πῶς xév με
ἀναγνοίη τὸν ἐόντα (quaestio est, directa); habet
notionem optandi: 0 195 πῶς κέν μοι ὑποσχό-
μενος τελέσειας μῦϑον; Hentze in Am, ed. app.
,
χε
die hier u. P 327 bei Hom. einzige Verwendunp
des Frageworts erklürt sich wohl nur daraus
dass dasselbe ausser der den Verbalbegriff um
mittelbar gleichs. materiell bestimmenden Be
deutung auf welche Weise auch verwendet
w. kann nur in Bez. auf die Form des verbalen
Ausdrucks.... Das Fragewort auch in den wün
schenden Fragen dient z. Ausdr. der Mógl, der
Vorstellung, so dass die zu Grunde liegende Am
Schauung ist: auf welche Weise ist es denkbar
giebt es nicht irgend e. Weise, wie du erfiüller
móchtest. Duentz. scripsit e coni. πώς — fol
tasse, sed cf. v. 203, Damm: ,habet notionem en
cliticae; perficeres. mihi aliquo modo id quo
volo?* 6) zz. 4 287 πῇ κέν τις inq iro,
(v. 1. τῇ), v 48 εἰ χτείναιμι, πῇ κεν ὑπεκπρος
you. (Eust. 1881, 63 ποῦ ἄν). de utroque loc
v. supra. 7) πότε. T 227 πότε κέν τις dyt
πνεύσειε πόνοιο: cf, 925 γαστέρι δ' οὐ E
ἔστι νέχυν ,“πενϑῆσαι Ἀχαιούς. Ponitur ἄν (
opt. 1) οὐχ ἄν cum opt. est imperativi
vel coniunctivi cohort., cf. Hartung 274, Bai
292s., Hentze 140s.. Delbr. 245. T 53
üv δὴ μείνειας Μενέλαον; v. Hentze ἢ. 1.
204 ὦ φίλοι, οὐκ ἂν δή τις πεπίϑοιτο: y
ὦ φίλοι, οὐκ ἂν δή τις ἀναβαίη καὶ εἴποι
his locis sequitur in apodosi xé c. opt, cf. La
76s. E 32 οὐχ ἂν δὴ ἐάσαιμεν "e
E 458 οὐχ ἂν δὴ ἐρύσαιο (— ἔρυσαν), 3.
οὐκ ἂν δή μοι ἄμαξαν ἐφοπλίσσαιτε τα
ἐπιϑεῖτε: hac ratione dicendi h. 1. iussum
profertur; 5 57 οὐκ ἂν δή μοι ἐφοπλί
ἀπήνην, schol HP Ῥιανὸς ἐφοπλίσσειαν
δμῶες δηλονότι, cf. Eust. 1551, 99 et May
Rhianus p. 75; Damm ,an non sane mihi
strueres currum ?* his verbis blandiens al
tur Nausicaa patrem; ἡ 22 ᾧ τέκος, οὐχ ἂν
δόμον ἡγήσαιο; TM HP ᾿Αριστοφάνης
uot. 2) τίς ἄν. I {τ τίς ἂν τάδε yum
sensu negativo οὔ τις ἂν Ys £ 100 τίς
ἑχὼν διαδράμοι ὕδωρ; 9 908 τίς ἂν qe
μάχοιτο: cf. Hentze 143; x 573 τίς ἂν ὃ
οὐκ ἐθέλοντα ἔδοιτο: de ὦ 367 et τίς σε ἴδοι
τίς ἂν δή τοι νόος εἴη; v. supra. 8) πῶς
Hentze ad Am. ed. app. o 195 ,die Tragen n
πῶς ἂν u. d. Opt. dienen dazu eine Insinu
abzulehnen. . . . Die Verschiedenh. des Si
der Fr. mit πῶς ἄν (ausgen. P 327) u. x£ l
tet ein: jene sind ablehnend, diese wünscht
« 65 πῶς ἂν ἔπειτ᾽ Ὀδ. λαϑοίμην: ct. K 2
σ 31 πῶς ἂν νεωτέρῳ ἀνδρὶ μάχοιο; de lo
I 437 εἰ βάλλεαι, πῶς ἂν ἔπειτα λιποί μην:
1 948 εἰ χελεύ £t5, 7 πῶς ἂν ἔπειτα ; ,λαϑοίμην"
9 352 πῶς ἂν ἐγώ σε δέοιμι, εἴ, χεν οἴχου
vide supra; P 397 πῶς ἂν χαὶ ὑπὲρ ϑεὸν
ούσσαισϑε Ἴλιον, Faesi: ,die Frage drückt
bei Spàátern Wunsch ἃ. Aufforderung aug:
solltet, móchtet ihr doch', cf. Krueger Lj
5.6: rectius Franke: ,wie kónntet ihr pm
der 'góttl. Fügung zuwider Il. retten? d. h.
wenn etwa gar die Gótter nicht, wie jetat, δ e!
cünstig, sond. vielm. feindl. gesinnt würen,
würdet ihr Il. nicht retten*, cf. eund. 1.
Il. χέ cum opt. in sententiis secun:
riis. 1) post pronomina relativa, cf. Baeuj
Mod.315 ss, Delbr. 38s. 218 858.» Thiersch κα ὃ
528, Krueger ΠΕ 53, 7, 4. 54, 15, 5, Kropi
p- 05 5., Merkel p. 269. a) Optativus. potenti
est in sententiis relat.; quae funguntur mur
enuntiationis finalis. .Subiungitur . αὐ futu
€ 991 ϑήσω γυναῖχ᾽, 5 χέν τοι ὁμὸν λέχος ü
ναβαίνοι, cf. Lang p. 17; opt. est potentialis; μὲ
341 ὑπὸ ϑρῆνυν ποσὶν ἥσει;, τῷ κεν ἐπι-
χοίης πόδας, Herodianus ἐπισχοῖες, cf. schol.
ᾧ 336 εἴσομαι ὄρσουσα ϑύελλαν, 1j κεν κήαι,
;riston. τὸ ἥ κεν ἀπὸ To. ψιλῶς ἂν ἐγνωκὼς
νόδ., Herod. προπερισπαστέον τὸ xii ἔστι
᾿ ἀπαρέμφατον, sed οἵ Hoffmann Φ et X
, € 166 ἐνθήσω, ἅ κέν TOL λιμὸν ἐρύχοι,
434 ποιήσεται λέοντας, οἵ zév oi δῶμα φυ-
ἥσσοιμεν, 8 192 v. 1. σοὶ ϑωὴν ἐπιϑήσομεν,
χε τίνων ἀσχάλλοις (pro τῇς), opt. recepit
à ick, c 86 v. l πέμψω c εἰς Ἔχετον, ὅς κ᾽
ῥῖνα τάμῃσι μήδεά τε δῴη (pro δώῃ), cf.
lam 4) 738 (ἔνα). B)imperativis atque con-
inetivis adhortativis. τ 403 ὄνομ᾽ εὕρεο
1 χε ϑείης vel ϑεῖο (cf. La Roche), alii coni.
jet scripserunt, cf. Am. app. h 1. et Delbr. 150;
6L épelouev. ὀνειροπόλον, ὅς z? εἴποι (v. it
j, Bentl ὃς εἴποι, Bekk., quem secutus
lauck, propter digamm. correxit ὃς εἴπῃ
880 χε, Hoffm. quaest. hom. II p. 90 non ne-
jam esse particulam demonstravit (g. v.)
οἵ, Rumpf J. J. f. Ph. 81, 589 s. et Nae-
Isb. h.l; H 842 ὀρύξομεν τάφρον, ἣ χ᾽ ἐρυ-
χοι, Hentze.dicit his locis omnibus demon-
ari die Absicht als die mogl. Folge der Haupt-
jdlung'; cf. v 383 (ὅϑε»). y) subiungitur con-
netivo sententiae Secundariae, . 356 εἰπέ,
X τοι δῶ ξείνιον, ᾧ χε (v. 1. zai) σὺ χαίροις,
.receperunt Faesi, Nauck; Faesi ,d. Opt. ist
d. Sarkasmus des Polyph. ganz geeignet*,
l χαίρῃς, coni. scripserunt plurimi; 1 424
ύφασϑε, ὄφρα φράζωνται μῆτιν, ἥ κέ σφιν
; 60 sec. Bekk. qui, secutus est Aristarchum;
imi libri σόῃ, Doederl. cóc opt. putat 6586,
otentialem requiri, non coni.; uni Hao vi-
ur esse coni. à) subiungitur optativo. Q 149
3 χῆρύξ οἱ ἕποιτο, ὅς 2 ἐθύνοε (ν.1. τῇ et £t)
(v. 1l. | χε, cf. schol. ΑἹ ἄγοι, cf. Spitzn. h.l;
iel schio Gr. p. 683 “χ᾽ — καί videtur esse. s)op-
ivo cum χέ coniuncto. B 197 οἵ χε χά-
y νῆας, αἵ χεν τελέοιεν ἕχαστα, 42 150 v.
jo. ἰϑύνοι ἄμαξαν, UA χε (pro ἠδὲ et ἢ xe,
schol. A) ἄγοι, Spitzn. ἢ δὲ καὶ, cf. eund. h. 1.
üdieativo praesentis. αὶ sententia primaria
negativa, cf. Krueger II 54, 3, 8. Ο 738 οὐ
Tt σχεδόν. ἐστι π λις, qz ᾿ἀπαμυναίμεσϑα,
67 οὐδέ οἱ ἄλλοι εἴσ᾽, οἵ xtv ἀλάλχοιεν, Ó
$17 142 o 146 o? yào πάρα ἑταῖροι, ot
πέμποιεν, cf. Herm. 86; ε 126 οὐ ,γὰρ ἕνε
ὄνες, οἵ χε κάμοιεν νῆας, K 166 οὐ νυ καὶ
0L ἔασι, οἵ zt» ἐγείρειαν, E 192 E 299 1 ἵπ-
δ᾽ οὐ '᾽παρέασι zal ἅρματα, τῶν z ἐπι-
D Jus), Did. ad x 299 Ζηνόδοτος καὶ ᾿Αρι-
φάνης ἔξω τοῦ zt συνδέσμου, τῶν ἐπι-
zc. Φ 103 y. L νῦν δ᾽ οὐκ zog ὃς χεν (v.
IO τις) φύγοι (pro φύγῃ), Ῥ 345 v. l. οὐκ
Uc χέ σ᾽ ἕλῃσι οὐδὲ παρέλθοι, libri ha-
t opt. editiones coni, La Roche «παρέλθῃ
Binuncipio editum erat fortasse ex conie-
; Ariston. ὅτε ἀντὲ τοῦ ὃς ἂν ἕλοι σε, οἵ.
lp. 10 optativos e legibus recentioris ser-
"us si non necessario requirendos, attamen
eoptandos esse fatendum est'; Spitzn. ,modo-
& permutatio quamquam ferri potest, culpa
en librariorum admissa videtur: etenim opt.
s reservabitur enuntiationi sequenti', οἴ,
,bange Part. εἰ p. 210 adn. 51; t 202 v. 1.
ἔσϑ᾽ οὗτος ἀνὴρ οὐδὲ γένηται, ὅς χεν
τὸ (pro ἵἹχηταὴ, y. suprà, ὦ 189 ov πω
σι φίλοι οἵ χε γοάοιεν, cf, E 484 (oiov) et
xé
123
,282 (ἔνϑα). Sensum habent negativum O 736
ἠέ τινάς ,φάμεν͵ εἶναι ἀ. ὀπίσσω, ἠέ τι τεῖχος
ἄρειον, O χ᾽ ἀμύναι:, α 254 Ὀδυσῆος, δεύῃ, ὃ χε
χεῖρας ἐφείη (v. 1. ὅ χεν, ὅς κεν, ὅς τις). Huc
pertinet etiam β 53 v. 1. ic οἶχον ἀπερρίγασι
νέεσϑαι Ἰχαρίου, ὅς χ᾽ αὐτὸς ἐεδνώσαιτο (pro
ὥς x), cf. schol. H et P. BB) sententia primaria
est affirmativa. o 518 ἄλλον φῶτα πιφαύσκο-
μαι ὅν χεν ἵχοιο (v. 1. Venet), z 257 εἰ δύνα-
σαι ἀμύντορα μερμηρίξαι, ὅ “κέν τις ἀμύνοι.
3) subiungitur praeterito. 237 τὸν οὐκ ἔτλητε
σαῶσαι, “ἰδέειν λαοῖσι, τοί χέ μιν χήαιεν zl
χτερίσαιεν, “ἡ 744 οὐδέ τί μοι εἶπας ἔπος, οὗ
τέ χεν αἰεὶ μεμνήμην (νι l. μεμνοίμην), β 31
ἀγγελίην ἔκλυεν, ἥν χ' ἡμῖν εἴποι, ὅτε πρό-
τερός γε πύϑοιτο (v.l εἴπῃ); Delbr. 41: ,die
kónnte er uns wohl sagen, angenommen er er-
führe sie zuerst', cf. v. 43. bj pronomen rela-
tivum non fungitur munere particulae fi-
nalis. ES c. opt. subiungitur e) futuris. K 307
δώσω ὅς τὶς χε (v. 1. e£) τλαίη, oi v αὐτῷ
κῦδος ἄροιτο i. e. τούτῳ Oc, si quis audere pos-
sit, Hentze ,von dem nur eventuell eintretenden
Falle*, cf. Herm. opusc. Π 35; 2 271 v. l. ἀφίξε-
ται ὅς χε φύγοι (pro φύγῃ), o 448 v. l. οἴσω
χρυσόν, ὅτις 4? ὑποχείριος ἔλϑοι vel εἴη
(pro £195), et Krueger II δά, 15, 5; I 397 v. l
τάων ἥν κ᾽ ἐθέλοιμι (pro d9£2out) ποιήσομ᾽
ἄχοιτιν, Aristarchus scripsit coni., cf. Friedl.
Ariston. p. 10 adn., La Roche h. U. 251, Spitzn.
h. L; Herm. opusc. 'IV 172 rectius, ut in re vere
futura, restitutus coniunctivus*, cf. II 38. Sub-
iungitur 8)imperativis. ὃ '600 δῶρον, ὅττι
κέ μοι δοίης (Nauck correxit doc), χειμήλ ον
ἔστω (v.l. ἔσται), Merkel p. 266 ,quod, ut audivi,
in animo habes mihi dare', Delbr. 22; ,ange-
nommen du gàbest mir eines', 4 549 ὃν E
κ᾽ ἐγὼν (Eust. δ᾽ ἂν) ἐθέλοιμι νοῆσαι, μή τι
διείρεο, in libris est opt. (v. La Roche h. U.
250), coniunctivum ex coniectura dedit Wolfius,
ct. Delbr. 141, Thiersch ὃ 347, 5 a, verum tamen
non ut vitiosum putandum esse optativum Herm.
dixit ΤΥ 172, cf. 11.38. y) subiungitur con-
iunctivo sententiae secundariae. z9 μή τις
ἀκούσῃ uv9ov, ὃν oU κεν ἀνὴρ "διὰ στόμα
ἄγοιτο, ὃς τις ἐπίσταιτο, h. Ap. 328 ὥς χε yé-
νηται παῖς ἐμός, ὃς χε μεταπρέποι, (cod. D
-πει). Ó)optativo. B 54 δοίη à ᾧ z^ ἐϑέλοι
καί οἵ κεχαρισμένος ἔλϑοι (v. 1. ἐϑέλῃ et E2915),
coni. recepit ^ Nauck, z 392 q 162 5 δέ χ᾽ ἔπειτα
γήμαιϑ᾽ ὅς χε πόρῃ καὶ ἔλθῃ (v. l. ὕστις et ὅς
z£v), zt 392 libri omnes habent optativum, φ 162
plerique, alii εἴη pro ἔλϑοι, La Roche et Nauck
receperunt coni., ceteri opt., cf. Herm. IV 148,
Krueger Π 54, 14, 9. 15, 5, "Lang p.15; o 166
παιδί χεν εἴποιμι ἔπος, τό χε (v. 1. γε) κέρδιον
εἴη (v. 1. zj&v), cf. Delbr. 219; X 138 v. l. xat Τὰ
εἷς πάντας ἐρύχοι, Oc x? (pro τὴ ἄλκιμος εἴη.
£) subiungitur. indicativo praesentis. ««) se-
quitur enuntiatio relativa. 1'235 ὁρῶ ᾿Αχαιούς,
οὕς χεν ἐὺ γνοίην καί τ' οὔνομα μυϑησαίμην,
Z49 καὶ 380 4 134 κειμήλια κεῖται (ἔστι ἔνδον),
τῶν xtv (v. 1. χαὶ) χαρίσαιτο πατήρ, εἴ (xev)
πεπύϑοιτο, plurimi editores maiore interpunc-
tione ante τῶν posita, τῶν pron. demonstrati-
vum esse volunt, Z 452 οὔ μοι Τρώων μέλει,
οἵ χεν πέσοιεν. nos: die dann wohl fallen werden,
K171 εἰσί μοι λαοί, τῶν κέν tic χαλέσειεν͵ I16
ζώει μετὰ Μυρμιδόνεσσιν, τῶν χε μάλ᾽ ᾽ἀκα-
χοίμεϑα (v. 1. ἀχαχήμεϑα) τεϑνηώτων, o 580
κυϑεῖται κατὰ μοῖραν, ἅ πέρ x? οἴοιτο καὶ ἄλ-
46"
΄
124 κέ
Aoc, schol. ἅπερ ἂν x«l ἄλλος ὑπονοήσειεν, cf. bunt ceteri. Raro legitur in sententiis relatiyis
Delbr. 920; 5 33 v. 1. φιλέουσ' ὕς κ᾿’ ἄλλοϑεν ἂν cum opt. Optativi potent. in sent. rel, quai
ἔλθοι (pro 2495), schol. HQ ad ν 119 ὅτε χέν funguntur munere enuntiationis finalis, nulli
τις ἵχηται,, Herm. II 35 dicit rectius esse coni. exstat exemplum. s 188 τὰ νοέω x«i qo
scribere, sim. iudicat Krueger 1I 54,15,5, cfAken σόμαι, Goo ἂν ἐμοΐ περ μηδοίμην, ὅτε μὲ
Grundz. 8 248; v 214 v, Ἰ. τίνυται, ὃς κεν (pro χρειὼ tot (schol. 4 554 «oc« ἐμοὶ), cf. Lange
ὅς τις Eust. 1739, 5) ἁμάρτοι (v. l. -0g), o 21 Part. εἶ p. 160; H 231 εἰμὲν τοῖοι, Oi ἂν |
v. l χείνου βούλεται oixov ὀφέλλειν, ὅς κεν ϑεν ἀντιάσαιμεν qui tibi obviam ire possi
(pauci ὅστις) ὀπυέοι (pro ózvig) Herm. opusc. o 586 οὐχ ἄφρων ὀίεται, ὅς περ ἂν εἴη,
ΤΙ 33 ,cum de ea sermo sit quae re vera habeat bunt Bekk.2, Faesi: quicunque est, wer imm
maritum, ózvíg scriptum oportebat", cf Krueger er sein mag; quamvis coniunctivus usitatior
Ll,o 55 v.l μιμνήσχεται ξεινοδόχου, ὅς χεν tamen opt. ferri posse Faesi dicit; correxerum
παράσχοι (pro -σχῃ), de A 60 Z 228 v 342 v. εἴῃ Bekk.! Dind., Baeuml. secuti Herm. II 32
infra. Sententia rel. est negativa v 368 νοέω Axt coni ὅς τις Gv sig, v.l. ὡς περ quam re
χαχόν, τό κεν οὔ τις ὑπεχφύγοι (v. 1. τὸ μὲν et ceperunt Am., Duentz, La Roche, Nauck; € A
ὑπεχφύγῃ, coniunctivus ap. Eust) οὐδ᾽ ἀλέαιτο loto λέχος κουρίδιον, τὸ μὲν οὐκ ἂν ἐγώ
(Ven. ἀλέατον: cf. etiam A 866 (ὅϑεν). 88) prae- μὰψ ὁμόσαιμι, οἵ. Hentze 143; E 362 &y
cedit sententia relativa. 2 149 ᾧ δέ z' ἐπιφϑο- μαι ἕλκος, 0 οἴτασεν Tvó., ὃς χαὶ ἂν du.
γέοις, ὁ δέ τοι πάλιν εἶσιν (cf. 147 ὅν τινά κεν χοιτο, E 457 οὐκ ἂν μάχης ἐρύσαιο Ῥυδ.
ἐᾷς, ὁ δέ τοι ἐνίψει). optativum receperunt χαὶ ἂν Δ. μάχ.; o 97 0 μολοβρὸς ἀγορεύ
Bekk.1i, Dind., Duentz,, Baeuml., Faesi durch d. ἂν χαχὰ μητισαίμην minatur lrus se in
Opt. wird dieser Fall als der wahrscheinl nicht mala machinaturum esse, cf. Hentze in ap
stattündende mehr in die Ferne gerückt', v. l. Ameis. Sententia est negativa: Ν 197 fe
ἐπιφϑονέῃς, cf. etiam Kropácek p. 56; Baeuml. φάλαγγες, ἃς οὔτ᾽ ἄν κεν᾿ἄρης ὀνόσαιτο
320 ,d. Opt. tritt hier mildernd ein für d. Coni. 9à» οὔτε χ᾽ "A9. (v. l οὔτε xtv et οὐδ
147*, coni. scribunt ceteri; Herm. opusc. II 35, v. supra; de ὃ 204 (ὅσα) v. infra, In sen
qui opt. scripsit, addit: valde dubitari potest, an. relativis χέ c. opt. iunctum est tantum, €
coni. dederit; si optativum, hoc dicet, si cui affürmativae praeter E 91 9 380 v 368,
invideas: colloqui enim Ul. cum umbris cupie- nibus locis praeter O 40; ἄν χε in sent.
bat quaesieratque non quomodo eas arceret, sed legitur Ν 127 128. 2) post adiectiva e
quomodo perduceret ad colloquendum, cf. etiam relativa. a) oioc. E 484 ov ti μοι τοῖο
Nitzsch h. l; Q 529 c μέν κ᾽ ἀμμίξας δοίη οἷόν x' ἠὲ φέροιεν ῬΑχαιοὶ ἢ «ev ἄγοιεν (Et
Ζεύς, κύρεται, editores usque ad Wolfium scri- 574, l otov, 572, 25 oiov ἄν), cf. H231. b)oSe
pserunt χαμμίξας, qui z Qu. restituit; i libris v 383 πέμψωμεν, ὅϑεν χέ τοι ἄξιον ὁ
δώῃ et δῴη, Wolüus ex coni. scripsit δοίη eum- (v. l. καί tot et ἄλφοι, v. La Roche), 2 366
que sunt secuti Bekk., Bothe, Spitzn., Dind. γαῖα ψεύδεα ἀρτύνοντας. ὅϑεν κέτις οὐδ
Koechly, Doederl., coni. ceteri, cf. La Roche ed. (v.l. καέ τες), scho. BTQ ὅϑεν τις οὐχ
min. in app. h.l E) subiungitur infinitiyo σκοπήσειεν (οὐδὲ προΐδοιτο ὅτι ψεύδ,
praesentis. Ζ 298 v.l. πολλοὶ ἐμοὶ χτείνειν ὅν Krueger II 54, 14, 1; y 319 εἰλήλουϑεν
χε ϑεός γε πόροι (pro πόρῃ). 1) infin. futuri. ἄνϑρ., ὅϑεν οὐκ tino χε ϑυμῷ ex
A 60 v. l. ἔμμε ὀΐω ἀπονοστήσειν», οἵ xtv φύ- (011. pro 7ε. c) ἔνϑα. Q
γοιμεν (pro εἴ χεν), 5680]. Ζηνόδ. οἵ «sv γρά- κεν ἐργάζοιο, u 282 οὐχ ἐάᾳς γαίης
φει, οὐ χαλῶς" καλὴ γὰρ ἡ ἀπόγνωσις τῆς σω- ναι, ἔνϑα κεν τετυχοίμεϑα. — ἄν c. opta:
τηρίας, h. Cer. 444 462 ὑπέδεχτο τιμὰς δωσέ- ὃ 204 τόσα εἶπας, ὅσ᾽ ἂν πεπνυμένος Ὁ
μεν, Gc χεν ἕλοιτο (ξἕλοιο), v. 462 verba Gc χε εἴποι καὶ δέξειε, cf. KruegerII 54, 14,1. — 8}}
ϑέλησϑαι adglutinata sunt in cod., quae verba coniunctiones finales. Herm.
cum tota sint a manu recentiore, auctoritatem Delbr. 229—231 250— 52, Baeuml. 316 s, Β'
habent nullam, quamobrem Ilg., Baum., Bueche- pácek 57, Thiersch ὃ 340 341, Krueger I
ler Gc ze» ἕλοιο ex vv, 328 et 444 receperunt, 8, 4 Merkel 2785. a) ἵνα. μὶ 157 épé
Ruhnk. vero correxit ἅς xs 9éAgo9«, llg. Gc εἰδότες ἢ χε ϑάνωμεν ἢ κεν φύγοι,
χ᾽ ἐϑ.. cf. Buecheler h. |. 9) infinit. aor. v 342 φύγωμεν et pro 7 χε: ἢξ), schol. ἐν
v.l Ζελεύω γήμασϑ᾽ o x ἐϑέλοι velas ϑέλοι Qotc πλεονάξει ὁ zsv, ἢ ἑλώμεϑα TO
(pro z^ ἐϑέλῃ vel ἐϑέλει, v. La Roche) ὦ Tem- τον, ἢ τὰ πρὸς σωτηρίαν παρασχευᾶο
pori praeterito (aoristo yel imperfecto! subiungi- Nauck priore loco 7 scripsit, pro altero tz
tur. «c) sententia relativa sequitur. h. Cer. 328 coniecit ἢ χαὶ, La Roche secutus He
δίδον δῶρα τιμάς 9", ἅς χεν ἕλοιτο, versum IV 175 (q. v.) et Dindorfium cum melioribus
emendavit e v. 444 Herm. pro cod. lectione &c bris scripsit opt. coll. 27 308; ceteri
x ἐθέλοιτο, Buech. versum perperam additum coni., sed cf. Lange Part. si p.110, Hartung
putat. Legitur χέ in sententia negativa: 9 280 de modis mutatis dicit Herm. p. 137 ,
πολλὰ ἐξεκέχυντο (δέσματα), ἠὐτ᾽ ἀράχνια λε- dubium, quin, si ἂν ad aliud vocab pe
πτά, τά y! οὐ κέ τις οὐδὲ ἴδοιτο (v. l. το z^ neat, id nullum constructioni afferat viti
et τά v, Bekk. τά x. an τά τ᾽), N 127 χέ in epica dictione ad solum ἢ pertinet, 4
198 ἵσταντο φάλαγγες, ἃς οὔτ᾽ ἄν xtv Ἄρης exasseverante natum, aliquam huius vim ser
ὀνόσαιτο μετελϑὼν οὔτε "49. (v. l οὔτε χεν — wohl etwa (?) Thiersch 340, 6 adu. 2,
et οὐδέ xsv) Hartungio II 312 multo accommo- gehórt zur Fügung ausser dem Gebiet der
[
»
C
"En
datius videtur οὔτ᾽ ἂν καὶ Apc, cf. etiam Nitzsch sicht, Nowotny (Beitr. zur Lehre v. Final
ad £861. 88) praecedit sententia relativa. Q in d. hom. Spr., Prag 1857) putat comunc
531 ᾧ δέ κε τῶν λυγρῶν δοίη vel δῴη, λωβη- significari, Ulixem. exspectare se mortem ob
τὸν ἔϑηχε (cf. v. 529 ᾧ μέν χε δοίη, κύρεται), rum esse, optativo, fieri posse ut eam eHu
optat. receperunt Wolfius, Bekk.1, Bothe, Spitzn., sed cf. Hentze 154; rectius Hentze 155 im
Dind., Koechly, Doederl, v. 1. óc/g, coni. scri- spricht sich das Bewusstsein der Abhàángig
χέ :
von dem über den Menschen waltenden Geschick
aus, wáhrend d. Opt. als reiner Ausdr. der Vor-
stellung ohne diese Beziehung ist*. Ceteris locis
ἵνα iungitur cum opt. omisso zv vel ἄν. b) ὁ qa.
Cum opt. plerumque ita iungitur ut praeteritis
subiciatur eodem modo quo coni. futuro aut prae-
senti. M 96 is Ζεύς, οφρα xe ϑείη, habet ne-
zationem ἢ. Cer. 131 φεῦγον, ὄφρα χε μὴ ἀπο-
ναίατο (in cod. ἀπονοίατο), οἵ. Voss h.l. — ὄφρ᾽
ἵν c. opt. tantum in Od.: o 998 χέχυτο, ὄφρ᾽ d P
ἴγοιεν (y. 1. ἀνάγοιεν) sec. Duentz., rectius h. 1
idetur ὄφρα significare donec (Nauck: an zoc
γοιεν ?), x65 ἀπεπέμπομεν, ὄφρ᾽ ἂν ἵχοιο, quod
cribunt Bekk.?, Duentz., v.l. ὄφρ᾽ ἀφίχοιο quam
'eceperunt Bekk.1, Baeuml., Dind. Nauck, Kay-
ler, et ὄφρ᾽ ἂν ἵχηαι, quod legunt La Roche,
imeis; La Roche ὄφρ᾽ àv ἵχηαι libri optimi,
juod retinui, etiamsi imperfectum praecedit: di-
aisimus te, ut pervenire potueris; quo simul in-
ur in "potestate Ulixis fuisse ut domum per-
iret, optativus autem vel cum vel sine ἄν
aliud ostenderet quam voluntatem Aeoli
isse ut Ul. reverteretur", cf. eund. h. U. 230;
5334 σύ ue προΐεις, qo "ἂν ἑλοίμην, y.1. ἀνελοί:
|j», quam receperunt Bekk.? et Nauck. c) oc.
subiungitur praeteritis. 9 21 πάσσονα 97-
v ἐδέσϑαι, ὥς χεν γένοιτο xal. ἐχτελέσειεν, ct.
^hol. T et 'Herm, IV 151; ὦ 88 τύμβον χεύα-
'εν, ὥς χεν τηλεφανὴς εἴη, cf. Herm. 151. — ὥς
| [m constr. c. opt. etiam in rebus praesentibus
| futuris. Herm. IV 175 ἄν in sent. fin. c. opt.,
non sit pro rectae orationis coniunctivo po-
tus, ibi tantum usurpari dicit, ubi finis is sit, ut
»ssit aliquid fieri; Krueger II 54, 8, 5 iis locis
cit ὥς χεν (ἄν) cum opt. coniungi eodem sensu
iem opt. c. «£v habeat in sententiis primariis,
m. Delbr. 229 ,gemáss der vom Coni. abweichen-
n specifischen Bedeutung des Opt. ist nie eine
| bestimmte Absicht od. e. so nothw. Folge
sgedr., wie in den Coniunctivsàtzen:; Riemer
[cutus Am. (ad » 402) p. 39 censet in illis locis
propriam (v. supra) suam retinere significa-
nem: qua ratione aliquid futurum sit judicat
1qui loquitur vel qua ratione aliquid fieri pos-
cf. Kropátek 56 s.; Hentze 155 ,die Abw. v.
Regel erkl sich wohl mit daraus, dass die
Haupts. vorausgehenden Verbalformen selbst
"ddr. eines Vorgestellten, Nichtwirkl. sind'; cf.
ung ΠῚ 263. In sententia primaria est 8) im-
rativus. ᾧ 135 ἡγείσϑω, ὥς x£v τις φαίη
ovov, Delbr.230: in Folge davon kónnte dann
"hl Jem. meinen; ea ratione qua (i. e. ita ut)
δ dixerit, cf. Lehrs Arist.? 159; ὦ 532 ἔσχε-
ἐξ, ὥς χεν διαχρινϑεῖτε, v. 1. ᾿ϑῆτε, coni. scri-
lat Bekk.?, La Roche, Nauck, opt. ceteri; Herm.
175, qui " scribit opt., addit: non est cur post-
eatur quod libri nonnulli habent -ϑῆτε: cf.
lbr. 230; Lang p. 15 ὡς qua ratione, non:
IO
doti Be v. un) ὥς xt δυναίμην. y) fu-
"um. & 168 v. Ll πέμψω, ὡς χε ἵχοιο scc.
stophanem (cf. schol. HP) et Eust. 1528, 65
coni, ἵχηαι. ó)coniunctivus. 1112 φρα-
μεσϑ᾽, ὥς xtv πεπίϑοιμεν, coni, πεπίϑωμεν
| 'starchus; subiunctivum et praesenti et ora-
2! rectae aptiorem iure amplexum esse Wolfium
"zn. dicit; Nauck recepit opt. £) .perfectum
b d habet vim praesentis, 953 ἐς οἶχον ἀπερρί-
“τ νέεσθαι Ἰχαρίου, ὥς x? ἐεδνώσαιτο, δοίη
) "Delbr.230: verentur domum Ic. venire; quo facto
Folge dav.,
nàml. in Folge ihres Kommens)
125
filiae ipsi dotem det; Hentze 154 eadem ratione, .
qua in sent. relativis optativo C. χέ coniuncto
post praes. negat., significare ὡς ,die vorgestellte
Folge, die bei der Negirung der dieselbe be-
dingenden Handlung selbst negirt wird", cf. Delbr.
l Ll; schol P yg. ὅς, cf. sch. H. — ὡς ἂν C.
opt. In sententia primaria est α) praeteri-
tum. T33l ϑυμὸς ἐώλπει σὲ νέεσϑαι, ὡς ἂν
παῖδα ἐξαγάγοις, καί οἱ δείξειας, οἵ. "Hentze
142; o 362 ὠτρυν᾽, ὡς ἂν πύρνα ἀγείροι, γνοίη
τε, οἵ. Herm. IV 151, Hentze 1. 1., Delbr. 252.
B) infin. (pro imper) z 9297 ἐλέσϑαι, ὡς ἂν
ἐλοίμεϑα. y) futurum. » 402 χνυζώσω τοι
ὄσσε, ὡς ἂν ἀεικέλιος φανείης, Delbr. 231 jn
Folge dessen móchtest du wohl 'erscheinen*, ef.
Am. app.; coniunct. φανήῃς scripsit La Roche
(q. v), φανείῃς Nauck; h. Cer. 973 ὑποϑήσο-
μαι, ὡς ἂν ἱλάσκοισϑε, Schaeferus Melet. crit.
p.109 coniecit coni. ἱλάσχησϑε, quem receperunt
Vossius, Baum., Buech., cf. Baum. h. 1. δ) opta-
tivus c. xÉ. o 538 9 (165] t 31] τῷ χε γνοίης
φιλότητα, ὡς ἄν τις μακχαρίζοι. s) praesens.
9 939 ἐϑέλεις ἀρετὴν φαινέμεν, ὡς ἂν oU τις
ὄνοιτο ,profiteris velle te virtutis specimen edere,
ea ratione qua (i e. ita ut) nemo facile prudens
te reprehenderit. Hinc facilis transitus est ad
ὡς ἂν οὐ 1444 sec. Lehrs Arist? 159, Nusquam
in Il ὥς xsv (praeter 1 112 v. L) aut ὡς ἂν
cum opt. in rebus praesentibus et futuris legi-
tur, bis in hymnis (VIII, 11 ἢ. Cer. 273 v. 1.
d) ὅπως. Subiungitur praeterito I681 φράζε-
σϑαι ἄνωγεν, ὅππως xsv σόῳς, Aristarchus
σοῷς χαὶ σαῷς v. Did., cf. Herod. ad 1.398;
Bekk. qui Aristarcheum esse censuit σόῳς rece-
pit; secuti sunt eum recentiores; uni Faesio coni.
videtur esse, ceteris opt., Doederl.: ,potentialis
requiritur, non coni.' ἢ edebatur ante Bekk. 001/65
Nauck σαοῖς, an νῆας σαύῃς} 4) post ὡς et
ὥς περ quemadmodum, qua ratione. 1 60
οἶσϑα, ὥς χ᾽ ἀσπαστὸς φανείη: nam si non pen-
deret a verbo οἶσϑα, dictum esset ἀσπ. χεν φανείη,
cf. Delbr. 231; h. Cer. 262 νῦν δ᾽ οὐχ ἐσϑ',
ὥς χεν ἀλύξαι, Cobetus ἔσϑ᾽ ὕππως vel ἔστ᾽
E" ὕπως et ἀλύξει, Ruhnk. ἀλύξοι, cf. Buech.;
ἄν c. opt. ἡ 293 οὐ τι νοήματος ἤμβροτεν
ἐσϑλοῦ, ὡς οὐχ ἂν ἔλποιο (v. 1. -οἰτο) νεώτε-
ρον ἀντιάσαντα ἐρξέμεν qua ratione, schol. H
οὕτως Ὁμηριχὸν τὸ τῆς toumnvstac. ἀντὶ γὰρ
τοῦ ἔλποιτο, cf. Friedl. Ariston. p. 8; 9 239 ὡς
ἂν σὴν ἀρετὴν οὔ τις ὄνοιτο, ὃς τις ἐπίσταιτο,
wie denn: eadem constr. esset, si sententia non
penderet a particula ὡς, cf, Baeuml. 324, Kropácek
55; aliter interpretatur 'Lehrs Arist.? 155, v. supra;
I 444 ὡς ἂν ovx i9éAouu λείπεσϑαι, οὐδ᾽ εἰ
xtv ὑποσταίη wie ich denn, cf. v. 457 et Hentze
142, Lehrs Arist. 1. l.; páraphr, οὕτως ἂν οὐχ
ἐθέλω, Q 586 οὐκ ἄφρων ὀΐεται, ὥς περ ἂν
εἴη scripserunt Am., Duentz.,, La Roche, Nauck;
sine ulla condicione: ὡς ἔσεταί περ cf. Àm, h, L,
et Kropácek p.53; schol. H ὥσπερ ἂν ἀποβαίη, t ἵνα
εἴπῃ ὑπό τινος τὸ μέλλον, v.l ὅς περ ἂν εἴη,
quam receperunt Bekk.*, Faesi, correxerunt Üc
περ ἂν £0 Bekk. Dind, Baeuml. secuti Herm.
II 32, cf. La Roche h. l. 5) χέ c. opt. post
coniunctiones temporales. Delbr. 231 236,
Baeuml.320ss. Kropácek p.57— 60, Krueger Τί
Ὁ... 17; ὩΣ Aken Grundzüge 8. 248. a) ὄφρα
donec, quoad, In re praeterita cum χέ et opt.
iunctum nusquam legitur. X 192 v.1. ϑέει ἔμπε-
δον, ὄφρα χεν εὕροι (pro εὕρῃ), sed cf. Spitzn. ;
ἂν C. opt. de re praeterita: o 298 χέχυτ᾽, ὀφρ᾽
126
ἂν ἄγοιεν (v. l. ἀνάγοιεν) bis jedesmal weg-
führten, Aken: bis etwa, cf. Merkel 274; sec.
alios ὄφρα b. 1. habet sensum finalem, cf. etiam
Bergk liter. hist. I 186 adn. 10; v 151 ᾿οὐδ' ἔτλη
εἴρυσϑαι δῶμα, ὄφρ᾽ ἂν ἵχοιτο, quod Iecepit
La Roche, sed cf. eund. h. U. 234; v. 1. ἕως ex-
hibent Wolf, Bekk.?, Faesi, Baeuml., coniec. εἷος
Tz. Bekk.? ,Am. ; Kayser, Dind. , Duentz. ,1j0€ Nauck.
b) ἕ ἕως. 8 78 τόφρα ἂν ποτιπτυσσοίμεϑα, ἕ ἕως za
ἀπὸ πάντα δοϑείη, cf. Delbr. 231. c) eic 0 κε
jungitur bis cum opt.: 0 70 ἂν τεύχοιμι, εἰς 0 x
"Ay. Do» ἕλοιεν, Did. ᾿Δρίσταρχος Ἴλιον ἐ ἐχπέρ-
σωσιν, cf. schol. BL; versus expungebatur propter
neutr. 74:0». In utroque. loco (8 78 O 70) habet
enunt. prim. optativum c.&v. Π 458 v.1. πέμπειν,
εἰς 0 χε ἵχοιτο (pro ἵχωνται), cf.schol.A. d) ὅτε.
Sensu iterativo invenitur ὅτε χε c.opt., si in enunt.
prim.est tempus historicum. 1 525 ἐπευϑόμεϑα
χλέα ἀνδρῶν, ὅτε κεν χόλος ἵχοι (ΑΡ. ον. 78,9
ἥκοι), cf. Herm. m 143, Nauckio «cv suspectum
videtur esse; σ 7 v. l. ἀπαγγέλλεσχε, ὅτε χέν
(pro πού) τίς dvaiyou: In enunt. prim. est | opta-
uvus: O 23 v. 1. ὅτε δὴ κεν (pro zai) ἐγὼ ἐϑέ-
λοιμις, £o cau. Praeterea. κέ c. opt. legitur:
σ 218 ὅτε δὴ μέγας ἐσσὶ καί κέν τις φαίη δρώ-
HEVOC ..., οὐκέτι τοι φρένες εἰσὲν ἐναίσιμοι:
8i x«t κ. t. φ. esset enunt. prim., legeretur etiam
κέ c. opt. — Nusquam legitur ὅτε ἂν c. opt.
e) ὁπότε. Antecedente praeterito: 4[ 334 v. l.
ἕστασαν, ὁππότε κέν τις ἐναντίον ἄλλος ἐπελ-
ϑὼν ὁρμήσειε καὶ ἄρξειεν legitur £v τῇ πολυ-
στίχῳ, cf. schol. A (pro OT Ott πύργος "Ay. οἱ
ἀρξειαν), 4229 ν.]. τῷ ἐπέτελλε παρισχέμεν, ὅπ-
πότε κέν μιν λάβοι (pro λάβῃ). ἂν €. opt. H
415 v.l ἕατο ποτιδέγμενοι, ónzóv ἂν ἔλϑοι,
recte Spitzn. et recentiores partem librorum se-
cuti ἄρ᾽ pro ἂν exhibent; τ 489 v. Ι. οὐδὲ σεῦ
ἀφέξομαι, ὅππότ' ἂν χτείναιμι (pro κτείνωμι),
cf. schol. Η et Herm. IV 172. f) ἐπεί, sive est
coniunctio temporalis, sive causalis. Iu enunt.
condic.: « 236 end ov χε (v. l ov τι vel οὐδὲ)
ϑανόντι περ ὧδ᾽ ἀκαχοίμην, εἰ δάμη, schol. Q
interpr. οὐχ ἂν ἀχαχοίμην, ἤτοι ἐλυπούμην.
— Cum quadam modestia dubitationeque dicta
sunt: ó 64 ἐπεὶ Ov κε χακοὶ τοιούσδε τέκοιεν:
omisso ἐπεί eadem esset constructio, v. supra;
schol. HM προηϑετοῦντο (62— 64) ud παρὰ
Ζηνοδ. καὶ παρὰ ᾿ἡριστοφάνει. ἐπεὶ ἄν cum
opt.: P489 ἐπεὶ οὐκ ἂν τλαῖεν, cf. Hentze 144;
in enunt. primaria est opt.: 1 304 χ᾽ "Ext. ἕλοις,
ἐπεὶ ἂν ἔλϑοι (v. 1. ἔλθῃ), cf. 9 908 x δ78:
contra Herm. IV 147 disputat Baeuml. p. 325
cf. etiam Hentze 143, Hartung II SE — ἐπήν c.
opt. aor., cf. Krueger II 54, 17, Sensu ite-
rativo, si in enunt. primar. Hye temp. prae-
teritum: 8 105 τ 150 ὦ 140 ἀλλύεσχεν (ov),
ἐπὴν δαΐδας παραϑεῖτο (-ϑείμην), v. 1. ἐπεί,
quam cum Eust.exbibent Thiersch 324, 8, Bekk. 1
et 2, Am., Faesi, Dind., Nauck, ἐπήν receperunt
Duentz., La Roche, Baeuml., defenderunt Herm.
opusc. i 34, Baeuml. Mod. 892, annot. crit. ed.
Od. p. M Aken 8 8 948. In sent. prim. est opt.:
ὃ 222 ὃς τὸ καταβρόξειεν,͵ ἐπὴν μιγείη, € 207
αὐτίχα μὲ κατακτείνειεν, ἕλοντα υἱόν, ἐπὴν
γόου ἐξ ἔρον εἴην (v. l. εἴην). Pro coni. ora-
tionis rectae legitur opt. in oratione obliqua T'
208 ἀνώγοιμι τεύξεσϑαι, ἐπὴν τισαΐμεϑα nachd.
wir, vorausgesetzt dass wir gerücht hàtten, cf.
Kropácek p.59 et Naegelsb. adn. ad B 4; Duentz.
,d. Opt., wie 0222, mit Rücksicht auf d. vorhergeg.
Opt., wobei auch wohl der Umstand mitwirkte,
xé
dass der Wunsch des Redenden darauf gerichte!
ist. Heyne coni. τεσώμεϑα, sed cf. Spitzn. ἢ.
Herm.1133s. Perversa videtur v. 1. Q 717 ἄσεσϑε
ἐπὴν ἀγάγοιμι (pro ἀγάγωμι), cf. La Roche ἢ
U.950. g)zoiv. Sequitur infin., tum ἢ x£v €
opt. P 506, de quo loco v. supra in exitu locorum
in sententia primaria positorum. 6)in protas
enuntiationum condicionalium, si quid ess
sumitur, quod ex loquentis iudicio "esse po
quamquam non necessario additur xé neque
Hom. addi solebat, quia particula εἰ satis sigmi
ficatur sumptio; Naegelsb. (adnot. ad A 60 €
exc. VIII ed. 1 p. 238—241) condicionem, ἃ ua
εἴ χε habeat, ab alia condicione suppleta per
dere putat, cf. Aken Grundz, 8 231,
p.258s. 265; Nitzsch adn. I p. 185 jin Opt.s
mii εἴ χε liegt nicht e. Hoffnung auf E
sond. ein kühnerer, auf stárkerer Vorauss
beruhender Gedanke', Thierschio Gr. ὃ
et 8 opt. c. xé in sent. condic. displicuit, qu
obrem variis modis z£ expulit, sed cf. Spitz
Exc. XII p. XXXVI s.; Lilie de locutionum
poth. usu Hom. p. 38: ' medium quendam
obtinet opt. c. xé part. in protasi positus
coniunctivum et simplicem opt.: ita ut re
feratur e rebus quidem quibuscum compon
non efficienda, nec tamen a veritate prors
mota, cum ipse is qui loquitur ex libero;
trio eam fore se credere profiteatur, cf,
IV 171ss. I 286, Baeuml, 325 58., Krueger II δ
1i,3, Delbrueck 240—244, Kropátek 65 88.»
hom. Gebr. d. Part. εἰ, ii Lpz.1873. a)i
tasi est εἴ χε c. opt, in apodosi χέ c. opt.
quitur apodosis. ««) cum prima p: ^
O 196 εἰ τούτω χε (Bekk.?, Voss, H i
Thiersch 330, 5b, Nauck scripserunt γε
placuit Hentzio 146 et in app. edit. Àm.
sed οἵ. Rumpf in J. J. 1860 p. 591 s.,
Mod. 334, Lange 187) λάβοιμεν, dot,
(ἐελποίμην κεν), I 141 288 εἰ δέ κεν txo
(Nauck ἱκώμεϑαϑ), γαμβρός xsv ἔοι (E0ug)
l. £g (Egc), cf. I 185 2775 v. etiam Spitzr P
et Naeg. adn. ad B 4; μ 345 εἰ δέ χεν ἃ
κοίμεϑα (Thiersch 330, 5b et 333, 1b,
ἐφικώμεϑα), αἶψά xev τεύξομεν, ἐν δέ,
μεν angenommen wir kàmen etwa, cf.
BB) cum altera persona. P 592 εἰ zai
ἄλλο μεῖζον ἐπαιτήσειας, ἄφαρ χε βου,
Nie εἰ καὶ ἀπ᾿ ἄλλης ἀρχῆς ἀνάγνω
ὑποστικτέον δὲ μετὰ τὸ ἐπαιτήσειας,
εἰ zal yir coni, ed cf. Spitzn. et Lam
t 589 εἴ χ᾽ ἐϑέλοις τέρπειν, OU χε χυϑείη
2 ἐϑέλεις vel χε ϑέλεις), οἵ. Lange 189 8.5 9.
τόν χ᾽ (Bekk.*, Voss, Am., La Roche, Kaj
Nauck γ᾽ scribunt, v "etiam La Roche h. Et
sed c. Lange 191) εἴ μοι δοίης, καί κεν ϑεῖ
ν 889 αἴ ' (Bekk. εἴ) κε παρασταίης, zat χε τρ
χοσίοισιν μαχοΐμην. yy)cum tertia pers. 1
v.l&g δέ κεν (Eust. 756, 17 εἴ περ) δῴη (
δώῃ), xs ἱκοίμην, οἵ. Baeuml. 335. Bia
apodosis. Z 50 K 381 τῶν κεν ᾿χαρίσαιξο;
«£v πεπύϑοιτο, angenommen er ertühre «᾿ et;
cf. A 134 (omisso χέ: εἰ πεπύϑοιτο)
xov δέ κ᾽ ἐγὼ δοίην, εἰ κ᾽ (v.1. el) dias
γοις, Herm. IV 161 scripsit δέ χ᾽ pro δέ t^ q
omnes paene libri exhibent; eum sunt.
Hartung 11 259, Thiersch $ 330, 5b, Bekk.?,
Roche, ANDE sed cf. Lange 204; v. etiam
app. h. ΤᾺ schol. P 8E G- 6) Holovapgoc
στάζει Ὁμήρου εἶναι. Ὁ) ἴῃ protasi est
χε C. opt, in apodosi zé C. opt.
Ls
'der Unterschied zw. & πέρ xev c. opt. u. εἴ περ
δ. opt. ist nur der, dass dort der Fall als ein
junter Umstünden denkbarer angenommen, beim
|reinen Opt. aber vielmehr zugestanden wird. Se-
quitur apodosis omnibus in locis, «&) prima pers.
B 193 εἴ περ ydo x' ἐϑέλοιμεν, ἡμεῖς δὲ δια.
᾿χοσμηϑεῖμεν (ν. 1. -ϑῆμεν), Τρ. δὲ ἑλοίμεϑα,
πολλαί xtv δεχάδες δευοίατο, "Thiersch corrigit
γὰρ χ᾽ ut sit γὰρ xci, sed cf. Spitzn. ἢ. 1. et
Jexe. XIII p. XXXVI s, O 205 εἴ περ γάρ κ'
᾿ἐϑέλοιμεν, αὐτοῦ z^ ivo? ἀχάχοιτο, Zenod. ἔνϑα
ἰχάϑοιτο, cf. Lange 195 s. BB) altera persona.
ἽΝ 288 εἴ περ γάρ χε (Bekl.? e coni. ΤῈ ARE
᾿χαΐ quam receperunt Thiersch, Naeg. exc. VIII
. 241, sed cf. Spitzn. et Lange 197) βλεῖο ἠὲ
τυπείης, οὔ χεν (v. l. pro οὐχ ἂν, cf. Did.) πέ-
ἴσοι, ἀλλά xtv ἀντιάσειε. γΧγ.) tertia pers. 8 946
[e περ γόρ χ᾽ '09. μενοινησει,, oU χέν οἱ κε-
ἄροιτο, ἀλλά χεν ἐπίσποι (v. 1. ἐπίσπῃ et
ἐπίσπει), Dammius p. 91 non subsistendum esse
dixit in vulg. μενοινήσει neque etiam cum Thier-
3chlo.
Ljeripturam γάρ χ᾽ μενοινήσει᾽, cf. La Roche h.
1. 241 58.: Lange 197: οὔ xzv im Nachs. ist
picht so stark wie οὐκ ἂν:
wàhrend o? zzv nur heisst:
xal ημεῖς, cf. Hartung IL 311. 9) antecedit
7
ἂν σὲ δέοιμι (schol. ὃ
D ἐθέλοιμι, οὐδ᾽ εἴ xsv ὑποσταίη. d)in pro-
asi est εἴ
exhibent, receperunt Bekk.1,
^, Faesi, Duentz., Baeuml., Dind.; ceteri cum
lerm. IV 161 scripserunt δέ z^, sed cf. Lange
t T 322 οὐ τὶ χαχώτερον ἄλλο πάϑοιμι,
δ᾽ εἰ xcv πυϑοίμην, Doederl. κέν traiectum
tins ex apodosi quam otiosum esse dicit, Duentz.
ἜΘΙΘ mavult εἰ xc, sed cf. Lange 910. e) in
podosi est indicativus
1815. μι 345 εἰ dé χεν ἀφιχοίμεϑα (Thiersch
E Nauck ἀφιχώμεϑα), αἶψά xv τεύξομεν, Καὶ
52 v. l. εἰ δέ 2? ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέσσαις (Aristar-
dU8 pro ὀλέσσῃς), οὐχέτ᾽ ἔσσεαι, Q δθ v. 1.
δέ χέ σε γνοίη (pro γνώῃ), facti, cf. Naeg.
1 B 4: 0 545 εἰ γάρ xsv σὺ ἐνθάδε μίμνοις,
prés δ᾽ ἐγὼ χομίῶ, enuntiationem condiciona-
[m esse censuerunt Bekk., Faesi, Baeuml., Nauck,
ffudel (Causalsütze bei Hom., Liegnitz 1871 p.24)
ange 192 ss.: etiamsi diutius ruri maneas, te
[epiam; in apodosi est δέ, ut saepius, cf. Clas-
Ἢ Beob. 33; Herm. IV 155 pro xev scripsit z«
iter iudicavit h. Ap. 51), quem secuti sunt
(exk.*, Faesi, Lilie p.36, Duentz., Naeg. exc. VIII
| 241; Lilie 1. l. interpr. certe recipiam hospi-
[m, etiam reciperem, si multum tempus abesses;
1m. et La Roche post μέμνοις maiore interpunc-
pus posita optationem esse putant: utinam ma-
pas (coll. Z 981 o 195), quam ob causam δ᾽ muta-
rTUnt in τ᾽ (v, Am. app.); Duentz., qui xe£ pro
et γ᾽ pro. o? scribit, eandem sequitur inter-
elationem. sed v. Lange 1. l, Pfudel 1. 1; cf.
Ἵ
"1
xe
Scribendum γὰρ κ᾽, sed tenendam Wolfii b
futuri. αὐ praecedit pro- .
4
121
h. Ap. 51 472^, εἰ γάρ κ᾽ ἐϑέλοις ἕδος ἔμμεναι
υἷος, ἄλλος δ᾽ οὔ τις σεῖο ἅψεται, opt. corr.
Steph., in libris χ᾽ ἐθέλεις, alii aliter correxerunt,
Matth. 7 γάρ κ᾽ ἐθέλοις in animadv., ἢ ἄρ zx
ἐϑέλοις in ed. crit. (q. v.; Baum.: ,talibus locis,
qualis hic est, facile cognoscitur, quomodo enun-
tatio condic. abire possit in formulam optandi",
X 351 οὐδ' εἴ χεν στήσωσι, οὐδ᾽ εἰ χεν Qvo.
yot, οὐδ' ὡς σέ γε γοήσεται, Nic. ἤτοι ἀπὸ
τοὕτου ἀρχτέον, ἵνα ὑποστίξωμεν ἄγοντες,
ἄλλα, Πρίαμος, τῆς ἀνταποδόσεως οὔσης οὐδ'
ὡς... μήτηρ᾽ ἢ tol; ἄνω προςζαπτέον: ὡς ..
κύνας - οὐδ᾽ εἰ xnl τὰ ἑξῆς: ἔσται δὲ ἀπ᾽ QA.
λης ἀρχῆς οὐδ óc .. μήτηρ: angenommen sie
werden etwa bringen, angenommen Sogar es be-
fohle Pr., so wird dennoch nicht bestatten, cf.
Lange 198s., Baeuml. 335, v. 1. ἀνώγει et ἀνώγῃ,
coni. receperunt Thiersch, Bekk. P) sequitur
protasis. q 348 v.l ov τίς με βιήσεται, ei χ᾽
ἐϑέλοιμε (pro ἐϑέλωμω), h. Ven. 151 o τίς μὲ
σχήσει, οὐδ᾽ & xev προΐοι, opt. Herm. ex duo-
us Parisinis dedit, plurimi editores scribunt
προΐῃ, cf. Baum. h. l. f) in apodosi est prae-
sens. -Y 220 o? οἱ ἔστι περυγμένον γενέσθαι,
οὐδ᾽ εἰ xtv πάϑοι, v. 1. πάϑῃ, quam requirit
Thiersch, cf. Lange 210; Ψ 346 οὐχ ἔσθ᾽ ὅς
; X€ σ᾽ ἕλῃσι οὐδὲ παρέλθῃ (v. 1. -ϑοι), οὐδ᾽ &
xt» ἐλαῦνοι, cf Lange l.l. g) enuntiatio con-
dicionalis pendet ex verbo sentiendi vel decla-
randi. 4 60 νῦν ἄμμε ὀΐω ἀπονοστήσειν, εἴ
xtv φύγοιμεν, minus recte Doederl. &/ zz» 9.
finalis sententiae vice fungi, si forte vel ut
effugiamus ut P 104 dicit, sed cf. Lange 205—7;
schol A Ζηνόδ. ot xsv γράφει, οὐ καλῶς"
χαλὴ γὰρ 7 ἀπόγνωσις τῆς σωτηρίας. H 387
ἠνώγει εἰπεῖν, «i χέ περ ἡδὺ γένοιτο, Har-
tung II 265 3014, Krueger lI 65, 1, 7, Lilie 41 s.
Faesi, La Roche interrogationem indirectam αἱ
ΧΕ esse putarunt, cf. Lange 906 s.; Thiersch
330, 5a maluit ete legere, sed v. Lange l. 1.
lungitur εἰ cum ἄν et opt. tantum B 597
στεῦτο νιχησέμεν, εἴ περ ἂν μοῦσαι ἀείδοιεν,
optativum pro coni. propter orationem obliquam
positum esse dicunt (in or. recta νεχήσω, ἤν περ
ἀείδω σι) Herm. ΠΥ 147, Baeuml. 325, Naeg. adn.
p.211, Thiersch 330,5 c, Kuehner Gr. Gr. p. 593,
Faesi, Am., Autenrieth, Delbr. 253, Lilie 41;
aliter iudicat Lange 208 s.: non pendere εἴ περ
. ἀείδ. ab infin. γνιχησέμεν, sed ab enuntia-
tione στεῦτο νικησ.; nulla enim re commoveri
nos ut putaremus Th. dixisse νικήσω, εἴ περ ἂν
ἀείδωσι, quamvis ea dicere potuisset; Duentz.
ler Opt., weil der Satz als reine Vorstellung,
eigentl. als Wunsch, gedacht wird'; ν M5 v. ].
ᾧχετο πευσόμενος χλέος, ἤν (pro gj vel εἴ)
που ἔτ᾽ εἴης, cf. Herm. IV 147, Baeuml. 395 (in
ed. legitur εἴ), Naegelsb. p. 211. — Omnibus his
locis laudatis digni sunt qui denuo afferantur
loci: Ν᾽ 288 88. εἴ πέρ χε βλεῖο, οὐκ ἂν πέσοι,
ἀλλά χεν ἀντιάσειε, est enim in apodosi et ἂν
et χέ, μ 848 s. εἴ xev ἀφιχοίμεϑα, αἶψά xev
τεύξομεν, ἐν δέ χε ϑεῖμεν, est in apodosi χέ
c. ind. fut. et χέ c. opt. 1n protasi nusquam
reperitur ἄν c. opt. iunctum, praeter B 597 (εἴ
» - » : »r
περ Gv) et v. l. v 415 (zv). Legitur e xe c.
opt. o 223 q 348 v.l, et xé περ H 387, εἴ πέρ
«c B 123 0205 N 288 8 246, εἴ περ ἄν B 597;
οὐδ᾽ εἴ χε C. opt. 1 445 T 399 X 990 35] Ψ'
346 h. Ven. 151; recte monuit Baum. apud Hom.
particulis οὐδ᾽ εἰ c. opt. nusquam addi ἄν, quod
ubi adesset, coniunctivum locum habere, ut 4 90,
128
7) χέ c. opt. legitur in quaestione quae pendet
a verbis. a) quaestio est simplex, cf. Daeuml.
326, Hartung 2604 5., Krueger II 54, 6, 2. 4. 65,
1, 6, Kropácek 54, Delbr. 237, Lange 200 s.
S 120 Ζεὺς τὸ γε οἶδε, εἴ κέ (v. l. eal) μὲν ἀγ-
γείλαιμι ἐδών, Nauck suspicatur ἀγγείλωμι, “
192 τίς δ᾽ oio? εἰ xév οἱ ϑυμὸν ὀρίναις, cf.
O 408 τίς oió' εἰ κέν οἱ 9. ὀρίνω, Thiersch
330, 5 b, Herm. opusc. I 287 emendarunt ὀρίνῃς,
placuit La Roche, Nauck, sed non est necessa-
rium, Lange p. 201 ,vermuthl. kónntest du ihn
bewegen, O 403 ich 'gedenke ihn allenfalls zu
bew.*, cf. Spitzn. h. 1.: E 279 v. 1. πειρήσομαι,
αἴ χε τύχοιμι, sed. οἵ. Herm. 1387; ula ἐνίσπες,
εἴ πως ὑπεχπροφύγοιμι, τὴν δέ κ᾽ ἀμυναίμην,
ὅτε σίνοιτό γε (Duentz. mayult legere χε), Lange
p.201 dicit Ulixem non audere dicere ,vermuthl.
kónnte ich etwa enttliehen*, sed: immerhin móchte
ich entf.. Quod cum sumserit, posse eum qui
sit vir fortis dicere ,vermuthl. kónnte ich dann
etwa abwehren*, cf. Delbr. 237; de Zenod. lectione
A 100 οὐδ᾽ ἀπώσει, πρίν γ᾽ ἄγειν, αἴ κέν μιν
(schol. ABL addit γελοῖον δὲ δισταχτικῶς AÉ-
γειν τὸν μάντιν) πεπίϑοιμεν, quam defendere
studuit Duentz. Zenod. p.137, vide Lange p. 199
et adn. 32; H 248 v. |. ov 9 ἐϑέλω βαλέειν,
«b χε τύχοιμι (pro tU au), aT ὧν: l εἴσομαι
«l χε τύχοιμι (pro τύχωμι), πόροι (v. l. pro
πόρῃ) δέ not εὖχος, cf. La Roche ἢ. U. 250.
b) quaestio est duplex, cf. Krueger II 54, 6, 4.
N 748 ἂν ἐπιφρασσαίμεϑα βουλήν, Qj, κεν πέ-
σωμεν (Eust. 958, 11 πέσοιμεν), ἢ xtv ἔλϑοιμεν
(pro ἔλθωμεν), opt. £19. receperunt Duentz. qui
dicit optationem cum forma ἔλϑοιμεν, tum adiec-
tivo ἀπήμονες significari (3) et Spitzn. q. v., X 246
εἴδομεν ἢ κεν φέρηται, 5 «tv δαμείη, opt. qui
editus erat usque ad Wolfium receperunt Spitzn.,
Duentz., La hoche; Woltium secuti recentiorum
plurimi. δαμήῃ scripserunt, sed nihil cogit ἃ
scriptura consensu librorum firmata recedere, cf.
La Roche et Spitzn.; Thiersch 8 224 et 3583, 5b c
emendavit. δαμείῃ, ο 800 ἐπιπροέηχε ὁρμαίνων
ἢ xtv φύγοι, ἡ xtv ἁλώῃ scribit La Roche,
Nauck φύγῃ et ἁλώῃ, ceteri φύγοι et ἁλῴη͵ vel
ἁλοίη, o 217 Y. i πατρὸς πειρήσομαι, 5 χέ μ᾽
ἐπιγνοίη (vel μ᾽ ἔτε γνοίη) καὶ φράσσεται, ἠέ χεν
ἀγνοιῇσι, rectius in editionibus legitur ἐπιγνώῃ.
D) Additur κέ infinitivo et participio,
cf. Bekk. Anecd. p.127, Herm. IV 179 ss., Baeuml.
81 347ss., Hartung 319 ss, Krueger I 54, 6, 2,
Thuemen' de locut. temp. usu Hom., Berol. 1866
p.ll. Ubi in recta oratione χέ (&v) cum verbi
modis qui rectae orationis sunt, construitur,
ea oratione in obliquam versa, etiam infini
tiyo additur κέν. (ἄν). X 110 ἐμοὶ ἂν κέρδιον
εἴη ἢ νέεσϑαι ἠέ χεν ὀλέσϑαι, Britan: ὃ κέν
περισσύς, cf Friedl. Ariston. p. 18: E 484 aet
χέ τις εὔχεται ἀνὴρ λιπέσϑαι, sunt. " qui χέ c.
inf. λιπέσϑαι coniungant, ut sit pro ὅτε λέποιτο
ἄν, cf. La Roche ed. cum adnot.; aliis videtur
εὔχεται indic., aliis coniunctivus "esse correpta
vocali. Omissum est κέ in cod. Lips. et apud
Eust. 998, 41; Herm. cum codd. HVrat. d scribit
xal τέ tic, quod receperunt Damm, La Roche
in ed. crit., Duentz., cf. Curt. Stud. Ir 138; 356
ve dh εἴσομαι ὄρσουσα ϑύελλαν ἢ xtv (Zenod.
pro ἢ χεν, v. Ariston.) aac (pro aij), Herod.
προπερισπαστέον τὸ x«t ἔστι γὰρ ἀπαρέμφα-
tov, sed probari non potest, cf. Hoffmann Φ et
XS. Ll, Ψ 310 v. 1. τῷ χ᾽ οἴω λοίγι' ἔσεσϑαι,
sed cum optimis libris τ᾽ οἴω scribendum est,
xé
cf. Spitzn. h. 1.; Nítzsch (ad ε 361) censet 8 86.
ἐϑέλεις δέ χε μῶμον ἀνάψαι cum inf. iun
dum esse χέ et (334 τοὺς ἄν χε ἤϑελον po
alterum cum inf, alterum cum verbo finito. Le-
gitur. ἂν c. infin. 1 684 xe δ᾽ ἂν τοῖς ἄλλοι-
σιν ἔφη παραμυϑήσασϑαι: nisi regerentur ea 1
verbo dicendi, haberemus ἄν c. opt., cf. I 417.
παραμυϑησαίμην, h. Merc. 520 ὀμόσσαι, nd»
ἂν φίλα ἔρδειν Herm. scripsit pro codd. ἔρδοις,
q. V. — lisdem condicionibus, quas supra nomi-
navi, participio κέν (ἂν) iungitur. Certum exem-
plum apud Hom. non invenitur. Hentze Phil
XXIX p. 140 et propter collocationem partieulae
et coll. Z7" 71 92 xé cum participio iungere ma-
vult: 7/' 138 255 τῷ δέ χε νιχήσαντε κεχλ'
(ἕποιετοὶ, cf. Friedl. Ariston. 13, Hartung
de H 41 ot δέ κ᾽ ἀγασσάμενοι pe
Friedl. 1. 1.; Nitzsch cum participio ἄν iungit Ν
197 ovr ἂν xtv ὀνόσαιτο μετελϑών. d
Adnot. 1) κέν et χέ. Aristarchus, cum duplex
quae sequitur consona brevem vocalem produca
literam finalem subtrahit, v. Did. ad 42 565 &&a
τοῦ v ὃ χέ σύνδεσμος, libri vero plurimis locis
eam servant (cf. La Roche ἢ. T. 392 h. U. 15.
16 45, Spitzn. ad Z 69). Scripsit igitur zé
71 95 1363 Καὶ 282 P 618 4 459 (equ
N 343 (99), z 167 (xo), 9 599 v. 1]. (zo), 0
T 918 v. 1. ᾧ 587 v. 1. A 106 221 (xp), Z 98
(qo) N 988 (8A E9273 9 437 c 955 t 198 (a)
Z 69 zx 392 q 162 (m4), K 307 € 565 (τὰ), Ἷ
400 (στὴ, I 308 494 ΚΞ 210 P 88 X 485.
L 130 o 524 ὦ 381 (og), Ψ 805 (99), « 9
295 o 315 σ 247 q 197 (uv), I 290 E 88
275 II 445 42 686 (D; xé brevis est sequ
muta cum liquida » 390 (ro) Part. κέν
εἰπεῖν producitur c 166, brevis est 4 9
361 E 6 408 492 X 190 Q 99 ἃ 158
B 25 161 2 29 5 289 v.l τ 378 406 v 1l
454 bh. Ap- P. 214, cf. A 64 2 εἴποι et Y
z' εἴπῃσϑα: ante ot producitur χέν K 9]
792 Ο 408 « 939 B 249 x 434 ξ 184 369, hre
vis est Z 981 I 157 Ψ 540 y 258 ó 174 ε 458
$567 La Roche servavit «£v: ,z£v ante οὗ
invitis non mutavi, quamquam ceteris loci
cepto Ῥ 540 scriptura «£ praevalet*. χέν ant
É producitur X 42, brevis est 1 155 X 370 21
part. zév ante ᾧ brevis est € 32 445, sed
ducitur ante ἧσε P 260, brevis est ante ἔργ
733 (cf h. Cer. 144 2 ἔργα), ante ἔδῃ, &
ἴδηται, ἴδοιτο 4 98 P 652 X 416 P 93
467 h. Ap. 153, ante otz«óg, , oPxo9ev I
592, ante ἅδῃ h. Ap. 75, ante ἑχηβόλος h. V
151; δηρόν non producit κέν E 885; χ 117 3
ante δηϑά producitur, nisi forte χε pro χεν]
mavis, cf. Bekk. ho. BI.11 18,31. Aristarchus sc
T 90 τί χε ῥέξαιμι, cf. schol. B, Ey ὑπο
La Roche h. U. 62, scripsisse igitur videtur e
χε ὃ 649. Producitur χέν in semiternaria €
sura ante vocales H 77 Y 943, in caes. sem
quinaria X 79 (£gv ᾿σαίμεϑα;, cf. Ἀπὸ de di
Hom. p. 102. Part. ἄν natura est brevis, pi
citur vero ante ἐρύσαιτε Θ᾽ 21 (v. Κπῦϑ p.
ᾧ Θ 406, ἕλποιο ἡ 293. v. Knós 81. !
2) Verbo caret κέ (ἄν). In sententiis re
tivis (óc xs) omitti potest coniunctivus
ναι, cf. Krueger II 62, 1, 4. 69, 8, 2, Baeur
380— 982. A 547 (ui90»). ὅν 2? £nievébG d
μεν, OU τις «εἴσεται, E 481 (ἔλιπον)
πολλά, τά τ᾽ ἔλδεται, ὅς z ἐπιδευής,
ὃς δέ z ἀνὴρ μενέχαρμος, δότω, schol.
τὸ ἢ), ὃς ἂν ἡ. Supplendum est εἴη in v. 1
χέν (pro x«i) σε διδασχέμεν οὐ τι μάλα
logo et Y 248 v.l. ὃ γάρ χ᾽ 07' ἄριστος ἁπάντων
oro γὰρ χάρτιστος), cf. schol. A. Facile sup-
etur verbum ex verbo antecedente vel subse-
juente, maxime ubi membra coniunctionibus co-
ulativis vel adversativis iunguntur: (de H 986 v.
Mra) I 196 968 οὐ xtv ἀλήιος εἴη ἀνήρ, ᾧ
ὅσσα γένοιτο, οὐδέ xsv ἀχτήμων, N 197 oiv
νχεν Ἄρης ὀνόσαιτο μετελϑὼν οὔτε χ᾽ ᾿Αϑηναίη,
"398 Y 358 οὐδέ χ᾽ Ἄρης οὐδέ z^ A9. ὀνόσαιτο
φέποι), d^ 230 πειρηϑῆναι, ἤ χέν μὲ δαμάσ-
ἰεται, ἢ xtv ἐγὼ τόν, λ 565 ἔνϑα χ᾽ ὁμῶς
οοσέφη, ἢ κεν ἐγὼ τόν.- ἄν. H 286 ἀρχέτω:
ὑτὰρ ἐγὼ πείσομαι 5 περ ἂν οὗτος sC. ἄρξῃ,
aeuml. p.381 supplet ἄρχοι, Ξ 245 x&v κατευνή-
pupi, x«l ἂν ῥέεϑρα. Saepius igitur in Il.,
me in Od.
3)Iteratur χέ (ἄν) aut coniungitur ἄν ze, cf.
Jerm. opp.IV 190, ΥἹρ. 998, Voss ad Arat. Phaen.
|, Baeuml. 368 s&, Krueger II 69, 8, 3, Pepp-
zeller Il. XXIV p. 205, cf. Lange Part. εἰ p. 47
In. 49. a) raro iteratur χέ, ó 733 τῷ χε μάλ᾽
xtv ἔμεινε, ἢ κέ μὲ ἔλειπεν, minus recte
ammius p. 94 alterum χε ad ἔμεινε referendum
se, alterum ad μάλα censuit, T 218 v. 1. ἐγὼ
E σεῖο voructi χε (pro ys) προβαλοίμην
recepit La Roche in ed. c. adn.; Spitzn.
χέ iteratur a multis, et ea singulari loquentis
lstiae possit convenire. At Ulixes consilio
le se praestare fatetur', Krueger 69,8, 3 huc
ünere putat o 293 τόν κ᾽ εἴ μοι δοίης, χαί
ϑεῖτο (Bekk.?, Voss, Am., La Roche, Kayser,
uck γ᾽ scribunt) quod prius xs cum sententia
maria coniungit (Ὁ), sed cf. Lange Part. εἰ 191.
nusquam repetitur ἄν. Repeti ἄν Beutler
mady. crit. in Hom. et Virg., Jen. 1823 p. 7
abat 4 301 οὐχ ἄν τε φέροις ἂν ἑλών (pro
λών). c) Saepius ἄν χε, nusquam ziv ἂν
itur apud Hom.: schol. ad JN 197 δὲς παρεί-
φὲ τὸν σύνδεσμον, ἄν χαὶ κέν, cf. schol.
ad A 168, schol. AV ad H 5. Non separan-
(exc. 22 437) nisi interposito vocabulo μέν
ater. lunguntur c) cum indic. ε 334 ἔλαχον,
€ ἂν χε xul ηϑελον ἑλέσϑαι, cf. Krueger II
10,2. B) cum opt. 2437 σοὶ δ᾽ ἂν ἐγὼ zou-
Laub χε Ἄργος ἱκοίμην, Ν᾿ 197 ἃς οὔτ᾽ ev
Ἄρης ὀνόσαιτο μετελϑών. γὴ cum coni.: fre-
?ns est formula ὄφρ᾽ ἂν μέν χεν: 4 187 ὁρᾷ,
202 ὁρᾷς, s 361 ἀρήρῃ, 59259 ἀγροὺς ἴομεν.
is particula duplex offensioni fuit: Damm ad
1127 (p. 94) alteram harum particularum ad
ic. referendam esse putares (eadem erat sen-
ia Nitzschii de IN 127 ; 334, qua destitit in
ad (334) nisi id adversaretur usui, ex quo
àter in talibus ponitur partic. sine ulla par-
λ΄. 41187 202 ε 361 2259 Thiersch 346, 18,
ung II 311s., Nitzsch (ad ε 361) maluerunt
bere καί et χ᾽ 1. 6. χαί pro zer, Hartung 312
n N 127 χαί, sed cf. Baeuml. 369. Legun-
ἣν χε et ἐπὴν χε tantum in v. 1. (exc. σ 318):
98 ὄψεαι, ἤν κ᾽ ἐθέλῃσθα (pro ἢν 89), v.
Zu. et cf. 1 359; Φ 484 χαταχτάώμεν, 7» (pro
4) ἐθέλῃσθα, o 318 ἤν περ γάρ z^ ἐϑέλω-
: A 168 H 5 ἐπὴν xs z«uo(ct) Herod. τὸ
» ἔχει τὸν ἄν, χαὶ τίς χρεία ἐν δευτέρῳ
0v κεῖσθαι, οὐχ ἀγνοῶ δὲ ὅτι τινὲς ἐπήν
γράφουσιν, schol. BL εἰσὶ δὲ πολλάκις χαὶ
Pe σύνδεσμοι, ὡς τὸ N 127, schol ΑΥ̓͂
b ἐπεὶ χε ᾿ἀρίσταρχος: ὁ Σιδώνιος δὲ ἐπήν
| 1324 ἐπήν χε λάβῃσι, v. La Roche, A 221
v6, ἐπήν χε λίπῃ.
xé
129
4) In oratione membris quibusdam distincta
κέ aut in utroque membro aut in altero tan-
tum membro ponitur, in altero autem omittitur,
;i utrumque membrum ad commune quiddam
referri licet, ita ut, si praemittas χέν (ἄν), ad
utrumque verbum pertineat* Herm. IV192, Baeuml.
876 855. a)in utroque membro. «) in sententiis
condicionalibus iteratur xé: cum indic. Θ᾽ 130 s.
«1 8105. (x«£ νύ zs) schol V Θ᾽ 131 addit ἔλε-
zov δέ xev, P 319 321 (δέ χε), Y 988 990 (δέ
xt), cum opt. 4 268 8. (τέ χεν), M 3245s. (οὔτε
«£v, οὔτε xc), P 162 s. (καί z^), P103 105 (δέ χε),
B 249 s. (ἀλλά xsv), 4 358 360 (καί χε, καί xev,
καὶ χ᾽), v 316 (xat χε, καί xsv). B)in aliis senten-
tiis: cum indic. Φ 280 (τῷ χε μέν, δέ xsv), « 2398.
ξ 9695. o 32s. (τῷ χε, ἠδέ xs) v 306 s. (γάρ
κεν, χαί xt), y 958—260 τῷ χε ἔχευαν, ἀλλὰ
χκατέδαψαν (omittitur χέ), οὐδέ κε, ὃ 174—8
(x«t χε νάσσα xai ἔτευξα (om. χέἕ), καί χε,
οὐδέ κεν), cf. O 180 5. 4 8105. χε ἔην x«l γέ-
vovto, καί νύ χε, cum coni. I 359 v. l. (αἴ κ᾽,
αἴ κεν), cum optat. 4 94s. (δέ xs), 4 171 178
(xat xev, δέ xtv), Z 4865. (χαί xtv, καί x£v),
O 25s. (μέν xev, δέ χ᾽), IN 289 s. v. 1. (οὐ x&v,
ἀλλά κεν), Q 149 5. v. l. (7δέ xev, cf. Spitzn.), «ὦ
664—6 (μέν χ᾽, δέ κε ϑάπτ. δαινῦτό τε (om. χέ),
δέ κε), ὃ 595 s. (x«l γάρ χ᾽, οὐδὲ χε), ἡ 882 s.
(μέν xsv, δέ χεὶ, ε 4585. (τῷ χε, δέ x), ξ 184
(«s φύγοι, καί κεν), o 818 315 (καί χ᾽, καί ΧΕ),
9 546s. (τῷ χε, οὐδέ χε), h. Cer. 141—4 (za
χεν ti). καὶ τηρήσαιμι (om. χέ), χαί xe, xal
χ᾽), οἵ, à 092 ἄλλον χ᾽. ἐχϑαίρῃσι, ἄλλον κε φι-
λοίη. Omissum est verbum 11955. 2675. (οὐ χεν,
οὐδέ xtv) Ν 127 5. (οὔτ᾽ ἄν χεν Ἄρης ὀνόσαιτο,
οὔτε X' A9), P 398 Y 358 (οὐδὲ χ', οὐδέ 222):
y) Saepissime in enuntiationibus disiunctivis. E
484 (οἷόν χ᾽ ἠέ, ἢ xtv) E 885—7 (ἦ τέ χε, ἢ
χε), O 532 s. (7 κε, ἢ xev), 1 619 ΤῸ] 5. Ν 486
v.l v42s. 2 808 Y 311 X 944—946 ὃ 788 8.)
9. 6108. (xsv ϑεὸς ἢ τελ., ἢ x! ἀτ. εἴη), μι 1568.
ξ 188 5. 0 300 σ 205 ὦ 217: X 253 ἕλοιμί x&v, ἢ
«tv ἁλοίην. Verbum omissum est Φ 226 7 χέν
με δαμ., ἡ κεν ἐγὼ τόν, A560 y! ὁμῶς προσέφη,
a κεν ἐγὼ tóv. — μ 346 χεν τεύξομεν, ἐν δὲ
χε ϑεῖμεν, ὃ 389 391 0c xsv εἴπῃσιν, καὶ δέ χε
εἴπῃσι. δὴ Legitur εἰ μέν κε - εἰ δέ χε c. con-
iunctivo 7' 281 984 Η 77 81 I 412 414 K 449
452 P 91 94 X 99 111 « 287 989 B 218 220
t 466 470 4 110 112 μ 137 139 ξ 395 398 x
403 405; d» 553 (556) D67 εἰ μέν x&v, εἰ δ᾽ ἄν,
εἰ δέ xtv, Q9 82 εἰ xtv, εἰ δέ χ᾽, A 5417 549
ὃν μέν x, ὃν δέ κ᾿, Ψ 855 857 ὃς μέν χε, ὃς
δέ xt, Q2 599 531 o μὲν κ᾽, ᾧ δέ κε, À 147
149 ὅν τινα μέν xtv, ᾧ δέ xt. b) χέ in al-
tero tantum membro ponitur, cf. Krueger II 69, -
8, 4, Daeuml. 374ss. «)in sententiis primariis,
«(ΑἹ ἴῃ apodosi enuntiationum condicionalium: cum
indice. 1᾽ 373 27 165 (τε xai), O 130 4 310 (xat),
V, 382 (καί νύ χεν ἢ, ἤ), 4 527 (οὐδ᾽), ε 496
χε δρύφϑη, σὺν δ᾽ ἀρ. (alii ve 0p., σύν t), u 77
(οὐδ᾽), ὦ 528 (τε x«i), h. Cer. 310 (τε), cum opt.
B 81 9 222 (x«i), Ν 817 (δέ), 486 (gs), ε 208
(τε). BB) ceteri sunt loci hi: cum indic. ,£ 239
(δέ), B 104 ὦ 189 v. l. £v9« xtv ὑφαίνεσχεν,
v. 0 ἀλλύεσκχεν cf. τ 149, y 958 τῷ κε ἔχευαν,
ἀλλὰ κατέδαψαν, δ 174 (xai), ε 311 τῷ £x ἔλα-
gov, καὶ yov, ὦ 881 τῷ χε ἔλυσα, σὺ δ' ἐάν-
ϑης, h. Cer. 260 (x«i) cum optativo 7' 255 χε
ἕποιτο, οἱ δὲ ναίοιμεν, K 211 (al), Y 358 (xe),
42 665 (t£), B, 335 (δέ), ε 73 (xai), 0 452 τόν xsv
&youz, ὁ δ᾽ ὑμῖν αλφοι, Dammius, quem secutus
150
est Duentz., negat h. 1. necessarium esse praece-
dens «£v repetere; ita saepissime poetas solo usos
esse optativo, ut significarent solam rei cogitatio-
nem; c 360 (ἔνϑα x^, δέ, δέ), h. Ap. 153 (δέ), h. Cer.
141 P χεν τιϑηνοίμην. x«i τηρήσαιμι, T 81
(πῶς κεν, ἢ). B)in sententiis | secundariis. «&) post
pron. relat.: cum indic. 1 155 ot xe τιμήσουσιν
χαὶ τελέουσι, I 297 xat), K 44 (ἠδέ), ε 36
οἵ χεν τιμήσουσιν, πέμψουσιν͵ δέ, ν 206 (x«t),
& 62 (xci); cum coni. Ζ 228 ὅν χε πόρῃ χαὶ
κιχείω, 1818 ὅς χ᾽ ἕτερον μὲν χκεύϑῃ, ἄλλο δὲ
εἰπῃ;͵ I 510 (καί τε), 0 148 ὅττι κε, καί, Pu
ὃς δέ xs, δέ, P 345 ὅς χε ἕλῃσι οὐδὲ π.,
660 o δὲ χε ᾿δώῃ, γνώωσι δέ, 9 196 ὅς χε,
xal, x 828 ὅς χε, xai, ο 70 ὃς χ᾽ ἔξοχα μὲν
φιλέῃσιν, ἔξοχα δ᾽ ἐχϑαίρῃσιν, πὶ 392 q 162 0c
χε, καί, σ 86 (τέ), τ 577 φ 75 (xa), I'71 92
c 46 ὁππότερος δέ χε νικήσῃ xQ. τε γένηται,
ip 805 ὁππότερός χε, δέ. cum opt. 1" 235 οὕς
xtv γνοίην χαί τε μυϑησαίμην, K 307 ὅς τίς
χε, τε, δὼ 37 τοί χε, xal, £2 149 178 ὅς χε,
ἠδέ, βδ4 ᾧ χ' ἐϑέλοι χαὶ ἔλθοι, 7:392 q 162 ὅς
χε, xai, v 808 τό χεν οὐ, οὐδέ. B) post con-
iunctiones finales. cum coni. « 298 ὄφρα χε
λύσῃ τε αὐτόν τε χομίσσῃ, Θ 508 ὥς κεν, δέ,
£2 75 dc xtv λάχῃ, ἀπό τε λύσῃ; € 26 ὥς κέ
Tetas, uv. δὲ ἀπονέωνται, ἡ 192 ὥς p E &
ἵχηται μηδὲ πάϑῃσιν. cum. opt. B 53 dg x
ἐεθνώσαιτο, δοίη δέ, 9.21 dic xsv γένοιτο xal
ἐχτελέσειεν. yy)post coniunctiones temporales.
ὄφρα κε: Z118 ν.]. ὄφρα χε βείω ἠδὲ εἴπω, KC
444 ὄφρα κεν ἔλϑητον καὶ πειρηϑῆτον, T 190
ὄφ ᾶα χε ἔλθϑῃσι, χαὶ τάμωμεν. εἰς 0 xt: ΗΤΙ
ἢ ἕλητε ἢ δαμήετε, H 291] 377 890 (δέ), I 609
(xat), K 89 (x«t), 44 193 208 P 454 ἀφίκηται,
δύῃ τε χαὶ ἔλϑῃ, A 666 (τε), E 6 (x«t), d» 231
(δῶ, 5 295 (xat), 1 138 (x«l), o 51 (xat), o Τὸ
ϑείω, σὺ à! ἴδῃς, εἴπω δέ, χ 443 (xai). ots
χεν: e. coni. 1 501 (x«), K 130 (χαΐ), e 88 (re
καῖ). ὁππότε χεν: 4 884 v. l. ὁππότε χέν τις
ὁρμήσειε xal ἄρξειεν, ceteris in pos cum coni.:
I 102 (xai), B 357 (τε), ἃ 106 (δέ), v 88 μὲν
κλαίῃ, .-. δ᾽ ἔχῃσιν, o 98 ἐπεί χε ἀπο ἀλέη
τε γένηται. δὸ) in protasi enuntiationum con-
dicionalium. cum indic.: E 212 (xe), O 213
(οὐδ᾽): cum coni. B 364 (xat), 4 10 (xe, 4 415
(τε), n. 81 (δέ), K 449 (γέ), M 71 (& P Zy θέ,
xa), E 110 (xat), X 91 (δέ), Y 188 (εἰ δέ 2,
T» zn X11 εἰ δέ κεν χαταϑείομαι,. δὲ ἔλϑω
za ὑπόσχωμαι, X 256 (δέ), 849 (ὐδ),, £2 687
(δέ), & cue εἰ δέ κεν καταδράϑω, ὕπνος δὲ
ἐπέλθῃ, À 110 μὶ 137 (rs), 4 53 108 (τε), v 869
(τε x«0), σ 83 (τε), φ 114 (v5), 338 (δέ), h. Ven.
286 (x«/). cum opt. B 193 (δέ, δέ), N 288 xs
βλεῖο ἠὲ τυπείης. ££) in quaestione quae pen-
det a verbis. quaestio est simplex: 44 199 II 41
x 199 at xt ἀπόσχωνται, ἀναπνεύσωσι δὲ, II
725 αἴ xev πως, δέ͵ £2 116 αἴ κέν πως ἐμέ τε
δείσῃ, ἀπό τε λύσῃ, ν 182 «b ox ἐλεήσῃ, μηδ᾽
ἀμφιχαλύψῃ, y T ei χε τύχωμι, πόρῃ δέ, χ 16
εἴ χε ᾿ἀπώσομεν, ἔλθωμεν δέ, B. δὲ γένηται, ω
217 ἢ χε ἐπιγνώῃ zal φράσσξται. in quaestione
duplici: zx 288 φράσσομαι ἢ xcv δυνησόμεϑα,
ἡ καὶ διζησόμεϑα, π᾿ 260 φράσαι ἢ κεν ἀρχέ-
δει, ἦε μερμηρίξω, dubium est num xev etiam
ad alterum membrum pertineat. — σ 255 τ 128
μεῖζόν χε , κλέος εἴη xal κάλλιον οὕτω.
Nusquam ἄν in utroque membro ponitur, sed cf.
h. Merc.264 οὐχ ἂν μηνυσαιμ᾽ , οὐχ ἂν ἀροίμην.
In altero tantum ponitur, sed multo rarius quam
xí: «) in sententiis primariis. cum coni. B 488
χέ
ὃ 240 4 328 517 οὐκ ἂν μυϑήσομαι οὐδ' ὄνο
μήνω, cum optat. B 250 οὐχ ἂν ἀγορεύοις, χαὶ
ὄν. τε προφέροις, V. τε φυλάσσοις, X 247 οὐκ
ἄν͵ οὐδέ, ὦ 435 οὐχ ἄν, ἀλλά, €2 268 οὐχ 0
δὴ ἐφοπλίσσαιτε, ταῦτά τε ἐπιθεῖτε; χ 182 ὁ
ἂν δὴ ἀναβαίη καὶ εἴποι, βοὴ δὲ γένοιτο; ὴν
sententiis secundariis. «αὶ post pron. relat.,
e
coni. t 332 ὃς ἂν ἔῃ καὶ εἰδῇ, Ὁ 294 ὃ
ἕλῃ μηδὲ πίνῃ, cum opt. ó 204 ὅσ᾽ &
«ui ῥέξειε. DB) post coniunctiones finales
Il 84 ὡς ἂν ἄρηαι, ἀτὰρ ἀπονάσσωσιν, m. ὃ
πόρωσιν, Jl 271 ὡς ἂν τιβήσομεν, γνῷ δέ,
Ψ 381 ὡς ἂν ἐξαγάγοις καὶ δείξειας, o 802 ὦ
ἂν ἀγείροι γνοίη τε. yy) post coni. tempo
rales. A 509 ὄφρ᾽ ἂν τίσωσιν ὀφέλλωσίν τε
d 558 ὄφρ’ ἂν ἵχωμαι x. τε δύω, Z 118 0g
dv βείω ἠδὲ εἴπω, X 387 ὄφρ᾽ ἂν μετέω χα
decem y 953 ὄφρ᾽ ἂν ζώω, ἔπ. δὲ λίπωνται
: P B20 ὡς ὅτ᾽ ἂν τάμῃ, ὃ δὲ, ἐρίπῃ
nU n "468 ὡς ὅτ᾽ ἂν ἐνιπλήξωσι, τό 9? ἑστήν 7
δ 477 πρίν γ᾽ ὅτ' ἂν ἔλθῃς, ῥέξῃς τε. ὁπότ
ἄν: Y 316 9 375 ὁπότ᾽ ἂν δάηται, καίωσι δὶ
« 41 ὁππότ' ἂν ἡβήσῃ, τε χαὶ ἱμείρεται. EL
ἄν: Τ 168 ὁμιλήσωσι, ἐν δὲ πνεύσῃ. ἔστ᾽ &
ep. 8, 2 ὕδωρ τε ῥέῃ xal τεϑήλῃ .. τε λάμπ
καὶ πλήϑωσιν, ἀνακλύζῃ δέ. dd) Semel in pri
tasi enuntiationum condicionalium: Ms
εἰ δ᾽ ἂν ἐάσω, m. δὲ φεύγω.
5) Alternant χέ et ἂν, T 2718. οὐκ d
ὦρινε, οὐδέ χε ἦγεν, N 2898. οὐκ ἂν πέσο
ἀλλά χεὲν ἀντιάσειεν, Ν 391 824 x! οὐκ εἶξει
οὐδ' ἂν χωρφήσειεν, X 244 945 247 ἄλλον gi
χατευνήσαιμι, καὶ ἂν ῥέεθρα" Ζηνὸς ó o
àv ἄσσον ἱκοίμην, X2 566 οὐδ᾽ ἂν λάϑοι, οὐδέ
μετοχλίσσειε, σ 278. ἂν uacua eun, 4. |
ἐξελάσαιμι, σ 819 S. τῷ κέ uu ἔδοις, οὐδ᾽,
ἀγορεύοις, h. Merc. 364 οὐδέ χε μηνύσω
οὐδ᾽ ἂν ἀροίμην, cf. 264; 4 353 I 359 ἢν ἐδ |
λῃσϑα καὶ αἴ xtv μεμήλῃ, 52 654 s. ἂν ἐξε
καί xcv γένηται, B 1848. οὐχ ἂν ἀγόρευι
οὐδέ χε ἀνιείης, d 503 556 567 εἰ μὲν αὶ
φεύγω, εἰ δ᾽ ἂν “εάσω, εἰ δέ κεν ἔλϑω, h. Me)
482 486 ὃς γὰρ ἂν ἐξερεείνῃ, ὃς δέ κεν ἐρεεί!
6) Coniunguntur in eadem constr
ctione cum xé (ἄν): a) coniunctivus et optativi
cf. Herm. opusc. II 31, Kropácek p. 52., Hent
154, Lange Part. £i 110 adn. 144. X 808: LA EU
ρῆσι ἡ χε φεροίμην, & 183 5. (v. 1) ἢ xe 1
χε φύγοι καί κεν ὑπέρσχοι, v. supra, IN 74
ἢ κεν πέσωμεν ἢ κεν ἔλθοιμεν, X 244 246
xtv φέρηται ἡ κεν δαμείη, ὁ 300 ἢ χεν φῦ)
ἢ, κεν ἁλώῃ, ὦ 217 v. 1. ἦ κε ἐπιγνοίη, 96.
ἀγνοιῇσε: de hisce omnibus locis vide supra.
654 s. ἂν ἐξείποι, καί κεν γένηται, H Τῷ εἶς
xtv ἕλητε i ἢ δαμείετε, v. La Roche ed. c.
i. 156 v. l. dea ἤ χε ϑάνωμεν ἢ xev φύγοιμ
X 448 εἰς 0 χε ἐξαφέλησϑε xat ἐχλελαϑο, ,
Notandi sunt etiam hi loci: 8 31 ἥν͵ χ᾽ ἡμῖν
ποι et 43 ἣν χ᾽ ὑμῖν εἴπω, λ 147 0v τινὰ
χεν ἐᾶς et 149 o δέ x ἐπεφϑονέοις, Xx
οὐδ᾽ εἴ x£v στήσωσι et 351 οὐδ᾽ εἴ xev dvd)
ὃ 692 ἄλλον z? ἐχϑαίρῃσι, ἄλλον κε qi
b) indie. et coni, o 265 ἢ x&v dvéo&t,. 1.
ἁλώω. c) indic. et opt. B 1845. οὐχ ἂν
Qrvsc, οὐδέ χε ἀνιείης, pt 840 χεν τεύξοι"
£v δέ χε ϑεῖμεν, Q δ47 τῷ χε γένοιτο, 0j
χέ τις ἀλύξ ἔξει, cf. J' 41 καί χε τὸ βουλοί,
χαΐ xtv ἦεν et d 6468. ἢ κεν χτεῖνεν,
χεν ἀντιβολήσαις.
7) Praecedit futurum, sequitur xé c, fut.
4 Y/6 πύσει, καί χέ τις ἐρέει, O 404 Ban,
3
μελήσει. Praecedit fut., sequitur zz
160 176 φεύξονται (φεύξεσϑε),
ποιεν (λίποιτε),
ἔσομαι, τ. γὰρ
οὐδέ χέ τις ἀτιμήσει",
Praecedit fut.,
ἐπεύξεαι, ἢ xtv
tur χέ c. opt. 5
γνώσῃ, Oc 9' zy. κακός, ὅς
Q6 óc χ᾽ ἐσθλὺς goi,
κερέχαρμος (50. Ey), ἔχει
9e, M 67 71 εἰ μὲν ἀλαπάζει, εἰ δέ PA
»ηται, t 564 τῶν οἱ μέν κ᾽ ἔλθωσι, oi
Soci — ἄν. Praecedit fut., sequitur ἄν c.
C 985 v.].
ὀνείδεα (ἐλέγχεα) ταῦτα γένοιτο. Praece-
opt. €. ἄν, sequitur fut. à 347 9.138 οὐκ ἂν
τάρεξ εἰποιμι, οὐδ᾽ ἀπατήσω, h. Cer. 157 οὐχ ἂν
τονοσφίσσειεν, ἀλλά σε δέξονται. Praeter eos
notandus est £17 ὄφρα εἴδετ᾽͵ ἐγὼ δ᾽ ἂν Zo.
de collocatione particulae χέ (ἄν),
"Giseke, hom. Forsch. p. 60 s. 68 73 — 75.
») est in altera arsi: in Il. tricies sexies, in
tricies novies, in hymnis semel; in tertia
in Il. tricies ter, in Od. sedecies, in hh.
Uies. Praecedit caesura semiternaria post
Secundi pedis ommibus locis praeter Ξ 79
65 161. Posita est ante part. z£ omnibus
aut vox monosyliaba aut bisyllaba: δέ (se-
y«o (quater) εἰ (semel, « (ter), καί (bis),
üater), ὡς (ter), πῶς (bis), πῇ (semel), τῷ (se-
ὅτε (tredecies), τότε (bis), πότε (semel), τάχα
& (semel), τῶν (bis), vc (semel), ὅς (bis), ἡ
mel) τόσα (bis): praepositio posita est ante zz
oco 4421 (ὑπό). Legitur z4») in quarta
IL semel et vicies, Od. vicies, hh. semel; in
ἴδ arsi: E 273 T81 » 180 6 7 v. l. T 567;
decedunt voces monosyllabae vel bisyllabae:
ἢ, Ott, exc. E 273; est χέν in sexta arsi in
üls ὁππότε x£v μὲν 4 229 1 709, ὁππότε
Ξ 504 X
fure (ἐρέζοι), in arsi sexti pedis: Π 62 4
s ς »
u
X6
ἔξω, ουδέ χεν ἀπαλϑήσεσϑον͵ cf. 418: 161 v.1.
διίξομαι, οὐδέ κέ τις ἀτιμήσει, O 2311 v. l. χε
ὑποείξω, ἄλλο δὲ ἐρέω, D515 ἥσω, τὰ δέ κεν
Cc. opt. B
κὰδ δέ χεν λί-
I'255 μαχήσονται, τῷ δέ κε
ἕποιτο, 4171 ἔσσεται, καί κεν ἱχοίμην, Z 410
κατακτανέουσιν. ἐμοὶ δέ χε εἴη,
I 416 ἔσσεται, οὐδέ χε κιχείη, I 6l διέξομαι,
Q 8710 ῥέξω, καὶ δέ χεν
ἀπαλεξήσαιμι, C 985 ἐρέουσιν, ἐμοὶ δέ χε γέ-
“το, 0 313 πλάγξομαι, καί x! εἴποιμι, ο 449
σω, x«l δέ κεν δοίην. Praecedit χέ c. Opt.,
uitur fut. 7" 255 χε ἕποιτο, ναίοιμεν, τοὶ δὲ
»ται (— fut) K 219 χεν εἴη, καί οἱ ἔσσε-
Q 666 χε ποιήσαιμεν, τ. δὲ πολεμίξομεν,
ἔνϑα χε λεξαίμην, ἀτὰρ εἶμι, cf. Z 456 s.
sequitur xé c. coni “ 433 ἢ
ὀλέσσῃς. Praecedit opt., sequi-
Ξ 191 ἡ πίϑοιο ἤέ κεν ἀρνήσαιο,
4 114 εἴ πως ὑπεχπροφύγοιμι, τὴν δὲ χ' &uv-
"Xiurv. Praeter eos locos sunt notandi: P 366
ὅς τε λαῶν (sc. Zac),
Ξ 376 ὃς δὲ 2 ἀνὴρ
δέ, φ΄ 193 χε μυϑη-
ἢ χεύϑω; & 88 ὀλίγου διεδηλήσαντο,
| «EV χκατέχευας, X 110 ἢ νέεσϑαι ἠέ χεν
στρέψωσι, I 510 ὃς μέν v αἰδέσεται, ὃς δέ
Φ 329 ὡς ἐρέουσιν, ἐμοὶ (ἡ μῖν)
^
131
P489 5285 v. 1. » 101 6 22 9 329; in thesi
quarti pedis nusquam; in thesi 5. pedis: ll. un-
devicies, Od. semel et vicies, in hymnis ter; in
thesi 6. pedis nullo loco.
Ut neutra particula in introitu versus, ita
nusquam χέ (ἄν) in principio orationis poni
potest, non praegressa alia voce, sed eis voca-
bulis quam proxime subicitur quae maximi sunt
ponderis in sententiis, cf. Herm. IV, 6 s. 193,
Baeuml. 360&, Schnorr de Carolsfeld, verborum
collocatio Hom., Berol. 1864 p. 34s. Ab eis vo-
cabulis, ad quae maxime pertinere solent collo-
catae in protasi, in qua plerumque coniunctivus
inest, coniunctionibus, pronominibus relativis par-
ticulae χέ et ἄν quam minime distinguuntur.
Sequitur zé 1) particulas εἰ et «i. εἶ zs c.
coni. B 258 (εἴ z^ ἔτι) 4 415 E 131 820 O 535
K 106 4 315 455 Ν 379 Z 368 Ὁ 297 (πρῶ-
tov) 403 498 II 499 860 P 29 39 557 Y 181
β 332 y 216 (εἴ xé ποτέ oq) 5 313 7 Τὸ μ 299
(εἴ xé τιναὴ zx 254 o 79 o 265 ν΄]. τ 327 488
496 q 213 338 364 7 76 345; εἴ κε c.indic. fut.
B 258 P 557 v.l. y 216 (εἴ κέ ποτέ σφι) 0 524
7 254 (3) z 76; c. opt. 4 60 Z 50 K 381 Δ 792
B 76 ἡ 319 9 353 5 190 τ 589; zai εἶ κε c.
coni. E 351 4 391 (óAiyov περὶ φ 260 ὦ 202
V.l; οὐδ᾽ εἴ χε c. coni. Θ 478 X 349 E 140 h.
Ven. 151, c. opt. 7 445 T 322 .X 220 351 Ψ 346;
εἰ et χέ disiunguntur: εἰ ze vv κεν c. opt.
S 592; εἰ γάρ χε c. coni. 9 344, c. opt. o 545
h. Ap. 51; εἰ μέν χε c, coni. Γ' 281 H 77 419
(π᾿ «v91) P 91 Φ 553 X 99 « 287 P 218 ε 466
A 110 & 137 & 395 π 403; εἰ δέ χε c. coni. 4
187 (μη) 324 (ux) B 364 Γ 384 H 81 I 135
(αὖτε) 277 (αὐτεὴ 362 414 604 K 452 M 71 Hl
87 (αὖ vo.) P 94 Y 138 567; X 111 « 289
B 220 ε 470 4 112 μ 53 139 163 & 398 (ux) x
405 o 82 556 q 114 ἢ. Ap. 56 235 Merc. 174 (μή)
h. Ven. 286; c. indic. E212 s 417, Ψ 526 (κ᾽ £t);
€. opt. 1 141 283 μ 345; εἴ πέρ. χεν c. coni.
4 118 μ 140, εἴ περ γάρ χε c. coni. A 580 M
302 39 355 e 318 v. L.; c. opt. B 123 O 205 N
288 B 246, εἰ μὲν γάρ χε c.coni Καὶ 449. Minus
igitur placet v. l. K 44 εἰ τίς (pro ἥ τίς) ze»,
cf. μ 299 εἴ xé τινα, E 973 Θ 196 sb τούτω
zt, quam ob rem scripserunt Bekk.?, Voss, Har-
tung, Thiersch, Nauck ye, quod placuit Hentzio,
sed cf. Rumpf in J. J. f. Ph. 1860 p. 591 SS
Lange 187; o 223 τόν χ᾽ εἴ μοι δοίης, Dekk.2,
Voss, Am., La Roche, Kayser y? scribunt, de-
fendit z' Lange 191; εἰ δ᾽ ἄν c. coni. P288 X
213 d» 556; omnibus locis in introitu versus; εἴ
7:9 ἄν c. coni. P 25 E 994 (αὖτε) 989 (αὐτε),
Cc. opt. B 597; εἰ δ᾽ &v et εἰ περ ἄν tantum in
ILlegitur. ἦν χε 41353 v. l, cf. 1339 ἤν περ γάρ
«t σ 318. αὖ κε nusquam separantur: c. coni.
4A 207 420 4 98 170 249 353 E 129 260 279
762 Z 94 96 260 275 277 281 309 443 H 118
173 243 375 394 O 142 191 (v. 1.) 982 (τι) 287
471 I 140 (v. 1.) 172 255 359 K 55 Δ 404 405
791 797 (τι) 799 M 275 N 936 260 743 829 Z
110 310 Π 32 (μή) 41 445 P 1921 652 692 X
-—
91 (μή) 143 180 (v) 199 278 306 457 601 T
- 71 72 (v. L) 147 Y 186 301 436 ᾧ 998 437; X
206 Ψ 82 413 543 Q2 301 357 592 687 « 979
P 102 133 186 188 y 92 à 3922 391 s 169 ε 502
(et κέν τίς σε) 520 2.105 348 149 v 182 359 0 312
(τις) o 230 549 σ 83 x 147 v 233 q 305 314 318
X7 167 179 ὦ 137 217 (v. L] 511 h. Merc.181 566
h. Cer. 162, a zev δή μοι 9496; αἴ χε c. opt.» 389;
cum ind. Ὁ 213; αἴ zé περ c. opt. H 387; αἱ
132
xé ποϑι c. coni. A198 Z 526 & 379 B 144 ó 34
4 915 ξ 118 o 51 60 y 252; «t χέν πως c. coni.
A 66 408 B 283 Hl 725 Σ 218 9 116 (αἴ xév
πως ἐμέ τε), tantum in Iliade. 2) Sequitur x
(ἀν) pronomina relat.: cum coni. 4 139 218 B
231 346 366 I'354 4 191 E 481 (sc. 7) Z 228
229 H 171 O 34 (δή) 354 (075) 405 419 430 465
(δη) I 74 140 146 165 282 288 313 397 424 615
K 935 306 4 367 M 226 ΚΞ 127 416 II 621 P
93 99 100 Σ᾽ 271 467 T 72 10 228 235 Y 308
454 Φ 24 103 127 296 484 *P 247 345 554 2119 147
176 196 335 « 352 (v. 1.) 396 (τις) B 43 54. (v. L)
128 192 213 ὃ 29 196 389 756 5 28 37 159 202
3 88 9 586 . 356 x 22 74 988 328 539 4 135
434 442 ν 214 (v. 1.) 400 o 21 55 70 811 345
422 π 349 (392) o 11 19 385 559 c 47 63 86 270
286 τ 27 322 v 295 342 q 162 280 313 345 y 66
wv 282 o 29 202 ἢ. Ap. 75 h. Cer. 117 368 (uj)
ep. 8, 4; cum opt. A 64 J' 235 E 192 Z 49 452
H 342 0 291 1 424 (?) K 166 171 (tuc) 380 4
134 X 241 299 O 736 738 II 16 4 336 X2 37
149 178 « 254 β 31 54 192 (v. 1.) 0 167 560 2 17
142 166 .126 127 356 (v.l) x 434 o 518 z 257
(τες) 392 o 146 o 166 v 368 (ov) φ 162 (v. 1.)
X 188 (v. l) ὦ 189 ἢ. Ap. P. 149 ἃ. Cer. 328
444 462; cum indic. A 175 B 999 (τις) I 155
297 K 282 P 941 Σ᾽ 118 (v. 1.) 9 587 (v. 1) .X
10 370 (v. 1) Ῥ 675 s 36 « 130 x 103 (v. 1.) 482
ν 206 $62 163 (v.1.) π 438 σ 263 τ 25 h. XXX 7 16;
Oc τίς χε: cum coni. .A 294 527 B 361 I' 279 E421
O 408 422 I 102 5 190 O 109 148 T 200 «ὁ 92
« 158 316 389 B 25 161 229 y 355 ζ 289 (v.l)
9 32 549 x 39 (v. L) $ 445 o 448 τ 378 406 v
115 wv 140 ὦ 454 ἢ. 15 392; cum opt. K 307
ὁ 600 c 408, cum ind. Á 44; ὕς πέρ «E C. Opt.
9 580; ὅς τέ χε c. Opt. £2 ^44; ὃς μέν χε c
coni. A 547 (suppl. ἢ) ^ 855 Q 599 τ 564; ὃς
δέ χε c. coni. A 549 B 391 4 306 1510 4 "409
X 376 (suppl.z) O 494 P 229 T' 167 Ψ 322 660
857 41149 $126 c 577 q 15 h. . Merc. 486 5406 ep.
14, 22, cum ind. $2531; τά γ᾽ οὐ AE τις C. opt. ὃ
280, ὃν οὔ xev ἄγοιτο X 591; ἃς οὔτ' ἂν xsv C.
opt. INTI2T; τοὺς ἂν χε ἤϑελον ε 884: ὃς τις
μέν xtv c. coni A 147. ὃς ἄν c. coni. tantum
q 294, cum opt. H 231 σ 27, cum ind. 1 167
1384; ὃς τις ἄν c. coni, ἢ. Merc. 543, cum ,opt.
£188; ὅς περ ἂν c. opt. 9, 586 v. 1.; ; ὃς ὁ᾽ ἂν c.
coni. O 10 0, 348 τ 332; ὃς yep ἂν C. coni. h.
Merc. 482; ἃς οὔτ᾽ «v χεν C. Opt. IN127. 3)Se-
quitur χέ (ἀν) adiectiva relativa. oióc ΧΕ C. coni.
ὃ 421 o 261, c. opt. E 484; ὁπποῖός χε Y 250;
ὅσσος χε c. coni. I' 66 (c£. h. Ap. P. 359 ὅσσα
ἐμοί, x ἀγάγωσι), ὁππότερός κε X ,190 3 805;
ὁππότερος δέ χε I' 71 92 o 46; ὅσσοι ἄν c.
coni. T 230, c. opt. ὃ 204, c. ind. € 39 » 137.
4) Sequitur pron. personalia, demonstr., possess.,
interrogatiya. ἐγὼ δέ xev A 197 184 524 I 262
Ξ 935 267 II 129 T 218 Ψ 559 y 80 ἡ 333 v
205 $ 99 o 418 h. Merc. 549 (cf. ἡ 314 οἶκον
δέ χ᾽ £yq), ἐμοί XE ht Ap P3859; ἐμοὶ δέ κε
A 528 Z 410 (5 108 B τι 5 285; σὺ δέ χε D
4l7 ὃ 547 599 (v- ,L); σεῖο δέ χε 49 686, σοί
χε o 225; ἐγὼ 0 ἂν i 17, ἐμοὲ δ᾽ ἄν G 285 (Y. 1),
ἡμῖν δ᾽ ἂν φ 329; σὺ δ᾽ ἄν Ζ 329, σύ γ᾽ av
Ὁ 455, σοὶ δ᾽ ἂν 42437. demonstr. ὅ xe 1' 176
(v.l) 4 97 (δὴ) Z 49 H 28 Καὶ 380 4 134 P 417
X 70 Ῥ 547 (τό κεν οὐ) ὃ 637 (τενά) ἡ 212 0
452 o 228 (rov zm εἰ) t 819 v 381 qo 77; τοῦ
μέν xtv ἡ 932, ὃ δέ χε A 139 Γ 138. 255 Ἢ 4ι
0 26 454 P 515 Y 990 Q 150 νι Ι. (αὐτις) 9
b70 x 5b07 μ 114 387 π 297 391 τ 487 (v. 1.)
xé
q 161 h. Ven. 139; ὃ γάρ χε M 344 357 ὃ 753;
T δ᾽ ἄν zx 391 (y 1) 9 161 (v. 1.) ix τοῦ δ᾽ ἃ
O 69, τῇδε δ᾽ ἂν οὐ τ 348; οὗτός χε E9713 0
196 (εἰ τούτω χε, plurimi yt), I157 299 Kk 211;
χεῖνος γάρ xs Koi π 158; κείνοισι δ᾽ ἂν οὗ Es
A 271; pron. possess. ἐμὸς δέ xs I BT;
interrog. τές χε K 303 P 260 586 n 90* y Er
à 649 χ 12; τίς δέ χε q 209; τίς ydo xe ὃ 448
Ez 383; τίς ἂν I 77 ὦ 3807 (δη) $9 208 z 578
τεῦ d» X 192, τίς δ᾽ ἄν € 100; ποῖοί χε Φ 195.
5) Sequitur P (ὦν) cetera pronomina. αὐτός χε
Θ 24, αὐτὸν δ᾽ ἂν X 66; ἄλλος xtv H 450 (τις
ὃ 692 (bi, ἄλλον μέν xcv X 244, οἵ. Q
καὶ δέ xtv ἄλλον et ν 333 γάρ χ᾽ ἄλλος.
108 ἄμφω x αὖτις. πάντες κε Il 848 α 104
266 ὃ 346 o 187; πᾶσι δε χε 4 95, πάντα
γάρ κεν h. Ap. 168: πάντ᾽ ἄν h. Merc. 520 (cf
4 328 517 πάσας (πἄνταῷ δ᾽ οὐχ ἄν), τοῖόν 2
Y 250, τόσα xtv h. Cer. 168 223. 6) Sequitu
x coniunctiones: a) ὄφρα κε c.coni, B 440 7
118 (v. 1.) 258 K 444 T 190 .X 192 382 (τῇ €
431 553 635 (v. l) P 194 204 y 359 ὃ 294 (v.
588 9 147 x 298 μ 52 π 234 o 188 τ 174
(£d) x 877 (v.l) v 254 (v.l.) h. Ven. ,216; oM
4M 926 h. Cer. 131 (ὑφρα χε μή 18); ὄφρ’ ἂν μέ
«sv 44 187 202 s 361 & 259; ὄφρ᾽ ἄν c. COD
A 509 Z 113 H 193 Θ 375 K 395 A 187 90
N 141 (v. 1) O 28 232 P 186 X 409 Y 94 d
558 XY 387 y 358 s 361 & 259 304 ἡ 819 x6
» 412 o 10 σ 364 y 377, οἵ. « 175 c. opt. x 6
(v.l) o 298 w 151 (v. 1), e 334. b) ὥς αὶ
(coni. et ady.) c. coni. 4. 32 B 385 4 66 ΤΙ 1
69 96 (v.1.) 143 364 H 171 (v.1.) 334 463 Θ 50
I 112 v. lO 235 (καὶ αὖτις) 297 (v. 1) T 18
(τις αὖτε) Y 429 Φ 127 (v.l) 459 42 75 ἃ B
205 8 168 316 368 s 26 31 144 168 η 192
Θ 101 251 τ 319 321 χ 177 ὦ 532 h. Ap. P:
c. indic. y 255; c. opt. Z 281 (ὥς χέ ot
I 112 B 53 9 51 ,V 60 135 (τες) ὦ 88 h.
262 h. VIII 11; ὡς ἄν c. coni. Π 84 271
B 316 (μή) ὃ 672 749 (μη) v 402 π 84 (μή
«€ 360 ἢ. Cer. 273, B 139 I 26 704 M τὸ
370 O 294 Σ 297 μ 213 v 179 h. Ap. P. 30i
cum opt. 7 444 7 331 9 239 (οὔ τις) ὁ 538 (t
zx 297 o 165 (τις) 362 t 811 (τις); ὥς περ.
εἴη Q 5806, ὡς οὐχ ἂν ἔλποιο ἡ 293. c) ὕὅπῷ
zt c.coni I 681 (v. 1.) Y 248, « 270 2
545 (07), cum indic. P 144, c. opt. I 681.
ἄν nusquam legitur. d) s?ec xe I'991
£2 154 183, omnibus locis post arsin 2.
ἕως xs B 18. e) ec ὅ xe, €. coni. : in p
pede 7' 409 H ΤΙ I 46 (εἰς 0 xf περὶ
455 (δὴ) ε 378 9 318 χ 461 A 122 ο 26 y 2t
h. Ap. P. 323, per syniz. E 406 7 &ig.0 x
altero pede B 332 .4 193 208 666 (δη)
(τίς t£) P 454 198 Ψ 944 o bl 15 v3
quinto pede H 30 291 316 377 395 396 |
609 A 62 89 N 141 (v.l) E τ 0 70 (v.1) TY
est v. 1. 9 318 ἀποδώσει, )
videtur ind. fut. cum εἰς 0 χε iunctus esse, ΤῈ
tius videtur coni. statuere; cum Opt. 0 o :
A ΤΊ v 59 xy 443 in optimis codd. est comi, E
455 est v. L, s 378 ὁ 51 videtur. oni. esse.
quam εἰς 0 cum ἄν iungitur. f) ἔστ᾽ ἄν ep. 8,"
nusquam cum κέ iungitur. δ) ὅτε χε C. 00
A 567 Z 225 I 138 280 PH 335 X 359 9 242
287 τ 6 ὦ 88 (ποτε), ὅτε χέν τις cum Cop
Ζ 454 I 501 Κὶ 130 Y 180 167 ἡ 33 (v. 1) »
p
᾿ -567, cum opt.7 525 σ 7 v.l., ὅτε κεν δή cum coni.
3180 à 490 0446 ἢ. Ven. 369; minus placet 623
Ἷ .l ὅτε δή χεν (pro ze) ἐγώ. À 218 ὅτε τίς κε
t σιν, Sic videtur seripsisse Aristarchus, vulg.
l τε χέν τε 8. quod poetae mori convenientius vide-
I" , eme; εἰς ὕτε zzv c.coni. 9 99 τ 144 ὦ 134;
τ᾽ ἄν c. coni. 4 519 B 397 4153 164 (xors) Z 448
'ποτεὶ H 335 (αὐτεὶ 459 (αὖτε) O 373 (eive) 406
20 475. 1 101 (τινα) B 374, ó 477 à 18 (οὔθ᾽
τ᾽ 4») v 101 h. Ap. 150; ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἄν (omni-
s locis in introitu versus) c. coni. K 5 “ 969
41 0 80 170 P 520 T 375 92480 £394 x 916
w 233; cum ind. x 410. In comparationum
protasi ἄν ἃ coni. ὅτε prorsus non distin-
uitur, si quidem d» 347 recte scripsit Arist. ὡς
2 dre Βορέης ἀλωὴν «iw? ἀγξηράνῃ, non ἂν
:ηράνῃ, quod in plurimis libris legitur. Apparet
mulam comparationis ὡς ὅτε et πρίν y! ὕτε
3 314 à 477) tantum cum ἄν coniunctam esse,
usquam zé, formulam vero εἰς ὅτε tantum cum
& h)ózzóct χε 440 299 (uw) 334 (v. 1) I
09. (μεν) z 293 2106 (πρῶτον) x 282 v 88 (τες)
: ΣῪ Ll) z 216 h. Ap. 167 (τις), ὁππότε χεν
504 Σ 115 X 365 β 357 y 581 2 197 ν
55 $39 v 274. omnibus locis primo aut quinto
ede (praeter 41334 v. l. et h. Ap. 167) legitur ὅπ.
ε; ὅππύτ᾽ ἄν c.coni. 0909 Y316 Φ 315 « 41 $308
444 (αὖτε) 4 17 τ 410 489 h. Ap. D.71 (τὸ πρῶ-
2») ἢ. Ap. P. 981 h. Merc. 287 ep. 13, 6; cum
Ἢ 415 v. lr; ὁπότ᾽ ἂν δή II 62 d 340 E
B. ἢ εὖτε nusquam cum zé, semper cum ἄν
gi Non separantur. A 949 B 84 998 T
8 (πρῶτον) α 199 y 353 v. l. o 320 (μηκέτι)
23 v 194 ἢ. Merc. 91 ἢ. XXXII 7 ep. 10, 4.
ἡ ἐπεί χε A168 B 475 Z 83 H 5 410 I 159
3894 707 .4 191 206 455 (v. 1.) 764 N 985
(πρῶτον) E 937 Π 946 X 191 980 T 402
97 Φ 534 575 .X 67 (ric) 195 509 Ψ 10 ὃ
4 9 554 λ 221 (πρῶτα) ξ 153 o 93 c 150 y
(v. 1 ω ΤΑΣ (τις); ἐπεὶ ἄρ χε I 409 P 658
958, ἐπεὶ οὔ χε O 238 « 286 ὃ 64; ἐπεὶ ἄν
412 1 804, ἐπεὶ οὐκ ἄν P 489; ἐπεί κε om-
bus locis aut post 1. thesin primi pedis aut
6865. 3. pedis; ἐπήν (v. pag. 707) aut post
hesin 1. pedis aut post caes. 3. pedis. 7) Se-
itur χέ (ἀν) adverbia loci et temporis. Zv9.«
.B 155 4 539 Z 78 (αὖτε) H 104 O 130 A
ΟΝ 723 X 102 O 121 (ἔτ) II 698 P 70 319
Urs) Y 988 329 v.l. 544 9 733 β 104 (v.l.)
3605 ὃ 441 RS 18 498 436 (δή) ἡ 918 x 84 4
μι 282 (αὖτε). é 32 σ 360 τ 598 o 61 (οὐ
αἹ 139 (v. L); ἔνϑ᾽ ov χεν M 58, v9? οὐκ
4.923; ἐνθάδε χε ε 208, ἔνϑεν δ᾽ ἄν Ν
3 ἔνϑα, ἐνθάδε, ἔνϑεν χεν (&v) legitur omni-
locis in introitu versus exc. Q 733 & 73 4
:09£v χε 4366 (rcc) v 388 (τοι); αὐτοῦ
'e 907, αὐτοῦ γάρ χε ει 808: χεῖσε δ᾽
οὐ z 85; χαμαὶ δέ χε o 98; τότε χεν Α
vis E 394 v. l. h. Merc. 38; τότ᾽ ἄν X397
| 3 913 v. 1. 1 211 (οὐ); νῦν γάρ xs B
| 39 66 I 304, νῦν μέν χε Ο 911 v. L; νῦν δ᾽
δθδ: πρίν χεν y 117, πρὶν δέ κε E 155,
εἶ ydo χεν 2380; πρὶν δ᾽ οὐ πως ἄν T 909;
εἶ χε E 510, αἶψά χε Ν 486 I] 694 P 159
| u 346 » 147 & 181 o 317 z 441 v. l. o 815
Ὁ 561 c 285; omnibus locis in introitu versus
. 0.561; ἄφαρ χε Ῥ 598: ἔπειτά χεν αὐτε
619, ἔπειτα δὲ κε Καὶ 345 E 79, ἔτι xev m 218,
i “μέν χε À 104, ἔτι γάρ xt» x 269, cf. B 258
[2 ἔτι et O 121 ἔνϑα z ἔτι. ἤδη, μέν χε
629 χ 262, πότε xsv τίς T 997, τάχα ztv
xé
133
4654 I1 71617 X 42, cf. τῷ χε τάχα B 373 4590
H 158 II 723 aliis locis, τάχ᾽ ἄν A 205 (tote) 8 76
(ποτε), τάχα δ᾽ ἄν IN 676, αὐτίκ᾽ “ἄν Q 654, τό-
φραγὰρ ἂν BTT. 8) Sequitur z£(Cv)cetera ad-
verbia. τῷ χε B 373 (τάχ᾽ 4 290 (τάχ᾽ H 158
(τάχ) N 57.0 51 II 723 (τάχα) P 488 563 T 61
Φ 980 439 (δή) X 497 Ψ 308 (v. 1.) 310 (v. 1)
597 « 939 y 9924 (τις) 958 ὃ 733 (μάλ᾽ ε 311
9 467 (458 A 502 (τεῳ) & 67 369 o 181 537
(τάχα) o 164 (τάχα) 546 σ 375 379 402 (o? τὸ
t 310 (τάχα) v 273 φ 374 (τάχα) y 78 (τάχα)
184 (rye) w 28 (τάχα) o 32 985 381; in in-
troitu versus praeter Ὁ 308 (v. 1.) 310 tv. lec
402 v 273 ὦ 381; τῷ οὐχ ἄν B 950 Ξ 196 y
325 (in introitn versus); cf. La orae ed. min.
ad Ψ 547. ὧδέ ΧΕ Ἢ 998 Q 661, ὧδε δέ
χὲν h. Ap. 65, οὕτω «rv 4 382 d 419 P
334; οὕτω ydo κεν & 402; πῇ xtv μ 287
(rie) v 43, ἡ «tv K 67 O 46 (δή), ἡ AEQ
ἄν H 986 u& 81; πῶς χε 4 838 (v. L) X 333
Ρ 149 Τ 81 (vic) L 351 (rc) 2 144. 0 195, πῶς
δέ xtv X 9209; Toc & I 437 HK 943 D 397 «
65 9 352, πῶς 5 ἄν σ 31: ὡς μὲν γάρ χε h.
Cer. 395; μὰψ αὕτως χεν ἔπειτα h. Merc. 488:
ῥεῖά χε h. Cer. 167 (τες) 999 (ex Herm. coni.)
rta δέ χε ΔΑ 809 II 44, ct. M 58 ἔνϑ᾽ OU xtv
δέα, M381 οὐδέ χέ μιν δέα et P τὸ ἔνϑα χε
ῥεῖα. φίλως χε 4 347, ῥηιδίως κεν ἔπειτα ξ
196: μάλα χε Ν 343 1 133 134, μᾶλα μέν χεν
4818 (v. L), μάλα γάρ χε 224, ἄλλως μέν σ᾽ ἄν
o 513. 9) Sequitur χέ (v) particulas: ἢ (xs) A
955 H 125 N 815 P38 Y 94 X 16 (ἔτ᾽ 43 «
569. ἡ ῥά χε 9 336 o 431 h. Cer. 222: ἡ ἄρ κε
σ 357, 5 τέ χε Γ᾿ 56 E 885 »; Ἶ ydo γε A 993
I 303 X 435 (v.l) v 306; ἢ v ἂν (cf. Philol.
XXIX 139) E 201 M 69 II 687 T 205 X 49
103. τὰ 975 « 988 B 62 219 t 998 μι 138 (ἔτι),
5 € ἄν X 900 186; 5 γὰρ ἄν A 232 B 942.
zai (Ξ-Ξ etiam, vel) χε 1' 41 N 238 X 484 (τῷ
xai xí vic) T 415 Y 367 Q 437 « 390 9 195
Δ 111 358 375 μ 102 138 (v. L) » 390 o 408
v 51 316 4 188 350, cf. « 240 & 70 o 33 (ἠδέ
χε xui); χαὶ ἄν E 809 457 X 945 ζ 300; χαΐ
(ΞΞ et) χε I'A1 A171 176 (τες) Z 456 457 N 977
. 958 O0 459 P 163 613 X 9287 ὦ 655 ó 174
178 & 975 v. l. Δ 358 360 & 38 184 o 3183 315
zt 937 305 (rs0) o 995 σ 218 c 282 487 (v. l)
v 307 316 h. Merc. 543 (v. l) h. Cer. 141 143
144 949; zai vv χε Γ' 373 E311 388 679 (ἔτὴ
O 90 131 217 44311 750 X 165 454 Φ 911 (ἔτὸ
iP 154 382 540 733 ὃ 363 5029 ε 79 4 817 630
(£r) μ 71 ἕ 325 zx 220 v 994 g 226 w 241 o 50
h. Cer. 310: zai νύ χε δὴ Η 973 Ρ 530 Ψ' 490
Q 718 φ 128 (δή 9) ὦ 598; x«i νύ χε (δή)
omnibus locis in introitu pecu 'exc, 0 90; εἰ καί
vv χε Ψ 599; καὶ δέ χε Q 370 ὃ 391 o 449
q 113; zal δ᾽ ἄν I 417 684; xal δ᾽ ἔτι χεν ἡ
213, χαὶ γάρ χε δδ95: καί χεν δή E898 v 299
h. Merc. 970; δέ xs xai « 240 ξ 370 o 33;
ἀλλά χε Ν᾿ 290 B 250 4418 c 90; ἢ (ἠέ) χε E 887
4 433 1 506, X 110 253 « 268 ὃ 80 (τες) 546
4 565; E] χε-ἢ zt I T01s. 07338. 4 1568. $1858;
5 xt - "Gn xt Θ΄ 5352s. [619 N (42s. Σ 808 Y
311 296 X 244 246 o 300 9 265 0217 8.; no-
tandi sunt loci E 484 οἷόν e ἠδ φέροιεν j χὲν
ἄγοιεν, Ν 486 v. 1. αἶψά χεν ai*, φέροιτο, ἤ χε
φεροίμην, 3570s. τὰ δέ κεν ϑεὸς ἢ τελέσειεν ἢ χ᾽
ἀτέλεστ᾽ εἴη, in quaestionis duplicis membro al-
tero ἢ κε € 191: ἡ χε -ἢ 9197, j| E - ἡ (ἠε) 1238
260; post praepositiones in tmesi !positas egi-
tur xí: B 160 176 4 178 ε 459 χὰδ δέ κε,
134
4 491 ὑπό xtv, . 498 σύν xev, μ 347 £v δέ xt.
10) Sequitur χέ (ἄν) nomina et adiectiva,
quornm est maximum pondus. 3) χέ sequitur
nomina: B 81 1 142 284 363 42222 s 34 h. Ap.
59; ἔπος τί χε q 193; sequitur subst. μέν atv
O 95; ἐννῆμαρ μέν xs Q9 664. δέ χε O 143 (οὐ
τὸ Ν 891 (oix) X 239 P 105 321 £2 665 666
ἡ 314 o 558 (v.l) σ 166 v 326, ἠῶϑεν δέ χεν
o 500; γάρ χεν B 335. b) ἂν. ἡσυχίη δ᾽ ἄν
c 99: πληϑὺν δ᾽ οὐχ ἄν B 488. c) χέ sequitur
adiectiva: 4 956 K 212 « 380 β 145 9 216 v
291 E 406 (ὁ7) zx 149 σ 955 x 198 ἢ. Ap. 63 (v. l.)
h. Cer. 260; πολλαί(α) χεν B 198 H 130, πλέονές
χε 0247; χαλεπόν xev ὃ 651; aliud adi. praecedit
δέ χε: 1601 d 280 o 229 v.1.; χαλεπὸν δέ xev v
141 v 184 1 601 v.1l.; νεμεσσητὸν δέ xev I'410 Ξ
886 (2463 y 489; γάρ χε »333. d) ἄν. ἑσπέριος
δ᾽ ἄν Φ 560, ἑκὼν δ᾽ οὐχ ἄν Γ᾿ 66, πολλοὺς ἂν II
747. 11) Verbo χέ (ἄν) praemittitur; cui subicitur
tantum post optativum, a quo sententia incipit
(cf. Schnorr p. 34). a) 1 58 v 937 φ 202 γνοίης
χε, 1'290 0697 φαίης xs(cf. 392 et saepius οὐδέ
χε φαίης), Z 985 φαίην xs, h. Ap. 151 φαίη
χε, 168 φαίη δέ xev, 4 94 τλαίης xsv, E 973
ἀροίμεϑά xs, O 196 ἐελποίμην xsv, X 258
ἕλοιμί xtv, δὲ 56 o 485 sim «tv, 42 418 ϑηοῖό
«£v, « 998 νεμεσσήσαιτό xtv, B. 86 ἐθέλοις δέ
χε, ὃ 644 δύναιτό xt, ε 181 φέροι δέ χεν, ἃ
489 z 106 ἢ. Ven. 153 βουλοίμην κε, & 504
δοίη χέν tic, o ὅ14 ϑέλγοιτό χε. Apparet
contra Homeri usum esse quod teste schol. V
fuerunt qui adderent O 131 ἔλισον δέ xsv. b) ἄν
tantum y 232 βουλοίμην δ᾽ ἂν. Participium
uno loco xé est subiectum: qp 47 ἰδοῦσά κε.
12) Subicitur χέ (ἀν) negationibus. οὐ xs I
125 267 M 58 447 465 (τις) N 989 (v. 1) X 91
O 228 Y 101 (v. 1.) 42 439 (v. 1) (τες), « 236 B
249 ὁ 64 993 9 980 (τις) t 590 q 115 v 187
(rtc), οὐδέ χε I'392 4 499 0 404 418 I 61 (tuc)
126 268 416 M 381 N 287 P 366 398 (bis) €
151 T 272 Y 358 (bis) €? 566 B 185 y 124 260
(τις) ὃ 178 596 μ 77 88 87 (ric) v 86 π 243 o
547 (τις) τ 323 (v. 1.) 558 (τις) w. 125 (τες) 218
«€ 41 h. Merc. 359 364, οὐδέ xtv ὡς I 386 χ 63,
οὐδέ xtv ἄλλως X 53 9176 v 211 ὦ 107, οὐδὲ
γὰρ οὐδέ xcv E 29, οὔτε χε M 394 325 N 128,
οὔτ᾽ ἄν xsv N 197, o? ydo «s Ψ 606 $2 565
1 904 4 107 446, οὐ μέν χε w 100 168; o? μὲν
γάρ κε I 545, οἵ. Καὶ 449 εἰ μὲν γάρ xc. de οὐδ᾽
εἰ zs v. supra; εἰ δέ χε μή A 187 894 ὃ 898
h. Merc. 174, e? χε μή Π 82 Σ 91, ὄφρα χε μή
h. Cer. 181, οἵ χὲν μή h. Cer. 368; οὐχ av
A 301 (τὸ B 250 488 1'54 66 (τις) 4223 E 85
Z 199 521 (τις) O 91 210 369 451 455 I 517
44 387 M 465 (v. l.) (τες) .N 289 x 126 247 335 Ὁ
40 P 489 Y 134 Φ 462 £2 297 489 (τις) B 184
y 227 ὃ 78 (ric) 228 (v. 1.) 240 347 ζ 221 ἡ 22
2983 ἐ 241 4 398 380 517 o 321 z 318 400 o 138
268 (τες) 387 (τες) 497 (tic) σ 414 (δὴ τις) τ 107
(τες) 848 v 135 322 (δή τις) 8929 (πως) xy 395
wv 187 v. l. (τες) ὦ 435 h. Ap. P. 146 h. Merc.
264 (bis) 364 ἢ. Ven. 239 243 h. Cer. 157 (τες)
XIX 16; oix ἂν δή I'52 E 32 456 K 204 (τις)
T 271 (ποτεὴ δὲ 268 5 57 χ 182 (τις); οὐδ᾽ ἂν
Z 141 I 372 375 (ἔτ) 4 504 (πω) M 290 (πω)
Ν 117 824 X B8 (zw) 844 II 638 (ἔτι) Y 247
426 (etu) d 358 ε 177 & 2977 x 842 o 380 τ 286
(τεῷ); οὔτ’ ἂν N 197, ov πως &v TT 209, οὐ γάρ
πως ἄν P 711 x 196, οὐδὲ γὰρ ἄν 42 566, οὐ
σύ γ᾽ ἄν Q 455, cf. € 89 » 137 δσ’ ἂν οὐδέ
ποτε, B 810 ὃ 749 π 84 ὡς ἂν μή (cf. 9 939
κε
n
ὡς ἄν... οὔ τις), o 820 εὖτ᾽ ἂν μηκέτι. Legitur χέ
saepe ante pronomina et partic. δή, ἔπειτα, τις;
ποτε, περ. À 218 in plerisque libris legitur ὅτε,
κέν τε ϑάνωσιν, sed rs non sequitur xsv (ἄν),
nisi o 134 v. l. £c 0 zé τε, cf. Ameis ad A 918
app. et M 150 εἰς 0 χέ τίς τε. — In sententiis.
affirmativis legitur χέ in libro 4 vicies septies,
in negativis bis (137 324), in libro B affirm. vi--
cies quater, negat. nusquam (in altera parte huius.
libri non legitur χέ), 1 affirm. vicies, nep. bis.
(176 v. 1. 392), 4 aff. vicies quater, neg. bis
(429 539), E vicies ter, neg. semel (22), Z aff.
vicies octies, neg. nusquam, Η aif. undetricies, |
neg. nusquam, 6 ait. tricies bis, neg. ter (148.
404 418), I aff. quinquagies ter, neg. octies (61
125 126 267 268 386 416 545), A aif. vicies ter,
neg. nusquam, «1 aff. duodetricies, neg. nusq
M aff. novies, neg. sexies (58 894 325 381 447
465), N aff. duodevicies, neg. quinquies (197 128.
987 989 v.l 321), X aff. vicies sexies (cf. .E s
neg. bis (53 91), O aff, duodevicies, neg. seme
(228) II aff. duodevicies, neg. semel (32), P aff.
itrieies septies, neg. ter (366 398 bis) Σ᾽ aff. duo-
devicies, neg. bis (91 151), T' aff. septies decies
neg. bis (61 272), Y aff. vicies bis, neg. ter (I0Í.
v.l. 358 bis) Φ aff. vicies sexies, neg. nusquam,
X aff, duodetricies, neg. nusquam, P aff. duodetri-
cies (cf. 345), neg. bis (547 606), €2 aff. undeq
dragies, neg. ter (439 v.1. 565 566). Inlibro à gd.
vicies bis, neg. semel (236), 8 aff. tricies sexies,
neg. bis (185 249), y aif. duodecies, neg. bi
(194 260), 9 aff. undequadragies, neg. quater (6:
178 993 596) s aff. undevicies, neg. semel (31
C aff. decies. neg. nusqu., ; aff. undecies,
nusqu., 9. aff. undevicies, neg. bis (176 9280)
ἐ aff. septies decies, neg. semel (304), z aff, s
decies, neg. nusqu., A aff. semel et tricies, neg
semel (366), & aff. semel et vicies, neg. q
quies (77 83 87 107 446), v aff. sedecies, neg
semel (86), ξ aff. quater et vicies, neg. bis (15!
398), o aff. tricies, neg. nusqu., z aff. vicies se
mel, neg. semel (243), o aff. duodetricies (cf.
neg. semel (547), c vicies septies, neg.
(402), r aff. tricies, neg. ter (323 v. 1. 558 8
v aff. duodevicies, neg. bis (211 368), q 3
cies quater, neg. semel (115), χ vicies semel, neg
semel (63), ψ aff. tredecies, neg. quinquies (l'
125 168 187 218), e vicies bis, neg. ter (4l 6:
107) in h. Ap. decies, neg. nusquam, h. Ap. E
sexies, neg. nusqu., ἢ. Merc. aff. novies, neg. te
(174 359 364), h. Ven. sexies, neg. nusqu.
Cer. aff. duodevicies, neg. bis (131 368), in ceter
hymn. aff. quater, neg. nusqu., in epigr. aff. bi
neg. nusquam. ἄν legitur in sententiis negativ
in libro A bis, positivis quinquies, B neg. bi
posit. sexies, /' neg. quinquies, pos. semel,
neg. semel, pos. bis, E neg. ter, pos. quinquie
Z neg. ter, pos. quater, H neg. nullo loco,
sexies, Θ᾽ neg. quinquies, pos. sexies, 1 neg.
ter, aff. novies, Καὶ neg. semel, pos. ter, 4 ne
bis, pos. ter, M neg. bis, pos. ter, JV meg. qi
ter, pos. ter, S neg. quinquies, pos. ter, Ó ne
semel, pos. octies, /7 neg. semel, pos. quinquic
P neg. bis, pos. ter, X neg. nusquam, pos. qu
quies, T neg. bis, pos. quinquies, Y neg. d
pos. bis, d neg. bis, pos. quinquies, Y neg.
loco, pos. septies, ὃ neg. nullo loco, pos. bi
Q9 neg. quater, pos. quinquies. In Od. « πὲ
nullo loco, pos. quater, 9 neg. bis, pos. qui
quies, y neg. semel, pos. bis, ó neg. quinqui
pos. ter, & neg. bis, pos. quater, & neg. bis, p.
ΠΠῚ
|
T
"n
Κεάδης — Κεβριόνης
quinquies, 7 neg. bis, pos. semel, 3 neg. semel,
pos. ter, « neg. ter, pos. ter, x meg. semel (c£
073) pos. quinquies, A neg. ter, pos. bis, μὲ neg.
nusquam, pos. ter, » neg. "semel, pos. quater, &
nusquam legitur, o neg. "semel, pos. bis, πὶ neg.
quinquies, pos. ter, o neg. sexies, pos. septies,
g neg. bis, pos. quinquies, r neg. "ter, pos. qua-
er, v neg. ter, pos. nusquam, q neg. nusquam.
d cf. 294, pos. ter, 7 neg. bis, pos. bis, v neg.
mel, pos. bis, ὦ neg. semel, pos. bis. In hymno
Ap. Del. neg. nusquam, pos. bis, Ap. P. neg.
emel, pos. bis, in h. Merc. neg. ter, pos. quin-
nies, in h. Ven. neg. bis, pos. nusquam, in h.
neg. nusquam, pos. semel, in ceteris hymnis
eg. semel, pos. semel, in epigr. neg. nusquam,
)0s. ter. Legitur &v in sententiis affirmativis in
rmulis ὅτ᾽ ἄν quindecies, ὡς ὅτ᾽ ἄν tredecies,
"πότ᾽ ἄν duodevicies, ὄφρ᾽ ἄν semel et tricies,
jc üv vicies quinquies, ὥσπερ ἄν semel, sin
decies, for ἄν semel, 77v (σ᾽ ἄν et ἢ γὰρ
, sedecies, ἐπεὶ &v bis, &? "περ ἄν et εἰ δ᾽ ἄν
exies, τάχ᾽ ἄν ter, τότ' ἄν ter, τίς ἄν sexies,
ὥς ἔν sexies, in sententiis relativis quindecies;
1 sententiis primariis ἄν c. opt. septies decies
7 329 1 417 N 741 X 945 O 69 Π 747 4 560
pay 654 8 77 y 232 & 285 v. l 300 o 513
92 97 φ 329» excipiuntur 7 684 X 66 505,
391 v.l. 9 161 v.l h. Merc. 520. Est igitur
» in sententiis negativis in IJ. quinquagies m
Θά. quadragies septies, in hymnis septies;
mtentiis affirmativis: Il. centies sexies, Od. pem
pies quater, in hymnis undecies, in epigr. ter.
st É in sententiis affirmativis: Il. sexcenties
xindecies, Od. quingenties vicies septies, hymnis
mnquagies ter, epigr. bis; in sententiis negati-
s: Il. B ugsriodusglon Od. quadragies, hymn.
quies, epier nusquam.
Keéóyc (E. M. 210, 15 498, 35 E. G. 326, 32
üst. 359. 11 21 Curt. Stud. I, 1 prim Meyer
1. Gr. II 557) Ceadis filius, "Troizenos. B 847
ὕφημος δ᾽ ἀρχὸς Κικόνων, υἱὸς Τροιζήνοιο
: egéoc Κεάδαο |.
cecec (Curt. Et? 63 139 a rad. xs pro oe,
& derivat, sanscr. khà scindo, xs-/-o, zs-&C-o,
de-sci-sc-o, sci-o, cf. L. Meyer vgl. "Gr. 1 342,
ey WL.I 167; Fick Spracheinh. 79 a rad.
s, kasati findo; improbanda est Buttmanni
tia Lex. I 12 II 96 a verbo z«ívo deri-
ntis; cf. etiam L. Meyer I] 49) Act aor.
ἄσσε, χζέασσε, χέασε, χέασαν, opt. χεάσαιμι,
(in tmesi) χεάσσαι. Pass. perf. part. χε-
πσμένα, aor. χεάσϑη. findo. E. M. 498, 30
ἔτριψε, διέσχισεν, Hes. διασχίζω ἢ κλῶ,
st- 1523, 35 χλάσαι, σχίσαι, εἴ. 1528, 42.
Proprie de lignis, Eust. 1241, 48 χεάσαι ἐπὶ
ὧν τὸ χόψαι, ὡς ἐν Ὀὸδ.. cf. 1063,18. ξ 418 x
68 (v. Lk χέασεν) ξύλα χαλχῷ. Ὁ 101 εὐ; καὶ
ἱσταμένως χέασαν ξύλα, σ 809 ξύλα «vc πά-
περίχηλα, νέον χεχεασμένα χαλχῷ, εἴ. o 322.
|de alis rebus. 17 347 δόρυ χέασσε ὀστέα,
l. χέδασε, cf. schol. L; paraphr. συνέτριψε,
: d οἰκείως ἐπὶ μὲν τῶν ὀστῶν ἐκέα-
“εν, ἐπὶ δὲ τῶν ὀδόντων ἐτίναχϑεν, ἐπὶ
ES ϑόρατος ἐξεπέρησέ φησιν. s 132
20 νῆα χεραυνῷ. Ζεὺς ἔλσας ἐχέασσε, v.
ἔασε, schol. P ἐχέασσε [καὶ ἐχέδασσε] δι-
, Eust. 1528, 42 ἀντὲ τοῦ διέσχισεν, u 388
o γῆτι χεραυνῷ τυτϑὰ βαλὼν χεά-
qu: dicit Iupiter; Zenod. pro τυτϑά, quod cum
"keit jungendum est, posuit - τριχϑά, v; schol.
ind. 133; E 88 pro ποταμῷ χειμάῤῥῳ, 0c
135
τ᾽ ὦχα δέων ἐχέδασσε γεφύρας, Naber Mnemos.
1855 p. 302 et Nauck (Mélanges Gréco-Rom. II
p. 643 et in ed) maluerunt scribere ἐχέασπσε,
sed v. sub. v. γέφυρα, et χεδάννυμι. Il 412 578
Y 387 ἢ δ᾽ (εφαλ j) ἄνδιχα πᾶσα UE Hes.
Eust. 1212, 96 ἐχλάσϑη. In tmesi o 322 πῦρ
τ᾿ εὖ νηῆσαι διά τε ξύλα δανὰ κεάσσαι (v. l.
κεάσαι et δ᾽ ἀναχκεάσαι), schol. V Hes. χαῦσαι
ἢ σχίσαι, Ap. Soph. 97, 11 σχίσαι" σημαίνει
xul τὸ καῦσαι, cf. Lob. Rhem. 15, adn. 24; Hes.
διελεῖν, συγχέαι. — Doederl. Gl. 2100. — Ne-
que legitur i in hymnis neque in priore parte Ilia-
dis. — ἀμφιχεάζω, εὐχέατος (Duentz. vero in
Kuhnii Ztschr. 13, 129 refert ad χηώδης).
Κεβρήνεοε incolae Cebrenis, oppidi Troa-
dis. Suid. Κέβρηνα, πόλις Τρωάδος, Κυμαίων
ἄποικος, Steph. Byz. Κεβρηνία, χώρα τῆς Too-
&doc, ἀπὸ KsBoióvov: TOU Πριάμου. 4idvuoc
δὲ Κεβρῆνα τὴν πόλιν φησίν, ͵,Ἡρωδιανὸς δὲ
ἀπὸ Κε βρῆνος ποταμοῦ. ὃ οἰκήτωρ Κεβρηνὸς
καὶ Κεβρηνεὺς χαὶ ᾿'Κεβρήνιος, cf. Strab. XIII
596s. 606 s., Xen. Hell. 3, 1, 17, Dem. 23, 154.
— ep. 10, 4 σίδηρος ἄριστος βροτοῖσιν | ἔσσε-
ται, εὖτ᾽ ἄν μιν (Idam) Κεβρήνιοι ἄνδρες ἔχω-
σιν. addit Franke h. 1.: dicitur hoc carmen eo
tempore factum esse, quo Cumani in Ida monte
urbem, quae postea Cebrenia dicta est, condere
parabant.
Ἑεβρεόνης genet. -«o (ter) dat. -g (ter),
acc. -5v (quinquies), nomin. bis; aut in introitu
versus (quater), aut ineunte pede altero (octies)
exc. Π 751. Erat Priami filius non legitimus
(I 738 K. νόϑον υἱὸν ἀγαχλῆος Πριάμοιο),
frater Hectoris (Θ 318) qui eum habebat aurigam:
Il 131 Ἕχτορος ἡνιοχῆα, A 592 Ἕχτορι παρ-
βεβαύώς (v. Grashof Fuhrwerk p.17 adn. 12), cf.
I] 727 s. et 776. Archeptolemo, qui Hectoris
fuerat auriga, interfecto iussus est habenas pren-
dere: 0 318 K. 9 ἐχέλευσεν ἀδελφεὸν γγὺς
ἐόντα ἵππων ἡνί" ἑλεῖν: ὃ δ᾽ ἄρ᾽ oix ἀπίϑη-
σεν. 'Iroes cum ab Aiace perturbatos vidisset,
Heetorem adhortatus equos eo flexit, ubi atro-
cissime pugnabatur, et fortissimum se praebuit :
A 521ss. K. δὲ Τρῶας .Oouou£v ους ἐνόησεν
ἽἝἝχτορι παρβεβαὼς... ... ἵμασεν ἵππους. ὁ δὲ ἵετο
δῦναι ὅμιλον δῆξαί τε μετάλμενος" ἐν δὲ κυ-
δοιμὸν zt κακὸν Δαναοῖσι, μίνυνϑα δὲ χά-
ζετο δουρός. Cum murum Graecorum oppugna-
rent Troes, equis ut Pulydamas suaserat, relictis,
eos secutus est: 2191 92 οἱ μὲν Gu "Est. ἔσαν
καὶ IHovAvó., μέμασαν δὲ τεῖχος δηξάμενοι ἐπὶ
νηυσὲ μάχεσϑαι. καί σφιν K. τρίτος εἵπετο"
πὲρ δ᾽ ἄρ᾽ ὄχεσφιν ἄλλον Κεβριόναο χερείονα
χάλλιπεν Ἕχτωρ. Nee minus fortem se prae-
buit: N 790 βὰν δ᾽ ἔμεν ἔνϑα μάλιστα μάχη
“χαὶ φύλοπις ἦεν, ἀμφί τε K. zal Πουλυδ. Rexit
Hectoris equos, cum impulsu Apollinis in proe-
lium rediret; paulo post interfectus est a Pa-
troclo: I7 TT Κεβριόνῃ δ᾽ “ἐχέλευσε Ἕχτωρ
ἵππους ἐς πόλεμον πεπληγ μεν, II 738 Πά-
τροκλος βάλε K, ἵππων ULL ἔχοντα, μετώπιον
ὀξέι λᾶι" dugor. δ᾽ ὀφρῦς σύνελεν λίϑος, οὐδέ
οἱ ἔσχεν ὀστέον, ὀφϑαλμοὲ δὲ χαμαὶ πέσον ἐν
χονίῃσιν αὐτοῦ πρόσϑε ποδῶν" 0 δ᾽ ἄρ᾽ ἀρ-
νευτῆρι ἐοικὼς κάππεσ' ἀπὸ δίφρου, λίπε δ᾽
ὀστέα ϑυμός. Quo facto gravissimum 'certamen
de Cebrionae corpore ortum est, tandem Achaei
armis eum spoliaverunt: II 751 ἐπὶ Κεβριόνῃ
ἥρωι βεβήχει (Πάτροκλος συλήσων), II'154 ἐπὶ
K., Πατρύχλεις, ἄλσο μεμαώς (versus 752—4
expunxit Friedlaender Gleichnisse I p. 34), IJ 756
136
;
χεδαάννυμε
(Πάτρ. καὶ Ἕχτωρ) περὶ Κεβριόναο λέονϑ᾽ ὡς
δηρινϑήτην, Il 759 neol Κα. Πάτρ. τε καὶ Ἕχτωρ
ἵεντ᾽ ἀλλ ἥλων ταμέειν χρόα. "Est. μὲν χεφα-
λῆφιν ἐπεὶ λάβεν, vgl μεϑίει" I. δ ἔχεν πο-
δός, Π 712 πολλὰ δὲ Κεβριόνην ἀμφ' ὀξέα
δοῦρα πεπήγει μαρναμένων ἀμφ᾽ αὐτόν" ὃ δ᾽
ἐν κονίῃ, χεῖτο μέγας μεγαλωστί, λελασμένος
ἱπποσυνάων. I] 781 sub vesperum £x Κεβριό-
vary βελέ ἕων ἥρωα ἔρυσσαν Τρώων ἐξ ἐνοπῆς,
zal ἀπ᾿ ὥμων τεύχε" ἕλοντο. -- Strab. XIII 596.
χκεδο.άννυκει (skr. skhad scindo, kshad frango,
Curt. Et.? 251, L. Meyer in Kuhnii Ztschr. 6,1748.,
vgl. Gr. I 384, Bopp Gl. 143; ortum est ex χεδ'
ἄσνυμι, cf. L. "Meyer vgl. Gr. Ἐ 66, Kuhn Ztschr.
2, 469, Curtius Stud. II 108s. 112; Ὁ verbi σχεδάν-
γυμε facile omittitur, cf. Kuhn Ztschr. 4. 5ss., Curt.
Et. 645, Christ Lautl. 87, L. Meyer 154 s., Hartel
Stud.I 14; Eust. 1018,56 κατὰ χρείαν μέτρου χαὶ
μετὰ τοῦ σ προφερόμενον, cf.140, 26 244,45 525, α
44 E. M. 498, 55. Non invenitur iis locis κεδ,
apud Hom., ubi metrum σχεδ. admittit, cf. Lob.
Path. El. I 195). Act. aor. ἐχέδασσε(») sexies.
Pass. aor. ind. 3. pl. χέδασϑεν (v. 1. £v.) 0657, part.
-σϑέντες B 398 N 739, -σϑείσης O 328 II 306.
— dissipo, dispergo, disrumpo. P 283 χαπρίῳ,
ὃς τε χύνας 9. v αἰζηούς | ῥηιδίως ἐχέδασσεν
ἑλιξάμενος διὰ βήσσας, Doederl. ἐχέδ. cum διὰ
B. coniunxit ,Aper fugiens simulac se circumegit,
dissipat persequentes αλάυδις ἄλλῃ per saltus.
Quidam vertunt huc illuc se convertens (et con-
iungunt δεὰ g. cum £A:&), quasi idem sit atque
ἑλισσόμενος." secutus est eum Franke q. v.;
P285 Τρώων ἐχέδασσε φάλαγγας( Αἴας) paraphr.
διέσχισε, y 181 (versum expunxerunt Nitzsch,
Bekk.? alii) v 317 Ns 242 ϑεὸς δ᾽ ἐχέδασσεν
᾿χαιούς, v 317 et ξ 242 in multis libris ἐσχέδ.,
quod metrum non admittit: 0.657 αὐτοῦ ἔμειναν
ἀϑρόοι, οὐδὲ χέδασϑεν ἀνὰ στρατόν, B 398
Ν 189 ὀρέοντο (μάχονται) χεδασϑέντες κατὰ
νῆας, 0 328 11306 ἀνὴρ ἕλεν ἄνδρα χεδασϑεί-
σης vouívgc, postquam antea (O 312) ἀολλέες
restiterunt, schol. BLV τῆς τάξεως διαλυϑείσης"
τότε γὰρ ᾽ἄλλοι ἄλλῃ φέρονται, cf. schol. BL
ad Π 306; Eust. 1061, 30 ó:«Av ϑείσης τῆς χατὰ
πύργον ἢ τοῖχον παραβολιχῆς ἁρμονίας καὶ
πλατυνϑέντος τοῦ πολέμου ὧδε, καὶ ret Sci:
1018,54. — E 88 ποταμῷ χειμάῤῥῳ, 0c i ὦχα
ῥέων ἐχέδασσε γεφύρας aggeres disiecit torrens;
Naber Mnemos. 1855 p. 202 et Nauck (Mélanges
Gréco-Rom. II p. 643 et in edit.) proposuerunt
ἐχέασσε, coll. Verg. Aen. 2, 496 aggeribus ruptis,
sed recte annotavit Am. (q. v. in append. ἢ. 1):
im Wassergebiet der Ebene handelt es sich um
die nachhaltige Macht der Ueberschwem-
mung, u. bei der Vorstellung dieser ist der
Begr. "es Zerstreuens (ἐχέδασσε) mehr am
Platze als der Gedanke des sofortigen Spal-
tens od. augenblickl. Zerstórens (ἐχέασσεν,
v. etiam s. y. γέφυρα p. 254. Legitur γ.]. IJ 347
δόρυ χέδασε (sie pro χέασσε) ὀστέα, v. schol. L,
P 649 ἠέρα μὲν χέδασεν (pro cztó.), in cod.
Lips, Y 341 ἀπ᾽ ὀφϑαλμῶν χέδασ' (pro ox.)
ἀχλύν, T 171 λαὸν μὲν χέδασον (pro 92) in
Harl, s 132 ἡ 250 νῆα χεραυνῷ Ζεὺς ἔλσας
ἐχέδασσε, ἘΠΕ P ἐχέασσε [καὶ ἐκέδ, διχῶς.
— Hes. διεσχόρπισεν, -αν, διασκορπίσας, E.
ΣΝ 55 E. G. 311, 30 Suid, paraphr. Il. σχορ-
nito.
χεδνός. Probabilis videtur sententia Goebelii
qui (Ztschr. f. Gymn. 1858 p. 816—819 et 1864
p. 492) coll. Doederl. Reden ἃ. Aufsaetze II 209
— χεδνός
ἃ rad. x«ó (quae est in χαίνυμαι — χάδ-νυ
χέχασμαι — κἐ-χαδ-μαὴ insignem esse di
vat, ita ut significet: insignis, nostr. treff]
Secuti eum sunt Autenrieth, Suhle, Duentz.
Plurimi recentiores secuti antiquos gramm
referunt ad rad. z«ó, quae inest in χήδω
δομαι, cf. Curt. Et. 227 597, L. Meyer v;
I 380, Im WL. II 161, Unger Philol.
Ρ. 216 adn. : 2, Schmidt Synon. II p. 579. Ir
pretantur χεδνός a)sensu activo: curae prud
ts plenus, providus, cautus, prudens. Β)
pass.: cura et aestimatione "dignus, in preti
bendus, venerandus, aestimabilis, sed cf.
p- 818; E. M. 498, 51 E. G. 309, 18 ev
σώφρων, (καλός tantum E.G) cu
γιχώτατος, OD ἄν τις κήδοιτο, im. i
schol V ad P 98 ὧν ἂν χηήδοιτό A- g-
τίζοι et ad I 586 σωφρονέστατοε, schol. L
α 498 χέδν᾽ sióvia: προσφιλῆ, συνετὰ φρο
cf. Eust. 1421, 26; Hes. ἀγαϑαά, συνετά,
φροντιστιχά, χόσμια, σεμνά, σώφρονα
τίμια, paraphr. Il. χηδεμονικώτατος
σώφρων, cf. Ap. Soph. 97, 18 Suid.; 'Eus
32 ot ἄξιοι μελήσεως διὰ τὸ καὶ φίλτατ
νᾶι, ἐκ τοῦ χήδομαι, 1421, 22 συνετὴ Χο
δεμονιχή, 1655, | 62 Zt τοὺς παλαιοὺς ὁ
τιστικώτατος, 0 ἔστι σοφώτατος ἢ GUVEL
τος. Buttm. Lexil I 276 adn. 6 componit y
et ψαϑαρός, zsóvóc et χαϑαρός, cf. etiam
bel 1.1. De adiectivis in - vog terminantibi
Curt. Et. 597, L. Meyer vgl. Gr. II 188. —
guntur formae zsóvoto ξ 170, χεδνούς P
(ier) -νῇ «432 x8, -νήν X 593 h. Cer. 35,
Q 730, χεδνά decies; superl. χεδνότατος
ττατοι I 586. Est in ll ter, in Od. t
τι hymnis sexies. Epitheton' est: a) co
4 730 ἔχες ἀλόχους 2. καὶ νήπια τέκνα
ἶσα δέ μιν κα. ἀλόχῳ τίεν, y 293 οὐδ᾽
u£y) ἄλοχον z. πολεύειν, A580 v.l. 4 τω, dt
x. (pro χυδρὴν) παράκοιτιν. b) matrum, X
παρὰ πατρὶ φίλῳ zal μητέρι z. (Aeolo ei
coniugi), h. Cer. 35 de Proserpina ἤλπετο μὲ
zx. (Cererem) ὄψεσϑαι, versus 35 5. ex
Buech. c) P 28 εὐφρῆναι ἄλοχόν τε
χεδνούς τε τοκῆας. d) « 335 σ 211 [φ 6i €
φίπολός οἱ κεδνὴ ἑἕκάτερϑε παρέστη, cod. Vi
σ 211 ἀμφίπολοι χκεδναὶ m., x 348 v. L tu
ποῖοι δ᾽ ἄρα κεδναὶ (pro τέως μὲν) πέ
cf. schol. H. e) ξ 170 ὁππότε τις uvm
νοῖο ἄναχτος dicit Eumaeus de Ulixe. f)
ἑταῖροι, οἵ οἱ χεδνότατοι καὶ φίλτατοι ἦσι
Faesi et Hentze, qui z. ad κήδω referuni
ferunt 1 642 κήδιστοί τε καὶ φίλτατοι,
Πολίτης, ὅς μοι χήδιστος ἑτάρων ἣν
τὸς τε, Faesi dicit ea adiectiva syno nyr
eiusdem radicis coniuncta esse ad firman
tionem (coll. » 79 s. νήδυμος ὕπνος, ἥδισ
cf.Goebel 1.1. et Ztschr.f. Gymn.XXINX,646
terea invenitur apud Hom. tantum form
ἐδυτα, olim vulgo κέδν εἰδυτα, quod
receperunt Dind. (tantum α 498), Baeuml.,
et legitur in hymnis, sed cf. La Roche h.T.
quam legitur in Iliade, omnibus autem loc
versus. Est epitheton a) coniugum. v57
ἐπέγρετο x. ἐδ... w 182 ἄλοχον προςεῷ
Buren, wv 232 χλαῖε δ' ἔχων ἄλοχον ϑ
2 h. Ap. 318. ἐπεί μ᾽ αλοχον
me eld., h. Ven. 44 αἰδοίην ἄλοχον
χ. εἰδ. b) matrum. h. Ven. 134 πατρί τε
δεῖξον καὶ μητέρι x. εἰδ. c) servarum,. ».
δαΐδας φέρε x. ἰδυῖα Εὐρύχλεια, τ 848 ε
A iae δ᾽ τι 7 9L Ii
rz
n
τις γρηῦς ἔστι παλαιή, x. ἐδυῖα, schol MV
ἀϑετοῦνται οἱ τρεῖς (346—348), h. Cer. 195 909
Ιάμβη κέδν εἰδυτα, Hoffm. quaest. hom. II 191
lorrexit χεόνὰ ἐδι, interpolatori tribuit versus
202—5 Herm.
zédoivog (κέδρος, de adiectivis in ἐνὸς ter-
inantibus cf. L. Meyer vgl. Gr. II 562), cedri-
us, e cedro confectus. Q9 192 ἐς ϑάλαμον
κατεβήσετο κηώεντα, | χέδρινον, ὑψόροφον,
ΟΠ]. V δὰ χηώεντα addit διὰ τὴν χέδρον, Eust.
844, 59 zal ἄλλοι τῶν ποιητῶν τοὺς τῶν βα-
τιλέων οἴχους ἐκ χέδρων ποιοῦσι διὰ τὸ τοῦ
Ἰένδρου ἄσηπτον χαὶ εὐῶδες, Eur. Alc. 160 ἐκ
y ἑλοῦσα χεδρένων δόμων, ct. etiam Peppmueller
XIV lib. Iliad. p. 97 s.
χέδ-ρο-ς (de subst. in poc exeuntibus cf. L.
[eyer vgl. Gr. II 217, Woerner subst. Hom. 39; cf.
tiam Fick vgl. Woerterb. p.30, Benfey WL.II162)
[edrus. E. M. 498, 43 ϑηλυχῶς λέγεται τὸ δέν-
ρον" οὐδετέρως δὲ ὁ καρπός, cf. Eust. 1536,14;
| οἱ. οὐδετέρως λέγουσι τὸ 9vuleue,cf.L.Meyer
I 169. Arbor odorata, cuius ligna adhibebantur ad
-luffendum, c£. Eust. 1523, 33; Suid. δένδρα ὑψέ-
loge καὶ ἄχαρπα, cf. E. G. 309, 11 Hes.; etiam-
|unc genus quoddam cedri in Graecia reperitur,
. Kruse Hellas I 349 s.; veri simillime Iuniperus
|xycedrus Linn., v. Buchholtz hom. Real I
1.982, οἵ. etiam Hehn Kulturpflanzen ed. II
|.383, Guenther Ackerbau bei Hom. p. 27. —
160 πῦρ ἐπ’ ἐσχαρύόφιν μέγα χαίετο, τηλόσε
" ὀδμή | κέδρου τ᾽ εὐχεάτοιο ϑύου τ᾽ ἀνὰ νῆ-
lov ὁδώδει | δαιομένων, ut et Vergiliana Circe
en. 7, 13) urit odoratam nocturna in lumina
drum, cf. Georg. 3, 414. — Friedlaender hom.
Woerterverz. 750. (χέδρινος.)
᾿χεῖϑεν (xeivoc, cf. Fick Spracheinh. 121, Cur-
lus Stud. II 275 — 77) illinc. Nusquam legitur
)ud Hom. ἐχεῖϑεν, nam v.]. 9 62 ὃ 519 τ 223
infra) repudiata est ab Aristarcho, cf. Did. ad
-62 et schol. P ad 4 519; est in introitu ver-
15 quater, in altero pede ter (ἐξ οὗ z. ter), in
rtio pede quater (x«i *. d 62 ὃ 519, σφεας x.
276, uot x. o 53), cf. Bekk. hom. Bl. 1 154 5.,
1 Rochejh. T. 247 ss., Ztschr.f. oesterr. Gymn. 1864
86103, h. U. 68 107, hom. Stud. p. 92. — Φ 42
Juvov.én£oaoos: κεῖϑεν δὲ ξεῖνός μιν ἐλύσατο,
162 xal χεῖϑεν ἐλεύσεται, v.l κάκετϑεν, Did.
Jam Spitzn. exc. XIII pag. XXXV; «285 ἐς Πύ-
-ÉA9£, χεῖϑεν ὁὲ Σπάρτηνδε, ὃ 519 ὅτε δὴ
l χεῖϑεν ἐφαίνετο νόστος ἀπήμων, cf. v. 517
got ἐπ᾽ ἐσχατιήν, Bothe, Nitzsch (Sagenpoesie
114, Beitr. z. Gesch. d. ep. Poesie p. 287), Bek-
t et Nauck mutaverunt versuum ordinem ut
15195. erant, iam essent 517 s., aliter iudicavit
tseh adn. h. Ll; v. 1. χάκεῖϑεν, schol P cx
ἠήρους 0 χαί. v 976 σφεας χεῖϑεν ἀπώσατο
ἀνέμοιο, v 978 χκεῖϑεν δὲ πλαγχϑέντες ixá-
μεν, o 53 z. ἕσπετο δεῦρο χιόντι, cf. v. 42;
-1766 τ 223 ὦ 810 ἐξ οὗ χεῖϑεν ἔβη (ἔβην),
298 in cod. Marc. v. 1. ἐχεῖϑεν, “2 166 subst.
po quod χεῖϑεν referendum est, deest, sed
e suppletur, cf. Peppmueller Il. XXIV p.347.
De tempore est dictum: dein tantum Ὁ 234
ϑὲν δ᾽ αὐτὸς ἐγὼ φράσομαι, cf. O 69 ἐκ
οὔ, Duentz. etiam h. 1. χεῖϑεν de loco dictum
—$e putat, cf. v. 233; Ariston. ἀϑετοῦνται (231
p) xal παρὰ ᾿Αριστοφάνει ἠϑετοῦντο. — E.
508, 23 E. G. 309, 23.
&i-9u (Fick vgl. Woerterb. p. 351, Sprach-
h. 121, Curt. Stud. II 275 —277) illic, ibi.
Lex, Hom. ed, Ebeling.
κέδρινος --- χεῖϑε
πλήρους τὸν χαὶ σύνδεσμον ᾿Αρίσταρχος, cf,
191
Legitur ἐχεῖϑε tantum o 10, est v. 1. 4 106.
Copulam Aristarchus ἃ χεῖϑε secernendam esse
putavit: schol. A ad I" 402 ᾿ρίσταρχος μετὰ
τοῦ τ, καὶ κεῖθι, Did. M 348 ἐχ πλήρους τὸν
σύνδεσμον, schol. H o 181 ἐκ πλήρους ὁ x«t
σύνδεσμος, cf. Lob. Path. el. I 48, La Roche
h, T. 247, h. U. 107, Ztschr. f. oestr. Gymn. 1864
p. 103, Spitzn. Exc. XIII $2 p. XXXV. Iuvenitur
χεῖϑι in Od. multo saepius quam in Il. et hymnis
(Od. decies, et in v. l. semel, Il. quater, in v. 1.
ter, in hymnis bis) Est in introitu versus ter
(9.519 5 297 h. Merc. 324), in v. 1. bis («1 528
ὃ 441), in introitu tertii pedis duodecies (x«
χεῖϑι Dl' 402 M 348 X 390 9 467 o 181, δὴ x.
t 216, γὰρ x. y 962, αὐτὰρ x. o 281, τάχα x.
M 358, ὅσα y 116, ὅττι σε 9: 550, σύ ys χ. μ
106) in exitu versus tantum ἢ. Ap. P. 195 (o 10
eodem loco ἐχεῖϑι); praeterea χεῖϑε legitur in
v. 1. M 368 in thesi 2. pedis, *P 461 in introitu
4.pedis; cf. Bekk. h. Bl.1155, La Roche h. T. 249,
h. U. 107, Ztschr. f. oestr. Gymn. 1864 p. 104. —
I'402 εἴ τίς τοι xal κεῖϑι (v. 1. χαχεῖϑι) φί-
Aoc in urbibus Phrygiae vel Maeoniae, M 348
εἰ δέ σφιν xal χεῖϑι πόνος ὄρωρεν, schol. V
yo καὶ χκἀκεῖϑι, Ariston. Ζηνόδ. yo. εἰ δέ σφιν
χαἀκεῖσε, M 358 τάχα κεῖϑι τετεύξεται ὄλεϑρος,
cf. 845 τῇδε τετ., X 390 x«l z. (v. 1. χἀκεϊϑι)
μεμνήσομ᾽ ἑταίρου i.e. εἰν Αἰ δαο, laesi, Duentz.
ad χαὶ x. supplent ἐόντος, rectius videntur verba
coniungenda esse cum μερί». cf. Franke et Doed.
h.1.5 y 116 ὅσα z. πάϑον ᾿Αχαιοί, cf.1038.; y 262
ἡμεῖς γὰρ x. ἥμεϑα, ad urbem Troiam, δ 441 v. 1.
χεῖϑι δὴ (vel δ᾽ 2g) αἰνότατος λόχος ἔπλετο,
schol. ΠΡῸ «t πλείους ἔνϑα κεν, 9 467 o 181 τῷ
χέν τοι xal κεῖϑι εὐχετοῴμην (v. l. καχεῖϑιε) i. e.
ἐν TI9«xy, 9 519 χεῖϑι δὴ αἰνότατον πόλεμον
φάτο τολμήσαντα νικῆσαι, 9 550 εἶπ᾽ Ovou,
ὕττι σε x. κάλεον cf. 551, uw 100 μὴ σύ ys x.
τύχοις (v. 1. γ᾽ ἐκεῖθι), ξ 997 x. δέ μ᾽ ὡς πε-
ράσειε i. e. ἐν Μιβύῃ (295, o 981 αὐτὰρ x.
φιλήσεαι, τ 216 εἰ ἐτεὸν δὴ x. ξείνισας πόσιν
in insula Creta, cf. 172: ἢ. Ap. 373 ovvexe χεῖϑι
αὐτοῦ πῦσε, Ruhnken, Matth, Schneidewin in-
eptam particularum χεῖϑι et αὐτοῦ coniunctio-
nem vocant; itaque Ruhnk., Matth. versus 372
—4 ut pueriles ac frigidos inculcatos a gram-
matico suspicantur, Schneidew. tentavit t9:
δεινόν, Baumeistero locus suspicione carere vide-
tur coll. K 271 αὐτοῦ τῷδ᾽ ἐνὶ χώρῳ, sed αὐτοῦ
suspicionem vitii videtur habere, cf. etiam Franke
h. L, h. Merc. 394 χεῖϑι γὰρ χατέχειτο τάλαντα,
Groddeckius et Ilgenius versum damnaverunt. —
Zenodotus adv. loci parum accurate distinxit,
quare factum est ut commutaret adv. quae mo-
tum et statum significant; sed non commutan-
tur ab Homero, cf. Lehrs Arist.? p. 134 et Spitzn.
ad 7M 348. Scripsit igitur Zenod.: 44 528 xs?
ἵππους i9évousv (pro zsto), Ariston. γένεται
δὲ ἐν ἐχείνῳ τῷ τύπῳ: τὸ δὲ ἐχεῖσε εἰς ἐχεῖ-
γον τὸν τόπον, ὃ δὴ νῦν ἁρμόζει. M 368 ἐγὼ
xti) εἶμε (pro χεῖσῪῚ, Ariston. σημαίνει ἐν
ἐχείνῳ τῷ τόπῳ. τὸ δὲ κεῖσε, εἰς ἐκ. τὸν τό-
πον πορεύσομαι, ὕπερ νῦν ἁρμόζει. Ψ 4061 αἱ
χεῖϑί γε φέρτεραι ἦσαν (pro χεῖσεν, Did. Ζη».
χαὶ ᾿Αριστοφάνης χεῖϑι. καὶ ἔστιν ἀναλογώ-
τερον, schol. V εἰς ἐχεῖνον τὸν τόπον πορευό-
μεναι, de hac brachylogia v. s. v. χεῖσε. Ne-
que minus scripsit Zen. χεῖσε pro zsi9u; M
548, v. supra. — De adv. loci in 3$« termi-
nantibus cf. Lehmann, zur Lehre v. Locativ,
Neustettin 1870 p. 9. — ἐπὶ τόπου E. M. 508,
41
138
19 E. G. 309, 31; Lex. Seg. 573, 22 606, 9
620, 32. Ν
χεῖ-μεαι (rad. ki, skr. Ls jacere, qui-e-sc-o
Curt. Et. 139, Fick vgl. Woerterb. 48, Sprach-
einh. 199, cf. Pott E. F. I! 909 (542), Benfey
WL. H 149, L. Meyer vgl. Gr. I 30 841 431).
Buttm. Gr. Spr. $ 109 adn. 5 censet esse per-
fectum reduplicatione privatum pro χέχειμαι,
quam sententiam impugnavit Lobeck Rhem. 191 s.,
qui postquam demonstravit veterum nonnullos
κεῖμαι e κέομαι sic ut πλεῖν e πλέον contra-
ctum, alios ex κχεέομαι concisum voluisse ea ra-
tione qua οἴομαι οἶμαι (cf. Cram. epim. 11 146
E. M. 523, 19 524, 14, sim. Krueger Gr. Spr. I
38, 5, Usener J. J. f. Ph. 105, p. 741 ss), dixit
videri subesse χέω et repudiatis quae ab eo χέω
uno gradu abessent χῆμε et χεῖμε evitatoque
paragogo χεέω per circuitum perventum esse ad
χεῖμαι ex χέεμαι (cf. E. M. 509, 16 523, 25 E.
G. 309, 5S ss. 320, 58 416, 46) contractum, cuius
activa esset forma χέημε, cf. Kuehner ausfuehrl.
Gr. $ 294, Ahrens gr. Formenl. $74, Curtius Verb.I
145. — Praes.ind. χεῖμαι 7516 ep.3,1; 2. pers. xet-
σαι (cf. E. M. 509, 11 E. G. 309, 4) T'319 Y 389 2
758 (tantum in Il., in compos. κατάχειαι h. Merc.
254, οὗ Lob. path. el. II 127), 3. pers. χεῖται,
skr. cété (quinquagies septies et 7 321 v. l. ὁ 74
v. L: in introitu versus duodecies, in exitu ter
et vicies et ὃ 74 v. l, in introitu tertii pedis
duodecies et 7 321 v. L, post caes. 3. pedis
quater, in 5. pede quinquies, post arsin 2. pedis
ὦ 16) et zeic H 930 Ν 414. Ψ 273 λ 195 ν 235
0 306 532; plur. 3. pers. χέαται 41 659 826 II
24 T 203 (post arsin 2. pedis, tantum in 1].),
praeterea v. l 1 153; χέατ᾽ c 44 (in compos.
χαταχείαται £2 527), χέονται X 510 A 84] zx
2392 (in exitu versus); E. G. 155, 54 χέαται, καὶ
πλεονασμῷ τοῦ L κείαται, cf. E. M. 295, 3 s.
308, 4s. E. G. 309, 1ss, Suid. Hes., Eust. 1043,
56; 1837, 15 χέαται ἤτοι κεῖνται δῆλον ὡς
᾿Ιωνικόν ἐστι, cf. etiam. Kuhn Ztschr. 18, 400.
Coni. 3. pers. χῆται (pro Atticorum χέηται: T
32 ex cod. Ven., ceteri libri χεῖται, Bothius e
scholiis minoribus restituere maluit χέεται, cf.
Steph. Thes. IV 1406; «ὁ 554 Ven. Pap. χῆται,
vulgo χεῖται; Herm. opusc. II 25 scripsit χῆται,
quem recentiores editores sunt secuti. 5 102 τ
147 ὦ 187 (τ 147 cod. N zzra) χεῖται, e Wolfii
coniectura χῆται; ε 895 omnes libri exhibent
χεῖται, Herm. op. II 55 coniecit zzr«:. Con-
iunctivum igitur his omnibus locis scripserunt
χῆται "Thiersch Gr. ὃ 232, 73, Krueger gr.Sprachl.
II 38, 5, 2, omnes recentiores editores. Formam
χεῖται defendit Buttm., qui Sprachl. I ὃ 109, 2,
adn. 7 et II p. 430 censuit, cum coniunctivi
forma deesset, pro coni. indicativum adhibitum
esse, cf. Herm. Vig. num. 526 et de metr. I
p. 86; Curtius in Stud. VII 100: ,er Coni.
lautet att. χέηται ἃ. die noch urspruenglichere
Form mit d. Diphthong wird auch C. I. Nr. 102
Z. l0 χείωνται inschriftlich bestaetigt; Buttm.
fasste richtig χεῖται als Coni. Nur verstand er
die Form nicht. Der regelm. hom. Coni. waere
κεί-ε-ται (vgl. βλή-ε-ται o 472), daraus ist χεῖ-
tct contr. (vgl. ξυμβλῆται ἡ 904). Der lautliche
Vorgang ist ein aehnl. wie bei λοῦται aus λούε-
ται. Wer es uebrigens liebt, dem hom. Text im
Widerspr. mit d. Ueberliefernng alterthuemliche
Formen eigenerErfindung zuzufuehren, kann statt
χεῖται χέεται u. 42) 554 χείετ᾽ schreiben". Hartel
hom. Stud. ΠῚ 11 putat in antiquissimis exem-
5
κεῖμαι ,
plaribus scriptum fuisse KEETAI, quod trans-
scriptum recte in χεέίξται, sed, cum non iam intel
lecta esset forma, falso mutatum esset in χεῖζαι
Westphal meth. Gr. I 2, 111, Kuehner ausf. G:
8294.1, cum ex χέεται longa vocali correpta ortur
sit, κεῖται defendunt(cf. Benfey WL. IT149 etSuhle
qui suspicantur coni. ex χέ)τεται ortum esse
Scripserunt etiam χεῖται Ahrens Formenl.
adn. 2, Autenrieth in lex. Hom, cf. Lob. Path
el. II 87; Imper. 2. p. χεῖσο Σ 178 Φ 192 ef
χεῖσ' Φ 184, 8. p. χείσϑω o 198 v. Ll, infin
χεῖσϑαι E 685 848 O 196 4 S36 O 118 4781
300 T 9 X 73 o 128 (v. infra): omnibus locis ir
introitu versus; partic. κείμενος o 991, -νοῦ 4
175, -o 9 414, -ov masc. H 265 M 909 0€
II 661 P 86 536 Σ᾽ 236 T 4 v.l d 9209 49:
X 48 9 702 y 260 2 577 o 381 410 v 300
neutr. E 10 χ 327; -v« A 194 9 497, χείμεν
α 162; part. in introitu versus undevici ἢ
quarto pede ter, ἴῃ quinto pede ter. Impf.
μὴν v 284; χείμην x 484 x 54 E 854 50
introitu versus); 2. pers. χεῖσο ὦ 40; 3. per
ἔχειτο vicies incl K 75 9 277 ξ 291 o 101 4
52 χ 109 (n fine versus duodecies, ante caer
3. pedis sexies, post caes. bis), χεῖτο (skr. catt.
cf. Fick 1. L) quinquies et tricies incl. AK
277 ξ 291 o 101 φ 52 χ 109 (in introitu
quater et decies, in quinto pede octies, ant
caes. 3. pedis sexies, post caes. B 721, in exit
versus non legitur nisi locis sex allatis), 2
duodecies, 1. pl. ἐχείμεϑα v 981, χείμεϑα
χείμεϑ᾽ ει ΤΌ x 1438 λ 490 (χείμεϑα et zi
in introitu versus), 3. plur. ἔχειντο v. l.
(cf. ἐπέκειντο δ 19), χεῖντο d» 4926, χέ
763 9 168, χέατ᾽ «ὁ 610, χείατο “Δ 162
κείατ᾽ w47 (de ε et £& v. Kuhn Ztschr. 1
iter. χέσχκετ᾽ (pro χείσχετο: de correpti
ion. ἀπόδεξις pro ἀπόδειξις, Fick Sp
192, Benfey WL. II 119, Buttm. Gr. 109,
6, Ahrens Formenl. ὃ 74 adn. 3, Curt. s
301; Eust. 1892, 30, Ap. Soph. 98, 26 d
ἔχειτο) φ 41, cf. παρεχέσχετ᾽ ξ 591.
σομαι 4 819, χείσομ᾽ Σ 191; 2. pers.
Σ 338 (cf. ἐγχείσεαι X 518), 3. p. -osrat
-σεϑ᾽ Φ 318 (cf. Z 458 ἐπιχείσετ᾽), 8.
cov? X 71. Sunt qui χεέω et χέω fut.
χεῖμαι esse putent, v. sub his verbis. Onr
mae futuri sunt in introitu versus praeter
— iaceo (opp. ἧμαι cf. O 240). Dicitu
animantibus: et hominibus et animalibus.
esse: 2 577. Τιτυὸν εἶδον χείμενον ἐν δαπὲδ
ὁ δ᾽ £x ἐννέα κεῖτο πέλεϑρα, cf. Φ 407 &
δ᾽ ἐπέσχε πέλεϑρα et schol. BLV ad O 9; int
pretatur schol. QT χατεστρωμένος
y) de quiescentibus vel dormientibus:
Κύχλωψ κεῖτ᾽ ἔντοσϑ᾽ ἄντροιο τανῦσ
διὰ μήλων, cf. X 96 5.; ἐ 872 πέσεν V 1
τὰρ ἔπειτα κεῖτ' ἀποδοχμώσας αὐχένα, zb
μιν ὕπνος ἥρει, v 981 αὕτως ἀποβάντες,
μεϑα νηός, v 180 τὸν ξεῖνον ἐτιμήσασϑ' Εἰ
xul σίτῳ, ἦ αὕτως κεῖται ἀχηδής; v 285 αὖ
ἐπὶ ψαμάϑοισιν ἐχείμην, ξ 415 περὶ ἄστυ κι
ῥωπήια, ἂν δόναχας χαὶ ἕλος, ὑπὸ τεύχ
πεπτηῶτες κείμεϑα" νὺξ γὰρ ἐπῆλϑε, € 02
εἵματι χείμην ἀσπασίως, φάε δὲ ἠώς, T
χεῖμαι ἐνὲ λέχτρῳ, v 6 ἔνϑ᾽ Ὀδ. κεῖτ᾽ €
χεῖμαὶ
γορόων, de h. Ap. P. 293 v. infra. δὴ saepe
notat otiosum jacere, desidere, agendo abstinere,
cf. Eust. 1144, 34. 'B 688 κεῖτο γὰρ ἐν νήεσσι
ποδάρκης ᾿Αχιλλεύς, Eust. 321, 46 5, τὴν παν-
τελῆ τοῦ ἥρωος ἀργίαν δηλοῖ, τρὶς ἐν τῇ
Βοιωτίᾳ περὶ τοῦ ᾿Αχιλλέως λεχϑέν.. .& δὲ
χεῖται νῦν ὡς μὴ ἔχων τὸ σύνηϑες πρακτικὸν
χαὶ πολιτικόν, ἐγερϑήσεται ἄρα ὅτε τὴν μῆνιν
EU Zenod. expunxit vv. 686 — 94, v.
B 172 H 930 ἐν νήεσσι χεῖτ᾽ ἀπόμη:
Ariston. ;
vígac, cf. A 488; I 556 χωόμενος xao κεῖτο
ἀρὰ ἀλόχῳ, Eust. 714, 52 οὕτω που καὶ περὶ
τοῦ ᾿Αχιλλέως ἀπρακχτοῦντός φησι, cf. 1002, 26;
schol BLV ad O 9 ἀντὲ τοῦ διάγειν. Σ 178
ἀλλ ἄνα, μηδ᾽ ἔτι κεῖσο, X 191 εἴ μοι ὁμοίη
oia τέτυχται, κείσομ'᾽, ἐπεί χε ϑάνω: νῦν δὲ
χλέος ἀροίμην, schol. B ἀντέϑηκεν ὅτι τῶν
τετελευτηκότων ἴδιον ἡ ἀργία καὶ τὸ ἄπραχτον
xal τὸ χεῖσϑαι. τίς οὖν χρεία καὶ ἐν τῷ ζῆν
τὴν ἀπραξίαν τοῦ θανάτου. μιμεῖσϑαιν schol.
ζῶντα οὐ χρὴ͵ ἀργὸν εἶναι.., ἀλλὰ τότε,
ἧταν ὁ ϑάνατος ἔλϑῃ, οὗ Eust. 1184, ὅ8. ε) de
tatu, potissimum in rebus adversis, qui signifi-
patur saepissime participiis vel adiectivis. ὁ 484
᾿Ἰασίην ὑπὸ γαστέρ᾽ ἐλυσϑεὶς χείμην, Kust.
1637, 65 ἤτοι ἐχρεμάμην, E 354 ἔνϑ᾽ ἀναβὰς
| elu πεπτηώς. de £475 περὶ ἄστυ χατὰ Qo-
|njte ὑπὸ τεύχεσι πεπτηῶτες κείμεϑα v. supra.
802 πεπτηὼς ἔχειτο ὑπὸ ϑρόνον (v. 1. ϑρό-
v), cf. Naegelsb. adn. ad 4 463, p. 159. de
s qui sunt senio confecti: Σ᾽ 435. Πηλεὺς γή-
«t λυγρῷ κεῖται ἐνὲ μεγάροις ἀρημένος, de
dictis animo: ε 457 ὃ δ᾽ ἄπνευστος xal &vav-
ος χεῖτ᾽ ὀλιγηπελέων. de O 9 v.infra. de iis
αἰ sunt summo dolore affecti, fessi, aegri, sau-
iD B 694 τῆς 0 γε xciv ἀχέων, τάχα δ᾽ à»-
τήσεσϑαι ἔμελλεν, Zenod. expunxit vy. 686 ---
y V. Ariston; B 724 λ 195 ἔνϑ᾽ ὅ γε χεῖτ'
ἕων, c. Β 721; Ariston. Ζηνόδ. ἠϑέτηχεν B
£g; Σ 27 ἐν χονίῃσι μέγας μεγαλωστὶ τα-
σϑεὶς χεῖτο, φ. δὲ χερσὶ κόμην ἤσχυνε δαΐ-
0», Σ 401 χεῖται ἐπὶ χϑονὶ ϑυμὸν ἀχεύων,
| 4 γι}. , £vos Πατρόχλῳ πέρι χείμενον (pro
ΤᾺ υἱόν, κλαίοντα, v. La Roche; ῬΘῸ Πη-
ἰδης ἐπὶ ϑινὶ κεῖτο βαρὺ στενάχων, ᾿χϑά καλυ-
tugvoc δ᾽ ἐνὶ νηὶ κείμην tristis, L 15 x 1483 ἔνϑα
χτας δύο 7 7j nuo συνεχὲς αἰεὶ χείμεϑ'᾽ ὁμοῦ
Οἰμάτῳ τε καὶ ἄλγεσι ϑυμὸν ἔδοντες, cf. schol.
ad z 143; ὃ 788 ὑπερωίῳ Πηνελόπεια κεῖτ᾽
τος (Rhianus ἄναυδος sec. Did., cf. Mayhoff
65), & ἄπαστος ἐδητύος, ἠδὲ ποτῆτος. b 721
Philocteta aegro: ἐν νήσῳ χεῖτο χρατέρ᾽ ἄλ-
πάσχων, “Δήμνῳ ἐν ἠγαϑέῃ, ε 13 Ὀδυσ-
ὃς ἐν νήσῳ κεῖται ἄλγεα πι., schol. H οἰκειότε-
» ἐν Ἰλιάδι χεῖται περὲ Φιλοχτήτου" νῦν
ἔδει τετιημένος ἦτορ εἶναι. ε 895 πατρός,
ἐν νούσῳ χῆται χρατέρ᾽ ἄλγεα πάσχων. de
. "Ineratis dicitur 4 659 826 1l 24 οἱ ἄριστοι
᾿ “νηυσὶν χέαται βεβλημένοι οὐτάμενοϊ τε, 4
D τὸν μὲν ἐνὶ “«λισίῃσιν ὀίομαι ἕλχος ἔχοντα,
ηΐξοντα ἰητῆρος, κεῖσϑαι, Ν 392 1I 485
ππὼν x«l δίφρου χεῖτο τανυσϑείς,
ρυχώς, χόνιος δεδραγμένος, οἵ. X2 Y 488
198; 0 9 "Exroo« ἐν πεδίῳ ἴδε κείμενον qui
chat animo relictus ob vulnus grave, schol.
IV ἀντὶ τοῦ πεπτωκότα, cf. Eust. 1002,
| Ὁ 240 εὗρ’ ἝἭχτορα ἥμενον, οὐδ᾽ ἔτι
P4 0, véoy δ᾽ ἐσαγείρετο 9uuov, Φ 426 497-
ἢ ἤλασε" τῆς δὲ λύτο γούνατα χαὶ ἤτορ.
Cro (Mars et Venus) χεῖντο ni χϑονί, schol.
"7e. ποτὲ χϑονί, E685 μὴ δή με ἕλωρ ἐάσῃς
139
χεῖσϑαι, 2420. ἀμφὶ κρητῆρα τραπέζας τε κεί-
ue ἐνὶ μεγάρῳ. t) Saepe de eo dicitur qui
occisus iacet mortuus: E467 II 558 χεῖται ἀνήρ,
ὅν τ᾽ ἐτίομεν (ὃς πρῶτος ἐσήλατο), paraphr.
πεφόνευται, schol. B, ad E 467 οὐχ ἀγνοῶν
τὰ περὶ αὐτοῦ τοῦτο λέγει (nondum enim mor-
tuus erat), ἀλλὰ παρυρμῶν, II 541 κεῖται Σαρ-
πη δών, P 92 Πάτροκλον, ὃς χεῖται ἐμῆς ἕνεχ᾽
ἐνθάδε τιμῆς, cf. scholl. ABD; Σ 90 χεῖται
Πάτροκλος, νέχυος δὲ ἀμφιμάχονται, schol.
BLV ad O 9 ἀντὶ roo ἀνήρηται, Eust. 1002, 26
νοεῖται zal ἐπὶ τοῦ ᾿τεϑνηχέναι, x 48 ἤδη κεῖ-
ται, ὃς αἴτιος ἔπλετο πάντων, y 109 ἔνϑα μὲν
Αἴας, χεῖται, ἔνϑα δ᾽ "Ag., ἔνϑα δὲ “Πάτρ,, ἔνϑα
δ᾽ υἱός, schol. EMQ πρόδηλον ἐντεῦϑεν ὅτι
ὕπου ἐτελεύτησαν, χεῖ ἐθάπτοντο, schol. ad
O 9 δηλοῖ τὸ τεϑάφϑαι, cf. Eust. 1002, 255Y
389 χεῖσαι Ὀτρυντείδη (xsto? Syr.) ἐνθάδε τοι
ϑάνατος, Ν 414 οὐ μὰν ἄτιτος κεῖτ" Ἄσιος,
Φ 184 zelo οὕτω, H 156 πολλός τις ἔχειτο
παρήορος ἔνϑα xal ἔνϑα ex obliquo extensus
jacebat, seitwaerts hingestreckt; de varia interpr.
huius voc. v. sub v. παρήορος in hoc lex. II 139
et in Am. ed. app.; ex Hentzii, quem sequitur
Autenrieth, interpretatione zappelnd: hoc loco
de saucio, non de mortuo agitur. Additur par-
ticipium: 'T319 κεῖσαι δεδαϊγμένος, T 203 χέα-
ται δεδαϊγμένοι, ovg ἐδάμασσεν "Exvoo, T 212
ἑταίρου τεϑνηῶτος, ὃς ἐνὶ κλισίῃ δεδαϊγμένος
χαλκῷ κεῖται, ἀνὰ πρ. τετραμμένος, cf. schol.
BD et B; P 536 Ἄρητον κατ᾽ αὖὐϑι λίπον δε-
δαϊγμένον ἦτορ κείμενον, cf. 202; Σ 286
ἑταῖρον κείμενον ἐν φέρτρῳ δεδαϊγμένον χαλ-
χῷ, X 18 νέῳ πάντ᾽ ἐπέοιχεν ἀρηιχταμένῳ,
δεδαϊγμένῳ χαλχῷ κχεῖσϑαι, cf. schol. B; Franke
et Duentz. ἀρ. et δεδ. ut praedicative positum cum
χεῖσϑαι coniungunt, La Roche interpretatur: de-
cet iuvenem, qui est interfectus in proelio, ia-
cere ferro transfixum ; sim., ut videtur, paraphr. ;
Hentze Ztschr. für Gymn. w. XX. 744 participia
sensu condicionali accipienda esse censet: ,jin
dem Sinne, dass namentl. das erste nachdrueck-
lich den Ged. hervorheben soll: wenn er im
Kampfe gefallen ist, d. h. im freien Spiel gegen-
seitig sich erprobender Kraft"; in hoc lex. s. v.
ἐπέοικε p. 440 legitur ,,zt&vt« ἐπ., ubi per ep-
exegesin additur χεῖσθαι", Doederl. ;omnia decent
iuvenem et occidere in pugna, et omnia pati quae-
cunque vel post occasum ei eveniunt. Ergo
χεῖσϑαι h.l. non est iacere, sed cadere ut P
300 coll. 122.* II 661 βασιλῆα ἔδον, βεβλαμ-
μένον ἦτορ, κείμενον ἐν νεχύων ἀγύρει, O 537
ἐν πρώτοισιν κείσεται οὐτηϑείς, Ariston. aut
vv. 535 —37 aut 5838 599 BH expungendos esse
censuit, Bekk. utrosque; JN 763 «ὁ 168 (νηυσὲν
ἔπι Ἂχ) χέατο ψυχὰς ὀλέσαντες (v. 1. “χέαται),
minus recte schol. B ad 42 168 τινὲς ἀντὶ τοῦ
χεχαμένοι (Townl. χεχακωμένοι, Lob. Rhem.
p. 15 χεχαυμένοι, Bekk. χεχεασμένοι") ἦσαν,
Ο 118 μοι μοῖρα πληγέντι κεραυνῷ χεῖσϑαι
ὁμοῦ νεχύεσσι LEO" αἵματι xal χονίῃσιν, inter
mortuos, cf. schol V et II 661; IN 655 ὥς τε
σχώληξ ᾿ἐπὶ “γαίῃ κεῖτο ταϑείς, Φ 119 πρηνὴς
ἐπὶ γαίῃ κεῖτο ταϑείς, Y 483 ἐπὶ χϑονὶ χεῖτο
τανυσϑείς, cf. Ν 392. lungitur cum praeposi-
tionibus: 7319 μετὰ τοῖσι κείσομαι, Φ 12) ἐν-
ταυϑοῖ νῦν χεῖσο μετ᾽ ἰχϑύσιν, Did. (Ὁ) διχῶς,
κεῖσο καὶ ἦσο, cf. schol. B et o 105 v 262; P
86 ἔγνω τὸν ἐπὶ γαίῃ κείμενον, cf. 4 162; y
47 ot δὲ (proci) κείατ᾽ em ἀλλήλοισιν, cf. 1,389
ἐπ᾽ ἀλλήλοισι χέχυντο, II 776 ὦ 40 ὃ δ᾽ (σὺ δ᾽)
4τ᾿
140
ἐν στροφάλιγγι χονίης κεῖτο (xtigo) μέγας
μεγαλωστί, λελασμένος ἱπποσυνάων, Did. ad
Il 716 ᾿Αρίσταρχος oiv τῷ v, v. l ὁ δὲ στρ.,
cf. schol. BL; Φ 202 τὸν λεῖπεν, ἐπεὶ ἦτορ
ἀπηύρα, χείμεν ov ἕν ψαμά (ϑοισι, cf, P 536, —
E 848 Περίφαντα αὐτόϑ᾽ ἔασε κεῖσϑαι, ὅϑι
(v. l χεῖσϑ᾽ 694) xtA. non curans, Θ 196 τὸν
εἴασε καὶ ἀχνύμενός περ ἑταίρου κεῖσϑαι (Bekk.
Anecd. 835, 13 «sic9), T 9 τοῦτον ἐάσομεν
ἀχνύμενοί περ, χεῖσϑαι. De € 121 vide supra.
« 46 χεῖνος (Aty.aS 0c :) ἐοικότι κεῖται ὀλέϑρῳ"
ὡς ἀπόλοιτο xal ἄλλος, cf. y 87. Significat
neglectum iacere: 9 102 τ 147 o 137 αἴ χεν
ἄτερ σπείρου χῆται πολλὰ χτεατίσσας. inse-
pultum iacere: 4175 σέο δ᾽ ὀστέα πύσει ἄρουρα
χειμένου ἐν Τροίῃ in agro Troiano. «1 102 enl
γαίῃ κείατο ύπεσσιν φίλτεροι ἢ ἀλόχοισιν,
X 43 τάχα κέν E “κύνες καὶ γῦπες ἔδοιεν χεί-
μενον, y 260 τόν γέ (xt) κύνες τε zal οἰωνοὶ
ον κείμενον ἐν πεδίῳ ἑχὰς “Ἄργεος,
T 32 ἥν περ EZ! y& τελεσφύρον εἰς ἐνιαυτόν,
αἰεὶ τῷ γ᾽ ἔσται χρὼς. ἔμπεδος ἢ καὶ ἀρείων.
£2 414. δυωδεκάτη ot qoc zELUÉVO, οὐ dé τί οἱ
χρὼς σήπεται, 42419 ϑηοῖό κεν, oiov ἐερσήεις
κεῖται, οὐ ὐδέ ποϑι μιαρός, “2 758 νῦν μοι ἕρ-
σήεις χαὶ πρόσφατος ἐν μεγάροισι κεῖσαι, X2
610 ἐννῆμαρ κέατ' ἐν φόνῳ, οὐδέ τις ἦεν χατ-
ϑάψαι, paraphr. ἔχειντο πεφονευμένοι, schol.
E ἐν τῷ τύπῳ, οὗ ἐφονεύϑησαν, « Eust. 1867,
; (Ὁ 554 μή n Tte, ὄφρα xtv Ἕχτωρ κῆται
5i χλισίῃσιν ἀκηδῆς, cf. v 180: Y 386 χεῖται
πὰρ νήεσσι νέχυς ἄχλαυτος, ἄϑαπτος, schol.
BLV ad O 9 δηλοῖ zal τὸ νεχρὸν ἐῤῥτφϑαι,
cf. Eust. 1002, 25; Σ᾽ 888 τόφρα μοι παρὰ νηυσὶ
χείσεαι αὕτως, schol. V ὡς ἔχεις 1. 6. ἄϑαπτος,
$2412 χεῖται παρὰ νηὶ αὕτως ἐν κλισίῃσι. —
Significat nil nisi positum esse ?P 210 πυρήν,
4 ἕνι χεῖται Πάτροκλος, Ψ 24] ἐν “μέσσῃ ἔχειτο
πυρῇ, Ξ 600 υἱὸς κεῖται ἐν λεχέεσσι in lecto
ferali, 2 702 τὸν δ᾽ ἐφ᾽ ἡμιόνων ἔδε κείμενον
ἐν λεχέεσσι. — ep. 3, 1 στήλῃ, quae in sepul-
cro Midae erat constituta, oratio est attributa:
χαλχέη παρϑένος εἰμί, Mióso 9 ἐπὶ σήματι
κεῖμαι, οἷ. v. 5s.
2) de animalibus. X 71 χύνες χείσοντ᾽
ἐν προϑύροισι, o 291 ἂν κύων κεφαλήν τε
χαὶ οὔατα χείμενος ἔσχεν, o 296 κεῖτ' ἀπό-
ϑεστος ἐν κόπρῳ, 9300 ἔνϑα κύων κεῖτ᾽ Ἄργος,
ο 306 ἡ μάλα ϑαῦμα κύων ὅδε χεῖτ᾽ ἐνὶ κόπρῳ,
h. Ap. τὰ 2328 ἐν πόντῳ ἐπόρουσε δέμας δελ-
φῖνι ἐοιχὼς νηί, καὶ κεῖτο πέλωρ ueya τε δει-
vóv τε, M 909 ἴδον ὄφιν χείμενον “ἕν μέσσοισι
serpentem delapsam et in medio exercituum ia-
centem, 1I] 471 χεῖτο παρήορος ἐν χονίῃσι
equus interfectus; h. Ap. P.181 de Typhone Apol-
linis sagitta vulnerato: ὀδύνῃησιν ἐρεχϑομέν
χεῖτο μέγ᾽ ἀσϑμαίνουσα κυλινδομένη χατὰ
χῶρον.
Il. de rebus. 1)situm esse de regionibus,
insulis: » 235 ἡ πού τις νήσων, ré τις ἀκτὴ κεῖϑ᾽
ἁλὶ χεκλιμένη( pro, ἐστι χειμέξνη), ἡ 244 Ἰῶγυ-
γίη τις νῆσος ἀπόπροϑεν εἰν ἁλὶ κεῖται, cf.
à 354; 425 ὐϑάχη)͵ χϑαμαλὴ πανυπερτάτη εἰν
ἁλὶ χεῖται πρὸς ζόφον, x 196 αὐτὴ (νῆσος)
χϑαμαλὴ κεῖται, h. Ap. 88 «Χίος, DI E UE λε-
παρωτάτη εἶν ἁλὲ κεῖται. de oppidis: I 153
v. Ἰ. πᾶσαι ἐγγὶς ἁλὸς χέαται Πύλου, Aristar-
chus νέαται quod pro verbo acceperat, cf. Herod.
σημαίνει δὲ τὸ ναίονται. ᾿Απολλώνιος (ὃ "AnoA-
λόδωρος ex schol. L) δὲ διὰ τοῦ x γράφει κέα-
ται, Schol L ó δὲ Νικάνωρ ὄνομά φησι τὸ
κεῖμαι
νέαται, schol A yo. xai νάεται, cf. Spitzn. h. l
2) iacere. α 162 ὀστέα TU ἴϑεται ὄμβρῳ i
μεν" ép ἠπείρου, ξ 186 ὀστέα κεῖται ἐπ᾽ ἡ
Qov dissipata, o 76 ἐν τῷ ιἀμφιφορῆ!ι) τοι
ται ὀστέα, μίγδα δὲ Πατρόκλοιο, χωρὶς à' Avr
λόχοιο, OSSA condita sunt, ὦ 187 σώματ᾽ dx
κεῖται yl μεγάροις, cf. $2554; X 403 κάρη
κονίῃσι κεῖτο, P300. Πατρόκλοιο πόδα ἧκε χα:
μᾶζε χεῖσθαι, l e. ὥστε χαμαὶ κεῖσϑαι, min
recte Doed. (ad .X 18) z. est cadere; v 800 :
Qupe βοὸς͵ πόδα χείμενον ἐκ χκανέοιο λαβών,
sc. ἐν χανέῳ, H 265 Φ 404 λέϑον κείμενον
πεδίῳ, Ἡ 88}. μαρμάρῳ, ὃ τείχεος ἐντὸς z&
μέγας παρ᾽ ἔπαλξιν ὑπέρτατος, 4 481 δ
(populus caesa) χεῖται ποταμοῖο παρ᾽
919 ἔχειτο ῥόπαλον παρὰ 0720, Φ 864 in
ξύλα χεῖται, K 70 77 τὸν δ' εὗρεν (Nes
dormientem qui. arma deposuerat) εὐνῇ ἔνε"
δ᾽ ἔντεα ποικέλ᾽ ἔχειτο (v. l. ποικίλα χει
πὰρ δὲ ζωστὴρ κεῖτο, q 390 χεῖτο ὑπ᾽ «ido
(Ap. Soph. 15, 1 - σης) ὅπλον νεός, h. Ven
λέχος εὔστρωτον, όϑι ἔσχεν χλαίνῃσιν ἐσ
μένον: αὐτὰρ ὕπερϑεν ἄρχτων δέρματ᾽ ἔκ.
h. Mere. 128 τὰ (χρέα) αὑτοῦ χεῖτ᾽ ἐπὶ y
recte Baum.: suo quidque loco, ordine,
Matth.: neglecta jacebant; σ 44 γαστέρες :
χέατ' ἐν πυρί, cod. H in marg. χέαται
Ariston. ἐν πυρὲ ἀντὲ τοῦ παρὰ πυρί"
Ἠρίσταρχος" ὁ δὲ Ἡριστοφάνης ἐν πυρ
χαταφωτιζομένῳ τόπῳ, ὡς I 206, cf. Οἱ
h.l, Σ 507 χεῖτο ἐν μέσσοισι χρυσοῖο τά
deposita erant, & 26 εἵματά τοι χεῖται ἃ
schol. BLV ad 09 δὴ «(ζεῖνται, vestes negle
cent, cf. ὦ 187; $59 εἵματά͵ μοι δερυπωμέ
ται, Z 295 0 108 πέπλος ἔχειτο νείατος ὁ
schol.Hojc χρείττωντῶν &ALov,cf.sch.B adZ
de h. Cer. 217 eni ζυγὸς αὐχένι, κεῖται V.
0 388 ξυστοῖσι, τὰ ἐπὶ νηυσὶν ἔχειτο vo
Z 10 σάχος χείμενον ἐν κλισίῃ , ὍΝ
Beob. p. ὅ2 adn. 28; N 565 τὸ $ ἥμισυ,
ἐπὶ γαίης (v. 1. γαίῃ), humi iacebat altei
hastae, cum altera in scuto esset, Y 345 £
χεῖται ἐπὶ χϑονός, cf. Eust. 556, 14 ad
τὸ ἔγχος ἐκέχλιτο ἤτοι ἔκειτο, οἱ δὲ
ἐχέκλιντο, ἤγουν ἵσταντο. ἄμφω γὰρ δῆ,
χεῖσϑαι, τὸ τε ἰδίως λεγόμενον κεῖσ'
τὸ ἵστασϑαι; x 827 ξίφος εἵλετο κεί,
195 τεύχεά ot Κεῖται ἐπὶ χϑονί, cf. 426;
δίφρον, ὅϑι τεύχε" ἔχειτο (v. l. τεύχεα X
$18 τεύχεά που μάλα νειόϑι Δίανης
ὑπ᾽ ἰλῦος κεχαλυμμένα, π384 ὕσσα τοι. Y |
ἄάροισιν τεύχεα. κεῖται. de 1' 827 ἦχι ἔχᾶσ
ἵπποι χαὶ τεύχε" ἔχειτο et de K 407 v. in!
0 473 βιὸν ἔα καὶ ἰοὺς χεῖσθαι, x 186
ἤδη κεῖτο, jacebat iam, cum mulli usui
Significat χεῖσθαι repositum esse:
τοιαῦτα (τόξα) καὶ αὐτῷ οἴχοϑι χεῖται,
αὐτοῦ μνῆμα (τόξον) χέσχετ᾽ (pauci i
σχετ) ἐνὶ μεγάροισι, cf. Buttm. Spr. I
p. 394 adn. 2; q 11 ἔνϑα τόξον κεῖτο 58b |
ρέτρη, v. 1. ἔχειτο, quam receperunt.
Nauck; χ 109 ϑάλαμος, ὅϑι οἱ τεύχε᾽ Exi
scripserunt Bekker? et La Roche, ceteri
τεύχεα χεῖτο. Z 417 πολλὰ δ᾽ ἐν πατρὸς͵
μήλια χεῖται, v. l κεῖνται, «4 182 ἐν
κειμήλια χεῖται, ξ 326 τ 995 τύσσα οἱ dv
γάροις κειμήλια κεῖτο (v. 1. κεῖται), 0 10]
οἱ (sunt qui scripserint 094 x. omissO δὲ)
Leo ἔχειτο sic La Roche, ceteri -2u& Xt
99 ἔνϑα οἱ χειμήλια κεῖτο, χαλχός τε
σίδηρός τε, οἵ. 11; δ 613 ο118 δώρων (V. ᾿ δῶρ
χεῖμαι
Ἶσσ' ἐν οἴκῳ χειμήλια κεῖται, 1382 197 ὅϑι
Ἰόμοις ἐν χτήματα κεῖται (v. a ἐνῇ), schol. A
id Il. locum yo. x«? 7] ἀντὶ τοῦ C94, à 74 v. l.
"o.c Ur a δόμοις ἐν χτήματα κεῖται: schol. Pal.,
juam scripturam defendit Seleucus teste Athen.
. 188; Aristarchus vero: τοιήδε y "Ὅλ. αὐλή,
f£ Eust. 1483, 41; 4 311 ὑμῖν χτήματ' ἐνὶ με-
ἄροισι χέονται, 0 532 χτήματ' ἀχήρατα͵ χεῖτ᾽
ol οἴχῳ, $291 09. δόμοι καὶ «τήματ' ἔχειτο
ΓΑΙ: ττα χεῖτο, unus liber χτήματ' ἔασιν), q 62
gov ὄγκιον, ἔνϑα σίδηρος χεῖτο καὶ χαλ-
[eg 091 νητὸς χρυσὸς xal χαλκὺς ἔκειτο
atc T ἐν χηλοῖσιν Ἑλαιόν τε͵ 7t 232 τὰ (χαλ-
f T€ χρυσός τε ἐσθής τεὶ ἐν σπήεσσι κέονται,
Ὁ.949 χρυσός τε χαὶ ἄργυρος ἔν δονἔχειτο,
"ολλὰ δὲ ειματα, 9 427 ἐδὼν εὖ χείμενα δῶρά
προβίία,» 11 εἵματα ξείνῳ ἐνὶ χηλῷ κεῖται xl
lovaóc δῶρά τε, reposita 'sunt in cista, o 52 ἐν
qot (χηλοῖσι) εἵματ᾽ 2 ἔχειτο (v.]. εἵματα χεῖτο), X
το ἀτάρ τοι εἵματ᾽ ἐνὶ μεγάροισι κέονται, 0
28 πέπλον δῶρον δίδωμι ἐς γάμου ὥρην ᾿σῇ
ὄχῳ φορέειν’ τείως παρὰ μητρὶ κεῖσϑαι ἐνὶ
εγάρῳ: sic Aristarchus sec. Did. χεῖσϑαι le-
tur etiam in antiquissimo codice Ody sseae Lau-
ntiano, cf. Gotschlich J. J. 1876 p. 24; ceteri
bri habent χείσϑω, quod receperunt omnes edi-
res praeter Kayserum et Hentzium, quorum alter
paset infin. pendere ἃ verbo δίδωμι, alter inf
se positum loco imper. 3. pers, cf. eund. in
)p ed. Ameis, 1 88 δίδου γέρα" τοῖσι (reli-
ΠΕ principibus) ἔμπεδα κεῖται, Eust 754, 57
"unàuobvtet, 4 143 144 παρήϊτον ἵππων χεῖ-
«ἕν ϑαλάμῳ- βασιλῆι δὲ χεῖται ἄγαλμα,
his 456, 17 τὸ χεῖται ἐν 9., χαϑὰ τὸ κεῖται
y κειμήλιον εἶναι δηλοῖ. “ἐπεὶ καὶ ταὺ τὸν
dodo: χαὶ ἀποτεϑεῖσϑαι, A 194 οὐδέ τί που
μὲν ξυνήια κείμενα πολλά, paraphr. ἀποκεί-
ἕνα, Steph. ,, multam praedam communem repo-
;am esse et reconditam"*, cf. schol. ABL et Classen
ob. 149 s. — Significat nil nisi positum esse:
9 παρά σφιν ὀνείατα κεῖται (V χεῖνται), v
4 παρὰ δ' ἄσπετα κεῖται, 9 277 ἐς ϑάλ μον,
ι οἱ δέμνο ἔχειτο (ν. jn ᾽δέμνια κεῖτο), πὶ 35
νὴ ἀράχνια χεῖται ἔχουσα, 410 ϑρῆνυν κεί-
vov, o 331 ἕλε δίφρον χείμενον, B 171 ἅρ-
τὰ χεῖτο ἐν χλισίῃς, nos: die Wagen standen;
jacebant, ut videtur, singulae curruum partes,
REY. oua p. 116 et Am. h. 1; q 418 ὀιστοὶ
οσϑε φαρέτρης χείατο, 9 255 φόρμιγξ κεῖ-
ι ἐν δομοισιν͵ Eust. 1594, 54 χεῖσϑαι γενι-
ς ἀντὶ τοῦ χρέμασϑαι. ἡ γὰρ τοιαύτη φόρ-
y& ἐκ πασσαλόφιν ἐχρέματο, ὡς προείρηται
Jb ,0358 t ἴομεν προτὶ οἶχον, ἵν᾽ (γ.1. ὃς) ὀρχάτου
ὖϑι χεῖται. est prope hortum, cf, E 391 09.
μοι καὶ χτήματ' ἔχειτο. Τ' 827 ἦχι ἑχάστῳ
ποι καὶ τεύχε" ἔχειτο ΝΣ 1 ἔχειντο), paraphr.
ϑεντο, schol, BLYV τὸ ἔκειντο οὐκ ἔστι χοι-
|» ἐπὶ τῶν ἵππων, ἀλλὰ προσυπακούομεν τὸ
! τάσαν, ὡς K 407 ι 166. ἢ ὡς ἰσοδυνυμοῦν
ὕτο τῷ ἕστασαν" ἐφίστασϑαι γοῦν τὴν στή-
φαμὲν, ἀντὶ τοῦ ἐπικεῖσθαι. ἢ καὶ ἐπὶ ἀρ-
jv τῶν ἵππων τὸ ἔχειντο ἁρμόδιον, Eust.
), 68s. νοητέον ἐν τῷ ἵπποι τὸ ἵσταντο" οὐ
jp ἔχειντο χαὶ οἱ ἵπποι. πολλὰ δὲ τοιαῦτα
ματα παρὰ τῷ ποιητῇ. τινὲς δὲ φιλοσο-
ὕτερον ἐπιβάλλοντες ἐν τῷ ἔχειντο νοοῦσι
4| τὸ ἵσταντο" χεῖσϑαι γὰρ γενικῶς καὶ τὸ
τασϑαι, cf, etiam Naegelsb. adn. ad ἢ. 1. et
A 533; K 407 ποῦ ot ἔντεα χεῖται, ποῦ δέ
ἵπποι; schol. BL. δεῖ τὸ ἑστᾶσι τῷ ἵπποι
ὁσυπαλούειν" οὐ γὰρ κοινὸν τὸ κεῖται, Eust.
141
814, 8 ἀπὸ χοινοῖ νοεῖται, ἵνα λέγῃ; ποῖ ἵπ-
ποι κεῖνται, 0 ἔστι χέχλινται ἤγουν περιέχον-
ται, ὡς πολλαχοῦ δηλοῦται. ἢ καὶ ἄλλως,
λείπει ῥῆκα ὑπαρκτιχὸν, ἵνα ἢ, ποῦ δέ οἱ ἵπποι
εἰσίν, cf. paraphr. et Naeg. 1.1.: Hentze ἢ. l. cen-
set non esse supplendum aliud verbum, cum sae-
pissime equorum nomine comprehendantur currus.
Est χεῖσϑαι propositum esse: Y 163 τὸ δὲ
μέγα χεῖται ἄεϑλον (v. l. τὸ δὴ x. μέγ᾽ &), cf.
q^ 263 631 653 700 740 τιϑέναι ἄεϑλα, pa-
raphr. ἀπόχειται, V 973 ἱππῆας ἄεϑλα δεδε-
γμένα κεῖτ᾽ ἐν ἀγῶνι, Eust. 1300, 22 τουτέστι
τοὺς ἱππεῖς ταῦτα προσδέχονται 1 ἢ ἐκδέχονται.
δῆλον δ᾽ ὅτι τὸ χεῖται σύστοιχόν ἐστι τῷ τί-
ϑεται. 8) translate: ὦ 428 ἐνὲ φρεσὶ πένϑος
ἔχειτο (cod. M. yo. ἵχοιτο), Am. ,um den schwer
ἃ. unveraenderlich lastenden Druck des Kummers
zu bez.", cf. €2 593 ἄλγεα ἐν ϑυμῷ κατακεῖσϑαι.
φ 88 zal ἄλλως κεῖται ἐν ἄλγεσι ϑυμός posi-
tus est i. e. versatur animus in moeroribus; mi-
nus recte Eust. 1902, 45. ἀντὲ τοῦ ἀπρακχτεῖ διὰ
τὸ πολὺ τοῦ ἄλγους. P 514 Y 435 « 267 400
7:129 ταῦτα ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, de rebus
quae pendent ex consilio vel arbitrio deorum;
Said. 1,2, 973. ἐπειδὴ οἱ χριταὶ ἐν τοῖς γόνασιν
εἶχον, οἵ. Zenob. Proverb. III 64, a quibus non
longe ἐν χόλποις quorumdam abest. ,Nam, ut
recte observavit Herm. opusc. VII 95, quasi tes-
seras illi intellezendas putabant, quas in gremio
positas haberent dii: rectius sortes dixissent, cum
praesertim non nimis dissimile sit, quod lovem
in bilance sortes mortiferas ponderare idem Hom.
finxit", cf. etiam Z 303; schol. B ad P 514 ἐν
τοῖς χύλποις, διὰ τὸ τὰ £v eco τοῖς ἀποκείμενα
πρύχειρα εἶναι. οἱ δὲ ἀπὸ μέρους τῇ δυνάμει.
Paraphr. IH. P514 παράχειται ἢ ἐν ἐξουσίᾳ τῶν
ϑεῶν ἔστιν et Il. Y 480 ἐν τῇ τῶν ϑεῶν βουλῇ
χεῖται, Hes. IL 88, 86 ταῖς φρεσὲ zal μέλεσι et
312, 38 παράκειται τῷ ϑεῷ, καὶ ἐν τῇ v νάμει
αὐτοῦ καὶ ἐξουσίᾳ χεῖται, Eust. 1416, 45 ἐν
δυνάμει ἢ ἱχεσίᾳ ϑεοῦ, schol. B ad Y 435 ἱχε-
σίαις, λιταῖς, ἢ 'χόλποις 20] δυνάμει, schol. B
ad Z 92 τουτέστιν ἐν U τῶν ϑεῶν λιτανείᾳ
χαὶ δεήσει. Portentose, ut ait Herm., schol.
ad « 267 et 400 ταῖς τῶν͵ ἀστέρων χινήσεσιν,
ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν γονάτων. ἀπὸ γὰρ τῆς
τῶν ἀστέρων κινήσεως γίνονται τοῖς ἀνϑρώ-
ποις τὰ εἱμαρμένα, schol. BLV ad ὁ 9 δηλοῖ
τὸ ἔστιν. ,Nitzschio autem ad « 267 probari
potuit inventum illorum, qui ἐν γούνασι idem
quod ἐν δυνάμει esse voluerunt, quia antiquus
sermo genua pro roboris sede habuerit; ista qui-
dem explicatione nihil excogitari alienius ab an-
tiqui sermonis simplicitate potuit", v. Herm.
opusc. VII 94s., c£. Duentzer Zischr. f£. A. W.
1836 p. 861 s., Am. et Faesi ad α 967. — Iun-
gitur igitur χεῖσϑαι cum praepositionibus ἐπί:
γαίης Ν 565, χϑονός RA 345, χώρης h. Merc.
123, ἠπείρου α 162 ξ 136, ἡμιόνων «ἃ 702;
γαίῃ Δ 162 Ν 655 P 85 [2 '118, z9ovt D 195
Σ 461 Y 483 Φ 426, ϑινί P 60, νηυσίν Ν 763
O 388, ψαμάϑοισιν ν 284, σήματι ep. ΒΡ ἀλ-
λήλοισιν ap 47; πέλεϑρα 2 577; ἐν (eiv)v vel ἐνέ:
γεχύων ἀγύρει Il 661, cf. ὁ 118, ἀγῶνι ip 273,
ἄλγεσι φ 88, ἁλί ἡ 244 125 h. Áp. 38; τῷ i. e.
ἀμφιφορῆι ὦ ΤΌ, γούνασι P 514 Y 435 « 967
400 z 129, δαπέδῳ A 577, δόμοις, δόμοισι I
882 4 132 ὃ 74 (v.l) 127 9 955, ἐν πατρός Ζ
47, εἵματι & 501, ϑαλάμῳ 4143, κλισίῃ, -σίῃς,
κλισίῃσι BU A 834 X10 I 211 £2 418 554,
χονίῃσι II 471 2226 X 402, κόπρῳ o 297 306,
142 χειμήλιον
λέχτρῳ τ 516, λεχέεσσι £22 600 702, λίκνῳ
h. Merc. 21, μεγάρῳ, oic, οἱσι 2. 420, E 435
S t 995 o 187, X 510 Q 158 à 341 π 984
; μέσσοισι M 209 X507, νηΐ, νήεσσι, νηυσί
x 53, B 688 772 H 230, 4 659. 826 Π34, νήσῳ
B 7 s 13, νούσῳ s 395, oixo ὃ 613 o 113
o 532, πεδίῳ H 265 0 9 $ 404 y 260, προϑύ-
ροισι EXE πρώτοισιν Θ΄ 536, πυρί o 44, πυρῇ
V 2411, ἡ i.e. πυρῇ { 210, σπήεσσι πὶ 932,
στροφάλιγγι χονίης HAE e ' 39, Τροίῃ 4 175,
φέρτρῳ X 936, φόνῳ £2 610, φρεσί ὦ 493,
χηλῷ v 10, τῇσι i. e. χηλοῖσι τ 92, ψαμάϑοισι
d» 902; ὁμοῦ νεκύεσσι ue εἵματι, καὶ κονίῃ-
σιν Ο 118, cf II 661; μετὰ τοῖσι i. e. μνηστῆρσι
Z 918, μετ’ ἰχϑύσιν Φ 195. ὑπὸ ϑρόνου v. 1.
χ 862; ὑπ᾽ αἰϑούσῃ φ 890, περὲ ἀστυ κατὰ
ῥωπήια ἂν δόνακας ὑπὸ τεύχεσι πεπτηῶτες
ξ 4738.5 νειόϑε λίμνης d 318. παρά: ἀλόχῳ I
556, ἜΠΟΣ o 127, νηΐ, νήεσσι, νηυσί 42 412,
X 336, 2338; σηκῷ 1319, σφιν x9; ἔπαλ ξιν. M
381, ὀχϑας͵ 41 451; ἐγγὺς ἁλός I 158 v. 1. ὁρ-
χάτου ἐγγύ ϑε ὦ 858, τείχεος ἐντός M 380, ἔν-
toc ἄντροιο L 298, ἔντοσϑε φαρέτρης q 418,
20009? ἵππων χαὶ δίφρου τανυσϑείς Ν 892
li 485, πρὸς ζόφον t 26, ἄτερ σπείρου B 102
t147 o 137. Cum dativo: ὀλέθρῳ α 46, ὑπερ-
oio ó 787. Cum adverbiis loci: αὐτόϑι E 847,
αὐτοῦ , 40 (vi μεγάροισι) h. Merc. Ls (ἐπὶ
χώρης), ἔνδον h. Merc. 249, ἔνϑα B 7 4 y 109
t 74 z 142 2.195 0 300 v 5 9.9 11 6L; ἔνϑα
χαὶ ἔνϑα H 156, ἐνθάδε P92, ἐνταυϑοῖ 'Q 122,
ἦχι Γ΄ 820, 091 I 392 K 504 B 338 δ 197 9 977
δ. 291 ὁ ἼΟΙ x 109, οἴχοϑι φ 898, που Α
124 Φ 317, ποῦ K 407, ὕπερϑεν h. Ven. 158.
[ὑπὸ d 364, παρά K "5 TÍ v 494, ἐπί h.
Cer. 217.] Positum est absolute: B 694 4 144
E467 685 Z 295 O 126 1335 N 414 0 940
473 Π 511 558 P 800 (ἧκε χαμᾶζε χεῖσθαι
536 (κατ᾽ αὖϑι λίπον χείμενον) X 90 191 178
T 9 32 (sic PuGUEDDY 203 319 Y 389 Φ 184
(οὕτως) X43 73 163 9 2168 414 419 ε 457 5926
59 9 497 (εὖ) 1 372 434 (ὑπὸ γαστέρ᾽ ἐλυσϑείς)
x 196 (χϑαμαλή) v 280 281 & 354 o 108 zx 35 o
291 331 410 v 130 300 χ 48 186 327 362 (πε-
πτηὼς ὑπὸ ϑρόνον) h. Ap. P. 181 223 h. Merc.
183. — In tmesi: ἢ. Cer. 217 exi γὰρ ζυγὸς
αὐχένι χεῖται, cf. Voss h. 15 K 75 77 παρὰ o
ἔντεα ἔχειτο, πὰρ δὲ ξωστὴρ χεῖτο, v 424 παρὰ
δ᾽ ἄσπετα χεῖται, « 9 παρὰ dé σφιν ὀνείατα
κεῖται: Sunt qui ᾿παρά adv. esse censeant, qua
de causa tmesin non statuunt: minime videtur
z 9 esse statuenda tmesis; Φ 364 ὑπὸ δὲ ξύλα
κεῖται (potest $zó adv. esse). [1 82] v. l. οὐδέ
τί μοι περὶ χεῖται: Herod. ὃ "AczaJ. ὠνίτης δύο
ποιεῖ, περί, εἶτα κεῖται, zal προπερισπᾷ" ση-
μαίγει δέ φησι τὸ περισσῶς, χεῖται. εἰσὶ δὲ
οἱ ὑφ᾽ ἕν ἀναγινώσκουσι περίκειται ὡς ἀντί-
«fitt, οἷς συγκατατίϑεμαι.] -. - ἔγχειμαι, ἐπί -,
χατά-, παρά-, περί-, 710 0-, πρός - (ὑπό - tan-
tum in tmesi); χειμήλιον, χείω, κοιμάω, κοῖτος,
κοίτη, ἀκοίτης, ἄκοιτις, παρακοίτης, παρά-
χοιτις, κῶμα, κῶμος, ὀρεσκῷος. - E. M.508, 55 ss.
E. G. 309, 41 58.
ZEL- μή" ZLOY (à κεῖμαι ductum, cf. E. M. 508,
58. E. G. 310, 5ss. Hes. Zon., Eust. 623, 6l
1261, 36, Woerner subst. Hom. 32, ct. etiam L.
Meyer vgl. Gr. 1I 476, G. Meyer in "Kuhn Ztschr.
XXII 489). Legitur in sing. tantum forma -:0»
(quater), in plur. -εα (sedecies); saepius in Od.
(quatuordecies), quam in Il. (sexies), nusquam
in hymnis; omnibus locis aut post caes. 3. pedis
'S
".
— χεῖγνος
(decies) aut ante pedem sextum (decies) Ὁ
genus immobilium bonorum, opp. no ipai
B 15 ἐσϑέμεναι aeu AUC τε πρύβασίν τε, Eu E
1494, 54 z. τὰ κείμενα" ó ἔστι τὰ παρ᾽ ἡ,
ἀκίνητα" πρόβασιν δέ, ἅπερ ἡμεῖς φαμὲν ὦ
τοκίνητα, τὰ διὰ ποῤῶν προβαίνοντα: CON-
plectitur "his duobus vocc. omnia bonorum
nera, cf. Eust. 753, 39; sch. E τὰ χτήματα i
τὴν πρόσοδον: minus recte, Multo Saepius
magis proprie ita vocatur res pretiosa,
domi magna cura reponi solet: ,cuiusmo
μήλια pretiosa amicis et hospitibus donari
lebant amoris et hospitii pignora ac mi
menta perpetua. E. M. 508, 7 E. G. 310, 5 À
Soph. 97, 19 Hes. Zon. paraphr. Il. (Z47 4
ἀπόϑετα χρήματα, Eust. 456, 18 ἀπόϑετ
χτῆμα, ἐπεὶ xal ταὐτὸν χεῖσθαι καὶ ἀπὸ
ϑεῖσϑαι, cf 1261, 36. Ζ 47 4 182 πολλὰ δ᾽
πατρὸς Ὠντ. δόμοι:) z. κεῖται, χαλχός τε
σός τε πολύχμητός τε σίδηρος, cf. Eust.
61; ξ 326 τ 295 τόσσα οἱ ἐν μεγάροις. χειμ
λιὰ κεῖτο ἄνακτος, c£ E 353 χτήματ᾽ ἔδειξ
χαλχόν τε χρυσόν τε πολύχμητόν τε σίδηρ
φ 9 ἔνϑα (ἐν ϑαλάμῳ) ot eut j^ux
«vaztoc, cf. v. 10 5.; q 618 τῇ, x«i col τι
χειμήλιον ἔστω, μνῆμ᾽ ἔμμεναι, adloquitur A
les Nestorem, cum ei ἀμφέϑετον φιάλην d
paraphr. χτῆμα, cf. Verg. Aen. 3, 486; LE
0 113 δώρων (δῶρον y. 1) ὅσσ᾽ ol
μήλια κεῖται, δώσω ὃ κάλλιστόν ἐστιν,
rem argenteum ἃ Volcano elaboratum; χειμε.
positionis locum tenet; cf. Bekk. ho. "BL I
Ὁ 101 ὅτε δή ῥ᾽ env ὅϑι οἱ κειμήλια κεῖῖ
cf 102 58. (La Roche χειμήλι ἔχειτο); E i
ἐξαπόλωλε δόμων χειμήλ ux zaA& (v. l. πολ,
paraphr. τὰ χάλλιστα σχεύη, cf. schol. BV; ὃ
μή τί μοι ἐκ μεγάρων x. ἐσϑλὸν ὄληται,
detur Aristoph. versum expunxisse, cf. schol
delevit Duentz, vv. 90 s. Q2 381 ἐχπέματε. εἰ:
μήλια πολλὰ καὶ ἐσθλὰ) ἄνδρας ἐς ἀλλοδαπ
ἵνα περ τάδε τοι σόα μέμνῃ, paraphr. o;
1380 τάων ἐκ πασέων (ex urbibus "'roianot
xz. πολλὰ x«l ἐσϑλὰ } ἐξελόμην x«i 0c
᾿Ατρείδῃ, x 40 πολλὰ ἐκ Τροίης ij:
Aux καλὰ ληΐδος, Duentz. expunxit vv. 4
o 527 πολλὰ δ᾽ ἄγει κειμήλια ὅνδε 3; 0
t 972 ἄγει x. πολλὰ zal ἐσϑλὰ] αἰτίζων €
δῆμον, ν-. 1. πολλὰ δ᾽ ἄγει z. ὅνδε δόμονδε
La Roche; o 159 παρὰ σεῖο τυχὼν quAó
ἁπάσης ἔρχομαι, αἰτὰρ ἄγω (v. ]. ἔχω) κ.
χαὶ ἐσϑλά, ,«312 δῶρον, ὅ τοι κειμήλιον
ἐξ ἐμεῦ, oia ξεῖνοι ξείνοισι διδοῦσι, cf.
H, à 600 δῶρον, ὅττι χέ μοι δοίης, χειμ
ἔστω" ἵππους à εἰς Ἰϑάχην οὐκ ἄξομαι,
o 125 v. 1. apud Macrob. Sat. V, 6, 2
χαί σοι τοῦτο κειμήλιον ἔσται pro δῶρον.
τοῦτο δίδωμι. Iungitur igitur χειμήλιον (e) | l1
adi. πολλά Z 47 4 132 o 527, τόσσα 5$ 32
295, χαλά Σ 990, ἐσϑλόν o 91, πο. d
ἐσϑλά I1330 Q 381 o 159 c 272, πολλὰ x. καὶ
zx 40.
χεῖ-νος (ταῦ. χι — hic, ille: Fick SEM
351, Spracheinh. 121, cf. Tobler in
VII 374; Wiudisch in Curt. Stud. II 2748.
qui affert litay. ans, germ. enér, jenér,
jains (cf. Curt. Et. 582), aeol. κῆνος, dor.
(cf. E. M.508, 54 E. G. 310, 29 s), reducit ad.
pronom.na; p.386 dicit partes, quibus COL
kai-na, jai-na, χεῖνος, nihil aliud signi!
nisi: hic (is) ef. ille; p. 412: es sind wohl
stark deiktische Pron., in denen ein ei
jtamm von gleicher Bedeutung durch Zusammen-
letzung mit verwandten Elem. gekraeftigt worden
it, z. D. lat. ci (in ce), goth. hi; sim. L. Meyer
6. Gr. I 326 331 II 432 iudicat, qui putat or-
Am esse ex radd. pron. ka et na, cf. Benfey
|VL. II 45 147, Hartung Part. II 177 ss.) De
'εἴνος et ἐκεῖνος v. E. M. 508, 41 E. G. 310, 13
Jonar. 1183 τὸ & φωνῆεν πέφυχε πλεονάζειν"
φαιρεῖται δέ, Ore μετὰ συμφώνου ἐστίν, cf.
uhr in N. J. f. Ph. XX 388; E. M. 508, 31 46
..G. 310, 92 πρόσϑεσις λέγεται τοῦ &, ἐπειδὴ
|t πρωτότυποι ἀντωνυμίαι ἀπαϑεῖς οὖσαι οὐ
ἐλουσιν ὑπερβαίνειν τὴν δισυλλαβίαν: itaque
εἴνος prototypi similius esse, sed quia eadem
unius personae sint, primam literam habeant
calem, ἐχεῖνος praeponi debere, cf. E. M.
)8, 33ss. 44 E. G. 310, 36 ss. Anecd. Ox. II 242
ust. 966, 31ss.; Apollon. de adv. 557, 99 οὐ
εονάζει τὸ ε, τοὐναντίον δὲ λείπει ἡ χεῖνος
Qv; τῷ £, quamvis epsilon nativum extra prae-
bium éx ante kappa semper aspiratum inve-
atur, cf. Lobeck Path. el. I 48 II 369. — Ex
jcentiorum numero censet Benfey WL. II 147
voc formam esse mutilatam pro £x., cf, Thiersch
. 8169, 2, sed v. Windisch p. 273, qui dicit
Indem rationem inter eas formas intercedere
que inter zend. hàu et skr. asàu; L. Meyer
]. Gr. I 334 x. formam auctam esse & vocali,
jae ad stirpem pron. a pertinere videatur dicit,
| Benfey l. L, Curt. Stud. I, 2 p 9; Kuehner
Is Gr. ὃ 44, 1 ,die Prothesis des Vocals « hat
)s lautliche Bedeutung. χεῖνος et £xsivoc
llo siguificationis discrimine usurpantur, sed
im non sit dubium quin xsivoc antiquior
?rit forma, ubicunque licebat, Hom. scripsit
ivoc. Cobet Mnemos. 1876 p. 271, Miscell.
lit. p.495: ,observasse mihi videor veteres «oi-
vc tum demum forma ἐχεῖνος uti, ubi sic nu-
Εἰ fiunt modulatiores, οἷος ἐχεῖνος ἕην et
ἢ.“ cf. Curt. Stud. I, 2, 246 5.;: Lob. Path. el.
»ab Hom, (ut nunc quidem est) non ponitur
i metro necessarium vel ad sonum suavius est,
1 Ate ἐχεῖνοι", cf. Wolfii prolegg. p. 246; schol.
ἼΝΟ ad « 177 τῇ ἐκεῖνος οὐ χρῆται (ὃ ποιη-
ἢ), εἰ κὴ ὀναγκασϑῇ ὑπὸ μέτρου" οὕτως Aot-
1xzoc, Did. ad O 94 Ao/avaozoc κείνου Ἰαχῶς,
Bekk. ho. Bl. I 154, Thiersch Gr. Gr. 169,
iln, La Roche h. T. 247ss. Legitur autem
γος: 1) semper in introitu versus (cf. La
che h. T. 248): B 330 1'391 411 440 4 377
11)409 1678 K 57 Ν 318 X 48 368 P 708
D44 $9244 « 209 β 351 y 88 98 193 185 9241
09 145 149 157 323 693 ζ 158 x 21 4 522
δ & 76 5 90 150 516 (v. 1.) o 21 338 π 350
5 927] τ 257 χ 160 ὦ 321. 2) semper in
Jisi primi pedis (La Roche 248): Z284 N 109
208 α 163 235 y 222 ὃ 182 ἡ 69 4 451 503
$ € 254 τ 127 354. 3) semper in thesi se-
fundi pedis: E 790 894 O 430 I 701 K 1926
206 Ψ 404 «ὁ 488 490 « 46 y 195 203 924
340 836 £24 211 5318 η 75 9 209 4 118 175
" 469 (v.1.) v 421 £171(v.1.) 183 o 155 z 37 108
3 01810480. 4)inthesi tertii pedis: E 636.
Din thesi quarti pedis: 4 271 5 321. 6) In
ΕἼ secundi pedis, cf. Bekk. ho. Bl. I 154, La
the h. T. 248, h. U. 67 s., Ztschr. für oesterr.
Eun. 1864 p. 85s. Necesse est legi χεῖνος y
ἡ πὶ 153; legit Aristarchus O 94 οἷος χείνου
Did. ad h. 1); videtur igitur idem legisse € 262
ΤᾺ $491 o 212; v. 1. omnibus his locis ἐχεῖνος,
m receperunt Bekk.!et Nauck; Σ 209 1 ed, min.
à
]
i
χεῖνος
(43
La Roche, £2 9262 β 272 & 491 etiam Bekk.?, sed
mayult scribere χεῖνος h. Bl. I 154; £2 419. ἀλλ᾽
ἔτι x. B 974 εἰ δ᾽ οὐ χείνου, & 288 ἀλλ᾽ ἀπὸ
χ. legitur in omnibus libris. Rectius videtur χεῖ-
voc pro £x. scribendum esse etiam: β 171 & 70
xol γὰρ x., 8194 ὄφρα χε x., 4418 ὦ 90 ἀλλά
xt x. o 521 ὡς ἐμὲ x., 2 90 τίπτε μὲ x., ὃ
731 ὁππότε x.,« 318 χαῖρε δὲ x., omnibus lo-
cis v. 1. est ἐχεῖνος, quam Bekk.? recepit δ᾽ 731
ὦ 313 (aliter iudicat ἢ. Bl. 154), Bekk.! et Nauck β
17154731570. 7)In arsi tertii pedis, cf. Bekk.
ho. Bl. 154, La Roche-h. T. 249 s., h. U. 102 s.
107, Ztschr. p. 101 s. 104. Necesse est legi χεῖ-
voc I' 408 ὃ 90 o 563 ὦ 19 (περὲ z.), « 243 αὶ
18 (οὐδέ τι x.), α 243 legere vult La Roche h. T.
249 οὐδ᾽ ἔτι, sed cf. h. U. 103, τ 573 (τοὺς x);
de x«l χεῖνος (v. l. χάχεῖνος) Z 200 O 45 179
Il 648 « 171 y 197 286 ὃ 832 ζ 166 x 437 A4
499 ν 418 c 150 τ 370 v. infra; sine var. lect.
scribitur: 4 266 7 858 o 361 δὴ x. (τ 216 pro
δὴ κεῖϑι est v. 1. δὴ κεῖνον, sed in nullo libro
legitur neque ἐχεῖϑε neque é£xsivot) E 648 ἡ
τοι z., & 156 γάρ μοι κι, IN 932 μὴ «., « 199
που χ,, ἰξ 103 xcv x. Rectius videtur scribere
κεῖνος μ᾿ 958 δὴ x., I 319 μοι x., ε 139 εἴ μιν
z., ι 457 ὕππῃ x., 6 49 αὐτὰρ x., ξ 122 οὔ τις
z., T 916 πρὶν x., o 243 q 201 μὲν x., g 181
ἐξ ob x., σ 239 Ἶρος z.; omnibus locis v. l. £x.;
c 239 La Roche, Bekk., Nauck scribunt ἐχεῖνος,
€ 49 Nauck éx. — Locis, qui sequuntur, La
Roche (h. T. 249, h. U. 102s., Ztschr. fuer oesterr.
Gymn. 1864 p. 101 s.) scribit £x., wo durch die
Wahl der zweisilb. Formen der 2. Fuss nicht
spondeisch wird, ist es gerathener ebenso wie
am Versschlusse die dreisilb. Formen zu setzen,
für den Fall, dass dieselben hdschr. begruendet
sind, da auch die 1. Vershaelfte gern mit Troch.
τι. Bacchius schliesst*, aliter iudicat Bekk. ho.
Bl I 154 5., qui x. scribit. E 604 παρᾶ x., «
933 ἔτι x., ὃ 152 ὅσα x. (his locis etiam La
Roche et Nauck z.), ὃ 739 τινὰ x. (nihilo-
minus ἢ. 1. scribit Bekk. τιν᾽ 2x.), h. T. et h. U.
ll. éx. scribere mavult La Roche, in editt. z.,
quod in libris éx, non exstat, H 77 ἐμὲ x. (v.
l ἔμ᾽ x) E250 ὅτε x.(v.l ὅτ᾽ &x.), La Roche
in editt. ὅτε x., O 148 ὅττε χε x. (v. 1. χ᾽ &x.,
La Roche in editt. zs x.), Nauck omnibus his
locis x. Qui sequuntur loci, iis scripsit Nauck
z., La Roche et Bekk.? ἐχεῖνος (exc. o 110 et 1/76,
quibus locis Bekk. scribit δέ με x. et μὲ s pm
δ᾽ ἔμ᾽ 2x.et μ᾽ 2x): x 397 δέ με κ. (v.1. δέ μ᾽ ἔχ.)
x414 4390 (ἐμὲ x. etiam Cobeto Mnemos. 1876
p. 271, Misc. Crit. 425 potior scriptura esse vide-
tur) 615 (αὐτ᾽ ἐμὲ x. (v. l. ἔμ᾽ &x.), Bekk., Faesi,
Dind. scripserunt cum nonnullis libris ἔγνω
δ᾽ αὐτίχα x. cf. La Roche l. l.; tantum zx 151
in omnibus legitur libris μετ᾽ ἐχεῖνον. 8) Le-
gitur χεῖνος in arsi quinti pedis, post caes.
bucol. (cf. Bekk. ho. Bl. I 154, 21, La Roche h. T.
249, h. U. 88, Ztschr. 95) o 346 ue x. ἄνωγας,
o 598 v 905 x«l x. 9) In exitu versus z.
tum tantum est, cum £xsivog scribi non potest;
ceteris locis £x. legitur (cf. Bekk. 154 s., La
Roche ἢ. T. 248 s., h. U. 83 s.,, Ztschr. 93 8):
B 37 482 4 543 € 894 Φ 517 ἤματι χείνῳ, 6
50l εἵματι κείνου. Praeter Hom. consuetudi-
nem legitur in h. Ap. 338 ἐπιδευέα x. et h.
Merc. 508 ἔξετε x. ex Herm. coni.; ἐχεῖνος in
exitu versus legi necesse est, ne sit spondeus in
D. pede: 1 08 44 653 8 183 y 118 à 819 5 163
352 o 330 c 147 τ 322 o 9288 312 437; legitur
(44
etiam ἐχεῖνοι in omnibus libris X 188 (Dind. unus
contra codd. auctoritatem scripsit τεύχεα χείνου)
y 103 h. Cer. 486. Rectius videtur scribere ἐχεῖ-
voc: I 646 ὁππότ᾽ x. (v. l. ὁππότε x.) « 212
οὔτ᾽ ἔμ᾽ ἐχεῖνος (v. l οὔτ᾽ ἐμὲ z. quam rece-
perunt Bekk. et Nauck), o 368 εἵματ’ ἐκ. (v. 1.
εἵματα x.) o 119 ἔμ᾽ ἐκ. (Nauck ἐμὲ zx), v 265
χτήσατ᾽ ἐχ. (v. l ἐχτήσατο z., quam recepit
Nauck. Copulam Aristarchus ἃ χεῖνος secer-
nendam esse putavit: Did. ad O 45 £x πλήρους
"Aolat«pyoc τὸν καί σύνδεσμον, idem adnotat
ad O 179; Did, ad Π 648 ἐχ πλήρους καὶ κεῖ-
vov αἱ ᾿Αριστάρχου, schol. ad α 177 ἐκ πλήρους
ὁ x«i, ad c 150 πλήρης ὁ καί, schol. V ad O
179 χἀχεῖνος £x πλήρους. 0 xal ὃ Ζηνόδοτος
γράφει, cf. Duentz. Zenod. p. 59 et La Roche
h. T. 247 s., h. U. 107, Ztschr. 1864. p. 103, vide
etiam Wolfii proleg. 245, adn. 31, Lob. Path el.I 48,
Spitzn. Exc. XIII $2 p. XXXV, Thiersch Gr. 169, 2
adn.; χἀχεῖνος videtur xov; fuisse, legendum
igitur est x«l χεῖνος pro xdxsivoc: Z 900 O45
179 Π 648 « 177 y 197 286 ὃ 832 s 189 (v. 1.)
5 166 x 437 4 429 451 v 418 o 593 (hoc uno
loco in libris abest v. l. χἀχεῖνος) o 150 τ 370
(Eust. x«l ἐχείνῳ) v 905. — Legitur κεῖνος
DB 330 I'391 4 377 (v. l) E 604 648 Z 900 H
77 O 430 1 312 N 232 Ξ 48 250 O 148 179 T
844 Y 106 Ψ 858 «ὁ 90 412 « 177 212 (v. 1.)
233 B 272 y 195 197 208 286 318 ὃ 145 152
693 731 739 s 189 5 158 & 457 x 18 4 890 451
615 v 418 & 42 40 158 156 283 321 491 516
(v. 1) o 338 o 110 112 (v. L) 248 521 c 181
989 971 v 573 v 265 (v. l) o 201 x 165 v 76
c 313 321, κεῖνός γε I 678 Q 490 « 46 9 209
v 491 σ 954 τ 197. χείνη B 194 ἡ 69 4429 o
361 368 (v. L) x 153, κείνη ye t 818 ἡ 75 1
181 & 69 (v. l) π 837. xsivov Γ' 411 E 790 K
57 (v. l) && 368 O0 94 Σ᾽ 262 £2 244 γ 88 93
128. ὃ 109 1419 157 323. uw 76. &$ 90. 501. o 21
912 π 386 o 563 h. Ap. P. 160 ἢ. Merc. 508,
κείνου ys B 974. χείνης E 804, χείνης ys
8. 911. χείνῳ B 97 489 4 548 K 57 N 109
Ο 45 Σ 394 Φ 517 « 909 B 171 y 992 941
τ 257 970, χείνῳ γε o 155. xsivov [' 408 440
1101 II 648 P 708 42 488 « 199 935 9439 B
3851 δ᾽ 182 832 x 21 4 508 522 528 614 & 192
150 171 (v. L) 188 o 346 zx 376 σ 150 c 216
(v. 1) 354 v 205 ὦ 19, χεῖνόν γε Z 984 « 108
ὃ 836. χείνην ys μὶ 69 v.l; xstvo C 166 μ
958. xsivo ys X208 (v.l xsivov) zx 967. χεῖ-
vot Α 266 4 409 z 397 414 437. χείνων E 636
I 646 (v. 1) N 818 y 185, χείνων ys ΚΞ 908
(v. L) y 224 A 118. χείνοις (Nauck scripsit χεί-
voig) π 350, xsívoww(v) A 271 Ψ 404 ó 340
4 175 z 108 o 181. χείνους K 196 ε 94 ὦ 480.
χεῖνα ὃ 90 A 418 o 598 ὦ 90. Pron. demonstr.:
ille. Refertur saepissime ad superiora atque ea
quae sunt remotiora, Windisch p. 261 ,es be-
zieht sich in der Rede auf Vorhererwaehntes.
Gewoehnl. enthaelt es noch e. Anspielung auf das
Entferntsein oder die Abwesenheit des Objects*;
p. 394 ,waehrend οὗτος u. 0s auf das unmittel-
bar Vorliegende hinweisen, bez. xsivoc das
Abliegende'. A)Spectat ad superiora. 1) Sine
subst. (cf. Suid. I, 2, 131): A 266 271; B 880 X
48 σ 271 χεῖνος τὼς ἀγόρευε, cf. Windisch
261; 1᾽ 408 zzgl x., Vind. παρ᾽ ex., Γ΄ 411 χεί-
vov πορσυνέουσα λέχος, Grashof Hausger. bei
Hom., Duesseld. 1858 p.19 adn.16 coniecit κείνῳ,
Nauck χείνῳ ὃ; I'440, cf. Windisch 261; 4 371
v. 1. (pro ξεῖνος) χεῖνος, cf. schol; 41409 E 648
κεῖνος
790 894 Z 200 284 H 77 Θ 430 I 678 701; K
57 χείνῳ χε πιϑοίατο, v. l. κείνου, quam re-
cepit Hentze, /( 126 JN 109; 318 χείνων νική-
σᾶντι μένος, Did, οὕτως πληϑυντιχῶς at Api-
στάρχου, alii igitur κείνου i.e. Aiacis Telamonii.
Ξ 908 εἰ χείνω γ᾽ ἐπέεσσι παραιπεπιϑοῦσα zio]
εἰς εὐνὴν ἀνέσαιμι, schol. Α σὺν τῷ v "Agwotzo-
φάνης καὶ Ζηνόδοτος. ᾿Αρίσταρχος δὲ ὁμηριχώ
τερόν φησιν εἶναι, εἰ κείνους παραπείσασα τὴ
ψυχήν" ἐγχωρεῖν δὲ καὶ μετὰ τοῦ v. οὐ δεῖ δὲ
ξενίζεσϑαι ἐπὶ ταῖς τῶν πτώσεων ἐναλλαγαῖς,
cf. schol. BL, minus recte sch. V δύναται τὺ
xtivo ἀντὶ τοῦ κείνων εἶναι, ὡς I'911; X 368
O 45 94 148 (schol. A ἀϑετοῦνται 147 8., χαὶ
᾿Αριστοφάνης προηϑέτει, Bekk. expunxit) 179
Il 648 P 708 (κεῖνον μέν, ἡμεῖς δέ v. 719) X969
Y 106 (opp. σέ v. 105) P 404; 858 ἥσσων γὰρ δὴ
xtivoc, δὲ 244 412 488 490, « 46 (opp. Ulix
v. 48) y 195 de Aegistho, 2 124 s 211 4 18]
7:97 de Penelope, 7 185 οὐδέ τε οἶδα | κείνων
ot P ἐσάωϑεν ᾿Αχαιῶν, οἵ τ' ἀπόλοντο,
658; Am. iunxit οἵ τε χείνων 'Ay. ἐσ.; y 18
203 de Oreste, y 224 ὃ 340 s 94 A 118 π 10j
0 131 ὦ 480 de procis, y 286, 318 χεῖνος γὲ
(Nauck ὡς χεῖνος Ὁ), cf. Windisch p.261; 4 7
ξ 189 [5 318] η 69 75 .457 x 18 91 39
437 2 175 890 499, 451 τόν γε πατὴρ ὦ
xal χεῖνος πατέρα προσπτύξεται, 503. 592 εἰ
vov δὴ) 528 615 & 288 821 501 o 155 219
(opp. δεσποίνη 374) 368 (v. L), zx 158 (opp. eu
φορβός), cf. Duentzer h. l. ,aehnlich steht z&i
voc haeufig von der unmittelbar vorher
nannten Person, vgl. y 195 318 ὅ 152'5 zr
χείνω γε, Eust. 1801, 50 χεῖνοί ys), 350
386 (cf. βὶ 336) o 110 112 (v. 1) 591 w 78.
19 (cf. Am. h. 1.) h. Ap. P.160; de Telemach
absente à 731 ν 418 491 ξ 183 516 (v. ἡ
338 346, cf. A451; de Ulixe absente «16
177 (opp. πολλοί v. 176) 199 (Bekk., Du
expunxerunt) 209 219 (opp. yc) 235 248
279 974 (cf. Friedlaender Analecta 408 5) ἔ
y 88 93 193 222, 941 (κείνῳ, v. l. κείνου),
ὀβελίζονται δύο (241 5.) ó 109 149 152 15
693 836 (cf. 832) £49 70 90 122, 150 οὐδέ τεῳ
χεῖνον ἐλεύσεσϑαι, ν.]. οὐδέ τι κεῖνον q. &.
Roche, 153 171 ν.]. χεῖνον μὲν ἐάσομεν: Z
pro ὅρχον μὲν &é, v. schol; ξ 491 o 568.
181 (cf. 827) 254 1127 257 370 (opp. ὡς €
v. 812) 573 v 905 265 (v. 1) e 313. Re
χεῖνος ad res: 4 76 χείνου (i. e. oxonéAov) Κα
ρυφήν, C 166 x«l χεῖνο (i. e. ἔρνος) ἰδώ!
958 οἴχτιστον δὴ χεῖνο ἐμοῖς ἴδον ὀφϑαῖμι
σιν, οἵ. Z185; 090 περὲ κεῖνα illis loeis, c .Am,ap
ad y 129; o 593 ἄπειμι σύας καὶ κεῖνα φυλαᾶξ
σὸν zal ἐμὸν βίοτον, i.c.c& ἐκεῖ, opp.594 ἐνθά
πάντα, cf. 601; 1646 ν.]. οἰδάνεται κραδίη q0A
ὁππότε κείνων μνήσομαι, ὥς uU ἀσύφηλον e
ξεν, 418 ἀλλά χε χεῖνα μάλιστα ἰδὼν ὁ
φύραο ϑυμῷ, quod accuratius explicat versu ὁ
ὡς κείμεϑ᾽ vi μεγάρῳ, o 90 ἀλλά χε κεῖ!
μάλιστα ἰδὼν ϑηήσαο ϑυμῷ, oic κατέϑηζχε 9
ἄεϑλα quod talia certaminis praemia deposue
h. Merc. [508] “ητοΐδην ἐφίλησε Ótuumtg
ἐξέτι κείνου e Hermanni coniectura (pro ec
καὶ νῦν), qua formula usus est Ap. Rh. ἃ
B 784 4430; cf. 1106 et 9.245. 2) Apud sub
3) ante subst. Ξ 950 χεῖνος ὑπέρϑυμος du
υἱός i.e. Hercules, $290 τίπτε μὲ κεῖνος ἄνω,
μέγας ϑεός; y 185 οὐδέ τι οἶδα, κείνων oi.
ἐσάωϑεν ᾿Αχαιῶν, ot τ᾽ ἀπόλοντο, Sec, An
rectius videtur interpunctionem post χείνων
Ze
eno
rei
ine aud A614 ὃς κεῖνον τελαμῶνα ξῃ ἐγχάτϑετο
γέ , Kayser coniecit χεένῳ τελαμῶνι (q. v.),
i16 vl sg ἐτεὸν δὴ χεῖνον (pro zet9) Egt-
ἐσᾶς ἐμὸν πόσιν (verba iw. πόσιν appositionis
Joco mihi addita esse videntur!; de Ulixe ab-
ente: « 233 ὃ 145 o 243 φ 201 χεῖνος ἀνήρ,
j 182 t 354 χεῖνον δύστηνον, ὃ 832 χεῖνον Ot-
τυρόν, cf. v. 836. Accedit articulus ut in ser-
none Atticorum. $ 351 κεῖνον τὸν κάμμορον,
d rectius videtur τὸν z. pro appositione habere.
Ὁ post subst. B 37 492 4 548 X 324 4 517
μάτι χείνῳ.
. B) Raro ad ea, quae sequuntur, spectat χεῖ-
Ὃς: praecedit x. "sententiae relativae, qua accu-
explicatur, cf. Windisch p. 262. 1) Sine ὃ
ζ 158 χεῖνος περὶ κῆρι μακάρτατος ἔξο-
ἄλλων, ὅς κέ σ᾽ ἀγάγηται, I312 ἐχϑρός
»0L χεῖνος, ὅς 74 ἕτερον μὲν κεύϑῃ ἐνὶ φρε-
iv, ἄλλο δὲ εἴπῃ, ξ 156 ἐχϑρός μοι χεῖνος,
᾿ς βάζει, 021 xeivov βούλεται οἶχον ὀφέλλειν,
ς sy ὀπυίῃ, e 321 χεῖνός τοι 00? αὐτὸς ἐγὼ
c. ἐών), ὃν σὺ μεταλλᾷς, ἤλυϑον. 3). Apud
E 636 χείνων ἐπιδεύεαι ἀνδρῶν, οἱ Διὸς
: ἔνοντο, Ν 232 μὴ κεῖνος ἀνὴρ ἔτι νοστή-
LEV, OC τις ἑχὼν μεϑιῇσι μάχεσϑαι, cf 59201
d E οὗτος ἀνὴρ διερὸς βροτός, ὅς χεν
$ 909 ἄφρων δὴ κεῖνός ys χαὶ οὐτι-
5. "ade ἀνήρ, ὃς tic προφέρηται.
Pronomini vel substantivo additur, ubi nos ad-
?rbio loci ,dort' utimur, cf. Naegelsb. adn.?
- 418. Τ' 891 κεῖνος, δ᾽ γ᾽ ἐν ϑαλάμῳ καὶ
Ξ) χεσσι, T 344 κεῖνος δ ΑΞ προπάροιϑε νεῶν
ται, E 604 καὶ νῦν οἱ πάρα κεῖνος Ἄρης,
h L ὥσπερ τὸ αἰτὸς xcv ἐξοχήν, οὕτω
ὸ ἐχεῖνος (2), χ 165 χεῖνος δὴ «vv ἀίΐδη-
To (Apoll. Soph. 17, 1 pro κεῖνος Scripsit
c) 6239 ὡς νῦν Ἶρος χεῖνος ἐπ᾽ αὐλείῃσι
ὕρῃσιν ἧσται, cf, Windisch p. 260. με 69 οἴη
E γε παρέπλω ποντοπύρος νηῦς, ᾿Αργὼ
Gt μέλουσα, cum libris scripserunt Baeuml,,
Ameis; 'cod. Aug. in marg. yo. κείνην γε;
cius videtur cum Matth. observ. crit. p. 34 scri-
re χείνῃ (dicitur scriptum esse in cod. Aug.) quod
ni receperunt editores; cf. etiam Am. app.h.1.
12] (dat. fem. pro adv.) ilà, illac. » 111
δέ τι κείνῃ ἄνδρες ἐσέρχονται, schol. V ad 4
Ὶ οὐδ᾽ ἔτι τῇγε, cf. La Roche h. T. 249; μὲ
coni. Matth. obs. crit. p. 34 οἴη δὴ κείνῃ (id
od sec. La Roche habet cod. Aug.) ye 7 παρέπλω
ντοπύρος νηῦς, ᾿Αργὼ πᾶσι μέλουσα: κείνη
"libris seripserunt Baeuml., Dind., Am., cod.
in marg. yo. χείνην γε, "cf. Am. app. h. 1.
ός. ut ZEVEOC, forma lon. et epica pro
χενός, aeol zévvoc, a stirpe xsvjo, skr.
ἃ pro cvanja (rad. kvan tumescere), cf. Curt.
Ut 555 615, Kuhn Ztschr. XI 25 XVII 305
[ 497, Christ Lautlehre p. 27 155; z. olim
Us consonis x» incepisse dixerunt Fick
-Woerterb. 52. Spracheinh. 125 126 153, Benfey
- II 165, Windisch in Curtii Stud VI 960,
Hes. theog. proleg. 19, L. Meyer in Kuhnii
r. VI 164 VII 218s , vel. Gr. I 68 79 412,
lotz in Kuhnii Ztschr. VIII 118; negaverunt
er quaest. hom. p. 123, Hartel "hom. Stud. I
33, Christ p.27 adn.; ; cautissime iudicavit Knoes
liz. Hom.287; de accentu v.G. Meyer in Kuhnii
5chr. XXII 499; cf. praeterea Curt. in Stud.
84, L. Meyer vgl Gr. II 40l. Leguntur
Im3e χεινή, χεινῇσιν, ntr. plur. zs»? (v. 1.
7») de accentu cf, schol. A ad 24 160. Om-
us locis in introitu versus exc. 4 181. Nus-
10st.
χείνῃ — χείρω
145
quam in Od. — vacuus, inanis. E. M. 503, 21
σημαίνει τὸν μάταιον καὶ κοῦφον, Hes. μάταιον,
cf. Suid. et Zon. s. κενός (κενεός). — I' 376 χεινὴ
δὲ τρυφάλεια, 4 181 σὺν κεινῇῆσιν (v. 1. χει-
νῇσι, κειναῖσι), νηυσί (γ.]. νέεσσι, codd. S Cant.
χερσί suprascr. νηυσί), cf B 298; schol. B χε-
ναῖς τῶν συστρατευσαμένων ἢ τῶν λαφύρων
ἢ τῶν ἡρπασμένων" 71 περιπαϑῶς χενὰς αὐτὰς
χαλεῖ, ἐν αἷς οὐ πλεῖ ὃ Μενέλαος, sim. schol.
AD; L. Meyer in Kuhnii Ztschr. VII 219 mutari
vult σὺν χεενεῇσι νέξεσσι vel potius σὺν zzt-
γνεῆῇς νήξεσσι, "aliter judicat Bekk. hom. Bl. 1
139; 4160 ἵπποι χείν" ὄχεα κροτάλιζον, ἡνιό-
χους ποϑέοντες, 9 458 ἤριπε δ᾽ ἐξ ὀχέων,
ὑπερώησαν δέ οἱ ἵπποι κείν" ὄχεα χροτέοντες,
h. Ap. 284 χαμαὲ ἐλατὴρ ἐκ δίφροιο ϑορὼν
ὁδὸν ἔρχεται" οἱ δὲ κείν ὄχεα χροτέουσιν.
z£íQc (aeol. χέρρω, rad. χαρ, quae orta est
ex oxao, abscindere, laedere; Skr. car, crnàmi,
an. skera, ahd. scéran, mhd. schérn, Corssen,
Ausspr., Voc. d. lat. Spr. I 350 s. 521, Fick
Spracheinh. 198 308, vergl. Woerterb. 203 407,
Ebel in Kuhnii Ztschr. VII 271, Sonne X 103,
L. Meyer vgl. Gr. I 189, Curt. jn Stud. I 951,
Bugse in Curt. Stud. IV 333 s. , Siegismund V
214, cf. Doederl. Gl. 592, L. Meyer vgl. Gr. I
349, Curt. Et. 141, Benfey WL. 1 200; χείρω
est ortum ex χέργω: Curt. Et. 630, i" Meyer
I 957; est eadem radice atque χρίνω, cf. Fick
Spr. 198, Woerterb.204, Bugze l. l., Pott Wurzelw.
IL1p . 162; Christ Gr. Lautl. 125. componit cum
EP s cf. lat. culter: de transitu litterae o
in 4, radicis oz«g in σκαλ, cf. Corssen 521, Curt.
Et. 509). Leguntur formae: Act. praes. ind.
κείρει 4 560, χείρουσι h. Ven. 268, imp. χεί-
grt « 318 B 143, part. τοντες Φ 204 ω 4539,
-ovrtac o 144; impf. ἐχείρετε β 819, ἔχειρον À
578 χ 909, πὸ inf. χερέειν P 146, aor. part.
χέρσαντες $2450. Med. praes. part. ZELQOHEYOL
4/136, impf. χείροντο ὦ 46, aor. ind. χείραντο
c 46 v. l, inf χείρασϑαι Ψ 40 δ΄ 198. In
tmesi: Act. praes. χείρεε Ὁ 467 ΠΟ 120 v. L,
(gd II 120, aor. χέρσε Καὶ 456 .X 466, ἔχερσεν
546 548. D Act. BU) tondeo, abscindo. Ψ 146
Ἰοίσατο σοὶ κόμην κερέειν δέξειν 9? ἑκατόμ-
βην, 9 42 450 “κλισίην ποίησαν ἄνακτι | δοῖρ᾽
ἐλάτης κέρσαντες, paraphr. ξύλα χόψαντες, εἴ.
4 486 d 38 οἰ Eust. 1358, 48; h. Ven. [268]
τὰς (ἐλάτας zb δρῦς) οὔτι βροτοὶ κείρουσι σι-
δήρῳ. 2) depascor. 41 560 ovoc χείρει εἰσελ-
ϑὼν βαϑὺ λήιον, paraphr. χατεσϑίει, schol. D
χόπτει τοῖς ὀδοῦσιν, ἐσθίει, μεταφορικῶς,
Eust. 862, 53 ἀντὶ τοῦ εἰς κόρον ἐσϑίέει, Φ 904
τὸν ἐγχέλυές τε καὶ ἐχϑύες ἀμφεπένοντο, δη-
μὸν ἐρεπτόμενοι κείροντες s, paraphr. κατεσϑίον-
τες, schol ΑΒ χεέροντες ἀντὶ τοῦ ἀπλήστως
ἐσθίοντες, cf. Eust. 1931, 38; λ 578 γῦπε ἡπαρ
ἔχειρον, cf. schol. Ὁ. 3) "consumo, absumo (tan-
tum in Od.) p 312 ἐχείρετε πολλὰ zal ἐσθλὰ
χτήματα, Eust. 1447, 1 τὸ εἰς χόρον δαπανᾶν,
σ 144 μνηστῆρας χτήματα κείροντας, e 459
μέγα ἔργον ἔρεζον. “χτήματα κείροντες (v. 1.
Ξείραντες), χ͵ 309 ἔχειρον (v. 1. ἔχειραν) χτή-
uev ἐνὶ μεγάροις, « 818 B 143 χείρετε (βίο-
τον), schol. E ἐκ μεταφορᾶς τῶν ἵππων τῶν
ἀπελϑόν rov ἐν χωραφίῳ xal κατανεμομένων
τὰ ἐν αὐτῷ, schol. S φϑείρετε. II. Med. ton-
deo mihi (capillos). Eust. 189, 14 τὸ κείρεσθαι
τῆς κεφαλῆς ἴδιον. Ψ 46 χείρασϑαι (v. 1. χεί-
ρεσϑαι) κόμην: fiebat enim in magno luctu, ut
propinqui sibi tonderent capillos eosque in cor-
140
pus cremandum imponerent; ὁ 198 τοῦτο γέρας
οἷον ὀιξυροῖσι͵ βροτοῖσι, χείρασϑαί τε κόμην
βαλέειν v ἀπὸ δάχρυ παρειῶν mortui causa,
cod. H κείρα (suprascripto £)o9«, ὦ 46 δάκρυα
χέον χείροντό (plerique libri κείραντό) τε χαί-
τας, 1/136 ϑριξὲ δὲ πάντα νέχυν καταείνυσαν,
ἃς ἐπέβαλλον κειρόμενοι, cf. v. 141 et Eust.
1292, 26; cf. etiam Eust. 165, 4 et Herm. antiqu.
priv. 8 39, 38. In tmesi legitur χείρειν: K 456
S 468 ἀπὸ ἄμφω κέρσε τένοντε dissecuit, pa-
raphr. &níxowe, IN 046 ἀπὸ δὲ φλέβα πᾶσαν
ἔχερσεν, Zenod. διά pro ἀπό v. Did., IN 548 τὴν
ἀπὸ πᾶσαν ἔχερσεν, paraphr. ἀπέκοψε, cf. schol.
PES de his locis v. Hoffmann Tmes. in Il. III
: Ο 467 μάχης ἐπὶ μήδεα κείρει δαίμων prae-
cidit, schol. BL τὸ ἕξῆς ἐπιζείρει, οἷον οὐκ ἐᾷ
αὔξεσϑαι, Il 120 μόχης ἐπὶ μήδεα, χεῖρε Ζεύς,
Did. "olotepyoc κεῖρε, χωρὶς τοῦ v* ἄλλοι δὲ
χείρει, cf. schol. BL et V; de his locis v. Hoffnann
Tm. II 17. — E. M. 504, 56. 506, 19. 508, it
536, 23, E. G. 158, 10. 315, 51 saepius: χείρω
τὸ κύπτω. Hes.xsípti: τέμνει, κατεσϑίει. χεί-
ροντες: ἀναλίσχοντες, ἐσθίοντες, Doederl. Gl.
592, L. Meyer in Kuhnii Ztschr., XXII 543, cf.
ctiam Hehn Culturpfanzen? 461. — ἀποχείρω,
δια-, ἐπι-, κατακείρω, κορμός, ἀκερσεκόμης.
κεῖ-σε (rad. pron. demonstr. ki: Fick vgl.
Woerterb.351, Spracheinh.121, Windisch i in Curt.
Stud. II 276 s.) illuc, eo. Legitur ἐχεῖσε nus-
quam apud Hom., nisi in v. 1: ὃ 262 x 266 ὦ
115, v. infra. Est (cf. La Roche hom. Stud.
p. 99, h. T. 250, Bekk. ho. Bl. I 155) in introitu
versus: J' 410 JM 359 v. 1. V 145 ὃ 619 o 119
z 85, χεῖσ᾽ K 989 4 598 M 956 9 199 μι 221
ν 493 σ 339, in arsi 2. pedis £313, χεῖσ᾽ z 266
o 811, in thesi 2. pedis: χεῖσ᾽ M 368 N 752 σ
184 v. L, in arsi quarti pedis P 461, in arsi
tertii pedis: M 348 v. l. (xnl oz.) « 260. (καὶ 2.)
ó 262 (ἤγαγε x.) 974 (σὺ x.) £164 (x«l z.) ὦ
115 (ὅτε x.). Scripserunt vero contra optimorum
librorum auctoritatem La Roche (cf. h. T. 249 s.,
h. U. 103, Ztschr. f. oesterr. Gymn. 1864 p. 102)
et Am. ἐχεῖσε ὃ 262 o 115, Bekk.? ó 262; est
v. l. in libris DLQSV z 966. Nusquam legitur
in exitu versus. — Copulam Aristarchus a χεῖσε
secernendam putavit esse; schol M ad « 260:
£x πλήρους ὁ zal σύνδεσμος, cf. Did. ad M 348,
ubi Zenod. scripsisse dicitur χάχεῖσε. Videtur ea
fuisse lectio communis « 260 ζ 164 M 348 v. l., cf.
Lob. Path. 61.148, Duentz. Zenod. 59, La Rocheh.T.
247, h. U. 107, Zischr. p.103, Spitzn. exc. XIII $2
p. XXXV, Thiersch. Gr. Gr. S 169, 2 adn. —
D410 z. p ἐγὼν oix εἶμι, M 368 N 752 ἐγὼ
κεῖσ' εἶμι, σ 184 v. l. οἴη δ᾽ οὐ «tto! eiut pro
οὐκ εἴσειμι, schol. Η ἄμεινον τὸ πρῶτον, M
856 χεῖσ᾽ ἔμεν, 42 199 κεῖσ᾽ ἰέναι, π᾿ 8ῦ κεῖσε
ἔρχεσϑαι, à 274 ἦλϑες σὺ £s C164 ἦλϑον γὰρ
x«l x., v 493 o 339 κεῖσ' ἐλθών, o 115 ὅτε
χεῖσε χατήλυϑον i.e. εἰς Ἰθάκην, a 960 ᾧχετο
xal z., PO 145 ó 619 o 119 χεῖσέ UE γοστής-
σαντα, Z 813 x. ἔστι xal ὕστερον δρμηϑῆναι,
u 921 χεῖσ᾽ ἐξορμήσασα sc. νηῦς, ad alteram
partem, opp. σκοπέλων ἐπιμαΐεο v. 220; 44528
κεῖσ᾽ ἵππους ἰϑύνομεν, à 262 ὅτε LU «ἤγαγε 2n
x 266 μή u ἄγε κεῖσ᾽ ἀέχοντα, ἀλλὰ AGO αὐ-
τοῦ, o 811 oc κέ με κεῖσ᾽ ἀγάγῃ i. e. πόλινδε,
schol. H ἔνϑα οἱ μνηστῆρές εἰσιν, Καὶ 989 μει-
λέχιον μῦϑον φέρε Καδμείοισι κεῖσε. Zenod.,
qui adv., quae motum et statum significant, com-
mutavit, «1 528 χκεῖϑ' “ἵππους ἐϑύνομεν scripsit,
Ariston. γίνεται δὲ ἐν ἐχείνῳ τῷ vóno: τὸ δὲ
χεῖσε — κείω
ἐχεῖσε εἰς ἐχεῖνον τὸν τόπον, O δὴ νῦν dg-
μόξει, 868 ἐγὼ κεῖϑ᾽ εἶμι, Ariston. τοῦτο E
σημαίνει £v ἐκείνῳ τῷ τόπῳ. τὸ δὲ κεῖσε, εἰς
ἔχεῖνον τὸν τόπον πορεύσομαι, ὅπερ νῦν
μόζει, cf. Lehrs Arist. 134. — Ψ 461 et (
ποι) που αὐτοῦ ἔβλαβεν ἐν πεδίῳ, cl κεῖσέ E
φέρτεραι ἦσαν, per brachylogiam pro κεῖσε ἐοῦ-,
σαι vel usque illuc praestantiores fuerant, schi
V εἰς ἐχεῖνον τὸν τόπον πορευόμεναι. ἔστι,
δὲ ὡς »τηλόσε δοῦπον ἔχλυε (4 455) ἀντὲ τοῦ
τηλόϑι, xai Κύπρονδε (4 21); Did. Ζηνόδοτι Σ
καὶ ᾿Ἀριστοφάνης χεῖϑι: xal ἔστιν ἀναλογ
τερον, paraphr. ἐχεῖ. Neque accurate Zenod,
adv. loci distinxit 7348, legit enim εἰ E σφ
xal χεῖσε (vel potius χἀκεῖσε) πόνος jenen
Ariston. οὐ δεῖ δὲ (ex Bekk. coni.), E εἰς exei
vov τόπον ὁ πόλεμός ἔστιν, GAZ ἐν ἐκεῖ
cf. Lehrs Arist. 184 et Spitzn. .h.l Deni
legit Zenod. M 359 κεῖσε (pro ὧδε) γὰρ ἔβρι-
σαν “υχίων ἀγοί, Ariston. οὐχ ὑγεῶς εἰς
γον τὸν τόπον" δεῖ γὰρ ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ"
δεῖ δὲ γράφειν ὦ δε" τὸ γὰρ λεγόμενόν ἐσ
οὕτως ἐπεβάρησαν dots χρείαν ἔχειν DI
συμμαχίας, cf. Ariston. ad v. 346 ex coni, Leh
(q. v. Arist. p. 71 cum adn. et p. 134). —
κεῖσε" ἐκεῖ (2), εἰς ἐχεῖνον τὸν τόπον,
εἰς ἐχ. τ. τόπον, E. G. 178, 61 ἐχεῖσε zal
διαφέρει. τὸ μὲν ἐκεῖσε τὸ εἰς τόπον. τὸ
ἐχεῖ δηλοῖ τὸ ἐν τόπῳ. — La Roche h.
δ. 49, 9.
l.z£(- ὡς ut z£-o desiderativum a κεῖμαι o
dum (rad. ki, skr. ci), cf. Fick Spracheinh.
Habent pro desid. etiam Steph., Veitch greec
p. 312, Autenrieth, alii, cf. Duentz. ad 7
Paech, über d. Gebr. des Ind. Fut., Bresl
p. 7: ,die desid. Bedeutung wurde abgesch
in die des Fut. nicht aber ist die Entwick
eine umgekehrte, wie Buttm. lehrt, ausf. !
ὃ 95, Anm. 20. Bei dieser Auffassung N
der Versuch Buttmanns, jene Form als
zu fassen, entbehrl." l'üt. censent esse wi
κεῖμαι Krueger Sprachl. II 38, 5, 3, Curtiu
8 314, 2, Ahrens gr. Formenl. $74, 4, Kue
ausf. Gramm. S 227, 5, cf. Classen Beob. p.
dubitat Baeum]. Mod. p. 87, Kuehner 8344 p. 84 ?
— Schol. E ad Y 396 κείω τὸν μέλλοντα οἵ;
ἔχει, ὥσπερ καὶ τὰ ἄλλα ὅμοια, καὶ χρῆται"
γνεστῶτι ἀντὶ μέλλοντος, cf. schol. ABL ad ^
37, E. M. 485, 9; Eust. 1599, 18 ἐπιϑυμίαν 9
ϑέλ ησιν τοῦ κεῖσϑαι δηλοῖ, cf. 1699, 16; Hes
E. M. 508, 3 xsíov τὸ χοιμη(ϑησόμενος Ws
485, 16; minus recte E. M. 523, 34, E. G. 33:
36, Eust. 1766, 94 τὸ χεῖμαι, E. M. ' 485, 11.1
515, 4, E. G. 324, 13. 24 τὸ χοιμῶμαι. d
cumbere cupio. Leguntur formae: χεέω t 94i
infin. κειέμεν 9 315, part. χείων τ 48, χείου
v 292, χείοντες A 606 (v. 1) Ξ 340 c428. 3
legitur in hymnis. — $815 οὔ ki gp 0
μίνυνϑά γε χειέμεν οὕτω, v. 1. κεισέμεν, Eu
1599, 17 ταὐτὸν (τοῦτο) καὶ τὸ ταχὺ ὺ οὐχ &
λήσουσιν εὕδειν (v. 316), τ 340 χείω,
πάρος, περ ἀύπνους νύχτας ἴαυον. Ceteris
cis χεέω est coniunctum cum verbis eundi
Classen l.l): E 340 ἔνϑ᾽ (i. e. εἰς ϑάλαμον) |
μὲν χείοντες, paraphr. et Eust. 990, 9. χοιμ'
ϑησόμενοι, & 532 βῆ δ᾽ ἐέναι κείων, ὅϑιε
σύες εὗδον, cf. v. 525, Eust. 1771, 37 χοιμὴν
σόμενος, À 606 v. 1. οἱ μὲν͵ δὴ κείοντες (Ὁ
κακκχείοντες) ἔβαν οἷχόνδε ἕχαστος,
οὕτω πᾶσαι: καὶ ἔστιν ὅμοιον τῷ τ
schol AD; c 428 βάν ῥ᾽ ἐέναι Rn
χείω --- χέλαδος
ρὸς δώμαϑ' ἕκαστος, t 48 δὲ ἐκ μεγάροιο
ἐβήκει χείων ἐς ϑάλαμον, ἔνϑα πάρος χοι-
ἅτο, ψὶ 292 γρῆυς χείουσα πάλιν οἶκόνδε
εβήκχει (v. 1. κίουσα). [Apud Ariston. II 559
so scriptum erat πελέκεα αἰεὶ χείωμεν (pro χε-
ἐχεάς γε καὶ εἴ χ᾽ εἰῶμεν) ἅπαντάς (φ 260), cf.
riedlaender h. l. et s. v. xé p. 710.] — χαταχείω.
9. χε-ί- ὦ. ut χε- άξζω ἃ rad. «& pro exe, oza,
mskr. Khà, Kha-j-à-mi, lat. de-sci-sc-o, sci-o sec.
urt. Et? 63 107 139, H. Weber in Kuhnii
tschr. X 943, cf. L. "Meyer vgl Gr. I 342,
hiersch Gr. $ 232, 130; Fick Spracheinh. 79
: Delbr. in Kuhnii Ztschr. XIII 80 a rad. kas,
sati derivant (comparatis compos. ud- kas, vi-
as: scindi. findo. & 425 κόψε o? ἀνασχόμενος
εἰζῃ δρυός, ἣν λίπε χκείων, schol V χείων"
Mov ἢ καίων, schol. BHQ dao tot xo τοῦ
μαίνοντος τὸ ZÀO. χλῶν γὰρ τὰ ξύλα, ταύ-
b» εἴασε QUY σχίξαν ὡς ἐπιτηδείαν. εἰς τὸ
οὔειν τὰ ἱερεῖα. 7 κείων ἀντὶ τοῦ καίων.
ων οὖν τὰ ἄλλα ξύλα ταύτην κατέλιπεν χαὶ
Ix ἐνέχαυσεν, ὡς ἐπιτηδείαν πρὸς τὸ τύπτειν
ἱερὰ τῆς σφαγῆς, Eust. 1766, 21 ἢ ἀντὶ τοῦ
jov πῦρ... ἢ μᾶλλον € ἀντὲ τοῦ σχίζων" zío
lo πρωτότυπον, ἀφ᾽ οὗ τὸ κεάζειν, cf. Lob.
em. p. 15, Thiersch Gr. $ 218, 88 p. 848,
bederl. GI 2100.— Friedlaender 2 hom. Woerter-
". 740 764. — χαιετάεις, fortasse etiam χε-
pc, χῆτος, κητώεις.
| τιχρύφ-ὥλος 9. Origo dubia est: derivant
᾿χρύπτω grammatici antiqui (cf. E. M. 501,
539, 46, E. G. 348, 34), L. Meyer vgl. Gr. I
L et Duentzer, id quod melius placuit Fritzschio
art. Stud. VI. 330, quam Lobeckii sententia deri-
tis ἃ subst. χορυφή Path. el. I 165 pro χεχο-
p«Àoc; Fick Spracheinh. 90s. 232 sumit rad.
irp (torquere, velare), a qua ducit zvofc, xo-
Dij, χρώβυλος, κεχρύφ., xovz to; de redupl. v.
Meyer 1. 1. et Fritzsche l. L, qui dicit χεχρ.
eri ad perfectorum intensiv orum similitudinem
jum esse; de subst. in Aoc exeuntibus vide
|Meyer τί 197, Woerner subst. hom. index
j3. — capitis ornamentum feminarum. Y 469
9) κρατὸς βάλε δέσματα σιγαλόεντα, ἄμπυχα
οὐφαλόν τε ἰδὲ πλεχτὴν ἀναδέσμην χρή-
νὸν τε. Plurimi interpretantur reticulum,
mulieres crines suos Gacrecak Eust. 976,
χεφαλῆς nv δετὸς κόσμος, 1 280, 59 κόσμος
περὶ κεφαλὴν καὶ αὐτὸς λεγόμενος χροκύ-
0c, expl. χροκύφ. etiam schol. DV et E. M.
46, E. G. 848, 34 quae addunt ὅτι διὰ χρό-
ἀρόκου) ὑφαίνεται" οἱ δὲ "Arvixol gx.
j x) χαλοῖσιν, OtL χρύπτει τὸν φαλόν,͵ 0
ev ἐξοχὴ τῆς κεφαλῆς, Suid. χεχρύφατον,
i &910v, σουδάριον, Hes. item σαβ. et δε-
τριχον, Zon.1191 (qui z£zo. male inter neutra
peat) σουδάριον (item paraphr. Il), χεφαλο-
uo». Et sec.Stephani lex. in Epigr. (Anti-
i Sid. Anth. Pal. 6, 206) quidam canit dx-
ἔχτοιο κόμας σφιγκτῆρα Φιλαινὶς Βαπτὸν
πολιῆς ἄνϑεσι χεχρύφαλον. ceteros locos
pud Steph. s. hac voce.s Maxime placet sen-
δὰ Wolfg. Helbigii (Im neuen Reich 1874
qui id capitis tegumentum dicit simile
"ue tutulo Etruscorum, nostris hohen Hauben'.
| igitur tiarae quoddam genus, ut erat usitatum
feminas quae illo tempore erant in Oriente.
-—pitzner 1.1. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
9| — De v correpto v. Schol A παρὰ τοῖς
Ἢ ἐροις ἐχτείνεται τὸ V.
ἀδεινός (ἃ κέλαδος pro χελαδεσ-νό-ς,
{41
dor. χελαδεννός, cf. Fick Woerterb. 49, Sprach-
einh. 89 231; de adiect. in εενός terminantibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II. 565 et Leskien in Curt.
Stud. n 101; cf. etiam Doed. Gl. 2129). Leguntur
formae - -δεινή, ῆς, ὄν, ἦν, οὐς. Nusquam in Od.
Quater in altera parte Il, quater in hymnis.
Omnibus locis in exitu versus. tumultuosus.
: 208 ᾿Αχιλεὺς βορέην ὴἠδὲ ζέφυρον χελαϑει-
νὸν ἐλϑεῖν ἀρᾶται, paraphr. ἡχητικόν, schol. D
τὸν δυσαὴ (v. 200) νῦν z. εἶπεν" ἔστι δὲ ταὺὐ-
τὸν ἐκ παραλλήλου, cf. Eust. 1295, 47; h. Merc.
95 αὐλῶνας χελαδεινούς convalles resonantes ;
haud raro ita vocatur Diana: Π 183 h. Ven. 118
£v χορῷ (ix χοροῦ) Aoréuióoc χρυσηλακάτου
χελαδεινῆς, h. Ven. 16. h. XXVII 1 ᾿Ἀρτέμιδα
(με) χρυσηλ. κελαδεινήν. Videtur pro subst.
esse Y 70. Ἥρῃ δ᾽ ἀντέστη χρυσηλ. χελαδεινή,
Ἄρτεμις ἐοχέαιρα. Sine dubio pro subst. est d
511 τὸν προσέειπεν ἐυστέφανος κελαδεινή. Est
autem hoc epith. Dianae datum, quod est dea
venationum: Ap. Soph. 97, 30 ἐπίϑετον ᾿Αρτέ-
μιδος. σημαίνει δὲ τὴν κυνηγόν" μετὰ γὰρ
χελάδου, ὅπερ ἐστὶ χραυγῆς, χυνηγεῖ, schol.
AD ad II 188 χυνηγετιχῆς, παρὰ τὸν γιχνό-
μενον ἐν τοῖς χυνηγίοις χέλαδον, ὅ ἐστι 90-
θυβον, ὥς που xal ἐν τῇ ϑήρᾳ τοῦ Καλυδω-
viov συός » δ᾽ ἀμφ᾽ αὐτῷ ϑῆχε πολὺν χέλα-
δὸν za ἀυτήν (1 547)*, cf. E. Ν.501,31 58., schol.
AD ad Y 70, sch. B δ Φ 511, Eust, 714, 18
1063, 52; "duit schol. BL ad II 188 ἢ διὰ τὰς
χορείας, cf. etiam. Gladstone hom. Stud. ed.
Schuster p. 64. Minus verae interpretationes
sunt hae: Eust. 1249, 40 χελαδεινὴ, ἤγουν χῆλα
δεινὰ ἔχουσα, τουτέστι βέλη, ἢ ὕτι ἸἘγχέλαδόν
τινὰ σὺν Ὡρίωνι ἀνεῖλε βιαζόμενον αὐτήν (cf.
schol. V ad Il 183 et sch. B ad d 511, quod
addit ἢ παρὰ τὰ χοῖλα), ἢ διὰ τοὺς χελάδους
ἤτοι ϑορύβους, ovg ποιεῖ E] μὲν μυϑικὴ "Ao-
τεμις χυνηγετοῦσα, ἡ δὲ ἀλληγορουμένη αὖς
ξουσα χαὶ φϑίνουσα, σελήνης γὰρ πάϑη ἡ
αὐξομείωσις, ὅτε χελάδοι ὡς ἐπιπολὺ περὶ
ἀέρα γίγνονται, cf. Eust. 1769, 22. — Hes. κε-
λαδεινή" χραυγή, βοή. ἢ κυνηγύς, ἐπιϑετικῶς et
ϑορυβώδης, Zon. 1182 ἠχητικὸς 3j ὃ ϑορυβώδης.
παρὰ τὸ χέλαδος, ὃ σημαίνει τὴν ταραχήν, οἵ.
E. M. 501, 31, E. G. 313, 84: paraphr. ll. χυ-
γνηγετιχή, ἠχητιχή, cf. Suid.
χελἄδέω (a χέλαδος, cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 23) clare clamo. Tantum aor. χελάδησαν.
Ψ 869 ἀτὰρ x. ᾿ἡχαιοί, paraphr. ἐπεβόησαν.
In tmesi 0 542 Σ 310 ἐπὲ δὲ Τρῶες χελάδη-
σαν, acclamaverunt ; paraphr. ἐπεβόησαν μετὰ
ϑορύβου et ἐπευφήμησαν, schol. ABL χαλῶς
ἐπὶ μὲν τῶν Ἑλλήνων φησὶν Ἀργεῖοι μέγ᾽ ἴα-
χον, ἀμφὲ δὲ νῆες σμερδαλέον (Β 888), ἐπὶ δὲ
τῶν Τρώων χελάδησαν λέγει" ϑορυβῶδες γὰρ
ἀεὶ τὸ βαρβαριχόν, cf. Hoffmann Tmes. 3, 17.
— Suid. ἐβόησαν, ἠχοῦσε, Hes. βοᾷ, ἤχησαν,
Eust. 728, 12 ἐθορύβησαν, cf. 1710, 64, Phot.;
E. G. 158, 15 σημαίνει τὸ μελδῶ ὦ).
χέλαδσοος ó (Fick Woerterb. 48 s., Spracheinh.
89 931 a rad. klad derivat, skr. krad, kradati,
postea klad, clandati: addit x. posse etiam à
rad. graeca «ti — χαλ ortum esse: » Jedenfalls
ist skr. krad als kar 4- d, wie x£2«ó aus χαλ -{- ὃ
aufzufassen"; cf. Benfey WL. II 132; Lottner
in Kuhnii Ztschr. V 399 a rad. skal, hal, ahd.
scélan et héllan, mhd. schal, hal derivat, graec.
xtA; skr. kal-a leniter sonans, cf. Duentz. ad
A 515; Legerlotz ap. Kuhn VIII 192 s. sumit
rad. x«g, à qua derivat χέλεσθϑαι, κέλ-αδ-ος,
148
χαλέω, cf. Lob. Rhem. 115, Doed. Gl. 2198;
Woerner index p. 93 28: fortasse eiusdem radi-
cis est nostrum ,Hall, hallen', quod Wacker-
nagel ad gr. χέλ-ομαι καλέω referendum putat**;
L. Meyer vgl. Gr. II 90 enumerat inter nomina
in anta vel ata suffixum exeuntia) Tantum acc.
sing. χέλαδον, qui omnibus locis post arsin 4.
pedis legitur. tumultus, clamor (hominum, qui
de aliqua re rixantur: Ph. Mayer Stud. zu Hom.
p.51). I547 dug? αὐτῷ (propter aprum) ϑῆχε
πολὺν x. xal ἀντήν, ἀμφὶ συὸς χεφαλῇ χαὶ
δέρματι, eorum qui de praeda rixabantur, cf.
Moritz de Il. libro IX, Pos. 1859 p. 6; recte
schol. AD ad I] 183 παρὰ τὸν γιγνόμενον ἐν
τοῖς χυνηγίοις χέλαδον, ὥς mov xal ἐν τῇ
θήρᾳ τοῦ Καλυδωνίου συός, cf. Eust. 774, 185
Σ 530 ἐπύϑοντο πολὺν x. παρὰ βουσίν de
pugnantium tumultu; c 409 αἴϑ᾽ ὠφελλ᾽ ὁ ξεῖ-
voc ἄλλοϑ᾽ ὀλέσθαι" τῷ x! ov τι τόσον (v. 1.
πολὺν) x. μετέϑηχε (v.l. μεϑέηχε), — E. M.
501, 81 σημαίνει τὸν ϑόρυβον χαὶ τὴν ταρα-
χήν, sch. AD ad ΠῚ 183, paraphr. Il, Eust. 1852,
22 ϑόρυβον, Zon. τὴν ταραχήν, Ap. Soph. 97,
31 χραυγή. — χελάδων, Κελάδων, κελαδέω,
-δεινός, δυσχέλαδος.
xtA&Ó«v. Partic. quod legitur (per meta-
plasm.) masc nom. et acc. sing. (ovra) a verbo
χελαδέω (χέλαδος), i. q. χελαδεινός, tumul-
tuosus, strepens. Herod. ad Φ 16 et Zon. 1182
βαρυτονητέον τὴν μετοχήν" κελάδοντος γὰρ ἡ
(μετοχὴ) γενική, cf. E. M. 501, 35, E. G. 10, 84:
Doed. Gl. 2129 censet non esse part., sed adiect.
quod ortum sit ex χελαδεινός ut ἀπήμων ex
ἀπήμαντος. 1) Est epitheton fluviorum strepen-
tium; schol D ad H 133 σημαίνει τὸν μετὰ
ἤχου ῥέοντα. Σ 576 πὰρ ποταμὸν χελάδοντα,
paraphr. ἡχοῦντα, οἵ, Eust. 1165,18; ΦΊΘ Ξάν-
Sov πλῆτο ῥόος κελάδων, paraphr. ἠχῶν, cf.
Eust. 1220, 63; de H 133 v. s. ελάδων. 9) de
vento dicitur: 8 421 τοῖσιν οὖρον ἵει, ἀχραῆ
Ζέφυρον, κελάδοντ᾽ ἐπὶ πόντον, Eust. 1459, 51
χελάδ. οἱ μὲν τοῦ ζεφύρου ἐπίϑετον ἐχδέχον-
ται, οἱ δὲ τοῦ πόντου, ἐπεὶ xal ἐν Ἰλ. οἱ πα-
λαιοὶ ἵππον ἐγκέλαδον τῷ Ποσειδῶνι παρα-
διδόασιν, Eust. 1165, 18 ad Σ' 576 χ. ἀλλαχοῦ
ἀνέμου καὶ πόντου ἐπίϑετον, 1920,63 ad d^ 16
χαὶ ἐπὶ πόντου ἐν ἄλλοις λέγεται, schol. EQ
τὸ χελαδεῖν ἐπὶ λιγυρᾶς φϑογγῆς τίϑεται, τὸ
δὲ ῥοχϑεῖν ἐπὶ χυμάτων, addit Buttm.: ,ob-
servatio contra eos qui χελαδονταὰ ad πόν-
tov traherent.' Coniungunt cum πόντον ex re-
centioribus Steph., Damm, Nitzsch, rectius cum
Ζέφ. (coll. «P 208 Ζέφ. χελαδεινόν) Am., Faesi,
Duentz.; Classen Beob. 54 cum Am. in J. J.
LXX, 3 p. 257 x. iungit cum οὖρον ita ut sit
x. praedicative positum: ,dass er dahin rauschte
ueber d. Meer*, sed cf. Doederl. Gl. 2199. — Hes.
ἠχῶν, μέλπων. Legitur bis post arsin 2. pedis,
semel post caes. 3. pedis.
Κελάδων (a xsAíócov strepens, cf. Pott in
Kuhnii Ztschr. VI 49), fluvius Elidis vel Arca-
diae. H 133 ἐπ᾿ óxvoóo Κελάδοντι μάχοντο
| Φειᾶς πὰρ τείχεσσιν, Ἰαρδάνου ἀμφὶ ῥέεϑρα.
schol. D ποταμὸς ᾿Αρχαδίας. σημαίνει δὲ ἡ
λέξις xal τὸν μετὰ ἤχου ῥέοντα, Hes. ποτ.
᾿Αρχαδίας, apud Paus, habet nomen ἤέλαδος,
cf. 8, 98/9 διὰ τῆς χώρας τῆς Θεισοαίας ῥέον-
τες ἐμβάλλουσιν ἐς τὸν ᾿Αλφειὸν MvAdov, ἐπὶ
δὲ αὐτῷ Νοῦς καὶ ᾿Αχελῷος καὶ Κέλαδός τε
xal Νάλιφος, cf. Curt, Pelop. I 358, Bursian
Geogr. v. Griechenl. II 235; Paus. 5, 0, 9 τῷ
χελάδων — Κελάδων
Αχίδαντι ὄνομα Ἰάρδανος ἣν τὸ ἀρχαῖον, αὖ-
τὸς μὲν οὐδαμόϑεν συνεβαλόμην, ἀκούσας δὲ
ἀνδρὸς ᾿Εφεσίου λέγω τὸν λόγον, schol V τῷ
viv ᾿Αχίδωνον, fuerunt qui scriberent "4z/óovri
pro As4.; sed quod Acidon (vel Acidas) in Ani-
grum influit satis procul a Phea. pro Φ, seri-
pserunt Yc«, cf. Strab. VIII 348 ὁ "Axidov πο-
ταμὸς ῥεῖ παρὰ τάφον Ἰαρδάνου xal Χάαν
πόλιν ποτὲ ὑπάρξασαν πλησίον “επρείου, περὶ
ταύτης δὲ τῆς Χάας γενέσϑαι φασὶν ἔνιοι τὸν
πόλεμον τοῖς ᾿ἀρχάσι πρὸς τοὺς Πυλίους, ὃν
ἔφρασεν Ὅμηρος, καὶ δεῖν οἴονται γράφειν
EU Ox. ᾿Ακίδοντι Χάας πὰρ τείχεσσιν", οὐ
Μελάδοντι, οὐδὲ Φειᾶς" τῷ γὰρ τάφῳ τοῦ
Ἰαρδάνου τοῦτον πλησιάζειν καὶ τοῖς ᾿Αρχάσι
τὸν τόπον μᾶλλον ἢ ἐχεῖνον, οἵ, 847 et Bur-
sian II 281; schol ἃ ἡ Φειὰ παραϑαλάσσιδςε
ἐστι, καὶ Ἰάρδανος οὐχ ὁρᾶται ποταμὸς αὖ
τόϑι. ἄμεινον οὖν ὡς Δίδυμος, Φηρᾶς πὰρ t.
οὕτω γὰρ καὶ Φερεχύδης ἱστορεῖ, cf. Lehrs
Arist. 249, Patet igitur si genuinam lectionem
Φειᾶς retinemus, rem esse in summa difficultate;
quod apud urbem Pheam neque invenitur flumer
Iardanus neque Celadon. Strabo VIII 342 com
memorat prope Pheam parvum fluvium, cf. Eust
671, 21 $.; Curt. Pelop. II 45 dicit esse ,jde
grosse Giessbach, welcher an der Nordseite de
Berges Skaphidi muendet"; eum impugnat B
sian II 301 adn.: ,,dieser ist theils zu bedeutend
theils zu weit gegen Norden von der jedenfa
an der Nordostseite der Landzunge Ichthys ge:
legenen Ortschaft entfernt: man muss also enty
einen Irrthum des Dichters beziehendlieh de
Ueberlieferung (Verwechselung mit e. am triphy
Flusse Jardanos gelegenen Stadt Chaa) od., wa
weniger wahrsch. ist, eineVeraenderung der Kues
annehmen.* Manet difficultas quod Strabo unum —
commemorat fluvium, hoc loco commemorantu
duo. Itaque erant qui AtAcóovr: pro adiecti
acciperent: schol. D διὰ τὸν ἦχον τοῦ ῥεύμι
τος οὕτως εἶπε τὸν Ἰάρδανον, ὃς ἐστι ποτε
μὸς ᾿Αρκαδίας, schol V τενὲς ἄμφω ἐπίϑει
τοῦ Ἰαρδάνου. χαὶ τὴν φράσιν σημειοῦντα
προτάξας γὰρ δοτιχὰς ἐπιφέρει γενιχήν, Tay
δάνου, paraphr. Il. vertit ἡχοῦντε, Ariston.
τὰ ἐπίϑετα προτάξας τὸ xvgiov ἐπήγαγεν (18
cf. Lehrs Arist.? 242: Propter Tao. ἀμφὲ à. ni
potest ελάδων nomen proprium fluvii esse,
res eadem si ᾿ἡχίδοντι substituatur. Hoc int4
lexit Aristarchus . . ., statuit quandam anaec
thiam, ut oratio post ἐπ᾽ ce» χελ. inte
videretur, deinde denuo institueretur illis ΤῸ (
ἀμφὶ ó. Non probamus. Sed ille non habel:
quo se verteret: nam χελάδοντι interpret
,fluvio* quod quidam facere non dubitabant, ὦ
in mentem venire non poterat, bene gnaro, qt
ferret consuetudo Homeri. Ergo restabat ut
versum 133 vel 135 obelo notaret: nisi ei 8
tactica ratio, quam diximus, mira quidem Ε΄
tolerabilis visa esset'*; etiam Duentzer dubitat n
v.135 genuinus sit; Doederl. cognomen haud du
fluminis Iardani £ 135 nominati, ut Ξάνϑος 8
mandri fuisse dicit; Eust. 671, 13 XA. zorapo
κλῆσίς ἐστι. ἄλλως γὰρ οὐ δύναται δύο d
ϑετα ὁμοῦ χεῖσϑαι δίχα χυρίου ἢ προφήγου
χοῦ. videtur duos fluvios distinguere schol]
quorum uterque in Arcadia fuit, cf. sch.
videtur igitur AsAcóov influxisse in larda
et certamen eo loco fuisse, quo effusus est |.
ladon in Iardanum, cf. Gladstone, hom. Stu:
Schuster p. 20: beide Woerter (ὠχύροος Ki
*
|J») verrathen, dass er als ein Gebirgsfluss ge-
ldacht werden muss τι. nicht als ein Fluss an der
JKueste, namentl nicht im sandigen Pylos, das
js zum Alpheios reichte. Er war hoechst wahrsch.
»in Nebentiuss des Jardanus; denn nur so ist es
klaerlich, dass die Schlacht zu derselben Zeit
m Κελάδων ἃ. ἀμφὶ ῥέεθρα des Jardanos war;
& etiam Spitzn. ad H 133, Paus. 5, 18, 6, O.
Mueller Orchom. 372, Unger Theban. Paradox.
b. 394 (quibus libris mihi non licuit uti) Fried-
LFeich Real. 30; Lennepius ad Coluth. p. 94 ἐπ’
ὐχυρόῳ óc»: scribere maluit; Ladonem
ero neque pugnae loco congruere, neque ullum
juius amnis vestigium apud Homeri interpretes
d h. 1. apparere recte observavit Spitzner;
Koechly de Il. carm. dissert. V p. 18: vereor
e frusta laboraverint doctissimi homines in imi-
atore, qui nominibus usus esse videtur aut apte
jetis ut ελάδων, aut aliunde desumptis, ut
ἄρδανος, de rebus et personis satis securus.
| χελαι-νεφής. Altera pars huius voc. νέφος
st, quamquam veteres quidam grammatici x. cum
"ἄος vel φάω compositum esse putarunt: E. M.
102, 92 dz τοῦ φῶ ιτὸ φαίνω) καὶ τοῦ χελαι-
ὃν γίνεται κελαινοφής, ὡς ἐπὶ τοῦ ϑηροφόνα,
ηρεφόνα" καὶ δῆλον ὅτι οὐ συγχοπῇ. οὕτως
φωδιανός, sim. E. M. 60, 2, Zon. 1182, Eust.
22.19. 455, 4. 6. 1672, 8, cf. Lobeck Path. el. I
Plurimi ex χελαιρονεφῆς esse contractum
ensuerunt: E. M. 501, 48ss. 502, 1, E. G. 130,
3. 313, 43ss., Or. 83, 12, Zon. 1182, Eust. 122,14,
. 455, 10. 1672, 6ss.; de hoc genere syncopes
Lobeck ad Phryn. 669, Paralipp. I 43 (,,non ra-
im est, ut ex duabus syllabis, quae aut iisdem
üt similibus literis constant, una omittatur*) 50,
Jath. el. I 361. Quam sequuntur sententiam Curt.
t3139s., Doederl. Gl. 2156, L. Meyer vgl. Gr. I
31, Benfey WL. 11152, Fick in Kuhn Ztschr. XXII
90, Heerdegen de nomin.compos. generibus, Berol.
368 p.47, Fedde Wortzus.setzung bei Hom., Bresl.
371 p.16, alii, cf. Naegelsb. adn. ad Il.ed. 3 p.310;
üentz.ad (552 ortum esse dicit ex χελαιν-νεφής,
jb. Path. el. 1 361: si χελός niger commonstrari
Sset, x. non aliter quam μεσαιπόλιος figuratum
remus; Lehmann, Locativ p. 7: ,,sollte nicht
II X£À.-&1v0-c ein aelteres z£40-c vorausgegangen
in, welches sich aus Wurzel (s)kal aehnl. bil-
wie lat. malo-s — malus u. sanscr. mala-s
s Wurzel mal? So wuerde χελαὲ dem μεσαι
Atsprechen* (quod dicit p. 5 locativum sing.
"m. gen. a μεσο esse, osc. mef-ia-i), Suhle χε-
-Ἐνεφής, Lobeck Paral.I 50 z. quod Reiskius
Üonst. Porphyrog. p. 604 a verbo χέλλω com-
situm putat, probabilius ab obsoleto adi. χέ-
ς sive χέλαις (ut μέλαις, τάλαις) repetitur;
ebel Lexil. I p. 8 ἃ nomine χέλας derivat,
0 χελασ-νεφής. --- Leguntur formae: dat. sing.
αινερέι A397 Z 267 32290 1 552, v 25 h.Cer.
316 396 468 ἢ. XV 3 XVII 4 XXXIII 5, -νεφεῖ
1520 (Roehl quaest. hom. spec., Berol. 1869
34 ita legi vult - νεφέε, ut vocalis « sive eli-
1e sive synizesi removeatur), acc. -vegé« “1
|h. Ven. 220; voc. -νεφές B 412 O 46 X 17.
47; neutr. -vegéc 4140 E 798 z 437 II 667
-1167 A 36 153. Multo saepius in ll. (trede-
5), quam in Od. (quinquies), saepe in hymnis
(ies. Non legitur nisi post caes. 3. pedis
"τά tQ. τροχ.), exc. 1 552 v 25 (post 1. thesin
Umi pedis) Est epitheton et Iovis et cruoris.
lovis; sec. alios: atras nubes reddens,
1Cciens, cogens. schol. B ad B 412 μελα-
κελαινεφής
149
νονεφές, μέλανα νέφη συνάγων πρὸς κατάπλη-
ξεν, Hes. 0 χελαινὰ συνάγων τὰ νέφη, paraphr.
O 46 et Suid. μελανονεφής, schol. A ad A 397
μελαίνοντα τὸν ἀέρα νείφειν αὐτόν, schol. D
τῷ τὰς νεφέλας μελαίνοντι, ὀμβροποιῷ, sim.
paraphr. Il. saepius, E. M. 501, 49, E. G. 313,
43, Hes, Eust. 1612, 7 ὃ τὰ νέφη μελαίνων, cf.
Or. 83, 12, Eust. 455, 9; rectius videtur inter-
pretari: atras nubes habens i. e. atris nubi-
bus cireumdatus, cf. Meiring de subst. copulatis
apud Hom. 1828 p.17, Goebel Lexil.I p.8 s. i. e.
atras nubes adducens; Eust, 122, 13 ἢ παρὰ τὸ
κελαίνεσθαι xal νείφειν, ἢ παρὰ τὸ κελαίνε-
σϑαι νέφεσι, Doed. Gl. 2156 confert Pind. Nem.
3, 16 οὐρανῷ πολυνεφέλᾳ χρέοντι: ,so heisst
Zeus, insofern er im Gewitter erscheint, ver-
schieden von γνεφεληγερέτης, insofern er es
hervorbringt'; Lehmann p.7: jim Dunkel der
Wolke wohnend*, cum sit a locat. formatum; Ritz,
de Hom. religionis auctore IT. Hersfeld 1868
p. 13: qui nubium instar omnia obumbrat, cf.
etiam Buchholtz, hom. Realien I p. 7, Preller
Myth. gr.* I p. 94; χελαινεφέι Κρονίωνι A397
(Ζηνόδ. ἀϑετεῖ Ariston. Z 267 £2 990 (χελαι-
νεφέει Pap., χελενεφέϊ G) h. Cer. 91 468 (cod.
χελενεφέι) ἢ. XV 8 XVIL 4. XXXIII 5; χελαι-
νεφέα Κρονίωνα 44 78 (ἀϑετεῖται Ariston.) ἢ.
Ven. 220, Ζηνὲ χελαινεφέι Κρονίωνι h. Cer.
316 (cod. κελενεφέϊξ, sed «e: suprascr.) πατρὲ x.
Koov. h. Cer. 396 (cf. Buecheler ἢ. L), « 552
v 25 Ζηνὶ κελαινεφέι Koovíóg, B 415 Ζεῦ zw-
διστε μέγιστε, χελαινεφές, Ariston. ἔν τισι
γέγραπται Ζεῦ πάτερ Ἴδηϑεν μεδέων [χύδ.
μέγ.) οὐχ ἁρμόζει δέ κτλ., d 590 παρὰ πατρὶ
χελαινεφεῖ scripsit La Roche cum multis libris:
,haud scio an παρὰ z. genuina sit lectio*, cf.
schol A; v. l πὰρ Ζηνί, quae est in omnibus
ceteris editionibus, cf. Spitzn. h. 1; X 178 ὦ
πάτερ ἀργιχέραυνε, κελαινεφές. Est pro sub-
stantüivo: Ὁ 46 τῇ ἔμεν, y xsv δὴ GU, κελαινε-
φές, ἡγεμονεύῃς, v 147 αἶψά x ἐγὼν ἔρξαιμι,
χελαινεφές, ὡς ἀγορεύεις, schol. LV ad I 538
διοτρεφές (q. v.). 2) Epitheton cruoris. Quia
à cruore nubes alienissima esse visa est, gram-
matici illi (v. supra) χελαινεφής cum φάος vel
φάω compositum putarunt, cf. E. M. 502, 2, Eust.
455, 5; interpretati sunt: μέλας E. G. 818, 42,
Hes., Eust. 455, 5. 1672, 7, paraphr. ll., μελανός
Zon.1182; Ap. Soph, 148, 29s. ταλαύρινον τολ-
μηρόν. παρῆχται δὲ ἡ λέξις παρὰ τὸ τλῆναι,
χαὶ οὐχ ἔγχειται ὃ ῥινός, ὡς οὐδὲ ἐν τῷ χε-
λαινεφές τὸ νέφος, Ap. Soph. 97, 28 τὸ x.
παραγώγως ἴσον τούτου (τοῦ χελαινοῦ), sim.
Hes.; nec minus recentiorum plurimi dixerunt
sensu latiore, altera parte quiescente, x. positum
esse — ater. Lob. Paral. I 50 comparavit πε-
δία χελαινεφῆ Pind. Pyth. 4, 93, Duentz. ad I7
667 ἐοδνεφής i.q. ἐόεις, cf. Lehmann Locat.
p. 7; Meiring p. 17: voce végog translata ad
generalem fusci coloris notionem, qualis nubium
esse solet, apte vertas schwarzdunkel; Lobeck
Path. el. I 361: ,Qmetaphora haud importuna;
nam in cruore quoque apparet quaedam nube-
cularum similitudo*, sed οἵ. Goebel p. 8; Doed.
Gl.2156 ater velut nubes; Goebel Lex.9: , vom
Blute steht z. nur da, wo es als frisch her-
vorquellend erscheint: die rasch hinter ein-
ander sich folgenden Blutwellen stellen im
Kleinen ganz dasselbe Bild dar, wie die am
Himmel sich hinter u. uebereinander waelzenden
Wolken. Daheruebersetzt Minckwitz sehr passend:
50
dunkelwolliges Blut*. a) de cruore vulnerum.
4 140 ἔῤῥεεν alum χελαινεφὲς ἐξ οτειλῆς,
Ariston. ἀϑετεῖται, schol. BLV δεὰ μὲν τοῦ χε-
λαινοῦ τὴν χροιάν, διὰ δὲ τοῦ νέφους τὴν
σύστασιν" νέφος εἵπετο πεζῶν (274), E 198 x.
αἷμ᾽ ἀπομόργνυ, Π 667 x. αἷμα κάϑηρον (v. l.
χελενεφές), schol. V ἡϑέτει Ζηνοδ., d 167 σύτο
δ᾽ αἷμα x., X 437 x. ciu" ἀπέμεσσεν. b) de
cruore victimarum. 4 36 ῥέε δ᾽ αἷμα z., A 153
μήτηρ ἤλυϑε καὶ πίεν αἷμα χελαινεφές.
κελ-αινό-ς (rad. skal, skr. kalankas macula,
kála-s niger, macula; pro xsA«»:oc, Curt. Εἰ.
139 s, Fick Woerterb.? 39, Spracheinh, 75 s. 228,
benfey WL II 152, cf. etiam Lehmann, Loca-
tiv, Neustettin 1870 p. 7; Goebel Lexil. 1 8 558
ex χελασ-νός pro σχελασ-νός ortum esse putat;
de adi. in -voc terminantibus cf. L. Meyer vgl.
Gr. II 569; Buttm. Lexil. 11 265 conatus est de-
monstrare χελαινός et μέλαν cognata esse, sed
cf. Curt. Et. 140; praetereunda videtur Doederl.
Gl. 2156 mira explicatio) ater, niger. E. M.
501, 44 τὸ μέλαν: χελαινὸν γὰρ λέγεται κατὰ
διάλεχτον τὸ μέλαν, sim. Zon. 1192; Suid., Hes.,
Ap. Soph. 97,27, paraphr. Il. (plurimis locis), Eust.
455, 8 1065, 59 μέλας, addit Hes. μελαινόν.
de accentu cf. E. M. 501, 45s. Leguntur χε-
λαινή E310 Δ 356 11884, dat. -»7 4 747, neutr.
κελαινὸν (tredecies. Omnibus locis est femin.
post caes. 3. pedis et ante subst, neutr. aut in
exitu versus (novies), aut post 1. thesin 2. pedis
(quater) et post subst. 1) Epitheton cruoris.
(In Od. non legitur nisi cum αἷμα coniunctum).
A 808 x 441 αἷμα x. ἐρωήσει περὶ δουρί,
schol. Η ad Od. interpr. τὸ σχοτεινόν, H 329 τῶν
αἷμα x. ἐὐῤῥοον ἀμφὶ X», ἐσχέδασ' Ἄρης, cf.
Eust. 683, 47 88.; 41 829 845 αἷμα x. vi ὕδατι λια-
0d, t 457 ἐπαοιδῇ αἷμα x. ἔσχεϑον. de san-
guine victimae mactatae quem sitiunt mortui:
À 98 πίεν αἷμα x., À 232 πίνειν αἷμα z., À 390
ἐπεὶ πίεν αἷμα x., v. l ἐπεὶ ἴδεν ὀφθαλμοῖσι
(cf. schol. Vind. 133), quam praefert Kayser ut
genuinam propter schol. H ad v. 391; οἵ. etiam
Kammer Einheit p. 534; A 998 ἀμφ᾽ αἷμα z.
ἠγερέϑοντο. 2) corii (βου). Z 117 ἀμφὶ δέ
μιν σφυρὰ τύπτε καὶ αὐχένα δέρμα z., ἄντυξ:
extrema pars scuti cui intus nigrum corium sub-
sutum erat. 3) noctis. E 310 41 356 ἀμφὲ δὲ
ὄσσε x. νὺξ ἐκάλυψε, Ariston. οὐχ ὀρϑῶς ἐπὶ
Ἕχτορος λέγεται (44 850), μετενεχϑεὶς ἐντεῦ-
ϑεν, cf. eund. ad “4 356; Did. προηϑέτει ᾿άρι-
στοφάνης" Ζηνόδ. δὲ οὐδὲ ἔγραφεν, paraphr.
φοβερά, σχοτεινή, schol.L τολμηρῶς τὴν λειπο-
ϑυμίαν x. νύχτα λέγει. de epith. noctis cf. etiam
Schuster ueber die hom. stab. Beiw. p. 26 s., qui
quidem hos locos silentio praeteriit. 4) 76 ἄμυδις
κῦμα x. χορϑύεται, h. Ap.27 ἑκάτερϑε χῦμα x.
ἔξῃει χέρσονδε λιγυπνοίοις ἀνέμοισιν de flucti-
bus excitatis, cf. H 68 5. et Eust. 732, 30; cf.
etiam Am. ad ὃ 359 app. et Buchholtz Real. I 64.
5) 4 747 ἐνόρουσα χελαινῇ λαίλαπι ἴσος,
paraphr. σχοτεινῇ, οἵ. Πὶ 375 Y 51 ἐρεμνῇ λ. ἶσος
et Eust. 882, 8. 6) de terra quae procella est
obscurata: Π 384 ὑπὸ λαίλαπι πᾶσα κελαινὴ βέ-
βριϑὲ χϑών, Eust. 1065, 59 τῆς μελαίνης τῷ
δι᾽ αὐτῆς ῥέοντι πολλῷ ὕδατι, Spitzn. (q. v.)
cum Bothio maluit contra librorum auctoritatem
Scribere xsA«:»7, quod melius caderet in turbi-
nem. — χελαινεφής, ἀκροχελαινιόων.
χελαρύζω (Fick Wocrterb.? 409 a rad. skrar,
ags. scrall-etan derivat, Lottner in Kuhn Ztschr.
Y 899 a rad. skal, xc: videtur ei esse denomi-
χελαινός — χέλευϑος
nativum inusitati adi. χελαρός sonans, cf. Leger
lotz ap. Kuhn VIII 122 s.,, Doederl. Gl. 2123, Ben
fey WL. IL 132s.; de verbis in v5c exeuntibus
cf. L. Meyer vgl. Gr. II 55) cum strepitu fluo
murmuro. Strab. XIV 662 πλεονάζουσιν ai óvo
ματοποιίαι, oiov τὸ κελαρύζειν, cf. Plut. S
IX, 15, 2, Eust. 1538, 63; Ap. Soph. 97, 29 ἐδέωμε
ψόφου, Suid., Zon. 1196, Phot. (qui scr. χελαρέζει
μετὰ ἤχουί(ς) ῥεῖν, Hes. ἠχεῖ. φωνεῖ. ἢ συνεχῶ
δεῖ. ἔστι δὲ ἰδίωμα ἤχου, Βαβι. 1588, 68 ἦχον d.
λοῦν ὑγροῦ ἠρέμα QoiGoUvtoc ἐντῷ χκαταῤῥέει
E. M. 501, 37, Zon.1199 κυρίως ἐπὶ τῶν ὑδάτω
τὸ μετὰ ποιοῦ ἤχου καὶ ψόφου ῥεῖν. σημαὶ
νει δὲ (xal) τὸ ἁπλῶς ἠχεῖν, cf Or. 85, 4. Le
guntur praes. χελαρύζει, impf. zeAcovGs(v). a)d
aqua: 9 261 ὕδωρ ὦχα κατειβόμενον xh
ρύζει χώρῳ Lv. προαλεῖ, aqua per canales de
ducta, schol.B μετὰ χελάδου ῥεῖ, ἢ κατὰ di
τίϑεσιν λαχερίζει, E. M. 501, 40 et paraphr. ἦχο
ἀποτελεῖ. εἰ 928 ἅλμην, 5 οἱ πολλὴ ἀπὸ Χρί
τὸς χελάρυζεν (v. 1. πολλόν). b) de vino:
VII 36 οἶνος ἀνὰ νῆα κελάρυζ᾽ εὐώδης (cod.]
χκελάρυξ). c) de sanguine: “ 818 ἀπὸ δ᾽ É
χεὸς αἷμα μέλαν χελάρυζε, paraphr. μετὰ $46
ἐφέρετο, Eust. 885,61 δαψίλειαν τοῦ ó£ovrog
ματος δηλοῖ, ὡς οὐχ ἁπλῶς καταῤῥέοντο
ἀλλὰ χαὶ μετά τινος ποιοῦ ἤχου. ;
Κελεός (xs, cf. E. M. 59, 44, Pott in Kul
Ztschr. VI 348 s.) progenies (fortasse filius) Ele.
sinis (h. Cer. 105), qui urbi nomen dedit; ri
Eleusinis (h. Cer. 97 475, Apollod. 1, 5, 1, ὁ
Voss h.Cer.v.97 adn.); erat coniunx Metanir;
(Y. 161), ex qua ei erant natae quattuor filiae: Kc
1909, ἣ τῶν προγενεστάτη rev ἁπασῶν, Kai
δίχη, Κλεισιδίκη 4nuc v ἐρόεσσα (h. Cer.109 5
pulcherrima erat Καλλιδίχη (146). Quibus
pugnat testimonium Paus. 1, 38, 8 χαλοῦσι
σφᾶς Πάμφως xci Ὅμηρος Διογένειαν x*
Παμμερόπην χαὶ τρίτην Σαισάραν e
p. 349 et adn.) Herm. igitur p. ΟΠ] ss. pu
versus 108 —110 ab interpolatore sic esse co
formatos (cf. Lehrs Arist. 462—4), v. 146 Κι
λιδίχη pro Saesara vel Pammerope ab in
latore positam videri, cf. Baum. h.1. Cum
provectus esset actate, filius ei natus est (rjj
yttocg v. 164) 4nuoqocv, ὃν ἔτιχτεν EUG)
“Μετάνειρα (234). Secundum alios habet nom
Triptolemus, cf. Paus. 1, 14, 2, Ovid. fast, 4, ὅ
(Tript.in h.Cer. est princeps Eleusinius 153 et 4;
Quem Ceres, cum eam filiae hospitio excepisst
(Phot. οὗ αἱ ϑυγατέρες ἐδέξαντο τὴν Δήμι
ἐν Ἐλευσῖνι, cf. Apollod. 8, 14, 7), nutrivit
Cer. 233ss., Apollod. 1, 5, 1, Paus. 1, 99,
Ovid, fast. 4, 550, Hygin. fab. 147) — Jae
Hdwoerterb. d. Mythol. I530. 236 ss.; Suid, yo.
joe A91vetoc. Κελεός non legi
χύριον, Hes. ἥ !
ap. Hom. nisi in ἢ. Cer.: tantum gen. KsAgoto
dat.-HsAsQ. h.Cer.96 Κελεοῖο δαΐφρονος ἵχι
δῶμα, ὃς vóv Ἐλευσῖνος κοίρανος ἦεν, 1057
᾿Βλευσινίδαο, 146 Κελεοῖο ϑυγατρῶν, 184 δώμ
ὕχοντο διοτρεφέος K., 288 K. δαΐφρονος dy)
viov, 294 εὐρυβίῃ Κελεῷ, 475 Krieg 9
τορι λαῶν, cf. Paus. 2, 14, 3; Vossius pos
476, cum excidisse putaret trium. Celei filia
nomen, adiecit παισὶ πρεσβυτέρῃς Κελει
Habet igitur K. epitheta: δαΐφρων 96 238, c
τρεφής 184, εὐρυβίης 294.
χκελευϑιόων v. S. χελευτειίω. —
κέλευϑος (ab ἔλευϑος, ἐλεύϑω derivant sco
A ad A 312, E. M. 502, 21, E. G. 97, 5. 314.
Zon. 1189, Eust. 734, 48; a χέλλειν: τὸ fadi»
κέλευϑος 151
| αὶ τρέχειν E. M. 502, 41, Zon. 1189, Or. 88, πρήσσοντα χέλευϑον (M χέλευϑα), E 289 Ψ 501
; εἰς τοὔμπροσϑεν ἐέναι E, ῥίμφα πρήσσοντε χέλευϑον (v.l χέλευϑα), ν 83
| ; Curt. Et? ῥέμφα πρήσσουσι χκέλευϑον (Macrob. Sat. V, 11,
1140 distinguit x£4-zv-90-c laudatque gr. àzo20v- 90 χέλευϑα), cf. Eust. 1734, 12; h. Ap. P. 243
θοὸς, lat. callis, litav. kelias via, keliauju iter ἢ. Ven. 67 πρησσουσα κέλευϑον͵ h. Cer. 380
jacio: z. deducendum esse a verbo κελεύω, sed δίμφα μακρὰ χέλευϑα διήνυσαν longa itinera
[pon esse verisimile idem esse atque χελεύίω contecerunt, cf. O 357; e 195 τόν γε ϑεοὲ βλά-
ubeo; Curt. in Kuhn Ztschr. 3, 418, Fick vgl. πτουσι χελεύϑου (D -ϑους, quod Doed. Gl.
Woerterb. 33 derivant a rad. kar, kal, skr. Car, 2127 vult legere) reditu prohibent, à 380 469 ὅς
"al (titubare, adire, procedere), cf. etiam Duentzer τίς μὲ πεδάᾳ καὶ ἔδησε χελεύϑου (v.l. χελεύ-
|n Kuhn Zíschr. 13, 15 et Schweizer-Sidler in 9ovc, quod Doed. praefert, vel χέλευϑον), s 883
ubn Ztschr. 18, 307; Fick Spracheinh, 76 186 τῶν ἄλλων ἀνέ, 4 i
ab eadem rad. kal, kelati (pellere, impel- libri χέλευϑα, quod
ortum esse et χέλομαι, χελεύω et χέλευ. et Nauck) imped
docuit; Doederl. Gl. 9197 a xtitvo derivat
- ὁδὸς Χελευστή ,in sofern jeder Gang, den τὰς zro&c, cf. Eust. 1544, 40; 2 20 βυχτάων
1ap macht, ein vom eigenen Geist od. durch ἀνέμων χατέδησε χέλευθα
emden Befehl rewiesener Weg ist'& Statuunt H Ἰωνικῶς τὰς χελεύ
ad. kludh, z£2v9 Benfey WL. II 319, Leger- Ellendt3 hom. Abh.42: 2170690 ὀσσόμενον (u£-
tz in Kuhn Ztschr, 8, 490, T, Meyer vgl. Gr. v&) ἀνέμων λαιψηρὰ χέλευϑα, paraphr. ὅρμάς,
162 392, Schaper δέῃ. compos. ap. Hom, ἐσχυρὰς χινήσεις, schol. LV τὰς ἐφόδους, Doe-
oeslin 1873 p. 10, Savelsberg in Kuhn Ztschr. derl. itinera, adventum, cf. Gloss. 2197; ἡ 979
198; de assimilatione vocalium in κέλευϑος ὅς uo: ἐφορμήσας
ἀνέμους χατέδησε χέλευ-
τ ἀχόλουϑος cf. L. Meyer vgl. Gr. I 161, Curt. 9ov, v. Ll χέλευϑα (quam receperunt Bekk.,
ud. VI 317; de subst. in Soc exeuntibus cf. Baeuml, Dind, Nauck) et χελεύ
Et. 288, Woerner subst. Hom. 29. iter, cepit Kayser) cf. Nitzsch, qui improbat plur.,
ia Leguntur χελεύϑου I' 406 4 504 M 262 et Am. app. h. l, v. etiam
195 ὃ 380 389 469 z 991 z 539, acc. χέλευ- ὃ 389 z 539 ὅς χέ
4 483 M 399 411 418 0) 260 357 X 980 toc κελεύϑου (DL ὃ 389 vy. - ϑαλάσσης)
245 (v. L) Y' 501. 2 213 429 434 7 212 x 17 ὁδός — πόρος via, χέλευϑος — πορεία iter
LL)» 83 h. Ap. P. 243 h. Merc. 200 h. Ven. est: qui tibi dicat viam et mo
, cf.
Cn χέλευϑοι καὶ 66 z 86 h. Ap. P. 49, Doederl. Gl. 2127 et Am. ἢ. 1l; , 961 ἢ. Ap. P.
λεύϑους I' 406 (v. L) N 335 ε 383 ἢ 212 (v.1); 994 ἄλλην ὁδόν, ἄλλα κέλευθα ἤλθομεν, minus
Ito saepius per metaplasmum χέλευθα 4 312 recte schol. ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτό. τὰ γὰρ
225 Ξ 17 Ο 620 y 71 177 d 842 ε 383 (v. 1L) δύο ἕν σημαίνουσιν, sed cf. Doederl. Gl. 2127,
272 (v. 1.) « 252 261 x 20 o 474 v 64 o 10 qui confert Cic. Att. 5, 16 in ipso itinere et via.
Ap. P. 274 994 ἢ Merc. 348 h. Cer. 380 ἢ. ,denn ὃδός u. via sind locale, χέλευϑος ἃ. iter
X 7; schol A ad 4 319 γίνεται μεταβολὴ actuelle Begriffe^: h. Ap. P. 994 versum Matth.
μοὺς ἀντὶ γὰρ ϑηλυχκῶν τὰ οὐδέτερα εἴ- et Baum. expunxerunt, q. v.; z 17 v. ]. ὁδὸν
» €f. schol. BL ad ἢ. l. sch. L ad 0 620, E. ἥτεον δὲ χέλευϑον (pro χέλευον), M 995 οὐ
502, 23; 607, 49, E. G. 314, 8, Zon. 1189, χόσμῳ παρὰ ναῦφιν ἐλευσόμεϑ᾽ αὐτὰ χέλευϑα
St. 108, 17, Lob. Path. el. II 165, Bekk. ho. i e. τὰς αὐτὰς πορείας, schol BL τὴν αὐτὴν
33; Ellendt 3 hom. Abhandl. 41 s. dicit zé- 680» dp ἧς ἤλθομεν, Faesi: dieselben Pfade
Joc et χέλευϑοι omnibus locis viam tritam od. Bahnen, cf. ; 961 Z 391, v. etiam Ellendt
nificare einen bestimmten, fest vorgezeichneten 42$.; de accus, v. La Roche 'h. St. 8 3; 4 504
"8, sed ubi certa via non adsit, per aera et οὐδ᾽ ἄν πω χάζοντο χελεύϑου "Azeiot non de-
e, ibi χέλευϑα usurpari, nostr. Strich, Bahn, stitissent longius progredi, neque recessissent
lc oben aus e. Hom. Synonymik I, (sim. Suhle) nam, ut recte ait Dammius, ἡ z£-
1 ; p. 6. Differt ab ὁδός sec. Nitzsch λευϑος ibi est — longius progredi et aggredi,
n. ΠῚ p. 102 ut z. significet ,,die subi. Hand- cf Doederl. 1. L; schol. BL, τῆς ὡς πρὸς τοὺς
ahrt, od. die ὁρμή eines nach irgend πολεμίους ὁρμῆς zal ἧς εἶχον χατ᾽ αὐτῶν
dchtung fortstrebenden Bewegten, ὁδός nur προϑυμέας, Lauer Gesch. d. hom. Poesie p.301
Weg, insofern er eine bestimmte Richtung adn. 98 et Faesi: Danai recedendo hostibus lo-
“ sed v. Retzlaff D. 7, qui dicit p. 5: ódóc u. cum non dedissent ad progrediendum, paraphr.
v9oc vereinigen in sich die Bedeutungen von οὔπω ἂν ὑπεχώρουν τῆς odo. de loco inter-
JL via, indem sie sowohl als Abstr. den pretantur etiam Duentz.,, La Roche; Eust. 859,
35, die Reise, als auch als Concr. den Weg 15 τὸ χελεύϑου δηλοῦν οὗτε τὴν διὰ SaAdg-
-auf welchem man geht od. faehrt; in der σης, ἀλλ᾽ οὐδὲ τὴν ἁπλῶς ὁδὸν, τὴν χατὰ mó-
tren Bedeutung ist ὁδός wie ,Landstrasse* Asuov δέ. M 262 οὐδέ νύ πω Δαναοὶ χάζοντο
| benutzte, befahrene, durch Pflaster, Geleise κελεύϑου, cf. Lauer l 1. paraphr. οὐδέπω
1. Abzeichen erkennbare Weg, waehrend z£- ὑπεχώρουν τῆς ὁδοῦ. x 8G ἐγγὺς γὰρ νυχτὸς
7; (ZU vergl. mit uns. Bahn) dens. als eine τε x«l ἡματὸς εἶσι χέλευϑοι, Faesi, ut mihi
1 Ziel faehrende, meistens gerade Linie bez.. videtur, rectissime: inter se vicinae sunt πορεΐίαι
es Ob er befahren u. betreten ist od. noctis et diei i. e. itinera, quae pastores et noctu
ol BL ad 4 312, E. M. 350, 16 et interdiu ad pascua faciunt; vvxróz τε xal
503, 12, Zon. 1159, Hes., Phot. in- ἤματος z. itinera, quae sunt noctis et diei (ihnen
ütur ὁδός. 1) abstr. iter. 4 483 f 4929 angehoeren), quod his temporibus conficiuntur;
ξεν διαπρήσσουσα κέλευθον (E. M. 687, Nitzsch adn. III 102 S. nahe sind die Fortgaenge,
, paraphr. Il. διαπερῶσα τὴν ὅδόν, nahe ist das Fortgehen, d. h. nahe nach einander
«E ἔνϑα χαὶ ἔνϑα διαπρήσσωσι χέ- brechen auf Nacht u. wieder Tag"; Duentz. z.
' (L χέλευϑα), ἢ. Merc. 200 ἀνέρα δια- — cursus, coll. ἀνέμων χέλευϑοι ε 383; Spitzn.
,
χελευτιάω
52
ad I' 406 et Naegelsb. adn. p.420: spatia et tra-
mes in quibus (tanquam viatores) nox et dies
versantur; Passow, Ameis, alii: Bahnen der
Nacht u. des Tages, Autenrieth: die Triebe des
Viehs (2) schol HQ τῆς ἡμέρας ἡ ὁδὸς ἐγγὺς
εἶναι πέφυχε τῆς νυχτός. τοῦτο δὲ ἔφη ὡς
μὴ τῆς ἡμέρας ἀφισταμένης τῆς νυχτὸς, ἀλλὰ
τῇ παρελεύσει αὐτῆς εἰσέρχεσϑαι νύχτα ἐν
ἐκαρεῖ... Κράτης βραχείας αὐτοῦ ὑποτίϑεται
τὰς νύχτας... ρατός φησι" ἄχραι μίσγονται
δύσιές τε x«l ἀντολαὶ ἀλλήλῃσιν... τὴν νύχτα
ἐγγὺς τετάχϑαι τῆς ἡμέρας βραχυτάτην οὖσαν,
non recte in eodem schol. πλησίον τῆς πόλεώς
εἰσιν αἱ νυχτεριναί τε καὶ ξωϑιναὶ νομαί ,quas
χελεύϑους vocatí, addit Damm p. 317; eas-
dem sententias proferunt schol. HV, Eust. 1649,
97 ss. (de loco intellegit Damm p. 614), cf.
schol. P, Nitzsch ἢ. L, Ameis app., Voelcker
hom. Geogr. p. 116 s. 2) coner. via. Ν᾽ 335
ἤματι τῷ, ὅτε τε πλείστη χόνις ἀμφὶ κελεύ-
ϑους, paraphr. περὶ τὰς ὁδούς, Καὶ 66 πολλαὲ
γὰρ ἀνὰ στρατόν εἰσι χέλευϑοι, schol V δῆ-
λός ἐστιν £x τούτων ἔμπειρος ὧν ἀρχιτεχτο-
γικῆς. εἰς γὰρ πολλὰς ὁδοὺς τέτμηται τὸ
ναύσταϑμον, ἵνα ταχέως ἀπὸ τῶν σχηνῶν ἀπαν-
τῶσι πρὸς τὰς βοηϑείας, cf. Eust. 189, 48. 56,
v. etiam Ellendt 42; & 991 δήεις ἄλσος ᾿Αϑή-
νης ἄγχι xtÀev9ov (v.l ϑαλάσσης, cf. schol.
H), h. Ap. P. 49 οὐδ᾽ ἄρα πω τότε y' ἦσαν
ἀταρπιτοὶ οὐδὲ χέλευϑοι Θήβης ἂμ πεδίον,
ἀλλ᾽ ἔχεν ὕλη. A 812 ὃ 849 o 474 ἐπέπλεον
ὑγρὰ χέλευϑα, Eust. 108, 17 πρόσχειται τὸ
ὑγρώ, ἐπεὶ καὶ διὰ ξηρᾶς ἔστι κέλευϑος, γ Τὶ
ε 952 h. Ap. P. 274 πόϑεν πλεῖϑ᾽ ὑγρὰ χέ-
Atv9a; E. M. 502, 290 ὑγρὰ x. σημαίνει τὴν
διὰ ϑαλάσσης ὁδόν, cf. E. G. 314, 6, Zon. 1188,
Eust.1457,41; ὑγρὰ x. nusquam in Il. nisi 4 312,
cf, Friedl. 2 hom.Woerterverz.805; de accus. v. La
Roche h. Stud. $ 4; 177 (νῆες) μάλ᾽ ὦκα ἰχϑυό-
εντα κέλευϑα διέδραμον͵ v 64 κατ᾽ ἠερόεντα χέ-
λευϑα, schol.V χέλευϑον᾽ τὸν ἀέρα, ἢ τὸν Ἄιδην,
cf. Eust. 1882, 60; ὦ 10 χατ᾽ εὐρώεντα χέλευϑα.
de his locis cf. etiam Ellendt 42; ἢ. XIX 7 χορυφὰς
ὀρέων χαὶ πετρήεντα κέλευϑα, quod receperunt
Franke, Baum., v. l. χάρηνα, quam scribunt ceteri
editores, sed cf. Baum. ,,quomodo coniungere po-
tuerit poeta κορυφὰς ὀρέων xal κάρηνα, prae-
sertin cum vox χάρηνα etiam quartum abhinc
versum clauserit, intellectum meum fugit. Quamo-
brem Wolfium secutus reposui χέλευϑα, quod in
ABC exstat; coniectura, opinor*; cf. Koehn de
hom. in Pana hymno p. 10; β 434 παννυχίη
(vg9c) πεῖρε xéAsv9ov, schol. BMV ad €28 ἀϑε-
τεῖται, M 411 418 ϑέσϑαι παρὰ νηυσὶ κέλευ-
9ov viam sibi aperire i. e. facultatem progre-
diendi; paraphr. ποιῆσαι 000». JM 399 (τεῖχος
ARMUT πολέεσσι ϑῆχε χέλευϑον, O 357
γεφύρωσεν χέλευϑον μακρὴν ἡ δ᾽ εὐρεῖαν terra
detrusa viam aggeris instar per fossam munivit,
d 945 v.l γεφίρωσεν χέλευϑον pro μὲν αὖ-
τόν i. e, ποταμόν, cf, schol. A; O 960 ἵπποισι
χέλευϑον πᾶσαν λειανέω, paraphr. ὁδὸν ὁμα-
λὴν ποιήσω, cf. La Roche; h. Merc. 348 διέ-
voile χέλευϑα, τοῖα πέλωρ᾽ viam trivit; Herm.
versum inclusit; quia locutio non est hom., Pier-
son διέπρησσε, Schneidew. ἔστειβε correxit, sed
cf. Baum., Doederl. Gl. II p. 162. — 7" 406
ϑεῶν ἀπόειχε xtAsó9ov Aristarchus, Didymo
teste; vulgo ἀπόειπε χελεύϑους, quod habent
libri plerique et Ariston. ad 7'395 (Friedl. Ari-
Ston. coniecit ἀπόειχε χελεύϑου), cf. Wolfii
— χελεύω
prolegg. CCLI, Bekk. ho. Bl. I 93; Did. Hes
σειν μοι δοχῶ xal τὴν ᾿Αριστάρχου λέξιν o
τως ἔχουσαν τῆς δὲ εἰς τὰς ϑεοὺς ὁδοῦ εἶχε
χαὶ παραχώρει, μὴ βαδίζουσα εἰς αὐτούς.
Spitzn.: suadet Veneri, ut deorum sede et Olympr
relictis, Paridi soli summa ope inserviat; 9&6
x. spatia et tramitem, in quibus dii versantu
indicat. Quare non opus est auxilium petere.
significatione translata et ϑεῶν zx. deorum
tam ac vivendi rationem intellegere, ut Heyr
et Vossius cum aliis fecerunt"; aliter iudica
Doederl. Gl.2127: weiche den Goettern aus, w
diese ihres Wegs auf dcr Erde wandeln; i
edit. suspicatur ϑεῶν δ᾽ ἄπο εἶκε κελεύϑου, h.
nunc homini mortali dea ultro adside et seorsu
ἃ diis conversans eidem reverenter de via deced:
neve amplius in coelum redi, prorsus deperiens y:
delicet amore et divinitatis tuae oblita, cf, eti
Naegelsb. h. l. — Legitur χέλευϑ'. omnibus locis j
exitu versus (in ll. quindecies et d 245 y. 1...
Od. semel et vicies et x 17 v. l., in hymnis noyie
exc. 41504 y 177 h. Cer. 380. — ἱπποχέλευϑος
κελευτεάω (frequent. verbi χελεύω, cf.
Moyer vgl. Gr. II 16) imperito, incito, adhorto
Tantum part. χελευτεόων et du. -ὁωντ᾽ et t
in Il.; E. M. 502, 17 χελευτεόω τὸ κελεύω,
et Zon. 1196 παραχελευόμενος. M 265 Alay|
xtAtvtióc vt! (schol. BLV ad JN 195 χελευτιύ
à) ἐπὶ πύργων πάντοσε φοιτήτην, parapl
παρακελεύοντες, cf. v. 977 et Eust. 9
N 195 χελευτιόων ὥρσεν ᾿Αχαιούς, po
παρορμῶν, Eust. 993, 92 ἐπὲ δημηγορίας ὁ
τικῆς λέγεται, cf. schol. BLV χελευτής
τιόω. ἴσως δὲ καὶ τούτους χατὰ τὸ σιωπῶ
νον ἔπληξε τῷ σκηπανίῳ, ὡς καὶ τοὺ
τας. τινὲς δὲ χελευϑιόων ἀντὲ τοῦ ὃ
τοὺς Ἕλληνας. ἴσως δὲ οὐ τὸ mpoocté
δηλοῖ, ἀλλὰ τὸ διεγείρων, cf. Hes. qui inter.
πρὸς ὁδὸν ἔχων τὴν διάνοιαν et Eust. 904.
χελεύω (rad. ΚΑ] impellere, skr. kal, gr. x:
ab eadem rad. etiam χέλλω, χέλομαι: Fid
Woerterb. 39, Spracheinh. 76 186 228, cf.
Et. 140; alii componunt cum καλέω, cf. L
vgl. Gr. I 348, Hentze in Zitschr. f. Gymn.Y
p. 727, Benfey WL. II 131, sed cf. Curt. L
de verbis in svo terminantibus cf. L. Meye
44). Leguntur praes. ind. χελεύω decies
septies, Od. bis, hymn. semel), χελεύεις
undecies, Od. quatuordecies et v. l. v 147, hy
bis), χελεύει (Il. duodecies, Od. novies et v
L 978), κελεύομεν Ψ 6059 802, χελεύετε K
9 153; coni. χελεύω μ 168 (sec. Am. eti
359), χελεύῃς u 53, opt. χελεύοι X 248 t
o 305 z 141 v.l; imper. χέλευε (Il. ter,
quinquies. hymn. semel), χελεύετε H 284 T$
part. χελεύων (tantum in Il.. decies) -οντὸ
78; impf. 1. pers. ἐχέλευον X 18 x 345 ἃ
μι 198 303, ἐχέλευες Z 519 £2 599 x 20],
Aeve Β 28 65 E 199 Ξ 278 X 101 Ψ' 539 9
252 ἡ 304 x 818 (La Roche δὲ χέλευεν) ὃ
c 58 χ 955 w 276 ὦ 492 h. Ap. P. 332
373 h. Cer. 173 910; 8. pl. ἐχέλευον 4 88
VII 43; sine augm. 1. pers. sing. χέλευον.
xéAsve Dl 119 4 498 E 463 Z 324 O0 687
782 P 668 v. l. Y 95 105 853 Ψ 642 42 8
745; 3. pl. χέλευον B 151 Ψ 539 v. l. 767 ὁ
x 296 9 398 ν 47. Legitur in plurimis lib
119 co» ἐχέλευεν pro ἄρνα χέλευεν et d
000! ἐχέλευε pro ὅσσα χέλευε, Y 95 0 67
226 9 398 x 17 v 47 ἠδ᾽ ἐχέλευον (£v) m
x.: x. scripserunt Bekk.?, Am., La Roche, N2
|. ceteri editores omnibus his locis, cf. Bekk.
io. Bl. I 148; de augm. cf. etiam Grashof zur
k des Hom. Textes in Bez. auf Abw. des
, Duesseld. 1852, p. 30. Fut. χελεύσω B
| 4 322, aor. ἐχέλευσα E 893 . 177 469 498
6l x 128 44 v 274, ἐχέλευσε B 28 v.1. 65 v. l.
17959 Z 179 Θ 318 I 660 “4 641 .z 363 ὁ 176
ἢ 121 Ψ 568 «Ὁ 175 B 415 492 s 384 ζ 212 ἡ
7.262 9 49 ε 339 o 217 287 547 553 φ 175
190 w 276 v. l o 175 h. Merc. 391 h. Cer.
69: ἐχέλευσαν iP 823; sine augm. 1. pers. χέ-
|evo« τι 326, χέλευσας B 963, κέλευσε B 50
I658 O0 545 2469 Y 46 17129 568 42.643
ὃ 233 290 745 v. l. 5 198 9 370 0 93, xé-
σαν V 39 5 211. (Est ὁ 745 v. l. ὅσσ᾽ ἐκέ-
εὐσε pro ὅσσα κέλευσε vel κέλευε. Legitur
568 v. 1. τ᾽ ἐχέλευσεν et ε 820 δ᾽ ἐχέλευσα
Ὁ ΤῈ x. et δὲ χ.: x. scripserunt Bekk.* Am.,
. Roche, Nauck, x. ceteri editores.) imper.
ἔλευσον '0 54 ν.1. ἢ 168, infin. χελευσέμεναι
ec. alios infin. fut.) ὃ 274, cf. Faesi h. l. et L.
eyer vgl. Gr. II 282; partic. κελεύσας N 361
684 Y 351. — Saepissime legitur hoc ver-
um in exitu versus (centies quadragies septies):
omni bus locis formae χελεύω (nd. et coni.),
εύει, χελεύῃς, -οἱ, χέλευον, κελεύσω, κέ-
σα, -σαν, -σον, κελεύσας, praeterea χελξύεις
22 558), χελεύων (exc. 44 65 78D, non
aut ante caes. tertii pedis (tricies bis) aut
€aes. (sedecies): omnibus locis formae zs-
μεν, κελεύετε (indic. et imper.), χελευσέ-
tyi; post arsin quarti pedis septies, post arsin
bis. 1) sensu proprio: incito (ad eun-
Ἂν iP 642 2 896 μάστιγι κέλευεν. 9) iubeo,
tor, impello (ad agendum), mando, Eust. 831,
ἡ τὸ χελεύειν OU μόνον ἐπιτατικόν ἔστιν εἰ-
εἶν, ἀλλὰ καὶ γενικώτερον ὀτρυντικὸν ἢ ἔπι-
τεὐστιχὸν ἢ ἐρεϑιστικόν, 888, 46 παρακέ-
ὑσιν ἐδήλου τὴν δι᾽ ἀνθρωπίνης φῶχῆς,
4, 12 ἰσοδυναμεῖ τῷ ἀξιοῦν, cf Eust. 1083, 2
65, ἠνάγκαζεν, ἔλεγεν, πρόσταξον. Naegelsb.
ad .4 386 dixit inter χέλομαι et χελεύω
m rationem esse atque inter lat. impello
übeo; rectius Schmidt Synonym. I p. 201 s.
plicavit utrumque verbum idem significare.
Gtur non solum de maioribus: ut Z 324 491
37 5 198 q 351 ἀμφιπόλοισι, B 50 442
6 χηρύχεσσι, sed etiam de paribus:
P ἀλλήλοισι, G 911 ἀλλήλῃσι, V 96 (ubi
troclus E iorsinr Achillem), saepius; atque
de minoribus: “2 599 z 17 et saepius;
id. οὐχ ἐπὶ μειζόνων μόνον κεῖται, ἀλλὰ
làm ἐλαττόνων. Copulatur cum partic. verbi
oUvo ψ 264 vel ἐποτρύνω B 422 ἡ 962 ἐ 488
.* 128 λ 44 o 217 287 ὦ 175, cüm ἐπιτέλ-
i K 61 T 199, cum ἐπαινέω: ἐπ. ἠδὲ χέλ.
ἢ 926 9 398 v 41, ἐπ. ὡς ἐχέλ. 4 880
De constructione ef. Lex. Seg. 152, 12,
τικῇ καὶ αἰτιατικῇ. Iungitur cum ac-
vá, cum accus. c. infin, τινά τε, cum
L»é, τινί τι, cum dat. c. infin., cum dat.
"δῦ. €. infin., absolute, c. acc. rei, c. infin.;
ni un Zischr. für Gymn.W. XX 727: "indem die
imdbedeutung in die doppelte Auffassung des
rnden Zurufs u. des antreibenden An-
is sich Spaltet, entsteht die zwiefache Constr.
d Dat. u. Acc., cf. La Roche h. St. p.243;
eger Sprachl. Τί 48, 7, 7: d. Dat. namentl.
ler Bedeutung autrofend antreiben, cf. Buttm.
Gr. ed. min. 8 133, 2c et Grashof p. 12
1,21. I) Cum acc. pers.: incito, hortor. 1)sine
Lex. Hom. ed. Ebeling. E
χελεύω
153
infin. et sine accus. rei (cf. Albrecht in Curt.
Stud. IV 94s). .Q 326 ἵπποι, τοὺς ἐφέπων
μάστιγι. κέλευε, paraphr. ἤλαυνε, cf. Ψ 642
Steph.: ,potest, 'et rectius forsan, accipi FUE
per se, ut accus. regatur ab ἐφέπων, non ab
eo' (ἢ). IN 784 cox, ὅππῃ σε χραδίη ϑυμός τε
κελεύει, paraphr. παραχελεύεται, & $ [517] o 339
π 81 q 342 πέμψει (e) ὅππῃ σε (uiv) χραδίη
9. τὲ κελεύει (p 842 in melioribus libris v. 1.
χελεύοι), q 198 sim«9' ὅπως ὑμέας χραδίη 39.
τε κελεύει (v. 1. χελεύοι), Duentz. expunxit; 3
204 ὅτενα κραδίη ϑ. τε κελεύει, ct. ἡ 187 all.;
ε 278 οὐδ᾽ ἂν πεφιδοίμην, εἰ μὴ ϑυμός με χε:
λείοι, v. 1. κελεύει, quam recepit Kayser, cf.
schol. 'HQ et Eust. 1698, 48; Herm. opusc. II 26:
ut a sermone familiari excusatio sit, tamen sen-
tentiae causa optativum anteponam, cf. etiam
Hentze in app. edit. Am, et Lange, Partikel &
p.156 s.; 4 286 σφῶι, οὐ γὰρ ἔοικ᾽ ὀτρυνέμεν,
οὔ τι tNauck οὐδὲ Ὁ) χελεύω" αὐτὼ γὰρ μάλα
λαὸν ἀνώγετον μάχεσϑαι, nequaquam incito,
schol. BL interpr, ὑμᾶς οὔτι κελεύω μάχεσθαι,
Sch. V τινὲς τὸ σφῶι ἀντὲ δοτιχῆς, ct. Eust.
4/3, 28; 4 359 οὔτε σε νεικείω περιώσιον
οὔτε χελεύω, Am. coniunct. esse putat; z 516
ὥς σε χελεύω (v. 1. χελεύσω), ὀρύξαι, Duentz.
interpunctione post x. deleta yerbo x. h. I. ,acc.
c. inf. additum esse dicit, ὥς vero — οὕτως
esse putat; h. Ven. 283 σὺ μυϑεῖσθϑαι, ὥς σε
χελεύω, À 807 μυϑήσομαι, ὥς με χελεύεις, pa
96 v. l. ἐχτελέω καὶ πείσομαι, ὥς μὲ (pro ὡς
σὺ) κελεύεις, cf. schol.; h. Cer. 926 ὑποδέξομαι,
ὥς με κελεύεις: Baum. iungit ϑρέψασϑαι (quod
Scribit secutus Vossium v. 227 pro ϑρέψω) cum
*., ceteri edit. omnes absolute positum esse cen-
gent, Buech. post «. versum excidisse putat, cf.
Baum. h. l; o 175 ἐχέλευσε (v. l. ἐχέλευε) Με:
λάνϑιον, cf. Nice. ad 4^ 802; “2 220 εἴ tic QU
ἄλλος ἐχέλευεν (v. 1. ἐχέλευσεν), ut irem ad
; Achillem, ὃ 274 ἦλϑες κεῖσε" κελευσέμεναι
δέ σ᾽ ἔμελλεν δαίμων, schol. B προτρέψαι σε
ἐῴχει ὁ ϑεός, o 209 ἀνάβαινε κέλευέ τε πάν-
τὰς ἑταίρους 1. e. ἀναβαίνειν, o 32 ἐμὲ δ᾽ ἄξει
ἀνὴρ ὅδε, τὸν σὺ κελεύεις 1. 6. ἐμὲ ἄγειν, e 175
Τηλέμαχός μιν οἷος ἐποτρύνων ἐχέλευσεν hor-
tatus est, ut sumeret arcum, cf. o 217; Ῥ 802
ἄνδρε δύο χελεύομεν ex Nicanoris sententia,
qui v. 804 non videtur legisse; omiserunt ver-
sum etiam codd. D et Vrat., in margine habet
A; v. infra. 2) Cum accus. c. infin.; invito,
cohortor, iubeo, cf. Albrecht p. 18 s. 34,
Classen Beob. 146, Hentze in Ztschr. f. Gymn. W.
XX 727. a) infin. praes. Ὁ 176 (Ζεύς) σ᾽ ἐχέ-
λευσε ἔρχεσϑαι (ν. 1. σε κέλευσε vel σε κέλευε,
vel σε κέλεται, cf schol, Nauck addit: an χέ-
λεταί gg? cf. La Roche), ᾿ξ B 28; h. Merc. 391
(Ζεὺς) ἀμφοτέρους ἐχέλευσεν ζητεύειν, Ἑρμῆν
δὲ ἡγεμονεύειν καὶ δεῖξαι, Y 332 τίς σ᾽ ὧδε
ϑεῶν ἀτέοντα κελεύει μάχεσϑαι, v. 1. πολεμί-
ζειν ἠδὲ μάχεσϑαι, οἵ. schol. A; B 265 κλυϑί
μευ, ὃ χϑιζὸς ϑεὸς.. . ἐν vai χέλευσας £p-
χεσϑαι, wv 976 μ᾽ ἐχέλευεν. (ve 1: ἐχέλευσεν,
quam recepit La Roche) ἀποστείχειν, ἔρδειν
9 ἑχατόμβας iussit Tiresias, h. Merc. 539 μή
με χέλευε mu e σχειν adloquitur Apollo Mer-
curium, η 262 ue ἐχέλευσεν ἐποτρύνουσα νέε-
σϑαι Zqvàc ὑπ᾽ ἀγγελίης, vw. 1. με χέλευσεν,
quam maluit scribere La Roche, cf. in addendis
lI p. 557; 2 339 αὐτὸν κελεύεις ἐέναι καὶ ἐπι-
βήμεναι, X 469 τὰς δ᾽ (φύσας) ἐς πῦρ ἔτρεψε
χέλευσέ τε ἐργάζεσϑαι, Eust. 1183, 28 ὡς οἷά
48
τὉ4
τινας φρονίμους, E 199 ἵπποισίν μ᾽ ἐχέλευε
(v. 1. us. κέλευε, 1) ἐχέλευσε, τ᾽ ἐλ ΔΕυΕ; ἐμβε-
βαῶτα ἀρχεύειν, h. Cer. 178 ᾿ἐλϑούσας ἐχέλευε
χαλεῖν (in cod. χαλέει») mater imperavit filiabus,
Voss scribere maluit χαλέειν ἐχέλευ᾽, Baum.
ἔχελεν χαλέειν (q. v.) Imperat Ulixes sociis:
ε 177 À 636 o 547 ἐχέλευσα (τον, -os) ἑταίρους
αὐτοὺς τ᾽ ἀμβαίνειν ἀνά τεπρ. λῦσαι, cf. εἐ 561,
schol. M ad 2636 yo. ὦτρυνον, : 469 ᾿ἐχέλευσα
βαλόντας ἐπιπλεῖν, schol. BQ χαὲ τοῦτο διὰ
γεύματος, cf. Eust. 1639, 52. 1'.959. v. ἢ.
ἐχέλευσε δ᾽ ἑταίρους (pro ἑταίροις, quod habet
Aristarchus et Zenod., cf. Did. et Friedlaender
Ariston. p. 28 $) ἵππους ζευγνύμεναι, o 345 «v-
τὸν κέλευε αἰτίξειν ἐποιχόμενον, o beo καί σε
κελεύει αἐτίζειν ἐποιχύμενον, Σ 18 ἐχέλευον
ἀπωσάμενον πῦρ ἂψ ἔμεν (v. 1. Zévao, cf. H 87;
ῃ 304 μ᾽ ἐχέλευε (v. l. u ἐχέλευσε, μὲ κέλευσε,
mayult La Roche με χέλευε) ἕπεσθαι, h. VII 43
νῆα κυβερνήτην ἐχέλευον γῇ πελ άαν, cf. Herm.
et Baum. h.1.; P30 Y 196 σ᾽ ἐγὼ ἀναχωρήσαντα (
χελεύω ἐ ἐέν cu (Eust. Y 196 xéAouat), paraphr.zteg «-
χελ εὖ ομαι et συμβουλείω, Ariston. ἀϑετοῦνται
στίχοι τέσσαρες Y 195—8, ὅτε P30 ὀρϑῶς λέ-
γονται. Y 87 τί με ταῦτα κελεύεις ἀντία Il.
μάχεσϑαι: explicatur accuratius ταῦτα sequenti
infin. b) infin. aoristi. B ll ϑωρῆξαϊί ἕ χέ-
λευε (θνειρεὶ ᾿Αχαιούς, paraphr. πρόστασσε, Β
28 60 ϑωρῆξαί σ᾽ ἐκέλευε, ν. 1. σ᾽ ἐχέλευσε
vel σε χέλευε vel σε κέλευσε: primum scripse-
runt Bekk.2, Am., alterum La Roche, Nauck
(B 65), quartum Bekk.1, | Spitzn., Dind., Faesi,
Baeuml, Duentz., Nauck (B 98); schol À ad B
65 σε z.: yo. o? ᾿ἐχέλευε , cf. Am. app. h. 1. et
Grashof, zur Kritik d. Hom. Textes p. 12; B114
I 21 (Zevc) ἀπάτην βουλεύσατο, xa μὲ κε-
λεύει δυσκλέα ἱχέσϑαι, schol. V ad I 21 διὰ
τοῦ χεραυνοῦ, Y 4 Ζεὺς δὲ Θέμιστα κέλευσε
ϑεοὺς ἀγορήνδε καλέσσαι (v. l. Ζεὺς δ᾽ ἐκ. Θέ-
μιστι vel κέλευε), κρατὸς ἀπ᾽ Οὐλύμποιο, Ari-
ston. οτε ἀντὲ τοῦ Θέμιστι, cf. schol. BV et
Friedl. Ariston. p. 24; Ariston. ὅτι οὐχ ὡς ἀγ-
γέλῳ (pro οὐκ ᾿ἀγγέλῳ ex emend. Friedl.) χε-
λεύει καϑάπερ Ἴριδι, £2 175 λύσασϑαί σ᾽ ἐχέ-
λευσεν (v.l λίσεσϑαι et σ᾽ ἐχέλευεν vel σε
a£) εὐσεν vel σε χέλευεν, cf. schol. A) Ὀλύμπιος
Ἕχτορα, cf. v. 146; Grashof p. 12, adn. 20
suspicatur genuinam lectionem fuisse σὲ χελ εὐ ει.
s 384 "A9qvatin παύσασϑαι ἐκέλευσε καὶ εὐνη-
ϑῆναι ἅπαντας (ἀνέμους), Nauckio spurius ver-
sus videtur esse; O 54 v.]. δεῦρο κέλευσον (pro
χάλεσσον cf. schol.) "otv τὰ ἐλϑέμεναι zal
'"AnoALova, H 284 "IócU, Ἕχτορα i y χε-
λεύετε μυϑήσασϑαι (v. l "Ext 001), *: hol.
BLV et Faesi ἢ. 1; P 568 (gv) ionem
τε χέλευσεν Ἀργείους (v. 1. τ᾽ ἐκέλευσεν et v
ἐχέλενεν), cf. B 280; E 823 "Apysiovc ἐχέλευσα
ἀλ ἤμεναι, paraphr. οπερεκχελευσάμ », ἢ 217
(γαστὴρ) ἐχέλευσεν £o μνήσασϑαι ἀνάγκῃ χαὶ
μάλα τειρόμενον, schol. T διὰ τούτου £vósi-
χνυται ὅτι ἀνάγκη, ὡς énl ἀπαραιτήτου δε-
σπύτου, * 516 ex Duentz. sententia qui scribit
ὥς (. e. οὕτως) σε κελεύω ὀρύξαι, ceteri in-
terpretes ὡς significare ut, et interpunctione
post «. posita ὀρύξαι infin. pro imper. esse po-
situm censent: ut tibi impero, fode. 9 370 "42-
zivooc Ἅλιον xal “αοδάμαντα xéAtvos (v. 1.
uero ex.) ὀρχήσασϑαι, I'119 ΤῬαλϑύβιον προΐει
᾿άγαμ. ἡ δ᾽ ἄρνα κέλευεν (v. 1. ἄρν᾽ ἐχέλευεν vel
dp ἐκέλευσεν) ,οἰσέμεναι, Θ 818 Κεβριόνην
δ᾽ ἐχέλευσεν ἡνἢῦ ἑλεῖν (Schol. 4A 521 ἐκάλεσεν),
κελεύω
cf. II 797 Κεβριόνῃ δ᾽ ἐκέλευσε ἵππους πε-
πληγέμεν et Grashof p. 12, adn. 21; T 306
με κελεύετε ἄσασϑαι ἥτορ, Schol. Ὗ pe
λεῖτε ὡς 4 880: u 58 si δέ χε λίσσηαι ἑτάρους
λῦσαί τε χελεύῃς (v. 1. κελεύσῃς vel χελεύεις,
cf. schol. H.), schol. ἀϑετεῖ ᾿Αριστοφάνης (53.
μι 163 εἰ δέ xs λίσσωμαι ὑμέας λῦσαΐ TE χε-
λεύω (Ven. κέλωμαι), schol χαὲ ἐνταῦϑα
óvo ὀβελίζονται ὡς ἀδικώτατοι, u 193 λῦι
e ἐχέλευον ἑταίρους, K 242 εἰ ἕταρόν γε
λεύετέ μ᾽ αὐτὸν ἐλέσϑαι, Herod. ᾿Αλεξίων τὸ:
τῇ ἀντωνυμίᾳ δίδωσιν, οὐ τῷ ῥήματι
κὸν... 0 μέντοι ᾿Ασκαλωνίτης χαὶ ᾿Αρίστι
qoc ἐγχλιτικῶς ἀνεγνώκασιν, ἐπὶ τὴν τε σ Ἢ
λαβὴν ποιοῦντες τὴν ὀξεῖαν, Ξ 62 πόλεμον οὐ;
ἄμμε κελεύω δύμεναι (v. 1. ἄμμι), X101 ὅς μ᾽ 2
λευεΤρωσὶ ἡγήσασϑαι(Ναιοῖ ὁ ὃς To.u » ἐκέλευεν
Eust. 1260, 29 ἡγήσεσϑαι, cf. etiam schol.
cf. X 954 ss.; V 558 εἴ us κελεύεις ἐπιδοῦ;
Ψ 659 802 ἄνδρε δύω περὶ τῶνδε κελεύο
(P 659 Barocc. χελεύομαι πεπληγέμεν (πε
ϑῆναι), Nie. ad 3 802 συναπτέον πάντα p
TOU χαλχὸν ἑλόντε, οὐ λείποντος τοῦ
σϑαι ἢ τινος τοιούτου. καὶ γὰρ μόνον
τὸ κελεύειν εἴωϑε τιϑέναι xat? ἑαυτὸ ὃ
τής, ὡς q 175; Friedl. Nic. p. 274 arbitra
omisisse epitomatorem quod de versu*804
set Nic., iufin. pro imper. esse accipiendum,
videtur non legisse versum Nicanor; omi
versum etiam codd. D Vrat., in margine
A, cf La Roche h. l; D 828 ᾿Αχαιοὶ
σαμένους ἐκέλευσαν, ἀέϑλια ἐσ᾽ ἀνελέσϑ
Faesi h. L; η 48 οὗτος δόμος, ὃν μὲ
1566, 23 μοι) κελεύεις πεφραδέμεν, y
τούς μ᾽ (v. l τοὺς uiv, τούσδ᾽, τούς
λευσα καταστῆσαι καὶ ἐφέσσαι, schol. H
νοῦ ἀποφάσσαι, ἀποπέμψαι, cf. Mayb
Rhiani stud. p. 69s.; o 305 -πειρητίξων,
φιλέοι μεῖναί τε χελεύοι, ὀτρύνειε (. 1.
λεύει), v 264 τί με μάλ ὀτρύνουσα χε
εἰπέμεν; αὐτὰρ ἐγὼ μυϑήσομαι, h. Cer.
Baumeisteri sententia scribentis ὑποδέξο,
με κελεύεις ϑρέψασϑαι, ceteri editores.
ὥς μὲ x. abzolute positum esse censent; de!
loco v. supra, de 7 129 ε b61 λ 44 v.
Iunctum est cà. cum infin. praes. et 1.
ε 177 λ 636 o 547 (ἀμβαίνειν, λῦσαι),,
(ἰέναι, ἐπιβήμεναι), h. Merc. 391 (ζητεύε,
μονεύεεν, δεῖξαι). c) infin. futuri. Q
λύσεσϑαί (pro λύσασϑαϊ) σ᾽ ἐκέλευσεν [
οἰσέμεναι rectius pro infin. aor. quam
bendum esse videtur) 3) Cum duplici
tivo: τερά τι. Omnibus locis accus. rei est net
pronom. (exc. z; 28, de quo loco v. ini
Albrecht l. L, La "Roche ἢ. St. p. 243.
349 [369] [Θ 6] η 187 9. 27 (La Roche v. g
num non esse existimat) o 469 σ 352
Oqp' εἴπω τά με 9vuóc ἐνὲ στήϑεσσι x&
ubi, ut recte ait Albr., ellipsi, quam La E
statuit, nullo modo opus esse videtur; H 84
352 v. l. ἀνώγει, cf. schol. H ad & E
τί μὲ ταῦτα χελ εὐετε κερτομέοντες; cf. sch
9 350 μή us ταῦτα κέλευε, post Y 87 τί
ταῖτα χελεύεις additum est ἀντία II, μάχεσϑ
quo explicatur accuratius quid sit illud ταῖ
D 668 v. 1. πολλὰ δὲ Myo. καὶ Αἰάντεσσι
A£vs (pro Αάντεσσ᾽ ἐπέτελλεν). e !
supplendus est ἡ 28 ξεῖνε δόμον, ὃν
λεύεις (sc. δεῖξαι), δείξω cf. v. 48 et Krue
Sprachl II 55, 4, 4. II) cum dativo "
impero, iubeo, mando, suadeo, cf. La Roch
A mun uM
ΦῸ —.— mug —— ma T (MS
TUA
3t. p.243, Albrecht p.25; proprie: rufe(antreibend)
zu. 1) sie accus. rei et sine in&n. Multo cre-
)rius Àin Il. quam Od. a) Saepissime de iis qui
Aliis imperant, ut fortiter certent et proelientur.
M 438 χέλευε (v. l. χέλευσε) δὲ οἷσιν ἕκαστος
ἡγεμόνων, cf. Eust. 498, 4; “1184 "Aye. ἕπετ',
Moyslouc. κελεύων, paraphr. παρακελευόμενος,
|f. schol. BL; 41 165 Π 372 ᾿Ατρείδης (Πάτρο-
Aoc) ἕπετο Δαναοῖσι, χελεύων, Ν 361 Y 351
Ἰαναοῖσι χελεύσας, 0 132 αἰεὶ Boóov Δαναοῖσι
ἕλευεν (Vind. -Guw £x), cf. v. 687; O0 77
Ὁωσὶν δὲ χέλευεν (v. 1. δ᾽ x). II 78 "Exvo-
hog Τρωσὶ χελεύοντος, Y 52 ὀξὺ Τρώεσσι κε-
“εὔων, La Roche interpunctione post ὀξύ posita
angit cum superioribus; JV 230 χέλευε φωτὶ
&oto, cf. v. 329; Y 358 ἐπὶ στίχας, ἄλτο, χέ-
ve δὲ φωτὶ ἑκάστῳ, 4 822 ἱππεῦσι μετέσ-
Iam) EL χελεύσω βουλῇ καὶ μύϑοισι, paraphr.
᾿φηγήσομαι, E 463 υἱάσι Πριάμοιο χέλευεν
| RN χέλευσεν), Damm: filis mandabat accla-
pando; O 545 "Exrop χασιγνήτοισι χέλευσε
.}. χέλευε). ὃ) 767 μάλα σπεύδοντι χέλευον,
|t certamine (ἀέϑλῳ), paraphr. κατήπειγον, c£
hol. BV; II 684 ἵπποισι καὶ Αὐτομέδοντι κε-
ὕσας Τρῶας μετεκίαϑε, schol L ἁπλοϊκὸν
ποις ES ῦσαι ὡς λογικοῖς σὺν τῷ Αὐ-
»μέδοντι, Hi μὴ ἄρᾳ κατὰ αὖϑον διὰ τὸ 'ϑεῖον
νος τῶν ἵππων, ὧν ὁ ἕτερος καὶ φωνὴν ἀν-
γωπίνην ἀφίησιν, K 6l πῶς μοι μύϑῳ ἐπι-
Ἄλεαι ἠδὲ κελεύεις, cf. v.D3 et T' 192; -Q 252
"ἴς ὁ ME ὁμοκλήσας ἐχέλευε (v. l ἐχέ-
σε), C 198 ἀμφιπόλοισι χέλευσε, 211 ἀλ-
ἤλῃσι χέλευσαν (y. 1. κέλευον), o 217 Τηλέ-
ἴχὸς ἑτάροισιν ἐποτρύνας ἐκέλευσεν" ἐγκο-
tite, cf. o 175; h. ger. 359 ἐσσυμένως ἐχέ-
σε 'Περσεφονείη" ἔρχεο. 2) τινί τι, οἵ. AI-
echt p. 19 25. Z 324 ἀμφιπόλοισι περικλ vr
γὰ χέλευε, v. 1. ἔργ᾽ éxéAsvev, paraphr. ἐπέ-
ττεν. Ceteris Jocis obi. est neutr. pronominis:
192 σοὶ δ᾽ αὐτῷ τόδ᾽ ἐγὼν ἐπιτέλλομαι ἠδὲ
εὐω, cf. K 61; x 156 o 198 281 γιγνώσχω,
ovéo (sc. ἃ χελεύεις). τά γε δὴ νοέοντι
193 281 v. 1. φρονέοντι) κελεύεις, cf. Doed.
-957. 3) cum dat. c. infin., cf. Albrecht p. 10
,25. a) infin. praes. B 50 442 B 6 αὐτὰρ ὁ
ὑτίχα, αἶψα δὲ) χηρύχεσσι χέλευσε (v. 1. χέ-
v5) χηρύσσειν, schol 8 6 interpr. παάρεχε-
σατο, cf. Jr 39. I 10 «nobasact κελεύων
λήσκειν, Z 491 « 857 φ 351 ἀμφιπόλοισι
leve ἔργον ἐποίχεσϑαι, Ariston. τέσσαρσι
ἰχοις u 490 — 3) ἀστερίσκοι παράκεινται,
γῦν μὲν ὀρϑῶς χεῖνται καὶ πρὸ τῆς ἀνη:
ροφονίας (q 350), ἐν δὲ τῇ A δαψῳδία τῆς
- (856—359) οὐχέτε, schol. « 356 ᾿Αρίσταρχος
εἴ, cod. Marc. ad φ 801 γυναιξὶν" yo. xé-
£, E 485 οὐδ᾽ ἄλλοισι κελεύεις λαοῖσιν
i zal ἀμυνέμεναι, O 687 4αναοῖσι χέ-
"E ἀμυνέμεν, cf. v. 789: Y 95 ἥ oi τίϑει
ὃς ἠδὲ κέλευεν (v. 1. is ἐχέλευεν et nó
TAevosv) ἐναίρειν, β 422 ὁ 287 Τηλέμαχος
ἄροισιν ἐποτρύνας (v. l. -»or) ἐχέλευσεν
τεσϑαι, cf. ὦ 175; Γ' 209 ἐκέλευσε δ᾽ ἑταί-
2 ἵππους ζευγνύμεναι, Did. οὕτως τοῖς ἕταί-
16 κατὰ δοτικὴν αἵ ᾿Αριστάρχου. συνεφώνει
ὴ Ζηνοδότου, v. jc ξταίρους, B 151 τοὶ δ᾽
ἤλοισι χέλευον ἅπτεσθαι νηῶν δ᾽ Axe
|» paraphr. ἐπέταττον, ef 5211; 4781 ἦρχον
u 0 κελεύων 1 vu dw ἕπεσθαι, Eust. 884,
Wu? ἄμμιν, 884, l0 αὐτὸ τὸ χελεύων
ἐρῶς οὐ δεσποτικὴ λέξις ἐστί" φιλικῶς
»οὐ μὴν ὡς δεσπότης ἐχέλευεν ἕπεσϑαι.
χελεύω
155
ἐσοδυναμεῖ γοῦν, ὡς καὶ ἐν αλλοις. τὸ x. τῷ
ἀξιοῦν. de Δ᾽ 129 Μυρμιδόνεσσι κέλευσε i ζών»-
vvo9«. v. infra. b)infin. aor. Y 4 v.l. Ζεὺς δὲ Θέ-
(uoc (pro Θέμιστα) κέλευσε καλέσσαι, cf. La Ro-
che; ?P 39 κηρύχεσσι χέλευσαν ἀμφὶ πυρὶ στῆσαι
τρίποδα, v. l. κέλευσεν, schol. A Aoíatapyoc πλη-
ϑυντιχῶς, schol. Β πληϑυντικῶς, οἱ βασιλεῖς, ὡς
Ἡρωδιανός, 5 163 σὺ δὲ κηρύχεσσι χέλευσον
οἶνον ἐπιχρῆσαι, ὃ 296 Ἑλένη ὀμφῇσι κέλευσε
ϑέμεναι χαὶ ἐμβαλέειν στορέσαι (L2 esu AD
ἐνθέμεναι, H984 v.1 Ida, "Exvop: (pro "Exropa)
ταῦτα κελεύετε μυϑήσασϑαι, cf. schol. BLV;
II 127 Κεβριόνῃ δ᾽ ἐχέλευσε ἰν.1. δὲ 2.) Ἕκτωρ
ἵππους πεπληγέμεν, cf. Θ 318 Κεβριόνην. δ᾽ ἐχ.
ἑλεῖν et Grashof p. 12 adn. 21: o 93 ἡ ἀλόχῳ
ηδὲ δμῳῇσι κέλευσε δεῖπνον τετυζεῖν, cf. v. 76
et schol. ,HQ; I 658 Q 643 Πάτροκλος CAyt-
λεὺς) ἑτάροισιν ἐδὲ δμῳῇσι χέλευσε (v. 1. κέ-
λευε) στορέσαι (ϑέμεναι καὶ ἐμβαλέειν, στορέ-
σαι v 24: τ᾽ ivÜÉusvan, c 488 “ 128 ᾿ἑτάροι-
σιν ἐποτρύνας ἐχέλευσα ἐμβαλέ ἕειν κώπῃς, οἵ.
ε 561 o 217; en 563 Αὐτομέδοντι φίλῳ ἐχέλευ-
σεν ἑταίρῳ, οἰσέμεναι. Dativus οἵ accus. c. inf
tribus legitur locis (cf. Albrecht p. 25, Hentze
121): Ὁ 129 Μυρμιδόνεσσι χέλευσε (v. I χέ-
AEUE). Gorrvo9a, ζεῦξαι δ᾽ ὑπὶ' ὄχεσφιν ἕχα-
στον ἵππους, cf. Albrecht p. 20; t 561 ἑτάροι-
gu ἐποτρύνας ἐχέλευσα αὐτούς T ἀμβαίνειν
ἀνά τε λῦσαι, cf. 086: A 44 ἑτάροισιν ἐπο-
τρύνας ἐχέλευσα μῆλα δείραντας χαταχῆαι,
ἐπεύξασϑαι δέ. 1ΠῚ Deest obiectum personae.
1) absolute. Ψ 642 ὃ μάστιγι χκέλευεν, paraphr.
ἤλαυνεν, cf. “ὁ 820; π᾿ 141 v. ]. ὅτε, θυμὸς ἐνὲ
στήϑεσσι χελεύοι (pro ἀνώγοι vel ἀνώγει, cf.
schol), quam recepit Duentz.; Y 155 Ζεὺς ἥμε-
γος ὕψι κέλευε, schol V βοηϑεῖν οἷς βούλον-
ται, Cf. v. 25; jo 248. Ζηνὸς οὐκ ἂν ἐγώ γε
ἄσσον ἱκοίμην, ὅτε μὴ αὐτός γε κελεύοι, v. ].
χελεύει, cf. Lange Part. εἰ p. 159; Ν 91 "Tei-
«pov ἔπι ἦλϑε κελεύων, 4A 65 "Extop. ὁτὲ μὲν
μετὰ πρώτοισι φάνεσχεν, ἄλλοτε δ᾽ ἐν πυμά-
τοισι χελεύων, paraphr. διατασσόμενος., Eust.
831, 26 ὀτρύνων στρατηγικῶς τοὺς ὄπισϑεν
οἷα οὐραγός. de E328 et Ρ 856 v. intra; 5’ 36d
ἐν πρώτοισι μέγα προϑορὼν ἐχέλευσεν (Sy
ἐχέλευε), Schol. V μέγα x«i τὸ ἐχέλευσε τὰ
τὸ προϑορών, 4673 9 398 πάντες ἐπήνεον δὲ
χέλευον, v.l ἠδ᾽ ἐχ., etiam E: 539 v. 1. (pro
ὡς ἐχέλευε v. Schol. B), cf. η 226 v 47; 1 339
ϑεὺς ὡς͵ ἐκέλευσεν (v. l. ἐχέ ever), B 415 κάτ-
ϑεσαν, ὡς ἐχέλευσεν 9. υἱός, o 553 ὡς ἐχέ-
λευσε Τηλέμαχος (v. 1. ἐχέλευε), Εἷς τ. 5035 $
2129 ὡς ἐχέλευσε | Ναυσικάα, y 190 ὡς ἐχέ-
λευσε | υἱὸς “αέρταο, La od v. 191 sub-
diticius videtur, nam in reliquis locis post ὡς
ἐχέλευσεν js ἃ quo aliquid mandatum est non
nominatur; I 660 ἐπιπειϑόμεναι στόρεσαν λέ-
χος ὡς ἐκέλευσε (v. 1. ἐχέλευε), schol. 1, Ζη-
νόδ. ἐγχονέουσαι (pro ὡς ἐχ.), 9 49 χούρω
βήτην, ὡς ἐκέλευσ᾽, ἐπὶ ϑῖνα (v. 1. ἐκέλευ᾽ vel
ἐχέλευεν), x Ὧ51 ἤομεν, ὡς ἐχέλευες (v... ἐχέ-
λευσας), Z 519 οὐδ᾽ ἦλϑον ἐναίσιμον, ὡς ἐκέ-
λευες (v. l. ἐχέλευσας), cf. v. .931 363 s., paraphr.
ὡς ἐσήμανάς μοι, € 599 υἱὸς λέλυται ὡς ἐχέ-
λευες (v. l. σὺ κελεύεις et ἐχέλευσας, v. La Roche
h.l), £278 ὦμνυε δ᾽ ὡς ἐχέλευε, x 845 μ808 σ 58
ἀπώμννεν (- 0v) ὡς ἐκέλευον (058 -εν, v. 1. -σενῚ,
v. l. ἐπώμν., o 497 ἐπώμνυον (v. l. da) ὡς éxé
λευεν, 4 589 πάντες ἐπήνεον ὡς ἐχέλευε, SENE
ὡς ἐχέλενον, ἠδ᾽ ἐκέλευον, ἠδὲ κέλευον, cf.
schol. B; 4 330 ἐπήνεον ὡς ἐχέλευον,͵ schol. V
45"
156
h.l. et ad T' 306 ἀντὲ τοῦ παρεκάλουν, Damm:
,adsentiebantur ilis, quod illi hortabantur vel
rogabant; sermo est de rogatione supplici*; 2255
ἀκόντισαν ὡς ἐχέλευεν (v. 1. ἐκέλευσεν), ὦ 492
κίεν ὡς ἐχέλευε, h. Ap. P. 332 εὔχονϑ᾽ ὡς
ἐχέλενε, h. Cer. 910 ϑεᾷ πόρεν ὡς ἐχέλευε,
Θ 35 [166 v. l] πολέμου ἀφεξόμεϑ', ὡς σὺ κε-
λεύεις, Did. οὕτως ᾿Ἡρίσταρχος. ἄλλοι δὲ εἰ
σὺ κι, Φ 298 ἔσται ταῦτα Σχάμανδρε, ὡς σὺ
χελεύεις, paraphr. ὡς σὺ βούλει, v 147 ν.]. χ᾽
ἔρξαιμι, κελαινεφὲς, ὡς σὺ κελεύεις (pro, ἀγο-
ρεύεις), Ψ 96 ἐχτελέω καὶ πείσομαι, ὡς σὺ
χελεύεις, Schol ἐν ἄλλῳ ὥς μὲ x., 9 847 υπί-
σχομαι, ὡς σὺ κελεύεις, h. Merc. 169 ἀνεξό-
μεϑ᾽, ὡς σὺ κελεύεις, Franke: ,nihil huiusmodi
dixerat Maia, sed eam tale quid velle inde col-
legit Mercurius, quod de furto, quo se putabat
ad divitias honoresque perventurum esse, gra-
viter ab ea increpatus erat; cf. ad v. 529.* 9.402
τὸν ξεῖνον ἀρέσσομαι, ὡς σὺ χελεύεις, £2 669
ἔσται ταῦτα γέρον, ὡς σὺ κελεύεις, οἵ. Φ 223;
Damm: ,apparet non imperii esse eam vocem",
ὃ 485 ταῦτα οὕτω τελέω, ὡς σὺ χελεύεις. Θ
35 v. [466] πολέμου ἀφεξόμεϑ', εἰ σὺ κελεύεις
(Aristarchus O 35 et Harl. Θ 466 ὡς σὺ x,
Φ 379 ἀποπαύσομαι, εἰ σὺ κελεύεις, x 448
τοῦτον ἐάσομεν, εἰ σὺ χελεύεις 1. e. si tibi vi-
detur, nisi adversaris. 2) cum acc. rei (ri).
Tantum cum neutr. plur. Y 255 χόλος καὶ τὰ
χελεύει (D χατακελεύει), paraphr. προτρέπε-
ται, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι πέντε (251—5),
à 745 πόρον δέ οἱ ὅσσα κέλευεν, quod scribunt
Bekk.? et Am., v. 1. χέλευσε (quam receperunt
La Roche et Nauck), ἐκέλευε, ἐχέλευσε, E 528
Ατρείδης à»! ὅμιλον ἐφοίτα πολλὰ χελεύων
(Eust. 579, 85 πολλὰ ἢ μαχρὰ z.), cf. schol. BL;
P 356 Αἴας πάντας ἐπῴχετο πολλὰ κελεύων
(πολλά potest esse pro adv.) 3) cum infin., cf.
Albrecht 1. 1. a) praes. Y 6 (Θέμις) κέλευσε
Διὸς πρὸς δῶμα νέεσϑαι (v. 1. κέλευε), suspe-
ctum χέλευσε videtur Duentz., h. Merc. 373
μηνύειν ἐκέλευεν ἀναγκαίης ὑπὸ πολλῆς, B 74
φεύγειν σὺν νηυσὶ κελεύσω (E. M. 518, 44 χε-
λεύω), 4 041 πινέμεναι δ᾽ ἐκέλευσεν (v. 1. &
ἐχέλενεν, La Roche δὲ χέλευσεν), κ 818 ἐσϑέ-
μεναι δ᾽ ἐχέλευεν (La Roche δὲ z.), v. 1. δὲ
χέλευσεν et δ᾽ ἐχέλευσεν, M 257 τύνη οἰω-
voto. κελεύεις πείϑεσθαι, Ψ 404 ἡ τοι x&(-
γοισιν ἐριζέμεν οὐ τι χελεύω, οἷ. schol V; ἡ
226 v 47 ἐπήνεον ἠδὲ χέλευον (v. 1. 70 de)
πεμπέμεναι, schol P oi μὲν ἔστιξαν fmi τὸ
ἐπήνεον, oi δὲ συνῆψαν, ἠδ᾽ £x. πεμπέμεναι,
z l7 ὁδὸν ἥτεον ἠδὲ κέλευον (v. 1. ἠδ᾽ ἐκ. et
ἡ δὲ κέλευϑον) πεμπέμεν, de rogatione supplici.
b) c. infin. aor. Z 179 Χίμαιραν ἐκέλευσε πεφνέ-
μεν (Nauck γε χέλευσεν), ὃ 233 ἐπεί ῥ᾽ ἐνξηκε
χέλευσέ τε οἰνοχοῆσαι, x 886 εἰ πρόφρασσα
πιεῖν φαγέμεν τε κελεύεις, ε 926 παρέϑηχ᾽
ἑτάροισιν, ἀποξῦσαι (v. 1. ἀποξῦναι) δὲ κέ-
λευσὰ (v.l. δ᾽ ix), v 841 χελεύω γήμασϑ᾽ o
κ᾽ ἐθέλῃ. — [ἱπποχέλευϑος, frequent. χελεῦυ-
TL.)
κέλ-η-ς. rad. kal impellere, skr. kal, kala-
jàmi (incito, maxime de equis), gr. χελ, lat.
cel-er: Curt. Et.* 140 et Fick Spracheinh. 76
186 228 (qui ad eandem radicem revocat atque
κέλομαι, χελεύω, χκέλευϑος), cf. L. Meyer vgl.
Gr. I 28, Curt, Stud. V 163, Benfey WL. II 175,
Duentz. in Kuhn Ztschr. XIII 15, Raumer ap.
Kuhn XXII 244, Doederl. Gl. 2138; E. M. 502,
40 Qoler λέγει, ὅτι χέλης λέγεται παρὰ τὸ
χέλης — κέλλω
χέλλειν, o σημαίνει τὸ βαδίζειν καὶ τρέχειν"
ὅϑεν xal κέλευϑος, cf. 608, 34, E. G. 414, M
Zon. 1185, Or. 83, 17 109, 2, schol. D ad 0 679,
Eust. 1038, 9, Lobeck Rhem. 117. — Equus
desultorius; schol. T ad ε 371 et Eust. 1
20 χέλητα ἵππον λέγει τὸν ἄζυγον τὸν καὶ
μόνας ἐλαυνόμενον, Eust. 884, 14 1038, 9.
αζευχτος ἵππος, schol. BL δὰ O 679 ὁ
ἐζευγμένος ἵππος κέλης ὠνόμασται, οἱ δὲ δύο
ἅμιπποι, ὃ καὶ ξυνωρίς, Zon. 1185 ὁ μονάμ-
πυξ ἵππος καὶ δρομιχός" ἐφ᾽ οὗ χκάϑηταί τις
διεσχελισμένος, cf. E. M. 502, 86, schol, D ad.
O 619, Or. 83, 17 109, 3, E. M. 608, 35, E.G.
414, 16; Zon. 1182 ὁ μόνος ἵππος καὶ γεγυ-
μνωμένος, ἢ καὶ σελλάριος ὃ μονοκάβαλ
cf. Suid., E. M. 502, 37, schol. D ad Il, s
GIP ad Od., Eust. 1038, 9; Phot. ἄστρωι
ἵππος, cf. Hes. — ε 371 Ὀδυσσεὺς agg? ἑνὶ
δούρατι βαῖνε χέληϑ᾽ ὡς ἵππον ἐλαύνων, ubi
describitur Ulixes, ut ait Damm, qui facto nu
fragio insidebat malo et pedibus eum pro
bat per aquas, quasi insideret equo; schol.
οἷδε uiv ὁ ποιητὴς τὸν κέλητα, οὐχ loy
δὲ τοὺς ἥρωας αὐτῷ χρωμένους, εἰ μὴ ἐξ
γκης ἐν τῇ Δολωνείᾳ τὸν Διομήδην, ct A
et schol. BL ad O 679 et ad X 513, Eust.
59 sq. 1539, 34, Lehrs Arist.? 197 333; sch
ad 0 679 et E. M. 502, 37 τὸ παλαιὸν ὡς
τοῖς ἅρμασιν ἐχρῶντο, cf. etiam Nitzsch et
ad £371, Grashof Fuhrwerk bei Hom. p. 4,
ther Viehzucht bei Hom. p. 35, Friedls
2 hom. Woerterverz. 749. — χελητίζω.
κελητίζω (a κέλης ductum; de verb
(Sew exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 53) e
desultorio utor. Herod. παραγωγόν ἐστι τὸ
παρὰ τὴν κέλητος γενικήν" ἀντὶ γὰρ TOU |
λητι) ἱππεύειν, οἵ. E. M. 502, 34 5., ubi t
est ἵππον κέλητα ἐλαύνειν, cf. Suid.; Zon.]
διεσχελισμένως καϑῆσϑαι, ἱππεύειν, E
ll ἀζεύχτοις ἵπποις ἐποχεῖσϑαι, cf.
O 679 ἀνὴρ ἵπποισι χελητίζειν ξὺ εἰδώς, D
erat exercitium equestre, in quo plures equi i
se erant copulati; uni horum insidebat sess
qui, currentibus celerrime his equis, ex u
alterum transsiliebat dextre, cf.v. 680—4**;
BL ἡ παραβολὴ τὸ γενναῖον αὐτοῦ καὶ
ϑὲς δείκνυσιν, ἄλλοτε ἐπ᾽ ἄλλην ναῦν
δῶντος ὁᾳδίως. οἵ. Eust. 1037, 89 58. Fueru
qui scriberent χέληϑ᾽ ἵζειν: Herod. χαχῶς ὅσι
διαστέλλουσι" xal γὰρ ἐλέγχονται ἐκ τῆς τὸ
τ ψιλότητος, additum est in schol. BL &ótavó
τον δὲ τὸ ἵπποις χέλητα ἵζειν. ἔστι δὲ ἀναχξ
γνισμός" οὐ χρῶνται γὰρ χέλησιν ot "EAM
cf. Eust. 1038, 11; vide etiam Ariston. h. 1. E
Arist.*197 333, E. M. 502, 37, Nitzsch ad 5 87
Grashof Fuhrw. p. 4, Guenther Viehzucht |
Hom. 35, Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 74
v. etiam s. v. χέλης. D
πέλλω (rad. kal impellere, incitare, skr. k
kalajàmi, gr. χελ, lat. cel, cello: Fick v
Woerterb. 39, cf. Spracheinh. 76 186 238,
Meyer vgl. Gr. I 28, Christ Lautl. 160, Cw
Et5 1410, Benfey WL. II 175, Benfey in Ku
Ztschr. VIII 2, Doederl. Gl. 2138; Goebel Le
I 337 sumit rad. cx«A) Leguntur aor. y
ἐχέλσαμεν (ter), infin. (pro imper.) xéAca, pu
dat. pl. fem. χελσάσῃσι. Tantum in Od. |
1) transitive: adpello navem in litus. 9)imtr?
de navi: adpellor in litus. Hes. τὸ εἰφ᾽
ἐχτιϑέναι τὴν ναῦν. καὶ ἐξοχέλλειν, Eust. 16
21 χαταπλεῦσαι καὶ κέλσαι καὶ ἐπικέλσαι
P T
uoo ἐστι, schol. ad ε 148 τὸ x£Ac«t
x) τὸ ἐπιχέλσαι ἐν λιμένι, στῆναί ἐστι. 1) (546
5 νῆα £v? ἐλϑόντες ἐχέλσαμεν ἐν ψαμάϑοι-
'σιν, 4 20 deest ἐν ψαμάϑι, schol. ad ε 546 ὡρ-
αἰσαμεν, ἐνεωλχήσαμεν, προσειλχύσαμεν, z511
νῆα αὐτοῦ κέλσαι ἐπ᾽ ᾿Ωχεανῷ. 2) ε 149 χελ-
σάσῃσι νηυσὶ καϑείλομεν ἱστία πάντα, Apoll.
3oph. 97, 25 ὁρμηϑείσαις (rectius ὁρμισϑείσαις ),
| etiam Grashof Schiff bei Hom. p. 29. — Doe-
lerl. Gl. 2138, Friedlaender 2 hom. Woerter-
|verz. 805. — ἐπικέλλω, κόλλοψ.
χέλοκμιαε (rad. kal impellere, incitare, skr.
al, kalajámi, graece χελ, ab eadem rad, etiam
Lo, χελεύω: Fick vgl. Woerterb. 39, Sprach-
binh. (6 186 228, cf. Curt. Et. 133 140, Schmidt
I3ynon. I 900 5.: alii componunt cum χαλέ ἕω, οἵ.
. Meyer vgl. Gr. 1348, Hentze Ztschr. f. Gymn.W.
XX 727, Benfey WL. II 130, Legerlotz in Kuhn
"tschr. VIII 125 s.) Leguntur formae: χέλομαι
Γ 434. 810 O 188 X 254 Ψ 894 y 317 λ 71
433 o 400, χέλεαε A 74 E 1.335.:2.96 Σ
86 ε 98 1974; cum synizesi 9434 4812 ε iom
| 337; est in 'omnibus libris χέλεαι & 174,
lerisque ὃ 819; χέλῃ vero in omnibus £2 yt
337; ut poetae "usus sibi constaret Wolfius scri-
γε} ἀέλεαι, quem secuti sunt Bekk. et recen-
lores omnes praeter Nauckium, qui quatuor lo-
is allatis scribit £47; cf. Lobeck pathol. el. II
97. Thiersch Gr. Gr. 221, 78, Krueger Sprachl.
] 80, 9, 2, Spitzn. de versu "her. 185; χέλεται
"88 K 534 M 300 Ν 69 O 176 v. l. T 187 B
14 δ 140 ζ 133 ἡ 220 o 555 q 381, χέλετ᾽
140 508; κέλονται H 398 K 419 o 16 c 12
213, coni. χέλωμαι t 168 v. l, opt. χελοίμην
Egi €Q 297 o 518, imper. χελέσθω y 495,
ἔλεσϑε I 171 M 274 q 2065; infin. (pro imper.)
399; imperf. χελύμην A 386 . 100 193 5$ 259
428, χέλετο O 119 μ 175, χέλετ᾽ «2 582; fut.
183 Σ 348 T 399 Ψ 402 442 t IS 413 : T
8 v 147 h. Cer. 88 h. VII 16; χέχκλετο Z 987
1 408 467 Π 382 657 Σ᾽ 391.XY 442 ὃ 37 ἢ 3355
wAsv 4 508 44 312 II 421 Y 365 Φ 307; κχέ-
ἴοντο Ῥ 371, part. χεχλόμενος O 353 Π 595,
| 0 316 A 91 460 Ν 332 O 368, -η h. Cer.
γ -ἧς ἢ. Cer. 27. Legitur forma ,κελοίμην
mnibus locis in exitu versus, χελόμην post
€8., ἐχέκλετο post caes. troch. 3. pedis, χέ-
ito vel χέχλετ᾽ aut in primo pede (octies) aut
quinto pede (sexies), cf. La Roche Ztschr. f.
^st. Gymn. XV 90. — Saepius in Il. quam Od.
Impello, incito, iubeo, acclamo. E.M.
2, 6 ss. σημαίνει τὸ προστάσσω, κελεύω
031 s. παρεχελεύσατο, ἐχέλευεν, cf. E. G. 313,
'Suid., Zon. 1195 1198, paraphr. Il.; E. M.
18, 18 ἐγκελευόμενος, cf. Eust. 1306, l1 Hes.
ÀETO* παρεκελεύετο, ἐκάλει, ἐβόα; παρεκα-
ἴτο. Naegelsb. ad .A 386 dicit inter χέλομαι
| χελεύω eandem rationem esse atque inter
pello et iubeo, rectius Schmidt Synon. I 901
n apud Hom. χέλομαι ἃ χελεύω non differre;
200, χέλομαι bedeutet ein unmittelb. An-
"Iben zu e. Handlung, wobei nicht unterschie-
n wird, ob Jemand ein Recht hat, auf Erfuel-
7 seiner Anforderung zu dringen oder nicht,
er also der hoeher od. der niedriger stehende
- Dicitur igitur non solum de maioribus (ut
In 1 ἢ 935), sed etiam de paribus (velut 4 346
2 454
ut
| 868 9 812) atque de minoribus (velut 42
71); non semper fit χέλεσϑαι verbis:
χέλομαι
51
μι 5 χέλετο μεγάλη, ἴς magna vis coegit.
BRUT cum verbis ἄνωγα y 817, εἰπέ τε
μῦϑον Σ 891, φώνησέν τε O 184 Ψ.ἀ42 h. VII
16, cum part. ἀύσας 4 508 d 307, μαχρὸν ἀύ-
σας Z 66 110 O 172 .4 585 O 346 424 485 lI
268 P 183, ὁμοκλήσας f 365, χαϑαπτόμενος
IJ 421, ἐποτρύνουσα “2 297. Tungitur cum ved
τινά, C. acc. c. inf, c. dat, c. dat. c. infin.,
acc. et dat. c. infin., " absol, cum praep. ἐπί, eum
infin. de constr. cf. Albrecht in Curt. Stud. IV
25s., Doederl. 6]. 2122; Hentze Ztschr.f. Gymn.W.
XX 727: ,Indem bei χέλομαι (ἃ. χελεύω) die
Grundbedeutung in die doppelte Auffassung des
ermunternden Zurufs u. des antreibenden An-
rufs sich spaltet, entsteht die Constr. mit Dat.
u. Acc"; minus recte Krueger Spr. ΠῚ 48, 7, 7
dicit χέλομαι tantum cum acc. c. inf. (non cum
dat. c. inf) iungi. 1) Cum acc. τενά. impello,
incito, hortor, iubeo, suadeo, οἵ. Albrecht p. 20.
K 534 ὃ 140 ψεύσομαι, 5 ἔτυμον ἐρέω: κέλε-
ται δέ με ϑυμός sc. εἰπεῖν τοῦτο, schol. V παρὰ
Ζηνοδότῳ, δὲ οὐχ ἦν ὃ στίχοθ "τε T 187 ἐθέλω
ὀμόσαι, κέλεται δέ μὲ ϑυμός, Σ 391 χέκλετο
δ᾽ Ἥφαιστον εἰπέτε μῦϑον, incitabat, alii: invo-
cabat, paraphr.£x«Aet. invoco, advoco(cf. Schmidt,
Synon. I 201: ,der spaetere Gebr. (schon h. Cer.
21, dann Aesch. Suppl. 41) zeigt nur das bereits
getruebte etymol. Bewussts. bei Woertern, die
lautlich so aehnlich sind (wie χέλομαε u. χἀλέω)
u. obendrein im Sinn einige Verwandtschaft zei-
gen): h. Cer. 21 χεχλομένη (cod. χεκλημένη) πα-
τέρα, cf. Voss et Baum. h.l.; h. Cer. 27 χούρης χε-
κλομένης πατέρα. 2) cum accus. c. inf, cf. A
p.25, Hentze in Ztschr. für Gymn. W. XX 72
a) cum infin.praes. JV 69 ἐπεί τις νῶι ϑεῶν μάντεϊ
εἰδόμενος “κέλεται μάχεσϑαι, O 176 v. l. (Ζεὺς)
παυσάμενόν σε κέλεται (an κέλεταί ge?) ἔρχε-
σϑαι (pro σε χέλευσε, o? ἐκέλευσε, σ᾽ ἐκέλευε,
σε κέλευε), cf. schol. A et Grashof zur Krit. d.
hom. Textes in Bez. auf Augm. p. 12, adn. 20;
O 119 (Ἄρης) ἵππους κέλετο Δεῖμόν τε Φόβον
τε ζευγνύμεν (v. 1. χέκλετο), Ariston. ὅτι ἀντὶ
τοῦ Δείμῳ xal Φόβῳ, cf. Friedl. Ariston. p.24;
dat. videtur placere Nauckio (q. v.); v 213 τὰς
αλλοι μὲ κέλονται ἀγινέμεναι σφίσιν αὐτοῖς
ἔδμεναι, φ 265 ἡῶϑεν χέλεσϑε Μελάνϑιον αἰ-
yec ἄγειν, E 810 καί σε προφρονέως κέλομαι
Τρώεσσι μάχεσϑαι, προφρ. cum χέλομαι iun-
gendum est, paraphr. καί σε προϑύμως πολε-
μεῖν προστάσσω, II 657 φύγαδ᾽ ἔτραπε, κέ-
χλετο δ᾽ ἄλλους Τρῶας φευγέμεναι, schol. L
κέκλετο τῷ ἔργῳ, οὐ τῇ φωνῇ, ὡς 119: 100
τοὺς ἄλλους κελόμην ἘΤΟΙΟῊΣΞ σπερχομένους
νηῶν ἐπιβαινέμεν, ε 198 ξ 259 o 428 τοὺς ἄλ-
λους χελόμην ἑταίρους αὐτοῦ τε μένειν zal
ἔρυσϑαι, Γ' 484 ἀλλά σ᾽ ἐγὼ παύεσϑαι χέλο-
μαι μηδὲ πολεμίζειν ἢ δὲ μάχεσϑαι: Sic Ari-
starchus, v. 1]. παύσεσϑαι et παύσασϑαι, οἵ.
Ariston.; schol. BL τὸ δὲ παύ εσθαι ἐνεστῶτος,
οὐ παῖ ἴσασϑαι, Nic. στικτέον ἐπὶ τὸ κέλομαι"
τὰ γὰρ ξξῆς ἀπαρέμφατα ἀντὶ προστακτικῶν,
πολέμιζε καὶ μάχου" ἐὰν δὲ βραχὺ διαστέλλω-
μεν ἐπὶ τὸ χέλομαι, ὄντως az p £u ava (cod.
t0») recte Friedl. Nic. p. 28 ,de significatione
imper. ne cogitandum quidem "erat*, 4. v., Ári-
ston. ἀϑετοῦνται στίχοι πέντε (ἀ82΄- 6), T 517
οὐκ ἂν ἐγώ γέ oe μῆνιν ἀποῤῥίψαντα κελοί-
μὴν ἀμυνέμεναι, Q € 297 ovx ἂν ἐγώ γέ o! ἐπο-
τρύνουσα χελοίμην ἐέναι μάλα περ μεμαῶτα,
schol BL ἐξ ἀντικειμένου φησὶν ὅτι κωλύσω
σε, Q9 484 οὐδέ με πείσεις, 0c με χέλεαι (in
(58
libris χέλῃ, κέχλῃ) σέο δῶρα δέχεσϑαι, ε 174
5 με χέλεαι περάαν λαῖτμα ϑαλάσσης. z 997
πῶς με πέλεαι ,ibri. χέλῃ) col ἤπιον εἶναι,
o 513 ἄλλως σ᾽ ἂν ἐγώ γε χελοίμην ἔρχεσϑαι,
zt 433 v. l. ἀλλά σε παΐεσϑαι (pro za oio)
χέλομαι καὶ ἀνωγέμεν ἄλλους. b) cum. infin.
aor. O 146 Ζεὺς σφὼ aD ἐλϑέμεν ὕττι τά-
χιστα (Vind. κέλεται), 9 «2 582 δμῳὰς ἐχχαλέσας
λοῦσαι κέλετ᾽ ἀμφί v ἀλεῖψαι. ζ 188 χέλεται
dé É γαστὴρ ἐλϑεῖν, Verg. Aen. Ὁ, 340 suadet
vaesana fames, cf. ; 220; Nauck dubitat num
versus 133 s. genuini sint, cf. etiam Nitzsch h. ἘΣ
M 300 χέλεται δέ & ϑυμὸς ἐλϑεῖν, paraphr.
ἀναγχάζει. Α 74 κέλεαί με μυϑήσασϑαι, Ari-
ston. ad .Q 77 ἐξ ὀνόματος (μάντεν v. 62) μὴ
χαλέσαντος τοῦ Διὸς ἡ πρὸς τοῦτο τεταγμένη
Ἶρις ὑπακούει, ὥστε καὶ ὅταν ὁ ᾿Αχιλλεὺς
λέγῃ χοινότερον, ἀλλ᾽ ἄγε δή τινα μάντιν (À 62),
εὐλόγως οὖν πάλιν ἐρεῖ ὃ Κάλχας (v. 18) e
"Ay. κέλεαί με, A 184 χέλεαι δέ με την δ᾽ ἀπο-
δοῦναι, οἵ. Naegelsb. h. L; Ariston. ἀϑετοῦν-
ται (188 &.), ὅτι εὐτελεῖς τῇ συνϑέσει xal τῇ
διανοίᾳ za μὴ ἁρμόζοντες ᾿Αγαμέμν ort Ὁ 188
τῷ σ' αὖ νῦν χέλομαι μεϑέμεν χόλον, Σ 286
ὃς κέλεαι κατὰ ἄστυ ἀλήμεναι αὔτις ἰόντας
(Vind. χέλαρ), ὃ 81 κέχλετο δ᾽ ἄλλους ϑερά-
ποντας ἅμα σπέσϑαι Eoi αὐτῷ, schol. ἐπεὶ
ὑπερέχων τῶν ἄλλων ϑεραπόντων. 7v, προστάσ-
grt τοὺς λοιποὺς συνελθεῖν πρὸς τὸ λῦσαι
τοὺς ἵππους, y 425 sic χρυ σοχόον «Ἰαέρκεα
δεῦρο κελέσϑω ἐλϑεῖν, ὁ 812 δαί με χέλεαι
(v. i z£An) παύσασϑαι, x 296 ἡ δέ σ᾽ ὑποδεί-
σασα κελήσεται εὐνηθῆναι (v. 1. κεκλήσεται,
schol. seti. ἀντὶ τοῦ χαλέσεται), x 299 κέλε-
σϑαί μιν ὅρχον ὀμόσσαι, λ: 71 ἔνϑα σ᾽ ἄναξ
κέλομαι us 'σασϑαι ἐμεῖο, schol V ad 4 380
ἀντὶ τοῦ παρακαλεῖν, μ 168 v. ]. εἰ δέ κε λίσ-
GOL ὑμέας λῦσαί τε χέλωμαι (pro χελεύω),
schol. o£ δύο (168 5.) ὀβελίζονται ὡς ἀδικώτα-
τοι. de ρ 555 v. infra. c) cum inf. praes. et
aor. J' 88 ἄλλους κέλεται τεύχεα ἀποϑέσϑαι,
αὐτὸν δὲ καὶ Μενέλαον οἴους μάχεσθαι, ἢ Nic.
ad Γ' 90 βραχὺ διασταλτέο κοινὸν γὰρ τὸ
κέλεται ῥῆμα, Γ 484 v.]. ἀλλά σ᾽ ἐγὼ παύσα-
σϑαι (pro παύεσϑαι vel παύσεσϑαι) χέλομαι
μηδὲ πολεμίζειν ἠδὲ μάχεσϑαι, π 438 ἀλλά σε
παύσασϑαι κέλομαι καὶ ἀνωγέμεν ἄλλους (v. l.
παύεσϑαι vel παΐσεσϑαι), q 381 Τηλέμαχος
χέλεταί σε χληῖσαι.. μή τι προβλώσκειν,
ἀλλ᾽ ἀχὴν ἔμεναι, οἵ, v. 235. d) cum infin.
perf. et aor. « 974 ὅς us ϑεοὺς κέλεαι ἢ δει-
δίμεν ἢ ἀλέασϑαι. €) cum infin. fut. et praes.
I' 434 v. l ἀλλά σ᾽ ἐγὼ παύσεσϑαι (pro παΐί-
σασϑαι vel παύεσθαι χέλομαι μηδὲ πολεμί-
ζειν ἠδὲ μάχεσϑαι, zt 433 v. l. ἀλλώ σε παύΐσε-
σϑαιε (pro z«v 'σασϑαι vel παύεσϑαι) κέλομαι
καὶ ἀνωγέμεν ἄλλους. 8) cum dativo: acclamo,
hortor, potissimum de duce qui suos ut pugnent
hortatur; etiam de quovis mandato domestico et
incitamento, Z 66 Νέστωρ Ἀργείοισιν ἐχέχλετο
μακρὸν ἀύσας, paraphr. παρεκελεύετο, Z 110
0 172 0 346 P183 "Exropo Τρώεσσιν ἐχέχλετο
μακρὸν ἀΐσας, 4 285 0 424 485 Τρωσὶ τε καὶ
«Τυχίοισιν ἐχέκλετο μαχρὸν ἀύσας, 4 δ08 Τρώ-
ἐσσι δὲ κέκλετ' ἀύσας, cf. Φ 801: Y 365 Τρώεσσι
δὲ Ἕχτωρ κέκλεϑ᾽ . μοκλήσας, O 353 χεχλό-
μενος Τρώεσσι χατὰ στίχας, cf. 4 91; M 408
Il 491 zxéxisro d ἑλιξάμενος (ἀαϑαπτόμενος)
Zvziowiv, cf. M 467; II 595 ὄφρ᾽ ἑτάροισι
χεχλόμενος ᾿Δυχίοισιν ἐποτρύνω πολεμίζειν,
Ν 489 O0 501 Αἐνείας (Αἴας) ἐκέχλετο οἷς ἑτάροι-
χέλομαι
σιν (Lips. O 501 μαχρὸ» ἀύσας pro οἷς Étj,
schol B ad Ν 489 χαίτοι νέος ὧν μόνος αὖ-
τὸν οὐχ ὑπομένει, II 268 Πάτροκλος ἕἑτάροι-
σιν ἐχέχλετο μακρὺν ἀὐσας (Townl. xézàer
cf. schol. BL; 4 91 Δαναοὶ óz&avro φάλαγγας
χεχλόμενοι ἑτάροισι χατὰ στίχας, cf. schol;
Θ 346 O0 368 ἀλλήλοισί τε χεχλόμενοι E
πᾶσι ϑεοῖσι χεῖρας dvioyovtec, Nic. μετὰ τὸ
χεχλ. στιχτέον" ἑτέραν γὰρ πεποίηκε περίοδον
τὴν ξξῆς, cf. etiam KA 419; M 974 πρόσοω
ἵεσϑε καὶ ἀλλήλοισι χέλεσϑε, 41312 εἰ μὴ Tv-
δείδῃ Διομήδεῖ κέχλετ' Ὀδυσσεύς, Φ 801 Xi
μόεντι δὲ κέχλετ᾽ ἀύσας, h. VII 16 oic ἕτ'
θοισιν ἐχέχλετο φώνησέν τε (cod. D ἑτάροισι
κέκλετο), Ζ 287 ἀμφιπόλοισι χκέκχλετο, paraphr
ἐν. Ἑτέλλετο, ζ 7l δμώεσσιν ἐχέχλετο, v
δμῳῇσιν ἐχέχλετο Εὐρύκλεια, cf. Dnentz. ἊΣ
E 418 οἷς ἑτάροισιν ἐχέχλετο ὑφορβός, Θ 18
L2 442 ἵπποισιν ἐχέκλετο φώνησέν τε,
88 ἵπποισιν ἐχέχλετο equos hortabatur 3 à
mando, T 399 :P 402 (σμερδαλέον) ἵππε
ἐχέχλ tto πατρὸς toto, Ψ 371 χέχλοντο δὲ «
σιν ἕκαστος ἵπποις (Ο χέκλετο), parophe t
εχελεύοντο. 4) cum dat. c. infin,, cf. Alb
p.26. a) cum inf. praes. M 467 χέχλετο Τρω
σιν ἑλιξάμενος ze ὅμιλον τεῖχος ὑπερβαίνει
ubi χαϑ᾽ ὄμιλον ad χέχλ. pertinet; K 419 ες
λασσέμεν αι κέλονται, ἀλλήλοις, schol. BL "αὶ
τὸ μὴ μόνον ἐδίᾳ ἕχαστον ἀγρυπνεῖν,
χαὶ ἀλλήλοις παρακελεύεσϑαι, ἵνα ὁ τῷ V
νιχώμενος ὑπὸ τοῦ πλησίον ἐγείρηται.᾿ μι
infin. aor. X 343 ἑτάροισιν ἐχέκλετο Ay
στῆσαι τρίποδα, X 449 χέχλετο ἀμφιπό ρ
στῆσαι τρίποδα, ἡ 935 κέκλετο Aere ΒΝ
πόλοισι ϑέμεναι χαὶ ἐμβαλέειν, στορέσαι.
xh v ἐνθέμεναι, cf. schol. PQ et à 296; v. y
ἐγάροισι pro ἀμφιπόλοισι, cf. schol.
418 υἱοῖσιν ἐκέχλετο δεῖπνον ἐφοπλίσσαι.
acc. et dat, c. infin. o 555 μεταλλῆσαί τί ἕ
μὸς ἀμφὶ πόσει χέλεται, zal LLLA
παϑυίῃ, cod. M. pr. m. χήδε" ἅπερ πεπαϑο
2. m. χε παϑοίη, schol. M πεπαϑοίῃ: yg
ποϑυίῃ, schol. Q πεπαϑοίης, Classen Bec
,in dem Gefuehl des Dichters klinst bei d
νυ uóc ἕ κέλεται, die ihr Infin. Object in
λῆσαί τε vorausgenommen haben, eine
Wirkung nach, wie bei den Av: ἐν
φρεσὶ δαίμων od. ἐπὶ φρεσὶ ϑῆχε..
das Part, das ohnehin mehr geneigt ist, sich d
allg. Richtung des Gedankens als dem g
Gesetze zu accommodiren, den yon jenem
geforderten Dat. angenommen", cf. pag
Ameis app. h.l, Schneidewin ad Soph. Ὁ
353, Eust. 1831, '6l ss.; Doederl. Gl. 2122 p
locum corruptum esse. 6) absolute.
ἄλοχον oU φησιν δώσειν" ἢ μὴν Too
λονται hortantur, schol. βούλεται λέγειν, Te
γε μὴν ἕλωνται, P 894 δόρυ πόρωμεν, i
γε σῷ ϑυμῷ eA χέλομαι γὰρ
hortor, suadeo, cf. Σ 254; o 400 δός"
φϑονέω" χέλομαι γὰρ dy) γε, ε 98 τὸν
ἐνισπήσω" κέλεαι γάρ, A A60 IV 8385 χεχλῦ
vot T ὅμιλον, paraphr. παρακελευόμενο,
175 αἶψα δ᾽ ieiveto κηρός, ἐπεὶ χέλετο
γάλη ὃς ἠελίου v' αὐγή coegit, Eust. 1707, ὃ
τῶν ἐμῶν δηλαδὴ στιβαρῶν χειρῶν, ᾿:
τὸ πιέζειν, Duentz. expunxit v. 176.
praepos. ἐπί. II 382 ἐπὶ δ᾽ Ἕκτορι
Svuoc (Vrat. κξλλ ετο) incitabat animus, parar
προεϑυμεῖτο ἡ wvyr, schol V παρε τὺ
χατὰ τοῦ Ἕχτορος δρμᾶν. 8) cum infin,
κεμάᾶς —
Albr. l.l. a) praesentis. 4 386 ἐγὼ πρῶτος χε-
λόμην ϑεὸν ἱλάσχεσθαι, m 990 (γαστὴρ) μάλ᾽
αἰεὶ ἐσϑέμεναι κέλεται καὶ πινέμεν, cf v. 917:
Ξ 96 ὃς χέλεαι νῆας God ἑλχέμεν, cf. v. 90;
Σ 954 χέλομαι γὰρ ἐγώ γε ἄστυδε γῦν ἐέναι,
ET μίμνειν, cf. 3894 0 400; c 12 δή μοι ἐπιλ-
λίζουσιν, ξλχέμεναι δὲ κέλονται. b) cum inf
| aor. 1 171 φέρτε χερσὶν ὕδωρ, εὐφημῆσαί τε
χέλεσϑε hortamini ut faveant linguis, paraphr.
χελεύσατε, M 935 ὃς χέλεαι Ζηνὸς λαϑέσϑαι
| βουλέων͵ y 817 ἐς Μενέλαον ἐγὼ χέλομαι χαὶ
| ἄνωγα ἐλϑεῖν, schol. σημείωσαι ὅτι τὸ χέλο.
μαι καὶ τὸ ἄνωγα λαμβάνονται ἐπὶ τοῦ παραι-
vw χαὶ συμβουλεύειν, ἡ 335 v. 1. χέκλετο
Ἀρήτη ἐν μεγάροισι (pro ἀμφιπόλοισι, cf. schol.
| HP) ϑέμεναι καὶ ἐμβαλέειν, στορέσαι UEXWA.
τ᾽ ἐνθέμεναι, o 16 ἤδη πατήρ τε χασίγνητοί
τὲ χέλονται γήμασϑαι, cf. β 114. €) cum infin.
[aor et praes. Ὁ 508 ov μὼν ἐς χορὸν χέλετ᾽
ἐλϑέμεν, ἀλλὰ μάχεσϑαι. d)ellipsi omissus est
infin. 8114 ἄνωχϑιε δέ μιν γαμέεσϑαι τῷ ὕτεῴ
τε πατὴρ χέλεται καὶ ἁνδάνει αὐτῇ sc. γαμέε-
σϑαι, cf o 16 et Krueger Spr. II 55, 4, 4. —
Lob. Paralipp. 557 in ἢ, XIX 33 maluit Scribere
χέλε γὰρ πόϑος ὑγρὸς ἐπελϑὼν νύμφῃ μιγῆ-
»&t pro codd. ϑάλε, cf. Baum. ἢ. ]. i
μαι, ἐπιχκέλομαι, sec.
qovc μεταβάλλουσαι καλοῦνται χεμάδες, cf.
- M. 503, 5 ss.,
24
χενε-αυχής (χενεύς et αὐχέω,
1 Kuhn Ztschr. VII 919 et Stolz
Nomina in d. Hom. Ged., Klagenfurt 1874 p. 40).
fama, inania iactans. 6 930 πῇ ἔβαν εὐχωλαί,
Sy ὁπότ᾽ ἐν ήμνῳ, χενεαυχέες ἠγοράασϑε
schol, Α εὐχετάασϑε, Eust. 1198, 13. χενεαῦ-
itéac), paraphr. χενὰ χαὶ μάταια καυχώμενοι,
ἼΕ8. μάταια χαυχώμενοι χαὶ κενῶς αὐχοῦν-
τες, f. Eust. 710, 11 58. — Friedlaender 2 hom.
Moerterverz. 725.
κενεός (ut χεενός pro attic, χενός, aeol. zéy-
"Ἂς à stirpe xevjo, skr. cünja pro cvanja, rad.
Jan tumescere; sunt qui ex xxsvso-c ortum
[Se demonstrent, v. s. xeivóc; de 7 quod in &
pont v, Christ Lautl. 97 155, L. Meyer vel. Gr.
| 401 460, cf. Brugman in Curt. Stud. IV 150;
[8 accentu v. Herod. ad Σ 538. Leguntur acc.
86. χενεόν, acc. pl. fem. χενεάς. va cuus,inanis.
ΤΣ M. 503, 21 σημαίνει τὸν μάταιον χαὶ κοῦφον,
"S Gato aero, μάταιον, cf. Suid., Anecd. Bachm.
cf. L. Meyer
die zusges.
Κένταυρος (59
275. 1) x 49 οἴχαδε νισσόμεϑᾶ | κενεὰς σὺν
χεῖρας ἔχοντες: « verbi νισσόμεϑα productum
esse, quod xt». a duabus consonis (x) incepis-
set, L. Meyer in Kuhn Ztschr. VII 219, vgl. Gr.
I 79 dixit, sed ea& explicatione non opus esse
demonstraverunt O. Meyer quaest. hom. p. 123,
Hartel hom. Stud. I 63, Christ Lautlehre ΡΝ
adn, Thiersch Gr. 147, 9, cf. etiam Spitzn. de
versu her. p. 26, La Roche h. U. p. 65; cautis-
sime iudicat Knoes de digamm. Hom., Ups. 1878,
p. 287. — χ 949 Μέντωρ ἔβη κενέ᾽ εὔγματὰ
εἰπών ex coni G. Hermanni Orph. p. 727 pro
κενά, quod nullo alio loco apud Hom. legere-
iur; eum secuti sunt Bekk.* Ameis, Nauck, L.
Meyer in Kuhn Ztschr.VII 219, placuit Duentzero.
2) Cum verbo νέεσθαι, ἐέναι iunctum significat
incassum, infecta re. B 998 αἰσχρόν τοι
δηρόν τε μένειν χενεόν τε νέεσθαι i. e. sine
praeda, paraphr. χερὸν (ἀπραχτον) ἐπανελϑεῖν,
Schol. BL. ἀνεαρὸν ὑποστρέφειν ἄπρακχτον. τὸ
δὲ χενεὸν ἤτοι διὰ χενῆς πολεμήσαντα ἢ χε-
νὸν λαφύρων. δέλεαρ δὲ τοῦ μένειν ὑποβάλ-
λει αὐτοῖς λαρύρων ἐλπίδα, οἴ, Eust. 223, 89 ε5.:
cf. etiam 4 181 et Naeg. adn.? p. 288. o 214
οὐδέ ἕ φημι ἂψ ἰέναι χενεόν, nam te coget
secum "venire (v. 1, οὐδέ σέ φημι, Eust, 1779,
10 ἤγουν μὴ ἔχοντα δῶρα). κενεών, χενε-
αυχής.
κενεών, ὃ (a χενεός, cf. Curt. ΕἸ. 140, L.
Meyer vgl. Gr. II 470, eund. in Kuhn Ztschr.
VII 219, cf. etiam Knoes de dig. p. 287) pro-
prie: spatium vacuum, ap. Hom.: pars inferior
corporis quae est inter ossa coxarum et costas
(ilia), sic dicta quod caret ossibus. E. M. 503,
98 ὁ xarà τὸν λαγόνα τόπος, ἡ λαπάρα: παρὰ
τὸ χενὸς εἶναι ὀστέων, οἵ. Suid., Zon, 1188 1184,
Phot.,Or.79,17, Hes., Anecd. Bachm. 275, Eust.294,
9. 423,38. 547,42; in schol. ABDL ad E984 et apud
Eust. 695, 17 additum est ὁ ὑπὸ τὰς πλευρὰς τό-
πος, E. G. 314, 88 τὸ χοῦφον. Legitur tantum
acc. sing. χενεῶνα, omnibus locis post arsin 2.
pedis (quater in Il, semel in Od). E'?84 βέβληαι
κενεῶνα διαμπερές, paraphr. τὸν ὑπὸ τῆς πλευ-
ρᾶς (λαγόνος) τόπον, E 857 ἐπέρεισε δὲ ᾿ϑήνη
νείατον ἐς χενεῶνα, ὅϑι ζωννύσχετο μίτρην,
schol. B χατὰ τὸ ἔσχατον τῆς λαγόνος ἤτοι τὸ
ἐνδότατον, Did. χατὰ τὰ χοῖλα μέρη ἐζωννύοντο
τὴν μίτραν, Δ 381 ὡς ὄφελόν τοι νείατον ἐς
*. βαλὼν ἐχ ϑυμὸν ἑλέσθαι, II 891 οὗτα δουρὶ
νείατον ἐς x., paraphr. εἰς τὸ ἔσχατον τῆς
λαγόνος, y 995 οὗτα δουρὲ μέσον χενεῶνα.
κενός (skr. cünja pro cvanja, rad. kvan tu-
mescere; sunt qui a duabus consonis incepisse
putent, v. s. χεινός, correptum est pro χερνεύς,
cf. Curt. Et. 556, Fritsch in Curt. Stud. VI 108)
inanis. E. M. 503, 21 σημαίνει τὸν μάταιον
x«l χοῦφον, Hes. ἄπρακτον, μάταιον, cf. Suid.,
Zon. 1185. — χ 249 Mévro ἔβη κενὰ εὔγματαὰ
εἰπών, Eust. 1995, 57 ἤγουν χενεναυχής, χενὰ
χαυχησάμενος ὡς εἰς βοήϑειαν, cf. schol. H;
tolli hiatum dixit ,illicitum apud Hom.* Sayels-
berg de dig. p. 37, quod vocis εὐγμα radix olim
a dig. exorsa esset, sed de hiatu in caes. buc.
v. Spitzn. de versu Gr. her. 145, Hoffmann quaest.
hom. I p. 90. Cum. adi. zsvóc nullo loco apud
Hom. legeretur, Herm. Orph. p. 727 coniecit zsv£
εὐγματα, quem sunt secuti Bekk.? Am., Nauck,
L. Meyer in Kuhn Ztschr. VII 919; placuit
Duentzero; cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 745, adn. 343.
KérrcvQog (vox dubiae originis: sunt qui
160
originem ducant a χεντέω et ταῦρος, ita ut sit
ταυρελάτης taurocenta, Eust. 102, 9 x. ἐκληϑη-
σαν διότι ταύρους ἀγριανϑέντας καὶ πολλὰ
περὲ Θετταλίαν βλάπτοντας κατεκέντησαν, cf.
Eust. 527, 43, schol. Pind. p. 319 ed. Boeckh,
Serv. Verg. Georg. 3, 115, Benfey WL. I 199,
O. Mueller Archaeol. S 389, 1, Boettiger Vasen-
gem. 3, 95, Doed. Gl. 188, sed cf. Welcker kl.
Schr. III 17s.; E.M. 508, 51 ἀπὸ τοῦ τὸν πα-
τέρα Κενταύρου χεντεῖν τὴν αὐὖραν, cf. E. G.
314, 50 51 54, Eust. 102, 20, Schwenck Myth. I
419, Gerhard Myth. 1544; haud displicuit Pott
in Kuhn Ztschr. VIL 88; sed cf. Welcker III 11
18; Meiringio de verbis copul. ap. Hom., 1831
p.12 veri similius videtur esse posteriorem par-
tem terminationem quandam antiquam αὐρος,
ortam per dig. ex vulgari «poc --- κέντορες ἵππων,
quem Grashof Fuhrw., Duesseld. 1846 p. 6 adn. 4
ita sequitur ut à χεντάω ducat non usus auxilio
dig., sim. Buttmann Mythol. II 221 adn., Welcker
p.3 19, cf. Duentz. ad φ 295; Christ Lautl. 278
ortum esse ex /(evr-«orz0c, alteram vero par-
tem respondere skr. arvan, nostr. ,,Renner* dixit;
Kuhn in Ztschr. I 513—542 componit cum skr.
ghandarva, quem secuti sunt L. Meyer vgl. Gr.
I 272, Lottner in Kuhn Ztschr. VII 198, cf.
Ebel.ap. Kuhn V 392; sed v. Fick Spracheinh.
158 ,diese Vergleichung ist abzuweisen, weil den
Lautregeln widersprechend*, cf. Pott ap. Kuhn
VII 88; Preller Gr. Myth.* II 16 adn. 1 ,eher
duerfte der Name ein bildlicher u. malerischer
sein, Κένταυρος wie "Avavoog d. i. χείμαῤῥος,
Πληξαύρη u. dgl*; Roediger ap. Kuhn XVIII
71 fortasse ad χαΐνω — χτείνω referendum esse
censet; alii aliter conati sunt originem ducere,
cf, Welcker ΠΠ 18 19. — Legitur acc. sing. κέν-
t«voor bis, plur. τῶν, o:0:, ovc. Gens Thes-
saliae (cf. B. 744, O. Mueller Orchom. 197, Bur-
Sian Geogr. v. Griechenl. I 45, Pott ap. Kuhn
VII 898), quae habitabat inter Pelion et Oetam
(cf. schol. BL ad A 268, Eust. 102, 14). Primus
Centaurus dicitur fuisse filius Ixionis et Nephe-
les, cf. schol. AD ad .A 268 Ἰξέων ὁ Φλεγύου
παῖς... Ἥρας ἠράσϑη. Ζεὺς δὲ βουλόμενος
αὐτὸν δοκιμάσαι εἰ τῷ ὄντι τολμᾷ ποιῆσαι
τοῦτο, νεφέλην ἀπειχάσας Ἥρᾳ παρέκλινεν
αὐτῷ. ὃ δὲ μιγεὶς τῇ νεφέλῃ ocavel τῇ Ἥρᾳ
ἔσχε παῖδα Κένταυρον, ἀφ’ οὗ τὸ τῶν Κεν-
ταύρων γένος, cf. Pind. Pyth. 2, 36ss., Diod.
4, 69, schol. BL ad 4 266, schol. V ad q 303,
E. M. 5083, 50 ss., E. G.314, 4358s. 51ss., Eust.
102, l6ss. Fuit gens fera et rudis: Strab. VIII
p. 499 ἀγριόν τι φῦλον, quam ob causam χεν-
ταυρικῶς idem est atque ἀγροίκως, ἀκόσμως,
ὑβριστικῶς, καὶ οἱ K. υβρισταί, sec. Suid., sim.
Phot., cf. etiam Preller Gr. Myth. II 17 adn. 4;
dicuntur 4 967 χκάρτιστοι, 268 φῆρες ὀρεσχῷοι,
B 143 φῆρες λαχνήεντες, cf. ἢ. Merc. 224; Eust.
1910, 8 ϑηριωόδεις ot K., schol. BL ad A 266
ἀσελγεῖς λίαν γεγόνασιν. vino erat dedita (φ 295).
Nominatim apud Hom. afferuntur duo Centauri:
a) Chiron qui mirum in modum a ceteris Cen-
tauris differt. 21 832 μηροῦ ἔχταμ᾽ Ou tóv, ἀπ᾽
αὐτοῦ δ᾽ αἷμα νίζ᾽ ὕδατι, ἐπὶ δ᾽ ἤπια φάρ-
uex«a πάσσε ἐσϑλά, τά σε προτί φασιν ᾿Αχιλ-
λῆος δεδιδάχϑαι, ὃν Χείρων ἐδίδαξε, δικαιό-
τατος Κενταύρων, cf. 4 219; Ariston. (ut vi-
detur, cf. Friedl. 204) τὸ ὑπερϑετικχὸν χεῖται
ἀντὶ ἀπολύτου: ἔστι δὲ ὁ μόνος £v Κενταύ-
ροις δίκαιος, schol. AD ad 4 219 εὑρέτης ἰα-
τρικῆς x«l λυρικῆς, υἱὸς Κρόνου zeli Φιλύρας,
Κένταυρος
ἢ ὡς ἔνιοι Ποσειδῶνος, cf. schol. BL ad 4966:
fuisse dicitur dux Centaurorum: ep. 14, 17 δεῦρο
καὶ Χείρων ἀγέτω πολέας χενταύρους, οἵ $
Ἡρακλῆος χεῖρας φύγον, οἵ τ᾽ ἀπόλοντο, v]
intra; de Chirone cf. Welcker kl. Schr. III 3 ss.
Jacobi Myth. p. 532, Preller Gr. Myth. II, 16
b) Eurytion qui, cum Pirithous, rex Lapitharum
uxorem duceret, cum ceteris Centauris ad nuptias
vocatus facinus pessimum fecit: q 295 οἶνος x«
χένταυρον, &yaxÀvtóv Evovtiova, Gao d»
μεγάρῳ Πειριϑόοιο ἐς “απίϑας ἐλϑόνϑ᾽. ὃ ὁ
ἐπεὶ φρένας ἄασεν οἴνῳ, μαινόμενος κάκ᾽ ἔρεξε
δόμον κάτα Πειριϑόοιο, schol. Q ad q298 ἤϑελ
γὰρ συμμιγῆναι τῇ γυναικὶ τοῦ Πειρίϑου. Ind
ortum est belum, quo Lapithae Centaurorum
gentem deleverunt (v. schol. AD ad .4 263, scho:
V ad φ 295, Eust. 1909, 48 ss., Diod. 4, 70; Ja
cobi 533, Friedreich Realien 566, Preller II 18 s.
cf. Eust. 103, 19): φ 308 ἐξ οὗ χενταύροισι za
ἀνδράσι νεῖχος ἐτύχϑη, recte Eust. 1910, 8 ὅ'
ϑηριώδεις οἱ K. οὖς x«l φῆρας ὀρ. ἔφη
ποιητής, δηλοῦται χἀνταῦϑα. sim. iudicavit Vos
mythol. Briefe II 2. ed. Br. 71 p. 808 5., ἃ
Cent. nominat ,haarige Bergungeheuer', Plew J|
J. f£. Ph. XIX 1873 p. 193 ss, qui impugnayi
Roscherum J. J. f. Ph. 1872 p. 421; respond
Roscher J.J. 1873 p. 708—6; Welcker kl. Sehr
lIl9s.: ,,keinen Unbefangenen wird Voss uebey
reden, dass der V. an die menschl. K. de
lasse. Verschiedenheit beider Ged. hinsichtl.
zelner Sagen darf nicht geleugnet werden
der Kampf der K. in d. ll. mt den Lap.
fernt sich nieht vom Natuerlichen*, sed οἵ, Ple
1. l. (Duentz. v. 303 s. uncinis inclusit). Pirithou
eos qui supererant Centauros dimisit: B 744 J
ex Πηλίου «0s xal Αἰϑίχεσσι πέλασσεν, cf. St
VIII 434 et Preller p. 19; Diod. 4, 70 vero |
τοὺς ὑπολειφϑέντας φυγεῖν εἰς Φενεὸν Ὁ
᾿Αρκαδίας, τινὰς δὲ εἰς Μαλέαν ἐχπεσόντ
ἐνταῦϑα κατοιχῆσαι, cf. schol. AD ad A
Ne unum quidem in Il. et Od. est ves
poetam biformes Centauros cogitasse;
rioribus demum temporibus finguntur fai
homine et equo mixti (Pind. Pyth. 2, 85
Galen. de us. part. 3, 1): Eust. 102, 1585. 1
μίσϑησαν σύνϑετοι ἐξ ἵππων καὶ ἀνδρῶν, διὸ
ἀρματηλατεῖν ἀφέντες χελητίζειν ἐπετῆδε
σαντο ἤγουν ἀζεύχτοις ἵπποις ἐποχεῖσϑαι:
ἁρπάζοντες, εἶτα φεύγοντες xal χατὰ νώτ
βλεπόμενοι ἐφάνταζον τοὺς πολλοὺς ὡς
ἡμισείας εἰσὶν ἄνϑρωποι ἐγκεχεντρισμένοι i
ποις, καὶ ἡ φαντασία τὸν μῦϑον ἀστείως ὁ
ἕπλασε. In Il. et Od. ne uno quidem loco ex
catur Centaurorum gentem equestrem fuis
cf. Grashof, Fuhrwerk p. 4 adn. 2; Buttm
Mythol. II 221 adn.: ,,die Doppelgestalt der
ist erst allmaehlich in die Fabel gekommen",
Voss myth. Br. II 311, O. Mueller Orchom. 1.
Friedreich Real. 57, Plew p. 194 s., aliter iu
cant Roscher 1. 1. et Preller II 16: ,auch ΟἹ
ist Kentaur, also halb Ross ἃ. halb Mem
(διφυής), wie alle uebrigen' (?). — In epigr.
mel mentio fit Centaurorum: 14,17 Χείρων &y£
πολέας χενταύρους, οἵ 9 Ἡρακλῆος χεῖρας v
yov, οἵ v? ἀπόλοντο. de eorum certamini
cum Hercule v. Apoll. 2, 5, 4, Diod. 4, 12, Jac
533, Voss myth. Br. II 310, Preller II 194; sci
BL ad A 266 ἐκ Φλόης αὐτοὺς Ἡρακλῆς ἐδιωὰ
εἶτα ἧκον εἰς τὸ Πήλιον. icti esse vider
non humana figura: h. Merc. 224 (qui locus
caret suspicione) βήματα οὔτ᾽ ἀνδρὸς v
n
γίνεται οὔτε γυναιχός, οὔτε λύχων οὔτ᾽ ἄρχτων
οὔτε λεόντων" οὔτε τι χένταυρον λασιαύχενα
(Schneidew. coni, Barnes. χενταύρου λασιαύχε-
oc pro codd. ze» ταύρου, quod Matth. servavit,
qui generaliter dictum accipit: non puto esse
daec taurina vestigia i. e. hanc pedum taurino-
rum formam) ἔλπομαι εἶναι (in marg. cod. L
ceterorum ἔστεν ὅμοτα), cf. Voss myth. Br.
[ES Plew p. 195 adn. — Preller 1I 15 ss.
et Centauros fuisse daemones silvarum mon-
ue, Steinthal ,,die Daemonen des quellen-
uthenden Waldgebirges*,cf. Klausen Aeneas
die Penaten I 496 s., Pott in Kuhn Zischr.
| 94; Roscher J. J. 1872, 491 55. ,die Perso-
tionen wilder, von hohen Waldgeb. nieder-
emender Daeche, welche Baeume u. Fels-
truemmer mit sich fortreissen u. die Fluren ver-
wuesten*, cui adversatus est Plew J. J. 1873
p.193 ss.; respondit Roscher p. 703—6; Welcker
il Schr. III 18 ,der symbol. Sinn ueberhaupt
seheint hier offenbar das Spaetere'*.
—xErt£o (a rad. kant, knat ferire, tundere,
ungere, skr. knath, cnath, an. hnjodh-a: Fick
Woerterb. 31, Spracheinh. '118; L. Meyer vgl.
sed cf. Pott in Kuhn Ztschr. VII 88: etiam"
bel Lex. I 337 a duabus consonis incepisse
at, c£. Benfey WL. I 199; Doed. Gl. 187 ad
tivum κένω refert, cf. etiam Lob. Rhem. 98;
erbis in so terminantibus hom. v. L. Meyer
Gr. IL 31). Legitur tantum infin. (pro 1m-
) aor. χένσαι (cf. E. M. 506, 55, E. G. 317,32)
χέντσαι, cf. Fick Woerterb. 315 Spracheinh.
; de »c quas consonantes coniunctas raro in-
reliquerunt Graeci v. Brugman in Curt.
l IV 76. pungo, stimulo. Ψ 387 τὸν
v ἵππον κένσαι ὁμοκλήσας, schol. B et
hr. interpr. χεντρίσαι, Hes. χεντρίσαι, χτί-
χελεῦσαι, Eust. 697, l7 χεντῆσαι, "Suid.
ἥξαι. — Friedl. 9 hom. Woerterverz. 732
χέντωρ, χέντρον, χένταυρος, κεντρηνε-
ἧς, νευτός, κοντός.
χεντρ-ηνεν-ής (ἃ κέντρον et rad. ἐνεχ: schol.
ab B 752, Eust. 604, 18; Am., Duentz. — φέ-
yy τὸ χέντρον, Curt. Et. 288, Berch Compos.
'om. 18, Heerdegen de nom.compos.1868 p. 36,
nborn de adi. compos. hom. 51, cf. 22 32,
die zus.ges. Nomina 1874 p. 21 33 38: sensu
χέντρῳ φερόμενος; Meiring de verbis co-
pud Hom. II 1835 p. 21 de equo qui stimulo
xcitatus) currit (φέρομαι — curro); Doederl.
,ed. ad E 752: stimulo tactos, pro χεντρανη-
ας, εἰς otc τὸ κέντρον ἀνήκει, cf. eiusd.
. 2093) stimulo agitatus, stimulatus.
btum acc. plur. -χέας et tantum in Il. — E. 492
396 δι᾽ αὐτάων (πυλάων) χεντρηνεχέᾶς ἔχον
που gren. τοῖς κέντροις (ἤγουν ταῖς
Ὁ ξεν) ἐλαυνομένους et κεντριξζομένους, E.
41 τοῖς κέντροις (6 ἐστι ταῖς μάστιξιν)
ς΄ παρὰ τὸ συνεχῶς καὶ διηνεκῶς κεν-
αι, cf. Ap. Soph. 97, 34, Or. 80, 9, Zon.
30; schol. B ad E 752 τοὺς οὕτω «φέροντας
s Md χαὶ τοὺς ἐπιβάτας ὡς ὑπὸ κέντρου
ou£vovc, Suid. ὃ χέντρῳ πλησσόμενος,
st. 719, 40 διὰ κέντρων ταχύνοντες τὸν δρό-
», 811, 89 εὐπειϑὴς κέντροις, cf. Hes., Eust.
b 245 (de α in εας producto, quod ἔχω a li-
i)ranti incohavit, v. Hartel hom. Stud. I
). Meyer quaest. hom. 40, La Roche h. U.
de dig. hom. 31; 'cf. etiam. Hoffm.
hom. I 103, Herm. Orph. 707, Spitzn. de
χεντέω — κεραΐζω
161
versu her. 36) — Friedl. 2 hom. Woerterverz.
721 778, Guenther Viehzucht bei Hom. 33 35,
cf. Schuster über die krit. Benutzung hom. Adi.,
Clausthal 1859 p. 18.
ZzÉvV-tQO-v (χεντέω, pro χεντττρον sec. Fick
Woerterb. 31, Spracheinh. 118, pro χεντη-τρο-ν
idem dicit in Kuhnii Ztschr. XXII 99, cf. Ben-
fey WL. I 199, Doed. Gl. 188, L. Meyer vgl.
Gr. I 408, eundem ap, Kuhn VI 421, Curt. Stud.
V 190 VII 379; de subst. in τρον exeuntibus
y. E. M. 568, 48, Woerner subst. hom. 43, L.
Meyer vgl. Gr. II" 354; veteres grammatici deri-
vant a zévro E. G. 314, 58 aut χεντέω E. M.
325, 35, E. G. 269, 34, Eust. 1308, 57) stimu-
lus (Bagelli). Non "legitur nisi in Il, tantum gen.
χκέντροιο et dat. κέντρῳ. Ψ 387 ἵπποι ἐβλάφϑη-
σαν ἄνευ χέντροιο ϑέοντες, cf. v. 384 ἐκ χει-
ρῶν ἔβαλεν μάστιγα φαεινήν etv. 390, paraphr.
χωρὶς μάστιγος. *P 480 πολὺ μᾶλλον ἔλαυνε
χέντρῳ ἐπισπέρχων, paraphr. τῇ μάστιγε ἐπι-
σπεύδων, Eust. 1308, 57 χέντρον ᾧ σπέρχον-
ται axo, ἡ μάστιξ... ἱμάσϑλη. δοκεῖ δὲ
κέντρον εἶναι ἄλλως χαὶ τὸ ἁπλῶς χεντοῦν,
ὡς τὸ βού χέντρον καὶ τὸ περὶ πτέρναν σιδή-
I 408 rad. skan, ksan fodere, laedere esset 910v, ᾧ νύσσονται ἵπποι, Eust. 1309, 2 κυρίως
z. τὸ στίζον ἐστί" διὸ χαὶ ταὐτὸν παρ᾽ Ὁμήρῳ
κέντρον καὶ μάστιξ, c. 1564, 63; Hes. δόρυ,
μάστιξ, Suid. τὰ τῶν ἵππων πλῆκχτρα. — Friedl.
2 hom. Woerterverz. 732 778, Guenther Vieh-
zucht bei Hom. 35. — χεντρηνεχής.
πέν-τωρ (χεντέω, pro χεντ- τωρ sec. Fick
Woerterb. 31, Spracheinh. 118, pro χεντη-τωρ
idem dicit in Kuhnii Ztschr. XXII 99, cf. Ben-
fey WL. I 199, Doederl. Gl. 188, L. Meyer vgl.
Gr. I 408; veteres grammatici derivant ἃ χέντω
E. M. 506, 54, E. ἃ. 317, 30, a χεντέω Eust.
1308, 57; posse referri ad primitivum κένω dicit
Lob. Rhem. 98; de subst. in τωρ terminantibus
v. Woerner subst. hom. 47, L. Meyer vgl. Gr.
IL 340) stimulator (equorum) — πλήξιππος.
Non legitur nisi in Il., tantum nom. pl. zÉvtOQEC,
in quinto pede versus. 4 391 Καόμεῖοι, κέν-
τορες ἵππων, paraphr. οἱ χεντοῦντες τοὺς ἵπ-
πους, schol. V ἔνϑεν χαὶ εὐάρματον (pro εὐάρ-
μοστονὶ τὴν Θήβην φησὶν ὁ Πίνδαρος. ,E 102
ὄρνυσϑε Τρῶες μεγάϑυμοι, κέντορες ἵππων,
paraphr. ἑ ἱππικοί. Rust. 487, 38 z. ἵππων οὐ μό-
vov oi εὖ πωλοδαμνοῦντες͵ ᾿ἀλλὰ zu οἱ τεχνι-
χῶς ἡνιοχοῦντες, ὁποῖον ἐν Ὀδ. τὸ νόῳ δ᾽
ἐπέβαλλεν ἱμάσϑλην, addit 1308, 57 ἤγουν μά-
στιγα, Eust. 527, 42 z. ἵππων ταὐτόν ἐστι τῷ
ἐλατῆρες ἢ ἱππόδαμοι, Hes. χεντρισταὶ ἐν τῷ
ἐλαύνειν, ἐλατῆρες, ἡνίοχος, cf. Suid. — Friedl.
2 hom. Woerterverz. 718, Guenther Viehzucht
bei Hom. 56.
χέπαρνον legitur « 391 in cod. Q pro σχέ-
πάρνον, q. v.
“εραίΐίξω (a rad. skar abscindere, laedere,
graece z£o, confertur cum χείρω: Curt, Et? 141,
Corssen Ausspr., Voc. d. lat. Spr? I 408 s. 521,
L. Meyer vgl. Gr. 1 349, cf. Benfey WL. I 201
II 175; recte Duentz. in Kuhnii Ztschr. XII 21
ad subst. quoddam κέρας refert, sed dubitat num
sit idem atque illud quod significat cornu, ita
ut proprie de tauro dicatur qui incursat infestis
cornibus et contundit; eadem interpretatione
utuntur veterum grammaticorum. plurimi: Eust.
1608, 35 χυρίως eni φϑορᾶς τῆς ez τῶν ζώων
χερασφόρων λέγεται, Ap. Soph. 98, 6 κατὰ με-
ταφορὰν τὴν ἀπὸ τῶν τοῖς χέρασι ζώων ἀμυ-
γομένων τοὺς ἐπιόντας, cf. E. M. 804, 6 et 39,
162
E. G. 315, 26 44, schol. V j
ad X 63, Eust. 1084, 63. 1257, 5. 582, 19 ubi
addit ἢ ἀπὸ τοῦ κείρειν, cf. 364, 24; aliter in-
terpr. E. M. 504, 6 ἢ παρὰ τὴν κῆρα τὸν 9«-
varov, cf. E. G. 315, 47. 316, 115 Doederl. Gl.
596 et ed. ad Φ 198 putat ex χειράζειν meta-
ihesi vocalis ὁ ortum esse; Woerner subst. hom.
index 37 haud scit an factum sit ex χερακίζω;
de verbis in «£o terminantibus v. L. Meyer vgl.
Gr. II 53) Act. praes. inf. χεραϊζέμεν Π 830
9 516, part. -ζων Π 752 Φ 129, impf. χεράϊζε
B 861, 3 du. χεραΐζετον E 597. Pass. praes.
part. χεραϊζομένην “ὁ 245, -μένους X 63. Legi-
tur semel in Od., septies in IL, nusquam in
hymnis. — 1)de inanimantibus: funditus everto,
destruo, populor, vasto. 2) de animantibus: tru-
cido. E. M. 504, 6 τὸ πορϑεῖν, καὶ κενοῦν,
xal διαφϑείρειν, E. G. 315, 26 διαφϑείρειν,
ἀφανίζειν, Suid., ῬΒοῦ,, Anecd. ed. Bachmann
275,96 πορϑεῖ, ἀναιρεῖ, διαρπέζει, cf. Zon. 1196,
Hes, E. G. 315, 48. 316, 11, Ap. Soph. 98, 6,
Eust. 364, 24 ss. 1085, 1. 1257, 5. 1) II 830
ἢ nov ἔφησϑα πόλιν χεραϊζέμεν ἁμήν, paraphr.
ἐχπορϑεῖν, de infin. praes. v. Faesi ct Duentz.
h. L; Bekk. et Nauck scripserunt χεραϊξέμεν.
Q 945 ἀλαπαζομένην τε πόλιν χεραϊζομένην
τε ἰδεῖν, 9 516 ἄλλον ἄλλῃ ἄειδε πόλιν κεραϊ-
ξέμεν αἰπήν, schol. Q πορϑοῦντα zal διαφϑεί-
ocv, Eust. 1608, 36 £i πολιορκίας καὶ λείας
πολεμικῆς. E 801 τὼ (λέοντε) σταϑμοὺς v-
ϑρώπων κεραΐζετον, paraphr. ἐπόρϑουν, [I752
üc τε (λέων) σταϑμοὺς κεραΐζων ἔβλητο πρὸς
στῆϑος, Friedlaender hom. Gleichn. I 34 ex-
unxit vv. 762—4; X 63 vidc v? ὀλλυμένους
ἑλχηϑείσας τε ϑύγατρας καὶ ϑαλάμους κεραϊ-
ζομένους, Ap. Soph. 98, 7 τίϑεται z. καὶ ἐπὶ
τοῦ ἐκπορϑουμένου, Eust. 1957,5 φϑορὰν ἁπλῶς
χαὶ βλάβην δηλοῖ. 9) B 861 ἐν ποταμῷ, ὅϑι
περ Τρώας κεράϊζε καὶ ἄλλους (v.l. κεραΐζετο
ἄλλους", paraphr. ἀνήρει, Ap. Soph. 98, 6 διέ-
φϑειρε, Eust. 864, 24 ἀντὲ τοῦ ἔχειρε. δίκην
ληίου τινός, Ariston, ἀϑετοῦνται ἀμφότεροι
(8605... 4 129 Achilles Troianos persequens in
Xanthum compulsos adloqnitur: φϑείρεσϑ', eic
9 χεν ἄστυ zugslousv, ὑμεῖς μὲν φεύγοντες,
ἐγὼ δ᾽ ὄπιϑεν κεραΐζων, paraphr. διακόπτων:
partie. eum. χιχείομεν iungenda sunt, non cum
φϑείρεσϑε. H.Koch delevit versus 126—9, sed
v. Faesi h. l — Friedl. 2 hom. Woerterverz.
808. — κεραϊστής, [κεραΐδες].
χεραέρω i.q. «socio, χεράω, κεράννυμι
(q. v): misceo. [908 v. 1. ζωρότερον χέραιρε
(pro χέραιε), cf. La Roche h. 1.: Eust. 746, 48
ἐστέον ὕτι τῶν τινα ἀντιγράφων τὸ χέραιε
χέραιρε φασίν, ὀλίγα μέντοι χαὶ οὐδὲ τὰ ἀκρι-
βέστερα, schol. A χέραιε χωρὶς τοῦ 9 (sc. "Apot-
σταρχος). μέμνηται καὶ Ἡρωδιανός, schol. L
δίχα rov o ᾿ἀριστοφάνης, cf. La Roche h. ΠῚ
1985. — Hes. χέρασον, E. M. 504, 36, E. G.
315, 31, Zon. 1197 χίρνα, cf. Suid.
xrQutg, -ἔδος (χεραΐζω) vastatrix. Peculia-
riter quidam χεραΐς esse voluerunt vermem qui
Jigna et alia delet: q 395 v. l. τόξον ἐνώμα
πειρώμενος ἔνϑα καὶ ἔνϑα, μὴ χεραΐδες (pro
χέρα ἵπες) ἔδοιεν, Eust. 1913, 58 ἄλλοι κεραΐ-
δὲς ὡς ἀπὸ τοῦ κεραΐζειν, ἵνα δηλοῖ τὰς τῶν
τόξων φϑαρτιχάς. Alii vero coniunctim scripse-
runt κεραῖπες ἃ χεραΐψ (κέρας et ἔπτομαι):
vermis qui comedit cornua, cf. Eust. 1913, 57
τινὲς δὲ ὑφὲν κεραῖπες γράφουσιν ἀντὶ τοῦ £v
τοῖς χέρασιν ἷπες πρὸς διαστολὴν τῶν ἐν φυ-
ad II 752, schol. B
χεραίρω — κέραμος
τοῖς .. ἐχτείνεται δὲ ἡ ἄρχουσα τοῦ Untc, διὸ
zal περισπᾶται, οἵ. Lobeck Paralipp. 370.
tum ἢ. Merc. 336 παῖδά τιν"
πρύσιον χεραϊστήν | Κυλλήνης £v ὄρεσσι latro-
nem omnia perforantem, οἵ. Baum. h. |
Greve de hymno in Merc. hom., Monast, 1867
p. 88.
Leskien in Curt. Stud. Ii
III 191: ,es hindert uns michts das : ebenso
aufzufassen wie in
c£. Curt. Verb. I 167 297 335, E. M. 566, 3, -
κερᾶϊστής (xrocico) vastator, latro. — Tam-
εὗρον τόνδε δια-
χεραέω (videtur ortum esse ex χερασ)ω:
112; Curt. in Stud.
δαίω — skr. dajé (Et. 216)".
G. 370, 37, Lob. Rherh. 194) misceo. I 208
ρότερον δὲ χέραιε (v. l. κέραιρε), para hr. χέρ'
de hoc loco v. s. χεράννυμε. --- Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 723.
κερᾶμεύς (χέραμος, cf. E. M. 504, 12, Pho
Lex. Seg. 271, 14, L. Meyer vgl. Gr. II 988
Woerner subst. hom. 48) figulus. Leguntur f
mae: χεραμεύς, £c, ἔων. Est semel in Il., nus
quam in Od. et hymnis, bis in epigr. Σ 601 ὡς Ort
τις τροχὸν ἑζόμενος κεραμεὺς πειρησεται, 0
xt ϑέῃσιν, ep. 14,1 ὦ χεραμῆες, ep. 14, ]
χκεραμέων (syniz.) μέγα χωχυσάντων. — Fn
laender 2 hom. Woerterverz. 729 750, Riede
Handwerk u. Handwerker in den hom. Zi
Erlangen 1873 p. 7 14] 88. ,
χεραμήικλος (lon. pro χεράμειος, ἃ κέραμος
cf. L. Meyer vgl. Gr. ΠῚ 462) fictilis. ep. 14,
πάντ᾽ ἔντοσϑ᾽ αὐτῆς (xapivov) χεραμήια λεπ'
ποιοῦσα, cf. E. G. 315, 21, Suid.
Et. 141 verisimile videt
Lex. Seg. 47, t
χεράμων μέϑυ πίνετο τοῖο γέροντος, parap^
ἐχ τῶν πίϑων, Eust. 764, 18 ἢ λάγυνος ἢ
9oc, servabant enim veteres vinum in
vasis fictilibus, quorum inferior pars in
plerumque infodiebatur, cf. 8 340 v 305. .
pro carcere: E387 χαλχέῳ ἐν κεράμῳ δὲδε
τριοκαίδεκα μῆνας (Ἄρης) in dolio vinctus.
ut enim Eurystheus, cum timeret Herculem,
dolium se abdidit, ita etiam Mars jn ea custo
haberi potuit; atque etiam nunc Cypri esse p
magna dolia observavit Ameis lapidea, quo
infossa; addit P
scheint aber
]taque κέραμον veteres h. l. ali πὶ
δεσμωτήριον interpretati sunt:
δηρῷ πίϑῳ, Ap. Soph. 98, 4
πρίους, τῷ δεσμωτηρίῳ"
laudat 1 469; Eust. 1908,
Η ]
ἐστι πίϑον͵ εἰς δεσμὸν τεχνᾷ
E
r]
κεραννυμι
3 Adyvvoc ἢ πίϑος, ὡς καὶ Ε 987, schol. D &y-
yeto, πίϑῳ, ἢ δεσμωτηρίῳ" οἱ γὰρ Ηύπριοι
τὸ δεσμωτήριον χέραμον χαλοῦσιν, Eust. 560, 9
ἤγουν ἀγγείῳ, οἷον πίϑῳ. ἄλλοι δέ φασι δεσμω-
τηρίῳ στεῤῥῷ (quale fuerunt Lautumiae apud
Syracusanos' Damm adiungit) λέγοντες Κυπρίους
z, καλεῖν τὸ δεσμωτήριον, οἵ. E. M. 98, 31;
Hes. χαὶ δεσμωτήριον, χαὶ ὀχύρωμα. Addit
Eust. 560, 4 ot δὲ πόλιν Καρίας (cf. Strab. XIV
656) φασὲ τὸν Κέραμον, χάλχεον. oiov δοκοῦ-
σαν zal τροπικῶς λεχϑεῖσαν διὰ τὸ στεῤῥὸν
τοῦ τειχίσματος, cf. Hes.; E. G. 315, 18 δεσμώτ.
παρὰ τοῖς γλωσσογράφοις" παρὰ Κυπρίοις τὸ
ἀγγεῖον: παρὰ δὲ Ἀριστάρχῳ ὁ πίϑος. — Rie-
denauer Handwerk in d. hom. Zeiten 141 55. 9155.,
Buechsenschuetz Hauptstaetten des Gewerbfleisses
im klass, Alterth., Lpz. 1869 p. 11, Friedreich
Realien p. 297, Buchholtz hom. Real. II 297. —
ἐραμεύς, χεραμήιος.
χεράννυμε (rad. χρα miscere, karamba-s mix-
lus: Curt. Et. 141, Corssen Ausspr., Voc. d. lat.
Spr. I 443, cf. Siegismund in Curt. Stud. V 201;
jk Woerterb. 204 deducit a rad. skar coll.
.samkirati miscere, asamprakirna merus, cui
»ihil est admistum, cf, Fick Spracheinh. 69, L.
eyer in Kuhn Ztschr. VIII 263 8.5 conferunt
Skr. cri miscere, coquere: Schweizer- Sidler
p. Kuhn 1171, L. Meyer ap. Kuhn XXII 544, Ben-
ey WL. II 171; cf. etiam Sonne ap. Kuhn XV372,
Jnrt, Verb.I 167 174; ortum est ex χεράσνυμι, cf.
δ in Ztschr. II 469, L. Meyer vgl. Gr. II 66,
eskien in Curt. Stud. II 1085s. Schoenberg griech.
ompos. 16, sed cf. Curt. Erl z. gr. Gr. 113; a
ἐρας cornu duxerunt: E. M. 504, 30 ss. ἀπὸ πα-
αἰοῦ ἔϑους" πάλαι γὰρ ἐχρῶντο χέρατι ἀντὶ
θοχόου. οὕτω Πείσανδρος ... πρὸ γὰρ τοῦ
ρεϑῆναι τὴν τῶν ποτηρίων χρῆσιν ἐν τοῖς
ἔρασιν ἔπινον, cf. 504, 25, E. G. 315, 33 56 62,
hol. BEQ ad ε 93, schol. ABD et ἧι ad 0 189,
ust, 421, 22. 707, 45. 917, 56. 1525, 41, Athen.
I p. 476 A; ab eadem radice duxit Grimm
sch. d. deutschen Spr. 3. ed. p. 280 (399), sed
. Leskien 112, Schweizer-Sidler l. L). Praes.
impf. verbi χεράννυμι nusquam apud Hom.
veniuntur, pro iis utitur poeta χεράω, χεραίω,
ovd, κίρνη μι, cf. Lobeck Rhem.193, Fritzsche
Üurt. Stud. VII 388, Doederl. GI. 1066, Les-
en p. 115, Curtius "Verb. I 167. Act. aor.
reaaos(v) y 390 (sec. alios in tmesi) ε 93, part.
θάσασα z 362; [ἐπιχρῆσαι ἢ 164], ἃ χεραίω
aes, imper. χέραιε I 203; à χεράω part. ze-
"t«c ὦ 364. [de impf. ἐχίρνα ἡ 182 x 356
38 et χίρνη & 78 x 52 et de part. praes.
ovác c 14 v. s. κιρνάω εἰ χίρνημη. Med.
. Χεράσσατο y 393 c 423, part. χερασσάμε-
€ ἢ 179 Li 50, praes. coni. χέρωνται (tanquam
praes. χέραμαι, ut δύνωμαι coni. verbi óv-
αἱ) 41 260 habent omnes libri, schol. L οὐχ
περισπωμένου ἐνεστῶτος, ἀλλ᾽ £x βαρυ-
"(OU τοῦ χέρω, ὕπερ οὐκ ἔστιν εὑρεῖν Qa-
τς, sim, Eust. 470, 10; probaverunt Buttm.
(ii 215 Lob., Krueger Spr. II 39, Curt. Schul-
mm. 312, Di. 16, Curt. Verbum I 174 II 66.
Mfey WL. II 171, Doederl. Gl. 1065, Leskien
Curt. Stud. II 112, Thiersch Gr. $ 199, 34
. Τὸ (qui putat coni. aor. esse z., ind. vero
00 un), plurimi editores, cf. etiam Goettling
tent 81; χερῶνται (a χερίίω) scripserunt Hes.,
ΚΣ, Am, Nauck, Kuehner ausf, Gr. I p. 845,
edlaender hom. Gleichn. I 934r cf Lobeck
tm. 132; ἃ χεράω: praes. imp. χεράασϑε
E
163
y 332, impf. χερῶντο o 500, χερόωντο 9 A70
v 253 (sec. alios in tmesi). Pass. perf. χεχράαν-
ται δ 616 o 116, plusqu. χεχράαντο (sec. alios hae
formae sunt in tmesi) ó 132; plurimi has formas
ducunt a verbo xoaívo, sed schol. HQ ad $132
ἀντὶ τοῦ ἀπήρτιστο ἢ κεχέραστο, Eust. 1487,
60 ᾿ἀπήρτιστο χαὶ τετελείωτο. ἐχ τοῦ χραιαίνω.
ἢ ἐκέχρατο. Duxisse ἃ χεράνγυμι recte viden-
tur etiam Thiersch Gr. due 75, Damm p. 418,
Cobet Var. lect. p. 227 (neque χραένειν de
huiusmodi opificio dici potuit, neque haec signi-
ficatio locis poetae apta est. Requiritur ἥρμο-
grat, ἥρμοστο. Glossa Hesychii χέχρηται,
ἥρμοσται facit ut credam χεχράανται idem esse
atque χέκρανται ἃ κεράννυμι, quem secutus
est Ameis (q. v.); plusqu. etiam χέχρητο y 966 v.1.
Legitur bis in n. (χέραιε, κέρωνται), nusquam
in hymnis, saepe in Od. — misceo, tempero.
Suid., Zon.1196, Hes.z«gv&v, idem interpr. χερά-
σαι" ᾿κῖξαι, ξνῶσαι, συνάψαι, ct. Plut. Sympos.8,
6, 5; Doederl. Gl. 1065: ,Wenn μεγνῦναι eine.
zufaellige, natuerliche Vermengunzg bez., mit dem
Nebenbegr. der Unordnung, conturbatio, so ist
χέρασϑαι eine beabsichtigte, kunstmaessige Mi-
Schung mit d. Nebenbegr. der Verbesserung,
temperatio". 1) Act. o 364 εὗρον χερῶντας
αἴϑοπα οἶνον, vinum enim apud Hom. aqua
mistum bibebatur; de vini temperatione v. Bro-
sin de coenis hom., Berol. joo. 46 s5.; Eust.
917, 56 (£x. κέρατος) τὸ μῖξαι οἶνον ὕδατι χερ-
ἄσαι φαμέν. minus recte Eust. 1964, 38 του-
τέστιν ἐμβάλλοντας εἰς χρατῆρας" οὔ πω γὰρ
ἄλλως ny οὐδεὶς ὁ πίνων, ὡς onore. rbv
κερᾶν τὸ διδόναι πιεῖν. & 93 χέρασσε νέχταρ
ἐρυϑρόν (v. l χέρασε), schol. BEQ ἀντὲ τοῦ
ἔχεεν. οὐ γὰρ κιρνᾶται, τὸ νέχταρ. εἰ μηδὲν
ἄλλο πίνουσιν οἱ ϑεοὶ 7] γέχταρ, πῶς ἡ Κα-
λυψὼ αὐτὸ κιρνᾷ ὕδατι; ἔστιν οὖν ψιλῶς ἀντὶ
τοῦ ἐνέχεεν ἀπὸ τῆς ἀρχαίας “συνηϑείας. εἰς
κέρας γὰρ ἐγχέοντες ἔπινον. ἢ ὅτι τὸ χέρασε
κατὰ τὸν ᾿Αριστοτέλην, ὡς ὃ »Πορφύριος λέγει,
οὐ μόνον δηλοῖ τὸ μῖξαι ἄλλῳ ὑγρῷ, ἀλλὰ
καὶ τὸ ἐγχέαι ψιλῶς, sim. schol. T, Eust. 1525,
39, E. M. 504, 29. 537, 44, E. G. 315, 56; recte
Brosin p. 48 ,,ex eo more, quo diis humana tri-
buuntur, eos etiam nectar miscentes Homerus in-
ducit ; namque χεράσαι de vino infundendo ac-
cipere contra poetae usum dicendi esset." y 390
toic ἐλθοῦσιν ἀνὰ (adv.) κρητῆρα χέρασσεν
οἴνου (potest etiam tmesis statui), admiscuit, ad-
misceri iussit (liess anmischen) vinum aquae;
aliter: schol B sro: ἐκ δευτέρου ἐχέρασεν.
ἐχέρασε γὰρ ἤδη αὐτοῖς καὶ πρῶτον, Eust.
1473, 54. ἀντὶ τοῦ ἀνεχέρασε χρατῆρα σπονδῆς,
ἦτοι δὶς «ἐκέρασεν. “ἐκεράσϑη ,)γὰρ χαὶ πρὸ
βοαχέων ὅτε τὰς γλώσσας ταμόντες ἕχαυσαν.
Τὸ δὲ χέρασε κατωτέρω (393) χεράσατο λέγει.
καὶ ἔστιν ὅμοιον τῷ στῆσε κρατῆρα καὶ στή-
σατο, cf. Am. adn. et app. h. 1.; 1 203 ζωρότε-
ρον χέραιε, paraphr. κέίρνα, v. 1. est χέραιρε,
cf. La Roche h.1.; Eust. 746, 48 ἰστέον ὅτι τῶν
τινα ἀντιγράφων τὸ κέραιε χέραιρε φασίν,
ὀλίγα μέντοι χαὶ οὐδὲ τὰ ἀχριβέστερα, schol.
Α χέραιε χωρὶς τοῦ e (sc. Ἀρίσταρχος). ué-
μνηται χαὶ Ἡρωδιανός, schol. 1, δίχα vov o
᾿Αριστοφάνης, cf. La Roche h. T. 128s., Les-
kien in Curt. Stud. I 112; cf. etiam Spitzn. h.
]. et Doederl. GJ. 1065. x 362 Àó ἐκ τρίποδος
μεγάλοιο, ϑυμῆρες κεράσασα, postquam cum
aqua frigida, quae erat in alveo, fervidam miscuit
et temperavit, cf. τ 387 s. 2) Med. mihi misceo,
104 χεραοξόος
mihi tempero. y 332 τάμνετε uiv γλώσσας,
χεράασϑε δὲ οἶνον, 9.470 χερόωντό τε οἶνον,
o 500 χερῶντό rs αἴϑοπα oivov (x£povtó TE
A) 4 960 ὅτε οἶνον ἐνὲ χρητῆρι χκέρωνται (v.
1. χρητῆρσι, Did. Αἀρίσταρχος ξνικῶς), quando
sibi miscent i. e. sibi misceri iubent, "paraphr.
χιρνῶσιν, Hes. κερνῶνται, cf. Friedlaender hom.
Gleichn. I 23; v 253 £v (adv.) δέ τε οἶνον χρη-
τῆρσιν χερύωντο, v.l κεράσαντο (ali tmesin
statuendam esse censent), y 398 τοῦ (οἴνου)
χρητῆρα χεράσσατο, Cf. y 390; 7 179 v 50 χρη-
τῆρα χερασσάμενος μέϑυ νεῖμον (v 50 v. l.
χερασάμενος), c 428 τοῖσιν δὲ χρητῆρα dori
σατο. 3) Pass. y 266 φρεσὲ χέχρητ᾽ (v. 1. pro
χέχρητ᾽) ἀγαϑῇσι, cf. schol. Pal; Eust. 1466, 36
κέχρητο, ἢ καϑ' ἑτέραν γραφὴν χέχρητο. ἤγουν
συνεκέχρατο, ἀναμέμικτο. "Translate de opifi-
ciis artificiosis metallorum: admiscere, temperare,
nostr. legieren. d 132 τάλαρον ὄπασσεν ἀργύ-
θεον, χρυσῷ δ᾽ ἐπὶ χείλεα χεχράαντο (γ.1. χρε-
μάαντο, χερύαντο, χείλε" “ἐχεχράαντο, v. La
Hoche),' ὃ 616 o 116 χρυσῷ δ᾽ ἐπὶ χείλεα κε-
χράανται, labra aurea argento admista erant,
waren damit verbunden, Damm: labra auro su-
perfusa , superinducta erant, cf. 5 232 χρυσὸν
περιχεύεται ἀργύρῳ ἀνήρ "et Cobet Var. lect.
297 (v. supra), Eust. vero 1487, 60 ἀπήρτιστο
xal τετελείωτο ἢ ἐχέχρατο, cf. schol. HQ ad
ὃ 132; Hes. ἐπίτετέλεσται, τετέλεσται. Mer-
mann de iteratis apud Hom. 11 (opusc. VIII 19),
Hennings in J. J. Suppl. III 199 alii expunxerunt
0113ss., cf. Ameis app. h. 1. (alii tmesin his tribus
locis statuunt). -— ἐγκεράννυμι, ἐπι-, [sec. alios
in tmesi dvaz.], ἄχρητος, μελίχρητος, εὖ χραής
in v. 1. (v. in hoc lex. p. 66, 2 infr), χρητήρ
[sec. Doed. Gl. 1068 etiam ἀχήρατος et ἀκη-
ρθάσιος].
περᾶο-ξόος (pro χερασοξόκος vel χερᾶ;ο-
ξόεος ἃ χέρας et ξέω, cf. Schaper quae genera
compos. distinguenda sint, Coeslin 1813 p. 10 et
in Kuhn Ztschr. XXII 596, G. Meyer in Curt.
Stud. V 96; Leskien Curt. Stud. II 91 non sumit
rad. ἔες, sed ξεσ; de compositione v. etiam
Eust. 451, 10, Weissenborn de adi. comp. hom.
1865 p. 17 31 47 51, Berch Compos. d. Nom. 1866
p. 16, Roediger de priorum membr. in nom. gr.
compos. 1866 p.16, Stolz die zus.ges. Nomina. in
d. hom. Ged.1874 p. 18 39) cornua radens et ela-
borans. 4 110 τὰ (χέρα) ἀσκήσας κεραοξόος
ἤραρε τέχτων, paraphr. χερατογλύφος, schol.
AV ó χαλούὐμένος τοξοποιὸς, E. M. 505, 10 (ubi
est χκεραξόος omisso 0), Zon. 1185 χερατουργός,
χερατογλύ qoc (-φης), Suid. ὁ τὰ κέρατα ἐργα-
ζόμενος, Hes. χερατοποιός, cf. Eust. 451, 10 s.
— Riedenauer Handwerk p. 7.
χερᾶός (rad. karva, zend. crva, lat. cervus,
ahd. hiruz, ags. heorot, pro χεραεός: Curt. Et.
140 s. 515, ' Fick Woerterb. 84 5., Spracheinh. 71
119, Benfey WL. II 174, Christ Lautlehre 278,
L. Meyer vgl. Gr. I 83 104, Bavelsberg de di-
gammo p. 22 52, Brugman in Curt. Stud. IV
152, Joh. Schmidt in Kuhn Ztschr. XXIII 338,
cf. Grimm Gesch. d. deutschen Spr.? 280; alii
ex χέρασος ortum esse putant, cf. Leskien in
Curt. Stud. II 115, Suhle 1n lex.; de accentu cf.
E. G. 316, 2 ss. et E. M. 505,8) cornutus. Le-
guntur χεραόν (acc. sing.) et χεραοί. Non est
nisi in Il. (praeter ὃ 85). Substantivo postponi-
tur, cf. Giseke hom. Forsch. 169 182. — 1) Est
epith. cervi. I'24 0 2571 ἢ ἔλαφον χεραὺν 5
ἄγριον αἶγα, schol. V τέλειον: τὰ νέα γὰρ ἀμ-
— χέρας
βλυχέρατά φασιν, schol. ADL εὔχερων αῤῥενα"
αἵ γὰρ ϑήλειαι τῶν ἐλάφων οὐ κερατοφοροῦ-
σιν (D χερατοφυοῦσιν), sim. E. M. 505, 5, ubi
additum est μεγάλα κέρατα ἔχοντα, cf. Eust.
376, 22. 1015, 53. 1051, 59, Hes., Suid., P
Anecd. ed. Bachmann 275,97, E. G. 816,1; ct. etiam
schol. A ad O 271; de hoc versu v. Giseke p. 26;
4 415 dug? ἔλαφον χεραόν, II 158 ἔλαφοι zs-
ραὸν μέγαν, paraphr. μεγαλόκερων. 2) ὃ
“Ἱιβύην, ἵνα τ᾽ ἄρνες ἄφαρ κεραοὶ τελέϑουσι,
alii: breyi cornuti fiunt, schol. ΕΜΗ γεννῶνται
χαὶ πρώϊμοι γίνονται. ἢ ἔνϑα ταχέως zepa
τοφυοῦσι διὰ τὴν εὐδίαν, schol. E ταχέως ze
πρ. γίνονται, Eust. 1485, 9 συντελεῖ πρὸς o
xal ὁ τοῦ Ἡροδότου λόγος, εἰπόντος (IV 2
ἐξεναντίου xarà ἰδιότητα ψυχροῦ τόπου, vk
οὐ φύει χέρατα ἐν Σιχυϑίᾳ τὸ γένος τῶν βο
ὀρϑῶς οὖν φησιν εἶπεν Ὅμηρος. . ἐν τοῖς
ϑερμοῖς γὰρ ταχὺ παραγίνονται τὰ χέρατα.
τὸ “γὰρ Ὁμηρικὸν ἄφαρ ὑπερβολ ἥν τινὰ ἧι
καὶ πρὸς τερατῶδες εἴρηται. ali: protinu
cornuti nascuntur; schol. P εὐθὺς ἅμα τῷ Ὑ
νηϑῆναι, Eust. 1485, 14 ᾿Αριστοτέλους εἰ
τος (hist. anim. 8, 98) ὡς ev “ιβύῃ τὰ
τώδη εὐθὺς γίνονται χέρατα ἔχοντα.
teli assentitur A. Thaer Phil. XXIX 603:
Boecke (der lybischen Schafe) werden mit 8
keren Hornansaetzen geboren als andere
(auch in kaelteren Klimaten heut zu TT
cf. Guenther Viehzucht bei Hom. p. 22;
EMH oi δὲ ἐπίϑετον τῶν ἀρνῶν τὸ χέρα
κέρας (lat. cornu, goth. haurn, zend,
Curt. Et.* 140, Fick Woerterb. 35, Lotti
Kuhn Zschr. VII 182, cf. Fick Spracheinh.
Corssen Aussprache, Voc. u. Betonung I
componit cum χάρη, χάρα, κάρηνον, zu
skr. ciras, lat. cerebrum; ex eius sententi
dix communis kar significat eminere,
Et. 141 videtur significare durum esse,
Corssen l| 1l; cf. etiam Benfey WL. II
Doederl. Gloss. 746; E. M. 504, 38, E. G
48 παρὰ τὸ χάρα, cf. E. G. 298, 40. 315, 6
E. M. 535, 6, Or. 81, 22). Occurrunt Cas
obliqui apud Hom. omnibus locis sine z (ck.
Meyer vgl. Gr. II 101 107, Harder de alp
cali producta, Halis 1876 p. 99 s., Roehl quae
hom. spec., Berol. 1869 p. 49 5., "cf. etiam Cu
tius in Kuhn Ztschr, IV 215, Curtius E eui
rungen ad $ 168 p. 63, Hinrichs de hom. e
vestig. aeol. p. 60, G. "Meyer in Curt. St
96): sing. nom. et acc. χέρας T1780 4281
dat. «£o «c 44 385. Herod. oiv τῷ 1 Ey
τινες ἵνα ἢ dovuij, quod fecit Ariston. Sed qu
tur utrum αὐ scripserint an ε subscripserint; i
tur autem dativo nulla alia forma tribui possem
χέραι, ita ut « cum « contrahatur, quia « bre
est, cf. Bekker ho. Bl. I 139, adn. 34, :
Gr. $ 189, 18. 188, 13, Τὰ Roche h. T. 9
Ztschr. f. oest. Gymn. 1863 p. 328 s., h. U. 179
Ztschr. f. oestr. G. 1865 p. 96 s., Harder dr
vocali producta 3g, 100; itaque scripserunt
fere omnes editores recentiores et Ahrens
menl. $ 28, adn. 2, Kuehner ausfuehr]. Gr.
adn. 2; retinuerunt vulg. scripturam post :
1. ed. nihilo minns: Dind., Nauck,
gr. Spr. II 18, 7, 1, Lobeck ' path. el. II à
contractioni Nitzsch ad à 136 elisionem mer
χέρα᾽ (cf. Roehl p. 43), sed v. Buttm. schol.
x 316, Thiersch Gr. 8 189, 18, Bekker ho.
I 43, La Roche h. T. 297s. Plur. nom
acc. ipa correpta ultima ante vocales: 4
b
μοί.
δαὶ
φ 395 in thesi 1. pedis, 44 388 (v. 1.) z 211 in
thesi 3. p.; Herod. ad 44 385 συνέστειλαν, πλη-
ϑυντιχὸν ἐχδεχόμενοι οὐδέτερον, ὁμοίως τῷ
χρέα ἔδμεναι (4 845). οἱ δὲ ἐξέτειναν τὸ « πά-
λιν πληϑυντιχὸν ἐχδεχόμενοι, συναλοιφὴν ix-
δεχόμενοι τοῦ κέραα, Herod. περὲ διχρ. 382, 5
ix συναλοιφῆς ἐχτείνεσϑαι ϑέλει χέραα xéga
εἰ μέντοι ἀποχοπήν τινα δέξεται τῆς τα συλ-
λαβῆς, συνεσταλμένον ἐστὶ τὸ δίχρονον, οἵ.
Jeund. ad «1 109 et Lehrsii adn. ad h. L.; Drac.
55, 14 τὰ sic « (scr. ρα) λήγοντα οὐδέτερα
στέλλει τὸ α πλὴν τοῦ χέρα, cf. Lobeck
|oath. el. I 281 5. II 49; proprie χέρα statuunt
"Ahrens Formenl. $ 28, adn. 2, Autenrieth, alii,
τέρα Krueger Spr. II & 18, 7, 1, Kuehner ausf.
Jr. ὃ 121, adn. 2 et $ 43, 8, alii; Hoffm. qu.
hom.I86 ,praestat ancipitem dicere hanc voca-
lem; ita tamen ut magis faveat productioni quam
Lorreptioni*, cf. etiam Harder p. 100 (Nauck Il.
|I p, XV maluit 41 109 scribere χέρα), gen. plur.
'ü&ov P 521 y 439 τ 566, dat, κέρᾶσιν I 994
384 426 437 et χερᾶεσσι(ν) N 705 v 563 h.
| 192. — Omnibus his in locis « vocalis
vis est (exc. Ῥ 780 χέρας, quod sequitur
ns), cf. Herod. περὲ ó:y9. 283, 22. — cornu.
Mes. μετώπου μέρος. 1) proprie. a) de bove.
ΠΟ]. V ad 21385 τάσσεται παρὰ ποιητοῦ μᾶλ-
lov ἐπὶ βοὸς ἢ ἄλλων ϑηρίων, cf. Eust. 851, 47.
( 294 y 884 426 χρυσὸν χέρασιν (y. l. χέρασι)
[ερίχενας (χεύῃ), y 487 χρυσὸν ἔδωχ᾽" ὁ δὲ
"οὺς χέρασιν (v.l. χέρασι) περίχευεν ἀσκήσας,
* Ov. Met. 7, 161 inductaque cornibus aurum
ietima vota cadit, Tib. 4, 1, 15, Riedenauer
landwerk p. 115; P 521 ὅτ’ ἂν χόψας ἐξόπι-
t» χεράων βοὸς iv« τάμῃ διὰ πᾶοαν, cf.
bhol B; 9 780 στῆ χέρας μετὰ χερσὶν ἔχων
οὺς ἀγραύλοιο, y 489 βοῦν ἀγέτην κεράων,
705 ἀμφὶ δ᾽ ἄρα σφι πρυμνοῖσιν χεράεσσι
ολὺς ἀνοκηκίει tópoc de bubus arantibus,
imque in imis cornibus, qua adhaerent capiti,
[hol.BLV εἰσὲ ot χεραελχέες καλούμενοι. oi
συμπάσχειν φασὶ τοῖς ποσὶ τὰ κέρατα τῇ
πατάσει τῶν νεύρων... πρυμνοῖς δὲ τοῖς παρὰ
]v σάρχα, cf. schol. D et Eust. 955, 60 ss.;
l Merc. 192 βοῦς πάσας χεράεσσιν ἑἕλιχκτάς
rvatas cornibus, cf. Baum. h.l. b) 4109 τοῦ
ἰγὸς) χέρα ἐκ χεφαλῆς ἑκκαιδεχάδωρα πεφύ-
ΟΠ χαὶ τὰ μὲν ἀσχήσας χεραοξόος ἤραρε
ἄτων͵ cf. Eust. 450, 41 et p. 383 huius lexici:
[uit igitur loneitudo fere 1m 94m: atqui rupi-
per (capra ibex) cornua habet longa 74m fere,
!pra agrestis 54m Gcm fere. Videturigitur Hom.
t amplificasse numerum aut statuisse duo cor-
à composita arcum effecisse*; E. M. 504, 54
μαίνει τὸ κέρατον. 9) materia, ex qua opera
aedam fabricantur et metonym. ea opera ipsa.
PS. τῶν χεράτων χρῆσις. 8) τ 963 δοιαὶ
Aut εἰσὶν ὀνείρων" αἱ μὲν γὰρ χεράεσσι
τεύχαται, αἱ δ᾽ ἐλέφαντι, v 566 οἱ δὲ διὰ
στῶν χεράων ἔλθωσι ϑύραζε, οἵ ῥ᾽ ἔτυμα
«lvovot, schol. V ad v. 562. οἱ μέν φασι xe-
Jtiyqv πύλην συνεχδοχιχῶς τοὺς ὀρϑαλμούς"
νατοειδὴς γὰρ ὃ πρῶτος χιτὼν τοῦ ὀφϑαλ-
ἣν" ἐλεφαντίνην δὲ τὸ στόμα, ἐλεφαντόχρω-
i y&o οἱ ὀδόντες. ἐκ δὲ τούτων πιστότερα
Ut τὰ ὁρώμενα τῶν λεγομένων. χαὶ ὅτι διὰ
y κέρατος οἷόν τε καὶ ἐδεῖν, διὰ δὲ ἐλέφαν-
| οὐ. ἢ ὅσα ἄν τις ἐν πλησμονῇ τροφῆς
ὦ, ταῦτα εἶναι ψευδῆ. κερατίνην μὲν τὴν
,9ῆ παρὰ τὸ ξτυμα χραίνειν καὶ τελειοῦν...
t€ δὲ οὕτως ἀπέδοσαν, κερατίνην μὲν τὴν
χέρας
165
ἀληϑῆ καὶ διαφανῆ καὶ λάμπουσαν, ἔλεφ. δὲ
τὴν ψευδῆ. οἵ δέ φασι χέρασιν ἀπεικάζειν
τοὺς οὐρανίους ὀνείρους, οἵτινες καὶ ἀλη-
ϑεύουσι, τῷ τὰ κέρατα εἰς ὕψος ἀνατείνειν,
cf. schol. ΒΗ ad v. 563, Ap. Soph. 59, 25 ss.,
Eust. 1877, 95 ss. Non recte intellexisse viden-
tur veteres (cf. etiam Verg. Aen. 6, 893 ss.)
Ludere enim poetam, dum ἐλεφαίρονται ad. ἐλέ-
qug et χραίνουσι ad χέρας refert, recentiores
demum statuerunt, cf. Hartung Rel. d. Griechen
I 137, Naegelsb. hom. Theol? p. 12 184, Faesi,
Duentz., Am. app. l.l ,um die bunten Spiele
der Traumbilder auch in sinnl Gebilden aus
Wortlauten vorzufuehren, laesst der Dichter ein
Wortspiel folgen, das auf aehnl. Klaengen beruht.
Dabei hat der Dichter den gangb. Volksgl. be-
nutzt, der einesth. in e. Volkswitz sich aussprach,
anderntheils aber den Traeumen eine bes. Woh-
nung anwies. b) de cornibus arcus. Suid. et
Anecd. Gr. Bachm. 275, 28 τὸ τοῦ τόξου μέρος,
cf. Phot.; φ 395 τόξον ἐνώμα πειρώμενος ἔνϑα
xal ἔνϑα, μὴ κέρα ἷπες ἔδοιεν, cf. Doed. Gl.
746 p. 200 s.; Eust. 1918, 57 τινὲς ὑφὲν χεραῖ-
πες γρ., ἄλλοι δὲ χεραΐδες ὡς ἀπὸ τοῦ κε-
ραΐζειν, cf. Lob. Par. 870. “ 385 τοξότα, λω-
βητήρ, κέραι ἀγλαὲ, παρϑενοπῖπα: magna erat
apud veteres disceptatio, primum utrum dat. sing.
an acc. pl scribendus esset. Herod. σὺν τῷ :
ἔγραψάν τινες, ἵνα ἢ δοτική. οὕτως δὲ xal
δοχεῖ ἐπιχρατεῖν ἡ παράδοσις, ὡς καὶ ᾿Αλεξίων
ἀξιοῖ, οἵ, schol. BL; Aristarchus dat. videtur
scripsisse, cf. Ariston. h. 1l; dat. habent codd.
AH, Pollux On. II 31 (ed. Bekk.); Herod. ot δὲ
πληϑυντιχὸν ἐχδεχόμενοι οὐδέτερον, cf. schol.
BL; habent χέρα codd. DGL, Suid., Cram. Anecd.
Ox. II 382, 31, Zon. 1183, E. M. 504, 57, Hes.,
Eust. 951, 39 ss; est «£o ἀγλαέ ap. Ap. Soph.
98, 11 16, Eust. 401, 4l 1340, 36, xai! (su-
praser. s)) dyàaé in cod. C; deinde utrum de
capilo an de arcu esset accipienduffn (E. M. 490,
94. 491, 13. 504, 43 55. 531, 28, E. G. 298, 41.
309, 38. 311, 32. 315, 40 50, Zon. 1192, Or. 80,
25. 82, 9, Hes. χέρας interpr. 9965): Ap. Soph.
98, ll o£ γλωσσογράφοι ταῖς ϑριξὶν ἀγαλλό-
μενε- κρέα γὰρ τὴν τρίχα λέγεσϑαι, Hes., Zon.
1183 λαμπρὲ τὴν τρίχα, paraphr. εὔϑριξ, schol.
BL τῇ τριχὶ κάλλιστε, cf. schol. V et Eust. 851,
41; Ariston. x. οὐ τῇ τριχὶ ψιλῶς, ἀλλ᾽ ἐμπλο-
χῆς τι γένος" εἰς χέρατος τρύπον ἀνεπλέκοντο
οἱ ἀρχαῖοι. Σώφρων χκορώνας ἀναδοῦμενοι
(fr. 97 Ahrens) al οἱ ᾿Αϑηναῖοι τέττιγας &y-
£zAÉxovto: xal παρ᾽ Ὁμήρῳ πλοχμοί 9' οἱ
χρυσῷ τε xal ἀργύρῳ (P 52), cf. Suid., Eust.
851, 49 ss, 1840, 38; Eust. 851, 47 χαϑὰ icd
᾿Αϑηναίοις ὁ κρώβυλος. E. M. 504, 57, Suid.
χαλλωπιζόμενε τῇ τριχώσει, cf. Polluc. II, 31;
Herod, ἐξεδέξαντο τὴν τρίχωσιν καὶ ἐμπλοκῆς
εἶδος. .. τοσοῦτον δὲ ἔχω νῦν παραφυλάξαι
ἐπὶ τοῦ νοητοῦ, ὡς ὅτι σπάνιόν ἔστιν ἐπὲ ἀν-
ϑρωπίνης φύσεως παρὰ τῷ ποιητῇ τὸ χέρας
ἐπὶ τριχὸς τάσσεσϑαι" κόμην δὲ λέγει καὶ τρί-
χας καὶ πλοχάμους καὶ ἐϑείρας, cf. schol. V;
addit Eust. 851, 49 o£ δὲ περὶ Ἡρόδωρον xai
᾿ἈἈπίωνα καὶ τοιαῦτά φασιν. Nusquam x. apud
Hom. crinem significare recte observavit etiam
Ap. Soph. 98, 15, cf. Spitzuer l.l. Itaque rectius
videtur x. h. l. de arcu intellegere, id quod
recentiores fecerunt omnes (praeter unum Gi-
Seke qui in hoc lex. s. v. ἀγλαὸς interpr.: qui
crinibus in aurum nodatis conspicuus es): arcu
superbiens, nam plurimum poterat arcu, quod
166 χέρας — κεραυνός
genus pugnandi minus honorificum putabatur; ἄγκιστρον, ὅπως μὴ οἱ ἰχϑύες ἀποτρώγωσι
Hes, Ap. Soph. 98, 16 τῷ τόξῳ ἀγαλλόμενε, cf. τὸν λίνον, cf. Plut. de soll. anim. 24 (qui afür-
Ariston.; E. M. 504, 57, Suid. χαλλωπιξόμενε mat Aristotelem ita interpretatum esse) et Ael.
τῇ τοξιχῇ, schol V ᾿ἈἈριστοτέλης ὦ τῷ τόξῳ v. hist. 1. 5; addit schol. B xe πρὸς τὸ Ópó
Gsuvvvoueve (pro ριστ. restituere maluitSpitzn. zooov εἶναι τῇ ϑαλάσσῃ, οἵ. Eust. 1340, 34;
Ἠρίσταρχος), Eust. 851, 39 ἀντὶ τοῦ τόξοις schol. BQV ad Od. l ἤτοι τὴν τρίχα λέγε
ἀγλαϊζόμενε, cf. Herod. et schol V. Sed ne ita ἢ τὸ ἐπιχείμενον τῇ ὁρμιᾷ κέρας. ἐπὶ χέρα
quidem caret locus diffücultatibus: αὐ χέρας in voc γὰρ ἢ ὁρμιὰ τρέχει χαϑιεμένη zal ivit
sing. nusquam apud Hom. significat arcum, quam μένη. εἰώϑασι δὲ oi ἁλιεῖς μεταξὺ τοῦ &yx
ob causam Roehlio quaest. hom. p. 43 plur. magis στρου καὶ τῆς σπάρτου “κέρας βόειον m
e ,
probatur (,quia arcus, τὰ τόξα, rectius cornua, ἄπτειν, ἕνα καταπιίοντες TO ἄγκιστρον οἱ (y.
quasi nihil aliud sit atque ipsa cornua, ἃ Dio- μὴ τρώγωσι τὴν σπόρτον, cf. Eust. 1721, 2
mede per contemptionem vocari videtur quam schol. Q "4oe/otcoxoc τὸ κεράτινον συρίγ.
cornu, quod cum collectum sensum continere vix y:0v, cf. Ap. Soph. 98, 12 85.: schol. B. ad I!
possit, veritati repugnat; nam arcus ex duobus Eust. 1340, 35 οἱ νεώτεροι x. τὴν συμπλοχὴ
cornibus conficiebatur*). 8) &yA«óc est nitidus, τῶν τριχῶν. de tenui funiculo ex pilis bovini
splendidus, conspicuus, neque ullo loco cum dat. contorto intellegunt schol. H ad Od., Pollux II 81
iunctus est. y) cum τοξότα praecedat, proxima cf. sch. Q ad Od., E. M. 505, 16, Eust. 1340, 88
iterum ad sagittandi peritiam referre absonum 1721, 4, Plut. de soll. anim. 24, schol. V ad Il.
videtur; Ariston. προείρηκε δὲ τοξότα λωβη- erat autem globulus plumbeus immissus cornui
τήρ, cf. Hentze app. Qua re impulsus Doederl schol. BM τῷ μολίβδῳ, ὃ πρὸς τῇ ὁρμιᾷ καὶ
in ed. ita interpretatur (ratus bina ea esse con- τῷ ἀγκίστρῳ ἐστὶ πρὸς τὸ ϑᾶσσον καϑιζνεῖ
vicia, non quatuor): tu qui, cum nihil nisi sagit- o9«c τοῦ βυϑοῦ, cf. Eust. 1340, 98; cf, etiar
tarius sis, melioribus maledicis, et, arcu dum Giseke allmaehl. Entstehung d. Il. 94, Doe
militem simulas, nihil nisi molliculus puellarum Gl. 746; Peppmueller Il. XXIV p. 84 secutu
venator es; ergo τοξότα adiectivi loco est ut Friedreich Real. 965 interpr.: ,die Roehre
ἀγλαέ. χέραι αγλαέ scil. μόνῳ (ἀλλ᾽ οὐ νευρᾷ ueber dem Angelhaken angebracht, aber, wie di
δεινῶν, nam χέρας ornamento maxime est arcui; Spule bei uns, ueber die ganze Schnur hin b
vis eius in nervo sita est. Sin quatuor convicia lich: sie hatte auch dens. Zweck, wie die S|
statuere magis placet, prima compellatione Dio- die Schnur in einiger Entfernung v. Fischer z|
medes Paridem increpat, quod sagittarius tantum halten u. ihm anzuzeigen, wenn ein Fisch an
sit, statariae pugnae impar, ... tertia, quod bissen hatte, u. blieb folgl. auf dem Wasser liegen
arcus sui potius nitore quam peritia sagittandi Friedreich l.l. censet Q812.ipsum bovis Corr
excellat. cf. Gloss. 746, sed v. Hentze l.l; iam significare: ,jalle Schifferbarken haben an d
veteres dubitabant, quae huius versus conecten- Seite, wo der Fischer die Angelschnur aus
dae essent partes, Nic. περὶ τῶν διαστολῶν ob. am Rande in der Mitte das Horn e. Si
εἴρηται ὅτι εἰσὶν ἀμφίβολοι" ἢ γὰρ za ἑαυτὸ der Laenge nach mit eisernen Klammern
ἕχαστον, μόνου τοῦ χέραι προςδιδομένου ἢ schlagen, damit die Schnur, die in der Mit
τοῖς ἡγουμένοις ἢ τοῖς ἑπομένοις, ἢ κατὰ δύο, Kruemmung hin ἃ. her faehrt, nicht am H
ἢ xal ἐναλβὰξ τὰ μὲν xa9? £v, τὰ δὲ κατὰ δύο, sich abreibt u. zerreisst (cf. Boettiger kl.
cf. Friedl. p. 39; bina statuerunt membra schol. ed. Sillig III 383). 3) metaph. τ 211 ὁφϑ
BL, Eust. 851, 44; τοξότα λωβητήρ iunxerunt ὡς sl χέρα ἕστασαν ἠὲ σίδηρος. ἀτρέ ςα
Bekk.2 Faesi, Nauck, ceteri quatuor statuerunt; βλέφαροισι,, schol. V τόξα, ἵνα 1), τεταμξ "
Hentze zo&. et Aog. opponi docet: ,der Kampf sis τοὺς ὀφθαλμοὺς ὥσπερ τόξα (3).
mit Bogen aus d. Ferne berechtigt am wenigsten zu Aoc τὴν φύσιν τοῦ χέρατος παρέλαβεν.
Prahlerei; der in beiden enth. Ged. wird in x. ἀγλ. ρὺν γάρ, schol. B ἀχαμεῖς, σκληροῖ, μὴ dvi
mit Nachdr.aufgen., wobei χέραι als veraechtl. Be- δόντες toig δάκρυσιν, cf. Eust, 1862, 49
zeichn. d. Bogens mit ἀγλαέ in Gegens. tritt.^ Ne- [In schol. Apoll. Arg. B 1215 est ὕπατον.
que praetermittenda videtur esae Aristotelis inter- h. XXXIV 8 summum iugum pro ὕπατον
pretatio vocis χέρας h. 1.: Eust. 851, 52 Ἦρι- v. Baum. ad h. L, cf. etiam E. M. 504, 8, E
στοτέλης, φασί, κ. ἀγλ. εἶπεν ἀντὶ τοῦ αἰδοίῳ 315, 12, Eust. 309, 28. 917, 53]. χεράος,.
σεμνυνόμενον. καὶ ἔοιχεν ὁ σχορπιώδης τὴν φαοξόος, δίχκερως, ὑψίχερως, ὀρϑόχραιρος.
γλῶσσαν Ἀρχίλοχος ἁπαλὸν χέρας τὸ αἰδοῖον χεραυνός (tkr. caru fulmen, ἃ rad. skar,
εἰπὼν ἐντεῦϑεν τὴν λέξιν πορίσασϑαι, cf. Spitzn. krnámi; dirumpo, discutio, goth. hairus en
h.l et E. M. 531, 99. 6) cornu hami pisca- cf. Benfey WL. II 175, Fick vgl W.* I5
torii: est enim fistula cornea ad transmittendam Curt. Et.^ 694 componit cum «(gc COTusc
lineam piscatoriam destinatum, ne hanc pisces cor- Woerner subst, hom. 37 putat z. ortum esse
rodant. 4281 (Ἴρες) μολυβδαίνῃ ἰκέλη ἐς βυσσὸν χεραε-νός, cf. E. M. 504, 40, E. G. 318,
ὄρουσεν, | τε κατὰ βοὸς κέρας ἐμβεβαυτα (cod. 316, 11, Eust. 1528, 40; cf. etiam L. Meye
D et Plat. Ion. 538 D ἐμμεμαυζα, cf. schol. A) Gr. II 189 570). fulmen feriens; στεροπή
ἔρχεται ἐπ᾽ ἐχϑύσι κῆρα φέρουσα, u 253 ἁλιεὺς tem est coruscans fulgor fulminis.
ῥάβδῳ ἰχϑύσι δόλον χατὰ εἴδατα βάλλων ἐς ἀστραπὴ καὶ κ. διαφέρει. ἀστραπὴ μὲν
πόντον προΐησι βοὸς κέρας (Q. χέρας βοός), ἡ προλάμπουσα χαὶ προφϑάνουσα τὴν pe
Eust. 1840, 32 βοὸς κέρας μέρος τι ἀπὸ ὅλου τὴν. x. δὲ ὃ ἐξ οὐρανοῦ χατερχομέενος,
κέρατος, ᾧ τρόπῳ καὶ ἐλέφας τὸ ἐξ ἐλέφαν- καίων τὴν γῆν, ἤτοι tQ ἢ χάλαζα, Suid, ξξαὶ
τος ὀστοῦν, Ariston. οὐ λέγει βοὺς τρίχα διὰ σφοδρὰ μετὰ πολλῆς βίας πίπτουσα
τὸ τριχίνην εἶναι τὴν ὁρμιᾶν. λιναῖς γὰρ νεφῶν παρατριβομένων ἢ δηγνυμένων. 0
ἐχρῶντο (II 408). οἱ δὲ νῦν οὐδὲ βοείαις χρῶν- συστροφὴν πυρώδους ἀέρος βιαίως κατᾶφε
ται, ἀλλ᾽ ἱππείαις. λέγοι ἂν ovv βοὸς x. χυ- μένην. οὐκ ἀναιρεῖ δὲ ὃ κεραυνός, ni
ρίως" χατεσχεύαζον γὰρ σύριγγα ἐκ κέρατος φλέγει. z., ἡ ἀστραπή (3), Hes. ψόφος,
βοείου, ἣν παρετίϑεσαν τῇ ὁρμιᾶ ὑπὲρ τὸ βροντή, οἵ. E. G. 316, 13, Zon. 1183, Herm:
χεράω -- χερδίων 161
|opusc. IV 268, Ameis ad 4 72, Buchholtz hom. tus, callidus, prudens. a) de rebus: ζ 148
Real I 18— 20. Leguntur formae χεραυνός μειλίχιον xal κερδαλέον φάτο μῦϑον, schol.
quater, c (octies), ὅν (septies) In Il. octies, HPQ πανοῦργον, κέρδος αὐτῷ φέρον, Eust.
ecies, in hymnis semel. Omnibus locis iu 1557, 10 λαλεῖ ὅσα πρὸς χέρδους αὐτῷ ἔσται,
jexitu versus. Θ᾽ 133 (Ζεὺς) βροντήσας δεινὸν cf. Nitzsch ad ἢ. l; h. Merc. 162 260 463 μύ-
᾿ἀφῆχ᾽ ἀργῆτα χεραυνόν͵ recte Nic. βραχὺ δια- ϑοισιν ἀμείβετο χερδαλέοισι(»), 9. 548 μηδὲ
᾿σταλτέον ἐπὶ τὸ δεινόν" κεῖται γὰρ dvtl ut- χεῦϑε νοήμασι κερδαλέοισιν ὅττι xÉ σ᾽ εἴρω-
σότητος, δεινῶς βροντήσας. ἐπὶ δὲ τοῦ χεραυ- μαι. b) de hominibus: v 991 χερδαλέος χ' εἴη
οὔ ἕν ἀρχεῖ ἐπίϑετον τὸ ἀργῆτα, cf. ὦ 539; x«l ἐπίχλοπος, ὅς σε παρέλθοι ἐν πάντεσσι
415 ξ 305 Ζεὺς ἄμυδις βρόντησε zal ἔμβαλε δόλοισι, Zon. 1188 ἀντὶ τοῦ συνετὸς καὶ παρ-
à χεραυνόν (v. 1. χεραυνῷ), cf. Ov. Met. 2, αλογιστικός: τὰς γὰρ ἐντρεχείας χέρδη ἐκχά-
908 movet tonitrus vibrataque fulmina iactat; € λουν, cf. E. M. 505, 37 et Eust. 1742, 19; 0 451
38 Ζεύς μιν κατέπεφνε βαλὼν ἀργῆτι z., w παῖδα χερδαλέον δὴ τοῖον, schol. πανοῦργον,
[990 νῆα εβαλε ψολόεντι χεραυνῷ Ζεὺς ὑψιβρε- h. Merc. 495 οὐδέ τί σε χρὴ x. περ ἐόντα χε-
ἧς, Cf. schol. V; h. Ven. 288 Ζεύς σε y0Ào- yoàcGcO9c., — Suid., Zon. 1184, Phot., Anecd.
τάμενος βαλέει ψολόεντι 50, 881 τῶν χ᾽ ἐγὼνηα Gr. ed. Bachm. 276, 11 ποικίλος, πανοῦργος,
ἀργῆτι χεραυνῷ τυτϑὰ (Zen.vo:794) βαλὼν χκεύ- Hes. πανοῦργος, ἐπιχερδής, συνετός. δόλιον,
eic dicit Iupiter, « 131 ἢ 249 νῆα ἀργῆτι x. πανοῦργον ἢ κέρδη περιποιοῦντα (xe) ὠφε-
ιν ν. DU Σιν , ^ ,
“Ζεὺς &Ao«c ἐκέασσε ἐνὶ πόντῳ, schol. P ἐχέασσε λείας 7) ποικίλος, cf. Ap. Soph. 98, 1, E. G.
[al ἐχέδασσε) διχῶς, Zen. ἐλάσας pro ἔλσας, 816, 22, E. M. 505, 35; cf. etiam Ariston. ad
^f. scholl. ad utrumque locum, ὦ 539 Hoovíónc Z 153 et Lehrs Aristarch.* p. 117; Doederl. Gl.
᾿φίει ψολόεντα z., cf. schol. V; O 455 οὐχ 599. De compar. χερ δίων et de superl. χέρδιστος
τ πληγέντε κεραυνῷ ἐς Ὄλυμπον ἵχεσϑον, O v. infra. — χερδαλεόφρων.
Jv εἰ μοι μοῖρα Διὸς πληγέντι χεραυνῷ κεῖ. χερδαάλεό-φρων (χερδαλέος et φρήν: Berch
ὁμοῦ νεχύεσσι, μ 416 & 306 (νηῦς) ἐλε- Compos. d. Nom. p. 14, Weissenborn de adi. comp.
yon πᾶσα Διὸς πληγεῖσα χεραυνῷ, € 405 hom. 43, Stolz zus.ges. Nom., 1874 p. 57, Hoch
19 ἕλχεα, & xtv μάρπτῃσι κεραυνός, cf. 619. quaest. lexil. ad Hom., 1874 p.13) "Tantum voc.
ηγεὶς (8c. κεραυνῷ) οὐ ζατὰ κόσμον ἐλεύσε- sing. χερδαλεόφρον (de accentu v. schol. ABL
«t Οὐλυμπόνδε, 401 ἣν (αἰγίδα) οὐδὲ Διὸς ad A 149); non legitur nisi in Il. et in fine ver-
ἄμνησι χεραυνός, Φ 198 δείδοικε Jioc *to«v- sus. Proprie: qui lucrum cogitat; deinde: vafer,
ὧν δεινήν tt βροντήν, Ξ 417 χαλεπὸς Διὸς astutus. A 149 ὦ μοι ἀναιδείην ἐπιειμένε, κερ-
Ἐραυνὸς, cf. v. 4145.: Nauck v. spurium esse δαλεόφρον (Rhet. vol. 3 p. 575, 98 τφρων), Ap.
ispicatur. — Iungitur x. cum adi. ἄργῆς 6133 Soph. 98, 93 ἐχ παντὸς κερδαίνειν φρονῶν,
128 131 ἡ 249 μ 387, ψολόεις Ψ 330 o 539 διὸ x«l φιλοχτεανώτατον (v. 122) εἶπεν" ὁ δὲ
"Ven. 288, χαλεπός X 417. — ἀργικέραυνος, "Apíotepyoc φρόνημα χερδοῦς ἔχων ἤγουν
ὑπιχέραυνος. : ἀλώπεκος, cf. Lehrs Aristarch. p.154; Eust. 69,
'χεράω v. S. χεράννυμι. 25 χαλεῖ αὐτὸν x., ὥσπερ καὶ φϑάσας φιλοχτ.
- MR À 14 v. Ll. ἔνϑα δὲ Κερβερίων ἔσχωψεν αὐτὸν. δοχεῖ δὲ τοῖς παλαιοῖς φύσει
os
“ιμερίω») ἀνδρῶν δῆμός τε πόλις τε, Ó φιλοχρήματος καὶ ἀναιδὴς εἶναι" δῆλον δὲ
"hol. H Ἡρίσταρχος Κερβερέων (recte Porson.: ὡς x. ἐστὲ xal ὁ ὕπουλος δίκην κερδοῦς, ὅ
ze Κερβερίων). Κερβερίων probasse etiam ἐστιν ἀλώπεκος τῆς δολίας, ἢ ὁ τὰ πρὸς χέρ-
ratetem adnotarunt scholiastae, cf. sch. PV et doc, ἤτοι δόλον, φρονῶν. Similiter censent
usb 1671, 3; E. M. 513, 45 γράφεται καὶ Duentz. Arist. p. 15, Autenrieth in lex. ». lioc
toB.zel ἔοιχε καὶ Σοφοκλῆς (fragm. 898 Dind.) loco lucri studiosum significare, cf. Doederl. Gl.
ἐριπεπτωχέναι τῇ τοιαύτῃ γραφῇ" ὁμοίως 600: rectius Autenr. iudicare videtur in Naegelsb.
i Ἀριστοφάνης ἐν Βατράχοις. Πρωτέας δὲ adn. ad h. 1. ΙΓ glauben, dass Achill eine
| Zevyuatixnc χειμερίους γράφει. ἔνιοι δὲ astutia in der Absicht Agam/'s findet, ihn durch
᾿εμμερίους, schol. Aristoph. Kan. 189 τοὺς Absendung nach Chryse zu entfernen (v. 146),
d. παίζει παρὰ τὸ Κέρβερος, cf.Eust.1671,3, um mit List inzwischen sich anzueignen, was er
8., Phot.; Plin.h.n. 6,6 dicit ultimo in ostio Cim- offen zu thun doch wohl nicht den Muth haben
ferum, quod antea Cerberion vocatum Sit, esse. werde", cf, Duentz. in ed. — 4 339 χακοῖσι
Χερδαίνω (a χέρδος, cf. E. M. 505, 33, E. δόλοισι κεχασμένε, χερδαλεόφρον (Ariston. Ζη-
[916, 20, Zon. 1197; de verbis in αἰνῶ ter- vódorog yg. φαίδιμ Ὀδυσσεῦ, cf. Duentz. Ze-
mantibus v. I, Meyer vgl. Gr. II 72) lucror, nod. 114; cod. N χερδαλεόφρων), Eust. 481, 3
TUm s. quaestum facio. Act. aor. inf. κερ- x. τὸν Ὀδυσσέα καλεῖ ὡς δῆϑεν πραγματευό-
["&t. epigr. 14, 6 πολλὰ δὲ χερδῆναι (cod. μενον τὸ ἔξω χινδύνων ἑστάναι. ΕΞ. ΡΝ Μ. 505,
|ps. πολλὰ δ᾽ ἐν ἀγυιαῖς). — Hes. 40, E. G. 316, 15 πανοῦργε τὸ φρόνημα. ἢ παρὰ
ΕΠ πλέος (à χέρδος, de adi. in λεὸς ex- τὸ εἰς τὰ κέρδη τὸν νοῦν ἔχων" τοῦτ᾽ ἔστιν
us v. L. Meyer vgl. Gr. II 461, G. Meyer ὁ χερδαίνειν φρονῶν... ἢ διὰ λόγων τὴν ψυχὴν
|Kuhn Ztschr, XXII 490, cf. Bugge ap. Kühn ἀπατῶν, Suid., Anecd. Bachm. 276, 13 δολιό-
* 45; de accentu v. Herod. z. ον. λέξεως Bovioc, σκολιὰ βουλευόμενος, cf. Phot.; Hes.
P. 4, δ). Leguntur sing. nom. masc. ἐκ παντὸς χερδαίνειν φρονῶν διὰ δόλου. Ζερ-
?€ (semel), acc. -£o» (ter), gen. fem. -έης (se- δοῦς φρόνημα ἔχων͵ τουτέστιν ἀλώπεκος, ὅϑεν
11), pl. dat. -ἔοισι (quater. Semel in IL, qua- ὁ δόλιος, cf. schol. ABL ad A 149, Doederl.
! in Od., quater in hymnis (tantum in h. Merc.. Gl. 600.
prosus, utilis. A 44 χρεὼ βουλῆς χερδα- χερδίων (a κέρδος, locum tenet comparativi
79, paraphr. ὠφελίμου, schol. AB ἐπωφελοῦς, adi. χερδαλέος) utilior. Tantum neutr. sing.
fltye, ὠφελίμου, Eust. 788, 40 τὸ ἥ τις ἐρύ- χέρδιον: in Il. terdecies et in v.l. K 225 0 197;
QU τὴν x. ἑρμηνεύει βουλήν. x. γὰρ 7 σω- in Od. duodevicies, nusquam in hymnis. Omni-
Zl» ὡς ἐρύουσα ἤγουν φυλάσσουσα, χαὶ διὰ bus fere locis in quinto pede (septies et vicies
TO ἐπιχερδής, cf. Eust. 1303, 22. — astu- et v. 1. O 197), in quarto pede quater (O 996
168
T 63 τ 283 v 304); Καὶ 225 v.l. in 2. pede. Ad-
ditum est saepe πολύ, quod in nonnullis libris
coniunctim scriptum est cum z.: πολυχέρδιον
( 41 Ε 201 H 28 O 226 P 417 X 103 108
ε 298 2 388 v 816 381) 8) absol σ 166 παιδί
rm εἴποιμι ἔπος, τό κε κέρδιον εἴῃ (v.l. ἦεν),
cf. y 69; v 331 ἐπεὶ τόδε x. ἦεν (v. 1. εἶεν):
quid sit τόδε explicatur v. 332 εἰ νόστησ᾽ Ὀδυ-
σεύς, Η 28 v 881 εἴ μοί τι πίϑοιο, τό xtv
πολὺ z. εἴη, οἵ. Nic. ad H 28 cum Friedl. adn.
et Lange Partikel εἰ p. 52 s. (358 8.)5 ΤᾺ] καί
χεν πολὺ χ. εν, Schol. ἘΘΡΑ Θ ἂν ἐγεγόνει,
σοὶ δηλονότι, videtur pro parenthesi accipien-
dum esse, alu cum versu sequenti iungunt, cf.
Nic. στιχτέον ἐπὶ τὸ βουλοίμην, τὰ di ἑξῆς
συναπτέον. E 201 X 108 . 228 ἐγὼ οὐ πιϑό-
μην, ἡ τ’ ἂν πολὺ zx. ἦεν (ἐ ε 228 v. l. φέρτερον),
K 995 ν.]. ὅππως κέρδιον sin (pro χέρδος ἔῃ).
b) cum dat. pers. O 226 τόδ᾽ ἡμὲν ἐμοὶ πολὺ
z. (Apoll. de pron. p.54b κάλλιον) 70€ οἱ αὐτῷ
duiczo, paraphr. ὠφελιμώτερον, ν 804 ἡ μάλα
(v. l. dpa) rou τόδε κέρδιον ἔπλετο ϑυμῷ, schol.V
τὸ μὴ βαλεῖν, ἐπεὶ αὐτὸς ἂν ἀνήρητο, ἢ τὸ
βαλεῖν τὸν ξένον, αἱρεῖται τὸ χέρδιον, P A17
τό χεν ἧμιν πολὺ x. εἴη, v. delevit Bekk. se-
cutus Zenod., T 63 Ἕχτορι xal Τρωσὶ τὸ κέρ-
διον SC. ἢν vel ἔπλετο, cf. A 255 s&.; H 352
τῷ οὔ τι χέρδιον ἥμιν (Dio Chrys. 55, 15 χάλ-
λίον dati) expuncto versu 353, Ariston. ἀϑετεῖ-
ται (v. 858), otc ,ἀγνοήσας τις, ὅτι ὑπακοῦσαι
δεῖ τῷ οὐ x. ἥμιν τὸ ἔσται, ὡς ἐλλείποντος
τοῦ λόγου προςανεπλήρωσεν, quem secuti sunt
omnes editores; paraphr. ἐπωφελές. dat. per-
tinere videtur ad yerbum fin. et ad χέρδιον:
B 320 ὡς ὕμμιν ἐείσατο x. εἶναι, schol. HQR
τοῦτο γὰρ ὑμῖν ὠφελιμώτατον εἶναι ἐφάνη.
de II 652 s 474 o 204 Y. infra. c) cum infin.
4 358 καί χεν πολὺ x. εἴη (v. 1. jj £v) ἱκέσϑαι,
v 316 χαί xtv πολὺ x. εἴη (v. 1. ἦεν, v. schol.)
τεϑνάμεν ἢ δράασϑαι, in utroque loco z. x. π.
χέρδ. εἴη minus bene pro parenthesi accipitur.
d) cum dat. c. infin. O 197 v. 1. ϑυγατέρεσσιν
x«l υἱάσι κέρδιον (pro βέλτερον) εἴη ἐνισσέμεν,
Did. Ἠρίσταρχος βέλτερον" οἱ δὲ εἰχαιότεροι
γράφουσι χέρδιον. ᾿Αριστοφάνης κάλλιον, v.
Τὰ Roche; videtur dat. pendere a z. et a verbo
2 355 οὐ σφιν ἐφαίνετο z. εἶναι μαίεσϑαι,
ἐξ ἽΝ 458. Ξ 98 5 145 o 98 y 338 c 239 v. infra;
additus est dat. partic. Z 410 ἐμοὶ δέ χε x. εἴη
σεῦ ἀφαμαρτούσῃ χϑόνα δύμεναι, cf. Classen
Beob. 141; .Y 108 ἐμοὶ ἂν πολὺ x. (Did. at
χατὰ ἀνδρα κάλλιον) εἴη ἄντην ἢ καταχτείναντι
(v. 1. -αντὰ, quam receperunt Spitzn., Dind., La
Roche, ceteri dat., cf. Hoffmann XXI u. XXII
B. d. II. h. 1) νέεσϑαι ἠέ xsv αὐτῷ ὀλέσϑαι
(v. l. αὐτόν, quam receperunt Spitzn., Dind.) cf.
Did. ad v. 1109 et Ariston. ad Y. 110; τ 288 οἱ
τό γε x. εἴσατο ϑυμῷ χρήματ᾽ ἀγυρτάζειν ἐπὶ
γαῖαν lóvci(Nauck : εἴσατο κ. εἶναι» ef. B 820“),
cf. v. 285 et Am. app. h. L, cf. etiam Classen
Beob. 141; additus est accus. partic. .X 108 v. 1.
ἐμοὶ ἂν 2. εἴη ἄντην ἢ κατακχτείναντα νέεσϑαι
ηέ κεν αὐτὸν ὀλέσϑαι, v. Supra; a 158 μοι
φρονέοντι δοάσσατο x. εἶναι πρῶτ᾽ ἐλϑόντ'
(videtur esse pro ἐλϑόντα) δόμεναι προέμεν τε,
v. infra; infinitivo additus est acc. 8 14 ἐμοὶ δέ
χε x. UN ὑμέας ἐσϑέμεναι, Γ΄ 4 καί κεν πολὺ
x. ἠεν ἢ οὕτω λώβην v ἔμεναι καὶ ὑπόψιον
ἄλλων: reetius autem videtur xa .. jj£v pro
parenthesi accipere et 7; ... ἄλλων cum priore he-
müstichio coniungere; de his locis omnibus v.
κέρδος
Hentze inZtschr f. Gymn.W. 1866 p.741. — Decies
legitur versus làós δέ (Oc ἄρα) οἱ (u0:) qpov-|
ἔοντι δοάσσατο χέρδιον εἶναι, sequitur a) n]
finitivus: /V 458 (Duentz.: ,sonst ueberall y
nach diesem V. der letzte der vorher angefueh
ten Faelle gewaehlt*) X 98 5 145 e 93 7 33P
« 239, cum acc. partic. zx 153 (v. l. βέλτιον
b) sententia primaria ἀσυνδέτως: ε 474 (schol
B οὕτω πως ὡς χατιὼν ὁ λόγος δηλώσει, B
ῥ᾽ ἔμεν εἰς ὕλην, cf. schol. P), o 204, cf. Verg
Aen. 4, 287 haec alternanti potior sententia i
est: vocat. 9 ὄφρα: II 652 ὄφρ᾽ ὦσαιτο π. ὁ
ἀπὸ ϑυμὸν ἕλοιτο, cf. Faesi h. 1. — E. M. 505;
44, Zon.1192 βέλτιον, «otiocov- ἀπὸ τοῦ zip
dovc. Suid., Phot. Anecd. Bachm. 276, 10 χρεῖτ'
τον “ὠφελιμώτερον, Hes. συμφορώτερον, ὦ ρελ
GE paraphr. Il, — Superl. κέρ δέστος callidis
simus. Z 158 ἔνϑα Σίσυφος ἔσκεν, ὃ κέρδιστο
γένετ᾽ ἀνδρῶν, Ariston. τὸν συνετὸν zal Χεῦ
δαλέον κέρδιστον λέγει. οἱ δὲ νεώτεροι.
φιλοκερδῆ ἐξεδέξαντο (sim. E. M. 505, 53),
eund. ad A 44 et Lehrs Aristarch.* 117;
BL μέσον ἐστὶ τοῦτο τὸ ὄνομα" ὡς συγγεν
δὲ οὐ βλασφημιεῖ, Schol. A χέρδιστος συνετῶ
τατος, ἐντρεχέστατος" οὐ γὰρ ἂν τὸν E.
αὑτοῦ πανουργότατον ἔλεγεν, cf. E. ΩΝ kr
Eust. 631, 33, Zon. 1186, paraphr. Il.; opl
98, 2 ὁ συνετώτατος pi en δ
Hes.; Suid., Phot, Anecd. Bachm. 276, 14 7
ουργότατος.
κέρδος (sec. Fick vgl. Woerterb.? II 53 à
kar, ker ,,gedeihen'; Christ Lautl.103 122 comp
cum skr. cardhas, robur, cf. Benfey WL. II
Leguntur sing. κέρδος (ter), Ed κέρδεα
vies), gen. χερδέων (semel), dat. κέρδεσιν
Multo saepius in Od., quam in Π., nusqui
hymnis. 1) lucrum, quaestus, commodum
litas. K 295 ἐνόησεν, ὅππως χέρδος (v. l.
διονῈ ἔῃ (v.l. εἴη), paraphr. κοινωφελὲς εἰ yt
Eust. 800, 10 et Hentze h. L; z 311 ov ἢ
τόδε (v. l τό γε) κέρδος ἐγὼν ἔσσεσϑαι δὶ
ἡμῖν, cf. v. 305ss.; 9 164 ἀρχὸς ναυτάων, qi
του τε μνήμων καὶ ἐπίσκοπος (v. 1. iu
qoc) ὁδαίων χερδέων 9* ἁρπαλέων, m
atque lucri inde quaesiti, schol. EPV φε,
Doederl. Gl. 2356 secutus Nauck Arist.
bavit v. 1. ἐπίστρ., quia κερ δ. minus be
veniret quam ὁδαίων, cf. Nitzsch et Am.
2) consilium utile, callidum, prudens, |
Saepius in plur. quam sing. v 140 φρασσῦ
ὅττι χε χέρδος Ὀλύμπιος ἐγγυαλίξῃ, ]
᾿Αντίλοχος ηλασεν t ἵππους, χέρδεσιν, οὔ TL T.
γε, παραφϑάμενος Μενέλαον, cf. v. 418—
paraphr. πανουργίαις, cf.schol.B et Eust. 13
46; 1/322 ὅς χε κέρδεα εἰδῇ ἐλαύνων ἥσσον
Ἵππους, opp. v. 320 ᾿ἀφραδέως, paraphr. συνὲ
schol. B. τέχνης βουλεύμασι, ust, 1
χέρδεα εἰπεν οὐχ οὕτω τοὺς δόλους, ὅσον" 4
ἁπλῶς χερδαλέας, ὅ ἐστιν ἐπωφελεῖς
ΨτΟΘ ἂν 9 Ὀδυσεὺς πολυμήτις ἀνίστατο, Ἵ
δεα εἰδώς (v. l. ἀνίστατο ἐσόϑεος φῶς),
725 ss. et I" 202, paraphr. ἀπάτας ἐπιστι
Eust. 1326, 49 ταὐτὰ χέρδος καὶ δόλο εἴτ
ὃ x. εἰδὼς Ὀδ. δόλου οὐ λήϑεται (v. 1
schol. B; » 297 εἰδότες ἄμφω χέρδεα ἃ
Minerva de se et Ulixe, ν 299 ἐγὼ δ᾽ ἐν ad
ϑεοῖσι μήτι τε κλέομαι καὶ κέρδεσιν, τ
περὶ κέρδεα πολλὰ ἀνθρώπων οἶδ᾽ Ὀδυσε.
schol. B οὕτως περισσῶς συνετὰ οἶδεν. β
(Πηνελόπεια) περὶ χέρδεα οἶδεν, B 118 δ
nelope: ἅ οἱ περὲ δῶκεν ᾿Αϑήνη, ἔργα v
-
σϑαι Ὁ χαὶ “φρένας £c9À&c κέρδεά 9", οἵ oU πώ
ἐν" ἀκούομεν (sc. ἐπίστασϑαι, cf. v. 121 ob
τις ὅμοϊα νοήματα ἢ δὴ), accedunt infin. ἐπίστ.,
2t φ Ὥ et χέρδεα epexeg. ad pron. &; schol. HMS
ὅδεα: τὰ πανουργήματα, οὐχ ὡς ἡμεῖς τὴν
γιλοχοημαεία. Eust. 1437, 45 ἐπίνοιαι, μηχα-
αἱ, σ 216 παῖς ἕτ᾽ ἐὼν χαὶ μᾶλλον ἐνὲ φρεσὶ
ἐρδε᾽ ἐνώμας in pectore prudentia consilia ver-
»abas, schol. B χέρδεα νῦν τὰ βουλεύματα, sim.
"i 1268, 5, sch. V συνέσεις, cf. v 255 ài
εσσι νόον πολυχερδέα νωμῶν et Verg.
9, 62 11, 704 versare dolos; v 257 Τηλέ.
ὃς "08. χαϑίδρυε χέρδεα νωμῶν, w 217
m χέρδεα βουλεύουσιν, Damm: malas
'alliditates consultant, haben boese Raenke im
inne. — Hes. σύνεσις, τέχνασμα, ὠφέλεια,
χνουργία, cf. Eust. 1115, 22, E. M. 505, 30 38,
317, 4; Doederl. Gl. 599 dicit κέρδ. omni-
s locis interpretandum esse: lucrum, quaestus.
Ἑρδίων, χέρδιστος, κερδαίνω, χερδαλέος, τδα-
ὄφρων, χκερδοσύνη, "πολυχερδής, πολυκερ-
Ei, νηχερδῆς.
᾿χερδοσῦνη (κέρδος. de subst. in σύνη ex-
bus v. L. Meyer vgl. Gr. II 543, Woerner
hom. 16, Peppmueller Il. XXIV p. 24)
stutia, calliditas. Legitur tantum dat. sing. —
[ 947 ὡς φαμένη καὶ χερδοσύνῃ ἡγήσατ᾽
ϑήνη (cod. A χερδοσύνηι suprascr. c, schol.
τινὲς πληϑυντιχῶς -σύνῃ ς), paraphr. ' £v πο-
ηρίᾳ zal ἀπάτῃ, schol. B o? μόνον διὰ λόγων
ὑτὸ ὃν ἠπάτησεν ἀλλὰ χαὶ διὰ τοῦ προςελ-
ἀξιοπίστως, Eust. 1268, 2 éni δόλου xa
jc ἢ x. κεῖται... ὃ ἐφερμηνεύων ἐρεῖ,
ἅτησεν ᾿Αϑήνη (v. 399). ὃ 251 ὁ δὲ κ.
ELVEY, Eust. 1495, 7 τὴν ἐπικερδῆ λέγει βου-
οἱ δὲ ὕστερον καὶ τὴν δολ Mtt (2L
ἥα ἴδον κύνες" αὐτὰρ ἕζετο κερδοσύνῃ
ebat humi callide, prudenter, nostr. klueg-
Schol. V et Eust. 1749, 43 φυσιχόν φασι
ἤϑημι πρὸς ἀποτροπὴν ᾿ἀλμείλιξιν) χυνῶν
᾿παϑεσϑῆναι «al προέσϑαι τὴν ῥάβδον ὡς
ἡ ἐπιτιϑέμενον (cf. Plin. N.H. VIII 41, 61: im-
flus eorum (canum) et saevitia mitigatur ab ho-
e considente humi, et Plut. de sollert. anim.
19, addit Eust. z. τὴν φρόνησιν λέγει καὶ
οδαλεότητα, cf. etiam Am. h. 1. — Suid., Bachm.
gr. 276,15 πανουργία, Hes. σοφία, τέχνη,
LC, πανουργία. — Doed. Gl. 599
ἐς (origo dubia est: veteres derivant a
3j πλήττω, 440: E. M. 505, 58ss., E.
916, 35 62 323, 4 536, 15, Zon. 1190, Eust.
9, 45 1523, 51, schol. V ad X 448, cf. Lob.
em. 63, Doederl. Gl. 382; Brugzmau in Curt.
ἢ. VIL 291 a rad. kar spinosum, acutum esse,
288 a kar se movere, cf. Benfey WL. II 315
Ὁ sich der Faden am Gewebe dreht vom
gr. . Zwirnen'; Duentz., qui ad .Y 448 χέρχος
cus confert, censet 2. nomen habere a rotunda
ma; de subst. in £c, ἰδος exeuntibus v. L.
yer vgl. Gr. II 105, Woerner subst. hom. 45).
guntur sing. nom. et dat. Instrumentum tex-
dum, cf. Suid., E. G. 316, 60, E. M. 506, 6.
1 lextorio, cuius stamen apud Hom.
um stabat , radius, quem etiam appellant
inem: erat longus, e ligno s. metallo factus,
utraque parte acutus, cf. Verg. Aen. 9, 476
4, Eu 1, 294, qua in interpr. secutus sum
-Marquardt roem. Alterth. V 9 (roem.
lalterth. I 2), 135, cf. Doederl. Gl. 382, Rie-
Jauer Handwerk p. 77 191; alii «. esse inter-
|tantur instrumentum illud, quo fila subteminis
ἢ Hom. ed. Ebeling.
χερδοσύνη — χερτομίη
69
dense adiguntur, quod etiam σπάϑη appellatur.
lat. pecten, cf. Marqu. 136 s. — .X 448 de An-
dromache cum lamentationem audiret: χαμαὲ δέ
οἵ ἔχπεσε «toxic, cf. v. 440, paraphr. περόνη.
€ 62 (Καλυψὼ) ἱστὸν ἐποιχομένη χρυσείῃ
χερκίδ᾽ (cf. schol. BL ad B 113) ὕφαινεν, ct.
Nitzsch h. l.
κερτομέω (κχέρτομος, cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 28). Leguntur praes. ind. χερτομέουσιν h.
Merc. 56, coni. -ἔωσεν z 87, opt. -ἔοε ἡ 17,
part. -éov B 256 N 373 v.l. σ 350 h. Merc.
300 335, τέοντες II 261 9 158, - ἔουσαν v 326,
impf. ἐχερτόμεον (v. l. χερτόμεον) B 323. Sae-
pius in Od. (sexies) quam ll (bis), ter in hymnis.
irrideo, laedo verbis (non facto), cf. Lehrs
Arist.? 114. — E. M. 506, 38, E. G. 317, 23
ἐρεϑίζων, χλευάζων, addunt Suid., Phot. σχώ-
πτων, cf. Zon. 1200, Lex. Seg. 971, 10; Hes.
gisvatet, γελᾷ, ὑβρίζει, cf. etiam Eust. 1369,
57... a) absol. 'B 956 σὺ χερτομέων ἀγορεύεις
de Thersite, de quo v. 255 erat dictum ᾿ἰγαμέ-
uvovt ἧσαι ὀνειδίζων, Eust. 214, 34 δαχνηροὺς
μόνον λόγους δίδως τῷ βασιλεῖ, Ariston.
ἀϑετοῦνται 952—6, Bekk. expunxit v. 254—6,
cf. Lehrs Arist. 438 s.; ν 326 σὲ κερτομέουσαν
(Eust. 1742, ,92 κερτομέοντα) ὀΐω ταῦτ᾽ ἀγορευ-
ἔμεναι, ἵν" ἐμὰς φρένας ἠπεροπεύῃς, Ν 373
ν.]. ὁ δὲ κερτομέων ἔπος ηὔδα (pro ὁ δ᾽ ἐπεύ-
ξατο φώνησέν ts), cf schol. V; 8. 1608 τί μὲ
ταῦτα κελεύετε χερτομέοντες: ct. Nitzsch h. |.
h. Merc. 335 ui9ov ἀχούσεαι κερτομέων, ὧδ
φιλολήιός εἰμι, h. Merc. 56 χοῦροι ἡβηταὶ 9«-
λίῃσι παραιβύλα χερτομέουσιν, Franke: ,pro-
tervi iuvenes in conviviis per iocum se invicem
vexant et ludificantur ita, ut alter alterum im-
provisis conviciis indirecte petat (Passov.: sich
mit scherzhaften Seitenhieben necken), cf. 4 6**,
v. etiam Baum. h. 1. et in hoc lex. s. v. zt«ga-
βόλος. Additus est dat. ἐπέεσσι: β 828 οἱ
(μνηστῆρες) ἐπελώβευον χαὶ ἐχερτόμεον (v. 1.
χερτόμεον v. La Βοομο) ἐπέεσσιν, schol.B ὑβοίζω,
Ap. Soph. 71. 6 ἠρέϑιζον εἰρωνευόμενοι, ἢ 75 17
μή τις Φαιήκων. χερτομέοι t? ἐπέεσσι καὶ
ἐξερέοιϑ', ὅτις εἴη, cf. 5 274. b) cum accus.
zt 87 κεῖσε δ᾽ ἂν οἵ μιν μετὰ μνηστῆρας ἐῷμε
ἔρχεσϑαι, μή μὲν χερτομέωσιν, c 350 Εὐρύ-
μαχος ἦρχ᾽ ἀγορεύειν κερτομέων Ὀδυσῆα, cf.
Classen Beob. 117 et B 256 ν 326; h. Merc. 300
Ἑρμῆν κερτομέων. c) laedere facto: II 261
(σφῆκας) παῖδες ἐριδμαίνωσιν ἔϑοντες, ciel
χερτομέοντες, Ariston. ἀϑετεῖται" τὸ χερτο-
μεῖν οὐ τίϑησιν ἐπὶ τοῦ δι’ ἔργων ἐρεϑίέξειν,
ἀλλὰ διὰ λόγων (cf. Lehrs Arist. 114)" καὶ ὅτι
διὰ τοῦ προειρημένου στίχου ταὐτὸν εἴρηται.
τὸ γὰρ 2s ἐριδμαίνωσιν (ταὐτόν ἐστι) τῷ χερ-
τομέοντες. ἠϑέτει καὶ ᾿Αριστοφάνης, sim. schol.
BLV, ubi additum est: καὶ εἰς τὸ χερτ. λείπει
τὸ οἱ, ἵν" ἢ οἵ χερτομητικοί, cf. etiam h. Merc.
338 (z£prouoc). — Doed. Gl. 603, L. Meyer in
Kuhn Ztscehr. VI 16. — ἐπιχερτομέω.
κερτομίζη (χέρτομος, cf. τ Meyer vgl. Gr.
Il 486, W oerner subst. hom, 8) Tantum plur.
accus. -/«c. irrisio. Hes. ἐρεϑιστιχοὺς ÀG-
yove, παίγνια, προβασχάνια, ἐρεϑισμοί, παρα-
λογισμοί. Y 202 488 οἶδα ἠμὲν χερτομίας
ἢ δ᾽ αἴσυλα. μυϑήσασϑαι,. schol. B ad v. 202 τοὺς
σαρχκασμοὺς ovc εἶπεν ὡς περὲ τῆς ἀρχῆς, «i-
τοῦ μαχομένου, paraphr. ἐπίσταμαι zal ἀπά-
τας καὶ κακουργίας καὶ χλευαστικοὺς λόγους
εἰπεῖν et εἰρωνιχοὺς λόγους καὶ ἀπειλάς, Faesi:
,Aeneas wil Ach. tadeln, dass dieser bloss
49
110
Schmaehungen, Spott u. frevele Worte (Laeste-
rungen) geg. ihn ausgespr.*; idem censet v. 433
minus recte et apte positum esse quam v. 202;
v 968 χερτομίας τοι καὶ χεῖρας ἀφέξω μνη-
στήρων. — Doed. Gl. 603, L. Meyer in Kuhn
Ztschr. VI 16.
κερτόμιος (χέρτομος, cf. L. Meyer vgl. Gr.
II 445, Gust. Meyer in Kuhn Ztschr. XXII 488,
cf. etiam Lobeck path. proleg. 172). Legitur
tantum dat. plur. χερτομίοισι iter) et. -£o:c (ter).
irrisionis plenus, mordax. E. M. 506,35, Zon.
1192 χερτόμιον τὸ παραλογιστιχόν, cf. Ap.
Soph. 98, 9; E. M. 506, 36, E. G. 317, 23, Zon.
1900 x. ἐπέεσσι" ἐρεϑιστιχοῖς, παροξυντικοῖς,
χλευαστικοῖς (ἀπατηλοῖς), Suid., Phot. ἐρεϑέστι-
χός. 1) Iungitur cum ἐπέεσσι: 4 6 ἐπειρᾶτο
Κρονίδης ἐρεϑιζέμεν Ἥρην χερτομίοις ἐπέεσσι,
παραβλήδην ἀγορεύων, cf. Faesi h. l. et h. Merc.
56; E 419 ᾿Αϑηναίη τε xal Ἥρη χερτομίοις
ἐπέεσσι Δία ἐρέϑιζον, schol. LV ἐπεὶ ἐχερτό-
μησεν αὐτὰς ὃ Ζεύς «δοιαὶ μὲν Μενελάου“
(4 7), τρωϑείσης ᾿ἀφροδίτης ἀντιχερτομοῦσι
τὸν Δία. ὦ 340 πρῶτον χερτομίοις ἐπέεσσιν
πειρηϑῆναι sensu mitiore, recte Faesi: ,,neckend,
neckisch (ohne den Nebenbegr. von Hohn od.
Boeswilligkeit)*, cf. v. 2916; schol Q ἀπατητι-
κοῖς, δολίοις, ἵνα μὴ τῇ αἰφνιδίῳ χαρᾷ ἀπο-
ψύξει ὁ γέρων, ὥσπερ χαὶ ὃ κύων ἀπώλετο,
Eust. 1960, 85 x. ἔπη οὐ τὰ ὑβριστικὰ καὶ
ὀνειδιστικά, 0 ἐστι μεμπτιχά. His tribus lo-
cis Nauck scribere maluit χερτομίοισι ἔπεσσι.
2) Neutr. plur. est pro subst. — verba morda-
cia, cf. Naegelsb. adn. ad 4 539 et Krueger
Sprachl. II 43, 4, 4. 4 539 χερτομίοισι Aia
προςηύδα, schol. D ἐῤεϑιστικοῖς, yAevaotixotc,
paraphr. 74. λόγοις, cf. schol. BL; ; 474 Kv-
χλωπα προςηύδων χερτομίοισι, v177 Ὀδυσῆα
προςηύδα κερτομίοισι. --- Doed. Gl. 608, L.
Meyer in Kuhn Ztschr. VI 16.
κέρτομιος (ex xéao et τέμνω compositum
esse veteres iudicaverunt: E. M. 506, 33, E. G.
317, 20 ὁ τὸ χέαρ τέμνων τῶν ἀκουόντων, διὰ
τὸ παραλογιστιχὸν τῶν λόγων, cf. 197, 53
317, 26 628, 44, Ap. Soph. 98, 10, Zon. 1192;
Eust. 214, 34 δάχνων ψυχὴν zal ϑυμοδακής,
cf. 1960, 35, schol. AB ad A 539, schol. B ad
B 323; eos secuti sunt Doed. Gl. 603, qui con-
fert Hesychii χερβολοῦσα i e. xzo βάλλουσα
(cf. etiam Kuhn in Ztschr. IV 13), et Stolz
zus.ges. Nomina, Klagenfurt 1874 p. 15 40, alii,
sed cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI 14 s.; re-
centiorum plurimi derivant a rad. χερ, χείρω
abscindere, laedere, skr. krnàmi, sed alii censent
ut ex skr. kar ortum sit kart, ita rad. χερτ ex
xtg ortam esse (skr. kartri, lat. cultro, forfex;
kityakà vexatrix, Quaelerin), cui radici additum
sit sufxum uo: L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI
15s. (qui confert ahd. sceltan, nostr. schelten,
proprie laedere, cf. vgl. Gr. I 189), vgl. Gr. I
949 369, Curt. Et. 141, Naegelsb. adn. ad B 254
p. 271, Roediger in Kuhn Ztschr. XVII 314,
Am. app. et Duentzer ad «c 240, Schoenberg
griech. Compos., Berlin 1869 p. 54; de adi. in
40 terminantibus cf. L. Meyer vgl. Gr. II 297;
alii arbitrantur *. compositum esse ex synon.
χείρω et τέμνω: Autenrieth in Zus. ad Am.
app. ὦ 240, in lex., Doederl. in ed. ad Π 261,
Goebel Lexil. I 518) irrisionis plenus, cavillans.
E. M. 506, 33 35 χλευαστής, ὃ τὴν ψυχὴν
χλευάζων λόγοις παραλογιστικοῖς, E. G. 817,
20 0 σχωπτῆης, cf. 317, 26. Sed h. Merc. 338
χερτόμιος --- χευϑάνω
interpretandum est de fallaci: παῖδα εὗρο
(inquit Apollo) χεραϊστήν, κέρτομον, oiov ϑεῶ
οὐκ ἄλλον ὄπωπα, οὐδ᾽ ἀνδρῶν, ὁπόσοι λὴ
ciuBootol si éni γαίῃ, cf. Doederl. Gl, 603|
L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI 16, Lehrs Ari
114; cf. etiam Greve de hymno in Merc. hom
p.69; Baum.: ,,mihi non extra dubitationem po
situm est quin vox corrupta sit, cum tribus ve
sibus ante Apollo idem Iovi tribuerit. Schmi
tius eadem re motus coniecit χλέπτην, quo
languidum est et nimium distat a Litterarum
ductibus; voc. desidero vel a χέρδος ductum
ἃ τείρω, ἀντιτορεῖν.“ — φιλοχέρτομος, χερ
τομέω, χερτομίη, κερτόμιος. ᾿
κεστός (rad.kas ferire, pungere, skr. kas lae
dere, ferire, pungere, χετίω, χε-άζω, χεσ-τότ
skr. kas-ta: Fick Spracheinh. 79, Woerterb. 40
Delbrueck in Kuhn Ztschr. XIII 80; a rad. kan
knat, gr. χεντέω (χέντω) derivant pro χενστός
χεντ-τό-ς E. M. 489, 13 506, 53, E. G. 317, 3(
Zon. 1187, Eust. 425, 32 36 6927, 17 979, ἢ
Benfey WL. I 199, Pott in Kuhn Ztschr, VIE
Buehler ap. Kuhn VIII 151, Brugman in €
Stud. IV 77, cf. Lobeck Rhem. 121; cf. e
Ahrens ap. Kuhn VIII 354, Doederl. Gl. 186
qui componunt cum ἀχέστρια. de adi. in t6
terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 304) pe
foratus, acu pictus. .E 214 (Ἀφροδίτη) ἀπ
στήϑεσφιν ἐλύσατο κεστὸν ἱμάντα | ποικίλο
ἔνϑα τέ οἱ ϑελχτήρια πάντα τέτυχτο" ἔνϑ᾽
μὲν φιλότης, ἐν δ᾽ ἵμερος, ἐν δ᾽ ὀαριστὺς ndi
φασις, 3 τ᾽ ἔχλεψε νόον πύχα περ φρο
, cf. v. 219—221; paraphr. τὸν x&
ζωστῆρα, Zon. 1184 1187 ὃ χεντητὸς À
cf. Eust. 425, 94 36; Ariston. χεστὸς ἐχ
ἑπομένου ὁ ποικίλος, ἀπὸ τοῦ διὰ τὰς ὃ
χεχεντῆσϑαι, ἐμπεποιχιλμένης τῆς φιλό
xal iu. καὶ ὀαρ. (cf. E. M. 546, 59)" καὶ οὐ
ἔστι χύριον ὄνομα ὡς ἕνιοι τῶν ἀρχαιῶν d E
Apoll. Soph. 98, 17, Ariston. ad I' 371 ὁ Ka]
λίμαχος ὡς ὄνομα κύριον τοῦ ἱμάντος τὶ
κεστὸν ἐκδέχεται, cf. Scheer Callimachus Ὅμι
ρικός p.12) διὸ zal ἐπ᾿ ἄλλου λέγει" ἄγχε,
μιν πολύχεστος ἱμάς Γ' 371, cf. Lehrs Ari
p. 193; sim. schol. BL; Suid., Phot. zo
ἱμάντα, addit Suid. ᾧ πάντα ἐμυϑεύετο Ep
ἄρχειν τὰ πρὸς ἀπάτην ϑελκχτήρια,
ζωστῆρα οὕτω καλούμενον ἀπὸ τοῦ πολυχἕ
τητον αὐτὸν εἶναι ταῖς ῥαφαῖς, cf. Ariston.
Γ 81ι, E. M. 506, 49, E. 6. 317, 84; Ec
506, 46, Suid, Zon. 1184, Phot. ἔνδυμα 'Agg
δίτης" καταχρηστιχῶς δὲ καὶ πᾶν γυνᾶ
φαντασιῶδες ἔνδυμα, E. M. 506,52 ὁ χεχοσᾷ
μένος x«l διαπεποιχιλμένος xal ÓutxE
μένος, cf. E. G. 317, 28, Suid., Phot., Ap. 80}
98, 18; Hes. τὸν ποικίλον ἱμάντα, ἢ χιτῶ
ποικίλον, ἢ τὸν τῆς ᾿ἀφροδίτης ἱμάντα" zo
διαχεχεντημένος χιτών. --- Gladstone hom.
ed. Schuster 212; Friedlaender 2 hom. Woert
verz. 726. — πολύχεστος. b
κευϑ-εάνω (a χεύϑω, cf. E. M. 507, 2; Eu
494, 26 ἡ £x toU χεύϑω παραγωγὴ λόγῷ p
πεζῷ ἀσυντελής, δαχτυλικῷ δὲ μέτρῳ ZQno
de verbis in ἄνω exeuntibus v. L. ma
Gr. II 74, eund. in Kuhn Ztschr. :
Non legitur nisi impf. act. ἐκεύϑανον. occult
abscondo. E. M.507, 2, Hes. (ἀντὲ rov) Ex
πτον. Γ 458 οὐ uiv γὰρ φιλότητί γ᾽ éxEvt-
vov, £t τις ἴδοιτο, Lilie de locut. hypoth. t
hom. p. 18s. ,non celavissent, si quis vidis.
Cum autem hic optativo in protasi adhibito
"atis declararetur rem in mente sola esse posi-
πὶ, igitur vere non factam esse, idem sensus
1 apodosin non transferri non potuit; ergo sn-
ervacaneum erat ἄν vel x& adicere verbo éxev-
'uvov' , sim. iudicarunt Naegelsb., Faesi, La
loche, cf. Krueger Spr. I 54, 10, 1; Ariston.
lddit ὅτι ἀπηλλοτρίωντο τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ ot
πρῶες, paraphr. ἔχρυπτον, εἰ ἐϑεάσατο. Rectius
Düicarit Lange Part. εἰ p. 400 cum diceret εἰ
ο ἴδοιτο esse optantis, non sumentis. Alii, qui
gabant zs vel ἄν abesse posse, coniecerunt:
An Herwerden quaest. ep. et eleg. p. 5 maluit
Pribere ἔχευϑον ἄν, εἴ εε είδοντο, Duentz.
wipsit in ed. ἔχευϑον ἄν, εἴ τις ἴδοιτο, scri-
isset autem χ᾽ ἐχεύϑανον, nisi eum offendis-
ἢ verbum χευϑάνω: oportuisse enim legere
υνϑάνειν. χευϑάνω (pro xvv9.) offendit etiam
. Schmidt N. Rh. Mus. XX 463, Nauck in ed.
χύνϑανον Ὁ), cf. Am. app. h. L, Curt. in Stud.
208, Benfey WL. 1 613. — Friedlaender
| hom. Woerterverz. p. 720 adn. 35.
Ixev9uuOg, ὃ (a κεύϑω, cf. E. M. 507, 1, E. G.
1,38, Zon. 1187; de subst. in uóc exeuntibus
Woerner subst. hom. 34, L. Meyer vgl. Gr.
998; cf. Eust. 918, 44 et schol ABLV ad
198). Legitur tantum gen. pl. χευϑμῶν. Signi-
lat idem quod χευϑμων (ct. L. Meyer vgl. Gr.
296, Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 715
Gadn. 115) latebra. Hes. χατάδυσις, πυϑμήν,
σαυρός, xoiAov, ἢ κχοιλάς, Zon.1187 σχότος,
ὕψις, AN 28 ἄταλλε χήτε᾽ vm αὐτοῦ (Ποσει-
νος) πάντοϑεν ἐκ χευϑμῶν (cod. Vind.
υϑμῶνος), paraphr. φρωλεῶν.
χευϑμών, ὁ (ἃ χεύϑω, cf. E. M. 507, 2, E.
317, 40, Ap. Soph. 98, 20, Zon. 1187, Hes.,
L. Meyer vgl. Gr. I 393, Curt. Et. 244; de
bst. in ὧν terminantibus v. Woerner subst.
m. 46, L. Meyer II 276; cf. etiam E. G. 317,
) Legitur sing. acc. χευϑμῶνα (semel) et plur.
" -ov&c (bis. Non est in Iliade. Significat
mm quod χευϑμός (v. supra): latebra, latibu-
n. Ap. Soph. 98, 20, Hes. χαταδύσεις, addit
S. χρύφιοι τόποι, E. G. 317, 42 0 ἀφεγγὴς
τὸς χαὶ χρύφιος, Phot, Suid. χρυπτῶν τό-
», ἐνδοτάτων. v 367 μαιομένη χευϑμῶνας
τὰ σπέος, schol. Q τὰς καταδύσεις ἢ τοὺς
ἴλους τόπους καὶ ἀναχεχωσμένους, h. Merc.
πέτρης εἰς χκευϑμῶνα βαϑύσκιον, x 283
€ πυχινοὺς χευϑμῶνας ἔχοντες, schol. HQV
νῦν φησι τοὺς τόπους καὶ τὰς καταδύσεις
οὐ χεύϑονται χαὶ συγχεχλεισμένοι εἰσίν,
st. 1659, 14 ztvz. x. περιφραστικῶς οἱ συφεοὶ
ovra, cf. Guenther Viehzucht bei Hom. p.8 27.
τεῦϑος, τό (a χεύϑω, cf. Goebel in Kuhn
chr. XI 60, L. Meyer vgl. Gr. I 393, Curt.
244: de subst. in oc terminantibus v. Woer-
Subst. hom. 47, L. Meyer II 111) Legitur
pl χεύϑεσι et acc. pl χεύϑεα. Omnibus
sin quinto pede. Significat idlemquod xev9uoc
χευϑμών: locus abditus, reconditus, Curtius:
-Nborgene Tiefe. Apud Hom. semper iunctum
1 γαίης: de orco. Eust. 1982, 18 ἀντὲ τοῦ
ἡ τοῖς χευϑμῶσιν, ἑρμηνεία ἐστὶ τοῦ δό-
ἧς Aidov, ὃς τόπος ἐστὶν ὑπόγαιος καὶ οὕτω
Wovuuévoc. διὸ καὶ ᾿Αίδης λέγεται, ἤγουν
ἀφανής, ὃν οὐχ ἔστιν ἰδεῖν, Hes. κοῖλα,
Ügut. X 482 νῦν ᾿Αἰδαο δόμους ὑπὸ κεύ-
71^ (cod, C χεύϑεσσι) γαίης ἔρχεαι, paraphr.
JP τοὺς χρυπτῆρας τῆς γῆς, cl. Σ 333; ὦ 204
Eo tiv ᾿Αίδαο δόμοις ὑπὸ κεύϑεσι γαίης,
l V χρυπτοῖς τόποις, λέγει δὲ τοῖς ὑπὸ
κευϑμός --- χεύϑω
Ul
γῆν. Desunt verba "4/ó«o δόμ.: h. Cer. 340 ὑπὸ
χεύϑεα γαίης κατόρουσε λιπὼν ἕδος Οὐλύμ-
ποιο, h. Cer. 398 ἐοῦσ᾽ ὑπίὸ κεύϑεσι γαίης]
οἰχήσεις: pro eo, quod manus secunda supple-
vit, Ruhnk. maluit ὑπὸ χεύϑεα scribere et cum
ἐοῦσα conectere, quem secutus est Buech., cf.
Baum. h.l; h. Oer. 415 φέρων ὑπὸ χεύϑεα
γαίης, v. 414—432. sustulit Hoffm. — Hes. theog.
300 334 483, Theogn. 243, Orph. hymu. 29, 4.
χεύϑιω (rad. gudh, sanscr. gudhjàmi, guhàmi,
tego, abscondo, gr. xv$, lat. custo(d)s, ags. hy-
dan: Curt, Et. 244, Fick Woerterb. 45, L. Meyer
vgl. Gr. I 27 47 128 159 393, Christ Lautlehre
76 106 121, Ebel in Kuhn Ztschr. V 236, Lott-
ner ap. Kuhn VII 173, Kuhn Ztschr. X 419 XI
305 XII 116 XXIII 393, cf. Benfey WL. I 613
II 363, Bugge in Curt. Stud. IV 347; Corssen
Ausspr.? I 353 rad. ku verbi χεύϑω ortam esse
ex rad. sku suspicatur), occulo, occulto, celo.
Suid, Zon. 1187 1196 1200, E. M. 500, 58, E.
G. 317, 48 368, 41, Hes. Phot, Ap. Soph. 98,
20, Eust. 1455, 13 1564, 21 χρύπτειν. Legun-
tur a) act. praes. ind. χεύϑει ὦ 414, κεύϑετε
c 406, coni. χεύϑω q 194, -9; I 313, imper.
χεῦϑε A 363 II 19 Σ 74 9 548, [inf. pro
imper. χεύϑειν λ 443 v. 11], impf. χεῦϑε c 212,
ἔχευϑε v 212 (v. 1.) v 30 h. Cer. 452; fut. χεύσω
y 187 ψ 973 ἢ. Ap. 66, aor. xv9& y 16, coni.
cum redupl. χεχύϑωσι &G 303, perf. χέχευϑε X
118 y 18, [coni χεχεύϑῃ *P 84 v. L] plusq.
ἐχεχεύϑει ει 348, χεχεύϑει €) 192 v. 1. (Signi-
ficat perf: occultum habeo aliquid, cf. Loebell
quaest. de perf. hom. forma et usu, Lips. 1877
p.50 s. b) pass. praes. coni. χεύϑωμαι TP 244.
In Od. hoc verbum duodecies est, in Il. sexies et
Q 192 v.l, in hymnis bis (omissi sunt loci 7 84
λ 443). — 1) occulo, occulto. τ 212 δόλῳ 0 γε
δάχρυα χεῦϑεν (Bekk.?, La Roche δάκρυ᾽ ἔκευ-
9sv), opp. ἔφαινεν, h. Cer. 452 (ἄρουρα) ἔχευϑε
«oi AévxOv μήδεσι Δήμητρος, αὐτὰρ ἔπειτα
μέλλεν χομήσειν ἀσταχύεσσιν, L 848 ὄφρ᾽ εἰ-
δῆς, οἷόν τι ποτὸν τόδε νηῦς ἐχεχεύϑει (cod.
Harl. 1. m. ἐχεχεύϑη, fortasse ex hoc loco Ap.
Soph. 65, 21 éxey&vós), Eust. 1632, 34 ovx
ἀνομοίως ἔχει πρὸς τὸ δῶμ᾽ ἐχάλυψε, περιο-
χὴν γὰρ τῶν ἐντὸς xal ἄμφω δηλοῦσιν, X
118 ὅσα πόλις ἥδε κέχευϑε, paraphr. κατέχει,
Q 192 ν. ]. ὃς (ϑάλαμος) γλήνεα πολλὰ χεχεύ-
ϑει: sic ἡ ασσαλιωτιχή pro χεχάνδει, cf.
schol A; ζ 808 ὁπότ᾽ ἄν σε δόμοι κεχύϑωσι
χαὶ αὐλή (ali χεχεύϑωσι vel χεύϑωσι), cf. ὃ
618 o 118 δόμος ἀμφεκάλυψε, schol Q χεχ.
ὅμοιον τῷ λελάχωσιν, nos: umschliesst, um-
schlossen haelt. De mortuis: y 16 ὅπου κύϑε
γαῖα (i. e. ubi mortuus et sepultus est) xa ὅν
τινὰ πότμον ἐπέσπεν, cf. v. 89; Eust. 1455, 14
ἀσαφῶς εἰπὼν τὸ ὅπου x., ἐπάγει ἑρμηνείαν
τὸ καὶ ὅντ. xrÀ., cf. etiam Nitzsch adu. h. l.;
iP 84 legitur ap. Aeschinem contra Timarch.
8 149 ἵνα πέρ os «al αὐτὸν ὁμοίη γαῖα κε-
χεύϑῃ. Ψ 944 εἰς 0 xtv αὐτὸς ἐγὼν Ἄιδι (de
1 producto v. Hoffm. quaest. hom. I 162, La
Roche hom. U. 65, Hartel hom. Stud. I 56) χεύ-
ϑωμαι: Ἄϊδι de persona dici videtur Doed. Gl.
407, Am. ad x 491, Duentz. ἢ. 1. (— dat. comm.);
Naegelsb. adn. ad 4 3 eodem sensu quo ὑπ’
Ἄιδος positum esse putat, sed cf. Autenrieth ad
h.1.; sensu locali positum esse censent La Roche,
Capelle dativ. locat., Hannov. 1864 p. 8; Faesi:
,hier steht Ais auf der Grenze zw. der (sonst
allein hom.) persoenl. ἃ. der spaeteren oertl. Be-
49*
112
deutung^; Eust. 1297, 66 τὸ Ἄιδι χεύϑ. ἔχο-
ρήγησε τὸ κευϑμῶνας Ἅιδου εἰπεῖν καὶ νεχρῶν
κευϑμῶνα, οἵ. 7 19; v. l. Zon. 1200 κεύϑομαι,
cod. A et Hes. χκλεύϑωμαι, E. M. 517, 45 κλεύ-
Sog, Ariston. κατὰ συγκοπὴν χλεύϑωμαι ἀντὶ
τοῦ χελεύϑωμαι οἷον πορεύομαι, schol. V ἐχελ.
ἀντὶ τοῦ χελεύϑωμαι, τινὲς δὲ χεύϑομαι, οὐκ
εὖ, cf. E. M. 517, 45 ss, et Lob. Rhem. 92: pa-
raphr. ἕως dv εἰς τὸν Ἅιδην πορευϑῶ, sed cf.
Hoffm. quaest. hom. I 162, Spitzn. h. 1. 2) in
se i. e. in pectore occultare, celare aliquid,
cf. Fulda Unters. über die Spr. der hom. Ged.
p.lOlss. ἃ) addita sunt verba νόῳ, νόος &-
ὅοϑι, ἐνὶ φρεσίν, νοήμασι sim. (de his dat.
v. Capelle dat. loc. 34). 4 363 Π 19 ἐξαύδα, μὴ
χεῦϑε͵ νόῳ, ἵνα εἴδομεν, cf. Y 74; ὦ 474 τί νῦ
τοι, ,»»ὅος ἔνδοϑι κεύϑει; T 313 ἐχϑρός μοι, ὃς
2 ἕτερον μὲν χεύϑῃ ἐνὶ φρεσίν, ἄλλο δὲ εἴπῃ
(v. 1. χεύϑει v. La Roche), Sall. Cat. 10, 5 aliud
clausum in pectore, aliud in lingua promptum
habere, paraphr. ἐνϑυμεῖται τῇ διανοίαι. À 443
v.l τὸ μὲν φάσϑαι ἔπος, τὸ δ᾽ £yl φρεσὶ χεύϑειν
in schol. ALV ad 4 545 (pro τὸ δὲ x«t χεχρυμ-
μένον 'εἶναι), 3. 548 μηδὲ σὺ χεῦϑε νοήμασι
χερδαλέοισιν ὅττι κέ σ᾽ εἴρωμαι, y 18 εἴδο-
μεν, ἥν τινα μῆτιν ἐνὶ στήϑεσσι κέχευϑε, cf.
schol. E; w 30 σαοφροσύνῃσι νοήματα πατρὸς
ἔχευϑεν. de o 406 v. infra. b) non sunt ad-
dita talia: φ 194 ἔπος τί χε uv ϑησαίμην, 5
αὐτὸς (v. 1. αὔτως, quam recepit Nauck) xsv 9o;
qua9e. δέ με ϑυμὸς ἀνώγει, X 74 ἐξαύδα, μὴ
κεῦϑε, cf. A 363 I] 19; Fulda p. 102: , durch
das Fehlen des : vóo verraeth sich ganz bestimmt
der Verf. von X als der juengere (als 4); er liess
den ihm entbehrlich scheinenden Zusatz weg*';
de y 187 wv 273 h. Ap. 66 v. infra. — σ 406 p.
μαίνεσϑε καὶ οὐχέτι κεύϑετε ϑυμῷ βρωτὶν
οὐδὲ ποτῆτα, minus recte, scholl. BHQ x. ϑυμῷ
ἀντὶ τοῦ ὑπὸ ϑυμοῦ, 0 ἐστιν ὑπὸ ἀλόγου i
κινήσεως. οὐ χρατεῖτε τῆς τροφῆς, ἀλλ᾽ αὕτη
μᾶλλον ὑμῶν ἐπικρατεῖ χαὶ παρασκευάζει ὑμᾶς
ἐξάγεσϑαι εἰς ἀταξίας, est enim: in animo clau-
sam habere aliquam rem, eius potentem esse;
itaque ἢ. 1. significat: celare non potestis (ni-
miam) epulationem et potionem; Am.: ,die Ob-
jecte sind in den Aeusserungen ihrer Wirkungen
gedacht'; schol. H οὐχέτε ἐν ἡσυχίᾳ φέρετε τὴν
τρυφήν, ἀλλ᾽ ἀταξίαν ἐξάγεσϑε, Éust. 1852, 32
ἀστείως διὰ τὸ τοὺς μνηστῆρας μὴ͵ κρύπτειν,
ἀλλ᾽ ἐχφαίνειν, ὕπερ εἶχον ἔνδον βούλευμα, τὸ
τὸν ξένον αὐτόϑι ὀλέσϑαι. ὡς ἐπὶ ἐμέτου εἰ-
πὼν τὸ οὐ x. Bg. νοεῖν ἀφίησιν αὐτὸ ἐπὶ
τοῦ χατὰ ψυχὴν βουλεύματος, προςϑεὶς τὸ
ϑυμῷ .. ἀνάπαλιν τὸ οὐκέτι κεύϑετε γαστρί,
cf. Fulda p.103. c) x. cum acc. pers. rovc
semper cum neg., in fine versus; nusquam in IL,
cf. La Roche ἢ. $t. p.149. y 187 ὅσσα πεῖ
Souat, δαήσεαι, οὐδέ σε χεύσω, v 218 σῆμα
δέ μοι ἔειπεν, οὐδέ σε κεύσω, ἐξ λ 126 οὐδέ
σε λήσει, h. Ap. 66 τόδε τρομέω ἔπος, οὐδέ
σε χεύσω. — ἐπιχείϑω, κευϑάνω, κευϑμός,
χευϑμών, χεῦϑος.
χεφρζλη (sanscr. kapála-s, kapála-m, testa,
calva, lat. caput, goth. haubith, ags. heafod ;
Grimm Gesch. d. deutschen Spr p. 281 (1. ed.
p. 400), Curt. Et.? 149, Fick Woerterb. 32, Sprach-
einh. 67 s. 267, Benfey WL. II 324, Christ Lautl.
104, Woerrer subst. hom. 12, Walter in Kuhn
Zischr. XII 379, Hehn Culturpflanzen ed. II
p. 172s.; Kuhn in Ztschr. I 136 5. censet unum
kapála-s artissime cum lat. caput cohaerere,
χεφαλή
sed cf. Curt. 142 405; aliter iudicat Gre ]
in Kuhn Ztschr. XII 128 133; L. Meyer 3 "E
Gr. II 194 236 putat χεφαλή ortum esse
χεπεαλή atque ita cohaerere arte cum lat. ci
put; cf. etiam Curt. 465, Fick in Kuhn Zitscli
XXII 203 910; de ε (xq) in « (caput) mutat
v. L. Meyer τ 99; refert ad rad. χαπ, lat.
pere Curt. 142, ad XQ, χαμπ curvare B
WL. II 324, L. Meyer vgl. Gr. I 363; de subs
in 25 exeuntibus v. Woerner subst. hom, 12: d
accentu etiam Herod. z. uo». λέξεως 39, 1.
Lehrs et Lob. Path. proleg. 91; etymol. veteru
grammaticorum, cf. E. M. 507, 4 549, 10,
317, 47 57, Zon., Suid., Or. 8l, 10, silentio D
tereo; cf. etiam E.M. 490, 46). Leguntur sing. 1
χεφαλή (sexies), vocat. (bis), gen. χεφαλῆς (s
et quadragies), dat. χεφαλῇ (quater et
χεφαλῆφι (πῃ libris saepe χεφαλῆφε) pro
K 458 .1 350 II 762, pro dat. K 30 25
496 v 94, acc. χεφαλήν sexies et trici
v. l. sexies; plur. nom. 41 39 v 352, gen.
λέων D 913 (cf. E. M. 507, 16 88. NC
605ss.), dat. χεφαλῇσι 4 162 uu 123, acc.
λάς quattuordecies et in v. l. 4 3.
IL septuagies ter et v. l. 4 3, in Od. s
quater, in hymnis quinquies, nusquam τῇ
— Est post arsin 2. pedis saepissime (in
et quadragies, in Od. septies et vicies, in
ter) post arsin 3. pedis in Il. duodevicies
v. L, in Od. sexies et vicies, in hymnis
post arsin 4. pedis septies decies (in Il. d
Od. septies), post arsin 1. pedis sexies 4
800 5 226 9 85 c 355 ἢ. Merc. 519), 5.
bis (41 350 v 94). caput, cf. Poll. 2,
Friedreich Real. 129 $.; Schmidt Synony
362—365 Nr. 19, 2 ss: κάρα gib
die Vorstellung des Hohen u. Erhabene
φαλή fasst reiner vom anatom. Standpun
a)de capite hominum. I'327 ἀνὴρ ἔξο)
γείων χεφαλήν τε καὶ (y. 1. ἢ δ ὦμι
Did; schol V διὰ μὲν τῆς κεφαλῆς τὸ,
διὰ δὲ τῶν Quo τὸ πλάτος, cf. O 125;
9.19 v 162 τῷ χατέχευε χάριν χεφαλῇ.
ὥμοις (9 19 1169 v. L χεφαλήν τε καὶ
versus iw 157 ss. expunxerunt Bekk.?,
Kirchhoff Compos. der Od. 144 s. — J. J.-
1865 p. 7; de dat. v. La Roche in Ζ'
oesterr. - Gymn. 1864 p. 560; 44 812 κατὰ
τιος ῥέεν ἱδρὼς ὥμων xal κεφαλῆς,
294 χ 499 χύνεον ἀγαπαζόμεναι (01)
τε χαὶ ὥμους, cf. schol. HQ ad o 35; ὁ
294 5. cod. Ven.; g 224 v. ]. x. τε χέρα
odc) ἘΞ ἘΠ schol. M; φ 9225 Ὀδυσεὺς
καὶ χεῖρας ἔχυσσε, zx 15 g 39 c 417
: χεφαλήν vt xal ἄμφω paca (χεῖράς t£), 3
alii ze omittunt; B 478 ᾿Αγαμέμνων 0,
χεφαλὴν (schol. V ad I'168 xta ga
Zhi, ci. schol. ABLV et Naeg. h. 10;
voc κεφαλὴν τε καὶ ὄμματα Toda cf. | Pl
o 332 αἰεὶ ee κεφαλὰς xal καλὰ πρὸ
Eust. 1788, 21 mg. περιττῶς χεῖσϑαι
συνεπινοοῦνται γὰρ αὐτὰ πάντως τῇ
ἐχφωνοῦνται δὲ ὅμως ἐδίᾳ διὰ τὸ ἐν t
μάλ ἐστὰ ἐκφαίνεσθαι τὴν Χιπαρότητα οἷ 1
χειμένοις τῶν ὄψεων, 1188, 19 χεφ. d i.
μέρους εἰπεῖν, τὸ πᾶν σῶμα, v 352 vv
ὑμέων εἰλύαται κεφαλαί τε πρόςωπά L^ vEi
τε γοῦνα, 42 164 ἀμφὲ χόπρος ἔην «t
καὶ αὐχένε γέροντος (Townl. κεφαλήν
αὖ ἐχένα), minus recte Damm κεφαλῇ non
capite, sed de toto sene esse intell Wee
᾿
χεφαλή
at; Ξ 465 TÓV δ᾽ ἔβαλεν κεφαλῆς (Vind. Vrat.
ἐφαλήν) τε xui αὐχένος £v συνεοχμῷ, νεία-
Ὃν ἀστράγαλον, cf. schol. BL; X 467 τοῦ προ-
fon χεφαλὴ στόμα τε Qivéc τε οὔδει πλῆντ᾽
περ χνῆμαι καὶ γοῦνα πεσόντος, cf. scholl.;
3 219 “φολχὸς ἔην, χωλὸς δ ἕτερον πόδα" τὼ
οἱ diuo χυρτώ- αὐτὰρ, ὕπερϑε φοξὸς ἔην
ἐφαλήν, ψεδνὴ δ᾽ ἐπενήνοϑε λάχνη, ó 150
οἰοὶδε πόδες τοιαίδε τε χεῖρες ὀφϑαλμῶν τε
λαὶ χεφαλή, T ἐφύπερϑέ τε χαῖται, cf. Schol.
IMQ; 5 226 ἅλμην, i ἣ νῶτα καὶ ἄμπεχεν ὦμους:
χεφαλῆς δ᾽ ἔσμηχεν ἁλὸς χνόον, de Γ' 198
a; I] 640 £x χεφαλῆς εἴλυτο διαμπερὲς ἐς
ὁδᾶς ἄχρους, Σ 858 Ῥ109 χάλυψαν (ἐχάλυψε)
: πόδας ἐκ χεφαλῆς, ν 899 ἐκ χεφαλῆς ὀλ τὼ
οἶχας, Ariston. ἀϑετοῦνται (v. 398—401) ὡς ἐχ
ὧν ἑξῆς μετενηνεγμένοι, v 431 ἐκ x. ὄλεσε
(guo, cf. Ariston.; K 15 πολλὰς £x κεφαλῆς
οοϑελύμνους ἕλκετο χαίτας, X 18 ἀνὰ τρί-
ἰς ἕλχετο χερσὶ τίλλων ἐχ χεφαλῆς, h. Ven.
ἢ χατέχυντο ἔϑειραι χαλῆς ἐκ χεφαλῆς εὐηγ.
E E13 βεβλήχει χεφαλῆ ῆς κατὰ ἐνίον
0v cf. Ξ Ξ 465; M 385 μ 418 σὺν δ᾽ ὀστέ"
6S πάντ᾽ ἄμυδις κεφαλῆς, II 77 οὐδέ πω
ὩΣ ἔχλυον αὐδήσαντος ἐχϑρῆς £x κεφαλῆς,
schol. BL et £150 ἐκ στήϑεσφιν ὁπα ἧκεν et
ist. 1046, 45; 74 462 τρὶς ἤνυσεν, 060v χεφαλὴ
δὲ φωτύς, Eust. 850, 59 χεφ. χάδεν ἀντὶ τοῦ
ὥρησε. χεφ. δὲ φ. περιφραστιχῶς “ἀντὶ τοῦ
Ἶ0, ἵνα λέγῃ, ὅσον ἐχώρει ἀνὴρ εὐρυφωνό-
ς ὧν γυναικός. δύναται δὲ καὶ ἄλλως em
δὴ χεφαλῆς εὐοδωϑῆναι ἡ ἔννοια, ὡς
ἧς περὶ στόμα εὐρύτητος καὶ ἑτέρας
τᾶς διαϑέσεως συλλαμβανομένης εἰς τὸ με-
λόφωνον, cf. schol. BLV; Ψ' 477 οὐ ὀξύτα-
ν χεφαλῆς ἐκ δέρκχεται (γ. jd ἐχδέρκεται) ὄσσε,
H maun Tmesis I 11 et in hoc lex. s. v.
δέρχομαι. ε 932 περὶ ζωνην βάλετ’ ἰξυῖ,
ραλῇ (pauci libri χεφαλὴν) δ᾽ ἐφύπερϑε (sic
᾿Αριστάρχου, αἱ εἰχαιότεραι ἐπέϑηχε Did)
ὕπτρην, χα 545 χεφαλῇ δ᾽ ἐπέϑηχε (v. l.
ὑπερϑεὶ χαλύπτρην, 9 85 φᾶρος &A ὧν χερσὶ
x χεφαλῆς εἴρυσσε, χάλυψε δὲ πρόσωπα,
si 59 χατὰ χρᾶτα καλύψαι παρέφρα-
ἢ “ἀμφοῖν δὲ ἑρμηνεία τὸ χάλ. δὲ πρ., schol.
ἡ χατὰ ἀντὶ τῆς περί, cf. Ameis h. 5 9 88
ραλῆς ἄπο φᾶρος ἕλεσκεν, ξ 849 χεφαλῇ
τὰ toc ἀμφικαλύψας (Did. Ἀριστοφάνης
pu») cf. 9 92, Liv. 4, 12, 11, Hor. Sat. 2,
7, cf. etiam Ameis app. h. 'L; o 931 ὕπερ-
᾿ Ζυνέην χεφαλῇ ἔχε (Ap. Soph. 18, 19 χε-
ἦν) cf. Hes. op. 515; de dat. Es v. Naeg.
45 et Capelle dat. loc. 19; Π 800 Ζεὺς
ληχα)ὴ Ἕχτορι δῶχεν ἡ χε κῆν φορέειν
g. cod. ἐν χεφαλῇ), K 257 961 ἀμφὲ δέ οἱ
ἔην κεφαλῆφιν ἔϑηκς, cf. X 205; de his dat.
apelle p. 12; A 30 ex στεφάνην κεφαλῆφιν
ρας ϑήχατο, K 458 τοῦ δ᾽ ἀπὸ χυνέην χε-
Aqu ἕλοντο, O 195 τοῦ δ' ἀπὸ κεφαλῆς
ΐ εἵλετο xul σάκος ὦμων, cf. v5 216; &
χεφαλὰς χορύϑεσσι ρύψαντες, Σ 205 ἀμφὶ
οἱ χεφαλῇ νέφος ἔστεφε, de dat. v. La
he in Ztschr. f. oesterr. Gymn. 1864 p. 560;
0 ὁ ρϑωϑεὶς 2 £m? ἀγκῶνος, κεφαλὴ ἣν ἐπαείρας,
Boe διασταλτέον ἐπὶ τοῦ ἀγκῶνος, Doed.
DQuentz. ἐπ᾿ ἀγχ. cum ἐπαείρας iungunt, sed
Jentze in app.ed. Am.; ξ 494 ἐπ᾿ dyxavoc
"aA σχέϑεν, « 157 ó 70 o 592 ἄγχι σχὼν
τήν, ἵνα μὴ πευϑοίαϑ᾽ οἱ ἄλλοι, y 471
! αἵ Us ἑξείης κεφαλὰς, ἔχον, v 99 πολλὰ
ὡς ἠέλιον χεφαλὴν τρέπε, v 801 ἀλεύατο
118
qan παρακλίνας χεφαλήν, ὦ 949 κατέχων χε-
φαλὴν (cod. Marc. suprascr. 7) φυτὸν ἀμφελά-
χαινε demittens caput, εἴ. schol. V; σ 237 μνη-
στῆρες νεύοιεν χεφαλὰ ἃς δεδμημένοι, c 154 βῆ
διὰ δῶμα νευστάζων χεφαλῇ (v. 1. χεφαλήνν"
δὴ γὰρ χαχὸν ὄσσετο ϑυμός demittens caput,
ut solent facere cogitabundi; o 240 ἐπ᾽ αὐ ὀλείῃσι
ϑύρῃσιν ἧσται »ευστάξων χεφαλῇ, μεϑύοντι
ἐοικώς (v. 1. χεφαλήν), quod fit ex infirmitate
corporis, cf. Verg. Aen, 5, 469 iactantem utro-
que caput; 4 524 ro: (Eust. 144, 4 τῇ) ἜΚ
χατανεύσομαι (v. l. ἐπινεύσομαι v. Did), c
schol. BLV; 4527 0 τί κεν κεφαλῇ χατανεύσω,
zx 988 νεύ go τοι χεφαλῇ, schol. H deret Ζη:
νόδοτος uj (v. 281—298), h. Merc. 519 εἰ τλαίης
ὀμόσσαι ἢ κεφαλῇ νεύσας ἢ ἐπὶ Στυγὸς ὕδωρ,
versum Matth. et Baum. eiecerunt, T ᾧμωξεν,
χεφαλὴν δὲ κόψατο χερσίν (v. λάζετο) in
luctu; cf. NN 202; Ὁ 488 τόν Q' ize) χεφα-
λὴν ὑπὲρ οἴατος χαλχῷ, II ἐτ8 βάλε χερμα-
δίῳ χεφαλήν, Π 412 Y 387 βάλε πέτρῳ (ἔγχεὸὼ
μέσσην κὰκ κεφαλήν, Y 475 υἱὸν μέσσην κὰχ
κεφαλὴν ξίφει ἤλασε, cf. schol. V; u 412. πλῆξε
κυβερνήτεω χεφαλήν, x 440 τῷ ιἄορι) οἱ ἀπο-
πλήξας χεφαλὴν ουδάςδε πελάσσαι (ν. 1. ἀπο-
τμήξας vulg. et Dind., v. La Roche h. l. et Am.
app-) cf. X 467; IN 202 χεφαλὴν ἀπὸ δειρῆς
χόψεν, XN 176 χεφαλὴν δὲ ὃ ϑυμὸς ἀνώ £l
πῆξαι ἀνὰ σχολόπεσσι ταμόνϑ᾽ ἁπαλῆς ἀπὸ
δειρῆς: idem v. ἃ Zenod. insertus est post v. 154,
v. Ariston. et Duentz. Zenod. p. 155 s. P 39 εἶ
χεν κεφαλήν τε τεὴν καὶ τεύχε" ἐνείχας βάλω,
Σ 880 οὐ πρὶν κτεριῶ, πρίν y ἽἝχτορος ἐν:
94» ἐνεῖκαι πεν χαὶ χεφαλήν, cf. Φ 3536;
P 196 &£iy, an QOL, κεφαλὴν τάμοι χαλ-
χκῷ, cf. Ariston. L 498 σύν κεν doa& ἡμέων
χεφαλὰς χαὶ viua δοῦρα μαρμάρῳ βαλών,
4A 350 βάλεν οὐδ' “ἀφάμαρτε τετυσχόμενος χε-
φαλῆφιν, II 762 "Exroo χεφαλῆφιν ἐπεὶ λά-
βεν, οὐχὶ μεϑίέει, οἵ. schol. BL; €2 712 τὸν τιλ-
λέσϑην ἁπτόμεναι χεφαλῆς (i. e. "Extooénc)
lugentes, cf. v. 724 et ?P 136; h. Ven. 27 ὦμοσε
ὅρχον ἁψαμένη χεφαλῆ ῆς πατρός, Σ 34 o 817
ἑλὼν χόνιν χείατο χὰκ χεψαλῆς (χαρίεν δ
ἤσχυνε πρόςωπον), cf. 42 164 X 74; v 156 χὰκ
χεφαλῆς χεῦεν χάλλος ᾿Αϑήνη, Bekk.?, Kirch-
hoff Compos. d. Od. 144 s,, alit versus 157—162
expunxerunt; P 765 κὰδ v ἄρα ot (v. 1. ἐκ v.
schol. A) χεφαλῆς χέ' ἀυτμένα Ὀδυσσεύς (Ambr.
κεφαλή), ct v. 380; σ 355 ἔμπης μοι δοκέει
δαΐδων σέλας ἔμμεναι αὐτοῦ x&x χεφαλῆς:
ita scripserunt Voss et Lehrs Arist. p. 143, quos
secuti sunt Kayser, Duentz., Hentze, Nauck;
libri habent xe χεφαλῆς, quod defendere stu-
duerunt Am. in app. (sed v. Hentze) Giseke in
hoc lex. s. v. αὐτοῦ: ,ibi taedarum et capitis
esse splendor", Houben qualem Hom. in Od.
finxerit Ulixem, Trier 1856 p. 12 adn.: ,,etiam
eius capitis lumen est lumen facum", cf. schol.
B ad v. 354; 2 214 dm ᾿Αχιλλῆος χεφαλῆς σέ-
λας «i9£o! ἵχανε, cf. T 319; X 296 ἔδον πῦρ
ὑπὲρ χεφαλῆς 'Πηλείωνος δαιόμενον, 9.68 κὰδ
d' ἐχ πασσαλόφι χρέμασεν φόρμιγγα αὐτοῦ
ὑπὲρ χεφαλῆς ipsius super capite sec. l'aesi, alii
αὐτοῦ adv. esse censent, cf. Nitzsch, Am., Duentz.; 3
de somnio: Β 90 59 Ψ ᾽68 (0m. Vind. . Vrat. cod.)
Q9 682 à 808 ζ 91 v 32 στῆ à? ἀρ᾽ ὑπὲρ χεφα-
λῆς constitit super caput dormientis, schol, ALV
ad B 90 ὑπὲρ x. ἵσταται ὡς ταῖς αἰσϑήσεσι
φϑεγγόμενος" αἱ πλείονες δὲ αἰσϑήσεις ἀπὸ
τῆς βάσεως τοῦ ἐγχεφάλου τὴν ἀρχὴν ἔχουσιν,
114
sim. Eust. 167, 12, cf. Herod. 7, 17, Verg. Aen.
4, 702; wv 4 sunt eadem verba de ancilla quae
excitat heram dormientem; 4/496 χακὸν ὄναρ χε-
φαλῆφιν ἐπέστη, v 94 δόχησε δέ oi κατὰ 9v-
μὸν παρεσταμέναι χεφαλῆφι. B 152 (αἰετὼ) ἐς
ἐδέτην πάντων χεφαλάς (v. 1. ἐς δ᾽ ἱχέτην v.
schol. MS), ὄσσοντο δ᾽ ὄλεϑρον, I' 168 χεφαλῇ
χαὶ μείζονες ἄλλοι ἔασι, καλὸν δ᾽ οὕτω οὔ πω
idov οὐδ᾽ οὕτω γεραρόν, i.e. statura et emi-
nentia capitis, ut ait Damm, qui minus recte χε-
φαλῇ cum χαλόν et γεραρόν iungit, cf. schol.
V; Τ' 198 μείων κεφαλῇ Ayauéuvovoc, εὐρύ-
τερος δ᾽ ὦμοισιν ἰδὲ στέρνοισιν ἰδέσϑαι (cod.
Vind., ut Aristarchus χεφαλήν, v. schol A),
de dat. cf. Krueger Di. 48, 15, 11; Damm: ze-
q «1 staturam denotat; τ 92 ἔρδουσα μέγα ἔρ-
yov, ὃ σῇ κεφαλῇ ἀναμάξεις quod capiti tuo
adlines, ut cultrum capiti victimae, schol.V ἑαυτῇ
προστρίψῃ ἢ ἀναλήψει, schol. ΒΗ σεαυτῷ προς-
τρίψεις, Ap. Soph. 31, 7 ἐναποψήσῃ, cf. Hes.;
Eust. 1857, 2 προστρίψεις, σαφέστερον δὲ ἀντὶ
τοῦ προςχολληϑῆναι ποιήσεις αὐτῇ τῇ σῇ κε-
φαλῇ. καὶ ἔστιν εὑρεῖν τοιαύτην ἔννοιαν χαὶ
παρὰ Σοφοχλεῖ, ἔνϑα φαίνεται ταῖς πεφονευ-
μένων χεφαλαῖς ἐναπομάττεσϑαι τὸ ἐν τοῖς
ξίφεσιν αἷμα, ὡς εἰς χεφαλὴν δῆϑεν ἐχείνοις
τρεπομένου τοῦ χαχοῦ, cf. y 218 σῷ ó' αὐτοῦ
χράατι τίσεις, Herod. 1, 155, Schneidew. ad
Soph. El 444; alii: capite tuo ablues, sed v.
Am. app. b) de Iove: ἢ. XXVIII 5 Τριτογενῆ,
τὴν αὐτὸς ἐγείνατο Ζεὺς σεμνῆς ἐκ χεφαλῆς,
de dea Ate: T 126 (Ζεὺς) εἷλ᾽ ἄτην χεφαλῆς
λιπαροπλοχάμοιο (Vind. χεφαλῆ), schol. B ot
μὲν ἀπὸ τῆς ξαυτοῦ χεφαλῆς τῆς λιπ. εἷλε
τὴν ἄτην. quoi γοῦν (98). ἀνδρῶν καὶ ϑεῶν
χράατα βαίνει“. ἀλλ᾽ οὐ δέποτε πλοχάμους ἐπὲ
ἀνδρὸς εἶπε. οἱ δὲ τὸ x. λ. ἐπὶ τῆς "Atquc
ἄκουσαν" ἀλλ᾽ οὐδέποτε ἐκ κ. διπτοῦνται παρ᾽
Ὁμήρῳ, ἀλλ᾽ ἢ ποδός, ὡς Ἥφαιστος (A 591)
ἢ χειρός, ὡς ᾿Αστυάναξ (42 135)" ἐροῦμεν δὲ ὅτι
ἐχεῖνοι ἄῤῥενες ἦσαν, cf. Eust. 1175, 50. c) de
animalibus: Γ᾿ 273 ἀρνῶν ἐκ χεφαλέων τάμνε
τρίχας, qui erat mos in victimis, y 446 εὔχετ᾽
ἀπαρχόμενος (βοὸς) κεφαλῆς τρίχας ἐν πυρὶ
βάλλων, € 492 ἀπαρχ. χεφαλῆς τρίχας &v πυρὲ
βάλλεν ὑός, I 548 dug? αὐτῷ, ἀμφὶ συὸς xt-
φαλῇ καὶ δέρματι propter aprum, additur ep-
exegesis: propter apri caput et pellem, schol.
ABD ταῦτα συνέχειτο δοϑῆναι ἀριστεῖα τῷ
πρῶτον βαλόντι τὸν σῦν κτλ., cf. Eust. 774,
88; x 239 οἱ δὲ (socii Ulixis ἃ Circe mutati)
συῶν ἔχον χεφαλὰς φωνήν τε τρίχας τε καὶ
δέμας (Zen. χαὶ πόδας, cf. schol. Η), 4 109 τοῦ
(αἰγὸς) χέρα ἐκ κεφαλῆς ἑχχαιδεκάδωρα πε-
φύχει, cf. O 195; Ψ 381 (πποι) ἐπ᾿ αὐτῷ χε-
φαλὰς καταϑέντε πετέσϑην, o 291 ἂν δὲ χύων
χεφαλήν τε χαὶ οὔατα χείμενος ἔσχεν, A 39
κεφαλαὶ δέ οἱ (δράχοντι) ἦσαν τρεῖς ἀμφιστρε-
φέες, Ἑνὸς αὐχένος ἐχπεφυυζαι, Did. οὕτως «t
᾿ἀριστάρχου, alii: ἀμφιστεφέες, coronae instar
putantes collocata esse capita. d) de Gorgone:
E ΤΑῚ ἐν (in aegide Minervae) δέ τε Γοργείη
κεφαλὴ δεινοῖο πελώρου, δεινή τε σμερδνή
τε, “ιὸς τέρας, cf. 4634; Aristoteles censet non
ipsius Gorgonis caput inesse in scuto, sed vim
quandam quae terreat adstantes, v. schol. B ad l.Il.
et schol. ΒΗ ad λ 684, cf. Eust. 601, 80 58.; de
Scylla: & 91 ἐν ἑχάστῃ (δειρῇ) σμερδαλέη κε-
φαλή, ἐν δὲ ὀδόντες, schol. V χατὰ μὲν τοὺς πολ-
λοὺς κυνός" πιϑανώτερον δὲ δράχοντος, μ 94
ἔξω ἐξίσχει(ν.1.ὃξ ἐσχεηχεφαλὰς βερέϑρου, κ198
κεφαλή
μή σ᾽ ἐφορμηϑεῖσα κίχῃσι τόσσῃσιν χεφαλῇι
e) translate: 4172 ἔσας δ᾽ ὑσμίνη κεφαλὰς
Ariston. ᾿ἡρίσταρχος ὑσμίνη γράφει χωρὶς τοῦ
φησὶ γὰρ 5 τε τῶν Ἑλλήνων ὑσμίνη zal βαρ
A ἐσοχέφαλος ἦν, cf. schol. BLV; Rost
ammii lex.: ,nullus in acie artissime consti
pata caput praeclinabat, nullus caput reclin:
bat; v.l ἔσας δ᾽ ὑσμίνῃ x. ἔχον (vel εἶχα
cf. schol. A ; 5680]. χατὰ μίαν εὐϑεῖαν εἶχον τὸ
x., 0 ἐστιν ἐξίσωτο αὐτοῖς ἡ μάχη, parapl
ἐπ᾿ ἴσης ἐν τῇ μάχῃ τὰς κ. εἴχον, Eust. ὑσμῖν
ἔχον 831,52 interpr. /cowvzoc ἐμάχοντο, καὶ, o.
χεῖται ἀλλαχοῦ, ἕνα ϑυμὸν εἶχον... ὅμοιό .
ἔστι κεφαλὴν εἰπεῖν καὶ ψυχήν, Eust. 882, |—
μετηνέχϑη τροπιχῶς ἀπὸ ἀνθρώπων ἐχόντω —
ἐσότητα μεγέϑους. ἔστι δὲ ἀλληγορία δητὰ
ρική, καὶ δηλοῖ ὡς οὐδεὶς τῷ τέως ὑπερεῖη
μαχόμενος, ἀλλ᾽ ἰσοχέφαλος οἷον μέχρε tuvo
7 μάχη qv διὰ τὸ ἀνυπέροχον καὶ ἐσοπαλέ
cf. 832, 93 847, 53 1181, 42; Spitzn. À
chum ?ouív; subtilius quam verius induxisse
cit; expunxerunt v. 72—77 Lachmann Betr, 2
ali, v. Hentze in app. ed. Am. — K. quipy
quae omnium totius corporis partium sit mob
lissima, saepe de toto homine dicitur,
lat. caput, cf. Eust. 1421, 42, Naeg. adm.
395 et 500 p. 173. 4 55 ἔμελλε πολλὰς
μους χεφαλὰς ᾿Αιδι προϊάψειν, schol. V
αἱ ᾿Αριστάρχου, Ariston. ἐνταῦϑα μὲν yp
χεφαλὰς οὐδὲν κωλύει, περιφραστικῶς
μέρους τῶν ὅλων σημαινομένων (cf. Eus
4 1491, 44): χατὰ δὲ τὸ τῆς Ἰλιάδος 7
μιον (A 8) οὐχ ἐνδέχεται, ἐπιφερομένου
αὐτοὺς δὲ ἑλώρια. Est enim Α 3 v. 1. χε
pro ψυχάς : schol. BL ᾿ἡπολλώνιος 0 'Pi
γράφει, cf. Ariston. ad H 330; X 82 τὸν
πάντων viov, ἶσον ἐμῇ κεφαλῇ, λ 557 σι
icov ᾿Αχιλλῆος χεφαλῇ ἀχνύμεθϑα quu
cf. 8.121; α 848 τοίην κεφαλὴν ποϑέω
μένη αἰεὶ ἀνδρός, λ 849 τοίην γὰρ z.
ἕνεχ᾽ αὐτῶν γαῖα χατέσχεν, Αἴαντα,
ϑύελλαν, ἥ κεν ἀπὸ Τρώων χεφαλὰς x
χεα χήαι, Schol. B αὐτοὺς τοὺς Τρῶας,
οὐκ ἔσϑ᾽ ὃς σῆς γε κύνας κεφαλῆς amu
χοι, cf. P 185; o 262 λίσσομ᾽ ὑπὲρ σῆς
Q 276 519 νήεον (ἥρεον) Ἑχτορέης x
ἄποινα, Eust. 1350, 27 τὸν τοῦ Ἕχτορος qon
νεκρόν, λ 634 δέος fori μή uot l'ogye i
τὸ τοίην γὰρ κεφαλήν" γέλοιον δὲ δεδὲ
τὴν κεφαλὴν τῆς Γοργόνης, ὥσπερ z
Eust. 601, 30ss.; € 114 εἰμ᾽, ὄφρα φίλης
φαλῆς ὀλετῆρα κιχείω, cf. Π ΤΊ ἐχϑρῆς
φαλῆς, O 981 Τεῖχρε, φίλη κεφαλή, Eust
μοι ἠϑείη χεφαλὴ δεῦρ᾽ εἰλήλουθας blar
appellatur Patroclus, Ariston. προσφώνησις VE
πρὸς πρεσβύτερον. “Χαμαιλέων γράφει ὦ ὃ
Eust. 1990, 23; de iurantibus per caput ut pr
tem nobilissimam: Ὁ 39 ἔστω τόδε γαῖα...
ϑ᾽ ἱερὴ κεφαλὴ καὶ νωΐτερον λέχος αὖ
τοῦ κεφαλῆς καὶ ἑταίρων, cf Duentz. ἢ
463 ἐμῇ κεφαλῇ xav ὀνείδε᾽ ἔχευαν μητέρι,
φαλὴν δεινοῖο πελώρου ἐξ Ἄιδος πέ
Περσεφόνεια, schol. HQ αὐτὴν τὴν I'og
x«9^ ἑαυτὴν ἐλϑεῖν δυναμένης, cf. Eust. Ti
22 ss. cf. etiam schol. ΒΗ, sch. B ad E 7
2 τὸν ὅλον Τεῦχρον ἐδήλωσεν ἀπὸ τοῦ X
ριωτάτου μέρους, cf. schol BL; Ψ 94 τ
χεφαλή. γελοῖον δὲ ἐπὶ νεχρῷ τὸ Sely"
5 διπλῆ, cf. Lehrs Arist? 151 187; cf eti
ubi Iuno iurat per Iovis caput, Eust. 1004, :
ὃ δ᾽ émi τῇ κεφαλῇ ὅρκος οὐ μόνον GEM,
ἀλλὰ x«i τῶν ἄλλων ἐπαγωγότερον, καὶ μᾶλ-
λον ὅτε καὶ ἀγαϑὸν αὐτῇ ἐπίχειται ὄνομα.
h. Merc. 274 εἰ δὲ ϑέλεις, πατρὸς κεφαλὴν
μέγαν ὅρχον ὀμοῦμαι, cf. Verg. Aen. 9, 300
|per eaput hoc iuro; Herm. versus 273—277 ex-
|punxit, sed cf. Franke h. 1. — Κεφαλή dici-
tur etiam de vita, quippe quae sit sedes vitae,
je Naeg. p. 173. 4 162 σύν τε μεγάλῳ ἀπέ-
τισᾶν, σὺν σφῇσιν κεφαλῇσι γυναιξί τε zal
τεχέεσσιν, cf. Eust. 458, 38 οὐ Faesi h. 1.: P242
ὅσσον ἐμῇ (v. l. ἐμοί, οἵ. La Roche) κεφαλῇ
ς εδείδια, μή τι πάϑῃσι, καὶ σῇ, B 281 σφὰς
ο παρϑέμενοι χεφαλὰς κατέδουσι βιαίως,
y «à « 255 ψυχὰς παρϑέμενοι, cf. Verg.
Aen. 2, 751 caput obiectare. — ἐγχέφαλος.
Κεφαλλῆνες, οἱ (in nonnullis libris scribitur
bum simplici 2, sed v. Eust. 307, 1 1396, 6
^t ad Dionys. Per. 431) gen. rov quater, dat.
ἥνεσσιν semel, acc. -ῆνας semel; omnibus locis
St caes. tertii pedis praeter 4 330. Nomen
mnium eorum qui Ulixis imperio subiecti erant
ἢ insulis et in continenti, cf. Gladstone h.St. ed.
3chuster p.82, Schuster in Zitschr. f. G.-W. 1867
131 88.; schol. AD ad I' 201 (ϑάκη) νῆσος τῆς
Ἱεφαλληνίας. B631 Ὀδυσσεὺς ἡγε Κεφαλλῆ ἥνας
3 γαϑύμους (de hoc epitheto v. Gladst.115)| οἵ ῥ᾽
(94 qj» εἶχον καὶ Νήριτον εἰνοσίφυλλον, | καὶ
οοχύλει ἐνέμοντο zal WU eru τρηχεῖαν, e|
E Ζάκυνϑον ἔχον ἠδ᾽ οἱ Σάμον ἀμφενέ-
οντο, | οἵ v ἤπειρον ἔχον (videtur referend.
e ad Leucadiam et Acarnaniam, cf. o 378,
580]. D, Eust. 306, 45) ἡ δ᾽ ἀντιπέραια (schol. D
& “ἐξεναντίας τῆς Ἤλιδος χείμενα χωρία, ibi
nim greges habebant Ithacenses, cf. δ᾽ 635) vé-
οντο τῶν uiv Ὀδ. ἦρχε" τῷ δ᾽ ἅμα γῆες
ποντὸ δυώδεχα, Eust. 806, 40 K. λέγει οὐ uó-
ον τοὺς ἐχ τῆς Κεφαλληνίας νήσου (quae nus-
uam memoratur), ἀλλὰ πάντας τοὺς ἐν τοῖς
ηϑεῖσι τόποις τοῖς ὑπὸ τὸν Ὀδυσσέα, cf. Eust.
396, 8, Strab. X 452, Niese d. hom. Schiffskata-
Dg , Kiel 1873 p. 38; versui 631 obelum appo-
dit | cod. À, spurius videtur esse Nauckio; o 378
Lr. uxov (v. l. Νήριτον Strab. I 59 X 452, alii,
auck; cf. etiam schol. HQ) εἷλον, ἀκτὴν
εἰροιο, Κεφαλλήνεσσιν ἀνάσσων dicit Laér-
»s; videtur autem fuisse Νήρικος paeninsula
jum urbe eiusdem nominis) Acarnaniae, schol.
Q ἡ νῦν “ευχὰς καλουμένη, cf. Eust. 806, 46
3964. 48, Strab. X 452; id. 451 αὕτη(Δευκὰς) ἣν τὸ
ἀλαιὸν χεῤῥόνησος τῆς ᾿Αχαρνάνων γῆς, καλεῖ
! ὃ ποιητὴς αὐτὴν ἀχτὴν ἠπείροιο, cf. Bursian
eogr. v. Griechenl. I 115s.; ὦ 355 δείδοιχα,
j πάντες ἐνθάδ᾽ ἐπέλϑωσιν ᾿Ιϑαχήσιοι, ἀγ-
sac δὲ πάντῃ ἐποτρύνωσι Κεφαλλή ἤνων πο-
ἵεσσι, ὦ 429 (Ὀδυσσεὺς) τοὺς ἐλθὼν ἔχτεινε
ἐφαλλήνων ὀχ᾽ ἀρίστους (v. l K. ἐνὲ δήμῳ,
Ὁ ΒΟΒΟΪ. Vind). Sed cum in libri B altera parte
. 631) et in libro o, qui recentiores videntur
se, Κεφαλλῆνες intellegantur omnes cives qui
is imperio erant, ceteris in libris eis
| id nomen datum videtur esse, qui in con-
Inenti habitabant, cf. Duentz. Ztschr. f.Gymn.-W.
368. p. 965 s., hom. Abh. 577 s. , eiusd. ed. Od.
Ὁ 210; de omnibus intellexerunt Gladstone
| 82, Ameis, alii, defendere studuit Schuster
ischr. 1867 p. 78758. 4 330 πλησίον ἑστήκει
| δυσσεύς, πὰρ, δὲ Κεφαλλήνων ἀμφὶ στίχες
P ἀλαπαδναὶ ἕστασαν, Duentz. p.578 aus dem
*stland stammen die K., welche Od. in der Il.
-jehrt; dass neben diesem Hauptbestandtheile
pines Heeres die Ithakesier in der Il. nicht er-
Κεφαλλῆνες — κήδειος
115
waehnt werden, kann nicht sehr auffallen"; v 210
Ὀδυσῆος, ὃς μ ἐπὶ βουσὶν εἷσ᾽ ἔτι τυτϑὸν ἐόντα
Κεφαλλήνων ἐνὲ δήμῳ, Schuster p. 739 ,der
Rinderhirt ist e. Art Óberhirt (cf. 5 92 v 235),
u. die ins Unendliche sich mehrenden Rinder
sind Rinder auf dem Gesammtbesitzth. des
Od. Wenn nun der Dichter gerade diesen Ober-
hirten ueber die Frechh. der Freier klagen
laesst, welche aus dem Gesammtbesitz s. Herrn
die Rinder zu ihren Schmausereien herbeiholen,
so will er dadurch die Ruchlos. der Freier in
e. gehaessigeres Licht stellen", cui recte Duentz.
p. 577 s. respondit: ,dageg. spricht, ausser d.
Gebr. v. δῆμος, v 187 πορϑμῆες ὁδ' ἄρα τούς
γε διήγαγον. Ph. war mit s. Rinde uebergefah-
ren worden; er wohnte also nicht auf Ith., sond.
K. ἐνὶ δήμῳ, was nichts anders sein kann als
das nahe Festland, worauf nach 5 100 die Rinder-
herden des Od. sich befinden;* cf. Hercher Hermes
1265. Postea incolis insulae Cephalleniae (nunc Ce-
falonia) εφαλλῆνες nomen datum est, cui insulae
ap. Hom. nomen est Σ μη vel Σάμος; cf. Strab. X
453, schol. À ad B 634; Strab. X 455 τὴν Κεφαλ-
ληνίαν οὔτ᾽ αὐτὴν εἴρηκε τῷ νῦν ὀνόματι οὐδὲ
τῶν πόλεων οὐδεμίαν, cf. Bursian Geogr. v.
Griechenl. II 371s. Fuerunt vero qui Cephal-
leniam totam vel partem insulae ab Homero Du-
lichium. appellari. censerent: Strab. X 456 οὐκ
ὠχνησάν͵ τινες τὴν K. τὴν αὐτὴν τῷ Δουλιχίῳ
φάναι, οἱ δὲ τῇ Τάφῳ καὶ Ταφίους τοὺς Κε-
φαλληνίους, τοὺς δ᾽ αὐτοὺς zal Τηλεβόας, cf.
Eust. 307, 7 et Am. ad « 246 app.; ortum esse
dicitur nomen Κεφαλλήνων a Cephalo: Eust,
307, 8 Κέφαλος, οὗ oi K. παρώνυμοι, πρόγο-
νος ἣν Ὀδυσσέως" Κεφάλου γὰρ Κηλεύς, οὗ
᾿Αρχέσιος, ov “αέρτης, οὗ Ὀδ." καὶ ᾿Αμφιτρύων
φυγάδα παραλαβὼν ἐξ ᾿Αϑηνῶν Κέφαλον. τὸν
“4ηϊονέως “κατέσχε νῆσον χαὶ “παρέδωκε τῷ Κε-
φάλῳ, οὗ καὶ γέγονεν ἐχείνη ἐπώνυμος, cf.
schol. A ad B 631, Eust. 1396, 6 12, Strab. X
456 459 461, Apollod. δ Paus. 1, 37, 6;
cf. etiam E. M. 507, 27, Zon. 1191; Ameis in
app. ad B 633 ,,die Kephallenen sind unter Ke-
phalos von Osten her nach den Inseln hinueber-
gezogen; es ist aber nichts gewoehnlicher, als
dass Namen aus der alten Heimath in die neue
uebertragen werden'*. —Hes.AtgaA(4)gvec: ἔϑνος
περὶ τὴν ᾿Ιϑάκην. --- Voelcker hom. Geogr. p.62,
Friedreich Real. 57, Buchholtz Real. I 119, cf
etiam Gladstone p. 2 45.
κέ-ω ut χείω desiderativum ἃ χεῖμαι oriun-
dum (rad. ki, skr. qi); alii censent fut. verbi
κεῖμαι esse, v. s. κείω. Quod Eust. 1599, 18
dicit de χείω, idem de χέω dicendum est: ἔπι-
ϑυμίαν zai ᾿ϑέλησιν τοῦ κχεῖσϑαι δηλοῖ, cf.
1599, 16, schol. E ad y 396, sch. ABL ad & 37,
E. M. 485, 95 Hes: . M. 508, 3 χέων xo-
μη(ϑη)σόμενος ; Au recte : χέω δηλοῖ τὸ
κεῖσϑαι E. G. 4, 57 212, 20, E. M. 10, 49
588, 38, τὸ χοιμῶμαι E Gs 95. 52, E. M. 485, 7
508, 4 512, 28. decumbere cupio. Legitur
tantum part. χέων. 5. 342 ὄρσο κέων͵ ὦ ξεῖνε,
cf. v. 340; schol B ἀντὲ τοῦ διεγέρϑητι χοι-
μηϑησόμενος, cf. E. M. 512, 31 et Classen
Beob.
HIE. (χῆδος, cf. L. Meyer vgl. Gr. II 442,
Roehl quaest. hom. spec., Berol. 1869 p. 33;
Eust. 1185, 25 οὗ κήδεταί τις, ἐχ τοῦ κῆδος,
cf. 1185, 22 1697, 20; de accentu v. Eust.
1293, 50) dilectus, carus. Legitur in introitu
versus. T' 994 εἶδον τρεῖς ««oiyvitovc, τούς
116
χηδεμών
μοι μία γείνατο μήτηρ, χηδείους (cod. "Townl,
addit 9^, cf. Spitzu. h. 1), οἱ πάντες ὀλέϑριον
ἡμαρ ἐπέσπον (cf. 9.583 μάλιστα χήδιστοι τε-
λέϑουσι μεϑ᾽ αἷμά τε καὶ γένος αὐτῶν), schol.
B προσφιλεῖς, πεφροντισμένους μοι" ἢ, ἀνίαν
μοι παρασχόντας. ἀπαραμύϑητον δὲ τὸ ἅμα
πάντας ἀποϑανεῖν, Suid., Phot., Anecd. Bachm.
277, 13 οἰχείου ς, προσφιλεῖς, Hes. προσήκων,
φροντιστής" τοὺς “προγενεστέρους, ἢ κατ᾽ ἐπι:
γαμίαν οἰκείους, ἢ συγγενεῖς, Ap. "Soph. 98, 31
τοὺς πρὸς γένους, hoc loco allato addit: μή-
ποτ ᾿οὐν ηδείους τοὺς φροντίδος πολλῆς ἀξίους
ἐμοί, paraphr. εὐνουστάτους, alii z. h. l. inter-
pretantur: sepeliendos; Damm: ,funerandos eos
tres fratres meos carissimos vidi i. e. occisos",
4 591 v. l. ἑταῖροι κήδειοι κτείνοντο (pro Κή-
τειοιν, Eust. 1697, 27 ἔνιοι ᾿γράφουσι͵ χκήδειοι,
τουτέστι χκηδεοταί, συγγενεῖς, ἢ καὶ ἄλλως εἰ-
πεῖν κήδιστοι, οἵ. schol. BHQ, quae interpr.
συγγενεῖς. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 729.
κηδεμών, ὁ (χήδω, cf. Eust. 694, 48, E. G.
318, 46; de subst. in ov exeuntibus v. L. Meyer
vgl. Gr. II 975, Woerner subst. hom. 46) qui
curam gerit alicuius rei; Schmidt Synonymik
1l 627: ,,der wohlwollende Fuersorger, dann der
Leichenbestatter*; Unger Phil. XXV 217 idem
esse dicit atque Κάδμος. Non legitur nisi in
]l, tantum nom. plur., in introitu versus. De
118. qui funus curant: qr 165 χηδεμόνες (Vrat.
ἡγεμόν ες) δὲ παρ᾽ av ὖϑι μένον χαὶ γνήεον ὕλην,
ποίησαν δὲ πυρήν, £v δὲ πυρῇ νεχρὸν ϑέσαν,
schol. B οἱ εἰς τοῦτο ἀποτεταγμένοι πρὸς τὸ
ἀδιασπάστως φροντίζειν αὖ τοῦ παρὰ τοὺς ἄλ-
λους, schol. AV οἱ μάλιστα ἀνιώμενοι͵ διὰ τοῦτο
χαὶ φροντίζοντες, Eust. 1293, 42 οἱ τῆς χη-
δείας φροντισταί. Ψ' 674 κηδεμόνες δέ οἱ ἐν-
9&d' ἀολλέες αὖϑιε μενόντων, οἵ xÉ μιν ἐξοί-
σουσιν δαμέντα, schol. B οἱ κηδόμενοι αὐτοῦ,
schol. D ἐπιμεληταί, ἢ προςζήκοντες χατὰ γένος,
Eust. 1323, 18 οἱ ἁπλῶς ἐπιμεληταί, οἱ μετ᾽
ὀλίγα (v. 695) φίλοι ἑταῖροι λέγονται, Auten-
rieth in lex. ,,die Leidtragenden, Angehoerigen*;
Damm: ,,qui curent eum si labatur in certamine
caestuum; simul tamen et mors innuitur**; Duentz.
x. interpr. ministros, qui inter ludos negotia at-
que ministeria praestanda suscipiebant, — Pa-
raphr. IL, Zon. 1202, E. G. 235,44 φροντιστής,
addunt E. G. 318, 45, Phot, Anecd. Bachm.
977, 14. προνοητής, Suid. qoovt. , ἐπιμελητής,
apo». — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 732.
κήδεος (χῆδος, cf. L. Meyer vgl. Gr. II 460)
iq: κήδειος: dilectus, carus. Ψ 160 τάδε
ἀμφιπονησόμεϑ' οἷσι μάλιστα χήδεός (Vind.
xvótóc) ἐστι νέκυς, paraphr. scholl. A et B,
Eust. 1998, 41 φροντίδος ἄξιος, schol. V χηδεύ:
σιμος ἢ χήδιστος, schol. B δηλοῖ τὸν κηδεύσι-
μον, Ap. Soph. 98, 88 ὃ χηδεύσιμος zal ὑπὸ
χηδεμονίαν πεπτωχώς; Hes. χηδεύσιμος, ὑπὸ
χηδεμονίαν πίπτων, χαὶ φροντίδος ἄξιος, E.
M. 509, 48, Zon. 1203 ἔστι γέχυς ὃ φροντίδος
χαὶ χηδεμονί fac ἄξιος, χαὶ κηδεύσεως, τουτέστι
ταφῆς, Suid. ὁ νεχρύς. Etiam recentiores qui-
dam z. (ut supra χη δειος) interpr.: sepeliendus,
Damm: ,res apparabimus, quibus mortuum cor-
pus (ad sepulturam) maxime est curandum". De
accentu erat controversia: Herod. τινὲς ἐβάρυ-
γαν ὥστε εἰναι γενικήν. ἄμεινον δὲ ὀξύνειν,
ἵνα ἢ ῥηματιχὸν ἀπὸ τοῦ κηδεύω. τὰ γὰρ εἰς
ος λήγοντα ὀνόματα, παρὰ ῥῆμα γινόμενα,
καϑαρεύοντα x«i τῷ ε παραληγόμενα ὀξύνε-
- κῆδος
σϑαι ϑέλει (cf. schol. B, E. M. 509, 48, Zon.|
1203, Goettling Lehre v. Accent 167), addit Eust.
1293, 49 τινὲς δὲ προπαροξύνουσι, λέγοντες
ὅτι ὡς χαϑαρεύω χαϑάρειος, ἐπιτηδεύω ἐπι-
τήδειος, οὕτω κηδεύω κήδειος. ἀποβληϑέντος
δὲ τοῦ t ἔμεινε κήδεος, scripserunt schol. B, E.
M., Zon., Hes, Suid. χηδεός, sed cf. Spitzn. ad
L1; ; Ap. Soph. et recentiores omnes χήδεος,
χἤδιστος (a κῆδος, cf. E. M. 510, 6, Zon.
12083; Duentz. ad 9 583, Krueger Spr. " 23,
5, 2, Kuehner ausf. Gr. d. gr. Spr. $ 157 7
p. 442; Eust. 1611, 31 1655, 63 a χήδομαι de
ducit; cf. etiam i Meyer val. Gr. I 380) di
lectissimus, carissimus. Locum tenet sii
perl. adi. χήδειος vel χήδεος. Legitur nom
sing. (semel), nom. pl. χήδιστοι (bis). i2
μέμαμεν δέ τοι ἔξοχον ἄλλων κήδιστοί ΓΞ
Vrat. χκήδεστοι, Lips. ut schol. E ad ε 310
διστοι) C ἔμεναι x«l φίλτατοι, ὅσσοι ᾿Αχαιοί,
paraphr. οἰχειότατοι, schol. LV interpr. . aw
φίλε. τοὺς εὐνουστάτους καὶ συγγενικωτάτους
Damm: ,tibi maxime necessarii et carissimi; e!
prior vox respicit cognationem Achillis cum Aiace
est igitur χήδιστος in specie quem quis cura 8
ob cognationem dignum iudicat", Sunt qui Γ 58(
ἑταῖροι οἵ ot χεδνότατοι xal φίλτατοι ἦδ
conferant, quod zsóv. ad χήδω referunt, Sed
B^ v. xtóvóc p.736; « 225 Πολίτης, ὅς quo
χήδιστος (v. l. χύδιστος, ἑτάρων ἦν χεδνότατέ
τε, schol. Q interpr. κήδ. συγγενικώτατος, 201
τίδος ἄξιος, φίλτατος ἐξ ἐπιγαμίας, Eust. 165
63 ὁ φίλτατος, E. M. 510,4 ἀντὲ τοῦ 0 φρῦ
τιζόμεν oc,Faesi dicit ea adiectiva synonyma, qu
κεδνός quoque a rad. χήδω ortum sit, coniunet
esse ad firmandam notionem, sed v. s. χεῦνό
λιστα κήδιστοι τελέϑουσι μεϑ' αἷμά τε χα
vog αὐτῶν, cf. scholl. Q et P et Eust. 16
30s. — Hes. φίλτατοι, φροντιστικώτατοι b
αγκαιότατοι, Zon. 19208 φροντ., E. M. Ὃ
E. G. 319, 5 (ubi. est scriptura vitiosa χκήδεστ'
pro κήδιστοῦὴ οἰχειότατοι, φροντ., quam
positionem Eust. 1655, 64 adi. χεὸν. (« 2
tribuit.
κῆδος (rad. z«ó, skr. khàd edere, Curt. Et!
227 s., L. Meyer vel. Gr. 1380, cf. Schmidt Sync
88, 5; Aufrecht in Kuhn Ztschr. I 480 conf.
skr. neutr. khádas; cf. etiam Kuhn in Ztsch
I 95; Benfey WL. II 16] 5. derivat a rad. k
sed v. Aufrecht 1. l. de subst. in oc termum:
tibus v. L. Meyer i 111, Woerner subst. hor
47). Leguntur sing. κῆδος N 464 0 245 II
χ 254 [τ 161 v. L], [gen. χκήδεος 3I 160, y. ini
Multo saepius legitur plur.: κήδεα quin ν
[et in v. l. 4 202], χήδε᾽ octies (^ vicies, χήδ'
ov) K 106 o 399 τ 378; est in Il. quinquies
vicies, in Od. quater et vicies, in hymnis seme
in quinto pede semel et tricies: xdg vi
(ceteris in locis in introitu versus, exc. b |
κήδεα octies, κῆδος ter; in primo pede
decies: zijóg septies, χήδεα 3 154, Mm j
(tantum in intr. v); in quarto pede quinq
(tantum χήδεα); excipiuntur ó 108 ε 12
pede) χ 254 (in 3. pede) — 1) cura, aegm
tudo, luctus. 2)dolor, koerperl. Schmerz, ἢ
]um; 'et potest ad curas sic quoque refi
e malo nascuntur. Friedrich de differen
quot voc. Hom. I, Rastenburg 1860 p. 17:
Cíc dolores sive miseriam universam
Sed voc. χῆδος accedit notio molesti, quod o
tur ex diligentia in re aliqua frustra adhibi
γε
em
χῆδος {τ
4
p.19 cum voce χῆδος simul comprehendatur,
quemadmodum dolore vexatus studeat, ut dolo-
rem depellat, πένϑος exprimit dolorem, qui ani-
mum vehementer penetret; ;* Duentz. Arist. p. 194
secutus Friedr. p. 7 dixit ἄχος esse totum ex
doloribus orientem animi habitum, für das Wehe,
welches von aussen trifit, das den Menschen be-
fallende Unglueck, für das Leiden gebr. Hom.
χῆδος, ἄλγος (sed v. Autenrieth ad .4 188 in
Naegelsb. adn. ad Il), sim. Schmidt Synon. II
577 proprie dicit z. non esse affectum doloris,
sed miseriam, qua vexamur ,,das uns tief schae-
digende. Unglueck selbst". Eust. 166, 39 «t βλά-
ι ἀπὸ TOU χήδω τὸ βλάπτω, οἵ. 533, 41 639,
98 856, 3 1074, 8; E. G. 319, 7 χαχώ, λύπας,
πένϑη, οἵ. Suid., Lex. Seg. 47, 25, Ap. Soph. 98,
21; addit Zon. 1205 φροντίδες, cf. Hes.; Suid.,
Phot., Anecd. Bachm. 277, 20 ἡ συναλλαγὴ τοῦ
πένϑους (χαὶ ἡ λύπη). — 1) ἃ) z 254 τῶν ἄλ-
λων οὐ χῆδος, ἐπὴν οὗτός γε πέσῃσιν, Eust.
1995, 59 ἤτοι φροντίς, de reliquis nihil labora-
mus et solliciti sumus, inquiunt, proci; 9 160
τάδε ἀμφιπονησόμεϑ᾽, οἷσι μάλιστα κήδεός
ἐστι γέκυς, Herod. τινὲς ἐβάρυναν ὥστε εἶναι
γενιχήν, melius est χήδεος pro adi. accipere,
v. 5. hac voce. b) Iungitur cum ϑυμός et φρέ-
|»ec (cf. Fulda Unters. ueber die Spr. d. hom.
|Ged. 154): € 53 ὄφρ᾽ εἴδετ' ἀκούουσαι, 00
ἔνι χήδεα 9vuc, Did. ᾿Αριστοφάνης ἐπί,
paraphr. ὅσα ἐν τῇ ἐμῇ ϑλιβερᾷ ψυχῇ ἐστιν.
9. 149 σχέδασον ἀπὸ κήδεα ϑυμοῦ, οἵ. Fulda
44; ξ 197 0v τι διαπρήξαιμι λέγων ἐμὰ κήδεα
ϑυμοῦ, ὅσσα γε ξύμπαντα μόγησα, nostr. Herze-
Jeid; Friedrich p. 18 χ. mala intellegenda esse
set, quae Ulixes per decem annos absens pas-
sus sit, οἵ. Fulda 154; de Σ' 8 v. infra; z 878
ἐπεί μοι ὀρώρεται ἔνδοϑι ϑυμὸς κήδεσιν, ét.
schol. B; 9.154 χήδεώ μοι καὶ μᾶλλον ἐνὶ φρε-
τὶν U περ ἄεϑλοι, Σ 480 ὅσαι ϑεαί εἰσι,
ὁσσαδ᾽ ἐνὶ φρεσὶν ἧσιν ἀνέσχετο κήδεα λυ:
ρά, ὅσσ᾽ ἐμοὶ Ζεὺς ἄλγε᾽ ἔδωχεν, ubi κήδεα
2 ἄλγεα non differunt, cf. Eust. 1152, 19; pa-
. λύπας χαλεπάς. Ὁ 902 ἀλλά με σός τε
| ὖϑος σά τε χήδεα (v. l. cod. Vrat. pro μήδεα)
θυμὸν ἀπηύρα, ubi σός et σά pro gen. obi.
unt. c)de maerore ex amici vel propinqui caede
Jnoto: € 8 μὴ δή μοι τελέσωσι ϑεοὶ χακὰ κή-
Hd ϑυμῷ (v. 1. μήδεα et ᾿ϑυμοῦ), paraphr. λύ-
ας, Eust. 1127, 46 πρὸς διαστολὴν καλοῦ
: τἤδους, ὃ ὃ ἐπὶ ἀγχιστείας λαμβάνεται, 4 270
τοῖσιν ϑάνατος καὶ κήδε; ὀπίσσω ἔσσεται,
ust. 532, 41 τὰς βλάβας, ἔφη πρὸς διαστολὴν
E" κήδους, τοῦ κατ᾽ ἀγχιστείαν δηλαδή,
οὐχ ἐξ ἀνάγκης λυγρόν ἔστιν, sim. h. Cer.
| éuol γόον καὶ κήδεα λυγρὰ τίϑησιν, Ζ 241
[oAAgo: δὲ κήδε᾽ ἐφῆπτο, Damm recte: quia
niuges aut filios iam amiserant aut brevi amis-
àe erant suique i iam ignorabant, cf. Eust. 639,
€ 197 ὡς 0 μὲν ἔνϑ᾽ ἀπόλωλε, φίλοισι δὲ
᾿ἡδε᾽ ὀπίσσω πᾶσιν, ἐμοὶ δὲ μάλιστα, τετεύ-
'ατᾶι, cf. v. 188 ss.; IN 464 νῦν σε μάλα X0
᾿αμβρῷ ἀμυνέμεναι, εἴ πέρ τί σε χῆδος ixa-
*: de dolore quem percepit ex morte cognati,
araphr, λύπη, Eust. 942, 34 τριχῇ τὸ χῆδος
νεῖν Eos. Dm δηλαδὴ τὴν ἐπὶ τῷ γαμ-
ρῷ, καὶ φροντίδα καὶ οἰχειότητα χηδεστι-
bp», ὅ ἐστι τὴν κατὰ συμπενϑερίαν (cf. E. M.
19, 51, E. G. 318, 59, Suid., Phot., Bachm.
me 77, 20, Zon. 1205, Hes, Lex. ' Seg. 103,
), schol. D συγγένεια, ὁτὲ δὲ λύπη, schol, V
χηδεία τοῦ νεχροῦ, de affinitate interpretantur
etiam Voss, Friedrich p. 17, alii; sed cum χῆ-
doc nullo alio loco ap. Hom. significationem ne-
cessitudinis habeat, rectius videtur hoc quoque
loco de maerore intellegere, cf. Schmidt Synon.
II 577, Spitzn. ad ἢ. L; X 272 νῦν δ᾽ ἀϑρόα
πάντ᾽ ἀποτίσεις anó8 ἐμῶν ἑτάρων, οὗς ἔχ-
τανες (versum omisit Paris. et, ut ait Nauck, me-
lius aberit), paraphr. τὰ ἄλγη, schol. B νῦν δώ-
σεις ἀϑρόας δίκας ὑπὲρ τῆς λυπήσεως τῆς γενο-
μένης μοι ee ὅτι io i.e.propter caedem
sociorum, cf. schol. V; sunt qui putent huc per-
tinere T 302, de quo 'loco v. infra. d) Iungitur
cum πόνος: ΔῈ 488 ἣν περ πόλεμον φύγῃ, αἰεί
τοι τοὐτῳ(Αστυάναχτὺ πόνος zal χῆδος ὀπίσσω
ἔσσονται, cf, v. 489 ss.; paraphr. ϑλῖψις, Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι “ (487—499); d» 524 (omi-
sit cod. Vind.) 525 πᾶσι δ᾽ ἔϑηχε πόνον, πολ-
λρῖσι δὲ κήδε ἐφῆχεν (schol V yg. ἔτευξε»),
ὡς ᾿Αχιλεὺς Τρώεσσι πόνον (v. 1. φόνον) zu
κήδε" ἔϑηχεν (codd. Lips. Vind. πολύστονα κή-
δεα ϑῆχεν), recte Friedr. 17: in exstinguendo
incendio cura servandae possessionis ad laborem
stimulat, eius iactura animos doloribus afficit;
similia passi sunt Troiani per Achillem; paraphr.
βλάβην et φροντίδα: displicent versus 522—5
Duentz, Faesio. e) cum πόλεμος: K 92 μέλει
π. καὶ YS ᾿Αχαιῶν. f) A 445 νῦν ᾿Αργείοισι
πολύστονα LL ἐφῆκεν, paraphr. πολλῶν στε-
ναγμῶν αἴτια, cf. schol. BL; N 209 Τρώεσσι
δὲ κήδε" ἔτευχεν, & 244 ἐπεί μοι ἄλλα ϑεοὶ
χακὰ κήδε᾽ ἔτευξαν, de ἡ 242 ε1ὅ χήδεα δό-
σαν ϑεοί v. infra; τ 161 v. 1. in cod. Aug. τῷ
τε “Ζεὺς κῆδος (pro κῦδος) ὀπάζει, v 306 '0óv-
σεὺς ὅσα aide ἔϑηχεν ἀνϑρώποις ὅσα τ᾽ αὐ-
τὸς ὀιζύσας ἐμόγησε, πάντ᾽ ἔλεγε, adnotat
Duentz. praeter poetae consuetudinem esse re-
cordari Ulixem eas sollicitudines quas ipse aliis
paraverit; de 4» 525 v. supra; B 15 32 69
Τρώεσσι κήδε" ἐφῆπται (B 15 v. 1. ap. Aristot.
δίδομεν δέ οἱ εὐχος ἀρέσϑαι, cf. Wolfii pro-
legg. p. CLXVIII), Β 32 et 69 additum 2 gx
Διός, paraphr. χαχὰ ἐπίχειται et ἐπήρτηται,
de Z 241 πολλῇσι δὲ κήδε᾽ ἐφῆπτο v. supra;
de his versibus v. etiam Ellendt 3 hom. Abh.
29; de Penelope: 9 555 μεταλλῆσαί ἕ ϑυμὸς
ἀμφὶ πόσει κέλεται, καὶ κήδεά περ πεπαϑυίῃ (v.
1. χήδε᾽ ἅπερ menaSoln, schol. M πεπαϑοίῃ: , 70-
πεποϑυίῃ, cf. La Roche), £ 907 εἰ εἰδείης ὅσσα
(y. 1. ἅσσα) τοι αἰσα κήδε" ἀναπλῆσαι, v. 1.
ἀνατλῆναι, ν 807 ὅσσα τοι αἶσα δόμοις ἔνι
zxósg ἀναπλῆσαι, ν. 1. ἀνασχέσϑαι, v. Ameis
app. h. L; ξ 47 εἴπῃς, ὁππόϑεν ἐσσὶ καὶ ὁπ-
πόσα κήδε" ἐνέτλης, o 844 ἕνεχ᾽ οὐλομένης
γαστρὸς κακὰ κήδε" ἔχουσιν (y- Ll μήδε, Eust.
1820, 15 ἄλγε᾽ ), 6 165 πολὺς ἕσπετο λαὸς τὴν
ὁδόν, D δὴ ἔμελλεν ἐμοὲ χαχὰ χήδε᾽ ἔσεσϑαι
(cod. Vind. ἕπεσϑαι), cf. ὃ 108; KA 106 ἀλλά μιν
οἴω κήδεσι πμοχθήπεει χαὶ πλείοσι», paraphr.
κακοῖς. g) 42 617 de Niobe: ἔνϑα λίϑος περ
ἐοῦσα ϑεῶν ἐκ κήδεα πέσσει, cf. schol. BV et
Eust. 1368, 28; Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι à
(614—7), προηϑετοῦντο δὲ καὶ παρ᾽ ᾿Αριστοφά-
νει, Duentz. in Rh. Mus. 1864 p. 417, Koechly,
Bekk.?, alii versus expunxerunt, cf. "Liesegang
de XXV Il. rhaps. II, Duisb. 1867 p.18; £2 639
αἰεὶ στενάχω xal κήδεα μυρία πέσσω (v. l.
πάσχω), schol. B ὑπὸ χαχῶν ἀναλίσχομαι. de
hisce locis v. etiam Peppmueller Il. XXIV p.
XLI. h) T 302 ἐπὲ δὲ στενάχοντο, γυναῖχες,
Πάτροχλον πρόφασιν, σφῶν δ᾽ αὐτῶν χήδε᾽
Ti8
ἑχάστη, paraphr. συμφοράν, rectius videtur χη-
δεα interpr. suas curas i. e. eos qui eis erant
curae, Doed.: ,lugebant suos quaeque propin-
quos eodem quo Briseis fato amissos. Nam χή-
ós« etsi non ut χηδεύματα ipsos χη δεστᾶς, ta-
men funera propinquorum et luctus potius quam
cetera infortunia significat; vid. v. 338"; cf. etiam
Spitzn. ἢ. 1.: A 542 εἴροντο δὲ κήδε" ἕχάστη,
Bothe: sciscitabantur de curis suis i. e. de iis
qui curae erant ipsis apud superos; eum secuti
sunt Faesi, Am.; Giseke in hoc lex. p. 370:
»percontatae sunt quid mihi curae esset, cur ad
inferos venissem, nam £/o. ut 4 570 explicandum,
κήδεα vero ut : 12, quamquam deest pron. poss.'*;
Doed. Gl. 518 κήδεα propinquos explicat ,,denn
wenn man auch Ν᾽ 464 die Bedeutg Verwandtsch.
dem hom. χῆδος abspricht, so wird man sie doch
fuer die ungleich juengere Νεχυέα gelten las-
sen"; schol. H ἀντὲ τοῦ ἔλεγον et sic schol. A
A 513, Ap. Soph. 64, 17, E. M. 304, 48, Nitzsch
(ad ἢ. Ll), qui non recte hanc Aristarchi esse
sententiam dixit, Damm p. 453 623, La Roche
h. St. 219, Duentz.; inepte schol. ἔλεγον τὰ
κήδεα τῶν ἐν ζωῇ καταλειφϑέντων. 2) 2) dolor.
b) malum, aerumna. Raro in sing., saepius in
plur. a) Ὁ 945 zo! ὀλιγηπελέων; ἡ πού τί σε
χῆδος ἱκάνει; cf. v. 949 s.; II 516 δύνασαι
ἀχούειν ἀνέρι χηδομένῳ, ὡς νῦν ἐμὲ χῆδος
ἱκάνει, cf. v. 517 et Eust. 1074, 8; paraphr.
ὀδύνη κατέχει. b) Saepissime iis locis, quibus
de Ulixis malis agitur. ε 5 τοῖσι δ᾽ ᾿Αϑηναίη
λέγε χήδεα πόλλ᾽ Ὀδυσῆος μνησαμένη, & 185
σὺ τὰ o! αὐτοῦ (v. l. σαυτοῦ) κήδε᾽ ἔνισπε, λ
369 μῦϑον ἐπισταμένως κατέλεξας, πάντων τ᾽
(τ᾽ omittunt alii) 'doysiev σέο v' αὐτοῦ κήδεα
λυγρά, à 376 τλαίης τὰ σὰ (Nauck τεὰ) χηδεα
μυϑήσασϑαι, λ 882 φϑονέοιμι καὶ οἰχτρότερ᾽
&AÀ' ἀγορεῦσαι, κήδε" ἐμῶν ἑτάρων, οἱ ὄλοντο,
249 ἀργαλέον διηνεχέως ἀγορεῦσαι κήδε",
πεί μοι πολλὰ δόσαν ϑεοί: interpunctionem
ponunt post x;jós&' Eust. 1578, 91, La Roche,
Dind., Baeuml., Lehrs Arist. 438 (q. v.), post
ἀγορεῦσαι Bekk. 1 et 2, Am., Faesi, Duentz.;
(15 τί πρῶτόν τοι, τί δ' ὑστάτιον καταλέξω:
κήδε" ἐπεί μοι πολλὰ δόσαν ϑεοί (schol. H οὐ
δεῖ στίζειν εἰς τὸ χήδεα, ἀλλ᾽ ὑφ᾽ ἕν ἀναγι-
νώσχειν), cf. ξ 47 εἴπῃς ὁππόϑεν ἐσσὲ καὶ ón-
πόσα κήδε" ἀνέτλης etv 307 £207; (12 col δ᾽
ἐμὰ χήδεα 9vuóc ἐπετράπετο στονόεντα sips-
σϑαι, I 599 xal οἱ κατέλεξεν ἅπαντα κήδε;,
ὅσ᾽ (cod. G χήδεα ὅσσ᾽) ἀνθρώποισι πέλει τῶν
ἄστυ ἁλώῃ, paraphr. ἅπαντα τὰ χαχά, ὅσα κτλ.
Hentze et Nauck interpungunt post ἅπαντα, ce-
teri post χήδε", cf. Duentz. ἢ. L; o 399 νῶι
πίνοντέ τε δαινυμένω τε χήδεσιν ἀλλήλων τερ-
πώμεϑα λευγαλέοισι μνωομένω, Eumaeus Uli-
xem invitat ut narrandis malis delectentur, cf.
schol. BQ; à 108 τῷ (Ulixi) ἔμελλεν αὐτῷ κήδε"
ἔσεσϑαι (v.l. ἕπεσθαι), ἐμοὶ δ᾽ ἄχος αἰὲν ἄλαστον
κείνου, opponit Menelaus mala, quae Ulixes
passus est et maerorem, quem sentit, propter
amicum absentem. Possunt huc referri loci supra
laudati, quibus κῆδος iungitur cum eqínut, τεύχω
sim. — lungitur cum ἄλλα « 944, ὅσσα Σ 53
t 907 (y. 1. ἅσσα) v 307 ψ 306, ὅσσα ξύμπαντα
& 197, ὁππόσα E 47, τοσσάδε X 480, ἅπαντα
x. ὅσα 1 592, ἀϑρόα πάντα X 272; πολλά ἡ 242
1 15; adi. est postpositum: χήδεα πολλά ε b, x.
καὶ πλείοσιν IK 106, x. μυρία £2 639 (cf. Giseke
hom. Forschungen p. 30), χ. λυγρά E 156 X 480
4 369 h. Cer. 249, x. στονύεντα t 12, x. λευ-
χήδω
γαλέοισιν o 899; adi. antecedit: χαχὰ x, X 8
α 244 6 165 o 344, πολύστονα x. Α 445 d» 595
v. l. — χήδειος, κήδεος, κήδιστος, ἀκηδής (unde
ἀκηδέω, ἀκήδεστος, ἀκηδέστως), δυσχηδής, λα-
ϑιχηδής, πολυκχηδής, προςκχηδής.
κήδω (rad. καδ, skr. kháàd edere: Curt. Ἐπ
227 5., Aufrecht in Kuhn Ztschr. I 480, Fulda
Unters. ueb. d. Spr. 152; L. Meyer vgl. Gr, I
380 rad. significare putat contristare (sed v,
Curt. et Fulda 1. 1.), Schmidt Synon. II 579 cae-
dere, incidere, morsu divellere, unde orta sit
significatio verbi sanskr. edendi; Kuhn Zitschr.
I 95 componit rad. cum skr. rad. cad cadere, |
nostr. fallen, schwinden, cf. Unger qui Phil,
XXV 216 cum χέχασμαι componit; Fick vgl.
Woerterb. 200 sumit rad. skad, skid tr
contristare, ziehen, reissen, bekuemmern, be-
druecken, skr. khid, cf. Fulda p. 153 adn.; Kuhn
Ztschr. III 426 hanc radicem cohaerere cum rad.
skhad (lacerare, findere) dicit, cf. Lobeck ad
Buttm. Gr. II 322 et Fulda l Ll; Benfey WL,
II 1615. derivat à rad. kam amare, sod v. Auf-
recht 1. l). Leguntur: Act. praes. χήδει P 550
L 402 v. L, coni. χήδῃ 1 615, opt. χήδοι ε 402,
infin. χήδειν I 615 Φ 369, part. xzóov Q9 5492,
impf. ἔχηδε E 404, χῆδε E 400 .4 458, iterat.
χήδεσχον ψ 9, fut. part. χηδήσοντες $9 940
[aor. part. du. ἀποκηδήσαντε *P 413, ind. day;
δεσεν X427] cf. Curt. Verbum I 389, L.
vgl. Gr. I1 27; de fut. redupl. χεχαδήσει q 158
170 et de aor. χεχαδών .1 334 v. infra. Med.
praes. χήδεαι Z 5b H 204 o 397, χήδεται B 97
64 I 342 4 665 42 174, χήδονται $2 492, op
χήδοιτο y 298, infin. χήδεσϑαι v 28 161, par
χηδόμενος H 110, -uévo II 516, -uzvov ἡ ὃ
t bll, -usvo. Σ 273 X 416 y 240, -μένη A 196
209 586 E 382 Q9 104 c 178, -μένῃ h. Ven. 1983
impf. κήδετο Α 56 5$ 4 146 461 y 919 v. 1. $ 527 —
v. L, χήδοντο £2 750, iterat. χηδέσχετο y 908
de fut, redupl. χεχαδησόμεϑα Θ 353 et de.
χάδοντο 4 497 O 574 v. infra. Multo saepius
in Il. (tricies) quam in Od. (sedecies), sem
hymnis. Leguntur χήδονται, χήδεσϑαι, zm
μένῳ in introitu 2. pedis (cf. Fulda 154);
ceteris locis iunctum cum zzo vel τε in
versus (terdecies), in exitu etiam χήδει,
211,001, κηδήσοντες͵ κεχαδήσει, κή δειν (semel), ir
quinto pede χῆδε, κήδεαι, κήδετο bis, bis in in)
troitu versus ut χη δεσχον; post caes.3. pedis χεχα
δών, κηδέσχετο, xexaóncoust«, in 4. pede χή
δεται, κήδειν (semel) χήδων; alis locis vel
sus: E 404 9 750 y 993. 1) Act. laedo,
rore afficio, ango, τενά. Suid., Phot., A
Bachm. 277, 12 et 19 χήδειν: χακχοῦν, An
χηδήσαντες: ϑεραπεύσαντες ἢ λυπήσαντες; E
M. 509, 30 ἀντὲ τοῦ λυπεῖν xal βλάπτειν, C.
E. G. 318, 40, Eust. 166, 89 564, 20 778, 93 89
856, 2; Hes. ἡνία, ἔβλαπτεν, λυπεῖ, χαχοποιεῖ
ἀνιᾶν, λυπεῖν, οἵ, Ap. Soph. 98, 29; E. M. 50€
29, Zon. 1206 τὸ λυποῦμαι; Eust. 166, 39 αἱ
toU χήδω τὸ βλάπτω, τοῦ ἀντιφραξ
πρὸς τὸ ἕτερον χήδω, ἐξ οὗ καὶ ὃ κηδεμῶ!
E. M. 509, 17 χήδω τὸ φροντίζω, παρὰ τὶ
χήδω τὸ ἀνιῶμαι, cf. E. M. 372, 920. δ08, 4
E. G. 318, 36 58 319, 1 607, 30, Eust. 717,
779, 55; lles. φροντίζει, ἀλγεῖ (S. v. χέκηδι
aliter Eust. 562, 81 χήδεσϑαι, ὃ δηλοῖ τὸ φροὶ
τίζειν, οὐδέποτε προφέρεται ἐνεργητιχῶς;
M. 47, 81 τὸ ἐπιμελοῦμαι; cf. etiam La. Βοοῖ
h. St. p.187 s., Fulda Unters. 153; Schmidt Syno
II 577 ,,κήδειν ein Leid zufuegen, Schmerz ve
χήδω
ursachen, nicht bloss v. Herzeleid, sond. auch
yon unmittelb. Schmerzen, cf. etiam Kuhn in
Ztschr. 1 95; de constr. c. acc. v. Suid., Eust.
| 718,35. — Ε 404 ὃς τόξοισιν ἔχηδε ϑεούς vul-
meràvit, paraphr. ἐλύπει, schol. V ἀντὲ τοῦ ἐχά-
xov, Eust. 562, 31 564, 20 ἔβλαπτε, Nauck ver-
sus 403 s. spurios esse iudicat; 4 369 "Ho,
τίπτε σὸς υἱὸς ἐμον δόον ἔχραε κήδειν ἐξ ἄλλων;
de Voleano qui igne vexabat fluvium, paraphr.
et Eust. 1241, 54 βλάπτειν, cf. schol. B; P 550
χειμὼν μῆλα κήδει, paraphr. λυπεῖ, Eust. 1117,
52 βλάπτειν, w 9 οἵ τέ (μνηστῆρες) οἱ oixov
χήδεσχον χαὶ χτήματ᾽ ἔδον, οἵ, w 306 et Curt.
Et.228; 4 458 αἷμα ἀνέσσυτο, κῆδε δὲ ϑυμόν,
paraphr. ἐλύπει, cf. Eust. 856, 2; Fulda p.153:
,üie Formel bez. den durch das hervorbrechende
Blut hervorgerufenen niederschlagenden Ein-
üruck auf das Gemueth des Verwundeten*; E
400 ὀιστὸς Guo ἔνι ἠλήλατο, χῆδε δὲ ϑυμόν
(v. 1. δ᾽ ὃ ϑυμῷ), paraphr. ἐλύπει, I 615 χαλόν
τοι σὺν ἐμοὶ τὸν χήδειν (Nauck χηδέμεν), ὅς
Z ἐμὲ χήδῃ (ali ut Ap. Soph. 98, 30, E. M
,90 χήδει), paraphr. λυπεῖν ὃς ἂν λυπῇ,
Eust. 778, 34s. βλάπτειν, cf. E. M. 1. l; Ap.
Soph. ἀνεᾶν: Duentz. dicit hoc loco contra poe-
ia usum z. significare odisse (?), cf. etiam
schol BLV et Fulda l.l; « 402 εἔροντο ὅττι ἕ
χῆδοι (v. 1. χήδει), 42 240 ὅτι μ᾽ ἤλϑετε κη-
δήσοντες, paraphr. et Eust. 1348, 5 λυπήσον-
τες, schol V βαρήσοντες τὸν £v χήδει ὄντα
παραμυϑησάμενοι, Eust. 1348, 2 55. λυπήσον-
τές με μᾶλλον ἢ συμπενϑήσοντες: ἢ ὅτι οὐχὲ
χαὶ οἴχαδε γοήσεσϑε τὸν Ἕχτορα ἕχαστος,
3 ^ ,
ἀλλὰ παρ᾽ fuoi; oi δὲ παλαιοὶ κάλλιον φρά-
ζουσιν οὕτως" οὐχ ἔχοντες πένϑος ἐμὲ παρ-
μυϑεῖσϑε" ἢ zal ἄλλως, ἐμοὶ συμπαϑήσον-
ς ἥχετε, Eust. 1847, 63 πενϑεῖν τινα ἐρεϑί-
ες ἐν τῷ ἀχαίρως συμπαϑεῖν, cf. Spitzn.
h. L; recte recentiorum interpretum plurimi:
zravaturi, quasi praesentia convenientium mo-
uam maerenti afferat, Doederl. : ,,procuraturi,
"uram mei gesturi; suspicatur Priamus conso-
andi causa populum aedes suas cingere idque
X/ücium aspernatur; iratus nimirum quod Hecto-
s necem pro privata regis calamitate habeant.
i cives, inquit, si essetis, adeo domi Hecto-
emm lugeretis, ut mei oblivisceremini, coll. Soph.
il 339.* 2. 542 ue: ivi Τροίῃ σέ τε χή-
v ἠδὲ σὰ τέκνα, paraphr. λυπῶν, cf. E. M.
29s.; Ap. Soph. 98, 29 dvo», Eust. 1364,
4 διττόν τινὰ ἔχει μυχτῆρα, alterum ex v. 488$.,
Mterum ex v. 493; de g 153 et 170 ,v. infra,
') Med. a) sollicitus sum. b) curam gero r:vóc.
Z M. 555, 3 χήδομαι τὸ λυποῦμαι, 509, 97
góvricev, E. G. 318, 34 τὸ λυπεῖσϑαι, ἀλλὰ
τὸ φροντίζειν, cf. Ap. Soph. 98, 28, E. G.
118, 52; Hes. φροντίζειν, λυπεῖσϑαι, οἰκτείρω,
Quat, ὀργίζομαι, Suid., Phot, Anecd. Bachm.
I7, 17, Hes. φροντίζει, βοηϑεῖ, ἐπιμελεῖται,
KE E. G. 607, 30, Zon. 1206; Eust. 562, 31 778,
3 1825,38; etiam La Roche h.St. 187 s., Fulda
53$, Schmidt 578 5. 627; de constr. c. gen. v.
CX. Seg. 153, 7, Suid. Eust. 778, 36, Classen
Pob. 162 s. — 8) Saepissime legitur partic.:
f 516 δύνασαι ἀχούειν ἀνέρι χηδομένῳ (Vind.
lpra ser. ov), ὡς νῦν ἐμὲ χῆδος ἱκάνει, paraphr.
— Bvvou£vov, Schmidt p.578 ,,gemalt wird der un-
- fittelb. ergreifende Seelenschmerz, die Schlaege,
fe den Gl. unmittelb. treffen; das ist eher Pass.
s Med."; y. 509 — 31 ab interpolatore additos
se censuerunt Lachmann Betr. 72, Hoffmann
{9
quaest. Il 234: A 586 τέτλαϑι μῆτερ καὶ ἀνά-
σχεο κηδομένη περ, paraphr, E. M. 509, 26,
Zon. 1206 λυπουμένη, E 382 téxvov ἀνάσχεο
χηδομένη περ, cf. Krueger Di. 58, 3, 1 et La
Roche Ztschr. f. oest. Gymn. 1864 p. 565; H 110
ἀνὰ δὲ σχέο χηδόμενός περ, schol. A Ἡρίσταρ-
χος ἀνὰ δ᾽ ἄνσχεο, ἀνάσχου δέ, schol. V "Ap/-
σταρχος xal Ἡρωδιανὸς ἀνὰ δ᾽ ἴσχεο, sed vi-
detur Herod. σχέο legisse; v.l. etiam ἔσχεο, cf.
La Roche h.l. et Duentz. Zenod.60, adn. 88: Eust.
668, 25 interpr. βλαπτόμενος. X2 104 ἤλυϑες
ϑεὰ χηδομένη περ, οἷ, v. 105; £X 278 εἰ ἐπέεσσι
πιϑώμεϑα (v. l. πιϑοίμεϑα) κηδόμενοί περ, cf.
Eust. 1142, 46: Α' 416 χαΐ μ᾽ οἷον ἐάσατε κη-
δόμενοί περ, Did. οὕτως αἱ ᾿Αριστάρχου, καί-
περ ὀδυνώμενοι x«l αὐτοί, cf. v. 408— 412,
plurimi libri v. l. χηδόμενον, v. La Roche; pa-
raphr. λυπούμενον (sic), cf. Eust. 1277, 54; ἡ 215
ἐμὲ δορπῆσαι ἐάσατε κηδόμενόν περ, Eust.
1577, 57 τουτέστι βλαπτόμενον, t Dll ὅν τινα
ὕπνος ἕλοι χηδόμενόν περ, y 240 μηκέτι ταῦτα
. λεγώμεϑα κηδόμενοί περ, Eust. 1465, 33 ταὐ-
τόν ἐστι τῷ βλαπτόμενοι χαὶ οὕτω λυπούμε-
vou καὶ ἐχφοροῦντές τι τῆς λύπης £v τῷ προ-
φέρειν τὰ ϑλίβοντα, o 178 μὴ ταῦτα παραύδα
χηδομένη περ sollicita, Am. ,,wie sehr ich deine
Fuersorge anerkenne, vgl. Z 360*; schol H χη-
óouévg μετὰ τοῦ i, ἀντὲ τοῦ κηδευούσῃ πρὸς
τὸ χ.; h. Ven. 188 εἰπεῖν μητέρι κηδομένῃ περ.
b) «&) c. gen. pers. 4 56 χήδετο Δαναῶν, ὅτι
ϑνήσκοντας 0p&to, schol. AL εὐλόγως ἐφρόν-
τιζε τῶν Ἑλλήνων... ἤϑελε σώζεσϑαι τοὺς
"EAA., cf. schol. BL; paraphr. ἐφρόντιζε, E. M.
509, 26 ἀντὲ τοῦ ἐφρ., ᾿Αρίσταρχος δὲ ἀντὲ τοῦ
ἠνιᾶτο, sim. E. G. 318, 52 s, ct. Ap. Soph. 98,
28; Z δῦ τίη σὺ κήδεαι οὕτως ἀνδρῶν (Eust.
624, 20 et Ioh. Alex. 42, 22 αὕτως); paraphr.
οἰχτείρεις, cf. Eust. 624, 19; «ὁ 422 ὥς τοι χή-
δονται ϑεοὶ υἷος, xal νέχυός περ ἐόντος, ἐπεί
σφι φίλος, cf. Classen 162; £2 750 (ϑεοὶ) σεῦ
χήδοντο χαὶ ἐν ϑανάτοιό περ αἴσῃ (D κήδον-
ται), y 219 v.l ὡς (Αϑήνη) Ὀδυσσῆος περὶ
κήδετο (pro περικήδετο), schol. ὑφ᾽ ἕν τὸ
π., οὕτως ᾿Αρίσταρχος καὶ Ἡρωδιανός. o 397
5 μεὺ (v. l. μὲν cod. Aug.) χαλὰ πατὴρ ὡς κή-
ὅεαι υἷος (v. 1. υἱοῦ) ironice dictum est. χ 358
(Méóov) μευ αἰεὶ κηδέσχετο παιδὺς ἐόντος, cf.
Classen 162; ξ 461 ἐπεί ἕο χήδετο λίην (βου-
λὴν: yg. λέην cod. Marc., cum Eumaeus valde
curam gereret Ulixis; H 204 si Ἕχτορα φιλέεις
zal χκήδεαι αὐτοῦ, cf. Schmidt Synon. lI 627;
B 9764 Q174 Διὸς ἄγγελός εἰμι, ὅς σευ μέγα
χήδεται ἠδ᾽ ἐλεαίρει, schol. A ad B 27 et 64
ἀστερίσκος ovv ὀβελίσχῳ, ὀρϑῶς 42 174, sim.
schol. A ad “2 174; Eust. 168, 26 πρὸς σαφή-
γειαν ἐτέϑη τὸ ἐλ. μετὰ τὸ χηδ., διότι τὸ κή-
δειν χαὶ ἐπὶ βλάβης λέγεται. 4 660 ᾿Ἡχιλλεὺς
Δαναῶν οὐ κήδεται, οὐδ᾽ ἐλεαίρει, opp. ὀλο-
φύρεταε v. 656, cf. Eust. 876, 55 ss.; his locis
e genet. csv et Δαναῶν suppletur acc., cum
quo iungitur ἐλεαίρειν, cf. Naegelsb. ad 4 196,
Krueger Di. 60, 5, l. — de Θ 353 v. infra.
B) c. gen. rei. ξ 4 ὅ ot βιότοιο μάλιστα χή-
δετο οἰχήων, cf. E. G. 318, 53; ὃ 527 v. l.
χαῖρε, ὅττι ot βιότου περὲ κήδετο (pro zteguxij-
δετο) νόσφιν ἐόντος, cf. schol. HM ad y 219
et La Roche ἢ. T. 339; τ 23 oixov χήδεσϑαι
xal χτήματα φυλάσσειν, τ 101 ἀνὴρ οἷός τε
μάλιστα οἴχου χήδεσϑαι, schol. Η φροντίζειν.
c) gen, pers. supplendus est, cf. Naegelsb. ad 4
196, La Roche h. St. 187 s, Krueger Di. 60,5, 1,
180
— Copulatur cum verbo φιλεῖν: 4196 209 Ἥρη
ἄμφω ὁμῶς ϑυμῷ φιλέουσά vs χηδομένη τε,
cf. schol. BLV et Fulda Unters. 153 276; Ari-
ston. ad .4 208 s. ἀμφοτέρους Ζηνόδοτος ἠϑέ-
τηχεν" οἰχείως ὃὲ μᾶλλον χεῖνται εἰς προ-
τροπὴν τοῦ ᾿Αχιλλέως, v. eund. ad A 198 5.; I
842 ὅς τις ἀνὴρ ἀγαϑὸς καὶ ἐχέφρων, τὴν αὐ-
τοῦ φιλέει zal κήδεται, y 993 εἴ σ᾽ οὕτως
ἐθέλοι φιλέειν κήδοιτό τε ϑυμῷ, ξ 146 περὲ
γάρ us φίλει καὶ κήδετο ϑυμῷ (λίην Iambl. de
Pyth. vit, 8 255 v. Nauck), cf. Fulda 153; ali-
ter H 904 Ἕχτορα φιλέεις καὶ κήδεαι αὐτοῦ,
v. supra. Restat ut dicam de formis χεχαδησό-
μεϑα, κεχαδήσει, χεκαδών, χεχάδοντο. 8) χε-
χαδήσομεϑα: ad χάζω trahunt E. M. 499, 26,
Hes., Steph., alii; plurimi vero rectius ad χήδω,
schol. BLV ἀπὸ τοῦ χήδεσϑαι, Buttm. Sprachl.
II s. v. χήδομαι, Krueger Di. 39 p. 126, Kueh-
ner ausf. Gr. I 846, Veitch greec verbs p. 317,
Curt, Et.? 227, Verb. I 224 388 II 243, Benfey
WL. II 161, Kuhn in Ztschr. I 95, Unger Phil.
XXV 216, Classen Beob. 162, alii. Θ᾽ 353 οὐ-
κέτι νῶι ὀλλυμένων Δαναῶν (v. ]. ᾿Αργείων, cf.
Schol. A) χεχαδησόμεϑ'᾽ ὑστάτιόν περ; Suid.,
Zon. 1195 φροντίσομεν, cf. schol. BLV; E. M.
499, 29s., E. G. 311, 41, Zon. 1197 λυπηί(ϑην
σόμεϑα, φροντιοῦμεν, cf. Eust. 716, 64 717, 8;
E.M.addit τουτέστιν οὐχέτι σώους ϑῶμεν tovc
Ἕλληνας, καὶ κηδεμονίαν αὐτῶν καὶ φροντίδα
ποιησόμεϑα, paraphr. φροντιοῦμεν (χωρισϑῶ-
μεν), Hes. διασχορπισϑησόμεϑα, χωρισϑησό-
μεϑα, schol A δύναται καὶ τοῖς ἑξῆς συν-
ἄάπτεσϑαι, ἵνα 2; ὑστάτιον" βέλτιον δὲ ὡς σύνη-
ϑες τοῖς ἄνω. ἡ δὲ διάνοια οὐχέϑ᾽ ἡμεῖς τῶν
Ἑλλήνων ἀποστερησόμεϑα τό γε πανύστατον
vi», cf. schol. V ad ν. 862, Doederl. ad “2 240, Clas-
sen Beob.162s. b) κεκαδήσει. E.G.311,34,
Zon. 1195 ἀπὸ τοῦ χάζω, 0 σημαίνει τὸ ὑπο-
χωρῶ, Eust. 1905, 54 χεχαδήσειν τὸ ἀναγχάσαι
τινὰ χάσασϑαι, τουτέστιν ὑποχωρῆσαι, εἴ. Or.
ed.Sturz.89, adn. 40; Steph., Buttm. Spr. II $114,
Krueger Spr. 11,1, p.147, Veitch verbs 596, Seiler
lex. s. v. χάζομαι, sed v. Lobeck ad Buttm. II. p.322,
Curt. Et. 227; derivant a χήδω: Hes. χεχαδῆσαι"
βλάψαι, κακῶσαι, φείσασϑαι, στερῆσαι, ex re-
centioribus Benfey, Unger (cf. Curt. Et. 227, Verb. II
28), Passow, Faesi, Duentz., Am., Autenrieth in lex.,
alii, cf. etiam Lob. Rhem. 152; recte Kuhn 95:
die Grundbedeutung ist die causale der Wurzel
kad: ueberwaelügen, vernichten, beschaedigen,
dann berauben. φ 153 170 τύξον ἀριστῆας
κεχαδήσει ϑυμοῦ καὶ ψυχῆς (p 170 v.l χεχα-
δήσοι) privabit, Eust. 1905, 49 στερήσει, Bekk.
et Fulda 204 expunxerunt v. 157—162, Duentz.
153—156; de fut. v. 170 v. Naegelsb. adn. p. 116.
€) xexaóov, E. M. 499, 15, E. G. 311, 46,
Zon. 1197 ἀντὲ τοῦ στερήσας, χωρίσας (χωρή-
σας), παρὰ τὸ χάζω, Ap. Soph. 97, 20 χωρίσας
zai στερήσας, addit Hes. φροντίσας, σχεδάσαι,
Eust. 847, 51 5. στερήσας, μᾶλλον δὲ ὑποχωρῆ-
σαι ποιήσας... ἐκ τοῦ χάζω, cf. etiam Lob.
Path. proleg. 889: derivant a χάζω ex recentio-
ribus iidem qui ab eo verbo χεχαδήσω deriva-
rant, praeterea La Roche et Autenrieth in lex.
p.306, sed v. Lobeck ad Buttm. Sprachl. II 322;
Fick vgl. Woerterb. 30, Spracheinh. 118 χέχαδον
et χεχαδόμην derivat a rad. kad ire, lat. ce-
dere; Curt. Et. 227, qui cum χήδω componit,
laedens, privans, cf. Verb. I 224 II 98, sed v. I
319; cum χήδω componunt etiam Kuhn, Unger,
Passow in lex.; Kuehner ausf. Gr. I 844 s. v.
j ,
χηχίω — κήλεος
χέχαδον. (1 884 τοὺς Διομήδης ϑυμοῦ καὶ
ψυχῆς χεχαδὼν τεύχε᾽ ἀπηύρα, paraphr. ov&- |
ρήῆσας. d) χεχάδοντο. E. M. 499, 17 τα-
ρασσόμενοι ἐσκορπίζοντο καὶ ἔφευγον" ἀπὸ
τοῦ χάζω τὸ ὑποχωρῶ, cf, 755, 18; E. 6. 310,
51 ἐφρόντιζον, ἐλυποῦντο, ἀπὸ τοῦ χάζω, cf.
311, 37, Zon. 1195, Eust. 502, 21; Hes. x&xa-
δέσϑαι" φείδεσθαι, ἐντραπῆναι, rectius viden-
tur formam a rad. x«ó (unde χάζω) derivare
Curt. Et. 458, Kuehner l Ll, Roscher in Curt.
Stud. 1, 2,108, Curt. Verb. II 28, cf. 1319, de Fickii
sententia v. supra; cf. etiam Kuhn in Ztschr, 194;
4497 0574 ὑπο Τρῶες χεχάδοντο ἀνδρὸς d
τίσσαντος (Lips. χελάδοντο), paraphr. ὑπεχώ-
ρησᾶν, Schol. BL ad 4 497 διὰ τὴν τοῦ δόρα-
τος ὅρμήν, οἵ μὲν ἔνϑεν, οἱ δὲ ἐχεῖϑεν δια-
χωρισϑέντες, cf. schol. BL ad O 574. — περι-
κήδομαι, κηδεμών, ἀποκηδέω.
κηχίω (ex verbo χέω reduplicatione ortum
esse censent E. M. 103, 22 510, 19, Zon. 120i
Eust. 680, 20 955, 64, schol. B ad s 455, He
περὶ διχρ. ed. Lehrs 298, 16, z. παϑ. IL T
addit Hinrichs de hom. eloc. vest. 860]. 1
p. 78 ,quod vix recte se habet; Curtius quid:
de temp. et mod. p.90 intensivam formam
zio agnovit; cf. L. Meyer vgl. Gr. I 424;
Woerterb. 199, Spracheinh. 114 sumit rad.
salire, prosilire, skr. khac, lit. szók-ti; Fri
in Curt. Stud. VI 300: ,,Gerlandus (Intensiva ἃ
Iterativa, Lpz. 1869 p. 41) verbi χηχίω ἡ ex ἃ
ortum esse contendit. At dor. forma est züxí,
radix autem videtur esse zc«yz, productione
pletoria z;z**; Goebel Lex.I 258 558 ex za-oxi
ortum, lat. sca-t-eo, rad. autem oz« esse putat
— ἐχφυσᾶν. De verbis in /zw terminantibus y,
L. Meyer vgl. Gr. II 35, Curt. Verb. I 357) pro-
silio, profluo. Tantum impf. χήχιε. &
ϑάλασσα δὲ κήκιε πολλή | ἂν στόμα τε δῖν
vr (Nauck: ἅλμη δ᾽ ἀνεκήκχιε πολλὴ Ῥ cf, À
Ox. vol. 3 p. 298, 17 et Gramm. Herm. p.
Schol. B ἀνηκοντίζετο πολλὴ καὶ ἐβρώμε
M. 510, 19, Zon. 1206 χατέβαινεν, ἔῤῥει, δι
Zon. ἐφέρετο, Hes. πηδᾷ, πιδύει (ex em. Βα
Tim. p. 30 pro cod. πηδεύει), ἀναφέρεσϑαι,
δροῦν, ἀνεφέρετο, ἀνεπήδα, cf. Eust. 68
— Kessler de quibusdam verbis eundi
Hildburgh. 1861 p. 19, Friedlaender 2
Woerterverz. 736. — d&vaznzio.
κήλεος et κήλειος (à zio, καίω, rad.
Eust. 709, 33 710, 37, recentiores plurimi
in εἰος et roc terminantibus v. L. Meyer wgl
Gr. II 460; Herod. ad O 217 Ἰωνικχῶς zy
ἐχεῖνο γοῦν ἐντελές ἐστι (κήλειον), cf. s
ad O 744; schol. A ad Θ 217 χηλεῷ περι
μένως" ἐν ἄλλῳ χηλέῳ παροξυτόνως, 8
runt περίσπ. etiam E. G. 319, 92, Zon. 13
codd. CGH .X 512, Herod. vero ad Θ 217 et
rimi grammatici χηλέῳ ut μελέῳ, cf. Spitzm.
6 217, Lobeck Path. el. I 418, Goettling Aecen
293) ardens. E. M. 510, 98, E. G. 319, 2?
Suid., Zon. 1902, Ap. Soph. 99, 7, paraphr. |
schol. BQ ad c 309, Eust. 709, 33 1605, 4
στιχός, Hes. xavotuxo, ϑερμῷ, λαμπρῷ
epitheton ignis. Doederl. ad Θ 235 ,,flamma
rum aridorum; is igitur ignis arte humaàn
pL.
χηληϑμός — χκήξ
excitus et nutritus, distinguitur a naturali ful-
minum vel vaporum exardescentium igne", cf. GI.
2105. — Legitur tantum dat. sing. iunctus cum
πυρί, omnibus locis adiectivum est postpositum:
χηλέῳ (cum synizesi) in exitu versus (exc. Θ 217),
χηλείῳ ante caes. penthem. tantum O 744, c£
Ameis ad 9 435 app., Giseke hom. Forsch. 30
164. Multo saepius in Il. (sexies). quam in Od.
(bis), nusquam in hymnis. 60 917 ἐνέπρησεν zvol
z, νῆας, X 374 ὅτε νῆας ἐνέπρησεν πυρὶ z.,
0235 Ἕχτορος, ὃς τάχα νῆας ἐνιπρήσει. πυρὶ
z Did. ἠϑέτητο χαὶ παρὰ ᾿Αριστοφάνει. ἧττον
ἂν φησιν Ἀρίσταρχος ὀνειδιστιχὸν εἶναι, εἴπερ
οὕτως ἐγέγραπτο Ἕχτορος ᾧ δὴ zi Doc Ὀλύμ-
πιος αὐτὸς ὀπάζει. X 519 τάδε πάντα χατα-
φλέξω πυρὶ ex (cod. OG xis, H χηλειῶν,
1, 828 (δὁόπαλον)͵ ἐπυράκτεον ἐν πυρὶ z., Σ 346
9 480 τρίποδ᾽ ἵστασαν ἐν πυρὶ x. (H κηλείω),
Ὁ 744 ὅς τις Τρώων inl νηυσὲ φέροιτο σὺν
| vol κηλείῳ (D κελέῳ).
χηληϑιμός (2.25260, quod derivat Fick Woer-
ierb.? I 351, Spracheinh. 230 a rad. kàlaya deci-
; pere, delenire, goth. hólón; Bugge in Curt. Stud.
331 s. componit cum lat. calvere (— frustrari)
jet calumnia, cf. Brugman in Curt. Stud. VIL 346;
Benfey WL. 1 347 et Christ Lautl. 937 ex zé-
χηλος, ἕχηλος apocope ortum esse putant, Doe-
|derl. Gl. 202 ex ἀχαλεῖν ab ἀκαλός. De subst.
lin uóg exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 371,
Woerner subst. hom. 34) delenitio, oblectatio.
Ap. Soph. 99, 1 τέρψει, Hes. τέρψει, χαρᾷ, E.
ta 319, 49, schol. V ad v 2 ϑέλξει, τέρψει, E.
M. 510, 81 ἡ μεϑ' ἡδονῆς ἡσυχία" χυρίως ἡ
διὰ τῆς ἀκοῆς ἡδονὴ καὶ τέρψις χαὶ ϑέλξις,͵
f E. G. 306, 49 319, 40 51, Zon. 1909, schol.
JBV ad Δ 334, sch. B ad v2 2, cf. schol. H; Eust.
1089, 33. ἐπίτασις ἡδονῆς, Suid. ἀπάτη, "Quinctil.
ΠΥ, 2, 37 vertit: intentionis silentium, Musonius
apud Gell. N. A. V 1 delinimentis aurium, qui-
pus verbis usus est ut demonstraret admiratio-
hem quae maxima est, non verba parere, sed
Blentium; Am. (ad 4 384 app. laudat Lucas
jjuaest. lex. 45 (quo libro mihi non licuit uti).
JNon legitur nisi in Od. 2 334 v 2 χηληϑμῷ 9
fayovro χατὰ μέγαρα σκιύεντα (Zon. 1204 κη-
dug), Eust. 1689, 33 χάτοχοι den εὺ-
Ῥροσύνῃ πολλῇ. Friedlaender 2. hom. Woer-
-jerverz. 739. [ἃ χηλέω etiam ἀκήλητος!.
| χῆλον (Curt., qui confert Et. 142 skr. caljam
I- sagitta, suspicatur eandem rad. esse atque
it. verbi cellere, lit. kálti: cudo, cf. Benfey WL.
175; Fick vgl. W. 41, Spracheinh. 120 confert
» . ári (cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr. 1864 p. 91),
qal 3 ved. carya: sagitta, rad. skar: tondere,
ndere, delere, Spracheinh. 120 censet fortasse
/rtum 'esse ex χέσ-λο-» coll. skr. castra: gla-
Jius, telum; veteres derivarunt aut a χαίω, κή-
£Foc: E. M. 510, 22, Ei. G. 319, 2] 34, "Zon.
206, Or. 84, 24 s., aut a χᾶλον, ita ut esset τὸ
ὕλον, τὸ ξύλινον βέλος E. M. 510, 45, E. G.
119, 18, Suid., Zon. 1905, Hes., Ap. Soph. 99,
i et D. "Eust. 1991, 61, schol. BL ad I7 221 (cf.
st. 814, 18 ὁ τοῦ ᾿βέλους ἄτρακτος), sim.
—sugman in Curt. Stud. IV 152, sed v. Curt.
|t 149; Doederl Gl. 2105 derivavit ἃ calere,
; nÀuoc siccus; de subst. in ov exeuntibus v. E
. [eyer vgl. Gr. HI 156, Woerner subst. hom, 98)
- plum, sagitta, sed tantum de telis deorum,
squam hominum. E. M. 510, 22 τὰ βέλη"
gig δὲ τὸν χεραυνὸν χαὶ τὸν πρηστῆρα
ἡμαίνει ἡ λέξις, cf. E. G. 319, 35; E. G. 319, 19
181
κατὰ γλωσσογράφους βέλη ϑεῖα, τουτέστιν
ἀστραπὰς καὶ βροντάς, cf. E. M. 510, 25, .
Zon. 1205, Ap. Soph. 99, 8 ss., Hes.; fiin E.
M. 964, 37, E. G. 607, 44, Ariston. ad 1 584
et M 950, paraphr. ΠΕ Eust. 864, 18 1291, 62,
τὰ τόξα E. G. 899, 43. Recte dicit Baum, ad
h. Ap. P. 266 ,,tela cum promit, sane deus prae-
sentem se esse declarat; omnes autem fere dii
antiquissimis temporibus iaculantes vel sagittan-
tes fingebantur, quo imperium et numen eorum
hominibus quasi ante oculos poneretur**, cf. Ritz
de Homero religionis auctore II, Hersfeld 1868
p. 31. Legitur - tantum plur. χῆλα, ter in Il,
semel in hymnis, nusquam in Od., bis in quinto,
bis in sexto pede. A 53 ἐννῆμαρ ἀνὰ στρατὸν
ᾧχετο κῆλα ϑεοῖο (Apollinis) i. e. pestilentia,
c£. v. 51 et Ariston. h. .; 4383 τὰ δ᾽ (Ap. Soph.
99, 2 Ty) ἐπῴχετο zia ϑεοῖο πάντῃ ἀνὰ στρα-
τόν, M 280 Qo£to Ζεὺς νιφέμεν, ἀνϑρώποισι
πιφαυσχόμενος τὰ ἃ xjÀa, Ariston. χῆλα τὰ
βέλη Διός, χιὼν καὶ ὑετός, et. schol. V et Eust.
905, 4; Ap. Soph. 99, 3 οἱ μὲν τὰ σημεῖα (cf.
E. M. 510, 22 57, E. 'G. 819, 46 607, 44, Hes.,
paraphr. Il. h. 1), τὰς βροντὰς καὶ τὰς doroa-
πάς, ὃ δὲ Ἠρίσταρχός φησι x«l ταῦτα βέλη
εἶναι ποιὰ τοῦ Διός, cf. Lehrs Arist. 152. Imi-
tatus est. hune locum poeta h. Ap. P. 266 ὅγε
(AndAAov) qAóy ἔδαιε πιφαυσκόμενος τὰ ἃ
χῆλα, οἷ. Franke et Baum. h. 1]. — (περίκηλος
ε 240 σ 809: schol.P ad s 240 "Aptavapyoc ὥσπερ
ξηρὰ ἐχδεχόμεν ος. “Χρύσιππος δὲ διηρει, περὲ
χῆλα, περισσῶς ξηρά. schol. ΕΡΩΜ Vind. 133
διχῶς περίκ. καὶ περὶ x., cf. La Roche ἢ. T.
341, Lob. Path. el. I 418; v. sub περίχηλος.)
Κήναεον promunturium Euboeae spectans
in septentrionem et occidentem solem, in quo
fanum lovis Cenaei erat. Nune ei nomen est
Lithada. h. Ap. 219 Jenae z ἐπέβης ναυ-
σικλειτῆς E τὐβοίης, Strab. IX 426 τὸ K. ἐχ τῆς
Εὐβοίας c ἃ ἰντίχειται ἄχρα βλέπουσα πρὸς £on£-
ραν χαὶ τὸν ἤϊαλιέα χόλπον, cf. X 444 4406,
Scylac. peripl. 58, Soph. Trach. 453, "Thuc. 3, 93,
Diod. Sic. 4, 37, Bursian Geogr. v. " Griechenl. IT
401 410; E. Curtius (Nachr. v. d. Ges. d. Wiss.
zu Goettingen 1860 p. 156) composuit cum Hes.
χκήνεον" καϑαρόν, sed v. Bursian II 401, adn. 2.
κήξ i.q. χαύαξ, καύηξ (schol. BHQ ad o 479
καύηξ, ut recte em. Lob. Baths el. I 3388 pro
κίεξ, καὶ ovyzon x5), κήυξ, ex χάαξ ortum:
Curt. Et? 515. cf. Lob. Path. 'el. 1 388 II 44 S.,
L.Meyer in Kuhn Ztschr. V 369 et vgl. Gr. II 411,
Savelsberg de digammo 13; Fick Woerterb. 44
derivat a rad. ku — clamare, skr. ku, kauti,
kunàti; Lob. Path. I 323: fieri. potest ut utrum-
que nomen (xxv& et χήξ) pariter nativum sit
quippe expressum ex sono vocis quam avis mit-
tit, cf. Lob. Paralipp. 102; Fritzsche in Curt.
Stud. VI 336 non e χήυξ contractum esse putat,
sed videri potius cum kàka cornicis nomine
sanscrito. conferendum esse, cf. Fick Sprach-
einh. 64; v. etiam L. Meyer vgl Gr. II 411,
Woerner subst. hom. 45. — Avis marina quaedam,
ied nesciunt veteres qualis sit avis: Ap.Soph.99,8
ὁ μὲν "Ania φησὶν ὁ λάρος (cf. schol. ΒΗΘ)" λέ-
γέται δὲ χάηξ. ἄδηλον δὲ εἰ χαὶ Ὅμηρος ταῦτα
σημαίν ει" οἱδὲ γὰρ ED τὸν λάρον. μήποτ᾽ οὖν
ἄλλο τι ϑαλάσσιον ὄρνεον, Hes. ὃ λάρος κατὰ
᾿Απίωνα. λέγεται δὲ χαὶ xc ῥηξ. τινὲς χαὶ αἰ-
ϑυιαν ἀποδιδόασιν" οἱ δὲ χέπφον- οἱ δὲ δια-
φέροντα ἀλλήλων, idem: χῆχες" λάροι, schol.
QV ὄρνεον ϑαλάσσιον παραπλήσιον χελιδόνι.
182
κῆτος
ἔνιοι δὲ λάρον αὐτὸν λέγουσιν, οἱ δὲ αἴϑυιαν,
fere iisdem verbis Eust. 1786, 20. Etiam inter
recentiores magna est dissensio, v. Buchholtz
Real. II 110, Friedreich Real. 116; verisimillime
videtur fuisse colymbus cristatus s. septentrio-
nalis, c£. Buchholtz 1. 1.; o 479 ἄντλῳ ἐνδού-
πησε πεσοῦσ᾽ ὡς εἰναλίη, κήξ (v. 1. κῆυξ, Nauck:
an eiv ἁλὶ κηυξ Ὁ), schol. φαίνεται ὃ δὲ πεσοῦσα
ἐπὶ χεφαλήν: x«l γὰρ ἐχεῖνος οὕτως χατα-
δύεται. --- Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
741 749.
κῆπος (duxerunt a rad. ox«z fodere Pott E.
F. 11 141 II? 280, Pictet origines Indoeurop. II
966, ΠΟΙΟΥ͂ WL. I 193, id quod fecit E. M.
511, 8, cf. Doederl. Gl. 2102; verisim. cohaeret
cum lat. campus, Campanus et osc. Capva, Capua,
v. Curt. Et. 142; Fick Woerterb. 347, Sprach-
einh. 68 sumit rad. kampa (nostr. Winkel, Gegend,
Feld), lat. campus, lit. kampas, a rad. kap flec-
tere, ita ut κῆπος sit ortum ex χᾶμπος; L. Meyer
vgl. Gr. I 363 derivat a rad. kap colere, quae
nescit an orta est ex ksi (ski) incolere, sim. id.
in Kuhn Ztschr. VII, 288; nostr. hof, v. Grimm
Gesch. d. deutschen Sprache 401 (3. ed. 281),
Pott, Curt, Fick, alios; veteres de etymo a χάπω
τὸ πνέω ὃ ᾿διαπνεόμενος τόπος fere omnes con-
sentiunt, cf. E. M. 507, 11 511, 6, E. G. 175, 37
911, 56 317, 53 819, 53 57, Zon. 1208, Eust.
595, 22 1193, 18 1546, 40; cf. etiam Woerner
subst. hom. 93s: Meyer val. Gr. II 154) hor-
tus. Hes. παράδεισος παρὰ Πέρσαις, Eust.
907, 39 φυταλιά, Phot. χῆπος καὶ παράδεισος
διαφόρως παρ᾽ αὐτοῖς (Naber mavult legere ᾿4τ-
τικοῖς) λέγεται. Leguntur κήπῳ (semel), χῆπον
(quater), χήπους (semel) Saepius in Od. (qua-
ter) quam 1]. (bis). Θ᾽ 306 μήχων ὡς ἑτέρωσε
κάρη βάλεν, jl, τὰ £vl κήπῳ, zo βριϑομένη,
Φ 258 ὡς 0v ἀνὴρ ὀχετηγὸς ἀπὸ χρήνης ἂμ
φυτὰ zo χήπους ὕδατι ὁόον ἡγεμονεύῃ, ó 737
χαί μοι χῆπον ἔχει πολυδένδρεον in horto meo
versatur, ut eum colat; 1929 (κρήνη) ἀνὰ χκῆ-
mov ἅπαντα σχίδναται, Eust. 1574, 84 τὸν ῥη-
ϑέντα τετράγυον κῆπον εἰς τρία 'διεῖλεν" εἰς
δενδροφόρον καὶ εἰς ἀμπελόφυτον, ἣν ἁλωὴν
εἶπε, καὶ εἰς λαχανηφόρον. o 247 οὐ φυτὸν
οὐ συχέῃ οὐχ ἄμπελος οὐ μὲν ἐλαίη | oix
ὀγχνὴ o) πρασιή τοι ἄνευ κομιδῆς κατὰ χῆ-
πον, ὦ 888 κατὰ κῆπον ἐπισπόμενος, cf. v. 336
339 5s. — Guenther Ackerbau bei Hom. p. 20 ss.
239, κηρός ἡ (ἃ χείρω, sanskr. car, crnàmi,
ἃ rad. skar abscindere, laedere: Curt. Et. 141,
Corssen Ausspr., Voc. u. Beton. d. lat. Spr. I
403 s. 521 ,schaedigende , toedtende Gottheit',
Fick Woerterb. 41 208, Doed. Gloss. 593, alii;
composuerunt cum skr. kàla mors Pott E. F.
II* 600, Benfey II 172, L. Meyer in Kuhn Ztschr.
V 378, vgl.-Gr. II 173, Christ Lautl. 125, cum
Skr. kàra caedes, cáàra pernicies Fick l. l.; cf.
G. Meyer in Curt. Stud. V 86 s. — Woerner
subst. hom. 46; E. M. 511, 22 ὀξυτόνως, γέ-
vov; 9nàvxoi, "ef. Arcad. 125, 10, E. G. 607, 44,
Zon. 1908, Ap. Soph. 99, 12, schol. B ad Θ᾽ 170,
Hes.; ; confundit Bachm. Anecd. 438, 16). Legun-
tur sing. nom, χήρ (quinquies), dat. κηρί (qua-
ter), acc. κῆρα (in Il. duodevicies et in v. 1. 0 10,
in Od. sedecies, in epigr. semel), z7jo' (in Il.
octies, Od. bis), du. χῆρε O 70 X 210; plur.
nom. χῆρες Β 802 884 Θ 73 528 44 882 M 826
ξ 207, dat. χήρεσσι v. 1. 0 527; acc. χῆρας (in
Il. novies, Od. octies, hymn. bis) Saepius in Il.
quam Qd., bis in hymn., semel in epigr. Saepis-
— κήρ
sime in quinto pede (quinquagies bis). Mortis
genus singulis mortalibus destinatum, diversum
à mortis necessitate omnibus communi L0 (p
ὁμοίᾳ (ut ait Doed. ad 7 411), v. Naegelsb. hom,
Theol. ed. 2. p. 147 s, qui addit ,im Plur, z7j-
otc die Todesarten ueberhaupt, als personiti-
cirte im Moment des Todes wirksame Gewalten |
gedacht", cf. Nitzsch ad y 236 p. 177s., Glad- |
stone hom. Stud. ed. Echos 238, Friedreich
Real. 678 8. — E. M. 511, 22, E. G. 292, 15 50
293, 45 300, 30 320,5 607, 43, Suid., Zon. 1206,
Phot., Anecd. Gr. ed. Bachm. 2717, 95 438, 16,
Ap. Soph. 99, 12 ἢ θανατηφόρος μοῖρα, E. M.
511, 27, E. G. 320, 9 ὁ ϑάνατος, cf. Hes, pa- |
raphr. IL; Suid. Προς: ϑανάτου καὶ φϑορᾶς |
αἰτίους, ef. Or. 102, 25, Hes. εἱμαρμένῃ, Y
eund. s. v. χῆρας et χῆρες. — Abducunt in
orcum χῆρες 9«vároio, Eust. 847, 49 s. ἢ πρὸς
ἐντέλειαν. “φράσεως εἰρηται" ἄλλως γὰρ ἡ κὴρ
ἐλλιπῶς ἔχει μονάζουσα" ἢ καὶ πρὸς διᾶστο-
A«uv- εἰσὶ γὰρ κῆρες νόσου καὶ ἑτέρων καχῶν,
ξ 207 τὸν χῆρες ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι εἰς
᾿Αἰδαο δόμους, recte Damm: fata mortis perso-
nificata, ut euntia et secum abducentia obvios,
B 302 ἐστὲ μάρτυροι, οὺς μὴ χῆρες ἔβαν ϑα-
νάτοιο φέρουσαι, schol 1, αἱ τοῦ λοιμοῦ χῆ-
ρες, Cic. fragm. poem.: qui non funestis lique-
runt lumina fatis; B 834 41 332 χῆρες γὰρ ἄγον
μέλανος ϑανάτοιο, cf. schol. BL ad utrumque
locum et E 613 Ν 602; d 548 ἔστη, ὅπως ϑα-
νάτοιο βαρείας χῆρας ἀλάλκοι (plurimi Vs
χεῖρας, À et Eust. 1250, 68 χ.). Innumerabilia
nera instant mortis quae non potest homo e
gere aut vitare: 4M 326 κῆρες ἐφεστᾶσιν 9a
νάτοιο μυρίαι, ἃς οὐχ ἔστι φυγεῖν βροτὸν
οὐδ᾽ ὑπαλύξ «., Schol. BL. μυρίας qoi προ
φάσεις τὴν τοῦ ϑανάτου ἔχειν μοῖραν, ὥστε
χαὶ μὴ πολεμήσαντας ἱχανὴν φονεύειν. εἰναι s
cf. Eust. 908, 12 et μ' 341; .X 202 πῶς Ε
“Ἕχτωρ χῆρας ὑπεξέφυγεν Savírouo, ,Did. 2
σταρχος ὑπεξέφερεν, schol. V ἵν᾽ ἢ ὅμοιον τῷ
ὑπὲχ ϑανάτοιο φέροντα (Ὁ 628), οἵ. Duentz. ἢ
l. et Π 687; Nauck spurios putat esse v. 902—4
Homini, simulatque natus est, mortis genus con:
stituitur ἃ Iove: ?P 78 ἐμὲ κὴρ ἀμφέχανε ar
γερή, ἥ περ λάχε γεινόμενόν περ, cf. v. 80 χαὶ
δὲ σοὶ μοῖρα ἀπολέσϑαι et Y 1278. δὲ 909 s.
schol. Α παρείληφεν ὅτι τῇ de συνδια
τάσσεται «καὶ ὃ τῆς τελευτῆς χαιρός. ὅϑεν Zn
νόδοτος ὁ Κρατήτειος X«aAóatov τὸν Ὅμηρέ
φησιν. ep. 4, 18 κῆρα δ' ἐγώ, τήν μοι ϑεὸϊ
ὥὦπασε γεινομένῳ περ, τλήσομαι ἀκράαντα. φέ
gov τετληότι ϑυμῷ. ltaque Achilli optio ex
data utro mortis genere interire mallet: 1 41
μήτηρ φησὶ διχϑαδίας χῆρας φερέμεν Sad)
toto τέλοσδε (schol. V ad 11 687 μοίρας pro a.
recte Doed.: ,,breviter et paulo obscurius pi
integra locutione διχϑαδίας x. προκχεῖσϑαι, ὧ΄
ἑτέρα φέρει τέλοςδε, sive mavis: διχϑαδιῶ!
ἑτέραν φέρειν τέλος δε':, cf. IN 602 et Eust, 760.
15; N 665 δὐχήνωρ, εὖ εἰδὼς zijo' ὀλοὴν £n
νηὸς ἔβαινε. πολλάκι γάρ οἱ ἔειπε γέρω!
νούσῳ ὕπο φϑίσϑαι oic ἐν μεγάροισιν, ἢ μεῖ
"Ax. νηυσὶν ὑπὸ Τρώεσσι δαμῆναι. De a
ϑανάτοιο II 687 4 171 398, κῆρε ϑανάτοιο
70 X 210 v. infra. 8 316 πειρήσω ὡς xn
κακὰς ἐπὶ χῆρας ἰήλω, v. 816 s. expunxit ΓΝ
Ser; λ 171 398 τίς νύ σε κὴρ ἐδάμασσε $4
vátoio; ἢ νοῦσος, ?) ᾿Αρτεμις χατέπεφνεν (
σέ γε Ποσειδάων ἐδάμασσεν, ἠέ σ᾽ ἀνάρσιι
ἄνδρες ἐδηλήσαντο), y 410 & 11 ἤδη v"
T
3
*10
δαμεὶς "Aidócóe βεβήχει, Θ 527 v. 1. 528 ,EUg0o-
μαι ἐλπόμενος ϑεοῖσιν ἐξελάαν χύνας χήρεσσι
φορητούς͵ (pro χηρεσσιφορήτους: Herod. συν»-
ὡς ἀνέγνω ὃ ᾿Αρίσταρχος καὶ oi πλείους,
cf. Classen Beob. 67), οὃς κῆρες φορέουσι ἐπὶ
γηῶν͵ Zenod. versum omisit, damnavit Aristar-
chus, v. Ariston.; de pugna Graecorum et Troia-
norum: Σ᾽ 535 ἐν δ᾽ ἔρις, ἐν δὲ κυδοιμὸς ὁμί-
λεον, ἐν δ᾽ 0207 zo, ἄλλον ζωὸν ἔχουσα νεού-
τατον, ἄλλον ἄουτον, ἄλλον τεϑνηῶτα͵ χατὰ
μόϑον ἕλκε ποδοῖιν" εἷμα d ἔχ᾽ dug? ὦμοισι
δαφοινεὸν αἵματι φωτῶν, paraphr. ἡ ὀλεθρία
μοῖρα, cf. schol. A; h. 1. mors est personificata,
c£. Naegelsb. hom. Theol. 148: ,üie Persoenl.
er A»o tritt nur in e. Bildwerk auf d. Schilde
Achill hervor, wo sie mit blutigem Gewande
ter den Frischverwundeten, noch nicht Ge-
offenen ἃ. Getoedteten ihr Wesen treibt ^;
ocus assumitur Hes. sc. 156 ss. Quo quisque
je Ano! suae debeatur, aut lupiter constituit
xut voluntas fati, quam exploravit. Itaque librae
ancibus iniecit δύο χῆρε Achillis et Hectoris,
decernere vellet uter prior diem supremum
biret, cf. Eust. 698, 60; ,der stirbt, dessen
pdesloos nach Entscheidung der ἤϊοῖρα das
Jebergewicht hat* (Naegelsb. p. 148). X 210
1U0 ἐτίταινε τάλαντα, ἐ ἐν δ᾽ ἐτίϑει. δύο χῆρε
)ανάτοιο. τὴν μὲν ᾿Αχιλλῆος, τὴν δ᾽ Ἕχτορος"
δ᾽ Ἕκτορος αἴσιμον »u«o, schol B “χῆ-
τὰς μοίρας λέγει. οὐ τὰς ψυχάς, ὡς ἐξε-
ἕξατο φαύλως Αἰσχύλος" ὡς δὲ οἱ χαταδιχά-
οντες τὴν ψῆφον. ἐπιφέρουσιν ὑπὲρ τοῦ zv-
ὥσαι, οὕτως χαὶ ὃ Ζεὺς τῷ ζυγῷ χρῆται,
L Ariston. et Eust. 1966, 37; Verg. Aen. 19,
fata imponit diversa duorum. ldem versus
O Τὸ ἐν δ᾽ ἐτίϑει δύο z. ϑανάτοιο
mov τε χαὶ ᾿Αχαιῶν, sed versus hic minus
10 loco videtur esse, quod non erat explora-
rus lupiter utra pars eo die funditus ad in-
ecionem deleretur, sed cladi destinata esset,
ston. μίαν ὑπὲρ ἑχατέρου στρατεύματος"
ὅτι τὰς ϑανατηφύρους μοίρας λέγει. ὁ δὲ
Aoc νομίσας λέγεσϑαι τὰς ψυχὰς. ἐποί σε
ἢν ψυχοστασίαν, ἐν ἧ ἐστὶν ὁ Ζεὺς ἱστὰς ἐν
9 ζυγῷ τὴν τοῦ Méuvovoc zal ᾿ἡχιλλέως ψυ-
; cf. schol. BLV et B, Eust. 699, 31; schol.
additum est: ἐξηγήσατο τίς 7 zuo, tino:
Xu αἴσιμον ἤμαρ "Ay. ἀντὶ γὰρ τοῦ φάναι
3 δὲ ἡ χὴρ τῶν Ay. μεταλαβὼν ἔφη oen
aic. Jiu«o. Θ 78 αἵ μὲν ᾿Αχαιῶν κῆρες. ἐπὶ
Jovi ἐζέσϑην. Τρώων δὲ πρὸς οὐρανὸν ἄερ-
schol BLV Πορφυρίου" πῶς δύο κῆρας
φησιν ὁ Ζεὺς ὥσπερ, ἀνὰ μίαν ἑχατέρου
«τοῦ, , ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς (73) πλείους αὐτάς
1», οὐδὲ Τρώων ἑνὸς μία ἀλλὰ πάντων, διὸ
ἢ ἐπάγει αἱ "Ay. ,κῆρες, cf Eust. 699, 29:
X. BL χῆρες" ὅμοιόν ἐστι τῷ δύω δέ τὲ
ραι εἰσίν (v 109), sim. Heyne ,ad sensum
5pieiens, cum in pl. χῆρες duae quoque χῆρε
Imprehendi possint; de forma ἑζέσϑην quam
ΒΟΥ, plur., alii dualem impf. statuerunt, v. s.
ue. p. 343; Doederl. ad O 72: ,plur. χῆρες
singulorum Achivorum mortes referen-
n est, dualis autem χῆρε ad universorum
TOeituum calamitatem luctuosam vel cladem,
188
Et perierunt multi sane utrimque, sed Achivi,
quoniam multo plures ex his quam ex Troianis
leto destinati erant, ideoque pondere sortium le-
talium trutinam inclinaverant, victi sunt^. Ari-
ston. &9er. (73 s.) ὅτι ὑπὲρ ἑκάστου στρατεύ-
ματος κῆρα ξυγοστατεῖ ὃ Ζεύς, οὐ πλείους,
oc ἐπὶ Ay. xal "Ext. x 210)" ὃ δὲ διασχευα-
στὴς ἐξέλαβε πολλάς. εἰ δέ τις δύο ὑπὲρ Éxe-
τέρου ὕστασϑαί φησι, δυόμενος τὴν σύγχυσιν
τοῦ δυικοῦ σχήματος, ἄλογον" πρὸς τί γὰρ
δύο, ἀλλ᾽ οὐ μία; expunguntque recentiores, cf.
Spitzn. et Am. ἢ, ls JI 687 si φύλαξεν, ἡ v ἂν
ὑπέχφυγε κῆρα χκαχὴν μέλ voc ϑανάτοιο. ἀλλ
αἰεί τε Διὸς χρείσσων »όος ἠέ περ ἀνδρῶν,
schol. Vi δόγμα Ὁμηρικὸν τὸ δύο τὰς μοίρας
εἶναι ὡς 1 411, cf. Eust. 1081, 98. Iungitur
saepe cum ϑάνατος: Π 47 ἡ γὰρ ἔμελλεν οἱ
αὐτῷ ϑάνατόν τε χακὸν καὶ χῆρα λιτέσϑαι
(v. 1: λυτέσϑαι, v. Nauck) de Patroclo orante ut
sibi liceret in pugnam prodire; 12 714 μ 157
ὕπως (ὥνα) ϑάνατον καὶ χῆρα φύγωμεν (v. 1.
φύ ὑγοιμενὴ, π 169 μνηστῆρσιν ϑάνατον καὶ ao
ἀραρόντε, ὦ 414 ὄσσα μνηστήρων 9. καὶ κῆρ᾽
ἐνέπουσα, Φ 66 ἤϑελε ἐχφυγέειν ϑάνατόν τε
χαχὸν χαὶ κῆρα μέλαιναν, paraphr. εἱμαρμέ-
γὴν, Eust. 1224, 9 9. χαχὸς τὸ χοινόν, χαὶ χὴρ
μέλ. τὸ ποιητικόν, ταῦ τὰ ὄντα, κεῖται 'παράλ-
ληλα. B 288 οὐδέ τι ἴσασιν 8. καὶ κῆρα μέ-
λαιναν, ὃς δή σφι σχεδόν ἐστιν, ἐπ᾽ ἤματι
πάντας ὀλέσϑαι, ὅς ad ϑάνατος "pertinet, v.
Krueger. Sprachl. II 58, 3, 3; y 242 ἀλλά oi
ἤδη φράσσαντ᾽ ἀϑάνατοι 8. xal “ῆρα μέλαι-
v&v, schol. HMQR ὀβελίζονται δύο (v. 941 s.).
o 197 ἡμῖν φραζομένη 9. καὶ κῆρα μέλαιναν
(Nauck: spurius ?), 4 14 oi τεύξειν 9. τε χκαχὸν
zal κῆρα μέλαιναν (pro μέλ. yg. φυτεῦσαι
schol. Vind.) cf. v 241; o 275 τῶν ὑπαλευάμε-
voc 9. zai κῆρα μέλαιναν φεύγω. Est χήρ in
plur.: d 565 o 547 τ 558 h. Cer. 9262 9. x«l
χῆρας ἀλύξαι (ἀλύξει), nonnulli libri o 547
omiserunt, expunxit Duentz., cf. Nauck ad v. 546;
Huschkius h. Cer. 262 coniecit ϑάνατον καὶ γῆ-
ρας, quod probavit Gemss de hymno in Cer.
hom., Berol. 1872 p. 36 adn., sed v. Baum.; cf.
etiam Voss h.l; χ 66 νῦν ὑμῖν παράκειται ἠὲ
μάχεσϑαι ἢ φεύγειν, ὅς κεν 8. χαὶ κῆρας ἀλύξῃ
(pauci ἀλύξαι), B 352 s 387 Ὀδυσεὺς ϑ. καὶ
χῆρας ἀλύξας. lungitur cum φόνος: I'6 ἀν-
δράσι Πυγμαίοισι φόνον καὶ κῆρα φέρουσαι,
paraphr. φϑοράν, 8 165 τοίσδεσσι φόνον χαὶ
χῆρα φυτεύει, schol. S τούτοις τὸν διὰ τοῦ
φόνου ϑάνατον κατασχευάζει, o 82 ἐγὼ τού-
τοισι φ. χαὶ χῆρα φυτεύσω, B352 ὃ 218 9 513
Ἀργεῖοι Τρώεσσι q. καὶ κῆρα φέροντες, ct B
304 et schol. AL; E 652 44443 col δ᾽ ἐγὼ év-
ϑάδε φημὶ q. χαὶ χῆρα μέλαιναν τεύξεσϑαι
(ἔσσεσϑαι, c schol. BL ad E 653; iungitur cum
μόϑος: h. VIII 17 δυσμενέων προφυγόντα μό-
ϑὸν κῆράς τε βιαίους, Barnesius correxit βεαίας,
sed generis communis esse potest βίαιος,ν. Baum.;
B 859 οὐχ οἰωνοῖσιν ἐρύσατο χῆρα μέλαιναν,
ἀλλ᾽ ἐδάμη, Verg. Aen. 9, 328 sed non augurio
potuit depellere pestem, cf. Eust. 364, 20; I'
360 H 954 4 360 X 462 ἀλείατο χῆρα μέ-
λαιναν, χ 830 ἀλύσχανε (v. l. ἀλύσχαζε) χῆρα
μέλαιναν, Χ 963 382 ἀλύσχων κῆρα μέλαιναν,
Ε 22 οὐδέ χεν ὑπέχφυγε κῆρα μέλαιναν, ἀλλ᾽
Ἥφαιστος ἔρυ ro, M 118 v 332 κακὰς ὑπὸ χῆ-
ρας ἀλύξας (ἄλυξε»), 0 287 ἐξαῦτις oet zu-
ρας ἀλύξας Ἕχτωρ, cf. Eust. 1016, 38; δ 512
σὸς δέ που ἔχφυγε χῆρας ἀδελφεὸς δ᾽ ὑπά-
184
λυξεν, 0 502 καὶ νί xev ἔχφυγε κῆρα καὶ ,ἐχϑό-
μενός περ ᾿Αϑήνῃ, o 235 ἀλλ᾽ ὁ μὲν ἔχφυγε
κῆρα, c 155 ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὡς φύγε κῆρα, πέδησε
δὲ χαὶ τὸν ᾿Αϑήνη δαμῆναι, cf. o 364; Σ 117
οὐδὲ βίη Ἡραχλῆος φύγε κῆρα, οἵ. schol. A et
Z 458; Γ' 82 .4 585, N 566 596 648 2 408 II
817 dy ἑτάρων εἰς ἔϑνος ἐχάζετο EU ἀλεεί-
rov. Σ 115 X 5365 χῆρα ἐγὼ τότε δέξομαι,
ἝΞΙΣ xtv δὴ Ζεὺς ἐϑέλῃ τελέσαι (v. LX
τεύξομαι), Schol B ad ZG 115 γενναία ἡ ὑπο-
μονὴ τῆς εἱμαρμένης, cf. schol. B ad alterum
locum et Eust. 1134, 44; O 10 v. l. Ἕχτωρ
ἔχετ᾽ ἄσϑματι χῆρα ᾿πινύσσων (pro χῆρ ἀπι-
νύσσων vel ἀπινύσχων), schol. BL τινὲς χῆρα᾽
οὐδαμοῦ δὲ τὸ πινύσσειν ἐπὶ τοῦ προσδοχᾶν
ἔταξεν Ὅμηρος... πῶς δὲ δύναται προςδοχᾶν
ὁ ᾿ἐσχοτωμένος χαὶ ψυχοῤῥαγῶν ὑπὸ τῆς πλ uj
γῆς; schol. A εἰσὲν οἱ ἄλλως διέστειλαν (ἢ κῆρ
ἀπ᾿), οὺς ἐλέγχει ὁ Ἡρωδιανός, cf. La Hoche
Hour. 198; N 288 £v oi κραδίη στέρνοισι πα-
τάσσει χῆρας ὀιομένῳ, schol. BL πολλοὺς 9a-
νάτους ὑπονοοῦντι, cf. Eust. 932, 3 et ε 389
x 874: 4 11] τῷ "Aqpodíry «isl παρμέμβλωχε
xal αὐτοῦ χῆρας, ἀμύνει, cf. Eust. 439, 39; M
402 Ζεὺς χῆρας ἄμυνε παιδὸς i ἑοῦ, μὴ ᾿δαμείη.
— 4.298 τὸ δέ τοι χὴρ εἴδεται εἶναι, paraphr.
ὀλέϑριον, Herod. τοῦτό σοι ϑάνατος νομίζε-
ται, cf. Eust. 90, 23; Ariston. Zuvoà. ἠϑέτηκεν
(225—233. TD 454 de Paride: ἴσον γάρ σφιν
πᾶσιν ἀπήχϑετο χη ol μελαίνῃ, Eust. 434, 20
τουτέστιν ἐμισεῖτο ἴσα xai ϑανάτῳ, cf. 5 156;
Qe 500 Ἀντίνοος μάλιστα μελαίνῃ κηρὶ en: l
vvzti) ἔοιχε, Eust. 1830, 8 ἐπίτασίς ἐστι τοῦ
χαχὰ Ij v evt eu κακοὶ μὲν γάρ, φῆσι, πάν-
τες, ᾿Αντίνοος δὲ οὐχ ἀπέοιχε θανάτου.
χήρ de hominum fato omnibus ceteris locis,
sed in libro 2 uno loco de piscibus usurpatur:
£2 82 (uoAvBdatv). κατ' ἀγρ. βοὸς χέρας ἐμ-
βεβαυτα ἔρχεται ἐπ᾽ Dat xou φέρουσα,
Did. ἔνιαι τῶν χατὰ πόλεις πῆμα φέρουσα
(quod recepit Plato Ion 538 D): ἄτοπον γὰρ ἐπ᾽
ἐχϑύων χῆρα λέγειν, εἴ, Liesegang de XXIV.
Iliad. rhaps. dissert. I 12, Peppmueller Il. XXIV
p. XLIs. et p. 55. Neque silentio praetermit-
tendus est locus $2 528 v. l do:ol πίϑοι χα-
τακείαται ἐν Διὸς οὔδει χηρῶν ἔμπλειοι, ὃ
μὲν ἐσθλῶν, αὐτὰρ ὃ δειλῶν, quod scripserunt
Plato de republ. Il 379 D, Euseb. praepar. ev.
XIII, 3, Plut. de audiend. poet. VI, de exilio
IV, cf. La Roche h. T. 36, Duentz. de Zenod.
stud. 45; Duentz. hom. Abh. 365: ,,man hat diese
Lesart bes. desh. verworfen, weil χῆρες hier
nicht im hom. Sinn stehe, wogeg. wir bemerken,
dass xzosc bei Hom. Geschick, Verhaengniss
bez. (laudat in ed. O 70), vgl. Geppert I 374 £.
Wir haben hier wohl eine sehr alte Verschiedenh.
der Lesart im Hom. Texte anzunehmen*, cf.
etiam Peppmueller p. XLIL Nusquam apud
Hom. χῆρες sunt deae, quae vindicant peccata
hominum ut apud Hes. theog. 220 ss. ate ἀν-
δρῶν τε ϑεῶν τε παραιβασίας ἐφέπουσιν, οὐ-
δέ ποτε λήγουσι ϑεαὶ χόλοιο, πρίν y' ἀπὸ τῷ
δώωσι χαχὴν omi ὅστις ἁμάρτῃ. — Iungitur
x5o cum adiectivis βαρείας Φ 548, βιαίους h.
VII 17, χαχήν II 687, -dc M 113 P 916 wv
332, μελαίνῃ D 454 o 500, μέλαιναν B 859 DI'
860 E 22 659 H 204. Ἢ 360 443 Ξ 462 Φ 66
B 283 y 242 o 275 y 14 880 363 382 «o 127,
μυρίαι M 326, ὀλοή ES 535, ὀλοήν IN 665, στυ-
γερη Ῥ 78. --- χηρεσσιφόρητος, ἀκηράσιος,
ἀκήρατος, ἀχήριος.
κῆρ
κῆρ, κῆρος, τό (natum videtur ex rad. χαρδ,
χερδ, ut καρδίη, skr. hrd, pro hard, lat. cor,
rad. cord, goth. haírtó, lit. szirdis, slav. srudice:
Curt. Et, 137, cf. Fick Spracheinh. 190 186, L.
Meyer in Kuhn Ztschr. V 374, Benfey WL. I
155, Christ Lautl. 92, Doederl. Gl. 601; Curt
l. l'et Fick vgl. Woerterb. 37 censent rad, kard
xo«ó significare vibrare, cf. Goebel Lexil. I
419; rad. olim ἃ c incepisse dicunt Fick Woer.
terb. et Goebel 1. L, cf. Kuhn in Ztschr. IV 18
componit cum χέρδος Doed. Gl. 601. Permultis
videtur κῆρ ex xé«o contractum esse: E. M. 511
19 χέαρ, xal κατὰ συναίρεσιν κῆρ, sim. 511, 12
E. G. 299, 47 890. 3, Ap. Soph. 99, 12, Zon
1206, Herod. ad 4 46, Choerob. Can. 381, dq
Ton. 408, cf. Lobeck Path. el. II 80; ex recentio
ribus: Benfoy WL. II 155, Christ 269, L. Meye
ap. Kuhn V 369 VI 14, vgl., Gr. Il 129; rectiu
dixit Curt. 137 coll. skr. hardi « radicis χαρ
productum esse in ἢ omisso d; cf. eund. in Kuhr
Ztschr. VI 82, in Stud. V 328 'adn.; sim. iudican
Fick Spracheinh. 120 186, Doed. Gals Brugmai
in Curt. Stud. IV 115 IX 4025 Lob. l. 15 qui [
fert Terentianum de Metris L. II v. 653 Mie
magis nativum esse iudicavisse, dubitat uti
verius sit; schol. B ad O 70 zo διαιρεῖται εἰ
κέαρ, cf. E. M. 498. 29; de accentu dicit. Eu
1146, 51 ὄνομα ὀξύνεται, εἰ μὴ ἀπὸ χράσεω
ἔπαϑε τὴν δισυλλαβίαν, ὡς τὸ χέαρι κῆρ
sim. Herod. ad 4 46 et Lobeck l. 1.: sed v. Brug
man IX 296, adn. 10 ,,diese Betonung d
her, weil man glaubte, χῆρ stehe fuer z&
so dass man die Analogie von z0 ἦρος
zog". — L. Meyer vgl. Gr. II 129, Wi
subst. hom, 47). Legitur sing. nom. et aec, ζῆ
sexagies quinquies (in Il. tricies quinquicse
undetricies, in hymnis semel) et v. 1. δὰ
428 χ 68, dat. xijg quindecies (in Il. e LI
sexies). zo est in exitu versus duodese
et in v. l. locis laudatis; in introitu E 399 P
x 947 w 167, in arsi 5. pedis O 10 II 585 9 t
χῆρι (omnibus locis praeter 1 117 cum
iunctum) ante caes. 3. pedis 4 46 Ν 206
t 36 ζ 158 ἡ 69 τ 280 w 339, in exitu vers
4 53 NW 119 Q 4923 435, in introitu 9. pode
480 o 245; I 117 χῆριε est AE - pedis
etiam Peppmueller Il. XXIV
Hom. tantum x70, nusquam κέαρ p^ ho
etiam Bekk. ho. Bl. I 38, 40 ss. —. cor.
B ad 0 70 ϑηλυχῶς μὲν ἢ κὴρ τὴν μοῖρ
λοῖ, οὐδετέρως δὲ τὸ κῆρ καὶ περισπω͵
τὴν ψυχήν, ct E. M. 511, 11, E. G. 320,
43, Ap. Soph. 99, 12, Zon. 1208, Hes., cf. Herc
ad ΖΩ͂ 46; confudit 'Bachm. Anecd. 438, 16; zi
ἡ ψυχή paraphr. IL, Suid., Phot, E. G. 345,
405, 6, Bekk. Anecd. 1095, Bachm. Anecd, 2 τὶ
25, Eust. 611, 8 1140, 52, cf. Zon. 1191, ἘΠῚ
505, 38, E. & 197, 53 308, 57 344, ὃ o4, 2
Hes.; schol. BL ad Il 481, Suid., Zon. 1191 2
τὴν καρδίαν. Hetzlatf Proben aus e, hom, 8
nonym. II 1867 p. 27 ,fast ganz synon
ἤτορ sind zo u. χραδίη. Waehrend aber 7
haeufig zur Bez. des Herzens als Koerperthe
dient, ist zo fast nur ein psychologisc?
intellectueller Begriff", cf. p. 29, Doede:
Gl. 601, Naegelsb. hom. Theol. 391. ἢ) zi
sensu proprio. II 481 ἔβαλ᾽ ἔνϑα φρένες
ται ἀμφ' ἁδινὸν κῆρ praecordia circumdata su
cordi, cf. ἐ 301 094 φρένες ἧπαρ ἔχουσιν,
Α διελϑὸν τὸ δόρυ τὸ διάφραγμα, ὃ vexati]
φρένες, μέχρι χαρδίας ἤνυσεν, ἣν λέγει x
1
]
— Apu
*
"
--
iston. h. l.; dicitur cor densum, quod ex fibris
multis constat, "schol. BL “πυκνὴ G zaoódía) καὶ
γευρώδης κατὰ τὴν οὐσίαν, οἵ. Eust. 1011, 49,
Ap. Soph. 9, 12, non recte schol. D et paraphr.,
v. 5. ἀδινός p. 7. II) transl. animus, ut nostr.
Herz. In corde enim est collocata sedes 1) affec-
tuum animi, 2) voluntatis et cupiditatis, 3) multo
rarius consilii et cogitandi, cf. praeter libros ll.
Nahrhaft locale Dat. bei Hom., Wien 1867 p. 10,
Buchholtz Real. I 2, 87. 1) a) laetitiae. 1272
326 € 557 γηϑόσυνος χῆρ, cf. schol. A ad €
597 € et Fulda Unters. 152, La Roche h. St. $ 16,
ls. 139 Ἀχιλλῆος ὀλοὸν zuo γηϑεῖ ἐνὶ στή-
σι, cf. “2. 89 et schol. BL; Y 504 ϑαλέων
ησάμενος χῆρ, cf. Fulda 83 ss. (Nauck:
ius?) « 310 τεταρπόμενος φίλον zio, cf.
;:Fulda 86, La Roche 16,5; ὃ 259 v 89 ἐμὸν κῆρ
os, οἵ, Fulda 198; ; 413 ἐμὸν ἐγέλασσε. φί-
χῆρ, οἵ. Φ 889 ἐγέλασσε. δέ οἱ φίλον ἦτορ
οσύνῃ, χ 58 sic ὅ χε σὸν χῆρ ἰανϑῇ, cf.
60. b) doloris, maeroris, curarum. 41 274
j ἤχϑετο γὰρ zuo de vulneratis, schol. BLV
ψυχῆς αὐτοῦ ἀνθήινατο τὸ δεινόν, recte
63: ,nicht als ob die Schmerzen ' dieser
er als im Centralorgan des z7;o zur Perception
hmend bez. w. sollten, sond. sie w. nur als so
k dargestellt, dass die geistiven Functionen
ürch gelàhmt würden'; schol. Α ad 41 400 γ0.
ἑας ἵππους. h. Ap.231 ᾿ἀχϑόμενος χῆρ Πρ. et
m. scr. pro περ, sed v. Baum.; x 247 χῆρ ἄχεϊ
ολημένος (v. l. βεβλημένος), cf. Fulda 170 301
Roche p.24; H 428 431 T 57 Ψ 1605 984
1 713 786 v.l (pro δάχρυ χέοντες v. schol. A)
& 153 250 (schol H Καλλίστρατος ὑπο-
DEL τὸν στίχον) 270 χ 188 ὦ 420 ἀχνύμενος
οι, ὦ, 5) κῆρ (cod. V z 67 ἀχν. περ), e
1778. (omnibus locis in exitu versus); E
xo (v.l z5o9) ἀχέων, Koechly versum
t, cf. Fulda 176; de hisce locis omnibus
Roche St. $16, 7 et 8; P 539 xo ἄχεος
ϑέηχα, schol. V V ἐπανῆχα᾽ τὴν ψυχὴν τῇ ἐπὶ
ατρύχλῳ λύπῃ, paraphr. λύπης τὴν ψυχὴν
εχούφισμαι, οἵ. Fulda 168; Z 523 τὸ δ᾽ ἐμὸν
ἄχνυται ἐν ϑυμῷ, schol. Lv ϑυμῷ δὲ τῷ
γισμῷ, schol. BL λυποῦμαι οὖν λογιζόμενος,
aphr. ἡ ἐμὴ ψυχὴ λυπεῖται ἐν ὀργῇ, Eust.
96 ἔοιχε viv «διαφοράν τινα ἔχειν τὸ κῆρ,
ἦτορ, zal ὁ ϑυμός, ἤγουν 7 ψυχή" καὶ
τινὲς ἡτορ καὶ ἐνταῦ ῦὕϑα τὴν καρδίαν
σι. δύναται μέντοι τὸ ἐν ϑυμῷ χαὶ ἀντὶ
ὀργῇ, νοηϑῆναι. ἄλλοι δὲ τῶν παρα-
ὄντων. 4100 μὲν συνήϑως τὴν ψυχήν φασι,
ν δὲ τὴν διάνοιαν, V. H. Koch confert Θ 413
toes mro et c 344 κῆρ φρεσὶν ἧσιν, sed
h.l; Fulda 178: ,wenn Bothe & 490
gleicht γόον σχέϑε ἐνὶ ϑυμῷ, so hilft dies
i5, denn davon ist 270, gerade das am
sinnliche von den Woertern, die Herz
deuten (vel. Grotemeyer, Homers Grundans.
n d. Seele p. 26) u. namentl. in d. Verbdg
: vue gewiss ganz sinnlich zu fassende,
aus verschieden"; itaque verba ei corrupta
esse; Naegelsb. h. Th. 391 censuit toti
Blnndo partem subiunctam esse; Am. putat
MEE θυμός esse synonyma, ita "ut sit £v 9.
nerlich, im Stillen, q. v.; Αἴ 16 q 9247 μέγα
LEVE χυδάλιμον 210, Fulda 112 5.: cor suüm
gustum reddebat i. e. pectus implebat; € 33
δ᾽ ἔστενε χυδάλιμον κῆρ, cf. La Roche 8 16,
p φϑινύϑεσκε φίλον zijo, Ariston. Zn-
ὃ. ἠϑέτηκεν, ci. Duentz. Zenod. 162; minus
| Ὡς Hom. ed. Ebelinz.
o0
06
κῆρ
185
recte Heyne z/jo pro accus. relationis habet,
5. φϑινύϑω. κα 485 ἑτάρων, οἵ μευ πα θ ΟἿΣ
φίλον κῆρ ἀμφ᾽ ἔω ὀδυρόμενοι, CEUV-n919 51 0
341 ἀοιδῆς λυγρῆς, ἥ τέ μοι αἰεὶ ἐνὶ στήϑεσσι
φίλον κῆρ τείρει, τ 516 πυχιναὶ δέ μοι ἀμφ᾽
ἁδινὸν κῆρ ὀξεῖαι μελεδῶνες ὀδυρομένην ἐρέ-
ϑουσιν hic illic prope cor i. e. e variis parti-
bus. c) irae, furoris. A 44 I 555 Ψ 37 u 376
h. Ap. P. 153 χωόμενος (ov, x) κῆρ, h. Ap. e
coniectura Barnesii pro codd. περ, cf. Fulda 215
(omnibus locis ia exitu yersus), Il 585 χεχόλωσο
(v. 1. χκεχόλωτο) xo. ἑτάροιο. de his locis v.
La Roche ἃ 16, 6. 7 309 ov μοι τοιοῦτον £vl
στήϑεσσι φίλον zo μαψιδίως χεχολῶσϑαι,
schol HP (pro φ. zo) yo. γόημα, cf. Fulda
211; de N 206 περὲ κῆρι Ποσειδάων ἐχολώϑη
v. infra; o 216 ὄρινε δὲ κῆρ Ὀδυσῆος, versum
spurium esse putaverunt Bekk.? , Kayser, Duentz.,
Nauck, Fulda 54; Φ 542 λύσσα δέ oi κῆρ αἰὲν
ἔχε “ρατερή, cf. "Fulda 989. d) animi fortis aut
ignavi, constantis et firmi. JM 45 τοῦ (λέοντος)
οὔ ποτε χυδάλιμον κῆρ ταρβεῖ οὐδὲ φοβεῖται,
de 92 435 v. infra; 7 | 68 v.l τῶν λύτο γούνατα
καὶ φίλον κῆρ pro »t00, V. schol. H; π 274 εἴ
ut ἀτιμήσουσι, σὸν δὲ φίλον κῆρ τετλάτω ἐν
στήϑεσσι χαχῶς σάσχοντος ἐμεῖο, N 713 οὐ
χάρ σφι σταδίῃ ὑσμίνῃ μίμνε φίλον zuo (Syr.
510p, Strab. X 449 σταδίης ὑσμίνης ἔργα μέ-
μηλενὶ), cf. M 247 κραδίη μενεδήιος. ἂν 167
περὲ σοΐ γε γυναικῶν κῆρ ἀτέραμνον ἔϑηχαν
Ὀλ. δώματ᾽ ἔχοντες, cf. v. 168 τετληότι ϑυμῷ,
schol. HQ üt. μετῆκται ἀπὸ τοῦ σώματος ἐπὶ
τὴν ψυχήν ...Ó δὲ νοῦς, περισσῶς σε σχλη-
θὰν τὴν ψυχὴν ἐποίησαν, £454 ἀλὲ γὰρ δέδμητο
φίλον κῆρ. 6) ε 459 κὰδ δέ κ' ἐμὸν κῆρ λω-
φήσειε κακῶν. f) amoris, odii. 1 117 ὅν τε
Ζεὺς κῆρι φιλήσῃ, Nauck ὃν Ζεὺς πέρι z. q.?,
idem proposuit Thiersch Gr. 188, 16, Nitzsch
adn. ad ε 36; ceteris locis omnibus legitur περὲ
κῆρι, v. infrà; cf. Nahrhaít p. 105. 3) «4 569
(Ἥρη) ἀκέουσα χκαϑῆστο., ἐπιγνάμψασα φίλον
zijo, cf. schol. BLV et Fulda 74s.; ὃ 539 xa-
τεχλάσϑη φίλον ἤτορ᾽ . χλαῖον οὐδέ vi μοι
zijo (v. l pro οὐδέ μοι ἥτορ, v. schol. H) ἤϑε}»
ἔτι ζώειν “καὶ δρᾶν φάος ἠελίοιο, t. 192 ἐμὸν
χῆρ ἤϑελ᾽ ἀκουέμεναι, 0 52 τῷ χε μεταστρέ-
ψειε νόον μετὰ σὸν καὶ ἐμὸν κῆρ, paraphr.
ἐπὶ τὸ col καὶ ἐμοὶ ἀρεστόν, schol. B ὑπαλ-
λαχτικῶς εἶπεν, ἀντὶ τοῦ ἐπὶ τὰ ὑπὸ σοῦ “αὶ
ἐμοῦ πραττόμενα x«i νοούμενα, T 819 ἐμὸν
(Townl. -fuol) κῆρ ἄχμηνον πόσιος καὶ ἐδητύος
σῇ ποθῇ. 8) η 82 w 857 | πολλὰ δέ οἱ κῆρ ὥρ-
μάινε, σ 344 ἄλλα δέ οἱ κῆρ ὠρμαινε φρεσὲν
ἧσιν, οἵ. Il 435. et de hisce locis Fulda 116;
ὃ τὸ (Ἑχτωρ) ἔχετ᾽ ἄσϑματι κῆρ ἀπινύσσων,
schol. BL ἀπίνυτος ὧν τὴν ψυχήν, ἀντὲ τοῦ
παραφρονῶν καὶ ἀναισϑητῶν, paraphr. τὴν
ψυχὴν ἐξεστηκώς, Hes. παραφρονῶν, cf. Eust.
1002, 98; Herod. '4o/oraozoc τὸ κῆρ οὐδετέρως
ἐχδέχεται χαὶ μετοχὴν τὴν ἀπὸ τοῦ α ἀρχο-
μένην, ἵνα τοιοῦτόν τι σημαίνῃ τὸ κῆρ ἀσύνε-
τος ὦν... τούτῳ συγκατατίϑεται χαὶ ὃ "Aoza-
λωνίτης καὶ ᾿Αλεξίων. καὶ σχεδὸν πάντες, καὶ
ἡμεῖς. εἰσὲ μέντοι οἱ ἄλλως διέστειλαν, οὺς
ἐλέγχει Ἡρωδιανός, cf, Ariston. et La Roche h.
T. 198; schol BL τενὲς δὲ zoe οὐδαμοῦ δὲ
τὸ πινύσσειν ἐπὶ τοῦ προσδοχᾶν ἔταξεν Ὅμη-
ρος. πῶς δὲ δύναται 'προςδοκᾶν ὁ ἐσκοτω-
μένος καὶ ψυχοῤῥαγῶν ὑπὸ τῆς πληγῆς; Did.
᾿ἀριστοφάνης κῆρ ἀπινύσχων. 208 εἰ «sivo
y ἐπέεσσι παραιπεπιϑοῦσα φίλον zio εἰς εὔνην
90
186
ἀνέσαιμι ὅμωϑῆναι φιλότητι, v. l. κείνων, schol.
A σὺν τῷ ν᾿ ἀριστοφάνης καὶ Ζηνόδοτος. ᾿Αρί-
σταρχος δὲ ὁμηριχώτερόν φησιν εἶναι, εἰ χεί-
νους παραπείσασα τὴν ψυχήν, cf. schol. BL;
minus recte schol. V δύναται τὸ χείνω ἀντὲ τοῦ
χείνων εἶναι; cf. Fulda 1595. οἱ Hoffm. quaest.
hom. II 164, qui versus 208 —210 interpolatos esse
putat, III) Inservit circumlocutioni, cf. Nae-
gelsb. adn.ad 4395. B 851 Παφλαγόνων ἡγεῖτο
Πυλαιμένεος λάσιον κῆρ, Eust. 360, 25 περι-
φραστιχῶς ὁ Παλαιμένης, additum autem est
adi. λάσιος, ut significetur magnus eius animus
magnumque corporis robur; paraphr. ἡ συνετὴ
ψυχή, cf. schol. B; Eust. 360, 36 ἀντὲ τοῦ πυ-
χινὴ ψυχή, τουτέστι μεταληπτιχῶς πυκνὴ καὶ
συνετή. καὶ ἄλλως δὲ εἰπεῖν λάσιον κῆρ, ψυχὴ
λασιουμένη τοῖς νοήμασι" καὶ συνεχῆ χαὶ ἄλλα
ἐπ᾿ ἄλλοις, βλαστάνουσα βουλεύματα, cf. A189 et
Eust. 360, 40 ss.; 12554 ᾿Αχαιοὺς ὧρσε Πατροκλῆος
λάσιον χῆρ, paraphr. et schol. 1, συνετὴ vvzr,
addit schol. περέίφρασις καὶ μεταληπτιχόν, Eust.
1078, 40 περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ αὐτὸς ὁ συνε-
τὸς Πάτροχλος. ὃ 970 oiov Ὀδυσσῆος ἔσχε
φίλον χῆρ, Damm: ,coll 267 ss.. qualis erat
animus eius, ubi notat complexum virtutum ali-
cuius. Potest etiam huc referri .Z 139 "Az:à-
ληος ὀλοὸν χῆρ γηϑεῖ £vi στηήϑεσσι. — De
corde hominis fere omnibus locis, de equis Ὁ
284 443, de leone Π 45 dicitur. Est zzo &i...
στήϑεσσι Ξ 140 « 841 ἡ 309 π 974, vl ϑυμῷ
Z 523 (v. supra), o 344 χῆρ ὥρμαινε φρεσίν, οἵ.
Naegelsb. hom.Th. 396.— Saepe legitur περὲ κῆρι,
sed quaeritur utrum περί adv. sit an praepositio.
Pro praepos. habent Am. J. J. f. Ph. 73, 568 ,,im
Herzen herum*, quod probat H. Weber Phil. 16,
711, Hoffmann Tmes. 1, 19 s., Thiersch Gr. 264, 1
(sed v. 188, 16), La Roche (cf. eiusd. ed. et h.
T. 338), Nahrhaft 11, Doederl. Gl. 601, Capelle
dat. loc.34s., Duentz. ,,ringsum im Herzen", Faesi
,im Herzen, eigentl. vom Herzen umschlossen*',
cf. Spitzn. ad 4 46. Pars eorum, qui περί pro
adv. habent, scribit πέρι (cf. Suid., Ptolem. Pin-
dar. ap. schol. Par. Φ 163) ut Heyne, Wolf,
Nitzsch ad s 36, Hartung Part. 1 329, Baeuml.
(praeter 4 53), Passow, Voss ad ἢ. Cer. 430,
alii; cod. Ven. περέ praeter 9 435; recentiorum
plurimi seeuti Herod. ad 4 46 JV 52, schol. BL
ad ΠῚ περί (Dind. 4 46 τ 280, Nauck v 280
z£o0, cf. Spitzn. de acc. inclinatione part. ΠΕΡῚ
ap. Hom., Viteb. 1832 p. 6 s., La Roche h. T. ..
337 s., hoc lex. s. v. περί. De dativo locali v.
Ameis ad ε 36, Naegelsb. adn. p. 17. — 4 46
τάων μοι περὲ χῆρι τιέσκετο Ἴλιος valde ex
animo, toto pectore, penitus, cf. Kuhl quaest.
hom. 1. de part. περί, Juelich 1863 p. 11; pa-
raphr. ἐκ ψυχῆς, Herod. περισσῶς τῷ χέαρι,
sed Hes. χατὰ ψυχήν, Spitzn.: ,intimum amoris
affectum, quo lupiter Troiam amplectebatur,
praepositio fortius declarat adverbio, sive id cum
nomine sive cum verbo τιέσχετο copulandum
statueris* (?); dubius est ἢ. 1. Duentz.; & 36
t 280 w 339 περὲ χῆρι ϑεὸν ὡς τιμήσουσι (τι-
μήσαντο), τ 280 in nonnullis libris πέρι. ἡ 69
ὡς κείνη περὶ κῆρι τετίμηταί τε καὶ ἔστιν.
Ν 480 τὴν περὲ z. φίλησε πατὴρ καὶ μήτηρ,
paraphr. περισσῶς τῇ ψυχῇ, cf. schol. BL ad
II 1; scho] BL ὑπὲρ τὸ τῆς φύσεως μέτρον,
Hoffm. Tmesis I 20 dicit amore tamquam includi
vel cireumdari cor; o 245 ov περὶ χῆρι φίλει
Ζεύς, 9 61 (Πηλεὺς) περὶ κῆρι φίλος γένετ
ἀϑανάτοισιν, paraphr. ἀπὸ ψυχῆς, Q 423 ἐπεί
,
χηρεσσιφόρητος
σφι φίλος περὶ κῆρι, paraphr. περιψύχιος φί-
Aoc ἦν, schol. V ὡς περισσὸς ὃ στίχος ἀϑε-
τεῖται. 4 53 ὅτ᾽ &v τοι ἀπέχϑωνται περὶ χῆρι,
paraphr. £x 'ψυχῆς. 2 485 τὸν ἐγὼ δείδοιχα
χαὶ αἰδέομαι περὶ x. συλεύειν, paraphr. ἀπὸ
ψυχῆς. Ν 906 περὲ κῆρι (Syr. χηρὴ ἐχολώϑη
(Bekk.!, ut videtur vitio hypothetae, x7o«), pa-
raphr. περισσῶς τῇ ψυχῆ, Ν 119 ὑμῖν νεμεσ-
σῶμαι περὶ x., schol V χῆρι: χατὰ ψυχήν,
paraphr. ἀπὸ ψυχῆς. ζ 158 χεῖνος περὶ (A et
E. 6. 47. 52 πέρι) κῆρι μακάρτατος ἔξοχον
ἄλλων, Eust. 1557, 48 τρεῖς ἐπιτάσεις ἔχε
itaque Thiersch 264, 1, Doederl. Gl. 601 περ
cum zo. coniunxerunt, cf. Nitzsch ad ε 36. —
De hae phrasi v. etiam. Peppmueller Il. XXIV
p.43. — Est χῇρ in v. l: π 428 τὸν ἔϑελο
φϑῖσαι zcl ἀποραῖσαι φίλον κῆρ (pro tog
de vi vitali; € τὸ .X 210 πατὴρ ἐτίταινε τὰ
λαντα᾽ ἐν δ᾽ ἐτίϑει δύο κῆρε ϑανάτοιο, Aeschy
lus non de fatis, sed de cordibus intellexi!
Ariston. τὰς uoíg«c λέγει, ὃ δὲ Αἰσχύλος wo
μίσας λέγεσϑαι τὰς ψυχὰς ἐποίησε τὴν ψυχ
στασίαν, ἐν ἡ ἐστιν ὃ Ζεὺς ἱστὰς ἐν τῷ G
τὴν τοῦ Μέμνονος χαὶ ᾿Αχιλλέως ψυχήν, scho
Β Πορφυρίου. πρὸς Αἰσχύλον ψυχοστασία
γράψαντα" καὶ ὅτι χῆρε ἀχούσαντες [οὐχ] ἐ
τῆς Μοίρας λέγομεν, ἀλλ᾽ (adde οὐχ, cf. K
mer Porphyr. schol. Hom. p. 54! ἐπὶ τῆς wvy
εἰ δὲ ἔλεγε τὴν ψυχήν, οὐκ ἂν ἔφησε δύ
χῆρε διὰ τοῦ ε, ἀλλὰ δῦο (lege δύο) κῆρα du
τοῦ «, schol. B δῇ .Y 210 τὰς μοίρας λέγει,
τὰς ψυχάς, ec ἐξεδέξατο φαύλως Αἰσχύ
ἐπάγει γὰρ τὴν μέν, τὸ χέαρ δὲ λέγεται οἵ
δετέρως ἐπὶ τῆς ψυχῆς, Ariston. ἐντεῦϑεν ἡ v
Αἰσχ. πέπλασται (v. Friedlaender h.l), cf. Eu
699, 31 1266, 37. — Subst. zo haec tribuuntu
epitheta (cf. Duentz. hom. Abh. 547 et eiu
ed. Od. φ 247): φίλον A 491 569. Ν 713
« 310 341 à 270 s 454 ἡ 309 ε 413 x 4
974 498 v.l χ 68 v. l. (cf. schol. BLV ad A |
φίλον τὸ ἴδιον, ὡς φίλα εἵματα), omnib
cis in exitu versus; χυδάλιμον K16 M45 Σ 8
q 247 ün exitu versus), ἁδινὸν zo Il 48] v 5
(ün exitu v, cf. Eust. 1874, 38 (in fine w
λάσιον B 851 Π 554 ün exitu v.), ὁλοὸν zy
(eodem loco) X 139, ἀτέραμνον w 167. — Αἱ
0091, ἀχήριος. J
χηρεσσιφόρητος (κὴρ et qogéo,
συνϑέτως ἀνέγνω ὃ ᾿Αρίσταρχος χαὶ ot πλ'
οὐδέποτε δὲ δοτικὴ ἐπεχτεταμένη xa
χὴν συντέϑειται.. εἴπερ οὖν τοῦτο d
δῆλον ὅτι παράλογον τὸ x. κατὰ σύν! σ'
Qrayrvoc9év: ἀλλ᾽ ὅμως ἐπεχράτησεν ἡ AQ
στάρχειος, δι᾽ ὃν εἴπομεν λόγον, sim. Ei
727, 47, cf. Lob. ad Phryn. 687, Path. el
Spitzn. ad Θ 527, La Roche ἢ. T. 311; de
positione v. Pott Wurzelw. I 998, Curt. Erl.
Clemm de compos. graecis, Gissae 1867 ]
Heerdegen de nomin. compos., Berol. 1868 p. *
Weissenborn de adi. compos. Hom., Halis:
p. 20 33 51, Fedde Wortzus.setzg bei
Breslau 1871 p. 14 19 20; Iusti Zus.setz
Nomina, Goettingen 1861 p. 109 sumit
χηρες, cui assentitur G. Meyer in Curt.
V 87, cf. Roediger de prior. membr. T
compos., Lips. 1866 p. 64 ss, K. Zacher de |
ris nom. compos. partis for Ex.
p. 32 s., quos impugnavit Peppmueller Il. &?
p.138; separatim z. et qo. scribere maluit
Meyer in Curt. Stud. VI 385, cf. Classen Be
67) à fatis ductus, incitatus, fato (sibi,
Κήρινϑος
τοϊδο) πΐαιιο advectus. 0527 εὔχομαι ἐλπόμενος
ful τ᾽ ἀλλοισίν τε ϑεοῖσιν ἐξελάαν ἐνθένδε χύ-
ας χηρεσσιφορήτους (cod. G et Suid. χηρεσιφ.;
lind. χήρεσσι φορητούς), [otc χῆρες φορέουσι
ιελαινάων ἐπὶ νη ὧν], paraphr. τοὺς ϑανατη-
"ὅρους,
Suid. ὁ τὸν ϑάνατον φέρων, Pott
Vurzelw. I 998 per fata aliquid (i. e. mortem)
dferens, sed v. Meyer in Curt. St. V 87; Eust.
27. 45 ἐτυμολογιχῷ τρόπῳ x. ἀναπτύσσων
πάγει" οὖς κῆρες φόρ., cf. 804, 48; Herod. h.l.
9oc αὐτῷ (poetae) πολλάκις τὰ σύνϑετα ἀνα-
jew, sim. E. M. 649, 44, aliter iudicat Ariston.,
αἱ v. 528 omittit, ὅτι περισσός" ἐν γὰρ τῷ κη-
εὔσιφ. τὸ αὐτὸ συντόμως εἰρηκεν΄. ὁ δὲ Ζη-
jd. οὐδὲ ἔγραφεν, αὐτόν, Eust. 727, 46 χη-
"σσιφ. λέγω οὐ τοὺς ἐνεργητιχῶς ἐπάγοντας
ἤρας τοῖς Τρωσίν, οὐ γὰρ δύνανται τοῦτο,
λὰ οὺς Κῆρες φέρουσι πάσχοντας τὸ φέρε-
hu, ἤγουν οἱ ἐπὶ καχῷ ξαυτῶν ἡμῖν ἐπε-
"ράτευσαν, E. M. 511, 31 τοὺς ὑπὸ εἱμαρμέ-
c ἠγμένους, μοιροφορήτους" ἢ oUc αἱ Mot-
τιἀποίσουσι, Ap. Soph. 99, 15, Hes. τοὺς ὑπὸ
ς εἱμαρμένης (uec) ἐνηνεγμένο vc, addit Hes.
ἀπωϑησομένους ἐνθένδε ὑπὸ τῶν μοιρῶν.
esi confert B 884 χῆρες γὰρ ἄγον ϑανάτοιο,
ed. in ed.: ,spero fore ut canes in exitium
]pellam; z. proleptice dictum est, ὥστε χή-
σσι φέρεσθαι, ut B 302 ovc μὴ Κῆρες
ἂν ϑανάτοιο φέρουσαι (cf. Eust. 230, 28).
ἰὰ5 voti et exsecrationis haec pars est, non
vicium, tanquam fataliter advenerint**, v. eund.
Gloss. 593; proleptice dictum esse putant etiam
ntze, Autenr. in lex., cf. Naegelsb. h. Theol.
; sim. Duentz.: verflucht , eigentl. vom Ver-
ben erfasst; Damm: a malo fato abripiendos,
)s fata mortis auferunt (pro auferent) Bekk.?
523—529 expunxit. — Friedlaender 2 hom.
»ertezverz. 723.
Κήρινϑος (sec. Goebel Lex. I 497 a rad.
1x9, unde σχορπίος, lat. scrupus, nostr. schroff,
af; Lobeckio Parall.244 adn. 19, Path. pro-
: . 368 cum χηρός cognatum videtur esse, Ben-
WL. I 34 cum ἄνϑος compositum esse pu-
ἐν cf. Kuhn Ztschr. IX 216) urbs Eu-
᾿άσσης ἁλμίζεται" ἔστι δὲ περὶ τὴν παρὰ
Alyktov πλευράν, cf. Eust. 280, 32; Strab.
45 446 πολίδιον ἐπὶ τῇ ϑαλάττῃ" ἐγγὺς δὲ
ἰδορος ποταμός. Urbem olim dictam esse
᾿οπία dicit Eust. 980, 30. — Bursian Geogr.
- I 402 410, Friedreich Realien 73, Buch-
z Real. I 945; Hes., Zon. 1205, Suid.
otov (χηρός q. v.) favus. h. Merc. 559
᾿αὶ) χηρία Bocxovre.. Hes. τὸ τῶν μελισ-
4 x«l εἶδος πλαχοῦντος, cf. Fietkau de
à. Hes. atque imm: voc. non Hom., Regi-
ἢ Pr. 1866 p. 4
ρόϑὲ (E. M. B1, 90 ex τοῦ χῆρ ἐπίῤῥημα,
Lobeck Path. el. |I 249, Lehmann Locativ,
^stettin 1870 p. 9) in animo. Omnibus locis
junto pede semperque coniunctum cum
"iov. Multo saepius in Od. (septies) quam
. (bis), semel in hymnis. Suid., Zon. 1907,
f, paraphr. Il, E. M. 511, 21 ᾿ ἐκ ψυχῆς,
v. 750, 54 τὸ ui λόγοις μόνοις χαὶ ὡς εἰ-
1 ᾿ἐπιπολῆς, ἀλλ᾽ ἐν βάϑει ψυχῆς. lungitur
Verbis affectuum, cf. Nitzsch ad s 984,
Mds app. ad o 458, La Roche h. St. $ 16, 12,
nopnt
ἤρυς
T8
Nahrhaft loc. Dativ bei Hom., Wien 1867 p. 10s.
1300 ᾿ἀτρεΐδης ἀπήχϑετο χηρόϑι μᾶλλον, schol,
A. ἤτοι ϑανάτου πλέον, παρὰ τὴν κῆρα, του-
τέστι ϑανατηφόρον μοῖραν, ἢ ἐν τῇ ψυχῇ
μισεῖται: μᾶλλον παρὰ τὸ χῆρ, O ἐστι ψυχή,
addit Lobeck Path. el. II 249 s. ,illud cum /'
454 ἰσόν σφιν ἀπήχϑετο xqol μελαίνῃ ad sen-
tentiam congruit; sed alterum postulant vel po-
tius flazitant verba contrarii affectus: ἐφίλει,
ἕτιον x. μᾶλλον. Id dupliciter accipi potest,
vel sic ut Xenophon dixit τὸν ἄνδρα μεῖζον τῆς
ξαυτῶν ψυχῆς ἐτίμησαν, quo sumto x. nihil
aliud est quam gen. paragogicus, vel idem valet
adv. Lat. cordicitus, medullitus et Graeco ψυχό-
9ev sive elegantius ix ψυχῆς, 8x ϑυμοῦ, ἐκ
φρενός. Hoc vero si adoptamus, μᾶλλον aut
abundat, aut ad signific. positivi μάλα recidit
(cf. Eust. 750, 55), sed Y Hentze ἢ. l; 4 136
ει 480 o 458 6 387 4 224 χολώσατο, χηρόϑι
μᾶλλον, cf. schol. B ad Φ 136 et Fulda Unters.
2911; e 984 ὁ δ᾽ ἐχώσατο, x. μᾶλλον, cf. Fulda
216; A 208 ἐμοὶ ἄχος ὀξὺ yevéaxero κηρόϑι
μᾶλλον, cf. Fulda 169 s.; o 370 φίλει δέ με
κηρόϑι ᾿μᾶλλον quod dilecta filia aberat; Fulda
276: man wird schwerlich (hier) mehr als eine
Umgestaltung der Verbdg περὲ xot φιλεῖν zu
sehen haben; sed v. Ameis app. ad ρ 458; ἢ.
Ap.188 φίλησε δὲ κ. μᾶλλον, versus d36— 138,
qui à plerisque codd. absunt, expunguntur. Herm.
ad h. Cer. 362 dicit μᾶλλον in hac formula pro-
prie accipi posse ἐ 480 A 208 o 458 ἢ. Ap. 138,
abundare autem 7 300 4 136 s 284 0 370 σ 387
4 224, sim. iudicat Viger. p. 886, sed v. Nitzsch
adn. ad ε 284.
κηρός, ὁ (rad. kára, kària, lat. cera, lit. kóri-s:
Fick "Woerterb. 351, Spracheinh. 72, Curt. Et.
142, cf. L. Meyer vgl. Gr. I 285 Corssen Aus-
sprache p 472 sumit rad. kar fluere, diffluere,
Benfey WL. I 34 derivat a rad. xevc comburo (2),
sim. iudicaverunt veteres: E. G. 320, 11, Eust.
1710, 24; cf. etiam L. Meyer II 154) cera. Le-
gitur χηρός (semel), xmooto (semel), χηρόν (bis
et u 117 v. 1.). Tantum in Od. (libro (ὃ; de. AC
centu v. Eust. 1710, 25. — μ᾿ 48 ἐπὶ δ᾽ οὔατ’
ἀλεῖψαι ἑταίρων κηρὸν δεψήσας (alii δὲ ψή-
σας, unus δ᾽ ἑψήσας) μελιηδέα, μή τις ἀκούσῃ,
46 epitheto μελιηδής v. Eust. 1710, 26; & 178
xnooto μέγαν τροχὸν ,“χαλχῷ τυτϑὰ διατμήξας
χερσὶ πίεζον (v. ]. πιέζευν), u1l75 αἶψα δ᾽ ἐαί-
νετο χηρός, ἐπεὶ κέλετο μεγάλη ig ἠελίου τ’
αὐγή, (ι 177 ν. 1. ἐπ’ οὔατα χηρὸν (pro πᾶσιν)
ἄλειψα, uL 199 «iy? ἀπὸ χηρὸν ἕλοντο.
Guenther Viehzucht bei Hom. , Bernburg 1867
p. 39; Friedlaender 2 hom. Woerterverz, 739
ἴθι. — κηρίον.
κῆρυξ, χήρῦχος (rad. χαρ vocare, praedicare,
skr. kárüs, cf. rad. χαλ, χαλεῖν: Fick vgl. Woer-
terb. 41, Spracheinh. 70, Curt. Et.» 556, L. Meyer
vgl. Gr. 1348, cf. H. Weber in Kuhn Ztschr. X 257;
Doederl. Gl. 292 derivat à χαρύζειεν, quod cogna-
tum esse dicit verbo χράζειν, cf. Benfey. WL. II
131; a veteribus refertur ad γηρύειν γῆρυς, ὃ
σημαίνει τὴν φωνήν, οἵ. E. M. 511, 37, E. 6.
320, 38 46 6283, 14, Eust. 110, 8 119, 31 686,
23 797,1 de subst., quorum themata in x de-
sinunt, v. L Meyer vgl. Gr. II 411 512, Woerner
subst. Hom. 45). Quamvis v longum sit in ca-
sibus obl , tamen plurimi grammatici nom. sing.
περισπώμενον esse affirmant et optimorum Ho-
meri codicum auctoritate commendatur κῆρυξ:
E. G. 320, 32 χήρυχος, τὸ gv μακρόν" ἡ γὰρ
50"
96
188
ὀφειλομένη ἐν τῇ εὐθείᾳ μαχρὰ μετῆλϑεν ἐν
τῇ γενιχῇ" ὦφειλε δὲ καὶ ἡ εὐθεῖα ἔχειν μα-
χρὸν τὸ v: ἀλλὰ χανών ἐστιν ὃ λέγων, Oti
οὐδέποτε τὸ v ἢ τὸ ἐ πρὸ τοῦ & εὑρίσχε-
ται φύσει μακρόν, cf. E. M. 511, 42, Cram.
epim. 233, 12, Choerob. in Bekk. Anecd. 1429,
cf. eund. in Anecd. 1234 et Herodianum in Anecd.
1148; Herod. περὲ διχρ. 285, 90 τὰ sic v5 δι-
σύλλαβα συστέλλει τὸ v . . . εἰ διὰ τοῦ αὶ ἡ
κλίσις ὑπάρχοι, πῇ μὲν φυλάττει τὸ v συν-
εσταλμένον, πῇ δὲ ἐχτείνει, . . ἐκτεταμένως δὲ
κήρυχος, cf. eund. ad Αἴ 258; Const. Lascar.
Gramm. III 7" II v. περὲ τῆς ποσότητος τοῦ (5 δια-
φορά τις φαίνεται παρὰ τοῖς μεταγενεστέροις.
οἱ μὲν γὰρ αὐτὸ μαχρόν, οἱ δὲ βραχὺ ἐνόμι-
σαν. οἱ δὲ παλαιότεροι μιμηταὶ ᾿Απολλωνίου
καὶ Ἡρωδιανοῦ τοιαύτης ἐγένοντο δόξης ὅτι
τὸ... φοῖνιξ x«l ὅσα μαχρᾷ παραλήγει ἐν μὲν
τῇ ὀνομαστιχῇ βραχὺ τὸ L ἔχουσιν, ἐν δὲ ταῖς
ἄλλαις πτώσεσι φύσει μαχρόν, sim. Drac. de
metr. 44 56, schol. S ad 8 6, cf. Goettling de
accentu 254, Hermann de em. rat. Gr. gramm.
p. 71, Ellendt Lex. Soph. s. χῆρυξ, Lobeck
Paralipp. 411; Priscian. VII, 8, 43 ed. Krehl:
oportet scire, quod Graeci ; et v ante 5$ brevem
esse volunt, etiamsi in obliquis producatur ut
φοῖνιξ, qoívixoc. Horum grammaticorum aucto-
ritatem secuti plurimi Hom. editores et recen-
tiores grammatici scripserunt χῆρυξ, cf. Krueger
Sprachl 17, 4, 34 et 8, 13 adn., Kuehner ausf.
Gr. 133, 1 I c; Spitzn. vero ad B 184: ,recen-
tiores ultimam et in nominativo natura longam
rati vulgo scribunt χήρυξ, cf. Markland. ad Eur.
Suppl 398, Herm. ad Soph. OT. 746*, χήρυξ
scripsit etiam Buttm. Sprachl. ὃ 41 adn. 12 et II
p. 399, quem impugnavit Lob. Aglaoph. 513, cf.
Lob. Paralipp. 193 411s., Mehlhorn Gramm. ὃ 151,
adn. 1, Kuehner ausf. Gr. 78, 5, 1. — Leguntur
sing. nom. in Il. ter decies, Od. semel et vicies,
voc. in Od. ter, genet. A 315 h. Merc. 331, dat.
χκήρυχι B 980 Ψ 897 9 8; P 324 legitur in
omnibus libris χήρυχι Ἠπυτίδῃ, Herod. περὲ
διχο. 286, 5 δεὰ μέτρον φασὶν ἔχειν συστολὴν,
fere eadem dicit ad A 958 et ad P 324, cf. Lob.
Paralipp. 411; E. M. 511, 46 συνεστάλη, cf. E.
G. 320, 37, Cramer epim. 233, 17, Drac. de metr.
98, 8 et 56, 6, Eust. 1108, 48, cf. La Roche h. U.
197. ,Id quidem, ait Spitzn. exc. VII p. XVI s.,
ullo pacto fieri posse recentiores negant, sed
vocalium coniunctione omnibus omnino medici-
nam paratam esse sperant. Scribi igitur iubent
plenam dativorum formam, sive brevis sive longa
subsequatur syllaba, eoque non modo Homeri,
verum etiam Atticorum sanitati prospectum esse
confidunt, vid. Herm. el. doctr. metr. 55, Voss
ad ἢ. Cer. 253, Thiersch Gr. ὃ 164, 6*, sed v.
Spitzn. l.l et ad P 324; Barnesius coniecit κη-
ovx! eliso ἐξ; eum secuti sunt omnes recentiores
editores praeter Doederl. Gl. 992 (in editione
vero apostrophum adscivit) et Autenrieth qui
legendum esse censent κήρῦχ), et La Roche qui
v correptum esse putat (v. append. ed. min. ad
P 324) cf. Bekk. ho. Bl. I 45; Bothius scribere
maluit verborum traiectione "Hzwvríóy χήρυχι,
sed v. Spitzn. et La Roche h. L; acc. sing. χή-
evx« in 1]. quinquies, Od. novies, z/jovz « 90
x 102; dual. κήρυχε Α 321 I 689; plur. nom.
χήρυχες ll. duodecies, Od, sexies, voc. 4 334;
gen. bis in IL, bis in Od., dat. χηρύχεσσι B 50
442 I 10 Ψ 39 B 6 ἡ 163, acc. -x«c Γ΄ 116. In
Iliade est quater et quadragies, in Od. sexies et
κῆρυξ
quadragies, semel in hymnis. Saepissime in in
troitu versus (quinquies et tricies) praeco, ca
duceator, leeatus. Erant χήρυχες homines
genui, regum ministri et apparitores in rebus e
publieis et sacris. Ob hanc cum regibus mune
ris publici communionem et societatem magn.
erant auctoritate et ob prudentiam quandam e
rerum, quibus intererant, peritiam maiorem ho
norati et eadem, qua reges, sanctitatis opinion
et Iovis religione tuti eodemque, quo rege
sceptro insignes. Praeterea regibus etiam
rebus privatis et foris et domi praesto erant,
Kostka de praeconibus Homericis, Lyck 184
p.14 ss., Ostermann de praeconibus Graecorum
Marb. 1845, Friedreich Real. 411, Schoemam
Gr. Alterth I 38, Gladstone hom. Stud. e
Schuster 349; Hes. οἱ ἄγγελοι, οἱ διάχονοι,
τὰς ὑπηρετιχὰς ἐπιτελοῦντες πράξεις et ἃ
γελος, διάκονος, πρεσβευτής, cf. Ap. Soph.
14; Eust. 1108, 43 ὁ ἱερὸς βασιλικὸς ϑεράπω
Suid. χῆρυξ ἐν πολέμῳ, πρέσβυς ἐν εἰρήνῃ.
τ 185 οὔτε τι χηρύχων ἐμπάζομαι, οἱ δημίοει
γοὶ ἔασιν, schol. ΒΩ οἱ δημοσίαν μοι χρείᾳ
ἀγγέλλουσι, opponuntur praeconibus priyatis,
Kostka p. 4 ss., Friedreich 415; Duentz. in e
suspicatur initio scriptum esse μαντήων pro z
ρύκων, Nauck versum spurium esse iudicat,
Convocabant χήρυχες populum ad contione
E. G. 607, 46 ὁ συγκαλῶν τὰ πλήϑη, xai Un
ἕτης. B 50 B 6 "Ayau£uvov (Τηλέμαχος) αὶ
ρύχεσσι λιγυφϑόγγοισι xéAsvos κηρύσσειν dy
ovós Αχαιούς" οἱ μὲν ἐχήρυσσον, τοὶ δ᾽ ἦγ,
ροντο μάλ᾽ ὦκα, cf. schol. D; Eust. 171, 18 χι
ριωτάτη ἐπ᾽ αὐτοῦ λέξις τὸ χηρύσσειν. B4
χήρυκες ᾿ἡχαιῶν λαὸν χηρύσσοντες ἀγξιίρι
tov χατὰ νῆας, cf. Nic.; convocat Agamemi
populum per praecones ad pugnam: B 449
ρύχεσσι λιγ. κέλευσε χηρύσσειν πόλεμο
᾿Αχαιούς, convocantur Phaeaces per praecon|
9 8 ἀνὰ ἄστυ μετῴχετο ᾿Αϑήνη εἰδομένη
ρυχι ᾿Αλχινόοιο, καί Qc ἑκάστῳ φωτὶ παριῦ
μένη φάτο μῦϑον" δεῦτ' ἄγε Φαιήχων ἡγή
ρες ἡδὲ μέδοντες εἰς ἀγορὴν ἰέναι, Pylii:
χήρυχες δ' ἐλίγαινον τοὺς ἴμεν, οἷσι χθὲ
ὀφείλετο, cf. Nic.; I 10 Ἀτρεΐδης φοίτα
χεσσι λιγυφϑόγγοισε χελεύων χλήδην εἰς ἃ
ρὴν κικλήσκειν ἄνδρα ἕχαστον μηδὲ βοᾶν,
contione ipsa sedabant tumultuantem multit
nem, silentium indicebant (Eust. 990, 11 do
χηρύχων οὐ μόνον κηρύσσειν ἐλϑεῖν εἰς dyo
τὸν λαόν, ἀλλὰ καὶ κελεύειν ἐν ἀγορᾷ τὸν ἃ
σιωπᾶν), audientia facta regibus, qui verb:
cere volebant, sceptrum, reciae illud dignil
et publieae auctoritatis insigne, quo et i
nati erant (Eust. 184, 45 ῥάβδος τὸ xus
σύμβολον οὖσα TOU κήρυχα εἶναι τὸν φέρο
cf. p. 1108,1), in manus tradebant, cf. Polluc. :
τὸ κηρύχων γένος ἱερὸν μὲν Ἑρμοῦ xut
ρυττε ἡσυχίαν ἔν τε ἀγῶσι καὶ LEQOUO
καὶ σπονδὰς περιήγγελλε xal ἐκεχειρίαν
γελλε καὶ τοὺς ἀγωνιστὰς ἀνεχήρυττεν. ἡ")
τετρήχει ἀγορή, ὑπὸ δὲ στεναχίζετο γαῖα 4»
ἱζόντων, ὁμαῦος δ᾽ ἦν" ἐννέα δέ σφεᾶς x
χες βοόωντες ἐρήτυον, εἴ ποτ᾽ ἀυτῆς σχοὶ
ἀκούσειαν δὲ βασιλήων. σπουδῇ δ᾽ ἕζετο
ἐρήτυϑεν δὲ xa9? ἕδρας παυσάμενοι xA
ἀνὰ δ᾽ Ay. ἔστη σχῆπτρον ἔχων, schol, BI'
νέα x. οἵ τῶν ἐννέα γερόντων, ubi eorum
mina adferuntur, cf. Eust. 180, 92; .B 280}.
δ᾽ Ὀδυσσεὺς ἔστη σκῆπτρον ἔχων" mul?
Ἠϑήνη εἰδομένη κήρυκι σιωπᾶν λαὸν ἀνίει
; ἀκούσειαν, cf. schol, LV; £3 38 (Τηλέμαχος)
ἢ μέσῃ ἀγορῇ" σκῆπτρον δέ οἵ ἔμβαλε χειρὶ
dem (schol. BV ad 77 568 ἥρως v. 1.) Πεισή-
0 πεπνυμένα μήδεα elddic, Eust. 1432, 43
γὰρ n» ϑέμις ἄλλως δημηγορεῖν. τοὺς ᾽'βα-
τς" ὡς οὐδὲ χήρυξι ϑεμιτὸν ἄνευ χηρυ-
v προϊέναι. iP 561 Πῆενέλαος ἀνίστατο"
ν δ᾽ ἄρα κῆρυξ χειρὶ σκῆπτρον ἔϑηχε, σιω-
τῇ σαί τε χέλευσεν ᾿Αργείους, Ariston. πρὸς
ὺ δημηγοροῦντας, ὅτι σχῆπτρα ἔλαβον (cf.
,ehrs de Aristarchi stud. 197), sim. schol. BV,
ibi additum est ὁ δὲ ᾿Αντίλοχος πρὸς μόνον
ενέλαον διαλέγεται, cf. Eust. 1452, 44. Eadem
pos praeconum in iudiciis exercendis:
5 κήρυκες λαὸν ἐρήτυον, X 505 οἵ γέρον-
εἴατ' ἐνὶ χύχλῳ, σχῆπτρα δὲ χκηρύχων ἐν
? ἔχον ἠεροφώνων, cf. Ariston. et Lehrs
197; Damm: iudices publici sedentes non
Ibebant sceptra, sed surgentes dicturique habe-
"Ü ideoque. aderant praecones tenentes sceptra
ut insignia publicae suae auctoritatis, eaque
manum dabant dicturis, cf. Eust. 1158, 29 ss.;
rimunt certamen Aiacis Hectorisque: 'H 274
E ζε δὴ ξιφέεσσ᾽ αὐτοσχεδὸν οὐτάζοντο,
? μὴ χήρυκες, Διὸς ἄγγελοι ἠδὲ χαὶ ἀνδρῶν,
θον, ὁ μὲν Τρώων, ὃ δ᾽ ᾿Αχαιῶν, cf. Schol.
4; sceptro utuntur H 277 μέσσῳ δ᾽ ἀμφο-
“σκῆπτρα σχέϑον, H 978 εἰπέ τε μῦϑον
73 Ἰδαῖος. Obibant quaedam ministeria prae-
etiam in sacris sollemnibus publice facien-
cf. Eust. 1108, 38 ἔργον δὲ τέχνης χηρύ-
ΜΠ υσίαις EE καὶ σπονδαῖς παντοίαις ἐπι-
γεῖν καὶ ἀγορὰς ἀϑροίζειν. zal τοὺς “λαλή-
γτας ἐξεγείρειν “καὶ προσοχὴν ἐμποιεῖν. T5
5 e δύω χήρυκας ἔπεμπε ἄρνας
ρειν Πρίαμόν τε χαλέσσαι" αὐτὰρ Ταλϑύ-
ον προΐει "Ay. ἰέναι, ἠδ᾽ ἄρνα χέλευεν οἰσέ-
T'245 κήρυκες ᾿ϑεῶν φέρον ὅρκια πιστά,
δύω χαὶ οἶνον, cf. Nic.; I' 248 φέρε δὲ
ητῆρα χῆρυξ Ἰδαῖος δὲ “ὕπελλα, ὥτρυνεν
οντα, I 268 χήρυχες ἀγαυοὶ ὅρκια, πιστὰ
v σύναγον, χρ. δὲ οἶνον μίσγον, ἀτὰρ βα-
εὔσιν ὕδωρ ἐπὶ χεῖρας ἔχευαν, D 974 zj-
ες Τρώων zal ᾿Αχαιῶν γνεῖμαν ἀρίστοις (τὰς
(jac) capillos a victimarum capitibus desectos,
-- T 196 s. 250 ss. 266 ss.; v 276 χήρυχες
ἄστυ ϑεῶν t ἱερὴν ἑκατόμβην» γον, schol. B
4 ot τῶν μνηστήρων, ἀλλ᾽ οἱ τῶν Ἰϑακη-
ot δημόσιοι" βούλεται δὲ δεῖξαι ὅτι
γος ἡ ἑορτή, cf. Eust. 1891, 37; Bekk.?
276—8 expunxit, cf. eiusd. hom. Bl. I 129,
S8. pun: cum, ut ait Kostka p. 20, eorum
publice faciendis opera necessaria vi-
esse, factum est ut cum in conviviis et
in hospitibus excipiendis et dimittendis,
m dormitum iretur aliaque occasione data
5. lotis libare et precibus veniam deorum
*a e fas esset, praecones, si qui aderant,
jum praeberent, vinum temperarent tem-
ue ministrarent, aliis quibusdam mini-
in conviviis fungerentur. z 9252 ἐξ 19ά-
δυοχαίδεχα πάντες ἄριστοι. (μνηστῆρες),
σφιν ἅμ᾽ ἐστὶ Μέδων κῆρυξ χαὶ ἀοιδὸς
δοιὼ θεράποντε, « 109 χήρυκες αὐτοῖσι
γ615) οἶνον ἔμισγον ἐνὶ χρητῆρσι καὶ ὕδωρ,
ϑεράποντες, Eust. 1397, 56 ἐνδοξότεροι
ἀπόντων οἱ χήρυχες" βασιλικοὶ μὲν γὰρ
ρες x«l ϑεῖον γένος οἱ χήρυχες. α 145
ἔξ δ᾽ αὐτοῖσιν ϑάμ᾽ ἐπῴχετο οἰνοχοεύων,
[8 « 146 y 338 φ 270 (τοῖσι) χήρυχες ὕδωρ
χεῖρας ἔχευαν, Eust. 1402, 88 χήρυχας ot
χῆρυξ
τε 12
189
μὲν πλείους Ὁμηριχῶς οἴδασι: Κλείδημος δὲ
κατὰ τὴν τοῦ δειπνοσοφιστοῦ ἱστορίαν, καὶ
τοὺ jS μαγείρους οὕτω χαλεῖσϑαί φησιν" ἐνταῦϑα
δὲ ἴσως κήρυκας τοὺς οἰνοχόους εἶπεν ὃ ποιη-
τής, cf. Athen. XIV p. 660; σ 424 τοῖσι (procis
cum libare vellent) χρητῆρα χεράσσατο Mov-
λιὸς ἥρως, χῆρυξ Δουλιχιεύς" ϑεράπων͵ δ᾽ ἦν
"Auguróuoco- νώμησεν δέ. i 163 χκηρύχεσσι
κέλευσον οἶνον ἐπιχρῆσαι, ἵνα σπείσομεν, ἢ
178 v 49 χήρυχα προσέφη ᾿Αλχίνοος" χρητῆρα
χερασσάμενος uev νεῖμον πᾶσιν, tva σπείσο-
μεν (ὄφρ᾽ εὐξάμενοι “τέμπωμεν), E 558 χήρυ-
zec ὃν ἀπάνευϑεν ὑπὸ δρυΐ δαῖτα πένοντο,
βοῦν δ᾽ ἱερεύ σαντες ἄμφεπον, schol. A ᾿Ιϑηναῖοι
δὲ χαὶ νῦν τοὺς περὲ ἱερουργίαν πονουμένους
χήρυχάς φασιν, Ostermann de praecon. 47 di-
Cit: ,seriore tempore talia munera inhonesta et
indigna existimabantur. Illis autem antiquissi-
mis temporibus, quae Hom. in carmin. describit,
etiam ista munera, quae ad epulas pertinent,
minime inhonesta videbantur, quamquam ea inter
minora praeconum munera referenda esse non
negatur"; cf. etiam Brosin de coenis Hom.,
Berol 1861 p. 57. Cum sacris interessent prae-
cones et munia publica et sacra obirent, aucto-
ritate quadam publica et quasi sacrosancta ute-
bantur. Putabantur sub lovis tutela esse: schol.
Α ad A 334 ἄσυλον “καὶ ϑεῖον τὸ γένος τῶν
zuovzov: Ἑρμῆς γὰρ μιγεὶς Πανδρόσῳ τῇ
Κέκροπος ϑυγατρὲ ἔσχε, παῖδα ὀνόματι, Κη-
ρυχα, ἀφ᾽ οὗ τὸ τῶν χηρύχων γένος, ὡς ἵστο-
εἴ Πτολεμαῖος, schol. BL. χοινὸς. ὃ νόμος μὴ
ἀδικεῖσϑαι κήρυκα" ἱεροὶ γὰρ οὗτοι χαὶ τὰς
ϑυσίας προετοιμάζοντες, οἵ. Eust. 110, 15 1617,
. Naegelsb. hom. Theol. 977 et adnot. ad Il.
4A 334. Vocantur igitur ϑεῖοι 4 192 K 315 (cf.
schol BLV ad 4| 192 et Eust. 808, 17), δείφε-
λοι O 517 (cf. Eust. 726, 63 ὡς βασιλέων ὑπουρ-
yoi, otc δίους καὶ διοτρεφεῖς χαὶ διογενεῖς ὁ
παλαιὸς οἷδε λόγος), Διὸς ἄγγελοι ἠδὲ zal àv-
δρῶν A 334 (cf. schol. BL et Eust. 112, 29) H 274.
Itaque cum praeconem violare nefas esset, fuün-
gebantur muneribus caduceatorum et lesatorum
vel legatos regesque cum ad hostes ibant, ut eos
tutos ab iniuriis redderent, comitabantur. Η 384
Idaeus a Troianis ad Graecos missus petit indu-
tias ad mortuos sepeliendos: στὰς £v μέσσοισιν
μετεφώνεεν͵ ἠπύτα κῆρυξ (παύσασϑαι πολέ-
μοιο, εἰς 0 χε νεχροὺς χήομεν), cf. Liv. 88,
11, 8. Speculatoribus additur praeco: £90 z 102
ἑτάρους προΐειν πεύϑεσθϑαι ἰόντας, ἄνδρε δύω
“ρίνας, τρίτατον χήρυχ' ἅμ᾽ ὁπάσσας, schol. Q
κῆρυξ ἔμφασιν εἶχε βασιλικῆς χαὶ δημοσίας
πρεσβείας, schol PV ad ε 90 et HT ad z 102
ἵνα μὴ εὐεπιχείρητοι ὦσι διὰ τὸν χήρυχα, Eust.
1611, 10 στέλλεται χῆηρυξ εἰς ἔμφασιν τοῦ | Ba-
σιλικὴν οὐ μὴν idi tuy εἶναι τὴν τῆς ὁδοῦ
πρόφασιν" βασιλέων γὰρ ὑποδρηστῆρες οἱ κή-
ρυχες διογενῶν͵ ἀνδρῶν θεῖον γένος αὐτοί.
ἱεροὶ γὰρ zal αἰδέσιμοι, μετὰ κηρυχίου προΐῖ-
ὄντες, ὅπερ αὐτοῖς τοῦ χήρυχας εἰναι σύμ-
βολον 5v. t. 90 damnant Kayser Phil. 17, 350,
Franke J. J. f. Ph. 1856 p. 199, Nauck, cf. Am.
app. h. L; ; Ulixes secum duxit praeconem: z 59 κή-
ρυχά v ὑπασσάμενος zal ἑταῖρον βῆν͵ εἰς Aio-
λου δώματα, Priamus: 42 149 178 χηρύξ τίς οἱ
ἕποιτο γεραίτερος, ὅς z ἐϑύνοι ἡμιόνους zal
ἄμαξαν ἠδὲ νεχρὸν ἄγοι, schol. ΒΜ ἐστὲ σπον-
δῶν χαὶ πίστεως σύμβολον, 42) 352 τὸν ἐφοάσ-
caro κῆρυξ 'Eousiav, ποτὶ δὲ Πρ. φάτο “φώνη-
σέν τε, cf. schol. BMV; 9 577 ἐς δ᾽ ἄγαγον
190
χήρυχα χαλήτορα τοῖο γέροντος, Ariston. τὸν
Ἰδαῖον ἐπιϑετιχῶς χαλήτορα Sine “2 674 χοι-
μήσαντο κῆρυξ καὶ Πρίαμος, £2 “2. 689 κήρυκα
ἀνίστη e somno, 42 701 πατέρ᾽ εἰσενόησεν κή-
ρυχά τε ἀστυβοώτην, Ariston. ἐπιϑετικῶς τὸν
κήρυκα. Phoenicem, Aiantem, Ulixem, legatos
ab Agam. missos, qui Achillis iram placarent,
sequuntur χήρυχες: 1110 χηρύχων δ᾽ Ὀδίος
καὶ Εὐρυβάτης ἅμ᾽ ἑπέσϑων, schol BL χαὲ
χήρυχες συμπαραγίνονται, ἕνα δηλωϑῇ ὅτι δη-
μοσία ἡ πρεσβεία ἐστίν: Ταλθύβιος δὲ οὐ
πέμπεται, Oti Wa cu. ἐστιν ὑπηρέτης,
cf. Eust. 745, ,15; 4 689 Atac καὶ κήρυκε δύω,
πεπνυμένω ἄμφω (ν. Ἰ. zijQvzec), Ariston. d9s-
τοῦνται v. 688—692, expunxit etiam. Aristoph.
v. Did.; τ 244 καί οἵ Ulixi) κῆρυξ ὀλίγον προ-
γενέστερος αὐτοῦ εἵπετο, Θ 517 χήρυκες δ᾽
ἀνὰ ἄστυ διίφιλοι ἀγγελλόντων παῖδας π. τε
γέροντας λέξασϑαι ἐπὶ πύργων inquit Hector;
H 188 éx δ᾽ ἔϑορε κλῆρος Αἴαντος" κῆρυξ δὲ
φέρων ἀν᾽ ὅμιλον ἁπάντῃ δεῖξ᾽ ἐνδέξια πᾶσιν,
ubi heroes sortiti erant quis eorum cum Hectore
pugnare deberet. Missi sunt praecones ab Aga-
memnone ad Achillem ut Briseidem abducerent,
quos benigne exceptos cum puella dimisit: 4 321
Ῥαλϑύβιόν͵ τε χαὲ Εὐρυβάτην προςέειπε, τώ
οἱ ἔσαν χήρυχε χαὶ ϑεράποντε, Eust. 110, 19
κήρυχας στέλλει, πρὸς otc οὐκ ἂν ἐνδείξηται
ὁ ᾿Αχιλλεὺς τὴν ἀπειλήν, ἣν ἔφη. A 334 adlo-
quitur legatos. Achilles: χαίρετε κήρυκες, “Διὸς
ἄγγελοι ἰδὲ χαὶ ἀνδρῶν, ἄσσον it£, schol. BL
καλῶς οὐχ ᾿Αγαμέμνονος ἔφη, ἀλλὰ ἄνδρ. καὶ
Διός, οἷς δικαίως ὑπηρετοῦσι" τούτῳ γὰρ ἀδί-
κως, cf. Eust. 112, 29; 4 391 τὴν ἔβαν κήρυ-
χες ἄγοντες κούρην Βρισῆος, 842 ἐπ᾽ Αἴαντα
(v.l -τεὴ προΐει χήρυχκα Θοώτην rex Mene-
stheus, cum Sarpedon et Glaucus murum op-
pugnaturi essent, ut ,Aiacem arcesseret, // 192
Ταλϑύβιον, ϑεῖον χήρυκα, προσηΐδα ut arces-
seret Machaonem, cf. schol. BLV; 4 198 M 351
ὡς Eger, οὐ ᾿δ' ἄρα οἵ χῆρυξ ἐπίϑησεν ἀκού-
σας, Ῥ $97 ὁ ἥρως Ταλϑυβίῳ χήρυχι δίδου
ἄεϑλον, schol. B δηλονότι ἐπὶ τῷ ἀπαγαγεῖν
εἰς τὴν βασιλισὴν σχηνήν, B 184 (Ὀδυσσεὺ c)
ἀπὸ “χλαῖναν βάλε: τὴν δὲ κόμισσε χῆρυξ Εὐ-
ρυβάτης Ἰ᾿Ιϑακήσιος, ὅς οἱ ὀπήδει, cf. schol. D;
zx 828 χήρυκα πρόεσαν δόμον ἐς 3. yy ελίην
ἐρέοντα Πηνελοπείῃ Telemachi socii, zx 338
τὼ συναντήτην χῆρυξ καὶ ὑφορβὸς ἐρέοντε,
zt 886 χῆρυξ μέσῃσι μετὰ δμῳῇσιν ἔειπεν,
π᾿ 469 ὡμήρησέ μοι παρ᾽ ἑταίρων ἄγγελος
ὠκχύς, κῆρυξ, ὃς μητρὶ ξειπεν. 9.899 de Phaea-
cum regibus, cum Ulixi dona dare vellent: δῶρα
δ᾽ οἰσέμεναι πρόεσαν χήρυχα ἕχαστος, idem
versus legitur c 291, ubi sermo est de procis,
schol. Q ἐνδέχεται. xal χαϑ' ἕχαστον τῶν μνη-
στήρων κήρυχα εἶναι, ἢ καὶ τὸν αὐτὸν κήρυχα
ἀπὸ πλειόνων πεμφθῆναι, Faesi: ,es scheint
hier jeder s. eigenen Herold zu haben, anders
als z 252 s., wo allen Freiern aus Ithaka nur
ein Herold n. 2 Dienern zugeschr. wird. Jeden-
falls sind auch hier die ϑεράποντες 297 300 mit
darunter begr. Eine Mehrh. v. Herolden in der
Umgebung der Freier wird indessen auch « 109
146 o 178 φ 270 erwaehnt'*; 9 418 (δῶρα) ἐς
᾿Αλχινόοιο φέρον χκήρυχες ἀγαυοί, 9 681 xj-
Qv&, τίπτε σε πρόεσαν μνηστῆρες; ἢ εἰπέμε-
ναι ὄμῳῇσιν ἔργων παύσασϑαι, σφίσι δ᾽ αὖ-
τοῖς δαῖτα πένεσϑαι:;: ; Praeter negotia, quae com-
memoravimus, praecones etiam privatim et in
rebus domesticis multa regibus officia praesti-
ἄγου
terunt, cf. Kostka 98: 9 334 v6 (bubulco discum
benti) κῆρυξ μοῖραν. ἑλὼν προτίϑει χανέου
ἐχ σῖτον ἀείρας, cf. Eust. 1823, 5; 9 474 χή
ρυχα προσέφη Ὀδυσσεὺς νώτου &nongoro
9 4T] κῆρυξ, τῆ δὴ τοῦτο πόρε κρέας,
φάγῃσι, .Anuodózo, 9 482 χῆρυξ φέρων
χερσὶν ἔϑηκχεν Δημοδόχῳ, 9 47 κῆρυξ μετε
χετο ἀοιδόν, 9 62 471 κῆρυξ ἦλϑεν ὧν doi
do», τῷ δὲ Sas ϑρόνον (εἶσε δ᾽ αὐτόν), 9
χὰδ δὲ κρέμασεν φόρμιγγα zal ἐπέφραδε (£0
olv ἐλέσϑαι κῆρυξ' πὰρ δὲ τίϑει χάνεον 2, t
τράπεζαν, πὰρ δὲ δέπας, 9107 Δημοδόχου E)
χεῖρα καὶ ἔξαγεν ἐχ μεγάροιο Iove ἦρχε ὁ
τῷ ὃδόν, 9 256 ὥρτο κῆρυξ οἴσων φόρμιγ)
9261 χῆρυξ ἦλϑε φέρων φόρμιγγα 40002 "
« 153 κῆρυξ ἐν χερσὶν κίϑαριν ἔϑηχε Φημ
à 301 ex δὲ ξείνους ἄγε κῆρυξ, ut cubitum 1 re
v 64 τῷ δ᾽ ἅμα χήρυχα προΐει AA. ἡγεῖσϑο
eni vj, qui comitaretur Ulixem ad navem;
κηρύχεσσι λιγυφϑόγγοισι χέλευσαν dugl
στῆσαι τρίποδα ut lavari Achilles posset; £23
τὼ ζευγνύσϑην κῆρυξ καὶ Πρίαμος, cf. 25
ἡμίονοι, τὰς Ἰδαῖος ἔλαυνε. Certiorem facit |
consilio procorum Penelopam Medon: ó
412 (Nauck: spurius?) χῆρύξ oi ἔειπε Mé
ὃς ἐπεύϑετο βουλάς, ὃ 707 χῆρυξ, τίπτι
μοι πάις οἴχεται; interrogat Penelope. — Propt
officia, quae commemoravimus, etiam ϑερά
appellabantur 4 321 σ 424. Cum, ut Kostk
bis p.24 utar, necessitudo munerum et fami
quaedam intercederet inter reges et χήρ
cari erant regibus et honorati, ut Eure U
t 247, Medon procis: o 178 (Médov)
ἥνδανε κηρύχων, καὶ σφιν παρεγίγνετο i
cf. schol. Q; ,4 981 κήρυχα Μέδοντα σας
ὅς τέ ἀευ αἰεὶ οἴκῳ ἐν ἡμετέρῳ κηδέσχετι
δὸς ἐόντος. Praeconum staturam indu
terdum di: P 324 ᾿ἡπόλλων Αἰνείαν «
δέμας Περίφαντι ἐοικώς, χήρυκι ἮἨπυτ.
οἱ παρὰ πατρὲ κηρύσσων γήρασχε, q
μήδεα εἰδώς, fictum videtur nomen pati
ad munus filii, cf. schol. BV et Eust. 1108, í
9 8 ἀνὰ ἄστυ μετῴχετο ᾿Αϑήνη εἰδομένη
ρυχι᾿Αλχινόοιο ut ,contionem e
yr εἰδομένη κήρυχι σιωπᾶν λαὸν ἀνωγε
Merc. 331 πόϑεν ἐλαύνεις παῖδα νέον γεγαῶ
ἱξρμῆν), φυὴν κήρυκος ἔχοντας; Iupiter ἢ
nis naturam propterea animadvertit, ut qu
esset eius munus futurum indicaret, cf.
et Baum. h. 1.: cf. etiam Roscher He |
Windgott, Lpz. 1878 p.22. — K 315 ἦν τι "t
Τρώεσσι Δόλων, Εὐμήδεος υἱός, κήρυκος 8
πολύχρυσος, πολύχαλκος, Eust. 808, 15
εἰχὸς χῆρυξ n» xarà τὸν πατέρα καὶ
λων, ἡ παλαιὰ σὺν ἡϑεια δηλοῖ" σύνηϑες y
τοῖς παλαιοῖς, ὡς ἱστορεῖ χαὶ ἡ Te
πατρῴας τέχνας διαδέχεσϑαι; Mm i
φησιν, αὐλητής, καὶ χῆρυξ pe
1108,38 1431, 61 et Schoemann antiqu. I
buuntur praeconibus. haec epitheta: ajt
pertinent ad vocis virtutem: λεγύφϑογ,
442 I 10 Ψ 39 β 6 (cf. Eust. 171, 16), ἢ
vo. X 505 (v. Nauck), χαλήτωρ “2 571 (6 (c
ston., ἀστυβοώτης [^ ΤΟΙ (cf. Ariston,
H 384 (cf. Eust. 686, 22 1366, 9), de £f
v. supra; cf. T' 250 Ταλϑύβιος ϑεῷ
αὐδήν. b) ϑεῖοι, διίφιλοι, Διὸς ἄγγελοι
xal ἀνδρῶν, v. supra, c) Ut tot tan!
bus fungi possent, praeconibus pru
erat, itaque Singulis praeconibus haec
tribuuntur: χῆρυξ καὶ Πρ. πυκινὰ φρεσὲ μ'
e.
à Χχηρύσσω — κῆτος
ἔχοντες, «2 989 674, πεπνυμένω H 510 I 689,
πεπνυμένα εἰδώς ὃ 696 711.* 861 ὦ 442 SACEUDUR
μένα μήδεα εἰδώς H 278 B 38, dalpoc X 2 395,
cf. Ρ 325 φίλα φρεσὶ μήδεα ᾿εἰδώς. KU χήρυ-
χες ἀγαυοί I'268 9 418, χηρύχων, οἱ δημιο-
εργοὶ ἔασι» τ 185, cf. óie M 343, ἥρως σ 423.
Commemorantur nominatim hi praecones: 117 αλ-
ϑύβιος, Agamemnonis praeco, qui postea Spar-
tae et Aegii divino honore colebatur, cf. Herod.
/7,134, Paus. 7, 23, 7 et s. v. in hoc lex. 2) Βὺ-
ουβάτης, Agamemnonis praeco. 3) Πὺὐρυβάτης,
Ulixis praeco, quem ex [thaca discedentem se-
quebatur. 4) Oótoc I 170, Aiantis vel Agam.;
5) Θοώτης Menesthei. De ceteris quatuor, qui ad
B 96, ubi de novem praeconibus poeta loquitur,
commemorantur, v.schol.BL: ᾿Ασφαλίων καὶ ἥτεω-
γνεὺς Μενελάου, Στέντωρ Νέστορος, Πηριόνης
Διομήδους, pro quo adfert Eust. 180, 25 Κάλ-
χᾶντα, sed nusquam eis nomen praeconis inditur
|neque praeconum muneribus publicis funguntur,
|v. Kostka p. 28 s. et Friedreich p. 414 adn.
16) Ἰδαῖος Priami. 7) Εὐμήδης, pater Dolonis.
8) Περίφας, Anchisae praeco. 9) έδων et
110) Πεισήνωρ in Ithaca. 11) MovAtoc ἥρως,
ἥρυξ Δουλιχιεύς, ϑεράπων "Auguóuoto σ 424.
112) Ποντόνοος apud Phaeaces. — χηρύσσω.
ούσσω (pro χηρύχ)ω a χῆρυξ, ct. L. Meyer
vgl. Gr. I 254 II 56) Legitur praes. inf. x;-
ρύσσειν (ter), part. -σσων (semel), -σσοντες (se-
nel, impf. ἐχήρυσσον (ter. In Od. non est nisi
n libro 9, in ll. tantum in B exc. P 325. Est
ut in introitu versus (quater) aut ante caes.
j. pedis (quater) 1) praeco sum. P 325 Ἠπυ-
ἔδης οἱ παρὰ πατρὶ γέροντι κηρύσσων γή-
γασχε, cf. ἐ 510 μαντευόμενος χατέγηρα Κυ-
λώπεσσιν. 9) praeconio pronuntio, Pup
B 52 444 β 8 (άϑετ. v. schol. MQS) ot (χήρυ-
πες) μὲν ἐχήρυσσον (B 444 cod, Stuttg. χήρυσ-
0»), cf. schol. A ad B 52, schol. S ad B 8 κη-
"ὕσσοντες ἐ ἐχάλουν. Β 488 χήρυκες λαὸν κη-
οὐσσοντες ἀγειρόντων, Eust. 251, 8 χηρύσσειν
"ὃ προχαλεῖσϑαι μετὰ αἰτιατικῆς" φησὶ γὰρ
᾿αὸν x. (2). Praeconio voco, convoco, cum accus.:
9 51 87 (ἀϑετ. v. schol. 'MQS) ) κηρύκεσσι χέ-
EUGE χηρύσσειν ἀγορήνδε ᾿Αχαιούς, schol. D
To&v, συγχαλεῖν εἰς τὸν πόλεμον, νῦν δὲ εἰς
ὸ συνέδριον, cf. Eust. 171, 22; B 443 κηρύ-
ἰεσσι χέλευσε κηρύσσειν, πόλεμόνδε ᾿Αχαιούς.
E. G. 320, 48 σημαίνει τὸ χαταγγέλλω,
just. 171, 22 oi μεϑ' Ὅμηρον μετὰ δοτιχῆς
JD x. συντάσσουσιν, cf. 251, 9; Suid.
᾿Κήτειοι. λ 521 πολλοὶ δ dug? αὐτὸν (Εὐ-
ὑπυλον) ἑταῖροι | Κήτειοι χτείνοντο γυναίων
ὕνεχα δώρων, Strab. XIII 616 αἴνιγμα τιϑεὶς
|, ποιητὴς) ἡμῖν μᾶλλον ἢ, λέγων τι σαφές"
jte γὰρ τοὺς Κητείους ἴσμεν οὕστινας δέ-
ἰισϑαι δεῖ, οὔτε τὸ γυν. ὃ. δώρων. ἀλλὰ καὶ
γραμματιχοὶ uv ou, παραβάλλοντες εὑ-
"σιλογοῦσι μᾶλλον ἢ λύουσι τὰ ζητούμενα.
jam quidam x. pro adi. habent — magni, schol.
Q προπαροξυτόνως" καὶ τοὺς μεγάλους
ουστέον παρὰ τὸ κῆτος, ὡς καὶ ᾿Αρίσταρχος"
u&wov δὲ τῷ ᾿άριστ. πείϑεσϑαι, cf. Eust. 1697,
); schol. V, Ées.: defendit Welcker in Zimmerm.
|schr. 1834 Nr. 5 p.46: ,Arist. nahm das W.
3 e. bedeuts. od. poet. Namen. Solcher Zu-
p der Voelker, meist wohl durch Lieder
rouen, giebt es viele. Dahin geh. die N.
τ Kentauren (χέντορες ἵππων)", sed v. Nitzsch
h.l et Lehrs Arist. 153, qui diffidit huic te-
monio, non quin putet etymologiae rationem
191
Aristarchi esse non posse, sed quod parum ele-
gans ἑταῖροι μεγάλοι χτείνοντο. Eust. 1697,
94 ἔτι ἐστέον xal ὅτι χητείους τοὺς μισϑὼω-
τοὺς εἶπον διὰ τὸ ἀχόρεστον ix μεταφορᾶς
χήτους. Rectius videtur nomen proprium
esse gentis Mysiae, cui postea nomen Eleatis
fuit: Eust. 1697, 25 ἔϑνος Μυσίας φασὶ τοὺς
ὕστερον Ἐλεάτας ἀπὸ Κητείου ποταμοῦ χει-
μαῤῥώδους (cf. Strab. XIII 616; influit autem
in Caieum, v. Eust. 1697, 38) ἐν τῇ Ἐλεάτιδι,
ὃν χαὶ χητώεντά φάσιν, ἄλλοι δὲ χητείους
τοὺς Περγαμηνοὺς ἐνόησαν, cf. schol. BHQ. Hes,
Ap. Soph. 99, 93; Strab. XIII 690 μεταξὺ τῶν
Κιλίχων καὶ τῶν Πελασγῶν Κήτειοι λεγόμε-
vot οἱ ὑπὸ τῷ Εὐρυπύλῳ, cf. XIV 678 680: ad-
dit schol, V ἦν γὰρ ὃ Τήλεφος Μυσίας βασι-
λεύς, xal 'Aàxotoc δέ φησι τὸν Κήτειον ἀντὶ
τοῦ Mvaóv, cf. etiam Quint, Smyrn. 6, 168, Fried-
reich Real. 57, Buchholtz Real. I 305, Doederl.
Gl.2096. Alii "maluerunt scribere κήδειοι: Eust.
1697, 26 τουτέστι χηδεσταί, συγγενεῖς, ἢ x«i
ἄλλως εἰπεῖν χήδιστοι, cf. schol. ΒΗΘ, ubi ad-
ditum est οἱ δὲ χήτειοι γυναίων, oiov ἐστερη-
μένοι τῶν γυναικῶν, δώρων ἕνεχεν, cf. P 225,
sim. Eust. 1697, 98, sed v. Nitzsch l. Ip Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 139, adn. 69.
κῆτος (a rad. skà, skan secare, schneiden,
ritzen, gr. o£, ox«, χείω, lat. squa-tu-s, squa-
ti-na: Fick Woerterb.? II 265, Curt. Et.^ 145
(2139), cf. p. 146; Brugman in Curt. Stud. IV
152 derivat a rad. καὶ cavum esse, ita ut sit
χῆτος pro z--roc, sim. Benfey WL. II 166;
Goebel Lexil. I 333 576 sumit rad. ox«, x« in-
flare; inde facile oriri notionem ingentis, imma-
nis; ex eadem rad. derivat x«£, cavum; Butt-
mann Lexil. II 95 non dubitat quin ἃ χα-, ᾿χάσχω
sit ortum, cf. Doederl. Gl. 2096, Lob. Rhem. 301;
cf. etiam" Curt. Et.5 587, eund. in Kuhn Ztschr.
IV 215; de subst. in oc terminantibus v. Lobeck
l.l et Woerner subst. hom. 47). Legitur χῆτος
(ter), gen. κήτεος͵ (semel), dat. χήτεϊ (semel),
plur. χήτε᾽ (pro χήτεα) semel, dat. χήτεσιν (se-
mel). Est in Il. bis, in Od. quinquies. Proprie
hiatus, vorago, quam notionem apud Hom. non
habet χῆτος nisi in compos.; Duentz. in Kuhn
Ztschr. XII 22 ,xzroc muss auch die Bedeutg
Weite gehabt haben, wonach zu vermuthen,
dass die χήτεα von ihrem massenh. Umfang im
Gegens. zu den gewoehnl. Fischen ihren N.
haben"; v. etiam 8. v. Κήτειοι. Apud Hom.:
belua marina, animal marinum immani magni-
tudine, cf. Eust. 109, 38; Suid. ϑαλάσσιον ϑη-
otov πολυειδές, Hes. ϑαλάσσιος ἐχϑὺς παμμε-
γέϑης, cf. schol. AD ad B 581, Nitzsch adn. ad
ὃ 448, Schmidt Synon. Nr. 71, 4. — N 27 Io-
σειδάων) βῆ ἐλάαν ἐπὶ χύματ᾽. ἄταλλε δὲ aite
ὑπ’ αὐτοῦ πάντοϑεν ἐχ χευϑμῶν, οὐδ᾽ ἠγνοίη-
σεν ἄναχτα exsultabant gaudio, cf. Ap. Soph.
47, 3; schol. BLV ἀπὸ τῶν νηπίων 5 μετα-
φορά" τῷ δὲ τῆς ϑαλάσσης δεσπότῃ οἶχεῖα
ταῦτα, cf Eust. 918, 36 et Verg. Aen. 5, 822;
videtur αὐτοῦ (v. 1. ᾿αὐτῷ) ad Neptunum. refe-
rendum esse, v. Spitzn. h. 1. et in hoc lex. s. v.
ὑπό. Υ 147 τεῖχος Τρῶες xal ᾿Αϑήνη ποίεον,
ὄφρα (Ἡρακλῆς) τὸ χῆτος ὑπεχπροφυγὼν ἀλ:
ἕαιτο, schol. V οὔτε ποῖον χῆτος οὔτε τίνος
ἕν xut, cf. schol. A et ABD et Eust. 1201,3; ε 421
δείδω μή τί μοι καὶ χῆτος ἐπισσεύῃ μέγα δαί-
μων. ἐξ ἁλός (v. 1]. £v ἀλί), οἷά τε πολλὰ τρέ-
φει ᾿Αμφιτρίτη, cf. schol. PQT, μ 97 (Σχύλλη)
ἰχϑυάᾳ, σκύπελον περιμαιμώωσα, δελφῖνάς τε
192
χύνας τε, xol εἴ ποϑι μεῖζον ἕλῃσι κῆτος, ἃ
μυρία βόσχει ᾿ἀμφιτρίτη, schol. Η ὡς χαὶ τῶν
δελφίνων χαὶ τῶν κυνῶν κητῶν ὄντων, Strab.
I 94 τοῖς μείζοσι τῶν ζώων, oiov δελφ. καὶ
zvv. καὶ ἄλλων χητωδῶν κχτλ., cf. Eust. 1715,
46 et Nitzsch adn. h. 1. — Phocae vocantur
κήτη (Schmidt Synon. 71, 4 ,unverkennbar mit
Bez. auf ihr abschreckendes Wesen, ihren wi-
derl. Geruch"): à 443 τίς γάρ z^ εἰναλίῳ παρὰ
χήτεϊ χοιμηϑείη; cf. Eust. 1504, 48: Duentz.
versum interpolatum esse putat; ὃ 446 ὁλεσσε
κήτεος ὀδμήν, ὃ 452 ἐν δ᾽ ἡμέας πρώτους λέγε
χήτεσιν. --- χητώεις, μεγακήτης [Κήτειοι].
κητώεις (à κῆτος, ,non χητόεις ut χρυοεις
metri causa neque χητήξις, procul dubio ne 7
iteretur*, ut ait Goebel de epith. Hom. in s:c
desinentibus 1858 p. 6; schol, E; ad à 1 ὠφειλεν
εἶναι τὸ τω μικρόν, ἀλλ᾽ ὥσπερ τὸ ἡβώωσα
ἐχτείνει, διὰ τὸ εἶναι τὸ πρὸ αὐτῆς μαχρόν,
τὸ ἡ κτλ., cf. Herod. περὲ μον. λέξ, ed. Lehrs
14, 90, E. M. 34, 39, Eust. 497, 5. 642, 56, E.
G. 525, 28, sed 18, 97 98 legitur χητόεις; Doe-
derl. Gl. 2095 ex χαιατόεις a subst. τὰ χαίατα
ortum esse putat; contra Goeb. et Doed. dispu-
tavit Schuster in Ztschr. f. oest. Gymn. 1859
p.21s., qui confugit ad subst. fictum ὁ z7roc;
cf. etiam eund. p. 17, Brugman in Curt. Stud.
IV 161, Savelsberg in Kuhn Ztschr. XXI 136
adn. 1, Goebel Lexil. I 584, L. Meyer vgl. Gr.
II 606) cavernosus, voraginibus obsitus;
id significare χητ. primus exposuit Duttmann in
Lexil. II 92 ss., eum secuti sunt Goebel epith.
in εἰς p. 14 et Lexil. I 576, Fick Woerterb.? II
265, Doederl Gl. 2095, Schuster in Ztschr. f.
oest. G. 22, permulti alii. Legitur tantum sing.
acc. fem. χητώεσσαν. Id epitheton tribuitur La-
cedaemoni, quam regionem cavernosam fuisse
cum aliis rebus tum terrae motibus, testantur
Plut. Cim.16 ἡ χώρα τῶν Acxtóaiuuoviov χάσμα-
σιν ἐνώλισϑε πολλοῖς, Plin. N. H. II 81, Strab.
VIII 367 εὔσειστος ἢ “αχωνιχή xtÀ., Eust.
294, 10 1478, 42, Curtius Pelop. II 203 s&, Vi-
scher Erinnerungen a. Griechenl. 371 ss., v. Goe-
bell. L, Nitzsch et Am. app. ad ó 1; P 581
ó οἱ δ᾽ εἶχον (οἱ δ᾽ i&ov) κοίλην “ακεδαί-
μονα x.— Alii aliter x. interpretari conati sunt:
Ap. Soph. 99, 17 τὸ μὲν ὑγιὲς μέγα κύτος £yov-
σαν, ὡς χαὶ ἐπὶ τῆς νηός" τινὲς δὲ ὅτι εἰς ἣν
κήτη ἐχβράσσεται. τινὲς δὲ καλαμινϑώδη"
χαιετας (sic sine accentu) γὰρ φυτὸν ἡ χκαλά-
μινϑὸς ὑπ᾽ ἐνίων καλεῖται, Hes. ὑγρά, κοίλη,
μεγάλη, εὔυδρος, καλαμινϑώδης (χήτα idem
exposuit esse χαλαμίνϑη). οἱ δὲ, ὅτι ἐκεῖ ἡ
θάλασσα συνεχῶς κήτη ἐχβάλλει, sed v. Buttm.
92 55.:; schol. AD interpr. μεγάλην, παρὰ τὸ χῆ-
τος, ὅπερ δοχεῖ πάντων μεῖζον εἶναι τῶν ἐνύ-
ὅρων ζώων, sim. Eust. 294, 9; 709, 38 τοῦ zj-
tovc πολὺ δηλοῦντος μέγεϑος, ἀφ᾽ oo χατὰ
τινας, εἰ χαὶ πάνυ σμιχροπρεπῶς, ἀλλ᾽ ὅμως
xal “αχεδαίμων x., paraphr. Il. μεγάλην, cf.
Eust. 1478, 32, schol. EH. et BHQHR ad δ 1,
Polluc. 9, 20, Strab. VIII 367, Himer. orat. VII 8,
sed v. Buttm. 93 s.; fuerunt etiam recentiores,.,
qui cum Zí«z. h. 1. nomen urbis, non regionis
esse putarent (cf. schol. Ὁ et EH ad 9 1, schol.
AD et D ad B 581, Strab. VIII 367, sed v.
Buttm. 96 5s.) epitheton cavernosus minus com-
modum esse dicerent: Duentz. in Kuhn Ztschr.
XII 22 et in ed. expl. magnus, amplus. Zenod.
Scripsit χαιετάεσσαν ἀντὲ τοῦ χαλαμινϑώδη"
δοχεῖ δὲ καὶ Καλλίμαχος ἐντετυχηκέναι τῇ
χητώεις --- Κηφισός
γραφῇ δ ὧν φησιν καιετάεντος ἀπ᾽ Εὐρώταο,
v. schol. HMQR ad ὃ 1, sch. D ad B 581, Eust,
294, 10; 1478, 41 φασὲ δὲ λέγεσϑαι χαιετ, τὴν
καλαμινϑώδη ἢ τὴν πολλοὺς ἔχουσαν χαιεξ-
τούς, Ó ἐστι σχισμὰς καὶ óoyuovc ἀπὸ σεισ-
μῶν, sim. Strab. VIII 367, cf. Curt. Et. 139;
Duentz. de Zenod. stud. 55 cer. (speluncis
praeditus, speluncae similis) merum Zenod. com-
mentum non esse ratus praefert, Nauck recepit,
sed v. Lob. Path. el. 1 343 adn. 27, Buttm,
94 s., Schuster p. 22 et 40 (qui disputavit contra
Ribbeck Phil. VIII 678), Nitzsch ad δ 1.
Κηφτσίς ((oc) λίμνη, lacus Boeotiae (cf.
Eust. 267, 22), cui postea nomen erat Μωπαϊῖς
λίμνη, nunc vocatur See von Livadia vel Topo-
lis. E 709 ἐν Ὕλῃ ναίεσχε λίμνῃ κεχλιμένος
Νηφισίδι" πὰρ δέ οἱ ἄλλοι ναῖον Βοιωτοί (y. l.
Κεφισίδι, Κιφισίδι, Κεφισσίδι, ζηφισσίδι Strab,
IX 407 408, Eust. 267, 21 550, 17), cf. Paus. IX,
38, 7; schol. LV ἢ τῇ λίμνῃ ἢ τῷ ποταμῷ. h. Ap.
P. 102 (Φλέγυες) ναιετάασχον £v βήσσῃ Κηφισί-
ooc(Matth., Herm., Franke -σσέδος, habent autem
fortasse omnes libri K79:6íóoc, v. Baum.), Matth,
et Baum. versus suspectus est. — Nomen habet
a flumine Κηφισός: E. M. 519, 16 Κηφισὸς mo-
ταμός ἐστι παρακείμενος τῇ λίμνῃ" ἐξ οὗ λίμνη
ἐχλήϑη Κηφισίς, Paus. IX 24, 1 E: δὲ Κωπαΐδα
ὀνομάζουσι τὴν αὐτήν .. ἐς δὲ τὴν λίμνην ὃ
ποταμὸς ὁ Κηφισὸς ἐχδίδωσιν, cf. Strab, IX
411; Strab. IX 407 οὐ λίμνην τὴν Κωπαΐδα
βούλεται λέγειν (E 109), ὡς οἴονταΐ τινες, ἀλλὰ
τὴν Ὑλικὴν προςαγορευομένην ἀπὸ τῆς nm
σίον κώμης, ἣν καλοῦσιν Ὕλας οὐδὲ Ὕδην (οἷ
Eust. 275, 20); Bursian Geogr. v. Gr. I 195 hoc
falso dictum esse demonstrat: ,,es ist offenbar
der Sumpf um die Ufer des Kephisos, der nord-
oestlichste Theil der Kopais in weiterem od, die
Kopais im engern Sinne darunter gemeint", cf.
p.199 et Baum. ad ἢ. Ap. P. 102. — Fried-
m Real. 32, Buchholtz Real. I 171. — Suid.
es. -
Ἰηφισός (quae de etym. suspicatur Sonne,
vide Kuhn Ztschr. X 349; in libris non raro ge-
minatum est c, omnibus in libris hymnorum,
quamobrem in edit. legitur h. Ap. P. 62 /zguo-|
σόν. c duplicatur etiam Eust. 275, 13 ss., Strab,
IX 407 424, cf. Spitzn. et Nauck ad B 522, La
Roche. ἢ. U. 270; scripsit cc Suid., Zon. 1204;
Elsml. ad Soph. Oed. C. 683 contendit scribendum
esse /L'7q:00c, sed v. Lobeck Path. prol. 415; de
accentu v. Arcad. 77, Choroeb. 220, 24 228, 95,
Lob. 414) fluvius Phocidis et Boeotiae; schol.
AD ad 9 522 ποταμός ἔστι τῆς Φωχίδος, ἔχῶ
τὰς πηγὰς ἐκ “ιλαίας, ὥς φησιν Ἡσίοδος
2€
ὅστε “Ἰιλαίῃσι προΐει χαλλίῤῥοον ὕδωρ (s hol.
BL ἀπὸ “ιλαίας τῆς Κηφισσοῦ ϑυγατρ
Paus. X 33, 4), Strab. IX 407 ἐκ “ιλαίας
χκιχῆς πόλεως τὴν ἀρχὴν λαμβάνει. δὺ E
τείας δὲ ῥυεὶς χαὶ διὰ Παραποταμίων zal da
νοτέων εἰς Χαιρώνειαν τῆς Βοιωτίας πρόεισιν,
εἶτα διὰ τῆς Ὀρχομενίας xai τῆς Κορωνειαχῇφ
εἰς τὴν Κωπαΐδα λίμνην ἐξίησι, sim
Eust. 275, 15 58., Paus. IX, 24,1: οὐ Strab, IX 405
406 427, Paus. IX 38, 7 X 8, 10 33, 1 et 5 94, 1)
Her. 8, 33; nunc ei nomen est Mavroneri. — Bu
sian Geogr. v, Gr. I 161 58. 1992 5. 195 s. 205 210
O. Mueller Orchomen. 35 41, Friedreich Re
30, Buchho!'tz Real. I 161; cf. etiam E. M. 512
16 (ἐξ αὐτοῦ λίμνη ἐχλήϑη Κηφισίς), Suid
Zon, 1204, Hes. — Septem autem fluviis no
Κηφισός fuisse testantur Strab. IX 424, Eus!
)
h
278, 30. — Legitur gen. AK7g:60to et acc. -óv.
B 522 ot T£ πὰρ ποταμὸν Κηφισὸν δῖον ἔναιον
Nauck: Κηφισοῦ ?), cf. schol. AD et Eust. 275,
29: B 593 οἵ τε “ἰλαιαν ἔχον πηγῇς ἔπι Kz-
Ῥισοῖο, cf. Strab. I 16; h. Ap. P- 62 Κηφισσὸν
» ἄρα κιχήσαο, καλλιρέεϑρον, ὅστε “Ἰιλαίηϑεν
οοχέει χαλλίῤῥοον ὕδωρ, pro spuriis habue-
runt y. 61—64. Matth., Baum.; v. 63 attribuitur z
/lominatim Hesiodo (v. schol AD et Eust. 275,
8), quam ob rem Guttmann (de hymn. hom.
s , Gryphisw. 1869 p.40) eum ex hymno eicit.
ηφισίς.)
Π υόης, fortasse a χῆος, ut ϑυώδης ἃ ϑύος:
Passow in lex., alii, οἵ. Duentz. in Kuhn Ztschr.
{Π| 13; certe a rad. xev, χας, καίω, cf. Curt.
Jt. 138, Schmidt Synon. 64, 3 (coll. ' Hipp. de
|ére 10); inde derivarunt iam veteres: E. M.
12, 34, Hes, Ap. Soph. 99, 21 (ἀπὸ τοῦ χαίε-
9a. τὰ ϑυμιάματα); contractum ex zür-0-
εἰδ-ης esse dicit Brugman in Curt. Stud. IV
52, cf. p. 160; Doed. Gloss. 2099 et in ed. ad Z
88. cum .càvum, cava' componit, ita ut κηός sit
;crinium, χηώδεϊ scrinium redolenti, χηὸν ὀζοντι
t εὐώδει, cf. Benfey WL. I 250. — bene
Mens. Ap. Soph. 99, 21 εὐώδει, opp. δυσώ-
ἴης, E. M. 512, 34 ὃ ᾿τεϑυμιαμένος, Hes. εὐώ-
[eu τεϑυμιαμένῳ, v. eund. s. v. Eeides et pa-
laphr. Il.; cf. Duentzer in ed. ad ὁ 121 et ap.
Kuhn XII 13, Friedlaender Phil. VI 242 et
lom. Woerterverz. 715. — Z 483 (ἀλ οχος παῖδα)
ηώδεϊ δέξατο κόλπῳ, induta enim erat vesti-
jus bene olentibus, Doed.: asservabatur vestis,
juius pars erat χόλπος, in scrinio χεδρίνῳ eius-
jue. ligni odorem trahebat; h. Cer. 13 κηώδει
| ὀόμῃ πᾶς οὐρανὸς εὐρὶς ὕπερϑε ἐγέλασσε
|& emendatione Ruhnkenii pro cod. χώδιςτ᾽.
dui, quam fere omnes secuti sunt; Mitscherl.
pni χωδείας v^, sed v. Baum.; A. Ludwich
Pro J. J. f. Ph. 1879 p. 304 proposuit χηώεντ᾽
ὁμῇ (coll. Theogn. 8) vel χηώδης ὁ᾽ ὀδμῇ κτλ.
uentz. in Kuhn Ztschr. XIII 12 et in ed. εὐ-
«roc cum χηώδης componit.]
χηώεις (ut ,“κηώδης a κῆος — ϑύος, ἃ rad.
xv, x&z, καίω: Goebel de epith. in zc p. 6
» Duentz. in Kuhn Ztschr. XIII 13, L. Meyer
4. Gr. II 606, Schuster in Ztschr. f. oest. Gymn.
59 p. 17 22, Brugman in Curt. Stud. IV 152;
-jutenrieth in " Naegelsb. adn. ad I' 382 ad for-
jam zizoc refert , in lex. componit rad. χης
(m χύτος, cüv-us, nostr. gewoelbt; Doederl.
|. 2098 et in ed. ad 1" 382 a rad. κάω, 4o,
δέ, χηός derivat cavum, caverna, ita ut sit
lis completus; veteres derivarunt aut ἃ χεῖν
ὑυτέστι χοιμᾶσϑαι aut ἃ χαίω (τὰ ϑυμιάματα):
hol D δὰ /'382 et Z 288, sch. BM ad 9 191,
M. 512, 98, Zon. 1204, E. G. 321, 1, Or. 85,
|, Eust. 427, 1 642, 52; in χηώεις "vocalis est
oducta atque ut ait Goebel de epith, 6 pro
lj "7&6, ne littera 7; iteretur, cf, Schuster p.22,
Meyer i in Kuhn Ztschr. XXII 495, sec. Brugm.
ὦ ex xüz-0ü-r-svrc ortum est, cf. etiam Goebel
x. I 584; schol. E ad 1 ὥφειλεν εἶναι τὸ
7 μικρόν, ἀλλ ὥσπερ, τὸ ἡβώωσα ἐχτείνει,
ἃ τὸ εἶναι τὸ πρὸ αὐτῆς μακρόν, τὸ ἡ, c£
1M. 34, 40, E. G. 18, 13 525, 29 [ubi falso
Jhtur χιώεις], Eust. 427, 5 642, 55) odoribus
ensis) repletus. Est omnibus locis epitheton
9st. ϑάλαμος. Legitur dat. χηώεντε (semel),
dv. -E»t« (ter. In exitu versus. I' 382 xàó
ig £v ϑαλάμῳ εὐἰώδεϊ κηώεντι, Eust. 427, 2
χηώεντι δύναται καὶ λόγῳ σαφηνείας κεῖ-
χηώδης --- χιϑαρίζω
93
σϑαι, ἵνα 7] ταὐτὸν τῷ εὐωδίαν ἔχοντι, οὐχ ἐξ
ἀν ϑέων ἢ μύρων, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν ἐν αὐ τῷ καιο-
μένων εὐοσμιῶν, cf. schol. BL; Z 288 ἐς 9d-
λᾶμον κατεβήσετο χηώεντα, bip ἔσαν πέπλοι
παμποίχιλοι (habet Ambros. sig οἶχον ἰοῦσα
παρίστατο φωριαμοῖσιν, cf. Did. et La Roche
h. 1); 2 191 ἐς ϑάλ. χατεβ. zx. (Vind. Goievca),
χέδρινον, ὑψόροφον, ὃς γλήνεα πολλὰ χεχάν-
δει, cf. schol. V; o 99 (qui versus ex Z 288
transscriptus videtur esse) ἐς 94A. χατεβ. χηώ-
ἐντα. --- Schol. BM ad 9 191 εἰς τὸ χοιμᾶσϑαι
ἐπιτήδειος" ἔνιοι δὲ εὐώδης, sim. schol. BL
et D ad I' 382, E. M. 512, 29, Zon. 1204; prio-
rem interpr. sequuntur E. G. 321, IX0r: 85, 35;
paraphr. Il, Eust. 427, 1 642, 52 τεϑυμιαμένος
(εὐῶδες ὄζων), sim. schol. D ad Z 988; Hes.
non solum εὐοδμον, τεϑυμιαμένον, sed etiam
μέλαν, χαϑαρόν, v. etiam Hes. S. V, χεῶεν.
Eust. 642, 52 χυρίως x. ναὸς ἢ ὠμός, ἐν ᾧ
ἐχαίοντο ϑύματα, ὧν ἡ κνίσσα ἐποίει ὀδωδέ-
vaL. τὰ ἐχεῖ. — Duentz. ad ó 121 et ap. Kuhn
XIII 13, Friedlaender Phil. VI 242; cf. etiam
Peppmueller Il. XXIV 97 s. ,χηώεις ist Spe-
cieller als εὐώδης, aber allgemeiner als zé-
δρινος".
κέδαρες v. S. χίϑαρις.
κίδνἄμαι (rad. σκεδ, v. s. σχεδάννυμι et χε-
δάννυμι, € in « mutatum est in σχίδόναμαι, cf.
πετάννυμι et πίτνημι: Curt. Et.5- 947 (2231);
cf. Eust. 140, 25 560, 11 691, 6 1551, 3. Ad
rad. oxió, 67:10, σχίξω͵ lat. scindo, caedo re-
ferunt L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI 175, vgl.
Woerterb. I 27 146 384, Christ Lautl. 86, Cnrt.
in prima ed. Et. 211; ex σχέδναμαι facile ortum
est amisso 6 χίδναμαι, cf. Kuhn Ztschr. IV 5 SS.,
Curt. Et.^ 429 693, ih Meyer vgl. Gr. I 189,
Hartel Stud. I 14; "Eust. 360, 6 νῦν μὲν δίχα
τοῦ σ διὰ τὸ μέτρον, ἀλλαχοῦ δὲ σὺν τῷ σ
εὕρηται, cf. 691, 8. Non invenitur iis locis 'ubi
metrum gió admittit, praeter h. Merc. 232
quare scribendum esse σχίδν. eo loco Lobeck
Path. el. I 125 putavit) dissipor, dispergor.
Legitur praes. 3. p. κίδναται, impf. ἐχίδνατο et
κίδνατο. Nusquam in Od. — Hes., E. G. 321,
36, Zon.1215 σχεδάννυσϑαι, σχορπίζεσϑαι, Suid.,
Phot., Anecd. Bachm. 978, 8, paraphr. Il. duo-
bus locis σκορπίζεσϑαι. (E. G. et Phot. scr, κεδ-
νᾶται), Eust. 360, 11 ἢ πλατυσμὸν τοῦ ποτα-
μοῦ δηλοῖ ἢ, μηκυσμόν. 0 1 «2695 Ἠὼς ἐχίδ-
νατο πᾶσαν ἐπ᾽ αἶαν, schol. ABL ἐν παρατάσει"
σφαιροειδὴς γὰρ οὖσα 5j γῆ οὐ πᾶσα ὑφ᾽ ἕν
φωτίζεται, cf. schol. B h.l. et sch. EQ ad 81;
cU 297 ὑπεὶρ ἅλα χίδναται Ηώς (schol. B ad
O 1 et sch. EQ ad 8 1 ἐχίδνατο), paraphr.
ἐξαπλοῦται, h. Merc. 232 οὅμὴ δι οὔρεος κίδ-
varo (DL χεδνᾶτο). Bekk. et Duentz. scribunt
H 451 458 κλέος ἔσται ὅσον τ᾽ ἐπὶ κίδναται
(pro ἐπικίδναται) ἠώς. — ἐπιχίδναμαι [sec.
Duentz. dzióvóc].
κεϑάρη v. 5. κίϑαρις.
κεϑαρίξω (κίϑαρις, cf. Herod. περὲ μον. λέξ,
ed. Lehrs 44, 6, L. Meyer vgl. Gr. II 53) citha-
ram pulso, cithara cano. Praes. ind. κιϑαρίζεις
(semel), imper. χιϑάριζε (semel), part. τ-ίζων
(quinquies) inf. χεϑαρίζειν (semel), impf. χιϑά-
θεζε (bis) Non legitur in Od., semel in Il., no-
vies in hymnis. Saepissime (octies) in exitu ver-
sus, bis post arsin 2. pedis. h. Merc. 475 ἐπεί
τοι ϑυμὸς ἐπιϑύει χιϑαρίζειν, 476 μέλπεο καὶ
κιϑάριζε, Σ ὅτο τοῖσιν ἐν μέσσοισι πάις φόρ-
μιγγε ἱμερόεν κιϑάριζε, cf. Hes, sc, 202 et
194
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 729 750; h.
Merc. 493 λύρῃ ἐρατὸν χιϑαρίζων, cf. Baum.
h. L; h. Ap. P. 337 "AnmóAAov φόρμιγγ᾽ ἐν χεί-
mom ἔχων, ἐρατὸν (sic cod. M., Schneidew.
Hymn. auf Ap. p. 46, Baum., ἀγατὸν codd, DF
et plurimi editores, χρυσῆν alii) κιϑαρίζων,
Athen. I 22c et Eust. 1602, 25 legunt χαρίεν
κιϑάριζεν, sed v. Guttmann de hymn. hom. 37 s.;
h. Merc. 455. ϑαυμάζω ὡς ἐρατὸν κιϑαρίζεις,
pro spurio habuit Matth.; h. Merc. 433 ἐπωλέ-
γον “ιϑαρίζων, v. 510 δεδαὼς ἐπώλ. (e coni,
Ilgenii, in codd. ὑπωλένεον) z:9., omissus est in
cod. M, expunxerunt Herm., alii; h. Ven. 80
διαπρύσιον κιϑαρίξων, h. Merc. 425 λιγέως κι-
ϑαρίζων γηρύετ᾽ ἀμβολάδην (Ilg. pro z. scripsit
ὑπαείδων, quod recepit Matth., sed v. Herm.
et Baum.); h. Merc. 17 μεσσημάτιος κιϑέρι ζεν
pro codd. μέσῳ ἤματι ἐγκιϑάριζεν atque sic
Baum., qui cum omnibus edd. inde ab ΠΡ. v. 17
— La Roche ἢ. 5t.
8 36 JL - ἐγκιϑαρίξω, χιϑαριστής, κιϑα-
ριστύς.
κίϑιρες (quam formam aeolicam esse /putant
Eust. 381, 4, qui. addit δεὸ xe? προπαροξύνεται
χατὰ τὸ ᾿ξορτὴ ἕορτις, Th. Ameis de aeolismo
hom., Halis 1865 p. 14, Bergk litt. hist. 432,
adn. 25 et p. 433, adn.27, 'sed v.Hinrichs de hom.
eloc. vestig. aeol. 1875 p. 104 et 14; cf. etiam
L. Meyer vgl. Gr. II 167 211, Woerner subst.
hom. 47). Legitur χέϑαρις quinquies, acc. χί-
ϑάριν quinquies. Non invenitur apud Hom. z:-
ϑάρη, sed legitur in v. 1. h. Merc, 509 515;
v. 509 χιϑάρην receperunt Herm., Matth. in
animady. 1800 p. 302 (in altera ed. '1805 habet
κίϑαριν), cf. Lob. path. prolegg. 256. Post ar-
sin 2. pedis ter, 3. pedis ter, quarti pedis qua-
ter. — cithara. Habuisse videtur duo manu-
bria cornuum instar incurvata et exstantia (πή-
χεις), continebantur autem binae citharae partes
iugo imposito (cf. 1 187); a quo usque ad infe-
riorem partem collocabantur chordae quae ver-
ticillo (x62Xozu) remittebantur aut intendebantur:
q 4078. ἐτάνυσσε περὶ χόλλοπι χορδὴν ἅψας
ἀμφοτέρωθεν ἔντερον οἷός, cf. h. Merc. 50 s.,
schol. BL ad B 293, schol ABD ad I 187.
Posita erant haec omnia in fundamento haud
magno quod inserviret sonis repercutiendis simul
et corroborandis (Resonanzboden), ut ait Baum. ad
h. Merc.47. Quattuor tum chordae erant in usu Ho-
meri temporibns, septem intendisse Mercurium le-
gimus h. Merc. 51, id quod Terpander primus fecisse
dicitur, v. Baum. h.l. Cithara cum ad cubitum
acclinaretur, recte Ilgen h. Merc. 510 emendavit
ἐπωλένιον (pro ὑπωλένιεον) ex v. 483. — Constat
κίϑαρις et κιϑάρη idem fuisse instrumentum:
Hes. χίϑαρις" χιϑάρα, κιϑάρισμα, οἵ, Eust. 381,
4; Εἰ. G. 321, 43 tamen dicit χέϑαριες xal zi-
ϑάρα διαφέρει. κίϑαρις μὲν γάρ ἐστιν ἡ " λύρα"
καὶ τοὺς χρωμένου ς αὐτῇ χκιϑαριστὰς λέγομεν"
οὺς ἡμεῖς λυρῳδούς φαμεν" κιϑάρα δὲ ἡ χρῶν-
ται οἱ κιϑαρῳδοί, fere iisdem verbis Aristox.
ap. Ammon. p. 82, sed v. Bergk iitt. hist. 433,
adn. 27 et p. 432, adn. 25: »beide W. sind, wenn
wir auf den Urspr. zurueckgehen, identisch (ali-
ter iudicat Lob. 256), aber durch d. Sprachgebr.
gesondert: die χιϑάρα, das Instrum. der Vir-
tuosen, kam erst spaeter auf, die χκέϑαρις dageg.
ist von. der λύρα nicht verschieden"; Suid. z:-
ϑάρα ἡ λύρας ali censent citharam 2 lyra dif-
ferre maxime leniore sono; Baum. ad h. Merc.
47 recte dicit: ,in eo non offendendum, quod
͵
κίϑαρις
lyra fabricatur, cithara alio loco dicitur; ets
enim a musicis haec instrumenta distingueban.
tur, sicut re diversa sunt, tamen apud. poetas
iion κιϑαρίζειν ἢ. Merc. 423 (cf. Xen. Symp
3, 1, Oec. 2, 13, Arist. Polit. 7, 13! non ma
insolitum quam βουϑετεῖν σῦν, 'alia. eiusmodi"
Utrum χίϑαρις differat ἃ φόρμιγξ ex Hom. nor
intellezitur. Eidem instrumento, quod h. Me
499 509 515 κίϑαρες nominatur, v. 64 506 φύρ
&.y$ nomen datur, cf. α 153 cum v. 155, h. Ap
P. 10 cum v. 4 s. et φόρμιγγι κιϑαρίζειν 2
569 s. h. Ap. P. 337; veteres explicant φόρμεν
χκιϑαρα: E. M. 798, 41, E. G. 556, 51 (cf. 557, 9
Zon. 1819, Ap. Soph. 164, 23, "Anecd. Gr. e
Bachm. 408, 93, Suid.; Bekk. Anecd. 1096 φόρ
μιγξ pro χκιϑάρα Siculorum esse dicitur, Bergk 489
adn. 25 dicit antiquioribus temporibus φόρμεγξ in
strum. vocatum esse, quod postea nominatum si
κίϑαρις; φόρμ. in usu poetarum remansisse
Duentz. ad « 153 φόρμιγξ proprie sonum ei
tharae significare censet; Hes. φορμιγξ'" zip
ἡ τοῖς ὦμοις φερομένη, Brosin de coenis hom
Berol.1861 p. 70 dicit instrum. magnitudine fo
tasse diversa fuisse; Autenrieth dicit figuram. [2
uUiyyoc similem citharae fuisse videri; Fried
reichio Real. 342, qui laudat Forkel Gesch, de
Musik I 255, videtur coll. I 186 cum I'54 αἱ
9«oic minoris habita esse quam φόρμιγξ. :
ter libros in hoc lex. s. v. φόρμιγξ laudatos y
Buretti mémoir. des inscript. de l'acad. des scien
ces à Paris IV p. 116, Friedreich 342 s., Berg
432 ss., Duentz. ad « 153, cf. etiam Polluce. Or,
4, 5D8ss, — Erat cithara in convivarum oblecti
mentis, cenae socia: 9.99 o 271, cf. «153 ἢ. Mert
475 (ubi vide Baum.) et Plut. Symp. VII, 8, 4
— 1) instrumentum. 7'54 οὐχ ἄν τοι χραίσι L
κίϑαρις τά τε δῶρ' ᾿ἡφροδίτης, Eust. 381,
x. μὲν τοῦ Πάριδος μωμητή" ἡ δὲ τοῦ i
λέως ἐπαινετή, ἀείδουσα κλέα ἀνδρῶν αὶ
cf. Welcker ep. ΟΥΟ].1 340; Ariston. τινὲς n
εὑρίσχοντες χατὰ τὴν ποίησιν τὸν ᾿Αλέξανδρο
κιϑαρίζοντα, μετέγραψαν ΠΩΣ τοῦτο ὁ
πίλου γένος εἶναι λέγουσιν (cf. E. M. 310, 5
518, 18 758, 6, E. ἃ. 321, 30 83, ' Suid, 0r
1211, Phot, Hes., Bachm. Anecd. 278, 8) πολλ
δέ ἐστιν ἀπαξ λεγόμενα παρὰ τῷ ποιητῇ, fe
iisdem verbis Eust. 381, 13, sed v. Friedlaende
2 hom. Woerterverz. 717 718; « 153 eus i
χερσὶν κίϑαριν περικαλλέα λῆχεν dul 0.
Merc. 499 χκίϑαριν λαβὼν ἐπ᾽ ἀριστερὰ parnm
᾿πόλλων πλήχτρῳ ἐπειρήτιζε κατὰ μέρος"
δ᾽ ὑπὸ χειρὸς ἱμερόεν χονάβησε, v. Omiss
est in cod. M.; 80
ἐγγυάλιξεν ἱμερτήν, δεδαὼς ὁ δ᾽ ἐ
κιϑάριεζεν, versus. plurimi expunxerunt; Ἢ A
181 εἴη μοι χίϑαρίς τε φίλη καὶ τόξα, ἢ παυ
Apollo; h. Merc. 515 μή μοι ἅμα κλέψῃς
ϑαριν καὶ τόξα, cf. Verg. 12, 894. Apollo cithi
ram dabat celerisque sagittas. 2) ars, scientia C
thara canendi, cantus citharae. N 7831 ἂλ
μὲν ἔδωχε ϑεὸς πολεμήια ἔργα, ἄλλῳ δ᾽
χηστύν, ἑτέρῳ κίϑαριν καὶ ἀοιδήν, Eust. 95
48 τὴν κιϑαρῳδιχὴν ἐπιστήμην, versum 0m
serunt plerique, addidisse dicitur Zenod, Mall
tes, v. schol. V et Eust. 957, 10; « 159 τούτι
σιν ταῦτα μέλει, κίϑαρις xal ἀοιδή, h. Ap.
10 ἀϑανάτοισι μέλει χίϑαρις xat ἀοιδή, cf.
23; de χίϑ. x. ἀοιδή v. Bergk. 433, aln. :
9 248 αἰεὶ ἥμιν δαίς τε bs (schol. » 119
λεὴ) χίϑαρίς τε χοροί ve. — lungitur igitur &
adi. περιχαλλής « 103, ἱμερτός h. Merc, δὲ
κιϑαριστῆς
ef 9 248 h. Ap. 181 φίλη. — χιϑαρίζω (ἐγχι-
᾿ϑαρίζω, κιϑαριστής, κιϑαριστύς).
j Erüsorgtus (χιϑαρίζω) citharista, qui cithara
cani. h. XXV 3 ἐκ Μουσάων xal ᾿Απόλλωνος
ἄνδρες ἀοιδοὶ ἔασιν ἐπὶ y90vl καὶ κιϑαρισταί,
ef. Hes. theog. 95; B 600 v. 1. ἀοιδὴν ἀφέλοντο
| zal ἐχλέλαϑον κιθαριστήν pro. κιϑαριστύ », vide
8. hac voce. E. G. 321, 44 τοὺς χρωμένους τῇ
λύρᾳ (feroz zi9áo£t) κιϑαριστὰς λέγομεν"
| οὗς ἡμεῖς λυρῳδούς φαμεν" χιϑάρα δὲ ἡ χρῶν-
ται οἱ κιϑαρῳδοί, cf. Ariston. ap. Ammon.
| p. 82; Bergk litt. hist. I 433, adn. 27 non recte
intellexisse grammatic, dicit: ,,er fasst die W. als
allzemeingueltig , waehrend spaeter, seitdem die
ψιλὴ χιϑάρισις aufkam, χιϑαριστής den Vir-
tuosen bez., der ohne das Dichterwort zu be-
| gleiten die χιϑάρα (nicht die λύρα) spielt.
χιϑαριστύς, ἡ (κιϑαρίζω, εἴ. L. Meyer vgl.
Gr. Π 879, Woerner subst. hom. 48; formam
aeolicam esse dicit schol. D, sed v. Hinrichs de
hom. eloc. vestig. aeol. p. 1025) ars cithara ca-
nendi B 600 μοῦσαι Θάμυριν πηρὸν ϑέσαν,
αὐτὰρ ἀοιδὴν ἀφέλοντο καὶ ἐκλέλαϑον κιϑα:
ριστὺν (v. 1. κιϑαριστήν), schol. AL ἐπὲ μὲν
τοῦ φυσιχοῦ ἀφέλοντο, ἐπὶ δὲ τοῦ διδαχτοῦ
ἐχλέλαϑον, paraphr. χιϑαρισμοῦ, Eust. 299, 30
| ταυτὸν ἀοιδῆς ἀφαίρεσις καὶ λήϑη χιϑαριστύ ος
ἦτοι τῆς κιϑαρῳδικῆς τέχνης, cf. etiam Bergk
; litt. bist. I 433, adn. 27. — Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 719.
χι-χλή-σκω (rad. x«A, unde etiam χαλέω,
lat. calare, skr. kar: Fick vgl. Woerterb. 33,
Spracheinh. 77 229, L. Meyer in Kuhn Zitschr.
VIII 267, cf. Leskien in Curt. Stud. II 106; de
redupl. (sim. skr. ka-kar-mi) v. Fritzsche in Curt.
Std. VI 328 et L. Meyer vgl. Gr. I 120; cf.
etiam Curt. Erlaeut. zur Gr. 121, Verb. I 270 s.
276 284 11 154; E. M. 518, 39; E. G. 322, 8
Zon. 12915, cf. k. G. 921, 33). Act. praes. xi-
χλήσχεις V 606, -εἐ χ 397, του σι. ES
infin. -&«v 111, part. κισλήσχων Ψ 291, -οντὸς
P 532, -ovo? I 569; impf. χίχλησχεν B 404,
τὸν H 189 c 6 h. Cer. 327. Pass. praes. -ere
0 403 h. Ap. P. 194. Med. impf. κιχλήσχετο
K 300. Legitur decies in Il., quinquies in Od.,
er in hymnis. Est ineunte versu ter, exeunte
quinquies, in introitu 2. pedis quinquies, post
es, 9. pedis quater, alio versus loco est c 6.
— ΑἹ Activum: voco. 1) i. e. advoco, arcesso
τινά: B 404 κίκλησχεν γέροντας ἀριστῆας ad
|convivium; 111 χλήδην εἰς ἀγορὴν κικλήσκειν
ανόρα ἕχαστον (Nauck κικλησχέμεν), cf. schol.
AD et BL; 41 606 τίπτε με κικλήσκεις ᾿Αχιλεῦ;
def. v. 602 s. ; ; versum Bekk.?, alii expunxerunt ;
IP 532 ἦλθον καϑ' ὕμιλον ἕ ἑταίρου κικλήσκον-
τος, 4 397 χιχλήσχει σε πατὴρ ἐμός, ὄφρα τι
Invoco: 1 569 γαῖαν χερσὶν ἀλοία κι-
χλήσχουσ᾽ ᾿Αίδην χαὶ Περσεφόνειαν, Ariston.
τοὺς χϑονίους ϑεοὺς ἐπικαλούμενοι ταῖς
χερσὶ τὴν γῆν ἐπέχρουον, cf. schol. AD; Eust.
115, 10 οὐχ ἁπλῶς “λῆσιν δηλοῖ, ἀλλὰ ἴχετι-
χήν, Ψ 22] δεῦε γαῖαν, ψυχὴν κιχλήσκων Πα-
τροκλῆος, paraphr. ἀνακαλούμενος, cf. Verg.
Aen. 5, 98 animamque vocabat Anchisae; acc.
facile suppletur h. Cer. 321 ἀμοιβηδὶς χιόντες
κίχλησχον (9:00, cf. v. 321. 9) voco i. e. no-
nino. cum dupl. accus.: B 813 τὴν (x02. v qv)
| ὄρες Βατίειαν κιχλήσκουσιν, ἀθάνατοι δέ
[t σῆμα Mvoivgc (Nauck ll. pars Il p. XIV
qux. Bav.?), Ξ 991 ἣν (ὄρνιϑα) χαλκίδα χι-
Im ϑεοί, ἄνδρες ὁὲ χύμινδιν, ὃ 305
|
— Kíxovec 195
Φάρον δέ É κικλήσχουσι, ε 366 Οὖὗτιν δέ με
χικλήσχουσι μήτηρ ἠδὲ πατὴρ ἠδὲ ἕταῖροι,
σ 6 Ἶρον νέοι κίχλησκον ἅπαντες, h. Ven. 267
τεμένη δέ ἕ χιχλήσχουσιν ἀϑανάτων, versum
expunxerunt Matth., Herm., Daum., defendit
Franke; H 139 "Aoqiódov, τὸν ἐπίκλησιν χο-
ρυνήτην ἄνδρες χίχλησκον x. τε γυναῖχες, οἵ.
zT ε 2973. — La Roche ἢ. St. p. 243 et
p. — B) Medium: ad me voco, ad me ar-
cesso. K 300 ἄμυδις χικλήσκετο πάντας ἀρί-
στους (A χεχληίσκετο), cf. v. 302 τοὺς O0 γε
συγκαλέσας et schol. BLV. ΟἹ Pass.: vocor.
o 403 νῆσός τις voi χκιχλήσχκεται, cf. Duentz.
h. L; h. Ap. P. 194 ἐξ ov Πυϑὼ χικλήσκεται,
Ruhnk. et Matth. v. pro spurio habuerunt, tui-
tus est Herm., v. Baum. — E. G. 322, 10, Suid,,
Phot, Hes, Anecd. Bachm. 278, 10, Eust. 732,
57, paraphr, Il. [noms locis) χαλεῖν; Schmidt
Synon. 2, 5 6 et 3,
Kixovtg (de accentu v. Eust. 359, 14; idem
1615, 13 dicit ὦ metri causa correptum esse pro
Κίκωνες) gens fortissima Thraciae. Eust. 359,
11 Θρακικὸν ἔϑνος, οὐ μακρὰν δὲ σαν, οὗτοι
“ΜΜαρωνειτῶν, ὡς δηλοῖ κατὰ τὸν ἐθνολόγον ὁ
γράψας οὕτως. Εὐάνϑης δ᾽ ὥκησεν ἐν Κικο-
νία ἵνα αρώνεια καλέεται, fere iisdem verbis
Steph. Byz., cf. Hes., Eust. 1615, 11; Eust. 1096, 5
περί που Μαρώνειαν, cf. schol. T et BQ ad
L 89: Strab. 331, fragm. 58 Alvoc χεῖται κατὰ
τὴν Κορπιλικὴν λεγομένην. ἡ δὲ τῶν Κικόνων
ἐφεξῆς πρὸς δύσιν, cf. Herod. 7, 59 108 110
et Eust. 359, 19; Eust. 299, 7 ὧν xal ὁ Kixov
Ὀρφεύς χτλ. , quae verba non dubium est quin
Eust. Stephano Byz., Stephanus autem Straboni
330, fragm. 18 debeat, v. Meineke ad Steph. Byz.
ἘΠ Κίχονες adnot., cf. Orph. Arg. 78; Eust.
359, 16 ot παλαιοὶ καὶ δύο φασὶ γενέσϑαι
, Ὀρφέας, E. M. 513, 37 ἀπὸ Kíxovog τοῦ An0A-
λωνος x«l Ῥοδόπης. Finibus eorum erat no-
men fAxovía, caput erat Ἴσμαρος, v. Eust. 1615,
9 et in hoc lex. s. hac voce. — Friedreich Real.
57, Buchholtz Real. I 83. — Leguntur apud
Hom. formae A/xovec (bis), Κικόνων (quater),
Κικόνεσσι (bis), Κίκονας (semel) — Auxilium
tulerunt Troianis: B 846 Εὔφημος δ᾽ ἀρχὸς
Κικόνων ἦν αἰχμητάων, οἵ. Niese d. hom. Schitis-
katalog p. 9 51 59; P 73 AnóA4ov ἀνέρι εἰσά-
μενος, Κικόνων ἡγήτορι έντῃ, cf. & 105; Men-
tae ducis cum in navium indice non fiat mentio,
Ariston. conicit plures Ciconibus fuisse duces,
cf. schol. V; Eust. 359,18 sj» ὑπὸ Εὐφήμῳ τε-
ταγμένος, schol. A ἴσως δὲ ἀμοιβὸς ἣν νεωστὶ
ἥκων, cf. Eust. 359, 19; schol. V τινὲς γρά-
«ovo. Πείρῳ, Vv ὁμώνυμος τῷ Θραχί, sed
v. Spitzn. ad ἢ. ]. — Propter auxilium Troianis
latam Ulixes Troia rediens eos subito adventu
oppressit, urbem Ismarum vastavit, coniuges bo-
naque eorum diripuit: ἐ 39 Ἰλεόϑεν μὲ φέρων
ἄνεμος Κιχόνεσσι πέλασσεν, Ἰσμάρῳ' ἔνϑα
δὲ πόλιν ἔπραϑον, ὥλεσα o αὐτούς" ἐκ πόλιος
δ᾽ ἀλόχους χαὲ κτήματα πολλὰ λαβόντες δασ-
σώμεϑα, schol. BQ τῷ γενικῷ τὸ εἰδικὸν ἐπή-
γαγεν, ὡς 9. 862: πορϑεῖ δὲ τοὺς Κίχονας ὅτι
συνεμάχησαν τοῖς Τρωσί, cf. schol. V et T ad
v. 40; eandem habet sententiam Schoemann an-
tiqu. 'Gr. I 45; dubitat Naeselsb. ἢ. Theol. 295
num hoc loco habeantur pro sociis Troianorum;
cf etiam schol. T ad ε 39; « 165 πολλὸν οἶνον
ἠφύσαμεν Κικόνων ἱερὸν πτολίεϑρον ἑλόντες,
wv 310 ἤρξατο δ᾽ ὡς πρῶτον Κίκονας δάμασε,
Aristarchus expunxit, v. schol. QV. Quo facto qui
196
reliqui erant, alios Cicones auxilio arcessiverunt,
qui proelio commisso Ulixis socios devicerunt
multosque occiderunt: ὁ 47 οἰχόμενοι Κίχονες
Κιχόνεσσι γεγώνευν, οἵ σφιν γείτονες ἦσαν
ἅμα πλέονες καὶ , ἀρείους ἤπειρον ναίοντες,
ἐπιστάμενοι μὲν dq? ἵππων ἀνδράσι μάρνα-
σϑαι καὶ ὅϑι χρὴ πεζὸν ἐόντα. ἦλϑον ERE 9?
ὅσα φύλλα καὶ ἄνϑεα “γίγνεται ὥρῃ. Ξ στησά"
μενοι à? ἐμάχοντο μάχην παρὰ vqvot, βάλλον
δ᾽ ἀλλήλους “ἐγχείῃσιν. ὄφρα μὲν ἠὼς av,
ἀλεξόμενοι, μένομεν πλέονάς περ ἐόντας, « 59
nuoc d ἠέλιος μετενίσσετο ,μβουλυτόνδε, χαὶ
τότε δὴ Κίχον ες χλῖναν δαμάσαντες ᾿ἡχαιούς"
ξ δ' ἀφ᾽ ἑχάστης γηὸς ἑταῖροι ὦλοντο, . 66
oi ϑάνον ἐν πεδίῳ Κικόνων ὕπο δῃωιϑέντες.
κῖκυς (rad. xv 'gravidum esse, sanskr. qva,
unde skr. cáv-as robur: Curt. Et.? 150, Fritzsche
in Curt. Stud. VI 281 288. L. Meyer vgl. Gr. I
494 498; alii composuerunt cum skr. cak, cak-
nóti sufficere, valere: Fick in Kuhn Ztschr. XXII
379 et vgl. Woerterb.? I 55, Benfey WL. II 160,
Brugman in Curt. Stud. VII 211, cf. Bezzen-
berger in eiusd. Beitr. zur Kunde d. indogerm.
xpi: IV Goetting. 1878; veteres derivarunt ἃ z/o
M. 48, 20.518, 35, Zon. 1208, Or. 87, 10,
Mus 1691, 52; schol. QV et Ap. "Soph. 99, 27
παρὰ τὴν κίνησιν, quos secutus est Duentz. De
subst. in vg desinentibus v. L. Meyer vgl. Gr.
II 257, Woerner subst. hom. 48. Grammatici
fere ommes scribunt xíxvc, id quod legitur in
codd. h. Ven. 237 et v. 1. 4 393; Or. 109, 4 χε-
κύς, schol Od. et Hes. zixvc, ut scribendum
esse videtur quia « productum est; itaque omnes
recentiores editores Odysseae χ. προπερισπ.
scripserunt) robur. E. M. 599, 56 σημαίνει τὴν
δύναμιν καὶ ἰσχύν, οἵ, 518, 84, E. G. 921, 55
405, 19, Ap. Soph. 99, 27, Suid., Zon. 1208, Or.
87, 10 109, 4, Hes., Eust. 1691, 52; schol. QV
κίνησις μετὰ δυνιίμεως; ct. Schmidt Synon,
148, 16. In exitu versus legitur. A 393 oU οἱ
ἔτ᾽ qv ὃς ἔμπεδος οὐδέ τι (Doed. emend, hom.
19858 p. 13 et Nauck maluerunt οὐδ᾽ ἔτι) xixvc,
οἵη περ πάρος ἔσχεν ἐνὶ γναμπτοῖσι μέλεσσι,
ubi sermo est de umbra Agamemnonis; Rost ad-
notat in Dammii lex.: alii scribentes "enxic vel
κηρὺς interpr. liquor, profluens, sanguis. ἢ, Ven.
237 τοῦ φωνὴ δεῖ ἄσπετος, οὐδέ τι (Boisson.
coni, οὐδ᾽ ἔτι) χῖχυς ἔσϑ᾽, οἵη πάρος ἔσχεν
ἐνὶ μέλεσσιν, v. Baum., cf. etiam. Fritzsche in
Curt, Stud. VI 284. — Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 788 5. — ἄχικυς.
KXAixsg (leguntnr formae gen. Κιλίκων et
dat. Κιλίκεσσ᾽, post caes. tertii pedis) gens Asiae;
habitarunt in ea terra, cui postea nomen Phry
giae maiori datum est. Eust. 33, 39 οἱ τὸ Θή-
βης πεδίον οἰκοῦντες, Strab. ΧΠῚ 611 μετὰ
τοὺς “έλεγας τὴν ἑξῆς. παραλίαν χουν KA
χες καϑ' Ὅμῃρον, ἣν νῦν ἔχουσιν ᾿Αδραμυττη-
voí τε xal ᾿Αταρνεῖται καὶ Πιταναῖοι μέχρι
τῆς ἐχβολῆς τοῦ Καΐχου. In duas partes erant
divisi, quarum utrique praeerat rex; Strab, XIII
611s. ᾿διύρηντο εἰς δύο δυναστείας, τὴν μὲν ὑπὸ
τῷ Ἠετίωνι χαὶ τὴν ὑπὸ Mirqt. vot μὲν οὖν
᾿Βετίωνος λέγει πόλιν Θήβην. τοῦ δὲ Μιύνητος
τὴν υρνησσόν' ἐπειδὴ » vov. διαπορϑήσας χαὶ
τείχεα Θηβης" τόν τε AM vgta καὶ τὸν Ἐπίστρ.
ἀνεῖλεν ᾿ἡχιλλεύς .. ἀμφότεροι δ᾽ ἦσαν £v τῷ
χληϑέντι μετὰ ταῦτα Θήβης πεδίῳ, cf. Strab.
XIII 586 605 606 611 V 221, Eust. 1119, 19 649,
57 $$. schol. BD ad A 800 ἔϑνος βάρβαρον
τῆς ὑπὸ Πλάκου Θήβης" τούτων ἦρχεν Ἠετίων
χῖχυς — Κιμμέριοι
ἔχων υἱοὺς ἑπτά, ϑυγατέρα δὲ τὴν ᾿Ανδρομά-
χην τὴν γαμηϑεῖσαν ἽἝχτορι (cf. scholl. BD ad Z
396). κατὰ τοὺς Τρωϊχοὺς πολέμους ἐπιστρα-
τεύσας ᾿ἡχιλλεὺς τῇ Θήβῃ καὶ τὴν πόλιν πορ-
ϑήσας τὸν τε Ἠετίωνα ἀνεῖλε σὺν τοῖς τέχ-
γοις, uso? οὺς “ἱυρνησσὸν πορϑησας χαὶ τ
πόλιν ἐξελὼν αἰχμάλωτον γεν ἐχ «υρν. ᾿.
Βρισηΐδα, ἀπὸ δὲ ἰρύσης Χρυσηΐδα... ἔνιοι
δέ φάσιν ὅτι καὶ E Χρυσηϊς͵ ἔχ Θηβῶν ἐλήφϑη.
Z 897 Ἠετίων ὃς ἔναιεν ὑπὸ Πλάχῳ, Θή͵ Pu
Ὑποπλαχίῃ, Κιλίκεσο᾽ ἄνδρεσσιν ἀνάσσων (duo
Ven. Κιλίχεσ᾽, Eust. 649, 36 Κιλίχεσιν), Z A15
£x πόλιν πέρσεν Οἀλχιλλεὺῷ Μιλίκων εἰ ναιε-
τόωσαν, cf. B. 691. Inde transierunt in terram,
quae postea ab eis vocabatur Cilicia, schol. BLV
ad Z 395 ἄλλοι δὲ οὗτοι παρὰ τοὺς Σύρους
Κίλικας, Eust. 649, 55 πάντως ἕτεροί εἶσι τῶν
περὶ τὴν νῦν μεγάλην Κιλικίαν, Eust. 119, 19
οἱ κατὰ Παμφυλίαν Κίλικις ἀπὸ τῶν πρὸς τῇ
Ἴδῃ φκίσϑησαν. Latrocinia exercuisse crude-
lissimique fuisse perhibentur, cf. A Hes.,
Eust. 741, 21, Phot. ed. Herm. app. p. 180 8,
— Friedreich Real. 57, Buchholtz Real. T 955 8;
v. etiam Am. ad B 816.
Κίλλα oppidum Troadis situm ad sinum Adra-
myttenum, sacrum Apollinis Sminthei. Eust,
81 πολίχνιον μὲν ἦν Tooixóv, κείμενον περί
mov τὴν ᾿ἡτραμυττηνὴν χώραν. ἠφάνισται δέ.
τὸ δὲ ὄνομα ἔσχεν ἀπό τινος ἡνιοχοῦντος
Πέλοπι, 0c Κίλλας μὲν ἐκαλεῖτο" αὐτόϑι Εἰ
τεϑνεὼς καὶ ταφεὶς ἐτιμήϑη πρὸς τοῦ Πέλο-
πος χτίσματι πόλεως, 5] τις δι' ἐχεῖνον E
ἐχλύϑη (cf. schol. AD et BL ad A 98).
δὲ τοῖς τοῦ Πορφυρίου φέρεται ὅτι ἡ iil
εἶχεν ἱερόν, ὃ διέστηκε ϑαλάσσης πλέϑρα τέσ-
σαρα, Strab. XIII 612 παραῤῥεῖ δ᾽ αὐτῷ ἐξ
Ἴδης φερόμενος ὁ Κίλλαιος ποταμός, cf. p. 618,
Eust. 58, 8955.,) Hes., Herod. 1, 149, Soph. fragm.
38; Friedreich Real. 72, Buchholtz Real. I 356.
A 38 452 χλῦϑί μευ, doyvoórog, ὃς Χρύσην
ἀμφιβέβηχκας Κίλλαν τε ζαϑέην, Eust. 88, 42
πολλὰ τῶν ἀντιγράφων τὸ Κίλλας Κίλλος γρά-
φουσιν.
Κιμμέριοι, quam. gentem Hom. in extremis
terrae finibus ad oceanum, ubi esset aditus ad.
inferos, habitasse dixit; eorum regionem caligine
et nebula tectam fuisse idem narrat. 4 14 νηῦς
ἐς πείραϑ' ἥχανε Qravoto. ἔνϑα δὲ Κιμμε-
ρίων ἀνδρῶν δῆμός τε πόλις τε, ἠέρι xal νε-
φέλῃ κεκαλυμμένοι" οὐδέ ποτ᾽ αὐτούς | ἠέλιος
φαέϑων “καταδέρχεται ἀχτίνεσσιν.. .. ἀλλ ἐπὶ
νὺξ ὀλοὴ τέταται δειλοῖσι βροτοῖσι, cf. Orph.
Arg. 1125, Anthol. 5, 223 283; schol. 'PV ἔθνος
περιοιχοῦν τὸν ὠχεανόν, c£ Eust. 1671, dd
1379, 29 ἐχτοπίζων, ὡς ὅτε, τοὺς K. τὸ
ϑῶς βόρειον ἔϑνος, εἰς τοὺς ἑσπερίους t0-
πους τοὺς πρὸς τῶ “Διδῃ μετάγει ψευδῶς, cf.
Strab. I 20; schol. PV ἄλλοι KH. φασὶν vmo-
τίϑεσϑαι τοὺς κατὰ δύσιν οἰκοῦντας xal προς-
χειμένους τοῖς χατὰ τὸν Ἅιδην τόποις.
513, 44, Zon. 1208 Ku. φησὶν Ἡρακλείδης 0
Ποὸντικός, ὑποχάτω τοῦ πόντου εἶναι" yguqt-
ται καὶ Ἱερβερίων" καὶ ἔοικε καὶ Σοφοχλῆς
(fragm. 898 Dind.) περιπεπτωκχέναι τῇ τοιᾶ
γραφῇ" ὁμοίως χαὶ ᾿Αριστοφάνης » Βατρά-
χοις" οἷον, ἡ Κερβερίους λέγω: Πρωτέας d
ὁ Ζευγματίτης χειμερίους γράφει" ἀεὶ γὰρ o
τοι ἐν χειμῶνί εἰσιν. ἔνιοι δὲ Κεμμερίους
χέμμερον (v. etiam Mes. s. hac voce) γὰρ λέ
γουσι τὴν ὁμίχλην, cf. schol. ad Aristoph.
189 yo. ἐνθάδε Κερβερίην ἀντὶ τοῦ Κιμμερίην.
χίνδυνος
ἄλλως" τοὺς Κιμμ. παίζει παρὰ τὸ Κέρβερος,
schol. Η Ἡρίσταρχος (dubitat Nitzsch in adn.)
Κερβερέων (recte Porson.: lege -/«»), schol. PV
ἔνιοι 'δὲ yo. χειμερίων" ot δὲ Κερβερίων, ὡς
| Kocvrc, Phot. Κερβέριοι ot παρ᾽ Ὅμήρῳ Κιμ-
μέριοι, cf. Hes. s. v. Κερβέριοι, Eust. 1671, 2 ss.,
Plin. h. n. 6, 6. — Originis dubiae: sunt qui à
| χειμέριος gentem dictam putarint, v. Voelcker
hom. Geogr. 154, Buchholtz Real. I 50s., cf.
| Eust. 1671, 3 41 et schol. PV; alii a Phoenicum
voce kamar, kimmer dictam esse putant terram
obscuram, v. Voss krit. Bl. II 307; Preller Gr.
| Myth. I? 668 (2634) derivat ab ἐρεμνός: mor-
| tuos igitur ipsos pro populo habitos esse dicit
et confert cultum inferorum Cumis, urbe Italiae;
Hartung Rel. d. Gr. II 21 (coll. Hesychii χέμε-
Qoc, νοῦς (scr. Bó9vvoc) Φρύγες et Kiuusolc
Ss& ἡ μήτηρ τῶν ϑεῶν) inferos dicit Kiug.
significare; Am. ,,diese Maenner der Dunkel-
heit sind als myth. Volk eine epische Personi-
ficierung der Eigensch., welche z 512 ss. dem
! Eingang ins unterird. Todtenreich beigelegt wer-
den** cf. Nitzsch adn. ad 4 13. In Italia eorum
domicilium fuisse circum lacum Avernum dicit
Strab. V 244: ἐμύϑευον ot πρὸ ἡμῶν £v τῷ
Ἠόδρνῳ τὰ περὶ τὴν νέχυιαν τὴν Ou... καὶ
τοῦτο [τὸ] χωρίον Πλουτώνιόν τι ὑπελάμβανον
χαὶ τοὺς K. ἐνταῦϑα λέγεσϑαι.... Ἔφορος δὲ
τοῖς K. προςοιχειῶν τὸν τόπον φησὶν αὐτοὺς
| v χαταγείοις οἰκίαις οἰχεῖν, ἃς καλοῦσιν ἀρ-
γίλλας, χαὶ διά τινων ὀρυγμάτων παρ᾽ ἀλλη-
ἄους φοιτᾶν. . ζῆν δὲ ἀπὸ μεταλλείας καὶ
τῶν μαντευομένων.... εἶναι δὲ τοῖς περὶ τὸ
χρηστήριον ἔϑος πάτριον μηδένα τὸν ἥλιον
ὅρᾶν͵ ἀλλὰ τῆς νυχτὸς ἔξω πορεύεσϑαι τῶν
χασμάτων... ἵστερον δὲ διαφϑαρῆναι ὑπὸ
βασιλέως τινός, cf. Eust. 1667, 51 ss. 1671, 3558.5
ariung Rel. d. Gr. 21 addit ,,wer erkennt nicht
in dem Allen unsere Erdmaennchen, Heimchen,
| Wichtlein wieder?''; Plin. ἢ. n. 3, 5 lacus Aver-
|nus, iuxta quem Cimmerium oppidum quondam,
cf. Verg. Aen. 3, 441; Eust. 1667, 49 οἱ ioro-
ροῦντες ἔϑνος Εὐρωπαῖον τοὺς K. ἐπέχεινα
"Ππαλίας οἰχοῦν ὑπὸ γῆν φασι. Milesii cum
medio saeculo VIII litora Ponti Euxini, quae
septentrionem versus vergunt, explorarent, ibi in
[regionibus septentrionalibus populum invenerunt,
|eui Graeci nomen Cimmeriis dant; lacus Maeo-
|tidis introitus nomen accepit Bospori Cimmerii.
|Posterioribus temporibus fuere qui Cimmerios
Jeosdem esse atque Cimbros Germanorum (cf.
JStrab. VII 293, Diod. Sic. 5, 32, Plut. Mar. 11, 7,
Lob. Paralipp.32) aut Cymros Celtarum (Belloguet
Jethnogénie gauloise, les Cimmériens, Paris 1873,
|Lagarde gesammelte Abhandl. Lpz. 1866) dice-
|rent. Fuisse videntur Thraciae originis; Suid.
οἱ Βοσπορηνοί, E. M. 513, 51, Zon. 1208 χαὲ
χυϑιχὸν ἔϑνος, Hes. Σιχύϑαι, xal ἔϑνος περὶ
τὸν Ὠχεανόν, schol. ΒΗ οὗτοι οἱ K. οἱ Σχύ-
)ut νομάδες ὄντες ἐκ τῶν δυτιχῶν τοῦ ὠκεα-
οὔ μερῶν ἐλϑόντες ἐπόρϑησαν τὸν ναὸν ᾿(πόλ-
ἰῶνος τὸν ἐν Δελφοῖς" διὸ δυσφημεῖ αὐτοὺς
ἡ ποιητὴς ὡς ἐν σχότει οἰχοῦντας, cf. Eust.
1671, 31; Eust. 1671, 11 οὐ μόνον £z τῆς ἄρχτου
εἰς ἑσπέραν, ἀλλὰ χαὶ εἰς αὐτὸν "Aidqv ἀνα-
στατεῖ αὐτούς" ἡ δὲ ἱστορία ἔϑνος αὐτοὺς
ἔχει Σχυϑικόν, νομαδικόν, ἀρχτικόν, οὗπερ
ἀπομοιρα λέγεταί ποτε μιχρόν τι πρὸ Ὁμήρου
ἢ χαὶ ἐπ᾽ αὐτοῦ ἐκ τοῦ Κίμμερίου βοσπόρου
ὑρμηϑεῖσα, Τρῆρες δέ φασιν ἐκαλοῦντο, πολ-
λὴν τῆς Ἀσίας χαταδραμεῖν χαὶ τὰς Σάρδεις
Á
191
— χιγνέω
ἑλεῖν... ἐμβαλεῖν δὲ καὶ ἐπὶ Παφλαγόνας xal
Φρύγας. Asiam pluribus incursionibus vexarunt,
cf. Her. 1, 6 15 16 103 4, 1 11 12; Strab. I 6
90 61 III 149 VII 309 XI 494 XII 532 553 573
XII 627 XIV 647 648, Plut. Mar. 11, Eust.
1671, 97 ss., cf. etiam schol. PV. Probabiliter
inteliegendi sunt K«uu£groc Gimirai, qui comme-
morantur in Assyr. inscript. et in VT. Ez. 38, 6,
cf. G. Smith history of Assurb. p.65. — Fried-
reich Real. 57, Buchholtz Real. I 50, Preller Gr.
Myth. 1 668s., maxime autem Duncker Gesch.
des Alterth. I 4. ed. p. 395—401; cf. etiam Ed.
Meyer Gesch. v. Troas, Lpz. 1877 p. 798 58., Fli-
gier zur praehist. Ethnol. der Balkanhalbinsel,
Wien 1877 p. 10 ss.; Ch. Em. Ruelle, les Cim-
mériens d'Homére, Paris 1859. — In eorum terra
per sex menses raram lucem solis multasque ne-
bulas esse memoriae proditum est; Autenrieth
(in censura libri: Baer, ueber die hom. Localitae-
ten in der Od., Braunschw. 1878) in Bl. fuer d.
bair. Gymn.W. XV 228: ,die hist. Zeit kannte
noch Μιμμέριοι auf Taurien, ferner ist das '
Dunkel am deutl. λ 17s. als d. Norden gekenn-
zeichn.; dann befindet sich wirkl. in dieser Gegend
ein Nebelland (das viell. sogar den N. Taman
dessh. fuehrt), welches zugl. durch s. feur.Schlamm-
vulkane u. Naphtaquellen recht wohl Anlass geben
konnte zur Schilderung des Pyriphlegethon u.
Acheron; das Haus des Hades ist also halb ober-
weltlich gedacht, aber natuerl. in Dunkel ge-
huellt die ganze Gegend. Dazu wuerde es trefflich
stimmen, die Wasserstr. v. Kertsch als jene πεί-
ρατὰ od. ῥόον Ὠκεανοῖο aufzufassen.*
χένδυνος (Fick vgl. Woerterb.? I 237 confert
skr. khidvan, rad. skad, skid, nostr. zerren, be-
kuemmern; ἃ zivsiv derivarunt E. M, 49, 1 514,
37, E. G. 96, 9 399, 28, cf. 322, 17; v. etiam
Lob. Paralipp. 169 s., G. Meyer in Curt. Stud. V
83, Ebel in Kuhn Ztschr. [V 343, Lob. Path.
prolegzs. 227, L. Meyer vgl. Gr. II 185) pericu-
lum. 3083 v. Ll in cod. Marc. μνηστήρων
ἐσορῶσ᾽ ἀΐδηλον κίνδυνον (yg. OjiAov). —
Zon. 1209.
ztvéco (rad. χε, unde zio, κίνυμαι, skr. οἱ,
cà, lat. cio, cieo: Curt. Et. 142s., cf. Benfey
WL. II 164, L. Meyer vgl. Gr. I 28 341, Fick
vgl. Woerterb. 43, qui confert zend. cin schwe-
ben; cf. etiam Curt. Verb.I 163 252 262, Fritzsche
in Curt. Stud. VII 386 388; E. M. 513, 55, Lob.
Rhem. 117 192; de verbis in sc exeuntibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II 27). Leguntur: Act. aor.
κίνησε(») quater, coni. xcvzo7; B 147 395 II 264
998, v. l. χινήσει, quam formam Savelsb. Symb.
in hon. Ritsch. 508 s. et in Kuhn Ztschr. XVI
407 ss. coni. aor. vocavit, recepit eum secutus
Ameis, sed v. La Roche h. U. 240 s., Hentze in
app. ed. Am. σ 265; inf. κινῆσαι 9. 298 ἢ. Ven.
934, part. κινήσας octies, -ήσαντος 41 423 [coni.
aor. ἀποχινήσωσι χ 107; iter. ἀποχινήσασκε
«1 636]. Pass. aor. χινήϑη B 144 149 ἢ. Ap. P.
163, ἐχενήϑη h. XXVIII 11, ἐχίνηϑεν II 280, part.
χινηϑέντος A47; plusqu. in v.l. κεκίνητο .1 98.
In Il. terdecies, Od. novies, hymnis ter. In in-
troitu versus decies, ineunte pede altero septies,
post caes. 3. pedis quater, post arsin 2. pedis
ter, in fine gen. part. χενήσαντος. --- movere, cf.
Schmidt Synon.102, 2 108, 1 et 2, Kessler de qui-
busdam verbis eundi hom., Hildb. 1861 p. 19.
1) Act., cum acc., cf. Suid.; P 200 442 ε 285 376
χινήσας δὲ (δα) χάρη προτὶ ὃν μυϑήσατο 9v-
μόν, erat signum improbationis aut indignationis,
198
Franke ad P 200: ,hier ist es jedoch mehr
Zeichen bedauernder Theilnahme (vgl. & δειλέ
201) als grollenden Unwillens*; eadem ratione
intellegitur locus P 442 in Zarncke lit. Centralbl.
1878 p. 922 contra Faesii sententiam; paraphr.
Il P 442 σείσας, cf. etiam schol. P ad ε 285,
Nitzsch animadv. ad eund. 1., Duentz. ad P 200,
Schmidt 103, 2; E. G. 191, 25 ἰσόν ἐστι τὸ χι-
γεῖν χαὶ γνευστίζειν. 0 465 491 v 184 &zéov
κίνησε κάρη κακὰ βυσσοδομεύειν, Eust. 1828,
38 ὀργὴν κρυφαίαν δηλοῖ, 3$ 998 h. Ven. 234
οὐδέ τι κινῆσαι μελέ ἕων ἦν (δύνατ. οὐδ᾽ ἀναεῖ-
oct, B 147 ὡς ὅτε κινήσῃ (C al. χενήσει) ζέ-
Ἧμος βαϑὺ λήιον ἐλϑών, cf. Herm. opusc. II
locus videtur suspectus esse Hermanno de
ἊΣ ap. Hom. (opusc. VIII 17), Nauck, cf. Haupt
Zus. zu Lachm. Betr. 102; Bekk. expunxit vv.
147s., Naegelsb. adn. p.245 defendit locum; K158
τὸν παρστὰς ἀνέγειρε λὰξ ποδὲ κινήσας, cf.
Classen Beob. 125; o 45 Νεστορίδην ἐξ ἡδέος
ὕπνου ἔγειρε λὰξ ποδὲ κινήσας. Doederl. ad
KA 158 recte: ,duplex causa subdi potest tam
inclementi exsuscitandi modo: et irritatus valde
in iuvenem ac dormitantem intempestive animus,
et commoditas motus, ne senile corpus ad cu-
bantem demitteret. Neutra causa excusat Te-
lem. cum o 45 pari modo Pisistratum experge-
facit; nempe interpolatus est versus"; Ariston.
ἐντεῦϑεν εἰς τὴν Ὀδ. μετάκειται, cf. schol. H
Vind. ad o 45 (Ariston. ed. Carnuth 133); Bekk.,
ali v. expunxerunt, defendit Hennings Telem.
196; schol. V ad K 158 διὰ τὸ κινήσας ἐάσατο
τὸ λάξ, cf. sch. Q ad o 45, E. M. 316, 25, Ap.
Soph. 106, 33; χ 394 κινήσας δὲ ϑύρην προσ-
ἔφη τροφόν, Eust.1931,57 τὸ διασαλεῦσαι ἐπὶ
κλήσει, τινὺς τῶν ἔνδον, zal ἔστιν ἕτερον τοῦτο
τοῦ κόψαι καὶ χροῦσαι (2). cf I 588 σείων
σανίδας. ὦ 5 τῇ (ῥάβδῳ) ἄγε κινήσας (cod.
Vind. zívgosv) sc. ψυχάς de Mercurio, qui du-
cebat excitas animas; Π 964 τοὺς (σφῆκας) εἴ
περ, ὁδίτης κινήσῃ, πρόσσω πᾶς πέτεται (v. 1.
κινήσει CVind. Eust. 1058, 41, κινήσει" Harl.
paraphr. παρορμήσει, Phot. χινεῖ οἷον ἐρεϑι:
ζει. Π 298 ὡς ὅτ᾽ ἀφ᾽ bw. κορυφῆς κινήσῃ
πυκινὴν νεφέλην Ζεύς (C et Eust. 1060, 41, schol.
V ad Π 66, paraphr. Il. h. 1. χενήσει, Vind. zi-
νήσειν an χινῇσιν Ὁ) depellit nubila, schol. A
bm ἀνέμου δηλονότι, Schol. V πιϑανῶς͵ οὐκ
εἶπε σκεδάσῃ" οὐ γὰρ προτροπάδην ἀπίασιν.
B 395 ἔαχον, ὡς ὅτε χῦμα ἀκτῇ Ott κινήσῃ
(v.l. χενήσει: paraphr., schol. BL, Eust. 244, 23,
cod. C, al) vótoc ἐλθών, cf. Herm. op. IL 46;
schol. BL τὸ κῦμα μᾶλλον οἰδεῖ. 4 423 zu
ὄρνυτ' ἐπασσύτερον ζεφύρου ὕπο χινήσαντος
sic Venet., ceteri libri omnes ὕποκιν., quos se-
quuntur Heyne, Wolf; sed rectius ὕπο z.: Herod.
Πτολεμαῖος ὁ τοῦ ᾿Αριστονίχου xai Νικίας καὶ
Τυραννίων “ἀναστρέφουσιν" οἱ δ᾽ ἄλλοι παρέλ-
χειν φασὶ τὴν πρόϑεσιν, cf. schol. B et La Roche
Gebr. v. ὑπό p. 27 $5, Ῥ' 730 χίνησεν τυτϑὸν
ἀπὸ χϑονός, οὐδέ c ἄειρεν de luctante: dimo-
vit eum paullum a terra, paraphr. ἐχρέμασε, cf.
schol. BV, Eust. 1326, 59. 2) Pass. intrans. mo-
veri. B 144 κινήϑη δ' ἀγορὴ ὡς κύματα μα-
χρὰ ϑαλ ἄσσης, paraphr. διεταράχϑη, B 149 ὡς
τῶν πᾶσ᾽ ἀγορὴ χινήϑη, paraphr. ἐταράχϑη,
cf. Franke ad h.1.; IJ 280 ἐχένηϑεν δὲ φάλαγ-
γες fluctuare coeperunt; ἢ. Ap. P. 163 ἵμασε
q90va- κινήϑη δὲ Ταῖα, h. XXVIII 11 ἐχινήϑη
πόντος χύμασι κυκώμενος commovebatur vi et
pondere Minervae; 4 47 ἔχλαγξαν ὀιστοὶ ἐπ᾽
" ΤᾺ , K ,
χινητὴρ — Kuvenc
ὥμων χωομένοιο, αὐτοῦ χινηϑέντος cum se ipse
movisset i. e. progrederetur, paraphr. συστρα-
φέντος, Hes. x. ὀργισϑέντος, Schol. Α Ζηνόδ.
ἠϑέτηκεν v. 46 5.. Bekk.? v. 47 expunxit eum
Bentl. et Payne Knight, sed v. Autenr. in Nae-
gelsb. adn., Lehrs Arist. 439, Am. append.; ef,
etiam Classen Beob. 168 $.; 4 98 v. l. Pyeipa.
Aoc ἔνδον à muc χεχίνητο pro πεπάλαχτο, schol.
V ἀλλ᾽ οὐχ εἰχὸς συνδεδεμένον τῷ ὀστέῳ τὸ
δόρυ κινεῖν τὸν ἐγκέφαλον, Nauck χεκ. (χεκύ-
χητοῦ). — χκινητήρ, ἀποκχινέω, sec. nonnullos
ὑποκινέω, v. Supra.
χενητήρ (ivéo) motor, coneussor. Epitheton
Neptuni, qui terrae motum efficit. ἢ. XXII 5.
Ποσειδάωνα, γαίης κινητῆρα καὶ ϑαλάσσης,
cf. Pind. Isthm. 3(4), 37. Circumscribitur epith;
ἐννοσίγαιος. f
xtviuet (rad. zt, unde zío, zwéo, skr. qi,
cà, cinómi acuo, lat. cio, cieo: 'Curt. Et. 142 &,
Fick vel. Woerterb. 42, Spracheinh. 121, L. Meyer
vgl. Gr. I 341 431, cf. Benfey WL. It 164; cf.
etiam Curt. Verb. I 163 252 262, Fritzsche in
Curt. Stud. VI 384 386 388; E. M. 514, 17, ἘΣ
G. 322, 56, Zon. 1215, Eust. 805, 27). Lene
tur praes. part. κινύμενος, κινυμένοιο, -μένι
impf. χένυντο (ter), c£. Curt. Verb. I 94. In
quinquies, in Od. semel. Est forma χένυντο
post arsin 4. pedis, partic. in introitu versus
Ξ 173. — moveri, cf. Schmidt Synon. 103
Kessler de quibusdam verbis eundi hom., :
1861 p. 19. — 1) Ξ 173 τοῦ (ἐλαέου) xol zuv-o
μένοιο, Διὸς κατὰ δῶ ἔμπης ἐς γαῖάν τε xal
οὐρανὸν ἵχετ᾽ ἀντμή (Ap. Soph. 67, 25 zv
γο 0), schol. A χενουμένου, paraphr. σαλεῦο,
vov, Eust. 975,12 μύρου διικνουμένου eni
ἐν τῷ ῥιπίζεσϑαι, recte Schmidt 1. 1. si ole
commovetur i. e. manu prehenditur, nam
necesse esse dicit oleum quassari ; schol. B d
χεομένου, Doederl. ad l. xivvo9at non de
et quassatione olei, sed "de apertura et de
tione myrothecii intellegendum ut in χινεῖν
ματα ἀκίνητα anbrechen.* 2) 1. 4. χενηϑῆν
proficisci. 4 281 ἐς πόλεμον κίνυντο φά
γες, 4427 ἐπασούτεραι κίνυντο φάλαγγες
λεμέως πόλεμόνδε (Ven. v. 1. ὦρνυντο), 4
συνορινόμεναι χίνυντο (Vrat. b χινοῦντο)
A«yytc, paraphr. his locis ἐχενοῦντο. Κὶ
οὐδέ os λήϑω χινύμενος (Vind. χεννύμε
Ulixes precans Minervam adloquitur; recte Da
,non lateo te procedens in expeditionem aliqu
tu me ibi comitari soles: nam sermo est de e
ad aliquem laborem militarem'*; schol. BL
βολικῶς £ixEv, οἷον καὶ ἐπὶ μικράν τινα πρ
ὁρμῶν, Eust, 805, 959. 0 ἐστι κατὰ νοῦν Aor
μενος αὶ διαλογιζόμενος" οὕτω γὰρ οἱ ὁ
ἔξ στεροι τῶν παλαιῶν λέγουσι, cf. etiam Du
om. Abh. 822 5. et adn.; x 556 χινυμένων
ρων ὅμαδον καὶ δοῦπον ἀκούσας (Ὁ zuvrv,
νων) ad profectionem se commoventium, —
514, 17, E. G. 322, 56 χινύμενος, χινοῦ,
ἐπὶ πρᾶξιν ὁρμῶν, cf. Zon. 1915 (ubi legi!
xuvóu. et Suid; Hes. χίνυσϑαι" χινεῖσ'
ἐγείρεσϑαι, ἄρχεσϑαι, ἰδεῖν, διανοεῖσϑαι,
δεῖσθαι, ὁρμᾶν.
Κινύρης (a phoenic. kinnor, graec. t
instrumentum musicum, cf. Eust. 827, 36) Cin
(v. Eust. 827, 34 48, Hes. Κιννύρας) rex i
Cypri. 4 20 Ἀτρεΐδης ϑώρηχα περὶ
σιν ἔδυνε, τὸν ποτέ οἱ Κινύρης δῶχε ἔρημον
εἶναι. πέύϑετο γὰρ Κύπρονδε κλέος, 0 24i
Ἠχαιοὶ ἐς Τροίην νήεσσιν ἀναπλεύσεσϑαι ἔμελ-
LA
E
χινυρίζω — Κίρχη
λον" τοὔνεχά οἱ τὸν δῶχε χαριζόμενος βασι-
λῆι. Dicitur fuisse filius Biantis (schol. BL),
Theantis (schol. V et Eust. 827, 34), Apollinis
»t Pharnacae (Hes.), Apollinis et Smyrnae (schol.
Theocr. 1, 109), Sandaci et Pharnacae, oriundus
3 Phaéthonte (Apollod. 3, 14, 3), Agriopae filius
Plin. h. n. 7, 56); alii aliter iudicaverunt. Magna
quoque est de eo fabularum varietas. Apollod.
3,14, 3 Σάνδαχος͵ ἐχ Συρίας ἐλϑὼν εἰς Κιλι-
εἰαν ἐγέννησε Κινύραν" οὗτος ἐν Κύπρῳ, παρα-
“ενόμενος͵ σὺν λαῷ, ἔχτισε Πάφον, ἔγημε δὲ
ἐχεῖ Μεϑάρμην, quae peperit duos filios et tres
lias; recentiores eum faciunt sacerdotem Vene-
is: Pind. Pyth. 2, 27 ss. τὸν ὁ χρυσοχαῖτα προ-
ρόνως ξρρίλησ᾽. ᾿Απόλλων, ἱερέα χτίλον᾿Αφρο-
ἴτας, cf. Preller Gr. Myth. I 287 et Tac. hist.
219; cf. etiam Ovid. Met. 10, 299 ss., Meurs.
i 2. 9, Boeckh schol. Pind. p. 314 s. — In-
em divitiis echo]. E Eust. 827, 35, Tyrt.
Plat. leg. 660 E)
pitio excepisse et promisisse se commeatum in
astra esse missurum, sed quia id omisit, ab
gamemnone absens diris devotus esse dicitur,
|. schol. BL et Eust. 827, 35 ss., ubi additum
3t αὐτὸν ὑπὸ πόλ λωνος ἀναιρεϑῆναι, ἐπεί-
ερ ἡμιλλᾶτο αὐτῷ εἰς μουσικήν (cf. Preller
1292), τὰς δὲ ϑυγατέρας αὐτοῦ πεντήχοντα
ἦσας ἀλέσϑαι εἰς ϑάλασσαν, schol. V et Eust.
|l φασὶ δὲ αὐτὸν £v Πάφῳ ὁμόσαντα ἥϊενε-
do πέμψειν. πεντήκοντα »γαῦς μίαν μόνην
Ὁστεῖλαι, τὰς δὲ λοιπὰς ἐκ γῆς xal γηίνους
»ópac, Gladstone hom. Stud. ed. Schuster p. 28:
r wollte sich durch s. Geschenk von der Ver-
liehtg zur persoenl.Theiln.am Kriege loskaufen"',
jus posteri erant ινυράδαι, cf. Hes. et schol.
nd. Pyth. 2, 27, — Suid., Iacobi Ms 540 s.
zivySoéto (χινυρός, cf. Lob. Rhem. Ὁ 226, Curt.
orb. I 367) lamentor, lamentabili voce queror.
nod. scripsit 1612 μή μοι σύγχει ϑυμὸν ὀδυ-
ἥμενος, κινυρίζων (Aristarchus ἐνὲ στηϑεσ-
v &yevov,libri omnes ὀδυρόμενος xai ἀχεύων),
ientz, Zen. 131 x:v. bene rem, de qua agatur,
signare dicit, ut de veritate scripturae Zenod.,
Eid certe significantior sit Aristarchea, non du-
et; Ach. rem recte augere, cum Phoenicem
»neat, ne lamentationibus ipsum fatiget. Ari-
-»n. n. qui zu. interpr. ϑρηνῶν, dicit: ἔστιν οὐχ
ηριχόν, xal παρὰ τὸ πρόσωπον, Spitzn. qui
tat xi». esse depravatum auguratur μιενυρί-
» sed v. Duentz. Zen. 131, adn. 62.
χίνυρός (Fick vgl. Woerterb.? II 50 et in
“Ἐπ Ztschr. XIX 252, Froehde ap. Kuhn XXII
ἡ, Legerlotz ap. Kuhn VIII 121 derivant a
1. x«v, lat canere; Legerlotz, qui arbitratur
^. esse pro χεινυρός, inde ortum esse censet
'vvpoc, aliter iudicat Benfey WL. I 472; Benf.
63 ex xvv-gó-c ortum esse putat; de adie-
!vis in οὖς terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr.
1209) querulus, lamentabilis, cf. Schmidt erm
i6 — P 5 dug! αὐτῷ " Bev" dic τις περὶ
Ὅταχι μήτηρ | πρωτοτύχος κινυρή, Eust. 10981,
ioo. zal διὰ τοῖτο χινυρῇ, 0 ἐστιν οἶχτρο-
(videtur legendum esse -qovo) διὰ τὸ
Hv τῆς στοργῆς" αἱ γὰρ τοιαῦται συμπα-
ἔρον τοῖς μοσχαρίοις ἀμφιβαίνουσι, schol.
᾿οἰκτρόφωνος" κινύρασϑαι γὰρ τὸ θρηνεῖν"
δὴ προενεχτέον πρωτ. κιν., ἡ περὶ τὸν
Ttov χινυρ ά, sim. schol. BL: paraphr. ϑρηνη-
ἢ, uA Eh. 99, 28 οἰχτρά, cf. Suid, Phot.,
278, 15; E. M. 514, 19 ὀδυρτιχή,
799
9o., Hes. zw[v]voy- ἁπαλή, νέα" λεχώ" οἶχτρά,
9o. et xivvgóv* λεπτόν. xanvoóv' ὀξὺ" oix-
toóv. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 728
750. — χινυρίζω.
Κίρκη (E. M. 515, 6, Suid. ἡ κιρνῶσα τὰ
φάρμακα, ἢ παρὰ τὴν χερχίδα, cf. E. G. 323, 3;
Doed. Gl. 1068 ex Κερίχη s. Κεράχκη ἃ χιρνά-
ναὶ ortum esse putat, Goebel Lexil. I 591 com-
ponit cum z/ozoc, zoízoc, cf. Benfey WL. II 287,
Eust. 1613, 63 ss.; Herod. περὲ μον. λέξ. 14, 6).
Legitur nom. duodevicies, gen. semel et vicies,
dat. x 295 329, acc. μ΄ 16, voc. quinquies. Ne-
que est in Il., neque in hymnis, semel in epigr.,
ceteris locis in Od.; in fine versus vicies, in in-
troitu terdecies, ante caes. tertii pedis octies,
post arsin 1. pedis quinquies, exc. x 571.
Filia Solis (Faesi ad x 136: 'der Ν. Κίρκη u.
die yv dina von Helios stehen wohl in Ver-
bindung mit ihrer Zauberkraft) et Persae, soror
Aeetae, regis Colchidis. (cf. schol. Q). x 137 αὐ-
τοχασιγνήτη Αἰήταο" ἄμφω o ἐχγεγάτην Ἠε-
λίοιο μητρός τ᾽ ἐκ Πέρσης, τὴν Q2xsavóc τέχε
παῖδα, cf. epigr. 14, 15, Hes. theog. 956 5., Ap. R.
4, 589, Orph. Arg. 1291, Apollod. 1, 9, 1. 'Habita-
bat in insula Alain (c 39 x 135), ubi domus esse
dicitur Aurorae, cf. t 38.5 schol. TQV ad ε 82 ἐκ
νήσου τῆς Τυῤῥηνίας ἢ Κολχικῆς, sim. schol. QV
ad x 135, Eust. 1613, 64, Plin. h. n. 3, 9, Verg.
Aen. 3, 386, Cic. nat deor. 3, 19; schol. MS ad
132 πλησίον τοῦ ἍΔιδου οὖσα, Nitzsch ad 135:
UNS im noerdl. Westen gedachte Insel hat den
unbestimmten Namen Aea, d. ἢ. das fabelh. Land,
welches als Ziel der Argonauten spaeter erst zu
Kolchis wurde: Steph. Byz. s. v. ei« τι. Ὁ. Muel-
ler Orch. 273—5 mit Bez. auf Strab. I 47 od. 73;
vgl. dens. Etrusc. I1 845“; cf. etiam Voeleker hom.
Geogr. 117 5. et in hoc lex. s. v. Aratz). Ulixes
cum ad eam insulam cum una navi, quae a Lae-
strygonibus relicta erat, pervenisset, partem so-
ciorum misit qui specularentur x 908ss. Hi in-
venerunt circum Circes domum feras agrestes
medicaminibus circuratas (alii censent homines
in bestias mutatos esse, v. s. χαταϑέλγω et Am.
appet Nitzsch adn. ad χ 218), ipsam autem
texentem et canentem x 210 ss. Quae cum multa
haberet incantamenta (x 235 276 289 ss. ep. 14,
15) mutavit Ulixis socios, quos speculandi causa
miserat, in porcos, unus 'effugit Eurylochus, qui
Ulixem de ea re certiorem fecit (v. 233 ss. Is
statim ad domum Circes profectus in itinere Mer-
curio obviam factus est, qui ei remedium tradi-
dit(v. 261 ss.). Quo cum pervenisset, Circe frustra
conata est eum mutare in porcum; deinde gla-
dio stricto perterrita et ad eius genua provoluta
eum admonuit ut secum conscenderet cubile ei-
que socios, quibus figuram humanam reddiderat,
reddidit (v. 312 ss). Amore eius capta studuit
eum retinere λελαιομένη πόσιν εἶναι, sed eum
commovere ut reditus oblivisceretur, non potuit
(ε 31 ss., cf. etiam 2 488 ss.) ltaque cum an-
num apud Circem commoratus esset, ab dea mis-
sus ad inferos profectus est (x 467 58.), ψυχῇ
χρησόμενος Τειρεσίαο (Damm: ut ex Tiresia
audiret, quae si ipsa narraret, fingere prae amore,
et cupiditate retinendi Ulixis videri posset). Re-
diit ad eam ab inferis (με 3 ss.) indeque edoctus
de itinere rebusque futuris et praemonitus di-
missus est. Eam ingeniosam fuisse testantur cum
alii loci, tum 9. 448, cf. v 321. — « 136 Αἰαίην
ἀφικόμεϑα" ἔνϑα ὁ᾽ ἔναιε Κίρκη, x 150 καί
μοι ἐείσατο καπνὸς Κίρχης ἐν μεγάροισι, ver-
800
sum Kayser expunxit; χ 210 εὗρον ἐν βήσσῃσι
τετυγμένα δώματα Κίρκης ξεστοῖσι λάεσσι,
z 991 Κίρκης ἄκουον ἀειδούσης ὀπὶ καλῇ (qui
versus etiam post v. 310 a nonnullis insertus
est), ἱστὸν ἐποιχομένης, οἷα 9eaov λεπτά τε
καὶ χαρίεντα καὶ ἀγλαὰ ἔργα πέλονται, cf.
£ 62; x 24] τοῖσι δὲ Κίρχη πάρ ῥ᾽ ἔβαλεν
ἔδμεναι, x 352 v. 1. εὕρομεν δώματα Κίρκης
(pro z«Ad&) ap. Plut. et Doxopatr., v. Nauck h.
1. et ed. Od. II p. X; «( 276 Κίρκης ἵξεσϑαι
ἐς δῶμα, x 982 ἕταροι ἐνὲ Κίρκης ἔρχαται
ὥς τε σύες, x 987 φάρμακον ἔχων ἐς δώματα
Κίρκης ἔρχευ, x 389 πάντα τοι ἐρέω ὁλοφώια
δήνεα Κίρκης, x 398 ὁππότε zcv Κίρχη c
ἐλάσῃ ῥάβδῳ, x 295 ξίφος ἐρυσσάμενος IEKiozi
ἐπαΐξαι, x 308 ἐγὼ δ᾽ ἐς δώματα Κίρκης ἤια,
x 392 Κίρχῃ ἐπήιξα, cf. v.995; κ 337 ὦ Κίρχη,
πῶς ur χέλεαι σοὶ ἤπιον εἶναι; x 841 Κίρκης
ἐπέβην εὐνῆς, x 975 Κίρκη ὡς ἐνόησεν ἔμ᾽
ἥμενον, z 888 ὦ Κίρκη, τίς xcv ἀνὴρ τλαΐη
πάσσασϑαι; x 888 Κίρκη διὲχ μεγάροιο βε-
βήκει ῥάβδον ἔχουσα, z 394 τῶν ἐχ μελέων
τρίχες ἔῤῥεον, ἃς πρὶν ἔφυσε φάρμαχον, τὸ
σφιν πόρε πότνια Κίρκη, schol. H yo. δῖα
ϑεάων, x 400 v. l. ϑεὰ ἐλέαιρε: ἡ δὲ προσ-
ηὐδα πότνια Κίρκη. schol H yo. ói« ϑεάων,
cf. schol. M; x 426 ὄφρα ἔδηϑ' ἑτάρους ἱεροῖς
ἐν δώμασι Κίρκης πίνοντας καὶ ἔδοντας, x 432
Κίρχης ἐς μέγαρον καταβήμεναι. ij κεν ἅπαν-
τας ἢ σῦς ἠὲ λύχους ποιήσεται ἠὲ λέοντας, x
445 ἱερὰ πρὸς δώματα Κίρκης, x 449 ἑτάρους
Κίρκη λοῦσέν τε καὶ ἔχρισεν, κα 480 Κίρκης
ἐπιβὰς εὐνῆς ἐλλιτάνευσα, x 488 ὦ Κίρκη, τέ-
λεσόν μοι ὑπόσχεσιν, ἥν περ ὑπέστης, οἴκαδε
πεμψέμεναι, x 501 ὦ Κίρκη, τίς ταύτην ὁδὸν
ἡγεμονεύσει; x 549 ἴομεν" δὴ γάρ μοι ἐπέ-
qo«ós πότνια (v. 1. ϑέσφατα, cf. Bekk. ho. Bl.
li 98 5.) Κίρκη, x 554 Ἐλπήνωρ ἱεροῖς ἐν δώ-
μασι Κίρκης κατελέξατο. x 568 ἄλλην ὁδὸν
τεκμήρατο Κίρκη, κ 011 τόφρα οἰχομένη Κίρκη
ἀρνειὸν κατέδησεν, λ8 ἡμῖν μετόπισϑε νεὸς οὖ-
ρον ἵει Κίρκη, cf. schol. P et μ 150; ἃ 22 ἐς
χῶρον ἀφικόμεϑ'᾽, ὃν φράσε Κίρκη, cf. z 513;
λ 88 σῶμα ἐν Κίρκης μεγάρῳ (ν. 1. μεγάρῳ
Κίρκης), versus 52—54 expunxit Callistratus, v.
Carnuth Ariston. p. 101; λ 62 Kiozyc ἐν με-
γάρῳ καταλέγμενος, μ 9 προΐειν ἐς δώματα
Κίρκης, £16 οὐδὲ Κίρχην ἐξ ᾿Αἰδεω ἐλϑόντες
ἐλήϑομεν (v. 1. Κίρκης), u 86 τότε μ᾽ ἐπέεσσι
προσηύδα πότνια Κίρκη (v. 1. δῖα ϑεάων, v. La
Roche) μ 150 οὖρον ἵει Κίρκη, cf. schol. HT
et À 7; 4155 ϑέσφαϑ᾽ G μοι Κίρχη μυϑήσατο,
μ᾿ 996 τότε Κίρκης ἐφημοσύνης λανϑανόμην,
versus videtur esse suspectus Duentz. hom. Abh.
407 58. et Kayser; u 268 273 Κίρκης Αἰαίης, 5
μοι ἐπέτελλε νῆσον ἀλεύασϑαι Ἠελίοιο, ν.
Am. app.; μι 802 ἐσθίετε βρώμην, τὴν πόρε
Κίρχη, 9 448 ἐπήρτυε πῶμα, ϑοῶς δ᾽ ἐπὶ
δεσμὸν ἴηλε ποικίλον, ὅν ποτέ μιν δέδαε Κίρκη,
schol. T παρὰ τῆς πολυτροπωτάτης ἔμαϑεν
ἐδέαν δεσμοῦ, cf. Nitzsch ἢ. L; £31 Κίρχη
χατερήτυεν ἐν μεγάροισιν, ἀλλ᾽ ἐμὸν οὔ ποτε
ϑυμὸν ἔπειϑεν, w 391 Κίρκης κατέλεξε δό-
λον πολυμηχανίην τε, epigr. 14, 15. δεῦρο Ἦε-
λίου ϑυγάτηρ, πολυφάρμακε Κίρχη, ὄγρια
φάρμαχα βάλλε, κάκου δ᾽ αὐτούς τε καὶ ἔργα.
"ribuuntur ei haec epitheta: x 186 ἃ 8 & 150
K. ἐυπλόκαμος, δεινὴ ϑεὸς αὐδήεσσα (v. l. οὐ-
δήεσσα et αὐλήεσσα), v. s. αὐδήεις. ὅτα ϑεάων
4 155, ἀϑανάτη μ 302, πότνια 9 448 x 394
400 (v. L) 549 4 36, Κ΄. Aiaíz δολόεσσα c 32 (ct.
,
*LQY GC)
x 889 δολοφρονέουσα), πολυφάρμαχος x 976
ep. 14, 15. Nomine non addito vocatur Cn ce
ói« 9sdov x 400 4590 487 503 μι 20 36 (v. L) 115
143, cf. μι 155; ϑεὰ καλλιπλόχαμος x 220 310;
ϑεά x 399, cf. χ 299: νύμφη x 543. — Nitzscl
adn. III p. XXIX, Preller Gr. Myth. Il 457
Friedreich Real. 44 s.; Kirchhoff de compos. θὲ,
84 comparat cum Medea, cf. Gerland altgriecl
Maerchen in d. Od. p. 37 s. et de Duhu de Me
lai itinere Aegyptio 1874 p. 33 adn. —
theog. lOllss. dicit filios Circes et Ulixis fu
tres "ygiov, “ατῖνον, Τηλέγονον. Perm
quae de ea in fabulis posteriorum scriptorum
traduntur, Homerus ignorat, cf. Iacobi Myth. 6638.
Friedreich Real. 183ss., Preller I 259 355 IL 39
469. — E. M. 515, 6 τας παιπαλώδεις yvvC
κας ἀπ' ἐχείνης κίρκας καλοῦμεν, ἐπεὶ qu
μακὶς ἦν ἐχείνη, οἵ. E. G. 323, 5, Suid. — Eus!
1655, 19 55. allegorice interpretari conatus est.
χέρκος (Fick vgl. Woerterb.* I 539, Sprach
einh. 87 sumit rad. krik, clamare, unde gite
cf. Siegismund in Curt. Stud. V 187, Eust. ἢ 9
45, 1962, 57, cf. etiam Legerlotz in Kuhn Ztsehr
VIIL192s., Foerstemann ap. Kuhn III 44; diver
sum enim videtur esse a χίρκος circus; alii
diversum esse rati ἃ rad. «vg, xv4 curvum
derivant; Woerner subst. hom. 23: acci
qui volitans gyros (circulos) facit; si comp
mus sanskr. Ka-kr-a-s (orbis, rota), in eam de.
ducimur opinionem χίρχος pro xí-x9-0- d
prioremque syllabam esse reduplicatam, cf.
2x1-0-c**, cf. Benfey WL. II 287; Curt. Et.? 150.
667, Corssen Ausspr. I 412, L. Meyer vgl.
I 98 348 agunt illi quidem de κέρκος circus, |
dubium est num ad alterum quoque subst.
χοὸς referant; de subst. in oc desinentibus
tonis v. L. Meyer vgl. Gr. II 104, Woe
Legitur zípxoc ter, χίρχον semel; bis in
in Od.; ter in introitu versus, semel initio
dis. — accipiter. Aristot. h. anim. 9, 26
ἱεράκων χράτιστος μὲν ὃ τριόρχης, δεύ
δ᾽ ὃ αἰσάλων, τρίτος ὃ κίρκος, cf. 9, 1(
18 Bekk); E. M. 659, 30, E. G. 323, 10,
1734,18 ἔστιν εἶδος ἱέρακος, sim. E. G. 45
Ap. Soph. 99, 29, paraphr. IL, Suid, Zon.
Hes., Phot. ἱέραξ, cf. Lob. Path. proli
Thessalorum dialecto tribuit Io. Philopon
Bekk. Anecd.1095. — Buchholtz Real. Il
— P 157 ψαρῶν νέφος ἠὲ κολοιῶν xEx
τες, ὅτε προΐδωσιν ἐόντα xípxov, ὃ v
χρῇσι φόνον φέρει ὀρνίϑεσσιν, schol.
γὰρ ἀετὸς μεγάλα φονεύει. X 189 ἢ
xoc ὄρεσφιν, ἐλαφρότατος πετεηνῶν, δη
οἴμησε μετὰ πέλειαν" ἡ δὲ φοβεῖται, ὃ
γύϑεν ὀξὺ λεληχὼς ταρφέ᾽ ἐπαΐσσει, SC
ὄρειος γάρ ἐστι xal ὀξύπτερος καλεῖτ'
τὸ τάχος τῆς οἰχείας (πτήσεως.
Apollinis ob auguria: o 526 ἐπέπτατο
ὄρνις κίρκος. Ἀπόλλωνος ταχὺς ἄγγελος"
πόδεσσι τίλλε πέλειαν ἔχων. v 81 οὐ
ἔρηξ κίρκος ὁμαρτήσειεν ἐλαφρότατος
γῶν de navi celerrima, schol. H οἶμαε
γουσι νῦν ὀξύπτερον, generi addita est 8
cf. Eust. 1734, 19, Lob. Paralipp. 344, E
prolegg. 54, elem. II 364, Nagelsbach
Schnorr de Carolsfeld verborum collo
Berol. 1864 p. 9, Am. app. ad » 87;
κιρνάω et κέρνημε (i. ἃ. χεράννυμι et.
eadem radice, v. s. hoc verbo; « pro &
tutum est, v. E. M. 717, 44 s., Curt, ;
Siegismund in Curt. Stud. V 176 179, L. Me
a
atio D
Ó
P
|vgl Gr. I 120, Savelsb. in Kuhn Ztschr. XXI
238, L. Meyer ap. Kuhn XXII 48, cf. Fritzsche
in Curt. Stud. VII 388, Lob. Rhem. 193; aliter
judicat Schweizer-Sidler ap. Kuhn II 71; cf.
letiam Kuhn in Ztschr. II 468s.; ab eadem rad.
jest apud Hom. verbum iu «c et in ἡμι ter-
minans, v. Curt. Verb. 1 170 250 260, L. Meyer
|vgl. Gr. II 16, Fritzsche in Curt. Stud. VII
385, Hinrichs de hom. eloc. vestig. 860]. 125,
Leskien in Curt. Stud. II 115. Pro praes.
et impf. verbi χεράννυμι, quo nusquam utitur
Hom. utitur poeta cum χεράω et χεραίω, tum
χιρνάω et χίρνημι, v. Doed. Gl. 1066, Curt.
Verb. I 167, Leskien 110). Legitur a verbo z-
do: impf. ἐχίρνα (ter in extremo versu), ma-
luit scribere ἐχίρνη Nauck; a verbo χέρνημι:
praes. partic. χερνάς (K χιρνᾶς) x 14, cf. Eust.
1792, 44; impf. χίρνη ξ 78 (ubi pauci libri ha-
bent χίρνα, unus κέρνει) zx 52 (post caes. tertii
15), cf. Lobeck Path. el. II 69. Non legitur
si in Od. — misceo, tempero. Hes. ocvo-
χοεῖ, E. M. 46, 44 χερῶ τὸ μιγνύω, κιρνῶ, cf.
Bust. 1402, 48. — η 182 v 53 Ποντόνοος oi-
νὸν ἐχίρνα, π 14 χιρνὰς αἴϑοπα οἶνον, x 856
'χρητῆρι οἶνον ἐχίρνα ἐν ἀργυρέῳ (Plut. Sym-
pos. 8, 6, ὅ ἔμεσγε), nonnulli libri versum om.;
78 x 52 £v χισσυβίῳ κίρνη οἶνον, Eust. 1751,
95 συνέμιξεν ὕδατι.
Κισσηίς (ἃ Κισσῆς, v. Angermann in Curt.
Stud. I 44, L. Meyer vgl. Gr. II 558 et in Bez-
2 rger Beitr. zur Kunde d. indogerm. Spr. IV
igettingen 1878) Cissei filia i. e. Theano. Z 299
ϑύρας (viov) ὦιξε Θεανὼ χαλλιπάρῃος, | Κισ-
ἄλοχος ᾿ἡντήνορος" τὴν γὰρ Τρῶες ἔϑη-
᾿4ϑηναίης ἱέρειαν, cf. 4 923 ss.; Hecuba
ue apud seriores /(roG7íc vocatur: Ariston.
d Π 718 Ὅμηρος τὴν Ἑχάβην Avuavtoc, ὁ
Ἰὲ Εὐριπίδης Κισσέως, cf. Lehrs Aristarch. 185,
Apollod. 3, 12, 5, 2, Pott in Kuhn Zeitschr. IX
B0, Verg. Aen. 7, 320 10,705. — Cram. an. Par. III
Jod, 2556 ad Z 299, Suid., Hes., Eust. 840, 33
᾿σσῆς λέγοιτ᾽ ἂν κατὰ συναίρεσιν, ὁμοίως τῷ
Ϊηρηὶς Νηρῇς, cf. Lob. Paralipp. 545.
Κισσῆς (a κισσός videtur ortum esse, v. Fick
pud Kuhn XXII 229, qui laudat Gutschmid
Πα ΚΘ. Anagr. 120, cf. Pott apud Kuhn VI 321
ΠῚ 962. IX 180; ex Κισσέας contractum esse
inotarunt veteres, Eust. 840, 32 ὁμοίως τῷ
Ὁμέας Ἑρμῆς, Ποδέας Ποδῆς, cf. schol. BL;
lerod. ὡς Βρμῆς" x«l μήποτε παρὰ τὸ Κιο-
ὃς παρωνυμόν τι ἐγένετο Κισσέας χαὶ χατὰ
υναλοιφὴν Κισσῆς, cf. Lob. Path. el. II 81;
Juentz. maluit legere Κίσσης ut Χρύσης) rex
hraeius, pater Theanus. Educavit Iphidaman-
em jn Thracia, filium Theanus, eique uxorem
edit matris sororem. 4 223 Κισσῆς τόν y
ϑρεψε δόμοις ἔνι τυτϑὸν ἐόντα, μητροπάτωρ,
ς τίχτε Θεανώ" αὐτὰρ ἐπεὶ ἥβης ἵχετο μέ-
go», αὐτοῦ μιν κατέρυχε, δίδου à ὅ γε ϑυγα-
ἔρα ἣν (cod. Stuttg, Κισσεύς, Vind. Κισσίς)
* Ariston. ad 71 2906. Apud posteriores Κισ-
εὺς ei nomen est et perhibetur fuisse He-
m cf. Apollod. 2, 1, 5, 7, Verg.
en. 10, 317; cf. etiam Fick l.l — Κισσηϊίς.
χισσοχόμης (χισσός et χομάω, cf. Heer-
1 de nom. compos. hom. generibus 51, Stolz
. Nomina, Klagenfurt 1874 p.55) coronam
Jabens hedera ornatam, h. XXVI, 1 χισσοχόμην
Lex. Hom. ed. Ebeling.
Κισσηίς — χισσύβιον
801
Διόνυσον ἐρίβρομον ἄρχομ᾽ ἀείδειν. — Preller
Gr. myth. I 588, ef. Pott in Kuhn Ztschr.VI 321.
χεσσός (ἃ rad. ghadh iungere, unde skr. gadh,
pro x(9j0c; ita ut respondeat lat. hedera: Win-
disch in Curt. Stud. VII 183, Walter ap. Kuhn XII
386, cf. Curt. Et.^ 196, Legerlotz ap. Kuhn VIII
417; aliter iudicat Benfey WL. II 307; de accentu
v. Herod. ed. Lentz I 208, 15 218, 8 II 125, 9)
hedera. Legitur χεσσός et χισσῷ. h. VIL 40 ἀμφ᾽
ἱστὸν δὲ μέλας εἱλίσσετο κισσός, ἄνϑεσι τηλε-
ϑάων, χαρίεις δ᾽ ἐπὶ καρπὸς ὀρώρει, h. XXVI 9
de Baccho: φοιτίζεσχε xa9? ὑλήεντας ἐναύλους,
χισσῷ καὶ δάφνῃ πεπυχασμένος. Eust. 87, 94
ἄλλα τινά τισιν ἀνάκεινται διὰ ὁμοίας αἰτίας,
oiov Διονύσῳ κισσός" κισσητὸς γὰρ ὃ οἶνος,
οὗ δοτὴρ ὁ 4.óvvcoc.— Preller Gr. myth. 1588 88.:
Hes. — χισσοχόμης, fortasse χεσσύβιον.
χισσύβιον (à xiGcóc derivarunt veteres, v.
infra; ex recentioribus Rumpf Beitr. zur hom.
Worterkl., Giessen 1850 p. 6 c. adn., Savelsberg de
digammo, Berol. 1868 p. 53, cui pro χεσσύειον
Scriptum videtur esse, cf. Denfey WL. II 307;
Pott EF. II 110 syncope ex Acocoxvufior ortum
esse censet; Doed. Gl. 985 a Κισσεύς derivat,
ut sit poculum Cisseo i. e. Baccho consecratum;
Goettlingio Hes. sc. 224 videtur eiusdem ori-
ginis esse atque χίβισις, ut sit pro χιβύσιον
per metathesin et cognatum cum χεβωτός. Alii
aliter derivarunt, v. Doed. Gl. 286 adn. 139; cf.
etiam Deffner in Curt. Stud. IV 280; de subst.
in ov desinentibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 476,
Woerner subst. hom. 32) Non leeitur nisi in
Od.— Dat. χισσυβίῳ bis, acc. χεσσύβεον semel. —
rotundum vas ligneum aut maius aut minus,
cui lac infundebatur, quo homines ad vinum
temperandum et ad bibendum utebantur. E. M,
515,33, E. G. 323,14, Zon. 1914, schol. ad Theophr.
Id. 1,97 τὸ ἀγροικικὸν (ποιμενικὸν) ποτήριον *
ἴσως ἀπὸ τοῦ χισσοῦ, ἐξ οὗ κατεσκεύαζον τὰ
ποτήρια (cf. schol. HPQV ad ε 346, E. G. 324, 3,
Suid., Hes., Phot., Ap. Soph. 99, 30, anecd. Bachm.
278, 18, Athen. 477 d, Eust. 1631, 60 55.) χοιενοτέ-
ρως δὲ xal ἐπὶ πόντων τῶν ξυλίνων ποτηρίων
ἡ λέξις τίϑεται, cf. schol. Q ad ε 840, Eust. 1751,
49, sch. V ad ξ 78; Athen. 4701 Νεοπτόλεμος
ὃ Παριανὸς τὸ χίσσινον ποτήριον σημαίνειν.
παρ᾽ Πὺριπίδῃ ἐν ᾿Ανδρομέδα. τὸ γὰρ x., φησί,
λέγεται ἐπὶ συνόδου ἀγροικιχῆς, ἔνϑα προσήζχει
μάλιστα τὸ ξύλινον ποτήριον. Κλείταρχος δέ
φησιν, Αἰολεῖς τὸν σχύφον (ita interpr. etiam
Hes. [in cod. χεσσίβιον], cf. Eust. 1751, 49 5. et
Eur. Androm. ap. Athen. 477a γάλακτος κίσ-
σινον σκύφος, cf. Eust. 1632, 9 et Eur. Alc. 756)
x. χαλεῖν. Μαρσύας δὲ κύπελλον καὶ τὸ ξύλι-
vov ποτήριον. Βύμολπος δὲ γένος τι ποτηρίου,
ἴσως x«t) ἀρχὰς £x χισσίνου χατασχευασϑὲν
ξύλου. Νίκανδρος δ᾽ ὃ Κολοφώνιος yo. ,£v τῇ
ἱεροποιίῃ τοῦ Διδυμαίου͵ Διὸς κισσοῦ σπον-
δοποιέονται πετάλοισιν, ὅϑεν τὰ ἀρχαῖα ἐχ-
πώματα x. φωνέεται'. ᾿Ασχληπιάδης δ᾽ ὃ Mvo-
λεανὸς σχύφει φησὶ καὶ χ. τῶν μὲν ἐν ἄστει καὶ
μετρίων οὐδεὶς ἐχρῆτο, συβῶται δὲ καὶ νομεῖς
x«l οἱ ἐν ἀγρῷ (cf. 498 f, Eust. 1632, 7). Idem
cum disputaverit contra Callimachum qui idem
poculum ἄλεισον et z. dicit, pergit: Διονύσιος
ὃ Σάμιος τὸ Ὁμηρικὸν z. κυμβίον ἔφη, cf.A491d;
Gloss. in scholl. ad Theocr. Id. 1, 27, ut. Rum-
pfium sequar, z. ἢ χαυχίον ξύλινον ποιμενι-
χόν, in Vat. 38 x. τὸ ποιμεν. χαύκιον ξύλ. Du
Cange: z. χαυκχίον, v. alios locos ἃ Rumpfio p. 4
laudatos; schol. HPQV ad 4346 ὄνομα ποτηρίου,
51
802
ὡς Θηρίχλειον, παρα τὸ ἐκεῖσε χεῖσϑαι τὴν
πόσιν, jj ἔχον κισσὸν ἔξωϑεν, cf. Theocr. 1, 278.
et Polluc. 6, 97 τὸ χ. χισσὸς περιέϑει, ἀφ᾽ οὗ
καὶ τὸ ὄνομα. De magnitudine quae afferunt
Eur. Cycl. 390 et Athen. 477 c vide Rumpf p. 3;
Athen. 481e οὐχ ἔστι δὲ μιχρὸν τὸ διδόμενον
Κύκλωπι z. παρ᾽ Ὁμήρῳ, cf. Rumpf 4: de forma
Philem. dicit ap. Athen. 476 f et Eust. 1632, 6
μόνωτον ποτήριον, sed v. Theocr. 1, 28 βαϑὺ
x. κεχλυσμένον ἀδέι xod, ἀμφῶες et quae
dicit Athen. 481 d γένος ποτηρίων βαϑέων τὰ
xvupia καὶ ὀρϑῶν, nv9u£ve μὴ ἐχόντων, μη δὲ
ὦτα. Vinum ei vasi infusum esse certum est;
quaeritur num eo usi sunt homines receptaculo
lactis vel muletra. EG. 323, 19 et Cram. anecd.
Par.IV 36 ἢ σίτλα γάλακτος, Theophyl. ep.14 τὸ
z. Gel πληρῶν τοῦ γάλακτος, cf. ep.29,47 et Eust.
de Ismeniae et Ismenes amoribus ed. Teucher I
p. 10; Rumpf p. 8 ,,es konnte ebenso gut z.
Melken u. Aufbew. d. Milch, als z. Misch- od.
Trinkgefaess dienen"; Deffner in Curt. Stud. IV
281: ,etiam nunc ionicis in insulis agricolae hoc
vase utuntur, in quod lac infundant*, cf. etiam
Fritzsche ad Theocr. Id, 1, 27, Doed. Gl. 285 s.,
Brosin de coenis hom, 57 s. — Ulixes Cyclopi
adstans potum praebet: ὁ 346 χισσύβιον μετὰ
χερσὶν ἔχων μέλανος οἴνοιο, cf. Eur. Cycl. 390,
Luc. Pseudolog. 183; Timoth. in Cycl. ap. Athen.
465c et Eust. 1631, 62 δέπας κχίσσινον. ὃ 78
7:52 ἐν δ᾽ ἄρα κισσυβίῳ κίρνη μελιηδέα οἶνον,
Eust. 1751, 48 χ. ὁ χρατήρ. .. 0 μετ᾽ ὀλίγα
σχύφος ἐρεῖ (v. 112), sed. v. Rumpf p. 2s.; Friedl.
2 hom. Woert. 753 adn., 754.
κέστη (origine incerta, cf. Benfey WL. II 152
373; de subst. in τῇ exeuntibus v. L. Meyer vgl.
Gr. II 325, Woerner subst. hom. 17) cista. 5 76
μήτηρ ἐν κίστῃ (cod. D et sch. Aristoph. Ach.
960 χίστει) ἐτίϑει uevorux? ἐδωδήν, schol. E
οὕτω οἱ Avtuxol καλοῦσι τὸ σχεῦος, εἰς ὃ
ἄλλουσι τὰ ἐδέσματα, Eust. 1552, 19 παρ᾽
᾿Αττικοῖς, ἐδεσματοϑήκη, ὡς ἑρμηνεύουσιν οἱ
παλαιοί, cf. schol. PQV; Suid., Zon. 1912 ἡ
91/21), Suid., Phot. «£o: καὶ χκίστις (vitiose Phot.
κοίτης, v. Schleusn. animadv. p. 27, cf. EM. 524,
15) ἀγγεῖον, ἐν ᾧ τὰ βρώματα κεῖται, ἢ ἱμάτιά
τινα, addit Phot. ἤγουν κιβώτια, sim. Ap. Soph.
99, 24, cf. etiam Sehleusn. curae nov. in Phot.
p.135; Hes. addit ἀγγεῖον πλεχτόν, ἢ ἁπαλός,
cf. Lex. Seg. in Bekk. anecd. 105, 14; Pollux
10, 180 χέσται οὐ μόνον ὀψοφόροι, οὐδ᾽ &A-
Aoc ἀγγεῖα εἰς ἐσθήτων ἀπόϑεσιν, ἀλλὰ χαὶ
«t τῶν φαρμαχοπωλῶν ἂν χαλοῖντο, cf, 6, 14
10, 136; Grashof Fuhrwerk 80. — Non legitur
nisi hoc uno Od. loco, cf. schol. PQV, Ap. Soph.
99, 25, Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 736
719. .
κίχάνω (Fick, qui vgl. Woerterb.? 98 derivat
ἃ rad. ze«x, sanskr. cak, caknóti, componit cum
lit. kankü, kàkti pervenire, sufficere, ita ut signi-
ficet aliquo pervenire, adipisci, cf. Curt, Verb. d.
gr. Spr. I 249; Christ Lautl. 106 cum skr. πὸ
eo, cf. Benfey WL. II 161; Autenrieth cum
χάσκω prehendo; quae Doed. Reden τι. Aufs. II
194 disputavit, silentio praetereo. De verbis in
«vo desinentibus v. Curt. l1). Leguntur: Act.
praes. χειχάνω v 228 o 260, -ἄνεει P 478 672
T 165 X 308 436 9 329, -άνετε Ψ 407 (Vind.
et Vrat. χιχάνετον); impf. éxí(zavs(v) E 334 (v.
l χίχανε) P 189 o 212 (codd. CDL, plerique
ἐχίχαν", alii ἔχιχεν, quod recepit La Roche, cf.
eund. ueber Hiatus τι. Elision p.29; Nauck scripsit
χίστη — κιχάνω
ἐκίχανεν, ceteri editores ἐχίχαν; sine augm. 1,
p. κίχανον x 60, de v. 1. ἐχίχ. v. infra; κίχανε(»)
B 18 I'383 o 257 (his locis v. 1. ἐχίχανεν, v.
infra) Ῥ 524; 3 pl. χίχανον K 150, de v. 1. ἐχίχ.
v. infra. Med. κιχάνομαι T 289, -ἄνεται 1 441,
part. -ανόμενοι (966. Omnibus in his formis «
quod apud Atticos corripitur, est productum:
Herod. περὶ uo. 286, 18 τὰ διὰ τοῦ avo ῥή-
ματα ὑπὲρ δύο συλλαβὰς βαρυνόμενα ἔχει τὸ «
συνεσταλμένον. τὸ μέντοι ἱκάνω καὶ χιχάνω
ἄλογον ἔχοντα τὸν πρῶτον χρόνον τοῦ ἀορίστου
ἐχτείνει τὸν δεύτερον, οἵ, eund. ap. Lentz I
451, 17 535, 24, EG. 274, 31, Eust. 1740, 9, Π,
Meyer ap. Kuhn XXII 52, Curt. Verb. I 255, Harder
de alpha vocali ap. Hom. producta, 26 8.: fut.
κιχήσομαι K 370 ξ 139 (B 258 videtur coni. aor,
esse) χειχήσεαι ὃ 546 5 53, -σεται £9 268, -σύ-
ut9« K 126, inf. χιχήσεσϑαι Z 341 d 605 E.
(v. 1. -σασϑαι), aor. χκιχήσαο h. Ap. P. 62, -σα
4383 (cod L δ᾽ £xiz.) Z498 Καὶ 494 Φ 988 X 996
5 Bl τ 400, coni κιχήσομαι B 958 (Philemo
cum Sinopensi, χιχείομαι Ptolemaeus; EM,
44 κιχείω), Friedl. Ariston. p. 12. non dubitat,
quin Arist. pro indic. habuerit, cf. ἀχκίχητος P 75;
de fut. et aor. v. Curt. Verb. I 388. — Formae,
quae sequuntur, utrum à verbo χέχῃ με sint deri-
vandae an a verbo contracto, quod Aeolico mo
sit formatum, dubium est (v. Curt. Verb. I 175$
Lob. ad Buttm. Sprachl. II p. 217, cf. etiam
Hinrichs de hom. eloc. vestig. aeol. p. 127 ]
132 s.) coni. χιχείω A 26 I' 291 Z 998 48
Z 114 Y 454 (Syr. h. 1. o cum ὁ subscr), 2
Verb. I 176 II 63 suspicatur rectius esse
bendum χιχήω et 1l. pl χιχήομεν: 8,
χίχῃσι μ 199 (v. l. χιχήση), 1. pl us
d 128, cf. Curt. Verb. II 58, opt. χκιχείη B
(cod. G- εἰῃ, Vind. χιχείει, EM. 516, 1 zi
κιχοίη) I 416 o 476, cf. Curt. II 83; inf,
χῆναι x 357, cod. H χιχάναι (yo. κιχῆσαι
La Roche, χιχήμεναι O 974, cf. L. Meyer
Gr. II 278, Curt. Verb. II 97; part. χεχείς II 842
(cod. G χικείς), cf. schol. A; med. part. χιχήμ
E 187 (supra scr. oc Stuttg.) 4 451, cf.
758, 90, Eust. 537, 8; impf. χίχεις ut
ὦ 284, id quod receperunt La Roche et
v. 1. χιχεῖς, quod maluit legere Grashof Krit
d. hom. Textes 1852 p. 18 adn. 29; Eust. 1961.
et 38 ἐχίχεις, quem secuti sunt plurimi edito:
Bekk.? correxit χίχης, cf. Curt. I 176; Nau
coni κίχες; du. χιχήτην K 376, 1. pl. «iy
z 979, de v. l. ἐχίχημεν v. infra; aor. ἔχε
y 169 o 212, ut legit La Roche; omisso à
χίχες (Nauck coni) ὦ 284, χκίχεν “ὁ 160, αὶ
Z2 158, part. χιχών o 157 (v. l. χεών), de
v. Curt. Verb. 11 17. — Est in Il. quad
semel, in Od. vicies, in hymnis semel. Le
post arsin 2. pedis formae: E 334 o 212
χανε) y 169 (ἔχεχεν), post thesin 2. pedis V
(χίχανενὶ), post arsin 4. pedis P 189 (éxíyo
Ceteris locis formae, quae habent duas vel.
tuor vel quinque syllabas, post caes. 3. pei
reperiuntur; χέχεις (alii ἐχέχεις v. supra), t£
κίχον, κιχών, XUfElGs κιχάνετε, -ἄνομαι, νεται, S 7
ἤσομαι, ήσεαι, ἤσεται, ἤσεσϑαι, χιχήσαι :
σατο, ἡμεναι, ἥμενον, εἰομεν; χιχανῦμεν
χιχησόμεϑα. formae trium syllabarum ead
versus sede non reperiuntur nisi » 228 o 26
(χιχάνω) et 9 329 (χιχάνει); ceterae f
quae habent tres syllabas, sunt omnes in exit
versus: χιχάνει (praeter 9 329), χίχανε (exe.
624), xiyavov, κιχείω, κίχῃσι, κιχείη, κιχῆνα
χιχήτην, κίχημεν. In plurimis libris legitur in
bo versus z 60 &xíyavov, o 257 ἐχίχανε, π 319
rtm in omnibus K 150 zzíz«vov, B18 l383
ἐχίχανεν, rectius om. Bekk.? Am., La Roche,
p augm., ceteri editores augm. intactum reli-
runt; cf. La Roche h. St. p. 144. — I) reperio,
equor. II) casu invenio. E.M. 516,1, E. G.324,
9, Ap. Soph. 99, 31, Suid., Zon. 1216, Eust. 199, 12
812, 60 1806, 3, plurimis locis paraphr. JI, Cram.
an. Ox.I 219, 'Par.1II cod. 2556 et Coisl. 387 ad A26,
Hes. χαταλαμβάνω: addunt εὑρίσχω E.G. 393,
6, Hes. Eust. 1961, 34; praeterea Hes. ἔλαβεν,
1 ράττειν, ἐνέγχαι, E. G. 324, 16 χέχειν, τὸ
πιπολὺ χαταλαμβάνειν, τρέχειν. --- La Roche
t. ὃ 81, 1 p. 14d4ss. 1) de hominibus. a)
Im acc. pers., τινά. D' 383 τὴν «(Ελένην) δὲ
ανε πύργῳ ἐφ᾽ ὑψηλῷ, Z341 7 (9, ἐγὼ δὲ
ἔτειμι" χιχήσεσϑαι δέ σ᾽ ὀίω, -K 196 ἀλ»
ἴομεν, χείνους δὲ κιχησόμεϑα (D δὴ “χησόμεϑα,
$1 SCr. zi) πρὸ πυλάων ἐν φυλάκεσσι, K
ΠΣ τὸν (Διομήδεα) δὲ ziyavov ἐχτὸς ἀπὸ χλι-
σίης σὺν τεύχεσιν, K 494 βασιλῆα κιχήσατο
Τυδέος tóc, 44 367 Y 454 τοὺς ἄλλους ἐπιεί-
σομαι, ὅν χε χιχείω, X 114 νῦν δ᾽ εἶμ᾽, ὄφρα
φίλης κεφαλῆς ὀλετῆρα χιχείω, Σ' 158 τόν γε
40v λαός τε καὶ ἵπποι. Ἕζτωρ τε, X 296 τὸν
μὲν ἔλειπε, κιχήσατο δ᾽ Ἕχτορα, 594 ἀλλά
αἶψα χίχανεν, cf v. 446 s.; P 189 9éov
E o ἑταίρους ὦχα μάλ᾽, οὔ πω τῆλε,
l χραιπνοῖσι μετασπών, cf. schol. B et A
y. 189 et 190; 9 329 χιχάνει τοι βραδὺς
cf. scholl. ad h. L; 9^ 407 ἵππους δ᾽
4 sido χιχάνετε, μηδὲ λίπησϑον, χαρπαλί-
ως, cf. Nic. h. L; Z 228 πολλοὶ ἐμοὶ Τρῶες
λειτοί τ᾽ ἐπίχουροι, χτείνειν ὅν χε ϑεὸς γε
πόρῃ ᾿ καὶ ποσσὶ κιχείω, Eust. 688, 87 ἐσέμνυ γεν
ὃν ως καὶ Deogndm xal ᾿ποδώκη" τὸ δὲ π.
Roos ἐχϑροῦ͵ πτῶμα ἐμφαίνει, ὃν
ἐξ ἀνάγχης αὐτὸς ὃ διώχων ἔτρεψεν εἰς
ἥν, La Roche cum libris ACEGL et paraphr.
punctionem ponit post χτείνειν, quem secu-
3 est Duentz., cf. La Roche h. St. p. 144, sed
eis app., qui cum fere omnibus editoribus
interp. ante χτείνειν, Spitzn. neutro loco
1 ; 11342 Μηριόνης ᾿Ἀχάμαντα χιχεὶς ποσὶ
de 4 605 κιχήσεσϑαι ποσίν ν. infra. Kk 910
bEudy, ἠέ σε δουρὲ κιχήσομαι, paraphr. πλήξω,
hol. BL; cum partic. (cf. Classen Beob. 151)
ἐν “έσβῳ δ᾽ ἔχιχεν (v. l. ἔχιχε) δολιχὸν
δρμαίνοντας. b) acc. facile suppletur:
ὅτε δή ῥ᾽ ἐχίχανε (v. 1. δὰ χίχανε) zat?
μιλο ὀπάζων sc. Κύπριν, schol. LV μέμνηται
τυτοῦ ὁ ποιητής" εἶπε γὰρ ὑπεξέφερε πολέ-
oto. Iv. 318) Sd did ovv μεταϑέων ci-
iv χατέλαβεν, Καὶ 876 τὼ δ᾽ ἀσϑμαίνοντε χι-
χειρῶν δ᾽ ἁψάσϑην, 0 274 ἔλαφον. ἢ
σσεύαντο ιύνες͵ τε χαὶ ἀνέρες" τὸν ὕλη
tU, οὐδ᾽ ἄρα τέ σφι χιχήμεναι αἴσιμον
δ. Φ 495; m 379 οὕνεχά οἱ φόνον ἐράπ-
οὐδὲ χίχημεν sc. αὐτόν, Φ 605 ὡς «isi
το κιχήσεσϑαι ποσὶν οἷσι. c) cum acc.
1966 ἡμεῖς δ᾽ αὖτε χιχανόμενοι τὰ σὰ
Uvo ἐχόμεϑα, schol. Q et V παραγενόμετοι,
ἘΝ ἱχετεύομέν σε καταλαβόντες τὸν τόπον
εἰς ὃν ἐξεπέσαμεν ἐπὶ τὰ σὰ γόνατα,
Si: ,suchend; denn &ünden u. suchen sind
echselbegrifte*; La Roche h. St. p. 145, Am,
i τὰ σὰ y. cum ἱχόμεϑα coniungunt; z 357
(vij παρερχομένην) ovx ἐδύναντο χιχῆναι,
ip. P. 62 Κηφισσον χκιχήσαο, pro spuriis
buerunt v. 61—64 Matth., Baum.; Φ 128 φϑεί-
»
,
ZU avo)
808
Q£39", εἰς 6 χεν ἄστυ κιχείομεν, ὑμεῖς μὲν
φεύγοντες, ἐγὼ δ᾽ ὄπιϑεν χεραΐξων, cf. Faesi
v. 128 s. et La Roche h. St. 145: T9291 μένων,
εἰς 0 χε τέλος πολέμοιο κιχείω, 1. e. νίχην,
cf. Orph. Arg. 103 ὄφρα τέλος 9av άτοιο κίχω.
2) de rebus. .3) cum acc. personae, τινά. I 416
οὐδέ χέ μ᾽ ὦχα τέλος ϑανάτοιο κιχείη, Ariston.
ἀϑετεῖται, Did. οὐδὲ παρὰ Ζηνοῦδ. ἐφέρετο,
Bekk.?, alii versum expunxerunt; o 476 ᾿Αντίνοον
πρὸ yc μοιο τέλος ϑανάτοιο κιχείη, expunguntur
v. 475—480, v. schol. HQVind. 133; 41 451 φϑῆ
σε τέλος ϑανάτοιο 2 χιχήμενον, οὐδ᾽ ὑπάλυξας,
schol A Ζηνόδ. yg. φϑῆ σε βέλος ztA., οἵ. E
187; Damm minus recte: ,praevenit te finis
mortis adsecutus te; nam σὲ regitur ab ἔφϑη,
et partic. pertinet ad τέλος. .4 441 ἢ μάλα δή
σε κιχάνεται αἰπὺ ς ὄλεϑρος, paraphr. ἐπέρχεται,
X 808 νῦν αὐτέ μὲ μοῖρα κιχάνει: praes. h
et D 478 672 X 436 » 228 o 260 vim habere
perfecti dicit La Roche in ed. min. e 263 ὡς
αἰεὶ ᾿Αχιλῆα κιχήσατο κῦμα δόοιο, cf. Eust.
1236, 16; (477 x«i λίην σέ y ἔμελλε κιχήσεσϑαι
χαχὰ ἔργα, Eust. 1639, 63 καινότερον, πέφρα-
σται διὰ σχεδιασμόν". οὐ γὰρ τὰ κακὰ ἔργα ἔχ-,
ἀλλ ἡ τῶν χαχῶν ἔργων τίσις ἤγουν ποινὴ
τὸν Κύχλωπα. ὉῚ acc. facile suppletur. P 478
672 X 436 νῦν αὖ ϑάνατος καὶ μοῖρα κιχάνει
(Ρ 418 672 v. 1. χάλυψεν), T 165 χιχάνει δίψα
τε καὶ λιμός corripit, occupat eum c) E 187
ὃς τούτου βέλος ὠκὺ κιχήμενον ἔτραπεν ἄλλῃ,
cum eum iam consequeretur, paraphr. χατειλη-
qoc (χαταλαμβανόμενον), Eust. 537, 8 ἤγουν
ἐπελϑόν,͵ ἁψάμενον, Ariston. Ζηνόδ. ἠϑέτηκεν
αὐ τόν" οὐ γὰρ ἐτράπετο ἄλλῃ τὸ βέλος, ἀλλ
ἔτυχεν αὐτοῦ. οὐ λέγει δὲ ὅτι καϑόλου ἀπέτυ-
χεν, ἀλλ᾽ ὅτι ἐπὶ χαίριον τόπον φερόμενον
παρέτρεψεν, cf. Faesi h. 1. -- ΠῚ. 1) cum acc. pers.,
τινά. B188 ὅν τινα βασιλῆα καὶ ἔξοχον ἄνδρα
χιχείη, ἐρητύσασχε (v. 1. Max. Tyr. Diss. XXXII
5 ἐφεύροι), Z 498 χιχήσατο δ᾽ ἔνδοϑι πολλὰς
ἀμφιπόλ ους, ἡ 58 δέσποιναν πρῶτα κιχήσεαι ἐν
μεγάροισιν, "futurum est pro imperativo, cf. Krue-
ger Spr. I 53, 7, 4; Eust. 1567, 41 zy. οὐ τὸ
χαταλαβεῖν ἑπλῶς, ἀλλὰ τὸ ἐπὶ ἱχεσίᾳ. schol.
BPQTzoc N«v σικάα φησὶ τὸν meg nue aper oc
μητρὸς ποτὶ γού veg. χεῖρας βάλλειν (5 310);
κιχήσεαι ovv, ἱχετεύσεις " ἢ ἐχεῖ τὸ παραμ.
ἀντὶ τοῦ mage ϑών, ἐάσας ἀπαράκλ ητον, schol.
V χιχ. νῦν ἀντὶ τοῦ ἱχετεύσεις" οὐ γὰρ χατα-
λήψεσϑαι σημαίνει. v 228 σὲ πρῶτα χιχάνω
τῷδ᾽ ἐνὲ χώρφ, Eust. 1740, 2 διὰ 2. τὸ ἱκετεύειν
δηλοῦ ται, ξ 189 οὐ yo ἔτ᾽ ἄλλον ἤπιον ὧδε
ἄναχτα κιχήσομαι, ὁππόσ᾽ ἐπέλθω, o 157 ci
γὰρ £y ὧν ὡς νοστήσας Ἰϑάχην δὲ χιχὼν Ὀδυσῆ᾽
evi οἴχῳ εἴποιμι, exspectatur χίχοιμι, ἵνα ὡς
οἵ εἴποιμι, y. l. 'OBvo(a) et in plerisque libris
χιών (D cum gl χαταλαβών, quae ad χιχών per-
tinet); schol. H 0óvozi ἐνί: ᾿Αττικόν ἔστιν, ὡς
ra Aa«ou. πολίσσαμεν Η 453, cf. La Roche
. T. 298; La Roche in ed.: y scholiasta igitur
χιών, Ὀδυσῇ ivl οἴκῳ εἴποιμ᾽ legit, quod non
aspernatus essem, praesertim cum libri fere omnes
χιὼν exhibeant, si forma Ὀδυσῇ analogia dativi
ἥρῳ posset defendi. χιών, Ὀδυσῆ ea de causa
non recepi, quod εἐ in his dat. formis nusquam
eliditur; superest scriptura ab Eust. 1777, 33
Ὀδυσεῖ prolata, quae mihi valde est suspecta,
mos enim erat Eust. formas usitatas in locum
insolitarum supponere"; Aristarchi lectionem
κιών, Ὀδυσῆ; recepit Kayser, qui dicit participio
χιών prius part. voor. accuratius declarari; o 212
51*
804
ἔνϑα σφέας ἐχίχαν᾽ (La Roche ἔχιχεν) ελαν-
ϑεύς, τ 400 παῖδα νέον γεγαῶτα κιχήσατο 9v-
γατέρος ἧς (pauci libri ϑεήσατο vel ϑοήσατο).
de Scylla: μ' 199. μή σ᾽ ἐξαῦτις ἐφορμηϑεῖσα
κίχῃσι τόσσῃσιν κεφαλῇσι. Saepe additum est
participium (cf. Classen Beob. 151): 426 μὴ σε
παρὰ νηυσὶ κιχείω ἢ νῦν δηϑύνοντ᾽ ἢ ὕστερον
αὖτις ἰόντα, Ariston. ἀντὲ τοῦ κιχείοιμι, cf.
Friedlaender Ariston. p. 10; de coni. v. Krueger
Di.54,29, 8 et 8, 10 et Naegelsb. adn. ἢ. L.; Β 18
τὸν δὲ κίχανεν stdovv ἐν κλισίῃ, Duentz. dicit
pro zi. initio versus poni εὑρεῖν, B 258 et χ᾽ ἔτι
σ᾽ ἀφραίνοντα κιχήσομαι ὥς v) msg ὧδε,
μηχέτ' ἔπειτ᾽ Ὀδυσῆι χάρη cuoi ἐπείη,
nescit Ulixes num sit inventurus; 41385 πολέας
κιχήσατο Καδμείωνας δαινυμένους, x 60 βῆν
εἰς Αἰόλου δώματα: τὸν δέ χίχανον δαινύ-
μενον, οἵ. scholl. HQ et BVind.; X 268 εἰ 9
ἄμμε χιχήσεται ἐνθάδ᾽ ἐόντας, G Dl χιχήσατο
δ᾽ ἔνδον ἐόντας, T 989 νῦν δέ σε τεϑνηῶτα
κιχάνομαι, paraphr. ἀπολαμβάνω, ο 357 τὸν δὲ
χίχανε σπένδοντ᾽ εὐχόμενόν τε παρὰ νηΐ, o 960
ἐπεί σε ϑύοντα κιχάνω τῷ δ᾽ vi χώρῳ, cf. v. 9578.
loco participii additum est adi: ὃ 546 ἢ γάρ
μιν ζωόν ys χιχήσεαι ἢ xtv Ὀρέστης χτεῖνεν
ὑποφϑάμενος, ὦ 384 εἰ γάρ μιν ζωόν γε κίχεις
ἐνὲ δήμῳ, τῷ κέν σ᾽ ἀπέπεμψε, Grashof zur
Kritik des hom. Textes 1852 p. 18, adn. 29
mavult legere οὐ γάρ .. χιχεῖς ἐνὲ δήμῳ: τῷ
κέν κτλ. et interpr.: quod nisi ita esset, si eum
invenisses, te dimisisset. b) cum acc. rei, zi.
€Q 160 i&ev δ᾽ ἐς Πριάμοιο, κίχεν à? ἐνοπὴν τε
γόον τε, cf. Peppmueller Il. XXIV p. XLI et
p. 89. — -ἀκίχητος.
zx 2a) (a rad. ghar ridere, nostr. gellen, lachen,
wiehern, cum redupl. gha-ghar, gr. 2477/47], κίχλη:
Brugman in Curt. Stud. VII 314; x. reduplica-
tionem esse putant etiam Curt. Et.? 708, L. Meyer
vgl. Gr. I 426 II 205, H. Weber in Kuhn Ztschr.
X 948, Benfey WL. II 135; EM. 516, 13, EG.
828, 84 χιχήλας πλεονασμῷ τοῦ 2" κίχλας γάρ,
cf. Zon. 1209; Eust. 1934, 15 ὅτι τὰς κίχλας
κιχήλας τρισυλλάβως ἔλεγον οἱ Δωριεῖς χαὶ
ὡς ἐχ τῆς αὐτῶν φωνῆς κιχλίζειν zal κιχλισμός,
Athen. 64f: Συραχόσιοι τὰς χίχλας κιχήλας
λέγουσιν. Idem quod ἔχλα, cf. Lob. Path. el. 1 107,
Legerlotz in Kuhn Ztschr. VIII 192; de subst. in
A4 exeuntibus v. Woerner subst. hom. 12. —
Lex. Seg. 470, 32, Bachm. anecd. 171, 92 διὰ
tov « x«l διὰ τοῦ ἡ κίχλα κίχλη, cf. Suid. ed.
Bernhardy II p. 270 adn., Athen. 305 b, Eust.
1934, 21 85.) turdus. Ap. Soph. 99, 32, Suid.
ἔστιν εἶδος ὀρνέου, Hes. ἐχϑὺς ϑαλάσσιος xal
ὄρνις, sim. Eust. 1934, 23; Hes. ἐχάλη ἢ κίχλη
τὸ ὄρνεον, Suid., Zon. 1135, Hes. ἔχλα: κίχλα.
Distinguuntur tria genera: Eust.947, 8 ἡ πρώτη
xal μεγίστη κίσσῃ πάρισος" καλεῖται δὲ ἰξο-
φάγος" ἑτέρα δὲ ὀνομαζομένη τριχάς, ἴση τῶ
χοσσύφῳ. τρίτη δὲ ἐλαχίστη τῶν ἄλλων ἰλλὰς
λεγομένη, κατὰ δέ τινας τυλάς, cf. Aristot. hist.
an. 9,20 et Athen. 64f. —Buchholtz Real. II 1 p.122,
Koerner, hom.Thierwelt, Berl. 1880 p.72s.— 7 468
αἷς ὅτ' ἂν ἢ κίχλαι τανυσίπτεροι ἠὲ πέλειαι &p-
xt. ἐνιπλήξωσι: comparantur cum turdis an-
cillae suspensae. Non legitur ap. Hom. nisi hoc
uno loco, cf. Ap. Soph. 99, 32, Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 745 750.
κέω (rad. χε, unde χένυμαι, κινέω, sanscr. ci,
cà acuo, lat. οἷο, cieo: Curt. Et. 149, Fick
Spracheinh. 121, vgl. Woerterb.? 43, L. Meyer
vgl. Gr. I 341 431, Lottner in Kuhn Ztschr. VII
χίχλη — xo
:
171, cf. Eust. 1507, 53, Lob. Rhem. 117; cf. etiam
Benfey WL. II 164; Buttm. Gr. Spr. II 8 114 s
v. χινέω docuit χέω ἃ χίνυμαι separandum esse
id fieri non posse demonstravit Curt. Verbum
163; idem dixit Et. 149 eandem rationem inter
κίω et κίνυμαι esse quam inter ἀρέσϑαι et
ἄρνυμαι. Lobeckio Path. el. I 108 aliisque Z£vex
et χέξιν inter se conexa videntur.) Praes. ind,
non legitur; coni. κίῃς « 311, opt. zio. 21 705
L 42 549, χιοίτην £2 985 o 149, χίοιτε y 84T,
imper. xí y 17 ἡ 50 z 150; part. χεών (cum
acc. in ultima syllaba, sicut ἐών, cf. EM. 669, 14,
Hes., Eust. 32, 11; sunt qui putent aor. esse: EG.
324, 21 μετοχὴ ἀορίστου B, sim. EM.515,3, Cram.
an. Ox. I 241, alii, quibus assentitur Naeg. ad 4
35, Curt. Gr. 319, 34 et Verbum II 2 17, sed y. |
Buttm. Spr. II ὃ. 114 s. v. x/c et Autenrieth apud
Naeg.1.l., quos sequuntur Krueger Sprachl. II $39,
Kuehner ausf. Gramm. I p. 847) A 35 Γ 447
4 251 273 K 148 406 M 353 JN 294 O 260 Il
263 P 707 (v. 1) 8 260 (v. L) y 268 ζ 936 9 954
x 156 λ 69 636 μ 144 368 ν 272 o 157 (v. Ll)
πὶ 156 289 472 o 314 508 c 7 τ 8 h. Merc. 186
401, χεόντι 41684 Φ 551 (v. L) ὃ 427 572 309
9 53, κιόντα A 984 Ξ 440 P 97 Q 398 9 986
x 574 o 566, κιόντε T 50 (v. 1) z 378, -ὄντε
T 50 Y 136 « 372 o 472 χ 378 (v. L) o 491 b.
Cer. 326, -ὄντας o 954, χιοῦσα h. Cer. 478,
χιούσῃ Ó 736 w 298, χιοῦσαι I 504 511.
(videtur Curtio aor. esse, v. supra; EM. 515,
ἔχιον δεύτερος ἀύριστος) ἔχιες h. Ap. P.-
51 61 99, ἔχιξε o 147, ἔχι" O 307 (v. L), ἔχε
4M 138; omisso augmento χίε 7'493 H 307 Θὲ
Ν 658 O 149 II 534 P 118 Y 36 4 504 8 νι
y 168 o 100 « 397 h. Ap. P. 153 h. Merc. :
212 ἢ. XIX 42; χίεν A 348 B 565 588 Z 399
44498 “ὁ 471 π 177 o 88 92506 (v. 1.) w 9207 (Y.
295 ὦ 941 492, xÓ H 2 0-307 9 262, χιἕτη
M 188 (v. 1), χίομεν d 456, xiov B 509 Z 492
X 38 X 461 Ψ 115 957 (2 801 5 84 ε 64
125 π 361 τ 601 7 479 ὦ 101 220 490. Leg 3 ]
in ll. septies et quadragies et v. l. P 707 d 55
Od. undesexagies et v. l. quater, in hymn.
decies. ὁ omnibus locis breve est (EG. 321
habet z:s) Sunt in exitu versus omnes fon
partic. (praeter χεών et χιοῦσα), κίοιτε, κιοΐ
post caes, μετὰ to. τροχ. κιών (praeter A 406
7:472), κίῃς, praeterea 0 307 9.262 ν 23 9
postcaes. zsvsu.: κίομεν, ἔχιες, ἔχιε,
praeterea Z 422 Η ἃ E 88 y 17 x 361 ὦ
420; post troch. 1. pedis π 472; 2. pedis A
h. Cer. 473; 3. pedis O 337 P 113 Y 36 y
(χίξ), post arsin 2. pedis B 588 h. Merc.
4. pedis 77423 H 307 N 658 0 149 II 534 Φ
B 301 ἡ 50 o 100 z 150 ὦ 397 h. Ap. P.
919 h. XIX 42 («/s) A 348 B 565 4 498 π
Q 33 v 295 ὦ 492 (κίεν), B 509 Ψ 957 9
(64 »125 ὦ 101 220 (x/o»), post arsin 5. peli
χίοι (ter) et Z399 X 461 Ψ 116 471 C84 τ 601
— vado. Poetae hoc verbo utuntur de !
minibus et animalibus, raro ad res inanimas.
ferunt, cf. Schmidt Synon. I p. 487 504 (Nr. 2!
6 14) Kessler de quibusdam verbis eundi H
Hildburgh. 1861 p. 18; cf. etiam La Rocb
St. p.103; Plat. Cratyl. 426 c zer ἐστὲν iv
48, 25 52 103, 28 508, 6 512, 56 513, 35
549, 34 545, 46, EG. 114, 32 176, 58 391, 3
323, 58 324, 92 350, 37 391, 11 503, 57 566,
Cram. an. Ox. I 241, Hes., Or. 79, 12, paraph
Il. plurimis locis, Zon. 1215 πορεύομαι; EM
53 πορεύομαι xal περιπατῶ, EM. 510, 19,
| 323, 31 περιπατῶ, Or. 87, 10 et 12 πορεὺ ἴεσϑαι
| zaló ὁρμᾶν, Hes. xis βάδιζε, παρεγένετο et χεών"
ἐλϑών, βαδίζων, πορευϑείς. E. M. 513, 55
545, 47 549, 32, E. G. 354, 36 zo, E. M. 717,
138 ἀχολουϑῶ, ef. 548, 53. — Dn de homini-
bus. 3) absol Ξ 38 ἔγχει ἐρειδόμενοι κίον
ἀϑρόοι, ὃ 427 572 x 309 πολλά μοι χραδίη
πόρφυρε κιόντι, idem legitur 4551, ubi χεόντε
est i v.l pro μένοντι, v. Barocc. schol. B ad
4 969: Q 985 o 149 ὄφρα λείψαντε χιοίτην,
schol.V ad o 149 et Eust. ATI, 29 interpr. ἀπέλ-
i£v. Saepe invenitur partic. , multisque locis
bundare videtur, cf. Classen Beob. 86, Am.
pp. ad y 118. o 254 τοὺς λίπεν αὐτοῦ ἦχα
vr*c, Ἢ Cer. 896 ἀμοιβηδὲὶς κιόντες κίκλη-
1 exo» alus post alium, ἢ. Cer. 473 ἡ δὲ χιοῦσα
θασιλεῦσι δεῖξε, I Dll λίσσονται Aie κιοῖ σαι
χἰουσαι), ϑ 954 Anuodózo τις αἶψα χιὼν
jo p py yat οἰσέτω. 0 508 χιὼν ἄνωχϑι ἐλϑέμεν,
στ ἀπαγγέλλεσκχε χιών, z 156 & 868 σχεδὸν
Ev νεὸς (y. l. g«, ei schol. B ad x ^ 156);
491 ui, ume eot κιόντες, m 472 ἤδη ὑπὲρ
πόλιος ηα χιών, M 353 στῆ παρ᾽ Αἰάντεσσι
χιών, ,paraphr. ἐλϑών, idem versus v. l. P 707
pro ϑέων in Vrat. A Barocc. Flor.; T50 χὰδ δὲ
μετὰ ἀγορῇ ἵζοντο κιόντες (v. l. ᾿χιόντε, v. La
Roche), Hotim. Tmes. I 18 III 12 qui χαϑίζοντο
ἀγορῇ jungit, censet μετά et χιόντες pro μετᾶκ.
im tmesi esse posita — μετελϑόντες, coll. μετα-
χεάϑω, sim. Dammius in lex. p. 631; Y 186
χαϑεζώμεσϑα χιόντες ix πάτου ἐς σκοπιήν sec.
Duentz., qui χεόντες absolute positum et (coll.
| 816) quae sequuntur cum z«9. coniungenda
censet, plurimi coniungunt cum participio;
hr. ἀπελϑόντες. o 412 ἐς λιμένα ἤλϑομεν
(4 χιόντες, 4918 ἔξω βήτην μεγάροιο κιόντε,
ἐξ κιόντες, v. La Roche; ἢ. Merc. 186 Ὄγχη:
στόνδ' ἀφίχανε χιών. b) cum dat. eth. 44 705
549 μη τίς oi (μοι) ἀτεμβόμενος κίοι ἴσης
privatus abiret, cf. Verg. Aen. 5, 305 nemo mihi
non donatus LE paraphr. n. ἀπέλϑοι, οἵ.
Ἰ. AD ad A 105; Ariston. h. 1. ἐκ τῶν
Eo ἐν "08. (t 42) μετάκειται" Ζηνόδ.
ἐδὲ E ἔγραφεν. οἡ c.dat.instr. Ρ 27 oi ἠδέ ἕ φημι
πόδεσσί γε οἷσι κιόντα εὐφρῆναι ἄλοχον, oppo-
est: humi jacere, cf. Eust. 1093, 16 et 9]
3. d) Φ 456 νῶι ἄψορροι χίομεν, schol. M
πισϑόρμητοι εἰς οὐρανόν, paraphr. εἰς voi-
ὦ ἐπορευόμεϑα. 8) €. accus. s. adv. loci.
- 212 ϑᾶσσον ὁδὸν χίε μῦϑον ἀκούσας,
Τ' 441 ἄρχε λέχοςδε κιών, iens, cf. Autenrieth ad
Naegelsb. adn. h. 1. et 4 95; Doed. Gl. 909 λέ-
χοσδε χιὼν εἶτα ἦρχεν εὐ ἐνηϑῆναι, paraphr.zt007-
ipea ὁδοῦ, de partic. v. etiam B318etClassen
b.90; & 148 κλισίηνδε (D icai γεγκιὼν ἀμφ᾽
ἰθισι σάχος ϑέτο, N 294 χλισίηνδε κιὼν ἕλευ
c, paraphr. ἀπελϑών, A 684 τύχε πολλὰ
πόλεμόνδε κιόντι, mihi in pugnam eunti,
. sic τὸν m. ἀπελϑόντι, Q 828 φίλοι
ἕποντο ὀλοφυρόμενοι ὡς εἰ ϑάνατόνδε (Syr.
prm. -τε, 9. ys pauci, v. La Roche) χεόντα,
paraphr, ᾿ἀπερχόμενον. y 268 ἐπέτελλεν Tooi-
νδὲ χιὼν εἴρυσϑαι ἄχοιτιν, x 989 o 314 τ 8
Τροίηνδε χιὼν χατέλειπεν, Ὀδυσσεύς, schol.
Vind. ad π 281 νοϑεύονται ιη΄, schol. H
ϑετεῖ Ζηνόδ.. α 372 ἀγορήνδε χαϑεζώμεσϑα
χιόντες, v 195 oíixóvós πάλιν χίον coeperunt
flomum redire, nam non redierunt, z, 419 εἰς
Ὀδυσῆα δόμονδε κίον (v. L δόμονδ᾽ ἔχιον), ὦ
Ban δόμονδε ϑοῶς κίον, o 157 v.l. αὶ γὰρ ἐγὼν
"ς νοστήσας, ᾿Ιϑάχηνδε χιών, Ὀδυσῆ" ἐνὶ οἴχῳ
χίω
805
εἴποιμι: sic in plerisque libris pro κιχών, cod.
D cum gl. καταλαβών, quae ad χεχών pertinet;
schol. H Ὄδυσῆϊ dvi: "Avtuxóv ἐστιν, cf. Lia Roche
h. T. 298; id. in ed.: schol. χιών, Ὀδυσῇῃ £l
οἴχῳ legit, quod non aspernatus essem, si forma
Ὀδυσῇ analogia dativi ἥρῳ posset defendi; Eust.
1777, 33 'Oóvost, sed v. La Roche; Aristarchi
lectionem κιών͵ Üdvat recepit Kayser, qui dicit
participio κιών alterum part. νοστήσας accura-
tius declarari, A 406 ποῦ νῦν δεῦρο χιὼν λίπες
Ἕχτορα. à 736 v 228 ὅν (ἥν) μοι δῶχε πατὴρ ἔτι
δεῦρο κιούσῃ (cod. M pr. m. y 228 χιόντι), schol.
E παρέλκον τὸ ἔτι" τὸ γὰρ χκιούσῃ οὐ δέχεται
αὐτό, sim. schol. EHQ ad ὅ 351, recte Beutler
animady. crit., Ienae 1823 p. 7: ipso eo tempore,
cum ego ad te proficiscerer, v. in hoc lex. s. v.
ἔτι p. 495; o 53 ὅτις μοι ἕσπετο , δεῦρο κιόντι,
h. Ap. P. 31 ὁππόσ' E ἔχιες χτλ., quo
loco nunc legitur ὅππως, À 35 ἀπάνευϑε (. e.
νεῶν) χεὼν 7069" ὁ γεραιός, paraphr. πορευϑείς,
Plat. de republ. 394a ἀποχωρήσας ἐκ τοῦ
στρατοπέδου, Naegelsb. adn., Faesi, alii: post-
quam abiit, sed v. Autenrieth in Naeg. adn., qui
interpr. dum abit, quem secutus est Am.; cf.
etiam schol. BL; de 8 260 5236 v. infra; A 984
ἐνόησ᾽ ᾿ἡγαμέμνο ὄναν qu χιόντα, paraphr. χωρὶς
τῶ τως Ξ΄440 idov' Ἔχτορα νόσφι κιόντα,
schol. Α νόσφιν ἐόντα" yg. v. κιόντα, schol. M
οἵτως" τὸ γὰρ 7. χατάχρησις, cf. La Roche;
paraphr. ἀπερχόμενον. 9 286 δεν “ Ἥφαιστον
νόσφι χιόντα, v. 1. νόσφιν ἐόντα, 0 149 πάλιν
χίε "He, paraphr. εἰς τοὐπίσω ᾿ἐπορεύϑη, Φ
804 ἡ μὲν τόξα λαβοῦσα πάλιν χίε, ϑυγατέρος
ἧς, gen. coniungendus est cum τόξα, cf. etiam
Faesi ἢ. L; 4957 Q9 801 χεύαντες τὸ σῆμα
πάλιν κίον, priore loco de conatu, sequuntur
enim αὐτὰρ ᾿Αχιλλεὺς αὐτοῖ λαὸν ἔρυχε, itaque
paraphr. ὑπέστρεφον, Eust. 1298, 45 ὑπεχώρησαν,
z 173 μὲν πάλιν κίεν, cf. G 41; v 295 ἐς
ϑάλαμον ἀγαγοῦσα πάλιν κίεν 6 conclavi (842. )
in suum cubiculum; » 125 πάλιν κίον, zt 150 σύ
y ἀγγείλας ὀπίσω κίε, 0 260 προπάροιϑε
χιὼν λειανέω den τϑὲεν ἰὼν), paraphr. πο-
ρευόμενος, h. Ap. P. 51 61 (pro spurio v. ha-
buerunt Matth., Baum. )99 ἔνϑεν προτέρω ἔχιες
(cod. L v. 99 ἔχκιεο): de εθ4 v. infra; 4 69 ἐν-
ϑένδε χιών, 0 88 δαχρύσασα ἰϑὺς χίεν, v 207
ἰϑὺς χίεν (v. 1. pro δοάμεν), Nauck: x. meliores
libri, cf. La Roche; o 101 τὼ ϑαμβήσαντ' ἰϑὺς
ziov, ὦ 397 Δολίος ἐϑὺς κίε χεῖρε πετάσσας,
de M 138 i9vc (Cocondr. Rhet. Viu p- 790, 14
εὐθὺ ς)πρὸςτεῖχος ἔκιονγ. infra. χϑγάτὶς ἂν ϑεὸν
ἴδοιτο ἢ ἔνϑ᾽ 3 ἔνϑα κιόντα; 5080]. Β ἢ εἰσερ-
χόμενον ἢ ἐξερχόμενον. 7 50 σὺ δ᾽ ἔσω zit,
o 956 v. 1. αὐτίχα δ᾽ εἴσω κίεν (pro iev) pauci
libri, cod. M. χιών, cf. La Roche; B 588 ἐν δ᾽
αὐτὸς κίεν ἣσι προϑυμίῃσι πεποιϑώς (Bekk.?,
Nauck zís) inter eos, paraphr. ἐν αὐτοῖς ἐπο-
ρεύετο, ὦ 492 ἐκ δ᾽ υἱὸς Δολίου κίεν, sunt qui
tmesin statuant pro ἔχχιεν, II 263 τοὺς εἴ περ
παρά τίς τε χιὼν ὁδίτης, κινήσῃ, Damm: ,ut
verbum compositum zt«o«zío intellegi h. ]. possit*,
cf. Hoffmann Tmesis HII 19; schol. BL παρο-
δεύων tic, paraphr. παρερχόμενος cf. Faesi
h.l. — f) cum praepositionibus. ) ἐπί. B 260
v. 1. Τηλέμαχος ἀπάνευϑε κιὼν δὰ Siva (v. Ἰ.
94vl) εὔχετο (pro ἀπάνευϑεν ἐών, quam habent
lectionem schol. GIM et Nic., receperunt La
Roche et Nauck, cod. K ἐδώ»), opp. σχεδόϑεν
ἐλθών, dum abit, cf. Autenrieth in Naeg. adn.
A 35, quem secutus est Am.; ; Naeg. adn. et Faesi:
806
postquam abiit; ζ 986 ἕζετ᾽ ἀπάνευϑε κιὼν ἐπὶ
ϑῖνα (v. l. Suv), videtar Aristarchus scripsisse
ϑῖνα, v. Nic. ad g 960; « 311 ὄφρα ἐπὶ νῆα
κίῃς, 080 u144 v 272 ἐπὶ νῆα κιὼν ἐχέλευον
(ὄτρυνον, ἐλλισάμην), y 947 ὡς ὑμεῖς ἐπὶ νῆα
χίοιτε. ,P) εἰς. D 493 ἡ 7a εἰς ϑάλαμον κίε
(cod. D ἔγε vel ἔχε), Zenod. v. 428--ἢ sustulit,
cf. Ariston.; v. etiam Dupin de Zenod. stud.
174 et Lehrs Arist? , 989; v 98 ot δ᾽ εἰς ᾿Αλχι-
γόοιο κίον, H 307 ὁ δ᾽ ἐς Τρώων ὅμαδον. κίε
(cod. H ὁ ei To., 9 262 ὁ o ἕπειταὰ xÜ ἐς
μέσον, π 361 o 420 αὐτοὶ δ᾽ εἰς “ἀγορὴν κίον
ἀϑρύοι, Y 136 καϑεξζώμεσϑα κιόντες ἐς σχο-
πιήν, Duentz. κιόντες absolute positum esse cen-
set; I ΧΙΧ 42 ῥίμφα δ᾽ ἐς ἀϑανάτων ἕδρας
χίε, 4 419 εἰς Ὀδυσῆα δόμονδε κίον (v. l. δό-
μονδ᾽ ἔχιον), h. Merc. 401 v. l. Ἑρμῆς κιὼν ἐς
(pro παρὰ) λάϊνον αντρον. y) προς. M 138
ἐϑὺς πρὸς τεῖχος ἔχιον μεγάλῳ ἀλαλητῷ, Zenod.
et Aristoph. teste schol. A 7 127 χεέτην, Duentz.
de Zenod. stud. p. 78 adn. 42: ,, χεέτην male
adiectum videtur; nam Zenodotum ita caecutiisse
in versibus illis interpretandis, ut χεέτην pro
ἔχεον tulerit, vix mihi persuadeo* ; omisit v. cod.
H, sed habet eum in marg.manu rec. δὴ μετά
c. accus. 11534 μετὰ Τρῶας κίε μακρὰ βιβά-
σϑων, y 168 ὀψὲ μετὰ vo. κίε EY 0 147
τοὺς δὲ ust ᾿Ατρείδης ἔχιε (v.l. κίε). e) παρά
. acc.: h. Merc. 401 “Ἑρμῆς κιὼν παρὰ λάϊνον
Pus (cod. M ἐς) ἐξήλαυνε βοῶν κάρηνα,
Franke: (παρά dictum est, quod Merc. non in-
troivit in antrum, sed stans in limine boves exe-
git, v.'S. v. παρά in hoc lex. II 133. Ὁ εἴσω.
b. Merc. 40 y. εἴσω κίε δῶμα, Ζ 422 πάντες
ἰῷ κίον ἤματι Ἄιδος εἴσω. 1) xata. ρ 566
ὅτε μ' οὗτος κατὰ δῶμα κιόντα, oU τι χαχὸν
δέξαντα, ὀδύνῃσιν ἔδωκεν, οἵ. y. 365; Dam-
mius: me in domo versantem, in triclinio obeuntem,
9) ἀνά. 4 251273 ἦλθε δ᾽ ἐπὶ Κρήτεσσι (ἐπ᾽
Αἰάντ.) κιὼν ἀνὰ οὐλαμὸν ἀνδρῶν, paraphr.
παραγενόμενος, sec. Duentz. xiv absolute po-
situm est. 4) (9c. $9 471 γέρων ἐϑὺς κίεν
οἴχου (Papyr. ti9vc), 8 301 ἐϑὺς γελάσας κίε
T, ηλεμάχοιο, Y 17 viv ἰϑὺς χίε Νέστορος, ὦ «o 241
ἰϑὺς χίεν αὐτοῦ Ὀδυσσεύς. χὶ πρόσϑεν. O
807 πρόσϑεν δὲ xÜ αὐτοῦ ᾿Απόλλων (γ.1]. δ᾽ Exc).
A) μετόπισϑε. I 504 (λιταὶ) xal μετόπισϑ᾽
ἄτης ἀλέγουσι κιοῦσαι, Faesi et Hentze genet.
ἄτης referunt ad uer. quod iungunt cum χεοῦ-
σαι, Duentz.: «ἄτης gehoert eigentl. zu ἀλέγουσι
(curant), wird aber auch bei μετόπεσϑεν gedacht";
χιοῦσαι a verbo ἀλέγειν ita pendere ut non sit
simpliciter attributum putat Classen Beob. 93;
schol. LV ἁμαρτένοντες καὶ βλαβέντες ὕστερον
παρακαλοῦμεν, “φροντίζομεν δὲ τῶν ὑπὸ τῆς
Ἤτης πεπραγμένων: συνέπονται ἐν αὐτῇ αἱ
Zt, paraphr. παραγενόμεναι. cf. Autenrieth
ad Naeg. 44 35. u) tue. Α 248 7 δ᾽ déxovo?
ἅμα τοῖσι γυνὴ χίεν, 2.880 ἅμα δ᾽ ἀμφίπολος
χίεν αὐτῇ (cod. D xisv), X X 461 ἅμα δ᾽ ἀμφί-
πολοι χίον αὐτῇ, Duentz. versus videtur esse
suspectus, $84 t 60l οὐχ οἴην, ἅμα τῇ γε καὶ
ἀμφίπολοι κίον ἄλλαι, εἴ. E3195. 3 Y 36 Ἥφαι-
στος ἅμα (Cant ἄρα) τοῖσι ES βλεμεαίνων,
cf. 6 337; o 100 οὐχ οἷος, ἅμα τῷ y Ἑλένη
κίε xai ἢ], B 565 τοῖσι δ᾽ ἅμ᾽ “Βέρύαλος τρί-
τατος aiv, Bekk.? et Nauck xís, H 2 τῷ o?
Gu "AA. xl ᾿ἀδελφεύς, h. Ap. P. 81 ὅππως μνωό-
μενος (e Wolfii coni, pro codd. ὁππόσ᾽ ἀνωό-
μενος) ἔχιες χούρην. Ἴσχυ" ἅμ᾽ ἀντιϑέῳ, cf.
Baum.; cum his locis cf. K 196 P 494.
᾿κέων
») £v. (ad χ 176), 1811, 28 vero de masc. gen.: ὁ κ'
6 3837 Ἕκτωρ δ' ἐν πρώτοισι κίε βλεμεαίνων,
cf. 86: schol. A et ᾿Αριστάρχου χωρὶς τοῦ v,
Ἕχτωρ. ᾿δὲ πρώτοισι" χαὶ ἔστιν, ὁ δὲ Ἕχτωρ
ἐπὶ τοὺς πρώτους ὥρμα. o) ἀμφί. M 188
ἐθϑὺς πρὸς τεῖχος ἔχιον (Zenod. et Aristoph,
κιέτην) μεγάλῳ ἀλαλητῷ Ἄσιον ἀμφὶ xal Ἰα-
μενὸν κτλ. πὶ μετά c. dat. Ν 658 μετὰ δέ σφι
πατὴρ κίε δάχρυα λείβων (v. 1. schol. A ad E
576 παρὰ δέ σφὺ, Ariston. ἀϑετοῦνται, ἀμφό-
τεροι (658 5.), cf. schol. V; schol. AD ἔνιοι δὲ
πιϑανῶς μεταγράφουσι" μετὰ δ᾽ οὐ σφι πατὴρ
κίε. Multo rarius de motu, qui fit ex loco: 9) ἐξ,
Y 136 χαϑεζώμεσϑα χιόντες ἐκ πάτου ἐς σχο-
πιήν, Duentz. absolute positum esse putat; 469
οἶδα ὡς ἐνθένδε κιὼν “δόμου ἐξ ᾿Αίδαο σχήσεις
νῆα, cf schol V. σὴ ἀπό. P 113 ὡς ἀπὸ Ila-
τρόχλοιο κίε Μενέλαος (Nauck: zitv), x 156
οὐδὲ λῆϑεν ἀπὸ σταϑμοῖο κιών (ὑπὸ cod. D
ex corr.) c) παρά c. gen. y 947 ὡς ὑμεῖς παρ᾽
ἐμεῖο ἐπὶ νῆα κίοιτε ὥς τέ τευ παρὰ ἀνεί-
μονος. v) ἀπονόσφι. h. Ap. P. 153 ἀπονόσφι
(v. 1. ἀπὸ vóaqu) ϑεῶν (Ruhnk. legit Διὸς) zíe
χωομένη χῆρ. δὴ cum partic. fut. 41498 τῶ d
ἐπαλεξήσων Σῶκος κίεν. 9) de animalibus.
TP 115 πρὸ δ᾽ οὐρῆες κίον αὐτῶν, paraphr. et
Eust. 1291, 15 προεπορεύοντο. 3) de rebus
inanimis,' B 509 τῶν πεντήκοντα γέες κίον,
paraphr. zA9ov, & 64 οὐδ᾽ ἄρα μοι προτέρω
(La Roche προτέρῳ, cf. Ztschr. f. oestr. rs
1865 p. 101) νῆες xtov (Q νέες qi0v), cf. 8
T et A 482 β 428 νηὸς ἐούσης. -- Iungitur zi
cum his adv.: ἀμοιβη δίς h. Cer. 326, ἦχα e
ϑᾶσσον ἢ. Merc. 212, ϑοῶς o 290, ῥίμφα h.
XIX 42, ὥχα ὁ 412. — [Sunt qui statuant tmi
praepositionis: ἐχ-χίω, παρα-κίω, Hoffm. Times.
Il 18 ΠῚ 12 μετακίω iungit T 50] ro
fortasse χηχίω [sec. Skierlo Ztschr. f. Gymn.w.
1868 p. 246 etiam δολιχόσκεος].
κέων (Fick vgl. Woerterb.? 206 derivat ἃ
Ski, sanskr. ci, cinoti, colligere, nostr.
Schichten, ut sit χέων, sanskr. caya, cayana
lignorum; ad eandem rad. refert. Pfuhl Z
f. Gymn.w. 1868 p. 785s. δολιχύσκιος;
WL. Π 165 dicit rad. esse sanskr. cvi intumes
crescere; de subst. in o» terminantibus v. L.M.
vgl. Gr. u 141, Woerner subst. hom. 46; :
ductum est, cf. E. M. 674, 6, E. G. 468, 36; |
accentu v. "Arcad. 18, 5, Eust. 82, 11) columna.
Hes. ὁ στῦλος, E. M. 514, 54, FE. G. 323,
A(9oc. Non legitur in Il.; in Od. duodeci
hymnis semel. Leguntur χίων v 191, χέονοι
466, -v. $307, πίονα « 197 9 66 473 o 29 vw
h. Ap. 8; χέίον᾽ z 176 198, κίονες τ 38, -vae &
nds Genus à poeta variatum est: est femin. »
53 127 (cod. BN masc. ζ 307 (cf v. 308) o 29
(v. 1. masc.) 7 176 193 466 qw 90, masc. 966
t 38, « 197 (v.1.) o 29 (v. 1), ut apud Hes.
522 719; dius non est perspicuum ψ 191 h.. P.
8; E. M. 514, 55, E. G. 828, 38, Zon. 1209 o
Ἀττικοὶ ἀρσενικῶς λέγουσιν, ol δὲ Ἴωνες ϑ
λ υχῶς. Ariston. ad τ 38 ὅτι χαὶ ἀρσενιχῶς͵
κίων, Kayser (de versibus aliquot Od. disput.
Sosan 1857 p. 12) quod Aristarchus de nominis
κίων genere nonnihil observarit, etiam reliqus
quae Eust. de hoc usu docuit, ab illo profect
esse censet. Eust. 1390, 48 ὅτι ϑηλυχῶς λέγει
τὰς x. κατὰ διάλεχτον Ἰωνικήν" ἔστι δὲ τοῦτο
χαὶ τῶν ᾿Αττικῶν, 1399, 50 (ad « 197) ϑηλυχῶ.
καὶ ἐνταῦϑα τὴν x. εἶπεν, 1923, 57 κατὰ γ
ϑηλυχὸν χαὶ νῦν Ἀττιχῶς λέγει zal Ἰωνιχῶ.
ιν
δα RT MI. E-ID CH
ἀρσενικῶς (p 99) αλλως μέντοι ϑηλυχῶς προ-
ἤχϑη, cf. 550, 18 x. οὐ μόνον ἀρσενικῶς, ἀλλὰ
xal ϑηλυχῶς et infra ad o 29; Bekk. ho. Bl.
I 93, 1855. — columna, pila. 1/191 ϑάμνος
ἔφυ ἐλαίης, πάχετος δ᾽ ἦν ἡύτε χίων, crassitu-
| dinem non definit accuratius, cf. Eust. 1944, 41 5.:
saepissime de columnis pilisve triclinii, quibus
| suspensae erant trabes tecti: v 38 τοῖχοι μεγά.
pov x. τε μεσόδμαι δοκχοί τε χαὶ χίονες vipóo?
ἔχοντες φαίνοντ᾽ ὀφϑαλμοῖς ὡς εἰ πυρός, ex-
punxerunt v. 3—52 Kirchhoff Compos. d. Od. 200
et.Duentz. in ed.; solium patris et matris fami-
| lias erat positum ad columnam prope focum, velut
| Aleinoi ζ 307 μήτηρ (Arete) ἧσται ἐπ᾽ ἐσχάρῃ
| ἐν πυρὸς αὐγῇ ἡλάχατα στρωφῶσα, κίονι χε-
| χλιμένη" ἔνϑα δὲ πατρὸς ἐμοῖο ϑρόνος ποτι-
| χέχλιται αὐτῇ 50. κίονι, alii αὐγῇ legunt; Duentz.,
| qui αὐτῇ refert ad reginam, interpr. ϑρόνῳ αὐτῆς,
de dat. κίονι v. Lehmann Lehre v. Locat. bei
Homer, Neustettin 1870 p. 13; Ulixis v 90 IIyve-
λόπεια ἕζετ’ Ὀδυσῆος ἐναντίον ἐν πυρὸς αὐγῇ
| zolyov τοῦ ἑτέρου" ὁ δὲ πρὸς χίονα μαχρὴν
ἥστο. Sedet ad columnam in medio atrio vates
13.66 473 τῷ Ποντόνοος ϑῆχε ϑρόνον (χῆρυξ
εἷσεν αὐτὸν) μέσσῳ δαιτυμόνων πρὸς κίονα
| μαχρὸν ἐρείσας, schol. πιϑανῶς ἵνα πάντες
| &x τοῦ ἴσου ἀχροῶνται, Protodicos de aedibus
| Hom., Lips.1877 p. 43 ἐν μὲν τῇ ᾿Αλχίνου χίων
μέσσῳ δαιτ. ἦν, ἔνϑα ὃ ἀοιδὸς ἵδρυτο, ἐν δὲ
τῇ Ὀδυσσέως (φ 434) ἐν ἐχείνῃ τῇ χώρᾳ, ἐν ἢ
ὁ Τηλέμαχος ἐχάϑητο, cf. p. 40 5.; α 197 ἔγχος
ἔστησε φέρων πρὸς χίονα μακρὴν (v. l. μακρὸν)
δουροδόχης ἔντοσϑεν, erat enim columna striata
(schol. EV νοητέον δὲ ἀπεξύσϑαι τοὺς χιόνας
zal ἐνταῦϑα ἀποτίϑεσϑαι τὰ δόρατα) aut striato
| eapitulo instructa, Nitzsch ad h. l. ,,der Maenner-
| saal ruhete auf mehreren Saeulen; eine, dem Ein-
gang nahestehende, hatte wohl ein glatt aus-
|geschnittenes Capital, um die Lanzen hineinzu-
lehnen*5 cf. etiam Doed. Gl. 225 et Gerlach in Phil.
| XXX 513; Rumpf de aed. Hom.I 29 intellegit inter-
|vallum inter duas pilas in ipso introitu; Duentz.
versus 128 s. suspecti videntur esse; ἢ. Ap. 8
t0&0» ἀνεχρέμασε πρὸς χίονα πατρὸς ξοῖο
πασσάλου ἐκ χρυσέου fortasse, ut ait Baum.
(q. v.), audacius dictum est pro columna, ad quam
patris Iovis sedile est. 9 29 ἔγχος ἔστησε φέρων
πρὸς χίονα μαχρήν, schol. H yo. πρὸς z. μαχρὸν
θείσας, id quod receperunt Kayser, Hentze,
Duentz.; Kayser de vv. Od. II p. 12: ,,Eust. 1811,
|28 (ad h. L) μαχρὸν ἐρείσας, κοινότερον" ἄλλως
μέντοι ϑηλυχῶς πρὸς x. μαχρήν. Quae ex co-
piosioribus scholiis ducta esse, cum ex Eust. more,
tum ex eo colligendum est, quod grammaticus,
|quem is ad 1]. ΠῚ p. 30,8 exscripsit, et scholiasta
|Aphthonii ap. Walz. T. II 635, 5 codem fonte
px usi. Nam ambo idem docent neque alio
Jexemplo illustrant. Quae autem scholia secuti
[sunt, ea similibus vv. (9 66 473) non fuisse ap-
posita, nos ideo probabile putamus, quod illi
Jversus in nostris exemplaribus nulla habent eius-
modi scholia. Ergo Aristarchus o 29, si id prae-
cepit, quod Eust. servavit, certe x. μαχρὸν £o.
- legit; sec, La Rochium utraque lectio Aristarchi
videtur fuisse, cf. eiusd. Didym. 26, aliter iudicat
Bekker ho. Bl. 1 93. Necesse est h. l., quod Tel.
γ. 80 demum in atrium ingreditur, columnam
extra atrium fuisse sive in introitu ipso. Erat
letiam columna sustentatum conclave, ubi arma
servabantur: χ 176 198 xo»! à? ὑψηλὴν ἐρύσαι
πελάσαι τε (Fpvaav πέλασάν τε) δοχοῖσιν, χ 466
xÀayyy,
801
πεῖσμα νεὸς χίονος ἐξάψας μεγάλης περίβαλε
ϑόλοιο, Eust. 1933, 59 τουτέστι στύλου ἐξαρ-
τήσας τινὸς ἢ κιονοειδοῦς ξύλου πέριξ ἔϑετο
τῆς ϑόλου, erat autem haec columna una ex iis,
quae erant ad portam aulae positae, cf. v. 449
et 459; Giseke in hoc lex. p. 570 mavult con-
iungere μεγάλης 9020t0, qnod rarissime quae
anapaestum efficiant adi.sic postponantur. [Errore
factum est, ut « 558 χαξαβῆναι ἐὼν ἐς χίονα
(pro χλέίμαχα) μαχρὴν in codd. DL scriberetur].
De Atlante: α 58 ἔχει χίονας αὐτὸς μαχρᾶς,
αἱ γαῖάν τε χαὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχουσι, ipse
sustinet columnas, quae distinent caelum et ter-
ram (sed schol PV νῦν ἐπιμελεῖται ὡς xal ὃ
7897 ἢ χρατεῖ x«l βαστάζει), fuleitur enim sec.
poetam columnis caelum eodem modo, atque
tectum triclinii, cf. Hes. theog, 517 779, Aesch.
Prom. 349; cf. etiam Naegelsb. hom. Theol. 87 s.,
Preller gr. Myth.? I 460, Eust. 1389, 61 1390, 13
16. — Tribuuntur igitur subst. χέων haec epi-
theta: μαχρός « 53 197 9 66 473 o 29 w 90,
ὑψόσ᾽ ἔχοντες t 88, ὑψηλός χ 176 198, μέγας
4 466. — Rumpf de aedibus Hom. II, Giessen
1857 1858 (quo libro mihi uti non licuit), quem
secutus est Frieb Wohnhaus bei Hom., Wien
1868 p. 20 58., Gerlach in Phil. XXX 5083 519 s.,
Protodicos de aedibus Hom., Lips. 1877 p. 40 ss.
κλαγγή (a χλάζω, cf. E. M. 516, 20 98, E.
G. 394, 45 59 all; lat. clangor, ΚΒ]. klegota:
Fick vgl. Woert. 48 352, Spracheinh. 87 89 291,
L. Meyer vgl. Gr. I 28 371, Curt. Stud. VI 341
VII 287 360, Curt. Et. 620, Benfey WL. II 132,
Lottner in Kuhn Ztschr. VII 185 XI 168; de
subst. in η exeuntibus v. L. Meyer II 158, Woerner
subst. hom. 6). Nom. 4 49 I'3 K 523 A 605
& 412 ἢ. XIV 4, χλαγγῆς B 100 h. XXVII 8,
xA«yyi I'2et5. Sexies in IL, bis in Od., bis in
hymnis. Saepissime post arsin 2. pedis (septies),
bis in introitu versus, semel post caes. 3. pedis.
Omnibus locis ante x4 vocalis producitur. clan-
gor; proprie de clamore avium aliorumque ani-
malium; etiam ad clamorem hominum transfertur,
raro ad res inanimatas; Am. ad 5$ 412 ,«4. bez.
den unartikulierten scharfen u. kreischen-
den Ton, cf. Ph. Mayer Stud. zu Hom. 1874
p. 47 ss., Schmidt Synon. 192, 4 124, 9, Classen
Beob. 98, cf. etiam Naeg. adn. ad 7' 2, Doed. Gl.
2131; Suid., Phot., Bachm. anecd. 278, 21 ποιὰ
τις φωνὴ ὀρνέου, addit Suid. x«l ἐνοπή" ἤχων
ὀνόματα, εἴ. Poll. On. 5, 89 et Schleusn. curas
nov. in Phot. p. 136; Zon. 1218 ποιὰ φωνή, Hes.
φωνή, 715, βοὴ ἢ κλαγγὴ ὀρνέων, ct. Cram. an.
Par. HII cod. 2556 δὰ Γ΄ 2, Or. 85, 5; Eust. 39, 44
λειότερον ἡ xÀ. τῆς χραυγῆς et 40, 3 οὐχ ἐπὶ
μόνων ὀιστῶν χαὶ τόξου χαὶ γεράνου, ἀλλὰ
χαὶ ἐπ᾿ ἄλλων λέγεται, oiov xci ἐπὶ συῶν,
Eust. 871, 8 ἀχύρως τὴν xà. ἐπὶ ἀνϑρώπων
εἰπών, cf. 181, 18, schol. B ad A 49; E. G. 395,
18 πεποίηται ἡ φωνὴ ἀπὸ τοῦ τῶν βελῶν
προσχρούσεως, cf. E. M. 516, 21. — 1) de grui-
bus: 18 χλαγγὴ γεράνων πέλει οὐρανόϑι πρό,
I'5 χλαγγῇ ταί γε πέτονται (D χλαγγὲ), schol.
ABL τὸ ἀδιάλειπτον τοῦ ϑορύβου δηλῶν πολ-
λάκις ὀνομάζει τὴν χλαγγήν: τὰ δὲ δειλότερα
τῶν ζῴων φωνητιχώτερα μᾶλλον τῶν ἀν-
δρείων, E.G. 395, 14 χλ. ἡ βοὴ τῶν γεράνων
ἀπὸ τῆς τοῦ ἤχου ἰδιότητος" oi σοφώτατοι
τὰ τοιουτότροπα τῶν ὀνομάτων σχηματί-
ζουσι, cf. Cram. an. Ox. I 230, E. M. 516, 22 ss.,
À 605 dugl δέ μιν χλαγγὴ véxvov ἦν οἰωνῶν
ὡς πάντοσ' ἀτυζομένων, Eust. 1703,94. κλ. εἰπὼν
. 808
ὡς οἰωνῶν ἐρεῖ ἀλλαχοῦ τρισμὸν ψυχῶν τῶν
ἐν Ἅιδου οἷα νυχτερίδων, Dammius in lex. p.631
dicit ozev. notare vespertiliones, quod non dis-
plicuit Ph. Mayer p.47; cf. etiam schol. BHQT; de
subus: & 412 gAeyyn δ᾽ ἄσπετος «cto συῶν
αὐλιξομενώων (v. 1. 149£), Eust. 1765, 98 λέγει
xÀ. συῶν viv ὀξεῖαν βοήν, cf. 1657, 8 et x
241 χλαίοντες ἐέρχατο. h. XIV 4 λύχων χλαγγὴ
χαροπῶν τε λεόντων, h. XXVII 8 ἐαχεῖ δ᾽ ἔπι ὕλη
δεινὸν ὑπὸ κλαγγῆς ϑηρῶν, Barnes. in τόξων,
Ruhnken. νευρῶν, quem secutus um Matth.;
Bocchus Slothouwerus (ἀπ tiroc. crit. 54) in
κήλων mutavit, sed praeter necessitatem τ factum
esse demonstrarunt Herm. et Baum. h.l. 9) de
hominibus. P100 ἐρήτυϑεν z«9? ἕδρας mavod-
μενοι κλαγγῆς milites, qui ad contionem conve-
nerant, cf. v. 95—97; cf. etiam Eust. 181, 18 et
Did. v. 99; "' 2 Τρῶες χλαγγῇ v ἐνοπῇ ἴσαν
ὄρνιϑες ὥς (alii c post χλαγγῇ omittunt), videtur
usus esse poeta χλ., quia Troes v. 3 comparat
cum gruibus, cf. Ph. Mayer 55; Eust. 371, 28
τὴν τῶν Τρώων ἢ ἄρτι κραυγὴν εἴκασε τῇ κλαγ YU.
αὔξων τὸν ϑροῦν τῇ παραβολῇ ῇ, ὡς οὐκ εὐχὸ σ-
μως στελλομένων εἰς πόλεμον, schol. B ἀντὶ
τοῦ μετὰ xÀ. καὶ ἐνοπῆς" ἀμφὼ δὲ ἤχου ὀνό-
ματα, paraphr. ἐν ngo, καὶ κραυγῇ. E.M.344,50
516, 19 ἐπειρρήματά εἰσι ποιότητος, cf. E.G. 190,
43 252, 21, Cram. an. Ox. I 230, cf. schol. V; K 593
Τρώων χλαγγή τε καὶ ὦρτο κυδοιμὸς ϑυνόντων
ἄμυδις, paraphr. ταραχή, schol. BL ἄχρως τοὺς
ἑπτοημένους παρέστησε διὰ τῆς βοῆς xal τοῦ
θορύβου. 3)de sagittae emissae stridore: 4 49
δεινὴ κλ. γένετο ϑιοῖο, $ schol. B λέγεται ΕΙΣ
ἀνθρωπίνου τόξου ψιλῶς, ὡς τὸ λίγξε βιός (4
125), cf. E. M. 516, 21, E. δι 325, 13, Cram. 15}--
Verg. Aen. 9, 632 effugit horrendum stridens
adducta sagitta. — lunctum est subst. xà. cum
ἐνοπή ΤᾺ ᾿χυδοιμός Κα 523; habet epith. ἄσπετος
ξ 412 οἱ δεινή Α 49. -- χλαγγηδόν.
κλαγγηδόν (κλαγγη, cf. E. M. 516, 27 58., E.
G. 324, 44 s. 60, Cram. an. Ox. I 235, Curt, Et. 650,
Frohwein in Curt, Stud. 17: Friedlaender
hom. Gleichn. II 21, L. Meyer "vgl. Gr. 1553) cum
clangore. Paraphr. Il. μετὰ κλαγγῆς, Suid., E.
G. 324, 36 44. Hes., Phot., Bachm. anecd. 978, 22
μετὰ χραυγῆς, Zon.1299. μετὰ ἤχου, E. M. 516,
97 μετὰ βοῆς. Non legitur ap. Hom., nisi B
463 ὀρνίϑων ἔϑνεα, χηνῶν ἢ γεράνων ἢ χύ-
χνων χλαγγηδὸν προχαϑιζόντων, σμαραγεῖ δέ
τε λειμών, schol L μετὰ βοῆς" Ji, πρὸ τοῦ
χαϑίσαι βοώντων" χέχραγε γὰρ τὰ ὄρνεα ἐπὶ
γῆν “καταφερύμενα - καὶ ὧδε ἐγχατέμιξε τὰς
γεράνους μουσιχοῖς ὀρνέοις, cf. Ph. Mayer Stud.
B Hom., p. 47 c. adn. et Kammer Einh. d. Od.
p. 793; v. etiam Duentz. hom. Abh. 487 c. adn.
ct Hentze in Am. app.; Eickholt Quaest. hom.
spec., Wesel 1850 p. 26 maluit x4. cum antece-
dentibus iungere, sed v. Am. app.
κλάζω. Fick vgl. Woerterb. 48 352, Sprach-
einh. S6 s. 89. 931 cum aliis verbis sonandi ad
rad. kark, krak, krag, klag (sonare, crocire, ri-
dere) revocat, sanscr. kark, karkati (ridere), "lat.
clangere, lit. "klegu, goth. hlahjan, graece xAcy,
sim. L. Meyer vgl. Gr. I 371, cf. Froehde in
Kuhn Ztsch.. XXII 550, Fritzsche in Curt. Stud.
VI 341, Benfey WL. II 132, cf. etiam Lottner in
Kuhn Ztschr. VII 185 XI 168; disputavit contra
Fickium Siegismund in Curt. Stud.V 145, adn. 40,
quod vix omnia verba sonandi, quae attulisset,
ad unam eandemque rad. kark revocari possent;
Brugman in Curt. Stud. VII 287 360, qui sumit
κλαγγηδὸν — κλάζω
rad. kar (sonare), reduplicatione ortum esse censet
karkar, unde derivat χλάζω ; Ahrens Gr. Formenl.
S 92, adn. 4b revocat ad rad. χλῃ, χεᾶ, sim.
Doederl. GI. 2128, contra Ahrens disputavit Ebel
ap. Kuhn III 140; χλάζω ortum videtur esse ex
xAieyjo, cf. praeter Fickium Curt. Et. 620, L.
Meyer 1 261 436; de verbis in £o terminantibus
v. Curt. Verb. 1 319 II 272. — Praes. part. du,
κλάζοντε II 429, aor. ἔχλαγξαν A 46, part.
χλάγξας M 907, κλάγζαντος K 9276, aor.
ἔκλᾶγεν h. XIX 14, cf. Curt. Verb. II az:
part. χεχληγώς B 9229 E 591 4 168 844 ἮΝ 955
D 88 X 141 (v. 1.) « 408, c£. L. Meyer vgl. Gr.
II 224; de vocali « in ἡ producta v. Curt. Verb.
II 184, "Brugman in Curt. Stud. IV 74; plur. nom,
χεχληγῶτες vel κεκλήγοντες. Altera lectio sine.
dubio antiquissima fuit placuitque Aristarcho, sed
in altera ed. postposita est: schol. HQ ad Ἐ 80
διχῶς αἱ Ἀριστάρχου. quae adduntur: εἰ μὲν di
τοῖ ὦ, περισπᾶται, εἰ δὲ διὰ τοῦ vt, πρ'
ροξύνεται, fere iisdem verbis leguntur "schol. H
ad μ 256; Did. ad II 430 ἐν τῇ ἑτέρᾳ τῶν "Agi-
στάρχου -ὥτες, schol. V ad II 480 -ὥτες xol αἱ
πλείους " οὐ γὰρ ἀναγκαῖον τὸ Αἰολικόν, ué-
toov μὴ ἐπείγοντος. Sed perf, non aor. in
lexit, quod Lobeck ad Buttm. gr. Gr. II 36 sta
contra quem disputavit Rumpf in quaest. h
Gissae 1850 p. 26—28, q. v.; Hinrichs de hom
eloc. vestig. aeol. p. 7921 5.: ^et -ὥτες et -ότες
metri causa pro -ὅτες e prisca litteratura tr.
positum esse imaginatus est. Pleonasmi
Aeolidi adsumptio, e qua interdum accentus
penultima resedit in eod. χεχληγόντες (v.
in cod. Harl. ap. M. Schmidt Did. p. 207, Lob.
fortasse a Tryphone in libris περὲ πλεονασ,
τοῦ ἐν τῇ Αἰολίδι διαλέχτῳ aut περὲ τῶν
Ou. διαλέχτων illustrata fuit, unde eam adri
auctor libri περὶ Ou. διαλ, ap. Maittaire
Sturz p. 478 (v. Giese de dial. Aeol. Ρ. 46
Herod. contra disputavit formamque χεχλήγο
quam solam servandam esse iudicavit, non Áe
cam, sed Syracus. esse sibi persuaserat*; Her
ad [1480 ἀπὸ εὐϑείας ἑνικῆς τῆς εἰς v, χε;
yov: ἔϑος δὲ τῷ ποιητῇ οὕτω σχηματέξειν,
M 195 ὡς ἀρήγοντες" οὐ γὰρ τὸ χεχληγο
ἐπλεόνασε, τῷ ν, οὐδὲ παρὰ τὸ χεχληγὼς &
ἐλλὰ παρὰ τὸ κέκληγα γέγονεν ὃ Συρακού
ἐνεστὼς χκεχλήγω, ὡς παρὰ τὸ ἄνωγα...
ἀκχόλουϑος δὲ τῷ κεχλήγω μετοχὴ ἡ κεχ
βαρυνομένη, ἔνϑεν τὸ κεχλήγοντες, fere ei
verbis E. G. 312, 11 ss. (nulla mentione Syra
norum facta), sim. Eust. 895, 55, cf. La Roche
h. T. 296, Thiersch Gr. Gr. 8. 911, ᾽29 b; Hinrich:
p. 120s. χεχλήγοντες componit cum aeol. pi
perf. πεπληρώχοντα et aliis eiusmodi formis
Savelsberg de dig. p. 56); contra eum disputatun
est in Zarncke Lit. Centralbl. 1875 p. 1459; le!
guntur nom. plur. JM 195 (χεχλήγοντες ACD alj
-yórec GL TownL) IJ 430 (-yovrec ACD a
-γότες LS, P 756 759 (-ότες Lips., Vrat.; -οντεί
cet) & 30 (xexAmyovrsc libri, sed yg. -
Harl. * Res pl. 4 256 (-ὥτας M, -ὥντας G,
que -ovrac, alii -ότας). Scripserunt secuti 9.
Aristarchi-cGec Bekk.'et?, Faesi, Duentz., Nau
Baeuml., Doederl., La Roche in Od., Am.-Hentsi
in Od., cf. Bekk. ho. Bl. I 94 et Ap. Rhod. IY
876; de producta vocali o disputavit Brus e
Curt. Stud. IV 75 17 4, cf. etiam Curt, Verb. II 22
Ahrens Formenl. ὃ 57 adn. 5, χεκλήγοντες vide
tur scriptio vulgaris fuisse; legitur haec form
E. M. 500, 3 (ὡς ἀρήγοντες" ὥσπερ ἀπὸ tO
yy
πέπληγα μέσου παρακειμένου γίνεται πεπλήγω
στώς, οὕτω χαὶ ἀπὸ τοῦ κέχληγα γίνεται
χεχλήγω), E. G. 312, 11, Eust. 895, 54 (προῦ-
᾿πόκειται τὸ χεκλήηγω) 1068, 58 1126, 40 45
ἀπὸ τοῦ χεχλήγω ἐνεστῶτος) 43; habent in
editionibus Spitzn., Dind., Koechly, La Roche in
Jl., Hentze in Il.; 'Hinrichs p. 122s.: Aeolismum
H om. cui ex tota antiquitate maxima accedit
des rectius Giesius de dial Aeol. p. 197, Berg-
jus in lit. hist. I 853 adn. 140 videntur tntati
esse quam Bekk. et Rumpfius, qui ,,Aristarcheae
ices tanta severitate rariores dialectorum for-
t à poetae usu alienas improbantis^ (Rumpf
), 99) rationem secuti sunt, obliterasse, cf. p. 175;
qua perfectum praesens tempus significat, for-
nationem participium perf. ex analogia part. praes,
fepetiit: schol. A ad P 156 oed ποὺς
pe I εἰν 579 et 547: E eandem sententiam sequuntur
erb. II 24 154 180, is qui Hinrichsii libr.
" ensuit in Lit. Centralbl. 1875 p. 1459; Classen
eob. 98: ,im Perf. ist die unwandelb. Gesetz-
kt des Naturlautes, wie er einmal in die Or-
der Stimme gelegt ist u. stets sich gleich
,angedeutet; p.99: diese Perf. sind zu wahrer
ensbedeutg uebergegangen*, cf. H. Weber
ym. Unters. I p. 63 adn. 27; Loebell quaest. de
: hom. forma et usu, Lips. 1877 p. 33 actio-
»m dicit, quae significetur forma χλάζω, cum
C χεχληγώς cum linea, quae ex singulis
8 contineatur, comparari posse; Hentze in
n. ed. ad x 238 ,,es scheinen dies alte Praesens-
gen, in denen die Redupl. den Verbalbegr.
erkend Wiederholung od. besondere Energie
r Handlung bez.*, cf. Warschauer de perf. ap.
jm, usu, Posn. 1866, Philol. XXVII p. 522 s.,
izsche in Curt. Sprachwissensch. Abh., Lpz.
|& p. 45 ss; quae forma apud posteriores
zitu χέχλαγγα, non est apud Hom.; inter χέ-
γα, et χέκλαγγα eandem intercedere rationem
que inter πεφευγώς et πεφύγγως dicit Brug-
1 Curt. Stud. IV 74s.; Zon. 1195 et Suid. habent
ηγότες. — Legitur χλάζω quattuordecies in
, ter in Od. (tantum partic), semel in hymnis.
ic. legitur in introitu versus quater (χεκλη-
€), ineunte 2. pede septies (χεχληγώς semel,
Uttc sexies); sed in recentiore parte μὲ 256 for-
m -γῶτες in accus. mutatam de suaque sede
irusam esse observavit Hinrichs p. 121; post 3.
lem invenitur χεχληγώς 41 168. — Nusquam
e Χλ. vocalis brevis est. — clango, clamo,
oprie de clamore volucrum quarundam aliorum-
* animalium; transl. de hominibus et de rebus
ümatis. Schmidt Synon. 122,4 ,,z4. gibt immer
hellen, lauten 'l'on an, der aus allem uebr.
89. E. aquilarum proprium esse ᾿ dicit
s 888, 45 ἄναρϑρον δηλοῖ φωνήν, ἐξ ἀετοῦ
ϑὲν ἢ τοιοῦδέ τινος, cf. 1749, 41 et 208, 21;
| 3 οὐχ ἐπὶ μόνων ὀιστῶν χαὶ τόξου καὶ
ἄνου, ἀλλὰ καὶ ἐπ᾽ ἄλλων λέγεται, cf. 871,
39, 44 λειότερον τὸ χλάζειν τοῦ κράζειν,
1106, 15; Hes. χλάζοντες" χραυγάξοντες
a ἄζω»" βοῶν, διασχίζων, καίων, cf. eund.
X. ἔχλαγξαν. Part. perf. interpr. E. M. 499,
E. G. 311, 1 312, 10 χεχραγώς, βοῶν, Hes.
xÀcto
809
ψοφῶν, βοῶν, φωνῶν, χραυγάζων, ἐπικαλού-
μενος, Eust. 1196, 44 χλάζοντες, Suid., Zon. 1195
χράζοντες, Suid. χεχλάγξω ἀντὶ τοῦ ὕὑλακτήσω,
ἐπὶ τῶν χυνῶν. 1) de animalibus. de aquila
M 207 αὐτὸς δὲ χλάγξας πέτετο, paraphr. φω-
νήσας, cf. K 276; de vulturio I/ 429 ὥς v ci-
γυπιοὶ μεγάλα χλάζοντε μάχωνται (χλάζονται
G, -οντες L), cf. v. 480, Dammius in lex. p. 651
,Botat sonum harum avium- lugubriter et inter-
rupte sonantem", cf. Loebell p. 33; de accipitre
X 141 v. l. Paris. κίρχος ἐγγύϑεν ὀξὺ ,REXÀT-
yec (pro λεληχώς), "e ardea A 276 οὐχ toov
(ἐρωδιόν), ἀλλὰ κλάγξαντος ἄχουσαν, paraphr.
φωνήσαντος, Loebell p. 33s. ,,de interrupta voce
dictum est praesens, quae qualis sit, ineunte vere
avibus e peregrinis terris ad nos redeuntibus
saepissime audiamus licet*. De sturnorum et gra-
culorum clangore (non de sonitu pennarum) P 756
ὥς τε ψαρῶν νέφος ἔρχεται ὴξ χολοιῶν, οὖλον
κεχληγῶτες, cf. v. 759; de plur. v. Eust. 1126,
43, Krueger Sprachl. I 58:247 09 2E TI: Roche
Ztschr. f. oestr. Gymn. 1864 p. 565. De canibus
& 30 (χύνες) χεχλ nyosc ἐπέδραμον, cf. Theocr.
XXV 70 ϑεσπέσιον ὑλάοντες. 2) de homini-
bus, plerumque de iis qui in ardore pugnae aut
impetum facientes vocem tollunt. E 591 44344
"ExreQ ὦρτο ἐπ᾿ αὐτοὺς χεχληγώς, paraphr.
χραυγάζων, μετὰ χραυγῆς, 4 1608 χεχληγὼς
ἕπετ᾽ αἰεὶ ᾿Ατρείδης, cf. Eust. 838, 45 s.; M 125
τοὶ δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο ὀξέα χεχληγῶτες milites Tro-
jani, paraphr. κεχραγότες, Ν τοῦ ὡρμήϑῃ χε-
χληγώς, διὰ δὲ Τρώων πέτετο, Π 480 ὡς οἱ
(Sarpedon et Patroclus) κεχληγῶτες ἐπ᾽ ἀλλή-
λοισιν ὄρουσαν, paraphr, χράζοντες, cf. v. 429
ὥς v αἰγυπιοὶ χλάζοντε μάχωνται, Loebell 383:
per totum certamen ayes vocem edunt, sed eo tan-
tum puncto temporis, quo altera in alteram irruit,
cum milites continua edita voce in hostes im-
petum faciant. P 88 βῆ διὰ προμάχων ὀξέα
φορῶ (Ἕκτωρ), i q. v. 89 ὀξὺ βοήσας, cf.
Nie.; P 759 ὡς χοῦροι ᾿Αχαιῶν οὖλον κεχλη-
γῶτες ἴσαν, cf. v. 756 ὥς τε ψαρῶν νέφος ἔρ-
χεται οὖλον zt ηγῶτες, de Thersite blaterante
voce ingrata B 222 "Ayau£uvov. ὀξέα κεχληγὼς
λέγ᾽ ὀνείδεα, paraphr. χεχραγώς, Classen 98
,Ausdr. des heftigen u. ungestuemen Geschreies,
wiees der belfernde Schreier Thersites ausstoesst'' ;
Eust. 208,21 οὐχ ἁπλῶς βοᾶν, ἀλλὰ πλάζειν ὃ
ποιητὴς τὸν Θερσίτην φησί, σχώπτων εἰς ἀλο-
γίαν(3)" ἀλόγων γὰρ E ζώων τὸ κλάζειν, cf. v. 219;
Ariston. Ζηνόδ. v. 920—3 ἠϑέτηκεν, cf. La Roche
h. Stud. $ 94 p. 198; de miserabiliter clamantibus
Sociis Ulixis quos Scylla devorat uz 256 εἰνὲ ϑύρῃσι
χατήσϑιε χεχληγῶτας, hoc uno loco in Od.
χλάζειν de hominibus dicitur. h. XIX 14 ἕσπε-
ρος ἔχλαγεν οἷον δονάκων ὕπο μοῦσαν ἀϑύ-
oov. Martinus pro tom. ἔχλ. scripsit ἐς σπέος
ἔξαγεν οἷας, Barnesius probante Ruhnkenio ἐς
σπ. ἤλασεν οἷας, Matth. ἔχλαγεν οἷας, alias
vesperi oves a pastu revocat fistula canens; Herm.
scr. οἷος: solus fistula canit Pan; Baum, ,an
scribendum ποτὲ δ᾽ ἕσπερον ἔχλαγεν οἴμην Ὁ
Koechly coniecit ὅτε δ᾽ Ἕσπερος ἤλυϑεν Οἴτης,
μέλος ἔκλαγεν oixtpov, cf. Alceaeum in Anthol.
IV, 12. 3) de rebus inanimatis. de sagittis 4
46 ἔχλαγξαν (Lips. l. m. ἔχλαξαν) ὀιστοὶ ἐπ᾽
eor χωομέν 010, αὐτοῦ κινηϑέντος, schol. BL
ad E838 ἐμψύχως τὸ ἔβραχεν, ὡς τὸ ἔχλ αγξαν,
schol. V ad T 13 ἐψύχωσε τὰ ὅπλα διὰ τοῦ
ἔβραχεν᾽ τοιοῦτον ἔχλαγξαν πρὸς τὸ Τρῶες
κλαγγῇ (1 2), cf. schol. Bl, et B ad 446 et Scheer,
810
Callimachus Ὁμηρικός p. 16; paraphr. ἤχησαν, E.
M. 392, 48 ποιὸν ἦχον ἀπετέλεσαν, ἤχησαν, οἴ.
516, 29, E. G. 324, 46, Cram. an. Ox. I 935, 32, cf.
Eust. 39, 36; Verg. Aen. 4,149 tela sonant umeris;
Ariston. Ζηνόδ. ἠϑέτηκεν (v. 468.) οὐ καλῶς. De
vento strepente μὲ 408 η}λ M χεχληγὼς ζέφυρος
μεγάλῃ σὺν λαίλαπι ϑύων. — lungitur χλάξζω, cum
accus. μεγάλα II 429, οὖλον P 756 759, ὀξέα B
922 M 195 P 88, ὀξύ v. l. X 141, cf. La Roche
h. Stud. ὃ 35, 9 p. 59. (χλαγγή, χλαγγηδόν).
κλαίω (pro xÀ«z-jo, rad. xA«z: Curt. Et.5
577, Verb. I 298 II 373s, Fick vgl. Woerterb.
355; in Curt. Stud.: Gerth Ἰ 2, 206 adn. 20 (coll.
Curt. p.276) Leskien II 90, Brugman IV 153, 29;
in Kuhn Ztschr.: Roediger XVII p.314, F roehde
XXII 262, L. Meyer XXII 468; id. vgl. Gr. I 82
(cf. p. 348), Hartel hom. Stud. 1 70, Benfey WL.
I1 372, cf. Renner in Curt. Stud. I 1, 171; L. Meyer
I 444 ex χλάξσ)ειν ortum esse putat, cf. Kuhn
in eiusd. Ztschr. II 266; Christ Lautl. 194 dig.
radicis x4«z in : mutatum esse arbitratur (cf.
Benfey WL. II 130), sed v. Curt. Et. 1. L; Savelsb.
de dig. 21 dicit c: ad solitam productionem re-
ferendum esse, quam sequens dig. adamet; ags.
hlóvan, ahd. hlojan: Fick 355, cf. Grimm Gesch.
d. d. Spr. 5281 (1401); de diaeresi κλαΐω (cf. Greg.
Cor. ed. Schaefer p. 583 adn. 76) v. Roehl quaest.
hom., Berol. 1869 p. 24. Leguntur praes. ind.
κλαίω Τ 800 42778, κλαίεις 4362 X 73 9 577,
coni. xA«(g v84, χλαίῃσι 9 528, χλαίωμεν V9
£2 2085 opt. χλαίοισϑα £2 619; Eust. 1368, 29
χλαίοισϑα δηλοῖ zal τοῖς εὐχτικοῖς ῥήμασι
προσέρχεσϑαι τὴν 9« ἐπέχτασιν, cf. Lobeck
Path. el. II 267, Curt. Verb. I 51; imper. χλαῖε
ὃ 544, 2. du. χλαίετον € 90, infin. χλαίειν Η 421
T 297 à 196 806 . 469; part. χλαέων T 338 X
499 Q9 719 ὃ 541 x 499, κλαίοντα B 263 T 5,
-0vt& A 136 .X 90 427, -οντες *P 252 1994 x 209
241, -ὄντεσσι 4 811, τοντὰς £98 x 49, κλαίουσα
Τ [16 T 986 9 760 p 976 à 749 v 59, χλαίουσ᾽
T 801 X437 515 2746 776 1352, -οὐ σης t 209 v92,
impf. cum augm. 3. pl. ἔχλαιον μ809, omisso augm.
l. sing. ὃ 539 x 497 τ 541, xÀcis(v) Μὰ 4 85 511
« 368 ὃ 184185 ε 82 ἃ 391 π 450 τ 608 v 58
q 56 88 357 w 282, xia? I 564 9 510, χλαίο-
μεν ὦ 64, 3. pl. xA«tov P 427 « 201 454 π 216
q 993; iterat. χλαίεσκε O 364, cf. Curt. Verb. II
280; fut. χλαύσομαι X 87, -σονται Σ 340 Y 210;
aor. xAavos(v) y 261 c 993, part. χλαύσας Q 48.
Est igitur in Il. tricies septies, in Od. quadragies
quinquies, nusquam in hymnis; saepissime in libris
T (sexies), .X (sexies), 42 (duodecies), ó (octies), q
z (septies). Est in introitu versus quadragies, post
arsin 2. pedis tricies bis, post 2. pedem 42511 &82,
post caes. 3. pedis .Y 497 429 112, ante 2. thes.
5.pedis 7'176 D 908 1 98 4.309, in fine Y210 2619.
Leguntur autem ante caes. 3. pedis formae χλαίω,
χλαίεις, κλαίῃ, κλαίῃσι, κλαίωμεν (exc. £2 208),
χλαίων (exc. 2719), χλαίοντείοχο. X497), κλαίον-
τες (exc. P252 x 209), κλαίουσα (exc. Di6 V 352),
χλαίεσχε, χλαύσας: non omnibus locis χλαίειν
(semel), χλαίοντα (semel), χλαεούσης v92, impf.
$2 511 τ 541; in introitu versus imper. ᾿χλαῖε,
χλαίετον, κλαίειν (exc. Η 497), κλαιόντεσσι, impf.
sine augm. (exc. (ὦ 511 & 82 τ 541), χλαύσομαι,
χλαῦσε, non omnibus locis χλαΐοντα (semel),
κλαίοντες (bis), -rec (semel), «A«tovo« (semel),
χλαιούσης (semel) zA«ócovcet (semel); in fine
versus χλαίοισϑα, non omnibus locis χλαύσονται
(semel); ante 2. thesin 5. pedis ἔχλαιον, non om-
nibus locis χλαίωμεν (semel), χλαίοντας (semel),
κλαίω
κλαίουσα (semel, cf. La Roche h. Stud. ὃ 87, 9
p. 174. — Vocalis brevis ante χλαίω omnibus loci
corripitur exc. v 92 (ἄρα xA.) ubi ἄρα esti
thesi 1. pedis, cf. La Roche h. U. 13 14, Hz
hom. Stud. I 81. — ploro, fleo, eiulo. Schmig
Synon. 26, 13 ,,χλ. bedeutet das laute Weiner
welches natuerl. zugl. e. staerkern Affekt Lo
cf. Doederl. Gl. 2184; saepe flere de EU
cuius; Naegelsb. hom. Theol. 2. ed. p. 248 a
,.die Todtenklage, das χλαΐειν, begleitet entwal Ἶ
Tandl. (zu Ehren des Todten) als natuerl. Aeus
serung desSchmerzes od.ist ein foerml. u.feier
Akt, welcher der Bestattung vorausgeht'.
s. v. AE" στυγνάζειν, ὀδύρεσϑαι, Suid., Zo
1221 ϑρηνεῖν͵ cf. E. M. 516, 57, Polluc. On. 6, 20
Legitur 1) intrans. 2) transitive, 1) A 862 τέχνο
τί κλαίεις; τί δέ σε φρένας ἵχετο név8ocy.
v. 849 δαχρύσας et v. 357 δάχρυ χέων, hh
τί 00v 07; Sic et £78; 1564 μήτῃρ PET
λυπενϑέος οἶτον ἔχουσα κλατ᾽, ὅτε (sic Zeno
κλαῖεν 0 1, ut Arist, v. Did. et schol. AL); 9
᾿Αχιλλεὺς χλαῖε ἑτάρου. μεμνημένος, schol.
μονωϑεὶς ὁ ᾿Αχιλλεὺς ἔτι τῇ λύπῃ κρατε
£2 510 xia &ów& de Priamo, cf. v. 511;
κλαῖε μὲν Ἑλένη, ὃ 185 χλαῖε δὲ yi λέμ
καὶ Μενέλαος, cf. v. 186 οὐδ᾽ ἄρα υἱὸς
χκρύτω ἔχεν ὄσσε, cf. scholl. ad v. 184 et 185
216 xAatov λιγέως, ἁδινώτερον ἢ τ᾽ ole
οἷσί τε τέκνα ἀγρόται ἐξείλοντο, cf. Ὑ
Eust. 1799, 57 (οἰωνοὶ) ἐπὶ στερήσει
χλαίου σι λυπούμενοι, 06. δὲ κλαίει
πρὸς μόνην οὖν τὴν ὀξύτητα τοῦ χλαυϑ,
παραβολὴ xal τὸ ἐξάχουστον τῆς βοῆς,
δὲ χαὶ πρὸς τὸ ἐλεεινόν, cf. Am. app
χλαῖε βουχόλος ἄλλοϑ', v. 1. ἄλλος, οἵ
H 497 οὐδ' εἴα κλαίειν Πρίαμος, E di
flere pergerent, cf. v. 426; schol. B
κατάδηλοι τοῖς πολεμίοις Εἶεν ὡς μαλ
μενοι, cf. schol. BL v. 426 et Eust. 688, 61:
Lessingii Laoc. p. 23 (ed. Hempel) et Fr.
in Bibl d. Lit. u. Kunst 8. St. 1791 p.
cf. Hentze app. h. l; T 997 οὐδέ μ᾽ ao;
ἄνδρ᾽ ἐμὸν ἔχτεινεν, ᾿χλαΐειν (Nauck xàÀG
cf. à 806; (469 οὐκ ἔων, ἀνὰ δὲ νεῦον &
χλαίειν (Nauck χλαιέμεν), cf. v. 467 et
PQ; δ 539 xAatov ἐν ψαμάϑοισι χαϑή,
497 χλαῖον δ᾽ ἐν λεχέεσσι καϑήμενος,
χλαῖε δ᾽ ἄρ᾽ (pauci χλαζεν δ᾽) ἐν λέχτροιϑ
εζομένη, οἵ. τ 603; ε 82 ἐπ’ ἀχτῆς κλαῖε
μενος, ἔνϑα πάρος περ, φ 56 ἑζομένη xh
μάλα λιγέως, cf. v. 57; q 90 χλαίετον ἐξελϑῦι
228 χλαῖον ἀμφ᾽ 08. mr βαλόντε, dd
ὥς γυνὴ κλαίῃσι πόσιν ἀμφιπεσοῦσα, *. A
x 901 χλαῖον δὲ λιγέως ϑαλερὸν κατὰ (:
χέοντες, 4391 χλαῖε δὲ λιγέως κατὰ δάχρ
εἴβων, x 454 κλαῖον ὀδυρόμενοι, 9 p
κλαίωμεν (L Lips. Vrat. ἃ χλαίομεν) &
ἥμενοι ἐν μεγάρῳ, Koechly Hektors
Zuerich 1559 p. 13dicit verba νῦν xA. ἄνευϑ
dicta esse, sed v. Duentz. hom. Abh. p.
Peppmueller I. XXIV p. 105; v 29b à ü
ἔχων ἄλοχον, cf. v. 241; ibi sunt lacrimae ga
diu optati; ó '544 “μηκέτι πολὺν χρόνον
οὕτω κλαῖε, v84 ὁππότε κεν ἤματα χλαίῃ ἃ
μενος ἦτορ (cod. Aug. yo. ἤματι, D κλαίει Ἂ
χλαίοντε προςαυδήτην βασιλῆα miserab:
adloquebantur propter metum mortis.
90; T986 εἶπε χλαίουσα γυνή, cf. Classen E
p.117; T 301 X 437 515 42 746 776 ὡς tg
χλαίουσ' (X 515 C χλαίουσα), “ὁ 760 ὡς ἔφ
χλαίουσα, T 338 XX 499 ὡς ἔφατο κλαίων.
Qul
mu
m Ν
Ἀλάρος — κλάω
ΤΆΙ co T 300 ϑρηνοῦσα, cf. schol. B ad 9 746;
52 χλαίοντες (L -voc) ἑτάροιο ὀστέα ἄλλε-
cf. Naegelsb. hom. Theol. 248; Q 712 χλαίων
μφίσταϑ᾽ ὅμιλος, (294 κλ αἰοντες ἀνεσχέϑομεν
χεῖρας, cf. schol. Q et T; x 209 βῆ, ἅμα τῷ
ἑταῖροι χλαίοντες, κ 24] χλαίοντες ἐέρχατο, β
6 d 749 ὡς ἂν μὴ χλαίουσα κατὰ χρόα ἰά-
πτη(ς), cf. τ 124.5.: v 59 ἐπεὶ χλαίουσα κορέσ-
ατο, cf. ὃ 541 et αὶ 499; I'176 τὸ, (i. e. διὰ
ΓΟ) καὶ κλαίουσα τέτηκα, B 268 (σε) αὐτὸν
χίοντα ἀφήσω πεπληγώς plorantem nita,
"Classen Beob. 91 et Naegelsb. adn. h. 1.:
Πατρόχλῳ περικείμενον υἱόν, Ed
ec, schol. ABV πάντας τοὺς ἥρωας. ἀπλό-
"ηἴ Ὃς χάριν εὐχερῶς ἐπὶ τὰ δάχρυα ἄγει, άγαμ.,
Ἰάτροχλον, Ὀδυσσέα. ι 98 τοὺς ἄγον χλαίον-
ας ἀνάγκῃ, κ 49 “τοὺς ἁρπάξασα φέρεν πόν-
γδε ϑύελλα χλαίοντας, v 92 τῆς χλαιού σης
: σύνϑετο, cf. Classen Beob. 169; μι 311 χλαιόν-
t δὲ τοῖσιν ἐπήλυϑεν ὕπνος. Copulatur κλ.
um aliis verbis: X 497 χορεσσάμεϑα κλαίοντέ
Ἑ μυρομένω τε, cf. ὃ 541 « 499 v 59; Q 48
ἔλλει τις καὶ φίλτερον ἄλλον ὀλέσσαι" ἀλλ᾽
τοι χλαύσας καὶ ὀδυράμενος μεϑέηκε, paraphr.
j τοχλαυσάμενος, 9577 εἰπὲ à'« ὅ τι χλαίεις καὶ
δύρεαι ἔνδοθι ᾿ϑυμῷ, t 541 ἐγὼ κλαῖον χαὶ
ον ἔν περ ὀνείρῳ, ὃ 806 οὔ σ᾽ ἐῶσι ϑεοὶ
εἰν οὐδ᾽ ἀχάχησϑαι (Nauck χλαιέμεν), à 541
499 ἐπεὶ χλαίων τε χυλινδόμενός τε χορέ-
y», cf. ,schol. PQ et X 427 v59. Iungitur cum
opos ἀμφί. Σ 840 ἀμφί σε Τρωαὶ xal 4αρ-
ες χλαύσονται νύχτας τε χαὶ ἢ ἤματα δάκρυ
"eR cf. x 486; O 364 ὁ uiv κλαίεσχε πρὸς
constr. praegnans, paraphr. ἔχλαιε πὸ:
St. $ 87, 9 ἢ 2 173 s. a) c. acc. ' pers. T 300
σ᾽ ἄμοτον κλαίω τεϑν jota, cf. schol. B; 69
τοῖσι χαὶ ἅρμασιν ἄσσον ἐόντες Πάτροχλον
πίωμεν (D χλαίομεν). paraphr. ϑρηνήσωμεν,
Naegelsb. h. Th. 248; Y 210 τῶν ἕτεροι φίλον
ida χλαύσονται σήμερον, i e. privabuntur filio,
Faesi ἢ. 1.: X 87 οὐ σ᾽ ἔτ᾽ ἔγωγε ᾿χλαύσομαι
λεχέεσσι tote? ἄλοχος, S9 619 ἔπειτά xtv
δα χλαίοισϑα, πολυδάκρυτος δέ τοι ἔσται
st. 1367, 15 χλαίῃσϑα, sed opt. 1368, 28), 2
τῷ σέ v ἃ ἅμα (v. l. σε μάλα L Lips.) κλαίω
ὶ ἔμ᾽ ἃ ἄμμορον, schol. V ot δὲ yg. ἐμὸν μόρον,
511 ᾿Αχιλλεὺς κλαῖεν ξὸν πατέρ᾽, ἄλλοτε δ᾽
Πάτροχλον, cf. schol. B; α 868 π 450 τ 608
JT χλαῖεν ἔπειτ᾽ Ὀδυσῆα, τ 209 (Πηνελο- t
ie) τήχετο παρήια δάχρυ χεούσης, κλαιούσης
add. δ᾽) ἑὸν ἄνδρα, οὗ. v. 210 212; 9 523
γυνὴ χλαίῃσι πόσιν ἀμφιπεσοῦσα sec. plu-
os sed rectius videtur 24. absolute dictum
?, v. Am. h. 1; o 293 οὐδέ € μήτηρ χλαῦσε
ἐστείλασα πατήρ τε, y 261 οὐδέ κέ τίς μιν
σεν ᾿Ἀχαιιάδων, 1. 309 μνησάμενοι ἔχλαιον
ρους, cf. 1467; de utroque loco v. Naegelsb.
1.948: o 64 σε ὁμῶς νύχτας τε xol nuco
e". ϑεοὶ ἄνϑρωποί τε, ubi de funere
est sermo. Facile suppletur obi. ó 196
σσῶμαι οὐδὲν κλαίειν (Nauck zAei£uev), ὅς
TA βροτῶν, cf. Krueger Spr. II 51, 11, 1;
essing Laoc. p. 23 (ed. Hemp.) b) cum &cc.
| cf praeter La Roche l. 1. Peppmueller Il.
V p. XLI et p. 57. ψ 352 χεχορήμεϑ᾽
"ov, σὺ μὲν ἐνθάδ᾽ ἐμὸν νόστον κλαίουσα
1, 9 85 ἡ (ϑεὰ) ἐνὶ μέσσῃς κλαῖε μόρον οὗ
6c, δὲ 118 v. l. τῷ σέ 9? ἅμα κλαίω xci
811
ἐμὸν μόρον ᾧτο καὶ ἔμ᾽ ἀμμορον , v. schol. V. —
Iungitur xA«ío cum advy.: ἄδινά Ὁ 510, ἄμοτον
m 300, ἀσχελὲς οὕτω ὃ 548, λιγέως͵ T 5 z 901
À 891, μάλα du φ 506, λιγέως, ἀδινώτερον
π 216, μάλα v. l. Q 773. — μετακλαίω, ἄκλαυ-
toc, πολύχλαυτος, χλαυϑμός.
Ἀλάρος (de accentu v. Herod. ed. Lentz I
190, 5 529, 98 II 19, 3 940, 32), urbs Ioniae
prope Colophonem sita, ' celebris templo et oraculo
Apollinis. Paus. VIL 8, 1 Κολοφώνιοι τὸ ἱερὸν
τὸ £v Κλάρῳ καὶ τὸ μαντεῖον £x παλαιοτάτου
5 γενέσϑαι νομίζουσιν; cf. VIL 5,3 et 4, Strab. XIV
642, Ap. Rhod. 1, 308, Plut. Pomp. 94, cf. etiam
Strab. XIV 668, Paus. X 12, 5, Preller 'Gr. Myth.
I995 II 481 s.; Nic. Ther. 958 ΚΆ. γνιφόεσσα
πολίχνη. — Non legitur ap. Hom. nisi in hymnis
post arsin 1. pedis. h. Ap.40 Κλάρος αἰγλήεσσα,
Franke dicit Clarum αἐγλ., quod esset epith.
Olympi apud Hom., non donariorum copia quibus
Apollinis templum ornatum fuisset (ut ait Matth.),
appellatam esse, sed situm urbis in loco editiore
positae vel aliam regionis amoenitatem fecisse, ct.
Matth. h.l; ἢ. IX 5 Ἄρτεμις διὰξ Σμύρνης ἅρμα
διώχει ἐς Kiápov ἀμπελόεσσαν, 09" ᾿Απόλλων
ἧσται μιμνάζων ἰοχέαιραν. Nunc urbs strata
est ruinis prope Zille.
χλαυϑαμός ὁ (χλαίω, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
371, Woerner subst. hom. 34) l;eguntur gen.
κλ vuoto (quater), χλαυϑμοῦ (bis) accus. κλαυϑ-
μόν (semel. Sexies in Od., semel in Il. (lib. 42,
cf. Peppmueller Il. XXIV p. XXXIX), nusquam
in hymnis. Est χλαυϑμοῖο et -uóv post arsin
2. pedis, χλαυϑμοῦ in introitu versus. Syllaba
brevis ante χὰ. producitur. — Ploratus, fletus,
eiulatus, saepissime funebris, cf. Schmidt Sy-
non. 26, e Doederl. Gl. 2134, cf. etiam Polluc.
On. 6, 901; Bekk. anecd. 1095 γόος interpr.
κλαυϑμός. 'Q 7 ἄσεσϑε͵ χλαυϑμοῖο, ó 212
ἡμεῖς κλαυϑμὸν ἐάσομεν, ὃς niv ἐτύχϑη. Co-
pulatur cum γόος: φ 228 x«i ἰεσϑον κλαυϑμοῖο
γόοιό τε, δ 801 εἴως Πηνελόπειαν ὀδυρομένην,
γοόύόωσαν, παὐσειεχλαυϑμοῖο γύοιό τε δαχρυόεν-
τος, 9 8 παύσεσϑαι ,Ζλαυϑμοῦ τε στυγεροῖο
γόοιό τε δάχρ., ὦ 323 ἴσχεο (pauci ἔσχευ) zA«v9-
μοῖο γόοιό τες ,“δαχρυύεντος. Copulatur cum
στοναχή: qz 501 ἵμερος ἥρει “λαυϑμοῦ zal (pauci
τε χαὶ) στοναχῆς. Habet χλαυϑμός uno loco
epitheton otvysgóc o 8.
244 (Fick vgl. Woerterb.* 1528, Spracheinh.
77 229, in Kuhn Ztschr. XX 356 a rad. kal,
χαλ ferio, frango, incurvo, lit. kalu, kalti ferio,
tundo, Curt. Et.^ 148 et Christ Lautl. 125 com-
ponunt cum sanscr. crnami frango, cf. Benfey WL.
1I 172; Doed. Gl. 2143 cum x£Ao«t, χόλος, Goebel
Lexil'l 466 510 sumit rad. σχα- à; rad. zA« vi-
detur litterà c aucta esse, cf. Leskien in Curt.
Stud. II 90s., Curt. Verb. 1911 (cf. p.318 adn.), Fick
ap. Kuhn 1. L, L. Meyer vgl. Gr. I 444, Schoen-
berg griech. Compos., Berlin 1869 p. 16. Legitur
act. aor. χλάσε ζ 198, pass. aor. ἐχλάσϑη “1 584,
perf. χεχλαμένων à 194 v. l. — frango, cf.
Doederl. Gl. 2143; Hes. χάμπτειν, ἐμποδίζειν
(cf. E. M. 516, 50, E. G. 329, 51), τέμνειν ἀμ-
πέλους, E. 6. 828, 8 χλῶ τὸ χλάνω χαὶ συν-
τρίβω, vf. E. M. 54, 21. — ζ 198 ἐξ ὕλης ntóQ-
Sov χλάσε χειρὶ παχείῃ, 4584 ἐχλάσϑη δόναξ
fracta est arundo sagittae. 4 194 v. l. qi λλων
κεχλαμέν ὧν (pro κεκλιμένων) χϑαμαλε αἱ pega. ηα-
ται εὐναί: E. M. 500, 27 εἰ μὲν οἵτως, ἀντὶ
τοῦ χεκλασμένων" εἰσὶ δέ τινες εἰρηκότες χε-
χλιμένων, ὥστε πρὺς ἀντίϑεσιν εἶναι πρός τι,
812
ἐνδείᾳ τοῦ a: ἀλλ᾽ εἴπωμεν, Or. τὰ τοιαῦτα
ποιητικά εἶσι, fere eisdem verbis E. G. 312, 1,
quod incipit a χεχλασμ., oiov χεκλαμένων, Hes.
χεχλα(σ)μένον" χεχλαδευμένον, ἐχλελυμμένον,
ἀποχεκλασμένον, cf. etiam Lobeck Parall. 17,
adn. ad Soph. Aiac. p. 319 adn. 3; schol. V in-
terpr. χεχλιμένων * χεχλαδευμένων, πεπτωχὸ-
τῶν, sim. Eust. 1679, 4. — διαχλάω, ἐνικλάω,
καταχλάω. "
κλεηδών et κληηδών (pro xAz-5ócv sine
productione suppl. aut cum prod. χληηδών ἃ
χλέος, χλέεος, κλεξέω cum suffixo ov, contra-
ctione χληδών: Mangold in Curt. Stud. VI 204,
Roehl quaest. hom. 8, cf. Benfey WL. II 179 et
in Kuhn Ztschr. II 230, cf. etiam Lobeck Rhem.
188 adn. 11; Doed. Gl. 2133 ex χαληδών ortum
esse putat; de subst. in δών terminantibus v. Herod.
ed. Lentz I 25, L. Meyer vgl. Gr. 11 366, Woerner
subst. hom. 46 et 15. Scribendum est sine ὁ subscr.,
quod qui addiderunt falsa decepti sunt etymolo-
gia: schol. E ad ὃ 317 ἀπὸ τοῦ xA£oc xAstGo
χλεϊδὼν x«l xÀgócv: μένει δὲ τὸ & προςγε-
γραμμένον, scribit Eust. 1497, 49 χλῃδών, sed
χληηδών, deest . 1497, 55 aliis locis; schol. B ad
A 105 est v in ed. Bekk., deest ap. Dind.; E.
G. 294, 46 χλήδων (hoc accentu) οὐχ ἔχει τὸ t,
ἐπειδὴ οὐχ ἔστιν ἀπὸ τοῦ κληΐζω" οὕτως Hoo-
διανὸς περὲ παϑῶν, cf. Herod. II 332 535, Schleus-
ner in curis nov.in Phot. 137, Lobeck path. el. I139).
Legitur dat. sing. χλεη δόνι(Ὀ]8), κληη δόνα (semel),
Tantum in Od. et post caes. 3. pedis. Vocalis
brevis ante «4. duobus locis non producitur, cf.
La Roche h. U. 14 (qui addit χλῃδόνι ) et Hartel
ho. Stud. I 81. — 1) fama, rumor, 2) omen ex
hominis voce ductum. Plurimi idem atque φήμη
esse putant; Ameis ad β 85 secutus Ph. Mayerum
(Stud. zu Hom., Gera τι. Lpz. 1874 p. 37 s.) in-
terpr.: φήμη Prophetie e. zufaellig ausgespr.
Schicksalswortes im allg. (sic etiam Nitzsch adn.
ad β 35), «A. guenstiger Ruf als erwartete An-
sprache u. Zuruf an die betheiligte Person**, cf.
Naegelsb. ho. Theol. 2. ed. p. 170, Wyttenb. ad
Julianum p. 150, Schaefer bibl. crit. vol. III P. 1
p.57ss., Ruhnken ad Tim. p. 197 (164 Lips. ed.).
Ea omina etiam apud posteriores reperiuntur, cf.
Nitzsch 1. 1., Wesseling adn. ad Herod. IX 101. —
E. M. 519, 36, E. G. 326, 45 ἡ ϑεία φήμη" παρὰ
τὸ χλέος, ὃ σημαίνει τὴν φήμην, cf. scholl. ad
α 2388, schol. Q ad ὃ 317, Eust. 1884, 50, schol.
Lycophr. ad Cass. 821; schol. E ad β 35, Zon.
1218, Suid., Phot. φήμη, μαντεία, Hes. χλέος,
δόξα, φήμη, πρεσβείας, schol. ined. Viteberg.
μαντικὴν πρόῤῥησιν, v. Schleusner l. l.; schol.
B ad A 105 λέγει ὄσσαν χαὶ xÀ., xÀ. δὲ παρὰ
τὸ χλέος διδόναι χαὶ φέρειν, Eust. 1497, 49
φήμη καὶ ὄσσα καὶ ὀμφὴ καὶ μαντιχὸς λόγος. --
1) 0 317 ἤλυϑον, εἴ τινά μοι χληηδόνα πατρὸς
ἐνίσποις si aliquam mihi de patre famam indi-
cares. 2) σ 117 ὡς ἄρ᾽ ἔφαν, χαῖρεν δὲ χλεη-
δόνι Ὀδυσσεύς, cf. v. 112 5. (cf. etiam 835 χαῖρε
δὲ φήμῃ); sic et v 190, cf. v. 105 116 et Eust.
1884, 50s. [laudat Seiler: Rumpf de γαμοποιίᾳ
Menel. p. 5 quem librum inspicere mihi non licuit].
Κλεισϊδίχη (pro Κλεκεσιδίχη a xA£oc, cf.
Clemm de compos. Graec., Gissae 1867 p. 28 cum
adn. 70, Schoenberg griech. Compos., Berl. 1869 p.
29 35, Roediger de priorum membr. in nom. Gr.
compos., Lips. 1866 p. 70s., qui recte contra Ahren-
sium dial. Dor. p. 218 disputavit, quod a verbo
χλέω, κλέξω originem A. cepisse dicit addita
litera 6; Pott in Kuhn Ztschr. VI 349 adn.: Κλ.
κλεηδών — χλειτός
etwa recht]. Verpflichtungen auferlegend, wie 6o
xotg χεχλήμεϑα Eur. Hel. 983 conclusi, obstrict
sumus iuramento) Celei filia. ἢ. Cer. 109 Ke
Atoto Ἐλευσινίδαο ϑύγατρες, τέσσαρες ὥστ
ϑεαί, κουρήιον ἄνϑος ἔχουσαι, | Καλλιδίχη κα
Κλεισιδίχη χτλ. Repugnat testimoninm Paus
1, 38, 3 qui dicit ἃ Pampho et Hom. tres fi
Celei commemoratas esse his nominibus Zfioyr
veuxv, Παμμερόπην, Σαισάραν, itaque Hermannn
praef. CIIL s. putavit vv. 108—110 ab interpol:
tore sic conformatos esse, quam coni. suffalei
conatus est Franke, cf. Lehrs Arist. 461 $., v. etia
Baum. ἢ. 1; Ruhnk. posteriorem partem nomin
HKAsuwióizn vitiosam putavit Erops praecedeu
Καλλιδίχη, sed v. Voss ἢ. 1. et Lehrs 462 ss,
κλειτὸός (ἃ rad. Av, zAgz, κλείω, cf. Curt. E
151, Berch Compos. d. Nomina, Kiel 1866 p. 9; d
adi. in cóc terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II30/
κλεῖτός per diaeresin legerunt Nauck et Roe
quaest. hom. 15s.). Leguntur χλειτῷ P307, zA&ti
y 89 v.l., χλειτήν A 447 v. 1. 4 102 190 Ψ 864
-τοί Z 297 22929, -τῶν Γ΄ 451 .4 220 P 14, -xot
4 379 I 165 v.1. P 212 £54, -τάς H 450 M^
δουρὶ χλειτός E 55 578 K 930 .4 333 73!
o 52 0 147, δουρὶ χλειτόν Q 116, vevoux.
592 v. L, cf. ἢ. Ap. 31 ναυσικλειτή et 91
Est igitur χλειτός in Il. quater decies, v. ].
in Od. semel, v. 1. semel, δουρὲ xA. in Il
quies, in Od. ter. Omnibus locis post 8
pedis (praeter 7 165 v. l. pro χλητοῦυς).
citur vocalis brevis ante x4, cf. La Roche h
12. — inclutus, cf. Buttm. Lexil. I 93 ss, Doe
Gl. 2183, Friedlaender 2 hom. Woerterverz, 8
schol.V ad P 307, sch. Leid. ad O 445, scho
ad ζ 54, paraphr. Il. plurimis locis, E. M. 518
Suid., Zon. 1216, Hes., Eust. 1025, 5 1
ἔνδοξος: Ap. Soph. 100, 5 xAstordc, ἐνδόξι
cf. Eust. 449, 105.. Herod. ed. Lentz 44
1) de hominibus. Z 227 Σ 229 Τρῶες x
(utroque loco alii zAzroí) τ᾽ ἐπίχουροι,
P14 Τρώων χλειτῶν v ἐπικούρων (prio
Vind. χλυτῶν, altero Harl. xAzro»), 4990 Ti
ἠὲ zAsv Ov ἐπιχούρων (Vind. ἢ καὶ A., To
χλητῶν), paraphr. ἐπαινετῶν, 4 379 Alc
δόμεν χλειτοὺς ἐπιχούρους, P 212 μὲ
χλειτοὺς (v. 1. χλητοὺς et χλυτοὺς singuli Vin
ἐπικούρους, £ 54 ἐρχομένῳ ξύμβλητο μετὰ xl
τοὺς βασιλῆας (ἃ ἐπιχουρους), cf, schol, T.
165 v.l. cod. C al. ἄγετε χλειτοὺς (pro
ὀτρύνομεν. [X 510 in cod. C χλειτὸς
scr. v) ἐννοσίγαιος, Ὁ 44 Κλεῖτον, Ile
ἀγλαὺν viov, non recte dubitabatur (cf. 80
Leid., utrum ἀγλαόν esset nom. propr. et ?
τὸν adj. an xA. n. pr. et ἀγᾶλ. 841... 2) de re
4102 190 Ψ 864 818 ῥέξειν χλειτὴν ἔχατὸ
(P 864 Stuttg. ἱερήν), Η 450 M 6 δόσαν ἢ
τὰς ἑκατόμβας, paraphr. H 450 ἐντέμους 9uc
Eust. 690, 53 τὸ xA. &x. παιδεύει ἔχχριτᾷ €
τὰ τῷ χρείττονι διδόμενα, A 4AT v. l3
χλειτὴν ἑχατόμβην ἔστησαν, schol A i
χλειτήν, εἶχον αἱ ᾿Αριστάρχου, cod. Lips, Bac
χλειτήν" πᾶσαι ἱερὴν εἶχον. Cum Aris
Zenod. scripserunt ἱερήν: Lange observ. Οἱ
15, Duentz. Zenod. 152 not. 21, Bekk.?, ΑἹ
(q. v. in app.), Autenrieth in Naegelsb. anim:
La Roche, sed Bekk.*, Dind., Spitzn., Voss,
tag (qui dixit x4. maiorem vim habere et pler
descriptioni magis convenire), Baeuml.,
Duentz. (in ed.), Nauck χλειτήν, cf. Rumpf
f. Ph. 1860 p. 580; y 59 v. l. ἀμοιβὴν διὰ κα
τῆς φτο ἀγαχλειτης)κατόμβης. De urbe:
|
1
S
! χλειτῷ (Vrat. κλητῷ) Πανοπῆι οἰκία ναιε-
σχε, paraphr. περιδόξῳ. — δουριχλειτός
inclutus coniunctim scribunt plurimi edi-
cf. Wolf praef. LXI, disiunctim óovol xà.
Roche. E 55 578 K 230 Ψ' 355 o 52 o 147
o) χλειτὸς Μενέλαος, K 230 in cod. A legitur
vol χλειτὸς (supra £ scr. v), o 147 in N δουρὶ
εἰτὸς, E 55 in D δουρικλειτὸς, Ῥ 355 in H
ουρειχλειτὸς E 55 et Ψ 355 in A δουρὶ κλυ-
: locis in plerisque libris óov ptxàv-
K 230 in D δουρυχλυτὸς, 9 116 δουρὶ
τὸν MevéA«ov (sic in M, δουρὶ χλυτὸν in
V, apud ceteros δουρικλ vró»), 44 333 δουρὶ κλει-
ιομήδης (in A supra v scr. ει, Vrat. b
pl χλυτὸς, alii δουρικλυτὸς), 4 '868 v. 1.
νίδην δουρικλειτὸν (n cod. L pro δουρὲ
τὸν). Scripserunt δουρίχλειτος E. M. 139,
E. G. 75, 49 199, 18; de accentu v. E. M.
21 τὸ χλειτὸς καὶ κλυτὸς, εἰ μὲν μετὰ ἀπ-
συντεϑῇ ὑπὲρ μίαν συλλαβήν, φυλάσσει
ὀξεῖαν τάσιν" εἰ δὲ μετὰ πτωτικοῦ n. ἀπ-
v μονοσυλλάβου, προπαροξὺ νεται" τὸ δὲ
ριχλυτὸς ἐν παραϑέσει, cf. Cram. Epim. 368,
uttm. Lexil. II 252 ss., Spitzn. Il. Exc. XI
X ss., Goettling Lehre v. Accent 314, Lobeck
aralipp. 456 &., La Roche h. T. 311 s., cf. etiam
Roche Text, Zeichen des cod. Ven. p. 9 et
edde Wortzus.setzung im Homer, Bresl. 1871 p.
$5 8, — De ναυσιχλ ειτός legitur praeterea in
hol PQ ad ξ 22: ἔνιοι δὲ ναυσὶ κλειτοῖο, ἐν
i μέρεσι es ἀμείνων δὲ ναυσιχλειτοῖο,
τοῖς χατὰ ναυτικὴν ἔργοις ἐνδόξου. Est
i em ναυσικλείτοιο i in cod. QS, ναυσικλείτη h.
in cod. D, XE h. Ap. 219 in DM,
. Schol. PQ ad ἕ 622 προπερισπωμένου τοῦ
ἐχλειτοῖο. — - δουριχλειτός, ναυσιχλειτός,
χλειτός, τηλεχλειτός. De compositione v.
Compos. d. Nom. p. 18, Weissenborn de
ER Hom., Halis 1865 p. 29 46, Fedde
τος (Nauck et Roehl qu. h. 15 KA£zcoc;
centu v. schol. Leid. ad 0445: τινὲς Κλειτόν
σι παράλογον" Κλεῖτον γὰρ ἔδει. εἶναι πρὸς
᾿ ππστολὴν τοῦ χλειτόν, ὃ σημαίνει τὸν £v-
», sim. Eust. 1025, 41781, 8; Herod. vero h. l.
ὃς ὄνομα κύριον" δξυντέον δὲ ὁμοίως τῷ
o, cf. Lentz I 214 II 4 96, Goettling Acc. 925,
eh.T. 400s., Lehrs Arist. 981 9835.; ;cE etiam
Kuhn Ztschr. XXII 229). Non legitur
Κλεῖτον, vocalis brevis ante Κλ. pro-
ED nobilis Troianus, Piscnoris filius, qui
sesta Teucro. 445 (Tetzooc) ἔβαλε
ν, Πεισήνορος ἀγλαὸν υἱόν, Πουλυδά-
ος ἑταῖρον, ἡνία χερσὶν ἔχοντα᾽ ó μὲν πε-
Ito χαϑ' ἵππους... αὐχένι οἱ ὄπισϑε ἔ ἔμπεσεν
, εἴ. Eust. 1025, 4; 'schol. in cod. Leid. ἀμφί-
ὄν ἐστι πότερον τὸ ζλειτόν ἐστιν ὄνομα ἢ
ἰγλαόν. . ἄμεινον οὖν τὸ μὲν κλειτὸν ἀντὶ
ἔνδοξον, τὸ δὲ ᾿Αγλαὸν ἀντὶ χυρίου ὀνόμα-
αἀμβάνειν, sed non recte dubitabatur;
χόσμου ἐστὶ τὸ ἐπίϑετον, cf. Lehrs
L 284. 2) Mantii filius, qui ab Aurora est
tus o 249 άντιος τέχετο Πολυφείδεά τε
εῖτόν τε, O 250 ἀλλ᾽ ἤτοι, Κλεῖτον ἣ ἥρπασεν
λλεος εἵνεχα οἷο, ἵν᾽ ἀϑ ανάτοισι μετείη,
jl V ad JV 663, Athen. XIII 566 d; vide
m Preller Gr. Myth. I 360, Friedreich Real.
Gladstone hom. Stud. ed. Schuster 237 383. —
12720, ubi sermo est de iis, qui moderabantur
ium lugubrem, adnotat schol AD ἦσαν δὲ
0L poe» Kieitoc χαὶ Ἐπιμήδης.
ξο
Κλεῖτος — χλείω
818
κλείω (Nauck et Roehl qu. hom. 15 χλεΐω, pro
χλεείω, rad. ziv, causativum verbi zAvc. sanscr.
cravaya: Curt. Et. 151, Fick vgl. Woerterb. 354,
Spracheinh. 194 233, L. Meyer vgl. Gr. I 349
413, Grassmann in Kuhn Ztschr. XI 40, Benfey
WL. II 179, cf. Bugge apud Kuhn XIX 417,
Froehde XXII 262, J. Wackernagel in Bezzenb.
Beitr. zur Kunde d. indogerm. Spr. 1878 IV 273;
ex χλεκέω ortum esse dicit L. Meyer vgl. Gr. Ii
98 366, cf. etiam Kuhn in eiusd. Ztschr. II 266;
de v in e mutato v. E. M. 520, 31, Lob. Rhem.
19; Doed. Gl. 2133 ex χαλεέω ortum esse dicit).
Ab eadem rad. 27 op «« (pro χλέξομαι, cf. Curt.
Et. 151, L. Meyer vgl Gr. I 418 II 98) et
κλήξω (E. M. 485, 46, E. G. 294, 42 καλήζω
ἡγοῦνται κατὰ συ γκοπὴν γεγονέναι κλήζω" οὐκ
ἔστι δέ" εὐρίσχομεν γὰρ αὐτὸ σὺν τῷ L* ἀλλ
ἀπὸ τοῦ χλέος χλείζω zal κληΐζω καὶ Anco,
cf. Eust. 1497, 52 et 907, 53, Lob. Path. el. II
39, La Roche h. U. 204, 'ef. etiam Lehrsii
adn, ad Herod. 151, 30) Leguntur 1) verbi
zÀtío praes. ind. 3. pl χλείουσιν « 338, χλείουσ᾽
h. XXXII 19, coni. χλεέω o 418. 2) zitouet v
299, impf. 2 sing. ἔχλε᾽ £2 202 (in cod. A supra
scr. o, Lips. Vind. ἔκλετ᾽, Vrat. £x4v', Eust. 1345,
45 ἔχλεο) pro ἔχλεο, ep. sync. pro ἐχλέεο, cf.
schol. BM et Krueger Sprachl. II 30, 3, 5; accen-
tus in talibus formis verborum contractorum in
to, in quibus alterum & excidit, incertus est:
Herod. (Uv χλε συλλαβὴν ὄξυ τονεῖ ὁ "AczaAo-
γίτης, ἡγούμενος τὸ πλῆρες εἶναι ἐχλέου" οὐκ
ἔστι δέ, ἀλλ» ἐχλέεο τετρασυλλάβως" καὶ δῆλον
ὅτι εἴτε συγκέχοπται ἢ ὀξεῖα εἴτε ἡ βαρεῖα 7
μετὰ UY ὀξεῖαν, ὀφείλει πάλιν τρίτη ἀπὸ τέ-
λους ἡ ὀξεῖα φυλάττεσθαι" οὐδὲ γὰρ Ζαοολεὴς
χωλύει, cf. Eust. 1518, 57 et Spitzn. h. 1.5 Buttm.
Gr. Sprachl. I ὃ 105, adn. 8, II 8 114 p 169 s.,
Goettling Acc. 105 sequuntur Ptolem. 3) Nisi
in minoribus carminibus non sunt fut. χλ ἤσω (in
codd. χλήσω. in editt. vett. cum « subscr., cf. etiam
Matth.) ἢ. XXX 118, aor. inf. zAZo« ep. 4, 9. Om-
nibus locis voc. brevis ante à. producitur. 1) χλεέω
celebro fama, cf. Doed. Gl. 2133; E. M. 517, 15
49, E. G. 2 39, 160, 3 325, 45 59 326, 6 567, ἘΠῚ
Herod. ed. Lentz II 466, 6 535, 24, Suid., Zon.
129], Eust. 1826, 30 δοξάζω, cf. Cram. an. Ox.
II 383 s.; ; Eust. 449, 10 χλεΐζειν χαὶ δοξάζειν,
Hes. λέγειν, ἐπιφημίζειν, v. eund. s. χλεῖ, χλείοι-
μι, τουσαι. — α 338 ἔργ᾽ ἀνδρῶν τε ϑεῶν. t£,
τά τε zAtiovoiw ἀοιδοὶ, Eust. 1421, 35 ἀντὶ
τοῦ ϑείως φημίζουσι, cf. Hesiodi op. 1; 'h. XXXIL
19 “λέα φωτῶν ἄσομαι ἡμιϑέων, ὧν κλείουσ'
ἔργματ' ἀοιδοί, εἴ. Hes. theog. 100 s.; o 418 ἐγὼ
δέ κέ σε κλείω χατὰ γαῖαν, ubi coni. c. χέ est
pro fut., v. Krueger Gr. Spr. II 54,1.8; schol. H
δοξάσω, ὑμνήσω: ἐνεστώς ἔστιν ἀντὶ μέλλον-
τος, cf. 'Eust. 1826, 20 30; E. M. 517, 16, E. G.
396, 8 ἄν μοι δῷς TL, περιφημίσαι (παραφημῆ-
cal) σε ἔχω εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. -- « λήξω i.q.
κλείω significat. Suid. χλήζω χαλῶ, χλήσατε
ὑμνήσατε, Zon. 1991 δοξάζω, καλῶ, Hes. zÀri-
ζόμενος" φημιζόμενος. h. XXXI 18 zÀjoo μερό-
zov γένος ἀνδρῶν, ep. 4,9 κοῦραι Διὸς ἢ8ε-
λέτην χλῇσαι ὅταν, χϑόνα χαὶ πόλιν ἀνδρῶν.
2) χλέομαι pass. celebrari, Hes. ἐπιχαλοῦμαι,
εὔχομαι. v 999 ἐγὼ ἐν πᾶσι ϑεοῖσι μήτι τε
χλέομαι καὶ κέρδεσιν, Eust. 1742, 33 ἀντὶ τοῦ
τῇ βουλῇ εὐχλεής εἶμι, παραγώγως δὲ εἰπεῖν,
χλεΐζομαι. “2 902 πῇ ᾿φρένες οἴχονϑ᾽ c. τὸς
πάρος περ ἔχλε" ἐπ᾽ ἀνθρώπους, schol. BM ἀντὶ
tov ἐδεδόξασο, paraphr. ἔνδοξος zc, Eust. 1345,
814
45 ἐφημίζου, τὸ ϑέμα κλέω, ἐφ᾽ ov τὸ κλείζω,
Hes. χλέος εἶχες. De constr. cum praep. eni v.
Peppmueller Il. XXIV p. XLI et 108. — &z-
χλείω, χλειτός, Κλεῖτος.
Κλεόβουλος (pro Κλεεόβουλος, de compo-
sitione v. Weissenborn, Zus.setzung d. Nomina,
Muehlhausen 1870 p. 5, Zacher de prioris nom.
comp. Gr. partis format. Halis 1873 p. 19, Stolz
die zus.ges. Nomina in d. hom. Ged., Klagenfurt
1874 p. 18 et 55, Roediger de prior. membr. comp.
71, Schoenberg, griech. Compos. 35). Troianus
qui ab Aiace, Oilei filio, interficitur. 1I 330 Αἴας
δὲ (ε productum est) Κλεόβουλον ζωὸν ἕλε, ἀλλά
οἱ λῦσε μένος, πλήξας ξίφει αὐχένα... τὸν δὲ
xav ὄσσε ἔλλαβε ϑάνατος, cf. schol. BL.
Κλεοδώρη (pro λεκεοδώρη, de compos. v. s.
Κλεόβουλος). II 175 v. Πηλῆος ϑυγάτηρ;
χαλὴ KAsoóo (pro Πολυδώρη), schol. Ζηνόδ.
Κλ. φησίν, Ἡσιόδου καὶ τῶν «240v IoAvó. αὐτὴν
χαλούντων, cf. Duentz. Zenod. 38 et 44 adn. 59 a.
κλέομαε V. S. κλείω.
K4sozávgx (pro Κλερκοπάτρη, de compos. v. s.
KAsófovAoc, cf. Pott in Kuhn Ztschr.VI 357 adn.)
Idae et Marpessae filia, uxor Meleagri (cf. schol.
A ad I 556), celeberrima ob pulchritudinem (cf.
Eust.774, 63). A suis vocata est ᾿ἡλχυόνη, foris
Κλεοπάτρη. 1 556 (ελέαγρος) xsito παρὰ
μνηστῇ ἀλόχῳ, χαλῇ Κλεοπάτρῃ, κούρῃ Π71αρ-
πήσσης Εὐηνίνης Ἰδεώ τε" τὴν δὲ (Ariston. οὐ τὴν
Magz., ἀλλὰ τὴν Κλ.) τότ᾽ ἐν μεγάροισι πατὴρ
χαὶ μήτηρ Ἀλκυόνην καλέεσχον ἐπώνυμον, οὔνεχ᾽
£o! αὐτῆς μήτηρ ἀλκυόνος πολυπενϑέος οἶτον
ἔχουσα χλαῖ", ὅτε μιν ἀνήρπασε Απόλλων, schol.
ABD et Eust. 776, 48 ἐπων. ἀντὶ τοῦ φερωνύ-
ioc, schol. add. HÀ. καὶ AXE. ἐχάλουν διὰ τὸ
τὴν μητέρα M. δίχην ἁλχυόνος χλαῦσαι, ὅτε
ἐφῃρεῖτο αὐτὴν ὁ "Az., sch. ABL οἱ γονεῖς ἀπὸ
τῶν αὐτῇ συμβεβηκότων τὴν Κλ. οὕτως ἐχά-
λουν, ὡς ἢΠεγαπένϑην καὶ Εὐρυσόκη καὶ Ὀδυσσέα
xci Νεοπτόλεμον, cf. Eust. 770, 18 46, Apollod.
1,8, 1, Paus. 4, 2, 7; schol. ABD ad v. 584
Μελέαγρος xev! ἀρχὰς τῇ μητρὶ μηνιῶν οὐκ
ἐβοήϑει τῇ πατρίδι, πορϑουμένης δὲ ἤδὴ τῆς
πόλεως πεισϑεὶς ὑπὸ Κλ. προελϑὼν χτλ.; de
eius morte v. Apollod. 1, 8, 2. — Preller Gr.
Myth. I 219 II 304s. 308; Nitzsch Sagenp. I
148 versus 557— 72 interpolatos esse dicit, cf.
Moritz de Il. libr. IX Posen 1859 p. 10 s., Ed.
Goebel in Ztschr. f. Gymn. W. XIV 262, cf. etiam
Hentze app. ἢ. 1].
κλέος (rad. xÀv, sanscr. cru audire, pro xA£zoc,
quod legitur C. Inscr. Nr. 1, sanscr. crávas, goth.
hliuma, ΚΒ]. slava, lit. szlové: Curt. Et.^ 151,
Fick vgl. Woerterb. 49 353, Spracheinh. 124 233,
Benfey WL. II 179, L. Meyer vgl. Gr. I 83 154
349 413 Π 111 et in Kuhn Ztschr. VII 205 VIII
62, Ebel ap. Kuhn IV 398 s., Sonne ib. XII 346,
Christ Lautl. 270; lat. gloria Kuhn in Ztschr.
III 398 cum skr. cravasjàm componit, cf. Pott
EF.1I3 214 et Curt 1. 1.; de subst. 3. decl. in oc termi-
nantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 117, Woerner
subst. hom. 47, cf. etiam Herod. ed. Lentz I 227,
16 II 427, 1 et Goebel ap. Kuhn XII 238). Le-
guntur nom. et acc. sing. χλέος (octies sexagies),
plur. χλέα I 189 594 9 78 h. XXXII 18; «
natura longum, quod ex χλέεα ortum sit, ante
proximam vocalem (nam in Il. et Od, non legi-
tur nisi in formula χλέα ἀνδρῶν, Nauck ma-
luit scribere χλέε᾽ dvóg.) correptum esse censent
"Thiersch Gr. 193, 26, Hoffm. quaest. hom. I 87,
Kuehner ausfuehrl Gr. I $ 123a cum adn. 2 et
Κλεόβουλος — χλέος
193b, 3, Ahrens Formenl. $ 28, adn. 5c, Fritsch
in Curt. Stud. VI 93; sed legitur Ap. Rhod. Arg. 1,1
et h. XXXII 18 χλέὰ φωτῶν, Fritsch l. L: for
mulam x4. dvóg. imitatus Ap. Rh. scripsit χ'
q.; licet suspicari χλέα ex χλέεα ortum emse
altera & elisa (sim. Krueger Di. 18, 1, 2), ter.
minationis autem vetustissima quantitate servata*
sunt qui « in χλέα apud posteriores Iones in usi
fuisse correptum dicant; Choer. Dict. 372, 15
9458. (Herod. ed. Lentz II 245s. 766, 25) τὸ χρέν
xal χλέα ἀπὸ τοῦ χρέεα καὶ χλέεα γεγόνασ
κατὰ συγκοπὴν τοῦ ε" (cf. E. M. 517, 92, E. G
324, 33, Zon. 1920) οὔτε γὰρ δυνάμεϑα λέγειν ὃ
xar χρᾶσιν γεγόνασιν, ἐπειδὴ τὸ α σύνεστο
μένον ἔχουσιν οἷον κλέα φωτῶν, schol. A ad ;
109 τὸ χρέεα χρέα συγχοπή, Ariston. ad B 11
δυσχλέα Ἰωνιχῶς, οἱ δὲ Avtuxol ἐκτείνουσιν,
schol. BL, Herod. ed. Lentz II 31,23 776,3, Lobec
Path. el. I 260. — Est χλέος in Il. undetricie
in Od, tricies et quinquies, in hymnis octies; i|
thesi quinti pedis septies, χλέα omnibus
(quater), 4. pedis undetricies, 3. pedis decie
2. pedis semel et vicies, 1. pedis semel (E 173). -
Ea quae fando audiuntur: 1) fama, rum
2) laus, gloria, cf. Ph. Mayer Stud. zu Hor
81 55. 84—6 et Schmidt Synon. 12, 6 82, 19,
dicit ,,der Ruhm, dessen man im Urtheil
Menschen theilh. ist u. der von Mund zu M
in weite Gegenden u. entfernte Zeiten fo
pflanzt wird". E. M. 517, 15 ἡ δόξα παρὸ
χλείω ἢ παρὰ τὸ χλύειν τὸ ἀχούειν, ἡ
χουομένη φήμη, Suid. Zon. 1990 δόξα, cf. E
160, 3 326, 6, Cram. an. Ox. I 231, 10 II 383, 2
addit Zon. 1219 ἔπαινος, Ap. Soph. 100, |
φήμη" σημαίνει καὶ τὴν χαϑ' ἡμᾶς δόξαν, «
E. G. 820, 45 607, 47, Hes; Eust. 809, 9 παρ
τῷ ποιητῇ οὐ κοινότερον ἡ τιμή, ἀλλὰ ἢ
παρὰ τὸ κλύω, cf. 1941, 59; 1417, 86. gi
ἔστι δὲ ὅτε καὶ ἡ τιμή. ἐὰν προσϑήχην ὃ
λάβῃ τινά, 1099, 9. 1394, 55 xà. ἐσϑλὸν
χλεια. — 1) B 486 ἡμεῖς δὲ χλέος οἷον
ομεν οὐδέ τι ἴδμεν, opp. dis qui sciunt,
Aen. 7, 645 s. et meministis enim, divae, et
morare potestis, ad nos vix tenuis famae pei
bitur aura; Bekk. ho. Bl. I 289 adn.
Plat. Phaedr. 96, 5, cf. etiam Soph. Ai.
Am. app. 1. l.; Luc. Halc. 8 χλέος μύϑων,
παρέδοσαν πατέρες. h. Merc. 277 τὸ δὲ
οἷον &xovo, Herm. versus 273—7 uncir
clusit, h. Merc. 311 τὸ δὲ δὴ (om. cod. À) λέ
οἷον ἀχούω, dedit versum ut legitur v. 2.
Franke, quem secutus est Daum., cf. Hi
LXV; « 288 B 917 ὄσσαν ἀχούσῃς Coo)
Διός, ἥ τε μάλιστα φέρει κλέος ἀνϑρώποι
cf. schol. HV; Eust. 1417, 35 φήμην καὶ
τοῦ μέλλοντος, cf. Naegelsb. ἢ. Th. 1815 π 4
tí δὴ χλέος ἔστ᾽ ἀνὰ ἄστυ; Eust. 1808,
φημίζεται ἀνὰ τὴν πόλιν. 421 πεύϑετο
κλέος, οἵνεχ᾽ ᾿Αχαιοὶ ἐς Τροίην ἀναπλεύ:
ἔμελλον. Cum genet. 4 297 γήμας ἐκ 9G
μοιο μετὰ χλέος (xtv ᾿Αχαιῶν, schol. D μὲ
τὴν ἀχοὴν τῆς ἐπιστρατείας τῶν ἑἙλλήν.
χληδόνα ἢ φήμην ἀκούσας ὅτι ἐπεστράτευς
τῇ Τροίᾳ, N 804 νέον πολέμοιο μετὰ xà
εἰληλούϑει, Did. ᾿ἀριστοφάνης κατὰ xA. y
πατρὸς ἐμοῦ χλέος εἰρὺ μετέρχομαι, ἣν j
dxovco, ψ 197 μὴ πρόσϑε κλέος εὐρὺ Φον
χατὰ ἄστυ γένηται, cf. Eust. 1941, 59.; Duer
v. 137—140 expunxit; B 325 τόδ᾽ A ἐς
Ζεύς, οψιμον, ὀψιτέλεστον, ὅου κλέος οὔ π
ὀλεῖται, cf. h. Ap. 166 et Mayer p. 32 86; ὁ
T m m-M- c4. ὦ Np c v u—
χλέος
e. interpr. laudem, v. infra. Saepissime cum
, sed etiam sine adi., cf. Mayer85. ε 311 χαΐ
? χλέος nyov "Ageiot. Cum pron. possess. »
; ᾧχετο πευσόμενος μετὰ σὸν κλέος, cf. « 184
2) existimatio (bona), laus, gloria. E 3 t»
χδηλος γένοιτο ἰδὲ κλέος ἐσθλὸν ἄροιτο,
812, 9 τοῦ ἔχδ. y. διασαφητιχόν ἔστι τὸ
αἱ χλ. ἐν ἄροιτο, v 422 πόμπενον, ἵνα κλέος
᾿σϑλὸν ἄροιτο, E 278 εἰ τούτω κε λάβοιμεν,
ἐμεϑά χε (v. E ΧΕΡῚ χλέος ἐσϑλόν, p 16 e
Εξα χλέος ἐσθλὸν ἐνὲ “Τρώεσσιν ἀρέσϑαι, Σ x
viv κλέος ἐσθλὸν ἀροίμην, y 380 dido
χλέος ἐσϑλόν, cf. v. 57; ἘΣ 143 σ᾽ αὕτως
ἐσθλὸν ἔχει, φύξηλιν ἐόντα, paraphr.
ἀγαϑή, ci. Eust. 1099, 63; c 95 [y 78]
us χλέος ἐσϑλὸν ἐν ἀνθρώποισιν ἔχῃσιν,
e Agcw, Rhianus λάβῃσι, v. Mayhoft de Rh.
5 4 415 ὥλετό μοι χλέος. ἐσϑλόν, σ 126
' ἐσθλὸν ἄχουον, Νῖσον ἐύν T ἔμεν. ἀφ-
Tf, e 94 τοι αἰεὶ ex ἀνθρώπους κλ. ἔσσε-
᾿ἐσϑλόν, ᾿Αχιλλεῦ, Ψ 280 τοίου χλέος ἐσϑλὸν
σαν ἡνιόχοιο, inservit cireumlocutioni pro
"τὸν ἡνιοχῆα, cf. Eust. 1300, 55 et Faesi;
A amA£oc- y9. σϑένος, legitur z. in codd.
Mor. Barocc, c9. in D Syr. al. et in pa-
Il.; Eust. 1300 31 c9. ἢ z4.; recentiores
cum Wolfo fere omnes maluerunt scri-
χλέος praeter Bekk.? et Nauck; Dammius
634 male quosdam legere .zÀ. dicit,
. Sp! itzn. h.l; « 298 οὐκ ἀΐεις οἷον (Stob.
Dr. r. 79, E ὅσσον) χλέος ἔλλαβε, Ὀρέστης πάν-
Beo .Z. 446 ἀρνύμενος πατρός
μέγα κλέος δ ἐμὸν αὐτοῦ, schol B οὐ
v ἑαυτῷ τὴν δόξαν, ἀλλὰ χαὶ τῷ πατρὶ
σι σπουδέζω, cf. A 159; P 18i δίδου
ἴχεο χαλὰ Τρωσὶ φέρειν, μέγα κλέος ἔμ-
αὐτῷ (ἀνδρῶν Mor), N 486 v. l. εἰ ὁμη-
γενοίμεθα, αἶψά χεν ae φέροιτο μέγα
(pro χράτος), ἠὲ φεροίμην, « 240 ξ 370
τῷ XE xal o (σφ) παιδὲ μέγα χλέος
ὥρα vel 390) ὀπίσσω, Eust. 1414, 37
ἐν ἂν τὴν ΕΣ τα τῷ vig, 8125 μέγα
0. ; αὐτῇ (v. 1. αὐτῆς) ποιεῖται, z 241 σεῖο
| χλέος αἰὲν ἄκουον χεῖράς τὶ αἰχμητὴν
2171 χαὶ ἐπίφρονα βουλήν, K 212 μέγα κέν
ὑπουράνιον κλέος εἴη πάντας £m ἀνϑρώ-
ve, cf. (264; 9 147 οὐ μεῖζον. χλέος ἀνέρος
) τι ποσσίν τε ῥέξῃ καὶ χερσὶν ἑῇσιν͵ σ 255
98 εἰ χεῖνος ἐλϑὼν τὸν ἐμὸν βίον ἀμφι-
λεῦοι, μεῖζόν χε χλέος εἴη ἐμὸν καὶ κάλλιον
t 264 τοῦ (Ayeu£uvovoc) νῦν μέγιστον
: ράνιον κλέος ἐστί σ΄. Ἰ ἐπουρ.), cf. K 212;
04 χαΐ ot ᾿Αχαιοὶ οἴσουσι κλέος εἰρὶ zal
μένοισιν ἀοιδήν (v. 1. -σι πυϑέσϑαι, v. La
e), ,Eust. 1463, 62 τὸ πλατυνόμενον χαὶ
τας ἔπειτα γενεάς, « 944 ὃ 726 816 «ἀνδρός
σϑλόν), τοῦ χλέος εὐρὺ χαϑ' Ἑλλάδα
ἔσον Ἄργος, cf. Eust. 1421, 54; schol. HQ
περιττὸς ὃ στίχος, cf. Ariston. ad 1
Arist? 927 5., Am. app. ad α 844 et
t 338 ὃς ἂν ἐμύμων ἔῃ καὶ ἀμύμονα
τοῦ χλέος εὐρὺ διὰ ξεῖνοι φορέουσι
ας ἐπ᾽ ἀνθρώπους, πολλοί τέ μιν ἐσθλὸν
ov, ὃ 584 p Ἀγαμέμνονι τύμβον, ἵν
στον χλέος εἴη, schol E τοιαύτη ἢ δόξα
τον πυρὸς φαίνουσα διαφανῆ ποιεῖ καὶ
quuov τὸν ἔχοντα, cf. ἃ 75 5.:. ἢ 889 τοῦ κεν
ἄρουραν ᾿ ἄσβεστον κλέος εἴη, cf. Eust. 1582,
1 418. ex ἀμφιμάχωμαι, ὥλετο μέν μοι
06, ἀτὰρ κλέος ἄφϑιτον ἔσται, cf. v. 415
τὸ μοι zÀ. ἐσθλόν et Mayer 85; o 196 τῷ
815
οἵ (Πηνελοπείῃ “λέος οὔ ποτ᾽ δλεῖται ἧς ἀρε-
τῆς, τεύξουσι δ᾽ ἐπιχϑονίοισιν ἀοιδὴν ἀϑάνατοι
χαρίεσσαν IL, E 532 Ὁ 564 “φευγόντων ovr
ἂρ χλέος ὄρνυται οὔτε τις ἀλχή, 4 197 207
ὅν τις ἔβαλεν Τρώων ἢ ἢ Avziov, τῷ μὲν χλέος,
ἄμμι δὲ πένϑος, spurios videtur iudicasse Ari-
starchus vv. 195—7, v. Friedl. Ariston. p.96; 0192
λάβωμεν ἀσπίδα Νεστορέην, τῆς νῦν ᾿χλέος
οὐρανὸν Test (v. 1. fet), ct. Eust. 707, 57; 90
χαί μεὺ zÀ£oc οὐρανὸν ἵχει (v; 1: ἥχει, schol.
BQ διὰ δόλους ἔνδοξός εἶμι" ὃ γάρ δόλος καὶ
ἐπὶ ἀγαϑοῦ rácottai: vov δὲ ἐπὶ ἐγκωμίου
τοῦτο λέγει: ὑπερβολή γὰρ δόξης τὸ μέχρι
ϑεῶν ἐφϑακέναι τὸ χλέος, cf. Verg. Aen. 1,
379 fama super aethera notus, τ 108 7j γάρ σευ
“κλέος οὐρανὸν ἱχάνει (Eust. 1857, 48 σοι), 9.14
οἴμης. τῆς τότ᾽ ἄρα, ,“λέος οὐ ρανὸν Tuve, P
232 τὸ δέ oi κλέος ἔσσεται ὅσσον ἐμοί περ,
cf Ζ 446; h. Ap. P. 98 ὄφρα oi αὐτῇ κλέος
εἴη ἐπὶ ᾿χϑονί, μηδ᾽ Ἑχάτοιο, οἵ. Franke h. l.;
X 514 (εἵματαὶ χαταφλέξω, οὐ Ἰδέν σοί y ὄφελος,
ἀλλὰ πρὸς Τρώων καὶ Τρωιάδων “λέος εἶναι,
schol. D ὁμοίως ἂν φιλεργῶν, ἤτοι ὡς ἂν
πλουσίων, ἢ διὰ τὴν ἐκ τοῦ πλήϑους δόξαν,
cf. Eust. 1988, 59ss.; Nauckio versus videtur
esse incommodus; h. Merc. 458 νῦν τοι “λέος
ἔσται ἐν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσι, σοί v αὑτῷ zal
μητρί, v. 457 s. qui in solo cod. M inveniuntur,
Matth. ineptos esse existimat; H 451 458 τοῦ
(σὸν) δ᾽ ἦτοι κλέος ἔσται ὅ ὕσον τὶ ἐπικίδναται
ἠώς, h. AD- P. 203 ἐνϑάδε χαὶ ἐμὸν κλέος
ξσσεται, οὐδὲ σὸν οἴης, h. Ap. 174 αἵμεῖς
ὑμέτερον (v. 1. ἡμέτερον») “λέος οἴσομεν, ὅσσον
£m αἷαν στρεφόμεσϑα πόλεις, cf. Franke h.]. et γ
204; M 214. v. l. οὐδὲ ἔοικε παρὲξ ἀγορευέμεν,
σὸν δὲ κλέος (pro “χράτος) αἰὲν ἀέξειν, cf. schol.
Acn Bir325 τόδ᾽ ἔφηνε τέρας Ζεύς, ὄψιμον,
ὀψιτέλεστον, 0ov χλέος οὗ ποτ᾽ ὀλεῖται, pa-
raphr. δόξα, schol. BL τὸ τοῦ πολέμου χλέος
ἢ τὸ τοῦ σημείου, Am.: Wegen des Erfolgs, den
das τέρας hatte", Ph. Mayer 32 86 z2. interpr.
famam; h. Ap. 156 τόδε μέγα ϑαῦμα, δου
χλέος οὐ zov ὀλεῖται. Η 91 τὸ δ᾽ ἐμὸν Pi:
ov ποτ᾽ ὀλεῖται, cf. ὦ 196 et Eust. 667, 2
Cic. ap. Gell. N. A. XV, 6 mea semper eee
vivet; Doed. ἢ. l suspicatur τὸ δ᾽ ξὸν χλέος,
contrariam enim illam suae gloriae futurae
jactantiam esse tam consilio orationis. , quam
oratoris ingenio; de formula χλέος ov ποτ᾽
ὀλεῖται v. rns Formelwesen im gr. Epos,
Lpz. 1872 p. 25; E 172 ποῦ τοι τόξον ἐδὲ
ὀιστοὶ ze “κλέος, ᾧ οὔ τίς τοι ἐρίζεται ἐν-
ϑάδε y ἀνήρ; de gloria arcu et sagittis parta.
Plur. χλέα, laudes, gloriosa facinora. E. M.
517, 21, E. 6. 824, 88, paraphr. Il. δόξας, ,Hes.
τὰς ἀνδραγαϑίας. 1 ὅ24 τῶν πρόσϑεν ἐπευ-
ϑόμεθϑα χλέα ἀνδρῶν ἡρώων, nostr. Maeren,
Kunde, 7 189 de Achille: ἄειδε χλέα ἀνδρῶν,
cf. schol. ABL; Eust. 445, 98 χλέα ᾿Αχιλλεὺς
ἄδει οὐ τὰ ἐξ ἀνάγκης ἔντιμα καὶ εὐχλεῆ, ἀλλὰ
χαὶ τὰ ἔμπαλιν, Rer Faesi: J.Heldenlieder aus
der durch die Sage ueberlieferten Geschichte
frueherer Zeiten'*, cf. Lauer Gesch. d. hom. Poesie
p. 197; 9 73 μοῦσ' ἀοιδὸν ἀνῆκεν ἀειδέμεναι
χλέα ἀνδρῶν, οἴμης τῆς τότε χλέος οὐρανὸν
ἵχανε, νεῖχος Ὀδ. zal ᾿Αχιλῆος, cf. Eust. 1586,
43; h. XXXII 18 σέο δ᾽ ἀρχόμενος “λέα φωτῶν
ἔσομαι ἡμιϑέων, ὧν χλείουσ᾽ ἔργματ' ἀοιδοΐ,
cf Ap. Rh. Arg. 1, 1 et Hes. theog. 100 s. — Tri-
buuntur χλέος haec epitheta: ἄσβεστον ὃ 584
ῃ 383 (quod minus apte dictum esse, quamquam
816
defenderet schol. E, dixit Giseke in hoc lex. p.
181) ἄφϑιτον I 413, ἐσθλόν E 8 218 I 415 P
16 143 Σ 191 Ψ 280 « 95 y 78 880 v 422 c
126 o 94, εὐρύ (tantum in Od.) « 344 y 83 204
ó 726 816 c 333 | 137, μέγα Z 446 K 219. 4291
Ν 486 (v. L) P 181 « 240 8 125 5 370 x 241 ὦ
33, μεῖζον 9 147 σ 955 t 198, μέγιστον « 264,
ὕσσον P 232, ὑπουράνιον K 212 (264 (oiov B
486 h. Merc. 277 311, oiov « 298). — De com-
positis v. Spitzn. exc. XXII p. XCVI ss, Bekk. ho.
Bl. I 62, 22ss. 223, 9 ss., L. Meyer in Kuhn Ztschr.
VII 205—208, Roehl quaest. hom., Berol. 1869
. 15—17, Nauck Mélanges Gréco-Rom. III
210—216, Schoenberg griech. Compos. 35, cf.
etiam Zechmeister in Ztschr. f. oest. Gymn. 1877
p. 99: ἀγαχλεής, ἀχλεής, δυσχλεής, εὐχλεής,
ἀχλειῶς, εὐχλειῶς, εὐκλείη, ᾿ἡγακλέης, Βαϑυ-
χλέης, Διοκχλέης, Ἐπικλέης, Ἐχεκλέης, Hoa-
χλέης (Ἡρακλείδης), Ὀιχλέης, Πατροχλέης,
᾿τεοχλήειος, Ἡρακχλήειος, Ἰφιχλήειος, ᾿Αντί-
κλεια, Εὐρύχλεια, ᾿Αντιχλος, Ἄμφικλος, Zo-
κλος, Δόρυκλος, Ἔχεκλος, Ἴφικλος, Πάτροκλος,
Φέρεχλος (quanam ratione nomina in xàoc ex
eadem radice derivata sint ac nomina in zA7c,
id quod iam Lobeck Path. el. I 318 perspexit,
v. Fritsch in Curt. Stud. VI 94 58., cf. etiam
Berch Compos. d. Nom. im Homer, Kiel 1866
p. 10, Stolz zus.ges. Nomina, Klagenfurt 1874
p. 18), Κλεόβουλος, Κλεοπάτρη, Κἀεισιδίχη;
γλεηδών, χληηδών, χλείω, κλέομαι, κλειτός,
Ἰλεῖτος.
κλέπτης (xAínvo, goth. hliftus: Grimm Gesch.
d. deutschen Spr.? 281, Curt. Et.» 149 425; de
nominibus in τῆς exeuntibus v. L. Meyer vgl.
Gr. IL 346, Woerner subst. hom. 21) fur. Suid.
ὁ τὰ ἀλλότρια ἀφαιρούμενος, ὃ ἐπὶ βλάβῃ
τινὶ κλέψας, Zon. 1216 ὁ χρυφῇ τὰ ἀλλότρια
λαμβάνων ἐπὶ βλάβῃ τοῦ πλησίον, cf. E. M.
517, 39, E. G. 326, 14. Non legitur nisi Π 11
ὀμίχλην ποιμέσιν οὐ τι φίλην, κλέπτῃ δέ τε
νυχτὸς ἀμείνω nebulam furi vel ipsa nocte
commodiorem; nam, ut recte ait Dammius, per
nebulam non tam accurate custodiuntur oves aut
caprae, quam noctu solent; ergo h.]. innuitur fur
pecuarius clandestinus, cf. schol. BDL et Eust
373, 18; cf. etiam Max. Tyr. Diss. 9; Fried-
laender Beitr. z. Kenntn. d. hom. Gleichn. II, Berl.
1871 p. 6. — χλεπτοσύνη.
κλεπτοσύνη (χλέπτης, de subst. in cv;
exeuntibus v. Eust. 1870, 56, L. Meyer vgl. Gr.
II 5483, Woerner subst. hom. 16, Peppmueller Il.
XXIV p. 23, cf. Lob. Path. prol. 231, Brugman
in Curt. Stud. IV 77$.) furacitas, calliditas. c
396 ὃς (Autolycus) ἀνθρώπους ἐχέχαστο κλεπ-
τοσύνῃ 9' 0pzo τε (v. ]. τε νόῳ cs), cf. Ktes.
Persic. c. 60 ἀπάτῃ καὶ ὕρχοις et Hes. op. 785
Eust. 1870, 51 xA. o? χαχή, εἴ γε xal ἐσϑλὸς
λέγεται ὁ ταῦτα διαχειριζόμενος, 1871, 7. Avr.
οὕτω σοφὸς ἦν τὴν κλεπτιξήν, ὡς καὶ τὰ
χρώματα τῶν χλεπτομένων ζώων μεταχρω-
νύειν͵ cf. Plat. rop. I 334b, Tzetz. Lycophr. 344,
schol V ad τ 432; Doed. Gl. 2118 x4. h. 1. nil
esse nisi simulationem et dissimulationem dicit;
Eust. addit 1870, 53 x«l ϑεόϑεν αὐτὰ ἔχει
δοθέντα ὡς οἷα δῶρα ϑεόσδοτα, dicit enim
Hom. in eodem versu ϑεὸς δέ οἱ αὐτὸς ἔδωκεν
Ἑρμείας, cf. Naegelsb. hom. Theol. I 32 9229,
Preller gr. Myth.» I 319, Welcker gr. Goetterl.
I 346 s., cf. etiam Schneidewin hom. Naivetaet,
Hameln 1878 p. 50. — Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 743.
κλέπτης — κλέπτω
κλέπτω (rad. klap, κλεπ, lat. clepo, goth.
hlifa, boruss. auklipts — occultus: Curt. Et.5 69
149, Pott Wurzelw. II 1, 197, Grimm Gesch. d.
deutschen Spr.? 981! 400, Fick vgl. Woert.? 353,
Spracheinh. 89 186 231, Benfey WL. Π 170, L.
Meyer vgl. Gr. I 28 364 439; rad. e kal (lat,
clam, occulo) ductam esse demonstrarunt Cur
Et. 60, Christ Lautl. 42, Corssen Ausspr. I
Siegismund in Curt. Stud. V 144, cf. Brug
ap. Curt. VII 293; Christ Lautl. 120: χαλ
et χλέπτω e χκελέπτω, skr. kórajami pro Kurpa-
jami, karpajàmi efficio ut aliquid lateat; de verbis
in πτεὶν exeuntibus v. L. Meyer II 60
guntur praes. imp. χλέπτε A 132, aor. ἔχλ
h. Merc. 310, £xAsws(v) E 268 X 217, χλ
h. Merc. 18, coni χλέψῃς ἢ. Merc. 515,
χλέναι 42 24 71 109, part. χλέψας h. Merc.
Sexies in Il., quater in hymnis, nusquam in Ὁ
1) furor, surripio, clam aufero, 2) fallo; schol, ]
ad A 182 σημαίνει καὶ τὸ παραλογίζομαε χα
τὸ ἀπατῶ, ὡς ἐνταῦϑα καὶ τὸ κυρίως «A&
ὡς 42 109, fere eisdem verbis E. M. 517,
Ap. Soph. 99, 33; Suid, τὸ τὰ ἀλλότρια
ἀφαιρεῖσϑαι, τὸ παραλογίζεσϑαι et ἐπιϑ
cf. Hes., Phot., anecd. Bachm. 278, 26: Ε
65, 37 xA. τὸ μέν ἐστι ταῖς χερσί, τὸ di
λογισμῷ, cf. 66, 1 1100, 98 1969, 48; Ns
adn. ad Α 132, Friedlaender hom. G
II, Berl. 1871 p. 6, Doederl. Gl. 2117, cf.
in Stud. III 208 5. — 1) ἃ. Merc. 18 (|
ἑσπέριος βοῦς κλέψεν (cod. M. ἔχλεψεν)
λωνος, v. 17—19 relegandi videntur
Baum. h. L; h. Merc. 310 οὐ γὰρ £yo
τέρας ἔχλεψα βόας, h. Merc. 340 x
λειμῶνος ἐμὰς βοῦς ccv ἐλαύνων iom
h. Merc. 516 δείδια, μή μοι ἅμα κλέψῃς X
ϑαριν καὶ τόξα in cod. M, quod plurimi rec
perunt editores pro vulg. ἀναχλέψῃς. De
locis v. Preller gr. Myth. I 327 et Welcke
Schr. II p. CVIIss.; E 268 τῆς γενεῆς
ἵππους) ἔκλεψεν (al ἔχλεψε) ἄναξ "Ay
λάϑρῃ «“Ἰαομέδοντος ὑποσχὼν ϑήλεας ἵ
huius stirpis equos furtim sibi comparavit,
546, 37 ἔστι τὸ ὑποσχὼν 9. lm, xal διασ
τιχὸν τοῦ ἔχλεψεν" οὐ γὰρ ἵππους ὕφε
ἀλλ ἐνοσφίσατο γονὴν ἐξ ἐχείνων λα,
λαϑραίας ὀχείας" καὶ ἔστι χλοπή τις καὶ
οἰκονομικὴ καὶ δόλον οὐ πάνυ τι MO
ἔχουσα, πρέπουσα δὲ φιλοχάλῳ ἀνδρὶ jd
ἔχοντι ἀδόλως τὸ ἐφετὸν πορίσασϑαι. X
109 χλέψαι δ᾽ ὀτρύνεσκον (ὀτρύνουσιν) dQy.
φόντην Hectoris occisi corpus (δὲ 24 v. Ld
pro zA), cf. schol B ad 4 132; schol.
49 94 ἑπτὰ (v. 94-- 80) δεόντως άϑετο
ὡς Ἀρίσταρχος" τὸ γὰρ χλέπτειν δὲ οι
ϑεοῖς οὐ πρέπον, cf. schol M h.l
1337, 18; Liesegang de XXIV Il. rhaps.
consilium illud, quo Mercurius a diis (qui
omnes dii illius furti auctores sunt, id mil
urgendum esse videtur) Hectoris corpus Su
iubetur, haud immerito vituperatur,
13 et Welcker gr. Goetterl. I 346; Due
Mus. V 383 389, hom. Abh. 330s. 338
18—31 et 106—111 interpolatos esse €
defendit locos Peppmueller Il. XXIV p. ΤῈ
69, cf. E 390 ἐξέκλεψεν Ἄρηα: minus Ji
Preller Dem. et Perseph. 202 interpr. xiépuat
perficere; Q 71 ἦτοι χλέψαι μὲν (Vrat. d
xA.) ἐάσομεν, οὐδέ πῃ ἔστι λάϑρῃ Ἄχιλλ
Ἕχτορα (schol. V ἄμεινον δὲ yg. νέχυν E,
Θος), consilium furandi omittamus, cf. le |
χλεύϑωμαι — χλήϊϑρον
Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι y (71 --78), ὅτι
εὔδος περιέχουσιν- οὐ γὰρ διὰ παντὸς συν-
Miror αὐτῷ ἡ Θέτις" τὸ δὲ ἐάσομεν viv
ἀντὶ τοῦ παρῶμεν" ὅπερ ἀγνοήσαντες οἱ περὲ
Ἀντίμαχον ἐποίησαν κλέψαι μὲν ἀμήχανον, cf.
eund. ad £2 109 et Liesegang p. lls.; Duentz.
Rh. Mus.V. 388, h. Abh. 337 v. 71— 73 expunxit,
ef. Peppmueller p. 18 et 46. Tres locos allatos
etiam Friedl. hom. Gleichn. II 6 eicere vult,
quod x4. apud Hom. nullo loco significet rem,
quae alterius est, contra ius sibi vindicare.
2) E217 de cesto: ἐν δ᾽ ὀαριστὺς πάρφασις, 7
τ᾽ ἔχλεψε νόον πύκα περ qQovtovtov, para-
. ἠπάτησε, nostr. ueberlisten, cf. schol. BL
Eust. 979, 42; absol. 4 132 μὴ δὴ οὕτως,
ἀγαθός περ ἐών, xAéntt νόῳ, ἐπεὶ οὐ παρ-
ἐλεύσεαι οὐδέ μὲ πείσεις de conatu, paraphr.
bt Hes. παραλογίζου τῇ διανοία, schol B
αραλογίζομαι καὶ ἀπατῶ, cf. Eust. 65, 38,
2. M. 517, 41, Ap. Soph. 99, 33, Suid.; Doed. in
bd. «2. νόῳ, vafro consilio ut v. 363 μὴ χεῦϑε
óc, suspectam Agam. habet Achillis simplici-
tem, tanquam is fallaciter se certum ac prae-
s bonum incertis futuri boni pollicitationibus
ondonare iubeat*; id. in Gl. 2117 ,heuchle
cht, rede nicht im Widerspr. mit deiner ge-
yhnten Offenheit (ἀγαϑός περ ἐών) anders als
7 denkest"; de dat. loc. v. Naeg. h. L, Capelle
at. loc, Hannov. 1864 p. 36, Nahrhaft loc. Dat.,
Vien 1867 p. 10. — ἀποχλέπτω, ixziénto,
ποχλοπέομαι, χλέπτης, κλεπτοσύνη, zAtwi-
ρῶν͵ ἐπίχλοπος, κλόπιος, χλοπός.
᾿χλεύϑωμιαε v.l in cod. Ven. 244 εἰς ὃ
εν αὐτὸς ἐγὼν Aió. xA. (pro χεύϑωμαι), pa-
iphr. ἕως ἂν εἰς τὸν Ἅιδην πορευϑῶ, Ariston.
τὰ συγκοπὴν χλ. ἀντὶ τοῦ κελεύϑωμαι οἷον
ρεύομαι, schol. V ἐχελ. ἀντὶ τοῦ χελ., πορ-
Ὅμαι" τινὲς δὲ χεύϑομαι, οὐχ εὖ, cf. E. M.
/, 45, Herod. ed. Lentz II 1251; Zon. 1200
git χεύϑομαι, sed eius interpr. (εἰς ov τὴν
εὐϑον 0 ἐστι τὴν ὁδὸν ποιήσομαι" συγκέ-
αι δὲ ἀπὸ τοῦ χελεύϑομαι, καὶ σημαίνει
ὁρεύομαι) pertinet potius ad lectionem χλ.:
5. 2, 491 interpr. χλεύϑωμαι χελεύϑωμαι,
ἔνωμαι, ὁδεύω, v. eund. s. χλεύσομαι, cf.
Rhem. 92; lectionem x4. pessimam esse
kit Hoffm. quaest. hom. I 162, cf. Spitzn. 1. 1.
χλεψέφρων (φρήν, cf. Clemm de compos.
1867 p. 27, Heerdegen de nom. compos.
p. 49, Stolz zus.ges. Nomina 1874 p. 55)
um occultans, versutus. ἢ. Merc. 413 'Eg-
» βουλῇσι κλεψίφρονος. --- Fietkau de carm.
i, Regimonti Pr. 1866 p. 24, Greve de hymno
Merc., Monast. 1867 p. 84, Eberhard, Beob. zu
n. Hymn, Husum 1874 p. 29.
D v. 8. χλείω.
κλεωναέ (de accentu v. Arcad. 112, 26, Herod.
Lentz I 337,33, cf. Goettling Acc. 156) oppidum
Ἢ Árgos et Corinthum situm, Strab. VIII 377
gua ἐπὶ τῇ ὁδῷ χείμενον τῇ ἐξ Ἄργους εἰς
θενϑον ἐπὶ λόφου περιοιχουμένου πανταχό-
xul τετειχισμένον καλῶς, ὥστ᾽ οἰχείως
ἤσϑαί μοι δοχεῖ τὸ ἐυχτ. Κλ., διέχουσι δ᾽ αἱ
τοῦ μὲν Ἄργους σταδίους ἑχατὸν εἴχοσι,
lolv9ov δὲ ὀγδοήχοντα, cf. Eust. 290, 43;
5, 2, 15, 1 ex Κορ. ἐς "Aoyoc ἐρχομένῳ Κλ.
ις ἐστὶν οὐ μεγάλη" παῖδα δὲ εἶναι Πέλοπος
πώνην λέγουσιν, οἱ δὲ τῷ παρὰ Σιχυῶνα
vri 'Aaozo ϑυγατέρα ἐπὶ ταῖς ἄλλαις Κλεώ-
᾿γενέσϑαι" τὸ δ᾽ οὖν ὄνομα ἀπὸ τοῦ ἑτέρου
ὧν ἐτέϑη τῇ πόλει" ἐνταῦϑα ἐστιν ἱερὸν
ex, Hom. ed, Ebeling.
811
"A95v&c, Eust. 991, 9 ἀπὸ Κλ. τῆς ᾿Ασωποῦ,
τοῦ τοῦ Ὡχεανοῦ χαὶ ετώπης τῆς xal παρὰ
τῷ Πινδάρῳ, κατὰ δέ τινας ἀπὸ τοῦ Νεμεαίου
λέοντος, ὃν ἀνεῖλεν Ἡραχλῆς... πληϑυντιχῶς
δὲ αὕτη ἀεὶ λέγεται, cf. E. M. 517, 28, Suid.
ed. Bernh. II 1 281 (sed 282 Κλεώνη ὄνομα
τόπου περὲ τὴν Νεμέαν), cf. etiam Curtius
Pelop. II 510 58., Bursian Geogr. v. Griechenl.
II 7 37s. 45, Buchholtz Real. I 214, Friedreich
Real 73. — B 570 oi δὲ εἶχον K. ἐυχτιμένας
τε Κλεωνάς (s ante KA. non est productum, cf.
La Roche h. U. 14, Hartel hom. Stud. I 81).
χκλήδην (χαλέω, recte sine « subscr. scriptum
esse docuit E. M. 519, 32, cf. Herod. ed. Lentz
II 535, Lob. Path. el. Π 39; de adv. in δὴν
exeuntibus v. Frohwein in Curt, Stud. I 111, L.
Meyer vgl. Gr. 1 325 II 389 et in Kuhn Zitschr.
VI 296, Curt. Et. 649, cf. Schaper gen. compos.
ap. Hom., Coeslin 1873 p. 8) nominatim. Zon.
1222 χλητιχῶς, χαλεστικῶς, cf. Eust. 732, 57;
E. M. 519, 34, E. G. 326, 52 χαλοῦντες, κηρύσ-
σοντες. [1ὶ χελεύων χλήδην εἰς ἀγορὴν zi-
χλήσκειν ἄνδρα ἕχαστον, cf. K 68; schol BL
zat! ὄνομα tovc ἀρίστους συνάγει, ἵνα μὴ
ἔχπυστα γένηται τοῖς πολεμίοις τὰ πρασσό-
μενα, ἢ καὶ πρὸς τὸ μὴ ταράξαι τοὺς οἰχείους,
cf. schol. AD et Eust. 732, 58; paraphr. et Hes.
καλεῖν ἐξ ὀνόματος, addit Hes. ἐλϑόντα ἐπὶ
τὴν ἑχάστου σχηνήν᾽ τὸ χαλέσαι πρός τινα
ἐλϑόντα καὶ δημοσίᾳ κηρύσσοντα, cf. Ap. Soph.
100, 6. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 723.—
ὀνομαχλήδην, ἐξονομακλήδην.
χληηδών v. S. χλεηδών.
χλήϑρη (fuerunt qui derivarent ἃ χληίω,
χλείω, cf. Benfey WL. II 289; Plin. h. n. 16, 37
alni quae campos sepibus muniunt, cf. Lob. Rhem.
293 adn. 7, qui addit: deest iota; L. Meyer vgl.
Gr. II 361 nominibus in zg« exeuntibus adnu-
merat, ut 9 locum teneat consonae τ, Woerner
vero subst. hom. p. 15 mavult 9 attribuere ra-
dici, cf. etiam L. Meyer II 217) alnus. Suid.
ὄνομα δένδρου, cf. Ap. Soph. 100, 13, Hes.;
descripsit arborem Theophr. hist. pl. 3, 14, 3. —
Legitur apud Hom. bis (in introitu versus) In
insula Calypsus: ε 64 ὕλη πεφύκει, κλήϑρη v
αἴγειρός τε (pauci libri z2&/907), € 239 νήσου
ἐπ᾽ ἐσχατιῆς, 09. δένδρεα μαχρὰ πεφύκει,
χλήϑρη (cod.Vind. χλείϑρη) τ᾽ αιγειρός τ᾽ ἐλάτη
T ἦν. Grashof Schiff bei Hom. p. 5 ligno alneo
Ulixem usum esse ad costas navis suspicatur,
cf. Lucht Schiff d. Od., Altona 1841 p. 8; e
Sprengelii sententia alnum oblongatam, veri si-
milius vero esse alnum glutinosam, quod illa
arbor aut raro aut non inveniatur in Graecia,
haec vero crebrior sit atque etiam nunc χλέϑρα
vocetur, dicunt Friedreich Real. 94, Buchholtz
Real. Il 1 p. 242, cf. Eust. 1523, 52. — Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 735 750.
xAnt9oor (χληΐω, κλείω. E.G. 325, 54 ot
Ἴωνες τὸ χλήω διὰ τοῦ ἡ γράφουσι καὶ διὰ
τοῦ ι᾿ ἐξ οὗ καὶ τὸ κλήϊϑρα" τοῦτο δὲ διὰ τῆς
ει διφϑόγγου γράφεται, Zon. 1220 χλῇϑρα
διὰ τοῦ ἡ καὶ t yg. παρὰ τοῖς Ι͂ωσιν" ἡμεῖς δὲ
τὸ χκλῆϑρα διφϑογγογραφοῦμεν, cf. E. M. 518,
10 (χλεῖϑρα), E. ἃ. 326, 48 (χλῇϑοα), Lentz
Herod. II 535 s. v. χλεῖϑρα, Cram. an. Ox. II
234, 14, La Roche h. U. 217, cf. etiam Gerth in
Curt. Stud. Ib 219; de subst. in 900v terminan-
tibus v. E. G. 480, 3, Christ Lautl. 104, Curt.
Et. 501, L. Meyer vgl Gr. II 358, cf. etiam
Christ 269 s., Curt. 150, Doed. 6]. 2115) claustrum,
52
818
sera. Hes. χλεῖϑρα" μοχλοί, ἀσφάλειαι, πύλαι,
cf. Eust. 1358, 59; Phot, Suid., Bachm. anecd.
978, 93 κλείϑροις" κλειδώμασι, Zon. 1220 τὰ
χλειδία; cf. etiam scholl. EHMQSV et E ad «
442, Poll On. 10, 22, Protodicos de aedibus
Hom., Lips. 1877 p. 64ss. — Non legitur apud
Hom. nisi h. Merc. 146 Ἑρμῆς δοχμωϑεὶς ut-
γάροιο διὰ χλήϊϑρον ἔδυνεν per.seram se in-
sinuavit, cf. ó 802 838; locus Hermanno visus
est interpolatus, defendit eum Franke, cf. etiam
Naegelsb. nachhom. Theol. 17 et Baum. h. l. —
Fietkau carm. Hes. 24, Eberh. Beob. zu h.
Hymn. 29.
κληΐς (ex χλακιδς, a rad. sklu, gr. xA«, lat.
clavis, ksl. kljuct: Curt. Et.» 149 s. 585, Corssen
Ausspr. d. Lat.? 1357, Christ Lautl.269s., Gerth in
Curt. Stud. I 2, 219 c. adn., Brugman ib. IV 153,
L. Meyer vgl. Gr. 128 83 iI 166, cf. Fick Woert.
353, Spracheinh. 89 231, Benfey WL. II 289; de c
radicis sklu amisso v. Curt. Et. 429 694; de subst.
in ἐς, ἐδος terminantibus v. Curt, Et. 639, Woerner
subst. hom. 45, L. Meyer II 105). Leguntur
sing. χληΐς Θ 395 IM 456, χληῖδος ὃ 802, χληῖδι
Z89 Ξ 168 q 509241, χληῖδα E146 579 P 309
d 117 €2455 ὃ 838 ἢ. Merc. 247, xAgió? « 442
q 6 47, plur. χληῖδες αὶ 324, χληῖσι B 419 ὃ
579 . 103 179 471 563 A 638 μ 146 o 221 549, ἐ
χληῖσιν II 170 9. 87 v 76 o 294, xAgio? 92 318
v. l, χληίδεσσιν u 215. Est igitur undecies in
Il. (et v. 1. semel), semel et vicies in Od., semel
in hymnis. Atticum est zAsíc. Phot., Suid.
κληῖσαι οἱ ἀρχαῖοι λέγουσιν, οὐ κλεῖσαι" δαὶ
κληΐδα (sic Phot., ap. Suid. vero zAzó«)' οὕτω
χαὶ οἱ τραγιχοὶ xai Θουχυδίδης. Habent enim
multis locis in codd. et apud gramm. casus obli-
qui acutum, est autem « productum: Herod. ed.
Lentz I 526, 80 II 18, 30, περὲ διχρ. ed. Lehrs
299, 17 ἐπίστασιν ἔχει τὸ κληὶς ἐχτεινόμενον
χαὶ καϑαρεῦον" τὰ ὁὲ λοιπὰ πάντα συστέλλον-
ται, id. ap. Lentz II 32, 13, ap. Lehrs p. 205
πολυχλήϊσι: τινὲς προπερισπῶσιν, ὡς καὶ τὸ
ἁπλοῦν χληῖσι, cf. Lentz II 346, 20, Lehrs p.
334 E. M. 518, 15ss., E. G. 326, 56ss., Cramer
anecd. Ox. I 229, 22 32s,, Eust. 532, 28, 1429,
9 1897, δ0, cf. etiam Lob. Path. el. II 38, Bek-
ker ho. Bl. I 68, 1. — Est ἡ iu x4. fere omnibus
locis in thesi: post arsin 4. pedis semel et vicies,
2. pedis octies, 3. pedis semel (α 442); in arsi
Ξ 168 μ 215 φ 47; producitur syllaba ante x4.
omnibus locis praeter & 215, cf. La Roche ἢ.
U.12 14, Hartel hom. Stud. 1 81. 1) sensu pro-
prio. a) obex, pessulus, qui ab interiore parte ia-
nuae foribus obiciebatur loro. E. G. 607, 36
xÀ. τὴν τῆς ϑύρας, cf. Ap. Soph. 100, 9 ss., E.
M. 518, 93, E. G. 397, 24, Hes.; Voss ad Arat.
p. 97, Frieb Wohnh. bei Hom., Wien 1868 p.
l5s., Protodicos de aedibus Hom. p. 64 ss. —
9 802 ἐς ϑάλαμον εἰςῆλθε παρὰ κληῖδος
ἱμάντα, est ἱμὰς κλ. lorum quo pessulus ianuam
cohibens ab eo qui foris erat, ut ingredi posset,
attrahebatur vel retrahebatur, transibat enim per
foramen ianuae; schol. BEPQ διὰ τῆς ὀπῆς
τοῦ ἱμάντος, o ἔξωϑεν énézAsiov τὸ χλεῖϑρον,
ὅπερ κληῖδα λέγει, cf. schol. BEV, Hes. III, 272,
Eust. 1518, 23; à 838 σταϑμοῖο παρὰ κληῖδα
λιάσϑη ἐς πνοιὰς ἀνέμων (v. l. κλητὸ" ἐλιάσϑη),
cf. h. Merc. 146; schol. P διὰ τῆς αὐτῆς ὀπῆς
ἕξείσιν, Eust. 1518, 30 τὸ παρὰ xA. ἱμάντα καὶ
τὸ σταϑμ. m. κλ. τὴν αὐτὴν ἔχουσιν ἔννοιαν,
Dammius: haec χληὶς dicitur σταϑμοῦ, quia
necessario sera vel serula quaelibet cum poste
xAntc
ianuae cohaerere debet, si ianua obditur et clau-
ditur; ad eum igitur locum, i. e. ad ianuam,
primum videbatur dea, quasi ingressa esset per
ianuam ordinario modo; et ad eundem disparuit
quasi egressa. φ 241 gol ϑύρας ἐπιτέλλομα,
αὐλῆς χληῖσαι χληῖδι, ϑοῶς δ᾽ ἐπὶ δεσμὸ
ἰῆλαι, clauditur ianua et lorum conectitur arti
ficiose, ne pessulus ab eis qui foris auxilio venire
velint procis, removeri possit, cf. Eust. 1908, Ε
cf. etiam ὃ. 448 et 391; α 442 ϑύρην ἐπέρυσσε
χορώνῃ, ἐπὶ δὲ κληϊδ᾽ ἐτάνυσσεν ἱμάντι, misi
quis in conclavi remansit, lorum in anulo, quc
fores attrahebantur, involvebatur. Eust. 1429, B
κλ. λέγει οὐ σχεῦος ἀπὸ σιδήρου, ἀλλὰ μοχλόν
ἐντὸς μὲν τῆς ϑύρας ἐξημμένον χαὶ ἐπὶ τὸ
xüro χαϑειμένον, ἤτοι χεχαλασμένον" ἱμάντ
δὲ ἔξωϑεν σπώμενον χαὶ ἀνελχκόμενον xo
ἐπιζυγοῦντα τὴν ϑύραν" οὕτω καὶ ἐν Ἰλ. χλεῖδο
ϑυρῶν ὠνόμασε, τὸν ἐπιβλῆτα ἤγουν
μοχλὸν zal ὀχέα τῶν τοῦ ᾿Αχιλλέως ϑυρᾶ
schol. EHMQSV τὸ λεγόμενον ὑφ᾽ ἡμῶν χλεῖ
ϑρον" δύο δὲ εἶχεν ἱμάντας ἐξηρτημένους du
τινων τρήσεων, ὃν μὲν ἐκ δεξιῶν, ὃν δὲ &
ἀριστερῶν, εἰς τὸ δύνασϑαι καὶ ἀνοῖξαι s
χλεῖσαι: νῦν ovv τὸ χλεῖϑρον παρέτεινε
παρήγαγε τῷ ἱμάντι: κλεῖϑρον δέ ἐστιν ἔξα
φελκόμενον διὰ τοῦ ἱμάντος, ὃς συνέχει
ϑύραν, ἀνοίγει δὲ μονοβάλανος χλεὶς χκαϑεέ
μένη x«l tig τὸ ἕτερον μέρος ἀποδιωϑὸ
τὸ χλεῖϑρον, ὥστε χλεισϑὲν μηδένα E
ἀνοίγειν, cf. schol. E et P et Am. ἢ. 1.:
ϑύρην ἔχε μοῦνος ἐπιβλὴς εἰλάτινος, τὸν
μὲν ἐπιῤῥήσσεσκον ᾿Αχαιοί, τρεῖς δ᾽ ἀναοΐ
xov μεγάλην χληῖδα ϑυράων, Ay. δ᾽ ἐπιῤ
σεσχε καὶ οἷος, schol. BM τὸν μοχλόν" τὰ
συνέχοντα τὴν ἐπιχεχλεισμένην ϑύραν κληῖδα
καλεῖ: xul ἐν Ὀδ. δὲ τὸ χλεῖϑρον οὕτως ὦνι
μασεν, Eust. 1358, ὅ9 ταὐτὸν xÀ. xal ἐπιβὰ —
ἀμφότερα δὲ μοχλὸν δηλοῦσιν, ὃς καὶ χλεῖϑρι
λέγεται, ὁποῖόν τι καὶ ἡ OO. δηλοῖ (α 449), ὃ
1499, 8, Ap. Soph. 100, 19: Ξ 168 πυχινὲ
ϑύρας σταϑμοῖσιν ἐπῆρσε κληῖδι χρυπτῇ, τὴ
δ᾽ οὐ ϑεὸς ἄλλος ἀνῷγεν, schol V ἀνϑ'
παϑεῖς εἰσάγων τοὺς ϑεοὺς xal χλεισ
χεχρῆσϑαι, Eust. 974, 35 χλ. χρυπτὴν À
τὴν ἔνδοϑεν χλείσουσαν τὰς ϑύρας xal οὔτ
χρυπτομένην τοῖςἔξωϑεν, ἢ τὴν δυσεπιχείρητι
τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, Óónoia χαὶ παρὰ τῷ χὰ
μικῷ καχοηϑέστατα χλειδία, schol. BLV τριχ
ἢ γραφή ἐστι, τὴν δὲ τὴν κλεῖν, τὸν δὲ τὸν
λάμον, τὰς δὲ τὰς ϑύρας, codd. et edd. plerur
que τήν, Zon. 294, E. M. 105, 15, Cram. epii
330, 1 τὸν, Eust. 974, 39 τὰ πλείω τῶν ἂν
γράφων τὸν γρ., Duentz. et Nauck scribi
τάς. € 318 v. 1. ϑύρη τέτυκται v
ἀραρυῖα (pro ἐυκλήες), Ariston. δύναταξ x
χατὰ σύνϑεσιν, δύναται δὲ καὶ κατὰ G '
φήν, Herod. (ed. Lentz II 346, 18, Lehrs
᾿Ἀρίσταρχος ἐυκλ., σύνϑετον ποιῶν τὴν
οὕτως χαὶ ὁ ᾿Ασχαλωνίτης" εἰσὶ δὲ οἷ δὲ
οἷς συγκατατίϑεται καὶ ὃ Τρύφων, οὐκ
ἐυχλ. etiam apud Ap. Soph. 100, 11, Hes. II 2:
Eust. 1352, 45, in omnibus codd. praeter Vrat.
scripserunt Spitzn., La Roche, Faesi; disiunet
scripserunt Bekk. 1 et 2, Baeuml, Din (
derl, Duentz., Koechly, Nauck, Franke;
addit dativi elisionem nominibus 3. decl. in
idoc exeuntibus alienam esse, cf. Lehrs quac
ep. 47 s., La Roche h. U. 126, cf. etiam
Gl. 9116, Spitzn. h. l., Peppmueller Il. X3
p. 158 5.; pluralem, qui nullo alio loco, ubi &e!
Ea
χληϊστός -- χληΐω 819
est de pessulis ianuarum, usurpatus est, defen- τε ψυχῆς ὠκιστος ὄλεϑρος (schol V ἔν τίσι
derunt Franke in ed. Faes. et Duentz, qui φαῖνον δὲ ἡ χληΐδεσιν), schol. B x. αἱ ἀπὸ τῶν
conferunt duplices ὀχῆας φ 47. b) M 456 ubi ouo» διήχουσαι διατάσεις τῶν γεύρων χαὶ
Sermo est de porta bifore: δοιοὶ δ᾽ ἔντου- συνέχουσαι τὸν αὐχένα, cf. schol. V. b) paxillus,
ϑεν ὀχῆες εἶχον ἐπημοιβοί, μία δὲ χληὶς (Syr. scalmus in margine navis ad alligandum remum
χληεὶς) ἐπαρήρει, recte Dammius: ὀχῆες sunt (nostr. Ruderpflock, Dulle), quod fiebat loro
illa prominentia tigilla in valvis portae, cohae- torto (ὁ 782 ἠρτύναντο ἐρετμὰ τροποῖς ἐν
rentia sibi, si porta biforis clauditur, et quibus δερματίνοισιν). Dubitavit Grashof Schiff bei
unus pessulus ad cohibendum sufficit; Ariston. Hom. 19 quomodo differrent σχαλμιοί (ἢ. VII 42)
δύο φησὶ μοχλοὺς εἶναι ἐπὲὶ τῆς πύλης, ἐξ et χληῖδες, sed differunt nomine tantum, non
ἑκατέρας φλιᾶς ἕνα, ἐπαλλασσομένους χατὰ re, v. Doederl. Gloss. 2115, qui laudat Vitruv.
| μέσον, x«i ἐπὶ τοῖς ἄχροις ἐπιχλειομένους 10, 8: etiam remi circa scalmos strophis religati;
διὰ τὴν συμβολὴν μιᾷ χλειδί, cf. Lehrs Ari- Ap. Soph. 100, 8 τὰ ξύλα, ἐφ᾽ oic ot ἐλαύνον.
|starch. 126; schol V ᾿ὀχῆάς τινες τὰ χάτω τες χάϑηνται, cf. E. M. 398, 26 715, 22 769, 19
χλεῖϑρα, cf. Ap. Soph. 100, 9. €) clavis, cf. alios locos; fuerunt qui χληῖδας scamna remi-
|Doeed. Gl. 2115, Frieb 16, Protodicos GG 8$. — gum esse putarent: E. M. 518, 98, E. G. 327, 28
19 6 εἵλετο δὲ χληῖδ᾽ εὐχαμπέα (cod. Aug. pr. 607, 36, Zon. 1218, schol. D ad B 74 αἱ τῶν
m. £i.) χειρὲ χαλὴν χαλχείην (alii χρυσείην), ἐρεσσόντων χαϑέδραι, cf. schol. BDLV ad B
xo δ᾽ ἐλέφαντος ἐπῆεν, schol. B χληῖδα οὐ Τά, sch. L ad B 175, sch. E ad P 419, paraphr.
'μόνον τὸ χλεῖϑρον, ἀλλὰ χαὶ τὴν χλεῖν, Eust. Il. I] 170, Eust. 174, 7 223, 7, Or. 90, 15; Hes.
1897, 41 ἀρχαϊχὸν εἶδος x2. φράζει, καὶ οὐ τῆς νεὼς τὰ ζυγά, ἐφ᾽ ὧν οἱ ἐρέσσοντες χάϑην-
χατὰ τὰ ὕστερον τρυπώμενα εἰς πολλὰς ται, cf. E. M. 518, 44; Pollux 1, 89 τὸ ζυγὸν
πᾶς ... ἦν δρεπανοειδής. Inserebatur autem χαλεῖται χαὶ χληὶς xal σέλμα. De transtris
junca clavis per foramen ianuae removebaturque intellegunt Passovius, Dammius, Duentz., alii,
intus pessulus, cf. scholl. ad «442: $47 ἱμάντα dubitat Nitzsch ad B 419, sed v. Lucht Schiff
ἠπέλυσε χορώνης, ἐν δὲ χληϊδ᾽ ἧχε, ϑυρέων d. Od., Altona 1841 p. 34, Grashof 19 8., Doederl.
Y ἀνέχοπτεν ὀχῆας ἄντα τιτυσχομένη, cf. M GI. 2115, cf. etiam Am. in J. J. 70 p. 256. —
!555.; Eust. 1900, 60 αἱ βάλανοί͵ φασιν, ἀντίαι Haec significatio est propria Od., legitur in Il.
évovto τοῖς γόμφοις τῆς χλειδός. ἀνώϑει tantum 1I 170 (cf. Friedlaender 2 hom.Woerter-
τὰς βαλάνους . ἀλλ᾽ οὐ φαίνεται γόμφους verz. 804); omnibus locis in plur.; 8 419 4 579
4t» ἢ χλεὶς ὡς ἀναχρούειν τὰς βαλάνους, ἂν δὲ βάντες ἐπὶ χληῖσε χαϑῖζον, Duentz. β
θεπανοειδὴς δὲ μᾶλλον ἦν... ἐγῆχε τὴν εὐ- 419 expunxit; « 103 179 471 563 4 638 u. 146
ἰαμπέα xÀ. διά τινος χατὰ τὰς ϑύρας ὀπῆς, o 991 549 εἴςβαινον χαὶ ἐπὶ χληῖσι χαϑῖζον,
αὲ ἄμα τοὺς ἔσω ἀνέχοπτε μοχλοὺς τῶν ϑυ- y 76 χαϑῖζον ἐπὶ χληῖσιν ἕχαστοι, II 170 πεν-
ὧν διὰ τῆς κλ., cf. schol. V et B; 950 ἔβραχε τήκχοντ᾽ ἔσαν ἄνδρες ἐπὶ κληῖσιν (Stuttg. κλισίῃ-
Ἰύρετρα πληγέντα χληῖδι i.e. ἀναχοπέντα, cf. σιν) ἕχαστοι, cf. schol. Bl; i 215 χώπῃσιν
pust. 1901, 29 et schol. BHQ; Z 89 οἴξασα χληῖδι ῥηγμῖνα τύπτετε, χληίΐδεσσιν ἐφήμενοι, 9. 37
ὕρας ἱεροῖο δόμοιο, paraphr. τῷ χλειδίῳ, h. δησάμενοι δ᾽ εὖ πάντες ἐπὶ κχληῖσιν ἐρετμὰ
jlerc. 247 τρεῖς ἀδύτους ἀνέῳγε λαβὼν χληῖδα ἔχβητε, cf. Ap. Rh. 1, 379 πήχυιον προὔχοντα
᾿αεινήν, Matth. versum expunxit. d) Pars fi- περὲ σχαλμοῖσιν ἔδησαν, Kust. 1584, 49 τὴν
1e quae ad alteram partem vestis affixa im- συνοχὴν TOY χωπῶν πρὸς τοὺς σχαλμούς"
ebatur in fibulam orbicularem alteri parti τοιαύτη δὲ cvvoyx, oi rgonol, — Iungitur
estis adhaerentem, nostr. Haken et Oese. Uno zàgíc cum adi, μεγάλη € 455, μέση P 309,
Jomine περόνης comprehenditur utrumque. Sunt ἐύγναμπτος o 994, εὐχαμπής, χαλή, χαλχείη
irmulti, qui intellegant de fibula illa orbiculari (v. 1. χρυσείη) φ 6, φαεινή h. Merc. 947. —
Jese). c 294 ubi sermo est de feminea veste: ἐυκλήις, ttÀvxAn(c* χληΐω, κληΐϊστός, χλήϊϑρον
» δ᾽ ἔσαν περόναι δυοχαίδεκα πᾶσαι χρύσειαι, [δικλίς Ὁ].
ἰηῖσιν ἐυγνάμπτοις ἀραρυῖαι, schol. V à.zea- κληΐστός (a χληΐω pro κληκιστός, attic.
Jem, εἰς ἃς χαϑίεσαν τὰς περόνας, Hes. χλειστός, cf. etiam L. Meyer vel. Gr. II 305
πεαχλείσεσι τῶν περονῶν, Eust. 1847, 85 ὁπαὶ 310, Curtius Verbum II 314) quod claudi, ob-
γόμεναι χατακλεῖδες, εἰς ἃς αἱ m. χαϑίεντο' serari potest. Hes. χλεισταὶ ἢ χλείϑροις ἡσφα-
γν. ὡς ἐπιχαμπεῖς καὶ AtQupegetc, sim. λισμέναι, Zon.1219 ἠσφαλισμέναι. B 344 χληϊσ-
681, ef. Gerlach Philol XXX 498 et in hoc ταὶ à? ἔπεσαν σανίδες, Eust. 1449, 4 xà. σαν.
X. & V. περόνη. 2) transl. a) iugulum; schol. αἱ ϑύραι, πρὸς διαστολὴν τῶν ἁπλῶς σανίδων.
[ad E 146, E. M. 518, 23, E. G. 327, 25 τὴν — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 734.
(τάκλειδα, παρὰ τὸ κλείεσϑαι vm αὐτῆς τόν κληΐω (ductum videtur esse ἃ χληΐς pro χληκέω,
αὐχένα xal τὸν ὦμον: καὶ 4Ζημοσϑένης attice χλείω, lat. claudo, ahd. sliuzu, ksl. kljucati
Ἰσὶ τὴν χλεῖν χατεαγότα (de cor. 67), c£. E. se— convenire: Curt. Et. 149s., Verb. II 374, Fick
340, 25, E. G. 607, 35, Hes. — Non signi« Spracheinh. 89 231, Gerth in Curt, Stud. I2, 218s.,
Jat xA. iugulum apud Hom. nisi in Iliade. L. Meyer vgl. Gr. 11 35 s. cf. Doederl. Gl. 2115,
1146 τὸν ἕτερον (Zen. tov 5 ἑτέρου) ξίφει Christ Lantl. 970, La Roche ἢ. U. 204; de verbis
᾿ηἴδα παρ᾽ ὦμον πλῆξε, οἵ. Eust. 533, 2; E in e terminantibus v. praeter L. Meyerum Curt.
Eget νύξε κατὰ (v. l. παρὰ) κληῖδα τυχήσας, Verbum 1357). Legitur tantum aor. apud Hom.:
325 παρ᾽ ὦμον, 091 κληὶς ἀποέργει αὐχένα χλήισεν τ 30 q 887 989, ἐχλήισε h. Ap. 6,
στῆϑός ve, μάλιστα δὲ xalpióv ἐστι, βάλεν, ἐχλήισεν ὦ 160, infin. χληῖσαι φ 236 941 380,
10]. BLV περὲ (V διὰ) τὸν σύνδεσμον τῆς Non invenitur hoc verbum nisi in posterioribus
"ποπλάτης ἡτοι τὴν ἀκρωμίαν, cf. Eust. 715, Od.libris: τ (semel), «» (quinquies), c (semel) et
; P309 τὸν 84A ὑπὸ χληῖδα μέσην, paraphr. in hymn. (semel) Sceribuntur in multis libris
ξεῦξιν, cf. Eust. 1108,90; 4 117 τύψε κατὰ formae vitiose cum duplici c et χληΐσσαι cum
ἴδα παρ᾽ αὐχένα, X 824 φαίνετο (χρὼς) ἢ acuto, Sed ἐ productum est, v. Supra s. v. χληΐς
»
ηἴδες dz? ὠμῶν αὐχέν’ ἔχουσι λαυκανίην, ἵνα et La Roche h. U. 270, Bekk. ho. Bl. I 68,
52*
820
Wernicke ad 'Tryphiod. p. 211; Buttm. Gr.
Sprachl. II s. v. χλείω. — Phot. s. v. χληίΐσαι
(sic) ) et Suid. s. v. χλῇσαι: ot ἀρχαῖοι, λέγουσιν.
οὐ χλεῖσαι, addit Phot. οὕτω χαὲ οἱ τραγικοὶ
χαὶ Θουχυδίδης, cf. Cram. an. Ox. I 224 et
Lob. Path. el. 1I 38s., Gerth l. .; E. M. 518, 11,
E. G. 325, 54 326, 49, Zon. 1220 οἱ Ἴωνες dia
τοῦ ἡ xal « γράφουσιν. --- Est sexies in introitu,
bis post 3. pedem versus. — claudo, obsero.
E. G. 325, 48 59 329, 4, Cram. an. Ox. II 384, 2,
Suid. ἀσφαλίζω, addit" Suid. ἀποπλείω. τ 30
φ 887 χλήισεν δὲ ϑύρας μεγάρων (v. l. φ 387
χλήισί(σ)ε vel χληίσ(σ)αι), o 936 382 χληῖσαι
μεγάροιο ϑύίρας, φ 2341 ϑύρας ἐπιτέλλομαι
αὐλῆς κληῖσαι κληῖδι obserare pessulo, φ 889
(om. Q, χλήισεν ϑύρας εὐερχέος. αὐλῆς, o 166
τεύχε" ἐς ϑάλαμον χατέϑηκε xal ἐχλήισεν ὀχῆας
constr. praegnans: claudens (portam) obdidit pes-
sulum; h. Ap. 6 βιόν͵ τ᾽ ἐχάλασσε χαὶ ἐχλήισε
φαρέτρην. -- ,χληϊστός.
χληροπαλής (πάλλω, cf. Stolz zus.ges. No-
mina, Klagenfurt 1874 p. 21 39) sorte distri-
butus vel distribuendus. h. Merc. 129 ἔσχισε
δώδεχα μοίρας κληροπαλεῖς. --- Greve de h. in
Merc. 87, Pi de carm. Hes. 24, Eberh.
Beob. zu'h. Hymn. II 97.
κλῆρος e go coniungitur cum xÀdo, ut sit
idem quod suffragium, cf. Pott EF. II 13, 597,
Woerner subst. hom. 39, Schoemann antiqu. Gr.
1I 264, adn. 4, Bergk lit. "hist. Gr. 1202, adn. 39 et
p. 334, adn. 52; Benfey WL. IL 172 deducit a rad.
kar cerno, «oívo, cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr.
V 880; Doed. Gl. 2193 derivat a χέλεσϑαι; du-
bitat G. Meyer in Curt. Stud. VII 177 s.; de
subst. in poc desinentibus v. praeter Woernerum
1.1. L. Meyer vgl. Gr. II 215, de accentu Herod.
ed. Lentz 1 190, 21 11, 83, 29). Legitur χλῆρος
sexies, gen. χλήρου Ἢ 189, dat. quater, acc.
χλῆρον H 11 & 64; plur. acc. χλήρους quin-
quies. Est igitur in "ni. tredecies, in Od. quin-
quies; nusquam in hymnis. Est. prior syllaba
in arsi novies (in introitu versus quater, in arsi
2. pedis semel, 3. pedis ter, 5. pedis semel), in
thesi novies (post arsin 2. ' pedis ter, 3. pedis
quater, 4. pedis bis) 1) Proprie sors, signum
Sortis, quod plerumque erat frustulum aliquod
ligni aut lapillus aut testa. Erant autem sin-
gulae sortes distinctae a ceteris et saepe eis nota
aliqua incisa erat. Iniciebantur in vas sortitionis
e. c. in galeam; quo facto vas movebatur et quod
signum primum exsiliebat, id valebat et designa-
bat virum. ἘΣ M. 519, 7 ev τοῖς ξύλοις ἘΠ
ράσσοντο ἢ ἐνεγράφοντο τὰ ὀνόματα... ση-
μαίνει δὲ ψήφους τινάς, ὅπερ καὶ λαχμὸς
λέγεται, ἐν αἷς ἐσημειοῦντο χαὶ ἔγραφον τὰ
ὀνόματα, cf. schol. AB ad 1'315, E. G. 327, 36,
Zon. 1217, Or. 84, 12; Hes. τὸ βαλλόμενον εἰς
τὸ λαχεῖν ἢ ψῆφος. cf. Ap. Soph. 99, 35, E. G.
607, 27; schol. BLV ad H 171, Suid., Phot.,
anecd. Bachm. 279, 1 λαχμός, "Eust. 418, 43
σημεῖον, ὅ τις ἐμβαλεῖ τῷ ἀγγείῳ τοῦ λαχμοῦ,
ψηφὶς τυχὸν ἢ δακτύλιος ἢ βώλος ἀρούρης
χατὰ Σοφοχλῆν, ἢ τι τοιοῦτο" τὸ δ᾽ αὐτὸ xal
πάλος λέγεται, cf. Eust. 419, 2. ss.; de usu
sortiendi v. Schoemann antiqu. Gri II 264,
Bergk lit. hist. Gr. I 202 334, cf. etiam Funk-
haenel in Phil. II 888 5. — : 331, τοὺς ἄλλους
κλήρῳ πεπαλάσϑαι (v. 1. -χϑαι) ἄνωγον, ὅς τις
τολμήσειεν, οἵ. schol. T et Eust. 1631, 16; H
171 E νῦν πεπάλασϑε (v. l. -χϑε) δίιαμ-
περές, ὅς κε λάχῃσιν, paraphr. χληρώϑητε, cf.
χληροτταλής — χλῆρος
Scholl. et Eust. 674, 4 88.: credit Steph. h. L,
Doed. Gl. 2128 ε 331 χλ. accipi pro sortitione,
H i5 οἱ δὲ χλῆρον ἐσημήναντο ἕχαστος, ἐν
δ᾽ ἔβαλον χυνέῃ, λαοὶ ὁ᾽ ἠρήσαντο, Ariston.
σημείοις χρῶνται, οὐ γράμμασιν, Eust, 674, 33
κλήρου σῆμα ἢ περιφραστιχῶς τὸν χλῆρον
λέγει ἢ κλῆρον μὲν τὸ σῶμα τὸ διδόμενον
πάλλεσθαι, σῆμα δὲ τὸ ἐν αὐτῷ τυπωϑὲ
σημεῖον" οὐ γράμματα δὲ νοητέον ἐξ ἀνάγχης,
εἴδωλα δέ τινα, ἢ ἁπλῶς ἐχτυπώματα ἐν ὕπο
χειμένῳ εὐτελεῖ, λιϑιδίῳ τυχὸν ἢ ξυληφίς
ἢ τοιούτῳ τινί. Η 182 πάλλεν Νέστωρ, à,
δ᾽ ἔϑορε χλῆρος κυνέης, ὃν ἄρ᾽ ἤϑελον αὐτοί
κῆρυξ δὲ φέρων ἀν᾽ ὅμιλον ἁπάντῃ Tr
δέξια πᾶσιν, Ariston. ἀνέσειον τοὺς 2À., t
ἐξῃροῦντο, ὡς ἡμεῖς νῦν. H 189 ot v οὐ
γιγνώσχοντες ἀπηνήναντο " ἀλλ᾽ ὅτε δὴ τὸν»
χανε, ὅς μεν (λῆρον) ᾿ἐπιγράψας πυνέῃ βάλε
ὑπέσχεϑε χεῖρ᾽, ὁ δ᾽ ἔμβαλεν, γνῶ δὲ κλήροι
σῆμα ἰδών, Ariston. οὐ γράμμασι τῆς λέξεως
ἀλλ᾽ ἐγχαράξας σημεῖα" εἰ γὰρ χοινῶς ἤδεσαι
γράμματα, ἔδει τὸν κήρυχα ἀναγνῶναι χαὶ
τοὺς ἄλλους οἷς ἐπεδείκνυτο ὁ κλῆρος, οἷ. s
D, E. M. 519, 10, .E. G. 327, 37, Wolf pr
LXXXIs., Lehrs Arist. 95, Faesi Od. praefat.
p. 6; H 191 τὸν (“λῆρον) πὰρ πόδ' ξὸν χαμᾷ
βάλε Pag τε" ὦ φίλοι, ἤτοι κλῆρος Eno
(cod. ἃ ἤτοι μὲν xà. ἐμοί), 1' 810 χλήρον v
ἐν κυνέῃ πάλλον ἑλόντες, ὁππότερος δὴ πρό
ϑεν ἀφείη ἔγχος, schol. ABD xA. ἐποιήσαντο
fuerunt qui mallent scribere βάλλον, sed v. Nae
gelsb. adn. et Am. app. h. 1.; iP 861 idem ve Ἢ
legitur: χᾶ... ἑλόντες (Ap. Soph. 100, 1
λον, pro πάλλον, cf. Spitzn. h. 1), schol
ἔσως γὰρ ὁ πρῶτος D dk βαλεῖ viv
xal νικήσει, cf. Verg. Aen. 5, 490 deie
aerea sortem accepit galea; 2 200 κλήρους j
χυνέῃ πάλλομεν ὦκα (DL πάλλον ἑλόντες),
209 ζωὴν ἐδάσαντο x«l ἐπὶ (ὈεπίΖ. ἐνὲ, Naud
ἐνὶ) χλήρους ἐβάλοντο, cf. Eust. 1758, 8
352 fv (sc. χυνέῃ) χλήρους ἐβάλοντο,
πάλλ' ᾿Αχιλλεύς, ἐχ δὲ κλῆρος ϑόρε ᾿Αντιλό
x 207 ἐκ δ᾽ ἔϑορε χλῆρος Βὐρυλόχοιο, D
πάλλεν Ἕχτωρ ἂψ ὁρόων: Πάριος δὲ
ἐκ χλῆρος ὄρουσεν, 1^ 862 Τεῦχρος
λάχεν, 42 400 τῶν μέτα παλλόμενος χλ
λάχον ἐνθάδ᾽ ἕπεσϑαι (cod. Η χλήρας
Scr. ovc), schol. V μεταγράφουσι τοῖσι δὲ
τον ὑπηνήτης pro τῶν... χλήρῳ. 2) id qu
sorte destinatur et datur, "maxime fundus, -
trimonium. Eust. 1098, 60 xA. νῦν
σημεῖον ᾧ λαγχάνουσιν, ἀλλὰ τὸ óc
λάχος, E. G. 327, 89 xvoíoc ἡ Xs
κλῆρος ἐγένετο... νῦν δὲ πᾶσα ἢ οὐσία, b
M. 519, 14 σημαίνει xal τὴν ὕπαρξιν xt
χληρονομίαν, cf. E. G. 67, 81 327, 45 607, ?
schol. BLV ad O 498, Phot., B n
279, 1, Eust. 675, 52, Cram, an. Par. III e |
2767 ad H 190 οὐσία, cf. Suid., Hes.; E. M. δ]
18s., E. G. 67,31 327, 46 s., Suid., Phot., anec
Bachm. 279, 3 μέτρον γῆς, Eust. 419, 10
χατὰ βίον ᾿λαχοῦσά τινε περιουσία x je
λέγεται μεταφορικῶς. --- Doed. Gl. 2123, 3
gold in Curt. Stud. VI 408 5., cf. Riedena
Handwerk p. 22 infra, Guenther Ackerbau ὃ
Hom., p. 5. 0 498 oixoc καὶ λῆρος (Lycurg..
Leocr. 108 xA. x«l oixoc) ἀκήρατος, parapt
περιουσία ἄφρϑαρτος, schol. A xai ἡ οὐσία x
ὁ βίος, schol. ABD χλῆρος χωρικχὴ περίχτησ
χαὶ οὐσία, ἐπεὶ οἵ πρῶτοι καταλαβόντες Z00
χλήρῳ αὐτὴν διενέμοντο, Eust. 1026, 34
DO
tj
χλ᾽ joe
PUE LU
T
eo
e
E
κλητός --- χλίνω 821
μόνον ὃ ἔνδον ἀστεος, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐχτός, ὧν χλῖναι, Eust. 1843, 7 ϑρύνου εἶδος, περὶ ὃν
χυριεύουσιν οἱ πολῖται χλήρῳ διανεμόμενοι, ἔστιν ἀνακλιϑῆναι, οἵ, etiam Grashof Hausge-
cf. 1026, 58 ss., E. M. 519, 17, Ap. Soph. 100, raeth bei Hom., Duesseld. 1858 p. 8, Brosin de
l; & 64 oid τε ᾧ οἰχῆι ἄναξ ἔδωκεν, olxóv coenis hom., Berol. 1861 p. 49, Schmidt Sy-
τε χλῆρόν τε, Eust. 1751, 3 xA. x«l ὧδέ συνή- nonym. 112, 8. Legitur uno loco Od.: σ 190
Suc τὸ ἐχ τοῦ χληροῦσϑαι λάχος νοητέον, (Πηνελόπεια) εὗδε ἀνακλινϑεῖσα, λύϑεν δέ οἱ
Steph.: generalius accipi existimo, de bonis, ἅψεα πάντα | αὐτοῦ ἐνὲ χλιντῆρι (suspicatur
quae etiam absque sortitione alicui obvenerunt, Nauck ἐνὶ κλισμῷ Ὁ), cf. Ap. Arg. 3, 1158,
cf Riedenauer Handw. 31 et 177, adn. 185; Theocr. 9, 86. — Friedlaender 2 hom. Woerter-
Bekk. ho. Bl. II 33 versus 63 et 64 transposuit. verz. 716 749.
|— ἄχληρος, πολύχληρος, βαϑύχληρος (6ρ.16,4, κλίνω (rad. χλε, sanskr. cri, grájami, lat.
᾿χληροπαλής. dino, ahd. hlinóm, lit szlejü: Curt. Et.5 150
| χλητός (χαλέω, cf. L. Meyer vgl. Gr. II 304). 738, Grimm Gesch. d. d. Spr.? 28]: 400, Fick
| muntur χλητοί et -οὐς post arsin 9. pedis. — vgl. Woert. 49 353, Spracheinh. 193, cf. Benfey
ocatus, evocatus, i. e. 1) electus, 2) invitatus. WL. II 288, Corssen Ausspr., Voc.? I 536 et in
M. 519, 89 εἰ ὀξύνεται, ἀρσενιχόν ἐστι καὶ Kuhn Zítschr. III 261, Pauli ap. Kuhn XVIII 93,
αἶνει τὸν χεχλημένον, Ap. Soph. 100, 7 L. Meyer vgl. Gr. I 28 348 405 s.; Corssen
ἐξ ὀνόματος κεχλημένους, cf. Hes., Suid. Ausspr. I 461 463 adn. cum κλισίη χλίσιον,
— I) 1 106 ἀλλ᾽ ἄγετε χλητοὺς ὀτρύνομεν, οἵ tum ἐχέχλιτο a rad zcà velo, obtego derivare
τε τάχιστα ἔλθωσι (v. 1. χλειτούς), cf. v. 167 conatur, sed v. Curt. Et. l. 1.) Leguntur act.
?t 521; Cram. an. Par. III e cod. 2681 h. 1. ἐξ praes. part. χλίνων Ψ 171, aor. ἔχλινε X 510
ὑνόματος ἐπιλέχτους ἐχχρίτους πρέσβεις δη- Χ 121, χλῖνε Ψ 510, ἔχλιναν E 37 Θ 485 ὃ 42,
|
|
|
|
,
ἰογότι, sim. paraphr., schol. A et BL, Eust. xAivev & 59, coni. κλίνῃσι T 223 (sec. Autenr.
[44, 28 44; Ariston. τοὺς ἀπὸ τοῦ καλεῖσθαι in lex. coni. praes), part. χλίνας q 137 164,
|dpovuévovc, Classen Beob. 34 censet (coll. o. χλίνασα I' 427, χλίναντες 4 593 N 488 X 4
]B6) «4. esse eos qui semper ad tale munus h. Ap. P. 58; pass. aor. ἐχλίνϑη Γ 860 Z 468
ligi soleant. 2) o 386 οὗτοι χλητοὶ βροτῶν H 254 N 543 z 17, κλίνϑη Ψ 232, ἐχλίϑη c
[πὶ γαῖαν, Eust. 1825, 6 διότι χαλοῦνταὶ ποτε 410, χλινϑήτην K 350, part. χλινϑεῖσα h. Ap.
ἰἌλοϑεν͵ cf. v. 382 et 4 187. — Legitur χλητός 926, inf. χλιϑῆναι « 366 6 218, χλινϑῆναι (inf.
τὸ χλειτός in v. l Z 997 X 999 χλητοί v! pro imper.) 4 335; cf. Eust. 388, 94 1917, 26,
ἴχουροι, .1 920 P 14 χλητῶν ἐπιχούρων, P La Roche Od. II p. 348 et h. U. 274; perf.
12 χλητοὺς ἐπικούρους, P 307 χλητῷ Πανοπῆι. χεχλίαται Π 68 ὃ 608, cf. Curt. Verb. d. Gr.
᾿- Composita sunt πολύχλητος et in v. ]. τηλέ- Spr. I 94, part. χεχλιμένος E 709 4 371 Φ
λητος, de quibus v. Goettling Acc. 314, Butt- 549, τον Φ 18, -o. Γ 135 Ὁ 740 X 3, τῶν À
pann Lexil. [ 93 ss., Spitzn. exc. XI p. XIX ss, 194, χεχλιμένη & 307 ν 235 0 97 h. Ap. 17, -«
Job. Paralipp. 457, adn. 3. h. Ap. 24, plusqu. ἐχέχλιτο E 356, χέχλιτο K
|xAuues (à xiivo: Herod. ed. Lentz II 535, 472; med. aor. part. κλινάμενος o 340. Legitur
2 569, 3, E. M. 519, 55, E. G. 328, 48, Zon. in Il. septies et vicies, in Od. quindecies, in
219, Eust. 1546, 52, alii, cf. Curt. Et. 150, hymnis quater. In praes. ; est productum, quod
liek Spracheinh. 123, Woert. 49, Benfey WL. Brugman in Curt. Stud. IV 99s. V 232 produ-
| 288, Corssen Ausspr. I 536, cf. etiam L. ctione suppletoria factum esse putat, sed v. Curt.
eyer vgl. Gr. II 512, Woerner subst. hom. 45; Verb. I 245 qui ex xo/vjo (cf. Aeol. et Lesb.
ripserunt χλίμαξ E.M. 919, ὅδ, E. G. 265, 28. zolvvo, v. Cram. an. Ox. II 227, 19, Herod. ed.
,47 393, 20, Zon. 1219, Suid., Eust. 1546, 52 Lentz 1I 536, 1) ortum esse censet, cf. etiam
i, sed docuit Herod. ed. Lentz II 631, 4 τὰ Herod. 1 450, δ. Neque minus productum est ; in
υχὰ (εἰς αξ λήγοντα δισύλλαβα) ἔχοντα aor. act, et med.; breve autem est, quod radix
ὕσει μαχρὰν τὴν παραλήγουσαν συστέλλει natura brevem habet vocalem, in perf., plusqu.,
LP €, cf. eund. I 524, 11 II 8, 9 142, 24 IL 434, aor. pass. exceptis iis formis, in quibus posi-
B 535, 31 569, 3, E. G. 265, 26ss., 393, 18, tione ἐ producitur, ut χλένϑη sim., cf. Curt.
fam. an. Ox. II 229, 10, cf. etiam Goettling Verb. I 308 II 365. Syllaba brevis ante z4.
P acc. 256 et Kuehner ausf, Gr. I p. 371). producitur praeter « 366 σ 913 c 470, cf. La
n legitur nisi acc. sing. χλέμαχα, tantum in Roche ἢ. U. 14, Hartel hom. Stud. I 81 ss.; le-
Scala, gradus. E. M. 519, 55, E. G. guntur formae in introitu versus quindecies
18, 47, Zon. 1219, Suid. σκάλα, cf. Poll. 10, (part. perf. ter), in introitu 2. pedis quindecies
Il « 330 χλίμαχα ὑψηλὴν κατεβήσετο oio (part. perf. novies), post arsin 2. pedis quin-
]uoro descendit Penelope de Superiore aedium quies, in exitu versus quinquies, aliis versus
Tie, q 5 xÀ. ὑφηλὴν προςζεβήσετο oio δό- locis E 356 Καὶ 479 T 223 1 59 h. Ap. 24 936;
"0, cf. v 387; schol PV τὴν ἐν τῆς γυναι- part. perf. apparet omnibus locis aut 1. aut 2.
νίτιδος εἰς τὴν ἀποϑήχην, x 558 À 63 (Ei- pede ineunte legi praeter h. Ap. 94. — inclino,
|"0o) ἐχλάϑετο ἄψοῤῥον καταβῆναι ἰὼν ἐς acclino; Schmidt Synon. 112, 2 ,ueberhaupt ent-
ἱμᾶκα μαχρήν in tecto Circes (« 558 habent spr. x4. unserem neigen u. gilt von jedem
ici libri z/ove) Iungitur x4, cum epithetis Aufgeben der gewoehnl. Stellg, bes. von dem
j Neigen zu e. bestimmten Stuetzpunkt, v. eund.
vro (xAivo, cf. L. Meyer vgl. Gr. I 406 102, 2 112, 3; E. M. 520, 8 18, E. G. 326, 48
oerner subst. hom. 46) sella apta ad 328, 30 al. σημαίνει τὸ περιέχω. De constr.
"lina ndum corpus, lectulus, fortasse idem at- v. Capelle dat. localis p. 18. 1) Act. a) ac-
le χλισμός. Videtur instructa fuisse bracchiis. clino. ΑἹ tl. h. Ap. P. 58 εἴ x&v &ouac ἄγωσιν
4M. 690, 29 ὁ ϑρόνος ὃ ἔχων πρόσχλιντρον ἐν ἀλσεΐ, ἵππους μὲν χομέουσι, τὰ δὲ χλίναν-
1920, 26 εἶδος φορείου, ἢ κλινίδιον ἔχον" τες ἐῶσιν, currus parieti acclinatur religioseque
λίσεις, οἷον τὸ νῦν χλινοχαϑέδριον, fere custoditur, dum festus dies recurrit, v. Matth.
dem verbis Phot.. Hes, δίφρος ἀνακλιτός, et Franke. 8) τί τινι. De dat. v, praeter Capelle
822
Nahrhaft Gebr. des loc. Dat, Wien 1867 p. 18.
4 593 N 488 X 4 πλησίοι ἔστησαν (ἄσσον
ἔσαν) σάκε᾽ ὠμοισι χλίναντες, paraphr. ἐρεί-
σαντες et χαλύψαντες, schol. BL ad 41 593
ἐπιϑέντες, sch. A προςερείσαντες, Eust. 864,
27 ἐγχλίναντες, ἐρείσ., 943, 21 EyxA., ἐπιϑέντες,
πελάσαντες, schol. V δύ vere xal τοὺς ὦμους
τοῖς σάχεσι σχεπάσαντες, δύναται δὲ χαὶ τὸ
σχῆμα τῆς ἀσπίδος δηλοῦν, ὅτι τὸ μὲν ἄνω
προςέχλινον τοῖς QOL, τὸ δὲ κάτω προέσχον,
Porphyr. ad II 68 Χ ὃ τὰ σάκῃ περιέχοντες τοῖς
ὥμοις. q 1971064 ἀπὸ £o τόξ ξον ϑῆκχε (χαμᾶζε)
κλίνας σανίδεσσιν. y) vl πρός τι. Θ 435 ὃ 42
ἅρματα δ᾽ ἔχλιναν ('Tryph. Rhet. VIII p. 755, 7
ἔγκχλιναν) πρὸς ἐνώπια, ΧΊΩΙ τόξον πρὸς σταϑ-
μὸν ἔχλιν; ἑστάμεναι, πρὸς ἐνώπια, Ῥ 171 ἐν
δ᾽ ἐτίϑει ἀμφιφορῆας, πρὸς λέχεα χλίνων, pa-
raphr. προςεπιχλίνων τῷ φορείῳ, P510 χλῖνε
δ᾽ ἄρα μάστιγα ποτὶ δι} (Ambr. χλεῖνε), para-
phr. προςεπέλασε, Ὁ) T 293 ἄμητος ὀλίγιστος,
ἐπὴν κχλίνῃσι τάλαντα Ζεύς quando declinat
lances librae, ut altera deprimatur, paraphr. et
schol. D τροπὴν ἐργάσηται, Hes. μεταβάλλῃ
τὰ ζυγά, Eust. 1181, 56 ῥοπὴν δηλοῖ τῶν
ταλάντων ͵ κλίσις, ἡ ᾽δὲ ῥοπὴ ἀπὸ βάρους, 0
περ χκαταφέρει τὰς πλάστιγγας, cf. schol. V;
I 491 x«a9ij Ἑλένη ὄσσε πάλιν κλίνασα,
avertit oculos Ri Paride. ut taedium et iram signi-
ficaret, paraphr. ἀποκλίνασα τοὺς ὀφϑαλμούς
(ἀποβλέψασα), cf. Ν 3 et Verg. Aen. 4, 362
aversa tuetur; Cram. an. Par. 1Π e cod. '2767
h. l. et Eust. '439, 8 ἐστὶ τὸ ἀποστρέφειν, καὶ
οἷον εἰπεῖν στραβίζειν, cf. Naeg. et schol. BL;
Eust. 432, 4 χλίνει οὐ μόνον ecl ἢ
ϑυμουμένη, ἀλλὰ καὶ ἐκχλίνουσα τὸν ἐξ ἐχεί-
vov ἔρωτα" οἷδε γὰρ £x τοῦ ὁρᾶν τίχτεσϑαι
τὸ ἐρᾶν. E ὅ10 ἔχλινε μάχην (cod. Stuttg.
μάχης) ἐννοσίγαιος inclinavit pugnam, paraphr.
ἔτρεψε τὴν μόχην, cf. 4 509; Eust. 999, 62
τὸ ἔχλ. u. ἀρχὴ τοῖς ud? Ὅμηρον τοῦ ἕτερο-
χλινῆ φάναι vixqv, ἣν ὁ ποιητὴς ἑτεραλχέα
λέγει, ὡς Éx διαδοχῆς, φασιν, ἑτέροις ἀλκὴν
περιποιοῦσαν, ἤγουν ἑνὶ τῶν δύο μερῶν.
Est χλ. inclinare, fugare: E37 Τρῶας δ᾽ ἔχλιναν
4αναοί, paraphr. εἰς φυγὴν ἔτρεψαν, cf. 6 157;
Ariston. εἰς κλίσιν ἡγάγον zal κλιϑῆναι ἐποίη:
σαν, cf. schol. BL; ε 59 Κίκονες χλῖναν (in
plurimis libris κλίναν) δαμάσαντες ᾿Αχαιούς,
Schol. T. χλεϑῆναι ἠνάγχασαν ἢ ἐτράπησαν, cf.
Hes. s. ἔχλιναν, Eust. 1614, 45 εἰς φυγὴν ἐτρέ-
ψαντο. 9) Pass. inclinor. a) P'360 Η 254 ὁ
δ᾽ ἐχλίνϑη καὶ ἀλεύατο κῆρα, paraphr. ἐνέ-
χλινε τὸ πλεῦρον et ἐξέχλινε (παρεφυλάξατο),
Ν 543. ἐχλίνϑη δ᾽ ἑτέρωσε χάρη, y 17 ἐχλίνϑη
δ᾽ ἑτέρωσε, δέπας δέ οἱ ἔχπεσε “χειρὸς βλη-
μένου, t 470 de lebete ἂψ δ᾽ ἑτέρωσ' ἐχλίϑη
(v. 1. ἑτέρωσε κλίϑη, quam recepit Nauck) in-
clinatus est retro in alteram partem; iP 232
κλίνϑη χεχμηώς, ἐπὶ UE ὕπνος ὄρουσεν, schol.
B ἐξέφρασε τὸν μετὰ πολὺν τὸν κόπον εἰς
ὕπνον ἀποκλίναντα, Ψ 335 αὐτὸς χλινϑῆναι
ἐνὲ δίφρῳ (Plat. Ton 587a χλινϑῆναι καὶ
αὐτὸς, Xen. Conviv. 4, 6 ἐπὶ δίφρου) 5) ép
ἀριστερὰ τοῖιν, i. e. ty ἵππων, paraphr. κάμφῳ-
ϑητι, cf. schol. B πρὸς τὸ μὴ τρέψαι τὸν
δίφρον x«l τὸν δεξιὸν ἵππον χεντρίσαι πρὸς
τὸ δραμεῖν et schol.V et Eust. 1804, 29; Z
468 ἂψ πρὸς χόλπον τιϑήνης ἐχλίνϑη ἐάχων,
πατρὸς ὄψιν ἀτυχϑείς, paraphr. ἐπέχλινε, cf. τ
4T 0; h. Ap. 26 ὡς σε Ayr τέχε χλινθεῖσα
πρὸς Ópoc ἐνὶ νήσῳ. HK 350 παρὲξ ὁδοῦ ἐν
χλίνω
γεχύεσσι κλινϑήτην, se declinarunt inter mor-
tuos, paraphr. £v τοῖς vexootc ἐχρύβησαν, schol.
V τραγικῶς, ἵνα καὶ αὐτοὶ δόξωσιν εἶναι νε-
χροί, cf. Cramer an. Par. III e cod, 2681 h. 1.
et Eust. 810, 49; « 366 σ 213 πάντες ἠρήσαντο
παραὶ λεχέεσσι “χλιϑῆναι (altero. loco v. 1,
παρὰ), schol. B ἢ τοι μετὰ ταῦτα τοῦ χοιμη-
ϑῆναι ηὔξαντο, duh ἐθαύμασαν αὐτὴν ἰδόν-
τες. Interpretatur Hes. aor. pass. formas χατε-
χλίϑη, ἐπέχλιναν, ἀνακλιϑῆναι, ἀνακλῖναι,
ἐτράπης. b) perf. et plusqu. inclinatum, appli-
catum, innixum esse. Phot., Suid., Bachm. anecd.
274, 28 χκεχλιμένος" περιεχόμενος, Hes. πε-
ρικεχλεισμένοι, περιεχόμενοι, χεχλειμένοι,
προςαναχείμενοι, cf. Porphyr. ad I 90; E. M.
500, 26, E. G. 312, 24 ἀντὶ τοῦ κεχαλυμμένο,
χεχρυμμένοι, sed recte dixerunt Dammius im
lex. 636: ,,necesse non est ut alienum significi
tum huic verbo addas quasi sit pro χλεῖσαι
κεχλιμ. pro χεχλεισμένος et pro περεχόμενος
x«l χρυπτόμενος“ et Curt. Et. 150: ,,χεκλίσϑαι
bedeutet nichts andres als liegen, sich befin-
den*, Iungitur cum dat. τινί; de hoc dat. loe.
v. praeter Capelle 1. 1. Lehmann Lehre v. Lo
cativ, Neustettin 1870 p. 10 ss., Nahrhaft d. loc
Dativ 18 et Beitr. zur hom. "Syntax, Wien
p. 52. — 4 371 τόξα τιταίνετο στήλῃ x
μένος ἀνδροχμήτῳ ἐπὶ τύμβῳ, cf. v. 819
M. 500, 19, Herod. ed. Lentz II 224, 94
τοῦ ὑπὸ στήλης περιεχόμενος χαὶ τὴν ἐπὶ
τοῦ τάφου στήλην πο πως τς ἀντὶ domi
Joc, cf. schol. AD et E. G. 312, 28; sch:
περιχεχυλισμένος " οὐδὲ τῷ διαστήματ
ἀρχεῖται, 5080]. Β παρακεχρυμμένος χαὶ
χαλυμμένος, cf. Cram. an. Ox. I 222, 31;
849, 62 ἀντὲ τοῦ περιεχόμενος ἢ ἀντὶ
χρυπτόμενος, cf. 849, 43; de o producto.
Hoffmann quaest. hom. I 102, O. Meyer quae
hom. 44, Hartel hom. Stud. I 114; £307 7j
fm ἐσχάρῃ χίονι χεχλιμένη,
μόνον ἀνάχλισιν, ἀλλὰ καὶ περιοχήν τιν δὶ
Aot. Q p
μένον (Vind. ἔθ λ κι Ec schol. 1
ἀναχεχλιμένον, ἀναχείμενον, προςζερηθεισμέ
vov, schol. V προχεκλεισμένον, χεχρυμ,
sch. D περιεχόμενον (sic etiam paraphr.), ;
χαλυμμένον. Φ 549 ἔστη φηγῷ χεχλιμένος
paraphr. παραχεχαλυμμένος ὑπὸ δρυός, gchi
B ἀντὶ τοῦ ὑποχρυπτόμενος τῇ δρυΐ, X 8 ἃ
Troianis de muro despicientibus χεχλεμένμε
ἐπάλξεσιν, 5601. AD προςχεχλιμένοι (sic e
paraphr.), ó ἔστι περιεχόμενοι ὑπὸ τῶν τει
Schol. A ἐπαναπαυόμενοι καὶ ἐπερειδό
ταῖς ἐπάλξεσιν, διὰ τὸν xómov τῆς uy
schol. A ad II 68 et Porphyr. hoc loco et «
nibus qui sequuntur interpretatur ew d
cf. Eust. 1954, 3, Cram. an. Ox. I 222; Duent:
censet, quamvis aliud exemplum non inveniatu
xÀ. hoc loco dici de fiducia praesidii,
muro sit datum, cum vix omnes applicatos ;
propugnaculum muri fuisse cogitari pos
185 Fare. σιγῇ, ἀσπίσι χεχλιμένοι, pari i
ἐπιχείμενοι, ut solent facere milites υ
requiescentes ex labore standi, schol. BL
τῆς ἀποῤῥίψεως τῶν ὅπλων ἐμποδιζόμ
πολεμεῖν, lungitur cum praep. πρός: h. ἀμ}
“ητοῖ, τέχες τέκνα χεχλιμένη πρὸς ὄρος χὶ
0y9or, Lenzius iussit scribi χεχλιμένῃ, ἢ
Franke; v. 14—18 expunxerunt plurimi editore
transl. E 356 ἠέρι ἔγχος ἐχέχλιτο καὶ ἵπ "
|hasta erat applicata ad caliginem, i. e. erat in-
|voluta caligine, ἵππω zeugmate cum ἐχέχλ. iun-
|etum est, nisi putamus voce ἵππω significari
| eurum binis equis iunctum; schol BLV ἀπὸ
ovc τοῦ πᾶν᾽ ἀπὸ τοῦ ᾿χλίνω, Cram. an.
I 222, 31 κατείχετο, Eust. 556, 12 ἔχειτο"
id δὲ καὶ περιοχὴν τὸ ἐχέχλ. δηλοῖ, εὐμαρέ-
lgruzov τὸ ὑποδύσχολον, cf. 814, Ἢ E. M. 500,
15 et Herod. ed. Lentz II 224, &vtl τοῦ
ἐχεχάλυπτο, περιεχέχλειστο ae “περιέκειτο"
αι ἀπὸ τοῦ κλίνω" ἄλλοι δὲ ἀπὸ τοῦ “λείω
Herod. vero οὐχ ἄρα ἀπὸ τοῦ κλίνω, ἀλλ᾽ ἀπὸ
χλείω). Corssen (v. supra) sine 'dubio hoc
loeo inductus ἐχέκλ. derivavit a rad. χαλ: in-
το uta erat, latebat (cf. Sonne in Kuhn Ztschr. X
1366), sed v. Curt. Et. 150; Nauckio ἐχέκλ. visum
jest vitiosum, sed cum in omnibus libris tum in
phr. legitur, K 472 ἔντεα δέ σφι παρ᾽
τοῖσι χϑονὶ χέχλιτο, εὖ χατὰ χόσμον τρι-
στοιχί, παρα δέ σφιν ἵπποι, paraphr. ἐν τῇ γῇ
ἔχειντο, Cf. Γ' 195 et E 356; de foliis iex
iacentibus: À 194 φύλλων χεχλιμένων χϑα-
καλαὶ βεβλήαται εὐναί, quod schol. V pro ze-
i ελαδευμένων (ut Eust. 1679, 4) et πεπτωχότων
ἘΧΡ icat; illud certe referendum est ad v. l. χε-
ria ἐνών, cf. Herod. ed. Lentz II 1252, E. M.
b 21. E. G. 312, 1; eodem spectat Hes. gl.
B ao» χεκλαδευμένων, πεπτωκότων, cf.
siam Lob. Paral 17 et eiusd. adn. ad Soph.
Ajac. p. 319, not. 3; φύλλα χεχλιμένα dicit
Theophr. Jl: pl 3,9,2 et 4. De locis: ó 608
igov, ct 9 ἁλὶ χεχλίαται (DL χεχλίατο) quae
"unt applicatae i e. sitae ad mare, cf. ε 95;
im »ins Meer gelehnt sind, indem sie auf
E" auf e. Grundlage zu 'ruhen scheinen",
-, qui v. 607s. expungit, interpr.: quae
Eu mare, Eust. 1511, 18 περιέχονται,
d ed. Lentz Il 532, 15 ἀπὸ τοῦ χλείω. v
ἀχτὴ xti? ἁλὲ κεκλιμένη, cf. schol. NN.
Zum praepos. εἰς: h. Ap. 24 ἀχταὶ εἰς ἅλα
χλιμέναι, vv. 20--24. Herm., alii expunxerunt.
4 [798 v l ᾿ἡλεισίου &v9« ᾿χολώνη χέχλιται
7ind et E. M. 61,39 (pro χέχληται) cum glossa:
που ὴ χολώνη παράκειται. De hominibus:
7709 ἐν Ὕλῃ ναΐίεσχε λίμνῃ κεχλιμένος Κη-
τἰσίδι, i. e. accola erat lacus, E. M. 500, 21
4 τοῦ παρακείμενος (ut paraphr. et schol.
γειτνιῶν, περιεχόμενος (ut Eust. 597,
m Herod. ed. Lentz II 224, 25, Cram. an.
4 I 222; II 68 οἱ δὲ ῥηγμῖνι ϑαλάσσης
εχλίαται χώρης ὀλίγην ἔτι μοῖραν ἔχοντες,
thol. A προσανείχεινται (ut Cram. an. Par. III
cod. 2894 h. l) καὶ περικλείονται τῷ αἱἰ-
πλῷ ἀεὶ δὲ ἡ χλίσις παρ᾽ Ὁμήρῳ τὴν πε-
χὴν δηλοῖ, οἴ. alterum schol. ἢ. 1., Porphyr.
1X 3, Eust. 1046, 13; paraphr. tbe,
ammius: profligati 'et deiecti quasi iacent pro
i(?. Hes. interpr. ier συνεληλασ-
"oL εἰσίν, οἵ, etiam Nic.; O 740 πόντῳ χε-
μένοι ἑκὰς ἥμεϑα πατρίδος, schol. L προσ-
ρηρεισμένοι καὶ προςανακείμενοι, schol. V
ρικλειόμενοι, cf. Goebel in Ztschr. f. Gymn.
V. IX 220. 8) Med. se applicare. Iungitur
dat. rci, o 340 ite χλινάμενος σταϑμῷ.
ocis omnibus pro med. utitur poeta formis
53, — ἀνακλίνω, àno-, ἐγκλίνω (ἐγκλεδόν),
| 1 κατά-, μετα-, ᾿παρακλίνω (παρακλεδόν),
'ρος-, ποτι-, ὑποχλίνω" κλῖμαξ, χλιντήρ, κλι-
) ἀλισίηϑεν, χλισίηνδε, χλίσιον), χλισμός,
ετύς͵ δικλίς.
ζλισίη (a χλίνω: Curt. Et? 150, Corssen in
"JU
κλισίῃ
829
Kuhn Ztschr. III 261, Woerner subst. hom, 16;
Corssen Ausspr., Voc.? I 461 463 adn. a rad. χαλ
velo, obtego derivare conatur, sed v. Curtius
Et. l. L; de subst. in «5 terminantibus v. L.
Meyer vgl. Gr. Π 387 490, Woerner 8 et 16)
Legitur sing. gen. zAtcégc quatuordecies, κλισίῃ
vicies, χλισίην quater et vicies, plur. nom.
κλισίαι bis (B 226 I 71) gen. χλισιάων novies
(tantum in IL) et zà:c:c» (sic in C Syr. Vind.,
χλισέων A Stuttg., χλεσεέων EGH ali) V 112
quod Spitzn. reposuit pro zAtgtéov, secuti eum
sunt omnes editores recentiores, cf. Herm. ad
h. Cer. 312, Bekk. ho. Bl. I 53, 9 s., Lob. Path.
el. I 257 II 96, dat. pl χλισίῃσιε(ν) vicies (semel
in Od., 9 501, in v. 1. X 5) et -(gc (Nauck
zAwigo)B 227 718 T 179, acc. χλεσίας vicies
(in Od. tantum 4 255, in hymn. semel); χλεσίηνδε
(La Roche 2mm veteribus scribit “λισίην δέ, x
5. v. δέ p. 278 s. in hoc. lex.) septies in Il.,
l. semel, "Od. bis (A 185 I 712 Καὶ 148 Ν 394
Ψ 58 975 662 856 v. l. $ 45 48), cf. La Roche
h. St. S 46, 12; χλεσίηφι (v. 1. -59«). N 168, cf.
Lob. Path. el. II 260. Multo saepius est in Il.
(sexies et centies, in v. l. bis) quam Od. (quin-
decies) et hymnis (bis) Omnibus locis vocalis
brevis ante z2. producitur, cf. La Roche h. U.
13. Legitur xA. saepissime post arsin 2. pedis
(undesexagies); post arsin 3. pedis quinquies
et vicies, 4. pedis vicies, 5. pedis decies, 1. pedis
novies. — Proprie: locus quo recumbitur, itaque
l)tugurium a) pastorum, b) militum. E. M.
520, 9 σημαίνει τὴν σχηνήν.. . «al τὴν ἔπαυ-
λιν, ἀπὸ τοῦ ἐν αὐτῇ αλίνεσθαι τα ϑρέμματα,
fere eisdem verbis Ap. Soph. 100, 16s., Hes. s.
v. χλισίη, cf. Cram. an. Ox. I 221, 95ss., E.
M. 521, 45, E. G. 328, 49, Cram. an. Ox. I 228,
23, σχηνή, παρὰ τὸ ἀνακλίνεσϑαι ἡμᾶς ἐν
αὐταῖς χεχοπωμένους, οἵ. schol. BL ad 4 329,
Cram. an. Par, III cod. 9556 h. L, Hes. (s. v.
χλισία), paraphr. IL, Suid., Zon. 1219, Bachm.
anecd. 279, 10; schol. A ad K 140 al. 5n σκηνή,
ἔνϑα üvézAwov τὰ ἅρματα καὶ αὐτοὶ ἐχοι-
μῶντο κείμενοι, cf. Eust. ,1855, 23; Porphyr. ad
I 90 στρατιωτικὴ σχηνή ἐστιν ᾿αὐτοσχέδιος,
Eust. 77, 40 dicit esse αὐτοσχέδιον z«l οὐ πο-
λυτελῆ οἴχησιν καὶ καιρικήν, quae neque sit
SdAauoc, neque οἶκος neque μέγαρον neque
τι τῶν τοιούτων, et prope accedere ad σχηνήν,
sed ab ea differre, quod domum imitans portas
habeat, quae vecte possint claudi, σχηνή autem
plerumque ἀπὸ σινδόνων ἢ πίλων conficiatur,
1797, 60 idem esse atque σταϑμός affürmat. a)
Σ 589 νομὸν ποίησε, ἐν βήσσῃ, οἰῶν, στα-
ϑμούς τε κλισίας τε χκατηρεφέας ἰδὲ σηκούς,
schol. ΑΒ τὰς τῶν ποιμένων οἰκίας, cf. Eust.
1165, 52; h. Ven. 75. ἐς “λισίας εὐποιήτους
ἀφίκανε, h. Ven. 118 ἔστη πὰρ (y. 1. ἄρα) χλι-
σίῃ. De casa Eumaei: & 404 ὅς hy ἐπεὶ ἐς
κλισίην ἄγαγον, zx 178 Ὀδυσσεὺς ἤιεν ἐς χλι-
σίην, c. N 214 42 596; ξ 408 7»? ἐν χλεσίῃ τε-
τυχώμεϑα δόρπον, o 801 x 1 ἐν κλισίῃ Oódv-
σεὺς χαὶ ὑφορβὸς δορπείτην (ἐντύνοντο ἄρι-
στονὴ, o 301 v. l. “λισίῃς vel χλισίῃσ᾽ vel
χλισίης, π l-gc vel ῃσ᾽, sed v. La Roche, cf.
o 306; de hiatu v. La Roche ueber Hiatus p. 2
et Hartel hom. Stud. II 338; o 398 ἐνὲ (pauci
libri ἐν) χλισίῃ πίνοντέ τε δαινυμένω τε τερ-
πώμεϑα, o 516 ἤματ᾽ ἔρυξα ἐν χλ wig, ξ 194
εἴη vouv ἐδωδὴ ἠδὲ μέϑυ κλισίης ἔντοσϑεν
ἐοῦσι δαίνυσθαι, zx 159 στῆ xav ἀντίϑυρον
χλισίης (L auia) Ὀδυσῆι φανεῖσα, £45 κλι-
824
σίηνδ᾽ ἴομεν (pauci xà. αὐτοῦ), ξ 48 κλισίην δ᾽
ἡγήσατο ὑφορβός, Duentz. ad ξ 5 ,hinter d.
πρόδομος liegt das μέγαρον, bei der laendl.
Wohnung χλισίη genannt, wie die Lagerzelte".
ὦ 908 v. 1. ἔνϑα οἱ (αέρτῃ) οἶκος ἔην, περὶ
δὲ χλισίη (pro χλίσιον: Porphyr. ad 2 809)
ϑέε πάντῃ. Ὁ) Accuratius describitur Achillis
tentorium € 450: erat alta (ὑψηληῦ), Mvouc-
δόνες ποίησαν &vaztt δοῦρ᾽ ἐλάτης χέρσαντες *
ἀτὰρ χαϑύπερϑεν ἔρεψαν λαχνήεντ᾽ ὄροφον
λειμωνόϑεν ἀμήσαντες. Circumdatum erat ten-
torium multis palis, claudebatur porta aulae
pessulo tantae magnitudinis, vix ut tres homines
eum removere possent, cf. Ov. Fast. 3, 527 5.;:
Liesegang de XXIV Il. rhaps. 1 19: ,saepissime
in Il. tentoria principum Achivorum commemo-
rantur, nusquam autem describuntur accuratius,
nusquam fere habent epith. ὑψηλήν, nusquam
mentio fit aulae, nusquam ἐπιβλής invenitur.
Nonne apparet antiquiorem quemlibet poétam
Achillis tentorium accuratius descripturum non
fuisse? Adde quod in Il. plus semel alii quoque
Achivi Achillem adeunt sine ea difficultate quam
ilum ἐπιβλῆτα iis praebiturum fuisse consen-
taneum est", Idem recte demonstrat I 21 II 9
et 19 αἴϑουσα (v. 644) μέγαρον (647) πρόδομος
δόμου (6073) optime quadrare in regiam, non
quadrare in Achillis tabernaculum, cf. etiam v.
471 572, ubi z4. nominatur oixoc, 519 δώματα.
disputavit contra Liesegang Duentzer hom. Abh.
474s., defendit eum Peppmueller Il. XXIV p.
2105. — I 90 "Aroelónc γέροντας ἦγεν ἐς κλι-
σίην, παρὰ δέ σφι τίϑει δαῖτα, A 848 λαβὼν
ἄγε ἐς κλισίην (Vind. ἐν χλισίῃ), cf. Ο 3929; 4
628 ἐς κλισίην ἐλϑόντες ἐπὶ κλισμοῖσι καϑῖζον,
N 214 ὁ δ' (Ἰδομενεὺς) ἤιεν ἐς κλισίην, schol.
V ὁπλιούμενος δηλονότι" τινὲς δὲ ἐς χλισίην
τοῦ ἑταίρου" οἱ δὲ ἐς ἣν itv xA, id quod
rectius est (D et Stuttg. 2x χλισίης), Q 596 ἐς
zÀwin» πάλιν ἤιε ᾿Αχιλλεύς, II 991 ᾿Αχιλλεὺς
B5 δ᾽ ἔμεν ἐς κλισίην, N 240 Ἰδομενεὺς κλισίην
εὔτυχτον ἵχανεν, I1 954 (Ἀχιλλεὺς) ἂψ χλισίην
εἰσῆλϑε (Lips. χλεσίην δ), nam paullo ante (231)
egressus erat libandi causa in aulam quae ante ten-
torium erat, schol. BL ad v. 231 (στὰς μέσω ἕρκεϊ"
περιφράγματι τῆς σκηνῆς). Καὶ 140 ex δ᾽ ἦλϑε
(Ὀδυσσεὺς) κλισίης, schol. BL δυσωπεῖται Νέ-
στορος καλοῦντος" οὐ δειλὸς δέ, ὅτι ἐντὸς τῆς
σκηνῆς καϑεύδει (cf.schol. Ay οὐ γὰρ πρὸς ἀσφά-
λειαν αἱ σχηναί, ἀλλὰ πρὸς σχέπην αὐτοῖς
πεποίηνται, schol. V "Ayau. εἰς τὴν σχηνὴν
εἰσέρχεται Νέστορος οὐδὲν ἐχυρὸν ἔχουσαν
πρὸς ἔφοδον πολεμίων, T 191 ὄφρα χε δῶρα
£x χλισίης (paraphr. ἐχ τῆς νεὼς) ἔλθῃσι, A
346 £x δ᾽ ἄγαγεν κλισίης Βρισηΐδα, T 248 ἐκ
χλισίης (Vrat. ἐς χλισίην) τρίποδας φέρον, I
622 ὄφρα ix χλισίης νόστοιο μεδοίατο, cf.
schol. BL; A 151 (Διομήδεα) κίχανον ἐχτὸς
ἀπὸ χλισίης σὺν τεύχεσιν, cf. v. 74; schol. AL
στρατιωτιχὸν τὸ αἰϑριοχοιτεῖν, cf. schol. BL;
Ξ 13 (Νέστωρ) στῇ ἐχτὸς xAuwinc, II 255 στῇ
(ἀἠχιλλεὺς) πάροιϑ' ἐλθὼν χλισίης, N 947
“Μηριόνης οἱ (Idousvzg:) ἀντεβόλησεν ἐγγὺς
ttt χλισίης, cum Id. nondum longe ἃ suo ten-
torio abesset. 1663 £2 675 ᾿ἠχιλλεὺς εὗδε μυχῷ
κλισίης ξυπήχτου, paraphr. ἐν τῷ ἐνδοτάτῳ
τοπῷ τὴν σχηνῆς, cf. Liesegang Il 20; Ψ' 112
Ayaufuvov οὐρῆας ὦτρυνε zal ἀνέρας πάντο-
ϑὲεν £x χλισιῶν, de v. l. χλισιέων v. supra; B
19 (Ayauéuvova) κίχανεν εὕδοντ᾽ £v χλισίῃ, N
261 δούρατα torcóv ἐν χλισίῃ πρὸς ἐνώπια
“κλισίη
(Harl. χλισίῃς) acclinata ad parietes tentorii; T
211 ἑταίρου τεϑνηῶτος, ὅς μοι ἐνὲ χλισίῳ
χεῖται, ἀνὰ πρόϑυρον τετραμμένος (Syr. χλι-
σίῃς), E 10 σάχος εἷλε χείμενον ἐν χλισίῳ, T
316 ἐνὲ χλισίῃ παρὰ δεῖπνον ἔϑηχας (Eust.
1186, 49 ἐνὲ χλισίῃσι et yo. ἐνὶ χλισίῃ), cf, Ὁ
A78 Ψ᾿ 254; Ψ 549 ἔστι τοι £v (v. l. evi) “χλισίῃ
χρυσὸς πολύς, ἔστι δὲ χαλκὸς xal πρόβατα,
εἰσὶ δέ τοι ὅμῳαὶ ταὶ ἵπποι, recte Dammius:
ex hac enumeratione apparet quam multa fuerint
οἰκήματα in hac castrensi casa Achillis; eae
casae in tam longa obsidione aedificatae erant
principibus valde capaces; Q9 17 αὖτις ἐνὶ χλε-
σίῃ παυέσχετο (αὖὐϑις C, αὐτις δ᾽ D, maluit
scribere αὐτοῦ Duentz.; pro éví v.l. £v Vind.)
cf. scholl. BM et V; “ὁ 195 ὅὲς ἐν χλισίῃ
ἱέρευτο, Did. οὕτως Ἀρίσταρχος ἑνικῶς, Nauck:
y0. χλισίῃς schol? an ἐν χλισίηφιν ἔχειτοῦ
B 227 πολλαὶ γυναῖχες | εἰσὶν ἐνὶ κλισίης
ἐξαίρετοι, habuit enim Agamemnon aut complura.
tentoria, id quod verisimile videtur Ameisio, aut.
permulta οἰχήματα, ut Achilles, in uno tentorio,
nam etiam aliis locis plur. χλισίαε de uno ten-
torio usurpatur (v. 1. χλισίαις pauci, χλισίῃ,
Cant. ut Plut. de aud. poet. c. 10), Zenod. ex--
punxit v. 227 $, v. Ariston.; 7 263 ὅσσα τοι
χλισίῃσιν ὑπέσχετο δῶρ᾽ ᾿Αγαμέμνων, cf, T
141; T 179 σε δαιτὶ ἐνὲ χλισίῃς (E χλισίῃσι,
Lips. χλισίῃγ) αρεσάσϑω, T 141 δῶρα 0GG&
τοι ἐνὶ χλισίῃσιν (i. e. Achillis) ὑπέσχετο 08
σεύς, T 980 xal τὰ ἐν χλισίῃσι ϑέσαν, Ψ 9
ἑτάροιο ὀστέα ἄλλεγον ἐς φιάλην, ἐν χλισί
δὲ ϑέντες λιτὲ χάλυψαν (ἐν χλισίῃ duo
et Eust. 1298, 89, ἐς χλισίην Vrat, δ᾽ ἐνθέντες
Lips. Vind.), Eust. 1298, 40 δηλοῖ χενήριον,
εἶναι τὸ ἀμφὶ τὴν ἔξω τῆς zAuwiac ;
γεγονὸς τῷ Πατρόκλῳ σῆμα, Faesi: ,die qu
wurde nur für den Augenblick in die Lagerhue
gebracht, bis der Grabhuegel (255—257) be
war; eigenthueml. ist hier allerdings, dass ὦ
Beisetzung im Grabhuegel selbst nachher
mehr gedacht wird". Duentz.: κλισίαι kann
die Grube sein, worein die Urne gesetzt
die £9 797 χάπετος heisst; da χλισίη eig
den Ruhort bez. kann es auch von der Grab-
hoehle stehen; Nauckio videntur verba suspe
esse; Ῥ 810 xaí σφιν δαῖτα παραϑήσομεν͵
κλισίῃσιν (Ὁ χλισίηισι), Ariston. ἀϑετεῖται, ὅτι
ἔδει zal πᾶσιν, ἀλλ᾽ οὐχὶ τούτοις μόνον. Á
418 (Ἕχτωρ) χεῖται ᾿Αχιλλῆος παρὰ νηὶ αὕτως
ἐν χλισίῃσι, schol. BM ἐν τῷ περιβόλῳ
γαυστάϑμου, Duentz. in Rh. Mus, 1847 p. 40!
(hom. Abh. 355) opinatur verba ἐν 4. redu
dare, quod paullo supra praecedant
ἃ νηΐ, sed v. Liesegang I 18s. 2554 ὦ
r
]
raphr. ἐν ταῖς ναυσίν (Nauck: an ὄφρα
Ἕχτωρ ἐν κλισίῃσιν Ὁ), 2 569 μή σε οὐδ' c
ἐνί χλισίῃσι ἐάσω, “Δ 834 (Μαχάονα) ἐνὲ
σίῃσιν ὀΐομαι ἕλκος ἔχοντα χεῖσϑαι, M 1 ἐν
χλισίῃσι (Vind. χλισίῃ) à? Εὐρύπυλον, Ν᾽
οὐδὲ ἦσϑαι ἐνὶ χλισίῃσι λελαίομαι (ἐν Vind,
Lips, κλισίῃ Vind. IV 256 ἔρχομαι, εἴ τέ τὸ
ἔγχος Lvl χλισίῃσι (Vind. κλισίηφι) λέλειπται
οἰσόμενος, E 5 v. 1. μίμνε χαϑήμενος λι-
σίῃσιν (pro πῖνε x. αἴϑοπα οἶνον), v. schol. Y
O 478 τόξον ἐνὶ κλισίῃσιν ἔϑηχεν de Teuen
cf. Faesi et Duentz; B 778 ἅρματα κεῖτο
ἀνάχτων ἐν κλισίῃς, Damm: ,,in casis ex tem
pore factis, ne turparentur pulcri currus pluwi
vel alia coeli iniuria", Liesegangio I 16 xà. h.
χλισίη
de uno tentorio usurpari videtur (v. 1. χλισίῃ σ᾽
et χλισίῃσιν»), paraphr. «ou. τῶν δεσποτῶν ἐν
ταῖς σχηναῖς, videtur autem rectius ἀνάχτων
cum ἐν xA. iungere; 9 501 ἀπέπλειον, πῦρ
ἐν χλισίῃσι βαλόντες, ᾿Αργεῖοι, Ὁ 656 "Ap-
γεῖοι νεῶν μὲν ἐχώρησαν χαὶ ἀναγχῃ τῶν πρω-
τέων, αὐτοῦ δὲ παρὰ χλισίῃσιν ἔμειναν ἀϑρόοι,
schol. BL. ὡς μετὰ τὰς πρύμνας τῶν πρώτων
νεῶν παρεσχηνωμένων αὐτῶν πρὸς ταῖς πρώ-
ραις, Il 170 v. 1. πεντήκοντ᾽ ἔσαν ἄνδρες ἐνὶ
χλισίῃησιν (pro χληῖσιν: Stuttg. ἑταῖροι, B
599 "Aoysto. ὀρέοντο χεδασϑέντες χατὰ νῆας,
χάπνισσάν τε χατὰ κλισίας καὶ δεῖπνον ἕλοντο,
H 466 (ἀχαιοὶ) βουφόνεον χατὰ κλισίας xci
ἡόρπον ἕλοντο, Θ 54 δεῖπνον ἕλοντο ᾽Αχαιοὶ
δίμφα χατὰ χλισίας, II 156 Μυρμιδόνας ἐποι-
ὅμενος ϑώρηξεν ᾿Αχιλλεὺς πάντας ἀνὰ χλι-
ας σὺν τεύχεσιν, Zenod. πάντῃ, quod recepit
auck, cf . Duentz. Zen. 82; B 226 de Aga-
nemnone πλεῖαί τοι χαλχοῦ χλισίαι, πολλαὶ
Ἰὲ Ere | εἰσὶν ἐνὶ χλισίῃς, Zenod. omissis
luobus vv. 227 5. γυναιχῶν legit, cf. Naegelsb.
^ l et Duentz. Zen. 182; I 71 πλεῖαί τοι οἴνου
"ola, Ν 168 (Π]ηριόνης) βῆ ἐέναι οἰσόμενος
όρυ, ὃ οἱ κλισίηφι λέλειπτο, cf. Capelle dat.
06. 13; schol. V τινὲς ἅ οἱ, ὡς μὶ 97, quod re-
Jepit Duentz., quod multa habuerit δόρατα (cf.
|. 267 s.) in tentorio suo. 4185 ἐγὼ δέ χ᾽ ἄγω
Ἰρισηίδα αὐτὸς ἰὼν χλισίηνδε, Ψ 975 ἂν ἐγὼ
ἃ πρῶτα (ἄεϑλα) λαβὼν χλισίηνδε φεροίμην,
148 χλισίηνδε (D κλισίην γε) κιὼν Ὀδυσσεὺς
ug? ὦμοισι σάχος ϑέτο, Ν 294 κλισίηνδε κιὼν
λεὺ ἔγχος, 1 712 σπείσαντες ἔβαν κλισίηνδε ἕχα-
τὸς (Eust. 784, 42 χλισίηνδ᾽, O χλισίηϑεν et
an. rec, -ηνδεὶ, «U 58 χαχχείοντες ἔβαν κλισίην-
(v. 1. χλεσίηνδ᾽) ἕχαστος, cf. A 600; Ῥ 662
lovov ἄγων χλισίηνδε νεέσϑω (Ὁ χλισίηϑεν,
JCD Syr. al. φερέσθω, schol. A φερέσϑω, ἐν
Ào νεέσϑω), Ῥ 856 v. l. πελέχεας χλισίηνδε,
Jr al, ἐν ἄλλῳ χλισίηνδε: schol. A pro oi-
rds, οἵ, Liesegang I 20. Iungitur «4. cum
Jnetivo: 4 322 ἔρχεσϑον χλισίην Πηλ. Ayi-
ἴος (Vind. x. ὃ ,J5 IL), cf schol. BLV; I
16 ot χε HEP ἔλϑωσ᾽ ἐς χλισίην 'Ayu oc,
155 184 ἐπὴν ἀγάγῃσιν ἔσω κλισίην Ayi-
ἴος (v. 184 C pr. m. ἔξω), cf. scholl; 42 431
ρα xtv ἐς zAwiyv Πηληιάδεω ἀφίχωμαι,
—1448 ὅτε δὴ χλισίην Πηληιάδεω ἀφίχοντο
"ηλήν (v. 1. χλισίη et ὑψηλῆ), de hoc loco v.
pra; B 9 ἐλθὼν ἐς χλισίην "Ayau£uvovoc,
241 βὰν δ᾽ ἔμεν ἐς χλισίην Ayau., Ψ 88 ὅτε
τ χλισίην ᾿Αγαμέμνονος i&ov ἰόντες, I 178
—puGve £x χλισίης Ayauéuvovoc, I 226 δαι-
€ οὐχ ἐπιδευεῖς ἐνὶ χλισίῃ ᾿Αγαμέμνονος, H
5 I 669 ὅτε δὴ χλισίῃσιν ἐν ᾿Ατρείδαο γέ-
ero (v. l I 669 χλισίην AD, χλισίῃς duo
nd), K 566 ὅτε Τυδείδεω κλισίην εὔτυκτον
)»to, .4 618 ὕτε δὴ χλισίην Νηληιάδεω
Είχοντο, cf. schol. BL et 42 448; O 392 ἐνὶ
1, ἐν) χλισίῃ Εὐρυπύλοιο ἧστό τε x«l τὸν
Home λόγοις, O 224 471 στῆ δ' ἐπ᾿ Ὀδυσσῆος
ἢ γεγωνέμεν ἀμφοτέρωσε, ἠμὲν ἐπ’ Αἴαντος
σίας ἠδ᾽ ἐπ᾿ ᾿Αχιλλῆος, O 924—6 desunt in
Pumis libris, v. La Roche; 4 328 I 185 652
μιδόνων ἐπὶ κλισίας ἱχέσϑην (ἱκέσϑαι), O
44 617 N 167 208 βῆ δ᾽ ἰέναι (δὲ ϑέειν)
οα χλισίας xal νῆας ᾿Αχαιῶν (4617 pro Az.
. ἐΐσας), Ν 144 ῥέα διελεύσεσϑαι χλισίας
"Gy, Ξ 399 ἐχλύσϑη δὲ ϑάλασσα ποτὶ κλι-
᾿ςἀργείων, 32122 ἷξεν δ᾽ ἐς χλισίην οὗ υἱέος,
118 ἅρματα χεῖτο ἀνάχτων ἐν χλισίῃς, alii
820
dv. coniungunt cum ἅρματα, v. Supra. lungituz
cum pron. possess.: Τ' 268 (Βρισηὶς) ἔμεν" ἀπρο-
τίμαστος ἑνὲ χλισίῃσιν ἐμῇσιν (E. G. 94, 46
621, 45 μεγάροισιν ἐμοῖσι(ν), E. M. 188, 4 με-
γάροις), I 004 ἀμφί τοι (μιν Plat. Hipp. min.
371C.) τῇ ἐμῇ κχλισίῃ Ἕχτορα σχήσεσϑαι ὀίω
(τῇ "μῇ meliores libri. Saepissime iungitur xA.
cum νηῦς, erant enim naves Graecorum bello
Troiano subductae et tentoriis circumdatae. A
329 (Ἀχιλλῆα) εὗρον παρά τε κλισίῃ xal νηὶ
ἥμενον, schol. BL. πλησίον τῆς σχηνῆς, K 14
(Νέστορα) εὗρεν παρά τε κλισίῃ καὶ νηὶ εὐνῇ
P», I 654 ἀμφὶ δὲ τοι τῇ ἐμῇ χλισίῃ καὶ
νηὶ Ἕχτορα σχήσεσϑαι ὀίω, de quo loco v.
supra; Ν᾿ 267 χαί τοι ἐμοὶ παρά τε κλισίῃ
καὶ νηὶ ἔναρα, Doed,. suspicatur πάρα τ᾽ ἐν
κλισίῃ, sive sedes particulae τε displicet,
πάρα τῇ κλισίῃ, in promptu sunt, ut 1 227.
Nec enim παρά, apud vel extra tabernacula
asservantur arma, sed v. Hoffmann Tmes. in Il.
I 18; Duentz.: ,,der Dichter gibt hier dem Ge-
nossen des Idomeneus nicht bloss ein eigenes
Zelt, sond. auch ein weit von dem des Id. ent-
ferntes, was geg. alle Wahrscheinl.; Α 306
Πηλείδης ἐπὶ χλισίας xal νῆας ἤιε ad suas
naves rediit, 4 328 I 185 652 υρμιδόνων ἐπί
τε κλισίας χαὶ νῆας ἱχέσϑην (ἱκέσϑαι), A 487
αὐτοὶ δ᾽ ἐσκίδναντο κατὰ χλισίας τε νέας τε,
X 392 ἐχλύσϑη ϑάλασσα ποτὶ κλισίας τε νέας
τε ᾿Αργείων, Duentz. dicit x4. τε v. τε hoc loco
nil significare nisi ripam sinus, quod fluctus non
penetraverit usque ad tentoria; 41617 βῆ δὲ 9é-
εἰν (ἐν ἄλλῳ δ᾽ iva: schol. A) παρά τε χλισίας
xol νῆας ᾿Αχαιῶν, 0220 Ν 167 208 βῆ δ᾽ ἰέναι
παρά τε κλισίας καὶ νῆας ᾿Αχαιῶν, IN MA ExvoQ
ἀπείλει μέχρι ϑαλάσσης ῥέα διελεύσεσϑαι sic
Arist. teste schol. V (libri plerique ῥεῖα δ᾽ ἐλεύ-
σεσϑαι, Nauck: an διίξεσϑαι}) χλισίας καὶ
νῆας ᾿Αχαιῶν, O 409 οὐδὲ Τρῶες ἐδύναντο
χλισίῃσι μιγήμεναι ἠδὲ (οὐδὲ ACD al, schol. A
ἐν ἄλλῳ ἠδὲ, Eust. 1022, 39 οὐδὲ ἢ ἠδὲ) νέ-
εσσιν. 1M 155 βάλλον ἀμυνόμενοι σφῶν τ᾽ αὐτῶν
xal χλισιάων νηῶν τε. Positum est χλεσίη post
νηῦς: B 91 τῶν ἔϑνεα πολλὰ νεῶν ἄπο καὶ
χλισιάων ἠιόνος προπάροιϑε βαϑείης ἐστι-
χόωντο εἰς ἀγορήν, B 208 ἀγορήνδε ἐπεσσεύ-
Ovro νεῶν ἄπο καὶ χλισιάων, B 464 ἔϑνεα
πολλὰ νεῶν ἄπο καὶ κλισιάων ἐς πεδίον προ-
χέοντο, 4 803 II 45 ὦσαισϑε (ὠσαιμενὴ προτὶ
ἄστυ νεῶν ἄπο καὶ zA., Ariston. ἀϑετοῦνται A
802 s., cf. schol. A ad I144; IN 128 νηῶν ἄπο καὶ
xÀ. Τρῶες ἐχώρησαν, Ξ 146 φεύγοντας προτὲ
ἄστυ νεῶν ἄπο καὶ χλισιάων, II 376 τανύοντο
ἵπποι προτὲ ἄστυ νεῶν ἄπο χαὶ xÀ., schol A
ἐν ἄλλῳ ἑλιχϑέντων vm ᾿Αχαιῶν, cf. M 74; O
688 Δαναοῖσι κέλευε νηυσί τε xal χλισίῃσιν
ἀμυνέμεν, ὃ 955 πρίν γε τὸν ἐς νῆάς τε χλι-
σίας τ᾽ ἀφικέσϑαι. Habet χλισίην (sing.) apud
Hom. Agamemnon B 9 19 I 90 178 226 T 191
941 943 Ψ 88, Achilles Α 185 322 329 346 I
166 622 654 663 II 921 254 255 T 211 316 Ψ
975 549 (ὦ 17 192 125 155 184 431 448 596
675, Diomedes K 151 566, Eurypylus 44 843 O
392, Graecorum βασιλῆες: ἕχαστος I 719 Ψ
58, de singulis Graecis ?/ 662 856 v. l; Ido-
meneus Ν᾽ 214 240 247 261 294, Meriones Ν᾽
168 (χλεσίηφι) 267, Nestor K 74 44 618 623 “5
10 18, Ulixes & 140 148. Habent χλισίας: Aga-
memnon B 226 227 H 313 I 7i 263 669 T 179
263, Achilles O 224 41 7 T 141 280 Ῥ' 254 810
Q 413 554 569, Aiax O 224 44 7, Eurypylus M
826
1, Idomeneus JV 253 256, Machaon 4 834, Nestor
Ξὅ v. l, Teucer O 478, Achilles et Myrmidones
A 306 B 778, Myrmidones A 828 I 185 632 II
156, Graeci A 487; B 91 908 399 464 H 466 Ὁ
54 390 4 617 803 M 155 Ν 144 167 208 723
X 146 399 O 409 656 688 II 45 376 Ψ 112 ὃ
255 9. 501. 2) sella ad reclinandum corpus ac-
commodata, artificiose confecta; scabello erat
instructa et stragula tegebatur. Videtur idem
fuisse ,atque χλισμός (s. quo vide) et fortasse
χλιντήρ, cf. Grashof Hausgeraeth bei Hom. 1858
p. 8 et Brosin de coenis hom. 1861 p. 49s.; E.
M. 520, 11 521, 45, Cram. an. Ox. I 221, 28
ϑρόνος; Suid., Hes. ᾽χλίνη, χαϑέδρα, Ap. Soph.
100, 16, Cram. 1. 1. χαϑέδρα, Eust. 1400, 28
χλ. εἶδος ϑρόνου͵ ἴσως μὲν ταὐτὸν τῷ κλισμῷ,
ἴσως δὲ ἕτερον, 1488, 89 ϑρόνος ἔχων dvá-
χλιντρον, ῳ χαὶ τάπης ἐξ ἐρίου ἐπίχειται,
προςχεφάλαιον δηλαδή, cf. 1855, 28. ὃ τοῦ
τῇ δ᾽ aus ᾿Αδρήστη χλισίην εὔτυχτον ἔϑηκεν,
᾿Αλκίππη δὲ τάπητα φέρεν ἐρίοιο, cf. v. 136,
ubi eidem sellae χλεσμός nomen datur et addi-
tur ὑπὸ δὲ ϑρῆνυς ποσὶν ἦεν, Bekk. coniecit
εὔπτυχτον (q. R2, ita ut sit nostr. Klappstuhl;
τ 55 τῇ παρὰ χλισίην πυρὶ χάτϑεσαν, ἔνϑ᾽
ἄρ᾽ ἐφῖζε, δινωτὴν ἐλέφαντι χαὶ ἀργύρῳ, ἥν
ποτε τέχτων ποίησ Ἰπμάλιος, χαὶ ὑπο ϑρήνυν
ποσὶν ἧχε προσφυέ" ἐξ αὐτῆς, ὅϑ᾽ (refertur ad
κλισίην) ἐπὶ μέγα βάλλετο κῶας, Grashof p. 8
dicit: es war wol eine Art Feldstuhl, der zu-
sammengeklappt werden konnte; den Sitz be-
wirkten Gurte od. ein Stueck starken Gewebes,
wodurch er von selbst elastisch war'*. Iungitur
igitur κλισίη cum his epithetis εὐπηκτος 1 663
Q 675, εὐποίητος h. Ven. 75, εἴτυχτος K 566
Ν 940 ὃ 193 (quo loco Bekk. εὔπτυχτος coni.),
δινωτή τ ὅθ, ὑψηλή £9 448, χατηρεφής X 589
(πλεῖαι B 296 1 4A) — χλισίηϑεν, χλίσιον.
κλισίηϑεν (χλισίη, cf. Herod. ed. Lentz I
500, 18 II 349, 2, Kolbe de suffixi 9s» usu
Hom., Gryphiae 1863 p. 12) ex tabernaculo.
Non legitur nisi in Il.; est aut ante caes. 3. pedis
(ter) aut post arsin 4. pedis (quater). A391 τὴν
δὲ νέον χλισίηϑεν ἔβαν χκήρυχες ἄγοντες,
κούρην Βρισῆος, ΤΊΟΤ Βρισηΐδα, χούρην χωο-
μένου Ἀχιλῆος ἔβης χλισίηϑεν ἀπούρας, vide-
tur genet. y. ad xA. referendus esse, aliter
iudicat Giseke in hoc lex. s. v. ἀπαυράω. Ψ
564 ἐχέλευσεν ἑταίρῳ οἰσέμεναι, κλισίηϑεν
(Vind. χλισίοϑεν), *P 662 v. 1. ἡμίονον ἄγων
κλισίηϑεν (pro χλισίην δε) φερέσθω, schol. A
ἐν ἄλλῳ. γεέσϑω, T 288 ζωόν σε ἔχειπον χλι-
σίηϑεν᾽ ἰοῦσα, εἴ A 346; 4 603 Πάτροκλος
xà. ἀχούσας Ἔχμολεν, M 836 Τεῦχρον νέον
κλισίηϑεν ἰόντα, schol. BL προῆλϑε τῆς σχη-
γῆς, ὁρῶν τὸν κίνδυνον, N 296 “ῆηριόνης κλι-
σίηϑεν ἀνείλετο ἔγχος.
κλίσιον (ἃ χλισίη q. v.; de subst. in ἐὸν
terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 476,
Woerner subst. hom. 32) Porphyr. ad 7 90
ὅλου βιβλίου (ut Coraes emendavit pro βίου)
ἐδέησε “ωροϑέῳ τῷ ᾿Ασχαλονίτῃ εἰς ἐξήγησιν
τοῦ παρ᾽ Ὁμήρῳ χλισίου" τρία δέ φησι ζη-
τεῖσϑαι περὶ αὐτοῦ, περὶ τοῦ “σημαινομένου
εἰ ταὐτὸ δηλοῦται τῷ παρὰ ᾿Αττιχοῖς, χαὶ
δεύτερον περὶ τῆς ὀρϑογραφίας, πότερον διὰ
διφϑόγγου ἡ πρώτη ἢ διὰ τοῦ ἰῶτα, καὶ τρί-
τον περὶ τῆς προσῳδίας, πότερον παροξύτονον
ἢ προπαροξύτονον. Dubitationem illam de scri-
ptura syllabae primae et de accentu, quomodo
diiudicaverit Dorotheus, non retulit Porphyrius,
χλισίηϑεν — κλίσιον
quod non tam ad Hom. pertinet, quem syllabam
primam corripuisse metro demonstratur, quam
ad Atticos, de quibus E. M. 520, 15, E. G. 398,
28, Herod. " ed. Lentz II 415, 21 55. ὁ uiv τεχνι-
zóc (Choeroboscus ?) διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου
γράφει" ὁ δὲ Ἡρωδιανὸς (E. G. ὮὯρος, sed v.
Lentz II 415) διὰ τοῦ & λέγει, ὅτι παρὰ τὸ
κλίνω (rectius χλεέω, v. Lentz 1.1. et II 903.7) ἐστί,
xal σημαίνει τὸ περιέχω ἐν: zal κλίσιον τὸ
ὑποχοριστικόν" τοῦτο παρὰ μὲν Ὁμήρῳ gv-|
στέλλει τὸ L xal προπαροξύνεται : . παρὰ δὲ
τοῖς ᾿Αττικοῖς ἐχτείνεται τὸ ι καὶ “παροξύνεται,
ὡς τὸ ϑηρίον" τὰ γὰρ διὰ τοῦ ει παρώνυμαι
τριβράχεα προπαροξύνεται, cf Herod. ed
Lentz I 356, 1788., II 536, 3, Drac. 57,
Eust. 1958, 8, v. etiam Spohn de extrema Od.
parte, Lps. 1816 p. 152, adn. 17; χλίσιον non|
esse deminitivum quod demonstrare studuit
Spohn p. 180 58. (jhoc demin. non solum ut de
minuat notionem, verum etiam ut notionem con
dicionis vilioris et tenuioris complectatur, E
tum est), recte exposuit Friedlaender 2
Woerterverz. 769 allato Eustathii loco 833, 88
σημειοῦνται oi παλαιοὶ μὴ εἶναι ὑποκχόρισ (0
παρὰ τῷ ποιητῇ, Eust. 1957, 59 παρὰ το
ῥητορικοῖς λεξικοῖς χαὶ διὰ διφϑόγγου χα xai
διὰ μόνου δὲ διχρόνου ἡ τῆς λέξεως ἄρχουσι
εὕρηται, v. infra. Videtur x4. significare δϑῦϊο
ficia servorum, quibus inclusa erat domus di
mini Non legitur nisi uno loco ὦ 208 ἔνϑι
οἱ (Laertae) oéxoc ἕην, περὲ δὲ (r aute xA.
productum) χλέσιον (Porphyr. ad 2 309 χλεῦ
ϑέε πάντῃ, ἐν τῷ σιτέσχοντο χαὶ ἵζανον 3
ἴαυον ὅμῶες, Suid. ὄνομα τόπου, schol. (
περίφραγμα, Porphyr. (ed. Kammer, Regin
1863 p. 5Bs.) ad 1 90 olxóv quat — μέγα!
Ὅμηρος, τῶν (leg. τὸν) ἐν ταῖς, ἐπαύλεσι 2t
τασχιαζομένων (leg. χατασχευαζομενονὴ, κλίσιο
δὲ αὐτὸ προσηγόρευσεν, ἀναλόγως τῇ κλισίῃ
ἥτις στρατιωτικὴ σχηνή ἐστιν αὐτοσχέδιος
πῦρ δὲ ἐν αὐτῷ καίειν χαὶ χοιμᾶσϑαι τοὶ
ἐργάτας σὺν γυναιξὶ χαὶ τέχνοις. [ἀπὸ :
τοῦ κλίνω... τὸ οὖν χωροῦν χλίνας πολ;
καὶ ϑρόνους χλισίδιον (κλίσιον Vossius) 2d
λουν.. .1. ἐμοὶ δὲ δυχεῖ, φησὶ Δωρόϑεος,
τοῦ χεχλίσϑαι (lege χεχλεῖσϑαι, sic recte Leli
coniecit) χκατωνομάσϑαι τοῦ δημαίνοντο
περιειληφέναι καὶ περιέχειν, οἵ, schol, Vind. Bi
(Hoc loco inserenda esse putat Kammer, qt
v. 24 sequuntur: χαὶ τὸν «Ἰαέρτου oixov πὶ
Θιεἔχεσϑαι πανταχόϑεν ὑπὸ τοῦ χλισίου χατ
μέσον φκχοδομημένον). ᾿Αρίσταρχος δὲ 1
ἑτέρως ἐξηγήσατο: τὸ γὰρ ntl χλίσιον $1
πάντῃ“ δηλοῦν ὡς χύχλῳ τοῦ οἴκου στιβάδα
φκοδομημένων (lege στιβάδες ᾧφχοδομημεν
nga) πρὸς αἷς oi ϑρόνοι ἔχειντο, ὥστε ἐϊ
αὐτῶν χαϑεζομένους δειπνεῖν, ἐπὶ δὲ τῷ
στιβάδων χοιμᾶσϑαι (fere ein verbis A
Soph. 100, 22, cf. Lehrs Arist. 152), ἵνα,
ἄλλος (? dio τι) οἶχος ἢ τοῦ “«Ἰαέρτου, ἃ
δὲ τὸ κλίσιον, ἀλλ᾽ ἐν τῷ οἴχῳ τοῦ «αέἕρτι
εἰρῆσϑαι τὴν ἐν κύχλῳ ᾿οἰχοδομίαν τῶν Ὁ
βάδων xal ϑέσιν τῶν ϑρόνων" ἐμφαίνει,
ὅτι ὁ μὲν οἶχος Aa£orov ἐν τῷ ἐντὸς 2
περιεχομένῳ ὑπὸ τοῦ κλισίου, τῶν δὲ o
ἐν τῷ ἔξωϑεν περιέχοντι χλισίῳ (leg. ὅτε,
μὲν Οἶχος A. ἐν τῷ ἔξωϑεν περιέχοντι χλισί!
τῶν δὲ ἄλλων ἐντὸς περιέχεται ὑπὸ τοῦ Ui.
σίου). . ἔχει τὸ χλίσιον ἀναλογίαν τινὰ TD
τὰς παστάδας, προδόμους, ἐξέδρας" npoqx.
δόμητο γὰρ οἰκήσεώς τινος ἡ παστὰς καὶ
προπαστὰς καὶ ὃ πρόδομος" τοιοῦτο δέ τοι
l xal ἐξέδρα τῆς οἰχίας, ἔξω πᾶσα οὖσα, πρὸς
| αὐτῇ τῇ εἰςόδῳ χατεσχευασμένη" οἷς δὴ παρα-
πλησίως χαὶ τὸ χλίσιον ἔξω τοῦ oixov, schol.
| V ἐξέδρα τις σιγματοειδής, ἐν ἡ ἔχειντο οἱ
᾿ χλισμοί" ἢ χρηπίδωμα, iq? οὗ ἐχαϑέζοντο ἢ
ἐχοιμῶντο, Ap. Soph. 100, 19 χλ. τῶν ἅπαξ
εἰρημένων... ἐν τῷ (χλισίῳ) ἀντὲ τοῦ ἐν τῷ
οἴχῳ" ὃ μὲν Ἡλιόδωρος τὰς χύχλῳ καὶ ἔξω
᾿χαταλύσεις εἴρηχεν . . ὁ δὲ "Aniov φησὶν
οὕτως" xA. ἡ βάσις, ἐφ᾽ ἧς χεῖται Ó ϑρόνος:
περὶ δὲ χλίσιον ϑέε πάντῃ“ ὅ ἐστι ó) ὅλου
τοῦ οἴχου. Eust. 78,2 ἔστι δουλιχὸν εὐτελὲς
οἴχημα, ὡς δὲ τῷ Δίωνι δοχεῖ, τὸ τῶν προ-
᾿βάτων σχεπαστιχὸν καὶ φυλαχτιχὸν οἰχίδιον,
εὐτελὲς πάντως, cf. 1957, 58; Eust. 1957, 51
οἰχετιχὸς οἶχός ἐστιν εὐτελὴς xal οἷόν τις
χλισία, περὶ ἣν δμῶες ἴαυον (addit 1957, 39
ὁποῖά τι χαράχωμα τῶν ἐντὸς ἢ xal ἕρχίον
ἐπαύλεως)" παρὰ μέντοι ᾿Αττιχοῖς τὸ κλίσιον
ξῶν χαὶ ζευγῶν ἐστι δεχτιχόν, ὃ λέγεται
τοὺς Ῥωμαίους παρὰ τὴν στάσιν σταῦλον χα-
λεῖν, fere eisdem verbis schol. Vind. 56; Eust.
1957, 59 ἐν τοῖς ó«topizoic λεξικοῖς κλείσιον
ϑυρεών, ἐν ᾧ καὶ ζεύγη ἵσταται (cf. E. M. 590,
, E. G. 328, 98). Αἴλιος δὲ Διονύσιος κλει-
σίον φησὶν ὡς χλειδίον, x«l ὅτι ϑυρὼν τοῖτο
iÉyac .. ἐν ἑτέρῳ δὲ γράφει, ὅτι ᾿Αμερίας τὸ
πρύστῳον ἴσως παρὰ ἴωσιν, ὡς xal Ὅμηρος,
παρὰ δὲ τοῖς ᾿Αττιχοῖς χλείσιον ὃ μέγας ϑυ-
ρών. G. Dind. in Steph. lex.: , Attici si syllaba
ima producta usi sunt, cui mensurae non re-
pugnat Antiphanis fragm. a Polluce 4, 195 ap-
positum, his ubique χλεισέον restituendum esse
patet. Hoc igitur subst. a χλείω est derivatum
|hilque aliud significare potest nisi locum clau-
m. Hoc autem cum χλεισίῳ nihil commune
1abet Hom. χλίσιον, quod a zAívo, ut χλισία,
lerivandum esse ipsa syllabae primae mensura
Pxtra dubitationem positum est. Ex quo se-
quitur alienam ab hoc vocabulo esse loci clausi
ignificationem , recteque iudicasse Aristarchum.
alis autem locus non potuit xàí/o:ov appellari,
uod subst. nihil aliud significaret nisi χλισία,
ied periectico designari nomine debuit z4:6:c'v,
γος. Hoc igitur Homero restituendum esse
EO arbitror, περὲ δὲ χλισιὼν ϑέε πάντῃ, nec
urandum tot inde ab Aristarcho usque àd no-
sima haec tempora grammaticos antiquam
cripturam A41X10N male esse interpretatos'*.
Poll 4, 195 τὸ xA. ἐν χωμῳδίᾳ παράκειται
E οἰχίαν, παραπετάσματ: δηλούμενον"
Ἔστι σταϑμὸς ὑποζυγίων, cf. verba quae
equuntur et Poll. 9, 50. De Hes. dicit Dind.:
eius gl. duae sunt, quarum prior χλεσίον (sic)
᾿ανδοχεῖον, ἢ βάσις, ἐφ᾽ ἡ τίϑεται ὁ ϑρόνος
juorum complectitur grammaticorum explicatio-
es ab Ap. Soph. 100, 19 ss., expositas (v. supra).
ecunda Hesychii glossa haec est: K4«otov προ-
τάς, πρόστωον, zal βοῶν στάσις x«l εἴσοδος"
νιθὶ τὰς τοῦ πυλῶνος ϑύρας πλατείας, εἰς
'ς δύναται ζεῦγος βοῶν εἰςελϑεῖν: hae χλει-
ἄδες ϑύραι sunt, quas cum χλ. confundit*.
fertia , denique gl στήλη" οἱ δὲ χρηπῖδα, £v ἡ
ϑρόνοι ἔχειντο- “ιονύσιος δὲ Ποσειδῶνος
140v. — Friedreich Realien 808, Guenther
liehzucht bei Hom. 7. — Friedlaender 2 Woert.
p
᾿χλεσμός (κλίνω: de subst. in μος exeuntibus
| L. Meyer vgl. Gr. II 298 372, Woerner subst.
)m.34). Leguntur χλισμοῖο bis (tantum in h.
χλισμὸς
821
Cer.), ᾧ ter, ὄν semel (« 132), oto: (ter in IL,
semel in Od. et v. l. o 87), ovc octies (tantum
in Od). Multo saepius in Od. (duodecies) quam
in Il. (quater) et hymnis (bis. Producitur vo-
calis brevis ante x2. omnibus locis. Est x4. in
introitu versus semel (p 97), post arsin 2. pedis
quinquies, post arsin 4. pedis duodecies (χλεσμούς
octies. sella ad reclinandum accommodata, cf.
Poll 10, 47; Ap. Soph. 100, 15 ϑρόνος ἀνά-
χλιτον ἔχων, E. M. 520, 6, E. G. 328, 14
ϑρόνοι ἔχοντες ἀνακλίσεις" παρὰ τὸ κλίνω,
οἴ. Zon. 1217, qui addit ἡ καϑέδρα, interpretan-
tur χαϑέδρα E. G. 328, 53 et Suid., δίφρον
ἀνάκλιτον ἔχοντα, καϑέδραν schol.V ad « 189,
ἀνάχλιντρα Eust. 434, 13; Hes. ϑρόνοι ἢ ἀνά-
χλιντρὰ et s. v. χλζεμσμός, ϑρόνος, κλίνη,
χλιντήρ, Eust. 1400, 25 εἶδός τι ϑρόνου, ὅπερ
καὶ ἀνακλᾶ. παρὰ τοῖς ὕστερον λέγεται. Ad-
minieulo illo maxime diversi videntur fuisse
ϑρόνοι et κλισμοί, distinxit schol. EPQ ad «
145 xA. εἰσιν οἱ ἔχοντες κλιντῆρα ἐξέχοντα
πρὸς τὴν τῶν ouo» ἀνάπαυσιν: ἐν αὐτοῖς
γὰρ ἐπερείδουσι τοὺς ὠμους οἱ χκαϑήμενοι" οἱ
δὲ μὴ ἔχοντες ταῦτα, ϑρόνοι, Athen.V 4 p. 192,
Eust. 1482, 2558. ϑρύνος ἐλευϑέριός ἐστι χαϑέδρα
σὺν izozoóío .. ὃ δὲ χλισμὸς περιττέρως κχε-
χόσμηται ἐπὶ ἀνακλίσει" τούτων δ᾽ εὐτελέστερος
ἦν ὁ δίφρος, cf. etiam Porphyr. ad J 90. Idem
videtur esse χλεσίη et χλιντήρ, cf. Eust. 1400,
98. Accuratius de χλεσμός disputarunt Grashof
Hausgeraeth bei Hom. u. Hes. p. 6—8, Brosin
de coenis hom. p. 49 s., Friedreich Realien 307,
cf. Matth. ad h. Cer. 193 et Schmidt Synon.
112, 3. — Saepe iungitur χλεσμός cum ϑρόνος,
sed nonnisi iu Od. — « 145 de procis ξξείης
ἕζοντο χατὰ χλισμούς τε ϑρόνους te, de aliis
y 889 ὦ 385 (suspectus videtur hoc loco versus
esse Grashofio Fuhrwerk bei Hom. u. Hes. 15,
Hausger. 6, cf. etiam Duentz); o 134 ἐζέσϑην
χατὰ xÀ. τε 0o. τε, o 86 179 v 249 χλαίνας
χατέϑεντο χατὰ χλ. τε 99. τε, x 233 (Κίρκη)
εἷσεν εἰςαγαγοῦσα χατὰ zÀ. τε ϑρ. τε. Maioris
quidem, ut ait Brosin, honoris esse videbatur ἐν
ϑρόνῳ quam ἐν χλεσμῷ sedere, tamen promiscue
xÀ. τε 9g. τε in tricliniis regum reperiuntur. 9
87 v. 1. ἐς ἀσαμίνϑους βάντες ἐπὶ κλισμοῖσι
καϑῖζον (pro ἐυξέστας λούσαντο), o 90 ἐκ ῥ᾽
ἀσαμίνϑων βάντες ἐπὶ κλισμοῖσι καϑῖζον, o
97 μήτηρ (lelemachi) ἱζε χλισμῷ κεκλιμένη,
ἠλάχατα στρωφῶσα, cf. schol. BQ; h. Cer. 191
tite δέ oi (Cereri) χλισμοῖο καὶ ἑδριάασϑαι
ἄνωγεν, h. Cer. 198 ἀλλ᾽ οὐ “ημήτηρ ἤϑελεν
ἑδριάασϑαι ἐπὲ χλισμοῖο φαεινοῦ, Matth.: ut-
pote in luctu χλεσμόν recusat Ceres, ut Priamus
ϑρόνον 42 553; Prellerus v. 158—211 a primo
poeta abiudicavit; x4. non tam altum fuisse quam
Soóvov locis Hom. vix demonstraturos esse
interpretes dixit Drosin. Interdum magna erant
facti arte: 0 436 αὐταὶ (Minerva et Juno) zov-
σέοισιν ἐπὶ χλισμοῖσι καϑῖζον μίγδ᾽ ἄλλοισι
ϑεοῖσι, coll. v. 442 χρ. ἐπὲ ϑρόνον, paraphr.
ϑρόνοις, cf. Eust. 722, 40 et 44: « 132 αὐτὴν
(deam) ἐς ϑρόνον εἷσεν ἄγων, πὰρ δ᾽ αὐτὸς
χλισμὸν ϑέτο ποικίλον, h. Cer. 198. χλεσμοῖο
φαεινοῦ, de £2 597 ἐν χλισμῷ πολυδαιδάλῳ
v. infra; ut mollior esset sedes, interdum tege-
batur stragulis: 1 200 εἷσεν ἐν χλισμοῖσι τά-
πησί τε πορφυρέοισιν (cod. Α χλεισμοῖσι),
τάπητες enim imponebantur χλισμοῖσι, cf. v
150s.; instructus erat scabello 9 136 (Helena)
ἕζετο δ᾽ ἐν χλισμῷ, ὑπὸ δὲ ϑρῆνυς ποσὶν εν
828
(χλεσμοῖς Q), schol. Η ἐκ τοῦ ϑρόνου προσφυής,
cf. v. 193. Sensu latiore voce χλέσμος videtur
usus esse poeta: 41 628 ἐς χλισίην ἐλθόντες
ἐπὶ χλισμοῖσι χαϑῖζον, cf. v. 645 ἀπὸ ϑρόνου
ὦρτο φαεινοῦ, Q 597 ἕζετο δ᾽ ἐν χλισμῷ πολυ-
δαιδάλῳ, coll. v. 515 ἀπὸ ϑρόνου ὥρτο, Eust.
1360, 59 ὅρα ταὐτότητα ὡς ἐν “πολυωνυμίᾳ,
θρόνου, δίφρου x«l χλισμοῦ .. ὅτι ϑρ. λέγε-
ται ὃ κλ., αὐτὸς ὃ ποιητὴς ἐνταῦϑα δηλοῖ, cf.
Grashof Hausger. p. 7 adn. 7, Peppmueller Il.
XXIV p.285. Iungitur igitur χλεσμός cum epi-
thetis χρύσεος (0 436), ποικίλος (α 182), ztoAv-
δαίδαλος (42 597), φαεινός (h. Cer. 193).
κλτιτύς (rad. xAt, xàívo, lat. clivus, goth.
hlains, hlaiv, lit. szlaitas: Curt. Et. 150, Corssen
Ausspr., Voc.? I 536, Fick Spracheinh. 124 232,
L. Meyer vgl. Gr. I 28 348, Bechstein in Curt.
Stud. VIII 393; Corssen in Kuhn Zitschr. III
261 iudicat nata esse clivus et χλιτύς ex clinvus
et χλιντύς; sed cum neque Lat. neque Grae-
cae voces nasalem amiserint, non a rad. zA:v, sed
ἃ xà: derivanda ea esse dicit Brugman Curt.
Stud. IV 75, adn. 11; Pauli in Kuhn Ztschr.
XVIII 23 componit cum lat. litus, quod ex clitus
sit ortum, sed v. Curt. Et. 393. Scripserunt
χλειτύς utpote a χλετός (vel χλέτας: sic Eust.
1066, 18) ortum Herod. ed. Lentz II 535, 20, E.
M. 519, 46, cod. Vind. ad II 390, cf. E. ἃ. 3928,
18; Cram. an. Ox. Il 303 τὰ εἰς vc λήγοντα
ὀνόματα διὰ τοῦ τ γράφονται χατὰ τὴν πα-
ραλήγουσαν χαὶ οὐχ ἔχει δίφϑογγον τὴν εἰ...
χωρὶς τοῦ χλειτός" τοῦτο γὰρ διὰ διφϑ., ὥς
φησιν Ἡρωδιανός, cf. Lentz II 416, 16. Le-
guntur acc. sing. x4:tv» et acc. pl. χλιτῦς.
v in χλιτύν productum constanter esse recte
demonstravit Hartel hom. Stud. I 105; Herod. 1].
Pros. Π 490 commendat χλιτύς (est etiam in
cod. D Townl) et γραπτύς, rectius in Od. Pros.
γραπτῦς et χλιτῦς, v. Lentz II 101, 39 165, 2
340, 13, cf. I 430, 2 II 711, 13, adn., ubi addit
Choroeb. in his diverse ab Herod. non synaloe-
phen, sed meram cum nominativo homophoniam
sumere), schol BL et Spitzner ad I7 390; fe-
minina abstracta in zvc (Herod. I 238, 7 τὰ εἰς
vc ϑηλυχὰ ἐχτείνοντα τὸ v ὀξύνεται) gram-
matici Aeolensibus attribuerunt, v. schol. V ad
& 82, schol. D ad B 600; Eust. 1180, 7 hunc
schematismum Ionibus assignavit; schol ad 'T'
234 ἔστιν ἡ λέξις ᾿Αττιχή, cf. Lob. Paralipp.
440, Hinrichs de hom. eloc. vestig. Aeol. 102 s.;
de subst. in vc terminantibus v. praeter Lob. 1. 1.:
L. Meyer vgl. Gr. II 379, Woerner subst. hom.
48) declivitas, clivus. E. M. 519, 46 (s. v.
χλειτύς), E. ἃ. 328, 16, Ap. Soph. 100, 97 ὁ
μὲν "Aniov τὸ χατα(ω)φερὲς τῶν ὑδάτων"
χρεῖσσον δὲ νοεῖν τὰ ἀποχλίματα τῶν ὀρῶν,
addit E. M. χαὶ ἐξέχοντα παρὰ τὸ χεχλίσϑαι,
Hes. ἀποχλίματα τῶν ὀρῶν" ἢ τὰ χαταφερῆ
τῶν ὑδάτων" ἢ χλίμαχες ἢ ὀρῶν λόφοι" καὶ
αὐλῶνας: xal φάραγγας, paraphr. Il. ἐξοχὰς
xal ἀποκλύσεις τῶν ὀρῶν, Suid. ἀπόχλιμα
x«l ἐξοχὴ τῶν ὀρῶν, cf. Herod. ed. Lentz II
535, 20, Zon. 1219, schol. ἃ et BL ad II 390,
Eust. 1066, 14, qui addit x«l ἄλλως δὲ φράσαι,
οἱ προχεχλιμένοι xal προνενευχότες ἐν üxQo
τινὲ τόποι, οὺς αἱ χαράδραι παρατρώγουσαι
καταῤῥίπτουσιν, schol EPQV ad e 470 τὴν
ὑψηλὴν πρόσβασιν rov ὄρους (sic etiam Eust.
1546, 50), τὴν ἀχρώρειαν ἢ τὴν ἀπόχλισιν, cf.
Schol Eurip. in Hippol. 227. De synonymis
dicit schol. B ad Y 490 et ad X 190: rov ὄρους
χλιτύς — χλονέω
τὰ μὲν ἀνωτάτω ἀκρώρειαι, τὰ δὲ ὑψηλὰ
σχοπιαί, τὰ δὲ προνευχότα πρῶνες, τὰ δὲ
χεχλιμένα χλιτύες, τὰ δὲ βάσιμα βῆσσαι, τὰ
δὲ κοῖλα ἄγχη, τὰ δὲ σύνδενδρα νάπαι, τὰ δὲ
«to πρυμνώρειαι, ἡ δὲ παρὰ ταῖς πρυμνω-
ρείαις πεδιὰς παρόριον, Eust. 1066, 24 ἐσο-
δυναμεῖ χεχλίσϑαι καὶ ἀναχεῖσϑαι, ὧν dx
τοῦ μὲν ἡ κλιτύς, ἐκ δὲ τοῦ ἑτέρου τὸ ἄγχος.
Schmidt Synon. 99, 6 interpr. ein senkrecht ab-
fallender Huegel od. Berg. — 11 390 πολλὰς δὲ
(brevis vocalis ante xà. producitur) xA« vg ἀπο-
τμήγουσι χαράδραι, ubi sermo est de flumini-
bus exundantibus, quorum torrentes vehementer
vagantes abscindunt loca editiora. Dammius:
possunt fortasse et esse moles, fluviis oppositae,
ne inundent adiacentes agros. & 470 ἐς χλετὺν
ἀναβὰς xal ὕλην. — Legitur x. post arsin
2. pedis.
χλονέω (a xàóvog q. v.) Leguntur act.
praes. χλονέει 44 526, coni. -ἕωσε O 394, part.
τέων “1 496 Y 492 d 533 X 188, -Éovra E 96,
-éovre Ψ 218, -éovrac Ξ 14 O 7. Pass. praes.
κλονέονται E 59 Σ 7, inf. -έεσϑαι 4 302, i
κλονέοντο sexies. In lliade igitur est
vicies, nusquam in Od., nusqu. in hymnis, cf,
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 797. Formae
χλονέει, ἕωσι, ἐὼν omnes post arsin 2. pedis
(exc. X 188, ubi tantum est post arsin 3.
praeterea. 2 7 4 528; ceterae formae aut
fine versus (ter) aut post arsin 4. pedis (oecti
Vocalis brevis ante x4. omnibus locis p
citur. — Tumultuose agito, proturbo, con
fugo. Hes. non solum ταράσσει, sed ΘΕ!
φϑείρει, φοβεῖ, et χλονεῖσϑαι: ταράσσεσθαι,
ϑορυβεῖσθαι, φϑείρεσϑαι, σπέρχεσϑαι,
Soph. 100, 29 et paraphr. Il. nonnullis
ταράσσεσϑαι, cf. E. M. 288, 4. Schmidt Syn
108, 12 ,xA. geht immer auf e. Menge, dere
einzelne "Teile beim Vorwürtsstürzen die
deren an die Seite dràngen τι. vielleicht nie
werfen', v. etiam L. Meyer vgl. Gr. I 405,
Roche ho. St. 8 77, 3, Hoch lexikal. Bem. uebet
d. hom. Sprachgebr., Bonn 1865 p. XIIs.
1) Act. a) cum acc. E 96 τὸν δ᾽ dg ἔνι
ϑύνοντ᾽ ἂμ πεδίον, πρὸ ϑεν χλονέοντα p
λαγγας. De leone: O 324 ὥς v ἠὲ βοῶν iyé
Agv ἢ πῶυ μέγ᾽ oiov ϑῆρε δύω zÀové
νυχτὸς ἀμολγῷ (v.l χλονέουσι), paraphr, GU
ταράττουσιν. De nubibus: 7 218 roi (Bo
ἠδὲ ζέφυρος) ὀρέοντο ἠχῇ, νέφεα xLové
πάροιϑεν (Plut. de vita et p. Hom. c. 108
πνοιῇ ὑπὸ λιγυρῇ νέφεα χλονέοντες OmiGUE
cf. Hes. op. 553; Eust. 1296, 84 ἐπὲ διωχὸ
μὲν ἀνέμων, φευγόντων δὲ νεφῶν εἴρη
πολεμικὴ γάρ τις ἡ λέξις. b) Facile SPP
accus. 44 526 Τρῶες ὀρίνονται, Αἴας di
γέει sc. Τρῶας, X 14 Ὁ 7 τοὺς μὲν ὃριν
νους, τοὺς δὲ χλονέοντας ὄπισϑε, Eust.
41 ταὐτόν ἐστιν ὀρίνεσϑαι καὶ κλονεῖσϑαι. "
533 ᾿Ἡχιλλεὺς ἐγγὺς ὅδε κλονέων, v, 1. κλονξε
quod interpr. schol B χινεῖ xal ταράσσει v.
πλῆϑος, paraphr. συστρέφων. 41496 ὡς Ἐξ
χλονέων πεδίον τότε Αἴας sc. Τρῶας,
ἔφεπε referendum est δὰ πεδίον, xA. auter
significat in fugam coniciens, ut ait Spitzn, q. Y.
X 188 Ἕχτορα δ᾽ ἀσπερχὲς χλονέων
Ἀχιλλεύς. De vento: Y 492 πάντῃ δὲ χλονέ
ἄνεμος φλόγα εἰλυφάζει, paraphr. συστρὲφ
2) Pass. ,E 89 ὁπποτέρωϑεν Ἀχαιοὶ ὀρινόμενε
χλονέονται, cf. v. 60 et Eust. 966, 61; E
ὠρσέ μιν χατὰ μέσσον, ὅϑι πλεῖστοι κλονέοντι
΄
Κλονίος —
KAó»i0c, accentus restitutus est ex praecepto
ammaticorum, v. schol. BL ad B 495, Arcad.
. 99s, Herod. ed. Lentz II 3, 8 et 34, 17, E. M.
)21, 10, E. G. 328, 56, cf. Herod. ed. Lentz II
ΕἾ, 27 et schol. BL ad E 39, Eust. 264, 36; v.
tam Lehrs Arist.? 269, La Roche ἢ. T. 398 88.,
3eettling Accent 171) Alectoris filius, unus e
quinque Boeotorum ducibus, occiditur ab Age-
jore. B 495 Βοιωτῶν ἦρχον... Προϑοήνωρ
|& (s ante AA. productum est) Aàortog τε
᾿Κλόνιος CGL), O 340. KAovtov (Κλόνιον GL,
λονίων D) £Ae δῖος "Aynvoo. Schol. AD ad
494 ἐτίϑεσαν oi πλεῖστοι τῶν παλαιῶν
τροληπτιχῶς τὰς ὀνομασίας τοῖς παισίν, ἀφ᾽
"v ἔμελλον οἱ παῖδες ἐπιτηδεύειν πραγμάτων"
φόδρα δὲ αὐτοῖς ἔμελε τὰ τοῦ πολέμου...
(λ. δὲ ὁ γενναῖος xal μάχιμος γενησόμενος,
Eust. 264, 35. Friedreich Real. 540.
XAóvog (Fick vgl Woerterb. 51 derivat ἃ
ad. krau, sanscr. cronati, clonati cumulare, ita
Rit z4. ortum ex xÀ0r-voc, Siegismund in
Stud. V 148 163 revocat ad rad. κελ,
lae in χέλης, ὀχέλλω inest; festinandi enim
»tione, quae illis voc. omnibus communis sit, fa-
le id explicari, quod x4. etiam de tumultu pu-
2ae et sim. dicatur; ab eadem radice, in qua inest
10 impellendi, ducit Schmidt Synon. 103, 12,
. Benfey WL. II 287; dubitat Curt. Et. 146;
t rad. klan L. Meyer vgl. Gr. I 405; de
bst. in oc exeuntibus v. L. Meyer II 154,
oerner subst. hom. 23; de accentu v. Herod.
l Lentz I 177, 7. Non legitur nisi acc. xó-
". Tantum in ll. (septies, in libro II quater),
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 797 ; om-
»us locis in thesi 4. pedis. Vocalis brevis
ἴθ χλ. semper producta est. — Motus qualis
tumultuantium, tumultus, turba. Ap. Soph
Ὁ, 29, Zon. 1217, Suid., E. G. 329, 1, Phot.,
— achm. Anecd. 279, 18 ταραχή (τάραχος), ad-
Jut Suid. et anecd. ϑόρυβος, Phot. ϑόρυβος
στρόφος, paraphr. Il. ταραχή, χτύπος, 9ó-
Boc, συστροφή, schol B ad d 492 ἡ μάχη,
ἢ χλονοῦνται οἱ πολεμοῦντες, cf. schol. AD
, B 494 sub fin. Apud Hom. omnibus locis
- f tumultu bellico, unde factum est, ut expl.
|.$8 ταραχὴ πολέμου, i σεισμός, v. etiam
"midt Synon. 103, 12 et Hoch lexikal Bem.
]
ἡ
!
?
. Schol.
829
xÀOTOzUCEUC
ueber d. hom. Sprachgebr., Muenstereifel 1865 p XI.
Π 331 ζωὸν ἕλε βλαφϑέντα χατὰ xAovov, II
1718 μάχοιτο χατὰ χλόνον αὐτις ἐλάσσας sc.
ἵππους, II 729 ἐν δὲ χλόνον ᾿Αργείοισιν ἧχε
καχόν, II 789 τὸν ἰόντα (ν.]. ἐόντα) χατὰ χλόνον
οὐκ ἐνόησεν, d» 422 ἄγει Ἄρηα ἐχ πολέμοιο
χατὰ χλόνον, Duentz. miratur verba χατὰ xÀ.,
quod z4. idem sit atque praecedens πόλεμος,
idem interpr. II 713 et 789 xà. πόλεμον, πόνον,
μάχην. E 107 Y 319 βῆ δ' ἔμεν ἄν τε μάχην
καὶ ἀνὰ χλόνον ἐγχειάων. Habet χλόνος uno
loco epitheton χαχός II 799. — χλονέω, Κλο-
vtoc.
χκλόπειος (χλοπή, cf. Curt. Et. 646, L. Meyer
vgl. Gr. IL 445) furax, fallax. » 9295 λήξειν dzma-
τάων μύϑων τε (ε productum est) χκλοπίων,
schol. V τῶν χεχλεμμένων xal μὴ ἀληϑῶν,
Eust. 1742, 25. ἀντὶ τοῦ δολίων, Doed, Gl. 9119
versteckt τι. heuchlerisch, --- ἀπατάων, od. sinn-
beraubend, hinreissend(?) Fuit pro xà. v. l.
nàoxiov, v. Eust. 1741, 57 1749, 95, Hes.,
H. — Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 740,
κλοπός (χλέπτω, cf. Clemm de compos. Gr.
60) fur, i. q. χλέπτης et χλώψ, ct. Doed. Gl.
2120. h. Merc. 276 μήτε tiv! ἄλλον ὄπωπα βοῶν
xAonóv ὑμετεράων, cf. Fietkau de carm. voc. non
hom. 24 43; Herm. v. expungit, defendit Franke.
— ἐπίχλοπος.
κλοτοπεύω, Vox dubiae originis et signi-
ficationis. Uno legitur loco T 149 νῦν δὲ μνη-
σώμεϑα χάρμης αἶψα uA οὐ γὰρ χρὴ xAo-
τοπεύειν (Bekk.? et Nauck -έμεν) ἐνθ ἀδ᾽ ἐόντας
οὐδὲ διατρίβειν" ἔτι γὰρ μέγα ἔργον ἄρεχτον.
Fuerunt qui ἃ χλέπτω derivarent; itaque inter-
pr. Hes. παραλογίζεσϑαι, ἀπατᾶν (cf. eiusd. χλο-
τοπευτής" ἐξαλλάκτης, ἀλαζών), κλεψιγαμεῖν,
Eust. 1177, 4 δηλοῖ κατὰ τοὺς παλαιοὺς τὸ χλο-
πεύειν χαὶ οἷον παραχλέπτειν τὸν καιρόν, schol,
B χλέπτειν τὴν μάχην, Suhle in Ι6Χ. fortasse ortum
esse ex χλοπετεύω putat — χλοπίους μύϑους
artifieiosa (pulchra) verba facere; Suid. vero:
πκλωπεύω, χλωπιτεύω, κλοτοπεύω δέ, cf. Benfey
WL. II 170. In schol. cod. Athoi (v. schol. in
Il. ed. Dind. II p. 187, 27; eadem verba quin in
Veneto quoque cod., cum integer esset, lecta
fuerint, non dubitat Dind., v. eund. vol. 1 215, 26)
est: τὸν χαιρὸν διατρίβειν xal xeva λέγειν"
ὅτι ἐχ τῶν συμφραζομένων xà. τὸ στραγγενε-
σϑαι, sic interpr. etiam Hes., ita ut sit idem
atque διατρίβειν, tergiversari, morari. Ap. Soph.
101,3 στρατεύεσϑαι (στραγγεύεσϑαι H. Steph.),
schol. B ἢ ὡς ἔνιοι στρατεύεσϑαι᾽ τουτέστιν
οὐ χρὴ ἐνταῦϑα ὄντας στρατεύεσϑαι, ἀλλ᾽ ἐν
τῷ πολέμῳ. Paraphr.ll. πολυλογεῖν, sim, Boett-
chero, Aehrenlese zur hom.-hes. Wortforschung,
Dresd. 1848 p. 21 videtur x4. imitari sonum δὲ
significare blaterare. Alii volunt positum esse
pro χλυτοπεύειν χαὶ oiov χκαλλιλογεῖν xol
zÀvtoig ἔπεσιν ἐνδιατρίβειν καὶ οὕτω χαταρ-
γεῖν ἐν χενοῖς, οἵ, Eust. 1177, 4; schol. B τινὲς
χαλολογεῖν, οἱονεὶ χλυτεπεύειν, quos secutus
est Autenrieth in lex. Est in uno cod. Vrat.
χλυτοπεύειν, quod scribere maluit Bothe sive
potius xAvv? ὀπεύειν, i. e. verba sonantia sive
verborum sonos circumspicere, cf. Spitzn. l. 1.;
idem Doederl. in ed. suspicatur: ,fortis viri
(δουριχλυτοῦ) speciem induere; nomen χλύτοψ
8i forte usquam legeretur, ut Zi4ow unde ἐλλο-
πιεύειν incluto viro similem significaret*, v. eiusd.
gloss. 2137. Schoenberg griech. Compos., Berl.
880
1869 p. 35 adn. componit cum χλοτ- crat Rigv.I
108, 5 — credo , nicht darf man vom glauben
(d. h. von dem, was wir glauben) sprechen,
noch zaudern*; ,credere* enim dicit aut oppo-
situm esse celeri facto aut pertinere ad ea quae
Ag. paulo ante de Ate exposuerit,.a qua se
quoque credit deceptum esse; Schmalfeld hil.
XXXIV 594 (cf. Curt. Et. 263) interpr. χλοτ-
οπεύειν ,gesponnenes reden*. De verbis in
revo exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 44. —
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 729.
χλύδων (χλύζω: Curt. Et. 151 656, Fick
vgl. Woert. 354, Spracheinh. 124 233, Benfey
WL. II 170, L. Meyer vgl. Gr. I 91 413; de
subst. in ὧν terminantibus v. Herod. ed. Lentz I
24, 18, L. Meyer vgl. Gr. II 138, Woerner subst.
hom. 46. Quod est ap. Herod. π. μον. Aé&. 9,
5 χλυδών, recte emend. Lehrs Καλυδών) fluctus,
nostr. Woge, v. Schmidt Synon. II 56, 2 et 3,
Goebel in Ztschr. f. Gymn.w. IX 540, cf. Retzlaff
Proben aus e. hom. Synon. II 1, Doed. Gl. 2148;
Phot. χλυδώνιον τὸν χλύδωνα λέγουσιν, addit
idem quod Suid.: χλυδώνιον κῦμα xal κλύδωνα
ἄμφω, Hes. χώρα" καὶ ἡ τοῦ ὕδατος φορά, ἢ
χυμάτων σφοδρότης, cf. E. G. 329, 36, Eust.
1987, 27, Herod. ed. Lentz II 372, 15 adn.
Non est ap. Hom. nisi & 491 ἀπὸ τοίχους |
λῦσε κλύδων τρόπιος. Vocalis brevis ante x2.
non est producta, cf. La Roche h. U. 14, Hartel
hom. Stud. I 81. — Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 740.
χλύξω (pro xAvó-jo a rad. klu, klud, xàv,
xÀvà, lat. cluo, lit, szlü-ju: Fick vgl. Woerterb.
354, Spracheinh. 124 233, Curt. Et. 151 656,
Jurmann in Kuhn Ztschr. XI 398, L. Meyer
vgl. Gr. I 28 433, Benfey WL. II 170, cf. L.
Meyer I 413, Curt. Verb. I 298; de verbis in
ζω terminantibus v. L. Meyer I 91, Curt. Verb.
1 318) Leguntur act. impf. iter. χλύζεσχον «P
61, fut. χλύσσει h. Ap. 75, pass. aor. ἐχλύσϑη
ter. Bis est in IL, bis in Od., semel in hymnis.
alluo, eluo, cf. Goebel Ztschr. f. Gymn.w. IX
540, Doederl. Gl. 2148; Hes. πλημμυρεῖ, δέει"
Boves, E. G. 829, 39 τὸ βυϑίζω. 1) fluctibus
perluo (cum sonitu quodam). Ῥ 61 ἐν χαϑα-
ρῷ, 091 χύματ' Em ἠιόνος χλύζεσχον (Vrat.
Ἁ ἀπ᾽ ἠιόνος, duo Vrat. ἐπ᾽ ἠιόνας, A -ov, supra
o scr. e, C Harl. -σχεν, Eust. 1287, 26 ss.
-σχεν et -σχον, Lips. ἐχλύζεσχον, schol. V τενὲς
ἐπέχλυζον, paraphr. ἀπὸ τοῦ αἰγιαλοῦ ἐπέκλυζον,
cf. Spitzn. h. 1), Eust. 1987, 80 ποιὸν ἦχον &zs-
τέλουν τὰ κύματα ἠρέμα πελάζοντα, cf. C 95.
2) alluo, c. acc. τενά. h. Ap. 75 ἐμὲ χῦμα κατὰ
χρατὸς ἅλις αἰεὶ κλύσσει (v. l. κλύσει). 3) Pass.
fluctuo, aestuo. .Z 3929 ἐχλύσϑη δὲ ϑάλασσα
ποτὲ χλισίας τε νέας τε, paraphr. ἐπέχλυσε,
Eust. 998, 18 τερατῶδες τὸ ἐχλ., oiov ἐχλυ-
δωνίσϑη, ὡς οἷον συναγαναχτοῦσα τῷ τῆς
ὑγρᾶς οὐσίας ἐπιστάτῃ Ποσειδῶνι zal συνα-
γωνιῶσα... χλύδωνά τινα ἔπαϑε, cf. schol.
BL; . 484 541 ἐχλύσϑη δὲ ϑάλασσα κατερχο-
μένης ὑπὸ πέτρης, schol. B ἐχυματίσϑη, sch.
V ἐχλυδωνίσϑη, cf. Classen Beob. 166. ἀνα-
χλύζω, περίχλυστος, πολύχλυστος, χλύδων,
Κλυμένη (Ὁ).
Κλύμένη. Tres huius nominis commemo-
rantur à poeta feminae. Primae nomen — erat
una e Nereidibus — videtur derivandum esse a
rad. xv, unde ortum est χλύζω. v. Curt. Et.
151, Goebel Lexil. I 49, Pott in Kuhn Ztschr.
VI 358. De accentu v. E. M. 328, 13, Herod.
κλύδων — Κλυταιμνήστρη
ed. Lentz I 329, 92 II 426, 11. € 47 ἔνϑα
δ᾽ ἔην Κλυμένη Ἰάνειρά vc, Eust. 1130, B0
διὰ τοὺς ϑαλαττίους ἤχους KA. ὡς oiov χλυτὴ
x«l ἐξάχουστος. Expunxit versum Zenod., non
fuit in Argolica, cf. schol. A. 2) Altera et tertia
nomen videtur habere ἃ xv, χλύω — incluta.
Altera. fuit ministra Helenae. 1 144 ἅμα τῇ γε
CEAÉvw) χαὶ ἀμφίπολοι δύ᾽ ἕποντο, Αἴϑρη,
Πιτϑῆος ϑυγάτηρ, Κλυμένη τε βοῶπις. Versum
expunxit Ariston., suspicionem etiam in eo vide-
tur invenisse, quod de heroina praeter hunc
versum βοῶπις semel tantum inveniretur, ef.
eund. ad H 9s. et Koechly de Il. carm. diss, IV, |
Turici 1857 p. 11; schol. BLV εἰ μὲν óuovvnuta!
ἐστίν, ἐατέον" εἰ δὲ οὐ, στιχτέον ἐν τῷ Αἱ
χαὶ τὸ ἑξῆς συναπτέον" ᾿Αντίμαχος δὲ Ea
Κλυμένην Ἱππάλκχου ϑυγατέρα εἶναί φησιν,
3) Vidit Ulixes apud inferos tertiam. 2 826 Metodi
τε (€ productum est) Κλυμένην τε. Erat uxor
Phylaci, mater Iphieli, schol. HQV ῆηινύου τοῦ
Ποσειδῶνος καὶ Εὐρυανάσσης τῆς Ὑπέρφαντος
γαμηϑεῖσα Φυλάχῳ τῷ Δηΐονος Ἴφικλον τίχτει
ποδώχη παῖδα... ἔνιοι δὲ αὐτὴν τὴν Kj.
προγαμηϑῆναί φασιν Ἡλίῳ, ἐξ ἧς dat$w
ἐγένετο παῖς, cf. Eust. 1689, 1 58. et Ov. Met. ]
756. Preller Gr. Myth. II 473, Jacobi Handy.
d. Myth. 544, Friedreich Real 550 adn. L
Κλύμενος (à xÀv, χλύω — inclutus, cf. E
M. 521, 4, L. Meyer vgl. Gr. II 289; de accent;
v. Herod. ed. Lentz I 181, 2 II 471, 10 adn.
socer Nestoris, pater Eurydices. γ 452 πὸ
χοιτις | Νέστορος, Πύὐρυδίχη, πρέσβα (α p
ductum est) Κλυμένοιο ϑυγατρῶν. Erat
Minyarum. Paus. 9, 37, 1 s. ἐς K2. τὸν Il
Bevoc τοῦ Φρίξου περιῆλθεν ἡ ἀρχή;
μένου δὲ γίνονται παῖδες, πρεσβύτατος
Ἐργῖνος .. Κλύμενον ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ
χηστίου Ποσειδῶνος Θηβαίων φονεύουσιν di
ὄρες, ἐξ ἀφορμῆς μιχρᾶς ἐς ἅπαν ϑὺυμ
πρῤοαχϑέντες, cf. Apollod. 2, 4, 11. Hyg. f.
Pind. Ol. 4, 31, Jacobi Handw. d. Myth.
Friedreich Real. 512, cf etiam Pott in Kuh
Z&schr. VIII 105 IX. 420. à
Κλύταιμνήστρη (E. M. 461, 30 τρέπει τὸ ὁ
εἰς « xal προσλαμβάνει τὸ ἰῶτα, ὡς τὸ
tóc λυτομνήστρα καὶ KAvvauuv., cf. 591, T
E. G. 329, 15ss., Cram. an. Ox. I 243, 7 et Pa
e cod. Coisl. 387 ad A 113, Eust. 937, 39;
in Kuhn Ztschr. VI 357 adn. suspicatur J(A. 688,
pro χλυτὴ μνήστρια, μνήστειρα,, cui assentilu
Savelsberg de digammo p. 21 adn. 2 et in
Ztschr. XXI 200 additque primitivae voca
loco diphthongum assumpto ἐ positam esse, €
Curt. Et. 658, La Roche ἢ. U. 6; Weissenboi
de adi. comp. hom., Hal. 1865 p. 20 vult habe
dat. fem. adverbii loco usurpatum, Quam ge
tentiam probat Roediger de prior. membr, i
nom. Gr. compos. comm., Lips. 1866 p. 828. (€
Fedde Wortzussetzung bei Hom., Bresl. 18
p. 14 18); contradicit Clemm de compos. Gr
Giss. 1867 p. 128, qui dat. quid sibi velit nt
minem intellegere putat, vocalem enim (
sitivam, quamvis dubitationis aliquid
negari non posse videri in commissuris pra
post themata in « vel o terminata; We
p. 7 et Stolz zusges. Nomina, Klagenf. 18;
p. 44 dicunt locativum ady. vice fungi;
Schoenberg griech. Compos., Berl. 1869 p. 5
suspicatur Πλυται- ortum esse ex suffixo -t&
-ασι. Pott apud Kuhn 1. 1. suadet, ut ἃ
Κλυται- ex adi. χλυταιο- stirpe, cuius nullu
deprehenditur vestigium, correptum aut AA. pro
Κλυταισυμνήστρα positum esse putemus; cf.
etiam Duentz. in Kuhn Ztschr. XII 4; de suffixo
τροὸ quod insit in A4. — clare nubens, v. Stolz
p. 21) filia Tyndarei (ὦ 199) et Ledae, soror
Helenae, uxor Agamemnonis (cf. schol. AD ad
A 113, Apollod. 3, 10, 6) Propter generis
nobilitatem vocatur δῖα y 266. lam antea eam
nuptam fuisse cum Tantalo dicit Eur. 1. A.
99. 9.
“2.2.2
Τὰ 80 89 42 y 285 3495. 808 5. 807 s.; δ᾽ ὅ84 8.
ατέπεφνεν δειπνίσσας. Menelaus queritur ὃ
1.5. ἀδελφεὸν ἄλλος ἔπεφνεν λάϑρῃ, δόλῳ
γὐλομένης ἀλόχοιο). Sua manu interfecit
JDassandram, quam captivam secum domum ab-
Huxerat Agamemnon (4 491 55... Quae dixi, con-
lürmantur Clytaemnestrae morum notatione.
|Multum enim et diu Aeg. eam pellicere stu-
luit, ἡ δὲ ἀναίνετο ἔργον ἀειχές" qotol γὰρ
ἔχρητ᾽ ἀγαθῇσιν y 9265s, μὲν μοῖρα ϑεῶν
indio: δαμῆναι y 269. Plane diversa sunt
uae Agam. ὦ 97 dicit se. interfectum | esse
ἡἰϊγίσϑου ὑπὸ χερσὶ x«i οὐλομένης ἀλόχοιο
'& o 1995. οὐχ ὡς Τυνδαρέου χούρη χαχὰ
σατο ἔργα, χουρίδιον χτείνασα πόσιν, qui-
us in vv. gravioris flagitii accusatur. Spohn
jomm. de extr. Od. parte, Lips. 1816 p. 53 dicit:
sunt quidem carminum hom. loci, qui hisce con-
lentiant, ubi Clyt. non solum Cassandram perfo-
sse et marito interitum parasse (4 430 τεύξασα
πόσει φόνον, 439 δόλον zortvs) verum etiam
Jum Aeg. (λ 409 AZy. ἔχτα aiv οὐλομένῃ ἀλόχῳ)
jum interemisse et occidisse dicatur; sed cum
ἢ rhapsodia reperiuntur, quae ob multas causas
Am a veteribus lacessita, permultisque addita-
entis contaminata et magna ex parte centoni-
Jus interstincta est, tum inde nihil amplius
robatur quam ad summum hoc fere, utramque
Raps. (o, 2) rhapsodiis (α, y, 9) adversari. lta-
-jue cum omnibus ceteris locis maxima pars
plpae in Aeg., si ipsam necem spectas, omnis
nlpaà in eum conferatur (cf. etiam » 3795s.)
osteriores poetae Clytaemnestrae culpam augent,
m dicunt eam vel solam vel adiuvante Aegistho
pmiugem interfecisse, Pind. Pyth. XI, 17 ss.
Anit eius manibus Cassandram cum Agam. esse
terfectam, ad caedem enim coniugis eam esse
mpulsam sive Iphigeniae fato sive adulterinis
mssandrae amplexibus; schol. AD ad 4 7 χατὰ
Ue τραγιχοὺς αὐτὴν τὴν Κλ. ἀνελεῖν αὐτὸν
ὦνι μὴ ἔχοντι διέχδυσιν τραχήλου" ἔσχε
ξ αὐτῆς υἱὸν μὲν Ὀρέστην, x«i ϑυγατέρας
σσάρας, “αοδίχην, Χρυσόϑεμιν, Ἰφιγένειαν
πὸ Ἠλέκτραν, cf. Aesch. Ag. 1091 58. 1385 ss.
—moeph. 478 ss. 881, Eum. 617, Soph. El. 97 ss.
8, Eur. Or. 25 497, all locos, v. Spohn
49ss. Septem annis post Orestes Aegisthum
S est (cf. « 30 299 y 1965s. 306 ss. δ᾽ 5406)
—yt una cum eo interiit (y 309 τὸν χτείνας
ivv τάφον ᾿Αργείοισιν μητρός τε στυγερῆς
δ Αἰγίσϑοιο), sed videtur non a filio, sed ab
3 comitibus interfecta esse: schol. EHMS ad
300 οὐχ οἶδεν ὁ ποιητὴς τὸν KA. ὑπὸ τοῦ
Κλυτίδης — Κλυτίος
831
παιδὸς μόρον et schol. MGRT ad y 309 5.
᾿Αρίσταρχός φησιν ὕτι διὰ τούτων παρυπο-
φαίνεται ὅτι συναπώλετο Αἰγίσϑῳ ἡ Κλ., τὸ
δὲ εἰ καὶ ὑπὸ Ὀρέστου, ἄδηλον εἶναι, cf. Lehrs
Arist. 182, — Preller Gr. Myth. II 452 5., Fried-
reich Real. 544, Naegelsb. hom. Theol. 316. —
Leguntur formae Κλυταιμνήστρη et 5c. Ter in
Od., semel (4 113) in IL, cf. Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 805. Est aut post 1. thesin
l. pedis (bis) aut post caes. μετὰ rg. to. (bis).
Vocalis brevis ante Κλ. non producitur, cf. La
Roche h. U. 14 et Hartel hom. Stud. I 81. —
y 266 ἀναίνετο ἔργον ἀειχὲς δῖα KA., A 422
Κασσάνδρης, τὴν χτεῖνε Κλ. δολόμητις ἀμφ᾽
ἐμοί, λ 489 σοὶ δὲ Κλυταιμνήστρη (in libris
σστρα, quod recepit La Roche, correxit h. U.
295) δόλον (v. l. φόνον et χόλον) ἤρτυε τηλόϑ᾽
ἐόντι, cf, etiam. Bekk.? annot. p. 381 ad v. 440:
4113 x«l γάρ ῥα Κλυταιμνήστρης προβέβουλα
(Αρυσηΐδαὶ), κουριδίης ἀλόχου, ἐπεὶ οὔ ξϑέν
Gt. χερείων, οὐ δέμας οὐδὲ φυήν, οὔτ᾽ ἂρ
φρένας οὔτε τι ἔργα.
KAvrtóxg (Lobeck Path. prol. 480 cum Hes.
et schol V ad O 419 refert ad AAvrog sive
Κλυτός, ἐπεὶ ἔδει Κλυτιάδην, εἰ μὴ ἐνέ-
Atuptv, sed videtur ex z 327 apparere, recte
paraphr. Il. et Eust. 1790, 55 iudicavisse, qui
dicit derivandum esse x«r& συγχοπήν ex KàÀv-
tí0c; assentiuntur eis Angermaun in Curt. Stud.
I 37, Fritsch ap. Curt. VI 135, cf. etiam Herod.
ed. Lentz II 435 et L. Meyer in Bezzenberger
Beitr. z. indog. Spr. IV, Goettingen 1878 p. 7).
Legitur acc. -ν et voc. -gy. "Voc. brevis ante
KA. producitur. Clytii filius. 1) Πείραιος,
'Telemachi amicus, qui habitabat in insula Ithaca.
o 540 Πείραιε KA., σὺ δέ μοι τά περ ἄλλα
μάλιστα πείϑῃ ἐμῶν ἑτάρων, cf. z 397; Bekk.
ho. Bl. I 109 censet Piraeo etiam nomen Clytio
fuisse, sed v. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
828, adn. 435. 9) “όλοψ, nobilis Graecus, quem
interfecit Hector. 44 302 x«i ὅλοπα Κλυτίδην,
cf. Friedl. 821 8928.
Kvtíog (in nonnullis libris et apud Suid.
Κλύτιος, accentus restitutus est e praecepto
grammaticorum, v. E. M. 521, 12, Arcad. 41, 19,
Herod. ed. Lentz I 119, 31 122, 7 125, 7 20
II 3, 6 444, 1, cf. Lehrs Arist.? 269, La Roche
h. T. 399, Goettling de accentu 171). Legitur
Κλυτίοιο ter, Κλυτίον bis, omnibus locis post
arsin 2. pedis; producitur brevis vocalis ante
Κλ. 1) Laomedontis filius, frater Priami, Cale-
toris pater. O 419 ἔνϑ᾽ via Κλυτίοιο Καλή-
τορα Αἴας κατὰ στῆϑος βάλε, schol AB
Καλήτωρ ἀνεψιὸς Ἕχτορος, cf. v. 422 et schol.
V; O 497 vic Κλυτίοιο σαώσατε, Y 938 Ἶλος
τέχεϑ'᾽ vtov “αομέδοντα, “αομέδων δ᾽ ἄρα
Τιϑωνὸν τέχετο Πρίαμόν τε Adunov τε KAv-
τίον 9? Ἱχετάονά τε, I' 147 οἱ δ᾽ ἀμφὶ Πρία-
μον... άμπον τε Κλ. 9? ἽἼχετ. τε... εἵατο δη-
μογέροντες ἐπὶ Σχαιῇσι πύλῃσι, γήραϊ δὴ πο-
λέμοιο πεπαυμένοι, ἀλλ᾽ ἀγορηταὶ ἐσϑλοί,
cf. Gladstone hom. St. 415; de hisce locis v.
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 821. 2) No-
bilis Ithacensis, pater Piraei, unde hic vocatur
Κλυτίδης o 540; x 3297 αὐτίχα δ᾽ ἐς Κλυτίοιο
φέρον περιχαλλέα δῶρα, cf. Schol. B. Piraeus
enim habitavit in domo patris. Bekk. hom. Bl.
I 109 putat etiam Piraeo nomen Clytio fuisse,
sed v. Friedlaender 828, adn. 435; Paus. 6, 17,
6 KA. ᾿Αλχμαίωνος τοῦ ᾿Αμφιαράου τοῦ Ὄι-
χλέους" ἐγεγόνει δὲ τῷ "AAx. ὁ Κλ. ἐκ τῆς
892
Φηγέως ϑυγατρός, xal ἐς τὴν Ἦλιν μετῴχησε.
3) Graecus quidam, pater Dolopis, v. s. AAv-
τίδης. — Friedlaender 828, F'riedreich hom.
Real. 572. :
κλυτοεργός (pro zcoy., Bekk.? χλυτοκεργός,
ἔρδω) qui facit incluta opera: Meiring de
subst. copul., Marcod. 1828 p. 30, Doederl. Gl.
2136, Am. ad 9 300 app. et ad 9 345, Weissenborn
de adi. comp. hom. p. 42, Heerdegen de nom.
compos. generibus p. 32 48, Stolz, zus.ges. No-
mina, Klagenfurt 1874 p. 38, Duentz., Faesi,
alii; sunt vero qui interpr.: qui est inclutus
operibus. 3 345 λίσσετο δ᾽ αἰεί | Ἥφαιστον
xAvtotQyóv, cf. v 72 ἔργα δέδαε χλυτὰ ἐργά-
ζεσϑαι. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
781.
Κλυτομήδης (χλυτός, μῆδος, incluta con-
silia habens, cf. Stolz zus.ges. Nomina in d. hom.
Ged. 38 et Pott in Kuhn Ztschr. VI 99s.) Eno-
pis filius, nobilis pugil Graecus, quem in certa-
mine vicit Nestor. 4 634 πὺξ μὲν ἐνίχησα (e
ante AA. productum est) Κἀυτομήδεα, Hvonoc
(v. 1. Oivonoc et Φαίνοπος, v. La Roche et
Nauck) υἱόν, schol V οἰχεῖον πύχτῃ Oovoua:
δεῖ γὰρ αἰτὸν μηχανᾶσϑαι. Friedreich Real.
510.
χκλυτόμητις (μῆτις, cf. Heerdegen de nom.
comp. generibus 48, Stolz zus.ges. Nomina 38,
cf. etiam Lob. Paralipp. 239, Path. el. II 167;
de accentu v. E. M. 333, 24 518, 34) incluta
consilia, incl. prudentiam habens, alii: inclutus
consilio, prudentia, quem consilium reddit in-
clutum. ἢ. XX, 1 Ἥφαιστον χλυτόμητιν
ἀείσεο.
Κλυτόνηος (νηῦς, inclutas naves habens,
alii: inclutus ob naves, cf. Stolz zus.ges. Nomina
38) nobilis Phaeax, regis Alcinoi filius. 9 119
ἂν δ᾽ ἔσταν τρεῖς παῖδες ᾿Αλκινόοιο, Acoódduac
9' “Λλιός τε xal ἀντίϑεος Κλ., 9 193 τῶν δὲ
ϑέειν ὄχ᾽ ἄριστος ἔην Κλ. ἀμύμων.
χλυτοπεύω ν. 8. χλοτοπεύω.
κλύτόπωλος (πῶλος) inclutos equos habens:
Meiring de subst. copul. 1828 p. 29, Duentz. in
Kuhn Ztschr. XII 10, Doederl. Gl. 2136, Weissen-
born de adi. comp. hom. p. 42, Heerdegen de
nom. comp. generibus 48, cf. Berch Compos. der
Nom. im Homer, Kiel 1866 p. 14; veram voca-
buli vim iam veteres intellexerunt; Eust. 591, 34
ὁ χλυτοὺς ἔχων ἵππους, schol. ABD et Cram.
an. Par. III e cod. Reg. 2556 ad E 654, para-
phr. Il. ἐνδόξους (ἰσχυροὺς, ταχεῖς) ἵππους ἔ-
χοντι, Schol AD ad .4 445, E. M. 520, 55
(ἀντὲ τοῦ τῷ ἱππιχῷ), τῷ ἰσχυροὺς xal Ovo-
μαστοὺς ἵππους ἔχοντι, Ap. Soph. 100, 88 ὁ
᾿ΑἈπίων ἵππους ἀγαϑοὺς ἀχούει, cf. sch. ABD
ad E 654 fin. Eust. 855, 28. Est epitheton τοῦ
Ἅιδου. Non legitur nisi in IL, tantum in uno
versu repetito. Vocalis brevis ante 24. p
ducta est. E 654 41 445 II 625 εὐχος ἐμοὲ
δώσειν (δοίης), ψυχὴν δ᾽ Aut χλυτοπώλῳ (v.
1. díóg) Vix est cur moneam quod tribuitur
Aristarcho apud Apoll. Soph. 100, 33 ὁ "olor.
ἐπὶ τοῦ xÀ. ἀχούει χλυτὴν ἐπιπόλησιν (ἐπι-
πώλησιν), διὰ τὸ τοὺς τελευτῶντας ἐξακχούε-
σϑαι διά τε τοὺς ϑρήνους καὶ τὰς οἰμωγὰς
τὰς ἐπ᾽ αὐτοῖς, sim. schol. ABD ad E 654, E. M.
521, 2, Eust. 591, 34 855, 28 1668, 26; quam
sententiam quod cum supra quam dici possit
inepta sit, suo iure abiudicat ab Arist. Lehrs
de Arist. stud. 153. Alii: pullis equorum in-
clutus; Hes. ἱππεὺς ἀγαϑός. Difficile est dictu,
κλυτοεργός — κλυτὸς
cur hoc epitheton Plutoni tributum sit. Interpr.
veteres: schol. ABD ad E 654 ἔοιχε τῷ ἐπι-
ϑέτῳ x«l χατὰ τοῦ Ἅιδου χεχρῆσϑαι διὰ τὴ
τῆς Περσεφόνης ἁρπαγήν, schol. AD ad 4 44
Or. οὐδεὶς τὸν ϑάνατον διαφυγεῖν δύναται,
utramque interpr. profert E. M. 520, 56; scho
AB ἁρμόδιον τὸ ἐπίϑετον τῷ ἅμα νοήματι
τὰ πανταχοῦ ζῷα χαταλαμβάνοντι, Eust. 591
35 πανταχοῦ γὰρ οἷδε φϑάνειν ὃ ϑάνατος (cf,
855, 28), εἰχασϑείη Ó' ἄν ποτε ἀστείως
xal ó δι᾽ ἱπποτροφίας ἐπιτρίβων τινάς. Ex
recentioribus sunt qui putent χλ. Plutonem esse
vocatum, quod progressus e terra hiscente equis
et curru rapuerit Proserpinam. Welcker
Goetterlehre [ 395 ,,dass der unterird. Zeus
Pros. entfuehrt, deutet die Il. mit d. einzigen
W. xà. an; die Todten holte er nicht mit e. W
gen ab; auch sind die εἴδωλα xeuóvrov keine
Last für e. Zweigespann^, cf. Gladstone hom
Stud. ed. Schuster 196; Schwenck Mythol. I 848
censet epitheto 24. significari deum, qui sicui
apud veteres Germanos Mors et Walkyriae, qu
dicunt, curru equisque circumvehatur, ut umbrae
mortuorum auferat; Preller Gr. Myth. I 660
,üdie gewoehnl.Vorstellung dachte ihn auf schnel.
lem Wagen mit dunklen Rossen einherfahrent
u. seine Beute entfuehrend, in welchem Sinr
der Raub der Persephone gedichtet ist; dispu
tavit contra eum Richter, die hom. Vorstellungen
Hades, Dresd. 1873 p. 12 ,,der rossberuehmte Hade
hat einst hoch oben in den Lueften seine Ross
zu eilendem Flug gestachelt. Damals hiess e
natuerl nicht Hades, man nannte ihn den Zeu
d. i. den leuchtenden (Himmel), der jà nur δὶ
oft sich mit Wolkenhuellen bedeckend unsichtba
ἀΐδης wird". Epith. refert ad animas mortuorum
quae ad inferos deducuntur, Bellinger qu
Homeri de orci natura et animarum post m
tem condicione fuerit sententia, Wiesbaden
p. 13s, sim. explicavit Faesi ad E 654; Rit
de Homero, religionis auctore et varia deorum
quos finxit, origine II, Hersfeld 1868 p. 23 n
ita censet esse interpretandum, ut necess
nexu cum Plutone eiusque indole cohaereat
demque de causa ei tribuatur equus ac Neptu
»Videtur potius honorifica esse appellatio, quai
apud Hom. viris virtute bellica insignibus tr
buitur, velut ἱππότα, ἱππηλάτα. Probabile e
Graecos illud nomen deo tribuisse, sicut relig pui
quoque diis currus equosque tribuebant, quoniar
heroibus claris clariorem sibi fingebant deum
quem et alibi χλύμενον dicebant. Eadem *
Heynii videtur esse sententia ad JE 654^; Sii
interpr. Duentzer et La Roche ad E 654.
Guenther Viehzucht bei Hom., Bernburg 186
p. 30.
κλῦτός (a rad. xv, sanskr. crutás, ir. οἷοί
germ. Ἰὰς, laut, Curt. Et." 151, Verb. II 35
Fick vgl. Woert. 50 354, Spracheinh. 124 23.
Benfey WL. II 179, Grimm Gesch. d. deutsche
Spr.? 981,1 401, L. Meyer vgl. Gr. I 28 349 4
idem in Kuhn Ztschr. VIII 62s., cf. Buttm. Lex:
I 93; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 216,
de adi. in róg terminantibus L. Meyer II 3€
Legitur xAvróc duodecies, χλυτοῦ bis (2
Merc. 115), acc. sing. m. xAvróv duodecies, neut.
sing. quater, neutr. pl χλυτά undequa
δουρὶ χλυτός s. δουρίχλυτος (v. infra) und
vicies, -όν bis; ὄνομα χλυτός 8. ὀνομάχλ,
51 τ 183 v.l. h. Ven. 111 146, -óv h. Merc. 5
γαυσὶ xÀvtol s. ναυσίκλ. quater (tantum in Οὐ
| Apud Hom. non legitur χλυτή, sed etiam femin.
|generis substantivis adicitur adi. masculinum:
|B 742 χλυτὸς ᾿Ιφιδάμεια et & 492 χλυτὸς "Au-
φιτρίτη, cf. Ariston. ad B 749 O0 626, schol.
EV ad ε 422, Apollon. de synt. 209, Philem. 62,
les, Ap. Soph. 12, 4, Friedlaender Ariston. 31,
ἃ Roche ἢ. T. 385, Krueger Di. AP BL EL
JEst igitur x4. in Il. quinquies et tricies, in Od.
undetricies, in hymnis quinquies, dovoíz?. in Il,
ndevicies, in Od. bis.
ῷ 458 h. Ap. P. 95 h.
üdecies, in Od. quinquies, in thesi 4. pedis in
l| ter et vicies
er, in thesi 5.
|n Z.; δουρίκλ. est omnibus locis
|
|
, bis post subst.,
ἸΙαυσίκλ. ter ante subst. est, semel post subst, —
"rc 4. cf. La Roche
ὃ χλυτὸς ἦεν ᾿Αχιλλεύς, ὦ 409
ὃν ἀμφ᾽ Ὀδυσῆα, À 810 χαλλίστους μετά
Ἰϑρίωνα (alii teste Clarkio
τὸν, v. Nauck, qui scribit oic), 789
quod ceteris locis dicit
"ἴὰ dovoizAvroc, cf. Eust. 1228, 40; de v. ].
58 ἐμοὶ δ᾽ ὄνομα χλυτὸς (pro χλυτὸν) A
v.infra. 3) 2 361 χλυτὰ φῦλ᾽ ἀνθρώπων,
jt 992, 5 πρὸς διαστολὴν τῶν τοῦ ἀλόγου
Ὁ» εἰδῶν, h. Ap. P. 177 χακὰ πόλλ᾽ ἔρδεσχε
€ χλυτὰ (M χαταχλυτὰ) φῦλ᾽ ἀνϑρώπων͵
neidew. die hom. Hymn. auf Ap. 43 cum
JO correxit GyexAvt& q. ἄνϑρ., h. Ap. P.
᾿πθοσάγοιεν "Innaujovt δῶρα ἀνθρώπων
"αὰ φῦλα, x 596 χλυτὰ ἔϑνεα νεχρῶν, illu-
"^ de umbris heroum. 4) de ovibus Cyclopis:
TP ἥμελγε χλυτὰ μῆλα, eximias, laude dignis-
— pex. Hom. ed, Ebeling.
]
χλυτός
833
simas pecudes; recte exposuit Eust. 1630, 58
«A. λέγει διὰ τὸ πλῆϑος, ἢ διὰ τὸ χαλλίτρι-
χον, ἢ διὰ τὴν πιότητα: πάγει οὖν ἐν τρισὶ
τόποις πίονα μῆλα xal χαλλίτριχα μῆλα νο-
μεύων, minus recte alii (in his Fick Spracheinh.
124 233) censent x2. significare clamorem et
Strepitum edens, quia in grege ovium et capra-
rum adsiduus sit clamor et balatus qui audiatur.
5) de regionibus et rebus quibusvis claris, in-
signibus, eximiis. 4Q 437 xe χε χλυτὸν "Aoyoc
ἱκοίμην, cf. Gladstone hom. Stud. ed. Schuster
p. 75; 5 321 χλυτὸν ἄλσος ἱρὸν ᾿Αϑηναίης, x
87 o 472 ἐς λιμένα χλυτὸν ἤλθομεν, in exi-
mium portum, Eust. 1649, 52 συνήϑως λέγει
τὸν ἄξιον περιάδεσϑαι xul ἀχούεσϑαι, Dam-
mius ,notum plurimis*, schol. T εἰρωνιχῶς,
ἔνϑα τοὺς ἑταίρους ἀπώλεσεν, alii (cf. Steph.
8. v.) interpretati sunt Strepitum edens, obstre-
pens; Megaclides teste Hesych. s. v. λιμένα: λι-:
μέν’ ἄχλυτον i. e, τὸν ἀνήχουστον, περὲ οὗ
μηδεὶς ἤχουσεν. De Neptuno: N 91 Αἰγάς,
ἔνϑα δέ οἱ χλυτὰ δώματα βένϑεσι λίμνης,
χρύσεα τετεύχαται, Schol. BL τινὲς ὑποχλυζό-
μενα οἱ δὲ διὰ τὴν δύναμιν τοῦ ϑεοῦ gv
μέσῃ ϑαλάσσῃ εἶναι τὸ ἱερόν, paraphr. παρά-
δοξα, ε 881 εἰς Αἰγάς, ὅϑι οἱ κλυτὰ δώματ᾽
ἔασιν, x 60 εἰς AlóAov χλυτὰ δώματα, ἡ 82
᾿Αλχινόου πρὸς δώματ᾽ le χλυτά, κ 112 εἰσῆλ-
9ov χλυτὰ δώματα regis Laestrygonum, ὦ 804
εἰμὲ ἐξ ᾿Αλύβαντος, 094 χλυτὰ δώματα ναίω,
42 719 εἰσάγαγον χλυτὰ δώματα Priami (v. 1.
χλειτά), paraphr. κάλλιστα, T 871 ὅτε ttv
χλυτὰ δώμαϑ'᾽ ἵχοιτο, cod. Aug. χατὰ (yg.
κλυτὰ), B 854 ἀμφὶ Παρϑένιον κλυτὰ δώματ᾽
ἔναιον (Strab. ΧΠῚ 590 χλυτὰ ἔργ᾽ ἐνέμοντο);
post v. 855 Callisthenes addebat duos versus,
quorum alter habet verba... χλυτὰ δώματ᾽ ἔναιον
(Eust. χατὰ δώματα ναῖον ἢ κλυτὰ ὅ. ἔναιον),
v. Strab. XII 542, schol. V ad Y 329, Eust. 1210,
47. Φ 295 χατὰ Ἰλιόφι χλυτὰ τείχεα λαὸν
ἐέλσαι. P 70 χλυτὰ τεύχεα Πανϑοΐδαο, Dam-
mius: sic maxime dicuntur τὰ ἠφαιστότευχτα,
ἃ Vulcano fabricata arma; P 19] χλ. τεύχεα
Πηλείδαο, P 908 κλ. τεύχεα Πηλείωνος, Ε 480
Αἰνείαν χτεῖναι xal ἀπὸ và. τεύχεα δῦσαι, Ρ
125 "Extop Πάτροκλον, ἐπεὶ κλ. τεύχε" ἀπηύρα,
ἕλχε, paraphr. πολύτιμα, 44 884 (vie Méoonoc)
4ιομήδης zÀ. τεύχε᾽ ἀπηύρα, paraphr. χαλά, 4
100 v. 1. xà. τεύχε᾽ ἀπηύρα pro περίδυσε χι-
τῶνας, v. Ariston., P 85 ἀπαινύμενον xÀ. τεύ-
χεα, post J 828 fuisse qui adderent δώσει
ἀποχτάμενος χλ. τεύχεα tradit Ariston, X 958
ἐπεὶ ἄρ κέ σε συλήσω xA. τεύχε᾽ ᾿Αχιλλεῦ, XN
197 ὅ τοι χλ. τεύχε ἔχονται, schol A xac
ἔνια καλά, Z504 ἐπεὶ κατέδυ zà. τεύχεα, ποι-
κίλα χαλχῷ, μ 228 χαταδὺς xÀ. τεύχεα, II 64
ὥμοιιν ἐμὰ χλ. τεύχεα δῦϑι, paraphr. περι-
χαλλῇ, Σ 192 τεῦ ἄν κλ. τεύχεα δύω, X 144
υἱεῖ ἐμῷ δόμεναι χλ. τεύχεα παμφανόωντα, X
147 ὄφρα παιδὶ κλ. τεύχε; ἐνείχαι, T 10 Ἡφαί-
στοιο πάρα χλ. τεύχεα δέξο, X 899 ἀνά τε
κλ. τεύχε᾽ ἀείρας, χ 109 ϑάλαμόνδ'᾽, ὅϑι οἱ
κλυτὰ τεύχε’ ἔχειτο. 42 458 ἐς δ᾽ ἄγαγε κλυτὰ
δῶρα Πηλείωνι, 9 417 τῷ χλυτὰ (Phaeacum)
δῶρα παρῆεν, b 58 ἵνα χλυτὰ εἵματ’ ἄγωμαι,
schol. E οὐ τὰ τότε, ἀλλὰ τὰ φύσει, ὡς ἐπὶ
τοῦ φαεινὴν ἀμφὲ σελήνην (Θ 5518. 555y*, οὐ
τὴν τότε, ἀλλὰ τὴν φύσει. v 72 ἔργα δ᾽ A9g-
ναίη δέδαε χλυτὰ ἐργάζεσϑαι, de Mercurio ἢ.
Merc. 16 τάχ᾽ ἔμελλεν ἀμφανέειν κλυτὰ ἔργα
μετ᾽ ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, ἢ. Merc. 456 χλυξὰ
53
834
μήδεα οἶδας. Est etiam xAvróv additum sub-
stantivo ὄνομα neque aliud quidquam significat
nisi inclutum, clarum, insigne; Duentz. ad
ει 864 dicit x4. eodem modo atque φέλος de
omnibus rebus quae sint nostrae dici; nihil igi-
tar gloriationis inest in hoc epitheto; schol. vero
Q 1.1. χλυτὸν οὐχ ἔνδοξον, ἀλλ᾽ ἐξ οὗ καλοῦ-
μαι, 0 ἐστιν ἐπώνυμον, ὡς καὶ Ἴβυκος κλυτὸς
ὄρϑρος" ὃ καλούμενος, Eust. 1049, 54 xA. ὄνο-
μα Ὀδυσσέως τὸ ἐξάχουστον, 1861, 34 0 περ
ἀχούει τις ἐξ ἁπάντων, σύνϑετον δὲ ἐξ αὐτῶν
χύριον Orvou&xAvtoc. 1964 Κύχλωψ, εἰρωτᾷς
αὐ ὄνομα χλ., t 188 ἐμοὲ δ᾽ ὄνομα χλυτὸν Al-
9ov, schol. BV ᾧ ἐχλυόμην χαὶ ἐχαλούμην
ὀνόματι, codd. DKNPS et Herod. ad X 51
χλυτός, quod receperunt Faesi et Nauck. —
δουρικλυτός hasta inclutus coniunctim scri-
bunt plurimi editores, disiunctim δουρὲ xA. La
Roche et Hoffmann. .B 645 650 E 45 Ν 210 (cf.
schol. BL) 467 476 δουρὶ χλυτὸς Ἰδομενεύς,
A 109 Ψ 681 Τυδείδης, Δ 396 401 661 (v.
Nican.) IJ 26 Ὀδυσεύς, Φ 933 ᾿Αχιλλεύς, II 619
N 246 v. l. dovoi xA. (Zenod. et Aristoph. pro
ϑεράπων ἐὺς scripserunt, v. Did., cf. Duentz.
Zenod. p. 115) ἥηριόνης, Π 472. Αὐτομέδων,
X446 Ὀιλιάδης, B 657 Τληπόλεμος, E72 Φυ-
λείδης, o 544 o 71 Πείραιος (tantum his locis
in Od. «1 3868 Παιονίδην δουρικλυτόν (v. l.
χλειτὸν). In cod. Ven. dovol xA. omnibus locis
separatur, in cod. N o 544, in cod. G Ν 467,
cod. H in JV 476, codd. DEH Rom. 4 233. —
Pro δουρὲ χλειτὸς ενέλαος E 55 578 K 930
iP 355 o 52 o 147 est in plerisque libris δουρι-
xÀvtóc, E δῦ et Ψ 355 in A δουρὶ χλυτός, Καὶ
930 óovol χλειτός (supra ec Scr. v); pro δουρὲ
κλειτὸν Πῆενέλαον 9116 in N δουρὶ κλυτόν,͵ in
ceteris libris δουριχλυτόν, (1 333 pro δουρὶ
χλειτὸς Διομήδης in plurimis libris δουρικλυ-
tóc, in A supra v scr. ec, Vrat. b δουρὲ xàÀv-
τός, I' 451 pro χλειτῶν ἐπιχούρων in G χλυ-
τῶν £. et P 219 pro χλειτοὺς ἐπιχούρους in
L xàvrovc. Scripserunt δουρικλυτός E.M. 915,
95 945, 19 984, 38, Ap. Soph. 60, 1 (ἀπὸ u£-
ρους), Eust. 314, 2 (sed 680, 15 ovo χλ.), Hes.; de
accentu v. E. M. 215, 21 χλειτὸς x«l κλυτὸς εἰ
uiv μετὰ ἀπτώτου συντεϑῇ ὑπὲρ μίαν συλλα-
βήν, φυλάσσει τὴν ὀξεῖαν τάσιν" εἰ δὲ μετὰ
πτωτιχοῦ ἢ ἀπτώτου μονοσυλλάβου, προπαρο-
ξύνεται" πρύκχλειτος, ὀνομάχλυτος" τὸ δὲ δου-
ρικλυτὸς ἐν παραϑέσει, cf. Herod. π. Ἰλ. πρ. ad
Κι 109 (Lentz II 69, 34), schol. HQ ad «30 (Lentz
II 130, 6), Herod. π. «3. προσῳὸ. 3 (Lentz I 229,
20), Cram, Epim. 368, 12, Buttm. Lexil. II 2525s.,
Spitzn. Exe. XI Il. p. XXIss., Goettling Accent 314,
La Roche h. T. 8115. et Ztschr. f. oest. Gymn. 1865
p. 257, cf. etiam eund. Text d. cod. Ven. 9, Hoffm.
Φ et X p. 107. — óvoudxAvtoc: X 51 γέ-
ρων OvoudxA. Ἄλτης, Vind. ὄνομα xAvtOc. t
188 v. l. ἐμοὶ δ᾽ ὄνομα κλυτὸς Αἴϑων (in libris
DKNPS, Herod., schol. B ad .X 51, quod re-
ceperunt Faesi et Nauck pro xàvró»), h. Ven.
111 146 πατὴρ ὀνομάκλυτος (cod. M v. 146
ὀνομακχλυτός), coniunctim scribunt Franke,
Herm. ὀνομακλυτός, separant Matth., Baum.; h.
Merc. 59 ἥν v αὐτοῦ γενεὴν ὀνομάκλυτον
ὀνομάζων separant omnes libri praeter M.; edi-
tores omnes scribunt ὀνομακλ. praeter Matth. in
ed. 1805; Baum.: ,,ia Palatino inest teste Schneide-
wino ὄνομα χλυτὴν ὄνομ., ex quo ille χλειτὴν
(ad γενεὴν referendum) olim exstitisse conicit.
Utrumque intolerabiliter languidum; neque magis
κλυτοτέχνης
elegantiorum hominum suflragia feret Schmi
ὀνομαχλήδην ὀνομάζων“, v. etiam Matth, 1
ed. l. 1. — Herod. ad .X 51 (Lentz II 119, 2
162, 29) ὀνομάχλ. ὡς vo&óxAvtoc: οὕτως ὁ
χαὶ ᾿Αρίσταρχος" ἐν μέντοι τῇ Ὀδ. (τ 188) κατ
ὃ γὰρ κλυτὸς ἐπὶ τοῦ SER e)
. 915, 95, Hero
ad A 109 (Lentz II 69, 35), eund. π. χαϑ. π
9 (Lentz I 229, 15), Buttm. Lexil. II 254, Goe
ling Acc. 314, Lobeck Paralipp. 457, La Roc
h. T. 311, eund. in Ztschr. f. oest. Gymn. 8
p. 257; cf. etiam Hoffmann Φ et X p. 36
Scripserunt ὀνομάχλυτος Ap. Soph. 191.
(τῷ ὀνόματι κλυτός), E. M. 215, 24, Suid. (ὁ
ματι κλυτός), Eust. 1956, 45 1634, 58; ὄνομ
xÀvtóg est apud Eust. 1892, 53; fuerunt etj
qui ὄνομα xÀ. scriberent, cf. Hes. — Friedlaen(
2 hom. Woerterverz. 731. — ναυσιχλυτὸς
39 Φαίηκες vavoixAvto( (DL ναυσίχλυτοι
191 Φαίηχες ναυσιχλυτοὶ ἀνδρες (C νὰ
xÀvtol, Ven. ναυσίχλυτοὶ, K ναυσικλητοί),
166 Φαίηχες v. ἄνδρες (I vavoixAvvol, N.
σικλειτοὶ), 0415. Φοίνιχες ναυσικλυτοὶ avi
(pauci ναυσίκλειτοι), in editionibus ἡ 39 ]
ναυσιχλυτοί, ceteris locis vavoíxA.; schol
ad » 39 (Lentz II 146, 8) ναυσιχλυτοὶ ὡς ἃ
xÀvtol ἐν συνϑέσει xal xav) ὀξεῖαν τάσιν,
schol. HQ ad « 80 (Lentz II 180, 5), Herod.
Lentz I 229, 16; Eust. 1566, 02 ὀξύνεται x
τοὺς παλαιούς, cf. Buttm., Spitzn., Goettling,
Roche h. T. et Ztschr. f. oest. Gymn. loeis 80]
laud.; cf. etiam schol. PQ ad 5 22; E. M. 6
28, Herod. ed. Lentz II 553, 14 legitur »€
κλυτος. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. ὃ
De compositione v. Berch Comp. d. Nom. p
adn. et 5 et 18, Weissenborn de adi. co
Hom. 17 90 29 37 465s., eiusd. Zus.
der Nomina, Muehlhausen 1870 p. 5, Heerde
de nom. compos., Berol. 1868 p. 31, Stolz
ges. Nomina 38, Fedde, Wortzus.setzung.
Homer I 14 17 19s, v. etiam Hinrichs de ye
aeol.73 5. — Iungitur «Avroc cum dat. E
159 et cum acc. relationis O 55 v. 1. αὐδήν.
δουρὶ xÀ., ναυσὶ xÀ., ὄνομα xÀ. v. SUpTU)
χλυτοεργός, xÀvtOuNtic, χλυτόπωλος, Κ'
τέχνης, κλυτότοξος, Κλυτομήδης, Κλυτόν
Κλυταιμνήστρη, ναυσιχλυτός, δουρικδὺ
ὀνομάκλυτος, ἀγαχλυτὸς, τηλεχλυτός, π
χλυτός, πρόχλυτος.
κλυτοτέχνης (τέχνη) qui inclutam, praec
ram artem exercet. Rectius esse interpre
χλυτὴν τέχνην ἔχων (— χλυτοεργός, Opp.
χότεχνος) quam commutato membrorum ΟΥ̓
τέχνῃ xÀvtóc exposuerunt Meiring de 8
copul, Marcod, 1828 p. 30, Heerdegen de
compos. generibus, Berol. 1868 p. 48, Weis
born de adi. compos. Hom. 42, Doederl
2136, Schaper in Kuhn Ztschr. XXII 519
Duentz. in Kuhn Ztschr. XII 9s, Berch
d. Nom. im Hom. 14; alii interpretati sunt; cli
e, cf. Stolz zusgesetzte Nomina, Klagenfurt
1874 p. 88; Suid. ὁ Ἥφαιστος ὡς ἔνδοξον ἔχων
τὴν χαλκευτιχήν" ὥσπερ λέγεται Ó αὐτὸς καὶ
αἰϑαλόεις ϑεός, ὃ χαλχεύς, Hes. περιβόητος
διὰ τὴν τέχνην, paraphr. Il. ἔνδοξος χατὰ τὰς
τέχνας, ἐνδοξότεχνος, ἀριστοτέχνης. De adi. ἴῃ
ἧς terminantibus v. Herod. ed. Lentz I 82, 13,
IL 851, 21, cf. II 679, 33 (Choer. 47, 14, cf. 131,
28) Est epitheton Vulcani; schol. L ad 4 571
) πλείους τῇ ᾿Αϑηνᾷ καὶ τῷ Ἡφαΐστῳ τὰς
E. ἀνατιϑέασε, ... τῷ Ἥφ. διὰ τὸ τὰς
lot&c τῶν τεχνῶν διὰ πυρὸς τὰ ἑαυτῶν
ἀποτελεῖν, cf. Eust. 150, 38, Am. app.
300. Legitur χλυτοτέχνης (semel) et zv
er), omnibus locis post caes, 3. pedis.
1 Ἥφαιστος xA. joy! ἀγορεύειν, cf. Lach-
Betr. 100. X 143 εἶμι παρ᾽ Hg. κλυ-
οτέχνην (Stuttg. χυχλοτέχνην), Σ 391 zé-
λετο ὁ Ἥφαιστον z., 9 986 ὡς ἴδεν "Hg.
λυτοτέχνην͵ h. XX 5 δ᾽ Ἥφαιστον zà. ἔργα
ἀέντες, Y. 5—7 Groddeckius et Matth. ab
aterpolatore profectos esse censuerunt, defendit
χλυτότοξος (τόξον) qui incluto, praeclaro
reu armatus est. Rectius enim explicari χλυ-
» τόξον ἔχων quam χλυτὸς τόξῳ pro τοξό-
λυτος demonstraverunt Meiring de subst. co-
ul. 29, Heerdegen de nom. compos. generibus,
3, Weissenborn de adi. compos. Hom. 42, Doe-
erl. Gl. 2136, Duentz. in Kuhn Ztschr. XII 9 [x
chaper ap. Kuhn XXII 519, cf. Berch Compos.
Nom. 14; vulgo interpretati sunt: clarus, in-
tus arcu. Schol. ABDL ad 4 101, paraphr.
es. τῷ περὶ (κατὰ) τὴν τοξιχὴν (τοξείαν)
(, paraphr. O 55 ὃ ro&ixóc. De accentu
od. ed. Lentz I 230, 19. Est epitheton
is; schol. ABDL l. l τεσσάρων y&o
» ἔφορός ἐστιν ὁ ᾿Απόλλων, τοξικῆς, i«-
jc, μουσιχῆς χκαὲ μαντιχῆς, cf. Eust. 449,
» Ritz de Hom. religionis auctore ΤΙ, Hersfeld
p. 30. Legitur χλυτότοξος (semel) -ξῳ
; acc. -ξον (semel. Omnibus locis in exitu
ΒΒ exc. o 494. / 101 119 εὔχεο (εὔχετο)
Ἀπόλλωνι λυχηγενέι χλυτοτόξῳ, O 55 κά-
σσον Ἰρίν τ᾽ ἐλϑέμεναι καὶ ᾿Απύλλωνα χλυ-
o&ov (cod. G χλιτότ., C pr. m. χρυσότοξον,
d. 2. m. χλυτο), schol. V τινὲς χλυτὸν αὐδήν,
494 αὐτόν σε βάλοι χλ. "AnóAAov (pauci libri
γυρότοξος), q 267 ἐπὶ μηρία ϑέντες ᾿ἀπόλ-
Bl. I 144) pro ἔχλυον coniecit χλύον K
pro ἔχλυες χλύες Q 335, pro ἔκλυε κλύε
κλυτότοξος — χλύω
835
4 43 357 457 E 191 K 995 II 949 527 W 771
42 314 y 388 ζ 398 (586 v 102, pro ἔχλυεν
κλύεν ὃ 505, pro 3. pl. ἔκλυον χλύον I 509 y
331 (cf. Naegelsb. adn. ad A 43 et Am. app. ad
v 102), sed v. W. C. Kayser Philol. 18, 677.
Est igitur χλ. in Il. semel et quinquagies, in
Od. quater et quinquasgies, in hymnis novies, in
epigr. bis. Imperativi χλῦϑι, χλῦτε, χέχλυϑι,
κέχλυτε ommibus locis sunt in introitu versus
(septies et quinquagies), ἔχλυεν I 572 h. Merc.
298, &xàvov N 808. Formae £zAvov, sc, s, εν,
ον (exc. tribus locis allatis) leguntur aut in
quarto pede (undetricies) aut in quinto (tredecies),
forma κλύον non legitur nisi in thesi 4. pedis
(quattuordecies) Vocalis brevis ante χλ. semper
producitur. 1)auribus percipio, audio, 2) ausculto,
aures praebeo, exaudio, 3) oboedio, dicto audiens
sum, cf Schmidt Synon. 12, 3 et 4, Doed. Gl.
2135, La Roche h. $t. p. 161. E. M. 590, 30, E.
G. 325, 60 329, 98, schol. BL ad I'97, Cram. an.
Ox. I 229, 18, σημαίνει δύο, τὸ δοξάζω zal τὸ
ἀκούω, E. M. 590, 53, E. ἃ. 329, 13 δοξάζω,
E. M. 517, 19 21, E. G. 329, 19 27, Ap. Soph. 100,
80, paraphr. Il, Zon. 1992, Hes., Phot., Suid.,
Cram. an. Par. ΠῚ cod. Reg. 2894 ad II 76 et cod.
Coisl. 387 ad A 37 ἀκούω, schol. E ad y 387
κλύειν τὸ ἁπλῶς Gzovtw χαὶ τὸ ὑπακούειν,
cf. Bachm. anecd. I 279, 16s.; E. G. 329, 23, Zon.
1194, Hes., Phot., Cram. an. Par. ΠΠ cod. 2556 ad
4 438 ἐπακούω, E. G. 958, 30 χαλῶ, 329, 48
ἐπαινῶ, Suid. μανϑάνω, schol B ad II 597
ἀντὶ τοῦ ἐπακούειν: οὐδέποτε γὰρ ἐπὶ ψιλῆς
ἀχοῆς τάσσει τὸ ῥῆμα. la) c. acc. rei, cf.
Krueger Spr. II 47, 10, 7. NN 757 Ἕχτορος
ἔχλυον αὐδήν (Vrat. b v. l. ἤκουον, Nauck: an
ἐπεσσεύοντο, ἐπεὶ χλύον "Extogoc?), O 910 B
297 θεοῦ ἔχλυεν αὐδήν, cf. schol. B; M 444
v. l ἐπεὲ ϑεοῦ ἔχλυον αὐδήν (pro ἀχαχμένα
δούρατ᾽ ἔχοντες) scripsit Zenod., v. Ariston.;
Duentz. Zenod. 144 suspicatur Zenod. scripsisse
ἐπεὶ Διὸς ἔκλ. αὐδήν. ὃ 881 v.l. 95010 ἔχλυες
αὐδήν Bekk.? et Nauck cum ADQS 1. m., plerique
vero libri αὐδῆς, ξ 89 ϑεοῦ δέ vw ἔχλυον αὐ-
δήν, χείνου ὄλεϑρον, II 18 ἦέ τιν" ἀγγελίην
Φϑίης ἐξ ἔχλυες οἷος: v. 1. ἐξέχλυες, sed. Nic.
τὴν πρόϑεσιν χωριστέον ἀπὸ τοῦ ἔχλυες:
βραχὺ μέντοι παντελῶς τὸ διάστημα. B 80 42
tO? ἀγγελίην στρατοῦ ἔχλυεν (ἔκλυον) ἐρχο-
uévoto (B 30 ἔχλυον v. l. H), cf. Classen Beob.
163; Ariston. ad 9 42 γελοίως yo. Ζηνόδ. ἤϊον
ἀπὸ τοῦ ἀΐειν, Duentz. (Zenod. 110) legit ἠΐονα
cum Porsono neque dubitat, quin haec lectio
fuerit genuina, v. Carnuth Ariston. 1. DEUDA
δή ποτ᾽ ἐμὸν ἔπος ἔχλυες (ἐμεῦ ἔπος editores
ante Wolfium), JI 286 ἐμὸν ἔπος ἔχλυες εὐξα-
μένοιο, Il 76 v. 1. οὐδέ πω ᾿Ατρείδεω ἔπος
(pro ὀπὸς) ἔχλυον αὐδήσαντος, v. Did.; 4 455
τῶν τηλόσε δοῦπον ἐν οὔρεσιν ἔχλυε ποιμήν
schol. B. εἰς μακράν, φησῖν, ἀφιχνουμένων ὁ
ψόφος ἀκούεται: ἄμεινον δὲ τηλόϑι γράφειν,
cf. Friedlaender hom. Gleichn. Il ὅ 5.: de f 86
κέκλυτέ u£v (Nauck suspicatur δὴ) 90v "AZs-
ξάνδροιο, v. infra. b) cum gen. rei et gen. per-
sonae, qui pendet a genet. rei. .X 451 ἑχυρῆς
ὀπὸς ἔχλυον, schol. B à? ἔϑους οἰμωγῆς ἤχουε,
Ill τὸ οὐδὲ πω ᾿Ατρείδεω ὀπὸς ἔχλυον αὐδή-
σαντος, v. 1. ἔπος, v. Did.; h. Ven. 215 Ζηνὸς
ὅγ᾽ ἔκλυεν ἀγγελιάων, cf. & 150. C). c. gen. rei;
. tantum ἢ, Merc. 998 μετ᾽ αὐτὸν (ἐρεϑιρν) ἐπέ-
πταρε᾿ τοῖο (τοῦ ἐρίϑου) δ' ᾿Αἀπόλλων ἔχλυεν,
Matth. v. 293—306 pro spuriis habuit. d) cum
53*
836
"genet. pers. (tantum pronom.) et partic., cf. Classen
Beob. 150 163. K 47 οὐ γάρ πω ἰδόμην, οὐ δ᾽
ἔχλυον αὐδήσαντος ἄνδρα μητίσασϑαι, SC. τι-
γός, ubi acc. c. inf. ad xà. αὐδήσ. referendus
videtur esse, cf. schol. BL; à 505 τοῦ δὲ Ποσει-
δάων͵ μεγάλ᾽ ἔχλυεν αὐδήσαντος, schol. QT
οὐχ ἔστι μεγάλα ἔχλυεν, ἀλλὰ μὲγ. αὐδήσαν-
τος. 6) c. praep. ἐξ, ex aliquo, cf. Kuehner
ausf. Gr. ὃ 417 adn. 8. τ 93 πάντα γὰρ εὖ
ηδησϑ', ἐπεὶ ἐξ ἐμεῦ ἔχλυες αὐτῆς, cf. o 374.
Ó absolute. ἢ. Cer. 172 μητρὲ ἔννεπον, ὡς
εἶδόν τε xal ἔχλυον, cf. K 47. Sensu latiore:
£185 μάλιστα δέ C ᾿ἔκλυον αὐτοί, aor. gnom.,
percipiunt, schol. EPQ αἰσϑάνονται καὶ αὐτοὶ
τῆς ὠφελείας τῆς πρὸς ἀλλήλους χαὶ ἀπο-
λαίουσιν, schol. B et Hes. αἰσϑάνονται, Ap. Soph.
100, 30 ἔπήσϑοντο, xal ,ot δὲ πληγῆς ἀίον-
τες", Faesi: ,,mit Ruecksicht auf Freunde und
Feinde, die es eben hauptsaechl. durch Hoeren-
sagen inne w. , vgl. N 734 μάλιστα δὲ καὐτὸς
ἀνέγνω “, sim. interpr. Ameis in ed. recent. et
Duentz. (,mit Uebertragung des Hoerens auf
den innern Sinn"), qui addit singularem hunc
esse usum et exspectari potius ir d δ᾽ ἐγή-
ϑεον, cf. etiam Nitzsch adn. h. 1.: in ed.
prior: audiunt in sermonibus suis n ihren
gegenseitigen Unterh. u. in liebevollen Gespr.
mit Freunden*, cui assentitur Schmidt Synon.
12, 3s.; Eust. 1556, 57 τουτέστιν ἐξάχουστοι
ἐγένοντο, quem sequuntur Dammius ,,ei maxime
incluti ipsi fieri solent^, et Schoemann antiqu.
Gr. I 53; Lob. Rhem. 336: non solum tacita
mutui amoris conscientia laetantur, sed etiam se
invicem felices praedicant et ab aliis praedicari
audiunt, χαίροντες κλύουσι vel χαίρουσι κλύον-
τες, sed v. Am. Jahrb. f. Phil. 73, 625; Doederl. Gl.
1081 coll. Tac. Agr.6: ,,sie hoeren schnell auf ein-
ander, i. e. erfuellen sich gegenseitig schnell jeden
Wunsch*; sed. v. Am, app. h. 1; Nauckio verba
ἔχλυον αὐτοί vitiosa videntur 'esse. 2 a) ab-
solute. Π 514 s 445 κλῦϑι ἄναξ, y δῦ χλῦϑι
Ποσείδαον, μηδὲ μεγήρῃς ἡμῖν εὐχομένοισι
τελευτῆσαι τάδε ἔργα, cf. schol. M; ε 528 xAt9«
Ποσείδαον, cf. Hentze zur Periodenbildung bei
Homer, Goettingen 1868 p. 17s. ep. 6, 1 χλῖϑι
Ποσειδάων, δὸς δὲ, h. 8, 9 χλῦϑι, βροτῶν ἐπί-
χουρεξ, χαταστίλβων pro ᾿χλῖϑι καὶ κατάστιλβε,
confert Matth. Orph. h. IL 9 XXVII 11 XXXIII
27, quibus locis perspicuum sit Hemsterh. prob.
Ruhnk. praeter necessitatem coniecisse χατά-
στιλψον. P 770 χλῦϑι ϑεά, ἐλϑέ, cf. schol, B;
Σ 52 χλῦτε χασίγνηται Νηρηίδες, ὄφρ᾽ εἰδετ᾽
ἀχούουσαι, B 56 & 495 χλῦτε φίλοι, Ariston.
ad ξ 495 49. ὡς x τῆς IA. μετενηνεγμένος, v.
Carnuth Arist. 130; δ᾽ 722 χλῦτε φίλαι, ἡ 186
9 96 97 387 536 κέχλυτε Φαίηκων ἡγήτορες
ἠδὲ μέδοντες, ξ ξ 462 0 807 κέχλυϑι (Eust. 1767,
i χκέχλυτε) νῦν Ευμαιε καὶ ἄλλοι ἑταῖροι, p
220 χέκλυτε μυρία φῦλα ἐπικούρων, cf. schol.
BV; O 377 v. l. oc ἔφατ' εὐχόμενος, μέγα δ᾽
ἔχλυε (pro ἔχτυπε) Ζεύς, Ariston. tradit Zeno-
dotum dedisse, Duentz. Zenod. 90.175 suspicatur
Zenod. pro μέγα scripsisse τοῦ. b) cum genet.
pers. (nusquam subst., sed pron.), genet. inter-
dum additur partic., cf. Krueger Spr. II 47, 10,
7 et 9, Classen Beob. 150 168. 4 37 451 κλυϑὶ
μευ ἀργυρύτοξε, schol. BL ἐν γενιχῇ τὸ μεῦ,
οὐχ ἐν δοτιχῇ, E n5 (cod. M μου pro uev) AK
278 (cf. schol. BL) ὃ 762 ζ 324 χλῦϑί uev. αἰγ.
Διὸς. τέχος, 5 289 χλῦτέ μευ ἀμφίπολοι, ὄφρα
τι εἴπω, Schol H καῦτέ μευ, οἵτως. o 172
χλύίω
χλῦτέ μευ (Κ et Eust. 1777, 52 χέχλυτέ μευ
cf. Duentz.; 9 262 χλῦϑί μευ, ὃ χϑιζὸς ϑεὸς
ηλυϑες, cf. schol. BPQSV. De v. l xÀUOL (χλῦτέ
uo. E 115 K 278 8 962 ὃ 762 6 289 394 o 17.
v. infra. I'304 H 67 χέκλυτέ pe Τρῶες xa
᾿Αχαιοί, cf. I' 86; I'456 H 348 368 (om, 2
Vind., v. schol. A) O 497 χέχλυτέ μευ Todes
χαὲ “άρδανοι ἠδ᾽ ἐπίχουροι, O 5 T 101 h. Ap
ἘΣ 155 E μευ πάντες τε ϑεοὶ πᾶσαΐ τ
ϑέαιναι, o 370 468 (cf. schol. B) σ 351 9 2
9 439 v 292 q 68 κέκλυτέ utv μνηστῆρες, r5. )
161 229 ὦ 448 454 χέκλυτε δὴ νῦν μευ.
κήσιοι (ὅττε xsv εἴπω), Γ' 97 χέκλυτε νῦν
ἐμεῖο (v. 1. ἐμοῖο), cf. schol. BL; K 984 zi
χκλυϑι νῦν xal ἐμεῖο (H. χλῦϑι, L Mor. ἐμοῖο
Faesi ad Θ 497 , nach d. Beob. v. G. Curtii
w. die redupl. Imp. χέχλυϑι, κέκλυτε imme
zum Ausdr. des Energischen u. "Dringenden g :
dageg. χλῦϑι, κλῦτε bei feierl Anrufung
Goetter u. sonst bei ruhig ernster Aufforde
A 8357 ὡς φάτο δάκρυ χέων, τοῦ d
πότνια μήτηρ, h. Cer. 89 τῆς δ᾽ ἔχλυε π.
ue, A 43 (cf. schol. BL) 457 (cf. schol. BL
L) Π 527 ὡς ἔφατ᾽ εὐχόμενος, τοῦ ὃ 1
Φοῖβος ᾿Απόλλων, cf. schol. B ad IT 927;
249 (om. Vrat.) ΩἾ 814 v 102 τοῦ &' ἔχλυε μ
τίετα Ζεύς, E 191 "P 771 y 380 ζ 328 (N
spurii v. 328— 331?) ὡς ἔφατ' εὐχόμενος,
δ᾽ ἔχλυε Παλλὰς ᾿Αϑήνη, K 295 ὡς ἔφαν
τῶν δ᾽ ἔχλυε Il. ᾿᾿Αϑήνη, cf. schol. V; . 588
δ᾽ ἔχλυε χυανοχαίτης, 1 572 τῆς δ᾽ à
ἔχλυεν ἐξ ἐρέβεσφιν, οἵ. 4 603 Aut
ἀκούσας, A218 ὅς χε ϑεοῖς ἐπιπείϑηται,
τ᾽ ἔχλυον αὐτοῦ, Gent in editione αὐτοί,
posuit, Doed. em. Hom. 1858 p. 11, oeffentl.
1860 p. 361 αὖ τοῦ, cf. eiusd. editionem 1. j 5
S. v. αὐτοῦ in hoc. lex. p. 2055 aor. est
E. G. 329, 22 ἀντὶ τοῦ πλέον ὑπακο
αὐτοῦ, οἵ. ' Ariston.; ; cf. etiam Eust. 89,
308 οὐδ᾽ à ἄρα τώ γε ἔχλυον ἀμφοτέρων
φοτέροις), cf. schol. V. — 4 453 δή πὸ
πάρος ἔχλυες εὐξαμένοιο, cf. Ameisii ap]
4 454; Duentz. hom. Abh. 197 suspicatur
ex I 937 errore esse desumtum; I 509
μέγ᾽ ὥνησαν καί (D χέ) τ’ ἔχλυον εὐξαμέ
(v. 1. εὐχομένοιο), aor. est gnom. (Nau
χαὶ ἐπέχλυον ὃ), γ 887 οἱ δ᾽ ἔχλυον αὐδησά
Schol. E ὑπήκουσαν, Adam de antiqu.
carm., Wiesb. 1871 p. 13 dicit hic esse xà
dire, quod aliis locis exprimatur verbis
ἠδὲ πίϑοντο. De h. Cer. 299 v. infra.
genet. rei et gen. pers. qui pendet a gen.
Krueger ll — x 189 μ 271 340 xéxà
uv9ov, z 189 damnavit Callistratus teste
H; idem versus ab haud paucis additus e
& 153, v. La Roche; x 311 481 9e ;
ἔχλυεν αὐδῆς, cf. schol. T; 0831 εἰ 9506 1
ϑεοῖό τε ἔχλυες αὐδῆς (v. l] αὐδήν, quam
ceperunt Bekk.? et Nauck coll 9 297 HE
d) cum acc. rei et gen. pers. tantum J" 86
χλυτέ μευ (Nauck suspicatur δη), Τρῶες.
᾿Αχαιοί, μῦϑον ᾿Αλεξάνδροιο, cf. x 1599.
340 et Krueger II 47, 10, 7. e) à 767 ϑεὰ ὁ
ἔχλυεν ἀρῆς (Q αὐδῆς), ubi dativus comm
additus est oz, Ellendt 3 hom. Abh. 48 adi
mavult scribere εὖ, sed v. Am. app. h. LUE
ger Spr. 48, 6, 1, Nahrhaft Beitr. zur ἢ
Syntax 1871 p. 65. f) Iungitur cum ΠΝ: E
1353, 10 negat κλύω c. dat. posse iungi,
ubi significet ὑπαχούειν, cf La Roche $
p. 162, ed. min. ad Π 516, Kuehner ausf.
T, 2l
χλᾶϑες —
| 762 ζ 239 324; est o 172 in schol L ad A
! La Roche ad E 115 μοι scribi dicit
ocordia librariorum qui ceteris locis genet.
Iomero usitatum non immutaverint. Nauck et
|pitzn. μοι receperunt E 115 A 978, Nauck ó
j62, Dind. 2 262, cf. Ellendt 3 hom. Abh. 47.
|t poetae Homero recentiores dativo usi sunt:
|, Ap. P. 156 χέκλυτε νῦν μοι Γαῖα καὶ Οὐρα-
| ἧς, Barnes. maluit scribere μευ, sed cf. Theogn.
| et 13, Sol. fragm. 13, 2; Baum. ,jin quibus locis
erandi, illos audiendi solam notionem habere
venies, ep. 12, 1 χλῦϑέ μοι εὐχομένῳ. “ὦ
ἰδ xal v ἔχλυες, ᾧ x? ἐθέλῃσθα, Eust. 1358,
| ὑπήχουσας, cf. Bernhardy Gr. lit. hist. TD
2, Peppmueller I. XXIV p. XLI; aor. est
om.; schol. V λείπει, φασί, τὸ ἀεί, ἀντὶ τοῦ
ὕεις. 3) oboedio, dicto audiens sum. Tantum
m cum iunctum est cum πείϑομαι. Η 379
79 5 133 378 O 300 (cf. schol. V) Ψ 54 738
477 6 247 0 920 v 157 χ 178 Ψ 141 ἢ. Ap.
324 ὡς ἔφαϑ', οἱ δ᾽ ἄρα τοῦ (τῆς) μάλα μὲν
ον ἠδὲ πίϑοντο (Lips. Ξ 133 τοῦ μῦϑον
ὕον), cf. Hes. theog. 474 ϑυγατρὶ μάλα μὲν
ον 102 πίϑοντο et Am. app. ad o 220; Eust.
16, 50 ἐπίϑοντο διασαφητιχόν ἐστι τοῦ
νον ἢ μᾶλλον διορϑωτιχόν. h. Cer. 299. οἱ
μάλ᾽ αἷψ' ἐπίϑοντο χαὶ ἔχλυον αὐδήσαντος
202 in Vrat. A legitur πῇ φρένες οἴχοινϑ᾽, ἧς
πάρος περ ἔχλυ᾽ pro ἔκλε" ἐπ’ ἀνθρώπους].
λύω, κλυτός (q. v), Κλύμενος, λυμένη,
οχλύμενος.
λῶϑες (ἃ χλώϑω: componit cum sanscr.
ς krat, krnátmi coll. lat. crates Curt. ΕἸ. 144,
kladh, knadh necto, lat. nodus L. Meyer
Gr. I 392, cum rad. granth Sero, necto, ἃ
» derivant lat. nodus, Kuhn in Ztschr. IV 320,
jtner ib. VII 187; factum esse metaplasmo e
- pl. λωϑοί dicunt schol. BHPQT et Eust.
6, 40, cf. Lob. Paralip. 87 149, Path. el. II
Parcae, quippe quae stamina fatalia du-
t et suum cuique fatum tribuant. 7 197
& οἱ αἶσα κατὰ χλῶϑές τε βαρεῖαι γεινο-
νήσαντο λίνῳ, ὅτε μιν τέχε μήτηρ. Le-
ἴῃ
ῃ
T
᾿ὡς A 62,
"sque efficere aique constituere crederentur,
er Y 1275. (ἅσσα oi αἶσα γεινομένῳ ἐπέ-
Aat. legitur, inesse vim exaudiendi et obtem-,
) 9 χλιμαχόεσσαν, Vind.
χλωμαχόεις 891
νησε λίνῳ, ὅτε μιν τέχε μήτηρ qui versus ab
Alexandrinis expuncti essent) δὲ libeum 4 ex-
posuit Liesegang de XXIV II. rhaps. I 14. In-
venimus autem unam Parcam, non plures apud
Hom. praeter hunc locum et Q 49. Quae his
locis nomine communi μοῖραι 8. χλῶϑες appella-
bantur, eae Hesiodi temporibus tres statuebantur
Noctis aut Iovis filiae, quibus cum nendi munus
variatum et amplificatum esset, singulis nomina
imposita sunt λωϑώ, “Ἰάχεσις, Atpozoc (Hes.
theog. 218 904 s., schol. AB ad 42 525, cf. Lucas
Philol. Bem., Bonn 1839 p. 9s., Naegelsb. hom.
Theol 2. ed. 123, Gladstone hom. Stud. ed.
Schuster 298, Jacobi Handw. d. Myth. 629, adn. 2,
Preller Gr. Myth. I 434, Peppmueller Il. XXIV
P. 978.. Minus igitur recte dicit Eust. 1576,
4l δηλοῖ τὰς Moípac παρονομασϑείσας ἀπὸ
μιᾶς αὐτῶν τῆς Κλωϑθοῦς: zal οὕτω μέν τι-
vtc" ἴσως δὲ μᾶλλον οὐχ ἁπλῶς Μοῖραι αἱ
κατακλῶϑες, ἀλλὰ αἶσα μὲν ἡ ἁπλῶς μοῖρα,
χαταχλ. δὲ αἱ μὴ εὐτυχεῖς: διὸ xal βαρεῖαι
λέγονται, cf. 1885, 4. Ab Homero abiudicavit
versum Naegelsb. nachhom. Theol. 150, hom.
Theol. 1293 adn., defendit Peppmueller 1. ]. —
Hes. μοῖραι, Ap. Soph. 96, 3, schol. MS, E. M.
495, 24 αἱ ἐπιχλώσεις τῶν Μοιρῶν, addit E.
M. παρὰ τὸ χλώϑω: τοῦτο δὲ παρὰ τὸ χαϑ-
ἕλχειν τοὺς τῶν νημάτων . δλχούς" χλώϑειν
γὰρ τὸ νήϑειν, cf. E. G. 304, 12 (s. v. χατα-
*Aoc9ci) et Eust. 1200, 19; Suid. et schol V
αἱ χαταχλώϑουσαι (sic etiam schol. Gl. P) χαὲ
χαταμοιροῦσαι Exdoto τὸ etueou£vov. — Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 737 [a χλώϑω: ἐπι-
χλωϑω).
κλωμακόεις (ἃ χλῶμαξ s, χρῶμαξ acervus,
congeries lapidum; sec. Fick vgl. Woert. I 51 et
Bugge in Kuhn Ztschr. XIX 4920 a rad. krau,
sanscr. cronati, clonati coacervare, lat. grumus,
cf. Pott^EF.! IT 169, L. Meyer vgl. Gr. II 513,
Brugman in Curt, Stud. IV 186, qui ex χλόεμαξ
ortum esse dicit, cf, etiam Benfey WL. II 178;
Lob. Path. el. I 75, cui assentitur Goebel de
epith. in εἰς desinentibus 1858 p. 14: x4. sive
χρωμακόεσσα id est clivosa et confragosa,
vel ut Polybii verbis utar, πόλις περιχεχλασμένη
καὶ βουνώδης IX, 91, 7, id est montium an-
fractibus incisa. Autenrieth coll. Francogall.
les Echelles vertit ,, mit Felsstufen, Terrassen'*,
cf. in app. ed. Ameis. ad P 729; Duentz. et
Faesi ,schrundig, kluftig*. Lob. Path. proleg.
447, adn. 20 demonstrat χλῶμαξ cum χρημνός
cohaerere. De adi. in ecc exeuntibus v. etiam
L. Meyer vgl. Gr. II 604, Schuster in Ztschr. "
oesterr. Gymn. 1859 X 17 et 94, G. Meyer in
Curt. Stud. V 76). B 799 εἶχον Ἰϑώμην χλω-
μαχόεσσαν (A ut Paus. IV, 9, 2 et E. M. 470,
χλημακόεσσαν), paraphr.
qui dicit interpretationem
esse Apionis, τραχεῖαν καὶ ὀρεινήν, schol. BL
to. χαὶ 095 ἔχουσαν, Hes. πολλὰ ἀποκλίματα
ἔχουσαν (sic etiam schol. D, ubi additum est 7
ὀρεινήν)" dq? ov τὴν tQ. x«l ὀρ. σημαίνει, ἢ
χρημνώδη ἢ δύσβατον, Eust. 330, 37 iml ὀχυ-
Qov τέϑειται τόπου, ἐν ᾧ εἶσι χλώμακες,
ὁποίων καὶ ὃ “Μυχόφρων μέμνηται, ὅ ἐστι
τόποι ἢ λόφοι χατὰ τοὺς παλαιοὺς ὑψηλοί"
τραχεῖαι δὲ αὗται καὶ πετρώδεις ἀναβάσεις εἰσὶ
καταχλῶσαι τοὺς δι αὐτῶν βαίνοντας, οἴ,
Spitzn. 1. 1. Quatenus Ἰϑώμη sic dici possit,
explicat Strab. IX 437, Bursian Geogr. v. Grie-
chenl. I 54, cf. IT, tab. IV. — Est 2, in exitu
et Ap. Soph. 101, 4,
838
versus, cf. Schuster p. 19. — Friedlaender 2 hom.
Woerterverz, 720 764.
χνάω (i.q. χναίω, Fick vgl. Woert. I 40 352,
Spracheinh.86 ad rad. knas rado revocat coll. san-
Scr. kiknasa et litav. knasau et knisü, cf. Siegis-
mund in Curt. Stud. V 196; L. Meyer vgl. Gr. I
389 393 sumit rad. gnabh, knabh coll. sanscr.
cnáthati — ferit, delet; Doed. Gl. 190 a κεντέω
deducit, Goeb. Lexil. I 342 344 ab c radicem
incepisse censet, cf. Siegismund p. 191 adn. 73;
rad. separari non posse a rad. xvv (xvvo rado)
exposuerunt Clemm in Curt. Stud. III 298,
Brugman ib. VII 319, Benfey WL. I 184 II 344,
cf. Lob. Rhem. 287, Curt. Et. 502. Contractio
fit non in «, sed cf. Lob. Rhem. 165,
Path. el. II 68, L. Meyer I 431; Brugman in
Curt. Stud. IV 149 adn. 67 et 153, 81 pro-
ductione suppletoria ex 2z»«&zs:v ortum esse
putat) rado. Non est apud Hom. nisi impf.
zv5 (cf. Krueger Spr. 32, 3, 4), alii ad χνῆμε
referunt quasi aor. ut x47, cf. E. M. 522, 17
528, 49, E. G. 387, 26; pro aor. syncopato ac-
cipit e recentioribus Kuehner ausf. Gr. I p. 849,
aor. defendit Harder de alpha voc. apud Hom.
producta p. 4s. — 44 639 ἐπὲ δ᾽ αἴγειον xv;
τυρὸν χνήστι χαλκείῃ, Eust. 872, 18 τινὲς τῶν
Ἀρισταρχείων ἐκδύσεων χνέε τυρὸν λέγουσι
κατὰ διάλυσιν τοῦ χνῆ, ὁ ᾿Αλεξανδρεὺς Ἡρα-
χκλείδης φησίν, Lob. Path. el. II 69: Arist. xvés
posuit vel spondeos fastidiens vel quia Homero
eiusmodi imperfecta nulla concederet nisi ver-
borum in μέ eorumque quae inter duas coniu-
gationes divisa sunt, cf. p. 58s. et Rhem. 27,
ubi tradit Muellerum perhorrescentem spondeos
de Cycl. p. 144 z»&s correxisse. Scripsit xvés
Nauckius in ed. — E. M. 521, 40 522, 21 aliis
locis, E. G. 330, 10 35 saepius, Or. 84, 6, Cram.
an. Ox. I 922, 5 296, 15, Eust. 872, 15 ξύω,
Ap. Soph. 101, 6 χνῆ ἀντὲ τοῦ ἔκνα, ἔξυεν, Zon.
1225, Or. 149, 10, Hes. χνήϑω, schol. A, Hes. et
Suid. (q. v. in ed. Bernh.) xvz* χόπτει, E.G. 331,40,
Eust. 871, 601 κόπτω, cf. 836, 55; paraphr. Il. et
E. M. 522, 14 ἐπέχοπτε, E. M. 528, 43, Cram.
an. Ox. I 232, 8 διαχόπτω, cf. Eust. 1766, 38.
(Doed. Gl. 190 maxime his veterum interpr. im-
pulsus affirmat significare secare (v. supra), coll.
Aristoph. Pac. 251 et Eur. Med. 164 2 χατα-
μυττωτεύειν), E. G. 331, 16 χνῶ τὸ φϑείρω,
cf. Herod. ed. Lentz I 445, 25. — Friedlaender
2 hom. Woerterverz. 725. — χνῆστις.
κνέφας (ἃ rad. skap, ksap, graec. σχέπω —
tegere, inde skamp, sknap, oxvsq: Curt. Et.
704s8., cf. Siegismund in Curt. Stud. V 191, 6,
Walter in Kuhn Ztschr. XII 388, Benfey WL.
I 617, Doed. Gl. 2247, Goebel Lexil. I 248; com-
ponunt cum sanscr. kshap, kshapá et zend.
khshap, khshapan Curt. l. L, Fick vgl. Woert.
53, L. Meyer vgl. Gr. I 364 (sed putat rad. esse
krap obscurum esse); iisdem (Curt. etiam Et. 535)
videntur ex χνέφας orta esse γνόφος et δνό-
qoc, cf. Lob. Path. el. I 95, Buttm. Lexil. II
266 (qui cum aliis minus recte ad eandem rad. re-
vocat νέφος, sed v. Curt.), L. Meyer vgl. Gr. I 112,
Christ Lautl. 84, cf. etiam Hinrichs de hom. el.
vestig. aeol. 49; dubitat num ad hanc radicem
pertineat lat. crepusculum Curt. Et. 705, censent
huc pertinere Walter l. ., L. Meyer vgl. Gr. I
98 364; de subst. in ας terminantibus v. Herod.
ed. Lentz I 392, 5 II 935, 26 936, 12, Woerner
subst. hom. 47) tenebrae, crepusculum, cf.
Schmidt Synon. 34, 8, cf. etiam Voelcker hom.
κγάω — χνήμη
Geogr. 40. Εἰ. M. 521, 52, E. G. 380, 20, Zon.
1925, Eust. 138, 29 σχότος, paraphr. Il, Suid.,
Phot., Bachm. anecd. I 279, 24 σχότος, νύξ, Hes.
ἑσπέρα, σχοτία, νύξ, Legitur nom, et acc. sing.
xvéqac (quindecies), gen. zvég«oc(semel) cf. etiam.
Eust. 1354, 1. Est in Il. septies, Od. novies,
non est in hymnis. In thesi 4. pedis legitur
quater, 5. pedis decies, aliis versus in partibus
O 500 c 370. Vocalis brevis ante xv. omnibus
locis producitur. .4 475 y 329 ε 225 ε 168 558
185 478 (v. 475—9 a nonnullis libris absunt) |
81 τ 426 ἠέλιος ἔδυ (κατέδυ) x«l ἐπὶ χνέφας
ἦλϑε, B 418 μὴ πρὶν ἐπ ἠέλιον δῦναι καὶ ἐπὶ
χνέφας ἐλϑεῖν, cf. Ellendt 3 hom. Abh. p.
adn. 16; O 500 πρὲν χνέφας ἦλθε, 4 194
P 455 (om. C 1. m. et Vrat.) δύῃ τ᾽ ἠέλιος.
ἐπὶ κνέφας ἱερὸν ἔλϑῃ, cf. schol. V ad 21 194:
hoclex.s.v.tegóc. $301 δὴ γὰρ καὶ ἐπὶ xn
ἤλυϑε γαῖαν, cf. Eust. 1858, 65, cf. etiam
gang de Il. XXIV p. 17s. et Peppmueller Il. XX
p. XXXVII et 171; 0 370 γνήστιες ἄχρι μάλα χνέ:
φαος, Eust. 1851, 46 ἄχρι βαϑείας ἑσπέρας, «
Krueger Di. 68, 1, 1. "
zu (etymon est dubium; Fick Sprach
67 et in Kuhn Ztschr. XXI 368 dicit videri
kanma ortum esse et componit cum ir.
os, ahd. hamma, cf. eund. vgl. Woert.? I
assentiuntur ei Curt. Et.» 152, Windisch in '
Stud. VII 380; Lob. Rhem. 46 et 989 adn
fortasse ἃ χνάω, χνάμπτω significans 8
ginem", qua in opinione veri aliquid inesse
Woerner subst. hom. 18; Siegismundio in
Stud. V 193 videtur fortasse derivandum
rad. kan, knas inflexum esse, ita ut sif αὶ
proprie curvata pro χνάσμη, cf. Benfey V
185 II 183; de subst. in μὴ terminantibus v.
Meyer vgl. Gr. II 300, Woerner 12 8., cf.
Lob. Path. prol 10 57; de accentu v. H
ed. Lentz I 325, 16. Leguntur χνήμη t
τὴν bis, χνῆμαι quinquies, -d&ov Ν 71, τῇ
quinquies, -«c bis. Est tredecies in IL, ti
Od., nusquam in hymnis. In introitu v
semel (4 519), post arsin 2. pedis quinq
3. pedis quater, 4. pedis quinquies (tantum.
μῃσι), 5. pedis semel (χρημάων). Vocalis b
ante x». omnibus locis est producta. — €
sura. Hes. τὰ σχέλη et μέρος ποδός,
G. 218, 50; Suid. τὸ χοῖλον τοῦ σχέλους,
M. 522, 1 τὰ ὄπισϑεν τοῦ σκέλους, λέγετε
χαὶ ἡ ἰγνύη, E. G. 831, 94 τὸ ὑπὸ τὸ
μέρος τοῦ σχέλους, τὸ δὲ καμπύλον τοῦ
λους ἰγνύς, cf. Zon. 1923, Ap. Soph. 10L
Poll 2, 190 τὸ ἐπὲ τῷ γόνατι xal τῇ
πᾶν ἑχατέρωϑεν... δύο δὲ ἔχει ὀστᾷ ἡ
ὧν τὸ μὲν ἔξωϑεν παρακχνήμιον χκαλ
τὸ δὲ ἔνδοϑεν προχνήμιον: τῆς δὲ
ἁπάσης τὸ πρόσϑεν ἀντιχνήμιον" ἔνιοι
φήϑησαν τὸ πρόσϑεν χνήμην εἶναι. 4 5
ῥλῆτο παρὰ σφυρὸν κνήμην δεξιτερήν͵ d
ἔβαλε χνήμην ὑπὸ γούνατος, schol B
χνημῖδα, c v. 592; X 411 Y 37 ὑπὸ δὲ ἂν
μαι ócovro ἀραιαΐ, cf. Eust. 1151, 95 τ 4
ἐν δὲ λέβητι πέσε χνήμη,, omisit versum PI
de vita Hom. c. 217; Π᾿ 880 417 ΠΊΒΙ T3
κνημῖδας περὶ χνήμῃσιν ἔϑηχε, ὦ 998 πὲ
δὲ χνήμῃσι χνημῖδας δέδετο γραπτῦς (0
vov, N 71 ἴχνια μετόπισϑε ποδῶν ἠδὲ Καὶ
μάων ῥεῖ’ ἔγνων ἀπιόντος (Ὁ χνιμάων), f
tasse: motum pedum et crurum, Faesi zeugm»
xv. quoque ad ἔχνεα referri putat, sec. Doed(.
ποδῶν et xv, ex μετόπισϑε pendet, quod cri
non figant vestigia; sed pone pedes cruraque
divinitatem eius agnitam esse, ex defectu ve-
iorum; Did. yg. zai ἴϑματα, Ζηνόδ. δὲ
πὶ ᾿ἀριστοφάνης ἴχματα. Καὶ 578 ioo ἀπε-
γίζοντο ϑαλάσσῃ χνήμας τε ἐδὲ λόφον ἀμφί
τε μηρούς, non recte schol A χοινή ἐστιν ἡ
pí, sim. schol. BLV; 3 135 qv ἣν oi κακός
στι, μηρούς τε κνήμας τε καὶ ἄμφω χεῖρας
ρϑεν, 4 147 μιάνϑην αἵματι μηροὶ εὐφυέες
umi τε ἰδὲ σφυρὰ ὑπένερϑε, Nic. ἑχατέροις
ται προσδίδοσϑαι τὸ εὐφυέες" βέλτιον δὲ
ἄνω “διὰ τὸ ὑπερβατόν, 5680]. BL Νιχά-
τὸ εὐφ. τῷ uno προσάπτει, οἱ δὲ ὑπο-
ἱματισταὶ τῷ χνῆμαι" ἄμεινον δὲ τὸ Νιχά-
ος. X 468 χνῆμαι zal γοῦνα πεσόντος (Ὁ
[2 zal κνῆμαι), Ρ 886 χαμάτῳ καὶ ioo
νατά τε χνῆμαί τε πόδες 9 ὑπένερϑεν
στου παλάσσετο μαρναμένοειν. Tungitur igi-
χνήμη cum adi. δεξιτερή (4 519) et ἁραιή
411] Y 37). — χνημίς, ἐυχνήμις, χαλκοχνή-
In ὀχτάκχνημος E 723, ubi sermo est de
χνήμη significat radium, E. M. 522, 9
"veloz χνήμη λέγεται καὶ τὰ διαιροῦντα
^A τὴν χοινικίδα τοῦ τροχοῦ" χνῆμαι δέ
ἰσιν αἱ ἐντὸς τοῦ τροχοῦ ῥάβδοι ἐμπεπὴηγ-
ep πρὸς τῇ χοινικίδι, fere eisdem verbis
ΟἹ, 16, E. G. 330, 28, cl. Ap. Soph. 101, 11,
αὶ 1998, Eust. 598, 4. cf. Grashof Fuhrw. bei
lom. 33.
zvyuic, ἴδος (aeol χνᾶμιν, a κνήμη, cf. E.
22918, 50 331, 34, Cram. an. Ox. I 239, 20,
Et. 152, Fick 'Spracheinh. 67; Herod. ed.
I 84, 2. E. M. 184, 6 τὰ εἰς ἐς ϑηλυχὰ
; μίαν ᾿συλλαβὴν ἁπλᾶ ἐχτείνοντα τὸ ει ἐπὶ
vc ἔχουσι τὸν τόνον, cf. I 107, 20. De
in «c terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr.
59, Woerner subst. hom. 45, cf. Herod. II
M 614, 23 (— Choerob. 454, 82 55.) 759,
1 Choerob. 358, 7) 760, 14 90, E. G. 218;
| 317, 17 331, 30 573, ny Cram. an. Ox. I 239,
δ Leguntur χρημίς (semel), χνημῖδας (septies).
"in libris et E. M. 522, 3, E. G. 218, 60
jl, 29 χνημίδος, sc, ac, sed ὁ est produetum.
st in Il. septies, semel in Od., cf. Friedlaender
n. Woerterverz. 800. In introitu versus
juies, post arsin 2. pedis ter. — Ocrea,
imentum vel munimentum tibiae. Erat facta
- aere aut plumbo albo. Continebat eam infra
ia, quae talo erat imposita. Ruestow ἃ.
echly Gesch. des griech. Kriesswesens p. 14:
Beinschienen waren halbgebogene Platten
: Erz od. Zinn, inwendig jedenfalls mit Leder
aehnl. Stoff gefuettert u. wurden so angelegt,
ss sie den vorderen Theil des Beines vom
)echel bis ueber das Knie hinaus deckten. Die
. fuehrten zwei Beinschienen, fuer jedes Bein
1e. Man zog sie nicht etwa an, sond. legte sie
Eden man sie zuerst auf- u. dann hinter der
e zus.bog; befestigt w. sie unten ἃ. oben;
E io untere Befestigung wird erwaehnt'*, cf.
Mueller Archaeol. d. Kunst 498. E. M. 522, 3,
G. 331, 36, Cram. an. Ox. I 239, 23 τὰ ἐν
χνήμαις φορούμενα φυλακτήρια τῶν
γατιωτῶν, Eust. 26, 25 420, 35 Üniov ax£-
» τὰς χνήμας τῶν στρατιωτῶν, paraphr. Il.
üs locis περιχνημῖδες, T 330 4 17 Il 131
99 χνημῖδας περὶ κνήμῃσιν ἔϑηκε, χαλάς,
υρέοισιν ἐσφυρίοις. ἀραρυίας, Σ 459 δό:
τρυφάλειαν zal καλὰς zv., ἐπισφ. ἀρ. 222
τεῦξε δέ oi ῬΉΜΕΙΞΕ ἑανοῦ χασσιτέροιο
lleanus Achilli, Φ 592 ἀμφέ μιν (v. 1. οἱ,
᾿
Jj
^
5
χγημίς — χνημός
899
quam recepit La Roche) i. e. “νήμην (alii μὲν
referunt ad ᾿Αχιλλῆα), χνημὶς νεοτεύχτου χασ-
σιτέροιο σμερδαλέον κονάβησε (v.l. κονάβιζε),
cf. Aristot. de arte poet. 1461* et in hoc lex.
5. v. χασσίτερος. ln Od. χνημῖδες vocantur
caligae e bovino corio consutae, qualibus rustici
hominis utuntur, nostr. Gamaschen; Suid., Zon.
1224 ὑπόδημα. « 229 περὶ χνήμῃσι βοείας
κνημῖδας ῥαπτὰς δέδετο γραπτῦς ἀλεείνων,
ne tibiae spinis lacerarentur; Eust. 1959, 51 zv.
νῦν οὐ πολεμικὰς λέγει, ἀλλὰ βύρσας δὺ ὧν
κνῆμαι τοῖς ἀγρόταις χαλύπτονται. ; ῥαπτὰς
δὲ λέγει εἰς δεῖξιν τοῦ περίβλημα εἶναι ταῖς
κνήμαις αὖ τὰς zal μὴ mA. ὥς ἠωρημένας τετυ-
λέχϑαι περὲ τὰς κνήμας, ἔσως δὲ χαὶ εἰς δια-
στολὴν τῶν ἐχ σιδήρου: τὸ δὲ περιδέδετο
οἰκεῖον ἐπὶ “νημίδων, ὡς ἐπὶ πεδίλων τὸ ὑπο-
δεδέσϑαι. -- mu De accentu compositorum
v. E. M. Pe 39, E. G. 327, 11, cf. 331, 29, Cramer
an. Ox. I 230, 8.
ἜΠΟΣ (Fick Spracheinh. 67 et in Kuhn
Ztschr. XXI 368 censet zv. et κνήμη orta esse
ex kanma — 1) crus, 2) saltus; germ. hamm —
saltus; cf. eund. vgl. Woerterb.5 I 518, Curt. Et.5
152; lob. Rhem. 46 et 282, adn. 20: , fortasse
a xv&o, zváuzto, anfractum significans", qua
in opinione aliquid veri inesse videtur Woernero
subst. hom. 13; Siegismund in Curt. Stud. V 193
putat fortasse a rad. kan, knas — inflexum esse,
ita ut sit pro χνασμός, ducendum esse, cf. Benfey
WL. II 183; de subst. in uoc terminantibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II 298, Woerner subst. hom.
34; cf. etiam Lob. Path. prol. 10et 57; de accentu
v. Herod. ed. Lentz I 168, 16). Leguntur sing.
acc. χνημόν tantum ἢ. Ap. P. 105; ceteris locis
plur.: dat. -oto: quater, acc. -οὖς quater. Est
quinquies in IL, bis in Od., bis in hymnis. In
introitu versus ter, post arsin 9. pedis sexies.
Vocalis brevis ante z». producitur (d$ 559)
saltus. Schol BE ad ὃ 337 τοὺς βασίμους
τόπους, τὰς ,“προβάσεις (sic etiam paraphr. B
821) τῶν ὀρέων" ἢ σχληροὺς τόπους καὶ τρα-
χεῖς, ἐκ μεταφορᾶς τῆς zvnunc τοῦ σχέλους,
ὡς αὐτοῦ ὀστώδους χαὶ γευρώδους ὄντος, cf.
Ap. Soph. 101, 13; E. M. 522, 11 τὰς ἐξοχὰς
(sic etiam Suid.) xal προβάσεις καὶ καϑύγρους
τόπους τῶν ὀρῶν, ct. E. G. 330, 29, Zon. 1223;
E. M. 522, 90 ó τραχὺς καὶ σκληρὸς τόπος,
Hes. δασεῖς, τραχεῖς χαὶ δυσβάτους τόπους,
cf. Cram. an. Ox. 1 254, 25, Herod. ed. Lentz
I 168, 16, Zon. 1223 (s. v. χρησμός), cf. etiam
Poll... 2; 191; Eust. 834, 26 τοὺς πρύποδας ἐκ
μεταφορᾶς τῶν ζωικῶν μετὰ πόδας χνημῶν,
265, 39 τὰ κάτω τοῦ ὄρους, cf. 3583, 21; 1291,
49 τὰ ὑψηλότερα τῆς ὑπωρείας, 1498, 42
ὀρεινοὶ τόποι, οἱ μετὰ τοὺς πρόποδας dvo-
τέρω, 884, 97 si δέ τινες δασεῖς τόπους
ἑρμηνεύουσι τοὺς κνημούς, καλῶς φαᾶσι καὶ
αὐτοί, ὡς τῶν ταπεινοτέρων τόπων ἐν τοῖς
ὄρεσι δασυτέρων ὄντων διὰ τὸ ἐχεῖ συλλεί-
βεσϑαι τὰ ὕδατα, Eust. 265, 40 χνημὸν ᾿49-
ystot φασι τὴν ὀρίγανον. Omnibus Il. locis
dicit poeta de Idae saltibus. B 821 Ἴδης ἐν
χνημοῖσι ϑεὰ βροτῷ. εὐνηθεῖσα (α avuto,
A105 Ἀχιλλεὺς Ἴδης ἐν “νημοῖσι δίδη μόσχοισι
λύγοισι (Harl. χνήμῃσι, G χνήμαισι), paraphr.
χρημνοῖς, d 449 βοῦς βουχολέεσκες Ἴδης
ἐν χνημοῖσι, paraphr. χρημνοῖς, d 559 ὄφρ᾽
ἂν ἕχωμαι Ἴδης τε κνημούς ZTÀ., TON χνη-
μοὺς προσέβαν Ἴδης, Harl. χρημνούς, cf. Eust.
1291, 35; X 171 y. l. Ἴδης ἐν χνημοῖσι D (pro
840
χορυφῇσι), ὃ 337 o 128 ἔλαφος χνημοὺς ἐξε-
ρέῃσι καὶ ἄγχεα (v. 1. χρημνούς, cf. schol B
ad priorem locum) h. XIX 18 πολλάκι δ᾽ ἐν
χνημοῖσι διήλασε ϑῆρας ἐναίρων, cf. Ov. Fast.
2, 985s.; h. Ap. P. 105 ἵχεο δ᾽ ἐς Κρίσην ὑπὸ
Παρνησόν, χνημὸν πρὸς Ζέφυρον τετραμμένον,
cf. Orph. Arg. 605 χνημὸν ἐπὶ ζάϑεον et Franke
h. 1. — πολύχνημος. ,
χκνῆστις (xvdo, χνήϑω, cf. Doed. Gl. 191;
de subst. in τὰς terminantibus v. L. Meyer vgl.
Gr. II 330, Woerner subst. hom. 48), radula,
culter s. instrumentum ferreum quo radimus
aliquid, peculiariter caseum. E. ἃ. 330, 32,
Suid., Zon. 1224 μάχαιρα, paraphr. Il. σιδηρᾶ
μάχαιρα, Eust. 836, 55 ἡ διαχοπτικὴ μάχαιρα,
Phot. 227, Suid. II, 1, 1048, 4 ξυήλη “ακωνικχή,
ἣν ᾿Αττιχοὶ χνῆστιν λέγουσιν, E. M. 522, 16
μαχαιρίῳ τυροτόμῳ, E. G. 331, 39, Ap. Soph.
101, Db σχεῦος, o ἐπιξύουσι τὸν τυρόν, Eust.
871, 60 ἐδίως ἡ τυροτόμος μάχαιρα, ἣν ὃ
κωμικὸς συνϑέτως τυρόχνηστιν λέγει, Hes.
κοπὶς σιδηρᾶ" ξυστήρ, ἐν ᾧ ξύουσι τὸν τυρόν"
τινὲς δὲ xal τὴν ὅάχιν ἀκούουσιν" ἔνιοι τὸ
ἀχνεῖν. 44640 éml δ᾽ αἴγειον κνῆ τυρόν | χκνή-
στι χαλχείῃ, v. 1. χκνῆστι L, χνήστῃ G, κνήστεϊ
H, χνήστει (« supra ε) S, χνήστει Phot. 227, Suid.
II, 1, 1043, 5, χνήστεϊ E. M. 522, 16; Eust. 872, 1
ἡ δοτικὴ xvuotu xal κατὰ χρᾶσιν χνήστι" ti-
vic δὲ xal διὰ διφϑόγγου yg. ἐκ τοῦ χνῆστις,
χνήστεως ᾿Αττιχῶς, cf. Lob. Path. el. II 59;
obloquitur La Roche in ed.; E. G. 330, 33
χαλχείῳ. Non legitur apud Hom. nisi hoc uno
loco, cf. Ap. Soph. 101, 6, Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 725 752.
Κνίδος urbs Cariae, in promunturio paenin-
sulae Cnidiae sita. Paus. L 1,8 ἐν τῇ Καριχῇ
χερρονήσῳ, Strab. XIV 656 δύο λιμένας ἔχου-
σα, ὧν τὸν ἕτερον κλειστὸν τριηρικὸν χαὶ
ναύσταϑμον ναυσὶν εἴχοσι" πρόχειται δὲ νῆσος
ἑπταστάδιός πως τὴν περίμετρον ὑψηλὴ ϑεα-
τροειδὴς συναπτομένη χώμασι πρὸς τὴν ἤπει-
ον καὶ ποιοῦσα δίπολιν τρόπον τινὰ τὴν
(vióov: πολὺ γὰρ αὐτῆς μέρος οἰχεῖ τὴν νῆ-
σον σχεπάζουσαν ἀμφοτέρους τοὺς λιμένας,
cf. XIV 653 XVII 807, Paus. V 24, 7 VIII 80, 2.
— [Hes., Zon. 1224]. Erat ibi templum Veneris,
cf. Paus. I, 1, 3; Triopas urbem condidisse di-
citur, cf. Paus. X 11, l. Etiamnunc reliquiae
urbis sunt in promunturio Krio. ἢ. Ap. 43 x«l
Κνίδος αἰπεινὴ καὶ Κάρπαϑος ἠνεμόεσσα.
χνιση (lat. nidor pro enidor, cf. L. Meyer
vgl Gr. I 141 et Fick vgl. Woert.? II 94, qui
cum sanscr. gaudh, nostr. duften confert; Benfey,
cui WL. I 271 ex xv:ój« aut x»:9j« ortum vi-
detur esse, cum rad. knü, sanscr. knüjati putere
componit; huic radici adiungere dubitat Siegis-
mund in Curt. Stud. V 190; ortum esse pro-
posuit ex 2»:9j5 Misteli in Kuhn Ztschr. XVII
171, Τὶ. Meyer vgl. Gr. II 405, ex »iójz L.
Meyer I 254, Autenrieth in lex., alii. Veteres
derivarunt ἃ χνίζω, quos secutus est Doederl.
Gl. 194. Quaeritur utrum uno an geminato
sigma rectius scribatur et utrum ὁ breve sit an
longum. Herod. ed. Lentz II 536, 11 Ἡρωδιανὸς
ἐθέλει ἀπὸ μέλλοντος αὐτὴν γενομένην τοῦ
χνίζω χνίσω δι᾽ ἑνός τε γράφεσϑαι o καὶ ἔχτα-
σιν λαβεῖν τοῦ ε, οἴ. 1266,13 445,9811901, 15, Eust.
1819, 39 χνίσσα χοινότερον μὲν διὰ dvo σίγμα
γράφεται" Ἡρωδιανὸς δὲ ἐθέλει δι ἑνός τεγρ. σ
xa ext. λαβεῖν, cf. 49, 32 1837, 15; Eust. 444, 99
τὴν χνίσσαν πολλὰ τῶν ἀχριβῶν ἀντιγράφων
χνῆστις — χνίση
δι᾽ ἑνὸς a yo. ἐχτάσει τῆς παραληγούσης, xal
ἀρέσχεται οὕτω καὶ Ἡρωδιανός. Did. ad A 66
Ἀρίσταρχος κνίσης, schol. BL ad B 493 Ἀρί-
σταρχος χνίση, Eust. 1241, 84 ἡ χνίσσα καὶ
δι ἑνὸς γράφεται c. Scripserunt igitur Herod,
et Aristarchus xvíog, vulgo veteres χρνίσση, cf.
La Roche ἢ. T. 299s.; E. M. 522, 32 τὸ zwi
βραχύ: và γὰρ διὰ τοῦ ἰζω ῥήματα τὸ 4
βραχὺ ἔχει" καὶ τὸ σα βραχύ; ἐχτέταται δὲ
ἀμφότερα ποιητιχῶς, οἵ, Cram. an. Ox. I 219,
23, 226, 21, schol. ABL ad A 317, Eust. 1766,
32; Lob. Path. prol. 418s. eam ectasin eo fa-
cilius admitti posse dicit, quod quae in aceus,
χνίδα brevis sit vocalis, in χρϑίδη al. longa re-
periatur et praeterea saepius χνίσσα scribatur. , ς
itaque nidorem sic dici eum putavisse, qui anares
pungeret. Lob. Paralipp. 400: nullum est huic
nomini cum verbo χρέζω commercium rectiusque
Draco 21, 1 ex analogia nominum πᾶσα, πτᾶσα,
φῦσα argumentatur scribendum esse xvic«; Cur-
tius Et. 509 dicit: φῦσα wird aus qvo-j«, φυσσα
entstanden sein, vgl. χνῖσα neben z»ícoc, οἵ,
Brugman in Curt. Stud. IV 129. De subst. apud
Hom. in ἡ exeuntibus v. Woerner subst. hom. 4
et 5 (pro z»:0(5?), cf. etiam Herod. ed. Lentz
I 532, 16 II 12, 14 455, 14 752, 21. Unum
sigma scribunt cod. Venetus omnibus locis,
Scholl. Il. plurimis locis, Ap. Soph. 15, 31 1Ol,
27, Hes., E. M. 522, 21, Cram. an. Ox. II 927
8, Bekk. anecd. 1095 alii, cf. Lange obsery.
critic. in Il. IL, Oels 1844 p. 4 et Blomfeld ad
Aesch. Prom. 505. Librorum in ea re nullam
fere esse auctoritatem, quod in eis litterae modo)
duplicentur, ubi singulae sufficiant, modo mom
geminentur, ubi geminatis opus sit, exponit L
Roche in praef. ed. Od. p. XLI, cf. La Re
h. U. 270; Wolfius et Doederl. (q. v. Gl.
duplex c omnibus retinuerunt locis, cf. Miste
Kuhn Ztschr. XVII 171 XIX 117, ceteri om
post Spitzn. (q. v. ad 4 66) editores scripse
χνίση. Nonnulli locis (B 493 y 457 4
Aristarchus pro neutr. plur. (a «vtcoc) habuiss
dicitur: schol. BL ad B 4923 Ἀρίσταρχος τ
κνίση οὐδετέρως ἀκούει, καίτοι εἰπὼν ot
ἀδιαίρετον εἶναι τῶν εἰς οςληγόντων οὐδετέ
παρ᾽ Ὁμήρῳ κατὰ τὸ πληϑυντικόν... ἀλλ᾽ ὥσπε
τὰ τεμένη ἀδιαιρέτως εἴρηκεν (A 185), ovre
xul τὰ κνίση᾽ πλεονάζει δὲ Ὅμ. τῇ ϑηλυχῖ
προσηγορίᾳ. Fuerunt etiam qui d» 363 χνίσῃ
neutr. esse putarent; Eust. 1941, 32 τενὲς di
tà κνίσση φασὶν οὐδετέρως" τοῦτο δέ, φασί
οὐχ Ὁμηρικῶς: οὐ γὰρ εὕρηται παρὰ τῷ
ποιητῇ καϑὰ παρ᾽ ἄλλοις τὸ xviococ οὐδ
ρον, 668, 84 χνίσση δίχα τοῦ v, si καὶ t
τῶν παλαιῶν ἀπαρέσκχονται ὡς μὴ E
χότες τῇ χρήσει τοῦ zvíococ, sim. schol, B €
A et Cram. an. Par. III e cod. Reg. 2766 h. |
cf. Lob. Rhem. 297 et Path. el. II 85; cf. etim
La Roche h. T. 299 s). Leguntur sing. nom
χνίση bis, gen. -zc septies, dat. -ῇ sexies, 860
τὴν bis. Plur. non legitur nisi v. l. χνίσῃς 4
66 v. Did. Est igitur novies in IL, septies
Od., semel in hymnis. Vocalis brevis ante αὶ
est producta. Est in introitu versus ter,
arsin 2. pedis octies, 3. pedis bis, 4. pedis qui
1) adeps, arvina, pinguedo qua in sacris
caro, priusquam combureretur, involyi. 2) Carb
accensae nidor, cf. Doed. Gl. 194. Schol AB
ad 4 317, E. M. 592, 29 δοχεῖ ἡ λέξις vEGOG0!
σημαίνειν, ὡς xal τῷ Πορφυρίῳ δοκεῖ, «vt
τε τὸ λίπος καὶ τὸν ἐπίπλουν καὶ τὸ XQ
Eg
χνισήεις
χαὶ τὴν ἀναϑυμίασιν, cf. Cram. an. Ox, I 990,
l, E. G. 331, 48; schol. BL ad B 423 ἀναϑυ.
μίασιν τῶν Ξρεῶν, χαὶ λίπος xal ἐπίπλουν, cf.
schol B ad 4 66 et schol. B ad Φ 363, E. G.
930, 34 331, 41, Ap. Soph. 101, 27; interpr.
λίπος et ἀναϑυμίασιν Hes., paraphr. IL, Cram.
an. Ox. I 242, 14, Suid., Phot., Zon. 1224; anecd.
Bachm. I 279, 268., ἀναϑυμ. Cram. an. Par. III e
cod. Coisl. 387 ad A817, an. Ox. I 219, 23 II 927,
8; ἐπίπλουν Bekk. anecd. 1095, Cram. an. Ox.
I '96, 22; utrumque E. M. 522, '21; schol. A et
B ad $363 πᾶν τὸ πιμελές, Hes. ἀτμός,
᾿χαπνὸς τῶν ϑυσιῶν, xal τὸ λίπος τοῦ ἱερείου,
xul ὃ ἐπίπλους, cf. E. G. 607, 34, schol. E ad
y A97; Eust. 49, 31 τὴν ἀπὸ χρεάτων ὀπτω-
μένων ἀνάδοσιν τοῦ καπνοῦ, cf. 109, 26 728,
61; Herod. ed. Lentz I 266, 16 et Eust. 1819,
4l ᾽δηλοῖ τὴν κατ᾽ ὀλίγ /0v ἀπὸ τοῦ ὀπτωμένου
ἀναφορὰν τῇ ὀσφρήσει προσίζουσαν" προσα-
γορεύεται δὲ καὶ ἐπίπλους £o μάλα za αὐτὸς
᾿εὐανάδοτος ὧν πρὸς ὄσφρησιν, οὐκ αὐτοτελὴς
δὲ περιτεϑειμένος τοῖς μηρίοις, cf. Eust. 1766,
(33; E. M. 565. 28 διαφέρει παρ᾽ Ὁμήρῳ καπνὸς
χα avia καὶ λιγνὺς χαὶ αἰϑάλη" καπνὸς γὰρ
λέγεται ὃ ἀπὸ ξύλων γινόμενος, κνίσα δὲ ἀπὸ
χρεῶν καιομένων κχτᾶ., cf. Aristot. meteor. IV
19. 1) A 460 B 423 y 457 μ 8360 μηροὺς ἐξέ-
τάμον χατά τε xvíog ἐχάλυψαν δίπτυχα τς
χνίσηνῚ ποιήσαντες, Aristarchus τὰ χνίση,
schol. BL, ad E 493; paraphr. λίπει, Eust. 134;
24 xv. τουτέστι πιμελῇ. m οὐκ ἐδόχουν χαλ-
ἱερεῖν, ὁπηνίχα οἱ μηροὲ καταῤῥυεῖς χαλυ-
πτῆς ἐξέχειντο πιμελῆς, cf. schol. E ad y 457
t sch. Q ad μ 360; schol. DL ad 4 461, sch.
3L ad B 423, sch. 'B ad Φ 363, Ap. Soph. 101,
9 interpr. ἐπίπλους; addit schol. B ἐπειδὴ δύο
t μηροί, τὸν ἐπίπλουν εἰς δύο διελόντες ἑχά-
τερον τῶν μηρῶν ϑατέρῳ μέρει τοῦ ἐπίπλου
χάλυπτον, Voss, qui recte exponit mythol.
jefe 9. ed. II p. 367 eum adipem saepissime
jebum ἃ renibus fuisse, disputat contra Heynium,
jui interpr. omentum: ,,ees war dies nur die feine
JNetzhaut um Magen τι. Gedaerme, die der roe-
nsche Opferer auswaehlte, cf. Catull XC 6,
lenec. Oed. 370*; cf. etiam Nitzsch adn. ad y
7 et Marx ossa temporibus Hom. esse diis
blata, Coesfeld 1851 p. 13. σ 45 (γαστέρας)
πὶ δύρπῳ χατϑέμεϑα κνίσης τε καὶ αἵματος
, λήσαντες, v. 1. χνίσ(σγῃ, implebantur enim
jreimina ex ventriculis facta adipe et sanguine;
[119 v 26 γαστέρ᾽ ἐμπλείην κνίσης τε χαὶ
Mueroc (c 1195. pauci omittunt libri), E. M.
22, 36, schol. BL ,ad B 4283, sch. B ad 4 363,
lp. Soph. 101, 28 ἀντὶ (nl) τοῦ λίπους. d 363
le λέβης ζεῖ ἔνδον ἐπειγόμενος πυρὶ πολλῷ,
p μελδόμενος σιάλοιο πάντοϑεν ἀμβο: n
m fervet, dum adipem porcelli coquendo
nollit, paraphr. τὰ λίπη κατατήκων, schol. B
διορϑοῦντες ἠξίουν μετὰ τοῦ ν γράφειν,
τὶ τοῦ viov ἀκούοντες, Ὧν" ἢ] τὴν κν. τήκων.
᾿ Starchum sic scripsisse et passivum pro activo
Jurpatum esse affirmant Ariston. et schol. B;
Mitum est χνίσην πᾶν τὸ πιμελές. cf. Fried-
ἢ a üder Ariston. p. 29. Deteriores ut Hermogenes
y ipserunt mia μελδόμενος (schol. V μελδο-
rov, iy ἢ τῇ κνίσῃ μελδομένου" ἄμεινον δὲ
T συνήϑει γραφῇ χρῆσϑαρ) sec. schol. B, item
. Soph. 110, 32, Cram. an. Par. III e cod.
2766 h. i Athen. I p. 25 d, Pollux 9, 68,
acrob. Sat. V, 11, 23, fervet liquefactus adipe
e. irrigatus et inunctus. Eust. 1941, 26 &vii
-
841
τοῦ τήκων τὸ λίπος τοῦ χρέατος" καὶ ἔστιν ἡ
φρᾶσις͵ aou ὠφειλε γὰρ εἰπεῖν χνίσην μετὰ
τοῦ ν᾿ Ὅμηρος͵ δὲ ἀντὶ -παϑητικοῦ δεξ, ξάμενος
λέγει, ὅτι τηκόμενος τῇ κνίσῃ, τουτέστιν οὐ
τῷ χαλκῷ, πάσχων ὃ λέβης τὴν τῆξιν τῷ στε-
ρεῷ καὶ ἀτειρεῖ xal ἀτήχτῳ, ἀλλὰ τῇ ἐντὸς
αὐτοῦ κνίσῃ. zal ἔστι τὸ σχῆμα ὅμοιον τῷ
ἔφριξε μάχη ἐγχείῃσι, καὶ λήιον ἀσταχύεσ-
σιν. Quae accuratius de interpretatione dativi
dicenda sunt v. schol. B et Spitzn. et in hoc
lex. s. v. μέλδομαι. Alios χνίσης scripsisse
tradit schol. A; negat Spitzn. genet. nisi simul
refinxeris μελθομένης, explicari posse. Alii
χνίση h.]. neutr. plur. esse existimant, ut sit
notus ille graecismus vel μελὅ. deponens, cf.
schol. A et B, Eust. 668, 34 1241, 32, sed χνῖσος
Homero ignotum esse supra dictum est. 9) nidor
ex adusto. adipe. o 270 δαῖτα τίϑενται ἄνδρες,
ἐπεὶ κνίση͵ RAUM (sec. Aristarchum, et δὲ
χοιναὶ ἀνήνοϑεν͵ v. Did), cf. « 10; 6 549. xvi-
gn» &x πεδίου ἄνεμοι φέρον οὐ ρανὸν. εἴσω |
ἡδεῖαν" τῆς δ᾽ oU τι ϑεοὶ δατέοντο, οὐδ᾽ ἔϑε-
λον, de carne ad dapem assaía; Eust. 728, 61
zv. καὶ vOv οὐ τὸ λίπος αὐτό, ἀλλ ἡ ἐξ αὐτοῦ
χαπνώδης ἀναγωγή, v. 550—2 omittunt omnes
libri, inseruit Darnesius ex Plat. Alc. II 149 D;
Bekk. expunxit etiam v. 549; A 66 αἴ £v πως
ἀρνῶν κνίσης αἰγῶν τε βούλεται ἀντιάσας
ἡμῖν ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι, paraphr. ϑυμιάσεως,
cf. schol. B et Cramer an. Ox. I 242, 14; v. 1
κνίσῃς, sed Aristarchus ἑνιχῶς, χατὰ γενιχὴν
πτῶσιν, ἄνευ τοῦ ε, cf. La Roche Didym., Triest
1859 p. 16; 4 317 χνίση δ᾽ οὐρανὸν ix£v (v. l.
ἧχεν) ἑλισσομένη, περὶ χαπνῷ, schol ABL
bz? ὄψιν ἤγαγεν ἅμα τῷ μέλανι τοῦ χαπνοῦ
συναναμισγομένην τὴν λευκότητα τῆς πιμελ ῆς
φανταστιχῶς, Ap. Soph. 101, 27 ἐπὶ τοῦ dva-
φερομένου ἀτμοῦ ἀπὸ τῶν βυσιῶν, Eust. 109,
96 ἡ τῆς πιμελῆς ἀνάδοσις, paraphr., Cram. an.
Ox. 1 219, 23, an. Par. III e cod. Coisl. 387 h. 1.
ἀναϑυμίασις. A 369 zal τότε με ,κνίσης ἀμ-
φήλυϑεν ἡδὺς (v. 1. ϑερμὸς) ἀυτμή, ad utrum-
que locum v. &chol. BL ad B 493 et sch. B ad
P363; 449 Q 70 ov μοί ποτε βωμὸς ἐδεύετο
δαιτός, λοιβῆς τε κνίσης τε᾿ τὸ γὰρ λάχομεν
γέρας. ἡμεῖς, cf. schol. V; 1500 (ϑεοὺς) ϑυέεσσι
χαὶ εὐχωλῇς λοιβῇ τε χνίσῃ τε παρατρωπῶσ᾽
ἄνϑρωποι λισσόμενοι, Schol. A ἐν ἄλλῳ ,λοιβῆς
τε κνίσης τε, h. Ap. 58 χνίσση δέ τοι ἄσπετος
αἰεί, Matth. omisso v. 59 hunc v. cum v. 60
iungere voluit, sed recte negavit Franke Graece
dici posse x»/o7 ἐστί τινι ἀπ᾽ ἀλλοτρίας χειρός.
Alii aliter locum corruptum sanare studuerunt;
Schneidew. hom. Hymn. auf Ap. 19s. coniecit
βωμοῦ ἀναΐξει, Bergk in diar. litter. Hal. 1849
n.233 ἦρος Gv ἀΐξειε, Stoll J. J. f. Ph. 79 p. 319
νήσου ἀναΐξει, Baum. δημοῦ ἀναΐξει, qui addit
zv. δημοῦ etsi nunquam legatur, tamen recte
dictum videri, v. Franke et Baum. ἢ. 1. Iungitur
cum adi. ἡδεῖα O 549 et ἄσπετος h. Ap. 58. —
χνισήεις.
χνισήεις (à χνίση, vulgata fuit lectio zvio-
σήεις, quam codices omnes et editores ante
Spitzn. receperunt, v. s. χρίση; Hes. II 498 et
schol. HQV scribunt unum sigma; de adi. in εἰς
terminantibus v. Goebel de epith. hom., Vindob.
et Monast. 1858 p. 5, Schuster in Ztschr. f. oest.
Gymn. 1859 p. 18, L. Meyer vgl. Gr. II 606)
nidoris plenus. x l0 χνισῆεν δέ τε δῶμα
περιστεναχίζεται αὐλῇ ἤματα de Aeoli aedibus,
quae erant semper refertae nidore ex carnibus
842
,
χνυζηϑμός
assatis propter abundantiam ciborum. Hes. εὐῶ-
δες, schol. HQV. et Eust. 1645, 20 (τὸ χηῶεν
zal) εὔοσμον ἡ τὸ χνίσης μέτοχον, add. schol.
διὰ τὸ πλῆϑος τῶν ϑυομένων, schol. T τὸ
χνισσῆεν (sic) οὐ τὴν εὐδαιμονίαν μόνην σης
μαίνει. τοῦ Αἰόλου, ἀλλὰ xal τὸ εὐσεβὲς τὸ
εἰς τοὺς 9sovc x«l τὸ εἰς ἀλλήλους ὁμοφρο-
γεῖν.
χκνυζηϑαός (a κνύζω, κνυζάω ex κνυγ7ο,
Fick vgl. Woerterb. 44, "Spracheinh. 84 a rad.
kug, kung (knug) sonare derivavit et cum san-
scr. küj, küjati, lett. kungstu — gemere contulit,
cf. Sierismund in Curt. Stud. V 191 et Brugman
ib.VII 210: aliter statuit Curt. Et. 632; cf. etiam
Benfey WL. II 63; Doederl. Gl. 2458 a χυνέζω
derivavit; de subst. in og exeuntibus v. L.
Meyer vgl. Gr. I1 371, Woerner subst. hom. 34).
Non legitur nisi dat. uno Od. loco, cf. Fried-
laender 2 hom: Woerterverz. 741 751. Sonus;
flebilis canum, quem edunt, si quid conspiciunt ἡ
quo terrentur. Hes. lóloue ἤχου φωνῆς, καὶ
χλαυϑμός, cf. Ap. Soph. 101, 14; Suid. ἡ τῶν
χυνῶν ὑλακὴ ὀδυρτιχή" ἡ ἀσαφὴς τῶν SUMETE
βοή, cf. E. M. ΠΟΣῚ sit E. G. 331, 50, Zon. 1923
Cram. an. Ox. 1 2 29; quatuor his locis ad:
ditum est buit cf. Suid. s. v. “νυζῶ, Hes.
5. v. χρύζα, Eust. 1745, 64, E. G. 330, 41,
Herod. ed. Lentz I 444, "24; 'cf, etiam. Poll. 5,
64 et 86. Eandem vocem poni de vagitu infantium
tradit Eust. 773, 16. — x 163 Ὀδυσεύς τε κύνες
τε ἴδον (Minervam), χαί ῥ' οὐχ ὑλάοντο, κνυ-
ζηϑμῷ δ᾽ ἑτέρωσε, διὰ σταϑμοῖο φόβηϑεν,
Eust. 1798, 17 πρὸς τέρας ἐλαλήϑη τὸ μὴ
ὑλάειν τοὺς χύνας" ἐχρῆν γὰρ ᾿Αϑηνᾶς ἐπι-
φανείσης τερατολογηϑῆναι καὶ τοιοῦτόν τι,
ὡς ἄρα πτοηϑέντες αὐτὴν οἱ κύνες ἔφυγον᾽
διὸ χρεῖττόν ἐστι ποιὸν κλαυϑμὸν τῶν κυνῶν
νοῆσαι τὸν xv, 7 περ ποππυσμόν τινα κατὰ
τοὺς παλαιοὺς zal ποιὸν ἦχον, ὃν Ὀδυσσεὺς zi
ἐποίησεν ἐπὶ συστολῇ τῶν χυνῶν, cf. etiam
schol. BQV ad h. 1.
κνυζόω (fortasse ἃ ανῦος scabies, χνύω
κνύζω (cf. Eust. 1746, 5, Herod. ed. Lentz τί
286, 33 ss.) rado, rad. knük, quod cohaeret cum
zv&o, cf. Benfey WL.I 184s., II 185, Brugman in
Curt. Stud. VII 318, Clemm ib. III 298, cf. etiam
Fick vgl. Woert. 54; Eust. 1746, 1 ἀπὸ κυνῶν εἰ-
πεῖν τὸ χνυζώσω ὀχνεῖ, ἀπίϑανον εἰπὼν xal
δυσχατάστατον παριστᾶν ἐκ τῆς χατὰ χύνας
μεταφορᾶς τὸ τῶν ὀφϑαλμῶν ἀπρεπές...
ἐπιχρίνει δὲ ἄμεινον εἶναι Φιλοξένῳ : πείϑεσθαι
εἰπόντι ὡς παρὰ τὸ vio γίνεται, ὃ δηλοῖ τὸ
ξύω, “ωρικὸν μὲν͵ ὄν, προφερόμενον δὲ χαὶ
παρὰ Ἰττιχοῖς ze Ἴωσιν, cf. Herod. ed. Lentz I
444, 29ss., E. M.522, 5958., E. 6.330, 45ss., 331, 55,
Or. 90, 95; Eust. 1746, 23 ἕτεροι δὲ χνυζῶσαὶ
ΤΣ τὸ διὰ ψώρας αἰσχῦναι, χνύζα γὰρ 7
pe Significat igitur proprie: scabiosum
Μη 0, scabie foedo, deformo. E.M. 592, 50, E.
G. 330,88 ἐπὲ τοῦ χαχῶσαι xal διαφϑεῖραι, οἵ,
Eust. 1746, 22, Cram. an. Ox. I 926, 13, Or. 90,
21; Zon. 1996 λυπῆσαι, E. M. 522, 55, E. G.
331, 53, Cram. an. Ox. Ϊ 222, 1 ἀχρειοῦν. Le-
gitur apud Hom. fut. χνυζώσω, aor. χνύζωσεν.
v 401 κνυζώσω δέ τοι ὄσσε πάρος περιχαλλὲ᾽
ἐόντε, ὡς ἂν ἀεικέλιος φανήῃς, schol ΒΩ
ψωριάσαι σε ποιήσω" ῥυσώσω, χκακώσω gov
τοὺς ὀφϑαλι μούς,͵ ἀπρεπεῖς καὶ δυσοὺς ποιήσω,
ὁποῖοί εἰσιν οἱ τῶν χαϑευδόντων, fere eisdem p
verbis schol V et Eust. 1745, 62; Suid. ἀπρε-
πεῖς ποιήσω, schol V et Hes. συσπάσω, χα-
- Κνωσός
χώσω. Ariston. ἀϑετοῦνται μετὰ ἀστερίσχων
(v. 398—401), ὡς ἐκ τῶν ἑξῆς (480 ss.) μετενη-
νεγμένοι. ν 488 κνύζωσεν δέ οἱ ὄσσε πάρος
περικαλλέ ἐόντε. --- Doed. Gl. 2458, quod Hes,
zvvCoL interpr. oí τὰ ὄμματα πονοῦντες, suspi--
catur χνυζοῦν proprie significare lippum red-
dere; aliter iudicat id. voc. hom. Etyma, Er-
langen 1835 p. 8; de verbis in oc exeuntibus.
v. L. Meyer vgl. Gr. II 33, qui derivat ἃ χνυζὸ -
tenebrae. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
740.
χνώδαλον (Fick vgl. Woerterb. 201 346,
Spracheinh. 66 e rad. skand, skád, sanscr. khád,-
khàdati mordere, graec. χναδάλλω ducit, ità ut.
ei videatur esse bestia mordax, cf. Siegismund.-
in Curt. Stud. V 190; Duentzero in ed. videtur
zy., ut χνώπετον (ἀινώπετον), κνώψ, aT
χνωὸ (cf χνώδων, κνώδαξ) derivatum
ficare pungere, mordere, — χνωπ
xvi, xvv (cf. χνάπτειν, χνίζειν, “νύζειν),
Benfey WL. II 185; Doed. Gl. 195 qui duci
κνῆν, κονάζειν (cf: χνώδων, χκνώδαξ, zvo
interpr. bestia, animal, quod. nocet. De sub
in 2o» desinentibus v. L. Meyer vgl. Gr. ΠῚ
Woerner subst. hom. 34) bestia, fera. Schm
Synon. II p. 438 Nr. 71, 8 putat monstrum esse
i e. bestiam quae cum magnitudine et viribus
et feritate terrorem inicit, tum singulari ΠΡῸΣ
corporis animos perturbat, contra quem recte
disputat K. Z. in Lit. Centralbl. 1878 p.1
Veteres dicunt proprie dici de bestia ma
Homerum vero aliosque etiam usurpasse
bestia terrestri. Ap. Soph. IOl, 15 ó
ϑηρίον ϑαλάσσιον, ἀπὸ τοῦ ἐν Em ινεῖσϑ
καταχρηστικῶς δὲ λέγουσι καὶ τὰ ἄλλα nol
zvoócA« ὃ μὲν Ὅμηρος ἃ μὲν vost ϑαλάσι
pnm οἱ τ με: λέγουσι zv. Ὅμ 590:
.. ἔνιοι δὲ zv. τὰ deddD
38
χυρίως uiv τὰ τῆς ϑαλάσσης 'téa, κατα
χαὶ ἐπὶ πάντων τῶν ϑηρίων, Suid.,, ane
ed. Bachm. I 279, 29 ποτὲ δὲ x«i τὸ χερσι
cf. Zon. 1995, schol. HV, Hes,, Phot.,
1822, 88 106, 25, schol. Nicandr. Ther. 760, ad
dunt Suid., aneed, Bachm., Hes., Phot. tdi
μικρόν, cf. E. G. 331, 14 "et Hes. theog. BP
κνώδαλ᾽, 00 ἤπειρος πολλὰ τρέφει ἠδὲ ϑά-
λασσα. — o 817 οὐ γάρ τι φύγεσχε (Ao
βαϑείης βένϑεσιν ἵλης χνώδαλον, ὅττι à
(ve ἂν ἔδοιτο, schol. Plat. p. 967 à φύ
χαὶ ἴχνεσι γὰρ περιήδη. Corruptus est]
h. Merc. 188 γέροντα χνώδαλον εὗρε »
παρὲξ ὁδοῦ ἕρκος ἀλωῆς, recte dicere vid
Baum. zv. codicum esse monstrum, sed cer
emendationem neque in promtu esse neque in
ventum iri; quo modo hunc locum interp
studuerint " editores, v. capud Matth.,
Baum. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 7 n
751 782.
Κνωσός (in libris nunc simplici nunc d ἐν
σ scriptum reperitur, Κνωσός commen D
morum et inscriptionum auctoritate, cf.
Geogr. v. Griechenl. II 559 adn. 2; idem jue le
gitur in schol. A ad € 591, apud Hes. et Heror
ed. Lentz I 206, 6 II 536, 16, qui dieit δὲ ἐνὸ
9, Τρύφων δὲ διὰ δύο, cf. Tryph. ed. Velse
:57 et Cram. an. Ox. II 79, 10; in Hom. cod
habet Venetus unum c, L Vrat. b etc B 646,
Z2 591, pauci libri τ 718, in hymnis plurimi ἢ
Ap. 896; sed h. Ap. 475 omnes habent libri cc,
cf. La Roche ἢ. U. 270 et Spitzn. ad B 646.
"Recentiores editores Il. et Od. scribunt νωσός,
hymnorum cc, sed Baum. codicum auctoritate
ductus ἢ. Ap. 396 Avcc0c; de accentu v.
erod. ed. Lentz I 206, 5s.) urbs Cretae, sedes
via Minois. Strab. X 476 πόλεις εἰσὶν εν τῇ
ρήτῃ πλείους μέν, μέγισται δὲ καὶ ἐπιφανέ-
αται τρεῖς, Κνωσσὸς Γόρτυνα Κυδωνία...
εἴται δ᾽ ἐν πεδίῳ κύχλον ἔχουσα τὸν ἀρχαῖον
ιάχοντα σταδίων, μεταξὺ τῆς “υχτίας xal
c Γορτυνίας . . ἐχαλεῖτο δ᾽ ἡ Kv. Καίρατος
ὄτερον ὁμωνύμως τῷ παραρρέοντι ποταμῷ"
ὁρηται δ' ὁ Μίνως νομοϑέτης γενέσϑαι,
.p. 477 479, Eust. 312, 39 48, Scyl. Per. 47,
diasm. maris magni ἃ 348, Ptol. III 17, 10,
etiam Suid., Zon. 1224, Eust. 1166, 18.
Praeterea v. de urbe Cnoso Pashley travels in
Crete I 204 ss., Spratt travels and researches in
€rete I 58ss., Bursian Geogr. v. Griechenl. II
34 536 553 559 5., Friedreich Real. 73, Buch-
holiz Real. I 950. B 646 Κρητῶν Ἰδομενεὺς
tuóvtvtv, οἱ Kvecóv τ᾽ εἶχον I'ógvvvé τε,
AX 591 χορὸν ποίκιλλε ἀμφιγυήεις, τῷ ἴχελον,
ὅν ποτ᾽ ἐνὶ Κνωσῷ εὐρείῃ Δαίδαλος ἤσχησεν
᾿Ἀριάδνῃ, cf. schol. AB et A et Paus. 9, 40, 8.
178 τῇσι (1. e. πόλεσι, alii Cretam intellegunt;
l τοῖσι) δ᾽ ἐνὲ Κνωσός, μεγάλη πόλις, ἔνϑα
τε Mívoc ἐννέωρος βασίλευε. h. Ap. P. 218
Κρῆτες ἀπὸ Κνωσοῦ Μινωίου, Matth. versum
expunxit, h. Ap. P. 297 ξεῖνοι, τοὶ Κνωσσὸν
moÀvóévóosov ἀμφινέμεσϑε. Legitur igitur
Κνωσός semel, -οὔ semel, -ῷ semel, -ov bis.
Vocalis brevis ante Av. producitur. Iungitur
cum adi. εὐρείη 2 591 et πολυδέν δρεος h. Ap.
P. 297.
χνώσσω (rad. knak, unde zv;z, lat. coniveo,
Dico, nicto; ex eadem rad. νῶχαρ pro χνῶχαρ,
jut ait Brugman in Curt. Stud. VII 318, cf. Benfey
IWL. II 184; ortum esse zv. dicit L. Meyer vgl.
τ. I 444 ex χνώσ])ειν, Doed. Gl. 2480 ex χατα-
γωτίζειν. De verbis in occ terminantibus v.
Herod. ed. Lentz I 446, 21, L. Meyer II 57,
urt. Verb. 1315). Legitur tantum in Od. partic.
ἰχνώσσουσα. Vocalis brevis ante xv. producta
Pst. Consopitum esse. Hes. ὑπνοῦν, χαϑεύ-
Dew, χοιμᾶσϑαι, ῥέγχειν, E. M. 522, 42, E. G.
7931, 13 20, Suid., Zon. 1926 χοιμᾶσϑαι, cf. Or.
85, 20; Ap. Soph. 101, 9 χαϑεύδειν, Eust. 1518,
H0 ἱπνώττειν βαϑύ. Schmidt Synon. des Schlafs,
Husum 1870 p. 17 et Synon. 25, 16 zv. bez. jenen
mit e. gewissen Wonnegefuehl oft verbunden ge-
dachten tiefen Schlaf, der so alle Nerven durch-
drungen hat, dass nicht leicht durch innern Im-
buls ein Erwachen wieder erfolgt. Negat Fried-
Jaender 2 hom. Woerterverz. 754 explicari posse,
4juomodo zv. differat a ceteris verbis dormiendi.
809 Πηνελόπεια ἡδὺ μάλα κνώσσουσ᾽' ἐν
ὑνειρείῃσι πύλῃσι, schol. EHQV ἀντὶ τοῦ ἐν
pe τοῦ ὕπνου" διὰ γὰρ τούτου ἔρχεται τὰ
ἡγείρατα, de accus. ἡδύ v. La Roche ἢ. Stud.
» 66. — Friedlaender 2 Woert. 735 812.
χοῖλος (Curt. Et. 157 pro xózioc ἃ xózoc,
ad. zv (xvéco) quae augetur in zov, goth. hulas,
er epenthesin quae dicitur χοέιλος pro xot z-:A0c,
ἜΠΗ 12, 6, Alcaeus 15, 6; ab eadem radice
. in Stud. VI 430, Christ
autl. 57, L. Meyer vgl. Gr. I 412, Brugman in
Xva G0 — κοῖλος
843
Curt. Stud. IV 152, Lottner in Kuhn Ztschr.VIT
171, Doed. Gl. 2094; de forma χοίιλος v. praeter
Curt. etiam Dietrich ap. Kuhn X 442, Renner
et Brugman l. L, Mangold in Curt. Stud. VI
903; rad. olim sku fuisse exposuit Christ 273;
x. ex x-otÀoc ortum esse demonstrare studuit
L. Meyer ap. Kuhn VII 219s.; Autenrieth in
Naegelsb. adn. ad 4 26 suspicatur ad rad. xo,
skavjan, schauen revocari. De adi. in 220c ter-
minantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 196, Curt. in
Stud. VI 430.. Leguntur xoíAoro bis (x 92 μ
93), χοῖλον acc. m. quater (/M 169 8 277 9 515
4 985), neutr. ter (9. 507 μι 84 317), χοίλη bis (o
457 ἢ. Ap. P. 106), -zc undecies, xoíAz quater
(y 965 x 972 447 o 420), χοίλην novies, plur.
χοίλῃσιν A96, κοίλῃς (Nauck insequente vocali
maluit scribere x0/470?) undecies, χοίλας quat-
tuordecies (in Il. tredecies, in Od. semel: ὦ 50).
Est igitur in Il. vicies septies, in Od. semel et
tricies, in hymnis ter. Est in thesi 1. pedis
semel (.4 89), 9. pedis septies (4 26 B 581 7
419 Q 797 5 l o 457 ἢ. Cer. 177), 3. pedis
tricies (Il. decies, Od. duodevicies, hymn. bis),
4. pedis bis et- vicies (Il. duodecies, Od. decies).
In arsi non legitur nisi primi pedis: χ 385. Ita-
que forma non contracta x0:20€, quae Aeolen-
sibus ab Apollon. περὲ ovvr. p. 13, 98, de pron.
p. 371 tribuitur (cf. Ahrens de dial. Aeol. 106),
omnibus locis (praeter y 385) legi potest, reci-
piendam eam esse duxerunt Haupt, Nauck in
Mélanges Gréco-Rom. II 395 adn., bullet. de
PAcad. imp. Petersb. V 476 58., M. Schmidt in
Rh. Mus. XX 304—6, Autenrieth in Naegelsb.
adn. ad Il. 4 96, cf. Ameis append. ad 7 385,
Roehl quaest. hom., Berol. 1869 p. 95, Hartel in
Zt&schr. f. oest. Gymn. 1876 p. 621. Herodianus
ed. Lentz II 927, 5. xó:Aoc analogiae convenien-
tius esse dicit quam zo?Aoc, quia in o:Aoc nul-
lum exeat vocabulum, plurima vero in £206, cf.
Lob. Path. proleg. 114; E. G. 332, 21 γράφεται
τὸ χοι διφϑόγγῳ, ἐπειδὴ εὕρηται χατὰ διά-
λυσιν χόιλον, cf. Cram. an. Ox. I 219, 2, an.
Par. III e cod. Coisl. 387 ad 425, Herod. ed. Lentz
I 156, 16s. II 313, 25, Hes.; Herod. I 162, 14
τὸ χόιλος ἀπὸ τοῦ χοῖλος χατὰ πάϑος, cf.
Arcad. 55, 18, Lehrs Herod. p. 67 adn. ad z.
μον. λέξ. 90, 34, Misteli in Kuhn Ztschr. XIX
105s.; de accentu v. praeterea Herod. ed. Lentz
I 10, 16 II 70, 10. — cavus, concavus. E.
M. 596, 5, E. G. 332, 19 24 334, 56, Suid., Hes.,
Phot., paraphr. Il. plurimis locis, Bachm. anecd.
I 280, 1 βαϑύς, addit E. G. 332, 94 xai περι-
φερές. Ap. Soph. 55, 3 interpr. γλαφυρός"
χοῖλος, cf. E. M. 933, 44, E. G. 196, 18 alios,
quos v. 8. v. yAeqvoóc. Dicitur 1) de navibus.
Epitheton addi non solum ornandi causa dicit
Schuster in Ztschr. f£. Gymn.-w. XIV 459: ,,es ist
der jedesm. Handlung, auf welche es sich bez.,
vollk. angemessen; es bez. das Schiff, sofern es
z. Transporte dient der Krieger u. kaufmaenn.
Waaren, od. sofern es e. Zufluchtsstaette ist u.
ein bergender Ort fuer Menschen wie fuer Ge-
genstaende verschiedener Art'*, cf. Doed. Gl. 2094;
Eust. 73, 80 χοῖλαι οὐ διασταλτιχῶς ὀνομά-
ζονται (νῆες). 8) Sing, nusquam in lliade. o
457 ὅτε κοίλη νηῦς ἤχϑετο, B 332 ἰὼν χοίλης
ἐπὶ νηός, ὃ 817 ἔβη x. ἐπὶ νηός, v 916 μή τί
μοι οἴχωνται x. ἐπὶ (v. 1. ἐχ) νηὸς ἄγοντες
(v. 1. ἔχοντες), τ 959 x. émà νηὸς ῴχετο, μ 345
Σχύλλη κ. ἐκ νηὸς ἑταίρους ἕλετο (v. 1. γλα-
φυρῆς pro χοίλης, v. schol. H et La Roche; re-
δὰ
844
ceperunt γλ. Bekk. ?, Am., Duentzer, «074. ceteri.
« 447 χοΐλῃ παρὰ νηὶ λέλειπτο, o 420 μίγη χα.
παρὰ (v. 1. περὲ) νηΐ, y 844 ἑέσϑην κοίλην eni
νῆα νέεσϑαι (v. l. μέλαιναν), o 464 x. ἐπὶ νῆα
βεβήκει, à ὅ08 xolAnc ἐπὶ νηὸς ἐίσης ἢ ἤγαγον,
γ 805 ἔνϑα χε λεξαίμην χοίλῃ “παρὰ νηὶ με-
λαίνῃ, x 272 μέν" αὐτοῦ, c. παρὰ νηὶ μελαίνῃ,
ὃ 731 ἔβη x. ἐπὶ νῆα, μέλαιναν, h. Ap. P. 227
οὐδ᾽ ὅπλ᾽ ἔλυον x. ἀνὰ νῆα μέλαιναν. b) Plur.
(multo saepius in Il. quam Od.: A 26 μή σε
κοίλῃσιν ἐγὼ παρὰ νηυσὲ κιχείω, A 89 σοὶ
κοίλῃς (ν. Ἰ. κοίλαις, Nauck: χοΐλῃ παρὰ vil?
an χοΐλῃσ᾽ ἐπὶ νηυσὶ) παρὰ vol χεῖρας
ἐποίσει, E 791 Ν 107 χοίλῃς ἐπὶ vqvol μά-
χονται (Vind. priore loco χοίλαες), M 90 z. ἐπὶ
νηυσὶ μάχεσϑαι, in deterioribus libris ,ἐνιπρή-
σειν πυρὲ νῆας, v. La Roche; O 743 ὅς, τις X.
ἐπὶ νηυσὲ φέροιτο (v. l. χοίλας ἐπὶ νῆας ἄγοιτο,
v. La Roche), PH 389 X 115 ὅσ’ ᾿Αλέ ξανδρος
x. £l νηυσὶν ἠγάγετο (priore loco Vind. κοί-
λαις, altero v. l. ἐπὶ), « 911 B,18 27 c 181]
ἔβαν (ἔβη) z. ἐνὲ (v. 1. ἐπὶ) νηυσίν, E 26 Φ 82
χατάγειν χοίλας ἐπὶ νῆας, H 881 482 K 525
o 50 ἔβη (ἔβαν) x. ἐπὶ νῆας, H 78 372 φερέτω
(ἴτω) x. ἐπὶ νῆας (duo Vind. addunt ᾿Αχαιῶν
posteriore loco), Π 664. z. enl νῆας δῶχε φέρειν,
Ψ 888 φέρεν x. inl νῆας, "P 892 x. émi νῆας
ἔρχευ. Additur genet. Θ 98 .X 465 42 336 χοί-
λας ἐπὶ νῆας ᾿Αχαιῶν (Q2 336. xoí(A. om. Lips. et
Vind.). 2) B 424 0 289 ἱστὸν κοίλης ἔντοσϑε
μεσόδμης στῆσαν ἀείραντες, in navi enim erat
cavata media pars illius trabis, cui inserebatur
malus; o 417 (ὀιστοὶ) κοίλης ἔντοσϑε φαρέτρης
χείατο, schol. βαϑείας, διὰ τὸ γεγλύφϑαι,
9 507 διαπλῆξαι χοῖλον δόρυ, ubi sermo est
de magno equo ligneo, in quo latebant armati,
cf. schol. Q et Verg. Aen. 2, 260 cavo robore.
De eodem dicit à 277 περίστειξας κοῖλον λόχον l
ἀμφαφόωσα et 9 515 ἱππόϑεν ἐχχύμενοι, zx.
λόχον ἐκπρολιπόντες, Eust. 1496, 34 ἀστείως
εἶπε τὸν δούρειον ἵππον, οἵ. Hes.; M 169
σφῆχες οἰχία ποιήσωνται ὁδῷ ἔπι, οὐδ᾽ ἀπο-
λείπουσιν κοῖλον δόμον, schol. D κοῖλ. δ. τὴν
σφηκιάν φησιν. d 494 κοίλην εἰσέπτατο
πέερην, μ 84 οὐδέ xtv ἀνὴρ τόξῳ ὀιστεύσας
κοῖλον σπέος εἰσαφίκοιτο, erat enim capax
spelunca, cf. Eust. 1714, 27; u 317 νῆα ooui-
σαμεν χοῖλον σπέος εἰσερύσαντες, μ 93 κατὰ
σπείους κοίλοιο δέδυκεν, £2 797 (ὀστέα) ἐς
κοίλην χάπετον ϑέσαν, 4 454 χοίλης ἔντοσϑε
χαράδρης de alveo torrentis excavato, h. Cer.
177 ἤιξαν χοίλην xcv ἀμαξιτόν, recte Baum.
dieit non intellegi h. l. fauces viarum, quae in
illa regione non exstent, sed viam cavam dici
propter orbitas altas per totam Graeciam in viis
diligenter incisas commodo vehiculorum, cf.
Grashof Fuhrwerk p.10. 3) De locis, quae sunt
undique montibus cincta et in profundo sita.
Ῥ 419 στεῖνος ὁδοῦ κοίλης ἴδεν, de faucibus s.
angustiis viae, cf. v. 420 s. et 497; h. Ap. P. 106
κοίλη δ᾽ ὑποδέδρομε βῆσσα, Β '58l ὁ 1 οἱ δ᾽
εἶχον (i&ov) κοίλην, Aaxsóaluove κητώεσσαν,
schol. BL κοίλην, ὅτι περιέχεται ὑπὸ Ταὺγέ-
του καὶ Παρϑενίου, schol. AD ὑπὸ ὀρῶν περιε-
χομένην, dj& τὸ περιχεῖσϑαι αὐτῇ χύκλῳ τὸ
Ταὔγετον 000c, sim. paraphr. Il, schol. V, "EH,
BHQR ad δ 1, Eust. 293, 20 303, 42 1478, 30,
cf. Nitzsch adn. ad à 1 et Strab. VIII 363. 4) x
92 ἔντοσϑεν λιμένος χοίλοιο δέδεντο in portu
sinuoso, alii: montibus cincto, y 385 ἐχϑύας, οὕς
9 ἁλιῆες κοῖλον ἐς αἰγιαλὸν ἔχτοσϑε ϑαλάσσης
κοιμάω
διχτύῳ ἐξέρυσαν in concavum litoris sinum;
Duentz. litori epitheton χοῖλος (ut x 92 portui)
datum esse propter formam curvam dicit, cf.
Doed. Gl. 1041; Eust. 1931, 38 ἁπλῶς ὃ βαϑύς,
οὐ γὰρ ἂν ἣν αἰγιαλοῦ ὀφρὺς μὴ βάϑους
ὑποχειμένου τοῦ χατὰ τὸ ὕδωρ, Nauck suspi-
catur pro χοῖλον" λευρόν Est adi. ante subst.
positum omnibus locis praeter 3P 419 x 92 μ 98.
κοιμάω (una cum χεῖμαι ad rad. χεὶ, ki
sanscr. ci revocandum est: Curt. Et. 145, Fick
Spracheinh. 122, Benfey WL. II 149, ct. L.
Meyer vgl. Gr. I 152 341 II 16). Leguntur act.
aor. χοίμησε y 397 uA 169, χκοιμήσατε͵ μ' 812,
imper. χοίμησον X 236 II 524, part. τήσας M
981, τήσασα ὃ 336 o 127. Med. praes. χοεμᾶ-
ται ὃ 403, impf. χοιμᾶτο A 610 ζ 16 τ 49,
χοιμῶντο Z 946 950, aor. χοιμήσατο “1 941 ἕ
523, -σαντοὸ decies (4 476 H 482 I 713 99 678
ὃ 302 x 479 u 82 ἃ 594 τ 427 h. Ven. 74; in
v. l. « 424 z 481), coni. -σωνται K 99, imper.
-ἤσασϑε I 105; pass. aor. χοιμήϑημεν (v. l.
ἔχοιμ.) ὃ 430 515 εἐ 169 559 αὶ 186, opt. -ηϑείη
ὃ 443, inf. -ϑῆναι ἡ 343 9 295 E 411 595, part
-ϑέντε v 4, -ϑέντε ψ 955, -ϑέντες 2 686 ὃ 995.
In nonnullis libris pro ἡ est « scriptum: y 397
4 169 χοίμισε, Ξ 236 II 524 χοίμισον vel
χοίμισσον, JM 981 χοιμίσ(σ)ας, ó 336 o 197
κοιμίσασα, H 482 κοιμίσσαντ᾽, “ὁ 678 u 82
χοιμίσαντο, sed κοιμᾶν Homeri, κχοιμέξειν,
posteriorum esse recte observavit Eust. 905, 7
cf. 1074, 91 1498, 39; 1474, 3 διὰ τοῦ » 70
φεται ἐν τοῖς ἀκριβεστέροις τῶν ἀντιγράφ
cf. Spitzn. ad 27. 281; Aeolice apud Hom. zo
400v pro χοίμισον dictum esse affirmant scho
A ad IJ 524, Eust. 981, 48, sed v. Hinrichs
hom. eloc. vestig. aeol. 78. — Est in Il. qua
decies Od. septies et vicies, praeterea bis in y.
., in hymnis semel. Est xou. in introitu versus
octies, in introitu 2. pedis quinquies decies, in
exitu versus undecies (omnibus locis MA
ϑῆναι, ϑέντι, ϑέντε, ϑέντες), post arsin 2. p :
quater (4610 γ 397 ὃ 403 τ 49), 3. pedis q water
(4 241 u 169 312 ξ 523) I) Act. 1) proprie: ^
efficio ut quis requiescat , cubet, consopio.
397 τὸν δ᾽ αὐτοῦ χοίμησε Νέστωρ, ὃ 336 |
127 £v ξυλόχῳ ἔλαφος “λέοντος νεβροὺς χοι-
μήσασα, cf. schol E; X 286 χοίμησόν.
Ζηνὸς ὑπ᾽ (v.l. £m) ὀφρύσιν ὦσσε, μ 372 ἡ
μάλ᾽ εἰς ἄτην (Nauck ἀάτην, 1, ὕπνον) xot
μήσατε νηλέι ὕπνῳ, schol Η ἐποιήσατέ
κοιμηθῆναι. 2) transl. Sopio, sedo. M 281(
χοιμήσας ἀνέμους, paraphr. παύσας, cf. E
ε 884; μ 169 κοίμησε δὲ κύματα δαίμων,
schol. 'BQ; I1 594 χοίμησον δ᾽ ὀδύνας, paraphr,
καταπράΐνον, cf. v. 528 παῦσ᾽ ὀδύνας et Eust.
1074, 21. ΠῚ Med. (aor. vero med. et pass. pro-
miscue usurpatur, cf. Kuehne de aor. pass. for-
mis atque usu hom., Guestrow 1878 p. 27) cubitum
eo, cubo dormiendi causa, obdormisco, dormio.
Schmidt Synon. des Schlafs, Husum 1870 p. 8:
»κοιμᾶσθϑαι bez. ein Hingestrecktsein zur
od. zum Schlafe u. den Schlaf auf e. dazu ac-
commodirten Lagerstaette; zugl. hat das W. seine
Beziehung auf die Art des Schlafes u. die Ar
des Lagers*, cf. eund. Synon. 25, 6; v. e
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 812. Hes.
χοιμηϑῆναι interpr. κατακχλιϑῆναι, ὑπνῶσαι
idem et Ap. Soph. 101, 32 κοιμηϑέντε" οὐ π
τως ὑπνώσαντι, ἀλλὰ καταχλιϑέντι (πρὸς͵ τι
ὑπνῶσαι), Eust. '163, 39 zx. τοῦ ὑπνοῦν διενήνο
χεν, cf. 1880, 17 46, etiam ad locum qui sequitur
Koiog —
Ἢ 482. κοιμήσαντ᾽ ἄρ᾽ ἔπειτα zal i ὕπνου δῶρον
ἕλοντο, 1 Eust. 693, 6 x. λέγει τὸ ἀναπεσεῖν καὶ
ὡς εἰς ὕπνον ἀνακλιϑῆναι, ὅ περ καὶ χαϑεύ-
δεῖν ἀλλαχοῦ εἶπεν .. 3 ὡς ἄλλο μὲν εἶναι τὸ
χοιμᾶσϑαι, ἄλλο δὲ τὸ ὑπνοῦν, παρακολού-
ϑημα ὃν τοῦ χοιμᾶσϑαι, οἵ. 784; 43 1809, 58;
schol. AB ἀνεχλέϑησαν" διέστειλε τὸ κοιμ. καὶ
τὸ ὑπνῶσαι" τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ἐν Ὀὸ. (υ 4
E βάλε χοιμηϑέντι" ἐπιφέρει γάρ" κεῖτ’
γρηγορόων. Addit Lehrs Arist. 114 eam for-
tasse non tantum grammaticorum dubitationem,
sed enstaticorum captiunculam fuisse; Zenod.
yersum sustulit, Duentz. expungere. vult v.
-478—82. Idem versus legitur J 713 c 427 α 424
y. l. π 481 v. 1, sed incipit ab ἔνϑα δὲ (v. 1. ἐν-
ϑάδε) I 713, ceteris locis δὴ τότε, « 424 est v.
1. pro δῇ τότε χαχκχείοντες ἔβαν ᾿οἰχόνδε ἕχα.
στος (cf. schol. EHMQR; versus mutatus dicitur
esse ab Aristoph. et zt 481 pro xoírov τε
μνήσαντο zal av. ó. ἕλοντο, cf. schol. HP;
Α 610. τ 49 πρὸς λέχος vr ἀείων͵ ἐς ϑάλα:
μον), ἔνϑα πάρος ᾿χοιμᾶϑ', ὅτε μιν ὕπνος ἱχά-
| vo. (Nauck: χοιμᾶτο, ὅτε ὃ), cf. τ 50 £y9? ἔλεχτο.
Q 636 ὃ 295 w 9255 ἵπνῳ ὕπο ταρπώμεϑα
χοιμηϑέντες (v. 1. χοιμηϑέντε, priore loco in D
Papyr, quam recepit Nauck, ó 295 in cod. Aug.,
255 in optimis libris, receperunt omnes praeter
Bekk.?, Am., Duentz. L ἡ 943 9 295 ἀσπαστὸν
ἐείσατο » χοιμηϑῆναι, 1105 νῦν μὲν κοιμήσασϑε,
ξ 523 ἔνϑ᾽ Ὀδυσεὺς χοιμήσατο, Kk 99 “μὴ τοὶ
Bero ἀδηκότες ἠδὲ καὶ ὕπνῳ χοιμήσωνται
(v. 1. -σονται), v 4 Εὐρυνόμη ἐπὶ χλαῖναν βάλε
κοιμηϑέντι, Eust. 1880, 17 τουτέστιν εὐνα-
σϑέντι, ἄλλως γὰρ ἐγρήγορεν, cf. v. 6 et schol.
AB ad H 82. lungitur cum praepos. ó 403
χοιμᾶται ὑπὸ σπέσσι (Πρωτεύς), ὃ 480 575 ε
169559 χ 186 δὴ τότε χοιμήϑημεν ἐπὶ δηγμῖνι
θαλάσσης, Q 673 ὃ 302 ἐν προδόμῳ δόμου
αὐτόϑι κοιμήσαντο, 5 16 o (942. Guo) ἔνι
χούρη χοιμᾶϑ'᾽ ἀϑανάτῃσιν ὁμοίη, Z 246 250
Ἰἔένϑα δὲ (ν. 1. ἐνθάδε) παῖδες (γαμβροὶ χκοι-
vro παρὰ ἀλόχοισι, ὃ 448 τίς γάρ κ᾽ εἶνα-
λίῳ παρὰ χήτεϊ χοιμηϑείη, Duentz. versum
aero, x 479 κοιμήσαντο κατὰ μέγαρα (v. 1.
ἀνὰ), v. 475—9 a nonnullis absunt libris neque
immerito expunguntur, v. Am. app.; de ξ 411 et
h. Ven. 74. v. infra; 5 525 οὐδὲ συβώτῃ ἥνδανεν
αὐτόϑι κοῖτος, ὑῶν ἀπὸ κοιμηϑῆναε (v. 1. ἀπο-
0t.) — 4 241 πεσὼν κοιμήσατο χάλκεον
πνον ἀπὸ ἀλόχου, paraphr. ἀπέϑανε τὸν διὰ
ξίφους θάνατον, cf. 9 445 εὕὔδῃσϑα γλυχὺν
nvov et Verg. Aen. 10, 745 s. — De animalibus:
: All τὰς (sues) “ἔρξαν, κατὰ ἤϑεα χοιμηϑῆναι,
1 Ven. 74 οἱ δ᾽ ὃ ἅμα πάντες (leones aliaeque be-
jtiae) σύνδυο κοιμήσαντο κατὰ σκιόεντας ἐναύ-
0Uc. — κατακοιμάω, χῶμα.
-Kotoc (pro Kotzoc e οειος, rad. zv: Pott in
Kuhn Ztschr.V 299 5., cf. Hartung Rel. u. Myth.
i. Gr. III 59 adn. 88; Preller censet Gr. Myth.
| 4l adn. 1 aut cum χοῖλος cohaerere aut ἃ
αἰω derivandum esse; Ebelio fortasse videtur
nesse rad. skav, ut sit vates, sed v. Pott l. 1.:
j. M. 523, 47, EG: 332, 60, Cram. an. Ox. I
[53, 18, Suid. παρὰ τὸ κοεῖν, 9 ἐστι νοεῖν,
| then. X455d Mazsóóvsc τὸν ἀριϑμὸν χοῖον
᾿Προσαγορεύουσι. De accentu v. Herod. ed. Lentz
| 110, 3.) Filius Caeli et Telluris, coniunx
|hoebes, pater Latonae. Schol A ad A 9 et
hol. D'ad Ξ 327 Antv Κοίου ϑυγάτηρ, ἑνὸς
845
τῶν Τιτάνων, cf. Preller Gr. Myth. I 41.
h. Ap. 62 “ητοῖ, κυδίστη ϑύγατερ μεγάλου
Molan e coni. Barnesii, codd. μεγάλοιο Koó-
γοιο.
κοιρᾶἄνέξέω (ἃ χοίρανος, de verbis in £o de-
sinentibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 28). .Leguntur
praes. pl. χοερανέουσι(») octies, τέουσ᾽ h. XXX
12, part. τέων B 307 4 250, -éovra 4 930 E
824. Sexies in Il. (tantum in prioribus libris),
sexies in Od., semel in hymnis. Formae xo:o«-
γνέουσι(ν) et τέοντα in exitu versus (decies),
χοιρανέων ante caes. 3. pedis; in introitu -£ovo'
h. XXX 12. E 882 M 318 « 247 v 377 o 510
z 124 φ 346 habent omnes codd. (praeter JV in
v 317, H in M 318), Eust, schol. A ad K 167,
Hes. (qui interpr. χατακοιρ. καταχοσμοῦντω),
veteres edd. ante Wolfium ,“κατακοιρανέω, de-
fendit Herod. ad E 332: δύναται ἔμφασις γε-
νέσϑαι, εἰ συνάπτοιτο τῷ κοιρ., ὡς ἀνακοιρα-
γέοντα (E 824) χαὲ ἔστιν ὅμοιον τῷ χατα-
χοιρ. (α 247), post Wolfium recte, secuti Ptolem.
Ascalonitam (v. Herod. 1. 1), recentiores praepos.
ad accus. nom. praecedentis relata divisim E
pserunt; laudat La Roche Ioan. Alexandr. p. 2
Scribebatur etiam ante Wolfium vulgo cum iris
4 230 διακοιρανέω pro διὰ z. (cf. Hoffmann
Tmesis in Il. I 11) et E 824 ἀνακοιρανέω pro
ἀνὰ χοιρ., Ap. Soph. 30, 22 ἄνα x., cf. Herod.
ad E 332 et 824; recte dixit La Roche postulare
diaeresin bucol. ut disiunctim scriberetur, cf.
etiam Spitzn. ad 4| 230 et Nitzsch ad « 947. —
Officio χοιράνου fungor, impero. Hes. xo-
ἄνους χαϑιστάς" ἢ τὰ τοῦ κοιράνου ἔργα
ἐπιτελῶν, κελεύων βασιλικῶς ἢ βασιλεύων,
Eust. 903, 9 τὸ 7) /ELOYEUELY zal và βασιλικὰ
ἔργα ἐπιτελεῖν. 8) in bello: sum dux. δὲ 207
ὡς 0 γε χοιρανέων δίεπε στρατόν, schol. ABL
βασιλιχὰ διαπραττόμενος ἔργα, paraphr. τὸ
τοῦ χοιράνου ἔργον ἐπιτελῶν, ef. Eust. 203, 9
611, 20 14M, 60; 4 950 ὡς 0 γε κοιρανέων
ἐπεπωλεῖτο στίχας ἀνδρῶν, schol. BL ἔργα
πρέποντα βασιλεῖ COH en paraphr. βασιλικῶς
διατάσσων, E. M. 524, E. ἃ. 333, 7, Zon.
1243 ἀντὲ τοῦ ira ἐπερχύμενος χαὲ
τὸ τοῦ χοιράνου ἔργον ἐπι(ἀπογεελῶν. E 824
γιγνώσκω Ἄρηα μάχην ἀνὰ χοιρανέοντα, pa-
raphr. διατάσσοντα, Eust. 611, 90 zal ἐνταῦϑα
ὃ ἀρχιχῶς διαταττόμενος, locum enim summi
ducis obtinet in proelio Mars. 4 230 yvi« λάβῃ
χάματος πολέας διὰ ποιρανέοντα, Hes. βασι-
λικῶς ἐπερχόμενον, ἢ ὡς κοίρανον διαπο ευό-
μενον, διέποντα, paraphr. διατάσσοντα ( ερ-
χόμενον), E 332 ϑεάων τάων, αἵ v ἀνδρῶν
πόλεμον χάτα χοιρανέουσιν. b) in pace. M
318 o? μὰν ἀχληεῖς Avzügv κάτα κοιρανέουσιν
βασιλῆες (Syr. χατακοιρανέουσαν), paraphr.
βασιλικῶς διατάσσουσιν, h. XXX 12 αὐτοὶ δ᾽
εὐνομίῃσι πόλιν χατὰ zx. κοιρανέουσ᾽, ὄλβος
δὲ ὀπηδεῖ, ὁ ὅ10 ἀνδρῶν, οἱ ᾿Ἰϑάκην κάτα
χοιρανέου σιν, φ 846 015? ὅσσοι ᾿ϑθάχην χάτα
χοιρανέουσιν, ov9" ὕσσοι νήσοισι, & 247 7 124
ὅσσοι Ἰ᾿ϑάκην χάτα κοιρανέουσι, τόσσοι μητέρ᾽
ἐμὴν μνῶνται, Eust. 1414, 58 δηλοῖ τὸ βασι-
λεύουσι καὶ ἐπιχρατέουσιν, ἢ τὰ βασιλικὰ
δρῶσιν, v 234 χτεινομένους μνηστῆρας, οἱ
ἐνθάδε ᾿χοιρανέουσι. » 977 de procis τρίετες
μέγαρον κάτα χοιρανέουσι(ν) μνώμενοι, domi-
nantur, nostr. spielen die Herren, v. Am. app.
κοίρανος (cum χῦρος et χύριος componunt
Doed. Gl. 764, Duentz. ad c 106, qui conferunt
ξυνός et χοινός, Benfey WL. ID 175, Woerner
χοίρανος
846 Κοίρανος
subst. hom. 36, alii; dubitat Curt. Et. 158, impro-
bat Bezzenberger in Beitr. zur Kunde der indo-
germ. Spr. IV 1878 p. 331$s.; is componit cum Jat.
Coirare, curare, quippe quod ortum sit e χοισρα-
voca rad. verbi 20109€, cf. Lottner in Kuhn Ztschr.
XI161; Woerner l.l. esse dicit qui cum τύραννος
conferendum esse existiment, sed quominus id
fiat, impedire v vocalem correptam; G. Her-
mannum de theol. Graec. antiq. p. 176 et Schoe-
mannum Op. II 112 interpretatos esse perficus et
à χραίνω, χραιαίνω derivasse affirmat Retzlaff
Proben e. hom. Synon. I 12; de subst. in »oc
terminantibus v. praeter ἈΝ Ο ΠΕΣ δ Herod. ed.
Lentz I 178, 18, L. Meyer vgl. Gr. IL 181). Le-
guntur sing.xo/gttvoc quater, voc. κοίρανε quater,
plur. τοι bis. Est septies in Iliadis priore parte,
semel in Od., bis in hymnis. Omnibus locis in
quinto pede. Princeps, imperator, dominus.
Hetzlaff p. 9. χοέρ. et χρεέων dicit significare
principem, penes quem sit administratio rei-
publ. summumque discrimen Qomnium rerum. E.
M. 523, 54 ὁ ἀρχηγός, ὃ ἡγεμών, ὃ τοῦ και-
ροὔῦ κύριος zai ἄρχων, cf. E. G. 333, 1 105, 25,
Or. 89, 4, Herod. ed. Lentz I pag. XXIV nr. 15,
Eust. 503, 6; Hes. ὁ ἐπιχρατῶν καὶ 5»ytuo-
νεύων, βασιλεύς, Zon. 1228, Suid., Bachm.
aneed. Gr. I 280, 5 βασιλεύς, ἄρχων, cf. para-
phr. IL, Bekk. anecd. Gr. 1095, Cram. an. Par.
III e cod. Reg. 2556 ad B 199. — B 204 οὐκ
ἀγαϑὸν. πολυχοιρανίη" εὶς κοίρανος ἔστω, εἷς
βασιλεύς, Nic. ἐπὶ τὸ xoig. ἔστω διαστολή,
καὶ ὁμοίως ἐπὶ τὸ εἰς B., Ariston. ad v. 208
τούτῳ χαὶ τοῖς μετ᾽ αὐτὸν δύο ἡ στιχμὴ πα-
ράχειται, cf eund. ad v. 192; h. Cer. 87 de
Orco: τοῖς μεταναιετάει, τῶν ἔλλαχε κοίρανος
εἶναι (Mitscherlich τῶν κα. εὔχεται εἶναι aut
ἐνέροις, τῶν χοίρανός ἐστιν), cf. O 188 ᾿Αέδης
ἐνέροισιν ἀνάσσων; damnavit versum Matth.;
h. Cer. 97 Ἐλευσῖνος κοίρανος ἠεν (Κελεός),
cf. Apollod. 1, 5, 1. Iungitur cum ἡγεμών: B
487 (omittit C). 760 ἡγεμόνες Δαναῶν καὶ xoi-
θάνοι (duces) ἦσαν. De Telamoniis: H 234 (A
habet in margine) I 644 4 4θῦ Αἶαν διογενὲς
Τελαμώνιε, κοίρανε λαῶν, dux copiarum, HH
234 in paucis libris le itur Aim» ... ποῖον
ἕειπες, 1644 v. l. xolgov! "Ayauov, 0 981 Τεῖχρε,
Τελαμώνιε, κοίρανε λαῶν, Nauck H 234 I 644
4 465 Θ 981 suspicatur ὄρχαμε pro zolg.;
Duentz. xoíg. pro 0gy. usum esse poetam dixit
hiatus evitandi causa. Est pro ἄναξ aut σημάν-
too c 106, ubi adloquitur Ulixes Irum, μηδὲ
σύ γε ξείνων χαὲ dio: κοίρανος εἶναι λυ-
γρὸς ἐών, Eust. 1840, κατὰ βιαίου πτωχοῦ
ἔστιν εἰπεῖν ΠΕΣ ΣΟ ΤᾺ πρὸς τὸ ἀρχικόν. --
πολυκοιρανίη, Κοίρανος.
Koíoevog. 1) Lycius, ab Ulixe occiditur. E
677 £v? 0 γε Κοίρανον εἷλεν. 2) Cres ex urbe
Lyeto, ab " Hectore interficitur. — Erat auriga
Merionae. P 611 Μηριόναο ὁπάονά 9 ἡνίο-
gov τε, Κοίρανον, óc ῥ' £x Αὐχτου ἐυχτιμέ-
vuc ἕπετ' αὐτῷ, P614 Kkolgavoc qux ποδώκεας
ἤλασεν ἵππους, καὶ τῷ (Idomeneo) μὲν φάος 5à-
ϑεν, αὐτὸς δ᾽ ὥλεσε ϑυμὸν ὑφ᾽ Ἕχτορος, cf.
scholl. ad v. 608—13.
zotvy (a stirpe χει, χεῖμαι: Curt. Et. 145,
Fick Spracheinh. 192, Benfey WL. Il 149,
Duentz. in Kuhn Zischr. XIII 12, cf. L. Meyer
vgl. Gr. 1 152, Definer in Curt. 'Stud. IV 289;
de subst. in τὴ exeuntibus v. L. Meyer II 395,
Woerner subst. hom. 17; de accentu v. Herod.
ed. Lentz I 344, 2 II 457, 5 948, 18) cubile,
— χκοῖτος
lectus, cf. Grashof Hausgeraeth bei Hom. p. 14,
Schmidt Synon. 25, 8; E. M. 524, 12, E. G. Bis,
614, 45 £x τοῦ χέτμαι, ἐν $ ἐστι ᾿χεῖσϑαι zi
μώμενος, Zon. 1935 ἡσυχία ἢ στρωμνή, cf.
M. 524, 15, Hes., Bekk. anecd. 273, 5, Poll. 10
123; B5 3s 560, 98 φωλεὸς μὲν ἐπὶ ᾿ξρπετα
κοίτη δὲ ἐπὶ ἀνθρώπων. Eust. 1471, 34 δη
ὁ xottoc μὲν τὴν κοίτην (οἵ. 1767, 9). ὶ
δὲ τὴν ἀνάχλισιν, δι ἧς ὕπνος περιγίνεται :
schol. E ad 8 358 οἱ χοῖτοι (scr. ἡ κοίτη) τὰ
στρώματα, ὃ κοῖτος δὲ 3 χοΐμησις, cf. sch
ad y 334, Hes.; de χοῖτος et χοίτη v. etii
Lob. Path. proleg. 9 10 16, Ameis app. ad
41; cf. etiam Friedlaender 2 hom. Woerterverz|
743 812. — τ 841 πολλὰς νύχτας ἀεικελίῳ,
ἐνὲ χοίτῃ ἄεσα, alii ἐνὲ οἴκῳ, cod. Vind. χοίτει,
quod maluit scribere Grashof Hausger. p. 14
adn. 13 propter masc. deuzeAío coll. τὸ E
σχῦτος: secuti eum sunt La hoche et Hentze.
In ed. Florentina est ξ 455 oi δ᾽ ἐπὶ zx
τὴν (pro xoztov) ἐσσεύοντο et in cod. D β
κοίτης (pro κοίτου). — ἀκοίτης, ἄκοιτις, zia
κοίτης, παράκοιτις.
κοῖτος (ἃ rad. χει, χεῖμαι: Fick Sprach
122, Benfey WL. II 149; de subst. in τὸς
untibus v. L. Meyer vgl Gr. II 321, Woe
subst. hom. 41, cf. etiam Osthoff in Curt. Stud
VIII 458; de accentu v. Herod. ed. Lentz 12
18). Leguntur χοῖτος (ter), χοίτοιο (ter), χοΐ
(ter), χοῖτον (semel. Non legitur nisi in
(decies), prior syilaba in arsi sexies (in in
versus zt 48], in 3. pede & 525, in 5. c 515j
6. 5138 & 455 4 470), in thesi quater (post
2. pedis y 3384 τ 510 v 138, 4. pedis β 3
actio cubitum eundi, decumbendi, dormitio, sot
nus, οἵ. Grashof Hansgeraeth bei Hom. 13
Ap. Soph. 101, 31 et Hes. ὁ ὕπνος ὁ ἐν τῇ κοί
cf. Zon. 1228, Suid., schol V ad c 510,
1874, 39; Phot. (qui scribit κοιτός) et' ane
Gr. ed. Bachm. I 280, 6 κοίμημα. Eust. 147
84 δηλοῖ ὃ κοῖτος τὴν κοίτην (οἴ. 1767, 2
αὐτὴ δὲ τὴν ἀνάκλισιν, óc js ὕπνος πὲ
vetet, schol. E ad B 358 ὁ κοῖτος ἡ aolum
schol. Q ad y 334 ἀρσενικῶς εἶπε τὴν xoü
cf. schol. P ad η 138, Hes.; de χοῖτος et
v. etiam Lob. Path.' proleg. 9 10 16,
app. ad. & 41; cf. etiam Friedlaender 2
Woerterverz. 812. 1) t 510 χοίτοιο τάχ᾽
σεται ἡδέος ὥρη, Eust. 1874, 24 εὐνασϑ
καιρός, cf. schol. V; 8 358 ὁππότε χεν δὴ μ
τὴρ εἰς ὑπερῷ" ἀναβῇ χκοίτου τε μέδηται
κοίτης), a 334 σπείσαντες κοίτοιο μεδώμε
τοῖο γὰρ, ὥρη, η 188 o (Βρμείῳ πυμάτῳ σπέϊ
δεσχον, Ott μνησαίατο χοίτου, cf. schol, E;
481 χοίτου τε μνήσαντο (schol. HP yo. δὴ
κοιμήσαντο) καὶ ὕπνου δῶρον ἕλοντο, v
ὅτε δὴ κοίτοιο καὶ ὕπνου μιμνήσχοιτο, & B2
οὐδὲ συβώτῃ ἥνδανεν αὐτόϑι κοῖτος ὑῶν! XU
κοιμηϑῆναι, 6455 ἐπὶ κοῖτον σίτου καὶ zgEtu
χεχορημένοι ἐσσεύοντο (EF χοίτην, cf.
1767, 29), alii interpr. cubile, sed. v. Grash
I Nauckio v. 455—8 videntur esse incomm
t 515 ἐπὴν νὺξ ἔλθῃ ἕλῃσί τε χοῖτος ἅπα
4 410 στυγερὸς ὁ᾽ ὑπεδέξατο κοῖτος, ubi
est de turdis laqueo captis, cf. & 275 ἔτι μ'
πῆμ᾽ ὑπέδεχτο, Grashof etiam hoc loco abst
significare , das Schlafen* recte exponit, Dai
odiosum cubile eas suscipit, schol. V i
h. 1. αὖλιν - κοίτην, cf. Eust. 1934, 36. -
Iungitur κοῖτος cum adi. ἡδὺς τ 510, στυγι
X 410.
χόχχος —
κόκχος (Benfey WL. II 159 suspicatur a rad.
—kuksh derivatum esse, ita ut curvum, rotundum
significet, sed v. Pauli in Kuhn Ztschr. XVIII
4, cui vocabulum videtur potius esse externum,
cf. Vanicek Fremdwoerter im Griech. 24; Deffner
-in Curt. Stud. IV 266 confert neograec. kótsi;
de accentu v. Herod. ed. Lentz I 191, 15 208,
95, cf. etiam E. M. 707, 41) granum. Non le-
itur nisi in ἢ. Cer. de grano mali punici: v. 312
ῥοιῆς κόκχχον ἔδωχε φαγεῖν μελιηδέα λάϑρη
(Ruhnk. μ. δαῖτα, Cobet μελιηδέ᾽ ἐδωδήν), cf.
Apollod. 1, 5, 3 et Herod. 4, 143; h. Cer. 412
ἔμβαλέ μοι ῥοιῆς xóxxov μελιηδέ ἐδωδήν
(Buecheler: vide an corrigendum sit ἐδὼ δῇ). —
Bekk. Lex. Seg. 103, 95 xoóxxovc οὐ διχαιοῦσι
λέγειν δοᾶς ἢ σταφυλῆς, ἀλλὰ ῥάγας, cf. Hes.—
Hehn Kulturpflanzen? p. 257.
— xOArÓv et ep. et ion. xovAsóv (sec. Fick
Spracheinh. 75 227, vgl. Woerterb.? I 527 a rad.
kal velo, occulo; lat. culeus; dubitat Benfey
WL. II 153, cf. Doederl. Gl. 2121; de subst. in
tov exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 408,
Woerner subst. hom. 32; de accentu v. Herod.
ed. Lentz 1 355, 14 II 943, 12). Legitur xoAsóv
9 404, -oto bis, c ter. Est igitur in Il. quater,
in Od. bis. Post arsin 2. pedis quater, 1. pedis
bis. Legitur χουλεύν quater, χουλεῷ semel (A
98). Est quater in IL, semel in Od. Alii loci
z. in alia versus sede habent (1' 272 — T 253).
Vagina. Erat facta e metallo. Grammatici
scribunt omnes xo(v)ieóg praeter Hes. II 525,
27 et Or. 88, 11; interpr. schol V ad 89$ 404,
paraphr. IL, E. M. 525, 12 533, 28, E. G. 333,
492 341, 52, Hes., Suid., Zon. 1230, anecd. Gr.
ed. Bachm. I 280, 10 ξιφοϑήκη, cf. Eust. 1183,
l, paraphr. /' 272; E. G. 333, 44 χωρεός, τὸ
χωροῦν τὸ ξίφος, ἤγουν ἡ &, Hes. 9x
τοῦ ξίφους, καὶ λάρναξ, xal ὑδρία. A 194
Ὕχετο Ó' ἔχ χολεοῖο μέγα ξίφος, M 190 ἐκ
κολεοῖο ἐρυσσάμενος ξίφος, A 290 ἂψ δ᾽ ἐς
᾿κουλεῦν ὧσε μέγα ξίφος, λ 98 ξίφος κουλεῷ
ἐγχατέπηξα, κ 888 κολεῷ μὲν ἄορ ϑέο, de dat.
v. Capelle dat. local. p. 20 et Lehmann Lehre
V. Locativ 11; H 304 Ψ 895 (Aristoph. et'
Aristarchus damnarunt v. 89248) δῶκε ξίφος
φάσγανον)σὺν χολεῷ τε φέρων xal τελα-
νι, schol. BL ad H 804 οὐ περιττὸν τὸ ἔπος,
UAM ἐπειδὴ ἐσπασμένον ἦν τὸ ξίφος, ἵνα μὴ
ὄνον νοοῖμεν αὐτό, Ψ 895 cod. D χουλεῶι.
|'272 T 258 μάχαιραν, ἣ οἱ πὰρ ξίφεος μέγα
ουλεὸν αἰὲν ἄωρτο, T 953 Vind. μέγαν χο-
iov, Eust. 1182, 61 μέγαν χουλεόν. Argen-
eam fuisse vaginam dicit poeta 24 30 περὲ
ουλεὸν ἦεν ἀργύρεον, χρυσέοισιν ἀορτήρεσσιν
ἰρηρός, eburneam 9 404 χολεὸν νεοπρίστου
λέφαντος ἀμφιδεδίνηται (ἄορι), pauci χολεός,
ὍΒΟ]. Η yo. κουλεός, Giseke in hoc lex. s. v.
ἐλέφας dicit gladii vaginam apud Graecos ebore
Ixornatam, apud Phaeaces totam eburneam fuisse
Jideri. — Iungitur cum adi. μέγα (1272. T 253),
oyvosov (44 30).
,κολλήεες (Goebel de epith. hom. in εἰς de-
Jnentibus p. 14 dixit fuisse qui a verbo χολλᾶν
erivarent, ita ut esset conglutinatus, cui inter-
etationi omnes regulae repugnarent; ipse duxit
| X0ÀÀ« (quod est ortum e χολ)α, rad. kajja,
t. klijei, v. Fick vgl. W. 350, Spracheinh. 78,
Jurt. Et. 153, cf. Benfey WL. II 120); ab eodem
übst. derivarunt Schuster in Ztschr. f. oest.
ymn. X 924, L. Meyer vgl. Gr. II 606, alii;
rasbof Fuhrw. p. 6 adn. 4 statuit subst. χολλός
κολλητός 841
ἃ χέλλω. De adi in scc exeuntibus v. praeter
Goebel 1. 1. et L. Meyer l. 1. Schuster p. 18 et 34.
Non legitur nisi uno Il. loco: Ὁ 389 μάχοντο,
οἱ uiv ἀφ᾽ ἵππων, ot δ᾽ ἀπὸ νηῶν μαχροῖσι
ξυστοῖσι, τά ῥά σφ᾽ ἐπὶ νηυσὶν ἔχειτο ναύμαχα,
κολλήεντα, κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ (Duentz.
putat v. 386—9 interpolatos 6556), Idem est quod
dicitur v. 678 ξυστὸν ναύμαχον, κολλητὸν BAg-
τροισι, schol BLV ὑπὸ βλήτρων δηλονότι"
qol γοῦν καὶ ἀλλαχοῦ (678) χολλητὸν βλήτρ.,
cf. Eust. 1021, 43. E. Goebelii sententia (p. 15):
verticillis instructus, principalem enim dicit
significationem nominis x0AA« fuisse rem circa
quam aliquid vertatur, vertebram, verticillum; se-
cundariam esse gluten, quippe quod ex vertebris
sim. conficiatur. Secundum Grashofium, qui non
minus l. 1. testatur χολλᾶν apud Hom. nondum
significationem glutinandi (sensu proprio) ha-
bere, sed 1) quam firmissime compingendi (ma-
xime clavis ligneis, paxillis, anulis), 2) sensu
latiore: firmiter conficiendi, compactus anulis
Sim. Interpretatur Goebel: ,,In summis navium
tignis cardines feminae erant; contorum autem
partes inferiores a lateribus paxillos vel verti-
cillos habebant cardinibus masculis similes; his
verticillis in cardines feminas immissis facillime
dextrorsum sinistrorsum contos illos movebant
milites et, ingentem quandam hac machinatione
vim nacti, hostes longe propulsabant. Pluribus
autem verticilis singulos contos instructos esse
erat necesse, quo eifici posset, ut longius bre-
vius, prout pugna poscebat, conti prominerent *'.
Doed. in ed.: ,,e pluribus constabant illa tela
contis robustioribus qui per aereos anulos cir-
cumiectos, βλήῆτρα, inter se conexi erant. Ea
sine glutine compositio tamen aequiparatur
χολλήσεε conglutinationi, per tropum Latinis quo-
que frequentatum. Ergo χολλήεντα ξυστά et ἅρ-
ματα Hes. scut. 808 non sunt εὐχόλλητα, ut
πηχτὸν ἄροτρον est εὔπηχτον, sed multis
compaginibus praedita quasi glutinis com-
page*. Grashof Schiff bei Hom. p. 31: Sie sind
aus mehreren wahrsch. kantig gehauenen neben
einander liegenden Stangen od. Latten zus.-
gesetzt u. an den Enden, aber auch wohl in
der Mitte an einigen St. mit metallenen Reifen
umlegt; sie waren nicht aus e. einzigen Daum
gefertigt, weil ein einzelnes langes Holz bei e.
Stosse leichter zersplittert, als mehrere an u. in
einander gefuegte Latten, welche mehr Elasticitaet
haben ἃ, etwas nachgeben". — Paraphr. xo2-
λητά, schol. D et E. M. 526, 12 éx πολλῶν
συγχεχολλημένα, ἵνα γένηται μαχρά, oiov
σύνϑετα zal οὐ μονόξυλα, Hes. καλῶς κεχολ-
λημένα, ἢ τὰ ἐκ συμβλημάτων ἡρμοσμένα. ---
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 727.
χολλητός (a κολλάω; Goebel de epith. in
εἰς desin. 15 dicit si nondum Homeri temporibus
floruerit verbum x022&v, id quod probabilius
sit, ab ipso subst. χύλλα factum esse termina-
tione zóc; de xóAA«, χολλάω v. S. χολλήεις.
De adi. in £c desinentibus v. praeter Goebel 1.
1. L. Meyer vgl. Gr. II 305). Leguntur formae
χολλητόν bis, -οἵσι(») quater, -ῇσιν bis, -ἀς bis.
Est sexies in IL, quater in Od.; in introitu ver-
sus ter, in introitu 2. pedis ter, in fine versus
quater. Idem significat atque χολλήεις. E. Goe-
belii sententia (v. supra) vertebratus, verticillis
instructus, sec. Grashof Fuhrw. 6, Dammium,
Faesi, Duefitz., alios: bene compactus, confectus
(paxillis) firmiter, i.q. εὔπηχτος, εὐποίητος.
848 χόλλου ---
Additur nominibus: 1) ξυστά. Ὁ 678 νώμα
(Αἴας) ξυστὸν μέγα ναύμαχον ἐν παλάμῃσι,
χολλητὸν βλήτροισι, δυωχαιεικοσίπηχυ, Kust.
1021, 47 χ. εἶπε τὸ ἁπλῶς συμβεβλημένον,
paraphr. χεχολλημένον γόμφοις, erat contus
compactus anulis, cf. O 389 et Grashof Schiff
bei Hom. 31; Goebel p. 16: ,,mit Drehhoelzern
gepflockt, nam βλῆτρον non potest esse anulus,
sed declarat instrumentum quo Jactetur.^ 2)
ἅρματα. 4 366 44 198 ἑσταότ’ ἔν 9? ἵπποισι
χαὶ ἅρμασι χολλητοῖσι(ν) (4 366 Vrat. b zo2-
λωτοῖσι, Lips. χολλοτοῖσι), paraphr. χαλῶς
συνηρμοσμένοις, εὐχολλήτοις, Eust. 483, 27
εὖ χεχολλ., ἤγουν συμπεπηγμένον, οὐ δή "nov
γὰρ ἀναγκαίως χόλλῃ τὸ ἕρμα συνείχετο "
σφῆνες γὰρ μάλιστα xal ἤλοι ἁρμόττουσιν
αὐτό. Ψ 286 ἵπποισίν τε πέποιϑε xal ἅρμασι
χολλητοῖσιν, paraphr. χεχολλημένοις, Qo 117
Ἱπποισι προὔύπεμψε χαὶ ἅρμασι χολλητοῖσιν,
cf. Hes. scut. 809 ἅρματα χολλήεντα et Grashot
Fuhrw. p. 65 Goebel, quem sequitur Am., cum
nemo nesciat compaetos esse currus, adv. vero
εὐ, πύχα desit, exponit κόλλας, quibus. currus in-
Structi sint, esse axis cardines; cardines etiam
significari in x. δίφρος, x. σανίδες, x. ϑύραι.
8) δίφρος. T 395 χολλητὸν ποτὲ δίφρον. 4)
σανίδες. Schol AD ad 1 583 et E. M. 526, 16
περιφραστιχῶς τὰς ϑύρας, ἀπὸ τοῦ καλῶς
συνηρμόσϑαι, Ap. Soph. 103, 20 τὰ ϑυ Qoia,
cf. Eust. 775, 99 et Hes.; I 583 σείων χολλητὰς
Mun q 137 164 τόξον χλίνας κολλητῇσιν
ἐυξέστῃς σανίδεσσιν. 5) ϑύραι, cf. Frieb Wohn-
haus bei Hom. 14. ψ 194 χολλητὰς δ᾽ ἐπέϑηχα
ϑύρας πυχινῶς ἀραρυίας, Faesi: κολλ. geht auf
die Art der Verfertgung im Allg., sv ἄρ. bez.
sie als gelungene, gut einfugende(?).
κόλλοψ (à κέλ Ao, cf. Grashof Fuhrw. 6 adn. 4,
Goebel Lexil. I 337; eidem de epith. hom. in e:z
p. 15 videtur cum χόλλα cohaerere; Walter
in Kuhn Ztschr. XII 401 411 derivat a rad.
karp (kvarp) verto, goth. hvairba, cf. etiam
Benfey WL. II 312; de subst., quorum thema in
z desinit, v. L. Meyer vgl. Gr. II 415, Woerner
subst. hom. 45) verticillus lyrae, quo chordae
intenduntur aut remittuntur. Non legitur nisi
uno loco: q 407 ῥηιδίως ἐτάνυσσε νέῳ περὶ
(y. 1. eni) κόλλοπι χορδὴν ἅψας ἀμφοτέρωϑεν
ἔντερον οἷός, Ap. Soph. 102, 6 τῶν ἅπαξ εἰρημ.,
λέγει δὲ τῷ κολλάβῳ ἀπὸ τῆς κχόλλης, δερ-
ματίνοις γὰρ ἐχρῶντο τοῖς χολλάβοις, Eust.
1915, 7 παρὰ τοῖς ὕστερον χόλλαβος, δι᾿ οὐ
τείνονται αἵ τοιαῦ ται χορδαί" καὶ οὕτω, φασί,
λεγόμενος διότι τὸ παλαιὸν ἐκ δερμάτων
σχληρῶν͵ ἦν τῶν πρὸς τῷ τραχήλῳ τῶν βοῶν,
ἔστι δὲ ὅτε χαὶ τῶν οἰῶν, ὡς δηλοῖ καὶ Παυ:
σανίας χτλ., E. M. 525, 30, E. G. 384, 9, Or.
80, 5 ὁ ἐκ "àv αὐχενίων δερμάτων (ed τοῦ
τραχήλου) γινόμενος πασσαλίσχος, περὲ ὃν
δεσμοῦσι (δεσμεύουσι) τὴν νευράν, cf. etiam
E. M. 323, 22 526, 20, E. G. 333, 60, Hes., schol.
V et Q ad φ 407, Schol. Aristoph. . Vesp. 574,
Lex. Seg. 102, 33; 'Suid,, Zon. 1930 ἡ χορδή. --
Luc. dial. mar. 1, 4 ἐνάψας τὰ νεῦρα, οὐ ᾿δὲ χόλ-
λοπι περιστρέψας, ἐμελῴδει duovoor τι xal
ἀπῳδόν, cf. etiam "Poll. IV 62. — Friedlaender
2 hom. Woerterverz. 744 750 753.
κολοιός (Woerner qui subst. hom. 30 opinatur
voc. esse ὀγοματοποιητικόν, quippe quod natum
sit ex eadem radice atque 02.» &, χολῳός crocire,
crocitus, dicit ortum esse ex χορεοιός artissi-
mamque ' intercedere necessitudinem inter 202 οιός
χολοσυρτός
et χόραξ, οἵ. Benfey WL. II 6 366; Buttm,
Lexil I 159 χολοιός et xoAoóc cum χαλέω,
χέλω, κέλομαι componit, cf. Doed. Gl. 2195;
Duentz. ad 4 575 et in Kuhn Ztschr. 1866 H
14 a rad. χελ derivat, unde etiam ortum
χέλαδος, χελαρύζω, κολῳός. cf. etiam Yon
mann in Kuhn Ztschr. ΠῚ 53; de subst. in zog
terminantibus v. praeter Woernerum L. Meyer
vgl. Gr. II 466; de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 137, 17). Leguntur formae κολοεῶν (semel) et
-ούς (semel). Graculus, E. M. 525, 54, E. G.
334, 47 ἔστι EM us za χραυγαστικχὸν
Lao Ap. Soph. 102, 1, E. M. 525, 56, E.
G. 177; 5178345 18; Zon. 1230, Eust. 154, 5
ϑορυβητικὸν (ϑορυβῶδες, χρακτιχὸν) γὰρ τὸ
ζῶον, cf. E. G. 334, 99, Fust. 205, 6 1126, 96;
Hes. σχῶπες, μικραὶ χορῶναι, Suid. , Bachm.
anecd. I 980, 19 ὀνόματα ὀρνέων ᾿κικρῶν,
Suid. χ. ποτὶ x. ἱζάνει" φιλάλληλον γὰρ τὸ
ζῶον xal συναγελαστικόν, cf. schol Α ad P
755, Eust. 1126, 28. — Buchholtz Real. is 1
Koerner hom.Thierwelt 69. 11583 ἔρηχε ἐοικώς,
ὅς τ᾽ ἐφόβησε χκολοιοὺς τε ψηράς τε, P'155
τε ψαρῶν νέφος (v. l γένος) ἔρχεται ἠὲ χο-
λοιῶν, οὖλον χεχλήγοντες, ὅτε Hx
ἐόντα | κίρκον, cf. schol, A.
πόλος (Curt. Et. 169 585 ἃ rad. σχυλ (σχύλλ
raufe, schinde), σχαλ, σκολ derivat, — rad.
unde χείρω, v. eund. 558 694, cf. Benfey
II 152, qui in Kuhn Ztschr. VIII 93 cum g
χλάω et sanscr. kala componit; sec. Fick
Woert. 900 est rad. skarba, skarva, sanscr. kh
kharva, «óAoc pro χόλεος, sanscr. kharva;
τοῦ Gl. 2141; de his adiect, v. L. Meyer.
ἘΠ7 189: Herod. ed. Lentz II 100, 17 de
pe tradit: οὕτως ὡς λόγον ὃ ᾿Ἀσκαλωνΐ
χἀγὼ δὲ συγκατατίϑεμαι, cf. 1184, 9) muti
truncatus. Non legitur nisi uno Il. loco. E.
594, 57, E. G. 383, 26 35 τὸ ταπεινὸν “αὶ
ὁλόχληρον, E. M. 816, 94, Zon. 1940 ὁ μ'
λειος, add. Zon. ἀλλὰ κολοβόν, paraphr.
Cram. an. Par. 1Π e cod. Reg. 2894, Eust.
17 κολοβόν, Hes. παρὰ "Ou. τὸ x0A., τὸ zE
λοβωμένον, cf. Eust. 942, 46; Suid. xevdr, μι
ταιον, κολοβόν. Or. 164, '4 ἐχάλουν τοὺς
βεβληκότας τὰ χέρατα, cf. schol. A ad JI
Eust. 154, 19 693, 34 1049, 16. II 117
πῆλ᾽ αὔτως ἐν χειρὶ κόλον δόρυ, Eust.
47 οὗ ἀποτέτμηται καὶ ἡ αἰχμὴ acl ὃ xav.
Ceterum veteres rhapsodiam 6 inscribebant
λον μάχην, propterea quod cum prima p
describatur quatuor libris, tertia a libro 21 ui
ad € producatur, secunda una rhaps. Θ᾽ com
henditur; schol. A συντέμνει τὴν διή
συναχϑόμενος τοῖς ᾿Αχαιοῖς, Eust. 693, 40
τέτμηται, ὅλης ἡμέρας ἔργα περικλείσασι
αὐτῇ »“στενῶς zal ὡς oLov εἰπεῖν κολοβῶς Ü
γὰρ ἀπὸ πρωΐας μέχρι μέσης ἡμέρας παντελῶς
παρῆλϑε διὰ τὸ μὴ ἐναγώνιον τῆς μάχης
σὶν ἐπιτεμὼν αὐτὸ ἔπεσιν. [Schol V ad
584 Ῥιανὸς χόλον, scripsit vero Aristarch
μὴ χόλον ovx ἐρὺ σαιτο. Recte dicit Mayh
Rhian. p. 56 quod Rhiano tribuatur χόλον C0m
modo intellectu destitutum esse; ad eum revo
candum esse χόλον]. Friedlaender 2 hom, Woerte
verz. 727. — χολούω, &x020c(?).
πκολοσυρτός (In altera parte inesse verbun
σύρειν certum est; sed prior pars est dub
Praetermitto derivationes veterum a χόλος —
μέγας, ἃ xóAog mutilus, a χάλων, cf. Eust, $
43s. Veri similius videtur derivare a 0409
χολούω --- κόλττος
quod est sec. Hesych. — ϑόρυβος et cognatum
cum χολῳός, cf. Buttm. Lexil. I 160, schol. AD
ad Μ 147, E. M. 525, 28, schol. BLV ad Ν 472;
Doederl. ad M 147 interpr.: ,agminis venatorii
sonum et strepitum, χόλον μετὰ συρισμοῦ vel
συρίζοντα, nam xóAoc — ϑόρυβος, Gl. 9124"; cf.
Benfey WL. II 287; Duentz. ad M 147 à χολο-
σ ὕρειν ortum esse censet —strepere et confert cum
ὕμαδος χαὶ dovzoc; id. in Kuhn Ztschr. 1866
p. 14. sumit rad. xs4, unde derivat praeter xoAo-
συρτ. χέλαδος, xoAotóc, χολῳός. Pro Suidae χοι-
οσυρτός" ὁ χωλός scribendum est cum Kuestero
λοσυρτός" ὃ ὄχλος. De subst. in roc ter-
minantibus v. L. Meyer vgl. Gr. I1 321, Woerner
subst. hom. 42; de accentu v. Herod. ed. Lentz
222. 28) strepitus, nostr. schreiendes Ge-
hwaerm, sec. alios: turba, multitudo strepens.
Jes. ϑόρυβος, συρφετός, χονιορτός, ὄχλος,
αφορά, E. M. 525, 26, E. G. 333, 58, Zon.
1229, paraphr. Il. σημαίνει καὶ ταραχὴν καὶ
)όρυβον, Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 280, 18
ἔθυβος, cf. E. G. 334, 40, Eust. 896, 56 942,
3. Non legitur nisi duobus Il. locis acc. xo-
ogvoróv. |M 147 σύεσσιν, tO τ᾽ ἐν ὄρεσσιν
Ivópdv ἠδὲ χυνῶν δέχαται xoAoovoróv ἰόντα,
auck: δέχεται χολοσυρτὸς ἐόντε cf, Kayser
h Philo. XVII 692; Ν᾽ 472 σῦς, ὃς τε μένει
. ἐπερχόμενον πολὺν ἀνδρῶν. In utroque loco
ermo est de venatione.
᾿χολούω (ἃ xoAozóc, unde postea xoAofgoc
tum est, pro «0407(0)jo, xoAovjco: Curt. Verb.
363, Et. 585, Fick vgl Woert. 205, cf. Schlei-
her Compend.? 779, Savelsb. in Kuhn Zitschr.
XI 177 adn. 1 et p. 197, Benfey WL. II 153,
oed. Gl. 2142, Curt. Et. 169 694; Lob. Rhem.
J6 vel commune cum χολάζω habere funda-
jentum vel pariter cum μολούω à nomine pro-
pnire quocum αὐτόμολοι compositum sit putat;
)mponit cum lat. incolumis L. Meyer vgl. Gr. 1
3189 349. De verbis in ovo terminantibus v.
Jurt. Verb. I 363 et ap. Kuhn III 77, Savelsb. ib.
XI 199, L. Meyer vgl. Gr. I 162 1I 45). Non
guntur formae nisi praes. ind. χολούει (bis) et
hper. χολούετε (semel. Bis in Od., semel in
— Mutilo, trunco, cf. Schmidt Synon. 118,
|., Apud Hom. tantum transl Y 370 τὸ μὲν
λέει, τὸ δὲ xal μεσσηγὺ κολούει (G χολήει,
)ownl -οὐσει), in medio abrumpit, paraphr.
᾿ελείωτον ἐάσει, schol. B ἀτελὲς ποιεῖ, ὡς
χόλον δόρυ Il 117, schol. V ὡς τὸ ἐνικλᾶν
408, schol. D ἀχέφαλον καὶ ἀτελῆ ποιήσει,
ὑτέστιν ἀποτεύξεται πρὸ τοῦ ποιῆσαι, Eust.
11, 8ὅ ἀντὲ τοῦ χολοβοῖ χαὶ ἀτελὲς ἀφίησι.
211 ὃς τις ξεινοδόχῳ ἔριδα προφέρηται
ϑλων | δήμῳ ἐν ἀλλοδαπῷ" ἕο δ᾽ αὐτοῦ
τα χολοῦύει, schol. V χατασείει, χωλύει,
᾿ποδίζει, schol Q χολοβοῖ χαὶ ἀποχόπτει,
nol PQV πάντα τὰ ἑαυτῷ συμφέροντα ἀφα-
j& χαὶ ἐλαττοῖ, sch. E τὰ ἑαυτοῦ πάντα
τἐχρύνει, Eust. 1592, 15 ἑαυτὸν βλάπτει χαὶ
οβεῖ καὶ ἐλαττοῖ. A 840 μηδὲ τὰ δῶρα
€ χρηΐζοντι χολούετε, Eust. 1689, 62 μὴ
τὸ ἐπείγεσθαι χολοβοῦτε τῷ ξείνῳ τὴν
σιν πολλὰ ἔχοντες, imminuite et quasi trun-
ye. — Hes. χατασεῖ, σάττει, κωλύει, ἐμποδί-
»κολοβοῖ" μειῶν,͵ ἐλαττῶν, Zon. 1244 βλάπτω,
"1, Bachm. anecd. I 280, 148. χρεοχοπεῖ,
- Ferro, ἐμποόίζεται, cf. E. G. 333, 52.
: όλπος (Curt. Et. in prioribus ed. suspicatus
Ὁ rad, xisz ex rad. cel ortam esse, quae cer-
etur in celandi occulendique verbis, ut esset
Lex. Hom. ed. Ebeling.
͵
|
|
|
849
χόλπος occultus litoris angulus, cf. Woerner
subst. hom. 23; in ed. 5 haec omisit; Pott EF.?
II 463 et L. Meyer goth. Spr. 99, quos secutus
est Bugge in Curt. Stud. IV 332s., componunt cum
got. hvilban, hvalf, hvulbans, gentium septentr.
hvalf, veterum Suec. hvalfr — fornicatio, cf.
Benfey WL. II 310; sim. Fick, qui vgl. Woert.
408 cum lit. sklépas, ags. hvealf, Spracheinh. 90s.
232 cum xoAoqov, καλύπτω componit, cf. Doed.
Gl. 2111; de subst. in oc terminantibus v. Woer-
ner l.l. et L. Meyer vgl. Gr. II 154; de accentu
v. Herod. ed. Lentz 1 187, 25). Lesuntur χόλ-
πος semel (h. Ap. P. 253), κόλπῳ decies, -ov
septies, χόλποι semel (1 570), -οεσι(») bis (in
hymn.) τους s 52. Est in Il. tredecies, in Od.
ter, in hymn. sexies. Prior syllaba ter est in
thesi s 52 h. Cer. 238 h. XXVI 4, ceteris locis
in arsi: in exitu versus duodecies, in introitu
versus bis (Y 471 X 80), initio 2. pedis bis (Z
400 h. Cer. 187), 3. pedis semel (Z 467), 5. pedis
bis (B 560 h. Ap. P. 253) sinus. (Cram. anecd.
Par. III e cod. Reg. 2767 ad Z 467 xarà τοὺς
παλαιοὺς ἡ ἀγκάλη χαὶ τὸ ἄνω τοῦ πέπλου,
ὡς δηλοῖ χαὶ Ἡρόδοτος (6, 125) κόλπον κατα-
λυκτόμενος" εἴληπται δὲ ἴσως ἐξ ὁμοιότητός
τινος ἀπὸ τοῦ ϑαλασσίου κόλπου, ὃς ἐστι
ϑάλασσα μεταξὺ δύο ἀκρωτηρίων, cf. Eust. 655,
60s. 1) pars corporis humani Y 471 μέλαν
αἷμα xar αὐτοῦ χόλπον ἐνέπλησεν (v. 1. ἐνέ-
πρησεν), Z 400 ἀμφίπολος παῖδ᾽ ἐπὲ (v. 1. &vl)
κόλπῳ ἔχουσα (ali χόλπον, cf. Voss ad h.
Cer. 187), Ariston. χόλπον τὰς ἀγχάλας vvv
εἶπεν, minus recte schol. L τὸ ἀναδίπλωμα τοῦ
ἱματίου. Z 4607 ἂψ ὁ πάις πρὸς κόλπον ἐυζώ-
γοιὸ τιϑήνης ἐχλίνϑη ἰάχων, Eust. 655, 60 χαὲ
νῦν xarà τοὺς παλαιοὺς ἡ ἀγχάλη. Z 488
uv (παῖδα) κηώδεϊ δέξατο κόλπῳ, h. Cer. 231
ϑυώδεϊ δέξατο κόλπῳ χερσίν τε, cf. Ov. fast.
4, 550 gremio sustulit; Voss, Doed. Gl. 2111 in-
terpr. sinum vestis; de dat. v. Capelle dat. loc.
12. Plur. legitur h. XXVI 4 (Bacchum) τρέφον
νύμφαι παρὰ πατρὸς δεξάμεναι χόλποισι. 2)
de sinu vestis. Ariston. ad Z 400 εἴωϑε (Aoi-
σταρχος) χαὶ τὸ ἄνω vot πέπλου οὕτως καλεῖν,
id. ad X 219 ἡ διπλῆ ὅτι τὸ χατὰ τὸ στῆϑος
χόλπωμα τοῦ πέπλου χόλπον εἶπε, cf. Ariston.
ad X 80 et Lehrs Arist. 150. Saepe epith. datum
est feminis βαϑύχολπος, quod veste sinuosa 1. e.
profundos sinus habente indutae erant, et βα-
ϑύζωνος, quod cingulo vestis profunde sinuosa
erat facta. .X 80 μήτηρ ὀδύρετο κόλπον ἀνιε-
μένη, Ariston. ἀπογυμνοῦσα τὸ x«t& τοὺς
μαστοὺς κόλπωμα, οἴ. eund. ad Z400, schol. BLV
ad .z 219, Eust. 1258, 35; Ap. Soph. 102, 9 et
Hes. τὸ χατὰ τὸ στῆϑος μέρος ἀνέλχουσα,
addit Hes. ἵνα τὸν μαστὸν δείξῃ, schol. B &zo-
καλύπτει τὰ γεννήσαντα καὶ ϑρέψαντα μέλη
(μέρη, ὡς ἀπὸ χόλπου Εἰλειϑυίης ηλϑετε
βουλομένης Vy ἐλέγετο δὲ κόλπος τὸ ἐπάνω
τῆς ζώνης κόλπωμα τοῦ πέπλου" ὅϑεν καὶ
προκόύλπιον" περὶ γὰρ τὰς ὀσφῦς ἐζώννυντο,
cf. Doed. ed. h. 1. et Gl. 2111; X 219 τοῦτον
ἱμάντα τεῷ ἐγχάτϑεο κόλπῳ, schol BLV τῷ
τοῦ ἱματίου κόλπῳ, τῷ κατὰ τὸ στῆϑος πτύγ-
ματι τοῦ πέπλου, cf. Ariston, et Eust. 980, 7; (5
293 μειδήσασα ἑῷ (v.l μέσῳ) ἐγχάτϑετο χόλ-
πῳ, cf. v. 214 et Doed. Gl. 1]. 1.: h. Cer. 286
παῖδ᾽ ἀνὰ χερσὶν ἑλοῦσα Eg ἐγχάτϑετο κόλπῳ,
o 469 αἶψα voÜ ἄλεισα χκαταχρύψασ' ὑπὸ χόλπῳ
ἔχφερεν, schol. Η ὑπὸ μάλης, schol. H ad « 329
"Agrotoqiáris ὑπὸ κόπρου" ὡς ὑπὸ zoAnov, ὑπὸ
oi
850
μάλης δέ τι φέρει, h. Cer. 187 παῖδ᾽ ὑπὸ κόλ-
zo ἔχουσα, Baum. recte: ,in sinu vestis in-
volutum; Callim. Del. 265 ἐν δ᾽ ἐβάλευ χόλ-
ποισιν, 'Apoll. Arg. IV 1135 ᾧ ἐνὲ χόλπῳ δέ-
&ero* ; cf. etiam Voss ἢ. l. — Plur. legitur: h. Cer.
238 Δημήτηρ ἡδὺ καταπνείουσα χαὶ (παῖδα) ἐν
χόλποισιν ἔχουσα, I 570 δεύοντο δὲ δάχρυσι
κόλποι. 3)sinus maris. Schol D ad B 561,
Eust. 273, 26 z. ἐστὶ ϑάλασσα ὑπὸ ἀκρωτηρίων
περιεχομένη, cf. Hes.; v. etiam quae supra allata
sunt. JB 560 “Ἑρμιόνην ᾿Ασίνην ve, Ba9ov κατὰ
κόλπον ἐχούσας, h. Ap. P. 253 ἐπὶ Κρίσης τάχ᾽
ἐφαίνετο κόλπος ἀπείρων, ὅστε διὲκ Πελο-
πόννησον ἐέργει, Matth. v. 358 5, expunxit. Z
136 Θέτις ὑπεδέξατο κόλπῳ ,δειδιότα, Σ 398
ἂν πά ἴϑον. ἄλγεα ϑυμῷ, εἰ μή μ᾽ Εὐρυνόμη τε
Θέτις 9? ὑπεὐέξατο κόλπῳ, cf. A 358 et N 32;
intellemunt de sinu maris oed., Am., Duentz,
alii; sunt qui censeant eam πρὸς ἑὸν χόλπον,
sinu suo excepisse, gremio suo sustulisse. De
dat. v. Capelle dat. loc. 12. 4) sensu latiore de
profunditate maris, nostr. Meeresschoos, aliter
iudicat Doed. Gl. 2111. € 140 ὑμεῖς δῦτε 9a-
λάσσης εὐρέα κόλπον, ὃ 480 ὑποδῦσα ϑαλάσ-
σης εὐρέα z. (M πόντον ἢ κόλπον, Q εὐρέϊ
κόλπῳ), cf. v. 425; d» 125 Σχάμανδρός (σε)
οἴσει εἴσω ἁλὸς εὐρέα κόλπον (€ πόντον).
Plur. s 52 λάρῳ, ὄρνιϑι, ὅς τε κατὰ δεινοὺς
κόλπους ἁλὸς ἀτρυγέτοιο ἐχϑῦς ἀγρώσσων
πτερὰ δεύεται ἅλμῃ. Iungitur igitur χόλπδς
cum adi. χηώδης Z 488, ϑυώδης h. Cer. 231,
μέσος v. l. Ξ 223, βαϑύς ᾽Β 560, ἀπείρων h. Ap.
P.9253, εὐρύς X X140 o 125 ὃ 435, δεινός & 52. —
βαϑύχολπος.
κολῳάω (χολῳός, cf. Herod. ed. Lentz I
456, 95 et L. Meyer vgl. Gr. II 8) crocio, voci-
feror, rixor. Non legitur nisi impf. ἐχολῴα (se-
mel). B 212 Θερσίτης δ᾽ ἔτι μοῦνος. ἀβμετροε-
πὴς 8x0À., 0c ῥ᾽ ἔπεα φρεσὶν σιν. ἄκοσμά τε
πολλά τε ἤδη, cod. DL habet ἐκολώα (id quod
etiam Philoxenus videtur probasse), praeterea E.
M. 237, 31 323, 19, E. G. 334, 29, Ap. Soph. 65, 94,
Zon. 671; codices ceteri, in his Ven. A, grammatici
plurimi : subscripserunt ; v. quae accuratius de
hac re disputata sunt s. v. χολῳός. Gell. N.
A. L 15, 11: Hom. verba illius multa et ἄχοσμα
strepentium "Sine modo graculorum similia esse
dicit. Quid enim est aliud ἐχολῴα 3", cf. Buttm.
Lexil I 158—860, Doed. Gl. 2125. Schol. A, pa-
raphr., E. M. 323, 19, E. G. 177, 49, Suid., Bachm.
anecd. Gr. I 213, 32, "Ap. Soph. 65, 24 Zon. ,671,
Hes., Eust. 205, 6 ἐϑορύβει, addunt E. G. ἐχερ-
τόμει, Hes. ἠτάχτει. Lob. Rhem. 164 huic
versui veteres interpretes (cf. Eust. 205, 9) dicit
adnotasse Antimachum alia verbi forma usum esse
ἐκολῴει, pro quo Buttm. Lexil. I 160 χολῴει
scribendum esse putaverit. E. M. 237, 33 x.
πρώτης zal δευτέρας συζυγίας ἐστί, sim. schol.
L; Hes. xo2ov&v ϑορυβεῖν et χολουμβᾷ ϑορυ-
βεῖ. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 719.
κολώνη (a rad. £2, χαλ, quam ex x«g ortam
significare dicit Corssen Ausspr. Voc. I 515s.
eminere, Fick et alii impellere, incitare, tol-
lere; ab 'eadem rad. xoAogov, κορυφή (δ), lat.
celsus, excello, culmen, collis pro co sax.
holm,' angl. hill, lit. kálnas: Corssen 1. μὰ "Curt.
Et. 153, Fick vgl. Woert. 349, Spracheinh. 76
186 298, id. in Kuhn Ztschr. XX 355, Schmidt
Synon. 39, 10, L. Meyer vgl. Gr. I 28 348 II
187, cf. Doed. GI. 2145, Curt. ap. Kuhn VI 83,
Kuhn in Ztschr. X 231, ' Benfey . II 286; cf.
χολῳάω — χολῳός
etiam Ioh. Schmidt zur Gesch. der indogerm.
Vocal II 417. Goebelio Homerica (Muenster
1861) p. 19 in priore parte rad. χελ, cel videtur
inesse, in altera vero parte rad. ox — vid
ita ut sit χολωνός hochblickend, hochr
De accentu tradit E. G. 334, 25 χολωνὸς ὀξυ-
τόνως, κολώνη βαρυτόνως, 'cf. Eust. 351, 3 ss.
880, 28, Herod. ed. Lentz I 337, 12, schol Β
ad Σ 44, Lob. Path. proleg. 15; de subst. ἢ
γῆ terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. Π 18
Woerner subst. hom. 13) Non legitur misi
priore parte Il. nom. χολώνη (ter. Omnibus
locis in exitu versus. Collis, locus editus, c
Schmidt Synon. 99, 9 et 14. Idem est atque
Aovóc, cf. Lob. Path. prol 9; E. M. 528, ὃ
E. G. 334, 26 σημαίνει ἄμφω rà ἄκρα
Hes. τόπος ὑψηλός (sic etiam Eust. 35
καὶ ἐπανάστημα γῆς βουνοειδές, Eust.
λόφος, Bovvóc, Zon. 1235 ὄχϑος, τόπος,
942, 48 de utroque subst. tà λή yovta μὲν
ὀξύ, μὴ ἀχριβῶς δὲ ἀπωξυμμένα, ἀλλ᾽ ἔχον!
τι χαὶ πλάτους ἐν τῇ “χορυφῇ. B81 E τι
προπάροιϑε πόλιος αἐπεῖα χολώνη,͵ ἐν πε
ἀπάνευϑε, περίδρομος ἔνϑα καὶ ἔνϑα (ὁ
Μιυρίνης), paraphr. γεώλοφος, cf. Ap. Sop
3; Eust. 351, 8 ταὐτὸν (λέγεται) πάντως
λωνὸν χἀνταῦϑα καὶ “ολώνην εἰπεῖν" yi
ὅμως τὸ Ὁμηριχόν, ᾧ καὶ Σοφοκλῆς d.
ϑῶν κολώνην ἄχραν τάφου ἔφη, εὖ
εἰδὼς τὴν ῥηθεῖσαν ταὐτότητα, Doederl
2145 arbitratur χολώνην interpreta
τύμβον, σῆμα, sed zoAovov collem. 41711 ἔστε d
τις Θρυόεσσα πόλις, αἰπεῖα χολώνη, ΑἸὸῖ
᾿Αλισίου ἔνϑα κολώνη κέκληται, paraphr. ὑψηλὸ
τόπος, cf. Strab. VIII 8415. et Eust.883, 9; sc
᾿Αλίσιος μὲν πόλις, Κολώνη δὲ οὕτω καὶ
voc τόπος.
κολωνός (v. s. χολώνη. De subst. δ is
terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 185
de accentu v. E. G. 334, 25, Eust. 351, 4ss., H
ed. Lentz I 185, 23, schol. B ad € 44, Lol
Path. proleg. 15). Non legitur nisi dat. x0
bis in hymnis, in exitu versus. Collis, |
editus, ct. Schmidt Synon. 99, 9et 14. Tien
que κολώνη, v. supra. Doed. Gl. 9145 i
putat inter haec subst, v. supra; E. M. 5
E. G. 334, 26 σημαίνει ἄμφω và ἀκρωτήρια
Eust. 351, 8; Eust. 942, 48 de utroque su
μὴ ἀχριβῶς ἀπωξυμμένα, ἀλλ᾽ ἔχοντά
πλάτους ἐν τῇ κορυφῇ. E. M. 528, 5,
335, 8 ὄρος, βουνός, λόφος, ἀνάστη, T t
Suid, Bachm. anecd. Gr. 1280,21 γῆς ἀνάστημ
(sic etiam Ap. Soph. 102, 8), τόπος ὑψηλι
etiam Zon. 1230), cf. Hes.; .; Eust. 351, 3 ὁ
μέγα ὄρος χατὰ τοὺς παλαιούς. h. Ce
Καλλιχόρου χαϑύπερϑεν ini mpovyo
AovQ, h. Cer. 298 νηὸν ποιῆσαι zal f
ἐπὶ : προύχοντι χολωνῷ. ;
κολῳός (voc. esse ὀνοματοποιητιχόν et Cu
χολοιός, κόραξ, lat. corvus, nostr. cráwa, créy
cohaerere exposuit Woerner subst. hom.
cf. Benfey WL. II 6; Buttm. Lexil. I 15
λῳός et χολοιός, L. Meyer vgl. Gr. I
λῳός (silentio praeteriit χολοιός) c
κέλω, κέλομαι componunt, Doed. Lect. ἢ
cum ᾿χέλομαι, non cum χαλέω, οἷ. eiu
2125; Duentz. ad 4575 et in Kuhn Zt:
p. 14'a rad. χελ derivat, unde orta esse ὃ
χέλαδος, κελαρύζω, κολοιός, Savelsb. de
ex z0A0-0c ortum esse suspicatur, cui
integri indicia praebeat Hes.: χολουᾶν"
s i
χομάω -- χομέω
τῷ et χολουμβᾷ᾽ ϑορυβεῖ, secuti eum sunt
rugman in Curt. Stud. IV 161, Mangold ib. VI
170 202; de oxytonis in oc terminantibus v.
Woerner 30; de accentu v. Herod. ed. Lentz I
198, 10, Arcad. 42, 25, E. M. 26, 32). Non le-
gitur apud Hom. nisi uno loco acc. χολῳόν.
Dubium est utrum cum . scribendum sit nec
ne. In codd. GHL deest, Venet. A et ceteri
codd. habent ;, Schol A ad A 575 ἀπὸ τοῦ
χολοιὸς ἐγένετο" διὸ καὶ τὸ ει γράφεται" ὁ δὲ
Φιλόξενος παρὰ τὸ χλῶ χαὶ οὐ προσγράφει τὸ
ἐς fere eadem tradunt schol. BDL, Eust. 154, 2ss.,
E. G. 334, 44 (in quo est pro Φιλόξενος diAó-
πόνος). Philoxeni vero sententiam non recte
relatam esse, quippe qui : scripserit, affirmat
|Lentz in Herod. 1I 537; apud Cramer enim an. Par.
ΤΠ 366, 31 et an. Ox. r 220, 2258. legitur: εἰρηται
} ολῳὸς “παρὰ τὸ κλῶ.... μετὰ τοῦ ἀνεκφωνή -
του ι" ἐκ τούτου ἐγένετο ἐχολῴα᾽ οὕτω Φελ 0-
ξενος, Theogn. Can. 148, 15 παρὰ Φιλοξένῳ σὺν
ᾧ t, eadem tradunt E. M. 237, 34, Herod. ed.
ILentz I 456, 26. Debetur igitur sine dubio :
is grammaticis, qui ἃ xoAo«óc derivarunt, Philo-
enus vero, quippe qui a «4c ortum esse puta-
ret, ἐ videtur omisisse, cf. E. M. 525, 53, E. G.
L77, 49, Zon. 1230, Cram. epim. 135, 5; v. etiam
La Roche Ztschr. f. oest. Gymn. 1865 p. 124s.,
.U.917s., h. T. 800 5. Commode observavit M.
Behmidt in Hesychii ed. IL 509 videri per xoAoóv
t χολωιόν indicari scripturae discrepantiam.
ulgo videtur ein esse χολῳός, cf. Buttm.
exiL I 159 adn. 2; omiserunt ; E. M. 323, 90,
ἣν G. 177, 52 334, 27 353, 8, Ap. Soph. 102, 1,
^on. 1230, Suid., " Eust. 811, 59; ceteri omnes
el ipserunt zoloóc. Et recepta est haec scri-
tio a recentioribus praeter Dammium, Bekk.*
Waeg., Am., Doed. in Gl. (in ed. est o). Male
ribi. χολῳός et χολῳάω exposuerunt Brug-
han in Curt. Stud. IV 161 adn. 77 et Mangold
E . — QCrocitus, vociferatio, rixae.
.; E. M. 26, 32 8923, 20. 525, 53, E.
- 994, 46, Ap. Soph. 102, 1, Zon. 1230, Suid.,
just. 154,2 et 9 ϑόρυβος, Hes., Herod. ed. Lentz
| 536, 27 θόρυβος, ἀταξία, ταραχή: ἡ μετα-
m ᾿ἀπὸ τοῦ ζῴου, εἴ. schol. BDL, Ap. Soph.
2 E. G. 334, 46. — A 515 ἐν ϑεοῖσι xo-
ὃν OSSHÉÁAR clamores agere, Lucas qu. lex.
745: magnas turbas facere, Spektakel treiben;
etiam schol. L, Eust. 154, 12, Doed. Gl. 2125.
| Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 719. — xo-
νάω.
χομάω (ἃ κόμη, cf. Fick Spracheinh. 79, L.
tos vgl. Gr. I 409 IL 6 et 81). Non leguntur
,part. praes. χομόωντες (undevicies), acc.
ἡμόωντας (duodecies), du. χομόωντε (bis), fut.
Ἔ χομήσειν (semel. Legitur in Il. undetricies,
| Od. quater, hymn. semel. Eis locis, quibus
n "Aycioí (otc) et ἑταίρους jungitur, post
'sin 4. pedis (tricies), χομόωντε in exitu versus
"teg B 542; χομήσειν post caes. 3. pedis.
»matum, ornatum esse coma (densa et longa),
Schmidt Synon. 21, 2, Doed. Gl. 2166; E.
526, 51 σημαίνει τὸ τὰς τρίχας φέρω ἢ
1 «o, cf. E.G. 336, 4 et schol. L ad B 443; E. G.
10,98, Or. 178, 21 ϑάλλειν τὴν τρίχα, cf.
ne 1245; Suid., 'anecd. Gr. ed. Dachm. I 980,
E χοσμεῖται (στεφανοῦταὴ τριχῶν ὑπερβολῇ, ῇ-
Sensu proprio. a) Saepissime iungitur cum
*:o5 et est epitheton Achaeorum. JP 323 472
48. 79 4 261 H 85 828 442 448 459 472, 416
08 510 145 € 6 359 v 977 χάρη zouócr-
851
τες ᾿Αχαιοί, B 11 98 51 65 443 4 268 Θ 841
N 310 T 69 « 90 B 1 χάρη κομόωντας Aya
οὖς. B 408 z. x. ἑταίρους (multi libri ᾿ἡχαεούς).
Plurimi codd. et editores coniunctim legunt χα-
ρηκομόωντες,, melius separantur x. x., v. quae
exposita sunt s, v. χάρη p. 653, quibus addendum
est: Bekk.! et Doed. χαρηχ. scripserunt, sed
οἷ. Bekk.? p. V et Heerdegen. de nom. compos.
31; schol. AD ad B 1l τῶν Ἑλλήνων τὸ πα-
λαιὸν ἀρετῆς ἕνεχα xul ἀνδρείας, χομώντων
τὰς κεφαλᾶς, E. M. 527, 4 τοὺς τὰς κεφαλὰς
χομῶντας ἀνδρείας" χάριν, cf. Hes., Cram. an.
Par. III e cod. Reg. 2766 ad B 11, Herod. 1, 195;
Eust. 165, 15 συγγενῶς ἔχει ὁ χαρηκομόων
καὶ ὃ ἀχειρεχόμης χαὶ ὃ ἀχερσεχόμας. b)B
542 Ἄβαντες ἕποντο ϑοοί, ὀπιϑεν χομόωντες,
schol. AD τὰ ὀπίσω μέρη τῆς κεφαλῆς χο-
μῶντες ἀνδρείας χάριν" ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς
τῶν Εὐβοέων χουρᾶς, τὸ ὄπισϑεν τὰς τρίχας
βαϑείας ἔχειν, cf. Eust. 282, 8: Plut. "Thes. 5
ὅπως μὴ παρέχοιεν ἐχ τῶν τριχῶν ἀντίληψιν
τοῖς πολεμίοις, ἀπεχείραντο, οἷ. etiam schol. BL,
Cram. an. Par. III 371, Eust. 282, 1 58.» Herod.
4, 180; Nauck suspicatur v. 542—4 esse. spurios.
De iubis equorum: 0 42 Ν 24 ἵππω χρυσέῃσιν
ἐϑείρῃσιν χομόωντε (0 42 χομόωνται D, -ὀων-
τας supra scr. ε Vind., Ν 24 -ὅωντας Eust.
918, 12). 2) transl., cf. Eust. 308, 34. h. Cer.
454 de campo: οὖϑαρ ἀρούρης μέλλεν ἄφαρ
ταναοῖσι χομήσειν ἀσταχύεσσιν (maluit scribere
Ruhnk. ἀνθϑερίχεσσιν, Matth. ἀκρεμόνεσσιν),
futurum erat, ut ager longas spicas emitteret, v.
Franke. — χισσοχύμης.
χκομέω (Fick vgl Woert. 329 a rad. kam,
sanskr. cam, càmayati animum intendere deri-
vat, cf. eiusd. Spracheinh. 119; benfey WL. II
155 et L. Meyer vgl Gr. I 412 a ràd. skam,
ksam ferre, cf. etiam Wilbrandt in Kuhn Zts
XVIII 109; de verbis in tc exeuntibus v. n.
Meyer II 31. Leguntur praes. 3. pl. χομέουσι
(ter), imper. 3. du. χομείτων Θ᾽ 109, cf. Cram.
an. Ox. I 397 et Curt. Verb. II 54; infin. xo-
μέειν (bis), impf. ἐχόμει 5. κόμει μ 450, v. infra;
3. du. χομείτην semel; iter. χομέεσχεν ὦ 212
390. Est igitur in Il. bis, in Od. septies, in hym-
nis semel. Sunt formae quater ante caes. 3. pedis
et μ 450 (ἐχόμει τε), bis post caes., bis in exitu
versus, semel post arsin 4. pedis. Curo, curam
gero, cf. Doed. Gl. 2164. — E. M. 930, 38 303,
54 326, 22 526, 53, E. G. 125, 30 170, 36 336,
35, Cram. an. Ox. I 228, 3 II 453, 9, id. an.
Par. III e cod. 2681 ad t 109, Eust. 702, 26,
paraphr. O 118 ἐπιμελεῖσϑαι, cf. Eust. 924.
30; G. 335, 60, schol. L ad B 443, Hes.
ϑεραπεύω χαὲ nup, E. M. 475, 5, paraphr. 0
109 ϑεραπείω, E. M. 526, 46 521, 12, E. G. 335,
29, Ap. Soph. 102, 10, Suid., Zon. 1245, Cram.
an. Ox. I 254, 23 ᾿ἐπιμελείας ἀξιῶ, E. ἘΣ 886,
18, Cram. an. 'Ox. I 254, 99 ὡραΐζειν τὸ σῶμα,
Eust. 1560, 5 χομέειν λέγεται καὶ χομίζειν,
cf. 1682, 88 1821, 61, schol. L ad Z 490; Lob.
Rhem. 227: ,eorum (verborum), quae apud Hom.
leguntur, pleraque metri causa diverse declinata
sunt: χομεέιν͵ κομίζειν al", cf. Curt. Verb. 13468.—
£207 δύστηνος ἀλώμενος ἱχάνει, τὸν νῦν (τῷ μιν
Callistratus, v. schol. H) χρη κομέειν, u 450 jj
(Καλυψώ) μ' ἐφίλει τ' ἐκόμει τε (Ven. τε χόμει,
quem secutus est La Roche; editores fere omnes
τὸ ,ἔχ.), c 912 390 ἥ óc γέροντα ἐνδυκέως χο-
μέεσχεν ἐπ’ ἀγροῦ νόσφι πόληος (ἐπεὶ κατὰ
γῆρας ἔμαρψεν), 4950 σὺ τοὺς (υἱοὺς) χκομέειν
54*
852
ἀτιταλλέμεναί τε, Eust. 1682, 38 xou. xal ἀτ.
τῆς αὐτῖς σημασίας εἰσίν: ἔστι δὲ x. τὸ ἐπι-
μελεῖσϑαι χαὶ χομιδῆς ἀξιοῦν. De animalibus:
O 109 τούτω (ἵππω) ϑεράποντε χομείτων sic
Ατῖβε., v. Did.; Ariston. τετήρηται παρ᾽ αὐτῷ
χαϑαρῶς τὰ δυϊχά, καὶ νῦν ὡς ἐπὶ δύο ἵππων
διαλέγεται, Zenod. CD al. χομείτην (Vind. χο-
μίτων), cf. Duentz. Zenod. 64 et Spitzn. h. 1.:
quod in schol. V ad v. 113 legitur, pertinet ad
v. 109; Θ 113 Νεστορέας ἵππους ϑεράποντε
χομείτην (C Vind. χομίτην), h. Ap. P. 58 ἵπ-
πους xouéovot, Q 810 (xvvac) ἀγλαΐης ἕνεχεν
χομέουσιν ἄναχτες, Qo 819 τὸν (χύνα) γυναῖ-
χες ἀχηδέες οὐ χομέουσι. — εἰροκόμος, κο-
μίζω.
κόμη (Fick vgl. W. 350 et Spracheinh. 19
sumit rad. kas strigili radere, lat. coma, slav.
kosmü, L. Meyer vgl. Gr. I 409 rad. kam, cf.
eund. I 27; Doed. Gl. 2166 ut ἔϑειρα ab ἐϑείρειν,
ita κόμη ἃ κομεῖν derivandum esse dicit, cf. etiam
Benfey WL. II 156; de subst. 1. decl v. L.
Meyer II 158, Woerner subst. hom. 4; de ac-
centu v. Arcad. 110, 11, E. G. 335, 37, Herod.
ed. Lentz 1 325, 13 II 857, 18). Leguntur χόμη
(bis), -zc (semel), -ην (octies) plur. χόμαι (semel),
-ας (018). Est novies in Il, quater in Od., semel
in hymnis. Post 1. thesin 1. pedis ter, 2. pedis
quater, 3. pedis septies. Coma, caesaries.
Schmidt Synon. 21, 2 et 3 caesariem cultam et
accuratius comptam ideoque longam significare
exponit; veteres, quippe qui et ἃ χομεῖν et à
χοσμεῖν derivarent, eadem interpretatione usi
sunt. E. M. 597, 10, E. G. 335, 38 336, 35,
Zon. 1235, Cram. ep. I 227, 27, Herod. ed. Lentz
II 300, 2 ἡ 90/6, cf. Or. 178, 21; E. M. 597, 18,
E. G. 335, 34 χυρίως éni τῆς κεφαλῆς, cf. Hes.,
Suid., paraphr. Il. 7' 55; Herod. II 75, 24 χό-
μην λέγει xal τρίχας καὶ πλοχάμους xai ἐϑεί-
ρας, cf. Eust. 1276, 80. I'55 δῶρ᾽ 'Agooót-
της, ἥ τε χόμη τό τε εἶδος, Eust. 381, 30 ἡ
χόμη σεμνύνει μὲν τοὺς χαρηχομόωντας EA-
ληνας, εἰς ὕβριν δὲ τῷ ᾿Αλεξάνδρῳ ἐπανϑεῖ,
addit Dammius: h. 1. sola formositas, qua una
Paris maxime praestabat, describitur diciturque
eam forti viro et in pugna nihil per se iuvare,
et jactare se ea esse γυναιχικώτερον. Α 197
ξανϑῆς δὲ χόμης ἕλε Πηλείωνα, cf. schol L;
v.l. χόμης (Nauck: an χόμην ὃ) ἕλε Πηλείωνος.
h. Cer. ῶ79 ξανϑὴ δὲ χόμη χατενήνοϑεν ὦμους
e Ruhnkenii coni., quam recepit Buecheler; in
cod. M ξανϑαὶ δὲ κόμαι; plur. cum sing. verbi
iunctum quidam explicare studuerunt e schemate
quod vocant Pindarico, cf. Baum. ἢ. 1.; Franke
putat verbo χατεν. tanquam indeclin., adverbio-
rum instar, veteres poetas usos esse; v. 8. v.
χατενήνοϑεν in hoc lex. p. 684; Eust. 432, 26
ἔπαινος χύμης παρὰ τοῖς παλαιοῖς τὸ ξαν-
9Sóv: διὸ xal ἡλιώδης χόμη, καὶ ἡλιῶσα ἢ
τοιαύτη, καὶ χρυσέα δέ. δ 198 τοῦτο γέρας
οἷον βροτοῖσι, κείρασϑαί τε κόμην βαλέειν v
ἀπὸ δάχρυ παρειῶν, fiebat enim in magno luctu,
ut propinqui tonderent capillos suos imponerent-
que in corpus cremandum, cf. i 135 et ὦ 46;
Ψ 46 ἐνὶ Πάτροκλον ϑέμεναι mvol σῆμά τε
χεῦαι χείρασϑαί τε κόμην, Eust. 1987, 1 τὸ x.
κόμην ἐπὶ νεχροῖς, πλατὺ ἔϑιμον ὃν χαὶ τοῖς
πάλαι, ἦν χαὶ αὐτὸ λύπης τε ἔνδειξις, χαϑὰ
xal τὸ τίλλειν πενϑητικῶς χεφαλῆς τρίχας, xal
ἀφοσίωσις δὲ τιμῆς. Ψ 151 Πατρόχλῳ χόμην
ὁὀπάσαιμι φέρεσϑαι, Ψ 159 ἐν χερσὶ κόμην
ἑἕτάροιο ϑῆκχεν (versum om. D Lips., sed habet
κόμη — - κομιδὴ
64 ἔϑος ἦν τρέφειν κόμην τοὺς νέους μέχρι
καὶ ἀχμῆς, εἶτα κείρειν αὐτὴν ἐγχωρίοις ποτα.
μοῖς. Rarius invenitur plur. ζ 231 w 158 χὰδ
δὲ χάρητος οὔλας ἧχε χόμας (v. l w 158 gab
τας) ὑακινϑίνῳ ἄνϑει ὁμοίας, veteres compara
tionem ad nigrum colorem retulerunt, v. Eust
1561, 18: rectius verba $«x. xtA. non ad χόμας
solas, sed ad οὔλας x. videntur referri, ita u
cogitandum sit de densitate et copia capillorum
cf. Eust. 1561, 16; Houben qualem Hom. in Od!
finxerit Ulixem p. 9: cum verbum χαϑῆκχε pre
mendum sit, Ulixi tribuenda est caesaries longi
demissa, non quidem horrens et rigida,
mollis, tenera, cirrata; v. quae accuratius sum
disputata s. v. ve«xírv9uvoc; Bekk.?, Kirchhol
(J. J. 1865 p. 7s., Compos. d. Od. 144 s.), alii
157—162 expunxerunt. P51 αἵματί οἱ δεύο
κόμαι χαρίτεσσιν ὁμοῖαι, paraphr. ταῖς τῶ
“Χαρίτων κόμαις ἴσαι, οἷ. schol. B, sch. A
Cram. an. Par. III e cod. Reg. 2766 h. 1., Eus
1094, 40 55.; Ariston. tradit Zenod. scripsiss
χαρίτεσσιε μέλαιναι additque ἀδεανόητον ποιῶν
mire explicat schol.V ὑπὸ Χαρίτων μελανϑὲ
σαι, Duentz. Zenod. 117: ,,Zenod. χαρ. nome
appell. habuit atque in γλώσσαις Op. explicavi
unde desumpta videntur verba schol. ἃ: ἴαχε
δόνες δὲ xal Κύπριοι χάριτας λέγουσι τὲ
συνεστραμμένας zal οὔλας μυρσίνας, ἅς φι
μεν στεφανιτίδας. Χάριτας igitur cirros di
putavit; Zon. coni. e comparatione abbre
non intellecta esse ortam vix est, quod mone
2) transl. tribuitur arboribus, ut Lat. coma, Eus| -
308, 33 χόμας δένδρων τὰ φύλλα. ψ 195 dm
χοψα κόμην τανυφύλλου ἐλαίης, Eust. 1944,
λέγεται κόμη δένδρων τὰ φύλλα τε xal.
λεπτοὶ δὲ χλαδίσκοι, Schmidt Synon. I Ρ. 8'
interpr.: cacumen arboris cum foliis. — Iungitt
igitur χόμη cum adi. ξανϑή A 197 h. Cer. 57
οὖλαι, ὕακινϑ. ἄνϑει ὁμοῖαι C 281 w 15
χαρίτ. ὅμοται P 51. — ἀχρόχομος, ἠύκομος, Ὁ
πόχομος, xcÀAixouoc, ἀμφίχομος, ὑψίχομο
ἀκερσεχόμης, κομάω. De compos. v. Herod. e
Lentz II 85, 8 103, 35, Bekk. hom. Bl. I 179
adn. Fedde Wortzus. 36. A
κομιδὴ (κομίζω: hoc subst. ceteris mem
bilius laudat Lob. Rhem. 261, quia a n
sissimo genere verborum in ζω derivatoru
nihil simile nascatur; cf. Curt. Et. 647 653 66
cf. etiam L. Meyer vgl. Gr. I 412, Woerner sul
hom. 6; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 8
21). Legitur χομεδή (quinquies), -δῆς (bis), τὸ
(semel) Bis in IL, sexies in Od. Est post art
2. pedis quater, 3. pedis bis, 4. pedis bis. Cur
curatio, cultus, cf. Doed. Gl. 2167, Schmidt Sync
105, 11. — Herod. ed. Lentz I 311, 21, E
392, 26, paraphr. Il, schol. L ad E 359, Zk
1935, Suid., Or. 88, 22, Bachm. anecd. Gr
280, 26, Eust. 158, 11 557, 6 707, 8 1560,
1754, 1 ἐπιμέλεια, E. M. 597, 16 ἡ 9spam
(quod addit etiam paraphr. Il. 6 186) χαὲ é
μέλεια καὶ συναγωγὴ ἢ λῆψις, E. G. 385,
anecd. Gr. ed. Bekk. 267, 29 συναγωγῇ,
μέλεια, E. 6. 335, 47, les. συλλογή, λῆψ
ἐπιμέλεια. 1) De cultu corporis equorum
IL. Θ 186 νῦν μοι τὴν χομιδὴν ἀποτίνετι,
ἣν μάλα πολλὴν ᾿Ανδρομάχη ὑμῖν πὰρ προτέ-
ροισι πυρὸν ἔϑηχεν ἢ ἐμοΐ, adloquitur Hector
equos suos, cf. Eust. 707, 3; versus graviter
corruptos esse exposuit Friedlaender anal. Hom.
459s., qui pro μάλα πολλήν mavult scribere
πόρεν ὑμῖν, v. ,Nauck; Ῥ 41] οὐ σφῶιν χο-
μιδὴ (schol. B ἔν τισι βιοτὴ) παρὰ (v. 1. περὲ)
Νέστορι ἔσσεται minitatur Antilochus equis
suis, cf. v. 281 3. 2) de hominibus. ἔ 124 xo-
μιδῆς χεχρημένοι ἄνδρες ἀλῆται ψεύδονται,
|9 453 τόφρα δέ οἱ κομιδή γε ϑεῷ ὡς ἔμπε-
δὸς ἦεν (schol. .BHQ ad 9 451 μοί... εἴη), ὦ
949 αὐτόν σ᾽ οὐκ ἀγαϑὴ χομιδὴ (DL οὐ χο-
᾿μιδὴ ἀγαϑὴ) ἔχει, 9. 932 ἐδαμάσϑην κύμασιν
"ἐν πολλοῖς, ἐπεὶ οὐ κομιδὴ κατὰ νῆα ἦεν
᾿ἐπηετανός, Eust. 1593, 20 ἀντὶ τοῦ ἐπεὶ AED
|j ναῦς" οὐ γὰρ διὰ τὸ μὴ κομιδὴν ἐν βρώ-
'μασιν ἔχειν ἐδαμάσϑη Ὀδ. τοῖς κύμασιν, ἀλλ᾽
Be e9 ἐθραύσϑη κύμασιν ἢ τὴν κ. ἔχουσα ναῦς,
ΡΆΞΞΟΥ interpr. κομιδήν supportatam copiam
ciborum, commeatum, sed v. Nitzsch in adn. h.1.;
recte Nitzsch: ,,da ich mich nicht etwa reichlich
T legen u. staerken konnte, wie man dies kann,
|wenn man im Schiffe faehrt** z. χατὰ νῆα enim
lopposita esse affirmat verbis χύμι. ἐν π., cf. Am.
h.l et Adam Bl f d. bayer. Gymn. 1871 VII
p. 129; Damm: χ. est portatio, procuratio;
[ iteph.: portatus, vectio, vectura; quoniam toto
Jmno vectura destituebar, destituebar navi qua
eherer; Suhle in lex.: keineswegs fand e. be-
staendiger Transport zu Schiffe statt, sed v.
Am. in app. h. l.; quaerit Nitzsch nonne χομιδή
igni ficare possit. πομπή, ut apud Herod.; schol.
προςϑεὶς τὸ Mm .. vga* τὴν τῆς
Ὀχολωσίας ἐχάλυψε βλάβην, sed v. Nitzsch,
(ui adfert etiam alia conamina huius loci dif-
ilis interpretandi. Idem ex duobus versibus
82. 5. unum fecit expunctis verbis éxel.. ἐπηε-
ανός, quem secuti sunt Bekk.? Koechly de
)d. carm. III p. 18, alii. 3) de horto. o 245
"vx ἀδαημονίη σ᾽ ἔχει ἀμφιπολεύειν ὄρχατον,
Iu εὖ τοι χομιδὴ ἔχει, o 247 οὐδέ τι πάμ-
αν, οὐ φυτόν, οὐ συχῆ, οὐκ ἄμπελ ος, οὐ μὲν
Aca, οὐχ ὄγχνη, οὐ πρασιή τοι ἄνευ χομι-
ῆς χατὰ κῆπον. -- lIungitur igitur cum adi. πολλή
E ἐπηετανός 9 233, ἔμπεδος 9 458, ἀγαϑή
| χομέξζω (χομέω 4. ν., v. praeterea Curt. Et.
60, Walter in Kuhn Ztschr. XII 414, L. Meyer
ΕἸ. Gr. I 263 412, Christ Lautl. 160; de verbis
1 ζω terminantibus v. etiam L. Meyer I91 II
9. Leguntur act. praes. χομίζω $2 541, xo-
ἰζει ὦ 951, coni. - π Τά (al. χομίζξει vel
501) v 337 (v. l. -Gec), imp. κόμιζε 2490 « 356
inf. χομίζειν v 68 (al χομίσ(σ)ειν) id
ζέμεν x 73 w 355, impf. ἐχόμιζε o 118,
ἡμιῶ o 546, cf. Herod. ed. Lentz II 76, 97
58, 34 298, 81 806, 7, Curt. Verb. II 312; aor.
ὕμισσα A 738, χὀμισσε(») B 188 (v. 1. δ᾽ ἐχό.
σ(σ)ε) σ 322 v 68 h. Ap. P. 142 (omnibus locis
B χόμισε), ἐκόμισσε, B 875 JN 579 (in utro-
he loco v. l. 462), χόμισε(»ν) E E 456 463, xó-
σὰν I'378 N 196 Ψ 699, coni. χομίσσῃ (v. 1.
ui * 298, imp. χόμισσον (al. χόμισον) zx 82.
χομέζω
853
μισσὲ semel, χόμισσε bis in exitu versus sunt,
post 1. thesin 3. pedis χομιζέμεν, χόμισσα, -tó-
μενος, κομίσσατο omnibus locis, χόμισσε bis;
post arsin 3. pedis χόμισε, χόμισαν, χκόμισαι,
post arsin 4. pedis ἐχομίσσατο, χομίσαντο, ἐχό-
μιεσσε (semel), post arsin 2. pedis ἐχόμιζε, χο-
μιῶ, post 1. thesin 2. pedis χομέζω, κόμισσον.
I) Act. 1) curo, curam gero, i. q. χομέω, cf.
Eust. 1560, 5 1683, 38 1821, 61, schol. Lad Z 490;
Lob. Rhem. 997: ,eorum (verborum), quae apud
Hom. leguntur, pleraque metri causa diverse de-
clinata sunt: zouéscv, χομίζειν 21), cf. Curt.
Verb. I 346s. — E. M. 526, 47, Zon. 1935 1245
ἐπιμελοῦμαι χαὶ περιποιῶ (οὐμαὶ), Schmidt
Synon. 105, 11, Doed. GI. 2167. a) cum acc. rei,
Z 490 α 356 φ 350 sic oixov ἰοῦσα τὰ σ᾽ αὖ-
τῆς ἔργα inte paraphr. Il, Suid., anecd. Gr.
ed. Bachm. 1 280, 25 ἐπιμελοῦ, Hes. ᾿ξπιμελείας
ἀξίου, cf. schol. L'ad 2490 et Eust. 657, 38; schol.
BL βίον χαὶ οἰχονομίαν σώφρονος ὑπογράφει
γυναικός, οἰχονομικῶς δὲ ἐποίησε τὸν Ἔχει.
ἐπιτρέποντα αὐτῇ οἰχουρεῖν, Ariston. ἀστερί-
σχοι (v. 490—93) παράκεινται, ὅτι νῦν μὲν
ὀρϑῶς χεῖνται καὶ q 350, ἐν δὲ α (356—359)
οὐκέτι. Aristarchum eos versus expunxisse testan-
tur etiam schol. HM, HQR, EHMQR ad « 356.
v 355 χτήματα χομιζέμεν (inf. est pro imper.)
ἐν μεγάροισι, Eust. 1949, 62 0 ἐστιν ἐπιμελοῦ,
Doed.: ,,in Verwahrung nehmen*, zx 74 7 αὐτοῦ
μένῃ «al δῶμα χομίζῃ, schol. V κομίζοι" ἐπι-
μέλοιτο. v 887 ἡ δ᾽ ἄλλου δῶμα χομίζῃ (R
et Eust. 1893, 52 δώμαϑ᾽ ἵκηται). b) cum acc.
pers.: curam gero, imprimis excipio hospitio. x
78 οὐ γάρ μοι ϑέμις. ἐστὶ κομιζέμεν. οὐδ᾽ ἀπο-
πέμπειν ἄνδρα τόν, ὅς χε ϑεοῖσιν ἀπέχϑηται,
schol. T ἐπιμελεῖν, cf. Eust. 1648, 14; x 298
ὄφρα χέ τοι λύσῃ y ἑτάρους αὐτόν τε χο-
μίσσῃ, 0118 ὡς ἐμ’ ἐκεῖνος ἐνδυχέως ἐχόμιζε
σὺν υἱάσι, cf. o 111 ἐνδυχέως ἐφίλει, Eust.
1818, 48 τὸ ἐφίλει xal ἐκόμ. ταὐτά εἶσιν...
τουτέστιν ἐφιλοφρονεῖτο. o 546 τὸν δέ τ' ἐγὼ
χομιῶ, ξενίων δέ οἱ οὐ ποϑὴ ἔσται, Eust.
1790, 52 ἐπιμελείας ἀξιώσω. Facile suppletur
Obi.: z 82 εἰ δ᾽ é9£Asic, σὺ κόμισσον (sc. τὸν
ξεῖνον) ἐνὶ σταϑμοῖσιν ἐρύξας, Schol. Q ἐπι-
μελείας ἀξίωσον. Praeterea: g 541 ἕνα παῖδα
τέχεν, οὐδέ νυ τόν γε γηράσχοντα κομίζω,
paraphr. ἐπιμελείας ἀξιῶ, schol. B γηρωχομῶ,
cf. Eust. 1364, 30; o 251 οὐ μὲν ἀεργίης γε
ἄναξ ἕνεχ᾽ οὔ σε χομίζει i. e. ἀχόμιστόν σε
ἐξ, cf. v. 249. Idem est atque educare: c 322
τὴν (ΦΙελανϑὼ) Δολίος μὲν ἔτιχτε, κόμισσε δὲ
Πηνελόπεια, Eust. 1848, 54 τοῦ χόμισε ἕρμης
veta τὸ παῖδα ὡς ἀτίταλλεν, h. Ap. P. 142 ἀλλά
ξ (Ἡφαιστον) Θέτις δέξατο καὶ μετὰ ἧσι χα-
σιγνήτῃσι κόμισσεν, cf. etiam Eust. 1685, 5.
Summa cura aliquem nutrire, τινά τινε: v 68
(Πανδαρέου χούρας) κόμισσε Dru ᾿Αφροδίτη
τυρῷ καὶ μέλιτι καὶ οἴνῳ, schol. HQV ἀνε-
ϑρέψατο. Pass. 9 451 ἀσπασίως ids λοέτρ᾽,
ἐπεὶ οὐ τι κομιζόμενός γε ϑάμιζεν (Ap. Soph.
63, 6 scribit κακιζόμενος ἐϑάμιζεν), 5080]. ΒΗΘ
χομιδῆς καὶ ἐπιμελείας ἠξιωμένος, ὡς δῆλον
ἐχ τοῦ ἐπιφερομένου" τόφρα δέ μοι χομιδή
. ys ϑεῷ ὡς ἔμπεδος εἴη, Eust. 1605, 16 ἀντὶ
τοῦ χομιδὴν ἔχων καὶ ἐπιμέλειαν. Habet igi-
tur χομίζω significationem curandi, curam ge-
; rendi multo saepius in Od. quam in Il 2) tollo,
porto. E. G. 336, 29 x. τὸ φέρω, Hes. ga-
στάζων, ἐπιφέρων. 8) asporto, aufero. Schmidt
Synon. 105, 11, κομίζειν wird bei Hom. ausges.
884
y. Pers., die als Diener, Gefaehrten u. dergl. eine
gewisse '" Verpflichtung 'erfuellend Pers. od. Ge-
genst. heimbringen . . . Es wird nicht nur auf
das angewandt, was man sich durch Anstrengung
erwirbt, sond. auch auf das Uebel, das man sich
holt*. B 183 ἀπὸ χλαῖναν βάλε, τὴν δὲ “χό-
μισσε κῆρυξ, paraphr. ἐβάστασεν. Ν 196 zÓ-
μισαν (τὸν γεχρὸν) μ ετὰ λαὸν (γ.]. ἔϑνος) "Ayeu-
dv, paraphr. ἀπήγαγον, N 579 (rovdasuiv)
τις ᾿Αχαιῶν μαρναμένων μετὰ ποσσὶ κυλινδο-
μένην ἐχόμισσε, paraphr. ἀνελάβετο, v 68 τὴν
ἑτέρην χηλὸν ἅμ᾽ ὄπασσε κομίζειν, ut auferret
ex Alcinoi aedibus ad navem. l' 878 (τρυφά-
λείαν) κύμισαν ἐρίηρες ἑταῖροι, paraphr. ἐβά-
στασαν, susceperunt de terra et asportarunt, ut
demonstrarent se victoriam quandam reportasse.
B 8:5 χρυσὸν δ᾽ ᾿Αχιλεὺς ἐχόμισσε δαΐφρων,
paraphr. ἐπορίσατο, A 738 χόμισσα δὲ μώ-
νυχᾶς ἵππους, paraphr. ἔλαβον, Eust. 881, 52
ἀντὶ τοῦ £x λείας ἔσχον, cf. schol. BV; x z^ 456
ἀλλά τις ᾿Αργείων χόμισε χροὶ (ἄκοντα), schol.
BL ἐν τῷ ἰδίῳ ἔλαβε σώματι καὶ ἀπηνέγκατο,
schol. V ἐπιμελείας, ἠξίωσε, περιλαβὼν τῷ (dio
χρωτί: οἱ δὲ ἀπήνεγκεν, paraphr. ὑπεδέξατο,
Eust. 997, 28 τὸ ἐχόμισεν ἀστείως ἐπὶ δόρα:
τος εἰρῆσϑαι δοχεῖ ἀντὶ τοῦ ἐπιμελείας ἠξίω-
σεν, ὅ ἐστι χομιδῆς, οἷα δεξάμενος. ἔσω αὐτὸ
φιλοφρόνως χαὶ μὴ ἀφεὶς ἔξω εἶναι, Did.
οὕτως χόμισε, χωρὶς τοῦ v. X 468 χόμισεν
δ᾽ ᾿Αντήνορος υἱός sc. δόρυ, cf. v. 456 et Eust.
998, 10. De dat. v. Capelle dat.loc. 17. b) ad-
duco, adfero. 9. 699 αὐτοὶ δ᾽ οἰχόμενοι χό-
pica» δέπας ἀμφικύπελλον, paraphr. ἔλαβον.
1l) Med. 1) apud me recipio, excipio. Eust. 158,
10 ἔστι κομίσασϑαι τὸ ἐπιμεληϑῆναι. Θ 984
ὅ gi ἔτρεφε τυτϑὸν. ἐόντα, καί σε νόϑον περ
ἐόντα χομίσσατο ᾧ ἐνὶ οἴχῳ, paraphr. ἐπεμε-
λείας ἠξίωσεν, Eust, 718, 98 χομιδῆς ἠξίωσε,
Did. aao Ζηνοδ. οὐδὲ zv: ἠϑέτητο δὲ καὶ
παρὰ ᾿Αριστοφάνει. De hospitio: $ 816 £v9«
με Θεσπρωτῶν βασιλεὺς ἐχομίσσατο͵, Φείδων
ἀπριάτην, cf. 6278; schol. BQ ἀντὶ τοῦ ἀνεχτή-
σατο, ἐπιμελείας ,Τξίωσεν ἐλεήσας. Εἰ 359
gs. κασίγνητε, χόμισαί τέ με, δὸς δέ μοι ἵπ-
πους (v. l. χασίγνητ᾽ ἐχχόμισαι, de ε producto
v. La Roche h. U. 65, O. Meyer quaest. hom. 130,
Hartel hom. Stud. I 64, Giseke hom. FE orsch.
175), schol. L, paraphr., Eust. 557, 6 ἐπιμε-
λήϑητι, E. M. 526, 49 ἀντὶ τοῦ ἐπιμελείας με
χαταξίωσον χαὶ περίσωσον. 2) toll. 4 594
ἔνϑα με Σίντιες ἄνδρες ἄφαρ κομίσαντο πε-
σόντα, paraphr. ἔλαβον, Schmidt Syn. 105, 11:
magna cura aliquo deducere, ex periculo eripere,
in tuto collocare. 5 278 ἡ τινά που πλαγχϑέντα
χομίσσατο ἧς ἀπὸ νηός, Dammius: suscepit
ad se et adduxit huc ab eius nave; schol. HQ
ἀϑετοῦνται στίχοι ιδ΄ (275—288) .X 286 ὡς
δή μιν (ἔγχος) σῷ ἐν χροὶ πᾶν χομίσαιο,
paraphr. ὑποδέξῃ, Éust. 1270, 17 ἢ ταὐτόν ἐστι
τῷ διελάσαι ἢ τὸ διαμπερὲς βαλεῖν, cf. etiam
Ξ 456 463; confert Doed. Cic. Verr. II 72, 177
omnia. tela! excipiat. h. Cer. 442 coniecit Vos-
sius ἦχε Ζεὺς Ῥείην ἣ κομίσαι (pro ἠύχομον)
ΖΔημήτερα, quae adduceret, sed v. Baum, — E
G. 607, 48 κομίσαι" ϑρέψαι, ἐπιμελείας ἀξιῶ-
σαι; ϑεραπεῦσαι, ἀνελέσϑαι, Hes. φέρε" σῶσαι,
ϑρέψαι, ἀναλαβεῖν, ἀναγαγεῖν, ἐπιμελείας ἀξιῶ-
σαι. — χομιδη, ἀκομιστίη.
χκομιπέω (xouzoc, cf. L. Meyer vgl. Gr. H 23)
resono, crepo. Non legitur nisi impf. κόμπει
uno loto. M 1bl ὡς τῶν χόμπει (Nauck χόμ-
χομττέω --- χοναβέω
πεε ὃ) χαλχὸς ἐπὶ στήϑεσσι φαεινὸς ἄντην βαλ-
λομένων, οἷ. v. 149 (de venatione apri) ὑπαὶ δέ
τε χόμπος ὀδόντων “γίγνεται, ῬΡΆΓΔΡΗΓ, ἤχει,
schol. V ὥσπερ ἀπὸ τῶν συῶν χόμπος γίνεται,
ἴσως οὖν πρὸς τοῦτον ἡ εἰκών, cf. Eust. 864,8
1602, 14: id. 896, 38 ηχεῖν, 896, 63 καὶ ἐπὲ
σχευῶν ἤχου, cf. 897, 2; Hes. μεγαλορ(ργημο-
νεῖ, ψοφεῖ, cf. Zon. 1246. — Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 725.
κόμιπος (ab eadem rad. atque χόναβος. Walter
in Kuhn Ztschr. XII 380, Bugge ib. XIX 4058,
Ioh. Schmidt ib. XXIII 267 a rad. xov», za«v
sonare prodiise dicunt zouz (pro χονπὶ et
χοναβ, lit. skambéti, c£. Benfey WL. II 63; M.
Mueller ap. Kuhn IV 272, alii derivant ἃ Tad.
xoc, z0nto; de subst. in oc exeuntibus v. L.
Meyer vgl. Gr. II 154, Woerner Subst. hom. 23;
de accentu v. Herod. I 187, 28 χόμπος τὸ προῦσ-
ηγορικόν, κομπὸς τὸ ἐπίϑετον, cf. E. M. 597,
46, Lob. Paralipp. I 345 adn. 40). Legitur tan-
tum nom. sing. κόμπος semperque eodem versus
loco (ineunte 5. pede). Crepitus, strepitus.
ψόφος, χτύπος, ἦχος ὀδόντων, E. M. 897, 45
et paraphr. Il. ψόφος, E. G. 336, 18 ὀδόντων
ἦχος, ἢ ἀλαζονείας, cf. Suid.; Eust. 854, 7 -
πος, ὃν ὃ κάπρος ἀποτελεῖ ϑήγων ὀδόντα, De
strepitu, ,qui a saltantibus editur: 9 380 zo.
δ᾽ ὑπὸ κόμπος (ali δοῦπος, cf. etiam schol. P
ὀρώρει, Eust. 1602, 14 νῦν ᾿μὲν Jigov δηλοῖ tue
ὀρχηστιχόν, ἐν δὲ Ἰλ. ὁ ποιὸς ἦχος τῶν Guy
νων τοῦ ἀγρίου συός, ὅτε ϑυμούμενος ἀφρί
τε xal τοιοῦτον ἦχον, ἀποτελεῖ. De apro:
417 ϑήγων λευκὸν ὀδόντα μετὰ γναμπτῇσι
γυσσιν, ἀμφὶ δέ T ἀίσσονται, ὑπαὶ δέ τε X
πος ὀδόντων γίγνεται, cf. schol.V; M 149 mg
νὴν ἐχτάμνοντες (σύες)... ὑπαὶ δέ τὲ Κ.
γίγνεται.
κοναβέω (ἃ χόναβος, cf. L. Meyer vgl.
II 23). Non legitur nisi aor. χονάβησε (s
et χονάβησαν (bis Est in Il. quater, in h
Merc. ter, in Od. semel, cf. Friedlaender 2
Woerterverz. 797. Ommibus locis 21
9, pedis. Resono, sonitum reddo, c
Synon. 117, 9, Duentz. ad o 542; E. G. 3
ἠχῶ, παρὰ τὸ xóvafoc, Hes. χοναβῆσαι: ἠχῆσ
ψοφῆσαι, cf. schol. BL ad B 466, Cram. an.
1934, 15. Idem est atque χοναβίζω, cf.
an. Par. III e cod. 2767 ad B 884, "Eust.
22, Curt. Verb. I 347, Lob. Rhem. 957.—
Da 277 ἀμφὶ δὲ νῆες σμερδαλέον χονάβ
ἀυσάντων om ᾿Αχαιῶν grant resonabant, |
raphr. περιήχησαν, E. G. 336, 39, Hes.
κοννάβησαν), Zon. piss ἤχησαν, cf. scho. Ὁ €
542 Τηλέμαχος μέγ᾽ ἔπταρεν, ἀμφὶ δὲ δῶμ
σμερδαλέον χονάβησε, Ven. κονάβισε, alii
»άχησε, .v. schol. ΗΜ et Eust. 1831, 55; BA
χειρὸς (sic Schneidew. pro codd. ὑπὸ AM
ὑπὸ νέρϑεν) ἱμερόεν (cod. M σμερδαλέον)
νάβησε, Schneidew. etiam h. Merc. 54 et 2:
voluit restitui ἱμερόεν, vulg. σμερδ. ex B
lectione subnatum lyrae sono ratus disconvehir
sed adnotat Baum. ad v. 54: ubi artis rudi
κοναβίζω
|chordas tentat, fragor quidam raucus et paullo 2
nconditior esse potuit; contra cum Apollo docta
manu fides tangit 502, sonum suavissimum edunt;
σμερδ. autem denotat penetrans et acre*. Ita-
que omnibus locis (exc. h. Merc. 502) iunctum
ost Een cum ur cf. La Roche h.
y. ] τε ναι
d., cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 797.
mnibus locis post arsin 2. pedis. Resono, so-
situm reddo, cf. Schmidt Synon. 117, 9, Duentz.
id o 542; Cram. an. Ox. II 481, 26 τὸ ἦχον
τελεῖν καὶ βοᾶν σὺν ταραχῇ καὶ ϑορύβῳ,
68. κονναβίζει (sie vitiose): ἦχον ἐπιτελεῖ,
εσμεύει, paraphr. IL, Eust. 944, 10 ἤχει, cf.
ἢ, α. 336, 50. Idem est atque κοναβέω, v. Supra.
466 ὑπὸ χϑὼν σμερδαλέον χονάβιζε (Stuttg.
I ovagros) ποδῶν αὐτῶν τε xal ἵππων, magnae
jnim copiae ,incedebant, schol. BL κονάβησε
δ ἀντὲ τοῦ ἤχησεν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐσμαράγησεν" εἰς
Ἰραχὺ γὰρ τελευτῶσα τὸν ἦχον ἐμείου, schol.
D ἤχει, ὀνοματοποιία δὲ ὃ τρόπος, cf. etiam
ofimann Tmesis in 1]. III 10; « 399 πᾶσιν
πέδυ γόος, aug δὲ δῶμα σμερδαλέον χονά-
ἣἶζε cum optimis libris scripserunt La Roche
Nauck, v. l. χανάχιζε, quam receperunt fere
mnes editores, cf. Eust. 1663, 16; o 542 v. l.
Ἰλέμαχος ἕπταρεν, ἀμφὶ δὲ δῶμα σμερδ.
ονάβισε cod. Ven. pro χονάβησε. Ν 498 περὲ
ἤϑεσσι δὲ χαλκὸς σμερδαλέον κονάβιζε τι-
"σχομένων xa9 ὅμιλον ἀλλήλων (Cant. xová-
σε), 955 ἐπὶ στήϑεσσι δὲ χαλκὸς σμερὸ.
ρνάβιζεν, d» 598 v. 1]. ἀμφὶ δέ οἱ κνημὶς
μερό. κονάβιζε pro. χονάβησε, h. Merc. 54
|l. (de Iyra) ἡ δ᾽ ὑπὸ χειρὸς ousoó. κονάβισε
0 χονάβησε. Omnibus locis iunctum est xo-
c cum σμερδαλέον, cf. La Roche h. Stud.
, 9.
izóváBoc (a rad. χαν, κανάζω, sanskr. kan,
yan, lat. cano, suffüxum vero Bo cum sanskr.
posse comparari dicit Curt. Et. 141, cf. eund.
7 465 780: ab eadem rad. derivant Corssen
isspr.; Vokalism. I1 484, Benfey WL. II 63,
& Meyer vgl Gr. I 106 405, Autenrieth in
Jaegelsb. adn. ad B 334, Legerlotz in Kuhn
sehr. VIII 120, Grassmaun ib. IX 18, Walter ib.
I 380, Bugge "ib. XIX. 405 s. , Ioh. Schmidt ib.
XIII 267, Fritzsche in Curt. Stud. VI 336;
nferunt Bugge et Schmidt litav. skambu, skam-
ti; Duentz. ap. Kuhn 1866 p. 19 cum ἄραβος,
ρυβος, ὄὅτοβος et φλοῖσβος, μέσαβος al. for-
tionem componit, cf. etiam Savelsberg de di-
mmo p. 52; M. Mueller ap. Kuhn IV 272
Imit rad. xoz, xovz, xovcz, unde derivat χό-
€ (plaga), κόμπος, χόναβος. De subst. in oc
leuntibus barytonis v. Woerner subst. hom. 28:
accentu v. Herod. ed. Lentz I 139, 2). Non
tur nisi uno Od. loco nom. sing. — "Strepitus,
Schmidt Synon. 117, 9 ,,es bez. viel
E als δοῦπος ein sehr starkes Droeh-
; cf. etiam Duentz. ad o 542; E. M. 528, 10 et
am. an, Par. III e cod. 2767 ad P 334 ἤχος, Suid.,
chm. anecd. I 281, 13, Zon. 1231, Hes. ψόφος,
DG, addit Hes. χρότος. Cram. an. Par. 1. 1. et
st. 281, 22 ἦχός ἐστι ξύλων ξηρῶν πεπλη-
ὧν ἢ σωμάτων ξηρῶν, cf. schol.V ad B 334
Enst. 1059, 58. — x 122 ἄφαρ δὲ χαχὸς
«Boc χατὰ͵ νῆας ὀρώρει ἀνδρῶν ὀλλυμέ-
» γηῶν 9 ἅμα ἀγνυμενάων. --- Friedlaender
»
(7
H
— κονίη 85
hom. Woerterverz. 738 797. --- χοναβέω, xo-
ναβίξω.
κονζη (videtur ductum esse ἃ χόνις, q. v., cf.
G. Meyer in Kuhn Zitschr. XXII 499; Eust.
1575, 52 πρωτότυπον τῆς χονίας ἡ κόνις, Or.
88, 93, E. M. 528, 36, E. G. 336, 56 xor xó-
».0g χονία, ὡς Αὐπρις Αύπριος Κυπρία, cf.
Herod. ed. Lentz 1 292, 12 eiusdemque praef.
pag. XXIV, ubi addit non ineptam esse com-
parationem subst. xó»«c cum adiectivi speciem
gerente χονία, quibus σπάνις et σπανία similia
sint (cf. E. M. 4389, 17 591, 48, E. G. 328, 50,
Lob. Parall 318); etiam Doed. "Gi. 192 affirmat
proprie esse adiectivum pro χονε-ίη; de subst.
in cj exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 405,
Woerner subst. hom. 8; de accentu v. Herod.
I 292, 11s. 294, 32). Leguntur sing. χονίη qua-
ter, gen. xovínc sexies, dat. aov ter, acc. xo-
νίην quater; plur. dat. χονίῃσι (cf. E. G. 336,
58ss., Cramer Ep. I 218, 18, Herod. ed. Lentz τί
304, 20) in I]. undequadragies, in Od. octies, in hym-
nis semel; xovizc E 75 (v. 1. χονέῃ, sic Nauck) X
330 Ψ 96 (Nauck utroque loco zovígo. Est
igitur hoc subst. in Il. quinquagies septies, in
Od. decies, in hymnis semel; multo saepius in
plur. (quinquagies et semel) quam sing. (erue
decies) Forma χονίῃσι est post arsin 1l. pedis
quater, 2. pedis semel et vicies, 4. pedis ter, in
exitu versus vicies; forma χονίῃς post arsin
l. pedis semel, 2. pedis bis; χονίην omnibus
locis (quater) post arsin 3. pedis; formae xovíy,
ίης, i post caes. 3. pedis bis, post arsin 2. pedis
bis; ceteris (novem) locis sunt in exitu Versus;
L est correptum, tantum novem illis locis in
arsi 6. pedis est longum; Herod. I 532, 1 τὰ
διὰ τοῦ νιὰ ϑηλυχὰ τῷ ι παραλ ηγόμενα συ-
στέλλουσιν αὐτό, τὸ δὲ κονία διφορεῖται,
correptum esse ; affirmant E. M. 50, 12, Herod.
II 902, 1, cf. etiam Doederl. Gl. 192. — 1) Pul-
vis, 2) arena, 3) cinis, cf. Doed. Gl. 192. — E.
M. 598, 16, k. G. 336, 48 χονία τὸ αὐτὸ ση-
μαίνει τῷ κόνις, Cram. an. Par. ΠῚ e cod. 2767
ad 4 489, Eust. 501, 2 xovíe x«i χόνις παρὰ
τῷ ποιητῇ τὰ αὐτὰ δύνανται, oc καὶ ὁ xo-
νίσσαλος" παρὰ δὲ τοῖς ὕστερον T χονία καὶ
ἄλλο τι «σημαίνει, accuratius Eust. 382, 36 οἱ
δὲ us9? Ὅμηρον τὴν τίτανον, cf. schol. BLV
ad B 150, BL ad JN 336 et 337, paraphr. Il,
E. M. 52 8, 88, Ap. Soph. 102, 15, Eust. 194, 14
935, 21 1113, 63; E. M. 528, 35 χονία, κόνις,
μάχη, Hes. πονίη" κόνις, ἄμμος, μάχη, ἀκα-
ϑαρσία: σμῆμα, σποδός, cf. eund. s. v. χόννα
(quod vitiose videtur esse scriptum pro xovía);
E. G. 337, 22, Suid. χονιορτός, addit Suid.
νίτρον, ῥύπος, cf. Zon. 1236. Interpretantur ἡ εἰς
μικρὸν χεχομμένη καὶ τετμημένη γῆ, δηλοῖ γὰρ
τὴν εἰς λεπτομερῆ οὐσίαν χωρήσασαν γῆν E.
M. 528, 39, E. G. 337, 28, cf. Or. 89, 80, E. G.
337, 9, "Zon. 1236, Eust. 1575, 57 836, 55 1291,
54, Herod. ed. Lentz p. XXIV 1) pulvis;
multo saepius plur. quam sing., cf. etiam Eust.
1088, 5. a) sing. B 150 ποδῶν d' ὑπένερϑε
κονίη ἵστατ' ἀειρομένη, οἵ. Eust. 194, 14; P
365 ὑπὸ δὲ στέρνοισι χονίη ἵστατ᾽ ἀειρομένη,
ὥς τε νέφος ἠὲ ϑύελλα, οἵ. E. M. 528, 88, ,AP.
Soph. 102, 15; 4 151 ὑπὸ δέ σφισιν, ὦρτο
χονίη ἐκ πεδίου, τὴν ὠρσαν πόδες ἵππων,
schol. BL ὁ γὰρ ᾿χονιορτὸς χόνις ἐστὶν ὡρ-
μημένη, cf. Eust. 835, 57; “1 282 ócivovto δὲ
(πποι νέρϑε χονίῃ, Ψ ΕΣ αἰεὶ δ᾽ ἡνίοχον
χονίης ῥαϑόμιγγες ἔβαλλον et V 506 οὐδέ τι
856
πολλὴ γίγνετ᾽ ἐπισσώτρων αρματροχιὴ κατό-
πισϑεν ἐν λεπτῇ κονίῃ. Heyne, quod χονίης
ῥαϑ. commemorentur , umidum putat esse pul-
verem; recte addit Giseke in hoc lex. I p. 176:
quamquam sicci quoque pulveris si magna est
celeritas currus, particulae celeri rotarum motu
huc illuc iactantur; Eust. 1313, 10 τὸ ó«9.,
εἰωϑὸς ἐπὶ αἵματος ἢ ὅλως ἐπὶ ὑγρῶν λέγε-
σϑαι, καινότερον ἐπὶ κόνεως ἐλέχϑη, cf. Hes. et
Suid. 2, 2, 589; Porphyr. ad Ὁ 422 διὰ γὰρ τὸ
λεπτὸν x«l ὀλίγον Ὁ) τῆς κόνεως μὴ πολὺ
γίνεσϑαι τὸ τῶν ἐπισσώτρων ἴχνος φησίν, sed
v. Grashof Fuhrw. 84 5.: paraphr. ἐν τῇ λεπτο-
τάτῃ yg, ali utroque loco χορίη significare
arenam censent; Grashof p. 7 adn. 6 spurios
putat esse v. 502—6; M 254 ὦρσεν ἀνέμοιο
ϑύελλαν, ἥ 9 ἰϑὺς νηῶν κονίην φέρεν, Ν 336
(ἄνεμοι) ἄμυδις χονίης μεγάλην ἱστᾶσιν ὀμί-
χλην, cf. v. 835; videtur v. 335 aut 336 spurius
esse Friedlaendero anal. Hom. 473; P 457 (ἵπ-
πω) ἀπὸ χαιτάων κονίην οὐδάςδε βαλόντε, cf.
v. 489 5.: P 732 ἐπὶ χϑονὶ χάππεσον, μιάνϑη-
σαν δὲ χονίῃ, cf. II 795—17; Ψ 739 xal ῥ᾽ ἀπο-
μορξαμένω χονίην δύσαντο χιτῶνας, cf. Eust.
1397, 9785.: “108 Ἕχτορα δ᾽ ἐκ βελέων ὕπαγε
Ζεὺς ἔχ τε χονίης ἔχ v? ἀνδροχτασίης xtà.,
videntur v. 108 s. spurii esse, v. Am. app. p. 52s.
et 85; “2 18 v. l. τὸν δὲ ἔασχεν £v χονίῃ ta-
νύσας (pro ἐν zóv. ἐχτανύσας), v. La Roche;
Il 775 ὃ δ᾽ ἐν (v. l δὲ) στροφάλιγγε κονίης
χεῖτο μέγας μεγαλωστί, paraphr. h. 1. et Φ 808
ἐν τῇ συστροφῇ τῆς γῆς, o 89 σὺ δ᾽ ἐν (v. 1.
ài) στρ. xovigc χεῖσο μ. u., schol. Q παρόσον
ὁ ἄνεμος ἀναχινῶν τὸν χονιορτὸν ποιεῖ TOL-
«vta, d 508 τόξα πεπτεῶτ'᾽ ἄλλυδις ἄλλα
μετὰ (Eust. 1248, 41 ἐν) στροφάλιγγι κονίης,
Duentz. locus videtur suspectus esse, quod
de nube pulveris poeta h. l. dicere non possit.
À 600 de Sisypho: χονίη δ᾽ ἐχ χρατὸς ὀρώρει,
dum saxum volvit, nubes pulveris supra eius
caput conspicitur, quae videtur ex capite ipso
attolli; Doed. Gl. 192 coll. γ 408 interpr.: ex fer-
vido eius capite ortus est vapor instar nubis
pulveris(?). b) plur. E 588 ἐχ χειρῶν ἡνία
χαμαὶ πέσον ἐν χονίῃσι(ν), O 538 (λόφος) xa-
μᾶζε κάππεσεν ἐν χονίῃσι, M 98 πολλὰ βοά-
you | καὶ τρυφάλειαι κάππεσον £v χονίῃσι
xal ἡμιϑέων γένος ἀνδρῶν (Nauck: χονίῃ καὶ
ἀρηιϑόων"), Il 796 μιάνϑησαν δὲ ἔϑειραι αἵ-
ματι xal χονίῃσι, Il 797 οὐ ϑέμις ἦεν πήληκα
μιαίνεσϑαι χονίῃσιν, X 402 χάρη (Ἕχτορος)
ἅπαν ἐν χονίῃσι κεῖτο πάρος χαρίεν, P 96
ἽἝχτορα ἀεικέα μήδετο ἔργα, πρηνέα τανύσ-
σας ἐν χονίῃς (Eust. 1985, 31 χονίῃσι, GL xo-
νίῃ σ᾽, quod recepit Nauck), cf. £2 18. Saepissime
usurpatur de iis qui vulnerabantur aut caede-
bantur in pugnis (aut in venationibus) JV 617
τὼ δέ οἱ ὄσσε πὰρ ποσὶν αἱματόεντα χαμαὶ
πέσον ἐν κονίῃσιν, cf. schol. BL et Eust. 950,
16; II 741 ὀφϑαλμοὶ δὲ χαμαὶ πέσον ἐν xo-
νίῃσιν αὐτοῦ πρόσϑε ποδῶν, cf. schol. BL; 4
482 ὃ δ᾽ ἐν κονίῃσι χαμαὶ πέσεν αἴγειρος ὥς,
paraphr. ἐν τῇ γῇ, cf. schol. BL; Ζ 458 οἵ κεν
πολέες τε xai ἐσϑλοὶ ἐν κονίῃσι πέσοιεν ὑπ᾽
ἀνδράσι δυσμενέεσσιν, P 498 ἡνιόχοιο ἐν xo-
νίῃσι πεσόντος vq? Ἕχτορος, A495 IN 508 590
Ξ 462 P315 ὁ δ᾽ £v χονίῃσι πεσὼν ἕλε γαῖαν
ἀγοστῷ, paraphr. ἐν τῇ γῇ, O 423 Ἕχτωρ δ᾽
ὡς ἐνόησεν ἀνεψιὸν ὀφϑαλμοῖσιν ἐν κονίῃσι
πεσόντα νεὸς προπάροιϑε, E418 ὡς ἔπεσ) (v. l.
πέσεν) Exvopoc χαμαὶ μένος ἐν χονίῃσι(»), 6
χονίη
898 οἰμώξας πέσεν ὑπτιος ἐν «ovigo(v) afflictus
iactu, non occisus pincerna, Ὁ 434 ὃ ó' ὕπτιος
fv χονίῃσι νηὺς ἄπο χαμάδις πέσε, Ν 905
(χεφαλὴ) Ἕχτορι προπάροιϑε ποδῶν πέσεν ἐν
χονίῃσι(ν), 4 5292. IN 548 Π 989 ὁ δ᾽ ὕπτιος £v |
χονίῃσι(ν) χάππεσεν, o 98 de Iro graviter vul-
nerato χὰδ δ᾽ ἔπεσ' ἐν (v. l ἔπεσεν) χονίῃσι
μακών. Idem versus legitur de animalibus: JI
469 de equo, x 163 de cervo hasta transfixo, τ
454 de apro confixo. Ῥ 437 μὴ χατὰ αὐτοὶ
(πποι) ἐν κονίῃσι πέσοιεν ἐπειγόμενοι περὶ
γνίχης. De M 98 τρυφάλειαι χάππεσον ἐν xo-
νίῃσι καὶ ἡμιϑέων γένος ἀνδρῶν v. supra. E|
586 ἔχπεσε δίφρου κύμβαχος ἐν κονίῃσιν ἐπὶ
βρεχμόν τε καί ὦμους, Z 48 2x δίφροιο ἐξε-
χυλίσϑη πρηνὴς ἐν χονίῃσιν ἐπὶ στόμα, Τ' 55
ὅτ᾽ ἐν χονίῃσι μιγείης, schol D et paraphr.
ὅταν ἀναιρεϑῇς συστὰς εἰς μάχην, addit schol.
χόνιν γὰρ ἔλεγον xal τὴν μάχην ot a
Eust. 382, 32 ἢ ἀντὶ τοῦ ϑάνοις ἢ ἀντὶ τι
ὅτε ἀντιχκαταστῇς εἰς μάχην τῷ Μενελάῳ. Κὶ
457 x 329 (hoc loco om. D) φϑεγγομένου δ᾽
ἄρα τοῦ γε κάρη χονίῃσιν ἐμίχϑη, paraphr.
τῇ γῇ qvo95, Eust. 818, 8 sic γῆν ἔπεσεν. E
75 ἤριπε δ᾽ ἐν κονίῃς, v. 1. κονίῃ, quam rece-
perunt Bekk., Dind., Spitzn., Doed., Am., Nauck; E
ex corr. χονέίῃσι, schol. ἃ ἐν ἄλλῳ ἐξ s
Idem versus legitur .Y 330 (in nonnullis ;
χονίῃσ", quod recepit Nauck; € χονίηισιν);
748 ἤριπε δ᾽ ἐν χονίῃσιν, paraphr. ἐν τῇ 3
νει. ll 471 χεῖτο παρήορος ἐν ΧΟΡ ΟἿΣ 2
26 αὐτὸς δ᾽ ἐν χονίῃσι (Eust. 1198, 49. xo
μέγας μεγαλωστὶ τανυσϑεὶς κεῖτο, de Acl
lugente mortem Patrocli, cf. IJ 7758.5 4
ὡς τώ γ᾽ £v κονίῃσι παρ᾽ ἀλλήλοισι τετάσ'
(D πετασϑην), 4 544 πρηνέες ἐν χονίῃσι π
ἀλλήλοισι τέταντο, Nauckio videntur v.
spurii esse, cf. Beutler animadv. crit., Ienae 1
p. 18s. B 418 ἑταῖροι πρηνέες ἐν xovüg
ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν, E 588 ἵππω πλήξα
χαμαὶ βάλον ἐν xovigowv), O0 156 τάων
χονίῃσι βάλες παραχοίτας, Eust. 704, 49
χονίαις βαλεῖν τὸ χτεῖναι περιέφρασε"
ἄλλως δὲ εἰπεῖν, παλαιστιχὴ ἡ φράσις"
πάλῃ γαρ οἱ ἀγωνισταὶ ἐν χονίαις βάλλοντ
O 118 χεῖσϑαι ὁμοῦ νεχύεσσι μεϑ᾽ αἵματ
χονίῃσι(»), y 888 ἔδεν πάντας ἐν αἵματι
κονίῃσι(ν) πεπτεῶτας, cf. Eust. 1931, 38; Π θ8
βελέεσσι καὶ αἵματι καὶ κονίῃσιν (D -ηἰσ
εἴλυτο διαμπερὲς ἐς πόδας ἄχρους. 9) ar
cf. Eust. 584, 39. De Achille in Scaman
insiliente Φ 971 χονίην (ποταμὸς) ὑπέρ
ποδοῖιν (La Roche in ed. crit., ut videtur e
typothetae, χονίη, v. 1. ὑπερίπτε, v. Hoff
d et X p. 252); recte Doed. in ed.: in
vagas arenas; Eust. 1284, 37 δοχεῖ οὐ
λεχτεῖσϑαι νῦν ἡ χονίη ἐπὶ τῆς moto
λεπτοτάτης ἄμμου, εἰ καὶ ὡμοίωται τῇ
γῆν κόνει, paraphr. τὴν χόνιν, schol. Pari
ἀφῃρεῖτο τῶν ποδῶν τὸν κονιορτόν, 0709€
ὑποδυόμεγος, schol. B ἐμφαντικῶς τὴν zum
μικρὸν ὑπονοστοῦσαν γῆν ἔδειξεν,
ἀχρατὴς εἴη τῆς βάσεως ὃ ἥρως, Duentz, dici
videri h. 1. χονίη significare solum coll. E 7t
h. Merc. 351 ὄφρα ἐδίωχε διὰ ψαμαϑώδε
χῶρον, ῥεῖα μάλ᾽ ἴχνια διέπρεπεν ἐν κονίῃσι
cf. v. 859. 3) cinis. ἡ 158 xev ἄρ᾽ ἕζετ' En
£ay don ἐν χονίῃσι(ν) πᾶρ πυρί, ἡ 160 οὐ
ἔοιχε ξεῖνον χαμαὶ ἦσϑαι ἐπ᾽ ἐσχάρῃ ἐν wt
νίῃσιν. Alii, ut Duentz., etiam his locis inter
pr. in pulvere, Iungitur «oví; cum adi. λεπὶ
χόνις — χονίσαλος
Ψ 506,
888.
χόνις (a χνάω frio derivant, ut sit contrita
quaeque, terra friata E. M. 328, 43, E. E 337,
ΤΙ οἱ 27, Eust. 836, 55 1291, 55 1575, 52 1746,
12, Herod. ed. Lentz I 445, 54, cf. eiusd. praef.
p. V; hanc originationem a zvc adoptant
Lob. Rhem. 29, Path. el. I 470, Pott Wurz. I
673, Doed. ad d 271, Clemm in "Curt. Stud. HI
298, cf. Goebel Lex. I 342, qui censet rad. ab
σ incepisse; cognatum esse illud Hesychii z»5 —
ἐλάχιστον, quod sit ortum ἃ zvvo — zváo
: Ado. affirmant Clemm 1. l. et Brugman in Curt.
ud. VII 318s., cf. Benfey WL. I 184; Doed.
5]. 192 a χονίζειν — κνίζειν derivat. Componunt
cum χνοῦς Lob. Rhem. 29, Pott, Clemm 1. 1., Benfey
185; hoc vero videtur esse dubium Curtio Et,
302; eidem haud displicet sententia Fickii, qui
racheinh. 66 et Woerterb. I? 518 a rad. kana,
sanskr. kánas Korn, Staubkorn derivat. De
subst. in ἐς desinentibus v. Woerner subst. hom.
ἘΠῚ de accentu v. Herod. I 94, 20; cf. etiam
Sust. 935, 23, Herod. I 526, 1 II 18, 15, Spohn
le extr. Od. parte 173). Leguntur sing. nom.
ὄνις ter, cen. xó»ioc bis, dat. xov». 9 18 4
91 (utroque loco v. 1. χόνει, Eust. 1679, 1 zo»
ρ. μὲν χαὶ διὰ διφϑόγγου ᾿Αττιχῶς, μάλιστα
ὲ διὰ τοῦ ε ἐκ τοῦ χόνις χόνιος χόνει χαὶ
«τὰ χρᾶσιν χόνι, οἵ, schol. V ad Q9 18, schol.
3 ad 4 191; conflictio enim duorum ὁ fuit in-
ià Graecorum auribus, cf. Lob. Path. el. II
, Hofim. quaest. hom. I 87 100), acc. χόνιν
mater. Est igitur septies in IL, bis in Od., bis
1 hymnis. Post arsin 1. pedis bis (forma avo,
. pedis bis (forma χόνιος), 4. pedis quater; post
-fhesin 3. pedis bis, 5. pedis semel (1 385);
S septem locis formae χόνις οἷ -ἰν. 1) Pulvis,
) einis, cf. Doed. Gl. 199. — Cram. an. Par. πὶ
cod. 2767 ad 4 482, Eust. 501, 3 χονία καὶ
óvic παρὰ τῷ ποιητῇ τὰ αὐτὰ δύνανται,
αὶ ὃ χονίσσάλος, cf. E. M. 528, 16, E. G. 836,
3, schol. BLV ad B 150, BL ad N 336 et 337,
raphr. . IL, E. M. 5928, 33, Ap. Soph. 102, 15,
si 194, P" 382, 36 935, 21 113, 63; E.
- 528, 35 zovía, χόνις, μάχη, Hes. χονίη"
ες, ἄμμος, μάχη, ἀχαϑαρσία, σμῆμα, σπο-
jetzóric" τέφρα, σποδός, E. G. 607, 50 ἡ
7, ὃ χονιορτός, 5 σποδός. τὸ λεπτὸν χῶμα,
1. 1286 χοῦς, χονιορτός, Hes. χονιορτὸς zal
ὅμοια, Herod. ed. Lentz I 94, 20 χῶμα, E.
528, 29 5., Ap. Soph. 102, 12s. 1. πεδιάς. ἡ
τέφρας σποδός, addit Ap. Soph. ὁ δὲ πίων
εἶναι ἔφη, cf. schol. D idi I'55 et E. G.
5, 56; differre χόνις a ,κολοσυρτός dicit E. G.
3 56. Interpretantur ἡ ἡ εἰς λεπτομερὴ οὐσίαν
ρήσασα γῆ Or. 89, 31, E. 6. 337, 9, Eust.
57, cf. Zon. 1236, ἜΣ M. 528, 39, HESG.
7,98. 1) pulvis. N 335 ἤματι τῷ, ὅτε τε
είστη z0vic ἀμφὶ χκελεύϑους, coll. Y. 336, ubi
jvim est Adem; schol. BL ψαφαρὰ γάρ ἐστιν ἡ
διὰ τὴν ἔχχαυσιν τοῦ χυνός; v. 835 aut 336
5 videtur esse, v. Friedlaender anal. Hom.
N 893 II 486 πρόσϑ᾽ ἵ ἵππων κεῖτο τα-
σϑείς, χόνιος δεδραγμένος αἱματοέσσης (Π
5v.lL xovinc in Vrat. A), cf. “ 425 Ν 508
Ἶ γαῖαν ἀγοστῷ, Schol. 'BL (q. v) τῆς γῆς,
(| Eust. 939, 921: 18 τὸν δέ v CUM
νι ἐχτανύσας προπηνέα (v. 1. κόνι᾽, χόνει,
lxovig, L Lips. zovíg τανύσας), paraphr. ἐν
"yj ἐχτείνας, cf. Ῥ 265. πρηνέα τανύσσας
χονίῃς. Ψ 764 ἴχνια τύπτε πόδεσσι πάρος
cum subst. αἷμα O 118 II 639 796
851
χόνιν ἀμφιχυϑῆναι, paraphr. πρὸ τοῦ τὸν κο-
νιορτὸν πεσεῖν, schol. BV πολλὴ ἡ ἀγχιστεία,
εἴγε φϑάνει τὸ βῆμα τὴν χαταφερομένην ἐπὶ
τὸ ἔχνος χόνιν, ην ὃ προτρέχων ἀνέστησεν,
cf. Eust. 1398, 59; I 385 οὐδ᾽ £t uot τόσα δοίη
ὅσα ψάμαϑός τε χόνις τε, Coll v. 379 de in-
finita multitudine (schol. Theocr. 9, 16 ψεύδον-
ται ὄνειροι pro Ψ. τε z. v), Cf. Ν 335; E. M.
528, 29, Ap. Soph. 102, 12 5. ἡ πεδιὰς λέγεται,
Ariston. πρὸς τὴν διαφορὰν τῆς ψαμάϑου
καὶ ἀμάϑου, ὅτι Ἃ παραϑαλάσσιος ψάμαϑος,
χόνις δὲ 7 πεδιὰς ἄμμος: καὶ οὐ δὲς (e coni.
Lehrsii qu. ep. 334 adn. pro οὐδεὶς) τὸ αὐτὸ
λέγει, cf. Ariston. ad 1 593, schol. BE ad β 326,
Eust. 584, 39, Lehrs Arist. 123s.; h. Merc. 140
ἀνϑραχιὴν δ᾽ ἐμάρανε, κόνιν δ᾽ ἀμάϑυνε μέ-
λαιναν pulvere obtexit, h. Merc. 345 ἀντία
βήματ' E ἔχουσα χόνις ἀνέφαινε μέλαινα. Σ 93
ἀμφοτέρῃσι χερσὶν ἑλὼν κόνιν αἰϑαλόεσσαν
χεύατο κὰκ χεφαλῆς, uu erat signum luctus
summi, cf. schol. V et 2 164; Verg. Aen. 10, 844
canitiem multo deformat pulvere; paraphr. σπο-
δὸν κεχαυμένην, schol. B χόνιν τὴν σποδόν
φησιν͵ N77 577 ἀμφίζανε τέφρη (25)“, οἱ δὲ
τεφρώδη κονιορτόν. Ariston. ὅτε τὴν ἀπὸ πυ-
ρὸς “τέφραν χόνιν λέγει" διὸ καὶ αἰϑαλόεσσαν
αὐτὴν λέγει. cf. Lehrs Arist. 150; Ap. Soph.
102, 12, E. M. 528, 30 ἡ &x τέφρας σποδός,
Hes. II 513, 16 χόνιν αἰϑ. interpr. τέφραν, cf.
Eust. 1128, 58; quos secuti de cinere intellegunt
Dammius, "Doed. GI. 192, Autenrieth, alii; rectius
videntur 'Am., Faesi, Duentz., La "Roche inter-
pretati esse pulverem (fuliginis colore indu-
ctum), quod secundum v. 3. Achilles est extra
tabernaculum suum (προπάροιϑε νεῶν), iidem
μέλαινα τέφρη v. 25 nihil aliud significare
censent nisi pulverem. Idem versus legitur etiam
e 316. 2) cinis. λ 191 χεῖμα εὕδει, ὅϑι ὅμῶ-
ες ἐνὲ οἴχῳ, ἐν zóvi (v. l. κόνει, cod. I xo-
ví) ἄγχι πυρός, ,schol. H τὴν ἀπὸ τῆς “ἐσχάρας
σποδὸν χόνιν εἴρηκεν, schol. V vero ἐν τῇ γῇ,
cui assentiuntur Am., Duentz., Doed. GI. 192, sed
v. Faesi ad 2 23. — Iungitur κόνις cum adi.
αἰϑαλόεσσα X93 o 316, αἱματόεσσα Ν 398
Π 486, μέλαινα h. Merc. 140 345, πλείστη N
335. — χονίσαλος, xovío, eyzovéov(?).
χονίσαλος (pro xovi - σεαλος, rad. sval,
germ. swéllan: Curt. Et. 372 430 665, Fick vel.
Woert. 417, G. Meyer in Curt. Stud. V 89,
Autenrieth in Naegelsb. adn. Π 18, cf. G. F.
Unger in Philol. Suppl II 721; Hoediger de
nom. graec. comp. 16, cum productionis 1 vocalis
ratio probabilis reddi non possit, dicit sibi pro-
bari sententiam vestigium thematis χονεσ- ser-
vatum esse, quod analogiae adiumento destitutum
sese prorsus in castra thematum in ὁ transtu-
lisset; secutus est eum Schoenberg griech. Com-
pos. 20, cf. eund. p. 23; Doed. Gl. 192 deminu-
tivum esse arbitratur, ita ut sit pro χονέίξαλος,
ut πάσσαλος, à χόνιξ — χόνις, cf. Lob. Path.
proleg. 95; de compositione v. Stolz zus.ges.
Nom., Klagenfurt 1874 p. 39; de subst. in oc
terminantibus v. L. Meyer "vgl. Gr. H 197,
Woerner subst. hom. 98)" Vox lliadis propria.
Legitur nom. χονίσαλος bis, dat. -σάλῳ semel.
Omnibus locis post caes. μετὰ TQ. τρολ. Ex
auctoritate optimorum ljbrorum scribitur zovi-
σαλος, non zovícc«Aoc. Duplex c passim ad-
ditum detraxerunt Heyne et Wolf, quos secuti
sunt omnes editores recentiores; defenderunt σσ
Meineke ad Euphor. p. 72, Doed. Gl. 192 (in
858
ed. scripsit unum σὴ, maluerunt scribere Curt.
Et., Fick, G. Meyer 1. L, Autenrieth in lex., alii;
scribunt χονίσσαλος etiam Or. 79, 11, Zon. 1936,
Cramer anecd. Par. III e cod. Reg. 2556 ad D
18 [Bachm. in anecd. Gr. I 281, 15 scribit oc, in
cod. est o]; xoríco«Aog et χονίσαλος E. G. et
Eust., ceteri unum c habent. — Excitatus
pulveris turbo. Iam ex veterum sententia in
χόνις et σάλος distributum est: E. M. 528, 52;
E. G. 337, 18 ὃ χονιορτός, OLOVEL 7j σεσαλευ:
μένη κόνις, idem refert Zon. 1936, sed pro χόνιες
scribit γῆ, cf. E. G. 614, 26, Or. 79, 11; paraphr.
IL, Hes., Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 281, 15,
Cramer I. 1. xovioptóc, cf. Eust. 501, 2. —I13 τῶν
ὑπὸ ποσσὶ χονίσαλος (pauci τ-σσαλος)͵ ὦρνυτ᾽
ἀελλὴς ἐρχομένων, Ariston. οὐ λέγει ὑπὸ πο-
δῶν ἀέλληε, ἀλλὰ κονίσαλος ἀελλής, ἀελλώ-
δης, paraphr. et Ap. Soph. 9, 28 χονιορτὸς
ἀελλώδης, cf. Eust. 373, ΕἾ Buttm. Lexil II
998 et ausf. Gramm. I 172 adn. maluit scribere
ἀελλῇς, sed v. Lob. Path. el. I 345, Paralip.
160; schol. BL ᾿Αριστοφάνης γράφει χονισάλου
ὠρνυτ᾽ ἀέλλης" ἄριστος δὲ χριτὴς ὁμοιοτή-
vov Ὅμηρος" ὁμίχλη γὰρ καὶ χονιορτὸς ὁμό-
χροα xci ὁμοίως ἐπιπροσϑοῦντα τοῖς ὄμμα-
σιν. Schol MQ δὰ « 58 χονίσαλος ἀέλλης
ἀντὶ τοῦ χονισάλου, οἵ. Spitzn. ad 7' 18: Wolf
proleg. COXXVI maluit scribere χονισάλου ἀέλ-
Àj; ad hunc locum vide praeter Spitzn. Naeg.
adn. p.338; E 503 χαιοὶ λευχοὶ ὕπερϑε. γένοντο
χονισάλῳ (alii -σσάλφῳ), ὃν δα δι αὐτῶν οὐρα-
viv ἐς m. ἐπέπληγον πόδες ἵππων, X401 τοῦ
(χτορος) δ᾽ ἦν pie a χονίσαλος (v. 1.
-σσαλος), cf. v. ,402.
xorto (a xovic, cf. E. M. 266, 39 598, 44,
Cram. an. Ox. II 298, 4, Herod. ed. Lentz II
467, 17 537, 3, Zon. 1240; de verbis in £c ter-
minantibus v. Herod. I 455, 19 534, 34 II 18, 6
463, 10, L. Meyer vgl. Gr. II 35, Curt. Verb.
I 296 357, Brugman in Curt. Stud. IV 182, cui
verisimillimum videtur ducendum esse ex xo-
»ijo) Leguntur act. praes. part. χονίέοντες Ν
820 3 372 449 9 1922 (omnibus locis post caes.
μ. toit. τροχ.), fut. xovicovoi(v) E 145, v. 1.
xovíocovoi(»); unum c, quod legitur in Ven. A,
E. M. 598, 46, Suid., Zon. 1246, Hes, Herod. Τί
463, 10, sufficere Bekk. hom. Bl. I 68, 18 58.»
Thiersch Gr. Gr. $ 168, 5 probarunt, post. Heyne
et Bekk. omnes editores receperuut; aor. ἐχόνισε
Φ 407 (etiam apud Eust. 1243, 58); v. l. ἐχόνισσε,
Ambr. ἐχόνεισε. Pass. perf. part. χεχονιμένοι
Φ 541, plusq. χεχόνιτο X 405. Est igitur septies
in Il. (in altera parte), semel in Od. 1) trans.
pulvere impleo, conspergo. a) active. Φ 407 de
Marte: ἑπτὰ ἐπέσχε πέλεϑρα πεσών, ἐχόνισε δὲ
χαίτας, cf. X 402 5.; ΞΞ 145 Τρώων ἡγήτορες
εὐρὺ χονίσουσιν πεδίον fugientes, Hes. xo-
νιορτοῦ πληρώσουσιν, schol. ABD κόνεως
πληρώσουσιν" ἐχ δὲ τοῦ παρακολοῦντος νοεῖ-
ται τὸ φεύξονται" οἱ γὰρ φεύγοντες κατὰ τὸν
δρόμον ἐγείρουσι χόνιν, fere eisdem verbis E.
M. 528, 46, Zon. 1246; paraphr., Suid. xóviv
ἐγείρουσι (ἐγεροῦσὴ, cf. Verg. Aen. 4, 155.
b) Pass. X 405 τοῦ χεχόνιτο (H Vrat.d. χε-
χόνιστο, D χεκονίατο) κάρη ἅπαν, Hectoris
per terram tracti, paraphr. ἐχονιορτοῦτο, Φ
54] χεχονιμένοι ἔχ πεδίοιο φεῦγον (Syr. -ἰμ-
μένοι, C -ημένοι), paraphr. et Hes. χεχονιορτω-
μένοι. Ὡ) intrans. pulverem excito. De equis
currentibus: Ν 890 (ἵπποι) σε πόλινδ᾽ οἴσουσι
χονίοντες πεδίοιο, 872 449 (ἵπποι) ἐπέτοντο
xovío --- Κοπρεύς
χονίοντες πεδίοιο (Nauck suspicatur v. 449 esse
spurium). Idem dicitur de hominibus currentibus
$ 192; paraphr. Il. χονιορτὸν ἐγείροντες διὰ
τοῦ πεδίου; sim. schol. Q ad 9 122 et Eust.
1306, 50; Eust. 961, 37 διὰ τῆς πεδιάδος χόνιν
ἐγείρειν ἐν τῷ σπουδαίως ϑέειν, schol. V χο-
νιορτούμενοι ἢ ἐγχονοῦντες, cf. Eust, 1306, 88,
Est gen. localis: per campum, v. Krueger. Di.
46, 1, 2, Kuehner ausf. Gr. 8 418, 8a, cf. Bekk,
hom. Bl. I 211, 7 et Autenrieth in Naegelsb. adn.
ad I'15, cf. etiam Delbrueck abl. loc. instrum,,
Berl. 1867 p. 54; gen. partit. vocat Doed. Gl.
2339; idem vertit campum mutantes in pulve-
rem(?); non recte Schol. Q ad 9 122 et Ariston.
ad 4/372 λείπει ἡ δια. — E. M. 50, 33, E,
G. 27, 14, Hes.; Doed. Gl. 193.
κοντός (a χεντέω: E. M. 529, 5, E. G. 387
39, Zon. 1932, Or. 86, 12, Eust. 1640, 64, ef.
Lob. Rhem. 98 121; 'ab eadem rad. 'derivant.
Fick vgl. Woert. 31 (qui componit cum sanskr,
kunta, quod non videtur verisimile esse Benfi
WL. I 188), L. Meyer vgl. Gr. I 111, Doed. Gl
188, alii, cf. etiam L. Meyer I 408, Goebel Lex.
I 337; de subst. in (t)og exeuntibus v. L. Meyer
II 391 et Woerner subst. hom. 26; de accentu
v. Herod. ed. Lentz I 916, 18) contus. Est
instrumentum nauticum, quo infixo in fundum
aquae protruditur navis. Eust. 1640, 63 ὅπλον
ναυτικόν, οὐ μὴν πολεμιχόν, cf. 982, 19, H
E. G. 337, 41 τὸ χοντάριον, cf. Pollue. l, »
10, 134, laudat Steph. Philon. II p. 564, 95 e
Achill. Tat. p. 38, 10 ed. Jacobs, cf. etiam Lucht|
Schiff d. Od. 35, Grashof Schiff bei Hom.
Non legitur nisi uno loco Od. ε 487 αὐτὰρ
χείρεσσι λαβὼν περιμήχεα xovtóv | ὦσα
ρέξ. Hyiediaen der 2 hom. Woerterverz. 738.
Κόος. 255 v. 1. χαί μιν ἔπειτα Κό
ἐὺ dele. ἀπένεικας (pro Κόωνδ᾽ q. v.) Θ᾽
ut Callistr.; schol. AV ἕνιοι διὰ τῶν δύο o0
γράφουσι Κόον" καὶ Καλλίστρατος (Καλλίμαχος
V) ἐν τοῖς διορϑωτιχοῖς, cf. Eust. 988, 82.
κόπος. 42 584 ν. 1. μὴ ὁ μὲν ἄχνυ ἔγῃ
χραδίῃ χόπον οὐκ ἐρύσαιτο, schol. V Ῥιανὸς
χόλον (rectius χόλον), οἱ δὲ κόπον, recte dixit
Mayhoff de Rhiani stud. hom. 56: »XónOv
neum est, quod suspectum habeas, nam eum,
apud Hom. non legatur, tum vero plerumque
sensu pass. lassitudinem indicat, uno in
Aesch. Suppl. 209 plur. de plangore illo di
est, quo antiqui homines maerorem suum d
signare solebant; . facile nascitur sus
χόπον depravatum esse ex χότον“, cf. LaR
et Nauck h. ].
Κοπρεύς (videtur ad χόπρος referem
esse, cf. Est. 1035, 55ss., Duentz. ad 2
Pott in Kuhn Ztschr. VIII 180 IX 174) Pe
Elei filius, pater Periphetae, praeco un
qui Herculi, cum Eurystheus ipse He
timens eum convenire nollet, ad eum eius m:
data deferebat. O 639 ἔπεφνε M Teo
quu, Komorzoc φίλον υἱόν, ὃς EU en
ἄνακτος (v. 1. ἀέϑλων) ἀγγελίης (Zeno ῃ
λίην) οἴχνεσχε βίῃ Ἡρακληείη, schol. AD ὁ
τος ὁ Κοπρεὺς ἦν χῆρυξ Πὐρυσϑέως, t0|
τῶν ᾿Αργείων βασιλέως, ὃς τὰς παρὰ '
σϑέως ἐντολὰς ἔλεγε τῷ Ἡρακλεῖ τῶν d92o|
ἕνεχα ἔξωϑεν. τῆς 'πόλεως μένοντι" δεδοιχῶ,
γὰρ αὐτὸν οὐχ εἴα ἔνδον εἰσελϑεῖν, cf. Eus
1035, 34 ss.; Apollod. 2, 5, 1, 5 doutae χτείναι
φυγὼν εἰς Μυχήνας καὶ τυχὼν παρ᾽ ? E) pie σϑεω
χαϑαρσίων ἐχεῖ κατῴκει, schol. V Ἡλίου ποῦ
τοῦ Πέλοπος" ἔστι δὲ καὶ ἄλλος Βοιώτιος,
Ἁλιάρτου παῖς. --- Friedreich Real. 470.
χοπρέω (x0zooc) stercoro. Non legitur nisi
part. fut. o 299 ὄφρ᾽ ἂν ἄγοιεν ὅμῶες Üóvo-
σῆος τέμενος μέγα χοπρήσοντες, quod restituit
Bekk., quem secuti sunt recentiores editores, cf.
Ariston. ad 77 747, Eust. 1820, 39; in aliquot
libris legitur κοπρίσίσγοντες (quod interpr. schol.
W χοπρίσαι ὀφείλοντες), χοπρήσσοντες, E. M.
30, 43 et Ap. Soph. 102, 19 χοπρίσαντες, Hes.
. 514 χοπρήσαντας, schol. B ad 42 164 xo-
placevro; Wolfius scripsit χοπρίσσοντες, quod
vult legere Cobet Mnemos. 1876 p. 273,
crit. 426, quia haec forma longe melius
analogia Graecitatis congruat. Eust. 1821,
13 χοπρῆσαί ἐστι κοπρεῦσαι ἤτοι χύπρον ἐπι:
θαλεῖν, prope eisdem verbis schol. B. — Doed.
- 2456.
zóxQoc. (videtur ductum a rad. kvap, graec.
«Gu, χαπύω exhalo, ita ut sit χόπρος quod
)alos vapores exhalat, ab eadem radice atque
ἀπνός: Curt. Et. 142, Fick vgl. Woerterb. 52,
3pracheinh. 90, Goebel in Phil. XXXVI 34 s. et
exi. I 33, cf. Benfey WL. I 269; Christ Lautl.
14 et Sav.lsb. in Kuhn Ztschr. XVI 56 con-
erunt sanskr. cakrt — stercus, lutum; de subst.
ῃ poc exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 215 et
Woerner subst. hom. 39; de accentu v. Herod.
d. Lentz I 204, 3). Leguntur κόπρος (semel)
) (seme, o (ter), ov (ter. ^ Omnibus locis
rior est syllaba in arsi praeter o 297; ceteris
tis est semel in introitu versus, bis post
pedem, quater in exitu. Est quater in Il. (in
itera parte) qnater in Od. 1) a) fimus, stercus,
) lutum, cf. Schmidt Synon. 53, 1, Doed. Gl.
456, Thaer in Phil. 600. a, ε 329 (δό-
(λον) εὖ χατέϑηχα ,Ζατακρύψας ὑπὸ χόπρῳ,
ῥα χατὰ σπείους χέχυτο μεγάλ᾽ ἤλιϑα πολλή,
ii ut Aristoph. ὑπὸ χόπρου, v. schol. H; Eust.
31, 86 ὑπὸ χόπρου τινὲς γράφουσιν 'Ἵττι-
ἔρον. o 297 (αὐων) χεῖτ᾽ ἀπόϑεστος ἐν
ολλῇ χόπρῳ, 5 οἱ προπάροιϑε͵ ϑυράων͵ ἡμιό-
τε βοῶν τε ἅλις χέχυτ', ὄφρ᾽ ἂν ἄγοιεν
ob ἀναγοιεν) δμῶες Ὀδυσσῆος τέμενος μέγα
Hes. ἡ τῶν χτηνῶν ἡ εἰς τοὺς
ovc βαλλομένη, cf. schol. B ad ἘΞ 20 et
pt ind. lect. aest. 1861, Berol. p. 2s., Ap.
102, 18 5.. E. M. 530, 43, ef. zem 'Eust.
321, 40; o 306 χύων οδὲ κεῖτ᾽ ἐνὶ (v. 1. eni)
τρῳ. b) X 414 de Priamo: πάντας λιτάνευε
γδόμενος χατὰ χόπρον, schol. BV ἀντὶ τοῦ
τὰ τὸ συρφετὸν τῆς γῆς" ἔστι δὲ χαὶ ἐπί-
«uua ὃ εἰς ᾿Ἐπίχαρμον ἀναφέρεται" εἰμὶ
χρός, Eu δὲ χόπρος, γῆ δ᾽ ἡ κόπρος
χτλ.; 42 640 ,»στενάχω χαὶ χήδεα μυρία
σσω αὐλῆς d» χόρτοισι χυλινδόμενος χατὰ
περὶ) χόπρον, schol V ad Q9 164 χόπρια,
- χόνιν. Utroque loco videntur inter-
etari χόνιν Ap. Soph. 102, 18ss., E. M. 530,
1, Hes.; Schmidt Synon. h. 1. fimum inter-
tandum esse putat; Nauckio versus videtur
e spurius. 9 164 ἀμφὶ δὲ πολλὴ κόπρος
" χεφαλῇ τε xal αὐχένι τοῖο γέροντος, τήν
χυλινδόμενος χαταμήσατο χερσὶν ξῇσι, pà-
χόνις, schol. B σημαίνει τὴν χόνιν, ὡς
ῦϑα χαὶ ὡς τὸ Ψ 365; eadem interpr.
ur E. M. 530, 45s.; schol B τὰ χόπρια,
ol. V Ἠρίσταρχος σποδός, τινὲς δὲ χόπρια,
.Lehrs Arist. 150. 2) boum stabulum; Eust.
, 15 τὴν τῶν βοῶν ἔπαυλιν λέγει, ᾿ὡς ἐν
παραχολουϑοῦντος" χόπρος γὰρ πολλὴ
χοπρέω — κόπτω
809
τοῖς βουστάϑμοις ὡς εἰχὸς ἔγκειται, Thaer p
600: der von vorn offenen, aber bedachten σή-
χοιῖς (Schuppen) umschlossene Viehhof als pars
pro toto, cf. 604, Guenther Viehzucht bei
Hom. p. 7, Doed. Gl. 9456; Schmidt Synon. ,die
Stelle, wo dem Vieh Streu hingeschuettet ist,
die sich mit ihren Auswuerfen versieht", cf. La
Roche et Duentz. ad € 575; Eust. 1165, 18
τινὲς δὲ γράφουσι κοπροῦ μετὰ περισπωμέ-
νης, διαστολῆς χάριν, ὡς ἐν τύπῳ περιεχτιχῷ.
Σ B75 μυχηϑμῷ δ᾽ ἀπὸ χόπρου ἐπεσσεύοντο
νομόνδε (βόες), paraphr. et schol. A τοῦ βοο-
στασίου, cf. schol. B; schol. D τῆς ἐπαύλεως,
τοῦ βουστάϑμου, schol. B ad 9 164, Ap. Soph.
102, 20, E. M. 530, 47, Hes. λέγει χαὶ τὴν
στάσιν “τῶν βοῶν, cf, Eust. 1165, 15; z 411
βοῦς ἀγελαίας, ἐλϑούσας ἐς χόπρον, ἐπὴν
βοτάνης κορέσωνται, schol. B τὴν βουστασίαν,
schol. V τὴν στάσιν τῶν βοῶν, Eust. 1663, 35
χόπρον καὶ νῦν τὰ βουστάσια λέγει (cf. etiam
schol V ad £2 164, ubi videtur esse legendum
βουστάσια, cf. Haupt 1. Ll) χοπρέω, Κοπρεύς.
κόπτω (a rad. xoz, quae videtur orta esse
ex skap: Curt. Et. 153 499 694, Fick vgl.Woert.
201s., Clemm in Curt. Stud. III 327, cf. L.
Meyer vgl. Gr. I 363, Curtius in Kuhn Ztschr.
HI 416s., cf. etiam" Benfey WL. I 198; de
verbis in zro terminantibus v. Herod. ed. Lentz
I m 20, Curt. Verbum I 235, L. Meyer vgl.
Gr. Il 61}. Leguntur act. praes. part. χόπτων
σ 28, κόπτοντες 9 528, impf. χόπτε € 379 9
274 4 290, χόπτον z 471 (videtur esse in tmesi),
aor. ἔχοψα x 197 ün tmesi), χόψε K 513 (de
v. l v. infra) M 204 Ν 903 Ψ 690 726 ξ 425,
χόψας 4 146 (in tmesi) P 521, perf. part. χε-
χοπώς N 606 3355 ad priorem locum schol. V
ὡς πεπληγώς" αἱ δὲ ᾿Αριστάρχου διχῶς, χε-
χοπὼς x&i τετυφώς, Did. διχῶς ᾿Αριστοφάνης
(scribendum videtur esse ᾿Αρίσταρχος), zal χε-
χοφὼς καὶ κεκοπώς" ἐν δὲ τῇ Aíc καὶ Ἄντι-
μάχου χεχοπών, Eust. 920, 97 εἴτε κεχοπὼς
γράφει τις, εἴτε χεχοφὼς ὡς τὸ χεκλ οφώς, ἄμ-
φω ἀνάλογα" zal ᾿Αρίσταρχος ἀρέσχεται ταῖς
δυσὶ γραφαῖς, cf. 1946, 52; Stuttg. χεχοφώς;
schol. H ad oe 335 χεχοπὼς. διὰ TOU φ χεχο-
φώς, cf. Spitzn. ad IN 60, La Roche h. T. 296 5.:
idem suspicatur Antimachum etiam σ 335 seri-
psisse χεχοπών. De forma χέχοπα v. E. M. 7
24, E. G. 526, 54, Hes, Curt. Erlaeut. 107,
Verbum der gr. Spr. I 935, in Stud. VII 392,
L. Meyer vgl Gr. II 223. 'Secutus schol. Did.
Classen Beob. III 17ss., collect. in ed. Francof.
1867 p. 98—103 statuit perf. χεχοπώς esse vi
aoristi instructum ,,es ist die urspruengl. aor.
Bildung durch die aeussere Aehnl. der anlau-
tenden Redupl. in die Perfectbildung umgeschla-
gen^, quam sententiam non multi fuerunt qui
probarent, cf. Autenr. in Naegelsb. adn. ad B 263.
Rectius plurimi dixerunt z£zozochaberenotionem
praesentis, cf. Ariston. ad Ν 60 (ἀντὶ τοῦ χό-
πτων) et Friedlaenderi adn. p. 3, Lehrs qu. ep.
291, Buttm. gr. Sprachl. ὃ 114, Krueger Di. $38,
H. Weber etym. Unters. 1 63 adn. 27, Hentze in
Am. ed. ad x 938, Warschauer de "perf. apud
Hom. usu, Vratisl 1866, Philol. XXVII 522 s.,
Fritzsche in Curt. sprachw. Abh., Lpz. 1874
p. 45 8&., Curt. Verbum II 157; Loebell de perf.
hom. forma et usu, Lips. 1877 p. 36: , fortasse
in hoc perf. observari potest notionem iterativam
et intensivam interdum confundi'* (v. iufra). Med.
aor. χόψατο X 33. — Legitur decies in ll.,
860
octies in Od., nusquam in hymnis. Est novies
in introitu versus. Tundo, ferio, concido,
cf. Schmidt Synon. 6, 8 et 113, 8, Doed. Gl. 2103.
— Hes. χκόψεν" ἔπληξεν, ἐπάταξε τὴν ϑύραν,
ἔχρουσε, κατέαξεν et s. v. κόπτει" πενϑεῖ, cf.
Suid.; Eust. 1956, 8 χόπτειν χοινῶς μὲν διαί-
ρεσίν τινα δηλοῖ. . ᾿Αττιχὸς δὲ ἀνὴρ τὸ χρού-
ειν χαὶ τὸ πλήττειν κόπτειν φησίν, Kos 899, 63
920, 38. 1) Act. a) 6 28 ὃν ἂν χαχὰ μητισαί-
μην κόπτων ἀμφοτέρῃσι (S τύπτων), cf. Eust.
1835, 45; P 726 χόψ' ὄπιϑεν κώληπα τυχών
(Vind. χόμψ, « supra ὁ et s supra wv scr.) pa-
raphr. ἔπληξε. Cum dupl. accus. Ῥ 690 χόψε
δὲ παπτήναντα παρήιον, Eust. 1324, 31 χόψεν
ἐπὶ πληγῆς φησιν, ὡς καὶ v. 726, ef, schol. v
et La Roche h. St. $ 101, 7; σ 335 ὅς τίς o
dupl χάρη κεχοπὼς χερσὶ στιβαρῇσι δώμα-
τὸς ἐχπέμψῃσι, Eust. 1849, l4 ἤτοι πλήξας,
Loebell p. 36 esse notionem iterativam dicit, ut
significet x. ἐχπ. inter plagas proicere foras;
ἀμφί rectius videtur adv. esse (ab utraque parte)
quam praep. (circum caput, Le. caput et alias
partes corporis); ε 290 ὥς τε σχύλακας ποτὲ
γαίῃ xónv, schol. V συνέτριψε, Eust. 1631,
41 ἔπληττεν, ἔχρουε, προσήρασσεν, cf. 1629, 29
et o 237. Cum dat. instrum.: AK 513 κόψε (quod
primus restituit Spitzn. cum libris fere omnibus,
4. v.; vulgo χόπτε, quod receperunt Bekk. et 2
Duentz., Dind., Baeuml. , Doederl.) δ᾽ Ὀδυσσεὺς
τόξῳ 80. ἵππους, equos percussit arcu loco
scuticae, paraphr. ἔτυπτε, cf. v. 500 τόξῳ ἐπι-
πλήσσων. N 60 σχηπανίῳ ἀμφοτέρω (Áiaces)
χεχοπὼς πλῆσεν μένεος, paraphr. πλήξας, Eust.
920, 38 ἐπὶ ἁπλῶς χρούσεως χαϑὰ xal τὸ τίς
ὁ χόπτων τὴν ϑύραν: δηλοῖ δέ ποτε χαὶ co-
ματικὴν τομήν, schol. V λεληϑότως" ἀμέλει
ϑαυμάζουσιν αὐτοί, Loebell p. 36: perfecto
significari voluisse poetam apparet, hoc uno ictu
statim Napa. quod effectum esse voluit,
effecisse. 3 598 ὄπισϑε κόπτοντες δούρεσσι
μετάφρενον ἠδὲ zal ὦμους, cf. Eust. 1608, 60;
Nauckio v. 526—830 suspecti videntur esse. M
204 de dracone: κόψε γὰρ αὐτὸν (αἰετὸν) ἔχοντα
κατὰ στῆϑος παρὰ (Eust. 900, 1 ποτὶ) δειρήν,
paraphr. ἔπληξε, schol. BL τὸ ταχὺ τῆς πλη-
γῆς διὰ τῆς λέξεως ἐσήμανεν, Eust. 899, 65
πληγὴν δηλοῖ τὴν μετὰ τραύματος, cf. G. Herm.
opusc. I 3531 et Faesi h. 1.: JN 203 κεφαλὴν δ
ἀπὸ δειρῆς χόψεν Ὀιλιάδης, schol. BL οὐ γὰρ
ἦν τοῦτο τῆς μεγαλοπρεπείας τοῦ Τελαμωνίου
τὸ νεχροῦ ἀποτεμεῖν κεφαλὴν χαὶ τοῖς πολε-
μίοις ῥιπτεῖν" ἀλλὰ περὶ τοὺς ζῶντας ἐπο-
νεῖτο, cf. schol. V et Eust. 927, 42; Ariston.
scripsisse Zenodotum χόψε γὰρ ᾿Ιλιάδης dicit,
cf. Duentz. Zenod. 51, La Hoche h. T. 322; p
521 óc üv ἔχων πέλεκυν «ἀνήρ, χόψας ἐξόπι-
ϑεν χεράων βοός, iv« τάμῃ διὰ πᾶσαν, schol.
Β ὁ τόπος τῆς πληγῆς χαιριώτατος. δ 425
χόψε δ' ἀνασχόμενος σχίζῃ δρυός sc. ὗν (Ap.
Soph. 35, 26 κόψεν). b) cudo. De Vulcano: Σ
379 οὔατα δ᾽ ov πω προσέχειτο" τά ῥ᾽ ἤρτυε,
χόπτε δὲ δεσμούς (v.]. δεσμά), paraphr. ἐχάλ-
χεὺυε δὲ ἥλους, Hes. τοὺς ἥλους “κατεσχεύαζε
χαὶ ἐνήργει, schol. BV ἀντὶ τοῦ ἤλαυνε, Eust.
1148, 39 ἐλαύνειν ἤτοι σφυροκχοπεῖν τὰ εἰς
δεσμὸν ἀγγείου χρήσιμα. De eodem: $ 274
χόπτε δὲ δεσμοὺς ἀρρήκτους ἀλύτους (v. l.
δεσμὰ). c) in tmesi (sec. alios praepos. locum
adverbii obtinet) ἀπὸ - χόπτω abscido. 4
146 ἀπό τ᾽ αὐχένα χόψας, paraphr. et Eust.
836, 42 αποκόψας, cf. schol. BLV et Hoffmann
Κόραχος πέτρη
Tmesis in Il. III 22; x 1927 τῷ (ξίφει) ἀπὸ
πείσματ᾽ {ΞῈ}: ἀποπείσματ᾽ ἔχοψα νεός, εἶχ
477 χεῖράς vc ἠδὲ πόδας χόπτον κεχοτηότι
ϑυμῷ, videtur enim ἀπὸ ex v. 475 (τοῦ δ᾽ ἀπὸ
ῥῖνας τάμνον) h. 1. supplendum esse; Doede
Gl. 2103, quem sequitur Faesi, quod χόπτει
nusquam significet abscidere, interpr.: : contun
dere, sed v. Am. app. ad h. L, ubi ostendit
simplex verbum z. nullo loco hanc a m
habere; ex aliorum opinione z. h. — ab
scidere (?).. 2) Med. mihi percuti. X 33 χε
φαλὴν δ᾽ 0 γε κόψατο (y. 1. oy ἐχόψατο et
λάζετο) χερσὶν ὑψόσ᾽ ἀνασχόμενος, paraph
ἔτυψε, Eust. 1256, 7 ἀρχή ἐστι τοῦ λέγειν &
λειπτικῶς χκόπτεσϑαι τὸ πενϑεῖν, cf. 1324, 82.
ἀναχόπτω, ἀπο-, ἐπικόπτω. κόμπος, κομπέω
κωφός.
Κόρακος πέτρη (a χόραξ corvus, nost
Rabenstein) locus in insula Ithaca, non proculi
fonte Arethusa. ν 408 δήεις τὸν (Eumae
σύεσσι “παρήμενον" αἱ δὲ νέμονται πὰρ ᾿Κόδε
xoc πέτρῃ, ἐπί τε χρήνῃ ᾿Αρεϑούσῃ ἔσϑουσι
(Crates χρήνης μελανύδρου teste schol. Vat. ai
"Theocr. 1, 117), cf. € 533 et « 150. Step!
Byz., Hes, Ap. Soph. 103, 3 (ὀνομαστικῶς) (
πος ἐν ᾿ϑάχῃ, Plut. phil. esse c. prine.
φρεωρυχῶν ἐν ἐσχατιᾷ παρὰ Κόρακος Ft)
τὴν συβωτιχὴν ἐχείνην ᾿Αρέϑουσαν, cf. de πὸ
bil. 8. Hic locus nomen dicitur habere ab Ith
cesio quodam; schol. HQV. ᾿Αρεϑούσης υἱὸς x
Κόραξ ἐγένετο" οὗτος οὖν ὃ Κόραξ x
εὑρὼν λαγὼ zal διώκων ἠνέχϑη κατὰ xni
καὶ πεσὼν ἐπὲ τῆς πέτρας ἐτελεύτησεν "
μήτηρ αὐτοῦ ᾿Αρέϑουσα διὰ τὴν λύπην
ϑοῦσα ἐπί τινα χρήνην ἑαυτὴν ἀπήγξατο E
ἀπὸ vov Κόρακος ἡ πέτρα, ἀπὸ δὲ τῆς ᾿4
ϑούσης ἡ χρήνη" εἰώϑαμεν δὲ σημαίνειν π
τῶν ἐνοικούντων πολλάκις τοὺς τόπους,
οἱ ᾿Αττιχοί, sim. schol. V. ,Hes., Eust. 174
qui addit K. πέτρη ὑφ᾽ ἕν scribi, Sicut μεγάλ
πόλις ἡ ἐν "Apzaóín. Lob. path. e δ
illam πέτραν a Corace quodam vocitatam €
dicit nulla fide, cum appellativum esse possi
cf. Doed. Gl, 290. Etsi Strab. 159 de nympha
antro dicit βέλτιον αἰτιᾶσϑαι μεταβὸ »
ἄγνοιαν ἢ κατάψευσιν τῶν τόπων κατὰ
μυϑῶδες idque etiam in K. z. quadrare vide
tamen Homerum insulam vidisse et ita
psisse censent, ut etiamnunc possint loca.
commemorata ' aut inveniri aut agnosci
geogr. and E of Ithaca, London 1807,
Hellas II 2, 385, C. Chr. 'E. Schreiber Tt ha
Lpz. 1829 p. 40 58.) Schliemann Ithaka, d. P
u. Troia 1869 p. '50, lios Stadt u. La
Troianer 1881 p. 59. Utrumque wm
hom. Geogr. 1830 p. 63ss. (cf. R. v. B
das hom. Ithaka, Berl. 1832 p. 76 58. et Ta 18€
qui eum recensuit in Ztschr. f. Altert.w. 18
p. 184), maxime Hercher Homer u. das lth. d
Wirkl. in Hermes I 271, hom. Aufs. 13.
Bursian Geogr. v. Griechenl II 370. Ne.
quidem constat, in qua parte insulae poeta c
gitaverit sitam esse A. πέτραν: sec. Gellit
et Teuffel in Pauly Encycl. IV 334 et Schlier
sita erat in parte meridionali insulae, qu. |
orientem spectat, cui hodie quoque no
Koraka Petra, sed v. Hercher l. l.; sec. Vos
in media insula qua ad orientem spectat,
montem Neium; sec. Voelckerum p. 48 et 64
in parte occidentali , ut sit pars montis Ne
sec. alios in parte 'ad septentriones spectar
I
l
|
κορένγυμι --- χορϑύω
haud procul a sinu qui hodie vocatur Phrikiaes,
v. Bursian l l — Buchholtz hom. Real. I 1
p. 1245, Friedreich Real. 38, Am. app. ad
» 408.
χορέννυμε (rad. kar satiare, pascere, ex rad.
indogerm. skar effundere, proprie denominat.
rad. xoosc satiatio; lit. szerii, szerti pascere:
Fick vgl. Woerterb. 204 347, Spracheinh. 69, cf.
Benfey in Kuhn Ztschr. vui 93; ortum esse ex
χορέσνυμι probaverunt Kuhn in Ztschr. II 469,
Benfey WL. II 136, L. Meyer vgl. Gr. I 250
II 66, Leskien in Curt. Stud. II 108 Ss., Schoen-
berg 'griech. Compos. 16, cf. Curt. ἘΠῚ. z. gr.
Gr. p. 113). Praes. et impf. verbi nusquam in-
yeniuntur apud Hom., cf. Leskien l. l. 110; de
ceteris formis v. praeter Leskien 110 s.
Verbum I 167. Act. fut. χορέεις (pauci χορέ-
logic) IN. 881, χορέει (v. l. -ἔσει, v. infra) O 379
|P 241, cf. Eust. 719, 4 962, 59, "Curtius Verbum
JU 310, Bekk. hom. Bl. I 93, '88ss.; aor. opt.
1 Med. aor. ἐχορέσσατο (v. 1.
» ὁρέσσατο) 4 87 562, χορέσσατο v 59, χορεσ-
σάμεϑα X 427; coni. χορέσωνται X509 x 411,
pt. χορεσαίατο E 28, inf. χορέσασϑαι IN 633,
art. χορεσσάμενος T 167 ἃ 46, -usra: ἢ. Cer.
Jy. Pass. perf. χεχορήμεϑα 9 98 ψ 350, κε-
πόρησϑε (v. l. -σϑον, v. infra) X287, part. -ημέ-
voL & 456; etiam part. act, quod utitur intrans.
1otione, χεχορηότι σ 87): ex χεχορεσ-εοττι
)rtum esse dicit Leskien lll, cf. E. M. 501, 8,
aoebell quaest. de perf. hom. forma et usu 20
/3.62, Am. app. ad x 88, Kuehne de aor. pass.
ormis atque usu hom., Guestrow 1878 p. 14,
Joed. Gl. 767; aor. pass., quo promiscue cum
.oristi med. formis poeta utitur, χορέσϑην (v. l.
00. ὃ 541 x 499, cf. Kuelhne p. 25. De
Jerbis in μὲ terminantibus v. Herod. ed. Lentz
I 825, 28. — Est hoc verbum undecies in ll.,
ecies in Od., semel in hymnis. Satio, saturo.
[68 . κορέσαι" διεργάσασϑαι, πληρῶσαι, χορ-
ligat, idem χορέννυται" χορτάζεται, E. M. 529,
, E..G. 338, 38 χορεσϑῆναι vo πληρωϑῆναι
ἢ : τροφῆς, E. G. 389, 42 χορεσϑῆναι" φαγεῖν
σον χωρεῖ. 1) Act. à) τινά. II 747 πολλοὺς
χορέσειεν (Stuttg. χορέση) ἀνὴρ ὅδε τήϑεα
᾿φῶν, paraphr. χορτάσειεν. P 241 ὃς χε τάχα
'φώων χορέει (Vind. χορέῃ, Stuttg., H, Eust.
104, 36 χορέσει, Barocc. Mor. χορέσῃ) κύνας
p οἰωνούς, paraphr. ἐμπλήσῃ. b) τινά τινι.
979 Τρώων χορέει κύνας ηδ᾽ οἰωνοὺς δημῷ
xl σάρχεσσι (v. 1l. χορέσει), cf. A 4s. .X 354;
08. πληροῖ, χορτάσει. N 881 legitur idem
"reus, sed χορέεις pro -égc (v. l. χορέσεις). 2)
Jed. satior, cum perf. act. et pass. et aor.
ed. et pass. ,à) sensu proprio. X 509 σὲ εὐ-
i ἔδονται, ἐπεὶ χε χύνες χορέσωνται (ἐσ-
νται D, ἐέσονται C. al, -έσσονται L), pa-
|phr. χορτασϑῶσιν. Cum. gen. 41 562 σπουδῇ
᾿ἤλασσαν (ὄνον), ἐπεί v ἐχορέσσατο φορβῆς
ἐπί τε χορέσσατο, Eust. 861, 54 ἐχορέσατο),
50}. V ἐχορ. εἶπεν ἀντὶ τοῦ ἐχορέσϑη. z 411
τὴν βοτάνης κορέσωνται (v. l. -σονται), o 372
ες ἄμφω κεχορηότε ποίης, Eust. 1851, 57
"ριολεχτεῖται πάντως ἐπὶ ἀλόγων ζῴων τὸ
'χορηότες. T 167 ἀνὴρ οἴνοιο χορεσσάμε-
᾿ς χαὶ ἐδωδῆς, paraphr. χορτασϑείς, cf. schol.
d; &456 ἐπὲ χοῖτον σίτου καὶ χρειῶν χε-
ρημένοι ἐσσεύοντο. Additus est accus. 9v-
ἦν (cf. Fulda Unters. ueber d. Spr. d. hom.
d. 88 92, Am. et Duentz. ad & 28): 9.98 ἤδη
τὸς χεχορήμεϑα ϑυμὸν ἐΐσης φόρμιγγός
. complent,
861
τε: plerique libri ut Aristarchus, alii ϑυμὸν
χεχ. δαιτός, v. schol. H; Athen. I p. 12e δαι-
τὸς XEX. δαιτός. & 98 "go! ἱερεύσαντες χρει-
ὧν χορεσαίατο ϑυμόν (V ϑυμούς), cf. o 603
et Hes. op. 593. Additum est χατὰ ϑυμόν, εἴ.
Fulda, Am., Duentz, 1. 1.: ξ 46 ὄφρα σίτου χαὶ
οἴνοιο κορεσσάμενος κατὰ Ἡϑυμὸν, εἴπῃς. De
v 59 χλαίουσα χορέσσατο ὃν κατὰ ϑυμόν v.
infra. 2) transl h. Cer. 175 «i ὁ ὥστ᾽ ἢ ἔλα-
φοι ἢ πόρτιες ἅλλοντ'᾽ ἂν λειμῶνα Bupcogu.
μεναι φρένα φορβῇ, contulit Herm. Lucret. I
260; Vossius secutus 1 562 et x 411 edidit φορ-
βῆς, sed Franke monuit interesse utrum scri-
beretur gen. an dat. ,xogéoo«c9«. φρένα φορ-
Bc dicuntur, qui mentem herbis satiant, i. e.
quod absurdum est; contrà φορβῇ
metaph. dicuntur, qui pascenda herba (proprie
herbarum ope, dat. instrum. ) mentem satiant, i. e.
cupidinem edendi explent", cf. Ap. Arg. Γ᾽ 897.
Ν 635 οὐδὲ, δύνανται φυλόπιδος κορέσασϑαι
ὁμοιίου πολέμοιο (cod. D al, paraphr. in-
seruerunt χαὶ post x09.), wv 350 ἤδη πολέων
χκεχορήμεϑ'᾽ ἀέϑλων. lungitur cum partic., ct.
Classen Beob. III 14, in ed. Francof. 1867 pag.
93. X 497 τῷ κε χορεσσάμεθα χλαίοντέ τε
μυρομένω τε, ὃ ὅ41 x 499 ἐπεὶ κλαίων τε
χυλ ἐινδόμενός τε χορέσϑην (vulgo utroque loco
τ᾽ ἐχορ., quod receperunt Bekk.!, Dind., Baeuml.,
Duentz., Faesi), v 59 ἐπεὶ κλαίουσα κορέσσατο
ὃν χατὰ ϑυμόν, cf. ὃ 194; de his locis v. etiam
Fulda 79 et 923s.; 41 87 ἐπεί e ἐχορέσσατο (L
τε χορ.) χεῖρας τάμνων. δένδρεα, ἅδος τέ μιν
ἵχετο ϑυμόν, paraphr. ἐχορέσσατο χαμὼν τὰς
χεῖρας τέμνων, schol.V vtl τοῦ ἔχαμεν, schol.
Β διδάσχει μετὰ τοὺς πόνους ἐμφορεῖσϑαι
σιτίων πρὺς τὸ -εὐόρεκτον, cf. schol.V et Eust.
833, 7; Σ 287 ἡ οὐ πω χεχόρησϑε ἐελμένοι
ἔνδοϑι πύργων; paraphr. ἐχορτάσϑητε, Ariston.
Znvoó. γράφει χεχόρησϑον, συγχέων τὸ Óvi-
κόν, cf. Friedlaender Ariston. p. 15 adn. 2 et
Duentz. de Zenod. studiis 78. — χόρος, dxó-
θητος.
χορέω (Curt. Et. 156 fortasse referendum
esse cum Pictet les Origines II 285 ad rad. xo
κρίνω dicit, Corssenium vero krit. Beitr. z. lat.
Formenl. 403 retulisse ad rad, karsh »trahere* et
lat. verro (pro cverso); Doed. Gl. 597 derivat a
rad. χερ, χείρω, Goebel Lex. I 263 a rad. (o)««o,
nostr. scharren, schuerfen. De verbis in sc ter-
minantibus v. L. Meyer vgl. Gr. 11 23). Non
legitur nisi uno loco aor. imper. χορήσατε.
Verro, purgo. E. M. 322, 18 486, 52 710, 57
χαλλύνειν καὶ σαίρειν, 401, 21 σαίρειν, ΒΟΒΟΙΥ͂
(ᾳ. v.) σαρώσατε, Ap. Soph. 108, 4 καλλύνατε,
utrumque Eust. 1887, 32; E. M. 529, 45 κορή-:
σατε, σύρατε, ποιήσατε" χορῶ γὰρ τὸ σαρῶ,
E. M. 529, 35, E. G. 338, 7 χαϑαίρειν, cf. E.
G. 406, 54 et 57; E. M. 529, 33, E. G. 338, 5,
Or. 81,8 χαλλωπίζειν, Hes. χοσμεῖν, M ie
cf. E. G. 339, 41, Suid., anecd. ed. Bachm.
281, 19, Zon. 1247, Eust. 951, 42, Or. 180, Ἢ
E. M. 276, 29, Herod. ed. Lentz Il 385, 98
τοῖς χλάδοις δαροῦν, Suid. προ στε; ἐπιμε-
λήϑητε, cf. E. M. 278, 23, E. 147, 24 389,
44 368, 4, cf. 406, 55. — v 3149 dyoesd! αἱ μὲν
δῶμα χορήσατε ποιπνύσασαι. — Friedlaender
2 hom. Woerterverz. 743 752, Bekker hom. Bl. I
127, 14. — σηκοχόρος.
zógn. De h. Cer. 439 πολλὰ δ᾽ dg! ἀμφαγά-
πησε κόρην “]ημήτερος ἁγνήν v. sub xov.
κορϑύω (ut χόρυς et χορυφή ἃ rad. χαρ,
862 Κόρινϑος
κάρα caput: Curt. Et. 527; subst. χόρϑυς cum
sanskr. cardha, cardhas composuit Fick vgl.
Woert.? 38 (?I 48 526), Spracheinh. 74; a rad.
kardh extolli derivat L. Meyer vgl. Gr. I 392,
cf. etiam Benfey WL. II 319, Doed. Gl. 755; de
verbis in veo exeuntibus v. L. Meyer II 42,
Leskien in Curt. Stud. II 119). Non legitur nisi
uno loco praes. χορϑύεται. Extollo. [7 ἀἄμυ-
dic δέ τε κῦμα κελαινὸν χορϑύεται, schol. D,
E. M. 529, 56, E. G. 338, 10, Zon. 1947 χορυ-
φοῦται (slc etiam paraphr, αὔξεται" ἔνιοι
δὲ ἐπὶ τοῦ σωρεύεσϑαι ἤκουσαν" κόρϑυς γὰρ
ὁ σωρός, Ap. Soph. 103, 1 et Hes. διεγείρεται
zal εἰς ὕψος αἴρεται, addit Hes. μετεωρίζεται,
φρίσσει, ὑψοῦται, Suid. χορυφοῦται, αὔξεται,
ὑψοῦται, ἐπαίρεται, v. Bachm. anecd. Gr. 1 281,
20 s. v. χορϑύνεται. Eust. 732, 31 ἔστιν ὅμοιον
τῷ χορύσσεται ἤτοι χορυφοῦται, οἵ. 4 494
426 442; cf. Cram. an. Par. III e cod. Reg.
2894 ad ἢ, l — Friedlaender 2 hom. Woerter-
yerz. 728.
Κόρινϑος (ἃ rad. xao, χάρα: Curt. Et. 145,
Stud. I 1, 249, cf. Bursian Geogr. v. Griechenl.
IL 11 adn. 3, Curt. Et. 153 495 523; Goebel
Lexil. I 497 567 sumit rad. σχαρ, καρ coll. adi.
scrupeus, nostr. schroff) urbs clarissima Pelo-
ponnesi, in lsthmo sita (Z 152 μυχῷ Aoysoc
ἱπποβότοιο). Antea ei nomen fuit Ephyra.
Duobus locis nomen urbi dat poeta Aóg:v9oc,
ceteris "Eq/oy. Nam ubi poeta ipse loquitur,
Corinthum dicit, ubi heroes Ephyram. Ariston.
B 570 éx τοῦ ἰδίου προσώπου Κόρινϑον" ὅταν
δὲ ἡρωικῷ προσώπῳ περιτιϑῇ τὸν λόγον, Eqv-
ραν λέγει, v. eund. ad Z 152, ad Z 210, ad Ν
301, schol. V ad JV 664, Eust. 290, 31, cf. schol.
BL ad Z 152, Ariston. ad E 659 et O 531, schol.
B, E, V ad « 259, M ad β 328, Strab. VIII 338,
Eust. 300, 45 1415, 53 ss., 1448, 88. Compluri-
bus enim urbibus erat nomen Ephyra. Vell.
Pat. 1, 8, 3: neque est quod miremur ἃ Homero
nominari Corinthum; nam ex persona poetae et
hanc urbem et quasdam [onum colonias iis no-
minibus appellat, quibus vocabantur aetate eius,
multo post Ilium captum conditae, cf. Lehrs de
Arist. stud. 2381 et Giseke videri Homerum com-
memorare res bello Troiano inferiores, Rossleben
1859 p. 2. Eumelus apud Paus. 2, 1, 1 tradit
urbem nomen traxisse ab Ephyra (cf. Eust. 290,
21) Oceani Thetyosque filia et uxore Epimethei
(Steph. Byz.. Solem deinde narrant, ut Gisekii
verbis utamur, filiis suis (Paus. 2, 3, 10) Aeetae
Ephyraeam, Aloeo Asopiam dedisse, postea Aloei
filium Ephyraea quoque potitum esse; huius vero
filium Marathonem (cf. E. M. 529, 47, Zon. 1236)
filiis regnum reliquisse Sicyoni Asopiam, Corin-
tho Ephyraeam: atque hoc modo factum esse
ut Corinthus appellaretur, quae antea fuisset
Ephyre. Apollod. 1, 9, 3 dicit Sisyphum Aeoli
filium condidisse Ephyram quae nunc appellatur
Corinthus, cf. Gladstone hom. Stud. ed. Schuster
99s. — B 570 oi Μυχήνας εἶχον ἀφνειόν τε
Κόρινϑον, cf. Herod. 3, 82 Κορίνϑου τῆς st-
δαίμονος, schol. A ἐμπόριον γὰρ τῆς Ἑλλάδος
χατὰ Θουχυδίδην ἡ Κόρινθος, fere eisdem verbis
Strab. VIII 378, qui addit ἐπὲ τῷ ᾿Ισϑμῷ x&-
μενὸς χαὶ δυεῖν λιμένων [ὧν] χύριος, cf. Eust.
290, 20 ss. Steph. Byz., Hes.; v. etiam quae ac-
curatius de hac urbe exposuerunt Strab. VIII
879 58., Paus. 2, 2, 3ss., Curtius Peloponnes II
5938s. Bursian Geogr. II 9 ss, Buchholtz Real. I
211, Friedreich Real. 74. Nunc nomen habet
— 16901
Corinto sive Gereme. Kogiv9og plerumque di-
citur genere feminino, rarius masc., cf. Strab
VIII 380; veri similius videtur Hom. generc
fem. dictum accepisse, cum ἀφνειός esse possi
generis communis, cf. Krueger Di. 22, 2; Strabc
vero VIII 378 scribit ὁ δὲ λ΄. ἀφνειὸς λέγετα
χτλ.-- Κορινϑόϑιε legitur IN 664 Εὐχήνωρ,
οἰχία ναίων, cf. Lehmann Lehre vom Locati
9 et in hoc lex. p. 568 s. v. 9«.
χορμός (χείρω: Curt. Et. 147, Benfey WL.
200, cf. Goebel Lexil. I 590, Doed. Gl. 597; ian.
veteres derivarunt ἃ χείρω: schol V ad $0 Ε
E. M. 141, 27 683, 15, E. G. 337, 6 614, 44|
Or. 84, 21, Eust. 1358, 49 1847, 41, cf. Heroc
ed. Lentz II 286, 22 26, Lobeck "Rhem. 989.
de subst. in μος exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gi
li 298, Woerner subst. hom. 34; de accentu y
Herod. ed. Lentz 1 167, 92 173, 28 II 126, 3€
truncus. Non lerzitur apud Hom. nisi uno lo
cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 745. — 1
196 xoguóv δ᾽ ix ῥίζης προταμὼν ἀμφέξεσ
χαλκῷ, cf. schol. V. — Eust. 890, 64. ὁ φιτρός,
ἔστιν ὁ χορμός, cf. etiam Hes.
κόρος (χορέννυμι, v. Fick vgl. Woert. 20
347, Spracheinh. 69, cf. Benfey WL. II 136 et j
Kuhnii Ztschr. VIII 93, cf. etiam Ebel à
Kuhn IV 344; de subst. in oc terminantibus |
L. Meyer vgl. Gr. II 154, Woerner subst. hor
23; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 191,
II 900, 19) satietas, taedium. Hes. πλησμὸν
χορτασία, τρυφή, Eust. 833, 13 ἄδος, ὅ ἐσ
κόρος. Legitur bis in Il, semel in Od. nomi:
χόρος. T 221 αἶψα φυλόπιδος πέλεται (Ὁ
ἀνθρώποισιν, ὃ 108 αἰψηρὸς κόρος xovtpi
γόοιο, schol.V ϑρῆνος ταχέως ϑραύεται. ΝΘ
πάντων χόρος ἐστί, καὶ ὕπνου καὶ φιλότητι
μολπῆς τε καὶ ὀρχηϑμοῖο, schol. B χἀχεῖνι
χόρος ἐστὶν ὧν τις ἐφίεται πλησϑῆναι nada -
τῆς τοῦ πολέμου πλησμονῆς, cf. schol V
Eust. 951, 44. K
κόρση (a κάρα, xo, sanskr. cirsham
karas derivatum): Pott EF 12, 128, Curt. l
142s., Fick vgl. Woert. 35, Spracheinh. 119,
Sonne in Kuhn Ztschr. X 104; Curtius Stud.
249 exponit intercedere inter χάρα et xóp
eandem rationem atque inter voc. sanskr. Qi
(rad. karas) et cirsham; o vero vocalem cogno!
in voc. cognatis χορυφή et Κόύόρινϑος. Ben
WL. II 188 χόρση pro χορτὴ — χροτῆ ei
dietum opinatur, cuius deminutivum sit
qoc, cf. eund. p. 153; L. Meyer vgl. Gr.
fortasse σῃ suffixum esse idem atque τῇ — xt
censet; Goebel Lexil I 471 590 a rad. ox
vibrare derivat; posteriores χόρρη, quod
χόρση ortum est, usurparunt, v. Curt. Stud
948, Et. 484, L. Meyer in Kuhn Ztschr. XJ
542 544; E. M. 529, 41, E. G. 308, 82, Με
βεβλῆσϑαι δὲ τὸ c εἰς τὸ ρο᾿Αττιχῶς, ὡς ἢ
τῆς μυῤῥίνης καὶ τοῦ ταρροῦ᾽" pu μ'
σίνη καὶ ταρσός, εἴ. E. G. 955, 28, Herod.
Lentz I 340, 21, Cram. anecd. Par. III e |
2767 ad 4 502, Eust. 492, 37; de subst. i!
exeuntibus v. Woerner subst. hom. 4; de acce!
v. Herod. ed. Lentz I 340, 90 341, 19) Ν᾽
legitur nisi acc. sing. χόρσην. Tantum in|
(ter. Tempora. Schol BL ad 4 502, Z
1936, Suid., Herod, ed. Lentz I 341, 19 Π Εἰ
9, anecd. Gr. ed. Bachm. I 981, 27, Eust. 4)
29 32.89 χρόταφος, Pollux II 40 τοὺς δὲ κ΄"
τάφους ἔνιοι zal χόρσας χαλοῦσιν, οἵ. et
Rufum Ephes. p. 24 (quem laudat Steph.); Or)
ἢ
anecd. Par. 1.1. ταὐτὸν κόρση καὶ χρόταφος"
ἔστι παρὰ ᾿Αττιχοῖς δὲ κόῤῥη ἡ γνάϑος (οἴ.
Schol. A ad 4 502) "ApiotoréAnc δὲ χρόταφόν
φησι τὸ μεταξὺ ὀφϑαλμῶν, eror xal χορυ-
φῆς, cf. Eust. 492, 39; interpr. σιαγών E. ἃ.
808, 30. Nonnunquam pro toto capite accipi
testantur E. M. 529, 41 530, 48 531, 36 540, 45,
E. G. 303, 32 338, 26 339, 7 348, 59, Ap. Soph.
108, 2, Herod. ed. Lentz I 340, 20, Or. 86, 35,
Zon. 1236 (v. eund. s. κόρυς), Eust. 701, 1; E.
M. 360, 34 ἐπὲ κεφαλῆς ἢ γνάϑου ἢ χροτά-
gov: χκόρσην γὰρ τὴν ὅλην χεφαλὴν ἔλεγον
τῷ αὐχένι, εἴ, Eust. 947, 26; Hes. κεφαλή,
Bic, χλίῖμαξ, χρόταφος, v. eund. s. κόρρη
et χόρσαι, cf. Lob. Path. el. I 500 et Curt. in
Stud. I 249. — 4 502 τὸν Ὀδυσεὺς βάλε δουρὶ
χόρσην (H κόρσης)" ἡ δ᾽ ἑτέροιο διὰ κροτά-
10 πέρησεν αἰχμή, paraphr. τὸν χρόταφον,
cf. Polluc. II 40, non: nz Eust. v 29:
Ariston. ἡ dix], διότι προειπὼν τὴν «pony
(cod. κεφαλὴν) διέσταλχε χατὰ μέρος τὸν χρό-
τάφον. E 564 ἐπαΐξας ξίφεϊ ἤλασε κόρσην ΓΒ
ἐὄρσιν), paraphr. χεφαλήν (3), cf. scho. BL; IN
576 &ipsi σχεδὸν ἤλασε χόρσην (L χορσὺῦν),
pi aphr. χρόταφον.
Eros (schol. V ad .Y 314, E. M. 531,
G. 338, 46 47, Eust. 352, ' 82; sive «o-
"e Herod: 0 τοῦ ἄιξ, sed Lehrs et Lentz
I| 97, 33 ἀιξ, ἥτις ἐν συνθέσει ἐστί, cf. Herod.
Lentz I 44, 9; est compositum ex κόρυς et
€ pro dixjo, 'cf. E. M. 531, 88, E. G. 338,
Meiring de verbis copul ap. Hom. II, Mar-
1885 p. 26, Autenrieth in Naeg. adn.
; de compositione v. etiam Meiring p. 28,
Der in Kuhn Ztschr. XXII 526, eund., quae
'enerà compos. Loir. ctim sint, "Coeslin 1873
» 10, Berch Comp. d . im Homer, Kiel
866 p. 16, G. Meyer in Curt. Stud. V 101) qui
aleam, cassidem quatit i. e. strenuus bellator,
uc illuc irruens et hoc suo motu cassidis cristas
arie movens. Est idem quod χορυϑαίολος, cf.
ed. Gl. 5. Epitheton Martis, cf. Friedlaender
hom. Woerterverz. 808. Legitur uno loco dat.
ορυϑάτκι, cf. Friedlaender 731. .X 132 "4ygi4-
2 - Ἐνυαλίῳ, x. πτολεμιστῇ, schol. B et
aphr. τῷ χινοῦντι (ἐν τοῖς πολέμοις) τὴν
χορυϑαιξ — κορυϑαίολος
ροτάφοισι τινάσσετο““ O 609.
2 et Porphyr. ad Z 359: schol. V ad X 314:
ύρυϑι; δ᾽ ἐπένευεν - οὗτός ἐστιν ὁ ὁ χορυϑαιξ,
68, τῷ Uv περικεφαλαίαν εὐκίνητον ἔχοντι,
σείοντι, οἷον πολεμιστῇ.
"τ πρλος (ἃ χόρυς et αἐόλλω, i. e. τὴν
ουϑα αἰόλλων: Autenrieth in Naeg. adn. ad
.83, cf. Meiring de verbis copulatis apud
om i p. 26, Weissenborn de adi. compos. hom.,
alis 1865 p. 51, Berch Compos. d. Nom. im
er, Kiel 1866. p. 17, Schaper in Kuhn Ztschr.
XI 526 et quae genera comp. ap. Hom. distin-
jenda sint, Coeslin 1873 p. 9, Stolz zus.ges.
8 , Klagenfurt 1874 p. 39, G. Meyer in
Sd Eust. i
à tud. V 100; de adi. in 2oc terminantibus
L. Meyer vgl. Gr. II 196. Habent vero zo-
»ϑαιόλος fere omnibus locis cod.Ven., alii libri
3 locis (cf. La Roche ad Z 369), E. M. 531, 42
τέον ὅτι τὸ »κορυϑαιόλος ἽἝχτωρ" οὐχ ἔχει
; ἔμενον τὸ αἰόλος, ἀλλὰ τὸ αἰόλλω ῥῆμα
λοῦν τὸ κινῶ, idem 531, 47 εἰ γὰρ ἦν ἀπὸ
αἰόλος ὀνόματος, pss προπαροξύνε-
αι" χανὼν γάρ ἐστιν ὃ λέγων ὅτι τὰ εἰς oc
863
ὑπὲρ δύο συλλαβάς, πρὸ quac “ἔχοντα τὸν
τόνον, ἐν τῇ συνϑέσει προπαροξύνεται, οἷον
αἰόλος παναίολος, χωρὶς͵ εὖ μὴ σύνϑετα εἴη
ἕνεχεν ἐνεργείας παροξυνόμενα, sim. E. G. 340,
lss., Cram. an. Ox. I 240, 4, E. M. 113, 37,
Herod. ed. Lentz I 228, 12, schol. L ad Z 263,
cf. E. G. 60, 48 et La Roche h. T. 42158.; scri-
ptum legimus MELLE praeterea Ap. "Soph.
15, 34, Eust. 352, 21 29, alus locis; sed xogv-
ϑαίολος cum in plurimis Jibris, tum in scholl.
liiadis (etiam Porphyr. ad Z 59, aliter videtur
iudicare Schrader Porphyr. quaest. hom. p. 103),
E. M. 37, 21 531, 40 768, 26, E. G. 60, 48 336,
49 54 55 340, 1, Hes., Zon. 1233 (ter), Suid., Ap.
Soph. 102, 31, Or. 88, 16s, Cram. anecd. Par. ΠῚ
e cod. Reg. 2556 ad [' 324, Eust. 593, 41. Pro-
paroxytonon esse docuit etiam Arcad. 86, 4; re-
centiores editores omnes χορυϑαίολος scribunt.
Doed. Gl. 5 interpr. κόρυϑος λόφον (non αἰόλ-
λων, sed) αἰολλόμενον ἔχων, Duentz. ad B 816
ab ἀἰόλος profectum: esse et scribendum fuisse
dicit αἰολόχορυς, ut «ioA09« 915, αἰολόπωλος,
metri vero causa z. scriptum esse, cf. eund. in
J. J. LXIX p. 601, sed v. Autenr. "ap. Naeg. ad
D 88. Vox lliadis propria, cf. Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 808. Non legitur nisi nom.
sing. (undequadragies) Post arsin 4. pedis tricies
et septies, post arsin 3. pedis bis (Y 38 .Y
A71) cf. Friedlaender 774, Giseke hom. For-
schungen p. 29 et adn. 1, Schuster Unters, ueber
die hom. stabilen Beiw., Stade 1866 p. 118.
Postponitur substantivo tantum Y 38. Galeam,
cassidem concutiens, quatiens. Idem est
ac χορυϑάιξ. Ali maluerunt intellegere colorem
quam motum. Steph.: variam habens galeam
l. e. variegatam, sim. Duentz. ad B 816 et Doed.
Gl. 5, sed v. Buttm. Lexil. II 74 et Giseke in hoc
lex.s. v. αἐόλος. Porphyr. ad Z 359 ὃ συνεχῶς
κινῶν τὴν χόρυϑα, ὃ μεταποιῶν enl τοῦ Ἄρεος
ἔφη ,,ἷσος Ἐνυαλίῳ χορυϑάικι“" λύσεις δ᾽ Ev-
τεῦϑεν «Gl τὸ v 95; E. M. 581, 40, E. G. 338,
55, Ap. Soph. 15, 84 102, 31, Zon. 1233 ὁ τὴν
χόρυϑα εὐχίνητον ἔχων, οἵ. E. M. 87, 21 768,
26; addunt E. M. 531, 40, E. G. 888, 55, Zon.
ἢ ποικίλην, schol. AD ad B 816 mov τὴν
περικεφαλαίαν, 0 ἐστι κινῶν, διὰ τὰς ἐν τῷ
πολέμῳ συνεχεῖς καὶ σφοδρὰς ἐνεργείας (ct.
schol. B ad X 132) ἢ ὁ αἰόλον zai ποικίλην
ἔχων τὴν περικεφαλαίαν" ἢ ὃ εὐκίνητος ἐν
τοῖς πολέμοις, sim. Hes., qui addit μαχητής;
schol BL ad 8 816 ποικίλος x«l παρηλλαγ-
μένος περὶ τὸν ὁπλισμόν, ἢ τὴν κόρυν κινῶν,
cf. Cram. anecd. Par. l. 1., Eust. 352, 29 85.; pa-
raphr. Il. κενῶν (εὐκίνητος) τὴν περικεφαλαίαν,
πολεμικός (- χώτατος), ποικίλος τὸν ὁπλισμόν
(τὴν περικεφαλαίαν), εὔοπλος, ἔνδοξος, cf. etiam
schol. B ad E 7. — Est epitheton ardentis et
animosi ducis in proeliis et apud Hom. Hectori
tribuitur, uno tantum loco Marti (Y 38), cf.
Friedlaender 774 808, Gladstone hom. Stud. ed.
Schuster 89, Schuster Beiwoerter 11, cf. etiam
Ameis ad B 816. — B 816 /['324 E 680 Z 263
359 440 H 233 287 O 160 JM 230 (v. l. Zeno-
doti, v. Ariston.) T 134 X 232 249 μέγας χο-
ουϑαίολος ἽἝχτωρ (Eust. 704, 60 μέγα), D 83
E 689 Z 116 342 369 520 H 168 263 0 324 911
4 81 Μ 230 O 246 (D 1. manu προσέφη
ἑκάεργος ᾿Απόλλων) 504 P 96 122 169 188 693
Σ 211831 284 Y 430 X 337 355 κορυϑαίολος
Rex X 471 ὅτε μιν z. ἠγάγεϑ᾽ Ἕχτωρ, ll
93 v. L, Zenod. enim sustulit v. 93—96 et pro
864 χόρυμβος
iis scripsit μή σ᾽ ἀπογυμνωϑέντα λάβῃ xo-
ov9."Exroo, v. Ariston. et Duentz. de Zenod.
stud. 153. De Marte Y 38 ἐς δὲ Τρῶας Ἄρης
χορυϑαίολος, cf. X 132 et Eust. 1194, 47. Ad
omnes locos v. JV 805 ἀμφὶ δέ οἱ χροτάφοισι
φαεινὴ σείετο πήληξ, O 608 s. ἀμφὶ δὲ πήληξ
σμερδαλέον χροτάφοισι τινάσσετο μαρναμέ-
T0L0O Ἕχτορος, cf Y 162 X 314; Verg. Aen.
12, 370 cristam adverso curru quatit aurà vo-
lantem.
κόρυμβος (Curt. Et. 527s. secutus Lob. path.
proleg. 298 cognatum esse demonstrat vocabulo
χορυφή et referendum, ut χορυφή et xógvc, ad
χάρ, κάρα (cf. Eust. 1282, 58); idem p. 55 et
539 docet in syllabam vg, in qua vis quaedam
deminutiva videatur esse, » receptum esse, cf.
Woerner subst. hom. 18 28 44, Walter in Kuhn
Ztschr. XII 379, Am. app. ad Β 344 in 1. ed., L.
Meyer vgl. Gr. I 49 72, Lob. path. proleg. 124 170,
Pott apud Kuhn VII 244, Savelsberg de di-
gammo, Berol. 1868 p. 53; ad χορυφή et χάρα
(rad. χαρ eminere) refert Corssen Ausspr., Vo-
kalism. I 516 II 159; Walter 15 Kuhn ΧΙ 388
401, Siegismund in Curt. Stud, V 182, L. Meyer
I 378 et χορυφή et χόρυμβος derivant a rad.
karp torqueo, cf. Goebel Lexil. I 471 (qui sumit
rad. cx«o vibrare), cf. etiam Deffner in Curt.
Stud. IV 294; Fick vgl. Gr.? 34 (Ἷ 44 522), qui
cum sanskr. kadamba, kalamba caulis confert,
suspicatur ad rad. kar, skar obruo referendum
esse, Spracheinh. 71 ad rad. kar: se movere).
Est 'apud Hom. tantum plur. χόρυμβα, cf. Eust.
150, 37 et Cram. an. Par. III e cod. 2681 ad 1
241. Proprie: vertex, cacumen. Eust. 750, 35
ἔοικεν οὕτω λέγεσθαι τὰ ἐξέχοντα χαὶ μάλιστα
ἐν ὄρεσιν, cf. Schmidt Synon. 19, 5. Apud
Hom.: extrema pars puppis, instructa ornamen-
tis, aplustria. Videntur igitur z. idem Mi
quod ἄφλαστα aut pars eorum; cf. Ap. Rh.
601 ἀφλάστοιο ἄχρα χόρυμβα et Lycophr. 9d
ἄφλαστα xal χύρυμβα et Grashof Schiff bei Hom.
p. 15 c. adn. 15; Hes. τὰ ὑπ᾽ ἐνίων ἄφλαστα,
τὰ ἀκροστόλια, τὰ ἄχρα τῶν πρυμνῶν" τὰ
ἀπεξυσμένα πρὸς χόσμον τῶν νεῶν ἄχρα, καὶ
ἐπικεχαμμένα, ἅ ἐστι (κατὰ) τὴν πρύμνην καὶ
κατὰ τὴν πρῶραν, E. M. 177,47 ἄφλαστα διαφέρει
τῶν κορύμβων" ἄφλ. μὲν λέγονται τὰ πρυμ-
νήσια, κόρυμβα δὲ τὰ πρωρήσια, schol. ABD
τὰ τῶν νεῶν ἀχροστόλια, paraphr. ἀχροστόλια
χαὶ τὰς χορυφάς, cf. Cram. 1. l. et eund. e cod.
Heg. 2767 ad I 241. Rostra interpr. etiam
Vossius. Sed recte explicavit Grashofius ]. l.
temporibus posterioribus demum iuveniri orna-
menta prorarum, quibus ab poetis posthomericis
etiam κόρυμβα nomen datum esset; Homeri vero
aetate navibus non fuisse rostra, I 241 στεῦ-
ται ( "ExvoQ) νηῶν ἀποχύψειν ἄχρα χόρυμβα
αὐτάς τ' ἐμπρήσειν, schol. ABD διὰ τί πρῶτον
ἀποχόπτει, εἶϑ᾽ οὕτως τὸ πῦρ ἐμβάλλει; ἐπει-
δὴ ἐπὶ τῶν ἀκροστολίων ἦσαν ἀγάλματα zal
εἰκόνες ϑεῶν" ἐχχλίνων οὖν τὴν ϑεοχολωσίαν
τοῦτο ποιεῖ, cf. schol. L et BL, Cramer l. 1,
Eust. 750, 32ss. — Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 723 53.
«oU» (fortasse a χόρυς, cf. Pott in Kuhn
Zischr. VI 243; Duentz. ad H 141 coll. χορμός
ad rad. χερ, χείρω refert; cf. etiam Benfey
WL. II 175; de subst. in νη terminantibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II 183, Woerner subst. hom.
13; de accentu v. Herod. 'ed. Lentz I 335, 15, v.
praeterea I 533, 11 II 10, 32). Legitur nom.
— κόρυς
κορύνη (semel) et dat. χορύνῃ (semel. Tantum
in Il. — clava. Eust. 6/2, 10 πᾶσα ῥάβδος
χεφαλωτὴ (sic etiam Cram. anecd. Par. HI e
cod. 2767 ad H 138) παρὰ τὴν κάραν, ὅϑεν
καὶ ἡ κόρυς, Ap. Soph. 102, 33 ἑτερόρροπον
ξύλον: ὁ δὲ ᾿ἀπίων χολλοβόρου τι γένος, schol.
BL ad 4 457, E. M. 531, 31, E. G. 339, 1 340,
13, Cram, an. Par. III 'e cod. 2556 ad H 9,
paraphr. H 14 ῥόπαλον, addit E. G. 340, 18
βάκλον, E. M. 474, 25 ἐπιχαμπὲς ῥόπαλον, Zon.
1938 ἡ ῥάβδος. (sic etiam paraphr. H 143)
ῥόπαλον, ot δὲ ξίφος, ἕτεροι ξύλον ἐπικαμπές.
cf. Suid., anecd. ed. Bachm. [ 282, 3, Hes. qui addi!
στερίρ ο)οβαρὲς ξύλον, οἱ δὲ χολύροβον, E. )
485, 40 interpr. καλαῦροψ: ἡ χαλουμένη χορ
δυλα, xal χορύνη, xal ῥόπαλον. -- H 141 &
σιδηρείῃ, κορύνῃ ῥήγνυσχε φάλαγγας, Η
στεινωπῷ ἐν ὅδῷ, 09? ἄρ᾽ οὐ χορύνη ot ὄλε
ϑρον χραῖσμε διδηρείη,, cf. schol. BL; x
672, 12 et Cramer 1.1 . εἰ τὸ τοῦ ξύλου ἐξ ἃ
παχὺ σιδηροῦν εἴη, τότε καὶ σιδηρείη xo
λέγεται ἀπὸ τοῦ κεφαλωτοῦ μέρους οὕτω xi
ϑεῖσα, cf. Herod. 7, 68 ῥόπαλα ξύλων τετυ,
μένα σιδήρῳ. -- Friedlaender 2 hom. Woe
verz. 722. — χορυνήτης.
ποῤυνητῆς (χορύνη, χορυνάω, cf. B
WL. II 115; de nominibus in τῆς suff
exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 525, Woern
subst. hom. 21; de accentu v. E. M. 40, 42, E
G. 24, 9, Herod. ed. Lentz I 74, 2 II 851,
clavam gestans. Hes. χορυνομάχος, oom
μάχος, cf. schol. BL ad 4 457. Non
nisi duobus Il. locis: κορυνήτης (semel), "
(semel) H 9 υἱὸν ᾿Αρηιϑόοιο ἄνακτος,
ναιετάοντα Μενέσϑιον, ὃν κορυνήτης | y:
᾿Αρηΐίϑοος, paraphr. ó πολεμικός, schol. V
ἐπεὶ χορύνῃ ὅπλῳ ἐχρῆτο" τὸ δὲ κύριον ὄνομ
Ἀρηίΐϑοος, Cram. an. Par. ΠῚ e cod. 2556 ἃ :
h. l ἐπιϑετικῶς ὁ ᾿Αρηίϑοος, ὁ τῇ «op
μαχόμενος τουτέστι τῷ ῥοπάλῳ" ἔστι δὲ 1 ἐπ
ϑετον ᾿Αρηιϑόου, cf. schol. ALV, schol. E
V, Eust. 661, 48. Η 138 "Agyc9óov, τὸν ἐς
κλησιν χορυνήτην ἄνδρες κίχλησκον χαλλί
voi τε γυναῖκες, Nic. οὕνεκ᾽ ἄρ᾽ οὐ" τοῖς
vo συναπτέον᾽ αἰτία γὰρ τῆς τοῦ Kop
ὀνομασίας αὕτη. — Friedlaender 2 hom.Woert
verz. 722.
κόρυς (E. M. 531, 35, E. G. 312, 57 8
Hes., Or. 86, 32, Zon. 1236, Eust. 672, 1
27 παρὰ τὸ χάρη, etiam Curtius Et. 4
ad χάρ, κάρα refert, cf. Corssen Ausspr.
kalism. I 516, cf. etiam Lob. Path. proleg.
Doed. Gl. 756; Bopp vgl Gr. 147 sus
χορυϑ compositum esse cum 97, ut sit ἂν
impositum, cf. Pott in Kuhn Ztschr. VII 24
Walter apud Kuhn XII 389 cum lat. crista.
rad. kard, krad, lat. cardo, gr. χραδάω (cf. B
WL. HI 319), 'Goebel Lex. I 471 cum cur
κορυφή al ad rad. ex«o vibrare revocat). ἢ
guntur sing. nom. χόρυς (septies), gen. o£
Soc (tredecies), dat. χόρυϑε (quater), ace. χοῦ
N 131 11215, xópv9« .A 351 375 IN 188 ΣῈ
23:119; χόρυϑ᾽ Z 472 494 O 125 Y 289 (|
locis Nauck suspicatur zógv»), Bekk. anecd.
1208, Herod. ed. Lentz II 762, 20 ἔχει 1
αἰτιατικὴν διφορουμένην, oiov χόρυϑα
χόρυν, cf. G. Hinrichs de hom. eloc.
860]. 106. Plur. nom. κόρυϑες (sexies),
ϑων N 341, -ύϑεσσι H 62 X 372 P 969,
ρυϑας N 714 τ 32. Vocalis | v omnibus
brevis est, exc. tribus locis, quibus nom. a6,
χορύσσω
| sequente vocali producitur. (V 1831 11215 P 295).
E. M. 532, 4 πᾶσα γενικὴ διὰ τοῦ Soc χλινο-
μένη μακρὰν “ἔχει τὴν παραλήγουσαν πλὴν
τοῦ χόρυς, χόρυϑος" τοῦτο γὰρ τὸν χρόνον
τῆς εὐθείας ἐφύλαξεν ἐν τῇ γενικῇ, cf. Herod.
1I 709, 36 762, 15ss., Bekk. anecd. Gr. 1908,
Cram. an. Ox. T 240, 17. De accentu v. Herod. I
937, 21, v. etiam Woerner subst. hom. 45. Le-
gitur quadragies quater in Il, bis in Od., semel
in hymnis, cf. Friedlaender Ὁ. hom, Woerterverz.
791 500. 'Sunt formae subst. post arsin 1, pedis
octies, 2. pedis quattuordecies, tertii pedis bis
et vicies, 4. pedis Ν 1831 Π 215, 5. pedis ,Ξ5 372.
— Galea, cassis. Erat galea ex aere (h.
XXXI 10 χρυσέη) facta habebatque φόλαρα, qui-
bus tegebantur genae, et conum a media fronte
usque ad cervices pertinentem (φάλον), cui in-
|serebatur crista (λόφος). Multum differebat a
υνέη, sed interdum sensu latiore χυνέη usur-
jpatur pro xóovc, nam Π 188 Y 397 idem ca-
pitis tegumentum nominatur χυνέη, quod JM 184
Y 398 χόρυς. — Koepke Kriegswesen d. Grie-
chen 91 58., Koechly et Ruestow Gesch. d. griech.
Kriegsw. p. 8 5., cf. etiam Doed. Gl. 756, Duentz.
hom. Abhandl. 536. — E. M. D31N85) EUG: 339,
5, Zon. 1226, paraphr. Il., Hes., Suid., Bachm.
need. Gr. I 282, 1 al. περικεφαλαία. — Ν 544
᾿Ξ 490 ἐπὶ δ᾽ ἀσπὶς ἑάφϑη xal κόρυς, E 420
yersum om. Ambr. et A in textu; E 4 δατέ ot
Bx xopv9óc τε xal ἀσπίδος ἀκάματον πῦρ, cf.
ichol. ABD et L et Verg. Aen. 10, 270s.; d 50
"μνόν, ἄτερ κόρυϑός τε χαὶ ἀσπίδος, cf. schol.
:4 315 αἴνυτ᾽ ἀπὸ στήϑεσφι ἀσπίδα xal xo-
v$a βριαρήν, X 112 εἰ δέ xev ἀσπίδα κατα-
είομαι καὶ κόρυϑα βριαρήν, IN 181 II 215
ἰσπὶς ἄρ᾽ ἀσπίδ᾽ “ἔρειδε, χόρυς χόρυν (inserue-
unt δὲ post χόρυς Vind. et Plut. amat. 17
- 61e; schol V ad Π 215 τινὲς χόρυϑα" οὐ
dp ἐστιν ὅμοιον τῷ πίτυς .. ἔστι δὲ ὅμοιον
ὦ, ὄρνιν), ef. Tyrt. 11, 82 (Bergk), cf. etiam
ekk. hom. Bl. I 186, 26 et La Roche h. Stud. $ 20
. 26 adn.; 7 160 ᾿χόρυϑες ἀμφ᾽ αὖον ἀύτευν
αλλόμεναι μυλάχεσσι καὶ ἀσπίδες (Α χόρυ-
ΟΦ, supra o scr. s et βαλλόμεναι supra scr.
^ Arist. τῶν, Zen. -αε teste schol. V), IJ 214
ἄραρον χύρυϑές τε καὶ ἀσπίδες, H 62
χες εἵατο πυχναὶ ἀσπίσι καὶ χορύϑεσσι
τὸ ἔγχεσι πεφρικχυῖαι, cf. schol. B; v. 1. βε-
θιϑυῖαι, v. schol. A; τ 32 ἐσφόρξον χόρυ-
ἐς τε χαὶ ἀσπΐδας ἔγχεά τε, N 965 τῷ μοι
γὐρατά τ᾽ ἔστι χαὶ ἀσπίδες καὶ χόρυϑες χαὶ
Wonxec, T 359 ταρφειαὲ χόρυϑες λαμπρὸν
occ γηῶν ἐχφορέοντο xal ἀσπίδες, IN
leor δ᾽ ἄμερδεν αὐγὴ χαλκείη κορύϑων
το λαμπομενάων (v. 1. ἀπολαμπὸ ϑωρήχων
|,,Y 289 βάλε πέτρῳ ἢ κόρυϑ' ἠὲ σάκος, τό
: ᾿ἤρχεσε ὄλεϑρον, cf. schol. AB; 0 125 τοῦ
χεφαλῆς xógv9? εἵλετο καὶ σάχος ὦμων,
K 458 ξ 276 et schol. V; Z 472 ἀπὸ χρατὸς
lov9? εἵλετο, καὶ τὴν κατέϑηκεν ἐπὶ χϑονὶὲ
᾿μφανόωσαν, cf. Ariston.; Z 494 χόρυϑ' εἵλετο
jrovow, Z 410 λόφον δεινὸν am ἀχροτάτης
ρυϑὸς νεύοντα, Y 102 νευστάζων χόρυϑι
ιαρῇ (Zon. 1409 χόρυϑα βριαρήν), cf. schol.
jet V; X 314 κόρυϑιε δ᾽ ἐπένευε φαεινῇ τε-
᾿αφάλῳ. «(α,ν.), χαλαὲ δὲ περισσείοντο ἔϑειραι,
ἸΟῪ οὗτός ἐστιν ὁ χορυϑαϊξ. . in χόρυϑι est
»ductum, v. Spitzn. de versu Gr. heroico 42,
Jrtel hom. Stud. I 78, cf. Hoffmann quaest.
162, Duentz. hom, Abh. 536. Ν 132 II
E ᾿ψαῦον δ᾽ ἱππόχομοι χόρυϑες λαμπροῖσι
ΤΟΣ, Hom. ed. Ebeling,
865
φάλοισι νευόντων, cf. schol. A et BL; II 328
ἑπποχοόμου χόρυϑος φάλον ἤλασεν, N 614 &ó-
ρυϑος φάλον ἤλασεν ἱπποδασείης ἄχρον υπὸ
λόφον αὐτόν, I' 802 πλῆξεν ἀνασχόμενος χό-
ουϑος φάλον" ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ διατρυφὲν ἔχ-
πεσε χειρός (ξίφος), cf. schol. AD et E. G. 338,
57; Did. Aoloc. ἀμφὲ δ᾽ ἀρ᾿αὐτῇ,τῇ περικεφαλαίῳ,
schol. V αἱ χαριέστεραι͵ χαὶ πλείονες ϑηλυχῶς
ἔχουσιν, i» ἢ ἀρσενιχόν, iml τοῦ λόφου χι-
νεῖται, receperunt αὐτῇ Heyne et Am., αν. in
App.; cod. L αὐτοῦ. 4 459 Z 9 τόν e ἔβαλε
χόρυϑος φάλον ἱπποδασείης, O 535 τοῦ ΝΣ
Πέγης χόρυϑος χαλκήρεος ἱπποδασείης χύμ-
βαχον ἀκρότατον vig ἔγχεῖ, II 70 οὐ γὰρ
ἐμῆς κόρυϑος λεύσσουσι μέτωπον (schol. BDLV
ad Z 10 et Synes. p. 80d μέτωπα) ἐγγύϑι λαμπο-
μένης, cf. schol. BL; 1 809 ἐπαΐξας χόρυϑος
λάβεν ἱπποδασείης, "cf. schol. V; P 295 joue
δ᾽ ἱπποδάσεια χόρυς negl δουρὸς ἀκωχῇ πλῆς
ysio? ἔγχεΐ τε xal χειρί (κόρυς om. L Lips. ΙΝ
714 οὐ γὰρ ἔχον χόρυϑας χαλχήρεας ἱππο-
δασείας, cf. Faesi; M 184 Y 398 οὐδ᾽ ἄρα
χαλκείη χόρυς ἔσχεϑεν (sc. δόρυ), ἀλλὰ διὰ
πρὸ (dj αὐτῆς) αἰχμὴ ῥῆξ᾽ ὀστέον, o 523 βά-
λὲν χόρυϑος διὰ χαλχοπαρήου, cf. schol. QV;
h. XXXI 10 σμερδνὸν δ᾽ ὅγε (sol) δέρχεται
ὄσσοις χρυσέης ex χόρυϑος, P 969 ἀμφὶ δ᾽ ἄρα
σφι λαμπρῇσιν (v. 1. λαμπρῆσα χορύϑεσσι
Κρονίων ἠέρα χεῦε, Ξ 812 χεφαλὰς δὲ παναί-
ϑῃσιν (v. l. -o:) χορύθεσσι() χρύψαντες (Nauck:
yo. παναιϑῇσιν schol, an φαεινῇσιν ἡ), II 418
579 XEquAT, χεάσϑη ἐν χόρυ ϑὲε βριαρῇ, E 611
τεῦξε δέ οἱ κόρυϑα βριαρὴν χροτάφοις ἀρα-
θυῖαν, καλὴν δαιδαλέην, ἐπὲ δὲ χρύσεον λό-
sov ἧχε (pro χορ. in nonnullis libris est κυνέην,
om. Vind. βρεαρὴν, Lips. βαρὺν, cf. etiam Duentz.
in ed. ἢ. L). jV 188 ὡρμήϑη χόρυϑα χροτάφοις
ἀραρυῖαν χρατὸς ἀφαρπάξαι, A 951 βάλεν
τιτυσχόμενος χεφαλῆφιν ἄκρην κὰκ χκόρυϑα.
Adduntur igitur huic subst. adiectiva: χαλκείη
M 184 Y 398, χαλχήρης Ν 714 O 535, χαλχο-
πάρῃος ω 598, χρυσέη h. XXXI 10, Xootáqoue
ἀραρυῖα NN 188 S 611, ἄχρη 41351, ἀχροτάτη Z
410, βφιαρή 4 815 Il 418 579 Σ 611 Y 165 X
112, χαλὴ δαιδαλέη Σ 612, λαμπομένη Ν 841
II 70, λαμπρή P 269, παμφανόωσα Ζ 472, λαμ-
πρὸν γανόωσα Τ 869, παναίϑη X 872, φαεινή
X 314, ἱπποδάσεια P 369 4 459 Z 9 N 614
714 0 '535 P 295, ἱππόχομος N 182, ἵππουρις
Z 495, τετράφαλος X 315, ταρφειαί T 359.
De his adi. v. Duentz. hom. Abh. 547, Goebel in
Philo. XVIII 2145. --- χορύσσω ἰχορυστής),
χορυϑαιξ, χορυϑαίολος, χορϑύω.
κορύσσω (ortum ex χορυϑήω, rad. χορυϑ:
Curt. Verbum I 988 368, Leskien in Curt. Stud.
II 121, 2, Grassmann in Kuhn Ztschr. XI 45,
Benfey WL. II 319, L. Meyer vgl. Gr. I 954
1 89: ex pep à χόρυς derivaverunt Ap.
Soph. 97, 22 102, 34, E. M. 500, 53, E. G. 312,
49 57, Zon. 1198, Hes.; Lob. Path. prol. 989
derivavit ET χέρας, Doed. Gl. 754 a rad. em
perf. χέχορα, nostr. verstaerken. Schol L e
Cram. an. Par. ΠῚ e cod. Reg. 2556 ad B ΤῊ
Αἰολικῶς, ἀπὸ τοῦ χκορύπτω, cf. G. Hinrichs
de Hom. eloc. vestig. Aeol. 40; E. M. 531, 16,
E. G. 339, 18 τὸ αὐτὸ ἐστι χορύσσω xal xo-
QUATO, cf. Herod, ed. Lentz II 183, 27*; de ver-
bis in cow terminantibus v. Herod. 1446, 20,
Curt. Verbum I 368, L. Meyer 1. 1. » Schoenberg
griech. Dor 17. Leguntur act. praes. part.
κορύσσων B 273, impf. χόρυσσε d^ 306; med.
55
800
praes. χορύσσεαι K 37, -εται 4 424 442, part.
τόμενος μι 191, -ov P 199, impf. χορίσσετο ter,
-σσέσϑην A 274, aor. χορυσσάμενος T 397, cf.
ou de aor. pass. formis, Guestrow 1878
p. 25; perf. part. χεχορυϑμένος (cf. schol. A. ad
P 3) novies, -μένον II 802, -μένοι IN 305, -μένα
ter. Est igitur in Il. vicies et ter, in Od. ter,
nusquam in hymnis (part. perf. duodecies in 1].,
bis in Od), cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 791 800. Est χεχορυϑμ. aut post arsin
3. pedis (undecies) aut 4. pedis (ter); ceterae for-
mae sunt post caes. 3. pedis omnes praeter B
973 4 974. 1) Act. proprie: galea armo, deinde
generaliter armo, denique extollo, concito,
ei. Doederl. Gl. 754. E. M. 581, 19, E. G. 339,
Cram. an. Par. l. l. χαϑοπλίζω καὶ παρα-
Bar. E. M. 500, 46, E. G. 312, 52, Zon.
1199 καϑοπλίζω, Hes. χρύπτει, μάχεται, τα-
ράσσει, αὔξει, ΣαΘ ΤΟ ERU v. eund. s. κορύσ-
cov. b 218 Bovidc τ᾽ ἐξάρχων πόλεμόν τε
χορύσσων adstruens, instruens, Wolfius: ador-
nans bellum i. e. suis quasi armis instruens, cf.
Hes. scut. 148 198; paraphr. παρασκευάζων,
Eust. 219, 32 οὐ κυρίως “χορύσσειν μάχην,
ἀλλὰ κ. τινὰς εἰς μάχην, εἰ μή τις σωματοει-
δῶς νοεῖ τὸν πόλεμον. e 306 (Σχάμανδρος)
κόρυσσε χῦμα δόοιο ὑψύσ᾽ ἀειρόμενος, para-
phr. ὕψωσε, schol. B ἐμετεώριζεν ἢ ὥπλιζε
χατὰ ᾿Αχιλλέως, Eust. 1234, 89 τὸ x. κῦμα ἕρ-
μηνεύει ὃ ποιητὴς ἐν τῷ jy, &&Q., χορύσσε-
ται γὰρ κῦμα μεταφορικῶς, ὅτε ὑψόσε ἀρϑῇ.
2) Med. armor. Paraphr. 1]., Ap. Soph. 102,
34 (x«9) ὁπλίζεσθαι, E. G. 607, 50 ὁπλίζεσϑαι,
αὔξεσϑαι, μετεωρίζεσϑαι, Hes. ἐπαίρεσϑαι,
χαϑοπλ., ὑψοῦται. 8) K 357 τίφϑ' οὕτως ἠϑεῖε
κορύσσξαι; μι 121 ἣν γὰρ δηϑύνῃσϑα κορυσ-
σόμενος παρὰ πέτρῃ, cf. u 227; Faesi: vibrans
arma, dich im Kampfe tummelnd ; Duentz, mi-
rum in modum esse dictum dicit" pro ἀμύνων.
T 364 ἐν μέσοισι κορύσσετο ᾿Αχιλλεύς, οἵ.
Faesi; 4 274 τὼ δὲ χορυσσέσϑην (v. 1. voy!
ἔχορ. et κορυσέσϑην), T 397 ὄπιϑεν χορυσ-
σάμενος βῆ ᾿Αχιλλεύς. Cum dat. instrum.: H
206 I] 130 Αἴας (Πάτροκλος) «ogvoosto νώ-
gon. χαλχῷ, cf. H 193 207 et Faesi ad Η 206;
P 199 τὸν δ᾽ ὡς ἀπάνευϑεν ἴδεν Ζεὺς τεύχεσι
Πηλεΐδαο κορυσσόμενον (H Vrat. d τεύχεσι
λαμπόμενον μεγαϑύμου Πηλείωνος). Nauckio
videntur v. 197—209 spurii esse. b) Part. pert.
χεκορυϑμέν 0c, quod fere Ge locis cum χαλ-
κῷ iungitur. Ap. Soph. 97, 22, Hes., paraphr. Il.,
E. M. 500, 51, E. αι 812, 49 (χαϑ) ὡπλισμένος,
E. M. 500, 43, E. G. 312, 51 ἀντὲ τοῦ ἐστομω-
μένα (τῷ σιδήρῳ), ἠμφιεσμένα, αἰ τρεπιβμενα,
ἢ ἠκονημένα (τῷ σιδ), sed E. G. habet ἐνω-
πλισμένα pro ἠμφιεσμι., οἵ. Zon. 1198s. et pa-
raphr.Il.; Hes. μεμετεωρισμένα, ὡπλισμένα. 4
495 E 502 681 Ρ 8 87592 Y 111 βῆ δὲ διὰ
προμάχων κεχορυϑμένος αἰϑοπι χαλχῷ, cf. Σ
522; Y 117 φ 434. ἔβη (ἑστήκει) χεχορυϑμένος
αἰϑοπι χαλχῷ, Protodicos de aedibus hom. 40
maluit scribere -μένον. »οὐ γὰρ ὁ Τηλ. παρὰ
τῷ Ὀδυσσεῖ, ἀλλὰ τὸ ἔγχος παρὰ τῷ Τηλε-
μάχῳ ἑστήκει" , quod probavit Cauer in Jahresb.
d. philol. Vereins zu Berlin V 288. N 305 ἤισαν
ἐς πόλεμον κεχορυϑμένοι αἴϑοπι χαλχῷ. De
armis: 1 18 δοῦρε δύω κεκορυϑμένα χαλκῷ
πάλλων instrueta: cuspide aéneà, Eust. 375, 15
ὥσπερ ἀνὴρ κεχορυϑμένος ἦτοι χορυστὴς ὃ
κόρυν ἔχων περὲ τὴν χεφαλήν, οὕτω χαὶ δόρυ
πολεμικὸν τὸ ἔχον ἄνω οἷα κόρυν χαλχῆν τὴν
χορυστής --- χλορυφή
ἀπὸ σιδήρου ἐπιδορατίδα, καταφράσσουσαν τὸ
ξύλον ἀσφαλῶς, ὡς καὶ ἡ κόρυς τὸν μαχητήν.
Koechly de Il. carm. diss. IV p. 5s., Duentz. hom
Abh. 246, Benicken 3. u. 4. Lied vom Zorne p. 156
expunxerunt. 4143 χ 195 εἵλετο δοῦρε δύω,
κορυϑμένα χαλχῷ, cf. Eust. 829, 84. οἱ Kruege
Di. 63, 3. Deest χαλκῷ: Π 802 ἔγχος βριϑ
μέγα στιβαρὸν χεκορυϑμένον, cf. Eust. 1088
14. c) transl. 4 442 de Eride: 5j v ὀλίγη
πρῶτα χορύσσεται (Eust. 495, 10 χολύσσεται
paraphr. μετεωρίζεται, idem schol. D, quod addi:
αὔξεται" ἡ μεταφορὰ ἀπὸ τῆς χόρυϑος, cf. Verg
Aen. ,4, 176; 4 424 (κῦμα) πόντῳ μέν τε πρῶτ᾽
χορύσσεται, paraphr. διεγείρεται, extollit se, cf
d 306; E. M. 531, 17, E. G. 339, 19 ἐπήγαγε t
(υρτὸν ,£óv) κορυφοῦται, cf. Eust. 782, 32. —
χορυστής, ἱπποκορυστής, χαλκοκορυστής.
κορυστῆς (χορύσσω, οἵ. E. M. 474, 95, E
G. 281, 40; de subst. in zzc exeuntibus v, L
Meyer vgl. Gr. II 525, Woerner subst. hom. 9I.
Est apud Hom. acc. sing. χορυστήν (ter) et di
χορυστά (bis), cf. Harder de alpha vocali apu
Hom. producta 6. Non legitur nisi in Il. (quin.
quies), cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 79
Galeatus, in genere: armatus, miles, bellatoi
Porphyr. ad 4 457 ἀπὸ μέρους ὁπλίτης͵ χα
μαχητής, Hes. ἀγαϑὸς ἢ ὁπλίτης, Suid. ὁπλ
της, paraphr. Il. πολεμιστής, μαχητής,
315, 16 ὃ χόρυν ἔχων περὲ τὴν κεφαλήν. —.
457 0 256 II603 Τρώων ἕλεν ἄνδρα zogvoti
N 201 £163 óvo Αἴαντε χορυστά (v. 1. κορι
ota). — ἱπποχορυστής, χαλκοκορυστής.
κορύφη (Curt. Et. 527 secutus auctori
Lobeckii Path. proleg. 298 cognatum esse subs
χόρυμβος docet et cum utrumque subst. tu
xógvc et χορϑύω refert p. 143 496 527 ad
χάρα, xáo, a quibus χορυφή derivatum ess
existimat auxilio suffixi deminutivi; ad χάρη
z&g« revocat etiam Corssen Ausspr., Vo
I 516 Il 159, quae derivat a rad. kar e
Fick Spracheinh. 90s. 232, vgl Woert.? I
II 74 sumit rad. kvarp, kvarbh torquere,
sim. L. Meyer vgl. Gr. I 388, Walter in
Ztschr. XII 388 401, Siegismund in Curt.
V 182, cf. Goebel Lexil. I 471, Pott in
Zischr. VII 243s., Benfey WL. Ἢ 812; de3
ρυφή et χόρυμβος inter se cognatis v. etin
Curt. Et. 55 539, Walter XII 379, L. Meyer
49, Lob. Path. proleg. 170, cf. etiam Deffner
Curt. Stud. IV 294; cognatum esse cum rà
x0À, quam praebent x0À.cvóc, κολοφών, d
strarunt Curt. Et, 153, Fritzsche in Curt.
VI 340; Savelsberg de digammo 53 susp
ortum esse ex xogUiz; de subst. in 7
tibus v. L. Meyer vgl Gr. II 158, Woet
subst. hom, 6s. 18 44. De accentu v. E. 8
22, Herod. ed. Lentz I 345, 29, cf. II 456,
Leguntur sing. genet. χορυφῆς (septies), di
κορυφῇ (sexies), acc. -zv (sexies), DM
xogvqat (bis), dat. -jc (bis) et - jov) (decic
acc. xopvqüc (quater) Est igitur x. in ἢ
et vieles, in Od. sexies (nullo vero loco 2. p
tis), in hymnis septies, in epigr. semel. P
arsin 2. pedis ter et vicies, 3. pedis
1. pedis. ter, in exitu versus tantum E "n
1) proprio sensu de vertice hominis aut a
malis, 2) translate de vertice s. cacumi
montis, cf. Schmidt Synon. 19, 5 et 6, 99, 13.-
E. M. 581, 10, E. G. 339, 10 614, 35, "Zon. 12:
Or. 82, 1, "Cram. anecd. Par, III e cod. Coisl.
ad 4 499 τὸ μέσον τῆς χεφαλῆς, adfert Ste]
Rufum p. 47, qui definit κορυφήν: τὸ £v μέσῳ,
χαϑ' ὃ δὴ μάλιστα εἰλοῦνται αἱ τρίχες, ἐξ.
Poll. 2, 39; addit Zon. καὶ τὸ ἄκρον τοῦ ὄρους
Hes. Eur, λόφος, ἀκρωτήριον, cf. "Eust.
1653, 7. 1) vertex: a) Iovis. h. Ap. PXUSE
Κρονίδης γείνατ᾽ ᾿Αϑήνην ἐκ κορυφῆς e Bar-
nesii coni. (codd. ἐν χορυφῇ), cf. Pind. Ol. VII
36, Anacreont. 54 (53), 15, h. XXVIII 5, cf. etiam
quae adfert Baum. in praef, ed. p. vir b) equi.
j p (ἵππον) βάλεν ἐῷ οἄχρην κὰκ χορυφήν,
τε nou τρίχες ἵππων “ρανίῳ ἐμπε-
ὕάασι (v.l za«xz.), paraphr. τὸ ἄκρον τῆς κε-
D λῆς, cf. Eust. 700, 52. 2) transl. Bg 147 αἰετὼ
ὑψόϑεν ἐκ χορυφῆς ὄρεος προέηκε πέ-
gat, schol S et Cram. an. Par. ΠῚ e cod.
eg. 2894 ad h. l. ed ὕψους, ἐκ vot ἀνωτέρου
ἔρους. II 297 ἀφ᾽ ὑψηλῆς κορυφῆς ὄρεος
ἡσῃ νεφέλην Ζεύς, schol. BL ἐν ταῖς ἄχρω-
»είαις πυκνὰ νέφη ἐπικαϑίσαντα σκοτίζειν
€ τὸν ὑποχείμενον τόπον, N 179 (μελίη)
ἴρεος χορυφῇ ἕχαϑεν περιφαινομένοιο ταμνο-
: sic AC al, ut Arist. (Ἡρίσταρχος &vi-
ἧς" ἄλλοι δὲ χορυφῇς Did.), plurimi libri plur.,
lauck: χορυφῇσι éxác. (481 ἧκε δ᾽ ἀπορήξας
ρρυφὴν ὄρεος, x 118 γυναῖχα εὗρον ὅσην e
ρεος κορυφήν, h. XIX 21 χορυφὴν περιστέ-
εἰ οὔρεος ἠχώ, "h. Cer. 38 ἤχησαν͵ δ᾽ ὀρέων κο-
-— zal βένθεα πόντου φωνῇ ὑπ᾽ ἀϑανάτῃ,
j πῦρ ἐπιφλέγει ὕλην οὔρεος ἐν χορυ-
(Vrat. ἐκ χορυφῆς, Vind., Eust. 258, 45 χο-
ὑφῇ, 208, 41 κορυφαῖς, Nauck coni χορυ-
Eo paraphr. ἀκρωρείαις. I'10 sóc ὄρεος
ρρυφῇσι γότος κατέχευεν ὀμίχλην (Vind. χο-
ὑφαῖσι), paraphr. ee ἀκρωρείᾳ, E 554 λέοντε
tc ὄρεος χορυφῇσιν ἐτραφέτην, Π 757 824
(QVE ὄρεος κορυφῇσι μάχεσϑον, M 282 Ζεὺς
ὕψῃ (nive) ὑψηλῶν ὀρέων χορυφὰς καὶ
ρώονας ἄχρους, ci. schol. BL; « 121 κυνηγέ-
ἐς! οἵ τε zo ὕλην ἄλγεα πάσχουσιν κορυ-
ὀρέων ἐφέποντες, h. XIX 7 Πᾶν", ὃς
u λόφον λέλογχε καὶ κορυφὰς ὀρέων zal
ttg χέλευϑα. 4 188 πατὴρ Ἴδης ἐν
ind. £z) κορυφῇσι καϑέζετο, X 332 εὐνη-
jva Ἴδης ἐν χορυφῇσι, O 5 ἔγρετο δὲ
E, ἐν κορυφῇσι, cf. schol. V.x 171
l not ἔχηεν Ἴδης ἐν κορυφῇσι (Vind. xo-
»potot, D κνημοῖσι), cf. Θ 48; ep. 10, 2 ἄλλη
S σευ πεύχη ἀμείνονα καρπὸν nguy Ἴδης
χορυφῆσι, E 157 Ζῆνα 9 ἐπ᾽ ἀκροτάτης
ουφῆς ἰδης ἥμενον (Syr. om. v. 1575.) cf.
ho 60 ἐσσείοντο πόδες Ἴδης καὶ χο-
pat , paraphr. αἵ κεφαλαί, Π 144 (μελίην)
qoe) Πηλίου ἐκ κορυφῆς, schol. V
πορυφῇς" ἔστι δὲ ἄκρα Χειρώνειος ὑπὲρ
"πιάδος & ἄχρας, Zenod. v. 141—4 om. (vel se-
ndum Ariston. ad T' 387) damnavit. Idem v.
ütur T 391, cod. A ἐκ (supra scr. ») «ορυ-
€ (supra scr. ἢ), Did. πληϑυντικῶς αἱ "Api-
ἔρχου, Ariston. ἄϑετ. 387—391; h. XVII. 3
δαρίδας) ὑπὸ Ταὐγέτου͵ κορυφῇς τέκε
5, h. XXXIII 4 τοὺς ὑπὸ Ταὐγέτου κο-
φῇ ὄρεος τέχε, Bergk 7. 7. f. Ph. 81, 808
oque loco maluit scribere ἐπὲ χορυφῆς. A
) Kooviógv ἥμενον ἀχκροτάτῃ͵ χορυφῇ Οὐ-
1010, Schol. A τρὶς δὲ τριηκόσιαι κορυφαὶ
TM Ὀλύμπου. Idem v. legitur E 154, pa-
)hr. τῇ & ἀχρωρείᾳ, Ariston. ὑπερϑετιχὸν ἀντὶ
VoU, ἀκροτάτῃ ἀντὶ τοῦ ἄκρᾳ, Lehrs de
ài stud. 165: ,,dx9. «. est quasi verna-
dicas: auf hoechster Spitze; hinc omnia
S πολυπτύχου eminentia culmina sic di-
χορυφόω — χορώγη
801
cuntur, sive supereminent nubes (ut 0 3, ubi idem
observatur), give non supereminent"; 0 3 ϑεῶν
ἀγορὴν ποιήσατο ἀχροτάτῃ κορυφῇ Οὐλ., para-
phr. ἀχρωρείᾳ; Duentzero v. suspectus videtur
esse. Ν 12 ἧστο υψοῦ ἐπ᾽ ἀκροτάτης LAE
Σάμου, Aristoph. τῆς χορυφῇς, v. schol.
ibidem: Σάου ἀντὶ τοῦ Σάμου. u 76 οὐδὲ
ποτ’ αἴϑρη κείνου (σχοπέλου) e χορυφὴν
οὔτ᾽ ἐν ϑέρει οὔτ᾽ ἐν ono. 228 Θρῃκῶν
ὄρεα νιφόεντα, ἀχκροτάτας κορυφάς, (v. omisit
Strab. 1 27) ἢ. XIX 11 de Pane: ἀχροτάτην
κορυφὴν μηλόσκοπον εἰσαναβαίνων. Θ 51 £v
κορυφῇσι χαϑέζετο, i. e. Idae. μι 74 δύω σχό-
πελοι ὃ μὲν οὐρανὸν ἱκάνει ὀξείῃ χορυφῇ, y
298 v. 1. ᾿Αϑηναίη αἰγίδ᾽ ἀνέσχεν ὑψόϑεν ἐκ
κορυφῆς (pro ὀροφῆς). De dativo locali A 499
I'10 E 554 754 O 8 N 179 II 757 824 (cuius
exempla non inveniuntur in Od.) v. Capelle dat.
loc. 8 8. et 19 (ubi disputat contra Naeg., q.v. ad 7"
10), Nahrhaft Gebr. des localen Dat., Wien 1867
p. 5, Lehmann Lehre y. Locatiy 1L Accedunt
haec adi. ad χορυφή: ἄχρη, ἀκροτάτη (septies),
ὀξεῖα, ὑψηλή. — χορυφόω.
iocum do (κορυφή, cf. Herod. ed. Lentz I
13, Curt. Verbum I 351, L. Meyer vgl. a
1 ἘΞ: in verticem, in altum attollo. Non le-
gitur nisi uno loco ap pass. praes. χορυφοῦται
apud Hom. (Deest apud Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 720). 44 426 (κῦμα) dun. ἄκρας
χυρτὸν ἐὸν G- 1. ἐὸν) z., paraphr. διογκοῦται
(ἐπαίρεται, ὅ ἐστιν αὔξεται), Suid. ὑψοῦται, ἐπαί-
ρεται, Hes. αὔξεται, ὑψοῦται, E. G. 339,
19s. Ὅμηρος εἰπὼν πόντῳ κορύσσεται, ἐπήγαγε
τὸ χορυφ., εἰς τὸ αὐτὸ χαταστρέφοντος τοῦ
ῥήματος, cf. E. M. 531, 17, Eust. 492, 25, οἵ, etiam
E. M. 407, 39. — Schmidt Synon. 19, T.
Κορώνεια (v. Lob. Path. prol. 44, "Preller Gr.
Myth. I 424 adn.) urbs Boeotiae. Strab. IX 411,
Eust.268,91 ἐγγὺς τοῦ Ἑλιχῶνός ἐστιν ἐφ᾽ ὕψους
ἱδρυμένη, Herod. ed. Lentz II 537, 10, Hes. (s. v.
Κορωνία) πόλις Βοιωτίας, cf. Suid; ; Steph. Byz.,
Herod. I 918, 84 πόλις βοιωτ. ἀπὸ Κορώνου
τοῦ Θερσάνδρου, cf. schol. BL ad B 503, Eust.
268, 16, Pott in Kuhn Ztschr. IX 184. — Strab.
IX 410, Paus. IX 34, 3 et 7, Friedreich Real.
74, Buchholtz Real. I 186, Bursian Geogr. v.
Griechenl. I 201 935, Ross "Wanderungen I 32.
Non legitur nisi uno loco Il. B 503 οἵ τε
Κορώνειαν (ἔχον) zal ποιήενϑ' «Ἁλίαρτον.
1: κορώνη ίχυρ, κυρτός, curvus, corona, zo-
ρωνὸς a rad. kar — curvum esse derivat Curt. Et.
158, cf. Benfey WL. II 285, Doed. Gl. 289; al-
terum χορώνη, quod significat cornix, ad aliam
referunt rad., v. infra; Fick vero vgl. Woert.? II
66 utrumque 'subst. manare ex rad, kor — kvor
verso, torqueo censet, cf. etiam I 810, Sprach-
einh. 70, Lottner in Kuhn Ztschr. ὙΠῸ 182.
Fortasse pro χορεύνῃη dictum esse putat Brug-
man in Curt. Stud. IV 171; de voc. in νη desi-
nentibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 185, Woerner
subst. hom. 13; de accentu v. Herod. 'ed. Lentz
1.357. 1). Lesuntur κορώνη (semel), της (semel),
τῇ (ter), τὴν (semel. Quinquies in Od., semel in
IL. Omnibus locis in exitu versus. D Anulus
s. manubrium curvum, quo fores attrahebantur
et cui involvebatur lorum pessuli « 441 βῆ ῥ᾽
ἔμεν ἐκ ϑαλάμοιο, ϑύρην E ἐπέρυσσε χορώνῃ
ἀργυρέῃ, schol. EV ἐπεσπάσατο τῷ κόρακι
λεγομένῳ, sch. Q λέγεται καὶ ὃ χρίχος τῆς
θύρας: τῷ κχρικίῳ, o ἐπισπώμεϑα τὴν ϑ9υ-
ραν, ἤτοι τῷ "λεγομένῳ κόρακι, καὶ τῷ ἐπι-
55*
868
σπάστρῳ τῆς ϑύρας, Eust. 1429, 1 58, ἢ τὸ
od ἢ μᾶλλον χατὰ τοὺς παλαιοὺς ὃ
xpixoG - ἐπισπαστήρ, ὃς καὶ δόπτρον ἐλέ-
γετο... ϑύρας ἐπίσπαστρον. φ. 46 ἱμάντα
ϑοῶς ἀπέλυσε χορώνης (E. G. 288, 84 et Eust.
1900, 48 χορώνῃ, 1901, 12 χορώνης ἢ χκορώνῃ),
schol. Β x. ὁ χρίχος, Schol. V τὸ χλεῖϑρον ἕκα-
τέρωϑεν ἐξήρτητο aoc χρίχον, ὥστε δι᾽ οὗ
μὲν ἑλχομένου πρὸς τῷ ouai χυχλεῖσϑαι,
δι οὗ δὲ ἀνοίγεσϑαι εἰς τοὐναντίον ἕλχο.
μένου, E. G. 288, 36 τὸ λεγόμενον ἐν τῇ συνη-
ϑείᾳ κοράχκιον, cf. Eust. 1900, 50 ss.; η 90 &o-
γύρεον δ᾽ ἐφ᾽ ὑπερϑύριον, χρυσέη͵ δὲ χορώνη,
schol. QV τὸ ἐπίσπαστρον τῆς ϑύρας, ἤτοι τὸ
χρίγκιον, schol. P τὸ χρικίον, cf. Eust. 1570,
32; E. M. 530, 23, Ap. Soph. 102, 23 ἐπὶ τοῦ
χρίχου τῆς ϑύρας. Poll. 7, 111 ἣν Ὅμηρος si-
ρηχε χορώνην, οἱ νῦν κόρακα, cf. eund. 1, 77
7. 107 10, 92; Frieb Wohnhaus bei Homer,
Wien 1868 p. 16, Protodicos de aedibus Hom.,
Lips. 1877 p. 64'ss. 2) extrema arcus cornua
s. anulus in extrema arcus parte, ubi nervus
adligabatur. 4 111 πᾶν δ᾽ εὖ λειήνας χρυσέην
ἐπέϑηκε “κορώνην de fabricatore arcus, schol. D
πᾶν τὸ ἐπιχαμπές, ἀπὸ μεταφορᾶς τοῦ 5e 0v,
E. M. 530, 24, Ap. Soph. 102, 25 ἐπὶ τῆς τοῦ
τόξου ἐγχοπῆς (ἐκκοπῆς), schol. DL et E. M. 530,
26 γῦν τὸ “ἐπιχαμπὲς ἄχρον τοῦ τόξου λέγει,
ὅϑεν xal ἀπήρτηται (ισται) ἢ ἢ νευρά, paraphr.
a. ἢ χόχαν, Eust. 451,8 εἰς ἣν δηλαδὴ ἐνίεται
5 γνευρά. q 138 165 (quem v. omisit cod. Aug.)
ὠχὺ βέλος καλῇ προςέχλινε (v. 1. προσέϑηκχε)
χορώνῃ, cf. v. 180 s. 163s., schol. V τῷ xpo
τοῦ τόξου, Eust. 1904, 41 s. τὸ τοῦ τόξου
ἄχρον, ἔνϑα τὸ χαλῇ 15 ὅμοιόν τί ἔστι τῷ
χρυσέῃ 2. τινὲς δὲ z. καὶ νῦν ἐνόησαν τὸ τῆς
ϑύρας ἐπίσπαστρον. χρεῖττον δὲ ὕμως τὸ
πρῶτον. Friedreich Real. 116 360. — Schol.
HPT ad ἡ 90 χορώνη ἐπὶ rov ζῴου καὶ ἐπὶ
τοῦ τόξου καὶ ἐπὶ τῆς ϑύρας χαὶ ἐπὶ τῆς
πρύμνης τοῖ πλοίου, “διὰ τὸ ἐπικαμπὲς σχῆμα
(cf. E. G. 339, 28 5.), εἴρηται δὲ ταῦτα, κἀπὸ, τοῦ
ζῴου τῆς κορώνης" εὐλύγιστον γὰρ ἔχει ὅσον
εὐχαμπῆ τὸν τράχηλον" χαὶ παρὰ μέρος σώ-
ματος ἐπὶ τοῦ ἀγκῶνος" οὕτω Φιλόξενος ἐν
τῷ περὶ τῆς Ῥωμαίων διαλέχτου,, eisdem fere
verbis E, M. 530, 54, Eust. 78, 90 ss. 1570, 36, cf.
Cramer an. Par. III. e cod, 2767 ad 4 170; E.
M. 530, 18, E. G. 339, 27 τίϑεται ἐπὶ τοῦ ὀρ-
νέου καὶ ἐπὶ τοῦ ἐπιχαμποῦς τόξου χαὶ "ἐπὶ
τοῦ aglaov, τῆς ϑύρας, E. G. 840, 33 χορώνη"
κόραξ, τὸ ἄχρον τοῦ τόξου, εἰς ὃ ἢ νεῦρα τί-
Sere (cf. Schol. Q ad « 441), xat ὁ χρίχος τῆς
ϑύρας καὶ τὸ ζῷον, sim. Hes, Zon. 1937,
Cramer an. Par. III e cod. 2767 ad 4 111,
Eust. 451, 18 1429, 4; cf. etiam E. G. 607, 88,
Suid., an. "Gr. ed. Bachm. I 282, 4. — Adiectiva
adduntur haee: ἀργυρέη, χρυ oj, χαλή. — x0-
oovíc.
2. χορώνη (ab eadem rad. atque χόραξ,
sanskr. kàravas, lat. cornix , germ. hraban, à
rad. kar sonare (cf. χρώζω: E. M. 530, 16, E.
G. 340, 17) derivat Curt. Et. 153 710, cf. L.
Meyer vgl. Gr. I 28 348 II 187, Foerstemann in
Kühn Ztschr. III 45, Legerlotz ib. VIII 122 s.,
Lottner ib. XI 169 5,, Pauli ib. XVIII 21, Bigge ib.
XX 20, Benfey WL. II 6 181 366; cf. etiam H.
Weber ap. Kuhn X 257, Fritzsche in Curt. Stud.
VI 341, Doed. Gl. 989 et 290; sumit radicem
χορ Woerner subst. hom. 305.; Brugman in
Curt. Stud. IV 171 χορώνη ex χορεόνη ortum
χορώνη — χορωγίς
esse suspicatur; Pictet in Kuhn Zitschr, VI 183
arbitratur x. et cornix referenda esse ad rad.
ran sonare, rana strepitus. Fick vgl. Woert.? II
66 χορώνη quod supra commemoratum est et
hoc x. ad rad, kor, kvor verso, torqueo refert
(cf. Friedreich Real. 116), ceteri fere omnes a
diversis radicibus derivant. De subst. in »
exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 185 187, Woerner
18, cf. etiam Lob. Path. proleg. 230; de accentu
v. Herod. ed. Lentz I 337, 1). Leguntur. χορῶ-
vet (semel), χορώνῃσιν ibis). Est χορῶναι in
exitu versus, τῇσιν post l.thesin 1. pedis. Non
est nisi in Od. Est nomen avis cuiusdam ma-
rinae. ε 66 ὄρνιϑες τανυσίπτεροι εὐνάζοντο,
lonxéc τε τανύγλωσσοί τὲ κορῶναι | elvá-
Aut, τῇσίν τε ϑαλάσσια ἔργα μέμηλεν, μ418
6 308 oi δὲ (ἑταῖροι) χορώνῃσιν ἔχελοι περὶ
νῆα χύμασιν ἐμφορέοντο. --- E. M. 530, 16, E.
G. 607, 88 ἃ]. τὸ ζῷον, E. M. 530, 18, E. G.
389, 25 97, Zon. 1237 ὄρνεον. Schol. IrPT ai
DI 90 ἐπὶ τοῦ ζῴου ... ἀπὸ τοῦ ζῴου τῆς χορώ-
νης" εὐλύγιστον γὰρ ἔχει ὅσον εὐχαμπῆ τὸν
τράχηλον, sim. E. M. 530, 56, Eust. 1570, 38;
schol. H ad & 418 λέγεται εἶδος ὀρνέου ϑα-
λασσίου, schol. Q ad « 441, E. G. 340, 84 ὅρ-
vtov ϑαλάσσιον, ὃ καλεῖται αἰϑυια (αἰϑρίω),
λάρος, E. M. 530, 21, Ap. Soph. 102, 25. εἶναι
δέ φησιν ὃ Ἀπίων τὴν αὐτὴν τῷ λάρῳ xal τῇ
αἰϑυίη, Eust. 1429, 4 καὶ ὁ χόραξ x«l ἡ αἵϑ
χαὶ ὃ λάρος χαὶ πᾶν τὸ ἐπιχεκαμμένον, 8
BPQ ad ε 66, Eust. 1594, 16 18 αἴϑυιαι,
ὄρνεον, ἐχϑύς, λάρος et χορῶναι" ἁλίαι
ϑυίιαι, χολυμβίδες; cf. Eust. 451, 18; aliter.
dicat Arrianus peripl pont. Eux. €. 33. —
Nemes. de N. H. XLII 342 τὰ πολλὰ τῶν ox ái
τῶν κατ’ εἶδος ὁμοσχημόνων, οἷόν ἐστι xo
30; ? phot. n ὡς χόραξ, ἡ κορώνη xp
Apud Hom. de illa sola specie occurrit nomen|
quae est marina. Groshans prodr. 23 suspica
larus cachinnans, Bothe: cornices mare à
tes, Netolika Naturhist. aus Hom., Buchl
Real. I 2, 111, Koerner hom. Thierwelt 67: P
CrOCOTAX "carbo, nostr. Komoran, cf. Friec
Real. 116, Doed. Gl. 216 289. — Friedlaen
hom. Woerterverz. 735 750. Adduntur adi. za»
γλωσσος et εἰναλίη. — Κορωνίς (Ὁ).
κορωνίς (ἃ χορώνη 1, cuius rad. xv
ficat curvum esse: Curt. Et. 158, cf. Fick vgl
Woerterb.? I 810 II 66, Spracheinh. 70, Benfe;
WL. II 985, Doed. Gl. 589, Anton Erkl.
Woerter 1880 p. 18s. Woerner subst. hom. 12
de voc. in ἰς exeuntibus v. Spohn de extr. Oi
parte 1718). Non est apud Hom. nisi dat.
xopovia(v) Multo saepius in Il. (quinquies
cies) quam in Od. (018). Omnibus locis ante di
resin bucolicam, cf. Friedlaender 2 hom. Woerter
verz. 804, Am. app. ad τ 182, Peppmaueeg [
XXIV p.72. Substantivo postponitur, cf. Gi
hom. Forsch. 98. Curvatus. Est epitheto,
navis, quae est utrimque curvata et ἃ pror
et a puppi, cf. Grashof Schiff bei Hom. 165
quem secuti sunt Naeg. ad 4 170, Faesi ad
162 et τ 182, Doed. 465 747, alii. Non multu
igitur differt ab δρϑόκραιρος et ἀμφιέλισσι
Schuster Ztschr. f. Gymn.w. XIV 456 putat Θ᾽
maxime navibus id datum esse epitheton, qus
essent subductae, nam sic potissimum app?
jen|
Κορωνίς --- χοσμέω
cm sit forma, cf etiam Duentz. hom. Abh.
,8) lungitur cum praep. ἔν. B 711 H 929
ἐτῷ νήεσσι x. ποντοπόροισι, t 182 ἐν νήεσσι
χορωνίσιν (Bekk.?, Nauck -/o:, al. codd. χορο-
γῇσιν). b) cum praep. σύν. A 170 ἔμεν σὺν
γηυσὶ x., t 193 οἰχομένῳ σὺν νηυσὲ χορωνίσιν
-Ξ ; Nanck - -ἰσι, pauci codd. £v v. χκορονῇσι»),
A 998 ᾿σὺν δυοκαίδεκα γηυσὲ x. c) c. παρά.
X 104 est apud Plat. apol 28d ἡμαι παρὰ
νηυσὶ χορωνίσιν (pro. ἐτώσιον) ἄχϑος ἀρού Qc,
B297 ἀσχαλάαν παρὰ νηυσὶ z., Ariston. Ζηνόδ.
Ὁ. μίμνοντ᾽ ἐπὶ νήεσσι (Bekk. e coni. pro
ἱμνόντεσσι), , Β 892 μιμνάζειν παρὰ νηυσὶ z.,
1 609 7 μ᾽ ἕξει παρὰ νηυσὶ x. (v. 1. χορω-
jon), “2116 136 "Exvoo? ἔχει(ς) παρὰ νηυσὶ 2
2338 παρὰ νηυσὲ x. χείσεαι, Yl παρὰ νηυσὶ
|. ϑωρήσσοντο, X 508 παρὰ vqvol x. εὐλαὶ
ἔδονται. d) dat. Bine praepos. 0 597 * ive νηυσὶ
je. πῦρ ἐμβάλοι, Σ B8 439 νηυσὶν ἐπιπροέηκα
üpo»lo: Ἴλιον εἴσω (v. 1. X 58 χορωνῆισιν,
ekk.?, Nauck -iat). — Eust. 1429, 5 πᾶν τὸ
ὑπικεχειμμένον, ὅϑεν͵ καὶ x. νῆες, Ap. Soph.
102, 27 χορωνίδες αἵ καμπὺυλ ὀπρυμνοι" ὁ δὲ
πίων ἐτυμολογῶν τὰς κορωνίδας φησὶ χα-
"ανίδας, ἀπὸ τοῦ κάρα αὐταῖς ἐπικεῖσϑαι,
ουτέστι τὸ τέλος, schol D ad 4 170 et E.
|. 530, 30 ἐπιχαμπεῖς τὰς ἄχρας ἐχούσαις,
ούτεστι τὰς πρύμνας, addit E. M. παρὰ τὸ
ive ἐξηρμένας εἶναι, διὰ τὸ εἰς ὕψος ἀνέχειν,
"E. M. 530, 35 55; 251 G. 339, 23, Hes., Zon.
387 χαμπυλύπρυμνος, paraphr. Il. ᾿καμπύλαις,
au υλοπρύμνοις. Addit schol. D ἢ μελαίνας"
0güv γὰρ τὸ μέλαν, paraphr. £2 136 μελαί-
(ic, Cram. an. Par. IIl e cod. 2767 ad A 170,
"us 78, 22 x. λέγονται νῆες οὐ μόνον ὡς
à τὴν κορώνην μέλαιναι, ἀλλὰ xal ὡς τὰ
φλαστα κατὰ πρώραν καὶ πρύμναν, οἵ.
. M. 177, 45; paraphr. O 597 βαϑείαις, H 9229
sex aliis locis: μεγάλαις. Etiam ex recen-
)ribus quidam interpr.: curvatus a puppi, sed
Grashof l. l.; alii ut Duentz. (ad B 297 τ 182):
stratus.
Κορωνίς (ad χορώνη — cornicula referendum
|se suspicati sunt Preller Gr. Myth. I 423,
3tt in Kuhn Ztschr. VI 403) mater Aesculapii,
ilegyae filia, qui regnum tenebat in Thessalia.
XVI 2 "4oxigmióv, υἱὸν ᾿Απόλλωνος, τὸν
είνατο dim Κορωνὶς (K. suppletum est a m.
- M) Δωτίῳ ἐν πεδίῳ, κούρη Φλεγύου βα-
ῆος. De eius et Apollinis amore videtur agi
Fa P. 31 μνωόμενος ἕχιες ᾿Αζανίδα κούρην,
: ,AÀ&. a B. Martino inventum mihi ità
sh cit, ut cum Matth. subesse dicam fabulam
quam Obscuriorem, qua Coronis Arcadica nun-
pabatur*5 cf. Schneidewin hom. Hymn. auf
). 69 5.; idem p. 33 maluit scribere d» εγυηΐδα
nv, Ilg. antea Φλεγυαντίδα. Apollod. i
9 τινὲς "AonA. οὐχ ἐξ ᾿Αρσινόης, ἀλλ᾽ ἐκ
τῆς E ἐν Θεσσαλίᾳ xtÀ., 'ef. schol.
hd. Pyth. 3, 14 48, Pind. Pyth. 3, 42, Apoll. Rh.
|g. 4, 615, 'Ov. fast. 1»92915*eE etiam Paus. 2, €
— Preller I 423 gd "Pott. 403—5, Friedreich
al. [177 Nomen proparoxytonon potius videtur
e Goettlingio de acc. 271, sed G. Dind. in
ph. lex. observavit legitimam formam ab
siodo solo propter metri necessitatem in Aó-
i» esse mutatam.
ὄρωνος (Lob. Path. proleg. 67 dicit epony-
n fuisse a χορώνη declinatum vel ab adi.
»ovóc, Preller Gr. Myth. II 11 ad rad. zvo,
- αὐτός, curvus refert, cf. Pott i in Kuhn Ztschr, IX
869
184. Arcad. 66, 9, Herod. ed. Lentz I 185, 29
11.3; 39 τὸ Kópovoc χύριον, τὸ δὲ χορωνός
éxigetoy) Caenei filius, pater Leontei, rex
Lapitharum. B 146 uec TO γε «Ἱεοντεύς, ὄζος
Aorgoc, υἱὸς ὑπερϑύμοιο Κορώνου Καινείδαο
(schol. V 2 M 130 Κορωνοῦ). — Ap. Rh. 1, 57,
Apollod. 2, 7, 7; Preller II 12 252, Friedreich
Real. 508.
χοσμέω (κόσμος, 4. v.; de verbis in sc
exeuntibus v. L. Meyer II 23) Leguntur act.
impf. ἐχόσμει X 388 (in uno cod. ἃ ἐχόσμεε,
quod receperunt La Roche in ed. crit. (aliter
iudicat in ed. min.) et Nauck, cf. La Roche h.
U. 97) η 18; 3. pl. ἐχόσμεον (bis), χοσμείσϑην
h. VI 12 , aor. xoócuncsv) B 704 727, inf. xoc-
μῆσαι (bis); pass. aor. 3. pl. χόσμηϑεν E
hanc similesque formas vindicare studuerunt
grammatici Aeolicae DBoeoticae Doricae lonicae
dialectis, cf. schol. AD ad ΠῚ, schol. Theocr.
7, 60, E. M. 532 ,; 99Ss., E. ἘΝ 547, 14ss., sed
v. Hinrichs de vestigiis "Aeol. 142 $5 cf. etiam
E. M. 20, 41 282, 39, E. G. 340, 42, Herod. ed.
Lentz II 142, 9g 147, 4 2937, 9 al; part. xoc-
μηϑεῖσα (semel), pl. ᾿μηϑέντες (quater); med.
aor. part. χοσμησάμενος (semel. Est igitur in
Il. decies, Od. bis, in hymnis quater. I) dis-
pono, ordino, instruo, II) orno, cf. L. Meyer ap.
Kuhn VI 165 Ss., Doed. Gl. 2168. Hes. vé9s-
σϑαι, διατάξαι, στῆσαι, στεῖλαι, paraphr. Il.
plurimis locis, E. M. 532, 26, Ap. Soph. 103, E
18 διατάξαι, ' ef. an. Gr. ed. Bachm. I 282, 7,
Suid. — I 1) de exercitu ordinando, instruendo.
E. G. 340, 47 χοσμεῖν τὸν λαόν, τοῦτ᾽ ἔστι
χαϑοπλίξειν, cf. Eust. 26, 15. a) act. B 554
χοσμῆσαι ἵππους τε χαὶ ἀνέρας ἀσπιδιώτας,
Schol BL πρῶτος χόσμον πολέμου τὴν πα-
ράταξιν ὠνόμασεν, cf. Eust. 283, 44; Ariston.
Ζηνόδοτος τρεῖς στίχους (553—5) ἡϑέτηκεν,
cf. Am. app. et Lehrs Arist. 4455.: B 704
ἀλλά σφεας χόσμησε Ποδάρκης, paraphr. διέ-
ταξεν (ἢ χαϑώπλισε), B 727 ἀλλὰ (Zenod. τοὺς
δὲ, v. Ariston.) Μέδων ᾿χόσμησεν, X 379 τοὺς
δ᾽ αὐτοὶ βασιλῆες ἐχόσμεον οὐτάμενοί περ,
cf. schol. BL, E. M. 532, 26, Ap. Soph. 103, 18.
Ξ 388 Τρῶας δ' αὖϑ' ἑτέρωθεν ἐχόσμει Ἕχτωρ,
Eust. 993, 7 τὸ ἄρχειν εἰς ταὐτὸν δοκεῖ ἄγε-
σϑαι τῷ κοσμεῖν . .., εἰ μὴ ἄρα χοσμεῖν μέν
ἐστι τὸ τάττειν, ἄρχειν δὲ τὸ ἁπλῶς προη-
γεῖσϑαι τῆς παρατάξεως. b) pass. D 1 αὐτὰρ
ἐπεὶ χκόσμηϑεν ἅμ᾽ ἡγεμόνεσσιν ἕχαστοι (Eust.
1840, 8 ἕκαστος), ct. B 476 et 815; schol. AD
διετάχϑησαν»" ὃ τρόπος μεταφορά, ἀπὸ τοῦ
χόσμου, ὅϑεν za ἡ τῶν ὅλων τάξις κόσμος
ὑπὸ Πυϑαγόρου εἴρηται, eisdem fere verbis E.
M. 532, 28; paraphr., Cram. an. Ox. I 244, 34
διετάχϑησάν, Eust. 370, 33 οὐχ ἔστι δὲ ἐναν-
τία τὸ ἐκοσμήϑησαν χαὶ τὸ χλαγγῇ (v. 2)
ἐπορεύοντο" 7 μὲν γὰρ ἄϑροισις καὶ 3 στάσις
zal Ji τῶν -φυλῶν διάχρισις καὶ τοῖς Τρωσὶν
εὐχόσμως εἶχεν, ἡ δὲ κίνησις οὐκ ἀϑορύβως
ἐγίνετο. M87 πένταχα χοσμηϑέντες ἅμ᾽ ἡγε-
μόνεσσιν ἕποντο, cf v. 86 et Eust. 893, 63. .4
51 qv δὲ μέγ᾽ (v. 1. ue9?) ἱππήων eni τάφρῳ
χοσμηϑέντες (genet. pendet ἃ φϑάνω, quod in hoc
verbo inest vis Compara » Msnur μεγάλως
ὁπλισϑέντες, Herod. II 72, 24 προδιαταγέντες,
schol. D τινὲς ὑπερβατὸν τοῦτο νοοῦσι, μεγά-
λως χοσμ. ἔφϑασαν" τὸ οὖν μέγα τῷ poop.
συντάττεται, Nican. τὸ ἐπὶ τάφρῳ χαὶ τοῖς
ἄνω δύναται συνάπτεσϑαι, βέλτιον δὲ τοῖς
ξξῆς, ἵνα ἐπὶ μὲν τῆς τάφρου ἢ διακόσμησις
810
ἢ γεγονυῖα, recte Doed.: multo prius ordinati
apud fossas sunt, v. etiam Faesi h. l; ἐ 157
διὰ δὲ τρίχα κοσμηϑέντες βάλλομεν sc. αἰ-
γανέας, Eust. 1620, 28 ἤγουν τριχῇ διαταχϑέν-
τες, pertinet διά ad κοσμι., est enim διά adv.
sive praepos. in tmesi. B 655 οἱ Ῥόδον ἀμ-
ἐνέμοντο διὰ τρίχα χοσμηϑέντες, Eust. 315, 7
διαχοσμηϑέντες τρίχα, paraphr. τριχῶς δια-
ταχϑέντες, v. 1. διάτριχα vel διατρίχα, cf. v.
668. c) med. mihi dispono, ordino, instruo. B
806 τῶν ἐξηγείσϑω χοσμησάμενος πολιήτας,
paraphr. διατάξας, cf. Eust. 349, 43; Hes. πα-
ραταξάμενος, Suid., an. Gr. ed, Bachm. I 282,
10 διαταξάμενος. 9) sensu latiore: ἡ 13 (Εὐ-
ουμέδουσά) οἱ πῦρ ἀνέχαιε χαὶ εἴσω δόρ-
πον ἐχόσμει, schol. P παρεσχεύαζε, Eust. 1δθῦ,
59 τουτέστιν εὐπρεπῶς ἔταττεν᾽ οὗ ἡ παῦλα
ἀποχοσμεῖν λέγεται, cf. v. 282: v. etiam S. v.
ricco. Zenod. dammavit versum, v. schol. HP;
ἢ. VII 59 οὐδέ πῃ ἔστι σεῖό ys ληϑόμενον
γλυκερὴν κοσμῆσαι ἀοιδήν, cf. h. XXXIV, 19.
1D orno. h. Ven. 65 χρυσῷ χοσμηϑεῖσα "Agoo-
δίτη, h. VI 11 δειρῇ δ᾽ due ἁπαλῇ καὶ στή-
ϑεσιν ὕρμοισι χρυσέοισιν ἐχόσμεον (Aqoo-
δίτην), ἢ. VI 19 οἷσί περ Q2gat κοσμείσϑην,
ὁππότ᾽ ἴοιεν ἐς χορόν scripserunt Matth., Herm.,
Franke, Baum. e tribus codd. Paris.; DFL χοσ-
μίσϑην, M. κοσμήσϑην, Steph. χόσμηϑεν, quod
Wolfus recepit, Barnes. cum Ilgenio et Matth. in
animadv. ἐχόσμηϑεν, quod repudiavit Herm.
recte: ,8i χοσμεῖσϑαι hic esset se ornare,
dicendum fuisset χόσμηϑεν; nunc vero, cum
significare possit, ornatae erant, recte dicetur
χοσμείσϑην", cf. etiam Baum. h. 1. — Compo-
nuntur ἀπο-, δια-, 2y-, καταχοσμέω, derivantur
χοσμητός, εὐχόσμητος, κοσμήτωρ.
χοσμητόὸς (χοσμέω, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
305; de accentu v. Herod. ed. Lentz 1 220, 5).
Non legitur nisi uno loco χοσμηταί, cf. Fried-
laender 2 hom. Woert. 736. Bene dispositus,
ordinatus. ἢ 197 ἔνϑα δὲ χοσμηταὶ πρασιαὶ
παρὰ νείατον ὄρχον παντοῖαι πεφύασιν, schol.
BE ἐν τάξει διατεϑειμέναι, κατασχευασταὶ
λαχανιαί, ἢ αἱ τῶν φυτῶν τετράγωνοι σχέσεις,
schol. BPT εὖ διατεϑειμέναι, cf. schol. V; Eust.
1569, 48 εὔταχτοι, cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr.
VI 167. — εὐκόσμητος.
κοσμήτωρ (χοσμέω, de subst. in oo exe-
untibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 341, Woerner
subst. hom. 47). Legitur dat. χοσμήτορι (semel),
du. -ἥτορε (ter Ter in IL, semel in Od. Sem-
per cum λαῶν iunctum in exitu versus. Ordi-
nator, dux. Ap. Soph. 103, 6 οἱ διατάσσον-
τες βασιλεῖς, E. G. 340, 47, Hes., Eust. 257. 30
410, 8 ἡγεμόνες, Suid., Bachm. anecd. Gr. I
9892, 10 διατάχται (διατάχτορες), ἡγεμόνες, pà-
raphr. Il. διατάχτορες, Eust. 26, 15 z. πολλαχοῦ
τοὺς ἡγεμόνας λέγει, ὡς κοσμοῦντας ἤτοι £U-
τακτοῖντας τὸν λαόν, οἷ. 288, 45; Plut. Symp.
1,2, 9 καὶ τοὺς ἀρίστους καὶ τοὺς βασιλι-
χωτάτους ὁ ποιητὴς εἴωϑε χοσμήτορας λαῶν
προσαγορεύειν, cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr.
VI 166s., Retzlaff hom. Synon. I 9 et 12, Nae-
gelsb. adn. ad Β 126, Froehde ap. Kuhn XXII
311. 1) de Atridis. A 16 375 Arosióc δὲ μά-
λιστα δύω, χοσμήτορε λαῶν (A 16 v. l. Ἀτρεί-
δας, v. schol. A; v. 866—392 expunxit Arist. v.
Ariston, cf. Β 4768s. 9) de Castore et Polluce.
Τ' 9236 δοιὼ δ᾽ οὐ δύναμαι ἰδέειν χ. λαῶν,
Κάστορά 9? im. x«l Πολυδεύκεα, cf. schol.
BLV. 3) de Amphinomo, c 152 ἂψ £v χερσὶν
χοσμητός — κόσμος
ἔϑηχε δέπας χοσμητορι λαῶν, cf. v. 191 et
Eust. 1841, 10; videtur ita appellatus esse, quippe
qui esset homo mobilis et princeps.
χόσμος (L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI 174
et vgl. Gr. I 888 5. cum χαίνυμαι communem
rad. x«d, skad, scindere sumit, in qua insit
etiam notio disponendi, digerendi; eum secutus
est Autenr. in Naegelsb. adn. ad B 213; Curt,
Et. 138, Fick vgl. Woert.? I 56 545, Spracheinh.
118 cum eodem χαίνυσϑαι communem rad. kad,
sanscr. cad distinguere, ornare sumunt, ut sit pro
χόδμος, cf. Benfey WL. II 169 (cf. etiam Curt. Et.
438, Herod. ed. Lentz II 395, 24, Lob. Paralipp.
117); Froehde in Kuhn Ztschr. XXIII 311 ad
rad. cas, nostr. metzgen referendum esse suspi-
catur, Woerner subst. hom. 35 ad χοέω --
cxoríco sentio, animadverto refert, ut κόσμος
significet ea quae cerni possint et in oculos ca-
Unger Philo. XXV 216 componit cum.
De subst. in μὸς exe
cor,
Suid.,
26, 15 τάξις, cf. Ap. Soph. 103, ἘΠ
()
ἐν τάξει, χατὰ τὸ δέον, κατὰ τὸ καϑῆκον, C
E. G. 607, 27, Eust. 26, 18. Καὶ 472 ἔντεα ὃ
σφι παρ᾽ αὐτοῖσι χϑονὶ κέκλιτο, εὖ χατὰ 2x00
μον, paraphr. χοσμίως, Eust. 819, 7 x. 3t gu
vela εἶναι δοκεῖ τοῦ sv. 4.48 M85 ἵπποῦυς Ε
x. x. ἐρυκέμεν «v9? ἐπὶ τάφρῳ, οἴ. schol. B
(M 84s. expunxit Koechly Il. carm. XVI p. 2047
Q 622 ἕταροι ἔδερόν τε xal ἄμφεπον
χ., paraphr. εὐχόσμως, cf. Eust. 1368, 48;
Merc. 479 ἑταίρην χαλὰ xal εὖ zx. X. ETAGU!
μένην (e coni. Barnesii pro -μένως) ἀγορεύει |
489 λίην γὰρ z. x. ᾿Αχαιῶν οἶτον ἀείϑεις, |
490 5.; Eust. 1606, 48 τὸ εὔτακτον χαὶ εὐμὲ
ϑοδον τῆς ἱστορίας λέγει, . . - κατὰ τέχνη
cf. schol. H et T; h. Merc. 433 πάντ᾽ ἐνέπων ἡ
2., cf. v. 498ss. — οὐ x. Χ.: incomposite, indeco
h. Merc. 955 τάχα νῶι διοισόμεϑ᾽ οὐ X. A.
914 ἔπεα φρεσὶν ἧσιν ἄκοσμά τε πολλά t
ἤδη, μάψ, ἀτὰρ οὐ κ. x. ἐριζέμεναι uo
λεῦσιν, Nic. μάτην καὶ οὐ πρὸς λόγον, p?
phr. οὐδὲ χατὰ τὸ πρέπον, cf. Caes. b. civ. 1,
et Eust. 96, 18 205, 15; E 759 ἀπώλεσε, |
᾿Αχαιῶν μάψ, ἀτὰρ οὐ z. Χ.» paraphr. οὐκ £
λόγως. y 198 καλεσσαμένω ἀγορὴν ἐς ᾿άχαιο
[
δ χοτέω -- χοτήεις
μάψ, ἀτὰρ, οὐ z. 2. , ἐς ἠέλιον χαταδύντα, schol.
E οὐ κατὰ καιρὸν ἐνδεχόμενον, Eust. 1461, 9
οὐ ψέγει ἁπλῶς ὃ ποιητὴς τὸ ἐς ἥλιον δύντα
Ed ἀγορὰν ἐλϑεῖν τοὺς ᾿ἡχαιούς..., ἀλλ᾽ ὅτι
| o? χατὰ z. ἤλϑον, οἴνῳ ,βεβαρημένοι, cf. etiam
Am. app.; 9 179 ὠρινάς μοι ϑυμὸν εἰπὼν οὐ
Ζ. Χ.,) € 308 ἀλλὰ τά γ᾽ οὐ χατὰ κα. ὀίομαι,
86. εἰπέμεναί σε sive εἶπες, cf. v. 364 5.: P 205
τεύχεα Ó' οὐ z. x. ἀπὸ χρατός τε χαὶ ὥμων
εἵλευ, paraphr. οὐ χατὰ τὸ προσῆκον, schol.
Α ἐπεὶ μὴ ἀνελὼν τὸν Πάτροκλον τὰ ὅπλα
ost, schol. V Πηλεῖ y&o zal voic Πηλέ ἕως ἐπέ-
αλεν αὐτὰ φορεῖν, οἷς ἔδωχαν oi ϑεοί, cf
1102, 45; Θ 12 πληγεὶς οὐ gon. ἐλεύσε-
ται Οὔλυμπόνδε, paraphr. οὐ κατὰ τὸ πρέπον,
ust. 695, 29 vti τοῦ ἀκόσμως, οὐχ εὐτάσ-
Uoc ἀλλὰ σὺν θορύβῳ, Nic. οὐ x. χα. βέλτιον
τοῖς ἑξῆς συνάπτειν" “συλλαβὼν γὰρ αὐτὸν --
potuit pergere — εἰς τὸν Τάρταρον δίψει, ὥστε
οὐ κατὰ τὸ πρέπον ὑποστρέψει εἰς Ὄλυμ-
Ὅν" τὸ δὲ πληγεὶς ἀντὶ τοῦ χεραυνωϑείς, cf.
schol. BL. et Friedlaender Nican. h. 1l; v 181
ἐπεὶ σύ περ οὐ z. x. αἰτίζεις, Eust. 1888, 88
ἢ vo« κοσμίως zal εὐτάκτως. c) instructio,
constructio. 9$ 492 ἵππου χόσμον͵ ἄεισον δου:
ρατέου, schol. BQ τὴ» χατασχευήν, ἢ τὴν οἷ-
χονομίαν, ἢ τὴν ὑπόϑεσιν, Eust. 1606, 55 ἡ
εὔχοσμος ἐπίνοια zal μέϑοδος χαὶ ἡ ᾿ἔνδον
αὐτοῦ ἡρωιχὴ διέταξις, καὶ ὡς εἰπεῖν στρατη-
quu, Duentz.: ,,Einrichtung, wenn d. Dichter
E vielm. die Geschichte darunter ver-
-Steht**. 2) ornatus, ornamentum, decus (non
cat hoc in Od.). Zon. 1234 καλλωπισμός,
Hes. a) De equis: 4 145 ἀμφότερον, χόσ-
c 9’ ἵππῳ ἐλατῆρί τε κῦδος (v. 1. ἵππων),
M. 532, 16 τὸ χαλλώπισμα, cf. schol. BLV
-et Eust. 456, 355 Nauckio versus videtur esse
ef.
ϑήχατο χόσμον, cf. schol. BLV et Eust. 916,
—49ss.; ἢ. VI 14 πάντα περὲ χροὶ zóguov, ἔϑη-
ζαν, h. XXVII 17 χαρίεντα περὶ χροὶ χόσμον
ἔχουσα, h. Ven. 162 χόσμον οἱ πρῶτον ἀπὸ
χροὸς siis φαεινόν, h. XXXII 4 πολὺς δ᾽ ὑπὸ
χύσμος ὄρωρεν αἴγλης λαμπούσης, Matth.:
,multum decoris, ornatus, amoenitatis in terra
ἃ lunae splendore oritur, 'efüctum dicas ad si-
mülitudinem Homerici πολὺς δ᾽ ὑπὸ χόμπος
ὄρωρεν, cí. Orph. h. 25, 8; durum tamen! ex-
spectabam πολὺς δ᾽ ὑπὸ κόσμος ὄρωρεν ἄστρων,
ut Orph. 1. c^ c) ep. 13, 2 ἵπποι ἐν πεδίῳ
χόσμος, νῆες δὲ $2. ἄάσσης, Wolfius e coni., ut vi-
, dedit ? ἵπποι δ᾽ αὐ πεδίου, ep. 13, 4 γερα-
pol βασιλῆες, ἥμενοι εἰν ἀγορῇ, χόσμος τ᾽ ἀλ-
λοισιν ὁρᾶσθαι, Franke: ,»lHlg. et Wolfius scri-
pserunt zóouoc λαοῖσιν ὁρᾶσϑαι, nihil opus
videtur mutatione; coniunge x. τ᾽ ἄλλ. cum γερα-
Dol (sc. εἰσὶν οἱ Bai ἤες).“ — E. M. 532, 10,
E. G. 340, 37 0 τὰ πάντα iv ἑαυτῷ ἔχων χε-
χοσμημένα χαὶ διατεταγμένα, cf. "Zon. 1234,
Or. 83, 93 S7, 4; Hes. χαλλωπισμός, χατα-
σχευή, ᾽τάξις, κατάστασις, cf. Suid. et Eust. 257,
31 1736, 5. lungitur κόσμος cum adi. φαεινός,
χαρίεις, πᾶς, πολύς. — ἄκοσμος, εὐκόσμως,
zocu£o.
χοτέω (ἃ χότος, videtur esse pro xortojo,
rad. xorsc: Leskien in Curt. Stud. II. 98—100,
Fiek vgl. Woert.? I 56 545 II 50, Curt. Verbum
310, Schoenberg griech. Compos. 16, L.
er vgl. Gr. II 64, Goebel Lexil. I 563, cf.
us Untersuchungen ueber Spr. d. hom. Ged.
178s.; de verbis in £c» exeuntibus v. L. Meyer
Spurius. b) De feminis: Ξ 187. πάντα περὶ χροὶ
511
II 28). Leguntur act. praes. ind. χοτέουσιν
(semel), p art. zott£ov (bis) -ovroc (semel), τέοντε
(semel), £ovee iP 391 (schol A zoréovo« βε-
βήκει, quod receperunt Bekk.?, La Roche, Nauck,
ali; A al χοτέουσ᾽ ἐβεβήχει, cf. La Roche
h. U. 75; aor. part. χοτέσασα h. Cer. 254; perf.
part. χεχοτηότι (quater), ex κεχοτεσ-οτ-τὶ ortum
esse dicit Leskien 100, cf. E. M. 500, 58, L.
Meyer vgl. Gr. II 221, "Loebell quaest. de perf.
hom. forma et usu 20 93 42 (omnibus locis post
arsin 4. pedis. Med. impf. zoz£ovro (semel), aor.
χοτέσσατο (semel), « coni. χοτέσσεται (ter), part.zo-
τεσσάμενος (ter), -«u£vr (ter); de aor. v. Kuehne
de aor. pass. formis atque usu hom., Guestrow
1878 p. 27 (part. omnibus locis post caes, 3. pe-
dis. Est igitur in Il. quinquies decies, in Od.
sexies, hymn. semel. Succenseo, iram foveo,
cf. Schmidt Synon. 142, 11, Fulda 218; E. M.
533, 2, E. G. 340, 57, paraphr. 15 Suid. ὀργί-
ζεσθαι interpr., Eust. 8, 82 71, 18 χολοῦσϑαι,
Hes. ὀργίζεται, zal vno διεχϑραίνειν, χα-
λεπαίνειν" ζηλοῦται, ἐπιϑυμεῖται: μεμψάμενος,
χολωϑείς, v. etiam Hes. et Suid. s. v. zoriet,
pro quo videtur reponendum esse χοτέεε. 1)
Act. a) abs. .4 181 σέϑεν δ᾽ ἐγὼ οὐκ ἀλεγίζω,
οὐδ᾽ ὄϑομαι χοτέοντος, Eust/ 77, 15 ἐνταῦϑα
λέγει τὸν νῦν πρώτως ϑυμοῦσϑαι ἀρξάμενον
Ἀχιλλέα, παραχρώμενος πάντως τῇ λέξει, cf.
Classen Beob. IV 21. collect. 1867 p. 162; Ῥ
391 ἡ (ϑηναίη) μετ᾽ ᾿Αὅμήτου υἱὸν κοτέουσα
βεβήκει, h. Cer. 954 ϑυμῷ κχοτέσασα μάλ᾽
αἰνῶς, Herm. recte monuit magis fortasse Ho-
mericum fuisse χοτέουσα, quod recepit Voss, sed
v. Franke; Matth. versum expunxit; de dat. v.
Capelle | dat. loc. 29; d 456 ἄψοῤῥοι ziousv
χεχοτηότι ϑυμῷ, Loebell 42 hoc partic. ad si-
militudinem adiectivi prope accedere dicit; ἐ 501
ἄψοῤῥον προσέφην κεκοτηότι ϑυμῷ, cf. Eust.
1641, 20; z 71 τὶ μοι ὡδ' ἐπέχεις χεχοτ. ϑυμῷ,
X 471 χεῖράς T ἠδὲ πόδας κόπτον χεχοτ. 9v-
μῷ, εἴ. etiam Fulda 218. b) c. dat. pers. Γ'
345' ἀλλήλοισιν χοτέοντε, Καὶ 917 τῇ (ϑηναίῃ)
χοτέων κατεδύσετο ὅμιλον, Ξ 148 sol δ᾽ ov πω
μάλα πάγχυ ϑεοὶ χοτέουσιν, cf. Verg. Aen. 1,
887. c) c. gen. rei. 4 168 Ζεύς σφι ἐπισσείῃς-
σιν αἰγίδα πᾶσι | τῆςδ᾽ ἀπάτης χοτέων, cf.
schol. E ad β 815. 2) Med. sensu activo. &) c.
dat. pers. B 223 τῷ δ ἄρ᾽ ᾿Αχαιοὶ ἐκπάγλως
χοτέοντο νεμέσσηϑέν v ἐνὲ ϑυμῷ, cf. schol. LV;
v. 221—3 expunxit Zenod., v. Ariston.; E 177
εἰ μή τις ϑεός ἐστι χοτεσσάμενος Τρώεσσιν,
ἱρῶν μηνίσας, cf. v. 178, schol. AB, Eust. 536,
29 et 32; Σ 367 οὐχ ὄφελον Τρώεσσι χοτεσ-
σαμένη p ῥάψαι, v. 356—368 interpolatos
esse coniecit Zenodorus, v. Porphyr.; *P 383 εἰ
μὴ Τυδέος vit χοτέσσατο ᾿ἡπόλλων, E 147 0
391 « 101 ἡρώων, τοῖσίν τε χοτέσσεται ὀβρι-
μοπάτρη, ct. Eust. 1395, 42; Aristou. ad E 747
ἡ δ. ὅτι ἐντεῦϑεν εἰς viv 06. μετάκεινται (v.
746s.), id. ad O 390s. ἀϑετοῦνται καὶ οὗτοι,
cf. schol. MV ad « 99. II 386 Ζεύς, ὅτε δὴ
ἄνδρεσσι χοτεσσάμενος χαλεπήνῃ, paraphr.
μηνίσας ὀργισϑῇ, € 141 μή πώς τοι Pepe
χοτεσσάμενος χαλεπήνῃ, τ 88 ἤν (y. 1. μή)
πώς τοι δέσποινα κοτεσσαμένη χαλ επήνῃ. b).
191 χοτεσσαμένη τό γε ϑυμῷ, οὕνεχ᾽ ἐγὼ 4.,
σὺ δὲ To. ἀρήγεις, cf. Fulda 1. l, Capelle 29,
Nahrhaft Gebr. des localen Dat. 9.'
χοτήεες (pro χοτέσεεις a rad. zorsc deri-
vandum esse demonstrant Leskien in Curt. Stud.
II 99, Curt. Verbum I1 370, Schoenberg griech.
512
Compos. 22, metri causa pro χοτόεες esse dictum
κοτήεις, tanquam si esset subst. χότη, affirmant
Ameis J. J. LXXIII 224 et in ed. ad E 191,
Schuster in Ztschr. f. oest. Gymn. 1859 p. 22 s.,
cf. etiam E. M. 34, 57, Bekk. anecd. Gr. 602, 96,
Goebel de epith. in εἰς desinentibus p. 4 5 38,
L. Meyer vgl. Gr. II 607, Savelsberg in Kuhn
Ztschr, XXl 136) Non legitur nisi semel in Il.,
cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 721.
Iratus, plenus irae. .E 191 e£ μὲν ἐγώ “ἢ
ἐφάμην. ᾿Αϊἰδωνῆι͵ NOD M ἔμπης δ᾽ οὐχ ἐδά-
μασσα: ϑεός νύ τίς (v. 1. τοῦ ἐστι χοτήεις,
paraphr. et Zon. 1284 (s. v. χοτόεις) ὀργίλος,
Hes. ὀργίλως διακείμενος.
κότος (Fickio vgl. Woert. I 56 545 II 50,
Spracheinh. 117 videtur ortum esse ex rad. kat:
abire, cadere, causat. caedere; a σχότος se-
parari non posse suspicatur Goebel Lexil. I 563,
cf. Benfey WL. II 163, Doed. Gl. 2462; cf. etiam
L. Meyer vgl. Gr. II 154, Woerner subst. hom.
23; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 215, 23 II
55, 2, E. G. 106, 15) ira penitus infixa et
permanens. Ap. Soph. 108, 8 χόλος, Cram. an.
Ox. I 240, 16 et Eust. 536, 33 μῆνις, E. M. 51,
19 532, 52, E. G. 187, 35 340, 53, paraphr. Θ
449 ἡ δργή, Zon. 1284, μι α. 341, 8 ὀργὴ (9vubc)
ἐπιτηροῦσα (v) χαιρὸν εἰς τιμωρίαν, addit
Zon. ἢ ἐναπομένουσα ὀργή, cf. E. M. 532, 58,
F. G. 340, 55; E. M. 532, 55, E. G. 841, lj κοι-
μωμένη xul ἡσυχάξουσα ὀργὴ καὶ μῆνις ἐν
τῇ ψυχῇ, Hes. ὀργή, ἔχϑρα, χόλος, ἔρις ἔμ-
μονος, καὶ ἡ ἐγκειμένη ὀργὴ εἰς χακοποιίαν,
cf. schol. E ad β 315; Eust. 8, 27 πάϑος, εἰ πα-
θαμείνῃ, μῆνις λέγεται" ἐγκαϑίσαν δὲ τῇ
ψυχῇ ἐπὶ πλέον εἰς κότον ἀποχαϑίσταται, Sch.
V ad N 517 et Eust. 77, l7 ὃ ἀποκείμενος
χόλος, cf. Eust. 645, 19 723, 2 979, 2 1043, 38
1362, 63; E. G. 967, 4 841, 9 ἡ πολυχρόνιος
μνησιχαχία, paraphr. A 82 μνησιχακία, , Buid.,
anecd. Gr. ed. Bachm. I 982, 15 ὀργὴ ἢ φϑό.
voc, cf. Naegelsb. adn. ad 4 82, Anton etym.
ἘΠῚ: hom. Woerter 19; Schmidt Synon. 142,
: ,der Groll, den man geg. Jem. im Herzen
faehit der einen verletzt hat od. dessen Wesen
einen anwidert**. Legitur dat. χότῳ (semel), acc.
κότον (sexies); acc. omnibus locis ante diaeresin
bucol. Est in ll. quinquies, in Od. bis. — 4 82
εἴ περ γάρ τε χόλον γε καὶ αὐτῆμαρ κατα-
πέψῃ, ἀλλά τε καὶ μετόπισϑεν ἔχει χότον,
ὄφρα τελέσσῃ, ἐν στήϑεσσιν ἑοῖσι, schol. BL
ἔδειξε διαφορὰν χότου πρὸς χόλον" ὑποφαίνει
δὲ διὰ πάντων τὸ ὕπουλον μὲν "Ayau£uvovoc,
᾿Αχιλλέως δὲ ἁπλοῦν. Ξ lll «t χε un τι χότῳ
ἀγάσησϑε, ἕχαστος (Eust. 970, 39 χότῳ ἢ χόλῳ,
971, 16 χόλῳ), paraphr. μετ᾽ ὀργῆς καὶ φϑόνου
μέμψεσϑε. N b17 δὴ γάρ οἱ (contra eum) ἔχεν
(v. 1. ἔχε) χότον ἐμμενὲς αἰεί, cf. schol. V; λ
102 » 342 0 (9c) tot xótov ἔνθετο ϑυμῷ χὠό-
μενος, ὕτι οἱ υἱὸν ἐξαλάωσας, cf. schol. Ἡ et
Fulda Spr. d. hom. Ged. 30 (v 842 v. 1. χόλον,
schol. H yo. κότον); O 449 ὀλλῦσαι Τρῶας,
τοῖσιν (v. 1. τοῖσι) χότον αἰνὸν ἔϑεσϑε, Did.
᾿Αρίσταρχος τοῖον χότον, καὶ ἔχει τινὰ ἔμ-
φασιν. De dat. horum quattuor locorum v.
Krueger Di. 48, 9, 2 et La Roche Ztschr. f. oest.
Gymn. XV 558. II 449 υἱέες ἀϑανάτων, τοῖ-
σιν κότον αἰνὸν ἐνήσεις, recte Dammius: contra
quos iram gravem tuam stimulare poteris, pa-
raphr. ,φιλονεικίαν. $2 584 v. 1. μὴ ὃ μὲν
ἀχνυμένῃ χραδίῃ χύτον (pro χόλον) οὐχ ἐρύσαι-
το, schol. V Ῥιανὸς χόλον (cod. χόλον), ot δὲ
χότος — χοτύλη
χότον (cod. κόπον)" ἄμεινον δὲ γόον, schol. A
ἔν τινι κότον οὐ χατερύχοι" ἄμεινον δὲ χόλον,
cf. Mayhoff de Rhiani studiis 56s. lungitur
tantum cum adi ei»óc. — ζάκοτος, (&xotoc?),
κοτέω, ,χοτήεις.
χοτύλη (Fick vgl. Woert. I 37 516 II 50,
Spracheinh. 65 153 250 a rad. kat, sanscr. cat
occultare derivat et cum sanscr. catvàla cavum |
— confert; haud displicet Curtio Et. 154; vulgo
putant 'esse eiusdem radicis atque χοῖλος; Woer-
ner subst. hom. 12 ad rad. xv, unde ductum sit
κοῖλος, refert subst. χύτος indeque derivandum
esse χοτύλη suspicatur, cf. etiam Benfey WL.
II 326; de subst. in 2; exeuntibus v. L. Meyer
vgl. Gr. II 199, Woerner 12; de accentu v. He-
rod, ed. Lentz I 323, 10). Est ap. Hom. tantum.
acc. sing., ter in IL, bis in Od., bis post arsin
2. pedis, ter post caes. 3. pedis." 1) acefabu-
lum, in quo summa pars coxendicis movetur,
Schol. BV ad Ψ 34 χαϑόλου κοτύλας ἐχάλουν
πάντα τὰ κοῖλα, eisdem fere verbis schol. D
ad 7 34, Ap. 'Soph. 103, 9, Hes. Athen,
XI 479a, Eust. 1282, 46, cf. Lob. Path. proleg.
10, adn. Ὁ. Schol AB ad E 306, Suid., anecd,
Gr. ed. Bachm. I 282, 19 τὸ xoiiov τοῦ ὀστέου,
ἔνϑα ἡ κεφαλὴ τοῦ μηροῦ ἐνστρέφεται, di
Hes., Punt. 1782, 57; E. G. 284, 18 αἱ τῆς ἐσχίας
χοιλότητες, εἰς ἃς αἱ χεφαλαὶ τῶν μηρῶν
ἁρμόζονται, cf. schol. Theocr. 6, 30, Athen. XI.
479 b, Eust. 549, 43 ss., cf. etiam schol. BV ad
iP 34; schol. ABD ad ΕἾ 806, E. M. 479, 1, E. G.
308, e Eust. 116, 36 toxtov - τὸ ὑπὸ τὴν ὀσφὺν
ὀστέον, εἰς ὃ ἔγκειται τὸ ἱερὸν ὀστοῦν, ὕπερ,
χαὲ γλουτὸς χαλεῖται χαὶ χοτύλη παρὰ τὴν
κοιλότητα, cf, E. G. 984, 17; E. M. 533, 39
ὃ γλουτός, ὅπου ἐγκλίνεται, ἡ κεφαλὴ τοῦ
μηροῦ, E. G. 341, 24, Cram. an. Ox. II 453, 16
γλουτός; schol. LV ad E 306 ἐσχίον, τὸ πᾶν
ὀστέον (εἴ. etiam Hippocr. 410,54). E 306 βάλεν
Αἰνείαο xa ἐσχίον, ἔνϑα, τε μηρὸς ἐσχί
ἐνστρέφεται, κοτύλην δέ τέ μιν χαλέουσι,
307 ϑλάσσε δέ οἱ χοτύλην, πρὸς δ᾽ ἄμφω
ῥῆξε τένοντε, cf. Eust. 550, 1. 2) vasculum,
poculum. Eust. 549, 43 ἡ toU ἰσχίου κοτύλη
χαϑ' ὁμοιότητα, λέγεται τοῦ σχεύους τῆς χο-
τύλης: κοῖλα γὰρ χαὶ JA xat τὸ ἰαχίθη ΜῊΝ ᾿
χαὶ τὸ ἀγγεῖον, ÓU οὗ ἀρυόμεϑα.
10, E. G. 341, 21, Zon. 1238 λέγεται τ εἶδος
ποτηρίου, καὶ εἶδος μέτρου, ck. schol. B δὰ Α΄
494, schol. A ad Ψ 34, schol. BV et HQ ad o
312, E. G. 341, 24, Hes, anecd. Gr. ed. Bachm.
I 282, 19, Eust. 550, 2 2; schol BV ad Ψ 84
μιχρὸν ποτήριον, E. G. 126, 33 ποτήριον χά-
σεως μέτρον, Suid. 0 νῦν χαλοῦσιν ἡμίξεστον,
οἵ. E. G. 341, 26, Eust. 1282, 43; Suid. εἶδος
ποτηρίου ὁμωνύμου τῷ ἀγγείῳ τῷ ὑγρ , ὡς
χοῖνιξ, cf. Eust. 1782,' 56. Ariston. ad
εἶδος ποτηρίου" [χαὲ λέγεται ἀρσενικῶς,
τυλος Ἵ χαὶ £v Ὀδ. (p 12) πύρνον zal z. ὅμω.
νύμως τὸ ἀγγεῖον τῷ ὑγρῷ, cf. Lehrs de Arist.
stud. 152. Inclusa verba aliena esse dicit Fried-
laender Ariston. p. 325, quod χότυλος apt
Hom. non legatur. Athen. XI 478e tradit Dio-|
dorum χοτύλην vocasse, quem alii xózvAov, 86!
non esse χύλιχα, quod non habeat aures (quae
fuerit sententia Zenodoti aliorumque), sed similem
esse λουτηρίῳ βαϑεῖ, Apollod. vero apud eund.
dicit esse ποτηρίου v. γένος ὑψηλὸν καὶ
ἔγχοιλον, . Σιμμίας δὲ ἀποδίδωσι τὴν Χο ᾿ς
τύλην ἄλεισον, cf. etiam Polluc. 10, 113 68 “
Lob. Path. proleg. 10. — Brosin de coenis hom |
; χοτυληδών
Berol. 1861 p. 57, Lang Homer u. die Gabe des
Dionysos, Marb. 1862 p.22. Solebat, ut videtur,
praeberi. mendicis. o 312 ᾿πλάγξομαι, αἴ κέν
τις ἀοτύλην zal πύρνον ὀρέξῃ, o 12 δώσει δέ
οἱ ὅς χ᾽ ἐθέλῃσι πύρνον καὶ χοτύλην, Eust.
1810, 29 οἴνου δηλαδή" ἐλλιπῶς γὰρ εἴρηται.
AX 494 τῶν 0 ἐλεησάντων χοτύλην τις τυτϑὸν
ἐπέσχε, Eust. 1282, 48 μιχρὰν κυπελλίδα. ---
χοτυληδών. χοτυλήρυτος.
χοτύληδων (χοτύλη, cf. Curt. Et. 154; de
subst. in c» terminantibus v. Lob. path. el. II
, L. Meyer vgl. Gr. I1 366, Woerner subst.
l 15 46, cf. Benfey in Kuhn Ztschr. II 230).
E ue nisi zozvAngóovóqi (semel in Od.),
Michel PQ, Herod. ed. Lentz II 144, 16, Del-
brueck Abl. localis instrum. 49, Curt. in Stud.
HI 187, G. Meyer ib. V 74. Acetabulum (polypi).
$433 ὡς ὅτε πουλύποδος ϑαλάμης ἐξελχομέ-
γοιὸ πρὸς z. πυκιναὶ Adeyyec ἔχονται, cf. schol.
QT et Ap. Soph. 108, 22; schol. V πρὸς ταῖς
ληδόσι" χ. δέ εἰσιν ai τοῦ πολύποδος
λεχτάναι, eadem utuntur interpr. Suid., anecd.
τ. ed. Bachm. I 282, 21, Eust. 1541, 51, Hes.,
ju addit αἱ γὰρ ἐν τοῖς ποσὶν αὐτοῦ χοι-
ὕτητες χοτυληδόνες λέγονται, Athen. XI 479 b
τοῦ πολύποδος ἐν ταῖς πλεχτάναις ἐπιφύ-
. παραγώγως χοτυληδόνες, cf. Eust. 1282,
Eust. 1541, 52 ἀπὸ μέρους τουτέστιν ἀπὸ
, βραχυτάτων z., αἱ πρανεῖς ταῖς πλεχτά-
ὑπόκεινται, ὅμοιαι οὖσαι χοτυλιδίοις
λοις, ἀφ᾽ ὧν zal “παρονομάζονται" δῆλον
τι ταύταις ὁ πολύπους ἀντέχεται τῶν πε-
Dy χρατερῶς" ὧν ἑχάστη συσπῶσα ἑαυτὴν
προσφυομένη τῇ τῆς πέτρας ἐπιφανείᾳ
ολλητικῶς, ἔχεσϑαι ποιεῖ τὸν πολύποδα τοῦ
τοχειμένου, ὅσα χκαὲ κισσὸν δρυὸς 5 τινος
λλου, Eust. 1782, 58 τὰ περὶ τὰς πλεχτάνας
— κοῖλα σαρκία, cf. 549, 46; schol. BV ad
Ρ 34 αἱ τῶν πολυπόδων φολίδες. Dicuntur
dam χοτύλαι, cf. Schol.T ad £433; Arist. h.a. 4,1
πὶ τῶν. ποδῶν, αἵ z. ἅπασίν εἰσιν Jets χαλεῖ-
αι δὲ ῥάχις τὸ λεῖον, οὗ πρόσω αἱ z. εἰσίν,
Plin. n. ἢ. 9, 29, 46 30, 48. Koerner hom.
welt 86, adn. 2. — Friedlaender 2 hom.
Gerterverz. [36 750.
χοτύλήρυτος (ex χοτύλη et ἀρύω compo-
vitiose -ἤρρυτος, quod est apud Hom. in
CD aL, anecd. Gr. ed. Bachm. I 282, 22,
. 80, 19 al; recte enim Ariston. ψιλῶς προε:
Xa 2 -ἤρυτον: οὐ γὰρ ἀπὸ τῆς δύσεως,
ἱ ὸ τοῦ ἀρύσαι et E. G. 841, 90 παρὰ τὸ
ρύω, ὥστε ψιλωτέον τὸ o, cf. Lehrs de Arist.
d. 308 et La Roche h. T. 419. Nihilo minus
ert Urspr. der hom. Ged. II 74 ex χοτύλη
δυτός esse ortum censet; de compos. v. etiam
eissenborn de adi. comp. " hom. 15 51 et Stolz
i&ges. Nomina 33 38). Non legitur nisi uno
Ὁ Il, cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 731.
iantum TZ κοτύλῃ hauriri potest, lar-
15, cf. Meiring de verbis copul. apud Hom. II
P 84 πάντῃ δ᾽ ἀμφὶ νέκυν χοτυλήρυτον
jgvrov C post ras, -vovrov 6) ἔῤῥεεν αἷμα,
I . πλεῖστον, schol. BV τὸ δαψιλές, τὸ
ὑλῃ ἀρυόμενον, παρὰ τὸ ἀρύω, schol A
: ἡ ἰδος ποτηρίου χοίλου" ᾿Αρίσταρχος
ὥστε End ἀρύσασϑαι, cf schol D,
21, E. α. 341, 17, Zon: 1938
; addunt Bachm. anecd.
— xovg 813
test: E. M. 533, 7, Or. 80, 19, Athen. XI 479a,
Eust. 1282, 44 46, cf. Zon. 1241.
κότυλος (v. χοτύλη, cf. etiam L. Meyer vgl.
Gr. II 198, Lob. Path. proleg. 122) vasculum,
poculum quoddam, Ariston. ad Y 494 εἶδος
ποτηρίου ἡ κχοτύλη [χαὶ λέγεται ἀρσενικῶς
κότυλος]. Inclusa verba aliena esse, quod χό-
τυλος apud Hom. non legatur, afürmat Fried-
laender Ariston. p. 325. Idem fuisse atque zo-
τύλην Diodorus apud Athen. XI 478 6 testatur,
qui tamen addit δύνασθαι δὲ χαὶ τὸν παρὰ
τοῖς Αἰτωλοῖς, E τισι τῶν Ἰώνων λεγόμενον
χότυλον, ὃν ὅμοιον ὄντα τῶν προειρημένων
ἕν οὐὺς ἔχειν. Idem Athen. Xl 4780 τὰ μόνωτα
ποτήρια zoótvAor Διόδωρος δὲ παρὰ ΞΣιίάνω-
γνίοις zal Ταραντίνοις ἐπιπολάζειν quoi τὸ
ἔχπωμα, εἶναι δὲ αὐτὸ λουτηρίῳ ἐοικὸς βα.-
9et - ἔχει δὲ zal otc ἐνιαχῆ.. άμφιλος δὲ
ποτηρίου φησὶν εἶναι γένος, Ἴδιον δ᾽ εἶναι
Διονύσου, Athen. XI 482b εἴ ποτε πλεῖον πιεῖν
βουληϑεῖεν, προσπαρετίϑεσαν τοὺς χαλουμέ-
vovg “χοτύλους, χάλλιστα zal εὐποτώτατα ἐχ-
πωμάτων" ἦσαν δὲ... κεραμείας, Eust. 1982,
58 ποτήριον μόνωτον, λουτηρίῳ ἐοικὸς βαϑεῖ,
cf. Lob. Path. proleg. 8 et 10, adn. 6. — Non
legitur. nisi ep. 14, 3 εὖ δὲ περανϑεῖεν κότυλοι
zal πάντα χάναστρα, cf. Poll. 10, 85.
κουλεόν Vv. S. χολεόν.
xovg (Curt. Stud. Ia 250ss, Et.» 148 —
χορσὴ ἃ rad. χερ, χείρω derivat, ut virgo
tonsa sit, quod virgines ante nuptias comam
detonsam deabus dedicaverint — sponsa, cf. E.
M. 529, 36 534, 6, E. G. 338, 8 341, 41, Benfey
WL. II 176; Curtii sententiam impugnavit L.
Meyer in Kuhn Ztschr. XXII 542s.; olim Curtius
Phil. IIL 741 et Et. 128 ad χῦρος retulit, sed
y. Pott apud Kuhn V 287; Fick vgl. Woert. I 43
522 Π 67, Spracheinh. 70 retulit ad rad. kar se
movere et sanscr. kari nuper nupta, Karikà fa-
mula, zend. karàiti puella, cf. Savelsb. ap. Kuhn
XXI 128, adn. (sed v. Curt. Stud. I 251): Ui
Meyer vgl. Gr. II 402 405 cum sanscr. kanjà
puella composuit, Doed. Gl. 757 cum χορύσσω —
virgo nobilis. Ex zog-« videtur ortum, cf. Curt.
Et. 148 434 583, Ebel ap. Kuhn IV 342 344,
Savelsb. ib. XXI 193, L. Meyer ib. XXII 544,
Bezzenberger in Beitr. zur Kunde d. indogerm.
Spr. 1878 p. 343, adn.; v. etiam sub zovgoc.
De subst. 1. decl. v. Woerner subst. hom. 4; de
accentu v. Herod. ed. Lentz I 340, 9 II 348, 27).
Legitur sing. nom. χούρη (in 1l. novies, Od.
vicies, hymn. bis), voc. χούρη (Od. septies, hymn.
semel), gen. ᾿χούρης (Il. novies, Od. quater, hymn.
semel), zo$o; (ll. septies, Od. septies decies,
hymn. bis), zovozv (ll. duodecies, Od. novies,
hymn. septies et, ut videtur, h. Cer. 463; epigr.
semel). Plur. nom. χοῦραι 'di. quater, Ód. ter,
hymn. semel, epigr. semel), voc. (Od. bis, hymn.
ter), gen. zovodov Z 247 5 122, dat. -g edv) 1
513 & 135 222. h. Cer. 5, χούρῃς (Nauck -z0) v
74, acc. χούρας I 508 v 66 77. Uno loco h.
Cer. 439 legitur κόρην, Herm. praef. ed. CVIII:
,vel ob voc. κόρην ab antiquo hymno removere
debemus", sed Franke: ,,z007,, etsi non antiquum,
tamen huic poetae aequale vocabulum esse vi-
detur*. Prior syllaba est in arsi quater et
septuagies: in introitu versus septies et tricies,
in exitu sexies et tricies, post 1. pedem semel
. (£122); in thesi gsciber ia post arsin 2. pedis
. quinquies decies, 3 pedis ter et tricies, post
arsin 4. pedis decies, 1. pedis h. Ap. 169.
814
1) puella, virgo, 2) filia, 3) dicitur de ea quae
non amplius est virgo, dummodo sit mulier iu-
venili et vegeta aetate. E. M. 529, 32, E. G.
338, 5 ἡ api καὶ (ἡ) ὑγροφυὴς χαὶ τρυ-
φερά, cf. Or. 81, 2; E. G. 339, 44, Zon. 1237,
Or. 81, 4, Suid., e Gr. ed, Bekk. 272,
31 παρϑένος, Zon. 1238 “παρϑένοι, νεάνιδες,
Hes. Por παρϑένον xai παῖδα" βυγατέρων,
Eust. 57, 3 112, 48 ἁπλῶς νεάνιδα, οἴ. ,922, 11
639, 50. 1887, 33; schol. Q ad c 279 οὐ μόνον
ἣ παρϑέν ος, ἀλλα χαὶ "n γεγαμημένη χόρη
καλεῖται, Eust. 652, 39 χαϑὰ αἱ παρϑ. κόραι
zl μετὰ τὸν γάμον χόραι καὶ χοῦραι λέγον-
ται διὰ τὸ »εάξειν, οὕτω xal αἱ νύμφαι, cf.
etiam Polluc, 2, 17 et Jungclaussen Greisenalter
bei Hom. 65s. 'D Il 7 δεδάχρυσαι ἠύτε κούρη
vin, 5 9 ἅμα μητρὶ ϑέουσ᾽ Dee ἀνώ-
γει, εἰανοῦ ἁπτομένη καί v ἐσσυμένην χατ-
ερύχει, δαχρυόεσσα δὲ μιν ποτιδέρχεται,
ὄφρ᾽ ἀνέληται, paraphr. γυνὴ μικρά, cf. schol.
BLV; B872 πόλεμόνδ᾽ itv ἡὐτε χούρη, νήπιος
(Clem. Al. Paed. p. 244 et nonnulli libri Dionis
Chrys. 2, 50 νηπίη, v. Nauck), cf. Ariston.; 5 122
dic τέ ἀξ χουράων ἀμφήλυϑε ϑῆλυς ἀυτή (v. 1.
ἀυτμή), videntur v. 123 s. .expungendi esse. De
Nausicaa: 515 ϑάλαμον, o ἔνι χούρη κοιμᾶτ᾽,
ἀϑανάτῃσι φυὴν x«l εἶδος ὁμοίη, Ναυσικάα,
& 20 ἐπέσσυτο δέμνια κούρης, & AV διεπέ:
φραδε χούρῃ (v. 1. πάντα, cf. schol. HP), € 74
χούρη φέρεν ἐσϑῆτα, C 78 κούρη d ἐπεβήσετ᾽
ἀπήνης, $118 ἔδοι εὐώπιδα κούρην, S 142
λαβὼν εὐώπιδα χούρην, [a 147 μὴ χολώσαιτο
φρένα κούρη, ζ 298 εἶπον δ᾽ E κούρῃ, G 237
ϑηεῖτο δὲ xovQm, A κούρην φέρεν μένος
ἡμιόνοιιν, ἡ 808 μη μοι ἀμύμονα νείχεε χού-
ρην, cf. Schol. HPQ et T; 3.468 σὺ γάρ μ᾽ ἐβιώ-
σαο, χούρη. De Nausicaa eiusque famulis: 5 135
Ὀδυσεὺς χούρῃσιν ἐυπλοκάμοισιν ἔμελλε μί-
ξεσϑαι, de eius famulis: ζ 299 γυμνοῦσϑαι xov-
ρῇῃσιν ἐυπλοχάμοισι μετελϑών (v. l. ἐπελϑώύν),
cf. v. 2178.; x 105 κούρῃ ξύμβληντο πρὸ ἄστεος
ὑδρευούσῃ, ϑυγατέρ᾽ ᾿Αἀντιφάταο. De filiabus
Pandarei: v 74 ᾿Αφροδίτη χούρῃς αἰτήσουσα
τέλος ϑαλεροῖο γάμοιο, v ΤΊ τὰς χούρας ἅρ-
πυιαι ἀνηρείψαντο καί ῥ᾽ ἔδοσαν ἐρινύσιν
ἀμφιπολεύειν. h. Ap. 157. χοῦραι d5Awtósc,
ἙἙχατηβελέταο ϑεράπναι, h. Ap. 109 ὦ χοῦραι,
τίς δ᾽ ὕμμιν ἀνὴρ ἥδιστος ἀοιδῶν ἐνθάδε
πωλεῖται. De Celei filiabus: h. Cer. 137 ἐμὲ
δ᾽ οἰχτείρατε (Cobet ἐμοὲ δ᾽ «vv εἴπατε) κοῦ-
θαι, cf. v. 108. De Minerva virgine: 42 26 οὐδὲ
γλαυκώπιδι χούρῃ, Ariston. ἀϑετοῦνται στί-
χοι ἕξ (25—30). ὦ 518 εὐξάμενος κούρῃ γλαυ-
χώπιδι, h. XXVIII 14 χούρη FED an! [TOY
τεύχη Παλλὰς ᾿Αϑηναίη, E 875 σὺ γὰρ τέχες
ἄφρονα κούρην. De Diana: v 506 δαχρυόεσσα
δὲ πατρὸς ἐφέζετο γούνασι κούρη. De Vesta:
h. Ven. 21 οὐδὲ μὲν αἰδοίῃ zovog ἅδεν ἔργ᾽
᾿Ἀφροδίτης, Ἱστίῃ. De Proserpina: h. Cer. 8
vápziGgOY ἔφυσε δόλον καλυχώπιδι κούρῃ
Γαῖα, h. Cer. 27 xovone. κεχλομένης πατέρα,
h. Cer. 66 κούρην, τὴν ἕτεχον, γλυχερὸν ϑά-
λος, εἰδεὶ χυδρήν. h. XXXII 15 5 (Σελήνη) δ᾽
ὑποχυσσαμένη Πανδίην γείνατο χούρην, ἐκ-
πρεπὲς εἶδος ἔχουσαν ἐν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσι.--
De sponsa: c 279 ἀπάγουσι βόας χούρης δαῖτα
φίλοισι (al. χούρῃς et φίλῃσι), schol. Q τῆς
νύμφης, cf. Eust. 652, 39. 9) filia. Omnibus
fere locis cum genet. patris, De Minerva: Z 304
312 K 296 5 323 ὦ 521 Διὸς κούρῃ μεγάλοιο,
y 994 8 762 ᾿Αϑήνῃ (-αἰῃ), χούρῃ Διὸς αἰγιό-
κούρη
χοιο, K 553 h.Ven. 8 χούρη (-η») αἰγιόχοιο
Διός, γλαυχ. ᾿Αϑήνη (την), E 733 Θ᾽ 384 v 259
371 (Nauck suspicatur versum esse ,Spurium) [7]
599 547 ᾿Αϑηναίη, κούρη Διὸς αἰγιόχοιο, acc.
42; f$ 296 s 382 (multi libri ϑυγάτηρ pro z.)
190 ᾿Αϑηναίη χούρη Διός, acc. v 300; v 818
ov σ᾽ ἔτ᾽ ἔπειτα ἴδον, χούρη Διός, B 433 Διὸς
γλαυκώπιδι Eo on, οἵ, ὦ 518. De Diana: I 536
oig δ᾽ ovx ἔρρεξε (Οἰνεὺς) Aic Rot on μεγά
20:0, C 151 Ἀρτέμιδι, Διὸς χούρῃ μεγάλοιο
De Venere: Y 105 x«l σέ φασι Διὸς χούρη
᾿Αφροδίτης ἐχγεγάμεν. Τ' 426 Ἑλένη, κούρ
Διὸς αἰγιόχοιο (ἃ Διὸς «ty. Éxyeyavia), Eust.
431, 14 χαϑάπερ xoom Βρισῆος ἡ ἁπλῶς 9v
γάτηρ, οὕτω χἀνταῖϑα Ἑλένη A Διός, cf, v
418; Dionys. Thr. in Bekk. anecd. 737, 8 δὲ
τοὺς στίχους (424—6) ὀβελίζειν, Zen.
hunc v. αὐτὴ δ᾽ AD ἱζεν ᾿ἅλεξ. ἄνακτος.
598 μοῦσαι ἀείδοιεν, κοῦραι Διὸς αἰγιόχοιο
h. XXXII 2 Μοῦσαι, ἡδυεπεῖς χοῦραι Κρον
δεω Διός, ep. 4, 8 ἔνϑεν ἀπορνύμεναι zov
Διός, ἀγλαὰ τέχνα, ἠϑελέτην κλῇσαι, Z 42
νύμφαι ὁρεστιάδες, κοῦραι Διὸς αἰγιόχοιο,
105 ἐ 154 νύμφαι, κοῦραι Διὸς &Ly., v 88
νύμφαι νηιάδες, κοῦραι Διός, o 240 νύμφε
κρηναῖαι, κοῦραι Διός (cf. 5 122 5. xovodáe
νυμφάων, sed videtur v. 123 expungendus esse
cf. Naegelsb. hom. Th. 91s., Ritz de Hom. r
ligionis auctore IL, Hersfeld 1868 p. 13. I
λιταί εἰσι Διὸς κοῦραι μεγάλοιο, alii serip
runt εἰσί et interpunxerunt ante Zhóc, 1
ὃς αἰδέσεται κούρας Διὸς ἄσσον ἰούσας, I5
πόρε Διὸς κούρῃσιν ἕπεσϑαι τιμήν. (L xo
θαισιν), h. Cer. 439 ἀμφαγάπησε κόρην di
μήτερος ἁγνήν, cf. Archil. 190; v. 438
Mitscherl, Herm., Matth. inter spurios ret
lerunt, pro genuinis habuerunt Ilg., Voss, Frank
Baum., Buecheler; ἢ. Cer. 5 παίζουσαν x
ρῃσι σὺν Ὠχεανοῦ αϑυκχόλποις, I 388 '
Qv o? γαμέω ᾿Αγαμέμνονος, ó 10 υἱέι ᾿Αλέχτ'
ρος ἤγετο χούρην, λ 288 γῆμεν ὁπλοτί
χούρην Auqíovoc, o 420 κούρη δ' εἴμ᾽ Αι
βαντος, A392 τὴν ἔβαν κήρυκες αγοντες x0
θην Βρισῆος, 1152 274 μετὰ δ᾽ ἔσσεται,
τότ᾽ ἀπηύρων (-ρα), κούρη Βρισῆος, sic À
starchus utroque loco, v. Did., cf. etiam sel
BLV (v. l. χούρην, I 182 χόρην Stuttg.. €
εἰδομένη κούρῃ Δύμαντος, «329 λ 440 (Nauc|
v. suspectus videtur esse) τ 315 v 388 (Nauc
spurius?) χούρη ᾿Ιχαρίοιο, zt. Πηνελόπεια, v
zt 435 c 245 285 φ 321, dat. o 562 c 159
2; ὦ 198 Πηνελοπείῃ, ἀούρῃ Ἰχαρίου, ὃ €
κούρη Ἰκαρίοιο, dat. c 188; v 546 Ἶχαρ
χούρη. ὃ 797 Ἰφϑίμῃ, χούρῃ μεγαλήτοι
Ἰχαρίοιο, schol P ἀμφιβάλλει, ᾿Αρίσταρ,
πότερον ἐπίϑετον τὸ ἰφϑίμη ἢ χύριον,
schol. E et Ap. Soph. 93, 22; 1557 Κλεοπά
χούρῃ Maonüoonc Ἰδεώ τε, A 392 "Apud
κούρην Μίνωος, y 465 v. Ἰ. Νέστορος ὁπλοτ'
κούρη est apud Hes. fr. 138 pro ϑυγάτηρ.
288 εἵνεχα Νηλῆος κούρης, t 518 Ilavóag
oon, χλωρηὶς ἀηδών (Demetr. de eloc. €.
Πανδαρέη), v 66 Πανδαρέου χούρας ἀνέλο
ϑύελλαι, cf. schol ΒΩ et v. 74 77; N
χούρην δὲ Πριάμοιο νόϑην ἔχε, ᾿Μηδεσικά
ω 199 Τυνδαρέου κούρη xaxü μήσατο
κουρίδιον χτείνασα πόσιν, h. XVI 8 Kopa
χούρη Φλεγύου βασιλῆος, X 821 οὐδ᾽
Φοίνικος κούρης (ἠρασάμην), ἢ τέχε M.
zal Ῥ,, Schol. A Εὐρώπη, Ariston. ἀϑετοῦ!
στίχοι τά (317—297): καὶ ᾿ἀριστοφάνης mE
(QUO,
ὡς παρϑένον͵
imc, 4337 Πατρύκλεις ἔξαγε χούρην, cf. Enst.
B 377 μαχησάμεϑ'᾽ εἵνεχα χούρης,
auckio videntur v. 377—380 spurii esse; 1 637
" ἄληκτον ϑυμὸν ἐνὲ στήϑεσσι ϑεοὶ 9έ-
jur εἵνεκα κούρης οἴης, I] 56 Σ 444 χούρην,
γέρας, ἔξελον, τὴν ἕλετο ᾿γαμέμνων, X
1—56 ἀϑετοῦνται, v. Ariston.; JI 85 περι-
αλλέα κούρην ἂψ ἀπονάσσωσιν, T 58 ἔριδι
ἐγεήναμεν εἵνεχα χούρης, T 9729 οὐδέ zs
οὐρην ἦγεν ἐμεῦ ἀέχοντος.--- Restat ut dicatur
€ ep. 1, 2 αἰδεῖσϑε, ot πόλιν αἰπεινήν, Κύ-
"ps ἐριώπιδα κούρην, ναΐίετε, ex Ilg. coni. pro
φὴς ἐρατώπιδος Ἥρης, quod sensu caret.
|Tanke: ,auctor vitae Homeri, quae Herodoti
omme inscribitur c. 9 p. 356 ed. Steph. sic
ibet: ot π. ez. Κύμην Ἐριώπιδα zov-
7". Hinc Ilg. coni. quem cum Wolfio secutus
gm. Κούρη Κύμης dicitur colonia Cumanorum,
"δον τεῖχος, cuius urbis incolas Homerus his
?rsibus adloquitur. Tungitur χούρη cum adi.
αυχῶπις, εὐῶπις, ἐριῶπις, χαλυκῶπις, ἕλι-
ὦπις, κυνῶπις, ἁγνή, αἰδοίη, ἀμύμων, ἄφρων,
αϑύχολπος, δαχρυόεσσα, ἐυνπλόκαμος, ἡἧδυε-
Ἴς, εἴδεὶ κυδρη, νηπίη, νόϑη, ἀϑανάτῃσιν
κουρήιος --- Κουρῆτες
810
ὁμοίη, δπλοτάτη, περικαλλής. 4ηλιάς, ᾿Αζανίς,
Βρισηΐς, Χρυσηΐς. Derivatur χουρήιος.
xovontog (κούρη, cf Lob. Path. prol. 473)
iuvenilis. ἢ. Cer. 108 Κελεοῖο ϑύγατρες, τέσ-
σαρες ὥστε ϑεαί, χουρήιον ἄνϑος ἔχουσαι, cf.
Ν 484 ἔχει ἥβης ἄνϑος, v. etiam s. v. zovoroc. —
Doed. Gl. 761. Non est nisi in hymn., cf. Fietkau
de carm. hes. atque hymm. voc. non hom., Re-
gim. 1866 p. 94 et 45.
κούρητες (xovooc, cf. Curt. Stud. I 1, 250,
Fick vgl. Woert? I 43 522, Spracheinh. 70;
Duentz. ad T 193 confert γυμνῆς quod eodem
modo e γυμνός ortum sit atque χούρης e zov-
ρος. De subst. in zc exeuntibus v. Woerner
subst. hom. 45) iuvenes, cf. Jungclaussen Grei-
senalter bei Hom. 7. Non legitur nisi in Il. pl.
χούρητες (semel) et χκούρητας (semel. Herod.
ed. Lentz I 64, 1 Ὅμηρος Κουρὴς ὀξύνεται
πρὸς διαστολὴν τοῦ κούρητες ᾿Αχαιῶν" τοῦτο
γὰρ ἀπὸ τοῦ κόρος ὁ νέος χόρης ὡς ἐαμβι-
κὸν χλίνεται διὰ τοῦ τος χαὶ βαρύνεται ὡς
πένης, cf. II 67, 19 640, 24 680, 18 (ὃ νεώτε-
Θος) 28 32, Eust. 771, 37 48 1179, 21, ubi in-
terpr. νέοι, Ap. Soph. 103, 15 προπαροξυνόμενον
νεανίας, cf. E. M. 534, 17, E. G. 342, 5, Hes.,
Cram. an. Par. e cod. 2681 ad 7 525; paraphr.
I., Suid., Bachm. anecd. Gr. I 982, 94 νέους.
Doed. Gl. 760 et Autenr. in Naegelsb. adn. ad
A 473 interpr. principes, primores, sed v.
Retzlaff Proben aus e. hom. Synon. I 14 et 18s.
T 198 χρινάμενος χούρητας ἀριστῆας Ilava-
χαιῶν δῶρα ἐνεικέμεν, T 948 ἅμα δ᾽ ἄλλοι
δῶρα φέρον χούρητες ᾿Αχαιῶν (Vrat. et Strab.
X 407 ᾿Αχαιοῦ), cf. v. 288 55.: Eust. 1179, 93
εἰσὶ δὲ οὺς λέγει ὧδε κούρητας, οἱ Νεστο-
οἶδαι καὶ ὁ έγης xai τινες ἄλλοι τοιοῦτοι,
Strab. l.l. τοὺς νέους στρατιώτας οὕτω προσ-
ηγόρευσε, cf. Cramer 1. 1.: cf. etiam Duentz.
hom. Abh. 572, eund. et Naeg. ad 4 473, Retzlatff
19, adn. — Friedlaender 9 hom. Woerterverz.
716 729.
Κουρῆτες, gens Aetoliae, quae habitabat
circa urbem Pleuronem. Sunt qui dicant eos
ita esse dictos a monte Curio, qui erat vicinus,
&ut ab heroe quodam. Herod. ed. Lentz I 64, 8
ἔνιοι ἀπὸ ἥρωος τοὔνομα ἔχειν τὸ φῦλον, οἱ
δὲ ἀπὸ ὄρους τοῦ Κουρίου τοὺς Κουρῆτας si-
vat φασιν, schol. Lad 1529 οὕτως ἐχαλοῦντο ἢ
ἀπὸ Κουρίου ὄρους, ἢ Μουρέως, cf. Strab. X
451 465, Cram. an. Par. III e cod. 9681 ad 1
525, cod. 2767 ad I 545, Eust. 311, 29 771, 38
44; schol. addit 7; ἐπεὲ στολὰς xel χόμας xo-
θῶν εἶχον, Strab. X 466 ϑηλυστολοῦντας γὰρ
ὡς αἱ χύραι τοὔνομα σχεῖν τοῦτο τοὺς περὶ
τὴν Αἰτωλίαν φασίν (cf. Cram. ad I 595, Eust.
711, 47 954, 52), Strab. X 467 ἡ περὶ τὰς
χόμας φιλοτεχνία συνέστηχε περί τε ϑρέψιν
καὶ κουρὰν τριχός, ἄμφω δὲ χόραις χαὶ χό-
Qotc ἐστὶν οἰχεῖα, ὥστε πλεοναχῶς τὸ ἐτυ-
μολογεῖν τοὺς Kovoszcrac ἐν εὐπόρῳ χεῖται.
Strab. X 465 ᾿ἀρχέμαχος δ' ὁ Εὐβοεύς φησι
τοὺς K. ἐν Χαλκίδι συνοιχῆσαι, συνεχῶς δὲ
περὲ τοῦ Δηλάντου πεδίου πολεμοῦντας, ἐπειδὴ
οἱ πολέμιοι τῆς χόμης ἐδράττοντο τῆς LÜu-
προσϑεν χαὶ χατέσπων αὐτούς, ὄπισϑεν κο-
μῶντας γενέσϑαι, τὰ δ᾽ ἔμπροσϑεν χείρεσϑαι:
διὸ x«l K. ἀπὸ τῆς χουρᾶς χληϑῆναι, fere
eisdem verbis schol. 1, ad I 599, Herod. ed.
Lentz I 64, 6 ss., Cram. an. Par. III 70 372, Eust.
282, 1 771, 39, cf. schol, BL ad B 549; E. M.
534, 16, E. G. 342, 1 ἀπὸ ὄρους τοπικοῦ, ἢ
816
ἀπὸ τῆς xogüc, παρὰ τὸ μὴ κείρεσϑαι, ct. schol.
AD et L ad 1 529, Cram. an. Par. III e cod.
2556 ad 1 525; Phylarchus ap. Athen. XII 528 c
scribit testari " Aeschylum id nomen eis datum
esse διὰ τὴν τρυφήν, Agathon. in Thyeste tra-
dit procos fuisse filiae cum aliis rebus exornatos
omnibus tum χομῶντας τὰς κεφαλᾶς, repulsam
vero tulisse et dixisse: ἐπώνυμον γοῦν εὐθὺς
ἔσχομεν κλέος, Κουρῆτες εἰναι, χουρίμου χά-
ouv. τριχός, οἵ. Eust. 1292, 55 88. Α κόρος,
κοῦρος derivant Strab. X 468 οἱ K. ἤτοι διὰ
τὸ νέοι καὶ κόροι ὄντες ὑπουργεῖν (cf. Cram.
l Ll e cod. 2681, Eust. AE 52ss.) ἢ διὰ τὸ
χουροτροφεῖν τὸν “ία (cf. E. M. 534, 19, E.
G. 342, 4) ταύτης (iE τῆς προσηγορίας
(cf. p. 467) et Dionys. Hal. 2, 70 (Hes. διὰ τὸ
κουριχῶς ἀναδεδέσϑαι τὰς TURA quod Du
bat Bursian Geogr. v. Griechenl. I 125 adn.
Gerhard Myth. I 134, cf. Preller gr. Myth. 1
106 adn. 9 (idem vero II 303 adn. 1 ἃ χουρά
derivat), Doed. Gl. 760, cf. etiam Pott in Kuhn
Zitschr. VII 241 s.5 Hartung Relig. u. Myth. d.
Griechen II 203 et adn. 315 interpr. z/9£0t x«t
κόροι, idem κοῦρος a zsíoo derivat, cf. Jung-
claussen Greisenalter bei Hom. p. 7; v. etiam s.
κοῦρος. De accentu tradit Herod. ed. Lentz II
67, 18 640, 29 ἀνεγνώσϑη. ὡς ἀβλῆτες, πρὸς
διαστολὴν, τοῦ “κούρητες ᾿Αχαιῶν" οὐκ ἐχρῆν
δέ, χαϑότι οὐ φιλεῖ τὰ εἰς ης λήγοντα
ἐθνικὰ ὑπὲρ μίαν συλλαβὴν ὀξύνεσϑαι" ἐλέγ-
χεται δὲ χαὶ ἡ κλίσις τοῦ κουρῆτες ἔν τῇ
χλίσει τῶν ὀνομάτων, cf. I 68, 26ss., Eust.
711, 86; E. M. 534, 14 προπερισπᾶται ἐπὲ τοῦ
ἔϑνους, cf. E. G. 342, 5, Ap. Soph. 108, 14,
schol. A ad 1 529, Herod. Il 682, 26 47, 11
614, 8, Cram. an. Par. III e cod, 2651 ad 1'595,
Hes., qui addit Κούρητες δὲ... καὶ ἔϑνος
Κρητῶν, cf. etiam Bursian 1. l; schol. V Κο-
ρῆτες (sic) τὸ ἐϑνικόν, χουρῆτες ᾽δὲ οἱ νεανίαι,
ὡς άγης καὶ ἤγνης. Fuerunt qui scriberent
Κούρητες, ut paraphr. Il, schol. BL ad B 542,
Cram. an. Par. 37258., alii. "De nom. propr. in ze,
gen. ztoc terminantibus v. Pott in Kuhn Ztschr.
VI 953. — Schol. AD, L, A ad 1 529, Ap. Soph.
103, 14, E. M. 534, 15, E. G. 342, 1, Hes,
Cram. an, Par. ΠῚ in 1 cod. 2681 ad 1595, Eust.
711, 84 ot zzv Πλευρῶνα οἰκοῦντες. Erat urbs
Aetoliae, cf. schol. AD, E. G., Cram., Eust.
IB Strab. IX 499 X 451. Erant ἄποικοι τῶν
Εὐβοέων, cf. schol. L et Eust.; Cram. 1. 1.,
Eust. 771, 41 58. ἐν “Χαλκίδι συνῴχησαν, ἤγουν
Εὐβοεῖς ἦσαν" κατασχόντες δέ γε, ὕστερον τὰ
πέραν ᾿Αχελῴου ἐν Αἰτωλίᾳ negl Πλευρῶνα
χαὶ μείναντες ἄχουροι ἐχλήϑησαν ᾿Αχαρνᾶνες,
cf. Strab. X 465, Cram. an. Par. HI 372, schol.
BL ad B 542, cf. etiam Paus, VIII 24, 9, Strab.
VII 321; Strab. X 469 5. τοὺς Κουρῆτας τῶν
μὲν ᾿Αχαρνᾶσι, τῶν δ᾽ Αἰτωλοῖς προσνεμόντων,
καὶ τῶν μὲν ἐχ Κρήτης, τῶν o ἐξ Εὐ /Boiac τὸ
γένος εἶναι φασχόντων .. οἴονται δὲ (Ὅμη-
Qov) λέγειν Αἰτωλοὺς μᾶλλον ἢ ᾿Αχαρνᾶνας"
ἀφιχομένου δ᾽ ἐξ Ἤλιδος Αἰτωλοῦ καὶ τοῖς
πολέμοις χρατοῦντος αὐτῶν, τοὺς μὲν Κουρῆ-
τας εἰς τὴν νῦν καλουμένην. ᾿Αχαρνανίαν ὑπο-
χωρῆσαι, cf. p. 465, cf. etiam Suid., Bachm.
anecd. Gr. I 282, 26, Steph. Byz.; ' Demetr.
Sceps. (Strab. X 473) dicit verisimile esse Curetes
et Üorybantes esse eosdem, οἱ περὲ τὰς τῆς
μητρὸς τῶν ϑεῶν &y ἐστείας πρὸς ἐνόπλιον ὃρ-
χησιν ἤϑεοι χαὶ κόροι τυγχάνουσι παρει-
λημμένοι. Cram. 70, 31 et Eust. 771, 45 οἱ δέ
χουρίδιος
φασι Κουρῆτας καὶ Κορύβαντας καὶ Καβεί-
ρους καὶ Ἰδαίους “ακτύλους καὶ Τελχῖνας
μικρὰν ἔχειν διαστολὴν πρὸς ἀλλήλους, ἐν-
ϑουσιαστιχοὺς ὄντας xal βαχχικούς, cf. Preller
Gr. Myth. I 540 5., Hartung Relig. u. Myth. der
Gr. II 08 s. De Curetibus apud Hom. narratur
in libro 1, in altera parte libri B non iam inye-
niuntur. Leguntur formae Κουρῆτες (ter), τήτων
(semel), -ἥτεσσι (semel) Ortum est bellum inter
Curetes et Aetolos (i. e. Calydonios) de capite et
pelle apri Calydonii. Itaque obsederunt Curetes
urbem Calydonem. Et quamdiu Meleager Caly-
donios adiuvit, vix sustinuerunt Curetes eorum
eruptiones. Fuit autem in Curetum numero
frater Althaeae, matris Meleagri, Thestii regis
Curetum filia. Quem cum occidisset, Meleager ἃ
belli societate se seiunxit. Sed cum iam in eo
esset, ut Curetes moenia adscenderent urbemque
incendio delerent, Meleager urbem servavit,
schol. ABD ad I 534, Strab. X 466, Preller Gr.
Myth. II 302 s., cf. etiam Moritz de Il. libro IX.
suspic. crit., Posn. 1859 p. 4ss.; schol. A ad 1 534
ἀναλογοῦσιν͵ οἱ Κουρῆτες τοῖς Τρωσίν. 1 829
Ἰουρῆτές v ἐμάχοντο xal Αἰτωλοὶ ἀμφὶ nóha
Καλυδῶνα, schol. AD Airool oi Καλυδώνιο
ἐπεὶ χαὶ οἱ Κουρῆτες Αἰτωλοὶ ὑπῆρχον, ἐμ
φυλίου ὄντος τοῦ πολέμου, οἷ. schol. BL, Strab.
X 408, E. M. 40, 31; / 532 Κουρῆτες διαπρ e
ϑέειν μεμαῶτες ἄρηι, I δ49 ϑῆχε κέλαδο!
ἀμφὶ συὸς χεφαλῇ xal δέρματὶ Κουρήτων τε
μεσηγὺ xal Αἰτωλῶν, I 551 ὄφρα Μελέαγρος
πολέμιζε, τόφρα or Κουρήτεσσι καχῶς ἢ
οὐδὲ δύναντο τείχεος ἔχτοσϑεν μίμνειν το.
λέες περ ἐόντες, 1 589 τοὶ δ᾽ ἐπὲ πύργων
γον Κουρῆτες καὶ ἐνέπρηϑον μέγα ἄστυ.
Curetibus v. etiam Lobeck Aglaoph. 1111
Bursian Geogr. v. Gr. I 106 s. 125 II 403,
reich Real. 57, Buchholtz Real. I 150, Gladstt
hom, Stud. ed. Schuster 2.
κουρίδιος (ἃ Won cf. E. G. 341, €
Curt. Et. 148 634, Stud. I 1, 255, G. Meya :
Kuhn Ztschr. XXII 496, Tis Meyer vgl. Gr. E
448). Dubium est quid "significet. Schol. V δι
ν 45 τὰς ἐκ “παρϑενίας γεγαμημένας, p araphi
A 114 τῆς ix παρϑενίας να θείσῆνη μοι
414 τὸν ix παρϑ. ἄνδρα γεγαμηκότα, Ν
τὴν ἐκ παρϑ. μου γυναῖχα, Hes. ἐκ παρϑ. j
μετῆς, Suid. τὸν ἐχ παρϑ. μεμνηστευμένον, E
G. 341, 59, Zon. 1238, paraphr. O 40 παρϑενιπὸ
(2), Hes. παρϑένιον xal ἐκ παρϑενίας ἄνδρῦ
paraphr. H 892 χύρην γαμετήν, “1 248 γαᾶμξ
τῆς παρϑένου, Τ' 298 σύνευνον x«l γαμε
schol. H ad ψ 150 τοῦ ix χορείας αὐτῇ U
εζευγμένου, Eust. 61, 27 ἥν τις χόρην 6
οὐσαν “ἤγάγετο, οὐ μὴν ἢ ἑτέρῳ προσυξ. ζευχϑε
σαν εἰς γάμον. ἢ καὶ ἄλλως γραῦν, id. ΤΟΥ͂,
1693, 10 ἡ ἐξ ἔτε κόρης, cf. 1184, 48, Vetere
hos secuti fuerunt qui interpr. iuvenilis ὁ d
cerentque dari id epith. uxori, quae virgo pr
mum nupsisset alicui vel marito, qui in mat
monium duxisset virginem. La Roche, qui
curatius disputat in Ztschr. f. oest. üymn. ἢ
1859 p. 363—8, Aristarchum secutus int |
iuventute matrimonio iunctus. ,,Es bez. |
nige auf Liebe u. Achtung gegruendete Verhael
niss zweier Gatten, die seit ihrer Jugend L
u. Leid im Leben theilten*; sim. Duentz. ad
430: iuvenilis, in iuventute matrimonio iunctu
esse autem z. 'epith. ornans coniugum, ut q/A0
cf. eund. in Hoefer Ztschr. II 938. et in ed. ὃ
A 114. Impugnavit veterum sententiam Buttr
B
χουρίζω --- χούριος
Lexil. I 32—4, qui interpr. legitimo matri-
monio iunctus, coniugalis, cf. Schoemann
antiqu. Gr. I 53. Idem quamquam derivat a
stovooc, tamen cognationem quandam esse cum
κύριος suspicatur. Doed. Lect. Hom. III 8 idem
esse statuit atque χύριος, etiam Curt. Phil. III
741 et Et. 128 antea ad χῦρος retulit, quem
secutus Schmidt Synon. 67, 7 interpr. ,«. δῶμα
das einem χοῦρος, i. e. Wwahrh. freien Manne
angehoerige Haus; x. ἄλοχος das ihm gleich-
geachtete Weib**, cf. Faesi ad 4 430. Naso
adn, ad 4 114 dicit 7. ἄλοχος esse idem atque
χυρία ἄλοχος, opp. παλλακίδι, Gladstone (ut ait
Autenr. ap. Naeg. 1. 1.) Stud. .on Hom. II 496
idem esse affirmat atque μνηστὴ ἄλοχος, wedded
wife, Doed. Gl. 762 a χουρίζειν derivat refert-
que ad ordinem, non ad aetatem, ita ut sit no-
bilis, nostr. fuerstlich, cf. Faesi ad τ 580.
Sonne in Kuhn Ztschr. X 104 sumit rad. kar-s,
sanscr. krsh trahere, arare, sed v. Autenr. in
aeg. adn. 4 114 et Curt. in Stud. I 1,255. Curt.
148, Stud. I 1, 253—6 a χούρη sponsa
ortum esse demonstrat, quod sit profectum a
ad. χερ, χείρω, priscum enim fuisse morem ut
irgines ante nuptias comas detonsas deabus di-
arent; inde colligit x. significare nostr. braeut-
ich, cf. Jungclaussen Greisenalter bei Hom. 7. —
eguntur χουριδίου (semel), -Loto (o 92 1» 150),
ἰῳ (semel), 0v (sexies), -/ovc (semel), -/;c (ter),
iy (semel), -ἔην (quinquies), -/«c (semel. Est
mitur in Il. septies, in Od. undecies, in hymnis
er. Adi. est ante subst. duodecies, post subst.
Cties, pro subst. semel. Est in introitu versus
junquies decies, initio 2. pedis quater; alio loco
ersus una forma χουριδίοιο bis invenitur (o 22
nitio 4., v 150 initio 5. pedis). Iungitur a) cum
ἴλοχος. A 114 Κλυταιμνήστρης προβέβουλα,
ουριδίης ἀλόχου, H 892 χουριδίην ἄλοχον
ἐνελάου οὐ φησιν δώσειν, Ariston. οὐ προ-
ἐγάμηται ἑτέρῳ xa Ὅμηρον ἡ “Ἑλένη, Ν
26 οἵ μευ z. ἄλοχον (Helenam) zal χτήματα
ἂψ οἴχεσϑ' ἀνάγοντες, Ariston. ἐκ ,“παρϑενίας
ὑτὴν ἔσχεν ὁ Μενέλαος, καὶ οὐχ οἷδε τὰ
ερὶ τῆς Θησέως ἁρπαγῆς, cf. schol. V, Eust.
51,10, Lehrs de Arist. stud. 185; «1 243 (Iphi-
amas) χοιμήσατο χάλκεον ὕπνον ἀπὸ μνη-
AR ἀλόχου, χουριδίης, ἧς οὔ τι χάριν ἴδε,
γ"λλὰ δ᾽ ἔδωχε, E 945 τεταρπόμενος τεχέ-
σε χουριδίῃ τ᾽ ἀλόχῳ, o 356 “αέρτης ὀδύ-
ται χουριδίης ἀλόχοιο δαΐφρονος, ΠΡ
᾿ ἠρήσαντο ἕχαστος (ἀμφροδίτην) εἶναι χου-
av ἄλοχον χαὶ οἴκαδ᾽ ἄγεσθαι, h. Ven.
" ᾿Αγχίσεω͵ δέ μὲ φάσχε παραὲ λέχεσιν χα-
ἔσϑαι z. ἄλοχον, T 298 ubi loquitur Briseis:
Ad εὖ ἔφασκες ᾿Αχιλλῆος κουριδίην ἄλοχον
ἥσειν, schol B λείπει τὸ ὡς, Leid. οὐχ ὥς
σιν ἔδοξεν ἐνταῦϑα ἀχούεσϑαι χρὴ τὸ ὡς,
LA οὕτως ἐμοὶ δοκεῖ, ϑήσειν ἤγουν κατὰ ϑέ-
ποιήσειν ἄλοχον 4., τοῦτο γενομένην τῇ
σει χαὶ τῇ σχέσει ϑετικῶς, ὅπερ κατὰ qi σιν
παρϑενιχὴ τυγχάνει, Eust. 1184, 48 αἰτιῶν-
τίνες τὸ x. λέγοντες οὐ χυρίως λέγεσϑαι
υριδίην τὴν ἀφ᾽ ἑτέρου γενομένην ἄλλῳ,
λὰ τὴν £x παρϑενίας, cf. Buttm. Lexil. I 35,
; Roche in Ztschr. f. oest. Gymn. X 366.
cum γυνή. Adloquitur. Phaeaces Ulixes ν 45:
εἴς δ᾽ αὐϑι μένοντες ἐυφραίνοιτε γυναῖχας
4 Θιδίας x«l τέχνα. c) cum πόσις. De Aga-
Jmnone: 4 430 (Κλυταιμνήστρη) χουριδίῳ
1 ὕξασα͵ πόσει φόνον, schol. Q χουρίδιον αὐτόν
σιν" ἔνιοι γὰρ γεγαμῆσϑαι τὴν KAvr. Ταν-
811
τάλῳ, ὡς Εὐριπίδης εἰσάγει αὐτὴν λέγουσαν,
cf. Éust. 1693, 10; ὦ 200 Τυνδαρέου χούρη
χουρίδιον χτείνασα πόσιν, E 414 Αἰγιάλεια
χουρίδιον ποϑέουσα πόσιν, wv 150 οὐδ᾽ ἔτλη
(Πηνελόπεια) πόσιος ov ᾿χουριδίοιο εἰρυσϑαι
μέγα δῶμα. d)cum ἀνήρ. τ 266 xal γάρ τίς
2. ἀλλοῖον ὀδύρεται ἄνδρ' ὀλέσασα χουρίδιον,
e 196 ὡς εὖ μέμνητ᾽ Ὀδυσῆος, ἀνδρὸς χουρι-
δίου, h. Cer. 136 ὑμῖν Ὀλύμπια δώματ᾽ ἔχον-
τες δοῖεν xov ριδίους ἄνδρας. 6) pro subst. est
o 22 παίδων δὲ προτέρων xci χουριδίοιο
φίλοιο οὐχέτι μέμνηται τεϑνηότος οὐδὲ με-
ταλλᾷ. f) Iungitur cum λέχος. O 40 νωΐτερον
λέχος αὐτῶν χουρίδιον dicit Iuno, schol. V
συμπαϑῶς δελεάζουσα τῆς ἐκ παίδων μίξεως
ὑπέμνησεν. g)cum δῶμα. τ ὅ80 q 8 νοσφισσα-
μένη τόδε δῶμα χουρίδιον μάλα χαλόν, Steph.:
aedes in quas aliqua iuveni marito virgo nubens
pervenit, cf. Eust. 1879, 16, La Roche 367.
REEL CHA (a κοῦρος, cf. "Curt. Stud. I 1, 250
; de verbis in ;£o exeuntibus v. L. Meyer
ed 'Gr. TI 53) iuvenilem aetatem ago, vegetus
sum, cf. Jungclaussen Greisenalter bei Hom. 7
et Doederl. Gl. 761. Non legitur nisi uno Od.
loco, cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 144.
Ξε 4 BISb σάχος Aa£oreo ἥρωος, ὃ χουρίζων
φορέεσχε, schol. H νέος ὧν, Eust. 1994, 4
&vtl τοῦ νέος ὧν χοῦρος, Ap. Soph. 108, 7,
anecd. Gr. ed. Bachm. I 282, 28. νέος ὑπάρχων,
Hes. ἀχμάζων, νεάζων, νέος ὑπάρχων, cf. E.
G. 841, 36, Zon. 1247, Suid.
χουρίξ (a χουρά, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
508; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 510, 8
II 89, 6 (meo? "IÀ. zo. ad ,Ξ 60) 164, 4 951, M,
E. G. 544, 27, Eust. 966, 65 1924, 14) 'Non
legitur nisi uno Od. loco, ef. es Soph. 108, 10,
Eust. 1924, 10, Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 744. per comam, nostr. beim Schopfe.
χ 188 τὼ ἔρυσάν μιν εἴσω χουρίξ, schol. V ὁ
μὲν ᾿Αρίσταρχος τῆς κόμης ἐπιλαβόμενοι, ὁ
δὲ Κράτης κουρὶξ τὸ νεανιχῶς, Eust. 1924, 10
δηλοῖ χατὰ τοὺς παλαιοὺς τὸ νεανικῶς " χαὶ
γίνεται ἐχ τοῦ χουρίζειν" καὶ ἐξ αὐτοῦ χουρὶξ
τὸ ἀνδρείως x«l «ὡς πρέπει. χούροις" καὶ
οὕτω μέν φησιν ὁ Κράτης" ᾿Αρίσταρχος δὲ
ἀντὶ τοῦ ἐπιλ αβομένους τῆς κόμης, ἵνα ἢ κατ
αὐτὸν τὸ κουρὶξ ἀντὶ τοῦ £x τῆς κεφαλῆς, ὡς
εἴ τις εἴποι ἐχ τῆς κουρᾶς ἰδιωτικώτερον, οἵ.
Lehrs de Arist. stud. 151; schol ἐχ τῶν
τριχῶν λαβόμενοι, ἢ νεανικῶς ἢ ἐχ τῆς
χόρσης, ὅ ἐστι τῆς χεφαλῆς, ἔνϑεν xal xov-
oai εἴρηνται, Hes. τῆς χόμης, v. eund. s. v.
αἰνυμένους, Suid. ἐχσπᾶν τριχῶν, Eust. 966, 65
ἀντὶ τοῦ ἐκ χουρᾶς ἤτοι ἀπὸ τριχῶν, cf. Ap.
Rhod. 4, 18 χουρὲξ ἑλχομένη πλοχάμους, quod
κατὰ χόρρης et χατὰ χεφαλῆς explicat schol.;
E. M. 533, 58 χοῦ 9:5 (sic) ix τῆς χόρσης,͵ του-
τέστι τῆς χεφαλῆς" ὅϑεν xal ἡ χουρά ἐν
ὑπομνήματι X Ὀδ. ᾿Αλέξης δὲ χοῦριξ, τῶν
τριχῶν" ἢ γξανίσκος, παρὰ τὸν χόρον, Ap.
Soph. 103, 11 τὸ τῆς χόρης λαβέσϑαι" ἔνιοι
δὲ χουριχῶς, οἷον νεανικῶς. Bothe, Doed. Gl.
761 (q. ν.), Dammius Cratem secuti interpr. iu-
venili robore et animo, Dammius addit: accu-
rate perpendens contextum. Aristarchi expositio-
nem nihil esse sentiet(?).
χούριος (a κοῦρος) iuvenilis. In versu post
N 433 apud schol. V et Eust. 940, 61 interpolato
εἷος (cod. ἕως) £9? ἥβην εἶχεν, ὄφελλε δὲ χού-
ριον ἄνϑος, cf. Orph. Arg. 1847 et Paus. IX
14, 3 (x. ἥβη»). — Doed. Gl. 761.
818
κοῦρος (Curt. Stud. I 1, 250—255, Et.» 148
pro «ópooc dictum et a rad. χερ profectum
esse putat, originem enim cepisse x. ex prisco
more quo pueri crow comas detonsas diis
dicarent, cf. Eust. 1292, 63; impnenawié eius
sententiam L. Meyer in Vuhn Ztschr. XXII
542s.; Benfey WL. II 176 a rad. krt derivat,
ut sit z. iuvenis qui sibi barbam detondet (cf.
Siegismund in Curt. Stud. V 214), sed v. Curt.
Stud. 251; Curt. Phil. III 741 et Et.' 198 antea
ad χῦρος retulit, sim. Doed. Lect. Hom. III 9,
sed v. Pott ap. Kuhn V 287; Fick vgl. Woert. 1
43 521s. II 67, Spracheinh. 70 pro zopjoc
dictum esse arbitratur et refert ad rad. kar se
movere; sim. Savelsb. ap. Kuhn XXI 128 adn.;
Doed. Gl. 757 pro χορυστός dictum esse opi-
natur; ortum esse ex χορὸς dicunt Ebel ap.
Kuhn IV 344, Savelsb. ib. XXI 128, adn., Christ
Lautl. 278, cf. etiam Brugman in Curt. Stud.
IV 117, L. Meyer II 402, Woerner subst. hom. 23,
Lobeck Path. proleg. 29; de accentu v. Herod.
ed. Lentz I 193, 19 II 31, 34. Legitur sing.
multo rarius quam plur.; nom. χοῦρος (semel), dat.
χούρῳ (semel), acc. xovgov (ter), voc. xovos (se-
mel), du. xovoc (ter) pl. nom. zo?9o: (quin-
quies et vicies), voc. octies, gen. χούρων (quater),
dat. χούροισιν (bis), acc. κούρους (quinquies).
Est igitur in Il. quinquies et vicies, in Od. ter
et vicies, in hymnis quinquies, Est prior syllaba
in arsi: l. pedis quinquies et vicies, 2. pedis
bis, 3. pedis ter, 4. pedis semel (P 726), 5. pedis
decies, 6. pedis' quater; in thesi: 2. pedis qua-
ter, 8. pedis ter, 4. pedis semel (h. XXXIII 9).
Adulescens, iuvenis, homo qui est iuve-
nili robore; Doed. Gl. 757 interpr.: ,vir qui
arma ferre potest*; complecti enim etiam ὠμογέ-
θοντας: poetam. ubi de iuvenibus dicere voluis-
set, addidisse νέος aut ztgo978«:; pergit idem:
Aber z. bez. auch, ganz unabh. vom Lebens-
alter, den Kriegerstand, also herrschenden Stand,
den Adel, gleichbedeutend mit dem Stand der
ὕπλητες 'in der aeltesten Verfassung Athens,
id. mn ed. ad Z 59 z. non quoslibet iuvenes
significare, sed εὐγενεῖς tantum vel heroum
progeniem dicit; disputavit contra eum Retzlaff
Proben aus e. hom. Synon. I 14 et 18s., qui
coll Athen. V 192 explicat significari iuvenes
iugenuos, saepe nobiles, cf. etiam Jungclaussen
Greisenalter bei Hom. 7 et Savelsberg ap. Kuhn
XXI 128. Schol ABL ad 4A 470, paraphr. Il.
multis locis, schol. MQR ad 8. 96, E. M. 360,
32, Suid., Eust. 93, 97 488, 5 νέος, schol. E ad
ὁ 52, paraphr. Il. multis locis, E. G. 341, 37,
Zon. 1234 νεώτερος, cf. E. M. 533, 55, E. G.
341, 44; Ap. Soph. 103, 12 νεανίας" ᾿λέγεται δὲ
χαὶ ὃ νήπιος παῖς, Bekk. anecd. Gr. 1096 "To-
vov κοῦρος παῖς, E. G. 607, 40 τοὺς ἄρρενας
παῖδας" τοὺς ἀχμαίους, τοὺς νεανίας, τὰ νή-
πιά, Mes. παῖς, νέος, υἱὸς ἄρρην, νεανίας,
νήπιον, cf. eund. s. χοῦροι, Eust. 1788, 56
Ἀχαιοὶ τοὺς ἐφήβους κούρους χαλοῦσιν, cf.
etiam Polluc. 2, 9. — 4 321 εἰ τότε κοῦρος
ἔα, νῦν αὖτέ "m γῆρας ὀπάζει, « 847 βῆ (Eo-
μῆς) δ᾽ ἰέναι κούρῳ αἰσυμνητῆρι (y. 1. αἰσυη-
toi) ἐοικώς, schol. BMV χούρῳ, ὕπως αἰἶδε-
σϑῇ τὸ γῆρας Πριάμου. Significat etiam. in-
fantem marem. Φ 194 v, 1. μήτηρ, ἣ τὸ
πάρος περ γείνατο κοῦρον ἐόντα (adde χαὲ
ἔτρεφεν) in cod. C; de puero quem mater portat
in utero: Z 59 μηδ᾽ ὅν τινὰ γαστέρι μήτηρ
χοῦρον ἐόντα φέροι, cf. schol. BLV; Doed.
κοῦρος
ΟΙ. Τῦ7, ubi confert Q9 539 παίδων χρειόντων,
Tac. Germ. 20 dominum, Dial. 28 infans domi-
nus, interpr. je Embryon adeligeu Geschlechts*,
sim. Am. h. L, cf. Doei. ,ed. h. L, sed v. Retzlaf
p. 19. o 151 χαίρετον e κούρω " (Eust. 1771,
κοῦροι), $27 ζωοὺς δυώδεχα λέξατο κούρους
ποινὴν Πατρόκλοιο, cf. schol. B; O 284 ἀγορῇ
& παῦροι ᾿Αχαιῶν vizov, ὁππότε κοῦροι ἐρίσ.
σειαν περὲ αύϑων, Eust. 1016, 18 τὸ x. tEZV
κῶς καὶ νῦν πρὸς ὁμογενεῖς τε καὶ πρὸς
ὁμήλ. ικᾶς δηλοῖ γενέσϑαι τὴν σύγκρισιν, scho
V τὸ, χοῦροι ᾿Αχαιῶν, ὡς υἷες "Ay., &t07 oc
γὰρ ἡ τῶν παίδων ἅμιλλα(). Σ 494 χοῦρο.
δ᾽ ὀρχηστῆρες ἐδίνεον, cf. 9. 262; v 147 v.
δῶμα περιστεναχίζετο ποσσὶν χούρων Dro
ἀνδρῶν) παιζόντων apud Ap. Soph. 103, 12;
879 χοῦροι δ᾽ ἐπελήχεον ἄλλοι, ἑστεῶτες χα
ἀγῶνα. De procis Penelopae: z 248 ix δου
λιχίοιο δύω, χαὶ πεντήκοντα͵ κοῦροι χεχρ
μένοι, χϑὸ ὃς μέγ᾽ ἄριστος χούρων εἰν Ἰϑάχῃ
wv 122 oi μέγ᾽ ἄριστοι χούρων εἰν "I9.; habe
honorifici quiddam o 174 χοῦροι, ἔρχεσϑε πρὶ
δώματα, B 96 τ 141 o 131 χοῦροι, ἐμοὲ μὶ
στῆρες, " Faesi: Edle, coll. Liv. 2, 20 procere
iuventutis, Am.: waflenfaehige Maenner, dle
c£. Nitzsch h. L.; ; schol. MQR. et Cram. an. Pà
III 400, 32 διὰ τὸ χοῦροι ὀνειδίζει αὐτούς
ὡς οὐ δέον ταύτην τὴν ἡλικίαν τὴν μὴ͵ προῦ
ἤκουσαν μνᾶσϑαι, addit schol. Διονύσιος
Θρᾷξ ἰδίᾳ μὲν τὸ Ζοῦροι, ἐδίᾳ δὲ τὸ »ἐμοὶ uv.
διαστέλλει" e ἡμῖν δὲ οὕτω δοχεῖ, ἵν" "
νέοι, ἐμοὶ ἀν. Ιημήτριος δὲ ὁ Ἰξίων μετὰ ]
ἀντωνυμίαν ἔστιξεν, ἕνα, φησί, τὸ ἀπρεπὲ
αὐτῶν ὀνειδίζηται. Ὗ 405 ταῦρος ἤρυγεν.
κόμενος κούρων ἑλχόντων, 4393 λόχον ε
ἄγοντες, “κούρους πεντήχοντα, I68 9 40 καὶ
ροισιν μὲν ταῦτ' ἐπιτέλλομαι, 186 ἑχατὸν
Gto χοῦροι ἅμα στεῖχον ἔγχεα χερσὶν
tEG, M 196 χοῦροι ἕποντο, oi πλεῖστοι
ἄριστοι ἔσαν, μέμασαν ab! τεῖχος δήξειν, €
v. 88s.; £€ 230 v. l. ἔνϑα δὲ χοῦροι ὄλον
δυώδεκα πάντες ἄριστοι, Zenod. pro χαὲ τό
ὄλ. φῶτες ἄρ. (cf. Duentz. Zenod. 149),
Ariston; d 643 τένες «αὐτῷ ,χοῦροι
"Inc ἐξαίρετοι: ἢ ἑοὲ αὐτοῦ ϑῆτές t
δμῶές τε; schol. HP. o£ μὲν τὸν καί ὀξύ '0
σιν, κακῶς, schol. P στικτέον μετὰ τὸ ἕπο
τὰ δὲ ἕξης ἐν πεύσει ἀναγνωστέον, de inte
punctione v. Nitzsch, Doed. Gl. 757, Fi
Am.; d 652 χοῦροι οἱ ᾿χατὰ δῆμον ἀριστεύ:
μεϑ᾽ ἡμέας (v. 1. ὑμέας), οἵ οἱ ἕποντο, schol.
ἄνδρες αὐτῷ συμπλέουσι λογάδες ᾿Ιϑακήσιο
οἵ μεϑ' ὑμᾶς χρατοῦσιν, schol E uw
κατ᾽ εἰρωνείαν τοῦτό φησι. ἡ 828 ἄριστ'
νῆες ἐμαὶ καὶ χοῦροι ἀναρρίπτειν ἅλα πὴ
9 35 χούρω (v. l. κοῦροι δὲ δύω καὶ
κοντα ᾿χρινάσϑων κατὰ δῆμον, θσοι πά
εἰσὶν ἄριστοι, 9 48 χούρω δὲ xpo
χαὲ πεντήκοντα βήτην (vb xovoo), P
(κύνες) ἀΐξωσι πρὸ χούρων ϑηρητήρων..
470 (Nauck: 469—474 spurii?) [ 175 « 148
q 271 χοῦροι μὲν κρητῆρας ἐπεστέψαντο
EE schol. ABL ad Α 470 ἀρχαῖον ἔϑος €
γοχοεῖν τοὺς νέους, Athen.V 192 δοῦλος οὐδε
ἦν ὁ διακονήσων, ἀλλ᾽ οἱ νέοι τῶν ἐλε ϑέρο
ὠνοχόουν, cf. « 109 5., Lang Homer u. die G.
des Dionysos, Marburg 1862 p. 24, Brosin
coenis hom. 57; ἡ 100 χρύσειοι δ᾽ ἄρα κοῦρ
ἐπὶ βωμῶν (v.l πύργων et βουνῶν) fatua
αἰϑομένας δαΐδας μετὰ χερσὶν ἔχοντες
puerorum statuis. Additum est πρωϑήβης:
sed
262 ἀμφὶ δὲ κοῦροι πρωϑῆβαι ἵσταντο, done
uovec ὀρχηϑμοῖο, h. Merc. 55 ἤΐτε χοῦ Qoi (M
ἥντε χόραοι) ἡβηταὶ ϑαλίῃσι παραιβόλα κερτο-
μέουσιν,. JV 95 αἰδώς, ᾿ἀργεῖοι, χοῦροι νέοι, pà-
raphr. o "EA Ajveg νεώτεροι. Nic. ἔμφασιν
ἔχει πλείονα τὸ κοῦροι χωριζόμενον τοῦ νέοι,
cf. Friedlaender Nic. p. 38; Eust. 921, 59 ταὺ-
τολογέςι χρᾶται... καὶ ἄλλως τὸ κοῦροι γέοι
διπλάζεται χατὰ σχῆμα ἐπιμονῆς πρός τε ὗπό-
ἀνησιν τῆς ἐν νεότητι ἀκμῆς, schol. BL εὖ x«t
τῆς ἀχμῆς ὑπομιμνησκει ἐπὶ δειλίᾳ συγγνώ-
μὴν ἐχούσῃ" διὸ καὶ δὲς ἐπανέλαβε τὸ OvO-
ua οἱ δὲ (Adxovec L) τὸ κοῦροι ἀντὲ τοῦ
x Schol. V ὄντες εὐγενεῖς καὶ νέοι, sed
v. Retzlaf 19. lungitur cum genet. a) A 478
(Nauekio Νὰ spurius | videtur esse, Bekk. expunxit)
B 562 P 82 188 X 505 P 758 X 391 (Nauck:
v. 291—4 spurii?) z 250 (v. l. φῶτες, v. schol.
Vind.: v. 249—51 obelis notati in M) ὦ 54
χοῦροι ᾿Ἀχαιῶν͵ (omnibus locis in exitu versus),
pa aphr. I'188 Ἕλληνες, schol. V ad O 284 χοῦ-
00L'Ày. ὡς υἷες Áy., cf. Duentz. hom. Abh. 572
et ad 4 473; Doed. Gl. 757 iuventus gentis
Achiyae, non: filii patrum Achivorum; Autenr.
n lex. et apud Naeg. ad 4 473 interpr. pri-
mores, sed v. Retzlaff p. 19 adn.; Nitzsch adn.
d y 338 in exercitu et in contionibus eos esse
jui non essent γέροντες dixit. B 510 ἐν Exd-
p (vi) κοῦροι Βοιωτῶν ἑχατὸν καὶ εἴχοσι
βαῖνον, B 551 ἔνϑα μιν ἑλάονται χοῦροι ᾿4ϑη-
αἰων, schol. D οἱ ᾿Αϑηναῖοι περιφραστιχῶς,
E 807 χούρους Καδμείων προχαλίζετο, πάντα
Y ἐνίχα δηιδίως. De his locis v. etiam Bekk.
»om BI. Il 16. b)filius. τ 523 Ἴτυλον, κοῦ-
[ Ζήϑοιο ἄνακτος, h. Merc. 490 xa£ τοι ἐγὼ
igo, Διὸς ἀγλ «E κοῦρε de Apolline, h. XXXIII
ἀμφὲ Διὸς κούρους (plerique codd. Διοσκού-
ους) ἔσπετε Μοῦσαι, h. XXXIII 9 καλέουσι
lioc χούρους μεγάλοιο, cum pron. possess.:
40 δεῖξε δὲ χοῦρον tóv. Tribuuntur
zitur zovgoc haec epitheta: αἰσυμνητήρ, ἄρι-
oc (M 197 πλεῖστοι zal ἄριστοι), ἐξαίρετος,
βητής, κεχριμένος, νέος, πρωϑῆβαι, δαήμο-
ἐς ὀρχηϑμοῖο (9. 208), χρύσειος. — χουρότε-
ος, χούρη, χουρήιος (κούριος), χούρητες, Κου-
τες, χουρίδιος, κουρίξζω, χουροτρόφος, ἄχκου-
08, ἐπίκουρος, ἐπικουρέω (Ὁ).
χουρότερος (comparat. subst. χοῦρος, cf.
ueger Di. 28, 5, 1) iunior. Non legitur nisi
at. plur. .:Ζουροτέροισι. 4 316 ἀλλά σε γῆρας
είρει" ὡς ὀφελέν τις | ἀνδρῶν ἄλλος ἔχειν,
b δὲ x. μετεῖναι, schol. V et paraphr. νεωτέ-
»:c, Eust. 416, 38 ἐν νέοις εἶναι. qp 810 μη δ᾽
γέδαινε μετ᾽ ἀνδράσι κ. — Hes. interpr. χούροις,
oic et κουρότερος" νεώτερος.
χουροτρόφος (ἃ κοῦρος et τρέφω, cf. Mei-
ng de verbis copulatis II 1835 p. 27, Berch
)mpos. der Nom., Kiel 1866 p. 16, Weissen-
In de adi. comp. hom., Halis 1865 p. 51,
Z zus.ges. Nomina, Klagenfurt 1874 p. 39,
.Meyer in Curt. Stud. V 100 qui iuvenes
it, cf. Doed. Gl. 758 et s. v. χοῦρος. Suid.,
n. 1234, Bachm. anecd. Gr. I 282, 29, Hes.
ἐδοτρόφος, Eust. 1293, 8 τοὺς τὴν νεότητα
ἔφοντας, ct. Zon. 1242, Polluc. 1, 55. Non
itur nisi semel in Od. (nom.) et semel in epi-
&(vocat.), c£. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
| 797. Est post caes. tertii pedis. De insula
aca: £27 τρηχεῖ", ἀλλ᾽ ἀγαϑὴ͵ χουροτρόφος,
|» 246 et Hes. op. 783 (ἀνδρογόνος δ᾽ ἀγαϑή);
χουρότερος — Κόως
819
Μ. 529, 50, E. G. 338, 32; epigr. 12, 1 xAv94
μοι εὐχομένῳ, χουροτρόφε, δὸς δὲ γυναῖχα
τήνδε νέων ἀνήνασϑαι φιλότητα xal εὐνήν,
Suid. s. v. Ὅμηρος addit ἀφίχετο εἰς Σάμον
καὶ εὐρε γυναῖχα Κουροτρόφῳ ϑύουσαν, καὶ
λέγει τὰ ἔπη τάδε. Videtur invocasse Apolli-
nem, cf. Suid. ed. Bernh. II 1101; Athen. vero
XIII 592a, qui hoc carmen Sophocli tribuit,
dicit eum his verbis Venerem appellasse. Schol.
V ad v 71 χουροτρόφος ἡ ϑεὸς (Ἄρτεμις)
ὁμοίως τῷ ἀδελφῷ ᾿Απόλλωνι, Eust. 1293, 3
2 ἐνομίζοντο οἱ ποταμοὶ διὰ "v ὑγρότητα,
χαϑὰ καὶ ὁ ἥλιος ᾿Απόλλων διὰ ϑερμότητα, οἵ.
Hes. et Lob. Aglaoph. 630.
κοῦφος (L. Meyer vgl. Gr. I 51 II 245 con-
fert cum sanscr. kapalás, rad. kamp, οἵ, Curt.
Et. 511; Hes. adfert formam χεμπός, quam inter-
pretatur χοῦφος. cf. Io. Schmidt Gesch. d. indo-
germ. Vocalism. I 115, Curt. in Stud. X 328 et
quae contra Schmidtii sententiam disputavit
Bezzenberger in Beitr. z. Kunde d. indogerm.
Spr. IV 351s., qui putat fortasse ex χοῦφος
ortum et cum slav. günati movere componen-
dum esse, cf. etiam Benfey WL. I 270 II 348,
Curt. Et. 162, L. Meyer I 162; de accentu v.
Herod. ed. Lentz I 225, 11 II 450, 1) Legitur
bis χοῦφα, semel κουφότερον. "Levis, non
ponderosus, Hes. τὰ μὴ βαρέα et ἐλαφρός,
ταχὺς, γοργός; εἴ(σ )eatoo, cf. Suid. et Eust.
1084, — h. Merc. 88 ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο
ipeo κοῦφα. Neutr. plur pro adv. ponitur:
N 1858 χοῦφα ποσὶ προβιβάς leviter, celeriter,
cf. N 18 o 27, Hes. Scut. 323; paraphr. μετέωρα,
schol. AD μετέωρα καὶ ὑψηλὰ προβαίνων,
ἢ ém ἄχρων τῶν ποδῶν βαδίζων, cf. schol. BL
et La Roche h. Stud. 63. Compar. pro adv. 9
201 x«i τότε χουφότερον μετεφρώνεε Φαιή-
χεσσι leviore et alacriore animo, schol. BEQ
ἀλαζονιχώτερον, ϑρασύτερον, κομπηρότερον,
ἐπηρμένον, παρρησιαστιχώτερον, ϑαῤῥῶν τῷ
φίλῳ xal τῇ νίκῃ, schol.V εὐϑυμότερον, schol.
T ταπεινότερον ἢ 3 πραύτερον" ἀποϑέμενος γὰρ
τῷ ἐπὶ τῷ ὀνείδει βάρει διὰ τῆς πράξεως
ἐναργέστερος ἐγένετο" ἢ ἀλαζονικώτερος, ϑαῤ-
δῶν κτλ., schol. BL ad A 105 δεῖ ἡμᾶς τῶν
λεχϑησομένων ὡς χούρων ἀκούειν, ἐπηρμέ-
vov χαὶ ὑψηγοροῦντος Ὀδυσσέως διὰ τὴν
γίχην, Eust. 1591, 62 ἐπηρμένον, ϑρασύτερον,
cf. Nitzsch adn. et Am. app. h. 1. et Adam
Blaetter f. d. bayer. Gymn. 1871 VII 1275s.;
Nauck in ed. censuit scribendum esse χουρο-.
τέροισιν ἐφώνεε, cf. eund. Mélanges Gréco-Rom.
ΠῚ 21. — Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 726
783.
Κόων (a rad xo- — αἰσϑάνομαι: Curt. Et.
152, Duentz. ad A 518, Goebel Lexil. I 320, cf.
Pott in Kuhn Ztschr. VIII 429) filius Antenoris
maximus, frater Iphidamantis, occiditur ab Aga-
memnone, quem graviter vulneraverat, cf. schol.
V ad 4 291. 41 948 τὸν CAyau) δ᾽ ὡς οὖν
ἐνόησε Κόων, ἀριδείχετος ἀνδρῶν, πρεσβυγε-
νὴς Ἠντηνορίδης, νύξε, 4 956 ἐπόρουσε
Κόωνι (Ayau£urov): ἤτοι ὃ Ἰφιδάμαντα, χα-
σίγνητον͵ xal ὄπατρον ἕλχε ποδός. . τοῖο δ᾽
em Ἰφιδάμαντι χάρη ἀπέκοψε παραστάς. T 53
τὸν οὐτα Κόων ᾿Αντηνορίδης δουρί, schol. V
Φερεχύδης Κύνωνά φησιν" ἄμεινον δὲ παρὰ
τὴν σύνεσιν" ᾿Αντήνορος γὰρ αὐτὸν λέγει. --
Friedreich Real. 542 593.
Κόωνδε (X 255 O 28) et Κόως (h. Ap. 42)
1st, 1613, 51 νέους ἀγαϑοὺς φέρουσα, cf. E. v. s. Koc.
880
κράατα, κράατι, κράατος v. 5. κάρη.
κραδαίνωῳ (rad. zo«ó, v. s. χράδαω, v. prae-
terea Curt. Et. 155, L. Meyer vgl. Gr. I 28 200,
Mangold in Curt. Stud. VI 205, de verbis in
«vo exeuntibus v. L. Meyer II 73). Legitur tan-
tum in Il. et tantum pass. praes. part. χραδαινο-
μένη (bis) et -vóusvov (semel). Est post 1. the-
sin 3. pedis. Vocalis brevis ante zo. non pro-
ducitur, cf. La Roche h. U. 26, Hartel hom.
Stud. I 80 5.) vibro, concutio, cf. Schmidt Synon.
103,4. E. G. 342, 32. «9. τὸ σημαῖνον τὸ zio,
Hes. χραδεύειν, σείειν, τινάσσειν, Suid., anecd.
Gr. ed. Bachm. I 283, 1 σείων, δονῶν, σαλεύων,
Zon. 1957 σείει, cf. E. G. 342, 50, E. M. 534, 37,
Eust. 677, 33 944, 28. — Ν 504 Π 614 (omit-
tunt libri fere omnes) αἰχμὴ δ᾽ Αἰνείαο χρα-
δαινομένη χατὰ γαίης ᾧχετο, paraphr. παλασ-
σομένη et χινηϑεῖσα. P 594 ἐν δέ οἱ ἔγχος
νηδυίοισι μάλ᾽ ὀξὺ χραδαινόμενον λύε γυῖα,
paraphr. σεεόμενον, οἵ, Eust. 1116, 58 et Hofi-
mann Tmesis in Il. II 8 III 14.
κραδαλός (χραδάω, χραδαίνω) vibratilis,
qui facile concutitur. Σ᾽ 576 v. 1. Zenodoti παρὰ
χραδαλὸν (pro δοδανὸν, schol. A tradit Zenod.
ῥαδαλόν scripsisse) δοναχῆα, schol BV Ζη-
γόδ. yo. ἀντὲ τοῦ εὐκίνητον, οἱονεὶ χραδανόν
τινὰ ὄντα, παρὰ τὸ χραδαίνεσϑαι: λέγει δὲ
ὅτι πορεύονται ἐπὶ τὸν καλαμῶνα τὸν OU ἐσχνό-
τητα χαλάμων ἢ ὕψος εὐχράδαντον, cf. Eust.
1165, 20 et Duentz. de Zenod. stud. 139.
zo«ó«o (i. q. χλαδάω, ἃ rad. zg«ó, χράδη,
sanskr. kürd pro kard, lat. cardo: Curt. Et. 154,
Fick vgl.Woert. 1 47 525 810 II 55 268, Sprach-
einh. 74, id. in Kuhn Ztschr. XX 164 (qui e
skard ortam esse sumit radicem et confert litav.
sklandau, sklandyti, Benfey WL. II 319, L.
Meyer vgl. Gr. I 380, cf. Siegismund in Curt.
Stud. V 149, Goebel Lexil. I 419, Corssen Aus-
spr., Voc. I 402, Walter ap. Kuhn XII 389;
Doed. Gl. 390 ex χοράζειν ortum esse zo. su-
spicatur. De verbis in «c exeuntibus v. L.
Meyer vgl. Gr. II 20). Non legitur.nisi part.
χραδάων quater (ter in IL, semel in Od.), bis
post arsin 2. pedis, bis post arsin 3. pedis.
Vocalis brevis ante xg. producitur, cf. La Roche
h. U. 24. Vibro, concutio, cf. Schmidt Synon.
103,4. E. M.534,35 ἀντὲ τοῦ χινῶν xai σείων,
E. G. 342, 32 χινῶν, Hes., paraphr. Il. ocv,
addit paraphr. H 218 χραδαίνων, cf. Eust. 677,
33 1872, l. H 918 τ 438 χραδάων δολιχόσκιον
ἔγχος, N 588 Y 493 ὀξὺ δόρυ χραδάων, cf. E
495 (πάλλων ὀξέα δοῦρα) et Cic. de off. 2, 29
(vibrare hastam).
κραδίη v. S. χαρδίη. "
κραίνω (pro xo«vjo, ved. krnomi, e rad.
χρα, χρᾶν, sanscr. kar facere; ab eadem rad.
lat. cerus, creo: Curt. Et. 154s., Fick vgl.
Woert. I 239 520 II 53, Spracheinh. 69, L. Meyer
vgl. Gr. I 28 348, Siegismund in Curt. Stud. V
137 148. Mangold ib. VI 205, Walter in Kuhn
Ztschr. XII 387, Duentz. ib. XIII 15, cf. Benfey
WL. II 170 173, G. Meyer in Curt. Stud. VII
179, Maurophrydes ap.*Kuhn VII 353, Curtium
ib. ΠῚ 415; Christ Lautl. 114 ex χερανἼω ortum
esse suspicatur. Ex subst. κρα]ᾶ (cf. sanscr. zo:jà)
Curt. Et. 155 denominativum verbum zgeiatvo
(a stirpe xo«jev) pro χραλανω prodiisse putat
eodem modo atque χραδαίνω ex χράδη, cf. Τὰ.
Meyer vgl Gr. II 73; Dietrich vero ap. Kuhn
X 441 ita explicavit, ut pristina esset forma
χαραίνω, unde metathesi esset factum χραασένω,
χράατα — χραίνω
sed v. Μϑδηρο]ᾶ 1. 1; 7. Wackernagel in Bezzen-
berger Beitr. z. Kunde d. indogerm. Spr. IV
311: j4zpeictvo ist aus χραΐίνω zerdehnt, dieses
aber aus χρααίνω, welches sich zu χράατος
gleich verhaelt, wie ὀνομαίνω zu ὄνομα“: Lob.
Path. el. I1 138 vocalem αὐ pleonasmo tribui
Doed. Gl. 732 nominat χραιαίνω ,eine schwer
zu motivirende Erweiterung*. De verbis im
«vc exeuntibus v. Herod. ed. Lentz I 450, I9
II 930, 29, L. Meyer II 73). Leguntur act. praes
3. pl χραίνουσι (ter), part. κραίνων (semel)
aor. imp. χρῆνον (semel), inf. zozve (semel)
med. fut. (pro pass.) χρανέεσϑαι (semel) 4
verbo χραιαΐίνω: impf. ἐχραίαινεν (semel), aor.
ind. ἐχρήηνεν (semel) imper. κρήηνον (bis
χρηήνατε (bis, inf. χρηῆναι (semel) Meg
l.l. dicit in aor. formis, in quibus αὐ in tram
eat, j explodi cum productione suppl., tum e
χραᾶῆναι assimulatione fieri χρηῆναε, cf. e
Brugman in Curt. Stud. IV 180 et Harder
alpha voc. producta, Halis 1876 p. 64. [P
perf. χεχράανται (bis), plusqu. χεχράαντο (se
mel) v. infra.] Est igitur in 1]. quinquies, ir
Od. sexies, in hymn. ter, cf. Curt. Verbum I 308:
Vocalis brevis ante zo. producitur, cf. La Ro
h.U. 93. 1) ad finem perduco, conficio, perfieic
2) dominor, impero, cf. Doed. Gl. 732, Ma
phrydes in Kuhn Ztschr. VII 346ss. — E.
535, 56 ἐπιτελῶ, κυρίως ἐπὶ τοῦ τελξιο
id. 536, 6 σημαίνει τὸ χεφαλὴν ἐπιϑεῖναι τι
πράγματι, οἵ. Cram. an. Ox. I 941, 84:
52, 9, E. G. 28, 20, paraphr. Il. plurimis ]
τελειῶ, cf. schol. L ad 7 310, E. G. 343
350, 8, Zon. 1958, Eust. 36, 35 1598, 64;
1957 τελειῶ, ἀποπληρῶ, cf. eund. 1258;
536, 9, E. G. 345, 37 χρήηνον ἀντὲ v0U1
τέλεσον, cf. E. M. 114, 81, Ap. Soph. 10
Cram. an. Par. III e cod. Coisl. 387 ad
Hes. s. χρήηνον et χρήηνεν et xgavé
anecd. Gr. ed. Bachm. I 288, 8 τελοῖσ,
Eust. 737, 50), πληροῦσιν, βασιλεύουσιν,
φιεύουσιν, Hes. πληροῦσι, παρέχουσι, v.
βασιλεύουσιν et τιμᾶν, βασιλεύειν, cf.
535, 4, Or. 81, 21, E. G. 342, 59. 1) 4 4
τὸ δέ (v.l. τόδε) μοι χρήηνον ἐέλδωρ, para)
πλήρωσον, τελείωσον, cf. A 455; o 942
(v. 1. τόδε) μοι χρηήνατ᾽ ἐέλδωρ, y 418
παλίμως μοι τέχνα χρηήνατ᾽ ἐέλδωρ, ἢ
922 τῇ Ζεὺς ἐπένευσε καὶ ἐχρήηνεν ἐέλδα
508 τοῦ δ᾽ ἐχραίαινεν (L ἐχράαινεν) ἐφε
paraphr. ἐπετέλει, v 115 χρῆνον νῦν zal
δειλῇ ἔπος, ὅττι κεν εἴπω (v. 1. χρήηνον),
567 oi (ὄνειρο διὰ ξεστῶν χεράων
ϑύραζε, οἵ ῥ᾽ ἔτυμα χραίνουσι efficiun
i e. ad verum perducuntur; recte Am. afi
constr. praegnantem esse pro χράαντα φέροι
i e. adferunt ea quae futura sunt, cf. 8
ad v. 562; Baum. ad h. Merc. 559: e
praedicant; Maurophrydes p. 348 signifie:
dieit σημαίνουσι, δηλοῦσι, φαίνουσι. 1
hoc loco poeta, dum zo«ívovo: ad χέρας
v. in hoc. lex. s. χέρας p. 765; h. Merc.
(Θριαὶ) ποτώμεναι ἄλλοτε ἄλλῃ κηρία B
ται χαὶ tt χραίνουσιν ἕχαστα,
futuros rerum eventus praedicebant, eos
efficere, χραίνειν, eorum auctores esse €
bantur; Ilg.: ad singulas quaestiones
edunt; Baum. confert Aesch. Ag. 356 ἔπρο Ec
ὡς ἔχρανεν et Eur. Ion. A Mauro UL NN
hoc quoque loco interpr. (p. 3498.) xo. qd 3.
vovot, ἀγορεύουσι, v. etiam Baum. h. l.; "Με us.
Ε'
|
ΠσΌΪΟ
7
ἝΜ
427 χραίνων αϑανάτους τε ϑεοὺς zal γαῖαν,
videtur verbum χρ. corruptum esse, Passovius
interpr.: er vollendete od. machte die Goetter
ἃ. die Erde fertig, d. i. er liess sie in seinem
Gesange entstehn, wie sie wirklich entstanden
waren; recte Franke dicit haud facile
ei assensurum esse;
Matth. &9. à? ἐγέ
explicet, Stadtmueller in J. J. 1881 p. 539 οὐ-
θᾶνον. Maurophrydes, cui omnia integra viden-
tur esse, interpr. p. 349 xo. ἀείδων, λέγων
secutus usum i is, cf.
i ?» σε χρὴ
σαι, κρηῆναι
ἀνώγῃ εἰπεῖν
Eust, 737, 50
À xal ἄλλου δέ
τινος ἐπιτελέσαι χαὶ βεβαιῶσαι τὴν γνώμην,
Üram. an. Par. III e cod. 2681 ad h. 1. reAero»-
τὸ ὑπ᾽ ἄλλου καλῶς λε-
γόμενον, Faesi: si quis alius quid utile suadere
ipit, id ei permittere, concedere(?) Abso-
y »
E καὶ
ἐλειώσω, cf. Eust. 751, 5. Pass. I 098 οὐ γάρ
0t δοχέξι μύϑοιο τελευτὴ τῇδέ γ᾽ ὁδῷ χρα-
ἔεσϑαι, paraphr. τελειοῦσϑαι, cf. Ὁ), M. 536, 6,
ἢ G. 343, 6. 2) impero. Tantum 9. 391 óc
€XU χατὰ βασιλῆες doyol χραίνουσι
il. : ,Neque enim sequi de-
ap. Kuhn VIII 397, Siegismund
181; de accentu v.
|-"Ó» post arsin 2. pedis,
m 4. pedis, Vocalis brevis
La Roche h. U. 94. — celer,
»*0. be-
tet die aus innewohnender Kraft erwachsende
Lex. Hom. ed. Ebeling.
4QattYÓc — Κρανάῃη
881
Schnelligkeit, K. M, 536,10, E. G. 343, 60,
Zon. 1248 ταχύς, Hes. ταχύς, ὀξύς, paraphr. Il.
ταχύς et ταχινός, cf. Cram. an. Par. Ill e cod.
2767 ad E 223, Kust. 541, 45 88.; schol. Q ad y
418 interpr. χαρπάλιμος:" χραιπνός. 1) ε 385
ὥρσε δ᾽ ἐπὶ χραιπνὸν βορέην, h. Ap. P. 230
χραιπνὸς δὲ νότος χατόπισϑεν ἔπειγε νῆα, C
171 κῦμα φόρει χραιπναΐ τε ϑύελλαι. 9) Z
505 .Y 138 σεύατ' ἀνὰ ἄστυ (Πηλ. ἐπόρουσε)
ποσὲ κραιπνοῖσι πεποιϑώς (Nauck hoc et inse-
quentibus locis zog»), & 33 συβώτης ὦκα ποσὶ
«9. μετασπών, P 190 ϑέων ἐχίχανεν ἑταίρους,
χα μάλ᾽, οὔ πω τῆλε, ποσὲ χρ. μετασπών,
Nauckio versus videtur esse spurius. Φ 947
. ἤιξεν πεδίοιο ποσὶ κρ. πέτεσϑαι (v. l. φέρεσϑαι,
t
V. Schol. A), 3P 749 óc τις ἐλαφρότατος ποσσὶ
x9. πέλοιτο. Il 671 681 πέμπε δέ μιν πομ-
ποῖσιν ἅμα χρ. φέρεσϑαι (v. 681 χρεπνοῖσι D).
3) 1 590 χραιπνότερος μὲν γάρ τε νόος, λεπτὴ
δέ τε μῆτις, paraphr. et schol. B ὀξύτερος,
addit schol χατὰ χίνησιν καὶ πρᾶξιν, cf. Eust.
1317, 44. Neutr. plur. adverbialiter usurpatur,
cf. Schmidt Syn. 48, 11 et La Roche h. Stud. 8
38 IX. E 228 Θ 107 χραιπνὰ μάλ᾽ iv9« xol
ἔνϑα διωχέμεν ἠδὲ φέβεσϑαι, paraphr. ταχέως.
o 27 βεβήχει χραιπνὰ ποσὶ προβιβάς, cf. ὁ
955; NV 18 χατεβήσετο xo. ποσὶ προβιβάς,
schol. BL. εἰ συνεχές, φησί, προέβαινε, πῶς
παραχατιών φησι τρὶς μὲν ὀρέξατο“: ἢ τάχα
τὸ χραιπνὰ ἀντὶ τοῦ πρόϑυμα χαὶ ἐσχυρά, pa-
raphr. ταχέως.
κραιςπνῶς rapide, celeriter, vehementer; pa-
raphr. Il. ταχέως, cf. Schmidt Syn. 48, 9. Est
in Il. quater, in Od. semel; in thesi 1. pedis bis,
2. pedis bis, 4. pedis semel. Vocalis brevis ante
^0. producitur. KA 162 ἐξ ὕπνοιο μάλα χραι-
πνῶς (Ὁ σφοδρῶς) ἀνόρουσε, Ξ 992 Ἥρη δὲ
X9. προσεβήσετο Γάργαρον, 9. 947 ἀλλὰ ποσὶ
(v. 1. ποσὶν) xg. ϑέομεν zal νηυσὶν ἄριστοι, O
88 112 ὡς x. μεμαυῖα διέπτατο Ἥρη (Ἶοις).
Kov» (ἃ χραναός, cf. Goebel Lexil. I 497;
de accentu v. schol. D ad 7" 445: παροξυτόνως,
tva χύριον ὄνομα γένηται, cf. Lehrs de Ari-
starchi stud. 295, Goettling Accent 167, La
Roche h. T. 400 5.; Herod. vero ed. Lentz I 305,
16 ᾿Αγαυὴ ὀξύνεται, ὡσαύτως xai Κραναή,
oxytonon scribunt etiam Eust. 433, 19, Steph.
Byz.) nomen insulae, in qua Paris primum cum
Helena in fuga concubuit. Non legitur nisi uno
loco: I' 445 νήσῳ δ' ἐν Κρανάῃ ἐμίγην quAó-
τητι χαὶ εὐνῇ. Insula vel antiquis ignota
erat; schol D δοκεῖ ἡ νῆσος τῆς ᾿Αττικῆς
εἶναι, ὅϑεν χαὶ οὕτως πρότερον ἐκαλεῖτο
ἀπὸ Κρανάου βασιλέως τῆς ᾿Αττικῆς" νῦν δὲ
ἀπὸ τῆς τοιαύτης μίξεως Ἑλένη χαλεῖται,
cf. schol. V et Eur. Hel. 1673 8.; Strab. IX 399
πρόχειται τῆς παραλίας ταύτης πρὸ μὲν τοῦ
Θορίχου καὶ τοῦ Σουνίου νῆσος “Ἑλένη τρα-
χεῖα καὶ ἔρημος... ταύτην γὰρ λέγει [Ὅμη-
Qoc] Κρανάην τὴν νῦν Ἑλένην ἀπὸ τοῦ ἐχεῖ
γενέσϑαι τὴν μῖξιν, cf. Ariston. et Eust. 458, 91,
cf.etiam schol. BL. Alii censent insulam parvam
in sinu Laconico fuisse; Herod. ed. Lentz I 305,
17, Steph. Byz. νῆσος 7 (ἥτις πρόχει-
«Ἰαχωνιχή
ται τοῦ Γυϑείου), addit Steph. Byz. οὕτως
y
; ἐχαλεῖτο xal ἡ ᾿ἡττικὴ ἀπὸ Κραναοῦ: ἐξειλή-
Ju
φασι γάρ τινες οὕτω τὸ Ὁμηριχὸν τὸ Ko.
ἀντὶ τοῦ ᾿Ατϑίδι (cf, Herod. I 305, 18). Videtur
autem ei Paris fecisse οὐ τὸν διὰ τῶν νήσων
πλοῦν τὸν εἴσω ἄγοντα, ἀλλὰ τὸν ἔξω: ὑπονο-
ὧν γὰρ διωχϑήσεσϑαι τὴν Κρήτην εὐώνυμον
56
882
λαμβάνει καὶ τὴν Ασίαν παραλεγόμενος εἰς
Φοινίκην ἔρχεται. Paus. 3, 22, 1 πρόχειται
Γυϑίου, καὶ Ὅμηρος ᾿Αλέξανδρον ἁρπάσαντα
Ἑλένην᾽ ἐνταῦϑα ἔφη συγγενέσϑαι οἱ πρῶ-
τον (huic insulae nune nomen est Marathonisi).
Quod verisimilius videtur esse O. Mueller Or-
chom. 316, Friedreich Real. 57, Duentz., aliis,
cf. Curtius. Pelop. II 269, Bursian Geogr. v.
Griechenl. II 145. Sunt qui intellegant Cythera;
schol. BL oi δὲ τὰ Κύϑηρα, ᾿ἀφροδίτης γὰρ
ἱερά, sim. Eust. 433, 90. Ameisio nomen for-
tasse fictum videtur esse. Alii putant Ao. h. 1.
esse adiectivum. Scribit cod. Ven. χραναῇ,
Ariston. et Eust. 433, 19 ἄδηλον πότερον ὄνο-
μα “ύριόν ἔστιν, ἀπὸ τοῦ χρανϑῆναι ἐπ᾽ αὐτῆς
πρῶτον τὸν γώμον καὶ τελειωϑῆναι.... ἢ ἐπι-
ϑετιχῶς τὴν τραχεῖαν, cf. Lehrs de Aristarchi
stud. 931; paraphr. ἐν τῇ τραχείᾳ νήσῳ, assen-
titur Nitzsch in adm. ΠῚ p. 29 adn., sed v. Doed.
Gl. 753. — Buchholtz Real. I 198, Naegelsb.
adn. ad ἢ. l.
κραναήπεδος (xoavaóc, πέδον, de compo-
sitione v. Roediger de nom. Gr. comp. 26 28,
G. Meyer in Curt. Stud. VI 396, Stolz zus.ges.
Nomina in d. hom. Ged. 58, Goebel Lexil. I
263) asperum solum habens. "Legitur uno hym-
norum loco. h. Ap. 72 de Delo: ἐπειὴ χρα-
ναηπεδός εἶμι. — Fietkau de carm. hes. voc.
non hom. 24, Eberhard Beob. zu hom. Hymn.
Tor
xo&r&og (Curt. Et. 144 ἃ rad. χαρ durum
esse derivat, ad quam χάρυον, carina al. rede-
ant; eum secutus est Siegismund in Curt. Stud.
v 146, cf. etiam Goebel Lexil. I 497 et Benfey
WL. Il 178 372; Doed. Gl. 753 ad χέρας refert,
cf. Lob. Paralipp. 339 et Ebel in Kuhn Zischr.
1V 342; L. Meyer vgl. Gr. Π 246 ex χραναξος
ortum esse putat, cf. Curt. Et. 586 et Savels-
berg de digammo 52) Leguntur χραναόν (se-
meh, -zc (semel), τῇ (bis), -ἥἤν (quater) Semel
in Il, quater in Dus ter in hymnis. Post arsin
2. pedis quater, 8. pedis semel, 4. pedis ter.
Vocalis brevis ante zo. producitur. — Asper,
saxosus. Ariston. ad J' 445, E. M. 534, 50,
Ap. Soph. 103, 27, schol. L ad D 201, paraphr.
1L, Hes., Eust. 488, 90 1796, 56 τραχεῖα, cf.
Eust. 1414, 58 et Suid.; E. N. 534, 51, E. G.
342, 56 τραχείας, ὀρείου, κάρηνα ἐχούσης, id.
Zon. 1252, sed pro ὀρ. habet σχληρᾶς, schol.
Q ad q 346 ὑψηλήν, Hes. ὑψηλόν, τραχύ. Est
epitheton. ἃ) Ithacae (cf. Doed. Gl. 753): I' 201
ἐν δήμῳ ᾿Ιϑάκης κραναῆς περ ἐούσης, α 247
z 124 φ 346 o 510 (versus videtur suspectus
esse Nauckio) χραναὴν Ἰθάκην xta χοιρα-
γέουσιν, cf. ὃ 605 et « 27 « 417 463 (τρηχείης
c3 et " Verg. Aen. 3, 9272 (scopelos , Ithacae).
b) Deli. h. Ap. [16] τὸν δὲ xo«vag ἐνὲ Δήλῳ
(τέκες), cf. Pmd. Isth. 1, 3 (χραναὰ 4ZaAoc) et
Strab. X 455; h. Ap. 26 Anto τέχε χλινϑεῖσα
πρὸς Κύνϑος ὄρος χραναῇ £yi νήσῳ. c) h.
Cer. 356 ἧσται Ἐλευσῖνος χραναὸν 7 πτολίεϑρον
ἔχουσα, V. B. V. Ἐλευσίς p. 898. d) J' 445 est
in cod. Ven. κραναῇ ἐνὲ νήσῳ (pro Κρανάῃ),
Ariston. et Eust. 438, 20 3, ἢ ἐπιϑετικῶς τὴν τρα-
Lun paraphr. ἔν τῇ τραχείᾳ νήσῳ, assentitur
Vitzsch in adn. III p. 29 adm., est autem sine
dubio nom. proprium parvae cuiusdam insulae,—
Koav&n, κραναήπεδος.
κράνεια (ex χαρν- ortum (cf. Hes. χύρνα᾽
κρανία) et cum χέρασος cognatum esse adfirmat
Siegismund in Curt. Stud. V 148s., cf. Curt.
χραναήττεδος — χρανίον
Et. 147, Benfey WL. ΠῚ 174; praeter hos cum
lat. cornus componunt Fick vgl. Woert. II 55
(coll. litav. kirnas et boruss. kirno) et L. Meyer
vgl Gr. I 98; a χέρας derivant Lob. Paralip.
339 et Path. el. I 344, Doed. Gl. 752, Hehn
Culturpflanzen ?348 (coll. "Theophr. hist. pl. 3,
12, 1 τὸ ξύλον τῆς xg. ἀκάρδιον καὶ στερεδὶι
ὅλον, ὅμοιον κέρατο); v. praeterea Curt. Et. 610
L. Meyer vgl. Gr. I1 491, Woerner subst. hom.
1; Herod. ed. Lentz H 537, 20 et Cram. an. 0:
τὶ 281, 21 χράνεια (pro χρανεῖα) διὰ τῆς εἰ
διφϑόγγου" εὕρηται γὰρ καὶ χωρὶς τοῦ
χκρανέη. De accentu v. Eust. 1657, 18 ztpome
ροξυτόνως τὸ φυτόν, cf. Lob. Paralip. m
Legitur semel gen. χρανείης, semel aee.
vr.&v in exitu versus. Vocalis brevis ante xp
non producitur, cf. La Roche h. U. 26, Harte
hom. Stud. I 81. — Cornus. lI 767 φηγό
μελίην τε τανύφλοιόν τε κράνειαν, A 242 na
hu ἄκυλον βάλανόν v ἔβαλεν καρπόν τε Xu
γείης ἔδμεναι, schol. HQV Ἀρίσταρχος
οὐδὲ τὸν στίχον, ὁ δὲ Καλλίστρατος ἀντ᾽ α
γράφει" παντοΐης ὕλης ἐτέϑει μελιηδέα
πόν, cf. Ariston. ed. Carnuth p. 96. Schol. E
et Eust. 1657, 19 καρπὸς͵ καλεῖται πίττα A
οἱ δὲ βάρβιλος, οἱ δὲ μάραος, schol. T
τῆς πρίνου καρπόν. Herod. et Cram. l. ].
δὲ εἶδος δένδρου, cf. Zon. 1953 (ubi scrip'
zg«vsi«) Hes. vero λεπτοχάρυα (3) Acc
de ea arbore disputàvit Theophr. hist. plam
12, 1s. — Friedreich Real. 94, Buchholz E
II 279, Hehn Culturpflanzen ?346ss. Eius ἢ
sues saginabantur, cf. Guenther Viehzucht
Hom. 27. — χρανέινος.
zo&r£wog (χράνεια, cf. Lob. Path. el. I4
eund. ad Phryn. 262, L. Meyer vgl. Gr. II
corno, cf. Doed. Gl. 752. Non est nisi uno
h. Merc. 460 ναὲ μὰ τόδε χρανέινον ἀκόντιο; v (e
Ilgeni coni, ADLM χρανάιον, C χρανάϊι
BF χράνειον, ut est apud Matth), cornus
ad iacula erat utilissima, v. Baum. h.l. — Fi ka
de carm. hes. atque hymn. voc. non hom.
Greve de h. in Merc. hom. 85.
χρανίον (zgüvov, ut κράνος — galea ad
καρ, κάρα, zend. cara, lat. cerebrum revoca
esse putat Siegismund Curt. Stud.V 147, sim.
Et. Nr.38 in edit. prioribus; Fick vgl. Ὗ
I 44 523 II 55 confert sanscr. karanka, zi
patina et ad rad. europ. karnia — calva revoca
idem componit cum got. hvairnei, theod. hirm
quod faciunt etiam Curt. 1. , Schmidt in Kuh
Ztschr. XIX 294 XXIII 342, Brugman in
Stud. VII 284, alii, cf. Bugge ib. IV 342;
eam opinionem disputat Curt. Et.5 145, qui
ἃ rad. kar (v. p. 144) durum esse derivat, B
WL. II 287 a kar curvum esse, Corssen A
I516 a rad. kar eminere, cf. etiam Lob. Pz
339; Siegismund l 1. suspicatur ad
xa«g«vo, quae sit in z«gavoc, κάρηνον,
dum esse, tum autem non esse metathesin,
credit praeter alios Doed. Gl. 736, sed s
statuendam. De subst. in ἐὸν exeuntibus Y
Meyer vgl. Gr. II 476, Woerner subst. hom. 3;
Uno legitur ll. loco. Calva. E. G. 348,
Suid., Hes. χεφαλή, cf. E. M. 827, 45, E. G. 3:
3, Eust. 700, 64, cf. etiam Herod. ed.
616, 5 et Eust. 700, 54. (E. M. 534, 528. 85
45, Hes. habent κράνιον, ceteri grammatici omn
χρανίον). O 84 091 τε πρῶται τρίχες Uu
χρανίῳ ἐμπεφύασι. Friedlaender 2 hom. Woe
terverz. 722 $51.
Ἀράπαϑος. B 610 Νίσυρον τ εἶχον Κρά-
παϑόν τε Κάσον τε litteris transpositis metro
accommodavit poeta, v. 5. Κάρπαϑος.
χρᾶτα, χρατέ v. s. κάρη.
“χραταιγυᾶλος (γύαλον, in priore membro
dat. esse adverbii loco usurpatum putavit Weissen-
born de adi. compos. 1865
revocavit Schoenberg
0 καρτα-σγύαλος
jex. I 263;
yarunt Roediger de prior. membr. in nom, Graec.
compos. 1866
Vocalis brevis
ite xo. non producitur, cf. La Roche h. U. 26,
artel hom. Stud. I 81. T 361 ϑώρηκχές τε χρα-
αἰγύαλοι (C -γίαλοῦ καὶ μείλινα δοῦρα, Eust.
88, 41 οἱ χραταιοῦντες τὰ γυῖα τῶν ὁπλιτῶν,
ἢ χραταιὰ γυίαλα.. ἔχοντες ἤγουν χοιλώματα,
Ariston. o£ χραταιοὶ κατὰ τὰ γύαλα χαὶ χύτη
αὐ χοιλώματα- [ἀπὸ δὲ μέρους οἱ ὅλοι χρα-
αἰτοῦ], inclusa aliena sunt, v. Friedlaender Ariston.
-l; Ap. Soph. 108, 38 τοὺς τὸ ὅλον χύτος
χυροὺς ϑέλει δηλοῦν, Hes. στεῤῥοὶ κατὰ χύ-
7l»), paraphr. ἐσχυροί, cf. Zon. 1255.
ραταείς (κραταιός, de subst. in ἐς exeunti-
us v. L. Meyer vgl. Gr. II 559, Woerner subst.
0m. 45) vis, pondus. Non legitur nisi uno loco:
597 τότ᾽ ἀποστρέψασχε (SC. τὸν λᾶαν Σισύ-
Οὐ) χραταιίς, v. l. «patat ἐς vel χραταῖ᾽ i,
les. προπερισπώμενον (e Goettlingii Lehre
Accent 271 coni. quod ad
U τοῦ Σισύφου προσηγοριχόν
,»γράφεται δὲ
ἤγουν ἡ χρα-
e. εἰ δὲ τὸ μαχρὸν «
XQ.
XQ. ἐξεϑλίβη, καινὸν οὐδὲ αὐτὸ τάγε εἰς
m» “ον ὁ δὲ τὴν Ὀδ. παραφράσας χαλὸς
,
φιλεῖ, ἐϑέλει δὲ ἢ κρα-
οἴξι χάτω τὴν πέτραν ἀποστρέψασα, v. etiam
ettling Accent 97] gs
Κράσαϑος — χραταιὸς
883
fert 4 587 et Herod. 8, 111) et Duentz. (sed scripsit
focreute n. pr.); Am. app.: "0. δῦ die hoehere
Macht, die jedesmal die Kraftanstrengung des S.
auf wunderb. Weise vereitelte, also die Wucht
in sinnl Belebtheit gedacht*. — Est xg. in fine
Versus; voc. brevis ante xo. non producitur, cf.
La Roche h. U. 25. — Κράταιις,
Κράταεις (v. Schoenberg griech. Compos. 24)
mater Scyllae. Legitur uno loco: 4A 124 βω-
στρεῖν δὲ Kodteuv, μητέρα τῆς Σαύλλης, ἥ
μὲν τέχε πῆμα βροτοῖσιν (mm libris xg., vulgo
Ἰραταιίν, quod receperunt ex recentioribus
Bekk., Faesi, Baeuml, Dind.), schol. BHQ et
Herod. ed. Lentz II 154, 5 ἐὰν ἢ κύριον, προ-
παροξύνεται, Ηρϑβ. προπαροξυτονεϊται τὸ χύριον
ὁνομα τῆς μητρὸς τῆς Σχύλλης, Herod. I 85,
8 II 79, 2 (ad 4 677) δοχεῖ ἐπὶ τοῦ xvolov βε-
βαρυτονῆσϑαι διὰ τὴν αἰτιατικὴν ράταιιν"
τάχα δὲ χαὶ τοῦτο πρὸς ἀντιδιαστολήν. Pro-
paroxyt. est Ao. etiam apud Eust. 1717, 12 et
saepius, Ap. Rh. 4, 827 (ed. Merkel) Alciphr. 1,
18, 3; in schol. V vero est oxytonon. Schol. BHQ
tradit ἄμεινον γράφειν χραταιίς, ἀντὶ τοῦ ἰσχυ-
ϑῶς, Oc À 597: xal ὀξύνεται, cf. Herod. I 512,
l II 154, 3; v. etiam Goettling Lehre v. Accent
2718., Lob. Paralip. 197 ss. — Schol. V Ko. κα-
λεῖται ἢ μήτηρ τῆς Σκύλλης" μάγοι δὲ “Ἑκάτην
αὐτὴν καλοῦσιν, schol. H Σημός φησιν Ἑχάτης
καὶ Τρίτωνος, Κραταίϊδος δὲ καὶ Δείμου Σκύλ-
λαν᾽ Στησίχορος Λάμιάν φησι τῆς Σχύλλης
μητέρα, cf. etiam schol. V ad & 89, Eust. 1714,
32. — Doed. Gl. 729 interpr; ,Personification
der rohen Kraft u. Macht der Natur,* Preller
8r. Myth. I 506 suspicatur lo. dici pro ingenti
vi undarum maris, cf. Ov. Met. 18, 749, Fried-
reich Real. 23, Pott in Kuhn Ztschr. VI 209. Ver-
Sus 124—126 ἀϑετοῦνται sec. schol. H; Nitzsch
expungere voluit adn. III p. 395 versum 125, sed v.
Doed. Gl. 729. — Ko. est in fine versus; vocalis
brevis ante Ag. non producitur, cf. La Roche
h. U. 95.
κρᾶταεός (χράτος, cf. Curt. Et. 155, L. Meyer
vgl. Gr. ll 442 457, cf, etiam Herod. ed. Lentz
Il 423, 85 494, 6; de accentu v. Herod, I 129,
30 II 853, 24). Leguntur χραταιός (semel), -ov
(semel), -& (bis), -7 (novies), -& (bis. Est un-
decies in ÍL, bis in Od., bis in hymnis. Omnes
formae sunt in exitu versus praeter χραταιοῦ et
τῷ, quae sunt post caes. 3. pedis. Vocalis brevis
ante «o. non producitur, c£. La Roche ἢ. U. 95.
Robustus, validus, potens, cf. Schmidt Synon.
148, 8, Doed. Gl. 729. Hes., Suid., schol. bHQ ad
4 597, paraphr. Il. saepius: ἐσχυρός, Eust. 29, 19
δοχεῖ ταὐτὸν εἶναι χρατερὸς εἰπεῖν καὶ χρ.,
interpr. Ap. Soph. 103, 99 χρατύς" χραταιός.
1) De hominibus. JV 345 δύω Κρόνου υἷε χρα-
ταιώ (DG χρατερώ), o 249 γείνατο "Avrupá-
τὴν καὶ Mávtiov, vie χραταιώ, σ 382. xal πού
τις δοχέεις μέγας ἔμμεναι ἠδὲ χραταιός, h.
Merc, 265 877 οὐδὲ (οὔτι) βοῶν ἐλατῆρι, χρα-
ταιῷ φωτί, ἔοικα (ἐοικώς), v. 1. v. 965 χρατερῷ.
2) de fato, sorte. E 83 Π| 334 853 Y 477 ΦΊΪΟ
£2 182 (ἀϑετοῖνται v. 130—132, v. Ariston.) ϑά-
v«tog xal μοῖρα χραταιή, T 410 οὐδέ τοι ἡμεῖς
αἴτιοι, ἀλλὰ ϑεύς τε μέγας καὶ μοῖρα xo. E
629 ὥρσεν ἐπὶ Σαρπηϑδόνε μοῖρα x0., δὴ 909 τῷ
δ᾽ ὥς ποϑιὲ μοῖρα χραταιὴ γεινομένῳ ἐπένησε
λίνῳ. Vocatur μοῖρα Χρ.. quod nemo ei resistit;
Cram. an. Par. HII e cod. 2556 ad E 629 ἡ ἀπό-
τομος ἰσχυρά, ἡ ἐπιχρατοῦσα πάντων, paraphr.
Il. ἐσχυρὰ (ϑανατηφόρος), ἀπαραίτητος, Eust.
56*
884
1063, 3 xo. οὐ πρὸς ἔπαινον fente, ς ἀλλὰ
πρὸς ὁμοιότητα τοῦ χρατερός, ὃ οὐδ᾽ αὐτὸ ἀεὶ
ἔπαινον ἔχει. 3) A 119 χραταιοῦ (CL χρατε-
θοῦ) ϑηρὸς ὑφ᾽ ὁρμῆς, i. e. leonis, Eust. 835, 14
xp. ϑῆρα τὸν λέοντα ὡς οἵα βασιλέα φησί. —
Est in x. L 4 597 ἀποστρέψασκε (τὸν λᾶαν)
χραταῦ ἔς vel zara ἔς (pro κραταιίς), schol.
BHQ ὁ Ἡσχαλωνίτης τὸ πλ ἤφες χραταιὰ ic (cf.
Dion. Hal. de comp. 20), oiov ἰσχυρὰ δύναμις"
ᾧ ἐπείσϑη zal ἡ συνήϑεια, v. quae accuratius
exposita sunt s. v. χραταιίς. Adv. χραταιῶς
(εἴ. E.M. 323, 57). h. XV8 πλαζόμενος πημαί-
νετ᾽, ἀεϑλείων δὲ χραταιῶς, πολλὰ ἔρεξεν
(Herm. χραταίως), desunt v. 7—9 in vulgatis
libris, sed leguntur in cod. Mosc.; versus non re-
ceperunt Matth. , Franke, Baum.; uncis inclusit
Herm., quippe quae esset diversa recensio. Baum.
tribuit non rhapsodo alicui, sed scribae illius co-
dicis et censet verba «£94. xg. interpretationis
causa adscripta esse. — χραταιγύαλ ος, χραταί-
πεῦδος, χραταίπους, χραταιίς, Κράταεις.
πραταίπεδος (πέδον, ad χρατασι- revocavit
Schoenberg sriech. Compos. 24, pro χαρτάσπε-
doc dictum esse censet Goebel Lexil. I 263; ἃ
“ραταιός expulsa vocali ὁ derivarunt Roediger
de priorum membr. compos. 82, Fedde Wort-
zus.setzung im Hom. I 19, Duentz. ad T 361 et
v 46, cf. Berch Compos. d. Nomina im Hom. 11
14 19, Heerdegen de nomin. compos. generibus
47, Stolz zus. ges. Nomina in d. hom. u. hes.
Ged. 57, Schaper in Kuhn Zischr. XXII 517).
Non est "apud Hom. nisi uno Od. loco, cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 745. Vocalis bre-
vis ante «o. non producitur. Paviendo duratus,
durus, firmus. v 46 οἱ δέ μιν ἀμφὶ χραταί-
πεδον οὖδας ἔχοντες χείατ᾽ ἐπ᾽ ἀλλήλοισιν,
schol. Q et Hes. λιϑόστρωτον ἔδαφος, addit
schol. ἢ ψηφολόγ ητον, τὸ ἀντίτυπον, τὸ σκχλη-
Qóv, schol. Q ἔχοντες τὸ κραταιὸν πέδον, cf.
schol. V; E. M. 535, 1 λιϑόστρωτον ἔδαφος, ἢ
ψηφολογικόν, τὸ ἀντίτυπον, E. G. 343, 47 λίαν
ὀρϑόστρωτον, ἢ ψηφολόγητον, τὸ ἀντίτυπον,
Ap. Soph. 103, 38 et Eust. 1937, 63 τὸ στερεὸν
ἔδαφ ος (πέδον), καὲ (ὡς) λιϑόστρωτον, addit Eust.
ἢ “μᾶλλον ὡς πεπιλ ημένον καὶ νεναγμένον" ἤδη
γὰρ παρεσημειώϑη μὴ εἶναι λιϑόστρωτον, οἵ.
Eust. 1887, 39 1927, 62. Solum non fuisse con-
stratum lapidibus, ut etiam Doed. Gl. 730 putat,
explicatur φ 120— 122; Protodicos de aedibus
hom. 31: τὸ ἔδαφος ἦν μὲν λίστρῳ ὧμα-
λισμένον zal κυλίνδρῳ πεπυχνωμένον, cf. etiam
Frieb Wohnhaus bei Hom. 18.
χραταίπους (πούς, de Schoenbergii et Goe-
belii sententia v. s. χραταίπεδος, cf. etiam Stolz
zus.gesetzte Nom. in d. hom. u. hes. Ged. 58)
qui validis, firmis pedibus est. Non est apud
Hom. nisi ep. 15, 9 ἡμίονοι δ᾽ ἄξουσι κραταί-
ποδες ἐς τόδε δῶμα, Eust. 1887, 40 χρ. oi
στεῤῥοὶ καὶ ἰσχυροὶ p ὁμοιότητα τοῦ χαλ-
χόποδες. Vocalis brevis ante xo. non produ-
citur.
χρατερόϑυμος, v.l φ 95 pro χαρτερόϑυ-
μος, 4. v.
κρατερός (a χράτος: E. M. 535, 40, E. 6.
343, 21 34, Or. 89, 1, Herod. ed. Lentz II 26,
o: Cram. an, Ox. Il 228, 10, Cram. an. Par.
e cod. Coisl. 387 ad 4 95, Eust. 29, 20, cf. etiam
Curt. Et. 155, Grimm Gesch. d. deutschen Spr.?
280 (1400), Fick vgl. Woert. II 54, Benfey WL.
II 178, L. Meyer val. Gr. I 369; variantur χαρ-
τερός et χρατερὸς prout versui aut anapaest.
χραταίσεεδος — χρατερός
Ill μήστωρα
Pw !
aut dactyl. voc. accommodatius est, cf. Siegis
mund in Curt. Stud. V 146 172, L. Meyer Gr.
269, Lob. Path. el. I 492; de accentu v. He
I 195, 14 530, 11 II 15, 15, E. M. 585, 29, E;
843, 28 ss., Cram. an. Ox. II 228, 17; de adi. i
poc v. praeterea L. Meyer Gr. τὶ 908, Legerlot? t:
in Kuhn Ztschr. VIII 45) Leguntur χρατερό
(semel et quadragies), gen. -oto (octies) et τὸ
(ter), dat. -c» (octies), acc. masc. -óv (vicies), neutr
-óv (decies); du. -ὦ (ter), pl. dat. -ozc« (quater
neutr. -& (sed α elisum est: sexies), fem. -7/(
gen. -ἧς (sexies), dat. - ἢ (quattuordecies), a vt
τήν (quattuordecies) pl. nom. -« (bis), dat. -ῦο
(semel), acc. -&c (octies); -ἦφε (ter), ubi v. I. es
τῆφι, sed de hoc forma sine « scribenda v. La Roch
h. T. 411, Ztschr. f. oest. Gymn. 1865 p. 101, E
U. 185 304, v. etiam in hoc lex. s. φε II 498
Compar. χρατερώτερον (semel). Est igitur in E
centies vicies bis, in Od. multo rarius (duode
cies) in hymnis decies. Sunt formae Saepi
post arsin 4. pedis (undenonagies), tricies 5.
post arsin 3. pedis, bis et vicies post a. 3.
dis, quattuordecies post a. 5. pedis, quater
arsin 1. pedis. Producitur vocalis brevis
χρ., cf. La 'Roche ἢ. U. 22 24. Robustus, y:
lidus, viribus et robore potens, cf. Schmit
Synon. 148, 8, Doed. Gl. 727. — E, M. 535
ἰσχυρός, ἀπειλητιχός, Hes. ἐσχυρόν, δυνα
Zon. 1955 ἐσχυρόν, paraphr. Il. ἐσχυρός, xpi
ταιός, γενναῖος, δυνατός, ἀνδρεῖος, χαλεπό
ἀπειλητικός, σκληρός, Eust. 29, 19 interpr. xpi
ταιός. 1) De hominibus. a) de vi corporis
virtute. I' 179 ἀμφότερον, βασιλεύς τ᾽
ϑὸς χρατερός τ’ αἰχμητής, cf. schol.
Eust. 401, 2 ἀνδρεῖον ὑπογράφει τὸν βασι
. &y ἁπλότητι δὲ λεγόμενον τὺ χρ. oqod
vqt& δηλοῖ. 4 87 ᾿Αντηνορίδῃ, χρᾶτερ
O χραταιῷ) αἰχμητῇ, T'429 ἀνδρὲ δαμεὶς ΝΣ
τερῷ, E 944 ἄνδρ᾽ ὁρόω χρατερὼ Y. 2 μ
μαῶτε μάχεσϑαι, II 716 h. Ap. P. 2
εἰσάμενος (εἰδόμενος) αἰζηῷ τε M
89 (v. non scripsit Zenod., v. Ariston.) E 16
κάονος υἱὸν ἀμύμονά τε ᾿χρατερόν τε, X
xov υἱὸν ἀμ. τε xg. t£, ubi Thetis loqui ἷ
Achille filio, Φ 546 φῶτ’ ᾿Αντήνορος vió
TE XQ. T£, h. Ap. 100 de Apolline υἱὸν ὁ
χρ. τε Δητὼ τέξεσϑαι ἔμελλεν, y 111 ἐμὸ
Aoc υἱός, ἅμα κρατερὸς καὶ “ἀμύμων, 4
χος, Ν 299 Φόβος φίλος υἱός, ἅμα xQ.
ἀταρβής, h. Merc, 469 Διὸς υἱέ, μετ᾽ ἃ
τοισι ϑαάσσεις, qoc τε χρατερός τε, P8
96 (om. Vrat. b) ἑταῖρον ἐπέφνες (-εν)
τε xg. τε (Patroclum), Eust. 1102, 48 τὸ x
ταῦϑα οὐκ ἀπειλὴν ἀλλὰ ἀνδρίαν δηλοῖ .
διὰ τὴν μάχην χρατερός, E 892 xp. πάις Ἰ
φιτρύωνος, M 387 Τλαῦχον, χρατερὸν
Ἱππολόχοιο, à 255 Πελίην χαὶ Νηλῆα, τὼ x
τερὼ ϑεράποντε Διὸς γενέσϑην, Ζ
ἄγριον αἰχμητήν, χρατερὸν M pt qoo
Νίο. τιφὲς οὕτως διεῖλον, &yg., εἶτα αἰχμ. α
εἶτα μηστ. φόβ., ἀπολλύδωρος δὲ διχῶς,
Giyu., εἶτα XQ. μ. φ., ἵνα ἢ ἰσχυρὸν ἐν
μήσασϑαι φυγὴν τοῖς πολεμίοις" εἰ μέντοι pi
λοιντό τινες ταῦτα συνάψαι, ἴστωσαν ὅτι
ψουσι σύνδεσμοι. Ἢ 39 Ἕχτορα c δειδιότες
ὄβοιο. d» 553 εἴ χεν ὑπὸ (v. 1. ἀ;
κρατεροῦ Ἡχιλῆος φεύγω, Φ 566 λίην γὰρ
τερὸς περὶ πάντων ἔστ᾽ ᾿ἀνϑρώπων (Achill
cod. L χρατερῶς, 4 401 411 .E 143 251 286 €
(videntur quidam scripsisse βοὴν ἀγαϑὸς pro
v. Ariston.) H 163 Θ᾽ 532 A 369 446 536 4
o.
EIE EM- q—— o — ωδ'
qm. TE go Hun
ΦΥ͂
orphyr. ap. Euseb. P. E. X p. 467 b pro χρατ.
s χρείων) 361 384 660 II 25 Ψ 290 472 812
χρατερὸς Διομήδης (omnibus locis in exitu ver-
1" E 151 ἀλλά σφεας xo. Διομήδης ἐξενά-
B 622 (Ἐπειῶν) Jgxe χρατερὸς Διώρης,
fes Ὦτος χρατερός τ' Ἐφιάλτης, cf. schol. D ;
Eust. 562, 32. xo. sim àv ὡς xal xp. δεσμὸς ὃ
χαλεπός" οὕτω δὲ χαὶ χρ. παῖς ᾿ΑἈμφιτρύωνος"
οὐ γὰρ ἔστι σημαντιχὴν οὐδ᾽ ἐνταῦϑα ἐπαίνου
τὴν τοιαύτην λέξιν εἶναι. M 366 Alav, σὺ καὶ
χρατερὸς «Ἰυκομήδης, Schol. V τὸ χρ. πρὸς χο-
λακείαν εἶπε, Z 180 χρατερὸς «“υχόοργος (v.
l “υχοέργος et 4vxovoyoc), ὃ 11] o 122 κρα-
ρὸς ΜἭεγαπένϑης, M 182 Πειριϑόου υἱός, χρ.
Πολυποίτης, Ψ 848 ἕταροι Πολυποίταο χρα-
τεροῖο, M 129 χρατερὸν Πολυποίτην. X 407
446 χρατερὸς Πολύφημος, Y 48 ὦρτο δ᾽ Ἔρις
θατερὴ λαοσσύος, cf. N 8358 Il 662; N 415
εἰς Aidoc ἰόντα πυλάρταο χρατεροῖο (Cant.
«Qv£ooto), paraphr. τὰς πύλας ἰσχυρῶς ἐφαρμό-
ζοντος (τοῦ πιχροῦ), Ariston. τοῦ ἰσχυρῶς τὰς
π. ἐπαρτῶντος" ἀμφότερα γὰρ πρὸς ἕν ληπτέον,
Eust. 940, 4 «o. ὁ Ἅιδης ἐρρέϑη διὰ τὸ βίαιον.
(277 εἰς ᾿Αἰδαο πυλάρταο χρατεροῖο, h.Cer. 404
130 χρατερὸς πολυδέγμων de Orco. Post N 218
deteriores quosdam libros addere τῷ μὲν ἐεισά-
0c προσέφη χρατερὸς (al. κρείων) ἐνοσίχϑων
df mat Bekk.? in adnot. p.491. O 164 de Neptuno
aj μ΄ οὐδὲ χρατερός (v. 1. χαρτερός) περ ἐὼν
πιόντα ταλάσσῃ μεῖναι, O 198 de Iove x«t xg.
1p ἐὼν μενέτω, h. Merc. 386 τούτῳ τίσω φώ-
γην, zl χρατερῷ περ ἐόντι (Apollini), h. Merc.
18. Zgyvovc υἱὸν ἐπρήυνεν χαὶ χρατερόν περ
ὄντα, I] 624 αἶψά χε καὶ κρατερός περ ἐὼν
χερσὶ πεποιϑὼς εὖχος δοίης de Aenea, λ
᾿ἀμφίονά τε Zu9ov τε... χρατερώ σίερ
ὄντε, Φ 68 γῆ, 4 τε χατὰ χρατερόν περ ἐρύ-
'tt b) Interdum dicitur xo. non ut laudetur,
ed vituperetur aliquis: vehemens, violentus. £2
12 ἀνδρὶ πάρα χρατερῷ, schol. BL ad A 2b
. ἀντὶ τοῦ ἀπηνῆ, Eust. 1346, 1 ἐνταῦϑα οὐχ
οὕτως εἰς ἔπαινον, ὅσον μάλιστα εἰς ψόγον
€ ἐπὶ βιαίου. B 515 Ἄρηι χρατερῷ, para-
hr. χραταιῷ, Eust. 272, 3 οὐ μόνον ἔπαινον
ἡλοῖ, ἀλλὰ καί τι σφοδρότητος. 2) de bestiis.
385 o 126 ἐν ξυλόχῳ χρατεροῖο λέοντος. 3)
erebus. E 104 οὐδέ ἕ φημι, 9595 ἀνσχήσε-
ϑαι χρατερὸν ἕλος, 0 2979 τόξου ἄπο χρατε-
οὔ Τρώων ὀλ «ovra φάλαγγας, o 170 χρα-
Ιθῦ
εἴνεν ἀπὸ «9. βιοῖο, I'349 Ρ 45 ἀνεγνάμφϑη
οἱ αἰχμὴ ἀσπίδ᾽ ἕνι (v. 1. ἀσπίδι ἐν vel
σπίδι ἐνὶ) χρατερῇ, Σ 417 γέντο δὲ χειρὲ δαι-
ἤρα χρατερήν, CDGH κρατερόν, Α χρατερήν
pra scr. o, Eust. 1153, 54 τὴν ἢ τόν, sed Ai
und. 1154, 25; Did. παρὰ Ζηνοδότῳ χρατερόν,
ἃ τοῦ ο, cf. "Duentz. Zenod. 66; Zenod. secuti
int Grashof Hausgeraeth bei Hom. 11, adn. 11
; Nauck, cf. etiam Bekker hom. Bl. I 157, adn.
j. d 288 ἐπὶ μάστακα χερσὲ πίεζε χρατερῆσι
M Χρατερῆφι), schol. HQ ᾿Αρίσταρχος τοὺς €
ϑετεῖ (v. 285—9), schol. H οὐκ ἐφέροντο σχε-
ov πάσαις, 44114 λέων ἐλάφοιο τέκνα συν-
213 λαβὼν χρατεροῖσιν ὀδοῦσιν, 4 175 P
) αὐχέν; ἔαξε λαβὼν χρατεροῖσιν ὀδοῦσι. Φ
Jn νικῆσαι ““ρατερῆφι βίηφιν, ει 476 Qu. 210
ἵμεναι ἐν (εἰλει £vl) σπῆι χρατερῆφι βίηφι(ν), Ῥ
P χρατερὴ δ᾽ ἔχεν ὃς Ὀδυσῆος, Η 88 "Exto -
bc ὄρσωμεν MEC d μένος, II 189 zo. "m
pe ᾿Αχτορίδαο, Ψ 837 “εοντῆος ap. μένος
ust. 1332, 29 χαρτερὸν), À 220 πυρὸς xo. μέ-
κρατερός
880
γος αἴθομένοιο, Kk 479 πρόφερε xo. μένος, P
742 ἡμίονοι χρατερὸν μένος ἀμφιβαλόντες, Ν
60 πλῆσεν μένεος χρατεροῖο, Ζ 458 χρατερὴ
δ᾽ ἐπικείσετ᾽ ἀνάγκη, Eust. 654, 20 ἡ xarà τὸ
ἀχούσιον, « 273 h. Ven. 180 χρατερὴ δέ μοι
ἔπλετ᾽ ἀνάγκη. 9 360 £x δεσμοῖο λύϑεν χρα-
τεροῦ περ ἐόντος, 9 880 ἐν δεσμοῖς χρατεροῖσι
πιεσϑείς, non erant in nonnullis libris v. 333—342,
cf. schol. H; E 386 δῆσαν κρατερῷ ἐνὶ δεσμῷ,
Eust. 559, 38 ταὐτὸν εἰπεῖν χαλεπῷ, χαϑὰ διὰ-
σαφεῖ μετ᾽ ὀλίγα ὃ ποιητὴς εἰπών" ᾿χαλεπὸς δέ
ἕ δεσμὸς ἐδάμνα, cf. 562, 32 et h. Merc. 409
χαρτερὰ δεσμά. "N 90 κρατερὰς ὠτρυνε φά-
λαγγας, 4 90 201 ἀμφὲ δέ μιν κρατεραὲ στίχες
ἀσπιστάων λαῶν, E 693 δεῖσε δ᾽ 0 y' ἀμφίβα-
σιν χρατερὴν Τρώων (Ap. Soph. 27, 21 χρατε-
θῶν), Eust. 588, 19 xo. ἡ “γενναία, ἢ βιαία, ἡ
χαϑ' Ὅμηρον εἰπεῖν χρείσσων,͵ v. etiam in hoc
lex. s. v. ἀμφίβασις. P 543 τέτατο χρατερὴ
ὑσμίνη ἀργαλέη, II 447 645 Σ 248 ἀπὸ χρατε-
ρῆς ὑσμίνης, schol. A ad Y 248 ἐν ἄλλῳ ἐπὶ
ϑρωσμῷ πεδίοιο, II 567 ἐπὲ νύχτα τάνυσε χρα-
τερῇ ὑσμίνῃ (8 - Av ὑσμίνην), 4462 E 712 (om.
D) H 18 .4 468 Ν 207 v. l. in Syr. (pro ἐν αἰνῇ
δηιοτῆτι) 522, II 451 648. 788 T 52 Φ 207 4 417
(v. 1. £y) £»l χρατερῇ ὑσμίνῃ (H 18 v. 1. ἀνὰ
χρατερὴν vou.. De ἡ in χρατερῇ ante voy.
non correpto v. O. Meyer quaest. hom. 104. .&
448 II 764 σύναγον χρατερὴν ὑσμίνην, Ε 84
627 H 14 .4 190 205 Ν 383 (v. 1. δεὰ) P 15 289
zat χρατερὴν ὑσμίνην, v. 1. est IN 888 κατὰ
χρατερῆς ὑσμίνης, v. schol. V; B 40 διὰ χρα-
τερὰς ὑσμίνας, B 945. E 200 530 M 347 360 ὁ
562 (om. D et alii) κατὰ χρατερὰς ὑσμίνας, v. 1.
est M 360 κατὰ χρατερὴν ὑσμίνην. Est x.
ὕσμ. omnibus locis in exitu versus praeter Π
645, cf. etiam Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
791. 2249 παύσαντο φυλόπιδος κρατερῆς, π
208 ἀμφὶς ἔσεσϑον φυλόπιδος xo., À 624 οὐ
γὰρ ἔτ᾽ ἄλλον φράζετο τοῦδέ τί μοι χρατερώ-
τερον εἶναι ἄεϑλον scripserunt La Roche, Duentz.,
Kayser, Ameis; vulgo “χαλεπώτερον, v. Àm. App.
h. Merc. 354 χῶρον ἀνὰ χρατερόν in solo firmo,
cf. ψ 46 χραταίπεδον οὖδας. — B 721 ἐν γήσῳ
χεῖτο χρατέρ᾽ ἄλγεα πάσχων de Philocteta, cf.
schol. BL ad 4 25; ε 13 de Ulixe χεῖται xo.
ἄλγεα πάσχων, schol. H οἰχειότερον ἐν Ἰλιάδι
χεῖται περὲ Φιλοκτήτου" νῦν δὲ ἔδει τετιημέ-
νος ἤτορ, εἶναι, ε 895 ὃς ἐν νούσῳ χῆται χρ.
ἄλγεα πάσχων, o 282 δέδετο AQ. ἄλγεα πά-
σχων, 4.593 Σίσυφον elostóov χρατέρ Ἃ, gehen )
ἄλγε" ἔχοντα, A 582 v. l Τάνταλον εἰσεῖδον
χρατέρ᾽ (pro χαλέπ᾽) ἄλγε" ἔχοντα, o 142 ἐδέειν
χρ. ἄλγε᾽ ἔχοντα, Eust. 1818, 19 xo. ἄλγεα πά-
σχοντὰα ἢ ϑαλερὸν xat δάχρυ χέοντα, x2516 χρα-
τερὸν δέ με πένϑος͵ ἔχοντα (ἐνόησεν), schol. HN
yo. xal στυγερόν, ὅ ἐστι κρεῖττον, 44 949 χρα-
τερόν δά ἕ πένϑος ὀφϑαλμοὺς exa vye. I 289
χρατερὴ ὃ δὲ É λύσσα δέδυχεν͵ Φ 543 λύσσα δέ
οἱ xn αἰὲν ἔχε χρατερή. IN 868 ἔριδος χρατε-
ρῆς x«i ὅμοιίου πολέμοιο πεῖραρ ἐπαλλάξαντες
τάνυσσαν, II 662 ἔριδα κρατερὴν ἐτάνυσσε Κρο-
viov, cf. o7 48 Ἔρις χρατερή. Z 187 χρατερὸς
γὰρ ἔχε τρόμος ἀνδρὸς ὁμοχλῇ, ξ 88 ὀπιδος
χρατερὸν δέος ἐν φρεσὶ πίπτει, E 492 χρα-
τερὴν δ᾽ ἀποϑέσϑαι ἐνιπήν (v. l. χαλεπήν, quam
recepit Nauck) 4 25 κρατερὸν δ' ἐπὶ μῦϑον
ἔτελλε, paraphr. ἀπειλητικόν, schol. BL xo.
ἀντὶ τοῦ ἀπηνῆ, ὡς Q 212 B 721; Eust. 29, 15
τὸν μετὰ ἀπειλῆς λέγει λόγον. "Idem. versus
est 4 326 379 (paraphr. σχληρόν) II 199, ubi
880
adnotat Eust. 1054, 29 0 ἐστι γενναῖον καὶ δυσ-
απάντητον, οὐ μὴν ἀπειλητικόν, ὡς £v ἄλλοις
ἡ λέξις κεῖται. O 902 τόνδε φέρω 4i μῦϑον
ἀπηνέα τε χρατερόν τε, paraphr. σκληρὸν τε
x«i δυνατόν, cf. Eust. 29, 15 272, 3 401, 3. In
libris confunduntur interdum χραταιος et χρα-
τερός. Pro χραταιός in ν. 1. est scriptum .zoa-
τερός 44 119 Ν 845 h. Merc. 265; multo saepius
καρτερός et χρατερός: pro χαρτ. v. 1. est xo.
E 410 592 645 757 806 872 I 53 N 194 127 T
197 « 381 μι 998 ξ 116 o 534 σ 55 h. Merc. 409.
— χρατερῶς, χρατερόφρων, χρατερῶνυξ.
χρατερόφρων (χρατερὸς et φρὴν: Berch
Compos. d. Nom. 14, Stolz zus.ges. Nom. in d.
hom. Ged. 57, Hoch quaest. lexil. ad Hom. per-
tinentes 1874 p. 13. Leguntur gen. -q9ovoc
(ter), dat. -φρονιε (semel), acc. -oov« (semel).
Est bis in Il., ter in Od. Omnibus locis post
arsin 3. pedis. Fortis mente, fortis, animo-
sus. Est epitheton a) Herculis. € 324 Ἡρακλῆα
χρατερόφρονα (vocalis brevis ante xg. produci-
tur) γείνατο παῖδα, Ariston. ἀϑετοῦνται v. 817
-- 897, xal 'Agwtoqürac προηϑέτει. λ 267 v.
1. Αλχμήνην, ἥ 0 Ἡρακλῆα κρατερόφρονα (pro
ϑρασυμέμνονα) γείνατο in codd. ΝΟΥ, cf. schol.
M. b)Ulixis. ὃ 333 o 124 ἦ μάλα δὴ χρατερό-
φρονος ἀνδρὸς ἐν εὐνῇ ἤϑελον εὐνηϑῆναι
ἀνάλκιδες αὐτοὶ ἐόντες, improbavit o 124 Fried-
laender anal.'hom. 481. c) Castoris et Pollucis.
A 999 4xógv, ἥ ῥ' ὑπὸ Τυνδαρέῳ χρατερό-
φρονὲε (v.l. -φρονι et -φρον᾽ ἐγ.) γείνατο παῖδε.
Dicitur de leone K 184 χύνες περὲ μῆλα δυσω-
ρήσωσιν ἐν αὐλῇ ϑηρὸς ἀκούσαντες κρατερύ-
φρονος, paraphr. ἐσχυροῦ. — Hes.
κρατερῶνυξ (χρατερός, ovv, cf. Berch Comp.
d. Nom. 14, Weissenborn de adi. comp. hom. 25
49, Stolz zusges. Nomina in d. hom. Ged. 57,
cf. etiam Bekk. hom. Bl. I 280, Hinrichs de hom.
elocut, vestig. aeol. 85). Leguntur χρατερώνυ-
χες (semel) et -vz«c (sexies). In 1]. quater, in
Od. ter. Aut post arsin 3. pedis (quater) aut
4. pedis (ter) Voc. brevis ante xo. producitur,
cf. La Roche ἢ. U. 22 24. Fortibus unguibus
praeditus, Hes. iozvgobc ὄνυχας ἔχοντες, ea-
dem interpr. utuntur Phot. et Suid. s. v. χαρτε-
ρώνυχας, paraphr. ll. ἐσχυρόποδας. Est epi-
theton a) equorum. E 329 Τυδείδην μέϑεπε
x. ἵππους, Ariston. Ζηνόδοτος yg. χρατερωνύ-
qgtov βίαιος δ' ἡ συναλοιφή, videtur scripsisse
-ὑχεσ᾽ ἵπποις, cf. Duentz. Zenod. 20 71. Π 724
732 Πατρόχλῳ ἔφεπε x. ἵππους. φ 80 ἵππους
δ᾽ αὐτὸς ἔχε x. ἐν μεγάροισι. b) mulorum. 2
277 & 953 ζεῦξαν (ζεῦξεν) δ᾽ ἡμιόνους xo. c)
luporum et leonum. χ 218 τοὺς ἀμφὲ λύχοι
χρατερώνυχες ἠδὲ λέοντες gatvov, cf. Eust.
1562, 10 1655, 45. — Duentz. hom. Abh. 541.
κρατερῶς (ἃ κρατερός) firmiter, fortiter;
paraphr. Il. ἐσχυρῶς, δυνατῶς, μεγάλως. Est
in Il. undecies, in Od. bis, nusquam in hymnis.
Est post arsin 2. pedis sexies, 3. pedis semel,
4. pedis sexies. Vocalis brevis ante x9. produ-
citur, cf. La Roche h. U. 22. M 152 μάλα γὰρ
xp. ἐμάχοντο, N 16 353 de Neptuno Zi δὲ xp.
ἐνεμέσσα, ὃ 344 o 195 χὰδ δ᾽ ἔβαλε (v. l. -εν,
quam recepit Nauck) χρ., Eust. 1498, 52 οὐχ ἐκ
μηχανῆς. 0 99 μάλα γὰρ xp. ἀγόρευσεν, Eust.
696, 1 ἀποτόμως ἐλάλει. Idem versus legitur
1 694; omisit Zenod,, damnavit Arist., cf. schol.
Α et Did.; schol. A γράφεται ἀπέειπε (pro «y.).
I 431 μάλα γὰρ xp. ἀπέειπεν, schol ABLV
ἐμαρτύρησεν ἕξαυτῷ ὃ ποιητὴς ὅτι ἀπότομον
χρατερόφρων --- χρατέω
λόγον τῷ "Ay. περιέϑηκεν. .4 410 NN 56 O 666
ἑστάμεναι κρατερῶς, paraphr. O 666 γενναέως,
eadem eo loco utitur interpr. Eust. 1036, 39, ubi.
addit οὐ γὰρ ἀεὶ χρ. τὸ ἀπειλητικόν... ἵνα
ἢ στεῤῥῶς ἑστάναι. .Π 501 P 559 ἀλλ᾽ ἔχεο
(P 559 v. l. ἔρχεο) χρατερῶς. Est v. 1. N 90
χρατερῶς (pro χρατερὰς) ὦτρυνε φάλαγγας
d 566 λίην γὰρ χρατερῶς (pro -ὁς) περὲ πάν-
rov ἔστ᾽ ἀνϑρώπων. |
κράτεσφε V. S. χάρη.
κρατευταέ (vulgo derivatur a χρατεῖν, v. ΑΤ'
Soph. 103, 25, Eust. 749, 4, cf. Duentz. ad [214
Woerner subst. hom. 18 fortasse ev diphth, ex
plicari posse suspicatur collata voce χρατύς,
quamquam non videat, quomodo inde notio vo
cabuli explicetur; Autenrieth in lex. ducit |
χρᾶτα 'Kopfsteine, Doed. Gl. 749 et in ed, ὃ
χέρασιν, quoniam superne quasi cornuti sint
cf. etiam L. Meyer vgl. Gr. Il 325). Non l r
apud Hom. nisi uno Il. loco, cf. Ap. Soph.
24, Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 723. Ve
ruum fulcra. I 914 πάσσε δ᾽ ἁλὸς ϑείοιο
χρατευτάων ἐπαείρας (voc. brevis ante zo. nor
producitur) paraphr. τῶν βάσεων ἐπάρας,
Soph. 108, 24 ὁ ᾿Ἡρίσταρχος τῶν βάσεων,
343, 9 τῶν βάσεων, 0 ἐστι τῶν λίϑων, ἐ
οἱ ὀβελίσκοι τίϑενται τῶν κρεῶν ὀπτωμ
οἱ δὲ τῶν λαβῶν τῶν ὀβελίσκων εἶπον,
χῶς, fere eisdem verbis Cram. an. Par.
58, 31 et Eust. 749, 3; utroque loco est
ditum: Παυσανίας δέ φησιν ὀβελοὶ ἢ λίϑο
σιδήρια, ἐφ᾽ ὧν ot ὀβελίσχοι ἐπιτίϑενται,
etiam Polluce. VI 89 X 96; schol. BLV xo
τῶν ἁλοθηκῶν, τουτέστι τῶν ἀγγείων,
οἱ ἄλες εἰσίν, ἢ τῶν ἐξοχῶν τῆς ἐσχάρας,
ἐπιτίϑενται οἱ ὀβελοί" ἐχβάλλει γὰρ ἐκ τοῦ
πυρός, ἵνα μὴ ἐχεῖσε πάττων ἐνοχλῇ. Schol 1
AD Ἀρίσταρχος ἀπαείρας (pro ἐπαείρας), ἀπὸ
τῶν χρατευτάων ἄρας, quod recepit Du
praestare videtur Doed. in ed.: nam prius
ἀείρας ὀβελοὺς τοῖς χρατευταῖς ἑτάνυσ
mox ἀπ-αείρας τοὺς τανυσϑέντας ἀπὸ τῶν
τευτῶν πάσσεν ἁλός, cf. eund. in Gl. 7.
Spitzn. ᾿
χρατέω (ἃ χράτος, cf. E. M. 535, 16,
343,52, Zon. 1957, Curt, Et. 155, Fick vgl. We
II 54, Benfey WL. II 179, cf. etiam L.
vgl. Gr. I1 27, Clemm de compos. Gr. 44).
guntur act. praes. χρατέεις (bis), -τέεε (qu
-Éovoiv (sexies), infin. χρατέειν (semel),
-τέων (semel. Nusquam utitur Hom. aor.
igitur in Il. septies, in Od. sexies, in hymn. 88
mel. Omnibus locis, ubi antecedit vocalis bi
producitur, cf. La Roche ἢ. Ὁ. 22. Supe
sum, dominor, impero, cf. Schmidt Synon
7, Doed. Gl. 731. 1) absolute. » 275 o 29!
431 ἢ. Ap. P. 248 Ἤλιδα ὅταν, 091 κρατέ
Ἐπειοί, E 175 Π 424 0c τις ὅδε χρατέει,
phr. ἄρχει, νικᾷ. d 214 ὦ ᾿Αχιλεῖ, περ
χρατέεις, περὶ δ᾽ αἴσυλα ῥέζεις ἀνδρῶν,
phr. ἐσχύεις, Eust. 1933, 5 χρατέεις, ὡς d
χρατερὸν ἐπιψόγως εἶναι τὸν ᾿Αχιλλέα δηλι
χατὰ τὸ ἀπηνέα τε χρατερόν τε, Cf. schol ΥἹ
Φ 315 παύσομεν ἄγριον ἄνδρα, ὃς δὴ νῦν
τέει, paraphr. ὑπερνιχᾷ. II 172 αὐτὸς δὲ μέ)
χρατέων ἤνασσε, schol BL τὴν χατὰ πάντ
ἔχων ἐξουσίαν καὶ αὐτῶν τῶν ἀρχόντων «Qi
ὧν" τοιοῦτοι γάρ εἰσιν οἱ εὐρυχρείο
»
Schmidt Syn. 1. L ,ueber grosse Macht verfue
hd
gend". '2)Iungitur cum genet. 4 79 de Aga-
memnone: μέγα πάντων ᾿Αργείων χρατέει καί
ot πείϑονται ᾿Αχαιοί, paraphr. χρατῶν ἄρχει.
0274 μέγα δὲ κρατέουσιν "Aya (v. l."Ayetot),
cf. « 245; A 288 πάντων μὲν χρατέειν ἐθέλει,
πάντεσσι 9 ἀνάσσειν, πᾶσι δὲ δ σημαίνειν, ΡΆΤΆΡΗΓ.
ἄρχειν, recte Schmidt Synon. 148, 7 xo. kann
nicht heissen Gewalt ausueben (ut ait Am.), sond,
nur Gewalt innehaben od. erlangen". Duentz.
Aristarch 41: ,,der Begr. des Herrschens wird nach
den drei Beziehungen der Macht (χρατεῖν), der
Wuerde (ἀνάσσειν) τι. des Gebietens (σημαένει»)
ausgefuehrt** sim. Doed. Gl. 731, cf. etiam Nae-
.gelsb. adn. Ph. 1. 8) Cum dat. (tantum in Od.). A
480 νῦν αὖτε μέγα χρατέεις νεχύεσσιν ἐνθάδ᾽
ἐών, longe omnium primus es inter mortuos,
dat. enim videtur esse localis, v. Capelle dat. loc.
292—294, Ioh. Peters de usu 'et vi dig. 30, Am.
app. ad h. l, cf. Naegelsb. adn. ad B 483, 'Nahr-
haft Gebr. des localen Dat. bei Hom. 15; minus
recte Ellendt 3 hom. Abh. 40: ,rex es mortuo-
rum*, Duentz. in ed.: ,die Herrschaft wird in
den Untergebenen gegruendet gedacht'*, cf. etiam
Nitzsch adn. ἢ. L; x 265 de love et ' Minerva:
dire xal ἄλλοις ἀνδράσι τε χρατέουσι xal ἀϑα-
νάτοισι ϑεοῖσι, cf. Am. app. l.l; schol. B ἀντὲ
v: ἄλλων ἀνδρῶν x«l ϑεῶν. De constr. cum
genet. et dat. v. etiam Bekk. hom. Bl. I 210, 35,
Ellendt 3 hom, Abh. 89 5., Am. app. ἡ 11 et ἃ
485, Krueger Di. 47, 20, 3, Kuehner aus-
fuehrl. Sprachl. II p. 336, 2 353, 6. — E. M.
537, 8 σημαίνει τὸ ἄρχω, ct E. M. 535, 17, E.
G. 343, 53 345, 12, Zon. 1257; Hes. χυριεύει,
dere et ἐσχύοντα, 'cf. Lex. Seg. 151, 4 et Suid.
— ἐπικρατέω (ἐπικρατέωῷῳ.
᾿χράτος (rad. χρα facere, ved, krátus sec. Curt.
Et. 155, Maurophrydes in Kuhn Ztschr.'VII 3595.,
cf Lob. Rhem. 198 309; conferunt got. hardus
Grimm Gesch. d. deutschen Spr.? 980 (1 400),
Fick vgl. Woert. II 54, cf. L. Meyer vgl. Gr. 1
369; v. praeterea Benfey WL. II 178 308, Doed.
Ὁ] 796. Non raro per metathesin forma κάρ.
roc utitur poeta (q. v.), cf. Siegismund in Curt.
Stud. V 146, Lob. Path. el. I 499, cf. Curt. Et.
459. De accentu Y. Herod. ed. Lentz I 392, 25
EL. Meyer I 111, Woerner subst. hom. 47).
Legit..r χράτος (tricies), dat. xoccet bis (H 142
[ 54. Est in Il. ter et vicies, in Od. septies,
| is bis. Est post arsin 4. pedis unde-
tricies, 5. pedis bis (H 142 ε 393), post 1. thesin
3. pedis semel (Y 121), quo uno loco voc. brevis
ante zo. non producitur, cf. La. Roche h. U. 22
26, Robur, vis, potentia, imperium. Recte
Sehmidt Synon. 148, 6: ,,z0. ist die Macht, inso-
ern sie den Vorrang geg. Andere verschaflt, diese
zum Weichen zwinst (Sieg) od. in untergeord-
mete Stellung bringt (Herrschaft)*. Doed. lect.
dom. III, Erlangen 1829 p. 3 refert, ut ait Gi-
Beke in hoc lex. II 275, σϑένος et μένος ad
agendum et adgrediendum, χρότος et ἀλχήν ad
Lesistendum, cf. eund. in Gl. 726. Paraphr. fl.
Dblurimis locis δύναμις, aut ἰσχύς, cf. Ap. Soph.
95, 11; E. G. 343, 40 ἡ ἐξουσία, Hes. βασιλεία,
σχύς, ᾿δύναμις, δόξα, ἐξουσία, cf. Eust. 901, 29.
I- D H 142 τὸν Avxóopyoc ἔπεφνε δόλῳ, οὗ tt
| ράτεϊΐ γε (Η χράτει yt) non superioritate vi-
| um, schol. V εἰς σύστασιν αὐτοῦ. I 39 ἀλχὴν
τοι δῶχεν, ὅ «ts (v. l. ὅτι) χράτος ἐστὲ μέ-
στον, paraphr. ὃ χράτιστόν ἐστι xal μέγιστον,
123 schol. BLV et Eust. 734, 5; Damm: ,in quo
χράτος
881
est et consistit maxima prioritas vel maximus va-
lor*. Schmidt Synon. l. 1.: die Obmacht, d. h. die
Macht, welche den Ausschlag gibt. « 70 Πολύ-
quuov, 6ov (videtur scribendum esse 00, V. 8.
ὅς) χράτος ἐστὶ (v. 1. ἔσκε, sed v. Am. app. h.
1.) μέγιστον πᾶσιν Κυκλώπεσσι, à. e. potentia.
N 484 καὶ δ' ἔχει ἥβης ἄνϑος, D τε xQ. ἐστὶ
μέγιστον, schol. BLV τὸ ὅτε ἐὰν μὲν 1), χρονι-
κόν͵ ἔσται 5 διάνοια οὕτως, ὅτε περὲ ἕχαστον
ἄνδρα ἡ οἰκεία ἰσχὺς ἀκμάξει" ἐὰν δὲ ἢ δύο
μέρη λόγου... τὸ ἐν τῷ ἀκμαιοτάτῳ τῆς
ἡλικίας εἶναι" χράτος δὲ εὐρωστία, εὐτολμία,
cf. schol. V; h. Merc. 407 δειμαίνω (e coni. Ste-
phani pro codd. ϑαυμαίνω, Herm. et Franke
scripserunt ϑαμβαίνω) χατόπισϑε τὸ σὸν χρά-
τος. Hi 524 κοίμησον δ᾽ ὀδύνας, δὸς δὲ χρά-
τος, ὄφρ᾽ ἑτάροισι χεχλόμενος ἐποτρύνω πο-
λεμίζειν, ubi EU precatur Glaucus, cf. v.
529. De aquila: Lo 293 311 ὃς φίλτατος οἰω-
vov, καί εὖ (v.l. εὖ et ot et ἐύκρατος, Zenod. οὖ)
χράᾶτος ἐστὶ μέγιστον (v. 1. μάλιστα, cf. schol.
A; Papyr. pr. manu v. 311 μέγεστος), cf. Φ 253
κάρτιστος πετεηνῶν. De ferro in aquam frigi-
dam immerso: : 393 τὸ γαρ «ott σιδήρου γε
χράτος ἐστίν, schol. V ἐσχυρὸν γὰρ (τὸ βάψαι)
αὐτὸν ποιεῖ, 'cf. Eust. 1636, 15 et 1 706; Plut.
de defectu orac, 47 πιληϑεὶς καὶ χαταπυχνω-
ϑεὶς εὐτονίαν ἔσχει χαὶ πῆξιν, ἣν Ὅμηρος σι-
δήρου χράτος εἶπεν, cf. Nitzsch adn. h. 1. et
Bcdincndr hom. Gleichnisse I, Berl. 1870 p.
30; Nauckio spurius videtur v. esse. M 914 οὐδὲ
ἔοικε δῆμον ἐόντα παρὲξ ὉΠΌΤΕ τ σὸν δὲ
κράτος αἰὲν ἀέξειν, Eust. 901, 29 συλλαμβά-
γεταί τι τοῖς ὕστερον τὴν βασιλείαν χράτος
λέγουσι, Schol. A ἐν ἄλλῳ κλέος (pro κράτος),
Il 54 ὁππότε δὴ τὸν ὅμοῖον ἀνὴρ ἐϑέλῃσιν
ἀμέρσαι, ó τε χράτεϊ προβεβηκῃ, paraphr. τῷ
κρατεῖν προέχει, schol. L τῇ ἀρχῇ, τῇ βασι-
Asie" ἴσως δὲ μέμνηται A 281 1 160. B 118
τοῦ (Διὸς) γὰρ χράτος ἐστὲ μέγιστον, Verg.
Aen. 10, 100 rerum cui prima potestas, cf. schol.
AB. Idem versus est 7 25, sed v. 228—25 dam-
nayerunt Aristoph. et Arist. , ignoravit Zenod.,
cf. Ariston. ad B 116 et h. Kis y. etiam schol.
ALV; £4 Ζεὺς ὑψιβρεμέτης, οὗ τε χράτος
Ἐπεὶ ᾿μέγιστον. α 359 A 3858 q 353 τοῦ (v. l.
Ω) γὰρ χρόάτος ἔστ᾽ ἐνὶ οἴχῳ (δήμῳ), schol.
Bü ad 1 353 ἐμοῦ, οὗτινος ἐσχύς ἔστιν, 5080].
EHMQR ad « 356 ρίσταρχος ἀϑετεῖ, ἄμει-
vov λέγων αὐτοὺς ἔχειν ἐν Ἰλ. καὶ ἐν τῇ το-
ξείᾳ τῶν μν., schol. HQR τινὲς ἀϑ., ἐν δὲ ταῖς
χαριεστέραις γραφαῖς οὐδ' ἡσαν. " Additur ge-
net. h. Cer. 150 ἀνέρας οἷσιν ἔπεστι μέγα κρά-
τος ἐνθάδε τιμῆς, Buecheler τεμῆς documentum
esse dicit versus immutati ab alio, quem simul
151s. interposuisse suspicatur. 2) superioritas,
victoria. 4 509 ἐπὶ Τρώεσσι τίϑει χράτος, Δ
192 207 τότε ot (τοι) χράτος ἐγγυαλίξ ω (-SEL)
χτείνειν, cf. schol. LV; 44 753 Ζεὺς Πυλίοισι
μέγα, χράτος ἐγγυάλιξε;, P 206 ἀτάρ τοι μέγα
χρ. ἐγγυαλίξω, paraphr. δόξαν, P 6183 καί χε
Τρωσὶ μέγα xo. ἐγγυάλιξεν, Nauckio v. 612—16
videntur esse spurii. 44 319 Ζεὺς Τρωσὶν βό-
λεται δοῦναι κράτος ἠέ περ ἡμῖν͵ X 743 αἱ χ᾽
ἐθέλῃσι ϑεὸς δόμεναι χράτος, paraphr. ἐσχὺν
zal vin, q 280 ἠῶϑεν δὲ ϑεὸς δώσει χρά-
τος, ᾧ κ᾽ ἐϑέλῃσιν, 09 16 δοῦναι δὲ μέγα χρά-
τος Ἀργείοισιν, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι ἕξ
(212—17), Bekk.?expunxit. Y 1217; ἤ τις παρσταίη,
δοίη δὲ χράτος μέγα, paraphr. νίχην, cf. II 524
P 562. N 486 αἶψά xtv ἠὲ φέροιτο μέγα κρά-
888
τος, ἠὲ φεροίμην, v. 1. χλέος, v. La, Roche;
paraphr. χαύχημα. Σ' 808 στήσομαι, 7 κε φε-
050t (v. l. φέροιτο) μέγα κράτος, ἡ κε φεροί-
μὴν, paraphr. δόξαν, Eust. 1144, 41 ἀντὲ τοῦ
γίχην. lungitur cum gen. Z 387 μέγα δὲ χρά-
roc εἶναι ᾿Αχαιῶν. [Perverse scriptum est ἢ. Ap.
74 κῦμα κατὰ κράτος ἅλις χλύσσει in LB pro
χατὰ χρατὺς, I 304 τέχνον ἐμόν, χράτος (pro
κάρτος) δώσουσι, Il 181 χράτος pro χρατῦς].
Iunsgitur cum adi. μέγα et μέγιστον. Epitheton
μέγα cum subst. iunctum ante x9. positum est
Z 387 4 753 N 486 O 216 P 206 613 Z 308
h. Cer. 150, postpositum est Y 121. — χρατέω,
χρατερός, χραταιός.
κρατὸς v. S. χαρη.
χρατύς (rad. χρα facere sec. Curt. Et. 155;
isl. hardhr, got. hardus conferunt Fick vgl. Gr.
I 525 II 54, Siegismund in Curt. Stud. V 146, 5,
Schweizer in Kuhn Ztschr. lI 359, Verner ib.
XXIII 118, cf. etiam Grimm Gesch. d. deutschen
Spr.* 280 (* 400), Fick Spracheinh. 73, Benfey
WL. II 308; Doed. Gl. 728 ut γλυχύς ad yAv-
χερός, ita χρατύς ad χρατερός refert; E. M.
535, 41, E. G. 343, 51 ἀπὸ τοῦ χράτος, de adi. in
vc exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 254).
legitur nisi coniunctum cum ἀργεϊφόντης, post
arsin 4. pedis. Vocalis brevis ante xo. produ-
citur. Est bis in Il, bis in Od., quinquies in
hymnis, Robustus, validus, potens. Est
idem atque χρατερύός. Paraphr. ll., Cram. an.
Par. III 266, 19 ἐσχυρός, Ap. Soph. 103, 29 χρα-
ταιός, λέγει δὲ ἐπὶ τοῦ "Eouov, cf. Hes. ed.
Schmidt 11 532. II181 τῆς δὲ χρατὺς ἀργεϊφόν-
της ἠράσατο (1, ϑρασὺς, Vrat. A χράτος), cf.
schol. BL; € 345 ε 49 τὴν (δάβδον) μετὰ χερ-
olv ἔχων πέτετο xg. ἀργεϊφόντης, € 47—49 vi-
dentur nonnulli pro spuriis habuisse, cf. schol.
PQT; ε 75 v. 1. £v9« στὰς ϑηεῖτο xo. (pro δεά-
κτορος in codd. GM) doy., s 148 ἀπέβη xp.
&oy., h. Merc. 294 τότε δὴ χρ. doy. οἰωνὸν
προέηχε (M. χρατὸς), ἢ. Merc. 414 ὁ δὲ δὴ xp.
doy. χῶρον ἐσχέψατο, h. Ven. 129 ἀϑανάτων
μετὰ φῦλ᾽ ἀπέβη xo. ἀργ., h. Cer. 846 ἀγχοῦ
δ᾽ ἱστάμενος προσέφη zo. (M χρατερὸς) ἀργ.,
h. Cer. 377 πάρα δὲ zo. ἀργ. λαβών.
κρέας (pro χρεκᾶς, e nonnullorum sententia
pro xo£zj«c, sanscr. krayjam, kravis, lat. caro,
cruor (cf. Siegismund in Curt. Stud. V 142), pa-
laeosl. krüvi, lit. kradjas, ir. crüu, rad. kru: Curt.
Et. 84 155, Christ Lautl. 275, Fick vgl. Woert.
I 53 539 II 70, Spracheinh. 87, cf. Benfey WL. II
180, Kuhn in Ztschr. II 235 s., Spiegel ib. V
233, Lottner ib. VII 182, Misteli ib. XVII 191,
Ascoli ib. XVII 268, Brugman in Curt. Stud. IV
153, Merzdorf ib. IX 224, L. Meyer vgl. Gr. I
28 85 Ii 102 108 133, Roehl quaest. hom. 18;
Brugman 1.1. ad zo«zj«c reducendum esse putat.
Praeter χρέας nullum subst. neutr. in s«c exire
dicit Herod. ed. Lentz I 391, 21 11 936, 7, Lob.
Rhem. 316, adn. 44. De accentu v. Herod. I
391, 21 534, 11 II 8, 3 616, 20; Herod. II 616,
20 συνεσταλμένον ἔχει τὸ «, cf. eund. II 617.
18 771, 4, E. M. 536, 26, v. praeterea Herod. II
765, 24 772, 23) Leguntur sing. acc. xo ac
ter, plur. κρέα vicies quinquies; sed ex his lo-
€is octies (y 33 : 162 557 x 184 468 477 μ 30
ξ 109) est v. l. χρέατ'᾽, quod in fere omnibus
libris suis se invenisse profitetur La Roche (etiam
pro χρέα t accipi posse exponit y 33); re-
cepit praeter eum Am. (exc. $ 109); Bekk.? scri-
psit χρέατ᾽ y 33; ceteri editores scripserunt χρέα.
κρατός --- χρέας
Non ..
Cobet Mnem. 1876 p. 269, Miscell. crit. 1876 p. 422
cum Hom. et Athenienses non alia forma utan-
tur nisi χρέα, legendam eam esse formam ad y 88
dicit. De casibus obliquis cum c v. Bekk. anecd, Gr.
1001, L. Meyer vgl. Gr. II 102 108 133, Curt. in
Kuhn Ztschr. IV 215, G. Meyer in Curt. Stud,
V 96, Fritsch ib. VI 101. Est in χρέα correpta
ultima syllaba ante vocales 4 345 X 347 vw
348 (v. 1. χρέατ᾽) y 33 v. 1. (ubi scripserunt Bekk,t
Faesi, Baeum., Dind. χρέα onto»), eliditur ἃ
ante vocales y 65 470 (297 v 279 (cod. Α χρέα),
Sed etiam ante consonas χρέα videtur esse cor-
reptum. Quod quomodo sit explicandum, magna
est dissensio. Veteres grammatici aut syncope
aut apocope (ex χρέατα) ortam eam formam esse
docent. Herod. ed. Lentz I 521, 1 Il 217, 98.
πᾶν δίχρονον ἐκ χράσεως ὃν (ἐκ συναλοιφῆς!
ἐχτείνεται, ἀέχων, ἄχων, χρέαα χρέα... E!
μέντοι ἀποκοπήν τινα δέξεται τῆς τα συλλαβῆς,
τοῦ χρέατα χρέα συνεσταλμένον ἐστὶ τὸ δἷ-
χρονον, cf. II 7, 4; Herod. II 75, 16ss. οὗ δὲ
συνέστειλαν, πληϑυντικὸν ἐκδεχόμενοι οὐδέτε- |
ρον, ὁμοίως τῷ χρέα ἔδμεναι (4 345) oi db.
ἐξέτειναν τὸ & πάλιν πληϑυντικὸν ἐχδεχόμενοι,
. συναλοιφὴν ἐχδεχόμενοι τοῦ χέραα, He-
rod. II 314, 6 774, 29 (Choer. Dict. 389, 10) τὸ
χρέα ἀπὸ τοῦ χρέαα γέγονε κατὰ κρᾶσιν TOW.
δύο αα εἰς ἕν « μακρὸν ὥσπερ Ναυσιχάα Ναυ-
σιχᾷ, τὸ γὰρ χρέα λυγχὸς ἔταμνε (Callimach
Dian. 88) ἀπὸ τοῦ χρέατα γέγονε χατὰ
χοπὴν τῆς τα συλλαβῆς, συνεσταλμένον yi
ἔχει τὸ &, cf. Lob. Path. el. II 49; Herod. ἢ
120, 7 (ad X 347) χατὰ συστολὴν τὸ χρέα dv&- |
γνώσϑη ὥσπερ καὶ ἐν τῇ συνηϑείᾳ" ἐχτεῖ
δὲ ὃ Τυραννίων" ἀλλ᾽ οὐδέποτε ὁ ποιητὴς κρέ
εἶπεν, hoc est ità, ut iambum (ut ait Lobeck
ficiat. Eust. 1777, 19 (ad o 140) συστέλλει
χρέα τὴν λήγουσαν ἐνταῦϑα, ὡς ἀποκοπὴν m
ϑὸν éx τοῦ χρέατα.. εἰ δὲ καὶ ἴσως ἐχτ'
ται, συνίζησιν ἢ λέξις πάσχει ἐπὶ omovó
ἀπαρτίσμῷ, Lob. Path. el. I 231 longitudinis
men nullum dicit adferri exemplum expressum
indubitabile; brevitatis vero certissimum ΖΦ,
ὑπέρτερα, hanc autem excludere synaloep
Herodianum secuti Buttm., Spitzn. Prosod. G
$ 20, 1d, Lob. Path. el. I 231s. II 306, R
alii censent χρέα ex χρέατα apocope ortum
Contractio videtur esse ex κρέαα Hoffmanno qu
hom. I 86, La Roche Ztschr. f. oest. Gymn.
97, ἢ. U. 180, aliis, cf. Harder de alpha voe
producta 100; Hoffmann l.l: praestat ancipi-
tem dicere vocalem, ita tamen ut magis faveat
productioni quam correptioni; hinc fit ut
consonas litteras legendum sit χρέα, ut una
syllaba'*, cf. Buttm. Gr. Sprachl. 8 54, 3, Thi '
Gr. Gr. 8 188, 13, Grashof Augment, Duesseldorf
1852 p. 20 adn. 34, qui omnibus locis etiam pro
χρέ᾽ scribere mavult χρέα per synizesin mono-
syllab.; Kuehner Gr. Gr. ὃ. 123 adn. 3 zoé& d
sione vocalis ortum esse suspicatur, cf. S 43, 8:
cui recte respondet Fritsch in Curt. Stud. VI 100.
ex ea opinione in χρέ᾽ «« decussa esse debere;
Hoffmann 1. 1. dicit χρέα posse ortum esse ex
κρέεα debilitata littera « priore, sed v. Fritsch
l.l; Ahrens Formenl. $ ?8 adn. 6: ,die Form
ist wie von e. einsilb. Stamm xe gebildet, ef,
etiam Krueger Di. 18, 7, 1, La Roche ad y 33
et Ztschr. f. oest. Gymn. XIV 330. Recte vide-
tur Fritsch 100 s. exposuisse stirpes in ec exeun-
tes saepe alternare cum stirpibus in 0; . . etiam
χρέξ à «pro ductum esse, ita ut χρέα non tam
χρέας 889
benda; cf. Herod. II 98, 23 149, 19 ad Ῥέα (0 οντο, y 88 δαῖτ' ἐντυνόμενοι χρέα v ὥπτων,
87): οἱ μὲν ἐχτείνουσι τὸ « .. οἱ δέ φασι ἄλλα τ᾽ ἔπειρον, y 65 A70 v 279 ἐπεὶ ὠπτησαν
3. I 231, Renner in Curt. Stud. I 1, 173. De Nauckio v 276 —983 videntur esse incommodi. o
omnibus locis v. Grashof l.l. Gen.: 1) χρεῶν 98 χῆαι, ὀπτῆσαί τε χρεῶν, schol. BV τῶν ἀπο-
Herod. I 429, 8 II 818, 11) o 98; sunt qui pu- λελειμμένων ἔτι ἀπαρασχευάστων, schol.-Q "Ac-
ent hoc quoque loco per synizesin legendum τικὴ ἡ φράσις, cf. Eust. 1775, 42 (Nauck: χρέ-
^sse, v. infra. 2) χρεάων ἢ. Merc. 130, cf. ας Ὁ); μι 895 χρέα δ᾽ dug? ὀβελοῖσι μεμύχει,
Koehn quaest. metr. et gramm. de hymn. hom. ὀπταλέα τε zi Oud, « 112 ἐδὲ (v. 1. τοὶ δὲ)
J6. 3) χρειῶν sedecies (ter in Il, undecies in χρέα πολλὰ δατεῦντο, o 140 πὰρ δὲ Βοηϑοί-
Jd, bis in hymnis) Herod. ed. Lentz II 77,28 δης χρέα δαίετο καὶ νέμε μοίρας, o 331 £v9«
/67, 27 (ad 44 551) περισπαστέον: ἡ γὰρ χρεῶν τε δαιτρὸς ἐφίζεσχε χρέα πολλὰ ϑαιόμενος
"“ἐνικὴ ἐπλεόνασε τῷ t, ἥτις περισπᾶται διὰ μνηστῆρσι, I 217 Q2 626 ἀτὰρ χρέα νεῖμεν
0 ἔχειν ἐντελεστέραν τὴν πρεάων, cf. E. M. ᾿Αχιλλεύς, ὦ 864 εὗρον ταμνομένους χρέα
37, 4, E. G. 344, 34, Zon. 1955. Amplioris πολλά (pauci libri καλά), h. Merc. 190 ταμὼν
ormae, cuius sive j exstet in antiquiore χρες- χρέα πίονα (M, ceteri vero z/ovi) δημῷ" ὥὦπτα
ας, quod doceat sanscr. kravjam, tantum gen. δ᾽ ἀμφ᾽ ὀβελοῖσι πεπαρμένα, c 141 ὅδ 57 δαι-
ioehl quaest. hom. spec. 18, qui χρεϊῶν scri- παντοίων, « 141 damnat Athen. V 193b, cf.
Qua re fiat ut o 334 versus ὅμο- Eust. 1402, 21; ó 57s. desunt in nonnullis codd.,
Si tollatur; Hoffmann quaest. hom. damnantur a multis. .4 776 σφῶι μὲν ἀμφὶ βοὺς
8 post arsin 2. pedis, 4. pedis quater, 3. pedis μὲν ἀτίζων, h. Merc. 64 ὃ δ᾽ ἄρα (Ἑρμῆς)
nel. Dat. pl. χρεάσιεν (cf. Herod. ΠῚ 719, 18) χρειῶν ἐρατίζων ἄλτο, Baum. hic poetam 71 551
- Vocalis brevis ante o. producta est omni- lem, ita Mercurium quoque opinionem habere
locis (cf. La Roche ἢ. U. 93) praeter o 98, voracitatis dicit confertque Arist. Plut. 1199; ἢ.
loco χρεῶν ut sit una syllaba, per syniz. Merc.130 ἔνϑ᾽ ὁσίης χρεάων ἠράσσατο χύδιμος
?ndum esse suspicantur Grashof 90 adn. 84 Ἑρμῆς, Franke: ,recte interpretatus est Passov.:
᾿χρέα ἤσϑιον, O 931 ἔσϑοντες χρέα πολλὰ tioresque carnium partes dabant tibi prae aliis*,
ἣν, c£. Eust. 710, 18; Ariston. περιττὸς ὁ Tlungitur κρέας cum his adiectivis: αἱμοφόρυχτα
(06, cf. eund. ad Y 84, Athen. II 39 d, Eust. (v 348), ἀνδρόμεα (v 997 347), ἄσπετα (sexies),
890 χρεῖον —
ὀπταλέα 4 345 μ 396 π 49, ὀπτὸν π 443 χ 91,
παντοῖα « 142 ὃ 58, πίονα δημῷ h. Merc. 190,
πολλά Θ 981] « 119 4.19.0 581 o 264 (v. l.
««À&) h. Merc. 135, ὑπέρτερα y 65 470 v 279,
ὠμά X 847 μ 396. — χρεῖον.
κρεῖον (pro ἄρεειον a χρέας, ionica forma
est χρήιον (v. Hes.): Curt. Et. 155, Roehl quaest.
hom. 18, Merzdorf in Curt. Stud. IX 224, cf.
Pott in Kuhn Ztschr. VII 251, adn.; Brugman
in Curt. Stud. IV 153 ex χρήεον pro χρᾶκιον
dictum esse putat. Herod. ed. Lentz II 64, 38
ὡς ϑεῖον, γέγονε δὲ παρὰ τὸ χρέας, cf. II 538,
1, E. M. 536, 54, E. G. 344, 11, Cram. an. Par.
Ill 58, 7, Suid., Eust. 747, 24. De accentu v.
Herod. I 356, 2, 'de subst. in τον exeuntibus He-
rod. II 457, 10, L. Meyer vgl. Gr. II 476, Woer-
ner subst. hom. 32) Non legitur nisi uno ll.
loco, cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 723
780. Vocalis brevis ante zo. producitur. Mensa
lanionia, mensa cui impositae sunt carnes se-
candae et dividendae, cf. Friedlaender in Philol.
VI 252. I 206 αὐτὰρ 0 γε (€. om. 7s) χρεῖον
μέγα, κάββαλεν ἐν πυρὸς αὐγῇ, ἐν δ᾽ ἄρα νῶ-
τον ἔϑηκ᾽ ὁιος καὶ αἰγός... τάμνεν δ᾽ "Ayi-
λεύς, schol. BL εἰς ταπεινὴν τάξιν μαγειρικὴν
κατερχόμενος οὐδὲν ἧττον τὴν ἡρωικὴν δια-
φυλάττει σεμνότητα. Plurimi veterum interpr.
vas carnarium. Paraphr. Il, Ariston., Herod. II
538, 4, Cram. an. Ox. II 231, 18, an. Par. ΠῚ
58, 3 257, 2, E. M. 536, 57, E. G. 344, 14, Ap.
Soph. 103, 35, Suid., Eust. 747, 15 1899, 4 χρε-
o(0)6ózov ἀγγεῖον, Herod. Il 457, 10 et Zon.
1255 τὸ HEXECEDM τῶν χρεῶν ἀγγεῖον, cf. He-
rod. I 356, 2; Cram. an. Par. ΠῚ 58, 3 λέβητα,
ἐν ᾧ τὰ “ρέατα ἕψονται, Hes. ἀγγεῖον, εἰς ὃ
χρέα βάλλεται, id. s. v. χρήϊον᾽ χρεοϑήχη et
χρεοδόχον λέβητα, sed v. Eust. 747, 41. Ariston.
πρὸς τὸ ἐν 17 πυρὸς αὐγῇ, τὸ ἀπὸ (legendum τό-
πον ἀπὸ vel ὑπὸ) τοῦ πυρὸς φωτιζόμενον,
schol. ΒΩ ad c 44 ἐν πυρὲ ἀντὶ τοῦ παρὰ πυρί"
οὕ τως ᾿Αρίσταρχος" ὁ δὲ Ἠριστοφάνης. ἐν πυρί,
ἐν τῷ χαταφωτιζομένῳ τόπῳ, ὡς h. ΘΕ Fried-
laender Ariston. p. 159; schol. LL ἐν "τῇ αὐγῇ
τοῦ λύχνου τέϑειχε τὸ χρεῖον, ἐπεὶ νὺξ ἦν, οἷον
παρὰ λύχνῳ, cf. schol. BL. Euphorion autem
ibi χρεῖον accipit pro χρέας. Eust. 747, 18
Eig. αὐ τὸ τὸ χρέας vost (addit E. G. 844. 16
ὡς καὶ Ὅμηρος), ὥς φησιν "Anio xal Ἡρόδω-
ρος, διὰ τὸ τὸν ποιητὴν κατωτέρω μηδαμοῦ
μεμνῆσϑαι χρεῶν ἑφϑῶν ἐν ἀγγείῳ, ἀλλὰ μό-
νῶν ὀπτῶν-" χαὶ συντελεῖ πρὸς τοῦτο χαὶ τὸ
ἐν 7 πυρὸς αὐγῇ" οὐ γὰρ ἐξ ἀνάγκης πυρὸς αὐγὴ
αὐτὸ τὸ πῦρ, περὶ ὃ αἱ χύτραι tierras. τῶν
ἑφϑῶν, ἀλλὰ τὸ ἐγγὺς τοῦ πυρός, ἔνϑα ἔστιν
ὀπτᾶσϑαί τι, sim. Cram. an. Par. ΠῚ 58, 4, cf.
Ariston. Herod. II 538, 4, E. M. 536, 57, ἜΣ G.
344, 15, Lob. Paralipp. 324. Adnotant Eust.
741, 95 'et Cram. an. Par. ΠῚ 58, 6 Pausaniam
interpr. χαροῦν, addit Eust. ἢ ἄλλο τι, ἐφ᾽ οὗ
τὰ χρέα χόπτεται, Hes. ἐπίχοπον. E. M. 537,
1, E. G. 344, 17, ' Herod. ed. Lentz II 538, 5,
Cram. an. Par. III .58, 86 δὲ Ἡρωδιανὸς (Cram.
Ἡρόδοτος) τὴν ἐκ τῶν ὠμῶν κρεάτων πε-
πληρωμένην τράπεζαν" ὁ δὲ Πτολέμαχος (Πτο-
λεμαῖος Ὁ) τὸν ἀπὸ τοῦ στέατος πλαχοῦντά φη-
σιν αὐτὸ σημαίνειν, ultima verba omissa sunt
apud Cram.; cf. Athen, XIV 645 d.
Κρειοντιάδης (v. Angermann in Curt. Stud.
I 1, 28, L. Meyer vgl. Gr. II 557 et in Bezzen-
bergeri 'Beitr. z. Kunde d. indogerm. Spr. IV
p. 2) Creontis filius, i. e. Lycomedes. Τ' 240
χρείσσων
xal Κρειοντιάδην Πυχομήδεα xal Μελάνιπ-
πον |, versum om. C.
πρείσσων (rad. xo«tv, e «otr-jov ortum
esse et epenthesi in χρειτῆων transiisse suspi-
cantur Curt. Et. 680 s., idem Erlaeut. p. 36, Christ
Lautl. 158, Renner in Curt. Stud. I 1, 174, Deffner
ib. IV 265, Schweizer-Sidler in Kuhn Ztschr,
XVIII 287, cf. Benfey WL. II 179, L. Meyer vgl.
Gr. I 101 253; Benfey WL. II 308 et in Kuhnii
Ztschr. VII 1148. ex χρετειωὼν natum esse pu
tat, sed v. Roediger de pr. membr. in nom.
62; ἃ χρατύς derivarunt etiam E. M. 537, 18
E. G. 344, 23s. 345, 5, Herod. ed. Lentz IL'270
17 55. 538, 13, Zon. 1249, Cramer an. Ox. I2
95, an. Par. III 327, 25, Éust. 1930, 44, cf. schol
BL ad D 71; de accentu v. Herod. I 36, 3 41,
4, cf. etiam eund. II 270, 21 429, 10 450, 1 538
1 946, 7). Leguntur χρείσσων quinquies de
cies, neutr. χρεῖσσον 5 182, pl. χρείσσονες
353, τοσιν d» 486. Pro χρείσσων scripsisse Ἢ
citur Zenod. χρείσσω. Ariston. ad 4 80 Ζηνέ
doroc χωρὶς tov v γράφει" τὰ δὲ τοιαῦτα συ)
χριτιχὰ ἔχει Éml τῆς εὐϑείας τὸ v, fere eis
verbis Ariston. ad Π 71 et 92, εἰ schol.
Ariston. ad Π 688 τενὲς χωρὶς toD v γρά
κρείσσω" τὰ δὲ τοιαῦτα συγχρ. ἐπὶ τῆς ὁρ
σὺν τῷ v λέγεται, cf. Ariston. ad 4 249 ΗῚ]
Harl. ad β 180; Duentz. Zenod, 56: ,cum
ν ad thema comparativi pertineat, vix puto Hom
illud in nomin. omisisse, unde Aristarchus iur
non sine libris, opinor, genuinam formam redi
xit*; defendere studuit Zenod. W. Ribbe
Philol. VIII 690; cf. etiam La Roche h. T.
et Didym. ueber die Arist. Recens., Triest
p. 14s., Lob. Path. el. II 281. — Est in Il.
decies, in Od. sexies, hymnis semel. In 2
prior syllaba sexies: in introitu versus αἱ
4. pedis bis (d 486 χρείσσοσιν, χ 167
Govsc); m thesi est duodecies: 1. pedis
(d$ 190) 2. pedis semel (Y 334), 3. pedis
pedis septies. Vocalis brevis ante xo. prod
Viribus praestantior, potentior, poti
superior, cf Schmidt Synon. 148, 8. Este
par. adi. ἀγαϑός. E. G. 345, 5 μέγας, Hes. |
τιον, κάλλιον, Zon. 1249 Lie τῚ cf. Hes.
χρείττονας et -óvov, Ap. Soph. 42, 5, Eust
16 ss.; Ariston. ad II 688 zo. éni τοῦ χατὰ
vag τίϑησιν ὦ ποιητής. — 1) A 80 χρείσσι
γὰρ βασιλεύς, ὅτε χώσεται ἀνδρὶ χέρηε, p
phr. ἐπιχρατέστερος, Eust. 55, 1ὅ «ἐπὶ νι
τος xal ἐπιπρατεστέρου τίϑεται, ὡς T
id. 55, 37 βασιλέα ὡς τὸ, οἔχεῖον Bo
κρατύνοντα καὶ μηδενὸς ὑπακούοντα,
BL Ζηνόδ. ἀϑετεῖ τὸν στίχον, κακῶς. Pa
χρείσσων sic ἐμέϑεν καὶ φέρτερος οὐχ ὁ ἐγ
περ ἔγχει, Eust. 1181, 18 ὡς «ad ἐν τῇ αἱ ὁ
ψωδίᾳ, ὁ χαϑ' ὑπεροχὴν ὑπερφέρων
περ οὐχ ἂν περιγένοιτό τις ἕτερος. 41
σε χελεύει ἀντία Πηλείωνος μάχεσϑαι, ὃς [
ἅμα κρείσσων καὶ φίλτερος ἀϑανάτοισι"
raphr. βελτίων, Eust. 1210, 63 zo. 0 ἐστιν.
δρεῖον, ἐπικρατέστερον. Φ 190 τῷ χρείσι
μὲν Ζεὺς ποταμῶν, Φ 191 χρείσσων
1. δ᾽ αὖτε, v. Did.) Διὸς γενεὴ ποταμοῖο,
τυχται, paraphr. βελτίων. d» 486 βέλτερόν i
ϑῆρας ἐναίρειν ἢ χρείσσοσιν͵ (D ἡ χρεῖσσ
ΒΕΚΚ.3 et Nauck -o:) ἐφε μάχεσϑαι. X^
πολὺ πλέονες xal χρείσσονες ἦγον ἄν.
Eust. 1930, 41 z«l viv οἱ ἰσχυρότεροι
κατὰ βίαν ἐπιχρατέστεροι, LR et Eust.
scribunt χρέσσονες, sed nusquam alibi apud E
hii
κρείων —
legitur; χ 167 ἀποχτείνω, c! x
γένωμαι, cf. Eust. 1928, 26; I'
πότερος δέ χε vix
t χρείσσων γε
71 92 c 46 ómn-
ἤσῃ χρείσσων τε γένηται,
paraphr. ἐσχυρότατος et ἐπιχρατέστερος, cf.
ust. 385, 25. c 83 αἴ xév σ᾽ οὗτος νικήσῃ
Xp. τὲ γένηται, h. Ap. P. 89 σὺ δὲ χρείσσων
χαὶ ἀρείων ἐσσί, ἄναξ, ἐμέϑεν, σεῦ δὲ σϑένος
ἐστὲ μέγιστον. Cum dat. instr. V, 578 αὐτὸς
δὲ χρείσσων ἀρετῇ τε βίῃ τε, paraphr. βελτίων,
cf. T 217; cum inf. φ 345 τόξον ᾿Αχαιῶν ov τις
ἐμεῖο χρείσσων, ᾧ χ᾽ ἐθέλω, δόμεναί τε καὶ
ἀρνήσασϑαι, Eust. 1912, 4 χεῖται τὸ χρ. ἐπὶ
ἐγχρατοῦς χαὶ ἐξουσίαν ἔχοντος, cf. v. 858. 9)
JI 688 αἰεὶ Διὸς χρείσσων νόος ἠέ περ ἀν-
δρῶν (v. 1. ἀνδρὸς), cf. Ariston. et schol. Vp
146 Διὸς χρείσσων νόος αἰγιόχοιο, paraphr.
δυνατωτέρα. D 189 οὐ μὲν γὰρ τοῦ γε χρεῖσ-
σὸν χαὶ ἄρειον ἢ 09? ὁμοφρονέοντε νοήμασι
οἶχον ἔχητον ἀνὴρ ἠδὲ γυνή, Lehrs Arist. 117
dicit hoc uno loco aliter es
man xo. nur auf die prac-
Is it bezieht*.
χρείων (a rad. xo«, xocívo, sanscr. kar fa-
cere derivatum et ut praesenti temp. litteram 1
adiunctam esse dicit Curt. Et. 154 8&., cf. Walter
in Kuhn Ztschr. XII 386 8. Siegismund in Curt.
Stud. V 148, qui ab eadem rad. derivat, addit:
ἴπ χρεΐων (χρέων) sicut in graecoit. kraja me-
lathesis facta videtur, dum j littera integra ser-
i'abatur^, cf. G. Meyer ib. VII 179, cf. etiam
Benfey WL. II 173 308, Lob. Rhem. 128; Bopp
3loss. 93 confert sanscr. ksháya sumitque rad.
ΒΗ] regnare, cf. L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI
70 VIII 59, Ascoli ib. XVII 265, adn.; cf. prae-
erea Doed. Gl. 725. — E. M. 537, 7 et Cram.
im. Ox. I 230, 91 ἔστιν ὄνομα μετοχιχόν, cf.
ἢ, M. 47, 6, E. G. 345, 11 22, Classen Beob. II
jin ed. Francof. 1867 p. 46. — Herod. II 499,
4 935, 2. Leguntur χρεέων (quinquies et quin-
uagies, omnibus locis post arsin 4. pedis prae-
er 194), aec. χρείοντα (ter, post arsin 2. pe-
S), voc. χρεῖον (in libris v. I. χρείων) sexies
omnibus locis post arsin 9. pedis), pl. gen. χρει-
ντῶν (quinquies, in exitu versus); fem. χρείουσα
no loco (Y 48) Est igitur in Il, quinquagies
"xles, in Od. tredecies, in hymnis semel. Vo-
Mis brevis ante xo. producitur. Imperans,
egens, imperator, rex. Retzlaff Proben a.
hom, Synon. I9 χρείων et χοίρανος dicit signi-
are principem, penes quem sit administratio rei
iblieae summumque discrimen omnium rerum,
eund. p. 13 et Doed. Gl. 725. — Paraphr. Il.
ασιλεύων͵ βασιλεύς, E. M. 537, 7, E. G. 345,
|. 19 347, 5, Zon. 1949 1253 βασιλεύς, cf. Ap.
)ph. 108, 35; E. G. 607, 20 ó βασιλεύων ἢ ὁ
Ῥηγούμενος τῶν οἰχετῶν, Suid. βασιλεὺς ἢ
»yOY, χρατῶν μεγάλως, Hes. βασιλεύων, ἄρ-
9v χρατῶν,͵ ἐσχύων, ἡγεμονεύων. Est epithe-
n: 1) Agamemnonis, cf. Naegelsb. hom. Theol.
"Ὁ, Gladstone hom. Stud. ed. Schuster 902 77A
[0 285 B 100 369 411 477 576 D'118 4 158
119.204 283 311 356 368 E 537 Z 63 H 405 I
ΓΚ 49 4 196 153 Ξ 41 Π 79 Z 445 (&9ecei-
τὰ V. Ariston.) 9^ 110 χρείων "Ayau£uvov, B 55
- 485 & 282 375 χρείων ἐνοσίχϑων,
εὐρυχρείων 891
scripsit Zenod. τοῖσι δ᾽
κρείων ᾿Αγαμέμνων, v. A
nod. 151; idem versus est T 76 v. l. in edit.
Massil. et Chia et apud Zenod., v. Ariston. et
Duentz. Zenod. 171; 41 177 Ἀτρείδης xp. "Aye. ,
I 368 II 58 (om. Vrat, cf. schol. BL) χρ. "Aya -
μέμνων ᾿Ατρείδης; de A 102 aliisque locis (εὐρὺ
X9. Ay.) v. infra. 9) regis Alcinoi. 39 389 401
L2 1355 378 v 38 "AAxivos χρεῖον, πάντων ἀρι-
δείχετε λαῶν, schol. HQ ad (9 τὸ χρεῖον τῆς βα-
σιλείας ἔπαινος, schol. T ἔδει τὴν βασιλείαν
xal τὴν τοῦ σώματος ὑπεροχὴν αὐτῷ μαρτυ-
ρῆσαι ὑπὲρ τοῦ εὐφραίνεσθαι: τὸ οὖν χρεῖον
ἀντὶ τοῦ χράτιστε χαὶ βασιλικώτατε... οἱ δὲ
ἄγαν ἀσπαστικέ. 3) B 609 ᾿Αγχαίοιο πάις,
χρείων ᾿Αγαπήνωρ. 4) Ψ 854 χρείων Εὔμηλος.
5) T 630 ὁπότε χρείοντ᾽ μαρυγχέα ϑάπτον
Ἐπειοί (Vind. χρείωντ. 5) P 195 χρείων EA
χάων. 6)4 296 Αἵμονά τε χρείοντα (G Κρ. ita
ut sit nomen propr. Ap. Soph. 14, 9 χρίοντα),
Schol. V ἄδηλον ποῖον χύριόν ἔστιν, paraphr.
Αἵμονα χαὶ τὸν Κρέοντα. 7) 4 468 χρείων
᾿Ἐλεφήνωρ (v. l. τφείνωρ). Hi omnes erant no-
bili genere orti et principes illustres. 8) Est
epitheton Neptuni. 0 908 N 10 915 Z 150 Φ
etiam post
nt τῷ μιν
ἀνιστάμενος μετεφρη
riston. et Duentz, Ze-
N 218 deteriores quidam libri addu
ἔεισ. προσέφη χρείων ἐνοσ. (unus ἔπεα ἵπτερ.
προσηύδα, Bekk. in adn. crit. pro χρείων etiam
v.l χρατερός). De Δ V51 v. infra. 9) Iovis.
O 31 (Ariston. ἀϑετοῦνται v. 98—40) α 45 81
o 478 ὦ πάτερ ἡμέτερε Κρονίδη, ὕπατε χρει-
ὄντων, cf. schol. BL ad 6 31; ἢ. XXIII 2 Ζῆνα
θεῶν τὸν ἄριστον ἀείσομαι 502 μέγιστον, εὐ-
ρύοπα, χρείοντα. 10) Φ 194 τῷ οὐδὲ χρείων
᾿᾿χελώιος ἰσοφαρίζει, paraphr. ὁ μείζων τῶν
λοιπῶν, schol. B τῶν ἄλλων πάντων ποταμῶν
μείζονα εἶναι λέγουσιν "Ayshgov: ὅϑεν καὶ
χρείοντα αὐτὸν πρὸς τοὺς ἄλλους λέγει(πρεσβύ-
τερον τῶν ἄλλων ἥγηνται vóv 4χ., διὸ xoi χρεί-
ovta αὐτόν φησιν V), cf. Eust. 1931, 16. 11) ὁ 99
χρείων ᾿Ετεωνεύς͵ ὀτρηρὸς ϑεράπων Πενελάου,
schol. MQ χρείων ὁ ἐξέχων xal διάχριτος ἐν
ϑεράπουσιν" τοιοῦτον ἐστι καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ συ-
βώτου" συβώτης ὄρχαμος ἀνδρῶν (ξ 22), schol.
BHMQ, συγγενὴς ῆενελάου xal ϑερόπων αὐ-
τοῦ, ὡς ᾿ἡχιλλέως Πάτροκλος" χρείων δὲ ὃ
ἄλλων μὲν βασιλεύς, MevtAdov δὲ δεύτερος, οἵ.
Eust. 1480, 43 xo. λέγει ὡς βασιλικὸν ἄνδρα,
ἢ καὶ ὡς τῶν συνϑεραπόντων ὑπερέχοντα...
οὐχ ἂν etm κρείων ὁ δοῦλος, cf. Naegelsb. hom.
Theol 281. Legitur praeterea χρείων 429 589
ὅττι οἱ OU tt παίδων ἐν μεγάροισι γονὴ γέ-
νετὸ χρειόντων filiorum suboles principum, Eust.
1364, 24 βασιλευόντων, χατὰ δέ τινας χρατούν-
tov τῷ πλήϑει, 0 ἐστι πολλῶν.
εὐρυκρεέων coniunctim scribunt plurimi codd.,
E. M. 648, 36, E. G. 990, 55, Ap. Soph. 84, 15,
Bachm. anecd. Gr. I 242, 5, Hes., ali; e recen-
tioribus Friediaender J. J. f. Phil. 79, 822, Spitzn.,
Bekk.!, Dind., Baeuml, Doed., Faesi, Duentz.,
Autenrieth in lex. cf. Weissenborn de adi. com-
pos. hom. 42; defendit Autenr. in Naegelsb. adn.
ad 4 102; Aristarchus quoque videtur scripsisse
sbovxg., melius separantur εὐρὺ χρείων, quod
Venetus A fere semper habet, cf. La Roche Text,
Zeichen, Schol. d. Ven. p. 8; praeferunt εὐρὺ
x0. Classen Beob. II 92, in ed. Francof. 1867
p. 68, Bekk.? (cf. pag. V et hom. Bl. I 179 8.),
Ameis, La Roche, Nauck; Eust. 57, 95 ovv9z-
τως, ἢ εὐρὺ xo. ἐν παραϑέσει, cf. lia Roche h.
892
T. 314, h. Stud. p. 46, Ztschr. f. oest. Gymn.
1865 p. 257. Late potens, imperans, cf.
Hor. carm. 3, 17, 9 late tyrannus et Verg. Aen.
1, 21 late regem. Paraphr. ll. ὁ μεγάλως χρα-
τῶν xal βασιλείων, μέγας βασιλεύς, E. G. 220,
55, Hes., anecd. Gr. ed. Bachm. I 242, 5 μεγάλως
βασιλεύων, cf. Eust. 57, 27 401, 5. Est epi-
theton 1) Agamemnonis ut summi ducis Graeco-
rum (undecies in Il, semel in Od.) et 2) Neptuni
(semel in 1L), cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 775 808, Schuster hom. Beiw. 10, Gladstone
hom. Stud. ed. Schuster 90, Naegelsb. adn. .4 102.
1).A 102 355 411 I' 178 H 1017 322 .4 107 238
N 112 Π 273 Ψ 887 y 248 ᾿Ατρείδης εὐρὺ κρεί-
ὧν 'Ayau£uvov, schol. BL ad A 355 ποιητιχὸν
τὸ ἐπίϑετον, Eust. 132, ὅτι τοῦ ἄναξ ἀνδρῶν
πολὺ ἐνδοξότερον τὸ εὐρυχρείων (9). 2) Δ 751
πατὴρ εὐρὺ χρείων ἐνοσίχϑων. --- Legitur χρεί-
ουσα .X 48 παῖδε, τούς μοι Μαοϑόη τέκετο,
χρείουσα γυναικῶν, paraphr. ἡ ὑπερέχουσα,
schol. B Zr: τοῦ βασιλικωτάτη καὶ ἐντιμο-
τάτη ὡς τὸ ói« γυναικῶν, E. M. 537, 13, E.
G. 344, 19, Herod. ed. Lentz II 538, 8 ἡ βασι-
λεύουσα, Zon. 12953 βασίλισσα, Hes. καλλιστεύ-
ουσα, cf. E. M. 47, 6, Eust. 1256, 36; Herod.
l.l. διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου" εὕρηται γὰρ χωρὶς
τοῦ ι, οἷον χρέουσα.
Κρείων (ep. pro Κρέων, cf. E. G. 607, 20,
Eust. 1683, 53, cf. etiam Retzlaff Prob. aus e.
hom. Synon. I 13 et Pott in Kuhn Ztschr. VII
251) 1) rex Thebarum, Megarae pater. 2 269
xal Μεγάρην, Κρείοντος ὑπερϑύμοιο ϑύγατρα,
τὴν ἔχεν ᾿ἀμφιτρύωνος υἱός (Nauckio v. 269 s.
videntur esse spurii) cf. schol TV et Nitzsch
adn. ἢ. 1.; cf. etiam Hes. sc. 83, Eur. Herc. fur.
9 et 33; Apollod. 2, 4, 11, 6 λαμβάνει Ἡρακλῆς
παρὰ Κρέοντος ἀριστεῖον τὴν πρεσβυτάτην
ϑυγατέρα εγάρην, τὴν δὲ νεωτέραν ϑυγατέρα
Κρέων Ἰφίκλῳ δίδωσιν, cf. eund. 2, 4, 6, 6.
2) Pater Lycomedis. 1 84 ἐκ δὲ φυλαχτῆρες
σὺν τεύχεσιν ἐσσεύοντο ἀμφὶ HKosíovtoc υἱόν,
“υκομήδεα ὅτον, cf. T 240 Κρειοντιάδην “1υ-
κομήδεα et Paus. X 25, 6. 3) Est v. 1. 4 296
Aluovd τε Κρείοντα Βίαντώ τε in cod. G pro
χρείοντα, paraphr. χαὶ τὸν Αἵμ. καὶ τὸν Κρέ-
οντα καὶ B., schol. V ad αἵμονά τε χρείοντα
adnotat: ἄδηλον ποῖον κύριόν ἐστιν.
χρέμαμαε v. κρεμάννυμι.
κρεμάννυμε (rad. χρεμ, kram, quod ortum
esse e kra, kar dicit Curt. Et. 65 155, qui con-
fert got. hramjan cruci affigere et lit. kár-ti hae-
rere; eum secutus est Siegismund in Curt. Stud.
V 148, ab eadem rad. kram derivant Benfey WL.
II 307, L. Meyer vgl. Gr. I 409, Walter in Kuhn
Ztschr. XII 406; Fick vgl. Woert. I 539, Sprach-
einh. 87 suspicatur cum rad. kram, kermiati de-
fatigari componendum esse. Ortum esse ex χρε-
μάσνυμι demonstrant Kuhn Ztschr. II. 469, L.
Meyer vgl. Gr. II 66, Leskien in Curt, Stud. II
108 ss., Schoenberg griech. Compos. 17, Hinrichs
de hom. eloc. vestig. aeol. 54, sed v. etiam Curt.
Erl. z. gr. Schulgr. 118). Leguntur act, fut. χρε-
40o H 83, cf. Suid., paraphr. Il, Eust. 666, 36,
Lob. Rhem. 158, Krueger Di. 31, 3, 1, Curt.
Verbum II 309; aor. χρέμασεν 9 67 105, part.
χρεμάσαντες O 19. Est igitur bis in IL, bis in
Od. Praes. et impf. Hom. nusquam utitur; cf.
etiam Curt. Verb. I 167. — Suspendo. H 83
τεύχεα συλήσας οἴσω προτὶ Ἴλιον καὶ χρεμόω
προτὶ νηὸν ᾿ἡπόλλωνος, Eust. 666, 84 τὸ ἐν
ναοῖς χρεμᾶν τὰ σχῦλα τῶν νενιχημένων ἔϑος
Κρείων - χρεμβαλιαστύς
35 » - ' , ,
ἣν ἀρχαῖον. O 19 σειρὴν ἐξ οὐρανόϑεν χρε-
μάσαντες πάντες δ᾽ ἐξάπτεσϑε, Ariston. τῆς
σειρᾶς ἐκ τοῦ ῥίου ἐχδεϑείσης, Nic. τοῦτον
(V. 18) xal τὸν ἑξῆς συνάπτει Νικάνωρ" εἰς δὲ
τὸ χρεμάσαντες τελείαν τίϑησιν, cf. etiam
Classen Beob. IV 6, adn., collect. p. 140, adn.
67 et Hentze Periodenbildung bei Hom. 26. Est
in tmesi aut χατά est adv: 9 67 105 χὰδ δ᾽
£x πασσαλόφι χρέμασεν (c ante xo. productum
est, in libris -óg:v, quod recepit Nauck, qui &u-
spicatur scribendum esse πασσάλοο; est v. l
χρέμασε et oot) φόρμιγγα, schol. H ad 9: 105
οὕτως αἱ ᾿Αριστάρχου, schol. H ad 9 67 "Agi-
στοφάνης, δῆσε φόρμιγγι. 2) Med. χρέμαμαι
(cf. E. M. 324, 8, Curt. Stud. Ia 248, Leskien Curt,
Stud. II 115, Curt. Verb. I 174; ex χρέμαν-μαι
ortum esse dicit Westphal Meth. Gr. I 2, 167,
sed v. Curt. Verb. I 179, cf. etiam ib. 167). Le-
gitur impf. χρέμω O 18 (v. infra) et ἐχρέμω Ὁ
91, cf. schol. BL ad O 21, E. M. 324, 7, E. G;
176, 57, Zon. 674, Herod. ed. Lentz I 462, 14
II 317, 91, Choer. 882, 34, Eust. 1003, 93. Vo
calis brevis ante xg. producitur. Pendeo, ef
Eust. 1003,20. O18 ἢ οὐ μέμνῃ, ὅτε τε xQfpuo
ὑψόϑεν e Bentleji coniectura, quem secuti sunt
Voss ad h. in Cer, 203, Bekk.?, Nauck, Franke
ceteri cum libris τ᾽ ἐχρέμω, Cant., Lips.,
Cram. an. Ox. IV 379, 3 ὅτ᾽ ἐχρέμω, cf.
Arist. 395, Bekk. hom. Bl. I 143, adn. 11, cl
etiam Spitzn. h. 1; O 21 σὺ δ᾽ ev αἰϑέρι
γνεφέλῃσιν ἐχρέμω, cf schol. AD et B; schol
AB Ζηνόδοτος οὐδὲ ὅλως τὴν κόλασιν
Ἥρας γράφει (v. 18---81). — ἀγκρεμάννυμι,
χρ.γ ἀποχρ., καταχρ.,) παραχρεμάννυμι. "ἐπιχρέ
μαμαι, κρημνός. :
χρεμιββαλιαστύς (a χρέμβ-αλο-ν, quod con
ponendum videtur esse cum crepare, crepundii
Walter in Kuhn Ztschr. XII 379, Pott EF.
683, Curt. Et. 539, cf. Siegismund in Curt. Stu
V 188; Fick vgl Woert. I 242 813 deriyat.
rad. skarbh, skarp sonare, sanscr. calbh, cf. eund
II 69 269, cf. etiam Benfey WL. II 181, L
Path. proleg. 92; de subst. in vc exeuntibus
L. Meyer vgl. Gr. II 379). a) strepitus crepi
culorum, cuius modos saltantes sequuntur, b)
tatio quaedam. ἢ. Ap. 162 πάντων δ᾽ &
zov φωνὰς xal κρεμβαλιαστὺν (sic cod. L,
pra χρεμβ est scriptum gau, M -εαστὴν)
μεῖσϑ' ἴσασιν. Athen. 636c ἦν τινὰ
χωρὶς τῶν ἐμφυσωμένων καὶ χορδαῖς dieu
μένων ἕτερα ψόφου μόνον παρασκευαστιχ
χαϑάπερ τὰ χρέμβαλα' περὲ ὧν φησι͵ dux
αρχος ἐπιχωριάσαι φάσχων ποτὲ χαϑ' ὑπερβ
λὴν εἰς τὸ προσορχεῖσϑαί τε χαὶ προσάδι
ταῖς γυναιξὶν ὀργανά τινὰ ποιά, ὧν ὅτε Ti
ἅπτοιτο τοῖς δαχτύλοις, ποιεῖν λιγυρὸν vog
.. Ἕρμιππος δ᾽ ἐν Θεοῖς τὸ τούτοις χροῦ
χρεμβαλίζειν εἴρηκεν ἐν τούτοις, λεπάδας δὲ πὶ
τρῶν ἀποχόπτοντες χρεμβαλιάζουσι" Δίδυμο
δέ φησιν εἰωϑέναι τινὰς ἀντὶ τῆς λύρας χογχῦ;
χαὶ ὄστραχα συγχρούοντας ἔρρυϑμον ἡχόν TU
ἀποτελεῖν τοῖς ὀρχουμένοις, ct. Hes. s. v. ΧΘΕΙ
βαλιάζειν et Matth. in animadv. h. 1.; Ilg. dicit:
spondere χρ. ei instrumentorum generi, quod:
stagnette tali et Hispani vocent veteribus Hebrae
maxime usitato, cf. Gladstone Hom. u. s. Zeitalte
ed. Bendan, Jena 1877 p. 126; Franke: οἷα D
liacis sacris mos fuisse videtur, ut chorus dive
sarum gentium proprias dialectos atque alia,
lis peculiaria essent, ut proprium genus sait?
tionis (χρεμβ.), imitaretur*, cf. Overbeck in ἡ
3»!
Ε
Mus. 1868 XXIII 1965. Pro spuriis habuit v.
-161—3 Matth. in ed. 1805. — Fietkau de carm.
hes. atque hymn. voc. 24 41.
. Kosvo«c. Strab. IX 405 τινὲς 9. (B 508)
Kosbaáv (pro Νισάν) τε ζαϑέην, τὴν νῦν Κρέ-
ovoar δεχόμενοι, τὸ τῶν Θεσπιέων ἐπίνειον
τῷ Κρισαίῳ κόλπῳ ἱδρυμένον. cf. Eust. 271, 7.
Σ χρήγυος (Origo est incerta: Buttm. Lexil. I
6 componit cum χρατύς, κρείσσων aut, quod
is ei placet, cum χρῆσϑαι, χρήσιμος. Benfey
in Kuhn Ztschr. VII 113—117 et Christ Lautl.
03 derivant a sanscr. rad. clagh laudare; Ben-
l.l.suspicatur esse comparativum pro χρηγυ-
, cf. eund. WL. II 174; Duentz. ab eadem
. videtur derivare, quia dicit in ed, ad 4 106
üificare zo. proprie: laudatus; Fick vel. Woert.
.93 sumit rad. kar, ker gedeihen, unde derivat
m χέρδος, Schmalfeld zehn hom. Woert. in
EJ. f. Ph. Suppl. VIII 302 suspicatur rad. esse
θα, χρη, quam confert cum sanscr. creyas me-
r, felicitas, salus, unde ortum sit z9«-y-vc bo-
nus, salutifer, deinde χρηγύς et χρήγυος, cf.
eund. in Revue E Revues 1877 p. ?8; Thiersch
r. Gr. $ 199, 7 e χέαρ, κῆρ, χρῆ et rad. yer,
mae sit in lat. cU compositum esse credit,
éal in Revue de Philol, Jan. 1878 p. 6 secu-
s Pottium e z7o et γεύω, sed v. Cobet in Mne-
N. Series VII p. 34s.; sim. Curt. in Stud.
class. Philol, Lps. 1880 III 1, 200—902 su-
tur derivandum esse a x5yo et rad. yvc,
cr. fush, unde ortum sit lat. sustus, ità ut
mificet: dem Herzen schmeckend, herzerfreuend.
vocabulis in vo- terminantibus v. L. Meyer
Gr. Π 615, de accentu Herod. ed. Lentz I
18). Legitur uno 1l. loco, cf. Friedlaender
hom. Woerterverz. 718. Est in quinto pede.
Và alis brevis ante χρ. producitur. — Bonus,
58 utifer. A 106 μάντε χαχῶν, οὐ πώ ποτέ
θὲ τὸ χρήγυον εἶπας (suspicantur τὰ χρήγυα
ndum esse Bentley, Cobet p. 31, Bekk. hom.
IBI. I1 24, 2, Nauck), cf. v. 108. ἐσϑλὸν οὔτε τί πω
ας ἕπος, Ariston. ἅπαξ εἴρηται τὸ χρήγυον,
χαὶ οὐκ ἔστιν ἀλ ηϑές, ἀλλ᾽ ἀγαϑόν" ἀντιδιαστέλ:
γοῦν ἐπὶ τὸ αἰεί τοι τὰ κάκ᾽ ἐστὶ φίλα, εἴ.
Arist. 152. Unde apparere recte Cobetus
mat vulgo ante Aristarchum vitiose zo. pro
ἤληϑές usurpari solitum esse, cf. etiam Buttm.
Lex. I 95s. IL 267, Curt. 1.1. 200. Paraphr. IL.,
Üram. an. Ox. II 454, 18 τὸ ἀληϑές, E. M. 537,
24. E. G. 345, 95, Suid., Phot., anecd. Gr. ed.
ichm. I 983, 9 τὸ ἀληθὲς καὶ ἀγαϑόν, addit
uid. χαλογήφνον, γῆρυς γὰρ i φωνή, Eust.
18 τὸ ἀγαθόν, ὡς ὃ Πορφύριος λέγει, οἵ.
d. 60, 23 96: Hes. ἀγαϑόν, ὠφέλιμον, ὑγιές,
: l ABL, Cram. an. Ox. 1 242, 33, id. am.
HI 331, 19, E. M. 537, 25 τὸ τῷ χέαρι
«al προσηνές, 0 ταὐτόν ἐστι τῷ ϑυμῆρες,
6. 345, 95, Or. 79, 4, Eust. 1268, 11. De-
avit autem Cobet 1. 1. in epist. commenti-
quae Hippocr. et Democr. nomine circum-
tur in ep. XVII 9, 32 (Hercheri episto-
- p.302) zo. significare &An9éc; credidisse
es multo exquisitius pro 44. dare χρ., sed
sum quid esset prorsus eos nescivisse.
- XX 19 vulgarem secutum esse errorem.
L yero qui scripsisset Alcib. I ap. Plat. p. 1116
0. dixisse pro ἀγαϑός, ubi Olympiod. adnotas-
"t p. 94 Creuz. τὸ δὲ xg. ἀντὲ τοῦ ἀγαϑοὶ χεῖ-
d CX xal ἐκ τῆς πρὸς τὸ κακὸν ἀντιϑέσεως
ἀρὰ τῷ ποιητῇ δῆλον τοῦτο... ΗΝ ἀντέϑηκε
ἀρ τὰ χαχὰ πρὸς τὸ χρ. ὡς ἀγαϑὸν à ὃν. Eodem
6
E
Koevoa — χρήδεμνον
893
sensu Hippocr. in Coacis praenot. I 2, 31 (opp.
καχοή c) usurpare. Eo spectare Galeni ἐν ταῖς
Ἱπποχράτους γλώσσαις δὐποίδίοποια: χρ. -- ἀγα-
ϑόν et Erotiani χρ.: ἀληϑές, οἱ δὲ ἀγαϑόν͵ Gc
καὶ Ὅμηρος. Ut grammaticos, sic Scriptores
promiscue voc. antiquo uti, ut modo esset &ya-
9óv, modo ἀληθές: Theocr. qui (v. supra) di-
xisset esse — ἀληϑές, in epigr. XXI posuisse
pro ULT χρηστός, cf. etiam ep. Lys. Pyth.
ad Hipp. ὃ 3 et fragm. Pseudo-Pyth. in Stob.
Horil. 79, 50 85, 19.
χρήδεμινον (ex züp, κάρα et δέω: Curt. Et.
234, Benfey WL. II 200 285, Siegismund in Curt.
Stud. V 147, cf. Fick vgl. Woert. I 101 610 II
APUD Meyer vgl. Gr. 1 338, Am. app. ad λ 588,
Doed. Gl. 739; E. M. 537, 29 παρὰ τὸ χάρη zal τὸ
δέω ον ὃ δὲ "Hooótavó óc φησι, 9. λέγεται παρὰ
τὸ χάρη (v. Herod. ed. Lentz 1I 238, 19) ze
ó£uo, cf. E. G. 345, 30, Zon. 1256, Éust. 976,
48 al., cf. etiam schol. BL ad X 184. De com-
positione v. Berch Compos. d. Nom. im Hom. 16,
Stolz zus.ges. Nomina in d. hom. Ged. 38, Heer-
degen de nom. comp. gen. 1868 p. 30; de subst.
in uror exeuntibus v. Woerner subst. hom. 36,
Zeyss in Kuhn Ztschr. XVII 419 adn.). Leguntur
χρήδεμνον sexies, dat. -Éuvo semel, pl. χρή-
δεμνα decies Est in Il. ter, in Od. undecies, in
hymn. ter. Vocalis brevis ante x. producitur.
Est in introitu versus bis, post arsin 2. pedis
quater, 4. pedis sexies, 5. pedis quinquies. 1) Li-
gamentum capitis, vitta, velamentum capitis, quod
usque ad umeros demittebatur. Erat pars mundi
muliebris, quo genae poterant conteei, cf. Ritschl
Jahrb. d. Vereins von Alterthumsfr. im Rheinl.
XXXVII 1864 Ρ. 91 58. (quem librum inspicere
mihi non licuit). Utrum intersit inter χαλύ-
πτρὴ et χρήδεμνον nec ne, dubium est. Doed.
Gl. 739: ,ein Kopftuch, auf dem Kopf festge-
bunden, an den Wangen herabhangend, welches
als Schleier diente, aber der Laenge nach
offen, u. nicht, um das Gesicht bleibend zu ver-
schleiern, sond. nur um es durch Zus.ziehn des zo.
verschleiern zu koennen, vielleicht synonym mit
χαλύπτρα, mit κεφαλῆς exí(zoavov in Eur. Hipp.
901 u. mit περιχεφάλαιον“. Am. dixit ad € 42
eundem mundum dictum esse z«4., quod vela-
ret, xo. de loco, quod capiti innecteretur, Nitzsch
adn, ad ε 230 et 346 nihil interesse in Hom. car-
minibus suspicatur, »doch moechte urspruengl.
x9. von χαλ. insofern unterschieden sein, als
jenes mit e. Bande um d. Kopf befestigt. wurde,
die z«4. aber nur ein ἐπιβόλαιον war; C. A.
Boettiger vero kl. Schr. ΠῚ 295, adn. dicit: ,die
Frauen trugen damals eine weit einfachere Haube,
z«A., die aber nicht mit xp., welches den eigent-
lichen Schleier bedeutet, haette verwechselt W.
sollen*, Schol. BL ad . 184, paraphr. Y 470,
E. M. 537, 29, E. G. 345, 30, Zon. 1256 χεφα-
λοδέσμιον, cf. "Eust. 1421, 18; "schol. H ad « 332,
Cram. an. Par. III 423, 99 οὐκ ἦν προσώπου
περίβλημα, ἀλλὰ κεφαλῆς, cf. E. G. 607, 22;
schol. S ad « 534, Cram. an. Par. ΠῚ 395, Ἶ τὸ
ἐπὶ 2 xipuÀnc περιβόλαιον, cf. Ap. " Soph.
104, 4; Hes. ἐπιβόλαιον, 0 ἐστι χεφαλόδεσμος,
ᾧ χρῶνται αἱ γυναῖχες, Phot., Suid., anecd. Gr.
éd. Bachm. I 983, 11 χεφαλοῤδέσμιον, ἢ μαφό-
ριον, cf. schol. ABL ad .X 469, Eust. 1280, 60.
Schol. H ad « 332, Cram. an. Par. ΠῚ 423, 33
τὴν ἀπὸ τῆς κεφαλῆς καλύπτραν, Schol. AD ad
Il 100, Cram. an. Par. III 266, 6, Eust. 976, 42
τὸ τῆς χεφαλῆς κάλυμμα, cf. schol. EQ ad «
804
334. Schol V ad X 184 et Eust. 1. 1. ἔστι δὲ
μέχρι͵ τῶν ὦμων παρειμένον. Eust. 1421, 10
οὐ μόνον δεσμός ἐστι “κεφαλῆς, ἀλλὰ xal. χα-
ταπέτασμά τι πλατύ, εἴπερ καὶ εἰς παρειὰς xaü-
ἕλκεται καὶ ἐπικαλύπτει αὐτάς. Serv. ad Verg.
Aen. 9, 616 «o. idem ac mitram esse docet; Au-
son. Perioch. Od. 5 vertit xg. calauticam, cf. Cic.
fragm. or. in Clod., ed. Baiter etKayser XI p. 30c.V.
— pe .Penelope: « 884 x 416 σ 210 q 65 ἄντα
παρειάων σχομένη λιπαρὰ κρήδεμνα, cf. schol.
Ἡ ad « 332. De Andromache: X 470 τῆλε δ᾽
ἀπὸ χρατὸς βάλε δέσματα, ἄμπυχα κεχρυφα-
λόν ve ἰδὲ ἀναδέσμην χρήδεμνόν 9', ὃ ρά oi
δῶκε ᾿Αφροδίτη, schol. B ἐπὶ τῆς Ἑχάβης διὰ
συντόμων εἶπεν" ἀπὸ δὲ “λσιαρὴν ἔῤῥιψε χα-
λύπτρην (400)" ἑνὸς γὰρ ἔδει καλύμματος τῇ
τες ἐπὲ δὲ ταύτης ὡς ἂν νέας xal γυ-
ναιχὸς τοῦ μάλιστα εὐδοκιμοῦντος ἐπεξεργα-
σίᾳ χρῆται, cf. schol. AB Leid. et Eust. 1280,
60ss., cf. etiam Helbig Im neuen Reich 1874
p. 729. De Iunone: Ζ' 184 χρηδέμνῳ δ᾽ ἐφύ-
περϑὲ χκαλύψατο͵ χαλῷ vgyatéo: λευχὸν (v. 1.
λαμπρὸν) δ᾽ ἦν ἠέλιος ὥς, paraphr, καλύπτρῳ,
cf. schol. V; de Cerere: h. Cer. 41 ἀμφὲ δὲ χαί-
ταις ἀμβροσίαις κρήδεμνα δαΐζετο χερσὲ φί-
λῃσι, κυάνεον δὲ κάλυμμα κατὰ βάλετ' ouo,
cf. Matth. h. 1. et Catulli carm. LXIV ,69- De
famulis Nausicaae: ξ 100 σφαέρῃ ταὶ δ᾽ ἄρ᾽ ἔπαι-
Cov ἀπὸ χρήδεμνα βαλοῦσαι, ne ista impedirent
lusum. s 346 dea Leucothoe suum χρηδ. πᾶ-
tanti dedit Ulixi, cum diceret: τῇ δὲ τόδε χρ.
ὑπὸ στέρνοιο τανύσσαι ἄμβροτον, schol. PQT
ὥσπερ, οὐμβολὸν τῆς ϑείας βοηθείας, Eust.
1544, 2 φυλ αχτήριον ϑαλαττίου χαχοῦ. ε 30l
ϑεὰ ἀρήδεμνον ἔδωκεν, εξ 973 χρ. ὑπὸ στέρνοιο
τάνυσσεν͵ e 459 χρήδεμνον ἀπὸ to λῦσε ϑεοῖο.
2) transl. 'a) murorum pinnae. Ap. Soph. 104,
5 μεταφοριχῶς, οἷον τῶν τειχῶν τὰ ὑπεράνω"
χαταστρέφει δὲ εἰς αὐτὰ τὰ τείχη, cf. E. G.
345, 94, Eust. 1047, 54; E. M. 537, 88 σημαίνει
χαὶ τὰ τείχη, οἷον τὰ ἰπεριβλ ἤματα, schol. AD
et paraphr. ad IJ 100, schol. H ad » 388, Hes.
τὰ τείχη, cf. schol. BEQ, ad y 392; Eust. 1421,
19 58. τειχέων λέγει κρήδεμνα τὰς περὶ αὐτὰ
στεφάνας" τροπικὰ δὲ ταῦτα, cf. 1473, 58; Eust.
189, 9 εἰ κάρηνα πόλεων 'τετόλμηται εἰπεῖν
τὰς ἀχροπόλεις ἢ ἁτιλῶς τὰς ἐξοχὰς καὶ oiov
κορυφάς, ἀσφαλῶς αν “προϊὼν xa πόλεως ἐρεῖ
κρήδεμνα" χεφαλῆ jc γὰρ ἤτοι καρήνου κόσμος
τὸ χρήδεμνον, ὃ χαὶ ἐπίχρανον χεφαλῆς ἡ τρα-
γῳδία φησίν, cf. etiam Am. app. et Duentz. ad
v 388, qui interpr. ἐπάλξεις et censet (coll. στε-
φάνη) eam expressionem sumtam esse ex vulgari
sermone, ,,nicht dichterische Vergleichung"'; Doed.
Gl. 739 interpr. arx, non quod urbem circumdet
et velet, sed quod quasi impendeat urbi, ut ve-
lamen vel corona capiti, eamque, si necesse Sit,
tegat. II 100 ὀφρ᾽ οἷοι Τροίης ἱερὰ χρήδεμνα
λύωμεν, Eust. 1047, 56 τοιαύτης δέ τινος ση-
μασίας χαὶ τὰ κάρηνα ἐν τῷ" πολίων χατέλυσε
κάρηνα" προσφυέστερον έντοι χρηδέμνοις τὸ
τροπιχῶς λύεσθαι, χαϑότι χαὶ ἀντίχειται τὸ
λύειν τῷ δέματι. ' Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι
δ΄ (97—100), schol. V Ζηνόδ. ὑπώπτευχεν, ex-
punxerunt fere omnes edd.; ν 388 ὕτε Τροίης
λύομεν λιπαρὰ χρήδεμνα, schol. H ἔχδηλα, Aau-
πρά, h. Cer. 151 χρήδεμνα πόληος εἰρύαται
βουλῇσι καὶ δίκῃσιν, cf. Hes. sc. 105 ὃς Θή-
βης χρήδεμνον ἔχει δίεταί τε πόληα. h. VI 2
ἢ (Aq90óítg) πάσης Κύπρου χρήδεμνα λέ-
λογχεν. Ὁ) operculum vasis vinarii sive cir-
xor ev
culus, quo operculum tenetur. y ,392 olvov,
τὸν ἑνδεκάτῳ ἐνιαυτῷ ὠιξεν ταμίη χαὶ ἀπὸ
κρήδεμνον ἔλυσε, schol BEQ τοῦ πίϑου τὸ
πῶμα μεταφορικῶς, schol. M ἤνοιξεν οὐ διὰ
τοῦ πώματος, ἀλλὰ διὰ τῆς ὀπῆς, ἥτις ἐν éxd-
στου πίϑου πώματι ὑπάρχει Ὁ). Eust. 1473,
58 τὸ τοῦ πίϑου πῶμα καϑ' ὁμοιότητα τοῦ
γυναιχείου χόσμου" χαὶ οὐ μόνον πόλεων xp.
κατὰ μεταφορᾶν, ἀλλὰ καὶ ἀγγείου xQ., . . τῷ
«gnóéuvo φανερῶς τὸ ἀγγεῖον συνεπινοεῖται,
οὗ πέρ ἐστι τὸ χρήδεμνον εν ΖΡ. σχεύους τὸ
σχέπασμα.... ἀντίϑετον ἀρηδέμνῳ τὸ ἔλυσεν,
E. G. 607, 22 τὸ πῶμα, τὸ περὲ τὸν πίϑον (ἐπ
τῶν πίϑων), Eust. 1047, 55 τὸ ἐπικείμενον πῶμα,
cf. 189, 15 1421, 19 21. De circulo illo aeci-
piunt. Nitzsch adn. h.l. ; qui ad Τροίης xg. i. e.
moenia respicit, Am. h. l.et ad v 388 app., Faesi
ali; de operculo Doed. Gl. 739, Autenr., alii, ct.
Guenther Ackerbau bei Hom. 34; Duentz. in
ed. h. l. et » 388 de obturamento; Brosin de
coenis hom. 9, adn. 10: fortasse χρήδεμνα po-
tius vincula supra operculum decussatim Tig
significant, cf. 9 443; Spitznerus in ed. ἃ dne
Koeppen ad X 184, qui hoc loco non de
sed de utre sermonem esse vult, coll. x 23 zi
δεμνα de vinculis utrem constringentibus d
Sed in utre tam diu vinum non asservatur*. Iun-
gitur «o. cum adi. λιπαρός (quinquies), x«A08,
νηγάτεος, λευχός X 184, ἄμβροτος € 840. rp!
καλλιχρήδεμνος, λιπαροκρήδεμνος.
κρῆϑεν (κάρ᾽ κάρα, κρη, cf. Siege
Curt. Stud. V 147, Am. ad 4 588 app., Kolbe
suffxi 9ev usu hom. 7 et 18, cf. etiam Hero
ed. Lentz I 500, 2), Non legitur nisi zer zx.
Sv semel in Il. . semel in Od., semel in hy.
Vocalis brevis ante xo. producitur; est post
4. pedis bis, 2. pedis semel. Desuper de capiti
ex superiore parte. E. M. 495, 29 χατὰ xut
paraphr. ll. χατὰ χράτος (2), 'Suid., Hes., Eu
1075, 20 1701, 43 κατὰ κεφαλῆς, ch Eust. 9531
1) De loco. 4588 δένδρεα δ᾽ ὑψιπέτηλα κατὰ
χέε καρπόν, Damm: ,possit esse: ex cacumine
porrigebant fructum, declinantibus se ramis yer-
sus T'antalum* (Ὁ). h. Cer. 182 τετιημένη ἦτι
στεῖχε κατὰ χρ. κεκαλυμμένη. 2) transl. a cap
(usque ad pedes). i. e. omni ex parte, penitus, ἢ
548 Τρῶας κατὰ xo. λάβε πένϑος. Divisim s
bendas esse has voces dixit Aristarchus. Her
ad Π 548 (ed. Lentz II 102, 29) '"40/oc. δισύλλαβον
ἐχδέχεται τὴν λέξιν χαϊπροπερισπᾷ, ὑγιῶςπᾶνυ
xal ovx ἐπίσταται ὁ ποιητὴς τὸ καρή ὀξυνόμε-
νον ϑηλυχόν͵ ἀλλ᾽ οἱ ἄλλοι πάντες... καὶ Ἡσίοδο:
(scut. 7) οὕτως ἐξεδέξ, «to εἰπὼν τὸ RA χρὴ
ϑὲεν, cf. W. Ribbeck in Philol. VIII 696; scho
H ad λ 588 δισυλλάβως καὶ προπερισπώμένα!
cf. schol. A ad Ν 772, schol. V ad II 548, He
rod. ed. Lentz I 500, 2. Aristarcho mor
gerendum demonstrant Lobeck ad Phryn. 49, Pa
el. I 628, Spitzn. ad I[ 548, de vi et usu M
pos. ἀνά et κατά p. 22, Voss 'ad h. Cer. 182, Doed
G1. 737, Baum. ad ἢ. Cer.1.l. , c£. Krueger Spr. 1119
3, 9. Scripsit Hes. theog. 574 κατὰ χρῆϑεν (v.
χαταχρ.) δὲ χαλύπτρην χείρεσσι χατέσχεϑε, Tr
libris est Π 548 καταχρῆϑεν in ADG Eust. 1257
δῦ, χατάχρ. Vrat. A, Eust. 1075, 19 χατάχρη
Sev ἤγουν χατάκρης, ἢ χαταχρῆϑεν περισπω
μένως, S xav? ἀχρῆϑεν, C xav? ἄχρηϑεν, scho;
BLV χκαταχρῆϑεν͵ schol. V τινὲς ἄχρηϑεν, ἕ
φησι" κατ᾽ ἄχρης ε 818 Ν 772. Plurimi libr
et Eust. 1701, 42 4 588 χαταχρῆϑεν, A ex co
xcv ἀκρῆϑεν, MS κατ' ἄχρηϑεν, cod. M h. Ce
3 Κρηϑεύς
zur ἄκρηϑεν. Scribitur in E. M. 495 29, E. G.
04, 52 χαταχρῆϑεν, Suid. κατάχρηϑεν, quam
- e recepit Bernhardy, sed v. Lob. Path.
el. I 628; divisim apud Hes; et Phavor. 1002, 51.
In editionibus vulgo scriptum est κατακρῆϑεν,
Wolfus scripsit χκατάχκρηϑεν, quem secutus est
Nitzsch in adn. 2588. In hymn. correxit Ruhnk.
Ζαταχρῆϑεν, idem fecerunt Matth., Herm., Franke.
Bothe et recentiores fere omnes (in hymnis Voss,
aum., Buecheler) Separaverunt, Franke vero
dicit I7 584, ubi metaphorice dicatur, non posse
isim scribi; ut nisi diversum vocabuli usum
m diversa scriptura distinguere velimus, con-
ültissimum videatur in recepta scriptura zerc-
ρῆϑεν acquiescere. Bekk? (coll z«v? ἄκρης
9. 537 et 653, X 411) recepit κατ’ ἄκρηϑεν Il
54S et 2 588, probavit Fedde Wortzus.setzung
m Hom. I 11; Nauck et Grashof Abwerfung d.
στη. 27 tantum ΠῚ 548 scribunt z«zc ἄχρηϑεν.
Ἐρηϑεύς (cf Pott in Kuhn Ztschr. VIII 174)
Hus Aeoli et Enaretae s. Laodices, Aedificavit
loleum in Thessalia. Fuit frater Salmonei, con-
iunx Tyrus, ex qua habuit filios tres, Aesonem,
Amythaonem, 4 237 φῆ (Τυρὼ) δὲ
Pheretem,
A ιϑῆος (vocalis brevis ante Κρ. producta est)
Ü ; 4 258 τοὺς ἑτέρους
dn
SU
: ξἕμμεναι Αἰολίδαο
wiovc) ρηϑῆι τέχεν βασίλεια γυναικῶν, AL-
τονά τ’ ἠδὲ Φέρητ᾽ 4uvSdoyó 9" ἱππιοχάρμην.
Apollod. 1, 7, 3. 4/o20c γήμας Ἐναρέτην παῖ-
Jac ἐγέννησε Κρηϑέα, Σαλμωνέα ztA.; Schol.
(ad 4237 Αἰόλου zal Δαοδίχης τῆς Ἡλωέως
μωνεὺς xal Κρηϑεύς, cf. Eust. 1680, 61
651, 62, schol. BL ad £ 591, schol. HY et HQ
ἃ 2 290, schol. V ad & 69, Paus. IV 2, 5, Ap.
Il. Arg. 2, 1165 3, 358—360, Tzetz. ad Lycophr.
— Suid. — Preller Gr. Myth. II 314, Fried-
ich ^ud 478, Gladstone hom. Stud. ed. Schuster
Ko9«ov (cf. Pott in Kuhn Ztschr. VIII 174)
rTNlochi frater, filius Dioclis, qui imperabat
eris, urbi Messeniae, Occisus est una cum
Β ab Aenea. E 549 Αἰνείας Δαναῶν fisv
"puc ἀρίστους, υἷε Διοκλῆος, Κρήϑωνά (D
ρἰϑωνά) τε Ὀρσίλοχόν τε, τῶν ῥὰ πατὴρ
, ἐνὲ 404, γένος δ᾽ ἦν ἐκ ποταμοῖο
peu0v, E 549 ἐκ Διοκλῆος διδυμάονε παῖδε
ἐγέσϑην, Κρήϑων Ὀρσίλοχός τε μάχης εὖ εἰ-
pee πάσης" τὼ μὲν ἄρ᾽ βήσαντε Ἴλιον εἰς
PA
Ἐπ
Ern 05.00
Ez
ἰδ, ὦ
67. ἐπέσϑην, τὼ δ᾽ αὖϑι τέλος ϑανάτοιο
ἐν... χείρεσσιν V; Αἰνείαο δαμέντε
πππεσέτην, cf Paus. IV 30, 2. Eust. 581, 24
V Ἀρήϑωνος ἡ ἄρχουσα διὰ τοῦ 7 γράφεται
ἴτὰ τὸν ρηϑέα καὶ τὴν Κρηϑηίδα, οἷς βοη-
to Κρᾶϑις εἰς τὴν γραφήν. — Friedreich
eal. 102 547.
tQuvog (a χρεμάννυμι: E. M. 537, 39, E. G.
Ὁ, 43, Zon. 1249; Curt. Et. 155 625, Benfey
L. II 307, id. in Kuhn Zischr. VIII 89, L.
eyer vgl Gr. I 409s., cf Kuhn in Ztschr. II
B; de subst. in νὸς exeuntibus v. L. Meyer II
9. Woerner subst. hom. 37) Leguntur sing.
1. xoruvov (semel) -οἵο (bis), -óv (semel), plur.
j4voi (semel), acc. χρημνούς (semel. Non
BIS: 1n Il. (sexies; quinquies in d) Ant in
Ioltu versus (bis) aut post arsin 2, pedis (qua-
. Locus praeruptus, praeceps (qualis
in ripis fluminis aut fossae), cf. Schmidt Synon.
» 14. Schol B ad Φ 900 ἀντιπέφρακε τῇ
)g τὸν χρημνόν, Ariston. ad Φ 172 ἣν νῦν
Un» εἴρηκεν, ἑξῆς *QpnavOv (γ. 175): πάντα
9 T6 υψηλὰ ὄχϑαι λέγονται, fere eisdem ver-
— χρήνη 895
bis Suid, qui addit φώραγξ, cf. Lehrs Arist.
124; schol B ad 4 96 τὰς ἐπιχρεμαμένας 07-
ϑας τοῖς ὕδασιν. Paraphr. Il. et Eust. 1221, 8
1229, 46 1233, 39 0795 (x«i χρημνὸς λέγεταὼ,
Suid. et Phot. ἐξέχοντες τόποι, anecd. Gr. ed.
Bachm. I 983, 12 ἐξοχαὶ τόπων, schol V ad M
54 τὰ ἀνενεχϑέντα χώματα, ἀναχώματα, Hes.
ὄχϑος, ἐξοχὴ πέτρας, καὶ ὄρους βάϑος, χάος.
a) de Seamandro. ᾧ 175 μελίην ᾿Αχιλῆος ov
δύνατ᾽ ἐκ χρημνοῖο ἐρύσσαι χειρί, cf. v. 171 5.;
Φ΄200 ἐκ χρημνοῖο ἐρύσσατο ἔγχος, Φ 234 4χιλ-
λεὺς ἔνϑορε μέσσῳ (in medium flumen) χρημνοῦ
ἀπαΐξας (v. 1. x-, ὑπαΐξας, ἀπαΐσσων), ct. Eust.
1233, 89 5.: Φ 944 (πτελέη) ἐκ διζέων ἐριποῦσα
κρημνὸν ἅπαντα διῶσεν, schol. BV τὴν συνεχο-
μένην ὑπὸ τῶν ῥιζῶν γῆν πᾶσαν διέλυσε. d
20 Τρῶες ποταμοῖο κατὰ ῥέεθρα πτῶσσον ὑπὸ
χρημνούς (vocalis brevis ante x9. producta est),
cf. schol. B; Eust. 1221, 8 εἰπὼν ἀνωτέρω (v.
10), ὅτε ὄχϑαε ἔαχον, προϊὼν λέγει zog. Ommi-
bus igitur his locis usus est, priusquam χρ. scri-
beret, poeta 0797, v. Schmidt l. ]. b) de fossa.
M δά τάφρος οὔτε ὑπερϑορέειν σχεδὸν οὔτε
περῆσαι βδηιδίη" χρημνοὶ γὰρ ἐπηρεφέες (v. 1.
ἐπιρρ.) περὲ (v. 1. διὰ) πᾶσαν ἕστασαν ἀμφοτέ-
θώϑεν, cf. schol. V; Eust. 892, 33 ὁ φρύες τινὲς ἐπὶ
τὰ ἔσω κοιλαινόμεναι.. In γ ]. est zonur. pro
κνημός: 117 in cod. Harl. χρημνοὺς προσέ-
Bav Ἴδης, ὃ 337 o 198 ἔλαφος zonuvovc (cf.
schol. B ad d 337) ἐξερέῃσε καὶ ἄγχεα. — υψί-
*gnuvoc, πολύχρημνος (v. 1. B 497).
πρηναῖος (ἃ χρήνη, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
456) fontanus, quod fontis est, c£. Schmidt Synon.
38, 1, Doed. Gl. 742. Non est nisi uno loco Od.,
cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 742. 9
240 νύμφαι χρηναῖαι, κοῦραι 40e, schol. HQV
ταῦταις προσεύχεται ἤτοι καϑὸ ἀγροῖχός ἐστιν
(Eumaeus), ἢ ὅτε τότε τὴν κρήνην προΐει.
χρήνη (Curt. Et. 143 suspicatur fortasse a
χάρα ut ostium sive caput fontis esse derivan-
dum, aeol. zo&vra, cf. Bugge in Curt. Stud. IV
342, Corssen Ausspr., Vokalism. I 515, Lob. Rhem.
128, adn. 28, Doed. G1. 741, Maurophrydes in Kuhn
Zitschr. VII 352 s.; Siegismund in Curt. Stud. V 147
fortasse ad stirpem «&0-&v0, quae est in χαρανός,
χάρηνον, referendum esse putat. Pottium EF.
IL 183 secutus Christ gr. Lautl. 38 274 ab ἐχρέω
derivat; cf. etiam Benfey WL. II 133; de subst.
in v; exeuntibus v. L. Meyer vgl Gr. II 191,
Woerner subst. hom. 14; de accentu v. Herod.
ed. Lentz I 330, 15 II 923, 2. Leguntur sing.
κρήνη (sexies), gen. -zg (quater), dat. -z; (ter),
acc. χρήνην (quinquies), plur. χρῆναε (ter) gen.
zgnvéov (semel; χρήνηνδε (La Roche χρήνην
δὲ)υ 154, cf. La Roche ἢ. St. 46, 13 p. 86. Est
igitur in IL septies, in Od. duodecies, in hymn.
quater. Vocalis brevis ante zo. omnibus locis
producitur. Est in introitu versus bis, post ar-
Sin 2. pedis novies, 3. pedis bis, 4. pedis decies.
Fons, cf. Schmidt Synon. 38, 1. — E. M. 537,
43, paraphr. Π 160, Cram. an. Ox. II 453, Eust.
1660, 58 πηγή, Suid. πηγη" κορυφὴ γὰρ τοῦ
ῥεύματος, Hes. πηγῶν, ὑδάτων, ὕδωρ ἀγώγι-
μον, Zon. 1253 πηγή, ἐκροὴ ὕδατος. — G 292
ἐν (v. 1. £z) δὲ κρήνη vási, ἀμφὲ δὲ λειμών, Φ
197 Ὠκεανοῖο, ἐξ οὗ περ πᾶσαι κρῆναι καὶ
φρείατα νάουσιν (Cant. νέουσι), ε141 ῥέει vóog,
χρήνη ὑπὸ σπείους, ε 70 χρῆναι δ᾽ ἑξείης δέον
ὕδατι λευκῷ, πλησίαι ἀλλήλων τετραμμέναι
ἄλλυδις ἄλλη, ἡ 129 ἐν δὲ δύω (v.l. δύο) χρῆς
ναι 3| μέν € ἀνὰ κῆπον ἅπαντα σχίδναται, ἡ
890
δ᾽ ἑτέρωϑεν v ὑπ’ αὐλῆς οὐδὸν ἵησι, h. Ap. P.
192 ἀγχοῦ δὲ χρήνη καλλίρροος, ἔνϑα δράκαι-
νὰν χτεῖνεν. “ἄναξ, est autem fons Castalius; h.
Ap. P. 198 οὕνεκά μεν. χρήνη χκαλλίρροος ἐξαπά:-
quos, B 784 οἱ δ᾽ ἔχον Ὄρμ. , 06 τὲ χρήνην
Ὑπέρειαν, ν. in hoc lex. s. v. Ὑπερείη II p. 372.
h. Ap. P. 207 ἄγχι μάλα χρήνη ς «02210000,
Il 160 (λύκοι) ἀγεληδὸν ἔασιν ἀπὸ (v. l. nl)
κρήνης, μελανύδρου͵ λάψοντες ὕδωρ, d 257 ἀνὴρ
ὀχετηγὸς ἀπὸ χρήνης μελανύδρου ἂμ φυτὰ
ὕδατι ῥόον ἡγεμονεύῃ, cf. schol. B; v 162 γυ-
ναῖχες ἤλϑον ἀπὸ χρήνης, o 442 ξυμβλή uev oc
ἢ ἐν ἀγυΐῃ ἤ που ἐπὶ AQUI h. XIX 20 (Νύμ-
qeu) eni χρήνῃ μελανύδρῳ μέλπονται, h. Cer.
Herm. statuit post v. 98 intercidisse versum exe-
untem ἐπὶ κρήνῃ μελανύδρῳ. ν 408 νέμονται
πὰρ Κύρακχος πέτρῃ ἐπί τε χρήνῃ ᾿Αρεϑούσῃ
(Crates teste schol. Theocr. I 117 κρήνης μελανύ-
gov), cf. schol. BHQ et V et Ameis app. h. l.; o 205
ἐπὶ κρήνην ἀφίκοντο τυχτὴν χαλλίροον, ὅϑεν
ὑδρεύοντο πολῖται, τὴν ποίησ᾽ Ἴϑακος, cf. schol.
B et Hercher i in Hermes 1272 (Aufs. 14). v 158 αἱ
μὲν ἐείκοσι βῆσαν ἐπὶ χρήνην μελάνυδρον. B305
ἀμφὲ περὶ χρήνην ἔρδομεν (ἐν Αὐλίδι) ἑχατόμ-
fos cf. v. 3807; Paus. IX. 19 δείκνυται x«l ἡ
y5i, cf. L. Ross griech. Koenigsreisen II 106 s.;
z z 101 ἐς χρήνην κατεβήσετο χαλλιρέεϑρον "Ao-
τακίην, cf. Nitzsch et Faesi h. l. et Ap. Rhod.
Arg. [ 957. 114 II3 δάκρυ(α) χέων ὥς τε κρήνη
μελάνυδρος, E τε χατ᾽ αἰγίλιπος πέτρης ὅνο-
φερὼὸν χέει ὕδωρ, Ariston. ad I 14 Ζηνόδοτος
y0. μετ᾽ (immo μετὰ δ᾽) "Aoysiowuv ἔειπεν
omissis v. 18 5., cf. Duentz. Zenod. 174; Duentz.
Heynium secutus expunxit eosdem vv. quos Ze-
nod. v. hom. Abh. 499 s, Aristarch 104. 2 350
γίγνονται (ἀμφίπολοὴ ἐκ τε xQnvéov. (al. κρη-
ναίων vel χρηνάων) ἀπό τ’ ἀλσέων ἔχ 9 ἱε-
ρῶν ποταμῶν, schol. HQV ἔνϑα αἱ Ναΐδες νύὐμ-
φαι καὶ αἱ Δρυάδες, cf. schol. BQV et Eust. 1660,
58 1661, 49 et Lehrs popul. Aufs.! p. 95 adn.;
expunxerunt v.350s. Nitzsch in adn., Duentz.,
ali. — v 154 μεϑ' ὕδωρ ἔρχεσϑε κρήνηνδε
(alii χρήνην vs) καὶ οἴσετε ϑᾶσσον ἰοῦσαι, cf.
v 158 162 o 205s. — Iungitur igitur cam " adi.
καλλίρροος h. Ap. P. 122 198 207, τυχτὴ χαλ-
λίροος o 206, καλλιρέεϑρος x 107, μελάνυδρος
114 Π8 160 $ 257 v 198 h. XIX. 20; £ 71
πλ notet ἀλλήλων τετραμμέναι ἄλλυδις ἄλλη.
Κρής, ρητός (de accentu v. Herod. ed. Lentz
1400, 19 401, 19 457, 20 II 903, 23 (Choer. 182,
27), Lob. Paralipp. I 81, cf. etiam Herod. I 409,
17 427, 18 429, 13 II 320, 30 (fo. AI. 19, 33)
678, 7 (Choer. 43, 10) 681, 16 19 (Choer. 140,
80 55.), E. G. 498, 55) incola insulae Cretae, Cres,
Cretensis. Fictus, ut Steph. verbis utar, a my-
thologis rex insulae antiquissimus, à quo nomen
insulae derivat Ephorus apud Scymnum v. 5485s.
Leguntur apud Hom. ρῆτες (bis), Κρητῶν
(quattuordecies), Κρήτεσσι (quinquies) Est in
ll. tredecies, in "Od. ter (tantum in $), in hymnis
quinquies (tantum in h. Ap. P.). In introitu ver-
Sus ter, post arsin 2. pedis sexies, 3. pedis de-
cies, 4. pedis bis. Vocalis brevis ante Ko. pro-
ducitur. Β 645 Κρητῶν δ᾽ Ἰδυμενεὺς ἡγεμό-
vever, cf. v. 650 τῶν Ἰδομενεὺς ἡγεμόνευε M-
θιόνης τε, cf. etiam schol. BL; I 230 Ἰδομε-
γεὺς δ᾽ ἑτέρωϑεν ἐ ἑνὲ Κρήτεσσι ϑεὸς ὡς [ὃ ἕστηχε,
cf. schol. BL; 7' 281 ἀμφὶ δέ μιν Κρητῶν &yoi
ἠγερέϑονται, (v. 1. -οντο), cf. Eust. 409, 28; 4
265 Ν 221 259 274 311 Ἰδομενεύς, koytov π
ἀγός, ἀντίον ηὗδα, Ψ 482 τὸν χολωσάμενος
Κρής — Κρήτη
Κρητῶν ἀγὸς ἀντίον ηυδα, i. e. Idomeneus,
cud Ἰδομενεύς, Κρητῶν dyoc, ἐφράσαϑ᾽ T ἵππους,
N 219 Ἰδομενεῦ, Κρητῶν βουληφόρε, N 988
(omiserunt ACD Syr. TownLl, cf. schol. Ὗ ad y.
254) 266 (add. in D in marg. 3. m.) 70., Κρητῶν
βουλ. χαλκοχιτώνων, $382 φῆ δέ μιν ἐν ἐν Koi
τεσσι παρ᾽ Ἴδομενηῆι ἐδέσϑαι, 4 251 ἦλθε ὁ ὃ
ἐπὶ “Κρήτεσσι κιὼν ἀνὰ οὐλαμὸν ἀνδρῶν" o i
o^ ἀμφ᾽ Ἰδομενῆα ϑωρήσσοντο, Ariston. dlc
εἴρηκεν ἀντὶ τοῦ ὡς ἐπὶ Κρῆτας, cf. schol. BL;
schol. A ἢ τάξις Ἰδομενέως πλησίον Αἴαντος
πρὸς τοὺς ὑποτάσσοντας τοῖς ᾿Αϑηναίοις τὸν
Τελαμώνιον (B 557) ^h. Ap. Ρ. 280 847 Kom
τῶν ἀγὸς ἀντίον ηὔδα alius est Cretensium dux.
h. Ap. P. 218 ἄνδρες ἔσαν πολέες τε καὶ ἐσϑλο
Κρῆτες ἀπὸ Κνωσοῦ Μινωίου .. ot μὲν ἐπὶ
πρῆξιν ἔπλεον, Matth. versum expunxit; alite
iudicavit Herm. Addita est fabula de mercato
ribus Cretensibus, quos Pylum navigantes Apollo
indutus forma delphini a cursu suo deflexi
et in sinum Crisaeum adactos sacrorum suo)
antistites constituisse traditur. h. Ap. P. 339 ὁ
δὲ ῥήσσοντες ἕποντο (ΑἸπόλλωνὴ ρῆτες
Πυϑὼ καὶ ἰηπαιήον'" ἄειδον, h. Ap. P. 340 oio!
ve Κρητῶν παιήονες, οἷσί τε Μοῦσα ἐν στή:
ϑεσσιν ἔϑηκε ϑεὰ ἀοιδήν, Baum.: Schwalbe
progr. schol. Magdeb, 1847 p. 12 Cretensium
anes antiquissimos habet; hi exculti sunt pi
cipue a Thaleta Cretensi (circa Ol. 40), quem &
stat usum esse iis rhytlimorum generibus, qui
ex hoc usu postea creticis et paeonicis nom
inditum est. Plut. mus. 9 s., Strab. X 480 s., Por
phyr. vit. Pyth. p. 37 ed. Amst., Bernhardy
litt. Gr. II p. 427s , cf. etiam schol. ABD et
ad Π 617, Eust. 166, AT 1320, 3, Hes.
χρητιχὸν μέλος. τ 176 v.l. ἐν d£ τε καὶ
τες (pro ἐν δ᾽ Ἐτεόχρητες). Ulixes, ubi simu
se alium esse, Cretensem se esse dicit: & 906
(Κάστωρ) τότ᾽ (v. l. ποτ᾽) vi Κρήτεσσι ϑεὸς ἃ
τίετο δήμῳ, ὃ
οὺς
ξ 284 δεινὸς τ᾽ αἰδοῖός τε
Κρήτεσσι veniylgy (pauci τετάγμην), cf. ξ
Damm: ,Ceterum id Ulixis mendacium crel
repetitum ansam dedit dicterio ἤρῆτες
ψεῦσται", cf. Eust. 1757, 21; Eust. 313, 4
ὡς καὶ πανοῦργοι οἱ Kogtse, παροιμίᾳ drj
Aot 7j λέγουσα πρὸς Κρῆτα Κρητίζεις, ἢ Lov
πρὸς oix ἀπάνουργον ἄνδρα τοὺς δὺ
δάπτεις, cf. Hes. s. v. χρητίζειν. Eos 88 Ἦν
rios fuisse clarissimos notum est, cf. schol. À
A 118, schol. B ad 6 328, Diod. Sic. V 74. qum
dam potentissimi maris fuerunt, cf. Strab. X
Eust. 313, 41. — Friedreich hom. Real. 53 82)
ΘΓ ow praeterea s. v. Κρήτη. — ᾿Ετεόχρητες
Κρήτη (etiam ρῆται) maxima insularum Gi
carum. Herod. ed. Lentz I 342, 16 58, et S
Byz. 7j μεγίστη νῆσος, ἣν Κρεήτην ἔφη :
λοχος" ol μέν φασιν ἀπὸ τοῦ Κουρής, 0 E
ἀπὸ Κρητὸς τοῦ Διός, οἱ δὲ ἀπὸ Κρήτης μιᾶ
τῶν Ἑσπερίδων, οἵ δὲ ἀπό τινος yen οὔ!
Κρητός" ἄμεινον δὲ παρὰ τὸ Κρὴς orn
Κρήτη, cf. Herod. II 857, 24; de veterum s
tentiis v. praeterea Bursian Geogr. v. Griechen
II 530 adn. 1, qui ibidem suspicatur Ao. "s
χεράννυμι aut ad rad. «pax (— montani) reyocar
dam esse; Goebel Lexil. I 497 sumit rad. c
coll. adi, scrupeus, nostr. schroff. De accent!
v. Herod. 1 316, 28 342, 16). Leguntur formae
Κρήτη (bis) gen. -τῆς (quinquies), dat. -τῃ (δὲ
τὐ ἢ acc. -τὴν (ter) plur. gen. Κρητάων ξ 19
Herod. ed. Lentz Il 34, 27 ss. σύνηϑε,
[ce - ποιητῇ] πολλάκις τὰ πληϑυντιχῶς λεγε
Κρήτη 807
μενα xal ἑνιχῶς προφέρεσϑαι, χαὶ ἐχ τοῦ ἐν- Merione classem octoginta navium Troiam duxit
ἀντίου τὰ ἑνιχὰ πληϑυντιχῶς, id. I 342, 21 λέ- (B 652), qua praeter Agamemnonis et Nestoris
γεται χαὶ ποιητιχῶς Κρῆται, cf. schol. HQ, classem nulla erat maior (cf. Gladstone 20 115).
Eust. 119, 3 490, 11; Eust. 1757, 28 πληϑύνας Nam iam antiquissimis temporibus Cretenses nau-
τὸ ὄνομα πρὸς ἔμφασιν τοῦ μεγέϑους τῆς ticis rebus maximam operam dabant permultum-
νήσου, cf. etiam Ameis app. ad $ 199. — Koz- que in mari valebant, cf. Strab. X 481, Eust. 313,
τηνδὲ τ 186 (La Roche scribit Κρήτην δέ), cf. 41. y 191 πάντας δ᾽ Ἰδομενεὺς Κρήτην εἰσ:
La Roche hom. Stud. 8 45, 9. ρητηϑεν Γ ἤγαγ᾽ (mavult La Roche εἰς jy.) ἑταίρους. —
233 h. Cer. 123, cf. Kolbe de sufüxi 9s» usu Insula saepe vocatur εὐρεῖα propter magnitudi-
hom. 10. Est igitur in Il. quater, in Od. quat- nem: JY 453 ν 956 960 $ 199 252 π 62, cf. schol.
tuordecies, in hymnis ter. Prior syllaba est in BL ad JV 453. Mentionem facit poeta montium
arsi sexies: in introitu versus ter, ineunte 2. pede insulae z 338: ὅτε πρῶτον Κρήτης ὄρεα νιφό-
ter; in thesi quinquies decies: 1. pedis 4 829, ἐντὰ νοσφισάμην, sed nullius montis, ne Idae
| pedis sexies, 3. pedis » 191 τ 338, 4. pedis quidem, adfert nomen, cf, schol. A ad Ψ 123 et
ies. Vocalis brevis ante Áo. producitur. — Am. h. 1. Commemoratur fluvius Cretae Iar-
τ 172 Κρήτη τις γαῖ᾽ ἔστι μέσῳ ἐνὶ πόντῳ danus y 991: τὰς (νῆας) Κρήτῃ ἐπέλασσεν, jy.
2 «al πίειρα, περίῤῥυτος (Aristid. vol. I ύδωνες ἔναιον Ἰαρδάνου ἀμφὲ ῥέεϑρα, urbes
p. 385 μέση)" ἐν δ᾽ ἄνϑρωποι πολλοὶ ἀπειρέ- Κνωσός, I'óovvv, Δύκτος, Ἡίλητος, Δύχαστος,
910. χαὶ ἐννήχοντα πόληες, sed Β 649 ἄλλοι 9? Φαιστός, Ῥύτιον, πόλεις εὖ ναιετόωσαι, quae
οἱ Κρήτην ἑχατόμπολιν ἀμφενέμοντο, Porphyr. omnes in media parte insulae sitae sunt (B 645 ss.).
Heraclidem secutus decem urbes ab Idomerneo Videtur igitur non totius insulae imperium te-
(sive ab Leuco; schol. D “εῦχος ὁ Aonrov émi- nuisse Idomeneus, cf. Hoeck Kreta II 1895 , Buch-
χρατήσας) post bellum Troianum dirutas esse holz Real. I 247 adn., Gladstone 90, cf. etiam Schoe-
tradit, eamque ob causam z 174 alium esse nu- mann antiqu. Gr.1' 298s. Portus Cnosi erat "Au-
merum urbium, cf schol. D ad h. l, schol V et »:60c c 188, cf. etiam Eust. 1861, 43. Quinque
) ad τ 174, Eust. 1860, 55; contra eam sen- tenebant gentes Cretam: τ 175 ἄλλη δ᾽ ἄλλων
tentiam disputat Strab. X 4795. Ariston. ad P γλῶσσα μεμιγμένη ἐν μὲν ᾿Αχαιοί, ἐν δ᾽ Ἐτεό-
49 ἤτοι οὖν ἑκατόμπολιν ἀντὶ τοῦ πολύπολιν, χρητες, ἐν δὲ Κύδωνες Δωριέες τε Óiol τε
| ἐπὶ τὸν συνεγγὺς καὶ ἀπαρτίζοντα ἀριϑμὸν Πελασγοί, Strab. X 475 τοὺς Ἐτεόκρητας xl
ἐνήνεχται νῦν, ἐν Ὀδ. δὲ τὸ ἀχριβὲς ἐξε- τοὺς Κύδωνας αὐτόχϑονας ὑπάρξαι εἰχός, cf.
ήνοχεν, ὡς παρὰ Σοφοκλεῖ, cf. Friedlaender Diod. V 64 80, Eust. 1861, Ὁ 58... Schoemann l. 1.,
Ariston. ἢ, L; sim. schol. D et Porphyr. ἢ. 1. e£ Hoeck I 140 ss. Gladstone 20 s, Bursian Geogr.
id AK 252, schol. V et HQ ad t 174, Eust. 1860, v. Griechenl. II 534 S&., Buchholz 248, Curtius
39. Eust. 313, 36 ἄλλοι δὲ εἶπον ὅτι Éxeróu- hist. Gr.! I 144s. Nunc insulae est nomen apud
πόλιν ὁ ποιητὴς τὴν Κρήτην εἰπὼν τὸ ἐφ᾽ Neograecos Kriti, Turcas Kirid, ab occidentis in-
βαυτοῦ εἶπεν ἤγουν τὸ ἐπὶ τῶν ἡμερῶν, ἐν colis vocatur Kandia. Accuratius de Creta di-
ic αἰτὸς περιῆν" ἐπὶ μέντοι τῶν Τρωικῶν sputaverunt Strab. X 474—84, K. Hoeck Kreta,
ἐνενήχοντα ἦσαν... μετὰ τὰ Τρωικὰ ἐπε- 8 voll, Goetting. 1823—29, Buchholz hom. Real.
τίσϑησαν δέχα, ὡς ἱστορεῖ Ἔφορος, ὥστε χατὰ 1 946 S&., Bursian II 551 5. 529—581, Friedreich
οὕτους πρὸ μὲν τοῦ Ὁμήρου ἐνενήκοντα ἦσαν, Real 57s. v» 256 πυνϑανόμην Ἰϑάκης ys zal
Arixov πολιορχήσαντος τὰς δέχα, sit? ἐν Κρήτῃ εὐρείῃ τηλοῦ ὑπὲρ πόντου, D Τροίῃ,
αὶ ἄλλως πως, ἐπὶ δὲ τοῦ Ὁμήρου ἕχατόν, quod receperunt Kayser et Ameis secuti Ammo-
ddit Strab. X 479 οὗτος πιϑανός ἐστιν ὃ λό- nium p. 58 et Gregor. Cor. in schol. ad Hermog.
c. Porphyr. ad Β 649 ᾿Αριστοτέλης οὐχ &ro- ap. Walz. VII p. 1134; recte Kayser (de versibus
ὃν φησιν, εἰ μὴ πάντες τὰ αὐτὰ λέγοντες πε- aliquot Hom. Od. disp. III, Beuthen 1868, p. 8 55.)
οίηνται αὐτῷ, 1. e. Ὁμήρῳ, cf. etiam Gladstone disputat contra optimorum librorum auctoritatem :
om. Stud. ed. Schuster 457 5, Clarissima fuit »quod in Creta, quam sibi patriam esse simulat,
iula iam antiquissimis temporibus regnante non in Troianorum agris ait se de illa insula
lnoe, qui leges scripsisse dicitur Cretensibus. certiorem esse factum, id, cum se Troiano bello
523 φησὶ δ᾽ Ὀδ. ξεῖνος εἶναι Mont ναιε- interfuisse minime neget (v. 260), alienum videri
iov, 09. Μίνωος γένος ἐστίν (cod. I ρή- debet... Falsum nomen insulae ex v. 260, qui
»), de dat. v. Capelle dat. loc. 7, Nahrhaft parem clausulam habet, in Troiae locum trans-
ebr. des loc. Dat. 3, Lehmann Lehre vom Lo- latum ibique eo religiosius servatum est, quod
Miv 11; cf. etiam. La Roche Ztschr. f, oest. in Ulixis commentum id optime convenire puta-
ymn. XV 1864 p.558. JN 450 (Ζεὺς) πρῶτον bant*. » 960 Ὀρσίλοχον, ὃς ἐν Κρήτῃ εὐρείῃ
ἰΐνωα τέχε Κρήτῃ ἐπίουρον, ita Arist, Zenod., ἀνέρας νίχα πόδεσσιν, ξ 252 ἄναβαντες ἀπὸ
ii; Herod. ad h. l. (ed. Lentz II 87, 2) εἰσὲ δὲ Κρήτης εὐρείης ἐπλέομεν, & 800 (νηῦς) ἔϑεεν
ἀνέστρεψαν τὴν πρόϑεσιν, Κρήτῃ ἔπι, cf. μέσσον ὑπὲρ Κρήτης, cf. schol. BQ; ξ 801 ὅτε
Soph. 104, 7; v. etiam in hoc lex. s. v. ἐπί. δὴ Κρήτην (v. l. τὴν νῆσον) ἐλείπομεν, h. Ap.
909; Nauck suspicatur ρήτης. Ν 453 Mi- 30 οσσους Kot» τ᾽ ἐντὸς ἔχει, inseruit τ᾽ Herm.;
DG τέχεϑ'᾽ υἱὸν Ζευχαλίωνα, Δευκαλίων δ᾽ ἔμ᾽ h. Ap. P. 292 ἐπεπλέομεν μέγα λαῖτμα, εἰς Πύ-
Ἰδομενῆα) ἔτιχτε πολέσο᾽ ἄνδρεσσιν ἄνακτα λον ἐκ Κρήτης. Testatur schol. HMQR ad y 818
Θητῇ ἐν εὐρείῃ, cf. schol. V. Tradit Hom. z scripsisse Zenodotum « 98 πέμψω δ᾽ ἐς Κρή-
|J eum regnasse ἐνρέωρον, quod commode re- τὴν (pro Σπάρτη») τε χαὲ ἐς Πύλον εἰ α 285 χεῖ-
rtur ad sacra Cretensium nono quoque anno 3ev δ᾽ ἐς Κρήτην ve (pro Σπάρτηνδε) παρ᾽ Tóo-
fpetita, v.s. v. ἐννέωρος. Fius filia fuit Ariadne. μενῆα, cf. & 214 359. Eundem v. addunt non-
328 ἥν ποτε Θησεὺς ix ρήτης ἐς γουνὸν nulli post « 94, cf. schol. HMS ad β 359, HP
&OV yt μέν͵ οὐδ᾽ ἀπόνητο, cf. X 592, ad ó 702, Eust. 1394, 42 1470, 7ss. — Plur.
etiam commemoratur Daedalus artifex ile Aozr«:: 5199 zx 62 fx μὲν Κρητάων (Nauck
Ketensis. Minois nepos fuit Idomeneus (IN 452 Κρηταέων ") γένος εὔχομαι (-εταὺ εὐρειάων
181), cf. Gladstone 7 19. Idomeneus cum (x 62 pauci εὐρειτάων), cf. schol. V. — Κρή-
Lex. Hom. cd. Ebeling. 5f
898
τηνδε:ῖ t 186 xal γὰρ τὸν Κρήτηνδε (cod.
Vind. -γε) χατήγαγεν ic ἀνέμοιο. Ko ἤτηϑεν.
Hes., Zon. 1259, paraphr. Il. ἀπὸ (cie) Κρήτης.
us 233 ξείνισσεν Μενέλαος, ὅπότε Κρήτηϑεν
ἵχοιτο, h. Cer. 123 νῦν «rt ρήτηϑεν ἐπ᾽ εὖ-
ρέα νῶτα ϑαλάσσης ἤλυϑον dicit Ceres; Baum.:
,in ficta hac narratione hoc veri subest, quod
Cereris sacra e Creta allata sunt teste Diod. V 77.
Religiones Cereris in Creta antiquissimas demon-
strat etiam fabula quae est de Iasione ε 125,
Hes. theog. 969. Et Bacchyl. ap. schol. Hes. th.
913 in Creta raptam Proserpinam cecinit*.
κρητήρ. att. χρατήρ (ἀεράννυμι, rad. χρα:
Curt. Et. 147, Leskien in Curt, Stud. II 112,
Siegismund ib. 'v 201, Corssen Auspr., Vokalism,
I 443, L. Meyer in 'Kuhn Ztschr. VIII 964, cf.
Doed. Gl. 1067; de subst. in vzo exeuntibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II 344, Woerner subst. hom.
46) Leguntur sing. gen. χρητῆρος octies, dat.
τῆρι quinquies, acc. -7o« septies decies, -70" se-
mel, plur. χρητῆρες semel, dat. χρητῆρσι(ν») bis
et 4 260 in v. l; acc. -ρας octies. Est in Il.
quater decies, in Od. septies et vicies, in hymnis
semel. Vocalis brevis ante xo. producitur. Est
prior syllaba in arsi quater: in introitu versus
ter, 2. pedis » 105; in thesi 2. pedis aninguies et
vicies, 4. pedis duodecies, 5. pedis v 152. Cra-
ter, cratera, vas, in quo vinum cum aqua misce-
batur. Athen. XI 476a τὸ ἀγγεῖον, ἐν o χιρ-
νᾶται ὃ οἶνος, ἀπὸ τοῦ συγκιρνᾶσϑαι ἐν αὐ τῷ
τὸ ὕδωρ, cf. E. G. 28, 48, Eust. 917, 56 1398,
13; Hes. φάρυγξ, xal τὸ οἰνοχύον ἀγγεῖον, id.
σιτλία, σχυφία, Zon. 1253 σχύφον, σίτλον, cf.
E. M. 538, 27 ss., E. G. 29, 25 343, 49 346, 14 88.,
Eust. 234, 37, Áthen, III 123 al; Eust. 740, 9
τὸ ἀρχαῖον δύο γένη τριπόδων, ἦσαν, οἱ καὶ
λέβητες ἐχαλοῦντο Ὑ INO. δὲ ἕτερος χρατὴρ
καλούμενος, ὁποῖοι οἱ παρ᾽ Ὁμήρῳ ἄπυροι, ἐν
οἷς οἶνον ἐχίρνων. — De diversis craterum for-
mis et generibus v. O. Mueller Archaeol. d. Kunst
8 298; v. praeterea de crateribus Th. Vogel de
supellectili in Hom. Il. et Od. illustranda, Halis
1866 p.215ss., Brosin de coenis hom. 46 ss., Lang
Homer u. die Gabe des Dionysos 20, Doed. Gl.
1067. Duobus locis commemoratur crater ex auro
factus: P 219 h. Ven. 206, multo saepius comme-
morantur argentei: 3 741 Πηλείδης τίϑει ταχυ-
τῆτος ἄεϑλα, ἀργύρεον κρητῆρα, τετυγμένον,
o 103 υἱὸν D κρητῆρα φέρειν. ἄνωγεν ἀργύ-
otov, o 121 ὁ δ᾽ ἄρᾳ (v. 1. ὁ δὲ) χρητῆρα φα-
εινὸν ϑῆχ᾽ ἀργύρεον, x 356 χρητῆρι ἐν ἀργυ-
oéo, Giseke in hoc lex. s. v. ἀργύρεος dicit ar-
gento tantum exornatum fuisse xg. etiam qui
argenteus appelletur, patere ex ὃ 615 o 1l5.
ε 208 e 275 δῶχε δέ μοι (δῶχα δέ οἱ) χρη-
τῆρα πανάργυρον. Haud raro argentei crateres
labris aureis ornati erant. δ᾽ 615 o 115 δώσω
τοι κρητῆρα τετυγμένον" ἀργύρεος δὲ ἔστιν
ἅπας, χρυσῷ δ᾽ ἐπὶ χείλεα χεχράανται, Nauck
suspicatur δ᾽ 613—9 spurios esse, Herm. de ite-
ratis apud Hom. 11 (op. VIII 19) et Hennings
Telem. 199 expunxerunt o 113—109, suspecti sunt
Nauckio. Summa arte factos esse xg. et magno
pretio fuisse non semel adfirmat poeta. « 275
χρητῆρα ἀνϑεμόεντα, in caelatura artifex florum
speciem imitatus est; P 749 χάλλει ἐνίχα πᾶ-
σαν ἐπ᾽ «lav xtÀ., ct. δ 6175s. o 1178s.; I' 247
φέρε δὲ χρητῆρα, φαεινὸν κῆρυξ (ἃ χρατῆρα), φ
cf. o 121; φ 145 xo. χαλόν. Crateres fictiles
fuisse viliores quam "ut eis heroes Homerici ute-
rentur exposuit Schliemann Ilios 449 ss., cf. etiam
χρητήρ
Riedenauer Handwerk in d. hom. Zeiten 14
Misconaat aut χοῦροι (« 148 saepius, cf. Athe
V 192 X 424) aut ancillae (x 356) aut χήρυχε
(α 110 » 179 v 50 saepius) aut herus (y 390 392
aut convivae (v 252, cf. 4 260). Antiquioribu
temporibus vinum aquae admistum esse, recen
tioribus aquam vino tradit Theophr. ap. Ather
XI 782. Brosin 48 censet id non de tempori
ordine, sed de multitudine vini et aquae apu
utrosque intellegendum esse. Miscebant aute
plerumque ita, ut plus esset aquae,
Schol. Aristoph. equ. 1187 ἀρίστη ὃ
οἴνου δύο μέρη καὶ ὕδατος͵ τρία, Poll.
ἐπήνουν οἶνον τὸν τρία φέροντα, τούτεστ
ὕδατος τὸ τριπλοῦν, cf. Nitzsch adn. ad
209. Scriptum est de vino Ismario: ε 210 ὁ
δέπας ἐμπλήσας ὕδατος ἀνὰ εἴχοσι μέτρα da
ὀδμὴ δ᾽ ἡδεῖα ἀπὸ χρητῆρος ὁδώδει, rec
Nitzsch hyperbolam ad Homeri artem refere
admonet tale vinum poetae fuisse describendur
ut Cyclops opprimeretur. 4| 260 οἶνον "Apyeía
ot ἄριστοι ἐνὲ χρητῆρι χκέρωνται, οἵ. Eu
470, 9; plerique libri χρητῆρσι, Did. ᾿Αρίσταρχ
ἑνικῶς. v 258 ἐν δέ τε οἶνον χρητῆρσιν p
«vto (Eust. 1890, 47 χρατῆφσι), x 356 ἢ
τρίτη χρητῆρι μελίφρονα οἶνον oM
ἐν ἀργυρέῳ, versum om. SV; y 393 τοῦ 0.
oov χρητῆρα χεράσσατο, ἢ 179 v 50 Ποντό;
χρητῆρα κερασσάμενος μέϑυ vetuov, a 423 t
σιν δὲ κρητῆρα χεράσσατο ούλιος ἥρως,
390 τοῖς ὁ γέρων ἀνὰ χρητῆρα χέρασσεν ὁ :
& 110 οἶνον ἔμεσγον ἐνὲ (v. 1. ἐπὴ χρητῆρσ
ὕδωρ, I'269 χρητῆρι δὲ οἶνον μίσγον, A
οὐχ ὕδατι ἔμισγον τὸν οἶνον, ἀλλὰ τὸν
Τρώων͵ καὶ ᾿Αχαιῶν: διὸ x«l ἐν ἄλλοις
δαί ? ἄκρητοι (B 341), cf. Eust. 234, 37; F
ohne 41159 — B 341 laege es naeher, eine Mischu| '-
von Wein τι. Wasser anzunehmen", id quod j—
mit Duentz. De herba magica, quam admi
Helena vino: ó 222 ὃ j ἐπ
χρητῆρι μιγείη (A. κρατῆρ!).
δ 222 v. Capelle dat. local. 14, Lehmann
Lehre v. Locativ 13, Nahrhaft loc, Dat. bei Hi
6. B 330 ὄφρα ϑυμοφϑόρα φάρμακ" vel
£v δὲ βάλῃ χρητῆρι χαὶ ἡμέας ὀλέσσῃ, ut b
bas veneni deiciat in craterem. 4 470 1
« 148 y 339 φ 271 χοῦροι κρητῆρας ἔπε
ψαντο ποτοῖο ἴδ 271 pauci ἐπεστήσαντο), us
ad marginem implebant, cum vinum te
batur, cf. β 481. Brosin p. 48 interpr. 8}
mam, quae efficiatur, praesertim si maiores
piae in ampliore vase misceantur, quae sU
crateris marginem paullulum surgat atque c
ἜΣ comparetur. Non recte Verg. Aen. 1,
, 525 interpr: pocula quae sertis sunt orn
ὃ 5. ἐπιστέφομαι. Ut vinum aqua temperat
in pocula infunderent, utebantur ministri
προχόῳ, qua e cratere vinum haurieban
Nitzsch δὰ ἢ 188. &. 9 ué9v δ᾽ ἐκ (y.
χρητῆρος ἀφύσσων οἰνοχόος φορέῃσι καὶ
χεΐῃ δεπάεσσι, I' 295 οἶνον δ᾽ ἐχ χρηῖ
ἀφυσσόμενοι δεπάεσσιν ἔχχεον, cf. Faesi b
Ψ 219 ὁ δὲ πάννυχος ᾿Αχιλλεὺς χρυσέου
χρητῆρος, ἑλὼν δέπας ἀμφικύπελλον, οἱ
ἀφυσσόμενος χαμάδις χέε, K 518 ἀπὸ δὲ x
τῆρος᾿Αϑήνῃ πλείου ἀφυσσόμενοι λεῖβον οἷ
cf. η 179 » 50 νεῖμον πᾶσιν. A 471 1 176 y
972 νώμησαν δ᾽ ἄρα πᾶσιν, cf. etiam. a τ
x eo more, quo diis humana tribuuntur, new ς
inducit poeta miscentes: 4 598 ϑεοῖς οἶνο iN
γέχταρ ἀπὸ χρητῆρος ἀφύσσων (ἃ χρατῆρ᾽
Ξ5
Lo
XoL —
h. Ven. 206 χρυσέου £x κρητῆρος ἀφύσσων
γέχταρ ἐρυϑρόν (omnes libri χρατῆρος praeter
Continebat autem zo., quem Achilles prae-
ij proposuit, sex μέτρα: Ῥ 74] ἕξ à? ἄρα
μέτρα (χρητὴρ) z&vóavev, abstulit Ulixes: T8
χρητῆρ᾽ «vt ἀνάειρε Ὀδυσσεύς. Continebat plura
metra: £209 ἕν δέπας ἐμπλήσας ὕδατος ἀνὰ εἴ-
ζοσι μέτρα χεῦε. Θ 932 πίνοντες χρητῆρας ἐπι-
στεφέας οἴνοιο, Eust. 710, 93 τὸ πίνοντες χρ.
ἱφελῶς μὲν ἔχει, ἄλλως δὲ ἀσφαλῶς διὰ τὸν
τεριεχόμενον οἶνον... πίνεται γὰρ τὸ ἐν
οἷς ποτόν, cf. Am. app. ad o 118: 3 431 στή-
yto χρητῆρας ἐπιστεφέας οἴνοιο, Z 598 Ζεὺς
θεοῖς χρητῆρα στήσασϑαι ἐλεύϑερον ἐν
ἰἐγάροισιν, paraphr. χρατῆρα στῆσαι ὑπὲρ
ευϑερίᾳ ioro-
d
ϑερίας, schol. B τὸν ἐπὲ ἐλ
vo», schol. 1, ἤγουν ἐν εἰρήνῃ χαϑ' ἡσυχίαν
φῆσαι ἡμᾶς, cf. Eust. 660, 39; Hes. εἰώϑασι
Διὶ ὑπὲρ ἐλευϑερίας ἱστάναι τοὺς πολεμίους
σάμενοι, Am. ad o 113 3pp. ,jin diesen For-
n ist zugl. an Libieren u. Trinken zu denken**.
2 μείζονα δὴ κρητῆρα καϑίστα, ζωρότερον
χέραιε, nam plures quam antea aderant.
Quaeritur utrum in cena plures crateres usur-
Jati sint nec ne. Spitzn. ad // 260: ,»In foedere
dem pangendo et alibi, ubi res postulat, unus
er sufficit, in tanti vero convivii apparatu
s statui crateras notum est", Agamemnonis
a narrat 4 419: oc ἀμφὶ χρητῆρα τραπέ-
δὲ πληϑούσας χείμεϑ᾽ ἐνὶ μεγάρῳ, cf. B
3 Vogel p. 23 collective his locis sing. intel-
dum esse dicit, nam procis pluribus in cra-
ibus vinum temperatum esse saepissime de-
trari in Od., sicut « 110, item Agamemnonis
orum fuisse maiorem numerum, quam ut unus
"sufficeret, cf. etiam Eust. 1692, 52 1904, 56.
Ulixis domo videtur fuisse in tripode prope
οϑύρην et γυναικωνίτιδα, Protodicos de
bus hom. 46: (ἵδρυται χατὰ τὸ ἔσχατον
ἄρον τῆς ἀριστερᾶς τῆς ἀνδρωνίτιδος πτέ-
0G παρὰ τὸ ἕτερον τοῦ κοινοῦ τοίχου, μι-
τῆς τελευταίας παρὰ τῇ ἄκρᾳ τραπέζῃ
puc ἀπέχων", οἵ. etiam Rumpf de aed. hom.
8., Frieb Wohnhaus bei Hom. 93. φ 145
τώδης ἀνίστατο, 0 σφι ϑυοσχόος ἔσχε, παρὰ
ρητῆρα δὲ χαλὸν ἐζε μυχοίτατος αἰεί, z 341
ὀθμιγγα χκατέϑηχε χαμᾶζε μεσσηγὺς κρητῆρος
& ϑρόνου, scribit Bekk.? χρητῆρος μεσσηγύ,
?ntz. versum expunxit, spurius videtur etiam
lo esse. v 152 χαϑήρατε δὲ χρητῆρας
ip. Soph. 30, 5 χρατῆρας), pauci libri om. ver-
m. — in antro nymphis sacrato erant xo.: v
)5 ἐν δὲ χρητῆρές τε χαὶ ἀμφιφορῆες ἔασι
&vot, schol. Η τὰ αὐτὰ ἀναϑήματα ὡς οἱ χρα-
Jgec x«i ἀμφιφορεῖς, Eust. 1735, 44 ot λίϑινοι
. χαὶ Gugig. ἀναϑηματα νυμφῶν, χειροποί-
'&, cf. etiam Faesi ad v. 106.
(Curt. Et. 156 zi et χριϑή ducta esse
ut lat. hordeum, a rad. ghardh; zoz ortum
E apocopen ex χριϑ (χριϑή) censent Fick
oert. II 80, Delbrueck in Curt. Stud. I 2)
2. G. Meyer ib. V 79, Benfey WL. II 197, L.
eyer vgl. Gr. 1 230 1I 173, id. in Kuhn Ztschr.
374, cf. Curt. Et. 351 et Zeyss in Kuhn Ztschr.
X 184, qui confert celt. cer, cer-visia; deri-
'unt veteres ἃ χριϑή vel a zozuvov: schol. AV
E 196, schol. V ad 6 564, Herod. ed. Lentz
254, 10 II 538, 18, alii, cf. Herod. II 215. 17
j, 10, Lob. Rhem. 94, Lob. Path. el. II 972
)88; Apoll. Soph. 104, 29 ᾿Αρίσταρχος εἰρῆ-
αι οὐ z&C ἀποχοπήν, ἀλλὰ μετεσχηματίσϑαι
Υ
0
Ὁ
d
j
χρέζω 800
τὸ ϑηλυχὸν εἰς οὐδέτερον τὸ χρῖ, cf. Lehrs
Arist. 152; y. quae accuratius composuit Lob.
Paralip. 115, adn. 42 et Path. el. II 285 5.: Clemm
in Curt. Stud. III 298 suspicatur non necesse esse
suméré apocopen; v. praeterea Buttm. Lexil I
198 adn. De subst. (monosyll.) neutr. v. Herod.
II 646, 32 768, 4, E. M. 769, 39, Cram. an. Ox.
I 245, 26, an. Par. III 47, 2, Eust. 538, 19 sae-
pius, Lob. Paralip. 115, Woerner subst. hom.
48; de accentu v. Herod. I 394, 22 492, 8, Cram.
an. Ox. II 226, 29) Legitur zt (nom. et acc.)
ter in IL, ter in Od., bis in hymnis. Est in
thesi 2. pedis quinquies, 4. pedis semel, 5. pedis
bis. Vocalis brevis ante zo. producitur. Hor-
deum, cf. Buchholz Real. I 2, 226 58., Friedreich
Real. 267 s, Guenther Ackerbau bei Hom. 16 s.,
eund. Viehzucht bei Hom. 31, Brosin de coenis
hom. 3. Schol AV ad E 196, paraphr. Il., E. M.
538, 12, E. G. 346, 22 27, Herod. II 538, 18,
Ap. Soph. 104, 22, Hes., Snid., Zon. 1256, Cram.
an. Ox. II 926, 28 χριϑή, cf. anecd. Gr. ed.
Dachm. I 438, 21. Addit Hes. εἶδος ὀσπρίου"
ἢ ἄλφιτα" ἢ γένος τι, Ap. Soph. 104, 94 ὁ δὲ
᾿Απίων γένος τι, οὐ πάντως χριϑή, sed v. Lob.
Path. el. II 286. Iungitur omnibus locis cum
adi. Aevxóv, quod postponitur Subst.; schol. L
ad E 196 λευχὸν εἶπε πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς
μελαίνης ἢ τοῦ πυροῦ, οἵ, Cram. an. Par. III
47, 3, Eust. 538, 19 730, 2 1407, 99. De equo-
rum cibo usurpatur: E 196 Θ 564 ἵπποι χρῖ
λευκὸν ἐρεπτόμενοι χαὶ ὀλύρας, ὃ 4l πὰρ d?
ἔβαλον ζειὰς (ἵπποις), ἀνὰ δὲ χρῖ λευχὸν ἔμι-
Sav, à 604 πυροί τε ζειαί τε 00? εὐρυφυὲς χρῖ
λευκόν, latae erant eius Spicae; Eust. 1511, 16
tig. ὡς τοιοῦτον ὃν χατὰ τὴν ἔχφυσιν, Am.
»da an der Gerstenaehre nur 2 Reihen Koerner
einander gegenueberstehen, im Gegens. z. dick-
wuechsigen Korn- u. Weizenaehre*, Y 496 ὡς
ὅτε τις ζεύξῃ βόας τριβέμεναι κρῖ λευκὸν
ἐυχτιμένῃ ἐν ἀλῳῇ, Bekk.2 expunxit v. 495—503.
h. Cer. 309 πολλὸν δὲ χρῖ λευκὸν ἐτώσιον Zu-
πεσε γαίῃ, cf. Voss h. l; h. Cer. 459 ἔχευϑε
σρῖ λευκὸν (Ῥάριον) μήδεσι Πήμητρος. Adhi-
bebantur hordei grana in sacrificiis; capita enim
victimarum conspergebantur mola salsa. u 358
φύλλα δρεψάμενοι δρυός, οὐ γὰρ ἔχον χρῖ λευ-
zóv ἐπὶ νηός.
πρέξω (unde χέχριγα, apud Hom. tantum
Z0íxt, rad. zo:z, cuius z tum mutatum est in
7: Curt. Et. 534, id. Verbum I 320, Fick vgl.
Woert. I 539 II 68, Spracheinh. 87, Froehde in
Kuhn Ztschr. XXII 550; Fritzsche in Curt. Stud.
VI 340 s. sumit rad. kark, krak, ZQEZ, χραγ,
kreg, unde apertum esse dicit quae ratio inter-
cedat inter χρέχε et χριγ-Ἴω, χέχριγ-α, χρέξαι.
Lob. Paral 408, adn. 19: χρίκε cum χρέχω
coniunctius esse videtur quam cum “χρίζω, neque
huius aoristus dici potest"; cf. etiam Benfey WL.
IL 182, L. Meyer vgl. Gr. I 371, Fick ap. Kuhn
XXII 206, Doed. Gl. 991, Curt. Verbum I 318,
Et. 622. De verbis in Zo exeuntibus v. L. Meyer
vgl. Gr. I 437, Curt. Verbum I 320) Legitur
aor. 2 χρῖχε, v. Curt. Verb. II 17. Non est apud
Hom. nisi haec forma (uno Il. loco), cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz, 798 751. Strido,
stridorem edo, cf. Doed. Gl. 991. II 470 τὼ
(ἅππω) δὲ διαστήτην, κρίχε δὲ ζυγόν (v. 1. ζυ-
γός et ξύλον), nam ex parte fractum est iugum,
paraphr. ἤχησε, cf. schol. L; E. M. 539, 9, E.G.
341, 35, Zon. 1258 ἐψόφησεν, ἤχησε, ποιὸν ἦχον
ἀπετέλεσε, εἴ. Eust. 1350, 14, Cram. an. Par.
900
III 267, 95; Eust. 1071, 34 ἀντὲ τοῦ ἔτριξε, Hes.
ἐψόφησεν, ἔτρισεν, Suid., Zon. 1258 συνεσχέϑη,
Martinus coni. συνηχήϑη, Tittmann συνεχύθη:
Grashof Fuhrwerk p. 36, adn. 35 (q. v.) maluit
scribere συνεσχίσϑη vel verisimilius συνεάχϑη.
Hes. χρίζει" ὀξὺ αὐλεῖ et χρίζειν- κεχραγέναι,
Phot. τρίζει ἀπαχϑὲς καὶ μιαρόν. Herod. ed.
Lentz Il. 803, 5ss., E. M. 538, 51 ss., E. G. 347,
91ss. χρίχε μιμητιχῶς εἰρημένον, ἐφ᾽ οὗ τινες
οὐ προσεσχήκοτες τῇ μιμήσει τῆς φωνῆς ἡπό-
ρησαν, ec, Ἡρωδιανός φησι, πῶς ἀπὸ τοῦ
χρίζω ὧν o δεύτερος ἀόριστος οὔτε διὰ τὸ y
ἐστὶν οἶτε διὰ τοῦ Ó ... τούτου δὲ τοῦ «pico
ἡμαρτημένον ἀόριστον παραλαμβάνει τὸ κρίκε"
ἡμεῖς δὲ οὐ φαμὲν ἡμαρτῆσϑαι, ἀλλὰ πεποιῆ-
σϑαι, cf. Lob. Rhem. 88; addunt E. M. et E. G.
otro Zqvódoroc, cf. Duentz. Zenod. 14. Esse
χρ. e sono fictum adfirmat etiam E. M. 818, 57.
Schol. 1, γράφεται zal χρίγε xul τρίγε: πάντα
δὲ χατὰ μίμησίν εἰσι. . γραφικῶς δὲ ἔδειξε
τὸ ζυγὸν ἠχοῦν τῇ παρατρίψει, Eust. 1071, 84
χατὰ ὀνοματοποιίαν" διὸ καὶ τρίγε (immo χρίγεὶ)
τινὲς αὐτὸ ἔγραψαν, cf. 1119, 60 1350, 14 1734,
21; Spitzn. 1. 1.: ,,Clarkius χρίγε recepit et Hey-
nius Passoviusque receptae lectioni xoi fidem
paene denegarunt; sed libri non minus quam
grammaticorum plerique χρίχε tuentur*. Etiam
Duentz. recepit zoíys. Alios ὦ 9, ubi nunc ex-
stat τετριγυῖαι, scripsisse χεχζριγύυζαι testantur
Herod. ed. Lentz II 803, 10, E. M. 539, 1, E. G.
341, 27.
“ρεϑαίη (χριϑή) polenta ex hordeo cocta.
ep. XV 7 ἕρποι μᾶζα, νῦν μὲν χριϑαίην εὐώ-
πιδα σησαμόεσσαν, Franke post hunc v. lacu-
nam esse, versum vero, qui interierit, et alia ge-
nera placentarum et verbum, a quo acc. pendeant,
fortasse χέοντος continuisse suspicatur; Herm.
putat fortasse legendum esse ἕρπεο, μᾶζαν | ἔμ-
μεν χριϑαίην κτλ.
χριϑή (Curt. Et. 156 putat χριϑή et χρῖ (v.
G. Meyer in Curt. Stud. V 79) propter lat. hor-
deum et germ. gersta a rad. ghardh ducenda esse;
idem negat cohaerere cum zov; cf. Legerlotz
in Kuhn Ztschr. VII 67 s.; cum lat. hordeum com-
ponunt etiam Hartung Partikeln I 424, Grimm
Gesch. d. deutschen Spr.? 282 (1402), i Meyer
vgl. Gr. I 136, Gerland ap. Kuhn X 458, alii, cf.
Ascoli ib. XVIII 437, Hehn Culturpfl. 57; aliter
iudicat Lottner ap. Kuhn VII 163, adn.; Delbrueck
in Curt. Stud. I 2, 132, quem secuti sunt Curt.
Et. 713, Brugman in Curt. Stud. IV 109, Siegis-
mund ib. V 180, Roediger ap. Kuhn XIX 132,
censet ex forma χἄρϑη primo esse ortum z997,
deinde χερϑη, tum metathesi χριϑή,, cf. Leger-
lotz ap. Kuhn VII 68, Zeyss ib. XIX 184. Fick
vgl. Woert. I 582, Spracheinh. 322: gharsdhà
(fortasse etiam ghardhà), χρεϑή pro 49:91, 11097,
lat. hordeum, germ. gérsta; cf. eund. vgl. Woert. Hi
80. Ab aspirata 7 principio incepisse χριϑή ex-
plicant Benfey WL. II 197, Christ Lautl. 106,
Grimm l.l, Kuhn in Ztschr. XI 385 ss, Zeyss
ib. XIX 183, qui disputavit contra Legerlotz ib.
VII 68 et Walter ib. XII 386; Kuhn 1. l. censet
ex χριστη ortum esse 70t097, deinde 20:087,
tum χριϑη, sim. Schleicher Comp. $ 153, cf.
Ascoli ap. Kuhn XVII 341; sed recte exposuit
Brugman in Curt. Stud. IV 110, qui ex χαρσϑη
ortum esse vult, c ante dentales nusquam cum
compensatione explodi, cf. eund. ib. VII 338.
L. Meyer vgl. Gr. II 325 antiquissimam formam
fuisse sumit ghristà vel gharstà, ita ut in χριϑή
χριϑαίη — χρίνω
9 ortum sit ex consonis st, sim. Kuhn in Ztschr
IV 9 et XI 385 ss., sed v. Zeyss].l. Benary roem
Lautl. 191 sumit rad. vrdh s. brdh crescere, au
Legerlotz ap. Kuhn VI169 rad. grdh desiderare, se
v. quae Zeyss 185 s. ad horum aliorumque senten
tias refutandas adfert. Idem sequitur Kuhniur
in Ztschr. XI 386, qui sumit rad. ghrsh — hrs
horrere, cf. Buttmann Lexil. I 198, adn. 9. D.
accentu v. Herod. ed. Lentz I 312, 7, E. M. ὅ88
26, cf. Herod. II 429, 9 456, 2 538, 24 752. 22: d
subst. in ἤ exeuntibus v. Woerner subst. hom. 6
Non est apud Hom. nisi plur. nom. χριϑαΐ (se
mel) gen. χρεϑέων (semel), acc. χρεϑάς (sem
Est semel in IL, bis in Od. Omnibus locis
arsin 2. pedis. Hordeum, cf. Theophr.
pl. VIII 2, 3, Herodotum II 36, Nitzsch adn.
1 111, Buchholz Real. I 2, 226 ss., Friedreich Re
267 s., Guenther Ackerbau bei Hom. 16 &.,
etiam Brosin de coenis hom. 3. Plurimi y
rum dicunt esse idem atque χρῖ, v. s. hac.
v. etiam Hes, et Eust. 1218, 30. 4 69 ἀμητῆ
üyuov ἐλαύνωσιν χατ' ἄρουραν sup GP
ϑέων (libri et schol. B ad T 222 χρεϑῶν
v. La Roche), « 110 τά γ᾽ ἄσπαρτα καὶ iv
ροτα πάντα φύονται, πυροὶ zal χριϑαὶ ἡ ὁ
πελοι, τ 112 φέρῃσι δὲ γαῖα πυροὺς χαὲ
ϑάς. — χριϑαίη.
χρέκος (metathesi ortum e χίρκος, cf.
man in Curt. Stud. V 121, adn. 3, Siej
ib. V 146; Lob. Path. el. I 499: χρίχος
ὑπερϑέσει κίρκος Epim. I 228, quorum ill
communi usu positum simileque germ. Kre
alterum, quo Latini utuntur, poetis relictum e
nam quod apud Pollucem legitur 1 94 zíg ή
τὸ γὰρ κρίχοι ποιητικόν, Bekk. in cont
vertit χρίχοι — zígxow*. Est prior syllab
duplicata a rad. zv, κυλ, kar curvum e
derivatum est χύχλος, sanscr. k akrás ro
lat. circus, palaeogerm. hring: Curt. Et.
715, Fritzsche in Curt. Stud. VI 339 s, Bn
ib. VII 206, adn. et 275, Corssen Ausspr
er vgl. Gr. I 348, cf. Fick vgl. Wi
61, L. Meyer I 28, Benfey WL. II 287,
in Kuhn Ztschr. XX 132. De accentu v.
ed. Lentz I 148, 26, E. M. 538, 46, cf.
Herod. II 375, 29 538, 31, Cram. an.
24. De subst. in oc terminantibus ba
L. Meyer vgl. Gr. II 154, Woerner sut
23) anulus ferreus, quem verisimile est
potuisse, quo iugum adligabatur. Erat i
parte tigni transversarii (iugi) ab infe!
parte (adversus ὀμφαλόν, qui ab superio
parte) et ponebatur circa paxillum (fero
temonem insertum, cf. Grashof Fub
Non est apud Hom. nisi uno Il. loco,
laender 2 hom. Woerterverz. 733 750,
mueller*Il. XXIV p. XLVI. 9 272 ἐπὲ
zov (voc. brevis ante zo. producitur) ἕστοι
Ao» super clavum anulum iniciebant,
A et BM; anulum vero supra temonem p
vum fuisse, infra eum ante clayum expon :
hof l.l, cf. etiam Faesi et La Roche ed, *
h.l — E. M. 538, 42, Suid., Zon. 1249 τὸ
χέλλιον, Hes. κίρκοι" χρίχοι, Gpmnayut, |
à ἐπιχαμπῆ κίρκοι λέγονται, οἵ. T
πάντα τὰ
1262, 58. NE
κρένω (rad. χρε, lat. cerno, lit. skiriü, vid
redire ad rad. skar: Curt. Et. 156 429 694, Uor
Ausspr., Vokalism. I 474 s., 515, Siegismur
Curt. Stud. V 179, Kuhn in Ztschr. ἢ 146
eadem rad., ad quam etiam retulerunt χερ, «t
(
χρίνω
derivarunt Fick vgl. Woert. I 239 811 II 65,
Spracheinh. 195, Bugge in Curt. Stud. IV 333 s.,
L. Meyer vgl. Gr. I 349, id. in Kuhn Ztschr. VI
175; cum lat. cerno composuerunt etiam Curt.
Verb. I 242, L. Meyer I 28, Walter in Kuhn
Ztschr. XII 386, Ascoli ib. XVII 342, Zeyss ib.
XIX 184, Schweizer-Sidler ib. XXI 260, Hartung
Partikeln I 494, alii, cf. L. Meyer I 140 et Ben-
fey WL. II 171; de « radicis skar in : (χρίνω)
αἰξαπιδίο v. Curt, Et. 712, Siegismund 1. l). Le-
guntur act. praes. coni χρίνῃ E 501, χρίνωσι
Ἢ 387, opt. χρένοιμι & 217, imp. χρῖνε B 802,
art. χρίνων μ 440, -οντες B 446 ep. 4, 5; aor.
ἔχρινεν A 309, -vav c 264, REND χρίνας septies;
pass. perf. part. χεχριμένον X z 19, -μένοι zx 248
lo 107, -μένους v 182, -μένη ΓΚ 417; aor. part.
du. χρινϑέντε 9. 48, pl. χρινϑέντες N 129; v. 1.
est χριϑέντε et χριϑέντες, v. La Roche h. U.
278 8., cf. etiam Eust. 388, 24, Curt. Verbum II
338. Med. praes. χρένονται 2209 ὦ 507, coni.
. dd B 385; aor. ἐχρίνατο E 150 δ 718,
coni. χρίνηται π 569, imp. χρινάσϑων 9 30,
nfin. (pro imp.) χρίνασϑαι ó 408, part. χρινά-
tvoc quinquies. Legitur in Il. sedecies, in Od.
ndevicies, in epigr. semel, nusquam in hymnis.
Ἢ praes. est ὁ productum, quod ex χρίν)ω ortum
?se censent (v. aeol. et lesb. χρίννω, cf. Choe-
ob. in Bekk. anecd. 1392, Herod. ed. Lentz II
88, 29) Curt. Verbum I 245 263, id. Erlaeute-
'ungen 36, L. Meyer vgl. Gr. I 956 971 290,
[eister in " Curt. Stud. IV 382, Siegismund ib. Y
19, Fritzsche ib. VII 387; i productione sup-
letoria factum esse suspicatur Brugman in
Jur. Stud. IV 99 s. V 932; cf. etiam Herod. I
00, 5. Neque minus est productum L in aor.
et. et med., cf. L. Meyer I 258; breve autem
st, quod radix natura brevem habet vocalem,
erf, et aor. pass., exceptis lis formis, in qui-
us positione : producitur, cf. Curt. Verb. I 308 s.
365. Syllaba brevis ante xg. producitur omni-
us locis praeter 41 697, cf. La. Roche ἢ. U. 26,
[artel hom. Stud. I 81. "Legitur part. perf. pass.
emper in introitu 2. pedis (quinquies), ceterae
)rmae aut ineunte versu (undecies) aut in arsi
pedis (bis) aut post arsin 2. pedis septies,
pedis semel, 4. pedis decies. I) Act. et pass.
) cerno, secerno, ἜΤΈΤΟΝ 2) eligo, 3) decerno,
: Schmidt Synon. 18, 6. M. 538, 38 xolvo
μαίνει τρία" τὸ πων καὶ τὸ δικάζω
αὶ τὸ ἐπιλέγω, Hes. χρῖναι" τάξαι, ΧΟ ΤΟ αι;
»κιμάσαι, δικάσαι, ἐπιλέξασϑαι, v. eund.
γίνειν, cf. Eust. 108, 12. 1) E. M. 538, 32 re
οἰσαι καὶ διακρῖναι, Ap. Soph. 97, 24 104, 1,
G. m 21, Eust. 687, 19, Hes. διαχωρίζειν, cf.
erod. ed. Lentz II 538; 27, Bekk. anecd. 1392, E.
947, 41, Ammon. 85; Hes. , Zon. 1258 χωρίζειν.
362 xpiv' ἄνδρας χατὰ φῦλα, χατὰ φρήτρας
) χρίν"), paraphr. δεάχρινε, Eust. 238, 25 δίελε,
8, 97 διαχώριζε, cf. . M. 538, 38, "Eust. 576,
m, 2. ΟΣ. praeterea schol. BLV et AD,
lam. an. Par. HII 191, 13. Β 446 βασιλῆες
| fius ἀρίνοντες, paraphr. διαχωρίξζοντες, schol.
᾿αντὶ τοῦ xarà Πρ τὸς πα φρατρίας διαχρί-
ἵντες, cf. Eust. 252, ; II 199 πάντας ἅμ᾽
"ἐμόνεσσιν ᾿Αχιλλεὺς E σεν ἐὺ χρίνας (v. 1.
χρίνας), paraphr. καλῶς διαχωρίσας. E 501
᾿ Δημήτηρ χρίνῃ (v. l. χρίνει, G x9 voi) ἐπει-
juévov ἀνέμων χαρπόν τε καὶ ἄχνας, cf. Eust.
Ὁ, 9. 2)eligo. Hes. ἐπιλέγειν. a) Act. A 309
δ' ξρίτας ἔχρινεν ἐείχοσιν, Aristarchus (v.
d) ἐν δ᾽, quod recepit Am.; 'ceteri ἐς δ᾽, pa-
901
raphr. ἐπελέξατο, cf. Eust. 108, 16. Z 188 χρί-
v«c ἐκ Δυχίης φῶτας ἀρίστους εἷσε λύχον, cf.
ó 530s.; paraphr. ἐπιλεξάμενος, cf E. M. 538,
40, Eust. 635, 60; 0 666 χρίνας τ᾽ ἀνὰ δῆμον
ἀρίστους, ι 90 καὶ 102 προΐειν πεύϑεσθϑαι ἰόν-
τας ἄνδρε δύω χρίνας, . 90 videtur esse spu-
rius Kaysero (cf. Philol. XVII 3505ss.), Am. (v.
app., R. Franke (in J. J. 1856 p. 199) Nauck,
Duentz.; ε 195 ἐγὼ χρίνας ἑτάρων (L -ovc) óvo-
καίδεχ᾽ ἀρίστους βῆν, schol T χωρίσας καὶ
ἐπιλεξάμενος, ξ 108 xat σφι συῶν τὸν ἄριστον
ἐὺ κρίνας (v. 1. ἐϊχρίνας) ἀποπέμπω, schol. V
εὔχρ. interpr. ἐπιλεξάμενος. .$ 217 ὁπότε χρί-
νοιμι λόχονδε ἄνδρας ἀριστῆας, OU ποτέ μοι
θάνατον προτιόσσετο ϑυμός, schol. Q ἐξ ἐπι-
λογῆς συντάττοιμι, schol. V PU εἰς
ἐνέδραν, cf. ὁ 530. b) Pass. N 129 οἱ γὰρ
ἄριστοι χρινϑέντες Τρῶάς τε καὶ ἽἝχτορα
ἔμιμνον fortissimi selecti , paraphr. oí δυνατώ-
τατοι διαταχϑέντες, Duentz.: qui fortissimi ha-
bebantur. 4$ 48 χούρω δὲ χρινϑέντε (v. 1. χρι-
ϑέντε, χρινϑέντες, χριϑέντες) δύω χαὶ πεντή-
χοντα βήτην, ubi dualis ad δύω accommodatus
est, cf. schol. H. — Part. χεχριμένος electus. Hes.
διακεχωρισμένος, τεταγμένος, ἐπιλεχτός, cf.
Suid. — » 182 Ποσειδάωνι δὲ ταύρους δώδεχα
χεχριμένους ἱερεύσομεν, Eust. 1781, 58 οἱ ἐπί-
λεχτοι, cf. etiam L. Meyer in Kuhn Ztschr. VI
172. x 948 àx “ουλιχίοιο δύω καὶ πεντήκοντα
χοῦροι χεχριμένοι, Eust. 1801, 10 Ü ἔστιν ἔχ-
zgutot, cf. 9 48; ὦ 107 πάντες χεχριμένοι x«l
ὁμήλικες, ct. Eust. 1956, 30. Sed K 417 qv-
Aexc δ᾽, ἃς εἴρεαι, οὗ τις χεχριμένη ῥύεται
στρατὸν ᾿οὐδὲ φυλάσσει (excubiae separatae,
paraphr. ἐπιλελεγμένη), cf. schol. BLV. X 19
πρίν τινα χεχριμένον καταβήμεναι ex Διὸς ov-
gov (L χεχρυμμένον) de certo vento; paraphr.
ἀφωρισμένον, schol. BL ἀπλανῆ, σταϑερόν, ἢ
τῶν ἄλλων κεχωρισμένον, Eust. 965, 4 ὃ αὐτός
ἔστι τῇ εὐχρινεῖ αὐρᾳ, ἧς, χρῆσις καὶ παρὰ
Ἡσιόδῳ ἐν τῷ εὐχρινέες, αὖραι, αἷς ἐναντίαι
εἰσὶν αἱ συγχεχυμέναι καὶ ἄταχτοι. 8) decerno,
cf. Hes.; μὲ 440 ἀνὴρ ἀγορῆϑεν ἀνέστη χρίνων
γνείχεα πολλὰ διχαζομένων αἰζηῶν, cf. Eust.
1729, 62; schol HQ ἐν πολλοῖς ἐδιστάχϑησαν
οἱ στίχοι (439—441), expunxit Duentz.; I] 387
ἄνδρεσσι, oi βίῃ siv ἀγορῇ σχολιὰς χρίνωσι
ϑέμιστας XE. M. 197, 7 χρίνειε), i. e. χαχῶς χρί-
γοντες σχολιὰς ποιήσωσι τὰς ϑέμιστας, cf. schol.
BLV et Eust. 1066, 8; Hes. op. 221 σχολιαῖς
δίχαις χρίνωσι ϑέμιστας. σ 204 ἵππων ἐπι-
βήτορας, οἵ χε τάχιστα ἔχριναν μέγα νεῖχος
πολέμοιο, Eust. 1846, 7 0 ἐστι λύειν, Nauck
suspicatur χρίνειαν. ep. 4, 5 ἐπιβήτορες ἵππων
μαλεροῖο πυρὸς χρίνοντες ἄρηα. 1I) Med. 1)
mihi eligo. Hes., Suid., Phot., anecd. Gr. ed.
Bachm. ] 283, 90, paraphr. ΠΡ Eust. 1179, 98
κρινάμενος" ἐπιλεξάμενος, cf. Eust. 1502, 39.
I 591 ἀρίστους χρινάμενος κατὰ λαόν, cf. schol.
BLV et Eust. 769, 47. Τ' 193 χρινάμενος κού-
ρητας ἀριστῆας Παναχαιῶν, et. Eust. 1179, 28;
ó 408 σὺ δ᾽ ἐὺ χρίνασϑαι ἑταίρους τρεῖς, ó
550 χρινάμενος χατὰ δῆμον ἐείχοσι φῶτας
ἀρίστους εἷσε λόχον, cf. ξ 217: ὃ 778 ἐχρίνατ᾽
ἐείχοσι φῶτας ἀρίστους, ὮΝ Eust. 1517, 43; 9
36 χούρω δὲ δύω καὶ πεντήχοντα χριϑνάσϑων
χατὰ Me (v. 1. κοτροι) eligunto, cf. Krueger
Di. 61, 4, 4; schol. P ἐπιλεχϑήτωσαν χατὰ γει-
τονίαν, 'cf. Eust. 1584, 35; ὦ 108 οὐδέ xtv
ἄλλως (y- l. ἄλλος) χρινάμενος λέξαιτο χατὰ
πτόλιν ἄνδρας ἀρίστους (1 χρινόμενος), Eust,
902
1954, 55 2 ἔπαινος ταῦτα ἐχκρίτων χαὶ ἐπιλέχτων
véov. 4 697 ix πῶυ olv εἵλετο χρινάμενος
τριηχόσι' ἠδὲ νομῆας, cf. schol. V; Bentley coni.
κρίνας μῆλα. 2) inter se decernere, c. Hes.
B 385 μεδέσϑω, ὥς χε (v. 1. ὥστε) πανημέριοι
στυγερῷ χρινώμεϑ' ἄρηι, ut decernamus acie s.
proelio, paraphr. διαχρινώμεϑα πολέμῳ, οἵ. schol.
BLV; Eust. 243, 23 ἀντὶ τοῦ συνεῖναι καὶ ὁμοῦ
εἶναι τῷ ᾿Αρεὶ, ἡ καὶ ἀντὶ τοῦ συγχρινώμεϑα,
ἀναμισγώμεϑα, συγχεώμεϑα, οὗ τὸ ἀνάπαλιν
διακρίνεσϑαί ἐστιν, cf. 686, 19, Naegelsb. adn.
h. L, Anton. Etym. Erkl. hom. Woerter 19, cf.
etiam Lehmann Lehre v. Locativ 5. Σ 209 ὡς
ὅτε καπνὸς αἰϑέρ᾽ ἵχηται, τηλόϑεν ἐκ νήσου,
τὴν δήιοι ἀμφιμάχωνται, οἵ τε πανημέριοι στυ-
γερῷ κρίνονται (Syr. al. χρίνωνται) ἄρηι ἄστεος
£x σφετέρου, paraphr. οἵτινες δοκιμάζονται
πολέμῳ, Eust. 1138, 63 ἀντὲ τοῦ εἰς διάκρισιν
σπεύδουσιν, maluerunt scribere οἱ δὲ Heyne,
Bothe, Duentz., Nauck, Faesi, Hentze; Herm.
op. II 55: οἱ δὲ Zenodotum legisse conicias, qui
de insulanis haec intellegens ἄστυ ποτὲ σφέτε-
ρον scribebat, cf. etiam Spitzn. Lh. Lh; zx 269
ὁπότε μνηστῆρσι, καὶ ἥμιν ἐν μεγάροισιν ἐμοῖσι
μένος χρίνηται ἄρηος, nostr. sich entscheidend
misst, Eust. 1801, 55 ἔστι χρίνεσϑαι μένος ἄρεος,
ὅτε δύμμιξις πολέμου. γένηται" τότε γὰρ δια-
κρίνεται τὸ τῶν μερῶν μένος καὶ πως διαχε-
κριμένως οἱ τοιοῦτοι κίγνυνται, τὴν ἀρχὴν
μὲν συμπλεχόμενοι, τῷ δὲ τέλει τῆς μάχης δια-
χρινόμενοι ὅτε νίχη ἑτεραλχὴς γένηται. e 507
ἀνδρῶν μαρναμένων ἕνα τε χρίνονται ἄριστοι
(D χρίνωνται), Eust. 1968, 52 τουτέστι διακρί- o
νονται; ct. Duentz. h. 1. 3) E 150 τοῖς οὐκ
ἐρχομένοις ὃ γέρων ἐχρίνατ' ὀνείρους (H χρί-
vcr) diiudicavit somnia, paraphr. ἔχρινε, cf.
schol. ABDL et BDL; Eust. 582, 41 ἀντὶ τοῦ
ἔχρινεν, ὃ χαὶ αὐτὸ διάχρισίν τινα δηλοῖ τῆς
χατὰ τὸ Ove συγχύσεως, διευχρινουμένης τῷ
ὀνειροπόλῳ, ὃς καὶ λύειν ὄνειρον λέγεται οἷα
συνδεδεμένον xal οὕτω χαμπύλον χαὶ ἀδιευ-
κρίνητον, οἵ. Faesi h. 1, --- Scribit Eust. 1940,
9 σήματα, χεχριμένα ap 110 pro, χεχρυμμένα.
- ἀποχρίνω, διαχρίνω (διακριδόν), ὑποχρίνο-
μαι, χριτός, χρίσις, ἄχριτος, ἀχριτόμυϑος, ἀχρι-
τόφυλλος, ἀχριτόφωνος.
κρεός (vulgo confertur cum χέρας, χεραός:
Curt. Et. 147 (2), Doed. Gl. 748, Pott in Kuhn
Ztschr. VII 251, 'adn., cf. E. M. 539, 17, E. G.
347, 13 17, Or. 82, 15, Herod. ed. Lentz II 412,
93 437, l4, cf. etiam Benfey WL. II 288; « est
productum, cf. E. M. 553, 52, Herod. I 527, 17,
cf. Herod. II 538, 32; de accentu v. E. M. 339,
21s. Herod. I 110, 21s. 11 5, 35s. 413, 3 s.; de
subst. in oc terminantibus (oxytonis) v. L. Meyer
vgl. Gr. II 154, Woerner subst. hom. 26). Le-
guntur acc. χριόν (semel) et voc. χρεέ (semel).
"Tantum in libro ὦ Od., cf. F. riedlaender 2 hom.
Woerterverz. 738 ΤΌ]. "Aries. Hes. ὁ τῶν προ-
βάτων ἄρσην, E. M. 589, 18, E. G. 347, 8, Herod.
II 437, 12, Cram. an. Ox. Il 226, 23 ὃ προηγού-
μενος τῆς ποίμνης, E. M. 539, 11, E. G. 347,
6, Herod. I 110; 22; Zon. 1249 ὃ ἐξέχων τῆς
ποίμνης, Ap. Soph. 49. 6 ἀρνειός interpr. xot0c,
cf. Eust. 1625, 37; Buchholz Real. 12, 157 5. Ad-
loquitur Cyclops arietem Suum 1447 xpi πέπον,
τί μοι ὧδε διὰ σπέος ἔσσυο μήλων ὕστατος;
ει 461 ὡς εἰπὼν τὸν χριὸν ἀπὸ £o πέμπε ϑύ-
ραζε, cf. ἐ 482 444 463 550, ubi dicitur ἀρνεεός.
Koio« (v. Benfey WL. II 307; in plurimis
codd. Il. simplici o scriptum reperitur; Αρῖσα
κριός — Κρῖσα
scripserunt etiam Hes., Steph. Byz., Strab. IX
416 saepius, Paus. X 37, 5, E. M. 515, 20.92
saepius (sed. 515, 18, ut Laud. ad B 520 "Koíad),
alii; delis Herod. ed. Lentz I 266, 9 532, 16
τ 12, 14 455, 14 539, 2, cf. Cram. an. Ox. II
929, 19; pauei' codd. Il., paraphr. Il., Suid., Eust.
273, 21 saepius Kolcaa. Eust. 973, 98 οὐ οὐχ
ἠγνόηται οὐδ᾽ ὅτι τινὲς τὴν Κρίσσαν δὺ ἑνὸς
σ γράφουσι, περισπῶντες τὴν doy oo cf.
La Roche h. U. 270 et Spitzn. ad B 590. Re-
centiores editores ll. scribunt ρῖσα. Hymnorum
libri constanter omnibus locis duplicem sibilan-
tem offerunt (solus Mosc. correxit), quorum se-
cuti sunt auctoritatem editores; unus Baum.
scripsit Πρῖσα, qui ad ἢ. Ap. P. 91 dicit: , Ἰρίσσα
tamen malui tribuere pronuntiationi, quam com-
muni usui repugnare", cf. eund. ad v. 104; sed
idem per errorem in utraque ed. ρίσσῃ v. 91
dedit. Leguntur formae: Aoo7c (semel), Κρίσῃ
(semel), aec. /oto«» (semel) et Kotonv (n Se-
mel in Il, quinquies in h. Ap. P.; vocalis b
ante Ao. "producitur. Urbs Phocensium, Cre
sium colonia es h. Ap. P.), cf. Bursian Geogr.
v. Griechenl. I 168 5.; Hes., Steph. Byz., Herod.
1266, 9, E. M. 515, 18 πόλις Φωχίδος, cf. Herod.
II 589, 2, Suid., Cram. an. Ox. II 229, 19; ad-
dunt Herod. l 266, 10 et Steph. Byz. -Exavatog
Εὐρώπῃ ἀπὸ Koícov Φώχου viov, schol. AL
ad B 590 Κρῖσα πεδίον ἐν “οκρίδι ἢ ὡς
πλείονές φάσιν ἐν Δελφοῖς, ὀνομασϑὲν ἐ
Koicov τοῦ Τυράννου zai ᾿Αστεροδείας
Δηϊονέως, cf. Eust. 274, 90. — B 520 oo
i Kotodv τε ζαϑέην καὶ Δαυλίδα ἀμφενέμοντο
Eust. 273, 22 ξαϑέην. αὐτὴν λέγει, ἐπεὶ dmn
τρεῖόν φασι περὲ αὐτὴν ἐπιφανές, ἢ ὡς ἄνα
κειμένην ᾿Απόλλωνι. h. Ap. P. 91 ἐν Kofi
ποίησαι ὑπὸ πτυχὶ Παρνησοῖο, h. Ap. BÀ
ἵχεο δ᾽ ἐς Κρίσην ὑπὸ Παρνησὸν vupó
Baum. urbem ἃ situ templi occidentem v
quinque fere millibus passuum distare dicit;
Ap. P. 260 i&ov δ᾽ ἐς Κρίσην εὐδείελον,
πελόεσσαν, ἐς λιμένα, h. Ap. P. 267 πᾶσαν δὲ
Κρίσην κάτεχεν. σέλας, h. Ap. P. 253 καὶ δὴ
ἐπὶ Κιρίσης τάχ᾽ ἐφαίνετο κόλπος ἀπείρω
nus Crisaeus, cf. Baum. h. Ll; pro ἐπεὲ sc!
runt cum M Ilg., Baum. ἐπί, Herm., Franke
Matth. versus 253 s. spurios esse iudicavit.
X 37, 5 eandem urbem esse atque “Κίρραν
ἀπὸ τῆς Κίρρας τὸ ὄνομα τὸ ἐφ᾽ ἡμῶν )
ναι tQ χωρίῳ φασίν" Ὅμηρος μέντοι ὀνόμι
τῷ ἐξ ἀρχῆς καλεῖ τὴν πόλιν, E. M. δ1
Herod. I[ 385, 27. Κρῖσα πόλις τῆς duxi
ἀπὸ τούτου λέγουσι Κρισαῖον κόλπον" ὑπ ec |
ϑέσει γίνεται Κίρσα καὶ ἀντιϑέσει τοῦ σ εἰ
9 Κίρρα" «“εωκρίνης δὲ ἡγεῖται δύο εἶναι πι
λεις, “ἄλλην τὴν Κρῖσαν καὶ ἄλλην viv Κίρραν
ἀντείρηται (pro codd, ἀντίκειται) δὲ ὑπὸ mo.
λῶν: οὔτε γὰρ γεωγράφων εἶπέ τις πόλει
δύο διαφόρους, ἀλλ᾽ οὐδὲ τῶν περιὴ
μόνος δὲ «roc καὶ τοῦτο διὰ ἄγνοιαν τοῦ
ϑους" ὅϑεν ἱστορίαν δίδωσι διεψευσμέ
αὐτὴ οὖν Κρῖσα καὶ Κίρρα, cf. Herod.
11, Eust. 978, 24; Strab. IX 416 ἡ Κρῖσα *
Φωκίδος ἐστὶν ἔπ’ αὐτῆς ἱδρυμένη τῆς͵ j
λάττης καὶ Κίρρα xal ᾿Αντικύρα χαὶ τὰ ὑπὲ
αὐτῶν ἐν τῇ μεσογαίᾳ συνεχῆ κείμενα p
πρὸς τῷ Παρνασσῷ, id. 418 πόλις oye
Κίρρα, ἐπὶ τῇ ϑαλάττῃ ἱδρυμένη, ἀφ᾽ ἧς vo
βασις εἰς Δελφοὺς ὀγδοήχοντά mov σταδίω
ες πρόκειται δὲ τῆς Κίρρας τὸ Κρισαῖον πὲ
δίον εὔδαιμον" πάλιν γὰρ ἐφεξῆς ἐστιν
1 ὩΩ
πόλις Κρῖσα, ἀφ᾽ ἧς 0 χόλπος Κρισαῖος, cf.
Eust. 278, 39 ss. Antiquum nomen Aoio«, re-
centius Kiop fuisse urbi primo bello sacro de-
letae impositum ostendit, ut ait Steph., Tetzschke
in dissert. de Crisa et Cirrha, Sundiae 1834.
Bentuntur Pausaniae O. Mueller Orchom. 495,
Friedreich Real. 74, cf. Spitzn. ad Β 520; differre
Κρῖσα a Κίρρα exposuerunt Leake N. Gr. II
83 ss., Ulrichs ueber die Staedte Crissa τι. Cirrha,
Abh. d. Muench. Akad. III 77 Ss., Preller Krisa
u. 8. Verhaeltniss zu Kirrha u. Delphi, Ber. d.
Saechs. Ges. d. Wissensch. VI 119 s., Bursian
Geogr. v. Gr. I 180 s. (qui dicit: ρῖσα beherrschte
n den aeltesten Zeiten Griechenlands als maech-
ze Stadt die Ebene von Amphissa, sowie auch
urch 5. l!/, Stunden weiter suedlich am Aus-
dusse des Pleistos gelegenen Hafen ίρρα den
lern korinthischen Meerb.), Buchholz Real. I
. Parietinae Crisae non procul sunt ἃ vico,
m hodie nomen est χρυσό. — ἤρισαῖος.
Ἐρισαῖος (Κρῖσα, cf. Steph. Byz.; editores
)mnes praeter Baum. scribunt Κρισσαῖος. de
ccentu v. Herod. ed. Lentz I 132, 20) Crisaeus,
ncola urbis Crisae. h. Ap. P. 968 «i δ᾽ ὁλό-
v&umv Κρισαίων ἄλοχοι χαλλίζωνοί τε ϑύγα-
ες ex Herm. coni, quem secuti sunt Franke
it Baum.; in codd. et edd. vett. Κρισσαγῶν, Ca-
aub., Holsten, Matth. in animadv. ρισσαΐων:;
fatth. (in ed. 1805) Bernardi coniecturam ad
"hom. Mag. p. 208 Κρισσαγενῶν, quae metro
ugnat, recepit.
wmm e coni. Baum. h. XXXIII 16 ναύταις
ἤματα χαλά, πόνου χρίσιν laboris discrimen
6. finis 8. exitus) pro.codd. egícu.]
χριτός (xoívo, οἵ. L. Meyer vgl. Gr. II 304)
lectus. Schol. 'BEQ ad 9 258, Phot., Suid.,
necd. Gr. ed. Baehm. 1 283, 22 , Eust, 689, 26 éni-
εχτος, cf. schol. T ad 9 959; Hes. ἄριστος, ἐπι-
ἱεγμένος, ἐπίλεχτος. H 434 τῆμος ἄρ᾽ ἀμφὶ
ejr χριτὸς ἤγρετο (libri ἔγρετο) λαὸς ᾿Αχαιῶν,
à κλελ εἐγμένος, schol. BL εἰς αὐ ὑτὸ τοῦτο
ροχριϑεὶς τὸ τὰ περὲ τὴν. πυρκαϊὰν ἐχπο-
σαι , Eust. 689, 28 δηλοῖ οὐ τὸν ἐν συνϑέσει
θετὸν ἢ πρόχριτον κατά τι ἐξαίρετον dps-
c, ἢ τὸν λογάδα χαρακτηρίζει, ἀλλὰ τὸν
4c χωριστὸν εἴς τι ἔργον. 9 958 αἰσυ-
ἥται δὲ χριτοὶ (vocalis. brevis ante zo. pro-
ποῖ est) ἐννέα πάντες ἀνέσταν, Porphyr. ad
| 68 δ᾽ ἔχχριτοι legit. — ἄκριτος (ἀχριτό-
ὅος, τφυλλος, τφωνοςὶ.
ἀροαίνω (Fick vgl. Woert. I 52 s. ,539 1I 69,
)racheinh. 87 censet esse pro χροκαίνω, ἃ rad.
1 contundere, zend. khru laedere et suspicatur
gnatum esse verbo 49070, quod idem Curtio
ferbum I 253 264 verisimile videtur esse, cf.
66. Gl. 994; ἃ χρούω derivarunt etiam E. M.
9, 40, E. i: 948, 4 et 9, Cram. an. Ox. II 380,
Eust. 792, 35 1602, 17. De verbis in «vo de-
pentibus v. Curt. Verbum I 264, L. Meyer vgl.
f. II 73). Non legitur nisi part. χροαίνων in
|, οἵ, Friediaender 2 hom. Woerterverz. 722
10. Vocalis brevis ante zo. non producitur:
Jquitur enim x. 1. thesin 5. pedis, cf. Hartel
jm. Stud. I 81. Pulso (terram pedibus), gon
hmidt Syn non. 113, 9. Z 507 Ὁ 264 ὡς ὅτε
E eps ἵππος, δεσμὸν ἀποῤῥήξας, ϑείῃ πε-
i δ χροαίνων (πεδίοιο iungendum est cum
E M. 51, 12 πεδίονδε scripsit), cf. Opp.
xl 219; paraphr. χρούων τοῖς ποσίν, Eust.
Ν 8, 54 x χρούων xal κροτῶν, E. G. 848, 4 χτυπῶ
l 346 καὶ χρούω, cf. an. Ox. II 380, 7; E. M.
*
Κρισαῖος — xgoxozteztog
903
539, 38 χτυπῶ xal ἠχῶ" ᾿Αριστοφάνης vo τοῖς
ποσὶ Gzigtüv χαὶ χροτεῖν, cf. E. G. 348, 7;
schol. B ὑψηχῶν, ἐριγδουπῶν, κυμβαλίζων, Hes.,
Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. T 283, 25, Phot.
τοῖς ποσὶ χρούων (sic etiam Zon. 1259), ἢ ἐπι-
ϑυμῶν, cf. Cram. an. Par. III 170, 33 284, 6, ubi
additum est yosuetiGov. Ap. "Soph. 104, 13
ἔνιοι μὲν ἐπιϑυμῶν (sic etiam schol. V ad 0 264),
ot δὲ ὅτι ἐπιχροτῶν τοῖς ποσίν, Ariston. οὐκ
ἔστιν ἐπιϑυμῶν, ὡς ᾿Αρχίλοχος ἐξέλ «fv (schol.
Α et Cram. an. Par. III 284, 7 οἱ νεώτεροι, ὡς
"Apy.), ἀλλ᾽ ἐπικροτῶν τοῖς ποσὶ διὰ τοῦ πεδίου.
Κροῖσμος (de aecentu v. Herod. ed. Lentz I
167, 12) Troianus, qui occiditur a Megete. O 523
αὐ τὰρ ὃ γε (MÉync) Κροίσμου στῆϑος μέσον
οὔτασε δουρί" δούπησεν δὲ πεσών, La Roche
maluit coll. Ν᾽ 438 scribere Κροῖσμον. Vocalis
brevis ante Ko. producta est.
χροχήκος (ἀρόκος, de sim. adi. formatione v.
L. Meyer vgl. Gr. II 458) croceus. h. Cer. 178
dul δὲ “χαῖται | ὦμοις ἀΐίσσοντο χροκηίῳ ἄν-
ϑει ὁμοῖαι, quod videtur referri ad colorem;
comparavit Ruhnken Ovidii art. am. 1, 5830 cro-
ceas inreligata comas, cf. Eur. Ion. 889 χρόχεα
πέταλα, cf. etiam Voss h. Cer. 178, Hehn Culturpfl.
224. Guenther Ackerbau bei Hom, 98. VWocalis
brevis ante xg. non producitur, cf. Hartel hom.
Stud. I 80 5.
χροκόεις est h. Cer. 496 χροχόεντα γανὸν
in cod. M, sed v. s. χρόχος.
χροκόπεπλος (κρόχος, πέπλος, cf. Weissen-
born de adi. comp. 44, Berch Compos. der No-
mina 13, Heerdegen de nomin. comp. gen. 50,
Stolz zus.ges. Nomina in hom. Ged. 54, Schaper
in Kuhn Ztschr. XXII 522). Non est apud Hom.
nisi nom. sing. (quater); tantum in Il., cf. Fried-
laender 9 hom. Woerterverz. 764 812. Omnibus
locis post arsin 2. pedis; vocalis brevis ante xo.
producitur Crocea veste indutus. Est epi-
theton aurorae. Θ 1 £2 695 ἠὼς μὲν (δὲ) κρο-
χόπεπλος ἐχίδνατο πᾶσαν ἐπ᾽ αἶαν, cf. Verg.
Aen. 7, 26 aurora in roseis fulgebat lutea bigis;
Ariston, ad Ó 1 Ζηνόδοτος μετατίϑησι τὴν ἄνα-
τολὴν zütO πρὸς τὸ οἱ δ᾽ ἄρα δεῖπνον ἕλοντο
(v. 53), cf. eund. ad H 482 et O 53 et Duentz.
Zenod. 154. TI ἠὼς μὲν κροκόπεπλος Am
QQxsavoto ῥοάων ὥρνυτο, p 227 ἑωσφόρος
εἶσι φόως ἐρέων ἐπὶ γαῖαν, ὅν τε μέτα zpo-
χόπεπλος ὑπεὶρ ἅλα χίδναται ἠώς. Ita dicitur
aurora prima in crepusculo, nam clarior aurora
superante die appellatur ῥοδοδάκτυλος. Porphyr.
ad 61 φημὶ ὡς διὰ μὲν τῆς τοῦ χρόχου χρόας
δηλοῖ ὀλίγον τῆς ἡμέρας φῶς πολλῷ τῷ τῇ "c
νυχτὸς μέλανι χκιρνώμενον" ὅταν δὲ λέγῃ »90-
δοδάκτο" διὰ τῆς τοῦ ῥόδου χροιᾶ c δηλοῦν αὖ-
τὸν ὀλίγον τὸ τῆς νυχτὸς μέλαν πολ 76 τῷ τῆς
ἡμέρας φωτὶ χρώμενον (leg. κιρνώμενον)..
μνησϑεὶς γὰρ ἑωσφόρου, ὡς νυχτὸς ἔτ᾽ οὐ-
σης ἀνατέλλει, ἐπάγει αὐτῷ τὴν χρ., γεννήσας
δὲ ἐχ τῆς ᾿χροχοπέπλου τὸν ὄρϑρον, ἐπάγει
τὴν od. 7 ϑεὸς xp. ὡς ἂν οὐσία ἔννους τε
xal ἔμψυχος xal ἐνσώματος" ὃ δὲ λαβὼν τὴν
σωματοειδῆ ϑεὸν ἐν τῷ χρ. συνήρτησεν αὐτὴν
τῷ σχεδαννυμένῳ ἀπ᾽ αὐτῆς φωτί, cf. schol.
ABL ad h. 1., schol. EQ ad BL Eust. 693, 46
1499, 45. Hes. χροχοειδῆ i ἱμάτια ἔχουσα, Cram.
an. Par. III 171, 21 χροχωτὸν ἱμάτιον ἔχουσα,
χροχοείμων καὶ διαυγής, ἀπὸ τῆς χατὰ τὴν
ἀνατολὴν χροιᾶς ἡλίου γενομένης ἐρυϑρᾶς,
Ap. Soph. 104, 19 ἤτοι χροχοειδὴς διὰ τὴν
χρέαν τῆς ἀνατολῖ ς τοῦ ἡλίου, ἡ ὅτι ἡ ϑεὸς τοι-
904
αὐτῃ χέχρηται ἐσϑῆτι, cf. Kraemer die von Hom.
den Goettern ertheilten Beiw., Buedingen 1869
p.6, Guenther Ackerbau bei Hom. 28, Bergk
hist. lit. Gr. I 316, Preller Gr. Myth. I 359, cf.
etiam Krichenbauer Irrfahrt des Menelaos, Znaim
1877 p.27 ss.; Hehn Culturpfl. 222: ,,Gewaender
. mit der dauernden gelben Farbe des Safran
getraenkt erschienen dem Auge der aeltesten
asiat. Cultur- u. Religionsgruender so herrlich,
wie der Purpur, sowohl an sich, als z. Ausdr.
des Lichtes u. der Majestaet'^, cf. Buchholz
Real. I 2, 220, Friedreich Real. 92, Jordan in
J. J. f. Ph. 1876 p. 168.
κρόκος (Denfey WL. II 180. Siegismund in
Curt. Stud. V 146, 3, Brugman ib. VII 292, Va-
nicek Fremdw. 28 contulerunt cum hebr. karkom,
arab. kurkum, chald. kurkam; Hehn Culturpfl.
994 et rem et nomen ex Asia ad Graecos trans-
lata esse ostendit; Benfey et Brugman ]. l. com-
ponunt cum sanscr. kunkumam, quod revocari
debeat ad formam kankara, cf, Fritzsche in Curt.
Stud. VI 312. De subst. in oc exeuntibus (bary-
tonis) v. L. Meyer vgl. Gr. II 154, Woerner subst.
hom. 23. Leguntur xoóxoc (semel), -ov (semel),
-ov (ter. Est in Il. semel (cf. Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 727 704), in hymnis quater. Post
arsin 4. pedis quater, semel post 1. thesin 1. pe-
dis. Vocalis brevis ante zo. producitur praeter
h. Cer. 426, cf. Hartel hom. Stud. I 81. Cro-
cus, ,E 348 χϑὼν φύεν ποίην, λωτόν v ἰδὲ
«póxov ἠδ᾽ ὑάκινϑον in monte Ida. h. XIX 25
ἐν λειμῶνι, τόϑι χρόχος ἠδ᾽ ὑάχινϑος χατα-
μίσγεται ἄχριτα ποίῃ, h. Cer. 6 ἀνϑεά v αἰ-
γυμένην ὁόδα καὶ χρόχον ἠδ᾽ ἴα καλὰ λειμῶν"
ἂμ μαλακὸν xal ἀγαλλίδας ἠδ᾽ ὑάκινϑον νάρ-
χισσόν ^, h. Cer. 426 ἄνϑεα δρέπομεν μίγδα
χρόχον v' ἀγανὸν xal ἀγαλλίδας ἠδ᾽ ϑάχινϑον
e coni. Vossii, quam receperunt omnes editores
recentiores; in cod. M χροχύεντα γανὸν, Schnei-
derus xgóxov γανόωντ᾽ ἰδ᾽, Valcken. xgoxov
τὲ γάνος, Fonteinius χρόκῳ χύανον, cf. Voss
h. 1. — Corruptus est h. Cer. 428 νάρχισσόν 9,
ὃν ἔφυσ᾽ ὥσπερ χρόχον εὐρεῖα χϑών, alii aliter
coniecerunt, recepit Buecheler Vossii coni. ἔφυ-
σεν ὑπείροχον, cf. Voss, Baum., Buech. 1. 1. --
Duo genera crocorum distinguit Theophr. h. pl.
6, 8, 8 ὀρεινὸς ἄοσμος (crocus vernus) et ἥμε-
ρος (crocus sativus) Utra floris species a poeta
significetur, pro certo definiri non potest; de
croco sativo cogitat Hehn Culturpfl. 222 ss., cf.
Billerbeck Flora class. p. 11; Voss, alii de croco
verno, cf. Fraas Synops. p. 292. — Friedreich Real.
92, Buchholz Real. I2, 219 s., Guenther Acker-
bau bei Hom. 28. — χροχήιος, χροχκόπεπλος.
Κροκχύλεεα (cf, Lob. Path. proleg. 124; paraphr.
Κροχύλια, Eust. 307, 19 τὰ Κρ. καὶ ἑνικῶς τὸ
Κροκχύλειον) nomen loci, de cuius situ multum
disceptatum est. B 633 o? ῥ᾽ ᾿Ιϑάχην siyov ...
x«l Κροκύλε ἐνέμοντο xal Αἰγίλιπα (Nauck
in ed. parte II p. XIV Κροχύλεια νέμοντο Ὁ).
Secundum alios est insula prope Ithacam sita.
Steph. Byz. (s. v. Κροκύλειον), Herod. ed. Lentz
II 539, 6 s. v. KooxóAstov (v. adnot.) νῆσος
I9«xnc. Eorum sententiam secuti sunt Kruse
Hellas I1 2, 418 ss. (cvi videtur esse minima in-
sula Kalamata) Ruehle v. Lilienstern ueber das
hom. Ithaka p. 51, Kiepert (quorum alter censet
esse insulam Kalamo, alter Arkudi), Buchholz
Real. I 146, Faesi, Duentz., alii, cf. Bursian Geogr.
v. Griechenl. II 366, adn. 2 et Am. app. ad B
633. Alii putant esse regionem Ithacae. Steph.
κρόκος — Κρονίδης
Byz. Ἡραχλέων 0 Γλαύχου τετραμερῆ φησι
τὴν ᾿Ιϑάχην, ἧς τὸ μὲν πρῶτον ἐπὲ utonu-
Bolav καὶ ϑάλατταν.... καὶ τὸ δεύτερον Νήιον,
χαὶ τὸ τρίτον Κροχύλειον, τὸ τέταρτον Aly.
cf. Eust. 307, 21. Laudat Am. locum Stephani
8. v. δῆμος, significare enim “ἤμος καὶ τόπον
ἐν ᾿Ιϑθάχῃ, ὃν χαὶ Κροχύλειον, cf. schol AD
ad [' 201: in schol. min. Did. scriptum est Cro-
cyleia sita esse in insula Cephallenia, quam h. 1.
esse Ithacam exposuit Am.; Heyne: ,si Hom,
ipsum legeris, vix aliter statuas, quam v. 63258,
ad Ithacam spectare, et esse Ithacam urbem, tum
Neritum montem, ergo et Or. et Aeg. in ea in-
sula fuisse*. Eadem sunt sententia Leake N. Gr,
II 49, Am. (q. v. in app.), La Roche, alii, ef.
Bursian 1. 1. — Hes. ροχύλεια (ex emend.
Schmidtii pro - ταὶ πόλιες, cf. Zon. 1257; Suid.
ὄνομα πόλεως. Strab. VIII 376 τὰ Ko. ἐν τοῖς
"Ax«gv&cu, X 452 τῆς “ευχάδος. Steph. ΒγΖε
Αἰγίλιψ πλησίον Κροκυλείων τῆς ἠπείρου, v.
Bursian 1. L; idem $t. B. adfert urbem Kg. in
Epiro, Thuc. 3, 96 in Aetolia (cf. Bursian I 143),
Am.: ,diese Angaben lassen sich insofern ver-
einigen, als die Grenzen dieser Laender in versch,
Zeiten sehr schwankend waren*. — Friedreich
Real. 74. p»
κρόμυον (Fick vgl. Woert. I 523 II 56, Sprach-
einh. 72 pro χρόμυσον esse dicit, rad. karmusa,
lit. kermuszi-s, ir. creamh; cum eisdem compa-
rant vocibus Pictet Orig. Ind. I 297, Siegismu
in Curt. Stud. V 150, 17, Bugge in Kuhn Ztsehr,
XIX 419, cf. Windisch in Curt. Stud. VII 379; Goe-
bel Lexil. I 423 exponit esse pro σχόρμυον
σκχύρβιον, cf. praeterea Bentey WL. II 308.
subst. in ov exeuntibus v. E, G. 78, 18, Woe
subst. hom. 98, cf. etiam L. Meyer vgl αἱ
615). Leguntur gen. χρομοιο (semel) et acc,
(vov (semel). Est semel in II., semel in Od.; vocalis —
brevisante xo. producitur. Caepa. Hes, He
ed. Lentz I1 538, 7 xo£uvov* χρόμυον (Schmic
glossa Boeotica videtur) 41 630 ἐπιπροΐηλε vgd
πεζαν, αὐτὰρ ἐπ᾽ αὐτῆς xáveov, ἐπὶ δὲ κρόμυον,
ποτῷ ὄψον (cf. schol. DL), nam ad vinum inter
dum edebant caepas; Hes. τὸ πρωὶ ὄψον
πότῳ n9ooqdiyuov: ἐρεϑιστικὸν τοῦ οἴνου, Eust
867, 34 διὰ τὸ διψητικοὺς ποιεῖν τοὺς προ
μένους αὐτὸ x«l ϑερμὸν ὃν ὀχλεῖν εἰς πόοτι
πλεῖον, cf. Friedreich Real. 254, Brosin de coe
nis hom. 9. Plat Ion. 538 c laudat v. 640 χνήστ
χαλκχείῃ, παρὰ δὲ xg. ποτῷ ὄψον. v 239 τὸ
δὲ χιτῶν᾽ ἐνόησα περὶ χροὶ σιγαλόεντα, οἷό
τε χρομύοιο λοπὸν κάτα ἰσχαλέοιο, Eust. 1862
49 τοῦτο πρὸς τὸ εὔτονον ἐρρέϑη τοῦ χιτῶνο
καὶ ἰσχνόν. De generibus caeparum v. Theoph:
h. pl. 7, 4, 7. Videtur esse Allium cepa Lis
— Friedreich Real 91, Buchholz Real. I ἢ
2158, Guenther Ackerbau bei Hom. 19, He
Culturpfl. 168 ss. ] 5
ἹΚρονΐδης (patronymicum ἃ Κρόνος: E. 3
109, 10 540, 89 554, 39, E. G. 848, 35 360, 2
Herod. ed. Lentz II 257, 15 536, 19 858, |
Cram. an. Ox. I 231, 9 II 324, 20; suffixum ὁ
ex jc ortum esse ut sit pro /go»i-jnc adfirm
Curt. Et. 645 8.; Y ex o τ £ extenuatum esse e
plicat Fritsch in Curt. Stud. VI 114, cf. Angermar
ib. I 18, Curt. Et. 644 647; disputaverunt cont:
Curtium Corssen Ausspr, Vokalism. II 305, ad,
et L. Meyer in Bezzenberger Beitr. z. Kunde
indog. Spr. IV 1878 p. 7s&, v. eundem vgl. €
II 495 556; v. praeterea Herod. I 66, 11 ἢ 49
4 539, 8 580, 19. Leguntur Κρονίδης (und
4rieies), gen. Κρονίδαο (h. Cer. 408) et Κρονί-
ó£o (h. Cer. 414 h. XXXII 2), cf. L. Meyer vgl.
. Gr. 1 308; dat. -ἐδῃ (ter), acc. -£ózv (octies), voc.
πέδη (undecies) ^ Est septies et tricies in IL,
septies in Od., decies in hymnis. Vocalis brevis
ante Κρ. omnibus locis producitur. Aut post
arsin 2. pedis (undetricies) aut 3. pedis (bis et
vicies); raro post arsin 1. pedis (.4 289) et 4. pe-
dis (E 419 h. Cer. 27). Saturni filius, i. e. Iu-
piter. 1) Iovis nomen non est additum. 4 5
ἐπειρᾶτο ρονίδης ἐρεϑιζέμεν Ἥρην χερτο-
οἷς ἐπέεσσι, Y 81 ὡς ἔφατο Κρονίδης, πό-
suov δ᾽ ἔγειρε, «1 53 ἐν δὲ χυδοιμὸν ὦρσε
χαχὸν Κρονίδης, κατὰ δ᾽ ὑψόϑεν ἧχεν ἐέρσας,
| 593 x«i τότ᾽ ἄρα Κρονίδης ἕλετ᾽ αἰγίδα, δὴν
χατὰ νεφέεσσι χάλυψεν͵ ἀστράψας δ᾽ ἔχτυπε,
τὴν δὲ τίναξε, ὦ 539 xal τότε δὴ Προνίδης
ἀφίει χεραυνόν, Y 801 μή πως καὶ Κρονίδης
χεχολώσεται, 22 143 Ἶριν δ᾽ ὦτρυνε Κρονίδης
εἰς Ἴλιον (Nauck ὠτρυνεν), Y 304 ὃν Κρονίδης
περὶ πάντων φίλατο παίδων, h. Ap. P. 130 εὐτ᾽
ἄρα δὴ Κρονίδης γείνατ᾽ ᾿Αϑήνην, h. XXXII
14 τῇ δά mors Κρονίδης ἐμίγη φιλότητι καὶ
εὐνῇ, h. Merc. 395 νεῦσεν δὲ Κρονίδης, O 414
οὐχ ἐάᾳ Κρονίδης ἐπαμυνέμεν ᾿Αργείοισιν.
lungitur cum πατήρ: d 508 τὴν δὲ προτὶ οἱ
εἷλε πατὴρ Κρονίδης, καὶ ἀνείρετο ἡδὺ γελιίσ-
σας, X 60 ὅν δα πατὴρ Κρονίδης ἐπὶ γήραος
οὐδῷ φϑίσει, h. Cer. 408 Ἑρμῆς 5A9' ἄγγε-
λὸς πὰρ πατέρος Κρονίδαο, h. Cer. 414 ὡς δέ
(ὦ ἀναρπάξας Κρονίδεω πυκινὴν διὰ μῆτιν
ετὸ πατρὸς ἐμοῖο φέρων, h. Cer. 21 27 χε-
μένη(ς) πατέρα Κρονίδην, Θ 31 (ἀϑετοῦνται
στίχοι ιγ΄, v. 28—40, v. Ariston.) « 45 81 ὦ 473
ὦ πάτερ ἡμέτερε Κρονίδη, ὕπατε χρειόντων.
lungitur cum adi. Η 69 ὅρχεα μὲν Κρονίδης ὑψί-
γος οὐχ ἐτέλεσσεν, X 185 οὐδ᾽ οἷδε Κρονί-
δης ὑψίζυγος οὐδέ τις ἄλλος ἀϑανάτων (Nauck:
/..182—87 spurii?), 4 498 O 152 «2 98 εὗρεν
(εὑρον) δ᾽ εὐρίοπα Κρονίδην, cf. Haupt in Lach-
janni Betr. ueber Hom. llias p. 100 et Hinrichs
e hom. eloc. vestig. 860]. 96. ἢ. XXIII 4 2275",
εὐρύοπα Κρονίδη, κύδιστε μέγιστε, A 552 4
25 Θ 402 — 330 II 440 X 361 (Zenodorus con-
it v. 356—368 interpolatos esse sec. Porphy-
ἢ) αἰνότατε Κρονίδη, ποῖον τὸν μῦϑον ἔει-
n 2) Additum est Iovis nomen. a) sequitur
Κρονίδης. B 111 I 18 Ζεύς us μέγα Koovi-
jc ἄτῃ ἐνέδησε βαρείῃ, σχέτλιος, Vrat. B 111,
tuttg. 7 18, E. M. 163, 48, E. G. 280, 10; Arist.
^t Callistr. scripsisse μέγας testatur Did. ad B 111;
lallitur Ariston., qui tradit Zenod. scripsisse μέ-
γας, cf. Lehrs de Arist. stud. 17 27; schol. ABL
ad I 18 '"4oíoregyoc ovv τῷ σ μέγας, quod re-
jt Nauck ἢ. 1.: 1286 Ζεὺς δέ σφι (v. l. σφιν,
v. schol. V et La Roche ἢ. T. 392 et ἢ. 1.)
νίδης ἐνδέξια σήματα φαίνων ἀστράπτει, .1
ἐμοὶ δὲ μέγ᾽ εὖχος ἔδωχε Ζεὺς Κρονίδης, Il
35 σοὶ γὰρ ἔδωχε νίχην Ζεὺς Ko., I 172 ὄφρα
ρονίδης ὑψίζυγος, αἰϑέρι ναίων, αὐτὸς ἐπισ-
εἶψσιν αἰγίδα χοτέων, v 552. v 95 Ζηνὶ χελαι-
εφέι Κρονίδῃ, ὃς πᾶσιν ἀνάσσει (ι 552 χρονί-
ovt D, χρονίων" L), E 156 Ζῆν᾽ ὕπατον Koovi-
ἣν ἐξείρετο. De v.l B 111 et I 18 v. supra.
) Antecedit Κρονίδης. Ζ 984 Γλαύκῳ Κρονί-
Inc geerec ἐξέλετο Ζεύς, 9 141 Φ 570 τούτῳ
ἢ Κρ. Ζεὺς κῦδος ὀπάζει, Ariston, ἀϑετεῖται
Κρονίδης --- Κρονίων
905
$ 570; Σ 481 Q 941 ἐμοὶ ἐκ πασέων Κρονί-
δης Ζεὺς ἄλγε᾽ ἔδωκεν (v. 1. ἔϑηχεν), h. XXXII
2 Μοῦσαι, ἡδυεπεῖς κοῦραι Κρονίδεω Διός. Ad-
ditum est verbis Ao. Ζεύς adiectivum: B 375
ἀλλά μοι αἰγίοχος Κρονίδης Ζεὺς (Stuttg. xoa-
τέρ᾽) ἄλγε᾽ ἔδωκεν (v. 1. ἔϑηχεν), ὦ 544 μή πώς
τοι Κρονίδης χεχολώσεται εὐρύοπα Ζεύς. --
Welcker Griech. Goetterlehre I 141 s.
Κρονίων (patronym. a Κρόνος: E. M. 540,
95 32 s., E. G. 348, 39 s, Herod. ed. Lentz I
19, 92. II 434, 15 539, 8 868, 23, Cram. an. Ox. I
930, 27 II 229, 4, Cràm. an. Par. III 153, 92, alii;
Curt. Et. 646 ex £o (Κρόνιος) et ὧν suffixis or-
tum esse suspicatur, quorum alterum possessivam,
alterum ampliativam notionem habere constet;
quem secutus est Angermann in Curt. Stud. 1
56; cf. etiam L. Meyer vgl. Gr. II 468). Leguntur
Kooviov (septies et quadragies), gen. ρονιω-
voc (d 184 230 9 289 h. Merc. 214 230) et Koo-
γνίονος (X 247 2 620) Herod. ed. Lentz II 725,
7 (Choer. 285, 5) τὰ εἰς ev πατρωνυμικὰ enavra
φυλάττει τὸ o ἐπὶ τῆς γενικῆς, ὅϑεν τὸ Κρο-
viov ἀναλογώτερον ἔστι χλινόμενον διὰ τοῦ
ὦ Κρονίωνος" τὸ δὲ Κρονίονος (Ξ 947) ὑπερ-
βιβασμὸν ἐδέξατο τοῦ χρόνου, καὶ τὸ μὲν t
ἐξετάϑη, τὸ δὲ o συνεστάλη, cf. eund. II 381,
19 (Choer. 830, 5), E. M. 540, 25, E. G. 348, 40,
Eust. 32, 20 144, 89 193, 12 943, 50 983, 14
1704, 7, cf. etiam L. Meyer in Bezzenberger
Beitr. IV J5s. Dat. Κρονΐωνε (quater et vicies),
acc. ρονίωνα (tredecies) Est i Il. undequin-
quagies, in Od. quater et vicies, in hymnis septies
decies, in epigr. semel Est Κρονίων in exitu
versus (ter et quadragies), multo rarius post
1. thesin 3. pedis (P 269 o 424 τ 80 v 273)
-íovoc quater in fine versus, semel (d 230) post
arsin 9. pedis; -/ovoc post 1. thesin 3. pedis;
Κρονίωνι aut in exitu versus (quindecies) aut
post arsin 2. pedis (4 405 E 869 906), aut 4. pe-
dis (sexies), Κρονίωνα aut in fine versus (quater)
aut post arsin 2. pedis (E 753 ἢ. Merc. 323 367)
aut 4. pedis (sexies). Vocalis brevis non produ-
citur ante ρονίων et Κρονίονος, producitur .
ante Κρονίωνος, -ovt, -ωνα, cf. La Roche h.
U. 93 95. — Saturni filius, Κρονίδης. 1) Non
additum est Iovis nomen. 4598 P209 h. XXXIV
18 (v. 13—15 eiecit Baum.) £v ὀφρύσι νεῦσε
Kooviov, Θ 175 πρόφρων κατένευσε Κρονίων,
B 419 Γ' 302 οὐδ᾽ ἄρα πώ οἱ (σφιν) ἐπεκραί-
«ive Κρονίων, y 119 μόγις δ᾽ ἐτέλεσσε Κρο-
viov, χ 5l ἄλλα φρονέων, τά οἱ οὐκ ἐτέλεσσε
Κρονίων, v 388 &? γὰρ τοῦτο ἔπος τελέσειε
Κρονίων, ὃ 699 ὃ μὴ τελέσειε Κρονίων, 4 249
E 184 αἴ z (xal xsv) ὑπέρσχῃ χεῖρα Κρονίων,
P 441 T 840 μυρομένω (-ovc) τῷ (τούς) γε ἐδὼν
ἐλέησε Κρονίων, Y 806 Πριάμου γενεὴν ἢχ-
ϑηρε Κρονίων, ὃ 207 o τε Κρονίων ολβον
ἐπιχλώσῃ γαμέοντί τε γεινομένῳ ve, B 610 zat
σφιν ϑεσπέσιον πλοῦτον χατέχευε Κρονίων,
fuerunt qui (teste schol. Pind. Ol. 7, 62) versum
pro spurio haberent, Aristarchus retinuit, cf. Lehrs
Arist. 188, Sengebusch hom. diss. 1 168; Wolf,
Bekk.?, Nauck maluerunt expungere, cf. Am. app.
ad h. L; h. Merc. 575 χάριν δ᾽ ἐπέϑηκε Koo-
viov, « 386 μὴ σέ ys βασιλῆα Κρονίων ποιη-
σειεν, κ 91 χεῖνον ταμίην ἀνέμων ποίησε IKoo-
viov, Q 611 λαοὺς δὲ λέϑους ποίησε Κρονίων
(Papyr. Κρονείων), y 88 χείνου χαὶ ὄλεθρον
ἀπευϑέα ϑῆχε Κρονίων, ἡ 35 ν. 1. ἐπεί σφισι
δῶχε Κρονίων (pro δῶκχκ᾽ ἐνοσίχϑων), O 254
ἀοσσητῆρα Κρονίων ἐξ"Ίδης προέηκε παρεστά-
900
μεναι καὶ ἀμύνειν, π᾿ 117 ἡμετέρην γενεὴν μού-
νωσε Κρονίων, xm 291 καὶ τόδε μεῖζον ἐνὶ
φρεσὶ ϑῆχε Κρονίων (pauci libri ἔμβαλε δαί-
μων (schol. HQ. Vind. νοϑεύονται «aj (281—298),
schol H ἀϑετεῖ Ζηνόδοτος). ep. 18, ὁ ὁπότ᾽ «v
νίφῃσι Kooviov, μ' 405 ξ 303 νεφέλην Ἑστησε
Κρονίων, E 592 ἔμενον νεφέλῃσιν ἐοιχότες,
ἅς τε Κρονίων νηνεμίης ἔστησεν, 4A 27 ἴρισ-
σιν (Ariston. Ζηνόοδ. yo. ᾿Ερίδεσσιν) ἐοιχότες,
ἅς τε Κρονίων ἐν νέφεϊ στήριξε, P 269 ἀμφὲ
δ᾽ ἄρα σφι κορύϑεσσι Κρονίων ἠέρα πολλὴν
gris, N 942 "Id. ἀστεροπῇ ἐναλίγκιος, ἣν τε
RKooviov χειρὶ λαβὼν ἐτίναξεν ἀπ’ Ὀλύμπου,
ósuxvic σῆμα βροτοῖσιν, cf. schol. V et Eust.
929, 45; Ν᾿ 319 ὅτε μὴ αὐτός ys Κρονίων ἐμ-
βάλοι αἰϑόμενον δαλὸν νήεσσι, σ 876 εἰ δ᾽ αὖ
xal πόλεμόν ποϑεν ὁρμήσειε Κρονίων, A 336
ἔνϑα σφιν κατὰ ica μάχην ἐτάνυσσε Κρονίων
ἐξ Ἴδης χαϑορῶν, Il 602 ἔριδα χρατερὴν ἐτά-
γυσσε Κρονίων, H 209 ἀνέρας, οὕς τε Κρο-
viov ἔριδος μένεϊ ξυνέηκε μάχεσθαι, A 406
Δαναοὺς ἐφόβησε Κρονίων, N 188 φόνον (Mor.
φόβον) δ᾽ ἤμυνε Κρονίων, h. Merc. 6 h. XVIII
6 ἔνϑα Κρονίων vóuqyg μισγέσχετο νυχτὸς
ἀμολγῷ, Φ 280 οὐ σύ γε βουλὰς εἰρύσαο Koo-
νίωνος, 0 τοι ἐπέτελλε, A 405 παρὰ Κρονίωνι
χαϑέζετο, E 758 εὑρον δὲ Κρονίωνα (Ven. δ᾽
εὐρύοπα, cf. A 498) ϑεῶν ἄτερ ἥμενον ἄλλων,
h. Merc. 867 δείξατο δ᾽ εἰς Κρονίωνα, ϑεῶν
σημάντορα, h. Merc. 898 ἵκοντο ἐς πατέρα Κρο-
νίωνα 4Aoc τέχνα, 9 989 παρὰ πατρὸς ἐρισϑε-
νέος ζρονίωνος ἐρχομένη, h. Cer. 396 παρ᾽ ἐμοὶ
χαὶ πατρὶ κελαινεφέι Kooviovi. lungitur cum
adi. 4 397 (Ζηνόδ. ἀϑετεῖ: Ariston.) ἔρησϑα κχε-
λαινεφέι Κρονίωνι λοιγὸν ἀμῦναι, Z 967 οὐδέ
πῇ ἔστι χελαινεφέι Κρονίωνι αἵματι xal λύ-
ϑρῳ πεπαλαγμένον εὐχετάασϑαι, h. Cer. 91 468
h. XV 3 XVII 4 XXXIII 5 χελαινεφέι Kooviovi,
42 990 εὔχεο χελ. Κρονίωνι ᾿Ιδαίῳ, cf. h. Cer.
396 πατρὶ χελ. Ko.; A4 78 ἠτιόῳντο χελαινε-
φέα Κρονίωνα, οὕνεχ᾽ ἄρα Τρώεσσιν ἐβούλετο
χῦδος ὀρέξαι, Ariston. ἀϑετεῖται. h. Ven. 920
αἰτήσουσα xà. Κρονίωνα, B 403 H 315 βοῦν
"ἱέρευσεν ὑπερμενέι Κρονίωνι, H 481 λεῖψαι
ὑπερμενέι Κρονίωνι, IN 226 μέλλει φίλον εἶναι
vztou. Κρονίωνι, B 350 quul χατανεῦσαι ὑπερ-
μενέα Κρονίωνα, Θ᾽ 470 μᾶλλον ὕπερμ. Koo-
γίωνα ὄψεαι, d 184 χαλεπόν τοι ἐρισϑενέος
Κρονίωνος παισὶν ἐριζέμεναι, cf. 9 989 πατρὸς
ἐρισϑ. Κρ. 2) lovis nomen est additum, Omni-
bus locis sequitur Aoovíov. μ 899 o 477 ὕτε
δὴ ἕβδομον ἦμαρ ἐπὶ Ζεὺς ϑῆχε Κρονίων, o
424 τ 80 Ζεὺς ἀλάπαξε Κρονίων, ἤϑελε ydo που,
v 973 οὐ γὰρ Ζεὺς εἴασε Κρονίων, φ 102 7
μάλα με Ζεὺς ἄφρονα ϑῆχε Κρονίων. h. Merc.
914 ἔγνω φηλητὴν γεγαῶτα Διὸς παῖδα Κρο-
νίωνος, h. Merc. 230 ἐλόχευσε Διὸς παῖδα Koo-
νίωνος (M -tova), ΚΞ 217 Ζηνὸς δ᾽ οὐκ ἂν ἐγώ
ys Κρρονίονος ἄσσον ἱκοίμην (Ὁ Κρονίωνος, v.
La Roche), 4 620 Ζηνὸς μὲν πάις ἦα Κρονίονος
(v. 1. τωνος), E 869 906 πὰρ δὲ 4i Κρονίωνι
χαϑέζετο, schol. B ad v. 906 τὸ ἔπος Ζηνόδ.
ἀϑετεῖ, Schol. LV ᾿Αρίσταρχος ἀϑετεῖ. O 210
Φ 198 4 ρονίωνι μάχεσϑαι, h. Merc. 312
δὸς δίχην καὶ δέξο παρὰ Ζηνὲ Κρονίωνι. A
539 T 120 “ία Κρονίωνα προσηύδα, ὦ 472
Ζῆνα Κρονίωνα προσηΐδα, I 511 λίσσονται δ᾽
ἄρα (λιταὶ) Δία Κρονίωνα χιοῦσαι, ξ 406 πρό-
φρων xtv δὴ ἔπειτα Δία Κρονίωνα λιτοίμην
(v. 1. Κρονίων" ἀλιτοίμην). Iungitur cum ἄναξ:
H 194 200 εὔχεσϑε (εὔχοντο) 4i Κρονίωνι
Κρονίων --- Κρόνος
ἄνακτι, Σ 118 Ἡρακλῆος, ὅς περ φίλτατος
ἔσχε Aib Κρονίωνι ἄναχτι, B 102 “Ἥφαιστος
δῶχε 4i Κρονίωνι ἄνακτι, A 502 προσέειπε
Δία Κρονίωνα ἄνακτα. Iungitur cum adiectivo:
h. Cer. 316 ἡ δὲ Ζηνὶ κελαινεφέι Κρονίωνι πεί-
ϑετο. --- Welcker Griech. Goetterlehre I 141] 5,
Κρόνος (Curt. Et. 154 5. sumit rad. xo« fa-
cere et cum zoaívo, χρείων, xoéov componit,
id. confert sanscr. karanás; Curtium secuti sunt
Siegismund in Curt. Stud. V 148, 10 (qui Kg.
eodem modo formatum esse dicit ac χράνος e
rad. χαρ, χλόνος e xoA, xsA) et G. Meyer ib.
VII 179; derivarunt a xo«tvo etiam G. Hermann
de theol. Gr. antiqu. 176 (qui vertit Perficus) et
Schoemann opusc. II 112, Preller Gr. Myth. I
45, cf. Pott in Kuhn Ztschr. IX 175, adn.; Cor-
nut. 7 7 τῆς τῶν ὅλων γενέσεως τάξις, ἣν ἔφα-
μεν ἀπὸ τοῦ χραίνειν Κρόνον εἰρῆσϑαι, οἴ,
Preller 1. 1. adn. 1; Doed. Gl. 765 syncope ex
Κοίρανος ortum esse suspicatur; idem ac χρόνος
esse credunt Hartung Rel. u. Myth. d. Gr. II 45,
Welcker Gr. Goetterl. I 140, L. Meyer in Kuhn -
Ztschr. VI 176, Gladstone hom. Stud. 190 221,
alii, cf. E. M. 540, 14, E. G. 586, 28, sed v.
Preller I 45, adn. 2. De accentu v. Herod. ed,
Lentz I 177, 7. Leguntur Κρόνος (quater) gen.
Κρόνου (vicies) et Κρόνοιο (quater), acc. Kgó- -
vOv (bis. Est in Il. ter et vicies, in Od, semel,
in hymnis sexies. Post 1. thesin 1. pedis tantum -
h. XXIX 13; 3. pedis quindecies (tantum Kgó-
vov, omnibus locis praeter NN 345 .£ 203 Ὁ 187.
h. Ap. P. 161 h. XXIX 13), 5. pedis quinquies -
(Κρόνοιο omnibus locis et Θ᾽ 479); post arsin.
4. pedis octies, 2. pedis O 187. His novem locis
vocalis brevis ante /fo. producitur, ceteris loeis |
manet brevis, cf. La Roche ἢ. U. 23 25. Sa-
turnus. 4 59 xeí μὲ πρεσβυτάτην τέχετο
Κρόνος ἀγκυλομήτης, h. Ven. 42 χυδίστην μὲν
(Ἥρην) τέχετο Κρόνος ἀγκυλομήτης μήτηρ τε
Ῥείη, Illgen v. 42—44 ex theogonia aliqua hue
male translatos censet, sed v. Matth.; E 721 0.
383 Ξ 194 948 Ἥρη, πρέσβα ϑεά, ϑυγάτηρ
(ϑύγατερ) μεγάλοιο ρόνοιο, O 888 om. D et.
Townl, addit Nauck: ,fortasse recte. h. Ven.
22 Ἱστίῃ (v. 1. ἑστίῃ), ἣν πρώτην véxevo Κρό-
voc ἄγκ., ἢ. XXIX 18 χαῖρε, Κρόνου ϑυγατερ,
i. e. Vesta, IV 345 τὼ δ᾽ ἀμφὶς φρονέοντε δύω
Κρόνου vis χραταιώ, Iupiter et Neptunus(Nauck:
v. 345—360 spurii?), O 187 τρεῖς ydo τ᾽ ἐκ Koó-
vov εἰμὲν ἀδελφεοί, ovc τέχετο Ῥέα, Ζεὺς xal
ἐγώ, τρίτατος δ᾽ "Alónc dicit Neptunus; schol.
A διὰ τῶν δύο x γράφοντος ᾿Αριστάρχου £x
Κρ., cf. schol. V; omittunt 2x Syr., Lips., Plut.
de vita et p. Hom. c. 97, cf. Eust, 1012, 25. 8
415 ὧδε γὰρ ἠπείλησε Κρόνου πάις, i. e. Ζεύς;
'"Townl. pro hoc versu scribit v. 401; Z 139 x
μιν τυφλὸν ἔϑηκε Κρόνου πάις, X 346 ἀγκὰς
ἔμαρπτε Κρόνου παῖς ἣν παράχοιτιν (Nauck:
Κρονίων"), O 91 5j μάλα δή σε φόβησε Κρό-
vov πάις, D 916 εἴ τοι Τρῶας ἔδωχε Κρόνου
παῖς πάντας ὀλέσσαι (Nauck: Κρονίων). B
905 εἷς βασιλεύς, ᾧ ἔδωχε Κρόνου πάις ἀγκχυ-
4
λομήτεω, Ariston. ad B 203 τούτῳ καὶ τοῖς
ust αὐτὸν δύο ἡ στιγμὴ παράκειται, cf, eund.
ad v. 192; B 819 λᾶαν γάρ μιν ἔϑηχε Κρόνου
πάις ἀγκχ., Ariston. ἀϑετεῖται, id. ad B 818 Ζή-
voó. προσέϑηχεν. M 450 τὸν ἐλαφρὸν ἔϑηχε
Κρόνου πάις dyz., Did, xal ᾿ἀριστοφάνης ἠϑέ-
τει, Ζηνόδ. δὲ οὐδὲ ἔγραφεν. 4 75 φ 415
ἀστέρα (τέρας) «e Κρόνου πάις &yx., I 87 σοὶ
δὲ διάνδιχα δῶχε Κρόνου πάις ἀγκ., II 431
D
Κρόνος — χρόσσαι
τοὺς δὲ ἰδὼν ἐλέησε Κρόνου πάις yz. (Townl.
πατὴρ ἀνδρῶν τε ϑεῶν ve) Σ 293 νῦν δ᾽ ὅτε
πέρ μοι ἔδωχε Κρόνου πάις ἀγκ. κῦδος ἀρέ-
| ge. h. Cer. 18 32 ὄρουσεν (ἦγεν) πολυδέγμων
ἵπποις ἀϑανάτοισι Κρόνου πολυώνυμος υἱός,
i. e. Ἅιδης; v. 18 uncinis inclusit Buech., maluit
eicere v. 32 Ludwich in J. J. f. Ph. 1879 p. 304;
h. Ap. P. 161 ἀλλ᾽ ὅγε φέρτερος εἴη, ὅσον
Κρόνου εὐρύοπα Ζεύς. Θ 419 οὐδ᾽ E χε τὰ vel-
ava πείραϑ' ἵχηαι γαίης zal πόντοιο, t» Ἰαπε-
τός τε Κρόνος τε ἥμενοι οὔτ᾽ αὐγῇς ἡελίοιο
τέρποντ᾽ οὔτ᾽ ἀνέμοισι, βαϑὺς δέ τε Τάρταρος
ἀμφίς, Ξ 208 ὅτε τε (Stuttg. περὶ Κρόνον εὐ-
θύοπα͵ Ζεὺς, γαίης νέρϑε καϑεῖσε zal ϑαλάσ-
σης, € 214 ἵνα μάρτυροι «o ot ἔνερϑε ϑεοὶ
Κρόνον ἀμφὶς ἐόντες (Stuttg. Κρόνου, Nauck:
| v. 2/2—4 spurii?), O 225 οἵ περ véortool εἶσι
ϑεοί, ρόνον ἀμφὶς ἐόντες, Ariston. Ζηνόδ.
yo.véorero:. Est in codd. h. Ap. 62 “ητοῖ, κυ-
δίστη ϑύγατερ μεγάλοιο Κρόνοιο, Barnesius
coni. μεγάλου Κοίοιο. — Fuit Saturnus filius
Caeli et Terrae (Hes. theog. 137, E. M. 540, 19),
coniunx Rheae (0 187 ἢ. Ven. 49 s.), cui peperit
Iovem (qui κατ’ ἐξοχήν vocatur Κρονίδης, Κρο-
γίων, Κρόνου πάις), Neptunum (IN 345 ὁ 1875. )
Ditem (O 187 s.), Iunonem (E ΤΩΙ O 383 X 194
243; 459 πρεσβυτάτην τέκετο, schol. A τεμεω-
τάτην νῦν" πλαγιὰσϑ εὶς δὲ ἐντεῦϑεν Ἡσίοδος
γεώτερόν φησι τὸν Δία, theog. 457, cf. Ariston.:
h. Ven. 42 κυδίστην τέχετο), Vestam (h. XXIX
13; h. Ven. 22 ἣν πρώτην τέχετο) Cererem, cf.
h. Cer. 60 75, Hes. theog. 453 ss., schol. AD ad
A 609. Eo regnante saeculum aureum fuisse fa-
bulantur, cf. Hes. op. 109 ss.; fuit rex deorum ho-
minumque; cum Titanibus a filiis regno privatus
et in Orcum deiectus est (Z 203 s., cf. h. Ap. P.
161; Ξ 274 0 225 oi ἔνερϑε (v£prego:) ϑεοὶ Koó-
ον ᾿ἀμφὶς ἐόντες, schol. A ad X 274 λέγει τοὺς
Ἱτᾶνας" οὗτοί εἰσιν οἱ Οὐραν οὔ παῖδες, Koo-
voc, Κρεῖος, Ὑπερίων, Ἰαπετός, Κοῖος, cf. schol.
A ad O 225; duorum nomina Titanum comme-
morantur Ὁ 479: Saturni et Iapeti; sedent in ex-
ijs terrae marisque finibus neque solis radiis
nec ventis delectantur (Θ᾽ 479 ss.), cf. scholl. AD
ad 4 609 6 479 O 229. Fratres res inter se
partiti sunt (Ὁ 18758. Tribuitur Saturno epi-
heton 1) ἀγχυλομήτης B 905 319 459 75 1 87
M 450 Π 431 27 293 φ 415 h. Ven. 22 42, quod
bius consilia homines adsequi non possunt. ,Mi-
Rus recte schol. AD ad B 205 ἐχλήϑη ἤτοι
ὰ ὕλα x«l σχολιὰ βουλευσάμενος χατὰ τοῦ
πατρὸς zal τῶν παίδων, ὥς φησιν Ἡσίοδος
τοῦ μὲν γὰρ τὰ αἰδοῖα τῇ ἅρπῃ ἀπέτεμε, τοὺς
JE χατέπινεν), quod haec i ignorare videtur poeta;
ed recte addit idem schol. ἢ ὃ τὰ ἀγχύλα zal
J40Ài& χαὶ δυσχερῆ πράγματα τῇ μήτιδι πε-
λαμβάνων, ct schol. BD ad 4 59 et in hoc
eX. S. v. ἀγχυλομήτης. 2) μέγας E 191 Θ 388
.194 243. — Kraemer Beiwoerter 25, Fried-
|76 190 291, Hartung Rel. u. "Myth. d. Griechen
i 45 88., Welcker Gr. Goetterl. I 148 ss. 265,
, eller Gr. Myth. I 38 41 44—47 52 54 68. —
| ρονίδης, Κρονίων.
| χρόσσαε (Lob. Path. el. I 500 cum χόρση,
ἄρα cognatum esse putat, E. M. 540, 45, E. G.
48, 59, Zon. 1254 παρὰ τὴν χκόρσην τὴν χεφα-
ἦν" οὕτω Φιλόξενος (Φίλων) ἐν τῇ περὶ 1ά-
oc διαλέκτῳ, cf. Eust. 903, 3. Autenrieth in
Ἔχ, cum χρόταφος componit; Fritzsche in Curt.
tud. VI 340 refert ad rad. xoA, quam prae-
901
beant χολ-ωνός, x0A-0gov, κορ-υφή, lat. cel-
sus, col-umna; Woerner subst. hom. p. 2 suspi-
catur ex xgoz-.« natum esse; Doed. Gl. 2457
et in ed. ad M 258 opinatur pristinam formam
κόρυσσαι fuisse, a χορύσσειν armare; χρόσσας
enim esse quasi χύρυϑας πύργων, cf. etiam Ben-
fey WL. II 315; de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 267, 4; de subst. 1. decl. v. L. Meyer. vgl. Gr.
II 405, Woerner l Ll; v. etiam Misteli in Kuhn
Ztschr. XIX 121. Non est nisi in Il, cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 725 s. Tantum in
introitu versus. Leguntur gen. χροσσάων (se-
mel, acc. «ἀρόσσας (semel). M 958 χρόσσας μὲν
πύργων ἔρυον χαὶ ἔρειπον ἐπάλξεις, M 444
χροσσάων ἐπέβαινον ἀχαχμένα δούρατ᾽ ἔχον-
τες. lam veteres in dubio erant, quid «p. signi-
ficaret. Paraphr. et schol. D ad M 444 τὰς ὑπο-
τρόχους κλίμαχας, addit schol. πρὸς τειχομα-
χίαν ἐπιτηδείας, cf. schol. D ad ,Ξ 35; Phot.,
Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 283, 26 χλιμακί:
δας, Hes. κλίμακας καὶ προχρόσσας ἄλλας ἐπ᾽
ἄλλαις, cf. Ap. Soph. 104, 14; schol. AV ad 7
958 τὰς πολεμικὰς κλίμακας: φησὶ yovv x0.
ἐπέβαινον (M 444): λείπει δὲ ἡ κατά, Ur ἢ
χατὰ τῶν πύργων εἴρυον, ὡς X 488; Ariston.
ad M 258 et Suid. κρόσσας ἐν μὲν τοῖς ὑπομνη-
μασι (τὰς τῶν ἐπάλξεων στεφάνας οἱονεὶ) χε-
φαλίδας, ἐν δὲ τοῖς περὶ τοῦ ναυστάϑμου κλί-
pee et in hoc substitisse putandus est, v. eund.
ad M 375 et E 35; Lehrs Arist. 225, adn. hanc
explicationem (αλίμ. ) Aristarchum probasse dicit
priore reiecta, cf. Friedlaender Nic. 108. Por-
phyr. ad M 258 ὁ ᾿Αρίσταρχος ἐπὶ κλιμάκων
ἀχού ἴσας, χαὶ τὸ προχρόσσας ἀποδιδοὺς ἐπὶ
τῶν νεῶν κλιμαχκηδόν (Ξ 85), τὸ πύργων ἔρυ ov
ἀποδίδωσιν ἐπὶ τοὺς πύργους ἔρυον [ἀποδι-
δοὺς] ἀνεῖλχον, [ὡς χλειστῶν καὶ συγχαμπτῶν
οὐσῶν τῶν κλιμάκων). παραμυϑεῖται δὲ ἐξ
Ὁμήρου 4 333 Ν 502, cf. Ariston. ad M 258;
E. M. 540, 41, E. G. 348, 54, Zon. 1254 "Aoí-
σταρχος κλίμαχάς τινας, ἢ ὄργανα πρὸς τειχο-
μαχίαν ἐπιτήδεια, cf. Eust. 908, 9. Nic. ad M
258, E. M. 540, 53, E. G. 349, '5 ἐπὶ τὸν μέν
σύνδεσμον εἰ διαστέλλοιμεν, γένοιτο ἂν πύρ-
γων ἀντὲ τοῦ ἐπὶ τοὺς πύργους τὰς κλίμακας
εἱλχον" εἰ δὲ συνάπτοιμεν, κρόσσας πύργων
τὰς ἐξοχάς, περὲ ὧν ἐν τοῖς περὶ ναυστάϑμου
λέγεται" χατὰ δὲ τὸν πρότερον λόγον χρόσσαι
αἵ πολεμικαὶ κλίμαχες χαὶ τὰ μηχανήματα τὰ
ἀνϑιστάμενα τοῖς τείχεσιν, Schol. B ὄργανα
ἔχοντα ἔνδον ἀνάβασιν, καλυπτομένην ἕως ἂν
εἰς τοὺς πίργους ἀνέλϑῃ ὃ τειχομαχῶν, ct.
Eust. T 18. Contra hanc sententiam scripse-
runt E. M. 540, 48, E. G. 348, 61 τὸ δὲ τῆς
ἘΠΕ ὄνομα οὐ γινώσκει Ὅμηρος (i. e. sca-
las aptas ad conscendendos muros hostium) οὐ-
δέπω γὰρ ἣν τὰ πολεμικὰ ὄργανα" καὶ ταῦτα
ὁ ᾿ϑρίων, cf. Hes.; Porphyr. ad M 258 οὐχ εἰσὶ
δὲ χρόσσαι αἱ κλίμακες, ἀλλὰ μᾶλλον οἱ ἐξέ-
χοντες λίϑοι ἐν τοῖς πὺ ργοις (sie etiam schol.
AV), ovc ποιοῦσιν εἰς τὸ ἐμποδίζειν τὰς τῶν
μηχανημάτων ἐμβολάς (adde, ut ait Kammer,
ἐφ᾽ ὧν zal ἐπάλξεις ἤσαν). ουτω καὶ χρόσσους
ἱματίων λέγομεν τοὺς ἐξέχοντας στήμονας,
Eust. 903, 3, κατά τινας αἱ ἄχραι τῶν πύργων
καὶ οἷον χόρσαι καὶ χεφαλαί" διὸ χαὶ ἐξοχὰς
αὐτὰς καλοῦσι zal κεφαλίδας οἱ παλαιοί...
τινὲς δέ φασιν ὅτι χρ. λίϑοι ἐπὶ κορυφῆς τοῦ
τείχους προνεύοντες, ἐφ᾽ ὧν καὶ ἐπάλξεις ἤσαν"
διὸ xal συγχαταπίπτουσιν αἵ ἐπάλξεις ταῖς
χρόσσαις" οἱ δέ τινές φασιν ὅτι χρόσσαι αἵ
908
τῶν πύργων ἐξοχαί. K. G. 349, 4, E. M. 540,
52 τὰ ἐξέχοντα τοῖς τείχεσιν (τοίχοις). E. M.
689,32 τῶν τειχῶν at χεφαλαὶ καὶ ἴσως ἀρχαὶ
χροσσοὶ λέγονται, οἷον χρόσσας π. ἔρυον, (e
Zon. 1579, Or. 134, 31; Ap. Soph. 104, 14 £o
tac χεφαλίδας, ἔνιοι δὲ τῶν πυργων τὰς στε-
φάνας, ὃ xal μᾶλλον ἄν τις εἴποι" τινὲς δὲ
τὰς κεφαλίδας τοῦ τείχους, ἃς ἔνιοι προμα-
χῶνας λέγουσιν" ἄλλοι δὲ τὰ ἀποχρηπιδώ-
ματα" χαὶ γὰρ χροσσοὺς λέγομεν τὰ κάτω τῶν
ΓΕ ΟΝ; cf. Hes., E. M. 540, 405,, E. G. 948, 53 s.,
Zon. 1254. — Hes. χρόσσας πύργων" τὰς ἀνα-
βαϑμίδας τῶν τειχῶν, cf. Herod. 2, 125 πυρα-
utc, ἀναβαϑμῶν τρόπον, τὰς μετεξέτεροι χρόσ-
σας, οἱ δὲ θωμίδας οὐνομάξζουσι. Koeppen,
alii "interpretati sunt (coll. Her. 2, 125): eminen-
tiae in muro graduum formam repraesentantes;
plurimi recentiorum intellegunt pinnas, ut Lob.
et Fritzsche l. L, Heyne, Stein ad Herod 7,
188, alii; Doed. in ed.: pinnae, quibus turres su-
perne cingebantur, cf. Gloss. 2457; Schmalfeld
in Ztschr. f. Gymn.w. XII 1858 p. 556—9: ,üdie
hervorstehenden Koepfe der Steine od. Balken,
auf denen die Brustwehren ruhten*, quem se-
cuti sunt Faesi in ed. recent., Hentze; Duentz.
et La Roche: ,die Kragsteine '(das Gesimse), auf
welch. die ἐπάλξεις ruhten*. — Accuratius de
ea re egerunt cum Hentze in app. ed. Am., tum
Schmalfeld 1. 1. — πρόκροσσαι.
κροταλέξζω (χρόταλον, χροτέω) crepitare fa-
cio, i. q. χροτέω, cf. Doed. Gl. 293. Non est
apud Hom. nisi semel in IL, cf. Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 724. «1 160 ἵπποι zzi»? ὄχεα
χροτάλιζον (voc. brevis ante xg. producitur) ἀνὰ
πτολέμοιο γεφύρας, rapido cursu magno cum
crepitu currum trahebant, schol. V et paraphr.
ἀντὶ τοῦ ἕλκοντες ἠχὴν ἐποίουν, cf. 0 459. —
Eust. 838, 21 ὠνοματοπεποίηται, χαϑὰ χαὶ τὸ
χροτεῖν, οὗ παράγωγον τὸ χροταλίζειν, Lex.
Seg. 108, 9 ἀντὲ τοῦ xgotsiv. — Phot., Hes.
zQót«Aor (cf. Lob. Path. proleg. 8, ' adn. 2)
crepitaculum, instrumentum quod pulsatum cre-
pitabat, cf, Doed. Gl. 293, Schmidt Synon. 117,
6. Est semel in hymnis. h. XIV 3 χροτάλων
(in nonnullis libris χροτάλη) τυπάνων τ᾽ ἰαχή,
σύν τε βρόμος αὐλῶν. Schol. Aristoph. Nub. 259
et Suid. ἐδίως ὃ σχιζόμενος κάλαμος, “καὶ κατα-
σχευαζόμενος ἐπίτηδες ὥστε ἠχεῖν, εἴτις αὐτὸν
δονοίη ταῖς χερσί, ,χαϑάπερ “χρότον ἀποτελῶν,
Eust. 838, 28 σχεύη τινά, ἐξ ὀστράκου τυχὸν
ἢ ξύλου 1j χαλχοῦ, & £y χερσὲ χροτούμενα 9So-
ρυβεῖ, cf. 1327, 24: Hes. περίτριμμα, χροότημα.
— χροταλίζω.
κρότἄφος (Lob. Path. el. I 500 cum χάρα,
χρᾶτα cognationis vinculo constrictum dicit; ab
eadem rad. derivant Doed. in voc. hom. etym.,
Erl. 1835 p. 8, Woerner subst. hom. 44, Auten-
rieth in lex., alii; Benfey WL. II 133 et L.
Meyer vgl. Gr. II 416 ad χρότος referunt; Fick
vgl. Woert. I 46 cum sanscr. kata tempus, pro-
prie cavum et lit. karsztas comparat, cui assen-
titur Siegismund in Curt. Stud. V 148, 7; is ib.
et p. 216 explicat antiquiorem formam fuisse κόρ-
ταφος. De suffixo v. Curt. Et. 496; cf. etiam
Goebel Lexil. I 518. De accentu v. Herod. ed.
Lentz I 225, 13; de subst. in qoc exeuntibus
v. Woerner 1. 1) Legitur sing. gen. χροτάφοιο
(semel), acc. -ov (semel), pl. gen. χροτάφων (se-
mel), dat. -o:c (Nauck scribit 0:9) ter, -οεσι(»)
sexies. Est in Il. octies, in Od. ter, in bru
semel. Vocalis brevis ante χρ. omnibus locis
χροταλίζω — Κρουνοί
producitur. Est post arsin 2. pedis ter.
novies Tempus. Hes. χόῤῥη, MR B
4 502 χύρσην τὸν χρόταφον λέγει, cf. Cram.
an Par. III 203, 31, Eust. 492, 29 32, 'Suid., Zon,
1236, alios, quos v. s. χύόρση. Ruf. Ephes. Ἢ. 24
τὰ ᾿ἐχατέρωϑεν τοῦ βρέγματος, κόρσαι καὶ
χρόταφοι, Pollux II 40 τοὺς χρ. ἔνιοι x«i κόρ-
σας καλοῦσιν, Cram, 1. l παρὰ ᾿Αττιχοῖς δὲ
χόρρη ἣ γνάϑος, cf. schol. A et BL ad 4 502,
Eust. 492, 39. Arist. h. an. 1, 11 τὸ μεταξὺ óg-.
ϑαλμοῦ καὶ ὠτὸς xal κορυφῆς καλεῖται χρό-
ταφος. 1) Sing, quo Hom. multo rarius utitur
quam plur. 4 502 βάλε δουρὶ χόρσην: ἡ δ᾽
ἑἕτέροιο διὰ κροτάφοιο πέρησεν αἰχμή, et. Schol,
BL et A; Y 397 νύξε χατὰ κρόταφον χυνέης
διά, 2) Plur. λ 819 ὄλεσεν ἀμφοτέρω, πρίν
σφωιν ὑπὸ χροτάφοισιν lovAovc ἀνϑῆσαι πυ-
χάσαι τε γένυς λάχνῃ, cf. "Theocr. Id. 15, 85;
h. XXXI 11 “παρὰ “ροτάφων τε παρειαὶ ᾿ἀπὸ
χρατὸς κατέχουσι πρόσωπον, Piersonus Veri-
sim. p. 164 coni. περὲ χροτάφοισι, quod Ilg. et
Matth. in ed. 1805 receperunt; Matth. in animady.
scripsit παρὰ χροτάφοισί τ᾽ ἔϑειραι, vulg. lectio-
nem defendit Herm.; Δ΄ 805 aug δέ οἱ χροτάφοισι
σείετο πήληξ, 0 609 ἀμφὶ δὲ πήληξ σμερδα-
λέον χροτάφοισι τινάσσετο μαρναμένοιο Ἕχτο-
ρος (dat. loci, O 648 ἀμφὲ δὲ πήληξ κονάβησε
περὲ χροτάφοισι πεσόντος, Cant. χροτάφοιο.
II 104 δεινὴν περὶ χροτάφοισι πήληξ καναχὴν͵
ἔχε, Ν 188 dou 9 χκόρυϑα χροτάφοις ἀρα-,
ρυῖαν χρατὸς ἀφαρπάξαι, X 611 τεῦξε δέ οἱ
χόρυϑα (v. ]. κυνέην) 29. ἀραρυῖαν, σϑῖδχ
102 χυνέη() ἐπὶ χροτάφοις ἀραρυταίν). --- μ᾿
λυχρόταφος.
κροτέω (χρύτος, ad indogerm. rad. kart τέσ.
vocandum esse, unde ortum sit sanscr. kataka-
táyati crepare, lit. kertü, kirsti explicat
vgl. Woert. I 46 524 II 54, Spracheinh. 78,
ct. Siegismund in Curt. Stud. y 148, 8; E. G.
349, 29 παρὰ τὸ χρούω, cf. Hes. (qui in
χρούει) et Curt. in Stud. III 194, cf. etiam Ben-
fey WL. II 133. De verbis in sc exeuntibus y.
L. Meyer vgl Gr.II 23). Leguntur praes. 3. p
χροτέουσιν et part. χροτέοντες. Semel in
semeli in hymnis, cf. Friedlaender 2 hom. Woertere
verz. 727. Post arsin 2. pedis; vocalis brevis
ante 53 producitur. Sonare, crepitare facio,
V. q. χροταλίξω, cf. Doed. GI. 293, Schmidt Synon.
117, 6. 0 458 ἵπποι κείν" ὄχεα χροτέοντες
(Nauck χροτέοντε), paraphr. κατακροτοῦντες,
h. Ap. P. 56 οἱ δὲ (equi) xí» ὄχεα χροτέου-
σιν ἀναχτορίην ἀφιέντες, magno cum crepitu
trahunt, cf. 44 160. Eust. 1602, 16 ὠνοματοπε-
ποίηται, cf. 838, 21. Lex. Seg. 108, 9 χροτᾶ-
λίζειν &vtl toU χροτεῖν. --- πολύχροτος, be
xpotoc.
KQovvo£ (χρουνός, cf. Lob. Paralip. 114) op-
pidum Triphyliae. o 295 βὰν δὲ παρὰ Koov-
vovc (vocalis brevis ante JKo. producitur) x«l
AXaAxión καλλιρέεθϑρον, versus qui ab o
libris abest, minus commode a Barnesio ex Strab.
VIII 350 X 447 insertus est. h. Ap. P. 241
δὲ παρὰ Κρουνοὺς zal Χαλκίδα zal παρὰ
μην. Strab. VIII 351 Κρ. καὶ X. καὶ Φεάν,
ἀδόξων ποταμῶν ὀνόματα, μᾶλλον δὲ ὀχετῶν
(cf. Curt. Pelop. II 117, adn. 90); id. 343 εἶτα
(post Alpbeum meridiem versus) ὄρος τῆς Τρι-
φυλίας τὴν Πακιστίαν ἀπὸ τῆς Πισάτιδος"
εἶτ᾽ ἄλλος ποταμὸς «Χαλκὶς καὶ χρήνη Κρου-
vol καὶ κατοικία Χαλχίς, καὶ τὸ Σαμιχὸν μετὰ
ταῦτα. Matth. igitur propter perturbatum lo-
4n
corum, quae navis praetervecta dicitur, ordinem
y. 246—9 pro spuriis habuit; Herm. defendit, v.
Baum. ἢ. 1; Curtius Pelop. II 87 putat Jo. fuisse
in magna illa lacuna, quae ultra Samicum ad
septentriones versus ab Agulenitza usque ad
ostium Alphei pertinebat; cf. Bursian Geogr. v.
Griechenl. II 283 adn., Buchholz Real I 236,
Friedreich Real. 32.
χρουνός (etymon est ignotum; composuerunt
cum χρήνη: Benfey WL. JI 133, ' Doed. Gl. 742,
Christ Lautl. 38 274, qui ex ἔχρεξενος (ab
Éxgíc) ortum esse putat; de subst. in voc exe-
— unübus v. L. Meyer vgl Gr. Il. 189, Woerner
- Subst. hom. 37, cf. etiam L. Meyer 1 162; de
. accentu v. Herod. ed. Lentz I 178, 6 II 940, 4).
— Leguntur du. zgovvc (semel), pl. zen. χρουνῶν
(semel), acc. xgovrovc (semel. Tantum in ll.
Fons, cf. Doed. Gl. 742 Schmidt Synon. 38, 2.
4 454 χείμαῤῥοι ποταμοὶ κατ᾽ ὄρεσφι δέοντες
ἐς μισγάγκειαν συ βάλ λετον ὕδωρ χρουνῶν ἐκ
μεγάλων, χοίλης ἔντοσϑε χαράδρης, schol. BL
ad v. 452 χρ. προστίϑησι, τῷ πλήϑει τοῦ χα-
ταῤῥέοντος ὕδατος τραχὺν ἐγείρων τὸν ψό-
φον, paraphr. ὀχετῶν, schol. BV ad X 147 xo.
᾿χαλοῦνται χαὶ οἱ ἀπὸ τῶν ὀρέων μετὰ ψόφου
«ul χρούσεως νάοντες χειμάῤῥοι, cf. Eust. 1268,
50; Passov. interpr.: locus, in quem aquae, post-
uam e fonte prodierunt, confluunt, sed v. Doed.
ΟΝ X 147 χρουνὼ (v. l. χρουῷ) δ᾽ ἵχανον
᾿χαλλιῤῥόφ- ἔνϑα δὲ πηγαὶ δοιαὶ ἀναΐσσουσι
Σχαμάνδρου, Schol. BV vv»? αἱ τῶν πηγῶν
ἀπό 0 OLGL* ὁ “γὰρ Σχάμανδρος χατὰ ἀνατολὰς
τῆς lónc ῥεῖ ἐγ τς ὑπόγειος δὲ γενόμενος ἐν
Tio δύο ἀναδίδωσι πηγάς, ἀφ᾽ ὧν οἱ χρου-
γοΐ, εἰς δὲ τὸ Σχαμάνδρου 7 λείπει 1, ἀπό, schol.
Ὁ «voíoc μὲν αἱ ἀρχαὶ τῶν ῥευμάτων, viv δὲ
οἱ τόποι ὅπου πλύνουσιν, sed v. in hoc lex. s. v.
Xzáuarógoc, cf. etiam Porphyr. h. 1.; Eust. 1263,
5l χἀνταῦϑα δοκεῖ τισιν ἄλλο εἶναι τοὺς xp.
παρὰ τὰς πηγάς, ἴσως δὲ οὐ καλῶς, cf. etiam
-Faesii ed. 5 h. 1. et Schmidt Synon. L 1; X 208
τὸ τέταρτον ἐπὶ χρουνοὺς ἀφίκοντο. — E. M.
541, 44, E. G. 349, 38, Hes. ῥεῦμα, Hes. etiam
ῥεῖϑρα, ὀχετοί, ὑδάτων ἐχβολαί, Suid. τὸ χύδην
xal “ἀκρίτως χαὶ ἀϑρόως δέον, E. G. 349, 41
xvploc αἱ ἀρχαὶ τῶν ῥευμάτων, Eust. 497, 28
αἵ τῶν χειμάῤῥων ἀρχαί, ὥσπερ πηγαὶ αἱ τῶν
ἀεννάων. — Κρουνοί.
gene (αρύπτω, cf. Herod. ed. Lentz. I 496, 1.
js adv. v. Curt. Et. 649, Frohwein in Curt.
Stud. I 124, L. Meyer vgl. Gr. II 391) clam, i. q.
χρύβδην. Iungitur cum gen. — Semel in Il., cf.
Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 729. X 168
χρύβδα Διὸς ἄλλων (Vrat. πάντων) τε ϑεῶν, pa-
raphr. et Eust. 110, 30 λάϑρᾳ τοῦ Διός, cf. v. 1855.
et schol. B. Hes. χρυφιμαίως, cf. Eust. 722, 20.
χρύβδην (χρύπτω, cf. E. M. 781, 27, E. G.
M 41; de his adv. τ. Curt. Et. 649, Froh-
wein in Curt. Stud. I 106, Clemm ib. In 300,
L. Meyer vgl. Gr. II 389, Viger. ed. Herm. 374;
de accentu v. Herod. ed. Lentz I 508, 13)
Tantum in Od, in introitu versus. Clam, oc-
culte, i. q. χρύβδα. A 455 χρύβδην, "ud?
ἀναφανδά, ἐς πατρίδα γαῖαν νῆα κατισχέμε-
»at, schol. Η οὐδὲ οὗτοι ἐφέροντο év τοῖς
πλείστοις (454—6), expunxerunt Bekk.?, alii. zx
183 πρὸς μητέρα εἰπεῖν ἀμφίπολον ὀτρυνέμεν
t τάχιστα κρύβδην, cf. Eust. 1797, 32; schol. H
γνοϑεύονται v. 152 s. — Hes. λάϑρα, Suid., Phot.,
Zon. 1959, anecd. Gr. ed. Bachm. 1 283, '29 λα:
ϑραίως, cf. Cram. an. Ox. II 457, 29, Eust. 722, 20.
χρουνός e χρυτιτός
909
χρῦὕερός (ἃ χρύος, rad. zov, kru, durum esse,
concrescere, gerinnen; unde sanscr. krürás, zend.
khrüra, lat. crusta, crudus: Curt. Et. 158, cui
verisimile videtur cohaerere cum rad. krav, cruor,
cruentus, cf. Benfey WL. II 178, Pott in Kuhn
Ztschr. V 233, Misieli ib. XVII 191, Tobler ib.
XXII 138, Fick vgl. Woert. I 539 s., II 69, Corssen
Ausspr., Vokalism. I 359, Bechstein in Curt. Stud.
VIII 369, L. Meyer vgl. Gr. I 397; cf. etiam
Goebel Lexil. I8. Quomodo χρυερός sit ortum
e χρύος, explicat Curt. Et. 400, Fick in Kuhn
Ztschr. XXII 96. .De adi. in poc exeuntibus v.
E. M. 535, 32s, L. Meyer vgl. Gr. II 208. Le-
guntur gen. xovsooio (quater) et -ozc (semel)
Bis in ll, bis in Od., semel in hymnis. Bis post
arsin 2. pedis, ter post arsin 4. pedis. Frigi-
dus, i e. horridus, horrendus, cf. Schmidt Synon.
59, 9, Doed. Gl. 750. Eust. 1559, 48 τὸ μὲν
ἘΠῚ ἐαίνεσϑαι λέγει, διγεδανὸν δὲ xal χρυ-
ερὸν τὸ λυπηρὸν χαὶ φοβερόν. Hes. ψυχράν,
χρυσταλλώδη, E. M. 541, 52 φριχτός, φοβερός,
illud etiam paraphr. 1]., hoc E. G. 349, 47, Zon.
1251, cf. Hes. s. χρυερόν. Ν 48 ἀλκῆς μνησα-
μένω, μὴ δὲ ρυεροῖο (voc. brevis ante xo. pro-
ducitur) φόβοιο, Q 524 οὐ γάρ τις πρῆξις πέ-
λεται χρυεροῖο γόοιο, cf. Am. app. ad ó 622;
ó 108 αἰψηρὸς δὲ κόρος χρυεροῖο γόοιο, ἃ
212 χρυεροῖο τεταρπώμεσϑα γόοιο, *P 98 eadem
leguntur in v. 1. pro ὁλοοῖο, v. schol. A; h. VIII
15 ὅς μ᾽ ἐρέϑῃσι φυλόπιδος χρυερῆς ᾿ἐπιβαι-
véusv. JN 415 est in Cant. πυλάρταο χρυεροῖο
(pro κρατεροῖο).
κρτόεις (à χρύος, ν. 8. zgvsooc. De δ]. ἴῃ
εἰς v Goebel de epith. in £c desinentibus 4 et 38,
Schuster in Ztschr. f. oest. Gymn. X 1859 p. 17
24, L. Meyer vgl Gr. II 604). Leguntur gen.
χρυόύεντος et nom. fem. χρυόεσσα. Tantum in
Il. Frigoris plenus, frigidus, horridus, i. q. «ov-
ερός, ct. Schmidt Syn. 59, 9, Doed. Οἱ. 750. E.
M. 541, 52 55, E. G. 349, 47 φρικτός, φοβερός,
Hes. φριχτή, μισητή, τραχεῖα, Ap. Soph. 104,
21, paraphr. Il. φρικτός, Suid. Vouxaidu, Zon.
1251 1255 ψυχρός, φοβερός. 12 Ἀχαιοὺς ἔχε
φύζα, φόβου χρυύεντος ἑταίρη, schol. ABL
χρυόεις φόβος ὃ ψυχρός" τὸ ϑερμὸν γὰρ ἐπι-
λείπει τοὺς δεδιότας, cf. schol. DV et E. M.
731, 22s.; Eust. 731, 35 ὁ ψύχων τὸν φεύγοντα.
E 740 ἐν δ᾽ ἀλκή, d δὲ κρυόεσσα Lo» (v. l.
δ᾽ ὀκρυόεσσα), Hes. ἡ φριχτὴ x«l φοβερὰ
βοή. — ὀχρυόεις. Curt. Et. 156 suspicatur er-
rore ortam esse formam ὀχρυύεις et Z 344 xa-
χομηχάνοο χρυοέσσης, I 64 ἐπιδημίοο κρυόεν-
τος fortasse quondam scriptum esse, cf. J. J. f.
Ph. 67 p. 9 et J. Wackernagel in Bezzenberger
Beitr. IV 1878 p. 266 s.
κρυπτἄδιος (κρύπτω. De adi. in δέος ter-
minantibus v. Curt. Et. 634 651, L. Meyer vgl.
Gr. II 448 551; de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 116, 13 II 924, 11. Non est nisi in Il. In
introitu versus. Leguntur χρυπταδίῃ et -«ói«.
Clandestinus, occultus, Hes. λαϑραῖος. Z 161
χρυπταδίῃ φιλότητι μιγήμεναι, paraphr. λα-
ϑραίως καὶ μοιχικῇ συνουσίᾳ, οἵ. Cram. an.
Par. ΠῚ 169, 18, Eust. 631, 58; * Hes. λαϑραίᾳ,
χρυφιμαίᾳ. A 542 αἰεί τοι φίλον ἐστίν, ἐμεῦ
ἀπὸ νόσφιν ἐόντα, χρυπτάδια φρονέοντα διχα-
ζέμεν, clandestinis consiliis utentem decernere,
cf. schol. AB; paraphr. χρυπτὰ καὶ λαϑραῖα,
Zon. 1257, Cram. an. Par. III 143, 18 χρυφαῖα,
λαϑρίδια, cf. Eust. 681, 59.
χρυπτός (a χρύπτω, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
910
804). Legitur semel in Il. Occultus, clandesti-
nus. € 168 πυχινὰς ϑύρας σταϑμοῖσιν ἐπῆρσε
κληῖδι χρυπτῇ (voc. brevis ante «o. producitur),
τὴν δ᾽ οὐ ϑεὸς αλλος ἀνῷγεν, οἵ. Pind. Pyth.
9 69 et 9 447; Eust. 974, 35 ἢ τὴν ἔνδοϑεν
χλείσουσαν τὰς ϑύ ρας x«i οὕτω χρυπτομένην
τοῖς ἔξωϑεν, ἢ τὴν δυσεπιχείρητον τοῖς ἐπι-
βουλεύουσιν.
χρύπτω (rad. xovq; ἃ rad. kvarp, kvarbh
torquere, velare, unde ortum sit χύρβις, χορυφή,
χεχρύφαλος derivat Fick vgl. Woert. I 542 ll
74, Spracheinh. 90s. 232; Siegismund in Curt.
Stud. V 177, 98 explicat segregari vix posse a
lat. celare, theod. Yes gr. χαλύπτειν, rad. kal,
cf. L. Meyer vgl. Gr. I 349, Walter in Kuhn
Ztschr. XII 376, Curt. Et. 529 557, cf. etiam
Curt. Et. 705, L. "Meyer I378; v. praeterea Ben-
fey WL. II 311. De verbis in zzc« exeuntibus
v. Herod. ed. Lentz I 433, 21, L. Meyer I 440,
Curt. Verbum I 237, eiusd. Et. 676) Leguntur:
Act. praes. χρύπτει h. Cer. 249, part. χρύπτων
(bis), -πτουσα h. Cer. 353, impf. χρύπτεν h. Cer.
307, iterat. χρύπτασχε Θ᾽ 272 (οἵ. Curt. Verbum
II 381) et χρύπτεσχε h. Cer. 239; fut. χρύψω
(bis), aor. χρύψεν À 944, ἔχρυψαν (v. 1. κρύψαν)
ξ 357, coni. “ρύψω v 304, inf. χρύψαι X 397,
part. ᾿χρύψαντες 5 313. Pass. perf. part. χε-
χρυμμένον À 448, -μένα ψ 110, aor. χρύφϑη
Ν 405. Est in Il. quinquies, in Od. septies, in
hymnis quinquies. Vocalis brevis ante xo. pro-
ducitur, exc. y» 110 χξχρυμμένα (sed x£xo. 4
443), aor. cum augm. ἔχρυψαν est post 3. pe-
dem; ceterarum formarum est prior syllaba (v)
quater in arsi (in introitu versus), decies in thesi:
post arsin 2. pedis sexies, 3. pedis ter, 4. pedis
semel. 1) Abdo, occulto, abscondo. a) zi. v
304 ἵνα τοι oiv μῆτιν ὑφήνω χρήματά (v; 1
χτήματα) τε (v. l. τοὺ χρύψω, h. .Cer. 307 οὐδέ
τι γαῖα σπέρμ᾽ ἀνίει, χρύπτεν γὰρ ἐυστέφανος
Ζημήτηρ (X χρύπτε), Baum., qui confert v. 353
et χεύϑειν v. 452, notionem privandi ex abscon-
dendo natam habere etiam Hes. op. 42 50 dicit.
h. Cer. 858 σπέρμ’ ὑπὸ γῆς χρύπτουσα, Ξ 373
χεφαλὰς παναίϑῃσιν χορύϑεσσι κρύψαντες, pa-
raphr. χαλύψαντες. Pass. y 110 Due", ἃ δὴ
zal νῶι κεχρυμμένα ἴδμεν ἀπὶ' ἄλλων (Eust.
1940, 9 χεχριεμένα), cf. Classen Beob. LV 18, in
ed. Francof. 1867 p. 150. b) τινά, Σ 897 μη-
τρός, 5 μ᾽ ἐϑέλησε χρύψαι χωλὸν ἐόντα, remo-
vere e conspectu deorum, paraphr. ἀφανίσαι. λ
244 χρύψεν δὲ (v. 1. χρύψε et τε) ϑεὸν ϑνητην
τε γυναῖχα, cf. schol. BQ; & 867 ἐμὲ δ᾽ ἔχρυ-
ψαν (Α δὲ χρύψαν, qued receperunt Bekk.?,
Am.) ϑεοὲ αὐτοὶ δηιδίως, h. Cer. 239 γύχτας
δὲ χρύπτεσχε πυρὸς μένει ἠύτε δαλόν, cf. Baum,
h.l, s 488, Eust. 1548, 1; Guttmann suspicatur
aliquando, fuisse xp. ἐνὶ σποδῷ. Θ 212 ὁ δέ μιν
σάκεϊ κρύπτασχε φαεινῷ, paraphr. ἐχάλυψε, οἵ.
Delbrueck Abl. loc. instr. 61. d 239 ζωοὺς σάω
χατὰ ῥέεϑρα, χρύπτων £v δίνῃσι (v. omittit C),
h. Cer. 249 ξείνη σὲ £v πυρὶ πολλῷ χρύπτει
(e coni. Hermanni pro cod. zvo? ἐνὲ, Schneidew.
. coll. v. 239 σε πυρὸς μένει οὔλῳ in Philol. IV
764, cf. Baum). Pass. Ν 405 χρύφϑη γὰρ (1δο-
μενεὺς) oz? ἀσπίδι (D 1. man. ἀσπίδα) se ab-
didit. 2) transl. celare, nostr. WD ὃ
350 o 141 τῶν οὐδέν τοι (v. 3. τὸ ἐγὼ χρύψω͵
ἔπος οὐδ᾽ ἐπιχεύσω, Eust. 1499, 18 ἄδηλον εἰ'
τίς ἐστι διαφορὰ τοῦ κρύψαι χαὶ τοῦ ἐπικεῦ-
σαι, id. 1818, 51 ταὐτὸν χρ. καὶ χεῦσαι. λ 448
ἀλλὰ τὸ μὲν φάσϑαι, τὸ δὲ καὶ χεχρυμμένον
,
χρύσιτω — χταομαι
εἶναι (haud pauci libri om. Καὶ), cf. schol. H;
Eust. 1693, 30 ἐπίχρυψον δι ὑπόνοιαν ἀπιστίας,
. ἀντὲ τοῦ κεχρ. ἔστω. Schol. ALV ad A 545
pro τὸ .. εἶναι habet τὸ δ᾽ ἐνὲ φρεσὶ χεύϑειν,
cf. Nitzsch ad 4 443. 3) latere. h. XXXIV 7
σὲ δ' ἔτιχτε πατὴρ ἀνδρῶν τε ϑεῶν τε Abs
λὸν dm ἀνϑρώπων, χρύπτων λευκώλενον" Ἥρην.
— ἀποχρύπτω, £yxQ. y XGT (XQ. ὑποχρ. γκρύβδα,
χρύβδην, χρυπτάδιος, χρυπτός, χρυφηδόν, χε-
χρὺ ὕφαλος (?).
κρύσταλλος (a rad. xov, quae est in χρύος,
lat. crusta: Curt. Et. 156, Benfey WL. II 178,
Fick vgl. Woert. I 53 540 ju 70, Sprachieifi 88,
L. Meyer vgl. Gr. I 397, Corssen Ausspr., Vo-
kalism. I 359, Pott in Kuhn Ztschr. V 238, Schoen-
berg griech. Compos. 7, cf. L. Meyer. I 28 II
416, Duentz. in Kuhn Zischr. XIII 3, Lob. Path.
proleg. 94, cf. praeterea Doed. Gl. 751, v. etiam
Ss. v. χρυερός. De accentu v. Herod. ed. Lentz
I 158, 16; de subst. in Aoc exeuntibus v. Woerner
subst. hom. 33, qui suspicatur ex χρυσταλιὸς
ortum esse). Leguntur nom. sing. χρύσταλλος,
dat. -ἄάλλῳ. Semel in Il., semel in Od., cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. «98, adn.
versus. Glacies. X 152 7 ἑτέρη (πηγὴ) ϑέ-
oc προρέει ἐικυῖα χαλάζῃ, ἢ χιόνι ψυχρῇ,
ἐξ ὕδατος χρυστάλ. λῳ, cf. Schol. .B et Eust. 1263,
58; & 477 χιὼν γένετ᾽ ἠύτε πάχνη, καὶ σαχέ
εσσι περιτρέφετο (v. 1. περιστρ.) χρύσταλλος,
cf. schol. BHQ et Eust. 1770, 22s. — €
1951 τὸ “πεπηγὸς ὕδωρ (ὑπὸ χρύους), E. ?
541, 56 τὸ διὰ τοῦ χρύους ἠλλοιωμένον ὅδ
τῇ Cram. an. Ox. I 254, 27. — Buchholz Res
1
xQoUquóór (χρύφα, xovnro. De his ady, Y.
Frohwei in Curt. Stud. I 117, L. Meyer vg!
Gr. II 553 eund. in Kuhn Ztschr. "VI 299, v. etiam
Curt, Et. 649s.) clam. Legitur bis in Od. in exitu|/
versus. Vocalis brevis ante xo. non producitur,
cf. La Roche h. U. 26 et Hartel hom. Stud. 8l
& 330 c 299 νοστήσῃ (su) ἤδη δὴν nsa, |
ἀμφαδὸν ἠὲ χρυφηδόν (r 299 pro ἠὲ pauci
x«l), Eust. 1760, 59 τὸ χρύβδην xg. ἔντα
φησιν. K
KocBíeZoc. Est B 855 in schol Ap.
Eust. 362, 30, cf. etiam Niese hom. Schiffskatalog
55. — Steph. Byz. Ko. πολίχνιον πρὸς τῇ Ilo
τικῇ.
Κρώμνα (Lob. Path. prol. 241, adn. 3 foi
tasse cohaerere dicit cum χρημνός, Goebel Lc
xil. I 497 sumit rad. cx«o, χαρ, unde deriv
lat. scrupeus, nostr. schroif, scharf) urbs Paphi
goniae. B 805 ρῶμνάν v Αἰγιαλόν τε (Ap
Rh. 2, 942 Κρωβίαλον Κρῶμνάν τε, οἵ. Eus
362, 30, cf. etiam Niese hom. Schiffskatalog 55
Steph. Byz. πόλις Παφλαγονίας (cf. E. M. 54
34, Zon. 1255, Hes., Suid.), ἡ, νῦν Ἄμαστρις, ὦ
εἴρηται" τινὲς δέ φασι χωρίον ᾿Αμάστριδος...
ἀπὸ Κρώμνου τοῦ Avz&ovoc, fere iisdem vi
Herod. ed. Lentz I 256, 7, Eust. 362, 14: Stral
XII 544 ἌἌμαστρις ἐχ τεττάρων χατοιχιῶν σὺν
ᾧχισε τὴν πόλιν, ἔχ τε Σησάμου xai Kur
ρου καὶ Κρώμνης, τετάρτης δὲ τῆς Τίου.
Friedreich Real. 74, Buchholz hom. Real. 1 8
Nomen non raro vitioso scribitur accentu Κρώμνε
οἵ, Herod, I 256, 7:
χτάομιε (rad. ska, sanscr. kshi, kshayati; 3
eadem rad. etiam zzi, χτίζω: Curt. Et. 15
Fick vgl. Gr. I 233 808 II 264, Spracheinh. 1
χτέαρ — Κτέατος
. 154, id. in Kuhn Ztschr. XX 179—181, Benfey
| WL. II 186, L. Meyer ap. Kuhn VII 288 s., ct.
. etiam L. Meyer vgl. Gr. 1 193, Schweizer-Si idler
ap. Kuhn XVII 306 s.; Christ Lautl. 82 114 propter
- dor. πάομαι cum rad. pa, sanscr. pàmi compo-
nit. Leguntur aor. sing. 2. p. ἐκτήσω ὦ 198, cf.
Curt. Verbum II 265; 8. sing. ,ἐχτήσατο 1 400
.v 265 (v. 1) h. Merc. 94; χτήσατο ξ 4 450 v
265; perf. ἐχτῆσϑαι 1402, cf. E. M. 501, 26 ss., E.
G. 313, 28 ss., Herod. ed. Lentz II 187, 8 ss. 790,
9, Zon. 1193, " Eust. 1759, 41 1570, 24, Curt. Ver-
bum Τ 126. Est bis in rs quater in Od., semel
E hymni. Mihi comparo. 7 400 κτήμασι
| τέρ πεσϑαι, τὰ γέρων ἐχτήσατο Πηλεύς, οἵ.
. Schol. ABLYV; h. Merc. 24 ἔνϑα χέλυν εὑρὼν
ἐχτήσατο uvglov ὄλβον, Herm. versum pro spu-
rio habuit, defendit Franke. 5 4 οἐχήων, οὺς
amoto τος Ὀδυσσεύς, & 450 ᾿Μεσαύλιος, ὶ ὅν
ῥα συβώτης αὐτὸς χτήσατο οἷος (v. l ἐχκτή-
σατο), ὦ 193 E ἄρα σὺν μεγάλῃ ἀρετῇ ἐχτήσω
(& ἐχτήσο)͵ ἄχοιτιν. Cum dat. to τι: v 265
οὐ δήμιός ἐστιν οἶχος ὅδ᾽, ἀλλ Ὀδυσῆος, ἐμοὲ
δὲ χτήσατ᾽ ἐκεῖνος, v.]. o ἐχτήσατο (quam re-
ceperunt Bekk.!, Am., Duentz,, alii, sed v. Bekk.
hom. Bl. I 144, 29 ss.: propter caes. bucol) et δὲ
χτήσατο χεῖνος (sed v. s. χεῖνος p. 744). Perf.
possideo. 1 402 οὐ γὰρ ἐμοὶ ψυχῆς ἀντάξιον
οὐδ᾽ ὅσα φασὶν Ἴλιον ἐχτῆσϑαι τὸ πρὶν ἐπ᾽
εἰρήνης. -- Hes., Zon. 1262, Suid., cf. Eust. 760,
6. — χτῆμα (ἀκτήμων, πολυχτήμων), κτῆσις,
Ἀτήσιππος, Ἀτήσιος, χτητός, δουρικτητός, Φι-
“λοχτήτης, κτέαρ, Πολύχτωρ, χτεατίζω, Ατέα-
τος, χτέρας, χτερίζω, κτερεΐζω, φιλοκτέανος,
E
' ἀρ (a χτάομαι, cf. Goebel in Kuhn Ztschr.
Xi: 938, Benfey WL. II 186; de subst. in «g
"terminantibus v. L. Meyer vgl. 'Gr. II 129, Woer-
mer subst. hom. 46. De accentu v. Herod. ed.
Lentz 1 391, 1. Est apud Hom. tantum pl. dat.
χτεάτεσσι(ν).. Metaplasmum statui voluerunt, ut
esset pro χτεάτοις, E. M. 542, 9, Herod. I 391,
31 II 204, 16 712, 36 936, 22, sed v. Lob. Para-
lip. 176. Est in ll. quinquies, in Od. novies,
in hymnis nusquam, cf. Friedlaender 2 hom.
"Woerterverz. 806. Est post arsin 2. pedis ter,
4. pedis septies, 5. pedis quater. Possessio,
bonum, opes, cf. Retzlaff Proben a. e. hom.
Synon. II 19 21 et Duentz. in Kuhn Ztschr. XII
21. E 154 υἱὸν δ᾽ οὐ τέκετ᾽ ἄλλον ἐπὲ χτεά-
τεσσι, λιπέσϑαι, [482 μ᾽ ἐφίλησ᾽ ὡς εἴ τε πα-
τὴρ ὃν παῖδα φιλήσῃ, μοῦνον τηλ ὕγετον, πολ-
λοῖσιν ἐπὶ κτεάτεσσι(ν), schol. V ἔτι πλέον αὖ-
ξων ἐπιφέρει τὸ ἐπὶ πολλοῖς χτήμασιν" ὧν γὰρ
συνήγαγεν εἰδὼς αὐτὸν φύλακα ἀγωνιᾷ. o 89
οὐ γὰρ ὄπισϑεν οὖρον ἐὼν κατέλειπον ἐπὲ
ἀτεάτεσσιν ἐμοῖσι (V. l. ἑοῖσιν, D £viuueyá-
Q0tGu),. α 218 ἀνέρος, ὃν κτεάτεσσιν, ἕοῖς ἐπὶ
γῆρας ἔτετμε, εἴ. schol. BE; à 93 ὡς οὗ τοι
χαίρων τοῖσδε χτεάτεσσιν (Bekk.2, ?, Nauck -06:)
ἀνάσσω, cf. schol. MQ, HMQ, H; « 430 τήν
ποτε πρίατο χτεάτεσσιν ἕοῖσι, ἐεικοσάβοια δ᾽
ἔδωχεν, dat. est instrum.: suis "opibus, schol. 5
et Cram, an. Par. III 396, 24 ἐκ τῶν ἐδίων χτη-
μάτων. ξ 115 4952 9 488 πρίατο χτεάτεσσιν
ἑοῖσιν, o 471 ὁππότ' ἀνὴρ περὶ οἷσι μαχειό-
ενος χτεάτεσσι βλήεται ἢ περὶ βουσὶν ἢ ὀΐεο-
σιν, ubi idem fere significat ac χτήνη, pecora.
989 ὃς δή τοι χτεάτεσσι πεποιϑὼς πατρὸς
ἑοῖο μνάσκετο, cf. schol. V; v. 1. ϑεσπεσίοισι
pro zr. , &oi0), cf. schol. H; Ζ 426 τὴν (μητέρα)
εὔρ᾽ ἤγαγ᾽ ἅμ᾽ ἄλλοισι κτεάτεσσιν (D χτεά-
911
τοισι), *P 829 τὸν δ᾽ γεν ἐν νήεσσι, σὺν αλ-
λοισι χτεάτεσσι(ν), Σ Σ 300 Τρώων ὃς χτεά-
τεσσιν ὑπερφιάλως ἀνιάζει, schol. A εἴ τις ET-
λαβεῖται μὴ ἀπολέσῃ τὰ ἰδια κτήματα, μερι-
σάτω αὐτὰ τοῖς Τρωσίν, οἵ. schol. AD et Eust.
1143, 39; schol. B ὅστις. λυπεῖ τὸ κοινὸν κὐτὸς
ἔχων πλείστην οὐσίαν, ἐχείνην δημιευσάσϑω,
cf. schol. A. Quorum secuti sunt auctoritatem
Damm, Faesi, alii ; rectius interpr. Duentz., Franke,
Hentze: qui moleste fert opes suas, i. e. qui in-
finitas opes se habere putat, acerba cum ironia
dictum ab Hectore, cf. Lehrs de Arist. stud. 74.
— Est ,apud Alex. Rhet. vol. 8 p. 441 π 19 pro
TO im ἄλγεα πολλὰ μογήσῃ: πολλοῖσιν ἐπὶ
χτεάτεσσιν. — Paraphr. IL, E. M. 542, 9, Herod.
II 204, 16, Zon. 1961, Suid., alii χτήμα, Hes.
χτήμασι, χρήμασιν, V. eund. s. χκτέαρ et χτάτεσι
et Lob. Path. el. I 244. — χτεατίζω, Πολύχτωρ
(Πολυκτορίδης).
χτεατέζω (χτέαρ, cf. Cram. an. Ox. I 245, 8;
de verbis in :5o terminantibus v. L. Meyer vgl.
Gr. II 53). Aor. χτεάτισσα (semel), χτεάτισσεν
(semel), part. χτεατέσσας (ter) med. perf. ἐχτεά-
τισται h. Merc. 522. Est in Il. semel, Od. quater,
hymnis semel. Aut in fine versus [χτεατίσσας
et ἐχτεάτισται), aut post arsin 9. pedis (χτεά-
τισσα, -EV). Mihi comparo. 1) Act. $102 c
147 ὦ 187 «t κεν ἄτερ σπείρου κῆται πολλὰ
κτεατίσσας͵ (v. 1. -Lo«c), Eust. 1436, 15 ἤτοι
χτέατα 050v, schol. 5 et Cram. an. Par. In 401,
7 “προικοδοτήσας. ὦ 207 ἀγρόν, ὅν ῥά ποτ’
αὐτὸς Aa£otnc χτεάτισσεν (Nauck ἔχτισσεν ὃ),
ἐπεὶ μάλα πολλὰ μόγησεν, fortasse fuit τέμενος s.
γέρας, quod Ithacenses ei propter rem bello prae-
clare gestam donaverant; schol. V interpr. ἔχτι-
σεν, Eust. 1957, 32 τουτέστιν ἐχτήσατο οὐ κατὰ
λόγον ὦνου, ἀλλ} ἐπειδὴ μάλα 7:042? ἐμόγησε
κατὰ βίον. ἁπλοῦν ἡρωΐχόν. Il 57 κούρην, ἥν
μοι γέρας ἔξελον, óovol δ᾽ ἐμῷ χτεάτισσα (Eust.
1045, 57 χτεάτισα) "πόλιν “εὐτείχεα πέρσας,
Ariston. ἐδίως καὶ παρὰ “τὴν ἡμετέραν συνή-
ϑειαν χτεάτισσα κατὰ τὸ ἐνεργητιχόν, ἀντὶ
τοῦ ἐκτήσαμην᾽" καὶ ἐν ,06. (B 102) πολλὰ χτεα-
τίσσας SUD toU χτησάμενος, cf. Friedlaender
Ariston. p. 2; Cram. an. Par. III 265, 15 ὡς
HE ἔλαβον, cf. I 343 δουρικτήτην. Paraphr.
, Buid. ἐχτησάμην, cf. Hes. et Cram. an. Ox.
i 245, 1; cf. etiam FK. G. 350, 35 553, 13; Zon.
1262 ἐχτισάμ᾽ v. 2) Med. h. Merc. 522 μή ποτ᾽
ἀποκλέψειν, ὅσ᾽ Ἑκηβόλος ἐχτεάτισται.
Κτέατος (ἃ κτέαρ, χτάομαι) Actoris (vel po-
tius Neptuni) filius et Moliones, frater Euryti
(erant autem fratres gemini), pàter Antimachi,
princeps Epeorum. Schol. AD ad 4 709 "Azro-
ρος καὶ Μολιόνης παῖδες Κτέατος καὶ Εὔρυ-
τος, κατά τινὰς δὲ Μολιόνης χαὶ Ποσειδῶνος
-," οὗτοι παρηλλαγμένην φύσιν τῶν λοιπῶν
ἔσχον ἀνθρώπων" διφυεῖς γὰρ ἦσαν, ἔχοντες
ἑχάτερος δύο, χεφαλάς, τέσσαρας δὲ χεῖρας
“καὶ πόδας τοὺς ἴσους, ἕν δὲ σῶμα" διὰ τοῦτο
τοὺς πολεμιχοὺς καὶ γυμνικοὺς ἐνίκων ἀγῶ-
νας. Ἡρακλῆς δὲ πολεμῶν καὶ μὴ δυνάμενος
χατὰ τοὐμφανὲς αὐτῶν περιγενέσϑαι συμμα-
χοίντων Avyéc, λοχήσας αὐτοὺς ἀνεῖλε, cf.
Cram. an. Par. 111 16, 24, Pu 882, 13 ss., Athen.
Il 57 f 58 a, Apollod. 25 15395 Pind. OI. 10, 33 ss.
et scholl; Paus. II 18, “ἢ ὮΣ Κλεωναῖς ἔστι
μνῆμα Εὐρύτου χαὶ Κτεάτου. — B 621 τῶν
(βπειῶν) ᾿ἀμφίμαχος καὶ Θάλπιος ἡγησάσϑην,
visc ὃ μὲν Ατεάτου (Nauck: an Κτεάτοιο Ὁ), ὁ
δ᾽ &p! Εὐρύτου, Azrogiove, Ariston. Hug.
912
Κεεάτου υἱός (cf. Paus. V 3, 8 s), εἴρηκεν 'Axvo-
ρίωνε δέον ᾿Αχτοριώνων, cf. schol. D h. 1.
et schol. V ad Ν 185. Ν 185 (Εχτωρ)ὴ Augi-
μαχον, Ἀτεάτου vi? (Nauck: an zi?) "Azro-
píovoc βάλε. Eum filium fuisse Neptuni adfir-
mat poeta I 207: Ποσειδάων ἐχολώϑη υἱωνοῖο
(. e. ᾿Ἀμφιμάχοιο) πεσόντος (addit schol. V
τέατος γὰρ Ποσειδῶνος) et 44 750 5.: xat vv
xtv ᾿Αχτορίωνε Πολίονε παῖδ᾽ ἀλάπαξα, εἰ μή
σφωε πατὴρ ἐνοσίχϑων ἐσάωσε. lam pueri
interfuerunt bello, quod Neleus gessit cum Augea,
Epeorum rege; in quo bello prope a Neleo inter-
fecti sunt: «Ἱ1 150, cf. v. 710; cum Amarynceus
sepeliretur magnificique ludi darentur, Nestorem
equis superaverunt: 7^ 638 ss., cf. Eust. 1321, 20.
— Jacobi Mythol. p. 633s., Friedreich Real.
562s., Hartung Rel. ἃ. Myth. der Griecheu II
231s., Preller Gr. Myth. ἢ] 2375ss., Pott in Kuhn
Zischr. IX 901, cf. etiam Plew in J. J. f. Ph.
XIX 1873 p. 197 s.
χτείνω (Curt. Et. 157 698 derivat a rad. xz«v,
zrtv, sanscr. kshan, kshanomi laedo, vulnero et
exponit breviorem rad. χτα apud Hom. inveniri
(coll. rad. γα et γεν, τὰ et rev), quam (Verbum
d. gr. Spr. 1 188) demonstrat ex t«v ortam esse,
cf. ib. I1 12; cum sanscr. kshan componunt etiam
Benfey WL. 1 179, L. Meyer in Kuhn Ztschr.
VII 288, Schweizer-Sidler ib. XVII 306, Fick ib.
XX 179, Christ Lautl 82, Brugman in Curt.
Stud, V 234, Fritzsche ib. VII 386, adn.; cf. etiam
Goebel novae quaest. hom. 7, Konitz 1865 p. 7,
Allen in Curt. Stud. IIl 221, Autrecht in Kuhn
Ztschr. VIII 71 74; Fick vgl. Woert. I 235 802
II 267, Spracheinh. 154, qui componit etiam cum
sanscr. kshanómi, sumit antiquiorem rad. skan,
ska et confert got. skatha damnum, cf. L. Meyer
vgl. Gr. I 342 408, Goebel Lexil. 1 217 343. Ad
eandem rad. referunt χαίνω Curt. Et. 157 499,
Verbum I 308, II 12, Christ 82, alii, οἵ. L. Meyer
I 193; separat Fick in Woert. I 54 545 11 50,
sed v. Curt. Et. 157; ortum esse ex zr£vjo (ct.
aeol. et lesb. χτέννω: Herod. II 303, 2 539, 16,
Cram. an. Ox. II 233, 9, Bekk. anecd. Gr. 1392)
demonstrant Curt. Et. 569 664 682, Fick I 235
802, L. Meyer vgl. Gr. I 95 114 256; de voca-
libus in χτείνω (xtsv) et χείννυμι mutatis v.
Curt. Et. 711, Curt. Verbum I 165, Brugman in
Curt. Stud. V 232, cf. etiam Lob. Rhem. 210).
Act. praes. ind. χτείνεις d 220, χτείνεε ε 406
408, τουσι I 593; coni. χτεένω (Θ᾽ 182, sed po-
test coni. aor. esse) et χτεένωμι v 490 (plerique
libri -ναιμε, cf. schol. H; Eust. 1873, 9 -ναιμε
ἢ xal xav ἄλλην γραφὴν χτείνῳμι, C -vouu),
cf. Herod. ed. Lentz ll 159, 14, Curt. Verbum
I 39, J. Wackernagel in Beitr. z. Kunde d. indog.
Spr. ed. Bezzenberger IV 278; 2. pers. χτεί-
νῃς Y 186 « 296 (potest etiam esse coni. aor.);
[3. pers. χτείνῃ I'9284 E 236 videtur potius coni.
aor. esse], l. pl χτείνωμεν Z ΤΌ (potest aor.
esse); imp. χτεῖνε Φ 95; infin. χτείνειν Ζ 228
«1 193 208 P 454 « 39 z 402 (Nauck omnibus
locis praeter α 39 scribit χτεινέμεν), part. zzeí-
vov E 848 Ν 145 X 45; -ove« I 653, -ovtsc
A 755; impf ἔχτεινον & 965 o 484 [ἔχτεινε
omnibus locis videtur aor. esse]; sine augm. χτεῖρε
K 483 Π 398, χτεῖνον Σ 529 ὦ 184; iter. χτεί-
v£eoxt Q2 393, cf Curtius Verbum lI 380. Fut.
χτενέω (Strab. VII 398 χτανέω) π 404; χτενέεις
X 18, -ἕει (X 194 99 156 185) et χτενεῖ (0 65
68), cf. Herod. I 457, 7 II 462, 4, 539, 16, Curt.
Verb. Π 303; inf. χτενέειν Ν 42 O 702 P 496;
χτείνω
part. χτανέοντα Σ 309; Buttm. ausf. Spr. 8 114,
Krueger Di. ὃ 39, Faesi in ed. pro praes. verbi
χτανέω habent; Cobet Miscell. crit. 330 s. dicit
formam eam barbaram in Homeri carminibus
inolevisse eorundem socordia, qui ἄξασϑε, ἐβής-
σατο scribentes οὐδ᾽ ἑλληνίζειν τὸν ποιητὴν
εἴασαν, cf. eund. Mnemos. N. S. III 270 et Var,
Lect. 195; eum secutus Nauck recepit χτενέοντα,
aor. I ἔχτεινε(») I] 594 T 296 ὃ 188 w 8 ὦ 429;
ἔχτειναν u319; sineaugm.zceivec 9500, ztstvgv)
O 651 ὁ 547 λ 492 τ 598 ψ 63 h. Ap. P. 193;
coni. (de χτείνω et χτείνωμι v. supra) χεείνῃς
Y 186 « 296 (potest praes. esse) A 120; χτείρῃῳ
I'984 E 236 (v. supra); opt. χτεέίναιμι ξ 405 v
42; inf. χτεῖναι E 9261 435 Z 167 Ν 629 X 47
P 979 ὃ 823 v 426 & 282 o 30 v 50 315 v 79
part. χτείνας Z 481 4 759 O 587 II 292 y 30
309 à 257 ξ 380; χτείναττες o 80, -v«ca c 200
aor. II ἔχτανον wv 363, cf. Curt. Verbum II 17,
ἔχτανες X 272, ἔχτανε(ν) B ΤΟΙ Καὶ 560 II 848
P 589 X 456 T 414 «ὁ 151 180 736 « 30 36
299 B 19 9 228 τ 539 543; xarà δ᾽ ἔχτανείν)
Z 416 y 307; 3. pl. ἔχτανον « 108, sine δι
χτάνον H 155 4 672, χτάνε E 679 P 60 Φ
236 344 y 250; 3. pl. χτάνον “ὁ 479; prae
aor. 3. sing. ἔχτα Z 205 M 46 « 300 y 198
λ 324 410. Herod. ed. Lentz II 132, 28 (ad.
300) z0220l συστέλλουσι τὸ « τοῦ ἔχτα
μίζοντες ἀποχοπὴν εἶναι τοῦ ἔχτανε" ὃ
᾿Αρίσταρχος ἐχτείνει. cf. schol. MQ δὰ «
Herod. ll 55, 6 (ad Z 205) Zzr« ἀποχοπή,
eund. II 152, 7; Herod. II 211, 11 (ad B
Πτολεματὸς φησιν ὁ ᾿Ασχαλωνίτης ᾿Αρίσταρ
ἀνεγνωκχέναι ὁμοίως τῷ ἔχτα (λ 410) χατὰ
στολήν. Τυραννίων δὲ κατ᾽ ἔχτασιν" οἶμαι di
ἀκόλουθον εἶναι ἐχείνῃ τῇ γραφῇ τῇ xou
μένῃ ὑπ᾽ ᾿Αριστάρχου" κατέχταν (4 819). ἡ μέ
τοι χοινὴ ἀνάγνωσις ἡ χατὰ συστολὴν dqt
ἔσχε τὴν τῆς ἀποχοπῆς, ὁμοίως τῷ οὐ
64), cf. Herod. II 46, 7ss., E. M. 324, 30 495,1
E. Ὁ. 305, 98, Eust. 637, 18 1418, 58, Lob. Patk
el.1[ 69. Aristarchum breve voluisse « prop
non dubios locos testatur Ariston. ad Ὁ 432; ἃ
hoc aor. v. Curtius Verbum I 188, Ahrens Forr
8 ὅθ, adn. 5, La Roche ἢ. T. 330s., Kuehne
aust. Gr. I 8 311, L. Meyer vgl. Gr. I 431; 1
ἔχταμεν μ 878, 8. pl. ἔχτχν KK 526 τ 276, €
χτέωμεν y 216 (τ. ]. χτέομεν, sic etiam
305, 26, quod maluit scribere L. Meyer vg
I 309; cod. Aug. χτερέομεν, cf. etiam Eust. li
24, Lob. Path. el. II 95, La Roche in ed. ci
X 381, Curt, Verbum II 68, Stier in Curt. ὃ
lI 134) Infin. χτάμεναι E 301 P8 x 298
cf. L. Meyer vel Gr. II 288. Inf χτάμ
est apud Hom. nisi in compositis, Pass.
χτείνονται N 110 X 60; coni. χεεενώμεϑα
M 245 v. l.; inf. χτείνεσϑαι E 465, part. -όμεν
Π 491 z 398, -u£vo X 99, -μένων λ 417 ᾧ 4
-μένους Α 410 Y 494 v 9284; impf. χτεί ὋΝ
4 888 (v. L) 4 413 521 o 38; aor. I 3. pl. Εἰ
ϑεν ὃ 537, xarà δ᾽ ἔχταϑεν Δ 691, cf.
Verbumll1337. Med.significatione passiva (Bu
gr. Sprachl. 8110, 8 censet has formas esse p
aoristi activi ἔχταν), inf. xr&o9at(v.l. χτασϑᾶι,
Eust. 1031, 6 χεάσϑαι, ὅ ἐστι φονευϑῆναι, πὸ
οξύνεται) Ὁ 558; part. χταμένοιο I' 370. E.
O 554 Σ 337 X 75 Ψ 93, χτάμενον E
μένων IN 262, -μένοισι(») z 401 412 v
νης Π 757, οἵ, Eust. 517, 93, Curt. Ve
188, La Roche ἢ. T. 331. Buttm. ausf. pr. 8
adn. 6 dicit zr. saepius, ut alia part. aor., pi
sus pro part. perf. usurpari habereque significa-
tionem adiectivi, cf. etiam Lob. ad Buttm. Spr.
II p. 11 s.; Classen Beob. III 20 8S., in ed. Francof.
1867 p. 103 ss. adfirmat dubium esse utrum xr.
sit aor. an perf. ; omnibus locis (esse autem apud
Hom. χτ., dzoxt., xercxt. septies decies) pro
erf. haberi posse, rectius tamen videri tribus
Es (IN 660 O 554 Z£ 337) aoristum intellegi.
| E. Secutus Am. z 106 app. exponit esse xr.
E oet. cuius reduplicatio proiecta et accen-
antepaenultimam reductus sit. Contra
eorum sententiam accuratius disputavit Kuehne
de aor. pass. formis atque usu hom., Guestrow
1878 p. 16—20. — In tmesi sunt (v. supra) χατὰ
δ᾽ ἔχτανε(") Ζ 416 y 307 et χατὰ δ' ἔχταϑεν
44 691. De formis in univ. v. etiam Herod. ed.
Lentz II 46, 14 ss., Curt. Verbum I 165 309. De
verbis in »c exeuntibus v. Herod. I 450, 2. Est
igitur in Il. octies et octogies, in Od. sexies et
sexagies, in hymnis semel. Leguntur formae sine
augm. in introitu versus undetricies (part. praes.
pass. omnibus locis exc. 4 417), initio 2. pedis
ter, 3. pedis ter; post arsin 1. pedis bis, 2. pedis
ter et tricies, 3. pedis septies decies, 4. ! pedis vi-
cies, 5. pedis Septies; formae cum augm. in in-
troitu versus sexies, 2. pedis ter, 4. pedis tre-
|decies, 5. pedis octies, 6. pedis septies (ἔχτα se-
xies, ἔχταν semel); post ürsin 2. pedis quater.
— Occido, interficio. Hes., Zon. 1262 χτεί-
γει" φονεύει, ἀναιρεῖ, cf. E. M. 542, 13 600, 17,
E. G. 350, 12, Cram. an Ox. I 240, 30; Suid.
φονεύω, paraphr. Il. plurimis locis ἀποχτείνω,
φονεύω. I) Act. 1) τινά. B V01 τὸν δ᾽ ἔχτανε
4dpd«voc ἀνὴρ (Demetr. Sceps. teste Tzetz. in
ycophr. 673, cf. Soph. fr. 455 φαίδιμος " "Exto)
ηὸς ἀποϑρῴσχοντα, cf. schol. AD; I' 284 εἰ
δέ x' ᾿Αλέξανδρον χτείνῃ Μενέλαος, Τρῶας
Ἱποδοῦναι, E 236 Τυδέος υἱὸς αὐτώ τε χτείνῃ
αὲ ἐλάσσῃ t ἵππους (Vind. χτείνει), paraphr. qo-
oy, E 261 at x&v μοι ᾿Αϑήνη κῦδος ὀρέξῃ
ἰμφοτέρω χτεῖναι (Nauck xt Eva), E 301
Pg τὸν χτάμεναι͵ “μεμαώς, ὅς τις τοῦ y! àv-
τίος ἔλϑοι, E 485 Tevo δ᾽ αἰεὶ Αἰνείαν arr
eal ἀπὸ τεύχεα δῦσαι (Nauck χτάμεναι), E
379 καί »ύ κ᾽ ἔτι πλέονας ,Avxiov, χτάνε ὅῖος
Ἰαίονας Ἠχιλλεύς (v. 1. ἔχτανε), O 68 χτενεῖ
Ἔχτορα ᾿Αχιλλεύς, T 296 ἄνδρ᾽ ἐμὸν ᾿Αχιλλεὺς
εινεν, Φ 696 844 νεχρούς, οἱ κατ᾽ αὐτὸν
λις ἔσαν, οὺς χτάν᾽ ᾿Αχιλλεύς, Nauck suspica-
lur v. 344 spurium e esse. £2 151 180 νεχρὸν
0L προτὶ ἄστυ, τὸν ἔχτανε ὅτος ᾿Αχιλλεύς,
Ariston. QV 151 ἀντὶ τοῦ ὃν χτείνας νεκρὸν £ ἐποί-
'σεν, ὡς ἐπὶ τοῦ ἕλχος ἀναψύχοντα, τό μιν
Im Πάνδαρος i τῷ (E 795), οἵ. eund. ad £2 180.
2.500 ὃς δέ μοι οἷος ἕην, τὸν σὺ πρῴην χτεῖ-
'ας (D. χτεῖνας, Papyr. χτεῖνες) ἀμυνόμενον
[502 πάτρης, “Ἕχτορα. Z 416 χατὰ δ᾽ ἔχτανεν
y. 1. χτάνεν) Ἠετίωνα. Ζ 70 ἀλλ᾽ ἄνδρας χτεί-
ἴωμεν, paraphr. φονεύσωμεν, cf. schol. LV; Z
|]! φέροι δ᾽ ἔναρα χτείνας oov ἄνδρα, H
δῦ τὸν δὴ μήκιστον xal χάρτιστον χτάνον &v-
θα (Nauck Il. II pag. XV /2o»?), O 182 μνη-
᾿οσύνη πυρὸς γενέσϑω, ὡς πυρὶ νῆας &vi-
l οήσω, χτείνω δὲ καὶ αὐτούς (Nauck χτενέω ?),
- Delbrueck Coni. u. Opt. 162; X 47 μὴ πρὶν
πονέεσθαι, πρὶν νῆας ἐνιπρῆσαι, χτεῖναι δὲ
χὶ αὐτούς, T593 ἄνδρας͵ μὲν χτείνουσι (Aristot.
— [het. 17 λαοὶ uiv φϑινύϑουσι), 1 668 “Εχτορα
τείνοντ᾽ ᾿Αργείους, Φ 279 ὥς ue Opt Extop
τεῖναι (D χτεῖν᾽), schol. B ὅρα τὸ μεγαλοφυές"
Lex, Hom. ed, Ebeling.
χτείνω
918
οὐ γὰρ μόνον τὸν ἐν πολέμῳ ϑάνατον αἱρεῖ-
ται, ἀλλὰ χαὶ ὑπὸ τοῦ ἀρίστου ἀναιρεϑῆναι.
K 526 ἵχανον 69. σχοπὸν "Exvopoc. ἔχταν, K
560 τὸν δέ σφιν ἄναχτα Διομήδης ἔχτανε; A
672 ὅτ᾽ ἐγὼ κτάνον Ἰτυμονῆα, «1 755 χτείνον-
τές τ᾽ (D om. 7") αὐτοὺς ἀνά τ' ἔντεα λέγοντες,
A 759 Ev? ἄνδρα χτείνας πύματον λίπον, Ν
42 χτενέειν παρ᾽ αὐτόφι πάντας “ἀρίστους (v.
l. ᾿Αχαιούς, cf. schol. A), Ν᾽ 629 ἐν νηυσὶν με-
νεαίνετε πῦρ, βαλέειν, χτεῖναι δ᾽ ἥρωας "Aye
οὖς, O 702 νῆας ἐνιπρήσειν χτενέειν (v. 1. χτα-
νέειν) δ᾽ ἥρωας "Aj (LUC, O 651 φίλων δέ μιν
ἐγγὺς ἑταίρων χτεῖν", II 292 ἐν Πάτροχλος
ρόβον ἧχεν ἅπασιν ἡγεμόνα, χτείνας, II 594
ἔχτεινεν δὲ Βαϑυχλῆα (v. l. ,ἔκτεινε), P 60 Ev-
qoogov Μενέλαος ἐπεὶ κτάνε, ἐσύλα, P 496
σφίσιν ἔλπετο ϑυμὸς αὐτώ τε χτενέειν ἐλάαν
22 ἵππους, P 589 σὸν δ᾽ ἔχτανε πιστὸν ἕταῖ-
ov, Σ 529 χτεῖνον δ᾽ ἐπὶ μηλοβοτῆρας (v. 1.
ἐπιμηλ. ) Y 186 ὄφρα γέμηαι, «L χεν ἐμὲ χτεί-
νῃς (D χτεένεις), Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι
ζ΄ (180---186), Nauckio v. 188—6 spurii videntur
esse; d 95 μή ue xvety, X 13 οὐ μέν μὲ χτε-
νέεις, ἐπεὶ οὐ τοι μόρσιμός εἰμι G χτανέεις,
Nauck: spurius?) X 124 χτενέει δέ μὲ γυμνὸν
ἐόντα αὔτως ὥς τε γυναῖχα (Ap. Soph. 15, 5
χτανέει),, cf. schol. A; .X 272 ἀποτίσεις χήδε᾽
ἐμῶν ἑτάρων, οὃς ἔχτανες ἔγχεϊ ϑύων adloqui-
tur Achilles Hectorem, schol. V Μυρμιδόνων οὐ-
δένα ῥητῶς ἀνήρηκεν" τῶν ᾿Αχαιῶν οὖν φησιν,
Nauck: ,om. Paris. et melius aberit. 42 393
( '᾿Εχτωρὶ Ἀργείους. χτείνεσχξ δαΐζων χαλχῷ,
£2 736 ᾧ “δὴ που ἀδελφεὸν ἔχτανεν Ἕχτωρ li
πατέρ᾽, ἠὲ x«i υἱόν. « 80 Αἰγίσϑοιο, τὸν ῥ᾽
ἔχταν" Ὀρέστης, α 299 (Ορέστης) ἔχτανε πα-
τροφονῆα, y 307 χατὰ δ᾽ ἔκτανε (v. 1. δὲ χτάνε)
πατροφονῆα (Ὀρέστης), y 309 ὃ (Ὀρέστης) τὸν
(Αἰγισϑον) χτείνας δαίνυ τάφον ᾿ἀργείοισι μη-
τρὸς τε χαὶ Αἰγίσϑοιο, schol. MQRT £v τισι
τῶν ἐχδόσεων οὐχ ἦσαν (309 5.)" ὃ δὲ ᾿Αρίσταρ-
χός φησιν ὅτι διὰ τούτων παρυποφαίνεται ὅτι
συναπώλετο Αἰγίσϑῳ ἡ Κλυταιμνήστρα" τὸ δὲ
εἰ καὶ ὑπὸ Ὀρέστου, ἄδηλον εἶναι. c 36 τὸν
δ᾽ ἔχτανε (v. 1. δὲ Χτάνε) νοστήσαντα (4γα-
[i ni ᾿Αἰγισϑος), α 89 μήτ᾽ αὐτὸν χτείνειν
(v. 1. χτεῖναι, cf. schol. H) μήτε μνάασϑαι ἄχοι-
τιν, & ὅ00 y 198 808 πατροφονῆα, Αἴγισϑον,
ὅ οἱ πατέρα κλυτὸν ἔχτα, cf. 4 410; y 250 4{-
γισϑος͵ ἐπεὶ xváve πολλὸν ἀρείω, cf. schol. HMQ
et E; y 305 (Atyca9oc) ἤνασσε χτείνας ᾿Ατρεί-
δὴν, o 200 Τυνδαρέου κούρη χαχὰ μήσατο
ἔργα κτείνασα πόσιν, v. in hoc lex. s. v. KAv-
ταιμνήστρη. à 422 ᾿Κασσάνδρης, τὴν χτεῖνε
Κλυταιμνήστρη ἀμφ᾽ ἐμοί, v. S. ἀμφί Ρ. 102.
α 290 φράζεσϑαι, ὅππως χε μν ἡστῆρας ἐνὲ με-
γάροισι τεοῖσι χτείνῃς ἠὲ δόλῳ. ἢ &upaóov,
Nauck censet v. 293—302 esse spurios. ψΨ 8 μνη-
στῆρας δ᾽ ἔχτεινεν ἀγήνορας (Ὀδυσσεύς), cf.
63; v 363 ἀνδρῶν μνηστήρων, ους ἔχτανον
ἐν μεγάροισιν, o 429 τοὺς ἐλϑὼν i ἔκτεινε Κε-
φαλλήνων oy ἀρίστους, t 490 ὁππότ' ἂν ἄλλας
δμῳὰς £v μεγάροισιν ἐμοῖς χτείνωμι γυναῖκας,
£19 Ἄντιφος" τὸν δ᾽ ἄγριος, ἔχτανε Κύκλωψ,
L 406 5 μή τίς σ᾽ αὐτὸν χτείνει (v. l. χτείνῃ)
δόλῳ ἠὲ βίηφι; « 408 Οὐτίς μὲ χτείνει »ϑόλῳ,
οὐδὲ βίηφιν, δ 188 ᾿ἈΑἈντιλόχοιο, τόν ῥ᾽ ἠοῦς
ἔχτεινε υἱός, cf. schol. E; & 265 o 434 ix δὲ
γυναῖκας ἄγον χαὶ τέχνα, αὐτούς͵ τ᾽ ἔχτεινον
(v. 1. δὲ xt. et. vtt xt, V 9 434 τὰ ἔχτειναν), &
380 ἀνήρ, ὅς ῥ᾽ ἄνδρα χτείνας ἤλυϑ᾽ ἐμὸν πρὸς
σταϑμόν, zt 498 v. l. τόν ῥ᾽ ἔϑελον χτεῖναι (pro
58
914
φϑῖσαι aut φϑεῖσϑαι, v. schol. , M), 4 216 οτπιπότε
χεν τούτους χτέωμεν, πατέρ᾽ ἠδὲ χαὶ υἱόν, 0
80 ἐμὲ μνηστῆρες ἐν EY ἀροισι λάϑρῃ χτεῖ-
γναντες, O θῦ τὸν δὲ (Πάτροκλον) χτενεῖ ἔγχεϊ
ἽἝχτωρ, Zenod. expunxit v. 64—77 (v. schol. A),
Aristoph. v. 56—77, v. Did.; 9 257 πολλοὺς
Τρώων χτείνας χαλχῷ, λ 190 ἐπὴν. μνηστῆρας
ἐνὲ μεγάροισι χτείνῃς ἠὲ δόλῳ ἢ ἀμφαδὸν
χαλχῷ (v. 1. χτείνεις), οἵ, schol. H, BV, ENSE
523 "IvvAov, Ov ποτε ES χτεῖνε δι ἀφρα-
δίας, χοῦρον Ζήϑοιο, v. 8. ἀφραδίη. v 315
ἤδη μ᾽ αὐτὸν κτεῖναι μενεαίνετε χαλχῷ, Y 1.
ϑυμῷ, v 79 «t χέν σ΄ ἐξαπάφω, κτεῖναί μ᾽ oi-
χτίστῳ ὀλέϑρω. De bestiis interficientibus: O 587
ϑηρὶ ἑοιχώς, ὃς κύνα κτείνας ἢ βουκόλον φεύ-
ys. De diis interficientibus: 849 ἀλλά με
uoto! ὀλοὴ καὶ «Ἰητοῦς ἔχτανεν υἱός, ἀνδρῶν
δ᾽ Εὔφορβος, v 63 ἀλλά τις ἀϑανάτων χτεῖνε
μνηστῆρας, Z 205 τὴν δὲ χολ ὠὡσαμένη Ἄρτεμις
ἔχτα, λ 824 πάρος δέ μιν Ἄρτεμις ἔχτα, Aristoph.
et. alii ἔσχεν, v. schol. H et V; alii χτάνε, SN. La
Roche; Σ 456 Ἀπόλλων Μενοιτίου υἱὸν ἔχταν'
ἐνὲ προμάχοισι, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι uU
(444—506), cf. T 414; h. Ap. P. 123 ἔνϑα δρά-
χαιναν χτεῖνεν vas, Διὸς υἱός, ἀπὸ βιοῖο.
De manibus: 4? 479 χύσε χεῖρας. δεινὰς ἀνδρο-
φόνους, αἵ οἱ πολέας κτάνον υἷας. De II 849
uoto ἔχτανεν v. supra. 2) Acc. facile suppletur.
v 50. εἰ λόχοι νῶι περισταῖεν χτεῖναι μεμαῶ-
τες ἄρηι, cf. schol, V; ν 426 μὲν λοχόωσι γέοι
ἱέμενοι χτεῖναι, 0 30. μνηστήρων σ᾽ ἀριστῆες
λοχόωσιν ἱέμενοι χτεῖναι, E 848 Περίφαντα
αὐτόϑ᾽ ἔασε κεῖσϑαι, ὅϑι πρῶτον χτείνων ἐξαί-
vvto ϑυμόν. & 405 ὅς σ᾽ ἐπεὶ Bre xa
&eévo ἔδωχα, αὖτις δὲ χτείναιμι (v. 1. -οιμι)
φίλον τ᾽ ἀπὸ ϑυμὸν ἑλοίμην, Z 228 noAAol
ἐμοὶ Τρῶες χτείνειν, ὅν χε ϑεύς γε πόρῃ, ὃ
547 ἢ μιν ζωόν γε χιχήσεαι, ἢ xtv Ὀρέστης
χτεῖνεν ὑποφϑάμενος, Herm. op. IV 25 dicit ne-
minem reprehensurum esse, si ἢ «c legeretur,
quod receperunt Bekk.* , Duentz., Nauck. λ 410
ἀλλά μοι ἀἴγισϑος τεῦ 'ξας ϑάνατον, ἔχτα σὺν
ἀλόχῳ δειπνίσσας, n 402 δεινὸν γένος βασι-
λήιόν ἐστι χτείνειν, ubi ad γένος referri vide-
iur δεινόν. ó 823 δυσμενέες ἐπ᾿ αὐτῷ μηχα-
νόωνται, ἱέμενοι κτεῖναι, οἷν 426 ὁ 80; & 262
ἢ μέν μοι πολλοὶ ἐπήισσον μελέῃσιν, ἱέμενοι
χτεῖναι, 9. 398 οὐδ᾽ ἐπὲ γῆρας ἵχετο" χολωσά-
μενος γὰρ ᾿Απόλλων ἔχτανεν, v 49 εἴ περ γὰρ
χτείναιμι (sc. μνηστῆρας, cf. ν. 89) “ιός τε σέ-
ϑεν τὲ ἕχητι, π 404 εἶ χ᾽ αἰνήσωσι “ει ύτεξι
αὐτός τε χτενέω τοὺς τ᾽ ἄλλους ἀνώξω, cf. v
400 8. Z 167 χτεῖναι μέν "δ᾽ ἀλέεινε, X 45 dc
I υἱῶν εὖνιν ἔϑηχε, χτείνων καὶ περνὰς νή-
σων ἔπι, £2 56 185 ἐπὴν ἀγάγῃσιν, οὔτ᾽ αὖ-
τὸς χτενέει ἀπό t? ἄλλους ἐρύξει, K 488 τῷ
ἔμπνευσε μένος Αϑήνη, χτεῖνε δ᾽ ᾿ἐπιστροφά-
δην, c 184 ἐπισπόμενοι μένεϊ σφῷ χτεῖνον
ἐπιστροφάδην, «1 193 208 εὖτε οἱ (τοι) χράτος
ἐγγυαλίξω (S£) χτείνειν, P 454 ἔτι ydo. σφισι
κῦδος ὀρέξω χτείνειν, Ν 145 "Exvoo ἀπείλει
διελεύσεσϑαι χλισίας ᾿χτείνων, Π 898 μεσηγὺ
νηῶν καὶ ποταμοῦ καὶ τείχεος χτεῖνε μετα-
ἕσσων, X 809 ξυνὸς ᾿Βνυάλιος, καί τε χτανέ-
ovra χατέχτα, eum qui vult interficere, cf. Cic.
Mil. a 56; schol. A τὸν χτείνειν ουλόμενον,
schol. D τὸν ἐλπίζοντα ἀνελεῖν, cf. Eust. 1144,
44. d 220 σὺ δὲ χτείνεις ἀιδήλως, x 295 822
Κίρχῃ ἐπαΐξαι (ἐπήεξα) ὥς τε χτάμεναι μενε-
αίνων (v. 1. χαταχτάμεναι), cf. Am. app. ad v.
295. De deo interficiente: T 414 ϑεῶν ὠριστος
χτείνω
Ext ἐνὲ προμάχοισι. 2) De animalibus, quae
interficiuntur s. mactantur. O 587 ϑηρὲ χαχὸν
δέξαντι ἐοικώς, t ὃς τε χύνα (v. . vrac) χτεί-
vac ἢ βουχόλον ἀμφὶ βόεσσι φεύγει, Zenod.
ἀμφί οἱ αὐτῷ, v. Ariston.; « 108 βοῶν, οὺς
ἔχτανον αὐτοί, u 915 ἄγγελος ἦλϑε, 0 οἱ βόας
ἔχταμεν ἡμεῖς, schol. H οὕτως αἱ ᾿ἰριστάρχου,
v.l ἔχταν ἑταῖροι. M 819 ἑτάρους, οἵ μεὺ
βοῦς ἔχτειναν ὑπέρβιον, 1 t 976 ὀδύσατο 'HéAcoc*
τοῦ γὰρ βόας ἔχταν &taigor, v. 2915—T. nonnulli
omittunt libri; v 543 ὀλοφυρομένην, ὃ 0 μοι αἷ-
ετὸς € ἔχτανε χῆνας. Acc. facile suppletur: τ 539
αἰετὸς πᾶσι xov αὐχένας ἢξε xal ἔχτανεν. Ξ
M 46 τοῦ (λέοντος) οὐ ποτε χῆρ ταρβεῖ, ἀγη-
vooíg δέ μιν ἔχτα, οἵ. Eust. 892, 21; schol. V
καταχρηστιχῶς ἐπὶ λέοντος" χαὶ ἀλλαχοῦ: &j
τέ μιν ὥλεσεν ἀλχή (Il 753) Ne audacia dice-
retur efficere, quod propter audaciam accidit
leoni, fuerunt qui scriberent ἀγηνορίῃ, quod
Aristarchus reprehendit, v. Did. 1I) Pass. occi
dor, interficior, cf. Naeg. ad A 243. 1) A 410
ἔλσαι "Ay cote χτεινομένους, cf. Nic.; II 49
ὑπὸ Πατρόκλῳ. «Ἰυκίων ἀγὸς χτεινόμενος μὲ
νέαινε, Σ 99 οὐχ ἂρ" ἔμελλον ἑταίρῳ XTELO
μένῳ ἐπαμῦναι, Y 494 δ᾽ γε ϑῦνε χτεινομένουι
ἐφέπων, O 44 v. 1. χτεινομένους (pro τειρομὲ
νους) ἐπὶ νηυσὶν ἐδὼν ἐλέησεν ᾿Αχαιούς, schol
ΑΒ ἐν τῇ ᾿Αριστοφάνους καὶ ασσαλιωτι
καὶ ᾿Ἀργολιχῇ οὕτως ἐφέρετο χτ., xal ἔστυ
ἐμφατιχώτερον τοῦ ᾿τειρομένους, cf. Eust. 1008
185 v 41 στόνον οἷον ἄχουσα χτεινομένων,.
898 ξίφος, ó p ᾿Αγέλαος ἀποπροέηχε xou
χτεινόμενος, v 234 ἐπόψεαι κτεινομένους uv
στῆρας, λ 417 πολέων “φόνῳ ἀνδρῶν ἀντεβὸ
λησας, μουνὰξ χτεινομένων xai ἐνὶ ὑσμίνῃ, 4
668 μένει, εἰς ὅ χε ϑέρωνται, αὐτοί τε χτει
νώμεϑ' ἐπισχερώ, cf. schol. BL; N 110 ἀμυνὲ
μὲν OUx | ἐϑέλουσι νηῶν, ἀλλὰ ᾿χτείνονται [:
αὐτάς, ΜΞ Ξ 60 ὡς ἐπιμὶξ χτείνονται, À 413
δ᾽ ἄλλοι ἑταῖροι »γ»ωλεμέως χτείνοντο σύες
λ ῦῶι πολλοὶ ἀμφ᾽ αὐτὸν ἑταῖροι Κήτειοι χτξ
vovro γυναίων εἵνεχα δώρων, o 88 ἀμφὲ
σ᾽ ἄλλοι χτείνοντο Τρώων xai ᾿Αχαιῶν
ἄριστοι, ὃ 537 ἀλλ᾽ ἔχταϑεν ἐν μεγάρο
4 691 χατὰ δ᾽ ἔχταϑεν (v. 1. δὲ χτάϑεν
ἔχτανεν, v. La Roche). 4 538 v. l. πολλοὶ
περὲ χτείνοντο xal ἄλλοι: sic Spitzn., Duentz
Dindorf, Nauck; ceteri περιχτείνοντο, quod €
in libris CDGMNO; περιχτ, defendit La ἢ
h. T. 340; maluit separare Hoffmann hom. Un or
IL3 p. 10. M 945 v. l εἴ περ ydo v ἄλλ
ye negl χτεινώμεϑα πάντες νηυσὶν ἐπ᾽ "Agye
«v, coniunctim scribunt ACDEGH Stob. Flo
VIII 4, ceteri separant; hoc loco Duentz. quoqu
scribit. nzouxt.; Bekk. ὃ expunxit v. 244—850.
465 ἐς τί ἔτι χτείνεσϑαι ἐάσατε λαὸν ᾿Αχαιοῖ!
i. e. ὑπ᾽ ᾿Αχαιῶν, cf. Krueger Di. 48, 15, 1; v.
᾿Αχαιῶν, quod recepit Nauck, qui Il. II p. XV susp
catur pro xt. scribendum esse μαίνεσθαι. Me
significatione passiva: 1) Ὁ 558 πρίν y? ἠὲ xat
χτάμεν qt Ἴλιον ἑλέειν χτάσϑαι τε πολίτο
paraphr. ἀποχτεῖναι. E 21 οὐδ᾽ ἔτλη περ
βῆναι ἀδελφειοῦ χταμένοιο, , paraphr, ἀναιρ
ϑέντος, cf. schol. BL; E 28 ἴδον vie Δάρητ'
τὸν μὲν ἀλευάμενον, τὸν δὲ χτάμενον πᾶ
ὄχεσφι, X τὸ αἰδῶ αἰσχύνωσι χύνες χταμένο
γέροντος, O 554 ἐντρέπεται φίλον ἦτορ 6
ψιοῦ (may "ult scribere Ahrens Rh. Mus. 92, 162 -.0]
χταμένοιο, € 337 Ψ 28 σέϑεν χταμένοιο χολ
ϑείς, Nauck : iP 21—3 spurios esse putat; 7 4
v 45 εὗρεν (-ov) Ὀδυσῆα μετὰ κταμένοισι
χτέρας — κτερίζω
χυσσιν, La Roche dicit alteram lectionem videri
fuisse ; “ταμένοις νεχύεσσιν. 4 412 οὐχ óocin
᾿χταμένοισιν ἐπ᾽ ἀνδράσιν εὐχετάασϑαι (v. 1.
φϑιμένοισιν, Y. Nauck), schol. HQ τοῖς ἀποϑα-
γοῦσιν ... οὐ χρὴ εὔχεσϑαι νεχρῶν “παρᾶκει-
μένων, schol. HQ. Vind. 56 ἔνϑεν χαὶ Ἀρχίλο-
χός φησιν" οὐ γὰρ ἐσθλὰ χατϑανοῦσι χερτο-
εἰν em ἀνδράσιν. Ν 262 (δούρατα) Τρώια,
τὰ χταμένων ἀποαίνυμαι. 2) De animalibus.
I' 375 ἱμάντα βοὸς ἐφι χταμένοιο, paraphr.
ἱφαγέντος, schol. AB ἰσχυρῶς ze μετὰ βίας
κιρεϑέντος, τουτέστι σφαγέντος" τὰ γὰρ τῶν
"σιμαίων ζῴων δέρματα ἀσϑενῆ ἐστιν ὡς
προδιαφϑαρέντα ὑπὸ τῆς νόσου, cf. Cram.
Ox. 1 240, 80 55. Idem in v. l. v 201 legi-
r pro φοίνικι φαεινόν, μ 423 v. 1. ἐπίτονος
ἄνυστο βοὺς igi χταμένοιο apud Ath. XIV
2e (pro βέβλητο, βοὸς δινοῖο “τετευχώς). Il
A£ov9?, ὦ τ᾽ οὔρεος xogvq φῇσι περὲ χτα-
ἕνης ἐλάφοιο μάχεσϑον, paraphr. ἀποχτανϑεί-
ς, cf. schol. L. — Est in v. l. Φ 146 301 δαὶ
«μένων “«ἰζηῶν (pro ó«izr. et X 72 νέῳ
ἔοιχεν, ἄρηι πταμένῳ (pro ἀρηϊχταμένῳ, Ba-
ἄρει χτεινομένων). Herod. ed. Lentz II
7, 34 (ad Φ 301). ἄμεινον χατὰ διάλ υσιν ὡς
ἄρηι χταμένων᾽ οὐδὲν γὰρ πλέον £x τῆς συν-
ἔσεως, comprobavit Rumpf J. J. 93, 77, G.
Meyer in Curt. Stud. VI 385, Stolz zus.ges. "No-
üina 23, Classen Beob. II 21, in ed, Francof. p. 67,
ne de aor. pass. formis18. Recentiores edi-
omnes coniunctim scripserunt, cf. Spitzn. ad
1; cf. etiam Eust. 1256, 1, Hoffmann 1]. Φ et
106, La Roche h. T. 312, Lob. Path. el. I
3 v. quae accuratius sunt disputata s. y.
ἅμενος et ἀρηιχτάμενος. [P 576 est in
Tat. b minus recte εἴ περ γὰρ χτάμενός (pro
fusvoc) μὲν ἢ οὐτάσῃ ἠὲ βάλῃσιν. Iungitur
πὶ dat. instr. χαλχῷ δ᾽ 957 41920 r 523 v 315,
ti O 65, ἄρηι v ,90; ὀλέϑρῳ v 19, δόλῳ α
À 120, δόλῳ ἠὲ (οὐδὲ) βίηφι « 406. 408.
Dgitur c. dat. pers. Q 736 « 300 y 198 308
jepius, y. Nahrhaft in Jahresb. des Leopoldst.
;ymn. in Wien 1871 p. D8g. — ἀποκτείνω,
ἔρας (χτᾶσϑαι, de subst. in ας terminan-
v. L. Meyer vgl. Gr. II 101, Woerner subst.
n. 47). Legitur sing. χτέρας tantum in Il.
is), post arsin 4. pedis. Possessio, opes. E. M.
2, 7, paraphr. ll., schol. B ad T^ 646 χτῆμα,
Retzlatr Proben a. e. hom. Synon. II 19 et
z. in Kuhn Ztschr. XII 21. VE 218 τῇ (ovi)
' χτέρας οὐδὲν ὁμοῖον, ubi Nestor loquitur
pei bolice; fortasse venerat illud in proverbium;
ückio v. 213—217 videntur esse spurii. «ὦ
δέπας, ὅ οἱ Θρῇχες πόρον ἄνδρες, μέγα
ἕρας, εἴ. "Peppmueller IL XXIV p. 119. — Plur.
ἔρεα (cf. L. Meyer vgl. Gr. Π 109; sunt qui
lvent. a sing. χτέρος, cf. Woerner 47) quater,
starsin 4. pedis; gen. χτερέων semel, post ar-
2. pedis. Est semel in Il, quater in Od. —
? res, quae sepeliendis traduntur, ut secum au-
ant, L e. cum iis in rogo cremantur, maxime
? res, quae iis in vita carissimae fuerunt, ct.
3 V 166 88.; deinde sensu latiore: extremi
lores, qui mortuis habentur, inferiae, iusta
ebria ε 311 τῷ “χ᾽ ἔλαχον χτερέων, καί
υ ζλέος ἦγον '"Ayatot, schol E οὕτως ἂν
᾿᾿ώϑην ἐνταφίων. Q 88 τοί χέ μιν ὦκα ἐν
0l χήαιεν χαὶ ἐπὶ χτέρεα χτερίσαιεν, paraphr.
ἀφιασμὸν ἐνταφιάσωσιν, cf. Ariston.; « 291
915
σῆμα τέ οἱ χεῦαι zal ἐπὶ Ζτέρεα (v. 1. ἐπιχτέ-
Q£a) χτερεΐξαι πολλὰ μάλ᾽, ὅσσα ἔοιχε, i. e. iusta
facere, solvere. β 222 σῆμά τέ ot χεύω zal ἐπὶ
“τέρεα (v. ]. ἐπικτ. ), χτερεΐξω͵ πολλὰ μάλ᾽, ὅσσα
ἔοικε, y 285 ὄφρ᾽ ἕταρον ϑάπτοι καὶ ἐπὶ χτέ-
osa (v. d £nuet..) χτερίσειεν, schol E ad « 291
τὰ χάτω τῆς ἔρας νενομισμένα τοῖς νεχροῖς
ἐπιτάφια, ἢ 3. τὰ ἐναγίσματα, ἢ ἢ καϑάρματα" zv-
ρίως δὲ τὰ ἐπὶ τοῖς “τεινομένοις ἐντάφια, ἀπὸ
τοῦ ἱχετήριόν τι εἶναι, sim. schol. E ad β 222;
Eust. 1418, 3l χτέρεα Ζτερεΐξαι οὐ μόνον ἐτυ-
μολ ογικῶς ἔχει, ἀλλὰ zal ᾿Αττιχόν ἔστι σχῆμα
συνεχφωνουμένου͵ δήματος καὶ συστοίχου ὀνό-
ματος" χ«τέρεα δέ, χτέατα ἤτοι κτήματα νε-
xguxü ἢ χυρίως τὰ χτεινομένοις προσήκοντα.
Ap. Soph. 104, 25, Hes., Zon. 1261 ἐντάφια.
Damm (fortasse secutus veterum interpretationes :
χτεινομένοις UA. supra) deducit a χτείνω
et interpr. iusta quae caesis in bello heroibus
peragebantur. Benfey WL. I 201 5. suspicatur ἃ
χείρω, κερ detondeo esse derivandum. — Retz-
laff Synon. Π 19 21, Duentz. ad « 291 et in
Kuhn Ztschr. XII 21, Am. ad « 291, Santuari
onori resi 23 defunti nei tempi eroici 36. — «c£-
οίζω, χτερεΐζω.
πρερίξο (a χτέρας, cf. schol. B ad P 646, Ben-
fey WL. I 202, cf. etiam Duentz. ad 44 455 et ad
« 991 et in Kuhn Ztschr. XII 21; de verbis in
i&o exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. Π 54). Fut.
χτεριῶ (semel), -εοὔσεν (bis), cf. Herod. ed. Lentz
II 76, 34 298, 28 806, 5 et Curtius Verbum II
312; ane opt. χτερίσειεν (semel), 3. pl. χτερέ-
σαιεν £2 38; Did. οὕτως διὰ τοῦ α ἡ παραλή-
γουσα, schol. V ὁμηριχώτερον δὲ τὸ χτερίσειαν,
ὡς τίσειαν (A 42); D Stuttg. -εεαν, quod recepit
Nauck, cf. La Roche h. T. 396, Curtius Verbum
II 268. χτερεΐζω (cf L. Meyer vgl. Gr. II
51, Curtius Verbum II 272). Praes. imper. χτε-
ρέιζε (semeb, inf. χτερεϊζέμεν (semel); aor. coni.
χτερεΐξω (semel), infin. χτερεΐξαιε (semel) For-
mae verbi χεερίζω quinquies: quater in Il., semel
in Od., verbi χτερεΐζω quater: bis in Il., "bis in
Od.; huius verbi formae sunt in exitu versus
exc. Q 657. 1) supremo honore adficere
mortuum, eum efferre. E. G. 30, 28 χτερίσαι
τὸ Sewer xal ἐνταφιάσαι, Zon. 1962, paraphr.
Il. plurimis locis, Suid. ϑάπτω, cf. Hes. 8. V. χτε-
pico, id. χ«τερίσαι" πάντα τὰ elc τιμὴν τοῖς χατ-
οἰχομένοις ἐπιφερόμενα. Zon. 1262 χτερεΐ-
Sec ἐνταφιάσαι, Eust. 1322, 1 ἐχτερεΐσϑη του-
τέστι χτέρεα͵ ἤτοι χτήματα ἔλαβεν γεχρικά.
«1 455 ἔμ᾽, εἴ χε ϑάνω, χτεριοῦσί .y& (pro ut)
ὅῖοι ᾿Αχαιοί, X 336 τὸν δὲ ,“Ζτεριοῦσιν "gat
(v. 1. χτερεοῦσιν), XE 3841 οὔ σε πρὶν χτεριῶ,
πρίν γ᾽ Ἕχτορος ἐνθάδ᾽ ἐνεῖχαι τεύχεα, cf. schol.
BV; £2 657 ποσσῆμαρ μέμονας χτερεϊξέμεν
Ἕχτορα. Ψ' 646 ἔϑε zal σὸν ἑταῖρον ἀέϑλοισιε
χτερέιζε, paraphr. ἄϑλοις τιμῶν ϑάπτε, 5080].
Β γέραιρε χαὶ δόξαζε τοῖς ἄϑλοις, confert
schol. V K 216; Eust. 1321, 53 ἤγουν ἔντα-
φίαζε, χτέρας δίδου ἐπιτάφιον, zat, ὡς εἰπεῖν,
χτημάτιζε, cf. 1321, 64. 2) c. acc. ᾿τέρεα pa-
rentalia parentare, iusta facere, solvere, proprie:
in honorem mortui res, quas possedit, comburere,
cf. Am. et Duentz. ad « 291. Q2 38 τοί κέ μιν
ὦχα ἐν πυρὲ κήαιεν καὶ ἐπὶ χτέρεα χτερίσαιεν,
paraphr. ἐνταφιασμὸν £ ἐνταφιάσωσιν, cf. Ariston.;
[i 291 σῆμά τέ οἱ χεῦαι zal ἐπὶ χτέρεα χτε-
ρεἴΐξαι, schol. H yo. χτερέϊξον, cf. schol. E; 8
222 σῆμά τέ οἱ χείω, καὶ ἐπὶ χτέρεα χτε-
ρεΐξω (A -εἴζω), y 385 ὄφρ᾽ ἕταρον ϑάπτοι xal
58*
910
ἐπὶ χτέρεα χτερίσειεν, cf. schol. E ad « 291 et
ad B8 222, Eust. 1418, 31; v. etiam s. v. χτερᾶς.
κτῆμα (ἃ χτάομαι, cf. E. M. 542, 25, Eust.
1261, 37, Curt, Et. 157, Fick in Kuhn Ztschr.
XX 1795. De subst. in μα exeuntibus v. L.
Meyer vgl. Gr. II 264, Woerner subst. hom. 46;
cf. etiam Herod. ed. Lentz II 393, 13 34). Le-
gitur sing. χτῆμα tantum o 19, pl. χτήματα un-
detricies, χτήματ᾽ duodetricies, dat. χτήμασι(ν)
sexies. Est in Il. duodevicies, in Od. quadra-
gies bis, in hymnis quater. In introitu versus
septies et vicies, 2. pedis septies, 3. pedis ter,
4. pedis octies, 5. pedis undevicies. Res, quam
quis sibi acquisivit, possessio. In plur. aut sin-
gulae res, quas quis possidet maximeque eae,
quae plurimi aestimantur, res pretiosae (saepis-
sime in Il), aut omnes res, quas quis possidet
(fere omnibus locis Od.), cf. Retzlaff hom. Synon.
II 19 21 et Duentz. in Kuhn Ztschr. XII 21. E.
M. 549, 7 χτέρας" χτῆμα, Cram. an. Par. ΠῚ
401, 35 et Eust. 1261, 35 38 χτῆσις, Eust. 685,
32 χτήματα οἱ uiv μεϑ' Ὅμηρον ἰδίως ἐπὲ
ἀγρῶν χαὶ οἴχων φασίν, Ὅμηρος δὲ ἐπὶ πάν-
των ἁπλῶς τῶν ὑπαρχόντων, cf. 494, 4 999,
17; Hes. πάντα τὰ ὑπάρχοντα, Eust. 1447, 6
οὐ μόνον τὰ ἐν οἴχῳ, ἅπερ ot μεϑ' Ὅμηρον καὶ
χρήματα παρὰ τὴν χρῆσιν καλοῦσιν, ἀλλὰ τὸν
ἅπαντα βίοτον, cf. Suid.; Ammon. χτῆσις μέν
ἐστι πᾶσα ἡ οὐσία, κτῆμα δὲ ἕν τι. 1) Sing.
o 19 μή νύ τι σεῦ ἀέχητι δόμων ἐκ χτῆμα
φέρηται, schol. H ἀϑετεῖ ᾿ἡριστοφάνης £n σμι-
χρολογίῳ παντελῶς. h. Merc. 509 χτῆμα δ᾽ ἐπεὶ
κιϑάρην᾽ ἐγγυάλιξεν, Herm. praef. p. LXXVI s.
coniecit pro σῆμα s. σήματ᾽. 2) Plur. I' 70 91
ἀμφ᾽ Ἑλένῃ καὶ χτήμασι πᾶσι μάχεσϑαι, cf.
schol. L; I' 282 Ἑλένην ἐχέτω (Plut. Symp. IX
13 ἀγέτω) καὶ χτήματα πάντα, I' 986 Τρῶας
"EAévgv καὶ χτήματα πάντ᾽ ἀποδοῦναι, l' 458
Ἑλένην καὶ χτήμαϑ' ἅμ᾽ αὐτῇ ἔχδοτε, H 350
Ἑλένην καὶ κτήμαϑ' ἅμ᾽ αὐτῇ δώομεν ᾿Ατρεί-
δῃσιν ἄγειν, X 114 ὑπόσχωμαι EAÉvgv καὶ
χτήμαϑ'᾽ du! αὐτῇ δωσέμεν ᾿Ατρείδῃσιν ἄγειν,
cf. Eust. 1261, 36 χαλεῖ τὰ ἀπόϑετα. Τ' 12 98
χτήμαϑ' ἑλὼν εὖ πάντα γυναῖχά τε οἴκαδ᾽ ἀγέ-
σϑω, I' 955 τῷ δέ χε νιχήσαντι γυνὴ καὶ κτη-
μαϑ' ἕποιτο, H 363 χτήματα δ᾽, 000 ἀγόμην
ἐξ Ἄργεος ἡμέτερον δῶ, πάντ᾽ ἐϑέλω δόμεναι
καὶ ἔτ᾽ ἄλλ᾽ ἐπιϑεῖναι, cf. Eust. 685, 32; Η 889
χτήματα, 00! ᾿Αλέξανδρος ἠγάγετο Τροίηνδε,
H 400 μήτ᾽ ἄρ τις κτήματ᾽ ᾿Αλεξάνδροιο δεχέ-
σϑω Luj9' Ἑλένην, Ν 696 οἵ μευ ἄλοχον καὶ
χτήματα πολλὰ (γ.1. ἅμ᾽ αὐτῇ, v. schol. A), μὰψ
οἴχεσϑ᾽ ἀνάγοντες, schol. BLV μετὰ γὰρ πολυ-
τελοῦς κατασκευῆς, ὡς ἐπὶ «ϑυσίαν ἥκουσα,
ἥρπαστο iz αὐτοῦ. 1 382 ὃ 197 Θήβας Αἰ-
γυπτίας, ὅϑι πλεῖστα δόμοις ἐν χτήματα κεῖ-
ται (v. 1. ἐνὲ sive ἔνε, D ἐχτήματα), Σ 292
πολλὰ Φρυγίην καὶ ῃονίην χτήματα περνα-
μεν" ἵχει (v. 1. ἥκει), cf. schol. A; schol. V χυ-
ρίως ἐπὶ τῶν διαπερωμένων ζῴων" ἢ ἐπεὶ χρυ-
σίου μὴ ὄντος ταῦτα ἐδέχοντο οἱ ἐπίκουροι.
I 400 χτήμασι τέρπεσϑαι, τὰ γέρων ἐχτήσατο
Πηλεύς, cf. schol. ABLV; E 481 ἔνϑ᾽ ἄλοχόν
τε ἔλιπον xal viov, κὰδ δὲ χτήματα πολλά,
τά T' ἔλδεται, ὃς κ᾽ ἐπιδευής, schol. BL τὰ
πρὸς ζωήν. « 402 χτήματα δ᾽ αὐτὸς ἔχοις καὶ
δώμασι σοῖσιν ἀνάσσοις, α 404 μὴ ὃ γ᾽ ἔλϑοι
ἀνήρ, ὅς tic à? ἀέκοντα βίηφι κτήματ᾽ ἀπο-
ραίσει, B 318 ἐχείρετε πολλὰ καὶ ἐσϑλὰ χτή-
uev ἐμὰ μνηστῆρες, B 888 χτήματά xcv πάντα
δασαίμεϑα, οἰκία δὲ δοῖμεν, y 314 o 11 χτή-
χτῆμα
ματά τε προλιπὼν ἄνδρας v οὕτω ὑπερφια
λους (o ll v. 1. χρήματα), y 816 o 18 μή τὸ
χατὰ πάντα φάγωσι χτήματα δασσάμενοι (utro
que loco v.l. χρήματα), v 216 μεμάασι γὰρ
ἤδη κτήματα δάσσασϑα: δὴν οἰχομένοιο &vax
τος, ξ 92 ἕχηλοι χτήματα δαρδάπτουσιν (y.
χρήματα), ck π 315; c 144 ὁρόω μνηστῆρας
χτήματα χείροντας xal ἀτιμάζοντας ἄχοιτι
ἀνδρός, ὦ 459 μέγα ἔργον ἔρεζον χτήματο
κείροντες, y 370 οἵ οἱ ἔχειρον κτήματ᾽ ἐνὶ μὲ
γάροις (v. l. χτήματα ἐν), ψ 9 μνηστῆρας, o
τέ οἱ οἶχον κήδεσκον καὶ χτήματ᾽ ἔδον, τ 88
«L γὰρ δή ποτε ἐπιφροσύνας ἀνέλοιο οἴχο
χήδεσϑαι xal χτήματα πάντα φυλάσσειν (Por
phyr. ad Marc. c. 5 pro zr. habet ἔμπεδα, ci
B 227), ψ 855 χτήματα μέν, τά μοι ἔστι,
μιζέμεν ἐν μεγάροισι, « 375 B 140 ὑμὰ zt
ματ᾽ ἔδοντες, Schol. S ad β 140 τὴν ὑμετέρε
χτῆσιν, cf. Eust. 688, 82 5.: ρ 539 αὐτῶν «cuu
ἀκήρατα (schol. H ad ξ 95 ἀχήριον) χεῖτ᾽ ἐ
οἴχῳ, σῖτος καὶ μέϑυ, ἡ 150 παισὶν ἐπιτρῦ
ψειεν ἕχαστος χτήματ᾽ ἐνὶ μεγάροισι, À 8
πολλὰ ὑμῖν κτήματ᾽ ἐνὲ μεγάροισι ϑεῶν oun
χέονται, ὃ 81 ἀνδρῶν ἢ κέν τίς μοι ἐρίσσετα
ἠὲ καὶ οὐχί, χτήμασιν' ἦ γὰρ ἠγαγόμην, €
schol. MQ; φ 214 χτήματ᾽ ὀπάσσω οἰκία τὲ
990 χτηήμαϑ᾽ ὁπόσσα τοί ἔστι, τά τ᾽ ἔνδοϑι au
τὰ ϑύρηφι, τοῖσιν Ὀδυσσῆος Lez aut EO LEV,
411 Παρνησόνδ᾽, 09. πού μοι χτήματ'᾽ £u
τῶν οἱ δώσω, Eust. 1871, 33 x«l νῦν ἁπλὰ
τὰ ἐν χτήσει, ἐξ ὧν xal τὰ δῶρα δίδοντ'
B 128 βίοτόν τε τεὸν x«l χτήματ᾽ ἔδο
schol Ὁ ᾿Ἡριστοφάνης βίοτός τε τεὸς
μνηστῆρες, Nauck Arist. p. 39 coniecit Aris!
Scripsisse βιότους τε τεοὺς μνηστῆρες, Dii
βιότοιο τεοῦ μν., La Roche (q. v.) βίοτός
τεὸς χαὶ χτήματ᾽ ἔδονται. π 884 βίοτον αὖτ
καὶ κτήματ᾽ ἔχωμεν δασσάμενοι ἐφ᾽ ἡμέας,
Duentz. ad 4 489: z 314 οἶχον δέ zx ἐγὼ x
χτήματα δοίην, schol. P τοὺς ἕξ (311—106) Αι
σταρχος διστάζει "Ouxoov εἶναι. ξ 991 Φοι
χην, ὅϑι τοῦ γε δόμοι καὶ χτήματ᾽ ἔχειτο (N
χτήματα χεῖτο et χτήματ᾽ ἔασιν), y 231 σό
δόμον καὶ κτήμαϑ'᾽ ἱχάνεις, ὃ 79 ἀϑάνατοι τ
γε (lovis δόμοι x«l χτήματ' ἔασιν. ὃ l7
᾿Ιϑάχης ἀγαγὼν σὺν κτήμασι xal τέχεϊ
πᾶσιν λαοῖσι, ξ 345 τεταρπόμενος τεχέες
χουριδίῃ τ᾽ ἀλόχῳ καὶ χτήμασιν, v 4l £x.
λιος δ᾽ ἀλόχους «al χτήματα πολλὰ λαβὸν
δασσάμεϑα. x 404 424 χτήματα δ᾽ ἐν σπή
πελάσσατε (πελάσσομεν) ὕπλα τε πάντα
schol. Η ad v. 404; x 424 est v. 1. χτήματα
£v et χτήματ' dv. y 154 χτήματά T
utc9« βαϑυζώνους τε γυναῖχας de Grac
Troia abeuntibus, y 312 s49s ενέλαος mo
χτήματ᾽ ἄγων, ὅσα οἱ νέες ἄχϑος ἄειραν, δ ὃ
t 998 καί μοι χτήματ᾽ ἔδειξεν, ὅσα ξυνα;
ocv Ὀδυσσεύς, χαλκόν τε χρυσὸν τε π. TE.
δηρον (E 328 v. l. χρήματ᾽)" καί νύ xcv ἐς
χάτην γενεὴν ἕτερόν y! ἔτι βόσχοι, cf. S
BHQ; h. Ap. P. 811 éx δὲ χτήμαϑ' ὃ
καὶ ἔντεα νηός, h. VII 80 £x ποτ᾽ ἐρεῖ αὖ
τε φίλους xal κτήματα πάντα οὕς τὲ χασιγ
tovc, h. Ap. 1585 ἄνδρας εἰσορόων καλλ
νους τε γυναῖχας νῆάς v ἠδ᾽ αὐτῶν Xt
πολλά, h. Ap. P. 88 εἰσοράασϑαι νηόν τε
γαν xal χτήματα πόλλ᾽ ἐνεόντα, Matth
punxit 86—8, defendit Baum. — In codi
saepissime confunduntur χρήματα et χτήμο
Pro xc. est in v. l. zo. y 316 ς 92,323 o 11
Pro z9. est xr. v. l: 8 208 χτήματα x0
χτῖνος — χτητός
βεβρώσεται, v 120 ἐκ δὲ κτήματ᾽ ἄειραν, & οἱ
Φαίηχες ὠπασαν, vulgo legitur (quod receperunt
Bekk. 1 et 2, Duentz. , Faesi, Dind., Baeuml.,
Nauck); 7o. vero scripserunt Kayser i in ed. Faes.,
ΤᾺ Roche, Am., cf. La Roche Unterrichtszeitg ü
Oesterreich 1864 p. 240. » 208 πῇ δὴ χτήματα
πολλὰ φέρω (pauci pro. zo.) τάδε: v 304 χτή-
ατά τε χρύψω, ὅσα ὥπασαν, & 986 πολλὰ 9?
ἄγειρα χτήματ᾽ (pro zo.) ἀν᾽ Αἰγυπτίους ἄν-
ὅρας, cf. schol. H; & 385 xal φάτ’ ἐλεύσεσϑαι
πολλὰ χτήματ' ἄγοντα (pauci xr), π 318 ἐν
ἄροισιν χτήματα δαρδάπτουσιν, Ὁ δ 91:
lentz.: ,6 91 steht χτ., weil Eum. auf den Be-
er Ruecksicht nimmt, wogeg. χρήματα die
als Gegenstaende der Benutzung, als Gut,
betrachtet. Sollte nicht auch hier xr. den Vor-
"ug verdienen?* De voc. X9. et xc. in Od. con-
(nam nusqu. zo. est in IL) v. La Roche
1 Od. ad 5 323, in indice s. v. χρήματα II
352, Unterrichtsz. 939 s. , €f. Lob. Paralip. 58;
L etiam Faesi in praef. ed. p. 15, Friedlaender
om. Woerterverz. 794 806 814. Praeterea est
.in y. l ἃ 117 τιμὴν ἔχοι καὶ χτήμασιν οἱ-
τι ἀνάσσοι (pro δώμασιν), schol. M χε. ἐν ταῖς
-ἰχαιοτέραις, cf. La Roche; zr. receperunt Bekk.
Let 2, Duentz., Dind., Baeuml , Nauck; y 349
οὔ τι χλαῖναι χαὶ χτήματα πόλλ᾽ ài οἴχῳ
Ὁ ῥήγεα), Did. Ζηνόδ. zt. ἀκαίρως. ὃ Τά v. l.
E. που τοιαῦτα δόμοις ἐν χτήματα χεῖται in
. Palat, quam scripturam defendit Seleucus
puc Athen. V 188f (pro τοιήδε γ᾽ Ὀλυμπίου
γὅοϑεν αὐλή), cf. Eust. 1488, 40. — Iungitur
um adi. πάντα I' 70 72 91 93 282 285 B 335
-316 o 13 τ 23 ἢ. VII 30, πάντα ὅσα Η 363 s.
89ss., ὅσα 5 393 τ 293, πολλὰ ὅσα y 312,
τόσσα y 220, πολλά E 481 N 626 X 291, t 41À
41 h. Ap. D. 155, h. Ap. P. 88, πολλὰ zal ἐσϑλά
815, πλεῖστα I 882 ὃ 197, ἀχήρατα o 532,
ϑανατα ὃ 79. — πολυχτήμων, ἀχτήμων,
τῆνος (ἃ χτάομαι, palaeosl. skotü, cf..E. M.
2, 25, Eust. 999, 17, Curt. Et. 157, Fick vgl.
oert. '1 233 803 II 964, Spracheinh. 113 154,
ad. in Kuhn Ztschr. XX. 179 5. , Aufrecht ib.
148, Duentz. ib. XII 21, Benfey WL. 11 186,
etiam H. Weber e ym. 'Unters. 73, Curt. Et.
3; v. praeterea. E. G. 350, 28, Cram. an. Ox.
881) i. q. xc ue: possessio, specialiter pecus,
Retzla$ hom. Synon. II 19—21 (qui confert
τέανον Hes. op. 315 et φιλοχτεανώτατος À
22) et Schmidt Synon. 70, 4. Suid. et Zon.
261 τὸ ζῷον, Zon. s. χτήνη: χυρίως τὰ ἥμερα"
1 δὲ χαὶ τὰ χτήνη τοῖ πεδίου, Hes. χρή-
ατα, βοσχήματα. Non est apud Hom. nisi uno
CO hymnorum, h. XXX 10 (&govoa) κατ᾽
ροὺς χτήνεσιν εὔὐϑηνεῖ, Ernesti, quem secu-
8 est Matth., coni. χτήνεα.
Κτήσιος (ἀτάομαι, cf. E. M. 153, 41 156,
! Duentz. ad o 414). Ormeni filius (cf. Fried-
onder 2 hom. Woerterverz. 828), pater Eumaei,
»ceps insulae Syriae. o 414 τῇσιν Gugoré-
jet (πολίεσσιν) πατὴρ ἐμὸς ἐμβασίλευεν
λαοὶ ἡγεμόνευε) Κτήσιος ᾿Ορμενίδης, ἐπιεί-
ἜΣ ΕΠ τ τοῖσιν; — Friedreich Real. 228 241.
Κτήσιππος (κτῆσις, à χτάομαι et ἵππος, cf.
G. 526, 43, Luc. fugit. 26, Stolz zus.ges. No-
na in d. hom. Ged. 42, Clemm de compos.
Aecis 36, c. adn. 83, Pott in Kuhn Ztschr. VI
|, Goebel Lexil. I 191). Leguntur nom. bis, dem
EmOv bis, voc. -ἐπστε semel. Tantum in Od.,
roitu versus, Unus ex procis Penelopae, e
sula Same, filius Polythersis; occiditur a Phi-
911
loetio fortiter pugnans. v 288 ἦν τις ἐν μνη-
στῆρσιν ἀνὴρ ἀϑεμίστια εἰδώς, Κτήσιππος δ᾽
ὄνομ᾽ ἔσχε, Σάμῃ δ᾽ ἐνὶ οἰκί᾽ ἔναιεν, ὃς δή τοι
χτεάτεσσι ᾿πεποιϑὼς πατρὸς toto σ. l. ϑεσπε-
σίοισι) μνάσκετ᾽ Ὀδυσσῆος δάμαρτα. De eo est
v 999: ἔῤῥιψε βοὸς πόδα, ó δ᾽ ἀλεύατ᾽ Ὀδυσσεύ ἘΣ
v 808 Κτήσιππον δ᾽ ἄρα. Τηλέμαχος ἦν ἱπᾶπε
μύϑῳ, v 304 Κτήσιππ᾽, 5 μόλα τοι τόδε χέρ-
διον ἔπλετο ϑυμῷ, x 279 Κτήσιππος δ᾽ Εὔμαιον
ὑπὲρ σάκος ἔγχεϊ ὦμον ἐπέγραψεν (Eust. 1926,
43 Eun. Kc), χ 985. “Κτήσιππον ó? ἄρ᾽ ἔπειτα
βοῶν ἐπιβουκύλος ἀνὴρ βεβλήχει πρὸς στῆ-
ϑος, cf. 7 287 ὦ Πολυϑερσείδη φιλοχέρτομε.
— Friedreich Real. 404.
κτῆσις (χτάομαι, cf. E. M. 542, 25, Curt. Et.
157, Fick in Kuhn Ztschr. XX 179 s., cf. etiam
Clemm de compos. 36, Allen in Curt. Stud. HI
229. De subst. in ἐς exeuntibus v. L. Me
vgl. Gr. II 332, Woerner subst. hom. 47). Non
est apud Hom. nisi sing.; gen. χτήσιος bis, acc.
χτῆσιν novies. Est sexies in IL, quinquies in
Od., cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz, 794
806. In arsi est prior syllaba omnibus locis
praeter E 158; in introitu versus septies, 4. pe-
dis semel (Ὁ 663), 5. pedis bis (X 491 ξ 62)
Res, quas quis sibi acquisivit, Males opes,
cf. Retzlaff Proben aus e. hom. Synon. II 19 21.
E. G. 350, 30 χτῆσιν" τὴν περιουσίαν, cf. 350,
328; Zon. 1961 ἡ περιουσία, ὃ πλοῦτος, Hes.
πλοῦτος, Eust. 1261, 34 χτῆσιν ἤγου ν χτήματα
χαλεῖ τὰ ἀπόϑετα, Ammon. χτῆσις μέν ἐστι
πᾶσα ἡ οὐσία, χτῆμα δ᾽ ἕν v. E 158 χηρω-
σταὶ δὲ διὰ χτῆσιν δατέοντο, paraphr. τὴν, οὐ-
σίαν, οἵ. Hes. theog. 607; O 863 ἐπὶ δὲ μνήσα-
σϑε ἕχαστος παίδων ἠδ᾽ ἀλόχων καὶ ,κτήσιος
ἡ δὲ τοκήων, X 512 X 121 ἄνδιχα πάντα δά-
σασϑαι, κτῆσιν ὅσην πτολίεϑρον ἐπήρατον ἐν-
τὸς ἐέῤγ ει, Duentz. ἐπήρατον iungit cum χτῆ-
σιν, X 191 abest a Veneto aliisque libris, ex-
punxerunt editores plurimi, X 491 τὸν δὰ μά-
λιστα Ἑρμείας Τρώων ἐφίλει χαὶ κτῆσιν ὄπασσε,
(HA 435 et Paus. IL 3 8, 4 Ἑρμῆς μάλιστα, δοχεῖ
ϑεῶν ἐφορᾶν zal αὔξειν ποίμνας. ES 69 ὅς xtv
ἔμ᾽ ἐνδυκέως ἐφίλει xal χτῆσιν ὄπασσεν in-
quit Eumaeus; quibus ex partibus constet , ex-
plicat poeta versu 64 oixóv τε χλῆρόν τε ἐύ-
μορφόν τε γυναῖχα, v. 68 et 64 transposuit,
id quod F. A. Wolf iam antea proposuerat, Bekk.
hom. Bl. II 33; secuti eum sunt Kayser et Am.;
T 333 χαί οἱ δείξειας ἕχαστα, χτῆσιν ἐμὴν
δμῶάς τε χκαὶ δῶμα, cf. E. G. 550, 30; ἡ 225
t 526 ἰδόντα με (καὶ λίποι αἰὼν (ἐμπεδὰ πάντα
gu "λάσσω,) κτῆσιν ἐμὴν duos (v. 1. δαφάς) τε
zal δῶμα, schol. Q ad η 225 φιλοχρήματος
ἐκ τῶν τοιούτων Ὀδυσσεὺς φαίνεται, schol.
PQ ἄμεινον ἂν ἔσχε, πατρίδ᾽ ἐμὴν ἄλοχόν τε
(quam Aristophanis esse sententiam coniecit Co-
bet Mnem. N. S. II 165): χομεδῆ γὰρ σμιχρο-
λόγος φαίνεται προτάσσων τῶν φιλτάτων τὴν
χτῆσιν" ὃ δὲ Πτός φησιν ὅτι διὰ τοῦ ο»τῆσιν
ἐμὴν duae ve" συνίστησιν ἑαυτὸν ἐνδειχνύ-
μενος τὴν oizo: εὐδαιμονίαν, cf. schol. T. Post
4 178 libri quidam addunt eadem verba ἃ χτῆ-
σιν usque ad δῶμα. ὃ 687 βίοτον καταχεί-
ρετε πολλόν, χτῆσιν Τηλεμάχοιο, ct. schol. PQ:
t 534 χτήσιος dUrcADA τήν οἱ χατέδουσιν
᾿Αχαιοί.
χτητός (a χτάομαι, cf. L. Meyer vgl. Gr. II
304, Peppmueller ll. XXIV p. 36) quod adquiri,
comparari potest. Non est nisi semel in Il. apud
Hom., cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 723.
918
I 407 ληιστοὶ μὲν γάρ τε βόες καὶ μῆλα, |
χτητοὶ δὲ (v.l τε et δέ τε) τρίποδές τε xat
ἵππων ξανϑὰ χάρηνα, paraphr. ἐδεόκτητοι, Eust.
760, 6 τὸ χε. διάφορόν ἔστι πρὸς τὸ ληιστοί"
ληίζεται μὲν γάρ τις πολεμῶν, κτᾶται δὲ γε-
γνιχώτερον καὶ ἀνταλλαττόμενος ἢ χάριν λαμ-
βάνων ἢ ἕρμαιον εὑρίσκων ἢ ἄλλως ὁπωσοῦν"
πάρισα δὲ τὸ ληιστοὶ καὶ χτητοί, cf. etiam
Hes. op. 406 et Zon. 1961. --- δουριχτητός.
χτέδεος (a χτίς — ixvíc, ubi additur «, ut
duae mutae fulciantur: Curt. Et. 723, cf. L.
Meyer in Kuhn Ztschr. V 372; Foerstemann ib.
I 498 cum germ. illitiso, nostro lltis componit
suspicaturque ortum esse ex /Axríc; Pott EF. I
203 sumit rad. xz: laedere, cf. Benfey WL. I
175; Curt. in Kuhn Ztschr. III 407 derivat a
rad. ἐπ, ix nocere, Goebel Lexil. I 342 s. a rad.
xti, quae orta sit ex σχε. De adi. in soc exeun-
tibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 460) ex pelle mu-
stelae factus. Non est nisi duobus 1]. locis post
arsin 2. pedis, cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 724. καὶ 335 χρατὲ δ᾽ ἐπὶ χτιδέην χυνέην
sc. ϑέτο, libri deteriores ἐπ᾽ ἐχτιδέην, Herod.
ad h. l (ed. Lentz II 71, 22) δεῖ διαστέλλειν
χατὰ τὸν ποιητὴν χτιδέην ἀπὸ τοῦ x ποιου-
μένους τὴν ἀρχήν, ἐπεὶ ἐν ἑτέροις φησὶ zt.
(v. 458), Ariston. νῦν μὲν ἀμφίβολον πότερον
χτιδέην ? συναλοιφὴν ἐχδεχτέον, ἰχτιδέην" διὰ
μέντοι τῶν ἑξῆς ἀναμφισβητήτως zt. λέγει (v.
458), cf. schol. AD (Herod. II 186, 17), schol.
BL, Ap. Soph. 104, 26 s., Eust. 809, 57 ss. Κὶ
408 rov δ᾽ ἀπὸ μὲν χτιδέην κυνέην κεφαλῆφιν
ἕλοντο καὶ λυχέην, Ariston. χτεδέην λέγει ῥη-
τῶς, χωρὶς τοῦ t. Schol. AD (Herod. II 186,
18) xr. χατὰ ἀφαίρεσιν τοῦ & λέγεται παρὰ
τῷ ποιητῇ" ixtug γάρ ἐστιν, ὡς Νίχανδρος
οἴχτιδος jj t ὄρνισιν (Ther. 196). τὸ γὰρ μο-
νοσύλλαβον οὐ δύναται xat? ἔχτασιν οὔτε κατὰ
συστολὴν λέγεσθαι" οὔτε γὰρ ἐχτείνεται ὡς
χρηπῖδος: ταῖτα γαρ ὑπὲρ μίαν συλλαβήν"
οὔτε συστέλλεται" ἀρχεῖ γὰρ τὸ τίς, cf. Lob.
Paralip. 84, Path. el. I 72 et Lentz lI 186 ad
fr. 51* adn. — Ap. Soph. 104, 27 χτίς ἔστι τὸ
ζῷον ὅμοιον γαλῇ μιχρῷ, μεγέϑει διαφέρουσα
τῆς γαλῆς" τὸ δὲ τούτου δέρμα εὔϑετόν φασιν
εἶναι εἰς περικεφαλαίας, fere iisdem verbis
Hes, qui addit τινὲς δέ φασι δορὰν λύχου, cf.
etiam Zon. 1961. Paraphr. Il. ἐξαχτίνου et τὴν
ἐξ ixvídog (Cram. an, Par. III 91, 10 ἔκτις xe
ixilg γράφεται, cf. Eust. 809, 64; Arcad. 35, 6
vero ἔχτις) περιχεφαλαίαν, schol. AD ἡ ἐξ ἐχτί-
doc δέρματος πεποιημένη" ἰχτὶς δέ ἐστι ζῷον
ὀρνιϑοφάγον καὶ πανοῦργον, μεῖζον μὲν γαλῆς
xal δασίτερον, ἄλλως ὁὲ παραπλήσιον" οἱ δὲ
τὴν ἀγρίαν γαλὴν εἶπον, Schol. V ᾿ἀριστοτέλης
φησίν" ἰχτὶς ζῷον ὅμοιον χυνιδίῳ Π]Ἱελιταίῳ,
ὀρνιϑοφάγον, τοῖς σμήνεσιν ἐπηρεάζον" τὸ δὲ
αἰδοῖον ὀστοῦν x«l ἰᾶσϑαι στραγγονριῶνας,
cf. schol. BL, Arist. hist. an. IX 6 (Bekk. p. 261,
l0ss., Eust. 809, 55ss.; Suid. ἔχτεδας" εἶδος
ζῴου, ec ot κάστορες. Damm coll. Aristoph.
Ach. 880 fortasse xr. lutram esse dicit; aliis vi-
verra (mustela furo, Linn., nostr. Frettchen) vi-
detur esse, Aubert et Wimmer Aristot. Thier-
kunde 1868 I p. 65 mustela foina, plurimis mu-
stela putorius (nostr. Iltis), cf. Buchholz hom.
Real. 1 2, 208, Koerner hom. Thierwelt 22.
χτίζω (rad. χτι, sanscr. kshi, kshijami habito:
Curt. Ett. 157 698, Benfey WL. II 185, Fick vgl.
Woert. I 233 803 II 265, Spracheinh. 113 146,
id. in Kuhn Ztschr. XX 181 et XXII 198, L.
χτίδεος — Κτιμένη
Meyer vgl. Gr. I 342 et ap. Kuhn VII 288; de
formis χτίζω et -χτίμενος v. Curt. Et. 630 656,
Verbum d. gr. Spr. II 373 (qui dicit Z fuisse mo-
bile) et Fick ap. Kuhn XXII 198, cf. etiam Curt.
Verbum I 186 II 119; de verbis in 5o exeunti-
bus v. Herod. ed. Lentz 1 443, 13 II 461, 21,
Curt. Verb. I 318, L. Meyer vgl. Gr. I 444, qui
ex χτίσ)ειν ortum esse censet) Aor. χτίσσε (86
mel) et ἔχτεσαν (semel. Habitabilem reddo (lo
cum), condo, aedifico. Y 216 χτίσσε δὲ Δαρδα
νίην (v. 1. χτίσε et χτίζε), cf. schol. BD; 4 9268
Augiová τε Ζῆϑόν ve, οἱ πρῶτοι Θήβης ἕδος
ἔχτισαν, Eust. 1686, 8 ἀντὲ τοῦ οἰκισϑῆναι
ἐποίησαν, schol. Q οἱ περὲ Ἀμφίονα ἐτείχισο
τὰς Θήβας διὰ τὸ δεδοιχέναι τοὺς Φλεγύας
μετὰ ὁὲ τελευτὴν αὐτῶν χατασχαφείσης τῆς
πόλεως ὑπὸ Εὐρυμάχου, τοῦ Φλεγυῶν βασι
λέως, Κάδμος ὕστερον ἐλϑὼν ἀνέχτισε τὴν Or.
βην, Am. dicit Zxr. posse etiam significare al
lis inferiorem urbem esse conditam, postqua
iam antea Cadmus condiderit arcem. Cadmeam
cf. Paus. IX 5 et Nitzch adn. ἢ. l. — h. Ap. P.
121 in codd. est νηὸν ἔνασσαν χτιστοῖσιν (N
om. DM) λάεσσιν, Matth.: lapidibus arte elabo
ratis, structis; recte vero videtur coniecisse Erne
ξεστοῖσιν, quod receperunt Wolf, Ilg., Herm
Franke, Baum. — Hes. ἱδρῦσαι, οἰκίσαι, dp
ξασϑαι, E. M. 90, 48, E. G. 47, 39 oixjoc
cf. Eust. 1175, 15. — ἄκτιτος, ξύχτιτος, περ.
χτίονες (cf. Lob. Par. 203), περιχτίται, ἐυκχτὶ
μενος, Κτιμένη. Simplex χτέίμενος (cf. Hero
II 784, 9 935, 2) non est apud Hom., sed Kuehn
de aor. pass. formis atque usu hom. p. 18 m?
separare ἐὺ χτίμενος, cf. etiam Classen Beob.l
21s. (op. collect. 68). (
χτίλος (ἃ rad. ski, rad. kshi, unde ortum e$
χτίζω, derivant Pott W. I 482, Fick vgl. Woer
1 233 II 265, id. in Kuhn Ztschr. XX 181, Ber
fey WL. II 185, cf. Curt. Et. 157, cf. et
Eust. 1175, 14; Fick I 804 componit cum là
tran-quillus, got. hveila. De subst. in oc exeu
tibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 204, Woerner subs
hom. 33. De accentu v. Herod. ed. Lentz
4 154, 7 II 445, 23 446, 3, adn, Cram. an. Ὁ
I 237, 25) proprie: cicur, mansuetus; apud Hom:
non est nisi subst. aries, dux gregis. Cram. δι
Par. III 195, 32, Eust. 403, 35 ὁ χεειροήϑης xo
ἥμερος, schol. V ad 1 196 et E. G. 350, 45.
an. Ox. II 233, 27, anecd. Gr. ed. Bachm.
984, 6 ὁ προηγούμενος τῶν προβάτων xt
cf. Ap. Soph. 104, 30, E. M. 894, 50, Ε ὦ
178, 35 324, 23, Hes. Herod. ed. Lentz
539, 20, schol. Pind. Pyth. 2, 31, Eust. 4!
13, Or. 86, 14. (Est E. G. 178, 35 et anecd
Bachm. I 284, 6 zzi2oc) Γ' 190 αὐτὸς (Ulixe
δὲ χτίλος ὡς ἐπιπωλεῖται στίχας ἀνδρῶν (|
χεῖλος), Eust. 404, 12 ἐπήγαγεν" ἀρνειῷ
ἔγωγε ἐίσχω, τοῦτο δὲ καὶ διασαφητιχὸν €
τοῦ κτίλος. Ν 492 λαοὶ Émov9?, ὡς εἴ τε UE
χτίλον ἕσπετο μῆλα πιόμεν᾽ éx βοτάνης,
raphr. μετὰ χριόν, schol. V τινὲς δὲ xri
τὸν ποιμένα, cf. Duentz. hom. Abh. 4918.5 |
praeterea Friedlaender Beitr. z. Kenntn. d. hi
Gleichn. II 7 ss. et Hentze app. ἢ. 1. — Guentk
Viehzucht bei Hom. p. 93 et Koerner hom. Thie
welt 41 5.
Kvuu£vy (a χτίμενος, κτίζω, cf. Eust. 32
5 1175, 14, Hes, Fick vgl. Woert. I 803 Π 2€
d
. χτυπτέω — χύαμος
-Spracheinh. 113, cf. Curt. Verbum II 119) filia
Laertae, soror Ulixis. o 363 μ΄ αὐτὴ (Avit-
λει) βϑρέψεν ἅμα Κτιμένῃ τανυπέπλῳ, ϑυγα-
τέρ᾽ ἰφϑίμῃ, τὴν ὁπλοτάτην᾽ τέχε παίδων: «-
τὰρ ἐπεί ῥ᾽ ἥβην ἱχόμεϑ' “ἄμφω, τὴν ἔπειτα
Σάμηνδε δόσαν χαὶ μυρί᾽ ἕλοντο dicit Eu-
maeus, schol. ΒΩ zvo/oc ἐχαλεῖτο ἡ Ὀδυσσέως
ἀδελφή, ἧς ὃ Εὐρύλοχος ὑπονοεῖται ἀνήρ" λέ-
ει γάρ᾽ καὶ πηῷ περ ἐόντε μάλα σχεδόν (x
ἦγ) cf. schol. ΟΥ̓ et B ad χ( 441, Eust. 1664,
88 1784, 29; Ἐν Q ad o 364 μόνον Ὀδυσσέα
πατὴρ, τέχε α 119) χαὲ πλείους ovv αἱ Oóvo-
τέως ἀδελφαί, cf. etiam Faesi praef. 37. — Fried-
eich hom. Real. 530.
— ᾳχεύὔπέω (ἃ “τύπος, εἴ. Herod. ed. Lentz I
;1 Ii 849, 13, adn., Curt. Verbum I 375 et
Erlaeut. z. gr. Schulgr. 123, L. Meyer vgl. Gr.
E Leguntur praes. XTUAÉEL (semel), part.
χτυπέων (semel, -ἔουσαι (semel), aor. ἔχτυπε
(quater, omnibus locis in 4. pede versus) et χεύπε
post arsin 4. pedis); de aor. v. E. M. 238,
20, Herod. II 799, 29 802, 22, Eust. 604, 43 669,
Ea 1695, 31, Curt. Verbum IL 17. De formis in
univ. v. Curtius Verbum 1 377. Est septies in
IL, semel in Od., semel in hymnis. Sono, strepo,
E Synon. 117, 2. N 140 χτυπέει δέ
? vm αὐτοῦ ὕλη, ubi sermo est de saxo ex pe-
à alta devoluto, paraphr. ἠχεῖ. 37119 ταὶ δὲ
pics) μεγάλα χτυπέουσαι πῖπτον, arbores cae-
procidebant magnopere sonantes, Ariston. τὸ
ἐναντίον 3h πίπτουσαι γὰρ κτύπον παρεῖχον,
ef. schol. ; h. Merc. 149 (Ἑρμῆς) ἦχα ποσὶ
προβιβῶν" x γὰρ χτύπεν, ὥσπερ ἐπ᾽ οὔδει,
bus non fecit strepitum; Baum. (q. v.) ex-
unxit y. 148s. De Iove tonante: O 170 τρὶς
δ᾽ ἄρ᾽ ἀπ᾽ (τ. 1. ἐπ᾽, v. schol. A) Ἰδαίων ὀρέων
χτύπε μητίετα Ζεὺς σῆμα τιϑεὶς Τρώεσσι, pa-
aphr. h. 1. et insequentibus locis βρόντησεν.
d 311 μέγα δ᾽ ἔχτυπε μητίετα Ζεύς, οἵ. Eust.
1091, 2ss.; Ariston. ἡ διπλῆ περιεστιγμένη, ὅτι
ἡνόδοτος γράφει μέγα δ᾽ ἔκλυε" οὐ
ουσε δὲ αὐτοῖς ὥστε πεισϑῆναι,
dra» ἐγένετο, excidit ut videtur 7; βροντή vel
b τέρας, cf. Duentz. Zenod. 20 175. O 75 «i-
δ᾽ ἐξ Ἴδης μεγάλ᾽ ἔχτυπε, Eust. 700,
εἰότερον τοῦ βροντᾶν τὸ χτιυπεῖν. D. 595
ἰστράψας δὲ μάλα μεγάλ᾽ ἔχτυπε, Nic. βραχὺ
πιασταλτέον ἐπὶ τὸν δέ" ἐπὶ γὰρ τῆς βρον τῆς
“ἐπίτασις μάλα μεγάλα. φ 418 Ζεὺς δὲ μεγάλ᾽
ἔχτυπε σήματα φαίνων (v. 1. μέγ". ἀνέχτυπε),
Ἔν 105 113. Η 479 παννύχιος δέ σφιν zz
ἤδετο Ζεὺς σμερδαλέα zvvnéov, cf. schol. BL.
lunsitur cum. μέγα Ὁ 371, μέγάλα 0 75 P
5 Ψ 119 φ 418, σμερδαλέα H 479, cf. La
oche h. Stud. 835, 2, pag. 58. — Hes. ἐβρόντα,
ἢ χειρὶ χρούει.
χτῦπος (Curt. Et. 72 698 dicit cohaerere cum
δοῦπος, δοῦπος, eadem sunt sententia Benfey
VL. II 186, Hotim. quaest. hom. I 158, Woer-
er subst. hom. 22s.; Kuhn in Ztschr. XI 310
lt Christ Lantl. 82 eum τύπος componunt, sed
Üurt. Et. 499; sec. Savelsberg in Kuhn Zischr.
VI 56 ex στύπος est ortum. De subst. bary-
is in oc exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. 11
54, Woerner subst. hom. 23. De accentu v.
erod. ed. Lentz I 187, 6, cf. etiam eund. II
93 393, 13 397, 5). Leguntur “τύπος octies,
pen. χτύπου bis, acc. χτύπον quater. Est in n
Ppties, in Od. quater, in hymnis ter (h. Ap. P.).
|s ἘΝ arsin 4. pedis septies, 2. pedis ter, 3. pe-
3 5. pedis bis. Sonitus, strepitus, fragor.
919
Schmidt Synon. 117, 2: ,,zc. bedeutet jeden starken
u. dabei nicht hellen Ton fester Koerper u. ent-
spricht am meisten unserm droehnen*. Hes.
ψόφος, βοοντή, cf. E. M. 542, 44, E. G. 351,
5, Zon. 1261, Or. 85, 21; Bekk. an. 1095 χτύ-
πος, quod Argivorum dialecto tribuit gramm.,
interpr. ψόφος. — De equorum strepitu: K 535
ἵππων μ᾽ ὠκυπόδων ἀμφὶ χτύπος οὔατα βάλ-
λει, paraphr. ἦχος, K 532 Νέστωρ πρῶτος χτύ-
πον (equorum) ἄιε, cf. schol. AB et BV; P 17ξ
οὔ τοι ἐγὼν ἔῤῥιγα μάχην οὐδὲ χτύπον ἵππων.
h. Ap. P. 84 πημανέει σ᾽ αἰεὶ χτύποξ ἵππων
ὠχειάων, h. Ap. ΕΘ Υ εἰσοράασϑαι ἅρματά v
εὐποίητα zal ὠχυπόδων χτύπον ἵππων, recte
Baum. dicit ad χτύ πον subaudiendum esse ἀκού-
fuv ex antecedente εἰσορ. depromendum; viden-
tur v. 86—88 spurii Matth., sed v. Franke et
Baum.; h. Ap. P. 93 οὔτε τοι ἵππων ὠκυπό-
δων τύπος ἔσται ἐύδμητον περὲ βωμόν. T.
363 ὑπὸ δὲ χτύπος dovvro ποσσὶν ἀνδρῶν, ex-
citabatur sonitus pedibus virorum. z 6 νόησε
σαίνοντάς τε χύνας, περί τε κτύπος ἦλϑε πο-
δοτιν (pauci libri περὶ δὲ, Dion. Halic. de comp.
verb. c. 3 ὑπὸ δὲ) sonitus ambulantis alicuius,
cf. v. 10 δοῦπον ἀκούω. τ 444 τὸν ἀνδρῶν τε
χυνῶν τε περὲ κτύπος ἤλϑε ποδοῖιν, cf. Ellendt
3 hom. Abh. 16 et Am. app. h. 1. De pugnan-
tium tumultu: M 338 τόσσος γὰρ κτύπος ἦεν,
Y 66 τόσσος ἄρα κτύπος ὦρτο ϑεῶν ἔριδι ξυν-
ἐόντων, cf. Eust. 1196, 32 ss. et Hes. theog.
705. φ 257 383 ἢν τις E «στοναχῆς ἠὲ χτύπου
ἔνδον ἀκούσῃ ἀνδρῶν ἐν ἕρχεσι (zzv, supra
scr. ov Harl., zziz ov Καὶ φ 257). De tonitru: 0
379 Τρῶες ᾿ἐπύϑοντο Διὸς κτύπον αἰγιόχοιο,
Eust. 1021, 8 λέγει χτύπον Διὸς τὴν βροντήν"
zal ἔστιν ἡ λέξις “λειοτέρα καὶ , δηλοῖ ὑφειμέ-
νην βροντὴν καὶ ἀτράχυντον- ὥσπερ δὲ οὐ τὸ
ἔχτυπε μόνον δηλοῖ τὸ ἐβρόντησεν, ἀλλ᾽ ὁμοῦ
τὸ ἔχτυπε Ζεύς, οὕτως οὐδ' ἁπλῶς κτύπος ἡ
βροντή, ἀλλὰ Διὸς χτύπος. Paraphr. νοῦν, La
Roche: νόον Heynius cum Ernestio, nescio unde,
fortasse ex interpr. paraphr.; cf. etiam Spitzn.
h. L — χτυπέω, βαρύκτυπος.
χύαμος (sec. Kuhn in Ztschr. XI 309, Curt.
Et. 471 5.. Hehn Culturpf. 485 — πύανος, cf.
Eust. 948, 27; addit Kuhn antea idem signifi-
casse χύανος et zi «uoc et cognatum videri esse
sanscr. cjamás. Ahrens Rh. Mus. XVII 343 de-
rivat a sanscr. push alere, Benfey WL. II 165
et Goebel Lexil. I 63 135 adn. à rad. zv tu-
mescere; negat Goebel 135 cognatum esse πύ-
&voc. De subst. in uoc exeuntibus v. L. Meyer
vgl. Gr. Π 299, Woerner subst. hom. 35. De
accentu v. Herod. ed. Lentz I 170, 9). Non est
apud Hom. nisi uno Il. loco, cf. Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 726 750. Faba. Ν 589 ὡς
oc ἀπὸ πλατέος 1 πτυόφιν χατ᾽ ἀλῳφὴν ϑρῴσκω-
σιν χύαμοι μελανόχροες (Macrob. Bat. V 14, 7
κυ ανόχροες) ἢ ἐρέβινϑοι πνοιῇ ὕπο καὶ λιν-
μητῆρος ἐρωῇ, schol ΑΒ περιφερεῖς γὰρ ὃν-
τες ὅᾷον ἀφάλλονται τῶν πυρῶν" τῷ δὲ ἐπι-
ϑέτῳ ᾿χεχάλυπται τὸ ταπεινὸν τῆς λέξεως, cf.
schol. V et Enst. 948, 24 ss. — E. G. 351, 7
φάβα μέγα, Suid. εἶδος ὀσπρίου, Hes. ὄσπριον
[φάβα μεγάλη]... . καὶ τὸ Αἰγύπτιον κιβώριον
λεγόμενον. -- "Theophr. hist. pl. IV 8, 7, Athen.
IIl 1s&, Eust. 948, 31 ss. 1616, 48 ss. — Videtur
esse Vicia Faba Lin., cf. Hehn "Culturpfl. 28 485,
Friedreich Real. 91 253, Sprengel Gesch. d. Bo-
tanik I 38, Miquel hom. Flora 42, Guenther Acker-
bau bei Hom. 18, Buchholz hom. Real. I 2, 270.
920
zv&v£ogc (a χύανος, cf. Fick vgl. Woert. I 61,
Benfey WL. II 151, Curt. Et. 546; cf. etiam He-
rod. ed. Lentz I 113, 20, Eust. 828, 20 1570, 28,
schol. E ad ἡ 87. De adi. in toc exeuntibus v.
L. Meyer vgl. Gr. II 460; de v producto v. Les-
kien in Curt. Stud. II 72) Leguntur χυάνεος
ter, neutr. -ov quater, pl. -o: semel, -éo:ot se-
mel; fem. χυαρέη ter, dat. -ἔῃ E345 μ 243 (v.
1. acc. -ἔην ter, pl. χυάνεαι quater, -έῃσιν qua-
ter. Est terdecies in Il, quinquies in Od., se-
xies in hymnis. Aut in introitu versus (terde-
cies) aut initio 2. pedis (decies); uno loco (O 102)
jn fine versus. 1) E ferro, quod caeruleo obdu-
ctum est colore (nostr. Blaustahl), 2) caeruleus,
nigricans, cf. Schuster in Berl. Ztschr. f. Gymn.w.
XV 716—18, Jordan in J. J. f. Phil. 1876 p. 168,
Schmidt Synon. 90, 1 et 2, Riedenauer Handw.
in d. hom. Zeiten p. 112 197 s., adn. 126, Buch-
holz Real. I 2, 341 s, Goebel in Ztschr. f. oest.
Gymn. XXVII 246. (Goebel de epith. hom. in
εἰς desinentibus 35 dicit Zo£ró7/c congruere cum
χυάνεος; quo nullum epitheton ad optimi ferri
colorem designandum aptius esse. 1) € 564
ἀμφὶ δὲ κυανέην χάπετον, περὲ δ᾽ ἕρκος ἔλασσε
χασσιτέρου (in scuto Achillis), x. significat non
tam colorem quam materiam (quamvis v. 474 s.
zÓcrocnoncommemoretur), cf. Riedenauer Handw.
206; paraphr. βαϑεῖαν, cf. Eust. 1163, 37; Dam-
mius: fossam nigram, i. e. valde profundam. ZG
579 scripsit Zenod. xvavéo δὲ λέοντε δύ᾽ ἐν
πρώτῃσι βόεσσι ταῦρον ἐχέτην (pro σμερδα-
λέω δὲ A, v. Did. (schol. Townl. apud Cram. an.
Par. III 290, 5 χυάνεοι δὲ λέοντες), Duentz.
Zenod. 118 eum, cum hic non minus quam in
bubus materiam indicandam esse censeret, lo-
cum e «1 26 39 infeliciter tentasse dixit. «1 26
κυάνεοι δὲ δράχοντες ὀρωρέχατο προτὶ δειρὴν
τρεῖς ἑχάτερϑ᾽, ἴρισσιν ἐοιχότες, in lorica Aga-
memnonis, cf. Schuster 7105. et Friedlaender hom.
Gleichn. 1 32; Did. ἐν τῇ Ἡριστοφάνους σμερ-
δαλέοι δὲ δράχοντες ἐλειχμῶντο. .4 39 ἀργύ-
εος τελαμὼν 5v: αὐτὰρ ἐπ᾽ αὐτοῦ κυάνεος
ἐλέλιχτο δράκων. 2) Α 598 P 909 ἢ. XXXIV
18 ἡ xal κυανέῃσιν £m ὀφρύσι νεῦσε Κρονίων
(A 528 v. 1. χυανέοισιν), schol. BLV αἱ μέλαι-
ναι, cf. Eust. 144, 329 ss.; paraphr. μελαίναις et
βαϑείαις, Baum. eiecit v. 13—15 hymni XXXIV.
O 102 de Iunone οὐδὲ μέτωπον ἐπ᾽ ὀφρύσι κυα-
νέῃσιν (v. 1. -0:01») ἐάνϑη, paraphr. μελαΐίναις,
cf. Eust. 1008, 4. .X 402 ἀμφὲ δὲ χαῖται (co-
mae Hectoris) χυάνεαι ztízvavro (v. l. πίλναντο
et zíunAavro), cf. χυανοχαίτης et Eust. 1976,
26. h. VII 5 χαλαὶ δὲ περισσείοντο ἔϑειραι
χυάνεαι (Bacchi), zx 176 de Ulixe χυάνεαι δ᾽
ἐγένοντο γενειάδες ἀμφὶ γένειον (Ὁ χυάνεοι),
cf, Eust. 1799, 19 58.;: γενειάδες Aristoteles vel
potius Aristarchus (v. Lehrs Arist. 41 adn. et
115); v. l. ἐϑειράδες, schol. Theocr. 1, 34 ἔϑειρα
ἡ τῆς χεφαλῆς ϑρίξ- ὅϑεν "Agiot. ἐν Oy. ἔγρα-
ψεν γενειάδες, οὐκ ἐϑειράδες, ut legebatur ante
Woltium; £9. pauci habent libri, addit Nauck:
» fortasse recte", cf. Eust. 1798, 63 1799, 25. Lucas
in J. J. f. Ph. 1859 p. 598 μελαγχροιής dicit signifi-
care strenui atque robusti corporis speciem, et
κυάνεαι eandem vim exprimere, ut mentum densis
pilis obsitum dicatur, quippe quo ornatu praeci-
pue conspiciatur heroum dignitas. Faesi: ,frei-
lich werden dems. v. 399 431 5ev9«i τρίχες zu-
geschr.; aber uns. St. kann mit jener unmoegl.
im Widerspr. stehen, da dem Dichter bei d. Her-
stellung des Od. nothw. auch die Entstellung, wie
χυάνεος .
sie war, vorschweben musste; χυάνεος, dunkel,
geht auf d. dichten Haar- u. Bartwuchs, der
das Antlitz wohl beschattet u. auch bei uebrigens
blonder od. lichtbrauner Farbe einen tiefern
(durch die Dichtigkeit dunklern) Grund erhielt;
denn in der Entstellung war Od. kahl (v 431 σ
355)". Locos illos inter se discrepare dicunt Bo-
nitz Urspr. d. hom. Ged.* 37 et 80, adn. 107,
Jacob ueber die Entstehung der Il. u. Od. 463,
cf. Kirchhoff Compos. d. Od. 135 ss; Kammer
Einh. d. Od. 577 s. et Nauck versus expungere
malunt, cf. etiam Bergk litt. hist. Gr. I 539, adn
25 et p. 706 et Hentze in Am. app. ἢ. l De
fendere student Am. et Schuster ueber krit. Be
nutzung hom. Adi. Clausthal 1859 p. 18, qui di
cit: ,Ob bei e. Saenger des muendl. Epos aul
e. solchen Widerspr. e. grosses Gewicht zu legen
sei, scheint zweifelh.; das Epos will nun einmt
nicht in solcher Weise durch die Lupe betrachte
sein", ἢ. VII 15 ὃ δὲ (Διώνυσος) μειδιάων zd.
ϑητο ὄμμασι χυανέοισι, Baum. nigros oculos ni
grosque capillos (v. 5) veteribus pulchros fuisse
glaucos turpes habitos esse dicit coll. Hor. carr
I 32, 11, ep. 1, 7, 26, A. P. 37, Verg. Aen. I 489
Ψ 188 τῷ δ᾽ ἐπὶ χυάνεον νέφος ἤγαγε dx
Boc ᾿Απόλλων ovgavo9tv πεδίονδε, paraphr
μέλαν, Eust. 1295, 34 χυώνεον πρὸς διαστολὴ
τῶν ἀλλαχοῦ χρυσέων, ἔτι δὲ χαὶ τῶν διαλεύ
xov. E345 τὸν μὲν μετὰ χερσὲν ἐρύσατο Az)
λων χυανέῃ νεφέλῃ, paraphr. μελαίνῃ ἀορασίε
Y 418 νεφέλη δέ μιν ἀμφεχάλυψε κυανέη, ἢ
τὸ νεφέλη δέ μιν ἀμφιβέβηκε κυανέη, cf. Eust
1714, 5; μ. 406 ξ 808 δὴ τότε χυανέην νεφέ
ἔστησε Κρονίων νηὸς ὕπερ. Translate II 66 zw
vtov Τρώων νέφος ἀμφιβέβηχε νηυσὶν ἐπι
τέως, paraphr. τὸ μέλαν πλῆϑος, schol. AD νέφο
τὸ τῶν στρατιωτιχῶν πλῆϑος, cf. Eust. 104i
9ss.; /| 982 τοῖαι ἐς πόλεμον πυχιναὶ κίνυντ
φάλαγγες κυάνεαι, Ariston. Ζηνόδοτος γράᾷ
ἡρώων (pro χυαν., cf. Duentz. Zenod. 112): γὲ
γονε δὲ ἀντιπαράϑεσις τοῦ μέλανος νέφει
(211) πρὸς τὸ χυάνεαι: τοῦτο δὲ oiov πυχνᾶ
αἱ γὰρ ἀραιαὶ νεφέλαι διαυγεῖς, paraphr.
λαιναι, schol. BLV ad 4 5238 χαταπληκτιχᾶ
sim. Nic. ad 4| 282 et schol. BL ad v. 274. E
utroque loco v. Schuster 718. £2 94 χάλυμ
ἕλε dia ϑεάων χυάνεον, τοῦ δ᾽ οὔ τι μελάντι
ρον ἔπλετο ἔσϑος, ubi sermo est de Thetid!
luctu, paraphr. μέλαν, cf. schol. BLV ad 4
Eust. 1340, 62 ὡς sixóc ποιεῖν τοὺς ἐπὲ ἢ
χκροῖς παϑαινομένους. Schuster 718: ,Theti
die Meeresgoettin, legt den Trauerschleier |
. . Homer liebt die Farbe des Meeres auch |
die Gottheiten dieses Elementes zu uebertrag
(ef. χυανοχαίτης, χυανῶπις), bei der Wahl v
x. fuer das χάλυμμα hat dieselbe Ruecksicht ἢ
stimmend eingewirkt, τι. gerade jener erlaeutern!
Zusatz ist es, der die Bestimmung des S
als e. l' rauerschleiers noch naeher bez. Koech
versum expunxit, defendit Peppmueller Il. XX!
p. 62. h. Cer. 42 χυάνεον δὲ χάλυμμα xt
ἀμφοτέρων βάλετ᾽ ὦμων, h. Cer. 183 àugl
πέπλος χυάνεος ῥαδινοῖσι ϑεᾶς ἐλελίζετο πὸ
σίν, ut indicaret luctum, ἢ. Merc. 194 ὅ
ταῦρος ἐβόσκετο μοῦνος ἀπ᾽ ἄλλων χυάνε
u 943 ὑπένερϑε δὲ γαῖα φάνεσχε ψάμμῳ xt
vég, schol Q ἀντὲ τοῦ χυανιζομένη, ὡς q
»uxL φαεινός (O 538) et ἡ γαῖα ἡ πυανέη,
zal ἀλλαχοῦ γαῖα μέλαινα" οὐχ ἔστιν οὖν
χὸν τὸ ἐπίϑετον, ἀλλὰ πάσης τῆς γῆς, COM
matur zv«vég sex codicibus et E. M. 641,
/xvavozeta —
E. G. 440, 40, v. La Roche in ed. et in Ztschr.
f oest. Gymn. XIV 336 et Am. in app. ἢ. 1.;
probarunt La Roche, Nauck, Am., Kayser in ed.,
Schuster 716 718, qui dicit: das ist eine ungleich
poetischere Weise im Gebr. der Farbenausdr.,
eben weil hier die Phantasie ungleich mehr an-
regt; vulgo legebatur χυανέῃ, quod receperunt
Bekk., Duentz., Faesi, Dind., Baeuml. — Nus-
quam apud Hom. mari tribuitur epitheton χυά-
γεος, cf. Goebel in Muetzell Ztschr. f Gymn.w.
IX 535, Zitschr. f. oest. Gymn. XXVII 246, Tei
I 189. E EG. 607, 42 χυάνεον τὸ χρῶμα: xal
τὸ μέλαν, Hes. μέλας, σχοτεινός οἱ μελαίνῃ,
qu, Suid., Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I 284,
8 μέλανες, "cf. Eust. 116, 14.
-xvüró-xr&« (de compos. v. Weissenborn de
adi. comp. hom. 24 44, Stolz zus.ges. Nomina
54, Berch Compos. d. Nomina 13, Schaper in
Kuhn Ztschr. XXII 525. ὍΣ etiam Curt. Et.
618; de v producto v. Leskien in Curt, Stud. II
72, 'Berch Comp. 10. Non est apud Hom. nisi
uno 1]. loco, ct. Friedlaender 2 hom. Woerter-
Yerz. 725. Caeruleos pedes habens. “1 629
E ἐπιπροΐηλε τράπεζαν χαλὴν κυανό-
πεζαν ἐύξοον, αὐτὰρ ἐπ’ αὐτῆς (v. 1. αὐτῇ, v
chol. A) χάνεον, paraphr. et Hes. μελανόπουν,
S ho]. D χυανῷ τοὺς πόδας κεχρισμένην, με-
ανόπουν, schol. BL πέζαν οὐχ Gri τὸν πόδα
ἀλλὰ καὶ τὸ ἄκρον λέγει" οὐκ ἔστι κυανόποδα,
ἀλλὰ τὴν ἀπὸ κυανοῦ ἔχουσαν τὸν κύχλον
τὸν ἔξωϑεν, Eust. 867, 27 δηλοῖ οὐ μόνον τὴν
ἀπὸ χυάνου ἔχουσαν, τοὺς πόδας, χαϑὰ καὶ
ἀργυρόπεζα λέγεται ἡ ἐξ ἀργύρου, “ἀλλὰ καὶ
nv ἔχουσαν χυανέαν τὴν πέζαν, Ó ἐστι τὸν
ἔξω χύχλον, χαϑά φασιν οἱ παλαιοί, Schuster
1 Muetzell Ztschr. f. Gymn.w. XV 717 dicit
erisimiliter priorem partem (xv«r.) significare
nateriam, e qua pedes mensae facti sive qua
prati sint; obloquitur Riedenauer Handwerk
j). 197, adn. 126; idem p. 93 intellegit: ,,Beizen
»d. Faerben τι. Poliren; denn bei Vorstellung e.
elteneren Holzart waere diese vom Dichter nicht
erwaehnt geblieben". — De tribus adi. χαλὴν
w&voz. ἐύξοον coniunctis v. Giseke hom. For-
hungen 40 s.
πκυὰνό-πεπλος (de compos. v. Stolz zus.ges.
omina in d. hom. Ged. 55, cf. etiam Curt. Et.
46, adn.; de v producto v. Leskien in Curt.
tud. II 72) Non est apud Hom. nisi in ἢ. Cer.,
f Fietkau de carm. hes. atque hymn. voc. non
lom. 24 55. Leguntur dat. χυανοπέπλῳ (semel),
cC, -ov (ter) Omnibus locis in exitu versus.
aeruleum peplum habens. Est epitheton Ce-
eris raptam filiam lugentis. h. Cer. 319 εὗρεν
γηῷ 4ημήτερα x., h. Cer. 442 4ημήτερα
? coni. Fonteinii pro cod, uv. μητέρα) x. ὀξέ-
Jevat, h. Cer. 374 ἵνα μὴ μένοι παρ᾽ αἰδοίῃ
ἡμήτερι κυανοπέπλῳ, h. Cer. 360 ἔρχεο Περ-
jegóvg παρὰ μητέρα κυανόπεπλον, cf. Hes.
peog. 406 “ητὼ x.
zUGvo-zxo«Qortog (cf. Weissenborn de adi.
bmp. hom. 28 44, Wirth in Lpz. Studien f. class.
ἊΝ. ed. Curtius 1880 IIl 1 p. 16, L. Meyer
Bl. Gr. II 460) et SUSRUGKOOIBUE (de compos.
| Berch Compos. der Nomina 12, stolz zus.ges.
omina 54, cf. etiam Curt. Et. 546; de utroque
di. v. Meiring de subst. copul. apud "Hom, Mar-
Νὰ 1828 p. 15, Schaper in Kuhn Ztschr, XXII
- 22, Duentz. in "hom. Abh. 593). Dubitatur utrum
bendum sit cum ὁ subscr. nec ne. E. M. 692,
) et Herod. ed. Lentz II 574, 97 πρῴρα σὺν
v. 692,
κυανότερωρος 921
τῷ ει, Schol. ad Arat. v. 342 Bekk. p. 82 (Herod.
Ir 410, 30) χατὰ Ἡρωδιανὸν προσγεγραμμένον
ἔχουσα τὸ τι, Zon. 1581 σὺν τῷ ε... οὐκ ὥφειλε
δὲ ἔχειν τὸ τ GAM ἢ παράδοσις ἔχει αὐτό,
Theogn. Can. 107, 29 ot πλείους σὺν τῷ ε (cod.
A in Il. dnobus locis habet -πρώιροιογ, cf. La
Roche in Ztschr. f. oest. Gymn. 1865 p. 126 —
h. U. 219s., cf. etiam Lob. Paralip. 215, Path.
proleg. 39, Curt. Et. 284, Brugman in Curt. Stud.
IV 154, in hoc lex. s. v. πρῴρη ll 242. Cobet
Nov. Lect. 203 s. et Miscell. crit. 337 πρῷρα
defendere studuit, sed v. Bekk. hom. Bl. I 178 s.
II 43 s8&., qui explicavit non esse apud Hom. :
subscr. , "quin syllaba fieri posset, ut δηοῦν et
δήιτοι. Seripserunt -πρῳῷρ. (cum :) ex recen-
tioribus La Roche, Nauck, Dind.; ceteri vero
fere omnes sine :). ' Legitur κυανοπρώρειος 86-
mel in Od.: acc. pl. -&/ovc (in exitu versus); adi.
κυανόπρωρος tantum gen. sing. -ὥροιο ter in
IL, novies in Od., semel in hymnis (omnibus locis
iungitur cum νεός vel νηός et est in exitu ver-
sus), cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 778
805. Forma χυανοπρώρειος, quamvis repugnet
analogiae, tamen videtur retinenda esse. E. M.
31 εὕρηται (nodo) κατὰ διάστασιν, ὡς
παρὰ τῷ ποιητῇ χυανοπρωΐρους" χαὶ παρὰ
Σιμωνι δῃ κυανοπρώϊραν᾽ ὁ δὲ Ἡρωδιανὸς διὰ
τῆς εἰ διφϑόγγου γράφει πρὸς τὸν χαρακτῆρα
τῶν διὰ τοῦ εἰρα, Zon. 1581 ἀπὸ διαστάσεως
τοῦ L, ὡς παρὰ τῷ ποιητῇ κυανοπρωίρους
(cod. dvenpotpovc), χαὶ παρὰ Σιμωνίδῃ xva-
νοπρώιραν (E. M. et Zon. sine dubio ante ocu-
los habuerunt y 299). Lentz in Herod. II 411, 11
censet illo loco Herodianum praecepisse: πρώ-
ειρα οἱ μὲν διὰ τοῦ & λέγουσι, ἐμοὶ δὲ δοκεῖ
διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου γράφειν πρὸς τὸν χ. τῶν
διὰ τοῦ εἰρα. Lob. Paralip. 214: ,κυανοπρώ-
ειρα multo aptius quam -πρώϊρα, non solum
quia iota longum non subscribi solet, sed etiam
quia adiectivi -zge poc, quod nonnulli Homero
tribuerunt, feminina positio fingi nequit nisi pro-
ducta ultima -πρωΐρα, Masculino -gtt0c, quod
Eust. 1468, 35 cum ᾿ἡμετέρειος componit, non-
nullos femininum -ὥρεια ut ἀνεμώρεια affin-
xisse, obscurum indicium praebent Etymologi M.
verba 319, 2/*, cf. eund. ib. 463, adn. 10 et Path.
el. I 505 et Ébel in Kuhn Ztschr. VI 212. Pro-
bant χυανοπρωείρους Bergk comm. crit. spec.
V (Marb. 1850) p. 4 adn., Cobet Nov. lect. 204
et Miscell crit. 337, cf. La Roche in Ztschr. f.
oest. Gymn. 1865 p. 126 — h. U. 220; pide
-πρωρείους defendit Bekk. hom. Bl. I 178s. II
46, ct. La Roche in ed. et Am. app. ad y 299,
Wirth in Lpz. Stud. 1880 III 1 p. 16, adn.,
Duentz. in Kuhn Ztschr. XII, 7 s. — Itaque edi-
tores recentiores servaverunt omnes χυανοπρω-
θείους. Caeruleam, nigricantem proram
habens. Est epitheton navis, cf. Grashof Schiff
bei Hom. 15s., Schuster in Muetzell Ztschr. f.
Gymn.w. XV 717, Riedenauer 197, adn. 196,
Duentz. Abh. 514 543; Am. app. ad y 299: stets
da, wo sich das Schif wirklich auf der Fahrt
belindet, od. wo es im Wasser des Hafens steht,
od. wo es wenigstens im Hafenwasser befindl.
gedacht wird*. — y, 299 τὰς πέντε νέας x. Αἰ-
γύπτῳ ἐπέλασσε φέρων ἄνεμος. Α82 κὰδ δ᾽
ἔβαλε προπάροιϑε νεὸς κυανοπρώροιο (v. l.
νεὼς h. l. et multis insequentium locorum), « 539
κὰδ δ᾽ ἔβαλεν μετόπισϑε νεὸς x., A 6 u 148 Jiuiv
δ᾽ αὐ μετόπισϑε (χατόπισϑε) νεὸς x. οὖρον ἵει, μ
100 φέρει φῶτ᾽ ἐξαρπάξασα νεὸς x., ξ811 Ζεὺς
922
ἱστὸν νηὺς zx. ἐν χείρεσσιν ἔϑηχεν, h. Ap. P.
998 οὐδ᾽ ἕλκον λαῖφος νηὺς x., x 197 ἀπὸ
πείσματ᾽ ἔχοψα νεὸς x., O 693 Ἥχτωρ ἴϑυσε
νεὸς x., Ψ 852 ἱστὸν δ᾽ ἔστησεν νηὸς x., P
878 ὄρνις ἱστῷ ἐφεζομένη νηὸς x., paraphr.
his tribus locis habet μελανοπρώρου. μ 354 οὐ
τῆλε νεὸς x. BooxtoxovO? ἕλιχες βόες, y 405
πεῖσμα νεὸς x. κίονος ἐξάψας περίβαλλε ϑό-
λοιο, cf. Verg. Aen. V 819 caeruleo per summa
levis volat aequora curru (Neptunus) et VI 410
caeruleam puppim.
κύανος (Benfey WL. II 151, Christ Lautl. 96
155, Kuhn in Ztschr. XI 309 cum sanscr. cjàmas
cognatum esse dicunt; idem dixit Curtius Et.* 555,
improbat ed. 5 p. 546 adn. et 612; Kuhn 1. ]. idem
significasse initio χύανος et κύαμος adfirmat. Fick
vgl. Woert. I 61 sumit rad. ku, kvi lucere, sanscr.
cona, ags. haeven. De subst. in voc exeuntibus
v. L. Meyer vgl. Gr. II 181, Woerner subst. hom.
36) Non est apud Hom. nisi gen. χυάνοιο bis
in Il, semel in Od.; omnibus locis in exitu ver-
sus. Ferrum caeruleo colore obductum. 41 24
τοῦ (ϑώρηχος) zy τοι δέχα οἶμοι ἔσαν μέλανος
χυάνοιο, δώδεχα δὲ χρυσοῖο «cl εἴχοσι κασ-
σιτέροιο, schol. BL ὑποστατέον προχεῖσϑαι μὲν
κυανέαν ῥάβδον, εἶτα χασσιτερίνην, μετ᾽ αὐ-
τὴν δὲ τὴν χρυσῆν ἐν διαστάσει, καὶ πάλιν
χασσ., εἶτα πάλιν κυανέαν ἀχολούϑως, cf. schol.
V. 1 85 (de scuto Agamemnonis) ἐν δέ οἱ ὁμ-
φαλοὶ ἦσαν ἐείχοσι κασσιτέροιο, ἐν δὲ μέσοι-
σιν ἔην μέλανος χυάνοιο, paraphr. ἀπὸ μέλα-
voc χυανοῦ. 5 87 (de aedibus Alcinoi) χάλκεοι
τοῖχοι ἐληλάδατ᾽ ἔνϑα xal ἔνϑα, ἐς μυχὸν ἐξ
οὐδοῦ, περὶ δὲ ϑριγκὸς χυάνοιο (1, κυάνειον
et in marg. 010), schol. E χυάνεον τὸν σίδηρον
λέγει, Nitzsch versum expunxit, defendit Hentze
in ed. Am. ad v. 84. Veteres interpr. x. colo-
rem caeruleum. Eust. 828, 19 εἶδός τι χρώμα-
τὸς μέλανος" τοιοῦτον δὲ xal τὸ χρῶμα τοῦ
οὐρανοῦ, ὁπηνίχα ἐστὶ πάντῃ ἀνέφελος, Hes.
εἶδος χρώματος οὐρανοειδές, paraphr. 44 24
ἀπὸ χρώματος κυανοῦ, Eust. 1570, 98 (ad ἡ
87) χρῶμά τι μέλαν" κυάνεος δὲ νῦν ὁ ϑριγκὸς
τῷ τείχει, ὡς ἂν οὕτως ἀεροειδὲς τὸ μετέωρον
φαίνοιτο, schol. E ad ἡ 87 ἀπὸ τοῦ χυάνου ei-
δος βάμματος ὄντος. Fuerunt qui putarent esse
pigmentum s. lapidem s. sucum in metallis con-
cretum, caerulei coloris, qui, ut ait Steph., du-
plex est, nativus et factitius; nativus fossilis est
et in venis fibrisque ortus aut per se reperitur,
sabulo arenaeve durae similis; pictores tam na-
tivo quam factitio utuntur, cf. Paus. V 11, 5.
Homero vero fabricationem et usum ferri cae-
ruleo colore obducti (nostr. Blaustahl) non ignota
fuisse quod nonnulli adfirmarunt, testantur « 391 s.
P 850; itaque hoc modo z. interpretantur Koepke
Kriegswesen der Griechen p. 86, adn., Fried-
reich Real. 86, Buchholz Real. I 2, 340—342,
alii, cf. etiam Ὁ. Mueller Archaeol. d. Kunst
$58; Riedenauer Handw. 111 s. disputavit contra
Lepsium (qui Abh. d. Berl. Akad. 1871 p. 56 ss.
explicat x. esse caeruleum colorem, Lazurfarbe);
58 scheint, inquit, eine feinere Art Stahl also
geheissen zu haben, wie ihn die (Griechen
noch nicht herzustellen verstanden, wie er aber
5. fruehestes Zeugniss aus d. 12. Jahrh, v. Chr.
hat in aegypt. Basreliefs. Der Stahl wird so nur
genannt am Schilde des Agam., einer kyprischen
d. h. phoeniz. Arbeit u. an d. Waenden des
phaeak. Koenigspalastes, an dem 2, Schilde des
Ach. u. an dem des Herkules*, cf. eund. p. 206
κύανος — χυανοχαίτης
'ductum in derivatis χυάνεος, χυανόπεζα, «Uc
et Rougement l'àze du Bronze 159 s. 917 s.; idem
p. 186 distinguit inter χύανος et χάλυψ, illum
enim esse terrae sacrae, Semitarum, plagae me
ridianae, hunc Ponti, Iaphetidarum, plagae septen-
trionalis dicit. Millin Mineralogie des Hom. ed,
Rink p. 87 interpr. plumbum, sed v. Buchholz
343; alii opinantur x. esse quem nos hodie la
pidem lazuli vocamus; v. praeterea Schmidt Synon,
90, 1,.Gladstone hom. Stud. ed. Schuster 359.
— Lobeck Paralip. 316, adn. 14 dicit coloris
tallique nomen, quod apud Hom., Hes., Theophr.
aliosque proparoxyt. sit, χυανός scribi apud Plat
Phaedon. 113 b, alios. — ? est breve, ut in com.
pos. χῦύανόπρωρος et -ειος, χύανῶπις, sed pro
νόπεπλος, κυανοχαίτης, cf. Leskien in Curt
Stud. II 72, Berch Compos. d. Nomina 10.
χυᾶνοχαίτης et κυανοχαῖτα (de compos, y
Weissenborn de adi. comp. hom. 94 44, Be
Comp. d. Nomina 12, Heerdegen de nom. com:
pos. generibus 50, Stolz zus.ges. Nomina 9 54
Schaper in Kuhn Ztschr. XXII 522, cf. etiam
Curtius Et. 546; de v producto v. s. χύανος
De accentu v. Herod. ed. Lentz I 82, 13, ef
praeterea II 679, 32 851, 21). Leguntur nom
χκυανοχαίτης (Y 144 ε 536), -χαῖτα (N 563 8
390), cf. Ariston. ad Ν᾿ 563 et Π 185 et Fried
laender Ariston. 18, Lobeck Path. el. II 166, Hin
richs de hom. eloc. vestig. aeol. 18 et 94, Angel
mann in Curt. Stud. V 400. Dat. χυανοχᾶ
Y 224 y 6, voc. -χαῖτα O 174 901 ε 598 h. Cei
347 XXII 6. Est in Il. sexies (in altera parte
Od. ter, in hymnis bis. Nom. -χαῖτα in introitu
versus, voc. -χαῖτα semel (ἢ. Cer. 347) ineuntc
9. pede, voc. ceteris locis omnibus et dat. e
nom. -τῆς in exitu versus, cf. etiam Bekk. hom
Bl. 1 80 et La Roche h. U. 164. Nigram 60
mam habens, cf. Schuster in Ztschr. f. Gym
XV 718 717, Riedenauer Handw. in hom, Zíte
197, Schmidt Synon. 90, 1, Goebel Lexil. I 188
Paraphr.Il. μελανόϑριξ et μελαίνας ἔχων τρίχαι
Suid., Zon. 1262, anecd. Gr. ed. Bachm. I 284, 10
Hes. κελανόϑριξ, additum est ap. Suid. et B2
πορφυρόϑριξ, 1)Est epitheton Neptuni. Damm
undas motas nigricantes esse dicit quasi com:
quasdam maris, cf. Welcker griech. Goetterl.
627, Preller griech. Myth. I 475, Am. ad y 6
Buchholz Real. I 2, 342, Kraemer Beiwce
10s., Anton. etym. Erkl. hom. Woerter 35; Goebe
in Ztschr. f. oest. Gymn. XXIV 246: ,,Ist Posei
don der ueber die Erde dahinfahrende u. offen
bart er sich als solcher namentl. auch im Rege
gewoelk, so w. die dunkeln Regenwolken dure
Poseidons stahlfarbene Locken symbolisirt", Ο᾽
eund. Lexil. I 189 et Duentz. ad y 6, cf. prae
terea Friedlaender 2 hom, Woerterverz. 775.
563 ἀμενήνωσεν δέ oi αἰχμὴν χυανοχαῖτα Ilc
σειδάων, Ξ 890 ἔριδα πτολέμοιο τάνυσσα
χυανοχαῖτα Ποσειδάων χαὶ Ἕχτωρ, ὁ 598 b
XXII 6 χλῦϑι (χαῖρε) Ποσείδαον γαιήοχε, 20.
γοχαῖτα. Ο 174 ἀγγελίην τινά voi γαιῆο
χυανοχαῖτα ἦλϑον δεῦρο φέρουσα, cf. schol, À
O 201 δή τοι γαιήοχε κυανοχαῖτα τόνδε φέρ᾽
μῦϑον, y 6 ἱερὰ ῥέζον, ταύρους ἐνοσίχϑοη,
κυανοχαίτῃ. Substantivi locum obtinet: Y ΤΆ.
ἡγήσατο κυανοχαίτης, « 536 τοῦ δ᾽ ἔχλυε αὐ
γοχαίτης. 2) Est epitheton Orci. h. Cer. 34
(δὴ (cod. M ἅδη, Herm. et Franke 4/27) vt
γοχαῖτα, καταφϑιμένοισιν ἀνάσσων, ct, Eu
Alc. 439 ᾿Αἰδας ὁ μελαγχαίτας ϑεός. 8) epit.
Boreae, qui similis factus equo nigra iuba orna
west. Y 224 ἵππῳ δ᾽ εἰσάμενος παρελέξατο
χυανοχαίτῃ, Ariston. τερὲς δὲ yg. ἐμίγη φιλό-
τητι καὶ εὐνῇ, οἵ. Goebel Lexil. I 159.
— zv&voztg (de compos. v. Weissenborn de adi.
compos. hom. 28 44, Berch Comp. d. Nom. 12,
lz zus.ges. Nomina. 54, Schaper in Kuhn Ztschr.
522, cf. etiam Curtius Et. 546; v est breve,
ἘΠ 5. σύανος). Est semel in Od. gen. zvevozu-
,; c£. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 739.
eis s. nigris oculis praedita, cf. Schuster
tschr. f. Gymn.w. XV 713 717, Riedenauer
dwerk 197. 4 60 χῦμα μέγα δοχϑεῖ zva-
δος ᾿Αμφιτρίτης, est enim numen maris,
od est caerulei coloris, cf. Am. et Buchholz
|. I2, 942, cf. etiam Duentz. h. 1.
ὑβερνάω δοχ dubiae originis. Pott EF. I:
140 suspicatur compositum esse ex rad. verbi
χύπτειν et subst. quodam verbi ἐρέσσειν: Benfey
II 305 ab rad. £g (unde ἐρέσσειν) derivat et
(χύβη caput aut verisimilius χύμβη navis)
eund. 325 et Ebel in Kuhn Zitschr. IV 338;
ütavit contra eos Curtius Et. 342 et Stud.
1I 195. Duentz. in Kuhn Ztschr. XVI 30 su-
mit subst. χυβέρνη (coll. lat. taberna, caverna),
θα ortum sit aut ex χύβη — navis aut ex rad.
χυφ (xvxro), sed v. Curt. Stud. III 196,
videtur rectius ita interpr. esse: χύβη — χε-
ή, inde zv8£9oc, cum suffixo zv B eQvoc — χε-
αἴος S. xopvqatoc, inde zvgsgvdo ut ab
c ἱεράομαι; aeol. “υμερνάω, ct. E. M. 543,
. G. 351, 9, Roscher in Curt. Stud. III 137,
ib. 197, Allen ib. 240, adn. 31; lat. gu-
mno, cf. Fick vgl. Woert. Ii 65, L. Meyer vgl.
ΕἸ 4l, Lottner in Kuhn Ztschr. VII 165; de
Pbis in «c exeuntibus v. L. Meyer II 16 et
b. Rhem. 159). Non est apud Hom. nisi uno
loco inf. aor. χκυβερνῆσαι, cf. Friedlaender
certerverz. 734 805. Guberno, rego navem.
ἐθύνει, διοικεῖ, cf. E. M. 543, E E. G.
10. y 283 Φρόντιν, ὃς ἐχαίνυτο φῦ» &r-
mov νῆα χυβερνῆσαι, ὁπότε σπέρχοιεν
Au, cf. v. 381. — χυβερνητήρ, κυβερνήτης.
᾿χυβερνητήρ (χυβερνάω. de subst. in τῇρ
erminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. 1I 344, Woer-
er subst. hom. 21 46). Non est apud Hom. nisi
imo Od. loco, cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
erz. 805. Gubernator, i.q. κυβερνήτης. 9. 557
yào, Φαιήκεσσι ξυβερνπεῆρεο ἔασιν, οὐδέ
΄πηδάλι ἐστί, cf. schol. Q e
Πα ερνήτης ᾿αυβερνάω: d subst. in της
atibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 345, Woerner
ibst. hom. 91, Ebel in Kuhn Ztschr. IV 155,
f etiam G. Meyer in Curt. Stud. V 105. E. M.
2, E. G. 351, 9 οἱ Αἰολεῖς κυμερνήτης, v.
oBcováo. De accentu v. Herod. ed. Lentz
73, 90 Π 48, 28 (ad E 159) 86, 13 (ad Ν 382),
»ust. 533, 38, Lob. Paralip. 438, adn. 55) Le-
untu sing. nom. χυβερνήτης (quater), gen.
ἤἥτεω (semel) acc. -vztzv (quater), voc. zvgeo-
p (semel, plur. nom. -νῆταιε (ter). Est in 1].
.in Od. septies, in cu quater (h. VII), cf.
edlaender 2 hom. Woerterverz. 805. Post
thesin 1. pedis quinquies, 2. pedis semel (Ὁ
6), 3. pedis septies. Gubernator, cf. Plat. de
;publ. 488 d. — Suid. ὁ τοῦ πλοίου ἡγεμών, Eust.
/29, 5 πρύμνην uiv προΐσταται v., πρώραν
διοιχονομεῖται ὃ πρωρεύς, εἴ. E. M. 543, 3,
| 6.351, 10. T 43 o? τε κυβερνῆται καὶ ἔχον
ἕηια νηῶν καὶ ταμίαι παρὰ νηυσὶν ἔσαν, P
16 μήτι δ᾽ αὐτε χυβερνήτης ἐνὲ πόντῳ νῆα
ύνει ἐρεχϑομένην ἀνέμοισι, οἷ, schol. B; Nic.
χυανῶτσεις — χυβιστητήρ 929
τάχα; “βραχὺ διαστέλλοντες ἐπὶ τὸ z. σαφέστε-
ρον ἂν ποιοῖμεν. τὸν λόγον. y 219 ἔνϑα xv-
βερνήτην Μενελάου ᾿Ἡπόλλων χατέπεφνε πη-
δάλιον μετὰ χερσὶ ϑεούσης νηὸς ἔχοντα, εἴ.
schol. H; εἐ 78 $ 256 τὰς (νῆας) ἄνεμός τε zv-
βερνῆταί v ἔϑυνον, cf. Verg. Aen. III 269; 2 10
u 152 τὴν δ᾽ ἄνεμός τε χυβερνήτης (v. 1. ᾿ηταὺ
τ᾽ ἴϑυνε (v. 1. -vvo»), μ' 217 col δὲ χυβερνῆϑ᾽
ὧδ᾽ ἐπιτέλλομαι, cf. schol. H; μ 412 πρυμνῇ
Évi νηὶ πλῆξε zv βερνήτεω͵ χεφαλήν. h. VII 15
EU MM νοήσας οἷς ἑτάροισιν ἐχέκλετο φώ-
νησέν τε, h. VII 48. D ἤδη (ex Herm. coni. pro
codd. ui δήδει») τότ᾽ ἔπειτα χυβερνήτην ἐχέ-
λευον γῇ πελάαν, h. VII 49 ἀμφὲ κυβερνήτην
δὲ σαόφρονα ϑυμὸν ἔχοντα ἔσταν ἄρ᾽ ἐχπλη-
γέντες, h. VIL 53 χυβερνήτην δ᾽ ἐλεήσας ἔσχεϑε.
χὐβιστάω (a χύβη, χυβίζω sec. Curt. Et.
539 et Stud. III 196, cf. Bugge in PR. IV 342;
derivarunt ἃ zv; etiam E. M. 543, 22, E. ἘΞ
351, 32, Zon. 1270 et addiderunt χύβην γὰρ ἔλε-
γον τὴν χεφαλήν, cf. schol. Eur. Phoen. 1151
et Lob. Path. proleg. 399; de verbis in «o ter-
minantibus v. L. Meyer vgl. Gr. 1l 16. Lezitur
praes. χυβιστᾷ (bis), impf. 3. pl. κυβίστων (se-
mel. Tantum in IL, cf. Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 752. Me praecipitem deicio,
me praecipito. E. M. 545, 20 ss. τὰ £x? χεφαλὴν
κύψαντα χυλισϑῆναι χυβιστῆσαι ἔλεγον (cf. E.
G. 351, 18 35, Suid. s. v. zígoc): καὶ zvBiotàv τὸ
ἐπὶ χεφαλῆς πηδᾶν, cf. E. G. 351, 32, Zon. 1270,
Suid. s. χυβήβη; Eust. 1030,43 τὸ ἐπὶ χεφαλὴν ξαυ:
τὸν βάλλειν, ct. 584, 18; paraphr. Il. χολυμβᾶν,
Hes. -περανίξαι" χολυμβῆσαι, χυβιστῆσαι. Thom.
M. 855 zvfist&v: κολυμβᾶν, χαταχρηστικχῶς,
quae interpretatio etiam est in deterioribus codd.
Suidae. Π 745 ἡ μάλ᾽ ἐλαφρὸς ἀνήρ, ὡς (v. 1.
ὃς) ῥεῖα χυβιστῷ, schol.V σαρχάζων, cf. v. 742 s.,
cf. praeterea Bekk. hom. Bl. I 177, 25 et Goe-
bel in Berl. Ztschr. f. Gymn.w. IX '539. Π 749
ὡς (v. 1. ὃς) νῦν ἐν πεδίῳ ἐξ ἵππων ῥεῖα zv-
βιστᾷ. De piscibus in aqua se rotantibus (nostr.
sich ueberschlagen): Φ 804 ἐχϑύες οἱ zar δί-
νας, οἱ κατὰ χαλὰ ῥέεθρα χυβίστων (Nauck
χυβίστεον). ἔνϑα καὶ ἔνϑα, schol. B σημαντι-
χώτερον οὐχ ἂν εὕροιμεν ὄνομα" οὐ γὰρ ἀνα-
πάλλεσϑαι τοὺς ἐχϑύας ἔφη, ὕπερ χαὶ χωρὶς
7t gc συμβαίη ἄν" &A λὰ τοὺς ἀναπαλλομένους ς
τε ἅμα, χαὶ καταδυ ομένους πάλιν ὑπὸ τῆς φλο-
γὸς διὰ τοῦ ῥήματος ἔδειξεν, Eust. 1239, 65
τὸ κυβιστᾶν οὐ μόνον em ἂν ϑρώπων, ἀλλὰ καὶ
ἐπὶ ἰχϑύων χυριολεχτούμενον" δηλοῖ δὲ μά-
λιστα νῦν οὐ τὸ zu εὐθὺ ἀπραγμόνως νή-
χεσϑαι, ἀλλὰ τὸ σὶν ταράχῳ κατακολυμβᾶν.
— χυβιστητήρ.
χὐβιστητήρ (ἃ κυβιστάω, q. v.; de subst. in
to exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. 1I 344, Woer-
ner subst. hom. 46). Leguntur du. κυβιστητῆρε
(bis) plur. -τῆρες (semel). Est in II. bis, in Od.
semel, cf. Friedlaender 2 hom. W. oerterverz. 752.
Qui pronus ex alto se deicit in caput: 1) uri-
nator, 2) petaurista, saltator. Remacly de compar.
hom. ΠΕ Marcod. 1843 p. XIV vocibus ἀρνευτήρ et
κυβιστητήρ significari dicit hominem qui peritus
sit pronum se ex alto in caput deiciendi et cor-
pus rotandi: qua facultate si quis ad ostreas in
mari quaerendas usus sit, proprie ἀρνευτῆρα
vocatum eum esse; qui vero in terra ad dies
festos et convivia celebranda eandem hanc artem
exercuerint, praecipue χυβιστητῆρας appellatos
esse, quod genus peculiare saltatorum s. desul-
torum artificiosorum fuisse verisimile sit. Doed,
924
Gl. 2318 putat ἀρν. alium esse atque χυβιστη-
τῆρα. Interpretantur Ap. Soph. 43, 17 et schol.
Υ δὰ μ.418 ἀρνευτῆρι᾽ χυβιστητῆρι, addit schol.
ὀρχηστῇ, E. G. 351, 16 ὀρχιστής, Suid. ὀρχησ-
μός (potius ὀρχηστήρ), cf. Zon. 1262; Eust. 1083,
60 ὁ ἐπὲ χύμβην, 0 ἐστι χεφαλήν, ὑπὸ τῷ ὕδατι
γινόμενος, ἢ o κατὰ χύβον ἄνωϑεν χάτω βάλ-
λων ἑαυτόν, id. 1084, 46 χ. x«l ὃ ὀρχηστής.
1 Π 750 y ó« x«l ἐν Τρώεσσι χκυβιστητῆρες
(v. 1. χυβιστῆρες) ἔασιν inquit Patroclus irri-
dens Cebrionem de curru praecipitatum, cf. v.
745—49; paraphr. χολυμβηταί, cf. Remacly 1. 1.
2) X 605 ὃ 18 δοιὼ δὲ χυβιστητῆρε (v. l. in Il:
D -τῆρες, Townl. χυβιστῆρες, HL χυβηστῆρε,
in Od.: χυβιστῆρες haud pauci libri) xev? αὐ-
τοὺς (Diod. Aristoph. sec. Athen. V 180) μοῖ-
πῆς ἐξάρχοντος (v. l.-ovrs et -ovrec) ἐδίνευον
χατὰ μέσσους, paraphr. ὀρχησταί, schol. B ot
μετὰ χυβιστήσεως ὀρχούμενοι, cf. Xen. An. VI
1,9. Schol MT ad 9 17 q«o τοὺς ε΄ στίχους
(v. 15—19) μὴ εἶναι τοῦ Ὁμήρου, ἀλλὰ τοῦ
᾿ἈΑριστάρχου, Wolf et Bekk.? expunxerunt, cf.
Am. app. ad ó 15.
κυδαίνω (a κῦδος, cf. Zon. 1970; de verbis
in ecce exeuntibus v. Curt. Verbum I 364, L.
Meyer vgl. Gr. II 71, cf. etiam Lob. Rhem. 235).
Leguntur praes. part. χυδαίνων (bis) impf. χύ-
δαινε (ter), 3. pl. χύδαινον (semel), aor. χύδη-
ver (semel, inf. χυδῆναε (semel), cf. Eust. 36,
37 et Herod. ed. Lentz II 798, 19. Est in ll.
sexies, in Od. bis, cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 813. Est prima syllaba in arsi quinquies:
l. pedis semel, 2. pedis ter, 5. pedis semel; in
thesi ter: 2. pedis bis, 3. pedis semel. Dignitate,
honore, gloria adficio, orno, cf. Nitzsch adn. ad
y 07. Hes. τιμᾷ, ϑαυμάζει, ἐγκωμιάζει, id. κύ-
δηνεν᾽ ἐδόξασεν, ἐμετεώρισε χατὰ διάνοιαν,
id. χυδαίνεται" δοξάζεται, σεμνύνεται, paraphr.
Il. fere omnibus locis δοξάζειν, Eust. 790, 40
τὸ χυδαίνειν ἐπὶ τιμῆς. 1) K 69 πατρόϑεν ἐκ
γενεῆς ὀνομάζων ἄνδρα ἕχαστον, πάντας xv-
δαίνων, schol. V ἀναχτώμενος χαὶ προτρεπό-
μενος τῇ ἰδίᾳ ἐνεργείᾳ. NN 848 Ζεὺς Τρώεσσι
χαὶ Ἕχτορι βούλετο νίχην, χυδαίνων ᾿Αχιλῆα,
quod honorem tribuere voluit Achilli; schol. BLV
τὸ ,,Διὸς δ᾽ ἐτελείετο βουλή (A 5)* δηλοῖ. Ν
350 ἀλλὰ Θέτιν κύδαινε χαὶ υἱέα καρτερόϑυ-
μον, Ariston. ἀϑετεῖται ὅτι οὐχ ἀναγκαῖος"
προείρηται γὰρ κυδαίνων Ay. (348. P 793
χύδηνεν (v. l. -ηνεὴ δὲ moóoxs« Πηλείωνα,
schol. B γαῦρον ἐποίησε xal ὕψωσε διὰ τοῦ
ἐπαίνου, cf. schol. V. Iungitur cum τιμᾶν: O
612 Ζεύς, ὅς μὲν πλεόνεσσι μετ᾽ ἀνδράσι μοῦ-
vov ἐόντα τίμα xal χκύδαινε, Ariston. ἀϑετοῦν-
ται στίχοι € (610—14), schol. V οὐδὲ παρὰ Ζη-
νοδότῳ σαν, cf. Duentz. Zenod. 170. [E 73 v. 1.
τοὺς χυδαίνει in H Vrat. A pro χυδάνει] 2)
De praestantia corporis: z 212 óz/(ótov ϑεοῖσι
ἠμὲν χυδῆναι ϑνητὸν βροτὸν ἠδὲ χαχῶσαι, cf.
v. 210 et Naegelsb. hom. Theol. 50; schol. H yo.
ηὐδῆναι. E 448 ἡ τοι τὸν (Αἰνείαν) “ητώ τε
καὶ Ἄρτεμις ἐν μεγάλῳ ἀδύτῳ ἀκέοντό τε χύ-
δαινόν τε, corporis vigorem pulchritudinemque
refecerunt et auxerunt, cf. Hentze ad Θ 51 c. app.;
paraphr. ἔνδοξον ἐποίησαν, schol. BL λόγῳ πᾶρε-
μυϑοῦντο" ἀχολούϑως δὲ τοῖς ἰατριχοῖς παρ-
αγγέλμασι τοὺς τραυματίας λόγῳ ϑεραπεύει,
Nauckio vox χύδαινον videtur esse vitiosa. 3) De
animo: exhilarare. & 438 νώτοισιν δ᾽ Ὀδυσῆα
γέραιρεν (Εὔμαιος) ὑός, κύδαινε δὲ ϑυμὸν &vax-
toc (Ap. Soph. 105, 1 χύδηνε, alii ἥνδανε, Nauck
χυδαίνω — χυδάνω
suspicatur ϑυμὸν δ᾽ ἴαινε ἀναχτοςὶ, schol. H &v-
φραινε, Ap.Soph. 105, 1 χατὰ ψυχὴν ἐμετεώρισεν,
cf. Fulda Unters. d. Spr. d. hom. Ged. 150.
χυδάλεμος (ἃ κῦδος, cf. E. M. 295, 98 543,
31, Zon. 1262, L. Meyer vgl. Gr. II 621). Le-
guntur sing. gen. χυδαλέμοιο (bis et vicies), neutr.
χυδάλιμον (quater) du. zvó«A/(uo (semel), plur.
ἀαῦ. -ἐμοισι(ν) (quinquies) Est igitur in Il. septies
decies, in Od. quinquies decies. Formae χυδα-
λίμοιο et -o:c. omnibus locis sunt in exitu ver-
sus, χυδάλιμον post 4. pedem, χυδαλίμω post
l. pedem. Dignitatis, honoris, gloriae plenus,
Autenrieth in lex. sumit de praestantia corporis:
'erhaben v. Aussehn, stattlich. Paraphr. Il. ἔν-
do&oc, περίδοξος, E. M. 543, 32 ἔνδοξος, Phot,
Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 284, 15 ἔνδοξον,
τίμιον, εὐπρεπές, Hes. ἔνδοξος, τιμία, cf. Zon.
1262. Est epitheton: 1) Menelai. 4] 100 177 H
392 N 591 601 606 P 69 ὃ 2 16 23 46 217 o
5 141 Μενελάου χυδαλίμοιο. 2) Aiantis. Ὁ 415
ἄντ᾽ Αἴαντος ἐείσατο κυδαλίμοιο. 8) Achillis,
Y 439 ᾿Αχιλλῆος πάλιν ἔτραπε χυδαλίμοιο. 4)
Nestoris. Τ' 238 Νέστορος υἷας ὀπάσσατο xv-
δαλίμοιο. 5) Capanei. 4 408 υἱὸς Καπανῆος
ἀμείψατο κυδαλίμοιο (versum om. Eton.). 6) Uli-
xis. y 219 χ 89 Ὀδυσσῆος περιχήδετο (ἐεί-
cato) κυδαλίμοιο, cf. o 358. 7) Solymorum. Z
184 Σολύμοισι μαχήσατο χυδαλίμοισι(ν), H
-ίμοις. Z 204 μαρνάμενον Σολύμοισι κατέχτ
χυδαλίμοισι(»). 8) Nestoris filiorum. Ρ 378
ἀνέρε χυδαλίμω, Θρασυμήδης ᾿Αντίλοχός τε,
9) o 118 ἔμ᾽ ἐχεῖνος (Νέστωρ) ἐχόμιζε σὺν
υἱάσι χυδαλίμοισιν, ξ 206 Κάστωρ ἐνὶ Κρή-
τεσσι ϑεὺς ὡς τίετο δήμῳ ὄλβῳ τε πλούτῳ
χαὶ υἱάσι κυδαλίμοισι("), schol. H yo. ἠνδαλί:
μοισι. t 418 Αὐτόλυχος δ᾽ υἱοῖσιν ἐχέχλετο
χυδαλίμοισι(») δεῖπνον ἐφοπλίσσαι. 10) ὁ 358
i (Ulixis mater) ἄχεξ οὗ παιδὸς ἀπέφϑιτο κχὺυ-
δαλίμοιο. 4 938 ἠμὲν Ὀδυσσῆος ἠδ᾽ υἱοῦ χὺ-
δαλίμοιο. lungitur praeterea cum zo: K 16
μέγα δ᾽ ἔστενε χυδάλιμον xijo de Agamemnone,
paraphr. ἡ συνετὴ wvyz(?) φ 247 sunt eadem
verba de Eurymacho. 233 χεῖρας ἔχων "Ayo :
ὁ δ᾽ ἔστενε χυδάλιμον κῆρ. De leone magnanimi
M 45 τοῦ δ᾽ οὐ ποτε χυδάλιμον χῆρ ταρβὲ
οὐδὲ φοβεῖται. "
κυδάώνω (a κῦδος, cf. Zon. 1270; Duentz. ad
X 73 negat a χῦδος derivari posse, sed a rad,
ut ἁνδάνειν, λαμβάνειν. De verbis in «wo
exeuntibus v. Herod. ed. Lentz I 451, 16,
Meyer vgl. Gr. II 74, cf. eund. in Kuhn Ztschr
XXII 52, Lob. Rhem. 235, Curt. Verbum I 260)
Leguntur praes. 3. sing. χυδάνει, impf. ἐχύδα
vov, cf. Curt. Verb. I 258. Non est nisi in Il
cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 813. 1
trans. i. q. χυδαίνω. Dignitate, honore adficio
veneror. X 73 οἶδα ὅτι (Ζεὺς) τοὺς ὁμῶς μᾶ
χάρεσσι ϑεοῖσι κυδάνει (v. l. χυδαίνει), paraphr
δοξάζει, cf. O 491; Herod. ad ἢ. l. (ed. Leni
II 89, 8) χυδάνει: βαρυτονητέον ὁμοίως τῷ 0
δάνει, schol. ἢ, ὡς μελάνει zal οἰδάνει
τοῦ μελαίνει xal οἰδαίνει, οὕτως κυδάνει ἄντ
τοῦ χυδαίνει, cf. Eust. 967, 40 1195, ὅ. 2) in
trans. superior sum, i q. χυδιάω. Y 42 τεῖο
"Ayeiol uiv μέγ᾽ ἐχύδανον, οὕνεχ᾽ ᾿Αχιλλ
ἐξεφάνη (v. 1. μέγα χύδανον, quam receperun
Bekk.! Spitzn., Doed., Duentz., Faesi, N
paraphr. ἐσεμνύνοντο, Duentz.: superbieban
,vom frohen Selbstbewusstsein', ut xvóst γαίω
sim. Am.; Faesi: sie prangten herrlich, geb
sich stolz.
χυδιάνειρα --- χύδιστος
χυόδ-επάνειρα (rad. χυδ et ἀνηρ. De compos.
vy. Berch Compos. d. Nomina 18, Clemm de com-
Graecis 14, Weissenborn Zus.setzung der
Nonina u. d. Compositionssocal bei Hom. 8, G.
Meyer in Curt. Stud. V 116; cf. etiam Weissen-
born de adi. comp. hom. 18 37, Stolz zus.ges.
Nomina 41, Schoenberg ueber griech. Compos.
40, Lob. Path. el. I 467; ἃ xvóaivo derivavit
— Meiring de subst. copul. ap. Hom. 31, idem de
. yerbis copul. 9, sed v. Schaper quae genera com-
pos. ap. Hom. distinguenda sint p. 20, qui refe-
rendum esse ad χυδεάω (superbum esse), χυδίη
explicavit. De adi. fem. in ξερὰ exeuntibus v.
Herod. ed. Lentz I 250, 14, Weissenborn de adi.
compos. 25, cf. etiam Lob. Paralip. 463, adn. 10).
Leguntur sing. dat. χυδιανείρῃ (quater) et acc.
E (quinquies). Non est nisi in Il., cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 796. Omnibus locis
in exitu versus. Viros honestans, cele-
brans, honorem et gloriam viris adferens.
Paraphr. IL, Hes., Zon. 1266 ἡ δοξάξζουσα τοὺς
ἄνδρας, Hes. μεγάλους xal ἐνδόξους τοὺς &»-
ὅρας ποιοῦσα, Suid. ἔνδοξος, E. G. 351, 88 et
"Cram. an. Par. ΠῚ 141, 9 ἐνδόξους ἄνδρας
ἔχουσα" ἢ ἐνδόξους τοὺς ἄνδρας ποιοῦσα. Est
epitheton 1) pugnae, 2) contionis, cf. Naegelsb.
hom. Theol. 287 (,, die beiden Hauptgebiete maennl.
Tuechtigkeit). D 4 295 σπεύδοντα μάχην éc
χυδιάνειραν, M 395 σὲ στέλλοιμι μάχην £c (v.
1. ἀνὰ) χυδιάνειραν, Ν 270 μετὰ πρώτοισι ue
ἀνὰ z. ἵσταμαι, Ξ 155 ποιπνύοντα μάχην
νὰ χ., Z 194 ov ποτ' ὄπωπα μάχῃ ἔνι (h. 1.
et insequentibus y. 1. el) κυδιανείρῃ τὸ πρίν
(Nauck μάχῃ, σ 2, H 118 τούτῳ γε μάχῃ, ἔνι zv-
διανείρῃ ξῤῥιγ᾽ ἀντιβολῆσαι, O 448 οὐ χάμε-
τόν γε μάχῃ eu κυδιανείρῃ (Eust. 1726, 26
μάχην ἀνὰ κυδιάνειραν) ὀλλῦσαι Τρῶας, Q
391 πολλὰ μάχῃ ἔνι ,Ζυδιανείρῃ ὀφϑαλμοῖσιν
ὄπωπα. 2) 4 490 οὔτε ποτ᾽ εἰς ἀγορὴν πω-
λέσχετο κυδιάνειραν, schol.BLV δύο οἶδεν &ry-
δρῶν ἀρετάς, πρᾶξιν καὶ λόγον" »προχρίνει δὲ
"τὸν λόγον" xai «ἀλλ αχοῦ »ἔργα οὕπω πολέμοιο
οὐδ᾽ ἀγορέων͵ ἵνα t ἄνδρες ἀριπρεπέες τελέ-
ϑουσιν" (I 440), quo loco poeta ipse explicat
xvé.; Zenodotum expunxisse v. 488—492 dicit
A iston,, cf. Duentz. Zenod. 180.
| χυδιΐω (a κῦδος, c£. E. G. 351, 45, L. Meyer
-ivgl. Gr. II 16, Curt. in Stud. VI 433). Leguntur
|praes. 3. pl ᾿χυδιόωσι (semel, part. χυδιόων
ter, pl χυδεόωντες (semel), fem. χυδιάουσαι
h. Cer. 170, ubi suadente Ruhnkenio Voss scripsit
P υδιόωσαι, sed v. Baum. h. 1. et ad h. VII 41,
Franke h. L, Lobeck Rhemat. 177. Est in n.
[quater) et in hymnis (bis), nusquam in Od., cf.
iedlaender 2 hom. Woerterverz. 813. Part. xv-
διόων est in introitu versus, ceterae formae in
Pxitu, Superbus sum, magnifice ingredior.
G. 351, 45, paraphr. Z 809 γαυριῶν, ἐπαι-
γόμενος, "Zon. 1270 γαυριῶν, χαίρων χαὶ κυ-
“πούμενος, Suid., paraphr. B 579 γαυριῶν, Eust.
32, 84 γαυριῶν χαὶ ὑψαυχενῶν, Hes. σεμνυ-
όμενος, χαίρων, δόξῃ ἐπαιρόμενος. 1) B 579
Ἐν δ᾽ αὐτὸς (Agamemnon) ἐδύσετο ,χαλκὸν κυ-
Πιόων, πᾶσιν δὲ (v. l. καὶ πᾶσι et ὅτι πᾶσι) με-
θεπεν ἡρώεσσιν, οὕνεχ᾽ ἄριστος ἔην, Ariston.
Znvódoroc ἀμφοτέρους (579 5.) ἠϑέτηκεν, cf.
- Duentz. Zenod, 140 183. o 519 πρὸς Ὄλυμπον
σαν ϑεοί, οἱ μὲν χωόμενοι, οἱ δὲ μέγα κυ-
tóovtsc, paraphr. χαίροντες. h. Cer. 170 ταὶ
BU ὕδατος φέρον ἄγγεα κυδιάου-
Cum dat. h. XXX 18 παῖδες δ᾽ εὐφροσύνῃ
920
νεοϑηλέϊ κυδιόωσι. 2) De equo generoso: Z
509 O 266 ὡς ὅτε τις στατὸς ἵππος ἀχοστή-
σας ἐπὶ φάτνῃ, δεσμὸν ἀποῤῥήξας, ϑείῃ πε-
δίοιο χροαίνων, εἰωθὼς λούεσθαι ποταμοῖο,
χυδιόων" ὑψοῦ E χάρη ἔχει, cf. schol. BL;
paraphr. O 266 τερπόμενος, Eust. 658, 63 κυ-
διᾶν μὲν ἔσως χαὶ κυδροῦσϑαι λέγοιτ᾽ ἂν
ἵππος, κύδιμος δὲ ἢ χυδάλιμος 5 κύδιστος
οὐχ ἂν λέγοιτο, Ariston. ἀϑετοῦνται στίχοι
ó (265—8), x«l ἀστερίσχοι παράκεινται, ὅτι οἱ-
χειότερον em ᾿Αλεξάνδρου͵. . xal τὸ κυδιόων,
ὑψοῦ δὲ z. ἔχει (266) ἐφ᾽ Ἕξτορος τοῦ ἀρτίως
ἑαυτὸν ἀνιστῶντος ἐκ τῆς λιτοϑυμίας οὐχ
ἁρμόζει, schol. V Ζήνοδ. τοῦτον (265) μόνον
γράφει, ᾿Αρίσταρχος δὲ καὶ τοὺς ἄλλους τρεῖς.
χυδίμος (a κῦδος, cf. E. M. 261, 41 487, 58
543, 32, Εἰ. G. 38, 44 136, 22 285, 28 296, 18, Zon.
1262, Or. 89, 11, Herod. ed. Lentz II 248, 90 854,
928, ct. etiam Weissenborn Zus. setzung d. Nomina,
Muehlhausen 1870 p.8, L. Mya vgl. Gr. II 622;
de accentu v. Herod. I 171, 19, v. praeterea
eund. I 527, 28 II 14, 32). "Leguntur χύδιμος
(quinquies) et ACC. -ἐμον (quinquies). Non est
nisi in hymno Merc. (decies), cf. Fietkau de carm.
hes. atque hom. 24 45, Greve de h. in Merc.
hom. 79, Eberhard Beob. zu hom. Hymn. 1I 98.
Omnibus locis in 5. pede, praeter h. Merc. 84.
Dignitatis, honoris, gloriae plenus, i. q.
χκυδάλιμος. Zon. 1262, Hes., Suid. ἔνδοξος, ad-
dit Hes. σεμνός, τίμιος. Est epitheton Mercurii.
h. Merc. 46 ἔπος τε καὶ ἔργον ἐμήδετο κύδι-
μος Ἑρμῆς, v. 96 πεδία διηλασε x. Ἑρμῆς, v
180 ὁσίης χρεάων ἠράσσατο z. Ἑρμῆς, v. 150
ἐπῴχετο x. Ἑρμῆς, v. 258 προσηΐδα χύδιμον
Ἑρμῆν, v. 298 χαμαὶ βάλε x. Ἑρμῆν, v. 916
ἐλάξυτο, χύδιμον Ἑρμῆν, v. 404 ἤρετο x. Ἑρμῆν,
v. 571 ἀνάσσειν κύδιμον Ἑρμῆν, v. 84 ἐδήσατο
σάνδαλα αὐτοῖσιν πετάλοισι, τὰ κύδιμος "Ao-
γεϊφόντης ἔσπασε Πιερίηϑεν, "verba τὰ — Πιερ.
Herm. et Baum. uncis incluserunt.
κύδιστος (superl. adiectivi zvógoóc, ἃ κῦδος,
cf. Schoenberg griech. Compos. 21, Duentz. ad
9. 583 et λ 397, Krueger Di. 23, 3, 3, Kuehner
ausf. Gr. d. gr. Spr. ἃ 158 ο, cf. etiam E. M. 543,
29 5., E. G. 351, 43 s., Cram. an. Ox. I 235, 15 s.,
de accentu v. Herod. ed. Lentz I 218, 10 s.) Le-
guntur sing. voc. χύδιστε (semel et vicies), fem.
(nom. et voc.) χυδίστη 4 515 y 818 (v. 1.) h.
Ap. 62; acc. χυδέστην (semel). Fest i in Il. septies
decies, in Od. bis, in hymnis quinquies, cf, Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 808 813. Prima
syllaba est in arsi bis: 1. pedis h. Ven. 42; 2. pe-
dis h. Ap. 62; ceteris locis est in thesi: je pedis
B 412 I'298; 2. pedis quatuordecies; 3. pedis
Δ 515 y 318 v. T; 4. pedis quinquies. Digni-
tatis, honoris, gloriae plenissimus, i. q.
ἐρικυδής. Paraphr. IL, Hes, Cram. an. Par. Hm
123, 31 ἐνδοξότατε, Hes. addit σεμνέ, τιμιώ-
τατε, Phot., Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 284,
17 ἔνδοξος, adnotat Bernh. ad Suidae locum:
rectius tamen ὃ ἐνδοξότατος schol. Vict. Arist.
Nub. 616. Est epitheton: 1) Iovis, 2) Agamem-
nonis, 3) Minervae, 4) Latonae, 5) Iunonis, 6) An-
chisae, cf. Schuster ueber die hom. stabilen Beiw.
I, Stade 1866 p. 10, Gladstone Hom. u. s. Zeit-
alter ed. Bendan p.116; Hartung themata lat.
disserenda p. 147: ,,zv ἰδίστος plerumque Iupiter
et Agamemnon appellantur, quorum ille est μέ-
γιστος, hic ἄναξ «yoga, cf. Friedlaender 808.
1) Β 412 Ζεῦ κύδιστε μέγιστε, χελαινεφές, αἰ-
ϑέρι ναίων, schol. B χύδιστε: ἐν δόξῃ προῦ-
926
χυδοιμέω
χων, Ariston. ἐν τισι γέγραπται" Ζεῦ πάτερ "T6.
μεδέων, [κύδιστε μέγιστε], Γ' 298 Ζεῦ κύ-
διστε μέγιστε, καὶ ἀϑάνατοι ϑεοὲ ἄλλοι, T' 310
320 H 202 «ὁ 808 Ζεῦ πάτερ, 1δηϑεν μεδέων,
χύδιστε μέγιστε. Loco versus J' 276 est apud
Anonym. de soloec. p. 198 ed. Valcken. et Heracl.
alleg. hom. c. 3 et 23 versus B 412; h. XXIII 4
1499, “εὐρύοπα Κρονίδη, χύδιστε μέγιστε. 2)
Θ 293 Ἀτρείδη κύδιστε, τί μὲ ὀτρύνεις; A 122
᾿Ατρείδη zv jduote, qu. οχτεανώτατε πάντων, Eust.
64, 26 ἐπιπλοκή ἔστιν ἐπαίνου χαὶ ψόγου ἐπι-
τιμητιχὴ ἐπ᾽ αἰσχύνῃ τοῦ βασιλέως. οἱονεὶ λέ-
γοντος τοῦ Add ἕως, ὡς οὐκ ἔδει τὸν χύδιστον
φιλοχτέανον εἶναι, τῷ χρείττονι πλουτοῦντα,
τουτέστι τῇ δόξῃ 1-050408 λέγειν κύδιστε
ἀντὶ τοῦ ἐφύβριστε, διότι κῦδος ἀρσενικῶς ἡ
λοιδορία, ἀντιλέγεται- Ὁμήρῳ γὰρ ὃ ῥηϑεὶς
χῦδος οὐχ ἔγνωσται, ἀλλὰ τὸ χῦδος οἶδεν οὐ-
δετέρως τὴν δόξαν, Dammius z. esse titulum
maiestaticum ei ex debito positum dixit, cf. Naeg.
et Am. h. ; Nauck suspicatur pro χύδιστε scri-
bendum esse χέρδιστε. B 484 I 96 163 677
697 K 103 T 146 199 2. 397 ὦ 121 "Argzíóy κύ-
διστε, ἄναξ ἀνδρῶν ᾿Αγάμεμνον, schol. V ad A
103 χύδιστον y&o πάντων βασιλέα, e 121 haud
pauci libri omittunt, recentiores fere omnes ex-
pungunt, cf. Am. app. et Faesi ad h. 1. 3) 4
515 Διὸς ϑυγάτηρ κυδίστη τριτογένεια. Idem
versus legitur y 378 in aliquot libris et apud
Zenod., cf. schol. HM, cf. etiam Eust. 1473, 18;
Duentz. Zenod. 56: ο»κυδέστη pro χυδίστη Ze-
nodotum γ 378 legisse schol. Harl. testatur; quod
in omnes, quibus superl. χύδιστος reperitur, lo-
cos cadere videtur*, sed v. La Roche h. T. 303,
adn. 328; in plurimis codd. scriptum ἀγελείη
tQ., quod receperunt La Roche, Am., Kayser;
ceteri scripserunt editores χυδίστη. 4) h. Ap.
2 (ητοῖ, κυδίστη ϑύγατερ μεγάλου Κοίοιο.
5) h. Ven. 4a χυδίστην δ᾽ ἄρα μιν (Ἥρην) c£-
χεῖο ρόνος, llg. v. 49—44 ex Theogonia ali-
quà huc male translatos censuit, sed v. Matth.
6) h. Ven. 108 Aygion, χύδιστε χαμαιγενέων
ἀνθρώπων, h. Ven. 192 ᾿Αγχίση, κύδιστε κατα-
ϑνητῶν ἀνθρώπων. — Praeterea est χύδιστος
in v. L 7 642 μέμαμεν δέ τοι ἔξοχον ἄλλων
κὐδιστοί , Lips. et schol. E ad s 310 pro χή-
dioto0) P ἔμεναι καὶ φίλτατοι, x 225 Πολίτης,
ὃς μοι κύδιστος (pro χήδιστος) ἑτάρων ἣν
κεδνότατός τε.
χυδοιμέω (a κυδοιμός, cf. E. M. 543, 34,
L. Meyer vgl. Gr. II 23, Curt. in Stud. III 193).
Impf. 3. pl. χυδοίμεον (semel) et fut. part. χυ-
δοιμήσων (semel). "Tantant i in Il. (bis), cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 797. Est post
l. thesin 3. pedis. 1) intrans. tumultus, turbas
excito, 2) trans. turbo, perterreo, cf. Hoch lexikal.
Bem. ueber d. hom. Sprachgebr. IL p. 5. 1)4
324 τῶ (Diomedes et Ulixes) δ᾽ ἀν ὅμιλον
ἐόντε χυδοίμεον, recte Autenrieth: saeviebant,
grassabantur ; paraphr., E. M. 543, 34, Suid.,
Zon. 1271 ἐθορύβουν, addit E. M. ἐχλόνουν.
2) O 186 ημέας εἶσι κυδοιμήσων ἐς Ὄλυμ-
σον, Paper ϑορυβήσων, cf. Suid. et Eust.
E gone (Fick vgl. Woert. I 50 a rad. kud
tumultuari, conviciari, unde sanscr. kud, kodayati
mentiri ortum sit, derivat ; Benfey WL. 1I 162
suspicatur componendum esse cum lat. cudere;
Curt. in Stud ΠῚ 194 rad. κα ex ku ortam
esse, quae sit in lett. kaut (— cudere) et germ.
houuan (— ferire); idem dicit fortasse huc posse
— xvÓoc
referri χυδάζειν, non posse χῦδος. Lob. Path.
proleg. 165 masculino χύδος (χυδάζω) respon-
dere χυδοιμός dicit, cf. Schoenberg griech. Com-
pos. 28; Doed. Gl. 384 videtur ortum esse ex a-
ταδυσμός: cf. praeterea Anton etym. Erkl. hom,
Woerter 1881 p. 50. De subst. in uoc exeun-
tibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 298, Woerner subst.
hom. 34; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 172,
8). Leguntur χυδοιμός (bis), gen. -οὔ be
acc. -óv (quater) Non est apud Hom. nisi
IL, cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 197.
In exitu versus quinquies, post 1. thesin 2.
disbis. Turba, tumultus (belli), cf. Hoch Bem,
ueber d. hom. Sprachgebr. II p. 5s. — Parap hr
Il. plurimis locis $6pvgoc, Ap. Soph. 104, 34,
Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 284, 16, TPhot. ϑύρν.
βος, τάραχος, E. M. 543, 35, E. ds 351, 46,
1262, Hes. τάραχος (s. ταραχή ut Herod. 'l. 1), c
evgoc, ἢ πόλεμος. K 523 Τρώων δὲ χλαγγή 1
χαὶ ἄσπετος E κυδοιμὸς ϑυνόντων ἄμι
δις, cf. schol. BL; Σ᾽ 218 ἀτὰρ ( ᾿Αχιλλεὺς) Toc
εσσιν ἐν ἄσπετον (v. 1. ἐνάσπετον) oos κυδοι
μόν, erant enim perterriti; 41 52 ἐν δὲ zvdo
μὸν ὦρσε χαχὸν Κρονίδης, qui locus multis
displicuit, cf. Am. app. h. 1; 4f 164 Ἕκτορα ὁ
ἐχ βελέων ὕπαγε Ζεὺς ἔχ τε “κονίης ἔχ τ᾽ ἃ
δροχτασίης ἔχ 9? αἵματος ἔχ τε χυδοι,
paraphr. χραυγῆς, videntur v. 163 s. spurii esse
v. Am. app. p. 523. et 85; 44 538 £v δὲ χυδον
μὸν nes xxv Δαναοῖσι, cf. II 199 s. — E 59;
Ἐνυώ, ἣ uiv ἐχουσα χυδοιμὸν ἀναιδέα ὃ
τῆτος (gen. ad subst. refertur, non ad adi)
paraphr ἔχουσα (ταραχὴν) πόλεμον τὸν ἄνο δὴ
τῆς μάχης, schol BL ἢ δύναμιν ἐν αὑτῇ
φυβωδη, ἔχουσα, 5. ὡς φίλη (βέλη L) τῆς
ρὸς κατέχουσα, ἢ ὡς τὸ τέρας μετὰ χερσὶν
σα" et 4), Ariston. ad 4 4 χυδοιμοῦ sida
φησι τὴν Ἐνυὼ ἔχειν, Eust. 585, 5 τῇ δὲ
κυδοιμὸν ἕν χερσίν, ὅποῖά τι σωματοξι
ὅπλον, τίϑησιν. Plurimi κυδ. significare
A 4) simulacrum s. instrumentum quoddam
multus, quod manu gestaverit; aegida sign
existimavit Goettling Ges. Abh. I 202 et à
Hes. scut. 339. Personam quandam my
fuisse eamque ob causam Kvó, scribendum i
explicat Naeg. hom. Theol. 95, sim. Hoch
Scripserunt Av. etiam Spitzn., Duentz.,
Nauck; Koechly expunxit versum, sed.
nicken' 5. Lied p.43. 2 535 ἐν δ᾽ ἔρις,
χκυδοιμὸς ὁμίλεον, ἐν δ᾽ ὀλοὴ κήρ, in
Achillis, paraphr. ταραχή, schol. B χατὰ
τάξιν τῶν πραγμάτων καὶ τὰς ὀνομασίας
«£v, schol. A £v τάξει τῶν συμβαινόντων
ἄρχεται γὰρ Ἔρις χαὶ τελευτᾷ εἰς πόλεμον
δὲ πόλεμος ἀποτελευτᾷ εἰς χῆρας, videtur |
loco x. personificatus esse; Faesi ad E ὅ98: γᾷ!
der Daemon des Kriegsgetuemmels i in sichtb. E
scheinung*, cf. Preller gr. Myth. I 266, Fri
GER Real. 673. Scripserunt χυδ. Bekk. E
Nauck, Faesi, sed ceteri editores omnes
ΤᾺ Locus adsumitur Hes. sc. 156 ss., Du
suspicatur inde in hunc locum esse transl
versus. — χυδοιμέω.
κῦδος (Benfey WL. II 166 a rad. xv inf
derivat; de subst. 3. decl. in oc exeuntibus
L. Meyer vgl Gr. II 111, Woerner subst, δὶ
47, cf. Eust. 64, 31 s., Lob. Rhem. 298).
guntur nom. et acc. χῦδος (quinquies et septu
gies) dat. χύδεϊ (quater) cf. Roehl quaest. her
spec. 30. Est in Il. undeseptuagies, in Od. n
vies, in hymn. semel. Prior syllaba uno
d
κῦδος
(o 78) est in thesi, ceteris locis in arsi: 1. pedis
Σ 294, 2. pedis ,Ξ 358 Π 88 .X 207; 3. pedis
duodecies, 5. pedis undesexagies, 6. pedis 7' 373
4 145 € 165. Dignitas, honor, gloria, decus.
Hartung them. lat. disserenda, Lips. 1864 p. 147
χῦδος esse dicit dignitatem vel nobilitatem ex
virtutibus sua sponte provenientem, τιμήν ho-
norem et auctoritatem ex iudicio aestiman-
tium pendentem; Schmidt Synon. 82, 12: ,,das
1eussere Ansehen, dessen man geniesst vor den
ugen der Menschen, die auf einen gerichtet
ind^, Nitzsch adn. ad y 57: οχῦδος be-
schraenkt sich nicht auf d. Begr. des Ruhms
1 der Ehre, sond. bedeutet oft alles Gelingen,
Gedeihen, jeden preiswuerdigen, sich ausneh-
den Ertolg od. Zustand"; Phil. Mayer Beitr.
zu e. hom. Synon. IV 10 ss. — Stud. zu Ho-
mer 86 58. ,die laute Anerkennung des Werthes
yon Seiten Anderer als naechste Folge sieg-
eicher Thaten*; Hentze in app. ed. Am. Θ 51:
dass χῦδος urspruengl. e. sinnlichere Bedeutg als
iuhm gehabt, ist ausser anderm nachzuw. aus d.
ebr. v. χυδαίνω, z. B. E 448. .; danach vermuthet
uhle nicht ohne Grund als eigentl. Dedeutg fuer
jdoc Kraft- u. Wohlseinsfuelle, wie das W. viell.
5; zu verstehen ist*. Paraphr. Il. plurimis locis,
?. M. 543, 25, Zon. 1262 1266 1268, Eust. 64,
Ὁ δόξα, cf. E. G. 351, 43; Suid., Phot., anecd.
it. ed. Dachm. I 284, 18 γαῦρος, δύναμις, δόξα,
ἥμη, Hes. δόξα, ἀρετή, vig, τιμή, ἀριστεία.
angitur cum. τιμή: I1 84 ὡς ἄν μοι τιμὴν με-
ἄλην χαὶ χῦδος ἄρηαι (v. l. ἄροιο) πρὸς πάν-
oy Δαναῶν, P 251 ἐχ Διὸς τιμὴ καὶ κῦδος
πηδεῖ, ubi sermo est de principibus. 4 279
χηπτοῦχος βασιλεύς, ᾧ τε Ζεὺς χῦδος ἔδω-
εν, cf. Naegelsb. hom. Theol. 275 5.;: O 910 4
0 T 204. εἰλει (ἐξενάριξεν, ἐδάμασσεν) Exto,
E οἱ Ζεὺς χῦδος ἔδωκχε(»), cf. schol. BL. ad
.300; quo loco est v. l. βροτολοιγῷ ἶσος Ἄρηι
τὸ Ure χτλ.), cf. schol. A; M 437 πρίν γ᾽ ὅτε δὴ
εὺς χῦδος ὑπέρτερον Ἕχτορι cxt, schol.
| ὑπέρτερον τῶν Ἑλλήνων" ἢ ὃ πρώην oi
tw, schol. V ἀεὲ 4ιὲ ἀναφέρει πᾶν εὐτύχημα
χτορος. £ 456 ᾿ἠπόλλων Μενοιτίου υἱὸν
αν" evi προμάχοισι zal Ἔχτορι κῦδος ἔδωχε,
ston. ἀϑετοῦνται στίχοι ιγ΄ (444—56). T 414
ὧν ὥριστος ἔχτανε καὶ Ἕχτορι κῦδος ἔδωχε,
808 οὐδ᾽ ἄρα τώ γε (Ἄρης et Φόβος) ἔχλυον
φοτέρων (audire solent utrumque exercitum
lantem), ἑτέροισι δὲ χῦδος ἔδωχαν victo-
m dare solent, cf. χ 236 ἑτεραλχέα νίχην. O
ἱ τούτῳ Κρονίδης Ζεὺς χῦδος ὀπάζει, ὕστε-
zal ἡμῖν, «t x ἐθέλῃσι, δώσει, P 566 τῷ
0 Ζεὺς χῦδος ὀπάζει, d 570 αὐτάρ οἱ Koo-
ἣς Ζεὺς κῦδος ὀπάζει, Ariston. ἀϑετεῖται
χαὶ ὅτι ἐπιφερόμενον τὸ Ζεὺς κτλ. ἐναντίον
τὸ τῷ προτρέποντι τὸν 'Aynvoga ἀντιστῆναι
ιλλεῖ, cf. schol. V; recentiorum plurimi versum
pun P 630 y. 1. ἤδη χε, καὶ ὃς μέγα
uóg ἐστι, γνοίη ὅτι Τρώεσσι Ζεὺς κῦδος
ἄξει (pro αὐτὸς &o5yso), cf. Spitzn. h. 1; 5
? Ποσείδαον ἐπάμυνε, καί σφιν (Graecis) χῦ-
5 ὅπαζε μίνυνϑά περ, ὄφρ᾽ ἔτι εὕδει Ζεύς, O
"AnóAAovijxe qógov, Τρωσὶν δὲ καὶ Ἕχτορι
ος ὁπαζεν, II 730 ἐν χλόνον ᾿Αργείοισιν 5x2
Ixov, Τρωσὶν δὲ καὶ Ἕχτορι χ. ὄπαζεν͵ M 255
ὡς ὥρσεν ϑύελλαν, 5 κονίην φέρεν" αὐτὰρ
“τῶν ϑέλγε νόον, Τρωσὶν δὲ καὶ Ἕκτορι κ.
€ (v. 1. ὄπασσεν et ὀπάζει), Η 205 ἴσην
“ροτέροισι βίην καὶ κῦδος ὄπασσον, Damm:
uam utrique vim et decus tribue; Nauck su-
921
spicatur pro χῦδος esse scribendum χάρτος. τ
101 ἤδη (Τηλέμαχος) ἀνὴρ οἷός τε μάλιστα
οἴχου χήδεσϑαι, τῷ τε Ζεὺς κῦδος ὀπάζει, ho-
norem et dignitatem dat; plerique libri habent
ὄλβον (pro κῦδος), Aug. χῆδος, cf. schol. H; o
320 "Epusíag πάντων ἀνθρώπων ἔργοισι χάρεν
x«l χῦδος ὀπάζει, ubi sermo est de praeconi-
bus, quorum patronus est Mercurius, cf. Welcker
gr. Goetterl. II 449; y 57 Νέστορι καὶ υἱάσε
χῦδος ὄπαζε, schol. MQ πλοῦτος γὰρ σύμμε-
τρος ἦν τῷ Νέστορι. χρόνου μῆκος, εὐπαιδία,
μεγάλων πράξεων ἐπιτυχία, φρόνησις, ἀχμὴ
λόγου: ὡς οὖν ἠϑληχότι ἤδη κατὰ τὸν βίον,
τὴν ἐπὶ τούτοις ἀγαϑὴν δόξαν εὔχεται, εἴ.
schol M et Eust. 1457, lss; Faesi: ,Segen,
Gedeihen, weil dies auch Ehre u. Ruhm bei den
Menschen bringt*; Duentz.: ,, Macht, die Ansehen
ibt*. h. Merc. 477 σὺ δέ μοι, φίλε, κῦδος
ὄπαζε dicit Mercurius Apollini, cf. Baum. h. 1;
E33 οὐχ ἂν δὴ Τρῶας ἐάσαιμεν χαὶ ᾿Αχαιοὺς
μάρνασϑ᾽, ὁπποτέροισι Ζεὺς κῦδος ὀρέξῃ, E
995 εἴ περ ἂν «vtt Ζεὺς ἐπὶ Διομήδεϊ κῦδος
ὀρέξῃ, paraphr. δόξαν (νίκην), 4 79 ἡτιόωντο
Κρονίωνα, οὕνεχ᾽ ἄρα Τρώεσσιν ἐβούλετο
χῦδος ὀρέξαι, schol V εἰ μὴ ἐπεχούρει Τρω-
σίν, ἐνίχησαν ἂν οἱ Ἕλληνες, Ariston, ἀϑετοῦν-
ται στίχοι ἕξ (18—83), ὅτε ψεῦδος" οὐ γὰρ δύ-
γανται πάντες τὸν Δία αἰτιᾶσϑαι βοηϑοῦντα
τοῖς Τρωσίν, versus omisit etiam Zenod., dam-
navit Aristoph., v. Did., cf. Duentz. Zenod. 166;
Bekk.2, Faesi, alii expunxerunt. JM 174 O 596
Ἕχτορι γάρ ot (4) ϑυμὸς ἐβούλετο κῦδος
ὀρέξαι, cf. M 481 55.: O 602 ἐκ γὰρ τοῦ ἔμελλε
παλίωξιν παρὰ νηῶν ϑησέμεναι Τρώων, 4da-
ναοῖσι δὲ κῦδος ὀρέξειν, P 458 ἔτι γάρ σφισι
(i e. Troibus) κῦδος ὀρέξω inquit Iupiter, cf.
schol. B; E 260 «t xév μοι ᾿Αϑήνη κῦδος ὀρέξῃ
ἀμφοτέρω κτεῖναι, ὃ 2975 χελευσέμεναι δέ σ᾽
ἔμελλε δαίμων, ὃς Τρώεσσιν ἐβούλετο κῦδος
ὀρέξαι. schol. D δόξαν παρασχεῖν, cf. Nitzsch
h. L; .Y 57 μὴ δὲ μέγα κῦδος ὀρέξῃς Πηλεέδῃ,
cf. Nic. h. 1.;: O 491 ἠμὲν ὁτέοισιν (Ζεὺς) χῦ-
δος ὑπέρτερον (v. 1. ὑπέρτατον) ἐγγυαλίξῃ (v.
1. -ζει) δ᾽ ὕτινας μινύϑῃ τε καὶ οὐχ ἐϑέλῃ-
σιν ἀμύνειν, O 644 ὕς ῥὰ τόϑ' Ἕχτορι κῦδος
ὑπέρτερον ἐγγυάλιξε, cum ei facultatem daret
hostem vincendi, cf. schol. BL et 41290 (ὑπέρτερον
εὔχος) et Eust. 1026, 44; /« 291 v. l. ὡς νῦν μοι
ἐθέλουσα παρίστασο x«l πόρε κῦδος: sic Ze-
nod., v. schol. A et Duentz. Zenod. 123; cf. etiam
Pind. Pyth. IV 66 x6doc ἔπορεν. $2110 τόδε κῦ-
doc ᾿Αχιλλῆι προτιάπτω (v. 1. προϊαπτωὴ sunt
verba lovis; Faesi: ,den Ruhm, Hektors Leiche
zur Bestattung frei zu geben'*, cf. Peppmueller
Il XXIV p. XL et p. 70... :P 400 ἐν "ASojvy; ἵπ-
ποις ἧχε μένος xal ἐπ᾽ αὐτῷ κῦδος ξϑηχε (v.
l. ἔδωχε), Ψ 406 οἷσιν ᾿Αϑήνη ὠρεξε τάχος xat
ἐπ’ αὐτῷ κῦδος ἔϑηκεν (v. 1. ἔδωκεν), cf v.
408; Ariston. ἀϑετοῦνται οἱ δύο (405 5.); II 241
τῷ χῦδος ἅμα πρόες, εὐρύοπα Ζεῦ, schol. BLV
πρέπον ᾿Αχιλλεῖ δόξαν αἰτεῖσϑαι πρὸ σωτη-
οἷας" διὸ χαὶ ὃ Ζεὺς διδοὺς τὸ ἕτερον τὸ μεῖ-
ζον αὐτῷ δίδωσι, φημὶ δὲ τὴν ἀνδραγαϑίαν.
O 176 γιγνώσκω δ᾽ ὅτι μοι πρόφρων κατέ-
vevos ÁKooviov νίχην καὶ μέγα κῦδος, ἀτὰρ
Δαναοῖσί γε πῆμα. Ν 347 v.l Ζεὺς Τρώεσσι
xal Ἕχτορι βούλετο κῦδος (pro νίχην) in schol.
L ad A 5. Θ 287 Ζεῦ πάτερ, ἡ δά viv ἤ δὴ
βασιλήων σας καί μιν μέγα κῦδος ἀπηΐρας;
Ὁ 895 Ζεύς σφισιν αἰὲν ἔγειρε μένος, ϑέλγε
δὲ ϑυμὸν Ἀργείων καὶ κῦδος ἀπαίνυτο, τοὺς
928
δ᾽ ὀρόϑυνεν, X 18 νῦν δ᾽ ἐμὲ μὲν μέγα κῦ-
δος ἀφείλεο, τοὺς δὲ σάωσας. Saepissime iun-
gitur cum verbo ἀρέσϑαι. Hartung 1. 1. dicit
κῦδος (victoriam) habere, quicunque superior sit
hostibus, quod vocetur χῦδος ἀρέσϑαι. 4 95
πᾶσί κε Τρώεσσι χάριν χαὶ κῦδος ἄροιο, ἐκ
πάντων δὲ μάλιστα ᾿Αλεξάνδρῳ βασιλῆι, schol.
AL χάριν uiv ὡς τῆς μάχης παύσας αὐτούς,
κῦδος δὲ ὡς τὸν βασιλέα τῶν πολεμίων ἄνε-
λών, Eust. 448, 84 χάρις χύδους διαφέρει, χα-
ϑότι κῦδος μὲν ἡ εὔχλεια, χάρις δὲ ὁμολογία
εὐεργεσίας ἐστί, cf. o 320; 1 808 ἡ γάρ χέ σφι
μάλα μέγα χῦδος , 9010. apud eos; A 307 ὅς
τίς χε τλαίη, οἱ t? αὐτῷ κῦδος ἄροιτο, TN
μεν, cf. Eust. 807, 20ss.; M 407 ἐπεί οἱ ϑυ-
μὸς ἐέλπετο χῦδος ἀρέσϑαι, paraphr. χλέος
ἄρασϑαι, Π 88 εἰ δέ χεν αὖ τοι δώῃ κῦδος
ἀρέσϑαι ᾿πόσις Ἥρης (Cram. an. Ox. II 353, 18
zvóg ἄρεσϑαι), cí. v. 87; Σ 294 μοι ἔδωκε
Κρόνου πάις χῦδος ἀρέσϑ' ἐπὶ νηυσί, P 281
419 ἄστυ πότι ἐρύειν zal κῦδος ἀρέσϑαι,
404—425 om. Zenod. sec. schol. V; Y 502 ὃ δ᾽
ἵετο χῦδος ἀρέσϑαι Πηλείδης, schol. M ἤτοι
τὸ £x τῆς ἀναιρέσεως Ἕχτορος καὶ τὸ ἐκ τοῦ
συνειλῆσαι τοὺς πολεμίους εἰς τὸ ἄστυ, Bekk.?,
Franke, alii v. 495—503 expunxerunt, v. Hentze
app. h. ls d 543 μενέαινε δὲ zidoc ἀρέσϑαι, 5
schol. B Zzudoc τὸ τοῦ Ἕχτορος λαβέσϑαι, ὡς
τὸ X 393; Φ 596 οὐδέ τ’ ἔασεν ᾿πόλλων “ῦ-
δὸς ἀρέσϑαι, ἀλλά μιν ἐξήρπαξε, schol. A ἐν
ἄλλῳ υἱὸς ᾿Απόλλων (pro z. &g.), z 258 αἴ χέ
ποϑὲ Ζεὺς joy Ὀδυσσῆα βλῆσϑαι xal (sc.
ἡμέας) κῦδος ἀρέσϑαι. Ξ 365 μεϑίεμεν Ἕχτορι
νίκην, ἵνα νῆας ἕλῃ xal κῦδος ἄρηται (Lips.
ἕλοιτο); X 207 οὐδ᾽ & i ἱέμεναι ἐπὶ Ἕχτορι βέ-
λεμνα, μή τις χῦδος ἄροιτο βαλών (y l. ἑλών),
ὃ δὲ “δεύτερος ἔλϑοι. De Il re τιμὴν καὶ χῦ-
δὸς ἄρηαι v. supra; Γ 878 Σ 165 χαί v) χεν
εἴρυσσέν τε χαὶ ἄσπετον ἤρατο (Nauck: 3 165
ἤρετο) xv vdoc, X 393 ἠράμεϑα μέγα κῦδος
(G zijóoc) ἐπέφνομεν ἽἝχτορα δῖον, Ariston.
ἀϑετοῦνται στίχοι δύο (393 s.), Nauckio viden-
tur v. 391—141 spurii esse. Ρ 321 "Apyetot χε
κῦδος ἕλον καὶ ὑπὲρ Διὸς αἶσαν χαρτεῖὶ xal
σϑένεϊ σφετέρῳ, cf. Faesi h. L; Y 217 vài y
ἔολπα οἴσεσθαι μέγα χῦδος ᾿Ιχαιοῖσι προτὲ
νῆας, Ἕχτορα δῃώσαντε. 4 415 τούτῳ μὲν
y«o κῦδος ἅμ᾽ ἕψεται, εἴ χεν ᾿Αχαιοὲ Τρῶας
δῃώσωσιν ἕλωσί τε Ἴλιον, paraphr. χλέος, Am.:
,Biegesfreude", cf. v. 417, ubi τῷ χύδεϊ oppo-
nitur πένϑος ὑϊχαιῶν͵ δῃϑέντων). 4 145 ἀμ-
φότερον, κύσμος 9? ἵππῳ ἐλατῆρί τε (v. 1. δὲ)
κῦδος, Eust. 456, 35 xóGuoc χκύδους διαφέρει,
χαϑότι ὁ n εἰς κάλλος τῷ ἵππῳ συμβάλλε-
ται, τὸ δὲ κῦδος ἐχεῖϑεν παρέπεται τῷ κει-
μηλιοῦ yt. τὸν ἐλέφαντα, Nauckio videtur esse
spurius versus. 0 78 ἀμφότερον, κῦδός τε χαὶ
[5 γλαΐη χαὶ ὄνειαρ, δειινήσαντας ἔμεν ἐπὶ
γαῖαν, schol. HQ χῦδος x«t dyà. £v ἐστι" διὸ
zal ἀμφότερον ἐπήνεγχεν" κῦδος χαὶ ἀγλ. τῷ
ξενοδόχῳ, ὠφέλεια δὲ τῷ ξενισϑέντε, cf. schol.
Q et Eust, 1774, 46; sic interpr. etiam Am. et
Duentz.; Giseke in hoc lex. s. v. ἀμφότερον dicit
videri utr umque referendum esse ad Telemachum,
cui et honori decorique fuerit hospitio excipi a
Menelao; vix enim Menel. ipsum dicturum fuisse
se sui honoris causa excipere Telemachum, v.
eund. s. ἀγλαΐη; de constr. v. etiam Hentze in
Ztschr. f. Gymn.w. XX 741; Ariston. ot q (78
85) ἠϑετοῦντο" συγχέχυται δὲ τὸ δυιχὸν τοῦ
ἀμφότερον, Bekk.? Hennings Telem. 197, alii
κυδρός
v. schol. BL τῇ
de antiqu. Telemachiae carm., Wiesbaden 1
expunxerunt v. 78—85, cf. etiam Am. app. h..-
et La Roche h. Stud. p. 77 s.; IN 676 τάχα δ᾽ ἃ
καὶ κῦδος ᾿Αχαιῶν ἔπλετο, gloria victoriae. Iun:
gitur saepius χύδεϊ͵ cum part. γαίων: Ap. Soph
104, 33 τῷ x«9' αὑτὸν ἀξιώματι γαυριῶν, cf
Hes., Lehrs popul Aufs.! 83, Mayer Stud. 88$
Hentze (q. v.) ad O 51 app. interpr.:
(strahlend) in herrlicher Kraft, sim. 59. 3
μεαίνων“, A 405 ὃς (Αἰγαίων) παρὰ [^ a
χαϑέζετο κύδεϊ γαίων, Zenod. expunxit v. 89
—406, v. Ariston.; E 906 de Marte: πὰρ 41
Κρονίωνι χαϑέζετο χύὐδεϊ ,γαίων,͵ Ariston.
δεόντως ἐκ τοῦ περὲ Βριάρεω ,Aóyov (A 403
ἐνθάδε μετάχειται b στίχος" οὐ γὰρ καὶ (τεῦ
χύδους ἄξιον πέπραχται αὐτῷ" καὶ ὅτι ἄτι
zov ἐπὶ τῷ χύδει γαυριᾶν τὸν ὑπὸ ϑνητο
ἡττημένον, cf. schol. LV; etiam Zenod. e
v. schol. B; Faesi: ,auch der besiegte Gott frei
sich seiner goettl. Herrlichkeit*. De Iove: 6
αὐτὸς ἐν κορυφῇσι χαϑέζετο χκύδεϊ γαίω
αὐτοῦ ἐνηδόμενος. δόξῃ E
ἀρετῇ, 44 81 νόσφι λιασϑεὶς τῶν ἄλλων ἀπ
γευϑὲε xa tto xvóst γαίων, Ariston. ἀϑετοῖ
ται στίχοι ἕξ (18—83), damnavit Aristoph., on
sit Zenod., v. Did.; X 435 ἡ γὰρ καί σφι à
μέγα χῦδος ἔησϑα ζωὸς ἐών. K 87 005 A48
Ξ 42 y 79 202 ὠ Νέστορ ,Νηληιάδη, μέγα x
doc ᾿Αχαιῶν, paraphr. χλέος, δόξα, cf. 8
MP ad y 79; 1673 καὶ 544 μ 184 πολύαιν" Ὀδ
σεῦ, μέγα χῦδος ᾿Αχαιῶν, paraphr. χλέος, Gi
de fin. V 49 o decus Argolicum. — Iun Ww x
δος cum adi. ἄσπετον I'373 X 165,
176 937 1 303 673 K 87 544 555 4 Wu
X 18 57 217 393 435 y 79 202 μ 184,
τερον M 497 O 491 644. — κυδαίνω, κυδάνι
χυδάλιμος, κυδιάω, κύδιμος, χύδιστος, χυδρί
ἐρικυδής, φιλοχυδής, ab eadem rad. etiam x
διάνειρα, et ὑπερκύδας. i
κυδρός (a κῦδος: E. M. 39, 88 5., E. G. 3j
5, Herod: ed. Lentz II 253, 18, alii, etia
Schoenberg griech. Comp. 91, 1 Meyer vgl. €
II 213; de accentu v. Herod. I 203, 11. big
tatis, honoris, gloriae plenus, i. q. χύδιμος.
Μ. 543, 31 et Zon. 1262 ἀγάϑός, τίμιος, H
χκυδρή" ἔνδοξος (sic etiam paraphr. IL), c uy
τιμία (sic etiam Herod. I 203, 11), ἔντεμο
eund. s. χυδρός. Leguntur masc. acc. χυδρό
mel), fem. nom. κυ δρη (semel), 806. χυδρήν(δ e
Semel in IL, bis in Od., sexies in hymnis,
syllaba est in arsi ter: Ἐπ pedis bis, 6. pe
mel; in thesi sexies: 3. pedis ter, P pedis t
De Iunone: Σ 184 Ἥρη με προέηκε, Διὸς
δρὴ 1 παράχοιτις, Φ 479 ν. l. χολωσα,
κυδρὴ (sic etiam Eust. 1247, 40 pro αἰδοίῃ ;
ράκοιτις νείκεσεν, h. XII 4 Ἥρην ἀείδω,
δρήν, ἣν πάντες μάκαρες ἁζόμενοι τίουσιν.
Latona: 4 580 Anvó γὰρ ἕλχησε, Διὸς xv
(N χεδνὴν) παράκοιτιν, cf. Eust. 1700,
Nitzsch adn. h. L, cf. etiam Hes. theog. 918
et Gladstone hom. "Stud. 172. De Cerere: ἢ, €
179 τέτμον δ᾽ ἐγγὺς ὁδοῦ κυδρὴν ϑεὸν (e €
Vossii pro cod. ϑεάν), cf. Hes. theog. 442;
Cer. 292 ei μὲν παννύχιαι κυδρὴν ϑεὸν t ἱλάσχ
το. De Proserpina: h. Cer. 66 χούρην, ὯΙ 3
χον, γλυχερὸν ϑάλος, εἴδεϊ χυδρήν. e
nerya; ἢ. XXVIII 1 ΠΙαλλάδ᾽ ᾿Αϑηναίην, κυδί
ϑεόν, ἄρχομ᾽ ἀείδειν. De Mercurio: h. M
461 χυδρὸν ἐν ἀϑανάτοισι x«l ὄλβιον ἣγε
γνεύσω. Uno loco x. homini tribuitur, cf. A
Ρ. 14. 026 εἰς ὅ χέ τοι φήνωσι ϑεοὶ κυδι
. di
Κύδωνες — Κυϑέρεια
(v. 1. χυδνην) παράχοιτιν, schol H ἔνιοι τοὺς
y' (54--96) νοϑεύουσιν.
Κύδωνες (Herod. ed. Lentz II 725, 21 ἃ χῦ-
δὸς derivat, cf. etiam eund. II 727, 2) una ex
quinque illis gentibus, quae tenebant Cretam.
Incolebant occidentalem partem insulae, qua spe-
ctat ad septentriones. Non est apud Hom. nisi
jn Od. nom. pl. (bis) » 292 Kot; ἐπέλασσεν |,
ἦχι Κύδωνες ἔναιον Ἰαρδάνου ἀμφὶ ῥέεϑρα,
c 176 ἄλλη δ᾽ ἄλλων γλῶσσα μεμιγμένη" ἐν
μὲν ᾿Αχαιοί, ἐν δ᾽ Ἐτεόχρητες, ἐν δὲ Κύδωνες |
“ωριέες τε ὅῖοί τε Πελασγοί. Schol QV ad
E» et Eust. 1468, 96 ἔϑνος Κρήτης (cf. Ap.
Soph. 104, 32 et Hes.) «2 Κυδωνὶς πόλις Κρή-
τῆς, ποταμὸν ἔχουσα Ἰάρϑανον, Strab. X 475
VIII 679 suspicatur A. partem Eteocretum fuisse;
ef. etiam Gladstone hom. Stud. 20 s., Hoeck Kreta
I 144, Schoemann Gr. antiqu. I 298, Bursian
Geogr. v. Griechenl. II 534. Urbs eorum fuit
υδωνία, cf. Strab. X 476 478 s, Diod. Sic. V
78, Paus. VI 21, 6, cf. Herod. I 29, 16 II 206,
15, Eust. 293, 46. Sunt qui putent eos ita dictos
ab heroe quodam, cuí nomen erat Avóov.
Herod. I 24, 20s. Κύδων ὁ ᾿Απόλλωνος xal
νία, cf. schol. B ad τ 176, Herod. I 296, 19 s.,
. VIII 53, 4, Eust. 1468, 28 1861, 10. —
Friedreich Real. 58, Buchholz Real. I 248 s.
χυέω, xo (a rad. ku, xv intumescere, ca-
jum esse, sanscr. cvà, cvájami, lat. inciens; se-
)arandum ab hac rad. est crescere: Curt. Et.
57 5., Fick vgl. Woert. I 59 551 II 62, Sprach-
inh. 193, cf. Curt. Et. 565, Bechstein in Curt.
3tud. VIII 346, Gerland in Kuhn Ztschr. X 276,
erbis in e» exeuntibus v. L. Meyer II 27).
untur 1) verbi χυέω praes. part. fem. χυέου-
ἂν (semel), impf. 3. sing. ἐχύεε (semel). 2) verbi
vOu«t aor. part. χυσαμένην (semel), cf. Curt.
Jerbum I 386, cf. etiam Usener in Rh. Mus.
XXIII 338, adn. 64. Non est in Od., bis in IL,
emel in hymnis. Gravidus fio, sum, in
tero gero. Hes. χυέξι" ἐγχυμονεῖ, ἐν yaotol
χει, id. s. κυέουσαν- ἔμβρυον ἐντὸς ἔχουσαν,
mmon. 85s., E. G. 351, 48 χύειν καὶ τίχτειν
ἀφέρει" χύειν μὲν τὸ ἔγχυον εἶναι, τίχτειν
τὸ ἀπαλλάττεσϑαι τοῦ χύειν, cf. Eust. 1799,
35 Lex. Seg. 48, 4 τὸ μὲν κύειν χατὰ γαστρός
στιν ἔχειν, τὸ δὲ τεχεῖν τὸ ἤδη τέλος ἔχειν
j χυήσει, Phot. χύειν τὴν ἐν γαστρὶ ἔχουσαν
ἔγουσιν, οἵ. Eust. 656, 56 1174, 19 1546, 20
p68, 3s. 1681, 38, cf. etiam Plat. Sympos. 209c
| πάλαι ἐκύει, τίχτει καὶ γεννᾷ). Eust. 1799,
P οἱ δὲ ὕστερον x«i αὐτὸ τὸ τίχτειν χύειν
[eyov. Suid. γεννᾷ, ἢ ἐν γαστρὶ ἔχει, Zon.
1 γεννᾶν, χυρίως τὸ ἐν γαστρὶ [φέρειν τὸ
᾿βρυον], Hes. xis." ἐγχύμων ἐστί, γεννᾷ, E.
956, 29, Phot, anecd. Gr. ed. Bachm. I 984,
] «ver γεννᾷ, cf. Eust. 656, 59 1681, 37; E.
|. 549, 36, E. G. 354, 27, Cram. an. Ox. I 241,
τὸ τίχτω. Eust. 1546, 20 χύειν λέγεται τὸ
τὰ γαστρὸς ἔχειν, χυῶ δὲ τὸ γεννῶ... ἐχύει
ovv ἐγέννησε, quod discrimen antiquioribus
ammatieis ignotum fuit. Lob. ad Soph. Ajac.?
188 $.: ,ac si quis χυεῖν dixit pro γεννᾶν,
Lex. Hom. ed, Ebeling.
929
secutus videtur ambiguum verbi τέχτειν usum,
quod de utroque parentium dici solet, eodemque
intellectu barytono verbo uti potuisset; .. neque
distinctionis ab Eust. traditae exempla reperiri
puto; sed apud antiquiores barytonum et cir-
cumflexum unum idemque significat τὸ ἐν γαστρὶ
συλλαβεῖν vel xvoqoosiv .... Neque tamen
in ea sum opinione, ut quod vulgo neglectum ac
ne nativum quidem duco discrimen, id negem ab
aliquibus pro tempore assumtum esse, eamque
in partem interpretor Hermanni sententiam ad
Aesch. Dan. Fr. N. 28, Op. II 335 χύειν ma-
croparalectum fecundandi significationem habere,
κυεῖν vero brachycatalectum pariendi*, cf. Lob.
Paralip. 556, Path. el. II 111 342, E. M. 509,
13, Herod. ed. Lentz I 456, 14 16 II 804, 99.
Eust. 1568, 9 γεννῶσι μὲν ἄμφω, enti καὶ γεν-
νήτορες᾽ καὶ τίχτουσιν, ἐπεὶ καὶ τοκῆες" xvov-
σι δέ γε, οὔ ἀλλὰ μητρὸς μόνης τοῦτο xv-
oíoc, τῆς καὶ ἐγκυμονούσης, cf. etiam. Poll. II
19 HI 49. 1) T 117 ἡ (ἄλοχος) δ᾽ xis (v. 1.
δὲ κύει) φίλον υἱόν, ὁ à? ἕβδομος ξστήχει μείς,
paraphr. χατὰ γαστέρα εἶχε, Eust. 1174, 19
ἐνεχυμόνει χατὰ γαστρὸς φέρουσα υἱόν, cf.
ν. 118. * 966 ἵππον ἔϑηχεν ἀδμήτην, βρέφος
ἡμίονον κυέουσαν (schol. AD ad 1 122 φορέ-
ουσανὶ, paraphr. et Eust. 1299, 43 ἐγκυμονοῦ-
σαν, addit Eust. ἀσυνήϑως βρέφος εἶπεν ἐπὶ
ἐμβρύου. 2) h. XXXIV 4 οἱ δέ (φασί) σ᾽ ἐπ᾽
Ἀλφειῷ κυσαμένην Σεμέλην τεχέειν 4i, quem
v. cum aliis huc transposuit Matth. ex Diod. Sic.
III 66; Hes. interpr. χυσαμένη" κυήσασα; scripsit
Franke χυσσαμένην, sed v. Herm. op. 11 335 et
Spitzn. de pros. Gr. $ 54, 4 d. — ὑποχύομαι.
Κυϑέρεια Cytherea, epitheton Veneris ab in-
sula Κύϑηρα (Baumeister ad ἢ. X 1: permutata
syllabarum quantitate), ubi maxime colebatur
dea; schol. A ad K 268 (ἐν Κυϑήροις) λαμπρῶς
τιμᾶται ᾿Αφροδίτη: διὸ xal Κυϑέρεια ἐπιϑετι-
χῶς ἡ ϑεός, cf. Schol. AD ad O 431 et Diod.
Sic. V 77, Eust. 804, 35; Paus. III 23, 1 τὸ ἱερὸν
τῆς Οὐρανίας (ἐν Κυϑήροις) ἁγιώτατον zal ie-
ρῶν ὁπόσα ᾿Αφροδίτης παρ᾽ Ἕλλησίν ἐστιν ἀρ-
χαιότατον. Schol. V ad 9.288 ἐπεὶ υϑήροις προς-
ηνέχϑη, E. M. 179, 8 Ἡσίοδος τὴν ᾿Αφροδίτην
Μυϑέρειαν, ὅτι προσέχυρσε Κυϑήροις (Hes.
theog. 198), cf. E. M. 543, 43, E. G. 351, 58,
Or. 79, 24 s, Eust. 1024, 49; Eust. 1598, 50 7
ἀναφανεῖσα περὶ νῆσον τὰ Kv950«, cf. Eust.
1024, 50, cf. praeterea Zon. 1266. Negant deam
ab insula dictam esse schol HQ ad $ 288, E.
M. 546, 48, Hes, Phot, Suid. Derivant ex re-
centioribus a Κύϑηρα Preller Gr. Myth. I 272 s.,
Bursian Geogr. v. Griechenl. II 140, Buchholz
hom. Real. I 930, Friedreich Real. 670, permulti
alii, c£. Lob. Paralip. 299. Naegelsb. hom. Theol.
8: ,die Beinamen Aézo:c u. Κυϑέρεια, jener
der 1l., dieser der Od. angehoerig, bez. den Weg τι.
den 1. Sitz des Aphroditekultus in Griechenland",
cf. Gladstone hom. Stud. ed. Schuster 210 215.
Perversam eam interpretationem nominis A. esse
dicit Welcker gr. Goetterl.I 667; Sonne in Kuhn
Ztschr. X 418 componit cum sanscr. qundhyiü
purus, integer. De vocabulis in s:« exeuntibus
v. Herod. ed. Lentz II 539, 25, Cram. an. Ox. II
931, 20, Lob. Paralip. 321. Leguntur nom. Kv-
ϑέρεια (semel), gen. -ερείης (quater), dat. -εἰῃ
(semel), acc. Κυϑέρειαν (semel. Non est in Il.;
bis in Od., quinquies in hymnis. Omnibus locis
in exitu versus praeter ἢ. X 1. 9 988 ἐσχανόων
φιλότητος ἐυστεφάνου Κυϑερείης, schol. P. yo.
59
930
Ἀφροδίτης. σ 198 κάλλεϊ χάϑηρεν ἀμβροσίῳ,
οἵῳ περ ἐυστέφανος Κυϑέρεια χρίεται (v.
Ἀφροδίτη), Nauckio v. 192—6 spurii videntur
esse. h. Ven. 6 πᾶσιν δ᾽ ἔργα μέμηλεν ἔυστε-
φάνου Κυϑερείης, εἴ. Procl, h. Ven. 13; h. Ven.
l75 χάλλος δὲ παρειάων ἀπέλαμπεν ἄμβρο-
τον, οἷόν v' ἐστὲν ἐυστεφάνου (v. 1. ἰοστεφίέ-
vov) Κυϑερείης, h. Ven. 287 ἐν φιλότητι μιγῆ-
vaL ἐυστεφάνῳ Κυϑερείῃ, h. VI 18 εἶδος ϑαυ-
μάζξοντες ἰοστεφάνου (v. 1. évov.) Κυϑερείης.
h. X 1 Κυπρογενῆ Κυϑέρειαν ἀείσομαι, cf.
'Theogn. 1386.
Κύθηρα (Eust. 1024, 47 ἐν οὐδετέρῳ γένει,
cf. Herod. ed. Lentz I 888, 14, Thom. M. 557,
Lob. Paralip. 300, adn. 2) insula prope Laconicae
oram sita, haud procul a promunturio Malea,
cum urbe eiusdem nominis. Schol. V ad 9 288
νῆσος τῆς “ακωνικῆς, cf. schol. Α ad X 268,
schol. AD ad O 431, schol. Q ad ε 81; Thuc.
IV 53, 5 τὰ Κύϑηρα νῆσός ἔστιν, ἐπίκειται δὲ
τῇ Δακωνιχῇ κατὰ Μαλέαν, οἵ. Herodotum VII
235; Steph. Byz., Herod. I 388, 15, Eust. 804,
34 νῆσος πόλιν ὁμώνυμον ἔχουσα πρὸς τῇ
Κρήτῃ, οἵ. Ἠογοᾶ. 1 299, 16, Strab. II 124 VIII
363 X 475, Paus. III 28, 1, cf. etiam Suid.; Hes.
γῆσος Ko»trs (cf. Eust. 1024, 47), x«l πόλις
Θεσσαλίας" τινὲς δὲ νῆσον πρὸ MaAéov: ά-
λεον δὲ ἀχρωτήριον τῆς “ακωνικῆς. [E. G.
352, 19 mentionem facit AK. urbis magnae in in-
sula Cypro sitae, cf. schol. ad Hes. theog. 192.]
Nomen accepisse dicitur a Cythero, filio Phoe-
nicis, cf. Steph. Byz., Herod. 1 388, 15, Eust. 804,
35. Olim ei erat nomen Πορφύρουσα. Steph.
Byz. ἐχαλεῖτο δὲ Il. διὰ τὸ κάλλος τῶν περὶ av-
τὴν πορφυρῶν, ὡς ᾿Αριστοτέλης, cf. Eust. 804,
36 1024, 46. Sunt qui putent insulam ρανάη
I'445 esse Cythera: schol BL oi δὲ τὰ Κύ-
ϑηρα, sim. Eust. 433, 20. Nunc habet nomen
Cerigo. Iam antiquis temporibus in ea insula
colebatur Venus: schol. AD ad O 431 νησίδιον
Ἠφροδίτης ἱερόν, cf. schol. BL ad Γ' 445, Eust.
433, 90; schol. A ad A 268 νῆσος, ἐν ἡ λαμ-
πρῶς τιμᾶται ᾿Ιφροδίτη, cf. Zon. 1966 et Hes.
s. υϑήρων. Dicitur, cum e maris spuma emer-
sisset, ad eam insulam appulisse, cf. Hes. theog.
198. Inde videtur ei cognomen υϑέρεια datum
esse, v. S. hac voce. Cultum deae huc transtu-
lerunt Phoenices: Paus. I 14, 7 παρὰ Φοινίκων
Κυϑήριοι μαϑόντες σέβουσιν. lidem templum
clarissimum deae, quod in insula erat, condidisse
traduntur: Herodot. I 105 τὸ ἐν K. (ἱρὸν) Φοίνι-
χές εἰσι οἱ ἱδρυσάμενοι, Paus. III 23, 1 ἱερὸν
ἁγιώτατον καὶ ἱερῶν ὁπόσα ᾿Αφροδίτης παρ᾽
“Ἡλλησίν ἐστιν ἀρχαιότατον, cf. Bursian Geogr. v.
Gr. 1 108 140, Preller Gr. Myth. 1 272 s., Welcker
Gr. Goetterl. I 666, Naegelsb. hom. Theol. 8, Glad-
stone hom. Stud. 210 215. Commemoratur urbs in-
sulae Σχάνδεια K 268, v. schol. A; Paus. III 23, 1
ἐν Κυϑήροις ἐπὶ ϑαλάσσης Σχάνδειά ἐστιν ἐπί-
ψείον, cf. Eust. 804, 33. — Curtius Pelop. II 2985s.,
Bursian Geogr. II 103 140 ss. 347 352, Buchholz
Real. I 230, Friedreich Real. 58 670. — Est apud
Hom. gen. Κυϑήρων (semel), dat. -occ (semel).
Semel in Il, semel in Od. O 432 ἄνδρα κατέχτα
Κυϑήροισι (Nauck -ocv) ζαϑέοισι, ubi epitheton
insulae datur propter illum Veneris cultum; Eust.
1024, 50 ζάϑεα ἔφη διὰ τὴν £v αὐτοῖς μυϑευο-
μένην τῆς Κυϑερείας ἔχφανσιν, cf. etiam schol.
V; Ariston. ἐλλείπει ἡ ἕν" ἔστι γὰρ ἐν Κυϑη-
qoc, cf. Friedlaender Ariston. p. 3ὅ. ε 81 πε-
ριγνάμπτοντα άλειαν βορέης ἀπέωσε, παρέ-
Κύϑηρα --- κυχάω
l ϑηρόϑεν, Κυϑήριος.
πλαγξεν δὲ Κυϑήρων, cf. schol. Q et T. — Kv-
Κυϑήριος Cytheriacus, subst. incola Cythe-
rorum. Steph. Byz. ot οἰκήτορες Κυϑήριοι,
schol. AD et paraphr. O 431 ἀπὸ Κυϑήρων, cf.
Hes.; paraphr. A 268 τῷ ἐν Kv95ooic. Legitur
tantum duobus Il. locis, post 1. thesin 3. pedis,
HK 208 Σχάνδειαν δ᾽ ἄρα δῶχε Κυϑηρίῳ '"Au-
φιδάμαντι, cf. Eust. 804, 86. O 431 “υχόφρονα,
Mácrogoc υἱόν, Αἴαντος ϑεράποντα Κυϑήρεον
ἔβαλεν.
Κυϑηρόϑεν (cf. Lob. Path. el. II 146, Kolbe
de suffixi 9e» usu hom. 10) e Cytheris. Legitu
uno Il. loco, post 1. thesin 3. pedis. O 438 /Ma
στορίδης, ὃν νῶι Κυϑηρόϑεν ἔνδον ἐόντα loq
τοχεῦῖσιν ἐτίομεν ἐν μεγάροισι, paraphr. ἀπὸ
Κυϑήρων ἐπιδεδημηκότα, cf. schol. V et Eusi
1024, 52s.
κύκάω (Fick vgl. Woert. II 76 sumit rad, kvek
miscere, permiscere, I 230 804 et Spracheinh. 11
rad. skak, skag, nostr. hin- u. herbewegen, r
ren, quirlen; confert gentium septentr. sk
skók quatere, sanscr. khaj, khajati, subst. khaja
cf. etiam Brugman in Curt. Stud. VII 341 el
Benfey WL. II 325. De verbis in «c exeunt
bus v. L. Meyer vgl. Gr. II. 20, cf. etiam Herod
ed. Lentz I 436, 7). Leguntur act. praes. part
χυχόωντι E 908, impf. ἐκύχα x 985, aor, ab
xqot “1 638; pass. praes. part. χυκώμενος (
neutr. -μενοὸν d 9240, -μένη (bis); part. omn
locis post 1. thesin 3. pedis; aor. 3. du. zv
ϑήτην 44 199; 8. pl. χυχήϑησαν (bis), opt.
κηϑείη ep. 14, 12. Est in Il. octies, Od.
hymnis semel, epigr. semel. 1) immisceo,
misceo, 2) confundo, perturbo, cf. Doed. Gl. 1
E. M. 548, 44, E. G. 353, 35, Suid., anecd.
ed. Bachm. I 284, 21 27, Zon. 1271, Phot., B
paraphr. Il. (plurimis locis), Eust. 836, 19.
ράσσω, Hes. χυκῶν" ταράσσων, tvatéov, Eus
620, 5 ἀντὲ τοῦ ταράττειν xol στρέφειν, addu
ad reg. Hes. (s. κυχᾷ) et Phot. τὰ (κάϑυγρα)
quta. Eust. 836, 90 χυρέως ni ὑγρῶν, cf. 69
cf. etiam 870, 63. 1913, 49; Eust. 620, 19. 4
γεται ἐπί τε ψόγῳ, καὶ ἄλλως δὲ δίχα wó
πραγματιχῶς. 1) E 908 ὡς ὅτ᾽ ὀπὸς γάλα
ἕπηξεν ὑγρὸν ἐόν, μάλα δ᾽ ὦχα περιτρέφ
(v. 1. -στρέφεται) χυκόωντι, coagulatur, que
quis immiscet, schol. BL δοτικὴ ἀντὲ γενικῆς
4. γὰρ ἀντὶ τοῦ ὑπὸ χυχόωντος. x 935 ἐν
σφιν τυρόν τε χαὶ ἄλφιτα χαὶ μέλε 0
Πραμνείῳ ἐκύχα. Absolute: “ 688 ἐν τῷ (ὁὖ
παὸ σφι κύχησε γυνὴ εἰχυῖα ϑεῇσιν ὃ »
Πραμνείῳ (ali supplent ὕδωρ), paraphr
χυχεῶνα ἐποίησεν, Eust. 870, 57 χυριολ.
ται, ὡς μὴ χρείαν εἶναι προσϑήκης τοῦ tLÉ
χησεν" ὡς εἶναι δῆλον ὅτι χυχᾶν χυρίως
κυχεῶνα ποιεῖν, cf. 871, 19. 2) Pass. tantur
confundi, perturbari. € 229 roig δὲ χυχήϑησι
(v.l. δ᾽ ἐχυχ.) Τρῶες κλειτοί τ᾽ ἐπίχουροι.
equis: 44 129 τὼ (ἵππω) δὲ χυκηϑήτην, alii |
referunt ad v. 126 δύο παῖδε. Y 489 χυχὴϑ
σαν δέ oi ἵπποι, Eust. 1918, 48 τὸ χυχηϑῆ
πάνυ ἐμφαντιχῶς ἐπὶ πτυρμοῦ καὶ συγχύσει
ἵππων. De dat. v. Nahrhaft Jahresber. [: e
poldstaedter Obergymn. in Wien 1871 p. 60.
Epigr. 14, 12 σὺν δὲ κάμινος πᾶσα χυχηϑεὶ
χεραμέων μέγα χκωχυσάντων. De fluvio
fluctibus perturbatis (cf. Lob. Path. proleg. 51
$ 235 πάντα δ᾽ ὄρινε (fluvius) ῥέεθρα zvz
μενος, d 324 ἐπῶρτ᾽ ᾿ἀχιλῆε (fluvius) vx
μενος, ὑψόσε ϑύων, μορμύρων ἀφρῷ τὲ
αἵματι καὶ νεκύεσσιν, Doed. in ed. h. 1. com-
mate post uoo. posito ἀφρῷ κτλ. iungit cum
AUX., cf. eiusd. Gloss. 1069. Φ 240 δεινὸν δ᾽
ἀμφ' ᾿Αχιλῆα χυχώμενον ἵστατο χῦμα, ubi δει-
γόν minus bene pro adi. a nonnullis accipitur.
h. XXVIII 12 ἐχινήϑη πόντος, κύμασι πορφυ-
ἔοισι κυκώμενος. De Charybdi: μ 288 λέβης
ὡς ἐν πυρὲ πολλῷ πᾶσ᾽ ἀναμορμύ Q£0xt κυχω-
(Ap. Soph. 35, 21 μυχωμένη pro z), « 241
πᾶσ᾽ ἔντοσϑε φάνεσχε χυκωμένη. --- χυχεών.
[Sunt qui statuant verbum ἐγχυχάω x 285 in
tmesi positum.]
εῶν (a χυχάω, cf. Eust. 866, 51 870, 57
18, 49 saepius; Fick vgl. Woert. I 231 804 II
"confert lat. cocetum et coclear, sanscr. khaja
E cf. Spracheinh. 114, Brügman in Curt.
Stud. VII 341, Doed. Gl. 1070; de subst. in εὡν
exeuntibus v. ATE Meyer vgl. Gr. II 470, Woerner
subst. hom. 46; de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 40, 10). Est quinquies apud Hom., tantum
χυχεῶ (ter, bis in Od., semel in hymnis, et
χυχειῶ bis (Il. proprium est). Herod. ed. Lentz
48, 5 267, 24 (ad 4 641) περισπαστέον" τοῦ
p χυχεῶνά ἐστιν ἀποχοπή, cf. eund. I 410,
0 475, 7 II 150, 6 (ad z 290) 216, 20 539, 28,
ram. an. Par. III 15, 84, Ap. Soph. 105, 3, Hes.,
; . 866, 52, saepius, Lob. ΠΥ el. lI 272 304;
pgman in Curt. Stud. IV 173 censet stirpem
ipalem esse χυχᾶ,;, unde orta sint zvznó,
480) atque κυχη FO, χυχηώ; de accentu confert
pro χυχειῶ autem restituendum esse χυκηῶ
; de his accus. v. Buttm. aust. Spr. $ ὅδ, adn.,
Krueger Di. 820, 2, 1 et $21 s. v., Kuehner ausf.
p. 331, adn. 4, Monro gramm, of the hom.
ct p. 66. Commistio, miscella potio. Erat
em mixta e vino Pramnio, farina, caseo ca-
ino, melle. Schol. A ad 44 641 πολὶ υμιγὲς πο-
Suid. Phot, anecd. Gr. ed. Bachm. A 284,
) πόμα ἐκ διαφόρων μιγμάτων κιρνάμενον
μενον), E. M. 543, 50, E. G. 332, 35 ἡ mó-
1e, πόμα κατασκευασϑέν, παυστικὸν δίψης,
f. Zon. 1263; addit E. M. ἔστι δὲ δίψους ἴαμα,
; διαφόρων εἰδῶν σκευαζόμενος, cf. schol. D
d.4 624; Eust. 607, 6 ἔκ τε στερεῶν ἔχ τε
γρῶν ἐχέχρατο, schol BLV ad “1 624 συ»-
στὰς £x μέλανος οἴνου (τοιοῦτος γὰρ 0
Ἰράμνιος) zal τυροῦ ἐπιχεχνησμένου καὶ ἀλ-
γῶν, addit mel Eust. 1656, 61; schol V ad z
30, Ap. Soph. 105, 3, E. αἱ 352, 27, Hes. λέ-
ται, τὸ ἐξ οἴνου καὶ μέλιτος ᾿χαὶ ἀλφίτων
à ὕδατος καὶ τυροῦ ἀναμεμιγμένον πόμα
. G. pro τυροῦ minus recte scripsit πυροῦ,
. Soph. et Hes. omiserunt), cf. Eust. 871, 135s.;
ad Luc. Icarom. 17 dicit eam potionem
Ixtam esse ex vino, melle, farina, aqua. Hes.
Ζυχειῶ) πόμα ἐκ ᾽πολλ ov βοτανῶν συγκεί-
ov φαρμακίας, ποτὸν δηλητήριον, cf. Zon.
03; anecd. Gr. ed. Bachin. I 439, 21 ταραχή,
πόμα ἐκ π. B. κατεσχευασμένον, δ΄ ἔστι φάρ-
x0». Eust. 870, 65 εἰ καὶ μεταξὺ βρωτοῦ
l ποτοῦ ὃ χυκεὼν εἶναι δοχεῖ, ἀλλὰ μᾶλλον
ξωμός τις ῥοφητὸς qv* διό quai πινέμεναι
ἐχέλευσε (A 641), καί: πίνοντε ἀφέτην. πολυ-
ἕα δίψαν (4 642) Eust. 1656, 57 καὶ Boo-
» ἦν, ὡς δηλοῖ τό: βαλέει δ᾽ ἐν φάρμακα
€ (x 290), zal τό" ἀνέμιεσγε δὲ σίτῳ φάρ-
(α (x 386)" καὶ ποτὸν δὲ ἣν ὃ αὐτός, ως
ἵλον ἐκ τοῦ: ἐπεὶ δῶκέν τε καὶ ἔχπιον (*
7), ef. schol. BLV ad “1 624, schol. BL ad 4
ἢ, Eust. 871, 10. Praeparabatur et dabatur
poculo, cf Athen. XI 492e et ss. Traditur
χυχεών — χυχλέω 981
vim sedandae sitis habuisse, v. 41 642. De cy-
ceone v. etiam Brosin de coenis hom. 9, Lang
Homer u. die Gabe des Dionysos 17, Nitzsch et
Am. ad z 235, Guenther Ackerbau bei Hom. 34,
Viehzucht bei Hom. 39. — 4 624 τοῖσι δὲ τεῦχε
χυκειῶ ἐυπλό ὄόχαμος Ἑχαμήδη (D zvx£EO), 41 641
ἐν τῷ (δέπαϊ) χκύχησε γυνὴ οἴνῳ Πραμνείῳ,
ἐπὶ δ᾽ αἴγειον xvij τυρόν, ἐπὶ δ᾽ ἄλφιτα πά-
λυνε, πινέμεναι δὲ κέλευσεν, ἐπεί e ὥπλισσε
χυχειῶ (Vind. χυχεῶ), non fit mentio h. 1. mel-
lis; paraphr. ποτόν, Porphyr. ad v. 624 020c. ὃ
τόπος οὗτος ἐλέγχεται ὡς παρὰ τὴν ἰατρικὴν
ἱστορίαν JUEZ nr μένος" ὅσοι μὲν οὖν λύουσιν
ὡς τῶν ἡρώων ἑτέρως εἰϑισμένων ϑεραπεύ-
εσϑαι διὰ τὸ μὴ ταῖς αὐταῖς διαίταις. τοὺς
ἐατροὺς ἐπιπολάζειν χρωμένους ς (2), ἀπὸ τοῦ
ἔϑους ἀπολογοῦνται" ὅσοι δ᾽ ἐλέγχουσι. τὴν
σύνϑεσιν πάντων 6. “ποτῶν sec. Kammer) ἐξαλ-
λάσσειν τὴν zu! ἕχαστον δύναμιν, ἀπὸ τῆς
λέξεως ι. ἕξεως) ἐ ἐπιχειροῦσιν" οἵ δὲ νῦν πάν-
τεῦ (1 οἵ δὲ συνιστάντες Lehrs) οὐχ εἶναι χα-
λεπὸν τὸ τραῦμα, οὐδὲ πρὸς ϑεραπείαν δί-
δοσϑαι τὸ πόμα, τῷ δὲ κοινῷ ἔϑει πίνειν οὐ
μόνον τὸν Μαχάονα ἀλλὰ χαὶ τὸν “Νέστορα τὸ
τοῖς κεχμηκόσι, σχευ αξζόμεν ον ποτόν, -- τοιοῦ-
τον γὰρ προσφέρειν καὶ τὴν Κίρκην τοῖς πρὸς
αὐτὴν χαταγομένοις --- ἀπὸ τοῦ χαιροῦ λέ-
γουσιν, cf. schol. BLV, Eust. 867, 37 ss., Platon.
de republ. ΠῚ 405 e, Duentz. l. l., Bekk. hom.
Bl. Il. 198 s, Welcker kl. Schr. III 55, qui ad-
dit: ,Erst die Spaeteren, die im Homer alle
Weish. u. alle Kenntnisse suchten, fanden auch
in den Bestandtheilen des χυχεών das Medici-
nische auf, wie Athen. I p. 10, welchen Eust.
ausschreibt u. Heyne nicht berichtigt*. Circes
χυχεών describitur EÀ 234: ἐν δέ σφιν τυρόν τε
καὶ ἄλφιτα za μέλε οἴνῳ Πραμνείῳ ἐχύχα"
ἀνέμισγε δὲ σίτῳ φάρμαχα λυγρά. z 290 τεύ-
ξει (Κίρκη) vot χυχεῶ, βαλέει δ᾽ ἐν φάρμαχα
σίτῳ, 2 916 τεῦχε δέ μοι χκυκεῶ (v. 1. τῷ) χρυ-
géo ᾿δέπαι, ὄφρα πίοιμι, ἐν δέ τε φάρμαχον
ἧκε καχὰ φρονέουσ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ, post v. 233
multi libri eundem versum addunt; cf. Eust. 870,
59. — Ea potio commemoratur etiam v 69 χό-
μισσε δ᾽ ᾿ἀφροδίτη τυρῷ καὶ μέλετι γλυχερῷ
zul ἡδέι οἴνῳ, quamquam poeta non utitur no-
mine χυχεών. h. Cer. 908 ,ἄνωγε (Ceres) δ᾽
ἄρ᾽ ἄλφι καὶ ὕδωρ δοῦναι μίξασαν πιέμεν γλή-
χωνι τερείνῃ" 53 δὲ χυχεῶ (hoc uno loco per
synizesin) τεύξασα ϑεᾷ πόρεν ὡς ἐκέλευε, mix-
tus ille cinnus erat ex farina, aqua, pulegio;
Ruhnk.: «ἀλφίτων κυκεῶνα cum pulegio etiam
alii in hac fabula commemorant: Nicand. 195;
ex eiusdem "Ere θοιουμένοις baec narrat Antonin.
lib. 24: xai διδοῖ ποτὸν ὕδωρ, ἐμβαλοῦσα
γλήχωνα καὶ ἄλφιτον εἰς αὐτό, cf. Ov. met. V
450*. De hoc loco v. etiam Preller Gr. Myth.
I 651 c. adn. 1.
χυκλέω (a xvzAoc, cf. Herod. ed. Lentz I
448, 96 II 805, 2, L. Meyer vgl. Gr. II 23, cf.
etixm Curtius Verbum I 352) Est semel in Il.
coni. aor. χυχλησομεν, cf. Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 722. Rotis, curru aveho, cf.
Grashof Fuhrw. bei Hom. 32 et 33, adn. 32. LH
332 ἀγρόμενοι zvzAnooutv (coni. adhort.) ἐν-
ϑάδε νεκροὺς (E. M. 544, 24 πάντας) Bovol
χαὶ ἡμιόνοισιν, cf. v. 426; "schol. B, E. M. 544,
24, Zon. 1272 ἀντὶ τοῦ ἐπὶ τὰς ἑμάξας ϑήσο:
μεν (ἐφ᾽ ἁμαξῶν G&ousv), κύκλα γὰρ ot τρῦχον
οἵ. Ap. Soph. 105, 2, Eust. 412, ,90 1148,
1550, 24; paraphr. ἐφ᾽ ἁμαξῶν ὀἔσομεν, [ee
59*
ε
932
683, 57 ἀντὲ τοῦ τροχοῖς ἀγάγωμεν, ἡ μάλιστα
ἐφ᾽ ἁμαξῶν χομίσομεν, ὡς ἀπὸ μέρους, cf.
Hes. Phot., Suid., anecd. Gr. ed. Dachm. I 284,
94 ἀναζεύξομεν. De hoc loco dubitant Grashof
p. 10s. c. adn. 9 et p. 32 et Duentz. hom. Abh. 265.
κύκλος (Curt. Et. 158 suspicatur per redu-
plicationem ex rad. κυρ, «và ortum esse, quae
cernatur in χυρτός, xvAÀOc, curvus, cuius anti-
quiorem formam χαρ, καλ praebeat; sanscr. ka-
krás; confert lat. circus, germ. hring, slav. kolo,
cf. eund. p. 141 555 715, Fritzsche in Curt. Stud.
VI 993 329 339, Benfey WL. II 289, Schweizer
in Kuhn Ztschr. VII. 154, Walter ib. XII 388,
L. Meyer vgl. Gr. I 348 4924 II 154, cf. etiam
Christ Lautl. 125, G. Meyer apud Kuhn XXIV
939. Fick vgl. Woert. I 37 516 II 76, Spracheinh.
64 956, qui ex χεεχλος ortum esse censet, con-
fert sanscr. Kakrás, zend. cakhra, ags. hveohl,
hveogol, hveovol, angl. wheel, gent. septentr.
hjól et hvel, cf. Brugman in Curt. Stud. VII 206,
adn., 975 982, cf. etiam Verner ap. Kuhn XXIII
119, J. Schmidt ib. XXV 161. De subst. 2. decl.
v. L. Meyer II 154, Woerner subst. hom. 23.
De accentu v. Herod. ed. Lentz I 158, 9 378,
98) Leguntur gen. χύχλου (semel), dat. κύκλῳ
(bis v. infra; acc. -ov (ter), pl. zvzo« (semel)
et χύχλα (bis), v. infra; acc. xvxAovg (semel).
In 1]. septies, in Od. bis, in hymnis semel. Prior
syllaba omnibus locis est (exc. 4f 33) in arsi:
l. pedis P 340, 8. pedis Σ' 375, 5. pedis ter,
6. pedis quater. Orbis, circulus. 6 792 060«
μερμήριξε λέων ἀνδρῶν ἐν ὁμίλῳ δείσας, ὅπ-
πότε μιν δόλιον περὶ κύχλον ἄγωσι, schol B
ἤτοι περικυκλώσουσι, schol. Η χύκλον ἂν εἴς
ποι τὸ δίχτυον (2), schol. T δόλον, κύχλῳ τὸ
δίχτυον, Eust. 1518, 12 τὸν £x διχτύων ἢ ἀν-
δρῶν περικυχλούντων. XN 504 οἱ δὲ γέροντες
tlav' ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοις ἱερῷ ἐνὲ χύχλῳ,
paraphr. ἐν τῷ μεγίστῳ δικαστηρίῳ, Schoe-
mann antiqu. Gr. I! 28: ,sie sitzen als Richter
in dem geweiheten Ringe, den wir uns als e. ab-
gesonderten Raum auf dem gewoehnl. Volksver-
sammlungsplatze, der Agora, zu denken haben*';
schol. A ἱερῷ ἐνὲ zx: Θέμιδι γὰρ ἱερὰ τὰ δι-
χαστήρια, schol. B τὸν τόπον αὐτῶν (ἀξιοῖ) te-
ρὸν διὰ τὸ δίκαιον, ὥστε εἰς τὸ ϑεῖον ἀσεβοῦ-
σιν ot παραχρίνοντες χαὶ οἱ ἀπειϑοῦντες, Eust.
1158, 96 ἱερὸς χύχλος ὃ τῆς ἀγορᾶς διὰ τὴν ἐν
αὐτῇ ϑέμιν καὶ δίκην, οἵ. 1168, 9, cf. etiam
schol V. 9 278 ἀμφὲ δ᾽ ἑρμῖσιν χέε δέσματα
χύχλῳ ἁπάντῃ, cf. v. 840 et Eust. 1598, 38;
Herod. ed. Lentz II 540, 1 χύχλῳ ἐπίρρημα zo-
πιχόν" ἔχει δὲ τὸ 1 προσγεγραμμένον ὡς ἀπὸ
δοτικῆς, cf. E. M. 544, 12; Zon. 1972 χυχλῳ᾽
εἴτε ὄνομα, εἴτε ἐπίρρημα, σὺν τῷ t γράφεται.
— Inter umbonem atque extremam scuti oram
(ἄντυγα) erant χύχλοι, anuli s. orbes, quibus
superstructum erat scutum, cf. Grashof Fuhr-
werk 31, adn. 98. .4 33 ἀσπίδα, ἣν πέρι χύ-
χλοι δέχα χάλχεοι ἦσαν, Grashof: ,nicht alle
10 ganz am aeussersten Rande dicht um einan-
der gelegt, sond.auf den ganzen Schild als Parallel-
kreise gleichmaessig vertheilt*: v. 1. ἧσαν, v.
schol A. Y 980 ἐγχείη διὰ ἀμφοτέρους ἕλε
χύχλους ἀσπίδος ἀμφιβρότης, ambos scuti or-
bes, extremum et qui extremo fuit proximus, nam
prope extremum Achillis hasta in scutum descen-
derat; schol. B τὸν βύρσινον xal τὸν χαλκοῦν,
Eust. 1208, 82 τὰ τῆς κυκλοτεροῦς ἀσπίδος ἔν τε
τῇ βύρσῃ καὶ τῷ χαλχῷ τέρματα, Franke in ed.
Faes. dieit κύχλους h. l. idem esse atque πτύχας.
χύχλος — κυχλόσε
M 997 ἀσπίδα, ἣν χαλκεὺς ἤλασεν, ἔντοσϑεν δὲ
βοείας ῥαψε ϑαμειὰς χρυσείῃς δάβδοισι διὴ-
γνεχέσιν περὶ κύκλον, in orbem, in extrema ora
scuti; x. autem est πρώτη (s. πυμάτη) ἄντυξ,
quae erat aénea, interiores vero orbes erant
pellibus superinducti, v. s. ἀσπίς et sUxvxAog;
schol. D ἐπεὲ τῶν πτυχῶν αἱ μὲν ix χαλχοῦ
ὑπῆρχον, αἱ δὲ ἐκ βύρσης, cf. Eust. 906, 50;
Damm s. ῥάβδος: ,«óxAoc ipsum est rotundum
scutum, quod totum, modicis intervallis, obsitum.
erat seriebus clavorum infixorum* Est v. l. z&-
ρίχυκλον, Herod. (II 83, 6) τὸ περίχυκλον
ἄμεινον δύο ποιεῖν περὶ χαὶ χύχλον, ἵνα ü
περὶ τὸν τῆς ἀσπίδος xixAov: οὕτως καὶ ὃ
᾿Ασχαλωνίτης. Significat χύχλος etiam rotam,
Uno loco in sing., duobus in pl Dicit autem
poeta, cum x. rotas significat, per metaplas-
mum χύχλα. Schol. AD ad E 792 ἐωνιχῶς οἱ
τροχοί, μεταπλασμός, cf. E. M. 544, 90, E. 6.
359, 34, Eust. 1148, 24, cf. etiam Cram. an, Ox. -
I 250, 9s., Herod. ed. Lentz praef. XXX, Lo
Path. el. II 1665 schol. B ad H 332,
104, 35, E. M. 544, 96, E. G. 359, 99,
Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I 984, 23,
1972, Eust. 597, 41 1550, 94 χύχλα᾽ τροχοΐ,
Eust. 1304, 43 et Hes.; Bekk. anecd. Gr. 4
29, Eust. 574, 98 Ὅμηρος τὸν μὲν τρο͵
(ὅλον) κύκλον ὀνομάζει, τὴν δὲ ἁψῖδα ἔτυν,
Rumpf Beitr. zur hom. Worterkl, Giessen
p.175, cf. etiam Grashof Fuhrw. 31s. ?
ὡς ἂν τοι πλήμνη δοάσσεται ἄχρον ἱκέσϑ
κύχλου ποιητοῖο, schol. AD ὥστε τὴν ἔξωϑ
τοῦ τροχοῦ περιφέρειαν δόξαι ψαύειν τῆς 40
γικίδος" τοῦτο δὲ πάσχειν δοχεῖ ὁ παρὰτ
χαμπτῆρα τροχός, paraphr. τὸ ἄχρον προσε
σαι τοῦ x., l'aesi: summam partem rotae; re
videtur xvxAov cum πλήμνη iungendum, |
ἄκρον vero supplendum esse τῆς νύσσης. Eust
1304, 37 ὡς ἂν τὸ «xoov τοῦ ἄξονος τὸ
τὸν τροχόν, τοῦτο γάρ ἐστι πλήμνη tQ
δόξῃ ἐγγίσαι ἄκρᾳ τῇ νύσσῃ. Grash.
32 adv. dicit esse ἄχρον suppletque αὐτήν
νύσσαν. E 722 Ἥβη δ᾽ ἀμφ᾽ ὀχέεσσι 90
βάλε καμπύλα χύχλα, χάλχεα ὀχτάκνημα,
δηρέῳ αξονι ἀμφίς, τῶν χρυσέη ἴτυς ἅ
toc, cf. schol. AD; paraphr. τὰ ἐπιχαμπῆ t
videtur schol. D ad B 205 pro χαμπύλα
ἀγχύλα. Σ 375 de Vulcano tripodas fabri
χρύσεα δέ oq? ὑπὸ κύκλα ἑκάστῳ πυϑμένι d
xt», est ὑπὸ c. ϑῆχεν iungendum, cf. Hof
Tmes. III 7; Herod. ed. Lentz Il 108, 4 τῷ
ὑπόκυκλα (ut C et Poll. On. 10, 79), ac
τροχα: τὸ μέντοι ἐν τῇ Ὀδ. (ὃ 1831) ,,T«À.
9? ὑπόχυκλον"" χατὰ σύνϑεσιν ἀνεγνωσμέ
ἑτέρου ἔχεται σημαινομένου, cf. Cram. an
I 9250, 7 ss.; schol. B 7; ὑπό πρὸς τὸ ἐϑ
τινὲς δὲ ὑπόχυχλα ὑφ᾽ ἕν, ὡς ὑποπόδια,
χῶς, cf. etiam E. M. 782, 54, Lob. Parali
Lehrs Arist. 110. De orbe, cursu (nostr. Kre
lauf) planetarum: ἢ. VIII 6 4ogc, πυραυγέα
xÀov ἑλίσσων αἰϑέρος ἑπταπόροις ἐνὶ τ'
σιν, v. quae accuratius exposuit Α. Ludwich zt
Kritik d. Nonnos, Regimonti 1873 p. 90 8. —
Scripsit Aristarchus Ζ 212 περὲ δ᾽ αὐτὸν
γέραϑ'᾽ ὅσσοι ἄριστοι, κύχλος (pro χυκλόσ
P 392 δεξάμενοι διαστάντες τανύουσι χύχλο
Zenod., ut videtur, utroque loco χύχλῳ (pro zv
χλόσ᾽, q. vV.. — Zon. 1963, Hes, Eust. 1710, 44
— εὔχυκλος, ὑπόχυκλος [nsolzvaAoc], «vxAo0E
χυχλοτερής, κυχλέω, Κύχλωψ.
κυκλόσε (κύχλος, cf. Bekk. anecd, Gr. 607
χυχλοτερής
32, La Roche h. Stud. p. 90 5., Kissling in Kuhn
Ztschr. XVII 210, cf. etiam Lob. ad Phryn. p- 9).
Tantum in ll. (bis), in introitu yersus. In or-
bem, circum. 4/212 περὶ δ᾽ αὐτὸν ἀγηγέραϑ᾽
ὅσσοι ἄριστοι κυχλόσ᾽, ὃ δ᾽ ἐν μέσσοισι παρ-
ἔστατο φώς, paraphr. £v χύχλῳ, cod. M zv-
zÀocg', schol. L ὃ μὲν Ἀρίσταρχος χύχλος (ut
in D. pr. m.) γράφει, καὶ τὸ ὡς ἐχδέχεται- ὃ
δὲ Ἡρωδιανὸς χκυχλόσε, ὃ καὶ ἄμεινον, Herod.
II 44, 23 ᾿Αρίσταρχος μὲν ὀνοματικῶς, Ty ἢ
ἀγηγέρατο κύχλος, ὁμοίως τῷ: Gygóusvot. πᾶς
δῆμος (Y 166; τοιοῦτο γὰρ βούλεται σημᾶναι,
χύχλος γενόμενοι" Νικίας δὲ zal ὃ "Aozaio-
της κυχλόσε, ὡς" πόσε φεύγετε (Π 42 2), ὅπερ
τὲ πιϑανώτερον" οὐ “γὰρ δύναται ἐντελὴς εἰ-
κι 5 σύνταξις τοῦ ᾿Αριστάρχου, ἀγηγέρατο
χύχλος" λείπει γάρ τι" διὸ ὁ Ἀρίσταρχος ἕξω-
ϑεν προστίϑησι τὸ γενόμενοι" εἰ δὲ προστί-
)gotv, ἄμεινον αὐτόϑεν ἀναγινώσκειν χυχλόσε'"
διοῦτο γὰρ τὸ ἐπίῤῥημα τὴν προκειμένην
γχέσιν σημαῖνον. τὸ δῆμος τῷ σημαινομένῳ
Aj9vvtizóv . . oU γε μὴν ὃ κύκλος ἔχεται
οὕτου τοῦ σημαινομένου. Secutus est Aristar-
m Am., aliter iudicavit Hentze, v. in Am. ed.
. h.l Videntur cum Nicanore verba περὶ
- χυχλ. in parenthesi ponenda et ab ὁ δὲ (i. 8.
Tachaon) apodosis incipienda esse. P 392 ὡς
τὸ ἀνὴρ ,Bosinv λαοῖσιν δώῃ τανύειν" δεξά-
νοι δ᾽ ἄρα τοί γε διαστάντες τανύουσι zv-
ὐσ᾽, paraphr. χυκλόϑεν, schol. V Ζηνόδ. χύ-
0, ᾿Αρίσταρχος χύχλος, ὡς" ,πληϑὺς ἀπο-
ἔοντο (O 805): χαὲὶ ἐπὲ Μενελάου ὁμοίως ἐν
ἢ 4 (212. (Fluxerunt haec ex Ariston, v.
riedlaender Ariston. p. 218.) οἵ δὲ ἄλλοι ἐπίῤ-
E χαὶ παροξύνουσιν, ἀλλ᾽ ἔδει χυκλόφι.
idetur etiam 4 212 Zenod. scripsisse χύχλῳ.
entz. Zenod. 71: ,aut fallor, aut Zenod. z-
lo et zvz2óc in libris invenerat, Aristarchus
ΤῸ coniecturam tentavit"; cf. praeterea La Roche
T. 304, hom. Stud. p. 905., Didymus 17, Herod.
.Lentz praef. LXXXI. Videtur χυχλόσε cum
ἀστάντες (non cum τανύουσι) iunzendum esse,
od fecerunt Damm (dispositi circa et ex omni
te"), Bluemner Technologie I 265, Hentze,
χυχλοτερής (κύκλος et τείρω, cf. Heerdegen
nom. compos. generibus 36, Schoenberg ueber
ech. Compos. 39 52, Weissenborn de adi. comp.
m. 32, Stolz zus.ges. Nomina 21 39, Doed. Gl.
"ἢ cf. Benfey WL. II 256). Non legitur nisi
- χυχλοτερές semel in Il, semel in Od. —
biculatus, rotundus, cf. Doed. Gl. 1. 1"
5. περιφερές, ἐπιχαμπές, schol. MQ ad ὃ 131
OZ Uz OV interpr. περίχυχλον, 0 ἐστι zvxAo-
γῆ, cf. E. M. 544, 8, cf. praeterea Bekk. anecd.
, Herod. ed. Lentz 1 l 417, 15 s. — o 209
I (χρήνην) αἰγείρων ἦν ἄλσος πάντοσε κυ-
γτερές, cf. 9 278 χύχλῳ ἁπάντῃ, Eust. 1816,
38, πρὸς διαστολὴν ἡμικυκλίου 2... TÜtLOY
ζει χρῆμα τοῖς παλαιοῖς ὃ χύχλος. 4 124
ἔγα τόξον ἔτεινε, paraphr. εὔχυκλον, schol.
"tl τοῦ τείνας EZ ἐποίησεν, Ariston. ἐπειδὴ
άϑη καὶ z. ἐγένετο, E. G. 352, 41 et Cram.
Par. III 162, 20 εὔχυχλον, ἐπειδὴ ἔτεινε ὡς
ἐνέσϑαι, cf. Eust. 452, 3 et Krueger Di.
4, 1. Duentz. et La Roche putant z. nihil
id Significare nisi χαμπύλος. Collocavisse Ze-
otum v. 124 ante v. 123 testatur Ariston.
| λοτέχνης. Stuttg. habet € 143 Ἥφαι-
»“χυχλοτέχνην pro χλυτοτέχνην.
τύχλωψ (Schaper quae genera compos. apud
— Kzhaw 933
Hom. distinguenda sint p. 6 et in Kuhn Ztschr.
XXII 523 a χύχλος et ep derivat: oculum cir-
culo similem habens, cf. Sonne in Kuhn Ztschr.
X 194, Clemm de 'compos. graecis 170, Stolz
zus. ges. Nomina 54. Eadem derivatione iam
usus est Hesiodus theog. 144: Κύχλωπες o
ὄνομ᾽ ἦσαν ἐπώνυμον, οὕνεκ᾽ ἄρα σφέων zv-
χλοτερὴς ὀφθαλμὸς ἕεις ἐνέχειτο μετώπῳ, εἴ.
E. M. 544, 755., E. G. 359, 43, Zon. 1263, cf.
etiam Cram. anecd. Ox. II 456, 34ss.; E. M. 544,
l0s. παρὰ τὸ κύκλος zal τὸ du ἢ παρὰ τὸ
χυχλοτερῆ ὦπα ἔχειν, cf, 432, 43, cf. "etiam
Eurip. Cycl. 462 s. χυχλώσω δαλὸν ὃν Κύχλω-
πος ὄψει. Schol. HQ ad ε 106 γελοίως αὐτοὺς
ἐτυμολογεῖ Ἡσίοδος. Schoemann schediasma
de Cyclopibus, Gryphisw. 1859 p. 12 — opusc.
acad. IV 334s. postquam explicavit quam multis
modis et satis nonnunquam aut mirifice aut ab-
surde de nomine Cyclopum quaestio esset tractata,
unam probabilem dixit sententiam eorum esse,
qui fabulosis illis antiquorum moenium atque ar-
cium conditoribus, quos olim Gigantes habitos
fuisse constaret, nomen illud propter formam ae-
difeciorum impositum esse statuerent; moenia
enim arcium atque urbium χύχλους à Graecis
vocata esse; genuinam formam fuisse Κύχλοῳψ:
facile inde ad formam Kvz o aberratum esse,
ut nomen ad oculorum formam pertinere crede-
retur. Ad eandem significationem vocis χύχλ ος
revocat Goettling gesammelte Abh. I 25 s. (,, wel-
cher den Kyklos — so wird der Umring einer
Stadtmauer od. e. Akropolis genannt — durch
seiner Haende Arbeit erstehen laesst" ), sed negat
subst. esse compositum coll. Lob. ad Soph. Ajac.
ed. II p. 411. Huellmann de Cercopibus atque
Cyclopibus, Colon. 1826 p. 4 statuit Κύχλ env et
Κέρκωψ (E. M. 506, 9 Κέρκωπες πρότερον ἐχα-
λοῦντο οἱ KW. χλωπες) inter se esse cognata, cf.
Ahrens in Or. et Occid. II 42. Bigge de Cyclo-
pibus hom., Coblenz 1856 p.27 a zvzée vel
χυχλόω et. en» derivat, ut KvzAozec aut a cir-
cumspiciendo per vasta maris aequora appellati
sint aut oculorum volubilitate animi truculentia
indicetur, cf. p. 14. Etiam Schoemann opusc.
acad. II 95 olim nihil aliud nisi feritatem vultus
hoc nomine designari credidit, sed postea eam
improbavit sententiam; Am. ad .A 98 app. vertit:
Rollauge. Doed. Reden u. Aufs. II 138 et Gl.
230 2190 derivat ἃ χλέπτειν, unde ortum sit
χλώψ et cum redupl. ύχλωψ, sed v. Bigge 11,
Schoemann sched. 12 — opusc. IV 334. De ac-
centu v. Herod. ed. Lentz Í 247, 18 26 II 66, 35
(ad I 502) 847, 6, cf. I1 432, 88). Leguntur sing.
nom. Κύχλωψ (novies), gen. Κύκλωπος (quater),
acc. Κύκλωπα (quater), voc. AvzAon (quater),
cf. Herod. II 744, 38, Plur. nom. Κύχλωπες (bis),
gen. -oOnov (quater), - ὑπεσσι(ν) (quater), acc.
᾿Κύχλωπας ε 399. Herod. I 738, 19 Κύχλωπος
διὰ τοῦ ὦ x«i Κύχλωψ ὁμοίως, cf. eund. II
738, 14 25 38 751, 1 19 758, 9 805, 16 et Joh.
Schmidt in Kuhn Ztschr. XXV 19. Non est nisi
in Od. (bis et tricies, in libro « bis et vicies).
Est v in thesi 2. pedis quinquies (ε 296 345 362
474 492), ceteris locis in arsi: 1. pedis undecies,
2. pedis duodecies, 5. pedis semel (ε 510), 6. pe-
dis ter (β 19 4 209 v 19) Cyclopum erat gens
ab omni vitae cultu et humanitate remota sum-
maque corporum magnitudine. Erant superbi
(ὑπερηνορέοντες C 5), sine legibus, nec contio-
nes nec ludicia exercebant, sed nullo vineulo
inter se iuncti in suos quisque habebant pote-
934
statem. . 106 Κυχλώπων ἐς γαῖαν ὑπερφι-
λων ἀϑεμίστων ixóut9«, . 112 τοῖσιν δ᾽ οὔτ᾽
ἀγοραὶ βουληφόροι οὔτε ϑέμιστες, ει 1145. ϑε-
μιστεύει δὲ ἕκαστος παίδων ἠδ᾽ ἀλόχων, οὐδ᾽
ἀλλήλων ἀλέγουσι, cf. Plat. de leg. 3, 680b,
Aristot. Polit. 1, 1, Naegelsb. hom. Theol. 274,
W. Grimm die Sage vom Polyphem, Berl. 1857
p.18, Haake der Besitz u. s. Werth p. 5 et 9.
Habitabant dispersi in altioribus locis, abditi in
speluncis: ἐ 399 s. Κύχλωπας μεγάλ᾽ ἥπυεν, ot
δά μιν ἀμφὶς dxtov £v σπήεσσι δι’ ἄχριας
ἠνεμοέσσας, cf. schol. BQ; « 113 ὑψηλῶν ὀρέων
ναίουσι κάρηνα ἐν σπέσσι γλαφυροῖσι. Peco-
rum pastui, non agriculturae operam dabant plu-
rimumque lacte et caseo alebantur. Terra eorum
inarata, expers seminis per se ipsa deorum im-
mortalium beneficio fruges dedit uberrimas: «107ss.
ϑεοῖσι πεποιϑότες ἀϑανάτοισιν οὔτε φυτεύου-
σιν χερσὶν φυτὸν ovv ἀρόωσιν, ἀλλὰ τά y
ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται, πυροὶ
καὶ κριϑαὶ ἠδ᾽ ἄμπελοι, αἵ τε φέρουσιν οἶνον,
χαί σφιν Διὸς ὄμβρος ἀέξει et Strab. ΧΙ 502
(Κυκλώπειόν τινα διηγούμενοι βίον) XIII 592;
ε 851 «cl γὰρ Κυχλώπεσσι φέρει ἄρουρα ol-
vov ἐριστάφυλον. Ignem adhibebant ad res do-
mesticas (ε 167), non ad artium usum, Nam ar-
tium omnium erant expertes, ut ne rates qui-
dem parare possent, quibus in vicinam terrae
suae insulam traicerent: ἐ 195 οὐ γὰρ KvzAo-
πεσσι νέες πάρα μιλτοπάρῃοι, οὐδ᾽ ἄνδρες
νηῶν ἔνι τέκτονες, οἵ χε χκάμοιεν νῆας ἐυσ-
σέλμους. lovem ceterosque deos plus curant,
quam ex verbis Polyphemi concludas: ἐ 275 οὐ
γὰρ Κύχλωπες Διὸς αἰγιόχου ἀλέγουσιν οὐδὲ
ϑεῶν μαχάρων, ἐπεὶ 7 πολὺ φέρτεροί εἶμεν,
schol. ἀσεβὴς ὧν ó Πολύφημος διαβάλλει
καὶ τοὺς λοιπούς" Oti γὰρ ἐχεῖνοι οὐκ ἦσαν
ἄϑεοι παρίστησιν ὃ ποιητὴς λέγων" νοῦσόν γ᾽
οὔ πως ἔστι Διὸς ἀλέασϑαι (c 411), schol. HQ
τὸ ἴδιον ἁμάρτημα ξαυτοῦ ὁ Πολύφημος xot-
νὸν ποιεῖται, sim. schol T ad v. 411; sed v.
schol. HQ ad v. 2976 διὰ τούτων χινεῖ τὸν ἀκρο-
ατήν, ἵνα μισήσωμεν τὸν Κύχλωπα τῆς ἀσε-
βείας καὶ ἐφησθῶμεν αὐτῷ κολασϑέντι" ἐπι-
τείνεται δὲ αὐτῶν ἀσέβεια" οὐ γὰρ ἀγνοοῦν-
τες ϑεοὺς φαίνονται, ἀλλὰ καταφρονοῦντες αὖὐ-
τῶν δι ἀλαζονείαν" ἀμέλει δὲ τοῖς τὰ τοιαῦτα
εἰς ϑεοὺς ἀπορρίψασι μετὰ τὴν τύφλωσιν
ϑεοῖς εὔχεται. Faesi: ,Polyphem uebertraegt
den gottlosen Hochmuth, mit dem er sich hier
bruestet, nach Art ungebildeter Menschen auf
alle Kyklopen, waehrend diese nicht mit diesem
Fehler behaftet sind*. Am. in app.: ,Sie er-
kennen zwar das Dasein der Goetter an, glauben
aber in uebermuethigem Vertrauen auf ihre Kraft
geg. Fremdlinge nicht an diej. Pflichten gebun-
den zu sein, welche durch Gesetze der Goetter
bestimmt sind*. La Roche in Ztschr. f. oest.
Gymn. XV 1864 p. 557 Κύχλωπες ad unum Po-
lyphemum referendum esse suspicatur: ,,ein Ky-
klop, wie ich einer bin*, sed v. Am. app. l. l.
Non improbos fuisse Cyclopes praeter unum Po-
lyphemum censuit etiam Aristarchus. Ariston.
(ed. Carnuth p. 88) ad ε 106 ὑπερφιάλων, ἀϑε-
μίστων adnotat: ἡ τῶν μεγαλοφυῶν τῷ σώ-
ματι --- τῶν δισήμων γὰρ ἡ λέξις — ἀϑε-
μίστων δὲ τῶν νόμοις μὴ χρωμένων (οἴ. v. 114).
εἰ γὰρ zv ἀϑεμίστων ἀντὶ τῶν ἀδίκων, πῶς
λέγει ,οἵ ῥὰ ϑεοῖσι πεποιϑότες"“"; (107) εἰ δ᾽
εἴπῃ τις, x«l πῶς ὃ Πολύφημός φησιν (οὐ
Κύχλ. Διὸς ἀλέγουσι, (275) σχοπείτω τὸ πρόσ-
Κύχλων,
ὠπον, ὅτι Πολυφήμου ἐστὶ τοῦ ὠμοφάγου
χαὶ ϑηριώδους" καὶ Ἡσίοδος (op. 277) οἰχϑύσι
μὲν χαὶ ϑηρσὶ καὶ οἰωνοῖσι πετεινοῖς ἔσϑειν
ἀλλήλους, ἐπεὶ οὐ δίκη ἐστὶν ἐν αὐτοῖς, ἀν-
ϑρώποισι δ᾽ ἔδωκε δίχην“. ὥστε Πολύφημον
μόνον λέγει ὑπερήφανον χαὶ ἄδικον, τοὺς δὲ
λοιποὺς πάντας Κύχλωπας εὐσεβεῖς χαὶ δι-
χαίους καὶ πεποιϑότας τοῖς ϑεοῖς, ὅϑεν xal
ἀνῆκεν αὐτοῖς αὐτομάτως ἢ γῆ τοὺς καρπούς.
Sic fere etiam schol. H, T, V, ex parte B ad
h. L, schol. T ad v. 225, Ap. Soph. 12, 90 88.
158, 30ss., Eust. 1617, 49 ss., Lehrs de Arist.
stud. 149 182. Etiam vatem apud eos fuisse tra-
dit Homerus: ἐ 510 ἔσχε τις ἐνθάδε μάντις
ἀνὴρ ἧύς τε μέγας τε, Τήλεμος, ὃς μαντοσύ
ἐχέχαστο xal μαντευόμενος χατεγήρα Κυχλώ-
πεσσιν, Schol. Q ad v. 508 ἐκ τούτου νοητέον
ὅτι δεισιδαίμονες ot Κύχλωπες, Ott ὑπήκουον
βουλήμασι ϑεῶν χαὶ οὐκ ἀπέχτεινον τοὺς
προλέγοντας αὐτοῖς τινα παρὰ ϑεῶν ἐσόμενα,
de dativo v. La Roche 1. 1. p. 559. Eos mon
fuisse impios apparet etiam ex : 412, ubi Poly-
phemum adhortantur εὔχεο πατρὶ Ποσειδάωνι
ἄνακτι, cf. Eust. 1636, 47. Aliter iudicat Buch-
holz hom. Real I 261s., qui eos impios fuisse
deorumque maiestatem contemsisse explicat.
Prope eos olim habitarunt Phaeaces, sed ab iis
vexati Scheriam demigraverunt: & 5 (Φαίηχες)
πρὶν μέν zov ἔναιον ἐν εὐρυχύρῳ Ms
ἀγχοῦ Κυκλώπων ἀνδρῶν ὑπερηνορεόντων, 0
oqs«c σινέσχοντο, βίηφι δὲ φέρτεροι Guy,
schol.V ὑπερηνορ. ὑπερεχόντων τῇ ἠνορέῃ, ὅ ἐστι
τῇ ἀνδρείᾳ, καὶ διὰ τοῦτο ὑπερηφάνων, αἵ
schol. T et Eust. 1549, 21] 58. Componuntur eum
Phaeacibus et Gigantibus, ut qui et origine et
natura prope accedant ad deos: z 206 ἐπεί σφι-
σιν (ϑεοῖς) ἐγγύθεν εἰμέν, ὥς περ Κύχλωπές
τε χαὶ ἄγρια φῦλα Γιγάντων, Bigge 99 recte
dicit propinquam cognationem cum diis statuere
poetam hodie nemini non apparere; neque vero
sufficere id, quod « 71 de Polyphemo et ἡ 56|
de Nausithoo tradatur, huic cognationi explican-
dae videri; ibi enim 'de singulis sermonem esse,
non de universo populo; cf. etiam Nitzsch adn.
ad h. L; Eust. 1577, 99 ὅμοιόν ἐστι τῷ ἀγχε
ϑέους αὐτοὺς εἶναι, schol. BEQT ἀγχιστεύομεν
αὐτοῖς χατὰ γένος, ὥσπερ οἱ Κύκλωπες καὶ
οἱ Γίγαντες ἀλλήλοις ἀγχιστεύουσιν, cf. schol.
BT, BEQ, BEPQV; fuerunt qui referrent ad lo-
cum (schol. Q, BT, BEPQV) aut etiam ad mores
(schol. BT, BEQT, BEPQV, 9). Venit ad eos
Ulixes: « 106 Κυχλώπων δ᾽ ἐς γαῖαν ἐλεύσσο"
μεν ἐγγὺς ἐόντων, καπνόν τ᾽ αὐτῶν τε q9oyy
oiov τε καὶ αἰγῶν, v 111 νῆσος παρὲκ λιμέ
voc τετάνυσται γαίης Κυκλώπων, cf. Am. app)
h.l. — Eminet inter Cyclopes unus omnium mi
xime Polyphemus et corporis magnitudine el
efirenata 'animi ferocitate. Idem χατ᾽ ἐξοχὴν
nominatur Κύκλωψ. «'(1 ἀντίϑεον Πολύφημον,
δου χράτος ἐστὶ (v. l ἔσκε, v. Am. app.) 4&4
γιστον πᾶσιν Κυκλώπεσσι, de dat. v. La Roche
1. 1. 559. Habuit Neptunum patrem, Thoosam!
Phorcynis filiam, deam marinam, matrem (« 7l
Θόωσα δέ μιν τέκε νύμφη, ἐν σπέσσι γλάφυ
ροῖσι Ποσειδάωνι μιγεῖσα, cf. ε 519). De cei
terorum Cyclopum ortu tacet poeta. ε 996 ἔπει.
Κύχλωψ μεγάλην ἐμπλήσατο νηδὺν ἀνδρόμεα
κρὲ᾽ ἔδων xal ém ἄκρητον γάλα πίνων, Κεῖτ'
ἔντοσϑ᾽ ἄντροιο τανυσσάμενος διὰ μήλων, |
810 πολλῷ δὲ ῥοίζῳ πρὸς ὄρος τρὲπε m
Κύκλωψ, 9319 Κύχλωπος γὰρ ἔκειτο μέγα 6|
Κύχλωψ, 935
Eo παρὰ σηχῷ, t 345 χαὶ τότ᾽ ἐγὼ Κύ- verbis i 184 5. (περὶ δ᾽ αὐλὴ ὑψηλὴ δέδμητο
Ζλωπα προσηύδων ἄγχε παρασταᾶς, inquit Ulixes, κατωρυχέεσσι λίϑοισεν) cum operum exstruen-
€f schol HT; , 347 Κύχλωψ, τῇ πίε οἶνον, dorum ratio aliqua rudis atque incomposita in-
émeb φάγες ἀνδρόμεα χρέα, ε 362 ἐπεὶ Κύ- dicetur, qualis in vetustissimis illis Graeciae mo-
ζλωπα περὲ φρένας ἤλυϑεν οἶνος, t 364 Hv- numentis polygoniis appareat, Cyclopiorum
how, εἰρωτῷς μ᾽ ὄνομα zivtórv; Ulixes eum oc- murorum Inde nomen inventum esse. — Ex
«aecavit eo quod oculum eius stipite ardente exus- poetae sententia unum habuit oculum Poly-
Bt ut ulcisceretur sex socios ab eodevoratos.:415 phemus (cf. « 69 ε 333 883 387 394 397 453 503
Κύχλωψ δὲ στενάχων τε χαὶ ὠδίνων ὀδύνῃσι, 516 525; neque plurali βλέφαρα et ὀφρύας de-
tpol ψηλαφόων, ἀπὸ λίϑον εἷλε ϑυράων, : claratur duos oculos habuisse Polyphemum), quo
28 ottC ἦσαν" τοὺς ἀχέων ξυγέεργον λύγοισι, privatus omni lumine ademto per antrum ne- .
ς ἐπι Κύχλωψ εὗδε πέλωρ, ἀϑεμίστια εἰδώς quidquam petit pedibus manibusque incertis fa-
e€.agrestis S. saeyae mentis; versum om. D; cinoris auctores, cf. , 882 55.: de ceteris Cyclo-
4 492 xai τότ᾽ ἐγὼ Κύχλωπα προσηύδων, ε pibus ne suspicari quidem licet quidquam. Poste-
Αύχλωψ, οὐκ ἄρ᾽ ἔμελλες ἀνάλκιδος ἀν- riores eos unoculos natura fuisse dicunt: Hes.
ὃς ἑταίρους ἔδμεναι χρατερῆφι βίηφι, (502. theog, 149 s. τὰ μὲν ἄλλα ϑεοῖς ἐναλίγχιοι
OU, «ἔ χέν τίς ot χαταϑνητῶν ἀνϑρώ- ἦσαν, ὀφθαλμὸς δὲ ἕεις μέσσῳ ἐνέχειτο με-
φϑαλμοῦ εἴρηται ἀεικελίην ἀλαωτίύν, τὠώπῳ, Strab. I 91 μονομμάτους Κύχλωπας,
ἄσϑαι Üóvooza ἐξαλαῶσαι. « 545 μῆλα δὲ Eur. Cycl. 91 μονῶπες, v. 78 Κύχλωπι τῷ uo-
Αὔὔυχλωπος ἐκ νηὸς ἑλόντες δασσάμεϑα. β 19 νοδέρχτα, cf. Callim. h. Dian. 53; Cram. an. Ox.
M»rupoc αἰχμητής" τὸν δ᾽ ἄγριος ἔχτανε Κι. I 254, 955. οὐδ᾽ ἦσαν πάντες μονόφθαλμοι.
λων £v σπῆι, πύματον δ᾽ ὁπλίσσατο δόρπον, οὐ γὰρ ἂν ἐσίγησεν Ὅμηρος τὸ τεράτευμα"
hol B ἤτοι προφαγὼν ἄλλους ἐν πρώτοις ἀλλ᾽ οὐδὲ ὁ Πολύφημος μονόφϑαλμος ὧν παρὰ
MoLKtO» ἔφαγεν αὐτόν, schol. V ἤτοι τὸν ἐν τὸ μέτωπον εἶχε τὴν ϑέσιν τοῦ ὀφθαλμοῦ"
ἄξει ἔσχατον" ἢ ἐπιφωνῶν τοῦτο εἴρηχεν, ἐχλάσϑησαν δὲ zal ἐθάμβησαν τὸ μέγεϑος
ὑνγτῶς πύματον καὶ ἔσχατον, διὰ τὸ τιμωρη- ἐδόντες ὀφϑαλμόν, oiz ἐνεχρώϑησαν ἐπὶ τῇ
€. αὑτὸν ὑπὸ Ὀδυσσέως: ἢ πύματον τῶν μορφῇ" ἔδει γὰρ Ὅμηρον εἰπόντα c 957 προσ-
᾿ ἢ δόρπον πύματον: οὐχέτι γὰρ ὃ Κύχλω επιζεῦξαι τοιοῦτόν τι μοῦνόν T ὀφϑαλμὸν
ἔφαγε συναποβαλὼν τῷ φωτὶ χαὶ τὸ ζῆν, ὡς μέσσον ἐόντα μετώπῳ, cf. E. G. 352, 51 58.)
λέ ; €f. schol HMQ, Eust. 1431, 62 s, Cram. an. Ox. II 456, 94 55., schol. HQ ad ε 106.
- app. ad « 70 et ad 2 20; z 200 μνησαμέ- Minime probari possunt, quae sunt in schol. HQ:
€ Αύχλωπος βίης μεγαλήτορος. ἀνδροφά- φησὶ ὃ Φιλόξενος ὅτι ἐπλάνησε τὸν Ἡσίοδον
y0to, v. 1. ἀνδροφόνοιο, cf. schol. MN et Eust. τὸ τὸν ἕνα ὀφϑαλμὸν τυφλωϑέντα μηκέτι
165: » 475 « 69 Ποσειδάων ἀσχελὲς «iiv Κί. ὁρᾶν: οὔτε δὲ περὶ πάντων τῶν Κυχλώπων
ώπος χεχόλωται, ὃν ὀφθαλμοῦ ἀλάωσεν εἶπε τοῦτο Ὅμηρος, εἶχός τε τὸν Πολύφημον
ἰ[Οδυσσεύς), z 435 ὥς περ Κύχλων ἔρξ' (v.l χατά τινα ἄλλην αἰτίαν τὸν ἕτερον τῶν ὀφϑαλ-
$98), ὅτε oi μέσσαυλον ἵχοντο ἡμέτεροι ἕτα- μῶν ἀπολωλεχέναι πρὸ τῆς Ὀδυσσέως ἐφί-
9o ubi Adam Blaetter f. bayersch. Gymn. VII ξεως, cf. Eust. 1392, 36 1622, 47. DBigge p. 14 s.:
14 ad ἔργειν retulit, cf. v. 434 (φυλάσσοιμεν »8i bene consideramus ac reputamus, Cyclopum
i ἀνάγχῃ) et Eust. 1663, 56; & 209 ὅτε Av- nomen ipsum per se non significare unoculos,
tàow εἴλει ἐνὶ σπῆι “ρατερῆφε βίηφιν, v 19 Homerum tamen Polyphemo certe unum oculum
TE μοὶ μένος ἄσχετος ἦσϑιε Κύχλωψ iq9i- affinxisse, non sine aliqua veri specie in eam ad-
ποὺς ἕτάρους, wv 312 ὅσα Κύχλων ἔρξε (v. 1. ducimur coniecturam, ut omnem illam narratio-
ἔρξε), χαὶ ὡς ἀπετίσατο (Ὀδυσσεὺς) ποινὴν nem de unico Cyclopis oculo a poeta profectam
ρϑίμων ἑτάρων, οὺς ἤσϑιεν odd? ἐλέαιρεν, esse existimemus, Percrebuisse iam mature fa-
schol QV ad v. 310 οὐ καλῶς ἠϑέτησεν "Aoi- mam quandam de hominibus unoculis, ex Ari-
τάρχος τοὺς τρεῖς καὶ τριάκοντα (310—343). maspeis carminibus Aristeae Proconnesii (Strab.
ecte de eo Bigge p.17: Ingens monstrum tam- XIII 589) aliquam habet probabilitatem
m montis praealti iugum sese attollit. nec Poeta id quod proprie de forma tantum ant qua-
ülla ratione hominis adspectum praebet, Nulla lieunque oculorum affectione valebat, adhibita
ΕἸ cum ceteris societas vel commercium est, sed etymologia parum accurata praecipue ad nume-
im suorum custos atque dux vitam acit so. rmm qefexit obiterque alludens ad χύχλος et
jam. Clava trabalis antennis apta ferendis cnp ita vocem interpretatur, ut significet uno lu-
telo est, et rupes iaculatur. Vastam eius minis orbe insignitum, cuius lumina uno orbe
J/eluncam ad mare sitam laurisque umbrosam comprehensa sint. Quae quidem vocabuli vis
um circumdat maxima saxorum mole 32g€- quamquam non sumta ex vera et recta eius no-
1, inter quae pinus procerae alticomaeque tatione, comprobata tamen iis, qui de gentibus
gunt quercus. Deorum nomina contemnit, unoculis circumferebantur, rumoribus, ansam de-
aque crudelitate tamquam immanis belua so- dit fidemque fecit narrationis de Cyclopibus ab
[ ixis ad saxum illisos devorat (288)'. Est Homero exhibitae, cf. Strab. I 21, Herod. III 116
nago hominis fidentis viribus suis nec quidquam IV 13 97. — Veterum plurimi suspicantur Cy-
iumani aut divini iuris curantis. HKvzio'- clopum sedes in Sicilia fuisse prope Aetnam.
ft0c δωρεά in proverbium venit: Eust. 1634, Thuc. VI 2 παλαιότατοι λέγονται ἐν μέρει τινὶ
3: παροιμιώδης γέγονε λόγος τῶν τινι μεγά- τῆς χώρας (Σικελίας) Κύκλωπες zal “αιστρυ-
jOv zai ϑείων σοφῶν, ἐπὶ τῶν Χαιριχῶς μὲν γόνες οἰχῆσαι, ὧν ἐγὼ οὔτε γένος ἔχω εἰπεῖν
φιέντων, ὕστερον δὲ ἀπολλύντων τινάς, sum- οὔτε ὁπόϑεν ἐσῆλϑον ἢ moi ἀπέχωρησαν,
tum est ex ε 369, ubi Cyclops Ulixem adloquitur: Steph. Byz. ed. Meineke I 406, 15 “αιστρυ-
Μύτιν ἐγὼ πύματον ἔδομαι μετὰ οἷς ἑτάροι- γόνες πρῶτοι μετὰ Κυχλώπων ᾧχησαν Σιχε-
[U, τοὺς δ᾽ ἄλλους πρόσϑεν- τὸ δὲ τοι ξει- λίαν, id. 650, 19 s. Ὑπέρεια πόλις Σιπελική,
τον ἔσται, εἴ. Eust. 1926, 64 et Plut. mor. schol Η ad ε 106 ἐν Σιχελίᾳ ὑποτίϑενται oi
| 129. Bigge p. 17 adn. 1 suspicatur commode νεώτεροι τοὺς Κύχλωπας, schol. ΒΟΥ ad «1
0
936 :
οἱ λέγοντες περὶ Σικελίαν χαὶ Ἰταλίαν πεπλα-
νῆσϑαι τὸν Ὀδυσσέα Κύχλωπας λέγουσι τοὺς
“εοντίνους, cf. Eust. 1618, 1 et 8 1644, 41.
Etiam permulti recentiorum illam vulgarem anti-
quitatis opinionem secuti sunt, Voss krit. Blaetter
II 300 ss., Voelcker hom. Geogr. u. Weltkunde
p. 110ss., Friedreich Real. 42s, eos in ora Siciliae,
qua vergit ad occidentem versus, ad Lilybaeum
promunturium habitasse censent, sim. Buchholz
hom. Real. I 258ss., 8111, Digge p. 5ss. exponit
ne illud quidem constare, Homerum Cyclopum
terram pro insula habuisse; et si poeta Cyclopes
ex Phaeacum agris praedam egisse, navium vero
usu abstinuisse narret, ὑπέρειαν non posse in-
sulam aliquam esse Cyclopibus vicinam, sed ipsam
Cyclopum terram, cf. Eust. 1549, 15ss. Siculos
vero, quorum mentionem faciat poeta, ubi con-
stituerit minime constare. Adumbrari vero re-
giones mente animoque à poeta conceptas, non
usu et hominum adspectu compertas; et quo
tempore Odyssea composita sit, ad occidentem
versus excurrendi latius tum Maleam promuntu-
rium finem fecisse, cf. Mommsen hist. Rom. 6. ed.
I 129s. Hesiodi aetate iam illis regionibus tan-
tam lucem esse allatam, ut plurimis poetae fa-
bulis in notis regionibus certae sedes constitutae
sint. Sedem Cyclopum, Phaeacum aliorum po-
pulorum non minus à poeta fictam esse quam
ipsas gentes cognoverunt iam Eratosthenes (cf.
Strab. I 23), Aristarchus, Apollodorus, cf. Lehrs
de Arist. stud. 247, explicaverunt ex recentiori-
bus Nitzsch adn. III, p. XII et XXV, Welcker
in Rh. Mus. I 227 283 — kleine Schr. II 8 et 59,
Preller Gr. Myth. I 510. — Omnem de Cyclopi-
bus disputationem tripartitam esse iam veteres
perspexere, schol. Hes. theog. 144 τρία γὰρ ἔϑνη
Κυχλώπων, ot τὴν Υηῆοχήνην τειχίσαντες, οἱ
περὶ τὸν Πολύφημον, καὶ αὐτοὶ οἱ ϑεοί. Unum
genus auctorem potissimum habet Homerum,
alterum Hesiodi testimonio nititur, tertium multi
scriptores iam inde ab Euripide commemorant.
Magnam Cyclopum Homeri et Hesiodi diversita-
tem esse inter omnes constat. Nam Hesiodi Cyclo-
pes Caeli et Telluris sunt filii; tres commemorat,
in quibus nullus Polyphemus est, fabricam soller-
tissime exercent, fabricanturque fulmina Iovi, cf.
Hesych. et schol. A ad K 439. Digge 16 dicit illos
Cycl. diversos quidem esse ratione ac repraesenta-
tione,re ac natura eosdem; id. p. 20: ,, Hesiodus non
ex civili deorum disciplina et priscorum hominum
opinione, sed ex sua mente ac ratione Cyclopes
conformavit et ad systema cosmogonicum ac theo-
gonicum accommodasse videtur". Eidem p. 23 ss.
pro diis marinis videntur habendi Cyclopumque
cultus postea ad Neptunum translatus esse, cf.
eund. p. 18 ss.; Preller gr. Myth. I 511 interpre-
tatur eos fuisse ,,neptunische Kraefte'**, cf. etiam
Sonne in Kuhn Ztschr. X 194; v. praeterea Eust.
1622, 48 ss., Preller I 42 95 147, Friedreich Real.
Als. adn. Voelcker hom. Geogr. 113; Hartung
Rel. u. Myth. d. Gr. II 34 interpr. Bergdaemo-
nen; v. etiam Schoemann de Cycl. 1 ss. — opusc.
ac. IV 325 ss, — De Cyclopibus disputant prae-
ter eos, quos nominavimus, Buchholz Real. I
261 5..) Friedreich Real. 41s. 421 431 534s., Preller
I 510ss., cf. etiam Gladstone hom. Stud. 239 et
Gerland altgriech. Maerchen in d. Od. 45. —
Suid. et anecd. Gr. ed. Bachm. I 284, 26 Αὐύχλω-
πες" ἄγριοι ἄνϑρωποι.
κύκνος (Curt. Et. 141 per reduplicationem or-
tum esse dicit ex rad. z«» sonare, unde χαναχή,
χύχνος --- Κυλαιμένης
canere; got. hana, palaeogerm. huon; quem se-
cuti sunt Fritzsche in Curt. Stud. VI 329, Savels-
berg de digammo 40, Woerner subst. hom. 23,
cf. Benfey WL. II 63. Foerstemann in Kuhn
Ztschr. III 52 componit χύχνος, sanskr. cakuni,
lat. ciconia; cf. etiam Doederl. Reden u. Aufs,
IL 138; Pictet ap. Kuhn IV 127 s. cum sanscr.
kokas, pers. cücah confert; cf. eund. Orig. indo-
europ.l 391. De accentu v. Herod. ed. Lentz I
173, 32 174, 9 II 107, 24. De subst, in voc
exeuntibus v. Woerner 36, L. Meyer vgl. Gr. II
189; cf. praeterea eund. I 41). Leguntur nom.
sing. χύχνος (semel) et gen. pl. χύχνων b.
Bis in IL, semel in hymn. non est in 0
Cygnus, olor. B 460 óc v ὀρνίϑων πετεη-
νῶν ἔϑνεα πολλά, χηνῶν ἢ γεράνων ἢ κύχνων
δουλιχοδείρων, ᾿Ασίῳ ἐν λειμῶνι, Καῦστρίου
ἀμφὶ ῥέεθρα, ἔνϑα καὶ ἔνϑα ποτῶνται ἀγαλ-
λόμενα πτερύγεσσι, χλαγγηδὸν προχαϑιζόν-
των, σμαραγεῖ δέ τε λειμών, O 692 ὀρνίϑων
πετεηνῶν ἔϑνος, ποταμὸν πάρα βοσχομενάων,
X. γερ. ἢ 4. δουλιχοδείρων (1, -δούρων, ver--
sum om. C) Erat sacer Apollinis: h. XXI, I
Φοῖβε, σὲ μὲν xal κύχνος ὑπὸ πτερύγων AUS.
ἀείδει, ὄχϑῃ ἐπιϑρώσκων ποταμὸν πάρα Πη-
νειόν. — E. M. 543, 55 58., E. G. 353, ὅ ss,, Cram,
an. Ox. I 235, 1758. ὀνομά ἐστιν εἰδικόν" ἔστι
γὰρ ὄρνις καὶ πετεινόν. . . χρακχτιχὸν τι
ζῷον, cf. Herod. II 375, 21 s., Phot.; Hes. ὄρνεον.
De cygno v. Aristot. hist. an. IX 12, Athen. ΙΧ
898 ἃ, Aelian. v. hist. I 14, Eust. 254, 81 ss., οἷν,
Aeliani de nat. anim. II 32. V 34 X 36, Eust.
87, 13 449, 2; de eius cantu v. Plat, Phaed. 848:
ἐπειδὰν αἴσϑωνται, ὅτι δεῖ αὐτοὺς ἀποϑανεῖν,
ἄδοντες χαὶ ἐν τῷ πρόσϑεν χρόνῳ, τότε δὴ
πλεῖστα χαὶ μάλιστα ἄδουσι κτλ., cf, Suid,
Hes. sc. 316, Paus. I 30, 3, Callim. h. Ap. 5, h.
Del. 249, fabulas Aesop. ed. Halm 215, Matth. et
Baum. ad h. XXI, 1, qui dicit (ad v. 3) vulgo cygnos.
canoros memorari in Lydia ad Pactolum et ad
Caystrum. Groshans prodr. faunae Homeri II 24
cygnum musicum (Bechst.) esse adfirmat, qui.
hiberno tempore in Europa meridionali et Asia
minore frequens sit, cf. etiam Buchholz Real l:
2, 116, Koerner hom. Thierwelt 66. *
Κυλαιμένης. Est Ν᾽ 648 ἔνϑα οἱ "
ἐπᾶλτο Πυλαιμένεος βασιλῆος, Ἁρπαλίων. Sed
cum in vivis esse dicatur Pylaemenes, qui f
576 ss. erat occisus, Zenodotum scripsisse Eust.
953, 4s. et auctor fragmenti περὲ M oe
σημείων (v. Dind. schol. Il. I 1, 7 ss.) dicunt Av-
λαιμένεος pro Πυλ. Fragmentum illud (wm
μειοῦται (Aristarchus) πρὸς τὸν αὐτὸν Zenod)
ἀπεριστίχτῳ διπλῇ τὰς ὁμωνυμίας ἁπάσ
ὅτι οἱ νοήσας τὸ τοιοῦτον ἔγραψεν ὁτὲ μὲν
Πυλαιμένεα, ὁτὲ δὲ Κυλαιμένεα) Cobet ad prae-
fationem ab Aristonico libro suo περὲ σημείων
praemissam pertinere putavit, Aristonico tribui
posse negavit Friedlaender in obs. Aristarcheae,
Regimont. 1879 p. 3 s.; pro Aristoniceo iterum vin-
dicare conatus est Dind. in schol. Il. IV 39488,
cf. Duentz. Zenod. 102 s. — Friedl. 1. 1: ,,Stulta:
illa mutatione, quae Zenodoto (fortasse falso) tri-
buitur, quaestionem non magis solvi posse quam
mutatione aeque stulta v. 658 μετὰ δ᾽ οὔ σφι
πατὴρ κίε (schol. AD) ne caeco quidem non po-
tuit apparere". Ariston. ἀϑετοῦνται Quot.
θοι (658 s.) εἰ δὲ μένοιεν οἱ στίχοι οὗτοι, vor
τέον ὁμωνυμίαν εἶναι, cf. Ariston. ad B 887.
Etiam Aristoph. expunxit, v. schol. V. Rec
tiorum multi ab alio poeta librum Εἰ, ab alio
E
^3
χυλίνδω — Κυλλήνη 951
scriptum esse dicunt; alii non curasse putant
minutias; cf. etiam Wolf proleg.
Cxxxi, F Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 825,
Hentze in app. ed. Am. p. 41s, hoc lex. s. v.
Πυλαιμένης.
“υλένδω (ἃ rad. zvo, κυλ: Curt. Et. 158, L.
Meyer vgl Gr. I 348, Walter in Kuhn Zischr.
XII 388, cf. L. Meyer I 380 II 35, Benfey WL.
II 320, "Legerlotz ap. Kuhn X 382, Ahrens ib.
VIII 335, Christ Lautl. 297 88 931, Lob. Path.
prol. 399, Curtius Verb. d. gr. Spr. j 358. Le-
tur act. praes. κυλένδει P 688 « 162, part.
δῶν s 296, neutr. -/vóov & 315; impf. ἐχύ-
λινδε h. Merc. 119. Pass. praes. χυλίνδεται
(quater), inf. -ὅεσϑαι 4 147, part. -δόμενος (se-
des), -μένη (bis), -τμένην Ν 519, -μενὰ ει 1475
ümpf. ἐχυλίνδετο X 411, χυλίνδετο 9.81 à 598;
. χυλίσϑη P 99, cf. "Brugman in Curt. Stud.
τί 93, L. Meyer vgl. Gr. IL 35. Est tredecies
n Il., novies in Od., bis in hymnis. Scripserunt
Aristarchus et Herod. χυλένδει et χυλίνδων, alii
perispomena esse voluerunt. Herod. ad P 688
ed. Lentz II 105, 33) Ἡρίσταρχος βαρύνει,
ὑγιῶς πάνυ διὰ τὰ κινήματα" χυλίνδετο γοῦν
ῆσιν (9 81 4 598) οὐχὲ ἐχυλινδεῖτο, xul κυ-
δεν δομένη (Π 194) διὸ zal βαρέως τὴν χυ-
Avócr ἀναγινώσκομεν (s 296), id. ad « 162
entz II 131, 9) παρὰ τῷ ποιητῇ βαρύνεται
εὐ" δῆλον ἐξ τοῦ προπροκυλινδόμενος (o 525)
πὲ χυλινδομένη (I1 794), cf. Eust. 1123, 4, Herod.
439, 17, Lehrs Arist. 304, La Roche h. T. 299;
Eust. 846, 16 ἀεὲ παρ᾽ Ὁμήρῳ βαρύνεται, τινὲς
E τῶν uso? Ὅμηρον κυλινδῶ περισπωμένως
ovrtc, cf. 836, 46 1407, 25 1471, 9; cf. prae-
erea Herod. II 286, 11 783, 30, E. M. 232, 19
M, 28 723, 6. Sunt formae Ζυλίνδει, -óo»,
0v, χυλίσϑη in exitu versus (quinquies), zv-
Πσται, τεσϑαι, -ετο, partic. post 1. thesin
pedis (praeter Ἦ 794' O 165: his locis post
thesin 1. pedis) quindecies; post arsin 3. pedis
411 (£xvAtvósro) post arsin 2. pedis ἢ. Merc.
19 (ἐχύλινδε). Volvo, voluto, cf. Buttm.
exil. Π 167 s.; Suid., Hes. χυλέίει, ἐπιφέρει,
idem interpr. utuntur Phot. et anecd. Gr. ed.
achm. I 284, 28 s. v. χυλινδεῖ. Hes. κυλεν-
γύμενος " χυλιόμενος, περιστρεφόμενος, cf.
on. 1271 1272; paraphr. Il. plurimis locis interpr.
"λίεσϑαι. 1) Act. a) proprie. h. Merc. 119 βοῦς
2 ϑύραζε δοιάς: ἀμφοτέρας δ᾽ enl νῶτα χα-
τὸ βάλε" ἐγκλίνων (q. v. in hoc lex. p.333) δ᾽ ἐχύ-
νδε, Matth. et Herm. v. expunxerunt, Schneidew.
st eum lacunam statuit, utrumque fecit Baum.,
quaerit quonam consilio Mercurius boves
Sus volutaverit (ἐκυλ.), quas iam ante ἐπὶ
& y. βάλεν ἄγχε πυρός. Τὰ potius requiri,
od Hom. dicat αὐερύειν. Defendere studet
anke: ,prostratas in terza boves Mercurius,
spinae medullam perterebrare voluit, pervol-
e et invertere (zvA.) debebat*. & 315 δεκάτῃ
νυχτὲ γαίῃ Θεσπρωτῶν 3 πέλασεν μέγα κῦμα
λίνδον, Eust. 1760, 33 ὡς ἄνεμος λέγεται κῦμα
νδειν, οὕτω χαὶ κῦμα κ. ἐστὶ τὸ κυμαινόμε-
- α 102 ὀστέα πύϑεται ὄμβρῳ κείμεν" ἐπ’
ρου, ἢ εἰν ἁλὲ κῦμα “υλίνδει. £996 βορέης
Ponysvévgc μέγα χῦμα (v. l. πῆμα) κυλίνδων,
erg. Aen. 3, 196 continuo venti volvunt mare;
3.1469, 1070 ὠϑεῖν oixetov ἐπὶ Nótov, ὥσπερ
Βορέου τὸ χυλίνδειν, cf. 1538, 38 et schol.
QR ad y 296. b) transl Ρ 688 πῆμα ϑεὸς
“ναοῖσι χυλίνδει molitur, paraphr. χατασχευ-
t οἵ. 4 347 P 99. 2) Pass. me volvo, volvor.
a) proprie. Ν 142 τότε δ᾽ οὔ τι κυλίνδεται ἐσ-
σύμενός περ de saxo, quod decurrit de monte,
quando pervenit in planitiem ; 4.598 avtic ἔπειτα
zédovós (Arist. Rhet. 3, 11 p. 14110 33 ἐπὲ δά-
πεδόνδε) κυλίνδετο Adae. ἀναιδής, Eust. 1 702, 39
ὠϑεῖται λίϑος κάτωϑεν ἄνω, κυλίνδεται δὲ &vá-
πάλιν, cf. 505, 29 et schol. EHQR ady 296. E 411
χερμαδίῳ, τά ῥα πολλὰ πὰρ ποσὶ μαρναμένων
ἐχυλίνδετο, volvuntur fortuita impulsione, Eust.
995, 55 xv. στρογγυλότητα καὶ τοῦ χερμαδίου
δοκεῖ zatnyopsiv: τῶν τοιούτων γάρ ἔστι τὸ
χυλίνδεσθαι, Duentz. non proprio sensu intelle-
gendum esse z. dicit. JV 579 τρυφάλεια χαμαὲ
πέσε, καὶ τις ᾿Αχαιῶν μαρναμένων μετὰ ποσσὲ
πυλινδομένην ἐχόμισσε (HL κυλ ενδουμένην), Π
194 ἡ κυλινδομένη καναχὴν ἔχε ποσσὶν ὑφ’
ἵππων αὐλῶπις τρυφάλεια, A 147 τὸν χαμαὶ
ἐξενάριξε, χεῖρας ἀπὸ ξίφεξ τμήξας ἀπὸ τ’
αὐχένα κόψας, ὅλμον δ᾽ ὡς ἔσσευε χυλίνδε-
σϑαι δι ὁμίλου. A 307 πολλὸν δὲ τρόφι κῦμα
κυλίνδεται, οἷ. schol. V ad E 18; πολλὸν prae-
dicative cum zv. videtur recte iungendum esse,
sc. ἐόν; alii iungunt cum χῦμα magna unda),
alii adv. statuunt, ut La Roche ἢ. St. ὃ 29, 3,
Friedlaender Beitr. zur Kenntn. d. hom. Gleichn.
II 4; cf. hoc lex. s. v. πολύς II p. 205. ε 147
οὐδ᾽ οὖν κύματα μαχρὰ κυλινδόμενα προτὲ
χέρσον. εἰσίδομεν. De equo vulnerato: 6 86
σὺν δ᾽ ἵππους ἐτάραξε “χυλινδόμενος περὲ
χαλκῷ, circa sagittam, quae in eius caput pene-
traverat, cf. IV 570 s.; alii «Az. interpr. ferreos
canthos rotae. De serpente: h. Ap. P. 181 οἱ
ἐὸν ἐφῆχεν Ἀπόλλων" ἡ δ᾽ ὀδύνῃσιν ἐρεχϑο-
μένη, χαλ ἐπῇσι κεῖτο μέγ᾽ ἀσϑμαίνουσα κυλιν-
δομένη κατὰ χῶρον. De hominibus, ut luctum
significent: X 414 πάντας δὲ AGEUXEDE (Priamus)
κυλινδόμενος χατὰ κόπρον, €2 640 αὐλῆς ἐν
χόρτοισι κυλινδόμενος κατὰ (D p χόπρον,
Nauckio versus videtur esse spurius. Q2 165 τήν
(χόπρον) ῥα κυλινδόμενος καταμήσατο χερσὶν
ἕῇσι. ὃ 841 z 499 αὐτὰρ ἐπεὶ κλαίων τε κυ-
λινδόμενός τε χορέσϑην, cf. schol. PQ ad 4 541,
Eust. 1508, 35; Damm: ,,non praecise volutatio-
nem in nuda terra notat; sed est metaphoricum
verbum, et a more vetusti luctus petitum, notans
gravem et inquietum luctum*. b) transl 4 347
νῶιν δὴ τόδε πῆμα χυλίνδεται ὄβριμος Ἕχτωρ,
paraphr. ἐπέρχεται, 5080]. Β ἀντὶ τοῦ ᾿ἐπιπέμ-
πεται" οἷδε γὰρ ὡς τὸ δαιμόνιον αὐτῷ συνερ-
χεῖ, Leid. τοῦ Σεναχηρείμ. τὸ κυλίνδετιι οὕτως
ἡμῖν ἠκουσται" ἢ ἀντὶ τοῦ βαρέως͵ ἡμῖν κατα-
φέρεται, ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ἀφ᾽ ὕψους χατα-
ερομένων σωμάτων καὶ ἐπιπιπτόντων τοῖς
ὑποκειμένοις" ἢ vtl τοῦ £x ϑεοῦ ἐπέρχεται,
£v μὲν τῷ πκυλίεται ἐμφαινομένου τοῦ ἀφ᾽
ὕψους φέρεσϑαι, διὰ δὲ τοῦ ὕψους, νοουμένης
τῆς ϑείας ὑπεροχῆς. P 99 δππότ᾽ ἀνὴρ ἐϑέλῃ
πρὸς δαίμονα qot μάχεσϑαι, ὅν χε ϑεὸς
τιμᾷ, τάχα οἱ μέγα πῆμα (C κῦμα) χυλίσϑη,
aor. est gnomicus; paraphr. ἐπῆλϑεν, Eust. 1097,
13 zal νῦν ἀντὶ τοῦ &vo 9v ἐκ ϑεοῦ ἐπῆλϑε.
163 τοῖσιν μέγα πῆμα κυλίνδεται, schol. S 8A ἄβη
ἐπέρχεται. 8.81 τότε χυλίνδετο πήματος ἀρχὴ
Τρωσί τε καὶ “αναοῖσι, schol. Η ἐν ἐνίαις τῶν
ἐχδόσεων οὐκ ἐφέροντο δ. 815. y διὸ ἀϑετοῦνται.
— Est v. 1. o 525 in cod. P ἵχετο πρόχνυ χυλιν-
δόμενος (pro προπροκυλ.), quod probat Nauck
in bulletin de l'acad. des sciences de St. Pétersb.
XXV 1879 p. 477. — προκυλίνδομαι, προπρο-
κυλίνδομαι, ἐξεχυλίσϑη.
Κυλλήνη (fortasse pro ἤυλε. ex rad. zv,
se
938 Κυλλήνιος —
χυέω, nostr. Hohlberg: Curt. Et. 157, cf. Lob.
Path. el. I 354; Bursian Geogr. v. Griechenl. II
182 derivat a xv220c, quod sit cognatum ad-
jectivo x0720c; suspicatur enim monti id nomen
propter permultas speluncas datum esse, cf.
Preller Gr. Mythol. I 312, adn. 1; cf. etiam
Benfey WL. II 289. De accentu v. Herod. ed.
Lentz I 331, 14. Non est apud Hom. misi gen.
Κυλλήνης, semel in Il. (post 3. pedem), quin-
quies in hymnis (in introitu versus) Mons Ar-
cadiae in confinio Arcadiae et Achaiae, altus
2374 m. Sacer erat Mercurii, qui ibi in spelunca
quadam natus esse ex Maia et inde cognomen
Κυλλήνιος accepisse dicitur. In cacumine montis
dei erat templum. Strab. VIII 388 μέγεστον
ὕρος ἐν ᾿Αρχαδίᾳ Κυλλήνη, cf. Ap. Soph. 105,
11, Ariston. ad O 518, sch. HQ et V ad o 1,
Steph. Byz., Herod. l. 1., Eust. 1951, 16, Hes,
Zon. 1966; schol. AD ad B 603 ὄρος ὑψηλὸν
τῆς ᾿Αρχαδίας, καὶ πόλις οὐσα παρ᾽ αὐτῷ
ὁμώνυμος (cf. schol. D ad O 518, E. M. 544, 41ss.),
ἐν ᾧ ὄρει δοχεῖ Ἑρμῆς γεγενῆσϑαι ἐκ Μαίας
τῆς AvAavtoc ϑυγατρὸς χαὶ Διός: ὅϑεν χαὶ
Κυλλήνιον τὸν ϑεόν φασιν. Apollod. 8, 10, 1,
1 ἐν Κυλλήνῃ τῆς ᾿Αρχαδίας, ib. 9, 1 Met«
A συνελϑοῦσα ἐν ἄντρῳ τῆς Κυλλήνης Ἕρ-
μῆν τίχτει, cf. schol. ABMD ad 42 24 et Eust.
300, 84 58.; schol. V ad o 1 £v Κυλληνίῳ ὄρει
τῆς Aoxaó(ac ἀνατραφείς. Schol. D ad O 518,
E. M. 544, 42 ἱερὸν Ἑρμοῦ (xal 'AnóAAcvoc)
Nomen erat monti sec. Steph. Byz., Herod. ed.
Lentz I 331, 15, Eust. 300, 37 ἀπὸ Κυλλήνης
Ναΐδος νύμφης, Eust. 1951, 18 ἀπὸ Κυλλήνης
ἡρωίδος τινός. Aliter iudicat Paus. VIII, 17, 1
ὄρος ὑψηλότατον ὁρῶν τῶν ἐν ᾿Αρχαδίᾳ καὶ
Ἕ μοῦ Κυλληνίου κατερριμμένος ναός ἐστιν ἐπὶ
χορυφῆς τοῦ ὄρους" δῆλα δέ ἐστιν ἀπὸ Κυλλῆ-
γος τοῦ Ἐλάτου τῷ τε ὄρει τὸ ὄνομα καὶ ἡ
ἐπίκλησις γεγενημένη τῷ ϑεῷ, εἴ. Paus. VIII 4, 4
et 6. Erat ibi sepulcrum Aepyti, Elati filii, qui
erat rex Phaesanae in Arcadia; Paus. VIII 16, 3
ἔστι γῆς χῶμα o) μέγα, λίϑου κρηπῖδι ἐν xv-
χλῳ περιεχόμενον. Nunc monti est nomen Ziria.
— Bursian Geogr. II 182 s., Curtius Pelop. I 199,
Buchholz hom. Real. I 200 s., Friedreich Real.
38. — B 608 oi δ᾽ ἔχον ᾿ἀρχαδίην ὑπὸ Κυλ-
λήνης ὄρος αἰπύ, Αἰπύτιον παρὰ τύμβον, h.
Merc. 2 h. XVIII 2 Ἑρμῆν, Κυλλήνης μεδέοντα
καὶ ᾿Αρχαδίης πολυμήλου, h. Merc. 142. Kvi-
λήνης δ᾽ al! αὖτις ἀφίχετο δῖα χάρηνα, h.
Merc. 998 Κυλλήνης δ᾽ ἀφίχανεν ὄρος κατα-
tuufvov ὕλῃ, h. Merc. 837 παῖδά τιν᾽ εὗρον
Κυλλήνης ἐν ὄρεσσι. --- Κυλλήνιος.
Κυλλήνιος Cyllenius (a Κυλλήνη, Steph.
Byz. τὸ é9vixóv Κυλληνεὺς χαὶ Κυλλήνιος).
1) Epitheton Mercurii, quia in monte Cyllene
erat natus ibique maxime colebatur. Eust. 1951,
17 περιάδεται διαφερόντως ἐν τοῖς περὶ τὸ
τοιοῦτον ὄρος τιμᾶσϑαι τὸν Ἑρμῆν χαἀκεῖϑεν
σχεῖν τὸ λεχϑὲν ἐπίϑετον, cf. schol. AD ad B
603, Ap. Soph. 105, 10, E. M. 361, 13 544, 41,
EK. G. 201, 24 202, 14, Zon. 1266, Suid., Eust.
1951, 15; schol V ad e 1 ὁ ἐν A. ὄρει &va-
τραφείς, schol. HQ ὃ τιμώμενος ἐν KvAAqvg,
v. supra s. v. Κυλλήνη: cf. etiam Pind. Ol. VI
7788. et Preller Gr. Myth. 1312; Roscher Hermes
der Windgott, Lpz. 1878 p. 80 5.: ,,da die Wol-
ken, aus denen die Winde hervorbrechen, my-
thisch als hohle Berge od. Berghoehlen gefasst
wurden, so entstand die Sage v. d. Geburt des
Windgottes auf e. Hohlberge (Kyllene), den man
χυλλοτεοδίων
spaeter mit dem an Hoehlen reichen Kyllenegeb.
in Arkadien identiücirte". Legitur nom. quater,
gen. semel; acc. semel, voc. semel. Nusquam
in Il, semel in Od. (schol. MV ad o 1 οὐδαμοῦ
εἴρηται ἢ ἅπαξ, cf. Ap. Soph. 105, 10, Friedlaen-
der 2 hom. Woerterverz. 745), sexies in hymnis.
Aut post arsin 3. pedis (quinquies) aut 4. pedis
(bis) a) Additum est subst. Ἑρμῆς. ὦ 1 Ἕρ-
μῆς ψυχὰς Κυλλήνιος ἐξεκαλεῖτο ἀνδρῶν
μνηστήρων, schol. MV ᾿Ἡρίσταρχος ἀϑετεῖ τὴν
γνέχυιαν. h. Merc. 804 ὁ δ᾽ αὖτ᾽ ἀνόρουσε ϑοῶς
Κυλλήνιος Ἑρμῆς, versus 294-- 806 pro spuriis
habuit Matth., sed v. Herm.; h. XVIII 1 Ἕ ρμῆν
ἀείδω Κυλλήνιον, 'Agysupóvegv. b) h. Merc. 387
Oc φάτ' ἐπιλλίζων Κυλλήνιος ᾿Αργειφόντης,
c) Est loco subst. h. Merc. 318 ὁ ἤϑελεν ἐξαπα-
τᾶν Κυλλήνιος "Aoyvoórozov, lig. et Matth.
v. 314—319 negarunt genuinos esse; ἢ, Mere. 408
οὐδέ τί σε χρὴ μαχρὸν ἀέξεσϑαι, Κυλλήνιε,
Μαιάδος υἱέ, h. XIX 31 ἐς Ἀρχαδίην ἐξίχετ᾽,
ἔνϑα τέ οἱ τέμενος Κυλληνίου ἐστίν, F et vulgo
Κυλλήνιον, cf. Koehn observ. de hom. in Pan:
hymno p. 4, adn. 2. 2) Incola urbis Cyllenes in|
Elide. O 518 Πουλυδάμας Ὦτον Κυλλήνιο
ἐξενάριξε, Φυλείδεω ἕταρον, ἀρχὸν Ἐπειῶν,
schol. D Κυλλήνιον: ᾿ἀρκάδα, sed rectius Ariston.
οὐχ ἀπὸ Κυλλήνης tov £v ᾿Αρκαδίᾳ ὄρους,
ἐπίνειόν ἐστιν Ἠλείων Κυλλήνη" οὗτοι δέ εἶσ
Ἐπειοί (cod. Ἠλεῖοι), cf. Lehrs de Aristar
stud. 229; Strab. VIII 337 s. μετὰ ᾿Αραξόν ἐστ
ἐπὶ τὴν ἑσπέραν προϊοῦσι τὸ τῶν 'Hàslan
ἐπίνειον ἡ Κυλλήνη (cf. Herod, ed. Lentz I 33]
16, Paus. IV 28, 1, Steph. Byz.) .. . μέμνηται δὶ
τῆς Κυλλήνης ταύτης χαὶ Ὅμη ρος" ov γὰρ dnd
τοῦ ᾿Αρχκαδιχοῦ ὄρους ὄντα ἔμελλεν ἡγεμόνα
τῶν Ἐπειῶν ἀποφῆναι, cf. eund. Χ 456, Eus
800, 40 ss.; Paus. VI 96, 4 K. σταδίους μὲν €
xocw Ἤλιδος χαὶ ἑκατὸν ἀφέστηκε. -.
γνειον δὲ οὖσα Ἠλείων ἀπὸ ἀνδρὸς ᾿Αρχάδο
τὸ ὄνομα εἴληφε" Κυλλήνης δὲ ἐν μὲν Ἠλ
καταλόγῳ λόγον οὐδένα Ὅμηρος ἐποιήσατ
δὲ ἔπεσι τοῖς ὕστερον δεδήλωχεν ὡς πόλισμι
οὖσαν καὶ τὴν Κυλλήνην ἐπίσταται" Θεῶν ὃ
ἱερὰ £v K.... τοῦ Ἑρμοῦ δὲ ἄγαλμα, sed no
ab hac urbe K. habet Mercurius epitheton
λήνιος. — Bursian Geogr. v. Griechenl. II
dicit: ,die ueberlieferten Entfernungsangabe
machen es sehr wahrsch., dass K. noerdl. v. 6
Lagune von Kotiki in den Suempfen von M:
lada anzusetzen ist, cf. Curtius Pelop. II
Buchholz hom. Real. I 241. i
κυλλοποδίων (a χυλλός et πούς. χυλλῦ
pro «vÀzóc ἃ rad. «vo, xv, kar, unde deri
χκυρτός, curvus, lit. kreívas: Curt. Et. 158 |
Walter in Kuhn Ztschr. XII 388, Fick vgl. Wi
I 810, cf. Legerlotz ap. Kuhn X 382, Fri:
in Curt. Stud. VI 329, Benfey WL. II 289,
Meyer vgl. Gr. I 72 258 II 245; Deffner in Cu
Stud. IV 982 confert neograec. kullós manu
biliÀtatus; Goebel Lexil. I 964 3920 sumit rad.
— gxv, σχυλ tumescere et confert scutum, SC!
tra, σκύτος — χύτος, κυλλός — σχυλ-εός, 6x
Atóc. De composito χυλλοποδίων v. Berch
pos. d. Nom. 14, Stolz zus.ges. Nomina 15 23 5)
De voc, in cw» exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr.
468, v. etiam Herod. ed. Lentz II 434, 8, E. Ὁ
544, 47, Zon. 1263) Leguntur nom. zvAA0m
δίων (bis, in exitu versus) et voc. xvAAozó0u
(semel, post 1. pedem). Herod. II 118, 9
χυλλοπύδιον ᾿Αρίσταρχος προπαροξύνει, j| x|
ἐπείσϑημεν, cf. eund. I 419, 90 II 40, 8 (ad
EB
182) proparoxyt. postulant etiam schol B ad 4
331, E. M. 130, 34, E. G. 67, 36, Suid., Eust.
1238, 45, cf. Lehrs de Arist. stud. 998. In libris
D ex corr. Lips. est Φ 331 χυλλοποδίον. He-
rod. II 540, 7 et Cram. an. Ox. II 230, 12 z
ὁμοίως τῷ ἐχίων, cf. Zon. 1263. Non est apud
Hom. nisi in Il. (ter. Cuius crura pedum in-
trorsum curvata sunt, claudus. Paraphr. € 371
et Hes. χωλός. Est epitheton Vulcani, ct. Zon.
1263; Eust. 1147, 56 τὸ z. οὐ ᾿σχωπτιχῶς ὁ Ὅμη-
θος ἔφη σιλλογραφῶν εἰχῇ, ἀλλ᾽ ἢ xev ἰδιό-
τα, ἢ πρὸς ἔνδειξιν τοῦ μηδὲν προσίστασϑαι
Ἡφαίστῳ εἰς οὕτω ϑαυμαστὸν ἔργον τὴν
ποδῶν χυλλότητα, cf. Preller gr. Myth. I
1, Welcker gr. Goetterl. I 664, Anton etym.
Erkl. hom. Woerter, Naumb. 1881 p.52. 4331
ὄρσεο χυλλοπόδιον, ἐμὸν τέκος adloquitur Iuno
Vulcanum, schol. V ᾽λέγει, εἰ χαὶ χυλλοποδίων
εἶ, ὅμως ὄρσο, Ariston. ἀϑετεῖται ὅτι ἄκαιρον
τὸ ἐπίϑετον" ἡ γὰρ φιλανϑρωπευομένη αὶ λέ-
γουσα ἐμὸν τέχος οὐχ ὥφειλεν ἀπὸ τοῦ ἐλατ-
ματος προσφωνεῖν, cf. Eust. 1238, 49 ss.;
Dammius: ,non attendunt nimirum, non
id nomen exprobratorium; quod vel ex hoc
discere potuissent". X 371 ὃν (δόμον) at-
ὃς ποιήσατο κυλλοποδίων, οἴ. v. 897 411. Y
210 πέντε 7 πτύχας ἤλασε κυλ 'λοποδίων, paraphr.
bi E^ 331) Ἥφαιστος, Ariston. ἀϑετοῦνται στί-
Ld (269—72), schol V καὶ προηϑετοῦντο
" ἐνίοις τῶν σοφιστῶν" ἐν ἐνίοις δὲ οὐδὲ
ono (a rad. ku. zv, zvéo tumescere, tumere,
postr. Schwall: Curt. Et. 158, Fick vgl. Woert.
[59 551, Spracheinh. 123, Gerland in Kuhn
Ztschr. X 276, L. Meyer vgl. "Gr. 1 28 412 II 265,
108 el Lexil. I 343, cf. Benfey WL. Π 165. De-
ivaverunt etiam veterum multi ἃ χύω, κυέω,
. M. 545, 1, E. G. 353, 88 58. 46 614, 41, schol.
Il 752, Lex. Seg. 104, 9, Or. 88, 26, Phot.,
an. Ox. II 928, 32, an. Par. ΠῚ 359, 27.
e v producto v. Herod. ed, Lentz I 533, 27 ΠῚ
8, E. M. 545, 4 ss, E. G. 353, 36ss., Cram.
Ox. I 225, 11 231, 23, cf. etiam Herod. I 353,
l II 631, 21 26. De subst. in uc exeuntibus
Ab. Meyer vgl Gr. IL 265, Woerner subst.
om. 46). Leguntur χῦμα septuagies, xvwZ
8 Ὑ 296 ἢ 218 τ 218, gen. χύματος quinquies,
χύματι ter, pl. χύματα quattuordecies, χύ-
sexies, χύμαϑ' bis, dat. χύμασι(ν) decies.
unt formae in introitu versus duodevicies, in-
unte 2. pede ter (Z 348 ε 80 147), 3. pede qua-
er et tricies, 4. pede quater (B 144 y 91 s 325
219), 5. pede quater et quadragies, 6. pede un-
e Legitur z. in Il. quadragies, in Od. duo-
: ptuagies, in hymnis sexies. Unda, fluctus,
Sehmidt Synon. 56, 2 et 5 Retzlaff Proben
€. hom. Synon. II i Hos ὕδατος ἐπιδρομὴ
X. 1) maris. a) sing. 4 481 f 427 ἀμφὲ δὲ
vu Greign πορφύρεον. μεγάλ᾽ ἔαχε ψηὸς ἐού-
ης, Β 894 ᾿Αργεῖοι μέγ᾽ ἔαχον, ὡς ὅτε κῦμα
τῇ ἐφ᾽ ὑψηλῇ, ὅτε κινήσῃ νότος ἐλϑών, προ-
Att σχοπέλῳ 86. ἐάχῃ, Ξ Ξ 894 οὔτε ϑαλά ἄσσης
μα τόσον βοίᾳ ποτὲ χέρσον, ποντόϑεν ὀρ-
μενον πνοιῇ βορέω, ubi comparatur cum cla-
ore pugnantium, cf. schol. BL et Ariston. h. E
264 ὡς ὅτ᾽ ἐπὶ προχοῇσι ποταμοῖο βέβρυ:
“(1 -Ζε, ᾿βεβούχει, -45) μέγα κῦμα (maris
nda) ποτὲ ὁύον fluvii in mare effluentis, schol.
| ἀντιπίπτει τῷ ῥεύματι τοῦ ποταμοῦ "rà τῆς
ἄσσης, cf. € 451; £f 411 ἀμφὲ δὲ χῦμα βέ-
υχεν ῥύϑιον (v.l. ἔμβρυχεν), € 402 ῥόχϑει
χῦμα 939
μέγ '& κῦμα ποτὶ ξερὸν ἠπείροιο δεινον ἐρευ-
γόμενον, cf. schol. PQT οἱ ε 438; & 60 προτὲ
δ᾽ αὐ τὰς (πέτρας) χῦμα μέγα ῥοχϑεῖ zvarva-
nuoc ἀμ μφιτρίτης. B 209 aue πολυφλοίσβοιο
ϑαλάσσης αἰγιαλῷ μεγάλῳ βρέμεται, cf. schol.
ABL. v 84 χῦμα à? ὄπισϑε͵ πορφύρεον μέγα
ϑῦε m. ϑαλάσσης, Ο 381 óc τε μέγα κῦμα
ϑαλ ἄσσης νηὸς ὑπὲρ τοίχων καταβήσεται, ὁπ-
πότ᾽ ἐπείγῃ i ic ἀνέμου, schol. BL εἰχάζει τοὶς
μετὰ βοῆς ἐπιόντας κύμασιν: ot ó& Τρῶες
ὑπερέβησαν τὸ τεῖχος ὡς κῦμα ναῦν. Ο 694
fv δ᾽ ἔπεσ ὡς ὅτε κῦμα ἐν ab πέσῃσι λά-
βρον ὑπὸ νεφέων ἀνεμοτρεφές (v. 1. -τραφές!.
M 285 κῦμα δέ μιν (χεόνα) προσπλ ἄάζον ἐρύχε-
ται cohibetur unda, dum se illidit ad nivem ; acc.
refertur ad προσπλ., cf. schol. BL; id ne fiat,
Aristarchus et alii ἐρύχεται active interpr.: unda
nivem a se arcet (v. Ariston.) quos secuti gunt
Am., Faesi, alii, v. etiam in hoc lex. s. v. Zovzo;
Nauckio. v. 284— 6 spurii videntur esse. Ῥ 214
πόντον ἵχανον ἀήμεναι, ὥρτο δὲ κῦμα πνοιῇ
ὕπο λιγυρῇ, 4 422 ὅτ᾽ ἐν αἰγιαλῷ πολυηχέι
κῦμα ϑαλάσσης ὄρνυτ᾽ ἐπασσύτερον ζεφύρου
ὕπο κινήσαντος (c£. schol. BL et Eust. 492, 2255.}"
πόντῳ μέν τε πρῶτα χορύσσεται, αὐτὰρ ἔπειτα
χέρσῳ ῥηγνύμενον μεγάλα βοέμει, ἀμφὲ δέ τ
ἄχρας κυρτὸν ἐὸν (v. 1. ἐὸν) κορυφοῦται, ἀπο-
πτύει δ᾽ ἁλὸς ἄχνην, cf. Am. app. h. ENT
ὡς ἄνεμοι δύο πόντον ὀρίνετον, ἄμυδις δέ τε
“χῦμα κελαινὸν χορϑύεται, πολλὸν δὲ παρὲξ
ἅλα φῦκος ἔχευεν (v... ἔχευαν, Did. ἔχευεν:
διχῶς, καὶ διὰ τοῦ α, ἔχευαν), cf. H 685:; 34
307 πολλὸν δὲ τρύφι χῦμα zviivóstat, schol.
BL et Eust. 846, 6 οὐχ ἐπὶ ἀριϑμοῦ, ἀλλ ἐπὶ
μεγέϑους ἡ λέξις, ὡς τὸ H 156: magna unda;
rectius praedicative — πολλὸν ἐόν: La Roche h.
Stud. $ 29, 3 adv. statuit, idem fecit Friedlaen-
der Beitr. z. Kenntn. d. hom. Gleichn. II 4; h.
Ap. 27 ἑχάτερϑε δὲ κῦμα χελαινὸν ἐξήει χέρ-
govós λιγυπνοίοις & ἀνέμοισιν, h. Ap. 7 74 ἔνϑ᾽ ἐμὲ
μέγα κῦμα χατὰ χρατὸς ἅλις αἰεὶ χλύσσει,
unda super caput efíusa. ε 429 τῆς (πέτρης)
ἔχετο στενάχων, fiac μέγα Ue παρῆλϑε" καὶ
τὸ μὲν ὡς ὑπάλυξε, παλιῤῥόϑιον δέ μιν αὕτις
πλῆξεν ἐπεσσύμενον, τηλοῦ δέ μιν ἔμβαλε
πόντῳ, € 313 ὡς ἄρα μεν εἰπόντ᾽ ἔλασεν μέγα
κῦμα κατ᾽ ἄκρης, δεινὸν ἐπεσσύμενον (Aristar-
chus ἐπισσύμενον, v. schol. HP), περὶ δὲ σχε-
δίην ἐλέλιξε, cf. Schol. V ad O 557 et Nitzsch
adn. h. 1.; Verg. Aen. 1, 114 ingens a vertice
pontus in "puppim ferit. Sequitur v. 815 τῆλε
δ᾽ ἀπὸ σχεδίης αὐτὸς πέσε, scripsit autem Rhia-
nus αὐτὸν βάλε, τὸ χαῦμα δηλονότι" ὃ χαὶ
ἄμεινον" ἀντιστρόφως δὲ ἡρμήνευσεν, sed v.
Mayhoff de Rhiani stud. hom. 67s.; € 868 ἐπὴν
δή, μοι σχεδίην διὰ χῦμα τινάξῃ, ε 416 μή
πώς E ἐχβαίνοντα βάλῃ ποτὲ 7 πέτρῃ “χῦμα μέγ᾽
ἁρπάξαν, Ζ 948 ἔνϑα με xv ἀπόερσε, ε 80
ἀλλά ue κῦμα óóoc τε περιγνάμπτοντα Má-
λειαν καὲ βορέης ἀπέωσε, παρέπλαγξεν δὲ Κυ-
ϑήρων, 5 l7l τόφρα μ᾽ αἰεὶ «55:85 φόρει
πραιπναί τε ϑύελλαι Ψήσου ἀπ᾽ Qyvyinc (v. l.
zvu ἐφόρει) t 327 τὴν (σχεδίην), ἐφόρει μέγα
κῦμα χατὰ δόον ἔνϑα χαὶ ἔνϑα, ε 425 τόφρα
δέ μιν μέγα κῦμα φέρε τρηχεῖαν ἐπ' ἀκτήν, €
461 ἂψ δ᾽ ἔφερεν μέγα “ὕμα χατὰ óóov (χρή-
δεμνονῚ, ε 485 τὴν (νῆα) «iv ἤπειρόνδε πα-
λιῤῥόϑιον φέρε κῦμα, πλημυρὶς ἐκ πόντοιο,
ϑέμωσε δὲ χέρσον ἑχέσθαι, cf. Eust. 1640, 57;
Doed. Gl. 88 non recte post πλ. interpunxit. L
542 τὴν (νῆα) πρόσω φέρε κῦμα, ϑέμωσε δὲ
|
940
A. izíg9ei, μ 491 τὴν (vio), δὲ ψιλὴν ἐρε
κῦμα, ε 111 184 τὸν δεῦρ᾽ ἄνεμός τε φέρων
καὶ χῦμα πέλασσε (.1. zog) ἐπέλασσεϊ). Ariston.
περιττοὶ οἱ στίχοι (105—111) καὶ πρὸς τὴν
ἱστορίαν. μαχόμενοι" ot δὲ τελευταῖοι δύο ἐκ
τῶν μετὰ ταῦτά (1885.) slot μετενηνεγμένοι, v.
1385. omisit Eust., expunxerunt Wolf, Bekk., alii.
& 315 δεχάτῃ με ux?) γαίῃ Θεσπρωτῶν πέλα.
δεν μέγα κῦμα κυλίνδον. α 162 ὀστέα πυϑε-
ται ὄμβρῳ χείμεν᾽ £m ἠπείρου, ἢ εἰν &AL Ζῦμα
χκυλίνδει, ἡ 219 οὐδέ τι (v. l. με) κῦμα εἴα ἐπὶ
σχεδίης ἁδινὰ στενάχοντα φέρεσϑαι, fluctus non
permisit me ferri in rate; 7] 978 ἔνϑα χέ μ ἐχ-
βαίνοντα βιήσατο κῦμ’ ἐπὶ χέρσου, πέτρ Vi
πρὸς βαλόν, τ 218 τὸν ἐπὶ τρόπιος νεὸς ἔχ-
βαλε xv, ἐπὶ χέρσου (v. 1. ἔμβαλε). Ψ 693 t
353 μέλαν τέ (δέ) 6 χῦμα χάλυψεν (v. l. κῦμ᾽
ἐχάλυψεν), schol. A ad Ψ' 698 μέγα: γράφεται
μέλ αν. & 435 τὸν δὲ μέγα κῦμα χάλυψεν (ple-
rique zv £x), (dO V 431; h. XXXIII 11 τὴν
(πρύμνην) ἄνεμός τε μέγας καὶ κῦμα ϑαλάσ-
σης ϑῆκαν ὑποβρυχίην, Σ 00 περὶ δέ σφισι
χῦμα θαλάσσης ῥήγνυτο, cf. N 29; “2 96 ἀμφί
σφι λιάζετο χῦμα ϑαλάσσης(Ὁ λάζετο), schol. BM
ὑπεχωρίζετο, διίστατο, ὥσπερ ὁδὸν παρέχον. x
98 οὐ γάρ ποτ᾽ ἀέξετο χῦμά y (v. Ἢ κύματ’, αἱ
Ap. Soph. 11, 7) ἐν αὐτῷ (λεμένι), οὔτε μέγ᾽ οὔτ
ὀλίγον. K 574 ἐπεί σφιν, χῦμα ϑαλάσσης ἱδρῶ
πολλὸν “νίψεν ἀπὸ χρωτός. Y 295 ἔνϑα νότος
μέγα κῦμα ποτὶ σκαιὸν δίον ὠϑεῖ, y 296 μικρὸς
δὲ λίϑος μέγα κῦμ᾽ ἀποέργει, c 296 βορέης μέγα
κῦμα (v. 1. πῆμα) κυλίνδων, εξ 366 wot δ᾽ ἐπὶ
μέγα κῦμα Ποσειδάων, δεινόν τ᾿ ἀργαλέον τε,
κατηρεφές, ἤλασε δὴ αὐτόν, ε 451 0 δ᾽ αὐτίχα
παῦσεν ξὸν ῥόον, ἔσχε δὲ κῦμα, cohibuit maris
fluctum, cf. schol. QT; μ 2 ἀπὸ δ᾽ ἵχετο (νηῦς)
χῦμα ϑαλάσσης νῆσόν τε, cf. schol. BQ; A 496
ἣ y ἀνεδύσετο κῦμα ϑαλάσσης, Naeg.: emersit
ad undam i. e. ad superficiem maris, ubi sunt χύ-
ματα, sim. Duentz.; La Roche: ex unda; AÀm.: ,,em-
portauchend verliess sie die Welle**; Nanckio vOX
χῦμα videtur esse suspecta. A 202 καπνὸν zat
μέγα χῦμα ἴδον καὶ δοῦπον ὦ ἄχουσα, ν 99 ἀχταί,
αἵ τ᾽ ἀνέμων σχεπόωσι δυσαήων μέγα χῦμα
ἔχτοϑεν i.e. fluctus ventis agitatos, cf. B 396 s.
et . 411. ε 257 φράξε μιν (σχεδίην) ῥίπεσσι,
κύματος εἶλαρ ἔμεν, quod arceret fluctus; ε 890
οὐδὲ δυνάσϑη goa μάλ᾽ ἀνσχεϑέειν μεγάλου
ὑπὸ κύματος ὁρμῆς, ε 488 SVG (v. 1. χύ-
ματαὶ ἐξαναδύς, τά τὶ (τ. 1. τό v, v. schol. Gl.
P) p θεύγεται γπειρόνδε, νῆχε παρέξ, schol. B
ἐκ τοῦ “κύματος, τῶν κυμάτων ἐχείνων, ἅτινα
ἀποπτύονται καὶ ἐξερεύγονται εἰς τὴν ἤπει-
ρον, Duentz. τά zi $2 pendere ab νῆχε z. dicit.
t 988 δύω νύχτας δύο v ἤματα κύματι πηγῷ
πλάζετο, cf. schol. BPQT et ET ad v. 385, Nitzsch
ad h.l, Lehmann Lehre v. Locativ 13. v 235
νῆα ᾿ἐπειγομένην ἀνέμῳ καὶ κύματι πηγῷ. Ξ
10 ὡς ὕτε πορφύ οῃ πέλαγος μέγα κύματι κωφῷ,
ὀσσόμενον ἀνέμων λαιψηρὰ χέλευϑα, Ariston.
κωφῷ λέγει τῷ ἀφώνῳ za μηδέπω καχλά-
ζοντι καὶ ἀποτελοῦντι ἠχήν" μηδέπω γὰρ ἀνέ-
μου εὐχρινοῦς ὄντος τὸ χῦμα ἠρεμεῖ. Lehrs
Arist. 118 vero explicat non mutam esse undam,
sed rauco sono murmurantem, y. in hoc lex. s. v.
κωφός. Schol V τενὲς πηγῷ γράφουσιν. lun-
gitur χῦμα cum praep. s 393 εἴσιδε γαῖαν ὀξὺ
μάλα προϊδών, μεγάλου ὑπὸ κύματος ἀρϑείς,
schol. H. £v τῇ Αριστοφάνους καὶ Ῥιανοῦ, ἐπὶ
κύματος. Mayhoft de Hhiani stud. hom. 59: ,Ut
Ulixis prospectantis imaginem quasi sub aspectum
XULLO
subiceret, maluit ἐπί scribi, quo Ulixes fluctu
correptus et in altum sublatus in summo vertice|
undae sedere diceretur. Verba igitur ΜΕΥ. ἐπὶ!
χύμ. arte coniunxit cum προϊδών, ut ἀρϑείς ex-
plicationis causa adiectum esset, id quod mihil
habet offensionis, cum undae vi eum levatum
esse per se consentaneum sit^; idem vero non
videt, cur vulgata lectio ferri " nequeat. Schol.
BEHPQT ad v. 391 addunt γαλήνη ἀνέμων, οὐ
κύματος" πολλάκις δὲ μετὰ τὴν τῶν ἀνέμων
λῆξιν τὸ ἐνδόσιμον τοῦ πνεύματος ἔτι ἐπε-
γείρει κύματα, cf. schol. QT; videtur γαλήνη
ad mare universum referri. μί 219 καπνοῦ zu
κύματος ἐχτὸς ἔεργε νῆα, t Dl σεύατ᾽ ἔπειτ᾽
ἐπὶ κῦμα, X 145 αἱ δ᾽ ὑπὸ κῦμα ϑαλάσσης
c EA
χανὼν ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέσσαι, ἢ δηϑὰ στρεύγε-
σϑαι. Ζ 847 ὥς μ᾽ ὄφελ᾽ οἴχεσϑαι προφέρουσα
ἀνέμοιο ϑύελλα εἰς ὄρος ἢ εἰς (Epim. hom.
172, 14 ἐς, quod recepit Nauck, cf. Am. ap
χῦμα ϑαλάσσης, Ζ 186 “Διώνυσος δύσεϑ᾽ ἃ m)
χατὰ χῦμα (κατά om. D), Α 483 β 429 ἡ (νηῦς)
δ᾽ ἔϑεεν κατὰ κῦμα διαπρήσσουσα χέλευϑον,
schol. D ἀντὲ τοῦ χατὰ κύματος" τὸ δὲ πρὸς
κῦμα ἐναντίωσιν σημαίνει, conferunt Am., alii
ε 327 4 204 χατὰ ῥόον, sec. "Giseke in hoc lex. 8 8.
χατά p.662: variis locis in unda; perat enim na-
vis modo hic, modo illic in unda", sim. Duentz,
ad β 499. h. VI 4 (μφροδίτην) Ζεφύρου μένος
ἤνεικεν χατὰ χῦμα ϑαλάσσης. Φ 126 900
σχων τις κατὰ χῦμα μέλαιναν φρῖχ᾽ ὑπα Ei
ἐχϑύς, schol. D ἐφαλλόμενος xal νηχόμενός tu
τῶν ἰχϑύων κατὰ ϑάλασσαν, cf. schol. BV; Am
in der Woge dahinschiessend ; v. etiam 8. v. ὑπ-
«taco. b)Plur. 5 396 τὸν (σχόπελον) οὐ ποτε
κύματα λείπει παντοίων ἀνέμων, ὅτ᾽ ἂν ἔνϑ᾽
ἔνϑα γένωνται, Wolf alique post λείπει i
punxerunt, ut esset πᾶνε. ἀνέμων genet.
recte Bekk. interpunctionem delevit, cf. 4
v 99, Soph. Trach. 114. Ariston. o? γραπτέον
ὡς τινες, ,γένηται" ὁμηρικώτερον γὰρ οὕτως
λέγειν, γένωνται τὰ χύματα, ὡς σπάρτα Ξ
λυνταῖι, Sim. Did.; Aristarchi constructionem Cum
Spitzn. retinuit et defendere studuit Bauder de
generis neutr. plur. vi et usu, Lips. 1877 p. 82:
melius videtur pro subiecto habere ἄνεμοι
quod probant Naeg., Am., Faesi, alii, defi
Friedlaender Beitr. z. Kenntn. d. hom. Gleichn
II 4s. B 144 χινήϑη δ᾽ ἀγορὴ φὴ (τ. 1. ὡς
κύματα μαχρὰ ϑαλάσσης, πόντου Ἰκαρίοιο,
μέν v? εὐρός τε νότος τε ὦρορε, longi fluctus
cf. Verg. Georg. 3, 200; schol. ABL ὑψηλά, τὶ
£x βάϑους κινούμενα" συνωϑοῦνται γὰρ ἃ
£m ἄλλοις, ὡς ὅλης ἐκ βυϑοῦ ταρασσομένης
τῆς ϑαλάσσης, cf. Naeg. adn. h. L; IV 798 ἀέλλῃ
ἣ ἁλὶ μίσγεται, ἐν δέ τε πολλὰ κύματα παφλᾶ
ξοντα ϑαλάσσης, “κυρτὰ φαληριόωντα, πρὸ t
U ἄλλ᾽, αὐτὰρ ἐπ’ ἄλλα, schol. BL δεῖξαι ϑέλε
χαὶ φύσιν κυμάτων" χαί μοι δοκεῖ χαὶ τὸ
ἦχον μιμήσασϑαι διὰ τῆς περὶ τὴν σύνϑεσ
τῶν στοιχείων τραχύτητος" ὅρα δὲ xul τι
ὁμοιοκατάληχτον χύματα π., κ., QUA. καὶ
ἕχαστον τῶν ὀνομάτων ἰδίαν p τὰ μὲ
γὰρ παφλάζοντα πρὸς τὸν ἦχον, τὰ δὲ xvpt
πρὸς τὸν ὄγχον, τὰ δὲ φαλ. πρὸς τὸ χρώμα
προειπὼν δὲ σιολλὰ ἐπεξηγεῖται πῶς πολι ά
σιρὸ xTÀJ, εἰς δὲ τὴν συνέχειαν τῆς i" d :
τῶν πολεμίων ἡ cixov. Goebel vero Philo
XVIII 216 φαλ. interpretatur: kammartig ge
schwollen; v. quae accuratius sunt disputata s
his adi.; V 61 ἐπὶ ϑινὶ ϑαλάσσης, ὅϑι κύμαι
ἐπ᾿ ηιόνος χλύζεσχον (v. 1. -σχεν, schol. iV; τινὲς
ἐπέχλυζον), Eust. 1287, 80 ποιὸν ἦχον ἀπετέ-
λουν τὰ “κύματα ἠρέμα ᾽πελ ἄζοντα. γ 299 νῆάς
γε ποτὲ σπιλάδεσσιν ἔαξαν κύματ', u 68 ἀλλά
$ ὁμοῦ πίναχάς τε νεῶν χαὶ σώματα φωτῶν
vua ἁλὸς φορέουσι πυρός τε ϑύελλαι' καί
γύ χε τὴν (νῆα) £v9? ὦχα βάλεν ποτὲ πέτρας
(sc. χύμαϑ ἁλός, ε109 (4ϑηναίη) σφιν ἐπῶρσ᾽
ἄνεμόν τε χακὸν χαὶ κύματα μακρά, Ariston.
περιττοὶ οἱ στίχοι (105—111) zu πρὸς τὴν
ἱστορίαν, μαχόμενοι. o 110 Ποσειδάων ἐδά-
μᾶσσεν ὄρσας ἀργαλέους ἀνέμους zal κύματα
ρά (versum om. Stuttg.), O 383 ὃς ἀνέμου
ἐστά γε κύματ’ ὀφέλλει, ε 885 ὦρσε δ᾽ ἐπὶ
γέην, πρὸ δὲ κύματ’ ξἕαξεν (schol. E ad ε 295
ματα ἄξε), undas fregit i. e. extenuando sopi-
cf. schol. V, BPQT, ET; schol. ET addunt:
ic δὲ μεταγράφουσιν" πρὸ δὲ zi uam ἔαγεν.
μι 169 χοίμησε (v. l. -εσεὶ δὲ χύματα δαίμων, h.
xxxi 15 κύματα ó? ἐστόρεσαν λευχῆς ἁλὸς
ἐν πελάγεσσι, ναύταις σήματα καλά, πόνου
p igi, v. Baum, h. L; « 147 οὐδ᾽ οὖν χύματα
μα ρὰ κυλινδόμενα προτὶ χέρσον εἰσίδομεν,
(88 ἡ (navis) δίμφα ϑέουσα ϑαλάσσης κύματ᾽
ἕτάμνεν (v.l. κῦμα), “ὁ 8 9 188 v 91 264 av-
ἱρῶν τε προίέμους PEE, τε Nue πεί-
ἁλὸς ποϑέοντες, ἐπὶ Ms crc da ᾿χέχυνται. 0
(πέτρη) μένει ἀνέμων λαιψηρὰ χέλευϑα χύ-
ματά τε opina; TÉ TE AW ueris αὐτήν
0 PH y. προφύεις; schol. BL ot μὲν ἀχτῇ, ᾿οἱ
JE αὐτήν, ὃ καὶ ἄμεινον, t» ἢ τὰ ὑπὸ ϑαλ ἄσσης
poc αὐτὴν ἐξωϑούμενα κύματα τὴν πέτραν, cf.
juam Did; y 290 λιγέων ἀνέμων ἐπ᾽ ἀυτμένα
ere, “χύματά τε τροφόεντα πελ ὥὡριαϊσαῦρεσσιν,
chol. P τροφόεντα᾽ yo. τρεφύεντα, cf. schol. Q;
Moloraozoc γράφει τροφέοντο (cod. τρο-
ὀεντοὶ ἀντὶ τοῦ ηὐξάνοντο, ct. schol. MV. Ari-
tarchum secuti maluerunt scribere τροφέοντο La
Xoche (q. v.in ed., Ztschr. f. oest. Gymn. 1867 p. 167,
U. 298) et Ameis (ᾳ. v. in app.. ε 2924 πολλὰ
«90» καὶ πολλὰ μόγησα κύμασι καὶ πολέμῳ,
985 χαχὰ πολλὰ πέπονθα χύμασι καὶ πολέμῳ,
81 πολέεσσιν ὀχήσατο κύμασιν Ἑρμῆς, schol.
πορεύεται ἐποχούμενος “χύμασι, cf. Fast.
392, 63. h. XXVIII 12 ,ἐχινήϑη πόντος, zi-
j πορφυρέοισι͵ χυχώμενος. A 419 É ,209
t δὲ περὶ νῆα κύμασιν ἐμφορέοντο (v.l. ἐφο-
: hryn. 587. Iungitur cum
S. y 91 εἰπέμεν, εἴ 9? 0 γ᾽ ἐπ᾽ ἠπείρου
ἀνδράσι δυσμενέεσσιν, εἴ τε χαὶ ἐν πέ-
eL μετὰ τμσσιν ἀμφιτρίτης, ε 835 μεϑορ-
ur ἐνὶ (v. 1. ἐν) κύμασιν ἐλλάβετ᾽ αὐτῆς
€. σχεδίης, 3 232 ἀειχελίως ἐδαμάσϑην χυ-
ἀσιν ἐν πολλοῖς, schol ΒΩ εἰπὼν κύμασιν
(taro τὴν ναυαγίαν. N 97 βῆ δ᾽ ἐλάαν ἐπὶ
Mt de Neptuno, qui vehitur super undas.
fluviorum. a) sing. Φ 240 δεινὸν ἀμφ᾽ ᾿4χι-
α χυχώμενον ἵστατο κῦμα (Cant. Stuttg. v. 1.
ὕμα), δεινόν adv. cum zvz. iungendum. est,
nus bene pro adi. accipitur. d» 263 αἰεὶ "Ay
& Ζιχήσατο κῦμα ῥόοιο, d 268 τοσσάκι μιν
γα χῦμα διιπετέος ποταμοῖο πλάϊζ᾽ Onovc
ϑύπερϑεν, cf. M 985 (κῦμα προσπλάζον);
Uck suspicatur zAv2 pro πλάζ. d 326 zoo-
χυμαίνω
941
φύρεον δ᾽ ἄρα κῦμα διιπετέος ποταμοῖο ἵστατ᾽
ἀειρόμενον, χατὰ δ᾽ dots Πηλείωνα. 2 943
πορφύρεον κῦμα περιστάϑη͵ (v. 1. παρεστάϑη),
οὔρεϊ ἶσον, χυρτωϑέν, χρύψεν δὲ ϑεὸν ϑνη-
τήν τε γυναῖχα, cf. schol. BQ et Verg. Georg.
IV 361 illum circumstetit unda. 4 639 τὴν (na-
vem) zat" Qxsavüv ποταμὸν φέρε κῦμα 9010,
πρῶτα μὲν εἰρεσίῃ (v. 1. -ἰη), μετέπειτα δὲ ov-
ρος, cf. Eust. 1704, 63; Vind. 133 recte habet
ἀντὶ χκαλλίμῳ οὔρῳ, v. in hoc lex. s. εἰρεσίη
I p. 369. 382 ἄψοῤῥον δ᾽ ἄρα κῦμα χκατέσ-
gvto καλὰ ῥΛέεϑρα,"ν. l. ,κατέσχετο, cf. schol.
D. e 306 Σκάμανδρος ἔτι “μᾶλλον͵ χώετο Πη-
λείωνι, κόρυσσε δὲ κῦμα ῥόοιο ὑψόσ" ἀειρόμε-
γος, Am.: den Schwall seiner Stroemung, seiner
Fluthen; cf. Eust. 1234, 40. $313 t ἵστη δὲ μέγα
κῦμα, πολὺν δ᾽ ὀρυμαγδὸν ὄρινε. Ὁ) Plur. M
28 ἐκ πάντα ϑεμείλια κύμασι πέμπε φιτρῶν
χαὶ λάων, dat. aliis videtur esse instrum.: un-
dis fluviorum, quas ad murum duxerat, eum di-
ruere studuit (sie. Hentze), sed schol. v χύμασι"
εἰς χύματα, ὡς τὸ 4 251: schol. secutus interpr.
Faesi: ,,er zeleitete hinaus in die Wogen, fuehrte
ihnen zu, d. ἢ. in die offene See*; etiam Duentz.
ez interpr.: fluctus m aris. — Iungitur cum genet.
ϑαλάσσης (Eust. 492, 22 πρὸς διαστολὴν οὐ
μόνον λίμνης, ἀλλὰ καὶ ποταμοῦ, cf. 1135, 62):
A 496 B 209 4 422 Ζ 841 K 514 N 198 X 394
O 381 Σ 66 145 Q2 96 u 2 v 84s. 88 h. VI 4
XXXIII 11; B 144 ϑαλά ἄσσης πόντου: cum ἁλός
Z136 u 68 χ 381, ἀμφιτρίτης y 9l u 60, 0010
d 9263 306 2 639, ποταμοῖο d 268 326, &vé-
uov B 396s. v 99. Iungitur cum adi. et partic.:
μέγα O 381 P 264 Φ 268 313 Ψ 698 v. l. y 995
296 e 296 313 320 327 393 402 425 429 435 461 μ
60 202 » 84 (ubi etiam adv. esse potest) 99 h. Ap.
74; € 416 χῦμα “μέγ᾽ ἁρπάξαν, ε 366 μέγα, xs
δεινόν D ἀργαλέον τε, χατηρεφές, 5$ 315 μέγα
χ. κυλίνδον. Q8 9.188 v 91 904 ἀλ εγεινόν, € 405
δεινὸν ἐρευγόμενον, ε 314 δεινὸν ἐπεσσύμενον,
cf. ν. 451: 240 δεινὸν χυχώμενον. 0625 λάβρον
ἀνεμοτρεφές, 4A 807 τρόφι, 0 621 τροφύόεντα,
y 290 τροφόεντα πελώρια ioc ὄρεσσιν, ε 888
w 235 πηγόν, cf. schol. EPQV ad s 388, schol.
H ad v 235 et s. v. πηγός in hoc lex. Hu 179;
μαχρά B 144 ε 109 « 147 (u. “χυλινδόμενα) e
110, cf. Duentz. ad B 144; zvotóv 4 426; πολλὰ
magi. ἄζοντα, κυρτὰ φαληριόωντα N 798 8.5
ῥόϑιον ε 412, παλιῤῥόϑιον € 430 ε 485, χωφόν
X 16, μέλαν *P 693 2 358, χελαινόν I6 h. Ap.
21, cf. H 63 s, Eust. 732, 30, Am. app. ad ὁ
359, Goebel in Ztschr. f. Gymn. w. IX 536 XVIII
695 5., Buchholz Real I 64; πορφύρεον A 482
Φ 326 B 427 v 85 h. XX VIII 12 , πορφύρεον, 09-
osi ἴσον, zvoro9év λ 948 5. (cf. Cic. acad. post.
lib. II, Non. p. 162 unda, cum est pulsa remis,
purpurascit), cf. Goebel IX 531 s, Buchholz I 63,
Am. app. ad 2 243, in hoc lex. 8. v. πορφύρεος
II 212 s.); πολλόν 44 307 (potest etiam adv. esse)
s 54 9 232. De epithetis v. Duentz. in J. J. 1864
p.691, hom. Abh. 545. --- χυμαίνω.
zvucivo (κῦμα. De verbis in «ivo exeun-
tibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 71, Curtius Verbum
d. gr. Spr. I 364. Legitur tantum part. sing.
acc. χυμαίνοντα sexies). Semel in Il., quinquies
in Od.; omnibus locis in exitu versus. "Fluctuo,
aestuo, cf. Schmidt Synon. 56, 3, Goebel in
Ztschr. f. Gymn.w. IX 539 s., Buchholz Real. I
64 67. lungitur tantum cum πόντος. ὃ 425
570 À 258 ὑπὸ πόντον ἐδύσετο χυμαίνοντα i. e.
ὥστε κυμαίνειν, cf. Verg. Georg. IV 529. ε 352
942
ἐς πόντον ἐδύσετο x., δ᾽ D10 τὸν δ᾽ ἐφόρει
χατὰ πόντον ἀπείρονα z., X 999 (Ἥρη) ἐξ
"A90c ἐπὶ (Zenod. et Aristoph. ἐς, v. Did.) πόν-
τον ἐβήσετο (Eust. 479, 5 1830, 62 ἐδιίσατο)
κυμαίνοντα, paraphr. τὴν ϑάλασσαν τὴν χυμα-
τουμένην. — Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 285,
3, Phot., Hes.
κύμβαχος (Curt. in Stud. II 196 a χύβη,
χύμβη — κεφαλή derivat, c£. Fick vgl. Woert. I
537, Spracheinh. 84, eund. in Kuhn Ztschr. XXII
230, cf. praeterea Ti Meyer vgl. Gr. II 416; Goe-
bel nov. quaest. hom. 1865 p. 11 ἃ rad. χυμβα,
nom. κύμβη derivat, ut significet curvaturam ha-
bens, curvatus, pronus; Woerner subst. hom. 44:
videtur ad χύπτειν referendum esse, cuius verbi
radix est «vq, unde ductum est χυφός (pronus);
χύμβαχος: κυφός — στρύμβος: στροφή “, cf.
Zeyss in Kuhn Ztschr. XIX 176, Duentz. ad E
586, Autenrieth in ed. Am. ad! B 344. Schol.
ΒΓ, δα E 586 γίνεται παρὰ τὸ κυφόν, τουτέστι
τὸ περιφερὲς καὶ περιαγές, οἱονεὶ τὸ σχεπά-
Gov τὸ βρέγμα" χύμβη γὰρ 2 χεφαλή, ἔνϑεν
τὸ κυβιστᾶν, cf. E. M. 545, 95 58., Zon. 1268 s.,
schol. A et BLV ad O 53 6.» Or: 90, 16, Cram.
an. Par. ΠῚ 212, 23, Eust. 584, 16 1030, 43;
Eust. 584, 19 παρὰ τὸ χυφὸν δὲ ἡ χύμβη.
ὡς τιμὴ Τίμαχος, cf. Lob. Path. proleg. 332 399.
De vocibus in «oc exeuntibus v. Woerner 44,
Roscher in Curt. Stud. IV 192, Duentz. ad B
338 et E 586) Non est nisi in Il., tantum in
introitu versus. 1) adi. pronus, praeceps. E 586
ἔχπεσε δίφρου χύμβαχος ἐν χονίῃσιν ἐπὶ βρεχ-
μόν τε καὶ ὠμοῦυς, paraphr. ἐπὶ χεφαλὴν κυ-
βιστῶν, Ap. Soph. 105, 6, E. M. 545, 22 ἐπὶ
τοῦ ἐπὶ κεφαλὴν πτώματος, Suid., Phot., anecd.
. ed. Bachm, I 285, 6 enl χεραλὴν. πεσὼν
ἄνω ποὺς πόδας, cf. Hes., Zon. 1208: E. G.
607, 26 0 ini κεφαλῆς κείμενος, E. M. 549, 15,
Eust. 584, 16 exi κεφαλήν, cf. E. M. 548, 11, E.
G. 351, 97, Schol. V ad E 586; Duentz.: nicht
kopfueber, sond. im Bogen, insofern der Koerper
des Fallenden einen Bogen beschreibt*. 2) subst.
conus galeae (nostr. Helmkegel), Damm: galeae
rotunditas suprema. O 536 τοῦ (Adkonos) κό-
ρυϑος κύμβαχον ἀχρότατον͵ γύξ᾽ ἔγχεϊ ὀξυό-
EVTL, paraphr κατὰ τὸ ἀχρότατον καὶ χενόν,
5680]. Α et BLV τὸ διάχενον τὸ ὑπὲρ τῆς κο-
ρυφῆς, E. M. 545, 21 29, Ap. Soph. 105, 5, Zon.
12964 τὸ ἄχρον τῆς περικεφαλ αἰας, addunt E.
M. 545, 30 et Zon. ᾧ ἐμβάλλεται ὃ λόφος, cf.
Hes. et Eust. 1030, $6; Eust. 1030, 40 xópv9oc
κύμβαχον πρὸς διαστολὴν τοῦ τῆς χεφαλῆς"
τινὲς δὲ οὕτω φασί" κύυμβᾶχον τὸ ἄνω. τοῦ
χράνους: διὸ ἐπήγαγεν ἐξηγητικῶς τὸ ἀκρό-
τατον" ἔτι δὲ καὶ ἄλλως, x. τὸ vno χεφαλῆς
διάχενον τῆς περικεφαλαίας, εἰς ὃ καϑίεται
ὁ λόφος. E. G. 607, 26 ὁ λόφος τῆς περιχε-
φαλαίας, schol. V ad E 586 τῆς κυνῆς 0 λόφος.
Hentze (secutus Autenrieth) ad E 748 app.: ναὐ-
λός die Roehre, welche in dem χύμβαχος, Helm-
scheitel, eingelassen den λόφος u. die φάλαρα
traegt*. Duentz. ad I'362 explicat idem esse
atque qi ov (nostr. Helmbuegel), cui inserebatur
crista, sim. Koechly u. Ruestow Gesch. des gr.
Kriegsw. p. 11. — Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 772. Jnnt Duentz. fortasse pro ἀνεχυμ-
βαλίαζον Il 319 esse scribendum ἀνεχυμβα-
χίαζον.]
Κύμη (aeol pro χώμη, rad. χεὲ: Curt. Et.
145, Hirzel zur Beurth. d. aeol. Dial. 20, Gelbke
in Curt. Stud. II 23, cf. Hinrichs de hom. eloc.
χύμβαχος — κύμινδις
vestig. aeol. 79; de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 326. 1) urbs in Aeolide sita. Steph. Byz. πό-
λις Αἰολίδος πρὸ τῆς Δέσβου, ἀπὸ Κύμης
"Auatóvoc (idem tradit Herod. l. 1): ἐχαλεῖτο
δὲ ᾿Δμαζόνειον" τὸ ἐϑνικὸν Κυμαῖος. Quae ad-
duntur: ἔστι δὲ χαὶ ἑτέρα Φρικωνῖτις λεγο-
μένη non sunt recta, nam Phriconitis Cyme ea-
dem est quae Aeolica. Strab. XIII 621 qael|
τοὺς ἐκ τοῦ Φρικχίου τοῦ ὑπὲρ Θερμοπυλῶν
“Ἰοχρικοῦ ὄρους ὁρμηϑέντας χατᾶραι μὲν εἰς
τὸν τόπον ὅπου νῦν ἣ Κύμη ἐστί, καταλαβόν-
τας δὲ τοὺς Πελασγοὺς κεκακωμένους ὑπὸ
τοῦ Τρωιχοῦ πολέμου, κατέχοντας δ᾽ ὅμως
ἔστι τὴν “άρισαν ἐπιτειχίσαι αὐτοῖς τὸ νῦν
ἔτι λεγόμενον Νέον τεῖχος, ἑλόντας δὲ χτίσαι
τὴν Κύμην καὶ τοὺς περιγενομένους ἀνϑρώ-
πους ἐκεῖσε ἀνοικίσαι: ἀπὸ δὲ τοῦ Δοκριχοῦ
ἔρους τὴν Κύμην Φριχωνίδα καλοῦσιν, id. 622
μεγίστη ἐστὶ τῶν Αἰολικῶν zal ἀρίστη p»
καὶ σχεδὸν μητρόπολις αὕτη τε xal ἡ Δέσβος
τῶν ἄλλων πόλεων, cf. Strab. ΧΠῚ 582, Eust.
357, 37, Hesiodi op. 636, Herod. 1, 149, cf. etiam
schol. V ad H 990, Bursian Geogr. v. Griecherl, II
427. Non est apud Hom. nisi in epigr. — Epigr.
1,2 αἰδεῖσϑε ξενίων κεχρημένον, 01 πόλιν αἷ-
πεινήν, Κύμης ἐριώπιδα χούρην, Φαίετε: sic
Ilgen coni. pro νύμφης ἐρατώτιδος Ἥρης, quod:
sensu caret. Eum sunt secuti Wolf, Franke,
Baum.; χούρη Κύμης dicitur colonia ' Cura '
rum. Epigr. 4, 16 οὐδέ τι μοι φίλα γυῖα μένειν
ἱεραῖς ἐν ἀγυιαῖς Κύμης δὁρμαίνουσι.
κύμιενδες (ex eadem rad. atque χεχυμίς ortu
esse censent Roscher in Curt. Stud. ILI 137, qui
sumit rad. zv, xv, Fritzsche ib. VI 988, cui Vf
detur xv esse radix, Benfey WL. II 159, cf. etiam
Lob. Path. proleg. 399; onomatopoeia factam
esse vocem censent Benfey l l et Duentz.
Ξ 291; contra eam sententiam disputat Fritzsc
l. L; cf. praeterea Ebel in Kuhn Ztschr.- IV
L. Meyer vgl. Gr. II 416; Doederl. ad E 291.
χκαταμινύζειν, μινυρίζεσθαι prodire potuisse ex
plicat. De subst. in ἐς exeuntibus v. L. Mi
II 167, Woerner subst. hom. 47) incerta
nocturna. Non legitur nisi semel in Il., cf. Fried-
laender 2 hom. Woerterverz. 727 751. & 8
zov (Somnus) ὀζοισιν πεπυχασμένος, ὄρνιϑι
λιγυρῇ ἐναλίγκιος, ἣν τ᾽ ἐν ὄρεσσιν χαλχίδο
κιχλήσχουσι ϑεοί, ἄνδρες δὲ κύμινδιν, sch
BLV ἐναλίγκιος: χατὰ τὴν καϑέδραν, Doed
,non figuram aviculae sumpserat Somnus, dum
sessionem imitatur*, sed v. Am. ad H 59 ap
Videtur alterum nomen antiquius, alterum fu
recentius et usitatius. Schol. L δύο ὀνόμαιϊ
εὑρὼν τὸ κρεῖττον τοῖς ϑεοῖς ἀνατίϑησι, ti
δ᾽ ἔλαττον τοῖς ἀνϑρώποις χτλ., M 1
εὔφωνον. ὄνομα τοῖς ϑεοῖς τίϑησιν" τινὲς ὃ
φασιν αὐτὸν εἶναι Δρπαλύκην, cf. Eust. 986
25ss.; v. etiam Naegelsb. hom. Theol. 20288..
Aristot. hist. an. IX 12 ἡ κύμινδις ὀλιγάκις μὲ
φαίνεται (οἰκεῖ γὰρ ὄρη), ἔστι δὲ μέλαν
μέγεϑος ὃ ὅσον ἱέραξ ó φασσοφόνος χαλούμενι ς
χαὶ τὴν ἐδέαν μακρὸς χαὶ λεπτός" κύμινδιν ὃ
χαλοῦσιν Ἴωνες αὐτήν" ἧς καὶ Ὅμηρος μέμνη
ται, cf. schol. ABDV et Eust. 986, 32 ss.; addun
sehol. et Eust. 986,29 παρὰ δέ τισι ᾿ϑηλυκῶς λέγε
ται ἡ κύμινδις" εὐεπίφορον εἰς ὕπνον τὸ ὄρνεο |
Aristot, h. a. IX 32 φαίνεται (aquila) ὀλιγάκις
ὥσπερ ἡ καλουμένη κύμινδις. Schol. D, E. C
562, 18, Hes. εἶδος ὀρνέου, cf. Ap. Soph. 105, |
Schol. ad Aristoph. av. 961 tradit eandem ess
avem atque χιχυμίδα et χκικχαβήν. Zon. 126
et Suid. ὁ ἀετός, schol. V τενὲς δὲ τὴν γλαῦκα,
Suid. χαλχίς- γλαῦξ. Avi a voce nomen inditum
esse scriptum legimus in schol. D, E. M. 545, 19,
E. G. 353, 54 562, 18. Plin. hist. nat. X, 8, 10:
Nocturnus accipiter cybindis vocatur, rarus
etiam in silvis, interdiu minus cernens; bellum
internecinum gerit cum aquila cohaerentesque
saepe prenduntur. Cuvier ad Plin. X credit hanc
avem esse Striga uralensem Pallasii, cuius forma
prorsus cum descriptione Aristotelis conveniat,
unde a Germanis Habichteule dicatur, cui ad-
sentitur Lenz Zoologie der alten Gr. u. Roemer
adn.849; Sundevallio die Thierarten des Arist.
163 (ut testatur Buchholz) videtur esse Ibis
faleinellus; Aubert et Wimmer Aristot. Thier-
kunde I p. 100 suspicantur esse Tetrao urogallus;
f. E Schliemann Ilios 132 781. — Gros-
ans prodr. faunae Hom. et Hes. II 25 &, Fried-
eal. 115, Buchholz hom. Real. I2, 138 $.,
Koerner hom. Thierwelt 61.
Kvuoó0z: (de origine nominis v. Eust. 1130,
io, Roediger de priorum membr. in nom. gr. con-
'ormatione 15, Stolz zus. ges. Nomina 15 39) una
x Nereidibus. X 39 Θάλειά τε Κυμοδόκη cs |,
»E Hes. theog..252, Suid., Welcker gr. Goetterl.
Ἢ 64, Lehrs de Aristarchi stud. 458, cf. etiam
;ehrs popul. Aufs. 1. ed. p. 99; Ariston. ad v. 39
TOY “Νηρεΐδων χορὸς προηθέτηται χαὶ παρὰ
Ζηνοδότῳ ὡς Ἡσιόδειον ἔχων χαρακτῆρα, cf.
ist. 1131, 20 ss. Huic Aristonici adnotationi
ontinuata sunt sequentia: ó δὲ Καλλίστρατος
ὐδὲ ἐν τῇ ᾿Αργολιχῇ φησιν αὐτοὺς φέρεσϑαι.
Jxpunxerunt y. 39—49 Bekker plurimique recen-
rum, defenderunt Nutzhorn Entstehungsweise
om. Ged. 240 8.5 V. quae accuratius sunt ex-
iia ab Hentze in app. edit. Am.
Κυμοϑ'όη (de origine nominis v. Eust. 1130,
9, Stolz zus.ges. Nomina 15 42) una ex Nerei-
ibus. Σ᾽ 41 Κυμοθόη τε καὶ ᾿ἀχταίη, εἴ. Hes.
ieov. 245, Apollod. 1, 2, 7, Suid.; cf. etiam
elcker gr. Goetterl. ΠῚ 61, Lehrs de Aristarchi
mud. 458, Preller gr. Mythol. I 455 492, adn. 1,
dgge de "Cyclopibus hom. 24, Lehrs popul. Aufs.
ed. p. 99. Fuerunt qui v. 39—49 expungerent,
8. Κυμοδόκη.
κύνάμυιε (χυν-, μυῖα, servatam esse anti-
simam vocalis compositivae formam, ut in
i -γιπτρον, testantur Clemm de compos. Grae-
i3 128, Duentz. in Kuhn Ztschr. XII 4 et in ed.
j d 394, Curt. Erlaeut. z. Schulgr.! 139, Kuehner
isfuehr], Gr. d. gr. Spr.? I 743, Weissenborn de
. comp. hom. 15, cf. G. Meyer in Curt. Stud.
82 VI 396, Clemm ib. VII 20s., Stolz zus.ges.
omina 17, "Woerner subst. hom. 44; Roediger
? priorum "membr. nom. comp. 21 iubet a forma,
186 putanda sit zv», derivari; impugnavit eius
ntentiam et ea, quae Pottius EF. II* 383 de
s compositis profert, Clemm de comp. Gr. p. 128,
n. 209. De compositione v. praeterea Meiring
subst. copul. apud Hom., Marcod. 1828 p. 11,
eissenborn de adi. comp. 24 43, Berch Compos. d.
)mina im Homer 20, Stolz zus.ges. Nomina 37,
766] Lexil. I 300. Heerdegen de nom. comp. ge-
ribus 265.: ,, Potest etiam ea quae cum alio subst.
mponitur app ositio significationem efficere quan-
m comparativam; z. explicandum erit: musca
m impudens quam) canis.. Ceterum rara est
iusmodi compositio appositionalis et apud Hom.
aeter illud z. aliud exemplum inveni nullum".
&putavit contra eum Stolz p. 37. De subst. in
exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 405, Woer-
Κυμοδόκη — χυνέη 943
ner subst. hom. 2) Non est nisi in ll. (bis in
libro 4) post arsin 2. pedis, cf. Friedlaender 2
hom. Woerterverz. 730 751. Musca canina.
Haec vox a poeta non usurpatur nisi in convi-
ciando; appellantur enim z. feminae. impudentia
et audacia insignes. 4 394 zínv «vv, ὦ xvvá-
uv (ὦ om. H Rom.) ϑεοὺς ἔριδι ξυνελαύγεις
ϑάρσος ἄητον ἔχουσα; adloquitur Mars Miner-
yam, paraphr. ᾿ἀναιδεστάτη, cf. P 570; d 421
χαὶ δὴ «$9 ἡ κυνάμυια ἄγει Ἄρηα ἐκ πολέ-
μοιο, luno vocat Venerem absentem hoc no-
mine; paraphr. ἡ ἀναιδής, schol. A. yo. τὴν κυ-
νάμυιαν. Schol. B ad 4 394 ἀναιδὴς καὶ ϑρα-
σεῖα καὶ αἱματοποτοῦσα᾽ λέγεται δὲ τὸ ζῷον
χαὶ χρότων, cf. Eust. 1243, 25; schol. D ex δύο
ἀναιδῶν τελείων, τοῦ τε κυνὸς zal τῆς μυίας,
διὰ τὸ ὑπερβάλλον τῆς ἀναιδείας, ct E. M.
545, 4 788.5 Ariston. αὐτὸς ἐσχημάτισε τὸ ὄνομα
ἀπὸ τοῦ κυνὸς καὶ τῆς μυίας" ὃ μὲν γὰρ κύων
ἀναιδής, ἡ δὲ uvia ϑρασεῖα, cf. Suid., Zon. 1967
(S. κυνόμ.), A». Soph. 105, 12, Hes., ubi additum
est ἀναιδής, ἐταμή, καὶ ϑρασεῖα, v. eund. s. zv-
νόμυια et Eust. 1243, 21 1822, 9. Philo de Vita
Mos. 622d τὴν ἀφ᾽ ἑχατέρου τόλμαν προσει-
ληφυῖα δηκτιχὸν χαὶ ἐπίβουλον ζῷόν ἐστι, οἵ.
Ael. n. an. IV 51, Plin. hist. nat. XÍ 34, 40. Ἔχ
Groshansii (prodr. faunae Hom. II 965.) sententia
est Hippobosca equina L., quae equos et canes
infestat, cf. Buchholz hom. ' Real. II 96 196, Fried-
reich Real. 190; Netolicka Naturhistor. aus Ho-
mer 15 et Koerner hom. Thierwelt 83 censent
voce z. non genus quoddam muscarum designa-
tum esse, sed tantum esse dictum probrosum, cf.
Koerner 23. — Eust. 1243, 22 χοινότερον τοῦ
κυνάμυια τὸ κυνόμυια, Lips. Vind. habent 4
421 xvrvOuvi«; est etiam in E. M. 545, 47 et
apud alios, cf. E. M. 102, 93 796, 17. Forma
χυνάμυια 'fuisse Homero et poetis usitatior,
altera orationis pedestris scriptoribus dicitur, cf.
Lob. Phryn. 659. Eust. 1243, 25 ἕτεροι διὰ τοῦ
L γράφουσι τὴν ἀρχὴν τῆς λέξεως, καὶ νοοῦσι
κιναμυιαν τὴν μὴ ἐχουσᾶν ἤφεματον τὸ βλέ ἐμμα,
ἀλλὰ κινοῦσαν συνεχῶς τὰς μύας τῶν ὀφϑαλ-
μῶν, cf. schol. V.
κυνέη (veterum sententiam secuti fere omnes
recentiores derivarunt a χύων, κυν-ός, nam adi,
χύνεος fem. positum pro subst. sc. δορά esse sunt
rati; rectius vero Goebel Lexil. I 127 343 482 re-
fert 'ad rad. zv tumescere, unde χύαϑος, χύαρ,
κύαμος, lat. cavus, cavea, cudo, αὖ sit χυνέη ali-
quid concavum, cavum. e subst. in ἕῃ exeun-
tibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 492, Woerner subst.
hom. 10). Leguntur sing. nom. zvvég (semel)
gen. -égc (quater) dat. ᾿τέῃ (quinquies) acc. τ-έην
(sedecies), pl. aec. κυνέας (bis) Est vicies in Il.,
octies in Od., nusquam in hymnis, cf. Friedlaen-
der 2 hom. Woerterverz. 791 800. Sunt formae
post arsin 1. pedis bis (c 378 x 102), 2. pedis
octies, 3. pedis duodevicies. Galerus (nostr.
Sturmhaube), galea. Eust. 421, 6 óc. ἕν τῷ
παρδαλέ ἕξη λεοντέη ἐλλείπει τὸ δορά, οὕτω zal
ἐν τῷ zvvég: δηλοῖ γὰρ κυνέην δοράν, ἤγουν
κυνὸς ποταμίου, σχέπουσαν τὰς χεφαλὰς τοῖς
παλαιοῖς" ὕστερον δὲ 7 μὲν τοιαΐτη ὕλη τοῦ
σχεπάσματος ἤμελ Ἴϑη, τὸ δ᾽ ὄνομα οὐκ ἐχλέ-
λοιπεν, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐξ ἄλλης ὕλης ἔρυμα τῆς
χεφαλῆς xvvém χαλεῖται διὰ τὴν παλαιὰν χρῆ-
σιν, Ap. Soph. 105, 18 zvolog ἡ 7 περικεφαλαία
£x χυνείων δερμάτων, χαταχρηστιχῶς δὲ E]
de ἄλλων τος ὃ δὲ ᾿Απίων περικεφαλαίας γέ-
γος" ἔστι δὲ αὕτη τοῖς κατὰ μέτωπον καὶ μι-
[MI
944
“χρὸν ταῖς ὄψεσιν ἐπισχοτοῦσα" ἐν δὲ τῷ εἰ-
πεῖν »ἀκυνέης διὰ χκλχοπαρήου"“ ἀπὸ μέρους τὴν
ὅλην χαλκῆν, E. M. 545, 57 εἶδος περιχεφα-
λαΐας (sic etiam Cram. an. Ox. I 239, 31 et E. G.
354,6), χυρίως ἡ £x κυνείου δέρματος χατασχευ-
ασϑεῖσα, 'cf. Ariston. ad K 958 et Lehrs de Ari-
starchi stud. 151, schol. V ad o 931, E. M. 545,
40, Hes., qui addit χαὶ ἡ oizía, Eust. 808, 46ss.;
Phot. s. v. χυνᾶς, paraphr. Il. fere omnibus locis,
Suid., Zon. 1267, anecd. Gr. ed. Bachm. I 285, 7
περικεφαλαία. Erat facta e diversa materia.
Ex corio bubulo: 4 257 χυνέην ταυρείην, K
261 dugl δέ οἱ κυνέην κεφαλῆφιν ἔϑηκχε, δινοῦ
ποιητήν" πολέ ἔσιν δ᾽ ἔντοσϑεν ἱμᾶσιν ἐντέ-
τατο στερεῶς" ἔχτοσϑε δὲ λευχοὲ ὀδόντες ὑὸς
ϑαμέες xov ἔνϑα καὶ ἔνϑα" μέσσῃ δ᾽ ἐνὶ πῖ-
Aoc ἀρήρει. . δὴ τότ᾽ Ὀδυσσῆος πύχασεν κάρη
ἀμφιτεϑεῖσα, erat igitur πῖλος τὸ πεπιλημένον
ἔριον (paraphr.), quod subsutum erat, qua galea
interior caput tangebat, v. in hoc Jex. S. V. πῖ-
Aoc. Ex pelle müustelae: Κὶ 335 ἕσσατο ῥινὸν
λύχοιο, χρατὲὶ δ᾽ ἐπὶ χτιδέην (libri deteriores
ἐπ᾽ ἐκτιδέην) χυνέην sc. ϑέτο, K 458 τοῦ δ᾽
ἀπὸ χτιδέην κυνέην κεφαλῆφιν ἕλοντο, cf. O
125. Erat etiam e corio caprino facta: 'o 931
αἰγείην κυνέην. Aerata erat: I' 810 :P 861
χλήρους £v χυνέῃ χαλχήρεϊ πάλλον ἑλόντες
(fuerunt qui mallent scribere βάλλον), cf. Verg.
Aen. 5, 490 deiectamque aerea sortem accepit
galea. z 206 χλήρους ἐν κυνέῃ χαλκχήρεϊξ παλ-
λομεν ὦκα, A 1H 145 zal πίσυρας (τόσσας)
zvréac χαλκήρεας, Eust. 1921, 56 Ἡρίσταρχος
ἀϑετήσας (v. 144 s.) κεχίαχεν. M 183 P994 Y
397 δουρὶ βάλεν (1458! αὖ ὑτοσχεδίην, νύξε κατὰ
χρόταφον) κυνέης διὰ χαλκοπαρήου. "Tota erat
aerea: σ 378 χ 102 x«i zvvém(v) πάγχαλκος(ον)
ἐπὶ χροτάφοις ἀραρυταίν), est v. l. y 102 &-
χαλχον. Minervae erat galea aurea E 744. Descri-
bit autem poeta galeas hoc modo: M 384 ϑλάσσε
(v. 1. ϑραῦσεὶ τετράφαλον κυνέην. E 743 χρατὲ
δ᾽ em ἀμφίφαλον κυνέην ϑέτο ὑμϑηναίη) τε-
τραφάληρον, χρυσείην, ἑκατὸν πολίων πρυλέ-
εσσ᾽ ἀραρυῖαν. Sunt qui putent tantam fuisse
Minervae galeam, ut tot homines caperet; rectius
interpretandum est eam instructam fuisse signis
πρυλέων, schol. L ὁπλίτας εἶχεν ἐντετυπωμέ-
vov; ἐν αὐτῇ, cf schol BLV, Eust. 600, 45,
cf. etiam Herm. opusc. IV 286 BR Naegelsb.
hom. Theol. p. 15, Doed. Gl. 446. A ΔΙ χρατὶ
δ᾽ ἐπ᾽ ἀμφίφαλον x. ϑέτο (Agamemnon) τετρα-
φάληρον ἵππουριν" δεινὸν δὲ λόφος χαϑύπερ-
ϑεν ἔνευεν, erat enim ornata cristà. x11 145
zvvéac ἱπποδασείας. K 9257 ἀμφὶ δέ ol zv-
νέην EET qu ἔϑηχε ταυρείην, ἄφαλόν τε
χαὶ ἄλλοφον, 5j τε καταῖτυξ χέχληται, ῥύεται
δὲ χάρη ϑαλερῶν αἰζηῶν, noctu utebatur Dio-
medes; Ariston. ἄφαλόν τε καὶ ἄλ. κατ᾽ ἐπιτή-
δευσιν, Tra λανϑάνῃ, cf. schol. V, E. M. 175,
, Eust. 808, 56. I' 336 O 480 Il 197 Y 193
Heu δ᾽ ἐπὶ κυνέην ἐύτυχτον ἔϑηκεν, ἵππου-
ριν, δεινὸν δὲ λόφος zac dz. £vevev, II 137
habet Vind, εὔϑηχτον (pro ἐύτυχτον, Townl.
ἀμφιφάλον x. 9éro veto. (4 41), cf. 'schol. D
ad l'337 et Ariston. ad O 480; Vers. Aen. 10,
869 aere caput fulgens cristaque ἃ 'hirsutus equina.
II 793 tov δ᾽ ἀπὸ χρατὸς κυνέην βάλε" 7 δὲ
χυλινδομένη χαναχὴν ἔχε αὐλῶπις τρυφάλεια,
μιάνϑησαν δὲ ἔϑειραι, cf. v. 797 ἱππόκομον
πήληκα. & 2160 ἀπὸ χρατὺς κυνέην ἔἐυτυχτον
ἔϑηχα, H Yi6 ἐν δ᾽ ἔβαλον (χλῆρον) χυνέῃ
᾿Αγαμέμνονος, H 182 ἐκ δ᾽ ἔϑορε χλῆρος χυ-
χυνέη
νέης Αἴαντος, H 187 ὅς μιν ἐπιγράψας χυνέῃ
βάλε (κυνέην Yind., ut E. G. 327, 37), de dat. v.
Krueger Di. 46, 2, 4. € 611 v. p τεῦξε δέ οἱ
χυνέην (pro ,“κόρυϑα) χροτάφοις ἀραρυῖαν, *
λὴν δαιδαλέην. o 231 ὕπερϑεν αἰγείην, ὩΣ
ἀργείην) κυνέην χεφραλῇ ἔχε πένϑος ἀέξων,
quae h.l. non erat bellica, nam cum opus in
agro facturus erat, imponebat eam capiti suo
Laertes. Eust. 1959, 52 οὐ τὴν ἐν μάχῃ χρη-
στήν, ἀλλὰ τὸ ἁπλὼς ἐξ αἰγὸς κάλυμμα τῆι
κεφαλῆς, id. 613, 43 et Cram. anecd. Par. ΤΙ
214, 10 παρὰ τοῖς παλαιοῖς χυνέη καλεῖται
καὶ τὸ χοινῶς λεγόμενον σχιάδιον, ὅ πε
Ἡσίοδος πῖλόν φησιν ἀσκητόν (op. 546), su
τῶν ἀγροίχων φόρημα, cf. Hermann gr. Anti
quit. ed. Bluemner IV 821 p. 180, Guhl et Ko-
ner Leben d. Griechen u. Roemer ed. 4 p. 1
E 845 ᾿Αϑήνη dv»? "Acdoc κυνέην, μή μεν ἔ
ὄβριμος "Apre, paraphr. ἐνεδύσατο ἀορασίι
schol. A νέφος, óU οὗ ot ϑεοὶ AMA otc ἄφα
γίνονται, D νέφος τι καὶ ἀορασίαν" ἢ
τοῦ τὸ πρόσωπον ἔχρυψεν ὑπὸ τὴν περικεῷ
λαίαν, Eust. 618, 92 μελαντάτη ὑπὲρ πᾶν,
ἂν εἴπῃ τις μέλαν: διὸ καὶ πᾶς ἀφανὴς͵ ᾿
ἐν τῷ δολίως τι πράττειν καὶ οἷον ὑπὸ i
zal τῷ ἐκεῖσε σκότῳ Ἅιδου λέγεται. παροι
δῶς “ἀυνέην φορεῖν" ἔστι δὲ, xat τοὺς πα-
λαιοὺς νέφος τι πυχνότατον ἢ τοῦ Ἅιδου χυ-
γέη, δὺ οὗ καὶ ϑεοὶ ἀφανεῖς, ἀλλήλοις γὶν
ται, ὡς εἶναι ταὐτὸν κυνῆν Ἅιδου δῦναι χα
ὑπὸ παχυτάτῳ νέφει γενέσϑαι, cf. eund, 42
11 613, 49 et Cram. an. Par. III 214, 13; B
scut. 227 χεῖτ᾽ "Audoc κυνέη, νυχτὸς ζόφον
vóv ἔχουσα. Dicitur a Cyclopibus esse fe
cata, cf. Apollod. 1, 2, 1. In proverbium igi
venit δῦναι Ἄϊδος κυνέην, si quis efficit, ne
aliis conspiciatur (ἀεδής); Preller Gr. Mytl
655s.: ,Ein altes Symbol der Unsichtbarke
der sogen. Helm od. die Kappe des Aides
der Tarn- od. Nebelkappe der nordischen 8
entspricht; urspruengl. hatte sie die allgem
Bedeutung einer bergenden Nebelhuelle, d
E845 Athena diesen Helm aufsetzt, bei Ande
Hermes, u. auch die Heroen Perseus u. He
bedienen sich ihrer** cf. K. F. Hermann die Hai
kappe 1853 p. 558., Welcker gr. Goetterl. I
Naegelsb. hom. Theol. 164, Nitzsch adn. ad ἢ
Am. app. ad E 845, cf. etiam Richter nu 100
Vorstellungen vom Hades, Dresden 1873 p. 11. —
Idem tegumentum capitis interdum zvvéy w
tur (M 183 P 294 Y 397), quod insequenti ve
κόρυς. II 793 χυνέη vocatur, quod v. 795 1
φάλεια et v. 797 πήληξ, cf. etiam. χυνέη Ri
et χαταῖτυξ v. 958. — Koepke Kriegswese
Griechen 91 ss., Koechly et Ruestow
griech. Kriegsw. p. 8—12, Friedreich |
p. 8698 5., Hentze app. ad E 743, Guhl u. Ko
Leben d. Gr. u. R. 282, cf. Duentz. in J. 3f f. Ph
1864 p. 685 — hom. Abh. 536. Adduntur gitu
huie subst. haec adiectiva: ταυρείη K 258,
νοῦ ποιητή K 262, χτιδέη K 335 458, αἰγε
231, χαλκήρης I' 316 Ψ 861 z 906 χ 11l
χρουσείη E 744, χαλχοπάρῃος M 183 P
397, πάγχαλκος (v. 1. εὔχαλκος), ἐπὶ «gota
ἀραρυῖα σ 378 7 102; E 143 E 41 ἀμφίφ
τετραφάληρον (ἑκατὸν z. π. ἀραρυτανὶ, ἢ
τετράφαλον, I'337 4 42 O S1 II 138
ἵππουριν, y 111 145 ἱπποδάσεια, I'336
II 137 5 276 z 198 ξύτυχτος, K 958 «qo
zal ἜΣ τ, cf Duentz. J. J. f. Phil.
p. 693 — hom. Abh. 547.
χυνεὸς (a χύων. De adi. in soc exeuntibus
v. L. Meyer vgl. Gr. II 460). Non est apud Hom.
nisi semel in Il., cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 723. Proprie: caninus, trans]. impudens.
1818 οὐδ᾽ ἂν ἐμοί γε τετλαίῃ χύνεός περ ἐὼν
εἰς ὦπα ἐἰδέσϑαι, cf. v. 872 αἰὲν ἀναιδείην ἐπι-
᾿ειμένος et Eust. 1392, δῦ. Paraphr., Hes. (ex
| Heinsii coni.), Suid. (8. v. zvvatoc, pro qua scri-
| bendum est a vEOC). ἀναιδής, E. G. 353, 56 xat-
Imso αὐθάδης xol ἀναιδὴς ὑπάρχων, cf. Guen-
ἢ Viehzucht bei Hom. 15, Buchholz hom. Real.
2, 197.
| χύνέω (rad. xvc, cf. Schoenberg griech. Com-
tipos. 16, Lottner in Kuhn Ztschr. XI 166, L.
| Meyer vgl. Gr. I 264 444; hanc rad. xvc compo-
nunt cum sanscr. kus, kuc, küsjami amplecti
urt. Et. 159, Benfey WL.H 152, Christ Lautl.
141, cf. Leskien in Curt. Stud. II 93; Fick vgl.
Woert. I 543 818, Spracheinh. 91 graec. xvc de-
ivat a rad. skus, kus, kvas fervere, sugere, Ie
üsh, cüshati; Ascoli in Kuhn Ztschr. XII 422
»um sanscr. kam amare composuit. Praes. ad:
lita syllaba ve formatum esse demonstraverunt
fritzsche in Curt. Stud. VII 386, L. Meyer vgl.
ir. Il 28 et in Kuhn Ztschr. XXII 52, cf. Curt.
Jt. 149, Verbum d. gr. Spr. 1 262; cf. praeterea
lerod. ed. Lentz I 449, 19. Leguntur impf. χύ-
£L (semel), 3. pl. “κύνεον (ter), aor. χκύσα 5979,
va&(v) (septies), Exvo' y 208, χύσσε x 15. [7 39
417 ὦ 320 (in MER libris π 15 o 320 du
39 τ 417 ὦ 320 398, χῦσσαι 5 χῦσαι ὦ 2306,
.La Roche in ed. crit. II p.348; Eust. 1792,
| ἐν uiv τῷ «vos δέ μιν x. (x ^5) ἐχτείνει
) χῦσε τὴν παραλήγουσαν, ἐν δὲ τῷ πάντα
jas (x 21) συστέλλει αὐτήν. De formis v. Cur-
15 Verbum I 262. Est igitur in Il. ter, in Od. duo-
»vieies, nusquam in hymnis. Osculor. Paraphr.
. (χατ)εφίλησε, Ap. Soph. 105, 27 τῷ στόματι
«τεφίλησε, Hes, φιλεῖ, προσκυνεῖ, ἀσπάζεσϑαι,
7 στόματι φιλῆσαι, cf. Zon. 1271 1272, E. M.
,96; Eust. 656, 51 1792, 39 1811, 26 sae-
us: φιλεῖν, cf. etiam E. M. 543, 26. 690, 32,
ust. 1681, 44. E. G. 553, 875. φιλεῖν χαὶ κυνεῖν
ἀφέρει" φιλεῖν μὲν τὸ ἀγαπᾶν, χυνεῖν δὲ
γῖς χείλεσιν omen. l)cum accus. Z 474
φίλον υἱὸν ἐπεὶ κύσε πῆλέ τε χερσίν
χτωρ), zt 190 υἱὸν χύσε Ulixes Telemachum;
21 Τηλέμαχον. ὑφορβὸς πάντα χκύσεν (ΣΙ
σε) περιφὺς ὡς ἐκ ϑανάτοιο φυγόντα, οἵ.
hol B; ὦ 236 μερμήριξε χύσσαι καὶ περι-
ναι ἑὸν πατέρα, schol. V περιπλαχῆναι, φι-
ὦ 320 κύσσε δέ μιν περιφύς. Θ 871
(Θέτις) οἱ (Διὶ) γούνατ᾽ ἔχυσσε καὶ ἔλλαβε
tol γενείου, cf. Eust. 718, 44 et Autenrieth ad
500; Ariston. ἀϑετοῦνται δύο στίχοι (371 5.),
δὲ παρὰ Ζηνοδότῳ ἦσαν, cf. Duentz. Zenod.
3. & 279 ἀσιλῆος ἐναντίον ἤλυϑον ἵππων
ἡ χύσα γουναϑ' δλών, Eust. 1763, 8 τουτέστιν
ἴλησα, εἶδος ὃν χαὶ αὐτὸ γουνάσματος ἐν-
᾿χϑετώτερον τοῦ λάβε γούνων, cf. Am. app.
|l; € 478 χερσὶν ᾿Αχιλλῆος λάβε γούνατα
I1 χύσε χεῖρας δεινὰς ἀνδροφόνους αἱ sup-
PX. ὦ 398 Ὀδυσεῦς δὲ λαβὼν χύσε χεῖρ᾽
χαρπῷ (4ολίος), wv 208 ἀμφὶ δὲ χεῖρας
't07 βάλλ Ὀδυσῆι (Fenelope), χάρη δ᾽ £xvo?
dE προσηύδα, ψ 87 Gom? ἢ πόσιν ἐξερεεί-
| ἢ παρστᾶσα κχύσειξ χάρη xal χεῖρε λα-
, 9$ 995 ὡς δ᾽ αὔτως Ὀδυσεὺς χεφαλὰς
Lex. Hom. ed. Ebeling.
χύνεος --- Κύνϑος
945
καὶ χεῖρας ἔχυσσε, Eust. 1908, 1 χεῖρας τὲς
τῶν δούλων zal αὐτὰς κολαχεύων φιλεῖ Ὀδυο-
σεύς, ὡς ἂν προϑύμως αὐτῷ τοῦ ἔργου συνά -
θοιντο. o 35 q 224 (omisit K) χαὶ χύνεον ἀγα-
παζόμεναι (evo) χεφαλήν τε (schol. M. yo. χεῖ-
ράς ts) x«l cuovc, ubi sermo est de ancillis
honestioribus (pastoribus fidis) Ulixis; schol. HQ
ad o 35 ὡς ἂν δοῦλαι τοὺς μους" ἡ δὲ Πη-
νελόπη κεφαλήν τε χαὶ ἄμφω φάεα: τὸ γὰρ
στόμα οὔτε δοῦλοι οὔτε ἐλεύϑεροι. ἐφίλουν,
cf. Eust. 1811, 18. χ 499 ἠσπάζοντ᾽ Ὀδυσῆα
χαὲ κύνεον ἀγαπαζόμεναι χεφ. τε xa ὠμους
χεῖράς. B αἰνύμεναι. ὃ 529 χαὲ χύνει ἁπτό-
μενος ἣν πατρίδα Agamemnon in patriam re-
versus, schol. BV προσεχύνει, schol. E. ἁπτό-
μενος ἐφίλει" ἔϑος εἶχον οἱ ἀποδημοῦντες τῆς
πατρίδος, ὅταν ἐνδημήσωσι, κυνεῖν αὐτὴν χαὶ
χατασπάζεσϑαι, cf. Eust. 1507, 48, Am. app. h. 1.,
Soph. Phil. 1408; de constr. v. Krueger gr. Sprachl.
I 60, 5,3. ε 463 v 354 χύσε δὲ ζεέδωρον ἄρου-
θαν Ὀδυσσεύς, Eust. 1743, 62 ὡς εἰ φίλην μη-
τέρα, cf. eund. 1546, 9. 2) cum dupl. accus. v.
La Roche hom. Stud. ὃ 103 p. 280. z 15 χύσσε
δέ fum χεφαλήν τε x«l ἄμφω φάεα καλὰ χεῖ-
o«c τ᾽ ἀμφοτέρας Eumaeus Telemachum redu-
cem, schol. Q φιλοστόργως ὃ ὃ Βύμαιος, Eust. 1792,
29 οὐχ ὡς δοῦλος ταῦτα ποιεῖ, δούλων γὰρ οὐχ
ἦν ἄμφω φάεα φιλεῖν, οἷα δέ τις za? eiua oi-
χεῖος, ὡς καὶ ἡ ἐφεξῆς (V. 17 58) δηλώσει πα-
ραβολή, cf. Friedreich Real. 225. 9 39 χύσσε δέ
μιν χε. τε χαὶ φάεα (Penelope). Sic et z 417
, (χύσσ’ ἄρα), ubi avia osculatur nepotem suum.
κῦὐνηγέτης (κύων et ἄγω, cf. Weissenborn de
adi. compos. 34 52, Berch Compos. d. Nomina im
Homer 15 17, Stolz zus. ges. Nomina 39, Schaper
genera comp. 10, cf. etiam L. Meyer vgl. 'Gr. II 94.
De vocali « in 7; immutata v. Weissenborn 29, G.
Meyer in Curt. Stud. V 105, cf. Lob. Paralip. 437.
De subst. in 2c v. Herod. ed. Lentz I 81, 20 II 687,
24 et Meiring de verbis copul. apud Hom. II 28).
Non est apud. Hom. nisi semel in Od. (utitur enim
ceteris locis pro xvvzy. vocibus ϑηρητῆρες et ἐπα-
χτῆρες), cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
737 782. Venator, cf. Schmidt Synon. 72, 4,
Poll. On. 5, 17 10, 141. L 1320 οὐδέ μιν (visor)
εἰσοιχνεῦσι κυνηγέται, οἵ τε χαϑ' ὕλην ἄλγεα
πάσχουσιν κορυφὰς ὀρέων ἐφέποντες.
[κυνϑιάνω erant qui mallent scribere pro χεὺ-
ϑάνω I'458, q. v.].
Kv 90g (a Κύνϑος) Cynthius, cf. Steph. Byz.
393, 16. Est. semel in hymnis. h. Ap. 17 χεχλιμένη
πρὸς μακρὸν ὅρος καὶ Κύνϑιον ὄχϑον (D Kiv-
ϑειον), καί est explicativum, cf. E 898. Groddeck,
Ilg., Matth., Herm., alii v. 14—18 expunxerunt.
Κύνϑος (Sonne in Kuhn Ztschr. X 418 a rad.
cudh, cundh lustrare derivat, ut significet , den
lichten Himmelsberg?'; Usener, qui Rh. Mus. XXIII
1868 p. 338 cum χύων componit, sumit rad. qu
lucere; Bursian Geogr. v. Griechenl, II 378, adn.
8 cum Ζάχυνϑος confert; id. 473, adn. 2 suspi-
catur nomen idem esse atque Ki9voc.) Cyn-
thus, mons in insula Delo situs, ubi erant nati
Apollo et Diana. Strab. X 485 ἡ μὲν οὖν Aoc
ἐν πεδίῳ κειμένην ἔχει τὴν πόλιν ος ὑπέρχει-
ται δὲ τῆς πόλεως ὄρος ψιλὸν 0 Αὖνθος χαὲ
τραχύ, Steph. Byz. [ὄρος 4ήλουῃ παρ᾽ "Avti-
μάχῳ ἐν πρώτῃ Θηβαΐδος" ὃ οἰχήτωρ Κύνθϑιος
χαὶ ϑηλυχῶς χαὶ οὐδετέρως, cf. Bursian Geogr.
II 452 458 402 5. Non commemoratur apud Hom.
nisi in hymnis, ἢ. Ap. 26 ὥς σε πρῶτον Anco
τέχε χλινϑεῖσα πρὸς Kóv9oc ὄρος κραναῇ £vl
60
946
νήσῳ. Herm. scribit Av»90v ogoc cum Hol-
stenio ad Steph. Byz., cum quod infra poeta
Kív9oc dicat masc. genere, tum quod Homeri
usus genetivum exigat. Steph. Byz. quidem
Cynthum καὶ ϑηλυκῶς zal οὐδετέρως dici scri-
bit, sed cum non inveniatur neutro genere dictum
praeter hunc hymni locum, qui nihil probat, masc.
autem genere saepe dicatur, quod fugere Ste-
phanum non potuit, hunc scripsisse x«l ϑηλυ-
xoc xal ἀρσενιχῶς crediderim*'; aliter iudicat
Meineke in ed. Steph. Byz.; h. Ap. 141 ἄλλοτε
μέν τ᾽ ἐπὶ Κύνϑου ἐβήσαο᾽ παιπαλόεντος.
κὐνοραιστής (à κύων et ῥαίω, cf. Schaper
quae genera compos. apud Hom. distinguenda sint,
Coeslin 1873 p. 10, Berch Comp. .d. Nomina 17
Stolz zus.ges. Nomina 17 39, Weissenborn de adi.
comp. 172443, G. Meyerin Curt. Stud. V 105, Woer-
ner subst. hom. 21, Doed. Gl. 1048, cf. etiam Mei-
ring de verbis copul. apud Hom. II 28; de subst.
in τῆς exeuntibus v. Woerner ]. 15: Legitur semel
in Od. gen. pl. χυνοραιστέων (per syniz. lezen-
dum), cf. Ap. Soph. 105, 16, Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 742 751. 'Bestiola, quae canem ex-
cruciat, eius pellem corrodit. o 300 ἔνϑα κύων
xev Ἄργος ἐνίπλειος κυνοραιστέων, schol.
MQ ἔνιοι μὲν κυνομυιῶν, ᾿Αρίσταρχος δὲ τῶν
χροτώνων" τινὲς δὲ λέγουσιν ἄλλα ζῷα ἐγγί-
νεσϑαι, ἃ λέγεται κυνοραισταί, cf. schol. V et
Apoll, Soph. 105, 15; schol. V χροτώνων" δαί-
οὐυσι γὰρ toic χύνας πίνοντες τὸ αἷμα αὐὖὐ-
τῶν" εἰσὶ δὲ ταῦτα τὰ χαλούμενα τζιβίκια,
cf. E. M. 546, 10, E. G. 353, 58, Suid., Phot,
anecd, Gr. ed. Bachm. I 285, ὁ, Zon. 1964, Hes.,
Eust. 1821, 40 85.: Eust. 945, 5l x. λέγονται
τὰ τῶν κυνῶν φϑαρτιχὰ ζωύφια, cf. Aristot.
hist. an. 5, 81. Groshans prodrom. faunae Hom.
II 27 esse dicit Acarum HRicinum L., quod ani-
maleulum cutem canum perforet sugendoque
sese adfigat, unde difficillime ab eo canes libe-
rentur, cf. Buchholz hom. Real. I 2, 93. Koer-
ner hom. Thierwelt 85: ,es kann hier der spe-
Zifische Parasit des Hundes Trichodectes latus
gemeint sein; Aubert u. Wimmer (Aristoteles
'U'hierkunde I 166) verstehen unter dem aristot. ».
den Ixodes ricinus". Plurimi grammatici scribunt
χυνοραϊστής, sed propter metrum hoc loco diph-
thongus neque potest dissolvi neque o geminari.
Eust. 1076, 20 κυνοραϊστὴς γίνεται ἀπὸ τοῦ
δαίω χατὰ διάλυσιν καὶ παραγωγήν . « XO0L-
νῶς δὲ δὺ ἑνὸς δῶ ἐχφέρεται ὃ ϑυμοραϊστής"
"Avzixol δὲ διπλάζουσι καὶ ἐν τούτοις τὸ ἀμε-
τάβολον, cf. Eust. 945, 49 1821, 44; schol. V ad
II 414 οὐδέποτε τὸ ῥαῖσαι εἶπεν ἢ δισυλλά-
Boc, cf. Schaper l. 1.5 Bekker hom. Β]. 1 157 pro-
posuit zv γοραιστέων secutus Glaucum grammati-
cum apud schol. BL ad Π 414; idem scripsit Arist.
hist. an. 5, 81 χυνοραῖσται, cf. etiam. Lob. path.
el. II 9 et Goettling Lehre v. Accent 123.
Kovog (cum χύων composuit Fick griech.
Personennamen p. 48) urbs Locridis in promun-
turio sita, cui pe erat nomen. Hes. πόλις,
Steph. Byz. ἐπίνειον Ὀποῦντος, dc Φίλων xai
Παυσανίας (X. 1, 2) Ἕχαταῖος δὲ πόλιν αὐτήν
φησιν. Strab. IX 425 Kivóc ἐστι τὸ ἐπίνειον,
ἄχρα τερματίζουσα τὸν Ὀπούντιον χόλπον
σταδίων ὄντα περὲ τετταράκοντα ees κεῖται
δὲ χατὰ Αἰδηψὸν τῆς Εὐβοίας... ἐν δὲ τῷ
Κύνῳ Δευκαλίωνά φασιν οἰχῆσαι, χαὶ τῆς
Πύῤῥας αὐτόϑι δείκνυται σῆμα, cf. Eust. 277,
9. Nomen habere dicitur ab heroe Κύνῳ schol.
D εἴρηται ἀπὸ Κύνου τοῦ “οκροῦ. Fere iis-
χυνοραιστής — Κύνων
dem verbis Eust. 277, 15, qui addit: Οποῦντος
γάρ φασι Κῦνος, ov Ὁδοιδόκχος, οὗ Ὀιλεύς.
Mentio eius urbis fit ab Homero semel P 531
oi Κῦνόν (v.l Κύρνον et οἵ τε Kvov) v ἐνέ-
μοντ᾽ Onósvrá ce. — Bursian Geogr. v. Griechenl,
I 190, Buchholz; hom. Real. I 156, Friedreich
Real. 74.
ύίντερος compar. et κύντατος superl a
zvov ductus, cf. Krueger Di. 23, 5, 1, Lob,
Paralip. 41. De accentu comparativi v. Herod.
ed. Lentz I 195, 8 II 26, 5, E. G. 343, 22, Cram.
an. Ox. II 228, 10, cf. Herod. II 927, 23. Non
est apud Hom. nisi neutr. sing. κύντερον (quin-
quies: semel in IL, ter in Od., semel in hymnis).
Acc. sing. m. χύντατον (semel i in hymnis), neutr.
sing. χύντατον (semel in Il), cf. Friedlaender 9
hom. Woerterverz. 724. Formae sunt aut in
quarto pedo (quater) aut in quinto (ter). 1) κύν-
τερος impudentior, audacior. Ap. Soph. 105,
13 ἀναιδέστερον" ὃ δὲ ᾿ἀπίων ἀγριώτερον, Zon.
1269, Hes. ἀναιδέστερον, χαλεπώτερον (sic
etiam paraphr. IL, E. M. 535, 38 546, 9, E. G.
354, 2), cf. Eust. ^24, 28 821, 44; addit Hes.
χεῖρον. Eust. 1577, 64 χυνεώτερον, ἀναιδ., χεῖ-
ρον, cf. etiam Guenther Viehzucht bei Hom, 15,
Buchholz hom. Real.I 2, 197. Θ 483 οὐ σεῦ
ἐγώ γε σκυζομένης ἀλέγω, ἐπεὶ οὐ σέο χύν-
τερον ἄλλο dicit lupiter ad Iunonem; ἢ 216 οὔ
τι στυγερῇ ἐπὶ γαστέρι. χύντερον ἄλλο ἔπλετο,
schol. BEPQT οὐδὲν τῆς γαστρὸς ἐπάνω E
βηκεν εἰς ἀναίδειαν, cf. schol. B; schol. PQ
τι μισητότερον, ὡς ἡ ταύτης τῶν MW
ἀκάϑεκτος ἔφεσις, cf. etiam schol. T; de imp
dentia ventriculi non semel loquitur 'Hom.,-
0 344 o 2808. 473s. c 53s., cf. etiam Athen, X492.
v 18 τέτλαϑι δὴ χραδίη: καὶ κύντερον ἄλλο
ποτ᾽ ἔτλης, Oy. Trist. V 11, 7 multo graviora tu-
listi. A 497 óc οὐχ αἰνότερον χαὶ e " 22
ἄλλο γυναικός, j| τις δὴ τοιαῦτα μετὰ
ἔργα βάληται, cf. Eust. 1693, 9. h. Cer. $0
δ᾽ ἄχος αἰνότερον καὶ κύντερον ἵχετο 9v,
2) χύντατος impudentissimus , anda
Hes. ἀναιδέστατον, οἰχτρότατον, αἰσχρότατον.
A 508 μερμήριξε, μένων ὅτι χύντατον οδοι
(D Stuttg. χύντερον, Eust. 821, 18 ἵνα τι χύν
τερον £005), Eust. 821, 45 νῦν δεινὸν χαὶ ϑρι
ἔργον σημαίνει, Bekk. hom. Bl. II 23 prop
neglectum digamma proposuit κύντατα, Nai
in ed. Il. II p. XV. τίνα χύντατα. h. Cer
αἰνότατον ἐνιαυτὸν ἐπὶ χϑόνα ποίησ' E
ποις καὶ xv ντατον i. e. δεινότατον, cf. Ap.
B 475 ἡμὰρ κύντερον.
xvvvA«yuóc canum latratus. Est v. 1. Φ ἢ
ἐπεὶ κυνυλαγμὸν ἀκούσῃ pro ἐπεί xev ὕλαν:
μὸν dx., Ariston. ἔν τισι ράφεται χυνυλ.,
ἀνάγκη δέ ἐστιν" ὁ γὰρ ὑλαγμὸς ἔδιος κυνῶν
σύνδεσμος δέ ἐστιν ὁ χέν, εἶτα ὑλαγμόν. He
rod. ed. Lentz II 118, 36 ἈἈρίσταρχός τ
φησι γράφειν κυνυλαγμόν" οὕτω χαὶ Zn
δοτος" χαὶ Στησίχορος δὲ ἔοικεν οὕτως ἀνεγνῶ
κέναι" φησὶ γοῦν, »ἀπειρεσίοιο χυνυλαγμοῖο"
οὐχ ὁρῶ δέ τι πλέον ἐκ τῆς συνϑέσεως" ó μὴν
ὑλαγμὸς καὶ χωρὶς τοῦ προσχεῖσϑαι τὸ '
ἐδίως ἐπὶ χυνῶν ἀκούεται, cf. 1 166, 7 I| 898.
35, Eust. 1251, 60, Lob. Paralip. 370, Duent:
Zenod. A5, Ribbeck Philol. VIII 671; Nauck
υλαγμόν recepit.
Κύνων. Est T53 τὸν οὗτα Κόων ᾿Αντηνορί,
δὴς δουρί, schol. V Φερεχύδης Κύνωνά φησιν,
ἄμεινον δὲ παρὰ τὴν σύνεσιν" ᾿ἀντήνορος γᾷ
αὐτὸν λέγει, οἵ, Lehrs de Aristarchi stud. 242
LI
d
χυὐνώπης et fem. κυνῶπες (à χύων et ow.
De compos. v. Meiring de subst. copul. apud
Hom. 25, Remacly de comparat. hom. lI, Dueren
1843 p. 15, 5tolz zus.ges. Nomina 84, Schaper
in Kuhn Ztschr. XXII 522, Heerdegen de nomi-
| num compos. generibus 50, Weissenborn de adi.
compos. hom. 16 28 44). 1) χυνώπ 7c. Nulla
forma est apud Hom. nisi voc. sing. χυνῶπα
(semel), cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
719; de hoc voc. v. Herod. ed. Lentz II 690, 14 s.,
| E. M. 545, 56 670, 94, E. G. 354, 46, cf. E. G.
126, 13. Est in exitu versus. Impudens. A
159 σοί, εὖ μέγ᾽ ἀναιδές, ἅμ᾽ ἑσπόμεϑ', ὄφρα
σὺ χαίρῃς, τιμὴν ἀρνύμενοι Μενελάῳ σοΐ τε
χυνῶπα πρὸς Τρώων adloquitur Achilles Aga-
memnonem; cur eum ita increpet, exponit in v.
160—162; cf. v. 225 zvróc ὄμματ’ ἔχων: paraphr.
et E. M. 545, 53 ἀναιδέστατε, E. M. 1. Ll, E. G.
354, 44, Cram. an. Ox. I 243, 27 ἀναιδὲς πρόσ-
ὦπον ἔχων, addit E. G. ἀναίσχυντον πρ. ἔχων,
si Eust. 71
20, Phot. (qui vitiose scribit χυνωπίς et
cf. Eust. 71
: cit Helena: ὃ 145 óc
utto χυνώπιδος εἵνεκ᾽ "Ayctol 549:9) ὑπὸ
Τροίην, cf. Eust. 1599, 90; schol. E ὁ ποιητὴς
"περαπολογεῖται Ἑλένης ἀεί. Melenam ipsam
ipae suae videtur paenituisse, cf. I' 404 Z 344
ὦ 764, Naegelsb. hom. "Theol. 945, Lehrs popul.
ufs.: p. 13; cf. etiam Am. app. et Nitzsch adn.
1. 2396 ὅτε μ᾽ ἄλγος ἀφίκετο μητρὸς ἐμῆς
ὅτητι χυνώπιδος, 5 iP ἐϑέλησε χρύψαι χωλὸν
ὄντα, ubi sic vocat Vulcanus Iunonem; paraphr.
ἧς ἀναισχύντου, schol B émi μνήμὴν ἐλθὼν
ἀτυχημάτων λοιδορεῖται τῇ μητρί. Schol.V
petet x«l βοώπιδος. — Guenther Viehzucht
€i Hom. 15, Buchholz hom. Realien I 2 Ng.
Zvrooior. Est X99 ὕν τε zip QQoíevoc
πίχλησιν χαλέουσι. Did. ὁ Σιδώνιος ὑφ᾽ £v
»αγινώσχει χκυνωρίωνος: ἄμεινον δὲ κατὰ
θάϑεσιν, ὅτι οἱ κύνες πολλάκις ὀνομάζον-
χε μετὰ τῶν κτητόρων, οἷον Κέρβερος Ἅιδου,
ὡς χύνα Qoiovoc: τῷ δὲ χυνηγετιχὸν αὐ-
)w εἶναι καὶ πλησίον κατηστέρισαν τὸν κύνα.
Κὐπαρισσήεις (a κυπάρισσος, proprie locus
pressis consitus, cf. Goebel de epith. hom. in
S desinentibus 5 et 9, Schuster in Ztschr. f.
^st, Gymn. 1859 p. 23, Savelsberg de digammo
Vanicek Fremdw. 29, Hehn Culturptlanzen
1 th. 244 s., cf, etiam E. M. 64, 9; de ac-
[ntu v. Herod. ed. Lentz I 239, 9) urbs Triphy-
€. Poeta eam semel commemorat, Β 593 oi
Πύλον τ' ἐνέμοντο... χαὶ Κυπαρισσήεντα
l0 ᾿Αμφιγένειαν ἔναιον. Hes. πόλις, Strab.
I 849 ὁ Κυπαρισσήεις ἔστι μὲν περὶ τὴν
rto» Π]ακιστίαν, ἡνίχα καὶ πέραν τῆς
ἔσας ἔτει ἦν Π]ακχιστία, ἀλλ᾽ οὐκ οἰκεῖται,
οὐδὲ τὸ ἡώκιστον- ἄλλη δ᾽ ἐστὶν αὶ Mzo-
νιακὴ Κυπαρισσία, ὁμώνυμος μὲν οὔ, ὁμοίως
-
κυνώτεης — Κυπάρισσος
941
δὲ νῦν κἀκείνη λέγεται Κυπαρισσία, ὁ δὲ πο-
ταμὸς Κυπαρισσήεις, Strab. VIII 348 νυνὶ μὲν
τῇ Τριφυλίᾳ πρὸς τὴν Μεσσηνίαν üpióv ἐστι
τὸ τῆς Νέδας ῥεῦμα, .. τὸ δὲ παλαιὸν ἄλλως
διώριστο, ὡς καὶ τινὰς τῶν πέραν τῆς Νέδας
ὑπὸ τῷ Νέστορι εἶναι, τόν τε Κυπαρισσήεντα
zal ἄλλα τινὰ ἐπέχεινα, Steph. Byz. πόλις τῆς
Μεσσηνίας, Ὅμηρος B 593; τὸ ἐθνικὸν Kv-
παρισσηέντιος, ct. Eust. 997, 19; Herod. I 239, 9
πόλις Μαγνησίας. Niese der hom. Schiffskatalog,
Kiel 1873 p. 35: ,,von Kyp. ist ungewiss, ob dar-
unter e. Fluss od. e. Stadt zu verstehen sei; in
letzterem Falle mag es mit dem messenischen
Kyparissia identisch sein, obwohl Strabo anders
urtheilt*: cf. Bursian Geogr. v. Griechenl. II 178.
— Friedreich Real. 74.
κυπαρίσσενος (ἃ κυπάρισσος. De adi. in
troc terminantibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 562)
cupressinus, e cupresso confectus. Non est
nisi semel (in Od.) apud Hom., cf. Friedlaender
2 hom. Woerterverz. 742. 9 840 χλινάμενος
σταϑμῷ κυπαρισσίνῳ, ὅν πότε τέκτων ξέσσεν
ἐπισταμένως χαὶ ἐπὶ στάϑμην ἔϑυνε, schol. H
ἀπὸ χυπαρισσίνου ξύλου γενομένῳ, cupressi
enim lignum durissimum et firmissimum esse pu-
tabatur, v. s. χυπάρισσος.
κυπάρισσος (L. Meyer vgl. Gr. II 628 suspi-
catur ex χυπάρισ)ος, Woerner subst. hom. 41
€x κυπαρ-ιχειος Ortum esse, quemadmodum v£o-
κεός transierit in νεοσσός, cf. etiam Benfey WL.
IL 158. De accentu v. Herod. ed. Lentz I 212,
16, cf. II 449, 11. Schol. HPQT τὸ z. μόνον ϑη-
λυχῶς, cf. L. Meyer II 162) cupressus. Non
est apud Hom. nisi semel in Od. s 64 ὕλη δὲ
σπέος ἀμφὶ πεφύχει τηλεϑόωσα, κλήϑρη v
αἴγειρός τε καὶ εὐώδης κυπάρισσος, Ex huius
arboris ligno firmissimo et durissimo in aedibus
Ulixis postis ianuae erat facta, cf. o 340. Vi-
detur esse cupressus sempervirens Linn. —
Theophr. hist. pl. I 5, 1 et 3 II 2, 2 III 2, 8
IV 1, 3 saepius, cf. Hes. Miquel hom. Flora ed.
Laurent 35, Euchholz flora hom. 14, Friedreich
Real. 276 301, Buchholz hom. Real. I 2::1991/8..
Guenther Ackerbau bei Hom. 27, Hehn Cultnrpfl.
24lss., cf. etiam Vanicek Fremdw. 99. — λυ.
πάρισσος, χυπαρίσσινος, Μυπαρισσήεις.
Κυπάρεσσος (de accentu v. Herod. ed. Lentz
I 212, 16s. προπαροξύνεται xal τὸ φυτὸν zal
ὁ ἥρως χαὶ ἡ πόλις, cf. Eust. 273, 15) Cypa-
rissus, oppidum Phocensium in Parnasso monte
Situm. Non est apud Hom. nisi semel in Il. E.
519 ot Κυπάρισσον ἔχον Πυϑῶνά τε πετρή-
εσσαν. Herod.I 942, 91 πόλις ἐν Παρνασσῷ
(cf. Eust. 297, 20), ἥν τίνες zai Ἰυπαρισσοῦντά
φᾶσι. Steph. Byz. πόλις ἐν Παρνασσῷ xarà
τοὺς “Ιελφούς, ἡ πρότερον "Eoavvoc (R et Eust.,
Ἔρανος ÀV), cf. Eust. 274, 5—11; Meineke prae-
stare opinatur Ἔραννα, quod nomen Cyparissiae
Triphyliacae adsignet Steph. s. v. υπαρισσία;
Steph. Byz. et Herod. I 212, 18 ἀπὸ Κυπαρίοσ-
σου τοῦ Μινυοῦ (haec traduntur etiam in Schol.
BL; schol AD ἀπὸ Α΄. τοῦ Ὀρχομενοῦ dótÀ-
gov, utrumque ab Eust. 274, 7), οἱ δὲ (ὡς 4i-
ὄυμος) ἀπὸ τοῦ πλήϑους τῶν αὐτόϑι χκυπα-
oíocov (cf. schol. AD, E. M. 64, 8, Herod. I, 88,
30 242, 21 II 855, 38, Steph. Byz. s. '4nx0AAo-
νία et s. Xvzai, cf. etiam Goebel de epith. hom.
in εἰς desinentibus 31, Hehn Culturpfl. 244, Va-
nióek Fremdw. 29), ἣν Μυπαρισσοῦντά τινες καὶ
᾿᾿πολλωνιάδα φασί, cf, Steph. B. s. v. Ἀπολλω-
ví« et Eust. 274, 8; schol. BL. ἡ νῦν 4z02Ao-
60*
948
νιάς. Strab. IX 493 χώμην ὑπο τῇ “υκωρείᾳ,
Eust. 278, 16 πόλιν ἢ μάλιστα κώμην, "Hes.
πόλις. Paus. X 36, 5 τὰ δὲ ἀρχαιότερα ὄνομα
εἶναι Κυπάρισσον τῇ πόλει φασί, za Ἵμη-
oov ἐν Φωκέων καταλόγῳ τὸ ὄνομα ϑελῆσαι
ϑέσϑαι γε αὐτόν, ὅτι ἤδη τηνιχαῦτα ἐχαλεῖτο
᾿Αντίχυρα᾽ εἶναι γὰρ δὴ τὸν ᾿Αντιχυρέα κατὰ
Ἡρακλέα ἡλικίαν. Lob. Path. proleg. 64: .,46 illo
ipso Cyparissi nomine dubitatum esse colligo ex
Strabonis (IX 423) yerbis τὸ K. (B 519) διττῶς
δέχονται, oi μὲν ὁμωνύμως τῷ φυτῷ, οἱ δὲ
παρωνύμως, quorum illis, puto, tota haec simi-
litudo fortuita visa est, bi urbem, ut vulgo cre-
ditum, vel ab heroe nomen traxisse rati sunt
genere mutato quod evenire solet paronymis, vel
non mutato ab arboribus. Denique fieri potest,
ut aliqui Κυπάρισσα scribi voluerint, quod signi-
ficare videntur scholiastae verba ὁμωνύμως τῷ
δένδρῳ ἀνεγνώσϑη tanquam diversae scripturae
indicium*. Fuerunt qui censerent Homeri K.
esse vicum ilum, qui hodie appellaretur Ara-
chova, cf. O. Mueller Orchom. 484. Bursian
Geogr. v. Griechenl. I 170 verisimiliter dixit A.
urbem esse a Xerxe deletam 4/02:ó£ov, quae
sita erat ad viam ferentem Daulide Delphos; id.
adn. 1: ,,doch kann man auch einige weiter west-
lich ebenfalls am rechten Ufer des Pleistos ge-
legene Mauerreste auf diese Stadt beziehn, deren
Lage schon zur Zeit des Paus. in Vergessenh.
gerathen war*. — Friedreich Real. 74, Buchholz
hom. Real. I 162.
κύπειρον et κύπεερος (de subst. in ρος et
gov exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 210, Woer-
ner subst. hom. 40, qui ex χυπεριος(ν) ortum
esse putat; cf. praeterea Benfey WL. II 158 et
Lob. Path. prol. 277; de accentu v. Herod. ed.
Lentz I 201, 4). Masc. semel est in h. Merc.
107: acc. sing. χύπειρον; neutr. bis (semel in Il.,
semel in Od.) Omnibus locis in exitu versus.
Did. ad d 351 αἱ £x τῶν πόλεων κύπαιρον
εἶχον, cod. Ven. χυπάρων supra scr. ε, cf. La
Roche ἢ. T. 17. E. M. 269, 52, E. G. 144, vi
197, 50, Cram. epim. 112, 8 oi «ωριεῖς τὴν εἰ
δίφϑογγον εἰς αι τρέπουσι, τὸ κύπειρον χύ-
παιρον λέγοντες, cf. E. M. 28, 37, E. G. 355, 1,
Herod. I 201, 4 495, 5 II 428, u 540, 14, Cram.
an. Ox. II 232, 17, 'Eust. 969, 7 1239, 62 1648,
7, La Roche h. T. 304. Cyperus. d 351
καίετο δὲ λωτός τε ἰδὲ ϑρύον ἠδὲ κύπειρον,
τὰ περὲ ῥέεϑρα ἅλις ποταμοῖο πεφύχει (D
κύπερον), schol. D ἔνιοί quat κήβριον(3). à 608
πεδίοιο ἀνάσσεις, ᾧ ἕνι μὲν λωτὸς πολύς, ἐν
δὲ κύπειρον πυροί τε ζειαΐ τε, ubi enumeratur
inter eas herbas, quibus vescuntur equi, cf. Eust.
1511. 11 et Guenther Viehzucht bei Hom. 31.
h. Merc. 107 τὰς (βοῦς) συνέλασσεν λωτὸν
ρεπτομένας ἡ δ᾽ ἕρσήεντα κύπειρον. — Herod.
II 540, 14, E. 6. 355, Ί, Zon. 1269, Suid., Cram.
an. Ox, II 232. 17 εἶδος βοτάνης, Hes. ᾿χύπει-
ρον" ἄνϑος ἵπποις ἐδώδιμον, id. χύπειρος"
φυτόν, ὃ xai ἐρίσκηπτον. — "Theophr. hist.
plant. 1 6, 8 10, 5 1V 10, 5ss. saepius. Plin. h.
n. XXI 17 cyperum adnumerat iuncorum generi,
latine appellans gladiolum. Sprengel Gesch. d.
Botanik 1 35 suspicatur esse Cyperum longum
L. Billerbeck flora class. I8 addit C. fuscum et
flavescentem, Heyne ad Φ 351 censet esse Cy-
perum rotundum. L.; aliter alii suspicati sunt;
cf. etiam Euchholz flora hom., Culm 1848 p. 7,
Miquel hom. Flora 59 s., Friedreich Real. 91,
Buchholz hom. Real. I 2, 230.
κύπειρον — κὐπελλον
κυπελλον (Corssen Ausspr. Vokalism. I 546
sumit rad. kup curvum, infexum esse, unde de
rivat sanscr. küpas fovea, antrum, gr. zvz (vi
detur eiusdem originis esse etiam lat. ca
κύπτειν, κῦφος, cf. Pictet Orig. Indoeurop.
267, Curt. Et, 159, Fick vgl. Woert. I 536, Sprach
einh. 84, Zeyss in Kuhn Ztschr. XIX 176
Deffner in Curt. Stud. IV 279; cf. etiam Buti
mann Lex.I 161, Benfey WL. II 325, Froehd
apud Kuhn XIII 453, L. Meyer vgl Gr. I 363
Est κύπελλον vox diminutiva (cf. poculum),
recte observaverunt ortam esse ex χυπέλιο
L. Meyer II 477, Grassmann ap. Kuhn XI 9
28, cf. L. Meyer vgl. Gr. II 199, eund. in Kuhr
Ztschr. VIII 140, Woerner subst. hom. 98)
Est apud Hom. sing. κύπελλον bis, pl -
septies, dat. χυπέλλοις (Nauck -o19?) seme
Quinquies in Il, quinquies in Od. In exitu y
sus septies, post caes. 3. pedis bis, post 1. thesi
2. pedis semel (2 305) Poculum. Paraplh
Il, schol. BL ad 4 596, E. G. 354, 53 855, 8
Hes. Cram. an. Par. ΠῚ 159, 15 ποτήριον (παρ
τὸ χῦφος, cf. E. M. 546, 4, ἘΠῚ 614, 29, ;
an. Ox. I 238, 23, "Eust. 1775, 24), schol. D a
A 596, E. ἘΠ 354, 48 ἔχπωμα (sic etiam Zot
1269), ποτήριον, Suid., Phot., Bachm. anecd. G
I 285, 21 “κισσύβιον, ποτήριον, Hes. εἶδος πὸ
τηρίου ἀώτου, Cram. an. Par. III. 186, 14.
Eust. 158, 41 ποτηρίου εἶδος, ἐπὲ τὰ &
χύπτον" τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ ἀμφικύπελλον λέγετ
οἱονεὶ πανταχόϑεν ἐπὶ τὰ ἔσω eh
Eust. 1402, 27; E. G. 855, 4 τὸ δ᾽ αὐτὸ à
κύπελλον, cf. Ap. Soph. 105, 24, Eust. 176,8
Secundum Athen. XI 4983s. differt ἃ δέπε
ἄλεισον eo quod ἰχῦφον est; id. addit: ἀπὸ
zv φότητος" ἢ ὅτι παραπλήσιον ἣν ταῖς πέ
συνηγμένον μᾶλλον εἰς τὴν χυφότητα" ἢ ἀ
χύπελλα, ἀπὸ τῶν ὦτων, διὰ τὸ τοιαῦτ'
ναι τῇ κατασκευῇ" Σιληνὸς δέ φησιν" K. €
πώματα σκύφοις͵ ὅμοια, ὡς καὶ Nixavógo 1
Κολοφώνιος" Εὐμολπος δὲ ποτηρίου
Σιμάριστος δὲ τὸ δίωτον ποτήριον Κυπρίο'
τὸ δὲ δίωτον x«i τετράωτον Κρῆτας, cf. E n:
1776, 34ss. et Athen. XI 477a. Brosin de €
nis hom. 58 dicit generali quadam notione
deri poculum verbo δέπας significari, quo
ut quotiens certa poculorum species verbo
denotanda fuerit, epith. ἀμφικύπελλον
ditum. Ἄλεισον, ᾿χύπελλον, δέπας ἀμφικ.
lorum genera admodum pretiosa fuisse, ἃ
et argentea, cum σχύφος et χοτύλη et
σύβιον, utpote quae in humilium hominu
fuerint, minoris fuerint pretii Promiscue
poculum appellatur et δέπας (Q9 285) et
λον (£2 305), cf. Duentz. J. J. f£. Ph. 1864 p.
— hom. Abh. 536, Vogel de supellectili in
Il. et Od. 24; cf. "praeterea Lang Homer u.
Gabe des Dionysos 21, Buttm. Lexil. I 160—L
Riedenauer Handw. 143, Schliemann Ilios ps :
Tantum poetas verbo χύπελλον usos esse t
tur Poll. On. 6, 95, cf. O. Mueller Archae
299, 61. — A 596 μειδήσασα δὲ παιδὸς É
ξατο χειρὲ χύπελλον, Ariston. λείπει ἡ πᾶ
πρόϑεσις, cf. Krueger Di. 47, 14,8. 9305 va
μενος κύπελλον ἐδέξατο ἧς ἀλόχοιο, v. À ristc
4 345 ἔνϑα φίλ᾽ ὀπταλέα χρέα ἔδμεναι ἡ
πελλὰα οἴνου πινέμεναι, cf. Σ 545; schol. A
τοι (v. 8465.) ἐν μὲν τοῖς ὑπομνήμασιν. οὐχ d
τοῦνται, ἐπαιτιῶνται δὲ αὐτοὺς οἱ ἡμέτεροι
ἀπρεπῶς ὀνειδίζοντος τοῦ 'Ay., B 396 πλάζε
πίνοντας, χειρῶν δ᾽ ἔχβαλλε χύπελλα, cf. scl
iA
T
Κύπρις — Κύπρος
V et EQ; v 258 κύπελλα δὲ νεῖμε συβώτης,
x 957 νέμε δὲ χρύσεια κύπελλα (v. 356 s. omit-
tunt nonnulli). Τ' 248 φέρε κρητῆρα φαεινὸν
,χῆρυξ Ἰδαῖος ἠδὲ χρύσεια κύπελλα (D χρύ-
σεα), ἃ 142 ὃ 58 παρὰ δέ σφι τίϑει χρύσεια
χύπελλα, damnavit versus 1415. Athen. V 198,
cf. Eust. '1402, 91; expunxerunt Bekk.? Faesi,
Duentz., alii; etiam d 57s. desunt in bonis codd.,
damnantur a Bekk.?, Am., Faesi, Duentz., aliis,
retinuit Nitzsch Sagenpoesie 151. z 355 est v. l.
ἐπὶ δέ σφι τίϑει χρύσεια κύπελλα (pro. χάνεια),
cf. schol. H; Eust. 1661, 13 χκύπελλα ἢ κάνεια.
I 670 τοὺς ἄρα, χρυσέοισι χυπέλλοις υἷες
᾿χαιῶν δειδέχατ᾽ ἄλλοϑεν ἄλλος ἀνασταδόν. --
ἀμφιχύπελλον.
Κύπρις (a Κύπρος; de accentu v. Herod.
ed. Lentz I 99, 19) Cypria, epitheton Veneris
ab insula Cypro, quod inprimis in ea insula co-
lebatur. Schol. D ad E 330 Κύπριν: τὴν Aqgo-
δίτην. οὕτως γὰρ ἐχλήϑη ἡ ϑεὸς παρ᾽ 0cov
ἐν τῇ Κύπρῳ μεγάλως τιμᾶται. Minus recta
sunt quae tradiderunt schol. BL ad E 422 et E. M.
546, 17 ss. τὸ ἐπίϑετον τῆς ᾿ἀφροδίτης, ὃ ὁ ovx
νόησαν οἱ πρὸ ἡμῶν τί σημαίνει" συμπλανη-
ἔντες γὰρ τῷ Ἡσιόδῳ ἔδοξαν ὅτι Κύπρις λέ-
γεται, ὥς qnot Ἡσίοδος, Κυπρογένεια, διὸ
γεννᾶται ηερικλύστῳ evi Κύπρῳ“ (theog. 199).
Ὅμηρος δ᾽ οὐχ εἶπεν οὕτως ... ἔστι χατὰ
χυγχοπὴν εἰρημένον χυόπορις. . τὸ δὲ πλα-
σαν τὸν Ἡσίοδον καὶ τοὺς ἄλλους ἐστὶ τὸ
Ῥ τῇ 9 ῥαψῳδίᾳ λεγόμενον wü δ᾽ ἄρα Κύ-
(pov ἵχανε φιλομμειδὴς ᾿Αφροδίτη, ἐς Πάφον'
ϑα δέ οἱ τέμενος βωμός τε ϑυήεις" (9. 862)"
hM εἶ τις δ᾽ ἔν τινι τόπῳ τετίμηται, ἐχεῖϑι
ταὶ γεγέννηται καὶ διὰ τοῦτο τῷ ἐπιϑέτῳ κοσ-
tiu .. . ὁ δὲ Ὅμηρος οὐκ ἂν εἶπεν ἀπὸ
ῆς Κύπρου τὸ ἐπίϑετον, ἐξ ἰδίου προσώπου
ὧν ,0 δὲ Κύπριν ἐπῴχετο χαλκῷ“, cf. schol.
ind. ad 9 369. Utramque sententiam (qua deri-
Mur aut ἃ Κύπρος aut ἃ χύειν) proferunt Ap.
oph. 106, 1, E. G. 354, 51, Zon. 1267, cf. etiam
. G. 355, 91, Suid. — Deam in ea insula esse na-
um (cf. Hes. theog. 199) neque in Il. neque in
)]. est scriptum, sed nomen habet ab cultu, cf.
ladstone hom. Stud. ed. Schuster 209 915,
eller gr. Myth.I 272—275, Welcker gr. Goetterl.
6606, Friedreich Real. 670, Fietkau de carm.
88. voc. non hom. 40, cf. etiam Naegelsb. hom.
heol. 8. Leguntur 'apud Hom. Κύπρις (bis),
»n. Κύπριδος (semel), acc. Κύπριν (semel) et
ὑπριδα (bis), cf. Herod. ed. Lentz Il 699, 1,
M. 676, 36. Est quinquies A. in Il. (antum
E), semel in hymnis, nusquam in Od.,
ergk litt. hist. gr. I 576, Duentz. hom. As
6, Hentze in Am. Il. app. "I p. 60. Quinquies
arsi est v: 1. pedis ter, 3. pedis bis; semel
v in thesi (2. pedis). E 330 ὃ δὲ (Tvósi-
) κα mou. ἐπῴχετο νηλέι χαλχῷ, cf. schol.
7. Ε 492 ἡ μάλα δή τινα Μύπρις ᾿Αχαιιάδων
"ιεῖσα Τρωσὶν ἅμα σπέσϑαι, τοὺς φίλησε,
Iv τινὰ χκαῤῥέζουσα καταμύ ἡξατο χεῖρα, Haupt
Lachm. Betr. ueb. Hom. Il. 106 expunxit v.
9—431, cf. etiam. Am. app. h.1; E 458 888
7 pude μὲν πρῶτα σχεδὸν οὕτασε χεῖρ’ ἐπὶ
lomo, E 760 ot δὲ ἕχηλοι τέρπονται Κύπρις
t χαὶ ᾿Απόλλων, h. Ven. 2 μοῦσά μοι ἔννεπε
ta πολυχρύσου ᾿Αφροδίτης, Κύπριδος, ἥτε
ἐρῖσιν ἐπὶ γλ. ἵμερον cot, οἵ. Baum. h. 1.
I υπρογενής (a Κύπρος; de compositione v.
Z zusges. Nomina 42) in insula Cypro
Herod. ed. Lentz II 594, 14 ὁ ἐν Κύ-
949
ngo γεγεννημένος, cf. Hes. theog. 199 Κυπρο-
γενέα δ᾽, ὅτι γόντο πολυκλύστῳ ἐνὲ Κύπρῳ.
Non est apud Hom. nisi semel in hymnis. Epi-
theton Veneris, cuius originem Hom. a Iove et
Dione trahit, v. 'E 370; cf. etiam Fietkau de carm.
hesiod. atque hymn. voc. non hom. 40. h. X 1
Κυπρογενῆ (Barn. et Πρ scripserunt Κυπρο-
γενέα) Κυϑέρειαν ἀείσομαι, ἥτε βροτοῖσι μεί-
Aux δῶρα δίδωσιν, cf. Theogn. 1386, cf. etiam
v. 1304 1323 1332. — Preller gr. Myth. I 272
— 275, Welcker gr. Goetterl. I 666 s.
Κύπρος (de accentu v. Herod. ed. Lentz I
204, 4) insula magna maris interni. Steph. Byz.
νῆσος (cf. E. G. 355, 25) μεγάλη [χαὶ ἔπιφανε -
στάτη, κειμένη] ἐν τῷ Παμφυλίῳ χόλπῳ" [ἐκλή-
9 δὲ] ἀπὸ Κύπρου τῆς ϑυγατρὸς ἐνύρου,
[ἢ τῆς Βύβλου χαὶ ᾿ἀφροδίτης, ὡς Φιλοστέ:
φανος χαὶ᾿ Ἴστρος ἱστόρησαν,] ἢ ἢ ἀπὸ τοῦ φυο-
μένου ἄνϑους χύπρου.... ἐχαλεῖτο δὲ καὶ Ke-
ραστίς καὶ “Κεραστιάς ze "Auadovata xal
Πηιονίς καὶ Σφήκεια καὶ ᾿Αχαμαντίς" τὸ ἐϑνι-
χὸν Κύπριος, cf. Herod. ed. Lentz I 204, 4 ss.,
Eust. ad Dion. Per. 508; cf. etiam Benfey WL.
Il 158, Vanicek Fremdw. 29. Strab. XIV 681
Κύπρος τὰ μὲν προσάρχτια μέρη συνάπτοντα
ἔχουσα τῇ Τραχείᾳ Κιλικίᾳ, zo? ἃ δὴ χαὶ
προσεχεστάτη τῇ ἠπείρῳ ἐστί, τὰ δὲ ἑῷα τῷ
᾿Ισσιχῷ χόλπῳ, τὰ δ᾽ ἑσπέρια τῷ Παμφυλίῳ
κλυζόμενα πελάγει, τὰ δὲ νότια τῷ Αἰγυπτίῳ.
Erat fertilissima haec insula et abundabat me-
tallis; Strab. XIV 684 zac ἀρετὴν, οὐδεμιᾶς
τῶν νήσων λείπεται" καὶ γὰρ εὐοινός ἐστι xa
εὐέλαιος σίτῳ τε αὐτάρκει χρῆται" μέταλλά
τε χαλχοῦ ἐστιν ἄφϑονα τὰ ἐν Ταμασσῷ, cf.
Strab. XIV 6825., cf. etiam Eust. 1400, 11, frried-
reich Real. 58, "Buchholz hom. Real. I 365 Ela
Gladstone hom. Stud. ed. Schuster 28s. Nunc
insulae est nomen Cipro. Leguntur apud Hom.
gen. Κύπρου (bis) et Κύπροιο (semel), acc. KV-
προν octies; ζύπρον δὲ semel (.4 21), cf. La
Roche h. Stud. S 45, 10. Semel in Il., quinquies
in Od., sexies in hymnis. Est v in arsi sexies
(1. pedis semel, 2. pedis semel, 4. pedis semel,
5. p. semel, 6. p. bis), in thesi sexies (1. pedis
semel, 2. p. quater, 3. p. semel. ὁ 88 Κύπρον
Φοινίχην τε καὶ Αἰγυπτίους ,ἐπαληϑεὶς (v. 1.
ἐπ᾽ ἀληϑεῖς) Aig9tonac 9' ἱχόμην x«l X. xal
Ἐρεμβούς, quos Nitzsch dicit esse posse ,erz-
suchende Bergleute von Kypros*. o 442 ἔμ
ἐς Κύπρον ξείνῳ δόσαν ἀντιάσαντι, cf. Krueger
Di. 68, 91, 5. ρ 448 μὴ τάχα πιχρὴν Αἴγυπτον
καὶ Ten ἵχηαι (v. 1. ἴδηαι, quam recepit
Nauck; idem proposuit Κύπρον τε). Q 448 4μή-
τορι Ἰασίδῃ, ὃς Κύπρου ἶφι ἄνασσεν, is fut
tyrannus ab Ulixe fictus, schol. ΒΩ κωύρου
ἀποϑανόντος Δμήτωρ ἐβασίλευσε Κύπρου: ἢ
οὐδὲ εἴρηται ὃ Κινύρας ἐν Ἰλιάδι (A. 20) Ki.
zov βασιλεύς, ἀλλὰ Πύπριος ἁπλῶς, cf. Schol,
V; schol. HQ. ad. v. 442 ἀεὶ πολλοὺς εἶχεν ἡ
Κύπρος (βασιλεῖς 4 21 ᾿Ατρείδης ϑώρηχα
περὶ στήϑεσσιν ἔδυνε, τὸν ποτέ οἱ Κινύρης
δῶχε" πεύϑετο γὰρ ύπρονδε μέγα κλέος,
οὕνεχ᾽ ᾿Αχαιοὶ ἐς Τροίην ἀναπλεύσεσϑαι ἔμελ-
λον, schol. BL. βασιλεὺς Κύπρου, cf. Gladstone
l.l; Ariston. οὕτως εἴρηχεν. εἰς Κύπρον ἠχού-
£TO (cf. ad K 268) διὰ τὸ εἰς τόπον ἐκ τόπου
διαγγέλλεσϑαι, ὅμοιον τῷ Σχάνδειαν δῶχε (Kk
208). h. VII 28 ἢ Αἴγυπτον ἀφίξεται ἢ ὅγε
Κύπρον ἢ ἐς Ὑπερβορέους. Veneris sacra erat
insula et celeberrima eius cultu, οἵ, schol. D ad
E 3380, Eust. 1600, 62; v. etiam s. v. Κύπρις.
950
9. 362 ἡ δ᾽ ἄρα Κύπρον ἵχανε φιλομμειδὴς
Ἀφροδίτη, ἐς Πάφον, ἔνϑα δέ οἱ τέμενος βω-
μός τε ϑυήεις (v. l. Κύπρονδ᾽ ἱχεὶ, cf. Krueger
Di. 57, 10, 1; schol. ET παρὰ Παφίοις οὐχ ἔστιν
Ἀφροδίτης ἄγαλμα, τέμενος δὲ μόνον xal Bo-
uóc. Spurius visus est cantus ille de Martis cum
Venere amoribus iam veteribus grammaticis, cf.
Carnuth Ariston. περὲ σημ. 00. p. 82; recentio-
rum nonnulli expunxerunt, cf. Am. app, ad v. 266,
cf. etiam Faesi ad E 880. ἢ. Ven. 58 ἐς Κύπρον δ᾽
ἐλθοῦσα ϑυώδεα νηὸν ἔδυνεν, ἐς Πάφον, ἔνϑα
δέ οἱ τέμ. βωμός τε, Matth. v. 59 5. expunxit,
defendit Baum.; h. Ven. 66 "4gooóírg σεύατ᾽
ἐπὶ Τροίην προλιποῦσ' εὐώδεα Κύπρον, h. Ven.
999 χαῖρε, ϑεά, Κύπροιο ἐυχτιμένης μεδέουσα,
h. VI 2 Ἀφροδίτην ἄσομαι, ἣ πάσης Κύπρου
χρήδεμνα λέλογχεν, ὅϑε μιν Ζεφύρου μένος
ὑγρὸν ἀέντος ἤνειχκεν xat χῦμα ϑαλάσσης
ἀφρῷ ἔνι μαλαχῷ. h. X 5 χαῖρε, ϑεά, Σαλα-
μῖνος ξυχτιμένης μεδέουσα καὶ πάσης Hwv-
πρου, cod. Mosc. χαῖρε Κυϑήρης μεδέουσα
εἰναλίης τε Κύπρου, Franke: ,scilicet fuit qui
moleste ferret celebratam Veneris sedem, Cy-
thera, non commemorari, quique Cyprum magis
poetico epitheto εὐναλέης praeditam vellet'5, cf.
etiam Baum. h. l. Quod inprimis in Cypro co-
lebatur, appellabatur Κύπρις. In Il. et Od. nus-
quam commemoratur eam mari in Cyprum egres-
sam aut ibi natam esse, sed apud Hes. (theog.
199) et in hymn., ubi vocatur υπρογενής (h. X
1; cf. h. VE 1ss). Schol. Vind. ad 9 362 οὗτος
ὁ στίχος ἐπλάνησε τὸν Ἡσίοδον εἰπεῖν Κυπρο-
γένειαν τὴν ᾿Αφροδίτην, cf. schol. BL ad E 422
et E. M. 546, 17ss. — Videtur eius cultus iam
antiquissimis temporibus ex Phoenicia eo trans-
latus esse. Herod. I 105 τῆς Συρίης ἐν ᾿Ασχά-
λωνι πόλι τινὲς ὑπολειφϑέντες ἐσύλησαν τῆς
οὐρανίης ᾿Αφροδίτης τὸ ἱρόν: ἔστι δὲ τοῦτο
τὸ ἱρὸν πάντων ἀρχαιότατον ἱρῶν ὅσα ταύ-
της τῆς ϑεοῦ" xal γὰρ τὸ ἐν Κύπρῳ ἱρὸν
ἐντεῖϑεν ἐγένετο, ὡς αὐτοὶ λέγουσι ἈΑύ-
πριοι. Paus, vero I 14 primos omnium morta-
lium Assyrios Venerem Caelestem coluisse per-
hibet, ab illis Paphios in Cypro et Phoenices in
Palaestina religionem accepisse, cf. etiam Hes.
theog. 199 πρῶτον Ἀυϑήροισι ἔπλητ᾽, ἔνϑεν
ἔπειτα περίῤῥυτον ἵχετο Κύπρον. — Glad-
stone hom. Stud. ed. Schuster 209 215, Preller
gr. Myth. I 272—275, Welcker gr. Goetterl. I
666s., Friedreich Real. 670. Trium mentio fit
urbium eius insulae: Πάφος (9 368 h. Ven. 59),
Τεμέση (« 184), quae urbs aeris copia erat ce-
lebrata, unde cuprum s. aes Cyprium habet no-
men; sed fuerunt qui putarent eam urbem non
sitam fuisse in Cypro, v. s. Τεμέση in hoc lex.
II 392. 3) Σαλαμίς (h. X 4), cf. etiam Baum.
ad. h. VI adn. p. 335 s. — Κύπρις, Κυπρογενής.
κύπτω (Curt. Et. 529 sumit rad. xv, unde
derivat etiam zvqóc, χῦφος et componit cum
lat. rad. cub in cubare, cumbere, cf. eund. in
Verbum d. gr. Spr. I 237, Grassmann in Kuhn
Ztschr. XII 96, Pott ap. Kuhn XXVI 169, Benfey
WL. II 325; Corssen Ausspr., Vokalism. I 546
a rad. kup curvum, inflexum esse derivat zz,
κύπελλον, κύπτω, sanscr. küpas, χυφός, χῦφος,
cf. L. Meyer vgl. Gr. I 27 363 440 (pro χύβγειν):
Fick vgl. Woert. I 39s. 536 II 64, Spracheinh.
84 sumit rad. kup fervere, auf- u. niedergehen.
De verbis in zz exeuntibus v. Herod. ed. Lentz
1433, 21). Leguntur aor. opt. ziwsz,in CDKLMN
κύψει, quod explicare studuit esse opt. aor.
xv; — κύρμα
etiam sine apostr. Savelsberg in Kuhn Zischr,
XVI 413 ss, Symb. in honor. Ritsch. 519 5. 527,
adn. 5, sed v. La Roche h. U. 241—243, Am.
app. ad z 98 (2. ed.); Thiersch Gr. Gr. ὃ 164, 4
maluit scribere χύψαι, Nauck χύψειε, Aor.
part. χύψας (bis) dat. χύψαντε (semel. Est ter
in IL, semel in Od.; forma κύψας est in introitu
versus, reliquae formae post arsin 2. pedis,
Pronussum,inclino me. Hes. χάμπτει, &
τὸν χλίνει, Ammon. 81 (ed. Valckenaer) τὸ ἐπε
χάμπτεσϑαι τῷ σώματι. 4 468 πλευρά, τά ὁ
κύψαντι παρ᾽ ἀσπίδος ἐξεφαάνϑη, paraphr. ἐπε
γνεύσαντι. Ρ 621 ἡνία Μηριόνης ἔλαβεν χει
θεσσι χύψας ἐκ πεδίοιο, ᾧ 69 ὁ δ᾽ ὑπέδραμε
καὶ λάβε γούνων κύψας" ἐγχείη δ᾽ ὑπὲρ νώ
vov ivi γαίῃ ἔστη, paraphr. πεσών. A 585 00
σάχκι γὰρ κύψει’ ὁ γέρων (Τάνταλος) πιέει
μενεαίνων. — καταχύπτω, ὑπερχύπτω. ,
κυρβαίη lectio vitiosa in epigr. 15, 6 cod
Lips. et in Herodoti vita Hom. c. 34: χυρβαίη
δ᾽ αἰεὶ χατὰ χαρδόπου ἕρποι μάζα. Non minu:
vitiose Suid. (s. v. Ὅμσγγρος) χκυρχαίη δ᾽ αἷε
κατὰ δόρπου ἕρπεο μάζα. Franke: ,,Pauy
coni. πῦρ χαίῃ δ᾽ αἰεί, κατὰ δόρπου
μάζα, Ilgenius edidit χυρβαίη (arietet, a χυρῆ
βάζω) δ᾽ αἰεὶ κατὰ καρδόπου ἕρχεα μάζα
Boissonadius: πῦρ χαίῃ δ᾽ αἰεὶ χατὰ χαρδύ
που ἕρχεα μάζαν. Herm. coni. πυρκαϊὴ δ᾽ «le
κατὰ χαρδόπου ἕρπεο, μάζαν Ἔμμεν χριϑαΐη
cett. (ignis mactram calefaciat, ut semper p
ter in Od.,
nonnullis codd. est χῦομα ut in E. G. 356,
Eust. 1467, 93 saepius, quod receperunt
et Nauck, sed v. Lob. Paralip. 398 414 4
La Roche in Ztschr. f. oest. Gymmn. XIX.
p. 530. In quod aliquis incidit, quod nà
tur, reperit, praeda, Retzlaff Proben a. e.
Synon. I 22s. ,,eigentl. Fund, dann: erwue
willommene Beute*. E. M. 548, 45 ἐπὶ
(sic etiam Zon. 1969), εὕρεμα, παρὰ τὸ κύρω t
ἐπιτυγχάνω, E. G. 356, 9 εὕρεμα, ἐγχύρ ,
ἔνταλμα, ἐντύχημα, schol. B ad y 271 &x
Ap. Soph. 105, 26 ἔντευγμα, συγχύρημα,
χκύριγμα, ἐπίτευγμα, Suid. ἐπίτευγμα, ἢ
τευγμα καὶ σπάραγμα τοῦ vov. P 212
σεν δ᾽ ἄρα μιν δηίων zvol χύρμα γεν.
Τρῳῇσιν (D x. γενέσϑαι xvot), paraphr.
o«yuc, Duentz. et Nauck v. 2728s. spurios es
suspicantur, cf. Hentze app.; o 480 τὴν 4
φώχῃσι καὶ ἰχϑύσι κυρμα γενέσϑαι ἔχβαλο
quidam libri v. 480 s. omittunt. ep.4, 1 ol
αἴσῃ δῶχε πατὴρ Ζεὺς χύρμα γενέσϑαι.
gitur cum ἕλωρ: y 971 τὸν ἀοιδὸν ἄγων
- ,
νῆσον ἐρήμην χάλλιπεν olovoicw ἕλωρ
Uy!
,
χύρμα γενέσϑαι, Eust. 1467, 28 ταὐτόν
τῷ εὐτυχὲς εὕρημα: ἢ ἁπλῶς ἐντυχία"
ὁμοιότητα τοῦ xarà συγχυρίαν. ε 418 δεῖ:
μὴ ϑήρεσσιν ἕλωρ καὶ x. γένωμαι, E 488
πὼς ἀνδράσι δυσμενέεσσιν £A. καὶ κ. γένησϑ
comparantur enim cum avibus; paraphr. εὔτ'
χημα. P 151 Σαρπηδόνα χάλλιπες "Apytiou
v. l. οἰωνοῖσιν) £A. καὶ x. γενέσϑαι.
ὴ |
χυρτός (Fick vgl. Woert. I 810: rad. zv, xvà
Δ rad. kar, kvar, unde derivantur χυρτός, xvA-
Aoc, lat. curvus, lit. kreivas, sl. kriviüi, cf. eund.
II 67, Spracheinh. 70, Corssen Ausspr., Vokalism.
I412, Curt. Et. 158 555s. (qui ad eandem ra-
dicem redire χέρκος et κύκλος demonstrat), Sie-
gismund in Curt. Stud. V 146, Fritzsche ib. VI
993 329, Walter in Kuhn Ztschr. XII 388, Duentz.
ib XIII 8, Benfey WL. II 289, L. Meyer vgl.
Gr. I 28; cf. etiam Bugge in Curt. Stud. IV 330,
Siegismund ib. V 176, Grassmann in Kuhn Ztschr.
IX 14, Legerlotz ib. X 382, Gerland ib. XXI 70.
De adi. in róg exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr.
IL 304, de accentu v. Herod. ed. Lentz I 216, 19
IL4, 15, Cram. an. Ox. I 232, 17, E. M. 548, 47,
E. G. 356, 17, cf. E. M. 191, 55, E. G. 106, 9,
schol. L ad 5218, Herod. ed. Lentz praef. LXXIX).
Leguntur sing. neutr. zvocóv (semel), du. χυρτώ
(semel), pl. χκυρτά (semel). In introitu versus. Non
est nisi in I. Curvus, gibbus. Hes. τὸ χυ-
Qioc xvgrov: xal τὸ ὑψηλὸν zal μετέωρον
χῦμα, cf. E. M. 548, 51, E. G. 356, 11, Zon. 1269.
44926 ἀμφὶ δέ v? ἄχρας κυρτὸν ἐὸν χορυφοῦται
de fluctu maris («94«), paraphr. μετέωρον (ὑψη-
λὸν) ὑπάρχον, cf. Eust. 492, 20ss.; Did. Ἡρέσταρ-
xoc διὰ τοῦ ε ἰόν. Spitzn., Dind, La Roche,
Nauck scripserunt ἐόν, ceteri ἐόν, cf. Am. app.
et Faesi h. L; IN 799 ἀέλλῃ, ἣ ὁμάδῳ ἁλὲ μίσγε-
ται, ἐν δέ τε πολλὰ χύματα παφλάζοντα ϑα-
λάσσης, κυρτὰ φαληριόωντα, πρὸ μέν v ἄλλ᾽,
αὐτὰρ ἐπ᾿ ἄλλα, paraphr. ὑψηλά, schol. BL ad
y. 798 ἔχει ἕχαστον τῶν ὀνομάτων ἰδίαν χάριν.
2. τὰ χυρτὰ πρὸς τὸν ὄγκον, cf. Eust. 960, 53;
Goebel Philol. XVIII 216 interpr. κύμ. z. φαλ.
die Wogen gehen kammartig in die Hoehe u.
kippen oben krumm ueber*. — zvoróo.
χυρτόω (à κυρτός: de verbis in óc exeun-
tibus v. Curtius Verbum d. gr. Spr. I 319, L.
Meyer vgl. Gr. II 33) curvo. Non est apud Hom.
isi semel in Od., cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
ΕΓΖ. 739. λ 244 πορφύρεον κῦμα περιστάϑη,
Ὀεὶ ἶσον, χυρτωϑέν, χρύψεν δὲ ϑεὸν ϑνη-
τὴν τε γυναῖχα, cf. ε 867 χῦμα χατηρεφές et
IEust. 1682, 26.
χύρω et χὔρέω (Fick vgl Woert. I 521,
Spracheinh. 70 suspicatur fortasse ad rad. kar
36 movere esse referenda haec verba; Benfey
. II 176 componit cum sanscr. cürjami, gael.
uir-idh tundo, gr. χυρίσσω, cf. Curt. Et.^ 158;
f. praeterea Doed. Gl. 763. Curtio Verb. d. gr.
3pr. I 374 verisimile videtur formam primariam
lisse χυρἼω, cuius j aut mutatum assimilatione
tin o: χύρρω (unde productione suppletoria
ortum sit κύρω), aut in e, cf. L. Meyer vgl. Gr.
971 et Grassmann in Kuhn Ztschr. XI 33. De
M. 547, 35 τὰ διὰ τοῦ voo ῥήματα, βαρυνό-
Mev& μέν, ἐχτείνει τὸ v: περισπώμενα δὲ συ-
᾿πτέλλει: χύρω, κυρῶ, cf. Herod. ed. Lentz I
159, 90; cf. etiam E. M. 548, 13 ss, Eust. 1363,
36. Leguntur 1) formae verbi xpo: act. impf.
ὔρε (ter) aor. part. χύρσας (bis), cf. Curtius
Verbum II 276, L. Meyer in Kuhn Ztschr. XXII
40. Med. praes. χύρεται (semel) 2) verbi
jvoéo: tantum aor. infin. χυρῆσαι (semel in
pigr.. De formis in univ. v. Curtius Verbum
305 385. — In Il. quater, nusqu. in Od., bis
1 hymnis, semel in epigr. Incido in rem,
anciscor, tango, cf. Doed. Gl. 763, Schmidt
ynon. 81, 8. E. M. 548, 13 ss. σημαίνει τὸ
, ,
κυρτὸς — XUOTLG
951
ἐπιτυγχάνω (κυρῶ), ἔστι χαὶ βαρύτονον χύρω
τὸ ἐπιτυγχάνω, cf. E. M. 325, 1, E. G. 179, 14
355, 53 356, 8, Eust. 1331, 97, Ap. Soph. 65, 29.
Hes. χύρσας" ἐπιτυχών, εὑρών, κύριος ytvo-
μενος, Herod. I 452, 20 et Hes. χυρῶ τὸ τυγχά-
vo, cf. Suid., Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I 285,
94. Zon. 1972 προσχρούσας ἢ ἐντυχών. ἢ
κύρω: 1) Act. a) cum dat. Ψ' 428 μή πως
ἀμφοτέρους δηλήσεαι ἅρματι κύρσας, paraphr.
συγχροῦσας. schol B συμπεσών, συῤῥάξας,
συμβαλών, Eust. 1309, 93 χύρσαι ἅρματι καὶ
ἐν ὁδῷ συγκύρσαιε (v. 480) τὸ προσχροῦσαι δη-
Aot κατά τινα συγκυρίαν ὅμοῦ γενόμενον
ἤγουν εἰς ἕν. ἐλϑόντα. b) cum praep. ἐπί, cf.
Hoffmann Tmesis in Il. I 15. 7'93 λέων ἐχάρη
μεγάλῳ ἐπὶ σώματι κύρσας, paraphr., schol.
AD, E. M. 548, 16 μεγάλῳ Coo ἐπιτυχών, addit
schol. AD νεχροῦ γάρ φασι σώματος μὴ ἅπτεσϑαι
λέοντα, sec. Aristarchi sententiam σῶμα tantum
dicitur de cadavere, v. in hoc lex. s. v. σῶμα:
Eust. 376, 11 ἐπικύρσας ἤγουν συγχυρήσας. TP
821 Τυδείδης αἰὲν ἐπ’ αὐχένι κῦρε φαεινοῦ δου-
ρὸς ἀχωχῇ (Vrat. Α ὑπ᾽ αὐχ., Vrat. d χύρσε,
libri nonnulli ἀχωχήν et ἀκωχή) studuit eum
nancisci, direxit, intendit cuspidem in cervices;
Hoffmann l. L: ,,der Begr. des Zielens wird nur
durch das Impf. conatus bewirkt; er stand immer
im Begr. auf den Nacken zu treffen, d. h.
wenn sich die Gelegenh. darboete'**, cf. etiam
schol. ABD; paraphr. et schol. B (ἐπ)ετύγχανε,
schol V χύρσων ἐτύγχανε, Eust. 1331, 91 ἐπε-
τύγχανε καὶ κατηυστόχει, E. M. 548, 39 του-
τέστιν ἤγγισεν, ἐπέτυχε, cf. etiam Duentz. h. 1.
€) cum genet. (tantum in hymnis). h. Ven. 174 h.
Cer. 189 μελάϑρου κῦρε χάρη (ABCF zos, D
ἦρε, L qvos in h. Ven. 174, χύρε M in ἢ. Cer.
189) caput attigit trabes conclavis; Matth. adfert
Apoll. Rh. B 363 et 4 945 et Homerum huius
phantasmatis auctorem 4 443 Ἔρις οὐρανῷ
ἐστήριξε κάρη καὶ ἐπὶ χϑονὲ βαίνει, cf. Baum.
ad h. Ven. 174; Preller h. Cer. v. 188—211 ἃ
primo poeta abiudicavit. 2) Med. Idem signi-
ficat atque act. Cum dat.: «ὁ 530 ἄλλοτε μέν
τε xüxQ 0 γε χύρεται, ἄλλοτε Ó" ἐσϑλῷ
(schol. Pind. Pyth. 3, 141 χαχῷ ἐπιμίσγεται,
paraphr. ἐν χαχοῖς τυγχάνει, Eust. 1363, 56 τὸ
“χύρεται δηλοῖ τὸ ἐντυγχάνει, schol. V ὑπὸ xa-
χοῦ κύρεται, Oc (Τρωσὶ δαμείς"" ἢ κακῷ συν-
τυγχάνει, ὡς τὸ P 821. Aliis locis Hom. non
utitur medio, cf. Liesegang de XXIV. Il. rhaps.
II 14, Peppmueller Il. XXIV. p. XLI et p. 253.
II) χυρέω: ep. 6, 6 δὸς ἐς ὑπωρείην Míuav-
vog αἰδοίων μ᾽ ἐλθόντα βροτῶν ὁσίων τε xv-
ρῆσαι (e coni. Ilg. pro. vulg. αἰδοῖον, v. 1. ὅσ. γε
z.. — ἐγκχύρω, συγχύρω, κύρμα.
κύστις (Fick vgl. Woert. I 244 818 II 272 de-
. rivat a rad. skiut, skut destillare, defluere, sanscr.
ccyut, ccut; id. I 537 et Spracheinh. 85 suspi-
catur fortasse cohaerere cum sanscr. koshtha
viscera, lat. costa, sl. kostí os; cf. praeterea
Benfey WL. II 24 et Buehler in Kuhn Zitschr.
VIII 150. De subst. in τὲς exeuntibus v. L.
Meyer vgl. Gr. II 330 et Woerner subst. hom.
48) Non est apud Hom. nisi acc. xvot:v (bis)
in Il, in introitu 3. pedis. Vesica, quae est
urinae receptaculum, cf. Buchholz Real. I 2, 89.
Paraphr. E 67 τὴν φύσαν, ὅπερ οὐροδόχον 0p-
γανόν ἐστιν, E. M. 548, 56 τὸ οὐροδόχον &yyst-
ov, τὴν λεγομένην φύσαν, cf. E. G. 356, 20;
Suid., Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, 2 o?-
ῥήϑραν, ἐφήβιον, ὑπογάστριον, cf. E. G. 356,
952
18; addit Suid. τὴν κοιλίαν, nM φύσαν, cf. Zon.
1268; Hes. ἡ φῦσα. Poll. On.2 , 221 ἡ κύστις κατὰ
τὴν εὐρυχωρίαν τῶν πλατέων ὀστῶν κειμένη
τὸ ὑγρὸν ὑφ᾽ ξαυτὴν συλλέγει. E 67 βεβλή-
χει γλουτὸν κάτα δεξιόν" ἡ δὲ διὰ πρὸ ἄντι-
χρὺ χατὰ κύστιν ὑπ᾽ ὀστέον ἤλυϑ᾽ ᾿ἀκωχή,
schol. ABL αἰσχρὸν τὸ τραῦμα τοῦ τῆς πορ-
vetac ναυπηγοῦ" δηλοῦται δὲ χαὶ ἡ τῆς πλης
γῆς βία" ὀστέοις γὰρ ἡ κύστις σχέπτεται, ἃ
παρῆλϑε τὸ δόρυ, cf. Eust. 522, 35. N 652
ὀιστὸς ἀντιχρὺ χατὰ (A διὰ) χύστιν ὑπ᾽ ὀστέον
ἐξεπέρησεν.
Κύτωρος urbs Paphlagoniae | ad Pontum Eu-
xinum sita. Tantum B 853 ot ó« Κύτωρον
ἔχον zal Σήσαμον ἀμφενέμοντο. Nominativum
ponunt ἡ Κύτωρος E. M. 541, 35, Eust. 361, 39
40 saepius;
raphr. Il., Strab. XII 542. 544 saepius, Ptol. 5, 1
τὸ Μύτωρον, Herod. ed. Lentz I 388, 98 Kívo-
oov: ot δὲ ἡ Κύτωρός φασι. Eandem urbem
Theophr. h. pl. 3, 15, 5 vocat τὰ Κύτωρα. Eust.
361, 42 ἔδοξε δέ τισι xal διὰ τοῦ ὃ γράφειν
Κύδωρον, cf. Herod. I 200, 28; videtur etiam
Steph. Byz. duplicem nominis formam posuisse,
v. Meineke s. v. Κύτωρος. --- Steph. Byz. πόλις
Παφλαγονίας (sic etiam Herod. 1 388, 28, E.
M. 541, 35, Hes.) ἀπὸ Κυτώρου τοῦ Φρίξου
παιδός, Strab. XII 544 s. Ἄμαστρις ὁμώνυμος
τῆς συνῳκιχυίας πόλις. . ἐχείνη μὲν οὖν ἐκ
τεττάρων χατοιχιῶν συνῴκισε τὴν πόλιν, ἔχ τε
Σησάμου. χαὶ Κυτώρου χαὶ Hoop, τετάρ-
της δὲ τῆς Τίου.. τὸ δὲ Κύ τωρον ἐμπόριον
4v ποτε Σινωπέων" ὠνόμασται δ᾽ ἀπὸ Κυτώ-
ρου τοῦ Φρίξου παιδός, ὡς Ἔφορός φησι (cf.
Pott in Kuhn Ztschr. IX" 413, Lob. Path. proleg.
147) πλείστη δὲ καὶ ἀρίστη πύξος φύεται
χατὰ τὴν ᾿Αμαστριανήν, xal μάλιστα περὶ τὸ
Κύτωρον, cf. E. M. 541, 35, Theophr. h. pl. 3,
15, 5, Hehn Culturpfl. u. Hausth. 900 515. Fere
eadem tradunt Herod. I 200, 28, Eust. 361, 395s.,
cf, etiam Strab. XII 542. Nunc dicitur nomen
habere Kidros. — Friedreich Real. 74, Buchholz
hom. Real. I 304.
κυφός (Curt. Et. 529 sumit rad. χυφ, unde
derivat κύπτω, xvqóc, κῦφος et componit cum
lat. rad. cub in cubare, cumbere, cf. eund. in
Verbum d. gr. Spr. I 237. Grassmann in Kuhn
Ztschr. XII. 96, Benfey WL. II 325; Corssen
AUusspr. , Vokalism. I 546 a rad. kup 'inflexum,
curvum esse derivat χύπη, κύπελλον, χύπτω,
xvq0c; cum lat.cumbere, cubare componunt etiam
L. Meyer vel. Gr. I 27 49 363 et Pott in Kuhn
V XXVI 169; Pauli Koerpertheile p. 19, ut
ait Curtiue, componit cum sanscr. cüptís, E. Kuhn
in Kuhn Ztschr. XXIV 99 cum sanscr. kub£ás
gibber, cf. F. Kluge ib. XXV 314, cf. praeterea
Curt. Et. 646 et J. Schmidt Vocalismus I 162;
de accentu v. Herod. ed. Lentz I 225, 10; de
adi. in oc exeuntibus v. L. Meyer vgl. Gr. II
152) Non est apud Hom. nisi semel in Od. in
introitu 3. pedis, cf. Friedlaender 2 hom. Woerter-
verz. 734751. Incurvus, gibbosus. Ap.Soph.
105, 28 ἐπίχυφος, χεχυρτωμένος διὰ γῆρας,
Hes. χαμπύλον, χυρτόν, διὰ γῆρας ἐπικχεχυρ-
τωμένον, Suid., Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I
286, 3 s. χυφόν" χεχυμμένον et χυφός" “κεχυρ-
τωμένος, E. M. 549, 12 et Or. δι, 16 τὸ περι-
φερὲς χυφὸν λέγουσιν. B 16 ἥρως Αἰγύπτιος
ἦρχ᾽ ἀγορεύειν, ὃς δὴ γήραϊ qoc ἕην καὶ
μυρία ἤδη, Eust. ,1431, 36 τὸ γήραϊ “χυφὸς
πρὸς διαστολὴν εἰρηται τοῦ γυροῦ" ἐχεῖνος
Κύτωρος --- κύων
Apoll Rh. B 944 ὕλήεντα Hiapa- cete
γὰρ φύσει τοιοῦτος ὡς τὸ γυρὸς ἔην ὦμοι-
σιν (τ 246).
Kqog urbs Perrhaebiae in Thessalia. Nomen
dicitur ei datum esse a Cypho quodam; videri
potius eam dictam esse a situ ait Lob. Paralip.
304, adn., cf. Fick vgl. Woert. I 40 536, Sprach-
einh, 84, qui componit cum pers. kaufa, zend.
kaofa — mons, graec. χῦφος. Herod. ed. Lentz
I 225,3 τὸ χῦφος τὸ xv μακρόν" τὸ δὲ Κύφος
παῖς ᾽Περραιβοῦ, ἀφ’ οὗ “Κύφος πόλις Περραι-
βίας, ἔστι καὶ ποταμὸς Κύφος.... βραχὺ ἔχον τὸ
υ παροξύνεται. Steph. Byz. πόλις Περραιβίας"
ἀπὸ Κύφου τοῦ παιδὸς Περραιβοῦ" δύο δ᾽
εἰσὶ Κύφοι, ἡ μὲν Περραιβίας, ἡ δὲ Θετταλίας"
«ul ποταμὸς Koc, cf. Eust. 335, 7 ss. Strab.
IX 441 τὰ μὲν πεδία κατέχειν τοὺς “«᾿απίϑας
τὰ δ᾽ ὀρεινότερα χωρία πρὸς τῷ Ὀλύμπῳ
καὶ τοῖς Τέμπεσι τοὺς Περραιβούς,, χαϑάπερ
τὸν Κύφον καὶ τὴν “ωῳδώνην χαὶ τὰ περὶ τὸν
Τιταρήσιον, id. IX 442. Κύφον, Περραιβικὸν
ἔρος δμώνυμον κατοικίαν ἔχον, cf. etiam Bur-
sian Geogr. v. Griechenl. I 47, adn. 4, Friedreich
Real. (4, Buchholz hom. Real.I 115. Non est
apud Hom. nisi semel in Il. Β 748 'ovvebg δ᾽
£x Κύφου ἦγε δύω xal εἴχοσι νῆας, τῷ δ᾽
Ἐνιῆνες ἕποντο μ. τὲ Περαιβοί, ust. 335, 8
τοῦ Ὁμηριχοῦ Τουνέως βασίλειον ἡ Κύφος.
Mascul. genere τὸν Κύφον appellat Strab. IX
441, femin. Steph. Byz., Eust. 335, 8.
κύων (Curt. Et. 159, Fick vgl. Woert. I 59
554 II 62 s., Spracheinh. 126: rad. xvov et zvy,
sanscr. rad. cvan, nom. cvà, gen. cunas, ved. cuan
et cun, lat. canis pro cvanis, lit. szü, rad. s
got. hun-d-s, ir. cá, cf. Grimm Gesch. d. deutschen
Spr. 281 à. ed. p. 400), Benfey WL. II 1
Christ Lautl. 129, L. Meyer in Kuhn Zitschr. '
374 et vgl. Gr. I ὮΤ 80 105 139 405, Legerlotz| -
in Kuhn Ztschr. VIII 118, Savelsb. ib. XXI 123,
Corssen Ausspr., Vokalism. II 600; cf. etiam
Curt. Et. 565, Christ Lautl. 191, Leskien in Cur
Stud. II 86, 4, ; Windisch ib. II 210, Corssen Ausspr.
I 412, Kuhn in Ztschr. I 380, 'Deffner in Cu
Stud. IV. 294. Quae exposuit Doed. Gl. 2458
praetereunda videntur esse. De subst., quorum
themata in v exeunt, v. L. Meyer vgl. Gr. II 14
Woerner subst. hom. 46. De accentu v. He
ed. Lentz I 22, 9). Leguntur ,sing. nom. zie
decies; gen. xvvóc ter; acc. χύνα ter, κύν᾽ bis
voc. χύον septies; du. χύνε K 360; plur. nom
χύνες duodequinquagies; gen. χυνῶν octies;
χυσί(») duodecies, χύνεσσι quater (tantum in Il.
schol D ad 4 4 χύνεσσι' Αἰολὶς ἡ διάλεχτοι
cf. E. G. 354, 10, Eust. 20, 2, Hinrichs de hom
elocutionis vestig. aeol. 93; cf. etiam Herod. e
Lentz I 413, 9 1I 129, 16 22 304, 21, E. G. 88
60; acc. χύνας ter et vicies. Sunt formae in I
quinquies et septuagies, in Od. semel et quadr
gies, in hymnis quater, in epigr. semel. Est prio
syllaba (v) post arsin quinquagies: 1. pedis quin
quies, 2. pedis quater, 3. pedis quater, 4. ped
semel et tricies, 5. pedis sexies; est post 1. thesir
semel et. septuagies: 1. pedis. quinquies decie
2. pedis sexies decies, 3. pedis tricies sexie
4. pedis bis (Δ 509 c 105), 5. pedis bis (4 4
Ψ 183 χύνεσσι). 1) Canis. Duo a poeta ge
nera canum discernuntur, canes yenatorii, qui
etiam pecudum et stabulorum custodes erant:
et canes τραπεζῆες, quos deliciarum causa mu
triebant et minoris aestimabant. Omnia, quac
apud Hom. de iis leguntur, tantum de magnit
animalibus intellegi possunt eorumque magne
4 χύων 953
est ferocitas. Nam vel Priami τραπεζῆες tales
erant, ut miser rex (ut ait Groshans prodrom.
faunae hom. lI 38 5.) eos metuere posset. v 14
ὡς δὲ κύων Guest περὶ σχυλάκεσσι τβίισσὰ
ἄνδρ᾽ ἀγνοιήσασ᾽ ὑλάει μέμονέν τε uc eaa,
cf Plut de am. prolis c. 2. x 216 ὡς δ᾽ ὅτ᾽
ἂν ἀμφὶ ἄνακτα κύνες δαίτηϑεν ἐόντα (v. 1.
ἐόντες) σαίνωσ᾽" αἰεὶ γάρ τε φέρει μειλίγματα
ϑυμοῦ, cf. schol. QV et B; z 4 Τηλέμαχον πε-
οίσαινον χύνες ὑλ «κόμωροι, οὐδ᾽ ὕλαον προσ-
ire, notus erat eorum herus; zx 6 νόησε
υσσεὺς σαίνοντάς τε κύνας χτλ., π9 Eua ᾿
μάλα τίς τοι ἐλεύσεται ἐνθάδ᾽ ἑταῖρος ἢ ἢ καὶ
ὥριμος ἄλλος, ἐπεὶ κύνες οὐχ ὕλάουσιν,
ἀλλὰ περισαίνουσι, ξ΄ 29 ἐξαπίνης Ὀδυσῆα
ον χύνες ὑλαχόμωροι" οἱ uiv κεχληγῶτες v
ἐπέδραμον, αὐτὰρ Ὀδυσσεὺς ἕζετο χερδοσύνῃ,
σχῆπτρον δέ οἱ ἔχπεσε χειρός: ἔνϑα χεν ᾧ πὰρ
σταϑμῷ ἀειχέλιον πάϑεν ἄλγος, Schol. QV ὁ
μὲν ᾿Αρίσταρχος ὀξύφωνοι, χρεῖσσον δὲ ἀπο-
διδόναι οἱ περὲ τοῦ ὑλαχτεῖν μεμορημένοι. ὃ
ἐστι ἐπεπονημένοι" ἔδιον γὰρ κυνῶν τὸ ὑλακτεῖν"
ἐν ἄλλῳ οἵ περὲ τὸ ὑλακτεῖν ἐσπουδαχότες ἢ ἢ
ὑλαχτιζοί, cf. schol. B et Eust. 1749, 34 et in
E lex. s. v. ὑλακόμωρος II p.361. Schol V
ad ἕζετο z. φυσικόν quot βοήϑημα πρὸς ἀπο-
τροπὴν χυνῶν τὸ καϑεσϑῆναι χαὶ προέσϑαι
m ῥάβδον ὡς μὴ ἐπιτιϑέμενον, cf. schol. B,
1749, 43, Plin. nat. hist. VIII 40, 61, Plat.
de sollertia anim. XV, Aristot. Rhet. IL 3. a 162
Üdvosic τε χύνες τε ἴδον (Minervam), x«i ῥ᾽
οὐχ ὑλάοντο, χνυζηϑμῷ δ᾽ ἑτέρωσε διὰ σταϑ-
μοῖο φόβηϑεν, credebant etiam veteres Germani
canes sentire praesentiam spectrorum et agno-
tere deum appropinquantem. h. Merc. 145 οὐδέ
ς οἱ δολιχῆς ὁδοῦ ἀντεβόλησεν οὔτε ϑεῶν
[3 ἀνϑρώπων͵ οὐδὲ κύνες λελάχοντο. 9 200
ταϑμὸν δὲ χύνες zal βώτορες ἄνδρες δύατ'
σϑε μένοντες, cf. X 69 “ύνας ϑυραωρούς
y. l. πυλαωρούς). ξ 21 “πὰρ δὲ κύνες ϑήρεσ-
» (i e. leonibus) ἐοικότες αἰὲν. (v. l. éxróc)
1 αὐον (in villa Eumaei) τέσσαρες, ovc ἔϑρεψε συ-
3 anc, schol. H ὑπωπτεύετο (v. 22) παρὰ ,.Ζηνο-
jóto, schol. H Vind. 133 Καλλί ἰστρατος ὑπώπτευε
ὃν στίχον διὰ τὴν ἐξαρίϑμησιν τῶν χυνῶν zal
ὃ ἐπίϑετον, cf. Duentz. Zenod. 1918.: $35 τοὺς
μοχλήσας σεῦεν κύνας ἄλλυδις ἄλλον (v. 1.
, V. Schol. H) πυχνῇσιν λιϑάδεσσιν, $ 87
j ὀλίγου. σε “κύνες διεδηλήσαντο ἐξαπίνης, K
88 ὡς δὲ κύνες περὶ μῆλα δυσωρήσωσιν (v. 1.
ἤσονται) ἐν αὐλῇ ϑηρὸς ἀκούσαντες χρατε-
ὕφρονος, schol. BL ϑείως τὴν τῶν φυλάκων
γρυπνίαν τῇ τῶν κυνῶν παρέβαλει xal ταῦτα
οιμενικῶν" ὀξυήκοοι γὰρ καὶ , αγρυπνοι, ἔπειτα
αὲ λέοντος προσδοχῶντες ἔφοδον, οἵ. Eust.
97, 82 55. AK 186 πολὺς δ᾽ ὀρυμαγδὸς ἐπ’ αὐτῷ
δρῶν ἠδὲ κυνῶν, ἀπό τέ σφισιν ὕπνος ὄλω-
Ev, schol. BL, σφιν: αὐτοῖς τοῖς xvot- ϑορύ-
ov γὰρ παρεμπεσόντος, χἂν οἱ ἄνδρες ἀφυπ-
ὥσσωσιν, οὐκέτι κοιμῶνται oi κύνες" διὸ
Ῥβολικῶς εἰπε τὸ ὄλωλεν, ὡς μηδὲ ὕστε-
εἰ ,βουληϑεῖεν ὑπνωσσόντω». Μ 808 εἴ
|ep γάρ χ᾽ εὕρῃσι (λέων) παρ’ αὐτόφι βώτο-
"c ἄνδρας σὺν (v. 1. ἐν) xvol καὶ δούρεσσι
υλάσσοντας περὲ μῆλα, A 549 ὡς λέοντα βοῶν
ὃ μεσσαύλοιο ἐσσεύαντο κύνες τε xul ἀνέ-
ες ἀγροιῶται, οἵ τέ μιν οὐκ εἰῶσι βοῶν ἐκ
κρ ἐλέσϑαι πάννυχοι ἐγρήσσοντες, οἵ. O 272
ston. Ζηνόδ, ἀϑετεῖ v. 548—557, cf. Duentz.
Pnod. 186s.; P 658 βῆ δ᾽ ἐέναι ὥς τίς τε
ων ἀπὸ μεσσαύλοιο, ὅς v' ἐπεί ἄρ κε χκά-
δὲ
μῇσι κύνας τ᾽ (Η om. 7) ἄνδρας v ἐρεϑίζων, οἵ
τὲ μιν οὐκ εἰῶσι βοῶν ἔχ T. ἕλ. πάννυχοι
ἐγρήσσοντες, P 110 ὥς τε λίς, ὅν δὰ κύνες
τε χαὲ ἄνδρες ἀπὸ σταϑμοῖο δίωνται ἔγχεσι
xul φωνῇ, cf. schol. B; Σ᾽ 578 νομῆες ἅμ᾽ ἔστι-
χόωντο βόεσσι͵ τέσσαρες, ἐννέα δέ σφι κύνες
πόδας ἀργοὶ ἕποντο, X 581 λέοντε ἐν πρώ-
τῇσι βόεσσι “ταῦρον ᾿ἐχέτην Au τὸν δὲ χύνες
μετεκίαϑον ἠδ᾽ αἰζηοί, Did. παρὰ Ζηνοδότῳ
τοὺς δὲ (pro τὸν δὲ), τοὺς λέοντας. € ὅ84 οἱ
δὲ νομῆες αὔτως͵ ἐνδίεσαν (v. 1. ἐν δ᾽ ἴεσαν)
ταχέας κύνας. ὀτρύνοντες (v. 1. -&vtec), N 198
ὥς τε δυ᾽ «cya (Zenod. αἶγεὶ) λέοντε χυνῶν
ὕπο καρχαροδόντων ἁρπάξαντε φέρητον, schol.
V τοὺς Τρῶας τοῖς φυλάσσουσιν εἰχάζει “υσί,
τοὺς δὲ Ἕλ ληνας τοῖς ἁρπάξουσι λέουσι. P 65
ἀμφὶ τόν (λέοντα) γε χύνες v (τ᾽ om. C) ἄν-
óosc τε νομῆες πολλὰ μάλ᾽ ἐύζουσιν ἀπόπρο-
ϑεν, οὐδ᾽ ἐθέλουσιν ἀντίον ἐλϑέμεναι" μάλα
γὰρ χλωρὸν δέος αἱρεῖ, schol. A ἐύζουσιν ot
νομῆες, οἱ δὲ κύνες, ὑλαστοῦσιν. O 587 ϑηρὲ
χακὸν δέξαντι ἐοικώς, ὅς τε χύνα (v. 1. κύνας)
χτείνας ἢ βουχόλον ἀμφὶ βόεσσι φεύγει, cf.
schol. BL; Ariston. Ζηνόδ. γράφει ἀμφί οἱ
αὐτῷ. h. Merc. 194 ὁ ταῦρος ἐβύσχετο μοῦ-
voc &m ἄλλων" χαροποὶ δὲ κύνες χατύπισϑεν
ἕποντο τέσσαρες, ἠύτε φῶτες, ὁμόφρονες, 5
Merc. 196 οἱ uiv ἔλειφϑεν, οἵ τε κύνες ὃ τ
ταῦρος. ep. 11, 2 Πλαῦχε, πρῶτον e χυσὲ
δεῖπνον ἐπ᾽ αὐλείῃσι ϑύρῃσιν δοῦναι" ὁ γὰρ
πρῶτον ἀκούει ἀνδρὸς ἐπερχομένου xul ἐς
ἕρχεα ϑηρὸς ἰόντος, Ilg. et Wolf in nov. ed. zv»,
Franke: ,verum est zvol, quod legitur in vit.
Hom., referendum illud ad canes Glauci, quos
plures fuisse patet; quae sequuntur, ὃ γὰρ cett.,
de toto canum genere in universum .praedican-
tur^. 7 91 χρύσειοι δ᾽ ἑχάτερϑε xal ἀργύρεοι
κύνες ἦσαν, OUG Ἥφαιστος. ἔτευξεν ἰδυίῃσι
πραπίδεσσι δῶμα φυλασσέμεναι ᾿Αλχκινόοιο,
ἀθανάτους ὄντας χαὶ ἀγήρως ἤματα πάντα,
ab utraque parte erat canis aureus et argenteus,
schol. V ἤτοι κυρίως, ἢ ἥλους λέγει, παρὸ καὶ
χκυνάδας φαμέν, ἢ τοὺς διπλοῦς ἥλους" τινὲς δέ
φασι τοὺς δοϑέντας ὑπὸ Ἥρας Ποσειδῶνι ὑπὲρ
τοῦ συλλαβεῖν αὐτῷ πρὸς τὴν τοῦ Διὸς ἐπί-
ϑεσιν οὕτως περιελθεῖν εἰς ᾿Αλκίνοον, cf. Eust.
1570, 33 ss., Poll. On. 5, 39, Nitzsch adn. I p. 68
II 143. Est sermo de canibus venaticis: 44 325
τὼ δ᾽ ἀν᾽ ὅμιλον ἰόντε κυδοίμεον, ὡς ὅτε χά-
πρὼω ἐν χυσὶ ϑηρευτῇσι πέσητον, Did, διχῶς,
ϑηρητῆρσι (ita Bekk., Dind., M. Schmidt, sed
La Roche h. T. 281 ϑηρευτῆῤσι, dubitat Nauck
in adn. crit) x«i ϑηρευτῇσι, Ven. A ϑηρευ-
τῆισι, Bekk? ϑηρητῆρσι. M 41 ὡς δ᾽ ὅτ᾽ αν
£v τε χύνεσσι καὶ ἀνδράσι ϑηρευτῇσι χκάπριος
ἠὲ λέων στρέφεται, schol. V yo. καὶ ϑηρητῆρσι,
quod receperunt Bekk. et Nauck; 1 545 πολ-
λέων ἐκ πολίων ϑηρήτορας͵ ἄνδρας ἀγείρας
χαὶ κύνας, Δ 992 ὡς ὅτε πού τις ϑηρητὴρ χὐ-
νας ἀργιόδοντας σεύῃ ἐπ᾽ ἀγροτέρῳ cvi κα-
zoo j& λέοντι, cf. schol BL; K 360 ὡς δ᾽
ὅτε ᾿χαρχαρόδοντε δύω κύνε σ. 1. χύνες), εἰ-
δότε ϑήρης,, ἢ χεμάδ᾽ ἠὲ λαγωὸν ἐπείγετον
ἐμμενὲς αἰεί, ubi comparantur Diomedes et
Ulixes cum canibus venaticis; schol. ABLV £u-
μενές: ἐν τούτῳ .ydo, ἐστι τῶν κυνῶν ἡ ἂρι-
στεία (τοῦτο .. ἀρετή Vy ταῦτα γάρ ἐστι τὰ
Boa φύσει μὲν ταχέα, ὑπεκλυόμενα δὲ διὰ
τὴν ἀσϑένειαν" 0t δὲ σύνες τοὐναντίον, schol.
BL zvoiv αὐτοὺς εἰχάζει διὰ τὸ ἀγρευτιχόν,
Schol A ἤγουν οἱ κύνες τοῦ “Αιδου(). τ 429
904
βάν ῥ' ἔμεν ἐς ϑήρην ἠμὲν χύ wec ἠδὲ καὶ av-
τοὶ υἱέες Αὐτολύχου, τ 486 ἵχανον ἐπαχτῆρες,
πρὸ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῶν Uv ἐρευνῶντες κύνες jt-
σᾶν, cf. o 817; τ 438 Ὀδυσσεὺς ἤιεν ἄγχε κυ-
νῶν, cf. v. 441; erat enim venatio in honorem
Ulixis instituta. τ 444 τὸν (avv) ἀνδρῶν τε
κυνῶν τὲ περὲ χτύπος ἦλθε ποδοῖιν, ὡς ἐπά-
γοντες ἐπῇσαν, offendit in duali ztoóotv Ellendt
3 hom. Abh. 16, sed v. Am. app. h. 15 126 λέων
χατεσϑίει, εἴ περ ἂν αὐτὸν σεύωνται ταχέες
τε κύνες ϑαλεροί͵ τ᾽ αἰζηοί, A 414 ὡς δ᾽ ὅτε
κάπριον ἀμφὶ κύνες ϑαλεροί c αἰζηοὶ σεύ-
ὠνται, ἀμφὲ δέ τ' ἀίσσονται, οἱ δὲ μένουσιν
ἄφαρ δεινόν περ ἐόντα, P 982 χαπρίῳ, ὅς τ’
ἐν ὄρεσσι κύνας ϑαλερούς 2 αἰζηοὺς ῥηιδίως
ἐχέδασσεν. M 147 σύεσσιν ἐοιχότε, τώ τ᾽ ἐν
ὄρεσσιν ἀνδρῶν ἠδὲ κυνῶν δέχαται χολοσυρ-
τὸν ἐόντα, Nauck suspicatur δέχεται χολοσυρ-
τὸς ἐόντε, cf. Kayser in Philol. XVI 692; P 725
ἴϑυσαν δὲ χκύνεσσιν ἐοικότες, οἵ v ἐπὶ κάπρῳ
βλ ηἡμένῳ ἀίξωσι πρὸ κούρων ϑηρητήρων" ἕως
μὲν γάρ͵ τε ϑέουσι διαῤῥαῖσαι μεμαῶτες, ἀλλ᾽
ὅτε δή ῥ᾽ ἐν τοῖσιν ἑλίξεται, ἂψ τ᾽ ἀνεχώρη-
σαν διά χὰ ἔτρεσαν ἄλλυδις ἄλλος, schol. A
πρὸς τὸ ϑράσος τῶν Τρώων z παραβολή. Ν
415 ὀδόντας ϑήγει (σῦς), ἀλέξασϑαι, μεμαὼς
κύνας ἠδὲ καὶ ἄνδρας. Ο 272 ὥς U ἢ ἔλαφον
2 ἄγριον αἶγα ἐσσεύαντο χύνες τε καὶ ἀνέρες
ἀγροιῶται - . (Alc) δὲ πάντας ἀπέτραπε δαὶ
μεμαῶτας, cf. A 549; Schol. BL ἀγρόται" οὕτω
δὲ τοὺς «ϑηρευτὰς ἀεί φασιν οἱ ᾿Αττικοί. Θ
888 ὡς ὅτε τίς τε χύων συὸς ἀγρίου ἠὲ λέον-
τος ἅπτηται χατόπισϑε, ποσὶν ταχέεσσι διώ-
zov (v. Ἰ. πεποιϑώς, v. Schol. A), ἰσχία τε γλου-
τούς τε, ἑλισσόμενόν (v. 1. -u£vóc), τε δοχεύει,
ὡς «Ἡχτὼρ χτλ., Schol. ABLV οὐ δεόντως, φασί,
τῷ κυνὶ ἕν ζῷον διώκοντι παραβάλλει τὸν
Ἕκτορα διώχοντα πολλούς" ἄλλως τε οὐχ ἔδει
εἰχάζειν τὸν διώχοντα κυνί, τοὺς δὲ διωκομέ-
νους ἀλκιμωτέρῳ ζῴφ" «ῥητέον δὲ ὅτι ὃ Ἕχτωρ
εἴχασται zvrl ἑνὶ καὶ ὃ διωχόμενος ϑηρὶ ἑνί
3c παραβολὴ οὐ πρὸς ἰσχὺν ἀλλὰ “πρὸς
τάχος" χύνες γὰρ ἐν ταῖς ϑήραις ἐπιτήδειοι
πρὸς δίωξιν, cf. schol. BL; τ 228 πάροιϑε δαί-
δαλον ἠεν (in veste Ulixis): ἐν προτέροισι πό-
δεσσι κύων ἔχε ποικίλον ἐλλὸν ἀσπαίροντα
λάων... λάε νεβρὸν ἀπάγχων. Ὁ 579 Avtt-
Aoyoc δ᾽ ᾿ἐπόρουσε zov (v.l. λέων) ὥς, ὅς τ’
ἐπὶ νεβρῷ βλημένῳ͵ ἀΐξῃ, schol. BL τοσοῦτον
"Avr. μείζων Meiavinzov ὅσον νεβροῦ zvov:
τὸ ἀδεὲς δὲ xal ταχὺ zal πρόϑυμον τοῦ 'Αντι-
λόχου διὰ τοῦ χυνὸς δηλοῖ. X 189 ὡς δ᾽ ὅτε
νεβρὸν ὄρεσφι͵ κύων ἐλάφοιο δίηται, ὄρσας ἐξ
εὖ νῆς, διά T ἄγκεα καὶ διὰ güoc«c .. . ἀνι-
χνεύων ϑέει ἔμπεδον, ὄφρα κεν εὕρῃ, cf. Eust.
1265, 298; E 476 χαταπτώσσουσι κύνες ὡς
ἀμφὶ λέοντα, cf. Σ 585 s. δακέειν μὲν ἀπετρω-
πῶντο λεόντων, ἱστάμενοι δὲ μάλ᾽ ἐγγὺς
ὑλάχτεον ἔχ τ᾽ ἀλέοντο. Summis laudibus
effertur Argus, canis ille venaticus Ulixis, ob
fidem aliasque virtutes. o 291 ἂν δὲ κύων χε-
φαλήν τε xal οὔατα χείμενος ἔσχεν, Ἄργος
Ὀδυσσῆος, ὅν ῥά nov αὐτὸς ϑρέψε μὲν οὐδ᾽
ἀπόνητο" τὸν δὲ πάροιϑεν ἀγίνεσχον νέοι ἄν-
δρες αἶγας ἐπ᾽ ἀγρυτέρας ἠδὲ πρόχας δὲ λα-
γωούς" δὴ τότε χεῖτ' ἀπόϑεστος ἐν χόπρῳ, o
800 ἔνϑα χύων χεῖτ᾽ Ἄργος ἐνίπλειος χυνο-
θαιστέων" δὴ τότε 57} ὡς ἐνόησεν Ὀδυσσέα
ἐγγὺς ἐόντα, οὐρῇ μέν 9? ὅ y ἔσηνε xe ovata
κάββαλεν ἄμφω (Eust, 1820, 49 ὃ δὴ χαραχτὴρ
τοῖς τοιούτοις φιλίας ἐστίν), ἄσσον δ᾽ οὐκέτι
χύων
δυνήσατο ἐλϑέμεν, e 306 ἡ j μάλα ϑαῦμα χύων
ὅδε κεῖτ᾽ ἐνὶ κόπρῳ' καλὸς μὲν δέμας ἐστίν,
0 812 ἀνδρὸς χύων ὅδε τῆλε ϑανόντος" εἰ
τοιόσδ᾽ εἴη ἠμὲν δέμας ἠδὲ καὶ ἔργα, οἷόν μιν
χατέλειπεν Ὀὸ., αἶψά AE ϑηήσαιο ἐδὼν ταχυ-
τῆτα καὶ ἀλκήν: οὐ μὲν γάρ τι φύγεσχε Bév-
ϑεσιν ὕλης χνώδαλον, ὅττι ótorto* xal i ἔχνεσι
γὰρ περιήδη.. Ἄργον χατὰ μοῖρα λάβεν αὖ-
vix ἐδόντ᾽ Ὀδυσῆα ἐεικοστῷ ἐνιαυτῷ, schol.
QV ad v. 291 πῶς τὸν , μεταμεμορφωμένον ἐπιγι-
νώσχει; ὅτι παρὰ τοὺς ἀνθρώπους καὶ τὰ ἄλογα
ζῷα μᾶλλον ἀντιλαμβάνεται zal ἐκ τῆς ὀδμῆς
αὐτὸν ἐπέγνω" ἀλλὰ μετὰ τοιαῦτα ἔτη πῶς ἔζη
ὃ κύων; ᾿Αριστοτέλης φησὶ τέσσαρα καὶ εἴχοσι
ζῆν ἔτη χύνα, cf. Eust. 1820, 89 55. Distinguun-
tur ab his canibus canes τραπεζῆες: V 178 E
νέα τῷ γε ἄνακτι (Patroclo) τραπεζῆες κύνες
ἦσαν, «ul μὲν τῶν ἐνέβαλλε πυρῇ δύο δει-
ροτομήσας, o 809 οὐ σάφα οἶδα, ἢ δὴ καὶ τα-
χὺς ἔσχε ϑέειν, ἢ αὕτως οἷοί τε (v. 1. -óv et
τά TE) τραπεζῆες κύνες ἀνδρῶν γίγνοντ᾽ - ἀγλα-
ἕης δ᾽ ἕνεχεν χομέουσιν ἄνακτες, cf. X 69 οὺὃς
(κύνας) τρέφον ἐν μεγάροισι τραπεζῆας ϑυρα-
ὡρούς (v. l. πυλαωρούς). Mos erat, ut heroes,
cum in publicum prodibant, secum ducerent c
nes: B 11 βῆ δ᾽ ἔμεν (Telemachus) εἰς ἀγορήν,
οὐχ οἷος, ἅμα τῷ γε δύω κύνες ἀργοὶ (νυ. 1.
κύνες πόδας ἀργοὶ, cf. Am. app. h. 1) ἕπο 0,
Schol. EMQ τοῦτό τινες σημειοῦνται πρὸς τὸν
ἄγροικον τῶν παλαιῶν βίον" ἢ ὡς φιλο ͵
λουϑον τὸ ζῷον ἕπεται οὐ χατὰ προαΐρεσι
αὐτοῦ, schol. ^M. 7 ἔϑος ἦν τοῖς ἀρχαίοις 7
κύνα Χομεῖν πρὸς φυλακήν, ὡς x«i Ἡσίοδος
ó δὲ Τηλέμαχος διὰ τὸ ἀσφαλέστερον αὶ
τὴν ἐπήρειαν τῶν ἐχϑρῶν δύο ἐχέχτητο, οἷ
Eust. 1430, 47. 9 62 v 145 Τηλέμαχος | dit
μεγάροιο ᾿βεβήκει ἔγχος ἔχων" ἅμα τῷ γι
δύω χύνες ἀργοὶ (γ. 1] ^n πόδας ἀργοὶ ἕποντι
cf. Nitzsch adn. I p Saepissime comme
morat poeta a vare praec cadavera. .
818 ὡς ἄρ᾽ ἐμέλλετε τῆλε φίλων καὶ πατρίδοι
αἴης ἄσειν ἐν Τροίῃ ταχέας κύνας ἀργέτι di
μῷ (schol. A yo. ἠδ᾽ οἰωνούς), Σ 283 οὔδι
ποτ᾽ ἐχπέρσει" πρίν uiv κύνες ἀργοὶ ἔδοντα
(schol. BL ad A 99 χύνες jo οἰωνοὶ), cf. Ari
ston.; X 89 ἄνευϑε δέ σε μέγα νῶιν ᾿Αργε
παρὰ νηυσὲ κύνες ταχέες κατέδονται, φ
τάχ' αὖ (v. 1. ἄν) σ᾽ ἐφ᾽. ὕεσσι “κύνες ταχέες
τέδονται (v. 1. τουσιν) οἷον ἀπ᾽ ἀνϑρώπων,
ἕτρεφες, 42911 τῷ δ᾽ ὥς ποϑι μοῖρα En
λίνῳ ἀργίποδας͵ χύνας ἄσαι tdv ἀπάνευϑε'
κήων, P 272 μίσησεν δ᾽ ἄρα μιν δηίων
κύρμα γενέσϑαι Τρφῇσιν, cf. schol. B; Du
et Nauck suspicantur v. 2/2 8. esse spurios,.
etiam van Herwerden quaest. ep. et eleg. 38; .
509 νῦν δὲ σὲ εὐλαὶ ἔδονται, ἐπεί χε :
χορέσωνται, γυμνόν, Ψ 21 Ἕχτορα δώσειν x
σὶν μὰ δάσασϑαι promittit. Achilles Pa
schol. B εἰώϑασιν ot κύνες ἄλλος ἄλλοσε
σπᾶν καὶ μερίζεσϑαι τὸ σῶμα, Nauckio j
tur v. 21—23 spurii esse. P 127 ἵνα τὸν vé
Τρφῳῇσιν ἐρυσσάμενος κυσὶ δοίη, σ 81 χ 41
μήδεά (Nauck pézed?) v ἐξερύσας δώῃ (ἔξι
ρυσανὶὴ κυσὶν ὠμὰ δάσασθαι, N 233 αὖϑι
νῶν μέλπηϑρα γένοιτο, ὅς τις μεϑιῇσι μάχεσϑα
schol. ABDL μετὰ κόρον σφαιρίξουσι τὰς Gt
χας χαὶ διαῤῥίπτουσιν οἱ κύνες, λέων δὲ
πᾶν ἐσϑίει. P 955 Σ 179 νεμεσιξέσϑω δ᾽
ϑυμῷ (σέβας δέ σε ϑυμὸν ἱχέσϑω) Πάτροκλο
Τρφῇσι κυσὶν (v. 1. κυσὶ) μέλπηϑρα (Nauc
E225599«?) γενέσϑαι, schol. AB ὑπὸ χυνῶν onc
αχϑῆναι, cf. schol. B ad 2179. X 339 μή us
ἕα παρὰ vqvol zóvac καταδάψαι ᾿Αχαιῶν, P
188 Ἥχτορα δ᾽ οὐ τι δώσω Πριαμίδην πυρὶ
δαπτέμεν, ἀλλὰ κύνεσσιν, Ariston. ἀπὸ κοινοῦ
τὸ δαπτέμεν. O 881 οὐδὲ τόν γε πυρὸς λε-
λάχωσι ϑανόντα, ἀλλὰ κύνες (A zal ἐς; Vind.
χύνες y) dp ovo: πρὸ ἄστεος, X 66 αὐτὸν δ᾽
ἂν πύματόν LS κύνες πρώτῃσι ϑύρῃσιν, ὦμη-
σταὶ ἐρύουσιν, ἐπεί κέ τις ἐκ ϑυμὸν ἕληται,
οὺς τρέφον ἐν μεγάροις τραπεζῆας ϑυραωρούς
(y. 1. πυλαωρούς), οἵ χ᾽ ἐμὸν αἷμα πιόντες,
ἀλύσσοντες περὶ ϑυμῷ, χείσοντ' ἐν προϑύροισι,
ef. schol. B ad v. 70 et. Nitzsch adn.l p. 67; P
558 εἴ e Ay Doc ud τείχει ὕπο Τρώων
ταχέες χύνες ξλκήσωσιν (v.l ξλκήσουσιν et
ἑλχύσ(σ)ουσιν, Nauck: an ἑλχύσσωσιν). X 75
ὅτε αἰδῶ αἰσχύνωσι χύνες (v. l. παῖδες) χτα-
μένοιο γέροντος, τοῦτο δὴ οἴχτιστον πέλεται
M 184. τὸν Nauckio videntur spurii esse v.69 —76;
184 τὸν (Hectorem mortuum) οὐ χύνες ἀμφ-
πένοντο, paraphr. οὐ χατήσϑιον. en 185 ἀλλὰ
χύνας μὲν ἄλαλχε Διὸς, ϑυγάτηρ ἤματα “αὶ
γύχτας, Ρ 108 νῦν δ' οὔ οἱ (Sarpedoni) ἀλαλ-
-χέμεναι κύνας ἔτλης," facere ut insepultus jaceret ;
"Ariston. ὑπόνοια toic Τρωσὲν ἐγένετο ὡς χυ:
"woBoorov τοῦ σώματος ἐσομένου, E μὴ τὸν
Πάτροκλον ἀνθελχύίσαιεν χαὶ ὑφ᾽ αὑτοὺς
Oi£v εἰς ἀνταπόδοσιν τῶν περὲ Σαρπηδόνος,
dd. Ζηνόδοτος γράφει zvov ἔτλης" ἄλογον δέ,
"xf Duentz. Zenod. 92, X 848 ὡς oix 269^ ὃς
σῆς ys (Nauck: κε) κύνας κεφαλῆς ἀπαλάλχοι,
X 409 ἢ ἔτι πὰρ νήεσσιν ἐμὸς πάις, ἠέ μιν
ἤδη σι χυσὶν (v. 1l. zvoal) μελεϊστὲ ταμὼν προῦ-
z£v 'AyiAAEUC. Tungitur saepe cum οἰωνός
wis, quae cadavera devorat) cf. Am. app. ad 4
3 A 4 airobc δὲ ἑλώρια τεῦχε χύνεσσιν οἰω-
woigí τε πᾶσι, Schol. 1, τὰ σώματα οὐχ ἐχή-
δευσαν ἀνελόμενοι" πλὴν οὐδὲ δι ἀμέλειαν
περιεῖδον ἀτάφους, LEES χαιρὸν τοῦ χηδεύειν
οὐχ ἔχοντες χτλ., cf. Eust. 961, 53; Ariston. Ζη-
Yoóotoc τοὺς óvo(v. 4s. ) ἀϑετεῖ, "cf. Duentz. Zenod.
1118. εἰ 178. Θ 379 ὄφρα ἔδωμαι, 2.3 τις
χαὶ Τρώων χορέει χύνας 70? οἰωνοὺς δημῷ
χαὶ σάρκεσσι, πεσών. Ν 831 ἀτὰρ Τρώων xo-
θέεις κύνας ἠδ᾽ οἰωνοὺς δημῷ zcl σάρκεσσι,
cf. schol. BL; P 24] νέκυος “Πατρόκλοιο, ὅς
χε τάχα Toda» χορέει χύνας ἢδ᾽ οἰωνούς, Q
411 ὦ γέρον, οὐ πω τόν γε κύνες φάγον (v. 1.
φάγον κύνες) οὐδ᾽ οἰωνοί. y 359 τόν γε (xe?)
χύνες τε “καὶ οἰωνοὶ Leser deo χείμενον ἐν
πεδίῳ ἑκὰς "Agysoc, cf. Nitzsch adn. I p. 188
et Faesi h. l., qui confert Soph. Ant. 204 ss. μήτε
χτερίζειν μήτε χκωκῦσαί τινα, ἐᾶν δ᾽ ἄϑαπτον
χαὶ πρὸς οἰωνῶν δέμας zal πρὸς χυνῶν ἐδεστὸν
αἰκισϑέντ᾽ ἰδεῖν, cf. etiam Aesch. Suppl. 800 ed.
Dind.; X 354 ἀλλὰ κύνες tt χαὶ οἱωνοὶ κατὰ
πάντα δάσονται, schol. B. ἀντὲ τοῦ κατέδονται.
B 393 ot οἱ ἔπειτα ἄρκιον ἐσσεῖται φυγέειν
χύνας ἠδ᾽ οἰωνούς, cf. Aristot. de republ. 3, 14;
chol. AD πρὸς τὸ μὴ ὑπὸ κυνῶν καὶ σαρκο-
φάγων ὀρνέων διασπασϑῆναι. X 885 σὲ μὲν
χύνες ἠδ᾽ οἰωνοὶ ἑλχήσουσ' {ν ἑλχύσουσ᾽)
Cuz, τὸν δὲ ZtEQLOUGLV Ἀχαιοί, schol. B ἀφορ-
v αὐτῷ δέδωκε δεήσεως, ἀπειλήσας περὲ
ἧς αἰχίσεως: πολλὴν γὰρ, εἶχε πρόνοιαν τοῦ
εσϑαι. ξ 188 τοῦ δ᾽ ἤδη, μέλλουσι κύνες
αχέες. τ᾽ οἰωνοὶ ῥινὸν ἀπ᾽ ὀστεόφιν ἐρύσαι
γ. 1. ἐρύειν). Coniungitur cum yy: Σ 971
λλοὺς δὲ κύνες χαὲ γῦπες ἔδονται Τρώων,
. schol. A et B; Y 42 τάχα χέν E χύνες καὶ
ὕπες ἔδοιεν (v. Ἷ: ἔδονται) κείμενον. — o 105
χίων
955
ἐνταυϑοῖ νῦν ησο σύας τε κύνας 7 (v. l. κύνας
τε σύας v) ἀπερύχων dixit Ulixes ad Irum, cui
ad murum adclinato dederat baculum, ut tan-
quam formido impediret sues et canes in aulam
venire, 5 531 εἵλετο δ᾽ ὀξὺν ἄχοντα, χυνῶν
diztjon za ἀνδρῶν, φ 840 δώσω δ᾽ ὀξὺν
ἄχοντα, κυνῶν ἀλχτῆρα xul ἀνδρῶν. Α 50
οὐρῆας, πρῶτον ἐπῴχετο καὶ κύνας ἀργούς
(pestilentia), schol. A. φιλάνϑρωπος͵ ov ὃ ϑεὸς
πρῶτον τὰς ἡμιόνους, χαὶ τοὺς κύνας xal τὰ
ἄλογα ζῷα, ἀναιρεῖ, ἵνα διὰ τούτου εἰς δέος
ἀγαγὰ ν τοὺς, Ἕλληνας ἐπὶ τὸ εὐσεβεῖν παρα-
σχευάσῃ" ἢ ὅτι αἱ ἡμίονοι καὶ οἵ χύνες͵ τὴν
αἴσϑησιν τῆς ὀσφρήσεως ἐνεργεστέραν ἔχου-
σιν" οἵ γὰρ κύνες ἀπὸ τῆς ὀσφρήσεως τῶν
ἐχνῶν ἐν αἰσϑήσει τῶν ϑηρίων γίνονται, cf.
Schol. AD. — h. Merc. 570 λέουσι καὶ σύεσσι
καὶ xvol καὶ μήλοισιν, πᾶσι δ᾽ ἐπὶ προβάτοι-
σιν ἀνάσσειν Ἑρμῆν, Baum.: ,non debuerunt
dubitare Matth. et Schneidew., num Mercurio
etiam leonum, suum, canum tradita cura sit; nam
cum per se id non absimile sit vero, Preller
Mythol? I 322 eum hoe munere fungi indicat
in vase picto, quod expressum exstet apud de
Witte Elite céramogr.IlI tab.85*. Versus 5698.
interpolatos iudicat Baum, — 6 368 εἰς 4/à«o
προὔπεμψεν (Herculem) ἐξ ἐρέβευς ἄξοντα
κύνα στυγεροῦ ᾿Αίδαο, quem canem posteriores
dixerunt Κέρβερον, schol ABV κύνα «μόνον
λέγει, Κέρβερον δὲ οὐκ ὀνομάζει, ὡς οἱ νεώ-
τεροι" οἷδε δὲ τὸν “κύνα χαὶ τὴν φύσιν αὐτοῦ"
Πίνδαρος γοῦν ἑχατόν, Ἡσίοδος δὲ πεντή-
xovr& ἔχειν αὐτὸν χεφαλάς pou, cf. schol.
ABD; Eust. 417, 54 τὸν τοῦ Ἅιδου κύνα, οὐ
τὴν ζλῆσιν Ὅμηρος μὲν σιγᾷ, οἱ δὲ νεώτεροι
Κέρβερον αὐτὸν καλοῦσι" χαὶ κυνὸς μὲν χε-
φαλὰς αὐτῷ προσάπτουσι τρεῖς, οὐρὰν δὲ
προσπλάττουσι δράκοντος" ἐπὶ δὲ νώτου προσ-
φύουσιν. ὄφεων κεφαλάς. λ 623 x«i ποτέ μ᾽
ἐνθάδ᾽ ἔπεμψε κύν᾽ ἄξοντα, inquit Hercules
apud inferos, cf. schol. Η οἱ Eust. 1703, 52 58.:
Hes. theog. 311 Κέρβερον ὠμηστήν, "Alóso
χύνα ζαλβεύφώνονι cf. etiam Preller gr. Myth.
I 6685. II 222s., Hartung Rel. d. Griechen II
85—817, Richter "hom. Vorstellungen y. Hades
228, Friedreich Real. 84. — X 29 «ἀστέρ᾽ , ὅς ῥά
τ᾽ ὀπώρης εἶσιν, ἀρίξηλοι δέ οἱ αὐγαὶ φαί-
vovtat πολλοῖσι μετ" ἀστράσι νυχτὸς ἀμολγῷ"
ὅν τε κύν᾽ Ὠρίωνος ἐπίκλησιν καλέουσι ἜΠΟΣ
Sirius; schol. À ὃ Σιδώνιος ὑφ᾽ ἕν ἀναγινώσχει
κυνωρίωνος" ἄμεινον δὲ zt παράϑεσιν, ὅτι
οἱ κύνες πολλάκις ὀνομάζονται μετὰ τῶν χτη-
τόρων, oiov Κέρβερος Ἅιδου" οὕτως κύνα
Ὡρίωνος" τῷ δὲ χυνηγετιχὸν αὐτὸν εἶναι χαὶ
πλησίον κατηστέρισαν τὸν χύνα, schol. ABDL
τὸν ἀστρῷον κύνα οὕτως ἔφη" Ἔνιοι δέ quot
τὸν κατηστερισμένον χύνα οὐκ Ὠρίωνος, ἀλλ᾽
Ἠριγόνης ὑπάρχειν, eodem loco exponitur, qui
factum sit, ut ille χύων inter stellas referretur;
Eust. 19255, 19 χύριον μὲν oiov ὄνομα τὸ
ἀστήρ; ἐπίχλησις δὲ τούτου ὥς περ τὸ Ed
ἁπλῶς, οὕτω χαὶ τὸ κύων Ἰϑρίωνος. ὅτι δὲ
Ὡρίων κυνηγέτης γενόμενος ἄριστος κατηστέ-
ρισται μετὰ ϑάνατον, ἐνετέϑη δὲ ἄστροις χαὶ
ὁ χύων αὐτοῦ, εὖ qoc πολλαχοῦ “λέγειν
τολμᾷ: δῆλον δὲ ὅτι τοῦ τοιούτου κυνὸς ἐπι-
τέλλοντος πολλοὶ γίνονται καύσωνες, cf. Fried-
reich Real. 19. 2) canis marinus. 4 96 αὖ-
τοῦ δ᾽ ἐχϑυάᾳ (ξικύλλη), σχόπελον περιμαι-
μώωσα, δελφῖνάς τε κύνας τε, καὶ e ποϑι μεῖ-
ζον ἕλῃσι κῆτος, ἃ μυρία βόσχει ἀμφιτρίτη,
956
cf. schol. H et Eust. 1715, 45. Canis marini tria
genera distinguit Ael. de nat. anim. I 55; cf. etiam
Koerner hom. Thierwelt52. 3) Canis est non raro
imago impudentiae, Itaque κύων saepe usur-
patur pro convicio, ita ut sit —impudens,impu-
dicus, cf. Nitzsch adn. I p.247. Inde factum est,
ut sienificet apud Hom. κύνεος, κυνώπης, χυνῶπις
impudens, χύντερος, κύντατος impudentior, -issi-
mus, cf. etiam χυνάμυια. À 995 οἰνοβαρές, κυνὸς
ὄμματ᾽ ἔχων, χραδίην δ᾽ ἐλ ἄφοιο increpat Achilles
Agamemnonem; schol. ABL ἐξ οἰνοποσίας μὲν
ἀμέλεια, ἀπιστία δὲ ἐξ ἀναιδείας. . μάλιστα
δὲ τῷ ἀναιδεῖ ἐπιμένει, ὅπου μὲν λέγων: ἀλλὰ
σοί, ὦ μέγ᾽ ἀναιδές (158), ὕπου ói: ἀναιδείην
ἐπιειμένε (149), πῇ δὲ κυνῶπα (159), sim. schol.
A et Eust. 90, 3 ss., ubi additum est ἀντίχειται
τὸ χυνὸς Og. ἔχων πρὸς τὸ χραδ. s xal
ἔστιν ἀντίϑετον σχῆμα ῥητοριχόν, ἵνα ᾿λέγῃ
αὐτὸν ϑρασὺν μὲν ὡς κύγα, δειλὸν δὲ ὡς ἔλα-
φον, schol. BL τὸ x. ou. ἔχων ἐξ ὧν εἶδεν αὐ-
τὸν ὀργιζόμενον" οοὖσσε δέ οἱ πυρὶ λαμπε-
τόωντι ἐίχτην“" χαί" άλχαντα πρώτιστα κάκ᾽
ὀσσόμενος προσέειπεν“, c. I 372 s. Ariston.
Ζηνόδοτος τοῦτον τὸν τόπον ἠϑέτηχεν foc v.
234; cf. Duentz. Zenod. 180. Ζ 344 δᾶερ ἐμεῖο
(L ἐμοῖο), χυνὸς χαχομηχάνου, ὀχρυοέσσης
(Nauck -μηχάνοο κρυοέσσης) dicit Helena de se,
paraphr. τῆς ἀναιδοῦς, cf. schol. BL; Eust. 645,
61 χύνα καὶ ἐνταῦϑα καὶ κατωτέρω ἑαυτὴν s
Ἑλένη καλεῖ, ὥσπερ χαὶ ἀλλαχοῦ χυνώπιδα,
διότι τὴν ἀρχὴν ἀναιδῶς ἐθρασύνϑη ἐξ “Ελ-
λάδος ἀκολουθῆσαι τῷ ἅρπαγι, cf. ΤΠ 180 ὃ
145, cf. etiam Usener in Rh. Mus, XXIII 335,
adn. 53. Z 356. δᾶερ, ἐπεί σε πόνος φρένας
ἀμφιβέβηχεν εἵνεκ᾽ ἐμεῖο (v. 1. uoto) κυνὸς
xa ᾿Αλεξάνδρου ἕνεχ᾽ ἄτης, paraphr. ἕνεχα
τῆς ἐμῆς ἀναισχυντίας, cf. schol. BL; 6 493
ἀλλὰ σύ γ᾽ αἰνοτάτη, κύον ἀδεές, εἰ ἐτεόν γε
τολμήσεις Διὸς ἄντα ἔγχος ἀεῖραι adloquitur
Iris Minervam, paraphr., ut Φ 481, ἀναιδεστάτη
χαὶ ἄφοβε, Ariston. ἀδετοῦνται στίχοι πέντε
(420-- 24)... ἀποχαϑίσταται, ἐπιεικὲς ὃν τὸ
τῆς Ἴριδος πρόσωπον" οὐ γὰρ ἂν εἶπεν χύον
ἀδεές, cf. Friedl. Ariston. p. 148 et schol. BL ad
0 423. er 481 πῶς δὲ σὺ νῦν μέμονας, κύον
ἀδεές, ἀντ᾽ ἐμεῖο στήσεσθαι; dícit Iuno ad
Dianam. Inditur id nomen ancillis impudicis
in domo Ulixis: σ 338 τὴν ὑπόδρα ἐδὼν προσ-
ἔφη Ὀδυσσεύς" ἡ τάχα Τηλεμάχῳ ἐρέω, «vov,
οἵ ἀγορεύεις, Eust. 1849, 21 νῦν͵ 06. κύνα
τὴν ἀναιδῆ Μελανϑὼ λέγει. τ 91 πάντως ϑαρ-
σαλέη, κύον ἀδεές, οὐ τί με λήϑεις ἕρδουσα
μέγα ἔργον dicit Penelope ad ancillam, cf. v.
Οὔ 55.;: t 154 τότε us διὰ δμῳάς, κύνας οὐχ
ἀλεγούσας, εἷλον dicit Penelope, quae se prodi-
tam ab ancillis suis esse queritur; z 372 ὡς
σέϑεν αἱ κύνες αἵδε χκαϑεψιόωνται ἅπασαι. X
95 ὦ κύνες, οὔ μ ἔτ᾽ éqáoxs0 ὑπότροπον
οἴχαδ᾽ ἱχέσθαι adloquitur Ulixes procos, cf.
Eust. 1918, 8; 44 362 ἐξ αὖ νῦν ἔφυγες ϑάνα.
τον χύον dicit Diomedes ad Hectorem, paraphr.
ἀναιδέστατε, Eust. 849, 29 ἄρτι φεύγοντα ἐκεῖ-
vov ἰδὼν χύνα ὠνόμασεν, οὐ λυσσητῆρα xal
δοαστήριον, ὁποῖος ὧν ἄλλοις φαίνεται, ἀλλ᾽
ἐξ ἐκείνων δηλαδὴ οἱ πτώσσουσιν ὑπὸ λέοντι.
lisdem verbis adloquitur Achilles Y 449 Hecto-
rem; paraphr. ἀναίσχυντε. X 845 τὸν ("Exvooa)
προσέφη Ἀχιλλεύς" μή με, κύον (v. 1. κίων),
γούνων γουνάζεο μηδὲ τοχήων. P 153 scribit
Zenod. viv δ᾽ ov oi ἀλαλκχέμεναι, χύον, ἔτλης,
ut Glaucus Hectorem increpet canem; quam
χύων
lectionem ineptam esse dicit Ariston. h. 1; recte
assentitur Spitzn., qui addit cani audaces potius
et impudentes quam timidos comparari, cf. Duentz,
Zenod. 92. o 248 τὸν (Εὔμαιον) προσέειπε Me-
λάνϑιος" ὦ πόποι, οἷον ἔειπε χύων ὀλοφώια
εἰδώς, τόν ποτ᾽ ἄξω τῆλ᾽ Ἰϑάχης, Eust. 1819,
19 χύνα καλεῖ, οἷα δυσανασχετῶν εἰ τολμᾷ
τὸν οὕτως ἀγλαὸν ὑβρίξειν, cf. v. 244; IN 693
ἄλλης λώβης τε χαὶ αἴσχεος οὐκ ἐπιδευεῖς,
ἣν ἐμὲ λωβήσασϑε, χακαὶ κύνες (pauci χαχοὶ),
dicit Menelaus in pugna de Troianis; paraphr.
ce zcxol x«l ἀναιδεῖς, schol. BL κατωφερεῖς
óc ᾿Αλέξανδρον, 1 ἢ ἀναιδεῖς Lr Ἕκτορα. ἄχρως
δὲ χαὶ τῷ ϑηλυχῷ κατεχρήσατο, εἰς τὴν ἀναν-
δρίαν τῶν βαρβάρων: πρὸς δὲ μόνην ἀπήν-
LU τὴν λώβην, Eust. 950, 51 ss. τὸ χαχαὲ χύ-
vec Ἰωνιχῶς μὲν ἔχει τῆς aar γένος ϑηλυχὸν
φράσεως, ἴσως, δὲ καὶ ὡς διὰ τὸ Τρωιχὸν ἐχτε-
ϑηλυμμένον οὕτως ἐσχημάτισται" δηλοῖ δὲ ἢ
τοὺς κατωφερεῖς za λάγνους ? ἢ τοὺς ἀναιδεῖς
ἢ καὶ ἄλλως τοὺς ἀνάνδρους, εἴ γε καχοὲ οἵ
δειλοί,,. . χαὶ ἄλλως δέ, κακοὶ χύνες οἱ Τρῶες
ὡς βλάπτοντες τοὺς ᾿Αχαιούς, ἐφ᾽ οἷς αὐτοὶ οὐκ
ὠφεληϑήσονται" ἐξ οὗ λόγου xal παροιμία τὸ
7 κύων ἐπὶ φάτνης, ἐπὶ τῶν μήτε χρωμένων
μήτε ἄλλοις διδόντων, cf. schol. L; Nic. ἡ μὲν
συνήϑεια πάλιν συνάπτει ἕως τοῦ ᾿χύνες" δύ-
ναται δὲ καϑ'’ ἑαυτὸ λέγεσϑαι μόνον τὸ xa-
καὶ κύνες, χαὶ μᾶλλόν γε τὸν σχετλιασμὸν
ἐμφαίνει, cf. Friedlaender Nic. p. 40s. Femini-
num usitatius esse recte observavit iam Heyne.
Θ 597 εὔχομαι ἐλπόμενος ἐξελάαν ἐνθένδε κύ-
vac χηρεσσιφορήτους (v. 1. χήρεσσι φορητούς),
οὺς κῆρες φορέουσι ἐπὶ νηῶν i. e. Graecos;
Bekk.? v. 523—29 expunxit. Est canis etiam
imago furoris: 0 299 τοῦτον οὐ δύναμαι βα-
λέειν κύνα λυσσητῆρα, Eust. 714, 7 λυσσητῆρα
ἢ λωβητῆρα xiva τὸν ἽἝχτορα χαλεῖ ὁ TEU-
«poc διὰ τὸ πολὺ τῆς ϑρασύτητος, schol. ΑΒΥ͂
διὰ τὸ ϑρασὺ x«l πολύλαλον" »Ἐξ αὖ νῦν b.
yec ϑάνατον κύον: (A 362) καὶ τό" (ὡς δ᾽
τίς τε κύων συὸς ἀγρίου“. (Θ 338). — Ap. Soph.
105, 29 ss., E. M. 549, 37 ss. χύων ἐπὶ μὲν τοῦ
ὑλαχτικοῦ ζῴου v 1, ἐπὶ δὲ τῶν ἀναιδῶν Ó
597, ἐπὶ δὲ τῶν ,τορνευτῶν (τετορνευμένων) ἢ
91, ᾿ἐπὶ δὲ τοῦ D X 29, ἐπὶ δὲ τοῦ 9a-
λασσίου 4 96, sim. E. G. 356, 37 88. Hes.; Zon.
1965 ὃ σκύλος, Hes. κύνες" χαὶ ἦλοι χαὶ üvtu-
δεῖς, v. etiam S. v. χυνάμυια. Plurima de cane
exposuerunt Aristot. hist. anim. I 1 II 2. saepius,
Ael. de nat. an. VIII 2 saepius, Poll. On. 5, 37
—65, Athen. XIII 611, Plin. nat. hist. ὙΠ 40,
61 saepius; v. etiam "Groshans prodr. faunae
Homeri II 27—29, Nitzsch adn. ad Od. I 67s,
Friedreich Real. 99 s. 962 &., Guenther Vieh-
zucht bei Hom. 15—17, Buchholz hom. Real. I
9, 191—198, Koerner "hom. Thierwelt 22—27,
Doed. Gl. 9458, Hartung them. lat. disserendi
94, Thaer in Phil. XXIX 601. Tribuuntur ab
Hom. canibus haec epitheta: ἀργός (4 50 Σ 28
B 11 o 62 v 148), “πόδας ἀργός (Σ 518 et v. L: P
1l e 62 v 145), ἀργίπους (9 911), ταχύς (I 26
A 818 P 558 Σ 584 X 89 q 363), ἀργιόδους(
292), χαρχαρόδους (K 360 NN 198), ὑλαχόμω
οος (ξ 29 π 4), ϑήρεσσιν ἐοικώς (ξ 21), χαροπό
(h. Merc. 194), ὠμηστής (X 67), ϑηρευτής (
395. cf. I 544 S. M 41), τραπεζεύς (Ψ 178
309), τραπεζεὺς ϑυραωρός (X 69), λυσσητή
(0 299), καχή (Ν 628), ovx ἀλέγουσα (t. 154)
ἀδεής (Θ 428 Φ 481 τ 91), κακομήχανος ὀχρυ
ὄεσσα (Ζ 844). [χρύσειος καὶ ἀργύρεος ἡ 9l
i χῶας —
ἀϑάνατος zal ἀγήρως η 94, εἰδὼς ϑήρης Καὶ
360, ὀλοφώια εἰδώς o 248, ὁμόφρων h. Merc.
195, ἐνίπλειος χυνοραιστέων ,.9 800, Too» P
197 955 973 X 179]. — Est χύων fere omnibus
locis gen. masc.; fem. est Z 344 (ὀχρυοέσσης)
Ν 623 (χακαϊ) P 127 255 272 Σ 179 (Τρῳφῇσι)
Q 409 (20:) τ 154 (οὐκ ἀλεγούσας) 372 (αἵδε
ἅπασαι) v 14 (βεβῶσα). κύνες appellantur femi-
nae Z 356 Θ 425 d 481 c 898 τ 91. — Kvv-
τερος, κύντατος, “ύνεος, χυνάμυια, κυνηγέτης,
χυνοραιστής, κυνώπης, κυνῶπις, sec. quosdam
etiam χυνέη.
— χῴῷας (Curt. Et. 145 suspicatur a rad. xe: or-
-dum et cum χοίτη, κοιμάω componendum esse;
-ab eadem rad. derivant Doed. ad 42 221 alii;
Benfey WL. II 149 pro ozo-«c ad rad. ozv
"refert. De subst. in ec exeuntibus v. Woerner
Subst. hom. 47, L. Meyer vgl. Gr. II 109; de ac-
centu v. Herod. ed. Lentz I 392, 6). Leguntur
χῶας (septies), pl. κώεα (quinquies), dat. χώεσιν
(bis) E. M. 549, 54, Zon. 1277, μεταπέπλασται
τὸ χῶας εἰς τὸ κῶος, ὡς τὸ ὕδας εἰς τὸ δος,
cf. schol. HM ad γ 38, E. M. 639, 5, Herod. ed.
Lentz II 204 adn., 990, 18 281, 14, Eust. 782,
15 1456, 22 1560, 27, cf: etiam E. 'M. 550, 16,
E. G. 357, 10, Herod. iI 540, 29, Lob. Path. el.
1404 I[ 119, Rhem. 314; ct. praeterea Herod.
AI 772, 23 et "Roehl quaest, hom. 30. Leguntur
formae semel in Il, duodecies in Od., semel in
hymnis, cf. Friedlaender 2 hom. Woerterverz.
.B06. In introitu versus quinquies, in 4. pede
"Semel (v 95), in 5. pede sexies, in exitu versus
bis In cod. Laurentiano semper χῷας esse
Scriptum cum ὁ subscr. dicit La Roche h. U.
910. Pellis villosa, vellus aptum ad recum-
bendum vel residendum in eo, cf. Grashof Haus-
geraeth bei Hom. 23. Paraphr. Il et Ap. Soph.
106, 3 χώδιον, E. G. 357, 28 κώδια, & ἐστι
προβάτων δέρματα, cf. 356, 56; E. 'M. 549,
94 χώδια, στρώματα, Zon. 1277 τὰ δέρματα,
Hes. χώδιον, τάπητα, ὀφθαλμούς, Suid. ἡ τοῦ
προβάτου δορά, Cram. an. Par. ΠῚ 19, 25 257,
94, Eust. 782, 14 δέρματα εὐθετηϑέντα εἰς τὸ
χεῖσθαι, Eust. 1749, 26 ἄλλο δέρμα xal ἄλλο
χῶας" δέρμα, μὲν γὰρ τὸ ἁπλῶς ἐκδερόμενον,
χῶας δὲ ἐν ᾧ κεῖταί τις ἢ κοιμᾶται. 1) ϑίπρ.
t 58 ϑρῆνυν͵ προσφυέ᾽ ἐξ αὐτῆς (ἁλισίης), 99?
ἐπὶ μέγα βάλλετο κῶας, t 101 χκατέϑηκχε δί-
ον ἐύξεστον καὶ ἐπ᾽ αὐτῷ (ν. 1. αὐτοῦ) κῶας
βαλλεν, φ 17 πὰρ δὲ τίϑει δίφρον τε καὶ
ὥας ἐπ᾽ αὐτοῦ, 182 πὰρ δὲ φέρων δίφρον
ἧκεν χαὶ χῶας π᾿ αὐτοῦ, τ 97 φέρε δὴ δί-
ρον καὶ κῶας ém αὐτοῦ, h. Cer. 196 ἔϑηχεν
ηχτὸν ἕδος, χκαϑύπερϑε δ᾽ ἐπὶ ἀργύφεον βάλε
Guc (M xoa), π 47 τῷ συβώτης χεῦεν ὕπο
λωρὰς ῥῶπας zal χῶας ὕπερϑεν, cf. Eust.
193, 63. 2) Plur. o 32 Εὐρύκλεια χώεα χα-
ορνῦσα (v. 1. καστρωντῦσα) ϑρόνοις ἔνι δαι-
αλέοισι, cf. κ 352 ἔβαλλε ϑρόνοις ἕνι ῥήγεα.
38 ἵδρυσεν παρὰ del κώεσιν ἐν μαλακοῖ-
ἐν ἐπὶ ψαμάϑοις ἁλίῃσι, nam id convivium
peragebatur in litore. 1 661 στόρεσαν
0c, χώεά τε ῥῆγός τε λίνοιό τε λεπτὸν
ὦτον, substernebantur pelles illae villosae, quo
mollius posset in lectulo cubare. w 180
ϑεῖσαι λέχος ἐμβάλετ᾽ c χώεα zal χλαί-
ας ul ῥήγεα, est schol T ad ἡ 347, E. G.
τ, 39, Ammon. ed. Valck. p. 88 146 v. l. δέμνια.
am Aristarcheorum lectionem fuisse exposuit
ayser de versibus aliquot Hom. Od. disp. III
4, recepit in ed. Faes.; v 95 χλαῖναν συνε-
χωχυτός 951
λὼν x«l χώεα, τοῖσιν ἐνεῦδεν, ἐς μέγαρον. χα-
τέϑηκεν nl ϑρόνου. Additum est gen. oiov:
υ 8 εὐνάζετο Ὀδυσσεύς" χὰμ μὲν ἀδέψητον
βοέην στόρεσ᾽, αὐτὰρ ὕπερϑε χώεα πόλλ᾽ ὀίων,
Εὐρυνόμη δ᾽ ἐπὶ χλαῖναν βάλε χκοιμηϑέντι. v
149 ἐν ἀδεψήτῳ βοέῃ καὶ χώεσιν οἰῶν ἔδραϑ'
ἐνὲ προδόμῳ" χλαῖναν δ᾽ ἐπιέσσαμεν ἡμεῖς.
Iungitur igitur κῶας cum epith. μαλακόν (y 38),
μέγα (τ 58) ἀργύφεον (h. Cer. 196).
Κωβέαλος. Steph. Byz. 40, 17 Ὅμηρος
»Κρῶμνάν τ᾽ Αἰγιαλόν τε (B 866)" γράφεται
δὲ οἰρῶμναν Κωβίαλόν τες. Strab. XII. 545
γράφουσι δέ τινες, νἰρῶμναν Κωβίαλόν cz",
cf. Eust. 362, 29, cf. etiam Niese d. hom. Schiffs-
katalog 55.
κώδεια (Fick vgl. Woert. II. 266 sumit rad.
skud prominere et confert cum sanser. Skund,
lat. cauda, cf. eund. I 542, Spracheinh. 90; aliter
iudicat Benfey WL. II 396. De subst in si«
exeuntibus v. Lob. Paralip. 322, Woerner subst.
hom. 1, cf. etiam L. Meyer vgl. 'Gr. IL 491. Non
est apud Hom. nisi uno loco Il. , cf. Ap. Soph.
106, 6, Friedlaender 2 hom. Woerterverz. 721
149. Caput papaveris. Schol A ad .5 499,
Ap. Soph. 106, 4, E. M. 549, 59, Zon. 1275, , Suid.,
Eust. 999, 32 ἡ τῆς μήκωνος PE 71) cf. Eust.
715, 8 et Hager in Curt. Stud. HI 110. Addit
E. M. ἢ εἶδος βοτάν ης, Suid. εἶδος φυτοῦ, E.
G. 391, 12 ἡ ταύτης (μήκωνος) κεφαλὴ χώδεια
χαὶ κωδία λέγεται, cf. Phot. et Hes. s. V. ζω-
δύα et Eust. 999, 35 1616, 52 1635, 9. .z 499
Πηνέλεως ἀπήραξεν χαμᾶζε, αὐτῇ. σὺν πή-
Anz κάρη (Ilionei): ἔτι δ᾽ ἔγχος iev ἐν àóq-
ϑαλμῷ" ὁ δὲ gi κώδειαν ἀνασχὼν πέφραδε
Τρώεσσι (v. l δὴ φὴ, δὲ φῆ, δ' ἔφη), ct. 0
306 s.; Ap. Soph. 106, 4 ὅταν PU! ὃ δεφη (sic)
z. d. παρέλειπεν τὸ ὡς, ἵν ἡ τὴν τοῦ ἀνϑρώ-
που χεφαλὴν ὡς τὴν τῆς μήκωνος ἀνέσχεν,
Ariston. ἀναγνόντες τινὲς φὴ κώδειαν ὑφ᾽ ἕν,
ἕν" ἡ ὡς κώδειαν͵ προσεπέταξαν τὸν ἠϑετημέ-
vov (500): ov ἐδέποτε δὲ Ὅμηρος τὸ φὴ ἀντὶ τοῦ
ὡς τέταχεν" δεῖ δὲ ἔξωϑεν προσλαμβάνειν τὸ
ὡς, καὶ ἀϑετεῖν τὸν στίχον" ταυτολογίαν γὰρ
περιέχει, Did. ὃ μὲν Ζηνόδοτος xal τὸν δὲ καὶ
τὸν φὴ ἐγκλίνει, ἵνα τὸ φὴ ταὐτὸν ὑπάρχῃ
τῷ ὡς. Ὁ δὲ Ἀρίσταρχος ἐχδεξάμενος τὸ
ἔφη ῥῆμα ὁμοίως E17] ἔβη δοχεῖ ἀϑετεῖν τὸν
δεύτερον στίχον" ὅπερ οὐκ ἀναγκαῖον" ποιη-
τιχὸν γὰρ ἔϑος τὸ πολλάκις τὸ αὐτὸ Enava-
λαμβάνεσϑαι" πρὸς δὲ τὸν Ζηνόδ. ὑγιῶς ἀπο-
φαίνεται ἐχεῖνο, ὅτι ὃ ποιητὴς οὐδέποτε οἷδε
τὸ φὴ ἀντὶ τοῦ ὡς, cf. Nic. et schol. A; pa-
raphr. εἶπε τὴν χεφαλὴν ἀνατείνας, cf. Cràm.
an. Par. III 263, 6. Aristarchum secutus est
Buchholz hom. Real. I 2, 249. Sed Zenodoteam
lectionem unice veram esse explicaverunt Bekk.
h. Bl. I 56, 17ss, Buttm. Lex. I 237, Autenrieth
ad B 144, 'alii, v. quae accuratius disputata sunt
S. V. φή. Nam neque χώδεια potest dici de
hominis capite, neque ὡς cogitatione potest
suppleri, cf Buttm. l. l. Schol. A φαντάζει ἢ
ἐπ’ ἄχρου τοῦ δόρατος ἐμπεπαρμένη χεφαλὴ
τὴν ἐπὶ καυλῷ χκώδειαν, cf. Eust. 999, 31, cf.
etiam Miquel hom. F lora 45 BS Guenther Acker-
bau bei Hom. 27s. [Coniecit h. Cer. 13 κωδείας
τ᾽ (decerpsit) Mitscherlich pro cod. χῶδιστ᾽, v.
Matth. in animadv. ἢ. 1.; plurimi Ruhnkenium
secuti scripserunt χηώδει δ᾽ ὀδμῇ, v. 5. κηὥώδης].
κωκυτός (ἃ χωκύω; de subst. in τὸς exeun-
tibus oxytonis v. Woerner subst. hom. 42, cf.
etiam L. Meyer vgl. Gr. II 317 321, de accentu
ιε
958
v. Herod. ed. Lentz I 221, 11) Leguntur gen.
κωκυτοῦ (semel), dat. -τῷ (semel. Tantum in
Il. (iunctum cum οἰμωγή), cf. Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 731. (n introitu versus. Eiu-
latus, ululatus, cf. Schmidt Synon. 126, 10 et
1l. X 409 dupl δὲ λαοὶ κωχυτῷ τ᾽ εἴχοντο
zal οἰμωγῇ χατὰ ἄσευ, paraphr. ϑρήνῳ, Schol.
BV x. &iy. γυναῖχες δηλονότι ,4el οἰμωγῇ" &v-
ópec, Doed. in ed.: ,2««x. mulierum, cum eiulatu,
οἰμωγῇ virorum, cum gemitu, ut v. 447. Aesch.
Pers. 496 οἰμωγὴ δ᾽ ὁμοῦ χωκχύμασιν κατεῖχε
πελαγίαν πλάκα". X 447 κωχυτοῦ δ᾽ ἤχουσε
(Andromache) z« οἰμωγῆς ἀπὸ πύργου, schol.
ABD ἀντὲ τοῦ ϑρήνου ἤκουσεν, paraphr. τῆς
ΠΟΙΞ χαὶ τοῦ ϑρήνου. — Ap. Soph. 106, 7, E.
550, 29, anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, 1l
E TER 357, 35, Hes., Phot., Suid. Soj-
voc (μετὰ κραυγῆς), Ὀδυρμός, χοπετός, Zon.
1273 ϑρῆνος, ἢ μίμημα φωνῆς ϑρηνώδους,
Eust. 643, 39. καὶ Εὐριπίδης ἀντίμολπον ὁλο-
λυγῆς χωκυτὸν εἰπὼν δηλοῖ, ὡς ὁ μὲν x. αὐτό-
χρημα ϑρῆνός ἔστιν, ἡ δὲ ὀλολυγὴ ἀπεν αντίας
αὐτῷ ϑεοῦ ἐπίχλησις χαὲ εὐχὴ μετὰ ἐμμελοῦς
τινὸς γυναιχείου ἐνϑεασμοῦ, cf. Eust. 1270, 59 8.
Κώκυτος (a xoxóo. Proparoxyt. scripserunt
La Roche, Nauck, alii; oxyton. cum scholl., Eust.,
grammaticis Bekk. let 2, Faesi, Duentz., Baeuml;
illi videntur putavisse huc ea esse referenda, quae
sunt exposita s. v. Κλεῖτος). Legitur semel in
Od. in introitu versus. Nomen fluminis cuiusdam
apud inferos, Phot., Suid., anecd. Gr. ed. Bachm.
I 286, 11 ὄνομα ποταμοῦ, E. M. 550, 81 ὃ χατὰ
ἅδην ποταμός, cf. Ap. Soph. 106, 7, Hes. — x
514 ἔνϑα μὲν εἰς Ἀχέροντα Πυριφλεγέϑων τε
UM ΝΚώκυτός 9? (K ΜΚωκυτός δ᾽), oc δὴ
τυγὸς ὕδατός ἐστιν ἀπόῤῥωξ, πέτρη τε ξύ-
νεσίς τε δύω ποταμῶν ἐριδούπων ιν. 1. ἐρι-
μύχων), schol. HQ ΜΚωκυτὸς λέγεται ὁ πρῶτος
ποταμὸς ὁ τὸν βροτὸν δεχόμενος, τῶν ἀν-
ϑρωπίνων παϑῶν ἐπώνυμον" aav, cf. schol. B ;
Eust. 1607, 89 .K. διὰ τὸν ἐπ᾽ αὐτοῖς ἔνδαχρυν
ϑρῆνον, cf. etiam "l'heogn. 244. πολυχωχύτους
εἰς ᾿Αἴδαο δόμους, Luc. de luctu 3 περιρρεῖσϑαι
. ποταμοῖς μεγάλοις τε καὶ φοβεροῖς züx
μόνων τῶν ὀνομάτων" Κωκυτοὶ γὰρ x«l Πυ-
ριφλεγέϑοντες καὶ τὰ τοιαῖτα χέκχληνται, cf.
Preller gr. Myth. I 29 672, Friedreich Real. 30
32, Richter hom. Vorstellungen v. Hades 26,
Am. app. ad x 515, cf. etiam Paus. 1 17, 5,
Nitzsch adn. 1. l., Barsian Geogr. v. Griechenl.
I 27. De figura '"Alemanica v. schol. HQ, HV,
H ad v. 518, Eust. 1667, 35, Schnorr de Carols-
feld verborum collocatio hom. 11.
κωχύω (Curt. Et. 152 567 derivat a rad. ku
(unde χόχχυξ, χοχκύζω), sanscr. ku (kau-ti) cla-
mare, intens. ko-ku-ja-te et confert lit. kaük-ti
ululare, cf. Fick vgl. Woert. I 49 534 II 63,
Spracheinh. 82, Benfey WL. II 63; Fritzsche in
Curt. Stud. VI 301 explicat non 'esse idem ac
sanscr. kokujati, quod duplicationis ratio sit di-
versa; esse enim ὦ illud simile vocis xo-yv o
vocali pro v dissimilationis causa usurpatae, sed
ad duplieationis vim augendam productum, cf.
eund. 312 336, Brugman in Curt. Stud. IV "152,
28 VII 210, 13, Curt. Verbum d. gr. Spr. II 158
390, Christ Lautl. 46; L. Meyer vgl. Gr. I 397
suspicatus est rad. esse kvas, unde derivat lat.
queri De verbis in $c exeuntibus v. Leskien
in Curt. Stud. IL 119) Leguntur praes. 3. p.
κωκχύει (semel), impf. sing. 1. p. ἐχώκυον (se-
mel), 3. p. £x«xve (semel), pl. 3. p. ἐχώκχυον
Κώκυτος — xo
(semel), aor. χκώκυσεν (sexies) et κώκυσ᾽ (semel),
part. κωχύσασα (semel), -σάντων (semel). In Il:
sexies, in Od. quinquies, in hymn. semel, in epigr.
semel. In praes. et impf. v est breve, in aor.
longum, cf. Drac. 79, 25, Spitzn. de versu Gr. he-
roico 955 s. Praes. et impf. omnibus locis ante
diaeresin bucol.; formae aor. aut in introitu ver-
sus (ter) aut ineunte 2. pede (quinquies) excepta
forma χωχυσάντων, quae est in fine versus.
Eiulo, ululo, lamentor. Schmidt Synon. 126,
10 s.: ses bez. den lauten, schrillen Aufschrei,
wie ihn bes. die Weiber bei versch. Gelegenh.
auszuueben pflegen, Hes. βοᾷ, ϑρηνεῖ, κλαίει,
μετὰ ϑρήνων ἀνεβόησε. Paraphr. Il. plurimis
locis, Phot., anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, 10
ϑρηνεῖν, cf. Eust. 643, 895. Omnibus locis (exe.
ep. 14, 12) de feminis dicitur. 1) Intrans. a)
B 961 ὃς φάτο, κώκυσεν δὲ φίλη τροφὸς ED-
θύχλεια, schol S et Cram. an. Par. ΠῚ 408, 7
ὠλόλυξε, ϑρηνητικῶς ἐβόησε, Schol. E ϑρῆν.
ἀνεβόησεν" οἰχεῖον δέ ἐστι τοῦτο γυναιχὶ καὶ
Τηλεμάχου τροφῷ καὶ ,ἐξαιρέτως εὐνοϊχῇῃ, cf.
schol. Q. € 37 xoxvo£v (E -σέ) τ᾽ ἄρ᾽ ἔπειτα
(Thetis), v. 875. omisit Stuttz.; € 71 τῷ δὲ βαρὺ
στενάχοντι (Achilli) ,»παρίστατο μήτηῤ, ὀξὺ δὲ
κωχύσασα χάρη λάβε παιδός, paraphr. μέγα
βοήσασα, Eust. 1131, 49 τὸ ὀξὺ x. χυναικώτε-
ρον, cf. schol. BV. T 284 Βρισηὶς ὡς ἴδε Πά-
τροχλον δεδαϊγμένον χαλχῷ ἀμφ᾽ αὐτῷ χυμένη
λίγ᾽ ἐκώκυε (L λίγα κώκυε),, et. schol. b; 9 527
γυνὴ πόσιν ἀμφιπεσοῦσα, ὕς τε EU πρόσϑεν
πόλιος πέσῃσιν, ἀμφ᾽ αὐτῷ χυμένη λίγα κω-
χύει, Nauckio v. 526- -80 videntur esse suspeeti,
à 259 £v9 ἄλλαι Τρῳαὶ AU ἐκώχυον (K λίγε
z.), X 407 χώχυσεν (v.l -σε) δὲ μάλα pu
παῖδ᾽ OU otn ec caede |
sui),
200 ὥς φάτο, κώκχυσεν δὲ γυνή, 'Q Τοῦ zu
σέν (Lips. -σὲ) τ’ ἄρ’ ἔπειτα (Cassandra), h. Cer.
245 κώκυσεν δὲ (μετάνειρα) xal ἄμφω n
ξατο μηρώ, οἵ. M 102. τ 541 ἐγὼ κλαῖον 3t
ἐχώχυον ἔν περ ὀνείρῳ inquit Penelope. b)de
viris: ep. 14, 19 σὺν δὲ κάμινος πᾶσα XUXI
ϑείη, κεραμέων μέγα κωχυσάντων. 2) trans,
uno loco, cf. La Roche h. Stud. ὃ 87, 14 p. 176
o 295 οὐδ᾽ ἄλοχος Πηνελόπεια κώκυσ' ἐν λὲ
χέεσσιν ξὸν πόσιν (1, χώκυσεν). Iungitur igitu
cum adv. ὀξύ (Σ᾽ 71), λίγα (' 284 ὃ 959 9 52
μέγα (ep. 14, 12), μάλα μέγα (X 407) — xu
xvtóc, "Koi xvtoc. i
χώληψ (ἃ χῶλον videtur derivandum esse, €
Duentz. ad P 726, cf. etiam Benfey WL. II 311
Lob. Path. proleg. 291 dicit videri ἃ χῶλον
κωλῆ propagatum; id. Paralip. 95, Rhem. 117. COL
fert cum lat. poples. Secundum Doed, Gl. 9
ex χολαπτή ortum est(?) De compositione.
Berch Compos. d. Nomina im Hom. 16, Stolz zus
ges. Nomina in d, hom. Ged. 19 et 38. De subst
quorum thema in z desinit, v. L. Meyer vgl. ΟἹ
lI 415, Woerner subst. hom. 45; Theognost,
Cram. an. Ox. II 97, 32 et Herod, ed. Lentz
247, 10 εἰς ηψ οὐχ ἔστιν εὑρεῖν ὅτι μὴ μόνο
τὸ χώληψ βαρύτονον, cf. Arcad. 94, 21 et Lol
Paralip. 289). Non est apud Hom. nisi semel
ll. acc. κώληπα post arsin 2. pedis, cf. Ap. 800
106, 9, Friedlaender 2 hom. Woerterverz, 72
751. Poples. Phot., Suid., anecd. Gr. ed. Bà
I 986, 13 τὸ ὀπίσω τοῦ γονατίου μέρος,
r
ὃ χῶμα --- xa)
χόξα, Ap. Soph. 106, 9 τὴν ἐγνύην, Zon. 1273
τὸ ὀστοῦν, Eust. 1326, 51 χώληπα λέγει τὴν
ἀγχύλην χατὰ τοὺς παλαιοὺς τὴν περὲ τὰς
ἰγνύας, ἥν͵ τινες ἄνταν ἢ ἄνζαν φασί: ζήτει
δὲ οἵου γένους ἐστὶ τὸ κ. γίνεται δὲ παρὰ
τὸ χῶλον. Ῥ 726 χόψ᾽ ὄπιϑεν κώλ qne τυχών,
ὑπέλυσε δὲ γυῖα Ulixes cum Aiace luctans, pa-
raphr. ἔπληξε τὴν ἰγνύην, 'schol. B τὸν ἀστρά-
| γαλον (ut schol. Nicand. Ther. 424), ἢ μᾶλλον
τὴν ἰγνύην" λαβόμενος γὰρ τοῦ »ώτου ἐπῆρεν"
ὡς δὲ “μετεωρισϑέντος αὐτοῦ οἱ πόδες πρὸς
τοῖς ,γόνασιν ἐγένοντο, ὀπισϑοβαροῦς ἤδη ys-
γονότος Αἴαντος, τῇ πτέρνῃ βάλλει τὴν ἰγνύην
(cf. Eust. 1827, 2) ὑπτιασϑέντος δὲ Αἴαντος
Ὀδυσσεὺς ἐπὶ τὰ ἴδια στήϑη πίπτει" δύναται
δὲ zal ἐπὶ τὰ τοῦ «Αἴαντος, schol AD τὴν
ἰγνύην, ἥτις καὶ ἀγκύλη χαλεῖται, Ariston. ση-
μειοῦνταί τινες χαὶ τὸ xOÓW Om. κώληκα ὅτι
τὸ χῶλον οὕτως εἶπεν, Eust. 1326, 54. σχοπη-
τέον καὶ εἰ τὸ κ. χώληκαᾳ ὅμοιόν ἐστι τῷ πρὸς
τὸ σκέλος χυρηβάσαι, ὃ χεῖται παρὰ τῷ χω-
ux (Aristoph. equ. 272).
— ue (χοιμάω, quod est referendum ad rad.
ζει (unde χεῖμαι, κοίτη), cf. Lob. Paralip. 116,
Duentz. in Kuhn Ztschr. XIII 12 et in ed. ad
σ 201, Benfey WL. Il 149; de subst. in μα exe-
untibus v. L. Meyer vgl. Gr. II 265, Woerner
subst. hom. 46). Est χῶμα bis apud Hom., se-
mel in Il., semel in Od., in introitu 5. versus.
Sopor, somnus profundus. Schmidt Synon. 25,
1l: ,das den ganzen Koerper erfuellende Ge-
fuehl des Schlafes*, cf. Friedlaender 2 hom.
Woerterverz. 754. Hes. κοίμημα (ut Suid. et
Phot., cf. Or. 84, 18), ὕπνος ληϑώδης (cf. E. M.
51, 5, E. G. 351, 46), καταφορὰ ὕπνου βαϑέος,
anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, 17 κοίμημα, χώ-
θυμα, Ap. Soph. 106, 10 χώμημα, ὕπνος, paraphr.
; E. M. 550, 2 551, 5, E. G. 357, 8, Zon. 1277
278, Herod. ed. Lentz II 462, 90, "Eust. 1843,
13 ὕπνος, cf. Eust. 991, 54. X 359 αὐτῷ ἐγὼ
Ἰαλακὸν περὶ χῶμα κἄλυψα (D alii χῶμ᾽ ἔἐκ.,
chol A ἐν ἄλλῳ zo) ἐχάλυψα, quod recepe-
unt Duentz, Faesi, alii σ 901 7 μὲ μάλ᾽ αἰ-
"ὁπαϑῆ μαλακὸν περὶ κῶμα κάλυψεν (in libris
μ᾽ iz.) cf. Hes. theog. 798.
χώμος (Benfey WL. 11 150, Duentz. ad o
Ὁ. alii a rad. χει, χεῖμαι derivant; etiam Cur-
us Et.? 139 ad eandem rad. retulit, sed in ed. 5
. 145 dubium ei videtur esse; L. Meyer vgl. Gr.
409 derivat a rad. kam amare, sanscr. kàmas,
. etiam Benfey in Kuhn Ztschr. VIII 88. De
centu y. Herod. ed. Lentz I 169, 17, cf. E. G.
9, 22). Non est apud Hom. nisi semel in
ymnis (in exitu versus), cf. Voss myth. Br. I 113,
letkau de carm. hes. voc. non hom. 94 41, Eber-
ard Beob. zu hom. Hymn. II 29. Comissatio,
Ss ἢ. L ,Schmausreigen* vertit. Hes., Phot.,
M. 550, 49 εἶδος ὀρχήσεως, addit Hes. ἢ μέ!
γυς τινός, E. M. 550, 50 ot δὲ μέλους, Zon.
τὰ ἡ μετ᾿ ὀρχήσεως δή, καὶ ἡ ἐκ μέϑης
γέλγεια, cf. Suid. II 879, 16; Ῥμοῖ., Suid. II
, 16, anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, '20 ᾧδαί,
ὀρχήσεις μετὰ μέϑης, Hes. ἀσελγῆ ἄσματα
ρνικά, συμπόσια, ὠδαί, Herod. I 169, 17 φδή,
M. 550, 50, E. 'G. 358, 3 ἐστὶ μεϑυστικὸς
᾿λὸς ἐγχρονίζων οἴνοις καὶ κυμβάλοις καὶ
ἡλοῖς χαταϑέλγων τοὺς δαιτυμόνας, cf. Suid.
| 980, 1, Eust. 1236, 56. — h. Merc. 481 εὔχη-
959
ad contentiones et rixas convivantium, quippe
qui hoc agerent, ut alter alterum aculeatis can-
tiunculis compungeret. Expedita foret interpre-
tatio, si κῶμον. accipias de cantu, quo victorem
in ludis gymnicis prosequebantur aequales, cuius
saepe apud Pind. mentio. Sed adiuncta εἰς δαῖτα
x«l y. suadent χῶμον interpretari comessatio-
nem, cui melius convenit epith. φελομειδέα, quam
lectionem codd. BC suppeditant". Schneidew.
proposuit Phil. ΠῚ 690 φιλογηδέα, sed explicat
Baum. videri turbam iuvenum noctivagam non
incommode gloriosaf vel ostentationis plenam
posse vocari.
Κῶπαε urbs Boeotiae, Commemoratur ab
Hom. uno loco. B 502 οἱ Koza«c (εἶχον) Εὖ-
τρησίν τε, Schol. D et Hes. πόλις Βοιωτίας, cf.
Suid.; addit schol. ἀπὸ Κωπεῶνός τινος ἥρωος,
παρ᾽ ἣν καὶ ἡ λίμνη Κωπαΐς, Steph. Byz. πόλις
Βοιωτικχή, ἀπὸ Κωπέως τοῦ Πλαταιέως τοῦ
Ὀγχηστοῦ τοῦ Ποσειδῶνος" ὃ πολίτης Κωπαΐ-
της, cf. Eust. 267, 32ss.; E. M. 808, 13 οἱ ἐγχώ-
θιοε πλάταις καὶ χώπαις κεχρημένοι τὰς πρὸς
ἀλλήλους ἐπιμιξίας ἐποιοῦντο" ἐκ τούτου οὖν
τὰς πόλεις ὠνόμασαν" ἀπὸ μὲν τῶν πλατῶν
Πλαταιάς, ἀπὸ δὲ τῶν κωπῶν Κώπας, cf. Eust.
267, 43; Strab. IX 410 προσάρχτιός ἐστιν ἐπὶ
τῇ Konetót λίμνῃ, cf. eund. IX. 406 407 411,
Paus. IX 24, 1, Eust. 267, 37. Nunc habet πο:
men Topolia, cf. Bursian Geogr. v. Griechenl. I
195 212, Buchholz hom. Real. I 185, Friedreich
Real. 74.
ze (rad. ze, lat. cap, capulum, capio, ca-
pax: Curt. Et. 141 144 369, id. in Kuhn Ztschr.
II 335, Fick vgl. Woerterb. I 39 518 II 51, id.
Spracheinh. 67, Corssen Ausspr., Vokalism. 1 454
561, Duentz. ap. Kuhn XIII 12, L. Meyer vel.
Gr. I 97 363, cf. Benfey WL. II 158 et eund. in
Kuhn Ztschr. VII 59. De subst. in ἢ exeuntibus
v. L. Meyer II 158 et Woerner subst, hom. 4 et
5; de accentu v. Herod. ed. Lentz I 538, 6). Le-
guntur χώπη (bis), dat. κώπῃ (semel), acc. -xv
(semel), plur. dat. κώπῃσιν (semel) et χώπῃς
(bis), Nauck scribit -z:,0. Est igitur sexies in
Od., semel in Il, nusquam in hymnis. Prior
syllaba est in arsi bis (n sexto pede), in thesi
quinquies (2. pedis ter, 3. pedis. bis). D manu-
brium, capulus ensis. 4 219 ἡ xal $m ἀργυ-
ρέῃ κώπῃ σχέϑε χεῖρα βαρεῖαν, cf. v. 194 et
Duentz. Arist. 23; paraphr. λαβῇ, schol. BL do-
yvo£g: «τῇ ἀργυροήλῳ: κώπη δὲ τὸ κωπίον
ἤγουν ἡ τοῦ ξίφους λαβή, Eust. 89, 30 ss. 7 τοῦ
ξίφους λαβὴ μέρους ὄνομα͵. . δὲ ἀργυρ. κώπην
χαὶ ξίφος λαλεῖται ἀργυρόηλον, cf. schol. A et
Cram. an. Ox. I 244, 3. Ariston. Ζηνόδοτος με-
ταγράφει ὡς εἰπὼν πάλιν ὥσε μέγα ξίφος
οὐδ᾽ ἀπίϑησε καὶ τοὺς δύο (219 5.) ἕνα ἐποίησεν,
sed v. Duentz. Zenod. 151. 3 408 δώσω οἱ τόδ᾽
ἄορ, ᾧ ἔπι κώπη ἀργυρέὴ, À 531 ξίφεος ἐπε-
μαΐξτο κώπην (D -ης), schol. Q ἔστι τὸ “κώπην
ἀντίπτωσις, ἐφήπτετο τῆς “κώπης τοῦ ξίφους,
Eust. 1698, 16 τὸ κώπη ξίφους εἰκασμὸν ἐμ-
ποιεῖ τοῖς πολλοῖς τῆς σπάϑης πρός γε τὴν
ϑαλασσίαν πλάτην ἐν ἀστειότητι, ὡς εἰρῆσϑαι
κώπην ξίφους πρὸς διαστολὴν τοιαύτης κώ-
πῆς εἴτουν πλ ἄτης" δῆλον δὲ ὅτι καὶ κωπῆεν
ξίφος ἐκ ταύτης λέγεται. --- E. M. 551, 87, E.
G. 358, 36, schol. V ad y 7, Zon. 1276, Suid.,
Hes., Cram. an. Ox. I 244, 3 IT 455, 97, anecd.
Gr. ed. Bekker 1096 ἡ λαβὴ τοῦ ξίφους, addit
Hes. x«l ἐγχειριδίου. Phot. μαχαίρας λαβήν,
E. G. 358, 41 λαβή, cf. Cram. an. Ox. II 234, 18.
900
2) manubrium remi, pars qua remus prehen-
ditur, et per synecdochen totus remus. . 489
z 129 ἑτάροισι, Ἣν ἐποτρύνας ἐχέλευσα ἐμβα-
λέειν χώπῃς, ἵν᾽ ὑπ᾽ ἐχ χκαχότητα φύγοιμεν,
incumbere remis, cf. Verg. Aen. V15. Eust. 1641,
8 τὸ ἐμβαλεῖν κώπαις περίφρασίς ἐστι τοῦ
ἐρέσσειν, ῥηϑὲν ἀντὲ τοῦ χεῖρας ἐπιϑεῖναι ἢ
ἐπιῤῥίψαι σπουδαίως ταῖς κώπαις, cf. Pind.
Pyth. 4, 357 et Am. app. ad ν 78. μ 214 ὑμεῖς
μὲν χώπῃσιν ἁλὸς ῥηγμῖνα βαϑεῖαν τύπτετε
χληίδεσσιν ἐφήμενοι, οἵ. v. 208. — Eust. 89,
30 ὅτε χώπην τις εἴπῃ τὴν αυτικήν, χώπη
χυρίως ἡ λαβή, ἀφ᾽ ἧς καὶ τὸ ὅλον ὠνόμασται.
E. M. 551, 36, E. G. 358, 38, schol V ad q 7
ἡ τῶν ἐρετῶν χώπη, Zon. 1276 ἡ τῶν κωπη-
λατῶν, cf. Hes.; ; v. praeterea Lucht Schiff d.
Odyssee, Altona 1841 p. 35, Grashof Schiff bei
Hom. u. Hesiod. 20, cf. etiam p. 18, adn. 18. 3)
manubrium clavis. q 7 εἵλετο κληῖδ᾽ εὐ-
καμπέα, κώπη δ᾽ ἐλέφαντος ἐπῆεν, Eust. 1897,
51 κώπην ἐλεφαντίνην τὴν λαβὴν λέγει, τοι-
αὐτὴν οὖσαν διὰ τὸ τιμιώτερον" αἱ γὰρ λοι-
παὲ ξύλινοι, ὡς εἰχός. οὔχουν ἐπὶ ξίφους
μόνον ἣ χώπη, ἀλλ᾽ ἰδοὺ καὶ ἐπὶ ,τῆς δρεπα-
νοειδοῦς ταύτης χληῖδος. — χωπῆεις.
κωπήεις (ἃ κώπη. De adi ἴῃ εἰς v. Goebel
de epith. hom. in ξἐὲς desinentibus 4 et 24, Schuster
in Ztschr. f. oest. Gymn. X 1859 p. 17 EY/ C iU
Meyer vgl. Gr. II 606). Leguntur sing. dat. zc-
πήεντι (bis) et pl. neutr. -ἤεντα (semel). Tan-
tum in ll; in exitu versus. Manubrio, ca-
pulo instructus (pulchro). Goebel p. 24: ^ xo-
πήξεις non potest esse compluribus capulis instr.,
sed uno tantum. Sed cum quilibet ensis capulo
instructus sit, eximium aliquid epitheto denotari
manifestum est, sive capulus magnitudine, sive
arte splendoreque insignis est''; sim. Damm in lex.
5. v., cf. Schuster 38. Steph. in lex. suspicatur
Hom. intellexisse ensem certum quoddam capuli
genus habentem. 1I 332 λῦσε μένος, πλ ἤξας &-
φει αὐχένα χωπήεντι, paraphr. λαβὴν ἔχοντι;
Y 475 Aynvogoc υἱὸν μέσσην x κεφαλὴν
ξίφει ἤλασε κωπήεντι, ,paraphr. χκόπτοντι, rectius
1217, 45 τὸ λαβὴν ἔχον. O 718 πολλὰ δὲ
φάσγανα καλὰ μελάνδετα κωπήεντα ἐκ χει-
ρῶν χαμάδις πέσον, paraphr. μεγάλας λαβὰς
ἔχοντα, cf. schol. D, E. M. 551, 40, Zon. 1278,
Kust. 1039, 25 s.
κώρυκος (plurimi ἃ χωρεῖν derivarunt, Eust.
1534, 58 παρὰ τὸ χωρεῖν Ιωνικῶς, cf. schol.
BE et PQ ad s 267, Eust. 1446, 4, Lob. Path.
proleg. 331; Woerner subst. hom. 325. suspicatur
iungi posse cum rad. χερ, quae sit in χείρω,
xovo&; L. Meyer vgl. Gr. "Il 410 ponit in numero
nominum, quae exeunt in suffixa gutturalia. De
subst. in oc exeuntibus v. praeter L. Meyerum
Lobeck et Woerner l.l). Non est nisi dat. sing.
κωρύχῳ (bis) apud Hom., in introitu versus. Tan-
tum in Od. Pera. Schol BE ad ε 267, Ap.
Soph. 106, 11 952azoc, cf. Zon. 1274 (ubi repo-
nendum videtur ϑύλακος) 1275; schol. PQ zv-
oloc λέγεται ὃ ϑύλακος, οἱονεὶ (P δηλαδὴ) ὃ
ἀσκός" καταχρηστικῶς δὲ λέγεται καὶ πᾶν εἰ-
δος σαχκίου, Hes., Phot., anecd. &r. ed. Bachm.
I 286, 26 ϑυλάχιον, addit Hes. ἔστι δὲ δερμά.-
τινον ἀγγεῖον, ὅμοιον ἀσχῷ:" οἱ δὲ πλοῖον" οἱ
δὲ κόγχην, Suid. κωρύκιον" χώρυχος, ϑυλάκιον,
τὸ παρ᾽ ἡμῖν βουλγίδιον, 5 πλέγμα δεκτικὸν
ἄρτων. & 267 ἐν δέ οἱ ἀσκὸν E 9r oi-
voto, ἐν δὲ za VIT: “χωρύχῳ, £v δέ οἱ ὄψα τί-
ϑει μενοειχέα πολλά Calypso Ulixi proficiscenti ;
χωττήεις — Κῶς
Eust. 1534, 4755. χ«. τὸν ϑύλακον λέγει, ὃν καὶ
δέρματα, πυκινὰ (β 291) φϑάσας ἔφη" καὶ εὐ-
ραφέα δὲ £v τῷ ἐυῤῥαφέεσσι δοροῖσιν (B 354
380) ot δὲ παλαιοὶ καὶ χωρυκίδα τὸ τοιοῦ-
τον σχεῦος χαλοῦσι, cf. eund. 1446, ES t, 213
τοῦ φέρον ἐμπλήσας ἀσχὸν μέγαν, ἐν δὲ χαὶ
qguk χωρύχῳ. — Κώρυχος.
Κώρυκος (de accentu v. Herod. ed. Lentz I
153, 75$. Multi commemorantur Coryci. Zon.
1275 ἀκρωτήριον, Phot. et Suid. τῆς Παμφυ-
λίας ἀχρωτήριον, παρ᾽ ᾧ πόλις Ατταλία. Steph.
Byz. πόλις Κιλικίας (ct. Herod. 1275, 37, cf. etiam
Sirab. XIV 670 s. 683) Παρϑένιος προπεμπτιχῷ"
παρ᾽ ἣ τὸ Κωρύκιον ἄντρον νυμφῶν, ἀξιάγαστον
ϑαῦμα (cf. Strab. XIII 627 XIV 670, Apollod. 1, 6,
3,8), ᾧ ὁμώνυμον ev Παρνασσῷ. (Ibi antrum Qo-
rycium Panis et nympharum sacrum fuisse comme
morant Herodotus VIII 36, Paus. X 32, 5, Strab. IX
A17, cf. E. M. 571, 495... Zon. 1278, Bursian Geogr.
v. Gr. I 179.) τὸ ἐθνιχὸν Κωρύχιος: ἐχεῖ δὲς I
πόλ ἐν Κωρύκχειάν φησι" ἔστι zal Κώρυκος ὄρος
ἀρσενικῶς “λεγόμενον ὑψηλὸν πλησίον Τέω τῆς
Ἰωνίας, καὶ Ἐρυϑρῶν, ὡς '"Exaratoc ᾿Ασίᾳ" χα
λιμὴν ὁμώνυμος zal νησίον ὁμώνυμον, Fere
isdem verbis Herod. ed. Lentz I 153, 9 58. Illius
promunturii haud procul ab urbibus Teo et Ery
thris siti, cui nunc nomen dicitur esse Cure
mentionem faciunt etiam Thuc. VIII 14 88 5
Paus. X 12, 7; Strabo XIV 644 πρὲν δ᾽ ἐλϑεῖ
ἐπὶ τὰς Ἐρυϑράς, πρῶτον μὲν Ἔραι zov Ἵ
ἐστι Τηίων" εἶτα Κώρυκος ὄρος ὑψηλὸν
λιμὴν ὑπ᾽ αὐτῷ Κασύστης. Etiam promunt
cuidam Cretae fuit nomen Κώρυκος (v. Sti
VIIL 363), quod vocatur apud Steph. Byz.
ρυχία, cf. Bursian Geogr. v. Griechenl. II 5
v. praeterea Ptol. ΠῚ 17, 2, Strab. XIV 66
Eust. 635, 34. — Est nomen Κώρυκος semel
Hom. (in hymnis) h. Ap. 39 παιπαλόεις τε ἢ
μας zal Κωρύκου (v. 1. Κορύκου) ἄκρα κάρηνο
Promunturium loniae hic intellegi recte exp
Matth. quia iungatur ei Mimas, finitimus m
Baum.: ,si nimium obstinate neges montes Io
litoris (Mimanta, Corycum) a Graecis fuisse
sessos fanisque Apollinis celebratos, vicem 4
tenere dicam urbium vicinarum Mimanta
thrarum, Tei Corycum, quem montem ipso '
mine Apollinis cultum "praedicare dicit Mi dle
Dor.I p. 218". Nomen eorum omnium loc
censet Preller Myth. gr. I 596, adn. 5 deriyar
dum esse ἃ χώρυχος, quod significet fauces, &
trum; ita enim appellatos esse montes antris
faucibus abundantes, Detlefsen in Phil.
339: ,Die Stalaktitenbildungen auf dem
der Hoehlen koennten sehr leicht Anlass
Vergleich mit Saecken geben. Κώρυχος n
man e. mit Feigenkoernern, Mehl od. Sand g
fuellten ledernen Sack, der in den Gymm
von der Decke herabhing u. bei den Uebun
der Athleten gebraucht wurde. Die Aehnl.e
Hoehie mit herabhaengenden Tropfsteingebil d
u. des Raumes in den Gymn., in welche
jene Saecke hingen, muss eine grosse LA es
sein.^ Cum χρόχος videtur componere Vanic
Fremdw. 28.
Κῶς (Curt. Et. 157 suspicatur a χόρος,
cavus, rad. zv, quae augetur in zov, deriv
dum esse) Cos, insula quaedam maris Icarii €t
urbe eiusdem nominis, Leguntur apud Hom. ὃ
Kov B 677 (v.l. κῶ L post ras., schol. Theo
I 57; Nauck scripsit A60»), nom. Kóoc h. ὁ
49; adv. Κόωνδε X 255 0 98; schol. AD ad
255 εἰς τὴν Kov νῆσον" γράφεται δὲ σὺν τῷ
y xav αἰτιατιχήν, schol. AV ἔνιοι διὰ τῶν δύο
ο0 γράφουσι Kóov: καὶ Καλλίστρατος (Καλλί-
μᾶαχος V) ἐν τοῖς διορϑωτιχοῖς, ut cod. C;
Steph. Byz. 402, 15, Herod. ed. Lentz I 403, 25
II 309, 2 λέγεται xal Κώως διὰ δύο co, καὶ
Κόως, ἀφ᾽ οὗ τὸ παρ᾽ Ὁμήρῳ τοπιχὸν Κό-
ovós: λέγεται καὶ Κόος διὰ δύο oo: ἔοιχεν
οὖν τὸ πρωτότυπον Koc, οὕτως γὰρ ὃ zri-
στής, cf. schol. V, Eust. 818, 8755. 988, 99ss., He-
rod. I 111, 24 944, 19 II 338, 20, Steph. Byz. 36,
0, Lob. Path. el. IT 66, Meineke ad Steph. Byz.
402, 15, adn.; Herod. II 712, 6 ss. τὰ εἰς ὡς λή-
gyovr« μονοσύλλαβα, εἰ περισπᾶται, ἀποβολῇ
τοῦ σ ποιεῖ τὴν γενικὴν οἷον... 0 Κῶς τοῦ
Κῶ (ταῦτα δὲ ὀνόματά ἐστιν ἡρώων, ἀρσε-
γιχά, κύρια, ὁμοφωνοῦντα ταῖς πόλεσιν" ἔστι
γὰρ χαὶ ὀνόματα πόλεων ταῦτα, ἀλλὰ τότε
ϑηλυχῶς λέγεται, οἷον ἡ Κῶς" ἐξ ἐχείνων δὲ
ὠνομάσϑησαν καὶ αἱ πόλεις), cf II 768, 17 s.
98ss., E. M. 293, 52, E. G. 154, 55, Cram. an.
| Ox. I 247, 7, Lob. Paralip. 87, cf. etiam E. M.
741, 49 ss, Herod. II 778, 3ss. Ter in Il., se-
mel in hymnis, nusquam in Od. — Β 677 oi δ᾽
ἄρᾳ Νίσυρόν τ᾽ εἶχον Κύσον τε καὶ Kov, Εὐ-
ουπύλοιο πόλιν, schol. BL ταύτην (Κῶν) ἑλὼν
ρακλῆς μίγνυται Χαλκιόπῃ τῇ Εὐρυπύλου
xul ποιεῖ Θεσσαλόν, schol. D Εὐρύπυλος ἦν
Ἡρακλέους καὶ Δ᾽ αλκιόπης παῖς, ὃς ἐβασίλευε
τῆς Ko, cf. Apollod. 2, 7, 1 et Eust. 318, 84,
cf. etiam Gladstone hom. Stud. 8 $.; ἢ. Ap. 42
ἱλητός τε Κόως τε, πόλις Mepónov ἀνϑρώ-
zov, Baum.: ,,non homines loquela praediti, quod
Homero tritum, sed gens Meropes proprio no-
mine vocati quos novit etiam Pind. Nem. IV 26,
Isthm. V 29, Steph. Byz. Méoow, ἀφ᾽ o? Méoo-
πες ot Κῷοι, καὶ [ἡ] νῆσος ἹΠεροπίς“, v. infra.
- Kóov5s (La Roche scribit Κόων δέν, cf.
Roche h. Stud. $ 45, 8. € 255 Ὁ 28 χαΐ μὲν
Herculem) ἔπειτα Κόωνδ᾽ (O 98 Lips. Κόων
sine d") ἐὺ ναιομένην ἀπένειχας, schol ABD
Ho«xAzc χατασυρεὶς εἰς Ko τὴν Meponióe
χωλύϑη ἐπιβῆναι τῆς νήσου ὑπὸ Βὐρυπύλον
τοῦ Ποσειδῶνος, βασιλεύοντος αὐτῆς" βιασά-
ενος δὲ χαὶ ὡς λῃστὴς ἐπιβὰς ἀνεῖλε τὸν
ὑρύπυλον χαὶ τοὺς παῖδας αὐτοῦ, μιγεὶς δὲ
χουμένην, οἱ νομίσαντες αὐτὸν λῃστὴν εἶναι
ἠρέασαν αὐτῷ, cf. Eust. 988, 80 ss. — Steph.
3yz. 402, 12 πόλις xe νῆσος, ἢ ΠἹεροπὶς ἐχα-
letto ἀπὸ γηγενοῦς Πέροπος (οἴ. Suid. Koc
t ἀπὸ Κῶ τῆς Μέροπος ϑυγατρός: ἐκαλεῖτο
DE χαὶ Καρίς ... Κῶς ὁ κτιστής" ἔστι καὶ ἐν
4ἰγύπτῳ πόλις Κῶς, cf. Herod. I 408, 24 28 s.
ΠΥΡῚ ab conditore nomen Aoc datum esse ad-
jrmat etiam Herod. I 15, 9 s. II 861, 20 ss.; E.
L 507, 55 νῆσος, ὠνομάσϑη ἀπὸ Κῶ, ἥτις 9v-
I&tno Μέροπος zai Ἐχεμείας ἦν, cf. E. G. 358,
4, Zon. 1276. Eust. 97, 39 Κῷοι ot τῆς Ko
ἧς νήσου ἔποιχοι, Méígomec iólog zcAovut-
jo ὀνόματι ἐϑνικῷ χαὶ ἡ νῆσος αὐτῶν Κῶς
Ἱεροπηίς" εὐρεϑήσεται δέ που xal χύριον
ἱνόμα ὁ έροψ ἐν τοῖς ἑἕξῆς (B 831), Eust.
8, 36 ἡ Κῶς αὕτη Μερόπη xe) ΠἹεροπηὶς
yero ἀπὸ Μερόπων, ἔϑνους ἢ γένους οἰχη-
vto» αὐτὴν ἢ ἀπὸ Méoonoc, οὗ ϑυγάτηρ
ὥς, ἧς φασιν ἡ νῆσος ἐπώνυμος, cf. Eust.
33, 94. Vocatur insula Acc εροπίς etiam
"Thuc. VIII 41, Strab. XV 686 701, Paus. VI
Lox, Hom. ed. Eboeling.
χωφός
961
14,19. Alii putant, quod Cares πρόβατον τὸ zdov
vocent, inde insulae nomen esse datum, utsignificet
πολυϑρέμμων, ἐπιτηδεία πρὸς τὰ πρόβατα, cf.
schol. V ad X 955, E. M. 145, 56, Herod. II 176,
5, Eust. 318, 40 983, 33. Insula fuit felix et
fertilis, itaque in proverbium venit illud ov οὐ
ϑρέψει Koc, ἐχεῖνον οὐδὲ Αἴγυπτος, cf. Eust.
983, 31; v. etiam quae de insula exposuerunt
Strab. Il 194 X 4885. XII 573 XIV 653 657,
Buchholz hom. Real. I 360, Friedreich Real. 58.
Nunc habet insula nomen Ko s. Stanchio. [Eust.
318, 48 χατὰ τὴν ἱστορίαν Κῶς ἐλέγετο xal
ὄρυγμά τι ἐν Κορίνϑῳ, οὗ χαϑείργνυον φῶρας
χαὶ δραπέτας... x«l πάντα σπήλαια καὶ xot-
λώματα γῆς κώους ot παλαιοὶ ἔλεγον, cf. 1478,
48; Hes. Koc: νῆσος, καὶ δέρμα" εἱρχτή, δεσ-
μωτηριον.]
κωφὸς (Curt. Et. 153 511, Fick vgl. Woert. I
808 II 51 267 derivant a rad. skap, χοπ, xózto,
unde orta sint slav. skopiti castrare, got. hamfs
(cf. lat. obtusus), cf. Curt. Et. 520, Siegismund
in Curt. Stud. V 192, adn. 74, Grimm Gesch. d.
deutschen Spr.? 281 (* 401); ad eandem rad. re-
ferunt Valcken. animadv. ad. Ammon. 133, Ben-
fey WL. II 159, Roscher in Curt. Stud. I 2, 108,
L. Meyer vgl. Gr. I 368, cf. etiam Lob. Rhem.
344. Derivarunt etiam veteres a xoózro: E. M.
552, 1, E. G. 358, 51 359, 4, alii. Doed. voc. hom.
etyma, Erl. 1835 p. 8, Gl. 2228, ed. Il. ad X 16
non ἃ zózro derivat, sed a χεχαφηώς, unde
καπύω ducendum esse putat; Lehrsio Arist. 118,
adn. videtur esse onomatopoeticum, ab initio
dictum de rebus non clangore, sed murmure au-
res ferientibus. De accentu v. Herod. ed. Lentz
I 225, 10; de adi. in oc exeuntibus v. L. Meyer
vgl. Gr. I1 159). Leguntur κωφός (semel), neutr.
χωφὸν (semel) dat. oq (semel), acc. fem. «o-
qv (semel) Ter in IL, semel in hymnis, nus-
quam in Od. obtusus, invalidus, inefficax. 1)
sensu proprio. .1 390 χωφὸν γὰρ βέλος àv-
δρὸς ἀνάλκιδος οὐτιδανοῖο, opp. v.392 ὀξὺ
βέλος, paraphr. ἀσϑενές, Ariston. κατὰ μετα-
φορὰν ἀπὸ τοῦ χατὰ τὴν ἀκοὴν ἐπὶ τὸ κατὰ
τὴν ἁφὴν κωφὸν τὸ ἀνεπαίσϑητον, cf. Suid.;
schol. BL. μεταφοριχῶς τὸ μὴ αἴσϑησιν τοῖς
τιτρωσκομένοις ἐμποιοῦν, Eust. 852, 18 χωφὸν
βέλος, ὡς εἴ περ ἔμψυχον ἦν, τὸ μὴ ἔχον
αἰἴσϑησιν" ἢ καὶ ἄλλως, οὗ οὐκ ἂν τις αἴσϑη-
σιν λάβῃ ἁπτικήν, E. G. 359, 6 ἀνεπαίσϑητον,
μεταφορικῶς τὸ ῥοῖζον μὴ ποιοῦν, cf. Eust.
964, 50 54 1539, 56; schol. V o£ δὲ ἄηχον, schol.
AM ad 9 54 τὸ μὴ προιέμενον φωνήν, ct. Ap.
Soph. 106, 18 5.; Lehrs Arist. 118, adn.: ,transla-
tum ab auribus et dicta χωφά etiam quae alios
sensus non sua vi tangunt, ut χωφὰ βέλη“. 2)
transl a) de sonitu rauco: Ξ 16 ὡς ὅτε πορ-
φύρῃ πέλαγος μέγα χύματι zoqao (v. l. πηγῷ,
v. schol. V), cf. IV 409 χαρφαλέον &votv, pa-
raphr. ἀήχῳ, Ariston. χωφῷ τῷ ἀφώνῳ καὶ μη-
δέπω καχλάζοντι καὶ ἀποτελοῦντι Av: μη-
δέπω γὰρ ἀνέμου εὐκρινοῦς ὄντος τὸ χῦμα ἦρε-
usi, schol. BL χωφῷ δὲ ἀφώνῳ, μηδέπω παφλά-
Covcv καὶ κωφὸν ὕδωρ τὸ ἄροιζον' τοῦτο δὲ 4τ-
τιχοὶ χολόκυμα, Αἰολεῖς δὲ σχώληκα καλοῦσι"
χαλῶς δὲ μελαίνεσϑαί φησι τὸ πέλαγος τὸ μη δέ-
πω ὕπαφρον γενόμενον ἐκ χυμάτων παφλαζόν-
των. E.M. 545,10, E. G. 353, 44 τῷ δίχα ἀνέμου
ἐπαιρομένῳ, τῷ ἀψόφῳ καὶ μηδένα ἦχον ἀπο -
τελοῦντι, E. G. 360, 3 τῷ μηδέπω καχλάζοντι,
ἀρχομένῳ δὲ μεγαλύνεσθαι" ἀψόφως, cf. Ap.
Soph. 106, 12, Hes. ed. Schmidt II p. 552, 28 80,
6l
962
Ammon. 86, schol. V ad 41 390, schol. AM ad £2
54, Eust. 964, 49ss. 1021, 17 1539, 52 ss.; Lehrs
Arist. 118 negat esse mutam undam, sed rauco
sono murmurantem, quod unum hoc loco qua-
dret; Hecht quaest. hom., Regim. 1882 p. 29, qui
Aristarchi sententiam defendere studet, explicat
Lehrsii interpretationem pulchre excogitatam in
notione tamen inesse nequire. Immo, inquit, du-
bitatio in Nestoris animo, antequam certum capit
consilium, undis comparatur sine strepitu fluctuan-
tibus. Sicut fluctuatio muta esse desiit, cum
auctae undae magno cum murmure ad littora
volvuntur, ita dubitatio animi consilio capto.
Doed. in ed: ,,Haesitatio animi tam apte cum
undis placidis, χωφοῖς κύμασι comparatur quam
perturbationes animi, cupiditates, ira cum
fluctibus, χύμασι λάβροις (Ὁ 625). Nam xo-
qv κῦμα nor soni defectum, sed languorem de-
notat, ut in Alcman. fr. 3*, cf. Doed. voc. etym.
8 et Gl. 2228. b) mutus, sensu carens. £254
χωφὴν γὰρ δὴ γαῖαν ἀεικίζει μενεαίνων, ubi
Sic vocatur corpus mortuum Hectoris, quod
Achilles pessime tractat; paraphr. ἄψυχον γῆν,
Ariston. ἀντὲ rot αναίσϑητον (ut schol. BL ad
Ξ 16) χέχρηται δὲ τῷ εἰδικῷ ἀντὶ ytvixoU,
schol. AM χαλῶς τὸ ἀναίσϑητον γῇ παρείχα-
σεν" ἢ ὅτι ἀπὸ γῆς τὸ σῶμα καὶ ὅτι βαρὺ
xal γεῶδες, ὡς καὶ Ἐμπεδοχλῆς φησι (ὡς x«l
Ἡράκλειτος V) ,véxvec χοπρίων ἐχβλητότεροι“,
cf. Eust. 1888, 45 ss. et Peppmueller Il. XXIV
p.39. Non intellegunt de corpore Hectoris, sed
de humo, super quam corpus trahebatur, Lehrs
Arist. 118, Koechly, Faesi, alii; Lehrs dicit ter-
ram tunsam non mutam esse, sed raucum edere
sonum, quam interpr. a loci sententia abhorrere
exponit Hecht p.28, qui dicit: ,Nam poetae non
tam interest dicere, Achillem tundere terram rau-
cum sonum edentem, quam eum procedere vel
eo furoris, ut ne terram quidem sensus exper-
tem male mulcare vereatur, id quod fortem vi-
rum dedecet*, Doed. ἢ. L: ,χωφὴν γαῖαν de
ipso Hectoris corpore intellegendum. Nam cor-
pora mortuorum terrae aequantur, quam Hom.
Á.
λᾶας (pro A&z-e-c, Curt. Etym.» 553, Benfey
WL. II 8 comparat formam secundariam λεύς,
lat. lap-id, sanscr. grávan, v. Fick Woerterb. I*
78, Bezzenberger Beitr. II. 271, Curt. Stud. IV
154) Leguntur nom. A&«-c, acc. AG«-v, gen.
λᾶ-ος, contract. e λάαος Π 462 9 192. cf.
Eust. 387, 90 1702, 22, Kuehner a. Gr. I p. 400.
dat. A&-:, du. λᾶ-ε (3^ 329), g. pl. A&-cw, dat.
A«-£661t. — lapis, saxum (Schmidt Syn. II 173: λέ
$oc und A&«g ist ein Stein ganz ohne Rueck-
sicht auf seine Groesse, cf. ibid. p. 175. Hesych.
λᾶας" λίϑος, πέτρα, ἢ πέτρος). 1) universe. Δ
594 Σίσυφον εἰσεῖδον.. . | λᾶαν βαστάζοντα
πελώριον (Felsblock), 596 λᾶαν ἄνω ὠϑεσχε,
A 598 πέδον δὲ χυλίνδετο λᾶας ἀναιδής, B
319 λᾶαν γάρ μιν ἔϑηχε Κρόνου παῖς, v 108
ἐνοσίχϑων |, ὅς μὲν λᾶαν ἔϑηκε. — 9) la-
pis, qualem mittunt pugnantes 1) 80 ᾿ἡχαιοὲ |
toigiv τε τιτυσχόύμενοι, λάεσσί v ἔβαλλον. 4
521 λᾶας ἀναιδής |. Η 268 Αἴας πολὺ μεί-
Gova λᾶαν ἀείρας | (cf. 964 Ἕχτωρ | . . λίϑον
XOU — λᾶας
χωφήν vocat, ut Horatius brutam et inertem.
Soph. El. 244 εἰ γὰρ ὃ μὲν ϑανὼν γᾶ τε καὶ
οὐδὲν ὧν κείσεται τάλας. Epicharmus: siu
νεχρός, νεχρὸς δὲ χόπρος, γῆ δ᾽ ἡ κόπρος
ἐστί" εἰ δ᾽ ἡ γῆ (sic Bergk pro ἡ δὲ γῆ) νε-
χρός ἐστ᾽, οὐ νεχρὸς ἀλλὰ ϑεός. Ac—ne mireris
tale epith. principio sententiae positum quasi op-
ponatur γαίῃ μὴ xo; — attractione quadam
substantivo assimilatum est pro χωφόν τι, γαῖαν,
Exprobratur Achilli quod vir fortissimus iner-
mia et adv. iniurias torpida velut ignavus insul-
tet cf. eund. voc. etym. 8 et Gl. 2228. c) sur-
dus (quae est significatio recentioris aetatis),
tantum in hymnis. ἢ. Merc. 92 καί τε ἰδὼν μὴ
ἐδὼν εἶναι καὶ κωφὸς ἀχούσας, cf. Baum, h. 1,
et Valcken. ad Ammon. 136; cf. praeterea Voss
myth. Br. 1 107, Greve de hymno in Merc. hom.
71, Eberhard Beob. zu hom. Hymn. Il 31. —
E.'M. 552, 3, E. G. 358, 52, Zon. 1275, Or. 85,
97 ὃ μήτε φϑεγγόμενος μήτε ἀκούων, cf.
G. 358, 57, Phot, Cram. an. Ox. II 454, 7, Hes,
qui addit ἐννεός, ἀσϑενής: E. G. 359, 1 ὁ τὴν
ἀχοὴν βεβλαμμένην ἔχων, cf. 359, 4, Ór. 89, 11,
Eust. 1539, 5/7; Ammon. 86 χωφὸς καὶ ἐννεὸς
ὃ αὐτὸς παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἐλέγετο ὁ μ'
φϑεγγόμενος" νῦν δὲ κωφὸς ὁ βεβλαμμένος τὴν
ἀκοὴν λέγεται, E. G. 584, 90 τραυλὸς χωφοῦ
διαφέρει, ὃ μὲν τραυλὸς zal χωφὸς πάντως, ὃ
δὲ χωφὸς οὐ τραυλὸς ἐξ ἀνάγκης γεγονώς.
Hes. ἀναίσϑητον, μωρόν, τὸν ῥοῖζον μὴ ποι-
οὔντα, Phot., Suid., anecd. Gr. ed. Bachm. I 286, 29
ἄηχον, ἀσϑενές, Gu Ax, cf. etiam Lob. Rhem. 344.
xe. Est v. 1. s 66 κωπές (pro σχῶπές) t
ἴρηκες. Eust. 1593, 59 τινὲς κῶπας yocqovg
δίχα τοῦ c, cf. 1524, 6; ita schol. Theocr. 1, 136,
cf. Athen. IX 391; Lob. Path. el. I 124: ,,utroque
nomine eandem avem notari indicant; sed exi
Aeliani verbis XV 98 τοὺς τιϑέντας τὸ σίγμα!
ἁμαρτάνειν τῆς Ὁμήρου περὶ τὸν ὄρνιν yv
σεως sequi videtur eum scopibus aliam tribui
naturam atque copibus*; cf. etiam Buchholz hoi
Real. I 2, 131s., Doed. Gl. 2359; v. praetere
in hoc lex. II. p. 283 s. v. σχώψ.
εἵλετο), M 445 Ἕχτωρ δ᾽ ἁρπάξας λᾶαν φέρεν
cf. 453, 462 σανίδες δὲ διέτμαγεν. .. | λᾶ
ὑπὸ ῥιπῆς, Π 139 ὀξέι Ac |, « 537 ἐξαῦτις πολ
μείζονα λᾶαν ἀείρας, Cyclops. (cf. 541 χατερχῦ
μένης ὑπὸ πέτρη ς), de disco 9 192 λᾶος t;
ῥιπῆς. Γ΄ 12 τόσσον τίς τ' ἐπιλεύσσει, ὅσον τ
ἐπὶ λᾶαν ἵησιν. — 3) plur. lapides, qui sunt ὃ
aedificandum. JM 29 9seusi2i« . .. | φιτρῶν xt
A&ov, Φ 314 ὀρυμαγδὸν ..| q. x. Δ. 42 19
πυχνοῖσιν λάεσσι χατεστόρεσαν μεγάλοισι
x 911 τετυγμένα δώματα Κίρχης | ξεστοῖσι
λάεσσι, οἵ, [258], € 10 ἥν (sc. αὐλήν») δὰ συβὰ
της]... δείμαϑ᾽ -. .] δυτοῖσιν λάεσσι, 59
ἀγορὴ ... | ῥυτοῖσιν λάεσσι κατωρυχέεσ'
ἀραρυῖα. Faesi: ,mit Sitzen versehen, die mg
aus Steinen gebildet hatte*, Curtius zur Gesc
d. Wegebaues p. 31 ,wohlgepflasterte*, sed vic
Am. Anh. ad l. ἢ. Ap. 299 νηὸν ἕνασσαν...-
ξεστοῖσιν λάεσσιν, P 329 λᾶε δὲ τοῦ ξχαάτερὅ
ἐρηρέδαται. E. M. p. 552, Εἰ, Gud. p. 359. (At
λαΐνεος, λάϊνος.)
WE ΑΘ Δ —. m x
Aáag, oppidum Laconicum prope sinum La-
conicum situm, B 585 οἵ τε “άαν εἶχον ἡ δ᾽
Οἴτυλον ἀμφενέμοντο, schol Α ὃ ποιητὴς δι-
εἴλεν" μονοσυλλάβως γὰρ λέγεται “ἄς. Eust.
230, 2 295, 35 ἐλέγετο xal 54 A& καὶ ὃ Μᾶς.
χεῖται δ᾽ ἐπὶ πέτρας ὑψηλῆς. Steph. Byz. διὸ
4 καλεῖται. Strabo ΥΠ| 5, 8 τὴν δὲ “ἂν οἱ
Διόσχουροί ποτε ἐκ πολιορκίας ἑλεῖν ἵστο-
θοῦνται, ἀφ᾽ οὗ δὴ “απέρσαι προσηγορεύϑη-
σαν, at repugnat correptio syllabae primae. οἵ.
Preller gr. Myth. If. 101, 1 et Lobeck Paralip.
p. 78, 12. — v. Curtius Pelop. II 273 s., Forbiger
Handb. III 990, Bursian Geogr. v. Griechenl. II
MT adn., Buchholz hom. Real. I 229, Angermann
geogr. Namen Altgriechenlands, Progr. Misen.
1883 p. 23, Pausan. HI 24, 6, Livius 38, 30.
“λαβράγόρης (Doederl. Gl. 9256 a λάβρος
rapidus, comparat Vergilii praeceps animi)
qui praeceps verba facit. 7/479 οὐ ῥδέ τί σε χρὴ |
λαβραγόρην ἔμεναι, Schol. Α ἀϑετεῖται, ὅτι
ἀναγκαῖος, assentitur Faesi. Eust. 1312,
E. M., Hesych. λάβρος ἐν τῷ λέγειν, rede
τὴς ἐν τοῖς λόγοις.
᾿ λαβρεύομιαι (λάβρος v. Doed. Gl. 2256) prae-
ceps verba facio, vorschnell schwatzen. Ῥ 474
Ἰδομενεῦ, τί πάρος λαβρεύεαι;: schol. B Ago ως
xul οὐ μετὰ σχέψεως λαλεῖς. Ψ 418 ἀλλ᾽ «itl
ui EIS λαβρεύεαι, cf. schol. A. Ap. Lex. 106,
18. πρὸ καιροῦ πολυλογεῖς καὶ λάλος γίνῃ, χαὶ
οἷον ἀϑρόως S REC ἀμέτρως χαὶ μεγαληγο-
θεῖς. Eust. 1312, 1 2, Hesych.
“λάβρος (Fick W. I? 192. sanscr. rabh fassen,
packen, 4«g-ooc heftig, ungestuem, lat. rabere,
b. p. 751 comparat labh, λαμβάνω ε- λαβ-ον.
Deed. Gl. 2256 et ipse vocem ad λαβεῖν perti-
vult. Benfey WL.II 12 λαβ-ρος, gefrássig.
lsb. Dig. p. 30 a rad. λας — rapere, rauben.
Christ p. 273, Kuhn Ztschr. VII 185, Lob. Path.
ἘΠῚ 298. E. M. 554 ὁ ἀδηφάγος, ἐκ τοῦ βορὰ
9 σημαίνει τὴν τροφὴν) x«l τοῦ λα, hoc sensu
ero apud Hom. vox non invenitur. Cf. Passow,
& 4A€2 vocem derivat) Leguntur in initio
88 λάβρος ter, -o» nom. neutr. semel, in quarto
ie λαβρύτατον semel. — rapidus, vehemens. P
48 ζέφυρος... | λάβρος ἐπαιγίζων, cf. h.
ip. 434. o 293 οὖρον ΞΡ: - ᾿Αϑήνη l λάβρον
ταιγίζοντα, Eust. 1781, 50 10 δὲ λάβρον οὐ
φαλερὸν μέν, εἰ καὶ τῇ αὖ διφϑόγγ "D παρα-
ἤγεται παρὰ τὴν «vov. ἀρέσκει δὲ τοῖς
χριβεστέροις διὰ τοῦ βῆτα γράφεσϑαι. 0 625
vue .. | λάβρον ὑπὸ νεφέων ἀνεμοτρεφές,
S 1033, 57. Π 385 ὅτε λαβρότατον χέει
Bio Ι, d 571 ποταμὺς .. .] λάβρος ὕπαιϑα
». οὗ E. Gud. 359, Hesych. (λαβραγόρης,
9 ρεύομαι).
λαγχάνω (Benfey WL. lI 97 comparat sanscr.
aksh et lat. na(n)c-isci, ahd. lang-en. Doed. Gl.
269 λαχεῖν confert cum 4 άζεσϑαι »wie βρα-
i» von βράζειν“, sed vide s. v. λάζομαι. Fick
- I 748 alak, lank erlangen, cf. Curt. Et.
4, eund. Verb. d. gr.Spr.I 257). Leguntur for-
ae λάγχανον (1. pers.), ἐλάγχανον et λάγχα-
(. pJ, ἔλαχον, ἔλαχες Ὁ (h. XXIX, 3 v. 1.
λαχεὶ, ἔλαχει»), ἔλλαχε(») h. Cer. 86 87.
αχ᾽, λάχε(»), Ae, λάχομεν, ἔλαχον, λάχῃ,
σι, λαχών, -ὄντα, -εῖν. λελάχητε, 6t. Lob.
| P. 153, E Meyer gr. Aor. p. 17. λέλογχε h.
2 XIV 6, λελόγχᾶσι A 304. Eust. 1687, 14
m offendat in littera c correpta, λελόγχασ᾽
7 ϑεοῖσι scribi mavult, cf. schol. ad l., quod
nequire, neque esse 'cur offendatur in forma
"ac — aéoxnc
963
λελ ὀγχᾷσι, quam libri omnes habent, cf. Kueh-
ner Α. Gr. ὃ 209, 9, Curt. Bild. d. "Temp. 182,
eund. Verb. i 166, Schol. A ad I 943 et v. s.
v. πεφύχᾶἄσι. — D nanciscor, sortior. a) c. acc.
CSI. Di. $47 15, La Roche Hom. Stud. p. Ἰ0ὴ
4 49 Q τὸ τὸ ,γὰρ ,Adyoutv γέρας ἡμεῖς |, I
367 ἄξομαι ἅσσ᾽ ἔλαχόν γε. Ὁ 191 ᾿Αίδης
ἔλαχε ζόφον ,ἠερόεντα Ι, O 192 Ζεὺς δ᾽ ἔλαχ᾽
οὐρανὸν εὐρύν, X 851 λαχόντα τε ληίδος αἶσαν,
s 40 λαχὼν ἀπὸ ληίδος αἰσαν | cf. v 138. 7
79 .. ἀλλ᾽ ἐμὲ μὲν zo | ἀμφέχανε στυγερή,
ἥ περ λάχε γεινόμξνόν zt9-|recte Faesi sup-
plendum esse censet js ,,der ich schon von Ge-
burt an bestimmt war*. "Aliter La Roche ad 1.
,4. mich getroffen Dus mir zu Theil geworden ist",
V. eund. stud. ΠΣ γος 50953 πολλὰ δ᾽ ὀπίσσω
λάγχανον. v 282 Bois ERES ἔσην, ὡς αὐ-
τοί περ ἐλάγχανον. h. Merc. 428 ὡς λάχε μοῖ-
ραν ἕχαστος 1. h. Merc. 480 ἡ γὰρ λάχε Μαιά-
doc υἱόν]. Herm. coni. δάε, sed vide Baumeister
comment. p. 257, [h. XXIX S3 ἕδρην ἀΐδιον
ἔλαχε, v. l. ἔλαχες]. Perf. A&oyza possideo
λ 804 τιμὴν δὲ λελόγχασιν ἴσα ϑεοῖσι |, vide
supra. h. VI 2 ᾿Αφροδίτην | ἄσομαι, ἢ πάσης
Κύπρου χρήδεμνα λέλογχεν |, h. ΧΙΧ 6 ὃς
πάντα λόφον. νιφόεντα λέλογχε ιι -- Sequitur
inf. ὁ 190 ἢ τοι ἐγὼν ἔλαχον πολιὴν ἅλα
ναιέμεν αἰεί | παλλομένων, Ψ 854 μετὰ τὸν δὲ
λάχε χρείων Εἴμηλος |, sc. ἐλαυνέμεν, cf. 356
τῷ δ᾽ ἐπὶ Μηριόνης λάχ᾽ ἐλαυνέμεν, 357. Tv-
δείδης A. s. Q2 400 χλήρῳ λάχον ἐνθάδ᾽. ἕπεσ-
9er |. h. Cer. 87 τῶν ἔλλαχε κοίρανος εἶναι |.
— Aor.ll aliquotiens absolute ponitur, ut inf.
e nexu sententiarum facile suppleatur, ἔλαχον:
sors mihi contigit. Η 171 ὅς χε λάχῃσιν. |
Eust. 674, 92 τίς ἂν λάχῃ πρῶτος δηλαδὴ ἀν-
τιστῆναι τῷ Ἕχτορι cf. H 1τ9 ἢ Αἴαντα λαχεῖν,
K 480 πρὸς Θύμβρης δ᾽ ἔλαχον (sc. εὕδειν)
αύχιοι, 3862 ΤῪεῦ χροὸς δὲ πρῶτος κλ "(oo λάχεν
(sc. τοξεύειν), cf. 354, h. Cer. 86 ἀμφὶ δὲ τιμῇ!
ἕλλαχεν, codd. τιμὴν (ta La Roche Stud. p. 157),
τιμῇ Schneidewin Philol. III 675, cf. Baumeister
comment. — b) c. genet. bis. “ὦ 76 ὥς χεν
᾿Αχιλλεὺς | δώρων £x Πριάμοιο λάχῃ, € 311 τῷ
χ᾽ ἔλαχον χτερέων. — 2) aor. II redupl τινά
τινος participem facere aliquem alicuius r. qua-
ter, tantum coni. c. gen. πυρός coniunctus (Fick
1I? 916 annotat lak lank erlangen; aus lak biegen,
zubiezen — zuwenden. H 80 ὄφρα πυρός με
Τρῶες λελάχώσι ϑανόντα |, schol. A ἀντὲ τοῦ
λαχεῖν ποιήσωσι, Eust. 1019, 8, cf. Ὁ 350 .X
343. Ψ 76 ἐπήν με πυρὸς λελάχητε. — 3) intr.
sorte designari, bis. ε 160 ἐς δὲ ἑχάστην | &v-
νέα λάγχανον αἶγες" (kamen durch's Loos heraus),
ε 334 οἱ δ᾽ ἔλαχον, τοὺς ἄν χε zal ἤϑελον
αὐτὸς £A£o9« |.
λαγωός (a rad. λαγ Curt. Et.^ p. 183, ibid.
p. 526 mit besonderem Anklang an λαγγεύει"
φεύγει“. Pott, Bopp alii a sanscr. langh vocem
derivant. [Benfey WL.II 27 a lagh ,,der Springen-
de*] quod recte fieri posse Curt. non negat. v.
Lobeck el. Pathol. p.471s., Eust. 1271, 1, Buch-
holz Real. II p. 208). Legitur λαγωοῦ semel,
λαγωόν bis, λαγωούς semel — lepus. K 362
dc — δύω κύνε — |. κεμάδ᾽ ἠὲ λαγωὸν ἐπεί-
γετον, X 810 αἰετὸς. .. [ ἁρπάξων ἢ ἄρν᾽
ἀμαλὴν͵ ἢ πτῶχα λαγωὸν b 9 295 πρόχας ἠδὲ
λαγωούς" 1. XIX 43 ὀρεσκῴοιο λαγωοῖ |. cf.
E. M., Eust. p. 811, 62.
Aó£ sean (Pott in Kuhn Ztschr. VII 331 ,von
ἕρκος dem Volke als Schutzmauer dienend*). —
61*
964
“αέρκεος, -s«. 1) pater Alcimedontis Myrmi-
donis. Hl 197 "AAziuéóov, Aa£oxtog υἱὸς ἀμύ-
μων |. P 467 'Aàx., υἱὸς 4. Αἱμονίδαο. 2)
χρυσοχόος y 495 εἷς δ᾽ αὐ χρυσοχόον “αέρ-
χεα δεῦρο κελέσϑω |, vs. 482 χαλκεὺς vocatur.
Eust. 1475, 19 s.
«Λαέρτης (E. M. 554, 47 παρὰ τὸ δύνασϑαι
λᾶας ἀερτάζειν, ἤγουν χουφίζειν λίϑους, cf.
E. Gud. Eust. 1475, 25 δύναται χαὶ παρὰ τὸν
λαὺν εἶναι. ὡς τὸν vm αὐτὸν λαὺν ἀείρων).
— Leguntur nom. « 430 o 353 483 π 802 7 336
vo 207 327 498 513, .4. πεπνυμένος o 375, A.
ὁ γέρων à 111 & 173. — gen. -so (p. syn.) à 555
t 505 [531], 44. ἥρωος x 185, -«o 9 18 χ [191]
ὦ 192 206, “αέρταο γέροντος & 9 451. — dat.
- 0 738 zt 138, 4. ἥρωι B 99 τ 144 o 134. —
acc. τὴν zt 118, 4. ἥρωα & 189, ᾿ἀρχεισιάδην ὦ
970, μεγαλήτορα ὦ 365. — Legitur in primo
(duodecies), in altero (septies decies), vss. 5 9 et
451 in quarto pede. — Laertes, unicusfilius Acer-
sii (π᾿ 118 ὦ 270 517) et Chalcomedusae (Eust.
1796, 25), iuvenis Nericum Cephalleniorum oppi-
dum expugnavit (o 376). Rex Ithacensium factus
ex Anticlea uxore (4 85) Ulixem unicum filium
genuit (zr 119). Quamdiu regis muneribus functus
sit, non liquet, certe Ulixes ante bellum Troia-
num ad regnum accesserat (8 46 934 s). Ex eo
tempore L. ruri vitam simplicissimam vivebat (α
188 4 190) quamquam mnlta possidebat (8 102),
unam servam Siculam secum habebat («c 191 ὦ
211 366) neque unquam urbem adibat (« 188 4
190) Ipse agrum colebat quem sua manu ar-
boribus conseverat et ex inculto cultum fecerat
(o 204 s. 335 s). Diligentiam eius hortulani
Ulixes laudibus effert (ὦ 245) (cf. Ameis adnot.
ad c 207, qui eum agrum γέρας fuisse suspica-
tur. Magnus Laertae luctus est filii quem iam
dudum periisse pro comperto habet (ὃ 111 A
190 zx 139 c 290), refricatur dolor Ulixis nar-
ratione (ὦ 315); audita vero Telemachi pro-
fectione dolore et maestitia commotus potione
ciboque et labore abstinet (z 142), quare Eu-
maeus ipse de reditu nepotis eum certiorem fa-
cere vult, Tel. autem iubet servam ad eum mitti
(zt 152) Profectum esse Telem. Penelope per
Dolium Laertae nuntiaverat (9 737). Procis inter-
fectis Ulixes rus se confert, ut patrem videat (1»
359), invenit eum arborem plantantem (« 243),
a patre agnoscitur (ὦ 845 5.), qui audita proco-
rum caede seditionem Ithacensiumr omnium timet
(o 858). Ad supremum certamen cum procorum
familiaribus pugnandum Minerva membra senis
corroborat (e 520) ut primus hastam mittat in
hostem et Eupeithem prosternat. — Deis Laertes
multa sacrificia fecerat (y 336), Eurycleam (« 430)
et Eumaeum emerat (o 483). Scutum, quo L. in
adolescentia usus erat, Melanthius procis pugnan-
tibus afferre vult (7 185). Penelope vestimentum
funebre ei texuit (2 99 τ 144 ὦ 134). — Fried-
reich Real. 221 418 521, schol LV ad B 173.
“Λαερτιάδης (Lob. Path. prol. p. 479, Eust.
13, 35, E. M.) nom. 7' 200 41. πολύμητις Ὀδυσ-
σεύς, ε 19. gen. “αερτιάδεω (p. syn.) 4t. Ὀδυ-
σῆος | μ 378 zx 104 (d9srst Ζηνόδοτος schol.
H) o 152 o 24 τ 165 262 336 583 q 262 7 339,
aec. “Ἰαερτιάδην Ὀδυσῆα z 455 o 361 σ 348 (v.
l. “αερτιάδεω, cf. Faesi ed.^) v 286 (c£. Ameis
append., La Roche Stud. p. 229, Duentzer Zenod.
p. 70). voc. 4«toriéó T 185, διογενὲς “1. πο-
λυμήχαν᾽ Ὀδυσσεῦ B 173 4 358 O 93 I 308 624
K 144 *P 793 ε 903 x 401 [456] 488 [504] 2 [60]
“Ταέρτης — λάϑρῃ
[92] 400 473 617 v 375 ξ 486 x 167 xy 164 o
542. Nom. et voc. post caesuram trithem., genet.
et acc. post penthem. leguntur.
λάζξομαε (Curt. Et. p. 532 670 not. 671 a
rad. λαβ, Doederl. Gl. $ 2269 λάζεσϑαι eiusdem
radicis cuius λαύξεν esse vult λαζ — prehendere,
λαύειν — sumere, cf. Passow s. v. 4142, Bezzen-
berger Beitr. originem ducendam esse putat ἃ
rad. A«y sanscr. arg ὀρέγω unde ags. làccan —
prehendere. Kuehner a. Gr. ὃ 21, 5, b. λάζομαι
[Ξ-ϑλαμβάνω 2«8]e A&yyouad).— 2 & Gv ua c forma
secundaria primum h. Merc. 316 legitur (cf. Curt.
Verb.I p. 178 5. infra Didym. ad O 389) Le-
guntur: λάζετο nonies in quinto, E 840 in primo
pede, λαζοίατο semel (cf. Curt. Verb. I 94) in
quinto, ἐλάζετο (E 371) et ἐλάζυτο (h. Merc. 316)
in quarto pede. La Roche Stud. p. 152 s.: ,,Das
Verbum steht ganz synonym mit αἱρεῖν, die Form
λάζετο steht aus metrischen Gruenden für εἴς
Astro". — 1) prehendo, capio. E 365 x«l zvíi«
λάζετο χερσί | cf. P 482. 9 441 y 483, E 840
λάζετο δὲ μάστιγα xal ἡνία — — |, E 745 6.
389 λάζετο δ᾽ ἔγχος |, (cf. La. Roche Textkr.
p. 3805, Didymus ad 6 389 Πτολεμαῖος ὃ τοῦ
Ὀροάνδου £v τῷ περὶ τοῦ Ὁμηρικοῦ χαραχτῆ
ρος διὰ τοῦ v προφέρεται λάζυτο καὶ ἔστι
ἥν |, B 418 ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν |. — 2) πά
λὲν À. μῦϑον retraho quasi verba. 4f 357
Aw δ᾽ Ó γε λάζετο μῦϑον |, schol. BLV εἰς
τοὐναντίον μετήγαγε τὸ οκαὶ σὺ χακοῖσιε δέ
λοισι κεκασμένε" (339), schol. D ψόγον γὰρ εἶ:
πὼν νῦν ἔπαινον λέγει. Eust. 480, 188. Pa
aliter v. 254 Ulixes non ut supra verba qi
iam dixerat retrahebat, sed quae dicturus
retinebat, Ameis ed.: ,,er nahm die Rede zurue
die ihm vor Freude bereits auf der Zu
schwebte*, cf. append., v. schol. HV, Eust. 1
31s, Hesych. 4. λαμβάνειν. — 8) corripio. ἢ
Merc. 316 ἐπὲ βουσὶν ἐλάζυτο χύδιμον 'E,
μὴν |, cf. Baumeister comment. ,,propter bo
corripuit Mercurium. Quae verba cave intelle
cum Schneidewino deprehendit eum in
boum**, à
λαϑιεκχηδής (κῆδος) (E. M. 555, 1, de accen|
cf. schol. A ad Ν 63, Eust. 920, 47). — Apol
Lex. 107, 20 λανϑάνειν ποιοῦντα τὰς ἀνία
afferens oblivionem aerumnarum. μαζός, XB
εἴ ποτέ τοι λαϑιχηδέα μαζὸν ἐπέσχον |, S jl
AD τὸν λήϑην ἐμποιοῦντα τοῖς παισὲ τῶν 20
κῶν ἁπάντων. ]
λάϑοη (λανϑάνω) (dubium est, utrum λάϑ
ut Bekker plerique editores, an λάϑρη cum
meistero et Spitznero sit scribendum, cf. Spitz
ep. ad G. Hermannum p. 9, eund. ad E 260, Lobecl
el. p. 336, de reliquis adverbiis in ἡ desinentibu
vide La Roche ἢ. T. 410, h. U. 180 5., Kuehne
a. Gr. 8 336, 4 not. 8, qui adverbia in ἃ aut 7
e casu instrumentali orta esse contendens « sul
Scribendum esse negat. Hesych. 4. χρυφίως
ἠρέμα, ἡσύχως, cf. E. Gud., Goebel Lexil. p. 363
h. Cer. 240 A499 vide infra..— clam, in 0€
culto. 1) absol B 515 ὁ δέ ot παρελέξατο {
ϑρῃ | cf. II 184, 9 269 μίγησαν ἐν Ἡφαίστοι
δόμοισι | λάϑρῃ, o 480 ὃς ἐμίσγετο Ad9Q
cf. χ 445, h. XVII 4 “ήδη | λάϑρῃ ὑποῦδμῆ
ϑεῖσα. H 242 λάϑρῃ ὀπιπεύσας. Ν 352 Ad
ὑπεξαναόυς πολιῆς ἁλός. Ν 357 λάϑρῃ δ᾽ α
ἔγειρε. T 1690 ἀλλά τε λάϑρῃ γυῖα βαρύνετο
à 99 ἀδελφεὸν ἄλλος ἔπεφνε | λάϑρῃ, Duen
λαιγὲ --
ed: ,Gegzensatz zum offenen Kampf'5, cf. o 80
μεγάροισι, | λάϑρῃ χτείναντες. Qo 48 ᾧχεο
νηὶ Πύλον δὲ ] λάϑρῃ. h. Cer. 130 λάϑρῃ δ᾽
Ee h. Cer. 372 ῥοιῆς κόκκον ἔδωχε —
44907 |, cf Baum. comment. h. Cer. 411 αὐτὰρ
ὃ λάϑρῃ | ἔμβαλέ μοι δοιῆς κόχκον. — 9) λά-
$05 τινός clam aliquo. E 209 λάϑρῃ “αομέ-
δοντος. Q 72 λάϑρῃ Ἀχιλλῆος. h. Cer. 940
don φίλων γονέων. Baumeistero (comment.
. 309) cum magnopere offendat in ultima cor-
ta vix dubitandum esse videtur, quin aut
χρύβδα scribendum sit, aut λάϑρα ξῶν γονέων.
- Vox duodecies in primo, sexies in sexto, se-
el (T 165) in altero pede legitur.
—Adeyá (λας de vi deminutiva suffixi cf.
Curt» Et. 535). — lapis parvus, Suid. oi μικροὶ
λίθοι, Ap. Lex. 106 χάλικες. Hesych. λέϑοι ὑπὸ
«tog λελιασμένοι et Eust. 1553, 44 τὰ σμι-
χρὰ λιϑάρια τὰ πρὸ τῶν χειλέων τοῦ ποτα-
v non recte de certo quodam genere lapidum,
e silicibus, cogitare videntur, cf. Schmidt Syn. II
MUS. — c 433 zt0vAUn0Ó06C. — — | πρὸς z0-
ληδονόφιν zvzval λάιγγες ἔχονται |, $ 95 χε
μάλιστα | λάιγγας ποτὶ χέρσον ἀποπλύνεσχε
ϑάλασσα |.
λαῖλαψ (L. Meyer v. Gr. I 428 λαῖλαψ et λαι-
λαπεῖν ad lat. rapere revocat, Goebel Lexil. II
ME pro λά-σλαψ, Doed. Gl. nr. 2257 λέψ
cus, inde reduplicatione fit λαῖλαψ, λίῳ au-
tem ad λαβεῖν pertinet. Benf. II p. 139 vocem
: E ci λαβ adscribit forma intensiva , der stark
eri ssende Sturm*, Duentzer in Kuhn Ztschr. XII
p. 13 radici λα — "delere der vernichtende, zer-
Stoerende. E. M. 558, 53 παρὰ τὸ λάπτω, cf.
Gud. — De vi vocis veteres omnes consentiunt
Sych. χαταιγίς, ἀνέμου συστροφὴ μετὰ vs-
Ü Suid. 2, 1 514. Schol V ad II 384 λαῖλαψ
μετὰ ὑετοῖ ἄνεμος, ποτὲ δὲ ἁπλῶς ὑετός,
Β0ΠΟΪ. LVD ad 4 278, D ad 4 306. Schmidt
n. II 243 s.: ,,der mit Regenguessen verbundene
1 und her tobende Sturm*, Eust. 1064, 42.
10d Aristot. mund. 4, 15 dicit λαῖλαψ δὲ gal
ρόβιλος πνεῦμα εἰλούμενον χάτωϑεν ἄνω
Eno: nondum pertinet) — procella, turbo
rocellosus cum imbre et caligine; quare epitheta
ccedunt κελαινή, ἐρεμνή, ϑεσπεσίη. 4 978
EL δέ τε λαίλαπα πολλήν | sc. νέφος. II 365
τε τε Ζεὺς λαίλαπα τείνῃ |, schol. LV ἐν δὲ
AN ὑπομνήμασι, κατὰ δοτικὴν 4v λαΐλαπι.
m ὡς δ᾽ ὑπὸ λαίλαπι πᾶσα κελαινὴ βέ-
Ὁ t χϑών |, o 42 εἰ μὴ Ζεὺς λαίλαπι παῦ-
h. VII 24 0097 ἀργαλέους e ἀνέμους
LE πολλήν |. Cum ἄν, ἐμὸς aut ξέφυ-
|? coniungitur P 57 ἐλ ϑὼν -- ἄνεμος σὺν λαί-
U πολλῇ |. ε 68 ἐπῶρσ" ἄνεμον — — Ζεὺς
λαίλαπι θεσπεσίῃ, Am.: ,1um Sturme*, cf. &
4. 4 400 ἄνεμος μὲν ἐπαύσατο λαίλαπι
ων |, uw 426 ζέφυρος uiv ἐπαύσατο à. 9. |,
408 ζέφυρος μεγάλῃ σὺν 4. 9. |, 4 806 ζέ-
peo ς — — βαϑείῃ λαίλαπι τύπτων |. Com-
arantur cum procella pugnantes 4f 747 ἐνό-
γυσα χελαινῇ λαίλαπι iooc | wie ein dunkles
letter sc. Νέστωρ. M 375 ot δ᾽ ἐπ’ ἐπάλξεις
"ov ἐρεμνῇ λαίλαπι ἴσοι] sc. “Τυκίων ἡγή-
Doc. Y 51 «vs δ᾽ Aogc — ἐρεμνῇ λαίλαπι
oc |. Plerumque dat, ter acc. legitur, duo-
ies vox in quinto, bis (ε 68 με 315) in primo,
|mel (IJ 384) in secundo pede ponitur.
᾿λαεμός (Passow a rad. λα quae vim habeat
' ap petendi et arripiendi, Benf. WL. II 137 373
voro, sanscr. gri, lat. glu-tio, Ae: in λαι-
965
λαισήιον
μός pro A«v, cf. Woerner subst. homeric. p. 34.
Hesych. φάρυγξ, τράχηλος, E. M. 558, 33, Eust.
1271, 58 ὡς γὰρ ἐκ τοῦ λάω λαμὸς καὲ λαι-
HOC xz. τ. λ.. — fauces, guttur, Schlund, Kehle.
T 209 φίλον κατὰ λαιμὸν ἐείη | οὐ πόσις οὐδὲ
sco N 388 ὁ δέ μιν φϑάμενος βάλε δουρὶ
λαιμὸν ὑπ᾽ ἀνϑερεῶνα, οἵ, Eust. 938, 56. N
542 ,Aivéac — — ἐπορούσας Ι λαιμὸν. TU,
— ὀξέι δουρί |, Σ 84 δείδιε γὰρ μὴ λαιμὸν
ἀπαμήσειε Ι,, X 15 τὸν δ᾽ Ὀδυσεὺς χατὰ λαι-
μὸν — — βάλεν lj |.
A&tvog, semel, X 154, A&tveog (A&ac, cf.
Schmidt Syn. II 175$.). lapideus, lapidibus factus.
X 184 πλυνοὶ — — ἔασι | καλοὶ λαΐνεοι, I
404 οὐδ᾽ ὅσα λάινος οὐδὸς ἀφήτορος ἐντὸς
ἐέργει}, Φοίβου Απόλλωνος, cf. Hentze append.,
Riedenauer Handwerk p.90. 3 80 Πυϑοῖ ἐν
ἠγαϑέῃ, ὅϑ᾽ ὑπέρβη λάινον οὐδὸν ] χρησόμε-
γος, cf. Nitzsch comment. II p.177. zx 41 εἴσω
lev χαὶ ὑπέρβη λάινον οὐδόν |, cf. o 30 wv 88.
v 958 μεγάρου παρὰ λάινον οὐδόν |, Gerlach
Philol. XXX p. 513: ,vor dem χρηπίδωμα in
einem der kleinen Cabinette, welche durch die
μεσόδμαι gebildet παγάθης. h. Ap. 296 αὐτὰρ
ἐπ᾽ αὐτοῖς | λάινον οὐδὸν ἔϑηκε i. e. adytum
Ilgen, cf. Baumeister comment. Ab Homero acc.
λάινον οὐδόν ubique in fine versus ponitur. h.
Merc. 233 χατεβήσατο λάινον οὐδόν |, 118
πάντῃ γὰρ περὶ τεῖχος ὀρώρει, ϑεσπιδαὲς zio |
λάινον" SC. PUO schol. A ἔστι γὰρ τεῖχος
Acwov τὸ ἑξῆς. ἄκαιρον γὰρ τὸ λάινον πῦρ
εἴ τις συνάπτοι, cf. BL. Ariston. ad ὁ 414 δι-
πλῆν παρατιϑέάσιν ἔνιοι διὰ τὸ ὑπερβατόν,
περὲ τεῖχος λάινον. ἠϑετοῦντο δὲ zai παρὰ
Ἀριστοφάνει (sc. vs. 175—180), παρὰ Ζηνοδότῳ
δὲ οὐδὲ ἐγράφοντο, Bentleius δήϊον, cf. Spitzner
ed. et Hentze append. » 106 χρητῆρές τε καὶ
ἀμφιφορῆες — | λάινοι. h. Merc. 401 χιὼν
παρὰ λάινον ἄν τρον |. "Translate χιτών dicitur
λάινος I'57 E δὲ 8v ἤδη λάινον foco zt
τῶνα κακῶν ἕνεχ᾽ ὅσσα ἔοργας |, schol. D Z«-
ϑόλευστος ἐγεγόνεις, item Suld. II 487, vide quae
rectissime ibi in adnot. exponuntur. Eust. 1197,
64 ἤγουν ἐλιϑάσϑης ἄν. A. ἕσσο y. igitur est Ia
EDU esses obrutus, necatus* neque recte Doed.
Gl. nr. 2280 interpretatur: in angustum carcerem
intravisses, cf. La. Roche ed. comment.
λαισήιον (incertae originis vox, schol. B ad E
453 ἐγώ φημι “σάκη λέγειν χοῦφα, λαισήια δὲ
εἰρῆσϑαι τὰ ἐν τῇ λαιᾷ Baovatousva μικρὰ
ἀσπιδίσκια, οἵ. BLV ot δὲ παρὰ τὸ λόσια αὐτὰ
εἶναι, item ἜΝ. 558, 44 cf. Zon. p. 1289. Suid.
μικρὰ ἀσπίς. Hesych. ὕπλα λάσια, ὅπερ ἐστὶ
δασέα, αἰγείαις βύρσαις περιβεβλημένα ἔτι
τὰς τρίχας ἐχούσαις. Lob. Pathol. pr. p. 473:
«1. unde factum sit incertum, pro λάσεος non
dictum esse, certissimum est. Benfey WL. II
11188 λασιο᾽ pertinere vult, λαεσήεον ἀσπιδίσκεον
ἐκ λασιῶν βυρσῶν αἰγειῶν. Curtius in prioribus
ed. adscripta Hesychii glossa λαισάς- ἡ παχεῖα
ἐξωμές, λαισήιτον vocibus λάχνη et λάσεος sub-
iunxit, in V ed. omisit. La Roche , wohl zu-
sammenhaengend mit λάσεος zottig** 5 item Faesi.
Koechly et Ruestow pag. 16 λαισήεον ,scutum
sublisaculo munitum* intellemunt. cfr. Duentzer
ad E 453 ,das Wort ist wohl von einem λαισεῖα
abgeleitet, das ienen wollenen Schurz bezeichnete,
wie λαισάς eine Art Kleid hiesz. cf. s. v. πτες
Qózic). — Beutum parvum, parmula, bis. E 453
ἀσπίδας εὐχύχλους λαισήιά τε πτερόεντα | cf.
M 426. Eust. 570, 17, 911, 60. Baerwinkel, de
900
heroum Homericorum armatura, Arnstadt 18539,
38.
5 “Λαιστρυγόνιος. : adi. (4 1eiotovyav ) z 83
ἱχόμεσϑα Aduov αἰπὺ πτολίεθρον Ι Τηλέπυλον
«Ἰαιστρυγονίην, w 818 19? ὡς Τηλέπυλον
“αιστρυγονίην dqizovro . Ceterum sunt qui
AA. nomen urbis et Τηλέπυλον adiectivum inter-
pretentur cf. Wolf, Faesi, Nitzsch. v. s. Τηλέ-
zvAoc. Suid. II517 Ταιστρυγονία, πόλις. Hesych.
Aaigtovyovin ἡ τῶν “αιστρυγ "ὄνων πόλις.
“Λαιστρυγών (incertae originis nomen. Doe-
derl. Gl. 2262 profectum esse putat a ληιστήρ
dor. λαιστήρ et yovo: ,filii praedonum", Duentzer
ad x 82, Ameis append. ibid. a λα, λαὲ et τρύ-
χειν, τρύγειν multa comedentes die Starkver-
zehrenden*, Lauer Nachlass cet. p. 298 cum
alias vocis explicationes tum illam e museo phil.
Cambrig. sumptam affert a λα et τρύξζω τρίζω
— ἀσήμως λαλεῖν, dcictovyOvec igitur— magna
voce murmurantes Starkbrummer cf. E. M., alii
ἃ λᾶας et τρύω vel τρώγω terere, perfodere
vocem derivant) — Laestrygones, qui sub rege
Antiphata Telepylum urbem incolunt. z 119 φοί-
ror ἰφϑιμοι Δαιστρυγόνες ἄλλοϑεν ἄλλος,
x 106 ϑυγατέρ᾽ lo9iug “Ιαιστρυγόνος Avri-
«cao | cf. χ 199. Laestrygones homines erant
ingenti corporum statura ovx ἄνδρεσσι ἐοικότες,
ἀλλὰ Γιγέσιν, quare regina eorum sociis Ulixis
montis cacuminis instar esse videbatur (x 112),
in naves Graecorum ἀπὸ πετρόέων ἀνδραχϑέσι
χερμαδίοισιν βάλλον (z 121); ut erant anthro-
pophagi socios Ulixis ut pisces hastis confixos
devoraverunt (x 124). Unus Ul. cum nave sua
retinaculo celerrime ense absciso caedem suorum
eflugit (« 127 s). De sedibus eorum veteres dis-
sentiebant (vide locos conlectos a Forbig. in Pauly
Realencyclop.IV p. 729), Plin. n. ἢ. III 5, 9 ,,op-
pidum Formiae Hormiae dietum, ut existumavere
antiqua Laestrygonum sedes", idem Cicero ad
Attic. II 13, Horat. carm. III 17, iudicabant, cum
Graeci (Thuc. VI 2, Strabo, Polyb. alii) Laestry-
gones in Sicilia prope fines Leontinorum oppidi
habitasse censerent, cf. Eust. 1618, 7, Hesych.
A. oi viv Δεοντῖνοι. Multa ἃ multis de hac
quaestione scripta et disputata sunt, de quibus
cf. cum Nitzsch ad z 82—86, Ameis app. Buch-
holz Real. I 262s., tum Lauer 1. c. qui accurate
et diligenter hanc rem tractavit. Ommia arcte
cohaerent cum interpretatione vss. z 82— 86, qui-
bus commemoratur «ef. maxime vs. 86 ἐγγὺς γὰρ
νυκτόςτε χαὶ ἡματὸς εἰσι κέλευϑοι), apudLaestry-
gones Homeri noctes fuisse brevissimas, occasum
solis ortum eius quasi subsecutum esse (Lauer
p. 305). Iam Crates grammaticus inde coniecerat
icf. Eust. 1649, 27 s., Lauer l. c. p. 306, adn. 32,
Nitzsch p. 105), pervenisse ad Homerum incertam
quandam et obscuram famam noctes breviores
esse in terris septentrionalibus sedesque Laestry-
gonum ἴῃ illis regionibus esse quaerendas.
Secuti eum sunt cum alii homines docti (Lauer
1. c. p. 306), tum Nitzsch 1. c., cf. iul gr. L.
p. 810, 52 , Preller gr. M. II 457, 9 9. Oblocutus
est Lauer l. c. qui "putat, Laestrygones Homeri
procul a Graecia occidentem versus sedes habuisse;
probavit hanc sententiam Ameis cf. append. ad
x 86; paullo aliter interpretatur Buchholz 1. c.
p. 263. cf. praeterea Thaer in Philol. XXIX p. 601.
Bender, die maerchenhaften Pise S hom.
Ged. Darmstadt 1878 4 p.
λαῖτμα (Benf. WL. Il td 'eiusd. rad. ac glu-
tio devoro, λαιμός fauces, guttur, λαῖτμα, Meeres-
“Ζαιστρυγόνιος — -:]αχεδαίμων
schlund*, Goebel, Z. f. G. IX p 517. .,1. wird
angewendet, wo wirklich ein Aufklaffen, ,Zer-
theilen der M eereswogen statthat.** Hesych. ἄλλοι
τὸ διάστημα τοῦ πελάγους. Duentz. ad à 504
4. ubique de alto mari dici vult, ut μέγα λαῖτμα
ϑαλάσσης sit magnum mare poetarum Roman.
Retzlaf Syn. II p. 5 mare violenter mo
turbidum interpretatur, schol. 7 35 οἱ μὲν 0Q-
μημα, οἱ δὲ τὸ κότος οἱ δὲ τὸ διάστημα τοῦ
πελ arae Suid. χῦμα x«i βάϑος. v. Apoll. Lex.
106, 27. E. M. 558, 51)— Vorago, adduntur
genetivi ἁλός aut θαλάσσης. Semel in Ili
T 9267 ἁλὸς ἐς μέγα λαῖτμα Ι. ὃ 504 wu
λαῖτμα ϑαλάσσης | cf. € 174 ε 260 h. Ap. a
9. 561 zal λαῖτμα τάχισϑ᾽ ἁλὸς ἐχπερόωσιν...
Omitt. gen. ἡ 35 λαῖτμα μέγ᾽ ἐχπερόωσιν, t
ἐχπεράᾳ μέγα λαῖτμα | εἴ. h. Ap. 469, ε
zal “δὴ τόδε A. διατμήξας ἐπέρασσα Ϊ: η 26
νηχόμενος τόδε λαῖτμα διέτμαγον, ubi Duentz .
μέγα λαῖτμα, codd. ut videtur omnes τόδε.
R.' ed. crit. nihil adnotavit, cf. Ameis app.
λαῖφος (Benf. WL. II 312 ,Hülle, Gewa
E. M. 558, 49 7; ἢ παρὰ τὸ λῶπος, Eust. 1745, f
A. TUO) LZ OV TL ἱμάτιον. . καὶ λαῖφος τὸ ἱστίο
cf. 1890, 7. Hesych. Acique (Schmidt Z«íq
Qaem). — a) vestis lacera, panuus, v 399 d,
δὲ λαῖφος | ἕσσω, v 206 τοιάδε λαίφε᾽ ἔχοντι
— Lh) armentum, velum, Hesych. τὸ ἱστίον ἤγουν
τὸ ἄρμενον, Suid. ἄρμενον, ἱστίον ἱμάτιο j]
Ap. 406 οὐδ᾽ ἕλχον λαῖφος νηὸς χυανοπρώροι )
— c) lodix, incunabula, h. Merc, 152 ἐν mt
μῃσί περ ἰγνύσι λαῖφος ἀϑύρων |, Herman
scripsit παροιγνὺς λαῖφος ἄ. per]lusum lodi
aperiens. Baum. putat vitium situm esse in y
λαῖφος. --- d) pellis h. XIX 23 λαῖφος
νῶτα δαφοινὸν λυγχὸς ἔχει, lyncis pelli
dutus est sc. Pan. οἵ. Welcker Myth. I 45
λαιψηρός (Benf. WL. II 123 ad rad.
λὲψ glit- schen — celer, alii 4. — «iw oóc 0
littera 4 esse volunt cf. Passow s. v. ΤῈ
Gr. S 158, 12, Hesych. «iwzo& xal σὺν m
λάβδα λαιψηρά; recte oblocutus est Lob
p. 109, qui vocem derivari vult a themate €
λαῖλαψ adhaeret, item Doed. Gl. 2958 4.
λαιλαψηρός à λαῖλαψ profectum esse et n
cohaerere cum vocab. αὐψηρός censet. Schr
Syn. Il p. 136 ,2. bezeichnet rasch sich
lósende Bew egungen.*) — celer, citus.
λαιψηρά" ταχέως ἢ ταχέα, Suid. ταχύ, £A
Non legitur in Od. vox. a) γοῦνα K 358 2«
δὲ γούνατ’ ἐνώμα. Ap. Lex. 17, 19 ad e.
δὲ y. ε. οἵ. X 144. Y 98 ἐπῶρσε μένος Aun
ρά τε γοῦνα | cf. .Y 204. O 269 "W^
δας καὶ γούνατ᾽ ἐνώμα | c£. X 94
ἀντὶ τοῦ λαιψηρῶς ἧτοι λίαν ταχέως.
ἀνέμων χέλευϑα X 17 λιγέ cv ἀνέμων
λευϑα. cf. O 690. — c) βέλεα ᾧ 218 τ ,
ὀλέεσθϑαι ᾿Απόλλωνος βελέεσσιν",
1236, 42. — d) 2. A NAE 1
"yide κιχήσατο — | καὶ λαιψηρὸν ἐδ
A«azró«ctuor, Menelai regnum, Peloponn
pars australis inter Arcadiam, mare Myrt
Messeniam ad sinum laconicum sità;
autem temporibus nomine 41. Messeniae q!
pars continebatur, quae ad Menelai regnum:
tiuebat. q 13 enim commemoratur Iphitum
arcum in Laconia dono dedisse (τά οἱ
Aaxedatuove. δῶχε τυχησας), v. 15 autem ;
ditur τὼ δ᾽ ἐν Μεσσήνῃ ξυμβλήτην ME C
cf. Curt. Pelop. II 203, Buchholz Real. I
Burs. G. v. Gr. I 159, Buttm. lexil. II 97.
ΟΕ, Beuthen 1878 p. 16, partem illam Messeniae
ad Agamemnonis, non ad Menelai regnum per-
tinere vult. — Epitheta adduntur χητώεσσα (cf.
Am. ap. Nitzsch comment. ad δ 1, Buttm. 1. c.
p. 96), χοίλη. ἐρατεινή, δῖα, εὐρύχορος. A. et
ierrae et capitis eius nomen est cf. schol. AD.
ad B 581, Strabo VIII 367, Hesych. s. v., Eust.
9293, 30 204, 97. 41. — a)terra B 581 oi δ᾽
εἶχον κοίλην «Ἰαχεδαίμονα χητώεσσαν ||.
τῶν... ἦρχε βοὴν ἀγαϑὸς Μενέλαος, v. 589 s.
urbes eius terrae enumerantur, εἶ δῚ. Duentz.
᾿ὐἰγοατιθ loco urbem intellegit. /'" 299 443 «1α-
xedeipovoc ἐξ ἐρατεινῆς |. ὃ 702 ἐς TUR
δαίμονα δῖαν | cf. ε 20 o 121. 96 ἐς 4
τὰν. | cf. δ 313 v 440. I' 244 ἐν “Ιακεδαί:
—uorvc αὖϑι, — | 387 «Ἱακεδαίμονι γναιετοώσῃ |,
$9 13 “ακεδαίμονι δῶχε τυχήσας |. — b) urbs
p 414 ὥς τοι εὐρύχορον A«xsóciuora, o 1 εἰς
εὐρύχορον .1. Ameis ad 9 635, Buttm. l. c.
p. 97, Hahn 1. c. p. 16, qui εὐρύχορος ad campos
eirca Eurotam patentes spectare vult, his quo-
T locis terram interpretantur.
λακτίξω (λαξ Curt. Et.^ 361, Fick II? 59. kalk
! Ferse*, calc-itrare, cf. benf. lI 316. Doed. Gl.
ἢν. 496 non recte ab ἐλάζειν ἐλαύνειν voca-
^ bulum derivat. Bezzenberger Beitr. IV com-
parat lit. lekiü fliegen, flattern"*). — pede ferio,
-calctro. c 99 λακτίζων ποσὶ γαῖαν, χ 88 ποσὶ
δὲ ϑρόνον ἀμφοτέροισι | λακτίζων ἐτίνασσε o
pon ausschlagend"*.
| Ácsovís laconis, laconica, semel in h. , AP.
* 410 πὰρ δὲ “αχωνίδα γαῖαν Ἕλος v, ἔφα-
λον πτολίεϑρον, | t&ov.
- λαμιβάνω (Βεπῇ, WL. II 139, Christ 83 ra-
dicem λαβ skr. labh pertinere ad glabh vel
-grabh »prehendere* volunt; oblocutus est Curt.
-Et.5 p. 532, qui, formae sanscriticae ,9-lambh-a-
mta* — ἐλαμβάνοντο radicem statuit Acug, inde
rad. A«B derivandam esse, cf. eund. ibid. p. 55
δὲ Fritzsche in Curt. Stud. VII 388. Fick? I 752
Il 19 comparat skr. labh rabh ,, erwischen,
fassen* et lambh-a , das Finden". Doed. Gl.
nr. 9955 a radice A«v formas λαῦσαι et λαβεῖν
ΤΣ esse putat, cf. Curt. Verb. I 248). —
ormae Homeri omnes aoristi secundi activi sunt,
nisi quod ε 355 ἐλλάβετ᾽ et ὃ 388 λελαβέσϑαι
leguntur (cf. L. Meyer gr. Aor. p. 20). — Ind.
ἔλαβε(ν) ἔλαβ᾽, ἔλλαβε (cf. Curt. Verb. I 113,
jeund. ΕἸ. 5 532), A«fge(v), λάβ᾽, λάβον o 387,
λάβετον II pers. K 545, ubi Aristarch. Zenod.
λαβέτην (cf. Cobet Miscell. erit. p. 279), III prs.
λαβέτην Ζ.288, 1 711. — coni. λάβῃ et λάβῃσιρ)
i 6 191, λάβητε. — opt. λάβοιμι, door
λάβοιμεν, imp. λαβέ, λάβ᾽ Ὁ 229, λαβέτω φ 152.
πῇ λαβεῖν h. Cer. 16, ptc. λαβών (plerumque
in quarto pede), λαβόντι 147, λαβόντες, λαβοῦσα,
|med. v. s. Vis verbi non multo distat a v.
αἱρεῖν, videtur autem notio corripiendi et tenendi
|praevalere. 1) prehendo, capio, fasse, ergreife
(οἵ. Schmidt Syn. ΠῚ 205) 8) c. acc. Z 233
χεῖρας — λαβέτην, £2 672 χεῖρα γέροντος]
λαβε cf. h.Ven. 155. £971 χάρη λάβε παιδός,
Q 465 γούνατα cf. 4/8 ζ 148. E 398 ἡνία cf.
581. 9 186 λάβε δίσκον], φ 148 τόξον cf.
52 χ 71. o 102 δέπας ἀμφικύπελλον, σ 394
σφέλας, O 716 νῆα, Il 162 Exto μὲν χεφαλῆ-
τῳ ἐπεὶ λάβεν. sc. Κεβριόνην, v 890 μή & λα-
βοῦσα | οὐλὴν ἀμφρόσσαιτο. Multis locis parti-
"ipium cum aliis verbis coniungitur, ita vero ple-
'umque ut suam notionem i B 261 σε λα-
Jóv ἀπὸ — εἵματα δύσω προ. BAxs —
λαχτίζω — λαμβάνω
901
γλυφίδας τε λαβών, Θ 72 ἕλχε δὲ μέσσα A«-
βών sc. τάλαντα οἵ. X 212. Ν 980 τεύχεα
δεῦρο λαβὼν ἴϑι. d» 504 ἢ μὲν τόξα λ. πάλιν
zig, φ 359 τόξα À. φέρε, h. Mere. 34 οἴσω σ᾽
εἰς ᾿δῶμα λαβών, : 293 παῖδα λ. φέρε, 44 845 ὑπὸ
στέρνοιο λαβὼν ἄγε ποιμένα λαῶν], II 228
δέπας — ἐκ χηλοῖο À. ἐκάϑηρε, v 300 ἔῤῥιψε
βοὸς πόδα — — ἐκ χανέοιο λαβών, (828 ἄφαρ
δὲ λ. ἐπυράχτεον sc. ῥόπαλον Κύκλωπος, A4
τὰ μῆλα λαβόντες ἐβήσαμεν, 35 T μῆλα λα-
βὼν ἀπεδειροτόμησα [,. κι 284 ἀσπαΐροντα -
λ. ἔῤῥιψε ϑύραζε 1, h. Merc. 956 ῥέψω σε λα-
βὼν ἐς Τάρταρον, ψ 87 χύσειε χεῖρε λαβοῦσα,
ὦ 898 λαβὼν χύσε χεῖρ᾽ ἐπὶ καρπῷ | Duentz.:
»»λαβὼν steht hier für sich," h. ἄρ. 353 τὸν
λαβοῦσα — ἔδωχε Sc. Τυφάονα, h. Merc. 113
οὐλα À. ἐπέϑηχε, 947 dvéoye À. χληῖδα, 499
κίϑαριν δὲ λαβὼν -- -- ἐπειρήτιζε, 418 λαβὼν —
— ἐπειρήτεζε supplendum κέϑαριεν aut tale quid
v. Daum. ad. l. — Harissime ptc. λαβών ut in
prosario sermone neglecta significatione verbali
deprehendendi aut tenendi praepositionis quasi
loco verbo additur, id quod ab Homero quoque fit
in participiis ἕλων, ἔχων. qu. v. Pauci lociita com-
par: ati esse videntur: λ ἐν δὲ τὰ μῆλα, λαβόντες
ἐβήσαμεν, 4121 ἔρχεσϑαι — — λαβὼν εὐῆρες
ἐρετμόν | l; (cf. v 268 βροτῶν ἐπὶ ἄστε" ἄνωγεν |
ἐλϑεῖν ἐν ,χείρεσσιν ἔχοντ εὐῆρες ἐρετμόν)!},
209 ἑτάρους τε λαβὼν καὶ νῆα μέλαιναν"
ἦλϑον. — Adduntur dativi instrum. χειρί, χεοσῷ
ὀδοῦσι, E 302 χερμάδιον λάβε χειρί | cf. 6 3
Y 285. E 853 xai τό γε χειρὶ λαβοῦσα ἢ
ἔγχος cf. a 238. M 452 ὡς 0 ὅτε ποιμὴν
φέρει πόχον ἄρσενος οἰὸς] χειρὶ λαβὼν ἑτέρῃ,
Ν 943 ἀστεροπῇ --- ἣν τε Κρονίων [χ. λ. ἐτί-
vc&ev, II 510 χειρὶ δὲ λαβὼν ἐπίεζε βραχίονα
v. l. pro y. δ᾽ ἑλών, T 396 μάστιγα ΞΕ 7 7 ἀνό-
govozv |, Φ 986. χειρὲ δὲ χεῖρα, λαβόντες, φ
410 χειρὲ λαβὼν πειρήσατο νευρῆς l- — χερσί
P 620 ἔλαβεν χείρεσσι φίλῃσι | sc. ἡνία, Y 418
προτὶ oi δὲ λάβ᾽ ἔντερα χερσὶ λιασϑείς | an
sich Zog er die Gedaerme, hielt sie fest, 1P 695
χερσὶ λαβὼν ὦρϑωσε sc. Edo αλον, L 487 χεί-
ρεσσι λαβὼν περιμήχεα xovtóv |, v 467 τὴν
— χείρεσσι — λαβοῦσα | γνῶ sc. οὐλήν cf.
390. — ὀδοῦσι A. animalium, packen. «1 114
λέων ἐλάφοιο ». τέχνα] ῥηιδίως συνέαξε λα-
βὼν κρατεροῖσιν ὀδοῦσιν | cf. 4 175 P 63. —
£v χερσί K 398 ἐν χερσὶ σχῆπτρον λάβε, 0 229
ἐν “χείρεσσι λάβ᾽ αἰγίδα, O 116 Νέστωρ δ᾽ ἐν
χείρεσσι λάβ᾽ ἡνία. — μετὰ χερσί h. Cer. 378
μάστιγα λαβὼν μετὰ χερσὲ φίλῃσι |. — h. VII
97 σὺμ πάνϑ᾽ ὅπλα λαβών. contrahere vela. —
Translate de morte E 83 τὸν δὲ κατ᾽ 0008 | ἐλ-
λαβε πορφύρεος ϑάνατος καὶ μοῖρα χραταιή |
cf. II 334, Y 477.
b) cum gen, partitivo A. τινός, τινά τινος, cf.
Schmidt l. c. p. 205, Kr. Di. $ 47, 12 8. 4 407
παρέζεο καὶ λαβὲ γούνων |. schol. ABLV. γονό-
των λαμβανόμεϑα ἐπιχλᾶν σπεύ ἰδοντες, cf. A
500, Eust. 141, 40, λαβεῖν γούνων τὸ ἅψασϑαι
λέγει ἢ ἔχεσϑαι, cf. A 557 (Eust. 149, 17) 4 68
323 χ 310 342 365, Y 464 ἀντίος ἤλυϑε γού-
23 tL πως εὐ πεφίδοιτο, λαβών, ζ 142 ἢ
γούνων λίσσοιτο λαβών, Ζ 45 λαβὼν ἐλλίσσετο
γούνων οἷ. x 264. — A 490 τὸν δ᾽ — λαβὼν
ποδὸς ἐξερύσασκχε, cf. D 190 c 101, 4 463
τὸν δὲ — ποδῶν ἔλαβε οἵ, Σ 155,9 371 ἔλλαβε
χειρὶ γενείου |, ἀϑετεῖται ΤΑυϊβίοπ. cf. Hentze
app. ad L, Eust. 718, 43. t 480 φάρυγος λάβε
δεξιτερῆφι, B 316 τὴν δ᾽ — πτέρυγος λάβεν,
968
I' 869 xópv9oc λάβεν, 385 ἑανοῦ λαβοῦσα |, €
498 ἐπεσσυμένως λάβε πέτρης | hielt sich fest"
non recte Eust. 1539, 2 2 τουτέστιν ἥψατο. V
ἀγκὰς δ᾽ ἀλλήλων λαβέτην. med. semel. ε 325
μεϑορμηϑεὶς £yl χύμασιν ἐλλάβετ'᾽ αὐτῆς sc.
τῆς σχεδίης. --
2) deprehendo, meae possesionis facio, vi capio,
in die Haende bekommen, erbeuten, τενώ, τί.
a) homines £ 159 £e υἷας Πριάμοιο δύω λάβε
Δαρδανίδαο | εἰν ἑνὲ δίφρῳ ἐόντας, v. Classen
Beob. p. 151 qui ptc. arctissime cum Verbo λάβε
cohaerere contendit, cf. 4f 126. 4 106 ποιμαί-
νοντ᾽ ἐπ’ ὄεσσι λαβών, en 36 τόν ῥά τον αὖ-
τὸς | ἡγε λαβὼν ἐκ πατρὸς ἀλφῆς}, O 92 ὃν
δὲ λάβοιμι | δίπτασκον — — ἀπὸ βηλοῦ, ε 41
ἀλόχους καὶ χτήματα πολλὰ λαβόντες | δασσά-
μεϑ', 418 εἰ τινά που μετ᾽ ὄεσσι λάβοι, o 357
ἡ σέ γε VOLCNSUDU — -—] ἄνδρες δυ "σμενέες
— λάβον, h. Cer. 72 ὕστις — λαβὼν ἀέκουσαν
-- οἴχεται sc. Δήμητραν. VP 100 οὐδ’ ἔλαβε;
80. ᾿Αχιλλεὺς Πατρόκλου ψυχήν. — b) arma,
alia 9 191 ὄφρα λάβωμεν Ι ἀσπίδα Νεστορέην
cf 196. E 273 si tovto κε λάβοιμεν 50. ὅπ-
πους οἵ. K 545, Ψ 275 τὰ πρῶτα υλαβών sc.
ἄεϑλα. h. Cer. 16 ὠρέξατο χερσὶν pe ἄμφω |
χαλὸν ἄϑυρμα λαβεῖν. — I 394 μάστακ᾽ ἐπεί
xt λάβῃσι, P 678 μιν xa λαβὼν ἐξείλετο
ϑυμόν, Φ 24 χατεσϑίει ὅν χε λάβῃσι | sc. δελ-
qic. £2 43 ἵνα δαῖτα λάβῃσι | sc. λέων. — ac-
cipio, Schmidt Syn. III p. 206: zuweilen ist die
plastische Anschauung dabei noch lebendig, ,an-
nehmen*. Ammonios: λαβεῖν μέν ἐστι τὸ κεί-
μενόν τι ἀνελέσϑαι, δέξασϑαι δὲ τὸ διδόμενον
ix χειρύς., cf. Eust. 1399,12. Z 497 ἂψ 0 γε
τὴν ᾿ἀπέλυσε λαβὼν ἀπερείσι ἄποινα | ef. 4.90
τά v ἄποινα δέχεσϑε. V, 511 ἐσσυμένως λάβ᾽
ἄεϑλον | δῶχε δ᾽ ἄγειν ἑτάροισι. — "Translate
& 298 oiov χλέος ἔλλαβε δῖος Ὀρέστης | Schmidt
l c. 208. x 461 «orti; ϑυμὸν ivi στήϑεσσι
λάβητε | animum recipiatis — aor. II med. redupl.
λελαβέσϑαι λοχησάμενος ,durch List beikom-
men, à 388 τόν y! εἴ πως σὺ δύναιο λοχησά-
μενος λελαβέσϑαι |. —
,3)i incesso, occupo de ira, timore, dolore. a) τενώ,
τί, χόλος À 387 Ἡτρείωνα -- χόλος λάβεν cf.
v? 166 Π 30. μένος *P 468 ἐπεὶ μένος ἔλλαβε
S9vuor |, φόβος A 402 enel φόβος ἔλλαβε πάν-
τας], c£. IN 470 οὐχ Ἰδομενῆα φόβος λάβε.
τρόμος O 452 σφῶιν δὲ - τρόμος ἔλλαβε
φαίδιμα γυῖα |, Γ' 84 ἱπό τε τρόμος ἔλλαβε
γυῖα | ὦ 49 πάντας ᾿Αχαιούς, v. Ameis ad χ 42.
πένϑος Ii 548 Τρῶας δὲ χατὰ κρῆϑεν. λάβε
πένϑος ls ἄχος II 599 πυκινὸν δ᾽ ἄχος ἔλλαβ᾽
᾿᾿χαιούς n ἄλγος E 394 μιν ἀνήκεστον λάβεν
ἄλγος] |, ἐμφασίη P 695 δὴν δέ μιν ἀμφασίη
ἐπέων λάβε, cf. ὃ 704. τάφος h. VII 37 ναύ-
τας δὲ τάφος λάβε πάντας ἐδόντας l5 ἄτη «ὦ 480
ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἂν ἄνδρ᾽ ἄτη πυκινὴ λάβῃ. --- b)
€. duobus acc. τενά τι. La Roche Stud. p. 229
,mit Ausnahme von .X 475 immer mit koerper-
lichem Theilobiect*. $2 110 τὸν δὲ τρόμος ἐλ-
λαβὲ γυῖα], A 506 πάντας ὡπὸ τρόμος ἔλλαβε
γυῖα, σ 88 τὸν δ᾽ -- — ὑπὸ τρόμος ἔλλαβε
γυῖα. (τόνδ᾽ N. reliqui codd. τῷ δ᾽), 4 230
ὁππότε κέν μιν | γυῖα λάβῃ κάματος, X 415
Τρῶας δ᾽ ἄχος ἔλλαβε ϑυμον |, h. Cer. 40 ὀξὺ
δέ μιν χραδίην ἄχος ἔλλαβεν., — 4) semel 2
βοῦσα — κομισσαμένη ἡ 255 ἥ ut λαβοῦσα)
ἐνδυκέως ἐφίλει recepit me e naufragio , cf.
Nitzsch adnot. ad loc. schol. HP. ἀϑετοῦνται
στίχοι 1 (251—258) ὕστερον γὰρ ταῦτα λέγεται.
«Ἱάμος --- λαμπρός
Acuog (λαιμός λαμός vorago, cf. Preller gr.
M.* II 508: inde Lamos, rex anthropophagus).
Laestrygonum rex, Neptuni filius, qui Τηλέ-
zvÀov urbem condiderat. x 8l ἑβδομάτῃ δ᾽
ἱκόμεσθα “άμου αἰπὺ πολ ΕΒ ΟΣ Ι, Τηλέ-
zvÀov «Ιαιστρυγονίην, cf. schol ad 1, Eust.
1649, 10 “άμος ἢ «αιστρυγόνος ἐπιφανοῦς
ὄνομα ἢ βασιλέως τῶν ἐχεῖ, υἱοῦ Ποσειδῶνος.
— Didymus schol. Arist. Pac. 758 AA&uov πτο-
λέεϑρον nomen urbis interpretatur, quam inter-
pretationem Nitzsch adnot. III p. 100 ex Homeri
usu dicendi unam rectam esse demonstrare stu-
duit; sed vide Lauer Nachlass p. 295. Suid. 4.
πόλις «Ἰαιστρυγόνων. Hes. «1. ἡ χώρα τῶ
“Ἰαιστρυγόνων, ἢ ἐπιχώριός τις ἥρως, ἀφ᾽ ᾿ οὗ
ἡ χώρα ὠνομάσϑη.
λακμπετάω (λάμπω cf. schol A ad Α 104,
E. M.) fulgeo, ardeo, bis 4 104 δ 662 μένεος
δὲ μέγα φρένες ἀμφιμέλαιναι | πίμπλαντ᾽, ὄσσε
δέ οἱ πυρὶ λαμπετόωντι ἐΐκτην |. Suid. Hesy ch.
λ. λάμποντι, cf. Schmidt Syn. I 578. Eust. 58. 18.
Acuzxtrió»g (ep. pro 4«uzíónc), de forma
patronymici, c£. Angermann in Curt. Stud. 138.
Lampi filius i. e. Dolops. O 526 4oAowy, αἱ
μῆς ἐὺ εἰδώς l; «ἰαμπετίδης, ὃν Πάμπος ps
r&to φέρτατον vtov, Troianus a Menelao inter-
fectus. — Eust. 1030, 22 Tra μή τις νοήσῃ
«Ἰαμπέτου υἱὸς μεταφράζει οὕτως ὃν duoc
ἐγείνατο — — ὦφειλε γὰρ εἶναι deuniónc.
“Λαμπετίη (λάμπω, οἵ. Goebel, Ztschrft. f£. d.
Gymnw. XVIII p. 328). Solis filia, quae cum.
Phaéthusa sorore patris greges in Thrinacia i -
sula pascebat. μι 192 ϑεαὲ δ᾽ ἐπιποιμένες εἰσί lh
νύμφαι ἐυπλόχαμοι, Φαέϑουσά τε «“αμπετίη
t& |, ac τέχεν ᾿Ηελίῳ Ὑπερίονι δῖα Νέαιβα:
97b ὠχέα δ᾽ "Helio — ἄγγελος 149€ | Δαμ-
πετίη τανύπεπλος, ὃ Oi βόας ἔχταμεν ἡμεῖς,
cf. schol. B ad v. 132 ϑεαὲ δὲ «i ὡραί εἰσιν
Eust. 1717, 94 at κατὰ τὸν Ἥλιον δυνάμει
ἡμέραι. ci τὸν zo)? ἡμᾶς βίον ὑπὸ χρό
ὄντα οἷον ποιμαΐνουσι. Ameis app. ad 1.
leicht haben selbst Φαέϑουσα , die Leuchten
und μἱαμπετίη ,die Strahlende* eine allego
Beziehung gehabt. Preller gr. Myth.? 1 p.
“Δάμπος (uno) 1) Laomedontis filius,
frater, Dolopis pater. te 147 Y 238 Aun
Κλυτίον 9? ἹΙκετάονά T? ὄζον Ἄρηος, 80,
«rto -ἰχομέδων. Ὁ 526 ᾿Ιόλοψ, — | «ta,
δης, ὃν “άμπος ἐγείνατο. — 2) Hectoris e
Θ᾽ 185 Ξάνϑε vs xal ov Πόδαργε, καὶ A
«ἱάμπε τε δῖε ls cf. Ariston. ed. Friedl. p.
Lehrs Aristarch? p. 195 ἀϑετεῖται ow ὁ
μοῦ Ὅμηρος vtÜpínnov χρῆσιν πάρει
Goebel Ztschr. f. ἃ. Gymn. XVIII p. 328
,Schimmel* v. Ameis append. σ 372, He
p
app. O 185. Duentzer, Franke ad 1. — 8)
rorae equus. Ψ 246 Acunov καὶ Φαέϑον!
οἵ τ᾽ ἠῶ πῶλοι ἄγουσι |.
λαμπρός (λάμπω) Schmidt Syn. I p.
splendidus, fulgens, illustris. —De splendo
1) solis, lunae, stellarum. 4 605 λαμπρὸν qi
ἠελίοιό |; cf. E 120 Θ᾽ 455. h. XXXI 10
no«l δ᾽ ἄκτῖνες ἀπ᾽ αὐτοῦ | αἰγλῆεν στίλβοι
sc. ἀφ᾽ ἡλίου, cf. v. 12 παρειαὶ | λαμπραί 8
ἡλίου, h. ΧΧΧΗ 12 λαμπρόταταί v? αὐ; ͵
τότ᾽ ἀεξομένης τελέϑουσιν | sc. σελήνης. 4
ἀστέρα 4xt Κρόνου πάις ... 1 λαμπρόν. ἃ 8
λαμπρότατος μὲν 0 γ᾽ ἐστί, sc. κύων ρίωνο
— 3) metalli, armorum, P 969 ἀμφὲ — | λαμ
πρῇσι op |9ego. — ἠέρα πολλὴν | γε) N13
χόρυϑες λαμπροῖσι φάλοισι | cf. Il 216.
T
1
3) χιτὼν ᾽Οδυσσέως τ 234 λαμπρὸς δ᾽ ἦν ἠέλιος
ὡς, cf. Schmidt 1. c. p. 595. — 4) λαμπρόν ad-
verbialiter. E 6 ἀστέρ᾽ — Oc τε μάλιστα | λαμ-
πρὸν παμφαίνῃσι, N 965 ϑώρηκες λαμπρὸν
γανόωντες, T 359 χόρυϑες λαμπρὸν γανόωσαι.
᾿λαμπτήρ (λάμπω, inde lanterna. Curt. Et.5
265. Fick W.* II 220. Eust. 1848, 98 λαμπτῆ-
| d λέγει ἃς νῦν οἱ ἀγροτικοὶ λυχνίας φασίν,
| ὧν δᾷδες κείμεναι, χατὰ δόρπον ἀνάπτον-
ται, ἢ ξύλα δηρὰ..... ἢ καὶ ἄμφω ἀναμίξ...
v. 84 οἱ δὲ παλαιοὶ χαὶ οὕτω φασὲ λαμπτῆρες,
ἐσχάραι μετέωροι, ἢ χυτρόποδες, ἐφ᾽ ὧν ἔχαιον.
Apoll. Lex. p. 106 2: ἐσχάραι. Hesych. ἐσχάρα
ἧς ἔκαιον... εἰς τὸ φωτίζειν αὑτοῖς ξηρὰ
ξύλα χαὲ δαδίαν. Candelabra, vasa in quibus
lignum aridum coacervabatur et ad lucem paran-
dam et ad calefaciendum (τ 64). ,,Feuerbecken*
Duentzer o 307, Ameis, cf. Rumpf de aed. II
p. 21. — σ 307 ᾿αὐτίχα λαμτιτῆρας τρεῖς ἕστα-
σαν ἐν μεγάροισιν | ὄφρα ,“φαείνοιεν, 8438. «i-
τὰρ ὁ πὰρ λαμπτῆρσι φαείνων αἰϑομένοισιν h
r 63 πῦρ δ᾽ ἀπὸ λαμπτήρων χαμάδις βάλ, ον,
ἄλλα δ᾽ ἐπ’ αὐτῶν | νήησαν ξύλα πολλὰ φόως
ἔμεν ἠδὲ ϑέρεσϑαι |.
λάμιπω (a radice lap— splendeo, cf. Fick ὙΥ.3
I750. Benf. WL. II 127, inde lamp. Fick 1. c.
II 220. Curt. Et.^ v. 265, v. Goebel Lexil. II
p. 116, lat. ἘΩ͂Ν -- Leguntur act. praes.
ἄμπετον (N 474), ptcp. λαμπούσης (h. XXXII 5)
imp λάμπε, λάμπ’, λάμφ', (aor. ἐπέ-
med. praes. λάμπεται (h. XXXI, 18),
λαμπόμενος, τον, τοι, -ης, -άων, impf.
ἐλάμπετο, λάμπετο, ᾿λαμπέσϑην. Luceo,
splendeo, fulgeo, cf. Schmidt Syn. I p. 578 s.
) de luce solis, Tunae, flammae. a) a P 650
Ἰέλιος δ᾽ ἐπέλαμψε. h. Cer. 279 τῆλε δὲ φέγ-
ος ἀπὸ χροὸς. . | λάμπε Seien h. XXXII 5
lyAc λαμπούσης. — b) med. X 492 δαΐδων
ὑπὸ λαμπομενάων [cf. τ 48 y 290. h. Merc.
. πυρὸς μέγα δαιομέ-
010 |. — 2) de splendore metalli, ote
)act. 4 432 τεύχεα ποικχίλ᾽ ἔλαμπε, 154
ῆλε δὲ χαλκὸς | λάμφ᾽ ὥς τε στεροπή P Ἢ 45.
945 ὡς τοῦ χαλκὸς ἔλαμπε cf. X 32. —
)med. Z 319 πάροιθε ob λάμπετο davole |
ἰχμή cf. O 494. Ν 341 χορύϑων ἀπὸ λαμ-
ὁμενάων |l, H 71 χκόρυϑος. ; | ἐγγύϑι λαμ-
μένης, X 184 ἀμφὶ δὲ χαλκὸς ἐλάμπετο. —
)de oculis a) act. JN 414 ὀφϑαλμὼ δ᾽ ἄρα
L πυρὶ λάμπετον sc. συίΐ (cf. A 104 ὄσσε δέ
ὃ πυρὶ λαμπετόωντι ἐίχτην). -- ,b) med. O 608
ὦ δέ oi ὄσσε] λαμπέσϑην. sc. Ἕχτορι, cf. T
Af iji. — 4) de veste ἢ. XXXI 18 χαλὸν
E περὶ χροὶ λάμπεται ἔσϑος | λεπτουργές.
aum. ,vestis vento agitata circa corpus lucere
citur" — 5) de hominibus splendidis armis
natis. a) act. ,4 66 πᾶς δ᾽ ape χαλχῷ | λάμφ᾽
ς τε στεροπή 50. "Exvoo. M 463 λάμπε δὲ
"xc | σμερδαλέῳ. idem. — b) med. 0 623 αὐ-
ἂρ ὁ λαμπόμενος πυρί, P 214 τεύχεσι: A«n-
ὕμενος SC. Ἕχτωρ, cf. Y 46 Πηλείων. Σ᾽ 510
τὰ λαμπόμενοι 80. στρατοί. s 156 τῶν
παν ἐπλήσϑη πεδίον, καὶ λάμπετο χαλχῷ!,
δρῶν ἢδ᾽ ἵππων. v. l ἐλάμπετο. schol. A.
ρίσταρχος ἰακῶς λάμπετο. L. R. adnot. ,sed
erumque in hac sede post z«? augmentum. non
Ἰοὺ omitti. — h. Ven. 90 ὡς δὲ σελήνη Ι στή-
σιν ἀμφ᾽ ἀπαλοῖσιν ἐλάμπετο sc. ᾿ἀφροδίτη,
Baumeister ad 1. qui recte, cum affert Homeri
pos supra laudatos, Venerem ipsam subiectum
unciati intellegi vult; erant qui ἐλάμπετο ad
λαμτυτήρ --- λανϑάνω
909
ὅρμοι, 88, pertinere censerent, Suhle de hymno
hom. IV p. 5 vocem 2. ad πέπλον v. 86 referri
vult. — cf. Roscher in Curt. Stud. II 153. (λαμ-
πετάω λαμπρός λαμπτήρ ἀπο-, ἐπιλάμπω,
ἀλάμπετος).
λανϑάνω λήϑω, cf. Curt. Verb. I 224 (rad.
la inde graec. 4«-9, 45-9, lat. la-te-o. Fick W.?
II p. 214, cf. Curt. Et.^ p. 55, eund. in K.Z. II
p. 335. Goebel Lexil. i 197. Benfey WL. II
25 comparat ssk. rah — relinquo, oblocutus est
Fick 1. c.). — Leguntur formae act. praes. λήϑω,
τεες, -£&, ptep. ληϑῶν, λήϑοντε. impf. ἔληϑον,
ἔληϑε, Ag9«v), An9?, λήϑεσκεν, ἐλήϑομεν: ἐλάν:
ϑανε (9 93, 532), λάνϑανε (h. XVIII 9), ἐλάν-
ϑανον (N 721) fut. λήσεις, λήσει, inf. λήσειν
λ 102 cf. La Roche ed. adn. aor. ind. ἔλαϑείν),
ἔλαϑ', λάϑείν), A&9?, λάϑον, λαϑέτην, coni, λά-
ϑῃσι, 'opt. λάϑοι, ptep. λαϑών. aor. redupl. coni.
λελάϑῃ (0 60). — med. praes. λήϑεαι, ptcp. λη-
ϑόμενος. impf. (ἐ)λήϑετο, λήϑετ’ , λήϑοντος
λανϑανόμην (μι 227). fut. λήσομαι, λήσεσϑαι.
aor. ind. λάϑετ᾽, ἐλάϑοντο, λάϑοντο, coni. λά-
Suet, λάϑηται, λάϑωνται. opt. λαϑοίμην, λα-
ϑοίατο, inf. λαϑέσϑαι. aor. redupl. λελάϑοντο,
imp. λελαϑέσϑω, inf. λελαϑέσϑ᾽ (T 136), (de
elisione αὐ infnitivi cf. Baumeister comment. ad
h. Merc. 133). perf. λέλασται, λελάσμεϑα, λε-
λασμένος, -ov.
1)act. Lateo. a) τενά non addito participio.
praes. aut fut. Saepe cum negatione in exitu ver-
sus. A 561 «ici uiv ὀΐεαι, οὐδέ σε λήϑω |,
iP 396 σῆμα δέ τοι ἐρέω. οὐδέ σε λήσει | c£
A 126. Ῥ 416 οὐδέ με λήσει Ι, 42 563 καὶ δέ
σε γιγνώσχω .. οὐδέ μὲ λήϑεις"), |, » 898 οὐδέ με
λήσεις ]. — Τ' 450. πάσας δὲ - To cic λάϑεν.
K 468 μὴ Ad! 90ε αὖτις ἐόντε, Ξ1 “Νέστορα o"
οὐχ ἔλαϑεν ἐαχή, O 461 ἀλλ᾽ οὐ λῆϑε Διὸς
πυχινὸν νόον, 588 ἀλλ᾽ οὐ λάϑεν Ἥχτορα
ótov |, II 232 Aia δ᾽ οὐ λάϑε τερπιχέραυνον |,
Χ 198 Ἕχτωρ οὐ λῆϑε — Πηλείωνα ι» 17
λάϑε δ᾽ Ἕχτορα, 2 2566 οὐ δὲ γὰρ ἂν φυλαχοὺς
λάϑοι, 8 106 τριετὲς μὲν ἔληϑε, δόλῳ zal ἔπει-
9sv ᾿ἐχαιούς | c£. ὦ 141], τ 151 ἔληϑον ἐγὼ καὶ
ἔπειϑον ᾿Αχαιούς |, c 981 ἐμὲ δ᾽ οὐ λάϑεν εἰ-
δότα πολλά 1.98 Ameis ad l. z 119 λαϑέτην δέ
μιν ἔνδον ἐόντα, Classen Beob. Ρ. 88 ἐόντε,
cf. Kayser ad 1. ^h. Merc. 154 μητέρα δ᾽ οὐχ
ἄρ᾽ ἔληϑε ϑεὰν ϑεός, h. XVIII 9 λάνϑανε δ᾽
ἀϑανάτους τε ϑεούς. --τῶά τινος semel 3 648
ὡς μευ ἀεὶ μέμνησαι ἐνηέος οὐδέ σε λήϑω |
τιμῆς. Franke ad l. ,eine Art Genetiv der Be-
ziehung."^ [ἃ Roche "ed. — ov λανϑάνῃ τιμῆς
ἐμῆς du versagst mir nicht die Ehre." Duentz.
coniungit. ὡς usv — μέμνησαι — τιμῆς cf. locos
supra primo loco collatos ἡ 561 reliquos. —pb)2.
τινά c. nomin. partic. & 279 οὐ ἠδέ σε λήϑω | κι-
νύμενος, N 213 ἄλλον. πούτινα — —| λήϑω μαρ-
γάμενος, 560 ἀλλ᾽ οὐ λῆϑ᾽ ᾿Αδάμαντα τιτυσχό-
μενος, ΡῚ οὐδ᾽ ἔλαϑ᾽ ᾿Ατρέος υἱὸν . . | δαμείς,
89 οὐδ᾽ υἱὸν λάϑεν. ««βοήσας |, 676 ὃν ve .. οὐκ
ἔλαϑε πτὼξ ϑάμνῳ bm -χαταχείμενος, y 112
οὐδ᾽ ἔλαϑ' Ἀγχίσαο πάις. «Ἥρην... ἐών, X191
τὸν. «δ᾽ εἰπέρτελάϑῃσι καταπτήξας, Ὁ 888 οὐδ᾽
ἄρ᾽ ᾿ϑηναίην ἐλεφηράμενος λάϑ'᾽ ᾿Απόλλων |,
2 18 οὐδέ μιν ἠὼς | φαινομένη λήϑεσκεν, 591
τὼ δ᾽ οὐ λάϑον.. Ζῆν᾽ | . . προφανέντε, 417
τοὺς δ᾽ ἔλαϑ᾽ εἰσελϑὼν Πρίαμος μέγας, ὃ 527
μή € λάϑοι παριών, 9.93 ἔνϑ᾽ ἄλλους. . ἐλαν-
ϑανε δάχρυα λείβων | c£. 532, μ 17 οὐδ᾽ ἄρα
Κίρκην | ἐξ ᾿Αἰδεω ἐλϑόντες ἐλή ἰηϑομεν, 182 τὰς
δ᾽ οὐ λάϑεν ὠκύαλος νηῦς | ἐγγύϑεν ὀρνυμένη,
910 MORTE
990 μή σε λάϑῃσι | «sto? ἐξορμήσασα, n 156
οὐδ᾽ ap? ᾿Αϑήνην | Ay9ev ... χιῶν, τ 88 τὸν δ᾽
οὐ τις γυναιχῶν | λήϑει ἀτασϑάλλουο", 91 οὐ
τί με λήϑεις | £oóovo« μέγα ἔργον, "m 198 οὐδέ
σέ y! ἠριγένεια — — λήσει ἐπερχομένη. —
Raro acc. omissus supplendus est JV 721 οἱ δ᾽
ὄπιϑεν βάλλοντες ἐλάνϑανον. L. Roche ,schossen
aus dem Versteck", » 270 λάϑον δέ & ϑυμὸν
ἀπούρας |, h. XIX 33 λάϑε γὰρ πόϑος ὑγρὸς
ἐπελϑὼν | νύμφῃ ἐυπλοχκάμῳ, codd. ϑάλε, Ruhn-
ken λάϑε, cf. Baum. comment. ad l. — e) ptep.
aor. A«9«v, semel (h. Merc. 9) praes., accedit ad,
verbum finitum, cf. Classen Beob. p. 86 s. 1 418
καὶ ὑπέρϑορον ἕρχιον αὐλῆς | ῥεῖα, λαϑὼν
φύλακας. Bekker hom. Bl. I p. 177 interpunctio-
nem inter δεῖα et λαϑών omitti vult. 4 251 στῆ
δ᾽ εὐρὰξ ovv δουρὶ λαϑὼν ᾿ἡγαμέμνονα ótov |
cf. O 541, ubi accus. obi. omissus est, et // 390
ἂψ δ' ἀπὸ τείχεος ἄλτο λαϑών, (cf. L R. Stud.
p. 158). 296 ἐμισγέσϑην — [ εἰς εὐνὴν “ροι-
τῶντε, a7 λήϑοντε τοχῆας |. Ὁ 681 ὅπως
Πρίαμον . [νηῶν ἐχπέμψειε λαϑὼν ἱεροὺς
πυλαωρούς l Qo 305 ἀπομόρξατο δάχρυ l d
λαϑὼν Εὔμαιον, h. Merc. 9 Κρονίων] νύμφῃ.
μισγέσχετο,. 3 λήϑων ἀϑαν tovc τε ϑεοῦ EN.
d) À. τινὰ ὅπως, ὅτε Ψ 323 αἰεὶ τέρμ’ ὁρόων
στρέφει ἐγγύϑεν, οὐδέ & EU |, ὅππως τὸ
πρῶτον τανύσῃ βοίοισιν ἱμᾶσιν |, er richtet
seine Aufmerksamkeit darauf, wie er von Anfang
an die Rosse gelenkt hat", Franke. P 626 οὐδ᾽
ἔλαϑ᾽ Αἴαντα μεγαλήτορα | Ζεύς, ὅτε δὴ Τρώ-
£001 δίδου ἑτεραλχέα νίχην. | cf. Friedlaender de
coniunctionis ὅτε apud Homerum vi et usu. —
e) aor. redupl. coni. 3 sing. λελάϑῃ vim habet
factitivam, efficio, ut aliquis obliviseatur. cf. Lob.
El. p. 153. Curt, Tempora u. modi p. 150. Ὁ 60
αὕτις ἐμπνεύσησι μένος, λελάϑῃ 0? ὀδυνάων |,
sc. "AnóAAaov "Exvooa. Hesych. λελάϑῃ λήϑην
ποιήσῃ, παύσῃ, οἵ. ἐχλανϑάνω.
2) med. Obliviscor. a) τινός A 495 Θέτις δ᾽
οὐ ληϑετ᾽ ἐφετμέων |, E 319 οὐδ᾽ υἱὸς Kana-
νῆος ἐλήϑετο συνϑεσιάων |, K 99 ui). ; φυ-
λαχῆς ἐπὶ πάγχυ λάϑωνται Nm 243 πῶς ἂν ἔπειτ᾽
Ὀδυσῆος ἐγὼ ϑείοιο λαϑοίμην | οἵ. « 65. 508
χαὶ οὔ πω λήϑετο χάρμης | cf. 898 P 759,
M 935 Ζηνὸς μὲν ἐριγδούποιο λαϑέσϑαι} gov-
λέων. Ζ 2650 ἀλχῆς τε λάϑωμαι | cf. .X 282.
N 835 οὐδὲ λάϑοντο | ἀλχῆς, O 3892 Ad9ovro
δὲ ϑούριδος ἀλκῆς ΓΕ 357. P 725 δόλου
δ᾽ οὐ λήϑετ᾽ 'Oóvooríc|. Q 427 λήϑετ᾽ ἐνὶ
μεγάροισι ϑεῶν. « 308 χαὲὶ ov mots λήσομαι,
αὐτῶν). B 23 dA» οὐδ᾽ ὡς τοῦ λήϑετ᾽, & 97
νόστου τε λαϑέσϑαι | cf. 102. x 986 πάγχυ
λαϑοίατο πατρίδος αἴης | cf. Nitzsch ad 1. 4 554
οὐδὲ ϑανὼν λήσεσϑαι ἐμοὶ χόλου, μι 227 ἐφη-
μοσύνης ἀλεγεινῆς | λανϑανόμην, Nitzsch ad Ἰ.
in ethischer Bedeutung, wie auch μέμνημαι oft
steht, namentlich im Particip; also ,liess ausser
Acht", non recte Eust. 1719, 24 λήϑην λέγει
τὴν ἑχούσιον “ἀμέλειαν ον ἤγουν ἑχὼν ἠμέ-
λουν. v 126 οὐδ᾽ ἐνοσίχϑων | λήϑετ᾽ ἀπειλάων,
ν 421 οὐδὲ συβώτης | Aan9sr? ἄρ᾽ ἀϑανάτων.
h. Ap. 1 οὐδὲ λάϑωμαι ᾿Απόλλωνος, h. Merc.
76 δολίης δ᾽ οὐ λήϑετο τέχνης [. h. VH 59
σεῖο ys ληϑόμενον. — aor. redupl. λελαϑέσϑαι
eandem vim, obliviscendi, habet 7| 127 οὐδὲ σέ-
ϑὲν Μενέλαε ϑεοὶ. λελάϑοντο ἘΠ 200 μή
τίς μοι ἀπειλάων λελαϑέσϑω ]sun 136 οὐ δυνά-
μὴν λελαϑέσϑ᾽ ἄτης. — perf. E 834 τῶν δὲ
λέλασται |, d 25 τί παϑόντε λελάσμεϑα ϑού-
ριδος ἀλχῆς |; N 269 λελασμένον ἔμμεναι àA-
“Ταύγονος
χῆς], I1 538 πάγχυ λελ ασμένος εἰς ἐπικούρων |,
716 λελασμένος ἱἹπποσυνάων | cf. o 40. 3P 69
ἐμεῖο λελασμένος ἔπλευ ᾿Αχιλλεῦ [ἘΞ b) se-
quitur enuntiatio relativa » 92 δὴ τότε γ᾽ ἀτρέ-
μας εὑδε λελασμένος ὅσσα πεπόνϑει |. — €) ab-
solute ponitur 1 959 óc ἐπέτελλ᾽ ὁ ὁ γέρων, σὺ
δὲ ,.λήϑεαι, cf. 4 790. «1 537 ἢ λάϑετ᾽ ἢ ᾿οὐχ
ἐνόησεν" cf. schol. A ἡ διπλῆ ὅτι Ζηνόδοτος
γράφει »ἐκλάϑετ᾽ οὐδ᾽ ἐνόησεν i Ὁ
γὰρ ἐλάϑετο ἑχὼν παρέπεμψεν, τὸ δὲ »0Ux
ἐνόησεν" οὐδὲ τὴν ἀρχὴν κατὰ νοῦν ἔσχεν. cf,
Ariston. ed. Friedlaender p. 166. ΑΡΟ]]. Lex.
p.106. Hesych. La Roche Stud. p. 148 5, — (ἐχ-,
ἐπιλανϑάνω ἐχληϑάνω ἐπιλήϑω χαταλήϑομαι
ἀπεχλανϑάνομαι ἄλαστος ἐπίληϑος λαϑικηδής
λησίμβροτος λάϑρῃ ἔχλησις).
λάξ (a radice kalk, λὰξ pro χλαχ-ς p. metath.
e «aÀz-c, cf. Fick W.? Π 59. Curt. Et.^ p. 362,
qui litteram ξ e c causali ortam esse putat ut in
7 v6, cf. Siegismund in Curt. Stud. V p. 162, Brugm,
ibid. VII 289, Benfey WL. II 316. — Goebel Lexil,
1314 II 212 vocem non ad calc referri, sed a rad.
Aex — 0A«x .schlagen* derivari vult, ut λάξ Sit
,Schlagender Weise*. Doed. Gl. 496 λὰξ ἃ verbo
ἐλάζειν ducendum esse censet. — cf. praeterea
Kuehner a. Gr. $ 336, 3. Lob. paral. p. 97).
Eust. 796, 7 ἔστι δὲ xal ἄλλως λὰξ χατὰ τοὺς
παλ «obe ἀντὶ τοῦ τῷ ὑποχάτω μέρει τῶν τοῦ
ποδὸς δακτύλων. zo? ἑτέρους δὲ τὸ μόνῳ
μεγάλῳ δαχτύλῳ τοῦ ποδός. — calce, pede
der Ferse*, quod a) eius est, qui pedem M
in pectus hostis. devicti iacentis E GE αὐτὰρ Ó
λὰξ προςβὰς ἐκ νεκροῦ. . ἔγχος |. ἐ 07.46
Π 863 δόρυ χάλκεον ἐξ ὠτειλῆς | fio
mooopác,. Z 65 λὰξ ἐν στήϑεσι "βὰς ἐξέσπι Ὁ
μείλιν ον ἔγχος |; Ν᾿ 618 ὁ δὲ λὰξ ἐν ovmüto
βαίνων | τεύχεά v? ἐξενάριξε cf. 11503. — b) de
Melanthio insolenti dicitur o. 933 ὡς φάτο,
παριὼν λὰξ ἔνϑορεν ἀφραδίῃσιν | ἰσχίῳ,
Eust. 1818, 55. — c) K 158 Nestor dormien
in terra Diomedem exsuscitat τὸν παρσι
ἀνέγειρε Γερήνιος ἱππότα Νέστωρ Ι λὰξ
χινήσας, ὦτρυνέ τε νείχεσέ e ἄντην, €
BLV δυσωπητικὸν δὲ τὸ ὑπὸ vov γέροντος
ἀνίστασϑαι, διὸ χαὶ λὰξ αὐτὸν ἀνίστησι
ἀπρονοησίαν ὀνειδίζων. ,schol. 4 εἰκότως
τῆς γῆς κοιμώμενον οὕτως ἐγείρει. Apo
Lex. 106, 33 τῷ πλατεῖ μέρει τοῦ ποδὸς νύξας
χαὶ διακιν ἤσας, οὐχὲ λαχτίσας ὑβριστιχῶς,,
Hesych. Suid. E. M. 556, 15. Doederl. Gl. δ
.der Greis scheute das Bücken und durfte zu
gleich seiner Ungeduld gegen den iungen, ihm
wohlbefreundeten Helden Raum ; Ve
La dn ed. crit. adn. wonurs ὡς διαπεπλα κί
μένος ἐξ ἡμιστιχίου τῆς K (158) Ἰλιάδο
Ariston. ed. Friedl. p. 174 ad X 158 ὁ ἀστερίσ'
κος, 0 ὅτι ἐντεῦϑεν εἰς τὴν Ὀδύσσειαν μετάχειτ
ἐπὶ τοῦ Πεισιστράτου, ἐπὶ κλινιδίου za)
δοντος παρὰ Μενελάῳ. πρὸς τί οὖν ποδί, ἀλλ᾽
οὐχὶ τῇ χειρί; cf, Doederl. 1. c. Ameis app.
]. Duentzer ed. Defendit versum "Hennings
Fleckeis. annal. suppl. III 196. (λαχτέζω) ὦ
A«óyoroc. 1) filius Onetoris, qui sace
Iovis Idaei erat, a Merione interfectus. 00.
ἔνϑ᾽ ev !Myoiovqe, Τρώων ἕλεν ἄνδρα NT
Aaóyovov, ϑρασὺν υἱὸν ᾿Ὀνήτορος. -- 2) B. nti
filius ab Achille interfectus. Y 460 αὐτὰρ
«Ἰαόγονον x«i Δάρδανον vis Βίαντος |, ... «10
χαμᾶζε. De accentu cf. schol. I2604 Eust. 1213,
᾿ς Ααοδάμας (Pott in Kuhn Ztschr. VII 331
Qvoelkerbezwingend*) nom. 9 119 130 132. gen.
Ξαντὸος 9 907. acc. -αντὰ Ὁ 516 ἡ 170 9 117
370, voc. aod cna 9 141 153, Did. ad M 231
Tloviv δάμα. αἱ "Apiot&oyov χωρὶς τοῦ v, παρὰ
τὴν ἀναλογίαν" Ζηνόδοτος δὲ zal Χαμἀιλέων
σὺν τῷ v, Πουλυδάμαν. schol 4 ad Σ᾽ 285
τοιοῦτο δὲ χαὶ τὸ Παοδάμα, παρὰ τὸν ὀρϑὸν
"λόγον. Bekker hom. Bl. I 158 vocativum 21«o-
δάμαν scribi vult cf. La Roche h. T. 293. Ameis
app. 9 141. Kuehner a. Gr. I 8 118, 5 adn. —
Τὸ Troianus, filius Antenoris ab Aiace interfectus.
Ὁ 516 Aluc à? £e “Ταοδάμαντα!, ἡγεμόνα πρυ-
“λέων, ᾿Αντήνορος ἀγλαὸν. υἱόν |. — 3) Phaeax,
- Alcinoi regis f. ἡ 170 viov ἀναστήσας ym
Yvop« “Ἰαοδάμαντα |, ὃς oi πλησίον ἷζε, μα-
λιστα δέ μιν ᾿φιλέεσχε sc. '4Azívooc. 9 117
Εὐρύαλος — ὃς ἄριστος ἔην εἶδός τε δέμας
τε μετ᾽ ἀμὺ uova «Ἰαοδάμαντα, 119 ἂν δ᾽ ἔσταν
τρεῖς παῖδες ἀμύμονος Ἠλχινόοιο |, “Δαοδάμας
io Ἅλιός τε χαὶ ἀντίϑεος Κλυτόν ηος. 180 πὺξ
δ᾽ αὐ αοδάμας sc. πολὲ φέρτατος εν. 132
L. fratres 1nonet, ut Ulixem quoque ad certamen
'jncitent, cui 141 Euryalus “Ἰαοδάμα, μάλα τοῦτο
ἔπος κατὰ μοῖραν ἔειπες |, ipse deinde Ulixem
adit, qui 153 “Παοδόάμα, τί μὲ ταῦτα κελεύετε
ερτομέοντες | respondet. Postea Ul. ira Euryali
anflammatus se paratum esse profitetur ad cer-
famen ineundum contra omnes Phaeaces, πλήν
γ᾽ αὐτοῦ «Ἰαοδάμαν τος (207) [. ξεῖνος γάρ uot
ὅδ᾽ ἐστί: τίς δ᾽ ἂν φιλέοντε μάχοιτο. 370
Ἀλχίνοος δ᾽ Ἅλιον καὶ “Ιαοδάμαντα χέλευ σε]
μούναξ ὀρχήσασϑαι, ἐπεί σφισιν oU τις ἔριζεν.
" Δαοδάμεια, Bellerophontis filia, mater Sar-
pedonis e love, mm Diana irata jnterfecit.
Z 197 ἡ δ᾽ ἔτεχε. . Βελλεροφόντῃ | "Icavópov
: zi Ἱππόλοχον χαὶ ᾿Μαοδάμειαν |, |, 198 «Ἰαοδα-
μ ΓᾺ μὲν παρελέξατο μητίετα Ζεύς], ἡ e?
Fre ἀντίϑεον Σαρπηδόνα, 205 τὴν δὲ χολω-
σαμένη χρυσήνιος ᾿άρτεμις exte |. De accentu
ide Lob. pathol. p. 43.
- Acoóizi 1) filia Priami, Helicaonis uxor.
124 τὴν Ἀντηνορίδης εἰχε ᾿χρείων “Ἑλιχάων Ι,
7 αοδίκην, Πριάμοιο ϑυγατρῶν εἶδος ἀρίστην ι
Z 959. ἐναντίη ἤλυϑε μήτηρ | Aaoótzgv ἐς-
ἄγουσα. — 2) fiia Agamemnonis et Clytae-
mnestrae, I 145 287 τρεῖς δέ μοί εἰσι ϑύγατρες
E | Χρυσόϑεμις zal “αοδίκη καὶ Ἰφιάνασσα |,
2 tragicis Electra vocata, cf. schol. D. ad 1 145
A. μία τῶν ᾿ἡγαμέμνονος ϑυγατρῶν, ἣν οἱ
τραγικοὶὲ Ἠλέχτραν εἶπον. Hesych. 4. δὲ ot
νεώτεροι Ἠλέχτραν λέγουσι, cf. Preller gr.
Myth. II p. 419, 5. Eust. 742, 47.
"Aaódozog D filius Antenoris "Troianus, cuius
milis Minerva Pandaro persuasit, ut Mene-
a0 Sagitta vulnerato foedus ictum rumperet 4
Ἴ ἡ δ᾽ ἀνδρὲ ἰχέλη.. | “αοδόκῳ ᾿Αντηνορίδῃ,
ρατερῷ αἰχμητῇ |, cf. Eust. 447, i299) Grae-
5, Antilochi amicus P 699 rà δὲ ,τεύχε᾽ ἀμύ-
vL δῶχεν ἑταίρῳ | “αοδόκῳ, 0c οἱ σχεδὸν
στρεφε μώνυχας ἵππους, 86. Ἠντίλοχος.
“Ααοϑόη Altae regis filia, quae Priamo pe-
el Lycaonem et Polydorum. Φ 85 μινυνϑά-
Mov δὲ μὲ μήτηρ | γείνατο “αοϑόη, ϑυγάτηρ
ταο γέροντος |, X 48 “υχάονα καὶ Πολύ-
epov|...|tovc μοι “αοϑόη τέχετο, zosi-
vaa γυναικῶν |
ἰαομεδοντεάδης 1) Priamus 1' 250 ὄρσεο,
Ἰαομεδοντιάδη, χαλέουσιν ἄριστοι) Τρώων.
2) Lampus Ὁ 527 ὃν “Ἱάμπος ἐγείνατο φέρ-
'ατον υἱόν |, “αομεδοντιάδης.
“Ταοδάμας --- λαός
911
“Δαομέδων (Pott in Kuhn Ztschr. VII. 257
» Volksbeherrscher*) rex Troianus, Ili filius, Y
236, 937 Ἶλος δ᾽ αὖ τέκεϑ᾽ υἱὸν ἀμύμονα «ἰαο-
μέδον z« |, “Ἰαομέδων δ᾽ ἄρα Τιϑωνὸν τέχετο
Πρίαμόν τε! «“ἱάμπον τε [λυτίον 9 Ἰχετάονά
ἘΠ sextus filius eius nominatur Z 23 Βουχολίων
δ᾽ av υἱὸς ἀγαυοῦ “αομέδοντος |. Iussu Iovis
Neptunus et Apollo mercede dicta unum annum
ei serviebant d» 443 on ἀγήνορι “αομέδοντι |
πὰρ Διὸς ἐλθόντες ϑητεύσαμεν εἰς ἐνιαυτὸν |
μισϑῷ ἐπὶ ῥητῷ, ἃς Nept. quidem moenia urbis
ei exstruebat, d 446 ἡ τοι ἐγὼ Τρώεσσι mo-
λὲν πέρι τεῖχος ἔδειμα, Apollo greges pascebat
d 448 Φοῖβε, ov δ᾽ εἰλίποδας ἕλικας βοῦς
βου χολέεσκες. Paullo aliter H 458 poeta Neptu-
num dicentem facit τοῦ δ᾽ (sc. τείχους) ἐπιλή-
σονται, τὸ ἐγὼ χαὶ Φοῖβος ᾿᾿πόλλων |f ἥρῳ «1κο-
μέδοντι πολίσσαμεν ἀϑλήσαντε 1: Laomedon
vero promissis non stetit, sed deos iniuria affectos
dimisit, 452 τότε νῶι βιήσατο μισϑὸν ἅπαντα! |
«Ἰαομέδων ἔχπαγλος, ἀπειλήσας δ᾽ ἀπέπεμπε |.
Non magis postea Herculi fidem praestitit, sed
equos promissos retinuit, quam perfidiam ut ul-
cisceretur ille Troiam delevit, E 649 ἡ τοι κεῖ-
νος ἀπώλεσεν Ἴλιον ἱρὴν ἀνέρος ἀφραδίῃσιν
dyav ov “αομέδοντος |, 640 Üc ποτε δεῦρ᾽ ἐλϑὼν
ἕνεχ᾽ ἵππων “κομέδοντος | sc. Hercules. Equi
eius praestantissimi commemorantur E 269 λό-
ϑρῃ “Ἰαομέδοντος ὑποσχὼν ϑήλεας ἵππους, q
348 ἢ τοὺς “αομέδοντος, oi ἐνθάδε y! ἔτρα-
φεν ἐσϑλοί. cf. Hellanie. schol. ABD ad Y
140, Preller gr. Myth.? II 234.
λαός (incertae originis vox; a 4«zo Curt. Et.5
362, Brugman in Curt. Stud. IV 153. Benf. II 28
comparat. goth. lauth, ahd. liut, quae ad sanscr.
rudh, ruh— crescere pertinere vult, oblocutus est
Curt. l. c, cf. Woerner substantiv. homer. cet.
p. 26. Bernhardt gr. Etymologien, Wiesbaden 1862
à χλίω vocem derivat, ut zAc-oí idem sit, quod
lat. cluentes ,,Leute, Hoerige", cf. Na egelsbach
Anm. p. 13. — Goebel Lexil. Il 4 radici : λας, λα
— spirare subiungit, λαοί — animantes. Duentzer
ad β΄ 13 ,das Wort kommt von λάξεεν (wovon
Anu) und fasst den Mann von Seiten seines
Willens*. M. Mueller in Kuhn Ztschr. V 151
λαός dialect. pro δαός, Apoll. lex. 107 A«of,
ὄχλοι ἀπὸ τοῦ λάλους εἶναι, ἢ ὡς ὁ μῦϑος
ἀπὸ τοῦ Δευκαλίωνος χατακλυσμοῦ. Eust. 23,
32, E. M. 533, 11, Retzlaff Syn. 1I p. 18). — Ho-
mines, et qui in bello sub ducibus sunt, milites,
,üie Mannen* ut plerisque Iliadis locis, et qui
in pace sub regibus sunt, 616 Unterthanen* ut
plerumque in Odyssea. Naegelsbach ad 4 10:
»4«oí bei Homer nie Voelker, sondern die ein-
zelnen Mannen, die Leute*. — 1) copiae, mili-
tes, oppositi sunt duces, principes; comprehen-
duntur ea voce plerumque et pedites e equites
B 809 ἐκ δ᾽ ἔσσυτο λαός], πεζοί 9' ἱππῆξς τε.
— a) sing. saepe additum est nomen gentis. λαὺς,
λαὸν «ἀχαιῶν in exitu versus, Z 223 ἀπώλετο
λαὸς ᾿Αχαιῶν", H 484 ἤγρετο λαὸς A. |, N 822
ἐπὶ δ᾽ ἴαχε Ἀ. A. |, Ψ 156 λαὸς A. | πείσονται
(cf. La Roche Stud. P 91 adn) A 454 II 237
μέγα δ᾽ Dao λαὸν ᾿Αχαιῶν | cf. B 190 450 4
184 E 573 758 H 306 I 118 N 47 196 Π 822
I 424 ἢ χέ σφιν νῆάς τε σύω χαὶ λαὸν Ayra-
ὧν |, οἵ. 1 681 Κὶ 14, in medio versu B 179 ἀλλ᾽
ἴϑι νῦν κατὰ 1.5. ᾿μηδέ τ᾽ ἐρώει Ι,Θ 76 is
σέλας μετὰ λαὸν ᾿Αχαιῶν: οἱ δὲ ἰδόντες [κ᾿
163 χατὰ λαὸν ᾿᾿χαιῶν χαλκοχιτώνων | ci. ,
199 0 56. B 438 Ἡχαιῶν χαλχοχιτώνων | λαὸν
912
κηρύσσοντες, II 38 2. Μυρμιδόνων, nomen regis:
447 λαὸς ἐυμμελίω Πριάμοιο, cf. 4165 Z449 0
[552] (v. La Roche h. T. p. 36, Hentze ad 0 552). —
Nullo addito nomine, nom. B 675 παῦρος δέ ot £t-
πετο λαός]. cf. 6 164. Β 809 x δ᾽ ἔσσυτο λαός Ε
cf. Θ 58. Θ 67 πῖπτε δὲ λαός |, οἴ. 4 85 0 319
Il 778. Ὁ 789 ἤγρετο λαός |, 4 381 UA UTEE
λαὸς ἀυτῆς 4 764 ἀπὸ λαὸς ὄληται nez
ἄλλος λαὸς ἑπέσϑω |, N 884 ἐπὶ δ᾽ ἴαχε bios
ὄπισϑεν |, cf. P 723. B 99 σπουδῇ δ᾽ ἕζετο X
«óc, ἐρήτυϑεν δὲ χαϑ' ἕδρας |. — genet. Κα 364
τὸν 50. “όλωνα | λαοῦ ἀποτμήξαντε διώκετον,
Φ 599 Πηλείωνα δόλῳ ἀποέργαϑε λαοῦ!. -- dat.
A 926 ἅμα λαῷ ϑωρηχϑῆναι, E 600 εἰπέτε λαῷ |.
— acc. A54 ἀγορὴν δὲχαλέσσατο λαὸν "Agi 8c,
B 664 πολὶν δ᾽ 0 ys λαὸν ἀγείρας |, cf. 43177
4 716 11 129 y 140. 4 770 Πηλῆος δ᾽ ἱχκό-
μεσϑα δόμους —| λαὸν ἀγείροντες, cf. 4 28.
B 980 σιωπᾶν λαὸν ἀνώγει, 4 987 ᾿λαὺν ἀνώ-
γετον ἶφι μάχεσϑαι |, Δ 189 λαὸν &voiy 9o |
μάρνασϑαι, cf. 204. Δ 407 παυρότερον λαὸν
ἀγαγόνϑ᾽, I 338 λαὸν ἀνηγαγεν ἐνϑάδ᾽ ἀγεί-
ας |, K 79 ,ϑωρήσσοιτο I λαὸν ἄγων, O 506
ὀτρύνοντος ἀχούετε “λαὸν ἅπαντα | cf. 695 E
501 P 559. II 377 ὀρινόμενον ἔδε λαόν |, Z
433 λαὸν δὲ στῆσον παρ᾽ ἐρινεόν, Z 80 λαὸν
ἐρυχάκετε πρὸ πυλάων |; Y» 144 βούλετο γάρ
ῥα] λαὸν ἐρυχαχέειν, Ψ 958 ᾿Αχιλλεὺς | αὐτοῦ
λαὸν ἔρυχε, cf. “2 658. O 723 ἐρητύίοντό τε
λαόν |, 4 758 “ἀπέτραπε λαὸν ᾿᾿Αϑήνη |, 1 488
πολὺν δέ μοι ὦὥπασε λαόν], Σ 452 πολὺν ad aue
λαὸν ὄπασσε!, 4 480 οὐδέ χε φαίης τόσσον uS
ἕπεσϑαι. B 115 πολὺν ὦλεσα λαόν | cf. 12
X107. X 104 νῦν δ᾽ ἐπεὶ ὥλεσα λαὸν Suche
λίῃσιν͵ Ν᾿ 849 πάμπαν |; ἤϑελ ελαὸν ὀλέσϑαι "Ayau-
zóv, A 117 βούλομ᾽ ἐγὼ λαὸν σῶν ἔμμεναι ἢ ἀπο-
λέσϑαι |, οἵ. O 246. E 465 χτείνεσϑαι ἐάσατε
λαὸν ᾿Αχαιοῖς |, O 918 λίπε λαὸν Ay aur ἐν-
νοσίγαιος |, Π 8608 λεῖπε δὲ λαὸν] Τρωιχόν,
I 521 ἀρίστους | χρινάμενος κατὰ λαὸν "Ayeuc-
zov, B 499 τοσόνδε τε λαὸν ὄπωπα |, 201
αἰετὸς v ψψιπέτης ἐπ᾽ “ἀριστερὰ λαὸν ἐ ἐέργων, cf.
[219]. T 171 ἀλλ᾽ ἄγε λαὸν uiv σχέδασον οἵ.
Ῥ 162. d 295 πρὲν κατὰ Ἰλιόφι ες τείχεα λαὸν
ἐέλσαι} Τρωιχόν, λ ὅ00 πέφνον λαὸν ἄ ἄριστον cf.
518, h. XI 4 x«i v ἐρύσσατο λαὸν ἰόντα τε
νισσόμενόν τε SC. ᾿ϑήνη, ὃ ξ 948 ἐννέα νῆας
στεῖλα, ϑοῶς δ᾽ ἐςαγείρετο WESS | nautae. —
b) plur. Nom. 4 10 ὀλέχοντο δὲ λαοί |, 382 oi
δέ vv λαοὶ | ϑνῆσκον ἐπασσύτεροι, E 643
ἀποφϑινύϑουσι δὲ λαοί]. Z 397 λαοὶ μὲν φϑι-
νύϑουσι, B 925 ἄνδρα Ι, ᾧ λαοί τ' ,ἐπιτετράφα-
ται, οἵ. 62. B 578 τῷ γε πολὺ. . ἄριστοι ! λαοὲ
ἕποντ᾽, e£ N 492 710 TI 551. K 170 séolv μέν
μοι παῖδες ἀμύμονες, εἰσὶ δὲ λαοί |, X519 λαοὲ
δ᾽ om ὀλίζονες ἦσαν |, Μ: 239 καί οἱ πειϑοί-
«to λαοί, οἵ. Ξ 98. B 86 ἐπεσσεύοντο δὲ λαοί],
708 οὐδὲ τι λαοὶ! δεύονϑ᾽ ἡγεμόνος, Β 713 λαοὲ
δὲ παρὰ ῥηγμῖνι θαλάσσης" δίσχοισιν τέρποντο.
818. ἄριστοι | λαοὶ θωρήσσοντο, I'318 “λαοὶ δ᾽
ἠρήσαντο, ϑεοῖσι δὲ χεῖρας ἀνέσχον Inc eos
177. OQ 740 λαοὶ uiv ὀδύρονται κατὰ ἄστυ |,
1 420 τεϑαρσήχασι. δὲ λαοί |, cf. 687. N 676
δηκόωντο | λαοὶ ὑπ "᾿Αργείων |, Ξ 84 στείνοντο
δὲ λαοί |, Φ 531 εἰς 0 χε Aot | ἔλϑωσι.. ἄστυ
πεφυζότες, 728 λαοὶ δ᾽ αὖ ϑηεῦντό τε ϑάμ-
βησάν τε |, cf. 881. Ψ 53 λαοὲ δ᾽ ἐπὶ ἔργα
τράπωνται l^ 421 λαοὶ δὲ ϑοὰς ἐπὶ νῆας ἕχαστοι
| ἐσχίδναντ᾽, y 155 ἡμίσεες δ᾽ ἄρα λαοὶ ἐρη-
τυοντο μένοντες ], « 288 λαοὶ δ᾽ Ἀτρεΐδαο
᾿Αγαμέμνονος εὐχόμεϑ᾽ εἶναι. — Gen. λαῶν cum
λαός
substantivis ποιμένα, ποιμένι, ορχαμε aliis con-
iunctus plerumque versum claudit. ποιμένα aut
ποιμένι λαῶν: A 963 B 85 105 943 954 779
4996 418 E 144 513 566 570 Z 214 H 230 469
181 K3 73 406 .1 92 187 202 370 506 578 598
651 842 N 411 600 . 22 423 516 O 9262 Π ἃ
P 348 T 35 251 386 Y 110 X 277 :P 389 411
«ὁ 654 y 156 469 ὃ 24 528 532 ,S 497 o 1851 p
109 c 70 v 106 o 368 456. — ὄρχαμε lady :
Ξ 102 P 19 T 289 9221 ó 156 991 316 x
o 64 87 167. — κοίρανε λαῶν |: H 234 Θ 981
I 644 41 465. — χοσμήτορε λαῶν |: A 16 315
I'236 σ 152. Y 383 ἡγήτορα λαῶν |, cf. h.
Cer. 475. B 365 ὅς 9' ἡ ἡγεμόνων χαχός, ὃς E.
νυ λαῶν |, 4 16 στρατῷ εὐρέι λαῶν |, X 509
δύω στρατοὶ εἵατο λαῶν |, cf. 598. .4 309 χα-
ρήαϑ' og? ἍἝχτορι δάμνατο λαῶν], N 108 o
μοσύνῃσί τε λαῶν], Ὁ 811 ἡγήσατο λαῶν.
rius, sexies, genetivus in primo pede est, cf. sub E.
B 46 στεναχίζετο, γαῖα λαῶν ἱζόντων |, 4 91
χρατεραὶ στίχες ἀσπιστάων | λαῶν, cf. 305. T
98 οὕνεχα πολλῶν | λαῶν ἐσσὶ “ἄναξ, cf. 117.
Τ 284 μὴ δέ τις ἄλλην] λαῶν ὀτρυντὺν πο
δέγμενος. Ε 418 ,φῆς mov ἄτερ, λαῶν πόλιν
ἑξέμεν. δ᾽ πιχούρων |, Η 218 ἀναδῦναι |
λαῶν ἐς ὅμιλον |, Θ 592 εἰςέλϑησι πόλιν λαῶϊ
ἀπεόντων, Ν 495 γεγήϑει]} ὡς ἴδε λαῶν ἔϑνος
— Dat. λαοῖσι, semel λαοῖς P 251 σημαίνουσιϊ
ἕχαστος | λαοῖς, cf. infra ἢ. Ven. 106. Ε 48
ἄλλοισι κελεύεις | λαοῖσιν μενέμεν, M 153 ἐμι
χοντο | λαοῖσιν χαϑύπερϑε πεποιϑότες, cf.
54905 Q 777. P 145 ἄστυ σαώσεις l οἷος
λαοῖσι, Σ 801 ὃς χτεάτεσσιν. . ἀνιάζει |, συ
ξας λαοῖσι δότω, d» 458 τοῦ δὴ νῦν λαοῖσι φέρ,
χάριν, Q 37 χαὶ τέχεϊ o | καὶ πατέρι Πριά
λαοῖσί τε. --- Acc. A 196 λαοὺς δ᾽ οὐχ ἐπέοι
παλίλλογα ταῦτ' ἐπαγείρειν |, 818 λα |
Ατρείδης ἀπολυμαίνεσθϑαι ἄνωγεν Ι, ΤῈΣ
ἔνϑα ἔδον --- — | λαοὺς Ὀτρῆος, P 226 δώροις ͵
χατατρύχω͵ καὶ ἐδωδῇ | λαούς, II 714 ἡ λαοὺ
ἐς τεῖχος ὁμοκλήσειεν aAgva |, B 191 ἄλλους
ἕδρυε λαούς Jtr 580 πλείστους ἄγε λαούς |, 0
475 ἄλλους ὄρνυϑι λαούς |, cf. T 139. O15
ἐφόβησε δὲ λαούς |, v 265 ἀπώλεσε λαὸ
cf. ὦ 498. — Opponuntur inter se λαός pe
et ἵπποι H 342 τάφρον | 9g ἵππους
λαὸν ἐρυχάκοι, I 708 λαόν τε zal Um
ὀτρύνων, Σ 168. αὐτις γὰρ δὴ τόν γε x
λαός τε xal ἵπποι |. 4
2) Homines, qui sub regibus sunt, vulgus, ci-
ves, die Unterthanen. lliadis loci pauci E 4
676 λαοὶ δὲ 1 «περίτρεσαν ἀγροιῶται |, 8
ὡς δ᾽ 0v ἀνὴρ ταύ 0010 . . βοείην | λαοῖσιν
τανύειν (adiutoribus), Σ Σ 497 λαοὶ δ᾽ εἰν ἀγι
ἔσαν ἀϑρόοι, 502 λαοὶ o ἀμφοτέροισιν
πῦον}, 503 χήρυχες δ᾽ ἄρα λαὸν ἐρήτυον,
dupl δὲ λαοὶ | κωκυτῷ τ᾽ εἴχοντο καὶ oily
κατὰ ἄστυ, 412 λαοὲ μέν ῥα “γέροντα
ἔχον, Q 98 ὥς σφιν πρῶτον ἀπήχϑετο
ἱρὴ | καὶ Πρίαμος xal λαός. Φ 611 λαο
λίϑους ποίησε Κρονίων |, 665 δαινῦτό τε λαός!
715 γέρων λαοῖσι μετηύδα |. — Saepius in €
vox ea sententia legitur, ac primum quidem 5
ficat populum ad concionem convocatum BA
τάχα δ᾽ εἴσεαι αὐτός Ι, ὃς λαὸν ἤγειρα, E
οἶχτος δ᾽ ἕλε λαὸν ἅπαντα |, h. Cer. 296
τὰρ 90 γ᾽ εἰς ἀγορὴν καλέσας πολυπείρο)
λαόν |, 8 13 τὸν δ᾽ ἄρα πάντες λαοὶ ----ϑ
εὖὔντο |, cf. o 64. β 252 ἀλλ᾽ ἄγε, λαοὶ μὲ
σκίδνασϑ᾽. --- b) universe homines, cives. 8
y 305 δέδμητο δὲ λαὸς ὑπ᾽ αὐτῷ | (dolore
n
χος δέδμηντο), ἡ 60 ἀλλ᾽ ὁ μὲν ὦλεσε «λαὸν
ἀτάσϑαλον, o 530 xarà δ᾽ ἔσχεϑε λαὸν ἅπαν-
τὰ | (cives armatos). — plur. y 214 ἡ σέ γε λαοὶ
| ϑαίρουσ᾽, cf. π 95. A 136 ἀμφὶ, δὲ λαοὲ
ὄλβιοι ἔσσονται, οἵ. v 288. v 156 ὁππότε... ἐλαυ-
γομένην προΐδωνται | λαοὶ ἀπὸ πτόλιος, π 357
A«ol δ᾽ οὐχέτι πάμπαν ἐφ’ ἡμῖν. ρα φέρουσιν],
t 114 ἀρετῶσι δὲ λαοὶ ὑπ᾽ αὐτῷ |. — gen. B
234 οὐ τις μέμνηται Ὀδυσσῆος. .] λαῶν οἷσιν
ἄνασσε, ct.'s-12: jj 328 οἵ μιν ἄδοντο Ι λαῶν
ἡμετέρων, & 194 ἐρέω δέ τοι oU "rope λαῶν |,
$ 382 ᾿Αλχίνοε χρεῖον, πάντων ἀριδείχετε
E cf. 401 ε 2 2 355 378 » 38. χ 54 σὺ
δὲ φείδεο λαῶν | σῶν, h. Ap. 78 χήτεϊ λαῶν |,
71 Ex τ᾽ αὐτοῦ ᾿Αλχινόοιο | καὶ λαῶν, 9 524
ὃς τε ἑξῆς πρόσϑεν πόλιος λαῶν τε πέσῃσιν ].
— dat. ὁ 176 ἐξ ᾿Ιϑάχης ἀγαγὼν σὺν χτήμασι
χαὶ τέχεϊ ᾧ | xal πᾶσιν λαοῖσι, 740 ἐξελϑὼν
αοῖσιν ὀδύρεται, 9 472 “ημόδοχον λαοῖσι τε-
τιμένον, cf. v 98. v 62 σὺ δὲ τέρπεο ---] παισί
τε χαὶ λαοῖσι, y 133 οὐκ ἄν δὴ τις ὀρσοϑύ-
op» ἀναβαίη Ϊ xal εἴποι λαοῖσι, h. Ven. 106
0ABLov ἐν λαοῖς. — acc. 9.125 τόσσον ὑπεχπρο-
ϑέων λαοὺς qxe9?. (λαοσσόος A«oqopoc).
λαοσσόος (σεύω, cf. Curt. Stud. ΠῚ 287,
lekker hom. Bl. I 95. Apoll Lex. 107 ἡ τοὺς
ἰαοὺς σοοῦσα, E ἐστι σοβοῦσα καὶ ἐπὶ πόλε-
0v δρμῶσα" ὁ δὲ ᾿Απίων ἡ τοὺς λαοὺς σώ-
ἴουσα, cf. Hesych., Εἰ. M. 556, 32, Eust. 1111,
Ἰ2 8. 1195, 16) — "Qui homines incitat (ad pu-
jnam), de Minerva A 128 οὔτε x "A9nvatn λα-
D σόος. schol. D ἡ τοὺς λαοὺς σεύουσα, χ 210
)c φάτ’ οἰόμενος λαοσσύον ἔμμεν" ᾿ἰϑήνην.
- de Marte P 398 οὐδὲ χ᾽ Ἄρης λαοσσόος
ὑδέ 2? ᾿Αϑήνη | τόν γ᾽ ἰδοῦσ᾽ ὀνόσαιτ᾽. — de
Vpolline Y 79 Αἰνείαν δ᾽ ἐϑὺς λαοσσόος ὧρ-
εν ᾿Απόλλων . — de Eride Y 48 ὥρτο δ᾽
τρις χρατερὴ λαοσσύος, «vs δ᾽ ᾿Αϑήνη |. Am-
hiaraos 4. vocatur, quod manus pugnantium
ontra Thebas coegit o 244 αὐτὰρ Ὀιχλείης λα-
σσόον Ἀμφιάραον |. Eust. 1780, 49.
᾿λαοφόρος (φέρω) populum ferens, À. ὁδός
à publica. O 682 σεύας ἐκ πεδίοιο μέγα
por) ἄστυ διήται | λαοφόρον xe9? ὁδόν" schol.
πολυπληϑῆ, ,auf der Heerstrasse'*, v. Buch-
01Ζ hom. Real. II 1 p. 197.
λαπάρη (Hoffmann quaest. hom. 147 σλαπάρη,
mparat nostrum ,,schlaff*, 4. eam corporis par-
1 .Lexil. II 114. a radice oc, quae amplificetur
in σλαγ et in σλαπ, nd. 'schlapp. À posi-
jnem efficere cf. Hoffm. l. c. p. 112, La Roche
U. p. 50). — ilia, die Weichen, cf. schol. L
7u a0. E. M. 556, 54 ó χενὸς τῶν ὀστέων
πος, ὃ ὑποχάτω τῶν πλ ευρῶν κείμενος. Non
itur in Odyssea. ' 359 ἀντιχρὺ δὲ παραὶ
' ἄρην͵ διάμησε, χιτῶνα | ἔγχος, cf. H 253. Z
τὸν δὲ χρείων "Ayaué£uvov | οὗτα χατὰ λα-
Ἴρην, cf. Ξ5 447 517, ubi schol. A, Eust. 1000,
οὔτασε καλλαπάρην. II 318 λαπάρης δὲ duj-
σε χάλχεον ἔγχος |; X 307 φάσγανον ὀξὺ]
οἱ ὑπὸ λαπάρην τέτατο. --- Eust. 65, 27 695,
᾿ς E. Gud. 362.
᾿᾿Ααπίϑαε (Benfey WL. II 197 λαπ sich zeigen,
ihlen, λαπίζω, “απίϑαι. Prellero gr. Myth. z
111 vox pertinere videtur ad λᾶς lapis ,,die
Jpithen also sind entweder die auf solchen
!sigen Bergen heimischen Riesen und Recken
* Vorzeit, . . oder es ist auch hier vielleicht
ἢ alter Hoehencultus vorauszusetzen*. De etym.
λαοσσόος — λάρος
915
cf. Pott iu Kuhu Ztschr. Vil p. 93 adn. schol.
BL ad A 266 ἐκ Στίλβης uiv oiv τῆς Πηνειοῦ
κόρης καὶ ᾿Απόλλωνος γέγονε Λαπίϑης, ἀφ᾽
οὗ “απίϑαι, cf. schol. AD ad M 128. Hesych.
ἔϑνος Θεσσαλίας, ἀπὸ “απίϑου, τοῦ ἄρεως
παιδός, Eust. 100, 43) — Lapithae, "Thessaliae
gens, qui Polypoeta et Leonteo ducibus Agamem-
nonem Troiam secuti erant, B 738 oppida eorum
enumerantur, duces ferarum ritu ante portas ca-
strorum navalium Graec. pugnant M 128 181;
pugnae Lapitharum cum Centauris pugnatae men-
tio fit p 295s. M 128 ἐν δὲ πύλῃσι δύ" dvé-
ρας εὗρον ἀρίστους |, υἷας ὑπερϑύμους Aa-
πιϑάων αἰχμητάων |, 181 σὺν δ᾽ ἔβαλον Aa-
πίϑαι πόλεμον xal δηιοτῆτα |, o 297 oivoc . .
Βὺρυτίωνα | &«o? ἐνὲ μεγάρῳ rododudt Πει-
οιϑόοιο | ἐς “απίϑας ἐλϑόνϑ᾽. Eust. 1909, 48
1910, 7.
λάπτω (rad. A«z, lab, lab-rum et lamb, lamb-o,
ahd. lef-s, Lefze, 'cf. Curt, Et.* 363, 554, Fick
WA3I 751; pertinet eodem λαφύσσω. " Apoll.
Lex. 107, 18 λάψοντες τῶν ἅπαξ εἰρημένων.
ἔστι δὲ μίμημα τῶν λύχων χαὶ τῶν κυνῶν,
τοῦ γινομένου ἤχου ἐν τῷ πίνειν). -- Lambo
,schlappen*5 cf. Schmidt Syn. ΠΠ 256, Doed. Gl.
2266. Hesych. λάπτοντες πίνοντες τῇ γλώσσῃ,
Suid. — 11161 οἱ δὲ λύχοι ὡς ὠμοφάγοι. ἴασιν
ἀπὸ κρήνης μελ ανύδρου | λάψοντες γλώσσῃσιν
ἁραιῇσιν μέλαν ὕδωρ. E. M. 556, 61 λάπτον-
τες, E. Gud. 362 λάμπτοντες, schol. ABL Ζη-
νόδοτος δὲ λάψαντες. Eust. 1052, 4.
“Λάρισα (Stemburg, cf. La Roche ad B 841)
urbs et terra Pelasg., unde Hippothoos "Troianis
auxilio venerat. B 841 Ἱππόϑοος δ᾽ ἄγε φῦλα
Πελασγῶν ἐγχεσιμώρων Ι, τῶν 9t Aápigav
ἐριβώλακα ναιετάασκον Jb P 301 ὁ (sc. “ἱππό-
ϑοος, cf. v. 289) δ᾽ EYE αὐτοῖο πέσε πρηνὴς
ἐπὶ γεχρῷ Ι. τῆλ ἀπὸ “«Ἰαρίσης. ἐριβώλακος.
cf. schol. V οὐ τῆς ἐν Τροίᾳ: οὐ γὰρ ἂν &-
ρηχε τῆλε, QAM ἔστιν μώνυμος᾽ “άρισα ἐν
ζύμῃ, schol ed. Dind. Il p. 189 ἑτέρα ἐστὲν
αὕτη ἡ πόλις παρὰ τὴν Θεσσαλικήν. Strabo
XIII 620 πολλαὶ μὲν ovv at “Ἰάρισαι ——,
μάλιστα δ᾽ ἂν τὴν περὶ Κύμην ὑπολάβοι τις
ὀρϑῶς — — οὐχ ἂν λέγοιτο πιϑανῶς o Ἱππό-
ϑοος πεσεῖν ἐν τῷ ὑπὲρ Πατρόκλου ἀγῶνι
»τὴ}λ ἀπὸ “Ἰαρίσης"-. τρίτη δ' ἐστὶ “άρισα,
χώμη τῆς Ἐφεσίας ἐν τῷ Καῦὐστρίῳ πεδίῳ.
De diversis huius nominis oppidis cf. Pauly Real-
encycl.IV 786. Sunt, qui hoc loco urbem Thessa-
licam intellegant, cf. Duentzer ad B 841, sed vide
Hentze app., La Roche, Franke ad 8841, Buchholz
h. Real. Ip. 113357. Angermann Pr. Misen. 83 p.33.
λάρναξ (Fick W.* II 920 lardo schief, ge-
bogen, comparat λορδό-ς, λύρ-α, λάρ- «oc, lat.
largus. Roscher Progr. Misen. 1879 p. 55 incer-
tae originis λάρναξ — v&ovat. Apoll. Lex. 107,
7 λ. κιβωτός. Hesych. κιβωτός, σορός, κάμπ-
τρα, οἵ. Suid. Lehrs Arist. p. 150 λάρναξ pro
σορῦς, urna , n 795, de eodem vocabulo obser-
vatum ad Σ᾽ 418 oti λάρνακα τὴν xiBotóv:
γεωτεριχὸν “γὰρ ὄνομα ἡ κιβωτός). — capsa,
urna. X 413 ὅπλα τε πάντα | “λάρναχ’ ἐς ἀρ-
γυρέην συλλέξατο, τοῖς ἐπονεῖτο | ὦ 795 xa
τά γε (sc. ὀστέα λευχὰ Ἔχτορος) χρυσείην ἐς
λάρνακα ϑῆκαν ἑλόντες], πορφυρέοις πέπλοισι
χαλύψαντες μαλακοῖσιν, cf. schol. BL ad Π 221,
Eust. 1056, 46.
λᾶρος (Fick W.^I 187 747 II 214 a radice
là sonare, latrare, sanscr. ra-là nomen ovis est.
Woerner Pr. Misenae 1869 p. 23 ,,haud scio an
914
nomen ductum sit a radice la (— λᾶσ, sanscr. lash
avere, cupere), quae est in verbis "Ade, λιλαί-
Opt, "ut per se significet avem avidam 'et pro-
cacem^. Savelsb. Dig. p. 30 pro Adrgoc. ἃ rad.
λας rapere, cf. Suid. ἐπεὲ χαὶ ὁ λάρος ὄρνεόν
ἐστιν «ρπαχτιχὸν xal ἀδηφάγον, cf. E. M. s.
v. adn., Buchholz hom. Real. ll p. 111) — avis
maritima , larus, Moeve, cui Mercurius compa-
ratur & 51 σεὺ «c ἔπειτ᾽ ἐπὶ κῦμα λάρῳ ὄρνιϑι
ἐοιχώς |, 0c τε χατὰ δεινοὺς κόλπους ἁλὸς
ἀτρυγέτοιο | ἰχϑῦς ἀγρώσσων πυκινὰ πτερὰ
δεύεται ἅλμῃ |. Eust. 159292, 59.
λᾶρός (Curt. Et.» 361 a rad. λὰ (Ao) velle,
cupere, quae est in λάτω, λι-λα-ί-ομαι, lecker,
luestern, cf. Nitzsch adn. I p. 115. Brugman in
Curt. Stud. IV p. 153 vocem ad rad. Ac frui re-
ferendam esse censet, Apoll. Lex. p. 107, 5 προς-
ηνές, ἡδύ. εἴρηται δὲ xal παρὰ τὸ ἡδέως χαὶ
ἀπολαυστικῶς ἔχειν πρὸς πάντας, cf. Hesych.).
iucundus, acceptus, ab Homero de solo gustu
dicitur. T 316 αὐτὸς ἐνὲ χλισίῃ λαρὸν παρὰ
δεῖπνον ἔϑηκας |, “ὦ 283 νήσῳ ἐν ἀμφιρύτῃ
λαρὸν τετυχοίμεϑα δόρπον Ι, cf. & 408. 9 350
οἶνον. - ἄφυσσον | ἡδύν, ὅτις μετὰ τὸν λαρώτα-
τος, ὃν σὺ φυλάσσεις |, Nitzsch 1. c. p. 114 cum
ed. vet. scribi vult λαρώτερον (de ὦ in ante-
paen. vide Eust. 1114, 45 1449, 37, Krueger Di.
23, 2, 1. P 572 λαρὸν δέ οἱ «ig? ἀνϑρώπου |,
sc. uvig. Omnibus locis post caesuram tertii
pedis.
λασιαύχην (αὐχήν) cervice Lirsuta, horrida,
bis in hymnis, h. Merc. 224 οὔτε τι χένταυρον
λασιαύχενα ἔλπομαι εἰναι, h. VI 46 ἄρχτον
ἐποίησεν λασιαύχενα, σήματα φαίνων.
λάσεος (incertae originis vox, quam Fick W.*I
p. 216 II p. 236 pro ελάσιος pertinere dcs ad
lit. varsa-s ,,Fliesch' ΚΘ]. vlasu, crinis). — a) pro-
prie hirsutus, crinosus, zottig. Hesych. λάσιοι,
πολύτριχοι, δασεῖς. b) translate (στήϑεα v. in-
fra, κῆρ) virilis, animosus, callidus. Hesych. ov-
νετός, σώφρων. — ἃ) de animalibus proprie, £2
125 τοῖσι δ᾽ Ur λάσιος μέγας £v χλισίῃ té-
gevto |, « 433 ἀρνειὸς yco ἔην, τοῦ
κατὰ νῶτα λαβών, λασίην ὑπὸ γαστέρ᾽ ἐλυσϑεὶς
| χείμην. — b) de hominibus 4 189 Πηλείωνι
o" ἄχος γένετ’, ἐν δέ οἱ ἦτορ | στήϑεσσιν λα-
σίοισι διάνδιχα, μερμήριξεν |. Hes. ἐχδέχον-
ταί τινες ἀπὸ τῆς ἔξωϑεν ἐπιφανείας ἀνδρώ -
δεσιν. ἄλλοι πυκνοῖς καὶ συνετοῖς, v. schol.
ad l, Eust. 78, 26, La Roche ed. min. ,zottig,
behaart, ein Zeichen von Manneskraft*, B 851
Παφλαγόνων δ᾽ ἡγεῖτο Πυλαιμένεος λάσιον
«ijo |, Eust. 560, 37 s. τὸ δὲ λάσιον κῆρ ἀντὶ
τοῦ πυχινὴ ψυχή, τουτέστι μεταληπτιχῶς πυ-
κνὴ zal συνετή, v. Hes. II 554 ὦρσε ενοιτιά-
deo Πατροχλῆος λάσιον κῆρ. Εἰ. M. 558, 20,
Suid. (λασιαύχην.)
λάσκω (Curt. Et.^ 160 ἃ rad. 4«x sonare, cre-
pitare, lat. loqu-or, cf. Fick W.* I 22, 738 II
216, 5, sanscr. ark. A«-oxc pro A«z-czo, forma
primaria indogerm. ark, europaea rak, graeco-
ital. Jakv, de forma iterativa cf. praeterea Curt.
Verb. I p. 272, 5. — Goebel Lexil. II p. 194 212
λάσκω, pro σλαχ-ω dictum, pertinere vult ad rad.
σλα, quae vim habeat sonandi. Doed. Gl. 2271
non recte λαχεῖν a λάειν derivat, Lob. el. p. 86).
— aor. 3. sing. λάχε de repentino sono dicitur,
de aor. med. reduplicato, λελάκοντο, qui semel
h. Merc. 145 legitur, cf. Curt. Verb. II 24, L.
Meyer gr. Aor. p. 90. pf. ptcp. λεληχώς, fem.
AtAüxvi« (cf. Curt. Verb. II 193) significationem
λαρός --- λαφύσσω
habet praesentis, Curt. 1. c. p. 154, Loebell,
quaestiones de perfecti homerici forma et usu
Lipsiae 1877 p. 28: dicitur de continua edita voce,
Apoll. Lex. 108, 8 χατὰ μίμησιν τοῦ ἤχου πε-
ποίηται ἡ “λέξις, Loebell 1. c. p. 33 34. — a) de
rebus inanimis sono, crepito, krachen. b) de
animantium voce, praecipue de latratu. Schmidt
Syn. I 72: das Wort bezeichnet keine bestimmte
Klangfarbe, sondern allgemein einen schneiden-
den, scharf Sich markierenden Ton. — a) IN 616
δι δὲ προσιόντα μέτωπον | sc. ἤλασε, δινὸς
ὑπὲρ πυμάτης" λάχε à? ὀστέα, τὼ δέ οἱ ὄσσε
| πὰρ ποσὶν .. πέσον͵ X 25 λάχε δέ σφι περὶ
χροὶ χαλκὸς ἀτειρὴς ᾿ νυσσομένων ξίφεσιν, E
977 ἡ δὲ διὰ πρὸ Πηλιὰς ἤιξεν μελίη, λάχε
δ᾽ ἀσπὶς ὑπ’ αὐ τῆς |. — b) de latratu Scyllae
μ 85. ἔνϑα δ᾽ ἐνὲ ExvAAg ναίει δεινὸν λελάᾶ-
χυῖα, canum h. Merc. 145 οὐδὲ χύνες λελά-
«orto, de acuto clamore accipitris Y 141 ἠύτε
κίρχος. ΕΝ 7 δέ 9? ὑπαιϑα φοβεῖται, ὁ δ᾽
ἐγγύϑεν ὀξὺ λεληκὼς | ταρφέ᾽ ἐπαΐσσει. Me-
sych. χεχραγώς, cf. Eust. 1208, 38 1714, 50.
λαυκανίη (a rad. λα, λας, cf. λαιμός. Eust.
1971, 58 λαυχανία δὲ παράγεται ὅϑεν xal ὃ
λαιμύς κ. t. À., E. M. 558, 82. Apoll. Lex. ó
λαιμός, ὃ φάρυγξ. — faux, guttur. X 325 φαί-
vero δ᾽, ἡ κληῖδες ἀπ᾿ ὦμων αὐχέν ἔχουσι |
λαυκανίην, v. l λαυχανίης vide La Roche adn.
crit. ad l. 42 642 νῦν δὴ καὶ σίτου πασάμην,
χαὶ αἴϑοπα oivov | λαυχανίης καϑέηκα. E
λαύρη Gncertae originis vox. Doed. Gl. 497
ad ἐλόω eam pertinere vult et interpretatur
quae curru proficiscentibus commoda est, Wo
ner substant. hom. index. Mis. 69 p. 15 in me
relinquit, an referenda sit ad A&«g — A z-«6, |
significet viam lapidibus munitam. Bezzenbergei
Beitr. IV comparat lat. lura — os cullei wi
etiam utris (Festus) ac vim primariam esse pu
ostium ,Oeffnung*. Goebel Lex. II 4 a rad. 4e
λας proprie fauces, translate via angusta, vi
Pro certo constare videtur notionem principa
esse angustae viae, cf. Hes. ῥύμη στενή.
Eust. 1921, 56, E. M. 557, 46, quare Rumpf de
Hom. I pag. 30 λαύρην interpretatur ang
viam subdialem ipsi domus lateri adiunctam.
roque inclusam. x 128 ἀκρότατον δὲ παρ᾽ J
δὸν ἐυσταϑέος μεγάροιο | ἦν ὁδὺς ἐς Actio »,
σανίδες δ᾽ ἔχον εὖ ἀραρυῖαν |, 187 ἄγχι
αἰνῶς | αὐλῆς καλὰ ϑύρετρα xal ἀργαλέ
στόμα λαύ enc |. Via angusta erat, qua ex aul
per posticum (00309107) in interiora intrari po
terat. Gerlach in Phil. XXX p. 506 eam vi
non subdialem fuisse censet, sed tectam,
tionem (Korridor) inter murum domus et
rum murum, qui totam domum circumdabat,
ad omnes domus partes intrare licebat.
dicos περὲ τῆς ««9? Ὅμηρον οἰχείας, diss.
71 viam illam inter murum domus et aulae fuisse
putat, v. praeterea Bader, die Baukunst in d
Odyssee, Eutin 1880, 4. p. 22, Retzlaff PE
HELL (λαπ, cf. λάπτω, Doederl. Gl. 2268
Goebel Lexil. 11 567, Lob. el. 109). Leguntur
φύσσει et λαφύσσετον (pro ἐλαφυσσέτην)
583. Ariston. ἡ διπλῆ ὅτι χρόνος ἤλλακται, TC
γὰρ λαφύσσετον λαφύσσουσι, cf. eund, ad À
364, Friedl. p. 4, schol. A ad L, Bekker h. E
I 50, Friedl. in Phil. VI 669. Apoll. Lex.
9 λαφύσσει τῶν πεποιημένων ἡ λέξις, οἷο
μετὰ σκυλμοῦ ἐσϑίει, cf. schol. ad 44176. — De
voro, avide haurio. A 176 ἔπειτα δέ 9? αἷμι
χαὶ ἔγχατα πάντα λαφύσσει |, sc. λέων, cf. P
64. X 588 τὼ μὲν ἀναῤῥήξαντε βοὸς ᾿μεγά-
20:0 βοείην | ἔγκατα καὶ τ: ἂν αἷμα λαφύσσε-
τον. — Eust. 838, 58, Hes.
λάχεεακ vide s. v. ἐλαχύς, cf. praeterea Goe-
bel Lexil. II 201. humilis. Ameis app., Duentzer
ad ε 116, Baum. ad h. Ap. 197.
λάχνη (Curtio Εἰ. 844 λάχνη pro -Aa-z-v
ἃ rad. -A« et lana (pro vlana) convenire videtur
cum λῆνος pro zAzroc, quod pertinet ad lat.
yellus (pro velnus), goth. vulla. Siegismund in
Curt. Stud. V p. 166 λῆνος quidem (pro zZ7voc)
omparari vult cum lat. vellus (Fick W.* II 236),
voces lanae autem et λάχνη ab eis rectius segre-
ari putat. — Fick 1. c. 1 215 radicem statuit
&x lat. lana pro lac- dici, comparat ksl.
rlak-no, crinis, cf. Goetz Curt. Stud. I^ 173,
3rugman ib. 1V 104). Ter in exitu versus. Lana.
B 219 αὐτὰρ ὕπερϑε Ι φοξὸς ἔην κεφαλήν,
ψεδνὴ δ᾽ ἐπενήνοϑε λάχνη | sc. in capite Ther-
ae, K 134 ἀμφὶ δ᾽ ἄρα χλαῖναν περονήσατο
οινικόεσσαν | δυτλῆν, ἐχταδίην, οὔλη͵ δ᾽ ἐπε-
μ
ἥνοϑε λάχνη |; A 820 πυχάσαι τε γένυς εὐ-
£t λάχνῃ |, cf. E. M. 558, 18, E. Gud. He-
ychius εἰ Suidas cum addunt , ἢ ἀφρὸς τῆς 9a-
ἀσσης" voces λάχνη et ἄχνη confundunt, cf.
iobeck el. p. 111.
᾿λαχνήεις ( ἄχνη] lanosus; legitur quater in Il.
τε φῆρας ἐτίσατο λαχνήεντας, | sc. χεν-
αΐρους, I 948 aug συὸς χεφαλῇ καὶ δέρματι
ἄχνήεντι |, X 415 ἀπομόργνυ | αὐχένα τε στι-
ἀρὸν καὶ στήϑεα λαχνήεντα | sc. Ἥφαιστος.
e canna £2 451 ἀτὰρ χαϑύπερϑεν ἔρεψαν |
χχνήεντ᾽ ὄροφον λειμώνοϑεν ἀμήσαντες], schol.
| &naAOY zal χνοώδη" ἔστι δὲ εἶδος καλ ἅμου.
sych. A. τὸν κάλαμον o ἐστέγαζον τοὺς oi-
ους, ὃς ἔχει τινὰ δασύτητα. Eust. 774, 17.
λάχνος — Acn, lana; semel in Odyssea.
445 ὕστατος ἀρνειὸς μήλων ἔστειχε ϑύ jp «Se |,
ἴχνῳ στεινόμενος καὶ ἐμοὶ πυκινὰ φρονέοντι.
Libri λαχμῷ, cf. Apoll. Lex. 107, 14. λαχμῷ
FLY LEV OG τῷ δασεῖ τῶν μαλλῶν ottvogo-
ούμενος, Hesych., Eust. 1688, 58. E. M. 558, 26
lditur Σέλευκος δὲ ἀξιοῖ διὰ τοῦν γράφεσϑαε
vo, ὃ σημαίνει λάχνην, cf. Zonar. Lex. 1283.
LM oL δὲ παλαιοί φασι χάλλιον ἐνταῦϑα
ῳ χατὰ Ἡρωδιανόν, cf. La Roche hom. T.
ES eund. ed. crit. ad l. (λαχνήεις).
λάω (Curt. Et. 363 a rad. λα, A«z, ἀπολαύω
starchum secutus (cf. Apoll Lex. 107, 16 ὁ
᾿Αρίσταρχος ἀπολαυστικχῶς ἔχων) Tlomeri
»» interpretatur ,schmausend*. Eust. 531, 12
δὲ χράω χραύω ot ro καὶ λάω, οἷον ἀσπαί-
7 λάων, χαὶ χατὰ πλεονασμὸν λαύω, ἐξ
xal τὸ ἀπολαύω. — Aliter Fick W.? I 752
220 a rad. las, 4&-« — λάασ-ὦ, λιλαίομαι avere,
pe Passow Lex. vocem a rad. 4« derivat,
86 sit et in λαβεῖν et in λιλαίομαι et in ἀπο-
ὦ et vim habeat avendi, tenendi, prehen- 7
Mi, comparat μ' 254 ἀσπαίροντα δ᾽ ἔπειτα
βών͵, cf. Ameis, Faesi ad τ 229. — Benfey WL.
26 vero cov, λαξων interpretatur de tulgore
illorum , blitzen “, comparans Hes. glossam
τε — σχοπεῖτε βλέπετε et ἀλαός caecus. v.
oll. Lex. l. c. λάων λέγεται ἐπὶ τῆς ἐντετορ-
μένης πόρπης τοῦ Ὀδυσσέως, σημαίνει ὁὲ
cov, cf. Rost in Dammii lex. hom. s. v.
/» intueor specto. Duentzer in ed, Goebel
il. II 117. — Doed. Gl. 2270 parum verisimile
Ἢ Hesych.s. v. Ade ἐψόφησεν, ot δὲ ἐφθέγγοντο
Ὁ interpretatur. — Vox utramque notionem
E λάχεια — λέγω 915
habet et capiendi et intuendi, at interest inter
Odysseae locos z 229 2530 et hymni Mercurii ver-
sum 360. — a) in Od. prehendo, capio, packen,
festhalten z 229 ἐν προτέροισι πόδεσσι κύων
ἔχε ποικίλον ἑλλὸν | ἀσπαίροντα λάων Schol.
MV ó μὲν ᾿Αρίσταρχος ἀπολαύων, ὁ δὲ Κρά-
της ἀντὶ τοῦ βλέπων, οἱ δέ φασιν ἀφῃρῆσϑαι
τὸυ ἵνα ἢ ὑλάων, cf. Eust. 1863, 42 s. — τ 230
τὸ δὲ ϑαυμάζεσχον ἅπαντες '» ὡς οἱ χρύσεοι
ἐόντες, ὁ μὲν λάε νεβρὸν ἀπάγχων |, αὐτὰρ ὁ
ἐξφυγέειν μεμαὼς ἤσπαιρε πόδεσσι ]. — b) in
hymno intueor, specto h. Merc. 360 οὐδέ xtv
αὐτὸν | αἰετὸς ὀξὺ λάων ἐσχέψατο. Baum.:
,aquila acribus oculis instructa^; Passow l. c.
acriter et cupide (oculos) intendens.
λέβης (Benfey II 139, Pott II 561 a λαβεῖν
vocem ducendam esse censent, de qua etymo-
logia recte dubitat Doed. GI. 9959, qui ipse com-
parat lat. lab-rum, ahd. labal. — Fick W.* II 218
λέβ-ητ sub rad. lep, quae est in graec. Asz-o,
delibro, subiungit, item Goebel Lexil. II 215 ,,Ge-
hoehltes ailer Art9. Leguntur λέβης, -5toc,
τῆτι, τητα, oU, τήτων, -ητας. -- Vas, 1) quod
est ad aquam coquendams aéneum, lebes. d 362
ὡς δὲ λέβης ξ ζεῖ ἔν δον ἐπειγόμεν oc πυρὶ 20220,
4 937 ἡ τοι 0v ἐξεμέσειε, λέβης ὡς ἐν πυρὶ
πολλῷ |. Lebetes saepe dono dantur honori ἢ
193 ὑμῖν δ᾽ £v πάντεσσι... δῶρ᾽ ὀνομήνω
al αἴϑωνας δὲ λέβητας ἐείχοσι, cf. 205 1
244. Q 933 dx δὲ δύ᾽ αἴϑωνας τρίποδας, πί-
gvo«c δέ λέβητας |, v 18 ἀλλ᾽ ἄγε οἱ δῶμεν
τρίποδα μέγαν ἠδὲ λέβητα | ἀνδρακάς, 217 τρί-
ποδας περιχαλλέας ἠδὲ λέβητας | ἠρίϑμει, 0
84 δώσει δέ τι ἕν. JE q£otad«a | ἠέ τινὰ τρι-
πόδων εὐχάλχων ἠὲ 2εβήτῶν: |, o 222 αἰτίζων
ἀκόλους, οὐχ ἄορας οὐδὲ λέβητας ᾿ h. Merc.
61 x«i τρίποδας χατὰ οἶκον ἐπηετανούς τε λέ-
βητας Ι, cf. 179. Praemia certaminis sunt P 259
vgov δ᾽ ἔχφερ᾽ ἄεϑλα, λέβητάς τετρίποδάςτε!,
267 τῷ τριτάτῳ ἄπυρον χατέϑηχε λέβητα [χα-
Aóv, τέσσαρα μέτρα χεχανδότα, 613 λέβηϑ᾽ ἕλε
παμφανόωντα |, 885 κὰδ δὲ λέβητ' ἄπυρον,
βοὸς ἄξιον, ἀνϑεμόεντα [9ηκ ἐς ἀγῶνα φέρων,
485 δεῦρό νυν, ἢ τρίποδος περιδώμεϑον ἠὲ
λέβητος. Ι. -- 3) pelvis, in quam aqua defunditur
ad manus lavandas, argento fabricata, malluvium;
ita plerisque Od. locis. « 137 χέρνιβα δ᾽ ἀμ-
φίπολος προχόῳ ἐπέχευε φέρουσα | καλῇ χρυ-
σείῃ ὑπὲρ ἀργυρέοιο λέβητος |, c£. à ὅ8 η 173
2 [369] o 136 o 92. y 440 χέρνιβα δέ σφ᾽ "Aonros
ἐν &v9suósvt. λέβητι | ἤλυϑεν ἐκ ϑαλάμοιο
φέρων, cf. Ameis app. ad 1. — 3) labrum lavan-
dis pedibus. Hes. χάλχειος ποδονιπτήρ. τ 386
γρηὺς δὲ λέβηϑ'᾽ ἕλε παμφανόωντα!, τῷ πόδας
ἐξαπένιζεν, 469 ἐν δὲ λέβητι πέσε κνήμη, κα-
νάχησε δὲ χαλκός |. E Lex. 107, 33, cf. E.
M. 559, 2, Eust. 1312, 25 s, E. Gud., Hes., Suid,
2d (duae radices diversae verbi sunt λεχ et
.ey, v. Buttm. Lexil. II 86 s., Benfey WL. II 127,
Doederl. Gl. 2051, L. Meyer Gr. I 375 386, Fick
W.* II 226 227, Curt, Et.5 194, 363, Lingen die
Wurzeln λὲγ und Aez, Lips. 71). - 1ὴ Radicis
λεχ, cf. lat. lec-tus, goth. pet nhd. liegen
(Fick 1. c., Curt. 1. c. et Stud. ἽΥ 906) apud Ho-
merum tantum aoristus I act. atque aor. I II fu-
turum med. inveniuntur. Act. aor. I ἔλεξα, impr.
λέξον. — Med. fut. λέξομαι, λέξεαι, λέξεται. --
aor. I ind. ἐλέξατο λε ξάσθϑην, coni λέξομαι,
λέξεται, 4 131, opt. λεξαέίμην, impr. λεξάσϑων,
λέξεο, cf. Curt. Verb. II 288. — aor. II ind. ἔλεκτο,
λέχτο, impr. λέξο, v. L. Meyer gr. Aor, p. 28,
ε
916
9) Radicis λὲγ (Fick 1. c. 227, Curt. 1. c. 363)
lat. legz-o, leg-io, colligo, formae leguntur: act.
praes. ind. λέγουσι h. XXXIV 5, coni. λέγωμεν,
impr. λέγε, inf. λέγειν, ptcp. λέγων, λέγοντες,
impf. ἔλεγε, ἔλεγ᾽, λέγε, λέγ᾽, λέγομεν. — fut.
Ῥίορ. λέξοντες. — med. praes. coni. λεγώμεϑα,
opt. Aeyoiue9« Ν 276 pass. inf. λέγεσϑαι. —
impf. A£yovro. aor. l ind. λέξατο, opt. λέξαιτο,
inf. λέξασϑαι. — aor. II ἐλέγμην pass. λέχτο,
L. Meyer gr. Aor. p. 118. — pass. aor. I ἐλέχϑην
I' 188.
1) λὲχ a) act. in lecto colloco. £2 635 λέξον
vvv μὲ τάχιστα, διοτρεφές, ὄφρα καὶ 7505 |
ὕπνῳ — — ταρπώμεϑα, schol. B xAivov, χοί-
100v, Eust. 1369, 13. Inde sopio ,Ξ 252 ἡ τοι
ἐγὼ μὲν ἔλεξα Διὸς νόον αἰγιόχοιο | νήδυμος
ἀμφιχυϑείς. — b) med. «) cubitum eo, con-
cumbo, plerumque addito loco. 7 617 σὺ δ᾽ αὖ-
τύόϑι λέξεο uluvov | εὐνῇ vi ua2azg, 666 Πά-
τροχλοὸς δ᾽ ἑτέρωθεν ἐλέξατο, E 850 τῷ ἔνι
λεξάσϑην, ἐπὶ δὲ νεφέλην ἕσσαντο, ὃ 30b πὰρ
δ᾽ λένη τανύπεπλος ἐλέξατο ὅϊα γυναιχῶν,
Eust. 1497, 81. 42 650 ἐχτὸς ukv δὲ λέξο γέ-
ρον φίλε, x 820 ἔρχεο νῦν συφεύνδε, utc
ἄλλων λέξο ἑταίρων |, schol. H οὕτως Ἡρίσταρ-
χος δισυλλάβθως τὸ λέξο, cf. Nitzsch ad 1. o
109 ὑπερώιον εἰςαναβᾶσα | λέξομαι εἰς εὐνήν,
cf τ 595. ὃ 418 λέξετα: ἐν μέσσῃσι νομεὺς
ὡς πώεσι μήλων |, € 487 ἐν δ᾽ ἄρα μέσσῃ
λέχτο, ἡ 840 Ἡλχίνοος δ᾽ ἄρα λέχτο μυχῷ δό-
μου ὑψηλοῖο |, τ 50 ἐνϑ᾽ ἄρα καὶ τότ᾽ ἔλεκτο,
γ 805 ἔνϑα χε λεξαίμην χοίλῃ παρὰ νηὶ με-
λαίνῃ 1, τ 595 ἔνϑα χε λεξαίμην" σὺ δὲ λέξεο
τῷδ᾽ ἐνὶ οἴχῳ |. Non addito loco à 458 ἔπειτα
δὲ λέχτο χαὶ αὐτός | Eust. 1505, 20 Ὅρα δὲ
ὕτι τὸ λέχτο δὶς ἐνταῦϑα χείμενον. τὸ μὲν
γὰρ λ. δ᾽ ἀριϑμὸν ἀντὶ τοῦ ἠρίϑμησε, τὸ δὲ
λ. χαὶ αὐτὸς ἀντὶ τοῦ εὐνάσϑη ὡς εἰς ὑπνόν.
wv 172 ὄφρα χαὶ αὐτὸς λέξομαι. B) cubo. 4
181 ὡς ort μήτηρ | παιδὸς ἐέργῃ μυῖαν, 09?
ἡδέϊ λέξεται ὕπνῳ ], ἡ 819 σὺ μὲν δεδμημέ-
voc ὕπνῳ | λέξεαι. — y) consido sich lagern Θ
519 παῖδας τε γέροντας | λέξασϑαι περὶ ἄστυ,
I 67 φυλαχτῆρες δὲ ἕχαστοι | λεξέσϑων παρὰ
τάφρον. — (χκατα-,͵ παρα-, προςλέγομαι παρα-
καταλέγομαι λέκτρον λέχος λόχμη λύχος cet.
λεχεποίης ναύλοχος ἄλοχος.)
2) Rad. λὲγ lego, cf. Buttm. Lexil. II 88,
Schmidt Syn. 1 454, Lingen l. c. p. 40. — a) Act.
«) lego, colligo, sammeln, auflesen, 8g) numero,
in numero habeo, y) enumero, enarro alicui, δὴ
dico h. XXXIV 5 hoc uno loco. — αὐ lego, col-
liso. 4 755 ἀνά v? ἔντεα καλὰ λέγοντες |, P
239 ὀστέα Πατρόχλοιο ενοιτιάδαο λέγωμεν |
εὖ διαγιγνώσχοντες, ὦ 79 ἤωϑεν δή τοι λέγο-
μεν λεύχ᾽ ὀστέ᾽ ᾿Αχιλλεῦ |, o 359 αἱμασιάς τε
λέγων, cf. ὦ 924. — B) numero, in numero ha-
beo I'188 χαὲ γὰρ ἐγὼν ἐπίχουρος ἐὼν μετὰ
τοῖσιν ἐλέχϑην, ὃ 402 ἐν δ᾽ ἡμέας πρώτους
λέγε κήτεσιν, ει 990 αὐτὰρ ἐγὼ πέμπτος μετὰ
τοῖσιν ἐλέγμην |, passivo sensu numeratus sum,
cf. Curt. Verb. 1 189. — y) enumero, enarro cum
dativo. B 229 ᾿Ἡγαμέμνονι δίῳ | ὀξέα χεκλη-
γὼς λέγ᾽ ὀνείδεα, ε ὃ τοῖσι δ᾽ ᾿Αϑηναίη λέγε
χήδεα πόλλ᾽ Ὀδυσῆος |, λ 374 σὲ δέ μοι λέγε
ϑέσχελα ἔργα |, μι 160 ἡ τοι ἐγὼ τὰ ἕχαστα
λέγων ἑτάροισι πίφαυσχον |. Non addito dat.
& 197 λέγων ἐμὰ κήδεα 9vuov |, 362 ταῦτα
ἕχαστα λέγων 00« δὴ πάϑες, cf. o 487. τ 208
ἴσκε ψεύδεα πολλὰ λέγων, iw 308 ὅσα τ᾽ αὖ-
τὸς ὀιζύσας ἐμόγησε | πάντ᾽ Pty, h. Merc.
λειαίνω
203 ἀργαλέον μὲν ὅσ’ ὀφϑαλμοῖσιν ἴδοιτο |
πάντα λέγειν, h. Cer. 58 col δ᾽ ὦκα λέγω νη-
μερτέα πάντα |, λ 151 ἐπεὶ χατὰ ϑέσφατ' ἔλε-
ξεν |. — δὴ dico, semel h. XXXIV 5 ἄλλοι δ᾽
ἐν Θήβαισιν, ἄναξ, σε λέγουσι γενέσϑαι |.
b) Med. «) mihi colligo, 8) eligo, y) mihi enu-
mero, à) inter se enumerare aliquid, colloqui, —
«) mihi colligo 0 507 ἐπὲ δὲ ξύλα πολλὰ λέ-
y£09£ |, cf. 547. “2 793 αὐτὰρ ἔπειτα | ὀστέα
Aevx& A£yovto χασίγνητοί 9' ἕταροί ce | uv-
οόμενοι. --- B) eligo B 195 Τρῶας μὲν λέξασϑαι
ἐφέστιοι ὅσσοι ἔασιν |, Naegelsb. adnot. ad 1:
,,von den Troern alle diejenigen aussuchen, welche
ἐφέστιοι sind". schol. A ᾿ἡριστάρχου λέξις Ex
τῶν ὑπομνημάτων. ἐὰν xal và παιδία καὶ
τοὺς πρεσβύτας ἀριϑμήσωσιν......
δὲ ὅτι τὸ λέξασϑαι νῦν οὔτε ἐπὶ τοῦ χοιμῖ
ϑῆναι οὔτε ἐπὶ τοῦ καταριϑμηϑῆναι κεῖται
ἀλλ᾽ ἐπὶ τοῦ συλλεγῆναι καὶ ἀϑροισϑῆναι 2
v αὐτῷ, cf. Ariston. ed. Friedl. p. 61, ubi Lehr-
sius: ceterum apparet hoc explicare Τρῶες, non
Τρῶας, quod est in nostris edd. et in hoc con
spirant Aristonieus et Didymus, dissentiunt ἢ
explieatione. Φ 27 ζωοὶς ἐκ ποταμοῖο δυώ-
δεχα λέξατο χούρους |, schol. A ad B 195 e
Dind. τὸ ἐπελέξατο, λέξατο χούρους. ὦ 108
οὐδέ χεν ἄλλως | χρινάμενος λέξαιτο κατὰ πτὸ
λιν ἄνδρας ἀρίστους |. pass. IV 276 εἰ γὰρ vt
παρὰ νηυσὶ λεγοίμεϑα πάντες ἄριστοι | ἐς A
χον, cf. La Roche: ausgewaehlt wuerden, Hentze
uns sammelten, Duentz.: s. niederlegen cf. Franke
at v. infra ad B 435. — y) m. enumero ὃ 451 πάσας
δ᾽ ἄρ᾽ ἐπῴχετο (φώκας), λέχτο δ᾽ ἀριϑμόν.
à) inter se enumerare aliquid, de sermone lom
giore instituto, addito ταῦτα, Ν᾿ 292 ἀλλ᾽ ἄγε
μηκέτι ταῦτα λεγώμεϑα νηπύτιοι ὥς |, cf. Y 94b
y 240 v 590. Nitzsch ad y 240: In dieser Forme:
hat λέγεσϑαι denSinn lang ausgesponnener Unt
haltung, die als unzeitig damit abgebrochen wir
IN 975 oid? ἀρετὴν οἷός ἐσσι" τί σε χρὴ ταῦτ
λέγεσθαι |, Eust. 931, 2 1906, 88. --- Omiss
accusativo obiecti, ut λέγεσϑαι idem fere sij
ficet quod, διαλέγεσθαι B 435 μηκέτι vvv dij
αὖϑι λεγώμεϑα, μηδ᾽ ἔτι δηρὸν | ἀμβαλλώ͵ di
ἔργον. schol A οὕτως αἱ ᾿Ἡριστάρχου λέξει:
fx τοῦ B' τῆς Ἰλιάδος. De omisso accus, i
Naegelsb.? adn. p. 313, Ameis? app. ad 1...
nodotus scripserat μηκέτε νῦν ταῦτα λεγώμι
Callistratus μηχέτι δὴ νῦν αὖϑι λεγώμεϑα, ὃ
schol. A. Buttm. Lexil. II p. 87, quem Bekke
secutus est, scribi vult μηκέτι δὴ νῦν ταῦτα AE
γώμεϑα. De Zenodoti scriptura οἵ, Ariston, €
Friedl. p.69 ταῦτα λεγώμεϑα: ὃ δὲ Όμηρος elo.
λέγειν ὅταν πολλὰ προειρημένα ἢ), ὡς ἐπ᾿ À
velov καὶ ᾿Αχιλλέως (Y 944). Ἢἱο δαΐοπι οἵ
ante Nestorem nemo dixerit poni non potest.'
Naegelsb. 1. 6. Quod Eust. 250, 34 interpretat
ἤγουν χαϑήμεϑα καὶ οἱονεὶ κείμεϑα (La Roc
ed. min. ad 1.: lasst uns unthaetig liegen ble
ben), ideo ferri nequit, quod radicis λὲχ n
nisi aoristi et fut. (vide supra) apud Hom. I
inveniuntur, praesentis autem forma non λεγε
μεϑα sed λεχώμεϑα esse debebat, cf. Lin
c. p. 5, v. supra Ν 276, Naegelsb. ,,lasst uns Jet
nicht noch lange hier mit einander reden",
Duentzer Zenod. p. 120 s. — Cf. praeterea Apo
Lex. 107, 98, Lehrs? Arist. p. 147, La Roche Stu
p. 197. (ἀνα- χατα- προ- συλλέγω δια-ἐπιλέ
μαι ἀλέγω cet. λόγος cet. λέσχη Ὁ)
λειαίνω (λεῖος) fut. λειανέω, aor. λείην
ptc. λειήνας. levigo, planum facio. 4 111 7
d εὖ λειήνας χρυσέην ἐπέϑηκε κορώνην | sc.
να αἰγὸς ἀγρίου. 0 261 mmo χέλευϑον |
σαν λειανέω, τρέψω δ᾽ ἥρωας ᾿Αχαιούς |, 9
λείηναν δὲ χορόν, καλὸν δ᾽ εὔρυναν ἀγῶνα Ι,
86. αἰσυμνῆται. — Hes. λειανῶ dtum χαὶ ὅμα-
λὴν ποιήσω. Suid. E. M. 562
λείβω (a rad. M, lat. Ee d E Curt. Et.^
365, Fick W.* II 223. Goebel Lex. I 311 radi-
cem A«g referri vult ad rad. σλε, vimque pri-
ariam eius esse censet labendi, gleiten, gleiten
n. E. M.295, 21 εἴβω ἀπὸ τοῦ λείβω ἀπο-
Ag τοῦ A, cf. Lob. el. p. 108, Curt l. c. 366,
. Verb. 1220. Kuehner a. Gr. '1 302, 2 litteram
alem antiquam ; fuisse contendit, compa-
glatt, gleiten, quod 4 bis (.1 285 et o 149)
oducit; sed vide Hoffm. quaest. Hom. p. 145,
qui ipsam litteram Δ infirmam fuisse in ea voce,
inde concludit, quod altera forma s/go eam
ittat). Leguntur formae praes. ptcp. λεέβων,
inf λείβειν, impf. sing. λεῖβε, pl λεῖβον, aor.
- λεῖψαι, ptc. λείψαντε. — 1) stillo, fundo,
να à. semper in exitu versus. Hes. on£vóo,
ἄζω. N 88 om ὀφρύσι δάχρυα λεῖβον | cf.
9 86. Ν 658 πατὴρ κίε δάκρυα λείβων |, €
ὀδύρετο δάχρυα λείβων | cf x 214. ε 84
δερχέσχετο δάχρυα A. cf. 158. 9 98 ἐλάνϑανε
Qva λ. cf. 532. — 2) — σπένδω, libo vinum
honorem deorum; Apoll. Lex. 108, 3, saepe
ditur acc. οἶνον (cf. Eust. 640, 49 1057, 33) et
men dei, cuilibatur. Z 266 χερσὶ δ᾽ ἀνίπτοισιν
λείβειν αἴϑοπα οἶνον | ἕζομαι, H 481 πρὶν
yet ,“ὑπερμενέι Κρονίωνι}, Καὶ 579 ᾿Αϑήνῃ.
4 σσόμενοι λεῖβον μελιηδέα οἶνον], 1931 λεῖβε
IE οἶνον | οὐρανὸν PADPIDY cf. 2 806. 2 285
ivov ἔχουσ᾽ ucAlqoova .. qoc à λείψαντε. χιοί-
τὴν [οἵ o 149. Α 463 i δ᾽ αἴϑοπα oivov |
εἴβε cf. y 460. β 432 στήσαντο χρητῆρας $zi-
[t
z RR ἱεροῖσιν. T
iBo λοιβή λειμών λίμνη.)
λειμών (λείβω, Curt. Et." 566, Benfey WL.
I 193) nom. λειμών, gen. τῶνος (tantum in hym-
is), dat. -ὥνι, acc. -ὥνα, -»". pl. n. -ὥνες, acc.
ὥνας (in hymnis) — "Eust. 254, 43 λ. δὲ ὃ
γρὸς x«l βοτανώδης τόπος ἀπὸ τοῦ λείβω.
Suid. E. M. 562, 29, E. Gud. Quater vox
ür in ΤᾺ decies in Od., undecies in hymnis.
- Locus humidus, aquosus, ad fluminis ripam
ut mare situs, pratum. — B 461 "Acío ἐν λει-
uv. Kev 'στρίου ἀμφὶ ῥέεϑρα |, 463 σμαραγεῖ
É c£ λειμών. |, 461 ἔσταν δ᾽ £v λειμῶνι X. Σχαμαν-
σίῳ ἀνϑεμόεντι, Il 151 τοὺς ἔτεχε ζεφύρῳ...
nva Ποδάργη βοσκομένη λειμῶνι παρὰ ῥόον
ὀχεανοῖο, q 49 ηὐτε ταῦρος | Booxóusvoc λει-
γε, h. Merc. 72 μαχάρων βόες..] βοσχόμεναι
νας ἀκηρασίους, ἐρατεινούς, 104 ἀχμῆτες
s «voy ἐπ᾽ αὔλιον... καὶ ληνοὺς προπάροιϑεν
ἱπρεπέος λειμῶνος Ἷ; 340 χλέψας δ᾽ £z λει-
νος ἐμὰς βοῦς ᾧχετ’ ἐλαύνων |, 503 βόας.
τὰ ποτὶ ζάϑεον λειμῶνα | écoutes h. Cer.
ἴ ὥστ᾽ ἔλαφοι ἢ πόρτιες. - | ἅλλοντ' üv
Rura, δ᾽ 605 ἐν δ᾽ ᾿ϑάχῃ oir ἂρ δρόμοι
ἡρέες οὔτε τι λειμών |, ε 72. ἀμφὲ ὃδὲ λειμῶ-
Ie μαλαχοί, ει 132 ἐν μὲν γὰρ “λειμῶνες.
Joniol μαλακοί, h. Ap. 118 γοῦνα δ᾽ ἔρεισε
ἐμῶνι μαλακῷ, "h. Merc. 198 us δ᾽ ἔβαν.
ML ROV λειμῶνος, h. Cer. 7 Aqu" ἂν
κλαχόν, h. XIX 25 ἀγαλλόμενος φρένα μολπαῖς]
μαλακῷ «λειμῶνι, h. Cer. 417 ἡμεῖς μὲν μάλα
ἄσαι ἀν᾽ ἱμερτὸν λειμῶνα 1... παίζομεν, μ 45
| Lex. Hom. ed. Ebeling.
ἐπι -, Ζᾶτα-
λείβω --- λείπω
911
Σειρῆνες. ϑέλγουσιν ἀοιδῇ] ἥμεναι ἐν λει-
μῶνι, 159 Σειρήνων. . ϑεσπεσιάων | φϑόγγον
ἀλ εὐὔασϑαι χαὶ λειμῶν᾽ ἀνϑεμόεντα, c 292 £v δὲ
κρήνη νάει, ἀμφὲ δὲ λειμών Δ 539 ψυχὴ δὲ
ποδώκεος ἀϊακίδαο | φοίτα. ... κατ᾽ ἀσφο-
δελὸν λειμῶνα] cf. 578 ὦ 18 ἢ. Merc. 221 344.
v. S. v. ἀσφοδελός, Nitzsch ad A 539, Welcker
gr. G. I p. 800. — (βαϑύλειμος εὐλείμων.)
λειμωνόϑεν ἃ ,prato Q9 451 λαχνήεντ᾽ ὄρο-
φον λειμωνόϑεν ἀμήσαντες |.
λεῖος (lat.lev-is, cf. Hes. λευ-ρά — λεῖα, Curt.
Et.5 365. Fick W. ZI 221 pro λειςο-ς). — levis,
aequus, planus. Hes. ὁμαλός. 4484 χαμαὶ πέσεν
αἴγειρος ὥς, 1j ῥά v ἐν εἱαμενῇ.. πεφύχῃ | λείη,
Ψ' 330 λεῖος δ᾽ ἱππόδρομος ἀμφίς}, Eust. 1304,
21. 1 359 τηλόϑεν ἐν λείῳ πεδίῳ, ε 134 ἐν
δ᾽ ἄροσις λείη, z 108 οἱ δ᾽ ἔσαν ἐχβάντες͵ λείην
ὁδόν, Eust. 1650, 41 λ. ὁδὸν τὴν ἁμαξιτὸν λέ-
γει. "Buchholz h. ; Real. IL19p.170. ἢ. Merc. 128
εἰρύσατο πίονα ἔργα ᾿ λείῳ ἐπὶ πλαταμῶνι. ---
cum gen. £ 445 τῇ δή ot ἐείσατο χῶρος ἄριστος |
λεῖος πετράων cf. ἡ 982. Ameis ,felsenleer**,
y. Nitzsch ad 1., Krueger Di. 47, 98, Bp M 30
λεῖα δ᾽ ἐποίησεν παρ’ ἀγέῤδοον “Ἑλλήσπον-
τον |. Ameis λεῖα neutr. adi. substantivi loco
positum esse vult et interpretatur planitiem effe-
cit, Faesi, Duentzer παρ᾽ ἀγάῤῥδοον Ἑλλήσπον-
tov ---τὰ παρ᾽ ἀ. 'E. ἐόντα esse censent.
λείπω (a rad. Aur, sanscr. rik, lat. linqu-o,
lice-tum, goth. leihv-an, nhd. leihen, ' cf. Curt. Et.5
50 462, Fick W.* I 194 753 II 221 indogerm. rik,
europ. lik, graeco-ital. likv. Benfey WL. II 11,
Bopp in Kuhn Ztschr. III p. 13, Curt. ibid. p. 408).
— Leguntur formae: 1) Act. praes. ind. λείπεις,
-EL, opt. λείποι q 116, impf. ἔλειπον, -ες, -£,
λεῦπε(»), λεῖπ’, ἐλείπομεν, -ετε. fut. λείψω, -£t,
-rrz. inf. λείψειν. —,aor. II ind. ἔλιπον, λί-
πον, λίπες, ἐλεπείν), λίπειν), λίπομεν, τον. λι-
πέτην. — coni Aíme Ρ9Ι1, λίπῃ. — opt. λίποι,
τοιμεν, τοιτε, -Oi£v, — impr. AGU, λίπετ᾽, Ac
zéro y 494. inf. λιπεῖν (zx 296 xaÀAaéso ).
ptep. m. λιπών, -ὄντα, -ὄντε, f. λιποῦσα, λι-
ποῦσ᾽, λιποῦσαν (χαταὶ τ 531. — pf. λέλοιπεν
(Locben de perf. hom. forma et usu p. 54) —
2) Pass. praes. ind. λείπεσϑε Ψ 409, -ονται, inf.
λείπεσϑ᾽ I 445. — impf. λείπετ᾽ ᾧ 533. — pf.
λέλειπται IN 256, inf. λελεῖφϑαι, ptep. λελειμμέ-
voc, acc. -ov, pl. -θε. — plpf. λελείμμην X 334,
λέλεισιτο, ἐλέλειπτο B 700, fut. III λελείψεται
Q 742. — b I ἔλειφϑεν h. Merc. 195. — aor.
II λίπεν IH 507 (ct. Curt. Verb. II 325, Kuehner
a. Gr. ὃ 263, 1, Kuehne de aor. pass. formis et
usu Hom. p. 11). — 3) Med. aor. II (omnibus lo-
cis sensu passivo) ind. λιπόμην, λίπετ’, λίπεϑ'
ὃ 536, λίποντο, coni. λέπηται, -ησϑε, -Qvrat,
τησϑον YT 507, opt. λιποίμην, Mnoiro, inf. Ac
πέσϑαι, cf. Curt, Verb. I 220.
I) Act. 1) relinquo discedens, discedo, abeo,
atticorum ἀπολείπω, verlassen. 'a) τινά. D 174
962 &uov γνωτούς τε λιποῦσα | παῖδά SET Àv-
γέτην, K 406 ποῦ νῦν δεῦρο κιὼν λίπες
Ἕκτορα, 4 993 τοὺς μὲν λίπεν αὐτοῦ, βῆ δὲ
μετ’ ἄλλους cf. 364 Y 340 o 254. T 988 ζωὸν
μέν σε ἔλειπον ἐγὼ “λισίηϑεν ἰοῦσα, de hiatu
cf. La. Roche adn. crit. adl. O 136 αὐτίχα γὰρ
Τρῶας μὲν ὑπερϑύμους xal ᾿Αχαιοὺς | λείψει,
218 λίπε λαὸν ᾿Αχαιικὸν ἐννοσίγαιος |, X 213
λίπεν δέ ἕ Φοῖβος ᾿᾿πόλλων | 80. Ἕκτορα, 226
ἡ δ᾽ ἄρα τὸν μὲν ἔλειπε, κιχήσατο δ᾽ Ἕκτορα
tov |, — desero II 368 λεῖπε δὲ λαὸν | Τρωι-
xóv sc. Ἕχτωρ, y 119 αὐτὰρ ἐπεὶ λίπον lol
62
918
ὀιστεύοντα ἄναχτα |, defecerunt, Ameis ad l.
,8Sinnliche Belebung*. ξ 213 viv δ᾽ ἤδη πάντα
λέλοιπεν | suppl ἐμέ, “κε t 184. — Ὁ) τί. B
396 σχοπελῷ. rov δ᾽ οὐ ποτε χύματα λείπει],
Duentz: Der Felsen wird als immer von Wogen
umtost. dargestellt. Ν 620 λείψετέ av οὕτω γε
véac Δαναῶν, Ξ 995 Ἥρη δ᾽ ἀΐξασα λίπεν
tov Οὐλύμποιο | cf. T 114. 9 144 λιποῦσ’ ἕδος
Οὐλύμποιο | cf. h. Cer. 841. £281 Ἴμβρου ἄστυ
λιπόντε |, y 485 λιπέτην δὲ Πύλου αἰπὺ πτο-
λίεϑρον |, 1 447 ὕτε πρῶτον λίπον Ἑλλάδα
καλλιγύ veux |, z 462 ἐλείπετε πατρίδα γαῖαν},
E 984 09: πρῶτον "λιπέτην ἅλα, p.201 ἀλλ᾽
ὅτε δὴ τὴν γῆσον ἐλείπομεν οἵ. ' 403. & 301
ὅτε δὴ "ρήτην μὲν ἐλείπομεν, ἡ 79 Ane δὲ
Σχερίην ἐρατεινήν |, E 20 λιπὼν περικαλλέα
δίφρον, I 194 Amov ἕδος ἔνϑα ϑάασσεν, O
124. λίπε δὲ ϑρόνον ἔνϑα ϑάασσεν, O 729 λίπε
δ᾽ ἔχρια νηὺς ἐΐσης |, P 612 λιπὼν νέας ἀμ-
φιελίσσας |, X 65 λίπε σπέος, 9 452 ἐπεὶ δὴ
λίπε δῶμα Καλυψοῦς, φ 116, τάδε δώματα
μήτηρ | λείποι, π᾿ 841 λίπε δ᾽ ἕρκεά τε μέγα-
oov τε | cf. o 604. & 317 λίπον ποταμοῖο
ῥέεθρα, u 1 λίπεν óoov ᾿ῷχεανοῖο | νηῦς, y1
λιπὼν περικαλλέα λίμνην͵ |; Z 254 τίπτε λε
πὼν πόλεμον ϑρασὺν εἰλήλουθας | cf. N 950 X
43. — c) translate de anima, vita (ecc, ϑυμός,
pv Zi), discedente quasi e corpore exsangui. E
685 ἔπειτά με καὶ λίποι αἰών l cf. 4 294. II
453 τόν QE AG ψυχή τε καὶ αἰών b c 91 ψυχὴ
λίποι αὖϑι πεσόντα |, ξ 426 τὸν δ᾽ ἔλιπε ψυχή
sc. σῦν. E 696 τὸν δ᾽ ἔλιπε ψυχή. sc. Sarpe-
donem, qui animo linquitur, 4 470 óc τὸν μὲν
λίπε ϑυμός cf. I] 410. M 386 λίπε δ᾽ ὀστέα
ϑυμός |, Eust. 1213, 52, Doberenz interpretatio-
nes Hom. p. 8, cf. II 743 y 455. Y 406 τόν γ᾽
£pv yóvta Ain ὀστέα ϑυμὸς SED |], 4 414
λίπε δ᾽ ὀστέα ϑυμὸς ἀγήνωρ |, 4 221 eid
λεύχ᾽ ὀστέα 9v óc |l $134 μέλλουσι κύνες.
οἰωνοὶ ῥινὸν ἀπ’ “ὀστεύφιν ἐρύσαι, ψυχὴ δὲ 3i
λοιπεν |, sc. ὀστέα, cf. Krueger Di. 53, 8, 2. II
857 ψυχὴ .. Ἄϊδος δὲ βεβήχει 1... λιποῦσ’
ἄνδροτῆτα χαὶ ἥβην Ι- ct. X 363. — λείπειν φάος
ἠελίοιο de moriente € 11 χερσὶν ὕπο Τρώων
λείψειν qoc ἠελίοιο ),, schol. A ἐν τῇ Ῥιανοῦ
καὶ ᾿Αριστοφάνους οὐκ σαν. οἱ δύο (vss. 10 et 11).
h. Ven. 272 τῶν δέ 9? óuov ψυχὴ λείπει q. m.
— 98 λειτὼν φ. 5. Ulixes, qui ad orcum descen- ..
derat. — λείπειν ϑυμόν ut nostrum ,das Leben
lassen* Homeri non est, sed semel tantum in
hymnis legitur Ap. 361 πυχνὰ μάλ᾽ ἔνϑα zal
ἔνϑα ἑλίσσετο, λεῖπε δὲ ϑυμὸν | gowóv ἀπο-
πνείουο᾽. Ruhnkenius λεῖβε scribi vult, quod
ferri nequit, cf. Matth. ad loc., Stadtmueller in
Jahnii ann. 1881 p. 810.
2) relinquo, atticorum χαταλείπω, oppositum
est duco mecum, zuruecklassen, liegen lassen.
Plerumque additur locus, ubi quis aut quid re-
linquitur. 8) τινά. Α 408 τὸν δὲ λίπ’ αὐτοῦ |
χωόμενον cf B 35. B 125 ὅϑι μιν λίπον υἷες
᾿Αχαιῶν | ἕλκεϊ μοχϑίζοντα, de participio, vide
Classen Beob. p. 152. E 480 ἔνϑ᾽ ἄλοχόν τε
φίλην ἔλιπον χαὶ νήπιον υἱόν |, δ 112 Τηλέ-
μᾶχος, ὃν ἔλειπε .. ἐνὶ οἴχῳ | οἵ. 144 A 68 »
408. π 120 μοῦνον. E ivl μεγάροισι τεχὼν
λίπεν, ὃ 734 ἤ χεν ἔμεινε. .] 7 χέ με τεϑνη-
viav ἐνὶ μεγάροισιν ἔλειπεν |, X 483 αὐτὰρ
ἐμὲ. λείπεις |, χήρην ἐν μεγάροισι εἴ. Q 725.
K 218 βάν ὁ ἰέναι λιπέτην δὲ xav αὐτόϑι
πάντας ἀρίστους | V.S. v. χαταλείπω. K 987
£m ᾿Ασωπῷ λίπε χαλχοχίτωνας ᾿Αχαιούς, M 111
λείπω
οὐχ. . ἔϑελ᾽ Ἄσιος. .| αὖϑι λιπεῖν 16 ππους τε
καὶ ἡνίοχον ϑεράποντα |l, Σ 468 τὴν μὲν λίπεν.
αὐτοῦ, βῆ δ᾽ ἐπὶ φύσας], K 443 ἦέ με C
τες λίπετ' αὐτόϑι, x 966 μή μ᾽ ἄγε κεῖσ᾽ A
ἀλλὰ λίπ’ αὐτοῦ Ϊ cf.o 199. 4 99 zal τοὺς
μὲν λίπεν αὖϑι, liess liegen, cf. 759. P 13 χά-
ζεο, λεῖπε δὲ γεχρόν cf. 108. T 403 μὴ. «18
art αὐτόϑι τεϑνηῶτα |. — Loco non addito
4 181 ἔβη oixóvót . . λιπὼν &ya90v Μενέ-
A«ov |, y 424 πάντας ἑτάρους -. ἀγέτω, λι-
πέτω δὲ δύ᾽ οἵους l6 488 otc - λίπομεν
Τροίηϑεν ἰόντες |, ἡ 65 μίαν οἴην παῖδα λε
πόντα | ᾿Αρήτην, h. XIX 38 ἀναΐξασα λίπεν δ᾽
ΠΑ παῖδ᾽ ἀτίϑηνον |. E- Martinus, codd. dva--
ἵξας λεῖπεν. --- b) τί. A 235 σχῆπτρον. «ἐπεὶ
δὴ πρῶτα τομὴν ἐν ὄρεσσι λέλοιπεν |,
92, 80 περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ ἐξετμηϑὴ τι
ὄρους, cf. Verg. Aen. XII 208 sceptrum . .,
semel in silvis imo de stirpe recisum. E
ὡς λίπον, ὑττοιε) αὐτὰρ πεζὸς ἐς Ἴλιον εἰ
λουϑα |, «1 229 λίπε νῆας ἐΐσας | αὐτὰρ ὃ πε
COCA εἰληλούϑει, Il 371 πολλοὶ.
λίπον puce ἀνάχτων b, T 339 μνησάμενοι ri
ἕχαστος ἐνὶ μεγάροισιν ἔλειπον |, e 17 P ov
uiv λίπεν αὐτοῦ ἐπ’ ὄχϑῃ |, 496 λίπε δ᾽ αὖ-
τόϑι τόξα l z 95 λιπὼν ap o ἔγχο
X 137 ὀπίσω δὲ πύλας λίπε, βὴ δὲ φοβηϑεῖίς
80. ἽἝχτωρ, portam in tergo reliquit, schol]
φεύγει γὰρ ἐπὶ τὸν ἐρινεὸν xal τὸ τοῦ TÀ0!
σῆμα. i. 938 τὰ δ᾽ ἄρσενα λεῖπε ϑύρηφιν.
338 οὐδέ τι λεῖπε... ἔχτοϑεν, & 425 σχίζῃ «ὦ
ἣν λίπε χείων |. De vss. Φ 801 τὸν δὲ χατ'
αὐτόϑι λεῖπεν, 2 470 Ἰδαῖον δὲ κατ’ «v9c
πεν, φ 90 zar! αὐτόϑι τόξα λιπόντε | vide 8. X.
χαταλείπω. — c) τινί τι. B. 106 "Ar ρεὺς δὲ
ϑνήσχων ἕλιπεν oA Rory. Θυέστῃ |, 10 2
ὁ αὐτε Ovéor ᾿Αγαμέμνονι λεῖπε φορῆναι.
sc. σχῆπτρον. E 157 πατέρι δὲ γόον καὶ χή-
δεα λυγρὰ | λεῖπ’, P 667 περὲ γὰρ δέ; μή
᾿Αχαιοὶ} : ἕλωρ, δηίοισι λίποιεν |, ὃ σο
αὐτῷ | ἐνθάδε λείψω ἄγαλμα, v 258 λιπὼν ὃ
ἔτι παισὶ τοσαῦτα | sc. χρήματα. ξ 480 yia
vav μὲν ἐὼν ἑτάροισιν ἔλειπον |.
II) Pass. λεέπομαι, aor. ἐλυπόμην (cf. Krueg
Di. 52, 6 2, Nitzsch 'ad y 196) semel 2Aíx
507, semel ἐλείφϑην h. Merc. 195. — 1) relin
quor, remaneo. — a) de hominibus. B 700 τ
ἄλοχος. Φυλάχῃ ἐλέλειπτο |, D 160 μὴ d
ἡμῖν... πῆμα λίποιτο, ne Troiae remaneat
Helena. 1 437 πῶς ἂν ἔπειτ᾽ ἀπὸ σεῖο...
λιποίμην | οἷος; cf. 445. T 935 ὅς χε λίπητε
νηυσὶν ἐπ’ "Aoysiov, Q (07 οὐδέ τις... ἐνὶ
πτόλεϊ λίπετ᾽ ἀνήρ, x 447. «Εὐρύλοχος, zo
παρὰ νηὶ λέλειπτο, y 200 ὡς ὁ μὲν αὖϑι
λειπτο, 950 οἱ δ᾽ οἷοι λείπονται, ε 816
ἐγὼ λιπόμην χαχὰ , βυσσοδομεύων οὗ v 286. 0
481 λιπόμην ἀχαχήμενος too, h. Ven. 76 v
δ᾽ εὺὑρε σταϑμοῖσι. λελειμμένον οἷον ἀπ᾽ ἄλλι »
c 79. E 154 υἱὸν δ᾽ οὐ τέχετ᾽ ἄλλον
χτεάτεσσι λιπέσϑαι |, & 458 εὔχεται ἀνὴρ
τὸν ἐνὶ μεγάροισιν ἀρῆς ἀλχτῆρα λιπέσϑαι
9 187 ἦ σ᾽ ἂν ἐγώ γε αὐτοῦ βουλοίμην a
dd ῥυτῆρα λιπέσϑαι |. Non recte Kuehm
p.22 λιπόμην hoc loco sensu mediali
vult, σε (v. 186) acc. subiectivus, non obiecti:
est; v. l. γενέσϑαι, cf. La Roche adn. crit.
1. et schol. ad X 589 ed. Dindorf II p. 179.
b) de rebus K 256 τὸ δ᾽ ξὸν παρὰ νηὲ λέλειπτο
sc. φάσγανον, N 168 δόρυ μαχρόν,͵ 9 oi x
ging λέλειπτο cf. 956. II 294 ἡμιδαὴς δ᾽
νηῦς λίπετ᾽ αὐτόϑι, Ψ 640 τὰ μέγιστα
(CU
mW.
λειριόεις — λέχτρον
αὐτύφι λείπετ᾽ ἄεϑλα |, ,bei ihnen blieb der
Hauptpreis* La Roche, cf. schol ad 1. 42 742
ἐμοὶ δὲ μάλιστα λελείψεται ἄλγεα λυγρά |, h.
Merc. 195 o£ μὲν ἔλειφϑεν, οἵ τε κύνες 0 τε
ταῦρος. — Adduntur adv. μετόπισϑε, χατόπισϑε,
X 334 νηυσὶν ἔπι γλαφυρῇσιν ἐγὼ μετόπισϑε
λελείμμην Ι. ὦ 687 παῖδες τοὶ μετόπισϑε λε-
λειμμένοι, φ 116 0v ἐγὼ χατόπισϑε λιποίμην.
II 507 Μυρμιδόνες 8a σχέϑον 1 ἵππους | ἑεμέ-
vovc φοβέεσϑαι, ἐπεὶ λίπεν opo? ᾿ἀνάχτων |.
Codd. plerique cum Zenodoto λίπον, Aristarchus
λίπεν, cf. schol. A ad 1. διὰ τοῦ € λίπεν, ἐπειδὴ
τὰ ἅρματα τῶν ἀνάχτων ἐλείφϑησαν, ἠθημώϑη-
σαν. Ζηνόδοτος δὲ διὰ τοῦ ὃ λίπον. Aor.ll
aet. ferri vix potest, quod equi curribus iuncti
eos relinquere non possunt, cf. Grashof Fuhrwerk
p.92, sed ne Aristarchi quidem lectio difficulta-
ibus caret, quamquam haud scio an cum Spitz-
nero aliis liceat interpretari λείτεσϑαί τινὸς —
privari aliqua re, ,currus rectoribus erant pri-
iti". Grashof l c. vss. 506 et 507 spurios,
Duentzer vs. 507 interpolatoris esse vult, Fried-
aender in Jahnii annal. suppl. III 484 et Jor-
nus (Bekker ed. Il. p. 529) ἐπεὶ λίπον &ouac
ἄναχτες, cf. La. Roche ἢ. U. p. 988. — 9) resto,
uperstes sum. A 253 τριτάτη δ᾽ ἔτι μοῖρα
ἐλειπται |l, 4693 τῶν οἱος λιπόμην, οἱ δ᾽ ἄλλοι
τάντες ὄλοντο |, M 14 οἱ «μὲν δάμεν, οἱ δὲ λί-
xovro | εἴ. δ 495. v 67 et δὲ λίποντο | ὀρφα-
αὶ ἐν μεγάροισι. T 230 ὅσσοι πολέμοιο περὶ
" -λίπωνται}, 3 248 οἵ κεν ἐμεῖο | δεύτεροι £v
ἥξσσι : . λίπησϑε | qui mihi (Achilli) supersti-
es eritis. Q 956 τῶν o" οὐ τινά φημι λε-
εἴφϑαι | cf. 494. “ὁ 260 τὰ δ᾽ ἐλέγχεα πάντα
ἐλειπιται 1, y 196 ὡς ἀγαϑὸν καὶ παῖδα κα-
ἀφϑιμένοιο λιπέσϑαι | ἀνδρός, 354 παῖδες ἐνὶ
ἐγάροισι λίπωνται |, ὃ ὅ80 οὐδέ τις ,Atpel-
to ἑτάρων λίπεϑ', 110 μηδ᾽ ὄνομ᾽ αὐτοῦ ἐν
ϑρώποισι λίπηται |, 9 475 ἐπὶ δὲ πλεῖον
ἔλειπτο |. — 3) λείπομαί τινος relinquor, tar-
us sequor, inferior sum. Ψ 407 ἵππους δ᾽
τρείδαο χιχάνετε, μὴ δὲ λίπησϑον |, 409 τί
“λείπεσϑε φέριστοι |; 523 τόσσον δὴ Mevé-
χοὸς ἀμύμονος ᾿Αντιλόχοιο | Aeizev'" ἀτὰρ τὰ
ὥτα καὶ ἐς δίσχουρα λέλειπτο |, 529 Mm-
üvnc . 3 λείπετ᾽ ἀγαχλῆος ενελάου δουρὸς
Quv RES 125 ot δὲ λίποντο |, Eust. 1588, 53
ὑτέστιν οἱ δὲ συνϑέοντες ὀπίσω ἔμειναν. ε
8 οὐ τι πᾶρος γε λελειμμένος ἔρχεαι οἰῶν]
ἃ πολὺ πρῶτος νέμεαι τέρεν᾽ ἄνϑεα ποίης.
€f, 5. v. χαταλείπω. (ἀπο-, κατα-, προ-, ὑπο-
Ino, ἐχπρολείπω.)
λειριόεις liliorum in modum, liliorum colore
utus. Goebel epith. in εἰς p. 35 et 37 etymon
ἔριον in λειριόεις non florem ipsum significare,
[ proprium eius colorem, cf. Buchholz Real. II
914, Schuster in Z. f. G. XV 720. Bis in
de legitur Ν 830 μεῖναι ἐμὸν δόρυ μαχρόν,͵
TOL χρύα λειριόεντα | δάψει de cute tenera
nitida Menelai, et Τ 152 de voce cicadarum
τίγεσσιν ἐριχότες, οἵτε ao)" ὕλην | δενδρέῳ
ἑζόμενοι ὁπα λειριόεσσαν ἱεῖσι, cf. schol.
ἀπὸ τῶν ὁρωμένων ἐπὶ τὰ ἀκουόμενα.
bel 1. c. cantus quasi liliorum claritate prae-
s, lilienrein. Lob. Rhematic. p. 342 non pa-
visa relata esse ad audita, οἵ. schol. supra,
lilia ipsa nomen accepisse ἀπὸ τοῦ λείρου
est ἃ gracilitate et teneritudine foliorum,
nzart. cf. Autenrieth in Naegelsbach adn. ad
entze app. ad 1., Eust. 395, 31, Apoll. Lex. 107,
Hes. Suid., E. 'M. 562. 3135.
919
λεέρεον lilium (Goebel Lexil. II p. 117 a rad.
cA. lilium album, candidum) ἢ. Cr. 497 xe«l
ῥοδέας χάλυχας ᾿χαὶ λείρια, ϑαῦμα ἰδέσϑαι.
K. M. 562, 33, E. Gud. (λειριόεις.)
Λειώδης Üenopis. filius, haruspex procorum,
ἀτασϑαλίαι δέ ot oto | ἐχϑραὶ ἔσαν, πᾶσιν δὲ
γνεμέσσα μνηστήρεσσιν (p 146), qui primus ar-
cum Ulixis intendere conatus ominose de eo lo-
cutus est q 144s., nullam rerum futurarum scien-
tiam eum habuisse Lobeck Aglaoph. p. 263 recte
monet, quod neque.suam neque amicorum sOr-
tem praeviderit, q 144 “ειώδης δὲ »πρῶτος
ἀνίστατο, Οἴνοπος υἱός b δ᾽ σφι ϑυοσχόος ἔσχε,
168 At OEC, ποῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρχος ὁδόν:
τῶν. Ab Ulixe mortem deprecatus y 810 “ειώ-
δης δ᾽ Ὀδυσῆος ἐπεσσύμενος λάβε γούνων, di-
cit οὐ γάρ πώ τινά φημε γυναικῶν ἔν μεγά-
θοισιν | εἰπεῖν οὐ ὑδέ τι ῥέξαι ἀτάσϑαλον" ἀλλὰ
χαὶ ἄλλους | παύεσχον μνηστῆρας, ὅτις τοι-
αἴτά γε ῥέζοι |, sed frustra ut sibi parcatur
ab eo petit (X 329) φϑεγγομένου δ᾽ ἄρα τοῦ γε
κάρη κονίῃσιν ἐμίχϑη |.
Λειώκριτος (Brugman in Curt. Stud. IV
154 “ηώῴχριτος scribi vult). 1) Arisbantis
filius, Graecus, qui ab Aenea occiditur. P 344
ἔνϑ᾽ ᾿αὖτ' Αἰνείας “Ἰειώχριτον οὕτασε δουρί,
υἱὸν ᾿Αρίσβαντος. — 2) Euenoris filius unus e
procis, qui 8 242 ( (τὸν δ᾽ Eogvootóqc “ειώχρι-
τος ἀντίον ηὔδα | sequ.) Mentorem, cum in con-
cione a Telemacho convocata Ithacenses de be-
neficiis Ulixis commonuisset et ab eis ut procos,
qui pauci essent, e domo regis expellerent po-
stulasset, vituperat neque fieri posse ut vi pel-
lantur contendit ἀργαλέον δὲ ἀνδράσι x«l πλεό-
νεσσι μαχήσασϑαι περὶ δαιτί (245), ne Ulixem
ipsum quidem, si revertisset, felici Marte contra
procos pugnaturum esse, sed interiturum εἰ
πλεόνεσσι μάχοιτο (951) Postea a Telemacho
interficitur 5 294 Τηλέμαχος δ᾽ Εὐηνορίδην
“ειώχκριτον ovra |.
Azsxrór 1) promunturium Idae montis, cf.
Buchholz Real. I p. 307 354. Ξ 984 Ἰδὴν ὍΝ
ἱχέσϑην (Ἥρη καὶ Ὕπνος) πολυπίδαχα, μη-
τέρα ϑηρῶν | “εχτόν, ὅϑι πρῶτον λιπέτην
ἅλα. Eust. 309, 19 "Ton τὸ ὅρος μέχρι «Ἱεχτοῦ
χαϑήχει, ἔστι δὲ ἀχρωτήριον γνώριμον τὸ
«Ἱεχτόν. — 2) h. Ap. 217 in codd. est “έχτον
v ^ ἠμαϑόεντα. Quo loco cum promunturium
illud "Troadis intellegi nequeat, llgenius «εῦ-
xov, Hermannus Zfóy«ov proposuerunt, Bau-
meister, quem vide ad l, «zov scribendum
esse censet, ,qui mons finitimus Perrhaebis in
confinio situs est Epiri et Thessaliae septentrio-
nalis. v. Strabo 271 316' De accentu cf. schol.
A ad X284. Apoll. Lex. 108, 7 Aéxtov τόπος
τῆς Ἴδης.
λέκτρον (a rad. λεχ vide s. v. λέγω. Curt.
Ἐπ 194, Fick W. II 297, Lingen l. c. p. ΟἹ,
Goebel Lexil. τς 195). Leguntur λέχτροιο, -ῳ,
-ονδε, τοῖσι. A pesitionem efficit iy 82 ἀπὸ
λέχτροιο ϑοροῦσα |. Semel legitur n Iliade
X 503. — Lectus, cubile. 1)sing. «437 ἕζετο δ᾽
ἐν λέχτρῳ, μαλαχὸν δ᾽ ἔχδυνε χιτῶνα, τ 816
κεῖμαι. ἐνὶ λέχτρῳ, πυχιναὶ δέ μοι ἀμφ᾽ ἄδι-
νὸν χῆρΊ. . μελεδῶνες.. . ἐρέϑουσιν sc. Πηνε-
λοπείᾳ. ap 82 ἡ δ᾽ ἐχάρη χαὶ ἀπὸ λέχτροιο
ϑοροῦ σα | γρηὶ περιπλέχϑη, 296 οἱ μὲν ἔπειτα |
ἀσπάσιοι λέχτροιο παλαιοῦ ϑεσμὸν ἵχοντο |,
8. 9299 δεῦρο, φίλη, λέχτρονδε" τραπείομεν
εὐνηϑέντε, cf La Roche Stud. p. 86. δεῦρο
cum λέχτρονδε coniungendum et post A. inter-
62*
980
pungendum esse οἵ. Povelsen emend. p. 14, v.
Ameis app. Kayser adn. ad l. w 254 ἀλλ᾽ ἔρ-
χευ, λέχτρονδ᾽ ἴομεν, γύναι. — 2) plur. Gras-
hof Fuhrw. p. 21 ,,das Bett mit allem Zubehoer,
das Bettwerk*. X 503 εὔδεσχ᾽ ἐν λέχτροισιν,
ἐν ἀγχαλίδεσσι τιϑήνης 80. ᾿Αστύαναξ, 9 337
ἐθέλοις... εὕδειν ἐν λέχτροισι παρὰ χρυσέῃ
᾿Αφροδίτῃ |, v 58 χλαῖε δ᾽ ἄρ᾽ ἐν λέχτροισι
χαϑεζομένη μαλακοῖσιν Sc. Πηνελόπεια, 141
αὐτὰρ ὅ x (Ὀδυσσεύς). . οὐχ ἔϑελ᾽ àv λέχ-
τροισι χαὶ ἐν ῥήγεσσι χαϑεύδειν. — Apoll. Lex.
108, 5 xoívgv. Hes.
Λέλεγες (dubiae originis vox, Graeci ipsi ad
rad. λὲγ eam pertinere putabant, cf. Hesiod. in
Strab. geogr. VII 322 “οχρὸς Δελέγων ἡγή-
σατο λαῶν | τοὺς ῥά ποτε Κρονίδης. . | λεχτοὺς
ἐχ γαίης λαοὺς(9) πόρε δευχαλίωνι. Strabo
ipse addit t γὰρ ἐτυμολογίᾳ τὸ συλλέχτους
γεγονέναι τινὰς ἐκ παλαιοῦ καὶ μιγάδας ai-
νίττεσ' ϑαί μοι δοκεῖ, καὶ διὰ τοῦτο ἐχλελοι-
πέναι τὸ γένος. Eust. 1198, 56 καλοῦνται δὲ
οὕτω (AéAsysc) ἀπὸ τοῦ λέγω τὸ συνάγω, ὡς
£x πολλῶν συλλεγέντες ἐθνῶν, cf. eund. 1472,
37. Curt. Et.^ 364 nomen, si modo Graecae ori-
ginis sit, — λελεγμένοι, λεχτοί, manus delectas
potius quam collectassignificare putat, cf. Fritzsche
in Curt. Stud. VI 330. Sonne in Kuhn Ztschr.
XV 138 voce a radice λεχ (λέχος Totenbett)
deducta interpretatur ,die da im Grabe ruhen*.
Kiepert (Monatsber. d. kgl. Ak. d. W. Berlin 1861
Ῥ. 1145.) cum vocem nullo modo Graecae ori-
ginis esse posse contendat (cf. p. 126 die so weit
ausgedehnte und offenbar schon dem hoechsten
Alterthume angehoerige Verbreitung des Leleger
Namens auf europaeischem und asiatischem Bo-
den .... widerspricht nun schon aufs Ent-
schiedenste der Moeglichkeit einer Zurueckfueh-
rung ienes Namens auf eine aus griechischer
Wurzel abgeleitete Appellativbenennung), eam ad
semiticam linguam referendam esse et significare
vult ,,Non-Semitae", ut vox βάρβαροι Non-Grae-
cos significet; inde effici et ut Graeci nomen
illud à semitica gente acceperint, et ut certa
natio eo omnino non comprehendatur). — Vestigia
Lelegum antiquissima cum permultis Graeciae et
Asiae locis inveniuntur (cf. Strabo VII 3291 322
401 570, Kiepert 1. c. p. 116s., Bursian Geogr.
v. Gr. II 108 159 275), tum pars eorum in Troade
ad Idam montem sedes collocaverat (Strabo VII
321 ἔτι δὲ πρότερον οἱ τὴν “Τροίαν ἑλόντες
ἐξήλασαν. τοὺς «Ἰέλεγας ἐχ τῶν περὶ τὴν δὴν
τύπων τῶν χατὰ Πήδασον xal τὸν Σατνιόεντα
ποταμόν, cf. XIII 605) A 429 πρὸς μὲν ἁλὸς
Κᾶρες xal Παίονες ἀγκυλότοξοι | καὶ “έλεγες
xul Καύχωνες ótoí τε Πελασγοί |, schol. V. “1ὲ-
λεγες δέ εἰσιν οἱ Πήδασον τὴν ὑπὸ Ἴδῃ oi-
χοῦντες. Ürbem eorum Pedasum, quam Altes
rex tenebat, Achilles diruit cf. Y 92 πέρσε δὲ dvo-
νησσὸν xai Πήδασον" 80. ᾿Αχιλλεύς et d 80 87
Ἄλτεω, ὃς «Ἰελέγεσσι φιλοπτολέμοισιν ἀνάσ-
σει, Πή ὅασον αἰπήεσσαν ἔχων ἐπὶ Σατνιόεντι.
Rege illo duce, qui Priami consanguineus erat,
Lathoé enim, Altae filia, mater Lycaonis e Priamo
erat d 84 δι, Leleges' ἃ partibus Troianorum
Stantes contra Graecos pugnabant Y 96 ἐδάμην
ὑπὸ χερσὶν ᾿Αχιλλῆος xal ᾿Αϑήνης!, 1j οἱπρόσϑεν
ἰοῦσα... κέλευεν | ἔγχεϊ χαλκείῳ AfAsyac xal
Τρῶας ἐναίρειν |, sed nomen eorum non nomi-
natur in catalogo (B). Lange (cf. Am. ad B 839)
censet eos, ut qui intra Troadis fines sedes ha-
berent, Priami imperio subiectos et Troianae
-déAeyeg — λεπτός
originis fuisse. Gladstone hom. Stud. ed. Schuste:
p. 18 ad pelasgicam gentem eos pertinere putaj
diversos eos esse a Pelasgis et Hoeck (Creta Il
p. 7) et Kiepert 1. c. contendunt. Hes. 4. ἔϑνος
βαρβαρικόν nominat. — v. Buchholz hom. Real
p. 354, Lingen d. Wurzeln λὲγ u. Ay p. 29, Foy
biger in Pauly Realencycl. IV p. 907 s., Deimling
d. Leleger Lpz. 1861.
λελέημαε (ἃ radice λα, λας, quae vim habe
petendi, avendi, pro λελίλημαι positum esse vi
detur, Buttm, Lexil. I 75, Curt. Eit.* 361, Fritzschq
in Curt. Stud. VI 326. cf. Herodianum in scho
M 106 λιλῶ ἐστι ῥῆμα τὸ σημαντικὸν τοῦ πρὸ
ϑυμουμένου £x τοῦ λῶ διπλασιασϑέν, τῷ Aic
ἀχόλουθϑος παρακείμενος λελίληκα, παϑητιχὸ
λελίλημαι, . . ἐλλείψει τοῦ λ λελιημένοι,
Lentz ed. p. XXII). Leguntur formae participii
λιημένος et λελεημένοι; tantum in Iliade. —
pidus, studii plenus, id agens ut. Absolute positur
est M 106 βών ῥ᾽ 29?c Δαναῶν λελιημένοι, οὐ
ἔτ᾽ ἔφαντο l σχήσεσϑ᾽ cf. I1 552, sequente ὄφρ;
4 465 ἕλχε δ᾽ ὑπ᾽ ix βελέων, λελιημένος ὄφι
Sore | τεύχεα συλήσειε, E 690 παρήιξεν Ai
Aujufvog ὄφρα τάχιστα | ὠσαιτ᾽ ᾿Αργείους 8
"Exroo. τ Roche ad A 133 ὄφρα pro it
finitivo, quem exspectamus, Naegelsbach adno
ad A 133, ibid. Autenrieth, Classen Beob. p. 8
Kayser ad 1. — Paullo aliter Loebell de perf. hoi
forma et usu p. 68 .,λελέημαι ad condicione
pertinet affectumque animi, ut valeat λελεήμι
voc affectibus concitatus, vehemens, — quare iih
huic perfecto additur, namque 4 465 E 690 gg
pendere ex DOXIODIS À. nemo opinabitur"
Apoll. Lex. 107,21 παρωρμημένοι, ἐμπυροι.
Suid. προϑυμούμενος.
Λεοντεύς ὄζος Ἄρηος υἱὸς ὑπερϑύμοι
ρώνου Καινεΐδαο (B 745) cum Polypoeta du
erat Lapitharum, qui e Thessaliae oppidis T I
venerant. /7 130 “εοντῆα͵ βροτολοιγῷ loc
Ἄρηι et Polypoetam υἱας ὑπερϑύμους «απ
ϑάων αἰχμητάων Asius et Trojani portas |
strorum Graecorum defendentes inveniunt, e
pugna inde exorta, vs. 188, Δεοντεύς,
Aenoc | Hipparchum, Antiphaten, Menonem,
menum, Oresten occidit. — iP 837 ἂν δὲ 4&0
τῆος χρατερὸν μένος ἀντιϑέοιο |, 841 δεύτερ
«vt ἀφέηχε “εοντεύς, ὄζος Ἤρηος, discum.
certamine iacit, sed ἃ Polypoeta superatur. -
λέπαδνον (Azo) lora lata et firma, quae bi.
sub iugo alligabantur et dependentia. inde
iumentorum curru subiunctis circumdabant:
(Grashof Fuhrw. p.38, Buchholz hom. Real.
1,234. E 730 αὐτὰρ EO ἄχρῳ δῆσε χούσει
χαλὸν ζυγόν, ἐν δὲ λέπαδνα | 'χάλ᾽ ἔβαλε, Ὁ
σευ (auro exornata). T 393 ἵππους... ζεύγνι
ἀμφὶ δὲ χαλὰ λέπαδν᾽ ἕσαν, ἐν δὲ χαλινοὺ
γαμφηλῇς ἔβαλον. schol. A'ad E [ἢ λ, πὴ
τεῖς Ἱμάντες, οἷς ἀναδεσμοῦνται οἱ τράχη
τῶν ἵππων πρὸς τὸν ζυγόν. ὡς χόπτω *
πανον, λέπω λέπαδνον, ci. Apoll. Lex. 108,
Hes., Eust. 599, 2.
λεπταλέος ἰλεπτός) tener, suavis. Me
IL 2571 τοῖσιν δ᾽ ἐν μέσσοισι πάις φί ὁρμι
λιγείῃ | ἱμερόεν κιϑάριζε, λίνον δ' ὑπὸ καὶ
ἄειδε | λεπταλέῃ φωνῇ. — Doed. Gl. 2424, Mi
quaest. Hom. II 18.
λεπτός (λέπω. Curt. Et.^ 2993, Fick W.
218, Doed. Gl. 2424). — 1) Proprie lolliculis de
datus, detritus Y 497 ῥίμφα τε λέπτ᾽ éyévoi)
βοῶν ὑπὸ πόσσ' ἐριμύκων |, enthuelst, aus
Schaelt. — 2) tenuis, tener, maxime de veste|
de telis 7 661 χώεά τε ῥῆγός τε λίνοιό τε
λεπτὸν rr d Σ 595 to» αἱ uiv λεπτὰς
ὀθόνας ἔχον, X 511 εἵματ' vl μεγάροισι χέον-
ται | λεπτά τε καὶ χαρίεντα. B 95 μέγαν
ἱστὸν... ] λεπτὸν καὶ περίμετρον cf. τ 140 ὦ
180. ε 281 φᾶρος μέγα ἕννυτο νύμφη. | λεπτὸν
zal χαρίεν cf. x 544. h. Ap. 192 ἐν φάρεϊ
Aevzo |, λεπτῷ νηγατέῳ, 3 97 πέπλοι | λεπτοὶ
ἐύνητοι, 9 980 ἢὐτ' ἀράχνια λεπτά, x 223 οἷα
ϑεάων | λεπτά τε καὶ χαρίεντα... ἔργα πέ-
λονται |, 9 97 λέπτ᾽ ὑλάχατα στρωφῶσα |, Y
5 ἄντυγ᾽ ὕπο πρώτην, 5 λεπτότατος ϑέε
αλχός, 2976 λεπτοτάτη à ἐπέην ῥινὸς βοός,
' 854 πέλειαν | λεπτῇ μηρίνϑῳ δῆσεν ποδός.
E 506 ἐν λεπτῇ κονίη. — angustus & 265 χα-
c δὲ λιμὴν ἑκάτερϑε πόληος | λεπτὴ δ᾽ εἰς-
(9ux. Hes. στενὴ ὅδός cí. Eust. i Do
"mbecillus, tardus, infirmus A 226 βράσσων
τενόος, λεπτὴ, δέτε μῆτις cf. 3 590. Apoll. Lex.
8, 16 2. qu. ἀσϑενὴς ἡ βουλὴ καὶ ἡ ἐπίνοια.
ἱεταφορικῶς. Eust. 1317, 54, Hes. — Duodecies
in initio versus. ᾿(Δεπταλέος, λεπτουργής.)
f ᾿λεπτουργής (ἔργον. Goebel Lexil. I 363) te-
nus. Semel in hymnis XXXI 14 χαλὸν δὲ περὲ
poi λάμπεται ἔσϑος] λεπτουργὲς πνοιῇ ἀνέμων.
λέπω (Fick W.? I 751 ΠῚ 218 rad. europ. lap,
[ 0-ital.lep, comparat lat. lib-er, lep-or. Curt.
5 539, Doed. Gl. 2493, Goebel" Lexil. II 214,
t. 1246, 25) — Decortico, corticem detraho.
236 περὶ γάρ, ῥά & χαλκὸς ἔλεψε Ι φύλλα τε
χαὶ φλοιόν. (ἀπο-, ἐπιλέπω, λοπός, λώπη.
᾿λέσβος (Goebel in Philol. XVIII 223 inter-
tus erat ,,maennerernaehrend** 2&óc, βόσχω,
xil II 215 laudatis Lübkeri verbis (Reallex.
v.) ,,die Insel liegt in Gestalt eines Hufeisens,
en offene Seite nach SW. blickt^ censet vo-
n pertinere ad σλεβ-ος ,,cavalum^ insulamque
en habere a forma, ut quae a mari advenien-
us tanquam excavata in conspectum veniat,
pieientibus autem ab insula in mare quasi
magnum aéneum (λεβ-ης) esse videatur) —
Insula ad sinum adramyttenum sita a litore non
mplius sexaginta stadiis abest, prius Issa (cf.
irabo I 60 “έσβου καλουμένης UG UC "To-
ἧς, Eust. 741, 34) et Pelasgia (Strabo V 221 4f.
ἐλασγίαν εἰρήκασι, ,Eust. 741, 33), postea My-
ilene (Eust. 1. c. 14 ὥσπερ zal i ὕστερον ἡ αὐτὴ
Ns ῆσος ἢῆυτιλήνη καλεῖται), nunc Metelino
t Mytilini vocatur. £9 544 ὅσσον “Ἰέσβος ἄνω,
M αρος ἕδος, ἐντὸς ἐέργει} καὶ Φρυγίη. «καὶ
E ἤσποντος, schol. AB περιώρισε δὲ τὴν
Ἱριάμου ἀρχὴν ἐχ μὲν μεσημβρίας «έσβῳ.
Πάκαρος ἕδος insula dicitur, ἔχτισε γὰρ τὴν
ÉoBov άκαρ καὶ ἐβασίλευσεν αὐτῆς schol.
AD ad L οἵ. h. Ap. 37 “έσβος τ᾽ ηἠγαϑέη,
ἄχαρος ἕδος Αἰολίωνος. Achilles insulam ex-
usnavit 7 199 ὅτε “έσβον ἐυχτιμένην ἕλεν
ὑτός | cf. 271, unde Diomeden concubinam se-
umi ,duxit I 664. αὐτὰρ ᾿Αχιλλεὺς͵ εὗδε. .] τῷ
E παρκατέλεχτο γυνή, τὴν “Μέσβοϑεν
£v |. . Διομήδη. — Ulixes Philomeliden, qui
esbi regnabat, superavit δ 542 οἷός ποτ᾽ ἐὐχτι-
ἕνῃ £v “έσβῳ | ἐξ ἔριδος Φιλομηλεΐδῃ ἐπά-
αἰσεν ἀναστάς cf. o 133. y 169 ἐν Μέσβῳ
᾽ ἔχιχεν δολιχὸν πλόον ὁρμαίνοντας | sc. Me-
Ἰέλαος. --- Adi. fem. gen. Δεσβὲς, lesbia. Les-
|iae mulieres praestantissimae erant forma et
hgenio, quare Agamemnon Achilli irato septem
| ulieres Lesbias se daturum ,esse promittit I 129
$00 δ᾽ ἑπτὰ γυναῖκας ἀμύμονα ἔργα ἐδυίας Ι,
Μεσβίδας cf. 271. schol A ad 1199 παρὰ
|
P3
λεσττουργής — λευχαίνω
981
“εσβίοις ἀγὼν ἄγεται κάλλους γυναικῶν ἐν
τῷ τῆς Ἥρας τεμένει, λεγόμενος χαλλιστεῖα.
— BuEEoBs Real. I 362.
λέσχη (quae sit origo vocis et explicatio non-
dum constat, pertinere videtur ad rad. 2£y. Curt.
Et." 364 ,Sprechhalle, in seinem Suffix noch
nicht voellimg aufgehellt*. Duentzer ad o 3929
vertit ,,Plauderort*, Ameis ,,Gemeindehalle* cf.
append. — Savelsberg in Kuhn Ztschr. XVI 364
ÀAty-]u ,Ort zum Plaudern* — Crain in Phil. X
p. 981 vocem e λέχσχῃ ortam ad rad. λὲχ per-
tinere et locum significare putat, quo invenian-
tur λέχη et ad cubandum et ad considendum. —
Goebel in Phil. XVIII 223 a λεσ — λαός et 077
(ἔχειν) vocem derivat et interpretatur ,,ein Ort,
der Leute beherbergt*, Lexil II 913 eam ad
rad. σλακ (sonare) referri vult (4£oz7 pro oA£zz)
et interpretatur 1) loquela, 2) locus ad loquen-
dum, confabulandum, 3) concio; ,,aus λέγω kann
λέσχη unmoeglich hervorgehen*" cf. Lingen d.
Wurzeln £y τι. As7 p. 26, Schmidt Syn. I p. 164).
—; Semel vox legitur in Ód. c 329 ov 59? ἐθέλεις
εὕδειν χαλχήεον ἐς δόμον ἐλϑὼν ᾿ ἠέ που ἐς
λέσχην, ἀλλ᾽ ἐνθάδε πόλλ᾽ ἀγορεύεις, ubi lo-
cum significat, quo mendici et homines otiosi con-
fabulandi aut cubandi causa conveniunt. Eust.
1849, 1 zv δὲ λέσχη δημόσιον ἀϑύρωτον ot-
κημα, ἔνϑα οἱ ἐπαῖται συναγόμενοι. ὡς λέχος
τὸ αὐτὸ εἶχον, zal ἐλέ ἔσχαινον δέ; ὁ ἐστιν oy -
λουν, τὰ δοκοῦντα δηλαδὴ αὐτοῖς. A poll. Lex.
S. V. ὁμιλίαν. Hes. ὁμιλία καὶ ἡ φλυαρία. χαὶ ὃ
δημόσιος τόπος ἐν ᾧ διέτριβον o: πτωχοὶ e
διελέγοντο ἀλλήλοις, οἵ, Suid, E. M. 561,
γίγνεται παρὰ τὸ λέγω. E. Gud. 336, 29' ἢ
λευγαλέος (rad. Avy cf. 2vy-o0c, lat. lugeo,
luc-tus. Curt. Et.» 183, Fick W.? II 226, Doed.
GI. 107, Buttm. Lexil. I 18, qui cum λυγρύς λευ-
γαλέος, πυκνός πευχάλεμος componit). — Miser,
miserabilis, turpis. schol. A ad I 119 ἡ διπλῆ
ὅτι οἱ νεώτεροι λευ jyaAéav τὸ δίυγρον ἐπὶ τοῦ
᾿Αχιλλέως (fortasse ἀπὸ τοῦ ἐπὶ τοῦ ᾿Αχιλλέως
Lehrs in Friedlaend. Ariston. p. 156) νῦν δέ με
λευγαλέον ϑάνατον (d 281). ἔστι δὲ λευγα-
λέον τὸ ὀλέϑριον παρὰ τὸν λοιγόν, cf. schol.
ad d 9281. Lehrs Arist.? p. 106, Ariston. ed.
Friedl. ad 1 119 et $981. cf. E. M. Bo 2704.
τὸ ὑγρόν. zal * Όμηρος Ἰλιάδος Φ, Νῦν ᾿δέ με
λευγαλέῳ ϑανάτῳ εἵμαρτο, ἁλῶναι“ τουτέστι
τῷ δι ὕδατος" ἢ 40820), ἀδόξῳ. — 1)De. ho-
minibus B 61 y x«i ἔπειτα] λευγαλέοι τ᾽ ἐσό-
μεσϑα καὶ οὐ δεδαηκότες ἀλκήν | Nitzsch ad
l. ,4. hat nirgends eigentlich active Bedeutung,
wie auch d. lat. miser u. unser elend, so be-
deutet λευγ. hier kraftlos, schwach*. 7
273 ἐμὲ . . συβώτης. . ἄξει πτώχῳ λευγαλέῳ
ἐναλίγκιον ἠδὲ γέροντι ! cf. o 202 337 o 157.
— 2) de rebus Φ 281 viv δέ με λευγαλέῳ ϑα-
νάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι | οἷ. ε 312. o 359 ἡ δ᾽
ἄχεϊ οὗ παιδὸς ἀπέφϑιτο EA λευγαλέῳ ϑα-
νάτῳ, o 899 χήδεσιν ἀλλ ἥλων τερπώμεϑα λευ-
γαλέοισι, v 308 μισγέμεναι κακότητι χαὶ GA-
γεσι λευγαλέοισιν, 1119 φρεσὶ λευγαλέῃσι πι-
ϑησας, IN 97 πολέμοιο μεϑήσετε λευγαλέ ἕοιο |,
Ξ 387 ἐν δαὶ λευγαλέῃ, Y 109 λευγαλέοις ἐπέ
εσσιν. — Adv. IN 723 ἔνϑα χε λευγαλέως νηῶν
ἄπο x«l κλισιάων | Τρῶες ἐχώρησαν. — cf.
Hes., Suid., Eust. 1542, 10 1639, 4.
λευκαίνω (λευκός) 'albescentem, , Spumantem
facio. Semel in Od. , 172 oi δ᾽ ἐπ’ ἐρετμὰ |
ἑζόμενοι. λεύχαινον ὕδωρ ξεστῆς ἐλάτῃσιν,
cl πολιὴν ἅλα τύπτον ἐρετμοῖς. Verg. Aen.
982
IV 583: Annixi torquent spumas et caerula ver-
runt. Hes. A. v. χατὰ συνεχδοχὴν ἀντὶ τοῦ
συντόνως ἤρεσσον. — Curt. Et.5 628.
Asvx&g πέτρη rupes alba in via erat, qua
Mercurius animas mortuorum ad Orcum du-
cebat ὦ 11 πὰρ δ᾽ ἴσαν Φχεανοῦ τε ῥοὰς
χαὶ ΜΠευκάδα πέτρην. Alii aliter interpretantur
quid nomen sibi velit, Duentzer ad l. rupes no-
men accepisse censet a luce solis occidentis, quod
post eas tenebrae orci incipiebant; Voelcker hom.
Geogr. (Symbol des Tageslichts), Eust. 1951 51.
Gerland altgriech. Maerchen in d. Odys. Magdeb.
1869 p. 44 nomen pertinere vult ad Leucen,
quod nomen sit insulae manium divorum (saxum
lucis) Preller gr. Myth.? I 669 contra interpre-
tatur ,rupes reliquiarum albescentium* (λεύχ᾽
ὀστέα). — Hes.
λευκάσπις qui candidum gestat clipeum. .Y 294
Δηίφοβον δ᾽ ἐκάλει λευκάσπιδα μαχρὺν ἀύσας].
Eust. 1270, 21.
Asvaiaa unà ex Oceani filiabus, quae Pro-
serpinam secutae ludentes cum ea floresque car-
pentes finguntur, h. Cer. 418. cf. Baum. ad l.
Αεύκεππος (Curt. Et.* 462) Oenomai filius,
qui Daphnes amore adeo inflammatus fuit, ut
veste muliebri indutus turbae nympharum comi-
tantium se immisceret, sed cognitus a deabus
telis earum interfectus est, v. Pausan. VIII 20. —
h. Ap. 212 ἡ ἅμα “Μευχίππῳ χαὶ “ευκίπποιο
δάμαρτι]. — Errore factum esse videtur, ut bis
Leucippi nomen exstet in versu; quid pro altero
sit scribendum, pro certo nondum constat. cf.
Baum. ad l.
“Δευχοϑέη Dea alba, candida, s 333 τὸν δ᾽
ἔδεν Κάδμου ϑυγάτηρ, καλλίσφυρος "IIo, | Av-
κοϑέη, ἣ πρὶν μὲν ἔην βουτὸς. αὐδήεσσα, νῦν
δ᾽ ἁλὸς ἐν πελάγεσσι ϑεῶν ἔξ ἔμμορε τιμῆς,
cf. s. v. Ἰνώ. Nomen a spuma alba maris tu-
lisse videtur, Hes. «ἱευχοϑέαι πᾶσαι ci πόν-
τιαι. E. M. 561, 45 Μυρσῖνος δὲ οὐ μόνον “Ἱευ-
χοϑέαν τὴν Ἰνώ φησιν, ἀλλὰ χαὶ τὰς Νηρηΐ- ..
δας Δευχοϑέας ὀνομάζει. Eust. 1543, 25, cf.
Preller gr. Myth.? I 495, Nitzsch adn. ad l., Pott $
in Kuhn Ztschr. V 289.
λευχός (rad. λυχ, lat. luc-eo, luc-idus, ἘΣ
liuh-ath; Curt. Et.^ 160, Fick W.? II 925).
Sing. nom. λευχή, -Ov, gen. λευχοῖο ἐ 2406, -ῆς
h. XXXIII 15, dat. λευχῷ, ace. λευχόν. — Plur.
nom. λευχοί, -&, Atia, dat. λευχοῖσι ἢ. XXXIHI
10, acc. λευκούς, -ἄ, λεύκ". — Dual. λευχω. —
Compar. λευχοτέρην σ 196, λευχότεροι K 437.
— De notione, d voci subsit, cf. Ameis in Buch-
holz Real. II 227, Fichnuten in Ztschr. f. G. XV
719, Schmidt Syn. HII p. 9. — 1) lucidus & 185
λευχὸν δ᾽ ἦν ἠέλιος ὥς sc. χρήδεμνον Ἥρης,
ζ 45 λευκὴ δ᾽ ἐπιδέδρομεν αἴγλη | sc. Οὐλυμ-
ΤΩΣ Ψ 282 λοέσσας ὕδατι λευκῷ (klar) ε 70
χρῆναι... ῥέον ὕδατι λευχῷ | Eust. 1553, 91.
x 94 λευχὴ͵ δ᾽ ἦν ἀμφὶ γαλήνη |, h. XXXIII
15 λευχῆς ἁλὸς ἐν πελάγεσσι |, y 408 λέϑοι-
σιν], οἱ ἔσαν. . | λευχοὶ PER rues ἀλεί-
φατος, Ῥ 268 κατέϑηχε λέβητα | xaÀlóv . . λευ-
χὸν £D αὔτως, |. --- 2) albus, candidus K 437
λευχότεροι χιόνος (ἵπποι), 4 434 γάλα λευχόν |
οἵ. E 902 ε 246. E 291 λευχοὺς δ᾽ ἐπέρησεν
ὀδόντας |, Καὶ 963 λευχοὶ ὀδόντες |, 4 416 ϑή-
yov λευχὸν ὀδόντα, v 393 σῦς ἤλασε λευχῷ
ὀδόντι | εἴ. 465 φ 219 v 74 o 332, Eust. 853,
42. E 583 ἡνία λεύχ᾽ ἐλέφαντι, G '196 λευχο:
τέρην δ᾽ “ἄρα μιν SUL πριστοῦ ἐλέφαντος n
II 347 xéacos δ᾽ ἄρ᾽ ὀστέα λευχά | cf. Ψ 259.
“Ἱευχὰς — λευχώλενος
Q 798 αὐτὰρ ἔπειτα ἱ ὀστέα λευκὰ λέγοντο ef.
c 72 76. ἃ 161 λεύχ᾽ ὀστέα πύ Seven ouBoo |,
λ 221 ἐπεί κε πρῶτα λίπῃ λεύχ᾽ ὀστέα ϑυμὸς !
E 196 ἵπποι | ξἑστᾶσι xot λευκὸν ἐρεπτόμενοι,
c. O 564 Y 496. 6 41 ἀνὰ δὲ zi λευχὸν
ἔμιξαν, 004 εὐρυφυὲς κρῖ λευχόν |, μ 808 οὐ
γὰρ ἔχον κρῖ λευκὸν ἐυ σσέλμου en óc |, h.
Cer. 309 πολλὸν δὲ xpi Atvzóv, 452 ἔχευϑε d?
ἄρα χρῖ λευχόν |, Eust. 576, 14. 4 640 ἐπὶ d?
ἄλφιτα λευκὰ πάλυνε | cf. « 590 λ 98 E 77. X
560 λεύκ’ ἄλφιτα πολλὰ πάλυνον |, h. Ap. 491
ἐπί τ' ἄλφιτα λευχὰ ϑύοντες | cf. 509. h. Merc.
554 χατὰ δὲ χρατὸς πεπαλαγμέναι ἄλφιτα
λευκά (Θριαΐδ de canitie, 4 480 ἀνά 9" ἱστία
λευκὰ πέτασσαν | cf. ὃ [783] 9 54 zx 506 ε Τ7
4 402. B 496 ἕλχον δ᾽ ἱστία λευκά cf. o 99].
Σ 358 2090 περϑε δὲ φέρεϊ λευχῷ | se. Πάτι
χλὸον ἐχάλυψαν, h. Ap. 121 σπάρξαν δ᾽ ἐν
ori λευχῷ sc. ϑεαὶ Φοῖβον, A 35 ἐν δέ οἱ óp-
φαλοὶ ἦσαν ξείκοσι κασσιτέροιο | λευχοΐ, €
δὲ μέσοισιν ἔην μέλανος κυάνοιο. 4 103
σετε δ᾽ ἄρν᾽, ἕτερον λευκόν, ἑτέρην δὲ μέ
var |, h. XXXIII 10 εὐχόμενοι χαλέουσι..
ἄρνεσσιν λευχοῖσιν. B 180 οἵ τ᾽ ἔχον "Aovép
Τιτάνοιό τε λευκὰ χάρηνα |, 188 οἱ δ᾽.
uovro |. . Ὀλοοσσόνα λευκήν |, Titanus url
albis scopulis caleariis sita erat, Strabo IX 4$
Τίτανος δὲ ἀπὸ τοῦ συμβεβηκότος ὠνομάσϑη"
λευχόγαιον γάρ ἔστι τὸ χωρίον, id. IX μῃ
Ὀλοοσσὼν δέ, λευκὴ προςαγορευϑεῖσα ἀπὸ
τοῦ λευκάργιλος εἶναι. cf. Bergk στ. L. I p. ἢ
,lie Stadt Oloosson wird weiss oder leuc
genaunt, wegen der Kalkfelsen, die den Ort n
heute kenntlich machen*. Ψ 329 λᾶε E roi
ἑχάτερϑεν ἐρηρέδαται δύο λευχώ |, 3 P 455
((nmor) ὃς τὸ uiv ἄλλο τόσον φοῖνιξ, qv, &
δὲ μετώπῳ | λευκὸν σὴμ᾽ ἐτέτυχτο περίτροχον
ἠύτε uin, P 56 καί τε βρύει ἄνϑεὶ λευχι
sc. ἔρνος ἐριϑηλὲς ἐλαίης. 4 δ18 πάρος Χ α
λευχὸν ἐπαυρεῖν | cf. O 816, E 314 ἀμφ l4
ἐχεύατο πήχεε λευχώ |, v 240 ἀφίετο
1
4
gie λευχώ Ι, E 503 óc eus ᾿Αχαιοὶ | 48v
περϑὲ γένοντο κονισάλῳ. — E. M. 561,
E. Gud. 366, 45. (λευχαίνω, ὑπολευκαίνομαι
«ἱευχκάς, λευχάσπις, λευχώλενος.)
Λεῦκχος. 1) Ulixis socius ab ,Antipho 08
sus 4 491 rov Du Ἄγτιφος. . ἀχόντισεν. τοῦ
μὲν ἅμαρϑ᾽, ὃ δὲ Μεῦχον, Ὀδυσσέος à
ἑταῖρον], βεβλήκει. De accentu οἵ, sch
praeterea schol. BLV. — 2) h. Ap. 217
-éíxtov codicum llgenius .1sbxov scribem
esse censuit, qui fuvius est Macedoniae v.
«Ἱεχτόν.
λευκώλενος (ὠλένη) candidis ulnis, ca
brachia habens, formosa. Hes. λευχόπη;
ἀπὸ μέρους, ὅλη λευκὴ καὶ καλή. ὠλέναι
«t πήχεις. — lta vocantur 1) Iuno octies e
cies post arsin quarti pedis, semel (h. Ap
post arsin tertii p. Nominativus semper,
locis exceptis (Θ 484 Φ 512 9955), in hemis
ϑεὰ λευκώλενος Ἥρη |.4 55 195 908 595
755 767 775 784 O 350 381 X 277 0 78
l quam Bekker recepit βοῶπις πότνια
190 T 407 o 377 418 [434] O 484 ὡς
τὸν δ᾽ oU τι προςέφη λευχώλενος Hen
Q9 55. d 512 σή μ᾽ ἄλοχος στυφέλιξε, 7t
λ. Ἥ. — genet. h. Ap. 95 νόσφιν Atvxo
"Honc | cf, 105. 99 ἧστο. . ὑπὸ χρυσέοισι
φεσσιν | Ἥρης φραδμοσύνῃ λευχωλένου. -
dat. Α 572 μητρὶ φίλῃ ἐπὶ ἦρα q φέρων λεὺ
κωλένῳ Ἥρῃ |. — acc. Y 112 jr ἐλαϑ'᾽..
χώλενον Ἥρην | cf. h. Merc. 8, h. XVIII 8, XXXIV
7. — 2) Aliae mulieres, omnibus locis post arsin
tertii pedis. Ἑλένη I'121 Ἶρις «09 Ἑλένῃ λευ-
χωλένῳ ἄγγελος ἦλθεν |, y 297 οἵη ὅτ᾽ ἀμφ᾽
Ἑλένῃ A. ᾿εὐπατερείῃ |. ᾿Ανδρομάχη Z 871
οὐδ᾽ εὑρ᾽ ᾿Ανδρομάχην A. ἐν μεγάροισιν οἵ.
| 877. 42 128 τῇσιν δ᾽ ᾿Ανδρομάχη λ. ἦρχε γόοιο!.
| Ἀρήτη 5 233 τοῖσιν δ᾽ Ἢ. à. ἤρχετο μύϑων
ef. Ὁ 335. ἡ 885 χέχλετο δ᾽ A. à. ἀμφιπό-
λοισι |. Ναυσιχάα G 101 τῇσι δὲ N. λ. γ0-
| χεῖο μολπῆς |, 186 τὸν δ᾽ αὖ N. à. ἀντίον
| ηὐδα, 951 αὐτὰρ N. λ. ἄλλα νόησεν, ἡ 19 ἣ
τρέφε Ναυσιχάαν λ. ἐν μεγάροισιν. Σελήνη
[h. XXXII 17 Χαῖρε ἄνασσα δεά, λευκώλενε
ὅϊα Σ. 1. Semel δμωαί τ 60 ἤἦλϑὸν δὲ oce c
| λευχώλενοι ix μεγάροιο, bis ἀμφίπολοι 6 289
χλῦτέ μευ ἀμφίπολοι λευχώλενοι, ὄφρα τι εἴ
πώ, σ 198 ἡλϑον δ᾽ ἀ. λ. £x μεγάροιο ΕΣ
Gud. 366, 52, Suid., Welcker gr. G. I 376.
λευρός (Fick W.? II 224 λευρό-ς apertus, pla-
nus comparat lat. làra, Curt. Et ^ 365 comparat
Jat. lev-is, λευ-ρό-ς — lev-is, ut λιχυ-ρό-ς — λι-
γύ-ς. Passow in lex. contra vocem ad rad. 4c
referri et idem significare vult, ac lat. capax).
Vox uno loco Od. legitur ;; 193 ἔνϑα δέ οἱ πο-
λύχαρπος ἀλῳὴ ἐῤῥίζωται, τῆς ἕτερον μὲν
ϑειλόπεδον λευρῷ ἐνὶ χώρῳ | τέρσεται ἠελίῳ.
Veteres interpretantur levis, planus. Apoll. Lex.
108,14 πλατεῖ xal ὁμαλῷ. Eust. 1573, 39 λευ.
óc 0 ἐστιν ὁμαλὸς τόπος. cf, Hes., E. M. 561,
Bl, E. Gud, 367, 91.
λεύσσω (e λεύχ-ιω, Atvx, sanscr. lok, ortum,
propinquum est voci
Et^ 113 160, id. Verb.
Fick W.? II 225).
δίφϑογγος πλὴν τοῦ λεύσσω, γλαύσσω x. τ. 25
5. — Specto, conspicio.
0 γέρων μετέῃσιν, ἅμα
πρόσσω καὶ ὀπίσσω Ἰλεύσσει, ὕπως χ᾽ ἄριστα
EP ἀμφοτέροισι γένηται. πρόσω x. 0. À. pru-
entis et constantis est cf. 4 343 οὐδέ τι οἷδε
jj E 1ΤΙ ὅσσον... ἀνὴρ
λεύσσων ἐπὶ οἴνοπα
|, 1' 12 τόσσον τίς τ' ἐπὶ λεύσσει, ὅσον
9
ΤΙ οἱ δέ ? ἐς αὐτὸν | τερπόμενοι λεύσσουσιν,
166 Κυχλώπων δ᾽ ἐς γαῖαν ἐλεύσσομεν ἐγγὺς
ovtov |. — 2) trans. A 190 λεύσσετε γὰρ τό
γε πάντες, ὅ μοι γέρας ἔρχεται ἄλλῃ, II Τὸ οὐ
ὰρ ἐμῆς κόρυϑος λεύσσουσι μέτωπον [ἐγγύϑι
λαμπομένης, 127 λεύσσω δὴ παρὰ νηυσὶ πυρὸς
δηΐοιο ἐωήν |, T 19 τετάρπετο δαίδαλα λεύο.
σῶν |, Y 846 οὐδέ τι φῶτα | λεύσσω, C 157
Λευσσοντων τοιόνδε ϑάλος χορὸν εἰςοιχνεῦ-
σαν |, ὃ 200 ἑταῖρον ἐνηέα λεῦσσ᾽ àv «yov. |,
X 90 xal δὴ πυρπολέοντας ἐλεύσσομεν ἐγγὺς
ντὰς |, v 124 αὐτὸς ταῦτά γε λεῦσσε πάτερ
TE (Ameis sieh nach, betrachte), h. Cer. 34
φρα μὲν ovv γαῖαν. | λεῦσσε ϑεί.. cf.
chmidt Syn. I 254, E. Gud. 367, 6. Hes. λεύ-
σετε ὁρᾶτε βλέπετε. Suid, Eust. 64, 12 1898,
34. (ἐπιλεύσσω.)
λεχεποίης (a rad. Aeg et ποίη) in herba,
Ocis graminosis situs, cf. Osthoff, d. Verbum in
Jl. Nominalcomposition cet. Jena 77 p. 140, Lingen
λευρός — λέχος
. χος; 908 ἡ
983
d. Wurzeln λὲγ und Aey p. 69, Goebel Lexil. II
31. Omnibus locis in exitu vss. 1) semel de flu-
mine, 4 383 "4aenóv δ᾽ ἵκοντο βαϑύσχοινον
λεχεποίην. -- 2) ter de urbibus B. 697 o? δ’ zi-
Xov .. ἀγχίαλόν v ᾿Αντρῶνα ἰδὲ Πτελεὸν λε-
χεποίην |, h. Ap. 224 τάχα δ᾽ i&ec ἀπ᾽ αὐτοῦ
ὃς ἢ]υχαλησσὸν ἰὼν καὶ Τευμησσὸν λεχεποίην],
h. Merc. 88 ἱέμενον πεδίονδε δὺ Ὄγχηστον λε-
χεποίην |. — Schol BDL ad B 679 τὴν βα-
ϑείας βοτάνας ἔχουσαν, dq? ὧν ἔστι λέχος
κατασχευάσαι, τουτέστι χοίτην ποιῆσαι. Apoll.
Lex. 108, 6 εὐαυξῆ πόαν ἔχοντα ὥστε λέξασϑαι,
0 ἐστι κλίνεσϑαι. Hes., Eust. 394, 89. La Roche
ad B 697: grassreich, eigentlich grasslegend, cf.
Duentzer ad L, item sensu transitivo G. Meyer
iu Curt. Stud. V 109: Grass hinbreitend (zum
Lager) — Doederl. Gl. 9058 2. a λέχος et ποιέω
derivari vult et interpretatur qui lectum parat
(Lagerbereiter) iure oblocntus est Lingen l. c.
p. 68. — Cf. praeterea Weissenborn de adi. Ho-
mericis compositis, Halis 1865 p. 13, Schaper in
Kuhn Ztschr. XXII 519, Buchholz hom. Real. II
l p. 139, Lobeck elem. p. 110. — E. M. 561, 21,
Eust. 487, 9 990, 61.
λέχος (rad. λεχ, lat. lec-tus,
Fick W.? IL 226. Goebel Lexil. I
σλέχος, comparat stratum).
sing. A£yoc, λέχει ψ 189, λέχος, λέχοσδε I' 447
w 294. — plur. λεχέων, λέχεσσι, λεχέεσσι(),
λεχέεσσ', λέχεσιν h. Ven. 196, λέχεα. dual.
λέχε᾽ $2 648. — 1) lectus, cubile, sponda cum
stratis (sing. et plur. 4 609 Ζεὺς δὲ πρὸς ὃν
λέχος dU .. |, ἔνϑα πάρος xou", Τ' 447 ἢ
óc x«l ἄρχε λέχοςδε χιών, X9 148. ϑνήσκων
λεχέων ἐκ χεῖρας ὄρεξας |, 9 730 ἐκ λεχέων
4) ἀνεγεῖραι, x 497 χλαῖον δ᾽ ἐν λεχέεσσι κα-
ϑήμενος, w 184 τίς δέ μοι ἄλλοοσ᾽ ἔϑηκχε λέ-
| μοι ἔτ᾽ ἔμπεδόν ἐστι, γύναι, λέχος,
294 Βυὐρυνόμη . . ἡγεμόνευεν | ἐρχομένοισι 2£-
Xocór, h.Ven. 157 ἕρπε μεταστρεφϑεῖσα.. .]
fc λέχος εὔστρωτον, 16] οἱ δ᾽ ἐπεὶ οὖν λε-
χέων εὐποιήτων ἐπέβησαν |, h. Cer. 985 χάδ᾽
δ᾽ ἄρ᾽ ἀπ᾿ εὐστρώτων λεχέων ϑόρον. -- στο-
θέσαι Δ. I 660 αἱ δ᾽ .. στόρεσαν λ. ὡς ἐχέ-
λευσε |, 92 648 αἶψα δ᾽ ἄρ’ ἐστόρεσαν δοιὼ
λέχε᾽ ἐγκονέουσαι], w 171 ἀλλ᾽ ἄγε μοι, μαῖα,
στόρεσον λέχος. — στορέσαι πυκινὸν 2, I 69]
νεῦσε σιωπῇ | Φοίνικι στορέσαι m. λ. cf. 659.
ἡ 840 αὐτὰρ ἐπεὶ στόρεσαν m. λ. cf. w 177 291.
V, S. V. πυχενός. — 2) sponda (χλίνη), plerumque
plurali numero. /' 391 χεῖνος 0 γ᾽ ἐν ϑαλόμῳ
χαὶ δινωτοῖσι λέχεσσι |. — τρητά dicuntur Az-
χεα I' 448 τὼ μὲν ἄρ᾽ ἐν τρητοῖσι κατεύνασϑεν
λεχέεσσιν | cf. Naegelsbach, adn. ad l.,; « 440
πασσάλῳ ἀγκρεμάσασα παρὰ τρητοῖσι λέχεσσι |l
y 399 τὸν δ᾽ αὐτοῦ xo(uot .. | τρητοῖς ἐν
λεχέεσσιν ὑπ᾽ αἰϑούσῃ 2. cf. ἡ 945. x 19 εἴ--
dovo' .. ἐν τρητοῖσι λέχεσσι |, Bekker τρητοῖς
λεχέεσσι, sed v. Kayser in Phil. XVIII p. 680,
La Roche in Ztschr. f. d. oestr. G. 1864 Ῥ- 935:
— sing. w 179 ἔνϑα οἱ ἐχϑεῖσαι πυκινὸν λέ.
χος ἐμβάλετ᾽ εὐνὴν] χώεα χαὶ χλαίνας. Eust.
1948, 18 δῆλον ὡς διαφέρει λέχος τε καὶ εὐνή.
καί ἐστι λέχος μὲν ἡ χλίνη, πυχινὴ οὖσα ἵνα
φέρειν ἔχει στεῤῥῶς τὰ ἐπικείμενα, cf. 1793,
Dl. w 189 ἐπεὲ μέγα σῆμα τέτυχται | àv λέχει
ἀσχητῷ, 199 ἐχ δὲ τοῦ ἀρχόμενος λέχος ἔξεον.
Non recte igitur Doederl. Gl. 2057 plur. λέχεα
stratum, toros interpretatur. — 3) lectus genialis
A 31 πρίν μιν γῆρας ἔπεισιν... ἱστὸν ἐποι-
χομένην καὶ ἐμὸν λέχος ἀντιόωσαν |. Schol.
Curt. Et.^ 194,
317 λέχος pro
Leguntur formae
984
Α τῆς ἐμῆς, κοίτης μεταλαμβάνουσαν. Eust.
30, 98 ταὐτὸν εἶναι δοκεῖ τῷ λέχος πορσαί-
νουσαν, item Buttm. Lexil. I 11, cf. praeterea
Kayser, La Roche, Ameis append. ad l, La
Roche Stud. p. 105. Paullo aliter Doederl. GI.
713, Naegelsbach. adn. ad 1. v. s. v. ἀντιάω. --
Dau χεῖσε δ᾽ ἐγὼν οὐκ εἶμι ον | «stvov πορ-
σανέουσα λέχος, y 408 τῷ δ᾽ ἄλοχος. - λέχος
πόρσαινε χαὶ εὐνήν | c£. ἢ, 347. O 291 γυναῖχ᾽
H κέν τοι ὁμὸν λέχος εἰςαναβαίνοι |, 41 Ἠὼς
δ᾽ ἐκ λεχέων παρ᾽ ἀγαυοῦ Τιϑωνοῖο | ὥρνυϑ᾽,
0Ε 1. 039 ἴστω νῦν τόδε γαῖα σή ϑ᾽.. κεφαλὴ
zal νωΐτερον λέχος αὐτῶν | χουρίδιον, 9 269
λέχος δ᾽ ἤσχυνε καὶ εὐνὴν] Ἡφαίστοιο, h. ἌΡ.
828 οὔτε σὸν αἰσχύνασ᾽ ἱερὸν λέχος ovv ἐμὸν
αὐτῆς |, α 366 πάντες δ᾽ ἠρήσαντο παραὶ λε-
χέεσσι κλιϑῆναι | cf. σ 218. h. Ven. 126 "Ayzí-
oto δέ με qose παραὶ λέχεσιν χαλέεσϑαι |
κουριδίην ἄλοχον, h. Cer. 148 xa χε λέχος
στορέσαιμι μυχῷ ϑαλάμων εὐπήκτων | δεσπό-
ovvov, 848 ἥμενον ἐν λεχέεσσι σὺν αἰδοίῃ
παρακοίτι |. — .2 lectus funebris, feretrum, tan-
tum plur. n. Σ᾽ 233 ᾿Αχαιοὶ. Πάτροχλον ὑπὸ
ἐχ βελέων ἐρύσαντες | χάτϑεσαν ἐν λεχέεσσι
οἵ. o 44. X 352 ἐν λεχέεσσι δὲ ϑέντες ξανῷ
Aci κάλυψαν Ι, Φ 124 οὐδέ σε μήτηρ | ἐνθε-
Γ λεχέεσσι γοήσεται cf X 353. X 87 ov
?! ἔτ᾽ ἐγώ ys | κλαύσομαι ἐν λεχέεσσι φίλον
ϑάλος, o 295 οὐδ᾽... ἐχέφρων Πηνελόπεια |
κώκυσ' ἐν λεχέεσσιν £v πόσιν, 25 Ἕχτορα...]
πρηνέα͵ πὰρ λεχέεσσι Μενοιτιάδαο τανύσσας!,
171 πρὸς λέχεα χλίνων, £ 589 αὐτὸς τόν γ᾽
᾿Αχιλλεὺς λεχέων ἐπέϑηχεν ἀείρας IHE Petógo)
600 χεῖται δ᾽ ἐν λεχέεσσ᾽, 702 τὸν OPE
κείμενον ἐν λεχέεσσι |, 720 τὸν μὲν md 1
τρητοῖς͵ ἐν λεχέεσσι ϑέσαν. v. Hes. λέχη" ἐφ᾽
οἷς τοὺς νεχροὺς χοσμοῦσιν. λέχος" κοίτη
κλίνη. γάμος. E. M. 561, 19, E. Gud. 907, 34.
λέων (Pott W. I 1261, Benfey WL.lHI p.X
et 1 vocem semiticae originis (hebr. lábi) esse
putant, (Graecos priusquam in Graeciam trans-
migrarint nomen cognovisse), alii indogermani-
cae; pro certo non constat, quo sit referenda.
v. Curt, Et.» 366, Leo Meyer in Kuhn Ztschr. V
385 Aé-ovt pro λεε- ovr, mhd. lewe, ad sanscr.
Τὰ dilaniare, lacerare pertinere vult, item Savels-
berg in Kuhn Ztschr. XVI 361. — Goebel Lexil.
II 117 λέων pro λέεων — fulgens, Doed. Gl.
2263 vocem cum λεία componit — praedator). —
Leguntur formae sing. λέων, τοντος, τοντι, τοντα,
τοντ᾽, -ονϑ". plur. λέοντες, -όντων, λείουσι
ter, E782 H 256 O 592, (Brugm. in Curt. Stud.
IV 165, 7 λήουσι scribi vult) λέουσι .X 262 h.
Mere. 569, λέοντας. — dual. λέοντε, Acov9? IT
750. — Leo, in comparationibus imprimis vox
ab Homero usurpatur. Epitheta accedunt ὁρε-
σίτροφος M 299 βὴ o ἔμεν ὥς τε λέων͵ OQ.
292 ἤσϑιε δ᾽ ὥς τε À. 9e. P 61 ὡς ὅτε τίς
τε A. ὀρ. ἀλχὶ πεποιϑώς | c£. £ 180. αἴϑων
K 93 ἀμφὶ δ᾽ ξέσσατο δέρμα λέοντος | αἴϑω-
voc μεγάλοιο cf. 177. 4 548 ὡς δ᾽ αἴϑωνα
λέοντα. .] ἐσσεύαντο χύνες τε καὶ ἀνέρες, Σ Σ
101 ὡς δ᾽ ἀπὸ σώματος οὐ τι λέοντ᾽ αἴϑωνα
δύνανται... δίεσϑαι. ὠμοφάγος E 782 λεί-
ουσιν ἐοικότες ὠμοφάγοισιν |.cf. H 256 0 592.
ὀλοόφρων O 630 αὐτὰρ 0 γ᾽ ὥς τε λέων ὁλού-
qoov βουσὶν ἐπελϑών | σμερδαλέος £X δ19
σμερδαλέω δὲ λέοντε. σίντης Υ 104 ἐναντίον
ὦρτο λέων ὥς), σίντης. ἠυγένειος ὃ 456 ἀλλ
5 τοι πρώτιστα λέων γένετ’ ἧ. χρατερός ὃ
335 ὡς δ᾽ ὁπότ᾽ ἐν ξυλόχῳ ἔλαφος χρατεροῖο
λέων
λ. cf. o. 196. χαροπός 2 611 ἀγρότεροί τε σύες
χαροποί τε λέοντες |, h. Merc. 569 x«i χαρο-
ποῖσι λέουσι καὶ ἀργιόδουσι cd |, h. Ven.
70 Avxot χαροποί τε λέοντες |, 1. XIV 4 λύ-
χων κλαγγὴ χαροπῶν τε À. |. pes
h. Ven. 159&0ztov δέρματ᾽ ἔχειτο βαρυφϑόγγων
τε λ.} — Non addito epitheto /' 98 ὥς tt λέων
ἐχάρη μεγάλῳ ἐπὶ σώματι κύρσας |, E 136 Uo
τόσσον ἕλεν μένος ὥς τε λέοντα l 161 ὡς δὲ
λ. ἐν βουσὶ ϑορὼν ἐξ αὐχένα Gm | πύρτιος,
299 ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ αὐτῷ βαῖνε λέων ὡς ἀλχὶ πε-
ποιϑώς |, 416 χαταπτώσσουσι χύνες ὡς ἀμφὶ
λέοντα |, Θ 888 ὡς ὅτε τίς τὲ κύων . .. AEURS
toc | ἅπτηται, χατόπισϑε, κ 485 ὡς δὲ λέων
μήλοισιν . . ἐπελϑὼν ] 5 ἐνορούσῃ, A 113 ὡς
δὲ λέων ἐλάφοιο. . γήπια τέχνα] ῥηιδίως συν-
ἕαξε, 129 ὁ δ᾽ ἐναντίον ὦρτο λέων ὡς [4τρεί-
δης, 118 βόες ὥς, &c τε λέων ἐφόβησε, 293
ὡς δ᾽ ὅτε... ϑηρητὴρ κύνας. . | σεύῃ ὄρος.
ovi καπρίῳ ἠὲ λέοντι |, 888 οἵ τέ σὲ πεφρί-
χασι λέονϑ᾽ ὡς μηκάδες αἶγες 5, Δ 43 ὡς δ᾽
ὅτ᾽ ἂν ἔν τε χύνεσσι... κάπριος ἠὲ λέων στρέ-
φεται σϑένεϊ βλεμεαίνων |, 293 Σαρπηδόνα “ἢ
Ζεὺς | ὦρσεν Em Ἀργείοισι, λέονϑ᾽ ὡς βουσὶν.
ἕλιξιν |, Π 487 ἠύτε ταῦρον͵ ἔπεφνε λέων dE
ληφι μετελθών |, 489 ὠλετό τε στενάχων. SU
γαμφηλῇσι λέοντος |, 752. οἶμα λέοντος ἔχ
ὅς τε σταϑμοὺς χεραΐζων, | ἔβλητο πρὸς ὯΝ
ϑος, 825. ὡς δ᾽ ὅτε σῦν ἀχάμαντα λέων f
ἤσατο χάρμῃ |, 826 ἀσϑμαίνοντα λέων ἐ
μασσε βίηφι |, P 20 ove οὖν παρδάλιος τ
σον μένος οὔτε λέοντος |,, 188 Αἴας δ᾽ d
Μενοιτιάδῃ. . ] ἑστήκει ὥς τίς τε λέων πι
οἷσι τέκεσσιν Ἶ Non recte hoc loco Eust. 10
γεσϑαί φασιν, οἷα τοῦ ποιητοῦ μὴ εἰδό
λέαιναν, v. Schol. A ad 1. P 542 αἱματόεις
τίς τε λέων χατὰ ταῦρον ἐδηδώς |, 657 [2
iévat ὥς τίς τε λέων ἀπὸ μεσσαύλοιο LA
ὡς οὐκ ἔστι λέουσι χαὶ ἀνδράσιν ὅρχια
ot« |, 2 41 λέων δ᾽ ὡς ἄγρια οἶδεν |, 572 Πη-
λείδης δ᾽ οἴχοιο λέων ὡς ἄλτο ϑύραζε |, ὁ
791 ὅσσα δὲ μερμήριξε λέων ἀνδρῶν p ὁμί:
Ào | δείσας, y 402 εὑρεν. . Ὀδυσῆα͵..
xal λύϑρῳ πεπαλαγμένον ὥς τε nv T
ῥά vr βεβρωκὼς βοὺς ἔρχεται cf. v [48]. ἢ
Merc. 293 βήματα... τάδε γίγνεται | οὔτε λῦ-
χων... οὔτε λεόντων |. — Duo leones raptur
exeunt E 554 οἵω τώ γε λέοντε δύω E
ρυφῇσιν | ἐτραφέτην, Kk 997 βάν 9? ἔμεν ὥς
λέοντε δύω διὰ νύχτα μέλαιναν |l, N 198 ὦ
τε δύ᾽ αἰγα λέοντε. .} ἁρπάξαντε, φέρητον,
756 τὼ περὶ Κεβριόναο Afov9? ὡς δηρινϑ
την, Σ 579. σμερδαλέω δὲ λέοντε δύ" . sl
ρον... ἐχέτην, 585 δαχέειν μὲν drcecg anb
λεόντων |. — Leones agrestes Circe medicami-
nibus MNT x 212 ἀμφὲ δέ μιν i λύχοι ud
ὀρέστεροι ὐδὲ λέοντες l; τοὺς αὐτὴ χατέϑελ-
ξεν, 218 ὡς τοὺς ἀμφὲ... ἡδὲ λέοντες |o
νον, in leones homines mutare potest χ 433 Jg
xuc.. ἣ xtv ἅπαντας ] ἢ σῦς ἠὲ λύκους ποιή
σεται ἠὲ λέοντας... — Leonis formam Proteus in-
duit à 456 ἀλλ᾽ ἡ τοι πρώτιστα λέων y
ἠυγένειος, Bacchus h. VII 44 ὁ δ᾽ ἄρα ον
λέων γένετ’ ἔνδοϑι νηὸς | δεινὸς im ἀκροτά-
της, 47 λέων δ᾽ ἐπὶ σέλματος ἄχρου Ι δεινὸ
ὑπόδρα, ἐδών, --- Chimaera caput leonis habebat:
Z 181 ἡ δ᾽ dg ἔην ϑεῖον γένος οὐδ᾽ ἀνϑ
ΤΩΡ ἢ πρόσϑε λέων, ὄπιϑεν δὲ δράχων. --- ΟἹ
tem leonis induunt Agamemnon K 23, Diomed
KYTT. — λέων de muliere 483 ἐπεὶ σὲ λέοντα
T
γυναιξὶ | Zevc ϑῆχεν, zal ἔδωκεν κατακτάμεν,
dw ἐθέλῃσθα, sc. Dianam. schol. B ad 1. τὸν
ἔοντα ἀντὶ τοῦ λέαιναν" οὐδέποτε δὲ παρ᾽
Ὁμήρῳ εὕρηται τὸ λέαινα, cf. Eust. 1098, 48
1248, 15, Lob. Path. 23, 9, 36. — De leone qualis
occurrat in comparationibus Homericis cf. Duentz.
homer. Abh. p. 469, Ameis append. ad E 554,
Er Friedreich Real. p. 101, Buchholz Real.
202, E. Gud. 367, 40. (9vuoA£o».)
λήγω (fortasse ἃ rad. λαγ, σλαγ, cf. Curt. Et.»
183, Fick W.? II 217 λαγ-αρός. lat. langueo, la-
xus — lag-tus. Hes. λαγάσσειν ἀφεῖναι, λαγγεύει
φεύγει. Froehde in Bezzenberger Beitr. III 16
at alin. slak-r, ahd. slach, nhd. schlaff, cf.
oebel Lexil. II 113. — Bugge in Curt, Stud.
| 334 λήγω cum radice 4:7 componit vimque
iam verbi fuisse censet deponendi, at vide
Üurt. Verbum I 224: das ἡ beguenstigt ieden-
falls nicht Bugge's Zusammenstellung. — cf. prae-
terea Curt. additamenta ad Et.5 p. 738, L. Meyer
o Ztschr. XXIII 412). — Bis 4 positionem
licit 1191 ὁπότε λήξειεν ἀείδων |, 9 87 ἢ
τοι ὅτε λήξειεν ἀείδων. — Leguntur formae:
raes. λήγεις, impr. ληγ᾽, inf. ληγέμεναι, ptcp.
ovta, λήγοντες h. XXXIV 18. — impf. ἔληγε,
£, Any. — fut. λήξω, λήξειν. — aor. λῆξαν,
) λήξαιμι, λήξαες h. Cer. 410, λήξειεεν.
ΟΠ) Intrans. cesso, desisto. Hes. πανομαι. ἃ)
L197 Ἀγάμεμνον |, ἐν col uiv λήξω, “σέο
᾿ ἄρξομαι. schol A σύ μοι ἀρχὴ καὶ τέλος
c λόγων πάλιν γενήσῃ. ἀνακτᾶται δὲ αὐ-
τοῖς ἐγχωμίοις πρότερον καταπτοήσας.
οὐ λήξω πρὶν Τρῶας ἅδην ἐλάσαι, πο-
to, d» 248 οὐδέ C ἔληγε ϑεὸς μέγας, ὦρτο
iv αὐτῷ |, h. XXIV 18 ot δέ σ᾽ &o:óoi |
OLLEV ἀρχόμενοι λήγοντές "7 ΞΘ περ Ἢ
ἀλλ᾽ ἄγε λῆγ᾽ ἔριδος, 319 οὐδ᾽ ᾿Αγαμέμ-
ν} λῆγ᾽ ἔριδος cf. Φ 359. 1 257 “ληγέμεναι
ἔριδος χαχομηχάνου, À 224 καὶ οὔ πω λῆγε
ὕλοιο |, I' 394 χοροῖο νέον λήγοντα καϑί-
» |, Z 107 λῆξαν δὲ φόνοιο |, K 164 σὺ
1 πόνου οὔ ποτε λήγεις | » 294 λήξειν
(rov |, h. Cer. 410 λήξαις ἀϑανάτοισι χό-
0v χαὶ EnDine αἰνῆς |. — c) e. ptcp. οἵ. Classen
3eob. p. 90. » I 191 ὁπότε λήξειεν ἀείδων |, 9
ἢ tot ὅτε λήξ ELEY ἀείδων ϑεῖος ἀοιδός ;
P 224 Τρῶας δ᾽ o? πρὶν λήξω... ἐναρίζων |,
. Ἄρ. 1Τ αὐτὰρ ἐγὼν οὐ λήξω... 1 ὑμνέων.
2) Trans. cohibeo, contineo. ,3) ti. '"N 424 Ἰδο-
"tbc δ᾽ οὐ λῆγε μένος μέγα, Eust. 940, 40
στι δὲ τὸ μὲν ξληγε μένος ἀντὶ τοῦ ἔπαυσε,
ἡ δὲ ἔληγε μένους ἀντὶ τοῦ ἐπαύσατο, cf
037, 45. Φ 305 οὐδὲ Σχάμανδρος ἔληγε τὸ
r μένος. — b) τέ twvoc. χ 08 οὐδέ χεν ὡς ἔτι
ρας “μὰς λήξαιμι φόνοιο |. (&xo-, μετα-
ἤγω, ἄληχτος.)
Abi» (Preller gr. Myth.* II 90 nomen perti-
ere putat ad vocem lada, quae saepius in in-
iptionibus lyciis inveniatur — mulier, femina).
yndarei uxor, Castoris, Pollucis, Helenae mater.
298 καὶ Aíduy εἶδον τὴν Τυνδαρέου παρά-
γιτιν |, ἥ o ὑπὸ Τυνδαρέῳ χρατερόφρονε γεί-
xto παῖδε, Κάστορά 9 ἱππόδαμον χαὶ πὺξ
αϑὸν Πολυδεύχεα, h. XVIL 8 Κάστορα καὶ
ολυδεύχε' ἀείσεο. ., τοὺς ὑπὸ Ταὐγέτου χο-
ὑφῆς τέχε πότνια “ἤδη | λάϑρῃ ὑποδμη-
ἴσα χελαινεφέϊ «Κρονίωνι, h. XXXIII 2 ἀμφὶ
1 ὃς χούρους... ἕσπετε μοῦσαι}, Τυνδαρίδας,
ἤδης χαλλισφύρου ἀγλαὰ τέκνα, v. Eust. 1417,
.1686, 20. Nitzsch adu. III 943, Preller 1. c.,
edreich Real. p. 476.
λήγω — Aic 985
Ax9«vo (λήϑω, Eust. 1578, 1 πρωτότυπον
μέν ἐστι τοῦ ᾿ἰχλανϑάνειν. ἔστι δὲ ὅμοιον
πρὸς τὸ ψεύδειν, ὥσπερ γὰρ ψεύδειν τὸ ποιεῖν
ψεύδεσθαι, οὕτως ἐχληϑάνειν τὸ ποιεῖν λαν-
ϑάνεσθϑαι). — Efficio, ut quis penitus oblivisca-
tur, semel in mesi ἡ 221 £x δέ ur πάντων
ληϑάνει ὅσσ᾽ ἔπαϑον, καὶ ἐνιπλήσασϑαι ἀνώ-
γει. cf. Curt. Verb. I "949, Nitzsch adn. II 157.
λήϑη (λήϑω, Curt. Et^ 50, 545). Oblivio.
B 33 ἀλλὰ σὺ σῇσιν ἔχε φρεσί, "ui δέ σε 21591 |
αἱρείτω.
ῆϑος Pelasgus, Teutami filius, Larisensis,
Hippothoi et Pylaei pater. (p 843 τῶν uox!
"Imxó90o0c τε Πύλαιός v .., vie. δύω “1ήϑοιο
Πελασγοῦ Τευταμίδαο |, Ρ 288 ἢ τοι τὸν “ήη-
ϑοιο Πελασγοῦ φαίδιμος υἱός 1, Ἱππόϑοος,
ποδὸς ἕλχε.
Axt&g (Hes. ληιάδας ἐκ λείας αἰχμαλώτους,
συλληφϑείσας). Quae praeda capta est. Y 193
ληιάδας δὲ γυναῖχας ἐλεύϑερον ἦμαρ ἀπού-
ρας 1 ἦγον. Eust. 1208, 23, E. M. 563, 19.
ληιβότεερα (λήιον βόσκομαι, Curt. Et.» 520
adn.,Goebel Lex. I1 25).— Segetesdepascens. Apoll.
Lex. S. V. ληιβοτείρης τῆς τὸ λήεον νεμομένης,
cf. Hes. 029 χαμαὶ δέ χε πάντας ὀδόντας γναϑ-
μῶν ἐξελάσαιμι συὸς ὡς Ant βοτείρης |. Eust.
1835, 45 2. 7j διαβοσχομένη ἀλλότριον. λήιον,
ἣν ἐξωδόντιζον οἱ δεσπόται τοῦ χωρίου, cf.
Ameis, Kayser ad l. — Lehmann, Locativ b. Ho-
mer Neustettin 1870 4. p. 6 priorem partem vo-
cis ληΐ locativum esse vult et interpretatur: im
Gemeindegut weidend.
ληίξομιαι (25íc) fut. ληίσσομαι, aor. ληΐσ-
σατο. cf. La Roche ad « 398 in his formis e
geminari solere, si correptum habeant τ. — Prae-
das ago. Hes. ληίσσατο ἀπὸ λείας ἔλ «fer,
ἐμερίσατο, ἐλ αφυραγώγησεν. 8) homines € 28
ὁμῳαὶ δ᾽, Gc ᾿Αχιλεὺς ληΐσσατο Πάτροχλός
τε |. schol. A ἐκ λαφυραγωγίας ἐχτήσατο. α
898 χαὲ ὁμῴων, οὕς μοι ληίσσατο δῖος, Ὀδυσ-
σεύς | — b)res v 357 πολλὰ μὲν αὐτὸς ἐγὼ
ληίσσομαι, ἄλλα δ᾽ Ayacol | δώσουσ᾽. (ληιστήρ,
ληιστής, ληιστός, ληΐστωρ.)
λήεον (cf. Benfey WL. Il 1 λήιον — λάξ-ειον
ad rad. là ,,secare* pertinere, Doed. Gl. 2260 ad
λαύειν vocem referendam esse putat, interpre-
tatur segetes", quae- sint fructus sementis factae,
ἀπόλαυσις τῆς σπορᾶς, καρπὸς ἀρούρης. Apoll:
Lex. 108, 19 τὸ σιτοφόρον χωρίον. . - -. εὰ
τὴν ἐπιφαινομένην χατ᾽ ἴσον λειότητα τῶν
σταχύων, cf Hes). — Seges, arvum. βαϑὺ Β
147 ὡς δ᾽ ὅτε χινήσῃ ζέφυρος βαϑὺ λήιον
ἐλϑών }. schol. BL ἀπὸ τοῦ γήιον ὡς n μόλις μό-
γις, cf. Eust. 198,33. 44560 ὡς δ᾽ oU ὄνος παρ᾽
ἄρουραν ἐὼν. E. κεΐρει τ᾽ εἰςελϑὼν βαϑὺ λήιον,
L 134 ἐν 9 ἄροσις Asin: μάλα χεν βαϑὺ λήιον
αἰεὶ 1 εἰς ὥρας ἄμφεν. — d 599 ὡς εἴ τε περὶ
σταχύεσσιν ἐέρση | ληίου ἀλδήσχοντος. EST
M. 563, 12, E. Gud. 368, 16. (&-, Be9v-, πολυ-,
φιλολ ἥιος, ληιβοτείρη
ληΐς (e ληκ-ιὅ-ς ἃ rad. λα», dzt0-A«v-o, lat.
lü-crum, Lav-erna goth. lau-n, Curt. Et5 362,
Fick W.5 II 924, Doederl. Gl. 2261, Brugm. in
Curt. Stud. IV 153, Savelsberg Dig. p. 30. Non
ex ληιάς pleonasmo vocalis « ortum esse, ut Lo-
beck el. I p. 405 putat, cf. Fritsch de vocalium
graec. hyphaeresi in Curt. Stud. VI 137, Retz-
laff Syn. I p. 28. — De accentu v. schol. A ad
A 677 "Aototaoyoc ὡς Δαλκίδα, ΜΜενεχράτης
ὡς Ἤλιδα. ἔστι δὲ οὕτως ὁρίσασϑαι περὶ
τῆς προσῳδίας, ὡς πάντα τὰ εἰς τς λήγοντα
986
καϑαρόν, μόνως ϑηλυχά, ὀξύνεσϑαι ϑέλει,
οἷον Κιρφηίς, Βρισηίς z. τ. λ., cf. Lobeck Pa-
ralip. 90, Lehrs Arist.? 298, La Roche h. T.
306). — Δηΐδος, ληΐδα, ληΐδ᾽. — Praeda, praeda
bello capta, et homines et pecora et res compre-
hendens. / 138 οτὲ zzv δατεώμεϑα λ aiio "Ayeuot Ε
Τρωιάδας δὲ γυναῖχας ἐείχοσιν αὐτὸς ἐλέσϑω
cf. 280. 41677 ληίδα δ᾽ ἐκ πεδίου συνελάσσα-
μεν ἤλιϑα πολλήν}, πεντήχοντα βοῶν ἀγέλας,
MT ὄφρα σφιν vij&c τε ϑοὰς xal ληΐδα πολ-
λὴν | ἐντὸς ἔχον ῥύοιτο (τεῖχος), X 327 λα-
χόντα τε ληΐδος αἶσαν |, ε 40 λαχὼν ἀπὸ ληΐ-
δὸς αἰσαν | cf. v 138. y 106 £m ἠεροειδέα
πόντον | πλαζόμενοι χατὰ ληΐδ᾽, x Al πολλὰ
μὲν ix Τροίης ἄγεται κειμήλια zaA | ληΐδος,
v 962 οὕνεχά μὲ στερέσαι τῆς ληΐδος ἤϑελε
πάσης | Τρωιάδος, 273 καὶ σφιν μενοειχέα
ληίδα δῶχα |, € 86 xal σφι Ζεὺς Antón dex |,
h. Mere. 330 Φοῖβε πόϑεν ταύτην μενοεικέα
ληΐδ᾽ ἐλαύνεις |, παῖδα νέον γεγαῶτα: — v.
Apoll. Lex. 108, 18, Hes., Suid., Eust. 1458, 5, E.
Gud. 368, 15. ᾿ιἀγελείη, ληιάς, ληῖτις, ληΐζο-
μαι cet.).
ληεστὴρ (rad. λαν, λας, cÉ Azíc. Curt. in
Stud. III 203). — Praedator; praedo, pirata. y
73 ἡ μαψιδίως ἀλάλησϑε!}, οἷά τε ληιστῆρες,
ὑπεὶρ ἅλα cf. ε 354 h. Ap. 454. Thuc. I5 za?
oi παλαιοὶ τῶν ποιητῶν, τὰς πύστεις τῶν κα-
ταπλεόντων πανταχοῦ ὁμοίως ἐρωτῶντες εἰ
λῃσταί εἰσιν. schol. HMQR ad y 73 τοὺς ..
τρεῖς στίχους (72—14) ὃ μὲν Ἡριστοφάνης B
ϑάδε σημειοῦται τοῖς ἀστερίσχοις, ὅτε δὲ ὑπὸ
TOU Κύχλωπος. λέγονται (ε 253—255) χαὲ ὁβε-
λίσχους τοῖς ἀστερίσχοις παρατίϑησιν. ὁ δὲ
Ἀρίσταρχος οἰχειότερον αὐτοὺς τετάχϑαι ἐν
τῷ λόγῳ τοῦ Κύχλωπός φησιν. cf. praeterea
de versibus illis Nitzsch adn. ad y 73, Schoe-
mann gr. A.? I p. 46, Ameis append. ad, Eust.
1457, 59 1627, 57. — o 425 ὅς ; (Ζεύς) iu ἅμα ληι-
στῆρσι πολυπλ ἄγχτοισιν ἀνῆχεν | Αἰγυπτόν δ᾽
ἐέναι, πὶ 426 οὕνεκα ληιστῆρσιν ἐπισπόμενος
Ταφίοισιν Ι ἤχαχε Θεσπρωτούς, h. Merc. 14
ἐγείνατο παῖδα. .1 ληιστῆρ᾽, ἐλατῆρα βοῶν,
ἡγήτορ᾽ ὀνείρων |, Mercurium. h. Cer. 125 βίῃ
δ᾽ ἀέχουσαν ἀνάγκῃ | ἄνδρες ληιστῆρες ἀπή-
γαγον.
,“ληιστής -- -- ληιστήρ, semel in hymno VII
τάχα ὍΝ ἄνδρες ἐυσσέλμου ἀπὸ νηὺς | ληισταὶ
προγένοντο abies ἐπὶ οἴνοπα πόντον. — cf.
Hes., E. M. 563, 99, E. Gud. 368, 18, Eust. 760,
3, La Roche h. U. 218.
ληιστός et λεῖΐστός (cf. Lobeck el. I 9261,
39). — Qui prehendi, praeda agi potest schol. A
ad 1 406 ἀπὸ λείας χτητοί. I 406 ληιστοὶ μὲν
γάρ τε βόες χαὶ ἴφια. “μῆλα |, 408 ἀνδρὸς δὲ
WvZ —— A Ud οὔτε λεϊστὴ | ov9? ἑλετή.
E. M. 563, 22, Hes., Suid.
ληΐστωρ (ληιστήρ) semel o 427 ἀλλά μ᾽
ἀνήρπαξαν Τάφιοι ληίστορες ἄνδρες.
ληῖτες (λ nic Curt. Et.» 363). — Quae, praedam
agit. dat. ληΐτιδι Καὶ 460 χαὲ τά y! ᾿Αϑηναίῃ
ληίτιδι δῖος Ὀδυσσεὺς | bwoo? ἀνέσχεϑε deti.
schol. A, Hes. λαφυραγωγῷ, ct. Welcker gr. G
I317. Eust. 818, 28. 1458, 4. v. s. ἀγελείη.
Δήετος (Eust. 564, 97 τὸν £x πολέμου χτώ-
μενον, ἀπὸ τοῦ ληΐζω, cf. schol. AD ad B 494).
Alectryonis filius, qui cum quattuor aliis ducibus
Boeotis praeerat, B 494 Βοιωτῶν μὲν Πηνέ-
λεως χαὶ «1ηἤιτος 2jozov |, Phylacum Troianum
fugientem occidit Z Z35 Φύλακον δ᾽ ἕλε ΜΠήιτος
ἥρως | φεύγοντ᾽. Neptunus eum adhortatur, ut
ληιστήρ — -ἀῆμνος
fortiter pro navibus pugnet JV 91 Τεῦχρον ἔπε
πρῶτον καὶ Δήιτον 59s κελεύων |, vulneratu
ab Hectore Pp 601 4bjicov αὖθ᾽ “Ἄχτωρ σχεδὸν
οὔτασε χεῖρ᾽ ἐπὶ χαρπῷ!}, 605 ἽἝχτορα δ᾽ Tdo
μενεὺ c μετὰ Μήιτον δὁρμηϑέντα | βεβλήκει.
λήκυϑος (Woerner substantiv. homeric. inde
Misenae 1869 pag. 26 comparata explicatione.
quae est apud Schol. Plat. p. 334 λήχυϑος
7 λάγυνος χαὶ τὸ μεταξὺ τοῦ Aavsaviov. x0
τοῦ αὐχένος ἠχῶδες, putat vocem ad radicem
λαχ (ἔ-λακτον, λέτλαχ-α, ληκχ-ἐωῚὴ pertinere . el
gurgulionis speciem ,Gurgel- -Flasche'*, signif
care, cf. Lobeck Pathol. p. 367. — Benfey hk.
II 120 A5-«v9-oc ad rad. y4«z, quae sit i
fA&«, referri vult; Doederl. Gl. 2500 4. ortum
esse putat ex ἐλάχυϑος ἐλαιόχυϑος i e. χεῦ
Soc ἐλαίου, cf. Eust. 1552, 23 2. ἀγγεῖον ἐλαιὸ
δόχον, παρὰ τὸ ἔλαιον χεύϑειν, paullo alite
Guhl ἃ. Koner,? Leben d. Gr. u. URS p. 171).
Ampulla, Qlearia. ζ 79 δῶχεν δὲ χρυσέῃ
ληχύϑῳ ὑγρὸν ἔλαιον cf. 915. — v. Fried,
laender in Jahnii ann. suppl. III p. 777.
AxAevvor πεδίον (Goebel Lex. II p.
41., pro “ά-σλαν-τον, ad rad. σλὰ (uro) mM
vult et interpretatur ,mit warmen Baeder
comparato Strabonis (447) loco ἐν δὲ τούτι
ϑερμῶν τε ὑδάτων εἰσὶν ἐκβολαὶ πρὸς tpe
πείαν νόσων εὐφυεῖς.) — h. Ap. 290 στῆς ὁ
ἐπὶ Πηλάντῳ πεδίῳ. Lelanta planities in occi
dentali parte Euboeae sita est, consita arboribu
ac vitibus frugumque fertilissima. — Quod S
affert aquas calidas in ea fuisse in dubitationel
vocatur, cf. Bursian Geogr. v. G. II 401, 3.
Axuvog (Goebel Lex. II, 4 interpre
,beraucht, die vuleanische Dampfinsel**. In
maris Aegaei, nunc Limnos, et urbs in ea
E vertice montis in insula siti antiquiss
temporibus flammae erumpebant (cf. Eust.
36s. Buttmann in museo antiquit. I 295, P.
gr. Myth.I 144), quare Vulcani sacra ar
cum cultu dei cohaeret; et insula et urbs ei
nominis gratissimum domicilium eius erant, a loy
enim irato deiectum eum Lemni incolae beni
exceperant. 4 593 πᾶν δ᾽ zuo. φερόμην, du
δ᾽ ἠελίῳ καταδύντι] κάππεσον ἐν “ἤμνῳ.. ΕῪ
ἔνϑα με Σίντιες ἄνδρες ἄφαρ κομίσαι
πεσόντα, schol. A ad I. τινὲς δὲ μεταποιοῦι
ἐς Azuvov- d οὕτως (sc. £v “Ἰήμνφῳγ 3 1
σταρχος. 9 988 εἴσατ᾽ uev ἐς ,Aijuvov, Év
χτίμενον πτολίεϑρον]), 7j οἵ γαιάων πολὺ φι
τάτη ἔσχεν ἁπασέων sc. ᾿Ηφαΐστῳ, οἵ. Nitz
adn. ad l. 9 294 οἴχεται ἐς «ἥμνον μετὰ
τιας ἀγριοφώνους, 801 πρὶν “ήμνου
ἱχκέσϑαι. Incolae ab Homero Sinties vocantt
cf. A 594 9 294. In urbem Lemnum Iuno;
contulit, ut Somnum adiret, (Ξ 230 Agjuvov.
εἰσαφίχανε, πόλιν “ϑείοιο Oóavroc |, ἔνϑ᾽ ὕπ
ξύμβλητο, 981 τὼ βήτην “ήμνου τε xal
Boov ἄστυ λιπόντε, cf. 9 283 “ῆμνον
μενὸν πτολίεθρον. Lemni Philoctetes mors
serpentis violatus ἃ Graecis relictus erat B 75
ἀλλ ὃ μὲν fv νήσῳ κεῖτο χρατέρ᾽ ἄλγε
πάσχων |, Ἰήμνῳ ἐν ἠγαϑέῃ, ὅϑι μιν λίπ
υἷες ᾿Αχαιῶν. cf. Preller gr. Myth.? II 490.
Achaei, cum "Troiam profecturi essent,
navibus ad insulam appulsis aliquamdiu. moi
epulati ac convivati et de rebus fortiter gerend
gloriati erant Θ 230 πῇ ἔβαν εὐχωλαὶ. .|, 6
ónór ἐν “ήμνῳ, χενεαυχέες ἠγοράασϑε!,
ϑοντες χρέα πολλὰ... πίνοντες χρητῆρας. Y
sula enim feracissima erat vini multisque na
bus Euneus rex vinum Troiam mittebat 7/ 467
νῆες δ᾽ ἐχ “Ἰήμνοιο παρέστασαν οἶνον ἄγου-
σαι] πολλαί, τὰς προέηχεν ᾿Ιησονίδης Πύνηος.
cf. Preller 1. c. I 558, 5. Hort, vom Weine bei
Homer, Straubing 1871 p. 6, Ameis app. ad 1.
— Lemnum Achilles Lycaonem, Priami filium,
| vendiderat d» 40 x«l τότε μέν μιν Agpvov
ἐυχτιμένην ἐπέρασσε, 58 4. ἐς ἠγαϑέην πε-
περημένος cf. 79. 46 ἐλϑὼν £x “Ἰήμνοιο,
Ὡ 758 παῖδας “ἐμοὺς M “πέρνασχ;, Üv tu»? ἕλε-
xs,.. ἐς Σάμον ἕς v Ἴμβρον χαὶ “ῆμνον
ἀμιχϑαλύεσσαν. — h. Ap. 36 Ἴμβρος τ᾽ εὐχτι-
μένη καὶ Anuvoc ἀμιχϑαλ όεσσα. -- Epitheta
cedunt zyc9£ B 722 « 58 79, ἐυχτιμένη d 40,
ἀμιχϑαλόεσσα $753 h. A Ap. 36. — Hes. νῆσος
τῆς Θράκης πλησίον, ἱερὰ... Ἡφαίστου. cf.
E Forbiger in Pauly Realencycl. IV 910,
aegelsbach homer. Theol.? 307, Buchholz hom.
Real. I 363, II 1, 65 173.
ληνός (dubiae ' originis cf. Benf. WL. II 10,
Fick W.? II 218, Goebel Lex. II 4), proprie
alveus, cupa, torcular, h. Merc. 104 ἀκμῆτες δ᾽
ὕχζανον (sc. βόες Ἠπύλλωνος) ἐπ᾽ αὔλιον ὕνι-
μέλαϑρον | x«l ληνοὺς προπάροιϑεν ἀριπρε-
πέος λειμῶνος, aquationes sunt, quibus aqua
praebetur pecoribus. cf. Daum. comment, ad 1.
v λησέμβροτος (A19) qui homines fallit, fur.
semel h. Merc. 339 oiov. ἔγωγε ϑεῶν οὐχ ἀλλον
ὄπωπα ] οὐδ᾽ ἀνδρῶν, ὁπόσοι λησίμβροτοί sio?
ἐπὶ γαίῃ. cf. Meyer in Curt. Stud. V 114.
Αητοΐδης (a stirpe “τορι, cf. Angermann
- Curt. Stud. I p. 15, Lobeck el. II p.25) La-
tonae filius. Non legitur vox nisi in hymno
Merc, nomen Apollinis semel, v. 524, additum
est. — “Ἰητοΐδης, -δου, τῆν, -ἢ. — h. Merc.
158 “Ἰητοΐδου ὑπὸ χερσὶ διὲχ got 94 poto
περήσειν Herm. «Ἰητοΐδεω, 958 ἐπεὶ ἐξερέεινε
μυχοὺς μεγάλοιο δόμοιο | «Ἰητοΐδης, 961 “Ἵη-
τοΐδη, τίνα τοῦτον avia μῦϑον ξειπας I
403 “ητοΐδης δ᾽ ἀπάτερϑεν ἐδὼν ἐνόησε, βοὸς
εἰας u [508 “ητοΐδην ἐφίλησε διαμπερὲς ἐξέτι
είνου], 518 χαὲ τότε «Ἰητοΐδης "Eounv πρὸς
μῦϑον ἔειπεν. 594 αὐτὰρ ᾿Απόλλων | “ητοΐδης
χατένευσεν ἐπ᾿ ἀρϑμῷ καὶ φιλότητι. — Sexies
in initio versus, semel, 513, post primum pedem.
᾿ Αητώ (Welcker gr. G. I p. 513 alii veterum
opinionem secuti nomen ad λανϑάνω (A599) re-
erri volebant, Curt. Et.» 120 propter litteram c
d fieri posse negat. Doed. Gl. 96 44. ab ἀλᾶσϑαι
ἀλητός) derivari vult ,die von Land zu Land
rende**, comparata Hesychii glossa λαζών ἀλά-
τῶν. Oblocutus est Schweizer in Kuhn Ztschr. II
68. Preller gr. Myth.? I 191 not. putat 1.
ad eandem stirpem, ac “17δὰ pertinere, quod
1omen l. c. II p. 90 comparato vocabulo in in-
seriptionibus lyciis saepe usurpato, lada, — mulier
jnterpretatur. Goebel Lex. II 196 nomen «1. origi-
pem duxisse e radice A79 nezat, utrumque autem
00, ad eandem radicem primariam cA« pertinere
putat atque «ἹΤητὰὐ nomen ortum esse censet ex
diectivo (0)A7-roc — obscuratus, velatus ; itaque
nterpretatur 1. ,ursprünglich das Dunkel, die
acht. — Hoffmann quaest. p. 148 duas con-
onas initiales in ea voce fuisse ut putet pro-
Juetionibus permovetur, quas «1 efficit (5 327,
| m de puunus product. cf. praeterea La Roche
m. ΤΊ. .p. 52, 11). — Formae leguntur: “ητώ,
ΧΗ -0i, -ὦ, "οἵ, de accentu accusativi cf. schol.
ad 1 940, La Roche hom. T. p. 181, Nitzsch
d λ 580, Lehrs Arist? p. 252). — Epitheta ac-
edunt ἠύχομος A 36 T 413 A 318 h. Ap. 178
ληνός — λιάζομαι
981
h. XXVII 21, ἐριχυδής Ξ 527 h. Ap. 182 h.
Merc. 176 189 416, χαλλιπάρῃος $9 607, πότνια
ἢ. Ap. 12 49, μάχαιρα h. Ap. 14, χαλλιπλόχα-
μος h. Ap. 101, χουσοπλύκαμος h. Ap. 205,
χαλλίσφυρος h. XXVII 19. — Latona, Iovis uxor
A B80 Διὸς χκυδρὴν παράχοιτιν, (amore eius
captus est lupiter E 327 οὐδ᾽ ὁπότε tovc
£guxv δέος. . ἠρασάμην, h. Ap. 5 “ητὼ δ᾽
οἴη μίμνε παραὶ Ai τερπικεραύνῳ |), et ex eo
mater Dianae et Apollinis h. Ap. 14 χαῖρε
μάκαιρ᾽ ὦ tot, ἐπεὶ τέχες ἀγλαὰ τέχνα n
ἨἩπόλλωνα καὶ Ἄρτεμιν, 905 ἐπιτέρπον-
ται. .} Μητώ τε χρυσοπλόχαμος xol μητίετα
Ζεύς, h. XXVII 19 ὑμνεῦσιν «Ἰητὼ καλλίσφυ-
ρον, ὡς τέχε παῖδας, 21 χαίρετε τέχνα Διὸς
χαὶ “ητοῦς ἠυχόμοιο. Ab Homero maxime
mater Apollinis laudibus effertur .4 36 "An0A-
λωνι ἄναχτι, τὸν ἠύχομος ríxs Anco cf. T
413 2 318 h. "Ap. 178. h. Ap. 12 128 χαῖρε δὲ
“ητώ |, οὕνεχα τοξοφόρον υἱὸν ἔτιχτεν.
Persaepe Apollo dicitur “Ἱ]ητοῦς υἱός h. Ap.
182 «Ἱητοῦς ἐρικυδέος υἱός | cf. h. Merc. 176
189 416. II 849 ἀλλο us... «Ἰητοῦς ἕχτανεν
υἱός, À 9 Μητοῦς καὶ Διὸς υἱός, h. Ap. 545
Διὸς καὶ «Ἰητοῦς υἱέ | cf. h. Merc. 243 321. h.
Merc. 314 xal “]ητοῦς ἀγλαὸς υἱός |, 500 4.
d. v. ἄναξ ἑχάεργος ᾿πόλλων ||. z- Deli Latona
Apollinem peperit h. Ap. 25 sj ὥς σε πρῶτον
Anco TÉXE . - “ήλῳ ἐν ἀμφιρύ tq, 49 ors δή
ῥ᾽ ἐπὶ Δήλου ἐβήσατο πότνια “ητώ |, 180 47-
λος.. χαϑορῶσα Διὸς “ητοῦς τε γενέθλην],
diu vagata et multos dolores , Perpessa Iunonis
ob iram h. Ap. 45 τύσσον ἔπ’ ὠδίνουσα χη-
βόλον Ἱ ἕχετο Anto |, 91 Anto o^ ἐννῆμάρ τὲ χαὶ
£v νέα νύχτας ἀέλπτοις | ὠδίνεσσι πέπαρτο, 101
Ἥρης φραδμοσύνῃ λευχωλένου... 07 ἄρ᾽ υἱὸν..}
qvo τέξεσϑαι χαλλιπλόχαμος "óc ἔμελλεν.
Quare Latona beneficii memor iurat insulam
semper Apollinis sacram fore h. Ap. 66 ἀλλὰ
τόδε τρομέω, «Ἰητοῖ, ἔπος οὐ DE σε χεύσω |,
88 “ητὼ δὲ ϑεῶν μέγαν ὅρκον ὄμοσσεν |, 159
χοῦραι, 4ηλιάδες .. ἐπεὶ ᾿ἡπόλλων᾽ ὑμνήσω-
σιν] αὖτις δ᾽ αὖ “ητώ τε xal ᾿άρτεμιν ἰοχέ-
αιραν. — In pugna deorum L. a partibus Tro-
janorum stat Y 40 ἐς δὲ ,Tociac . “ητώ τε
Ξάνϑος τε “φιλομμειδής c ᾿Ἡφροδίτη, 72 “η-
vot δ' ἀντέστη σῶχος ἐριούνιος ρμῆς, d» 497
“«Ἰητὼ δὲ προςέειπε διάκτορος ἀργεϊφόντης Ι:
498 "drcot, ἐγὼ δέ τοι οὐ τι μαχήσομαι, 502
ὡς ἄρ᾽ ἔφη, “ητὼ δὲ συναίνυτο χαμπύλα τόξα.
Aeneam curat cum Diana E 447 ἡ τοι τὸν
E UL! τε x«l Ἄρτεμις ἰοχέαιρα | ἐν μεγάλῳ
ἀδύτῳ ἀκέοντο. Niobes filii filiaeque ab Apolline
et Diana interficiuntur οὕνεχ᾽ ἄρα «1ητοῖ ἰσάσ-
«sto χαλλιπαρήῳ | “ὁ 607. Gaudet cum nym-
phas et Dianam ludentes videt & 106 τῇ δ᾽
ἅμα νύμφαι... παίζουσι, γέγηθε δέ τε φρένα
“ητώ |. — Coei filia in hym. Ap. 62 dicitur 24-
tot, κυδίστη ϑύγατερ μεγάλου Κοίοιο" (ita
Barnesius, codd. μεγάλοιο Κρόνοιο, cf. Baum.).
h. Ven. 98 χαῖρε, ἄνασσο᾽, ἥτις μαχάρων τάδε
δώμαϑ'᾽ ἱκάνεις), Ἄρτεμις ἢ Δητὼ ἢὲ χρυσῆ
Ἄν dpi — v. Eust. 92, 34 989, 52, Εἰ. M. 564,
E. Gud. 369, 14, cf. ' praeterea Welcker. gr.
δ 'T 512 II 337, Preller 1.6.1 190, Gladstone
stud. ed. Schuster p. 169.
λεάζομαι (Fick W.? II 991 a rad. li, flecto,
Froehde in Bezzenb. Beitr. III 1 li deorsum me
flecto, sich ducken, sich schmiegen. Goebel Lexil.
I 310 λιάζομαι, pro σλιάζομαι ἃ radice o4, la-
bor, delabor, gleiten, entgleiten interpretatur.
988
Doederl. Gl. 98. parum verisimile ἃ. mutatis vo-
calibus ad transitivum ἀλεείνων pertinere cen-
set) — Praes. ptcp. acc. λεαζόμενον, impf. Ai&-
ζετο. aor. Auto 9c X 12. , ἐλιάσϑη O 543, 214093,
λίασϑεν, (P 879 Aristarchus λέασσεν v. i) ptcep.
λιασϑείς (sexies) — Vis primaria flectendi est,
med. me flecto, cf. Buttm. Lexil. I p. 73. a) in
obliquum me flecto, cedo, decedo, ausbiegen,
sich entfernen. b) deorsum me flecto, cado, pro-
cido, collabor, sich hinabbeugen, hinsinken. —
a) ἡ 849 αὐτὰρ ᾿Αχιλλεὺς | δαχρύσας ἑτάρων
ἄφαρ ἕζετο νόσφι λιασϑείς, A4 80 ὁ δὲ νόσφι
λιασϑεὶς τῶν ἄλλων ἀπάνευϑεκαϑέξετο Ariston.
ed. Friedlaender p. 188 ἀϑετοῦνται στίχοι ἕξ
(78—83) 0. 520 ὁ δ᾽ ὕπαιϑα λιάσϑη Ι, Πουλυ-
δάμας, schol. BL. εἰς τοὐὔμπροσϑεν ἀνεχώρη-
σεν. Φ 955 ὕπαιϑα δὲ τοῖο λιασϑεὶς | φεῦγ᾽,
Ψ 281 Πηλείδης δ᾽ ἀπὸ πυρχαϊῆς ἑτέρωσε
λιασϑεὶς | χλίνϑη χεχμηώς, £ 462 ὁ δ᾽ éx πο-
ταμοῖο λιασϑεὶς | σχοίνῳ ὑπεχλίνϑη, ó 838
παρὰ χληῖδα λιάσϑη l ἐς πνοιὰς ἀνέμων 80.
εἴδωλον, 42 96 ἀμφὶ δ᾽ «ἄρα σφι λιάζετο κῦμα
ϑαλάσσης, schol. BM ὑπεχωρίζετο, διίστατο,
ὥσπερ ὁδὸν παρέχον, X 12 οἱ δὴ τοι εἰς
ἄστυ ἄλεν, σὺ δὲ δεῦρο λιάσϑης schol. B ἐχεῖ-
vot σοῦ ἐνταῦϑα ἀποκχλιϑέντος πρὸς τὴν πό-
λιν συνεστράφησαν, εἴ. Eust. 1254, 35. — b) pro-
cido, collabor. Ὁ 543 ὁ δ᾽ ἄρα πρηνὴς ἐλι-
091, Y 418 προτὲ oi δὲ λάβ᾽ ἔντερα χερσὲ
λιασϑείς, 420 Ἕχτωρ δ᾽ ὡς ἐνόησε "E λιαζό-
μενον ποτὲ γαίῃ, P 819 ὄρνις. . | αὐχέν" ἀπε-
χρέμασεν, σὺν δὲ πτερὰ πυχνὰ '“λίασϑεν ,8an-
ken, klappten zusammen' Duentzer, v. Franke
ad L Aristarchus λέασσεν scripsit cf. schol. V
ρίσταρχος διὰ τῶν δύο σ, ἡ δὲ ασσαλιω-
Tux) λιάσϑη, paraphrast. συνεχρότησε δὲ τὰ
πτερὰ πυκνῶς. Aristarchi scripturam La Roche
in textu recepit, cf. La Roche ad L, v. Buttm.
l. c. p.73. Hes. λεάζει ῥίπτει, ταράσσει, λιασϑείς,
χωρισϑείς, ἐκκλίνας. E. M. 564, 34, Eust.
1030, 21 1215, 12 1841, 9. (ἀλίαστος.
λεαρός (Ionum Atticorumque χλιαρός, χλιε-
ρός, cf. Benfey WL. II 195, Hoffmann quaest.
hom. p. 147, Lobeck elem. p. 138, Kuehner a. Gr.
I p. 202, 3, La Roche h. U. p. 50, 3. Doeder-
lein contra vocem ad χλιαρός ullo modo perti-
nere negat, sed ex ἀλέη abiecta littera « ortam
esse censet. Goebel Lexil II 184 e rad. σλε
pro oA«). Omnibus locis Homericis 2 positio-
nem efficit; leguntur dat. λεαρᾧῷ quater, acc. -óv
quater. — a) "Tepidus, lau. Schmidt Syn. II
317: λιαρός bezeichnet den Waermegrad, der
uns angenehm ist. 1 830 ἀπ’ αὐτοῦ ó^ αἷμα
χελαινὸν | viz? ὕδατι λιαρῷ οἴ. 846. ὦ 45 χα-
ϑήραντες.. | ὕδατί τε λιαρῷ. X 149 ἡ uiv
γάρ 9 ὕδατι λιαρῷ ῥέει SC. πηγή, cf. Schmidt
l. c. p. 316, Eust. 1203, 43. 41 477 ὄφρ᾽ αἷμα
λιαρὸν καὶ γούνατ᾽ ὀρώρῃ | --- b) Translate
lenis, levis, gratus, Hes. 4. χλεαρόν, ϑερμόν,
ἡδύ, 'προςηνές. ε 268 οὐρον δὲ προέηκεν ,“ἀπή-
μονιΐ τε λιαρόν τε | cf. ἡ 266. X 164 ὕπνον
ἀπήμονά τε λιαρόν τε |. Eust. 974, 57. — v.
E. M. 564, 25. Suidas ϑερμόν.
AB)» Africae ora maritima Aegypto fini-
tima, bis in Odyssea. ὃ 85s. Menelaus Tele-
macho de fertilitate eius narrat Ai9ionác 9
ἱχόμην.. . | zal Λιβύην, ἵνα v ἄρνες ἄφαρ xs-
pao τελέϑουσι, cf. de loco Aristot. h. an. VIII
98, Eust. 1485, & Ameis append., Thaer in Philol.
XXIX 608, Buchholz h. Real. I p. 603 H 1, 152.
— ξ 295 Ulixes Eumaeo dicit Φοῖνεξ ἀνὴρ. el
λιαρός — λιγύς
ἐς Διβύην μ᾽ ἐπὶ νηὸς ἐέσσατο ποντοπόροιο |
ψεύδεα βουλεύσας.
λέγα (λιγύς) clara, magna voce, κωκύειν "
284 Βρισηὶς δ᾽. .| ἀμφ᾽ αὐτῷ χυμένη AU?
ἐκώκυε ct. 9 527. d 529 ἔνϑ᾽ ἄλλαι Τρῳαὶ
λίγ᾽ ἐχώκυον. ἀείδειν x 254 ἔνϑα δέ τις.
λίγ᾽ ἄειδεν] ἢ ϑεὸς ἠὲ γυνή, h. XXI I Φοῖβε,
σὲ μὲν καὶ κύχνος ... λίγ᾽ ἀείδει. — De forma
adv. v. Eust. 86, 31, Kuehner a. Gr. I p. 729 6,
Fritsch in Curt. Stud, VI 109 5., Hes.
λεγαίνω (λιγύς) clara voce pronuntio, semel
in Π. 4 685 κήρυχες δ᾽ ἐλίγαινον ἅμ᾽ ἠοῖ
φαινομένηφι | τοὺς ἔμεν. Eust. 878, 11 λ. τὸ
ὀξὺ βοᾶν, ὅπερ ἀρετὴ κηρύχων ἐστίν, cf. 1088,
38, schol. A et V. Hes. ἐχήρυσσον.
λίγγω 5. λέζω (cf. Curt. Verb. I 320 II 272,
Kuhn Ztschr. VII 136). — Sonum do clarum, acu-
tum, semel in Π. 44 125 λίγξε βιός, νευῤὴ δὲ
μέγ᾽ ἔαχεν, ὦλτο δ᾽ ὀιστός |. Eust. 452, 95 τὸ
δὲ λίγξε xal τὸ ἔαχεν ὠνοματοπεποίηνται,
cf. klingen. Benfey WL. II 132. Hes. ἐψόφη-
σεν, ὦλισϑεν, ἤχησεν. Doed. Gl. 2460, Goebel
Lexil. II 203- es schwang, schnellte der E
v. eund. in Kuhn Ztschr. XI 396.
λέγ δην. stringendo, streifend, semel in
χ 278 ᾿ἡμφιμέδων δ᾽ ἄρα Τηλέμαχον P
χεῖρ᾽ ἐπὶ καρπῷ | λίγδην, ἄχρην δὲ ῥινὸν δῆ
λήσατο χαλκός. schol. ὠστε ἐπιλίξαι 0 ἐστι
ἐπιψαῦσαι. Eust. 1996, 39 γίγνεται δὲ τὸ Aly.
δὴν ὡς ἀπὸ τοῦ λίζειν. "E εἴρηται δὲ à ἅπαξ
καὶ τοῦτο ἐνταῦϑα. χαὶ ἐν Ἰλιάδι δὲ Ono
τὸ ἐπιλίγδην. Doederlein Gl. nr. 974 et 2
λίγδην syncopatum e λειχάδην et a λείχω d
vandum esse contendit ,,das Lecken aber ist
Bild leichter, oberflaechlicher Verwundung**
E. M. 361, 50 ἐχ τοῦ λείχειν γίγνεται ACyd
Hoffmann quaest. hom. p. 144 vocem cum r3
Ay (Qcyvc) componit, inde notionem string
in ea inesse. Goebel in Kuhn Ztschr. XI 396
eadem rad. λὲγ vocem derivans ,,schwirrend, 8
send* interpretatur. Denique Clemm in Cur
Stud. III 298 λίγδην ,ritzend* referendum
censet ad radicem Àax, quae sit in λάχος,
χερός, lacer, lacerare '( Curt. Et.5 160) (
λίγδην. )
λιγύμολπος (μολπή), qui clara voce cà
h. ΧΙΧ 19 σὺν δέ σφιν τότε νύμφαι ὀρεστιά
δες λιγύμολποι I μέλπονται. ,
λιγύπνοιος (nvouy), cum stridore flans. h. Ap
28 χῦμα κελαινὸν | ἐξήει χέρσονδε λιγυπνοίοι
ἀνέμοισιν. »
λιγυρός (λιγύς, Curt. Et» 365. Hoffman:
quaest. hom. p. 144 digamma initiale fuisse pu
tat; quinque enim locis, E 526 «1 532 JN 590 5
290 3 215, 4 positionem efficit, omnibus syll:
quae praecedit, producta est, cf. La Roche h. |
p. 50. — Argutus, acute sonans, stridens. D
cuntur ita: πνοιή E 526 ἀνέμων, οἵ τε
φεα... | πνοιῇσι λιγυρῇσι διασχιδνᾶσιν ἀξν
τες , N 590 πνοιῇ ὑπὸ λιγυρῇ cf. Ψ 915. μὲ
στιξ 4532 Mein λιχυρῇ, ὄρνις & Ξ 990 ὄρνιϑ
δ᾽ ἔντυνον op |. μολπή h. XIX 34 Aut
ojoiv ἀγαλλόμενος φρένα μολπαῖς. v. ] 9325
F oisov φόρμιγγα λιγυρήν pro γλαφῦὺρ
Sexies post arsin alterius, & 44 et 183 post cae
suram tertii pedis. Eust. 579, 16, Hes., E. N
vult ad radicem Azy, quae notionem urendi et
splendendi habeat, eam a visu ad sonum trans-
latam esse, ut in german. ,,hell'* cf. eund. Lexil.
11199. Hoffmann quaest. diramma initiale fuisse
putat, sed vide quae recte oblocutus est La Roche
h. U. p. 50, 5. De accentu λίγεια (Bekker λε.
γεῖα) cf. E. M. 565, 5 s., Lehrs quaest. epp. 1
p.169s., Krueger Di. 92, 6, 3, Ameis append.
ad χ 332). — Argutus, clarus, canorus. a) de
yoce concionatoris 4 248 Νέστωρ... λιγὺς Πυ-
| Mov ἀγορητής 1 οἵ. Δ 293. B 946 Θερσῖτ᾽.
TEM περ ἐὼν ἀγορητής |, Naegelsbach adnot.
ad l. ,in 4. liegt durchaus nicht etwa ein 'Tadel;
es bezeichnet im Gegentheil lobend den Haupt-
| vorzug eines concionator: laut, vernehmlich*.
T 82 βλάβεται δὲ λιγύς περ ἐὼν
| v 274 παύσαμεν ἐν μεγάροισι λιγύν περ ἐόντ᾽
dy. --- Semel in Od. musa
quae praecedit, non producta
I - p. 50, v. Eust. 96, 4
1033, 37, Hes., Suid., E. Gud. 969, 54. (λεγαίνω,
᾿"λιγύμολπος, -πνείων, σπνοιος, -φϑογγος, -φω-
γος, λιγυρός.)
λιγύφϑογγος (q9oyyx, cf. Doed. GI. 2197),
|elara, voce praeditus. Non legitur nisi dat. plur.
᾿χηρύχεσσι λιγυφϑόγγοισι. Καὶ 50 αὐτὰρ ὁ χη-
ρῦχεσσι λιγυφϑόγγοισι χέλευε | cf. 440 I 10
39 β 6. — Ubique post thesin tertii pedis;
nullo loco producit. v. Hes, E. Gud. 369, 57.
Suid. ἡδυφώνοις.
λεγύφωνος (porj), claram vocem habens.
T 350 ἡ δ᾽ ἅρπῃ tixvi« τανυπτέρυγι λιγυ-
povo, h. Merc. 478 εὐμολπὸν μετὰ χερσὶν
Xov Atyógovov ἑταίρην i. e. lyram.
λέην (Curt. Et." 361 vocem derivat a radice
ἃ (λασ), quae est in λιλαίομαι et vim habet
volendi, λία-ν pro λι-λα-ν — valde, maxime;
Benfey WL. II p. 136 4/z accusativum eiusdem
adicis esse putat pro λάσιαν et interpretatur
Dàch brennendem Wunsche*. Fick W.? II 991
'ocem cum radice li, flecto, componens ksl. li-chii
FPomparat — nimis, proprie oblique ,,schief**.
Doederl Gl. 94 4. referendum esse censet ad
-Juafvo — λιάζω, quae sit forma secundaria vo-
ds ἀλεύεσθαι, ut λίαν ortum ex ἀλίαντος —
ZAi&Groc interpretandum sit: et certo, id quod
"Vitari non potest, ,unausweichlich gewiss , et
|
λιγύφϑογγος --- λίην
989
pertinaciter ,hartnaeckig"). — 1) Valde, maxime,
vehementer, nimis, sehr, sar sehr, zu sehr. Hes.
σφόδρα, πολύ, πάνυ, ἄγαν. Suid. πάνυ cf. Ε΄,
Gud. 369, 29, Herm. opusc. II 931. Accedit ad
verba, adiectiva, adverbia. B 800 λέην y&o
φύλλοισιν ἐοιχότες ἢ ψαμάϑοισιν | ἔρχονται
- . μαχησόμενοι προτὶ ἄστυ, E 361 λίην ἀἄχϑο-
μαι ἕλκος, 0 μὲ βροτὸς οὐτασεν ἀνήρ |, ξ 461
ἐπεί £o χήδετο λίην |, E 989 δὴ γὰρ χεχολώ-
«vo λίην | cf. zc 425. v 99 ἐπεί μ᾽ ἐχαχώσατε
, λίην |, I 229 ἀλλὰ λίην μέγα πῆμα... δείδι-
μεν, T 226 λίην γὰρ πολλοὶ. ἤματα πάντα]
πίπτουσιν, ὃ 371 νήπιός εἰς, ὦ ξεῖνε, λίην τό-
σον, ὁ 405 οὐ τι περιπληϑὴς λίην τόσον, ν
243 οὐχ ἱππήλατός ἐστιν), οὐδὲ λίην λυπρή.
π-οῦτετι λίην neque admodum JV 984 οὔτετι
λίην | ταρβεῖ, E 368 χείνου δ᾽ οὔ τι λίην ποϑὴ
ἔσσεται, x 559 οὔτε τι λίην | ἄλχιμος ἐν πο-
λέμῳ, v 238 οὐδέ τι λίην | οὕτω νώνυμός
ἔστιν. 9 489 λίην γὰρ χατὰ χόσμον ᾿Αχαιῶν
οἶτον ἀείδεις Ameis — εὖ χατὰ x. — Nimis
Z 100 ἀλλ᾽ ὅδε λίην) μαίνεται, 486 μή μοί τι
λίην ἀκαχίζεο ϑυμῷ |, d 288 Πηλείδη, μήτ᾽
ἄρ τι λίην τρέε, ὃ 825 ϑάρσει, μηδέ τι πάγχυ
μετὰ φρεσὶ δείδιϑι λίην | cf. h. Ven. 198, 9. 905
ἐπεί μ᾽ ἐχολώσατε λίην |, σ 90 χερσὶ δὲ μή τι
λίην προχαλίζεο, ψ 115 οὔτε λίην ἄγαμαι, h.
Cer. 362 μηδέ τε δυσϑύμαινε λίην περιώσιον
ἄλλων |, 467 μηδέ τι λίην | ἀξζηχὲς μενέαινε,
Φ 566 λέην γὰρ χρατερὸς περὶ πάντων ἔστ᾽
ἀνθρώπων, y 927 λίην γὰρ μέγα εἶπας cf, m
249. v 421 μὴ δή τοι χεῖνός γε λίην ἐνθύ-
μιος ἔστω |, λ 440 λίην γὰρ πινυτὴ. . | χούρη
Ἰκαρίοιο, x 86 λίην γὰρ ἀτώσϑαλον ὕβριν
ἔχουσι, h. Ap. 67 λίην γάρ τινά φασιν ἀτάσϑα-
λον ᾿Απόλλωνα | ἔσσεσϑαι, 9 231 λίην γὰρ ἀει-
χελίως ἐδαμάσϑην, E 496 λίην γὰρ νηῶν ἑχὰς
ἤλθομεν. --- 2) x«i λέην undecies in initio ver-
sus et enuntiati affirmans ac vim affirmationis
augens — et quidem, maxime, gewiss, allerdings,
sogar sehr. Doederl. Gl. 94 x. 4. --οοὐχ ἁπλῶς
φημι, ἀλλὰ xal ἀλιάστως φημί. Passow ita
interpretatur, ut transpositionem verborum sía-
tuat, ut v. g. α 46 x«i λίην χεῖνός γε ἐοιχότι
κεῖται ὀλέϑρῳ dictum sit pro χεῖνος χεῖται
ὀλέϑρῳ καὶ λίην γε ἑοιχότε ,und zwar in einem
nur allzuverdienten*, Naegelsbach? adn. p. 178,
cum dicat ,,Ac«v ist nicht bloss Bezeichnung eines
an den Dingen ausser uns wahrnehmbaren Grad-
verhültnisses, sondern bedeutet auch das sub-
iective Eingehen in den Willen und die Ansicht
eines Andern"', xe? A/av interpretatur fere ,,ganz
nach deinem Wunsche*. — Α 553 x«l λίην σε
ἢ EAST » z
πάρος y ovt' εἰρομαι ovte μεταλλῶ |, Θ᾽ 358
καὶ λίην οὗτός γε μένος ϑυμόν v ὀλέσειε |,
T 408 x«l λίην σ᾽ ἔτι νῦν γε σαώσομεν, ὄβριμ᾽
᾿Αχιλλεῦ, α 40 καὶ λίην χεῖνός γε ἐοιχότι χεῖ-
ται ὀλέϑρῳ |, y 208 x. A. χεῖνος μὲν ἐτίσατο,
LAT] x. λ. σὲ γ᾽ ἔμελλε χιχήσεσϑαι χαχὰ ἔργα,
À 181 x. À. χείνη γε μένει τετληότι 9vuo |
σοῖσιν ἐνὲ μεγάροισιν cf. zm 37. ν 393 x. λ.
τοι ἐγώ γε παρέσσομαι, 0 155 x. λ. χείνῳ γε
διοτρεφές,. . | πάντα τάδ᾽... χαταλέξομεν, o
312 x. λ. ἀνδρός γε χύων ὅδε τῆλε ϑανόντος,
cf. Nitzsch ad λ 181. — Decem Homeri locis, Z
486 I 229 X 368 Φ 988 ó 371 v 243 491 o 90
7 243 ψ 175, et hymn. Cer. 362 λέην « correptum
habet, reliquis, novem Iliadis, viginti tribus 04d.,
duobus hymn., productum est, quare recte Spitzner
pros. 64, adn. 3 iudicare videtur ; huius vocis
apud Homerum anceps esse; nam quod Passow
990 M9o£ —
8. v. contendit, ; produci in arsi, in thesi corripi,
propter x«l λέην, undecies, et vss. 9 231 Φαιή-
χων" λίην yàp ἀειχελίως ἐδαμάσϑη |, o 405
οὔ τι περιπληϑὴς λίην τόσον, ἀλλ᾽ ἀγαϑὴ μέν,
z 86 ἔρχεσθαι" λίην γὰρ ἀτάσϑαλον ὕβριν
ἔχουσι | probari nequit. Doed. I p. 69 adn. 61
« natura longum esse vult.
λέθαξςξ (λίϑος, cf. L. Meyer vgl. Gr. II 513,
E. M. 278, 51 ἐχ τοῦ διπλοῦς δίπλαξ ὡς λίϑος
λίϑαξ). --- Saxeus, durus, acutos angulos habens.
£ 415 μή πώς μ᾽ ἐχβαίνοντα βάλῃ λίϑακι noti
πέτρῃ | χῦμα μέγ᾽ ἁρπάξαν. v. Schmidt Syn. II
175, Lobeck Pathol. p. 447. Apoll. Lex. 109, 1
ἀπὸ τοῦ συμβεβηχότος, τραχείᾳ. Eust. 1540,
52 55 πέτρᾳ τινὶ ἐχούσῃ προβολὰς ὀξείας πολ-
λάς. Hes. ὀλισϑηρὰ πέτρα, ἢ τραχεῖα.
λιϑάς (ἃ λίϑος derivatum, cf, Curt. in Stud.
I 958), bis dat. plur. λιϑάδεσσιν. — Lapis, sa-
xum. & 36 σεῦεν χύνας ἄλλυδις ἄλλον | mv-
χνῇσιν λιϑάδεσσιν, ψΨ 198 ϑάλαμον δέμον.. .]
πυχνῇσιν λιϑάδεσσιν. Non recte Eust. 1749, 51
αἱ δὲ λιϑάδες ἐοίκασι μιχρότεραι εἰναι τῶν
λιϑάχων, zi περ Ὀδυσσεὺς ἑξῆς λιϑάχεσσι τὸν
ξαυτοῦ φανεῖται δείμας ποτὲ ϑάλαμον (y 193
v. 1. λιϑάχεσσι). λιϑάς non deminutivum esse
cf. Lobeck Pathol. 444, Schmidt Syn. II. 179. —
Hes. λέϑοις.
. Aí9sog (λίϑος) saxeus. «V^ 202 ϑέουσα δ᾽
Ἶρις ἐπέστη βηλῷ ἐπὶ λιϑέῳ. v 107 ἐν δ᾽
ἱστοὶ λίϑεοι περιμήχεες, ἔνϑα τε νύμφαι |
qpg ὑφαίνουσιν.
λεϑόρρινος (ὁδινός) tegmine saxeo, tanquam
scuto tectus, ,,steingepanzert", h. Merc, 48 πει-
ρήνας διὰ νῶτα λιϑορρίνοιο χελώνης. ta
PUR scripsit, codd. ó:& ῥινοῖο, cf. Baum.
ad 1.
λέϑος (Curt. Et." 307 dirimit A/-90-c, Goebel
Lexil l| 118 vocem pertinere putat ad rad. 62:
in cAc9: amplificatam, quae notionem habeat le-
vigandi, ut λέϑος proprie lapidem levem signi-
ficet. Quod duobus locis, 77 459 et Ψ 202, 4
positionem efficit, Hoffmann quaest. p. 146 litte-
ram gutturalem initiale fuisse vult; at multo plu-
rimis locis 4 non producit cf. La Roche h. U.
p.53. Benfey WL. II 99 λέϑος idem esse ac
σιλίνϑος putat, v. L. Meyer v. Gr.II 154). — 21/9oc,
-9oio, -9«, -9ov. plur. λέϑοι, -ϑοις, -ϑοισι(ν),
-9ovc. — Lapis, Schmidt Syn. II 170: λέϑος ist
unser Stein im ganzen Umfang seiner Bedeutung.
1) materiem significat, quae est ad aedificandum,
sedes faciendas alia. Z 944 πεντήκοντ᾽ ἕνεσαν
ϑάλαμοι ξέστοιο λίϑοιο | cf. 248. II 212 ὡς
δ᾽ ὕτε τοῖχον ἀνὴρ ἀράρῃ πυχκινοῖσι λίϑοισι |,
1.185 αὐλὴ | ὑψηλὴ δέδμητο κατωρυχέεσσι À. |,
Σ 504 εἵατ’ ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοις ἱερῷ ἐνὶ
χκύχλῳ |, y 406 ἕζετ’ ἐπὲ ξεστοῖσι λίϑοισιν |
cf. 9 6, Gerlach in Phil. XXX p. 507. P 340
Ai9ov d? ἀλέασϑαι ἐπαυρεῖν | vitare alterum
lapidum, quibus meta utrimque erat fulta. » 77
πεῖσμα δ᾽ ἔλυσαν ἀπὸ τρητοῖο λίϑοιο |, $2 617
ἔνϑα λίϑος περ ἐοῖσα ϑεῶν ἐχ κήδεα πέσσει])
sc. Νιόβη. — 2) saxum. y 296 μιχρὸς δὲ λίϑος
μέγα κῦμ’ ἀποέργει |, « 305 χερσὶν ἀπώσασϑαι
λίϑον ὄβριμον, ὃν προςέϑηχεν, A16 ἀπὸ μὲν
λίϑον siAs ϑυράων sc. Κύχλωψ. v370 λίϑον δ᾽
ἐπέϑηκχε θύρῃσι Παλλὰς ᾿Αϑηναίη. — 3) lapis,
quo utuntur pugnantes. £/ 808 ὦσε δ᾽ ἀπὸ ῥι-
γὸν τρηχὺς λίϑος, H 204 Ἕχτωρ .. λίϑον εἵ-
Atto χειρὶ παχείῃ | cf. P 408. Θ 327 βάλεν
λίϑῳ ὀχριόεντι |, M 287 ἀμφοτέρωσε λίϑοι
πωτῶντο ϑαμειαί |, 459 πέσε δὲ λίϑος εἴσω |
λιχριφίς
βοιϑοσύνῃ, Il 740 ἀμφοτέρας δ᾽ ὀφρῦς σύνε-
Atv λίϑος. — 4.— δίσκος 9 190 βόμβησεν δὲ
λίϑος. — 4) metaphor. de corpore firmo 4 510.
ov σφι λίϑος χρὼς οὐδὲ σίδηρος, de animo
firmo et duro r 494 ἕξω δ᾽ ὡς ὅτε τις στερεὴ
λίϑος ἠὲ σίδηρος |, wv 103 co? δ᾽ αἰεὶ χραδίη
στερεωτέρη ἐστὶ λίϑοιο, 42 611 λαοὺς δὲ AC
ϑους ποίησε Κρονίων, schol. AD &vrl τοῦ λι-
ϑίνους τὰς ψυχὰς χαὶ ἀσυμπαϑεῖς πρὸς τὸ
μὴ ϑάψαι. Aliter Preller gr. Myth.? II 382, 3:
Vielmehr das Volk buesst mit fuer die Sueunde
des Koenigs. — In lapidem vertere Seve: AC
Sov v 156 ϑεῖναι A(90v ἔγγυϑι γαίης | νηὶ
Sog ἴχελον sc. navem Phaeacum. — Duobus
locis, M 287 2i(90t . . ϑαμειαί et τ 494 στερεὴ
A(9oc, à. genus femin. habet, at non interest
inter ἡ et ὃ A/90c, cf. Eust. 550, 13. — E. M.
565, 50, E. Gud. 370, 24, Eust. 1591, 18. (Al-
Set, λιϑάς, λίϑεος, λιϑόρρινος.)
λεκμάω (Bugge in Curt. Stud. IV 335 compar
ratis Hes. glossis v/xAov, v£txAov: τὸ λίκνον, vi--
xruv- λιχμᾶν, νεχητήρ (Schmidt veuxAnrQo)
λικμητήρ (cf. Legerlotz in Kuhn Ztschr, VIII 423).
et litt. nékóju, nékóti ,,Getreide in einer Mulde
schwingen, um es von Staub und Spreu zu b
freien*, demonstravit radicem esse nik vel ne
Consentiunt Curt. Et» 541, Fick W.? I 65L
Roscher in annal. scholae Afranae 1879 p
Oblocutus est Goebel Lexil. II 586, qui ipse
σλικ, 0A«x ,schwingen engl. to sling* ri
esse putat. Doederl. Gl. nr. 2053 vocem ad
dicem Ax aut λὲχ referri vult, Lobeck el. p. 1
λικμᾶν et ἐχμᾶν idem significare censet). — Fr
mentum vanno purgo, v. Buchholz h. Re
II 1 p. 106. Hes. λιχμῶντες τὰ ἄχυρα d
τοῦ σίτου διαχωρίζοντες. Suid. τὸ σῖτον
ϑαίρειν. Semel E 500 ὡς δ᾽ ἄνεμος &
φορέει ἱερὰς xav ἀλῳὰς | ἀνδρῶν λιχμώντων,
— Eust. 575, 445. (λιχμητήρ.)
λικμητήρ (λικμάων qui frumentum vànno
purgat, N 590 ϑρῴσχωσιν zónuor ..7w0 ]
ὑπὸ λιγυρῇ καὶ λιχμητῆρος ἐρωῇ |. e
Suid.
λέκνον (λιχμάω). Vannus, cunae, Wi
Hes. x«vovr. Preller gr. Myth.? I 630, ad
,Demeter ist χουροτρόφος in demselben Si
wie die Erde ..... Auf diese Anschauui
gruendet sich wohl auch die Sitte, die Getreide-
schwinge, λίχνον, das Symbol des Demetersege
als Wiege zu gebrauchen, oder den Wiegen eil
solche Gestalt zu geben, s. Hom. h. Merc. 21 .
Callim, Iov. 48 σὲ δὲ χοίμισεν ᾿Αδρήστεια λίχ!
ἐνὲ yovofo .. ..; daher auch Dionysos 4
Tuc ....und mystica vannus Iacchi b. Verg.
1, 166." — Vox non legitar ap. Homerum n
sexies in h. Merc. 21 οὐχέτι δηρὸν ἔχειτο μέν,
ἱερῷ ἐνὶ λίχνῳ | 56. Ἑρμῆς, 63 xal τὴν μὲν.
χατέϑηχε φέρων ἱερῷ ἐνὶ λίχνῳ | φόρμιγγα,
150 ἐσσυμένως... λίχνον ἐπῴχετο χύδιμος
Ἑρμῆς |, 954 Ὦ παῖ, ὃς ἐν λίχνῳ ios
290 £x λίχνου χατάβαινε, 808 ἐν λίκνῳ xaté-
χειτὸ μελαίνῃ vvxtl ἐοικώς. — Suid. s. V. οἱ
δὲ διὰ διφϑύγγου γράφουσι (λεῖχνον), E. M.
562, 43, E. Gud. 364, 38 λεῖχνον. Roscher in
annal. scholae Afranae 1879 p. 54 ubique pro
λίχνον scribi vult Atzvov aut λεῖχνον. :
λεκρεφίς (Curt. Et.^ 365, 501 711 a radice
λεχ, quae est in A£y-oroc, A£y-o:c, lat. ob-liquu-s
li-mus, vocem derivat, Corssen Aussprache, Vo-
calismus I? 35 componit praeterea li-me(t)s ,,Que
weg", li-men ,Querholz*, Doederl. Gl. nr. 2054
--
Ψ
“Ζικύμνιος --- λίμνη 991
comparata Hesychii glossa λίγε- πλάγιος, vO- ροτομῆσαι |. — Infinitivus praecedit 4 380 εἰ
cem ortam esse censet compositione radicis Asz, δ᾽ ἔτ᾽ ἀχουέμεναΐ γε λιλαίεαι. — b) acc. c. inf.
quo 4/y5 pertineat, cum verbo ó£ro facta et c 15 λιλαιομένη πόσιν εἶναι | cf. & [30] 39 [D
interpretatur ,mit einem Seitensprung cf. Lo- 334. — Semel absolute positum est 4 993 ὀλλὰ
beck Paralip. p. 105. Goebel Lexil. II 219 vocem φόωσδε τάχιστα λιλαίεο- ταῦτα δὲ πάντα | io".
ad radicem 64x — σλακ »Schwingen* (v. λιχ- Faesi ad |. ,€in brachylogischer Ausdruck . 5
zuo) referri vult. — De accentu cf. Herodian. der Affekt ist in seiner Richtung auf einen Ort
ad Ξ 463 do/oraogzoc ὀξύνει, χαὶ οὕτως ἐπε- bezeichnet, auf den die aus ihm entspringende
χράτησεν ἡ ἀνάγνωσις, Herod. ed. Lentz II 91, Thaetigkeit serichtet ist'*.
27 153, 4. — Ex obliquo, in obliquum. 5) λιλαίομαί τινος. Krueger Di. 47, 14, 1.
egitur vox semel in Il, semel in Od., utroque 7" 133 ὀλοοῖο λιλαιόμενοι πολέμοιο |]; « 315
loco in initio vs. ,Ξ 463 ἀλεύατο χῆρα μέλαι- λιλαιόμενόν περ ὁδοῖο] ν. Eust. 1419, 7. u 328
νὰν | λιχριφὶς ἀΐξας, τ 451 πολλὸν δὲ διήφυσε λιλαιόμενοι βιότοιο | cf. ὦ 536. ν 31 ὡς δ᾽ ὅτ᾽
ρχὸς ὀδόντι | λιχριφὶς ἀΐξας sc. σῦς. schol. ἀνὴρ δόρποιο λιλαίεται, o τε πανῆμαρ | ..
Lad .£ 463 σημαίνει δὲ πλάγιος ὁρμήσας, ἕλχητον βόε... ἄροτρον. — Omnibus locis v.
ἐπὸ τοῦ λέχριος. Apoll Lex. 108, 95 ez πλα- legitur post trochaeum tertii pedis. v. Eust. 1198,
piov, x«l λέχριον τὸ πλάγιον. v. Hes, Suid, 3 1426, 43, E. M. 566, 1, E. Gud. 370, 36, Suid.
E. M. 565, 51, Eust. 998, 8. Atv (Curt. Et? 366 vocem componit cum
Αικύμνεος Herculis avunculus, frater erat radice Ai8, quae est in λείβω et fortasse in
&lemenes, a Tlepolemo invito interfectus. B 663 λίμνη, λειμών, lat. li-tus, cf. Lobeck elem. p. 248.
Τληπόλεμος δὲ. πατρὸς toto φίλον μήτρωα Fick W.? II 220 eam referri vult ad rad, li —
ατέχτα], ἤδη γηράσξοντα “«Τικύμνιον, ὄζον fecto, λιμήν — »Bucht'*, cf. Goebel Lexil. II 189:
050€, cf. schol. AD ad 1. Froehde in Kuhn (σ)λένα-μαι, λιμήν — Bucht, gebogen, lat, li-
Ztschr. XXII 550. v. Preller gr. Myth.? II 278, m-e(tjs — ἀτάρπιτος [τρέπω]). — Leguntur for-
): nomen iópvioc pertinere ad nomen veteris mae sing. Auejv, - μένος, - μένε, -μένα, - μέν".
0€) muniti 4izvuva, Strab. VIII 3173; ibid. p. 55, Plur. -μένες, -u£ow»), λιμένεσσι P 745, λιμέ-
: nomen arcis Tirynthiae primo fuisse zf£zvyve, »&c. — Portus, sinus. Eust. 130, 1 620v μὲν
"rynthe autem Hercule mortuo filios et nepotes o ἀεμήν, μέρος δὲ ὁ ὅρμος... καὶ εἰς μὲν
"us vitam degisse. τὸν λιμένα πλησίστιοι χαταβαίνουσιν ot πλέον-
Αίλαεα Phocensinm urbs ad fontes Cephisi τες, εἰς δὲ τὸν ὕρμον ἐρετμοῖς καϑιστῶσι τὴν
la, B 523 αὐτὰρ Φωχήων Σχεδίος χαὶ Eni- νῆα. Epitheta accedunt πολυβενϑής A 432
τροφος ἦρχον... οἵ τε Λίλαιαν ἔχον πη- οἱ δ᾽ ὅτε δὴ λιμένος πολυβενϑέος ἐντὸς tovto |
jc ἔπι Κηφισοῖο |. schol BL ad 1. τόπος cf π 394. z 125 λιμένος πολυβενϑέος ἐντός}
ἀρὰ τὸν Παρνασσόν, ἀπὸ Λιλαίας τῆς Κη- cb zx 352. εὔορμος cf. Nitzsch adn. ad B 418.
49600 ϑυγατρός, ov μέμνηται χαὶ Ἡσίοδος. Φ 23 μυχοὺς λιμένος εὐόρμου |. De productione
-Ap. 241 Κηφισσὸν δ᾽ ἄρ’ ἔπειτα χιχήσαο syllabae oc cf. Hoffmann quaest. p. 104. à 358
κλλιρέεϑρον |, ὅστε Διλαίηϑεν προχέει xu- ἔν δὲ λιμὴν εὔορμος cf. εἐ 136. πάνορμος
0p00v ὕδωρ, cf. de hoc versu, qui apud schol. » 195 λιμεένες τε πάνορμοι |. ναύλοχος ὃ
ad B 522 et Eust. 975, 15 Hesiodo tribui- 946 λιμένες δ᾽ ἔνι ναύλοχοι αὐτῇ | ἀμφίδυμοι,
Γ, Baum. ad l — Pausan. IX 24, 1 ἐς δὲ zx 141 χατηγαγόμεσϑα σιωπῇ | ναΐλοχον ἐς λις
ἣν λίμνην ὅ τε ποταμὸς ó ΜΚηφισὸς ἐχδίδωσιν μένα. zo ἕλος z 929 ἔντοσϑεν λιμένος χοίλοιο
θχύμενος ἐχ Λιλαίας τῆς Φωχέων, ἰᾳ. X 38, δέδεντο |l. γλαφυρός μ 305 στήσαμεν ἐν λι-
“ίλαια δὲ ἡμέρας μὲν ὁδὸν zal ὥρᾳ χειμῶ- μένι γλαφυρῷ εὐεργέα νῆα |. νηῶν ὄχος
| ἀπέχει “ελφῶν χατιοῦσι διὰ τοῦ Παρνασ- ε 804 οὐ γὰρ ἔσαν λιμένες νηῶν ὄχοι. χαλε-
UV. στάδια dE ἐχτεγμαιρόμεϑα ὀγδοήκοντα πός τ 189 ἐν λιμέσιν χαλεποῖσι, μόγις δ᾽
αἰ τῆς ὅδοῦ χαὶ ἑχατόν. cf. Strabo ΙΧ 424, ὑπάλυξεν ἀέλλας |l. χλυτός κα 87 ἔνϑ᾽ ἐπεὶ ἐς
ursian Geogr. v. Gr, I p. 161, Buchholz Real. 1 λιμένα χλυτὸν ἤλθομεν cf. o 472. — Non ad-
167. v. praeterea s. v. Μηφισός. ditur epitheton M 984 χέχυται λιμέσιν τε zal
λελαίομιαε (Curt. Et.^ 361, Fick W.* II 290 ἀκταῖς |, 3 745 στῆσαν δ᾽ ἐν λιμένεσσι, « 186
radice 4z, 2&6 — cupio, appeto, vocem deri- νόσφι πόληος | £v λιμένι Ῥείϑρῳ, 8 391 στῆσε
üt, λελαίομαι pro λε-λασ-7ο- μαι, cf. sanscr. δ᾽ ἐπ᾽ ἐσχατιῇ λιμένος, £ A18 ἤν zov ἐφεύρω...
35-3 — cupidus, lat. las-ci-vus, Fritzsche in λιμένας τε ϑαλάσσης | cf. 440. 5 263 χαλὸς
Stud. VI p. 326, Kuhn in Kuhn Ztschr. Il. δὲ λιμὴν ἑχάτερϑε πόληος |, ἡ 43 ϑαύμαζεν
comparat Germanorum Lust, Ge-lüste) — ,. λιμένας χαὶ νῆας ἐΐσας |, « 116 νῆσος...
"Buntur formae: Praes. λελαίομαι, -tGL τετᾶι, παρὲκ λιμένος τετάνυσται |, 4140 αὐτὰρ ἐπὶ
Dr. 5o, inf. -εσϑαι, ptcp. acc. sing. “μένον, χρατὸς λιμένος δέει ἀγλαὸν ὕδωρ | cf. » 102
ἢ. -ομένη, neutr. pl. -όμενα. impf. λιλαίετο, 346. ν 96 Φόρχυνος δέ τίς ἐστι λιμήν, ἁλίοιο
& v. λελέημαι. — Peto, appeto, cupio, id γέροντος ] εἴ. 345. ν 98 ἀχταὶ ἀπορῶγες, λι-
0 ut. Apoll. Lex. 108, 27 προϑυμεῖσϑαι. Hes. μένος ποτιπεπτηυῖαι |, 979 σπουδῇ δ᾽ ἐς λι-
εϑυμεῖν͵ ὀρέγεσϑαι, σπεύδειν, v. Schmidt Syn. μένα προερέσσαμεν, o 497 v. l éc λιμένα
ΘΙΤ. — 1) Sequitur infinitivus aut acc. c. inf προερέσσαμεν ἐρετμοῖς pro εἰς ὅρμον. & 1
inf. I! 899 δαιμονίη, τί us ταῦτα λιλαίεαε ἐκ λιμένος προσέβη τρηχεῖαν ἀταρπόν |, π 478
Ἑροπεύειν |, N 258 οὐδέ τοι αὐτὸς | ἦσϑαι νῆα .. κατιοῦσαν | ἐς λιμέν᾽ ἡμέτερον, h. Ap.
“λισίῃσι λιλαίομαι, ἀλλὰ μάχεσϑαι), E331 94 λιμένες τε θαλάσσης Ἰ v.l λίμναι τε. 439
ἰαίεαι εὐνηθῆναι |, Il 89 λιλαίεσθαι ποᾶε. i&ov δ᾽ ἐς Κρίσην εὐδείελον, ἀμπελόεσσαν |
sev |, Y 76 λιλαίετο δῦναι ὅμιλον Ι, 4574 ἐς λιμέν", — (Quater in Ii, undetricies in Od.,
αἰόμενα χροὸς Goat | Sc. δούρατα, cf. O 817 bis in hymnis) v. Eust. 919, 15 1519, 63, E. M.
168. , 451 σταϑμόνδε λιλαίεαι ἀπονέε- 566, 17, E. Gud. 370, 47.
T4 |, o 308 προτὶ ἄστυ λιλαίομαι ἀπονέε- λέμνη (ἃ rad. 242, cf. Curt. Et.^ 366, Fick W.5
Ἔκ |, 397 λιλαίεαι αὐτόϑ᾽ ὀλέσϑαι ] v 27 Ac II 225, λίμ-νη — λίβ-νη. Goebel Lexil. I 310
ttt ὀπτηϑῆναι |, z 849 μή μὲ λιλαίεο δει- et 313 vocem cum radice c4: ,gleiten* compo-
992
nit, quae sit amplificata in 248, λειτβτω, libare.
Veteres ἃ λίαν et μένω, v. infra). Goebel Ztschr.
f. d. Gymn. IX p. 516 vocem 2. significare vult
aquam certis finibus circumscriptam, et lacum
(Landsee) et paludem (Sumpf); eis locis, quibus
de 1nari dicatur eam accipiendam esse de parte
seiuncta, secreta maris; interpretatur: Meeres-
bucht. Nitzsch ad y 1 notionem primariam esse
putat aquae litora propinqua alluentis; recte ob-
locutus est Passow s. v. eam notionem nonnullis
quidem locis probari at non necessario omnibus
effici, v. Retzlaff Syn. II 7. — Leguntur formae
λίμνη, -ης, τῇ, τῆν.
Apud Homerum voce significatur 1) lacus,
2) stagnum, palus, 3) mare et (y 1) oceanus.
E. M. 566, 19 2. σημαίνει τρία" ἐπὶ τῆς Sa-
λάσσης,.. ἐπὶ τοῦ ᾿ὡχεανοῦ, ὡς εἰρηται" (566,
14) χαὶ ἐπὶ τοῦ συνήϑως. ἡμῖν νοουμένου
»Alurg χεχλιμένος Κηφισίδε". — 1) Lacus.
B 711 παραὶ Boigwide λίμνην |, 865 τὼ Πυ-
γαίη τέκε λίμνη | se. Méo9À. qj» τε χαὶ Avrigov.
schol. A ἄνευ τοῦ 7 Τυγαίη τέχε λίμνη, ἡ κατὰ
Ἀρίσταρχον εἶχε διόρϑωσις, οἱ δὲ περὲ Xat-
eu καὶ Διόδωρον .. προστιϑέασι τὸ τ, ἵν᾽ ἢ
λίμνῃ ἔπι Γυγαίη τέχε, χαχῶς. Eust. 366, 3
οἱ δὲ σχολιασταὶ τὸ μὲν Τυγαίη δέχονται κατ᾽
εὐϑεῖαν πτῶσιν, τὸ δὲ λίμνῃ χατὰ δοτικήν.
id. ib. 7. ἀρέσκει οὖν τοῖς παλαιοτέροις εὺ-
ϑεῖαν εἶναι χαὶ τὸ λίμνη, χαϑὰ καὶ τὸ Γυ-
γαίη. (λίμνη τέχε 1. e. nympha lacus) Υ 390
γενεὴ δέ τοί ἐστ᾽ ἐπὶ “λίμνῃ / Γυγαίῃ, sc. Ἶφι-
τίωνι,.. ὃν νύμφη τέχε νηὶς Ὄτρυ ντῆι (984).
E 709, λίμνῃ κεκλιμένος Κηφισίδι, h. Ap. 280
ναιετάασχον | £v καλῇ βήσσῃ Κηφισίδος ἐγγύϑι
λίμνης |, Baum. ad |: ,,mirum me habet, hic
demum lacum nominari, a quo satis magno spatio
abest Panope, quum Haliartus et Onchestus pro-
xime ad eum accedant. Quam ob rem versus
suspectus". 4588 Τάνταλον tiotióov. . ἑστεῶτ᾽
£v λίμνῃ. — 9) stagnum, palus. Φ 317 οὔτε
τὰ τεύχεα καλά, τά που μάλα νειόϑι λίμνης |
χείσεϑ᾽. — 8), mare, oceanus. Apoll. Lex.
108, 28 λίμνη ἐπὶ μὲν τῆς ϑαλάσσης »ϑαϑείῃ
ἔμπεσε λίμνῃ" (melius δίνῃ), ἐπὶ δὲ τοῦ ᾿Ὥχεα-
vov »λιπὼν περιχαλλέα λίμνην, cf. Hes., Suid.
N 91 ἵχετο. Αἰγάς. ἔνϑα δὲ οἱ κλυτὰ δώ.
puta, βένϑεσι. λίμνης 1, χρύσεα μαρμαίροντα
τετεύχαται sc. Ποσειδάωνι. Faesi ad 1. 4. mare
finibus, aut insulis aut simu, circumscriptum,
cf. Goebel Ztschr. f. d. Gymn. Ἴ. ς. Ν 85 ἔστι
δέ τι σπέος εὐρὺ βαϑείης βένϑεσι λίμνης Ιν
€ 79 ἔνϑορε μείλανι πόντῳ" ἐπεστονάχησε δὲ
λίμνη, y 1 ᾿Βέλιος δ᾽ ἀνόρουσε λιπὼν περι-
χαλλέα λίμνην. λίμνην oceanum intellezendum
esse cf. Apoll. Lex. l. c., E. M. 1. c., Ameis, Faesi
ad L, v. Nitzsch ad 1. ε 337 αἰϑυίῃ δ᾽ εἰκυῖα
ποτῇ ἀνεδύίσετο λίμνης |, schol. HPQ οὐχ ἐφέ-
ρετο ἐν τοῖς πλείοσι. ᾿Αρίσταρχος περὶ τῆς
ἀϑετήσεως διστάζει. Plerique editores versum
spurium esse iudicarunt, cf. Ameis append., Faesi,
Duentzer ad l. E. M. 566, 13 λίμνη͵ παρὰ τὸ
λίαν xal διόλου μένειν. .. x«l ἐν ἄλλῳ παρὰ
τὸ λείβειν, ὕ ἐστι ῥεῖν, cf. E. Gud. 870. 59,
Eust. 919, 14, Η65., Suid. (Μ“ιμνώρεια.)
Ἢ Διμνώρεια (λίμνη) Nereis, X 41 πᾶσαι,
ὅσαι χατὰ βένθος ἁλὸς Νηρηΐδες ἦσαν], .. .
χαὶ ᾿Αχταίη x«l Μιμνώρεια |. Eust. 1130, 61
44. δὲ παρώνυμος Διμνῶν χαὶ ὀρέων, ἃ πολ-
λαχοῦ ϑάλασσαν ὑπο Οὐ ΤῊΣ De nominibus
Nereidum v. Welcker gr. G. III 65, Preller gr.
Myth.? I 356.
“Ζιμνώρεια — λίνον
λεμὸς (dubiae originis vox. Leo Meyer v. Gr.
II 298 putat λιμό, ortum ex γλεϑμό, pertinere
ad ind. grdhyati — cupidus est et goth. grédu
— fames, cf. Benfey WL. II 138. Veteres ἃ
λείπω vocem derivabant, E. M. 566, 4 2. ἢ λεῖψιες
τῶν ἐπιτηδείων. γίνεται͵ παρὰ τὸ λείπω. Herod.
ed. Lentz II p. 430, 20 οὕτω z«1 παρὰ τὸ λείπω
λιμός, ibid. p. 545, 22, cf. E. Gud. 370, 57, Eust,
194, 41. De genere v. E. M. 566, 10 παρὰ μὲν
τοῖς ᾿Αϑηναίοις ἀρσενικῶς λέγεται ὃ λιμός,
παρὰ δὲ τοῖς Δωριεῦσι, ϑηλυκῶς. Eust. 1504,
97. Apud Homerum ὁ λιμός, semel in hymnis,
Cer. 311, ἡ λιμός). — Leguntur nom. λεμός
quinquies, gen. λεμοῦ ἢ. Cer. 311, λεμιῷ bis, Àc-
μόν E 166. Semel in Il — Fames. T 166
ἠδὲ κιχάνει. | δίψα τε καὶ λιμός, βλάβεται δέ
τε γούνατ᾽ ἐόντι |, 848 ἵνα μή μιν λιμὸς 1 ἵχη-
ται |, 884 ἕνα μή μιν λιμὸς ἀτερπὴς γοῦν
ἵκηται |, ὃ 369 EL δὲ γαστέρα λιμός | cf.
4.332. $ 166 & xév τοι λιμὸν ἐρύχοι |, αὶ 1
μηδὲ τρυχώμεϑα λιμῷ |, t 842 λιμῷ δ᾽ ὁ
τιστον ϑανέειν καὶ πότμον ἐπισπεῖν |. i
λιμός h. Cer. 311 ὄλεσσε yfvog..]| λιμοῦ πο
ἀργαλέης.
, Aévdoc urbs insulae Rhodi, nunc Lindos. P 656
oi Ῥόδον ἀμφενέμοντο διὰ τρίχα κοσμηϑέν-
τες}, Δίνδον ᾿Ιηλυσόν τε καὶ ἀργινόεντα Κά-
μειρον. ν. Eust. 315, 11s., Strabo XIV 658,
Buchholz hom. Real. 1 3597 "Forbiger in Pauly
Realencycl. IV p. 1096.
λενοϑώρηξ (de compositione v. Schaper in
Kuhn Ztschr. XXII. 523), lineo thorace in-
dutus. Β 529 ὀλίγος uiv ξην, λινοϑώρηξ͵ ,
ἐγχείῃ δ᾽ ἐχέχαστο levé avec xal Ἀχαιούς,
sc. Ὀιλῆος ταχὺς Αἴας. schol A ἀϑετοῦνται
ἀμφότεροι (529, 530) . . χαχῶς δὲ χαὶ τὸ λι-
νοϑώρηξ᾽ οἱ γὰρ Ἕλληνες οὐκ ἐχρῶντο λινοῖς
ϑώραξι: διὰ παντὸς γὰρ χαλκοχίτωνας αὐτοὺς ᾿
λέγει. v. Faesi, Duentzer ad l, Unger in Phil.
suppl. Π 672 Pappenheim ibid. p.52. Β 830
Ἄμφιος λινοϑώρηξ. schol. B 2. σφενδονήτης
ἢ τοξότης. — cf. Hehn?, Kulturpflanzen τι. Haus-
thiere, p. 151, Buchholz hom. Real. II p. 272.
2ivov (Curt. Et.5 366, lat. linum, goth. lein,
ahd. lin, Fick W.? II 29] vocem radici li — fecto
subiungit). — Proprie linum, pianta, deinde, ut
Latinorum linum, res ex lino confectas signi-
ficat, filum, rete, linteum, v. Hes, σημαίνει δὲ
καὶ τὸ ἁλιευτιπὸν χαὶ τὴν ὁρμίαν, xal τὸ
ὑποστρωννύμενον τοῖς χοιμωμένοις. --- 1) fibum
et linea piscatorum Il 408 ἕλχε.. ὡς ὅτε
τις φὼς . . ἱερὸν ἐχϑὺν | ἐκ πόντοιο ϑύραζε
λίνῳ ecl ἤνοπι χαλχῷ Eust. 1067, 54, et tropice
filum vitae Y 128 πείσεται ἅσσα οἱ αἶσα
γεινομένῳ ἐπένησε λίνῳ cf. 32 210. 7 198 χλῶ:
ϑές τε βαρεῖαι) γεινομένῳ νήσαντο λίνῳ. Eu Isti
1200, 10. — 2) rete E487 μή πως, ὡς yi.
λίνου ἁλόντε πανάγρου, | ἀνδράσι δυσμενέεσσ
ἕλωρ γένησϑε. — 3)linteum I 661 στό!
θεσαν λέχος ὡς ἐχέλευσεν |, κώεά τε ῥῆγός
τε λίνοιό τε λεπτὸν ἄωτον |. Hes. λεπτὸν λι
γοῦν ὕφασμα. v 18 χὰδ δ᾽ ἄρ᾽ Ὀδυσσῆι͵ στό!
REOEY, ῥηγός τε λίνον vt |, 118 Ὀδυσσῆα . |
* vióc ἄειραν | αὐτῷ σύν τε λίνῳ καὶ ῥήγ! f
σιγαλόεντι. — h. Ap. 104 codd. ὑποσχόμενοι!
μέγαν ὅρμον | χρυσείοισι λίνοισιν ἐεργᾷ i
habent, Barnesius et Baumeister, quibus χρύσε
λίνα. ferri non posse videbantur, scripserunt 09
μὸν χρύσεον, ἠλέχτροισιν ἐερμένον, v. Baum.
ad 1. — Hehn? Kulturpflanzen cet. p. 149 5?
Graecos Homeri aut Hesiodi fenus linur
sevisse et ad vestimenta, similia conficienda eo
usos esse negat; oblocutus est Hertzberg in
Philol XXXIII p. 5, cf. praeterea Herod. ed.
Lentz II p. 109, 27, Friedlaender in Jahnii aun.
1873 p. 91, Buchholz hom. Real.I 29 p. 272 II
1 p.181, Ameis app. ad 1 661. (λινοϑώρηξ.)
λένος (Froehde in Kuhn Ztschr. XXII 551
δ sanscr. ran — sonare referendum esse censet,
Goebel Lexil. I 376 -4i-voc ad rad. λὲ pertinere
et ,,eum qui canit^ cantorem significare, Preller
gr. Myth.? I 377 derivari vult de voce quadam
flebili Semitis lugentibus solemni ,ai lenu*
yae nobis. — Carmen, quo Linos, iuvenis prae-
matura morte abreptus, deplorabatur, Linos-
E inde carmen lugubre. X 570 πάις
φόρμιγγι λιγείῃ | ἱμερόεν κιϑάριζε, λίνον δ᾽
ὑπὸ καλὸν ἄειδε) λεπταλέῃ φωνῇ. — De no-
tione vocis λένος ipsi veteres commentatores dis-
-sentiebant, quorum sententias accurate compa-
ravit Spitzner in excursu XXIX. Atque Ari-
-starchus quidem alii Aívov carminis genus in
Lini cuiusdam honorem recitati intellexerunt, cf.
schol. ad loc. (ed. Dindorf II p. 178) λίνον δ᾽
ὑπὸ “. ἀ. ἀντὶ τοῦ τὴν ἐπὶ Aivo, τῷ 'AnóAAo-
γος παιδί, ὠδήν, ὄντι νηπίῳ χαὶ ὑπὸ χυνῶν
ποιμεγικῶν διασπασϑέντι πρώτην ἀσϑεῖσαν,
(diversa de sorte Lini Philochorus tradidit cf.
schol. Dindorf IV. p. 200) παρὰ Ζηνοδότῳ λίνος
δ᾽ ὑπὸ χαλὸν ἄειδε. ὁ δ᾽ ᾿Αρίσταρχος βού-
λεται μὴ τὴν χορδὴν λέγεσϑαι, ἀλλὰ γένος τι
vov τὸν λίνον, ὥσπερ εἰ ἔλεγε παιᾶνα ῆδεν
τι τοιοῦτον, cf. Herod. ed. Lentz I 176, 16.
enodoti autem (v. supra) aliorum sententia erat
λίνον de chorda esse accipiendum, quam sen-
tentiam Spitzner l. all. refutavit. Cf. de cantu
mam pertinere volebat, v. Spitzner l. c. p. LXXIV.
.— vw. praeterea Eust. 1163, 54s., Photii Lex.
925, Hes., Suid.
— λέπα (Curt. Et.» 266, Fick W.* II 223 a rad.
Aum ut λιπ-αρό-ς, ἀ-λείφ-ω, cf. Lobeck el. I 91,
oederl. Gl. 2498, cui radici notio est et adipis
-et splendoris et glutinandi ,kleben*. Fick W.^I
454 comparat lat. lipp-us, goth. bi-leib-an. —
Goebel Lexil. I 312 350 II 216 a radice cA: in
-982c9 amplificata — leve, splendens, pingue reddere
aliquid, ἀλεέίφω — ἀ-σλείφ- ὦ. Hoffmann quaest.
A47 comparata voce goth. chlipan verisimile esse
putat gutturalem litteram initiale fuisse, oblocu-
tus est Curtius in Kuhn Zischr. III 417). — Pin-
guiter, ut pinguis fiat aliquis. Omnibus locis ho-
mericis « abiectum est, sed recte « suppleri pro-
batur Thucydidis verbis (I 6, 5) λίτα μετὰ τοῦ
γυμνάζεσθαι ἠλείψαντο, cf, Suid. s. v. Kuehner
ἃ, Gr. I 357 Av Homeri dativum esse putat
woeis λίψ, λίπα autem Thucydidis aliorum neu-
trum indeclinabile, comparat E. M. 60, 53 τὸ
Ben, λίπα, ὕφα, ἄλειφα οὐ κλίνονται, inde
m esse, ut adverbiiloco usurpatum sit. Dutt-
man a. Gr. 1 234, Faesi ad y 466 λίπα dativum
esse censent pro λίπα-ι, λίπαι vocis λίπα, qui
usu correptus sit in λίπα, cf. Herod. apud Eust.
1560, 27, oblocuti sunt Kuehner l. c., Doeder-
lén 1. c, La Roche h. U., qui Az« pro adver-
bio accipiendum esse recte volunt (La Roche:
Aim ist ein proleptisch gebrauchter adverbialer
Accusativ) cf. Duentzer ad y 466. — Octo locis
Lex. Hom. ed, Ebeling.
λίνος — λιπτύω
995
accedit vox ἐλαίῳ, quae semel (5 227) omissa
est. — AG) ἐλαίῳ ἀλείφω: K 511 ἀλειψαμένω
Aim ἐλαίῳ}, Ξ 111 ἀλείψατο δὲ A. €. |, Σ 350
ἤλειψαν λ. é.| cf. v 505. ξ 927 λοέσσατο καὶ
λίπ᾽ ἄλειψεν). χρίω: y 466 ἔχρισεν Ai ἐλαίῳ]
cf. x 364 450. ζ 96 χρισάμεναι λ. ἐ. |. Omni-
bus locis in quinto pede; semel, Z 171, 4 posi-
tionem efficit. — v. E. M. 566, 47, Hes. (λιπόω.)
λιπαροκρήδεμνος (χρήδεμνον) vitta ni-
tida, decora induta. X 382 Χάρις λιπαρο-
κρήδεμνος |, h. Cer. 95 438 Ἑχάτη A. |, A58
Ῥέη A. |. v. Suid. E
λιπαροπλόκαμος (πλόχαμος) nitido ca-
pillo ornata, semel in I. T 126 αὐτίκα δ᾽
£iÀ &vmv κεφαλῆς λιπαροπλοχάμοιο | χωόμε-
νὸς φρεσὶν ἧσι, καὶ ὦμοσε καρτερὸν ὅρκον, μή
ποτ᾽ ἐς Οὔλυμπόν τε καὶ οὐρανὸν ἀστερόεντα
αὖτις ἐλεύσεσϑαι ἄτην, ἣ πάντας ἀᾶται | sc.
Ζεύς, v. schol. B ad L, Eust. 1175, 54.
λιπαρός (a rad. 4: v. s. λίπα. Quod duo-
decies A positionem efficit et omnibus (24) locis
syllaba longa praecedit Hoffmann quaest. 147,
Kuehner a. Gr.? I p. 202 putant vocem a guttu-
rali littera incepisse, at vide s. v. λίπα, La Roche
h. U. p. 50: ,,Vor λειπαρός kann . . vermoege
seiner Quantitaet nur eine Laenge stehen, wes-
halb kurze Silben in diesem Falle lang gebraucht
werden'). — Leguntur formae sing. dat. λιπαρῷ,
acc. λιπαρὴν .X 406, -Ov. plur. dat. λιπαροῖ-
Gv), acc. λιπαρούς, -άς, -&. superl Auraoo-
τάτη h. Ap. 38. adv. λιπαρῶς ó 210. — 1) Ni-
tidus oleo et unguentis, pinguis. o 332
αἰεὶ δὲ λιπαροὶ κεφαλὰς καὶ καλὰ πρόσωπα!,
οἵ σφιν ὑποὸρώωσιν 50. μνηστῆρσιν. — 2) ni-
tidus, de robusto, sano, pulchro habitu corpo-
ris; ab Homero autem non dicitur nisi de pedi-
bus, plerumque virorum, semel, .— 186, Iunonis.
B 44 ποσσὶ δ᾽ ὑπὸ λιπαροῖσιν ἐδήσατο za
πέδιλα, sc. "Ayauéuvov, Kust. 170, 21 λ. π. λέ-
ys. οὐ τοὺς διὰ τρυφὴν ἀλλὰ διὰ τὸ γυμνά-
σιον τοιούτους, οἵ. K 22. ibid. 132 Νέστωρ, 84
v 126 Τηλέμαχος, ὃ 309 Μενέλαος, 186 Ἥρη.
v 995 ποσσὶ δ᾽ ὑπὸ λιπαροῖσι πέδιλ᾽ ἔχε, χειρὶ
δ᾽ ἄχοντα, sc. ᾿Αϑήνη ἀνδρὶ δέμας εἰκυῖα νέῳ.
X 341 τῷ κεν ἐπισχοίης λιπαροὺς πόδας εἶλα-
zuv&Gov, sc. Ὕπνος, cf. o 410 ᾿Αντίνοος. --- 8) de
rebus nitidis, pulchris, decoris. .Y 406
ἀπὸ δὲ λιπαρὴν ἔρριψε καλύπτρην |, « 334
ἄντα παρειάων σχομένη λιπαρὰ κρήδεμνα εἴ.
z 416 c 210 q 65. v 388 otov ote Τροίης 2vo-
μεν λιπαρὰ κρήδεμνα. Eust. 1744, 57. Semel
in hymnis de terris dicitur h. Ap. 38 «i «Χίος,
ἢ νήσων λιπαρωτάτη εἰν ἁλὲ κεῖται. --- 4) me-
taph. a) largus. 1 156 298 δωτίνῃσε ϑεὸν ὡς
τιμήσουσι | καί ot ὑπὸ σχήπτρῳ λιπαρὰς τε-
λέουσι ϑέμιστας, schol. AD χατὰ τὸ δίκαιον
λαμπροὺς φόρους τελέσουσιν, fette Abgaben",
cf. Schoemann gr. A. I 35, Naegelsb. hom. Theol.?
279, Nitzsch ad « 117, Duentzer, Faesi, La Roche
adl, Ameis append.; diversam interpretationem
v. 5. V. ϑέμις. — b) opiparus, lautus, wohl-
haebig Nitzsch ad 9 210 4 156. γῆρας 4 136
w 983 γήραι ὑπὸ λιπαρῷ ἀρημένον, v 368
εἶος ἵκοιο | γῆράς τε λιπαρόν. — Adv. λιπα-
ρῶς Ó 210 λιπαρῶς γηρασχέμεν ἐν μεγάροι-
σιν Eust. 1492, 27 ἔστι δὲ λιπαρῶς γη-
ράσκειν τὸ εὐδαιμόνως καὶ ὡς ἄν τις εἴπῃ τρου-
φερῶς, ἀνενδεῶς, v. 1676, 58, E. M. 566, 39,
E. Gud. 371, 13, Hes., Suid., Doed. Gl. 2427.
(λυκαροκρήδεμνος, -πλόκαμος.) cus :
λιπόω (λίπα) nitidus sum. τ 72 ἡ ὅτι δὴ
63
994
λιπόω, καχὰ δὲ χροὶ εἵματα εἷμαι | v. 1. codicis
A m.r, ὅττ᾽ οὐ λιπόω AN, quam Doederl. Gl.
2498 probat, pro óvzóc, quod nunc in edd.
omnibus est.
λές (Curt. Et." 366 A-c — Aé-ov; quod pro-
ducit vocalem, quae praecedit, Curtius formam
primariam A: statuendam esse putat; v. Stud.
IV 485, Hoffm. quaest. I 148, cf. La Roche h. U.
p. 52 vocem a duabus litteris incepisse probari
non posse. Fick in Curt. Stud. IX 176 λές nomen
correptum esse vult pro λέων, « longum esse
quod vox e λεεὶς orta sit, c£. Kuehner a. Gr.? I
p. 342 Aic e λέες. Goebel Lexil. II p. 118 vo-
cem à radice oA: derivans interpretatur ,,der
funkelnde, leuchtende*. Doed. Gl. 2263 λίς et
λέων ad λείαν pertinere censet. — De accentu
v. schol. ad 41 239 (Dindorf I p. 383) ὃ μὲν
Ἠρίσταρχος ὀξύνει, ὃ δὲ Αἰσχρίων περισπᾷ,
ὡς γὰρ παρὰ τὸ μῦς μῦν φησί... οὕτως χαὶ
λῖς λῖν... zal ἔστι συγχατατίϑεσϑαι τῷ Alo-
χρίωνι, ὅτι μᾶλλον ὀφείλει περισπᾶσϑαι, εἰ
χαὶ μηδὲν τῶν εἰς τς ληγόντων χαὶ ἀρσενιχὸν
γένος ὑπισχνουμένων περιεσπάσϑη. cf. Herod.
ed. Lentz I 402, 19 5., Eust. 841, 21. E. M. 567,
6 ἔδει μέντοι περισπᾶσϑαι ὡς μῦς, μῦν" "Apgr-
στάρχῳ δὲ ἐπείσϑη ἡ παράδοσις ὀξύνοντι, v.
Lehrs Arist.? 957, Lobeck Paralip. p. 85, Spitz-
ner ad O 275. De accusativo λέν non recte ab
Eustathio 857, 37 traditum esse cf. Lehrs l. c.
p. 258; scribendum est λὲν: formam Ai»? autem
ialsam et accusativum monosyllabum esse v. La
Roche hom, T. p. 307, Lobeck 1. c. p. 84). — Le-
cuntur nom. λές quater et acc. Ac» semel «1 480.
— Leo. 41 939 £Az ἐπί oi μεμαὼς ὡς τε λίς,
£x δ᾽ ἄρα χειρὸς | σπάσσατο, 480 ἐπί τε Atv
ἤγαγε δαίμων | σίντην. schol. D τὸ πλῆρες
λῖνα, 0 ἐστι λέοντα, Δωριχῶς. O 975 ἐφάνη
λὶς ἠυγένειος | εἰς ὁδόν cf. P 109 X 318, v.
schol. A ad l. — Apoll. Lex. 108, 31, Hes., E.
Gud. 371, 42.
λὲς (Curt. Et.» 365 Azr, yAzr, forma brevissima
Acc, cf. Benfey WL. II 192. Oblocutus est Goe-
bel Lexil. I 310, qui vocem λές cum y4«c cohae-
rere negat et ad rad. cà; — labi referri vult.
Leo Meyer in Kuhn Ztschr. V 376 Az e λιτό or-
tum esse, Doed. Gl. 2430 λές et λισσός ad λεπτός
pertinere putat) — Levis, non legitur nisi Aic
πέτρη bis in Od. 4 64 ἀλλά τε χαὶ τῶν αἰὲν
ἀφαιρεῖται Alc πέτρη |, 19 πέτρη γὰρ Aic
ἐστι, περιξέστῃ εἰκυτα]. — v. Herod. ed. Lentz
I 402, 25, Eust. 1713, 95, Hes., E. M. 567, 10.
Ai, λέ (Aíc, Pott EF. II? 246 vocem pertinere
putat ad radicem vocis λίνον neque ei adversa-
tur Curtius, qui Et.^ 366 hanc vocem ἃ λές, Azt
— levis separat, cf. Benfey WL. II 181. Aliis
vox eiusdem radicis ac Aíc, λεσσός esse videtur,
v. Hoffmann quaest. 145) --- Leguntur formae
dat. λιτέ et acc. λῖτα, de quibus diversae pro-
feruntur sententiae. Atque veteres quidem utram-
que formam A:z( dat. et Aire acc. sing. (cf. He-
rodian. ad « 130 προπερισπαστέον᾽ ἑνικὸν γάρ
ἐστι μεταπλασϑὲν ἀπὸ τοῦ Aitov) metaplasmo
ortam esse ex λιετόν volebant, cf. schol. A ad X
352 οξανῷ Aul χάλυψαν" δεῖ δὲ ὀξυτόνως
ἀναγιγνώσχειν τὸ Ail χατὰ τὸν χανόνα τοῦ
Ἡρωδεινοῦ, ... . οὕτως γὰρ καὶ ᾿Αρίσταρχος.
εἰσὶ δὲ ot περισπῶσι, οὐ καλῶς. εἶτα ἐπάγει
οὕτως" παραιτητέον δὲ τὸν ᾿σχαλωνίτην οἰό-
μενον ἀπὸ τῆς λίς εὐθείας κεκλίσϑαι τὴν λιτί
δοτιχὴν xal τὴν λῖτα αἰτιατικήν" οὐ γάρ ποτε
ἐμελέτησε τὰ εἰς τς μονοσύλλαβα διὰ τοῦ τ
λίς --- λίτομαι
κλίνεσϑαι. μεταπλασμὸς οὖν ἔστι τῆς λιτῷ
δοτιχῆς, ὡς ἡ κλαδὶ τῆς χλάδῳ" xal ἡ αἰτιᾶ-
τιχὴ λῖτα μεταπέπλασται ἐχ τῆς λιτόν, ὡς
χρόχα ix τῆς χρόχην. cf. schol. ad Ῥ 954, E.
M. 567, 49 s., Eust. 1400, 6 722, 33 1146, 49,
Herod. ed. Lentz II p. 107, 26s. 191, 20. Lo-
beck Paralip. 86, cui haec ex dissimilibus argu-
mentatio incertior videtur, adiectivo λές tres at-
tribui vult formas, unam primitivam λές, λετός,
duas paragogas λιτός et λισσός. Kuehner a,
Gr.?I p.401, 2 in numero substantivorum de-
fectivorum affert 41X, ó, Linnen, comparans
cum alios locos homericos tum « 130 λῖτα χα-
λόν. cf. Buttm. Lexil. II 10. At illo loco adiectiya
χαλόν et δαιδάλεον non ad λῖτα, sed ad ϑρό-
vov pertinere Wolf probavit, cf. scripta min. ed.
Bernhardy I p. 568; item Ameis λῖτα « 130 x
353 O 441 acc. sing. esse, χαλόν « 130 autem
ad ϑρόνον referri vult. cf. Buttm. Gr. 8 56,
Thiersch Gr. ὃ 197. Leo Meyer in Kuhn Ztschr.
V 385 Auí et λῖτα ad Air, nominativum ἡ λὲς
,.Eewebe?'* pertinere verisimile esse putat. yv.
Hehn? Kulturpflanzen cet. p. 521. Wolf autem
l c. Air« neutr. plur. esse docuit idemque signi-
ficare, quod Thuc. II 97 λεῖα, quibus ὕφαντά
opponantur, χωρὲς δὲ ὅσα ὑφαντά τε zai λεῖα
χαὶ ἡ ἄλλη χατασχευή. v. schol ad 1. τὰ λιτὰ
πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν ὑφαντῶν καὶ πεποι-
χιλμένων. cf. Nitzsch ad « 180. Doed. GI. nr.
2430, qui τὸ 27 neutrum adiectivi λές, substantiyi
loco usurpatum, esse censet, quo pertineant dat.
sing. λετέ et acc. plur. λῖτα. cf. Passow S. V,
Faesi ad « 130.
(Tela levis, simplex, non colorata nec
picta,schlichtes,glattes Gewebe. v. Athen.
ll p. 48 "'Ougooc δὲ τῶν στρωμάτων τὰ μὲν
χατώτερα λῖτα εἶναι φάσχει, ἤτοι λευχὰ χαὶ
μὴ βεβαμμένα ἢ πεποικιλμένα, τὰ δὲ περι-
στρώματα ,,δήγεα καλά, πορφύρεα", v. Hesych.
Stramentum linteum, quod 1) substernebatur sub
stragulis, in sede sellarum, Duentzer alii, aut in.
pavimento sub sellis, Doed, Gl. 1. c., Grashof
Hausger. p. 10. « 130 αὐτὴν δ᾽ ἐς ϑρόνον εἷ-
σεν ἄγων, ὑπὸ λῖτα πετάσσας |, καλὸν δαιδά-
Arov, x 358 ἔβαλλε ϑρόνοις ἔνι ῥήγεα καλὰ ἢ
πορφύρεα χαϑύπερϑ᾽, ὑπένερϑε δὲ λῖϑ᾽ ὑπέ-
ϑαλλεν. — 2) tegumentum currus est Ó 441 ἂρ
ματα δ᾽ ἅμ᾽ βωμοῖσι τίϑει xarà λῖτα πετάσ-
σας. Schol. χαταπετάσας καὶ καλύψας λιτῷ
περιβολαίῳ cf. Apoll Lex. 108, 35, E. M. 568,
2, v. Faesi ad l. Doed. l. c. contra interpretatur
,Bodenteppiche, die Poseidon dem aussteigenden
Zeus unterbreitet*, — 3) velamentum corporis
mortui € 352 ἐν λεχέεσσι δὲ ϑέντες bavg Aul
κάλυψαν sc. Πάτροκλον, aut vasis, quo ossa mor-J
tui condebantur, P 254 ἐν χλισίῃσι δὲ ϑέντες
ξανῷ Avi xáAvwar sc. χρυσέην φιάλην. :
λίσσομαι, bis, h. XVI 5, XIX 48, λέτομαι
(e λέτ-)ο- μαι per λίτ- ζο-μαι, λίτ-σο-μαι, radi
est λὲτ cf. Curt. Et.^ 666, Fick W.* II 221, Les
kien in Curt. Stud. II 194. Benfey WL. Il 189,
Christ Lautl. comparant sanscr. grih, grah, sedi
vide Doederl. adn.? ad A4 500) In Iliade duobus)
locis exceptis, Π 46 et 47, A vocales breves pro4
ducit, in Od. ante 4 reperiuntur vocales breves
B 2910 9 344 αὶ 596 λ 84 μ 58 163 & 406. HofiX
mann quaest. 144 gutturalem litteram initialem
fuisse vult, cf. Kuehner a. Gr.? I p. 202, 2, Ameis
append. ad E 358, praeterea La Roche h. U
p. bl, eund. h. T. p. 390, Bekker hom. Bl.
p. 321. — Leguntur formae: Praes. ind. λίσσο
μαι, τομ᾽, -εαι, τεται, τ-ονται.
τωμ᾽, -ηαι. opt. λίσσοιτο, -οιτ᾽ C 144. inf. λίσ-
σεσϑαι, -εσϑ' Y 469. impr. λίσσεο. ptcp. λισ-
σόμενος, -μένη, -μένῳ, -ὄμενοι, -ομένους, -μένω.
— Impf. ἐλίσσετο A 15 et 874, ἐλίσσοντο I 574,
ubi ἘΠ ἑτοῖμα λίσσετο εἰ λίσσοντο, quem ple-
rique editores secuti sunt, cf. Ameis, Faesi, La
Roche, Bekker II ed., Naegelsbach 'adn. p. 15.
v. Hoffmann quaest. 19, Lange in Philol. IV 711,
M.Sehmidt ibid. IX 429. "Wolf, Duentzer, Koechly,
Bekker I ed. ἐλίσσετο. cf. "Bekker hom. BL I
Ψ. 821: ,es wird auch in χαὶ ἐλίσσετο πάντας
Ἀχαιούς festzuhalten sein an dem vor buko-
cher Caesur weitaus beliebtesten Wortfuss".
At reliquis omnibus locis Homeri aut augmento
addito ἐλλέσσετο cet., aut omisso augmento λέσ-
gero legitur, quare non esse videtur, cur his
locis ab Aristarchi scriptura λίσσετο recedatur.
€f. praeterea quae de hac quaestione Kayser ex-
posuit in Philol. XVIII 678 682 s., Ameis append.
ad A 15. ἐλλίσσετο, -εϑ᾽, -ov9^, λίσσετο, -EU,
-0vtO, -ovT. iterat. λισσέσκετο I 451 v. Curt.
"Verb. II 380. — Aor. 1 ἐλλισάμην ἃ 35 v 278,
Coni. À/og x 526, impr. Ace: Α 394. Aor. I
λιτοίμην & 406, inf. λιτέσϑαι Π 47.
ro, obsecro, supplico, precor, v. Schmidt
FE I p. 178 5. D absol. B 15 32 69 ἐπέγναμψεν
γὰρ ἅπαντας] Ἥρη λισσομένη, E 358 πολλὰ
coni. λίσσωμαι,
σομένη χρυσάμπυκας ἢ ἥτεεν ἵππους, 1 4θῦ
πολλὰ .. ἀνεψιοὶ ἀμφὶς Acn | αὐτοῦ λισσό-
μενοι κατερήτυον ἐν μεγάροισι |, 501 τοὺς
ϑυέεσσι .. παρατρωπῶσ' ἄνϑρωποι | λισσόμε-
vot, I 520 ἄνδρας δὲ λίσσεσθαι ἐπιπροέηκεν
I ρίστους, A 610 ὀίω περὶ γούνατ᾽ ἐμὰ στή-
εσϑαι ceisonia | λισσομένους, T 305 Aíoco-
μαι I un με πρὶν. . χελεύετε, Y 469 ἥπτετο
εἰρεσι γούνων | ἱέμενος λίσσεσϑ᾽, ?P 609 τῷ
É τοι... Ὀδυσσεὺς |. x cin . ἐξετέλεσσε
ς τῶν νῦν uot μνῆσαι cf. ó 398. Saepe ptcp.
E verbo dicendi 4 502 λισσομένη προσέ-
εἰπε Δία Κρονίωνα ἄνακτα, Π 46 ὡς φάτο
λισσόμενος cf. h. Cer. 324. Φ 368 Ἥρην
πολλὰ λισσόμενος ἔπεα πτερύεντα προσηῦΐδα
οἷ, y 811 343 8606. h. Ven. 184 καί μὲν λισσό-
0c à. mr. no. X 91 προσαυδήτην φίλον
υἱόν, πολλὰ λισσομένω, 2 480 τὸν καὶ λισσό-
μενος Πρίαμος πρὸς μῆϑον ἔειπε. -- 9) τινά.
4A 15 374 καὶ λίσσετο πάντας ᾿Αχαιούς ]. Bekker
hom. Bl. I 321 ἐλίσσετο cf. Ameis append. ad 1.,
La Roche h. T. p. 32, v. supra. 4 394 ἐλϑοῦσ᾽
Οὔλυμπον δὲ día Moa, I 585 πολλὰ δὲ vOv
γὲ χασίγνηται .. | ἐλλίσσονϑ», 591 ελέαγρον
ἦν παράκοιτις Ἷ λίσσετ᾽, 698. μὴ ὄφελες λίοσ-
- αἱ ἀμύμονα Πηλείωνα |, K 455 ὁ μέν μιν
λλε γενείου. 54 ἁψάμεν: oc λίσσεσθαι, M 49
o0 .. ἐλλίσσεϑ' ἑταίρους | v. l. εἰλίσσεϑ᾽
. Ameis append. ad l. Σ᾽ 448 τὸν δὲ λίσσοντο
γέροντες | v. La. Roche h. T. p. 390. X 35 λισ-
'OuEvOG φίλον viov, 418 λίσσωμ᾽ ἀνέρα τοῦ-
ov, $ 157 λισσόμενος βασιληά τε πάντα τε
ἥμον, UL D3 εἰ δέ χε λίσσηαι ἑτάρους λῦσαί
τε χελεύῃς cf. 108. ν 278 Φοίνικας ἀγανοὺς]
78 Ἀντίνοον ϑεοειδέα | λίσσομ᾽, c£. K 118 κατὰ
ντας ἀριστῆας πονέεσϑαι | λισσόμενος. —
acc. personae, infinitivus rei accedit.
114 οὐδέ o' ἐγώ yz | λίσσομαι εἵνεχ᾽ ἐμεῖο
eu, E 491 ἀρχοὺς λισσομένῳ. Ινωλεμέως
ἔμεν, I574cx0v δὲ λίσσοντο γέροντες]. . ἐξελ-
iv, ità Aristarchus, codd. δ᾽ ἐλίσσοντο. —
"
λισσός — λιστρεύω
τοι λισσομένῳ ἐπιπείσομαι, y 98 λίσσομαι, εἴ
λλισάμην, € 400 Δία Κρονίωνα λιτοΐμην |, q p.
995
4) sequitur solus inf. Α 983 ἐγώ γε | λίο-
σομ᾽ Aint μεϑέμεν χόλον, 4 819 μάλα λίοσ-
σοντο δόμεν κλειτοὺς ἐπιχούρους |, 0 372 O
77 λισσομένη τιμῆσαι ᾿ἀχιλλῆα. ἀϑετεῖται Θ
372 Aristou. Τ' 804 αὐτὸν δ᾽ ἀμφὲ γέροντες
: ἠγερέϑοντο Ι λισσόμενοι δειπνῆσαι, X 940
πατὴρ καὶ πότνια μήτηρ | λίσσονθ᾽ .. αὖϑι
μένειν, I 51 λίσσονται .. Κρονίωνα πιοῦ-
σαι | τῷ ἄτην ἅμ᾽ ἕπεσϑαι, Jg 30 πομπὴν δ᾽
ὀτρύ νει, καὶ λίσσεται ἔμπεδον εἶναι. — δ) τενὰ
ὅπως, ἵνα. y 19 ἀίσσεσϑαι δέ μιν αὐτός, ὕπως
νημερτέα͵ εἴπῃ |, 9 344 λίσσετο δ᾽ αἰεὶ | "Hee -
otOY .. ὕπως λύσειεν᾽ Ἄρηα " ,.) 821 λίσσεσϑαι
δέ μιν αὐτός, ἵνα νημερτὲς ἐνίσπῃ. — 6) τιν ά
τι. v. Krueg. Di. 46, 17,3, La Roche Stud. p. 244.
B 210 ταῦτα uiv οὐχ ὑμέας ἔτι λίσσομαι οὐδ᾽
ἀγορεύω, ὃ 847 o 138 ἅ μ᾽ εἰρωτᾷς καὶ λίσ-
σεαι. — Solus acc. rei semel II 47 ἔμελλεν |
οἱ αὐτῷ ϑάνατον... καὶ κῆρα λιτέσϑαι. De ac-
τς v. schol. ad l, Dind. II p. 94, Eust. 1045,
, E. M. 567, 97, Herod. ed. Lentz 1 466 Il
τ — 7) accedunt a) dat. instrument. ἐπέ-
εσσι simil. Φ 98 Guy s. “προσηύδα .. | λισσό-
μενὸς ἐπέεσσιν, 5 144 5 αὕτως ἐπέεσσιν, "us
μειλιχίοισι | λίσσοιτ᾽ cf. "las, ε 224 ἐμὲ . . ἕτα-
θοι λίσσοντ᾽ ἐπέεσσι | . . ἰέναι πάλιν, x 526
ἐπὴν εὐχῇσι λίσῃ χλυτὰ ἔϑνεα νεκρῶν, 4 35
τοὺς δ᾽ ἐπεὲ εὐχωλῇσι ος | ἐλλισάμην, h. XVI
5 λίτομαι δέ σ᾽ ἀοιδῇ ct. 'h. XIX 48. — b) A«-
βὼν, ἑλὼν ὭΣ ΟΣ v. Doederl. adn.? ad A
500, Krueg. Di. 47, 5. Z 4b ᾿Αδρηστος δ᾽
ἄρ᾽ ἔπειτα “λαβὼν alesero yovvov cf. z 264.
[5 143 μερμήριξεν. . ἢ γούνων λίσσοιτο λαβὼν
εὐώπιδα χούρην, cf. Y 469 ἥπτετο χείρεσι γού-
vov | ἱέμενος λίσσεσϑ᾽, Φ 71 τῇ ἑτέρῃ μὲν
ἑλὼν ἐλλίσσετο γούνων, ' tantum γούνων 1451
«itv ἐμὲ λισσέσκετο γούνων, χ( 881 ἡ γοίνων
λίσσοιτο προσαΐξας Ὀδυσῆα]. Eust. 762, 60. —
8) 4. $7 πέρ τινος. O 660 Νέστωρ. e λίσσεϑ'
ὑπὲρ τοκέων “γουνούμενος ἄνδρα ἕχαστον, X
338 d ὑπὲρ ψυχῆς καὶ o? νων. ᾿ μή
με ἔα, Q 407 μιν ὑπὲρ πατρὸς 5 | λίσσεο, 0
261 λίσσομ᾽ ὑπὲρ ϑυέων καὲ δαίμονος. À. τι-
voc omisso ὑπέρ semel, 9 68 λίσσομαι ἠμὲν
Ζηνὸς Ὀλυμπίου “ἡδὲ Θέμιστος, v. Ameis, Nitzsch,
Faesi ad 1, Krueg. Di. l. c. — E. M. 567, 22,
E. Gud. 371, 36, Hes., Suid. (τολύλλιστος, τρίλ-
λιστος, λιτή.)
λισσός (eiusdem radicis ac A/c est, qu. v.
λισσός pro λιτ-ῆος, Curt. Et.* 367, Leo Meyer
in Kuhn Ztschr. V 376. y initiale (fuisse volunt
Hoffm. quaest. p. 145, Lobeck Pathol. 298, 3.
Goebel Lexil. II 94 vocem ad rad. c2: pertinere
putat) — Levis, Hes. λισσή" λεία. Non le-
gitur nisi λισσὴ πέτρη ter in Od. y 298 ἔστι
δέ τις λισσὴ αἰπεῖά τε εἰς ἅλα πέτρη. Erant
veteres, qui Δ. hoc loco pro nomine proprio ac-
cipiendum esse putarent, y. Eust. 1468, 37 4.
7. ἢ 7j, λεία, ἢ, ὀνοματιχῶς οὕτω λεγομένη
κατὰ τὸ χύριον ὄνομα. Stephan. Byz. s. v. Φαι-
στός" ἔστι δὲ Us Φαιστιάδος χαὶ ὃ χαλούμε-
vog “Τισσής. Ὅμηρος" ἔστι δὲ τις “ισσὴς «i
πεῖώ τε εἰς ἅλα πέτρη, sed v. Hoeck, Kreta I
412, Buchholz h. Real. I p. 254. — ε 412
ἀμφὶ δὲ κῦμα] βέβρυχεν ῥόϑιον, λισσὴ δ᾽ &va-
δέδρομε πέτρη cf. κ 4. — E. M. 567, 12.
λεστρεύω ιλίστρον) cireumfodio rastro.
Apoll. Lex. 108, 34 ἀντὶ τοῦ περιξύοντα, Hes.
Bvovra, περισκάπτοντα. o 297 τὸν δ᾽ οἷον
πατέρ᾽ εὗρεν ἐυχτιμέν;; ἐν. ἀλῳῇῃ | ALGTQEU ovt«
φυτόν, cf, 942 ἢ τοι ὃ uiv κατέχων κεφαλὴν
ea"
990
φυτὸν ἀμφελάχαινε. ν. Faesi ad 1., Buchholz
h. Real. 11 1 p. 114, Hehn*? Kulturpflanzen u.
Hausthiere p. 111. ;
λέστρον (Δισσός, Curt. Et.^ 367, Goebel Lexil.
II 118 pro σλέϑτρον ,Glaettungsmittel**) In-
strumentum, quod est ad levigandum, po-
liendum, purgandum pavimentum. Woerner
substant. homeric. index Misenae 1869, 4. p. 43:
Glaetteisen. 7 455 αὐτὰρ Τηλέμαχος zal iem
z0A0Gg..| λίστροισιν δάπεδον... δόμοιο &bov.
Apoll. Lex. 108, 34 ξυστῆρσι, cf. 'F. M. 567, 18
Hes., Herod. ed. Lentz II p. 448, 19 λίστρος ὃ
ξυστήρ, Eust. 1229, 95. Hehn Kulturpflanzen cet.
p. 111 λίστρον ad fodiendum esse vult.
λιτανεύω (a λιτή — λίσσομαι). Leguntur
impf. λιτάνευε, ἐλλιτάνευε X 414 (La ἘΣΤΕ h.
U. p. 51 hoc quoque loco, sicut ἡ 145, δὲ λετά-
»sv& potius scribi vult), fut. λιτανεύσομεν, aor.
ἐλλιτάνευσα. — Oro, supplico, precor, v.
Schmidt Syn. p. 193. — 1) absol. ἡ 145 ὃ δὲ λι-
τάνευεν Ὀδυσσεὺς |: Ἀρήτη, ϑύγατερ Ῥηξήνο-
ρος... σόν τε πόσιν σά τε γούναϑ' ἱκάνω, v.
La Roche h. T. p. 391. — 2) τενά. ν. Krueg.
Di. 46, 17, 3. I 581 πολλὰ δέ μιν λιτάνευε
γέρων ἱππηλάτα Οἰνεύς, X 414 πάντας δ᾽ ἘΑΞ
λιτάνευε κυλινδόμενος κατὰ zongov, La Roche
δὲ λιτάνευε. — 8) sequitur infin, 7. 196
πολλὰ δὲ x«l σπένδων χρυσέῳ δέπαϊ λιτά-
ds l ἐλϑεῖν. — 4) accedit γούνων ἀψάμε-
νοι Q 851 ἢ μεν ἔπειτα Ι γούνων ἁψάμενοι λε-
ταν. εὖ σομεν, GU κ᾽ ἐλεήσῃ, tantum γούνων z 481
Κίρκης ἐπιβὰς. . εὐνῆς | γούνων ἐλλιτάνευσα,
v. Krueg. Di. 47, 12, 15. — E. Gud. 371, 15, Hes.
λετή "ioo utc). 1)precatio, preces, ἃ 34
τοὺς δ᾽ ἐπεὶ εὐχωλῇσι λιτῇσί τε, ἔϑνεα ve-
χρῶν], ἐλλισάμην. — 2) A«v «i, deae (Welcker
gr. G. p. 712: reuige Bitten), 1 502 za? γάρ
τε λεταί εἰσι Διὸς κοῦραι μεγάλοιο | χωλαΐ τε
ῥυσαί τε παραβλῶπές v' ὀφϑαλμώ, quae Aten
sequuntur, ut quantum fieri potest sanent et cu-
rent si quo damno illa homines affecit, Qui pie
veretur deas, illum audiunt, qui eas contemnit,
in eum ut Ate mittatur ipsae a love petunt. —
Cf. de hac allegoria Naegelsb. hom. Theol.
p. 242, Schoemann gr. Alt. II p. 139, Welcker
l. c., Preller gr. Myth.? I 438. — Nitzsch Sagenp.
p. 129 vss. 502—514 spurios esse vult (sed v.
eund. Beitr. p. 122), recte oblocutus est Moritz
de lliadis lib. IX suspiciones criticae p. 24, v.
Duentzer Arist. p. 163, Ameis append. ad l.,
Eust. 768, 2 s.
AoBóg. (vox pertinere videtur ad λέπω — de-
libro, cuius radix est in lat. lib-er, inde λοβ-ός
folliculus, ,Lappen* auricula, Fick W.? II 218,
Curt. Et.^ 537, Benfey WL. II 4, Goebel Lexil.
II 115 et 218 rad. cAaz esse vult. — Non le-
gitur nisi dat. plur. λοβοῖσι bis. Auricula,
Ohrlaeppchen. Ξ 182 ἐν δ᾽ ἄρα ἕρματα ἧκεν
ευτρήτοισι λοβοῖσι, h. VI S ἐν δὲ “τρητοῖσι λο-
ϑοῖσιν | ἄνϑεμ᾽ ὀρειχάλκου χρυσοῖό τε. Baum.
ad l ,Verto: terebratis auriculis, quamvis
Doederl. Gl. nr. 644 contendat esse aures nescio
E. arte detritas et teretes". — Apoll. Lex. 109,
2 . toic ἄχροις τῶν ὠτίων. cf. schol. BL ad
— 182, Eust. 976, 82 1137, 4, E. M. 569, 9, E.
Gud. 372, 14, Hes., Suid.
λόγος (λέγω). Non leguntur ap. Homerum
formae nisi dativi plur. λόγοις O 393 et λόγοι-
civ) « 56, h. Merc, 317. Narrationes, non
singula verba significat. cf. Schmidt Syn. Wi p. 86
XSchilderungen*, Lingen die Wurzeln sy und
λέστρον — λοίγιος
λὲχ p.44 et 58, ubi Teichmueller ,,neue Studien
zur Geschichte der Begriffe* Gotha 76 p. 181:
,heden, wobei es auf den Inhalt der Gedanken
ankommt*. — Ὁ 393 ἧστό τε καὶ τὸν ἕτερπε
λόγοις, sc. Patroclus Eurypylum vulneratum. «
56 αἰεὶ δὲ μαλακοῖσι καὶ αἱμυλίοισι λόγοισε |
ϑέλγει, ὅπως ᾿Ιϑάκης ἐπιλήσεται sc. Calypso
Ulixem, v. Nitzsch ad 1. h. Merc. 317 αὐτὰρ ὃ
τέχνῃσιν zal αἱμυλίοισι λόγοισιν | ἤϑελεν é&a-
πατᾶν Κυλλήνιος ᾿Αργυρότοξον. (ἀλογέω, μυ-
ϑολογεύω, μαψίλογος, παλίλλογος.)
λοετρόν (rad.lu, λοετρόν pro A07-s-rpo-v|
Curt. Et." p. 368. 709, cf. Leskien in Curt. Stud.
II p. 104, Fick W.* II 223). — Leguntur tantum
plur. formae nom. ace. λοετρά, λοέτρ᾽. Lavatio
balneae. ϑερμὰ λοετρά 5 6 εἰς ὅ χε θερμὰ
λοετρὰ ἐυπλόκαμος Ἑκαμήδη l. ϑερμήνῃ,
ὄφρα πέλοιτο | Ἕχτορι ϑερμὰ λοετρὰ μάχης
£x νοστήσαντι |, 9 349 αἰεὶ δ᾽ ἥμιν δαΐῖς m
φίλη .. λοετρά τε ϑερμὰ καὶ εὐναί |, 450
δ᾽ ἄρ᾽ ἀσπασίως ἔδε ϑυμῷ 1 ϑερμὰ λοέτρ᾽, ἢ
Merc. 268 ὕπνος ἔμοιγε μέμηλε E zal ϑερμὰ
λοετρά]. Non addito ϑερμά X 445 νηπίη, οὐδ
ἐνόησεν ὅ᾽ μιν μάλα τῆλε λοετρῶν | χερσὰ
᾿Αχιλλῆος δάμασε... ᾿Αϑήνη cf. 444. T 44 οἱ
ϑέμις ἐστὶ λοετρὰ παρήατος ἄσσον ἱχέσϑαι |
— 1. Qxsavoto € 489 ε 275 οἴη ἄμμορός at
λοετρῶν ᾿Ωχεανοῖο sc. ἄρκτος, v. Ameis append
ad ε 275. — v. E. M. 568, 49, Eust. 1560, 3j
reed
HE
vas, in quo aqua lavationi calefiebat. Σ 346 o
δὲ ᾿λοετροχόον τρίποδ᾽ ἕστασαν ἐν πυρὶ
Aío |, ἐν δ᾽ ἄρ᾽ ὕδωρ ἔχεαν, εἴ. 9 435 αἱ δὲ.
to. — 2) substantivi loco usurpat. qui,. vel q
balneas parat. v 297 δῶ ξείνιον, ὄφρα e
αὐτὸς] ἠὲ λοετροχόῳ δώῃ “γέρας ἠέ τῳ ἄλλῳ
δμώων. schol vulg. τῷ τὰ λουτρὰ πάρέχο
ἢ παρασχευάζοντι, ct. "Hes. λέγει τὸν τὰ λου
τρὰ παρασχευάζοντα ἄνδρα, ὃν ἡμεῖς παραχύ
τὴν λέγομεν, Ameis ad 1. » wahrscheinlich | b
Diener, der fuer die weiblichen Individuen, welch
stets bei Homer das Bad besorgen, untergec
nete Dienste zu verrichten hatte*, v. Duentze
ad L, Passow. s. v. Iam cum servarum esset he
roicis temporibus lavationes parare (v. Friedreie
Real. $ 69), rectius fortasse schol. ambros, ἔσω
τινὲ πρὸς τὰ λουτρὰ ἀπο δεδειγμένῃ γυναιξ
cf. Faesi ad l. 7. λ. igitur balneatrix est. — Hes
Eust. 740, 8.
λοιβή (Ato) libatio., Ter in Il. 2. τε i
95 ts 4 49 “2 Τὸ οὐ γάρ uoi ποτε βωμὸ
ἐδεύετο δαιτὸς ἐΐσης | λοιβῆς τε κνίσης τε.
500 χαὲ τοὺς͵ μὲν. 1 λοιβῇ τε κνίσῃ τε πᾶ
φθατρωπῶσ' ἄνϑρωποι. ,Semel in Od. ε 349 σ᾿
δ᾽ αὖ λοιβὴν φέρον, εἴ μ᾽ ἐλεήσας | οἴχι
πέμψειας Ulixes Cyclopi dicit. Eust. 1631, ὃ
ἔτε δὲ xal χολαχευτιχὸν εἴγε οὐχ ὡς εἰν
δῶρον. ἀλλ᾽ ὡς ϑεῷ λοιβήν φησι τὸν ὁ
προςφέρειν. Ameis ad l. ,,Od. versucht mit ἢ
nischer Klugheit (vgl. 276) den Kyklopen |
einen beleidigten Gott zu versoehnen*. Nitzs
ad l adversatus Ulixis animi sententiam fuis
vult: attuli vinum sperans me bene receptum €
dimissum iri; tunc vinum libationi et solemr
potui hospitali futurum erat. cf. Faesi je
Spende bei dem zu erwartenden gastlichen A
schied*. — Hes.
λοίγεος (λοιγός) perniciosus, calami :
λ. ἔργα A 018 ἡ δὴ λοίγια ἔργ᾽, 0 τέ μ
b
ϑοδοπῆσαι ἐφήσεις | Ἥρῃ cf. 573. 533 viv
olo AoiyP? ἔσεσθαι), 3P 310 τῷ v οἴω λοίγι'
ἔσεσϑαι | — Eust. 178, 8, Hes.
- AotyOc (ἃ rad. Avy ut videtur, cf. Curt. Et.^
188 et 156, Benfey WL. II 16, Doederl. Gl.
nr. 108, qui o. diphthongum per metathesin e
λύγιος ortam esse putat. Fick W.? II 296 vo-
cem non affert sub rad. lug. Bezzenberger Beitr.
IV ὀλίγος comparatur, lit. ligá — morbus. E.
M. 568, 19, E. Gud. 372, 62. παρὰ τὸ λείπω cf.
Eust. 49, 37). — Pernicies, calamitas, ple-
rumque belli, praeterea pestilentiae (4 69 97 456),
euiusvis mali (4 398 Π 80 ὦ 489) — Legitur
bis nom. λοεγός (Θ 130 4 310), reliquis omnibus
locis acc. in quinto pede vs. Saepe λοιγὸν ἀμύ-
»&w: Α 61 βούλεται... ἡμῖν ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦ-
ve. |, E 608 Y 98 πάρα εἷς γε ϑεῶν, ὃς λοι-
γὸν ἀμύνει |, E 662 πατὴρ δ᾽ ἔτι λοιγὸν ἄμυ-
γεν |, O 736 τεῖχος .., 9 x ἀνδράσι λοιγὸν
ἀμύναι |, Π 75 Δαναῶν ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι |,
80 νεῶν ἀπὸ A. d. Σ 450 ἠναίνετο à. d. «ὦ
489 ἀρὴν x«l A. d. Ν 420 ἀμύνων λοιγὸν
Ἀχαιοῖς |. — Accedit adi. ἀειχής A 97 οὐδ᾽ ὅ
γε πρὲν Δαναοῖσιν ἀειχέα λοιγὸν ἀπώσει |,
schol. A οὕτως ᾿ἡρίσταρχος. καὶ ἡ Πασσαλιω-
τιχὴ δὲ x«l ἡ Ῥιανοῦ τὸν αὐτὸν ἔχει τρόπον.
ἔοιχεν οὖν ἡ ἑτέρα Ζηνοδότου εἶναι ἡ οὐδ᾽
γε πρὶν λοιμοῖο βαρείας χεῖρας ἀφέξει“,
y. praeterea Ameis, Hentze append. ad 1. 4 341
χρειὼ ἐμεῖο γένηται ἀεικέα λοιγὸν ἀμῦναι |
cf. 398. 456 Δαναοῖσιν ἀεικέα λοιγὸν ἄμυνον |,
Π82 «t! χε μὴ Ἀργείοισιν ἀεικέα λοιγὸν ἀμύ:
νῃς |, 1 495 ἵνα μοί ποτ᾽ ἀ. 4. ἀμύνῃς}, d 184
εἰς ὃ xs πάντες | τίσετε.. λοιγὸν ᾿Αχαιῶν |,
$ 138 Τρώεσσι δὲ λοιγὸν ἀλάλχοι | cf. 250
389. — Θ 180 4 310 ἔνϑα xs λοιγὸς ἔην x«l
ἀμήχανα ἔργα γένοντο. Apoll. Lex. 12, 14,
st. 46, 4, Hes. (λοίγιος, βροτολοιγός.)
λοιμός (dubiae originis vox, quam veteres ἃ
tremo concertantium cedunt, der letzte
Preis, cf. Lobeck Pathol. p. 473. — 1) absol. Ὁ
751 ἡμιτάλαντον δὲ χρυσοῦ λοισϑήι᾽ ἔϑηχεν |.
schol. V ἡ συνήϑεια .,λοισϑήιον ἔκφερ᾽ ἄεϑλον"“
οὐ γὰρ χλίναϊ (sic) λοισϑεύς, ὡς τινες. Lobeck
l.c. pro οὐ γὰρ χλίνεται ἀπὸ τοῦ λοισϑεύς, La
Roche in ed. οὐ γὰρ χλίνει λοισϑεύς, Eust.
1327, 59 x«l ὅρα τὸ λοισϑήι᾽ ἀπὸ εὐϑείας τῆς
ὃ λοισϑεύς. --- 2) λοισϑήιον ἄεϑλον Ψ 785 Ἄν-
τίλοχος δ᾽ ἄρα δὴ λοισϑήιον ἔχφερ᾽ ἄεϑλον |.
λοῖσϑος (E. M. 568, 42 παρὰ τὸ ὄλισϑος
«W^ ὑπέρϑεσιν τοῦ λ λοῖσϑος, οἷον ὃ ἐξο-
λισϑήσας χαὶ ἐμποδισϑείς (cf. Eust. 46, 6), ἢ
παρὰ τὸ λείπω. Benfey WL. II 129 λοῖσϑος
pro λοίπισϑος, ἐσϑὸ — sanscr. ishtha, cf. Kueh-
ner a. Gr.? I p. 437, 2 λοῖσϑος ortum esse e
λοίπ-ιστος, λοῖπ-στος, eiecta littera zc Aototoc,
litteram c deinde quasi aspirantem effecisse, ut
t in $ mutatum sit, Foerstemann de compar.
et superl. ling. Graec. et Lat. p. 22 putare sylla-
bam c90c reliquam esse e syllaba exeunte san-
Seritica igchtha. Oblocutus est Goebel Lexil. II
λοιγός — λούω
991
216, qui vocem non ad λείπω, sed ad radicem
σλιϑ' — labi pertinere vult). — Postremus,
ultimus. 4/536 λοῖσϑος ἀνὴρ ὠριστος ἐλαύ-
νει μώνυχας ἵππους |. — Apoll. Lex. 109, 3,
Hes. (λοισϑήιος.)
Aoxooí, mentio fit ab Homero eorum solum,
qui Epienemidii vocantur, B 535 “οχρῶν, oi
ναίουσι πέρην ἱερῆς Εὐβοίης: praeerat eis Aias,
Oilei f. Β 597 “οχρῶν δ᾽ ἡγεμόνευεν Ὀιλῆος
ταχὺς Αἴας, quem quadraginta naves Troiam se-
cutae erant, B 534. Oppida eorum nominantur
octo B 531—533, quorum Θρόνιον Bo«yolov
ἀμφὶ ῥέεϑρα situm erat. cf. Bursian G. v. Gr.
I p. 188, Strabo IX 426. Locri non pugnabant
inter hoplitas, sed sagittarii et funditores erant
N 719 οὐδ᾽ p Ὀιλιάδῃ μεγαλήτορι “οχροὶ
Enovto |, οὐ γάρ σφι σταδίῃ ὑσμίνῃ μίμνε φί-
λον x5o |.., ἀλλ᾽ ἄρα τόξοισιν καὶ ἐυστρεφεῖ
οἰὸς ἀώτῳ | Ἴλιον εἰς &j? ἕποντο πεποιϑότες,
N 686 ἔνϑα δὲ Βοιωτοὶ...) Δοχροὲ καὶ Φϑτοι
zal φαιδιμόεντες ᾽Επειοὶ}... ἐπαΐσσοντα νεῶν
ἔχον sc. Ἕχτορα. — v. Buchholz h. Real. I p. 155.
λοπός (Aéno, v. Curt. Et.^ 539, Goebel Lexil.
II 115, Doed. Gl. 2425) cortex. c 233 τὸν δὲ
χιτῶν" ἐνόησα περὶ χροὶ σιγαλόεντα, οἷόν τε
χρομύοιο λοπὸν κάτα ἰσχαλέοιο. Eust. 1868,
47, E. M. 569, 51, Hes., Suid.
λουτρόν (v. s. λοετρόν) lavatio, h. Cer. 50
οὐδὲ χρόα βάλλετο λουτροῖς |.
λούω (rad. est Av, lat. lu, cf. λῦτμα, lu-o, am-
plificata in Aov et lav cf. λού-ω, lat. lay-o, lau-
tus, Curt. Et.» 42 368 569, Fick W.? II 223,
Hartel hom. Stud. III 37. Goebel Lexil. II. 117
radicem gA«-, σλὺ esse vult). — Formae home-
ricae verbi pertinent ad stirpes 2407 et Aot.
Praesentis formae ap. Homerum non leguntur,
nisi infinitivi praes. medii λούεσθαι Z 508, et
λοῦσϑαι G 216; omnes autem formae homericae
eius verbi, impf. fut. aor., revocandae quasi
sunt ad quattuor formas indicativi praesentis:
200, λόεω, λουέω, Aozéc cf. Curt. Verb. I p. 386.
i — Leguntur: a) Act. impf. sing. λόεον (λόξεον)
ὃ 252, Ameis, Faesi ἐλόευν contract. ex ἐλόξον,
quod est in codd. nonnullis et ap. schol. LV ad
E 905, v. La Roche v. 1. Herod. ed. Lentz II
336, 32 τὸ λουτρὸν xci τρισυλλάβως λέγεται
λοετρόν .. ἐπεὶ «al τὸ ῥῆμα δισσὸν λοέω xal
λούω .,ἀλλ ὅτε δὴ μιν ἐγὼ λόεον“,, cf. ibid.
943, 9. 8. sing. λό᾽ (407) x 361; plur. 3. prs.
λόον (Aózov) h. Ap. 120, ἐλούεον h. Cer. 289,
de qua forma singulari cf. Ludwich in Jahnii ann.
1879 p. 306, qui ἐλώφεον scribendum esse cen-
set. — Aor. ind. λοῦσεν, λοῦσ᾽, λοῦσαν. coni.
λούσῃ &mo X T7. opt. λούσειαν ἄπο Σ 345.
impr. λοῦσον II 669, λούσατε ζ 210. ptcp. λοέσ-
σας (Aozécaac) Ψ 282, λούσασα ε 264. inf. 20v-
σαι $2 582, λοέσσαι τ 320. — b) Med. praes. inf.
λούεσθαι Z 508, λοῦσϑαι (λόε-εσϑαὴ) C 216.
fut. ἀπολούσομαι 5 219, λοέσσομαι τ 221. aor.
ind. λοέσσατο 5 227, λούσαντο. opt. λούσαιτο
« 254. impr. λούσασϑε. ptcp. λοεσσάμενος
d 560 « 310 9 497, -μένη h. XXXII 7, -μεναι
t 96, -uévo K 577. inf. λούσασϑαι. — Perf.
ptep. λελουμένος E 6, v. Curt. Verb. p. 150.
Leskien in Curt. Stud. II p. 105 formas, quae
sunt λοῦσαι, λοῦσεν aliae, non ad praes. λούω
pertinere, sed contractione e λοέσαε cet. ortas
esse vult, cf. Buttmann a. Gr. II 236, Kuehner a.
Gr.? I. p. 861.
1) Act. Lavo, E 905 τὸν δ᾽ Ἥβη λοῦσεν, χα-
ρίεντα δὲ εἵματα ἕσσεν, y 464 τόφρα δὲ T-
998
λέμαχον λοῦσεν καλὴ Πολυχάστη | (Ameis ad 1.
lavari iubeo, item Z 210 η 296, cf. Naegelsbach
hom. Theol. p. 252), € 264 Καλυψὼ Ι εἵματα
τ᾽ ἀμφιέσασα .. καὶ λούσασα ΙΞξ 210 ὁ ἀμφίπο-
MODE | λούσατέ τ᾽ ἐν ποταμῷ, 09" ἐπὶ σχέ-
πᾶς ἔστ᾽ ἀνέμοιο, 4 296 ἥ μοι σῖτον ἔδω-
χεν..} zal λοῦσ᾽ ἐν ποταμῷ, v. Ameis ad 1.
xz 361 ἔς ῥ᾽ ἀσάμινϑον ἕσασα͵ ΄χό" ἐκ τρίποδος
μεγάλοιο), Ameis — λοετρὰ ἔχεεν. h. Ap. 130
ἔνϑα os . . ϑεαὶ λόον ὕδατι καλῷ |, h. Cer.
289 ἀγρόμεναι δέ μιν ἀμφὶς ἐλούεον͵ ,ἀσπαί-
ρονταὶ. --- De equorum lavatione 289 ὕ σφωιν
μάλα πολλάκις ὑγρὸν ἔλαιον | χαιτάων κατέ-
χεῦε, λοέσσας ὕδατι -λευχῷ, SC. Πατρύπλυς. —
ἀπολούω in tmesi X 7 εἰς ó χε. Ἑχαμή-
à | .. λούσῃ ἄπο Boórov αἱματόεντα, ἢ Ψ 41
εἰ πεπίϑοιεν | Πηλ εἰδὴν λούσασϑαι ἄπο βρ. ἁ.
— Saepe λούειν χαὶ χρίειν. ἐλαίῳ coniunguntur,
ὃ 49 o 88 τοὺς δ᾽ ἐπεὶ οὖν ὁμφαὶ λοῦσαν καὶ
χρῖσαν ἐλαίῳ |, 9 454 τὸν δ᾽ ἐπεὶ οὖν δμῳαὶ λ.
Z. χ. ἐ. 9 864 h. Ven. 61 ἔνϑα δέ μιν χάριτες
λοῦσαν καὶ χρῖσαν ἐλαίῳ |, w 154 Εὐρυνόμη
ταμίη λοῦσεν “. χ. £. | sc. Ὀδυσσῆα. ὦ 366
ἀμφίπολος Σικελὴ λοῦσεν z. y. &. sc. «“Ἰαέρ-
την. y 466 z 364 αὐταρ ἐπεὶ λοῦσέν τε καὶ
ἔχρισεν λίπ᾽ ἐλαίῳ | οἵ. α 450. 8 252 ἀλλ᾽ ὅτε
δή μιν ἐγὼ λόεον καὶ χρῖον ἐλαίῳ |, Ameis
Faesi ἐγὼν ἑλόευν. τ 890 ἠῶϑεν δὲ μάλ᾽ ἦρι
λοέσσαι τε χρῖσαί τε, de accentu v. La Roohe
h. T. p. 413. — De lavatione corporis mortui
II 669 Σαρπηδόνα. 5} πολλὸν ἀπὸ πρὸ φέρων
λοῦσον ποταμοῖο ῥοῇσι cf. 679. 2 345 Πά.-
τροκλον λούσειαν ἄπο βρότον αἱματόεντα, 350
xal τότε δὴ λοῦσάν τε καὶ ἤλειψαν AU ἐλαίῳ Ι;
Q 582 ὁμῳὰς δ᾽ ἐχκαλέ σας λοῦσαι χέλετ᾽ ἀμφί
v ἀλεῖψαι ], 587 τὸν δ᾽ ἐπεὶ ovv ὅμωαὶ λοῦ-
σαν zal χρῖσαν ἐλαίῳ | sc. Ἕκτορα. — 2) Med.
me lavo. K 576 ὁ 48 o 87 ἔς ῥ᾽ ἀσαμίνϑους
βάντες ἐυξέστας λούσαντο!, Καὶ 5177 τὼ δὲ λοεσ-
σαμένω χαὶ ἀλειψαμένω Aim? ἐλαίῳ | cf. C 96.
5 297 πάντα λοέσσατο zal λίπ ἄλειψεν | sc.
Ὀδυσσεύς. α 310 ὄφρα λοεσσάμενός τε τεταρ-
πόμενός τε φίλον κῆρ | δῶρον ἔχων ἐπὶ νῆα
κίῃς, 5 219 ὄφρ᾽ ἐγὼ αὐτὸς | ἅλμην ὦμοιιν
ἀπολούσομαι, 221 ἄντην d? οὐκ ἂν ἐγώ γε
λοέσσομαι, 216 ἤνωγον δ᾽ ἄρα μιν λοῦσϑαι
ποταμοῖο δοῇσι cf. 9 449 αὖ ὑτόδιον δ᾽ ἄρα μιν
ταμίη λούσασϑαι ἀνώγει Ι, ἔς ὁ ἀσάμινϑον
ἀνϑ', 9 427 πυρὲ χαλχὸν ἐήνατε, ϑέρμετε δ᾽
ὕδωρ |, ,ὄφρα λοεσσάμενός τε ἰδών v εὖ χεί-
μενα 1 πάντα... δαιτί τε τέρπηται Ζαὶ ὕμνον
ἀκούων, ψ 181 πρῶτα μὲν ἂρ λούσασϑε καὶ
ἀμφιέσασϑε χιτῶνας | cf. 142 πρῶτα μὲν οὖν
λούσαντο z &. Zo 254 τοιούτῳ δὲ ἔοικας,
ἐπεὶ λούσαιτο φάγοι E: |, εὖ ἐδέμεναι μαλακῶς.
— Additur genetivus Qzs«voio aut ποταμοῖο,
qui partitivus est. E 6 λελουμένος χεανοῖο |
sc. ἀστὴρ ὁπωρινός, Z 508 O 265 ἵππος ..
εἰωϑὼς λούεσϑαι ἐυρρεῖος ποταμοῖο |, 4.560
λοεσσάμενος ποταμοῖο | . ΒΕ προτὶ Ἴλιον ἀπο-
νεοίμην οἵ. h. XXXII 7 eve ἂν dm "Qzsavoto
λοεσσαμένη χρόα καλόν | sc. Σελήνη. v. de eo
genetivo Ameis ad 9 261, La Roche ad E 6,
Krueg. Di. 47, 15, 4, Kuehner a. Gr.5 II p. 308,
Hentze in Philol. XXVIII p.515. Eust. 1251,
98 ἔστι γὰρ ἀντὶ τοῦ ἐπὲ ποταμοῦ (e 560),
Schol. A ad E 6 λείπει ἡ ἐξ. (ἀπολούω, νεόλ-
Aovtoc, λοετρὸν cet., λῦμα, ἀπολυμαίνομαι cet.).
λοφιή (λόφος) cervix horrida saetis, sae-
tae cervicis. τ 446 ὁ δ᾽ ἀντίος ἐκ ξυλόχοιο Ι
φρίξας εὖ λοφιήν, πῦρ δ᾽ ὀφϑαλμοῖσι δεδορ-
Àoqu; — λόχμη
χώς sc. σῦς. v. Eust. 1872, 23, Apoll. Lex. 109,
6, E. M. 570, 4, Hes.
λόφος (Benfey WL.II 811 λόφος pro yàó-
qoc — lat. globus ,,der sich woelbende Nacken**;
neque minus litteram gutturalem initiale fuisse
Hoffmann quaest. p. 147, Kuehner a. Gr.? I p. 202,
2 volunt. Goebel Lexil. II 115 σλόφος formam
primariam vocis fuisse putat, Walter in Kuhn
Ztschr. ad rad. varbh — torqueo eam pertinere
vult. Positionem efficit Δ quattuor locis, cum
septem vocalis brevis, quae praecedit, correpta
reperiatur cf. La Roche h. U. p.51,6. Veteres
a λέπω derivabant cf. E. M. Bio, 53, E. Gud.
373, 30, Eust. 1313, 31 1653, 7). — 'Cervix, crista,
collis, v. Hes. s. v., Apoll. Lex. 109, 3 significa-
tionem collis non affert. — 1) cervix, collum,
bis in Il. hominis K 573 ἱδρῶ πολλὸν ἀπενί-
ζοντο .. κνήμας τε ἰδὲ λύφον ἀμφί τε
ρούς ], equorum :P 508 ἀνεχήκιεν ἱδρὼς | ἵππων
£x τε λόφων καὶ ἀπὸ στέρνοιο χαμᾶζε |. —
2) crista, plerumque pilis equorum facta, Achil-
lis galea antem arte Vulcani crista aurea erat
ornata cf. Y 612 T 383 X 316. Γ' 837 4420
[481] Π 138 χ 124 χρατὶ d? ἐπ' ἐφϑέμῳ κυνέην
εὔτυχτον ἔϑηχεν | Ἱππουριν" δεινὸν δὲ λόφος
καϑύπερϑεν ἔνευεν |, Z 469 ταρβήσας χαλχόν
τε ἐδὲ λόφον. ἱππιοχαίτην J| sc. ἄστύαναξ. Ν 615
ὁ μὲν κόρυϑος φάλον͵ ἤλασεν ἱπποδασείης |
ἄκρον ὑπὸ λόφον αὐτόν. O 537 ῥῆξε d ἀφ᾽
ἵππειον. λόφον αὐτοῦ, X 6129 ἐπὲ δὲ χρύσεον
λόφον ἧκε}, T 888 X 316 ἔϑειραι 1 χρύσεαι,
ἃς Ἥφαιστος ἵει λόφον ἀμφὶ ϑαμειάς, v. Baer-
winkel de heroum hom. armatura, Pr. Arnstadt,
1839, p. 42. — 3) collis, v. Schmidt Syn. ΠῚ
p. 93. ,Hac notione vox in Il. non legitur. 4 596
λᾶαν avo ὥϑεσχε ποτὲ λόφον s sc. Σίσυφος. π
471 ἤδη ὑπὲρ πόλιος, ὅϑι 9' Ἕρμαιος λόφος
ἐστίν, h. Ap. 520 ἄχμητοι δὲ λόφον προσέβαν! -
ποσίν, h. XIX 6 Πᾶν’... ὃς πάντα λόφον »i-
φόεντα λέλογχε |. (ἄλοφος, χαταλοφάδεια, AO
φιή, ὀρσολοπεύω.)
λοχάω (λόχος, v. Buttm. Lexil. II 92, 2, Li
d. Wurzeln λὲγ ἃ. Aez p. 60) — Leguntur for-
mae Act. praes. ind. λοχόωσι v 495 o 98, 4
χῶσι ξ 181. ptep. λοχόωντες ὃ 847 zx 369. aor
inf. λοχῆσαι, ptep. λοχήσας z 53. — Med. aor.
coni. λοχήσομαι ὃ 670, ptcp. λοχησάμενος ὃ 888
463 v 268. — Act. 1) absol. ,3) insidias col
loco. € 520 oi δ᾽ ὅτε δὴ δ᾽ ἵκανον ὅϑι σφίσι
εἶχε λοχῆσαι!, ἐν ποταμῷ, .. ἔνϑ᾽ ἄρα τοί y
ἵζοντ᾽ εἰλυμένοι αἴϑοπι χαλκῷ. — b) in in
sidiis sum. à 847 τῇ τόν γε μένον λοχόωντε
᾿Αχαιοί Ι. x58 ἀτὰρ, σὸν παῖδα χαταχτεῖ ει δ
λοχήσας |. — 2) τε νά, insidior. v 495 ἡ μέ
μιν λοχόωσι νέοι σὺν vni μελαίνῃ, & 181 τὸ
δὲ μνηστῆρες ἀγαυοὶ | οἴκαδ᾽ ἐόντα λοχῶσιν,
o 28 μνηστήρων σ᾽ ἐπιτηδὲς ἀριστῆες λοχό
σιν |, x 869 ἐμίμνομεν ἠῶ ὅταν | Τηλ'
λοχόωντες. — Med ur absol. in insi con
sisto. ὃ 388 τόν γ᾽ εἴ πως σὺ δύναιο λο ά
μενος λελαβέσϑαι, 468 ὄφρα μ᾽ ἕλοις ἀέκοντ'
λοχησάμενος, » 968 τὸν... βάλον... δουρὶ,
ἀγρόϑεν ἐγγὺς ὁδοῖο λοχησώμενος σὺν
oo |. — 2) τινὰ, iusidior. d 670 ὄφρα μιν αἱ
τις ἰόντα λοχήσομαι ἠδὲ φυλάξω | ἐν πορϑμῷ
᾿Ιϑάκης. --- v. Doed. Gl. 2059, Eust. 850, 47 ὕπο
καϑῆσϑαι ἐνεδρευτικῶς. Suid. Hes. ἐνεδρεύει
λοχεύω (rad. λεχ) pario. h. Merc. 280 &»9q
τε νύμφη | ἀμβροσίη ἐλόχευσε Διὸς παῖδα Koo
νίωνος |. Hes. Suid.
A0 (rad. 2:7) cubile ferarum, inde locus
"
n
densus arboribus et virgulto. τ 439 ἔνϑα δ᾽ ἄρ᾽
ἐν λόχμῃ πυκινῇ χατέχειτο μέγας σῦς |. — v.
Duentzer in Kuhn Ztschr. XV p.44. Apoll. Lex.
109, 10 σύμφυτος τόπος. E. ΟΥ. 91, 9, E. M.
570, 97 λόχμη 94uvoc, ὕλη, σύνδενδρος τό-
πος, Herod. ed. Lentz II 289, 7, E. Gud. 378,
43, Suid., Hes.
λόχος (a radice λὲχ v. s. λέγω. Curt. Et.^
194, Fick W.? II 226, Lingen die Wurzeln λὲγ
und Aey p. 65, Buttm. Lexil. II 92, 2, Doed. Gl.
2059. Goebel Lexil. I p. 317 λόχος ut λέχος ἃ
radice σλὲχ derivans interpretatur ,, Verschlag
zum Verstecken*. De vocali 0, quae est in Aó-
χο-ς, cum λεχες (λέχος) € habeat, cf. Goebel in
Kuhn Ztschr. XII p. 239, Buttmann 1. c. p. 52.
— Veteres et a λέγω et a λέχος derivabant, E.
M. 570,17 παρὰ τὸ λέγω... 09£v xal ἐπί-
λεχτος, ὕτι τοιοῦτοι ἐπίλεκτοι ἐπελέγοντο εἰς
τὰς ἐνέδρας (cf. E. Gud. 373, 47), ἢ παρὰ τὸ
λέχος, οἱ γὰρ λοχῶντες οἱονεὶ χοιτάζονται,
xul ὡς εἰς λέχος ἀνακχλίνονται, ἵνα ἀϑεώρητοι
ὦσιν. Apoll Lex. 109, 8 ἀπὸ τοῦ λέχους" οἱ
γὰρ ἐνεδρεύοντες χκαταχλίνουσιν ξαυτούς cf.
Hes. s. v.). — Leguntur sing. λόχος O 522, λό-
40v, λόχον, plur. semel λόχοι v 49. — Insi-
diae, 1) locus insidiarum. 41 379 ὁ δὲ μάλα
ἡδὺ γελάσσας | ἐκ λόχου ἀμπήδησε καὶ εὐχό-
μενος ἔπος ηὗδα, IN 985 οὐδέ τι λίην | ταρβεῖ,
ἐπειδὰν πρῶτον ἐσίζηται λόχον ἀνδρῶν |, de
equo ligneo dicitur à 277 τρὶς δὲ περίστειξας
χοῖλον λόχον ἀμφαφόωσα |, 9 515 visc ᾿ήχαι-
ὧν | ἱππιόϑεν ἐχχύμενοι, κοῖλον λόχον ἐχπρο-
λιπόντες, À 595 ἐμοὶ δ᾽ ἐπὶ πάντα révaAtO |
ἠμὲν ἀναχλῖναι πυκινὸν λόχον ἠδ᾽ ἐπιϑεῖναι],
7:463 ἡ ῥ᾽ ἤδη μνηστῆρες .. ἔνδον ἔασιν ἐκ
λόχου. — 2) insidiae, ei, qui insidiantur, manus
insidiantium. | 4 227 οὔτε λόχον δ᾽ ἰέναι σὺν
ἀριστήεσσιν ᾿Αχαιῶν | τέτληκας ϑυμῷ v. La
Roche Stud. $ 47 C. 4 392 οἱ δὲ Καδμεῖοι..]
ἀναερχομένῳ πυκινὸν λόχον εἷσαν ἄγον-
τες | v. Ameis append. ad l. Z 189 χρίνας.. φῶ-
τὰς ἀρίστους | εἷσε Aógov: vol δ᾽ oU τι πάλιν
οἶχον δὲ νέοντο], ὃ 531 χρινάμενος κατὰ δῆ-
μὸν ἐείχοσι φῶτας ἀρίστους εἷσε λόχον, Ν
977 εἰ γὰρ vvv .. λεγοίμεϑα πάντες ἄριστοι |
ἐς λόχον, ἔνϑα μάλιστ᾽ ἀρετὴ διαείδεται dv-
δρῶν, ξ 917 ὁπότε χρίνοιμι λόχον δὲ ἄνδρας
ἀριστῆας, £2 719 μηδέ τι 9vuo δείσητ᾽ ᾿4ρ-
γείων πυκινὸν λόχον, $ 469 ὡς ὅϑ᾽ ὑπὸ Τροίην
λόχον ἤγομεν ἀρτύναντες |. — 8) latiore sensu
manus militum armatorum, qui ex occulto im-
petus faciunt; notio enim insidiandi utroque loco
homerico, 0 522 v 49, voci subest, Θ 522 φυ-
λαχὴ δέ τις ἔμπεδος ἔστω |, μὴ λόχος εἰσέλ-
ϑῃσι πόλιν λαῶν ἀπεόντων, v 49 εἴπερ πεντή-
χοντα λόχοι μερόπων ἀνθρώπων | νῶι περι-
σταῖεν: si undique homines insidiantes te cir-
cumdarent et prohibituzi essent, greges suos
yi abigere. Itaque non ex omni parte recte
Bekker h. Bl. I p. 125 ad 1.: ,,was heisst λόχοι,
Hinterhalte, oder vom λοχαγός gefuehrte Ab-
theilungen des Heeres? Fuenfzig Hinterhalte,
die uns umzingeln, . . lassen sich kaum ausein-
anderhalten, sondern fliessen zusammen in einen
Erossen λόχος; leicht dagegen sondern sich
Haufen Krieger; nur ist diese Bedeutung un-
homerisch*, periculum enim augetur et cum pe-
rieulo potestas auctoritasque deae tuentis, quod
hostes illi non aperto proelio pugnaturi, sed ex
insidiis Ulixem oppressuri erant; numero autem
insidiarum nihil pendet. — 4) insidiae, das Auf-
λόχος — λυγρός
999
lauern, abstr. ratio insidiandi. € 513 οἱ δ᾽ οὔπω
πείϑοντο, λόχῳ δ᾽ ὑπὸ ϑωρήσσοντο |, ad in-
sidiandum, Faesi ad 1, λόχῳ — εἰς λόχον, λό-
χονδε, Ameis: Dativ des Zweckes, zum Hinter-
halt. ὃ 441 Zv9« xsv αἰνότατος λόχος ἔπλετο,
395 αὐτὴ νῦν φράζευ σὺ λόχον ϑείοιο γέρον-
τος], i. e. qua ratione, quibus insidiis senem op-
primamus et respondere cogamus, ἀργαλέος γάρ
τ᾽ ἐστὶ ϑεὸς βροτῷ ἀνδρὲ δαμῆναι. Eust. 931,
48 Ἰστέον δὲ ὅτι τε λόχος διττῶς λέγεται,
αὐτό τε γὰρ τὸ ἔργον ἤγουν τὸ λοχᾶν, zai
τὸ τάγμα δὲ τῶν ἀνδρῶν τὸ τόσον, ἐξ ov ὁ
λόχος ἀπαρτίζεται. v. 035, 60 850, 46, Suid.
(λοχάω, λοχεύω.)
λύγξ (ἃ rad. Ave — luceo ut videtur, cf. Curt.
Et.5 p. 53, 369, Fick W.? II 225, Benfey WL.
II 196. — Lynx. ἢ. XIX 94 λαῖφος δ᾽ ἐπὶ
νῶτα δαφοινὸν | Avyxóg ἔχει.
λύγος (Curt. Et.» 183 — vimen, comparat λύ-
yóo, λυγίζω flecto, necto, lat. lig-are, Fick W.*
II 217 praeterea luc-tare et sanscr.lag, lagati
— haerere). Leguntur λύγοι, -οισι, -ovc. —
Vimen. “ 105 ὥ zov ᾿Αχιλλεὺς | Ἴδης ἐν
χνημοῖσι δίδη μόσχοισι λύγοισι, schol. A ad 1.
ἐδέσμευσε ταῖς νέαις καὶ ἁπαλαῖς λύγοις καὶ
βλαστήμασι. λύγος δὲ ἱμαντῶδές τι φυτὸν
χαὶ ἁπαλόν, ὃ καὶ oicov καλοῦσιν .. τινὲς δὲ
αὐτὸ καὶ ἄγνον καλοῦσιν, cf. Eust. 884, 32.
μόσχοισι igitur adiectivum intellegi οὐ voce λύ-
γοισι certam quandam speciem viminum (ἄγνος —
vitex agnus castus, Keuschlamm) significari vult
cf. E. M. 591, 46 s. v. μόσχοι et Apoll. Lex. 113,
39. Hes. ῥάβδος ἁπαλή. ἄγνος. Idem Seiler
s. v., Buchholz hom. R. II p. 274 volunt, Faesi
μόσχοισι et λύγοισι pro substantivis accipienda
esse putat, atque 4. quidem appositionis loco ac-
cedere ad μόσχοισι, cf. Hentze ad 1. Duentzer
ad 1. μόσχος ,iung, frisch*^, id. in Kuhn Ztschr.
XVI p. 27 μι. À. interpretatur ,,mit frischen Wei-
den*, ε 497 τοὺς ἀχέων ξυνέεργον £voroe-
φέεσσι λύγοισι!, τῇς ἔπι Κύχλωψ εὗδε, x 106
αὐτὰρ ἐγὼ σπασάμην ῥῶπάς τε λυγους τε |
πεῖσμα δ᾽ .. πλεξάμενος συνέδησα πόδας δει-
voio πελώρου, h. VII 18 τὸν δ᾽ οὐχ ἴσχανε
δεσμά, λύγοι δ’ ἀπὸ τηλόσε πῖπτον | χειρῶν
δέ ποδῶν. — v. Eust. 1638, 10. Suid. E. Gud.
374, 41 s. v. λυγίζειν. Buchholz hom. Real. 1. c.
λυγρός (a rad. Avy, cf. lat. lug-eo, luc-tus.
Curt. Et." 183, Fick W.? II 226, Doed. Gl. 107,
Benfey WL. II 16) — Lugubris. 1) de re-
bus, a) quae ipsae lugendae sunt, aut luctum
efficiunt, miser, miserabilis. γῆρας E 153 o
δὲ τείρετο γήραϊ λυγρῷ | cf. K 79 Σ 434 Ῥ 644,
o 950 ἀλλ᾽ ἅμα γῆρας | λυγρὸν ἔχεις. — ὄλε-
9ooc B 873 οὐδέ τί οἱ τό y! ἐπήρχεσε λυγρὸν
ὄλεϑρον | εἴ. Ζ16 Y 289 ὃ 292. Y 296 νήπιος,
οὐδέ τί οἱ χραισμήσει λυγρὸν ὁ.}, y 817 ἀπώ-
Asto λυγρὸν ὁ. }, o 268 ἀπέφϑιτο λυγρὸν ὁ. |,
y 194 x 115 o 96 μήσατο λυγρὸν 0. |, π 871]
ἡμεῖς δ᾽ ἐνθάδε οἱ φραζώμεθα λυγρὸν ὁλε-
ϑρον} Τηλεμάχῳ, y 98 0 323 αἴ x ἐθέλῃσθα
χείνου λυγρὸν ολεϑρον ἐνισπεῖν οἵ. ξ 90. A
174 ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀχμῆς | ἢ μάλα λυγρὸς
ὄλεϑρος ᾿Αχαιοῖς, €) 135 ἡ τις ᾿Αχαιῶν | δίψει
χειρὸς ἑλὼν ἀπὸ πύργου, λυγρὸν ὄλεϑρον |,
χωόμενος. --- ἄτη w 924 τὴν δ᾽ ἄτην οὐ πρόσ-
ὅεν ἑῷ ἐγκέτϑετο ϑυμῷ | ζυγρήν. — ἄλγεα Ν
346 ἀνδρόσιν ἡρώεσσιν ἐτεύχετον ἄλγεα λυ-
γρά |, € 742 ἐμοὶ δὲ μάλιστα λελείψεται ἄλ-
γεα λυγρά |. — κήδεα E 156 πατέρι δὲ γόον
xal κήδεα λυγρὰ | Asüm, X 430 τοσσάδ᾽ ἐνὲ
1000
φρεσὶν jou ἀνέσχετο x. À.
μένως χατέλεξας .. σέο τ᾽ αὐτοῦ x. λ. l;
Cer. 249 ἐμοὶ δὲ γόον καὶ κήδεα λυγρὰ τίϑη-
|,, 4 369 ἐπιστα-
ow | — πένϑος X 242 ἐτείρετο πενϑεὶ λυ-
yoo|,g8 70 QU) oiov ἐάσατε πένϑεϊ λυγρῷ Ι τεί-
£69. — ἔχϑεα I' 416 »“μητίσομαι ἔχϑεα λυ-
ye& |. — ἕλκος Ο 393 ἐπὶ δ᾽ ἕλκεὶ λυγρῷ |
qp io quo ἀχέσματ᾽ ἔπασσε, T 49 ἔτι γὰρ ἔχον
ἕλχεα λυγρά | v. 1. ἄλγεα. — date IN 286 μιγημε-
vat £v δαὶ λυγρῇ |, 42 189 οὐ γὰρ μείλιχος ἔσχε
πατὴρ τεὸς ἐν δαὶ λ. — ἀνδροχτασίη, Ψ 86
εὐτέ μὲ τυτϑὸν ἐόντα Ἰενοίτιος .. ἤγαγεν
ὑμέτερον δ᾽ ἀνδροχτασίης ὑπὸ λυγρῆς. --- b) la-
tiore sensu lugubris, quod tristitiae est, ad
luctum pertinet, l. efficit. — εἵματα π 457 λυ-
γρὰ δὲ εἵματα ἕσσε, o 208 338 « 158, λυγρὰ
περὶ χροὶ εἵματα ἕστο |, 573 εἵματα γάρ τοι |
λύγρ᾽ ἔχω. -- ἀγγελίη P 642 Lad σϑαι | Av-
γρῆς ἀγγελίης, 686 πύ ΄ϑηαι [-2: Σ 18 ἡ
μάλα λυγρῆς | neo lese. à. T 837 ποτιδέγμενοι
αἰεὶ | λυγρὴν ἰγγελίην. — ἀοιδή α 941 ταύ-
της δ᾽ ἀποπαΐε" ἀοιδῆς 1 λυγρῆς. -- νόστος α
327 γόστον ἄειδε) λυγρόν, y 192 eic λυγρὺν
ἐνὲ φρεσὶ͵ μήδετο νόστον. --- σήματα Z 1068
πόρεν δ᾽ ὅ γε, σήματα λυγρά. — φάρμακα ὃ
280 πλεῖστα φέρει. . ἄρουρα | φάρμακα, πολλὰ
μὲν ἐσϑλὰ μεμιγμένα, πολλὰ δὲ λυγρά |, « 236
ἀνέμισγε δὲ σίτῳ] φάρμαχα λύγρ᾽, ἵνα πάγχυ
λαϑοίατο πατρίδος αἴης. — esto o 478
ἔμ᾽ ᾿Αντίνοος βάλε γαστέρος εἵνεκα λυγρῆς 15
οὐλομένης. — 9) λυγρά miseriae, res mi-
serae. £ 581 ᾧ δέ χε τῶν λυγρῶν. δώῃ, λω-
βητὸν ἔϑηχε l y 303 UU ἐμήσατο οἷ-
EE λυγρά |, 4 432 ἡ δ᾽ ἕξοχα λυγρὰ ἰδυῖα l,
226 πόλεμοι x«l ἄχοντες .. χαὶ ὀιστοί L
Aoydts tá D ἄλλοισίν γε καταριγηλὰ πέ-
λονται |, o 184 ἀλλ᾽ ὅτε “δὴ καὶ λυγρὰ 9sol
μάχαρες τελέσωσι], καὶ τὰ φέρει ἀεχαζόμενος
τετληότι ϑυμῷ. — 2) de hominibus, ignavus,
miser. IV 119 ὅς τις πολέμοιο μεϑείη) λυγρὸς Sd
ἐών, 237 συμφερτὴ δ᾽ ἀρετὴ πέλει ἀνδρῶν χαὶ
μάλα λυγρῶν τ 454 τὸν ἀνὴρ χαχὺς ἐξα-
λάωσε | σὺν λυγροῖς ἑτάροισι, 9 107 μηδὲ σύ
γε͵ ξείνων xal πτωχῶν χοίρανος εἶναι λυγρὸς
ἐών sc. ρος, Ameis: der du ein klaeglicher
Wicht bist. v. Buttm. Lexil. I 262. — Adv. 4v-
yooc E 763 «t «£v Ἄρης | λυγρῶς πεπληγυῖα
μάχης ἐξαποδίωμαι. — iust. 1638, 68. 1762, 41,
Hes. Suid. De sexaginta quattuor locis vox vicies
ter in sexto, quattuordecies in quinto, quindecies
in primo, quinquies in tertio, quinquies in secundo
pede, semel ($2 531) post arsin secundi, semel
(« 454) post arsin primi pedis ponitur. (A ευγάλεος. )
λύϑρον (Fick W.* II 223, Curt. Et.^ 368 ut
Àv-uc, λούω ἃ rad. Av, lat. lu- το, pol-lu-o, ,,aus
der Grundbedeutung spuelen entwickeln sich alle
uebrigen, namentlich die des Schmutzes als des
abgespuelten und daraus die der Beschimpfung".
Utra sit nominativi forma homerica, λύϑρον an
λύϑρος non liquet, quod solus dativus legitur;
à posterioribus scriptoribus utraque forma ad-
mittitur. — Proprie contaminatio (Curt. 1. c.
Besudelung, Schmidt Syn. II p. 217 Anspuelung),
imprimis quae fit cruore, inde cruor. Schmidt
l c. je uet καὶ λύϑρῳ ist ein Hendiadyoin,
worin das erste Wort den Gegenstand konkret,
das letzte ihn abstrakter als das . ,ingespuelte*
bezeichnet". Veteres λύϑρον cruorem pulvere
et sudore pugnantium commixtum interpretantur,
schol B ad Z 268 αἵματι" τῷ ἐκ πολέμου,
ὁμοίως χαὶ λύϑρῳ τῷ τῇ κόνει ἐπιμίκτῳ, cf.
λύϑρον -- Τυχάων
h. τὸ μετὰ χονιορτοῦ αἷμα. — Ter cum αἵματι
schol. AD ad Y 503, Suid, Hes. E. M. 571, 27
coniunctum legitur, Z 268 οὐδέ πῃ ἔστι. . Koo-
γίωνι | αἵματι χαὶ λύϑρῳ πεπαλαγμένον εὐχε-
τάασϑαι, y 402 ψ [48] εὗρεν... Ὀδυσῆα... ἃ.
x«l λύϑρῳ πεπαλαγμένον dig τε λέοντα, bis
solum ponitur, 4 169 ᾿ἡτρείδης, λύϑρῳ δὲ ma-
λάσσετο χεῖρας ἀάπτους | cf. Y 503. — Eust,
641, 44 888, 47 1932, 18, E. Gud. 374, 26.
EvadBac (a rad. Àvx, quae est in luc- -eo, luc-s,
et βαίνω). Legitur bis gen. λυχάβαντος. —
Lucis processus, Lichtgang, temporis spatium
inter ortum (initium) et occasum (finem) lucis
interiectum. Quae vero lux sit intellegenda et
quantum sit spatium, apud omnes interpretatores
pro certo non constat. Plerisque vox ad solis
circuitum duodecim mensibus confectum refe-
renda esse et anni spatium significare videtur,
cf. Ameis, Faesi ad 1, Goebel Lexil. II 171 inter-
pretatur Lichtwandler — sol, inde notionem trans-
ferri ad cursum solis, annum. Herod. ed. Lentz
II 637, 38 σημάίνει δὲ τὸν ἐνιαυτόν. Stengel
in Hermes 1883 p. 905, qui vocem non ad solis,
sed ad lunae cursum pertinere vult, interpretatur
Mondlauf, »Avxdifac bezeichnet "den Zeitraum
von vier Wochen, in dem das Mondlieht alle
Phasen durchlaeuft*. — ξ 161 τ 306 τοῦδ᾽ «
τοῦ λυχάβαντος ἐλεύσεται ἐνθάδ᾽ ᾿ὐδυσσεύς
— Qf. praeterea de notione vocis Welcker gr.
G. I 476 adn., Preller gr. M.? I 202, 4, de ve-
terum et mologia à λύκος et βαίνω Preller 1. €.
351, 4, Suid, Eust. 1756, 28. Apoll. Lex. 109,
11 ἀπὸ τοῦ λυγαίως βαίνειν, 0 ἐστι σκοτεινῶς
zal «λεληϑότως v. Hes., E. Gud. 374, 48, schol.
ad ξ 161.
MUxamroG (rad. Avz, luceo, v. Angerm
geogr. Namen cet. Pr. Misen. 1883, 26). Urbs in
Creta insula sita, quae Idomenei regis erat. Β
647 Κρητῶν δ᾽ Ἰδομενεὺς .. ἡγεμόνευεν. |, οἱ
εἶχον .. | “ύκτον Μίλητόν τε καὶ ἀργι-
γόεντα “Δύχαστον |, -. πόλεις εὖ ναιετοώσας V.
Strabo X 4, 14, Hoeck Kreta I p. 415, Bursian
G. v. Gr. II 561, 1, Buchholz h. pen I 53, —
Aristarchus "zagtoc, cf. schol. A ad M 20 τὸ
δὲ «Τύχαστος ὃ αὐτὸς ἱστορεῖ ὀξύνεσϑαι, ju
ἀναγιγνωσχόντων βαρυτόνως, cf. Herod.
Lentz I 211, 23, ibid. 223, 12 “Τύχαστος πόλ!ξ
Κρήτης ., ἀπὸ “υκάστου αὐτόχϑονος ἢ
παιδὸς τοῦ Mivoog ..., τὴν Κρητικὴν A-
χαστον ὀξύνουσι οἱ ἐγχώριοι, ὡς ἱστορεῖ Zuo-
νύσιος. οὐχ ἐπιχρατεῖ δὲ ἡ ἐϑνιχὴ παράδο-
σις. Lehrs Arist. p. 262, Eust. 518, 18, Hes,
Bekker contra, hom. bl. H p. 162, ' Avzagtóc
scribi vultí, parum recte enim Aristarchum ama-
logiae causa a scriptura tradita, quam cum lo-
quendi et edicendi ratione Cretensium ipsorum
convenire sciret (cf. Herodian l. c.) abhorruisse.
Αυκάων 1) Pandari pater, Lycius. B 896
TOY αὐτ᾽ ἦρχε «Ἰυχάονος ἀγλαὸς υἱός], Πάν-
δαρος, cf. E 95 τὸν δ᾽ ὡς οὖν ἐνόησε 4. ἀ. ὑ,
101 283 τῷ δ᾽ mi μαχρὸν ἄυσε 4. d. ὑἱ 179
299 976 vOv .. προσέειπε 4. d. ὑ. 4 89 E
169 εὺρε “Ἰυκάονος, υἱὸν ἀμύμονά τε χρᾶτε-
Qóv τε ',.4 93 ἡ ῥά νύ μοί τι πίϑοιο «(υ-
κάονος υἱὲ δαΐφρον | E 246 Πάνδαρος, υἱὸς
δ᾽ αὐτε Πυχάονος εὔχεται εἶναι]. In domo Ly-
caonis patris Pandarus Troiam profectus equos
currusque reliquerat, E 198 ἀλλά mov ἐν μεγά-
θοισι “Τυκάονος ἕνδεχα δίφροι |, 197 πολλὰ
γέρων αἰχμητὰ “υχάων | ἐρχομένῳ ἐπέτελλε
.- ἵπποισιν .. ἐμβεβαῶτα | ἀρχεύειν Τρώεσσι.
2) Filius Priami e Laothoe, Polydori frater. 4
85 Achilli dicit μινυνϑάδιον δὲ με μήτηρ | yst-
varo “αοϑόη, ϑυγάτηρ Ἄλταο γέροντος. X 46
Priamus queritur χαὶ γὰρ νῦν δύο παῖδε, .1υ-
᾿ χάονα καὶ Πολύδωρον,, οὐ δύναμαι ἰδέειν. ο΄
τούς μοι “αοϑόη τέχετο. Achiles eum pue-
— rum captum per Patroclum Euneo, Lemni resi,
vendiderat Φ 40 χαὶ τότε μέν μὲν Πῆμνον
ἐυχτιμένην énégaoot|,.. ἀτὰρ υἱὸς "Ijoovoc
— dvoy ἔδωχε |, 3 746 vioc δὲ Πριάμοιο 4v-
χάονος ὦνον ἔδωχε | Πατρόχλῳ ἥρωι Ἰησο-
γίδης Evvnoc|sc. χρητῆρα. Postea Troiam re-
werso ei duodecimo post reditum die — νῦν δὲ
λύμην τρὶς τόσσα nopow- ἠὼς δέ uoi ἐστιν
ἥδε δυωδεχάτη. ὅτ᾽ ἐς Ἴλιον εἰλήλουθα, πολλὰ
ταϑών, (Φ 80 81) — Achilles in Scamandro flu-
ne occurrit 9 35 ἔνϑ᾽ υἱεῖ Πριάμοιο συνήν-
meto ..| ἔχ ποταμοῦ φεύγοντι, Δυκάονι, et
contemnens preces fletumque eius vitam depre-
.eantis et Pelidem, ut sibi ob iuventutem parcat,
ntis et obsecrantis, iuvenem trucidat corpus-
ue interfecti in flumen proicit, ut adipem eius
[pisces edant d 127 ἐχϑύς, 0c χε φάγῃσι “υ-
ἄονος ἀργέτα δημόν. --- T' 333 ᾿Αλέξανδρος...
ρηκα περὶ στήϑεσσιν ἔδυνεν | οἷο χασιγνή-
τοῖο “υχάονος, ἥρμοσε δ᾽ αὐτῷ. Y S1 Apollo
"Lycaonis specie induta Aeneam pugnandi ardore
dmplet υἱεῖ δὲ Πριάμοιο “υχάονι εἴσατο qo-
nj».
— λυχέη (4$xoc) pellis lupi, Eust. 374, 40. Καὶ
459 τοῦ δ᾽ ἀπὸ .. ἕλοντο |sc. 4óAovoc, καὶ
λυχέην καὶ τόξα παλίντονα καὶ δόρυ μαχρόν.
ic. 334 ἕσσατο δ᾽ ἔχτοσϑεν ῥινὸν πολιοῖο
λυχοιο.)
λυκηγενής (rad. λυχ, lux). In luce natus,
Apollo. 4 101 εὔχεο δ᾽ ᾿ἡπόλλωνι λυκηγενέι
χλυτοτόξῳ | cf. 119. schol. V ed. Dind. I p. 173
φασὶν ὅτι λαϑεῖν σπουδάζουσα ἡ “ητὼ τῆς
Ἥρας ζηλοτυπίαν εἰς Avziav ἀπηλλάγη, ibid.
ΤΠ p. 201, cf. Eust. 448, 41. Hes. τῷ ἀπὸ «1υ-
χίας ὄντι. Schol. Ven. ed. Dind. ΠῚ p. 302 λ.
ὑτὸν προσηγόρευσεν οὐχ ὡς £v “Πυκίᾳ ytytv-
γημένον ..(Herod. ed. Lentz I 249, 4 ὃ ἐν .tv-
wie γεγενημένος), ἀλλ᾽ ὥσπερ τὴν ἡμέραν ἠρι-
γένειαν ὀνομάζει τὴν τὸ ἦρος γεννῶσαν, οὕτω
A. τὸν ἥλιον προσηγόρευσεν, ἐπειδὴ τοῦ κατὰ
τὴν ὄρϑριον λυχαυγοῦς αὐτός ἐστιν αἴτιος, ἢ
ὕτι τὸν λυχάβαντα γεννᾷ, τουτέστι τὸν ἐνιαυ-
τὸν. Sed ne hoc quidem ferri potest, quod γέ-
c in compositis semper passivo sensu usurpa-
tur, cf. Buchholz h. Real. I p. 291, 7, Welcker
gr. G.I p.476, qui interpretatur ,,e die oriente
matus", lucem enim oppositam esse nocti. Preller
- M.? I p. 202, Faesi ad 4 101, Buchholz 1. c.
1990, 7, v. Lehrs Arist.? p. 232.
— Avzxíi (ad rad. 2vz, lux, pertinet; terram no-
men accepisse a nomine Πύχου fugientis cf.
Preller gr. M.^ I 203, 2. — 1) Provincia Asiae
minoris ad meridiem vergentis, quam Xanthus
en perfuit, patria Sarpedonis et Glauci, qui
ila inde Troiam duxerant. B 877 Σαρπη-
,9' ἦρχεν Avziov zal Γλαῦχος ἀμύμων |
όϑεν iz Μυχίης, Ξάνϑου ἄπο δινήεντος,
E 419 τηλοῦ γὰρ “υκίη Ξάνϑῳ ἔπι δινήεντι,
645 ἐλϑόντ᾽ ἐκ “υκχίης sc. Σαρπηδόνα, Z 295
σὺ δ᾽ ἐν Δυχίῃ, ὅτε zcv τῶν δῆμον ἵχωμαι |,
312 Πλαῦχε .. τετιμήμεσϑα μάλιστα... | ἐν
“υχίῃ, πάντες δὲ ϑεοὺς Oc εἰσορόωσι, M 318
οὐ μὰν ἀκληεῖς Μυκίην χάτα κοιρανέουσιν, Il
942 χεῖται Σαρπηδών, .΄, ὃς “υχίην εἴρυτο
δίχῃσί τε καὶ σϑένεϊ o |, P 172 τῶν 0660:
λυχέη — Αύκιοι
1001
“υκίην ἐριβώλακα ναιϊετάουσι |. lupiter du-
bitat utrum Sarpedonem Patroclo interficiendum
concedat, an μάχης ἄπο δαχρυοέσσης | ϑείω
ἀναρπάξας Δυκίης ἐν πίονι δήμῳ 1 Π 457.
Corpus interfecti eius deinde iussu lovis Mors
et Somnus e pugna auferunt et in Lyciam aspor-
tatum amicis sepeliendum tradunt 17 673 o? δά
pir ὦκα | 9zcovo ἐν Avzigc εὐρείης πίονι
δήμῳ}, cf. 683 χάτϑεσαν fv Δυχίης εὐρείης
πίονι δήμῳ, 455 εἰς 0 χε δὴ “υκίης εὐρείης
δῆμον ἵχωνται. Bellerophontes, Sarpedonis avus,
a Proeto per dolum-missus in Lyciam pervenerat,
Z 168 πέμπε δέ tuv Δυκίην δέ, πόρεν d ὅ γε
σήματα λυγρά, 1171 αὐτὰρ ὁ B5 Δυκίην δέ, 172
ἀλλ᾽ ὅτε δὴ Δυκχίην ἷξε Ξάνϑον τε δέοντα,
173 προφρονέως μιν τῖεν ἄναξ Δυχίης εὖ-
ρείης |, 188 χρίνας ἐκ “υκίης εὐρείης φῶτας
ἀρίστους, 910 οἱ μέγ᾽ ἄριστοι | ἔν τ᾽ Ἐφύρῃ
ἐγένοντο καὶ ἐν “υκίῃ εὐρείῃ.
2) “υκίη ab Homero nominatur regio sub Ida
prope Troiam ad Asepum flumen sita, cuius ca-
put erat Zeleia, Pandari et Lycaonis patria. E
105 Pandarus dicit s? ἐτεόν μὲ | ὦρσεν ἄναξ
Διὸς υἱὸς ἀπορνύμενον Δυχίηϑεν |, schol. A
ad 1. ὅτι τῆς Τρωϊχῆς Avxiac. E 3 Πάν-
d«gs .. οὐδέ τις ἐν Avxig σέο γ᾽ εὔχεται εἶ-
vei ἀμείνων |, schol. ἡ διπλῆ ὅτι τὴν Toot-
χὴν Δυκίαν λέγει cf. Lehrs Arist.* p.932. Eust.
353, 95 σημειοῦνται δὲ ἐνταῦϑα. οἱ παλαιοὶ
ὅτι ἡ μὲν χατὰ Πάνδαρον χώρα ὁμωνύμως
τῇ ἐν Ξάνϑῳ “υχίᾳ καλεῖται, id. 448, 42 hanc
Lyciam minorem dicit ὡς ἐν Δυχίᾳ γεγονώς,
ἢ τῇ μεγάλῃ .. τῇ μιχρᾷ, ἧς Πάνδαρος 2075
cf. 535, 31, Herod. ed. Lentz I 288, 32, schol. V
ad 4 S88 χτίζει Ζέλειαν τῆς μιχρᾶς Δυκίας.
Incolae huius Lyciae Τρῶες dicuntur cf. Pan-
dari verba E 200 πατὴρ .. μ᾽ &xéAeve . . &o-
μασιν ἐμβεβαῶτα | ἀρχεύειν Τρώεσσι et 211
ὅτε Ἴλιον εἰς ἐρατεινὴν ἡγεόμην Τρώεσσι.
schol BL ad P 897 Πάνδαρος... ἡγεῖτο τῶν
iz Ζελείας: ὧν τὴν μὲν χώραν καλεῖ “υκίαν,
τοὺς δὲ οἰχήτορας Τρῶας, cf. Eust. 358, 30. 484,
1, Ameis app. ad B 839, Preller gr. M.? II 84,
3. 375. — Fellows Lycia p.277 466 contra putat
unius Lyciae, ad Xanthum sitae, duas gentes in-
colas fuisse Tloes et Tremilas (Tramelas), earum
utramque auxilia Troiam misisse, Tloes (Troes)
Pandaro, Tremilas Sarpedone duce. v. Preller
l c. p. 84, 3. Cf. praeterea Welcker gr. G. I
477, Buchholz h. Real I p. 290, Forbiger in
Pauly Realencycl. IV 1955. — Apollo imprimis
in Lycia sacra habebat. Ij 514 χλῦϑι, ἄναξ, 0c
zov Δυκίης ἐν πίονι δήμῳ | εἰς ἢ ἐνὶ Τροίῃ.
h. Ap. 179 ὦ ἄνα, καὶ dvziyv καὶ Μηονίην
ἐρατεινὴν | καὶ Μίλητον ἔχεις. Ἰυκίην δέ Ζ
168 πέμπε δέ μὲν Δυκίην δέ, 111 αὐτὰρ ὃ βῆ
A. Λυκίηϑεν E105 ἀπορνύμενον “υχίηϑεν..
V. Koch ad 1. “υκίη ,urbs lucis vetus nomen
urbis Ζελείας fuisse videri, comparat Ἐφύρη et
Κόρινϑος.
Αὐκχιίοε incolae Lyciae maioris, quae dicitur,
Troianorum socii, quibus Sarpedon et Glaucus
praeerant. B 876 Σαρπηδὼν δ᾽ ἦρχεν Avxiov
zal Γλαῦκος ἀμύμων τηλόϑεν ἐκ Avzigc, Ξάν-
ϑου ἄπο δινήεντος. M 8515 τῷ νῦν χρὴ Δυκίοισι
μέτα πρώτοισιν ἐόντας | ἕστάμεν, 317 ὄφρα
τις ὧδ᾽ εἴπῃ Δυκίων πύκα ϑωρηχτάων,, 321
«ἱυκίοισι μέτα πρώτοισι μάχονται |, 880 τῷ
δ᾽ ἰϑὺς βήτην Avziov μέγα ἔϑνος ἄγοντε,
346 359 ὧδε γὰρ ἔβρισαν “υχίων ἀγοί, 316
ἔφϑιμοι “υκίων ἡγήτορες ἠδὲ μέδοντες |
1002
Primo loco Sarpedon dux Lyciorum dicitur, E
482 ἀλλὰ xal ὡς Avziovc ὀτρύνω καὶ μέμον"
αὐτὸς | sc. Σαρπηδών, 688 Σαρπῆδον, “υ-
κίων βουληφόρε, 647 τὸν δ᾽ «v Σαρπηδών,
“υχίων ἀγός. ἀντίον ηὔδα, E 420 Σαρπηδών
7, ἀρχὸς Avziov, II491 Σαρπηδὼν... κέκλετ᾽ à
ἀντιϑέοισι χαϑαπτόμενος Avatowiw |, 492 αἱἷ-
δὼς ὦ Δύκιοι, πόσε φεύγετε; 490 ὥς ὑπὸ
Πατρόχλῳ “υκίων ἀγὸς ἀσπιστάων | κτεινό-
utvoc μενέαινε, ll 541 κεῖται X. Avziov ἀγὸς
ἀσπιστάων |. Eo duce fortissime ad murum
Achaeorum pugnant, 00] 408 χέχλετο δ᾽ &vri-
ϑέοισιν ἑλιξάμενος Avzioiw, 409 ὦ Μύκιοι,
τί τ᾽ ἄρ’ ὧδε μεϑίετε ϑούριδος ἀλκῆς |; 417
οὔτε γὰρ ἴφρϑιμοι Αύκχιοι Παναῶν ἐδύναντο |
ος ϑέσϑαι χέλευϑον͵, 419 οὔτε ποτ’ αἰχμηταὶ 4α-
ναοὶ “υκίους ἐδύναντο ].. ὥσασϑαι. ϑᾶτρε-
done vulnerato Glaucus solus Lycios ducit, Π 495
πρῶτα μὲν ὄτρυνον “υκίων ἡγήτορας ἄνδρας]
Σαρπηδόνος ἀμφιμάχεσθϑαι cf 539. 595
κεχλόμενος «Τυκίοισιν ἐποτρύνω πολεμίζειν,
593 Πλαῦχος δὲ πρῶτος, Avxiov ἀγὸς ἀσπι-
στάων |, 659 ἔνϑ᾽ οὐδ᾽ ἔφϑιμοι Δύχιοι μένον,
P 140 l'Aavxoc δ᾽, LuxoAogoi0 πάις, Δυχίων
ἀγὸς ἀνδρῶν | cf. H 13, Hectori dicit P 146 οὐ
γάρ τις Avxiov ys μαχησόμενος Δαναοῖσιν |
εἰσι περὶ πτόλιος, 154 εἶ τις ἐμοὶ Avziov ἐπι-
πείσεται ἀνδρῶν. --- Ulixes contra Lycios pugnans
multos eorum occidit, E 673 ἡ 0 γε τῶν πλεό-
vov dvxíov ἀπὸ 9vuóv ἕλοιτο |, 676 τῷ óc
χατὰ πληϑὺν dvziov τράπε ϑυμὸν ᾿Αϑήνη |,
679 xai vv x? ἔτι πλέονας Μυχίων κτάνε δῖος
Ὀδυσσεύς. --- Castra eos cum Mysis πρὸς Θύμ-
βρης habuisse Dolon refert AK 480 πρὸς Θυμ-
βρης δ᾽ ἔλαχον Αὐχιοι Μυσοί v ἀγέρωχοι.
Lycii aliquot locis soli pro omnibus Troianorum
sociis nominantur 41 197 207 ὅν τις ὀιστεύσας ..
ἔβαλεν. .} Τρώων ἢ “υχίων, cf. Ameis, Faesi
ad l ,es sind aber hier die eigentlichen Lykier,
nicht die zu den Troern gerechneten aus Zeleia
gemeint. Z 78 ἐπεὶ πόνος ὕμμι μάλιστα |
Τρώων καὶ “υκίων ἐγκέχλιται, 4 985 Ο 494
485 Ἕχτωρ. .| Τρωσί τε χαὶ “υκίοισιν ἐχέ-
xÀevo, II 564 Τρῶες καὶ Τὑχιοι καὶ ἥυρμι-
δόνες καὶ ᾿Αχαιοί, 584 ὡς ἰϑὺς Μυχίων, Πα-
τρόκλεις. .] ἔσσυο καὶ Τρώων, 685 Πάτρο-
κλος 0 ..]| Τρῶας χαὶ Avzxiove μετεκίαϑε.
Item. To. καὶ .1. καὶ Ἰάρδανοι appellantur 6
178 Τρῶες καὶ Μύχιοι καὶ Δάρδανοι ἀγχιμα-
χηταί | v. Faesi ad l. cf. 44 280 Ν 150 O 425
186 P 184. — Bellerophontem quondam bene
exceptum regis honoribus Lycii affecerant Z 194
καὶ μέν ot ύκιοι τέμενος vupuov ἔξοχον ἄλλων,
καλὸν φυταλιῆς καὶ ἀρούρης, ὄφρα νέμοιτο.
, υχομήδης Creontis filius, Boeotus. I 84
£x δὲ φυλαχτῆρες σὺν τεύχεσιν ἐσσεύοντο |
. ἠδ᾽ ἀμφὶ Κρείοντος υἱόν, Δυκομήδεα oiov |,
M 366 Αἶαν... σὺ καὶ χρατερὸς “υχομήδης |
-. Δαναοὺς ὀτρύνετον ἶφι μάχεσϑαι |, P 345
Αἰνείας “ειώχριτον οὕτασε δουρί}, .. Δυχο-
μήδεος ἐσθλὸν ἑταῖρον |, 346 τὸν δὲ πεσόντ'
ἐλέησεν ἀρηίφιλος “υχομήδης, T 240 Omáo-
σᾶτο, sc. Ὀδυσσεύς, xal Κρειοντιίδην “υχομή-
δεα καὶ Μελάνιππον", βὰν δ᾽ ἔμεν ἐς κλισίην
Ayau£uvovoc ᾿Ατρεΐδαο.
,Αὐυκόοργος (Curt. Et? 181 ἃ Avxo et ztoy
(stoyrvut), Doed. Gl. 903 λύκος et ógyx ,,Wolt-
hart". Bekker «Τυχόξεργος cf. Lob. elem. II 64).
— 1) Dryantis filius, rex Thraciae, qui quod
Bacchi cultum contemnens impediebat a Iove
luce orbatus brevi post id facinus mortuus est.
“Ζυχομήδης — Αὔχτος
Z 180 οὐδὲ γὰρ οὐδὲ Δρύαντος υἱός, χρατε-
góc Λυκόοργος |, δὴν ἦν, ὕς ῥὰ ϑεοῖσιν ἐπου-
ρανίοισιν ἔριζεν, 184 αἱ δ᾽ ἅμα πᾶσαι | ϑύσϑλα
χαμαὶ κατέχευαν vm? ἀνδροφόνοιο Μυχούρ-
yov | ϑεινόμεναι βουπλῆγι.. καί μιν τυφλὸν
ἔϑηκε Κρόνου πάις. v. schol. A ad Z 131, Eust,
629, 10, Preller gr. M? I 565. — 2) Lycurgus,
Arcas, qui Areithoum, χορυνήτην, occidit cla-
vaque privavit, quam postea Ereuthalioni dono
dedit. H 142 τὸν “υχόοργος ἔπεφνε δόλῳ,
οὔ τι κράτεϊΐ γε. 144 πρὶν γὰρ ΜΠυκόοργος ὑπο-
φϑὰς δουρὶ μέσον περόνησεν, ó δ᾽ ὕπτιος
οὔδει ἐρείσϑη, τεύχεα δ᾽ ἐξενάριξε... καὶ τὰ
μὲν αὐτὸς... ἐφόρει, 148 αὐτὰρ ἐπεὶ Δυχόοργος
ἐνὶ μεγάροισιν gy5o« |, δῶκε δ᾽ Ἐρευϑαλίωνι,
φίλῳ ϑεράποντι, φορῆναι.
λύκος (Curt. Et.» 78 161 714 vocem cum sanscr,
vrkas componit, cuius forma primaria fuerit
varkas, inde vraka-s, vlaka-s, vluko-s, λύχος,
lat. lupus, goth. valfs, cf. Schleicher Beitr. I 6,
Siegismund in Curt. Stud. V 137, Fick W.? I 218
II 237, qui rad. ad zs:Ax (ξἕλχω) pertinere putat,
λύκος — raptor?, Benfey WL. II 26: vrak, àv-
χόω, lacero, cf. Weber in Kuhn Ztschr. II 80.
Oblocutus est Goebel Lexil. II 480, qui λύχος
ad rad. Avz luceo referendum esse contendit).
Leguntur sing. λύχοιο K 334, plur. λύχοι, λύ-
xov, λύχους x 433. — Lupus, saepe in com-
parationibus. .4 471 ἔργον ἐτύχϑη | ἀργαλέον
Τρώων καὶ ᾿Αχαιῶν" ot δὲ λύχοι ὡς | ἀλλή.
λοις ἐπόρουσαν, 4 72 ot δὲ λύχοι ὥς | ϑῦνον,
II 156 οἱ δὲ λύχοι ὥς ὠμοφάγοι, sc. Mvg-
μιδόνες, 852 ὡς δὲ λύχοι ἄρνεσσιν ἐπέχραον
.., ὡς Δαναοὶ Τρώεσσιν ἐπέχραον, Ν 103 ἐλά-
φοισιν ἐοίχεσαν, sc. Τρῶες, αἷ.. | ϑώων παρ-
δαλίων τε λύχων C ἤια πέλονται |, X 263
οὐδὲ λύίχοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα ϑυμὸν
ἔχουσιν |, x 212 ἀμφὶ δέ μιν λύχοι ἦσαν ὁρἐ-
στεροι ἠδὲ λέοντες |, τοὺς αὐτὴ κατέϑελξεν
50. Κίρκη, 218 ὧς τοὺς ἀμφὶ λύχοι χρατε-
ρώνυχες ἠδὲ λέοντες | σαῖνον, 433 1| xtv
ἅπαντας ] ἢ σῦς ἠὲ λύχους ποιήσεται ἠὲ λέον-
τας |, h. Merc. 298 βήματα... γίγνεται « «ἢ
οὔτε λύχων πολιῶν οὔτ᾽ ἄρχτων οὔτε λεόν-
των, h. Ven. 70 ot δὲ uev αὐτὴν | σαίνοντες
πολεοΐ τε λύχοι χαροποί τε λέοντες | sc. Aqpo-
δίτην, h. XIV 4 λύχων κλαγγὴ χαροπῶν τε
λεόντων ]. — Pellem lupi Dolon induerat A 334
ἕσσατο δ᾽ ἔχτοσϑεν δινὸν πολιοῖο λύχοιο. —
v. Buchholz hom. Real. II 198, Eust. 448, 45.
(ἀρηίλυκος.)
“Δυχοφόντης (q£v) 1) Troianus, quem Teucer
occidit. O 275 ἔνϑα τίνα πρῶτον Τρώων ἕλε
Τεῦχρος ἀμύμων, .. Δαίτορώ τε Χρομίον τὲ
χαὶ ἀντίϑεον “υχοφόντην. — 2) 4 395 v. Ἰ. pro
Πολυφόντης qu. v. 3
Λυκόφρων Mastoris filius, Aiacis Telamonii
socius, ab Hectore interfectus. Ὁ. 430 o δ᾽
ἔπειτα «ἰυκόφρονα, Mácrogoc viov |, Αἴαντοῦ
ϑεράποντα Kv9xoiov . . vov ῥ᾽ ἔβαλεν.
AUxrog (Curt. Et? 160 a rad. Avx luceo.
Steph. Byz. s. v: “ύχτος πόλις Κρήτης . . ἔνιοι
αἰύττον φασὶν αὐτήν, διὰ τὸ κεῖσϑαι ἐν με-
τεώρῳ τόπῳ, τὸ γὰρ ἄνω καὶ ὑψηλὸν λυττὸν
φασι, cf. Kramer ad Strabo. X 4, 7). — Urbs
Cretica. B 647 Κρητῶν δὲ... o? Kvooóv v &-
gov .. | zézvov ίλητόν τε καὶ ἀργινόεντα
Aíx«otov |, P 611 Κοίρανον, 0c δ᾽ ἐκ Avxtov
ἐυχτιμένης ἕπετ᾽ αὐτῷ. schol. BL ad B 647
Avzróv δέ τινές φασι, οὐκ ὀρϑῶς. Strabo X
4, 7 κεῖται... ἡ Κνωσσὸς... σταδίους .. τῆς
“ύχτου ἑχατὸν εἴχοσι,.. Αὐχτος δὲ xal αὐτὴ
τῆς Διβυχῆς (ϑαλάσσης) ὀγδοήκοντα. v. Buch-
holz h. Real. I p. 252, Hoeck Kreta I p. 6 409,
Forbiger in Pauly Realencycl. IV. p. 1263.
Avxcov Troianus a Peneleo interfectus. II
335 Πηνέλεως δὲ Μύχων τε συνέδραμον, 937
ἔνϑα “ύχων μὲν] ἱπποχόμου χκόρυϑος φάλον
ἤλασεν, .. ὁ δ᾽ ὑπ᾽ οὔατος αὐχένα ϑεῖνε | Πη-
γνέλεως.
λῦμια (rad. λυ, cf. λούω, lat. luo, lavo. Curt.
Et." 368, Fick W.* II 223. Goebel Lexil. I 309
(0)49-u«).— Sordes. X 171 ἀμβροσίῃ μὲν πρῶ-
τον ἀπὸ χροὸς ἱμερύεντος | λύματα πάντα xá-
ϑηρεν sc. Ἥρη. Schmidt Syn. ΠῚ p. 214 voce
À. non sordes significari vult, sed partes quo-
dammodo mortales divini corporis (die schwin-
denden und vergaenslichen Teile des Koerpers,
-... diese werden durch die Ambrosia gelaeu-
tert und entfernt) 4 314 λαοὺς δ᾽ ᾿ἀτρείδης
ἀπολυμαίνεσϑαι ἄνωγεν |. ot δ᾽ ἀπελυμαί-
vovto x«l εἰς ἅλα λύματ᾽ ἔβαλλον. Cum sor-
des mari abluebant, simul animos maculis purga-
bant, schol. A τὰ περιττώματα εἰς τὴν ἀπερίτ-
την ϑάλασσαν βάλλουσι, φύσει γὰρ τὸ ὕδωρ τῆς
ϑαλάττης χαϑαρτιχόν. καὶ Εὐριπίδης, ϑάλασσα
χλύζει πάντα τ’ ἀνθρώπων καχί", (Iph. Taur.
1193). Hes.c&c ἀκαϑαρσίας ἔβαλλον. cf. Naegels-
bach adn. ad 1. ;,Diese Waschungen sind keines-
wegs blos die gewoehnlichen Waschungen, —
sondern symbolisches Abthun der Schuld, welche
auch am Heere mit der Pest bestraft worden
war". Apoll Lex. 109, 13 ποτὲ uiv τὰ δυπάο-
pera τοῦ σώματος, ποτὲ δὲ τὰ περικαϑάρ-
ματα. Schmidt Syn. 1. c. ,in einem mehr ur-
Spruenglichen Sinne finden wir Avu« von dem,
was man zur Suehnung den Goettern hingiesst.
.... Àn Weihguesse also und sonstige Suehn-
opfer ist hier zu denken*. —— v. Eust. 108, 24
974, 47.
λυπρός (a rad. λυπ, cf. λύπη, λυπηρός, sanscr.
lup, lumpa-mi — frango. lat. rumpo, rupes quo-
que huc fortasse referenda esse cf. Curt. {Ὁ
266. — Miser, exilis, semel in Od, ν 245 ἡ
τοι μὲν τρηχεῖα xcl οὐχ ἱππήλατός ἐστιν |,
οὐδὲ λίην λυπρή, ἀτὰρ οὐδ᾽ εὐρεῖα τέτυχται]
Sc. Ἰθάχη. Curt. l. c. ,In dieser Beziehuug
(quaeritur an notio rumpendi huc pertinere pos-
Sit) ist es beachtenswerth, dass bei Homer nur
λυπ-ρ-ὁς als Bezeichnung des aermlichen (brue-
Chigen?) Bodens, erst spaeter Avz-; mit seinen
Ableitungen vorkomunt^. Schmidt Syn. II 590
solum aridum, macrum intellegi vult. Friedlaen-
der in Jahnii ann. suppl. III p. 784 in dubio re-
linquit, utrum λυπρ ός forma secundaria vocis Av-
yoóc, an alia vox sit. Hes. εὐτελής, μοχϑηρά,
ἀχρεία. Suid. εὐτελής, πενιχρά.
λύρη() (Benfey WL. II 6 λύρα pro λύδ-ρα
ad sanscr. rud — sono referri vult, l'ick W.? II
220 ad graeco-ital. lardo, gr. λορδός — flexus,
curvatus, vocem pertinere suspicatur, v. Kuhn in
Kuhn Ztschr. III 335. E. Gud. 375, 6 παρὰ τὸ
λύω, ἐδόϑη γὰρ τῷ ᾿Απόλλωνι.. λύτρα τις
οὖσα, cf. E. M). — Lyra, instrumentum a Mer-
curio inventum, quod septem chordas habebat,
οἵ. accuratam eius descriptionem in Baumeister!
commentario in hymn. Merc, v. 47. Ceterum λύρα
nihil differre videtur ἃ χίϑαρις, quod in hymno
Merc. idem instrumentum et φόρμιγξ et χίϑα-
θις et λύρη nominatur. h. Merc. 423 λύρῃ δ᾽
ἐρατὸν κιϑαρίζων | στῆ ῥ᾽ ὅγε ϑαρσήσας ἐπ᾽
ἀριστερὰ Μαιάδος υἱός, 418 λαβὼν δ᾽ ἐπ’
«Τύκων — λύχνος
1008
ἀριστερὰ χειρός | cod. Mosc. pro χειρός λύρην
habet. Stephanus pro λαβών scripsit λέρην, cf.
Baum. ad l. Hes. χιϑάρα, Eust. 574, 36 1913,
38. v.s. v. χίϑαρις. ;
Avora600g (Wolf “υρνησός, sed v. Spitzner
ad B 690. Herod. ed. Lentz II 547, 11: zívo-
νησσός, πόλις Τρωϊχή. διὰ δύο oc). — Urbs
Lelegum, πόλις ϑείοιο υνητος, T 296, Brisei-
dis patria, ab Achille diruta. .B 690 χούρης
χωόμενος Bgioníóog .. |, τὴν ἐκ Λυρνησσοῦ
ἐξείλετο πολλὰ μογήσας), 091 “Ἱυρνησσὸν δια-
πορϑήσας καὶ τείχεα Θήβης, T 00 ἤματι τῷ,
óv ἐγὼν ἑλόμην “υρνησσὸν ὀλέσσας |, Y 92
πέρσε δὲ Πυρνησσὸν καὶ Πήδασον, 191 ἔνϑεν
δ᾽ ἐς Πυρνησσὸν ὑπέχφυγες" αὐτὰρ ἐγὼ τὴν!
πέρσα μεθϑορμηϑείς. — Strabo XIII 1, 6 (584)
πεπόρϑηται δὲ σὺν ἄλλοις τόποις xe τὰ ἄντι-
χείμενα τῇ “έσβῳ τὰ περὶ Θήβην x«i Avo-
νησσὸν καὶ Πήδασον τὴν τῶν Δελέγων. id.
ibid. 101. (612) ἀμφότεραι (Θήβη καὶ Δυρνησ-
σός) δ᾽ ἦσαν ἐν τῷ χληϑέντι μετὰ ταῦτα Θή-
βης πεδίῳ, .. ἐνταῦϑα γὰρ καὶ ἡ Θήβη καὶ
ἡ Δυρνησσός, ἐρυμνὸν χωρίον. ἔρημοι δ᾽ ἀμ-
φότεραι. διέχουσι δὲ ᾿Αδραμυττίου σταδίους
j μὲν ξξήκοντα ἡ δὲ ὀγδοήκοντα xal ὀχτὼ
ἐπὶ ϑάτερα, v. Eust. 322, 94. — Buchholz hom.
Real. I p. 356, Forbiger in Pauly Realencycl. IV
1291.
Αὐσανδρος Troianus, quem Aiax occidit.
44 491 οὗτα δὲ “ύσανδρον zal Πύρασον ἠδὲ
Πυλάρτην, v. Ameis append. ad 1.
λυσειμελής (μέλος) membra, resolvens,
ὕπνος dicitur. Bis in Od. v 57 εὖτε τὸν ὕπνος
ἔμαρπτε λύων μελεδήματα 9vuoi λυσιμελής,
w 349 ὅτε οἱ γλυχὺς ὕπνος | λυσιμελὴς ἐπό-
ρουσε λύων μελεδήματα ϑυμοῦ. Mes. ἤτοι ὁ
τὰ μέλη τοῦ σώματος λύων, ἢ τὰς μελεδῶνας,
τὰς μερίμνας, λύων, cf. Eust. 1882, 39, qui et
ipse propter Homeri verba λύων μελεδήματα
ϑυμοῦ et recte τὰ μέλη et perperam τὰς με-
οίμνας λύων interpretatur. v. Bekker hom. Bl.
l p. 195. |
λύσις (Ao) Solutio, redemptio corporis
mortui 42 655 χαί xsv ἀνάβλησις λίσιος νε-
χροῖο γένηται |, liberatio mortis « 421 εἴ t«v
ἑταίροισιν ϑανάτου λύσιν 50? ἐμοὶ αὐτῷ | εὐ-
ροίμην. :
λύσσα (Curt. Et." 553 6606 in dubio relinquit,
an sit pro λύσ-Ἴα, cf. Roscher in Curt. Stud. IV
198. Benfey WL. II 5 ad sanscr. rush — irasci
vocem pertinere vult, cf. Fick W.*I p. 200 λύσσα
pro λύχ-)α — furor, v. Leo Meyer Gr. II p. 405.
E. M. 572, 8 παρὰ τὸ λύειν τὸν vovv, cf. E.
Gud. 375, 19. — Rabies, furor bellicus.
Legitur vox ter in Il. I 239 χρατερὴ δὲ &
λύσσα δέδυχεν | sc. Ἕχτορα, 305 νῦν γαρ y
"Exrog! ἕλοις, ἐπεὶ ἂν μάλα τοι σχεδὸν ἔλ-
ϑοι | λύσσαν ἔχων ὀλοήν, 512 λύσσα δέ οἱ
χῆρ | αἰὲν ἔχε χρατερή, μενέαινε δὲ κῦδος
ἀρέσθαι Sc. ᾿Αχιλλεύς. (λυσσητήρ, λυσσώδης.
λυσσητήρ (λύσσα) rabidus, furiosus. O
299 τοῦτον͵ δ᾽ οὐ δύναμαι βαλέειν κύνα λυσ-
σητῆρα Sc. ἔχτορα.
λυσσώδης (εἶδος) furibundus, rabiosus.
Ν 583 ἡ 9 U γ᾽ ὃ λυσσώδης φλογὶ εἴχελος ἡγε-
μονεύει |, Ἥχτωρ.
λύχνος (rad. λυχ, sauscr. ruk — splendeo,
lat. luc-eo, goth. liuh-ath, x in y abiit propter ».
quod sequitur, cf. Curt. Et.» 160 502, Fick W.*
II 995, Kuhn in Kuhn Ztschr. II. 272, Lottuer
ibid. VII 19, Walter ibid. XIL377). — Lucerna.
1004
t 34 “πάροιϑε δὲ Παλλὰς ᾿Αϑήνη Ι χρύσεον λύχ-
vov ἔχουσα φάος περικαλλὲς ἐποίει. E. M. 565,
3701 γὰρ παλαιοὶ οὐχ ἐχρῶντο ἐλαίῳ καὶ λύχνῳ,
ἀλλὰ ξύλοις. “Διὸ zal σεσημείωται τὸ Xovosov
λύχνον ἔχουσα, neque alio loco Homerico lucer-
nae mentio fit. Quare Faesi ad ]. λύχνον can-
delabrum intellegi vult, in quod taeda imposita s
sit, Duentzer ad 1. deam lucernam ferentem Ho-
mero alienam esse putat. At, quod hoc uno loco
λύχνου mentio fit, inde non sequitur ut lucer-
nam interpretari non liceat, videtur potius hoc
loco probari lucernam ipsius Homeri temporibus
Graecis fuisse cognitam. cf. Ameis ad L, eund.
append, Friedlaender in Jahnii ann. suppl. IIT
p. 782. — Hes. ἡ λαμπάς, 5 δάς παρ᾽ Ὁμήρῳ.
v. Eust. 1854, 50.
Avo (ἃ rad. λυ, sanscr. lu seco, lat. so-lv-o,
lu-o, goth. lau-s-j- a, cf. Curt. Et." 368 554, Fick
W.3 II 224, Benfey in Kuhn Ztschr., VII 118).
Leguntur. formae: Act. Praes, ind. λύει, semel
(y 74) λύει, cf. Curt. Verb. I 919 (quod forma
primaria praesentis Avío fuisse videatur). coni,
λύωμεν, impr. λῦ᾽ K 480 ὃ 35. ptep. λύων. --
Impf. sing. Ave, λῦεν Ψ 518 v. 1, ἔλσεν, plur.
λύομεν, ov, λῦον. — Fut. λύσω, λύσει. ---
Aor. (v) ind. ἔλυσω, ξἕλυσε(ν), ἔλυσ᾽, λῦσερ, ἔλυ-
σαν, λῦσαν. coni. ᾿λύσῃ, opt. λύσειεν, λύσαιτε,
λύσξιαν. impr. λῦσον, λύσαϑ᾽. inf. λῦσαι. ptep.
λύσας, λύσαο᾽, λύσαντε h. Ap. 487. — Med.
Praes. coni. λύώμεϑα. — Impf. λύόμην, λύοντο.
Aor. I (v) ind. ἐλύσαο “2 685, ἐλύσατο, inf. λύ-
σασϑαι, λύσασϑ'᾽ x 385, ptep. λυσάμενοι. —
Fut. (o) λύσομαι, ptep. λυσόμενος. — Aor. Hi
sync. sing. Av? Φ 80, E. M. 338, 46 οὐχ ἔστιν
εὐχτιχόν, ἀλλὰ δριστιχόν, ἀντὶ τοῦ ἐλυτρώϑην,
λῦτο, at Q 1 λῦτο δ᾽ ἀγών, cf. Curt. Verb. I
187, qui comparatis formis βάτην et βήτην non
sola arsi v productum esse contendit, Kuehner
contra a. Gr. I p. 862 λύτο scribi vult, quod sola
arsi, non natura, v longum sit. plur. λύντο H
16 O 435, ubi CDGHL. λῦντο habent. ἔλυντο
h. Cer. 981, cf. ὑπέλυντο II 341, v. Leo Meyer
gr. Aoriste. p. 117 119. — Perf. λέλῦται, AÉ-
λυνται, opt. λελῦτο o 238, cf. Ameis append. ad
l. Curt. Verb. II 226, Ahrens Formeni. 5851,
Duentzer ad L, v. ἢ]: λελῦντο, quam Kr. Di. '39;
Faesi probant. — Plqupf. ἐλέλυντο χ 186, cf.
Ameis app. ad L, λέλυντο Ν 85. — Pass. aor.
A95, λύϑεν.
Solvo.
vinctum est. a)res. 4 915 λῦσε δέ οἱ Co-
στῆρα παναίολον sc. Machaon Menelao vulne-
rato, Π 804 λῦσε δέ ot ϑώρηκα ἄναξ Διὸς υἱὸς
Ἠπόλλων,, B 418 o 286 552 rol δὲ πρυμνήσώ
PEU |, « 178 ἀνα τε πρυμνήσια λῦσαι | cf.
2 4637 μ 145 o 548. v 77 πεῖσμα δ᾽ ἔλυσαν
ἀπὸ τρητοῖο λίϑοιο |, o 496 Τηλεμάχου ἕτα-
Qo. λύ ον ἱστία, xàó à? ἕλον t ἱστόν |, h. Ap. 405
οὐδ᾽ οἵ y ὅπλ᾽ ἔλυον κοιλὴν ἀνὰ νῆα μέλαι-
ναν | Baum. funes laxare, 487 ἱστία μὲν πρῶ-
τον χάϑετον λύσαντε βοείας, |, 503 λῦσαν δὲ
βοείας |, h. Ap. 129 λύοντο δὲ πείρατα πάντα],
x 41 ἀσκὸν μὲν λῦσαν, ἄνεμοι δ᾽ ἐκ πάντες
ὄρουσαν |; 4 421 ἀπὸ τοίχους | λῦσε χλύδων
τρόπιος, A [245] λῦσε δὲ παρϑενίην ζώνην,
κατὰ δ᾽ ὕπνον ἔχευεν ls schol. H. ἀϑετεῖται,
Ζηνόδοτος δὲ ἀγνοεῖ τὸν στίχον, cf. Ameis
append. ad 1. h. Ven. 164 d δέ οἱ “ζώνην,
ἐδὲ εἵματα σιγαλόεντα | ἔχδυε, 392 otvov . .
τὸν .. ὠιϊξεν ταμίη καὶ ἀπὸ χθήδεμνον ἔλυσε]
sc. πίϑου, s 459 x«l τότε δὴ χρήδεμνον ἀπὸ
λύω
A) Act. 1) solvo, resolvo, quod p
fo λῦσε ϑεοῖο | sc. dtvxo9égc. — χρήδεμνα
λύειν de expugnando et destruendo oppido di-
citur, IJ 100 Τροίης ἑερὰ χρήδεμνα λύωμεν in
v 888 oiov ὅτε Τροίης λύομεν λιπαρὰ χρή-
δεμνα | Ameis app., cf. B 118 1 95 πολλάων 7t0-
λίων κατέλυσε κάρηνα | EL ἔτι καὶ λύσει, v.
s. χαταλύω. — b) λύειν 1 ἵππους. Θ 488 ὯΩραι
μὲν λῦσαν καλλίτριχας ἵππους 1, 440 ἵππους
μὲν λῦσε λυτὸς ἐννοσίγαιος |, Καὶ 480 δ 35
ἀλλὰ λύ᾽ ἵππους |, Καὶ 498 Ὀδυσεὺς λύε μώνυ-
χας ἵππους l, Ῥ 27 λύον δ᾽ ὑψηχέας ἵππους,
518 ὁ δὲ λῦεν ὑφ᾽ ἵππους NUS. “ὑπολύω. Ac-
cedunt: ἐξ ὀχέων E 369 ἵππους ἔστησε ..| λύ-
gag? ὩΣ ὀχέων sc. Ἴρις, cf. 776 O 50 N 35. A
620 ἵππους ᾿Ν θεράπων λύε τοῖο γέροντος |
ἐξ ὀχέων, Θ 504 ἵππους | λύσαϑ' ὑπ᾽ ἐξ ὀχέων.
-- ὑπὸ ζυγοῦ Θ 543 ὃ 39 ἵππους «μὲν λῦσαν
ὑπὸ ζυγοῦ ἱδρώοντας a 32 576 οἱ τόϑ' ὑπὸ
Bv yóqu. λύον ἵππους “ἡμιόνους E — q 6 οἵ
à oom ἀπήνης | ἡμιόνους ἔλυον, Σ 944 ἔλυ-
σαν ὑφ᾽ ἅρμασιν ὠχέας ἵππους — Q) homi-
nes solvo, «) solvo vinculis. O92 λῦσαι δ᾽ οὐκ
ἐδύναντο παρασταδόν, 50, Ἥρην ϑεοί. 9 345
λίσσετο. . Ἥφαιστον... ὅπως λύσειεν Ἄρηα!,
cf. 847 λῦσον. 360 τὼ δ᾽ ἐπεὶ ἐκ δεσμοῖο
λυϑεν χρατεροῦ περ ἐόντος. A 996 χαὶ τότε
δή μιν ἔλυσε βίη Ἰφιχληείη |, u 53 168 εἰ δέ
χε λίσσηαι ἑτάρους λῦσαί τε κελεύῃς |, 198
λῦσαί v ἐχέλευον ὃ ἑταίρους |, ὃ 422 σχέσϑαι τε
βίης λῦσαί τὲ γέροντα. — B) solvo pretio ac-
cepto, gebe los. A 90 παῖδα δ᾽ ἐμοὶ λύσαιτε
φίλην τά τ᾿ ἄποινα δέχεσϑαι, Wolf, Bekker,
Duentzer, Faesi λῦσαί τε, sed codd. optimi λύ-
σαιτε cf. La Roche ed. crit. Lange in Phil. IV
p.713, Ameis append. ad 1. 4 29 τὴν δ᾽ ἐγὼ
οὐ λύσω, πρίν μὲν καὶ γῆρας ἔπεισιν ..
Αργεὶϊ, Φ 80 νῦν δὲ λύμην τρὶς τόσσα πορών,
solutus sum. Erant, qui λύμην optativum esse
vellent. cf. Eust. 1224, 56 δηλοῖ μὲν τὸ λυϑείην
. καὶ ἔστιν εὐχτιχὸν κατὰ τοὺς παλαιούς X,
τ. ds at syllaba correpta est, praeterea v. E. M.
338, ' 46. 42137 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ λῦσον, νεχροῖο
δὲ δέξαι ἄποινα |, 555 λῦσον, ἵν᾽ ὀφθαλμοῖσιν
ἔδω, 561 νοέω δὲ καὶ αὐτὸς | Ἕχτορά τοι λῦ-
σαι, ᾿ 593 ἽἝχτορα δῖον ἔλυσα | πατρὶ φίλῳ, 599
υἱὸς μὲν δή τοι λέλυται. cf. 4 76 116᾽ ἀπό
ϑ᾽ Ἥχτορα λύσῃ |, 115 ὝἝχτορ᾽ ἔχει. .. οὐδ᾽
ἀπέλυσεν |. 4 106 χαὲ ἔλυσεν ἀποίνων |, de
genetivo pretii addito v. Krueg. Di. 47, 17. χ 9298
qoc xé τοι λύσῃ 9' ἑτάρους, 387 λῦσον, i»
ὀφϑαλμοῖσιν ἴδω ἐρίηρας ἑταίρους |. — Semel
de armis P 163 αἶψά xev ᾿Αργεῖοι Σαρπηδόνος
ἔντεα χαλὰ]} λύσειαν. — y) trop. λύειν τινὰ κα-
χότητος ε 897 ἀσπάσιον δ᾽ ἄρα τόν γε ϑεοὶ
χαχότητος ἔλυσαν | cf. v 891 zx 864.
2) Dissolvo, seiungo, dirimo. a) sensu
proprio. B 135 δοῦρα σέσηπε νεῶν καὶ σπάρτα
λέλυνται |, z 186 ῥαφαὲ δ᾽ ἐλέλυντο ἱμάντων |,
v. l. δὲ λέλυντο v. Ameis append. ad 1. — b) trop.
ἀγορὴν λύειν concionem dimittere, 4 305 λῦσαν
δ᾽ ἀγορὴν παρὰ νηυσὶν ᾿Αχαιῶν li B 808 αἶψα
δ᾽ ἔλυσ' ἀγορήν, Herod. ed. Lentz ir 37 31 τινὲς
ἀπὸ τοῦ ἃ τὴν ἀρχὴν ποιοῦνται x«l προπε-
ρισπῶσιν, ἵνα ποιητικώτερον γένηται, . . ἔφα-
μεν δὲ τὸ τοιοῦτο παρὰ τῷ ποιητῇ διαφόρως
ὁρᾶσϑαι. T 276 ὡς dp ἐφώνησεν, λῦσεν δ᾽
ἀγορὴν αἰψηρήν, λῦσαν Suid., libri praeter D
λῦσεν cf. La Roche ed. crit. B. 557 ὡς ἄρ᾽ ἐφώ-
γησεν, λῦσαν δ᾽ ἀγορὴν αἰψηρήν |, λῦσαν
11. m. ceteri libri: λῦσεν cum Hesych. I 90. ci
starchus vero λῦσαν scripsisse videtur cf. W. C
— Kayser de verss. aliquot Hom. Od. disp. II p. 14.
E Apoll. Lex. 17, 20 ὅταν δὲ λέγῃ ολύσαν δ᾽ ἀγο-
“ὦ θὴν αἰψηρήν“" ὁ ᾿Αρίσταρχος ἀντὶ τοῦ αἐἰψη-
ρῶς ἀχούει προσηκόντως, cf. La Roche ed. crit.
᾿ Ameis append. ad l. β 69 ἥ τ᾽ ἀνδρῶν ἀγορὰς
ἠμὲν λύει ἡ δὲ καϑίζει |, 42 1 λῦτο δ᾽ ἀγών,
1 Mo! δ᾽. ἐπὶ νῆας... ioxióvavv. cf. Suid.,
ENSE. M. 572, 10. — €) νεέχεα À. .schlichten. Eust.
, 988, 61. X 205 304 τοὺς εἰμ᾽ ὀψομένη, zat
Ὗ oq ἄχριτα νείχεα λύσω |, 5 14 ἀνδράσι »είχεα
λύει | sc. Ἀρήτη. — μελεδήματα ,ϑυμοῦ ὕπνος
λύει: Ψ 69 v b6 εὖτε τὸν ὕπνος ἔμαρπτε λύων
; ελεδήματα ϑυμοῦ | cf. ψ 343. — d) saepe γυζα,
1 γούνατα λύειν membra relaxare (v. Doberenz,
interpretationes homericae, Hildburgh. 69 p. 19),
quod fit morte aut gravi vulnere, labore, gaudio,
tumore, somno. Eust. 1272, 20. γούνατα λῦσαι
[m τὸ τῆς ἁρμονίας παραλῦσαι χαὶ οὕτω χατα-
etwa, cf. 661, 60 1476, 82. 4] 469 οὔτησε ξυ-
στῷ χαλκήρει, λῦσε δὲ γυτα | οἵ. 4 260. H 12
Bé» ἔγχει ὀξυόεντι... λῦσε δὲ yvta | (Aristar-
chus λῦντο, Bekker, Dindorf λύντο), 4 240 ἄορι
πλὴξ᾽ αὐχένα, λῦσε δὲ γυῖα |, [1 812 οὖτα Θό-
«vta στέρνον γυμνωϑέντα.... λῦσε δὲ y.|cf. 400.
465 βάλε »νείαιραν κατὰ γαστέρα, λῦσε ὅ. y.
ᾧ 406 τῷ βάλε ϑοῦρον "ona χατ᾽ αὐχένα,
λῦσε ὃ, 7.}, P 524 ἐν δέ ot ἔγχος A
μάλ ὀξὺ κραδαινόμενον λύε γνῖα!.. H 16 O
435 λύντο δὲ γυῖα |, ita Aristarchus, v. l. λῦντο.
d 6 χαμάτῳ δ᾽ ὑπὸ γυῖα λέλυνται | cf. IN 85.
9 933 τῷ μοι “ίλα yvi& λέλυν ται | cf. σ 242.
» c 841 λύίϑεν δ᾽ ὑπὸ γυῖα ἑκάστης |, σ
λελῦτο δὲ γυῖα ἑκάστου |, II 805 Avr» δ᾽
ὑπὸ φαίδιμα γυῖα |, E 176 Π 425 πολλῶν τε καὶ
ἐσθλῶν vise ἔλυσεν |, cf. N 360 τὸ πολλῶν
οὐνατ᾽ λυσεν | sc. πεῖραρ ἔριδος. ὦ 381 τῷ
χε σφεων γούνατ’ ἔλυσα |, Δ 579 εἶθαρ δ᾽
ὑπὸ γούνατ᾽ ἔλυσεν || ef. AN 412 P 349 9 291
9 498 ξ 69 256. .X 335 ἀοσσητὴρ μέγ᾽ ἀμεί-
p-... ἐγὼ μετόπισϑε λελείμμην b. ὕς τοι
γούνατ' ἔλυσα, ὦ 118 οἱ δή μοι ζαμάτῳ $v-
᾿μαλγέι γούνατ’ ἔλυσαν. — $ 114 ὡς φάτο, τοῦ
δ᾽ αὐτοῦ λύτο γούνατα x«l φίλον ἤτορ |cf.
Αδὸ ὃ 703 ε 291 406 χ 68 147 ψΨψ 205 e 345.
᾿ 212 τῶν δ᾽ αὐτοῦ λύτο γούνατ᾽, ἔρῳ δ᾽ ἄρα
ϑ vuv ἔϑελχϑεν | sc μνηστῆρες. h. Cer. 981
jc δ᾽ αὐτίχα γούνατ’ ἔλυντο, Ι, ὃ 194 εὖδε δ᾽
κναχλινϑεῖσα, λύϑεν δέ οἱ ἅψεα πάντα | cf.
6 189. — βίη, μένος, ψυχὴ λύεται senectute
Aut morte. Θ᾽ 103 σὴ δὲ βίη λέλυται, χαλεπὸν
σε γῆρας ὀπάζει, E 296 τοῦ δ᾽ αὖϑι λύϑη
ψι 5 τε μένος τεὶ cf. O 193 315. II 882 ἀλλά
οἱ αὖϑε | λῦσε μένος, P 298 τοῦ δ᾽ αὖϑι λύϑη
μένος, ἐκ δ᾽ ἄρα χειρῶν ως πόδα... ἧκε
χαμᾶζε, P 29 ὥς ϑην καὶ σὸν ἐγὼ λύσω μέ-
Y0c6, y 450 πέλεχυς δ᾽ ἁ ἀπέκοψε τένοντας | αὐ-
ἐνίους, λῦσεν δὲ βοὸς μένος. cf. supra B 118
[95 πολλάων πολίων χατέλυσε zágnva ] ἠδ᾽
ἔτι χαὶ λύσει.
— B) Medium. 1) me solvo. (463 πρῶτος ὑπ᾽
ἀρνειοῦ λυόμην, ὑπέλυσα δ᾽ ἑταίρους |.
- 3) mihi solvo aliquid. Z 214 ἡ καὶ ἐπὸ στή-
ϑέσφιν ἐλίσατο χεστὸν ἱμάντα |, P 318 &gv-
o0 δὲ νεχροὺς hi: λύοντο δὲ τεύχε’ ἀπ’
ὥμων l, Ῥτ μὴ δή πῳ ὑπ᾽ ὄχεσφι λυώμεϑα
ὄνυχας ἵππους |l 11 ἵππους λυσάμεγοι Pou-
Mower ἐνθάδε z&vtsc|. Eust. 1984, 46.
λύομαί τινα, mihi solvo aliquem pretio
redimo, v. supra Act. 1, c, J. 4.18 ηλϑε
ἐπὶ γῆας ᾿Ἰχαιῶν͵ Ι λυσόμενός τε ϑύγατρα
ὧν v ἀπερείσι ἄποινα | cf. 8172. IK 818 ζω-
λωβάομαι --- λωβητήρ
1005
γρεῖτ᾽, αὐτὰρ ἐγὼν ἐμὲ λύσομαι, Φ 42 κεῖϑεν
δὲ ξεῖνός μιν ἐλύσατο, πολλὰ δ᾽ ἔδωκεν | sc.
“υχκάονα. “2 118 Πριάμῳ ος Ἶριν ἐφήσω | λύ-
σασϑαι φίλον υἱόν cf. 146 195 2897. 175 λύ-
σασϑαί σ᾽ ἐχέλευσεν Ὀλύμπιος Ἕχτορα ótov |,
502 λυσόμενος παρὰ σεῖο, φέρω δ᾽ ἀπερείσι
ἄποινα |, 685 zal νῦν uiv φίλον υἱὸν ἐλύσαο,
πολλὰ δ᾽ ἔδωκας |. — Inde 4) λύεσϑαί τινὰ —
liberare cf. Act. 1 c B. 2 284 ἡ τοὺς λυσύμε-
voc δεῦρ᾽ ἔρχεαι; οὐδέ σέ φημι] αὐτὸν γνοστή-
σειν, 385 πρὲν λύσασϑ᾽ ἑτάρους χαὶ ἐν ὀφϑαλ-
μοῖσιν ἐδέσϑαι |. (ἄνα-, ἀπο-, ἐκ-, κατα-, ὑπο-
λύω, ἐξαναλύω, ὑπεχπρολύω, λύσις, λυσιμελής,
ἄλυτος, ,BovA υτόνδε.)
λωβάομιαε (λώβη). Leguntur aor. I 2. plur.
λωβήσασϑε, semel, opt. 2. sing. λωβήσαιο, bis.
— Turpiter, insolenter me gero. 8) ab-
sol. .4 232 B 242 ἡ γὰρ ἄν, ᾿Ατρείδη, νῦν ὕστατα
λωβήσαιο |. --- b) λώβην λωβασϑαΐ τινὰ contu-
melia afficere aliquem. JN 623 ἄλλης uiv λώ-
βης τε καὶ αἴσχεος οὐκ ἐπιδευεῖς Ü ἣν ἐμὲ
λωβήσασϑε. Eust. 950, 49. Suid. βλάπτει, λυ-
μαίνεται, ὑβρίζει. Hes. (λωβητήρ, λωβητός.)
λωβεύω (λώβη). Leguntur λωβεύω, EIC
Illudo, laedo insolenter. w 15 τίπτε μὲ
λωβεύεις πολυπενϑέα ϑυμὸν ἔχουσαν |; 36 οὔ
τί σε λωβεύω, τέκνον φίλον, ἀλλ᾽ ἔτυμόν τοιὶ
759^ Ὀδυσεὺς αὶ οἶχον ἱκάνεται. Eust. 1936,
63. Hes. ψεύδεσθαι, καταισχύνειν. (ἐπιλωβεύω.)
λώβη (Curt. Et.^ 369, λώβ-η, comparat lat.
làb-es, macula in vestimento, quam vocem diver-
sam esse putat a lab-or, lap-sus sum, quae vero
Sit radix vocum in suspenso relinquit. Fick W.*
l 192 sanscr. ramb — propendere, lat. lab-or,
làbes — macula, λώβη ad eandem radicem per-
tinere putat, v. Benfey WL.1I 111. E. M. 570,
39 Aog UI ὕβρις ἡ ἐπὶ κακῷ περιβόητος, παρὰ
τὸ AO, τὸ 9£20, ... 5. nap τὸ βλάβη - -
ὁ δὲ Ἡρωδιανὸς λέγει ὅτι ἐκ τοῦ λαβὴ ὃ 65-
μαίνει τὸ ξίφος, cf. E. Gud. 375, 25). Leguntur
λώβη, της, την. — Labes, 1) ignominia, de-
decus. H 9i 5 nv δὴ λώβη τάδε y ἔσσεται
αἰνόϑεν αἰνῶς |, £& μή τις αναῶν νῦν Ἕχτο-
θοὸς ἀντίος εἶσιν, € 180 τὰς p αἴ' κέν τι
νέκυς ἠσχυμμένος ἔλθῃ |, 95 εἶ tL ξεῖνος
ἕν ἡμετέροισι δόμοισιν)... sido, ῥυστακτίύος
£&. .|ooí καὶ ELI λωβὴ τε ust ἀνϑρώποισι
πέλοιτο, o 433 λώβη γὰρ τάδε γ᾽ ἐστὲ καὶ ἐσ-
σομένοισι πυϑέσϑαι, | εἰ δὴ μὴ παίδων...
φονῆας τισόμεϑ'. ἘΞ 3) iniuria, contumelia.
1 987 πρίν y! ἀπὸ πᾶσαν £uol δόμεναι ϑυμαλ-
γέα λώβην |, v. Ameis append. A 142 τοῦ zu-
τρὸς ἀειχέα τίσετε λώβην l, IN 622 ἄλλ "c μὲν
λώβης τε χαὶ αἴσχεος οὐκ ἐπιδευεῖς, ἣν. ἐμὲ λω-
βήσασϑε, t 878 τάων "νῦν λώβην τε χαὶ αἴσχεα
πολλ᾽ ἀλεείνων | οὐκ ξάᾳς νίζειν, o 347 v 285
λώβης ἴσχεσθαι ϑυμαλγέ £oc, T 208 ἐπὴν τισαί-
μεϑα λώβην |, v 169 αἱ γὰρ d... ϑεοὶ τι-
σαίατο λώβην |, ὦ 326 λώβην τινύμενος ϑυ-
ua γέα καὶ χακὰ ἔργα. — 3) qui dedecori est,
ein Gegenstand der Schmach. 1’ 43 “Ἰίσπαρι..
αἴϑ'᾽ ὄφελες... : ἀπολ aat, καί xtv πολὺ χέρ-
διον q£V |, ἢ οὕτω λώβην v ἔμεναι καὶ ὑπό-
ψιον ἄλλων, v. Naegelsbach adn. ad 1. — Eust.
91, 95 1936, 64 835, 41. Hes. Quater in initio,
ter in exitu versus, quinquies post arsin secundi,
semel post arsin primi pedis. (λωβάομαι cet.,
λωβεύίω, ἐπιλωβεύω.
λωβητήρ (λωβάομαι). Leguntur sing. acc.
λωβητῆρα, voc. -c7o, plur. voc. -τῆρες. — 1) Qui
macula adspergit, homo maledicus. B 975 ὃς
1006 λωβητός
τὸν λωβητῆρα ἐπεσβόλον ἔσχ᾽ ἀγοράων, sc.
Θερσίτην. --- 3) qui dedecori est, Schand-
bube. «1 385 τοξότα, λωβητήρ, κέραι ἀγλαέ,
παρϑενοπῖπα, 80. Πάρι, Ameis, Faesi, La Roche,
Doederlein: ,qui maledicis*", cf. Ameis append.
ad 1. Duentzer: qui turpia facit. Hes. ὑβριστής.
42 939 ἔρρετε λωβητῆρες, ἐλεγχέες, sc. Τρῶες.
Faesi: qui facinora moliuntur, Duentzer — 4
385. Hes. λώβης ἄξιοι. Eust. 'ad «1 385, 1347
65 A. δὲ ὴ ot A Bac ποιοῦντες ἢ οἵ λωβᾶσϑαι
ἄξιοι. Suid. λωβητῆρα: ὑβριστήν.
λωβητός (λωβάομαι) maculatus, macula
aspersus, gezeichnet. 42 531 ᾧ δέ κε τῶν Àv-
γρῶν δώῃ, λωβητὸν ἔϑηκε, den hat er gezeichnet,
se. Ζεύς. Eust. 1963, 58 2. δὲ xal νῦν ὃ ἐφύ-
βριστος xal ἄτιμος, οὗ ἑρμηνεία τὸ οὔτε ϑεοῖς
τετιμένος οὔτε βροτοῖς.
λωέων (Curt. Et.» 368, Fick W.? II 224 a ra-
dice λα», A«v (ἀπο- λαύω), frui, λωέίων pro 207-
ων, A&z-iov, ,lohnender*, c£. Kuehner a. Gr. I
p- 436, v. Brugm. in Curt. Stud. IV 153. Aliis
ad rad. λὰ volo, cupio vox referenda esse vide-
tur cf. Benfey WL.11137 λωίων pro A4octo» ,,er-
wuenschter*, sed v. Curt. 1. c. p. 361. Buttm. a.
Gr. I p. 272 positivum esse AGic voluit, recte ob-
locutus est Passow lex. s. v.) Forma non le-
situr nisi neutr. λώεον. — Melior, utilior.
A 229 5 πολὺ λώιόν ἐστι κατὰ στρατὸν εὐρὺν
᾿χαιῶν | δῶρ᾽ “ἀποαιρεῖσϑαι, Z 339 δοκέει δέ
μοι ὧδε καὶ αὐτῷ | λώιον ἔσσεσϑαι, B 169 καὶ
γάρ σφιν ἄφαρ τόδε λώιόν ἔστιν Ι, 9 417 τῷ
σὲ χρὴ δόμεναι zal λώιον ἠέ περ ἄλλοι | ot-
TOV, V 109 ἦ μάλα và. | γνωσόμεϑ᾽ ἀλλήλων
καὶ 'λώιον. E. M. 570, 48 παρὰ τὸ λῶ τὸ 9£Ao.
E. Gud. 376, 10, v. La Roche h. U. p. 218.
Sepe pn (ep. pro 4o£o») melior, utilior.
Legitur bis in Od. neutr. « 376 141 εἰ δ᾽ ὕμιν
δοχέει τόδε λωίτερον καὶ ἄμεινον | ἔμμεναι.
Eust. 1424, 28.
λωώπη (λέπω. Fick W.? II 218, Goebel Lexil.
II 210, nord Gl. 2425, Benfey WL.II 4) —
Tegumentum, pallium. v 224 δίπτυχον Guq'
GO LGLY ἔχουσ᾽ εὐεργέα Away |, sc. Agajvg
εἰκυτα νέῳ, ἐπιβώτορι μήλων. Eust. 1739, 52
ἡ δὲ δίπτυχος.. . λώπη περίβλημα δοκεῖ μαν-
δυοειδὲς εἶναι, λώπη. δὲ zv |Qioc λεπτὸν ὕ ὕφασμα
κατὰ tiv, τοῦ ᾿χρομύου λοπόν. Apoll. Lex. 109,
17 τὸ ἱμάτιον. ϑηλυχῶς δὲ εἶπεν ἀντὶ τοῦ λῶ:
πος. Hes. ἱμάτιον, περίβλημα. Suid.
λωτόεις (λωτός) loto tectus, loti herbis
abundans. "Semel M 288 χέει ἔμπεδον (sc. Ζεὺς
νιφάδας), ὄφρα καλύψῃ ὑψηλῶν ὀρέων κορυ-
qc .. καὶ πεδία λωτοῦντα καὶ ἀνδρῶν πίονα
ἔργα |. Codices omnes, Syr., Apoll. Lex. 109,
21, Pseudopl. 106, 40 λωτεῦ ντα, cf. La Roche ed.
erit., Aristarchus λωτοῦντα cf. schol Dind. I
p. 427 ᾿Αρίσταρχος διὰ τοῦ 0 λωτοῦντα. schol.
V ed. Bekker οὕτως x«i ᾿Αρίσταρχος καὶ ἡ
ἡΠ]ασσαλιωτική, ibid. schol. L (Eust. 905, 17 ἡ δὲ
“Ἠασσαλιωτικὴ ἔχδοσις λωτεῦντα), editores ple-
rique Aristarchi Scripturam receperunt. Krueg.
Di. 22 7, 9 ,vereinzelt ist λωτεῦντα für λωτέ-
ovta, Aristarch λωτοῦντας. Goebel de epith.
Homer. in εις desinentibus p.35 et λωτεῦντα
ad verbum λωτέω referendum esse, neque, Ari-
starchi λωτοῦντα ab adi. λωτόεις pro λωτόεντα
derivari posse putat, cum quod inter adi, Ho-
merica in orc non unum sit, quod osc in οὖς
contrahat, tum quod ubi ety mi syllaba paenultima .
longa. sit, ut in λωτός, adiectiva in ὥεις evadant
ικητώεις alia, quare λωτοῦντα participium verbi
— λωτός
λωτόω, lotum procreo, esse suspicatur. v. prae-
terea Lobeck elem. p. 518, Kuehner a. Gr. I
p. 409, Apoll. Lex. 109, 21, "Eust. 905, 18. Hes.
λωτεῦντα, ἀνϑοῦντα ἢ ᾿λωτὸν ἔχοντα. Suid. E.
M. 571, 3 λωτεῦντα ἀπὸ τοῦ λωτόεντα, ὑπερ-
ϑέσει λωτέοντα καὶ χράσει τοῦ ξ ael, ὃ εἰς
τὴν εὖ δίφϑογγον, λωτεῦντα. Εἰ γὰρ ἦν ἀπὸ
τοῦ λωτέοντα, λωτοῦντα ὠφειλεν εἶναι.
λωτός (Jurmann in Kuhn Ztschr. XI 399 a.
rad. lu, graec. A«v, λας frui, λωτός — edulis,
Woerner subst. hom. index. Misenae 69 p. 26:
λωτός" apud Homerum eo nomine et species
quaedam trifolii significatur et arbor fruges es-
culentas ferens, id si respexerimus ultro in men-
tem veniet λω- -τός tractum esse a radice λας
(λαύω), quemadmodum fructus a verbo *frui, et
ab initio indicare id, quo aut pecudes aut homi-
nes frui possint". Benfey WL. II 137 a rad.
las, desidero vocem derivans interpretatur ,,planta
exoptata'*. Hoffmann quaest. $ 86a quod bis 4
producat, JM 283 zal πεδία λωτοῦντα, Φ 351
χαίετο δὲ λωτός, digamma initiale excidisse pu
tat et cum zAor, quod nostrum sit ,,flott** i. e.
natans, comparat 'ahd. vliozan, lat. fluo; at tribus
locis 2 non producit, . 91 96 ἀνδράσι “ἴωτο-
φάγοισιν |, 99 οὐδ᾽ ἄρα Δωτοφάγοι, v. La
Roche ἢ. U. p. 52. Goebel Lexil. 11 198 c litte-
ram initialem fuisse vult et e notione radicis
σλα — uro notionem deducit coloris ignei, rutuli,
rubri; λω-τός inde interpretatur ,ruber, purpu-
reus* propter colorem frugum arboris et tlorum
trifolii pratensis [rother Klee]. — 1) Trifolii
species, quae equorum pabulum imprimis fuisse
videtur; quaenam species λωτός Homeri sit, non.
satis constat, cf. Sprengel Gesch. d. Botanik I
p. 39, Friedreich hom. Real. p. 95, Buchholz hom,
Real. 12 p.2671I1 p.188. B 716 λωτὸν ἐρεπτό-
μενοι ἐλεόϑρεπτόν τε σέλινον |, sc. ἵπποι. h.
Merc. 107 τὰς μὲν συνέλασσεν λωτὸν ἐρεπτο-,
μένας, sc. βοῦς, ΞΖ 347 τοῖσι d" ὑπὸ xov. μ᾿:
φύεν ..| λωτὸν 9 ἑρσήεντα ἐδὲ χρόχον ἠδ᾽
ὑάκινϑον, Φ 801 καίετο δὲ “λωτός τε ἰδὲ ϑι ὑ-
γον ἠδὲ κύπειρον Ι, τὰ περὲ χαλὰ ῥέεϑρα, ἅ ug
ποταμοῖο πεφύχει, ὃ 603 σὺ γὰρ πεδίοιο àvác-
σεις | εὐρέος, o ἔνι μὲν λωτὸς πολύς. — 2)lo-
tus, arbor Libyae eiusque fruges, quibus. Loto-
phagi vescebantur. Herod. IV 177 ἀχτὴν δὲ
προέχου σαν ἐς τὸν πόντον τούτων τῶν Γιν-
δάνων νέμονται “ωτοφάγοι, ot τὸν χαρπὸν
μοῦνον τοῦ λωτοῦ τρώγοντες ζώουσι. ὃ
τοῦ λωτοῦ χαρπός ἔστι μέγαϑος ὅσον τε τῆς
σχίνου, γλυκύτητα δὲ τοῦ φοίνικος τῷ Mes
προσείχελος. ποιεῦνται δὲ Éx τοῦ χαρποῦ το
του oi “ωτοφάγοι καὶ οἶνον. Polybius XII 2
cum arborem accurate describit de baca eius dieit
ἔστι δὲ τὸ βρῶμα παραπλ ἤσιον σύκῳ καὶ φοι-
νικοβαλάνῳ, τῇ δ᾽ εὐωδίᾳ βέλτιον. cf. Eust.
1616, 54 Πολύβιος δὲ αὐτόπτης φησὶ τοῦ Ao-
τοῦ yevéa9au x. t. À. Nunc Rhamnus lotus s.
Zizyphus lotus vocatur cf. Sprengel antiqu. bot.
p.51 et incolae eius regionis adhuc frugibus illis,
quae Ulixis sociis magno periculo fuerant, vescun-
tur, quas iuiuba dicunt, cf. Buchholz h. Real.I2
983. (93 οὐδ᾽ ἄρα ἀωτοφάγοι wijóov9? ἑτά-
θοισιν ὄλεϑρον ἡμετέροις, ἀλλά σφι δόσαν λω-
τοῖο πάσασϑαι, 94 τῶν δ᾽ ὅς τις λωτοῖο á-
yot μελιηδέα καρπόν, οὐχέτ᾽ ἀπαγγεῖλαι, πάλ.
ἤϑελεν οὐδὲ νέεσϑαι, 97 ἀλλ᾽ αὐτοῦ βούλοντο
λωτὸν ἐρεπτόμενοι μενέμεν νόστου TF λα-
ϑέσϑαι, 102 μή πώς τις λωτοῖο φαγὼν νόστοιο
λάϑηται |. Apoll Lex. 109, 19 λωτόν. οὕτως
λέγεται πᾶν ἄνϑος καὶ ὁ ἐδίως λεγόμενος χαὶ
ὃ χαρπὸς τῶν “ωῳτοφάγων. Suid. Hes. Eust.
1010, 805. (λωτόεις, “ἰωτοφάγοι.)
᾿Αὠτοφάγοι (λωτός) Lotophagi, loti frugi-
bus vescentes, qui Ulixem errantem cum sociis
benevolenter 'exceperunt. Gens eius nominis
sedes habebat in regione Syrtica, cf. s. v. "λωτός
Her. IV 177. Strabo III 4, 3 (p. 157) οἱ ὑπὲρ
τῆς Μαυρουσίας οἰχοῦντες πρὸς τοῖς ἑσπερίοις
Αἰϑίοψι “Ἰωτοφάγοι χαλοῦνται, σιτούμενοι λω-
τόν, πόαν τινὰ χαὶ ῥίζαν. διατείνοντες p
μέχρι τῶν ὑπὲρ τῆς Κυρήνης τόπων. ἄλλοι
δὲ πάλιν καλοῦνται “ἰωτοφάγοι τὴν ἑτέραν
οἰκοῦντες τῶν πρὸ τῆς μιχρᾶς Σύρτεως vü-
gov, τὴν Μήνιγγα, cf. eund. XVII 3, 8 (p. 899).
Eust. 1616, 52 ἰστέον δὲ χαὶ ὡς οἱ μὲν τῇ Μή-
νιγγι νήσῳ τοὺς «Ἰωτοφάγους ἐνπεριγράφου σι,
λωτοφαγῖτιν εἶναι λέγοντες τὴν νῆσον ταύτην,
ose Gerbi s. Ierbi vocatur). v. lF'orbiger in Pauly
ealenc. IV p. 1150, Nitzsch adn. ad ε 83, Muellen-
] hofr deutsche Alterthumskunde I p. 49. — ε 84
αὐτὰρ “δεχάτῃ ἐπέβημεν Ι γαίης «ἰωτοφάγων,
οἵ v' ἄνϑινον εἶδαρ ἔδουσιν, 91 οἱ δ᾽ (Graeci
ab Ulixe exploratum missi) eiw' οἰχόμενοι μί-
n (Pott EF. II 323 vocem ad sanscr. mah,
μέγα, pertinere putat cf. Benfey WL. I 91. Fick
W.* II 179 comparat lat. me hercle, me Castor.)
Particula confirmativa, quae. absolute non ponitur,
sed coniungitur aut cum οὐ negante, οὐ μά se-
quente altera negatione οὐ, aut cum ναί aífir-
mante sequente affirmatione ἡ. Nomen dei aut
rei, per quam aliquis iurat, accusativo additur.
Autenrieth in Naegelsbach hom. Theol. p. 234
cum μά — μή esse vellet, οὐ μὰ Ζῆνα breviter
diei pro μὴ Ζῆνα ἵλαον ἔχοιμι interpretatus
erat, ναὶ uu τὸδε σχῆπτρον fere pro μὴ τόδε
σχῆπτρον εἴη SC. Si verum non dico. La Roche
Stud. p. 249 recte, ut videtur, accusativum ex-
plicari vult supplendo verbo ὄμνυμι, μὰ Δία —
per Iovem iuro. Assentitur ei Autenrieth in
Naegelsbach adnot. ad Il.? p, 46, addens μά cor-
reptum ab Homero pro μάν longo metri causa
usurpari, poni enim με ommibus locis sequente
cali, bis sequente consonante. (3/43 v 339, quod
ἃ Z vox quae sequitur iucipit, et μά et μάν
metri causa ferri ,potuit.) — a) ἀπωμοτιχκῶς,
οὐ μά. 4.86 οὐ μὰ γὰρ "AnóALova MNODAULC
μεῦ ζῶντος .. σοὶ... χεῖρας ἑποίσει. schol. B
μά Ὅμηρος ὡς συλλαβῆς τάξιν ἔχον τίϑησι.
ποτὲ μέντοι ἀντὶ τοῦ μά τῷ ναί χέχρηται, ὡς
yel μὰ τόδε σχῆπτρον“" ὅτε ὄμνυσιν. ὅτε δὲ
ἀποόμνυσί τι συζεύγνυσι τὸ τῆς͵ ἀποφάσεως
οἷον οὐ “μὰ γὰρ ᾿Απόλλωνα". ἡμεῖς δὲ τὸ
μά ὡς μέρος λόγου ἀπομνύντες παραλαμβά-
Ὅμεν μὰ τὸν Δία λέγοντες, cf. schol. AD. δὰ
294, Apoll. Lex. 109, 25, Suid, Hes., Eust.
92, 16. 4 43 οὐ μὰ Zi . oU ϑέμις ἐστὶ
λοετρὰ καρήατος σσον ἱχέσθϑαι |, v 889 οὐ
& Ζῆν; . οὐ τι διατρίβω μητρὸς γάμον.
Altera ,Degatio οὐ omissa est ἢ. Merc. 384 οἶσϑα
zal αὐτός 1 ὡς ovx αἰτιός εἰμι" μέγαν δ᾽ ἐπι-
δώσομαι ὕὅρχον || οὐ μὰ τάδ᾽ ἀϑανάτων εὐ-
«Ζωτοφάγοι — μαζός
onn initiali, μάν vicies semel sequente vo- ..
1007
γεν ἀνδράσι Δωτοφάγοισιν |, 99 οὐδ᾽ ἄρα
Aoroqayot μήδονϑ᾽ ἑτάροισιν ὄλεϑρον, 96 αὖ-
τοῦ βούλοντο μετ᾽ ἀνδράσι “ἀῳτοφάγοισι |
λωτὸν ἐρεπτόμενοι μενέμεν, ψ 810 ἤρξατο
(05v σσεύς) δ᾽, ὡς πρῶτον Kixovac A uato?, αὖ-
τὰρ ἔπειτα | 7λϑ᾽ ἐς “ῳτοφάγων ἀνδρῶν πίει-
ραν ἄρουραν.
λωφάω (Benfey WL. II 26 comparat ahd. làba
et interpretatur respiro, verschnaufen. Veteres
ad λόφος vocem pertinere et proprie significare
volebant onus depono de cervice, λόφος γὰρ ὃ
τράχηλος, Suid. Eust. 1237, 33 λωφῆσαι χυ-
ίως παρὰ τοῖς παλαιοῖς,. . . τὸ ἀποϑέσϑαι
ἄχϑος τὸ ἐπὶ τῷ τραχήλῳ, ἔνϑα ἐστὶν ὃ ὑπὸ
ζυγὸν λόφος cf. schol. VD ad $292, E. M. 571,
7, E. Gud. 376, 5, Hes. Apoll. Lex. 109, 11 Ào-
φήσειε παύσαιτο καὶ λήξειεν). | Non leguntur
formae nisi fut. λωφήσει d» 292, et aor. opt. λω-
φήσειε t 460, in tmesi. — Cesso, respiro.
Φ 292 ὡς οὗ τοι «τοταμῷ γε δαμήμεναι αἴσι-
μόν ἔστιν lo ἀλλ᾽ ὅδε μὲν τάχα λωφήσει, σὺ δὲ
M.
εἴσεαι αὐτός. χαταλωφάω in tmesi : 460
χὰδ δέ x' ἐμὸν χῆρ] λωφήσειε xoxav. (κατα-
λωφάω.)
κόσμητα προϑύραια. — b) affirmans. A 234
ναὶ μὰ τόδε σχῆπτρον, .. . ἡ ποτ' ᾿Αχιλλῆος
ποϑὴ͵ ἵξεται viec ᾿Αχαιῶν |, h. Mere. 460 ναὶ
μὰ τόδε χρανέϊνον ἀχόντιον, ἡ μὲν ἐγώ σε].
ἡγεμονεύσω.
Μάγνητες, ) Magnesiae thessalicae incolae 07
περὶ Πηνειὸν καὶ Πήλιον εἰνοσίφυλλον | vat-
εσχον (B 757), quorum dux Prothous erat. B
756 Μαγνήτων δ᾽ ἦρχε Πρόϑοος, Ἰενϑρηδό-
γος υἱός. v. schol BL, Eust. 338, d:
“αζός (Duentzer in Kuhn Ztschr. XVI 29 ad
radicem mad, mad-eo, V AE molle esse, vocem
Curt. Et. 396 rem in ' suspenso relinquit. Goe-
bel Lexil. II p. 223 a rad. σμαδ — vibro, flecto,
yschwingen ES biegen" derivat. Eust. 459, 16 μα-
ζὸς δὲ χαὶ ἐπὶ ἀνδρῶν χεῖται, ὥστε οὐκ ἐπὶ
μόνων λέγεται γυναιχῶν. δοκεῖ δὲ γενέσθαι
£x τοῦ μαδός. v. eund. 1887, 61 ἡ μέντοι μάκτρα
ἐξ ἑτεροίου μάσσω γίνεται, vot δηλοῦντος
τὸ ἅπτεσϑαι καὶ φυρᾶν, . . καὶ £x τοῦ τοιού-
του μάσσειν χαὶ ἡ μάζα καὶ ὁ μαζός, ἴσως δὲ
x«l ὃ μαστός). Leguntur gen. μαζοῖο, dat.
μαζῷ, acc. μαζόν. — Papilla, mamma et vi-
rorum et mulierum. a) virorum 4 123 γνευρὴν
μὲν μαζῷ πέλ ασεν, τόξῳ δὲ σίδηρον, 480 πρῶ-
τον γάρ μιν ἰόντα βάλε στῆϑος παρὰ μαζόν |
ES Θὲ 191..315..0᾽ 57 P 606. χ 82. 4 598 τὸν
. βάλε δουρὶ |o στέρνον ὑπὲρ μαζοῖο, E 145
τὸν | μὲν ὑπὲρ μαζοῖο βαλὼν χαλκήρεϊ δουρί! |
cf. 4 108. “1 321 cot χαμᾶζε | óovol βαλὼν
χατὰ μαζὸν ἀριστερόν. — b) mulierum E 395
τλῆ δ᾽ "Hem, ὅτε μιν. . πᾶις Ἀμφιτρύωνος |
δεξιτερὸν χατὰ μαζὸν ὀιστῷ ,τριγλώχινι! βε-
βλήκει, X 80 χόλπον ἀνιεμένη, ἑτέρηφι δὲ
μαζὸν ἀνέσχε, sc. "Excfy, 88 εἴ ποτέ τοι λαϑι-
κηδέα μαζὸν. ἐπέσχον |, € 58 "Ex τοῦ μὲν ϑνὴ-
τὸς τε “γυναῖχά τε ϑήσατο μαζόν, λ 448 πάις
δέ οἱ qv ἐπὶ μαζῷ | νήπιος, v 488 σὺ δὲ μ'
1008
ἔτρεφες αὐτὴ τῷ σῷ ἐπὶ μαζῷ. Hes. (μετα-
μάζιος.) !
uut. (Curt. Εἰ.5 333 ad eandem radicem ac
μή-τηρ, ma-ter, μα — metior, paro, messen,
schaffen, vocem pertinere putat, cf. Fick W.? Il
182. Benfey WL. II 37 comparat maha — gran-
dis, aetate provectus). Non leguntur formae nisi
vocativus in Od. et in hymnis. — Mater ca-
rissima, Muetterchen, blandientis est. Vo-
cantur ita undecies Eurycleia, semel (o 499) Eu-
rynome, semel (h. Cer. 147) Ceres. β 949 ua,
ἄγε δή μοι οἶνον. £v ἀμφιφορεῦσιν ἀφυσσον |
ἡδύν, Ὁ 499 uat, ἐχϑροὶ μὲν πάντες, τ 16 uat",
ἄγε δή μοι ἔρυξον ἐνὲ μεγάροισι γυναῖχας, 482
μαῖα, τί ἡ μ᾽ ἐϑέλεις ὀλέσαι; DOO μαῖα, τί ἢ
δὲ σὺ τὰς μυϑήσεαι; v 199 μαῖα φίλη, τὸν
ξεῖνον ἐτιμήσασϑ᾽ ἐνὲ οἴχῳ; ψ 11 μαῖα φίλη,
μάργην σὲ ϑεοὶ ϑέσαν, Ὁ9 μαῖα φίλη, μή πω
μέγ᾽ ἐπεύχεο χαγχαλόωσα!, 81 μαῖα φίλη, χα-
λεπόν σε ϑεῶν... | δήνεα εἴρυσϑαι, h. Cer.
141 μαῖα, ϑεῶν μὲν δῶρα... ἀνάγκῃ | τέτλα-
μεν ἄνϑρωποι, B 812 ϑάρσει, uat, ἐπεὶ οὔ τοι
ἄνευ ϑεοῖ ἥδε γε βουλή | ψ 35 εἰ δ᾽ &ys δή
μοι, μαῖα φίλη, νημερτὲς ἕνισπε |, 1171 ἀλλ᾽ ἄγε
μοι, μαῖα, στόρεσον λέχος, ὄφρα χαὶ αὐτὸς |
λέξομαι. — v. E. M. 574, 808 παρὰ τὸ μῶ, τὸ
ζητῶ, cf. Eust. 10, 81 1873, 41, Suid., Hes. De-
cies in initio versus, bis in arsi tertii, semel post
arsin secundi pedis.
Μαῖα et Meg (ματα, Muetterchen cf. Preller
gr. Myth.? I 312. Welcker gr. G. I 344 a μάω,
uio, als Grund oder Bedingung der ὁρμή“). In
Od. non legitur forma nisi semel, & 435, gen.
Μαιάδος, in hymnis leguntur nom. M«e h. Merc.
3 183 h. XVIII 3, gen. αιάδος septies decies,
Mais h. Merc. 89 550, acc. Παιάδα h. Merc.
57, v. Baum. ad h. Merc. 1. — Maia, Atlantis
filia, mater Mercurii e Iove. Welcker l. c. p. 259
,Leto und Maea sind nie Naturgoettinnen ge-
wesen, sind nicht schon frueher vorhandene, auch
nicht in die Sprache uebergegangene Namen,
sondern eigends ausgedacht worden, um die ge-
nannten Goetter von Zeus abzuleiten, indem man
das von Gott und Erde hergebrachte unaustilg-
bare Bild der Ehe oder Zeugung beibehielt", cf.
eund, p. 752. v. Preller 1. c. pag. 312, schol. ad
49 94. — Διὸς καὶ Μαιάδος υἱός aut Μαιάδος
υἱός — Ἑρμείας ,quasi cognominis loco haben-
dum est* v. Baum. 1. c. h. Merc. 1 Ἑρμῆν
ὕμνει, μοῦσα, Διὸς καὶ αιάδος υἱόν | cf. 235
301 446 579, h. XVIII 10, XXIX 7. $435 Ἑρμῇ,
Μαιάδος υἷι |, h. Merc. 408 Κυλλήνιε, Μαιάδος
υἱέ |, h. Merc. 494 στῆ... ἐπ᾿ ἀριστερὰ αιά-
doc υἱός | cf. 430 489 498. h. Merc. 89 αίης
ἐρικυδέος υἱός |, b00 Παίης ἐρικυδέος υἱὲ |
καὶ Διὸς αἰγιόχοιο, h. Merc. 73 τῶν τότε αιά-
δὸς υἱός, ἐύσκοπος ᾿Αργειφόντης |, 814 δείδια,
Μαιάδος υἱέ, διάκτορε, ποικιλομῆτα |, 521 xat
εὖτε Μαιάδος υἱός, 507 ταῦτ' ἔχε, Μαιάδος
υἱέ, 5714 οὕτω Μαιάδος υἱὸν... ἐφίλησεν ᾿4πόλ-
λων | h. Merc. 3 h. XVIII 3 Ἑρμῆν ὕμνει. .
ὃν τέχε Mai« |, νύμφη ἐυπλόχαμος, Διὸς ἐν
φιλότητι μιγεῖσα, h. Merc, 57 ἀμφὲ Δία Κρο-
νίδην καὶ Παιάδα χαλλιπέδιλον |, 188 πρὸς
ἀλλήλους ἀγόρευον | υἱός τ᾽ αἰγιόχοιο Διὸς
καὶ πότνια Mei« |. Legitur vox in arsi quinta
duodecies, in secunda quinquies, in sexta ter, in
quarta semel, post caesuram tertii pedis bis.
M«iarógog (Goebel Lexil. I p. 571 interpre-
tatur Jage-mann, Eiler) Cariae fluvius. Strabo
XII 8, 15 (p. 577) Μαίανδρος τέως μὲν διὰ τῆς
μαῖα — μαίνομαι
Φρυγίας φέρεται, ἔπειτα διορίζει τὴν Καρίαν
χαὶ τὴν Δυδίαν xarà τὸ ἤϊΖαιάνδρου χαλού-
μενον πεδίον, σκολιὸς ὧν εἰς ὑπερβολήν, ὥστε
ἐξ ἐκείνου τὰς σχολιότητας ἁπάσας μαιάνδρους
χαλεῖσϑαι. — B 869 Καρῶν. ., οἱ Μίλητον
ἔχον... Μαιάνδρου τε ῥοὰς υχάλης v
αἰπεινὰ κάρηνα |.
Μᾶαιμαλίδης, Maemali filius — Πείσανδρος.
II 194 Πείσανδρος ἀρήϊος. . |, Μαιμαλίδης,
ὃς πᾶσι μετέπρεπε δ)|υρμιδόνεσσιν.
“αιμάω (e ταῦ. μα — peto duplicata cf. Fiek
W.5II p. 182, eund. in Kuhn Ztschr. XXII p. 377,
Fritzsche in Curt. Stud. VI p. 304 C, Doederlein
Gl.141. Goebel Lexil.I 293 μαε- μάω pro ue-
σμάω. E.M. 574, 814 μαιμῶ- τὸ προϑυμοῦ-
μαι. ἔστι μῶ τὸ προϑυμῶ, διπλασιασμῷ τὸ
μαμῶ καὶ μαιμῶ). ΝῸΧ non legitur nisi in
Iliade, omnibus locis absolute posita. Leguntur
formae praes. μαιμῶσιν Ν 78, μαιμώωσι IN 15,
ptep. μαιμώων O 742, μαιμώωσα E 661 Ὁ 542,
aor. μαίμησε E 610. αναμαιμάει Y 490 Baeuml.
ἀνὰ μαιμ. — Vehementer appeto, exar-
desco. O 742 4, καὶ μαιμώων ἔφεπ᾽ Eyyst
ὀξυόεντι | sc. Αἴας, E 670 νόησε δὲ δῖος Ὀδυσ-
σεὺς | τλήμονα ϑυμὸν ἔχων, μαίμησε δέ οἱ φί-
λον 410p, N 75 μαιμώωσι δ᾽ ἕνερϑε πόδες καὶ
χεῖρες ὕπερϑε |, Ameis ad l. ,zucken, von der
Bewegung, die nach Bethaetigung verlangt* 78
x«l ἐμοὶ περὶ δούρατι χεῖρες ἄαπτοι | μαιμῶ-
σιν, E 661 βεβλήκειν, αἰχμὴ δὲ διέσσυτο μαι-
μώωσα. schol. AD ἐνθουσιῶσα καὶ ὀξέως óp-
μῶσα, ἢ τοῦ αἵματος γευστιχῶς ἔχουσα οἵ. Ὁ
542. Eust. 661, 25. Apoll Lex. 109, 81 μαι-
μώωσι: iv9ovoido: Mes. Suid. (ἀνα-, περι-
καιμάω.) δ
μαινός (μαίνομαι), leguntur nom. μαενάς Di.
Cer. 386, dat. μαινάδι XY 460. — Furibunda,
insana, maenas. X 460 ὡς φαμένη μεγάροιο
διέσσυτο μαινάδι ἴση |, παλλομένη χραδίην,
sc. ἀνδρομάχη. Lobeck Agl.I p. 285: Is locus
cum Z 389, ubi eadem et eandem ob causam pro-
greditur μαινομένῃ £ixvia, tantam similitudinem
habet, ut vix dubitari possit, quin ex illo ex-
pressus et interpolatus sit. v. Friedlaender zwei |
homer. Woerterverzeichnisse p. 781. h. Cer. 386
ἡ δὲ ἰδοῦσα | 419, ἠύτε μαινὰς ὄρος χάτα
ϑάσχιον ὕλῃ Sc. Δημήτηρ. Eust. 1280, 12.
μαίνομαι (a rad. uev, quae est in μάν-τες,
μέ-μνη- μαι, μένω, man-eo, vimque habet et co-
gitandi et furendi et manendi. cf. Curt. Et^
p. 103 311, Fick W.?II 183, Siegismund in Curt.
Stud. V 197, Fulda Untersuchungen p. 224, Roe-
diger in Kuhn Ztschr. XVI p. 313) Leguntur
formae praes. ind. μαένεαι, -tt&t, -εσϑε, -0
II 945. coni. μαίνηται. inf. μαίνεσϑαι. — ptep.
μαινόμενος, -μένοιο, -μενον, -μενξ, - μένῃ; «nt
vjcitv, impf. μαΐνετο Ὁ 605 Φ ὅ. — Saeyio,
furo, bacchor. 1) de hominibus a) de rabie|
bellica, ira pugnantium et deorum et hominum.
E ΤΙ] εἰ οὕτω μαίνεσϑαι ἐάσομεν οὗλον
"Apu |, 881 μὴ δ᾽ ἅζεο 9otoov "Agna | τοῦτον
μαινόμενον, O 605 μαένετο δ᾽ ὡς ὅτ᾽ Ἄρης,
ἐγχέσπαλος ἢ ὀλοὸν πῦρ | οὔρεσι μαίνηται, 4|
537 ἐπιμὶξ δέ τε μαίνεται Ἄρης |, E 185 ov7|
9 y ἄνευϑε ϑεοῦ τάδε μαίνεται 80. Τυδέος,
υἱός, cf. Z 101 ἀλλ᾽ ὅδε λίην | μαίνεται, d
τίς oi δύναται μένος ἰσοφαρίζειν, Ó 855 à
μαίνεται οὐκέτ᾽ ἀνεχτῶς | Ἕχτωρ Πριαμίδης.
I 938 Ἕχτωρ δὲ μέγα σϑένεϊ βλεμεαίνων ||
μαίνεται ἐχπάγλως, d 5 ᾿Αχαιοὶ ἀτυζόμενοι!
φοβέοντο .., ὅτε μαίνετο φαίδιμος “Εχτῶωρ |
Lj
— b) communi sensu saevio, mente captus sum
ira, ebrietate. Θ 360 ἀλλὰ πατὴρ οὑμὸς φρεσὶ
μαίνεται οὐκ ἀγαθϑῇσι, O 128 ἐπέεσσι χα-
ϑάπτετο ϑοῦρον "Aor | μαινόμενε. φρένας er
διέφϑορας, .. νόος δ᾽ ἀπόλωλε καὶ αἰδώς, 5
E. M. 68, 46 ᾿δαιμόνιε cf. La. Roche ed. eut ad
l. sed v. E. M. 574, 334 μαινόμενε, φρένας͵ ἡλέ.
Z 389 ἡ μὲν δὴ πρὸς τεῖχος . . ἀφικάνει |
μαινομένῃ εἰκυῖα, sc. ᾿Ἀνδρομάχη, Ko 114 ὅτι
φρεσὶ μαινομένῃσιν | "Ezrop? ἔχει παρὰ νηυσὲ
κορωνίσιν, οὐδ᾽ ἀπέλυσεν, 50. "Af Leve, cf. 135.
ει 350 σὺ δὲ μαίνεαι οὐκέτ᾽ ἀνεχτῶς |, sc. Ki-
xAow. σ 406 δαιμόνιοι, μαίνεσϑε zc οὐχέτι
χεύϑετε ϑυμῷ!} βρωτὺν οὐδὲ ποτῆτα, sc. νης
στῆρες, φ 298 ὃ δ᾽ ἐπεὶ φρένας ἄασεν οἴνῳ |,
μαινόμενος zz! ἔρεξε δόμον κάτα͵ Πειριϑόοιο.
- bacchari Z 132 “υχόοργος, . . ὅς ποτε μαι-
γνομένοιο Διωνίσοιο τιϑήνας | σεῦε κατ’ ἠγά-
ϑεὸν Νυσήμον.
2) Translate de hasta, manibus pugnantium.
6111 ὄφρα καὶ Ἕχτωρ Ι εἴσεται ἦ χαὶ ἐμὸν
δόρυ μαίνεται ἐν παλάμῃσιν, Il 75 Διομήδεος
ἐν παλάμῃσι | μαίνεται ἐγχείη, 345 1j οἱ τότε
χεῖρες ἄαπτοι | μαίνονϑ᾽, Θ 413 πῇ μέματον;
τί σφῶιν ἐνὲ φρεσὶ μαίνεται ητορ |; O 606 ὅτ’
t4 ὀλοὸν πῦρ |] οὔρεσι μαίνηται, ᾿βαϑέης ἐν
τάρφεσιν ὕλης. — E. M.574, 333 μαίνω ση-
μαίνει τρία. τὸ παραφρονῶ ο 198), xal τὸ
ἐνθουσιαδῶς ὁρμῶμαι (Ὁ 605), x«i τὸ μανιο-
ποιεῖν (Ζ 132). Eust. 536, 10 702, 31 1698, 19,
Suid., Hes. (ἐπιμαίνομαι, μαινάς, γυναιμανής,
μάντις cet.).
μαέομεαε (ἃ rad. ma, quae pertinere videtur ad
radicem man (μαΐνομαι), cf. Fick in Kuhn Ztschr.
XXII 377, eund. W.* Il 184. μαΐέομαι fortasse
pro μά-σ-7ο-μαε v. Curt. Et5 p. 312, qui attin-
endi, contrectandi ,tasten* vim primariam ra-
cis ma fuisse suspicatur. Kuhn in Kuhn Ztschr.
268 radicem mas statui vult, cf. Leskien in
Curt. Stud. II p. 89). Leguntur: inf. καέεσϑαι &
356, ptep. ue:ouéyz v 367 h. Cer. 44. fut. μάσ-
σεται I 394, ubi codd. γαμέσσεται, Aristarchus
γυναῖχά γε μάσσεται, quem sequitur Bekker, cf.
Ameis app. ad l. Doed. contra, Gl. 2441, Duentzer,
Faesi, La Roche γαμέσσεται scribi "volunt. —
Quaero, peto, suchen. Apoll. Lex. 109, 30
ζητεῖν. a) absol. ξ 356 ἀλλ᾽ οὐ γάρ σφιν ἐφαί-
veto χέρδιον εἶναι I μαίεσϑαι προτέρω, h. Cer.
ii σεύατο δ᾽, ὥστ᾽ οἰωνός, ἐπὶ τραφερήν τε
Xl ὑγρὴν | μαιομένη. — b) c. acc. perscrutor,
untersuchen. » 867 ϑεὰ δῦνε σπέος... 1 μαιο-
μένη χευϑμῶνας ἀνὰ σπέος. — eligo, aussuchen.
1394 Πηλεύς ϑήν μοι ἔπειτα γυναῖχά γε μάσ-
σεται αὐτός. — La Roche Stud. Ῥ. 1566, Eust.
798, 55 1763, 99, Hes. (dugi-, εἰς-, éx-, ἐπι-
μαίομαι)
JM«ioc (a rad. μαρ fulgeo, Goebel Lexil. I
420 Ξμαῖρα, die Funkelnde, Curt. Et.5 567,
Fick .W.* 1L 186. Eust. 1131, 5 £x τοῦ μαίρειν,
ἐξ οὗ xal Matoa Νηρηΐς, οἱονεὶ ἡ λαμπρά). --
1) Nerei. € 48 ἤαϊρα καὶ Qosi9vie ἐυπλόκα-
μὸς τ᾽ ᾿᾿μάϑεια, cf. de catalogo Nereidum schol.
Α ad Σ 39 ὁ τῶν Νηρεΐδων͵ χορὸς προηϑέ-
τηται χαὶ παρὰ Ζηνοδότῳ ὡς Ἡσιόδειον ἔχων
χαραχτῆρα. — 2) 4 326 Matoüv τε Κλυμένην
τε ἴδον στυγερήν τ᾽ Ἐριφύλην sc. Ulixes apud
Paus. X 30, 5 περὲ αὐτῆς (Δ]αίρας)..
ἐν Νόστοις ἀπελϑεῖν μὲν παρϑένον ἔτι ἐξ dv-
ϑρώπων, ϑυγατέρα δὲ αὐτὴν εἶναι Προίτου,
τοῦ Θερσάνδρου, τὸν δὲ εἶναι Σισύφου. Eust.
1688, 62 Μαῖρα Προίτου καὶ ᾿Αντείας ϑυγά-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
R73
,
μαίομιαι — μάχαρ
1009
Uo βασιλέων Ἄργους, χαλὴ τὸ εἶδος, παρϑε-
νίαν ἐλ μένη, συνῆν ᾿Αρτέμιδι, ἐπεὲ δὲ συνῆλθε
Διί, ἐξ ὧν Μοχρὸς ὁ τὰς Θήβας συνοικίσας
Ζήθῳ zal Mugíovt, τοξεύεται vm ᾿Αρτέμιδος,
ἕτεροι δὲ παρϑένον φασὶ τὴν αῖραν ἀποϑα-
vei». v. Nitzsch ad 1.
αίων, 4 394 Matov Aiuoviónc, ἐπιείχε-
Aoc ἀϑανάτοισιν, alter dux eorum Thebanorum,
qui Tydeo Thebis revertenti insidias paraverant;
quos omnes Tydeus necavit, uni Maeoni pepercit,
398 πᾶντας € Enegv, ἕνα ^ oiov ἵει οἶχον δὲ vé-
εσϑαι!, Matov' ἄρα προέηκε ϑεῶν τεράεσσι
πιϑήσας |l. schol. AD τὸν “Μαίονά τινες στο-
χάζονται κήρυκα γεγονέναι διὰ τὸ μόνον αὐ-
τὸν σωθῆναι. ἱερὸν γὰρ ἦν τὸ γένος τῶν κη-
ρύχων. v. Ameis append. Eust. 604, 13 ἔστι δὲ
ἐπιμαίεσϑαι χοινῶς μὲν τὸ ζητεῖν, ὅϑεν καὶ
ἡ Μαῖα καὶ Matov τὸ κύριον. De accentu
οἵ. schol. A ad 4) 394.
μάκαρ (a rad. μαχ, quae est in u«z- ρός,
μῆκτος. Curt. Et 161 putat e notione primaria
vocis μάχαρ, fere — magnus, profectam esse no-
tionem divitis, ut «1 68 ἀνδρὸς μάχαρος zar
ἄρουραν, inde epitheton exstitisse deorum —
beatus. Fick W.3I p. 168: rad. mak — possum,
praesto ,vermoegen, leisten", μάχ-αρ — ,,ver-
moeglich*, dives, inde felix, beatus. v. Duentzer
hom. Beiwoerter p. 11, qui lat. mac-te et magister
ad eandem radicem pertinere vult, v. Curt. ISe;
p. 328). — Leguntur formae: sing. "gen. μάκαρος
τ 88, voc. μάχαρ I' 182 h. VIL 160 XXII. plur.
μάκαρες, -άρων, -ἄάρεσσι, -αρας h. Cer. 328 XIX
27. — Fem. μάχαιρα, semel h. Ap. 14, superl.
μακάρτατος 5158 1 488. — Beatus, felix.
1) epitheton , deorum est a) addita voce ϑεοί.
Nom. Voc. μάχαρες ϑεοί undecies post arsin ter-
tii pedis, 9201 μάκαρες sexies post arsin quarti
pedis. 4 406 τὸν zai ὑπέδεισαν μάκαρες ϑεοὶ
οὐδέ zi ἔδησαν. |, Y 54 ὡς τοὺς ἀμφοτέρους
μάκαρες ϑεοὶ ὀτρύναντες | σύμβαλον, 2 “2 28 τὸν
δ᾽ ἐλεαίρεσκον μάκαρες ϑεοὲ εἰςορόωντες b
499 ὥς τοι κήδονται μάχαρες ϑεοὶὲ υἷος ξῆος!,
99 περὲ δ᾽ ἄλλοι ἅπαντες | εἴαϑ' ὁμηγερέες
μάχαρες ϑεοὶ αἰὲν ἐόντες, € 7 9 ,306 u 371 377
Ζεῦ πάτερ ἠδ᾽ ἄλλοι μ. 9. αἰὲν ἐόντες , h. Cer.
825 πατὴρ μάκαρας ϑεοὺς αἰὲν ἐόντας ᾿πάντας
ἐπιπροΐαλλεν v. Baum. ad l. v. infra. 5 46 τέρ-
πονται Qu. 3. ἤματα zvia |, o 372 ἔργον ἀέξου-
σιν μ. 9. eo danipyo |l, 4 127 οὐδὲ σέϑεν...
9&ol μάκαρες λελάϑοντο |, Θ [550] τῆς δ᾽ ov
τι ϑεοὶ μάκαρες ς δατέοντο |, οὐδ᾽ ἔϑελον, sc.
κνίσης. Ξ 148 σοὶ δ᾽ οὐ πω μάλα πάγχυ ϑεοὶ
μάκαρες κοτέουσιν [,μ 61 9. u. καλέουσι], 5
83 9. μι. φιλέουσιν |, o 134 9. u. τελέσωσι |. —
Genetivus ϑεῶν μακάρων nonies post thesin primi,
semel (h. Cer. 345) secundi pedis, bis (h. Merc. 5
XVIII 5) μαχάρων δὲ ϑεῶν post arsin secundi.
4 339 1 521 h. Merc. 144 h. Ven. 35 πρός τε ϑεῶν
μι. 9 981 οὐδὲ ϑεῶν μακάρων, (2716 ov γὰρ Κύ-
κλωπες Διὸς αἰγιόχου ἀλέγουσιν Ι οὐδὲ ϑεῶν
μαχάρων, h. Merc. 372 οὐδὲ ϑεῶν a. ἄγε μάρ-
τυρας οὐδὲ κατόπτας h. Merc. S £v9« ϑεῶν
μαχάρων βόες ἄμβροτα αὖλιν ἔχεσκον |, 251
οἷα ϑεῶν u. ἱεροὶ δόμοι ἐντὸς £ ἔχουσιν |, h. Cer.
345 ὀργισϑεῖσα ϑεῶν u. μηνίετο βουλῇ |, h.
Merc. 5 Maia ... αἰδοίη" μαχάρων δὲ ϑεῶν
ἠλεύαϑ' ὅμιλον | cf. h. XVIII 5. — Dat. plur.
μακάρεσσι ϑεοῖσι octies post caesuram quarti
pedis, quater μακάρεσσι ϑεοῖς post arsin se-
cundi; semel ϑεοῖς μακάρεσσι post thesin primi
pedis, bis 9£010t . . μακάρεσσι |; bis ϑεοῖσιν |
64
1010
4.4 μακάρεσσι. A 599 9 326 ἐνῶρτο γέλως
μαχάρεσσι ϑεοῖσιν Ι, Ε 840 ἰχώρ, οἱός πέρ
τε ῥέει μακάρεσσι ϑεοῖσιν |, & 72 τοὺς μὲν
ὁμῶς μ. 9. | χυδάνει, O 88 ε 186 h. Ap. 86
ὅρχος δεινότατος τε πέλει [205 A ἃ 82 εἰ μὲν
δὴ νῦν τοῦτο φίλον μ. 9. — E 819 οὔ μ᾽ εἴας
μακάρεσσι ϑεοῖς ἀντιχρὺ μάχεσθαι | cf. Z 141.
h. Ap. 498 512 καὶ σπεῖσαι μαχάρεσσι ϑεοῖς,
oi Ὄλυμπον ἔχουσιν |. v δδ c 426 oL δὲ ϑεοῖ-
σιν | ἔσπεισαν (σπείσαντες) μακάρεσσι, ὃ τοῦ
πάγχυ ϑεοῖς μαχάρεσσι γονὴν ᾿ρκεισιάδαο |
ἔχϑεσϑ'. x 74 ὕς χε ϑεοῖσιν ἀπέχϑηται μακχά-
ρεσσιν), h. Ap.321 ϑεοῖσι χαρίζεσϑαι u. |. — Acc.
bis, cf. supra h. Cer. 325, h. XIX 27 ὑμνεῦσιν δὲ
ϑεοὺς μάκαρας καὶ μαχρὸν Ὄλυματον. — Semel
μάκαρες ἀϑάνατοι dicuntur h. Ap. 315 7j πᾶσιν
μακάρεσσι μεταπρέπει ἀϑανάτοισιν.--- Ὀ) Omissa
voce ϑεοί, μάχαρες — beati, die Seligen. Semel
in Od., « 299, septies in hymnis; semel nom.,
quinquies gen. plur., bis vocat. sing. nom. h. XII 4
ἣν πάντες μάχαρες χατὰ μακρὸν Ὄλυμπον |.
τίουσιν, enet. x 299 ἀλλὰ κέλεσϑαί μιν ua-
χάρων μέγαν ὅρκον ὀμόσσαι | v. Nitzsch ad 1.
h. Ven. 92 ἥτις μακάρων τάδε δώματ᾽ ἱχά-
vé |, 195 παϑέειν χαχὸν ἐξ ἐμέϑεν. ys |, οὐδ᾽
ἄλλων μαχάρων, h. Cer. 303 μαχάρων ἀπὸ
νόσφιν ἁπάντων |, ἢ. XXIX 8 ἄγγελε τῶν μα-
χάρων, χρυσόρραπι. sing. h. VIII 16 ἀλλὰ σὺ
ϑάρσος | δός, μάχαρ, SC. "Asc. h. ΧΧΠ χαῖρε,
Ποσείδαον... | καί, μάκαρ, .. πλώουσιν ἄρηγε,
cf. h. Ap. 14 χαῖρε, μάκαιρ’ ὦ “ητοῖ͵, ἐπεὶ τέ-
χες ἀγλαὰ τέκνα, v. Baum. ad 1.
2) Homines dicuntur μάκαρες, a) μάκαρ — E
opibus instructus, locuples. 108 ὄγμον ἐλαύνω-
σιν ἀνδρὸς μάκαρος xoc ἄρουραν, « 217 ὡς
δὴ ἐγώ y' ὄφελον μάχαρός νύ ttv ἔμμεναι
υἱὸς | «ἀνέρος. — b) beatus, felicissimus. jJ
182 e μάκαρ "Aroetón, μοιρηγενές, ὀλβιόδαι-
μὸν |, £2 817 πέπνυσαί τε νόῳ, μαχάρων δ᾽
ἔξ ἐσσι τοκήων, ζ 168 χεῖνος à" αὖ περὶ κῆρι
ἀκάρτατος ἔξοχον ἄλλων |,, 4 488 σεῖο δ᾽,
Αχιλλεῦ, οἱ τις ἀνὴρ προπάροιϑε μακάρτα!
tog οὔτ᾽ Gg! ὀπίσσω |. Bekker μαχάρτερος
Scribi vult, sed codd. omnes excepto uno Stutt-
gartensi 5 μαχάρτατος habent. v. de super-
lativo Nitzsch ad Ll, Kuehner ἃ. αὐ." II p. 21:
σεῖο — prae te nemo beatissimus est, neque antea
quisquam beatissimus fuit, neque postea erit. cf.
Faesi σεῖο... μαχάρτατος breviter — σεῖο οὖ-
τις μαχάρτερος, ἅτεμακχαρτάτου ὄντος. Duentzer
»S0 ganz selig Nor dir (wie du)'. Ameis in σεῖο
οὔτις (pros. οὐδείς) vim comparativam inesse
vult — nemo praeter te felicissimus est, προπά-
θοιϑε — antea. & 800 τρισμάχαρες Δαναοὶ v.
]. τρὶς μάκαρες. v. t 104 150. Bekker, Ameis
τρὶς μάκαρες v. Lobeck el. p. 585. — Eust.
1447, 11] τὸ μάχαρ ix τοῦ μὴ στερητικοῦ
xal τοῦ zo ἢ ϑανατηφόρος μοῖρα, ὁ μὴ
κηρὶ ὑποχείμενος. οἵ, 704, 49, . 578,
40, E. Gud. 377, 41, Hes.
μακαρ.)
Μάκαρ Lesbi rex, £2 544 ὅσσον “έσβος
ἄνω, Μάχαρος ἕδος, ἔντος ἐέργει. Schol. AD
ἔχτισε γὰρ τὴν “Δέσβον άκαρ, ὁ Κρινάχου,
zal ἐβασίλευσεν αὐτῆς. Diod. V 57 Τενάγης
ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν διὰ φϑόνον ἀνῃρέϑη. γνω-
σϑείσης δὲ τῆς ἐπιβουλῆς οἱ μετασχόντες τοῦ
φόνου πάντες ἔφυγον. τούτων δὲ ἤϊάκαρ μὲν
εἰς AéoBov ἀφίχετο. “οἴ. schol. B ad «2 544
Máxa«o, ὁ Ἴλου, φονεύσας τὸν ἀδελφὸν X. t.
A — Αἰολίων dicitur h. Ap. 37 “έσβος ἠγα-
(μακαρίζω, τρίς-
ἸΠάχαρ --- μαχρός
ϑέη, Μάκαρος ἕδος, Αἰολίωνος, Paus. X 38, 4
Μάκαρος τοῦ Αἰόλου.
μακαρίζω (μάκαρ). Non legitur forma ap.
Homerum nisi ter opt. 3. sing. μαχαρίζοι. —
Beatum praedico. o 538 o 165 τ 811 τῶν
χε τάχα γνοίης φιλότητά τε πολλά τε δῶρα Ἵ
ἐξ ἐμεῦ, ὡς ἂν τίς σε συναντόμενος μακαρί-
ζοι. Ameis app. ad o 538: μαχαρίζω 1st ohne
Anstoss wegen des poetischen Gepraeges der
zahlreichen homerischen Analogien. Geppert
Ueber den Urspr. II p. 122, Lobeck Rhem.
p. 297 s. 249.
u«xtÓvóg (rad. μαχ, u«x-oóc. Curt. Ἐπὶ
161) procerus. Apoll. Lex. 109, 34 μακεδνῆς"
μηκεδανῆς μακρᾶς. Semel in Od. ἢ 106 οἷά τε
φύλλα μακχεδνῆς ,αἰγείροιο, |, Eust. 1571, 47
ἐπιμήκης, μακρά, παρὰ τὸ uüxoc mov
καὶ μακχεδνή. Hes., Suid.
κάκελλα (E. M. 574, 10 ἡ μὴ κέλλουσα τοῖς
ὁδοῦσι, schol. B ad D 259 ἡ σχαλὶς ἡ μακέλ-
λουσα, ᾿δίχελλα γὰρ ἡ ordo ev κέλλουσα. Pott
EF. I 223 primam syllabam vocis μα — ue esse
vult, cf. Benfey WL. I 198, Lobeck autem el. 199
ἅμα (ἅπαξ) potius quam ula voci insertum esse
putat, Doed. Gl. 2189 κα e μετά ortum esse ut
μάρπτειν e μεϑαρπάζειν suspicatur, alteram
partem omnes a verbo χέλλω derivant. At syl-
laba μα non ad numeralia aut praepositiones re-
ferenda, neque μάχελλα cum verbo χέλλω com-
ponendum est, sed ad radicem «x pertinere
cf. Leo Meyer. in Kuhn Ztschr. VIII 140, Leger-
lotz ibid. p. 396, Grassmann ibid. XI 28, qui com-
paratis ἄελλα, ϑύελλα a radice μακχ (Quota,
macto, Curt. Et.» 327 μαχ), Roscher Curt. Stud.
III p. 132, qui à radice μαχ, obtero, zermalmen
(Curt. Et.» 325), vocem derivandam esse censet,
μάκχελλα igitur instrumentum significat, quod est
ad obterendas glebas. Goebel Lexil. Il 220 ἃ
radice σμαχ vibro, Duentzer ad l. a rad. μακ
»Stossen^). Suid., "Herod. ed. Lentz II 547 μά-
κελλα δίκελλα. Apoll. Lex. 109, 33 δίχελλαν,
χαχῶς, ἔστι γὰρ τὸ πλατὺ σχαφεῖον. --- Ligo,
non E nisi semel acc. sing. Φ 259 ὡς d'|
ὅτ᾽ ,ἀνὴρ ὀχετηγὸς .. χερσὶ μάχελλαν ἔχων͵
ἀμάρης ἐξὲ ἔχματα βάλλων. Eust. 1935, 56, Hes.
μακρός (ἃ rad. μαχ, Curt. Et.» 161, quae est | —
in μάχ-αρ, μαχεδνός, Μακεδόνες ,üie aeusser- |
liche Bedeutung von μάχαρ spiegelt sich noch
in der daraus abgeleiteten reich* v. s. v. ua. |.
cf. Fick W.? I 168 707, Goebel Lexil. II 220 |.
rad. σμακχ). Formae leguntur: sing. nom. μακρός, ]
-ij, -óv, dat. μαχρῷ, ACC. μακρόν, τήν, -όν. plur, |
nom. μαχροί͵, -αἱ, -&, dat. μακροῖσι, -ἥσι, -ἧς, |
acc. μαχρᾶς. — Comparat. μακρότερον, τὴν,
μᾶσσον $ 203. Superl. μακροτάτη X 288,|
-av E 3878. μήκεστον H 155, -ιἰστα & 299 465, |
-(avovc λ 309. — In magnum spatium por-
rectus, 1) longus, altus, 2) diuturnus,
1)a)longus. óóov E 664 βάρυνε δέ μιν δόρυ
μαχρόν | οἵ. K 459 I1 611 P 527 Y 281. JV 168
οἰσόμενος δόρυ ua«xoórv, ὅ oi χλισίηφι λέ-
λεισιτο | οἵ. N 830 Φ 67 X 596. E 997 H 140
Σ 841 δουρί τε μαχρῷ |, E 656 x 251 δούρατα
uxo |l, X 149 δοῦρα | μακρὰ τινάσσοντας, μ
229 δύο δοῦρε] μάχρ᾽ ἐν χερσὶν ἑλών. -- ε102
ἀλλ᾽ ἄγε δούρατα μακρὰ ταμὼν ἁρμόζεο͵ χαλ-
xo | εὐρείαν σχεδίην, 810 ὡς τῆς͵ δούρατα
μακρὰ διεσχέδασ᾽. — ἔγχος E 45 ἔγχεϊ gal
«oo | οἵ. 660 IN 177 O 745 d» 402 y 279 298.
Τ' 135 παρὰ δ᾽ ἔγχεα μαχρὰ πέπηγεν |, 190].
μαχρῇς ἐγχείῃσι μαχήσονται περὲ a&to | οὐ 264,
ἮΝ 840 ἐγχείῃσι} μακρῇς, 782 μαχρῇσι τετυμ-
μένω ἐγχείῃσιν |. — ξυστόν Ν 497 ὡρμήϑη-
σαν | μαχροῖσι ξυστοῖσι cf. O 388. — πέλεχκον
N 613 ἐλαΐνῳ ἀμφὶ πελέχχῳ | »μαχρῷ ἐυξέστῳ.
- ἕρματα 4/486 h. Ap. 507 ὑπὸ δ᾽ ἕρματα μα-
“χρὰ τάνυσσαν |. — Ennyxtvi δες € 258 μακρῇσιν
ἐπηγκενίδεσσι τελεύτα |. — ὄζοι μ.486 ὄζοι |
μακροί τε μεγάλοι τε. — ὀχεύς M 121 gavi-
dac zal μαχρὸν ὀχῆα | cf. 291 IN 124. — 0797
x 215 οὐρῇσι μαχρῇσι περισαίνοντες ἀνέσταν |.
-- χύματα μαχρά longi fluctus cf. Naegelsbach
ad B 144 ,nicht undae longe lateque effusae,
"sondern die langgezogenen, langgestreckten, also
grossen, maechtigen Wogen*". B 144 χύματα
ρὰ ϑαλάσσης ls L 147 zx. uxo zvAivóo-
μενα προτὲ χέρσον |, € 109 ὦ 110 χύματα μα-
χρά . — τάφρος p 121 διὰ τάφρον ὀρύξας 7
πᾶσι μίαν μαχρήν. — χέλευϑος Ὁ 358 γεφύ-
Qoosv δὲ χέλευϑον | μακρὴν ἠδ᾽ εὐρεῖαν, h.
Üer. 380 δίμφα δὲ μαχρὰ χκέλευϑα διήνυσαν. —
ϑεμείλια h. Ap. 955 295 διέϑηχε ϑεμείλια :
εὐρέα zal μάλα μακρὰ διηνεχές.. — τείχεα 4
34 X 507 η 44 τείχεα μακρά |. E 86 xai πλῆ-
σαν ἁπάσης ' ἠιόνος στόμα μακρόν, v. Duentzer
Zenod. p.86. — ,b) altus, in magnum spa-
tium erectus. Ὄλυμπος, nom. Ὁ 193 μαχρὸς
λυμπος |. acc. μαχρὸν Ὄλυμπον A 402 B
48 E398 0 199 410 O 291 79 X 142 O 468 694
x 307 ὁ 43 v 73 ὦ 951 h. Cer. 92 h. XII 4 XIX
EL — οὔρεα N 18 τρέμε δ᾽ οὔρεα μαχρὰ καὶ
ὕλη |, h. XIX 12 διέδραμεν οὔρεα μαχρά |, h.
Ap. 17 πρὸς μαχρὸν ὄρος zal Κύνϑιον ὄχϑον. |.
(— δένδρεα 154] χαμαὶ βάλε δένδρεα μαχρά,,
4 88 τάμνων δένδρεα μαχρά, ε 288 341 δέν-
ise μαχρὰ πεφύχει | cf. σ 359. 7; 114 ἔνϑα
δένδρεα μακρὰ πεφύχασι. ει 186 λίϑοισι |
μαπκρῇῃσίν τε πίτυσσιν, z 510 μακραΐ c αἴγει-
m & 432 ποτὶ μαχρὸν ἐρινεὸν vwoc deg-
ic |. — κίων « 197 ρ 29 w 90 πρὸς κίονα
μαχρήν |, 9 66 473 πρὸς ziova “μακρὸν ἐρεί-
z |, « 54 ἔχει δέ τε κίονας αὐτὸς | μαχράς.
— χλίμαξ z508 λ 68 ἰὼν ἐς κλίμακα uz |.
— σανίδες € 976 c. V ἐπὶ τῇς ἀραρυῖαι | μα-
p ἐύξεστοι. u- ἀέξεσϑαι h. Merc. 408 οὐδέ
d δορὶ | μακρὸν ἀέξεσϑαι. — φρείατα d
οὗ ó5 .. πᾶσαι χρῆναι καὶ φρείατα
Bi νάουσιν |.
Saepe acc. neutr. μακρόν aut μαχρά coniun-
guntur cum verbis sonandi abo aliis, μαχρὰ cum
participio βιβάς. a) μαχρὸν ἀύΐω, in am-
plum spatium, weithin. cf. La Roche h. Stud.
p.59, Eust. 549, 20 1165, 30. μαχρὸν ἀῦσας in
&xitu versus Z 66 110 O 172 41 285 Ν 413 445
Ξ 453 418 Ὁ 346 424 485 JI 268 P 183 X 294.
Ρ 8 αὐτὰρ ὃ μαχρὸν ἄυσεν ἄναξ ἀνδρῶν
᾿Αγαμέμνων |, E 101 283 Θ 160 τῷ δ᾽ ἐπὶ, E
347 τῇ δ᾽ ἐπὶ μακρὸν &vcs. ἐπὶ ad verbum per-
tinere cf. Faesi, Duentzer, Ameis ad E 101, pa-
raphr. ἐπὲ τούτῳ δὲ μεγάλως ἀνέχραξεν ὃ τοῦ
Bliedoroc λαμπρὸς υἱός. 5 117 αἱ δ᾽ ἐπὶ μα-
χρὸν ἄνσαν. Ameis, Faesi ἐπὲ μαχρὸν coniungi
volunt ueber einen weiten Raum hin'*, Duentzer
ἔυσαν ,schrien dazu*. cf.La Roche in Ztschr.
f. oester. "Gymn. 1870 p.93. Y 50 ἐπ’ ἀχτάων
ἐριδούπων μαχρὸν͵ ἀύτει |, B 224 αὐτὰρ ὃ
μαχρὰ βοῶν "Ayau£uvova νείχεε μύϑῳ, X 580
ὃ δὲ μαχρὰ μεμυκὼς | ἕλκετο, sc. ταῦρος. h.
€. 280 μάχρ᾽ ἀποσυρίζων. — b) μαχρὰ
βιβάς, βιβῶν, v. La Roche Stud. p. 68. H 213
γνέρϑε δὲ ποσσὶν | ἤιε μαχρὰ βδιβάς, sc. Alac.
Ὁ 686 ὡς Aíag..| φοίτα uaxoi βιβάς, A 539
Jg μάλα
1011
ψυχὴ. - Αἰακίδαο Ι φοίτα μαχρὰ βιβῶσα, O
307 ἦρχε δ᾽ ἄρ᾽ Ἕχτωρ, Ι μακρὰ βιβῶν, N 809
Αἴας δὲ πρῶτος προχαλέσσατο uuo à βιβάσϑων
cf. O 676. Π 534 T'üevxog ... μετὰ, Τρῶας
“χίε μαχρὰ βιβάσϑων, Γ΄ 322 τὸν δ᾽ ὡς οὖν ἐνόη-
σεν. . Μενέλαος ἐρχόμενον προπάροιϑεν ὁμί-
λου μακρὰ βιβῶντα |, sc. ᾿Αλέξανδρον. ε 450
πρῶτος νέμεαι τέρεν’ ἄνϑεα ποίης | μαχρὰ βι-
βάς, sc. ἀρνειὸς μήλων. v. Ameis app. ad 1.
5. B. enthaelt hier ein komisches Pathos im Ver-
gleich zu den anderen Stellen, wo mutherfuellte
Helden geschildert sind *, — 2) De tempore lon-
gus, diuturnus, tantum in Od. z [410] περὲ
δ᾽ ἤματα μαχρὰ τελέσϑη l, σ 367 7 301 ἥματα
μακρὰ πέλονται, À 818 νὺξ δ᾽ ἥδε μάλα μα-
χρὴ ἀϑέσφατος, v 54 viv δ᾽ ἤδη τόδε μαχρὸν
ἐέλδωρ ἐχτετέλεσται
Comparat. μακρότερος 9 20 σ 195 zai
μιν uazoótegor (uazootégnv) καὶ πάσσονα ϑῆ-
χεν ἐδέσϑαι |. adv. μᾶσσον 9 208 τάχα δ᾽
| ὕστερον ἄλλον | ἥσειν ἢ τοσοῦτον ὀΐομαι ἢ
ἔτι μᾶσσον, sc. ἥσειν δίσκον. — Superlat. μα-
κρότατος "AS 288 εἰς ἐλάτην ἀναβὰς . ., ἢ
τεῦς . |, μαχροτάτη πεφυνῖα, 8:18 μακρύτατ’
ἔγχε; ἑλόντες ἢ. μήκιστος H 155 τὸν δὴ μή-
ζιστον χαὶ züotigtov χτάνον ἄνδρα |, A 309
Qróv τ’ Ἐφιάλτην 5 ovg δὴ μηκίστους
ϑρέψε ζείδωρος ἄρουρα. μήκιστα ,ads. ε 299
465 ὦ μοι ἐγὼ δειλός, tí νύ μοι μήκιστα. γέ-
νηται |; cf. Verg. Aen. Π 70 quid iam misero
mihi denique restat? ἢ. Cer. 258 codex ἀφρα-
δίῃσι τεῆς μήκιστον ἀάσϑης |, Vossius pner
emendavit νήχεστον ἀάσϑης, v. Baum. ad l.
Eust. 192, 40 1571, 49, Suid., Hes, E. M. 574,
170, E. Gud. 378, 4.
μάλα (dubiae originis vox, quam Benfey WL.
I 91 ad eandem radicem, ac μέγας, mah, per-
tinere putat; μάλα, pro mahala — μεγαλο, mul-
tum, valde, neutr. plur. esse suspicatur. Christ
Syn. p. 182 μάλα referri vult ad sanscr. vara-s
— eximius, cui oblocutus est Curtius Et.» 594,
qui ipse originem vocis in dubio relinquens, non
minus recte comparari dicit sanscr. bála-m — ro-
bur, lat. val-ere; comparativum μᾶλλον pro
μάλ: -L0v cum lat. mel-ius componit. Fick W.? II
188 comparat radicem mal — contendo, valeo,
cui praeterea subiungit vocabula μαλ- ερός, μόλ
τες, lat. mel-ior, mul-tus alia. Doed. GI. 1081
μάλα adyerbii loco ad adiectivum μαλερός per-
tinere vult, ut χάρτα ad χαρτερός, v. Goebel
Lexi. II 236) De compar. μᾶλλον pro μάλ
-.0v et superl μάλιστα, quae et ad singulas
voces et ad tota enuntiata accedunt, Battm. Lexil.
II 48, v. infra.
Μάλα valde, admodum, magnopere,
prorsus, certe. — 1) Accedit ad singulas
voces, adiectiva, adverbia, verba, quae plerum-
que praecedit. Non pauci eorum locorum, qui
maxime infra sub littera c. sequuntur, ita 'com-
parati sunt, ut dubium esse possit, utrum μάλα
ad singulas voces, an ad ipsum enuntiatum po-
tius referas. a) coniungitur cum adiectivo, «) ita,
ut vocem praecedat. 4 554 ἀλλὰ μάλ᾽ εὔχηλος
τὰ φράζεαι, H 401 P 629 μάλα νήπιός ἐστι |.
μάλα μέγας I 308 X 435 Καὶ 172 O 695 σ 4 h.
Ap. 198. P 595 μάλα μεγάλ᾽ ἔχτυπε. Ο 321
ἄυσε μάλα μέγα cf. X 407. ἃ 818 μάλα μα-
“χρός cf h. ΑΡ. 250 295. A 178 E 645 N 488 q.
χαρτερός, Φ A47 τεῖχος... μάλα καλόν cf. «
312 318 τ 580 φ 78 h. Mere. 38. E512 u. πίο-
vog ἐξ ἀδύτοιο cf. (10 $ 419 o 66. K 174 pu,
6i*
1012
λυγρός cf. N 237. Z2 18. K 9289 xu. μέρμερα.
ἔργα, «1 818 μ. ἡδὺ γελάσσας, M 63 qu. dpya-
λέη, Θ 144 οὐδὲ μ. ἔφϑιμος, P 524 ἔγχος.
μάλ᾽ ὀξύ, Φ 500 μ. πρόφρασσα εἴ. s 161. Ψ
396 λ 196 μ. ἀριφραϑές, ε 20 144 168 μ. ,ἀσκη-
ϑης, v 269 μ. δνοφερή, ξ 110 ug. ἀφνειός, 529
μι. πυχνήν, σ 201 gu. αἰνοπαϑῆ οἵ, Ameis app.
ad l c 884 μι. εἰκέλω ἀλλήλοιιν, o 961 u. ἀρ-
τίφρων, h. Ap. 483 μι. τίμιον, h. Merc. 204 uu.
io9Ad. — Saepe coniunguntur μάλα πολλά,
ita quidem, ut multis locis πολλά adverbii loco
accipiendum sit, 4 156 B 255 798 4 229 E 197
Z 907 0 22 I348 361 492 I] 858 d» 230 X 220
Q 391 « 1 ὃ 95 ε 223 9 155 x 465 4 530 μι 968
973 v 6 90 o 401 v 391 v 267 ὦ 114 207. —
μάλα πολλόν, I 398 Ψ 945 832 ὃ 811 y 191
5 921 ἢ. Ven. 958. — μάλα πολλοί, X2 737
9.917 » 239 5281. μάλ πολλαὶ Τα μάλα
πολλὴν O 186. — μάλα παῦρα, 5210 h. Merc.
164. — κάλα πάντες — ad unum omnes,
N 741 P 356 β 306 9 318 o 346 351 χ 383 o
128 h. Ap. 171, v. Baum. ad L, ἢ. Cer. 417.
μάλα μύριοι, o 556 x 121 o ' 422 t 78. —
μάλ᾽ ἕχαστος h. Ap. 535. — Inter μάλα et
adi. alia vox intercedit: Σ᾽ 322 μάλα γὰρ doi-
[y χόλος, y 90 328 μάλα γὰρ πεπνυμένος
ἐστίν |, y 261 μάλα γὰρ μέγα μήσατο ἔργον cf.
* 171 180. ξ 208 μ. γὰρ φίλοι cf, o 92. λ 621
uU. γὰρ πολὺ χείρονι, h. Ven. 279 μι. γὰρ ϑεο-
είχελος ἔσται |, « 301 y 199 u. γάρ o ὁρόω
καλὸν τε μέγαν τε |. — 8 200 μάλα περ πολύ-
uvgov ἐόντα |, v 82 μάλα περ πολύιδριν ἐοῖ-
σαν |. — v 218 μάλα μὲν κακόν, φ 884 Ue μὲν
μέγας. — K 41 μάλα τις ϑρασυχάρδιος £ ἔσται,
Ν 848 μάλα χε ϑρασυχάρδιος εἴη A 381
μάλα οἱ φίλος ἦεν |, Γ' 56 ἀλλὰ μάλα Τρῶες
δειδήμονες, 5 274 u. à? εἰσὶν ὑπερφίαλοι, t
118 μ. δ᾽ εἰμὲ πολύστονος, 9 888 μι. μοι δοχέει
πεπνυμένος εἶναι / cf. o 195. & 931 μοὶ u.
τύγχανε πολλά |, [108 μ. γάρ τοι ἐγώ γε!
πόλλ᾽ ἀπεμυϑεόμην. — p) adiectivum praecedit,
T 110 369 χαλὰ μάλ᾽, ὃ 446 809 ἡδὺ μ. πνεί-
ουσαν, χκνώσσουσ', ἃ 135 ψ 282 ἀβληχρὸς μ.
τοῖος ἐλεύσεται, & 464 ,πολύφρονά περ μάλ᾽,
v 12 ἐπίφρονά περ μάλ᾽, 280 ἀπηνέα περ μάλ᾽,
σ 385 x«i εὐρέα περ mar ἐόντα |, σ 319 zo-
λυτλήμων δὲ μάλ᾽ siu |. — Saepe legitur πολλὰ
μάλ᾽ in initio versus, 1 148 183 290 Π 647 P
66 € 434 T 965 Y 947 « 978 999 β΄ 191 223 λ
280 h. Cer. 435. — πᾶσι μάλα, μάλ᾽ in initio
versus Ν᾽ 829 O 546 2 134 o 547 t 558 w 28].
— πάντα μάλ᾽ in initio versus, 41 768 .X 115 d^
96 s 216 . 238 338 πὶ 986 v 5 h. Ap.112. K
124 νῦν à? ἐμέο πρότερος μάλ᾽ ἐπέγρετο xai
μοι ἐπέστη, Duentzer, La Roche, Ameis μάλα
ad πρότερος pertinere volunt, Faesi ,ucAa soll
dem ganzen Satze zur affectvollen Bekraeftigung
dienen: wahrhaftig, in der That. schol A ὁ
Ἰξίων μέγ᾽ ἐπέγρετο, x«l μήποτε ἡ ᾿Αριστάρ-
ὌΝ οὕτως εἶχεν.
b) Accedit ad adverbia. αὐ μάλα praecedit.
μάλ᾽ ὦκα in exitu versus B 52 444 H 417 P
717 B 8 y 157 176 μ 17 o 182 ἢ. Cer. 172, se-
mel ante caesuram tertii pedis Φ 284. μάλ᾽
ciw P116 682 h. Cer. 999. μάλα κραιπνῶς Καὶ
162. μάλα σφοδρῶς u 194. μάλ᾽ ἐγγύς 4 496
E611 «4 429 M 457 P347 K 118 Ψ 818 X 586.
μάλ᾽ ἐγγύϑεν Y 330. μάλ᾽ ἄγχι E ὅΤ0 9 126
ζ 56 h. Ap. 246 378 385. μάλα σχεδόν E 607
4 116 N 402 P 499 ὃ 439 & 23 x 441 ν 161.
μάλα τηλόϑι Σ 99 O DAl. μάλα τῆλε X 446.
μάλα
. 424.
μάλα vuàó9s» E 478. μάλ' ἦρι t 820 v 156.
μάλ᾽ ἐξαπίνης p 196. μάλ᾽ αὐτίχα x lllo
οὔ τι μάλα div in exitu vs. A 416 IN
578 x 478. μάλ᾽ αἰεί ἴῃ exitu vs. IN 557 Ψ ΤΙΝ
ἡ 118 219. μάλα πάγχυ X 143 Q 217 χ 195.
μάλα πολλάκις Θ 802 Ψ 281. μάλα νείοϑε d»
817. μάλ᾽ αἰνῶς in exitu vs. Z 441 K 38 T 28
X 454 h. Cer. 254. μάλ’ ἀσφαλέως v 86. μιάλ᾽
ἀτρεκέως B 10 Καὶ 413 497 « 179 214 ὃ 383 399
€ 192 o 266 352 z 113 o 303. μάλ᾽ ἐμμαπέως
h. Ven. 180. μάλ᾽ ἐνδυκέως Q 158 187. μάλ᾽
εὐφραδέως τ 352. μάλα λιγέως Γ 214 φ 56.
μάλα μεγάλως P 728. μάλ᾽ ὀτραλέως τ 100.
μάλα δέα Y 101. — Iungitur cum negatione,
μάλ᾽ οὐ — omnino non, durchaus nicht, B 241
μάλ᾽ οὐκ χιλῆι χόλος potat», v. Naegelsbach
adl E 278 ἡ μάλα σ᾽ οὐ βέλος ὠκὺ δαμάσ-
σατο, 407 ὅττι μάλ᾽ οὐ δηναιὸς, ὃς ἀϑανά-
T0LGL. μάχηται | (ad 2?) ε 108 ἀλλὰ μάλ᾽ οὔ-
πως ἔστι, h. Ven. 95 ἡ δὲ μάλ᾽ οὐκ ἔϑελεν,
ἀλλὰ στερεῶς ἀπέειπεν |. — Separatur μάλα
ab adv. alia voce intercedente. μάλα δ᾽ ὦχα
B 785 Γ 14 E 903 O 444 483 Y 141 Ψ' 389 €
352 o 955 v 97 χ 99 112 146. — μάλα δὲ σχε-
jov c 146. μάλα δ᾽ s? w lO. μάλα γὰρ χρα-
τερῶς 6799 : u 431 694 M 152. P 918 μάλα
γάρ σφεας ez ἐλέλιξεν. 1 804 “μάλα τοι σχε-
δόν. H 225 μάλ᾽ Ἕχτορος ἐγγύς. τ 824 μάλα
περ χεχολωμένος αἰνῶς. O 906 9 141 μάλα
τοῦτο ἔπος κατὰ μοῖραν ἔειπες |. μι 812 ἡ μὲ
μάλ᾽ εἰς ἄτην χοιμήσατε νηλέι ὕπνῳ |. —
μάλα adverbio postponitur, ἄγχι μάλα SP 520 760
t 301. αἶψα μάλ᾽ in initio versus 4 70 T 36
149 42112 s 320 ξ 263 o 432 ὦ 519 522. δῆϑα
μάλ᾽ E 587. εὐ μάλα iP 761 ὅ 96 χ 190. ἡχα
μάλα Y 440. xo: μάλ᾽ I 360. ag cun D
E 9293 Θ 107. ὀξὺ μάλα ε 393. πάγχυ μάλ᾽
M 165 ὃ 867. πυχνὰ μάλ᾽ Σ 818 Φ 417 h. Ap.
861. πὺξ μάλ᾽ Ψ 660. ῥεῖα μάλ᾽ in initio vs.
In 381 0 362 € 600 Y 444 ἢ. Merc. 351 417.
ῥίμφα μ. Ν 30 X 163. σαρδάνιον μάλα τοῖον
v 802. τῆλε μάλ᾽ O 14. ὦχα μ. P 190 5 804.
c) Coniungitur cum verbis valde, vehemen-
ter, in hohem Grade. — «) c. verbo finito. P
25 μάλα ydo τε χκατεσϑίει, εἴ περ ἂν αὐτὸν |
σεύωνται ταχέες τε χύνες, Naegelsb. ad 1. Dé |
Doed. Gl. 1081 celeriter. Φ 24 μάλα γάρ τε
χατεσϑίει, ὅν χε λάβῃσιν sc. δελφὶς ἐχϑύας
φεύγοντας non minus recte ad 2 intra refer
interpretor: certe enim devorabit. 4| 233 τὸ
μάλα ϑαρσύνεσχε, 4 494 N 660 vov .. Ms
ϑυμὸν ἀποχταμέν 010 402091 |, 543 μάλα τοι
χεχολώσομαι cf. o 314. 4 241 μάλα νεικεί-
εσχε cf. E 471 d 470. o 14 μάλα μηνΐει, d
379 xai ῥα μάλα λίσσοντο, Η 151 h. Ap. 47
οἱ δὲ μάλ᾽ ἐτρόμεον, Ὁ 652 μάλα δείδισαν
AA tov |, 42 663 μ. δὲ Τρῶες δεδίασιν |
[551] μ. γάρ σφιν m ϑετο, v. Ameis
adl &K 229 m δ᾽ de Yi 182 μ. Elvis
tov, K 949 μήτ᾽ ἄρ ut μάλ᾽ αἴνεε, M 51 μ.
δὲ χρεμέτιξον, Ν 741 μ. πᾶσαν ἐπιφρασσαί-
μεϑα βουλήν |, ID 16 τῶν χε μ. ἀμφοτέρων
ἀχαχοίμεϑα τεϑνηώτων |, H1 94 μ. τοὺς γε φί-
Asi, O 288 p. ἔλπετο ϑυμὸς ἑκάστου | cf. Ρ 384
395 495. d 583 μ. ἔολπας, V 68 μ. γὰρ sut
φαίδιμα γυῖα}, « 804 μι. ἀσχαλόωσι μένοντες |,
5 319 ἡ δὲ μαλ᾽ ἡνεόχευεν Nitzsch: gar w
gar recht. 7 32 οὐ... u. ἀνϑρώπους ἀνέχον-
ται | Ameis: dulden nicht gern bei sich. 9 418
ὦ 402 h. Ap. 90 h. Cer. 22b μάλα χαῖρε, h. Ap.
466 μάλα χαῖρε v. 1. pro μέγα, & 361 gu.
3
μὸν ορινας, σ 881 μ. ὑβρίζεις, τ 158 μ. δ᾽
ὀτρύνουσι͵ τοχῆες | γήμασϑ', h. Merc. 381 Ἠέ-
λιον δὲ μάλ᾽ αἰδέομαι. — Dubitari potest, utrum
huc rectius referantur an ad 2, loci: À 85 μι.
εἰπέ Ameis: immerhin, A 173 φεῦγε μάλ᾽.
Doed. 1. c.: sogleich, Naegelsb.: nach Belieben,
Ameis, Faesi: immerhin. H 379 ὡς ἔφαϑ᾽, οἱ
δ᾽ ἄρα τοῦ μάλα μὲν κλύον ἠδὲ πίϑοντο |,
y. Ameis app. ad o 220, Doed. Gl. 1081, cf. 7 79
Ξ 138 378 Ὁ 300 Ψ δά 788 y 4" 6 947 0 220
v 157 x 178 v 141 h. Ap. 502. 4 218 μάλα τ’
ἔχλυον αὐτοῦ | sc. ϑεοί, Kk 251 μι. γὰρ νὺς ἄνε-
ται, Ν 408 vvv σε μάλα χρὴ] γαμβρῷ, ἀμυνὲ-
μεναι, Π 492 X 208 νῦν σε μι. χρὴ | αἰχμητὴν
τ᾿ ἔμεναι, ὦ 924 μ. δὲ χρὴ σπευδέμεν € ἕμπης |,
JI 75: μ. δὲ χρεὼ πάντας Ἀχαιοὺς l ἐσϑλῆς SC.
βουλῆς, I 197 ἡ φίλοι ἄνδρες ἱχάνετον, ἡ τι
μάλα χρεώ ] v. Àmeis app. «1 [409 τὸν δὲ μ.
χρεὼ | ἑστάμεναι χρατερῶς, X 406 τῷ μὲ κι.
χρεὼ | -.- vivew, ὦ 308 οὐ TL dL. χρεώ |, O 669
μάλα δέ σφι φόως ὥένετ᾽ ἀμφοτέρωθεν |, P
399 εἰ μ. μιν χόλος (xot |, σ 970 νήστιες ἄχρι
n. νέφαος, ζ 44 ἀλλὰ μ. αἴϑρη | πέπταται
ἀνέφελος, 1 419 686 μ. γάρ ἐϑεν.. Ζεὺς |
χεῖρα .. ὑπερέσχε. P 564 κ. “γάρ μὲ ϑανὼν
ἐσεμάσσατο ϑυμόν |. — Καὶ εἰ μάλα, εἰ καὶ
μάλα quamvis, quantumvis. v. Spitzner Il.
exc. XXIII, Ameis app. ad 7 13. 1 318 «ai εἰ
μάλα τις πολεμίξοι, Ν [316] χ 18 z. εἰ uL. καρ-
τερός [ἐστιν] εἴη |, O 5l z. εἰ μ. βούλεται
ἄλλῃ EUR καὶ μάλα E 410 9 139 εἰ χαὶ
μάλα καρτερός ἐστιν (εἴη) |. ε 485 εἰ χαὶ u.
meg χαλεπαίνοι, 5 812 ἡ 194 & x. ΤΣ ,τηλόϑεν
ἐσσί (ἐστί), 9 217 εἰ κ. μ. πολλοὶ ἑταῖροι
ἄγχι παρασταῖεν, v 6 εἰ x. μ. πολλὰ πέπονϑας,
ᾧ 832 εἰ οἱ κ. Hu. πολλὸν ἀπόπροϑι πίονες
&yooí | v. Lehrs in Mus, Rh. XVII 486.
P) coniungitur cum participio. 4| 225 μάλα
σπεύδοντα, SP 767 μ. δὲ σπεύδοντι χέλευον |,
4 710 ov zo a εἰδότε ϑούριδος ἀλχῆς Ι,» 313
185 καὶ μ. ἐπισταμένῳ, A 717 μ. ἐσσυμένους,
382 «ὁ 565 w 187 οὔδὲ μάλ᾽ ἡβῶν |, N 146
στῆ óc u. ἐγχριμφϑείς, Ψ' 334 τῷ 9v μ. ἐγχρίμ-
apac, Ν 152 xai u. πυργη δὸν σφέας αὐτοὺς ἀρ-
E |, Ὁ 280 τῇ μάλ᾽ ἐπισσείων φοβέειν,
P 502 ,U- ἐμπνείοντε μεταφρένῳ, Y 468 μ. ἐμ-
μεμαώς, ἡ ῃ 218 καὶ μι. τειρόμενον, v 272 u. à?
ἦμιν ἀπειλήσας ἀγορεύ εἰ}, v 2θ4 κμ. ὀτρύνουσα,
h. Merc. 133 μ. ἱμείροντι. — Ter μάλα post
Ὡς p. ponitur JN 708 παρβεβαῶτε μάλ᾽ ἕστασαν
ἀλήλοιιν | ,nah aneinander* Duentzer, « 400
γνόστησας ἐελδομένοισι μάλ᾽ ἡμῖν |, P 571
μυίης .. |, Ἵ τε καὶ ἐργομένη μάλα περ. --
Saepe, ut P 571 fit, accedit ad ptcp. μάλα περ
aut “αὶ μάλαπερ. ΝδΙ17 μάλα περ μεμαῶτι
ef. E 375 O 604 P 181 (v. 1. μέγα) £2 298 y 172.
5 58 μάλα περ σχοπιάζων |, Ὁ 617 s 841 μ.
περ μενεαίνων Ι», P 710 u. περ χεχολωμένον,
8 249 u. περ χατέουσα ci. ν 280. 4350 μ. περ
γνόστοιο χατίζων |, £ 87 μ. περ ,ῥυπόωντα. A
217 χαὶ μ. περ ϑυμῷ χεχολωμένον, 9. 910 xai
μ. περ φιλέοντε, & 105 καὶ μ. περ χεχρημέ-
voc, Z 85 xal μ. τειρόμενοί περ. — Ubi verbis
praepositiones subiunctae sunt, μάλα vim prae-
positionis auget, IV 708 παρβεβαῶτε “μάλ᾽ pro-
xime, P 802 μάλ᾽ ἐμπνείοντε μεταφρένῳ, recht
hinein, dicht in^ Ameis, P 359 μ, ἀμφ᾽ mo
βεβάμεν recht um ihn 'selber* proxime corpus
mortuum circumstare, cf. 44 590 X 307 ἀλλὰ μ.
ἄντην! ἵστασϑ᾽ (στήσομαι), Σ 254 ἀμφὶ μάλα
φράζεσϑε, in utramque partem diligentissime.
μάλα
1018
9) Ηάλα pertinet ad totum enuntiatum, con-
firmans certe factum esse, fieri aut fore, quod
enuntietur, certe, profecto, non dubium est
quin, sicherlich, wirklich. a) 4 287 αὐτὼ γὰρ
μάλα λαὸν ἀνώγετον, Ζ 882 ἐπεὶ μάλ᾽ “ἄνωγας
ἀληϑέα μυϑήσασϑαι |, H 280 ἐγὼ μάλα πεί-
σομαι, Kt 108 col δὲ μ. ἕψοιῦ ἐγώ, Θ 67 4 85
O 319 II 778 τόφρα μάλ᾽ ἀμφοτέρων βέλε
ἥπτετο, πῖπτε δὲ λαός, Ameis μάλα ad ἀμφο-
τέρων referri vult cf. O 67 ,,durchaus von beiden
Parteien". 1 40 οὕτω ποὺ μάλα ἔλπεαι υἱας
«ἀχαιῶν | ἀπτολέμους v? ἔμεναι; Ameis οὕτω
mit μάλα so durchaus zu ἀπτολέμους“, La Roche
που μάλα ἔλπεαι glaubst wohl gar*. (5 104
μ πώς μὲ χκαϑίκεο ϑυμὸν ἐνιπῇ, Ο 224 μάλα
γάρ χε μάχης ἐπύϑοντο xal ἄλλοι, P 67 μάλα
γὰρ χλωρὸν δέος αἱρεῖ, Y 362 ἀλλὰ (. στιχὸς
εἰμι διαμπερές, cf. supra d 94 μάλα γάρ τε
χκατεσϑίει, ὃ 472 ἀλλὰ μι. ὥφελλες. . ἄναβαι-
νέμεν, ὃ 783 τῷ χε μάλ᾽ ἢ κεν ἔμεινε, ε 842
ἀλλὰ μ. ὧδ᾽ ἔρξαι. Ameis ,aber gewiss" cf.
360 5 258. ε 358 ἀλλὰ μι. οὕπω πείσομ᾽, [a 108
ἀλλὰ μ. Σχύλλης σχοπέλῳ πεπλημένος ὥχα
νῆα παρεξελάαν, δ 155 gu. πού σφισι ϑυμὸς
αἰὲν ἐυφροσύνῃσιν ἐαίνεται, ὃ. 841 μι πού μιν
ἄχος φρένας ἀμφιβέβηκεν, ε 188 μ. x' ἄφϑιτοι
ἄμπελοι εἶεν 1, 184 μ. x&v βαϑὺ λήιον αἰεὶ |
εἰς ὥρας ἀμῷεν, 135 ἐπεὶ μ. πῖαρ ὑπ’ οὔδας,
vy. Buttm. Lexil. Il 48. v 23 τῷ δὲ μ. ἐν πείσῃ
κραδίη μένε τετληνυτα] νωλεμέως, h. Merc. 156
νῦν σε μάλ᾽ οἴω 1... περήσειν. — b) ἦ μάλα
δή, ἡ μάλα, Naegelsb. ad I' 204 UY πὲ le-
diglich Ausdruck der Geneigtheit und Bereit-
villigkeit, den mit ἢ versicherten Gedanken an-
zuerkennen*, Ameis app. ad c 201 ,,die Be-
kraeftigungsformel des ganzen Satzes ' ἢ μάλα,
oder ἡ μάλα δή wird nie bei Homer durch Ein-
fuegung DOE aoccichan getrennt". v. Bekker
hom. Bl. I p. 202, Ameis app. ad (276. 7 μάλα
δή Ε 422 ἡ μ. E τινα Κύπρις ᾿Αχαιιάδων ἀνι-
εἴσα |.. καταμύξατο χεῖρα ἁραιήν, Z 255 75
u. δὴ τείρουσι δυσώνυμοι υἱες "yet |,, 518
ἡ Μ. δή σε... χατερύχω, 0 102 ἢ μ. δή σε
νέοι τείρουσι μαχηταί |, 4 441 ἢ. μ. δή σε χι-
χάνεται αἰπὺς ὄλεϑρος. |, Θ14 ἡκμ. δὴ. - σὸς
δόλος. . | "Exvoo« . ἔπαυσε μάχης, 91 ἡ κ.
δή σε φόβησε Κρόνου πάις, Σ 12 ἢ u. δὴ
τέϑνηκε Μενοιτίου ἄλκιμος vidc |, Φ 55 ἡ [^
δὴ Τρῶες. | αὖτις “ἀναστήσονται, X 229 ἡ
μ. ,δή σε βιάζεται ὠχὺς ᾿Αχιλλεύς l, α 384 ἡ μι.
δὴ σε διδάσχουσι ϑεοὲ αὐτοί [39 770 ἡ κι, δὴ
γάμον o . βασίλεια | ἀρτύει, n 297 ἦ μ. δή μὲ
βιάζετε οἷον ἐόν τὰ |, ὃ 486 5 d. δή μοι... ϑὺυ-
μὸν ὄρινας |, o 204 ἡ μι. δὴ τάδε δώματα ada
Ὀδυσῆος), z 101 ἡ u. δή τις. . ἐποτρύνει, ψ 149
ἢ p. δή τις ἔγημε. . βασίλειαν ἘΞ o πόποι ἢ
μάλα δή in initio versus .X 297 ὦ T. ἢ u. δή με
ϑεοὶ ϑάνατον δὲ χάλεσσαν, 373 ὦ m. ἦ κ. δὴ
μαλακώτερος ἀμφαφάασϑαι l "Exo, ó 169 ὦ
m. ἡ μ. δὴ φίλου ἀνέρος υἱὸς .. | Vx EO", à 888
o 124 ὦ T. 7] μι. δὴ χρατερόφρονος ἀνδρὸς ἐν
εὐνῇ | ἤϑελον εὐνηθῆναι, t 986 ὦ π. ἡ [s δὴ
μετεβού λευσαν ϑεοὶ ἄλλως, ε 507 v 172 à π.
ἢ μ. δή κε. ϑέσφαϑ᾽ ἱκάνει, A 436 ὦ π. ἡ
μ. δὴ «γόνον Ἀτρέος. Ζεὺς]. ἤχϑηρε, ν 888
ὦ π. ἡ μ. “δὴ ᾿ἡγαμέμνονος.. | φϑίσεσθαι S
οἶτον... ἔμελλον. — JA μάλα 1 204 ἢ μάλα
τοῦτο ἔπος νημερτὲς ἔειπες, E 218 7 μάλα τ
οὐ βέλος .. δαμάσσατο, P 84 ἢ μι. τίσεις |, €
18 ἡ μᾶλα ᾿λυγρῆς l, πεύσεαι ἀγγελίης, B 825
5 μ. Τηλέμαχος φόνον ἥμιν μερμηρίζει ||,
1014
& 391 5 u. τίς τοι ϑυμὸς. . ἄπιστος], π 8 ἡ wu.
τίς τοι ἐλεύσεται... ἑταῖρος |, π᾿ 69 v 188 ἡ φ
H. τοῦτο επος ϑυμαλγὲς ἔειπες |, z 929 ἡ μ.
μευ καταδάπτετ᾽ . 32:00 |, 188 " u. τις ϑεός
ἐσσι, e 806 ἡ u. ϑαῦμα χύων ὅδε κεῖτ᾽ ἐνὲ
κόπρῳ l|, € 125 5 μάλα μοι δοκέεις πεπνυμέ-
voc tive (μ. πεπνυμένος). τ 40 ἢ u. τις ϑεὸς
ἔνδον, A74 ἡ μ. Ὀδυσσεύς ἐσσι, v 804 Κτήσιππ᾽,
ἡ μάλα τοι τόδε χέρδιον ἔπλετο 9v μῷ | οὐκ ἔβα:
pee τὸν ξεῖνον, v 108 ἡ 4. YOU | γνωσόμεϑ᾽ ἀλλή-
λων zal λώιον, ὦ 378 ἡ μ. τίς σε ϑεῶν EIE
ἀμείνονα ϑῆκεν ἰδέσθαι ',, 514. ἡ 4. χαίρω,
h. Merc. 982 ἡ σε μάλ᾽ οἴω | πολλάκις. . ἐπ᾽
0v ὕδεϊ φῶτα καϑίσσαι. — e πόποι ἢ μάλα 1l
745 ὦ 7. ἡ μ. “ἐλαφρὸς ἀνήρ, «ὡς ῥεῖα χυβιστᾷ,,
q, 102 ὦ π. ἡ d. “με Ζεὺς ἄφρονα ϑῆκε Koo-
viov Ι. μάλα μέν τοι 4 266 μάλα μέν τοι
ἐγὼν ἐρίηρος ἑταῖρος | ἔσσομαι, 918 μάλα μέν
τοι ἐγὼν ἐϑέλοιμι καὶ αὐτός | v.l μέν zv.
Μᾶλλον magis, vehementius, potius.
1) accedit ad adiectiva comparativi loco. ó
606 μι. ἐπήρατος ἱπποβότοιο |, σ 162 ónog..
τικήεσσα γένοιτο | μᾶλλον ΤΩΣ πόσιος . ., ἢ
πάρος ηεν |, pertinet huc K 223 μᾶλλον Sa2-
πωρὴ zc ϑαρσαλεώτερον ἔσται Semel c.
comparativo 42 € 243 ῥηΐτεροι γὲρ μᾶλλον ᾿4χαι-
οἷσιν δὴ ἔσεσϑε).. ἐναιρέμεν. — 2) accedit
ad verba. a) magis. K 46 'Extop£oic aoa μᾶλ-
λον ἐπὶ φρένα 9p ἱεροῖσιν, Ν 272 ἄλλον
ποὺ τινα μᾶλλον ᾿χαιῶν 555] λήϑω μαρνάμε-
γος, 716 ἄλλοτε δή ποτε μᾶλλον ἐρωῆσαι πο-
λέμοιο | μέλλω, v 166 ἢ ἄρ τί σε Lu. ᾿Αχαιοὲ
εἰσορόωσιν. — b) saepius eo magis, magis
magisque, noch mehr, nur um so mehr, immer
mehr. v. Nitzsch ad « 351, Naegelsbach ad B
81, Ameis ad o 458 app. ln initio vss. .4 563
ἀλλ ἀπὸ ϑυμοῦ | μᾶλλον ἐμοὶ ἔσεαι, Θ 952 X
441 μᾶλλον ἐπὶ Τρώεσσι ϑόρον cf. Ο 380.
M 414 μᾶλλον ἐπέβρισαν βουληφόρον ἀμφὶ
ἄναχτα, Ν 74 9vuóc .. | μᾶλλον ἐφορμᾶται
πολεμίζειν, II 211 μᾶλλον δὲ στίχες ἄρϑεν, ἐπεὶ
βασιλῆος ἄκουσαν, Ῥ 418 447 μᾶλλον ἐπιδρα-
μέτην, « 89 ὄφρα οἱ υἱὸν | μᾶλλον ἐποτρύνω.
— In exitu vss. d? 186 χολώσατο zuoó9c μᾶλ-
λον ] cf. & 480 o 458 c 387 χ 994. s 984 ἐχώ-
σατο κηρόϑι MU |l, o 370 φίλει δέ με κη-
ρόϑι μᾶλλον |, ἢ. Ap. 138 φίλησε δὲ κηρόϑι
μᾶλλον), 4 308 ἐμοὲ δ᾽ ἄχος ὀξὺ γενέσχετο κη-
ρόϑι Mri os |;, 1 300 & δέ τοι ᾿Ατρείδης μὲν
ἀπήχϑετο χηρόϑι μᾶλλον |, Faesi: μᾶλλον ἢ
ὥστε μεταλλῆξαι χόλοιο, fere — nimis. Β 81
£9) 292 ῳεῦδός χεν φαῖμεν zal νοσφιζοίμεϑα
μᾶλλον], v. Ameis app.ad B 81. E 208 ἤγειρα
δὲ μᾶλλον . 1851 ὄφρα σε μᾶλλον | too ᾿Αργείων
. νέοι ἠδὲ γέροντες |. In medio versu I 585
κασίγνηται καὶ... μήτηρ, | ἐλλίσσονϑ᾽" ὁ δὲ
μᾶλλον ἀναίνετο, O 726 οἱ δ᾽ ἄρα “μᾶλλον ἐπ’
Ἠργείοισιν ὄρουσαν |, T 16 ὡς eio", ὡς μιν
μᾶλλον ἔδυ χόλος, Ko 568 τῷ νῦν ux "uoc μᾶλ-
λον ἐν ἄλγεσι ϑυμὸν ὀρίνῃς, α 351 τὴν γὰρ
ἀοιδὴν μᾶλλον ἐπικλείουσ᾽ ἄνϑρωποι |, δ 419
ὑμεῖς δ᾽ ἀστεμφέως ,“ἐχέμεν μᾶλλόν τε πιέζειν
cf. & 1906. τ 117 μή μοι μᾶλλον ϑυμὸν ἐνι-
πλήσῃς οδυνάων. — c)adduntur xat, ἔτι, ἘΣ
etiam magis. «) x«l μᾶλλον novies in arsi
tertii, semel quinti pedis: 6 470 ,ἤοῦς δὴ χαὶ
μᾶλλον͵ ὑπερμενέα Κρονίωνα | ὄψεαι, Ν ,638
τῶν πέρ τις καὶ μᾶλλον ἐέλδεται ἐξ ἔρον
εἷναι | ἢ πολέμου, T 200 ἄλλοτέ περ χαὲ μᾶλ-
λον ὀφέλλετε ταῦτα πένεσϑαι, β 884 οὕτω χεν
xal μ. ὀφέλλειεν, ὃ 819 χαὶ μᾶλλον ὀδύρομαι
μάλα
ἤ περ ἐχείνου |, 9 154 χήδεά μοι καὶ μ. ἑνὶ
φρεσίν, o 198 xal u. ὁμοφροσύνῃσιν ἐνήσει,
σ 216 xai μι. ἐνὲ φρεσὶ κέρδε' ἐνώμας, σ 93
ἡσυχίη δ᾽ ἂν ἐμοὶ xal μ. ἔτ᾽ εἴη | αὔριον. —
e ἔτι μᾶλλον, in exitu versus septies: 1 678 ἀλλ᾽
ἔτι μᾶλλον | ᾿πιμσιλάνεται μένεος, A 9f ὄφρ’
ἔτι μι. | Τρωσὶ μὲν εὐχτὰ γέν ηται, T 931 ὄφρ᾽
ἔτι μ. ἀνδράσι δυσμενέεσσι μαχώμεϑα, Φ 805
ἀλλ᾽ ἔτι u. | χώετο Πηλείωνι, β 202 ἀπεχϑά-
νεᾶι δ᾽ ἔτι u. σ 347 v 985 ὄφρ᾽ ἔτι μ. | δύῃ
ἄχος χραδίην. — μᾶλλον semel in arsi secunda
Ξ 362 τὸν δ᾽ ἔτι μᾶλλον ἀνῆκεν ἀμυνέμεναι
“αναοῖσιν, septies in arsi tertia « 18 4 214 π
195 ὄφρ᾽ ἔτι “μᾶλλον ὀδυρόμενος στεναχίξζω |,
σ 88 τὸν δ᾽ ἔτι μ. ὑπὸ τρόμος ἔλλαβε rh
968 ἢ & μ. ἐμεῦ ἀπονόσφιν ἐόντος |; 2
v 231 τῷ δ᾽ ἔτι μ. ig" ἵμερον. ὦρσε γόοιο |.
Ξες 322 ὑπέμνησέν vé ἕ πατρὸς Ϊ μᾶλλον ἔτ᾽
ἢ τὸ πάροιϑεν, X 235 νῦν à? ἔτι x«l μᾶλλον
νοέω φρεσὶ τιμήσασϑαι |, 7 218 xal δ᾽ ἔτι
χεν zal μᾶλλον ἐγὼ κακὰ μυθησαίμην, I 700
νῦν αὖ μὲν πολὺ μᾶλλον ἀγηνορίῃσιν ἐνῆχας!,
3 386 τὰς μὲν ὅρα ἔτι καὶ πολὺ μᾶλλον ἐού-
σας
d) μᾶλλον — — potius, lieber. E 231 μᾶλλον
ὑφ᾽ ἡνιόχῳ εἰωϑότι χαμπύλ ον &ou« | oigetov,
M 344 357 ϑέων Αἴαντα κάλεσσον |, ἀμφο:
τέρω μὲν μᾶλλον.
Μάλιστα maxime, potissimum, et summum
gradum significat et comparatione neglecta per-
magnum gradum. Accedit ad adiectiva, adver
verba. — 1) ad adi. aut adv. E 5 ὅς TE
λιστα | λαμπρὸν παμφαίνῃσι, Z 438 νϑα ud-
Aiota | ἀμβατός ἔστι πόλις, IN 568 ἔνϑα με]
γίγνετ᾽ ἄρης ἀλεγεινός, 683 ἔνϑα μ. | ζαχρηεῖς
γίγνοντο, x 399 ὅς τε μ. μέγα ἐφέμεται χαλε-
παίνων |, X 410 τῷ δὲ u. ἄρ᾽ Env ἐναλίγκιον,
h. Ven. 200 ἀγχίϑεοι δὲ μ. καταϑνητῶν ἀν-
ϑρώπων |, Θ 84 826 u. δὲ iie ἐστιν licis
460 τοῦ γὰρ πέσεν ἄγχε μ. |. — Quibus
μάλιστα ad superlativum τ accedere vi-
detur: B 57 μάλιστα δὲ Νέστορι δίῳ I, -- i
: ἄγχιστα ἐῴχει |, 220 ἔχϑιστος δ᾽ Az
uU ἣν ἠδ᾽ Ὀδυσῆι |, 32 384 gol ydo, E |
λιστά γε φίλτατον ἐστιν, 9 589 ot τε μάλιστα |
κήδιστοι τελέϑουσι, μάλιστα non ad superlati-
yum, qui his locis elativus est, pertinet, sed arcte
coniungendum est cum personis Νέστορι, ᾿ἅχι-
Aj. cet, quorum hominum potissimum illi simil-
limi amicissimi inimicissimi erant. cf. Ameis ad
B 220 ,u. wie B 57 potissimum, gerade vor-
zugsweise dem Achilleus und Odysseus: als den
eigentlichen Repraesentanten der beiden heroi-
schen Cardinaltugzenden, der Tapferkeit und Klag-
heit, wozu Thersites das Gegenstueck bildete",
cf. Naegelsbach, Faesi ad B 57 220. Superlativus
μάλιστα ita comparatus haud minus recte compo-
nitur cum positivo μάλα, qualis supra sub 2 ad
totum enuntiatum pertinentis et id quod enuntia-
tur confirmantis mentio facta est — certissime.
9) μάλιστα ad verba, accedit. a) Saepe im
exitu versus, imprimis in enuntiatis relativis, ple-
rumque — potissimum. A 123 ὅς ῥα μάλιστα!
οὐχ εἴασχ᾽ Ἑλένην δόμεναι. . Μενελάῳ |,
499 τῇ ῥὰ μάλιστα] ἀνδρῶν πῖπτε χάρηνα, 528
ἔνϑα μάλιστα | ἱππῆες .. ὀλέκουσι, - τ 159 0
μάλιστα | κήδεός ἔστι νέχυς, ζ 94 ἧχι,
λισταὶ λάιγγας. . ἀποπλύνεσχε ϑάλασσα᾽, A
ἥ τε Μάλιστα. μελέων ἐξείλετο ϑυμὸν,
289 οἵτε “μάλιστα. 1 νῆα διαραίουσι, » 93 ἀστὴρ.
ὕς τε μάλιστα | ἔρχεται ἀγγέλλων φάος ἠοῦς
ὁ 356 ἥ É μάλιστα | ηχαχ᾽ ἀποφϑιμένη, o 557
χλαῖνάν τε χιτῶνά τε, τῶν σὺ μάλιστα | xent-
bec, 0 175 ὃν σὺ μάλιστα | "9d EN ἐδέσϑαι,
t 160 707 y&o ἀνὴρ οἷός τε μάλιστα | οἴχου
χήδεσϑαι. — O 500 τὸ νῦν ἐσάωσε μάλιστα |
Belo, I 180 τοῖσι δὲ πόλλ᾽ ἐπέτελλε Um
Ὀδυσσῆι δὲ μάλιστα |, K 59 τοῖσιν γὰρ ἐπε-
τράπομέν. γε μάλιστα |, M 89 μέμασαν δὲ μά-
λιστα | τεῖχος ῥηξάμενοι .. μάχεσϑαι cf. 197.
310 vot τετιμήμεσϑα μάλιστα ie HH 146 τὸν
μετ᾽ ᾿Αχιλλῆα ,.. τῖε μάλιστα "» P 286 φρόνεον
δὲ μάλιστα | ἄστυ πότι.. ἐρύ εἰν, 753 οἱ δ᾽
ἅμ᾽ ἕποντο, δύω δ᾽ ἐν τοῖσι μάλιστα |, X 321
ὅππῃ εἴξειξ “μάλιστα AD o 521 μέμονέν. τε μά-
Aute μητέρ᾽ . γαμέειν, 9 190 δὴ γὰρ μέμ-
βλωχε μάλιστα 1 24.60 , 257 τὸν γὰρ φιλέεσχε
μάλιστα |, € 160 ὅπως πετάσειε μ. |, h. Ap.
170 τέῳ τέρπεσϑε μάλιστα 1598539 δέδεχϑε δὲ
φῦλ᾽ ἀνθρώπων. . καὶ ἐμὴν ἰϑύν τε μάλιστα!,
Baum. ἐϑύντε ϑέμιστα scribendum proponit. Ad-
dito genetivo partitivo: Z 77 ἐπεὶ πόνος ὔμμι
μάλιστα | Τρώων. . ἐγχέχλιται, Ξ 490 τόν δα
μάλιστα Inns Τρώων ἐφίλει, E^ 574 οὕς ῥα
t | «2 ᾿Αχιλεὺς ἑτάρων, E 494 ἢ. φέρε καί
μ.} do cov φιλέεσχε, & 3 8 ot βιότοιο, u- |
sedeo οἰχήων, 0 540 σὺ E μοι τά περ ἄλλα
p. | πείϑῃ ἐμῶν ἑτάρων, e 172 0c γάρ ῥα μ.]}
νδανε κηρύκων, wv 209 ἐπεὶ τά περ ἄλλα q.|
ἀνϑρώπων πέπνυσο. --- b) aliis versus locis. B
21 τόν óc μάλιστα γερόντων τι’ ᾿ἡγαμέμνων |,
E 766 5j δ u. εἴωϑε κακῆς ὀδίνῃσι πελάζειν),
N 977 Ἔνθα ὯΝ ἀρετὴ διαείδεται ἀνδρῶν, 789
| ἔνϑα μ. μάχη καὶ φύλοπις ἦεν |, α 283 β 217
ἣ τε μ. φέρει χλέος ἀνϑρώποισι, ὃ 484 οἷσι
| &. πεποίϑεα πᾶσαν ἐπ᾿ i9)» |, ξ 984 ὅς τε τα
γεμεσσᾶται͵ χαχὰ ἔργα, A 16 875 λίσσετο πάν-
| τὰς ᾿Αχαιούς |, ᾿ἀτρείδα δὲ μ. δύω, 175 xal
| ἄλλοι |, ot xé με αιμήσουσι, uu. δὲ μητίετα
| Ζεύς, B 589 μι. δὲ ἵετο ϑυμῷ | τίσασϑαι *EAÉ-
vnc ὁρ ἤματά τε στοναχάς τε, 802 Ἕχτορ, σοὶ
δὲ μ. ἐπιτέλλομαι ὧδέ γε ῥέξαι | Τ' 97 μ. γὰρ
ἄλγος ἱχάνει | ϑυμὸν ἐμόν, « 842 ἐπεὶ “Ἑ Hu.
χαϑίχετο πένϑος ἄλαστον), 8 41 μ. δέ μ᾽ ἄλγος
ἱχάνει |, I' 888 ἢ l7l μ. δέ μεν φιλέεσχε ls Ρ
576 μ. δέ μεν τίεν “Ἕχτωρ | diet ,4 96 πᾶσι
ro E | πᾶσι, μάλιστα 9? ip d λ
Η 995 PIDE zvtug ..|
388 ἡ γάρ τε uu. γε αὐματ'
Σ 170 Τρῶες ἐπιϑύουσι" μ. δὲ φαί-
διμος “ ἽἝχτωρ | EAxEuevat μέμονεν, Y 76 ᾿4χιλ-
λεὺς | "Exrogoc ἄντα μ. λιλαΐίετο δῦναι ὅμιλον,
7I τοῦ γάρ óc u. ἕ ϑυμὸς ἀνώγει | αἵματος
N ἦσαι, X 422 μ. δ᾽ ἐμοὶ περὶ πάντων ἄλγε᾽
4 ἔϑηχε |, 42 742 ἐμοὶ δὲ u. λελείψεται ἄλγεα
— JAvyo& |, B 162 μνηστῆρσιν δὲ μ. πιφαυσχόμε-
- |vo& τάδε εἴρω οἵ. v 37. f 266 διατρίβουσιν
᾿[Αχαιοὶ | μνηστῆρες δὲ u., 5 185 09" ὅμοφρο-
μαλακός
1015
véovts . . oixov εχητον | à ἀνὴρ ἠδὲ γυνή, πόλλ᾽
ἄλγεα ϑυσμενέεσσι, χάρματα δ᾽ εὐμενέτῃσι"
ui. δέ τ᾽ ἔχλυον αὐτοί), Ameis, Faesi ,,am meisten
hoeren, vernehmen, erfahren sie es Selber **,
Duentzer erfahren, geniessen sie es selbst/*,
Doed,. Gl. 1081 ,sie hoeren schnell auf einander
d. h. erfuellen sich gegenseitig schnell ieden
Mee sed v. Ameis app. ad l. cf. s. v. χλύω.
211 Wee ὑμεῖς ἴστε μάλιστ᾽ ὀχέοντας
dubi» |l, $ 54 ce 118 Ζεύς τοι δοίη ξεῖνε... |,
ὅττι μ. ἐθέλεις, «x 397 ὅς ῥ᾽ ἐκ “ουλιχίου. D
ἡγεῖτο μνηστῆρσι, μ. δὲ Πὴν ελοπείῃ | ἥνδανε
μύϑοισι, 9 500 ἐχϑροὶ μὲν πάντες... |, ᾿Αντί-
voog δὲ μ. μελαίνῃ κηρὶ ἔοιχε, φ 977 Ev ρύ-
μαχον δὲ μ. καὶ Ἀντίνοον ϑεοειδέα | λέσσομ᾽,
h. Ap. 146 σὺ Δήλῳ, Φοῖβε, μ. ἐπιτέρπεαι
ἦτορ |. — Ceterum haud pauci "inter locos supra
allatos ita comparati sunt, ut tuo iure vocem μά-
λιστὰ et maxime et potissimum interpreteris,
quare fieri nequit, ut singuli loci accurate inter
se distinguantur alterive vocis notioni subiun-
gantur. — Tribus locis μάλα positionem efficit
A4 378 ὁ δὲ μάλα ἡδὺ γελάσσας l λ 373. Ln
δ᾽ ἥδε μάλα μαχρὴ ἀϑέσφατος" οὐδέ πω ὥρη!
εὕδειν, 530 ὃ δέ us μάλα πόλλ᾽ ἱχέτευεν | v.
La Roche h. U. p. 56.
μαλακός (a rad. μαλ, inde uz, pertinet eo-
dem ἀ-μαλ-ός, mollis. Curt. Εἰ 326, Fick W.*5
Il 187 189, Siegismund in Curt. Stud. V 165, v.
Benfey WL.I 504, Leo Meyer vgl Gr. II 410,
Doed. Gl. 1075. Goebel Lexil. II 236 a rad. σμαλ
vibro). Leguntur formae: sing. nom, μαλαχός,
gen. -οὔ, -ῆς, dat. -ῷ, -7, acc. -óv, -ἤἦν. pl. nom.
-οἱ, dat. -otoq»), -oíz, τῇσιν h. Merc. 485, -zc
h. Ven. 158. OCompar. μαλακώτερος Δ 9:75:
adv. μαλακῶς. -- 1) Mollis, 2) mitis, dul
cis. — 1) B 42 α 437 μαλαχὸν δ᾽ ἔνδυνε (ἔν-
δυνεὶ) χιτῶνα |, τ. 934 τὼς μὲν ἔην μαλακός,
Sc. χιτὼν 'Oóv σῆος, 42 796 πέπλοισι χαλύψαν-
τες μαλαχοῖσιν |, ὃ 124 τάπητα φέρεν μαλα-
κοῦ ἐρίοιο |, I 618 K 75 X 504 χ 196 εὐνῇ
ἔνι μαλαχῇ, wv 349 ὦρτο δ᾽ Ὀδυσσεὺς | εὐνῆς
ἐχ μαλακῆς, v 290 ἔντυον εὐνὴν | ἐσθῆτος μα-
λαχῆς, v 5B ἐν λέχτροισι καϑεζομένη μαλα-
xotou |, h. Ven. 158 λέχος . . | χλαίνῃσιν μα-
E ἐστρωμένον, y 88 χώεσιν tv μαλαχοῖ-
σιν. — ε 72 λειμῶνες μαλαχοὶ lov ἠδὲ σελί-
vov | ϑήλεον, L 133 λειμῶνες Ὁ] ὑδρηλοὶ
? μαλαχοί, h. Ap. 118 γοῦνα δ᾽ ἔρεισε | λειμῶνι
μαλακῷ, h. XIX 25 ἐν μαλαχῷ λειμῶνι, h. Merc.
198 ἐκ μαλαχοῦ λειμῶνος, h. Cer. 7 λειμῶν᾽
ἂμ μαλακόν. — X 849 ὑάκινθον) πυκνὸν χαὶ
μαλαχόν, X 84] ἐν δ᾽ ἐτίϑει νειὸν piene
(locker), ^h. [VI 5 ἀφρῷ ἐνὶ μαλακῷ, h. XIX 9
ῥείϑροισιν ἐφεζόμενος μαλακοῖσιν. — X 378
7 μάλα δὴ μαλ αχώτερος dug e pecora e | |"Exvoo,
ἢ ὅτε νῆας ἐνέπρησεν πυρὶ κηλέῳ.
) Transl. mitis, dulcis. Z 337 x 422 μα-
Hors ἐπέεσσι |, 7 '986 τῇ μαλακοῖσιν ἔπεσσι,
v. 1. μαλακοῖς ἐπέεσσιν, v. La. Roche ed. crit.,
Ameis app. ad z 286. zx 70 μαλαχοῖσι χα:
ϑαπτόμενος ἐπέεσσιν | οἵ. h. Cer. 336. Α 582
ἐπέεσσι χαϑάπτεσϑαι μαλακχοῖσιν |, « 56 μα-
λαχοῖσι καὶ αἱμυλίοισι λόγοισι |, K 2 € 67
o 6 μαλαχῷ δεδμη μένοι(ος) ὕπνῳ I ca350EG;
201 μαλ αἀχὸν περὶ χῶμα κάλυψεν (i σ 202 αἴϑε
μοι ὡς μαλακὸν. ϑάνατον πόροι Ἄρτεμις ἁγνή,
h. Merc. 485 συνηϑείῃσιν ἀϑυρομένη uai am
σιν | Franke: consuetudo molliter s. leniter tan-
gendi fides, Baum. mollis consuetudo s. dulcis fa-
miliaritas. — Adv. μαλαχῶς. y 3500 ov ..
1010
ῥήγεα πόλλ᾽ ἐνὶ οἴχῳ | οὔτ᾽ αὐτῷ μαλακῶς
οὔτε ξείνοισιν ἐνεύδειν, ὦ 255 εὖ ὑδέμεναι μα-
Ae«xdc ἡ γὰρ δίκη ἐστὶ γερόντων. -- Septies
μ positionem efücit I 618 K 75 X 504 χ 196
εὐνῇ ἐνὶ μαλακῇ, « 06 αἰεὶ δὲ μαλαχοῖσι, h.
Ap. 118 λειμῶνι μαλαχῷ, τ VI 5 ἀφρῷ à
μαλαχῷ. Hoffmann quaest. 152 litteràm o
initialem fuisse putat, AZ La Ἐν τ h. U. p. 53.
— E. M. 574, 13 παρὰ τὸ μαλάσσω, E. Gud.
379. 9. Suid. Hes.
MáAsu 8. Πάλειαε (Goebel Lexil. II 258 a
rad. σμαλ). — Laconiae promunturium in meri-
diem spectans, praeceps et arduum nautisque
periculosissimum, Strabo VIII 6, 20 (378) ἦν δὲ
ὥσπερ ὃ πορϑμὸς͵ οὐκχ͵ εὔπλους ὃ aec τὴν
Σικελίαν τὸ παλαιόν, οὕτω καὶ τὰ πελ ἄγη, xal
μάλιστα τὸ ὑπὲρ Μάλεῶν διὰ τὰς ἀντιπνοίας"
ἀφ᾽ ov καὶ παροιμιάζονται »"αλέας δὲ χκάμ-
ψας ἐπιλάϑου τῶν oixaór*, nunc Cap Malio
di San Angelo. cf. Nitzsch ad' y 987, Ameis app.
ibidem, Curtius Pelop. II 298, Bursian Geogr. v.
Gr. Il 139, 2. Buchholz hom. Real. I 225) —
Leguntur formae: Maia « 80 h. Ap. 409, plur.
Μαλειάων y 987 ὃ 514, -ov τ 187. cf. Herod.
ed. Lentz II 34, 27. σύνηϑες γὰρ αὐτῷ (τῷ
ποιητῇ) πολλάκις τὰ πληϑυντικῶς λεγόμενα
καὶ ἑνικῶς προσφέρεσϑαι. Ameis app. ad &$
199 nomina affert, in quibus Homerus et singu-
lari et plurali numero utitur. — Ex Asia in Eu-
ropam navigantes omnes cursum eo dirigebant
Curt. l c. p. 299. Pervenerunt eo Menelaus y
287 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ. .1 ἐν νηυσὶ γλαφυρῇσι Ma-
λειάων ὄρος αἰπὺ] ite ϑέων, τότε δὴ στυγερὴν
ὁδὸν .. Ζεὺς Ι “ἐφράσατο, "Agamemnon 4 514
ἀλλ᾽ ὅτε δὴ τάχ᾽ ἔμελλε αλειάων ὄρος αἰπὺ |
ἵξεσϑαι, τότε “δή μιν ἀναρπάξασα ϑύελλα πόν-
τον em ἰχϑυόεντα φέρεν, Ulixes ε 80 ἀλλά με
κῦμα δόος τε περιγνάμπτοντα Μάλειαν |..
ἀπέωσε, t 187 χαὶ γὰρ τὸν Κρήτην δὲ κατή-
γαγεν "e ἀνέμοιο | ἱέμενον Τροίην δὲ παρα-
πλάγξασα Mato |, Apollo cum sociis h. Ap.
409 πρῶτον δὲ παρημείβοντο Μμάλειαν |, πὰρ
δὲ Παχωνίδα γαῖαν Ἕλος τε. Suid. E. Gud.
878, 48.
μαλερός (dubiae originis vox, Lobeck elem.
Ip.113: μαλερός Etymologorum 'coniecturis hue
illuc trahitur praeponderante nulla. Fick W.3
II 188 ad rad. graeco-italicam mal — nitor, valeo,
quo μάλ-α, μόλ-ες, mol-tus, Goebel Lexil. II 236
ad rad. σμαλ vibro vocem pertinere putat, Duentzer
in Kuhn Ztschr. XIV 196 eiusdem radicis, ac
ἀμαλδύνειν, deleo, eam esse vult, Christ Syn.
p. 257 sanscr. sur (Svar) luceo comparat. Benfey
WL. I p. 511 ,,schmelzend* interpretatur. Doed.
Gl. 1081 ,,4«2&oo0s laesst sich allenfalls als cau-
sativer Begriff von ἀμαλός betrachten und durch
μαλάσσων erklaeren',, v. Lobeck Pathol. 261. E.
M. 574, 36 τὸ μαραντιχὸν ἢ τὸ λαμπρόν, 1 παρὰ
τὸ Μαίρειν, ὅ ἐστι λάμπειν, πλεονασμῷ τοῦ
Ὁ ὡς εἶναι ᾿μαρερὸν͵ καὶ τροπῇ, μαλερόν, "schol.
BV ad 2 375 παρὰ τὴν ἀλέαν, πλεονασμῷ
τοῦ gu, ἢ παρὰ τὸ μαλεῖν τὸ ἀφανίζειν. δηλο-
γνότι τῷ ϑερμῷ xai καυστιχῷ). — Non legitur
nisi ter in Il, 7 949 gen. μαζεροῦ, 1810 Φ 375
dat. μαλερῷ, 'epitheton ignis. Validus, vehe-
mens, rapidus. 1242 νηῶν ἀποκόψειν ἄχρα
χόρυμβα | αὐτάς τ᾽ ἐμπρήσειν μαλεροῦ πυρός,
Y 316 Φ 875 ὁπότ᾽ ἂν Τροίη μαλερῷ πυρὶ
πᾶσα δάηται Eust. 691, 58. Hes. χαυστι-
xóv, μαραντικὸν, ὀξύ, λαμπρόν, ἰσχυρόν, ἀσϑε-
véc, cf. Suid.
Π]άλεια — μανϑάνω
μαλϑακός (Fick W.* I 175 721 comparat
sanscr. mardh languesco, mollesco, goth. mild,
oblocutus est Curt. Et.5 326 522, qui vocem eius-
dem radicis ac μκαλαχός consona $ auctae esse
vult, cf. Woerner substant. Homer. p.11. Goe-
bel Lexil II 236 μ. ut μαλακός ad rad. oua
vibro pertinere putat, v. Doed. Gl. 1077). Le-
guntur formae μαλθακός P 588, μαλϑαχά h.
XXX 15. — Mollis, 1) mollis tener. h. XXX
15 παίζουσαι σχαίρουσι xav ἄνϑεα μαλϑαχὰ
ποίης |. 2) mollis, languidus. P 588 ὃς τὸ
πάρος περ] μαλϑακὸς αἰχμητής. — Eust. 1119,
22 δῆλον ὕτι πλεονασμὸν ἔχει τοῦ 9 ὃ μαλ:
ϑακός, cf. eund. 1385, 80. Hes. E. Gud. 379, 10.
guy (partic. affirmativa certe, vero, v. &
μά, μέν, μήν. Eust. 669, 40 τὸ δὲ μὰν τρι-
χῶς ἀλλοιοῦται, ὡς χαὶ ἑτέρωϑι δηλοῦται,
xarà φύσιν τοῦ ἢ στοιχείου" λέγεται γὰρ καὶ
μὴν κοινότερον, καὶ μὰν Δωρικῶς, καὶ
γωνιχῶς, v. Herod. ed. Lentz II 357, 17. Bekker
omnibus locis μάν, quod libri habent, in μήν
mutavit, at Kayser in philol. XVII p. 673 oblo-
cutus μάν auctoritate codicum confirmatum re-
tinendum esse probavit. Atque de viginti quat-
tuor locis, quibus μάν legitur, viginti unus ita
comparati sunt, ut syllaba longa requiratur se-
quente vocali, duo £ 765 O 16 ita, ut syllabi
quae sequitur, à σε (ot) aut digammate (οἶδ᾽
incipiat, unus (E 895) ita, αὖ metri causa et μάν
et μέν admitti possit. Collatis iam locis, quibus
μάν, μα, μέν legitur, res ita comparata. esse vi-
detur, ut, ubi syllaba brevis desideratur μά scri-
batur sequente consona (cf. Naegelsbach ad A 86),
uév sequente vocali, ubi vero syllaba longa de-
sideratur uc» scribendum sit sequente vocali
(septies libri μην habent), μέν sequente consona,
Profecto, re vera, sane; legitur bis in Od,
vicies bis i in Il. — 1) 01 μάν (v. S. V. μά) in initio
v8. 451209 μὰν o9". ᾿Αχιλεὺς.. ᾿Ιμάρναται, M318
οὐ μὰν ἀχληεῖς “υκίην κάτα κοιρανέουσιν li
N 414 οὐ -αὰν [d ἄτιτος κεῖτ᾽ Ἄσιος, X Ξ 404
οὐ μὰν «vt ὀίω, O 16 οὐ μὰν οἶδ᾽, δ08 οὐ
μὰν ἔς γε ορὸν ater ἐλϑέμεν, e 470 οὐ μὰν
ovv ἄχος ἐστὶ μετὰ φρεσίν. -- ἀλλ᾽ οὐ μάν
in initio vs. E 895 ἀλλ᾽ οὐ μάν σ᾽ ἔτι δηρὸν
ἀνέξομαι, P 41 ἀλλ᾽ οὐ μὰν ἔτι δηρὸν ἀπεῖ-
θητος πόνος ἔσται |, 448 ἀλλ' οὐ μὰν ὑμῖν
γε... | Ἕχτωρ... ἐποχήσεται; Ψ 441 ἀλλ᾽ οὐ
μὰν οὐδ᾽ ὡς ἄτερ ὅρκου οἴσῃ ἄεϑλον |. — P
2s ὦ φίλοι, οὐ μὰν ἡμιν ἐυκλεὲς ἀπονέεσϑαι j|
944 ὦ φίλοι, οὐ μὰν ἥμιν ἀπὸ σκοποῦ...
pce βασίλεια. — 2) μὴ μάν in initio v8.
0 512 μὴ μὰν ἀσπουδί γε νεῶν ἐπιβαῖεν ἕχη-
λοι), Ὁ 476 μὴ μὰν ἀσπουδί ye .. ἕλοιεν |
νῆας ἐυσσέλμους cf. SX 304. — 3) ἢ μάν in
in initio vs. B. 370 ü μὰν αὖτ᾽ ἀγορῇ νικᾶς,
N 354 ἡ μὰν ἀμφοτέροισιν ὁμὸν γένος, P 429
ἡ μὰν Αὐτομέδων. : .| πολλὰ .. ἐπεμαίετο |.
7 δὴ μάν Ρ 588 ἢ δὴ μὰν ὀλίγον γε Mevow-
τιάδαο ϑανόντος | .. μεϑέηχα. -- 4) μάν 80-
lum, in arsi secunda. E 765. H 459 ἄγρει μάν,
Θ 373 ἔσται μάν, ὅτ᾽ ἂν αὖτε φίλην γλαυχώ-
πιδὰ εἴπῃ, Π14 ζώειν μὰν ἔτι φασὶ Μενοίτιον.
μανϑάνω (ἃ radice μαν, cogito, stirps μασϑ'
intellego, disco, ducta est, pertinet eodem zend.
madh, metior, Curt. Et^ 311. cf. Fick W.? I 167
714, "qui radicem madh — prudentem esse sta-
tuit. Pictet in Kuhn Ztschr. V 46 cum zend.
madh, metior, sanscr. midh, médh, intellego com-
ponit, cf. Pott ibid. p. 961 sanscr. man, cogito,
consona 9 auctum esse. Kuhn ibid. IV 194 con-
μαντείη --- μάντις
tra comparat sanscr. manth vibro, quatio inde
rapio ,,so dass lernen zunaechst ein an sich reissen,
sich aneignen ist". assentitur ei Schweizer-Sidler
in Kuhn Ztschr. XI 79. Doed. Gl. 139 e μενα-
ϑάνειν (μενϑήραις" μερίμναις EM)sync., v. Goe-
bel Lexil. II 520). Non leguntur formae nisi aor. II
sing. μάϑον, ἔμμαϑες, ἔμμαϑεν;, de littera i du-
plicata cf. Curt. Verb. I 113. — Disco, in-
tellego. 8) sequitur inf. Z 444 ἐπεὶ ud Sov
ἔμμεναι ἐσϑλὸς | «itl xai πρώτοισι ξμετὰ
Τρώεσσι μάχεσϑαι, Ameis: ,ich lernte, aber
mit Einschluss des entsprechenden Handelns:
mein Sinnen ist nur darauf gerichtet", cf. app.
ad ε 189. — b) ti. o 996 6 ,362 dAX ἐπεὶ
δὴ ἔργα κάκ᾽ ἔμμαϑενίς), ovx ἐθελήσει(ς)}
ἔργον ἐποίχεσϑαι.
μαντείη (μαντεύομαι). Non leguntur formae
nisi in hymn. Merc. sing. μαντείης 556, μαν-
τείην bis, plur. μαντείας 472, omnibus locis in
jnitio vss. — Vaticinatio, ,aTS vaticinandi.
h. Merc. 533 μαντείην,. ἣν ἐρεείνεις Ι; οὔτε
σε ϑέσφατόν ἔστι δαήμεναι, 547 μαντείην ...
ἐξερεείνειν | ἡμετέρην, 556 μαντείης ἀπάνευϑε
διδάσχαλοι. h. Merc. 472 σὲ δέ φασι δαήμε-
γαι éx «Διὸς ὀμφῆς | μαντείας, v. Baum. ad 1.
Suid. ὁ χρησμός.
μαντεύομαι (μάντις). Leguntur formae: praes.
ind. μαντεύομαι, -ξαι, τεται. inf. -εσϑαι, impr.
-EO, ptcp. -ὄμενος. fut. μαντεύσομαι. BOT. μαν-
τεύσατο. — Vaticinor, praedico. 1) absol.
B E ἢ ἐτεὸν Κάλχας μαντεύεται, ἦε καὶ
οὐχί |, α 900 μαντεύσομαι, ὡς ἐνὶ ϑυμῷ | é9«-
vero. βάλλουσι cf. o 172, ubi schol. H 2 ἔνιοι uv-
ϑήσομαι. βιτὸ οὐ γὰρ ἀπείρητος μαντεύομαι,
ἀλλ᾽ ἐὺ εἰδώς |, v 880 ἄλλος δ᾽ αὐτέ τις Ov-
τος ἀνέστη μαντεύεσϑαι |. — 9) τινί. B8 178
μαντεύεο σοῖσι τέχεσσεν |, ἐ 510 μαντευόμενος
“ατεγήρα Κυκλώπεσσιν ἢ o 955 μαντεύετο
πᾶσι βροτοῖσι |, o 154 ἀτρεκέως γάρ τοι μαν-
τεύσομαι, οὐδ᾽ ἐπικεύσω |, v 251 ὡς γάρ μοι
ψυχὴ μαντεύσατο Τειρεσίαο |. v. l. μυϑήσατο.
— 8) v. A 107 αἰεὶ τοι τὰ zz ἐστὶ φίλα
φρεσὶ μαντεύεσϑαι |, 8 180 ταῦτα δ᾽ ἐγὼ σέο
πολλὸν ἀμείνων μαντεύεσϑαι 1: m τινί τι.
II 859 τί νύ μοι μαντεύεαι αἰπὺν ὄλεϑοον |;
T 420 τί μοι ϑάνατον μαντεύεαι; οὐδέ τὶ
σε χρή |.
μαντήτον (μαντεύομαι) yaticinium. Semel
in Od. 4 272 ὄφρ᾽ ὕμιν εἴπω μαντήια Τειρε-
σίαο | Κίρκης τ’ Αἰαίης.
ἹΜαντενέη Arcadiae urbs, de qua Strabo VIII
8, 3 (388) αντίνειαν μὲν οὖν ἐποίησεν ἔνδο-
Eoy Ἐπαμεινώνδας, τῇ δευτέρᾳ νικήσας μάχῃ
“ἰακεδαιμονίους, ἐν 7j καὶ αὐτὸς ἐτελεύτα. De
situ eius cf. Curt. Pelop. I 235, Bursian Geogr.
v. Gr.II 209 913. Leake auctore (Pelop. 110,
381) adhuc ruinae eius exstant. quae Palaeopoli
Sem. Pausan. VIII 12, 7 τοῦ τάφου δὲ
m τούτου πεδίον οὐ μέγα. χαὶ ὄρος ἐστὶν
τῷ πεδίῳ τὰ ἐρείπια ἔτι Μαντινείας ἔχον
τῆς ἀρχαίας" χαλεῖται δὲ τὸ χωρίον τοῦτο ἐφ᾽
ἡμῶν Πτόλις, v. τειν * c. Homerus urbem
ἐρατεινήν vocat B 607 Τεγέην εἶχον xal
ΜΜαντινέην ἐρατεινήν |. NOISE eam duxisse ἃ
Mantineo, Lycaonis filio, cf. Pausan. VIII 3, 4,
Eust. 302, 1, E. M. 574, 76.
Mávrtoc Melampodis f Antiphatis frater.
0 242 γείνατο δ᾽ Avrigérzy καὶ Μάντιον, vit
“ραταιώ |, 249 άντιος «a» τέχετο Πολυφεί-
δεά τε Κλεῖτόν τε |.
μάντις (a radice μαν, μεν et suffixo τε, perti-
1011
nent eodem μαΐν-ομαι, μαν-ία, u£v-o, lat. man-eo,
me-min-i, goth. ga-mun-an, sanscr. man puto, co-
gito, cf. Curt. Et.» 311 433, Fick W.*I 712, Meyer
in Curt. Stud. V 111, Siegismund ibid. 197. Non
recte Doed. Gl. 133 ,Von dem Verbale μαινε-
tóc das Substantiv μάντις, syncopirt aus μαινέ-
της, wie νῆστις aus νηδέτης“, v. Schweizer in
Kuhn Ztschr. II p. 295). Leguntur formae: nom.
μάντις, gen. -vog Ν 668, -goc « 493 u 967.
(Libri omnes utroque loco μάντιος, unus M x
493 μάντηος habet, quod G. Hermannus probavit,
Bekker, La Roche, Ameis, Faesi, Duentzer in
textu receperunt. "Ahrens. in Mus, Rh. II 162
utroque loco scribi vult μάντιος ἀλ «o00) dat.
u&vret ON 69, acc. μάντιν. voc. μάντει Α 106.
pl. nom. μάντιες “2 921. — Vates, qui volun-
tatem divinam vaticinatur aut interpretatnr, cf.
Naegelsbach hom. Theol. p. 178 not. 188 190.
Nitzsch ad ἐ 509: ,Um die Bedeutung seiner
(Homeri) Seher genau zu charakterisiren, scheint
es erstlich dienlich, von den Vorbedeutungen,
die sich meistens selbst erklàren und daher von
Jedem verstanden werden, die Schicksalszeichen
zu unterscheiden, deren sichere Deutung dem
μάντις als dem Kundigen allein recht zusteht
und als eine besondere Gabe des Apollon be-
trachtet wird". Artem vaticinandi ab Apolline dari
cf. A 71 Κάλχας. . ὃς ἤδη τά C ἐόντα τά τ' ἐσ-
σόμενα πρό 7C ἐόντα |, χαὲ νήεσσ᾽ ἡγήσατ’
Ἀχαιῶν Ἴλιον εἴσω ᾿ ἣν διὰ μαντοσύνην, τήν
οἱ πόρε Φοῖβος ᾿Απόλλων, O 252 THoXogeióse
μάντιν ᾿Απόλλων | ϑῆχε βροτῶν oy ἄριστον. —
A 62 ἀλλ ἄγε δή τινα μάντιν, ἐρείομεν ἢ [ἘΞ
oria 175 καὶ ὀνειροπόλον, .. Oc κ᾽ εἴποι ὅτι
τόσσον ἐχώσατο Φοῖβος Ἀπόλλων. Non recte
Schol. A μέχρι τοῦ ἐρείομεν διασταλτέον, εἶτα
ἢ ἱερῆα ἢ χαὶ ὀνειροπόλον͵ ἵνα γενικὸν, μὲν
ἢ τὸ μάντιν, εἰ δὴ δὲ τὰ ἐπιφερόμενα. οὕτως
ἭἩρωδιανός, (εἴ. Herod. ed. Lentz I 22 19s.)
καὶ ὃ Νιχάνωρ δὲ οὕτως λέγει" ἔστι γένος τι
ἡ μαντική, διαιρουμένη εἰς E τρία, εἰς οἰω-
νοσχοπίαν, εἰς ἀεροσχοπίαν χαὶ τὴν διὰ τῶν
ὀνειράτων. μαντείαν. Ariston. ed. Friedl. p. 42
ἡ διπλῆ ὅτι μάντις γενικῶς, ἱερεὺς δὲ xal
ΠΤ ΠΩΣ εἰδιχῶς. εἴδη μάντεων, cf. Suid.
Sed cf. Porphyrium ad 4 463, (schol. ed. Dindorf
III p. 68) qui accurate rem exponit περὶ τριῶν
γὰρ ἔφη (sc. A 62) περὶ μάντεως, ὃς ἐχ ση-
μείων ἢ τεράτων ἢ οἰωνῶν ἢ ἔχ τινων συμ-
βόλων 7 ἀποβάντων λέγει χαὶ μαντεύεται. ὡς
ὁ Κάλχας. . ὃ Θεοχλύμενος.. . χαὶ͵ ἢ “Ἑλένη
(o 172). ὁ δὲ ἱερεὺς ἀρᾶται͵ χαὶ εὔχεται τῷ
ϑεῷ, οὗπερ E τὴν ἱερωσύνην ἔχει. ὡς ὃ
Χρύσης. EI δὲ ὀνειροπόλος ἔμπειρός ἐστιν
ἀποχρίνεσϑαι ὀνείρατα. cf. Eust. 47, 36 s. 1410,
48, praeterea Naegelsbach adn. ad l., 'eund. nach-
homer. Theol. IV 11, Ribbeck in Philol. VIII 707.
A 92 xai ηὗδα μάντις [277 μῶν | sc. Κάλχας, cf.
A 99 Τειρεσίης, 291 Μελάμπους. A 106 μάντι
χαχῶν, oU πώ ποτέ μοι τὸ χρήγυον εἶπας |,
sc. Κάλχας, 384 ἄμμι δὲ μάντις | εὖ εἰδὼς ἀγό-
ρευε ϑεοπροπίας ἑκάτοιο |, idem. JN 69 τις
νῶι ϑεῶν.. . | μάντεϊ εἰδόμενος χέλεται.. μά-
χεσϑαι |, sc. ᾿Κάλχαντι, 663 Εὐχήνωρ. Πολυίδου
μάντιος, υἱός |. 921 ἄλλος ἐπιχϑονίων... ᾿
ἢ oi μάντιές εἶσι, ϑυοσκόοι 5 ἱερῆες, « 202
μαντεύσομαι .. 1) οὔτε τι μάντις ἐὼν οὔτ᾽
οἰωνῶν aigu. εἰδώς ]) sc. “Μέντης, 1 508 ἔσχε
τις ἐνθάδε μάντις ἀνὴρ qc TE μέγας UGE Ti-
λεμος Εὐρυμίδης. ὃς “μαντοσύνῃ ἐχέχαστο | xal
μαντευόμενος χατεγήρα Κυχλώπεσσιν, x 498
1018
ψυχῇ χρησομένους. Θηβαίου Τειρεσίαο .μάντηος
ἀλαοῦ, τοῦ τε φρένες £uneóot εἰσι, v. 1. v. su-
pra, ef. u 267. x 538 ἔνϑα τοι αὐ τίχα μάντις
ἐλεύσεται, ὄρχαμε, λαῶν), sc. Τειρεσίης. o 225
σχεδόϑεν ᾽δέ οἱ ἤλυϑεν ἀνὴρ | τηλεδαπός ..
μάντις, SC. Θεοκλύμενος. In opificibus publicis
vates numerari ct. 0 884 τίς γὰρ δὴ ξεῖνον κα-
λεῖ ἄλλοϑεν αὐτὸς ἐπελϑὼν | ἄλλον 40 εἰ “μὴ
τῶν, οἱ δημιοεργοὶ ἔασι |, μάντιν ἢ ἰητῆρα
χαχῶν ἢ τέχτονα óovoov; — Cf. Lobeck Aglaoph.
] 260, Schoemann gr. [A. 67. C. F. Hermann gr.
A. 37, 7, Ameis ad B 832, Buchholz hom. Real.
II 1, 38. — E. M. 574, 69 παρὰ τὸ μῶ, τὸ ζη-
τῶ, γίνεται μάτις, καὶ πᾶεον «ou. TOU V μάν-
τις, .. οὐ γὰρ παρὰ τὴν μανίαν ὥς τινες ὑπέ-
λαβον. Eust. 48,1 μάντις παρὰ τὸ μαίνεσϑαι
εἴρηται. μανίαν γάρ τινα ἔνϑεον ἐχστατικῶς
οἱ μάντεις ἐν τῷ προλέγειν ἔπασχον.
τεύομαι, μαντείη. μαντήιον, μαντοσύνη.
αντοσύνη (Woerner subst. homer. index.
p. 17 ,multo vehementius offendimus in vocabulo
μαντοσύνη, quod praeter regulam a substantivo
μάντις derivatum esse dicunt, quoniam ea no-
mina ante σύνη suffixum vocalem o requirant
(cf. μάντης 3).), Leguntur formae: μαντοσύνῃ,
τρὴν, -v«c. — Ars vaticinandi. 4 72 Κάν-
χας.. νήεσσ' ἡγήσατ’ ᾿Αχαιῶν Ἴλιον εἴσω] ἣν
διὰ μαντοσύνην, τήν οἱ πόρε Φοῖβος ᾿Απόλ-
λων, ε 509 Τήλεμος Εὐρυμίδης, ὃς μαντοσύνῃ
ἐχέχαστο, v. Nitzsch ad l supra s. v. μάντις.
B 832 A 880 υἷε... Μέροπος Περχωσίου, ὃς
περὶ πάντων | ἤδει μαντοσύνας. Hes, Suid.
.M«o«9«r urbs Atticae in campo Maratho-
nio sita, diversa ἃ vico, qui nunc αραϑῶνας
dicitur, cf. Bursian G. v. Gr. I 338. Campus no-
men tulisse videtur a planta μάραϑρον, fenicu-
lum, Fenchel, cf. Strabo III 4, 9 (160), qui de
campo Hispaniae χαὲ τοῦ Μαραϑῶνος χαλου-
μένου πεδίου, .. φύοντος πολὺ τὸ μάραϑον,
Herod. ed. Lentz I 88, 80 ot τόποι γὰρ ἀπὸ
τῶν ἐν αὐτοῖς ὄντων ὀνομάζονται, Κυπάρισ-
σος, ᾿Ελαία, χαὶ τύπῳ περιεκτιχῷ Σικυών,
MapeSov. Suid. ἀπὸ αράϑου, υἱοῦ ᾿πόλλω:
νος. — ἡ 80 λίπε δὲ Σχερίην ἐρατεινήν Ι, ἵχετο
δ᾽ ἐς αραϑῶνα zal εὐρυάγυιαν ᾿Αϑήνην, sc.
γλαυχῶπις ᾿Αϑήνη. Eust. 284, 17. Hes.
μαραένω (ἃ rad. μερ, og, ue, sanscr. mar
— morior et mla — maresco, lat. mor-ior, mar-
esco, goth. maur-thr, cf. Curt. 'Et5 331555. Fick
W.*'II 186s. rad. mar — contero, Nido in
Curt. Stud. V p. 160). Leguntur formae: act. aor.
ἐμάρανε h. Merc. 140, pass. impf. ἐμαραίνετο
V, 228, aor. ἐμαράνϑη 1212. — Exstinguo,
pass. ,exstinguor. 1) act. h. Merc. 140 &v-
ϑραχιὴν δ᾽ ἐμάρανε, κόνιν δ᾽ ἀμάϑυνε μέλαι-
vay |. — 2) pass. 7 212 χατὰ πῦρ ἐχάη zal φλὸξ
ἐμαράνϑη |, Ῥ 228 τῆμος πυρκαϊὴ ἐμαραίνετο,
παύσατο δὲ φλόξ. -- XE à μαΐρω vocem
repeti volunt cf. E. M. 76, 22 μαίρω τὸ Àduno,
ες ἀφ᾽ οὗ τὸ μαραίνω, v. ὙΠ τα 748, 9. Doed.
Gl. 2487 μαραίνω formam secundariam vocis μα-
ράσσω esse opinatur.
ue oyatvo (μάργος) furo, mente captus
sum, ἐπί τινι, semel E 882 5j vOv . . Διομή-
δεα Ι; μαργαίνειν ἀνέηκεν £m ἀϑανάτοισι. ϑεοῖσι..
Apoll. Lex. 109, 88 ἐνθουσιᾶν καὶ οἱονεὶ μαί-
νεσϑαι, cf. schol. BV ad 1. Hes., Suid., Eust.
617, 82.
μάργος (Fick W.5 I 174 II 187 a rad. marg
tero, stringo, μάργος, ,umherstreichend, irre*.
Goebel Lexil. II 232 μαργαίνω tumeo et μάρ-
(μαν-
μαντοσύνη — μάρμαρος
γος tumidus ,strotzend, schwellend* interpre-
tatur; veteres μαινόμενος cf. E. M. 574, 103.
Herod. ed. Lentz 1 139, 31 τὰ εἰς γος ἔχοντα
τὴν πρὸ τέλους συλλαβὴν εἰς σύμ Qvoy λή-
γουσαν ἐπιϑετικὰ ὄντα, εἰ μὴ ἔννοιά τις ,éndg-
χοι συνθέσεως, ὀξύνεται γοργός, ἀργός. τὸ
μέντοι «Ἄργος βαρύνεται, χαὶ τὸ “μάργος σύν-
ϑετον ὃν ἀπὸ τοῦ μα “στερητικοῦ xci τοῦ ἔρ-
γον. ὁ γὰρ μάργος οὐδὲν ἀγαϑὸν ἐργάζεται.
Leguntur formae in Od., masc. voc. μάργε, fem.
μάργῃ, -ην. — Vesanus, mente captus, zx
421 μάργε, τί ἢ δὲ σὺ Τηλεμάχῳ ϑάνατόν τε
μόρον τε] ῥάπτεις, y 1 μάργην σε ϑεοὶ έ-
σαν, οἵ τε δύνανται | ἄφρονα ποιῆσαι, σ 2 μετὰ
δ᾽ ἔπρεπε γαστέρι uu YN. | &bnysc. φαγέμεν
καὶ πιέμεν, Eust. ad 1. εὐπρεπὴς ἦν γαστρι-
μαργίᾳ, εἴτουν ἀπληστίᾳ. Goebel]. ο. γαστὴρ
μάργη ,Schmerbauch". Ameis ad l. ,vesanus
mit sinnlicher Belebung des Magens*". (μαρ-
yatvo.)
άρες Amisodari f. Atymnii frater, Lycius,
a Thrasymede. interfectus. Π 319 Μάρις δ᾽ αὖ-
τοσχεδὰ δουρὶ] ᾿Αντιλόχῳ ἐπόρουσε χασιγνής-
τοιο χολωϑεῖΐς, qui ab Antilocho interfectus erat,
τοῦ δ᾽ ἀντίϑεος Θρασυμήδης] ἔφϑη ὀρεξάμε-
νος πρὶν οὐτάσαι, οὐδ᾽ ἀφάμαρτεν ... δού-
πησεν “δὲ πεσών, xarà δὲ σκότος ὄσσε κάλυψεν,
μαρμαέρω (pro μαρ-μαρ-ι-ὦ ἃ rad. μαρ ful-
geo, splendeo, cf. Curt. Et.» 567, Fick W. lI
186, Corssen Vocal? I 404, Grassmann in Kuhn
Ztschr. XVI 163, Fick ibid. XXII 683. Goebel
in Philol. XIX 419. LexilI[ 239 a rad. 010,
Doed. Gl. 2484). Non leguntur formae nisi par-
ticipii μαρμαίροντες, -«c, -α, — Fulgeo, lu-
ceo, corusco. 1) 46 splendore metallorum, im-
primis armorum. JM 195 ἐνάριζον à ἀπ᾽ ἔντεα uag-
μαίροντα |. I1 664 ἔντε᾽ ἕλοντο | χάλκεα μαρ-
μαίροντα ΟΣ 181 27. Σ 617 τεύχεα
μαίροντα παρ᾽ Ἡφαΐστοιο, φέρουσα E. / N 501
Τρῶες. ἢ χαλχῷ μαρμαίφοντες - £xovco |,
II 279 αὐτὸν καὶ ϑεράποντα, σὺν. ἔντεσι μαρ-
μαίροντας |. — Ν 22 ἔνϑα δέ οἱ (sc. Ποσει-
δάωνι) χλυτὰ δώματα βένϑεσι λίμνης", χρύσεα
μαρμαίροντα τετεύχαται. -- 2) semel de oc
rum fulgore. I'397 στήϑεα 9? ἱμερόεντα καὶ
ματα μαρμαίροντα | sc. ᾿ἀφροδίτης. — E.
574, 118 μαρμαίρω τὸ λάμπω: μέλλοντα ab
ἔχει, τοῦτο ἐκ τοῦ μαίρω xarà ἀναδιπλασια-
σμόν. Eust. 1230, 43, Hes. Ter legitur in exitu
versus, sexies alterum pedem incipit et caesuram
tertii pedis efficit. (μαρμάρεος, μάρμαρος, μαρ-
μαρυγή.)͵
μαρμάρεος (rad. μάρ). Formae non leguntur
nisi ter in ll. acc. sing. fem. μαρμαρέην. Ἢ
Fulgens, splendens, coruscans. — 1)
armis cf. μαρμαίρω. P 594 Κρονίδης ἕλετ᾽ T
γίδα ες μαρμαρέἕην, v. Eust. 1119, 40. 2 480
περὲ δ᾽ ἄντυγα βάλλε φαεινήν), τρίπλακα μαρ-
μαρέην. — D' 198 X 441 codd. plerique et Eust.
393, 8 ἱστὸν ὕφαινε... 1 δίπλαχκα μαρμαρ
Aristarchus, Aristophanes, Zenodotus z00qv9. »
cf. La Roche ed. crit., Eust. l c.— 2) de mari.
Ξ 978 τῇ δ᾽ ἑτέρῃ ἅλα μαρμαρέην sc. &
Goebel I f. s 1855 p. 527 ,,μι. schliesst
den Begriff des Abspringenden und Wiederkeh-
renden beim Glanze ein, d. h. es bedeutet schim-
mernd, glitzernd*. Buchholz hom. Real. I 62,
Schmidt Syn. I 593, Eust. 985, 27.
μάρμαρος (a rad. uco)splendens, fulgens,
adi. et substant. ὃ μάρμαρος lapis splendi-
dus, cf. Curtius Et.^ 567, Fick W.? II 186, αἱ
mann in Kuhn Ztschr. XVI 164 μάρμαρος ,ur-
spruenglich schimmernd, glaenzend, dann als Bei-
name von zérooc (II 735), und auch ohne dies
Substantiv (M 380 «499) vorzugsweise den schim-
mernden, weissglaenzenden Marmorstein bezeich-
| nend, wenngleich bei Homer diese Anschauung
| zuruecktritt*. Buchholz hom. Real. II 989 y. la-
| pidem ,,Stein* significare vult, v. Friedreich hom.
Real. p. 89, Pictet comparasse sanscr. mrn-ma-
| ru-s — lapis Curtius 1. c. auctor est. — 1) adi.
II 735 λάζετο πέτρον | μάρμαρον ὀχριόεντα.
— 2)subst. M 380 ε 499 Αἴας. : ἄνδρα χατ-
| ἕχτα, . μαρμάρῳ ὀχριόεντι βαλών, Di Us
| τείχεος ἐντὸς | χεῖτο μέγας. — Eust. 1641, 92.
E. Gud. 380, 23. Hes. u. λευχὴ λίϑος. μαρ-
μάρῳ ὀχριόεντι" λίϑῳ τραχεῖ.
ueomueovy (ἃ rad. μαρ fulgeo, Curt. Et.^
| 724). Non leguntur formae nisi semel in Od. plur.
μαρμαρυγάς, in hym. Ap. sing. μαρμαρυγῆς
᾿(μαρμαρυγαῖ). — Fulgor coruscans, qui fit
| motu vibranti pedum saltantium. Schol. B ad
Ν 840 τὰς ἐν τῇ χινήσει στιλβηδόνας, ας ποιεῖ
χαὶ τὸ πῦρ χινούμενον, cf. Schuster in Ztschr.
f G. 1861 p. 723. — 9 265 αὐτὰρ Ὀδυσσεὺς |
μαρμαρυγὰς »ϑηεῖτο ποδῶν, ϑαύμαζε δὲ 9vuc |,
h. Ap. 203 αἴγλη δέ μιν ἀμφιφαείνει | μαρμα-
ρυγῆς τε ποδῶν xal ἐυχλώστοιο χιτῶνος |
codd. μαρμαρυγαί, Schneidewinus scripsit μαρ-
μαρυγῆς v. Baum. ad l. — Doed. Gl. 2484 μι.
interpretatur ,jugendliche Fuelle und blendende
Weisse der Gliedmassen*. Livius Andronicus ,,ne-
xus dubios" vertit. v. Ameis app. ad l. Apoll.
Lex. 110, 1 τὰς συνεχεῖς τῶν ποδῶν χινήσεις,
cf. Hes. Suid. ἄστραψις, λαμπη δών. E. M. 574,
124, Eust. 1595, 55.
uoo uet (a rad. καρ, sanscr. mar, tero, con-
tero, cf. Curt. Et." 327 337. Fick W.5 I 717 Π
186 eigentlich einander aufreiben*, Fritzsche in
Curt. Stud. VII 384 sanscr. mr-na-mi contero, v.
Curt. Verb. I 171. Goebel Lexil. II 248 a rad.
σμαρ, vibro ,schwingen — ringen*). Leguntur
formae: Praes. ind. μάρναται, opt. μαρνοίμεϑ'
À 518 codd. plerique, cod. "Marc. 647, Vindob. 5,
Bekker, Duentzer μαρναίμεϑ᾽, v. Ameis app.
ad 1. impr. μάρναο Ὁ 475 II 497. inf. μάρνασϑαι,
μάρνασϑ᾽ E 33. ptep. μαρνάμενος, -0t0, -ov,
τοι, -Qv, -010(v), τους, -ouv. — Impf. ἐμάρναο
x 228, ἐμάρνατο M 40, μάρνατο, μάρναϑ Ν
369, ἐμαρνάμεϑ᾽ o 41], ᾿μαρνάμεϑ' γ 108, μάρ-
| vavco, du. ἐμαρνάσϑην H301 P 382. — Pugn 0,
| dimico armis, proelio. 1) absol 4 513 οὐδ᾽
Ἀχιλεὺς... -.] μάρναται, E 88 Τρῶας μὲν ἐάσαι-
μὲν καὶ ᾿Αχαιοὺς | μάρνασϑ᾽, “22 395 οὐ γὰρ
᾿Αχιλλεὺς εἴα μάρνασϑαι, sc. “Μυρμιδόνας, AZ
596 N 673 P 366 61 ὡς ot μὲν μάρναντο δέ-
μὰς πυρὸς αἰϑομένοιο, P 494 ὡς οἱ μὲν μάρ-
γαντο. M 40 ἐμάρνατο ἰσος ἀέλ Aq |, IN 169 540
οἱ δ᾽ ἄλλοι μάρναντο, βοὴ δ᾽ ἄσβεστος ὀρώ-
θει, 369 ὃ δὲ ᾿“μάρναϑ' ,“ὑποσχεσίῃσι πιϑήσας |,
P 382 τὼ δ᾽ ἐπιοσσομένω ϑάνατον καὶ φύζαν
ἑταίρων | “νόσφιν ἐμαρνάσϑην, o 4l ἡμεῖς δὲ
πρόπαν ἤμαρ “ἐμαρνάμεϑ', Π 195 ὃς πᾶσι με-
τέπρεπε . . | ἔγχεϊ μάρνασϑαι. — Participium
A 257 πάντα πυϑοίατο μαρναμένοιιν |, A 74
᾿παρετύγχανε μαρναμένοισιν |, M 429 ὅτεῳ
στρεφϑέντι μετάφρενα γυμνωϑείη | μαρναμέ-
γῶν, cf Classen Beob. p.167. Ν 579 χαί τις
gei | μαρναμένων... ἐχόμισσε, Ν 96 ὕμμιν
1 γώ γε] μαρναμένοισι πέποιϑα σαωσέμεναι
νέας, 278 ἄλλον πού τινα μᾶλλον ᾿Αχαιῶν ..
λήϑω μαρνάμενος, Ξ 95 ἀλλήλους ἐνάριζον
|
|
]
L ,
μαρμαρυγὴ — μάρττω
1019
411 πὰρ ποσὶ μαρναμένων ἐχυ-
μαρνάμενοι,
-μαρναμένοιο Ἕκτο-
λίνδετο, Οθοθχροτάφοισι..
ρος, schol. d» 5 μαινομένοιο. Ὁ 699 τοῖσι δὲ
μαρναμένοισιν ὅδ᾽ ἦν νόος, 715 ἀπ᾿ ouov
ἀνδρῶν͵ μαρναμένων, cf. o 507. π 98 116 οἷσι
περ ἀνὴρ 1 μαρναμένοισι πέποιϑε, σ 81 ἵνα
πάντες ἐπιγνώωσι τς | μαρναμένους. — 2) ad-
ditur, a) locus, ubi pugnatur, περί τι, τινί
ἀμφί τι sim. b)res, dequa pugnatur, περί τι-
voc, ἀμφί τινι, εἵνεκα. 8) Ζ 256 μαρνάμενοι περὶ
ἄστυ, y 108 περὶ ἄστυ. - | μαρνάμεϑ', Z 328
περὲ ᾿ πτόλιν... | μαρνάμενοι, € 458 πᾶν δ᾽
queo μάρναντο περὶ Σχαιῇσι πύλῃσι |. II 715
μαρναμέν ov ἀμφ᾽ αὐτόν, P 387 μαρναμένοιιν"
ἀμφ᾽ ἀγαϑὸν ϑεράποντα. 4A 498 μάχης em
ἀριστερὰ μάρνατο πάσης |. P 408 πολλὸν γὰρ
ἀπάνευϑε νεῶν μάρναντο ϑοάων |. λ 518 ἐν
πεδίῳ Τρώων μαρνοίμεϑ᾽ ᾿Αχαιοί |, v. 1. μαρ-
value? v. supra, cf. I7 241 μετὰ Μυρμιδόνεσσι |
μάρνασϑαι. — b) addito eo, de quo pugnatur.
Il 497 ἐμεῦ πέρι μάρναο χαλχῷ ls, περιμᾶρ-
vao, ὑφ᾽ £v ᾿Αρίσταρχος, ω 89 “μαρνάμενοι περὶ
σεῖο, 7 998 ἀμφ᾽ Ἑλένῃ. 2 εἰνάετες Τρώεσσιν
ἐμάῤναο, 1 327 ἀνδράσι μαρνάμενος ὀάρων
ἕνεχα σφετεράων |, pertinet huc Η 301 ἐμαρ-
νάσϑην ἔριδος πέρι ϑυμοβόροιο cf. II 476 συν-
(rav ἔριδος πέρι 9., Y 953 χολωσάμεναι ἔρι,
δος πέρι 9: — e) σύν τινι. y 85 ὅν ποτέ
quat | σὺν σοὶ μαρνάμενον Τρώων πόλιν ἐξα-
λαπάξαι. ---ϑ) contra aliquem pugno, a) τινί.
7" 807 μαρνάμενον φίλον υἱὸν ἀρηιφίλῳ Με-
νελάῳ], Z 204 Ἴσανδρον .. μαρνάμενον Σο-
λύμοισι κατέχτανε χυδαλίμοισι, Τ ΩΤ ἀνδράσι
μαρνάμενος ὀάρων ἕνεχα σφετεράων, ει δ0 ἀφ᾽
ἵππων | ἀνδράσι μάρνασϑαι, 44 190 205 λαὸν
ἀνώχϑω (ὁ Ιμάρνασϑαι δηίοισι, N 720 μάρναντο
Τρωσίν τε x«l ἍἝχτορι, O 475 μάρναό τε
Τρώεσσι, 557 ᾿Αἀργείοισι | μάρνασϑαι, χ 298 εἰ-
νάετες Τρώεσσιν ἐμάρναο. -- b) ἐπί vivi. I
317 P 148 Bepruggen δηίοισιν ἐπ᾽ ἀνδράσι vo-
λεμὲς αἰεί 1. E. M. 574, 135 παρὰ τὸ μα-
ραίνεσϑαι τῷ πολέμῳ καὶ φϑείρεσϑαι. E. Gud.
380, 30 ἀπὸ τοῦ μαρνῶ, μάρνημι, . . τὸ δὲ
μαρνῶ ἀπὸ τοῦ ἀρνός. Eust. 1009, 27 τὸ δὲ
μάρπτειν οἱ παλαιοὶ σχολιασταὶ χυριολεχ-
τεῖσϑαί φασιν ἐπὶ τοῦ χερσὶ συλλαμβάνειν"
μάρη γάρ φασιν αἱ χεῖρες, ὅϑεν καὶ μάρνασϑαι
τὸ διὰ χειρὸς μάχεσϑαι. οἵ. Lobeck Paralip.
p.74. Hes. (περιμάρναμαι.)
Μμάρπησσα (Curt. Et." 463 ἃ rad. uz. ca-
pio, arripio, cf. Eust. 776, 3, oblocutus est Goe-
bel Lexil. I1 39 cf. Philol. XIX p. 419, qui M&g-
πησσος et άρπησσα derivans a rad. «o splen-
deo et πήγνυμι ,Glanzfeste* vocem illam inter-
pretatur) Eueni filia, mater Cleopatrae, Idae
uxor, semel in Il. T 557 καλῇ Κλεοπάτρῃ h
κούρῃ Μαρπήσσης χαλλισφύρου Εὐηνίνης |
Ἰδεώ 9. — cf. schol. ad 1.. Eust. 1. c., Preller
gr. M. I* p. 219. v. sub v. Ἴδης.
“άρπτω (Curt. Et.^ 463, Kia Ztschr. III
p. 410 a rad. μαρπ, uet, sanscr. marc, prehendo,
cf. Fick W.? I 720, Roth in Kuhn Ztschr. XIX
p. 222, Doed. GI. 2333). Leguntur formae: praes.
coni. μάρπτῃσι. impf. ἔμαρπτε, μάρπτε. fut.
μάρψει. aor. coni. μάρψῃ, inf. μάρψαι, ptcp.
μάρψας. --- Prehendo, a) comprehendo. Φ
489 ἐμ ἀμφοτέρας ἐπὶ χαρπῷ χεῖρας ἔμαρπτε Ι;
Ο 137 μάρψει δ᾽ “ἑξείης ὅς τὰ αἴτιος ὅς τε καὶ
οὐχί |, x 116 αὐτίχ᾽ ἕνα μάρψας ἑτάρων ὁπλίσ-
σατο δεῖπνον, 1989 σὺν δὲ δύω μάρψας ὥς τε
σκύλακας ποτὶ γαίῃ | κόπτ' cf. 811 344. v. s. v.
1020
σύν ἴδα. — ἀγκὰς μάρπτω complector.
X 8406 ἀγχὰς ἔμαρπτε Κρόνου παῖς ἣν παρά-
χοιτιν |. b) ποσὲ μάρπτῳ consequor,
einholen. 4 564 ze με μεταΐξας μάριψῃ τα-
χέεσσι πόδεσσιν |, X 301 ὡς ὃ τὸν οὐ δύνατο
μάρψαι ποσίν. — c) attingo. A z 298 οὐδὲ
χϑόνα μάρπτε ποδοῖιν |.
αἱ βάλλω. τύπτω --- μάρπτων ποιῶ. € 405 419
οὐδὲ. 2 FAxeg ἀπαλϑήσεσϑον, & κεν μεάρπότῃσι
κεραυνός, quae inflixerit, v. Eust. 720, 26.
d) translate. P 62 v 56 sve τὸν ὕπνος
ἔμαρπτε λύων μελεδήματα ϑυμοῦ |. e 679 "Eo-
μείαν.. ὕπνος ἔμαρπτεν | cf. ὦ 390 ἐπεὲ κατὰ
γῆρας ἔμαρψεν |. — E. Gud. 380, 97 κυρίως
μάρψαι ἔστι τὸ ταῖς χερσὶ συλλαμβάνειν" μάρη
γὰρ ἔλεγον τὰς χεῖρας, cf. Eust. 1009, 94, Lo-
beck Paral. p. 74. — Duobus locis μὲ positionem
efficit Y 901 ov δύνατο μάρψαι, z 116 ἕνα
μάρψας, neque tamen recte Hoffmann quaest.
p. 155 vocem a zu litteris incepisse suspicatur.
v. La Roche h. U. p.56, Stud. p. 151. (κατας-,
συμμάρπτω, ἐμμαπέως, μάψ᾽ cet.).
μαρτυρέη (μάρτυς). Non legitur forma nisi
semel dat. plur. μαρτουρίῃσι. -- Testimonium.
λ 825 πάρος δέ uiv Ἄρτεμις ἔχτα | “ἴῃ gv ἀμ-
φιρύτῃ Διονύσου μαρτυρίῃσι |, sc. ᾿Αριάδνην.
Eust. 1688, 47 ἤγουν καταμαρτυρίαις, κατηγο-
otc. οἱ μέντοι ψεώτεροί φασι τὸν Διόνυσον
ἐπιστάντα μετὰ τὸν Θησέως ἀπόπλουν δοῦναι
αὐ τῇ στέφανον χρυσοῦν καὶ μιγέντα παραμυ-
ϑήσασϑαι. τὴν δὲ Ἄρτεμιν ἀνελεῖν αὐτὴν ὡς
προδοῦσαν τὴν παρϑενίαν. At v. Nitzsch ad 1.,
qui versum spurium esse et pro μαρτυρίῃσι
seriptum fuisse μαργοσύνῃσι sim. suspicatur,
praeterea Ameis app. ad Ll, L. Preller ausgew.
Aufsaetze p. 294. Hes. βουλήσεσι, ἐντολαῖς.
“μάρτυρος (Curt. Et.» 330, Fick W.* I 836 ἃ
rad. u£0, μᾶρ, sanscr. smar — memini, lat. me-
mor) Formae leguntur: semel, π' 423, sing. μάρ-
τυρος. sexies plur. nom. μάρτυροι, quam for-
mam Zenodotus omnibus locis in μάρτυρες mu-
tavisse videtur. cf. Ariston. ad B 302 μάρτυροι"
ὅτι Ζηνόδοτος γράφει μάρτυρες. b δ᾽ Ὅκμη-
ρος ἐσχημάτιχεν" Ζεὺς δ᾽ ἄμμ᾽ (cod. (tu) ἐπι-
μάρτυρος ἕστω (H 76), eund. ad DI'980 Ὅμη-
poc δὲ μάρτυρος κατὰ τὸ ἑνιχὸν λέγει... H
76, οὗ πληϑυντιχὸν ἔσται τὸ μάρτυροι, οἴ. 5
974 X 255. Duentzer Zenod. p. 52, La Roche
h. T. p. 308, Lobeck elem. p. 350, v. Herod. ed.
Lentz " 47, As. II 747, 28 s. — Semel h. Merc.
9372 acc. plur. μάρτυρας. — Proprie qui remi-
niscitur, testis. π 423 οὐδ᾽ txétac ἐμπά-
ζεαι, οἷσιν ἄρα Ζεὺς] μάρτυρος, quorum remi-
niscitur, quos tuetur. 4 888 τὼ δ᾽ αὐτὼ μάρ-
τυροι ἔστων |. 302 ἐστὲ δὲ πάντες] μάρτυροι,
Τ᾽ 280 ὑμεῖς μάρτυροι ἔστε, φυλάσσετε δ᾽
ὅρκια πιστά I2 08:984: ἵνα νῶι» ἅπαντες] μάρ-
τυροι o0, X 9255 τοὶ γὰρ ἄριστοι | μάρτυροι
ἔσσονται, '* 394 αὐτὰρ Unto9s | μάρτυροι eu
φοτέροισι ϑεοί. « 978 ϑεοὶ δ᾽ ἐπὶ μάρτυροι
ἔστων | FHKLR, quos Bekker, La Roche se-
quuntur; ceteri ἐπιμάρτυροι, cf. Ameis ,app. h.
Merc. 372 οὐδὲ ϑεῶν μαχάρων ἄγε μάρτυρας
οὐδὲ κατόπτας!. Eust. 114, 12 1807, 16. E. M. 574,
187 παρὰ τὸ μάρπτω, τὸ καταλαμβάνω μάρπτυς
χαὶ μάρτυς, ἢ παρὰ τὸ μαίρω, τὸ λάμπω. E.
Gud. 380, 47. (uetorvoín,. ἐπιμάρτυρος.)
Mov, L 197 ἀσχὸν ἔχον μέλανος οἴνοιο!
ἡδέος, ὅν “μοι δῶχε, Méoov, Εὐάνϑεος υἱός Ι,
ἱρεὺς ᾿Απόλλωνος, ὃς Ἴσμαρον ἀμφιβεβήκει.
Goebel Lexil. I 841, Ἡάρων st. Σμάρων: der
μαρτυρίη — μάστιξ
-- ἕλκεα μάρπτω ..
Glaenzende, Leuchtende, Sohn Schoenblums, ist
Priester des Strahlengottes zu Lichtheimé ef,
Lexil.II 239. Eust. 1623, 46 τὸν δὲ άρῳνα,
o? xal δοκεῖ παρώνυμος εἶναι ἡ κατὰ Θράχην
Μαρώνεια, καὶ ἱερῷ ἐτίμησαν οἱ ἐγχώριοι.
οὗ τὸν πατέρα Εὐ ἄνϑην Ἡσίοδος Οἰνοπίωνός
ἱερὸν (sic) ἱστορεῖ. υἱοῦ Διονύσου. ὅϑεν δο-
χεῖ καὶ εὐοινεῖν οἷα δῶρον ἔχων αὐτὸ ἐκ
τοῦ προγόνου Διονύσου, v. Nitzsch ad L, Ameis
app. Preller gr. M. I? p - 604.
Mone oppidum Afgolidis. B 562 οἵ τ᾽ ἔχον
Αἴγιναν ]άσητά τε κοῦροι ᾿Αχαιῶν |. Strabo
VHI 376 (6, 17) Αἰγίνῃ τὸν Τ]άσητα συνῆψεν,
ὄντα τῆς ᾿Αργολικῆς ἠπείρου, v. Curtius Pelop.
II 462, Bursian G. v. Gr. II 97.
μάσταξ (Fick ὙΥ.3 II 183, Roscher in Curt,
Stud. III 133 a rad. mad, μαστάζω, lat. mando,
goth. matjan. cf. Goebel Lexil. II 224 rad. σμαδ,
mando, μάσταξ ,urspr. Kauer*. Doed. Gl. 807).
Leguntar formae: acc. sing. μάσταχα bis, ud-
σταχ᾽ semel — Significat et a) os, quo man-
ditur, et b) cibus, Ju aut, τροφή. a),ó 287
ἀλλ᾽ Ὀδυσεὺς ἐπὶ μάστακα χερσὶ πίεζε | v 76
ἑλὼν ἐπὶ μάστακα χερσὶν | οὐκ ἔα εἰπέμεναι,
— b) 1894 Oc δ᾽ ὄρνις ἀπτῇσι νεοσσοῖσι πρὸ-
φέρῃσι | μάστακ", ἐπεί κε ,"λάβῃσε. schol. Ven.
ὅτι οἱ γλωσσογράφοι μάσταχκα τὴν ἀκρίς
δέον μάσημα καὶ βρῶμα. ἐνίοτε δὲ καὶ α
τὸ στόμα, cf. Eust. 153, 61. Apoll. Lex. 110, 2:
τὸ στόμα" ,udcrux) ἐπεί κε λάβῃσι“. τὸ ᾿δὲ
πλῆρες μάστακι, rostro si quid arripuerit inter-
pretatur, sed v. Spitzner ad l. Veteres plerique,
cf. Eust. l. c, Hes, E. M. 574, 180 230, E. G
381, 32, recentiores omnes 4. hoc loco co
βρῶμα, escam pullis allatam, interpretantur. )
Lehrs Arist? p. 37.
ucoico (μάστιξ).
aor. 8. sing. μάστιξεν,
incito. 8) ὁ. acc. E 768 K ,930 4A 519 ni
ξεν δ᾽ Vumovc, τὼ δ᾽ ovx ἀέχοντε πετέσϑην
cf. O 117. Duentzer hom, Abh. p. 320 Καὶ 530
per errorem e 41 519 hue translatum esse vi
quod Ulixes (v. 500) non flagello, sed arcu à
incitandos equos usus sit. v. Ameis app. δᾷ
— b) sequitur infinitivus, acc. supplendus st.
E 366 O 45 .Y 400 y 484 494 o 192 μάστι
δ᾽ ἐλάαν, τὼ δ᾽ oix ἀέκοντε πειέσϑην!, tid
μάστιξεν, δ᾽ ἐλάαν- χαναχὴ δ᾽ ἦν ἡμιόνοιιν,
μάστεξ (stirps duplex est μαστε et juu
Lobeck elem. p. 76 “μάστιξ et μάσϑλη aph
affecta esse pro ἱμάς et ἑμάσϑλη, quae 1otà
tivum habeant, etymon eorum propter Hom
μάστιγε ἐπεμαίετο ἵππους esse μάσασϑαι
tendo, suspicatur, cf. Benfey WL. I 290, Doe
Gl. 30, E. Gud. 381, 8. Curt. 3 gto 312 394 μασ-
et μασ-τιγ ad radicem μα, ueceo9er ,tasten*
referri vult, de suffixo τὰ iy v. ibid. 535
cf. Meyer in Curt. Stud. V 111. Fick W.5 II 1
ἃ rad. mat, quo pertineant lat. mutilus, meti
vocem derivat). Formae leguntur: μάστιγι de
cies, μάστιγα ter decies, μάστιγας V 362,
sing. μάστε Ψ 500, acc. μάστεν ὁ 182. — 'Fla-
gellum, 1) quod est ad incitandos equos, 2) t
μάστιξ “Διός. 1) Ε 748 0 392 E δὲ μάστιγι
ϑοῶς enu ev ἄρ᾽ ἵππους 1,0 352 μάστιγι
χκατωμαδὸν ἤλασεν 1 ἵππους , I 642 ὃ δ᾽ »
Non legitur forma nisi
undecies. Flagello,
καὶ ἡνία σιγαλόεντα Ι δέξαι, t 81 5
μάστιγα καὶ ἡνία c. |, E 840 λάζετο à
στιγαᾷ καὶ ἡνία Παλλὰς ᾿Αϑήνη!, P 482 μάστιγα
xal ἡνία λέζετο χερσί ] cf. 2 441, Ψ 390 δῶχε
δέ οἱ μάστιγα, 510 κλῖνε δ᾽ ἄρα μάστιγα ποτὶ
fvyóv, h. Cer. 378 ἡνία καὶ μάστιγα λαβὼν
μετὰ χερσὶ φίλῃσε |. — plur. 362 πάντες
dg! ἵπποιιν μάστιγας ἄειραν |, — ,Epitheta ac-
cedunt φαεινή K 500 ἐπεὲ οὐ μάστιγα φαει-
γὴν | .. νοήσατο χερσὶν ἐλέσϑαι cf. T 395 Ὁ
384 ἢ. Merc. 497. 5 316 ἅμασεν μάστιγε φα-
fug | — Avon 4 532 ἵμασεν c ἵππους
μάστιγι λιγυρῇ. — ϑοή Ρ 430 μάστιγι 9og ἐπε-
μαίετο ϑείνων |. — 2) μάστιξ Διός. 1] 57
Ἀργεῖοι δὲ Διὸς μάστιγι δαμέντες Ι νηυσὶν ἔπι
ὅς ἐσχανόωντο, N 812 ἀλλὰ Διὸς μάστιγι κακῇ
ἐδάμημεν ᾿Αχαιοΐ |, schol. ad M 37 (Dind. I 417)
H duc γνώμῃ τὰς ψυχὰς xexexou£voi Διὸς
v
μάστιξ ὃ xsprvvóc. ibid. ΠῚ 449 uu. Διὸς
κεραυνόν. φησι. προαναφωνεῖ ὁὲ ὕτι ἐκ
Διὸς ἡ ἡ ἧσσα ἦν Ἑλλήνων, v. Ameis app. ad 1.
ucotu P 500 μάστε δ αἰὲν ἔλαυνε χατω-
μαδόν, o 182 ἦ καὶ ἐφ᾽ ἵπποιιν μάστιν βάλεν.
— Apoll. Lex. 110, 4 [TUR μάστιγα, Αἰολι-
xoc. E.M. 514, 231 παρὰ τὸ μάσσω, τὸ μα-
λάσσω, ἢ παρὰ τὸ ἱμάσσω, τὸ πλήσσω. E. Gud.
381, 6. "Eust. 1309, 3 ἐκ vov στίζειν γὰρ ἤτοι
χεντεῖν ἡ μάστιξ, 'Hes., v. Buchholz h. R. II
238. — Productiones μὲ efficit: E 748 840 Ἢ 39
T 395 Ῥ 510 642, cf. Hoffmann quaest. hom.
p.155. La Roche 'h. U. p.54. Legitur μάστιξ
E decies post arsin secundi, ter decies post
arsin quarti pedis, semel in initio versus, μάστες
semel in initio vss., semel post arsin tertii pedis.
pecovéo (μάστις), leguntur: act. μάστιξ se-
mel med. μαστίεται semel. — Fiagello, ver-
bero, absol. P 622 μάστιε vvv, εἴως χε ϑοὰς
ἐπὶ νῆας ἵχηαι |. med. Y 17k ovo; δὲ πλευ-
ράς τε xal ἰσχία ἀμφοτέρωϑεν | μαστίεται, sc.
λέων.
᾿Διαστορίδης Mastoris f. 1) ᾿Αλιϑέρσης B
155 ὦ 452 γέρων ἥρως ᾿Αλιϑέρσης |, Maocopi-
)uc. — 2) “υχόφρων 0 438 Tevxos πέπον, δὴ
"au ἀπέχτατο πιστὸς ἑταῖρος. | Maatopiónc,
τς τὸν δ᾽ Ἕχτωρ μεγάϑυμος ἀπέχτανε.
, Μάστωρ Lycophronis pater. Ὁ 480 ὁ δ᾽
ἔπειτα “«Ἰυχόφρονα, Μάστορος vtov |, Αἴαντος
ϑεράποντα Κυϑήριον,. . τὸν ῥ᾽ ἔβαλεν κεφαλήν.
«62 623; (àubiae originis vox, Pott EF. I 223,
enfey WL. 1 352, Buttmann Lexil. I 195, Lo-
eck Pathol. 150 eam componunt cum lat. axilla,
Jurt. Et.» 595 oblocutus est; Goebel Lexil. II 219
ad radicem σμα flecto, schmiegen, eam pertinere
vul). Ala, semel in "hymn. Merc. 242 χέλυν δ᾽
πὸ μασχάλῃ, εἶχε͵ |, 80. “Ἑρμῆς.
μιατάω (μάτην, μάταιος. schol D ad Z 233
πτήσετον" ματαιοπραγήσωσι, ματαίαν ἔχωσι
' προϑυμίαν. schol. V ad II 474 οὐκ εἰς μάτην
Ξ διεπράξατο, ἢ ἠμέλησεν, cf. schol. B δὰ d
510. Eust. 543, 8 τὸ ματαιοπραγεῖν καὶ ἀρ-
γοὺς ἵστασϑαι, "e. 1071, 17. id. 543, 12 τὸ μέν-
οι ματᾶν OL παλαιοὶ χαὶ ἄλλως διασαφοῦντες
ατῆσαί φασι τὸ ἁμαρτεῖν. Doed. Gl. 587, qui
ιατᾶν ex ἁμαρτεῖν ortum esse vult, interpretatur
.erfehlen* 1] 474 οὐδ᾽ ἐμάτησε — οὐχ ἥμαρ-
t», et ,es an sich fehlen lassen, sibi deesse).
Formae leguntur: aor. ind. pág») v. 1. ἐμά-
σεν Il] 474 Ψ 510. coni. ματήσετον E 233.
τ. Leo Meyer gr. Aor. p. 8. — Cesso, cunctor,
noror. 1] 414 ἀπέχοψε παρήορον οὐδὲ μά:
σε |, ACG HEL ἐμάτησε. Duentzer, La Roche
D: ohne zu zoegern, Ameis; ohne zu fehlen,
esi: οὐχ εἰς μάτην διεπράξατο d.h. er er-
eichte seinen Zweck : vollstaendig. cf. Doed. 1. c.,
jui schol. V verba οὐ μάτην δὲ διεπράξατο mu-
μάστις — μάχαιρα
1021
tari vult in οὐ μάτην δέ, ἀλλὰ διεπράξατο. Ε
288 μὴ τὼ μὲν δείσαντε ματήσετον, οὐδ᾽ ἐϑέ-
λητον | ἐκφερέμεν πολέμοιο. Ameis ,zaudern,
stoerrisch werden*, *P 510 οὐδὲ μάτησεν | eg-
ϑιμὸς Σϑένελ ος, ἀλλ᾽ ἐσσυμένως λάβ᾽ ἄεϑλον.
Eust. 1313, 38 ὅτι, χαὶ ἐνταῦϑα σαφῶς δηλοῖ
ὡς τὸ ματᾶν στάσιν χαὶ βραδύτητα ματαίαν
σημαίνει. — E. M. 574, 260, Suid., Hes.
uevtóo (rad. μα, μαίομαι. Doed. Gl. 131,
Fick W.* II 185). Non legitur forma nisi semel
fut. ματεύσομεν. Quaero. z 110 ἐγγὺς ἀνήρ,
0) δηϑὰ ματεύσομεν, αἴ χ᾽ ἐθέλητε | πείϑεσϑαι.
Eust. 971, 12. E. M, 574, 9246 ἀπὸ tov μαστεύ-
zw. Hes.s. v. μαστεύει ζητεῖ, ἐρευνᾷ.
“την (veteres formam accusativum vocis μάτη
esse putabant cf, Zonaras Lex. 1338 μάτην ἀντὶ
τοῦ ματαίως ἀπὸ ϑηλυχοῦ εἰς ἐπίρρημα. E.
M. 514, 248. Doed. Gl. 94 587 vocem a ματαίω
— ἁμαρτάνω derivandam esse putat pro μάταντ,
Fick W.? I 714 eam ad radicem man (cogito)
pertinere vult, inde menta ,Erdachtes, so viel
als Luege", comparat lat, mentior) Frustra,
semel in hymno Cer. 308 πολλὰ δὲ χαμπύλ᾽
ἄροτρα μάτην βόες εἴλχον ἀρούραις. v. Herod.
ed. Lentz I 508, 15, adn.
uev, (μάτην, ματάω), non legitur nisi semel
dat. sing. ματίῃ. Labor inanis, irritus, ver-
gebliches Bemuehen. z τ τείρετο δ᾽ ἀνδρῶν
ϑυμὸς ὑπ᾽ εἰρεσίης “ἀλεγεινῆς l, ἡμετέρῃ μα-
τί, ἐπεὶ οὐχέτι φαίνετο πομπή. Nitzsch ad
l: ,Unvermoegen zur Foerderung; unkraettige
Langsamkeit", cf. Ameis. Oblocutus est Doed.
Gl. 588, qui ματίη ut ματάω cum ἁμαρτάνω
componens interpretatur peccatum ,,Fehltritt, das
Bewusstsein unserer eignen Verschuldung be-
kuemmerte ihr Herz waehrend des anstrengen-
den Ruderns^*, cf. Faesi ad 1.: durch unsere eigne
"Thorheit, Versehuldung. Apoll. Rhod. I 805 IV
367 uri — temeritas. Apoll. Lex. 110, 8 μα-
ταιότητι. Hes. ματίῃ" ματαιότητι, ματία"
ἁμαρτία. E. M. 574, 257 ex τοῦ ἀτος yivetat
μᾶτος, ὃ λίαν ἐν ἄτῃ ὧν χαὶ φρενοβλαβίᾳ,
ἔνϑεν ματία.
μάχαιρα (rad. μαχ, μάχ-εομαι, lat. mac-to.
Curt. δι. 327, Grassmann in Kuhn Zitschr. XI
98 XII 106, Doed. Gl. 8060). Formae leguntur:
sing. Hat: μαχαίρῃ 44 844, acc. -«v ter, plur. acc.
τας Σ 597, omnibus locis in exitu Versus, -—
Pugio, culter, quem heroes iuxta gladium
suspensum gerunt, [,ehrs? Arist. p. 89, quo im-
primis, ut videtur, utuntur ad mactandas victi-
mas, cf. nostrum Waidmesser, Genickfaenger. {᾽
271 T 252 Ἀτρείδης δὲ ἐρυσσάμενος χείρεσσι
μάχαιραν, |, οἱ πὰρ ξίφεος μέγα κουλεὸν αἰὲν
ἄωρτο |, Schol. A ad 1 971 5 διπλῆ, ὅτι τὴν
παραξιφίδα͵ μάχαιραν καλεῖ. --- τὸ δὲ πολε-
μιστήριον ἄορ ξίφος φάσγανον καλοῦσι" συν-
ὥνυμα γάρ. Lehrs 1. e. vocem καλοῦσι deleri
vult. h. Ap. 535 δεξιτερῇ μάλ᾽ ἕχαστος ἔχων
ἐν χειρὶ μάχαιραν l, σφάζειν αἰεὶ μῆλα, τὰ δ᾽
ἄφϑονα πάντα παρέσται. A844 Patroclus cultro
sagittam excidit Eurypylo vulnerato ἐχ μηροῦ
τάμνε μαχαίρῃ] ὀξὺ βέλος περιπευκές. Σ 597
οἱ δὲ μαχαίρας | εἰχον χρυσείας ἐξ ἀργυρέων
τελαμώνων, sc.adolescentes in scuto Achillis a
Vulcano ficti. . Aristonicus versum .spurium esse
iudicat, ὅτι οὐδέποτε μάχαιραν εἰπε τὸ ξίφος.
— ovtoL (sc. στίχο: 597, 598) δὲ οὐδὲ παρ᾽ ᾿Ἀριστο-
φάνει ἤσαν, εἴ. Lehrs 1. c. — E. M. 574, 300,
Must. 6/5, 58. De accentu cf. Herod. ed, Lentz
I 259, 18. 262, 23 IL 425, 20,
1022
Μαχάων (μάχη, Goebel Lexil. I 192, Doed.
Gl. 306, E. M. 574, 284). Formae leguntur: Ma-
χάων, -&ovt, -ἄονα, -&ov, de accentu v. schol,
ad I' 182, Herod. ed, Lentz II 40, 7 719, 10. —
B 132 ᾿Ισκληπιοῦ δύο παῖδε | ἰητῆρ᾽ ἀγαϑώ,
Ποδαλείριος ἡδὲ αχάων triginta navibus
Tricca, Ithome, Oechalia, ex oppidis Thessaliae,
populum Troiam duxerant. Menelao vulnerato
Agamemnon Machaona arcessi iubet, ut fratri
medeatur, 4 1983 Ταλϑίύβι, ὅττι τάχιστα Ma-
χάονα δεῦρο κάλεσσον, 200 Bu δ᾽ ἐέναι κατὰ
λαὸν ᾿Αχαιῶν... | παπταίνων 29 Μαχάονα,
sc. Ταλϑύβιος, τὸν δὲ νόησεν | ἑσταότ" dug
δέ μιν χρατεραὶ στίχες ἀσπιστάων | λαῶν, οἵ
οἱ ἕποντο Τρίχης ἐξ ἱπποβότοιο. Menelao 'me-
delam parat herbis, τά o? ποτε πατρὶ φίλα φρο-
νέων πόρε Χείρων 4 219. Pugnans ab Alexan-
dro vulneratur 4f 506 "Aié&avooc . - | παῦσεν
ἀριστεύ οντα Μαχάονα, ποιμένα λαῶν ἰῷ τρι-
γλώχινι βαλών, et ἃ Nestore monente domeneo
curru ad castra reducitur 4 512 πὰρ δὲ Ma-
av | βαινέτω, ἐς νῆας δὲ τάχιστ᾽ ἔχε μώνυ-
χας ἵππους cf. 517. 598 ἦγον δὲ ἤῆΖαχάονα,
ποιμένα λαῶν. Achilles Patroclum mittit e Ne-
store quaesitum, quis sit vulneratus 613 ὅν τινὰ
τοῦτον ἄγει βεβλημένον ἐκ πολέμοιο). ἡ τοι
μὲν τά γ' ὀπισϑε αχάονι πάντα ἔοιχε |, 651
γιγνώσχω, ὁρόω δὲ Μαχάονα, ποιμένα λαῶν |.
Vulneratus i in tabernaculo Nestoris manet, 41832
ἐητροὲ μὲν γὰρ Ποδαλείριος ἡ δὲ Magia Ι,
τὸν μὲν ἐνὲ κλισίῃσιν ὀίομαι ἕλκος ἔχοντα, qui
8 ᾿σχληπιαδὴν ἔπεα πτερόεντα προσηύδα"
φράξεο, δῖε αχᾶον, nac ἔσται τάδε ἔργα",
μείζων δὴ παρὰ νηυσὶ βοὴ ϑαλερῶν αἰζηῶν.
μάχη (rad. μαχ, μάχομαι, Retzlaff Syn. I
p. 26. Formae leguntur: sing. μάχη, -ης, τῇν
-ῆὴν. plur. μάχαι quater, -ας bis. Pugna,
proelium, Schlacht, Kampf, quae pugnantur 1)
ἃ totis exercitibus, 3) a singulis viris fortibus.
3) rixa, altercatio. a) componuntur voces eiusdem
aut similis notionis. E167 Y 819 ἄν. τε “μάχην
χαὶ ἀνὰ κλόνον ἐγχειάων |, 8ῦ ἀμφὶ μάχη
ἐνοπή τε δεδήει | τεῖχος, οἵ. Il 246. M 436 O
413 ἐπὶ ἶσα μάχη τέτατο πτόλεμός τε | cf. H
282 Δ 255 N 11 536 Ξ 480 Ο 160 176 1I 251
Y 18. H 290 μάχης καὶ δηιοτῆτος |. Ν 789
ἔνϑα, μάλιστα μάχη χαὶ φύλοπις 5sv|. H 937
εὖ οἶδα μάχας v ἀνδροχτασίας τε | cf. 2548. ἃ
612 ὑσμῖναί τε μάχαι τε φόνοι τὰ ἀνδροκτα-
σίαι τε cf. h. Ven. 11. Z 522 ἔργον... μάχης,
II 568 μάχης ὀλοὺς πόνος. -- b) epitheta Ac-
cedunt: 4295 1] 395 N 270 X 155 μάχην ἀνὰ
(ἐς) χυδιάνειραν Ι, Ζ 124 H 113 Θ 448 4 391
μάχῃ ἔνε κυδιανείρῃ |. 4 342 MM 316 μάχης
χαυστείρης ἀντιβολῆσαι |. IN 339 ἔφριξεν, δὲ
μάχη φϑισίμβροτος ἐγχείῃσε | μαχρῇς. Ξ 97
μάχην ἀλίαστον ἔχουσι |. O 696 δριμεῖα μάχη
παρὰ νηυσὶν ἐτύχϑη |. Il 436 μάχης ἄπο δα-
χρυοέσσης |, P 192 ἀπάνευϑε μάχης πολυδα-
χρύου. Σ 248 T 46 Y 43 μάχης ἐπέπαυτ᾽ ἀλε-
γεινῆς |. — €) proelio interesse, sim. 1) 241 μά-
χὴν χκαταδύμεναι ἀνδρῶν | οἴ. Ζ 185 B 198
μάχας εἰσήλυϑον ἀνδρῶν lal 796 συμφερό-
μεσϑα μάχῃ, N 337 ὡς ἄρα τῶν ὁμόσ' ἦλϑε
μάχη, ὃ 497 μάχῃ δέ τε καὶ σὺ παρῆσϑα | τ.
Ameis app. ad l. Y 126. ἀντιόωντες | τῆςδε
μάχης, M 175 μάχην ἐμάχοντο πύλῃσιν | οἵ. O
414 673 2 533 ε δ4, v. Ameis app. ad η 50 E 54.
E 824 Ἄρηα μάχην ἀνὰ χοιρανέοντα |, II 19
μάχῃ νικῶντες ᾿Αχαιούς |.— d) Z2 ἔνϑα χαὶ
£v9? ἴϑυσε μάχη πεδίοιο), A 210 ἀρτύνϑη δὲ
Moydov --- μάχη
μάχη, στὰν δ᾽ ἀντίοι. M 277 προβοῶντε μά-
χη» ὥτρυνον ᾿Αχαιῶν |, O 59 ἽἝχτορα δ᾽ ὀτρύ-
νῃσι μάχην ἐς Φοῖβος ᾿Απόλλων. N 718 μά qv
ἤγειρας ἑταίρων |cf. P 261. .4 336 χατὰ io«
μάχην ἐτάνυσσε Κρονίων | cf. M 436 O 413. —
eH 232 ἄρχε μάχης ἠδὲ πτολέμοιο |, Y. 138
sUxd Eats “ἄρχωσι μάχης. Ο 160 176 παυσά-
μενον. - μάχης ἠδὲ πτολέμοιο | οἵ. Η 290 II
721 £X X 948 T 46 Y 48 Φ 467. O 15 Ἥρη |
“Ἕκτορα δῖον ἔπαυσε μάχης, οἷ. 459 xal χεν
ἔπαυσε μάχης ent νηυσὲν ᾿Αχαιῶν | sc. "Exvopa,
ΣΙ μάχην, Wecklein in mus. rhen. 1880
p. 631 μάχης scribi et vs. 460 spurium esse vult.
H 263 4 255 ἀπέληγε μάχης, Σ 196 μηδέ u
ἔρυχε μάχης, I' 84 οἱ δ᾽ ἔσχοντο μάχης ἄνεῴ
τε γένοντο |cf. 1655 IN 747. P 368 ἠέρι γὰρ
κατέχοντο μάχης. 2608 μάχης μεϑιέντα ἔδοιεν h
Ο 420 μὴ δή πω χάζεσϑε μάχης, P 175 οὔ τοι
ἐγὼν ἔρριγα μάχην, Β 391 ἀπάνευϑε μάχης.
μιμνάζειν, «1 204 τόφρ᾽ ὑπόειχε μάχης. E 157
μάχης ἐκ νοστήσαντε | ef. P 207 .X 444 Q2 705.
Il 252 Y 9212 μάχης ἐξ ἀπονέεσϑαι |, E 768
μάχης ἐξ ἀποδίωμαι |, E 35 μάχης ἐξήγαγε,
ϑοῦρον' Aog |, 456 ἄνδρα μάχης͵ ἐρύσαιο, Α
288 βασιλῆα μάχης ἀπάνευϑε φέροντες |
f) $2 402 ϑήσονται περὶ ἄστυ μάχην. Tu
1 353 μάχην ἀπὸ τείχεος ὀρνύμεν, Il 246 à
ναῦφι μάχην ἐνοπήν τε δίηται |, 951 dna
σασϑαι πόλεμόν τε μάχην τε |, P 752 μάχην.
ἀνέεργον ὀπίσσω |, X 510 ἔχλενε μάχην xÀv-
τὸς ἐννοσίγαιος |. g) P 142 μάχης ἄρα,
πολλὸν ἐδεύεο | cf. p 670 €? 385. 4 400 χέ-
ρεια μάχῃ, ἀγορῇ δέ v ἀμείνω |, Ν 639 Ῥρῶες͵
δὲ μάχης͵ ἀκόρητοι ἔασιν | cf. Y 2 (Achilles,
AX 218 μάχης ἀτόν περ εόντα | 80. Ἕχτορα. —
h) A 521 χαί τέ μέ φησι μάχῃ Τρώεσσιν. ἀρή-
γειν | οἵ. E 507 ἀμφὶ δὲ νύχτα | 9otooc Ἄρης
ἐχάλυψε μάχῃ, Τρώεσσιν ἀρήγων, ubi coniun
μάχῃ νύχτα ἀμφ᾽ ἐκάλυψε Τρώεσσιν ἀρήγ,
cf. Naegelsbach ad 4 521, Ameis app. ad E P
à 497. E 701 οὔτε nor ἀντεφέροντο μάχῃ,
44 409 ὃς δέ x ἀριστεύῃσι μάχῃ ἔνε, Ν 488
χκάρτερός ἐστι μάχῃ ἔνι φῶτας ναίρειν |, 684.
ζαχρηεῖς γίγνοντο μάχῃ αὐτοί τε καὶ ἵπποι ]y
ΟἿΠΙ ὄλωλε μάχῃ ἕνι, Π 147 μάχῃ ἔνι μεῖναι.
ὁμοχλήν .. π ἡ 180 Δαναοῖσι “μάχης
τάρροϑοι ἦσαν ] cf. P 339. Y 396 ἐσθλὸν ἀλε-
ξητῆρα μάχης, ᾿Αντήνορος υἱόν |, Η 26 Θ 1|
Il 802 μάχης ἑτεραλχέα νίχην |, O 467 Il 120
πάγχυ μάχης ἐπὶ μήδεα xetot |, v. Hes.—k)u.fi
— ars pugnandi, das Kaempfen. B 823 M li
"AoyéAogóc τ᾿ "xác t£, μάχης εὖ εἰδότε T
σης | οἵ. Ε11 Φηγεὺς "IBetós τε, D49 Κρήϑῶν
Ὀρσίλοχός τε, v. La Roche Stud. p. 165. E 634
μάχης ἀδαήμονι φωτί | cf. IV 811. O 334 μάλα.
γάρ «t μάχης ἐπύϑοντο x«l ἄλλοι |.
2) Certamen singulare. H 158 τῷ χξ τάχ᾽
ἀντήσειε μάχης κορυϑαίολος "Exroo |, H 932.
ἀλλ᾽ ἄρχε μάχης ἠδὲ πτολέμοιο |, 963 ἀλλ
οὐδ᾽ ὡς ἀπέληγε μάχης κορυϑαίολος "Excog |
cf. 4 255. H 290 παυσώμεσϑα μάχης καὶ δηιο-
τῆτος v.]. παύσωμεν πόλεμον καὶ δηιοτῆτα |
schol. A. .4 542 Αἴαντος δ᾽ ἀλέεινε μάχην Τε-
λαμωνιάδαο |, Φ 882 ἄντα σέϑεν γὰρ | 5
δινήεντα μάχῃ ἠίσχομεν εἶναι |, w. Duentzer
hom. Abh. p. 290 299. — 3) rixa, altercatio.
A177 E 891 αἰεὶ γάρ τοι ἔρις τε φίλη πόλε-
μοί τε μάχαι t6 |. Aristonicus ad A 177, p. 47
ed. Friedlaender, ὀβελὸς σὺν ἀστερίσκῳ ]
ἐνταῦϑα οὐκ ὀρϑῶς χεῖται, ἐν δὲ τῇ Διομή-
δους ἀριστείᾳ (E 891), cf. schol. A ad E 891;
μαχήμων --- μάχομαι
Eust. 76, 9. — 4) acies, locus, ubi pugna-
tur, Schlachtfeld. E 355 εὗρεν ἔπειτα μά-
c ἐπ’ ἀριστερὰ ϑοῦρον "Aon« ]c£ 4 498 Ν
05 P116 682. P 426 ἵπποι δ' Αἰακίδαο μάχης
ἀπάνευϑεν ἐόντες, E » 90 πολλὸν γάρ ῥ᾽ ἀπάνευϑε
μάχης εἰρύατο νῆες | θῖν" ἔφ’ ἁλὸς πολιῆς, Ρ
650 ἠέλιος δ᾽ ἐπέλαμψε, μάχη δ’ ἐπὶ πᾶσα
φαάνϑη |. — Centies novies fere post thesin
tertii, vicles fere post thesin secundi pedis, qua-
ter in exitu versus 4 177 E 891 N 11 1I 251,
Z 2 post thesin quarti, Y 126 post thesin primi
pedis. In Od. vox non legitur nisi ter, semel in
hymnis — E. M. 574, 280 παρὰ τὸ ἄχος ἄχη
x«l μάχη. E. Gud. 382, 4, Eust. 76, 10 682, 26.
uexnauo» (μάχομαι, v. Leskien in Curt. Stud.
ΤΙ 102), pugnandi cupidus, fortis, streit-
bar. M 247 gol δ᾽ ot δέος ἔστ᾽ ἀπολέσϑαι n
οὐ γάρ τοι κραδίη μενεδήιος οὐδὲ μαχήμων.,
se. Πουλυδάμαντι.
μαχητής (μάχομαι). Formae leguntur: sing.
nom. μαχητής, acc. -ἤν. plur. nom. - αἰ, acc.
-&c, quinquies in exitu versus, semel (c 261) post
thesin tertii pedis. Pugnator, praestans in
armis, tuechtiger Kaempfer. Hes. στρατηγός.
a) substantivi ,loco usurpatur, E 801 Τυδεύς τοι
ἐχρὸς μὲν ἔην δέμας, ἀλλὰ μαχητής |, Π 186
Εύδωρον, περὶ μὲν ϑείειν ταχὺν ἠδὲ, ᾿μαχητήν 1 !
cf. y 112 ὃ 202 ᾿Αντίλοχος. Θ 102 ὦ γέρον, 5
ἅλα δή σε νέοι τείρουσι μαχηταί |. — b) E
oco cum ἀνήρ coniungitur, c 261 Τρῶάς φασι
αχητὰς ἔμμεναι ἄνδρας |] E. M. 574, 288.
μαχητός (μάχομαι), qui armis vinci, con-
ra quem pugnari potest. 4 119 ἡ δέ τοι
ὺ ϑνητή, ἀλλ ἀϑάνατον χαχόν ἐστι, δεινόν
D ἀργαλέον τε χαὶ ἄγριον οὐδὲ μαχητόν, 50.
ὑλλη.
Ε΄, οσύνη (Clemm in Curt. Stud. III 322 vo-
rad. μαχ peto, cupio, pertinere vult,
; m »geil, ueppig, "wolluestig**, Fick W.? 1
69, 709 ad rad. magh, »begaben, foerdern, wozu
cile n^, comparat sanscr. mahilà, mulier lasciy a).
Libido turpis, lascivia, semel 9 30 ὃς
εἰχεσσε ϑεάς, x«l τὴν o? ive, Ἧ oi πόρε
αχλοσύνην ἀλεγεινήν |, schol. A ad vs. 25
ϑετοῦνται στίχοι ἕξ (25—30), .. xol ἡ μαχλο-
τύνη κοινῶς ἐστι γυναικὸς μανία: δέδωκε δ᾽
αὐτῷ οὐ ταύτην, ἀλλὰ τὴν καλλίστην. τῶν τότε
Ελένην͵ ad 30 παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει καί τισι τῶν
τολιτικῶν » ot κεχαρισμένα, óc ὀνόμηνε“.
aL τάχα μᾶλλον οὕτως ἂν ἔχοι" ἀϑετεῖ "γὰρ
ἐρίσταρχος διὰ τὴν μαχλοσύνην τὸν στίχον.
ust. 1337, 88. Bekker vs. 29 et 80 spurios esse
ult. — Apoll. Lex. 110, 9 ἀχολασία, καταφέ-
»&. Suid, Hes, E. M. 574, 302.
μάχομαι (rad. μαχ, lat. mac-to. Curt. Et.^
21, v. Corssen in Kuhn Ztschr. III 270, Kuhn
jid. IV 19, Grassmann ibid. XII 97, 106, Doed.
3l. 305, Goebel Lexil. 1l 223). Leguntur formae:
ΤΆ ΘΒ, ind. sing. μάχομαι, -εαι P 471. plur.
αἀχόμεσϑα E 875 H 852, τόμεσϑ᾽ E 477, -εσϑε,
Ὄνται. du. μάχεσϑον. coni sing. μάχωμαι,
&. Θ 420, -ηται. pl. μαχώμεϑα, -ovtat Opt.
ing - μαχοίμην, τοῖο G 3l, -οιτο, μαχέοιτο Α
2a sürpe μᾶχες ut μαχέοιντο, ᾿μαχειόμενος,
ταχεούμενος, οἵ, Leskien in Curt. Stud. Π 95,
mrassmann in Kuhn Ztschr. XI 95, praeterea v.
jobeck, el 428 536, schol A ad l ὅτι ἀντὲ
τ μάχοιτο, οὐ κατὰ διαίρεσιν, ἀλλὰ χατὰ
ἰαρένϑεσιν τοῦ t. plur. μαχοίατο et A 344
bri omnes μαχέοιντο, cf. La Roche ed. crit.
aegelsbach ad 1, (Propter hanc formam singu-
1023
larem optativi plur. ozvro pro o:«to et propter
hiatum, qui fit in exitu versus, A ÉOLYTO. "Azatoí |,
locus omnibus fere editoribus in suspicionem ve-
nit. Barnes scribi vult μαχεοίατ᾽ ᾿Αχαιοί, quod
probant Hoffmann quaest. hom. I p. 92, Ahrens
Coniugation auf 4 im homer. Dial. p. 12, Koechly,
Ameis app. ad L, Curtius verbum II 87. Porson
in μαχέωνται mutari yult, Thiersch Gramm.
$347 I* in fut. μαχέονται, quod probant Naegels-
bach, Cobet misc. crit. 1876 p.306. μαχέοιντο
receperunt Bekker, Faesi, Duentzer, La Roche.)
impr. μαχέσϑω Π᾿ 309 T 153, μάχεσϑ᾽ O 494,
μάχεσϑον H 219. inf. μάχεσθαι, centies fere
in exitu versus, quinquies alio loco. ptcp. μα-
χειόμενος o 471 ἃ stirpe &egec pro μαχεσ)ό-
μενος, cf. Leskien, Lobeck l. c. μαχεούμενον A
403, -μενοι ὦ 118, — Impf. 'sing. μαχόμην, μά-
χετ’ DP 459. iterativ. μαχέσκετο H 140. plur.
ἐμάχοντο, μάχοντο. du. μαχέσϑην E 575 M 145.
Futuri et aoristi formae in soo (μαχέσσομαι,
ἐμαχεσσάμην cet) ab Aristarcho in z6 (μαχή-
σομαε cet) mutatae sunt, cf. schol. A ad 4 298
διὰ τοῦ ῆ͵ μαχήσομαι οὐ διὰ τοῦ Hm μαχέσσο-
μαι, καὶ ἡ ασσαλιωτικὴ καὶ ἡ "Agy o Auc] xal
ἡ Σινωπικὴ zal Ἀντιμάχου χαὶ ἡ "Agioto-
φάνους, BL ibid. ὃ uiv ᾿Αρίσταρχος διὰ τοῦ
7] γράφει ὁ δὲ Ἡρακλέων τὰ μὲν ὀνόματα διὰ
τοῦ ἢ ὡς τὸ «μαχητὴς Τυδεύς", τὰ δὲ ῥήματα
διὰ τοῦ E xal τῶν δύο GO, ὡς τὸ "Σολύμοισι
μαχέσσατο“. schol A ad A 804 «ul τοῦτο
ὁμοίως τῷ προχειμένῳ διὰ τοῦ " ἀξιοῖ "Api-
σταρχος ἵνα ἢ μαχησαμένω, cf schol. A ad B
377 I'290 I 32, Eust. 106, 36, Spitzner ad 4
298, La Roche h. T. p. 308, " Leskien 1. c. p. 102.
Fut. sing. μαχήσομαι, -ήσεαι TP 621, -ἤσεται, μα-
χεῖται Y 26. plur. μαχησόμεϑα, -ησόμεϑ᾽,
-ήσονται, -ἤσοντ᾽, μαχέονται B 866 v. Curt. Ver-
bum II p. 310. inf. μαχήσεσϑαι, ptep. μαχησό-
μενος A 153 I 146, -óuevov, τόμενοι, -μένους.
Aor. ind. μαχήσατο Z 184, auotue B 871.
opt. μαχησαίμην N 118, μαχέσαιο Z 829, μα-
χέσαιτο 42 439. inf. μαχήσασϑαι, μαχέσασϑαι.
ptcp. μαχησάμενον I'393, -ηπσαμένω A 304. —
1) Pugno, dimico acie, armis. 8) absol.
«) A 153 οὐ... Τρώων ἕνεχ᾽ ἤλυϑον. . δεῦρο
μαχησόμενος, 'A 958 περὶ δ᾽ ἐστὲ μάχεσϑαι Ιν
Ζ 19 ἄριστοι | πᾶσαν im iov ἐστε μάχεσϑαί
τε φρονέειν tt |, & 491 οἷος .. ἔην βουλευέ-
μεν ἠδὲ μάχεσϑαι |, Ζ 400 .4 746 Il 292 551
IE 351, ,ἀριστεύεσχε μάχεσϑαι |. A 31 μαχόμην
κατ᾽ ἔμ᾽ αὐτὸν ἐγώ, B 366 χατὰ σφέας γὰρ
μαχέονται RUE) φοίτων ἔνϑα καὶ | £v9a χατὰ
στρατὸν οὐδὲ “μάχοντο οἵ. 4 246 33 182 O 672
P 332 4234 οὐκ ἐϑέλοντα μάχεσϑαι |, 269 ὄφρα
τάχιστα “μαχώμεϑ᾽, 294 ὀτρύνοντα μάχεσϑαι Ι,
414 ὀτρύνοντι μάχεσϑαι ἐυχνήμιδας Ἀχαιούς B
E 496 Z 105 ὀτρύνων μαχέσασϑαι, ἔγειρε δὲ
φύλοπιν αἰνήν, A 218 ῴχετο πάντῃ | ὀτρύνων
μαχέσασϑαι, Ν 767 P 1I7 683 ἐποτρύνοντα μά-
χεσϑαι | ct. II [690], P 178 ἐποτρύνει μαχέ-
σασϑαι |. E227 P 480 ἵππων ἀποβήσομαι,
ὄφρα μάχωμαι |, E 258 ον γάρ μοι γενναῖον
ἀλυσχάζοντι μάχεσθαι, E 569 Ζ 190 IN 317
Y::159 5. Los z lil μεμαῶτε (μεμαμυῖα) μά-
χεσϑαι |, IN 135 μέμασαν δὲ μάχεσϑαι | cf. Y
355. X 248 νῦν δ᾽ ἰϑὺς μεμαῶτε μαχώμεϑα,
E 41 ἡμεῖς δ᾽ αὖ μαχόμεσϑ᾽, H 80 ὕστερον
αὖτε μαχήσοντ’ cf. 291 871 396 148. Ἢ 210
οὕς τε Κρονίων | . . ξυνέηχε μάχεσϑαι Ι, 352
ὅρκια πιστὰ | ψευσάμενοι μαχόμεσϑα, I 102
τότε δ᾽ αὐτε μαχήσεται, Καὶ 101 μενοινήσωσι
1024 .;
μάχεσϑαι |, 147 827 βουλὰς βουλεύειν, ἢ φευ-
γέμεν ἠὲ μάχεσϑαι |, IM 65 oU πως ἔστιν...
μάχεσϑαι | ἱππεῦσι, Ν 284 μεϑίῃσι μάχεσϑαι |
258 οὐδὲ .. | ἦσϑαι. εν λιλαίομαι, ἀλλὰ μά-
χεσϑαι |, 194 Ζεὺς docs μάχεσϑαι |, 5 63 οὐ
γάρ πως βεβλημένον ἔστι ud eod au Ε 0 508
χέλετ᾽. - μάχεσθαι Ι, 570 ἄλκιμος ὡς σὺ μά-
χεσϑαι l 642 ἀμείνων | .. ἠμὲν πόδας ἠδὲ
μάχεσθαι |, II 65 ἄρχε δὲ Μυρμιδόνεσσι...
μάχεσϑαι |, 631 x07, - - μάχεσϑαι |, 713 δίξε
yàg ἢὲ μάχοιτο, P 818 μεταπαυόμενοι δὲ μά-
χοντο |, 2 589 ὠὡμίλευν LH ὥς τε... βροτοὶ
ἠδὲ μάχοντο |, Y 189 o?« εἰῶσι μάχεσϑαι |
cf. 408. d 160 νῦν αὖτε μαχώμεϑα, φαίδιμ'
᾿Αχιλλεῦ |. — B) addito loco, quo pugnatur.
E 536 575 M 321 M 338 μετὰ πρώτοισι μά-
χεσϑαι}!, Z 445 πρώτοισι μετὰ Τρώεσσι μά-
χεσϑαι!, 1109 M 824 ἐνὲ πρώτοισι μάχεσϑαιε |.
A 344 ὕππως οἱ παρὰ νηυσὲ σόοι μαχέοιντο
᾿Αχαιοί |, Ν 69 χέλεται παρὰ νηυσὶ μάχεσϑαι |,
E 791 Wi 90 N 107 χοίλῃς éni vgvol μάχον-
ται |, E 65 νηυσὶν ἔπι πρυμνῇσι μάχονται Ι,
Θ 410 0 385 ἐπὲ πρύμνῃσι μάχοντο |, X 51 0
122 μάχεσϑαι ἐπὶ πρυμνῇσι νέεσσιν |, O 494
ἀλλὰ μάχεσϑ' ἐπὲ νηυσὶν ἀολλέες, 678 παρὰ
νηυσὶ... ἐμάχοντο ϑοῇσι |, M 145 πυλάων
πρόσϑε μαχέσϑην l H 188 ἐπ’ ὠχυρόῳ Κελά.
δοντι μάχοντο |, 1 529 Kovoztéc v ἐμάχοντο
" ἀμφὲ πόλιν Καλυδῶνα, Il 448 περὶ ἄστυ
μέγα Πριάμοιο μάχονται Ἰ cf. H 106. € o2
ἐμάχοντο μάχην ποταμοῖο παρ᾽ ὄχϑας |-
y) περί, εἵνεχα, πρό τινος, ἀμφί τινι
μάχεσϑαι. -- περί. 1 187 ᾿Αλέξανδρος χαὲ
. Μενέλαος... μαχήσονται περὲ σεῖο, 6 A75
ἐπὶ πρυμνῇσι μάχωνται}...
d uod
περὶ Πατρόκλοιο
M 216 Δαναοῖσι μαχησόμενοι περὲ
νηῶν |, l περὲ νηὸς ἐυσσέλμοιο μάχοντο b
P 146 μαχησόμενος $0: περὲ πτόλιος, X 265
περὶ πτόλιος τε μαχήσεται ἠδὲ γυναικῶν] cf.
A 403 ἠὲ περὲ πτόλιος μαχεουμενον ἠδὲ yv-
γαιχῶν cf ὦ 113 μαχεούμενοι. λ 408 Wolf
scribi voluit μαχεούμενοι, ut μάχεσϑαι περί
τινος et defendentis et adorientis est, cf. Nitzsch,
Ameis app. ad λ 403. Σ᾽ 279 περὲ τείχεος ἄμμι
μάχεσϑαι [, 4 245 περί τε ψυχέων ἐμάχοντο |.
— περί τινι. β 245 μαχήσασϑαι περὲ deut |,
o 471 ἀνὴρ, περὲ οἷσι μαχειόμενος κτεάτεσσι |
V. B. V. T ILOc, Eust. 1444, 5 1828, 47. —
εἵνεχα. A 998 oU τοι ἐγώ γε μαχήσομαι εἴ-
γεχὰ κούρης |, 7290 μαχήσομαι εἵνεχα ποινῆς]
αὖϑι μένων. --- πρό. 4156 πρὸ ᾿Αχαιῶν Τρωσὲ
μάχεσϑαι |, 373 πρὸ φίλων ἑτάρων δηίοισι
μάχεσϑαι b O 56 ὑσμῖνι μάχεσϑαι |. . πρὸ τε
παίδων καὶ πρὸ γυναικῶν. --- ἀμφί. T'70 91
ἀμφ᾽ ᾿Ελένῃ καὶ χτήμασι πᾶσι μάχεσϑαι |, 254
μαχήσοντ᾽ dug γυναικί |, E 406 dug πύλῃς εὖ
ποιητῇσι μάχωνται, MTS ἄλλοι 0? ἀμφ᾽ ἄλλῃσι
μάχην ἐμάχοντο πύλῃσι), O 414 ἄλλοι δ' ἀμφ᾽
ἄλλῃσι “μάχην ἐμάχοντο νέεσσιν |, II 526 565
ἀμφὲ véxvi .. μάχεσϑαι |. — 9) addito dativo
instrumentali. 4 298 χερσὲ μὲν οὔ τοι ἐγώ γε
μαχήσομαι cf. Ψ 554 c 39. Π 187 254 μαχρῇς
ἐγχείῃσι μαχήσοντ᾽, 4 348 μαχοίατο νηλέι χαλ-
xo |, H 140 οὐ τόξοισι μαχέσκχετο δουρί τε
μακρῷ |, O 711 ὀξέσι δὴ πελέχεσσι καὶ ἀεί-
νῃσι μάχοντο |, Y 957 χαλχῷ μαχέσασϑαι ἐναν-
τίον. — Ε) coniunguntur πολεμίζειν ἠδὲ
μάχεσϑαιε, omnibus locis in exitu versus, cf.
P iol 452 Γ᾿ 67 435 H 3 A 12 N 74 X 102 Φ
D72. Η 279 μηχέτι.. πολεμίζετε μηδὲ μά-
χεσϑον |. — 5) additur accusativus etymol.
μάχομαι
μάχην. .Krueg. Di. 40, 6, 1. M 118 ἄλλοι
δ᾽ ἀμφ᾽ ἄλλῃσι μάχην ἐμάχοντο πύλῃσιν | ef.
O 414 673. X 533 στησάμενοι δ᾽ ἐμάχοντο
μάχην ποταμοῖο παρ᾽ ὄχϑας | cf. ἐ 84. --- ἢ) ac-
cedunt adverbia sim. ÀM 2 οἱ δὲ μάχοντο, |
᾿Αργεῖοι καὶ Τρῶες ὁμιλαδόν, 152 μάλα ὰρ
χρατερῶς ἐμάχοντο |, 0 698 ἐσσυμένως u&-
xovvo |, P 363 οὐδ᾽. . ἀναιμωτί γε μάχοντο |,
J'20 H 40 51 ἀντίβιον. μαχέσασϑαι, v. La Roche
h. Stud. p. 64. 6 168 256 X 228 ἐναντίβιον
μαχέσασϑαι |, Τ' 488 ἐξαῦτις μαχέσασϑαι évay-
viov cf. M 377 Y 297 x 65. P 168 690g ua-
χέσασϑαι cf. X 243. P 359 σχεδόϑεν δὲ ud-
xt09a. |, T 163 ἄντα μάχεσϑαι, | 4181 B 720
4987 E 606 M 367 Z 14 Φ 486 igi Mero
B 808 0 56 ὑσμῖνε μάχεσϑαι |, P 490 μαχέ-
σασϑαι Ἄρηι | v. Ameis ad v 50.
b)Contra aliquem pugno. «)z:v£ 4 967
χκάρτιστοι μὲν ἔσαν καὶ καρτίστοις MCA
272 χείνοισι δ᾽ ἂν oU τις... μαχέοιτο l;
393 E 483 ἀνδρὲ μαχησάμενον (μαχήσασϑαω,
4 304 E 135 810 Π 209 576 P 380 711 A 169
$1 Τρώεσσι ud eoa | (ua £29 |, μαχοίμην ᾿
μάχοιτο |). 4196 Τρωσὶ μάχεσϑαι |, P 94 ἜΝ
τορι μοῦνος ἐὼν xal Τρωσὶ μάχωμαι |, 604
μαχήσεσϑα: Τρώεσσιν |, E 888 Τρωσὶ μαχή-
σεσϑαι, X 59 440 T 1567 Τρωσὶ μαχησόμενον͵
(ους), P 119 μαχησόμεϑα Τρωσίν τε χαὶ “ "Extogt
δίῳ |, Z84 Δαναοῖσι μαχησόμεϑ'᾽ αὖϑι uévov-
τες |, P 146 μαχησόμενος Δαναοῖσιν], 353 4a-
ναοῖσι μάχεσϑαι |, Z 184 Σολύμοισι μαχήσατο
χυδαλίμοισι |, d 429 ᾿Αργείοισε μαχοίατο, d
373 δηίοισι μάχεσϑαι |, E 362 451 Zu πατρὶ
μάχοιτο], 9 210 Φ 198 4i Κρονίωνι iu ead a
v 941 Ποσειϑάωνι μάχεσϑαι |, E 380 à9av
τοισι μάχονται | cf. 407 Y 367. E 180 819 ἀϑα-
νάτοισι (μαχάρεσσω) ϑεοῖς ἀντικρὺ ma.
Z 129 ϑεοῖσιν ἐπουρανίοισι μαχοίμην |, L
IUDA 9eoig . . μάχεσϑαι ] E411 μή ti
- μάχηται |, Ἢ 14 ὅν τινα ϑυμὸς ἐμοὶ μα-
χέθασθος ἀνώγῃ Ἰ οἵ. Y 179. Η 154 καὶ M
μὴν ot ἐγώ, H 111 ἀμείνονι φωτὶ μάχεσϑαι
cf. 44 [543]. 9 406 ὅτ᾽ ἂν ᾧ πατρὶ μάχηται
cf. 420. Ν 80 Ἕχτορι Πριαμίδῃ.. « je Ead |
X 36 ᾿ἡχιλῆ. μάχεσϑαι |, N 238 καί χ᾽ ἀγα
ϑοῖσιν ἐπισταίμεσϑα μάχεσϑαι |, 188 μάχο
ται | παυρότεροι πλεόνεσσι cf. βὶ 251 o 63. ἢ
520 μάχεσϑαι l ἐλϑὼν δυσμενέεσσιν, T 232 &
δράσι δυσμενέεσσι μαχώμεϑα, P 98 φωτὶ
χεσϑαι |, T 153 ἀνδρὶ μαχέσϑω Ι Y 357 πᾶσι
μάχεσϑαι |, Φ 358 οὐδ' ἂν ἐγὼ σοί y' «μα
χοίμην |, 498 “1ητοῖ, ἐγὼ δέ τοι οὔ τι μαχή
σομαι, $2 489 οὐχ ἂν τίς τοι. . μαχέσαιτο |
» 390 xa χε τριηκοσίοισιν ἐγὼν ᾿ἄνδρεσσι μὰ
χοίμην |, m 244 πολλοῖσι καὶ ἐφϑίμοισι
χεσϑαι |, c 52 νεωτέρῳ ἀνδρὲ μάχεσϑαι |,
214 μνηστήρεσσι μάχεσϑαι. -- B) ἐπέ τινι
πρός τινα, ἀντία, ἐναντίον τινός. Εἰ
4 442 Y 28 ἐπὶ Τρώεσσι μάχεσϑαι (μαχεῖται)
E 244 ἐπὶ col μεμαῶτε μάχεσϑαι |, P 459 τοῖσ
δ᾽ ἐπὶ Αὐτομέδων μάχετ᾽. — B 801 μαχησό
μενοι προτὲ ἄστυ |, P 471 oiov πρὸς Τρῶα
μάχεαι πρώτῳ £v ὁμίλῳ |. — Y 88 333 ἀντί
Πηλείωνος ὑπερϑύμοιο μάχεσϑαι ι.. - 97
οὐχ ἔστ᾽ ᾿Αχιλῆος ἐναντίον ἄνόρα μάχεσϑαι
— €) σύν τινι, μετά τινος. v 390 χαΐ x
τριηχοσίοισιν ἐγὼν ἄνδρεσσι μαχοίμην Ι σὺ
σοί, πότνα Sed, NN 700 ναῦφιν ἀμυνόμενοι, uet
Βοιωτῶν ἐμάχοντο |.
2) Certo (non proelio. 2 621 οὐ γὰρ υ
γε μαχήσεαι, οὐδὲ παλαίσεις |, 9 208 τίς ἃ
D
μάψ — μεγαίρω
φιλέοντι μάχοιτο |; σ 31 πῶς δ᾽ av σὺ ,ὕεω-
τέρῳ ἀνδρὶ μάχοιο |; O 688 νομεὺς οὔ πω
σάφα εἰδὼς | ϑηρὶ μαχήσασϑαι, B 245 ἀργαλέον
δὲ} ἀνδράσι χαὶ πλεόνεσσι μαχήσασϑαι περὶ
δαιτί | v. Nitzsch ad 1. — De pugnis bestiarum,
Il 429 ὥς v αἰγυπιοὲ.. - μεγάλα κλάζοντε μά-
χωνται }, 708 λέονϑ᾽ ὥς... d T. . περὶ χταμέ-
νης ἐλάφοιο -. μέγα φρονέοντε μάχεσϑον |,
894 ὥ τ᾽ ὄρεος κορυφῇσι μέγα φρονέοντε μά-
χεσϑον | πέδακος ἀμφ᾽ ὀλίγης, sc. σῦς aal
λέων, Y 171 ἕξὲ δ᾽ αὐτὸν ἐποτρύνει μαχέ-
σασϑαι |,sc. λέων. v 15 ὡς δὲ xvov.. ὑλάει
δ μογέν τε μάχεσϑαι |.
8) iurgio contendo, rixor, contradico.
8 τίς τ ἄρ σφωε ϑεῶν ἔριδι ξυνέηκε μά-
CE 304 ἀντιβίοισι μαχησαμένω ἐπέεσσιν:
στήτην, B 811 μαχησάμεϑ᾽ εἵνεχα κούρης
ἀντιβίοις uud Z 329 σὺ ὌΝ ἂν μαχέσαιο
zal ἄλλῳ |, N 118 oid! ἂν ἐγώ ys |, ἀνδρὲ ua-
qnaatum, iis 867 ἐπέεσσι καὶ ἀϑανάτοισι
μαχοίμην [(Δ 2?), E 875 Ζεῦ πάτερ, .. σοὶ πάν-
τες μαχόμεσϑα" σὺ γὰρ τέκχες ἄφρονα χού-
|, 182 Ἀτρείδη, σοὶ πρῶτα μαχήσομαι
ἀφραδέοντε |, ἣ ϑέμις ἐστὶν ἄναξ ἀγορῇ. E.
x. 574, 287. (άμφι-, προμάχομαι, προμαχίζω,
χέ-, ἱππό-, ναύ-, πρό-, πύγμαχος, πυγμα-
χίη, μάχη, μαχήμων, μαχητής, μαχητός, μά-
χαιρα.)
μάψ (Doed. Gl. 2884 vocem componit cum
πτω, Aor. μαπέειν, proprie raptim ,rasch,
iastig'*, cf. Naegelsbach 'ad P214. Goebel Lexil.
ü 226 a rad. (c)u«z, ,.jach, jaehlings* derivat).
— I) Raptim, temere, inconsiderate. N
627 κουριδίην ἄλοχον xul χτήματα πολλὰ l
μὰψ οἴχεσϑ᾽ ἀνάγοντες. B 214 μάψ, ἀτὰρ οὐ
χατὰ χόσμον, ἐριζέμεναι βασιλεῖσιν |, ορρο-
situm est χατὰ κόσμον, ct. Ε 789 ἀπώλεσε λαὸν
᾿Αχαιῶν | μάψ, ἀτὰρ οὐ χατὰ χόσμον, 7,198
χαλεσσαμένω &y 00v ἐς "Ayacovc n μάψ, ἀτὰρ
οὐ κατὰ κόσμον ἐς ἠέλιον καταδύντα | v. Ameis
p.adl O 40 τὸ uiv οὐχ ἂν ἐγώ ποτε μὰψ
ὀμόσαιμι. Ι, Υ 298 τί ἢ νῦν... ἄλγεα πάσχει |
μὰψ ἕνεκ᾽ ἀλλοτρίων ἀχέων, 348 μὰψ αὔτως εὐ-
χετάασϑαι |, x 111 σῖτον ἔδοντας | μὰψ αὔτως
ü ἕλεστον, h. Merc. 488 μὰψ αὕτως κεν ἔπειτα
T: τήορά τ τε ϑρυλλίζοι |, h. Cer. 88 μὰψ αὕτως
πλητον ἔχειν χόλον. — 2) frustra, nequic-
quam. B 120 αἰσχρὸν ..| μὰψ οὕτω τοιόνδε
ὁσόνδε τε λαὸν ᾿Αχαιῶν | ἄπρηκτον πόλεμον
πολεμίζειν. --- Vox legitur O 40 in quinto pede,
Y 348 post arsin tertii pedis, reliquis locis in
ΠΕ versus. Hes. μάτην, ματαίως, Suid., Eust.
187, 28 1795, 61, Lobeck paral. p. 112. ἴάαψι.
δίως, μανιλόγος.
μαψιδίως (μάψ, v. Curt. Et.5 385, 634, Doed.
. 2394. "CTemere, 3) inconsulte. E 374
1510] τίς νύ σε τοιάδ᾽ ἔρεξε, φίλον τέχος, Οὐ-
ρανεώνων | “μαψιδίως; 9 451 οἱ δὲ διδοῦσι
μαν νιδίως, ἐ ἐπεὶ oU τις ἐπίσχεσις οὐδ᾽ ἐλεητὺς
κλλοτρίων χαρίσασϑαι. -- b) nullo consilio.
y 72 (253 (v. Ameis app.) h. Ap. 453 ἢ τι κατὰ
ρῆξιν ἢ μαψιδίως ἀλάλ (uod oi& τε ληϊστῆ-
οες, — C) impudenter, insolenter. 8 580
; mivovoi τε αἴϑοπα οἶνον | μαψιδίως. Eust.
1434, 65 ἤγουν ἐφ᾽ οἷς οὐκ ἔστι τίσις, 0 ἐστιν
ἐπόδοσις. & 365 τί σε χρὴ τοῖον ἐόντα | μα-
φψιδίως ψεύδεσθαι. Hes., Suid.
μαψελόγος (λέγω) temere loquens, h. Merc.
06 ὃς dé χε μαψιλόγοισι πιϑήσας οἰωνοῖσι |
᾿μαντείην ἐθέλῃσι . . ἐξερεείνειν.
ΔΙεγάδην Πέριμον Troianum Patroclus occi-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
1025
dit, II 695 Ἄδρηστον uiv πρῶτα... ] καὶ Πέ-
θιμον Μεγάδην .. τοὺς ἕλεν.
εγάϑύμος (ϑυμός). Leguntur formae: sirg.
μεγάϑυμος, -Juuov, -ϑύμῳ P214, -9vuov, -9vus
Z 145 d 153. plur. -ϑυβοι, -9Uuov, -ϑύμους.
— Animosus, fortis, hochgemut. Epitheton
est et virorum fortium (bis Minervae), et gentium,
semel tauri. a) virorum fortium, omnibus lo-
cis versu B 53 excepto cum nomine proprio com-
ponitur, locum habet et post et ante nomen. B
518 ᾿Ιφίτου μεγαϑύμου Ναυβολίδαο | cf. P 306.
B 106 II 286 μεγαϑύμου Πρωτεσιλάου], 4 467
Ν 598 μεγάϑυμος Ἀγήνωρ Ι, 4 419 P 303 ὑπ’
Αἴαντος μεγαϑύμον δουρὶ δαμέντι͵ |, E 25 235
335 Καὶ 509 μεγαϑύμου “Τυδέος υἱός Ι, Ζ 14ὅ
Τυδείδη μεγάϑυμε, τί ἢ γενεὴν ἐρεείνεις | ef.
4 153 Πηλείδη u., E 534 Αἰνείω ἕταρον με-
γαϑύμου, Δηικόωντα ; 947 Διοκλῆα μεγάϑυ-
μον}, E '565 N 400 P 653 :P 541 596 μεγαϑύ-
μου Νέστορος Φὶός ; a 373 ενεσϑῆος μεγα-
ϑύμου πύργον ἵχοντο | c£. Ο 881. M 379 Ἐπι-
χλῆα μεγάϑυμον |, Ξ 454 μεγαϑύμου Πανϑοΐ-
m |, 0 440 τὸν δ᾽ Ἕχτωρ μεγάϑυμος ἀπέ-
χτανε οἵ. Σ 335. II 571 υἱὸς AyaxAZoc μεγα-
ϑύμου, dioc ᾿Επειγεύς |, 594 BaovzAga 7508
818 Πατρουλῆα μι |, P 214 μ. Πηλεΐωνι | cf.
X 226 Exi Φ 153 Πηλείδη μεγάϑυμε, Υ 498
γ189 ὑπ᾽ ᾿ἀχιλλῆος μεγαϑύμου μώνυχες ἵπποι]
στεῖβον, P 168 μι. ᾿Αχιλλεύς |, P 602 ᾿Αλεχτρυό-
voc u., Ψ 694 u."Ensióc |, y 364 u. Τηλεμά-
χοιο |, 428 Τηλεμάχου u., 7 62 Ναυσίϑοον u.,
o3 Ὀδυσσῆος μ.,) 299 Νηλέ ἕα τε μ., 248 Ὀιχλῆα
u. |, 180 μι. ZevxaAtovoc |, φ 296 μ. Πειρι-
ϑόοιο |. — 9 520 v 19] μεγάϑυμον ᾿Ιϑήνην ἢ
B 53 βουλὴν. . μεγαϑύμων ἷζε γερόντων,
Hauptio spurius visus est versus, quod plur. nu-
merus vocis μεγάϑυμος reliquis locis gentium
tantum sit, at v. Friedlaender n N.Jb. Suppl. III
p.774. — b) gentium est. 4 123 135 o 57
μεγάϑυμοι Ἀχαιοί |, B 841 4 464 μεγαϑύμων
ἀρχὸς Ἀβάντων |, B 631 Κεφαλλῆνας μεγαϑύ-
μους |, E 27 Τρῶες δὲ μεγάϑυμοι ἐπεὲ idov
vie Δάρητος | cf. 4.459 Ν 737, E 102. Θ 155
Τρώων αλοχοι μεγαϑύμων ἀσπιστάων " K 305
4 294 Τρῶας μεγαϑύμους |, l IN 456 Τρώων ἕτα-
giocato u. |, P 420 Τρώων u. αὐδήσασκχεν |
cf. AP 175 181. E 577 “Παφλαγόνων 4. ἀσπι-
στάων |, 1 549 Ψ 633 Αἰτωλῶν 4. |, «1 182 744
μ. Ἐπειοί}, 0519 μεγαϑύμων ἀρχὸν Ἐπειῶν |,
N 699 Φϑίων μ. ϑωρηχϑέντες |, y 366 Καύχω-
νας μεγαϑύμους Ι,η 16 Φαιήχων μεγαϑύμων
ἀντιβολήσας . — €) Π 488 ταῦρον ἔπεφνε
λέων ἀγέληφι μετελϑών |, αἴϑωνα μεγάϑυμον.
— Eust. 201, 2. Hes. Suid. μ. quindecies posi-
tionem efficit.
u£yctoo (ἃ stirpe μέγαρο — μεγαλο, quae
est in μέγας. Buttmann Lexil. I p. 259, Curt.
Et.» 828 558. Perverse Eust. 1334. 21 γίγνεται
δὲ τὸ μὲν “μεγαίρειν ἀπὸ τοῦ μέγα καὶ τοῦ
αἴρω. ὃ γὰρ μεγαίρων ἤτοι φϑονῶν τὸ με-
γαλεῖον αἴρει πως τοῦ φϑονουμένου). Legun-
tur formae: Praes. ind. μεγαίρω (quinquies). aor.
ind. péynos P 865, coni. μεγήρῃς y 59, ptcp.
μεγήρας Ν 563 0 413. Octies in exitu versus,
3V 865 post trochaeum tertii pedis. — Ma gnum,
nimium iudico aliquid, inde a) invideo, miss-
goenne, b) denego, sc. quod invideo, versage,
verweigere. 8) invideo. τινί, O 473 βιὸν μὲν
ἔα z«i ταρφέας ἰοὺς | χεῖσϑαι, ἐπεὶ συνέχευε
ϑεὸς Δαναοῖσι, μεγήρας l invidia D. commotus.
τινί τι, Ῥ 865 ὄρνιϑος μὲν ἥμαρτε, u£ynos γάρ
65
1026
οἱ τό γ᾽ 'AnóAÀov|. — μεγαίρω τινί sequente
infinitivo, y 55 μηδὲ μεγηήρῃς | ἡμῖν εὐχομέ-
γοισι τελευτῆσαι τάδε ἔργα |, h. Merc. 465 «v-
τὰρ ἐγώ σοι τέχνης ἡμετέρης ἐπιβήμεναι οὔτι
μεγαίρω |. — τινά sequ. inf. 8 235 “μνηστῆρας
ἀγήνορας οὗ τι μεγαίρω | ἔρδειν ἔργα βίαια,
aliter Buttmann l|. c. p. 260, qui μεγαέίρειν —
μέγα ποιεῖσϑαι et δεινὸν ποιεῖσϑαι esse vult,
,üen aus dem Begriff δεινὸν ποιεῖσϑαι erwach-
senden des Unwillns, Verdrusses haben wir 2
235". — b) denego. Η 408 Gugl δὲ νεχροῖσιν
χατακαιέμεν οὐ τι μεγαίρω |, cf. La Roche in
Ztschr. f. oester. Gymn. 1860 p. 171, Ameis app.
adl 9. 206 πειρηϑήτω, v πὺξ ἠὲ πάλῃ
ἢ καὶ ποσίν, οὐ τι μεγαίρω |. 4 54 τὰς διαπέρ-
σαι, 80. Ἄργος, Σπάρτην, Μυκήνην, τάων ov
τοι ᾿ἐγὼ πρόσϑ' ἵσταμαι οὐδὲ μεγαίρω Ι; sC.
διαπέρσαι, εἴπερ γὰ φϑονέω τε καὶ οὐκ εἰῶ
διαπέρσαι, οὐκ ἀνύω φϑονέουσ᾽ Buttmann
l. c. p. 260 τάων a μεγαίρω͵ pendere et compa-
rato cum hoc loco JV 563 v. i. verbum notionem
arcendi utroque loco habere vult. — μεγαίρω τινί
τινος, N 563 ἀμενήνωσεν δέ οἱ αἰχμὴν | χυα-
νοχαῖτα Ποσειδάων βιότοιο μεγήρας l., schol.
BL φϑονήσας ᾿Αδάμαντι μὴ τὸν βίον ᾿Αντιλό-
gov ἀφέληται, cf. Ameis, Faesi, Duentzer, La
Roche ad ]. Buttmann contra interpretatur der
Gott nimmt dem Speere die Kraft und wehrt ihn
ab vom Leben des Antilochus'. Suid. Hes. (ἀμέ-
y«otoc.)
κεγαπήτης (κῆτος. Leguntur formae: gen.
μεγακήτεος (semel), dat. -e? (ter), acc. -&« (se-
mel). — Magnae voraginis, cavus et amplus,
grossschlundig. cf. ButtmannLexil. II p.96, Nitzsch
ad ὃ 445, Duentzer in Kuhn Ztschr. XII 22, Curt.
Et.5 145. Goebel Lexil. I 576 μεγακήτης ,von
grosser Hoehiung, grossem Bauche, d. i. gross-
bauchig vom Schiffe, vom Delphine, " grossschlun-
dig vom Meere'*, W. Jordan N. Jahrb. für Philol.
τ. Paedag. 1880 p. 372 vocem omnibus locis ad
eam notionem pertinere vult, quam χῆτος habet
apud Hom. beluae, animalis ingenti magnitudine,
quare interpretatur ubi de mari legitur ,,grosse
Ungeheuer hervorbringend,* ubi delphini est ,,ein
grosses Ungeheuer seiend, ubi navis est ,,ein
grosses Ungeheuer vorstellend, mit grossem Meer-
thierbilde versehen*. Eust. 709, 38 826, 53. De
accentu cf. schol. A ad jV 63. a) delphini est,
$ 22 ὡς δ᾽ ὑπὸ δελφῖνος μεγαχήτεος ἐχϑύες
ἄλλοι | φεύγοντες. -- R9) maris, y 158 ἐστό-
θεσεν δὲ ϑεὸς μεγαχήτεα πόντον ,. — c) na-
vis, Θ 992 4 5 Ὀδυσσῆος “μεγακητεϊ νηὶ με-
λαίνῃ |, 4 600 ἐπὲ πρυμνῇ μεγακήτεϊ νηί |.
Doed. Gl. 2096 μ. νηΐ nur ein staerkerer Aus-
druck, als κοίλῃ. — E. M. 574, 41, Suid., Hes.
πεγαλήτωρ υ7το0). Leguntür formae: μεγα-
λήτορος. τήτορι, -ήτορα. plur. -ἥτορες (quin-
quies), -//ropec (semel. — Animi magni et ex-
celsi, magnanimus, praeclarus, fortis. Coniun-
gitur cum nominibus. propriis virorum fortium et
gentium, atque locum habet et ante et post no-
men, septies decies accedit ad ϑυμός (sedecies
accus. semel dat.), cf. μεγάϑυμος. — a) de viris
fortibus. B 547 δῆμον Ἐρεχϑῆος : μεγαλήτορος,
ὅν ποτ’ ᾿Αϑήνη ϑρέψε, 641 Oivzgoc μεγαλήτο-
ρος υἱέες ἦσαν], E9247 468 Y 208 υἱὸς μεγα-
λήτορος ᾿ΑἈγχίσαο |, E 247 v. 1. μὲν ἀμύμονος,
cf. La Roche ed. crit. E 674 Ὀδυσσῆι μεγαλή-
τορι μόρσιμον ἦεν | cf. ε 288 514 99. ε 81
Ὀδυσσῆα μεγαλήτορα ἔνδον ἔτετμεν | cf. 149
v 158. ὃ 143 Ὀδυσσῆος μεγαλήτορος υἷε
μεγαχήτης — Meyaon
ἔοικε |, Bekker, Ameis app. ταλασίφρονος, quod
nomen Ulixis aliis locis non cum genetivo vocis
με. coniungatur, at cum aliis nominibus propr.
tricies fere Eum μεγαλήτορος ,coniunctum
invenimus. E 785 Στέντορι εἰσαμένη μεγ., Ζ
983 (2 117 145 ἘΝ κω μεγαλήτορι, Ζ 395 6
187 μεγ. Ἠετίωνος |, «4626 Ἡρσινόου uty, N
189 uty ᾿Ἀμφιμάχοιο |, 719 Ὀιλιάδῃ μεγ., Ὁ
674 Αἴαντι μεγ., P 166 ἄϊαντος u£y., 626 Αἴαντα
uty., II 267 Πατρόχλῳ μεγ., P 299 Πατρόκλοιο
πόδα μεγαλήτορος, Y 175 263 293 323 uy.
pigri |. γ 432 Τηλεμάχου ἕταροι μεγαλήτο-
ρος, ὃ 797 μεγ. Ἰκαρίοιο |, C 11 190 213 999
5 85 98 9 464 μεγ. Ἀλκινόοιο |, η 98 μεγ. Βὺ-
ρυμέδοντος |, 86 μεγ. Fsvowddup |, 207 μέγ.
Εὐρυλόχοιο |, λ 85 Αὐτολύκου ϑυγάτηρ u 2
o 365 “αέρτην μεγ. — x 900 Cyclops uEY.
citur Κύὐχλωπός τε βίης μεγαλήτορος, Hed
φάγοιο |, ferocis, cf. nostr. hochgemut et hoch-
muetig. Amois ad 1. ,des starkmuetigen, frech-
gesinnten*, — b) de gentibus dieitur. 6 593
ὧδ᾽ ἔστω, Τρῶες μεγαλήτορες, ὡς ἀγορεύω,
ct. Φ 55. Ν 302 Φλεγύας μεγ., 650 Παφλᾷ
γόνες uty., T 278 Mv ρμιδόνες usy. t l76 &
δ᾽ ᾿Βτεόκρητες μεγ. — c) accedit ad vocem
ϑυμός. acc. μεγαλήτορα ϑυμόν | I 955 699
670 4 408 P 90 € 5 Y 343 d 52 552 X 88 ὲ
298 355 407 464 . 299 500. dat. I 109 ci di
σῷ μεγαλήτορι 9vu | εἴξας ἄνδρα... ἠτίμησας
— Quibus locis cum nomine proprio, viri aui
gentis, coniuncta est, vox post arsin tertii pedis
ubi ad ϑυμός accedit, post arsin quarti pedis le
gitur. Positionem με efücit I 250 σὺ δὲ uty,
699 9éro usy., P 999 πόδα μεγ., 626 Alarm
L£y., € 81 149 v 153 Ὀδυσσῆα μεγ., 0299 xti
uty. Suid. Hes. μεγαλόψυχος. Eust. 1641, 17
uy aA bout (μέγας), formae non legunt
nisi semel ind. praes.: μεγαλίζομαι et seme
impr. u£yaAizeo. — Magni me facio, τὴ δ΄
fero, superbio. A69 ἐγρηγόρϑαι ἄνωχϑι. . ΟἹ
μάζων ἄνδρα ἕχαστον, πάντας χυδαίνων, μηδὲ
μεγαλίζεο ϑυμῷ |, ἀλλὰ “καὶ αὐτοί περ πονεῦ
μεϑα, Eust. 790, 25 μὴ ἐπαίρου τῷ κατὰ i|
μεγαλείῳ. v 174 οὔτ᾽ ἄρ τι μεγαλίζομαι 0t
d9spí(Zo | ovre λίην ἄγαμαι. Apoll. Lex. 100p
Hes. μεγαλυύνομαι. Suid. ἐπαίρου.
loco με positionem efficit.
uty«AoG6tt dy. per magnum spatium, 1
magno spatio. Bis legitur in Il, semel in
omnibus locis cum μέγας coniunctum. Il 776 e
40 χεῖτο μέγας μεγε αλωστί, λελ ασμένος ἱπποσυ
νάων |, € 26 αὐτὸς δ᾽ ἐν χονίῃσι μέγας μὲ
γαλωστὶ τανυσϑεὶς | κεῖτο. Suid.
Δηιεγαμηδείδης h. Merc. 100 Σελήνη ls
A«vtog ϑυγάτηρ Meyaunósióao ἄναχτος |.
“Μεγαπένϑης (πένϑος) Menelai filius e se
Eust. 1480, 1 ἔσχε γὰρ ἐξ ἐχείνης υἱὸν τὸν Με
γαπένϑην, ὃς ἔοικεν ἁρπαγείσης τεχνωϑῆνα
τῆς Ἑλένης. διὸ χαὶ “φερωνύμως. ὠνομάσϑα
διὰ τὸ μέγα πένϑος εἶναι τότε τῷ τοῦ Meve
λάου οἴχῳ, cf. Nitzsch ad à 11 et Y 188. — 41
ὃς οἱ τηλύγετος γένετο χρατερὸς Μεγαπὲ
ϑης! ἐκ δούλης, o 100 ἅμα τῷ γ' Ee zl
καὶ ἢϊεγαπένϑης |, 103 φέρειν Meyer T
γεν |. 122 χρητῆρα qasuvóv | 955? . . . part
ρὸς Μεγαπένϑης |.
ἹΜεγάρη Creontis, Thebarum regis, filia, Hc
raclis coniux. 4 269 xai Mzydenv, Koslovto|
ὑπερϑύ /L0L0 ϑύγατρα Ι, τὴν ἔχεν ᾿μφιτρύωνοι
υἱὸς μένος αἰὲν ἀτειρής. Preller gr. ΜΙ J
181, Eust. 1683, 306. |
μέγαρον
- ψιεγαρον (μέγας, μεγαρο pro μεγαλο, cf. Butt-
mann Lexil.I p. 259 adn., Curt. Et.» 328 558).
Leguntur formae: gen. μεγάροιο, του (v 258),
dat. -o, acc. τον. pl. gen. -ov, dat. -0.G (v), τοις,
800. -α, μέγαρ᾽. — Conclave magnum, oe-
cus. Ap. Hom. singulari numero plerumque certa
pars domus, plurali universae aedes significantur,
praeterea vero haud paucis locis et plur. ad sin-
gulas partes et sing. ad universas aedes sienifi-
candas usurpatur. v. Rumpf de aedibus Home-
ricis I p. 4, Gerlach in Philol. XXX p. 503, A.
Winkler Wohnhaeuser der Hellenen Berol. 1868.
— 1) Sing. a) virorum domus, conclave,
Maennersaal. (Rumpf l.c. p. 4c: de ea ipsius
domus parte primaria, quae intrantibus adversa
erat. Quae cum amplo illo virorum conclavi in-
signis fuerit, saepissime universum nomen ad
ipsum conclave translatum invenies, vel communi
nomine Solum virorum oecum indicari.) ὃ 300
ἢ 339 «t δ᾽ ἔσαν ἐκ μεγάροιο δάος μετὰ .χερ-
σὶν ἔχουσαι, |, o 460 δε’ ἐχ usyápoio y? ὀΐω
au ἀναχωρήσειν |l, o 61 τ 47 508 v 144 χ 488
d? ἐκ μεγάροιο βεβήκει | cf. x 388. ζ΄ 304
ὁπότ᾽ ἂν σε δόμοι κεκύϑωσι καὶ αὐλή, | ὦκα
μάλα μεγάροιο διελϑέμεν, ὄφρ᾽ ἂν Vena | un-
τέρ᾽ ἐμήν, » 180 v 51 μέϑυ νεῖμον πᾶσιν ἀνὰ
μέγαρον, À 420 κείμεϑ᾽ ἐνὲ μεγάρῳ, λ 374 εὕ-
δειν ἐν μεγάρῳ Passow jim Schlafzimmer, cf.
Rumpf l. c. p.5. 4 376 ἐν μεγάρῳ. τὰ σὰ κήδεα μυ-
ἦσασϑαι, o 498 τοῦδ᾽ ὡς οὖν ἤκουσε. - | βλη-
πένου ἐν μεγάρῳ 8C. Ὀδυσσῆος ὑπ᾽ ᾿Ἀιντινόου,
0 96 παρὰ σταϑμὸν μεγάροιο |, x 120 207 274
σταϑμὸν ἐυσταϑέος μεγάροιο |, 127 παρ᾽ αὐ-
δὸν ξυσταϑέος μεγάροιο, cf. Σ 374 περὶ τοῖ-
v &. μ. de officina Vulcani. v 958 ἐντὸς ἐυ-
σταϑέος μεγάρου παρὰ λάινον οὐδόν |, x 441
8 δμῳὰς ἐξαγαγόντες ἐυσταϑέος μεγάροιο Ι,
148 ἀνὰ pungue μεγάροιο, 239 ἀνὰ Κι ϑ 9:6
ἐλαϑρον ], 270 μεγάροιο μυχὸν δέ |, o 325
ἰςῆλϑε δόμους... .|, βῆ δ᾽ ἰϑὺς μεγάροιο μετὰ
νηστῆρας ἀγαυούς, ἡ 280 τ 151 ἐν μεγάρῳ
τελείπετο toc Ὀδυσσεύς, 822 ἥμενος ἐν με-
oo, v 96 ἐς μέγαρον χκατέϑηκχεν ἐπὶ ϑρόνου,
229 ἐξελϑὼν μεγάροιο, ,Χ 299 ἐφέβοντο χατὰ
ἰέγαρον, 334 ἐχδὺς μεγάροιο, 818 ἔξω βήτην
ἐγάροιο, 451 μέγαρον διεχοσμήσαντο 1; ὦ 449
uve χατὰ μέγαρον, πὶ 418 q 58 βῆ δ᾽ ἰέναι μέ-
ἄρον δέ. --- b) mulierum domus, aut sola aut
otissimum. P661 Τληπόλεμος δ᾽ ἐπεὶ οὖν tq?
) μεγάρῳ ἐυπήκτῳ [ΠΌΕΤΙ͂Ι 144 286 τρεῖς dé
í (οὗ εἰσι ϑύγατρες ἐνὲ μ. ἐς, h. Cer. 164
λύγετος δέ oi υἱὸς ἐνὶ y &. | ὀψίγονος τρέ-
ται, ξ 201 viec ἐνὲ μεγάρῳ μὲν τράφεν ἡ δὰ
érovro, I' 125 τὴν δ᾽ εὗρ; ἐν μεγάρῳ Rumpf
.€. p.5 in aedibus, N 481 ,τὴν περὲ κῆρι qi-
σε πατὴρ καὶ πότνια μήτηρ ἐν μεγάρῳ, ἢ
Ὁ, τὸν. Bé» . "AnóAAor | νυμφίον, ἐν με-
doo μίαν οἴην παῖδα λιπόντα, de interpunct.
Ameis app. o 128 φίλῃ παρὰ μητρὶ | χείσϑω
ἐνὶ μεγάρῳ, 461 ἐν «μεγάρῳ δμφαὶ καὶ πότνια
"cuo l 6 185 yogic δὲ à ἐκ μεγάροιο Be-
ἤχει |, σ 198 τ 60 Ji49ov δ᾽ ἀμφίπολοι... ἐκ
ἐγάροιο |, 6 810 ἥμεναι ἐν μεγάρῳ, v 6 ταὶ
z μεγάροιο γυναῖχες | ἤισαν, X 497 αἱ δ᾽
σαν ἐχ μεγάροιο δάος μετὰ χερσὶν ἔχουσαι,
f. supra ó 300 η 339 de virorum conclavi, e
7 de Achillis casa, q 236 382 χληῖσαι μεγά-
θι0 ϑύρας, Eust. 191, 19 ἤγουν τῆς γυναικω-
(tidoc, ὡς μηδεμίαν, ϑύραζε προβλώσχειν,
ÀJ αὐτοῦ μένειν παρὰ ἔργῳ. x 494 αὐτὰρ
δυσσεὺς εὖ διεϑείωσεν μέγαρον καὶ δῶμα
1021
καὶ αὐλήν | v. Rumpf l. c. p. 3, Ameis app. ad 1.
qui comparato versu Z 316 οἵ ot ἐποίησαν ϑά-
λαμον χαὶ δῶμα zal αὐλήν, δῶμα utroque loco
virorum domum, μέγαρον hoc loco idem, quod
illo ϑάλαμον, mulierum habitationem, significare
contendit. Eust. 1935, 26. w 20 ἂψ ἔρχευ με-
γάρον δέ", 24 Ψέεσϑαι. | eve. ἔσω μέγαρον,
48 ὅτε δή με σὸς υἱὸς ἀπὸ μεγάροιο κάλεσσε |
h. Ven. 114 Too c yàp μεγάρῳ με τροφὸς τρέ-
φεν. --- c) aedes universae, domus, ,291 272
πέπλον, ὃς .. μέγιστος . . ἐνὲ μεγάρῳ, 377
πῇ ἔβη ᾿Ανδρομάχη .. ἔκ μεγάροιο ls X 460
μεγάροιο διέσσυτο μαινάδι ἔση [οἱ δ᾽37. 42
209 χλαίωμεν... ἥμενοι ἐν μεγάρῳ, « 270 μνη-
στῆρας ἀπώσεαι ἐκ μεγάροιο | cf. B 348. ,e
398 v 343 ἀπὸ μεγάροιο δίεσθαι |, « 276 ἂψ
ἴτω ἐς μέγαρον πατρός, x 104 c 24 q 262 ἐλ-
ϑὼν ἐς μέγαρον “αερτιάδεω Ὀδυσῆος |, φ 296
ἐνὲ μεγάρῳ. . Πειριϑόοιο |, ὁ 025 o 167 miipo-
ϑεν Ὀδυσσῆος μεγάροιο |, κ 482 Kíoznuc ἐς
| μέγαρον χαταβήμεναι, A 53 ἐν Κίρκης μ. κατ-
ελείπομεν ef. 62. « 416 ἐς μέγαρον καλέσασα
ϑεοπρόπον ἐξερέηται, B 411 πάντα γὰρ ἤδη]
ἀϑρό ἐνὶ μεγάρῳ, ὃ 144 μὲ κατάκτανε QV uAEL
χαλκῷ |, ἔα ἐν μεγάρῳ, 9 106 ἔξαγεν ἐκ με-
yápoto | κῆρυξ, π᾿ 343 ἔχ δ᾽ ἦλθον μεγάροιο,
390 £x μεγάροιο ἕχαστος | μνάσϑω, τ 533 ἐλ:
ϑέμεν ἐκ μεγάροιο |, v 155 ἀπέσσονται μεγά-
goto |, h. Ap. 110 ἀπὲκ μεγάροιο Supe ἐχ-
προχαλ ἑσσαμένη, 3$ 432 ἤματα παντα | σπένδῃ
ἐνὶ μεγάρῳ, v 917 μέγαρον κάτα χοιρανέουσι,
n 341 o 604 λίπε δ᾽ ἕρκεά τε μέγαρον te | οἵ.
Rumpf l.c. p. 4. χ 482 ὄφρα ϑεειώσω u£y &-
Qov, cf. Ameis app. ad χ 494. — d) aedificia
diversi generis. de tabernaculo Achillis 42
647 αἱ δ᾽ ἴσαν ἐκ μεγάροιο δάος μετὰ χερσὶν
ἔχουσαι |, de tngurio, Eumaei x 100 ἐκ δ᾽ zà-
ϑεν μεγάροιο παρ᾽ éx μέγα τειχίον αὐλῆς Ι,
de antro Mercurii h. Merc. 65 dATO .. εὐώδεος
ἐχ μεγάροιο, |, 146 “Ἑρμῆς | δοχμωϑεὶς μεγά-
ροιο διὰ χλήϊθρον ἔδυνεν | v. Baum. ad 1.
2) Plur. a) virorum domus sola aut potissi-
mum, multi enim loci ita comparati sunt, ut non
minus recte quam virorum oecus solus universae
aedes intellegendae sint, cf. Rumpf l.c. p. 4. σ
188 ὄφρα κέ μοι παρστήετον ἐν μεγάροισιν Ι,
991 οἷον δὴ τοῦδε ἔργον ἐνὲ μεγάροισιν ἐτύχϑη |,
801 λαμπτῆρας .. ἕστασαν ἐν μεγάροισιν με
87 τοῖχοι μεγάρων χαλαί τε μεσόδμαι b v 389
ἀνδρῶν ἐν μεγάροισιν ἑχάστου μῦϑον ἄχουε n
q l/6 πῦρ zov ἐνὲ μεγάροισι, Μελανϑεῦ Ε
860 367 z211 ὁμόκλεον ἐν μεγάροισιν | l9 424
οὐ σ᾽ ὃ ξεῖνος £yl μεγάροισιν ἐλέγχει) ἥμενος,
X 112 μνηστῆρας . . σχήσομεν ἔντοσϑεν μεγά-
ρῶν, 491 πῦρ... vl μεγάροισι γενέσϑω, ψ 363
otc ἔχτανον ἐν μεγάροισιν |, e 382 γούνατ'
ἔλυσα | πολλῶν ἐν μεγάροισι. — Utrum oecus
solus, an universae aedes intellegendae sint du-
bium eis locis est, quibus epith. σκιόεντα ac-
cedit, « 365 ὃ 768 σ 399 h. Cer. 115 ἀνὰ μέ-
γαρα σχιόεντα], x [479] ἃ 884 ν2 v 299 κατὰ
μέγαρα σχιόεντα!. Certe x 479 w 299 totas
aedes intellegi vult poeta, de reliquis locis au-
tem nullus ita comparatus est, ut universam do-
mum intellegere omnino non liceat. v. Duentzer
in Kuhn Ztschr. XII 19, eund. hom. Abh. n. 511.
Ameis app. ad « 365. 9.860 μνηστῆρες δ᾽ ὁμά-
δησαν ἀνὰ μέγαρ᾽, αὐτὰρ ᾿Αϑήνη | . Ὀδυσῆα
ὄτρυν᾽, v 167 ἠέ σ᾽ ἀτιμάζουσι χατὰ μέγαρ᾽,
ὡς τὸ πάρος περ. -- b) mulierum habitatio,
cf. ad 2. ἃ. β 94 τ 189 c 129 στησαμένη μέ:
6»5*
1038
yav ἱστὸν ἐνὶ μεγαροισιν ὕφαινε!, ν 337 ἀλό- —
χου. .ἣ ..} ἧσται ἐνὶ μεγάροισιν, zx 411 πεύ-
ϑετο... παιδὸς ἐνὶ μεγάροισιν ὄλεϑρον!, t 16
ἔρυξον ἐνὶ μεγάροισι γυναῖχας | cf. 497 χ 421.
zg AM γυναῖχας ἐνὶ μεγάροις κατάλεξον!, T 30
q 887 χλήισεν δὲ ϑύρας μεγάρων εὖ ναιεταῦν-
tov | cf. y 899. h. Ven. 281 αὐτὸν... ἀτίταλ-
λὲν ἐνὶ μεγάροισιν ἔχουσα!. — c) universae
aedes, Z 286 ἡ δὲ μολοῦσα ποτὶ μέγαρ᾽ ἀμ-
φιπόλοισι!, χέκλετο.., αὐτὴ δ᾽ ἐς ϑάλαμον
χατεβήσετο, Θ 507 547 σῖτόν τ᾽ ἐκ μεγάρων
sc. ἄξεσϑε, 1 408 χατὰ μέγαρα στρωφᾶσϑαι!,
α 814 ἐξιέναι μεγάρων. B 189 ἔξιτέ μοι με-
γάρων, 400 ἐχπροχαλεσσαμένη μεγάρων, ὃ 728
παῖδ᾽... ἀνηρείψαντο ϑύελλαι]... ἐκ μεγάρων,
o 91 ἐκ μεγέρων χειμήλιον ἐσθλὸν ὄληται,
χ 975 ἐξελθόντες μεγάρων... ἐκ φόνου εἰς
αὐλήν, y 896 ὁμωάων σχοπός ἐσσι χατὰ μέ-
yao', ὦ 440 ἐκ μεγάρων Ὀδυσῆος, h. Cer. 281
βῆ δὲ δὺ ἐκ μεγάρων cf, 379. — Saepissime dativi
leguntur cum praepositionibus ἐν, é»i compositi:
£v μεγάροις, ἐν μεγάροισι(ν»), ἐνὲ μεγάροις, ἐνὶ
μεγάροισι(ν), in aedibus, domi (quadragies fere in
Il. centies quadragies fere in Od... «) ἐν μεγά-
e 019, in primo pede y 218 à 165 7 94 v117 «4, in
altero pede 41768 ξ 326 2 33 o 252 1295 540 q 100
7 218 ὦ 396 h. Cer. 235. — B) £v μεγάροισι(ν),
1n primo pede zx 269 τ 254, in altero pede E 193
Z498 I 561 2331 X 69 484 Q9 539 726 ὃ 101
392 557 s 14 « 150 523 4 31 198 x 120 284
0 143 τ 217 490 v 68 274 389 χ 47 222 v 56
132 302 ὦ 382 ἢ Ap. 96, in quarto pede 7' 207
£v μ. φίλησα | cf. I 487 v 403 π 314, in exitu
versus Α 418 Z 371 421 528 I 465 N 667 X 502
O 439 X 395 Q 757 « 432 B 299 y 401 938
537 5 19 53 9249 (31 2452 o 354 o 19 521
c 183 267 307 τ 327 589 φ 30 360 367 y 56 211
313 322 v 28 855 363 ἢ. Ven. 14 XIX 35. zx 106
ἐν ἐμοῖσι χαταχτάμενος μεγάροισι!. — y ἐνὶ
μεγάροις (de productione, quam his locis et in
ἐνὶ μεγόροισι μ᾽ efficit, cf. Hoffmann quaest.
I p. 155, La Roche h. T. p. 391, eund. hom. U.
p.53. Aristophanes scribi volebat ἐνιμμεγάροισι,
Aristarchus ἐρὲ μεγάροισι), in altero et tertio
pede B 137 εἴατ᾽ ἐνὲ μεγάροις ποτιδέγμεναι"
ἄμμι δὲ ἔργον | cf. X 485 2 236 ἡ 190 ν 334
o 77 94 o 391 7 370, post trochaeum tertii pedis
42 664 ἐνὲ μεγάροις γοάοιμεν | cf. $62 αὶ 5
o 231 450 c 420 v 214 χ 417 ὦ 187. — δ) ἐνὲ
μεγάροισιε(ν) cf. s. y, in altero et tertio pede
Z21i ξείνισ᾽ ἐνὶ μεγάροισιν ἐείκοσιν uet?
ἐρύξας | cf. 4 76 X 485 219 427 α 27 269
y 186 360 ὃ 192 (schol. HQ Ἡρέσταρχος ἀϑετεῖ
v. Nitzsch ad 1.) η 150 9 227 ἃ 182 341 ν 8 337
zx 38 77 t 529 φ 41 y 489 ὦ 392, in quarto et
quinto pede 4 396 evi μεγάροισιν ἄκουσα | cf.
E2;0 800 H 148 0 520 T 339 9 475 X 510
Q2 497 603 768 « 295 B 94 y 256 354 ὁ 587 624
734 763 9 42 x 338 348 4 68 119 162 ν 384
zx 4ll ρ 358 569 σ 221 τ 16 87 94 139 486 497
552 D73 « 176 424 χ 151 421 491 v 60 113
ὦ 129 162 412 h. Ven. 231, ἢ. Cer. 252. — d) u£-
7«o« de villaLaertis o 354 9vuóv .. φϑίσϑαι
oig ἐν μεγάροισιν!, ὦ 392 ἔσταν ἐνὶ μεγάροισι
τεϑηπότες, 396 μίμνομεν ἐν μεγάροις ὑμέας
ποτιδέγμενοι αἰεί), de tugurio Eumaei ρ 521
ὡς ἐμὲ χεῖνος ἔϑελγε παρήμενος ἐν μεγάροισι!,
de antroCalypsus 4557 ε14 o 148 νύμφης ἐν
μεγάροισι Καλυψοῦς, ἥ μιν ἀνάγκῃ | ἴσχει. —
E. M. 574, 48, E. Gud. 382, 21, Suid. Hes. v. Bader,
die Baukunst in der Odyssee, Eutin 1880. 4. p. 14.
μέγας
μέγας, (skr. mahat, lat. mag-nus, goth. mik-
il-s, Grassmann in Kuhn Ztschr. XII p. 92, Fick
W.*I p. 168 708 a rad. magh ,,foerdern, helfen,
vermehren', quae media pro aspirata substituta
sit— mag ,mit der ausschliesslichen Bedeutung
gross* cf. Grassmann l. c. Lottner ibid. VII p. 162.
Curt. Et. p. 328 radices mak mag magh ad
communem radicem ma pertinere suspicatur,
Goebel Lexil. II p. 221 vocem a rad. σμαγ — σμακ
,Eestreckt, gross derivari vult. Quod μὲ per-
multis locis positionem efficit cf. eund. l. c., La
Roche h. U. p. 55, Hoffmann quaest. I p. 155.)
— Leguntur formae: Sing. nom. μέγας, μεγάλη,
μέγα, μέγ᾽. gen. μεγάλοιο, -0v, -jc. dat. τῳ,
τῇ. àcc. μέγαν, μεγάλην, μέγα, μέγ᾽. Plur.
nom. μεγάλοι, μεγάλ᾽. gen. -ων. dat. -0401, -ῃσι.
acc. τους, -ας, -α, μεγάλ᾽, Dual. μεγάλω X 518.
Comparat. μείζων — μεγ-έων Curt. 1. c. p. 620
679, μεῖζον, μείζονι, μείζονα, μεῖζον, μείζονες.
Superl μέγιστος, μέγιστον, gen. μεγίστης
h. Ven. 37, acc. μέγιστον ἢ. XXIII 1, voc. μέ-
γιστε. plur. nom. μέγεσται E 371, μέγιστα Ψ 640,
acc. μεγίστους K 439, μεγίστας h. Cer. 366. —
Magnus. 1)sensu proprio de eo, quod tendit
in magnum spatium, de hominum, animalium,
rerum inanimatarum magnitudine. — a) de vi-
rorum statura. B 816 μέγας χορυϑαίολος
"Exto | cf. D 324 E 680 Z 263 359 440 H 938
287 0 160 T 134 X 232 249. 4457 Ἕχτορά P
ἀμφὶ μέγαν xal ἀμύμονα Πουλυδάμαντα!. E610
μέγας Τελαμώνιος Αἴας | cf. M 364 IN 821 3 409
O 471 560 P 628 715 Ψ 708 722 811 842. E 625
οἵ ἕ μέγαν περ ἐόντα καὶ ἴφϑιμον zai ipu
ὦσαν sc. Αἴαντα. I 169 Αἴας τε μέγας xi
óiog Ὀδυσσεύς |, 4 563 Αἴαντα μέγαν, Τελα-
μώνιον υἱόν | cf. 891 P 115. I1 858 Αἴας δ᾽ ὃ
μέγας. 4295 ἀμφὶ μέγαν Πελάγοντα. 584 οἵ
ὃ μέγαν περ ἐόντα sc. Θόαντα. E 89 Ὀδίον
μέγαν ἔχβαλε δίφρου). H 427 2 477 Πρίαμος
μέγας. 4 501 Νέστορά v? ἀμφὶ μέγαν. 188
μέγαν Aciov. 9 226 q 32 μέγας Εὔρυτος. σ 4
εἶδος δὲ μάλα μέγας ἦν ὁράασϑαι | sc. Ἴρος.
σ 382 μέγας ἔμμεναι ἠδὲ χραταιός | sc. Εὐρύ-
μαχος. q 884 οὗτος δὲ ξεῖνος μάλα μὲν μέγας
ἢ δ᾽ εὐπηγής | sc. Ὀδυσσεύς. h. Ap.62 ϑύγατερ
μεγάλου Κοίοιο᾽. II ΤΊΘ χεῖτο μέγας μεγᾶ-
λωστέ, λελασμένος ἱπποσυνάων | sc. Κεβριόνης.
cf. o 40 de Achille, 2 26 ἐν χονίῃσι μέγας με-
γαλωστὶ τανυσϑείς | sc. Achilles dolore captus.
ει 996 Κύχλωψ μεγάλην ἐμπλήσατο νηδύν᾽,
Coniunguntur ἠὑς τε μέγας τε, omnibus locis
in exitu versus. cf. de hac vocum coniunctione
Ameis app. ad : 508: , Mit Recht sagt Bern-
hardy griech. Litt. I* 17: im besonderen sehen
wir den Begriff der Schoenheit mit voelligem und
stattlichem Wuchse schon in der seit Herodotus
ueblichen Phrase μέγας xal εὐειδής, μέγας xal
χαλός verschmelzen) Ueber diese Verbindung
von Schoenheit und Groesse, die von Homer an
durch die ganze Graecitaet hindurchgeht, vgl
auch K. F. Hermann ueber die Studien der
griech. Kuenstler p. 61, Nitzsch Beitr. p. 132
Aum. 2^ B 653 Τληπόλεμος... ἠύς τε μέγας
τεὶ, cf. E 628 ἠύΐν τε μέγαν ve|. I'167 226
Ἀχαιὸς ἀνὴρ ἠὺύς τε μέγας v& |, Z 8 ᾿Αχάμαντ'
ἠύν τε μέγαν tt |, 4 221 ᾿φιδάμας, Y 457. d
μοῦχον, 664 Πανοπῆος Ἐπειός, «508 Τή-
λεμος Εὐρυμίδης. —«a2ócvt μέγας τε, quater
in exitu versus, Φ 108 οἷος x«l ἐγὼ χαλός τε
μέγας t& | sc. ᾿Αχιλλεύς, α 801 μάλα γάρ σ᾽
ὁρόω χαλόν τε μέγαν τε | sc. Τηλέμαχον cf.
μέγας
y1989. ζ 976 τίς δ᾽ ὅδε Ναυσικάᾳ ἕπεται καλός
τε μέγας τε] ξεῖνος: & 518 φῶτα μέγαν xal
χαλὸν ἐδέγμην | Cyclops dicit, X 518 χαλὼ x«i
μεγάλω σὺν τεύχεσιν ὡς τε ϑεώ περ] sc. Ἄρης
χαὶ Παλλὰς ᾿Αϑήνη. — Τοῦ de feminarum sta-
tura » 289 π᾿ 158 δέμας δ᾽ ἤιχτο γυναικὶ | χαλῇ
τε μεγάλῃ τε, SC. ᾿᾿ϑήνη. o 418 γυνὴ Φοίνισσ᾽, .|
χαλή τε μεγάλη τε. — (426 ἄρσενες ὄιες..]
χαλοί τε μεγάλοι τε, ξ 7 αὐλὴ. .} χαλή τε
μεγάλη τε, σ 68 φαῖνε δὲ μηροὺς | χαλούς τε
μεγάλους τε, sc. ᾿Οδυσσεύς. --- μέγας — adul-
tus, opp. νήπιος. B 814 ἐγὼ δ᾽ ἔτι νήπιος ἤα |;
νῦν δ᾽ ὅτε δὴ μέγας εἰμί cf. σ 217 τ 582. —
Comparat. 1᾿ 108 χεφαλῇ xal μείζονες ἄλλοι
ἔασι], 6 930 w 157 μείζονά τ᾽ εἰςιδέειν xal
πάσσονα, o 369 μείζονα δ' ἠὲ πάρος καὶ πάσ-
σονα ϑῆχεν ἰδέσθαι}, x 396 χαλλίονες xal
μείζονες εἰςτοράασϑαι). — b) de animalibus.
B 839 M 97 ἵπποι | αἰϑωνες μεγάλοι, K 486
ἵππους ἔδον... μεγίστους |, 9 519 δουράτεον
μέγαν ἵππον, P 389 X 582 βοὸς μεγάλοιο βο-
£v |, Σ 559 βοῦν δ᾽ ἱερεύσαντες μέγαν, 3P 750
βοῦν ϑῆχε μέγαν, σ 972 βόες...) αἴϑωνες με-
γάλοι, 32125 ὅις λάσιος μέγας, o 180 v 250
ἱέρευον Oig μεγάλους, & 496 ἄρσενες ὄιες...
χαλοί τὲ μεγάλοι τε, ξ 530 αἰγὸς ἐυτρεφέος
μεγάλοιο]. K 24 178 δέρμα λέοντος | αἴϑωνος
μεγάλοιο, II 158 ἔλαφον χεραὸν μέγαν cf. x 108.
| 4 457 t 439 μέγας σῦς. x 171 180 μάλα γὰρ
μέγα ϑηρίον ἦεν), v 538 μέγας αἰετός, ε 421
χῆτος.. μέγα, μ 96 μεῖζον ἕλῃσι | κῆτος, h.
| Ap. 302 δράχαιναν.. ζατρεφέα μεγάλην, h.
Ap.401 πέλωρ μέγα τε δεινόν τε], L'98 λέων...
μεγάλῳ ἐπὶ σώματι κύρσας. — c) de rebus
inanimatis, «) de armis sim. 4 194 220 μέγα
ξίφος, x 262 ξίφος... μέγα χάλκεον, E 146
ξίφεϊ μεγάλῳ cf. N 577 Y 459. O 712 ξίφεσιν
μεγάλοισι, I1 115 πλῆξ᾽ ἄορι μεγάλῳ, X 307
φάσγανον .. μέγα, Ῥ 894 μέγα φάσγανον,
E 746 ἔγχος | βριϑὺ μέγα στιβαρόν cf. O 390
11 141 809 T388 « 100. P296 ἔγχεξ τε μεγάλῳ,
0 677 ξυστὸν μέγα ναύμαχον, 4 194 μέγα τό-
&ov cf. o 74 314 405 409 o 172. Γ᾿ 880 σάχος
| μέγα cf. I1 136 22478 009 T 878. Ψ 820 σάχεος
| μεγάλοιο], 44 572 σάκεϊ μεγάλῳ, E 371 ἀσπί-
| dec .. μέγισται], 877 ἐν ἀσπίδι μείζονι dvvo |,
| P 272 T 253 πὰρ ξίφεος μέγα χουλεόν, 9 187
dicxov | μείζονα, H 268 ( 537 πολὺ μείζονα
λᾶαν ἀείρας), $2 798 λάεσσι χατεστόρεσαν ut-
γάλοισι!, 4 965 541 Ν 828 μεγάλοισί τε χερ-
μαδίοισιν cf. IJ 114. E 303 Y 286 χερμάδιον
ον μέγα ἔργον, ,ein grosses Stueck*. Η 265
Φ 404 A(9ov . . τρηχύν τε μέγαν τε]. M3RI
μαρμάρῳ... 0..xsito μέγας. ε 234 (391 πέ-
| A£xvv μέγαν, ι 819 μέγα ῥόπαλον. — β) X 844
τρίποδα μέγαν | cf. X 443 Ψ 40 8.484 v 18.
Ψ 702 μέγαν τρίποδ᾽, x 859 τρίποδι μεγάλῳ,
361 τρίποδος μεγάλοιο]. I 902 μείζονα δὴ
χρητῆρα, t 966 ἀσχὸν.. ὕδατος μέγαν cf. ι 212.
Τ τοῦ μέγαν ἱστὸν ὕφαινε δίπλαχα πορφυρέην cf.
|
B94 τ 139 o 129, x 254 μ. ἱστὸν ἐποιχομένη
λίγ᾽ ἄειδεν), 8 104 μέγαν ἱστόν | cf. x 296 t 149
[ὦ 139 147, x 299 ἱστὸν. . μέγαν ἄμβροτον.
Σ 476 9 974 μέγαν ἄχμονα. q 177 τίϑει δί-
| pov τε μέγαν, I 206 xostov μέγα κάββαλεν.
— y) de vestibus sim. B 43 μέγα... φᾶρος cf.
9 221 9 84 o 61, £ 230 x 543 φᾶρος μέγα. Z90
πέπλον͵ ὃς... μέγιστος} cf. 271 294 o 107. o 292
μέγαν... πέπλον]. ξ 521 χλαῖναν... μεγάλην.
v 436 μέγα δέρμα... ἐλάφοιο, ξ bl δέρμα...
μέγα x«l δασύ, v 8 μέγα... κῶας. — δ) (240
1029
818 340 ϑυρεὸν μέγαν, 42 455 μεγάλην χληῖδα
ϑυράων}, μ΄ 118 χηροῖο μέγαν τροχόν, φ 178
188 στέατος... μέγαν τροχόν, o 226 μεγάλην
ἐπιγουνίδα ϑεῖτο!. c 118 μεγάλην παρὰ ya-
στέρ᾽ ἔϑηχεν |. φ 291 μεγάλης... οὐλῆς |. —
4) μέγας fere—altus, longus, amplus, latus.
αἹ 4.497 E750 Θ 394 μέγας οὐρανὸς Οὐλυμπός
τε], Φ 388 μέγας οὐρανός, A 530 h. XXXIV
[15] μέγαν δ᾽ ἐλέλιξεν "OAvunov | cf. Θ 443 h.
XXVIIL 9. II 297 χορυφὴν ὄρεος μεγάλοιο!
cf. . 481 h. XXXIII 4, 9 569 μέγα... ὄρος
πόλει ἀμφιχαλύψειν cf. v 152. 108 177. v 152
codd. μέγα δέ σφιν ὄρος πόλει ἀμφικαλύψαι,
Aristophanes scribi vult μὴ δέ σφιν, cf. La Roche
ed. crit, Ameis app. ad 1. ἢ. Ven. 258 ὄρος
μέγα τε ζάϑεόν τε], O 619 ἔσχον γὰρ donoo-
τες ἠύτε πέτρη | ἠλίβατος μεγάλη, ὃ 501 P'v-
ρῆσιν. .] πέτρῃσιν μεγάλῃσι cf. ἡ 279, μΤὶ
μεγάλας ποτὶ πέτρας | cf. ξ 399. Z 386 ἐπὶ
πύργον ἔβη μέγαν ᾿Ιλίου, E218 ὑψηρεφὲς μέγα
δῶμα] ct. T 888 ὃ 15 ἡ 225 τ 526. 9 56 ἐς
μέγα δῶμα | cf. x 276 τ 410 h. Cer. 488. x 434
οἵ x&v oi μέγα δῶμα φυλάσσοιμεν cf. y 146
151 h. XXVII 13. h. Merc. 178 h. Cer. 171
μέγαν δόμον, h. Merc.246 252 μεγάλοιο δόμοιο.
X ἃ μέγαν οὐδόν. x 400 xlovog .. μεγάλης.
Ἢ 57 σκολόπεσσιν,. .τοὺς £otacav .. | πυκνοὺς
xal μεγάλους, Φ 248 πτελέην.. .] εὐφυέα με-
γάλην, μ΄108 ἐρινεὸς μέγας. P 126 μέγα ἠρίον.
2 849 μέγα σῆμα, ὦ 80 μέγαν... τύμβον. v 165
848 μέγα τειχίον, H 463 μέγα τεῖχος | εἴ. M 12
257 N 50 87. — B) P 744 δόρυ μέγα νήιον,
M 134 ῥίζῃσιν μεγάλῃσι, u 436 050r | μαχροί
τε μεγάλοι vt. DB 9210 αἰγιαλῷ μεγάλῳ βρέ-
μεται, Herwerden μεγάλα scribi vult, cf. Ameis
app. ad L, H 462 M 31 ἠιόνα μεγάλην, h. Merc.
352 μέγαν στίβον. H 441 I 350 τάφρον. ."
εὐρεῖαν μεγάλην. ἢ. XXXII 11 μέγας 0yuoc |.
— y) T 267 μέγα λαῖτμα | cf. « 323 h. Ap. 469.
à 504 μέγα λαῖτμα ϑαλάσσης | cf. ε 174 τ 260
h. Ap. 481. 5 35 λαῖτμα μέγ᾽. X 16 πέλαγος
μέγα | cf. y 179 321 822. 4 454 χρουνῶν éx
μεγάλων. B 332 ἄστυ μέγα Πριάμοιο cf. 803
H 996 I 136 278 lI 448 p 160 Φ 309 γ 107
X 951. Ζ2 892 I589 μέγα ἄστυ], O 681 μέγα
προτὶ ἄστυ. t 118 μεγάλη πόλις, ὃ 846 νῆσος
.. οὐ μεγάλη. M 318 o 299 τέμενος μέγα,
ἢ 1129 ὦ 992 μέγας ὄρχατος, 4 483 O 681 ἕλεος
μεγάλοιο, X 588 νομὸν... μέγαν οἰῶν, Ν 588
μεγάλην xav dÀonv |, $2 452 μεγάλην αὐλήν,
ε 5T μέγα σπέος, K 8 πολέμοιο μέγα στόμα.
— ['1898 οἰῶν μέγα nov, 4 696 err 299
πῶυ μέγ᾽ olov |. M 330 “υχίων μέγα εϑνος.
— e) magnus, itaque magni pretii. I 576
μέγα δῶρον", Καὶ 304 δώρῳ ἔπι μεγάλῳ, 401
μεγάλων δώρων, A 167 γέρας πολὺ μεῖζον,
X 163 μέγα χεῖται ἄεϑλον |, Ῥ 551 μεῖζον
ἀεϑλον), 640 μέγιστα .. ἄεϑλα |, 9 509 μέγ᾽
ἄγαλμα. Ε 448 ἐν μεγάλῳ ἀδύτῳ, h. Ap. 266
h. Cer. 270 νηὸν μέγαν. h. Ap. 108 μέγαν ὅρ-
μον]. T 208 μέγα δόρπον. P 298 μέγα.
ἄφενος. $235 μέγα χτέρας.
2) trop. magnus, itaque potens, valens,
validus, vehemens, violentus. a) Deorum
est, imprimis αὐ Iovis. € 992 μέγας ὠδύσατο
Ζεύς |, Ξ 417 Διὸς μεγάλοιο κεραυνός | cf.
E907 P409 198 ὃ 27 4256 268 x 403. B 184
Διὸς μεγάλου ἐνιαυτοί | cf. 9.82 «411 τ 179
χ 884 879. Z 304 Διὸς χούρῃ μεγάλοιο | ct.
Z312 H 24 I502 536 K 296 5 151 828 o 521
h, XIV 2 XXXIII 9. λ [604] Ἥβην, παῖδα
1030
“Διὸς μεγάλοιο. M241 μεγάλοιο 4c. . βουλῇ}
cf. h. Merc. 10 νόος. Φ 187 μεγώλου Διὸς εὺ-
χομαι εἶναι | B 412 Γ' 298 Ζεῦ χύδιστε μέ-
γεστε in initio versus, Γ᾿ 916 Ζεῦ,.. κύδιστε
μέγιστε | cf. 820 H 902 $2308. h. XXIII 4 Κρο-
νέδη, κύδιστε μέγιστε ly ἢ. XXIII 1 Ζῆνα, ϑεῶν
- μέγιστον, h. Ven. 37 Ζηνὸς. . |, ὅστε μέ-
γιστός τὰ ἐστί. 2 90 μέγας ϑεός sc. Ζεύς,
οἵ. O0 695 τὸν δὲ Ζεὺς ὥσεν ὄπισϑεν | χειρὲ
μάλα μεγάλῃ. E 721 3v γάτηρ μεγάλοιο Κρό-
voto | cf. 6 383 E 194 243. — B) de aliis deis,
6200 Ποσειδάωνα, μέγαν ϑεόν, h. XXII 1 Ποσει:
δάωνα, ϑεὸν μέγαν. Ε 484. ϑεὸν μέγαν sc.
Ἠπόλλωνα, cf. I1 531 μέγας ϑεός, T 410 ϑεός
τε μέγας. ' 948 ϑεὺς μέγας, sc. Σ᾽, χάμανδρος.
h. Ap. 198 μάλα μεγάλη τ᾽ ἰδέειν... ἄρτεμις,
336 Τάρταρον ἀμφὲ μέγαν. — ,b) epitheton 86 κοὐ
cedit ad xo&rtoc, σϑένος, tc, βίη. Z 887
μέγα πρίκοῦ cf. 41 753 Ν 486 Ο 216 P 206 613
X508 h Cer. 150. Y 121 χράτος μέγα, B 118
χράτος ἐστὶ ἀμέγαρνος | ef. 125 39 IN 484. ὦ 293
311 « 70 € h. Ap. 268 σεῦ δὲ σϑένος ἐστὶ
μέγιστον b E 11 X 151 μέγα σϑένος ἔμβαλ᾽
ἑχάστῳ | οἵ. Φ 304. 2607 Φ 195 μέγα σϑένος
Ὠχεανοῖο | cf. P 827. 9 136 μέγα τε σϑένος,
224 N 198 σϑένεξ μεγάλῳ. ε 214 514 με-
γάλην ,ἐπιειμένον ἀλχήν]. A 288 ὃς μέγα πᾶ-
σιν] ἕρκος. . πέλεται. €) 49 μεγάλῃ τε βίῃ
zal ἀγήνορι ϑυμῷ |, 4 175 πέλετο μεγάλη ἴς].
— c) vehemens, violentus, epitheton acce-
dit ad ποταμός, κῦμα, ζέφυρος, ἄνεμος
sim. Y 73 4 329 “μέγας ποταμὸς βαϑυδίνης |,
Φ 102 col ποταμός γε πάρα μέγας, 282 ἐν με-
γάλῳ ποταμῷ, λ 167 μεγάλοι ποταμοί. O 881
ἀέγὰ κῦμα cf. 'P264 Φ 968 818 y 295 296 s 313
327 366 S esa 425 429 435 461 μ 202 v 99 5 315
h. Ap. 7 4 60 χῦμα μέγα ῥοχϑεῖ (adv. ?),
ε 320 2 ey ἄλου ὑπὸ κύματος, x 94 κῦμα.
οὔτε μέγ᾽ οὔτ᾽ ὀλίγον. Φ 289 ἐν δίνῃσι. . ue
.γάλῃσι |. & 458 ζέφυρος μέγας αἰὲν ἔφυδρος! "
h. App. 488 ἄνεμος Ζέφυρος μέγας, v 200 &ve-
μος μέγας cf. h. XXXIII 11. u 408 μεγάλῃ
σὺν λαίλαπι ϑίων |. N 886 κονίης μεγάλην...
ὀμίχλην |: 3P:739 μινύϑουσι δὲ οἶκοι] ἐν σέλαϊ
μεγάλῳ. O 521 πῦρ μέγα καιόντων, I 211 πῦρ
δὲ... δαϊὲν μέγα, € 59 πῦρ .. μέγα καίετο,
v 5l πῖρ μέγα χηάμενος.
motibus, πένϑος, ἄχος, ϑυμός, μένος
sim. A 954 μέγα πένϑος ᾿Αχαιίδα γαῖαν
ἱκάνει) cf. 4 417 H 124 P 139. o 489 μέγα
πένϑος &s&s |, λ 195 μέγα δὲ φρεσὶ πένϑος
«ἀέξει | cf. ὦ 288. I 9 x 247 &y et μεγάλῳ Be-
βολημένος, q 412 ἄχος γένετο μέγα. T 50
μέγα πῆμα cf. 1229 Ρ 99 β τὸϑ q 305. Z 282
μέγα... πῆμα |, X 288 πῆμα μέγιστον | h.
Cer. 82 μέγαν γόον. h. Merc. 160 μεγάλην.
μέριμναν |. B 196 ϑυμὸς δὲ μέγας ἐστί, H 25
Φ 395 μέγας δέ σε ϑυμὸς ἀνῆχεν |. 1496 δά-
μαάσον͵ ϑυμὸν Miu; h. Ap. 204 ϑυμὸν μέγαν
εἰςορόωντες le 21 OU τε μέγιστος | ϑυμὸς
ἐνὲ στήϑεσσι sc. svóoc. Ν 424 οὐ λῆγε μένος
μέγα, O 232 594 ἔγειρε μένος μέγα, O 262
Y 110 o 520 ἔμπνευσε μένος μέγα. ι 881 ϑάρ-
σος ἐνέπνευσεν μέγα δαίμων |. O 121 μείζων
«χόλος. h. Ap. 447 μέγα γὰρ δέος εἷλεν
ἕκαστον |. 4 471 μεγάλη δὲ ποϑὴ 4αναοῖσι
γένηται | cf. P 690 704. 1184 μεγάλας φρένας
Αἰαχίδαο |. h. Cer. 87 ἐλπὶς ἔϑελγε μέγαν
νόον, v. Baum. ad l. Stadtmueller in J. J. 1881
p. 814 ἔϑελγ᾽ ἀταλὸν νόον scribi vult. — e) de
830no, laut. (v. infra s. adv.) MM 138 μεγάλῳ
— d) de animi
«μέγας
ἀλαλητῷ | οἵ ,Ξ 8985. ὦ 463. Φ 256 μεγάλῳ
ὀρυμαγὸῷ |, Φ 9 887 μεγάλῳ πατάγῳ, Ὁ 884
μεγάλῃ ley), I'921 ὄπα τε μεγάλην, ru μεί-
ζων... βοή. -- f) μέγα κῦδος, κλέος, εὐ-
χος. 6 176 κατένευσε Κρονίων | νίκην χαὶ
μέγα κῦδος, 257 μέγα κῦδος ἀπηῦρας |l, 1808
μέγα κῦδος ἄροιο |, X 18 p. κ. ἀφείλεο, 57
u. x. ὀρέξῃς |, 217 οἴσεσϑαι μ. x. 898 ἡρά-
μεϑὰ μ. x. I 618 μέγα κῦδος ᾿Αχαιῶν | cf.
K 87 544 505 “1 811 y 79 202 μ 184. X 435
μέγα χῦδος uode. |l. Z 446 πατρός τε μέγα
χλέος ἠδ᾽ ἐμὸν αὐτοῦ |cf. ,A21 P 131 « 240 -
ξ 870 x 241 ὦ 32. K 212 μέγα . . κλέος εἴη l
8.125 μέγα uiv χλέος αὐτῇ |, 9 147 οὐ μὲν
γὰρ μεῖζον. “κλέος ἀνέρος, σ σ 255 t 128 μεῖζόν
χε κλέος εἴη, . 964 τοῦ δὴ νῦν yt «μέγιστον
χλέος ἐστί |. E 285 44 988 μέγ᾽ εὖχος ἔδω-
x«c|. II 84 τιμὴν μεγάλην, h. Ven. S94 μεγί-
στης ἔμμορε τιμῆς |, h. Cer, 366 τιμὰς... με-
γίστας |. h. Ven. 247 μέγ' ὀνειόος. — g)gra-
vis, magni momenti, gewichtig, bedeut-
sam. A 238 μέγαν ὅρχον ὀμοῦμαι | cf. I 132
274 B 377 s 178 x 299 343 v 229 h. Ap. 79 83,
h. Merc: 274 518. 4 239 μέγας ἔσσεται 0gzoc| ,
T 113 ἀλλ᾽ OpoGEY, “μέγαν ὅρκον cf. h. Ven. 26.
ὃ 746 ἕλετο μέγαν ὅρκον |, h. Merc. 383 μέγαν
δ᾽ ἐπιδώσομαι 0oxov |, O 37 ε 185 ἢ. Ap. 85
ὅς τὲ μέγιστος | ὅρχος. — B 308 w 188 μέγα
σῆμα. A 525 μέγιστον | τέχμωρ. B 324 τέρας
μέγα. Ν 99 μέγα ϑαῦμα τόδ᾽ ὀφϑαλμοῖσιν
ὁρῶμαι | cf. O 986 Y 344 d ὕά τ 36 h. Merc. 219
h. Ap. 156 415 h. Merc. 270 h. Cer. 403. h.
Cer. 240 τοῖς δὲ μέγα ϑαῦμ᾽ ἐτέτυκτο |. Saepe
coniunguntur μέγα ἔργον, quod et opus mag-
num, rem praeclare gestam, et facinus nefarium
significat v. &. ἔργον. αὐ H 444 μέγα ἔργον
᾿Αχαιῶν sc. τεῖχος, K 282 ῥέξαντας μέγα ἔρ-
. yov schol. D. μεγάλην πρᾶξιν, Ἀρίσταρχος δέ
φησι τὸ φονεῦσαι Ἕχτορα. A 184. μέγα ἔρ-
γον ἄρηος |, Π 208 φυλόπιδος μέγα ἔργον,
M 416 μέγα δέ σφισι φαίνετο ἔργον |, IN. 466
ὑπέσχετο δὲ μέγα ἔργον |, T 150 ἔτε γὰρ μέγα
ἔργον ἄρεχτον |, ὃ 663 π 346 ἡ μέγα ἔργον
ὑπερφιάλως ἐτελέσϑη 9 26 “μεγάλων ἐπεί-
στορα ἔργων (ad 8?). χ 408 μέγα εἰςιδεν ἐμ
γον}. 149 μέγα δ᾽ αὐτῷ φαίνετο ἔργον |, h.
Cer. 351 ἐπεὶ μέγα μήδεται ἔργον. --- 8) y 261
μάλα γὰρ μέγα μήσατο ἔργον], 975 ἐχτελέσας
μέγα ἔργον |, λ 212 μ. ἐ. ἔρεξεν, 1 818 ἕταροι
μέγα ἔργον ἐμητίσαντο, t 92 ἕρδουσα μ.
c 426 p. ἐ. μήσατ', 458 κι. &. ἔρεξον, A 474 ἔτι !
μεῖζον . . μηήσεαι ἔργον. Ν 192 O 400 μέγα
νεῖκος ὄρωρεν | c£. P384 π98 116. σ 301 μέγα
γεῖχος ὁμοιίου πολέμοιο | |. Δ 88 μέγ᾽ ἔρισμα.
— hA 404 μέγα μὲν κακόν, ει 428 μέγα γὰρ
. x«xóv, O 184 zaxóv μέγα, N 120 χαχὸν ποιή-
σετε μεῖζον ᾿ν.σ 107 χαχὸν xal μεῖζον ἐπαύρῃ |,
μι 209 μεῖζον ἕπει xaxóv, B 48 πολὺ , u&tGov sc.
xaxov, cf. ὃ 698. T 270 μεγάλας ἄτας... δι-
δοῖσϑα!. ε 289 μέγα πεῖραρ ὀιζύος. Kam
μεγάλη χρειὼ βεβίηκεν ᾿Αχαιούς |, 44 698 χρεῖος
μέγ᾽ ὀφείλετ'. 42 706 μέγα χάρμα, h. XVI 4
χάρμα μέγ᾽ , h. Cer. 268 μέγιστον | . . ὄναρ καὶ
χάρμα. ὃ 444 μέγ᾽ ὄνειαρ, [κα 498 hs
ἀρετή, o 193 μεγάλῃ ἀρετῇ. — i) non ad-
dito substant. μέγα εἰπεῖν sim. y 227
π 243 λίην μέγα εἶπας, y 288 μέγα εἰπέμεν.
μέγα φρονέων magno, forti animo, «1 296 μέγα
φρονέων ἐβεβήκχει | cf. O 553 44 325 Ν 106
Il258 758 S24 X 231. X 305 μέγα ῥέξας τι.
iU 593 ἄλλο] μεῖζον ἐπαιτήσειας. πὶ 291 τόδε
μέγεϑος
μεῖζον ἐνὶ φρεσὶ ϑῆχε Κρονίων | cf. t 10 v 41.
h. Merc. 177 ἄλλο τι... καὶ μεῖζον, 4 161
σύν τε μεγάλῳ ἀπέτισαν | ,mit eim hohen
Preise, schwer.''
Neutr. sing. μέγα et plur. μεγάλα ad-
verbii vice funguntur. 1)ad verba accedunt,
(plur. μεγάλα tantum cum verbis sonandi con-
iungitur. cf. Ameis app. ad ὃ 505, Naegelsbach
adn. ad 4 450, La Hoche h. Stud. p. 47, 59).
a) E 708 μέγα͵ ᾽πλούτοιο μεμηλώς | cf. IV 297
469. A 956 μέγα χεν χεχαροίατο, 1" τὸ H 54
χάρη μέγα, Il 600 μέγα 0€ Τρῶες χεχάροντο |,
h. Ap. 466 μέγα χαῖρε. ὦ 402 μέγα χαῖρε Υ.
l] pro μάλα χαῖρε. Η 121 ὃς ποτέ μ' εἰρό-
ἕενος μέγ᾽ ἐγήϑεεν, Aristonicus (v. Friedlaender
p. 129) ad 1. ἢ διπλῆ, ὕτι Ζηνόδοτος γράφει
μέγα δ᾽ ἔστενεν, ἐξ οὗ φανερός ἔστιν üve-
γνωχὼς μειρόμεν ος οἷον ᾿στερόμενος. cf. eund.
ad 1 616 προχρίνει δὲ ὁ "Aglovaoyoc τὴν μέγ᾽
ἐγήϑεεν. Spitzner suspicatur Zenodotum μεγάλ᾽ o
ἔστενεν Scripsisse, Y. Duentzer Zenod. p. 122.
H 214 ᾿άργεῖοι μέγ᾽ ἐγήϑεον, schol. A ad Ι.
᾿Αρίσταρχος" "Apystou μὲν ἐγήϑεον. B 27 64
Q 174 “μέγα κήδεται 50! ἐλεαίρει l; τ Cer. 76
μέγα ἅζομαι, ἠδ᾽ ἐλεαίρω |, Il 8252 μέγα δ'
ἤχαχε λαὸν ᾿᾿χαιῶν |, x 189 μέγ᾽ ἀχείων |,
ABIT τὴν δὲ μέγ᾽ ὀχϑήσας προςέφη νεφελη-
γερέτα Ζεύς ct. 4 30 H 454 Θ 208 O 184 Il 48
P18 297 T 419 X 14 à 30 332 o 325. I 237
Ἕχτωρ δὲ μέγα σϑένεϊ βλεμεαίνων Ι μαίνεται.
I537 A 340 ἀάσατο δὲ μέγα ϑυμῷ |, II 685
ὁ 508 508 uéy ἀάσϑη |, h. Cer. 246 &&095
μέγα S9vuo |, E 567 μέγα ds ἀποσφήλειε πό-
γοιο], Ζ 362 μέγ' ἐμεῖο ποϑὴν.. ἔχουσιν l5
0 376 u£ym .. χατέουσιν. |, 4 509 μέγ᾽ ὦνησαν,
A 454 Π 281 μέγα δ' ἔψαο λαὸν ᾿Αχαιῶν |,
€) 45 ἄνδρας μέγα σίνεται ἢ δ᾽ ὀνίνησι |, 4. 18
μέγα πάντων | ᾿Αργείων κρατέει, λ 485 μέγα
κρατέεις γνεχίεσσιν lh o 274 μέγα δὲ χρατέουσιν
᾿Αχαιῶν |, Π 172 μέγα κρατέων 4vacos |, K 32
μέγα πάντων | . . ἥνασσε, h. Ap. [181] Δ4ή-
Aoto ..u£y' ἀνάσσεις, h. Ap. 68 μέγα δὲ πρυτα-
γνευσέμεν, d 519 μέγα χυδιόωντες |, Y 42 μέγ᾽
ἐχύδανον, Z 261 μένος μέγα οἶνος ἀέξει |.
Σ 561 μέγα βρίϑουσαν ἀλφήν |. 102 μέγα
πεινάοντα δίεσϑαι ἤ 182 οἵ με μέγα πλά-
ζουσι. P 682 μέγα δ᾽ αὐτῷ βούλετο νίκην |.
4A 103 ὃ 661 μένεος δὲ μέγα φρένες. . πίμ-
nàavv. B 111] [18 Ζεὺς μὲ μέγα Κρονίδης
ἄτῃ ἐνέδησε βαρείῃ |, σχέτλιος, Zenodotus
μέγα, Aristarchus μέγας; Cobet Miscell. crit.
1876 p. 412 μέγας scribi vult, cf. La Roche ed.
crit. ad l. Apoll. Lex. p. 110, ll uéya . . ἐπὶ
τοῦ μεγάλως Ζεύς με μέγα Κρονίδης v. S. Y.
Κρονίδης. h. Cer. 479 μέγα. . ἐσχάνει αὐδήν,
Υ 842 μέγ᾽ ἔξιδεν ὀφθαλμοῖσιν |, Φ 299 μέγα
Ἂς ὦτρυνεν, α 976 4 414 μέγα δυναμένοιο |,
Ψ 800 μέγα δρόμου ἰσχανόωσαν |, h. Merc. 114
πυρὸς μέγα δαιομένοιο |. 4451 q9&r» . . μέγ᾽
v. infra s. c. β. — b) accedunt ad verba
Sonandi. B 333 394 4125 P317 μέγα ἴαχον
(ἰαχεν), 4 506 μέγα ἔαχον cf. $421 P 213 Σ 100
E 343 x 323. E 216 μέγα δ᾽ ἴαχε, A 482 X 998
8,498 μεγάλ᾽ ἴαχε cf. 229 Φ 10. 1 392 μεγάλα
ἐάχοντα | cf. h. Uer, 81. Φ 582 xai μέγ᾽ dvt& |,
Ξ 147 Φ 328 u£y' &voev, A 10 ἤνυσε ϑεὰ μέγα,
0 321 ἄυσε μάλα μέγα. ' E 838 UR 566 ἢ. VIL 45
μέγα δ᾽ ἔβραχε, O 377 μέγα 0 ἔχτυπε, O Τὸ
P595 φ 413 μεγάλ᾽ ἔχτυπε, "P 119 μεγάλα
χτυπέουσαι!, v 113 5 μεγάλη. ἐβρόντησας, 4 425
| μεγάλα βρέμει cf. B 210. 33 399 μάλιστα μέγα
1031
βοέμει, t 60 χῦμα μέγα ῥοχϑεῖ, ν 8ῦ κῦμα.
μέγα ϑῦε, M 460 μέγα δ᾽ ἀμφὶ πύλαι μύκον,
Y 260 μέγα .. σάχος μύχε, IN 282 κραδίη με-
γάλα... πατάσσει), Π HEAR αἰγυπιοὶ. «μεγάλα
χλάζοντε μάχωνται |. P334 μέγα... εἶπε βοή-
σας |, δ 505 μεγάλ᾽ ἔκλυεν. αὐδήσαντος |, « 899
Κύκλωπας u£yaA! ἤπυεν, E 363 μέγα προϑορὼν
ἐκέλευσεν | cf. Ameis, La Roche. Faesi: μέγα
προϑορών coniungi vult. Z 156 μέγα δὲ Τρώ-
εσσιν ὁμόχλα |, H 195 ἡ xs, μέγ᾽ οἰμώξειε,
AX 84 μέγα d οἰμώξας ἐγεγώνει |, ε 895 μέγ᾽
ῴμωξεν, II 391 μεγάλα στενάχουσι “εἶ 884.
v 317 βαρέα, στενάχοντα v. l. “μεγάλα. Π 898
μεγάλα στενάχοντυ, ΨΊΤΩ μεγάλα oveveyiGov |,
B 184 H 95 μέγα στεναχίζετο, ὯΝ φ 247
μέγα δ' ἔστενε κυδάλιμον xio |, X 407 χώ-
xvotv δὲ μάλα μέγα. h. Ap. 359 μέγ᾽ ἀσϑμαί-
vovaa. A 450 1 270 μεγάλ᾽ εὔχετο, JI 844 με-
γάλ᾽ εὔχεο, Θ 847 O 369 μεγάλ εὐχετόωντο,
289 μέγα δ᾽ εἰς Sato, w 59 μέγ᾽ ἐπεύχεο. h.
Mere: 889 μέγ᾽ ἐξεγέλασσεν. 0 841 μέγ᾽ ἔπτα-
θεν. 2) coniungitur cum adiect. a)
A158 ὦ μέγ᾽ ἀναιδές, B 480 RUE ἔξοχος cf
o 227 q 266 v. Ameis app. ad o 227. Π 46 μέγα
νήπιος cf. & 44. h. Merc. 30 uéy' ὀνήσιμον,
h. Cer. 480 μέγ᾽ ὄλβιος. — β)ὶ accedit ad
compar ativum aut superlativum —multo.
B 239 u£y' ἀμείνονα φῶτα |, 4 405 μέγ" ἀμεί-
νονες εὐχόμεϑ᾽ εἶναι], X 158 338 X 8714 μέγ᾽
ἀμείνων | cf. Ψ 815. h. Cer. 229 μέγα φέρ-
τερον, cf. 4 51 φϑὰν δὲ μέγ᾽ ἱππήων ἐπὶ τά-
φρῳ χοσμηϑέντες pertinet μέγα ad notionem
comparativam, quae in verbo q9&vo inest. —
B 82 μέγ᾽ ἄριστος Ayeudv εὔχεται εἶναι | cf.
274 763 768. h. Ven. 41 ἣ μέγα εἶδος ἀρίστη,
Ζ209 Π27Ι1| P164 y 29 w 121 h. XV1 μέγ᾽
ἄριστος |. I1 21 T 216 A 478 μέγα φέρτατ'
᾿Αχαιῶν |. — y) cum adverbiis componitur.
X 88 ἄνευϑε δέ σε μέγα νῶιν |, ε 880 xarà
σπείους χκέχυτο μεγάλ᾽ ἤλιϑα πολλή |, Ameis
app. ad 1. fortasse scribendum esse suspicatur
χατὰ σπείους μεγάλου χέχυτ᾽ quod reliquis lo-
cis μεγάλα tantum ad verba sonandi accedat;
assentitur ei La Roche Stud. p. 53. adnot. — Adv.
μεγάλως. P 793 νεχρὸν ἀπὸ χϑονὸς ἀγχά-
ζοντο] ὕψι μάλα μεγάλως, π 482 ἐμὲ δὲ με-
γάλως ἀκαχίζεις |: -- (μεγάϑυμος, μεγακχήτης,
μεγαλήτωρ, μεγαίρω, μεγαλίζομαι, μέγαρον,
μέγεϑος, μεγαλωστί. )
μέγεϑος (μέγας, Curt. Et. p. 328. Goebel
in Kuhn Ztschr. XI p. 56 μέγ-ε-ϑος — goth.
mikil-duths, Grosstum, Groesse. v. Benfey WL.
1I 339). Formae non leguntur nisi acc. μέγε-
9oc. — Magnitudo, dicitur tantum de statura
virorum et mulierum. Saepe coniungitur cum
aliis substantivis similis notionis, imprimis μέ-
ys9oc et εἶδος componuntur, ct. quae de hac
vocum coniunctione collegit Ameis app. ad. 508.
co 953 οὐδέ τί τοι δούλειον ἐπιπρέπει εἰς-
οράασϑαι | εἶδος καὶ μέγεϑος, Β 58 Νέστορι
δίῳ] εἰδὸς τὲ μέγεθός τε φυήν τ' ἄγχιστα
ἐῴκει cf. ζ 152, ubi sch. PQ. ἐχ τρεῶν πεποίηται
τὸν ἔπαινον, κάλλους, μεγέϑους,, εὐεξίας σώ-
ματος. φυὴ γάρ ἐστιν ἡ ἐκ πάντων μελῶν
ἀναλογία, sch. L. ad B 58 εἶδος ἐπὶ τοῦ προς-
onov, μέγεϑος ἐπὶ τοῦ σώματος, φυὴν δὲ τὸ
ὅλον ᾿άλλος ἤτοι τὴν τοῦ ὅλου σώματος £v-
πρέπειαν. À 337 c 249 εἶδός τε μέγεϑός τε
ἐδὲ φρένας ἔνδον ἐΐσας, o 374 εἶδός τε μέγε-
ϑός τε «ἀμείνονα, h. Ven. 85 εἶδός τε μέγεϑός
τε καὶ εἵματα σιγαλόεντα, £9176000G ἀκιδνοτέρη
1032
μέγεϑός v εἰς ἄντα ἰδέσϑαι |. Inverso ordine
h. Ven. 82 παρϑένῳ ἀδμήτῃ μέγεϑος καὶ εἶδος
ὁμοίη |, h.Cer. 275 μέγεϑος xai εἶδος ἄμειψε |.
— g 219 ἐς μέγεϑος xal κάλλος ὁρώμενος
ἀλλότριος φώς), H 288 δῶχε 9toc μέγεϑός
τε βίην τε] χαὶ πινυτήν. 3 66 μέγεϑός τε
xal ὄμματα χάλ᾽ ἐικυῖα ] καὶ φωνήν. -- Suid.
Μέγης. Leguntur: nom. Μέγης quinquies,
acc. ΪΠέγητα T 239, quo loco Zenodotus Méyv
τε Scripsit. cf. Aristonicus ad A 175 ἡ διπλῆ
. πρὸς Ζηνόδοτον γράφοντα ἐχεῖ (T 239)
,dvAsióg»v τε Πέγην vt", τὸν Φυλείδην oió-
u£vov ὄνομα χύριον. schol. ad N 692 Φυλείδης
τε Μέγης Ἀμφίων τε “ράκιός τε | (Dindorf II
p. 98) ὅτι ἐν ἄλλοις οὐ νοῶν Ζηνόδοτος ὅτι
Μέγης Φυλέως ἐστί, γράφει, Φυλείδην τε Mé-
γὴν vs", οὕτως Μέγης ἔξω τοῦ τε" οὗτος νάρ
ἐστι Φυλείδης, videtur igitur hoc quoque loco
Zenodotus JMéyzc τε scripsisse. v. Duentzer
Zenodot p. 141, Spitzner ad Ν 392, La Roche
h. T. p. 309. Ceterum acc. M£y;v legitur O 302
Τεῦχρον, Μηριόνην τε Méygv v, ἀτάλαντον
Ἄρηι, de accentu cf. schol. ad 1. (Dindorf IV
p. 75) 'Aoíoraoyog βαρύνει cc έσϑλην τε
Τλαῦκόν ts", xol ἐπείσϑη ἡ παράδοσις. ὁ δ'
᾿Ἀσχαλωνίτης xal ἄλλοι περισπῶσιν ὡς Ἑρμῆν
καὶ Ποδῆν, Herod. ed. Lentz 160 14 sq., Eust.
1016, 62 ἰστέον ὅτι. .᾿Αρίσταρχος μὲν βαρύνει
τὸν Méyqv, o καὶ πείϑεται ἡ παράδοσις. οἱ
δὲ περὶ Πτολεμαῖον χαὶ ᾿ἀσχαλωνίτην περι-
σπῶσιν ὡς Ἑρμῆν. cf. Lehrs, Arist.* p. 299,
La Roche 1. c. — Meges, Phylei filius, ἀτάλαντος
Ἤρηι, dux erat Epeorum, JV 692, qui Dulichio
et ab Echinadibus insulis Troiam venerant. 5627,
E 69 Πήδαιον δ᾽ ἄρ᾽ ἔπεφνε Μέγης, ᾿Αντήνορος
υἱόν, O 302 οἱ μὲν ἄρ᾽ dug! Αἴαντα... Μέ-
γην v ἀτάλαντον ἜἌρηι | ὑσμίνην ἤρτυνον.
O 520 Polydamanta frustra petit, οὐ γὰρ AnoA-
λων εἴα ἤάνθου υἱὸν ἐνὲ προμάχοισι δαμῆναι,
Croesum interficit, 528 40Aow . . Φυλείδαο μέ-
σον σάχος οὔτασε δουρί, 535 τοῦ δὲ Μέγης
χόρυϑος χαλχήρεος ἱπποδασείης | χύμβαχον...
νυξ᾽ ἔγχεϊ ὀξυόεντι. T 289 Φυλείδην ve Mé-
γητα cum alis Agamemnon misit, qui dona
Achilli afferrent.
μεδέων — μέδων cf. Curt. verb. I p. 375 386,
ἃ rad. usó, vide s. μέδομαι. Non legitur vox
in Od., in Iliade forma non legitur nisi voc.
sing. μεδέων, in hymnis leguntur acc. μεδέ-
ovta et fem. μεδέουσα. (Π εδέων partic. est, at
non ut μέδων substantivi vice fungitur, cf. Classen
Beob, p. 46, ubique accedit gen. loci, plerumque
"Ióg9£v, semel in Il. 4coócvzc (Π 234), cf.
Naegelsbach adn. ad 1 276, Ameis ad eund. lo-
cum ,,70z9sv, wo Zeus nach O 48 einen Hain
und einen Altar hat, so dass er von dort aus
als Landesgott herrscht. Der ífromme Sinn
sucht und findet die Gottheit in der naechsten
Umgebung, besonders auf Bergeshoehen', eund.
ad Π 934 Δωδώνης μεδέων ,auch hier mit
ablat. Genet. “ω δωνὴης von Dodona her, seinem
Sitz." Aristonicus ad 1 270 ἡ διπλῆ ὅτι ἀντὶ
τοῦ Ἴδης μεδέων, id. ad H 202 ὅτι τὸ ϑεν
παρέλχει νῦν" ἔστι γὰρ ἀντὶ τοῦ "Ἴδης, cf.
Friedlaender ed. p. 27, E. M. 466, 8 Ἴδηϑεν
μεδέων οὐδὲν πλέον σημαίνει ἢ ὃ τῆς "lónc
βασιλεύς ἔνια γὰρ ὃ ποιητὴς τῶν ix τόπων
ἐπιρρημάτων ἀντὶ γενικῆς τάσσει πτώσεως.
La Roche ad 1 276 —"Iózc). — Qui modera-
tur, der waltende Herrscher, Regierer.
I'276 320 H 202 92308 Ζεῦ πάτερ, ᾿1δηϑεν
ἹΠέγης — Πέδων
μεδέων, κύδιστε μέγιστε |, II 284 Ζεῦ ἄνα
Δωδωναῖε,.. τηλόϑι ναίων |, Ἰωδώνης με-
δέων, h. Merc. 2 ἢ. XVIIL Ἑρμῆν... Κυλ-
λήνης μεδέοντα xal "Aoxaóinc πολυμήλου |,
h. Ven. 292 χαῖρε ϑεά, Κύπροιο ἐυχτιμένης
μεδέουσα | ct. h. X 4. — Doederl. Gl. 2400. E.
M. 575,1. Hes.
Meóscwv. Strabo IX 410 Πεδεὼν o μὲν
doxixüc £v τῷ Κρισαίῳ xóAno .. ὃ δὲ Bor
ωὠτιαχὸς ἀπ᾽ ἐχείνου χέχληται, πλησίον δ᾽
ἐστὶν ᾿Ογχηστοῦ ὑπὸ τῷ Φοινικίῳ ὄρει. B 501
οἵ v 'EAtov! siyov .. Ὡχαλέην Μεδεῶνά τε
sc. Boeoti, qui Peneleo Leitoque ducibus Troiam
venerant. Eust. 267, 30.
μέδομαε, (à rad. μεδ. Curt. Et.» p. 248, Fick
W.* I p. 706 comparant μηδ-ομαι, μέδειμνος,
lat. mod-us, mod-ius, modes-tus, goth. mit-an,
ahd. méz-an, messen. v. Lottner in Kuhn Ztschr.
VII 175, Doed. Gl. 2400, Lobeck Pathol. p. 169).
— Leguntur formae: praes. coni. μέδηαι, -ηται,
-ὦμεϑα. opt. μεδοίατο. inf. μέδεσϑαι. impr.
μεδέσϑω. impf. μέδοντο, μεδέσϑην, fut. με-
δήσομαι. — 1)z:vóc, meditor, cogito, curo,
bin bedacht auf etwas, 2) τενί τε, molior,
1)4418 E718 μεδώμεϑα ϑούριδος ἀλκῆς ].
B 384 πολέμοιο μεδέσϑω |, I 650 πολέμοιο
μεδήσομαι αἱματόεντος 1, 1 6229 νόστοιο με-
δοίατο, 110 μὶ 187 νόστου τε μέδηαι |, B 358
χοίτου τε μέδηται |, y 884 χοίτοιο μεδώμεϑα,
2245 δόρποιο μέδεσϑαι!], δ. 2 δόρποιο u£dovro|,
618 μεδώμεϑα, óie γεραιέ, σίτου, τ 321 δεί-
πνοιο μέδηται |. — δ)τινί τι, 4 21 Θ 458 χαχὰ
δὲ Τρώεσσι μεδέσϑην |. — Eust. 597, 28.
781, 93. Suid. Hes. (μεδέων μέδων.)
u£ócov (a rad. u£ó curo, consulo, v. μέδομαι
Curt. Et. 629 943 655. Participium est, quod
substantivi vice fungitur, semel sing. « 72, reli-
quis omnibus locis plur. legitur cum ἡγήτορες
coniunctum in exitu versus; ubique accedit ge-
net. gentis, « 72 ἁλὸς ἀτρυγέτοιο.) Formae
leguntur: μέδοντος « 72, μέδοντες vicies ter,
μέδοντας ἡ 136. — Qui curat, consulit, dux,
imperator, Berater. B 79 117 K 533 4 276
587; P 9248 X 378 Ψ 457 ὦ φίλοι, ᾿Αργείων ηγή-
τορες ἠδὲ μέδοντες | οἵ. :P 573 ἀλλ᾽ ἄγετ᾽ Ao-
yslov ἡ. ἡ. μι A 816 λ 526 Δαναῶν ἡγήτορες
δὲ μέδοντες), Κὶ 301 X 144 Τρώων ἡ. ὴ.
μέδοντες, 816 ἴφϑιμοι “υκίων ἡ. ἡ. μέδον-
τες, I1 164 Μυρμιδόνων ἡ. ἡ. μέδοντες, ἡ 186
9 11 26 97 387 536 v 186 210 Φαιήχων ἡγή-
τορες ἠδὲ μέδοντες |. ἡ 136 εὗρε δὲ Φαιήχων
ἡγήτορας ἠδὲ μέδοντας |. --- « 72 Φόρχυνος
ϑυγάτηρ, ἁλὸς ἀτρυγέτοιο μέδοντος |. v.
Kayser adn. criticae ad Od. exordium, Sagan
1879, p. 7. Retzlaff, Syn. Ip. 13. Eust. 175, 11
ad B 79 δηλοῦται... διὰ τοῦ μέδοντες τὸ
βουλευτιχὸν ἀπὸ τοῦ μήδω τὸ βουλεύομαι,
οὐ γὰρ μόνον ἡγεῖσϑαι τὸν ἄρχοντα χρὴ ἀλλὰ
x«i πρόβουλον εἶναι. v. eund. 781, 95. E. M.
575, 8 ἢ παρὰ τὸ udo, τὸ βουλεύομαι, μέδω,
οἷς εὐβουλίας δεῖ, ὅϑεν καὶ βουληφόροι λέ-
yovtat xal μέδοντες πρόβουλοι, βασιλεῖς,
Suid. Hes.
Μέδων (μέδομαι) 1) Oelei filius e Dellice,
B 797 ᾿Οιλῆος vó9oc υἱός |, τόν ῥ᾽ ἔτεχεν
Ῥήνη ὑπ’ Οιλῆι πτολιπόρϑῳ | cf. IN 695 O 884,
Phylacam, in urbem Thessaliae, confugerat ἄν-
ὅρα καταχτάς |, yvotóv μητρυιῆς ᾿ἘΕριώπιδος,
ἣν ἐχ᾽ ᾿Οιλεύς, NN 690. Philoctetae loco in in-
sula Lemno relicti eis praeerat, qui Methonem,
Thaumaciam, Meliboeam, Olizona incolebant,
d
μεϑαιρέω
B 121; quorum nomina complexus poéta JV 693
dicit πρὸ Φϑίων δὲ Μέδων τε μενεπτόλεμός
τε Ποδάρχης. Ab Aenea interficitur O 332
Αἰνείας δὲ έδοντα zai Ἴασον ἐξενάριξεν l.
— 2) Lycius ut videtur, P 216 έσϑλην τε
Γλαῦχόν τε έδοντά τε θερυίλοχόν rc | Hector
cohortatur. — 3) praeco Ithacensis, qui cum
procis erat, π 252 z«í σφιν ἅμ᾽ ἐστὶ Μέδων
χῆρυξ, primus Penelopen certiorem facit de
periculo, quod Telemacho insidiis procorum im-
minebat ó 677 Μέδων, ὃς ἐπεύϑετο Boviàc|
αὐλῆς ἐχτὸς ἐών" οἱ δ᾽ ἔνδοϑι μῆτιν ὕφαινον.
cf. 696 711 z 412. Ut vero Ulixis rebus fave-
bat ità procis quoque maxime placebat, o 172
χαὲ τότε δή σφιν ἔειπε Μέδων" ὃς γάρ δα μά-
λιστα | ἥνδανε χηρύχων, καί σφιν παρεγίγνετο
δαιτί. οἴ, Eust. 1814, 40 ὅτι συνετὸς ὃ χῆρυξ
Μέδων πλάττεται χαὶ ὡς εἰπεῖν ἀμφοτερο-
δέξιος καὶ οἷον τις χόϑορνος, εἴ γε μὴ μόνον
τοῖς τοῦ Ὀδυσσέως εὔνους ἦν, ἀλλὰ χαὶ μνη-
στῆρσι μάλιστα ἥνδανε κηρύκων xat σφιν
παρεγίγνετο δαιτί, ὡς ὁμοτράπεζος. Fortasse
| €a ipsa re, quod proci vitae Telemachi (cf. χ 357
ὅς τέ utv αἰεὶ 1 οἴκῳ ἐν ἡμετέρῳ χηδέσχετο
παιδὸς &óvroc)insidias parabant, commotus est,
ut non diutius consilia et mores eorum probaret.
4 857 sequ. Telemacho deprecante unus cum
Phemio vate e caede procorum conservatur.
ὦ 439 sequ. Ithacenses, ne contra rezem suum
pugnent, monet. cf. Nitzsch ad ὁ 677.
μεϑαιρέω (αἑρέω), legitur semel in Od. aor.
iterat. μεϑέλεσχε. - Excipio. $376 ὁ 4
ἀπὸ χϑονὸς ὑψόσ' ἀερϑεὶς | ῥηιδίως μεϑέλεσχε
86. πορφυρέην σφαῖραν.
᾿μεϑάλλομαι (424. ouai) Non legitur forma
misi ptcp. aor. μετάλμενος sexies. — 1) Irruo
in aliquem, peto, 2) assequi contendo,
subsequor, nachspringen, nacheilen.
1) E 336 ἄχρην οὔτασε χεῖρα μετάλμενος͵ ὀξέι
δουρί |, 44 588 ἵετο δῦναι ὅμιλον | ἀνδρόμεον
ῥῆξαί τε μετάλμενος, Ν 862 Τρώεσσι μετάλ-
μενος ἐν φόβον ὦρσε], X 448 Αἴας | Σάτνιον
οὔτασε δουρὶ μετάλμενος. — De leone M 305
5 ἥρπαξε μετάλμενος, ἠὲ χαὶ αὐτὸς. | ἔβλητ'
πρώτοισι. — 2) V. 345 οὐχ £09, óc χέ c
ἕλῃσι μετάλμενος, οὐδὲ παρέλϑῃ.
μεϑέπω (ἕπω), leguntur formae: act. praes.
μεϑέπεις ἃ 175, ptep. μέτα . . ἕπουσαν Καὶ 516.
impf μέϑεπε E329 O 126. aor.ptcp. μετασπών
P190 $33, de accentu v. schol. A ad P 190.
Med. aor. ptep. μετασπόμενος N 567. — 1)ab-
80]. a) sequor, persequor, b) pervenio.—
2) τινά a) sector aliquem, Jem. nach-
gehen, b) arcessitum eo alqm., nach Jem.
gehen. — 3) c. duob. acc. dirigo alqm. con-
tra aliquem. — 1) Absol. a) ποσσὲ μεϑέπω ce-
leriter sequor, nachsetzen. P 190 ϑέων δ᾽
ἐχίχανεν ἑταίρους | ὦχα μάλ᾽... ποσὶ χραι-
πνοῖσι μετασπών |,, $38 συβώτης cz ποσὶ
χραιπγοῖσι μετασπὼν] ἔσσυτ᾽ ἀνὰ πρόϑυρον.
— Med. N 567 Μηριόνης δ᾽ ἀπιόντα μετασπό-
μενος βάλε δουρί |, acc. pendet a βάλε, v. La
Roche h. Stud. p. 119. — b) advenio, ac-
edo. «175 ἠὲ νέον μεϑέπεις, ἡ zal πατρώιός
σσι | ξεῖνος. Hes. παραγίγνῃ. — 9) τινά,
) sector. Kk 516 ὡς id^ ᾿Αϑηναίην μετὰ Tv-
Éog υἱὸν ἕπουσαν, sectatur Diomedem, ut ei
raesidium paret. — b) 9 126 τὸν μὲν ἔπειτ᾽
ἴασε ..| χεῖσϑαι, ὁ δ᾽ ἡνίοχον. μέϑεπε ϑρα-
. Eust. 703, 14 μεϑέπειν τὸ ζητεῖν χαὶ
ἐρευνᾶν, er ging nach einem Wagenlenker**,
— μεϑίημι 1033
— 8) τιψά, dirigo, cum acc. loci contra aliquem,
E 329 αἶψα δὲ Τυδείδην μέϑεπε χρατερώνυχας
ἵππους, cf. I1 124 132 Πατρόχλῳ ἔφεπε zpa-
τερώνυχας ἵππους Ἰ. — Hes. μεϑέπει: παρα-
γίγνεται, ἐπαχολουϑεῖ, ζητεῖ, διώκει, ἔρχεται.
μέϑηραε (race) sedeo inter, semel in Od.
α 118 τὰ φρονέων μνηστῆρσι μεϑήμενος εἴς-
ιδ᾽ ᾿Αϑήνην |, sc. Τηλέμαχος.
μεϑημοσύνη (μεϑίη μι), formae leguntur dat.
sing. μεϑημοσύνῃ., plur. τῇσι. — Neglegentia.
NN 108 ἡγεμόνος χακότητι μεϑημοσύνῃσί τε
λαῶν ', 191 τάχα δή τι χαχὸν ποιήσετε μεῖ-
ζον] τῇδε μεϑημοσύνῃ. --- Suid. ἀμέλεια, δα-
ϑυμία. Hes. T
μεϑήμριων (μεϑίημιο languens, neglegens.
Apoll. Lex. 110, 15 μεϑετιχός, ἀμελής. B 241
ἀλλὰ μάλ᾽ οὐχ ᾿Αχιλῆι χόλος φρεσίν, ἀλλὰ
μεϑήμων l;, 5295 Ναυσιχάα, τί νύ σ᾽ ὧδε με-
ϑήμονα γείνατο μήτηρ |. — E. M. 575,33 ὁ
ἀμελής. Suid. Hes.
ut9Gut (cuo, leguntur formae: Praes. ind.
sing. μεϑέεις Ζ 523 ὁ 372 (Bekk. μεϑίης), με-
ϑίει K 121, (de formis μεϑεεῖς μεϑιεῖ cf. Kuehner
a. Gr. 8 286, 3. Rumpf in Jahrb. f. Phil. 1860
pag. 597. Ameis app. ad à 372.). plur. μεϑέε-
μὲν X 864, μεϑίετε MM 409 N 116. coni. μέ-
ϑίῃσι IN 234 (Bekker, Ameis, Faesi ue9u5840).
impr. μεϑίετε 4 934. inf. μεϑιέμεναι Ν 114,
τιέμεν 4 351. ptcp. μεϑιέντα Z 330 M 268
Ν 229, -ac 4 240 516. — Impf. sing. μεϑέει
0 716 I1 762 Φ 72 (Bekk, μεϑέη), 3. plur. μέ-
ϑῖεν φ 377 (cf. Spitzner ad A 273 ξύνιεν, La
Roche ἢ. U. p. 290). — Fut. μεϑήσω A4 ΒΑ],
τει α 77 o0 212, -ομεν Ὁ δῦ8 P 418, -ετε Ν 97.
inf. -σέμεναι z 371, -σέμεν Y 861. v. Ameis app.
ad c 265. — Aor. μεϑέηχα P 539, μεϑέηχε(ν)
Ψ 484 .2 48, ut95xsv) P 177 s 460 φ 126.
coni. μεϑείω I'414 (Leo Meyer gr. aor. p. 31
scribi vult μεϑήω), uei εξ 471 (Kuehner ἃ.
Gr. I 8 286, 5 μεϑείῃ, codd. plerique μεϑείη,
Bekker, La Roche hom. T. p. 405 sequ. Curt.
verb. Π 62 μεϑηήῃ, Leo Meyer l. c. p. 32 τήξει,
Ameis Faesi μεϑείη opt), μεϑῶμεν καὶ 449. opt.
μεϑείη N 118 (s471?) inf. μεϑέμεν A 983
0 138. —
1) Trans. τινά, τί. 8) dimitto, mitto,
quod tenebatur, lasse los. Ὁ 716 Ἕχτωρ δὲ
πρυμνῆϑεν ἐπεὶ λάβεν, οὐχὲ μεϑίει | sc. navem
Protesilai, schol. 4 Ζηνόδοτος γράφει οὐχ’
ἐμεϑίει, cf. II 762 κεφαλῆφιν ἐπεὶ λάβεν, οὐχὲ
μεϑίει | sc. Κεβριόνην. Φ 72 τῇ "δ᾽ ἑτέρῃ
ἔχεν ἔγχος ἀκαχμένον, οὐδὲ μεϑίει |, capti-
yum dimitto A 449 εἰ μὲν γάρ χέ σε viv ἀπο-
λύσομεν ἠὲ μεϑῶμεν | sc. Δόλωνα. o 212 ov
σε μεϑήσει } 50. Nestor Telemachum, er wird
dich nicht fortlassen. χόλον A 983 λίσσομ᾽
᾿ἀχιλλῆι μεϑέμεν χόλον, de dativo ,der iedes-
mal von der ganzen Redensart abhaengt* cf.
Ameis, Naegelsbach adl O 138 χέλομαι, Bé
μεν χόλον υἷος ξῆος |, α 77 ᾿μεϑήσει | óv χό-
λον. — inmitto s 460 χαὲ τὸ μὲν ἐς ποταμὸν
ἀλιμυρήεντα μεϑῆχεν [530. χρήδεμνον. — ,levo,
solvo angore P 539 ὀλίγον γε... | χῆρ ἄχεος
μεϑέηκα, Ameis ,habe das Herz losgespannt
vergl ἄχος πύχασεν φρένας," cf. La Roche
ad l Duentzer, Faesi x79 accusativum graec.
et μεϑέηκα intransitivum esse volunt, paraphr.
τῆς τοῦ Πατρόχλου ϑανόντος λύπης τὴν ψυ-
χὴν χεχούφισμαι. -- b) desero. TAM μή μ'
ἔρεϑε σχετλίη, μὴ χωσαμένη σε μεϑείω |.
transl. £471 εἴ μὲ μεϑήη | ῥῖγος καὶ κάματος,
1084 μεϑίστημι
γλυχερὸς δέ μοι ὕπνος ἐπέλϑῃ |. — ὦ τινί
τι, Concedo. .X 364 xci δὴ αὐτε μεϑίεμεν Ἕχ-
τορι νίχην | Πριαμίδῃ, P 418 εἰ τοῦτον Τρώεσ-
σι μεϑήσομεν.. ἄστυ AÓTL . . ἐρύσαι.
2) Intrans. cesso, remittor, remissius
ago, cunctor, lasse nach. a) absol. "A 516 094
μεϑιέντας ἴδοιτο | cf. IN 229. Z 523 ἑχὼν με-
ϑίεις τε xal οὐχ εϑέλεις cf. δ᾽ 372. καὶ 12] πολ-
λάκι γὰρ μεϑίει τε καὶ οὐκ ἐθέλει πονέεσθαι.
ο 958 οὕτω δή, MeAcvuune, μεϑήσομεν; Y 361
oU μέ τί φημι μεϑησέμεν οὐδ᾽ ἠβαιόν Ϊ, T 311
οὐ γάρ τι μεϑησέμεναί μιν ὀίω |. — b) τινὸς.
ἀλχῆς 4 934 μή πώ τι μεϑίετε ϑούριδος ἀλ-
χῆς | cf: 7M 409 Ν 116. — μάχης M 268 ὅν τινὰ
πάγχυ μάχης μεϑιέντα ἴδοιεν |, cf. supra omisso
genetivo, 4516 Ν 229. — πολέμου 4 240 οὕς
τινας αὖ μεϑιέντας ἴδοι στυγεροῦ πολέμοιο |
cf. Z 330. 4 351 πῶς δὴ φὴς πολέμοιο με-
Si£usv; IN 97 πολέμοιο μεϑήσετε λευγαλέοιο,
114 μεϑιέμεναι πολέμοιο |, 118 ὅς τις πολέ-
Moto μεϑείη |. — χόλοιο φ 811 μέϑιεν χαλε-
ποῖο χόλοιο | Τηλεμάχῳ. — βίης d 177 τρὶς
ὁὲ μεθϑῆχε βίης, codd. hoc loco βίῃ dativum
habent, Bekk. genetivum restituit ut q 126, qui
reliquis locis ad μεϑίημι accedit. — Semel c. gen.
personali 41 841 οὐδ᾽ ὡς περ σεῖο μεϑήσω τειρο-
μένοιο | te deseram. schol. A “Ζηνόδοτος os
ἀμελήσω. ποιητικώτερον δὲ τὸ ἕ ἕτερον. — C)se-
quente infinitivo. JV 234. ὅστις. . ἑχὼν με-
ϑέῃσι μάχεσϑαι), Ῥ 484 αὐτὸς γὰρ ἑκὼν με-
ϑέηκεν ἐλαύνειν |. — d) coniungitur cum par-
ticipio. X2 48 χλαύσας x«l ὀδυράμενος με-
9égxe |. — E. M. 575, 22. Suid. Hes. (μεϑη-
μοσύνη, μεϑήμων.)
κμεϑέστημε (ἵστημι). Non leguntur formae
nisi act. fut. μεταστήσω semel, et med. impf,
μεϑίστατο semel. 1) Act. tuv "uu, commuto,
umtauschen. ó 612 τοιγὰρ ἐγώ τοι ταῦτα με-
ταστήσω: δύναμαι γάρ. — 2) med. in alium
locum me contero, abeo. E 514 Αἰνείας δ᾽
ἑτάροισι μεϑίστατο, τοὶ ὁὲ χάρησαν |. Eust.
577, 42.
μεϑιομιλέω (ὁμιλέω), non legitur nisi impf. s
1 sing. μεϑομίλεον. — Nersor inter, utor,
τινί. A 269 zal μὲν τοῖσιν ἐγὼ, ᾿μεϑομίλεον ἐκ
Πύλου ἐλϑών. schol. A. μέϑ᾽" οὕτως ᾿Αρίσταρ-
χος τὴν “μετὰ φυλάσσειν τὸν τόνον. BL. ὁμί-
λεον" οὐκ εἶπεν ἐπεκούρουν οὐδὲ συνεμάχουν.
οὐ γὰρ ἂν αὐτοῖς συνεμάχει μὴ ὧν παρόμοιος.
— Rust. 102, 32. Hes.
᾿μεϑορμάομαι (ὁρμάων, forma non legitur
nisi μεϑυρμηϑείς. — Persequor, nachsetzen.
absol. Y 192 ἐς “υρνησσὸν ὑπέχφυγες" αὐτὰρ
ἐγὼ τὴν | πέρσα μεϑορμηϑεὶς civ ᾿Αϑήνῃ xa
4ιὲ πατρί, s 325 οὐδ᾽ ὡς σχεδίης ἐπελήϑετο
τειρόμενός περ], ἀλλὰ μεϑορμηϑεὶς ἐνὶ χύ-
μασιν ἐλλάβετ᾽ αὐτῆς ι.
μέϑυ (Curt. Et.^ 259, Fick W.? II 196 ahd.
met-u Meth, sanscr. madh- -u, potus duicis, suavis,
madh-us dulcis, a rad. mad laetor. cf. Pictet
in Kuhn Ztschr. V 324, Zeyss ibid. XVI 384.
Goebel Lex. ll 387 comparat cum rad. graec.
(£9. lat. mad (mad-eo), μέϑευ »as Nass" xar
ἐξοχήν — Wein, ,das edle Nass". v. Hehn*
Kulturpflanzen und Hausthiere p. 119 502.) Le-
guntur tantum nom. et acc. sing. Vinum, vi-
num dulce. Apoll. Lex. 110, 13 οἶνος. Saepe
accedit epith. ἡδύ, d 746 ἡ 265 σῖτον xal μέϑυ
ἡδύ cf. o 533. εἐ 162 δαινύμενοι xoéat! ἄσπετα
καὶ μέϑυ ἡδύ} οἵ. 007 x 184 468 477 μ 80.
ξ 194 μέϑυ γλυχερόν. — Η 4171 δῶχεν ᾿Ιησονί-
-- μείλια
δης ἀγέμεν μέϑυ, χίλια μέτρα |, 1 469 πολλὸν
δ᾽ ἐκ χεράμων μέϑυ πίνετο τοῖο γέροντος Ι;
ῃ 179 ν 50 μέϑυ νεῖμον | πᾶσιν ἀνὰ μέγαρον,
(9 μέϑυ δ᾽ ἐκ κρητῆρος ἀφύσσων | οἰνοχόος
φορέῃσι, 145 πολλὸν μὲν μέϑυ πίνετο, πολλὰ
ὁὲ μῆλα | ἔσφαζον, μ 362 οὐδ᾽ εἶχον μέϑυ λεῖ-
ψαι. Legitur vox bis in ll. quindecies in Od.
— Eust. 692, 40 μέϑυ ὁὲ συνήϑως λέγει τὸν
οἶνον διὰ τὸ "roi Sg ἀμέτρως αὐτοῦ πίνοντας με-
ϑίεσθϑαι «tor ἀμελεῖν, cf. 660, 15. 764, 18. E,
M. 575,35. Suid. Hes. οἶνος. ᾿ωμεϑύω.)
,ἀεϑύστερον (ὕστερος). Postea, h. Cer. 205.
ἣ δή οἱ καὶ ἔπειτα μεϑύστερον εὐαὸεν ὀργαῖς Ι.
Non pauca in versu insunt, quae dubia videan-
tur; de pleonasmo ἐπείτα μεϑύ στερον cf. Baum.
ad 1. iunctae particulae non debuerunt Vossium
adeo offendere, ut ad coniecturam frigidam ἔτεα
(i. e. in annos pro ἔπειτα) contugeret'*, exempla
enim eius pleonasmi attulisse Werferum in Actis
Monac. 1. p. 668: Thuc. V 61, Herod. ΠῚ 36.
cf. Jahrb. t. Phil. 1869 p. 306.
μεϑύω (u£9v) leguntur participia praes.
μεϑύοντι, μεϑύουσαν. — a) Ebrius sum. o 240
ἧσται νευστάζων χεφαλῇ, μεϑύοντι ἐοικώς.
-- b) trop. inunctus, perfusus sum. P 390
Bosüyv .. μεϑύουσαν ἀλοιφῇ |. Eust. 1111, 41.
Apoli. Lex. 110, 14 μεταφορικῶς, διάβροχον τῷ
λίπει. cf. Hes.
“ειδάω μειδείω (à rad. smi, sanscr. smi sma-
yate, lat. mi-rus, ahd. smie-len, angl. to smile,
cf. Curt, Et.^ 328 656, Fick W. i] 254, Kuhn in
Kuhn Ztschr. 11 204. Formae leguntur ,prae-
sentis ἃ forma μειδιάω derivatae: μειδιάει h.
X 3, ptep. μεεδεόων H 212. Ψ 786, μειδιάων ἃ,
VIL 14, μειδιόωσα Φ 491, aoristi à forma praes.
μειδάω: μεΐδησε(») quindecies, inf. μειδῆσαι h.
Cer. 204, ptcp. μειδησασα A 596 X 993. —
Subrideo, lacchle, et deorum et homimum
est. ἃ) À 595 o [434] ὡς φάτο, μείδησεν δὲ
ϑεὰ λευκώλενος Ἥρη | c. E 222. A 596 "Hor |,
μειδήσασα δὲ παιδὸς ἐδέξατο χειρὶ κύπελλον
οἱ Ξ 223 d» 491 ἔϑεινε παρ᾽ οἴατα μειδιόωσα :
"How. E496 O 4j μείδησεν δὲ πατὴρ àv-
Dem τε ϑεῶν τε], h. Cer. 807 μείδησεν δὲ
ἄναξ ἐνέρων ᾿Αἰδωνεὺς | ὀφρύσιν, & 180 μείς-
δησεν ὁὲ Καλυψώ, δῖα ϑεάων |, v 287 μείδη-
σεν 0E ϑεὰ γλαυκῶπις ᾿Αϑήνη |, h. VII 14 μει-
διάων ἐχάϑητο | ὄμμασι χυανέοισι 80. Διόνυ-
coc. h. Cer. 204 ἐτρέψατο ποτνίαν, ἁγνὴν.
μειδῆσαι γελάσαι τε xal ἅλαον σχεῖν ϑυμὸν.
sc. “Ϊημητρα. h. X 8 ἐφ᾽ ἱμερτῷ ὁὲ ngoconq
αἰεὶ μειδιάει SC. ᾿Αφροδίτη. — b) Z 404 μεί-
ϑησεν i ἐδὼν ἐς παῖδα σιωπῇ | sc. Ἕκτωρ. H 212
Αἴας ὦρτο πελώριος. . |, μειδιόων βλοσυροῖσι
προςώπασι, Ψ' 555 μείδησεν δὲ ποϑάρκης δῖος
᾿ἀχιλλεύς |, 786 ᾿Αντίλοχος .. λοισϑήιον ἔχ-
φερ᾽ ἄεϑλον | μειδιόων, ὁ 609 μείδησεν δὲ βοὴ 4
dya90c MevéAmoc, 7t 416 μείδησεν. δ᾽ ἱερὴ ὶς
Τηλεμάχοιο l wv l1l μείδησεν δὲ πολύτλας
ὅτος ᾿Οδυσσεύς |. Accedit accusativus ady. v 301
μείδησε ὁὲ ϑυμῷ | σαρδάνιον μάλα τοῖον 50.
᾿Ὀὐυσσεύς. v. La Roche h. Stud. p. 61. — €)
Semel de agro dicitur, fere — splendeo, h. Ap. 118
μείδησε δὲ yat ὑπένερϑεν |. v. 8..γελᾶν». —
E. M. 582, 17. Suid. Hes. (ἐπιμειδάω, -μειδιεάω,
φιλομμειθής. )
μείλας v. s. μέλας, semel £2 79 ἔνϑορε uel-
λανι πόντῳ" sc. dig.
VTTPVTTRETA (Curt. Et.» 329 comparat goth.
mil-ds, ahd. mil-ti, Fick W.? 1 177 sanscr. mil, mil-.
ati — se consociare, sich gesellen, graec. o 0 - uiÀ-
P
ὃς, lat. mil-it- ;,Gesell, Kriegsgesell*, Woerner,
substant. hom. ordine etym. dispos. p. 32 ,,goth.
mil-ds. Medio nostrae linguae aevo ,Milde*
significavit liberalitatem imprimis regum et prin-
cipum.*) Dona grata, Liebesgaben,
Liebeszeichen. 1 147 ἐγὼ δ᾽ ἐπὶ μείλια
δώσω 1 πολλὰ μάλ᾽ cf. 289. schol A ad 147
᾿Αρίσταρχος ἕν μέρος λόγου “παρέλαβεν ὡς
ἐφέρνια. ᾿Απολλόδωρος δὲ διαλύει, ἐπί, εἶτα
ἱλια- οὕτως δὲ καὶ ᾿Αλεξίων χαὶ ἔστι τὸ
Ec ἐπιδώσω μείλια, οἵ, Herod. ed. Lentz II
64, 1. Apoll Lex. 110, 19 μεέλια" μειλίγματα
χαρίσματα, . . λέγει δὲ οὕτως καὶ τὴν ngoiza
»ἐγὼ δ᾽ ἐπὶ μείλια δώσω.“ τὸ γὰρ ἐπὶ πρὸς
τὸ δώσω. ἔνιοι δὲ ἐπιμείλια συνθήκας ἠκου-
σαν. Eust. 742, 56. Lehrs Ar.? p. 110. Ameis
app. ad 7 147. E. M. 582,29. Suid. Hes.
᾿μεέλεγμα (μειλίσσω), sedamen, Besaenfti-
gungsmittel. Tantum z 217 ἀμφὲ ἄναχτα κύνες
δαίτηϑεν ἰόντα | aa(vog?: αἰεὶ γάρ τε φέρει
μειλίγματα Suuov |. Eust. 1655, 44. Lk. M.
582, 298 σημαίνει τὰ πραῦντικά. Herod. ed.
Lentz II 549,93: μειλίγματα μείλια μείλιχος
μειλίσσεσϑαι. Suid. Hes.
ειλέσσω (cf. μείλια). Leguntur formae:
act. praes. inf μειλεσσέμεν H 410, pass. impf.
μειλίσσετο h. Cer. 290, med. praes. impr. ue:-
λίσσεο y 96 ὃ 326. — 1) act. placo, laetitia
afficio, besaenftige, erfreue. H 410 οὐ γάρ
τις φειδὼ νεχύων χατατεϑνηώτων | γίγνετ᾽,
ἐπεί χε ϑάνωσι, πυρὸς μειλισσέμεν ὦχα!.
Schol, Dind. III p. 334 ᾿Ἁττιχκὴ ἡ σύνταξις. οὐ
γάρ τις φειδὼ γίνεται τοῖς τεϑνεῶσι véxvoi
χαρίζεσθαι. τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ μειλισσέμεν,
ἐπεὶ γλυχεῖα ἡ χάρις. φησὶ δὲ ὅτι οὐδέν ἐστι
χέρδος τοὺς τῶν πολεμίων νεχροὺς ἀτάφους
εἶναι. Genetivum πυρός partitivum plerique
editores esse volunt, cf. Lucas, philol. Bemer-
kungen p. 14, qui μειλ. interpretatur , durch
Geben erfreuen* et comparat χαρίζεσθαι παρεόν-
ὧν ,freudig geben*. Ameis ad l. ,nach Ana-
ogie von λελαχεῖν πυρός", La Roche.. parti-
iver Genetiv, statt des Dativs, cf. eund. Ztschr.
er oestr. Gymn. 1860 p. 72. Faesi comparat
πρῆσαι πυρός, λοῦσϑαι ποταμοῖο et χαρί-
ζεσϑαι παρεόντων. Duentzer πυρός genetivum
causae pro dativo, versum autem spurium esse
ult. Heilmann, de Genetivi graeci maxime
merici usu, Marburg 1873, p.41 genetivum
instrumentali esse putat. Eust. 658, ll τὸ
μὲν πυρὸς μειλισσέμεν ἔλλειψιν ἔχει τῆς ὅτα
οϑέσεως. — h. Cer. 290 τοῦ δ᾽ οὐ μειλίσ-
σετὸ ϑυμός |. — 2) med. gratius reddo, lenio,
dio, molli nomine appello, versuesse. y 96
.926 μηδέ τί μ᾽ αἰδόμενος μειλίσσεο μηδ᾽
λεαίρων |stelle die Sache nicht in milderem
ichte dar. Hes. (ἀμείλικτος, ἀμείλιχος, γλυκυ-
είλιχος, μείλιγμα, μειλιχίη, μειλίχιος.)
᾿ἀιειλεχέη (μειλίσσω), legitur semel dat. sing.
-Lenitas, mollitia, languor, Lauheit. O 741
ᾧ £v χερσὶ φόως, οὐ μειλιχίῃ πολέμοιο |.
hol. Ven. Dind. Il p. 90 ᾿ἡρίσταρχος κατὰ
οτιχὴν ἔγραψε, συνάπτων δηλονότι ὅλον τὸν
γίχον" ἔσται δὲ οὕτως τὸ ἑξῆς, τῷ ἐν χερσίν,
Ü μειλιχίῃ τέλος πολέμοιο, οἷον ἐν τῷ δόρατι,
x ἐν προςηνείᾳ οὐδ᾽ ἐν ἀγρίᾳ χεῖται ἡ τοῦ
ὁλέμου σωτηρία. Διονύσιος δὲ ὃ Θρᾷξ κατ᾽
ῥϑεῖαν πτῶσιν (μειλιχίη). cf. Eust. 1040, 37.
forma adiectivi femin. gen. substantivi loco
ti cf. Lobeck Parall. p. 362.
μείλεχος et μειλέχεος (goth. mil-ds, v. s.
μείλιγμα — μείρομαι
1035
μείλια. Kuhn in Kuhn Ztschr. ll 264 vocem
cum μειεδεάω componendam esse et ad radicem
sanscr. smi ahd. smie-len pertinere vult. Oblo-
cutus est Curtius Εἰ. p. 329 propter formam
aeolie, μέλλιχος. Vide praeterea Buttmann Lex.
II 261, Lobeck pathol. p. 345, Brugman in Curt.
Stud. IV p. 118. Goebel Lexil. IL p. 68, 261
adn. Leguntur formae: a) μείλιχος, -z0v, -z«
h. X3. b) μειλεχίῃ 9 112, -χίοις -χίοισι(ν).
μείλιχος de hominibus ter legitur, praeterea
μείλιχον ἔπος, ἔργον o 374, μείλιχα δῶρα h.
X 2, torma μειλίχεος vicies octies fere. — Mi-
tis, comis, lenis, mollis placidus. Ap. Lex.
110, 16 μεελέχεον προςηνὲς ἢ προσηνῆ" εἴρηται
δὲ ἡ λέξις κατὰ μεταφορὰν τὴν ἀπὸ τοῦ μέ-
λιτος. — 1) 46 hominibus P671 νῦν τις ἐνηείης
Πατροχλῆος.. μνησάσϑω" πᾶσιν γὰρ ἐπίστατο
μείλιχος εἶναι, | T 800 τῷ σ᾽ ἄμοτον χλαίω
τεϑνηότα μείλιχον «iet | de Patroclo, Q 739 οὐ
γὰρ μείλιχος ἔσχε πατὴρ τεὸς ἐν δαὶ λυγρῇ |
sc. "Exro. — 2) de rebus, a) accedit ad ἐπέ-
toc. 1 113 K 542 τ 415 ἐπέσσι τε μειλιχίοισι,
ζ 143 146 ἐπέεσσιν ἀποσταδὰ μειλιχίοισιν | ct.
ει 8608 2 552 « 192. In initio versus μεελεχίοις
ἐπέεσσιν Δ 137 Φ 339 1493 z 173 442 547
4 207 zx 279 c 283 ὦ 393. M 267 ἄλλον μειλι-
χίοις, ἄλλον στερεοῖς ἐπέεσσι |, o 374 ἐκ δ᾽
ἄρα δεσποίνης οὐ μείλιχον ἔστιν ἀκοῦσαι |
ovv ἔπος οὔτε τι ἔργον. — b) neutr. plur. uet-
λιχίοισε pro substantivo — ἐπέεσσι μειλιχίοισι,
4256 v 168 προςηύΐδα μειλιχίοισιν |, Z 214
P 431 μειλιχίοισι προςηύδα. — c) iungitur c.
voce μῦϑος, Z 343 μύϑοισι προζηῦύδα μειλι-
gioco. |, Καὶ 288 αὐτὰρ ὃ μειλίχιον μῦϑον φέρε
Μαὸσμείοισι | κεῖσ᾽ cf. Ameis app. Eust. 805, 46.
ζ 148 αὐτίχα μειλίχεον xal χερδαλέον φάτο
μῦϑον |. — d) 9 172 ἀσφαλέως ἀγορεύει | αἰδοῖ
μειλιχίῃ cf. Nitzsch adl. kh. X 2 Av9£osiav, . .
ἥτε βροτοῖσι | μείλιχα δῶρα δίδωσιν. — v.
Eust. 1184, δὅ. E. M. 582, 84. E. Gud. 384, 7.
Suid. Hes.
usíQonuct (Curt. Et5 p. 331 Fick W.? II
p. 197 a radice graeco-italica uo (mer) ,,erhalte
Antheil', quae sit in μέρ-ος, μόρ-ος, lat. mer-
eo. cf. Doederl. Gl. 576. — Ebei in Kuhn Ztschr.
V p. 417, Leo Meyer alii verbum composuerunt
cum radice sanscr. smar — cogito, εἵμαρται: σέ-
σμαρ-ται, oblocutas est Curtius 1. c. idem verb.
II p. 131. — Goebel Lexil. 1 p. 40 II p. 182
238 a rad. sma smar vocem derivat) Leguntur
formae: praes, impr. μείρεο I 616, pf. act. £u-
Moos Α 218 O 189 & 335 4 338 h. Ven. 37 (or-
tum e μέ-μορε, ἐμέ-μορε ut εἵμαρται e μέ-μαρ-
ται, ἐμέ-μαρ-ται, ἔμμαρται. cf. Curtius verb. ÍI
p. 131, Brugman in Curt. Stud. IV p. 102, Siegis-
mund ibid. V p 211; alii ἔμμορε ex ἔ-σμορ-ε,
εἵμαρται e σέ-σμαρ-ται ortum esse volunt v.
supra, Kuehner a. Gr. I 8 200, 3 adn. 5), plqmpfet.
εἵμαρτο d 281 ε 312 ὦ 34. Quod H 127 Zeno-
dotus pro μ᾽ εἐρόμενος legisse videtur μεερό-
μενος, — schol. A ἡ διπλῆ ὅτι Ζηνόδοτος γρά-
qt. μέγα δ᾽ ἔστενεν, ἐξ οὗ φανερός ἐστιν &ve-
γνωκὼς μειρόμενος οἷον στερόμενος —- οἵ.
Duentzer Zenod. p. 122, Aristonicus ed. Fried-
laender p. 129, Lehrs Arist.? p. 151. — Partem
impetro, consequor, erhalte zum Anteil.
1) Praes. τέ, semel 7 [616] icov ἐμοὲ βασίλευε
χαὶ ἥμισυ μείρεο τιμῆς |. Versum spurium esse,
cum quod hoc uno loco praes. us/gojze legitur
et cum accusativo verbum coniungitur, tum quod
Achillis verba, quibus Phoenicem participem red-
1080
dere vult regii imperii sui, neque sententiarum
nexui neque naturae et moribus Achillis accom-
modata esse videntur, primum Jakobs et Heyne
iudicaverunt, quos secuti sunt Bekker, Doeder-
lein, Faesi, Koechly, Bernhardy Grundr. II 1
p. 164. Moritz de lliadis libro IX. suspiciones
eriticae Posen 1859 p. 32 versum 615, Duentzer
Aristarch. p. 171 vss. 613—616 eici vult, cf.
La Roche hom. Stud. p. 157. — 2) Pfct. act.
ἔμμορα particeps sum c. genet. τιμῆς. Α 278
ov ποϑ᾽ ὁμοίης ἔμμορε τιμῆς |, O 189 2 338
ἕχαστος δ᾽ ἔμμορε τιμῆς], cf. Nitzsch ad A 338.
s 880 ϑεῶν ἔξ ἔμμορε τιμῆς |, h. Ven. 37 με-
γίστης v ἔμμορε τιμῆς |. — 8) εἵμαρται 86-
quente acc. c. inf. sorte constitutum est.
d» 981 ε 815 νῦν δέ με λευγαλέῳ ϑανάτῳ εἵ-
μαρτο ἁλῶναι), o 34 νῦν δ᾽ ἄρα σ᾽ οἰχτίστῳ
ϑανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι |. — Apoll. Lex. 67, 17
ἔμμορε ἔμοιρε xarà μοῖραν εἴληφεν. Eust.
1900, 15 εἱμαρμένη, ὡς ἀπὸ τοῦ μείρω, ὅ περ
t) αὐτόν ἐστι τῷ δαίω καὶ τῷ μερίζω. E.
M. 582, 50. E. Gud. 384, 38. Hes. (ἐκμεέρομαι,
μοῖρα, μόρος cet. ἀμέρδω).
“είς (Curt. Et.» 333 stirps uve esse videtur,
lat. mens-is, sanscr. màs a radice ma — metiri,
Fick W.? I 722 vocem ἃ rad. ma — mutare
»wechseln* derivari mavult.) Leguntur formae:
nom. μείς T 117 ἢ. Merc. 11, cf. schol. Dind. 1V
p. 210 μεὲς ᾿Ιωνιχόν ἐστι, καὶ χλίνεται τῷ μήν
ὁμοίως, ibid. II 187 μείς, ἐν τῇ Χίᾳ μής. μείς,
μὴν Αἰολικῶς. ὥσπέρ δὲ ῥίς ῥινός καὶ ϑίς
ϑινός, οὕτως x«l μείς μηνός χλιϑήσεται κατὰ
τὴν ἀναλογίαν. cf. Herod. ed. Lentz II 669, 19.
Suid. Eust. 1174, 90 μείς, Αἰολικῶς, ἤγουν
tojv. v. Kuehner a. G. I p. 357, Lobeck paralip.
82. (nom. μην apud Hom. non legitur) gen.
μηνός ξ 162 τ 307, dat. μηνέ ὦ 118, acc. μῆνα
B 999 x 14 μ 325 & 244. Plur. nom. μῆνες
4 294 $ 293, gen. μηνῶν x [470] τ 153 o [143],
acc. μῆνας o 408. — Mensis. T 117 ὁ 9? ἕβ-
óouoc ἕστήχει μείς | v. La Roche a. crit. ad l.
h. Merc. 11 ἤδη δέχατος μεὶς οὐρανῷ ἑἐστήρι-
xto |, B 292 ἕνα μῆνα μένων ἀπὸ ἧς ἀλόχοιο |,
E 387 δέδετο τρισχαίδεχα μῆνας |, x 14 μῆνα
δὲ πάντα φίλει με cf. u 828 5 244. τ 153 ἐπή-
Àv9ov ope | μηνῶν φϑινόντων, περὶ δ᾽ ἥματα
πολλὰ τελέσϑη cf. x [470] ὦ [148]. ξ 162 τ 807
τοῦ μὲν φϑίνοντος μηνός, A294 δ 298 ἀλλ᾽
ὕτε δὴ μῆνές τε xal ἡμέραι ἐξετελεῦντο |,
Q 408 χαί χέν μιν τρεῖς μῆνας ἀπόπροϑεν oi-
xoc ἐρύχοι [, ὦ 118 μηνὲ δ᾽ ἐν οὔλῳ πάντα
περήσαμεν εὐρέα πόντον |. — E. M. 583, 4---80.
Ek. Gud. 384, 45. Hes.
“ελαγχροιής (χρώς) fuscae cutis, faciei.
Legitur semel z 175 ἡ x«l χρυσείῃ ῥάβοῳ
ἐπεμάσσατ᾽ ᾿Αϑήνη |, sc. Ulixem, .. ἂψ 92 με-
λαγχροιὴς γένετο, γναϑμοὶ δὲ τανυσϑεν |,
χυανεαι δ᾽ ἐγένοντο γενειάδες ἀμφὶ γένειον.
cf. Lucas Jahrb. f. Phil. 1859 p. 598 μελαγχροιής
significare strenui atque robusti corporis speciem.
Schmidt Syn. HII p. 16 μι ,der ganz obiective
Ausdruck fuer die dunkle, trische Gesichtsfarbe
des durch Athena wieder verwandelten Odysseus**.
cf. Ameis ad 1. append. additamenta. Doederl.
Gl. 2152 ,geroethet, im Gegs. von bleich ὠχρός,
€y900c, wie es zuvor Odysseus in Folge seiner
kriebnisse nothwendig war.* — v. praeterea
Lobeck elem. p. 315. paralip. p. 256.
u£Ac9 oor (E. M. p. 521, 32 xuéAs99a* δεῖ
γιγνώσχειν ὅτι τὸ x πρὸ τοῦ qt οὐδέποτε £i-
ρίσχεται ἐν ἀρχῇ λέξεως... λέγει δὲ ὁ Ἡρω-
μείς --- ἹΠελάμπους
διανὸς (ed. Lentz II 396, 12) τὸν Πάμφιλον
ἀναγαγεῖν ἐν ταῖς ΤΓλώσσαις τὸ χμέλεϑρα"
σημαίνει δὲ τὰς δοχούς, cf. M. Schmidt ad
Hes. Il p. 496. Qua voce cum μέλαϑρα com-
parata Bbuttmann Lex. II p. 265 utramque vo-
cem, χμέλεϑρα et μέλαϑρον, ad radicem μέλαν,
niger, pertinere et huic radici vocem μελαερόν
quoque, e χμέλαν ortam, subiungendam esse
probare vult. Assensus ei Savelsberg in Kuhn
Ztschr. XVI p. 60 adn. χμέλαν ortum esse e
σμέλαν et ad radicem σμελ vel σμὰρ pertinere
putat. Curtius vero Et.5 p. 140 χμέλεϑρον eius-
dem radicis esse vult ac χαμάρα ,Gewoelbe,
Zeltwagen* sanscr. kmar, lat. camuru-s, quas
voces ad rad. kam — concamerari ,,sich woelben*,
pertinere Fick W.* I 520 recte probaverit.) No-
tio principalis igitur vocis μέλαϑρον esse vide-
tur concamerationis, Woelbung; significat autem
apud Homerum 1) universe tectum, aedes,
Dach, Wohnung, 2) trabes tecti, tignum trans-
versarium in interiore virorum conclavi revin-
ctum et columnis fultum, quo tectum sustine-
batur, ,Durchzugsbalken' v. Rumpf de aed,
hom. II p. 45, Ameis ad σ 150, quam unam no-
tionem vocis homericam esse Doederl. Gl. 2155
contendit. Leguntur formae: μελάϑρου, -o, -ον,
-όφιν. — l)tectum. B 414 πρίν us κατὰ πρὴ-
vic βαλέειν Πριάμοιο u£Aa99oov | ai9aAótv,
cf. Naegelsb. ad l. 1 204 ot γὰρ φίλτατοι &v-
δρες ἐμῷ ὑπέασι μελάϑρῳ |, 640 σὺ δ᾽ ἵλαον
ἔνϑεο ϑυμόν, | αἴδεσσαι δὲ μέλαϑρον, cf. Faesi
ad 1. Eust. 780, 96. σ 150 ἐπεί χε μέλαϑρον
ὑπέλϑῃ |. — 2) trabes tecti, tignum trans-
versarium, Dachbalken, Durchzugsbalken. h.
Ven. 173 εὐποιήτου δὲ μελάϑρου | χῦρε χάρη,
sc. Ἡφροδίτη. h. Cer. 188 ἡ δ᾽ ἄρ᾽ ἐπ’ οὐδὸν
ἔβη ποσὶ καί ῥὰ μελάϑρου | κῦρε χάρη, (—v-
περϑυρίου). 9 279 πολλὰ δὲ xal καϑύπερϑε
μελαϑρόφιν ἐξεχέχυντο | sc. δέσματα, cf. Apoll.
Lex. 110, 30 μελαϑρόφιν: τῶν μελάϑρων, 0
ἐστι τῶν δοχῶν. λ 218 ἡ δ᾽ ἔβη εἰς ᾿Αἰδαὸ
πυλάρταο. .}, ἁψαμένη βρόχον αἰπὺν ἀφ᾽
ὑψηλοῖο μελάϑρου |, y 289 αὐτὴ δ᾽ αἰϑαλό-
ἐντὸς ἀνὰ μεγάροιο μέλαϑρον | ἕζετ᾽ ἀναΐξασα |.
χελιδόνι εἰχέλη ἄντην, sc. ᾿Αϑήνη, cf. ad L|
Duentzer in Kuhn Ztschr. XIV p. 187, Ameis
app. La Roche v.l τ 544 χατ’ ἄρ᾽ ἕζετ᾽ éml|—
προὔχοντι μελάϑρῳ | sc. aquila, quam Fenelope | —-
in somnis viderat. Ameis ,auf dem Simse des |
Durcehzugsbalkens im hinteren Maennersaaie,"
Doederl. 1. c. tignum illud e muro domus emi- |
nuisse ibique aquilam consedisse putat. — E.
M. 576, 15 μέλαϑρον: χυρίως λέγεται τὸ μέσον | —
τῆς στέγης ξύλον τὸ ὑπέρτονον χαλούμενον, i l
ἀπὸ τοῦ μελαίνεσϑαι ὑπὸ τοῦ χαπνοῦ. — τι-
γνὲς δὲ ἁπλῶς τὸν ὄροφον ἢ τὸν οἶκον, ct. E.
Gud. 885, 98. 385, 5, Eust. 249, 19. 1925,45. Hes.
(ἐψεμέλαϑροςν.
μελαίνω (μελανω, μέλας), non leguntur
formae nisi impf. pass. μελαένετο, μελαίνετ',
Nigrum, obscurum reddo, pass. nigresco,
E 354 μελαίνετο δὲ χρόα καλὸν |, sc. Venus
cruore manus vulneratae, Ameis ,,sie faerbte |.
sich dunkelroth.* schol. ἐπελεόνοῦτο. X $48 |
ἡ δὲ μελαίνετ᾽ ὀπισϑεν, ἀρηρομένῃ δὲ ἐῴκει]
χρυσείη περ ἐοῦσα, sc. νειός in scuto Achillis. |.
Schol. Ven. χατὰ γὰρ τὴν διαβολὴν τῶν Bo-|
λων μελανοῦται ἡ ym: σκιὰν οὖν εἰκὸς ἐγ-
κεῖσϑαι τῷ χρυσῷ. 2
Μελάμπους, 0 225 γενεήν γε Πελάμποδος
ἔχγονος ἦεν" | sc, Θεοκλύμενος. Melampus,
Lm
μελάνδετος --- μελάνω
Amythaonis filius, arte vaticinandi celeberrimus,
qui cum Neleus, Pyliorum rex, filiam, Πηρώ, ..
ϑαῦμα βροτοῖσι |, τὴν πάντες μνώοντο περι-
χτίται (A 287), praemium ei proposuisset, qui
boves Iphicli pulchritudine insignes Phylace
abegisset, Bianti fratri promisit se vaccas furtim
abducturum esse, ab Iphiclo autem captus est.
Arte sua vero effecit, cum in vinculis esset, ut
Iphiclo liberi nascerentur, quam ob causam li-
beratus vaccas ab Iphiclo dono accepit. In pa-
triam deinde reversus Nelei iniuriam, (óc οἱ
χρήματα πολλὰ τελεσφόρον εἰς ἐνιαυτὸν εἶχε
βίῳ o 280) ultus est, cumque Bianti fratri uxo-
rem paravisset, ipse Argos emigravit et Argivo-
rum imperium obtinuit. cf. A 287 sequ. o 995
sequ. Apollodor. I 9, 11. 12, Preller gr. Myth.
ID p. 472, Nitzsch ad 4 287, Hemmerling, de
Theoclymeno vate. Cóln 1882, 4 p. 6 s.
λάνδετος (δέω) legitur semel, Ὁ 713, με-
λάνδετα sc. φάσγανα, schol σιδηρόδετα, ..
οἱ δὲ μελαίνας λαβὰς ἔχοντα δεδεμένας, ..
οἱ δὲ καλῶς ἐνδεδεμένα ὡς πρὸς τὴν λαβήν,
.. ἔστι γὰρ ἡ λαβὴ δεσμός τις τοῦ ξίφους.
— Capulo nigro instructus, mit dunkelem
Heft. Faesi, La Roche iuncturas ferreas (nigras),
quibus capulum et lamina gladii iuncta erant,
intellegi volunt, Passow vaginam ferratam. O 713
πολλὰ δὲ φάσγανα χαλὰ μελάνδετα χωπήεντα]
-. χαμάδις πέσον, cf. Doederl. Gl. 2154. Hes.
μελαίνας ἔχοντα λαβάς; τουτέστι χερατίνας.
Eust. 1039, 23.
ΜΜελανεύς Amphimedontis pater, ὦ 103 ἔγνω
δὲ ψυχὴ Ay«u£uvovoc . . παῖδα φίλον Me-
λανῆος, ἀγακλυτὸν ᾿Αμφιμέδοντα |.
Μελανϑεὺς s. ελάνϑιεος, leguntur: nom.
Μελανϑεύς quater, ελάνϑιος octies, acc. Me-
λάνϑιον q 175 265 Ζ 86. voc. ᾿ελανϑεῦ q 176,
Μελάνϑιε χ 195. — 1) Dolii filius, o 2129. Zv9«
σφέας ἔχιχεν υἱὸς Δολίοιο MeAav9sic |, y 159
υἱὸς Δολίοιο Πελανϑεύς, τόν περ ὀίω |, per-
fidus Ulixis caprarius, Π͵]ελάνϑιος αἰπόλος ai-
γῶν | o 369 v 173 χ 135 142 161 182, acc. o 175
265. Capras in domum Ulixis procorum epulis
adducturus in itinere contumelüs et superbia
vehementer iram Ulixis commovet o 217 s., ite-
rumque regi in domo eius maledicit v 178 s.
Procis epulantibus vinum infundit v 255, iussu
Antinoi igni incenso arcum Ulixis calefactum cera
unguentans flexibiliorem reddere conatur q 175 s.;
ab eodem iubetur postero die iterum capras
lectas adigere, quae Apollini immolentur q 965.
In pugna Ulixis a partibus procorum stat, quos
adiuvat armis telisque asportatis χ 16] 5., qua re
ab Eumaeo et Philoetio e trabe suspensus vin-
€itur ; 175s. et caede procorum confecta omni-
bus cruciatibus necatur y 474s. — 2) Troianus
Z36 Εὐρύπυλος δὲ MeAcvOiov ἐξενάριξεν |.
“Μελανϑ serva Ulixis proterva et impudens.
Forma non legitur nisi nomin. σ 321 Π]ελανϑὼ
χαλλιπάρῃος |, τὴν Δόλιος μὲν ἔτιχτε, Pene-
lope eam puellam educaverat beneficiisque afte-
€erat, tamen rem habebat cum procis imprimis
eum Eurymacho c 325 ἀλλ᾽ 7 y! Εὐρυμάχῳ
μισγέσχετο xal φιλέεσκεν, Ulixi insultat σ 327 s.
primum, τ 65s. iterum, quam ob rem vitupe-
ratur τ 91; 7; 424 s. cum ceteris servis insolen-
tibus in aula suspensa necatur. cf de ea et
Melanthio, Dolii liberis, Bekker h. Bl. I 110.
Μελάνιππος (de scriptura ελάνίππος cf.
Herod. ad E 76, ed. Lentz II 48, 10. Βὐαιμονί-
δὴς ψιλοῖ ὃ ᾿Ἡσκαλωνίτης, ἵνα κύριον γένηται
1031
. Μελάνιππος, . . εὑρέϑη γὰρ
καὶ Ἔφιππος ὃ χκωμιχός, La Roche h. T.
p. 416, 2.) — 1) Troianus a Teucro interfectus
O 276 Τρώων ἕλε Τεῦχρος . . ᾿Αμοπάονα xal
Διελάνιππον |. — 2) Troianus, Hicetaonis filius,
Ο 547 Ἕχτωρ .. πρῶτον δ᾽ ἹΙχεταονίδην ἐνέ-
γιπεν |, ἴφϑιμον Μελάνιππον" ὃ δ᾽ ὄφρα μὲν
.. βοῦς | βόσκ᾽ ἐν Περχώτῃ,.. αὐτὰρ ἐπεὶ
“αναῶν νέες gAv9ov .. ἂψ εἰς Ἴλιον ἦλϑε,
μετέπρεπε δὲ Τρώεσσι, ναῖε δὲ πὰρ Πριάμῳ,
553 τόν ῥ᾽ Ἕχτωρ ἐνένιπεν. .}, οὕτω δὴ
ελάνιππε μεϑήσομεν; ab Antilocho occiditur
576 ὑπέρϑυμον Μελάνιππον |.. βάλε στῆϑος
παρὰ μαζόν 1, 5882 ὡς ini σοί, Μελάνιππε,
ϑορ᾽ ᾿Αντίλοχος μενεχάρμης | τεύχεα ουλήσων.
— 8) Troianus a Patroclo interfectus II 695 x«i
Ἐπίστορα καὶ ελάνιππον |,.. τοὺς ἕλεν. ---
4) Achaeus, quem Agamemnon cum aliis misit
dona Achili allaturum T 240 “υχομήδεα xal
Μελάνιππον |.
utAavoxooog (χρώς) — μελαγχροιής. v 246
τὸν τοι μυϑήσομαι, οἷος ἔην mto |, γυρὸς ἐν
ὦμοισιν, μελανόχροος οὐλοχάρηνος |, Εὐρυ-
βάτης δ᾽ ὀνομ᾽ ἔσχε.
κελανόχρως (μελαγχροιής), fuscus, niger.
N 589 χύαμοι μελανόχροες. v. E. M. 579, 6.
Buchholz h. Real. II p. 270.
κμελάνυδρος (ὕδωρ). Leguntur formae: nom.
τος, g. του, d. -o h. XIX 20, acc. -ov, vox om-
nibus locis cum χρήνη coniuncta in exitu ver-
sus est. — Obscurae aquae, Apoll. Lex. 110,
92 u. ἤτοι κυρίως ἢ πολύυδρος. χρὴ δὲ νοεῖν
τὴν κατὰ βάϑος ἔχουσαν ὕδωρ, ἐπεὶ πᾶν τὸ
χατὰ βάϑος μέλαν φαίνεται. οἵ. schol. V. ad
I 14. Goebel in Z. t. G. 1864 p. 681 eam
aquam obscuram vocari vult, quae vehementer
commota sit, fontem propter aquam scaturientem,
v. s. μέλας. 114 Π 8 ὡς τε χρήνη μελάνυ-
ὅρος |. Duentzer Arist. p. 104 114 spurium
esse vult, cf. Ameis app. ad 1. Doederl. 1 14
μελάνυδρος utpote in exhausta et ob profundi-
tatem specie nigricans, cf. eund. Gl. 2151.
II 160 257 ἀπὸ χρήνης μελανίδρου |, v 198
βῆσαν ἐπὲ χρήνην μελάνυδρον |, h. XIX 90
ἐπὶ χρήνῃ μελανύδρῳ | μέλπονται. Eust. 733,
33. 1041, 57. Suid. Hes.
μελάνω (μέλας), forma non legitur nisi
semel μελάγει. — Nigresco, obscuror, sich
verdunkeln. Η 64 οἵη δὲ ζεφύροιο ἐχεύατο
πόντον ἔπι φρὶξ | ὀρνυμένοιο νέον, μελάνει
δέ τε πόντος ὑπ᾽ αὐτῆς. Aristarchus πόντον
ὑπ᾽ αὐτῇ scribi vult, cf. schol. V. (Dind. I p. 253)
Ἀρίσταρχος πόντον διὰ τοῦ v, καὶ ὑπ’ αὐτῇ,
vy que . . ἡ διπλῆ, ὃτι ἐὰν μὲν γράφηται
πόντος ὑπ᾽ αὐτοῦ, ἔσται μελαίνεται ὁ πόντος
ὑπὸ τοῦ Ζεφύρου: ἐὰν δὲ πόντον vm αὐτῇ
ἔσται μελαίνει δὲ πόντον ὁ Ζέφυρος ὑπὸ τῇ
φρίχῃ. cf. Ariston. ed. Friedl. p. 128. Aristoteles
in problem. XXIII, 23 πόντος ὑπ αὐτοῦ, cf. La
Roche h. T. p. 27, quam scripturam Zenodotum
quoque servasse Duentzer Zenod. p. 44 suspi-
catur. In editione scripsit μελάνει δέ τε πὸν-
rov ὑπ᾽ αὐτῇ. Doed. Gl. 2150, usAevet . . ὑπ’
αὐτῆς scribi vult, Ahrens, Ῥᾷ, Beitrag zur
griech. Etym. Hannover 1873 p. 12 μελανεῖ ὑπ᾽
αὐτοῦ. Spitzner exc. XIV 2 Aristarchi scripturam
defendit, sed vide Ameis app. adl. Bekker, La
Roche, Faesi, Ameis usAávst. . πόντος vu αὐ-
τῆς scribi volunt, Ameis ad l. ,,«eA«ve« Neben-
form zu μελαίνω, wie χυδάνω Y 42 neben χυ-
δαίνω, intransitiv: es dunkelt^, in app. com-
er ν᾿
ὥσπερ χαὶ τὸ.
1038
parat ἤχλυσε δὲ πόντος ὑπ᾽ αὐτῆς. Curtius
verb. I p. 260 ,sollte μελάνω ein altes direct
aus der W. gebildetes Verbum in der Bedeutung
sch trueben' sein? μόλος, μολύνω sind ent-
schieden verwandt. v.
Ztschr. XXII p. 52. Eust. 664, 57.
μέλας (a rad mal, quae notionem habet et
coloris nigri, fusci et maculae, sordis; stirps
μελᾶν, sanscr. mala-m, sordes, lutus, mala-s lu-
teus; lat. malu-s, mali-gnus, goth. mail, ahd. meil
macula, cf. Curt. Et.^ p. 370, Fick W.? I p. 718,
qui radicem mal, ortam e rad. mar — tero, inter-
pretatur ,sudeln'. v. Goebel Lexil. I 567 II 962.
Legerlotz in Kuhn Ztschr. VII p. 184, μέλας,
μελεαντ σμαρεαντ ἃ rad. ou«g — maculo,
Buttmann Lexil. II p. 265 μέλας et χελαινός
cognata esse putat, cf. Savelsberg in Kuhn
Ztschr. XVI p. 60 adn. rad. σμελ σμαρ, sed v.
Curtius Et.^ p. 146. — Praeterea v. Goebel in
Z. f. d. G. 1855 p. 536, 1864 p. 697. Doederl.
Gl. 2149. Lucas, de nigri coloris significatione
singulari. Emmerich 1841.) — Leguntur formae:
Sing. nom. μέλας, -αἰνα, -euv? N 25, -av. gen.
μέλανος, -αἰνης. dat. μείλανι 42 79 (v. Leskien
in Curt. Stud. II p. 72, Peppmueller, comment.
ad Ll), μελαίνῃ. acc. μέλανα ter, -αιναν, -av.
Plur. nom. μέλανες, -αιναι. gen. μελαινάων,
τέων / 117, dat. μελαίνῃσι. Comparat. μελάν-
τερον 4277 32 94. — Niger, fuscus, ater,
obscurus, schwarz dunkel, significat et quod
nigri coloris, et quod maestum, triste est. Schmidt,
Syn. HI p. 15 ,das Wort ist nicht mehr und
nicht weniger unbestimmt und relativ, als unser
Adiectiv und die entsprechenden Adiective in
allen anderen Sprachen. 1) Colorem signif.
a)saepissimenavium (nonagies fere)v. Grashof,
Schiff p. 16, Doed. Gl. 2149. Suid. μελαίνῃ"
βαϑείᾳ, Hes. μέλαιναι νῆες ai βαϑεῖαι xal
πισσόχριστοι, rectius, ut videtur, quod fusco
colore illitae sunt. Sing. quinquagies quinquies
fere in exitu versus, decies alio loco. B 170
358 o 249 νηὸς ἐυσσέλμοιο μελαίνης |, « 392
ἐεικοσόροιο μελαίνης], O 493 νεὸς προπάροιϑε
ιελαίνης |, h. Ap. 457 ὅπλα μελαίνης νηὸς
ξεϑεσϑε |. ---Α͂ 800 vgi μελαίνῃ | cf. 329 433
Θ 222 I 654 Καὶ 74 4 5 N 267 T 331 y 61 365
à 781 9 52 445 x 272 332 502 571 4 3 58 μ 186
264 v 425 o 218 258 416 c 84 q 307 w 320
ὦ 152 ἢ. Ap. 397 459 497 511. — 4 828 νῆα
μέλαιναν | cf. 8 430 y 360 423 ὃ 646 731 x 95
169 244 u 276 418 5 308 o 269 503 ἢ. Ap. 405
h. VIL 35. A 141 9 34 νῆα μέλαιναν ἐρύσσο-
μεν εἰς ἅλα ὅταν | cf. z 348 359. Α 485 9 51
z 325 νῆα uiv ot ys μέλαιναν . . ἔρυσσαν | cf.
h. Ap. 488. — Plur. B 5924 μέλαιναι νῆες
ἕποντο | cf. 534 545 556 568 630 644 652 710
797 747 759. Π 304 μελαινάων ἀπὸ νηῶν | cf.
P383 2 780. E 550 μελαινάων ἐπὶ νηῶν | cf.
700 O 528 39. O 387 νηῶν ὕψι μελαινάων
ἐπιβάντες | cf. & 968. 1235 £v νηυσὶ μελαίνῃ-
σιν πεσέεσϑαι | cf. M 107 196 P 639 4 824. —
b)terrae, B 699 γαῖα μέλαινα | cf. O 715
P416 Y 494 c 111. 4 365 βόσκει γαῖα μέλαινα
. ἀνϑρώπους | cf. ἢ. Ap. 369. λ 587 ἀμφὲ δὲ
ποσσὶ ] γαῖα μέλαινα φάνεσχε. & 97 ἠπείροιο
μελαίνης | cf. v [109] h. Cer. 130 h. VII 22. —
€)bestiarum, /' 103 οἴσετε δ᾽ Gov, ἕτερον
λευκόν, ἑτέρην δὲ μέλαιναν |, K 915 Ouv δώ-
σουσι μέλαιναν |, x 597 Ow ἀρνειὸν ῥέζειν
ϑῆλύν τε μέλαιναν | cf. 572. Φ 952 αἰετοῦ
οἴματ᾽ ἔχων μέλανος, τοῦ ϑηρητῆρος |, schol.
μέλας
Leo Meyer in Kuhn . .
V. (Dind. II 220) τὸ δὲ τοῦ ἄρϑρον 2xósztéov,
οὐχ ὥς τινες ὑφ᾽ ἕν ἀναγιγνώσκουσι μελανό-
στου. schol. Dind, IV 265 ᾿ἡριστοτέλης μελανό-
στου ἀναγιγνώσκει, toU μέλανα ὀστᾶ ἔχοντος,
οἱ δὲ μελανόσσου, μέλανας ὀφϑαλμοὺς
ἔχοντος. ᾿Αρίσταρχος μέλανός του" ἀγνοεῖ δὲ
ὅτι Ó ποιητὴς τῷ ἐγκχλιτιχῷ τοῦ οὐ χρῆται.
ἄμεινον οὖν ἄρϑρον αὐτὸ ἐχδέχεσϑαι" cf. Eust.
1285, 40 s. h. Ap. 77 φῶκαί τε μέλαιναι |. —
d) de colore cruoris, 4149 μέλαν αἷμα χαταρ-
ρέον ἐξ ὠτειλῆς | cf. Σ 888 Y 470 y 455. Καὶ 298
μέλαν eiua | cf. 469 Ψ 806 ἢ. Merc. 192. 1 813
ἀπὸ δ᾽ ἕλκεος ἀργαλέοιο | αἷμα μέλαν χελάρυξε
cf. [1 529 Ν 655 119. Η 262 μέλαν δ᾽ ἀνε-
χήκιεν αἷμα |, ὦ 189 ἀπονίψαντες μέλανα βρό-
τον ἐξ ὠτειλέων |. — e) vini, ε 265 « 196 do-
xov .. μέλανος οἴνοιο |, ει 346 zicovQuov . .
μέλανος οἴνοιο |, X 562 μέλανες δ᾽ ἀνὰ Bó-
τρυες ἦσαν |, cf. Nitzsch ad ε 265. Eust. 1534,
46 τὸν δὲ ἐνταῦϑα μέλανα οἶνον (s 265), πρὸ
ὀλίγου ἐρυϑρὸν ἡ Καλυψὼ εἶπε. καὶ εἴη ἂν
ἄμφω ταὐτά — f) color aquae μέλας dicitur,
Goebel Z. f. G. 1855 p. 536. 1864 p. 698 nisus
loco Aristotelis de color. cap. 1: φαένεται δὲ
καὶ τὰ τοιαῦτα ἡμῖν ἅπαντα μέλανα, ἀφ᾽ ὅσων
ἀραιὸν καὶ ὀλίγον ἀνακλᾶται τὸ φῶς. Διὸ
χαὶ αἱ σκιαὶ φαίνονται μέλαιναι: ὁμοίως δὲ
χαὶ τὸ ὕδωρ, ὅταν τραχυνϑῇ, καϑάπερ ἡ τῆς
ϑαλάσσης φρίκη, interpretatur μέλαν ὕδωρ sim.
aquam vehementer éommotam, quia excitata
radios lucis non regerat. Minus placet quod
Lucas, quaest. lex. p. 13 interpretatur ,,non
est aqua nigra, sed quae in puteis apparet locis
profundis et opacis velut in fonte arbustis ob-
sita.* cf. schol. 4 ad I] 161 ἐπεὲ φύσει μέλαν.
χαὶ γοῦν ὃ χαπνὸς μέλας ἐστὶν ἐκ τοῦ ὕδατος
τῶν ξίλων ἀνιέμενος. οἱ δὲ διὰ τὴν σχιὰᾶν
τῶν φυτῶν. Eust. 354, 20. 733, 34. E. M. 577,
5. — a) ὕδωρ, maris, i 104 Χάρυβδις dvag-
ροιβδεῖ μέλαν ὕδωρ |. fluminis, B 825 ὕδωρ
μέλαν Αἰσήποιο |, d 202 δίαινε δέ μιν μέλαν
ὕδωρ. 591 dm ἀπήνης εἵματα χερσὶν ἕλοντο
καὶ ἐςφόρεον μέλαν ὕδωρ |. fontis, II 161
χρήνης μελανύδρου | λάψοντες... μέλαν ὕδωρ |,
ὃ 359 νῆας... ἐς πόντον βάλλουσιν, ἀφυσσι
μενοι μέλαν ὕδωρ |, v 409 ἐπί τε κρήνῃ Αρε-
ϑούσῃ .. μέλαν ὕδωρ | πίνουσαι. --- B) ott
Φ 126 ϑρώσχων τις κατὰ χῦμα μέλαιναν goi
ὑπαΐξει 1 ἰχϑύς, ὃ 402 μελαίνῃ φριχὲ xaÀwg-
ϑείς]. — γγκῦμα, Ψ 698 ε 353 μέλαν δέ & χῦμα
κάλυψεν | v. 1. μέγα. — d) πόντος, semel “2
79 ὦρτο δὲ Ἶρις, . . μεσσηγὺς δὲ Σάμου τε
x«l Ἴμβρου παιπαλοέσσης | ἔνϑορε μείλανι
πόντῳ" ἐπεστονάχησε δὲ λίμνη. schol. D et
V ad l. μέλανα πόντον nomen proprium inter-
pretantur, τῷ zai ἔτι νῦν καλουμένῳ μέλανι
χόλπῳ. Υ νῦν δὲ Καρδιανὸς ὃ κόλπος ὀνο-
μάζεται, adduntque unde nomen illud sinus
tulerit, ct. Eust. 1340, 19, Spitzner, Faesi, Rectius
schol. V addit: τάχα δὲ τοῦτο ὕδατός ἐστιν
ἐπίϑετον, ὡς μέλαν δέ & κῦμα“, Duentzer, La
Roche, Franke, Goebel l. c. non sinum Car
num intellegi volunt, sed universe mare inter-
pretantur, excitatum quod Iris se iniecerat.
v. Duentzer hom. Abh. p. 339, Peppmueller
comment. p. 52. — g) χύανος v. Buchholz hom.
Real. II p. 840. 4 24 δέκα οἶμοι ἔσαν μέλανος
χυάνοιο |, 35 ἐν δὲ μέσοισιν ἔην μέλανος
χυάνοιο |.— h)alia, € 94 τοῦ δ᾽ οὔ τε μελάντερον
ἔπλετο ἔσϑος |, H 264 d» 404 λίϑον εἵλετο...
μέλανα, τρηχύν τε μέγαν τε |, Σ 35 νεχταρέῳ
ἡ
Πηέλας — μελεδών
δὲ χιτῶνι μέλαιν᾽ ἀμφίζανε τέφρη |, ε 488 ὡς
δ᾽ ὅτε τις δαλὸν σποδιῇ ἐνέχρυψε μελαίνῃ |,
x 804 ῥίζῃ μὲν μέλαν ἔσχε, Sc. μῶλυ, h. Merc.
140 χόνιν δ᾽ ἀμάϑυνε μέλαιναν | cf. 845. h. VII
40 ἀμφ’ ἱστὸν δὲ μέλας εἱλίσσετο χισσός |.
2) μέλας, obscurus, quod luce caret,
lichtlos. a) νύξ, cf. Schuster, die stabilen Bei-
woerter p. 96. € 439 τὼ δέ οἱ ὄσσε | vv6 ἐχά-
λυψε μέλαινα, Ὁ 394 μελαίνης νυχτὸς &uoAyo |
cf. h. Merc. 67 290. Θ 502 νυχτὲ μελαίνῃ |ct.
165 4 291 ἡ 253 $314. ἢ. Merc. 358 μελαίνῃ
γυχτὶ ἐοικώς |. I 294 ϑοὴν διὰ νύχτα μέλαι-
γαν ] οἵ. 468 42 800 653 A 297. Θ 486 ἕλχον
νύχτα μέλαιναν ἐπὶ ζείδωρον ἄρουραν |.
b) ἕσπερος, « 493 o 806 μέλας ἐπὶ ἕσπερος
ἦλθεν). — c) ép oc, 4277 εἶδεν νέφος αἰπόλος
ἀνὴρ .. tQ δὲ... μελάντερον ἠύτε πίσσα |
φαίνετ’, nigrior ut pix, pechschwarz. cf. Ameis
app. ad l. Bekk. h. ΒΙ.11 312s. praeterea v. s. ἠύτε.
3) μέλας trop. maestus, tristis, de morte
aut de eis potissimum, quae ad mortem pertinent.
8) ϑάνατος, B 834 4 332 χῆρες . . μέλανος
ϑανάτοιο | cf. Π 687. 9 326 μοῖρα... μέλανος
9. |, & 92 ὀδόντες... πλεῖοι μέλανος 9. |,
Il 350 θανάτου δὲ μέλαν νέφος ἀμφεκάλυψεν]
cf. ó 180. P 591 Σ' 32 ὦ 815 τὸν δ᾽ ἄχεος νε-
ἕλη ἐκάλυψε μέλαινα |, X 489 ὄσσε! νὺξ
χάλυψε μέλαινα. Pertinet huc quoque B 699
τότε δ᾽ ἤδη ἔχεν χάτα γαῖα μέλαινα |. — b)
χήρ, bis dat. decies septies acc. Π᾿ 484 ἀπήχϑετο
χηρὶ μελαίνῃ |, o 500 μελαίνῃ zmol ἔοιχε |,
B 859 D 360 χῆρα μέλαιναν | οἵ. E22 652 H 954
41 360 443 ,Ξ 462 Φ 66 B 283 y 942 o 975 x 14
330 363 382 o 197. — c) ὀδύναι, 4 117 ἐὼν...
᾿μελαινέων fou! ὀδυνάων | schol. A οὕτω διὰ
TOU € διὰ τὸ μέτρον. codd. plerique Apoll.
Lex. 2, 96 et 76, 32 μελαινάων. 4 191 O 394
μελαινάων óóvrcov |. — Neutr. có μέλαν
substantivi loco fungens semel, ξ 12 σταυροὺς...
ἔλασσε... πυχνοὺς χαὶ ϑαμέας τὸ μέλαν δρυὸς
ἀμφικεάσσας |. Eust. 1748, 56 μέλαν δὲ δρυὸς
οἱ μὲν τὴν ἐντεριόνην φασίν, ἤγουν τὸ ἐγκάρ-
διον τῆς δρυός, μέλαν ὡς τὰ πολλὰ óv. ᾿Αρί-
σταρχος δὲ τὸν φλοῦν οὕτω νοεῖ. [ἰράτης δὲ
τὴν δασύτητα χαὶ πολλὴν πυχνότητα τῶν qii-
λων μελάνδρυον καλεῖ... φέρεται δὲ x«l Αἰ-
σχύλου χρῆσις ἐν Φιλοχτήτῃ χρεμάσας τόξον
πίτυος ἐχ μελανδρύου. Hes. ltem τὸ μέλαν
€orticem interpretantur Braune ,,0d. lib. XVI
1—60* Cottbus 1845 p. 5, Doederlein Gl. 2149,
Ameis ad l. app. Faesi. Alii τὸ μέλαν medullam
intellegunt, quod lignum interius durius sit et
nigricans, cf. Duentzer, Lenz Botanik der Griechen
und Roemer p. 399 ,Eichen-Kernholz*, Buch-
holz h. Real. II p. 244. Schmidt, Syn. III p. 16.
— E. M. 575, 53. 582, 95. E. Gud. 385, 13. Suid.
Hes. (μελαίνω, μελάνω, μελαγχροιής, μελανό-
χροος, μελανόχρως, μελάνδετος, μελάνυδρος,
ἀμφίμελας, πάμμελας, μέλαϑρον Ὁ)
Μέλας Porthei filius, Ξ 111 Πορϑεῖ γὰρ
τρεῖς παῖδες... ἐξεγένοντο |, ᾧχεον δ᾽ ἐν
Πλευρῶνι χαὶ αἰπεινῇ Καλυδῶνι). ἄγριος
ἠδὲ Μέλας, τρίτατος δ᾽ ἦν ἱππότα Οἰνεύς.
μέλδομαι (rad. smald, graec. μελδ, ahd.
Smilzu, german. schmelzen. cf. Curt. Et.» 41,
243, Fick, W.? I 836, Goebel Lexil. II p. 235.
Hoffmann quaest. hom. I p. 151, Doed. Gl. 1074).
Non legitur forma nisi semel ptep. μελδόμενος,
liquefaciens. Φ 363 ὡς ὁξ λέβης ζεῖ ἔνδον
ἐπειγόμενος πυρὶ πολλῷ |, “νίσην μελδόμενος
ἁπαλοτρ εφέος σιάλοιο. schol A οὕτως Api-
1089
σταρχος, ἄλλοι δὲ κνίσης. ibid. μελδόμενος,
ὕτι ἀντὶ τοῦ μέλδων, τήχων τὰ χνίση. παϑη-
τιχὺὸν ἀντὶ τοῦ ἐνεργετιχοῦ. schol. V Ἕρμο-
γένης δὲ ἐν τῷ περὶ τῶν ἐ προβλημάτων γρά-
qt. χνίσῃ μελδόμενος. Apol. Lex. 110, 32
μέλδειν: τήκειν. κνίσῃ μελδόμενος, ὃ ἔστι
τήκων. cf. Eust. 1241, 26. Wolf χνίσῃ. —
E. M. 576, 20. E. Gud. 385, 25. ὦ
Μελέαγρος (μέλω ἄγρα venator, E. Gud.
385, 28 παρὰ τὸ μέλειν αὐτῷ τὴν ἄγραν. E.
M. 576, 80 ἐτυμολογεῖ Εὐριπίδης" Μελέαγρε,
μελέαν γάρ ποτ’ ἀγρεύεις ἄγραν. cf. Preller
gr. Myth.? ΠΡ. 808). Oenei filius ex Althaea,
B 642 οὐ γὰρ ἔτ᾽ Οἰνῆος μεγαλήτορος υἱέες
ἦσαν |,.. ϑάνε δὲ ξανϑὸς Μελέαγρος, sc.
ineunte bello Troiano. Achilli Phoenix exem-
plum Meleagri proponit, ut pertinacia et rigore
animi eius illum admoneat 1 529—599. A Diana
enim irata, 0 ot οὔτι ϑαλύσια γουνῷ ἀλφῆς |
Οἰνεὺς ῥδέξ᾽ (535) in agros Oenei aper ingens
missus erat, qui omnia devastabat; τὸν δ᾽ υἱὸς
Οἰνῆος ἀπέχτεινεν Μελέαγρος |, πολλέων ἐκ
πολίων ϑηρήτορας ἄνδρας ἀγείρας (543); deinde
vero Diana de capite et pelle apri bellum ex-
citavit inter Curetes et Aetolos, ὄφρα uiv ovv
Μελέαγρος ἀρηΐφιλος πολέμιζε |, τόφρα δὲ
Κουρήτεσσι καχῶς ἦν (550), .. ἀλλ᾽ ὅτε δὴ
Μελέαγρον ἔδυ χόλος (553), .. ἦ τοι ὃ μητρὶ
φίλῃ ᾿Αλϑαίῃ χωόμενος κῆρ | κεῖτο παρὰ μνη-
στῇ ἀλόχῳ, χαλῇ Κλεοπάτρῃ (556) .. τῶν δὲ
τάχ᾽ ἀμφὶ πύλας ὕὅμαδος x«i δοῦπος ὀρώρει]
πύργων βαλλομένων. Frustra amici et pater
ipse Oeneus eum orabant et obsecrabant, ne
suos desereret, sed pugnae interesset, ἀλλ᾽ οὐδ᾽
ὡς τοῦ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔπειϑον, πρίν
y ὅτε... ἐπὶ πύργων] βαῖνον Κουρῆτες καὶ
ἐνέπρηϑον μέγα ἄστυ |. καὶ τότε δὴ Π]ελέα-
yoov ἐύζωνος παράχοιτις | λίσσετ᾽ ὀδυρομένη,
χαί οἱ χατέλεξεν ἅπαντα (DEBs.) .. τοῦ δ᾽
ὠρίνετο ϑυμὸς .. χροὶ δ᾽ ἔντε' ἐδύπετο...
Αἰτωλοῖσιν ἀπήμυνεν καχὸν ἦμαρ] εἴξας ᾧ
ϑυμῷ (590 5... v. de Meleagro Preller 1. CP.
La Roche, die Erzaehlung des Phoenix vom
Meleagros. Muenchen 1859, 4. Duentzer, La
Roche's Beurtheilung cet. Arist. p 187. A. Surber,
d. Meleazersage, Zuerich 1881 p. 14s. Ameis
app. ad 7529s. Eust. ad 1.
uciidnue (μελεδαίνω, μέλω), formae non
leguntur nisi plur. μελεδηματα, nomin. ὁ 8, acc.
quater. — Cura, sollicitudo. Schmidt, Syn. II
p.628. Ῥ 62 v 56 v 343 vmvoc.. λῦων μελε-
δήματα ϑυμοῦ |, ὃ 650 ὁππότ’ ἀνὴρ .. ἔχων
μελεδήματα ϑυμῷ | αἰτίξζῃ, o 8 evi ϑυμῷ | vv-
xt« δι᾽ ἀμβροσίην μελεδήματα πατρὸς EYytL-
ρεν | sc. Τηλέμαχον, v. Ameis app. ad 1. Fulda,
Untersuchungen I p. 192. — Apoll. Lex. 110, 33
μελεδήματα"... ἀπὸ τοῦ τὸν μεριμνῶντα oiov
τὰ μέλεα ἔδειν, ὅ ἐστιν ἐσϑίειν. Eust. 1018, 8.
E. M. 576, 98. Suid. Hes.
μελεδών (μελεδαίνω Curt. Et.5 331), leguntur
nom, μελεδῶνες, gen. -ovov, acc. -ov«c. —
Cura, sollicitudo, meditatio. Schmidt, Syn.
II p. 628. τ 517 πυχιναὶ δέ μοι... ὀξεῖαι μελε-
δῶνες ὀδυρομένην ἐρέϑουσιν |, codd. plerique
μελεδῶναι. Eust. 1874, 97 μελεδῶναι, οὐ ἢ
εὐθεῖα ἡ μελεδώνη. ὅτι δὲ καὶ τρισυλλίθως
ἔστιν ἡ μελεδών. οὐκ ἔστιν ἀμφιβαλεῖν. v. Lo-
beck paral. p. 146. Benfey in Kuhn Ζίξομν. II
p.231. ἢ. Ap. 854 νήπιοι ἄνϑρωποι,.. οἱ μελε-
δῶνας | βούλεσϑ᾽ ἀργαλέους τε πόνους “αὶ
στείνεα ϑυμῷ 1, h. Mere. 447 τίς μοῦσα ἀμὴη-
1040
χανέων utàeóovov |, τίς τρίβος; cf. Baumeister
ad l — E. M. 576, 93 αἱ τὰ μέλη ἔδουσαι
φροντίδες. E. Gud. 385, 29. Hes.
AtArtott (μέλος, «locativus est, cf. Kuehner
a. Gr.? I p. 725, Roscher in Curt. Stud. III 145.)
— Membratim. 42409 zé μὲν 507» | ἧσι xv-
civ μελεϊστὲ ταμὼν προὔϑηκεν ᾿Αχιλλεύς | 56.
“Ἔχτορα. schol. B 84]. τινὲς οἰχτρῶς, οὐκ εὖ"
μέλεον γὰρ ὁ ποιητὴς τὸ μαάταιόν φησιν. ἔστιν
οὖν ἀντὶ τοῦ κατὰ μέλος. ει 291, τοὺς δὲ διὰ
μελεϊστὲ ταμὼν ὁπλίσσατο δόρπον |, Cyclops
Ulixis socios, σ 339 ἵνα σ᾽ αὖϑιε διὰ μελεϊστὶ
τάμῃσιν |, utroque loco v. l. διαμελεῖστί. ---
Suid. Hes.
«έλεος (Fick W.? II 189 a rad. mal — aberro,
non assequor, verfehle, derivat, v. Curtius Et.5
329, Ahrens in Philol. XXVII p. 254 vocem —
&A£0c esse vult; oblocutus est Goebel Lexil. II
p. 236, qui μέλεος comparat cum d-ua2-oc in-
firmus, à rad. smal, goth. smals parvus) Le-
guntur nom. μέλεος μελέη, acc. masc. et neutr.
μέλεον, neutr. adverbii loco u£Agov. — Irritus,
iners, ignavus. neutr. in cassum. schol. A
ad A 480 ἡ διπλῆ, ὅτι οἱ νεώτεροι μέλεον τὸν
ἀτυχῆ, ὃ δὲ Ὅμηρος ἀντὶ τοῦ ματαίως, ad
Il 336 ἡ διπλῆ, ὅτε μέλεον ἀντὶ τοῦ μελέως,
ματαίως. καὶ διὰ παντὸς οὕτως Ὅμηρος χρῆ-
ται. οἱ δὲ τραγικοὲ ἐπὲ τοῦ οἰχτροῦ xai τά-
λανος. cf. ad 9795, Lehrs, Arist.? p. 94. —
au) Φ 478 μέλεον δέ οἱ svgoc ἔδωκας |, Ψ 795
οὐ μέν τοι μέλεος εἰρήσεται αἶνος |, s 416
μελέη δέ μοι ἔσσεται ὁρμή |. — b) K 480
οὐδέ τί σε χρὴ ) ἑστάμεναι μέλεον σὺν τεύ-
χεσιν, ἀλλὰ AU? ἵππους |. — c)neutr. ἤμβροτον
ἀλλήλων, μέλεον δ᾽ ἠκόντισαν ἄμφω |. — Eust.
819, 41. E. M. 576,32. Suid. Hes.
uAtA£v&o (μέλω rad. «eg Curt. Et.^ p. 331),
forma non legitur nisi semel aor. μελέτησα.
Exerceo, Schmidt, Syn. II 631 ,,Ziemlich die
Bedeutung eines Intensivum zu ἐπεμελεῖσϑαι."
h. Mere. 557 μαντείης ἀπάνευϑε διδάσκαλοι,
ἣν éni βουσὶ | παῖς ἔτ᾽ ἐὼν μελέτησα. — E.
M. 576, 40.
JMéAxag rivus Ioniae prope Smyrnam. h. IX 3
49^ ἵππους ἄρσασα βαϑυσχοίνοιο MéAgroc |
ῥίμφα διὰ Σμύρνης .. ἅρμα διώκει, sc. Ao-
τεμις. Quod celeberrimus erat fluvius ut pater
Homeri cf. Preller gr. Myth.* II 494. — Eust.
96, 25.
μέλε (stirps μελετ, lat. mel, goth. milith, cf.
Curt. Et. p. 330. Fick W.? I p. 719 vocem
radici mal e mar — ,tero* ortae subiungit.
Goebel Lexil. II 261 eam ad rad. σμαλ --- oleo,
in bonam partem, angl. to smell pertinere putat.
Quae sit origo vocis dubium est, cum sanscr.
madhu enim componi non posse videtur. v. Auf-
recht in Kuhn Ztschr. Il p. 150, Leo Meyer
ibid. V 379, Grassmann ibid. XI 48, Zeyss ibid.
XVI 384, G. Meyer in Curt. Stud. V 57. 80.
Buttmann Lexil II p. 260 μέλε et βλίττειν
cognata esse suspicatur) Leguntur gen. μέλετος,
dat. μέλετι, acc. μέλε. — Mel, epitheta accedunt
yAvxUc: Α 249 ἀπὸ γλώσσης μέλιτος γλυχίων
ῥέεν αὐδή |, Σ 109 χόλος . . ὅς τε πολὺ γλυ-
χίων μέλιτος χαταλειβομένοιο |, v. Faesi ad 1.
γλυκερός: v 69 μέλιτι γλυχκερῷ καὶ ἡδέι οἴνῳ,
ὦ 68 ἀλείφατι πολλῷ | καὶ ᾿μέλιτι γλυκερῷ.
χλωρός: 4 631 ἠδὲ μέλι χλωρόν, x 234 ἄλφιτα
xai μέλι χλωρόν", h. Merc. 560 ἐδηδυζαι μέλι
χλωρόν. Ψ 170 μέλιτος καὶ ἀλείφατος ἀμφι-
φορῆας |. — Eust. 1735, 16. 50. Suid. Buch-
μελεῖστί — μελιηδής
holz h. R. H p. 100 (μελέγηρυς, μελιηδής, μελί-
χρητος, μελίφρων, μέλισσα).
e MeAiBote (Pott in Kuhn Ztschr. V 275 VII
255 μέλω βοῖς) urbs Magnesiae Thessalicae.
B7 00 .. Θαυμακίην ἐνέμοντο | καὶ ἤῆελί-
βοιαν ἔχον,.. τῶν δὲ Φιλοχτήτης ἦρχεν. Eust.
329, 8 ἐκλήϑη δὲ ἡ πόλις Μελίβοια ὁμωνύμως
ἡρωίΐδε γυναικί, cf. 338, 92. Suid. Strabo 443,
(IX 5,22). μεταξὺ δὲ x0Anoc σταδίων πλειόνων
ἢ διακοσίων, ἐν ᾧ ἡ ελίβοια. ν. Buchholz
h. R. I p. 107. Bursian G. v. Gr. I p. 99. —
utAtbyuovs (ygovc), forma non legitur nisi
acc. -v». Dulce sonans, Schaper in Kuhn
Ztschr. XXII, 522 einen Klang so lieblich, wie
Honig habend.* μ 187 μελίγηρυν ἀπὸ στομά-
rov ὁπ’ ἀκοῖσαι ] 56. Σειρήνων. h. Ap. 519
ἐν στήϑεσσιν ἔϑηχε ϑεὰ μελίγηρυν ἀοιδήν |
cf. h. XIX, 18. — Apoll. Lex. 110, 31 προζηνῆς,
μελίφωνος ἐν τῷ λέγειν. Hes. NC
μεελέη, formae leguntur: sing. nom. (quinquies),
gen. -(gc X 225, acc. (octies; plur. dat. -/7ot
B 543 £ 281. l)arbor, fraxinus, v. Buchholz
h. R. II p. 260. Ν 178 ὁ δ᾽ eve? ἔπεσεν μελίη
ὥς |, I1 767 φηγόν τε μελίην τε τανύφλοιόν
τε χράνειαν |. — 2) hastile ligno fraxineo
fabricatum, hasta, imprimis de hasta Achillis,
Y 277 ἡ δὲ διὰ πρὸ] Πηλιὰς ἤιξεν μελίη,
II 143 1 390 Πηλιάδα μελίην, τὴν πατρὶ φίλῳ
πόρε Χείρων Ὶ cf. Φ 162 X 158. Y 322 μελέην
ἐύχαλκον | ἀσπίδος ἐξέρυσεν sc. Achillis. 169
AyiÀebe μελίην ἰϑυπτίωνα |. . ἐφῆκε, 1174
μελίην ᾿Αχιλῆος |, X 328 ἐπὶ μελίης χαλχογλώ-
χινος ἐρεισϑείς | sc. ᾿Αχιλλεύς. 828 μελίη τάμε
χαλκοβάρεια | eiusd. B 548 μεμαῶτες
ὀρεχτῇσιν μελίῃσι ϑώρηκας ῥήξειν, ξ 281
μάλα πολλοὶ ἐπήισσον μελίῃσεν |, χ 259 276
£v τοίχῳ μελίη πέσε χαλκοβάρεια |. Eust. 282,
13. — Quod 4 productiones efficit (octies) ef.
La Roche h. U. p. 54, Hoffmann quaest. hom. I
p. 152, qui litteram c initiale fuisse putat. Suid.
Hes. (μείλινος, μέλινος, ἐυμμελίης.)
μελιηδής (ἡδύς. Schaper in Kuhn Zitschr.
XXII 522 τὸ ἧδος. schol A ad 4| 346 δασυν-
τέον τὸ μελιὴηδέος. Eust. 524, 13 x«i ὅτι
εὕρηται τὸ Πάνδόρμος δασυνόμενον καὶ τὸ
μελιηδὴς οἶνος. Hes. E. M. 377, 29 μελιηδέα
ψιλῶς" ἀρχεῖ γὰρ τὸ μέλι πρὸς τὸ ἐμφανίσαι
τὴν ἡδονήν. Hes. μελιτῶδες ἥδιστον. διὸ καὶ
ἐψιλοῦτο. παρήχϑη γὰρ παρὰ τὸ μέλι. EVLOL
δὲ ὡς μέλι ἡδέος. διὸ καὶ ἐδάσυνον. οἵ. Lehrs
Arist? p 310. La Roche h. T. p. 417) Le-
guntur nom. (bis), gen. -7ó£oc (quater), acc. τη δξᾶ
(vicies fere), -ηδέ᾽ ἢ. Cer. 412. — Mellis sa-
porem habens, dulcissimus, | honigsuess,
a) proprie de gustatu. φ 293 οἶνος σε τρώει
μελιηδής. 4 346 οἴνου πινέμεναι μελιηδέος,
ὄφρ’ ἐϑέλητον |, X 545 μελιηδέος οἴνου | cf.
y 46 h. Cer. 206. KK 579 μελιηδέα οἶνον | cf.
E 78 ^ 52 o 151496 ἢ. XXIX 6. Z 258 μελιηδέα
οἶνον ἐνείκω |, (208 μελιηδέα οἶνον ἐρυϑρόν!,
M 320 ἔδουσί τε πίονα μῆλα | οἶνόν t^ ξξαιτον
μελιηδέα. — K 569 ἵπποι... μελιηδέα πυρὸν
ἔδοντες |, X 568 φέρον μελιηδέα x&gmóv|,
194 ὃς tic λωτοῖο φάγοι μελιηδέα καρπὸν |,
ad « 242 πάρ ῥ᾽ ἄχυλον βάλανόν v? ἔβαλεν
χαρπόν τε χρανείης | Did. Ἀρίσταρχος οὐκ οἷδε
τὸν στίχον. ὁ ὁὲ Καλλίστρατος ἀντ’ αὐτοῦ
γράφει" παντοίης ὕλης ἐτίϑει μελιηδέα
χαρπόν. ζ 90 τρώγειν ἄγρωστιν μελιηδέα,
4 48 χηρὸν δεψήσας μελιηδέα v. Eust. 1710,
296. h. Cer. 872 xóxxov ἔδωχε φαγεῖν μελιηδέα
P
Ad9oy |, 412 δοιῆς xoxxov, μελιηδέ᾽ ἐδωδήν.
— b) trop. τ 551 ἐμὲ μελι dc i ὕπνος dvrzt |, |
K 495 1 203 μελιηδέα ϑυμὸν ἀπηύρ αἱ οἵ. PAT.
A 100 νόστον δίζηαι μελιηδέα, eruit Ὀδυσ-
σεῦ |. — Apoll Lex. 110, 18. Eust. 820, 47.
Hes.
μελέκρητον (χεράννυμι). Libatio melle
et lacte mixta, quae mortuis ferebatur, Eust.
1668, 22 μελ ἔχρατον δὲ οἱ παλαιοὶ μίγμα φασὶ
μέλιτος καὶ γάλ αὐτὸς ἐνταῦϑα. ot μέντοι μέϑ᾽
πηρὸν μέχρι xul ἐξάρτι χράμα μέλιτος καὶ
ὕδατος τὸ μελίχρατον οἴδασιν. cf. Nitzsch ad
z 519. Doed. Gl. 1067. Buchholz h. Real. II
p.101. — x 519 2 27 χοὴν χεῖσϑαι πᾶσιν νε-
χύεσσι | πρῶτα μελιχρήτῳ, μετέπειτα δὲ ἡ δέι
οἴνῳ |.
μίέλενος., poet. μείλενος (μελίηγ, in Iliade
ubique μεΐλενος legitur, quod epitheton accedit
ad ἔγχος et δόρυ, in Od. μέλινος οὐδός semel.
— Fraxineus. E 655 μείλινον ἔγχος | cf. Z
65 N 597 Y 272 (v. 1. 2econ) o 172 X 9298.
E 666 δόρυ μείλινον, ὄφρ᾽ ἐπιβαίη | cf. 694
ΠῚ14 814 178. Ν 715 T 361 μείλινα δοῦρα |.
9 339 ite δ᾽ ἐπὶ μελίνου οὐδοῦ ἔντοσθε 9v-
&ov. Eust. 1823, 15 μελία δὲ εἶδος δένδρου,
? οὗ »vr μὲν οὐδὸς μέλινος ἀπαϑῶς, ἀλλαχοῦ
δὲ χατὰ πάϑος ἐπενϑέσεως μείλινον δόρυ. ν.
.986, 15. E. M. 582, 28. Hes. Rumpf de aed.
lp. 98. Hoffmann quaest. I p. 152.
| u£AL.GO« (— μέλιτ-7α v. S. μέλι. Curt. Et.
380 666. Fick WE I 719), leguntur formae:
μέλισσαι (bis) -ἄων (semel. — Apis. B 87
τε ἔϑνεα εἶσι μελισσάων ἄδιν ἄων | πέτρης
3 γλαφυρῆς. . βοτρυδὸν δὲ πέτονται ἐπ᾽
ἄνϑεσιν εἰαρινοῖσιν. De comparatione v. Eust.
177, 14, Naegelsbach adl. M 167 ὥς τε σφῆχες
μέσον. ᾿αἰόλοι ἠδ μέλισσαι | οἰκία ποιήσωνται
ὅδῳ ἔπι παιπαλοέσσῃ. Utroque loco apes sil-
vestres s. ferae significantur. Cicures dicuntur
» 106 ἐν δὲ χρητῆρές τε χαὶ ἀμφιφορῆες ἔασι |
λάινοι. ἔνϑα δ᾽ ἔπειτα τιϑαιβώσσουσι μέλισ-
cf. Friedreich Real. 118 262. Preller
yth. I? 105, Buchholz h. R. Π 98. — Eust.
1735, 49. E. M. 577. 84. E. Gud. 385, 55.
Μελέτη, (μέλ 1) una e Nereidibus, Σ 49
zal Μελίτη καὶ Ἴαιρα zal Ἀμφιϑόη zal Ayevy .
Eust. 1130, 49 ὅϑεν καί τις Νηρηὶς ἡΠελίτη
λέγεται, ὡς πολλοῖς αἰτία γλυχασμοῖ. v. Preller
. Myth. 15 455, Welcker, gr. G. III 64. — 2)
à ex Oceanidibus, quae cum Proserpina flores
carpebant, h. Cer. 419 χαὶ MeA(vg ᾿Ιάχη τε
Podría τε Καλλιρόη τε |.
μελέφρων (Curt. Et 330 μέλε et φρήν.
Leguntur formae: μελέφρων Β 84, -φρονος o 489
h. Àp. 499 h. Cer. 129, τφρονὰ nonies. — Ani-
mum exhilarans, quod animum laetum red-
lit herzerfreuend, cf. Ameis ad ὃ 622, app.
per metonymiam ad rem ipsam transferri, quae
e effüciantur. Schaper in Kuhn Zischr. PEXSTI
D. 522 putat φρήν in hac voce composita af-
ectum quodammodo significare, id quod sentia-
αν, quare μελίφρων interpretatur ,,eine Empfin-
lung, oder einen Geschmack wie Honig habend.*
oebel Lexil. II 68 261 adn. vero vocem derivat
à verbo μέλειν — ἀρέσκειν (Hes. μέλων- ἀρέ-
340v), quod animum delectat, laetitia afficit.
iot Lex. 110, 94 μελίφρων᾽ προςηνής, διὰ
τὸ γλυχαίνειν τὰς φρένας. cf. Suid. — Saepis-
sme de vino, Z 264 μή μοι οἶνον ἄειρε μελί-
poova«, movi μῆτερ |, cf. Θ᾿ 506 546 «ὁ 284
P 148. η 182 μελίφρονα οἶνον ἐκίρνα | cf. κ 356
Lex. Hom. ed, Ebeling.
μελίκρητον — μέλλω
1041
H
ν 53. — ἢ. Cer. 129 ἀλλ᾽ ἐμοὶ οὐ δόρποιο μελί-
φρονος ἤρατο ϑυμός |. 0 188 πὰρ προτέροισι
μελίφρονα πυρὸν ἔϑηκεν |, ὦ 489 σίτοιο μελί-
φρονος ἐξ ἔρον ἕντο | οἴ. h. Ap. 499. — Β 84
εὖτ᾽ ἄν σε μελίφρων ὕπνος C Yi |. — Eust.
641, 19 τὸν δὲ μελίφρονα οἶνον ἀνωτέρω μελιη-
δέα εἶπεν, .. οὐ κατὰ τὸ περίφρων τοίνυν
χαὶ ἀλκίφρων. Em ἐχείνοις μὲν. γὰρ ἔγκειται
τὸ φρονεῖν, ,«ἔνταῦϑα δὲ τὸ εὐφραίνειν, ἵνα
4 κατὰ τὸ εὔφρονα χαρπὸν ἀρούρης, οἵ 726
36. E. M. 577, 26. E. Gud. 386, 7. Suid. Hes,
μέλλω (ἃ rad. μερ, μαᾶρ, sanscr. smar — co-
gito, cf. Curt. Et.5 p. 103 330. "Fick W.? I 836.
Walter in Kuhn Ztschr. XII p. 383 adn. Leo
Meyer Gr. I p. 65 vocem ad sanscr. man per-
tinere putat, Goebel Lexil. II p. 258 eam deri-
vari vult ἃ rad. σμαλ — in suspenso esse ,in
Schwebe sein De c initiali v. Curtius l. c.
Brugman in Curt. Stud. IV 166.) Formae non
leguntur nisi praesentis et imperfecti. Praes.
ind. μέλλω N 777, 83 ὃ 877, μέλλεις (quin-
quies), μέλλει (septies), μέλλετ᾽ ΜΞ 195 ὃ 94,
μέλλουσι & 188, -σιν Καὶ 326 o 19. opt. μέλλοι
4 596, μέλλοιμεν M 323. — Impf, addito
augmento sexagies septies fere, ἔμελλον, -EG,
-&(»), ἔμελλ᾽ p 864, ἐμέλλετε A 817, ἔμελλον:
,omisso augmento quinquies tantum « 232 ὁ 181
. 378 h. Cer. 454 μέλλεν, P 278 μέλλον. M 34
Ζηνόδοτος γράφει ὡς ἤμελλον. ἔστι δὲ βάρ-
B«oov, schol. A. — Cum in radice uro, μαρ
notio insit cogitandi, vis primaria verbi esse vi-
detur cogitandi, denke, gedenke, in eo sum ut,
praeterea fere coniugationis periphrasticae loco
ad verba accedit. cf. Kuehner? a. Gr. II p. 150,2,
Forssmann in Curt. Stud. VI p. 40. Naegels-
bach ad 4 564 notionem primariam verbi esse
vult: is sum qui ,,es drueckt nicht die subiective
Vorstellung einer Moeglichkeit, sondern die
in den Personen oder Umstaenden begruendete
obiective Moeglichkeit einer Handlung aus.*
cf Ameis app. ad c 16. Krueger, Di. 53, 8, 1—6.
Veteres μέλλω apud Homerum temporis signi-
ficationem nullam habere volunt, schol A ad
II 46 5j. yko ἔμελλεν | οἱ αὐτῷ ϑάνατόν τε χα-
κὸν zai χῆρα λιτέσϑαι. ἡ διπλῆ ὅτι καὶ νῦν
τὸ ἔμελλε σαφῶς oix ἐπὶ χρόνου" οὐ γὰρ
ἔμελλε λιτανεύσειν ἀλλ᾽ ἐλιτάνευσεν. ἔστι δὲ
ἀντὶ τοῦ ἐῴχει. Reliqua Aristonici testimonia
cf. in Lehrs? Arist. ,D. 121. Ubique ad inter-
pretandum adhibet ἔοιχε ,quod id significari
vult, quod vel fato vel rerum condicione fieri
consentaneum est. Haec observatio de usu Ho-
merico voc. μέλλειν pervulgata est in veterum
litteris.^ cf. Eust. 149, 33. 849, 32. 12106, 58.
1414, 11. 1496, 16 saepius. Suid. Hes. — Apud
Homerum vox significat 1) quod in eo est, ut
fiat, fere — cogito, in eo sum, gedenke,
bin im Begriff. 2) quod fatis aut natura et
condicione rerum hominumye factum aut exspe-
tandum est; a) plerumque impf, in fatis
erat, sollte, b) plerumque praesens, rebus
ut sunt patet, efficitur, muss, de coniectura
certa, quae sequitur ex eis, quae "facta sunt. €)
rebus ut sunt, verisimile probabile est
fore, mag.
1) Cogito, in eo sum. a) Plerumque c. inf.
fut. B 39 ϑήσειν γὰρ ἔτ᾽ ἔμελλεν ἐπ᾿ ἄλγεα...
Τρωσί τε xal Δαναοῖσι sc. Ζεύς. Ζ 398 τῇ
ἄρ’ ἔμελλε διεξίμεναι πεδίον dé |, 515 εὐτ’
ἄρ᾽ ἔμελλε | στρέψεσϑ᾽ ἐκ χώρης, “1 92 οὕνεκ᾽
᾿Ἀχαιοὲ | ἐς Τροίην νήεσσιν ἀναπλεύσεσϑαι
68
1042
ἔμελλον, B4 οἵνεκ᾽ ἔμελλε | πολλὰς. . χεφραλὰς
ἊΑϊδι προϊάψειν 1 80. Κρονίδης, O 601 ἔμελλε
παλίωξιν παρὰ νηῶν | “ϑησέμεναι Τρώων 80,
Ζεύς, P544 μέλλεις γὰρ ἀφαιρήσεσϑαι ἄεϑλον h
t 135 Ὀδυσεὺς χούρῃσιν.. ἔμελλε | μίξεσϑαι
γυμνός περ ἐών, Nitzsch ad l. er musste, war
in der Lage, dass er. À 596 ἀλλ᾽ ὅτε μέλ λοι!
ἄκρον ὑπερβαλέειν,. χ 9 ἦ τοι ὃ χαλὸν ἄλει-
σον ἀναιρήσεσϑαι ἔμελλε |l.— Haud raro ad-
ditur τάχα, Z 52 καὶ δή μιν τάχ᾽ ἔμελλε ϑοὰς
ἐπὶ viec Ἀχαιῶν | δώσειν, K 365 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ
τάχ᾽ ἔμελλε͵ μιγήσεσθϑαι. “φυλάχεσσι ls, 44 181
ὃ 514 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ τάχ᾽ «ἔμελλε 5e ἵξεσθαι,
ι 818 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ τάχ᾽ ὃ μοχλὸς . . £v πυρὶ
μέλλεν | ἅψεσϑαι, Ameis: mit sinnlicher Be-
lebung des Leblosen, unser Feuer fangen. 7j 18
ἀλλ᾽ ὅτε δὴ ἄρ" ἔμελλε πόλιν δύσεσϑαι ἔραν-
γήν | οἵ. χὩΤδ. o 412 τάχα δὴ καὶ ἔμελλεν
Ὀδυσσεὺς | . . προικὸς γεύσεσϑαι ᾿Αχαιῶν,
codd. plerique γεύσασϑαι, quod probat Grashof
in Z. £. d. A. 1834, 283. cf. Krueger Di. 53,
8. 6, Fut. defendunt "Faesi ad 1. Kayser in Phil.
xxii 511: z 7/3 Wolf e Ven. scripsit ἀλλ᾽
ὅτε δὴ τάχ’ ἔμελλον ἐπαΐξασϑαι ἄεϑλον |, cf.
La Roche, Faesi, Duentzer. Bekker vero hom.
Bl. I p. 196 fut. defendit, cf. Cavallin, de tem-
porum infiniivi usu Hom. p. 56s. — b) rarius
inf. praes. accedit. JA 454 ὁ μέν μιν UE
γενείου χειρὶ παχείῃ | ἁψάμενος λίσσεσϑαι, ὃ
δ᾽ αὖ ἕνα μέσσον ἔλασσε |, δ 110 ἀλλ᾽ ὁτε δὴ
dp? ἔμελλε. . οἶχον δὲ γέεσϑαι |,-. ἔνϑ᾽ αὖτ
ἄλλ᾽ ἐνόησε ες ᾿Αϑήνη, τ 94 τὸν ξεῖνον ἔμελ-
λον... ἀμφὶ πόσει εἴρεσϑαι. De inf. aoristi,
qui in nonnullis codd. legitur 77 773 et o 412,
cf. hos locos supra allatos.
2) a) Impf. in fatis erat, sollte. «)cum
inf. futuri, saepe addita particula ἄρα. B 36
& ῥ᾽ οὐ τελέεσϑαι ἔμελλον | cf. B 156. v. l.
ἔμελλεν Ad La Roche h. T. p. 388. E 205 τὰ
δέ μ᾽ οὐχ ἀρ’ ἔμελλον ὀνήσειν |, v. 1. ἔμελλεν
cf. La Roche h. T. p. 888, E 686 Σὰ οὐχ ἄρ᾽
ἔμελλον ἐγώ γε}... εὐφρανέειν, K 336 οὐδ᾽
ἄρ᾽ ἔμελλεν [- “Ἔχτορι αὖϑον ἀποίσειν, M 3
οὐδ᾽ «p ἔμελλε Ι τάφρος ἔτι σχήσειν, 118 γνή-
πιος, οὐδ᾽ ἂρ’ ἔμελλε. . ἀπονοστήσειν, 356
οὐδ’ ἄρ’ ἔμελλον | πείσειν, & 280 οὐδ᾽ ἄρ᾽
ἔμελλ᾽ . . ἐρατεινὸς ἔσεσθαι |, x 26 οὐδ᾽ dp?
ἔμελλεν | ἐχτελέειν, à 558 οὐκ & ἄρ᾽ ἔμελλες ΙΝ
λήσεσϑαι v. Ameis ad l.v 298 οὐκ ἄρ' ἔμελλες Ϊ
«λήξειν, ὦ 410 οὐδ᾽ ἄρ᾽ ἔμελλεν |, ἂψ E ἢ
στήσειν, A 817 ὡς ἄρ’ pn ἄσειν, M34
ὡς ἀρ’ ἔμελλον .. ϑησέμεναι, v. 1. ὡς Ἰμελ-
λον, ὃ 107 τῷ δ᾽ ἄρ᾽ ἔμελλεν αὐτῷ χηδε"
ἔσεσϑαι, ὦ o 98 5$ v ἄρα χαὶ σοὶ πρῶι παρα-
PEE ἔμελλε] uoto? ὀλοή, h. Ap. 521 £v?
θ᾽ ἔμελλον | οἰκήσειν. — Y 466 y 146 νήπιος,
οὐδὲ τὸ ἤδη, 0 οὐ πείσεσϑαι ἔμελλεν͵, B 694
τάχα δ᾽ ἀνστήσεσϑαι ἔμελλεν ly 124 τάχα δὲ
μνήσεσϑαι ἔμελλον |, M 828 £L .. μέλλοιμεν
ἀγήρω τὶ ᾿ἀϑανάτω τε] ἔσσεσϑ᾽, O 612 μινυν-
ϑάδιος γὰρ ἔμελλεν | ἔσσεσϑ᾽, II 460 τόν οἱ
Πάτροκλος ἔμελλε | φϑίσειν, P 218 μίνυνϑα
δὲ καὶ τοῦ «ἀχαιοὶ | μέλλον ἀπέσσεσϑαι, T 98
ἤματι τῷ, ὅτ᾽ ἔμελλε βίην Ἡρακληείην | ᾿4λλ-
uvm. τέξεσϑαι, h. Ap. 101 ὅτ ἄρ᾽ υἱὸν ..
“ητὼ τέξεσϑαι.... τότ' ἔμελλεν |, db 41 ὅς
μιν ἔμελλε l πέμψειν εἰς ᾿Αίδαο, Ko 85 ὅς οἱ
ἔμελλε] φϑίσεσϑ᾽ ἐν Τροίῃ, 5 165 7; δὴ ἐἔμελ-
Atv ἐμοὶ «ax χήδε᾽ ἔσεσϑαι |, ἡ 270 ἢ γὰρ
ἔμελλον ἔτι ξυνέσεσϑαι ὀιζυῖ | πολλῇ; 3. 510
τῇ περ δὴ καὶ ἔπειτα τελευτήσεσϑαι ἔμελλεν |,
μέλος
LATI καὶ λίην σέ γ᾽ ἔμελλε “κιχήσεσϑαι καχὰ
ἔργα, v 984 φϑίσεσϑαι κακὸν οἶτον... ἔμελ-
λον Lh 0 804 οὐδ’ ὡς τιν’ ἔμελλ᾽ ἀπαλεξήσειν
κακότητος |, v ,393 oiov δὴ τάχ᾽ ἔμελλε ϑεὰ
xal χαρτερὸς ἀνὴρ | ϑησέμεναι, φ 98 ὀιστοῦ
γε πρῶτος γεύσεσϑαι͵ ἔμελλεν |, 418 τῶν τάχ᾽
ἔμελλον ᾿Αχαιοὶ πειρήσεσϑαι, wv 291 εἰ ἤδη, 0
eo αὐτις. - ἀξέμεναι οἶχον B. : ἔμελλον Ιν
h. Merc. 15 ὃς τάχ᾽ ἔμελλεν l, ppavésuy χλυτὰ
ἔργα, h. Cer. 454 αὐτὰρ, ἔπειτα | μέλλεν.
ταναοῖσι χομήσειν ἀσταχύεσσιν. )cum
inf praesentis. P 497 νήπιοι, οὐδ’ ἄρ᾽ ἔμελ-
iov ἀναιμωτί γε νέεσϑαι |, a 'o32 μέλλεν μέν
ποτε οἶκος 00? ἀφνειὸς. χαὶ ἀμύμων | ἔμμεναι,
L A75 οὐχ ἄρ’ ἔμελλες ἀνάλκχιδος ἀνδρὸς ἑταί-
ρους] ἔδμεναι, c 138 xal γὰρ ἐγὼ ποτ’ ἔμελ-
λον £v ἀνδράσιν ὄλβιος εἶναι |, h. Ap. 380
οὐχ ἄρ᾽ ἔμελλες ἐμὸν νόον ἐξαπαφοῦσα ]...
προρέειν καλλίρροον ὕϑωρ |. — γ) c. inf. aor,
1l 46 ἦ γὰρ ἔμελλεν οἵ αὐτῷ 9uvarov . . καὶ
κῆρα λιτέσϑαι |, E 98 αὐτίχα τεϑναίην; ἐπεὶ
οὐχ ἄρ’ ἔμελλον ἑταίρῳ] | χτεινομένῳ ἐπαμῦναι.
— Semel μέλλω significat voluntate hominis
aliquid fieri, 41 700 περὲ τρίποδος γὰρ ἔμελ-
λον | ϑεύσεσϑαι, 86. voluntate Nelei. — b) re-
bus ut sunt patet, concludendum, est,
Saepe addito ποῦ, muss wohl, veterum ἔοικε,
A 564 εἰ δ᾽ οὕτω τοῦτ' ἐστίν, ἐμοὶ μέλλει
φίλον εἶναι | quae si ita sunt, ut tu suspicata es
(s. v. 555), cognoscis inde, sequitur inde, me id
velle, ,,tel est notre bon plaisir*, . B116 I [23] (quos
Bekker eici vult b. Bl. II 111) X 69 οὕτω zov Διὶ
μέλλει... φίλον εἶναι |, N 996 ἀλλά που otro |
μέλλει δὴ φίλον εἶν ve ᾿, Κρονίωνι |, Φ 88 μέλλω
που ἀπέχϑεσϑαι 4l πατρί |, à 181 ἀλλὰ τὰ
μέν που μέλλεν ἀγάσσεσϑαι ϑεὸς αὐτός,
Ameis ad l. μέλλω mit zov von einer subjec-
tiven Behauptung, die hier durch die in dem
folgenden Relativsatz enthaltene Thatsache mo-
tivirt wird.* d 377 ἀλλά vv μέλλω | ἀϑανάτους
ἀλιτέσϑαι. — c) rebus ut sunt exspectan-
dum, probabile est, fieri potest. X 326
ὄφρ᾽ ἂν ἵχωμαι | vg ᾿ιγαμεμνγονέην, ὅϑι που
μέλλουσιν ἄριστοι] βουλὰς βουλεύειν, Ameis
ad l ,von dem, was nach der Lage der Din
sich erwarten laesst 1364 Y 451 νῦν &
σ᾽ ἐρύσατο Φοῖβος ᾿Απόλλων |, ᾧ dns
εὔχεσϑαι ἐὼν ἐς δοῦπον ἀχόντων, N 171 ἄλλοτε
δή ποτε μᾶλλον ἐρωῆσαι πολέμοιο | μέλλω,
X 195 χέχαστο δὲ πάντας ᾿ἡχαιοὺς Ι ἐγχείῃ" d
δὲ μέλλετ᾽ ἀχουέμεν, εἰ ἐτεόν περ cf. ὃ 94.
Σ 362 xal μὲν δή πού τις μέλλει βροτὸς dodo
τελέσσαι |, 2 46 μέλλει μέν ποὺ τις xal φίλε
τερον ἄλλον ὀλέσσαι | ut res hominum sunt,
fieri potest. δ᾽ 200 χαὲ yàp ἐμὸς τέϑνηκεν
ἀδελ q&óc, OU TL χάχιστος ! ᾿Αργείων" μέλλεις
δὲ σὺ ἴδμεναι, $133 τοῦ δ᾽ ἤδη μέλλουσι
κύνες ταχέες τ’ οἰωνοὶ] ῥινὸν ἀπ᾽ ὀστεόφιν
ἐρύσαι, y 822 εἰ... ϑυοσχόος εὔχεαι ec
πολλάχι που μέλλεις ἀρήμεναι. ὃ 274 χελευσι
μεναι δέ σ᾽ ἔμελλε | δαίμων, ὃς Τρώεσσιν
ἐβούλετο κῦδος, "ὀρέξαι, s 19 δοχέεις δέ μοι
εἶναι ἀλήτης] ὥς περ ἐγών, ὄλβον δὲ ϑεοὶ
μέλλουσιν ὀπάζειν, ut res sunt, quod mendiei
sumus, res secundas solos deos nobis daturos
esse probabile est. Faesi ad 1. ,,u. hat einen
gewissen Ausdruck zuversichtlicher Ironie, wie
sonst zov oder οἶμαι." E. M. 578,3. E. 'Gud.
386, 38. Suid. Hes.
1) μέλος (Goebel Lexil. II 236 a radice σμαλ
— disseco, divido vocem derivat, μέλος — σ᾽
οὐδ᾽ ἀναεῖραι 1 cf. h. Ven. 284.
|
|
μέλος ---
Aoc pars corporis, membrum. v. E. M. 577, 12
μέλη συνωνύμως zcl μέρη. De o initial v.
Hoffmann quaest. hom. I p. 152; 4t syllabam
brevem, quae praecedit, producit in ἀπὸ μελέων
H 131 N 672 Il 607 o 354, et in διὰ μελεῖστί
1291 c 389, (» 432 codices omnes πάντεσσι
μελέεσσι), non producit in γναμπτοῖσι μέλεσσι
(septies), ἡδὲ μέλεσσιν P191, πξοιτουίεξηντο
μέλεσσιν 9 77, cf. La Roche hom. Up. 58; 2).
Formae non leguntur nisi plur. nom. μέλε"
P 211, gen. μελέων (ter decies), dat. μέλεσσι(ν)
(novies), κελέεσσε v 432, acc. μέλε) o 70 ὦ 368.
— Membrum. 1) hominum, a).4 669 ἐνὶ
γναμπτοῖσι μέλεσσι(») ] οἵ. Q 359 2 394 v 398
(d9sr.) 430 q 283 h. Ven. 938, v. Ameis app.
ad » 398. 2 359 vituperatur a Giseke h. F.
215 quod parum eleganter composita sint verba
ὀρϑαὶ δὲ τρίχες ἔσταν ἐνὲ γναμπτοῖσι μέλεσσι.
P911 πλῆσϑεν δ᾽ ἄρα οἱ μέλε" ἐντὸς | ἀλκῆς
xal σϑένεος, στο ὦ 368 μέλε" ἤλδανε ποιμένι
λαῶν | se. "A9rjvy, I1 110 ἱδρὼς | πάντοϑεν ἐχ
μελέων πολὺς ἔρρεεν, Ψ 689 ἔρρεε δ᾽ ἱδρὼς |
πάντοϑεν ἐκ μελέων, λ 600 ἱδρὼς Ι ἔρρεεν x
μελέων. ΨΊΘΙ μὴ πρὶν μένος ἠελίοιο Ι σχή-
Asc ἀμφὶ eol χρόα ἔνεσιν ἠδὲ μέλεσσιν i
y 432 ἀμφὶ δὲ δέρμα | πάντεσσιν μελέεσσι 33
ϑῆχε γέροντος, o 77 Gpxsc δὲ περιτρομέοντο
μέλεσσιν |, 9 298 οὐδέ τι κινῆσαι μελέων ἦν
— b) paullo
latiore sensu μέλεα opposita τῷ ϑυμῷ fere —
Corpus. H 131 ϑυμὸν ἀπὸ μελέων δῦναι δό-
μον "Aidoc εἴσω, IN 672 II 607. ea δὲ ϑυμὸς |
ᾧχετ᾽ ἀπὸ ,ἀελὲ ἕων, Ψ 880 ὠχὺς δ᾽ ἐχ μελέων
ϑυμὸς πτάτο, λ 901 νοῦσος .. ἣ, : . μελέων
ἐξείλετο ϑυμόν |, o 354 ϑυμὸν ἀπὸ μελέων
φϑίσϑαι. — 2)bestiarum. $428 ὠμοϑετέῖτο
συβώτης | πάντων ἀρχόμενος μελέων ἐς πίονα
δημόν | sc. συῶν. De Ulixis sociis in sues mu-
tatis χ 393 τῶν δ᾽ zx uiv μελέων τρίχες ἔρ-
ptor. (λυσιμελής μελεῖστί.)
2) μέλος (Curt. Et." 329 vocem componit
cum μείλ-ια, μείλ-ιχος, aeol. μέλλιχος, goth.
mil-ds; vestigia litterae Δ in voculis graecis
duplicatae cognoscit in 860]. μέλλιχος, in μείλια
cet. pro μέλλεα, in exitu pentametri, quod le-
gitur Pausan. X 7, 4 μέλεα xal ἐλέγους »W0-
durch selbst auf 'die yielbezeugte Lesart im
hymn. in Merc. 502 ϑεὸς δ᾽ ὑπὸ μέλος ἄειδεν
ein anderes Licht faellt," qua assimilatione
altera littera A orta sit, non constare, fortasse
μείλια pro uéA-vi«, μέλος pro μέλινος dici.)
Praeter locum illum corruptum h. Merc. 502
supra commemoratum vox semel legitur in hym-
nis de cantu lusciniae, h. XIX 16 οὐχ ἂν τόνγε
παραδράμοι ἐν μελέεσσιν | ὄρνις. — E. M.
5/7, 8—95 54s. E. Gud. 385, 35 52. 380, 206.
Suid. Hes.
μέλπηθϑρον (Curt. Et5 329 μέλπω hiess
offenbar urspruenglich mild stimmen, erfreuen.*)
Non leguntur nisi nom. et acc. plur. μέλπηϑρα
in IL, in Od. aut hymnis vox non legitur. —
Delectamentum, Spiel JN 233 χεῖνος ἀνὴρ
εν αὖϑι χυνῶν μέλπηϑρα γένοιτο |, P 255 Σ
179 Πάτροκλον Τρῳῇσι zvoiv μέλπηϑρα γε-
νέσϑαι |. Eust. 929, 15 μέλπηϑρα δὲ ἀντὶ τοῦ
παίγνια. μετὰ χόρον γὰρ οἱ avec ἐμπεδῶσί
τε τῷ λοιπῷ σώματι χαὶ τὰς σάρχας δια-
σπῶντες σφαιρίζουσι 2. t. λ. id. 1629, 40. Apoll.
Lex. 110, 26 τὰ σπαράγματα τῶν χυνῶν καὶ
ἑλχύσματα. E. M. 578, 16. E. Gud. 386, 28.
Suid. Hes. μέλπηϑρα" σπαράγματα. παίγνια.
πέλω
1048
ξλχύσματα. xal μέλπηϑρα κυνῶν ὁμοίως. De
plurali v. Krueger Di. 44, 3, 4.
I EATO (Curt. Et.^ 329 vocem eiusdem radicis
ac μείλιχος esse vult, a stirpe μελ littera x
amplificata, notionem primariam verbi fuisse —
ad lenitatem, mollitiem animi deduco, delecto,
milde stimmen, erfreuen). Leguntur formae:
act. μέλποντες. med. praes. μέλπονται h. XIX
21, impr. μέλπεο h. Merc. 476. inf. μέλπεσϑαι
Η 941, ptcp. μελπομένῃσιν II 182. impf. ἐμέλ-
zero 3604 ὃ 17 » 27. — Ludo, quod fit et
saltando et cantando. Quod Aristarchus
statuit apud Homerum μέλπεσϑαι unam notio-
nem lusus habere, maxime saltationis, de cantu
non dici cf. Friedlaender Aristonicus p.53 ad
A 474, Lehrs eoder ? p. 138s. At nonnullis lo-
cis, 260417 »97 h. Merc. 476 h. XIX 26,
notio canendi non solum admitti potest, sed
pro meliore statuenda est. cf. Friedlaender 1.
c. Ameis v 27 app. Schmidt Syn. III 353. A poll.
Lex. 110, 35 μ. ἤτοι παίζειν ἢ ὑμνεῖν. καὶ ἡ
μολπὴ ἑχάτερον σημαίνει. — 1) act. μέλπω
τινά, lusu, cantando et saltando, celebro.
A 414 πανημέριοι μολπῇ ϑεὸν ἱλάσκοντο |
χαλὸν ἀείδοντες παιήονα, χοῦροι ᾿Αχαιῶν n
μέλποντες ἕχάεργον" ὃ δὲ ΤΟΣ τέρπετ'
ἀκούων |, cf. Ameis ad 1. Lehrs 1. c. carmine
celebro*, Naegelsbach ,,den EUM feiernd durch
Gesang. * Aristarchus versum spurium esse vult,
ἀϑετεῖται, ὅτι νομίσας τις τὸν ᾿ἡπόλλωνα
Παιήονα ᾿εἰρῆσϑαι προςέϑηχεν αὐτόν. χαὶ
γίγνεται δισσολογία" προείρηται γὰρ ,.οἱ δὲ
πανημέριοι μολπῇ ϑεὸν ἱλάσχοντο."" cf, Fried-
laender 1. c. Bekker anecd. 737. 2) med. a)
choream salto. II 182 τῆς δὲ... ἀργεϊφόν-
της Ϊ ἠράσατ᾽ ὀφϑαλμοῖσιν ἰδὼν μετὰ μελπο-
μένῃσιν | ἐν 4900. ᾿Αρτέμιδος ς; SC. Πολυμήλης.
H 241 τὸν δ᾽ αὐτε προςέειπε μέγας χορυ-
ϑαίολος Ἕχτωρ |, Alav διογενές, .΄.. οἶδα δ᾽
ἐνὲ σταδίῃ δηίῳ μέλπεσϑαι ᾿Αρηι |, Apoll. Lex.:
111, 3 oiov τὴν ἐμπειρίαν τῆς συστάδην μάχης
περιπεποίημαι εὐχερῶς. ὡσπερεὶ παιδιᾷ χρώ-
μενος, schol AD τὸ δὲ μέλπεσϑαι κυρίως
μὲν παίζειν 5 τέρπεσϑαι, νῦν δὲ οἷον κινεῖ-
σϑαι εὐχερῶς χαὶ ἐμπείρως χατὰ τὴν μάχην,
schol. BL ὄρχησις γὰρ καὶ παιδιὰ γενναίων
ὁ πόλεμος. πολλὴν δὲ εὐχέρειαν τῶν δεινῶν
ἐμφαίνει. v. Eust. 679, 206. Ameis ,,den Waffen-
tanz auffuehren, den Kriegsreigen tanzen. —
b)cano. €X 604 d 17 μετὰ δέ σφιν ἐμέλπετο
ϑεῖος ἀοιδὸς | φοομίζων. X 604 omittitur in
libris, Athenaeus V 181 c auctor est Aristarchum
v. expunxisse, cf. Friedlaender Aristonic. ad 4
474, Lehrs l. c. Ameis ó l7 app. » 27 μετὰ
δέ σφιν ἐμέλπετο ϑεῖος ἀοιδός |, Δημόδοχος,
cf. Ameis app. ad 1. ἢ. Merc. 476 μέλπεο χαὶ
χιϑάριζε za ἀγλαΐας ἀλέγυνε |, b. XIX 21
νύμφαι : . λιχύι μολποι] φοιτῶσαι πυχνὰ ποσ-
σὶν ἐπὶ χρήνῃ “μελανύδρῳ | ,u£AmOvtaL* χορυ-
φὴν δὲ περιστένει οὔρεος 540 |. — E. M. 578,
16. E. Gud. 386,30. Suid. Hes. (μεταμέλπο.
μαι, μέλπηϑρον, μολπή.)
4t£40) (Curt. Et.5 330, 558, Fick W.3 I 838
ἃ rad. uso, u«o, cf. uég-iuuya, sanscr. smar,
cogito et curo, desidero. — Goebel Lex. II 237
a rad. smal — vibro verbum derivat.) Leguntur
formae: Act. Praes. ind. μέλω ε 20, μέλει (de-
cies fere), μέλουσι Y 21 ἢ. Merc. "451. impr.
μελέτω (octies), μελόντων (septies). inf. μέλειν
E 490, μελέμεν c 421. ptep. μέλουσα u 70. —
Impf. ἔμελεν π 465, μέλε £ 6. — Fut. μελήσει
66*
ὡ-
1044
(duodecies), μελήσουσιν E 228 Καὶ 481, μελησέμεν
K bl. — Aor. μέλησεν h. Merc. 453. — Perf.
a rad. antiquiore «A, ind. μέμηλας h. Merc.
437, μέμηλε(») (undecies) coni. μεμήλῃ 4 853
I 359. ptcp. μεμηλώς E 708 Ν 297 469, Nauck
μεμηώς v.1.— Plpfet. μεμήλει ὈΪ5. --- Me d. Praes.
μελέσϑω x 505, praes. redupl. uéugasv T 343
er metathesin e μέ-μελ-ται ortum v. Curt.
Verb. IL 216, de littera β inserta cf. Kuehner
a. Gr. 8 69, 1. Roscher in Curt. Stud. III, 135
formam per syncopen e με-μέλ-εται ortam esse
suspicatur. Alii perf. esse volunt cf. Kuehner
l c. p. 866, Loebell de perfecti homerici forma
et usu p. 68. Ameis ad χ 12. — Impf. μέμ-
βλετο 516 412. — Fut. μελήσεται A 523
cf. Naegelsbach ad l. — Voci subest notio pri-
maria cogitandi et curandi, an etwas denken. —
Curae, cordi sum. 1) Act. Praes. 8) l. pers.
semel ἐ 20 εἰμ᾽ Ὀδυσεὺς Δαερτιάδης, ὃς πᾶσι
δόλοισιν ἀνθρώποισι μέλω, καί μευ κλέος
οὐρανὸν ἵχει ) omnium in animo ac mente ver-
sor, omnes de me audire et narrare cupiunt v.
Nitzsch ad l. μ᾿ 70 'Aoyó πᾶσι μέλουσα. schol.
B ad X 51 ὀνομάχλυτος ᾿Αρίσταρχος ὑφ᾽ ἕν
ὡς πασιμέλουσα, cf. schol. 4 0 597. Lobeck
elem. I p. 555, Cramer an. Ox. II 96, 18, La
Roche h. T. p. 311. Ameis app. ,die vielge-
sungene und vielgehoerte.* — b) plerumque ὃ.
pers. μέλει μοί tic aut Tí. αὐ cum cura co-
gito, cura me afficit, sollicitudini mihi
est, es macht mir Sorge. 9) curae mihi est,
consulo, liegt mir am Herzen. γὴ latiore sensu
Studeo, meum est, ist meine Sache. «) Z 441
x x«l ἐμοὶ τάδε πάντα μέλει, γύναι, 450 ἀλλ᾽
οὐ μοι Τρώων τόσσον μέλει ἄλγος ὀπίσσω |,
.. ὅσσον σεῦ, K 51 ἔργα δ᾽ ἔρεξ᾽, ὅσα φημὲ
μελησέμεν ᾿Αργείοισι | δηϑά τε καὶ δολιχὸν,
cf. 282 , woran sie lange denken werden." ἐ 92
ἐπεὶ oU μοι £z) ὄμμασι νήδυμος ὕπνος ἱζάνει;
ἀλλὰ μέλει πόλεμος καὶ κήδε" ᾿Αχαιῶν |, X
463 T 29 μή τοι ταῦτα μετὰ φρεσὲ σῇσι με-
λόντων |, Y 21 μέλουσί μοι ὀλλύμενοί περ],
“ἃ 152 μηδέ τί οἱ ϑάνατος μελέτω φρεσὶ μη δέ
τι τάρβος | cf. 181. 6883 ὦ γέρον, oU νύ τί
col γε μέλει καχόν, οἷον ἐϑ᾽ εὕδεις |, B 804
μή τί τοι ἄλλο | ἐν στήϑεσσι κακὸν μελέτω
ἔργον τε ἔπος τε |, ἡ 208 ἄλλο τί τοι μελέτω
φρεσίν ,darum mache dir keine Sorgen," v. 1.
μοι μελέτω, v 802 π 436 o 357 ϑάρσει, μή τοι
ταῦτα μετὰ φρεσὶ σῇσι μελόντων. --- cum par-
ticipio, £ 6 μέλε γάρ οἱ ἐὼν ἐν δώμασι νύμ-
φης. — B) curae mihi est, consulo. E 228
K 481 μελήσουσιν δ᾽ ἐμοὶ ἵπποι], O 231 col
δ᾽ αὐτῷ μελέτω, ἑκατηβόλε, φαίδιμος "Exvo |,
X 117; νύ τοι οὐ τι μέλει Τρώων πόνος, ovg
ἐφόβησας |, c 421 τὸν ξεῖνον δὲ ἐῶμεν. .]
Τηλεμάχῳ μελέμεν. --- y)Sstudeo, meum est.
E 490 σοὶ δὲ χρὴ τάδε πάντα μέλειν νύχτας
τε xal ἦμαρ |, ἀρχοὺς λισσομένῳ . . ἐχέμεν,
430 σύ γ᾽ ἱμερόεντα μετέρχεο ἔργα γάμοιο |,
ταῦτα δ' Ἄρηι.. χαὶ ᾿Αϑήνῃ πάντα μελήσει,
h. XI 2 ϑήνην. ἡ σὺν Ἄρηι μέλει πολεμήια
ἔργα |, B 888 παισὶν... οἷς oU τι μέλει πολε-
μήια ἔργα, Z 492 Y 187 πόλεμος δ᾽ ἄνδρεσσι
μελήσει |, α 858 μῦϑος δ᾽ ἄνδρεσσι μελήσει,
4 352 πομπὴ à? ἄνδρεσσι μελήσει |, φ 352 τό-
ξον δ' ἄνδρεσσι μελήσει |, h. VII 27 ὅδε δ'
αὐτ᾽ ἄνδρεσσι μελήσει |, P δ1ῦ τὰ δέ xev Διὶ
πάντα μελήσει ι S724. o 601 αὐτὰρ ἐμοὲ
τάδε πάντα καὶ ἀϑανάτοισι μελήσει |, 594 σ
266 col δ' ἐνθάδε πάντα μελόντων |, α 159
μέμαα
τούτοισιν μὲν ταῦτα μέλει, κίϑαρις καὶ ἀοιδή |,
h. Ap. 188 αὐτίχα δ' ἀϑανάτοισι μέλει χί-
ϑαρις καὶ ἀοιδή |, ὃ 415 χαὶ τότ᾽ ἔπειϑ' ὑμῖν
μελέτω κάρτος τε βίη τε |, 5 970 οὐ γὰρ
Φαιήχεσσι μέλει βιὸς οὐδὲ φαρέτρη |, h. Merc.
451 Μούσῃσιν .. τῇσι χοροί τε μέλουσι χαὶ
ἀγλαὸς ὕμνος ἀοιδῆς |, 453 ἀλλ᾽ οὔπω τί
μοι ὧδε μετὰ φρεσὶν ἄλλο μέλησεν |. — cum
inf. z 465 οὐκ ἔμελέν μοι ταῦτα μεταλλῆσαι
χαὶ ἐρέσϑαι |. absol. « 806 col δ᾽ αὐτῷ με-
λέτω, καὶ ἐμῶν ἐμπάζεο μύϑων |. — Perf.
μέμηλε eodem fere sensu usurpatur, quo prae-
sens, accedit vero nonnunquam sirgnificatio, curam
illam animi condicione, natura eius, cui aliquid
curae est, effici, cf. Loebell l. c. 43. 4 116 oz£-
τλιε, καὶ δὴ αὖ τοι πολεμήια ἔργα μέμηλε |
bellicis rebus, quae est tua natura, studes.
B 614 ἐπεὶ οὐ σφι ϑαλάσσια ἔργα μεμήλει |
sc. Arcadibus. s 67 χορῶναι | εἰνάλιαι, τῇσίν
τε ϑαλάσσια ἔργα μέμηλεν, B 95 62 BovAy-
φόρον ἄνδρα |, ᾧ λαοί τ᾽ ἐπιτετράφαται zal
τόσσα μέμηλε, É 876 οὐλομένην, ἡ T! αἰὲν
ἀήσυλα ἔργα μέμηλεν, h. Ven. 6 πᾶσιν δ᾽ ἔργα
μέμηλε ἐυστεφάνου υϑερείης |, 4 353 I 359
ὄψεαι, ἣν ἐϑέλῃσϑα καὶ et κέν τοι τὰ μεμήλῃ "
I 9298 οὐ δαιτὸς ἐπηράτου ἔργα μέμηλεν |,
218 τό μοι οὔτι μετὰ φρεσὶ ταῦτα μέμηλεν |,
α 151 μνηστῆρες, τοῖσιν μὲν ἐνὲ φρεσὶν ἄλλα
μεμήλει |, G θῦ τὰ δ᾽ ἐμῇ φρενὲ πάντα μέ-
μηλεν |, h. Merc. 266 267 πάρος δέ μοι ἄλλα
μέμηλεν" | ὕπνος ἔμοιγε μέμηλε καὶ ἡμετέρης
γάλα μητρός. ---ὀἁἙῬίορ. μεμη Acc τινος. Nauck
μεμαώς vel μεμὴ ὡς scribi vult, cf. Cauer in
Z. f. G. 1884, 319. E 708 μέγα πλούτοιο μεμη-
Acc |, N 997 469 μέγα πτολέμοιο μεμηλώς |.
Semel μέμηλα ταῦτα, h. Merc. 437 πεντήκοντα
βοῶν ἀντάξια ταῦτα μέμηλας |.
2) Med. a) μέλεταί μοί τι — μέλει, curae
mihi est aliquid. Α 593 ἐμοὶ δέ χε ταῦτα
μελήσεται, ὄφρα τελέσσω |, Naegelsbach ad 1],
οἰκελήσεται nur hier aus metr. Grund statt des
sonstigen μελήσει. cf. Bekker hom. Bl. I 146,
40. Ellendt im Koenigsberg. Progr. 186L" x
D0D μή t| τοι ἡγεμόνος ys ποϑὴ παρὰ vul
μελέσϑω |. — b) μέμβλεται, μέμβλετο, a)
curae est. T' 848 ; νύ τοι οὐχέτι πάγχυ
μετὰ φρεσὲ μέμβλετ᾽ ᾿Αχιλλεύς |; d» 516 μέμ-
βλετο γάρ οἱ τεῖχος ἐυδμήτοιο πόληος | 80.
᾿ἡπόλλωνι. --- B) cogito. x 19 φόνος δὲ οἱ οὐχ
ἐνὶ ϑυμῷ | μέμβλετο, an Tod dachte er gar
nicht. — Eust. 1187, 50 ἔστε γὰρ τὸ κοινὸν
μεμέληται, καὶ συγχοπῇ μέμληται, καὶ πλεο-
vacuo τοῦ B καὶ συστολῇ τοῦ 5 μέμβλεται,
cf. 1722, 63 1917, 7. Herod. ed. Lentz adn. ad
fr. 406. E. M. 578, 39. Suid. Hes. (ἀμελέω,
μελέδημα, μελεδών.)
[μιξμιαα] (Curt. Et." 811 vocem derivat ἃ ra-
dice uv μεν, sing. μέ-μον-α,, plur. μέ-μα-μεν,
lat. me-min-i, goth. ga-mun-an, quae rad. notio-
nem habeat cogitandi et petendi, avendi, ,,stre-
bendes Denken, Trachten.* v. Loebell de per-
fecti hom. forma et usu, p. 49. Goebel Lexil. II
275). Formae non leguntur nisi plur.(sing. μέμονα.)
y. Curtius verb. II 169, μέμᾶμεν I 641 O 108
(formas non esse syncopatas cf. Curt. 1. c. II 168,
Kuehner a. Gr. I 3 318. Eust. 780, 37), μέμαϑ'
H 160, μεμἄασι(ν) (undecies, du. μέμᾶτον 6 418
K 433. impr. μεμἄτω 4 304 Y 355. ptcp. n
Curt. verb. II 229, Sonne in Kuhn Ztschr. X
290, Eust. 282, 39.) sing. nom. μεμἄως (viciea
bis) μεμαώς II 754, μεμᾶυτα (octies), μεμᾶυτ᾽' |
ἢ
Méuvov |
E32. gen. μεμαῶτος O 118, dat. μεμᾶστι
AN 80 317 X 284, acc. μεμᾶῶτα (vicies), uuo
X 326, utu&viay (quinquies). Plur. nom. με-
μᾶωτες (undecies), μεμαᾶότες B 818 h. Merc.
204, μεμᾶνϊαι E v79 4 615. dat. μεμᾶωσι(»)
M 200 218. acc. μεμἄωτας 1361 O 276 χ 172.
Du. μεμᾶστε͵ (novies) μεμαύτε IV 197. Plpfet.
3. plur. μέμᾶσαν (octies) v. Kuehner a. Gr. I
8230, 1. — Peto, appeto, nitor ad rem,
gestio, molior. 1) de celeri motu corporis ruo,
irruo, propero, tendo, anstuermen, eilen. O
413 πῇ μέματον: τί σφῶιν ἐνὶ φρεσὶ μαίνεται
ἥτορ |; .Ξ 298 "Hoz, πῇ μεμαυτα κατ᾽ Οὐλύμ-
που τοδὶ ἱκάνεις |; 4 615 ἵπποι γάρ με παρήι-
ἔαν πρόσσω μεμαῦται |, 6 118 τοῦ δ᾽ ἰϑὺς με-
μαῶτος ἀκόντισε, 4 95 τὸν δ᾽ ἐἰϑὺς μεμαῶτα
.. ὀξέι δουρὶ] vv&? cf. Y 886. AX 248 νῦν δ᾽
ἐθὺς μεμαῶτε μαχώμεϑα, 284 οὐ μέν μοι φεύ-
οντι. . |, ἀλλ᾽ i9vc μεμαῶτι διὰ στήϑεσφιν
ἔλασσον | sc. δόρυ, IV 137 ἦρχε δ' ἄρ᾽ "Ez-
τωρὶ ἀντιχρὺ, μεμαώς, H 261 Ω 405 στυφέλιξε
δέ μιν μεμαῶτα Ι, 498 δάμασσε δέ μὲν με-
μαῶτα | εἴ. ΜΙ 186 Y 400. P 531 & μή cgo
Αἴαντε διέκριναν μεμαῶτε |. — ἐπί τενι. Θ
827 τῇ ῥ᾽ ἐπὶ oi μεμαῶτα βάλεν λίϑῳ ὀχριό-
ἐντε Ὶ οἵ. X 326. — de equis o 183 ἤιξαν πε-
δίον δὲ διὰ πτόλιος μεμαῶτες |.
2) ἘΠ ΒΘΕΟΥ gestio, vehementer opto, im-
Ens de pugnandi studio. 3) cum inf. αὐ ver-
um finit B 863 μέμασαν δ᾽ bouivc μάχεσϑαι]
εἴ. Θ 56. 4 804 μηδέ τις... οἷος πρόσϑ'᾽ ἄλλων
μεμάτω Τρώεσσι μάχεσϑαι |l, H3, μέμασαν
πολεμίζειν ἠδὲ μάχεσϑαι ], M 89 μέμασαν δὲ
μάλιστα [. .énà νηυσὶ μάχεσθαι, Ν 185 μέ-
μᾶσαν δὲ μάχεσϑαι lo Y 350 μεμάτω δὲ μά-
χεσϑαι!, H160 μέμαϑ᾽ ἽἝἝχτορος ἀντίον ἐλϑεῖν!,
K 433 “μέματον Τρώων χαταδῦναι ὅμιλον. τος:
881 μέμασαν δ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ | ἀλλήλους ον ἐναι-
ρέμεν ὀξέι χαλχῷ ], Y 165 ἀποκτάμεναι με-
μάασιν |, ὃ 700 Τηλέ, ἔμαχον μεμάασι καταχτά-
μεν, 740 μεμάασιν | ὃν zal Ὀδυσσῆος φϑῖσαι
γόνον, & 18 παῖδ᾽... ἀποχτεῖναι μεμάασιν h
X 263 μεμάασιν l ἡμέας ἐξεναρίξαι, 1641 μέ-
egy δέ τοι ἔξοχον ἄλλων | κήδιστοί τ᾽ ἔμεναι,
λ 816 Ὄσσαν ἐπ᾿ Οὐλύμπῳ μέμασαν, ϑέμεν, o
520 τοῦ δ᾽ ἄμοτον μεμάασιν ἀκουέμεν, óz-
πότ᾽ delóg |, v 215 μεμάασι γὰρ ἤδη | χτήματα
δάσσασϑαι. — c. inf. fut. M 197 μέμασαν δὲ
μάλιστα | Hn ἐνιπρήσειν πυρὶ νῆας |, 0 105 5
ἔτε μὲν μέμαμεν καταπαυσέμεν ἄσσον ἰόντες |
Ameis ,4. mit inf. fut. weil damit der Begriff
des Hoftens vorschwebt*, cf. eiusd. app. ad o 522.
— Bp) saepius participium, A 590 ἀλεξέμεναι
μεμαῶτα | ῥῖψε ct E779. I'9 ἐν ϑυμῷ με-
μαῶτες ἀλεξέμεν ἀλλήλοισιν l: N 475 ἀλέξα-
σϑαι μεμαὼς κύνας ἠδὲ χαὶ ἄνδρας |, B 418
διαρραῖσαι μεμαῶτες | cf. 4 118 738 P 727.
E944 ἐπὶ coi μεμαῶτε μάχεσϑαι | cf. 569. IN
317. Z 120 συνίτην μεμαῶτε μάχεσϑαι ΠΕ
159 P814. zx 171 μεμαυῖα μάχεσϑαι |, E 135
μεμαὼς Τρώεσσι μάχεσϑαε!, X 86 ἄμοτον με-
μαὼς ᾿Αχιλῆι μάχεσθαι |, E 301 PS τὸν χτά-
μεναι μεμαώς, ὅς τις τοῦ γ᾽ ἀντίος ἔλθοι),
E 852 «μεμαὼς ἀπὸ ϑυμὸν ἐλέσϑαι |, Ν 182
μεμαὼς ἀπὸ τεύχεα δῦσαι |, Σ 156 ποδῶν
λάβε. ᾿ ἽἝχτωρ | ἑλχέμεναε μεμαώς, o 68 τ
449 ᾿οὐτάμεναι μεμαώς, 1 882 διαπραϑέειν με-
μαῶτες ἄρηι |, v DO χτεῖναι μεμαῶτες &o1j |.
— 1 961 ἄνδρας ἐρεσσέμεναε μεμαῶτας |, Φ
65 γούνων ἅψασϑαι μεμαώς, X 418 ἐξελϑεῖν
μεμαῶτα, ὅ 351 ϑεοὶ μεμαῶτα νέεσϑαι | ἔσχον,
1045
ὃ 416 μεμαῶτα zal ἐσσύμενόν περ ἀλύξαι |,
4. 210 τί γνὺ u οὐ μίμνεις ἑλέειν μεμαῶτα
t 281 ἐχφυγέειν μεμαὼς ἤσπαιρε πόδεσσι |,
h. Merc. 416 ἐγχρύψαι μεμαώς. — c. inf. fut.
Ameis ad o 522 ,es steht bei u£uov« und den
dazu gehoerigen "Formen der Infinitiv Futuri,
wenn mit dem eifrigen Streben der praegnante
Begritf des Erwartens oder Hoffens verbunden
ist B 543 μεμαῶτες ὀρεχτῇσιν μελίῃσι |
ϑώρηκας ῥήξειν, 4M 200 218 περησέμεναι De
μαῶσε |, e 399 ἐπιχειρήσειν μεμαῶτες |.
Méu« fere — volo, in animo habeo, K 208 409
ἢ μεμάασιν | αὖϑι ᾿μένειν 2o, 58 πόλιν δὲ ἂψ
ἀναχωρήσουσιν, 884 ἢ χαταλείψουσιν.. .,
2t μένειν μεμάασι, ε 315 χεῖρε πετάσσας |,
νηχέμεναι μεμαώς. — Infinit. supplendus est:
K 236 ἐπεὶ μεμάασί ys πολλοί |, 9 998 οὐκ
ἂν ἐγώ γε... ἐποτρύνουσα κχελοίμην | νῆας
ἐπ᾿ ᾿Αργείων dive μάλα περ μεμαῶτα |. —
Ὀὴ) τενός. E732 usuavi? ἔριδος zal ἀυτῆς Ι:
Ν 191 μεμαότε ϑούριδος ἀλκῆς |, P 181 ἢ τινὰ
x«l Δαναῶν, ἀλκῆς μάλα περ μεμαῶτα |,
σχήσω ἀμυνέμεναι 7 περὲ Πατρόκλοιο ϑανόντος!,
La Roche post ἀλκῆς interpungi et genet. cum
σχήσω ἀμυνέμεναι coniungi vult. — c) τέ,
semel. h. Merc. 204 τῶν ot μὲν χαχὰ πολλὰ
μεμαότες οἱ δὲ μάλ᾽ ἐσϑλὰ | φοιτῶσιν.
3) Participium solum haud raro invenitur
adiectivi loco fungens, rapidus, cupidus,
imprimis pugnandi cupidus. a) 4440 E 518
Ἕρις ἄμοτον μεμαυταὰ | Ameis .üie rastlos
eifrige^, IN 80 μενοινώω δὲ χαὶ οἷος | Ezropt
Πριαμίδῃ ἄμοτον μεμαῶτι μάχεσϑαι | c£. IN 40
Ἕχτορι .. ἄμοτον μεμαῶτες ἕποντο (cf. supra
X 86 ἄμοτον μεμαὼς ᾿Αχιλῆ jt μάχεσϑαι, o 020
ἄμοτον μεμάασιν ἀκουέμεν), N 46 Il 555 Αἴαντε
προςέφη, μεμαῶτε καὶ αὐτώ |, I 655 "Ez-
τορα «καὶ μεμαῶτα μάχης σχήσεσϑαι ὀίω |,
X 375 οὐδ᾽ ἔτι φημὶ | Ἕχτορα. - μενέειν μάλα
πὲρ μεμαῶτα |, O 604 £ ειρεν Ἕχτορα τς
μάλα περ μεμαῶτα καὶ αὐτόν |, 298 τὸν δ᾽
οἴω καὶ μεμαῶτα | ϑυμῷ δείσεσϑαι, Y 256
ἀλκῆς δ᾽ οὐ ue ἐπέεσσιν à ἀποτρέψεις μεμαῶτα |,
z 172 μνηστῆρας. . σχήσομεν ἔντοσϑεν μεγά-
ρων μάλα περ μεμαῶτας l. 418 ὡς εἰπὼν
ὥτρυνε πάρος μεμαυῖαν ᾿Αϑήνην | cf. T 349 X
186 o 487. — avidus, 0 276 Aic . πάντας
ἀπέτραπε xu μεμαῶτας | sc. x νας xol ἄνδρας,
o 286 “γαστέρα ó? ov πως ἔστιν ἀποχρύψαι
μεμαυῖαν |. — b) μεμαώς ad verba accedit,
quae notionem motus habent. E 143 ὡς μεμαὼς
Τρώεσσι μίγη χρατερὸς. Διομήδης, Η 24 τίπτε
σὺ δὴ αὐ μεμαυζα .. ἤλϑες͵ ἀπ᾿ Οὐλύμποιο.
K 339 βῆ ῥ᾽ ἀν᾽ ὁδὸν μεμαώς, 44 239 ἕλκ" ἐπ
οἱ μεμαώς, 258 ἕλχε ποδὸς μεμαώς, N 40 Ἕχ-
τορι... ἄμοτον μεμαῶτες ἕποντο |, Ο 83 172
χραιπνῶς μεμαυτα διέπτατο, II 154 ἐπὶ Κε-
βριόνῃ .. ἄλσο μεμαώς | cf. Φ 174. — 8) ad
alia verba accedit cupiditatem et ardorem eius
qui agit significans, B 818 A«ol ϑωρήσσοντο
μεμαότες ἐγχείῃσι Ι» 4 40 ὁππότε xtv xal ἐγὼ
μεμαὼς πόλιν ἐξαλαπάξαι | τὴν ἐϑέλω, v 389
ct χέ μοι ὡς μεμαυῖα παρασταΐίης, γλαυχῶπι),
ἢ. VII 47 ἂν δ᾽ ἔστη μεμαυῖα sc. ἄρκτος.
E. M. 578, 22, E. Gud. 386, 57 μεμαῶτες" προ-
ϑυμούμενοι. 'Suid. Hes.
Μέμνων (ad radicem μὲν redupl. ue-uv-ov,
quae est in μίμνω, potius pertinere videtur
.quam ad μεν, quod est in με-μον-α. v. Doed.
Gl. 149, Fritzsche in Curt. Stud. VI 322, Goebel,
nov. quaest. Hom. p. 7. — Tithoni et Aurorae
*
1046 uéuova
filius, Aethiopum rex, qui Antilochum interfecit,
4 188 nomine non appellato ᾿Αντιλόχοιο |, vov
ὁ’ Ἠοῦς ἔχτεινε φαεινῆς ἀγλαὸς υἱός |, C
Preller, gr. Myth. II? 435. Pulcherrimus erat
inter viros ante Troiam pugnantes λ 522 χεῖνον
δὴ χάλλιστον ἴδον μετὰ Μέμνονα ótov. — v.
Preller 1. c. 1361. Eust. 1491, 10. 1697, 51s.
Suid.
μέμονα (a rad. uev μὲν ut μέμαα, qu. v.
lat. memini. μέμονα: μεμάασι --- γέγονα: γε-
γάασι. cf. Curt. Et.^ 103, 511. Fick W.? I 165.
Siegismund in Curt. Stud. V 195, 2. Curt. Verb.
IL 189. Doed. Gl. 135. Loebell de perf. hom.
usu et forma p. 50. Formae non leguntur nisi:
u£uov E482, μέμονας μέμονε(»). (plur. μέ-
μαμεν cet) Eodem sensu usurpatur, quo μέ-
u««, nisi quod de motu corporis — irruo μέ-
μονα non dicitur. — Peto, cogito, in animo
habeo, volo. 1)c. inf. ^8) praes. cf. Ameis
app. ad vt 931. 1 247 εἰ μέμονας. . υἷας
᾿Αχαιῶν | τειρομένους ἐρύεσϑαι, M 804 μέμονε
σταϑμοῖο δίεσθαι |, X 176 "Extoo | ἑλχέμεναι
μέμονεν, €2657 ποσσῆμαρ μέμονας χτερεϊζέ-
μεν 'Εχτορα δῖον |, v 15 μέμονέν τε μάχε-
σϑαι |. — b) c. inis fut. v. Krueger Di. 53, 7, 5,
Ameis app. ad o 022. H 36 πῶς μέμον ας πόλε:
μον χαταπαυσέμεν. ἀνδρῶν), Ξ 88 μέμονας
Τρώων πόλιν εὐρυάγυιαν | χαλλείψειν, d 481
μέμονας . . ἀντί" ἐμεῖο | στήσεσϑαι, 0 521 μέ-
μονέν τε μάλιστα]. γαμέειν καὶ. . ἕξειν.
— €) c. inf. aor. E 482 «Ἰυχίους ὀτρύνω χαὶ
μέμον᾽ αὐτὸς | ἀνδρὲ μαχήσασϑαι, Ν 807 πῇ
τ᾽ dp? μέμονας καταδῦναι Bo |. — 2) c.
acc. rei. Φ 815 μέμονεν δ᾽ 0 γε ἴσα ϑεοῖσι |,
y. La. Roche Stud. p. 54. — 3) absol II 435
διχϑὰ δέ μοι χραδίη μέμονε φρεσὶν ὅρμαί-
νοντι |. — E. M. 578, 28. Suid. Hes.
“έν cf. Mutzbauer, der hom. Gebrauch d.
Part. uév I Koeln 1884. (Plerique et veteres
et recentiores grammatici particulam artissima
cognatione cum μάν μην cohaerere iudicant, ita
ut aliam alius dialecti esse statuant Eust. 641,
.40 τὸ δὲ μάν τριχῶς ἀλλοιοῦται, εἷς xal &ré-
ρωϑιε (ib. 32, 12) δηλοῦται, κατὰ φύσιν τοῦ ἡ
στοιχείου. χέγεται γὰρ καὶ μήν χοινότερον,
xal μάν δωριχῶς, xal μέν Ιωνιχῶς. ac ve-
teres quidem μέν formam correptam ex pleniore
μήν ortam esse putant Herod. in schol. P ad
t 478 συνέσταλται ᾿Ιακῶς Lentz Her. II p. 144,
19. Recentiores item eiusdem stirpis voculas
esse existimant Krueger gr. Spr.» 8 69, 31, 1
Dial ὃ 69, 44, 1—4, Spitzner lliad. vol. I sect.
II p. XX exc. VIII, Schoemann Redeteile p. 1885.,
Konst. Matthiae zur Lehre v. d. griech. Partikeln
Quedlinburg 1845 p. 3s., Hartung, Part. II p.4905.
Naegelsbach Anm. zur Ilias ed. I Exc. I p. 153 s.
Baeumlein, Part. p. 159 s., Kuehner a. Gr.? II
p. 808 s., Buttmann a. Spr.? II p. 295, Ahrens
Ztschr. f. Alt.- Wiss. 1844 p. 54 id. Kuhn Ztschr.
VIII p.354s., W. C. Kayser Philol. XVIII p. 6725.,
Hinrichs, de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 758. Pro-
fectas autem eas esse ex adverbio μά docet Pott,
EF.? II p.393, cui assentitur Ahrens, Kuhn
Ztschr. VIII p. 888 5. alii cum μέν non eiusdem
ac μην μάν stirpis esse opinentur, a neutro ἕν
ducunt cf. Ebel in Kuhn Zitschr. III p. 138 139
adn. Pott EF.? II 324 137 Contra dicunt Ahrens
Kuhn Ztschr. VIII p. 356 Leo Meyer, vgl. Gr. I
p. 881. Benfey WL. I 4 ab acc. neutr. évam.
ducens ,eius' interpretatur.) Principalis igitur
significatio est affirmativa: profecto, sane,
— μέν
hercle; quae cum magis magisque usu trita
esset, factum est,ut adversativae cum responderet,
cf. concessivam quidem — ZWar indueret.
I Adverbium, profecto, (sane est, ubi nulla,
quae respondeat,, sequitur particula adversativa.
Semper in enuntiatis primariis exceptis paucis
locis ubi legitur ἐπεὲ οὐ μέν, exstat. (schol. LB
ad N 6229 ὁ μέν ἀντὶ τοῦ μήν" o) γὰρ ἔχει
τὸν δὲ cf. schol. V ad Ψ 311 «42 488 H 89 schol.
A interl ad 4 273 Eust. 1678, 36; 81, 20 y.
etiam schol. P ad ε 478 τὸ μέν ἀντὶ τοῦ δή"
ἢ συνέσταλται ᾿Ιαχῶς. similia in schol. H ad
9316513 c 125 EQM ad 9376 Eust. p. 984,
53. Apoll. de Coni. p. 508, 21 Bekk.: τόν τε
μέν οὐκ ἀσυνήϑως ἀντὶ τοῦ μήν παρειλῆφϑαι.
eandem significationem particulae μέν tribuisse
Aristarchum cognoscitur e schol. Didymi ad 759
ἢ μήν" διὰ τοῦ ε αἱ ᾿Αριστάρχου. Praeterea
Eust. 1351, 13 ἔχει (ὅ ποιητὴς) δὲ χαὶ τὸν μέν
σύνδεσμον ἀναπόδοτον ἐν τῷ" ἐμεῖο uiv οὐχ
ἐθελούσης et schol. HM ad « 215 μήτηρ μέν
τε μέ φησι ἡ “μὲν μὲν ἀπόλυτος, ἡ δὲ ἐγὼ
ἀντιδιαστολὴν ἔχει πρὸς τὴν μητέρα. Neque
minus particulae notionem aíffirmandi primam
esse docent Naegelsbach, Anm. zur ll. ed. 1
p. 153s., Hartung Part. Il p. 490s., Baeumlein
Part. p. 159 s., Schoemann ad Isaeum p. 176 s.
recentiores omnes, qui ab eadem stirpe atque
μήν ducunt, quos v. s. l. Contra Bekker illam
significationem particulae propriam esse negat
Hom. Bl. 134; 62 et in ed. alt. carm, Hom. pro
μέν, quod omnes libri habent, ex coniectura
scribit μήν his locis: ἢ μήν A 7; K 322 T 109
& 160 τ 305 E 197 1252 464 4 165 £2 749 768
x 05 v 167 235 ἃ 447 ξ 281 ἡ μὴν δή Η91 ὃ
88 £916 e 257 μὴ μὴν Καὶ 880 ὁ 364 y 462 xal
μὴν A 269 278 I 499 632 ἢ 85 88 42 488 V5
Z 21 194 x 13 X 362 v 45 t 9244 ἀτὰρ μήν Z 135
B 122 à 32 ἡ τοι μήν 4 442. idem semper habet
οὐ μήν exceptis e 246 951 .X Ξ 105 B 238 φ 150
A 19 2264, ubi propter metrum οὐ μέν et ὃ 836
ubi οὐ μέν τοι scribit. sed μέν retinet, ve
metro coactus 7j μέν E 910 xal μέν £2 182 ἡ 325
οὐδὲ μέν ommibus locis 4 154 Z 489 z 415 v |
66 9 558 O 688 v 9207 K 181 M82 x 447 (1374 |
e coniect. οὐδέ τὸ, οὐδὲ μὲν οὐδέ B τὸϑ 726
P924 x 551 T9295 K 299 M 219 'p 819, vel |
significatione affirmativa non intellecta " μέν |
X 283 289 49416 (29 v 425 ἢ uiv δή B 798 |
I 348 I'430 II 362 ἀτὰρ μέν o 198 v 200 ἤ τοι |
μὲν quadraginta locis, uno loco «1 442 μὴν Sscri- |
bens. Praeterea μήν coniecit pro μέν post
subst. J'308 4398 H 89 £508 post adiect. |.
O 208 « 208, post verba A 216 4X2 46 ὃ 376 yl
351 post adv. ἔτι μήν € 290 à 190 ἤδη μήν Ψ
187 β 402 post pron. person. B 824 K 164
demonstr. δ 157 ὦ 321 β 294 εἰ μὴν pro εἴ γε
μέν ε 206, reliquis locis iisque plurimis, etsi
notio particulae eadem est affirmativa, μέν re-
tinet. Bekkero assentitur Friedlaender N. Jahrb. |
f. Philol. 7/9 p. 821s. sequitur hic illic Naber,
Homerica in Mnemos. 1855 IV p. 195—198 et |.
Nauck in ed. carm. Hom. vel adicit in adn. crit.
μήν (2). iure contra dicunt W. C. Kayser Phil | -
XVIII p. 672—74 Cobet, misc. crit. p. 365—067 | -
Baeumlein Part. p. 154 s. Mutzbaner Part. uév | —
bei Hom. I p. 12s. Praeterea de 7j μέν v. schol,
A ad A 76 Dind. Ϊ
a) totius enuntiationis sententiam vel |-
affirmat vel auget, ubi adiungitur voculis |-
x«i, ἀτάρ, ἢ, ἢ τοι, οὐ, οὐδέ, μή. zb μέν |
P
Mutzbauer, Part. μέν I p. 14—22, Hentze in
Ameis app. ad ξ 82. mire Naegelsbach Anm.
ed. Ip. 164 5. particulam non modo affirmativam,
sed etiam adversativam notionem habere cum
yelit, sive ,profecto etiam" sive ,at vel vertit; cui
accedit Autenrieth in Naegelsbach An. ed. III
ad 4 269, merito obloquuntur Baeumlein Part.
p. 160, Braune, Anm. zum XIV. Buch der Od.
p- 12 s., Mutzbauer l. 1.) 4 269 273 1 499 Plat.
de republ. II 364 D x«l τοὺς μέν exhibet, I
639 & 85 88 92 488 ἢ 928 z 13 16 Bekker Nauck
e cod. Vind. 56 αὐτὰρ cf. Kayser Philol. XVII
p.706, v 45 32 732 Z 27 197 P175 τ 244. zal
μὲν d» P2 ibm v. l μήν cf. schol. B Duentzer
Zenod. p. 25s, Hentze in πὶ. app. ad 1. Prae-
terea Ameis 4 585 καὶ μέν legit, ubi La Roche,
Bekker cet. χαὲ μήν, omnes libros secuti. —
ἀτὰρ μέν cf. Mutzbauer 1. 173228 , Naegels-
bach 1. l p. 166. Z 123 cod. Aug. e νῦν
μέν B 122 032 0123 — v 300. ἡ u£v (cf. Nae-
gelsbach An.' p. 1585. Hartung Part. II 391
401, Kuehner a. Gr.? II p. 692 qui vehementer
errant, cum particulae praeter vim affirmativam
etiam adversativam tribuunt. cf. Baeumlein Part.
p. 158 5. 160, Braune Anm. z. XIV. B. der Odyssee
p. 12s., Krueger Dial. $69, 44, 1. Praeterea vide
Kviéala Ztschr. f. oestr. Gym. 1888 XIV p.314 s.)
1)in iureiurando Υ. schol. A ad A7 ("1 5 μὲν
χεῖται ἀντὶ τοῦ jj μήν, ὅπερ ἐστὶν δρκικὸν
ἐπίῤῥημα, ὅπερ ὃ ποιητὴς ἀεὶ διὰ τοῦ ε προ-
φέρεται cf. Cobet, misc. crit. p. 366. — Adiun-
gitur «) ind. fut. .post verba ἰστω viv Ζεὺς z.
T. Δ. &160 v. 1. ἡ μήν — τ 305 cf. Nicanor ad
O 40 et Friedlaender Nic. p. 234. Carnuth. Nic.
zur Od. p. 65. 8) inf fut. post ὄμοσσον X 275
Nican. hol. Aad ll T 108 4322 A77. 2)in
enuntiationibus principalibus, quo quae
lis continentur, affirmentur, ubi editores saepius
μέν particulae alicui adversativae vel copulativae
respondere non recte opinantur cf. Ameis-Hentze
ad 1I] 362 v» 424 v 27 ξ 281, Faesi-Franke ad
€ 749. adiungitur ad "indicativum t 167 I 252
Am.Hentze. “1 765 E 197 et 1 464 ubi Naegels-
bach 1. 1. p. 159 immerito μέν adversativam esse
opinatur, z 65 contra Naegelsbachium v. Am.-
He., λ 447 Am.-He. Duentzer, » 425 Am.-Hentze
μέν correlativum esse non recte putant cf.
Nicanor in schol. Vind. 133 ad 1. Carnuth Nic.
p. 59, Friedlaender Nic. ad 4 29 et p. 29, ε 29
& 981 τ 235 Am.He, Koch 9 416 v. 1. ἡ δή
μιν 149 763 Duentzer hom. Fragen p. 209 s., v.
Leutsch ap. Duentzer l.l. p. 210, Faesi-Franke,
. Koch ad 1. l. ΠΕΡΈΤΕ ΞΕ ΕΠ l p. 160, Renner
zu Hom., Zittau 1883 p. 26s. μέν et ἀλλά (711)
inter se respondere putat. X 233 939. ἡ μὲν
δή ξ 216 v. 1. ἠμὲν Am.-He., σ 257 Naegels-
bach 1. l p. 160 non recte adversativam part.
intellegit cf. Am.-He, Duentz, Koch ad l l.
H 97; Am.-He., ó 33. Am.-He. , Koch, Faesi,
I'430 (432—836 ἀϑετοῖνται Ariston. schol. A)
Duentzer, Am.-He. I 348 id. Π 362 totus locus
spurius iudicatur ab Hoffmanno quaest. Hom. II
p. 137, Hentze in Ameis app. ad ll. VI p. 21s.
Am.-He. μέν ad part. ἀλλά spectare opinantur.
2. 798 Herod. in schol. A ἡ μὲν δή vel ἡ δὴ μέν
quae tamen verb. collocatio praeterea non repe-
ritur. Aristarchus ἤ δὴ μέν. — κὴμέν l)iniure
iurando «) c. ind. post ἴστω νῦν Ζεύς K 330
cf. Vierke, de μή part. c. ind. coni p. 5s.
Hentze in Ameis app. ad ].l, T 261 Vierke 1. i
p 13s, Am.-He. ad 1. 1, Hartung Part. li 136.
μέν
1047
&) c. infin. post ὀμνύναι Ψ 585 μὴ μὲν ἑχών.
propter » vocis xo» coniecerunt Bekker μή τε,
Heyne Il. in observ. VIII p.472 μὴ oi, La
Roche in adn. crit. ad 1. l μη με. at mutatione
non opus est, quod ἕχων saepius » neglecto
legitur cf. Hoffmann qu. Hom. II p. 36. hymn.
in Merc. 275 cf. Schneidewin Philol. III E 6718
contra Lohsee, de hymn. in Merc. p. 29 s,
Franke ad l. Baumeister p. 219 8., Schulze de
h. in Merc. p. 31s., G. ap eniddi ad 1. 1. ver-
sum spurium iudicat. 254 Nauck μήν. 9)
cum optativo μὴ uit δή χ 462 v.l. μηδὲν
δή cf. Naegelsbach l.l. p. 161, Am.-He. ad l. —
ἢ vot μέν. particula, si ipsas voculas ἢ to:
sequitur, ad totam enuntiationem atfirmandam
valet cf. Kuehner a. Gr.? II p. 697 et Ameis-
Hentze ad 4 376, Duentzer ad π 129, Naegels-
bach An. ed. III ad 4 140. A4 140 I'168 Ameis-
Hentze δέ respondere et hic et 418 Ψ 404 4 537
44 442 opinantur, 4f 18 62 Am. μέν praeparativum
376 E 809 K 613 4 442 Bekker μήν, quod
numerorum ratio requirere videtur. Sed de pro-
ductione brevis syllabae solita in semiternaria
vide La Roche Ztschr. für oestr. Gymm., 1871
p. 502, Duentzer ad 1. l. eandem productionen ani-
madverte H 77 Y 243 q 32. ali cum libris DE
(La Roche) μέν ῥ᾽. optimi libri μέν. Π 451 P 509
514 cf. Y 435 « 267 2 129. 2:237 T 23 67 Y
67 313 Duentzer locum spurium iudicat, defen-
dit Hoffmann qu. Hom. II p. 948, 7 279 404
306 £2 462 « 307 Am.-He.7, Faesi-Kayser*, y 255
1 299 Am.-He. ε 3 43 λ 505 μ 385 locus spurius
Ariston. in schol. A ad Π 277, Carnuth Arist.
ad Od. p. 116s. » 242 E 959 cf. o 498. o 6 372
t 124 560 594 ὦ 281 Am. aliter Duentzer ad l.
hymu. in Ven. 202. Particulae propter collo-
cationem, etsi adversativa sequitur, vis affirma-
tiva etiam tribuenda est Y 22 ἀλλ ἢ, τοι μὲν
ἐχὼ Eu οἱ δὲ δὴ ἄλλοι, ap 359 ἀλλ᾽ ἢ τοι
μὲν ἐγὼ ἔπειμε... col δὲ γύναι τάδ᾽ ἐπι-
τέλλω, Φ 812 ἀλλ᾽ ἦ τοι μὲν ἐγὼν ἀποπαύ-
σομαι... παυέσϑω δὲ καὶ οὗτος, x 27] 7j τοι
μὲν σὺ μέν᾽ αὐτοῦ, αὐτὰρ ἐγὼν εἶμι. --- οὐ μέν
cf. Apoll. Dysc. de Coni. p. 508, 21 ed. Bekker,
Naegelsbach An. exc. I p. 160. 84, Autenrieth
in ed. III ad 4 603 et Hartung Part. II 392 s. et
Baeumlein Part. p. 159 s. cum particulae praeter
affirmativam non recte adversativam tribuant,
,at non, doch nicht, aber auch nicht? vertunt.
Contra Braune, Anm. z. XIV. B. der Od. II p. 23,
Mutzbauer Part. μέν I p. ὅ 8., praeterea v. Koch
ad ὃ 31. 1)indicativo adiungitur 4 608 Am.-
He., Duentzer, Faesi-Franke, JB 233 Auten-
rieth in Naegelsbach Anm.?Duentz, Koch. nihil
inesse adversativae notionis demonstrat Braune
1. 1. Pp: 23, 4 158 372 Braune l. l. II p. 12,
Z 479. Cobet. misc. crit. p. 418, van Herwerden
quaest. ep. p. 29 ov τε, O 738 X 13 196 983
ip 70 ὃ 31 Braune l. l. II p.12, 9 [515] totus
locus spurius iudicatur cf. Carnuth Ariston. p. 82,
schol. HQT ad 1., schol. ad Aristoph. pac. 778,
Koechly de Hom. "carm. III p. 17, Anton Rh. Mus.
1864. N. F. XIX p. 430 s., Bergk gr. Litt. I p. 678.
9 415 v. l. γάρ Ariston, in schol. A ad O 11. o
246 251 A 163 schol BLV ἀντὲ τοῦ μήν, non
recte μέν vertitur ,tamen' apud Naegelsbach An.
ed. I p. 164, ed. III ad 1. neque magis arridet,
quod Autenrieth ap. Naegelsbach. l. l., Fried-
laender N. Jahrb. 79 p. 821 cum ἀλλά 165
coniungunt. £987 X 105 Koch, Am.-He., Nae-
gelsbach An. ed. I p. 164, P 19 E 83 versum ex-
1048
punxerunt Friedlaender NN. Jahrb. suppl. III
p. 471, Hentze in Ameis app. ad l., Faesi-Kayser,
Koch; contra Mutzbauer l. l. I p. 17 adn. 3 cf.
etiam Braune l. l. II p. 12s, Naegelsbach ed. I
p. 165. B 203 Autenrieth ap. Naegelsb. ed. III
ad l, Baeumlein Part. p. 160, Duentzer ad 1].
Post vocativum collocatum reperitur Z 326 «1
452 Am.-He. y 14 o 381 483 o 36 φ 150 312.
2) Optativo c. χε P 100 ψ 168 Ameis in app.
ad 1. — 3) In enuntiatis secundariis ez £i
οὐ μέν legitur cf. Naegelsbach! exc. I 6, A 79
v. 1. οὐ μὲν schol. ABL ad A 250 Townl., ε 364
9 585 4 264 Aristoph. in schol H o? μὲν cf.
La Roche adn. crit. ad l. item DH sup. LQV et
M in lemmate. ἐπεὲ οὐ μὲν γάρ hymn. Ap.
Py. 286 Hermann, Baumeister. — οὐ μὲν γάρ
cf. Naegelsbach* exc. I 6 p. 160 5. 1)cum in-
dic. l'453 Apoll. de coni. p. 508, 22, Naegels-
bach? ad 1. 1. E 402— 901 qui versus in mul-
tis libris non legitur La Roche, Z 124 JN 556
Y 89 339 Ψ 77 schol A γράφεται o? γὰρ ἔτι
£2 385 expungitur propter verbi ἐπιδεύεσθϑαι
usum ἃ Bekker, Franke ap. Faesi, Peppmueller
d. XXIV. B. der Ilias ad 1]. 1. Koch, defenditur
ἃ Duentzer ad l.l, « 78 178 — & 190 z 59: οὐ
μὲν γάρ τί σε πεζὸν ὀΐομαι ἐνθάδ᾽ ἱχέσϑαι
cf. Apoll. de coni. p. 508, 22, Baeumlein Part.
p. 161, Duentzer Ameis ad l. L, Ariston. in
schol. HM ad « 171—73 οἰχειότερον ταῦτα ὑπὸ
Εὐμαίου ἂν λέγοιντο" διὸ ἔν τισιν οὐχ ἐφέ-
oovto cf. Carnuth Ar. p. 10 et schol. HQ ὁρ-
ϑῶς λέγονται ξ 188 8. 7 57 $., « 411 y 377 ὃ 806
5$ 301 ἡ 73 ( 119 181 χ 98 o 516 x 927 204 310
0 176 313 σ 23 q 261 hymn. in Cer. 331. Sae-
pius in loco communi P 446 T 182 « 392 ζ 182
$9 147 552 οὐ μὲν ydo τις πάμπαν ἀνώνυμός
ἐστ᾽ ἀνθρώπων, οὐ xazóg οὐδὲ uiv ἐσϑλός
spurii Faesi-Franke, Duentzer, e 312. — 2) c.
optat. T 321 hymn. in Ven. 132 v. l. o? γάρ
τοι et οὐ γάρ τε cf. Baumeister p. 260s. — 3)
c. ind. aor. c. xe 1545. — οὐ μὲν δή Naegels-
bach! exc. I8, 1 particulae μέν immerito vim
adversativam tribuit. Θ᾽ 238 v. l οὐ γάρ ποτε
Ε 841 4 209 posteriore aetate versus 209—11
additos esse dicit Kirchhoff, Comp. d. Od. p. 133,
obloquuntur Duentzer in libro Kirchhoff, Koechly
ect. p. 59, Heimreich die Telemachie u. d. juen-
gere Nostos p. 21. o 280 totus locus spurius
iudicatur a Bergk gr. Litt. I p. 704, Kammer,
Einheit p. 563s. — οὐ μὲν 95v s 911 O 447
Eust. 772, B8 o? μέν τὸν ἀντὶ τοῦ οὐ μέν τοι
cf. ib. 1726, 26, Cramer An. Par. III 49, 17,
Osann quaest. Hom. IV 20, Kayser Philol. XVIII
709. — οὐ μέν τοι, in qua verborum coniunc-
tione vo: semper dativum pronominis esse Spitzner
ad Il. exc. VIII ὃ 3 recte contendere videtur,
cui assentitur auctor in Passow. Lex. ed. V Il
l p.180s. considera etiam non modo saepius
ad part. μέν apponi pron. pers. formas velut
A 168 o 415 E 472 Q9 52, sed etiam οὐ μέν vot
semper in orationibus reperiri. modo particulam,
modo dativum esse statuunt Krueger dial. $ 69,
45 adn., Daeumlein Part. 947 5. Sed Naegels-
bach An.' exc. I 8, 2 cum μέν adversativam esse
putat, roc particulam esse iudicat exceptis non-
nullis locis ut ῳ 267 Φ 370, ubi dativum esse
concedit; at idem in exc. II 177 s. rox omnibus
locis dativum accipere propensus est; idem in
ed. III ad B 145 μέν v ex μέν voc ortum esse
opinatur B 145 4 341 s 447 χ 383 422 4 485
487 T 92, de « 215 dubitat. lure contra dicunt
μέν
et τ᾽ pro τε esse affirmant Spitzner ad Il. exc
VIII p. 28, Baeumlein Part. 248, Christ d. Part.
τε Sitzungsberichte der K. Bayr. Ak. d. Wiss.
phil.-hist. Cl. 1880 p. 35s. 74s. O 293 v. 1. μέν
μοι, Φ 370 « 222 cf. Braune 1. l. II p. 12, ὃ 836
v 266 x 267 o 2834. post vocativum *P 795
Q2 300 η 159. — οὐδὲ μέν Naegelsbach An.
ed. 1 exc. 1 8, 3 item particulae immerito vim
adversativam cum tribuit, idem quod ἀλλ᾽ οὐδέ
esse contendit; accedit Autenrieth Anm. ed. 3
ad A 154. Contra Am.-He., Faesi-Franke ad
A 154 recte ,auch warlich nicht* , neque pro-
fecto vertunt. cf. etiam Krueger Dial. S 69,
44, 2. Est autem vis particulae ea ut enun-
tiationis, quae per οὐδὲ negationem adiungitur,
sententiam affirmet et augeat. Usurpatur 1)
praemissa negatione: αὐ o? A4 154 Z 489
χ 418 — 166 Faesi-Kayser, Am. ad priorem
locum, 9.558. β) οὐδέ 1814 Am.-He., Bekk.*
et Nauck οὐδέ τε, O 688 ubi negatio (674) an-
tecedens longiore intervallo abest cf. Am.-He,
hymn. in Ven. 21 antecedunt duo enuntiata,
quorum alterum ab ov, alterum ab οὐδέ incipit.
γ) οὔτε v 207 Naegelsbach An. ed. I p. 168
ed. III p. 172 vertit ,aber doch auch nicht".
Contra Ameis? ad l. 1. jaber auch freilich nicht
cf. Faesi-Kayser Cic. de amicit. 18, 65 ,,neque-
neque vero* Krueger gr. Spr. S 69, 16, 6, Her-
mann ad Soph. Philokt. 1312. 2) nulla ne-
gatione antecedente A 181 4 82 x 447 Koch,
aliter Duentzer, Faesi-Kayser, Nitzsch ad Od.
III p. 148 qui non recte ,doch auch nicht? ver-
tunt — οὐδὲ μὲν οὐδέ Naegelsbach Anm.!
exc. 18, 3 p. 161 s, Baeumlein Part. 160, Ameis
append. ad y 27, Nitzsch ad Od. I p. 142, Fr.
Franke de part. negantibus ling. Gr. IIl*^ p. 10s.
B 708 — 726 οὐδὲ uiv οὐδ᾽ o? Am.-He., neque
vero ne hi quidem' cf. Koch, Duentzer ad l. l.
B 726 Zenodotum expunxisse Aristonicus in
schol. A ad 1. 1. auctor esse videtur v. Fried-
laender Ar. p. 77. P 24 Am.-He., Faesi-Fr. x
551 Faesi-Kayser, Am.-He. T 295 Naegelsbach
An.! exc. 1 8, 8 p. 163, Faesi-Fr. ad l. l. Koch
ad P 24. K 999 Ariston. in schol. A explicat
οὐδὲ μὴν οὐδέ. ἐπεὶ οὐδὲ μὲν οὐδέ M
212 φ 319 cf. Naegelsbach 1. 1. p. 161.
b)singularum vocum notionem auget,
quas ipsas sequitur nulla vocula interposita, unà
excepta particula γέ. lis locis, etsi ipsi veteres
Eust. 1351, 13 ad £2 289 schol. HM ad α 215
Dind. BL ad Ν 622 particulam μέν absolute
positam notione affirmativa uti docuerunt, cum
particula adversativa, quae ad μέν referri pos-
sit, aut omnino desit aut si qua legitur, illi non
respondeat, multi viri docti commoti sunt, ut
anacoluthon statuentes, sententiam aliquam, quae
priori membro a μὲν incipienti opponatur, animo
cogitandam esse sibi persuaderent; inducti autem
sunt in eum errorem eo quod μέν particulae
notionem primam affirmativam esse obliti, in ea
ratione, qua apud Atticos scriptoribus cum δέ con-
iuncta ut plurimum usurpatur, nitebantur; cf. Her-
mann ad Vig.? p. 841, Klotz ad Devar. p. 656,
Matthiae a. gr. Gr.? II p. 1261, Thiersch gr. Gr.?
ὃ 312, 17, Baeumlein Part. p. 163 s., Naegelsbach
Anm. ed. I p. 172—74, ed. III p. 90 ad A 210,
Koch, ad l. laudandos Hartung Part. II p. 411$s.,
413, 4; I p. 168 s., Krueger Spr. $ 69, 35, 2,
Kuehner a. Gr.? II ὃ 532, 1 et 531, 3, coll. c.
531, 1l et 2. Contra recte disputatur a Schoe-
mann ad Is. p. 176 s., Konst. Matthiae zur Lehre
T
μέν
v. d. griech. Part. p. 8 5. et copiosius a Mutzbauer
Part. μέν I p. 4—8. — 1) post. subst. A911 ἔπε-
σιν μέν omittitur μέν in lemmate schol. A ad 1.1.
Dind. ubi pro ἕπεσιν μέν legitur ἔπεεσσιν cf.
Faesi-Fr., Am.-He. sed Naegelsbach An. ad 1. 1.
Koch contrarium neglectum esse statuunt. 4 998
χερσὲ μέν contrarium animo cogitari volunt
idem Naegelsbach An.? ad l. L, Autenrieth ib.
Koch; at Ameis-Hentze ad l. 1, μέν etsi ad χερ-
civ attractum sit, ad vocem χούρης pertinere
opinantur. recte Duentzer χούρης et ἄλλων
inter se opponi; sed ad illam oppositionem magis
illustrandam j£» nihil valet. /'308 Ζεὺς μέν
zov Bekk.* μήν. schol. BL ἔσως ὃ μέν ἀντὶ
τοῦ μέντοι, 0 ἐστιν ἀντὲ τοῦ δέ" ἐγὼ μὲν
ἄπειμι, Ζεὺς δὲ τὸ τέλος οἷδε καὶ τὴν τύχην.
Contra Spitzner ad 1. 1. cf. Ameis-He., I' 457
vix uiv δη, £2 599 υἱὸς μὲν δή, 4 396 Bekk.?
tujv cf. Am.- He.?, Faesi-Fr. ad l. l. Duentzer ad
341, H 89 Bekk.? μήν, τὸ μέν ἀντὲ τοῦ μήν
Schol. V, cf. Am.-He. ad 1. 1., Naegelsbach Αππὶ.1
p. 157, “4 833, P 336 spurium iudicat Naber
quaest. Hom. p. 189, recte tuetur Hentze in
Ameis app. Vl p. 75, P 157 Koch, y 236 Am?
totus locus eicitur ab Aristonico cf. Carnuth
Ariston. p. 32, a Bekker et Duentzer, defenditur
ab Ameis. 9 134 φυήν γε μέν Am.-He., Duentzer.
non recte Naegelsbach An. ed. I p.158 μέν
particulae, si cum y? coniungatur, vim adversa-
tivam esse dicit, 4 813 νόος ys μέν v.l γέ
uiv cf. Ameis ad B 703. E 301 ἀλλ᾽ ὅτε δὴ
Κρήτην μέν (v. l τὴν νῆσον COSA m. τ. La
Roche) ἐλείπομεν οὐδέ τις ἄλλη | φαίνετο
γαιάων, ἀλλ᾽ οὐρανὸς ἠδὲ ϑάλασσα ] δὴ τότε
ΔΖ. t. À. ὃ 508 αἶνος μέν τοι (dat) ἀμύμων
Bekk.? μήν cf. Koch, Hentze ap. Ameis^, Ameis
in app. adl. 2/258 χρόσσας μέν πύργων Nae-
gelsbach Anm.' p. 173. Ameis non recte μέν
ad οὐδέ 262 spectare opinatur. 7 164 2925 quibus
locis particulas μέν et ἀλλά non inter se re-
spondere ex sententia cognoscitur. XX 412 Koch,
Naegelsbach? ad 4 267. TT 291 ἄνδρα uiv —
εἶδον... δεδαϊγμένον . . τρεῖς τε κασιγνήτους
Z327 λαοὶ μὲν φϑινύϑουσι schol. BLV περι-
χέχοπται ὃ λόγος" ἐφυλάξατο γὰρ ἐπαγαγεῖν"
σὺ δὲ χαϑέζῃ ἀκίνδυνος cf. Schoemann de re-
ticentia Hom. p.6s., Am.-He., Faesi-Fr., Duentzer.
H 69 ὕρχια μὲν Koovíógc .. oix ἐτέλεσσεν
Am.-He., Faesi-Fr., Duentzer cf. etiam Classen,
Beob. p. 9 s, Giseke in huius Lex. vol. I p. 80 in.
versus 69—72 a multis spurii iudicantur Heyne,
Duentzer hom. Abh. p. 264 adn., Haupt ap.
Lachmann Betr. p. 110, Bergk gr. Litt. I p. 570
583, Naegelsbach hom. Theol.? p. 344. “ 502
«roo μὲν μετὰ τοῖσιν δμίλει Hectoris nomen
ex y. 497 repetitum, particula μέν adiecta qua-
dam cum vi profertur. JM 291 ἀσπίδα uiv ..
πρόσϑ᾽ ἔσχετο Am.-He., Naegelsbach An.! p. 174
contrarium animo cogitandum esse. cf. Y 261
σάχος uiv ἀπὸ ἕο... ἔσχετο, ubi postquam ex-
positum est cur id fecerit Achilles, sequitur οὐ-
δέ neque. cf. Am.-He. ad 1. 1. versus 260—503
E iudicat Bergk gr. Litt. I 633, genuinos
offmann quaest. Hom. II 243. Quibus duobus
locis utrum particulae notio affirmandi, aliqua ex
parte attenuata, tribuenda sit an statuendum
orationem non ita procedere ut incepta est, du-
bitari licet. Idem cadit in 2 237 ὃ δὲ Τρῶας
μὲν ἅπαντας | αἰϑοίσης ἀπέεργε. Uno loco
μέν ita est collocatum, ut antecedat substantivo
880, interpositum inter hocet praepositionem y 317
1049
ἀλλ᾽ ἐς μὲν Μενέλαον ἐγὼ κέλομαι. ἐλϑεῖν
Ameis-Hentze'?. non recte Naegelsbach An.! p. 166
μέν particulam ἀλλά augere contendit cf. Mutz-
bauer Part. μέν I p. 22 adn. 18. Non minime
vis affirmativa cognoscitur ex locis, qui sequun-
tur, quibus particula adeo non est correlativa,
ut quamquam priori membro πρῶτον adverbium
additur, enumeratio non pergatur: 4f 301 ἱππεῦ-
σιν μὲν πρῶτ᾽ ἐπετέλλετο, VOX ἱππεῦσιν eX
v. 297 repetita particula μέν addita gravissima
esse videtur cf. Naegelsbach An.! p. 169, Θ 275
Naegelsbach ib. 172; spurium iudicat La Roche
Ztschr. f. oestr. Gymn. XI p.166, 7; 56 53 Duentzer
Am., 4(157] ἀϑετοῦνται τρεῖς Ariston. in schol.
HM Vind. 56 cf. Carnuth Ar. p. 102 et a pleris-
que recentioribus expungitur, retinetur a La
Roche cf. Nitzsch zur Od. III p. 213 s. 4 198, 134
ἀλχὴν μέν μοι πρῶτον ὀνείδισας schol. BL οὐ
πρῶτον, ἀλλὰ πρῶτος: δηλοῦ δὲ τὸ μόνος
quod iure improbatur a Spitzner ad 1]. 1. cf. Am.
Faesi. eiciuntur v. 34—36 a Nitzsch Sagenpoesie
337, Bekker hom. Bl. II p. 33s, Duentzer hom.
Abh. p. 60, Bergk gr. Litt. I 596, defenduntur
a Gerlach Philol. XXX p. 22 s., e 331 οὐλὴν
μὲν πρῶτον. Etsi sequitur αὐτάρ, μέν est af-
firmantis T 63 Ἕχτορι μὲν xal Τρωσὶ τὸ χέρ-
διον" αὐτὰρ ᾿Αχαιοὺς δηρὸν ἐμῆς xai σῆς
ἔριδος μνήσεσϑαι ὀίω cf. Ameis-Hentze. Ver-
borum constructio propter ea quae inter-
ponuntur, mutata esse videtur ^ 774 ἔνϑ᾽
Αἴας uiv 02:098 9íov; nam quia antea ἀλλ᾽
ὅτε δὴ τάχ᾽ ἔμελλον ἐπαΐξεσϑαι ἄεϑλον legi-
mus, ut sequantur Ὀδυσσεὺς δὲ ἔφϑη vel sim. re-
quirimus. atque inferius 778 poéta id paullo aliter
expressit his verbis χρητῆρ᾽ αὖτ᾽ ἀνάειρε Oóvo-
otvc, ὡς ἦλϑε q9«usvoc. — 9) post adiectiva
A 267 χάρτιστοι μὲν ἔσαν cf. Naegelsbach An.
ed. I exc. I 10, 6 p. 165; ed. III ad 1l, Baeum-
lein Part. 160, Braune An. z. XIV. B. d. Od. II
p. 23, Mutzbauer Part. μέν I p. 15, Duentzer,
Koch, Faesi-Fr., E 643 σοὶ δὲ χαχὸς uiv 9v-
uoc, ἀποφϑινύϑουσι δὲ λαοί sententia est: tibi
ignavus profecto animus est, quo fit, ut homines
pereant, JV 636 πάντων μὲν x0goc ἐστίν Am.-
He. δ 100 ἀλλ᾽ ἔμπης πάντας μὲν ὀδυρόμενος
Am.-He., Faesi-Kayser, Nitzsch ad Od. I p. 243
parenthesin statuentes, a versu 104 τῶν πάν-
tov οὐ τόσσον ὀδύρομαι sententiam iterum
incipi et aliter progredi atque coepta sit opi-
nantur, o 405 ἀλλ᾽ &y«97; μέν Am.-He., Duentzer.
μέν ad ἀλλὰ pertinere Naegelsbachium non recte
putare docet Mutzbauer Part. μέν I p. 92 adn.
13, hym. Merc. 480 εὔχηλος μέν, ubi μέν par-
tieulam, ut cui adversativa non respondeat, in
μιν mutarunt Ilgen, Matthiae, supervacaneam
dicit Baumeister. de loco expl. v. Buttmann
Lex. 1142, Baumeister; aliter G. Hermann, Franke.
— μέν τε legitur O 203 στρεπταὶ μέν τε φρένες
ἐσθλῶν Bekk.? μήν, Naegelsbach An.! p. 157,
Ameis-He.? ad 2 341 μέν τε jin der That', ,vero*
vertunt. ε 447 αἰδοῖος μέν τ᾽ ἐστί cf. Koch,
Faesi-Kayser', Nitzsch ad « 215. Atque par-
ticulae μέν τε coniunctae, nulla adversativa se-
quente, ita explicandae sunt, ut τε particula id
spectet, ut vim part. μέν affrmativae etiam au-
geat Christ, Gebr. d. griech. Part. τὲ, Sitz.-Ber.
der Kgl. Bayr. Acad. d. Wiss., phil.-hist. Cl. 1880
p. 36s. 74 s. cf. etiam Wentzel, Gebrauch d.
Part. τὲ bei Homer, Glogau 1847 p. 2 s. p. 7 s.
Praeterea μέν rs particulae in priore enuntiato
ita ponuntur, ut in posteriore aut sequantur δέ
1050
τε B 90 Z 147 χ 304 E 139 N 706 Am.-He., ^
260 7 519 ἡ 193 aut simplex δέ, δ᾽ αὖ, αὐτάρ
II 28 E 138 I 508 .1 64 393 Φ 464 X 495 ὦ 530
s 881 ἡ 129 2 920 μ 62 93 δ 102 hym. Ap. Del.
141, 244 481 4 424 E 141 ΜΛ 476 Ν 799 « 915
hym. Ap. Pyth. 11, cf. Christ. l. l. p. 35 s. prae-
terea v. N. Jahrb. 1859 p. 305, Philol. 1868
p. 504 s., Lammert de pron. rel. Hom. p. 21s,,
Wentzel 1. 1. p. 13. Atque inter se respondent
μὲν — δέ τε, 1 593 Christ. 1. 1. p. 41. cf. etiam
Wentzel 1. 1. p. 12 s., Nitzsch ad « 215, Spitzner
ad IL exc. VIII ὃ 2 p. XXII—XXV qui quidem
in eo errat, quod ubi μέν τε - δέ τε coniun-
guntur, τὲ incertam reddere narrationem'* (p.
XXIII) opinatur, quae sententia iure vituperatur
a Naegelsbach An. ed. III ad P 145. in locis
autem communibus, ex quo numero Ó 208 ε 447
sunt, particulam τὲ id quod quis sperandum ex-
spectandumve esse putet, declarare contendit.
Naegelsbach quidem particulae τὲ omnibus locis
vim copulandi tribuit; immerito vero τ᾽ saepius pro
τοι habendum esse statuit, de qua re v. Spitznerl.1.
exc. VIII 83 p. XXVs., Nitzsch ad «215. Praeterea
cf. Friedlaender hom. Gleichnisse II p.9s. 295. 27 s.
—,3) post verba 4216 χρὴ μέν v. l. ue, Bekk.?
μήν cf. Naegelsbach Anm.? ad l. Am.-He., Baeum-
lem Part. 160, 7 309 χρὴ μὲν δή, €2 46 μέλλει
μέν που Bekl.? μήν, «2. 71 ἀλλ᾽ 5 vot χλέψαι
μὲν ἐάσομεν Vrat. d. j ror μέν, spurium iu-
dicant Ariston. in schol. A, Duentzer ad l.].
β 918 εἰμι μὲν οὐδ᾽ ἁλίη ὁδὸς ἔσσεται Naegels-
bach An.' p. 157, Am.-He.*, Koch, Q 92 εἰμὲ
μὲν οὐδ᾽ ἅλιον ἔπος ἔσσεται Naegelsbach ib.
Duentzer, ubi non recte contrarium desiderant
Doederlein, Koch, Faesi-Fr. μι 156 ἀλλ᾽ ἐρέω μὲν
ἐγώ non recte μέν ad ἀλλά referri a Naegels-
bach An.' p. 166 docuit Mutzbauer Part. μέν
I p. 22 adn. 13, με 380 (zjow ἐγώ ys) χαίρεσκον
μὲν ἰὼν εἰς οὐρανὸν — ἠδ᾽ ὁπότ᾽ ἂψ ἐπὶ
γαῖαν... προτραποίμην. μὲν ad vim verbi χαί-
orcxov augendam valet. neque δέ v. 382 quod
Duentzer vult, ,respondere docet Ameis ad l.
neque μὲν — δέ inter se respondent, quod
Am., Koch, Faesi putaverunt, cum ἢ δὲ vocula
potius ἐὼν et ὅποτ᾽ ἂψ cet. inter se coniun-
gantur, quo utroque tempore se gavisum esse
deus dicit. totum locum 374—390 damnavit Ari-
Starchus v. Ariston. in schol. A ad 7'277, Car-
nuth Ar. ad Od. p. 116 s. quem secuti sunt
Duentzer, Faesi, Koch. contra disputant Ameis
in app. ad 4 390, Nitzsch Beitraege p. 116. τ 493
οἶσϑα μέν ε 49 ἐπιστάμενοι μὲν ἀφ᾽ ἵππων
ἀνδράσι μάρνασϑαι zal ὅϑι χρὴ πεζὸν ἐόντα
cf, Faesi-Kays." nam illos exercitatissimos esse in
pugna et equestri et pedestri poéta dicere vult.
itaque non recte μέν respondere particulae x«i,
ita ut ea posita sit pro ἐπιστάμενοι δέ opinati
sunt Am.-He., Faesit, Nitzsch ad Od. III p. 14,
Naegelsbach An.! exc. I 17 p. 178. y 351 πάρα
μὲν χλαῖναι Bekk.? μήν cf. Am., Koch, Faesi-
Fr. at Koch μὲν et χαὲ quod sequitur inter se
respondere putat. ? 201 ὡς ἔλϑοι μὲν χεῖνος
«&v4o, ἀγάγοι δέ ὃ δαίμων sententia est: ,ut
veniat sane ille deo ducente quare δέ ad μέν
referri nequit. 7 79 ἑσταύτος uiv xaAóv ἀκού-
εἰν οὐδὲ ἔοικεν | ὑββάλλειν ,oportet eum pro-
fecto, qui ad dicendum surrexit, audire neque
interpellare decet cf. s. v. ὑββάλλειν h. Lex.
B 708 — 709 πόϑεόν ys μέν sic libri plerique
cf. La Roche ad v. 709 Voss ad hym. in Cer.
432, Ameis-He. in app. ad B 703; schol. BC cod.
μέν
G γέ μεν, S et Duentzer δέ μὲν, Axt, coniect.
Hom. p. 4 in versu 709 δὲ τόν. cf. Spitzner ad
Ll l Spurii iudicantur vv. 708—9 ἃ Wolf,
Bekk.?, Friedlaender N. Jahrb. suppl. III 473;
lepide versus repetitos esse docent schol. BL,
Ameis in app. ad B 708, contra dicit ib. Hentze,
cf. Kammer, zur hom. Frage I p. 39s., Raspe,
Schiffskatalog p.4. recte vertit Ameis: desidera-
bant quidem certe Sehnsucht allerdings (μέν)
hatten sie immerhin (y&); errat Naegelsbach An.*
p. 158, cui Baeumlein Part. p. 160 accedit, cum u£v,
part. γὲ μέν coniunctis, vim adversativam (at ) tri-
buit. E516 μετάλλησάν γε μὲν ov tt Àm.-He., d
195 νεμεσσῶμαί γε μὲν οὐδὲν κλαίειν cf. τ 964
Am.-He.5, Koch.— 4) post adverbia. «)praepo-
sitiones in tmesi {408 τοῦ δ᾽ ἀπὸ μὲν χτεδέην
χυνέην χεφαλῆφιν ἕλοντο καὶ λυκέην zal τόξα
χ-τ.λ. Duentzer recte μέν αἰῆστη. dicit. at Am .-He.
μὲν — zai inter se respondere putant, Faesi-
Fr. orationem non recte procedere cf. etiam
Naegelsbach An. p. 173. 7 475 τοῦ δ᾽ ἀπὸ
μὲν ῥῖνας. .| τάμνον, μήδεά v? ἐξέρυσαν... |
χεῖράς t? ἠδὲ πόδας κύπτον, Bekk.? ex coni.
χεῖρας δέ. δ 816 ἐκ μέν τοι (dat.) ἐρέω Bekk.3
μήν. at € 482 ἐκ μὲν μ᾽ ἀλλάων ἁλιάων ἀν-
dol δάμασσε 485 ἄλλα δέ μοι νῦν Sc. ἄλγε᾽
ἔδωχεν particula μέν, etsi vim augendi quandam
habeat, ad δέ pertinet. βὺ adv. ab adiect.
formata A 514 νημερτὲς μὲν δή μοι ὑπόσχεο
Am.-He.?, Duentzer, non recte Naegelsbach Am.
ed. I p. 167; ed. III ad L, Koch μὲν δὴ ad se-
quentem imperativum referunt. α 208 αἰνῶς μὲν
κεφαλὴν . . ἔοικας κείνῳ schol. HMQR "4or-
στοφάνης zai ᾿Αρίσταρχος αἰνῶς μέν, Nicanor
in schol. A ad 7'156 pro μέν habet γάρ quod
vulgo legitur cf. Carnuth Nic. ad Od. ad « 208,
Bekk.? μήν cf. Baeumlein Part. 161, Duentzer,
Am.He. Koch. χ 426 Τηλέμαχος δὲ νέον μὲν
ἀέξετο, οὐδέ (neque) $ μήτηρ σημαίνειν εἴασχε
ἐπὲ ὅμωῇ σι γυναιξί loci sententia est: ancillae
procorum consuetudine cum utuntur, Penelopen
neglegunt. Telemachum autem, cum admodum
adulescens esset, mater illis imperare non patie-
batur y)adv. temporis ἀλλ᾽ ἔτε μὲν χε
ε 990 A 190 Bekk.? μην cf. Nitzsch ad Od. 1. Ἰ.
Ad ἀλλά referunt Ameis, Naegelsbach An.! p. 166;
contra disputat Mutzbauer Part. μέν I p. 932
adn.13. variam lectionem μέν γε reicit Nitzsch
ad Od. III p. 204. «iei μέν A261, νῦν μέν I65
'"Townl. μὲν νῦν cf. O 502 de quo loco v.
in app. III p. 64, σ 79 viv μέν τοι (dat.), Ψ' 602
viv μέν γε, O 211 νῦν μὲν δή cf. Naegelsbach
An.! p. 166, H 226 Am.-He. vertunt et hic et locis
sequentibus .jetzt fuerwahr*, ,wirklich*, 4142 id. P
34 o 217 x 215 253 Duentzer 7 195. ἤδη μὲν ef.
Naegelsbach An.' p. 157, O 222 spurius Lach-
mann Betr. p. 54, Duentzer hom. Abh. 77, Baeum-
lein, Ztschr. f. Alt. Wiss. VIII p. 152 cf. Hentze
in Ameis app. ad Il. V p. 99&, Y 187 Bekk.*
μήν, ὦ 506 Am.He.» Koch, w 350 P687 μὲν
part. δὲ sequenti respondere iudicant Naegels-
bach An.! p. 157, Ameis ad 1. 1. ἤδη μέν τοι
(dat.) 9 402 Bekk.? μήν cf. Spitzner Il. exc. VIII
p. XXV s. XXVIII ἤδη μὲν γάρ τοι σ 175, ἤδη
μέν κε P 629 Am.-He., Koch, 7 262 A 953 v. Ἰ.
ἤδη μέν pro opt. cod. lectione ἠμὲν δή, quod ha-
bent Bekk.?, La Roche. illam praefert Naegelsbach
An.! p. 172s. sed v. La Roche ad 1. 1. in schol.
V ad Σ 75 legitur ἡ μὲν δὴ. Sed part. μέν ad
δέ |spectare videtur v 371 ἤδη μὲν qoc ἧκχε
ἐπὶ χϑόνα, τοὺς δ᾽ ἄρ᾽ ᾿Αϑήνη | νυχτὲ zata-
μέν
χρύψασα ϑοῶς ἐξῆγε πολῆος. πρὲν μέν T 398
ὃς πρὶν μέν Ψ 82; 5 4 cf. Am.-He., Duentzer,
Faesi-Kays. ad ζ 4. Naegelsbach An.! p. 174 con-
trarium animo cogitandum esse putat. o 926 v 90
quibus locis, quod respondet enuntiatum prin-
cipale relativo, incipit a δὴ τότε cf. Am. ad v
292 et in app. ad 1. Duentzer ad l.l. Nutzhorn,
Entstehungsweise p. 131 s. Koechly, Augsb.
Phil. Vers. p. 50 Faesi ad » 88 sq. πάρος yt
μέν 2382 cf. 494 et ε 88 πάρος ys μὲν οὔτι
ϑαμίζεις cf. Am.-He. ad 703 Krueger Dial. 8 69,
44, 2, 32 642. Sed Π 796 πάρος ys μέν verba
ad 779 τότε δέ spectare videntur, etsi aliquid
- significationis affirmantis restat cf. Am.-He. εἵως
μέν y 126 ubi s/oc pro adv. dem. usurpari
docent schol. PMQ ad l. l. cf. Nic. in schol.
Α ad M 141 O 277 P 727, Eust. 80, 41, Krueger
Dial. 8 69, 27, Kuehner A. Gr.? 8 518, 3, 4 Am.-
He.* Koch, Faesi-Kays. Duentzer ad l.l. contra
G. Hermann ad hymn. Ven. 226 et Nitzsch ad Od.
I p. 157 relativum esse cum putent, apodosin de-
'Siderari statuunt. τέως μέν x 348 0 231 π 370
ubi in multis libris «év omittitur, quare meliusne
scribendum sit τεῖος pro τέως μέν dubitant
Hentze ap. Ameis, La Roche in ed. et hom, Unters.
p. 234, hym. Ap. Py. 53 cf. Boettiger in Matthiae
animadvers. p. 157 s. Baumeister p. 151 5. contra
Ilgen in observ. cum part. adv. desideretur, τέως
ys scribendum putat. ó) adv. loci ἔνϑα μέν
0 87 η 245 οὐδέ est ,neque*, 259 287 quibus locis
δὲ ad orationem continuandam valet, X593 Nae-
gelsbach An.! exc. I 14 p. 169. ἐκτὸς μὲν δή ὦ
650 Naegelsbach An. ed. 1 exc. I 13 p. 167; ed.
III ad 4 514, Koch ad l l. non recte ad se-
quentem imp. λέξο part. μὲν δή referunt. ἔν δον
μὲν δὴ δὸ᾽ αἰτὸς ἐγὼ χαχὰ πολλά μογήσας |
ἥλυϑον εἰχοστῷ ἔτεϊ ἐς πατρίδα γαῖαν q 207
ubi εἰμὶ supplendum et vel in fine versus vel
post ἐγὼ graviore interpunctione distinguendum
est cf. Koch, Ameis ad l.l. s) adv. modi,
notione particulae aliquatenus attenuata cf.
Naegelsbach An.' p. 169 ὡς μέν 425984 ib.
ἣν 158, A 487 ψ 162 locus 157—162 spurius iu-
icatur a Bekk.? Nauck plerisque cf. Ameis in
app. ad 1. 1. Kirchhoff N. Jahrb. 1865 vol. 91
p.91s. retinetur a La Roche. 17 436 O 413
P740 ὡς uiv roig ὀρυμαγδὸς ἐπήϊεν i. e. ita
quidem, ut ante comparatione describitur. non
recte Am.-He. ὥς μὲν respondere iis quae se-
quuntur 742 o? δέ; nam o? δὲ iidem sunt in-
telligendi ac τοῖς. τὼς μέν c234. περὲ μέν cf.
περὶ δή NN 814 Naegelsbach! exc. I 17 p. 172 s.
4257 ὦ 24 ubi anacoluthon statuunt Am.-He.
Koch, Duentzer, Faesi-Kays. 7 53 II 186 y 112
4 202 Am.-He. ad 7 54 et Faesi-Kays. ad y 112
particulis copulativis x«l vel ἠδὲ quae sequun-
tur, illi μὲν ita respondere opinantur, ut pro περὲ
δὲ positae sint. similiter Koch ad I7 186 Duentzer
lb. et ad y 112. sed si accuratius perspexeris e.
Br. y 112 ᾿Αντίλοχος περὶ μὲν ϑείειν ταχὺς ἠδὲ
μαχητῆς, cum Antilochum pedum velocitate
magis quam pugnando excellere constet, senten-
tiam loci hanc esse non negabis: maxime profecto
pedum velocitate excellis simul et pugnator es,
quod idem in cet. loc. cadit. μάλα μέν 4 226
μάλα μέν τοι (dat.) ἐγὼ ἐρίηρος ἑταῖρος ἔσσο-
αι Am.-He. ,,gern fürwahr'*, 4/318 μάλα μέν τοι
(dat) ἐγὼν ἐθέλοιμι pro μέν voc Harl. μέν γε
Bekk.? cum libr. LO μέν χεν. Saepius occurrit
formula dc £ge9?, oi(e?) δ᾽ ἄρα vow(rzc) μάλα
μὲν χλύον δὲ πύϑοντο cf. Am.-He. in app. ad
1051
o 220 Duentzer ad l.l. Koch ad y 477. μέν ad μάλα
vocis notionem augendam valet, ut ze in 4218 μάλα
v ἔχλυον αὐτοῦ cf. Christ Part. τὲ p. 47. primum
usurpatur, particula adversativa sequente nulla O
300. Ψ 738 v 157 w 141 hymn. Ap. Pyth. 324.
deinde sequente vel δέ continuativo H 379 Koch,
119 5188 378 y 477 « 178. vel à" αρ᾽ o 220
5247 Ψ 54. εὖ μέν 9 215 εὖ μὲν τόξον oióa...
ἀμφαφάασϑαι ubi Am.-He.* εὖ δὲ ut sequatur
desiderant. si vero cum Lehrs Ar.* epim. p. 405
Faesi-Kays. Duentzer ad l. l. v. 219—928 eliminan-
dos iudicemus, illis verbis respondent 229 óovo:
δ᾽ ἀκοντίζω;: notio vero particulae affirmativa
eadem manet, cum δέ sit continuativum. — 5) post
pronomina «) personalia I. pers. £2 289
ἐμεῖο μὲν οὐχ ἐθελούσης cf. Eust. 1351, 18
ἔχει δὲ (ὁ ποιητὴς) καὶ τὸν μέν σύνδεσμον
αναπόδοτον. ἀλλ᾽ ἐμὲ μέν καὶ 442 cf. Koch.
satis artificioste Am.-He. contrarium quoddam
animo üingendum esse docere conantur, «1 828
ἀλλ᾽ ἐμὲ μὲν σὺ odo cov ἄγων ἐπὶ νῆα, μηροῦ
δ᾽ ἔχταμ᾽ ὀιστόν ubi δέ continuativum intelle-
gere praestat. ἡμεῖς μέν B 824 Bekk.? μήν οἵ.
Baeumlein Part. 160, Am.-He.? Naegelsbach An.
ed. III vertit ,vero', idem in ed. 1 170 minus
recte ,at vero'. 4 234, qui versus 244 ita re-
petitur ut referatur qd τόφρα δέ q.s. Il person.
σὺ μέν post vocativum 4/7 230 2 285 — M 231
109 K 164 Bekk.? μήν cf. Am.-He. ἀλλὰ σὺ
μέν O 374 Σ 134 408 A 421 cf. Nàgelsbach An.*
ad l. Duentzer. at Koch Faesi-Fr. Am.-He. verba
versus 496 x«L τότ ἔπειτα z.t.À. illis opponi
contendunt. Z 269 ἀλλὰ σὺ μὲν πρὸς νηὸν
᾿Αϑηναίης ἀγελείης ἔρχεο, cui versui 279 repetito
respondent verba ἐγὼ δὲ Πάριν μετελεύσομαι.
Contra μέν et αὐτὰρ inter se respondere viden-.
tur z 270 ἀλλὰ σὺ μὲν νῦν ἐρχεῦ — 272 αὐτὰρ
ἐμὲ προτὶ ἄστυ συβώτης ὕστερον ἄγει, etsi
aliquid notionis affirmativae mansit. col μὲν δή
P 556 cf. Ameis, quod sequitur ἀλλὰ impera-
tivo additum adhortantis est. 9 595 αὐτὸν μέν
σεπρῶτα σάω cf. Koch, Ameis, Duentzer. ὑμεῖς
μέν 44 917 Ameis anacoluthon esse putat, Nae-
gelsbach An.! p. 170 ,at hos' vertit. totus locus
num genuinus sit dubitat Ribbeck Philol. VIII
462 id. N. Jahrb. vol.85 p. 77, defenditur a Duentzer
ib. suppl. III p. 847 s. Benicken Interp. im XI, D.
p. 24s. H 73 pro ea, quam Aristarchus habet,
Bekk.? La Roche retinuerunt ὑμῖν δ᾽ ἐν γάρ, varia
lectio est ὑμῖν uiv γάρ quam Spitzner, Heyne,
Naegelsbach receperunt. 644! ὁ uiv ὑμέτερος
ϑυμός ὃ 694 particula inter art. et pron. collocata
ad pronomen urgendum valet cf. Koch Am.-He.*
sed Naegelsbach An,! p. 166 μέν iniuria ad ἀλλὰ
refert, quem refutat Mutzbauer Part. μέν I p. 22
adn.13. Observa, particulam, quod raro fit, apud
Hom.inter articulum et nomen interpositum esse.
σφῶι μέν 4 286, σφὼ μέν ve IN A7 Spitzner ad
Il. exe. VIII p. XXV, aliter Naegelsbach An.* p.170,
σφῶιν μέντ᾽ 4341 Am.-He. cf. Faesi-Fr., Duentzer.
at Naegelsbach An.? ad Βὶ 145 τ᾽ ex τοι ortum esse
contendit. de μέν τε, particula advers. sequente
nulla, v. supra. 8) demonstr. χεῖνος μέν y 195
Duentzer. sed Am.-He.* μέν affirm. ad ἀλλὰ ante-
cedens referunt, obloquitur Mutzbauer Part. μέν
I p. 22 adn. 13, y 203 I 701 ἀλλ᾽ ἡ τοι χεῖνον
μέν ἐάσομεν. in enuntiatione relativa legitur xst-
vov μέν α 235 ubi Am,-He. adnotaverunt: contra-
rium, eadem sententia v. 241—492 repetita, versu
248 per vocem οὐδὲ proferri. χεῖνος μέν τοι
(dat) 9 157 Bekk.* μήν cf. Am. c 321. οὐ γὰρ
1052
δὴ τοῦτον μέν ἐβούλευσας νόον ε 34 ὦ 4,9.
τούτοισιν μέν α 159 ταῦτα μέν y 40 cf. Faesi-
Kays, Duentzer, Koch, Am.-He. 1 185 ταῦτα
μὲν αὐτίχα πάντα παρέσσεται" εἰ δέ opponitur
voci αὐτίχα cf. Am.-He. o 352 αὐτῶν μὲν γὰρ
χτήματ᾽ ἀχήρατα κεῖτ’ ἑνὶ οἴκῳ | σῖτος xci
μέϑυ ἡδύ, τὰ μέν v? οἰχῆες ἔδουσιν" | oi δ᾽
εἰς ἡμέτερον πωλεύμενοι.. εἰλαπινάζουσιν,
μέν nihil vult, nisi ut pronomini maiorem vim ..
adiungat. per o? δέ oratio procedit vel si ma-
vis, domini opponuntur servis. γ)ὶ alia prom.
ἀμφοτέρω μὲν μᾶλλον M 844 357 Am.-He.
Koch cf. etiam Faesi-Fr. Heyne Il. obs. VI p.
337. loci sententia est: Aiantem voca, vel po-
tius utrumque. Sed Naegelsbach An.! p. 170 ,at
vertit. ἄλλης μὲν λώβης Ν 622 schol. BL ὁ
μέν ἀντὲ τοῦ μήν" οὐ γὰρ ἔχει τὸ δέ. at Am.-
He. μέν et νῦν αὐτε 628 inter se respondere
putant. ἄλλοι μὲν γὰρ πάντες E 877 ubi Am.-
He. contrarium ἃ poéta silentio praetermissum
esse immerito contendunt. ἡ δὲ τύσσον μὲν
ἕεργεν ἀπὸ χροός 4130 cf. Duentzer. non recte
Am.-He. verba v. 132 αὐτὴ δ᾽ αὖτε ἴϑυνε op-
poni iudicat. ἀλλ᾽ 6600» μὲν ἐγὼ δύναμαι Y
360 Naegelsbach An.! p. 166 cum particulae recte
vim affirmativam tribuat, in eo errat, quod ad
ἀλλὰ referens eidem adversativam tribuit cf. Mutz-
bauer Part. μέν 1 p.22 adn. 18. oio» μέν
τινα τοῦτον ἔχεις ἐπίμαστον ἀλήτην v 5817.
pronomine oiov exemplum profertur quo quod
antea dictum est: οὔτις σεῖο καχοξεινώτερος
ἄλλος affirmatur cf. Koch, Am. Duentzer, cui ut
gravissimum esse demonstretur, μέν adicitur,
similiter οἷον δή 2 429 σ 220 usurpatur. alii
v. 880 ἄλλος δ᾽ αὖτε τις οὗτος ἀνέστη respon-
dere putant cf. Faesi-Kays. Am.-He. δὴ post
ὃ 5 τό cf. Naegelsbach, An. ed. I exc. Í 14
p. 168s. ed. III ad 4 234, Baeumlein Part. 160
ἀλλ᾽ ὃ μὲν EZ 866, Il 610— P 526 ἀλλ᾽ Ó uiv
ἄντα ἐδὼν ἀλεύατο χάλκεον ἔγχος | πρόσσω
γὰρ χατέχυψε, τὸ δ᾽ ἐξόπιϑεν δόρυ μαχρὸν |
οὔδει ἐνισκίμφϑη particula δέ spectat ad ea
verba, quae proxime antecedunt. illi v. 610 re-
sponderent v. 614—15 αἰχμὴ δ᾽ Αἰνείαο κρα-
δαινομένη κατὰ γαίης | ᾧχετο κ. τ. Δ. qui cum
eadem iterum describant et in opt. libr. omit-
tantur, a plerisque iure eiciuntur cf. Friedlaender
Philol. IV p. 588 Bekk. La Roche, Nauck, Spitz-
ner al. neque hi versus leguntur in P. contra
in schol. V ad Π 618 ἐν τῇ ἑτέρᾳ τῶν ᾿άρι-
στάρχου οὐκ ἐφέρετο καϑάπαξ' ἐν δὲ τῇ δευ-
τέρᾳ ἄλογος αὐτῷ παρέχειτο, quare Nitzsch
Sagenpoesie 141 v. 611—13 ἀδιηπαί. νῦν δ᾽ ὃ
μέν α 166. ἡ μὲν δή Z 888 δέ est continua-
tivum. τὸ μέν ubi vox τό modo demonstr. modo
relat. existimatur 4 234 vel μὰ τόδε σκῆπτρον,
τὸ uiv οὐ ποτε φύλλα χαὶ ὄζους | φύσει cf.
Naegelsbach? ad 1. Baeumlein p. 160, qui τὸ
demonstr. esse iudicant secuti Nicanorem in schol.
A cf. Friedlaender Nic. p. 159 et 9, Otto, rel.
Pron. Il p. 6 Am.-He. in app. ad l. Duentzer;
sed Koch relativum accipit. O 40 (λέχος) xovoi-
διον, τὸ μὲν οὐκ ἂν ἐγώ ποτε μὰψ ὀμόσαιμι
Naegelsbach! exc, I 14 Am.-He. τὸ μέν ,quod pro-
fecto vertunt. cf. B 101 Faesi-Fr. Π 141 T'389 de
h.l. genuitate v. Friedlaender Arist. p. 296. aliter
Zenodotus, Hentze in Am. app. ad 1/ 140, Faesi-
Fr. Bergk gr. litt. I p. 166. Praeterea ad pron.
τὸ pondus augendum, quod quidem ad. inf. vel
enuntiationem, quae sequuntur, spectat,
μὲν adicitur E 655 τὸ μὲν οὔτις ἐπεφράσατ᾽
μέν
οὐδὲ νόησε} μηροῦ ἐξερύσαι δόρυ cf. Am.-He.t
Faesi-Kays. Duentzer, Koch. 4 437 τὸ μὲν αἷ-
σχιον, αἷ' x? ἀμαχητὶ | ἴομεν Οἴλυμπον δὲ cf.
Am. in app. ad α 370 et τόδε Part. μὲν non
adiecta item usurpatum ἡ 159 β 141 «376 et
τόδε γε B 119. 2863 τὸ μὲν οὔ τί σ᾽ ἐΐσχο-
utv .. ἠπεροπῆά v ἔμεν χαὶ ἐπίχλοπον Ατα.-
He." Koch. » 339 τὸ μὲν οὔποτ᾽ ἀπίστεον, ἀλλ᾽
.. ἢδ᾽, 0 νοστήσεις Am.-He. τ 599 τὸ μέν σ᾽
ἔτε.. εἰρήσομαι Ατὰ.-Η6.5 Duentzer. Etiam
ad sequens relativum sive nom. propr. spectat
t 188 ἀλλὰ τὰ μὲν νοέω Am.-He.? Koch, χ 45
ἀλλ ὃ uiv ἤδη χεῖται... ᾿Αντίνοος. Denique
huc referendi η 237 — 104 ξεῖνε, τὸ μέν σε πρῶ-
tov (inprimis) εἐρήσομαι, ubi iniuria contrarium
animo cogitandum esse opinantur Am.-He. ad
priorem locum. τοῦ μέν τε c 338 sequitur πολ-
Aot τε, quod opt. libr. secuti praebent La Roche
Nauck, v. l. πολλοί δέ recepit Bekk.? de μέν τε
v. supra. cz μέν K 216 Am.-He. Koch, T 92
τῇ μέν 9? ἁπαλοὶ πόδες Naegelsbach* ad Β 145
μέν 9? pro μέν tot accipit v. s. cf. etiam N.
Jahrb. 1855 p. 305 Philol. 1868 p. 504 s. Lam-
mert, de pron. rel. hom. p. 21 5. μι 62 τῇ (sc. 606)
μέν τ’ οὐδὲ ποτητὰ παρέρχεται οὐδὲ πέλειαι
Duentzer ad l.l. Christ Part. τὲ p. 88 s. sed
τῇ μέν τε ad v. 66 τῇ δέ referunt Am.-He. Faesi-
Kays. τὸν μέν $2391 Faesi-Fr. Duentzer, & 145
Am.-He. cf. etiam Faesi-Kays. Duentzer, Koch,
K 235 τὸν μὲν δή Am.-He. τὴν μέν E893 Am.-
He. ot μέν Z 422 οἱ μὲν πάντες ἰῷ κίον ἤματι
"Aidog εἴσω ubi οἱ μέν verbis cum vi quadam
quae autecedunt oi δέ μοι ἑπτὰ κασίγνητοι
ἔσαν repetuntur cf. Am.-He.? ad 1. 1. Naegelsbach*
ad P132. 1123 oi uiv γὰρ δὴ πάντες locus
spurius cf. Lachmann Betr. 69, Bernhardy gr.
Litt. II 1 p. 169, Bergk gr. Litt. I p. 616. Sed
4 895 oi uiv γὰρ δὴ πάντες... κέαται.. τῶν
δὲ σϑένος ὄρνυται αἰεί inter se respondent μέν-
δέ. In emunt. secund. Θ [475] cf. Ariston. schol.
Α ἀϑετοῦνται στίχοι δύο, ἃ plerisque damnantur,
a Nauckio retinentur. αἱ μέν Z 500 x 93 (νέας) αἱ
μὲν ἄρ᾽ ἔντοσϑεν λιμένος... | δέδεντο nam quae
sequuntur αὐτὰρ ἐγὼν οἷος σχέϑον ἔξω νῆα
ad v. 91 ἔνϑ᾽ oi y' εἴσω πάντες ἔχον νέας
pertinent. τὰ μὲν K 440 Am.-He. Naegelsbach
An.! p.169, € 74 τὰ uiv δή. Π 60 £112 T65
ἀλλὰ τὰ uiv προτετύχϑαι ἐάσομεν. sequuntur
extremo loco νῦν δ᾽ ἢ τοι μὲν ἐγὼ παύω χό-
λον quibus eadem fere exprimuntur cf. Hentze
ap. Am. ad l.l, prioribus duobus νῦν δ᾽ εἶμεν
sed cum τὰ μὲν graviter pronuntiata ad ea quae
antecedunt, spectant, μέν affirm. part. est im-
tellegenda. τάων μέν τοι B 294 Bekk.? μὴν,
τοι dativum intellegunt Am.-He. Spitzner in exc.
VIII ad Il. p. XXII. — εἢ Coninuctionibus
adicitur 1) part. εἰ, ut rem solum animo
fictam esse magis perspiciatur, adversativa par-
ticula sequente nulla cf. Nieberding, paratakt.
Anknueptung des Nachsatzes p. 4—9. ε 410 εἰ
uiv δὴ μή τίς σε βιάζεται... νοῦσόν γ᾽
πως ἔστι... ἀλέασϑαι: ἀλλὰ σύ y εὔχεο πῆς
Ποσειδάωνι v. lectione νοῦσον δ᾽ (cf. schol. HQ
ad ε 275 411) recepta Faesi-Kays. Koch hane
enuntiationem protasi attribuunt, Duentzer δὲ
apoditicon iudicat. sed sententia haec est: si re
vera nemo manus tibi infert, morbum ut effugias
fieri non potest. at Neptuno supplica; is enim
fortasse tibi opitulari potest, quae sententia animo
cogitanda est, quippe qua cur Cyclopes socium
ut precibus patrem tentet, moneant cognoscatur,
E
μέν
445 εἰ μὲν δὴ OSvacig. εἰληλούϑας, ταῦτα
μὲν αἴσιμα εἶπας Koch Ατι.-Ηθ. 321 εἰ μὲν
dj .. ϑεοσχόος εὔχεαι εἶναι, πολλάκι που
μέλλεις ἀρήμεναι Am.-He. ad 1. ]. Duentzer ad
ὃ 831. ip 286 εἰ uiv δὴ γῆράς γε ϑεοὶ τελέ-
ουσιν ἄρειον, ἐλπωρὴ τοι ἔπειτα Am.-He.
Duentzer, 1434 εἰ μὲν δὴ νόστον γε μετὰ φρεσὶ
.. βάλλεαι, πῶς αν ἔπειτ᾽ ἀπὸ σείο... λιποί-
μὴν Spitzner Am.-He. AK 242 εἰ μὲν δὴ ἕταρόν
γε χελεύετέ μ᾽ αὐτὸν ἐλέσϑαι, πῶς ἂν ἔπειτ᾽
Ὀδυσῆος. . λαϑοίμην Am.-He. de ἔπειτα v.
Faesi Ztschr. f. Alt. Wiss. 1855 p. 431 Am.-He.
in app. ad y 362. 2 406 εἰ μὲν δὴ ϑεράπων
2. 8G .. ἄγε δὴ .. κατάλεξον, ὃ 881 εἰ μὲν
δὴ ϑεός ἐσσι... εἰ δ᾽ ἄγε... κατάλεξον Duentzer
Am-He. ὦ 398 εἰ μὲν δὴ Ὀδυσεύς γ᾽ ἐμὸν
πάις ἐνθάδ᾽ ἱχάνεις, σῆμά τί μοι νῦν εἰπέ.
Q 660 εἰ μὲν δή μ᾽ ἐϑέλεις τελέσσαι τάφον,
ὧδέ κέ μοι... κεχαρισμένα ϑείης, Ο 49 εἰ μὲν δὴ
σύ γ᾽ ἔπειτα... ἰσοὸν ἐμοὶ φρονέουσα καϑίζοις,
τῷ χε Ποσειδάων γε. . αἶψα μεταστρέψειε
νόον enuntiatum ab εἰ incipiens est optantis
cf. Lange, Part. εἰ I p. 51; quare fieri non potest,
ut illi respondeat v. 53 ἀλλ᾽ εἰ δὴ ῥ᾽ ἐτεόν ys
xul ἀτρεχέως ἀγορεύεις, ἔρχεο, quo illius sen-
tentia aliqua ex parte repetita, oratio procedit
cf. Nitzsch ad Od. III p. 70. & 9208 εἴ ys uiv
εἰδείης .. ἐνθάδε x «v9. μένων σὺν ἐμοὶ
τόδε δῶμα φυλάσσοις Bekk.? εἰ μήν, Duentzer
Am.-He. Koch Faesi ad 1. l. enuntiatio est op-
tativa Lange Part. εἰ 1 57, Herodianus in schol.
A ad 1398 £v9« δέ, sed rectius ib. ad Y 390
ἐνθάδε cf. Lange ib. hymn. Ven. 145 εἰ μὲν
ϑνητή τ᾽ ἐσσί... οὔ τις ἔπειτα ϑεῶν... με
σχήσει, ep. 14,1 εἰ μὲν δώσετε μισϑόν, ἀείσω
v.l εἴ μοι Suid. Franke cogitatione supplen-
dam esse enuntiationem, quae δὲ contineat, opi-
natus, non curans εἰ μέν esse ,si re vera, ,si
quidem'. Etiam in apodosi μέν affirm. legitur
4 138 si μὲν δὴ υἱέες ἐστόν, viv μὲν δὴ ..
τίσετε λώβην, « 82 εἰ μὲν δὴ νῦν τοῦτο φίλον
μακάρεσσι ϑεοῖσι.. Ἑρμείαν μὲν ἔπειτα ὁ-
τρύνομεν .. αὐτὰρ ἐγών x.t. À. Apodosis cum
ἃ part. δέ (apodot.) incipit, μέν particula non
cum δέ coniungenda est, sed notionem prin-
cipalem servat Nieberding 1. l p. 7. P558 εἰ
μὲν δή μὲ κελεύεις οἴχοϑεν ἄλλο Εὐμήλῳ
ἐπιδοῦναι, ἐγὼ δέ χε καὶ τὸ τελέσω cf. Nic.
schol. ὑποστιχτέον μετὰ τὸ ἐπιδοῦναι, τοῦ
ἑπομένου συνδέσμου (sc. δέ) περιττεύοντος cf.
Friedlaender Nic. p. 22, Classen Beobacht. 32 s.
et quae Lange de εἰ δ᾽ ἄγε formula p. 8 13 de
part. εἰ disseruit. Locum ita verterim: ,jich
Setze den Fall (εὐ), dies ist wirklich (μέν) nach
deinen Worten (ó;) dein Wunsch, so will ich
ihn erfuellen* cf. Ameis-He. in app. ad 1 300,
Nieberding l. l. p. 7, Heyne in obs. ad Il. 1. 1.
Spitzner ad l.l. ἐγὼ δέ i.e. δή. Huc retulerim,
etsi μέν part. non ad εἰ adiuncta est, quia apo-
dosis a δέ apod. incipit 1 300 εἰ δέ τοι A-
τρείδης μὲν ἀπήχϑετο .. σὺ δ' ἄλλους περ
᾿Αχαιοὺς... ἐλέαιρε cf. Ameis ad 1. rectius Hentze
in Am. app. ad 1. Langium secutus, vertit: ,,doch
es sei, der Atride wurde dir verhasst, so er-
barme dich doch wenigstens der andern Achaeer*.
μέν adicitur, ut ᾿Ατρείδης vox graviter pronun-
tetur. τ 85 εἰ δ᾽ ὃ μὲν ὥς ἀπόλωλε .. ἀλλ᾽
ἤδη παῖς τοῖος Ameis in ed. et in app. ad l.l.
1388 αὐτὰρ ἐπεὶ ψυχὰς μὲν ἀπεσχέδασε...
749: δ᾽ ἐπὶ ψυχὴ Am.-He. hymn. Ap. De. 158
aiv ἐπεὶ ἄρ᾽ πρῶτον μὲν AnoAAoY ὑμνήσωσιν,
1058
αὖτις Ó αὖ cf. Baumeister p. 142. 2) ὡς μέν
» 154. ὦ πέπον, ὡς μὲν ἐμῷ ϑυμῷ δοχεῖ εἶναι
ἄριστον v. 1. ὥς schol H yo. 7 cf. La Roche
'"Textkritik 380. deloco interpretando v. Duentzer
Faesi-Kays. Koch. sed Ameis ὡς μέν et v. 158
μέγα δέ σφιν ὅρος ἀμφιχαλύψαι inter se re-
spondere opinatur. hunc versum postea insertum
esse docet Hartel Ztschr. f. oester. Gymn. 1865
p. 335 s. hymn. Ap. Pyth. 315 εἷς μὲν ἐγὼ τὸ
πρῶτον... εἰδόμενος δελφῖνι... ἐπὲ νηὸς θρουσα,
ὡς ἐμοὶ εὔχεσϑαι Δελφινίῳ: αὐτὰρ 0 βωμὸς χτλ.
cum quae sequuntur satis corrupta sint, dubitari
licet de natura particulae. cf. Baumeister, Franke.
aliter Matthiae ad hymn. Ap. p. 200 s. qui post
μὲν. τὸ πρῶτον alterum membrum requirit.
8) οφραᾳ μέν 0361 ὄφρα μὲν οὖν δὴ κείνη ἔην
ἀχέουσά περ ἔμπης, τόφρα τί μοι φίλον ἔσχε
μεταλλῆσαι part. μέν ad ὄφρα vocis notionem
temporalem augendam valet. nam δέ in v. 365
est continuativum et 366 αὐτὰρ ἐπεὲ cetera ad ea
quae proxime antecedunt, pertinent. hymn. Cer.
33 ὄφρα μὲν οὖν γαῖάν τε zal οὐρανὸν ἀστερό-
tvt& | λεῦσσε ϑεά-τόφρα οἱ ἐλπὶς ἔην, nisi forte
lacuna, quae statuitur cf. Baum. Buecheler, parti-
culam adversativam ut ἦμος δὲ vel ἀλλ᾽ ὅτε eli-
sam esse putamus. Voss ad hymn. in Cer. p. 20
contrarium animo cogitandum esse censet. —
c) Pron. 6 7; τὸ formis adiecta, particula id
spectat, ut levi voculae maiorem gravitatem in-
duat eaque eundem hominem vel eandem rem,
de qua antea actum sit, intellegendum esse do-
ceat. vis igitur particulae principalis iam usu
aliqua ex parte trita atque attenuata est. cf.
Naegelsbach An. ed. I exc. I 14 p. 168 s. ed. III
ad .4 234, qui hunc particulae usum vernacula
lingua utens ,recapitulierend* vocat. cf. etiam
Lehmann, quaest. Hom. Berolini 1875 p. 21 s.
Pronomen referendum est ad «) nomina pro-
pria 0 μέν O 447 Y 463 Am.-He. 9 542, ubi
Am.-He. contrarium animo cogitari volunt. ὃ
μὲν δὲ € 484, graviore interpunctione distin-
guendum est in medio v. 435 ante verba ἄλλα
δέ μοι νῦν quae ad v. 432 £x μέν μὶ ἀλλάων
ἁλιάων ἀνδρὶ δάμασσεν referenda sunt. cf. Am.-
He. Duentzer, Faesi-Fr., Koch. locus 432— 34
spurius Nauck. ἀλλ᾽ δ᾽ μὲν N 503 y 410 quod
sequitur δέ ad v. 408 respicit; si id minus velis,
in v. 408 oig ἔπι μὲν πρὶν Νηλεὺς ἵζεσχε affir-
mativam part. μέν existimabis. ὡς 0 μέν A 536
y 984 ubi ἐγὼ δὲ cet. supplent Am.-He., Faesi-
Kays.*, Koch. 44241 9[511] cf. La Roche Textkr.
p. 105. ἢ τοι ὃ μέν E 842 quae eadem verba,
v. 849 repetita, contrarium αὐτὰρ zv. habent.
ἢ μέν E318, τοῦ uiv ἄρ᾽ o 956, τοῦ μέν 513
Naegelsbach An.! p. 168, τῷ μέν Z 138, τῷ μὲν
ῥα t 462 ubi etsi vis affirmativa particulae ne-
gari non potest, tamen verba v. 464 0 δ᾽ ἄρα s.
ita respondent, ut ipsae res non expresse inter
se opponantur. τὸν μέν E 65 72 0 332 Duentzer,
E409 O0 29, P 700 οὐδέ valet ,neque'*, P 681 €
130 2 552. particula x«? sequitur 4 55 395 Nae-
gelsbach? ad 4 284, v 194 ὦ 271. in enuntiato
secund. ὃ 414 τὸν μὲν ἐπὴν δὴ πρῶτα cf. hymn.
Ven. 256 [274] Baum. p. 273, Matthiae, Franke
ad 1.1. χαὲ τὸν μέν 4 310 v.l xel μὲν τόν,
368 τὸν μὲν ἄρ᾽, E 45 Duentzer, E 79 Am.-He.?
Il 597 τ 459, τὴν μέν A 440 Naegelsbach? ad A
234. χαὶ τὴν μέν Ζ 188. τὴν μὲν ἄρ᾽ E 353 ubi in
v. 850 in cod. D pro εὗρεν legitur εὗρε δ᾽. τῶν
μέν B 657 758 509, τῶν μὲν ἄρ᾽ Β 8Τ0 v. v. 870
— 71 non legisse videtur Simonides cf. Ariston.
1054
La Roche ad 1. 1. L. Mueller Philol. XT p. 175 s.
B650 639 part. δέ est continuativa. χαὶ τῶν μέν
E 656, zal τοὺς μέν 4 283 sequitur καί part.
τὰς μὲν ἄρα μ 134, τὼ μὲν ἄρ᾽ N 301 Koch.
locum spurium iudicat Hoffmann, Pruefung des
Lachm. Urteils p. 7 cf. etiam Doederlein ad. 1.1.
Bergk gr. Litt. I Ü 605 not. 159. Denique huc
referam N 404 ἀλλ᾽ ὃ uiv ἄντα, ἐδὼν ἀλεύατο
χάλκεον ἔγχος] Ἰδομενεός, ubi ὁ ad Ἰδομενῆος
nomen in v. 402 et respicit et prospicit 405. cf.
Koch? ad Ν 315 Bekker, hom. Bl. I p. 229 s. —
8)nom. appellativa ἢ μέν « 439, ἢ μέν cv
4487 de μέν τε v. supra. τοῦ μέν (325 Nitzsch
zur Od.III p.53 s. τὸν μέν B 318 quod sequitur
ἡ μεῖς δέ ad totam enuntiationem, non ad princi-
palem, in qua μέν legitur, pertinet. zal τὸν μέν
& 438. τὴν μέν 9 4 485 de μέν τε v. Supra. TÓ
μὲν 3P 328 ut 75 τὸ μὲν οὐ ποτ᾽ ἐρωεῖ 5080].
ΒΩ τὸ μὲν, ἤτοι τὸ νέφος. «νεφέλην yp 1 εἰπὼν
ἀπέδωχε τὸν λόγον πρὸς τὸ νέφος «ci οὐ πρὸς
τὴν νεφέλην ita schol. V Duentzer?, Faesi-Kays.
ad 1. 1. contra Aristonicus in schol. HQ "Aotatao-
χος οὐ λέγει πρὸς τὸ νέφος φὴν ἀπόστασιν εἶναι,
ἀλλά φησιν ὅτι τοῦτο οὐδέποτε λήγει τὸ χεχα-
λύφϑαι τὸν σχόπελον τῷ νέφει, cui accedunt
Nitzsch, Am.-He.5, Koch ad 1. L, cf. Carnuth
Arist. ad Od. p 114, Friedlànder Arist. ad Il.
p.91 s. ε 320 321 Duentzer cf. etiam Nitzsch
ad Od. III, p. ὅ8 5. Ῥ 807 (τῷ μὲν ἐγὼ δώσω
τόδε φάσγανον), Ι τὸ μὲν ᾿Ἀστεροπαῖον ἀπ-
ηύρων τεύχεα δ᾽ ἀμφότεροι ξυνήια ταῦτα φε-
ρέσϑων, ubi τὸ μέν χτλ. parenthetice inter duo,
quae sibi respondent, orationis membra inter-
posita, sunt. ὡς τὸ μὲν ἐξετέλεσσε 8 100 ὦ 146,
χαὶ τὸ μὲν sc. ἔγχος à ἄντα ἰδὼν ἀλεύατο X 274
poeta. deinde quomodo Hector hastam evitaverit
exponit; quare verba ἀνὰ δ᾽ ἅρπασε ad ea, quae
proxime antecedunt, referenda sunt. ὡς οἱ μέν
A 318 Y 13 οὐδέ est ,neque't, τῶν μέν T y 888
de μέν τε v. supra. «1 80 τῶν μὲν ἄρ᾽ οὐχ ἀλέγιξζε
πατήρ᾽ ὁ δὲ νόσφι λιασϑεὶς ad οὐχ ἀλέγιζε
pertinent. ἀϑετοῦνται Ariston. τούτους χαὶ
Ἡριστοφάνης ἠϑέτει, παρὰ δὲ Ζηνοδότῳ οὐδὲ
ἐγράφοντο Didym. xe τοὺς μέν 4 927 ante-
cedunt ἵππους “μὲν γάρ cf. Duentzer, Am.-He.?
ó 39 ἵππους μὲν λῦσαν ὑπὸ ζυγοῦ ἱδρώοντας)
καὶ τοὺς μὲν κατέδησαν. utrum uev coniungen-
dum sit cum v. 43 αὐτοὺς δ᾽ εἰςῆγον dubitari
potest: equidem malim cum priore versu, ut
verba ἵππους μὲν-αὐτοὺς δέ inter se opponan-
tur; verba autem χαὲ τοὺς μέν cet. quibus ac-
curatius de equis curandis agitur, per parenthesin
dicta sunt. τοὺς μὲν ἄρ᾽ ε 478, τὰς μέν y 291
ἔνϑα διατμήξας τὰς μὲν Κρήτῃ ἐπέλασσεν;
pron. dem. spectat ad νηυσί v. 287; quae verba
si legimus, τὰς δὲ secutura esse in animum in-
ducimus. sed oratio aliter est formata, ita ut v.
297 post digressionem quandam illa aliquatenus
repetantur verbis ci uiv ἄρ᾽ ἔνϑ' ἤλϑον, qui-
bus 299 ἀτὰρ τὰς πέντε νέας cet. respondent.
τὰς μέν T' y 200 Duentzer, Am.-He.» Koch
adl. Koch etsi μέν τ᾿ ,vero* " vertit, cum Faesi-
Kays. τὰς relativum existimat ut X 422, ubi
Otto, Rel- -pron. bei Homer II p.7 924 τὲ prop-
ter vocis ἔργον 7 eicere vult cf. Ameis in app.
ad 1.1. H 190. zaz “τὰς μέν 6 89 ἡμιόνους μὲν
ὑπὲκ προέλυσαν ἀπήνης | xa τὰς uiv σεῦαν
ποταμὸν πάρα δινήεντα-ταὶ ὋΣ ἀπ᾽ ἀπήνης |
εἵματα χερσὶν ἕλοντο, ubi ἡμιόνους μὲν-ταὶ
δ᾽ inter se respondere, xal τὰς μέν parenthetice
dicta esse. ut d 39 malim. in enuntiato secun-
μέν
dario hymn. Merc. 856 ἐπειδὴ τὰς μέν, τὰ μέν
ΓῚ14 Duentzer, Il 664 Naegelsbach An.! p. 168,
Σ 88, τὰ μέν τ᾽ B 145 Am.-He.?, Koch, Duentzer,
o 533 τὰ μέν τὶ οἰκῆες parenthetice dictum.
Bekker? μὲν «οικῆες. τὰ μὲν ἄρ τε E 368
Am.-He. τὰ μὲν ἄρ που ἃ 139, xal τὰ μέν
ξ 429 434 .4 682 locus interpolatus cf. Hentze
in Am. app. ad 44 664. ἀλλὰ τὰ μέν Φ 51 A
195 d 349 o 140 his tribus locis τὰ demonstr.
esse docet Naegelsbach An. p. 171. idem de A4 125
Curtius, Erlaeuterungen p. 180 s. iudicat. relati-
vum autem intellegunt Duentzer, Am.-He.*, Faesi-
Kays. ad ó 181. contrarium ad 4 123 non ex-
pressum esse Faesi ad 1.1. opinatur. aliter Naegels-
bach An.? ad l. 1. et Am.-He. Versus p 194 --
141 ut qui ex libro ó repetantur, expunguntur
a Friedlaender Anal. Hom. p. 97, Nauck, Kayser
ap. Faesi, defenduntur a Bekker hom. Bl. IT 40,
Am.-He. in app. ad o 124 s. 4 18] ἀλλὰ τὰ
μέν που μέλλεν ἀγάσσεσϑαι ϑεὸς αὐτός non
recte Naegelsbach An.! p. 170, Am.-He. ad 1. l.
d cum ἀλλὰ iungunt cf. Mutzbauer, Part. μέν
I p.22 adn.18. ὡς δὲ τὰ μὲν τρία hymn. XXXIV
11 cf. G. Hermann ad ]. ]. Baum. in comment.
idem in editione ὥς. Matthiae post versum 12
lacunam esse putat. Hermann vertit: ,ut haec
numero tria sunt, sie. tibi tertio quoque anno
sacra fient". τὼ μὲν ἄρ᾽ E δῦθ.
IL. μέν etsi eandem vim affirmandi habet,
tamen simul ad sequens δέ pertinet cf. Naegels-
bach An.! exc. I 14 p. 169. E 36 τὸν μὲν E ἔπειτα
χαϑεῖσαν ἐπ’ ἡ ὦώεντι Σχαμάνδρῳ | Τρῶας δ᾽
ἔχλιναν ὙΠ ατοΣ Duentzer μέν atfirmantis esse
adnotat. cf. E 48 τὸν μὲν à ἄρ᾽ Ἰδομενῆος 8 ἐσύ-
λευον ϑεράποντες | υἱὸν δὲ Στροφίοιο.. . Me-
νέλαος ἕλ᾽ ἐγχεῖ, ε 430 (χῦ μα) καὶ τὸ μὲν ὡς
ὑπάλυξε, παλιῤῥόϑιον δέ μιν τς πλῆξεν
ἐπεσσύμενον, 460 (χρή deuvov) καὶ τὸ μὲν ἐς
ποταμὸν. . ἔϑηκεν ἢ | ἂψ δ᾽ ἕφερεν μέγα κῦμα,
z 932 (δῶρα), καὶ τὰ «μὲν ἐν σπήεσσι, "S χέον-
ται" νῦν δ᾽ αὖ δεῖρ᾽ ἱχόμην, t 462 τῷ μέν δα,
ubi etsi vis affirmativa luce clarius est, tamen
v. 464 0 δ᾽ ἄρα ita respondet, ut ipsa contraria
non accurate particulis adiectis inter se ,oppo-
nantur. cf. ὦ 404—405 τὴν μέν-αἶψα δέ, ubi
Naegelsbach An.' p. 165 particulae £v simpli-
cem affirmandi notionem tribuit. μέν r&-óé τε
particulae coniunctae leguntur in comparationi-
bus E 139 (λέοντα) τοῦ μέν τε σϑένος ὦρσεν,
ἔπειτα δέ v οὐ προςαμύνει, Φ 260 (oed ἡ τοῦ
μέν τε προρέοντος ὑπὸ ψηφῖδες ena | ὀχλεῦν-
ται τὲ δέ V ὦκα χατειβόμενον χελαρύζει
φϑάνει δέ τε καὶ τὸν ἄγοντα, Ψ 519 tzmoc)
τοῦ μέν τε ψαύουσιν ἐπισσώτρῳ τρίχες ἄχραι
οὐραῖαι" τὸ δέ τ᾽ ἄγχι μάλα τρέχει, X “804 (Ug-
νιϑες) ταὶ μέν v ἐν πεδίῳ νέφεα πτώσσουσαι
ἵενται | οἱ δέ τε (αἰγυπιοὶ) τὰς, ὀλέχουσιν.
τε-δέ à 220 (σάρχας τε x«l ὄστεα) ἀλλὰ τὰ
μέν τε “πυρὸς κρατερὸν μένος... δαμνᾷ, | ψυχὴ
. ἀποπταμένη πεπότηται. "Contrarium re
vera desideratur με 73 οἱ δὲ δύο cróntior
μὲν οὐρανὸν εὐρὺν ἱκάνει ubi ut sequatur o
δὲ requirimus; mutata vero constructione v. 101
τὸν δ᾽ ἕτερον σχόπελον χϑαμαλώτερον ὄψει
scriptum videmus cf. Am.-He., Faesi- Kays."
Duentzer, Koch. atque ut saepius pro genetivo
partitivo qui vocatur, si distributio per o μὲ
δὲ fit, nominativus usurpatur v. Ariston. Sca
AV ad Τ' 211 xev ἐναλλαγὴν πτώσεως . .
δὲ δύο σχόπελοι ἀντὲ τοῦ τῶν δύο oxorc Ad
cf. Apollon. Synt. I 47 p. 92 s. ed. Bekk., Fried-
Jaender Arist. p. 19, Classen Beob. 135 s., Krueger
Dial. 848, 25,3, Matthiae gr. Gr. $ 319, Nitzsch
ad Od. III p.376 s, Duentzer et Koch ad 1. 1.
HI. Enuntiationem, in qua μὲν nomini alicui
asseverando adiectum est, sequitur altera, parti-
cula δέ adnexa, sed ita, αὐ δὲ nomini opponendo
non iuxta apponatur. Atque particulae uv vis
est affirmandi, δὲ autem continuandi. res ieitur
non ita se habet, ut particulis μὲν et δὲ dno enun-
tiata vel nomina inter se respondere doceatur, sed
potius particula δὲ, qua est natura propria ac sin-
gulari, oratio continuatur, quare pro δὲ etiam καὶ,
οὐδὲ ,neque' αὖ, αὖτε, αὐτὰρ, ἀλλὰ usurpata vide-
mus. Saepe duo enuntiata eodem subiecto utuntur,
itaut alterum ab eo, per o pron. expresso vel repe-
tito cui u£v appositum est, incipiat cf. Am.-He.
ad » 219, 41 148—49 E 148 0 135—36 4 323
—194. 426 X 446—47 O 125—927 cf. Am.-He. II
466—067 P193—94 4 491 O 119 302 430 P 171
0 125 E 734—36 Θ 385—87 K 237 —38 Y 391
—22 B 52—55 ὃ 551 ε 13—15 L0 88 η 162—63
4 219—20 ν 219 ἢ 35—36 o 179—180 v 249
—b0 hymn. Merc. 693—064. 1. μὲν- δέ. μέν par-
ticula, nulla voce interposita, una excepta y
Eus adicitur a) substant. 7' 16—921 Am.-
6.3, Naegelsbach An.? ad l.]. Γ 118 4123 E
734—836 — O 385—87 Didym. ad O 385 79é-
τει δὲ καὶ E 734 s. ᾿Αριστοφάνης" Ζηνόδοτος
δὲ οὐδὲ ἔγραφε. contra Ariston. ad E 734 οἱ
ἀστέρισκοι ὅτι κἐνταῦϑα μὲν χαλῶς κεῖται" ἐν
δὲ τῷ κόλῳ μάχῃ (Θ 885) μηδεμιᾶς φαινομέ-
γ»ης ἀριστείας οὐ δεόντως: ὃ δὲ Ζηνόδοτος
τούτους μὲν ἀϑετεῖ, ἐκείνους δὲ χαταλείπει,
E 835—37 Ζ 198— 99 Η 331— 32 Am.-He,
Duentzer? 0 433— 36 Ameis-Hentze Ó 440—492
543—44 1254—55 K 255—60 .1 783—85 M 84
—86 235—37 Ameis-Hentze Ν᾽ 312—236 347—
[48]51 cf. Ameis-Hentze in app. fasc. D p. 10 s.
blá—lo O 135—36 Koch, Am.-He. 655—56 II
64—65 301—02 Σ᾽ 241—42 348 412—14—16 T
147—468 [365] cf. Arist. Didym. Hoffmann qu. hom.
II p. 145, Y 33—38 288—90 345 (μὲν-οὐδέ τὴ Φ
115—16 Ψ 811 (μὲν - οὐδέ) 634—235 s. 714—771
α 289-41 cf. ξ 369— 71 ὦ 32—44. B 52—55
281—85 ὃ 577—178 — 180—81 ζ 26—927 88—90
116 195—96 7 162—63 Am.-He. 9 64 9-.51—52
cf. ὃ 780—81 4 2—3. 9.437—38 Am.He. 9 579
1159. 202—083 (μὲ»-δὲ- αὐτάρ) — ὦ 974 s. ἐ 919
546 s. (μὲν-δὲ- δέ) c. A 90s. μ bs. x 304 x 333
À23—24 383—84 385—87 438—39 schol. H 435
—43 d üsgvovrvrau παρὰ ᾿Αριστοφάνει; obeli incod.
M adpicti sunt cf. La Roche Zitschr. f. oester.
Gymn. 1864 p.208. μ 317—18 496—927 ν 84
945—46 5 348—49 455 π 536—38 o 86—87 270
(μὲν- δέ vs) o 179—80 cf. v 249 s. σ 64 Am.-He.,
Duentzer, Koch. σ 322 368 μὲν-χαὶ δέ. c 286—
B8 293—935 s. μὲν-δὲ-δὲ-δὲ- δέ, τ΄ 138—40 q 263
—65 w 292—93 Ap. Pyth. 38—40 cf. Baumeister
Adn. crit. h. Ven. 86—81 s. 162—64 Cer. 147—49
cf. Franke, Ruhnken, 216—18 hymn. VII 35—38
ep.XII 2—3 v95—96 $136—38. h.Merc. 509
—10 Ilgen, Vener. 280-81 Ep. 14, 1s. μὲν-δὲ-
δέ, Coniungitur cum aliis particulis μὲν- γάρ I
406—08 Am.-He. Π 335—37 Am.-He. II 517—21
Am.-He. μέν ó« Σ 514—16 X 412—14 o 302
—03, ἀλλὰ- μὲν cf. Mutzbauer Part. μέν I p. 22
adn. 13 1/185—86, ὥς - μέν 22 44 οὐδὲ sequitur.
—b)adiect. 791 7325—26 N 13—14 X 170—71
6 113—15 4 404—05 Π 889- 90 Σ 354—56 T
288—89 X 329—924 4995 μὲν-οὐδέ Arist. ἀϑε-
τοῦνται στίχοι ς΄. 8 91—92 cf. 380—81. η 86—
μέν
1055
87 aliter Faesi-Kayser et Duentzer, qui v. v. 86
et 95 inter se respondere iudicant, « 40—41 4493
—94 μέν τε-δέ v. supra. Φ 164—653 ep. XV 5—6
h. Merc. 226 cf. Franke, Matthiae Merc. 577. —
c) adverb. 1) Adv. sive praepos. in tmesi B 261
—63 Am., Koch? ]'367—70 4 135—39 K 428
—8980 .4435—37 διὰ μὲν-οὐδέ τε cf. I' 357—58
Ὁ 125—927 cf .Ameis-He. 1/ 781—83 193—801 ex-
pungitur locus ἃ Lachmann Betr. p. 74, Duentzer
hom. Abh. p. 87 cf. Hentze in Am. app. ad Il.
VI p. 34, X 432—235 eiciuntur a Duentzero Arist.
p.128 Nauck spurii? € 451—52 4 453—954 y
408—11 ε 416—17-x 393—95 5 199—200 o 258
—B9 489 μέν-οὐδ᾽, τ 55—60 MM 13—15 Ameis
IN 509—10 ἐκ μὲν-οὐδέ, τ 601—064. 2)adv.loci
Ξ 313—14 € 593—95 X 158 x 98—99 ἃ 241—42.
3) adv. temporis Φ 40— 42 343 —48 "P250
—852 £2 685—586 (x«l νῦν μέν) 9 120—26 & 59
Ameis versum 75 respondere putat. & 528—29
φ 190—94 958—59 χ 426 μὲν-οὐδέ, w 142—43
(μὲν 0v) 371 h.Ven. 260—692. μὲν γάρ 1'439—40.
Og-ufv hymn. Cer. 484—38 ὡς τότε μέν cf. A
001. 4)adv. modi Θ 161—63 φ 334—35 I 100
—101 Am.-He. K 244—435 Am.-He. v 218—20. —
d) pronom. 1) personal. o 515 4416 μὲν-οὐδέ,
μέν-δέ 944—45 A 81—84 465—067. ἀλλ᾽ ἐμὲ
μέν 3P 78—80 sequitur x«i δέ. A 18—20 Am.-
He. ad L, Naegelsbach Anm.3 p. 7, Baeumlein
Part. p. 166, H 99—101 P 75—79 Am.-He. hymn.
XXI 1—3 ὃ 743—44 uiv ἄρ" ἀλλὰ σὺ uv sim.
H115—16 Y 136 —37 X 922 340—41 xal σὺ
μέν hymn. XVI 5. XVII. 10—11 XXVI 11—12.
9) demonstr. οὗτος 4219—20 Φ 556—57, μὲν
δή ὃ 551, μέν γε Ap. Pyth. 280—82, κεῖνος P
708—09 μὲν δή-οὐδέ. αὐτός E 460—061 μέν
om. O Flor. Rom. X 462—63 II 466—067 de ge-
nuitate loci v. Hentze in Am. app. VI p. 16 s.
0 532— 34 Am.-He, Faesi-Kays. 3) pron. 9
7 τό A 183—84 Naegelsbach An.* ad ]. A 191
Naegelsbach ib. Faesi-Fr., Duentzer, 368—69 B
509 595—926 / 292 364 491, E 139 μέν τε-δέ τ᾽
οὐ, 148 H 461—962 Ariston. schol. AV ἀϑετοῦν-
ται στίχοι xB' (443—064) ἠϑέτουν ot περὲ
Ζηνόδοτον zal Αριστοφάνη καὶ αὔτος ᾿Αρί-
σταρχος, Θ΄ 1358 ---θ 257—58 323—24 I 19] ---279
.1148 398—294 426 N 656—60, 706—07 μέν τε-
δέτε, 361—062 446—47 056—59 cf. Am.-Hentze.
locus expungitur ab Arist. et Aristophane cf.
Ariston. in schol. A, retinetur a Zenodoto. 0572
430 4 171 Π 116—17 cf. Goebel Ztschr. f.
Gymn.-W. 1860 XIV p.961, Friedlaender Ariston.
p. 959. Π 317—21 Νεστορίδαι δ᾽ ὃ μὲν-τοῦ
δ᾽ ἀντίϑεος Θρασυμήδης cf. Ameis-He. Ariston.
schol. A. z. δ' πρὸς τὸ σχῆμα ὅτι ἀντὲ τοῦ
Νεστοριδῶν ὃ μὲν ᾿Αντίλοχος οὔτασεν "Av-
τύμνιον, ὁ δὲ Θρασυμήδης Πάριν cf. Friedl.
Ariston. p.19. 17726—27 addubitatur locus a Bern-
hardt, Beitr. zur hom. Kritik Verden 1873 p. 4,
Hentze in Am. app. VI p.30 s. JH] 789—91 P
193—94 700—01 cf. € 131—32 (τὸν μὲν-οὐδέ),
Σ 57—59 — 488—41 99—100 389—91 468 Y 321
— 92 vel versibus 322— 94 expunctis Ariston.
auctore 395, Φ 383—85 X 226 P 120— 21 807
— 09 £2 281—83 719—20 « 116—17 146—48
360—65 8 46—48 Am.-He., Koch, ὅ 166 μὲν-οὐδέ,
ὃ 448—250 521—924 s 486—87 ζ 229—830 7 64—66
Am.-He. . 299—302 x 159—61 μὲ 32—33 v 17
—]18 118—16 267— 69 & 35—36 420 (μὲν-οὐδέ)
o 922—923 474—'jb 478—179 o 54—55 o 282
— 83 Am.-He. v 211—13 φ 354—56 ὦ 242 —43
386 504—058 h. Ap. Pyth. 19—22 Ven. 273—76 278
1056
— 80 [274—75] cf. Baum. p. 273, Matthiae, Franke.
ep. 4, 11—13 (μέν τε- δέ), h. Cerer.293—94. μὲν
δή, O 3—4 cf. Ameis-Hentze, £2 722. μὲν τε-
οὐδ᾽ ἄρα τε O 973—714. μέν τε-δέ τε v. supra Φ
960—61. μὲν ἄρ᾽ E550—52 578—80 663—968 cf.
Ameis? X 692—99 7670—72 O 100—01 3 200—
ΟἹ £ 41—48 versus 42—47 posteriore aetate inter-
positi esse videntur cf Bergk. Gr. Litt. I 672
Adn.44. ν 219 o 461—63 z 449—592 τ 414—106
459—692. dic o(cet.) μέν 1597—98 N 81—88 E
352—54 Q9 22—93 B 110—11 cf. τ 156 c 146.
y 301—03 χ( 241—42 7 156—257, 300—01 μὲν-οὐδέ,
ὦ 19. dc oi μὲν τοιαῦτα πρὸς ἀλλήλους ἀγό-
ρευον E 431—32 H 464—65 2/368—69 7 534
—85 9333—34 & 409—10 o 290—91 v 172—738
X 160—61 v 288—89 ὦ 98—99. ἀλλ᾽ ὃ μέν
cf. Mutzbauer Part. μέν I p. 92 adn. 13 .N 180
—S81 P 305—06 X 299 η 60 hymn. Merc. 134
—385 cf. Hermann ad l.l, Baum. p. 209, Schulze
de hymn. in Merc. p. 28, Ilgen observ. p. 404 s.
x«l 0(cet.) μέν 4 446—47 T 249—50 4 110—11
O 119 302 s 430 460 $ 75—76 μ. 171 v 20—23
hymn. Merc. 63—64 42 271—172, T 280—81 x«i
τὰ μέν... χάϑισαν δέ-ππους δέ. Articuli vice
ὃ ἡ τό fungi videtur 44 267 τὸ μὲν ἕλκος ἐτέρ-
σετο, παύσατο δ᾽ αἷμα Am.-He. cf. 818. Τ' 91
—098 τὰ μὲν ὅπλα-νῦν δ᾽͵ O 73— 74 αἱ μὲν
᾿Αχαιῶν χῆρες cf. Ariston. ἀϑετοῦνται. Κὶ 327
--ῶ8 τ115--10 τὰ μὲν ἀλλα-μηδ᾽ οἵ. Koch, Am.-
He. καί ῥ᾽ 0 μὲν Ἑρμῆς hymn. Merc. 507—11.
— 6) verbis A 454 cf. II 937 ad h.l. Ariston.
ἀϑετητέον. idem ad illum ὅτε χατὰ τὴν Πατρό-
χλου ἔξοδον οὐχ ὀρϑῶς λέγεται, ἐντεῦϑεν
μετενεχϑείς cf. schol. V ad Π 237; defenditur
a Duentzer Zenod. p. 170. B 240, E 138 μέν τ᾽ -
οὐδέ, O 402—03 1'210—211 Σ' 585—806 « 232
—34 4394 μ 395 &193—95 7 283 Ariston. in
schol. HQ Vind. 133 νοϑεύονται wj (281—98)
ἀϑετεῖ χαὶ Ζηνόδοτος cf. Eust. 1803, 4 1855, 2.
hymn. Ap. Del. 165—66 Ven. 970—71 XXX 9—11
ν 246—47 398—99 Ariston. in schol. Η ἀϑετοῦν-
ται. cf. v 493—934 o 428. — f) numeral. 4250
—52 4 —10 cf. Am.-He.* Y 269 Ψ 288—90 H
162— 63 s. 7 110 hymn. Cer. 446 —47 464—605.
eiusdem enuntiationis singulis membris μέν et
δέ appondninE T 248—44. — g)praepos. T 62
— 63 ἐχ μὲν Κρητάων γένος εὔχεται cet. — IT. per
μέν-αὐ (cf. Duentzer Ztschr. f. Gymn.-W. 1866
XX p.466) duo enuntiata inter se opponuntur,
ita ut μέν ponitur post 1) Subst. B 763— 68
Am.-He. cf. Duentzer ad B 493. 1'330—32 cf.
4 17—19 11131—33 T 369—71 —2) Pron. 8) ὃ 7;
τό 44103—04 108—09. £13 ἀλλ᾽ ὃ uiv-viv
αὖ cf. Am.-He.* νῦν αὖ Bekk.?, Baeumlein, Koch,
Faesi-Kayser?, Nitzsch An. ad l.l. νῦν δ᾽ αὐ La
Roche cum libris BLQ et Duentzer. cf. Nitzsch l. 1.
b) pron. rel. 4232—40 χαί ῥ᾽ otc μέν-οὕς τινας
αὖ. c) demonstrativo αὐτὸς ad duo eiusdem
enuntiati membra inter se iungenda μέν, cui po-
stea «v respondet, additur ó 209—10.— 3)ad verb.
Ζ119--ϑέπρῶτον μὲν-δεύτερον αὖ — III. per u£v-
«tt (cf. Duentzer Ztschr. f. Gymn.-w. 1866 XX
p. 466) duo enuntiata inter se iunguntur, μὲν parti-
cula posita post 1) Subst. 5816—19 IN 195—97.—
2) Adiect. Φ 190—91 χρείσσων μὲν-χρείσσων
αὖτε. --- 3) Adv. a) temporis H 29—30 290—91
0141—42 4 484—85 M211—15 αἰεὶ μέν-νῦν et.
optimi codices, vulgo νῦν δ᾽ αὖτ᾽ La Roche. cf.
Ameis-He., Faesi, Franke. b)loci 7'240—41. —
4) Pron.a)9 ἣ τό 0333—37 Ariston. ὅτι πρὸς τὸ
δεύτερον πρότερον ἀπήντηχε παρὰ τὸ ἔϑος xal
μέν
ἐξ ὀνόματος ἀνέλαβεν cf. Lehrs Ar.? p. 11, ὡς οἷ
μὲν- Νέστωρ αὐτε O 367 —70 totus locus expungi-
tur a Lachmann Betr. p. 59, Duentzer hom. Abh.
p. 78 131 aliis cf. Hentze in Am. app. V p. 104.
b) demonstr. χ 5—6 οὗτος μὲν δὲ-νῦν aive. —
IV. μὲν- αὐτὰρ duas enuntiationes inter se op-
ponit, particula μὲν posita post a) Subst. 4 50
—b1 Naegelsbach An. ad 1.1. B 102—093 s. tribus
αὐτὰρ sequentibus, 0 268 1 68 168—069 καὶ 29—30
44 300—04 de enumeratione heroum v. Fried-
laender, Homonymie N. Jahrb. f. Phil. vol. 71
p. 544, .4 320—291 M 191—93 O 477—178 T 63
83 4 262 ἱππεῦσιν μὲν πρῶτα ποδώχεσιν dyAd.
ἄεϑλα δῶχε, quibus respondere videtur653 αὐτὰρ
ὃ πυγμαχίης ἀλεγεινῆς ϑῆχεν ἄεϑλα. deinde
item ab αὐτὰρ incipiunt 798 850 884, ab δὲ 700,
quibus versibus quae praemia ceteris certamini-
bus proposuerit Achilles explicatur. certo inde
intellegitur particula μέν, cum habeat natura no-
tionem affirmandi, quam non desiderat adversati-
vam. cf. 439—855 Ψ 8068 --Οθ £2 58—59 « 84—88,
215 μέν τε-αὐτάρ schol. HM: 7j μὲν μέν ἀπό-
λυτος, 5 δὲ ἐγώ ἀντιδιαστολὴν ἔχει πρὸς τὴν
μητέρα. cf. Duentzer, Koch, Faesi-Kayser, Nitzsch
zur Od. I p. 215. à 411—12 μέν τοι (dat. eth.),
y 57—58 4 620 9.40 340— 42 1. 288—86 4 150
—52 x 239—40 4190—92 4 926—28 ξ 171 spu-
rius Nauck. o 248—44 q 103—05 Ap. Py. 11—16
(μέν c£), Merc. 68—69 1' 315, 4 424 μέν τε sic cod.
AL Vrat. c. vulgo. μὲν τὰ La Roche, E 458—59
884—85 Z 213--14 II 694—96 P 396. Tota res eo-
dem casu expressa distributionem per μὲν-αὐτὰρ
factam antecedit B 404—05. lunguntur μέν ó«
B 48—50 O 487, μὲν γάρ 4226—31 t 513—135,
ἀλλὰ-μέν O 472—174. — b) adject. I' 68—69
11 131—32 ἡ 251—952. . 172—313 4 442. Duo eius-
dem enuntiationis membra inter se opponuntur 8.
125—926. — c) praepos. o 165—67 σὺν μὲν
Τηλεμάχῳ-αὐτάρ. --- d) verba A 459—64 avéov-
σαν μὲν πρῶτα-αὐτὰρ ἐπεί cet. cf. B 722—297
c 304—06. — e) pronom. «)personalia ξ 473
—'16 hymn. Cer. 417—929 cf. Voss ad h. in Cerer. p.
195. A127 H 357—961 ubi vis affirmativa maxime
est conspicua cf. Am.-He. Ν 751—952 ,£ 5—8 O 401
P'717—18 T 319 Y 206—08 4 186—87 .X 482
—83 o 488—91 JM 366—68 o 503—04 ὦ 214—16
v 351— 52 hymn. Ven. 244—47. Duo eiusdem
enuntiationis membra inter se opponit .Y 478—79
(Lj ἄρα γεινόμεϑ' αἴσῃ) ἀμφότεροι, ob μὲν ἐν
Τροίῃ Πριάμου κατὰ δῶμα, αὐτὰρ ἐγὼ UA
σιν. Cum aliis particulis coniungitur: x «1 σὺ μέν
hy. Ap. Pyth. 367— 68 Merc. 579—80 cf. Hgen
obs. p. 350 Wolf prol. 64, hymn. IX 7—8, XIX
48—49. XXVIII 17—18 et XIV 6, XXI 6 ubi
lacunae exstant. 8) demonstr. ὅδε d» 295
—93 ἀλλ᾽ ὅδε μέν, μέν non ad ἀλλά urgendum
valet, quod Naegelsbach An.! p. 166 vult. cf.
Mutzbauer Part. μέν I p. 22 adn. 13, Duentzer?,
Koch adl αὐτός £ 450—851 totus locus ex-
pungitur ab Ariston. O 132—34. y) ὅ ἥ τό A33L
- 838 D'326—98 377—718, E 141—42 μέν 7 -αὐταρ
cf. 4 477—718, 481 E844 847—49 Θ 270—71 364
382—84 .1 929—830 742—44 aut τὸν μὲν-ἐγὼ δέ
742—43 inter se respondent. locus spurius cf. Am.-
He. app. ad .1 044 s. IN 689—91 Am.-He. de loci
genuitate v. Hentze in Ameis app. V p. 14 s. p. 42.
N6941—98 X421 T 267—68 Y 458—60 P 875
—'T6 Q9 2—3 « 151—56 Hentze, Faesi-Kayser,
Duentzer, aliter Ameis. y 162—65 sequitur bis
part. δὲ versu 167 s. ε 249—43 η 229—830 275
$9 310 :98—100 398—99 x 165—66 479—80 1
,
627—928 u 148— 44 431—382 v 439—£ 1 cf. Ameis-
He. Anhang, Duentzer, ξ 80 o 367—68 o 254—55
9 227—98 Koch, v 139— ^40 χ 478—80 ψ 295—97
schol. HQ Vind. 56 ad 296 τοῦτο τέλος τῆς
Ὀδυσσείας φησὶν ᾿Αρίσταρχος καὶ ᾿ἀριστοφάνης
cf. schol. MV Viud. 133 Eust. 1948, 48. , quo facto,
particulae μὲν vis ea est, ut pronomen 0] augeat et
affirmet. 1/399—406 ὦ 220 h. Merc. 315—17 locum
elimandum censent Ilgen, Matthiae, Schulze, de
h. in Merc. p. 32 s. contra Baumeister p. '923
tutatur, item Franke, neque Hermannus haesitat
in loco. Merc. 315—16. Uno loco per μὲν- αὐτάρ,
id quod saepius μὲν- δὲ particulis adhibitis usu
venit, distributio fit, ita ut res dividenda cum
participio coniuncta in nominativo casu, qui
quidem ,genetivi partitivi locum tenet, antecedat
T 230 ὡς οἱ χρύ GEOL ἐόντες, ὃ μὲν λάε ,»έβρον
ἀπάγχων Ι αὐτὰρ ὃ ἐχφυγέειν μεμαὼς ἤσπειρε
πόδεσσι cf. Classen Beob. 136. Coniungitur
cum aliis particulis x«i ὃ μὲν cet. Z 473—174
H117—18 0 521—23 (829—31 o 480—81, ἀλλὰ
τὸ μὲν v83—87, ὡς ὃ μὲν cet. [1 de genui-
tate loci v. Bekker hom. Bl. II 34, Lehrs Arist.?
382 s. 499—101 X 1—3 ?I expungitur à
Lachmann Betr. 85, contra Faesi-Fr. ad P 423.
£1—2 $ 514—15. μὲν ἄρα Θ 495—26 O 405
2148 202—03 Φ 203—05 298— 99 42 188—89
673 —15 x 92—95 Ἐς 411—13 o 43—44 zm 177,
μέν ῥ᾽ P609—10, μὲν δὴ w49—50 μὲν γὰρ A
341 expungitur locus a Duentzer N. Jahrb. suppl.
. II1850, Bernhardy gr. Litt.? IL 1 p. 166. Tota res
eodem. casu expressa antecedit distributionem per
μὲν- αὐτὰρ᾽ factam 2 509—11 vo δὲ μνησαμέν ω,
ὃ μὲν-αὐτὰρ ᾿Αχιλλεύς. Articuli vice ὃ fungi vide-
tur I1 194 oc τὴν uiv πρύμνην πῦρ ἄμφεπεν"
αὐτὰρ κτλ. cf. Y 75. —f) . Adv. c)temporis A601
— 05 τότε μὲν-αὐτὰρ ἐπεί, I 705— 07 pov μὲν-
αὐτὰρ ἐπεί, 41628—29 πρῶτον μὲν-αὐτάρ, 0390
—95 εἕως alii τείως μὲν-αὐτὰρ ἐπεὶ cf π 139—42
τείως μὲν-αὐτὰρ viv, 0547 — 49 ὄφρα μὲν-αὐτὰρ
ἐπεί. II 495—97 πρῶτα μὲν-αὐτὰρ ἔπειτα cf. 532
—34 Ψ 231—238 “2791. 99 χ 448. 52 ψ 131—33
41420—22 2543—47 q 157—59. μέν δα q 32.
B)loci £2 324—925 Ν 799 πρὸ μέν τε IN 800 πρὸ
μέν. y) post praepositionem in tmesi ita ut
duo eiusdem enuntiati membra inter se opponan-
iur v 2. δ) coniunctiones ὄφρ᾽ ἂν μέν
χεν-αὐτὰρ CEN «t 44 187—91 202—07 Nauck
Mél. Gr.-Rom. III p. 15 s. zoc μὲν. Scribere vult
cf. Herwerden quaest. ep. p. 20, ὄφρ᾽ ἂν μὲν
enim praeterea non reperitur. ε 361—63 ζ 259
—60. ὄφρα μὲν-αὐτὰρ ἐπεὶ M 10—13 cf. Nie-
berding paratakt. Anknuepfung des Nachsatzes
p.4s. Non recte Lahmeyer de apod. part. δὲ
usu p. 13 ὄφρα μὲν cum τόφρα δὲ (19) a quo
en. principale incipit, iungendum esse putat. χ
116—119 ubi apodosis incipit a simplici τόφρα.
M 141—43. y 126—30 part. μὲν vim affirmandi
esse malim, quod longiore intervallo quam asso-
let ab αὐτὰρ abest. h. Merc. 350—52 ὄφρα μὲν
οὖν cf. Eberhard Spr. der hom. hymn. II p. 16.
0 361— 67 ὄφρα μὲν οὖν δὴ-αὐτὰρ ἐπεί ῥ᾽. toG
μὲν-αὐτὰρ ἐπεὶ Y 41—47 οἵ, Nieberding para-
takt. Anknuepfung p. 5, Duentzer, Koch, Faesi-
Franke. Non recte ,Lahmeyer de apod. δὲ usu
p. 13 εἵἴως μὲν et τόφρα δὲ (42) & quo apodosis
incipit, inter se respondere iudicat. h. Ven. 225—28
ὡς μὲν- αὐτάρ, Apoll. Pyth. 315— 17. ὡς μὲν
ἐγὼ... ὄρουσα, ὡς ἐμοὶ εὔχεσϑαι" αὐτὰρ ὁ βω-
μὸς zi. ubi μὲν particulae significatio aftir-
mandi potius esse videtur. — V. μέν- ἀτάρ duas
Lex. Hom. ed, Ebeling.
μέν
1001
enuntiationes inter se opponit particula μὲν po-
sita post a) subst. /216—17 h. Cerer.57 μὲν γάρ.---
b)adiect. o 307.—c) verba 71413.— d) pronom.
«) personal. Z84—80 cf. Ameis?, Koch, Duentzer
AX 508—10. ἀλλὰ σὺ μὲν Ψ 892—93. '8) δ ἣ τό
y 297 —99 (uiv ἄρα) Καὶ 99—100 y 453—954.
EP τὸ uiv A 165—006 cf. Am.-He., Duentzer,
Naegelsbach An.' exc. XII, Nitzsch An. II p. 6.
— e) adv. K 487—88 ὡς μέν. — VI. μέν- ἀλλά
duas enuntiationes inter se opponit, particula μὲν
posita post a) Subst. P 381—32 ὃ 774-ἰ0 9
174—75 spurii Hentze in Am, app. ad 169, ξ 480
—82 φ 344—50 hymn. Merc. 220—21. μὲν δὴ
ν 10—13 v 293—97 1» 257—060. In eodem enun-
tiato duo membra inter se opponuntur A316. —
b)adiect. 4 22—24 Am.-He. 376—78 K Je-
Am.-He. h. Ap. Del. 63—66 ὃ 240—42, μέν óc €2
677—719, μὲν γὰρ q 232—834. In eodem enuntiato
duae res inter se opponuntur: /'214 E 801. —
c) praepos. o 425—27.— d) numeral. 451—57
Am.-He., ἐννῆμαρ sim. £2 784—85 8 106—07 &
397—99 o 416—77 τ 151—52 Cerer. 47—51.
— e) pronom. «) personalia à 282—84 εἐ 224
—98 x419—21. μὲν γὰρ y 276—718. B) )demonstr.
οὗτος B210—12 ὃ 485—86. τάδε μὲν υ 811
— 14. κεῖνος ξ 188—85. αὐτὸς II 239—40.
p 5 τό 4 168—69 Ameis 1 458— 59 de loci
ehuitite v. La Roche adl. Friedlaender Ariston.
p. 164, Lehrs Ar? p. 340. I471—74 T 30—34
ε 185—937 487,—88 | 595—96 hymn. Cer. 125—28
9 67— 68. μὲν ἄρα X X 79—80 h. Ap. Pyth. 236—40,
ἀλλ᾽ ὃ μὲν «262—064 & 375—178, μὲν γὰρ ἡ 304
—05. — f) adv. «) temporis Κὶ 548—50 T 160
— 067 y 265—69 à 267—69 2 416—18 ὦ 87—90
162— 64. B8)loci ἡ 259— 61 x 467—869 ξ 285
—87. y) modi o 513—14. — g) verba É 170
— 72, Am.-He. sed etiam ita locus intellegi potest,
ut inter se respondeant εἰσὲ μέν μοι παῖδες-
εἰσὶ δὲ λαοί. --- h) coniunctiones ὄφρα μὲν-
ἀλλ᾽ ὅτε δὴ 1 550—853 cf. Nieberding paratakt.
Anknuepfung des Nachsatzes p. 4 s. qui refutat
Lahmeyeri sententiam, qui de ,apodot. part. d£ usu'
p.13 ὄφρα μὲν-τόφρα δὲ a quo incipit apodosis,
inter se respondere dicit hisce locis 7 550 M10c
957 (56. stoc μὲν-ἀλλ᾽ ὅτε δὴ N 148—45
Ameis- Hentze cf. P 727—938 730—32 1 327—29.
ἕως μέν ὁ δ᾽, B 148—650 Am.-He., Krueger dial.
69,27 adn. ὅτε μὲν-ἀλλ᾽ ὅτε ᾿δὴ T 226—28
totum locum spurium iudicat Friedlaender anal.
Hom. Ρ. 4745. εἰ μὲν-ἀλλὰ Ψο14-- 79. ὥς μὲν-
ἀλλὰ 2. 534— 88, ubi vis affirmandi adhuc facile
cognoscitur. zo iv μὲν- ἀλλ ὅτε δὴ &229—35.
IV. μέν-δέ 1) duas enuntiationes coniun-
gunt ita, ut ipsis vocibus inter se opponendis adici-
antur. QUT impedit, quominus etiam hic u£v
particula saepe plus minusve notionis principalis
affirmativae retineat. Atque ponitur post a) subst.
4A 306—08 470—72 485 —87 B 437—39 494—511
I' 2—8 195—96 422—23 4 13—14 353 — 54 E32
—34 (247 —48 v. l. υἱὸς μὲν ἀμύμονος pro μεγα-
λήτορος) Z 219--20 H 214—15 258--Οὐ 862---ΟὉ
389—92 0 1—2 25—26 88---80 [466 5.11 174—75
y 388—39 q 270—71 K 414— 16 Am.-He. 527
—28 1532—33 Arist. in schol. A ἡ 0. 0. πρὸς τὸ
δεύτερον πρότερον ἀπήντηχε cf. Lehrs Arist.?
p. 11, Friedlaender Ariston. p. 19, 1 38—39 4
47—49 150—51 233—34 486—87 M 16—17 N
527—938 586—93 Ariston. ἡ ὅ. Jo. ἐπὶ τοῦ Ἑλένου
ὕστερον εἰπὼν ἀπ᾽ αὐτοῦ ἤρξατο, Πριαμίδης
μὲν ἔπειτα πρὸς τὸ δεύτερον ἀπαντῶν cf. Lehrs
Arist.? p. 11, JV 605—06 X 98— 99 286—92 O 295
67
1058
—96 337—38 I[251—52 νηῶν μέν" πρὸς τὸ
πρῶτον ὑπήντησεν schol V, 337—39 477-- 79
762—63 Ρ 195- -28 Σ᾽ 2974-- Τῇ 312—13 T 1—3
171---Τ Y 45--44 4 17—18 292--84 581—$82
X 111—12 495 iP 162—63 789—90 818—20 Ὁ
694—96 740—42 « 127—830 274— 75 de constr.
v. schol. EQM Nitzsch ad Od. 1. L, Thiersch στ.
Gr. 396. similiter Faesi- Kayser, Koch, Hentze
in Am. app. ad l. aliter Voss Randglossen p. 50
46, Doederlein Gloss. Nr. 2441, cf. etiam Kuehner
ad Cie. Tusc. 124. 8 252—53 y 151—53, ὃ 39—43
ubi post prius enuntiatum ad ea quae antea
narrantur, accuratius explicanda z«i τοὺς μὲν
κατέδησαν interponnntur, 499—512 Αἴας uiv.
δάμη-σὸς δέ nov ἔχφυγε χῆρας ἀδελφεός in
versu 511, ubi cum aliquatenus quae antea ex-
posita sunt, verbis ὡς ὅ uiv ἀπόλωλεν .repe-
tantur et comprehendantur, particulae μὲν vis
est affirmativa. hic autem a plerisque expungitur
v. supra. d 212—13 € 59—61 154—956 7; 160—61
L6—7 x47 307—08 338—39 511—12 ε 399 2
256—57 4 86—87 ἀϑετοῦνται schol. HQ Vind.
133 ct. Duentzer hom. Abh. 452, Carnuth Ariston.
p. 114, Ameis-Hentze in app., Nitzsch ad Od. 1.1.
4 168 400—01 ν 180—81 363—65 o 37—38 102
—04 353—858 “αέρτης μὲν-ἢ δ᾽ inter se referenda,
quod Ulixes antea et de patre et de matre ro-
gavit. z 173—74 330 alii μέν᾽ legunt v. Koch.
895- 98 365— 66 o 499—500 c 192—986 nisi quis
particulae μὲν vim affirmandi, quam quidem,
aliqua ex parte hic servavit, solam ac meram
esse iudicat. Hentze in Am. app. ad l.l. versus
aliter collocandos esse censet; Duentzer, cum
non recte part. μὲν ad vocem, quae sequitur,
pronomine 07 seiunctam, refert, ᾿μὲν et x«i inter
se respondere opinatur. σ 418—920 360—61 τ 210
—11 268 433—535 548 v 34 67 84—85 136—37
2. 120—232 249—50 v 243 355—57 χτήματα
μὲν- μῆλα δ᾽ -πολλὰ μὲν- ἄλλα δ᾽. hymn. Ap.
Del. 90—91 Merc. 401— 03 499 -- 81 508 -- 04
Ap. Pyth. 58 cf. Boettiger ap. Matthiae ad v.
53 5. llgen obs. p. 989 Ap. Pyth. 309 325—926
Merc. 139—40 Ven. 170—71 ep. ΧΙ 4. μέν τε-
δέτε cf.supra. 1593—94, .1398-94, μὲν ἂρ x 403
— 04 423—24, μέν ῥ᾽ o 29— 80 in libro H ὁ
omittitur, quem sequuntur Am. -He., FSK ἐς
Duentzer. μὲν γὰρ v 390—992, μὲν γὰρ δὴ E 55—51.
καὶ... μὲν 41148-- 45. Duo vel tria δὲ sequuntur A
433 s. Ὁ 515—16—18 Ὁ 161— 62— 66. υ:Ξ 351—53
—54 χ 966 s. O0 329— 33 "Ezra utv ior
τε καὶ ᾿Ἀρχεσίλαον ἔπεφνε, τὸν μὲν-τὸν ὁὲ --
Αἰνείας δέ. — b) adiect. ἄλλος B 109 Γ' 88
90 234—36 H 49—50 .1 636—37 N 730—([31]
32 X 244—47 ubi μὲν part. eadem est affirman-
tis, 087 T 309—10 Q 751—54 « 11—13 9 82
—84 3[286—87] cf. Arist. in schol. Didym. Bergk
gr. Litt. I 667, ε 110—11 — 133 —34 9 93—94
532—33 o 503—04, B 211—12 μέν ῥ᾽, y 86—90
μὲν γὰρ-δ᾽ αὖ. τόσος X378 Am.-He. Post vera
adiectiva B 529—30 I'193—94 E70 .1408—09
382 T'222—923 Spitzner ad Il. exc. XXX 1.83s.
et 86, Y 30 $2398 8104—05 — c 139—40 cf. τ
149— 50 hymn. Cer. 237—39 ubi verba ἀλλά μιν
ἡματίη μὲν ἐυστέφανος a Vossio addita sunt.
Baumeister p. 308 ἤματα μὲν coniecit. ζ 93 μὲ
113—14 341—492 :P 530—31 μὲν γάρ. 'P 590 μὲν
γάρ τε-δέτε, β434-- γῖ] παννυχίη μέν ῥ᾽ 1 γε καὶ
ἠὼ πεῖρε χέλευ ϑον, quibus respondere videntur
yl ἠέλιος δ᾽ or ópov σὲ et quae deinde sequuntur
v. 4 οἱ δὲ IlvAov . .i£ov cf. Faesi-Kayser?, Am.-
Hentze, Boe Nec minus inter se cohaerent
μέν
librorum yó, qy, νξ exitus et initia. Sed Duentzer
ad l. l. v. v. 430—34 eiecit et ἠέλεος δὲ q.s. verba
ad 8 499 ἡ δ᾽ ἔϑεεν κατὰ χῦμα διαπρήσσουσα
χέλευϑον refert. — c) pronom. αὐ personal.
4A 522—93 Z2 994—925 O 370 I 962 421—27 A4
523—924 706—07 776 X 959—253 (ἢ τοι ἐγὼ μὲν)
€ 86—87 140—42 .Y 123 335—36 7; 318—19 z
31—34 λ 935 82—83 u 244—45 214—17 v 282
— 88 297—98 $ ξ 345 — 46 o 593—94 v 335 — 36
7 367 (ἐγὼ μὲν-σὺ δὲ) ὦ 173—75 hymn. Ap. Del,
74—75 cf. E. Eberhard Sprache der hom. Hymnen:
I p. 6, 1 97 (coi μὲν-σέο dt) ubi vis aífirmativa
particulae facile cognoscitur, .Y 18 hymm. Cer.
248—49 σὲ μὲν Voss et Buecheler, σε Mose 9
ἥδ᾽ Herm. apud Schneidewin et Baumeister μὲν
non legitur. cf. praeterea contra Vossium Franke
ad Ll ἀλλὰ σὺ uiv Z279—80 P 479— t0 B
988—91 r 44, ἀλλ᾽ ἐμὲ μὲν ἡ 215—22, ἀλλ᾽ uiv
μὲν hymn. Cer. 135—37.— g) demonstr. οὗτος
O 109 4 619—20 T 8—10 y 359—860 z 449—45
Δ 348—850 u 37 *P 529—953. αὐτὸς β 190—92 7
40—42 Ξ 129—31 zx 814--Τὸ μὲν γάρ. --- y) δ
τό À319—13 389—91 531—353 606— 09 Bà
β 8 schol. MQS οὐδὲν uiv ἀντιπράττουσιν ot
στίχοι (1—8) πρὸς τὴν παροῦσαν ὑπόϑεσιν,
οἰχειότεροι δὲ μᾶλλόν εἰσιν ἐν IA. B 52 schol.
S οὗτοι μὲν oi κήρυχες-οἱ Ayatol δὲ συνη-
ϑροίζοντο, B 444 4 489 E 18 36—37 145—46
2585---ὃὲδ 245—147 271-- -12 261—063 321—23 598
—94 657—60 720—22 H 121—393, 6 317—18 m
335 K 125—926 354 H 8—11 7j 9. 0... x«l npoc
δεύτερον πρότερον ἀπήντηκε Ariston. cf. Fried-
laender Arist. 127, Lehrs Arist. 1l, 41 333—35
472 ὡς εἰπὼν ὃ μὲν ἦρχ᾽, ὃ δ᾽ ἅμ᾽ ἕσπετο εἴ.
O0 559 II 632 N 389--40 P 82—83 T 309—10.
4 373—175 M 443—45 469 N 2—3 218 491
—924 v. v. 421—923 ex Θ 330 s. translatos esse
iudicant Franke N. Jahrb. f. Phil 73 p. 7
Naber quaest. Hom. 176 s. Ν᾽ 578 —80 640—
699—701 spurii? cf. Hentze in Am, app. V p. 148.
49. N 719—921 Ξ 72—73 155—57 294- -95 0 149
—b50 455—057 544—45 703—04 II 189—91 402
—04 813—16 P 705—06 € 499—500 527 582
—83 T 208—05 277—178 Y 321—295 394—958
456—57 468—69 d 504—05 7/3—4 58—59
—87 454—55 641—42 702—04 (τῷ μὲν vi
σαντι — ἀνδρὲ δὲ νικηϑέντι) 868 435—837
—84 605—06 « 106—09 360—65 γ370---τῷ 396
—97 ὃ 5—10 Eust. 1480, 24 Διόδωρος ὃ , Apt
στοφάνειος ὅλον τὸν γάμον περιγράφει ἤγο
ἀϑετεῖ εἴ. Bergk gr. Litt. I p. 666 s. adn. 3l,
ε 229—30 C 55. δὲ 7 119 332—33 ε τὸ 382—898.
429-- 80 z 205 391 2 625—26 & 356—57 435
444 g 302—04 r 277—178 v 158—59 160—61
54 269—70 ὦ 42;—29 Am.-He. hymn. Merc. 1
—97. μὲν ἄρ᾽ Dl'818—14 448—49 E
133—34 57175 44 210—11 M 131—37 4 43
—927 P219 Q9 339)—31 610—13 « 319— 20
258—59 δ᾽ 302—04 x 107—09 o 454—855 4 )
9 503—04 schol. H. Vind. 133 »οϑεύει "Aotatapyo
item Bekker. contra Am.-He. in app. ad 1.1. o
c 197—99 440—44 455—56 Am.-He. ad l. 1. et
in app. Koch, Faesi-Kayser. aliter Duentzer, v
109—10 7 493—500, μέν 9a € 491—509, μὲν δὴ
E 568—10 0 345— 48, μὲν γὰρ Y 107 D'631—388
X 149—51, μὲν γὰρ δὴ. 4 820---ΣΓΥ £218 hymn.
Merc. 344—46 τῇσιν μὲν γὰρ βουσίν, ubi τῇσι
articuli loco usurpatur. μέν τε-δέ τε B 90
t' Naegelsbach An.? p. 213 idem esse quod r1
τοι contendit, cui recte obloquitur Spitzner
Il exc. VII p. XXII s. XXV s. P 519— E
P
304—05 ταὶ μέν τ᾽ -οἱ δέ τε illae intellegendae
suut ὄρνιϑες, hi autem αἰγυπεοί, ab aliis οἱ δὲ
accipiuntur venatores cf. schol. Μ Vind. 133 56,
Am.-He. in app., Duentzer, Koch, Faesi-Kayser.
JN 279—84 τοῦ μὲν ydo τε-τοῦ ὁ. A 290—22
ἀλλὰ τὰ μέν τε-ψυχὴ δέ, ubi μέν τε simul af-
firmare videtur pronomen. cf. 1] 285 —29 spurii
v. Hentze in Am. app. VI p. 40. μὲν- δέ τ᾿ 9
526—927. ἡ τοι ὃ (cet.) μὲν Z 404—05 Ν 614
—15.0 634—235 Il 402—04 4» 67—68 z 180—81.
καὶ ὃ μὲν 1'293—95 4 112—138 E 344—437 I
210—11 0 431—35 X 454—55 JN 564—065 595
—99 P 615 —16 Ῥ 243—45 8 21—22 « 72-18
»122—25 o 181—383 v 370 v 176—77 189—90
hymn. Merc. 62 cf. E. Eberhard Spr. d. hom.
Hymnen lI p. 15, Ilgen obs. p. 374, Baum. p. 196
ad v. 58, Schulz de hymn. in Merc. p. 21, hymn.
Merc. 106—908 cf. Schulz l. l. p. 27, Eberhard ib.
Stadtmueller N. Jahrb. 1881 vol. 123 p. 537. καί
Q ὁ uiv 1 634—835 K541 2597 Y 370 ε 195—98
44413. ἀλλ᾽ ὃ uiv cet. H 229—31 Ν 184—985
162—64 ,Ξ 119 142—43 schol. V ad v. 143 πε-
ρισσὸς ὁ στίχος καὶ ἡ λέξις νεωτέρων cf. Hentze
in Am, app. V p. 56, € 252 « 22—26 nisi μὲν
affüirmativum accipere mavis, ita ut οἱ δὲ δὴ
ἄλλοι verba artius cum iis quae proxime ante-
cedunt ἔνϑ᾽ 4 γ᾽ ἐτέρπετο δαιτὲ παρήμενος
coniungantur. ξ 11—12, λ 290—22 ἀλλὰ τὰ μέν
τε-ψυχή Óf v. supra. 2 275—77 multi libri pro ἢ
δὲ habent ἡ δ᾽ v. La Roche, o 325—27 τ 182—893.
ὡς ὁ μὲν cet. B 70—71 4470 E 84—85 627—28
Z2312—18 H 442—43 4 596—97 M 1—2 N 673
--74 II 1—2 826—30 P 366—370 424—26 21—2
Y 1—3 158—506, X 405—08—09 μὲν- δὲ - σὲ - δὲ,
y 148—49 ὃ 18---20 schol MT «oi τοὺς ε΄ (15
—19) στίχους τούτους μὴ εἶναι τοῦ Ὁμήρου,
ἀλλὰ τοῦ Aguorággov οἵ. Eust. 1480, 24 Athen.
V p. 181 C, Bekk.?, Nitzsch ad Od. l.1. alii v. v.
17—19 vel 16—19 eiciunt cf. Duentzer, l'aesi-
Kayser, Am. He. ; 1—72 344— 46 3 505 ν 185
-δ7 (ὡς ot μέν ῥ᾽) ξ 187 523 o 32—34 χ 200
—01 ὦ 412— 13 hymn. Cer. 2383—35. ὡς oi
μὲν τοιαῦτα πρὸς ἀλλήλους ἀγόρευον E 974
--τῷ cf. Ameis-He. in app. ad 9 333, E 451---92
H 464—65 0 212—13 Ν 81—83 1l 101—02 X
365—069 ὁ 620—[21]—295 ἡ 934—835 9 333— 34
ξ 409—10 o 493—94 z 321—22 o 166—067 290
—91 σ 248-44 v 1/2—13 240—41 7 160—61
wv 288—59 ὦ 98—99 203—05 388—84. ὡς ἄρα
0j τοῖς μὲν ep. VIl 2—3. Sequuntur complura
δέ B 6920 5. B 771 5. ἀλλ ὃ μὲν-λαοὶ δὲ- ἵπποι
δὲ- ἅρματα δέ. v 149—51— 53 7M 88—93 s. ot
μὲν-τῶν δ᾽ ἑτέρων-τῶν ὁὲ τρίτων-τῶν δὲ tt-
τάρτων- Σαρπήδων δ᾽. de quinque partibus
v. Gladstone hom. Stud. p. 406 5., Naegelsbach
hom. Theol? p. 275, de genuitate loci Hentze in
Am. app. IV 101 s. hymn. Cer. 285—987 ἡ μὲν-ἣ
δ᾽ ἀρα-ἣ δ᾽ cf. Matthiae, Voss ad hymn. Dem.
p.87, Ludwig N. Jahrb. 119 p. 306. — d) verba
Z16;—68 H 98 Ψ 904 571 y 332 0[622—23] x
79—80 cod. Stuttg. m. pr. pro vulg. ἕσσω uv
habet ἕσσω μέν, quod receperunt Bekk.?, Nauck,
Baeumlein. sed cf. La Roche hom. Unt. 251,
Ameis-Hentze in app. ad l. 1. Ariston. in schol.
243 993 ϑρέψε μέν, οὐδ᾽ (864 non.' ov 0?)
&nóvyto, σ 67 ψ 55 9 110—11. Duo δὲ se-
quuntur Π 25—26—27 4, 660—61—[62]. —
e)adverb. αὐ praepos. in tmesi 4f 899 περὲ
μὲν-ἐν ó'-ip δ’ cf. E 189 5. .4 36—37 τῇ δ᾽
ἐπὶ μὲν-περὶ δέ. d» 547 ἐν μέν, E 941—42 £x
μέν͵ X 439—35 ἐκ μέν μὶ ἀλλάων ἁλιάων ἀνδρὶ
μέν
1059
δάμασσεν- ἄλλα δέ μοι νῦν. nam multa mala
sibi lovem dare Thetis ait, prinum cum ipsam
viro mortali uxorem dederit, deinde iam nunc
alia mittere cf. Duentzer, Faesi-Fr., Koch?, Am.-
He. B) adv. loci Ν 49—52 Ψ 188 s. πρόσϑε
μὲν-μετὰ δὲ-ἐν δὲ μέσοισι ε 411 ἔχτοσϑεν μὲν
γὰρ-ἀμφὶ δέ y)temporis νῦν μὲν H 810--Τ2
K 120—24 Ψ 48—49 « 369—172 7 188--89 v. l.
vir δή, 4 291—93 v. l. μὲν νῦν, q 279—80 X 298
—8303 T 206—07 ep. XV 7 ubi quae respondeant
requirimus. Ὁ 211—12 νῦν μέν γε ᾿Αρίσταρχος,
ἄλλα δὲ νῦν μέν xc Didym. sed si cum Aristonico
quem recentiores plerique secuti sunt v. in Ameis
app. ad l. L, v. v. 212—17 reiecerimus μὲν idem
quod μὴν intellegendum est. zl» μὲν € 288
—60 d» 100—03 X 500—05 cf. Duentzer de loci
genuitate, v. Hoffmann XXI et XXII B. der Il.
adl. ὃ 724—297 — 814—17 πρὶν μὲν-νῦν δ᾽ «i,
B 119—14 πρὶν u£r-viv δέ cf. ε 334—385 9 155
—56 hymn XV 4—7 cod. Mosc. ῥα ἠμὲν pro
πρὶν μέν. 20:5 μὲν $ 98—100 ψ 350—54 Am.-
He.», Koch ad 1. 1. τότε μὲν I 19—21, πρόσϑεν
μὲν 6 942—493, πρῶτα μὲν 4 640 cf. ep. XI 2
ubi lacuna exstat. πρῴην μὲν E 832—934.
J)adv. modi N 356—57 ἀμφαδίην μὲν-λάϑρῃ
δέ, 168 εὖ μὲν-χαχῶς δέ. — f) numeralia et
voces ἐννῆμαρ sim. A 53—934 *P 181—82 £2 496
—97 s 2978—19 τ 199—202 ὦ 63—065 « 284—85
IN 907144 x28—29 80—81 59249—52 II 173—79
s. τῆς μὲν ἑῆς-τῆς δ᾽ ἑτέρης-τῆς δὲ τρίτης-τῆς
δὲ τετάρτης-πέμπτης δέ spurii Koechly Il. carm.
XVI p. 299 cf. Hentze in Am. app. VI p. 17, £2
664 s. ἐννῆμαρ μὲν-δὲ-δὲ-δέ.---2) duo eiusdem
enuntiationis membra inter se opponit ita ut
μὲν ponatur post a)subst. b 125—206 4 297 s.
1I 282. — b) pron. αὐ person. Φ 199, 8) 0 ἥ τό
4 197 207 X14 391 5 τοι 0 μὲν-ὃ δὲ... ἀρήγων
Ariston. in schol. A »j ὅ. 0. πρὸς τὸ δεύτερον
πρότερον ἀπήντηχε cf. Lehrs Arist." p. 11, O Y
380—831 Ariston. ὅτε πρὸς τὸ δεύτερον ἀπήν»-
τηχεν, 880-87 P 85 € 173—174 οἱ δ᾽ ἀλλήλους
ὀλέκουσιν, οἱ μὲν-οἱ δέ, 519 α 24 τοὶ διχϑὰ
δεδαίαται- οἱ μὲν-οἱ δέ, ε 410 (δοιοὺς δ᾽ ἄρ᾽
ὑπήλυϑε θάμνους) ἐξ ὁμόϑεν πεφυῶτε, ὃ μὲν
φυλίης, ὃ δ᾽ ἐλαίης. verba ita conformata sunt
velut si antecedant ἔνϑα δοιοὶ ϑάμνοι ἦσαν cf.
Duentzer, vel ita ut ὃ μὲν q. s. loco enuntiationis
relativae posita sint cf. Nitzsch. schol PQ τὸ
σχῆμα ἀντίπτωσις, ἵν᾽ ἢ τὸν μὲν φυλίης, τὸν
δ᾽ ἐλαίης, quod poéta ideo non scripsit, quod
haec a verbo ὑπήλυϑον pendere non possunt.
Nicanor ἢ στιχτέον μετὰ τὸ πεφυῶτας, ἵνα ἐν
τοῖς ἐξῆς λείπῃ τὸ ἦν ῥῆμα, ὃ μὲν φυλίης
ἦν, ὃ δὲ ἐλαίης, quem sequuntur Am.-He., Faesi-
Kays. Koch cf. Eust. 1547. x 85 ξ 162 — τ 307
Ariston. in schol. ad priorem l. ὑποπτεύονται,
hymn. Ap. Del. 16 Merc. 337 cf. Ilgen Her-
mann ad ]. l. Eust. 513, 30. h. XXXIV 1 5. οἱ μὲν-
οἱ δὲ-οἱ δὲ- ἄλλοι δέ, quos versus ex Diod. Sic.
III 66 huc rettulit Matthiae assentiente Baum.
c) particip. 0 282—83 ἐπιστάμενον μὲν-ἐσϑλὸς
δέ... 5) Singulae res, appositionibus per μὲν-δὲ
adiectis, aut accuratius explicantur aut ita
dividuntur, ut nom. vel acc. vel dat. casus pro
genetivo qui vocatur partitivus, positi esse vide-
antur cf. Friedlaender Ariston. p. 19 Apoll. de
constr. p. 35 s. ed, Bekk., Classen Beob. p. 153,
Krueger dial. ὃ 47, 28, 2 Schnorr de Carolsfeld
verb. coll. Hom. p. 8. a) B 261 (γγησάσϑην) viec
ὃ μὲν Κτεάτου, ὃ δ᾽ &o' Εὐρύτου ᾿Αχτορίωνε
Arist. in schol. A ἡ d. 0. παρὰ τὸ εἰϑισμένον
61"
1060
πρὸς τὸ πρότερον ἀπήντηχε" ἔστι γὰρ ὃ προ-
χατειρημένος ᾿Ἀμφίμαχος Κτεάτου υἱὸς, ὃ δὲ
Θάλπιος Εὐρύτου. 4 537 Z 275 M 129 288
Ξ 405 X 911 v 66 s. « 109 s. κήρυκες δ᾽ Ns
τοῖσι καὶ ὀτρηροὶ ϑεράποντες οἱ μὲν dp oivov
Fiuoyov-oi δ᾽ αὖτε, "ubi cum οἱ μὲν ad κήρυ-
χες, οἱ δ᾽ αὖ τε ad θεράποντες vocem spectent,
nominativos χήρυχες et ϑεράποντες pro gene-
tivis, qui vocantur partitivij usurpatos esse non
recte iudicant Krueger dial. 47, 28, 2, Koch, Am.-
He., Duentzer, 463 (DnoaRo ᾿ἀλλήλοισὴ σοὶ
μὲν ' ἐγὼ, σὺ δὲ ἐμοί, δ᾽ 229—30 πλεῖστα φέρει
ζείδωρος ἄρουρα] φάρμακα, πολλὰ μὲν ἐσϑλὰ
μεμιγμένα, πολλὰ δὲ λυγρά cf. y 46 s. v 357
Am.-He., Koch, I 579 (τέμενος ἑλέσϑαι) τὸ μὲν
ἥἡμισυ- ἥμισυ δέ Am.-He. hymn. Ap. Py. 124 s.
χαχὰ πολλὰ ἔρδεσχε πολλὰ μὲν-
πολλὰ δέ, Q 608 s. δώδεκα παῖδες. . ὄλοντο | ἕξ
μὲν -ἕξ δ᾽ cf. x 5s. Z 149 ὡς ἀνδρῶν γενεὴ ἣ
Es φύει, ἣ δ᾽ ἀπολήγει schol. 1, δύναται μὲν
χαὶ ἄρϑρα εἶναι, ἄμεινον δὲ συνδεσμοὺς αὐ-
τοὺς ἐχϑδέχεσϑαι. ᾿Αλεξίων δὲ εὐθύνει τὰ
ἄρϑρα σολοικισμὸν κατὰ τὴν φράσιν νομίζων
χαί φησι, πῶς ἑνικὸν ὃν τὸ γενεὴ ἐπιμερίζε-
σϑαι δεῖ, χακῶς δὲ" δύναται γὰρ xal ἐξ ἕνι-
κοῦ ἐπιμερισμὸς γενέσθαι cf. schol. A et. Eust.
631,8. 1 472 5. (οὐδέ ποτ᾽ ἔσβη) πῦρ ἕτερον
μὲν- ἄλλο, δ᾽. Similiter Θ 524 s. uv9oc δ᾽ ὃς
μὲν νῦν ὑγιὴς, εἰρημένος ἔστω" | τὸν δ᾽ ἠοῦς
Τρώεσσι usc? ἱπποδάμοις ἀγορεύ foc cf. Am.-
He., Koch. Ariston. ἀϑετοῦνται, item Bekk.? al.
cf. Hentze in Am. app. III p. 4s b) E 28 ἴδον
vis Δάρητος) τὸν μὲν ἀλευάμενον, τὸν δὲ χτά-
μενον Ariston. ἡ ó. πρὸς τὸ σχῆμα: ἔδει γὰρ
τῶν υἱῶν Δάρητος τὸν μὲν χτλ. v. Friedlaender
Ariston. 20, cf. M 16 JN 584 437—38 ἡ 108 s.
σ 236 s. ,p, 251 v 67 8.. ἡ 129 s. ἐν δὲ δύω χρῆναι,
ἣ μέν τ' ἀνὰ χῆπον ἅπαντα Ι σκίδναται, ἣ δ᾽ &xé-
ρωϑεν ὑπ᾿ αὐλῆς οὐδὸν i ἵησι de μέν T- «δέν. supra.
v 109 s. 41833 ἑητροὶ μὲν γὰρ Il. ἠδὲ M |vóv μὲν
ἐνὲ κλισίῃσι ὀίομαι ἕλκος ἔχοντα] χεῖσϑαι" ὃ δ᾽
ἐν πεδίῳ Τρώων μένει οἵ 4 18 s. οἱ δὲ δύο oxó-
πελοι ὃ μὲν οὐρανὸν εὐρὺν ἱκάνει, ubi propter
Scyllae,quae inea rupe habitat, descr iptionem con-
structione mutata v. 100 pergitur τὸν δ᾽ ἕτερον
σχόπελον χϑαμαλώτερον ὄψει cf. Nitzsch ad Od.
Ll Carnuth Ariston p. 113. Z 147 φύλλα τὰ
μέν T ἄνεμος χαμάδις χέει, ἄλλα δέ 9^ ὕλη l
φύει de μέν τε- δέ τε v. supra. «1 571 s. τὰ δὲ
δοῦρα ἄλλα μὲν-πολλὰ δέ cf. O 315 s. 715 (φά-
oyava) ἄλλα μὲν-ἄλλα δέ cf. H 412 8. mira est
verborum collocatio 9 ,500 ec οἱ «μὲν. .. ἀπέ-
πλεὸν "Agystoi, τοὶ δ᾽ ἤδη εἴατ᾽ ἐνὲ Τρώων
ἀγορῇ cum et hi et ill Argivi sint; videtur
autem ᾿Αργεῖοι vox, ut 07 μὲν qui sint expli-
cetur, adiecta esse. Saepius nominativis parti-
cipia ' addita sunt H 306 τῶ δὲ «διαχριϑέντε ὃ
μὲν μετὰ λαὸν ᾿Αχαιῶν | gc, ὃ δ᾽ ἐς Τρώων
ὅμαδον xir Ariston. in schol. A οὕτως εἴρηκεν
avt τοῦ" τῶν δὲ διαχριϑέντων ὃ μὲν, ὃ δέ...
xal ὅτι πρὸς τὸ δεύτερον πρότερον ἀπήντηκε
v. Lehrs Ar.? 11 cf. M 100 5. Ariston. ὅτε πρὸς
τὸ δεύτερον πρότερον ἀπήντησε, 9 361 8. G 95 s.
χ 208 s. ὦ 483 ὅρκια πιστὰ ταμόντες ὃ μὲν
βασιλευέτω αἰεί" | ἡμεῖς (dii) δ᾽ αὖ παίδων.
ἔχλησιν ϑείομεν. alterum membrum, πιὸ dis-
tributio absolvatur, desideratur. neque enim ἡμεῖς
δὲ esse potest, cum dii ὅρχεα ταμόντων non
fuerint. cf. Classen Beob. 136, Am. -He., Faesi-
Kayser, Duentzer. c) distributio fit ita, ut res
dividenda, in genetivo partitivo posita, ple-
μὲν
: ὅτε t 530 —82. ὅτε μὲν-ἢν δὲ hymn. Merc. 560.
rumque antecedat, semel i in priore membro legatur
αὐ X595 τῶν δ᾽ αἱ μὲν-οἱ δέ, expungitur locus
a Zenodoto v. Hentze in Am, app. VI 180 s. cf.
hymn. Merc. 204 x 352 τάων 5 μὲν-ἡ δ᾽ ἑτέρη- ἡ
δὲ τρίτη-ἡ δὲ τετάρτη, Θ 429. τῶν ἄλλος uiv-
ἄλλος δέ cf. 4 2575. —2745s. ξ 2718. —Q 410 5,
£v9' ἡμέων πολλοὺς μὲν-τοὺς δὲ-αὐτὰρ ἐμέ
(ἐμοῦ. genetivus a pron. relat. pendet τ 564 s.
τῶν οἱ μὲν-οἱ δέ. B) ὃ 495 πολλοὶ μὲν γὰρ τῶν
γε δάμεν, πολλοὶ δὲ λίποντο. — 4) Eaedem
voces repetitae per μὲν- δὲ inter se opponuntur
cf. Grumme hom. Misc. p. 7. a) praepos. in
tmesi περὲ 4258 P279 216 ,d'66 A 550, κατὰ
Ψ 798—99 884—85, ἔνε μὲν-ἐν δὲ ὃ θ03 ν 344
Σ 419 ter repetitur Ξ 216 om. Lips. X 483 s.
ε 189 5. τ 175 s. ἂν Ψ 887—88, ἐκ 42 266 —70. -
b)adv. εὖ B 382 y 188—90 t 318, δέα P 461
—62, ἔνϑα μὲν quater legitur y 109 8. χωρὶς
μὲν-χωρὶς δὲ-χωρὶς δ᾽ αὐϑ' (9215. ἔξοχ α 0 T0—
ΤΙ, τότε μὲν-τότε δὲ ὦ 447. 48. ἄλλοτε μὲν-ἀλ-
λοτε δὲ Ψ 368—69 v 494. 95, ἄλλοτε μὲν- ἄλλοτε
δ᾽ av hymn. XIX 9—10, ἄλλοτε δ᾽ αὐτε X472 1308
z 209, ἄλλοτε μέν τε- -ἄλλοτε δὲ Φ 464—66 £2 530,
ἄλλοτε δ᾽ αὖ hymn. Ap. Del. 141--49, ἄλλοτε δ᾽
αὖτε à 102? ε881---89. praeterea huc referenda sunt
ὁτὲ μὲν- ἄλλοτε δ᾽ αὐ 2599— 602 εὁτὲ μέντε- ἄλλοτε
δ᾽ 4 64—65, ἄλλοτε μὲν-ὅτὲ δὲ 566—608. at μὲν
affirmatiyum est E 595 ἄλλοτε μὲν-ἄλλοτε et Y
49—50 ὁτὲ μὲν-ἄλλοτε, ubi particula adversativa.
deest.— c) verba X 71—72 4 184—85 & 234—37
v 280 o 392—93 ὦ 319—183 E383 cf. y 430 s. —
d) subst. B 388—89 4379 (946—48.—e)adi. Z227.
—99 Φ 280 5154—55 ep. XV 2 (45 hymn. XV 6.
ter repetitur P430—31 730 s. ep. XIV 5 s. 4
988 πάντων μὲν-πάντεσσι δὲ-πᾶσι δέ. ἄλλος
Ν 130—[91]32 X 498 ἐν 26—27 9. 169—74 ἄλλος
μὲν- -ἄλλος δ᾽ αὖ. ἕτερος Co z 272 X 188—84 ἡ
193—294 ἕτερον μὲν-ἕτερα δ᾽ ἄρα τε cf. Am.-
He. Φ 71—72. — f) numeralia δέκα B 489 Ψ
851, τρὲς E 436—37 O 169—770 .4 462—863 II
702—083 784—85 € 155—57 928—99 Y 445—46
UH 817 D 361 λ 206-- 07 q 125—926. u 105 τρὶς
μὲν γάρ τ᾽-τρίς δέ, Φ΄ΊΤΟ---Τῇ τρὶς μὲν-τρὲς
δὲ-τὸ δὲ τέταρτον, € 299 s. δώδεκα μὲν-δώδεχα
δὲ- τόσσους δὲ- -τόσσα δέ. --- g) Pronom. 4 415
—17 τούτῳ μὲν-τούτῳ δέ. — 5) Duae periodi
inter se respondent ita, ut coniunctionibus con-
dicionalibus temporalibus, vel pron. relativo ipsis
μὲν δὲ particulae adiungantur. εἰ μὲν- εἰ δὲ
Α 185 l?81 H 77 1412 K 449 M67 P91 Φ
553 .Y 49 99 « 287 β 138 218 ε 466 5150 4 110
4197 $395 m 403 ep. XV 14 εἰ μὲν-εἰ δὲ μή.
εἰ μὲν- 2» δὲ B 80 I515—19 Ah. Ven. 241—44.
εἰ μὲν δήτνῦν δὲ 4 386—88, εἰ μὲν yig-viv δὲ
M 322—296 Q 290--28. ὄφρα μὲν-ἦμος δὲ 6
66—68 v. v. 68 s. a multis expunguntur cf. Hentze
in Am. app. ad l. 1. .1 84—86 I1 777—379. In
locis qui sequuntur cum apodosis à τόφρα δὲ
incipiat, Lahmeyer, de δὲ apod. usu p. 18 ὄφρα
uiv-0qpa δὲ inter coniungenda esse censet, quam
sententiam Nieberding, paratakt. Anknuepfung
p. 5 refutat. . ὄφρα μὲν-ἦμος δὲ ( 56—58; ὄφρα
μὲν-νῦν δὲ Σ 2571--Θ]; apodosis à simplici: τόφρα
incipit E 788—91 v 398— 33. ἕως uiv-vbv δ᾽
ὃς μὲν-ὃς δὲ cf. Nieberding 1. l. p.58. Ψ 855
v 239 264 τῶν (gen. part.) o1 μὲν-οἱ δέ. ὃς
μέν τ ᾿-ὃς δὲ I508 Ψ' 319, ᾧ μὲν-ᾧ δὲ 42 599,
ὃν μὲν- ὃν δὲ Α 547, ὅν τινὰ μὲντὸν δ᾽ αὖ B
188—98, ὅν τινὰ μὲν-ᾧ RE À ,.141. ὡς μὲν-ὡς
δὲ- ὡς δ᾽ αὖ & 1921s. ὡς τότε μὲν-ἦμος δὲ
F
1 306—07 436—37 556—58 x 1838—85 476—378
desiderantur in compl. libris cf. La Roche Ztschr.
f. oester. Gymn. 1865 p. 254, Bergk Gr. Litt. I
548 adn. 38. μ 29—31 τ 494. 98. ὡς μὲν γὰρ-
εἰ δὲ hymn. Cer. 295 s. locus matilatus, vir
μὲν- si δὲ € 267—68. Illis locis, ubi ὃς μὲν-
ὃς δὲ inter se respondent, similes sunt T 228
— 30 ἀλλὰ χρὴ τὸν μὲν καταϑάπτειν, ὕς χε
ϑάνῃσι" ὕσσοι δ᾽ àv cet. cf. Q 498. 99.
Particula μὲν numquam in initio versus vel
enuntiationis ponitur, sed eam semper vocem, ad
quam aftirmandam vel premendam valet, exceptis
paucis locis, ubi particula y& ab ea disiungitur,
1psam sequitur. Quo factum est, ut in encliticis
referatur à grammatico quodam ap. Bekker An.
Graec. ΠῚ 1156, 13. sed v. Lehrs quaest. ep. 101.
Nec non raro antecedit vocem suam, ita ut inter
ipsam et articulum Θ 73 T 21 ὃ 694 vel praepo-
sitionem γ 317 interponatur. Saepissime reperitur
in enuntiationibus principalibus, raro in secun-
dariis, aut incipientibus ab ἐπεὲ (ἐπεὶ οὐ μὲν vel
οὐδὲ μὲν οὐδέ) vel ὃς, cum vel una vox aífirme-
tur vel duae eiusdem enuntiati inter se opponan-
tur, aut post ipsas coniunctiones εἰ, ὡς, ὄφρα
et rel. ὃς posita, cum altera periodus vel ab ea-
dem vocula vel a simili quae respondet incipiens
respondeat. ac plerumque enuntiationes, in qui-
bus particula μὲν legitur, demptis coniunctioni-
bus dissolute dicuntur, sive iis quae antecedunt,
contrariae sive similes sunt, si vero coniunguntur,
particulas ἡ τοι, x«l, καί ῥα, ἀλλὰ, δὲ, γὰρ,
ἄρα, ῥὰ adhibitas videmus. Alis particulis ipsis
μὲν aunectitur ita, ut voculas »j, jj τοι, καὶ, ἀτὰρ,
οὐ, οὐδὲ, μὴ, γὲ subsequatur, voculis ἄρ᾽, ῥὰ,
δὴ, γὰρ, τὲ saepissime, raro Sv, ovv, γὲ, τοὶ,
quae particula sit an pron. dat. hic illic dubitatur,
antecedat. Enuutiatio sequens, si quam spectat
particula, adnecutur particulis | αὖ, αὖτε, ἀτὰρ,
αὐτὰρ, ἀλλὰ, δὲ, οὐδὲ, δ᾽ αὖ, "E αὖτε, καὶ,
x«l δέ, τέ. Quod ad versum attinet, legitur
particula in omnibus sedibus excepta prima; ct.
Giseke hom. Forsch. p. 94; de part. in hymn.
Hom. collocata cf. E. Eberhard Sprache der
hom. Hymn. I p. 6 et Christensen de hymn. in
Apoll. p. 24 s. atque longa syllaba usurpatur
ante voces ab consonantibus vel digamumate in-
cipientes collocata, millies vicies sexies, ante
vocalem bis in semiternaria X 482, ubi Bekker
in alt. ed. cod. C. Ven. B. Harl. secutus, μέν
δ᾽ scripsit, La Roche, Nauck cum optimis μὲν
retinent, et 41 442, ubi Bekker ex coniectura μήν,
Nauck cod. D. et Eust. lectionem μέν ῥ᾽ recepit.
sed y. La Roche in ed. crit. et de productione brev.
syll. in semiternaria in Zitschr. f. oester. Gymn.
1871 p. 502 s. Friediaender Nic. p. 123, Hoii-
mann quaest. Hom. 1, p. 102s. Brevis syllaba
est ocungenties quinquagies ter. Et spectandum
est paruculam aifirmativam, quam adverbium
appellavimus, ducenties brevem, longam syllabam
ducenties quater reperiri. In universum autem qua
sede posita sit, si quaerimus, longa syllaba est:
l)in arsi secundi pedis undequingenties, tertii
centies et novies, quarti ter et sexagies, quinti
bis 8 125 o 70, sexti ter Φ 464 Ψ 78 y 408,
2)in thesi prima centies octogies sexies, in
Secunda centies et undesexagies, in tertia semel
41 143, in quarta bis E 287 O 208, in sexta qua-
ter 11335 337 ὁ 405 hymn. Ap. Pyth, 55. brevis
syllaba reperitur in omnibus sedibus 1) in priore
thesi: primi pedis ducenties vicies sexies, se-
tundi centies duodecies, tertii ducenties quater-
μέν — μενεαίνω
1061
decies, quarti semel B 529, quinti undetricies,
2)in posteriore thesi: primi pedis centies no-
nagies bis, secundi quinquagies sexies, tertii vicies
quater, quarti sexiesdecies, quinti vicies. Varia
lectio legitur particula E 181 247 H τὸ Θ 410
Il 7i(8 9 498, δ 594 μὴ uiv pro μὴ δή, π 79,
ex coniectura. a plerisque hymn. Cer. 466.
μενεαχένω (a rad. μὲν μαν μένος cf. Et. M.
579, 58 Curtius Grdz.* p. 313, Babad de graeca
rad. MAN p. 32, qui primam "notionem irascendi
esse dicit, Crecelius Wurzel ma p. 6. atque mu-
tatum esse ex j££»£6-«»jo censent Schoenberg
Griech. Comp. p. 13, Vaniceck Etym. Wórt. p 661,
Goebel Hom. Konitz 1861 p.29, qui quidem alteram
vocis partem a rad. an ,videre* ducit, ut verbum
proprie significet: ,nach Wuth, nach Begierde
aussehen*.) μενεαίν- -εἰς -£t τόμεν -£T£ ; μενέαι-
γὸν -εν; μενεήναμεν; μενεαινέμεν μενεαίνων,
quod partic. omnium saepissime(19)occarrit. Signi-
ficat, ut oritur a μέν 08, quod est animus vel irascen-
tis vel appetentis, primum iratus sum, deinde aveo,
vehementer appeto ac semper uno loco 4 126
exepto de hominibus vel deis usurpatur cf. Heinr.
Schmidt Synon. III p. 567. Et. M. 579,58 παρὰ
τὸ μένος γίνεται μενεαίνω" καὶ σημαίνει τρία"
ἐπὶ “μὲν τοῦ χολοῦσϑαι" οὐδὲ σὲ χρὴ. . μενε-
αινέμεν" ἐπὲ δὲ τοῦ προϑυμεῖσϑαι" μενέαινε
δὲ κῦδος ἀρέσϑαι . ἐπὶ 0B λειποψυχεῖν"
χτεινόμενος μενέαινεν sed de hac extrema
notione v. ad /] 491. cf. Ariston. in schol. A ad
Π 491 schol. BD ad L1. Apoll. Soph. s. v. Hesych.
Doederlein Gloss. Nr. 135. de inf. addito cf. Tun-
deer de inf. Hom. p. 49, Cavallin de temp. inf. usu
p. 16, Goecke Constr. der Verba dic. u. sent. b.
Hom. 'Malmedy 1880 p.8.) I) iratus sum a) absolute
Q 22 cf. La Roche in ed. in usum schol. ad 1. 1.
et ad v. 54, Eust. 1336, 44 £y τούτοις δὲ κεῖται
x«l τὸ μενεαίνειν ovx ἐπὶ προϑυμίας ἁπλῶς,
ἀλλ᾽ eni ϑυμοῦ, II 491 χτεινόμενος μενέαινε,
φίλον δ᾽ ὀνόμηνε ἑταῖρον non recte Ariston.
in schol. A. ὅτε τὸ μενέαινεν ἐνθάδε μὲν ἐλι-
ποϑύμει (sim. schol. BD ad 1. 1. Apoll. Soph.)
verbum esse interpretatum, quae sequitur vul-
nerati oratio docet. neque magis rem tetigerunt
Koch, Faesi-Kayser, qui ,,pugnae cupidine in-
flammatus erat* vertunt aut Doederlei ad l. l.
qui ,certabat interpretatur. mire Eust. 1072, 5
μενέαινε, ὃ ταὐτὸν εἶναι δοκεῖ τῷ στενάχειν,
σεμνότερον λεχϑέν. Est vero ra percitus erat*
cf, Ameis-He., Spitzner ad 1. l., Heyne in obs. ad
Il. vol. VIII p. 226, quod facile inde cognoscitur,
quod fit comparatio: ut ταῦρος .. ὥλετο στε-
γάχων ὑπὸ γαμφύλῃσι λέοντος, ὡς ὑπὸ Πα-
τρόκλῳ “υχίων ἀγὸς. «χτεινόμενος μενέαινε,
T 68 ἀσχελέως αἰεὶ μενεαινέμεν Apoll. Soph. ἐπὲ
μὲν τοῦ χολοῦσϑαι. b)cum dat.instr. 155 ϑυμο-
βόρῳ ἔριδι μενεήναμεν cf. La Roche in ed. in
usum schol. W alther de dat. instr. p.46. c)cum dat.
personae ἃ 20 ἀσπερχὲς μενέαινεν.. Ὀδυσῆι,
ζ 880 ἐπιζαφελῶς μενέαινεν.. Ὀδυσῆι cf O
104 Barocc. Ζηνὸς pro Ζηνί cf. schol. BD ad
II 491 τὸ ὀργίζομαι, T 367 h. Cer. 469 ἀζηχὲς
μενέαινε χελαινεφέϊ Κρονίωνι. I aveo, vehe-
menter appeto a) absolute .X 10 σὺ δ᾽ ἀσπερ-
χὲς μενεαίνεις, ubi utrum irascendi an appe-
tendi notionem habeat, dubium est; nam deus
ad Achillem: cur homo mortalis, inquit, me deum
persequeris immortalem. Deum autem me esse
non agnovisti, sed magna animi perturbatione,
quae ira an illius consequendi cupiditas sit di-
iudicari non potest, commoveris. Heyne in obs.
1062
ad Il. VIII p. 987 μαίνῃ interpretatur. Ὁ 617
μάλα περ μενεαίνων ε 341 οὐ μὲν δή σε κατα-
φϑίσει, μάλα περ μενεαίνων. b)cum infinitivo
1) aor. d 543 Ariston. schol. A ad 1.1. et ad 11] 491
Et. M. 579,58 Apoll. Soph. 7'379 E 486 Y346
449 Φ 140 170 O 507 565 — II 562 N 698, 4132
ἀσπερχὲς μενεαίνεις, v 816, x 995 ὥς τε χτά-
μεναε μενεαίνων, x 322 A 391 585. de sagitta
dicitur / 126. 2) c. inf. praes. E 606 μενεαίνεμεν
inf. pro imperat. Am -He. Φ 33 »30 o 185 o 17.
3) c. inf. fut. $ 176 q 195.— à 282 μενεήναμεν...
ἢ ἐξελϑέμεναι... ἢ... ὑπακοῦσαι. Verbum omni-
bus locis ita collocatum est, ut duae primae sylla-
bae thesin pedis efficiant, quo fit, ut brevis syllaba
ante z producatur 0104 cf. La Roche hom.Unt. p.56.
4 £v8&-óijcog in Iiade sola reperitur M 247 χρα-
dig μενεδήιος N 228 μενεδήιος ἦσϑα. qui hostes
sustinet schol. BL ad JN 228 μένων τοὺς δηίους
Meiring de verb. cop. ap. Hom. Düren 1831 11 p. 9,
Stolz Zus.setzung p. 9, 41, berch Comp. der Nom.
p. 17, Schaper genera comp. p. 12, Clemm de
comp. Gr. a verbis incip. p. 9, 13, 158, Babad de
graeca rad. man p. 37, G. Meyer in Curt. Stud.
V p.109, Vaniceck Et. W. 663, Weissenborn de adi.
comp. ap. Hom. p. 45, Tobler Wortzus. p. 32,
Doederlein Gl. Nr. 141, sive qui in pugna loco
non cedit Hesych. ἀνδρεῖος" μένων ἐν τῇ μάχῃ
schol. A interl. Dind. ad M 247 ἐν τῇ μάχῃ καρ-
τεριχός. Schoenberg Gr. Comp. p. 62 in hostes
incurrens vel hostes sustinens.
Μενέλαος (a plerisque compositum existi-
matur, ortum ex μένειν et λαός cf. Et. Gud.
359, 25, Et. M. 579, 36, Pott etym. Legenden
Philol. Suppl. II 1861 p. 307, Kuhn Zitschr. VII
332, Benseler Eigennamen? ,,Detlef*, Meiring
verba cop. 1881 I1 p. 9, Berch Comp. p. 17, Stolz
Zus.setzung p. 41, Duentzer hom. Fragen p. 92,
Clemm de comp. Gr. a verb. incip. p. 9, Weissen-
born de adi. comp. p. 10, Tobler Wortzus. p. 42
—46. priorem partem substantivum esse iudicat
Schoenberg, gr. Comp. p. 35. atque ex MevseAZ7 oc
ortum esse censent Lugebil N. Jahrb. 1880 Suppl.
XII p. 244, Brugmann de Gr. ling. productione
suppl. in Curt. Stud. IV p. 153 qui posteriorem
partem ad rad. λας ἀπολαύω refert. Contra
vocem simplicem esse iudicat Weck Beitr. zur
Erklaerung hom. Personennamen 1883 p. 20, 32,
quam quidem ut ex Σϑένελος ΣΞϑενέλαος ita
ex forma fingenda Meve2oc amplificatione ortam
esse contendit.) Μενέλαος I'27 910 213 403 439 4
19 H 94 0 261 Ψ 422 516 592 566 576 y 141 249
9 116 185 o 207 o 76. βοὴν ἀγαϑὸς M. B 408
586 l'96 E561 Z37 K 36 60 N 598 O 582
P 246 560 656 665 y 311 9 307 609 o 57 67 92
97 o 190 M. ἀμύμων N 641, ἀρήιος 1' 889 4
487 O 540 I1 311 P 79, ἀρηίφιλος M. Γ΄ 21 136
232 203 4 150 44463 P 188 o 169, Ἀτρείδης M.
I'350 E50 55 518 Z 44 HK 930 P 46 60 580
Ῥ 355 ὃ 185 ξ 470 0 52 147 o 147, M. διογενὴς
"P294, δουρὶ κχλειτὸς M. E 55 578 K 9230 Ψ
385 o 52 o 147, ἥρως "Avrosiógc δουρὶ χλειτὸς
ΜΙ. o 52, ξανϑὸς Γ' 284 4 188 210 P 6 18 118
194 578 673 684 3 293 401 438 y 168 257 326
à 30 59 76 147 168 203 265 332 o 110 147.
Μενελάου P 697 «P 597 y 979, M. ἀγαχλῆος
P 599, ἀρηιφίλου M. Τ' 430 457 4 18, M. xvóa-
λίμοιο 4100 177 H 392 Ν 591 606 P 69 ὃ 2
16 23 46 217 o 5 141. Πῆενελάῳ A159 4 7 94
E 552 7150 H 373 470 ὃ 198 λ 456, ἀντιϑέῳ M.
$518 ὦ 116, ἀρηιφίλῳ T'906 307 452, Ἀτρεΐδῃ
P 249, ξανϑῷ I' 484 K 240 4120. Μενέλαον
μενεδήιος — MevéAaoc
I'2814 154 Καὶ 25 .1139 P 507 587 626 Ψ' 515
y 817 v 414, ἀγαϑὸν M. 4181, βοὴν ἀγαϑὸν M. 4
220 N 581 P 237 651 o 14, αἰδοῖον K 114, ἀρήτον
4 98 115 195 205, ἀρηίφιλον I'52 69 90432 P 1
11, ἀρχὸν ᾿Αχαῶν 4205, ᾿ἡτρείδην d 51, Ατρέος
υἱὸν 4 195 P 1, δουρὲ χλειτὸν o 1106, ἴφϑιμον
P 554, ξανϑὸν « 985. Πενέλαε 4 197 146 169
Z55 H 104 N 603 P 508 556 3 600, ἀγαχλεὲς
o M. P 716, ἄναξ M. Ψ 588, Ἀτρείδη P 19 ὃ
156 935 291 316 o 64 87, M. διοτρεφὲς H 109
K 48 P12 34 288 652 679 702 90 26 138 156
935 291 316 561 o 64 87 167, M. ὄρχαμε λαῶν
P 12 à 156 316 o 64 81 167. Menelaus, minor
Atrei filius, qui Lacedaemone regnabat, cum
Paris hospitio violato Helenam, eius uxorem ra-
puisset, cum Ulixe ut raptam reposceret, Troiam
se contulit 7' 205 s., repulsus autem ut Troianis
bellum inferrent, ubi principibus Graecorum per-
suasit, ipse sexaginta navibus in bellum profectus
est B 581 s, in quo ab Iunone et Minerva de-
fensus et protectus 24] 7 128 E 115, et consilio
et arte breviter ac dilucide dicendi et fortitu-
dine excellebat B 408 7/'214s. K 95. Quem
cum Paris in acie conspexisset, metu perculsus
loco cessit, sed a fratre graviter vituperatus,
singulari certamine de Helena opibusque cum
illo se dimicaturum pollicitus est. Deinde fide data
acceptaque, ut Helena victoris uxor esset, inter
populos pax fieret, illl in medium procedunt.
Atque hastis emissis, Menelaus gladio fracto,
inimicum galea prehensa ad suos traxisset, nisi
Venus retinaculo rupto eum in aerem abripuisset
I'21s. Ita cum pugna anceps esset et Troiani
pacto stare recusarent, Menelaus a Pandaro Tro-
iano perfide sagitta vulneratur 4/ 1—105, sed ἃ
Machaone curatur 41218 s. Post ubi Hector opti-
mum quemque Achivorum certamine provocavit,
ceteris trepidantibus, primus iili se obviam iturum
professus est, sed amicis auctoribus pugna destitit
H 67—115. Etsi non tanto robore est, ut opti-
mis Troianorum solus obsistere audeat, tamen
cum Antilocho Aeneam aggressus est. 1) 560—75,
Helenum vulnerat, Pylaemenem, Pisandrum, Do-
lopem, Thoantem, Euphorbum, Podem necavit
E 49 576 N 610 O 550 Π 311 P485 575. Pa-
troclum occisum cum primo solus, deinde una
cum Aiante a Troianis iustantibus, qui corpore
potiri vehementer studebant, fortissime tutatus
esset, Antilocho ut amicum interfectum esse
nuntiaret, ad Achillem misso, cum Merione e
turba pugnantium abstulit. Ludis funebribus in
ilius honorem institutis, cum eodem Antilocho
ubi de secundo praemio equis acriter certavit,
sponte tertio contentum se futurum esse dicit
:P 293 401 505 570 600 s. Troia, in quam ex
equo invaserat ὃ 280, expugnata, inter primos
domum avectus, postquam Lesbi in insula cum
Nestore et Diomede congressus est y 141 168
276, apud Maleam promunturium procella est .
oppressus, qua plurimae naves in Cretam, ipse
cum quinque navibus in Aegyptum delati sunt
y 286 s. Quo facto dum per octo annos longis
erroribus iactatur, Cyprum, Phoenices, Aethiopes,
Libyen adiit, ab omnibus hospitio exceptus y
801 5. 0 81s. Postremo in insula Pharo malacia
diu retentus, cum inopia iam premeretur, Eido-
thea auctore et adiutrice, Proteum, qua ratione
fieri posset, ut domum abiret, sibi aperire coegit.
ὃ 884 5. o 108 s. de erroribus Menelai cf, Eratos-
thenem ap. Strab. I C. fr. 38 I B. 18 ap. Berger
Fragm. des Erath. p. 68 s. et de Duhn de Mene-
μενετιτόλεμος --- ΠΠενέσϑιος
lai itinere Aegyptio p. 5 s. Deinde in Aegyptum
reversus, deos hecatombis placavit, etcumA gamem-
noni sepulcrum exstruxisset, Lacedaemonem per-
venit, ubi in domo magnitica, omnibus ornamentis
instructa cum Helena uxore versatur ὃ 43 s. 71 s.
Quo cum Telemachus, ut de patre absente scisci-
taretur, venisset, quae ipse perpessus esset nar-
ravit ὃ 351 s. Mortuo a Iove datur, ut in elysio
versetur neve ut ceteri mortales ad inferos des-
cendat. Corporis magnitudine Menelaus Ulixem
stantem superabat, sedenti cedebat /" 210 s.,
ingenio ita comparatus erat, ut non tam ad
sponte agendum propensus esset, quam libenter
et aliorum et fratris imperiis pareret A 120;
humanitate atque clementia inter ceteros excelle-
bat, quo factum est, ut Agamemnone invito Adrasto
capto temperare vellet Z37 s.; quae natura mul-
tos interpretes induxit, ut imbecillum vel inermem
eum à poéta fingi opinarentur. In quam sen-
tentiam ne accedamus, impedimur et aliis rebus
et epitheto ἀρηΐφιλος ei saepe indito; cf. Ariston.
in schol. Ab ad P 587 et /'52, Friedlaender
Ariston. p. 278, Ameis-Hentze in app. ad o 171
I'208. De eius vita moribusque v. Friedreich
Real. p. 547 s., Pauly Realencycl. IV p. 1796 s.
de eius regno Hahn die geogr. Kenntnisse der
Epiker I p. 15 s. Epitheta ei adduntur haec &ya-
ϑός, βοὴν ἀγαϑός, ἀγακλεής, «idotoc, ἀρήιος,
ἀρηΐφιλος, ἀμύμων, ἀντίϑεος, διογενής, διο-
τρεφής, δουρὶ χλειτός, ἴφϑιμος, χκυδάλιμος,
ξανϑύς, ἄναξ, ἥρως, ὄρχαμος λαῶν. praeterea
nominatur ᾽Ατρείδης, Ατρέος υἱός, ἀρχὸς
᾿ἡχαιῶν. — De nomine in apostrophe collocato
v. Nitzsch Apostrophe in Il. u. Od. Philol. 1860
XVI p. 152 s. :
uA £v£-xT0A.£406 (Meiring de verb. cop. 1831 II
p. 9 qui pugnam sustinet cf. Berch Comp. d. Nom.
p- 17, Stolz Zus.setzung p. 9 41, Pott Kuhn Ztschr.
VILE 430, Phil. Suppl. II p. 320, babad de gr.
rad. man p. 37, *chaper genera comp. p. 12,
G. Meyer Beitraege z. Stammbildungslehre in
Curt. 5tud. V p. 109, Clemm de comp. Gr. a verb.
inc, p. 9, 13, Weissenborn de adi. com p. 13, 45,
Tobler, Wortzusammensetzung p. 32, Doederlein
Gl. Nr. 141. Schoenberg Comp. p. 62 jin pugnam
irruens vel pugnam sustinens', Goebel lexil. 1
p. 414 ,pugnae cupidus* Hesych. χατὰ πόλεμον
ὑπομονητιχύς cf. Eust. 337,18 772,11, Ameis-
He. ad P 721 conferunt μίμνομεν ὀξὺν Apze.)
qui pugnam sustinet. μενεπτόλεμος b 740 4395
2929 k 255 N 693 T 48 Ψ 836 844 y 442, μενε-
πτόλεμοί τε Περαιβοί B 749 quem versum cum
epitheton singulis viris fortissimis solum tribua-
tur, spurium iudicat Krah Epitheta in Philol.
1861 XVII p. 201.
MevsoSsg(Weck d. homer. Personennamen
in-e?c p.8, 13 ex rad μὲν amplificatum, composi-
tum non esse iudicat ct. id. z. Erkl. hom. Pers. Metz
1883 p. 10, ubi idem ac Π]ενέσϑης Mevéo9ioc
esse dicit. Contra compositam vocem esse existi-
mantes, Schoenberg Comp. 34 ,dei robur* explicat,
Pott Kuhn Ztschr. IX p. 191 ,,wohl ausharrend
mit Kraft*. Goebel Lexil. II p. 143 a stirpibus
μενε μένος et o9« vigere σϑένος ducens vertit
,Dauerkraft', de Πενεσϑεύς et Mevé£o910c formis
v. Passow Eigennamen auf -εὐς in Phil. 1863 XX
p. 587 589). regis Peteo filius, Atheniensium dux
B 552 N 690. υἱὸς Πετεῶο Μενεσϑεὺς D
552 M 331 N 690, ὅτός τε M. Ν 195. Meve-
89306 μεγαϑύμου M 373 O 330. υἱὸν Πετεῶο
Μενεσϑῆα πλήξισππον 4327 cf. B 558—854 τῷ
1063
δ᾽ οὐ πώ τις ὁμοῖος ἐπιχϑόνιος y£vev. ἀνὴρ |
χοσμῆσαι ἵππους τε καὶ ἄνδρας ἀσπιδιώτας
de loci genuitate vide Sengebusch diss. hom. 1
p. 149, Lehrs Ar.* Epim. p. 445 s, Ameis-He.
in app. ad 1. l. Ariston. in schol. ἃ ὅτε Ζηνόδο-
τος ἀπὸ τούτου τρεῖς στίχας ἠϑέτηχεν. prae-
terea nomine non addito 4 888 MM 355 Πετεῶο
διοτρεφέος φίλος υἱὸς nominatur. Quinquaginta
Atheniensium naves cum Troiam deduxisset, cum
Lycii Sarpedonte et Glauco ducibus castra expu-
gnare conarentur, quia timebat, ne vehementem
impetum sustinere non posset, Aiantem in auxi-
lium vocavit 37330 s. Qui ubi postea Hectorem,
cum in Graecorum naves ascendere studeret,
paullum repulit, cum Stichio Amphimachum
occisum e turba pugnantium aufert JV 195.
Neque ipsi Hectori iterum in turrem suam pro-
rumpenti cessit JV 687. Qui quod in mediam
castrorum partem impetum tacit, Menestheum me-
diam aciem tenuisse colligitur cf. Friedreich Real.
p. 382, Buchholz Real. lia p. 357. Mirum autem
est, quod simul cum Ulixe Menestheus cum ab
Agamemnone propter ignaviam vituperatur, epu-
larum regiarum particeps fuisse dicitur, quem
βουλῆς γερόντων non fuisse constat. cf. Ariston.
in schol À ad l l ὅτι συλληπτιχῶς τὸ τῷ
Ὀδυσσεῖ συμβεβηκὸς καὶ ἐπὶ vov Μενεσϑέως
χεχοινοποίηκεν᾽ οὐ γὰρ M. ἐστι τῶν ἑπτὰ
γερόντων Β δ5, ἀλλ᾽ Ὀδυσσεύς, Διομήδης οὐδὲ
σὺν ᾿Αγαμέμνονε εὐωχεῖται. schol. BV ad 41 259
Ameis-He. 1n app. ad «1 344. Praeterea v. schol.
B ad 4 140 Eust. 981 37, Xen. de venat. I 12,
Philostr. Heroic. II 16 p. 689.
Mev£o 93v (xao& τὸ μένος Mevéotgc xal κατὰ
τροπὴν Μενέσϑης Et. M. 57923, Lust. 596 27
schol. BL ad E 609. Goebel lexil. 11 143 a stirpe
μενε et rad. o9 σϑένος vigere ducens, Dauerkratt
explicat. Sed Weck zur Eirkl. hom. Personennamen
p. 10 compositum esse negans a radice uev amplifi-
catum esse nomen contendit). Menesthes, Graecus.
E609 Zv9? Ἕχτωρ δύο φῶτε κατέκτανεν εἰδότε
χάρμης | εἰν &vi δίφρῳ ἐόντε, Π]ενέσϑην ᾿4γ-
χίἰαλόν τε. De accentu tradunt schol. LV ad
E 609 Ἡρίσταρχος Meveo95v ὡς ᾿Απελλῆν quae
Didymi verba esse La Roche Didym. p. 17 docet.
Eust.596,93 τὰ sig στῆς τῷ s παραληγόμενα,
ἀπὸ ὀνομάτων ἤτοι ὄντα παρώνυμα, ὀξύνονται
μὲν ἐπιϑετιχώτερα ὄντα, βαρύνονται δὲ οὐχ
οὕτως ἔχοντα, οἷον ἀργὸς ἀργεστὴς ἄνεμος,
χῆδος χηδεστής, τὸ δὲ Ὀφελέτης, εἰ καὶ παρώ-
νυμὸν παρὰ τὸ ὄφελος, ἀλλ᾽ οὐχ ἐπίϑετον,
χύριον δέ. διὸ οὐδὲ ὀξύνεται, ἀλλὰ βαρύνε-
ται ὡς κύριον. ὡςαύτως x«l Ὀρέστης παρὰ
τὸ ὄρος. οὕτω δὲ καὶ παρὰ τὸ μένος Mevé-
στης χύριον. ἡ δὲ κοινὴ παράδοσις ἔτρεψε
τὸ τ εἰς 9 — ᾿Αρίσταρχος δὲ Πενεσϑὴν λέγει
ὡς ᾿πελλήν. cf. Lehrs Arist.? p.299. In schol. LV
praeterea haec leguntur: τερὲς δὲ xal διὰ τοῦ τ
Μενέστην ὡς Ὀρέστην. τινὲς δὲ Ἐλεωρέα τὸν
Ἡφαίστου xav ἐπίκλησιν οὕτω φασὶ χεχλῆσϑαι.
Μενέσϑιειος (Weck zur Erkl. hom, Personen-
namen p.10 amplificatione ex rad. μὲν ortum
esse existimat) 1) Boeotus H 9 υἱὸν '"Aggi-
ϑόοιο ἄνακτος, | Aovg ναιετάοντα ἤϊενέσϑιον,
ὃν χορυνήτης | γείνατ᾽ "Aogí9oog xai Φυλο-
μέδουσα βοῶπις Paris interfecit. οἵ. schol.
BLV ad 1. l. 2) Myrmido, legatus Achillis [I
173 τῆς μὲν ic στιχὸς ἦρχε Μενέσϑιος «toAo-
ϑώρηξ, 1 υἱὸς Σπερχειοιο, διιπετέος ποτα-
uio: | ὃν τέχε Πηλῆος ϑυγάτηρ, καλὴ Πολυ-
δώρη, Σπερχειῷ ἀκάμαντι.. αὐτὰρ ἐπί-
1004
χλησιν Βώρῳ, Περιήρεος vic. cf. schol. B ad l.l.
et Friedlaender Homonymie in N. Jahrb. f. Phil.
Suppl III p. 817 819. de duabus formis 77ε-
νέσϑιος et μενεσϑεύς v. Passow Eigennamen
auf -εὐς in Phil. 1863 XX p. 587 569.
μενε-χάρμης -ος (schol. interl. Dind. ad 4
192 ὑπομένοντα τὴν μάχην qui pugnam sustinet
Eust. 772, 11, Meiring de verb. cop. 1831 II p. 9,
Doederlein Gl. Nr. 141, Berch Compos. d. Nom. 17,
Schaper genera comp. 12, Stolz Zus.setzung 9, 41,
Clemm de comp. Graec. a verb. inc. 9, 13, G. Meyer
in Curt. Stud. V 109, Weissenborn de adi. comp.
13, quocum cf. Tobler Wortzus. 32. alii, ,qui in
proelio sustinet Suid. o ὑπομονητιχὸς ἐν μά-
χαις cf. Hesych. ed. Maur. Schmidt III p. 91, 45,
Schoenberg Compos. p. 62, Babad de Graeca rad.
man p. 37. sed Goebel lex. I 414 ,pugnae cu-
pidus' interpretatur. ὁ δὲ μενεχάρμης εὑρί-
σχεται xal μενέχαρ μος Eust. 772, 18 οἵ, Ellendt
Einfluss des Metrums p. 17 ; in hom. Abh. p.28. sed
spectandum est formam in -os terminantem solum
Ξ 316 occurrere, ad quem locum Ariston. in schol.
A οὗτος xai ὃ ἑξῆς ἀϑετοῦνται... TO τε με-
νέχαρμός, φησιν, οὐκ οἶδεν ὁ ποιητής. τί οὖν
ἐστὶ τὸ, vo^ δ᾽ ᾿Αντίλοχος μενεχάρμης; Ζηνό-
ὅοτος δὲ προηϑέτει. item versum spurium iu-
dicat, quod epitheton solum viris fortissimis tri-
buatur Krah, Epitheta in Philol. 1861 XVII
p. 201. ᾿Αἀντίλοχος μενεχάρμης N 396 O 582
«P 419, Ἱππόλοχον 8. Inzovoov μετεχάρμην A
192 302, Αἰτωλοὶ μενεχάρμαε 1599. ἀνὴρ με-
νέχαρμος X 376 in medio versu, altera forma
semper in fine occurrit cf. Ellendt l.l. — Varia
lectio: £2 257 pro ἱππιοχάρμην in cod. D με-
γναιχάρμην legitur.
“ενο-εικής (Dro μενοκεικής ἃ μένος et εἴχω
omnes ducunt, Eust. 750,14 μενοειχέα δὲ λέγει
δαῖτα, ἧτινι τὸ μένος εἴχει διὰ τὸ αὐτάρχες,
ἢ τὴν ἐπαρχοῦσαν τῷ κατὰ φύσιν μένει" ἡ δ᾽
αὐτὴ καὶ ἐπήρατος εἴη, Apoll. Soph. μενοεικέα"
προσηνῆ καὶ ἀρέσχοντα τῷ μένει τῆς ψυχῆς
xal ϑηλυχῶς μενοειχέα δαῖτα cf, Ariston. in
schol. A ad 77139, schol. B ad l. l. et ad ε 166,
schol.Q ad ν 409, H ad 5 232, Q ad z 429, Et.
M. 580, 9, Hesych. Suid. Eust. 1176, 30, Plut. Phoc.
c. 2, Buttmann A. Spr. I1 348, Doederl. Gloss. Nr.
135, Schoenberg gr.Comp.22 31, Stolz Zus.setzung
p. 18, Berch Comp. d. Nom. p. 18, Schaper genera
comp. p. 12, G. Meyer zur Stammbildung in Curt.
Stud. V p. 60. Weissenborn de adi. comp. p. 17
Goebel lex. I 584 interpretantur: cupiditati ce-
dens, quod cupiditati congruit i. e. largus. nescio an
rectius εἴχειν verbum causativum accipiatur, ut
significet: ,cupiditatem repellens i. e. restinguens".)
cupiditati cedens, sufficiens vel cupiditatem restin-
guens. u£votuxée acc. sing. nom. acc. plur.
τες acc. sing.Usurpatur 1) de concretis, plerumque
de cibis potionibusque ε 166 σῖτον καὶ ὕδωρ x«i
οἶνον ἐρυϑρὸν, ἐνθήσω μενοεικέ", ἅ xév τοι
λίμον ἐρύκοι Eust., βάλανον v 409, ἐδωδήν G 76,
ζωήν nx 479, δαῖτα 190, δεῖπνον, ἡδύ τε καὶ
μενοειχέα v 391, τάφον P 29, ὕλην VP 139, ληΐίδα
ν 278 Aristoph. Az(ó« z.« βρώματα hymn. Merc.
380 μενοειχέα sc. δῶρα δώσω T 144. 2) de
abstractis ϑήρην (158 χάριν :*P 650. Substantivo
non addito neutr. plur. legitur & 232 μενοεικέα
πολλά 1227 £267. Semper in medio versu legitur.
μενοινάω (παρὰ τὸ μένω τὸ προϑυμοῦμαι
Et. M. 596, 38 Hesych. Apoll. Soph. Eust. 1007,
8. a rad. μὲν ducunt Doederlein Gl. Nr. 135, Lobeck
pathol. prol. p. 226, Vaniéeck Et. W. p. 662,
μενεχάρμης — Mevotziog
Curtius Grdz.* p. 313. Schoenberg gr. Comp. p. 14
ex μενονι-νάω" cuius radicis primam significa-
tionem esse impetus ,Drang! Babad de graec.
rad. μὰν p. 26, Crecelius autem, die Wurzel MA
u. MAN p. 6 manu aliquid contrectare et attin-
gere docet; cuius primae notionis vestigia vo-
cibus ϑυμῷ φρεσὶν additis cognosci Fulda,
Unters. p. 232 s. exponit. cf. etiam Friedlaender
hom. Gleichnisse II p. 18.) μενοιν-ὁω-ᾷς--ἀφ-
ἤῃσι Sic Aristarchus Didymo auctore in schol, A
ad O 82 cf. Bekker hom. Bl. I 46, J. Wackernagel
in Kuhn Ztschr. XVII p. 8, Mangold de diect.
hom. in Curt. Stud. II p. 160 adn. 12, Curtius in
Stud. III 388 iota non subscripto. sed Buttman-
num Α. Spr. 8 105 adn. 4 secutus μενοινήσειε,
quod in multis libris et schol, ad 21 269 Ap. Soph.
111, 15 legitur, Spitzner scribit. part. μενοινῶν.
μενοίν-εον Bekker hom. Bl. I p. 51, Curtius in
Stud. III p. 189. μενοίνησεν-ἡσωσι-ἡσεύ. —
Vehementer cupio, impetu quodam animi volo.
I. vocibus ϑυμῷ, φρεσί, νόος adiectis T 164 ϑυμῷ
μενοινάᾳ πολεμίζειν, B 948 ἐξελάσαι... μενοι-
νήσει᾽ ἐνὲ ϑυμῷ, ep. XII, 4 ϑυμὸς δὲ μενοινᾷ,
0 τι φρεσὶ σῇσι μενοινᾶς X 221 cf. 8 84 schol.
Η χατὰ διάνοιαν ἐνϑυμεῖται, μεριμνᾷ, λογίζεται,
à 180 o 111 o 355 hymn. Merc. 62," ἔλπετ᾽ ἐνὲ
φρεσὶν ἠδὲ usvowG q 157, ταῦτα μετὰ φρεσὶ
σῇσι μενοινᾷς X 264, νόος δέ οἱ ἄλλα μενοίνα
B 92 v 381 οἵ. σ 282 cf. Friedlaender hom. Gleich-
nisse II p. 14. — IL. a) cum inf. cf, Tundeer de
inf. hom. rat. synt. p. 49, Cavallin de tempp. infin.
usu Hom. p. 16, Goecke Constr. der verba die.
u. sent b. Hom. Malmedy p. 8. A 101 schol. A
interl. Dind. προϑυμήσωσι, Am.-He. ad 1. Ν 79
214 8 36 y 217 Nican. ap. Eust. 1295, 29, hymn,
Ap. Del. 116. b)c. acc. rei O82 Am.-He. aliter
Doederl. ad 1.1. β 275 285 ὃ 480 hymn. Merc. 474
[489]. c) cum acc. rei et dat. pers. 4.532 χακὰ δὲ
Τρώεσσι μενοίνα v. 1. μενοινᾷ cod. D. d) abso-
lute M 59 μενοίνεον, εἰ τελέουσι schol. A interl.
Dind. προϑυμοῦντο, ἐνενόουν. Ο 398 ὧδε με-
γοινῶν schol. BL οὕτω διαμάχεσϑαι ἡμῖν προ-
ϑυμούμενος Am.-He.
Μενοιτεαδὴης Menoetii filius, Patroclus. Pa-
tronymicon occurrit 1) Patrocli nomine non ap-
posito ενοιτιάδης I 211, ενοιτιάδαο Il 438
P 538 :P 25 4216, Πενοιτιάδῃ A 307 Ariston.
in schol. A ὅτε εἰπὼν τὸ πατρωνυμικὸν παρέ-
Aunt τὸ κύριον cf, Friedlaender Ariston. p. 50.
nunc enim primum Patrocli fit mentio v. Haupt,
Zusütze zu Lachmann Betr. p. 99 cui locum
spurium iudicanti obversantur Naegelsbach Anm.
zur Il.? p. 78, Ameis-Hentze? ad 1. 1. ενοιτιάδην
P 270, ὅτε ενοιτιάδη “1 607. 2) Πάτροχλός τὲ
Μενοιτιάδης II 760, Πατρόχλοιο Μενοιτιάδαο
Il 490 434 452. d» 28 Ῥ 989 c 77, Μενοιτιάδεω
Πατροχλῆος Il 554 v. l -«o. li«tgoxAoto . .
Μενοιτιάδεω Σ 98 v.l -«o A E S Cant, Rom.
Μενοίτιος (Eust. 113, 4 τὸ δὲ Μενοίτιος
πλεονασμὸν ἔχει τοῦ ει ὡς Ex τοῦ μένος. Weck,
zur Erklàrung hom. Personennamen p. 20, 84
nomen simplex suffixo -ot:oc amplificatum ex rad.
μεν formatum esse docet. G. Hermann in opusc.
VII p. 252 compositum iudicens explicat ,qui
asperam sortem manet id. ib. II p. 187 ,Petiletus'
vertit. Pott Ztschr. f. Voelkerpsychologie 1882
XIV p.38 μένων οἶτον ,sortem suam expectans'.
cf. etiam Passow in Phil. 1863 XX p. 606.)
Actoris filius, Patrocli pater, Opoenti, in urbe
Locrorum, habitabat. Filium qui puerum ne-
caverat, ad Peleum in Phthien duxit, unde Aga-
T
μένος
memnoni in bellum misit. Abeuntem autem ad-
monuit, ut Achillem consilio iuvaret cf. «1 765 s.
Ψ 85. Extremis belli Troiani temporibus etiam
vivebat JI 14. Μενοίτιος «1 765 P 86 Ἄχτορος
υἱὸς 4A 784, Μενοίτιον, Ἄκτορος υἱὸν Π 14,
ἥρωα M. A771 € 325, Μενοιτίου ἄλκιμος
υἱὸς (υἱὸν vit) 44 605 813 837 M 1 Π 978 307
626 665 827 2 12 455 T 24 I 202. cf. schol. A
ad Il 14 X10! 11, Eust. 112, 45—113, 4, Fried-
reich Real. 505, Schultz die Aktorionensage p. 18.
u£vog (Et. ἘΝ 387, 47 μένος" ἡ δύναμις οἵ.
ib. 154 14, 615 19; Et. Or. ed. Sturz p. 103, 1 Et.
G. 228, 46 σημαίνει τὴν ὀργὴν καὶ τὸν ϑυμόν
οὗ 608, 30. scho. ALBV ad 2 μένος καὶ
ϑάρσος" τὸ μένος «ἐστὶ τοῦ σώματος, τὸ δὲ
θάρσος τῆς ψυχῆς" ἵνα οὖν δύνηται καὶ ϑαῤῥῇ,
ἀμφότερα αὐτῷ ἔδωχε cí. Suid. S. v. μένος,
schol. Εἰ ad « 321 ϑῆχε μένος" τὸ μένος ἐπὶ
Juris προϑυμίας λαμβάνεται, τὸ δὲ ϑάρσος
à τῆς ἀνδρείας. cf. etiam Porph. schol. b ad
44 66, schol. Εἰ ad β 215, E. M. 579, 50 παρὰ τὸ
μένω τὸ παραμένω — σημαίνει τρία" ἐπὶ μὲν
τοῦ ϑυμοῦ: μένεος δὲ μέγα φρένες ἀμφιμέ-
λαιναι πίμπλαντ᾽, ἀντὲ τοῦ ϑυμοῦ, ὀργῆς. ἐπὶ
δὲ τῆς ἐσχύος: δῶκε μένος zal ϑάρσος, ἀντὶ
τοῦ ἐσχὺν xui δύναμιν. καὶ πάλιν: ἔτι μοι
0g ἔμπεδόν ἐστιν. ἐπὶ δὲ τῆς ψυχῆς: μένος
Ἄρηος, περιφραστιχῶς ὃ πόλεμος. cf. Apoll.
Soph. 111, 12, Porphyr. in schol. ed. Bekk. ad
A 103, Kammer Porphyr. p. 17. Hesych. Suid.
Doederlein Gl. Nr. 135 et Fo, Goebel lexil. I
264,498. Naegelsbach hom. theol, p. 337 s. μένος
et νόος voluntatem et mentem, ap. Hom. duas
. esse primas animi vires exponit, quas in φρεσὲ
sedem suam habere; et proxime accedere illius
notionem ad ϑυμός, quocum saepe coniunctum
legitur. Grotemeyer Homers Grundansicht von
der Seele p.37 s. primam significationem de-
finitita: ,die den ganzen Kórper durchdringende
Lebenskraft ', Crecelius Wurzel ma man p. 6
radicis notionem tangendi primam, prehendendi
secundam existimat, Fulda Untersuch. p. 297:
,vorwaerts strebende lebhafte Bewegung: impetus,
c—- de graec. rgd. μὰν p. 31 primum ,impe-
tum*, quare ,fortitudinem', ,vim', deinde ,eius se-
dem' significare. In primis vide Heinr. Schmidt
Synon. 11 p. 548s. 566 s. 628 s. — de inf. epexe-
getico « 89 s. ad vocem addito v. Tundeer de
inf. Hom. p. 102 s.). Leguntur hae formae μένος
μένεος μένεϊ μένει μένεα μένε᾽ πενέων. In-
tellegit poéta μένος eam animi vim, qua quis
ad agendum impellitur, ita ut media intercedat
inter duas alias vires, ϑυμὸν cupiditatem οἱ
ψυχὴν animam. atque exprimuntur primum eae
Corporis vires, quibus ut agamus impellimur vel
longius propellimur, unde usu venit, ut omnino
yim, quae inest vel in toto corpore vel in singulis
membris, significet. Deinde valet animam i, e.
eam yim, quae in ioto versatur corpore, qua vi-
vimus, et qua exstincta e vita decedimus, tum
motus animi appetentis, qui quasi ex imo animo
prorumpunt et ad agendum impellunt, i, e. ani-
mum s. fortitudinem, iram efiervescentem sive
furorem, cupiditatem. Sedes autem μέν. εος sunt
vel φρένες Α 108 μένεος φρένες ἀμφιμέλ αιναι
πίμπλαντο, $175 «89 μένος δέ οἱ ἐν φρεσὶ ϑῆκε
vel ϑυμὸς Il 029 X 812 μένος ἔμβαλε ϑυμῷ,
α 921 τῷ ὁ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ | ϑῆκε μένος x«i ϑάρ-
σος vel στῆϑος E 513 ἐν στηϑεσσιν μένος βάλε
εἴ, T 202. Sed P 451 legimus σφῶιν δ᾽ ἐν
γούνεσσι βαλῶ μένος ἠδ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ. I) vires
1065
corporis, 1) quibus ad agendum. propellimur,
impetus a) hominum n 602 μένος δ᾽ i9vg
φέρον, K 479 πρόφερε χράτερον μένος cf, Verg.
Aen. V 191 illas promite vires, P 503 μένεος
σχήσεσϑαι cf. Am.-He. 0 178 μένος ἐρύξει schol
D. N 494 λῆγε μένος μέγα. B 378 sed schol.
D μένος ἀνόρῶν" περιφραστικῶς ἄνδρες" τὴν
ἑχάστου δύναμιν καὶ προϑυμίαν, cui assentitur
La Roche in ed. in usum schol. ad ]. 1. Z101 407
Am.He. ad 4A 207 non recte jra' vertit; animus
profecto intellegi potest. A 366. μένος ἄσχετος
(£) y 104 schol. P, v 19 8303 o 406. μένος.
ἀάσχετον οὐκ ἐπιειχτόν E 892. μένος αἰὲν
ἀτειρής à 210 schol. V ὀργῆς ἀφορήτου μεστύς.
μένος ἔμπεδον οὐδ᾽ ἐπιειχτόν τ 493, μένος ἔμ-
πεδον q 426. b) animalium, equorum et mu-
lorum 4/390 400 7 2. , μένος 4v P 456 Didym.
Ariston. in schol. V οὕτως Aoioxooyos. Ζηνό-
óotoc δὲ μένος πολυϑαρσές, «2 442. κρατερὸν
μένος P 742. c) rerum, et ventorum E 524 s 478
cf. Nican. in schol. PQ ad 1.1. c 440 et flammae
ὅσσον ἔπεσχε πυρὸς μένος ? 238 42 192, πυρὸς
αἰνὸν .. μένος P 565, πυρὸς μένος σιδήρεον
ΨῚΤΙ quam Am. -He. circumlocutionem iudicant, et
hastae jV 444 schol. BL ἀφίει μένος" τὴν εἰς
τοὔμπροσϑεν ὁρμὴν ὁ σίδηρος ἠφίει, μὴ συγχω-
ρούμενος ὑπὸ τῆς καρδίας" οἱ δὲ, τὴν ψυχὴν
ἀφιέναι τὸ μένος ἐποΐει sc. Ἄρης Am. -He. 41 613
P529 et abstr. ἔριδος μένεϊ H 210 schol. ABL
"ranpogoyiaoic ἔριδι. μένος. . ἄρηος zx 269
2264 Am.He. 2) vires corporis vel singu-
lorum membrorum a)hominum JV 60 ἀμφο-
τέρω. πλῆσεν μένεος κρατεροῖο, γυῖα δ᾽ ἔϑη-
χεν ἐλαφρά, πόδας x«i χεῖρας ὑπερϑεν. E 417
Am..He. 0 61 μένε᾽ ἀνδρῶν. N 77 μένος ὥρορε
O 493 Y 372 d» 840 482 488, μένος μέγα 6
232 ὦ 320 Z 261 schol. ABL ἡ προϑυμία. μ.
ἐσϑλὸν E 516, u. πατρώιον E 125, u. ἠὺ Y 80
B 272. 4226 Πατρόκλου 5c ἀνδροτῆτά τε zal
μένος 4v. P 451 ἕν γουνεσσι βαλῶ μένος 59^
ἐνὲ ϑυμῷ, Y 93 X 204 ἐπῶρσε μένος καὶ λαι-
ψηρὰ γοῦνα, u 219 περί τοι μένος οὐδέτι γυταὶ
κάμνεις. ἔμπευσε μένος K 482 O 60 302 1159.
coniunguntur μένος zai χεῖρας Z 502 Am.-He.
H 309 6 450 M 166 I 105 287 318 & 73 P 638
A 802 2, χεῖράς τε μένος τε Η 457 Ὁ 510, μένος
χαὶ ἀλκὴ I 706 Am.- He., T 161 schol. V ὑπο-
μον, X 282 cf. Z 265 μή ut ἀπογυιώσῃς μένεος,
ἀλκῆς τε λάϑωμαι de interp. v. Nican. in schol,
A et Friedl. Nic. p. 121 s. ita Aristarchus legit,
alii μέν εος ὁ᾽ ἀλκῆς τε. χ 226 οὐ.. μένος ἔμπε-
δον οὐδέτις ἀλκή. μένος καὶ ϑάρσος ΕὩ « 321,
μένος χειρῶν E506 Am.-He. — Cum genetivo subst.
vel cum pron. pers. coniunctum μένος circum-
locutioni poeticae inservit, ubi saepius prima
vocis notio tacile perspicitur, cf. Weidenkaff non-
nuila ad synt. Hom. p. 3s. Lechner de pleonasm.
Hom. 1 p. 10, La Roche in ed. in usum schol. ad .&
387, Grashof Fuhrwerk p- 20 adn. 17. a) homi-
num: μένος "Atgeíióao «1 268 212, Ἕχτορος ὦκα
χαμαὶ πέσε μένος X 428 Am. -He. Ξάνϑοιο o
483, τῶν sc. Τρώων καὶ ᾿Αχαιῶν μίχϑη μένος Y
974, Ἡφαίστοιο 3$ 359, Ἠελίοιο hymn, Ap. Pyth.
196, μένος Ἀλκινόοιο ἡ 178 9.428 v 49 64. ἱερὸν
μένος ᾿Αλκινόοιο οἴ. Hesych. S. v. "Aàxivooc 9
167 9.2 4 385 421 v 20 24, ᾿Αντινόοιο σ 84, ἮἨε-
λίοιο hymn. Ap. Pyth. 193. "Exvopoc ὄρσωμεν
χρατερὸν μένος Η 88, Ἐχεχλῆος χρατερὸν. μέ-
vog Hi 189, «“ἱεοντῆος pa 887. ἐμῷ μένει 1. e. £uol
ἀντιόωσεν d 151 431 Z 127 ct. (457. h. Cer.
808 τεὸν μένος. b)animalium: Y 172. P 476
1000
ἵππων .. δμῆσίν τε μένος τε. c) rerum: ποτα-
μῶν μένος M 18 schol. A interl. περέφρασις.
ἠελίοιο 3P 190 x 160. πυρὸς μένος Z 182, πυρὸς
“ράτερον μένος 49220. 1) anima κατέφϑιτο.
μένε᾽ ἀνδρῶν. ὃ 363, τοῦ δ᾽ αὖϑι λύϑη μένος
P 298 i. e. animam cfflavit, λῦσε μένος Il 332
P29 cf. E 296 Am.-He. 6 193 315. λύϑη ψυχή
τε μένος τε, Θ 358 μένος ϑυμόν τ᾽ ὀλέσειε cf.
Am.-He., Doberentz interpr. Hom. p. 5. Z 27
inéAv σε ᾿μένος χαὶ φαίδιμα γυῖα, Π 621 σβέσσαι
μένος schol. BL Goebel lexil. I 393 5. λῦσεν
δὲ βόος μένος y 450 cf. I' 204 Am.-He. πὴ mo-
tus animi appetentis μένεα πνείοντες Ἄβαντες
s. χαιοὶ B 536 Am.-He. Krueger Dial. 46, 6 10,
La Roche in ed. in usum schol. ad B 536, Classen
Beob. p. 57, J' 8 44508 32 364, μένος πνείοντες
χ 203, quibus locis μένος etiam vires, impetus
intellegi potest, nisi pro ,pugnae cupiditate* acci-
piamus, a) animus, fortitudo E 563 Opus
μένος cf. M.966 E v 6 334 P493. 4 145
μένος ἐν φρεσὶ ϑῆχε οἵ. « 89. E 513 ἐν στή-
ϑεσσι μένος βάλε, O 594 “μένος μέγα, T 37 Ue
πολυϑαρσές, P 156 μι. 7. ἄτρομον, E 284 u. ἔμ-
πεδον, Il 829 μένος ot ἔμβαλε ϑυμῷ. P 20
! »
παρδάλιος τύσσον͵ μένος οὔτε λέοντος | οὔτε
συὸς χάπρου.. ὕσσον Πάνϑου υἱες.. φρο-
γέουσι Am.-He. «P468 μένος ἔλλαβε ϑυμὸν 80,
equorum. La Rocbe in ed. in usum schol. furor*, D,
iracundia, furor ᾧ 308 οὐδὲ Xx. ἔληγε τὸ ὃν
μένος, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον! χώετο cf. 4 207 Am.-
He. 282 schol. A interl. τὴν σὴν ὀργήν. A 103
Am.-He. ὃ 661 μένεος. φρένες ἀμφιμέλαιναι
πίμπλαντ᾽ cf. 1679. X 312 μένεος ἐμπλήσατο
ϑυμὸν | ἀγρίου, T 202 μένος. . él στήϑεσσι
schol. B ἡ χατὰ τῶν πολεμίων ὀργή, À 562
δάμασον μένος καὶ ἀγήνορα, ϑυμόν. c) cupi-
ditas 0 361 ἐμῶν μενέων ἀπερωεὺς Am.-He.
E136 ξ 262 schol. BQ, o 431 o 183 ἐπισπόμενοι
μένεϊ σφῷ. .X 436 Am. -He. 2 198 μένος x«l
ϑυμός, ἢ. Cer. 361 ἤπιον ἐν στήϑεσσι μένος
καὶ ϑυμὸν ἔχουσα, hymn. VHI 14 ϑυμοῦ μένος
ὀξύ. pugnae cupiditas: .X 459 schol. B τὴν
ψυχιχὴν δύναμιν, λ δ15 Ν᾽ 084 μένος αἰὲν ἀτάσϑα-
ER Am.-He, Y 110 μένος μέγα. E410 192 Z 72
44 291 schol. μένος καὶ ϑυμὸν ἐχ παραλλήλου"
μένος δὲ καὶ τὴν ψυχὴν εἴωϑε χαλεῖν, IN 155
schol. BL μένος λέγει τὴν προϑυμίαν παρὰ τὸ
μένω τὸ προϑυμοῦμαι, O 500 schol. BLV τὴν
δύναμιν, 514 667 11210 975 9.15 ὄτρυνε μένος
x«l 9vuór ἑχάστου" non recte Ameis ad ϑ 15
cupiditas! vertit. desiderium ὦ 319 ἀνὰ ῥῖνας
δέ οἱ ἤδη | δριμὺ μένος προΐτυψε φίλον πα-
τέρ᾽ εἰςορόωντι cf. Ameis-Hentze, Spohn de
extr. Od. parte p. 205. — Derivantur «ενεαίνω
μενοινάω, ἀμενηνός ἀμενηνόω, ὑπερμενής
ὑὕπερμεν ἕτης δυςμενής εὐμενής εὐ μενέτης ζα-
μενέστατος ἐμμενές, καμμονί ἰη, Πέντης Mévvo;
praeterea Μενέλαος Μενεσϑεύς “ΜΜενέσϑιος Me-
γνοΐτιος Μενοιτιάδης nomina ἃ plerisque com-
posita iudicantur. Componuntur adi. μενεδήιος
μενεπτόλεμος μενεχάρμης-ος μενοεικής, nom.
propria Πυλαιμένης Ταλαιμένης. —Collocatur
aut ita, ut sit thesis primi secundi quarti quinti
pedis aut in caesura secundi tertii quarti quinti
sexti pedis, Genetivi μένεος ultima ante caes.
hephthem. producitur Z 265 cf. Eust. 64 128
τὸ δὲ μένεος ἐχτείνει μετρικῶς ἐνταῦϑα τὴν
λήγουσαν διὰ τὴν ἀρέσκουσαν ᾿Αριστάρχῳ τε-
λείαν στιγμὴν xal τὸ ἐν αὐτῇ οὕτως χρονίζον
καὶ στάσιμον τῆς φωνῆς. Sed maximam posuisse
Aristarchum interpunctionem hine nemo colliget,
ἹΠέντης --- μένω
cum ex Nicanoris praeceptis minima requiratur
cf. Friedlaender Nic. p. 21 not. 2.
Μέντης (a rad. uev ducunt cf. Eust. 1454, 41,
Curtius Grdz.* p. 312, Doederlein Gloss. Nr. a2;
Weck zur Erklaer. hom. Person. p. 20. Pott in
Philol. Suppl. II 218 ,,Denker* vel ,,monitor*).
1) Taphiorum rex, Ulixi hospes, cuius specie
induta Minerva ad Telemachum confirmandum
Ithacam pervenit, et, ut ferro cuprum mutaret,
'emesen se navigaturam narrat « 180 s. cf. Hahn
die geogr. Kenntnisse der Epiker II p. 14, Naegels- -
bach hom. theol. p. 140s. cuius nomen ex Iliade
mutuatum esse Bekker Monatsbericht der Berl.
Akad. 1842 p. 130, hom. Bl. I p. 199, 105 exponit.
« 180 418 Mittag" ᾿Αγχιάλοιο δαΐφρονος. «υἱός,
« 105 Ταφίων ἡγήτορι, έντῃ. cf. Eust. 1454,41.
2) Ciconum dux, cuius similis Apollo Hectorem
adhortatur P 73 ἀνέρι εἰσάμενος, Κικόνων ἡγή-
τορι έντῃ, ubi alii legunt Πείρῳ v. Duentzer
Zenod. p. 148. cf. Friedlaender Homonymie N.
Jahrb. f. Philol. Suppl. III p. 829. In catalogo
autem Euphemus dux Ciconum nominatur cf.
Eust. 359,17; 1096,5, Am.-He. ad B 846.
MévroQ(a rad. u£vortum significat monitorem*,
idem quod Mévr;c cf. Eust. 1454, 43, Doederleiu
Gloss. Nr. 142, Curtius Grdz.* p. 3125., Weck hom.
Personennamen p. 20. Pott Philol. Suppl. Π 218
,Denker* vel , monitor", Friedlaender Homo-
nymie N. Jahrb. suppl. II p.829) 1) Alcimi
filius, Ithacus, Ulixi amicus, cui rex profecturus
omnia sua domum que custodienda tradidit nec non
Telemachi ἑταῖρος πατρώιος. Cuius specie in-
duta, Minerva, ubi Mentae similis Telemacho
confirmato abiit, navi nautisque paratis regis
filium ad Nestorem Menelaumque proficiscentem
prosequitur et postea Ulixi, cum redux procos
trucidaret et Ithacesios reconciliaret, adest. Men-
tes igitur et Mentor iidem esse videntur cf. Bekker
hom. Bl. I ,p.105 108. Mévre g 325 953 o 68
4249, M. ᾿Αλκιμίδης y 235, Διέντορε β 268 401
τὰ 206 ὦ 503 548 446, M. ποιμένι λαῶν 456,
Μέντορα ὃ 654 M. órov ὃ 655, Μέντορ y 23
940 χ 208 213, M. ἀταρτηρέ, φρένας ἠλεὲ B
243. cf. Eust. 1404, 26, Friedreich Real. p. 531.
2) Imbrii pater, Priami socius. NI "Iugovov
αἰχμητήν, πολυίππου Μέντορος υἱόν" | vett
δὲ Πήδαιον. cf. Friedreich Real. p. 585. i
μένω (ἃ μένος ducitur. de significatione Curtius
Grdz.* p. 312s., Pott Et Forsch.? I p. 195, Crecelius
Wurzel ma man p. 7, Roediger Kuhn Zischr. XVI
313, Leo Meyer, vgl. Gram. I p. 408, Babad de.
graeca rad. uev p. 20 s. 35.) μένω -£t -ετὲ
τοῦσι coni. μένω -ῇ τῇσι τ-ωμεν opt. μένοις -ϑιενς,
imperat. μένετ᾽ -éro -όὄντων. μένεεν τέμεν, μένων
τοντε -οντὰ -οντε -οντες -0vGQ -0vG. , impf. ἔμεν"
τον; u£v μένε -έτην τομεν -ov ἘΣ plur. μένεσκον.
fut. μενέω τ-έεις -ἕει -ἔουσι -ἐουσ᾽ μενέειν, 801...
ind. ἔμεινα -ας -αν μεῖνα -αμὲν τε p coni.
μείνῃ, opt. μείνειας, imp. μείνατ᾽, Y ied
l)maneo, permaneo. saepe adv. loci
τόϑι αὐτοῦ ἔνϑα vel praepos. ἐπί παρά ἐν μ
c. dat., semel locat. οἴχοι adiecta sunt. ἃ) subiec-
tum est persona, interdum animal. Praes.
Ind. 71634 Ν᾿ βθῦ 933 A178 181 zx 33 37 AX 287,
Coni. A 62 de coniunctivo v. Praetorius der hom.
Gebr. von ἢ p. 10 16 et Philol. XXIX p. 1288.
t 525 zx 74 1 702 619, Opt. z 315 9 275, Imp.
y 427 O 195 *F 160 674, Inf. A 147 a '
410 .Y 137 241 884 ε 194 x 444 & 260 o 20
hymn. VIII 16 (97 v 330, inf. pro imp. κὶ
ct. Ariston, schol. A, » 411, Part 4 492 D
TEE
ἐς
Mévov — μέρμερα
1332 412 497 K 5083 II 838 64 X 131 Ψ 298
& 208 ἡ 314 hymn. Merc. 21 $551 v 220 E 572
$997 y 181 y 211 0 345 6 3 367 P 721 Ψ 198
hymn. Ap. Pyth. 169 ep. III 5. Impf. E 522 T
οὐδ o 235 .Y 458 A 514 Z 258 Θ 96 o 385, uev?
εἰς 0 χε 051 75. T'31042 uéveaxov, D436 4 ἵπποι
.. μένον ἀσφαλέως, Ψ 163 παρ᾽ αὖϑι μένον
Bothe, Bekk. 2 Am. παραῦ 53 scribunt, alii tmesin
statuunt, ἑπταετὲς μένον ἔμπεδον ἡ 959 & 285,
δυώδεχα. «μένον. ἡμέρας t 199, πᾶσαν δ᾽ ἠοίην
μένομεν ὃ 447, μένον ἐπὶ ἕσπερον ἐλϑεῖν α 492
à 786 σ 305, οἴχοι 9 324. Fut. IJ 239 Y 99 Ψ
219 x 132 x 986 hymn. Ap. Pyth. 238 1 45 ue-
víovo' εἰς 0 χε. .1317 ε 362 μενέω καὶ τλή-
σομαι. Aor. ξ 244 0 733 6 292 -— 119 286 ὦ 464
» 904 o 305. x 53 ἔτλην zal ἔμεινα. Notio ma-
nendi artioribus finibus circumscribitur, ut sit
e) intrans. sustinere ,Stand halten' nullo ob-
iecto addito Praes. Part. 0539 Ζ 84 4348 71 169
X931 y 155 4292 378 v 44 o 455 v. l. γέροντες,
hymn. Merc. 169. Inf. E 486, Impf. Ν 471 X 370
$135 O 79 de duali verbi c. plurali subiecti con-
iuncto cf. Ellendt, drei hom. Abh. p.20. Fut.
M9 $310 Ξ 379. Aor. E571 O 585 656 X 5.
& 2970 οὐδέ τις ἔτλη μεῖναι ἐναντίβιον, Ellendt
drei hom. Abh. p. 44 et Duentzer ad 1l. 1. quod
μεῖναι ἐναντίβιον coniuncta ab usu homerico
. recedant, στῆναι scribendum esse iudicant. quibus
| obloquuntur Am.-He. in app. ad l. 1. neque mihi,
quod illa verborum coniunctio semel legitur, causa
iusta esse videtur, cur omnium librorum lectionem
mutemus. f) procul manere B292 μένων ἀπὸ
ἧς ἀλόχου X64 ἀπὸ πτολέμοιο. eadem significatio
est simplicis verbi, ubi est ,a bello abesse* /418 qui
locus expungitur a Bekk.?, 9 658. y) ὄπεσϑε μέ-
γοντες 9 201. b) subiectum est res v 23 ἐν
πείσῃ κραδίη μένε | νωλεμέως, 1010 K 90 αὐτμὴ
| &v στήϑεσσι μένῃ, (544 νῆες... μένον cf. » 100
ἄνευ δέσμου μένουσι. immotum vel fixum manere
D 434 στήλη μένει ἔμπεδον, ó 508 (πέτρης) τὸ
μὲν αὐτόϑι μεῖνε, IN 564 τὸ μὲν sc. ἥμισυ ἔγχεος
uei». — 2) transit. sustineo aliquem ct. La
Roche hom. Stud. p. 141 s., Albrecht de acc. c.
infin. in Curt. Stud. IV p. 45 Nr. 4. a) subiectum
etobiectum sunt animantes /' 52 571 0406,0
165 ταλάσσῃ μεῖναι. accusativo par ticipium
adicitur cf. Classen Beob. p. 179 IN 476 ὡς u£ver
Ἰδομενεὺς δουρὶ κλυτός, οὐ Po ὁ πεχώρει] Αἰνείαν
ἐπιόντα cf. O 406 165 μὲ... ἐπιόντα ταλάσσῃ
μεῖναι. «1 418 £57. b) subi. persona, obi. res
44 836 μένει ὀξὺν ἀρῆα, O 536 ἔγχος | μείνῃ
ἐπερχόμενον, IN830 ταλάσσῃς μεῖναι ἐμὸν δόρυ
ef. 2126. c) subiectum est res /M 620 (πέτρη)
[1 Ei μένει λιγέων ἀνέμων λαιψηρὰ χέλευϑα
χύματά τε τροφύεντα cf. La Roche hom. Stud.
p.142. 3) manere, expectare subi. animantes
cf. La Roche l. ]. p. 149 5. 8) c. acc. personae
E527 O 622 Y480. X 93 de coniunctivo v. Friedl.
hom. Gleichnisse lI p. 4 s. α 304 ε 282 0346. Ὁ
609 ἔτλαν | μεῖναι. obiecto vel ipsi vel supplendo
participium additur 4 53 Ellendt drei hom.
Ahh. p. 44, X 252, A 535 οὐδέ τις ἔτλη | μεῖναι
ἐπερχόμενον cf. La Roche l.l. p. 142 cui oblo-
quuntur Am.-H. in app. ad 4 567. Ν 37 472
836. b) c. acc. rei μείναμεν ἠῶ ὅταν A 722
1151 306 436 4 7, τόξων αἰχὰς... μένον O 109,
μεῖναι ὁμοχλὴν II 17. c) nullo obiecto ad-
dito ὃ 439. μεῖναι. . ἐς ἠέλιον καταδύντα
9 b70 582 cf. T 808 δύντα ἐς ἠέλιον μενέω xai
τλήσομαι. sequitur enuntiatum temporale μένει
εἰς 0 χε A 6000 cf. ε 188 ζ 295 μεῖναι (altero
1061
loco pro imp.) χρόνον, εἰς ὃ χε. λ 152 μένον
ἔμπεδον ὄφρ nl ἤλυϑε ef 156 εἴ; τις ἔλϑοι,
4 899 μένοντες ἕστασαν, ὁππότε Am.- He. B
299 τλῆτε.. «eL μείνατ᾽ ἐπὶ χρόνον, ὄφρα
δαῶμεν ità ἐπὶ Aristarch. alii £z; οἵ, Zenod.
Ariston. in schol. ad 1. 1., Duentzer Zenod. p. 135,
Lange Part. εἰ II p. 18 s. qui Zr. lectionem tuta-
tur. d) c. infinitivo cf. Albrecht in Curt.
Stud. IV p. 45, 4. O 599 τὸ γὰρ μένε... ἐδέ-
σϑαι, ubi pronomen τὸ proleptice ad inf. spectat.
e) c. accus, c. infin. cf. Albrecht de acc. c. inf.
usu Hom. in Curt. Stud. IV p. 1—20 et p. 45
Nr.4, Hentze Acc. c. Inf. bei Homer Ztschr. f.
Gymn-W. 1866 XX p. 734 5., Koch zum Ge-
brauch des Inf. bei Homer p.14 s. 4| 247 μένετε
Τρῶας σχεδὸν ἐλϑέμεν ct. « 422 ὃ 786 o 305,
quibus locis accus. pendet a verbo. aliter & 98
εἵματα... μένον τερσήμεναι. — Saepius in
libris pro μένει» verbi formis μίμνειν reperi-
tur cf. schol. A ad X 119 schol. A interl. ad
286 schol. H ad 4 508. rursus in schol. A ad
1 355 ἔμεινε pro ἔμεμινε scriptum esse tra-
ditur. Pro duali participii μένοντε et in libris
et in schol saepe pluralem scriptum videmus
cf. Didym. in schol. A ad 44 348 μένοντες" Ζη-
vódotoc δυϊχῶς uévovts id. ad P 721 "Aoisto-
φάνης δυϊχῶς μένοντε cf, Schmidt Didym.
p. 143, 168; Roemer die Werke der Aristarcheer
p. 270, 275, Duentzer Zenod. p. 68, La Roche
hom. Unt. p. 168. Praeterea ; 231 pro ἐϑύσα-
μεν legitur ἐμείναμεν. — Componuntur verba
ἀναμένω ἐπι- παρα- παρ- ὑπο- adi. ὑπερμενέων
δυεμενέων, derivantur Mévov Μέμνων cf. s. v.
μένος. Collocantur verbi μένειν formae in omni-
bus versus sedibus.
JMMévev Troianus a Leonteo occisus. 7M 193
Μένωνα καὶ Ἰαμενὸν καὶ Ὀρέστην Ι πάντας
ἐπασσυτέρους πέλασε χϑονί.
μέριμνα, (ἃ rad. μερ μὰρ scr. smar mem
ducunt Curtius Grdz.^ 331, Leo Meyer vgl. Gr.
198, Joh. Schmidt zur Geschichte des indog. Vol
calismus II 284, Schneider de vocibus Gr. in -ooc
term. p.27. Contra dicunt Benary in Kuhn Ztschr.
IV 49, et Goebel lex. II 247, qui à rad. ou«o
;schwingen: bohem. &mei-iti ducit. de primis coss.
sm v. Hartel Stud. I p. 20. Veteres ἃ μερίζειν
profectum esse opinantur Et. Gud. 387 56 παρὰ
τὸ μερίζω. ἐτυμολογεῖται δὲ παρὰ τὸ μερίζειν
τὸν νοῦν. cf. ib. 615 23, schol. BLV ad B 3, Et.
M. 580 14, Eust. 1881 1; 80 19; contra disputavit
Curtius Grdz.^ p. 110. Lobeck path. prol. p. 169 ἃ
μέλω sive μέλος derivat. de notione egit Heinr.
Schmidt Synon. d. gr. Spr. II p. 628, 626). cura,
sollicitudo. hymn. Merc. 160 μεγάλην σε πατὴρ
ἐφύτευ σε “μέριμναν ϑνητοῖς ἀνϑρώποισι, ib. 44
ἀνέρος, ὅν τε ϑαμειαὶ ἐπιστρωφῶσι μέριμναε.
διερμερέδαο α 959 ἐξ ᾿Εφύρης ἀντιόντα
παρ᾽ Ἴλου δίερμερίδαο. cf. Eust. 1416 10, Fried-
reich Real. p. 571 adn. 3. ducitur a μέρμερος.
μέρμερα neutr. plur. (a rad. «eo μαρ 80}.
smar lat. nemor germ. mari per redupl. forma-
tum cf. Curtius Grdz.* p. 331, Verbum d. gr. Spr.
II 137, Benary Kuhn Ztschr. iv p. 49, Leo Meyer
vgl. Gr. I 355, Fritzsche de redupl. graeca in
Curt. Stud. VI 293, Brugmann d. sog. gebrochene
Redupl. in Curt. Stud. VII 187. de primis cons. sm
v. Hartel Stud. I p. 21. obloquitur Goebel lex.
II p. 247 s. qui ἃ rad. oj««o ,schwingen* bohem.
$mer-iti ducens collato angl. swinging vertit
,schwungvoll', gewaltig, ingens. non geminatam
esse vocem, sed ex μέρμηρος correptam guff, -ooc
1008
formatam Schneider de vocibus Graec. ἴη- ρος term.
p. 27 s. contendit. 3ed veteres ducunt a μείρω
μερίξζω Eust. 1416, Et. Or. Sturz p. 105 18 παρὰ
τὸ μείρω μερίζω, ἀφ᾽ οὐ τὸ φροντίζω, οἷον
τὰ φροντίοος ἄξια, cui assentitur Lobeck path.
elem. I 168. contra disputavit Curtius Grdz.^
p.101. de significatione v. Didym. in schol. A
ad ΜΝ 48 μέρμερ * μερίμνης καὶ φροντίδος ἄξια.
χαταστρέφει 0? εἰς τὸ καχά. cf. schol. A interl.
ad 4 502, Et. M. o50 253, Suid. Phot. Hesych.
Ruhnken ad Timaei lex. Plat. p. 178, inprimis
Curtius Grdz.^ p. 880). memoria digna. 6 453
πολέμοιό τε μέρμερα ἔργα cf. H 824. (289 μάλα
μέρμερα μήσατο ἔργα. substantivi loco usur-
patur 44 502 μέρμερα ῥέζων ct. 217. in malam
partem accipitur &/ 48 τοσσάδε μέρμερ᾽ ἐπ᾽
ἤματι μητίσασϑαι, ubi ,valet memoria digna", ,ti-
menda! cf. Koch ad 1.1. Ameis, qui verbis sequen-
tibus, quae quidem ab Aristarcho et Aristophane
expunguntur, ὅσα φημὶ μελήσεμεν ᾿ἀργείοισι
vocis notionem accuratius circumscribi iudicat.
(Méguepoc Περμερίδης.)
Μέρμερος (consiliorum plenus Curtius Grdz.^
p. 330). 4 518 Φάλχην ᾿Αντίλοχος x«i Méfo-
(gov ἐξενάριξε. Mysus quidam. de accentu
adiectivi in nomine proprio servato v. Lehrs
Arist.? p. 268, 267. (Περμερίδης.)
“ερμηρίξω (à rad. «eg μαρ scr. smar lat.
memor per redupl. formatum esse iudicant (ongous
Grdz.' p. 331, Verb. d. gr. Spr. I 347 adn.
1l 272, πὶ. in Philol. IIl 738, Benfey W.L. II 39!
Leo Meyer vgl. Gr. I 420, obloquitur Goebel lexil.
1 247. Sed veteres à μεέρω μερίζω ducunt
schol. BLV ad B 3 τὸ δὲ μερμήριζεν ἀντὲ toU
ἐμερίζετο εἰς τὰ μέρη. καὶ ὁιάνοια μὲν ἡ
ξὸραία χαλεῖται, μέριμνα δὲ ἡ μεριζομένη
cf. schol. νεωτ. ad A 189, Et. Or. Sturz p. 105 7 7,
Et. M. 55025 παρὰ τὸ ego μερίζω, ἀφ᾽
οὗ τὸ φροντίζω. ἀλλ᾽ ὅγε μερμήριξε εν εἰς
μέρη ἐμερίζετο, ἐμερίμνα.... ἀπὸ τοῦ μερίζω
διαπλασμῷ xai τροπῇ τοῦ ε εἰς ἡ μερμηρίζω"
οἱ γὰρ φροντίζοντες μερίζονται τὴν γνώμην,
ἀπὸ τοῦ ἐπὶ τάδε x«i τάδε μερίζεσθαι τὴν
ψυχὴν τοῦ μεριμνῶντος. cf. schol. A ad 4 149,
EQs ad « 247, Apoll. Soph. Eust. 1881 8, 80 7,
quibus obloquuntur Curüus Grdz.? p. 101 et
Hoediger in Kuhn Zischr. XVl p. 312, assen-
tiuntur Lobeck path. el. 1 168, Fulda Unt. ueber
d. hom. Spr. p. 183 s. qui in hanc sententiam
eo deducitur, quod verbum cum duodequadragies
vel potius undequadragies in Hom. carm. repe-
riatur, additis vocibus ἐν φρεσὲν sim. quid valeat,
accuratius describatur. praeterea de significatione
v. Heinr. Schmidt 5ynon. d. gr. Spr. 11 p. 627 s.).
cogito, in animo verso. μερμηφίζω -ELG -ξὲ τῶν,
impt. μερμήριεζεν -ov μερμηριξα -e, inf, -αι , part,
τας, fut. aut coni. aor. μερμηρίξω 7 261. de augm.
omisso v. Molhem de augm. ap. Hom. et Herod. usu
p.18, 21.— Adduntur φρεσὶ sim. 1) δίχα ϑυμὸς ἐν
φρεσὶ μερμηρίζει zt 13 v 38, 2) £v dé ot qvoo |
στήϑεσσιν λασίοισι διάνδιχα μερμήριξε À 188,
3)0iga δὲ φρεσὶ μερμήριξεν χ 338 cf. 4 204 α 4271.
£vi φρεσὶ β 98 ὦ 125, μετὰ φρεσὶ x 488, 4) μερ-
μήριξε δ᾽ ἔπειτα κατὰ φρένα xal χατὰ ϑυμὸν
E 6il x 151 ὦ 235 cf. 169 v 10. κατὰ φρένα
B 3, 5) χατὰ ϑυμὸν ἀμύμονα μι. x 90 7t 237. sed
v 93 μερμήριξε δ᾽ ἔπειτα, δόχησε δέ oi κατὰ
ϑυμὸν hoc non ad μερμηρίζειν spectat neque ma-
gis formula δεάγδιχα μερμήριζε O 167 Ν 455 aut
X 159 ubi nihil eius modi substantivorum additum
est, id quod Fulda 1. 1. p. 186 voluit, huc referenda
ἹΠέρμερος — uéoozcec
videntur. — Subiectum semper est persona ex-
cepto à 791 ubi λέων in comparatione. de constr.
v. Spohn de extr. Od. parte p. 197. — 1) abso-
lute ponitur 2 199 s 354 z 237 v 93 et φρεσὲ
μερμηρίξας 4204. 2) c. acc. vel personae π
256 261 “ἀμύντορα, vel rei φόνον B 325, ἀεικέα
ὃ 5383, ὕσσα ὃ 791. Y 17 ἡ τι περὲ Τρώων χαὶ
Ἀχαιῶν μερμηρίζεις, « 427 πολλὰ φρεσί, B 98
ὦ 128 δόλον τόνο᾽ ἄλλον ἐνὶ φρεσί. 11 647 v 10
non solum acc. sed etiam interrogatio disiunctiva
sequitur. 3) c. infin. cf. Tundeer de inf. hom.
p. 78. O 167 διάνδιχα μερμήριξεν ἵππους TE
στρέψαι χαὶ ἐναντίβιον μαχέσασϑαι Ariston.
ἡ ὁ. 0. ὑποτάσσουσιν ἢ μήτε στρέψαι μήτ᾽
ἀντίβιον μαχέσασϑαι" οὐχ ἔστι ὁέ" τὸ γὰρ
διάνδιχα οὐκ ἔστι δύο ἐμερίμνησεν ἐναντία,
ἀλλ᾽ ἐπὶ τὸ αὐτὸ φερόμενα, στρέψαι τοὺς ἵπ-
πους καὶ μάχεσϑαι ct. schol. BLV Am.-He. ad 1. L,
Friedl. Nic. p. 115, Lange Goett. gel. Anz. 1851
p.941 5. x 4398 μετὰ φρεσὲ μερμήριξα .. X8-
λάσσαι, x 151 χατὰ φρένα zai χατὰ ϑυμὸν ἐλ-
ϑεῖν ἠδὲ πυϑέσϑαι οἵ. ὦ 235. priore loco se-
quuntur ὧδε δέ oi φρονέοντι δοάσσατο χέρ-
óu.ov £y, posteriore alterum membrum interro-
gationis ἡ πρῶτ᾽ ἐξερέοιτο ἕχαστά τε πειρή-
σάιτο Ameis ad ll 4)interrogatio simplex
sequitur. μερμήριξε, ὅππως aut c. opt. £159 ubi
sequuntur δε ὁέ οἱ κατὰ ϑυμὸν ἀρίστη φαί-
vtto βουλή, 0 169 ε ὅδ4, v 41 τόδε μεῖζον ἐνὶ
φρεσὶ μερμηρίζω, εἴ περ γὰρ χτείναιμι, πῇ
κεν ὑπεχπροφύγοιμι, ubi post μερμηφίζω ἰ6-
vissima interpunctione utendum est, aut ὁ. fut.
ind. v 28, v 38 τί μοι 005 ϑυμὸς £vi φρεσὲ
μερμηρίζει ὕππως δὴ. - ἐφήσω. B3 κατὰ φρένα,
ὡς ὁ. coni, sequuntur ἥδε δέ οἱ φρονέοντι ἐρίστη
φαίνετο βουλή. 5) interrogatio disiunctiva
quae ab 1) (ἠὲ) — ἡ (js) pendens modo optativo
utitur cf. Praetorius der hom. Gebrauchv. 3j ἠέ in
Fragesaetzen p. 218. absolute ponitur 5 141 9235
6 90 μερμήριζε. adduntur vel accus. vel adv. vel
ϑυμὸς sun. I1 647 πολλὰ μάλ᾽ ἀμφὲ φόνῳ- ἡ-ἡ, Ν
455 δεάνδιχα ubi sequuntur ὦ δὲ δέ οἱ φρονέοντι
δοάσσατο χέρδιον εἶναι, A188 ἐν δέ ot ἤτορ!]
στήϑεσσιν λασίοισιν διάνδιχα μερμήριξεν οἵ.
Nican. in schol. A, π᾿ 78 wol. ó ἐμῇ δίχα ϑυμὸς
ἐνὶ φρεσί, χ 338 ὀίχα d£ φρεσί, E671 κατὰ φρένα
xai κατὰ ϑυμόν,υ 10 πολλὰ ὀὲ μερμήριζε κατὰ
φρ. 2. x. 9., x 00 xavà ϑυμὸν ἀμύμονα. θ) Utrum-
que interrogationum genus sequitur A 508 nua
(Ge μένων ὅτι χύντατον ἔρδοι 176 y& δίφρον
ἑλὼν ..| ῥυμοῦ ἐξερύοι ἢ ἔχφεροι ὑψόσ' εἰ-
ρας] ἢ &w τῶν πλεόνων Θρῃκῶν ἀπὸ ϑυμὸν
ἕλοιτο. — Pro μερμήρεζε impt. in nonnullis libris
legitur aor. s 354 y 338 A 503, pro μερμήριξε
impf. O 167 9 93 ὦ 128 v 93 o169 E671 4189
C141, pro μερμηρίξω 7:261 μερμερίξαι. --- Collo-
catur in fine versus semel et vicies, ante caesuram,
quae vocatur χατὰ τρίτον τροχαῖον, decies, iu
initio versus quinquies; ita ut quartum et quin-
tum pedem etticiat bis legitur.
uégut9u φαεινῇ | &oyvo£ x 23 funiculo sive
filo splendido, argenteo deligavit. de etymo
v. Lobeck paralip. 167, path. elem, 1 113, qui E. M.
58221 secutus παρὰ τὸ εἴρω ducit cf. Just.
164627. Cum μήρινϑος conferunt Leo Meyer
vgl. Gr. II 228, Goebel lexil. 1 421 qui a rad. σμαρ,
schwingen, schlingen ducit. Brugmann ueber ge-
brochene Kedupl. in Curt. Stud. VII 345 ex a &g-
(0)7:9-c ortum esse iudicat. cf. Curt. Grdz.* p.581.
— de &n. εἰρ. v. Friedlaender Philol. 1851 p. 242.
uégoneg(dubiae originis vocem compositam ahi
"T (Q9 “τ
— DA t Ll τ
- PITE
ερόττων — μεσηγύς
[cf. Weissenborn de adi. comp. p. 41, Berch Comp.
d. Nom. p. 20 cet.] alii [cf. Stolz Zus.setzung
p.40 al] simplicem esse iudicant. 1) veteres aut
ἃ μείρομαι et stirpe ὁπ ducentes explicant: ,qui
artienlate loquuntur* cf. schol. ABL ad 4 950
μερόπων ἀνθρώπων" μεμερισμένην τὴν φωνὴν
ἐχόντων, ὡς πρὸς σύγχρισιν τῶν ἄλλων ζώων"
9 ἐστι μεριζομένην εἰς συλλαβὰς zal ἔναρϑρον
ἐχόντων τὴν πα, τουτέστι τὴν φωνήν, item
schol. BV ad 288, Et. Gud. 388 1, Hesych. Suid.
Eust. 97 32, Et. M. 580 36, Apoll. Soph. Phot.
quibus assentiuntur Doederlein Gl. Nr. 2479, ἃ.
Meyer Beitraege zur Stammbildungslehre in
Curt. Stud. V p. 107. cf. Pott Et. Forsch. I 194,
Wurz. Woert. II 1 527, Benfey W. L. II 39,
'Clemm de comp. Graec. p 13 adn. 30 p. 169 s.
aut aliter expl. cf. schol. BV ad X288 οἱ δὲ τὴν
χτῆσιν μερισϑέντες, Et. Gud. 388 6 o£ μορη-
TuxOl χαὶ χαχαπαϑεῖς. οἱ δὲ μεμορημένοι
τὸ λόγιον, οἱ δὲ μεμορῆτες τὸν λόγον. —
ἄλλοι δὲ τοὺς ὑπὸ ὄρον πεπτωκότας, οἷς κατὰ
τοὐναντίον μάχαρες, ot μὴ κῆρα ἔχοντες. οἱ
ἀϑάνατοι. alia est expl. Eust. 97 84. 9) 564 Jor-
dan Nov. z. Hom. N. Jahrb. 1875 vol. 111 p. 513 s.
et in Iliad. translat. p. 560 s. a μέρος et rad. ὁπ
videre ducens, ,wenig sehend, kurzsichtig. kurz-
Jebend, mit beschraenkter Einsicht behaftet* et
Goebel in Ztschr. f. Gymn.-W. 1856 XII p. 808 s.
a rad. σμαρ die ,denkblickenden', ,sinnigblicken-
den'. 3) a rad. «o μὲρ morior derivatur ut sit
mortalis? a Duentzer d. hom. Beiwoerter p. 30 s.,
Benary in Kuhn Ztschr. IV 53, Walter ib. X 204,
Sonne ib. XV 125, Heinr. Schmidt Syn. d. gr.
- Spr. II 395, Autenrieth in Naegelsbach An.5 ad
41250, Am.-He.inapp.ad. ὦ 49 qui uterque de variis
expl. rationibus copiosius egit. cf. Et. Gud. 388,
6 quem locum supra ascripsi. Respuunt illam ex-
plicationem propter voces βροτοὶ et μέροπες con-
iunctas Leo Meyer vgl. Gr. II 415, Goebel lexil. II
Ῥ. 288, id quod non obstare concedes, si contuleris
hom. νεχύας χατατεϑνεῶτας et Eurip. Hec. 1121
ϑανάσιμον μόρον cum schol. ad ἢ. 1. et Lobeck
path. el. II p. 360. 4) Sed Fick in Kuhn Ztschr.
XX 171 ad μάρπτω referens exponit qui pre-
hendunt sc. animo, cui assentitur Vaniceck Et.
W. p. 719. 5) Goebel Ztschr. f. Gymn.-W. 1856
XII p. 810 812 a rad. uso μέριμνα repetens
,Sollicitus*, ,miser* vertit; qua derivatione re-
lecta idem in lexil. IT 238 5. a rad. μερ, hesiod.
μέλεος colL, ducens ,gebrechlich* imbecillus ex-
plicat. — de accentu v. Arcad. 94 15.) mortales.
μέροπες -cov -εσσι. μέροπες ἄνϑρωποι X988,
μερόπων ἀνϑρώπων Α 950 Γ' 408 I 840 498
27 349 490 Υ 217 v 49 132 ἢ. Cer. 310, varia
lectio pro Megozov ἀνθρώπων h. Ap. Del. 42,
μερόπων γένος ἀνδρῶν ἡμιϑέων h. 31 18,
μερόπεσσι βροτοῖσιν B 985. Semper, uno ἢ. 31
loco excepto cum ἄνϑρωποι vel βροτοί con-
junctum in fine versus ponitur. Varia lectio:
Schneidewin in ἢ. Ap. Del. 173 pro μετόπισϑε
coniecit μερόπεσσιν.
Μερόπων ἀνθρώπων h. Ap. Del. 49 Kóoc
τε πόλις M. à. εἴ. Priem der hom. hymn. auf
d. Del. Apoll. p. 19 qui ap. Hom. ipsum ἄνϑρωποι
vocem nominibus gentiliciis non addi recte docet
cf. etiam Baumeister p. 128. Meropes dicuntur
qui in insula Co habitant cf. Hesych. Eust. 97 40.
de etymo v. s. v. μέροπες. Goebel in lex. II p. 238
ita illos nominatos esse opinatur, auctore Stra-
bone X p. 489, quod insulae pars tempestate ab-
repta sit; igitur incolas esse ,,die gebrochenen*.
1069
Vanicek E. W. 719 ,Urmenschen', Benseler Eigen-
namen? ,Hellinger* vertit.
4£ooc (Curt. Grdz.» 331 a rad. μερ, μείρομαι
ducit cf. Pott W. W. II 545, Ebel Kuhn Ztschr.
V 417, Leo Meyer vgl. Gr. I 354, Vaniceck E. W.
1203. aliter Benfey W.L. IL 33. Goebel lexil. 1
40 ad rad. smar ,schwingen' refert; Hartel Stud. I
p.35 vocem a rad. smar proficisci negat. mira
derivatio in Et. M. 580 33 παρὰ τὸ μειοῦϑαι πρὸς
τὸ 020»). pars, portio. h. Merc. 63 χατὰ μέρος. ubi
vocalis ultima praep. ante μὲ productum est cf. La
Roche Unters. p. 54, Hartel Stud. I p. 40, Curtius
in Stud. IV 486. La Roche 1. l. etiam ἢ. Merc.
501 pro χατὰ μέλος, quae est lect. cod., χατὰ
μέρος scribendum esse censet, Martinum secutus,
qui etiam 419 pro χατὰ μέλος cod. lect. ita scri-
bit, quem sequuntur Franke, Baum. Herm. —
h. Cer. 399 τρέτατον μέρος Mitscherlich pro cod.
M μοῖραν lectione coniecit, Baum. recepit.
Méoow. B 830 Αδρηστός τε καὶ Ἄμφιος
λινοϑώρηξ | vis δύω δῆἼῆέροπος Περκωσίου, ὃς
περὶ πάντων ἤδεε μαντοσύνας cf. .1 329. Eust.
355 6, Duentzer hom. Beiwoerter p. 62. de etymo
8. v. μέροπες. Vanicéeck EW. 719 vertit ,Ur-
mensch', Goebel lex. II 239 a rad. σμαρ uooíc
ducens .vates' sive ,Hellseher*. Sonne in Kuhn
Ztschr. XV p. 195 s. recte ,mortalis. praeterea v.
Friedl. Homonymie in N. Jahrb. suppl. III 826 et
Hahn die geogr. Kenntnisse der Epiker II p. 5.
μεσαι-πόλεος (cf. schol. A et D ad JV 361
Suid. — μέσαι locativum esse iudicant Lobeck ad
Phryn. p. 647, Curtius Grdz.* 334, Pott Et. Forsch.
II! p. 251 I? p. 781 s., G. Meyer in Curt. Stud.
VI 384, Weissenborn de adi. comp. p. 20, 4, Fedde
Wortzus, bei Hom. 1 14, 18, Roediger de prior.
membr. formatione finali p. 79, Stolz Zus.setzung
p.44. aliter Goebel lex. I 457, Schoenberg gr.
Comp. p. 27. Duentzer in Kuhn Ztschr. XII 4,
Doederl. Gl. Nr. 2404, Kuehner A. Gr.? I 744, qui
propter metrum μέσαις pro 460 positum esse pu-
tat. Litteram compositivam insertam esse censent
Buttmann A. Spr. II 351, Clemm de comp. Gr.
p.128. cf. etiam Berch Comp. der Nom. p. 20.
Sed Passow in lex.? s. v. μέσαε et πόλιος diri-
mit compositum ab Hom. usu abhorrere arbi-
tratus. sed impedit, quod μέσαε adv. ap. poétam
non legitur. de accentu cf. Schroeder die Accent-
gesetze der hom. Nom. Comp. p. 18.) semicanus.
N 361 Zv9« μεσαιπόλιός περ ἐών... Ἰδομενεύς.
“Ιᾶεσαύλιος (schol. Q ad ξ 449 ἀπὸ τῆς με-
σαύλου, τῆς χατ᾽ ἀγροὺς ἐπαυλίας τὸ ὄνομα
cf. Eust. 1767 24.) Eumaei servus. ἐ 449 σῖτον
δέ σφιν ἔνειμε ΠΖῆεσαύλιος, ὅν δα συβώτης |
αὐτὸς χτήσατο οἷος... | πὰρ δ᾽ ἄρα μιν Τα-
φίων πρίατο χτεάτεσσιν £oiow cf. ξ 455 σῖτον
μέν σφιν ἀφεῖλε M. cf. Guenther Viehzucht bei
Homer p. 7, Buchholz Real. II 1 p. 144, Friedl.
Homonymie in Fleck. Jahrb. suppl. III p. 815.
κιεσηγύίς) οἱ μεσσηχγύίς) (ct. schol P ad ἡ
195, Hesych. Suid. Phot. — Curtius Grdz.* 334 ex
μέσσακις ἃ μέσος ortum esse dicit. ita Vaniceck
EW. 696. Gerland in Kuhn Ztschr. IX 66 cum
Benfey W. L. II 18 pro μεσήγυσε ,mitten in den
Haenden* esse iudicat, Bopp Acc. Syst. p. 192
ablativum, Kiesling in Kuhn Ztschr. XVII p. 211
accusativum esse existimant. sed Doederlein
Gl. Nr.2406 et Curtius Grdz.5 p.332a μέσος et &y-
νυμὲ ducunt. Voss ad ἢ. Cer. 318, Hartung Casus
p.168 μεσηγὺ neutrum esse iudicant, Lobeck
paral. p. 210 adn. 48 et path. el. II p.283 litteram σ
ut in αὖϑε(ς) adscitum esse. Kuehner A. Gr.? I
1010
p. 729 € utramque formam neutr. esse dicit coll.
lat. adv. rursus rursum. formam μεσσηγὺς prio-
rem esse Gelbke de dial. Arc. in Curt. Stud. II 35
contendit.) I) ad v. loci ,in medio* Di absolute
πολλὰ δὲ xai μεσσηγὺ «1 573. O 316 schol. BL
μεσσηγὺ ἵστατο, μεσσοπαγῆ ἐγίνετο, “μεχρὲ
τοῦ μέσου ἐμπεπηγμένα τῇ γῇ: ἄλλως ἐπιϑυ-
μοῦντα τῶν ἐφ᾽ οὺς ἐβάλλετο, £y τῇ διὰ μέσου
γῇ ἐπήγνυτο. cf. Y 871 τὸ μὲν τελέει, τὸ δὲ
καὶ μεσσηγὺ χολούει, P521 μεσσηγύς. De 7]
195 μηδά τι μεσσηγύς γε χαχὸν χαὶ πῆμα πά-
uc. dubitatur, cum alii ad tempus pertinere
putent cf. Stephani thes. V p. 808, Vaniceck
IW. 696, Seiler hom. Woert.*, alii id fieri posse
negent et vocem ad viam, quae intercedat inter
Phaeaciam et lIthacam, referendam esse rati
explicant ,dazwischen*, ' unterwegs: cf. schol. P
μεσσηγὺς γε ἤγουν ἀναμεταξὺ ἡμῶν val τῆς
τούτων πόλεως, Doederl. Gl. Nr.92407, Autenr:eth
in lex. Hom.?, Am. -He., Koch ad 1.1 ἘΞ γ αν. loci
c. gen. inter*. genetivus vel sequitur a) μεσηγὺ Θ
560 II 396, sed IN 568 αἰδοίων τε μεσηγὺ καὶ ὁμ-
φάλου. b) μεσσηγὺς H 169 Z4 Θ 46 Ν 33 ὁ 528
X 941 442 459 à 8645 vel antecedit, semper ccv
μεσσηγὺς E 41 [57] O 259 .1 448 I1 807. ΠῚ Sub-
stantivi loco articulo addito usurpatum, est ,me-
dius interterram etcaelum locus'i. e. aercf Francke
de hymn. in Cererem p. 19. h. Ap. Del. 108 πᾶν
τὸ μεσηγῦ. h. Cer. 317 τὸ μεσηγύ, tà ex Igenii
coniectura pro x«i «£607 yv, quod Herm. defendit,
legitur a Mathiae, Franke, Baumeister. Atque
Voss ad 1. ], substantivum, Franke autem in hymn.
ed.ad 1, 1. adverbium esse existimat. cf. Francke de
hy mn. in Cererem 1881 p.19, Priem d. hom. Pon.
auf d. Del. Apoll. p. 19. Praeterea in schol.
ad Θ᾽ 560 legimus τινὲς γράφου σι ὡς τὰ qs
pro τόσσα μεσηγὺ νεῶν καὶ Ξάνϑοιο ῥοάων.
70. καὶ τοῖα μεσσηγύ x«i ὡς τὰ μεσσηγύ.
Contra libros omnes Bekk.?2, Nauck 4 156 pro
μεταξὺ scribunt μεσηγὺς cf. Bekker hom. Bl.
1 212, et Goebel de epith. Hom. in -&c desinen-
tibus p.43 pro μεσήεις M 969 scribendum esse
μεσηγὺς iudicat. Bekker l. 1. I p. 291 μεσηγὺς
aut μεσσηγυ propter metr icam rationem variare
iudicat, Formae μεσσηγὺ sive μεσηγὺ syllaba
ultima semper brevis est; μεσσηγὺς semel ante
vocalem d,485 μεσηγὺς "T9 ce v pr oducitur cf. Har-
tel hom. Stud. I p. 105, Herod. περὲ διχρ. ed. Lehrs
p.375, Cramer An. Ox. II 300,27 τὰ εἰς vc ἐπιῤῥή-
ματα ἄνευ τοῦ ς ἰσόχρονα λέγεται, μεσσηγύς
μεσσηγύ. de accentu Arc. 183 28 τὰ εἰς v
ὀξύνεται. — Collocatur plerumque in initio ver-
sus vel in arsi secundi pedis et in tertio pede,
raro in thesi secundi pedis et tertii, in fine ver-
sus, in thesi secundi vel quarti pedis.
pedet (schol. A ad /M 269 ubi explicatur
μέσος cf. schol. A inter]. μέσοι κατὰ δύναμιν.
Hesych. μεσήεις" μέσος τῇ ἡλικίᾳ ubi error
librarii esse videtur; legendum est μεσήεις, ué-
σος" μεσῆλιξ μέσος τῇ ἡλικίᾳ. ducitur ἃ μέσος
Eust. 904 15, G. Meyer in Curt. Stud. VI 884,
Leo Meyer vgl. Gr. II 607, Doederl. Gl. Nr. 2403,
Schoenberg gr. Comp. p. "27, Leskien in Curt.
Stud. II 99 s.) mediocris. 2 269 ὅς € ἔξοχος
Oc τε μεσήεις ὅς τε χερειότερος, ἐπεὶ οὐ πω
πάντες ὁμοῖοι ἄνερες ἐν πολέμῳ. Sed Goebel
de epith. Hom. in -£:c desinentibus vocis forma-
tionem ita recedere ab usu Homerico putat, ut
delenda sit et legendum μεσηγύς. sed cf. Friedl.
krit. Benutzung der ἃ ἅπ. £i. ἴῃ Philol. 1851 p. 237.
Μιέσϑλης (üncertae originis. Goebel lex. II
μεσήεις — μεσόδμη
Ρ. 2322 s. ἃ rad. smat ducens vocibus pol. szmat
1. 6. pannus germ. schmettern guestph. Schmadde
collatis vertit Schwinger', ,5chmetterer*, Schol.
BL ad B 864 μέδω μέστης έσϑλης ὡς φύτρη
φύτλη. Benseler Eigennamen? eum E. M. 573 40
& pleonasticum esse putat) Maeonum dux. B
864 Mijootv. αὖ ἢιέσϑλης καὶ Ἄντιφος ἡγη-
σάσϑην | vie Ταλαιμένεος, τὼ Γυγαίη τέχε
λέμνη. P 216 Ἠέσϑλην. cf. Friedlaender Homon.
in Fleckeis. Jahrb. suppl. ΠῚ p. 862 et Koechly
de genuina carm. Hom. forma p. 30. — de accentu
Herod. in schol. A ad ὁ 302 έγην" ᾿Αρίσταρχος
βαρύνει ὡς MéoOAsv.
κεσόδριη. Principalem vocisionicae formam esse
μεσομνη, quae in lege armentario classis Athe-
niensis faciendo nuper inventa (cf. lin. 46) sexies
legitur, Fabricius in Herm. XVII p. 584 docet. —
schol. EQT ad 8424 ἐκ τοῦ μέσου δεδομῆσϑαι.
ἃ μέσος et rad. δὲμ ducit G. Meyer in Curt.
Stud. VI 255, cum eos vituperat, qui vocem ex
μεσοδόμη ortam esse putant velut Et. M. 581 5
μεσοδόμη μεσόδμη συγχοπῇ, Lobeck paralip.
290 id. path. elem. I 296, Schaper genera comp.
p. 14, Woerner Subst. hom. appell. p. PAN μεσόδμη
appellatur apud Hom. et pars navis et aedium;
atque alii, ut Gerlach Philol. XXX p. 508 s.,
Grashof Schiff p. 13, 23 de navi, alii ut Doederl, Gl.
Nr. 357 de domo primum dictum esse arbitrantur.
sed primum adnavem relatum esse videtur. l)trabs
transversa, quae per mediam navem ab
altera costa ad alteram pertinet. Vocatur autem
χοΐλη propter foramen in medio factum, per quod
demittitur malus quoque retinetur, ef. Apoll. Soph.
μεσύδμη" ὃ μὲν "Aniov τὸ ξίλον τὸ ἀπὸ τῆς
τρόπεως τοῦ ἱστοῦ, ᾧ δέδεται ὁ ἱστός, οἱονεὶ
ἡ ἐν τῷ μέσῳ τῆς νεὼς δεδομημένη Hesych.
Athen. IV 176 F, Pollux On. IV 17, Phot. 259 23,
Doederlein Gl. Nr. 357, Grashoff Schiff p. 13, 23,
Gerlach Philol. XXX p. 503 s., Ameis- Hentze
ad β 424, Buchholz Real. II 1 p. 252, Fried-
reich Real. 325. sed Protodikos de aedibus hom.
p. 37 carinam alteram in fundo navis a prora
ad puppim pertinentem intellegit. alii intelle-
gunt foramen, quod cylindri formam habet et
ex duobus lignis ex alveo navis erectis constat,
quo malus retinetur cf. Eust. 1452 55 μεσόδμη
δὲ ἡ ὀπή, δὲ ἧς ὃ ἱστὸς ἐνείρεται, λεχϑεὶς οὕτω
παρὰ τὸ μέσον τῆς νηὸς δεδομῆσϑαι"
γὰρ τοῦ τοιούτου πλοίου ἔστι cf. schol. 01
ad 9424, Graser Seewesen des Altert. Philol. 1865
suppl. III 240, Autenrieth im Hom. lex. Rumpf
N. Jahrb. 1874 vol. 109 p.607.— 8424 0289 ἱστὸν
o εἰλάτινον κοίλης ἔντοσϑε μεσόδμης | στῆσαν
ἀείραντες. 2) magna trabs, quae per domum
recta frontis regione per transversum traiecta est
ita, ut utraque parieteaut columnis pro ea stantibus
sustineatur: j,Querbalken'. cui explicationi non
obstat, quod v354 vates illas trabes sanguine asper-
sas esse, verbis rem in vaticinatione augens, dicit.
ita intelleeenda est etiam vox μεσόμνη in tabulis
armentario classis Atheniensis faciendo lin. 46 48
53 v. Fabricius in Herm, XV/I p. 551 s. cf. Galen.
ad Hippocr. vol. XVIII l p. 738 ed. ,Kuehn: με-
σόδμη τὸ μέγα ξύλον ἀπὸ τοῦ ἑτέρου τοίχου
πρὸς τὸν ἕτερον διῆχον ἔν τε τοῖς παρδο-
χείων οἴχοις τοῖς μεγάλοις, ἐν οἷς ἱστᾶσι τὰ
χτήνη καὶ κατ᾽ ἀγρὸν ἐν τοῖς γεωργιχοῖς 0
xoic. cf. Gemoll μεσόδμη in N. Jahrb. 1883 vol.
127 p. 767 s, Doederlein Gl. Nr. 357 1, Protodi-
cus de aed. Hom. p. 37 s. 70 s. — Quattuor prae-
terea rationes vocis explicandae inierunt 1)tabu-
e μέσσατος — μέσος
Jatum, quod elatum de solo exstruebatur ad arma
vasaque reponenda Rumpf de aed. Hom. II 39:
,Geruest', ,soupente* cf. id. in N. Jahrb. 1874 vol.
109 p. 609 cf. usum vocis μεσόμνη qualis est
in tabularum, quas supra laudavi lin. 74 78 85,
Winckler Wohnhaus der Hellenen p.41, Guhl
u. Koner Leben d. Gr. u. Roem. p. 79, C. F. Her-
mann Gr. Privatalt. ed. 3 cur. Bluemner I p. 146
An. 4: ,Haengeboden*. ,Eimporbuehne*, Koch ad
T 37. 2) intercolumnium cf. Ariston. in schol.
BHQ ad τ 57 usoóduea ὁ ᾿Αρίσταρχος τὰ με-
σόστυλα, Eust. 1855 1, Hesych. Krause Deino-
crates p. 496. 3) aedicula, ,Nische* cf. Eust. 1855 9
ἔνιοι δὲ PAAR ἢ καὶ διαστήματα μεταξὺ
τῶν χιόνων, φᾶσι, περὶ τοὺς τοίχους ἦσαν,
Gerlach das pA des Odysseus Philol. XXX
p. 511, Ameis-Hentze in app. ad τ 37, Faesi-
Kayser, Duentzer ad 1. 1. 4) τὰ μεταξὺ τῶν δο-
xov (i e. Deckbalken) διαστήματα Eust. 1855 1,
Ariston. in schol. BHQ ad τ 37, Hesych., Bader
Baukunst in der Odyssee p. 21.— t 37 ἔμπης
μοι τοῖχοι μεγά pov χαλαΐ τε μεσόδμαι | εἰλά-
τιναΐ τὲ δοκοὶ καὶ κίονες ὑψόσ᾽ ἔχοντες | φαί-
vovt' ὀφθαλμοῖς. deinde jn lis, quae ''heo-
clymenes vaticinatur v 354 αἵματι o ἐῤῥάδαται
τοῖχοι χαλαΐ τε μεσόδμαι.
μέσσατος (superl. adi. μέσσος Eust. 709 45,
Ascoli das griech. Superl- suff. in Curt. Stud.
IX 350, Curtius Grdz.* p. 339, Kuehner A. Gr.?
I p. 432 adn. 8, Doederlein Gl. Nr. 2403.) me-
dioxumus, ipso in medio ordine 0 225 416 no
ἐν μεσσάτῳ ἔσχε, γεγωνέμεν ἀμφοτέρωσε.
μέσσαυλος!, media aula? Se 'hapergenera comp.
p. 14. Ariston. in schol. A ad P112 ) ἢ δὲ 0. τὴν κατὰ
ἀγρὸν ἔπαυλιν μέσσαυλον. οἱ δὲ ᾿Αττιχοὶ τὴν
“μέσην ϑύραν τῆς αὐλῆς, τὴν διορίζουσαν τὴν
τε γυναικωνῖτιν χαὶ τὸν HD cf. id. ad
P657, Porphyr. in schol. B ad E 18 schol. BV
ad P112, Q ad 5 449, Et. M. 581 6 jn edidi Hesych.
Apoll. Soph. Eust. 862 14, 1337 40, schol. Ap.
Rhod. III 235 cf. Ahrens αὐλή et villa p. 17 5. Goe-
bel lex. 1 457, Woerner Subst. Hom. appell.
p. 33.) Locus in medio stabulo s. aula positus.
P 112 657 ἀπὸ μεσσαύλοιο, 45485 βοῶν ἀπὸ
μεσσαύλοιο. $9 99 x 435 ὅτε οἱ μέσσαυλον
T«ovre; priore loco Paridis, posteriore Poly-
phemi domicilium intellegitur. cf. Guenther Vieh-
zucht bei Hom. p. 7, Buchholz Real. II 1 p. 149.
Var lect. μέσαυλος o 358 pro ἔπαυλος habet Eust.
1950 2. Derivatur εσαύλιος. Collocatur ter in
fine versus, bis in thesi quarto et in quinto pede.
Moos (Ariston. in schol. ABL ad JB 582
ὅτι Méoonv τὴν ἐπὶ τῆς “αχωνιχῆς Μιεσσήνην
λέγει, συγκόψας τοὔνομα v. id. ad B 502, Eust.
29444, 295 1, Steph. Byz. cf. Strabo VIII p. 364,
Lehrs Ar.? 935, Friedlaender Ariston. p. 72. sed
Lobeck paral. p. 115, path. elem. I 353 s. illam esse
priorem formam contendit, unde ἤ͵εσσήνη per
paragogen orta sit. de accentu v. Arcad. 113 21.)
urbs Laconiae. B 582 πολυτρήρωνά τε Méo-
σὴν. var. lect. Ariston. in schol. A ad B 502
Θίσβην" ti -Ζηνόδοτος γράφει Méaonv: ἔστι
δὲ Ἠέσση τῆς “Πακωνικῆς, ἣν ἐν ἄλλοις (sc. in
0d.) εσσήνην καλεῖ cf. Duentzer Zenod. p. 103.
praeterea v. Ameis-Hentze ad q 12. Urbem
Lacedaemoniam esse iudicant Paus. III 25 9,
Hesych. Arcad. 118 21, Buchholz Real. I, 1 p. 227,
Ὁ. Mueller Dor. I p. 97 adn. 5 qui Messenen
uihil ad illam pertinere dicit. Curtius Pelop. I1
p.382, Forbiger A. Geogr. ΠῚ p. 989, Bursiau
Geogr. v. Griech. IL à p. 152, Hahn geogr. Kennt-
1071
nisse der Epiker II 14. Iam Strabonis tempo-
poribus nullum urbis vestigium exstabat v. Strabo
VIII 5 3 p. 364. — cf. etiam Enmann d. geogr.
Hom. Studien des Pausanias in N. Jahrb. 1884
vol. 129 p. 508 s.
Mtootdoc genit. Z457. Fons Laconiae. fontem
alii Thessaliae ut Hesychius, alii Laconiae ut schol.
D ad Z 457, alii agri Argivi v. schol. A ad l. 1.
esse dicunt. Laconiae autem esse videtur, cum
illo loco de tribus potentissimis Graecorum du-
cibus Agamemnone Menelao Achille, ex quibus
unum Andromache secutura sit, Hector cogi-
tare videatur; quoniam vero et de Argis et fonte
Ὑπερεία commemorata de Thessalia dixit, Mes-
seidem ad Laconiam spectare veri simile est cf.
Doederlein ad l.l. Ac profecto a Pausania III
20 1 circa 'Therapnen, Laconiae urbem, fontem
Messeidem fuisse traditur. cf. Curtius Pelop. 11240.
μεσσημάτεος Schneidewin ἢ. Merc. 17 pro
μέσῳ ἤματι ex coniectura scripsit, Baum. rece-
pit. locus spurius iudicatur ab Ilgen, expungitur
à Baumeister.
Meoo»v» (i.e. terra media cf. Angermann,
Onomatol. in Curt. Stud. IX 253, Vaniceck Et.
W.696. G. Hermann op. II 214 ,Mediana', Ben-
seler Eigennamen? s, v.) Regio circa Pheras, ubi
Diocles et Orsilochos habitabant, esse videtur.
ἐν Διεσσήνῃ, φ 15. v. Ariston. in " schol BQ ad
ll vov ἐπὶ τῇ “ακωνικῇ χώρᾳ. ἧς μέρος
χατὰ τοὺς ἡρωϊχοὺς χρόνους ἡ εσσήνη cf.
schol. ad δῚ B 502 582 1150, Lehrs Ar.? 235,
Hahn geogr. Kenntnisse d. Epiker II 14, Schmal-
feld Philol. XXXVIII p. 179 s. (Meaorjvcos.)
Mroonv.oc Messeni. φ 18 μῆλα γὰρ ἐξ
᾿Ιϑάκης Μεσσήνιοι, ἄνδρες ἄειραν vijvol πολυ-
κλήισι τριακόσι" ἠδὲ νομῆας.
μεσσο-παγὲς δ᾽ ἄρ᾽ ἔϑηχε κατ᾽ ὄχϑης μεί-
λινον ἔγχος d^ 179. ita cum plurimis libris,
schol. B ad d» 10, Eust. 1229 50 Bekk.?, Nauck,
Ameis-Hentze, Doederlein, Dindorf, Duentzer,
Koch, Faesi- Franke. ,ad medium usque solo in-
fixum*, rectius alii μεσσοπαλές quod vide. cf. schol.
BL ad O 316, Hesych., Eust. 1017 49, Doederl.
adis T5; Goebel lex. I 457. Proleptice autem
usupatum est v. Doederl. 1. 1.
μεσσο-παλές Φ 1j2 οὕτως ᾿Αρίσταρχος
μεσσοπαλές Didym. in schol. ad l.l. et optimi
libri Ven. ABC Syr. Mose. Apoll. Soph. Hesych.
Wolf, Spitzner, Hoffmann XXI u. XXII Buch der
Ilias, "La Roche. quod medio coneutitur*, ,vibrans:
cf. Didym. in schol. A ad l. 1. μέσσοπαλές" ἔνιοι
μεσσοτιαγές διὰ τοῦ y, οὐχ εὖ. βού) λεται γὰρ
λέγειν ἕως μέσου παλλόμενον, δὲ οὗ τὸ σφο-
δρὸν τῆς βολῆς παρίστησιν, schol. AB Apoll.
Soph. ὅτι dx τοῦ μέσου πάλλεται, δ΄ ἐστι κρα-
δαίνεται, Hesych. Eust. 1229 51.
μέσσος S. έσος (Curtius Grdz. 334) me-
dius. μέσση του τῷ τον τὴν τὸν τοισι τοις τῇσι
-qgc ν. 1. -αιἰς, -ας -α, μέσῳ -ον τὴν τοισι -ῃσι -α
acc. plur. In libris per errorem saepius pro for-
mis duobus sigma scribendis uno sigma scriptae
leguntur. I. proprie. a)adi. 1) qui medius in-
tercedit inter complures 4 481 5$ 427, hymn. VII
33 μέσον ἱστίον. 2) mediam partem designans,
de corporis purus 4531 N 372 398 P313 4
959 P 309 O 5935 € 919 II419 Y 387 475 P618
E ES K 455 5 T 497 Y 455 7 328, de hominibus
396 μέσῃσι μετὰ ὅμωῇσι. in figura, quae χαϑ᾽
ὅλον χαὶ μέρος vocatur IN 506 E582 x 161 Ν
438 1/597 7295 v 306 σὲ μέσον βάλον Am.-He.
cf. P875 Y 413 486 11623 La Roche in ed. in usum
1012
schol. Am.-He. H 145 Ν 397, Z 181 πρόσϑε λέων,
οπιϑεν δὲ δράχων, μέσση δὲ χίμαιρα cf. μ 98.
de armis μέσον σάχος Η 258 41 565 N 561 646
05398 Y 990 H 967, μέσσου δουρὸς Γ 78 H 56
schol. A. de aliis rebus € 316 Ν 312 P241 μ 80.
μέσσην ἀγορὴν B 150 schol. S cf. T 173 ἐς
μέσσην dy. v. l. ἐν μέσσῃ ay. T 249 ἐν μέσσῃ
«y. Ψ 685 710 ἐς μέσσον ἀγῶνα cf. P 507 ὦ
86. Y 945 £v μέσσῃ ὑσμίνῃ cf. M 206 ὁμίλῳ.
de locis: « 344 o 80 μέσον "Aoyoc, y 174
πέλαγος μέσον, € 317 η 9580 u 388 τ 172 μέσῳ
ἐνὶ οἴνοπι πόντω, A 167 ido χὰπ πεδίον,
de loco interpret. schol A, Y 954 μέσην ἐς
&yviav Ariston. ἀϑετεῖται. dativo additur lo-
cum describenti cf. Lehmann Loc. b. Homer
p. 11, Z 224 "Aoyst μέσσῳ, ὃ 844 μέσσῃ ἁλί,
Il 931 Q 306 uégo ἕρκεϊ Arist. schol. A, h.
Ven.30 μέσῳ otzo,. 897 μέσῃ ἀγορῇ schol. P. de
temporibus: μέσον 1juco meridies Φ 111 ἔσσεται
ἢ jc 5 δείλη ἢ μέσον ἡμαρ Ariston. in schol.
A ἢ ὃ . ὅλην τὴν ἡμέραν εἰς τρία διαιρεῖ,
ἠῶ τὴν πρωΐαν, μεσημβρίαν πᾶν τὸ μέσον τῆς
ἡ μέρας κτλ. Eust. 1833 12, Guertel Himmel und
Himmelserscheinungen in d. hom. Ged. p. 10 s.
cf. ἡ 288 h. Ap. Pyth. 263 h. Merc. [17] versus
spurius hnic: ab Ilgen, removetur a Baum. μεσ-
σημάτιος coniecit Schneidewin. cf. etiam Π 777 ὃ
400 9 68 ἠέλιος μέσον οὐ ρανὸν ἀμφιβεβήκει.
fragm. V 11 νὺξ μὲν ἔην μέσση. — b) Subst.
loco usurpatur 1)ita ut nomen facile subaudia-
tur in num. sing. Κ 265 Friedlaender Ariston.
p.176, Lehrs Ar? 186, Am.-He. ad l.l z 196
£t 926 487 h. VII 45, N 534 περὲ μέσσῳ, ACHE
μέσσω, Heyne: nusquam μέσσῳ legitur. cf. Am.-
He. Grashof Fuhrwerk p. 28 adn. 93 περὲ Oo
legendum esse censet. 4^ 233 μ 448. in num.
plur. ἐν μέσσοισι 4 212 4 413 proleptice Am.-
He. M 211 PE Am.-He. 569 Y 15 42 102 H
381 417 T 77 Ariston. Ζηνόδοτος τοῦτον οὐκ
ἔγραφε. ὃ eS o 441 Ameis, ἐν δὲ μέσοισι 4 ὃ 35
T 364 Ῥ 134, ἐν μέσσῃ σι O 635 ὃ 413 v. l. μέσ-
90:91. ἐνὲ μέσσῃς Q 84 ν. 1. μέσσαις. χατὰ
μέσσους X606 Am.-Hentze, δ19 ye. μέσσον. μέσ-
σας sc. πύλας M 457. μέσσα 067 12 X 212 schol.
AY Χρύσιππος ῥῦμα γράφει" τὴν γάρ ῥοπὴν
τοῦ ζυγοῦ ῥύμην χαλεῖσϑαι cf. Am.-He. Sub-
stantivum, quod subaudiatur non legitur JV 308
ἀνὰ uéccovc. —9) neutrum μέσσον s. μέσον
subst. cf. Krueger Dial. 43 4 2. αὐ cum genet.
Z 910 Y 159 ἐς μέσον ἀμφοτέρων. y. l. duqo-
τέρω ct. I'266 341. I87 xàó δὲ μέσον τάφρου
xal τείχεος, Γ' 416 v. 1. μέσσον, H 271 μέσσῳ
δ᾽ ἀμφοτέρων Harl μέσσον, E μέσοι, Mosc.
ἀμφοτέρω. cf. 9 66 473. μέσσῳ est locativus cf.
Lehmann Loc. b. Hom. p. 1l. f) absolute ἐς
μέσσον 2n 7 479. H 55 0 337 ip τος 9 144
v. l. ἐν μέσσῳ, o 447 c 89. ἐς μέσον 39 262 hymn.
XIX 22, Ψ 814 ἐς μέσον ἀμφοτέρω v. l. ἀμφο-
τέρων. κατὰ μέσσον 4 541 de interp. v. Nican.
in schol. A, E 8 I7285. ἐν μέσσῳ I'69 Ameis,
1.20. μέσσῳ locativus /1 444 4 157. £v μέσῳ I'90
KR 474 P375 X 264 Ameis- Hentze, .429. & 299
ἣ (sc. νηῦ bc) δ᾽ ἔϑεεν βορέῃ ἀνέμῳ Seed χα-
λῷ | μέσσον ὑπὲρ Κρήτης" ubi collato y M4
πέλαγος μέσον ,per medium mare* explicant
Koch, Faesi- Kay: ser, Ameis-Hentze, Duentzer.
adverbii autem fere 'vice fungi videtur. M 167
μέσον αἰόλοι verum subst. est; μέσον est acc.
limit. ,medio corpore* cf. Buttmann lexil. II 74,
Am -He. Faesi- Fr. Duentzer, Doederlein, Koch.
II) translate 574 ἐς μέσον ἀμφοτέροισι δι-
μεστός — μετί
κάσσατε μηδ᾽ ἐπ’ ἀρωγῇ schol B ἐς μέσον"
ἐξ ἴσου, ἐκ παραλλήλου, μὴ tvtooBaooc. cf.
schol. D, Suid. Koch, Duentzer, Faesi - Franke.
Sed Doederlein στάντες intellegendum esse cen-
suit ita ut neutris propiores stantes neutri j parti
opem ferrent; contra quem v. schol. A 5 ὃ. ὅ. οὐκ
εἰς τὸ μέσον παρελϑόντες, ἀλλὰ μέσον δικά-
σατε. μήτε τούτῳ προχαφιζόμενοι, μήτε ἐμοί"
διὸ ἐπιφέρει μηδ᾽ ἐπ᾽ ἀρωγῇ cf. Eust. 1316 24,
Spitzner ad l. ]. — Varia lectio 223 ἑῷ ἐγκατέ:
ϑετο κόλπῳ Didym. ᾿Αρίσταρχος μέσῳ, ἄλλοι
δὲ ig, schol. V ἐφ: οὕτως "Ap. Ζηνόδοτος δὲ
μέσῳ Eust. μέσῳ ἢ tg. Ponitur ante subst.
suum duodequinquagies, postponitur septies et
decies; disiungitur ab eo praep. vel voculis δέ,
μέν, oi tredecies, praep. c. adiect. quater, verbo
quater, adiectivo semel. In versu omnibus locis
collocatur, atque saepe ita, ut in thesi primi
aut secundi aut tertii pedis et in arsi secundi
aut tertii aut quarti sit (12 -- 19), sexies et
decies in initio, in fine quiequies et deciens
reperitur. Nusquam vocalis brevis ante μέσσος
producitur. (μεσαιπόλιος “Μεσαύλιος μεσσηγύς
μεσήεις μεσόδμη μέσσατος μέσσαυλος Μέσση
εσσηΐς͵ Μεσσήνη μεσσοπαγές μεσσοπαλές.)
μεστός (ἃ rad. μὲ lat. metior Curtius Grdz.*
p. 242 Vaniceck E. W. 652. aliter Fick vergl.
W.? 145 447 qui a rad. scr. mad tumere ducit,
E. M. 588 44 a verbo ἕω de quo v. Lobeck path.
elem. I p. 352. de accentu v. Arc. 80 1, Et. Gud.
570 36.) plenus. ep. XV 5 μεστά.
4£0q« (schol. in Oppian. Hal. I 754 μέσφα"
dyolc Ov, μεχρὲς ἂν κτλ. Αἰολικόν. Curtius
Grdz.* 509 adn. ex μέσο-φα ortum ἃ μέσος du-
cendum esse iudicat cf. Vaniceck E. W. 696, Lo-
beck path. el. I p. 113, Hartung Casus p. 239.
Curtius 1. 1. Ρ. 994 utrum ad μέσος an ad μετὰ
referendum sit dubitat cf. Eust. 726 39 Hesych.
Suid. uiumgrs vituperat Goebel lex. II p. 226 s.)
usque ad. Θ 508 μέσφ᾽ ἠοῦς ἠριγενείης. vw.
La Roche in ed. in usum schol. ad 42 198. — cf.
Friedlaender krit. Benutzung der &m. εἰρ. in
Philol. 1851 p. 245.
μετά (origo non satis certa. Curtius Grdz.^
p. 209 ad scr. mithas ,in vicem* got. mith re-
fert. Benfey Lex. ad Sàmavéda s. v. sma id,
Kuhn Ztschr. I 515 ex sama-tha skr. smath
,una' ortum esse iudicat, cui accedunt Leo
Meyer Kuhn Ztschr. VIII 129 s., Vaniceck
E. W. p. 729 s., Pott Et. Forsch. I? 755. id.
Kuhn Ztschr. VI 101 a skr. amá ducit, Hartung |
Casus p. 39 et Pott cum μέσος cognatum esse
existimant. Kiessling in Kuhn Ztschr. XVII
203 instrumentalum esse iudicat.) inter. Prima
significatio est ea quae pertinet ad oculos, ut
N 200 μετὰ γαμφυλῇσι, unde ea profiscitur,
qua plerumque utitur: in numero hominum, me-
dia in multitudine, inter complures. deinde apud
verba movendi valet jn mediam multitudinem. -
Inde notione paullum. mutata vel attenuata in-
duit significationes subsequendi, persequendi,
aggrediendi vel complures vel singulos. Quae
cum aut ad ordinem aut ad tempus aut ad lo-
cum referrentur, praepositio facta est id quod
aut ,secundum* aut ,post' aut ,ad* valet. Perse-
quendi autem notio abiit in eam, qua nos
quid appetere dicimur. Plerumque coniungi-
tur praepositio cum personis plurali numero
positis, rarius nominibus collectivis, singulari
numero, rebus. cf. Mommsen, Entwicklung eini-
ger Gesetze im Gebr. d. griech. Praep. μετά
. Koch ,postea*.
o
σύν ἅμα bei den Epikern p. 928—306 Giseke, Ent-
stehung der llias p. 105—112. I. Adverbium.
l1),in medio. B 446 μετὰ δὲ γλαυχῶπις ᾿Αϑήνη
Ameis-Hentze cf. 477 € 515 Am.-He., non recte
Faesi-Franke et insuper*, ,et ad eos' vertunt. 067
(ὀλέσαντα) τοὺς ἄλλους, μετὰ δ᾽ υἱὸν ἐμόν i. e.
in iis, in eo numero cf. Àm.-He. at Faesi-Franke
explicant: ,et praeterea, Koch »postea*, contra
quem v. Mommsen l. l p. 29. A 48 ἕξετ᾽ ἔπειτ᾽
ἀπάνευϑε νεῶν, μετὰ δ᾽ ἰὸν ἕηχε Naegelsbach
An.? ad Ll. l. La Roche, Am.-He. Sed Duentzer,
Faesi-Franke tmesin statuunt. 7 131 cf. 273
μετὰ δ᾽ ἔσσεται, ἣν τότ᾽ ἀπηύρων Am.-He.
Koch. 2) abit in notionem subsequendi 7133
πρόςϑε uiv ἱππῆες, μετὰ δὲ νέφος εἵπετο
πεζῶν i. e. unmittelbar hinterher*, non recte
Koch: postea. φ 931 πρῶτος ἐγώ, μετὰ δ᾽ ὕμ-
Lec cf. Am.-He. Kayser ap.Faesi ad o 400, sed
— ']L Tmesis statuendane sit
an praepositio μετὰ intellegenda, non satis di-
judicari potest cf. Mommsen 1. l. p. 28 s. atque
Hoffmann, Tmesis in der Ilias I p. 18 nusquam
μετὰ dativo suo per anastrophen postpositum
esse docet. sed v. M 315 321 μ 370, ubi ita po-
Sita est ut post substantivum ante adiectivum
suum collocata sit. 77 367 8 148 πέτετο μετὰ
πνοιῇς ἀνέμοιο ubi Nauck Mél. Gr. Rom. IV 617
ἅμα scribi vult, sed cf. « 95 πέτετο πνοιῆς ἀνέ-
μοιο. ὁ 400 μετὰ γάρ τε χαὶ ἄλγεσι τέρπεται
ἀνὴρ Faesi, Duentzer, Ameis ad l. l. explicant:
,hinterher* postea; contra quos disputaverunt
Mommsen 1. 1. p. 29 32, Autenrieth ap. Naegels-
bach An. ad A4 48, Kayser ap. Faesi ad o 400.
Neque magis diiudicatio facilis est in iis, qui
sequuntur, locis, cum praeter μετὰ τοῖσιν ἕειπε
sim. apud Homerum τοῖσιν μετέειπεν et τοῖ-
σιν ἕειπεν legantur. atque Bekker hom. Bl. I
983 praepositionem accipere propensus est, ea
notione, ut aliquis in mediis iis, qui audiunt
dicere dicatur. cf. etiam Schnorr de Carolsfeld
de verb. coll. Hom. p. 26—29. I'85 H 66 use
ἀμφοτέροισιν ἔειπε cf. Z 875 X 476 9 433.
μετὰ πᾶσιν ἔειπον & 171 x 188, μετὰ δ᾽ "Ao-
είοισιν ἔειπεν P 791, μετὰ δὲ μνηστῆρσιν
ξειπὲ 9 467 9 151 χ 4, μετ᾽ ἄρα δμωῇσιν
ἔειπεν 0o 498, μέσῃσι μετὰ duo joy ἔειπεν
zx 886 ἘΝ Ap. Pyth. 132, ϑεοῖς μετὰ μῦϑον ἔει-
πεν Y 999 cf. τοῖσι... μετὰ μῦϑον ἔειπε
I 623 “2 771 x 561. Tmesis statuenda est, ubi
dativus non additur, μ 319 μετὰ μῦϑον ἔξιπε,
Y 114 ἄμυδις στήσασα ϑεοὺς μετὰ μῦϑον
ἔειπε et 69 μετὰ δ᾽ ἔπρεπε γαστέρι μάργῃ,.
Praeterea commemorandi sunt loei B 109 ἐπε
Ἀργείοισι, μετηύδα v. Ariston. in schol. A ad
]. l ἔπε’ "Aoystout uie ηὔδα" ὅτι ἑξῆς ἐστὲ
μετ᾿ ᾿ἠργείοισιν ἔπεα ηὔδα et Friedlaender
Ariston. p. 60. cf. 114 Θ 496 « 21. 4 269 τοῖ-
σιν ἐγὼ μεϑομίλεον Herod. ad 1.1. uég- οὕ-
τῶς ᾿Αρίσταρχος τὴν μετὰ φυλάσσων τὸν tó-
vov. — HI. Praepositio ΑἹ cum dativo: ἃ) ita
ut vis ERR S quasi oculis percipiatur
cf. Mommsen ]. 30. 4 416 μετὰ γναμ-
πτῇσι γένυσσι, x 200 μετὰ γαμφύλῃσι, N 5179
T 110 μετὰ ποσσί, ubi praepos. translate usur-
pari Giseke 1. l. p. 111 contendit. Saepius leguntur
ΑἹ μετὰ χερσὶν addita aut verbo ἔχειν «1 4
184 cf. schol. BL ad 4 403 ἔστι δὲ καὶ (s. μετὰ)
ἀντὶ τοῦ ἐν μετὰ χερσίν, O 717 Ψ 780 ὦ 845
647 724 y 381 9 300 » 101 898 ἐ 346 χ 497
1294 ὦ 2 hymn. Merc. 478, aut aliis verbis ἐρύ-
σάτο E 344, ἕλοντο 9 372, ἐνώμα q 945 y 10,
Lex. Hom. ed. Ebeling.
μετά
1013
ἀειρόμενος hymn. Merc. 295. 8) μετὰ φρε-
civ inter praecordiorum membranas i. ec. animo
Mommsenl.]. p.30. aliter Gisekel.1l. p. 111. cf. etiam
Hoffmann hom. Unters. II 1 p. 18, Fulda Unters.
p.98, 49245 Γ484 x 264 2419 463 T 29 213
A Y 310 :*P 600 £2 105 ὃ 825 s 49 χ 438 λ 428
362 π 436 o 470 ὦ 356 435 hymn. Merc. 164
453 Ven. 72 233, σῇσι μετὰ φρεσὶ ib. 193.
Minus illa vis est conspicua, cum pax foedus,
amor discordia inter duas partes fieri dicuntur
4 16 φιλοτῆτα μετ᾽ ἀμφοτέροισι βάλωμεν cf.
83 quem usum Giseke 1. l. p. 111 translatum esse
iudicat, ὦ 475 546 y 136 D321. sed x 204 ἀρχὸν
δὲ μετ᾽ ἀμφοτέροϊσιν ὑπασσα est,cum utrisque' οἵ,
Mommsen 1.1. p. 80. b) in media multitudine
cf. Mommsen 1. l. p. 30 s, Giseke 1. 1. p. 105 s.
Non recte Walther de dat. instr. p. 57 18 s.
dativum personae instrumentalis locum tenere opi-
natur. I) c. plurali numero 1) personarum
«) post verba, quibus subest notio quietis vel
in loco manendi 4 368 503 516 595 1’ 400 cf.
Duentzer N. Jahrb. Suppl. II p. 400, Z 323 [352
[461] 4 762 Ν 461 O 50 schol V μετ᾽ ἀϑανά-
τοισι" yg. καὶ ἐν ἀϑανάτοισι quod primo ad
usum praep. explicandum adiectum esse, deinde
in textum alicuius gram. veteris irrepsisse Videtur,
O 611 II 557 Nican. schol. A δύναται uiv στίζε-
σϑαι ἐπὶ τὸ (μετ) ἀνδράσιν — παρατηρητέον
δὲ τὸν στίχον πρὸς τὸ ἐπάνω ὑποκείμενον"
Γλαῦχε πέπον πολεμιστὰ μετ᾽ ἀνδράσι (Π| 499),
P 445 Σ 80 604 omittitur in libris, 32 258 B 98
schol. A. interl. expl. £v αὐτοῖς δέ; A 516 4 841
388, E 86 μετὰ Τρώεσσιν ὁμιλέοι ἢ μετ᾽ "Ay eu-
oic, 536 575 702 834 Ariston. in schol. A μετὰ
Τρώεσσιν ὁμιλεῖ: ἡ ὃ. ὃ. ἀντὲ τοῦ ἐν τοῖς
Τρωσίν ἐστιν, οὐ μετὰ Τρώων cf. Lehrs quaest.
ep. p. 88, Z 445 112 K 62 317 4 64 413 schol.
A μετὰ σφίσι" ὀρϑοτονητέον᾽ εἰς σύνϑετον
γὰρ 5 μετάληψις xal χατέχεται ὑπὸ τῆς προ-
ϑέσεως. Nican. ib. βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ
σφίσι cf. etiam Giseke 1. l. p. 111. 41 502 709
M 315 321 N 270 schol. BLV μετὰ πρώτοισι"
ἀντὶ τοῦ ἐν πρώτοισιν, Ν 658 661 ὁ 8 Schol.
BL μετὰ δέ σφι: ὡς ἔχδηλος μετὰ πᾶσιν (E 2)
ἀντὶ τοῦ ἐν πᾶσι, O 96 sed schol. b μετὰ πᾶσιν
ἀθανάτοισιν" ἀντὶ τοῦ ἃ ἐπὶ πάντων ἀϑανά-
των πιφαύσκεται, II 182 240 € 180 284 T 151
299 xg 196 314 3838 e Φ 90 500 X 474 Ψ 14
60 42 732 8173 ε 90 λ 18 449 602 μὲ 370 Momm-
sen l.l] p.31 s. Ameis-Hentze in app. ad 1. 1.
Bekker hom. Bl. I 983. aliter Giseke 1. l. p. 107.
Duentzer et Kayser ap. Faesi pro utt legunt
μέγ᾽" quae num prima lectio fuerit Bekker 1. 1.
dubitat. 44385 e 995 330 389 7315 v 202 q 310
412 «19 237 y 362 919 254 ε 287 ξ 60 1 800
v.l σύν, 9 160 214 352 ε869 4 78 v» 97 E 284
o 317 x 88 o 256 493 o 253 t 126 430 437 p?
918 321 381 401 wv 45 h. Ap. Pyth. 137 145
Ven. 103 253 261 Ap. Pyth. 28 Merc. 16 170
168 270. p) post alia verba ἀγορεύω K 9250
9 236 o 505, ἀνάσσω 4 61 X 94 Σ 866, A
252 schol. A inter], μετὰ τρίτοισιν expl. ev δὲ
τῇ τρίτῃ γενεᾷ ἐβασίλευσεν, Ῥ' 471 ἡ 23, εὔχε-
σϑαι d 500, τετιμῆσϑαι sim. P 649 » 128
9. 348 λ: 495 'h. Merc. 291 ΕΔ 3 schol. BL μετὰ
πᾶσιν" ἀντὶ τοῦ ἐν πᾶσιν εἰς τὸ ,σφῶι μέν τ’
ἐπέοικε μετὰ πρώτοισιν ἐόντας (4 431) τ 82,
ἐλέχϑην sim. P 188 ε 885, μητιόωσι μετὰ
σφίσιν K 208 311 298 Didym. in schol. À παρὰ
᾿Δριστοφάνει ἠϑετοῦντο, ἐν δὲ ταῖς ᾿Αριστάρχου
ἐγράφοντο, Κα 409. y) ad substantiva refertur
68
1014
II 498 πολεμιστὰ μετ᾽ ἀνδράσι Nican. in schol.
A τὸ μετ᾽ ἀνδράσι. ἑχατέρῳ͵ δύναται προςδί-
δοσϑαι. εἰ μὲν οὖν τοῖς ἄνω, ἔσται πολεμ’-
στὴν αὐτὸν ἐν τοῖς ἀνδρειοτάτοις λέγων" εἰ
δὲ τοῖς ἑξῆς, χαὶ αὐτὸ χρήζει τινὰ λόγον (?).
βέλτιον δὲ τοῖς ἄνω" μᾶλλον γὰρ εὔφωνόν τε
χαὶ ἐμφατιχόν ἐστι τὸ οὕτως ἄρξασϑαι, viv
σε μάλα χρή, καὶ νῦν σοι ἐελπέσϑω v. Fried-
laender Nic. p. 244: »quid lateat in x«i αὐτὸ
χρήζει τινὰ "λόγον nescio, desideratur autem
ἔχει pro χρηζει. II 570 ἀνὴρ μετὰ , Mvouidó-
γεσσι, "P 416 νεώτατός ἐσσι μετ᾽ ᾿Αργείοισι.
δὴ apud verba movendi βάλλεσθαι [484 A
498, τιϑέναι A413 D321 4 16 83 y 136 ὦ 416
546, στῆν 4 744, εἷσαν ἄγοντες dn 698.
2) animalium $ 12 9 μετ ἐχϑύσι, L418 μετ’
ὀΐεσσι. 3)rerum X 28 317 μετ᾿ ἀστράσι,
91 μετὰ κύμασι, ὃ δ00 μετὰ νηυσὲν οἵ.
NN 668 Mommsen 1. 1. p. 31, Giseke 1. 1. p. 107 s.,
h. Ven. 67 Vu. μετὰ νεφέεσσι, o 285 £224
μετὰ καὶ τόδε τοῖσι γενέσϑω, aliter Giseke
ll p. lll, o 460 μετὰ δ᾽ ἠλέκτροισιν
ἔερτο Mommsen 1. 1. p. 31, O 118 ue9' αἵματι
xai χονίῃσι. — Il. c. nominibus collecti-
vis X 49 μετὰ στρατῷ, T 50 μετὰ πρώτῃ
ἀγορῇ cf. 9 156. A449 μετ᾽ ἀνδρῶν ἀριϑμῷ.
— ΗΠ. c. singulari rerum Φ 503 μετὰ στρο-
φάλιγγι κονίης. — B. cum aceusativo a) in
mediam multitudinem cf. Giseke l. 1. p. 109.
I) pluralis 1) personarum α) post verba
movendi A 922 Ariston. schol. A interl. ὅτι
ἀντὲ τοῦ ἐπί, A 423 schol BL ἡ μετὰ νῦν
ἀντὲ τοῦ ἐπὶ Aristarchus, 1'370 377 4 804
292 I' 204 4 τὸ E 264 Ariston. in schol. A
interl ἀντὲ τοῦ πρὸς Lehrs quaest. ep. p. 88,
E804 Η 35 209 K 905 4533 N 401 11534 P
2129 433 457 460 Y 24 Φ 298 205 γ 168 366
à 258 5 54 schol. QT expl. “ἐρχομένῳ πρὸς τοὺς
χλειτοὺς βασιλέας, E τὸ μετὰ ἄντὶ τοῦ εἰς
cf. Carnuth Ariston. p. 64 s. not. 1, 9 294 456
À 509 z 85 0 325 c 184 v 146 q 58 h. Ven. 138.
B) nobis ,ubi* quaerentibus, quem usum negle-
gentiae esse Giseke 1. 1. p. 109 exponit. 1 54
μετὰ πάντας ὁμήλικας ἔπλευ ἄριστος cf. zt 419
Am.-He. 2) animalium P 400 μετὰ χῆνας,
t 188 μετ᾽ ἀγροτέρους ἐλάφους. 3) rerum
E 165 M 123 μετὰ νῆας cf. Y 88 μετ᾽ ἀγῶνα
νεῶν, Ζ511 O 268 μετά v? ἤϑεα καὶ νόμον
ἵππων. II) c. nom. collectivis «) ap. verba
movendi 4 478 μετὰ στρατὸν cf. E 589. E 573
Am.-He. H 306 0 56 Ν᾽ 196 O 76 μετὰ λαόν,
H 115 P 581 μετ᾽ ἔϑνος ἑταίρων, E91 Y 47
μεϑ’ ὅμιλον ἴοι Δαναῶν, O 54 161 177 μετὰ
φῦλα ϑεῶν, Y 142 h. Merc. 332 μεϑ᾽ ὁμήγυριν.
B) quaerentibus nobis ubi B 148 πᾶσι μετὰ
πληϑὺν schol. A interl. ἐν πλήϑει cf. schol. BL
Lehrs qu. ep. p. 88. schol. A ἠϑετεῖτο, ὅτι χε-
voc ἐξηγεῖται cf. Lachmann Betr, p. 12. P 149
uso" ὅμιλον Didym. schol. ἃ διὰ τοῦ v μεϑ᾽
ὅμιλον. “παρὰ δὲ Ζηνοδότῳ μεϑ᾽ ὁμίλου" καὶ
λόγον ἔχει ἀντὶ τοῦ ἔξω ὁμίλου «f. Duentzer
Zenod. p. 70 c. adn. 19, schol. B οἱονεὶ ἐν mo-
λέμῳ ἢ ἐκ πολέμου, H 147 II 245 μετὰ μῶλον
ἄρηος cf. E 1ὲ8, N 291 μετὰ προμάχων óa-
ριστύν. b): ad aliquos homines quis vel du-
cere vel se conferre sim. cum dicatur est:
νδ΄, versus! Giseke l.l. p. 109 5. 1) cum plu-
rali personarum 4/292 βῆ δὲ μετ᾽ ἄλλους,
Ξ 186 μετ᾽ αὐτοὺς schol. BL, πρὸς αὐτοὺς cf.
E186 Y 14 β 208.188 A 563. E 152 βῆ δὲ
«τὰ Ξάνϑον τε Θόωνά τε cf, Π 535 τ 394,
μετά
E 614 ἦγε εν μετὰ Πρίαμόν τε καὶ υἷας, I
247 oxewápevoc ἐς νῆα ϑοὴν ἅμα καὶ ust"
ἑταίρους. 9) cum singulari person. A 63 73
149 N 252 297 E Ξ 22 0 221 schol. BLV μεϑ᾽
Ἕχτορα" πρὸς ἢ ἐπί, G 115 » 83, animalis α΄
410 μετὰ τρήρωνα πέλειαν. c) aggrediendi
notio subest 1) c. plurali personae Ν 301 v. l.
Ἐφύρους μεταϑωρήσσεσϑον, 302 469. 2) c. sing.
pers Z21 II 864 P 605 Y 407 484 Ψ 391.
d) subsequendi pone', secundum 1) c. ani-
mantibus q 190 μετὰ τοὺς δόμου ἤλυϑε, ἡ 260
ue" ἡμιόνους xol ἄμαξαν, h. Ven. 69 βῆ.
μετ᾽ αὐτήν, Ν 493 μετὰ χτίλον ἕσπετο μῆλα.
2) c. rebus abstr. «1 857 μετὰ δούρατος E
ἐρωὴν Am.-He. cf. Ν 5618. Giseke 1. 1. p. 110,
B 406 y 30 ε 193 η 88 ust Uu βαῖνε cf. Ékerlo
in Philol, 1876 XXXV p.599 s. 2 321 uez?
ἀνέρος ivi? ἐρευνῶν. 6) appetendi: ,ali-
cuius rei causa" 1) ὁ. persona z 151 πλάζεσϑαι
μετ᾽ ἐχεῖνον Am.-He. 3) c. rebus concretis et
abstractis 44 700 ἔλϑοντες μετ᾽ ἄεϑλα, Ν 241
μετὰ γὰρ δόρυ χάλχεον ἤει] οἰσόμενος, T 346
οἴχονται μετὰ δεῖπνον, .« 184 μετὰ χαλκόν, Η
411 ὠπλίζοντο .. ἀμφότερον, νέχυάς τ᾽ ἀγέ-
μεν, ἕτεροι δὲ ue9? ὕλην. sed Eust. 688 37
ut9^ ὕλην ἀντὶ τοῦ εἰς τὸ ὀρεινὸν δάσος. h.
Cer. 106 us9' ὕδωρ, 449227 μετὰ κλέος ἕχετ᾽
Ἀχαιῶν cf. IN 864 Didym, schol. A μετὰ κλέος.
᾿ἀριστοφάνης κατὰ κλέος cf. Roemer die Werke
d. Aristarcheer p. 272 cod. Ven. A μετά, Vict. κατά.
à 701 £19 £179 o 48 ἔβη μετὰ πατρὸς ἀχουήν,
q l7 μετὰ χρεῖος schol. BV ἐπὶ χρεῖος, χρέος
ἀπαιτήσων χαὶ ὀφείλημα. οὐ δάνειον, ἀλλ᾽
ἐξ ἁρπαγῆς, Am.-He. Y 329 πόλεμον μέτα ϑω-
ρήσσοντο v. 1. μεταϑωρήσσοντο et in Cram.
An. Par.III 27 5 μέγαν pro μέτα legitur. ἢ) δῇ
ordinem spectat: ,secundum' apud superlat.
vel, verba excellendi B 674 χάλλιστος μετ᾽
ἀμύμονα. Πηλείωνα cf. H 228 Porphyr. schol.
B τὸ γὰρ, μετ᾽ Ἀχιλῆα ἀμφίβολον πότερον
μετὰ τὴν ἐχείνου τελευτὴν ()) ἢ 7. “μετὰ τὴν ἐχεί-
νου ᾿ ἀρετὴν ἢ χαϑάπερ ἐχεῖνος ἦν καὶ οἱ ἄλλοι
εἰσίν, I 140 282 M 104 9 117 λ 470 561 522
o 18. 8. 583 χήδιστοι : . ug αἷμά τε καὶ
γένος αὐτῶν, Θ 289 πρώτῳ μετ᾽ ἐμέ v. 1. uev?
ἐμεῦ Apoll. Soph. 136 28, Il 190 (πᾶσι μετέ-
πρεπε)ὴ μετὰ Πηλείωνος ταῖρον cf. P351. Il
146 (tte μάλιστα) μετ᾽ ᾿ἠχιλλῆα cf. P 280 ὦ 19.
g) de ordine ac serie an de tempore intelle-
gendum sit, , plerumque non satis diiudicari potest
( 516 μετὰ Τυδέος υἱὸν ἕπουσαν, 0 147 τους
δὲ μετ’ (v. 1. EU) Ατρείδης ἔχιε, o 336 ἀγχί-
μολον δὲ μετ’ αὐτὸν ἐδύσετο δῶμα, 6 260 τὸν
δὲ ust sc. ἕλεν, À 960 966 305 τὴν δὲ μετ’...
Ido» cf. 601 572 p958. Ῥ 884 μετὰ τὸν δὲ λά 3
226 ἑωςφόρος εἶσι φόως φέρων ἐπὲ γαῖαν
τε μέτα χροχόπεπλος ὑπεὶρ αλα xióvatat Ὁ
ad tempus spectat y 352 ἀεισόμενος μετὰ δαῖ-
τας Am.-Hentze v. l. μετὰ δαῖτα. qua recepta
Funke de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX d
in convivio unter dem Mahle* explicat, sed.
1930 39 τὸ δὲ μετὰ δαῖτα (510) ἢ ἀντὲ E.
aat εὐωχίαν ἢ μᾶλλον διὰ δαῖτα, ἵνα λέγῃ
ὅτι οὐχ ἠρχόμην ἐς σὸν δόμα ἀεισόμενος τοῖς
μνηστῆρσι διὰ τὸ φαγεῖν, ἀλλ᾽ ὅτι με ἦγον
ἀνάγκῃ. h.Merc. 820 ἠγερέϑοντο μετὰ χρυσό-
ϑρονον ηῶ, 297 μετ᾽ αὐτὸν ἐπέπταρε Merc. 126
δηρὸν δὴ μετὰ ταῦτα. Singularis est usus cf.
Giseke l.l. p. 111 2€ 552 μετ᾽ ὄγμον πῖπτον
sc. δράγματα manipuli secundum sulcum in ter-
ram cadebant ; nostra lingua: ,laengs der Furche",
,ler Furche nach' cf. etiam Am.-He.— Tr anslate
ponitur B 376 μετ᾽ ἀπρήκχτους ἔριδας zal νεί-
χεα βάλλει, 052 μεταστρέψειε νόον μετὰ σὸν
x«l ἐμὸν χῆρ i.e. ex mea sententia. — C) cum
zenetivo ,inter* significationem omnibus locis
non multum differre. a μετὰ cum dativo iuncto
judicat Mommsen 1. l. p. 36, Giseke autem 1. 1.
p. 112 nonnullis aliam praepositioni vindicat
notionem. Ceterum ille hos locos posteriore
aetate in Hom. carm. insertos esse existimat cf.
etiam Delbrueck Abl. Loc. p. 72 et Heilmann
de genit. Hom. usu p.39. £2 400 τῶν μέτα παλ-
λόμενος v. l. μεταπαλλόμενος cf. schol. A οὕ-
τως τῶν μέτα Herod. ib. ἀναστρέφουσιν τὴν
πρόϑεσιν" ἐστὶ γὰρ μετὰ τῶν cf. schol. B. « 320
μετ᾽ ἄλλων λέξο ἑταίρων, z 410 μετὰ δμώων
se. πῖνε. IN 700 μετὰ Βοιωτῶν ἐμάχοντο et 458
οὐδὲ ur9^ ἡμέων | πειρᾷ ubi Giseke 1. 1. p. 112,
La Roche in ed. in usum schol. ad IN 700 praepo-
sitioni notionem ,a parte alicuius tribuunt, quod
mon opus esse videtur. at ἢ. XX 2 uer Ἀ9η-
γαίης est: ,,operà Minervae." — Variae lectiones
cf. Cobet Mnem. N. F. 1876 IV p. 245 s. Ze-
nodotus ad P 456 addit versum αὐ τὸς δ᾽ Οὐλυμ-
zov δὲ μετ᾽ ἀϑανάτοισι ,βεβηκει Duentzer
Zenod. p. 1595 idem 7 14 “μετ᾽ ᾿Αργείοισιν. (immo
μετὰ δ᾽ ᾿Αργείοισιν | ἔειπε scribit pro ἵστατο
δαχρυχέων auctore Ariston. schol A ad 1. 1.
Deinde 1 317 P 148 μετ᾽ legitur pro ἐπ᾿ et h.
Merc. 272 libri μετ᾽ praebent, editores secun-
dum Schneidewin ἐπ᾿. 4 51 μεϑ᾽ ἱππήων
OGHL Apoll. Soph. 162 29, μέγ᾽ ADS Cant. Harl.
Barocc. Mor. quos libros edd. post Wolfium
Secuti sunt. 4 484 μετὰ στρατὸν pro χατὰ
στρ. Did. ᾿ἡρίσταρχος κατὰ οὐ μετά cf. Lehrs
qu. ep. p. 88, Duentzer Zenod. p. 82. Α 424
μετὰ δαῖτα pro χατὰ δαῖτα schol. ad Aristoph.
av. 1177, B 163 179 μετὰ λαὸν pro χατὰ λαόν,
4 à70 μετὰ To. Eust. 856, 8 pro ἐνὲ Τρ.
schol A, 4 282 μετὰ κάλλος pro διὰ χάλλος
cf. Eust. 1084 58 μετὰ κάλλος «τουτέστι διὰ
χάλλος, 42 804 μετὰ χερσὶν pro ἅμα χ. Didym.
Schol. V 7 ασσαλιωτικὴ ταμίη μετὰ χερσὶν
ἔχουσα, v 46 μετὰ δ. pro μεταδήμιος. -- Legun-
tur formae μετά et μετ᾽ saepissime, μεϑ᾽ quin-
quies et decies. Plerumque collocatur ante ip-
sum substantivum, ante adiectivum quod subst.
antecedit undetricies, ante adiectivum genetivo
ἃ nomine suo separatum Y 484. Separatur ἃ
Subst. suo (cf. Schnorr de Carolsfeld de verb.
€oll Hom. p. 19 s.) particulis δὲ quinquies et
vieles, ἄρα semel 0 493, γὰρ Ν 947, τὲ O 268
Z51l v 227, yE M 104, vocibus x« τόδε € 224
0 285, genetivo subst. IV 668 11195 N 291 X321
i39] ὁ 701 K 516, gen. subst. et verbo 2 449.
Ponitur inter adiectivum et substantivum suum
0611 P445 £366 Y 314 X 28 Z 445 N 661
II 940 d» 90 :P 60 o 330 389 η 23 4 495 π 336
h. Ven. 193 Ap. Pyth. 132 B ἔπ A 423 I'370
E 804 o 43, post subst. ante adi suum M 315
321 μι 370 59.456 et ab illo disiunctum prono-
mine vo. ἢ. Merc. 168. accusativo aut gene-
tivo substantivi solius postponitur accentu re-
tracto IN 301 Y 329 42 400 et 1/297 ὅν τε μέτα;
τὸν δὲ μετ᾽ sim. O 961 P 258 2 960 266 304
972 601 h. Cer. 441. de accentu omittendo for-
marum μετ᾽ μεϑ᾽ nominibus suis postpositarum
cf. Aristarch. in schol. A ad Καὶ 269 273, Lehrs
ἃ. ep. p. 75. Denique in versu legitur μετὰ
quando pyrrhichium efficit, in prima thesi sexies,
in secunda sexies et quadragies, in tertia sexies
μέτα — μεταβουλεύω
1015
et tricies, in quarta ter et quadragies, in quinta
septies. producitur vero ultima syllaba ante
geminas consonantes in arsi secunda terties de-
cies, in tertia semel, in quarta bis et octogies.
Formae μετ᾽ vel μεϑ᾽ leguntur in priore thesi
primi pedis quater, secundi octies, tertii unde-
vicies, quarti ter, quinti quinquies, in posteriore
thesi primi pedis quinquies et vicies, secundi
ter (2552 o 336 h. Merc. 297), tertii undesep-
tuagies, quarti bis, quinti decies. Componuntur
verba unum et quadraginta. μετα-βαίνω τ-βάλλω
-βουλεύίω -δαίνυμαι -ίζω -αἴσσω -κιάϑω -χλαίω
-χλίνω -λήγω͵ -μέλπομαι -κίγνυμι γρναιετάω
-νίσσομαι -παύ Oouct -πρέπω μετασσεύ μαι ue-
-ταστένω στρέφω -τίϑημι -ττρέπω -τροπαλίζο-
μαι -φημι τφράζομαι -poréo μετ- αὐδάω -ἀλ-
μενος -ἕειπον -ειμι τέρχομαι τοίχομαι τοχλάζω
τοχλίζω - -οπάζωϑ μεϑ- ἕλεσχον -έπω τημαι -ίημι
τίστημι -ομιλέω -ορμάομαι μεταλλάω Ὁ atque
iunguntur aut cum dativo, cum nos in media multi-
tudine vel versari vel agere vel loqui dicimur,
aut cum aecusativo ubi notio eundi ad aliquem
vel appetendi aliquid iis subest; in multis prae-
terea vis praepositionis ea est, ut notionem verbi
mutet. cf. La Roche Stud. p. 119s, Mommsen 1. l.
p. 33—95, Funck de μετὰ in voc. compos. usu
in Curt. Stud. IX p. 131—163. genetivus nusquam
ab eiusmodi verbo pendet, postquam 2 400 τῶν
μεταπαλλόμενος lectio iure in τῶν μέτα παλλό-
μενος, quae apud Herodianum in schol. A et in
optimis libris leguntur, mutata est cf. Mommsen
l l p. 35. — Substantiva composita sunt
septem: μετάγγελος μετανάστης μεταπαυσωλή
μετάφρενον μέτωπον μεϑημοσύνη. μέτοπις,
adiectiva Septem: μεταδήμιος -δόρπιος -μά-
ζεος -κώνιος (?) sive -μώλιος (2) -πρεπής μετ-
αρίϑμιος μεϑήμων, adverbia quattuor: μετα-
στοιχί μετέπειτα μετόπισϑε μεϑύστερον. τ De-
rivantur μέτασσαι, μετήορος, μέταζε, μεταξύ.
μέτα pro μέτεστι. dest. φ 98 οὐ γάρ τις
μέτα τοῖος ἀνὴρ, £v τοίςδεσσι πᾶσιν schol.
V μέτα ἀντὶ τοῦ ὑπάρχει cf. Eust. 74 95.
Nauck pro μέτα legit μάλα. Hoffmann Tmesis
in der Ilias I p. 18 μέτα non pro μετέστι dici
contendit, nostrum locum spurium iudicans.
«ετα-βαίνω (de notione v. Kessler progr. Hild-
burghsn 1861 p. 8, Funck de praep. μετὰ ἴῃ
Curt. Stud. IX p. 148, Hesych. μεταβαίνει" otg£-
φει παρέρχεται ἀναχωρεῖ.) transeo ex altero
loco in alterum. μεταβῆϑι, μετὰ... βεβήκει in
tmesi, μεταβήσομαι. I)proprie jin alteram par-
tem transeo*! μ 812 ἦμος δὲ τρίχα νυχτὸς ἕην,
μετὰ δ᾽ ἄστρα βεβήχει cf. ξ 488 v. Eust.
1723 35 τὸ δὲ μετὰ δ᾽ ἄστρα βεβήκει ἀντὶ
τοῦ μετέβη τὰ ἄστρα, ἤτοι μετεκινήϑη, ὡς
εἰχὸς πρὸς δύσιν, Ameis-Hentze ad pr. 1. ,si-
dera ad occasum se inclinant". 2) translate ,ad
alium orationis locum transeo 9492 ἀλλ᾽ ἄγε δὴ
μεταβῆϑι καὶ ἵππου κόσμον ἄεισον cf. Funck
l.l. p. 149, Am.-He. Koch ad 1.1. Leguntur in fine
hymnorum μεταβήσομαι ἄλλον ἐς ὕμνον Ven.
294 cf. Wolf prol. p. 64, h. IX 9 XVIII 11.
μετα-βάλλω. circumago, retro verto. Suid.
μεταβαάλων" οτραφείς, Hesych. Funck de praep.
μετὰ in Curt. Stud. IX p. 159. 0 94 μετὰ νῶτα
βαλών ἴῃ tmesi Eust. 701 46 pro νῶτα μεταβαλών
dictum esse tradit i. e. ἐς φυγὴν τραπῆναι.
μιετα- βουλεύω (schol PQ ad s 286 μετε-
βούλευσαν- μετεμελήϑησαν μετέγνωσαν οἵ,
Autenrieth in lex. Hom, s. v., Funck 1. 1. in Curt.
Stud. IX p. 154.) aliud consilium in loco prioris
68*
1016
suppono. ε 286 ἡ μάλα δὴ μετεβούλευσαν ϑεοὲ
ἄλλως ἀμφ᾽ Ὀδυσῆος, ubi ad eam verbi no-
tionem accuratius definiendam ἄλλως adv. prae-
terea additum est. Non recte Seiler in Lex. ad
Hom. s. v. Ameis-Hentze, Duentzer, Koch ad 1. 1.
La Roche ad .1 764 in ed. in usum schol. ,postea
decreverunt' explicant, cum illa sit verbi signifi-
catio una etiam apud posteriores cf. Stephanus
thes. V p. 849, Passow Woert.^ II 1 p. 200.
μετ- ἄγγελος. internuntius, nuntius; semper
dg Iride dicitur. O 144 Toív 9", ἥ τε ϑεοῖσι
μετάγγελος ἀϑανάτοισι, TP 199 (ὠχέα δ᾽ Ἶρις)
ἀράων ἀΐουσα μετάγγελος 549 ἀνέμοισιν"
μετάγγελος Aristarchus et recentiores, Wolf
autem cum optimis libris et schol. V (v. La Roche)
praep. ἃ nomine recisam ad dativum, qui ante-
cedit refert, quem Autenrieth in lex. Hom. secutus
est, Sed Hoffmaun Tmesis in der Ilias I 18 dativo
suo nusquam eam postponi contendit, idque recte
nisi post praepositionem adiectivum, quod ad da-
tivum pertinet, sequitur. v. huius lex. s. v. μετά
IL idem de nuntiis non μετελθεῖν, sed ἐλϑεῖν
diei docet. cf. etiam Funck de praep. μετὰ in
Curt. Stud. IX p. 142, Lehrs Arist.? p. 108,
Spitzner ad l.l. Accedit nomini ἄγγελος praep.
μετὰ addita nihil novae significationis cf. Eust.
1009 49 τὸ δὲ μετάγγελος x«l αὐτὸ (atque
ἐπιβούίχολος) περιττὴν ἔχει τὴν πρόϑεσιν id.
1296 7, Lehrs Arist.? p. 108, La Roche Unters.
p. 263, Weissenborn de adi. comp. p. 9, Lechner
de pleon. Hom. I p. 4. cf. etiam Schaper genera
comp. p. 14, Stolz Zus.setzung p. 47.
«ετα-δαίνυμιαι. epularum particeps sum. cf.
Eust. 1836 16. μεταδαίνυται -δαίσομαι -εται.
1)dativus ut addatur eorum, quibuscum epula-
mur, sequitur ex praep. μετὰ natura cum da-
tivo iunctae .Y 498 μεταδαίνυται ἡμῖν, v. l. A
Vrat. d. μετὰ δαίνυται, σ 48 ἥμιν μεταδαί-
σεται cf. T 299 8 311 φ 289 quibus locis δαί-
γυται μεϑ' ἡμῖν sim. leguntur. 2) genetivo
expressus ut cibus adiciatur. ipsius verbi simpli-
cis, quod cum πάσασϑαι αἴνυμαι φαγεῖν cog-
natum est, etsi genetivo non adiungitur, natura
effieitur 4/207 ἵνα δὴ καὶ ἐγὼ μεταδαίσομαι
ἱρῶν. cf. Mommsen μετά σύν &u« bei den Ep.
p. 34, Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX
p. 137 133.
μετα- δήμιος. qui in populo versatur. (cf.
schol. MS Barnes. ad ὃ 194 ἔνδημος, ὁ ἐν δή-
μῳ ὧν sim. Apoll. Soph. p. 112 1, Eust. 1598 52,
Hesych. Doederl. Gl. Nr. 368, Lehrs Ar.? p. 129 c.
adn. Weissenborn de adi. comp. p. 27, Fedde
Wortzus. im Hom. I p. 41, Schaper gen. comp.
p. 4, Stolz Zus.setzung p. 43, G. Meyer in Curt.
Stud. V p. 18, Funck 1. ]. ib. IX p. 145). 1)de
personis 9 293 o? γὰρ £9? Ἥφαιστος μεταδή-
μιος, ἀλλά nov ἤδη | οἴχεται ἐς Anuvov v. 1.
χαταδήμιος in E. Gud. 397 7. Sententia est:
non iam H. domi versatur; legitur autem in car-
mine de Marte et Venere, quod plerique poste-
riore aetate compositum esse iudicant. 2) de
rebus v 46 μη tt χακὸν μεταδήμιον εἴη v. 1.
ACM μετὰ δήμιον. cf. etiam La Roche im ed.
in usum schol. ad £ 19.
ἱετα- δόρπεος (alii post cenam, alii inter
cenam explicant. schol. V ad ó 194 μεταδόρπιος"
μετὰ τὸ δεῖπνον, schol. MS Barnes. ἄλλως"
μεταδόρπιος, δείπνου oq, ἡγουν ἐν τῷ δείπνῳ.
ilis accedunt Lehrs Ar.? p. 129 c. adn., Weissen-
born de adi. comp. p. 28, Faesi-Kayser, Koch,
Ameis-Hentze ad 1,1.) his Funck de praep. μετὰ
μετάγγελος — μεταχιάϑω
in Curt. Stud. IX p. 145, Schaper, Kuhn Ztschr.
XXII 312, Duentzer ad l.l. Nitzsch Anm. zur
Od. I p. 250 s. cui opinioni obstat, quod μετὰ
c. acc. coniunctum non est ,inter* jin medio*, nobis
ubi quaerentibus, sed ;in mediam multitudinem*
significat. praeterea v. Fedde Wortzus. im Hom.
I p. 41, Schaper genera comp. p. 4, Stolz Zus,
setzung p. 43). cenatus, post cenam. ὃ 194 (οὐ
γὰρ ἐγώ ys) τέρπομ᾽ ὀδυρόμενος μεταδόρπιος
quo loco cenam finitam fuisse docet versus 68. cf.
etiam La Roche in ed. in usum schol. ad E 19. —
de &z. £i. v. Friedlaender in Philol. 1851 p. 232.
“ετα-δρομᾶδην (de adverbii formatione y.
Curtius Grdz.* p. 633, Schaper, Kuhn Zischr,
XXII 527: ,indem er hinterher lief*, id. ge-
nera comp. p. 8, Fedde Wortzus. I p. 30. ἃ
μεταδραμεῖν, μεταδρομη derivatur cf. Funck in
Curt. Stud. IX p. 151). cursu persequendo cf,
Et. M. 587 6 ubi explicatur ἐπιδραμών" ἢ ἐν
τῷ τρέχειν ὁμοῦ. Hesych. μετατροχαζόντως.
E 80 πρόσϑεν ἔϑεν φεύγοντα μεταδρομάδην
ἔλασ᾽ ὦμον | φασγάνῳ ἀΐξας. schol. BLV τὸ
ἑξῆς οὕτως" μεταδρομάδην ἀΐξας ἤτοι ἐπι-
διώξας τὸν φεύγοντα, sed Eust. 524 33 τὸ δὲ
μεταδρομάδην ἐπὶ ποδῶν ὡς ἐνταῦϑα" μετα-
δρομάδην ἤλασεν ὦμον. --- de ἅπ. eig. v. Fried-
laender in Philol. 1851 p. 232.
“έταζε. postea. (de notione ct. schol. in Dionys.
Thrac. in Bekker An. II p. 945 τὰ εἰς δὲ εἰς
Ce x.T.À. τὴν εἰς τόπον δηλοῖ ogéow ...
σεσημείωται τὸ μέταζε χρονιχὸν Ov. cf, Eust.
371, b φασὶ δὲ καὶ μέταζε εἶναι χρονιχὸν ἐπίῥ-
ῥημα ἀπὸ μετά προϑέσεως. ita Curt, Grdz.* p.208,
Doederlein Gl. No. 2407. sed Vaniceck E. W.
p. 943 ad locum vocem pertinere putat.) h. Merc.
159 ἡ σὲ xaxov τὰ μέταζε κατ᾿ ἄγχεα quAm-
τεύσειν ita cum Schmidtio in Rh. Mus. N.F. XXVI
p. 163 Baumeister, codices ἢ os λαβόντα μεὲ-
ταξύ, ib. 125 τὰ μέταζε Schneidewin, quem
secutus est Baumeister pro lect. cod. M. τὰ μέ-
τασσα. Herm. τάνυϑ᾽ ἅσσα, Franke τάμετ᾽
ἅσσα. de accentu cf. Herod. z. μον. λέξ, 46, 19;
22, Goettling Acc. p. 358, Eust. 377, 2.
μετα-ίξειν (cf. Eust. 1805, 15 μεταΐζειν τὸ
συνίζειν.) considere inter alios. z: 362 μεταΐζειν.
Nauck Mél. Gr. Rom. II 417 μεταίζεμεν scriben-
dum esse dicit quod inf. quartum pedem conficiat.
μετ- ἴσσω (Hesych. μεταΐξας: μεταδιώξας.
cf. Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud, IX p. 148)
cum impetu quodam insequor. Π 398 μεταΐσσοων,
4 564 o 236 v 11 μεταΐξας part. aor. — Semper
absolute usurpatur et ita ponitur, ut praep.
thesin alteram primi pedis efficiat, vocalis « longa.
in secunda arsi legatur. i
κμιετα-κεἄϑιω (de origine cf. Curt. Grdz.* p.149,
Verb. II. 311; de significatione Suid. μετεχίαϑον"
μετῆλϑον, Hesych. III p. 99 ed. Maur, Schmidt.
Apoll. Soph. μετεχίαϑον: πρὸς αὐτοὺς ἠλϑόν,
Funck de praep. μετὰ in Curtius Stud. IX p. 149,
La Roche Stud. p.119.) μετεχίαϑε -ov. a) aliquem
subsequor, post aliquem eo. 1) c. aceu'sativo
Il 685 Τρῶας x«i “υκίους μετεκίαϑε, 2 581
τὸν δὲ κύνες μετεχίαϑον ἠδ᾽ ἀιζηοί. paullo
aliter .1 714 πᾶν πεδίον μετεκίαϑον Nic. schol.
A μετεχίαϑον, ὑποστικτέον. schol. A interl.
παρεγένοντο. nos: ,der ganzen Ebene, der ganzen
Ausdehnung der Ebene nachziehen', ita ut cam-
pus quasi animans ἃ nobis refugiens fingatur;
i. e. ,totam planitiem percurrere' cf. Am.-Hentze,
Faesi-Franke, Koch; mire Duentzer: totum cam-
pum occupaverunt. 2) a) absolute ita ut accusa-
^, 7 4,
μεταχλαίω — μεταμώνιος
tivus facile subaudiatur 7X 532 αὐτίχ᾽ ἐφ᾽ ἵπ-
mov βάντες... μετεκίαϑον, 4 52 ὀλίγον μετε-
χίαϑον schol. A interl. μετ᾽ αὐτοὺς ἤἦλϑον Am.-
He. Faesi-Fr. Duentzer. b) ad aliquem me con-
fero « 22 Ai9ionac μετεχίαϑε. Vocalis « longa
est, quare in codd. 41 52 Π 685 532 581 hic illic
μετεχείαϑον scriptum videmus. Collocatur semper
ita, ut thesin tertiam et quartum pedem efficiat.
μετα- κλαίω. vel ;postea fleo*, Am.-Hentze, La
Roche, Koch vel ,cum lacrimis desidero*, unde
aenitendi notio oritur schol. D ad 4764 ὕστερον
ἀπολλυμένων ὄχλων μεταμελήσεσϑαι, Funckde d
E μετὰ in Curt, Stud. IX 155. 24 764 (ἦ τέ μιν
o) πολλὰ μεταχλαύσεσθϑαε, quae sequuntur
verba ἐπεί x? ἀπὸ λαὸς ὀληται cum utraque
significatione concinunt. v. 1. μεταχλαύσασϑαι.
μετα-κλένω. postea me verto. 44 509 πολέ-
A010 μετακλινϑέντος. in Ven. A super litera o
ultimae syllabae & superscriptum est, alii μετα-
χλιϑέντος. Hesych. μεταχλινϑέντες (sic!) μετα-
τραπέντες ἢ μεταβαλλόμενοι, Funck de praep.
μετὰ in Curt. Stud. IX 159 ,,pugna postea se ver-
tente. de genetivo absoluto v. Classen Beob. p.181.
μεταλλάω (abetymo ignoto Lobeck path. el.
ΤΡ. 94. maxime arridet Buehler Kuhn Ztschr. VIII
p. 365— 69, qui ἃ μετὰ et λάω (ἢ. Merc. 360 cf.
Hesych. λάετε" σχοπεῖτε Suid.) ducit. quod cum
ex γλάω ortum sit, duobus 4 verbum scribi ;itaque
primam significationem esse: ,nach etwas sehen
culos convertere ad, intueri alqd.* cui expli-
cationi quadrare videtur etiam locus Pind. Ol.
VI, 106 et quod ap. Hom. multis locis cum in-
errogandi verbis coniungitur. obloquitur Duentzer
ib. XIII p. 2s. qui a μέταλλον verbum non se-
parandum esse iudicat et cum veteribus a μετὰ
et ἄλλος derivat. Ita explicant μετ᾽ ἄλλα ἐρευ-
γᾶν schol. Pind. Ol. VI 106, Eust. 148, 9 1413,
58, Damm in lex. Hom.-Pind., Buttmann lex. I
p. 139. ust! ἄλλων ἐρευνᾶν Pott Et. Forsch.
? p. 754. a μέταλλον ducunt schol. B P ad
x 231, Apoll Soph. E. M. 540, 47. a μετὰ et
ἄλλω Kvicala Ber. der Wiener Ak. d. Wiss.
phil. hist. Cl. 1870 p. 89, Curtius. Grdz.: p. 540,
unck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX. 152.)
interrogo. μεταλλῶ -ᾷς -ᾳ-ὥσι imperat. μετάλλα,
τάλλησαν -ἦσαι. de augm. omisso v. Molhem
le augm. ap. Hom. et Herod. usu p. 15, 13. de
onstructione cf. Bühler 1. l. p. 367, La Roche
3tudien p. 220s. Coniungitur cum aliis verbis
nerrogandi ἐρέσθαι y 69 943 E378 o 369 π
65, εἴρομαι A553, ἀνείρεαι D' 177 v 99 «231
1943 o 390 402 τ 171, διείρεαι (-0) o 478 A
50, ἐξερέεινε v 115. cum μέμνηται o 23, ubi
3uehler l. 1. p. 367, Am.-He. ad 1, 1. ,curare* ex-
julieant, id quod opus esse non videtur. atque ex-
jeptis z 115 y 69 π 465 locis semper alteri verbo
Sstponitur; per se usurpatur A 195 Ν 780 E
l6 ξ 128 o 554 z 287 τὸ ὦ 321. Ponitur I)
bsolute E516 £378 o 362 93 ἀπ 99. ΠῚ Ὁ:
€cus. a) personae A 125 X 780 ὦ 89] τ 190
4,553 γ 69 schol. Ὁ ἐρευνῆσαι. b) rei neutr.
ron. 5128 schol. Q ἀναπυνϑάνεσθϑαι, A 550 π
165. c) c.acc. personaeet rei neutr. pron.z:287
ust. 1803, 4 ὀβελίζονται μετὰ ἀστερίσχων,
hol H Vind. 133 ad 981 ἀϑετεῖ Ζηνόδοτος
η΄, τ 6 schol. A οἱ ἀστέρισχοι ὅτι ἀναγχαίως
νϑάδε, I' 177 ἡ 243 o 390 402 « 231 c 115 171
p 478. acc. est subst. y 243 ἔπος ἄλλο μεταλ-
ῆσαι xai ἐρέσϑαι | Νέστορα, quem totum locum
fosterioris aetatis poetae esse Bergk gr. Litt. I
|. 666 iudicat. d) praepos. adiecta. o 551
D
1011
μεταλλῆσαΐ τί ἕ ϑυμὸς | ἀμφὶ πόσει χέλεαι. —
Ponitur plerumque in fine versus, ter post cae-
suram χατὰ τρίτον τροχαῖον y 69 z 465 τ 115.
μετα-λλήγω (Didym. in schol. A ad 7 299 διὰ
τοῦ ἑτέρου À τὸ μεταλλήξαντι αἱ Ἀριστάρχου.
itaà La Roche; Bekker Nauck cet. cum duobus
A secuti libros A C.) desisto. / 157 961 999
μεταλλήξαντε χόλοιο, h. Cer. 339 μεταλλήξειε
χόλοιο cod. M μεταλήξειε. Praepositio μετὰ vim
eam habere videtur, ut animo mutato a re desistere
dicamur cf. Ameis-Hentze ad 7157. Sed Funck
e praep. μετὰ in Curt. Stud. IX. p. 135 ,inter-
dum desinere, interrumpere* vertit. — Collo-
catur semper post caesuram κατὰ τρίτον τρο-
χαῖον, ita ut c productum pronuntietur.
κιετ-ἄλμενος (part. aor. verbi μεϑ-άλλομαι. de
psilosi cf. Hinrichs de Hom. eloc. vest. aeol. p. 23,
Curtius Grdz.* p. 500, Verb. d. gr. Spr. I p. 131,
Th. Ameis de aeol. Hom. p.12.) propere s. saliendo
secutus. cf. Hesych. μετάλμενος" ἐφάλμενος,
Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 148,
Ameis-Hentze ad E 336. Semper intransitive
usurpatur E 336 44 538 M 305 E 443 Ψ 345, —
Collocatur post caesuram χατὰ τρίτον τροχαῖον.
ετα-μάξεος (Herodian. in schol. A ad E 19
οὕτως μεταμάζιον ἕν ποιητέον ὡς τὺ μετά-
qotvov καὶ ἐνώπιον: παρῆχται δὲ παρὰ τὸ
μαξζὸς καὶ τὴν μετά, item explicant Hesych.
Eust. 516, 91 833, 21, E. M. 586, 54, Funck de
praep. μετὰ in Curt. Stud. IX 145, Fedde Wortzus.
im Hom. I p. 41, Schaper gen. comp. p. 4, Stolz
Zus,setzung p.43. Sed Ameis in app. ad E 19
in explicando composito nunquam a plurali pro-
fiscendum esse contendit et explicat μετὰ μαζῷ
vel potius μετὰ μαζὸν (ἴῃ medium pectus. de qua
re v. Lehrs Ar.? p. 129 adn.) E 19. ἔβαλε στῆ-
$oc μεταμάζιον mediam pectoris partem vel
eam quae inter mamillas est, partem. cf. La
Roche in ed. in usum schol. ad l. l. — de &z.
tig. v. Friedlaender Philol. 1851 p. 232.
uEUG-UEÉATO Ut salto inter alios. h. Ap.Pyth.
19 τῇσι uiv ovt? αἰσχρὴ μεταμέλπεται ovt
ἐλάχεια. locus a Matthiae damnatus. Schneider
per tmesin μετὰ μέλπεται scribendum esse censet.
utU&-uiyvvur. intermisceo. 7 291 (χτήματα)
τοῖσιν Ὀδυσσῆος μεταμίξομεν cf. Mommsen
μετά σύν ἅμα bei den Epikern p. 34. Funck
de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX 134. activum
per prolepsin positum esse dicit.
μετα-μέσγω. intermisceo. σ 310 δαΐδας μετέ-
μισγον schol V συνανεμίγνυον. in lemmate
Schol. ΒΩ legitur χατέμισγον.
utt&ucvrtog (sic cum Nicanore in schol. M
ad $97 (cf. Carmuth p. 26) et Apione ap. Ap.
Soph. 112, 3 plerique scribunt cf. La Roche ad
8 98; alii μεταμώλιος v. Eust. 1436, 59. originis
incertae vocem alii a μετὰ et ἄνεμος ἀνεμώλιος
ducunt Apoll Soph. μεταμώνια: μάταια ἀπὸ
τοῦ μετὰ τῶν ἀνέμων ἰέναι, oiov ἀνεμοφόρητα"
οὕτως ᾿Απίων. οἱ δὲ μεταμελείας ἄξια, Pott
E. Forsch. I? p. 157, quibus obloquuntur Lobeck
path. prol. p. 135, Renisch de nom. Graec. in
-Aoc termin. Breslau 1877 p. 44, Bugge in Kuhn
Zischr. XX. 45. alii ab ὀνένημιε schol. HQ ad o
133 μεταμώλια" μάταια" £z τοῦ μὴ ὄνεῖν χράσει
τοῦ ἡ χαὶ ὁ εἰς e μέγα, Eust. 483,5. Lobeck
path. el. I p. 349 ἃ μολεῖν ducens ,transilis' ex-
plicat. Vaniceck E.W. 675 a μετὰ et μωνίη subst.
ex μόνος, sct. manvas, derivato derivat, Duentzer
Kuhn Ztschr. XII p. 6 -μωγνίος ad scr. man-àk
lat. mancus refert. cf. etiam Fedde Wortzus, I
1018
p.41, Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX
p. 146.) inanis. 41 363 μεταμώνεᾳ ϑεῖεν Am.-
He., 8 98 schol. P in lem. μεταμᾶάνια τ 148 ὦ
183 μεταμώνια νήματ᾽ ὄληται in schol. S ad
B 98 expl μή πώς uot ἠμελημένα, Ὁ 331 399
μεταμώνια βάζεις schol. Q Vind. 133 ad pr. l.
ἀϑετοῦνται τρεῖς Oc £x τῶν ἑξῆς μετατιϑέ-
μενοι, V. V. 6 390—992 asteriscis notati. In libris
plerumque μεταμώλεα scribitur.— Collocatur post
caesuram aut penthemimeren aut hepthemimeren.
μιετα-ναιετάω. habito inter. ἢ. Cer. 87 τοῖς
μεταναιετάξε ita post Ilgenium editores. cod. M
μέτα val sra.
μετ-ανάστης (E. M. 581, 43 ὁ μέτοικος xal
φυγάς" £x τῆς μετὰ προϑέσεως καὶ τοῦ νάσσω
τὸ οἰκῶ cf. Eust. 1047, 14, Doederlein Gl. ΝΥ. 2958,
Fedde Wortzus. I p. 30, Leskien in Curt. Stud.
JI 87b, Schaper genera comp. p.13, Cobet misc.
crit. p. 205, id. Mnem. N.F. V p. 66, Funck de
praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 134.) peregri-
nus, qui cum aliis in domo aliena habitat, nos:
,Beisasse*. I 648 ἀτίμητον μετανάστην, Il 58 τὴν
Éx χειρῶν ἕλετο χρείων ᾿Αγαμέμνων | . . ὡς
εἴ τιν᾽ ἀτίμητον μετανάστην Didym. in schol.
BL ὁ μὲν Ἀρίσταρχος γράφει μεταναστήν (sic!)
xal πρὸς τὴν Βρισηΐδα ἀκούει" ὁ δὲ Ἡρωδια-
γὸς αἰτιατιχὴν ἀντὶ γενιχῆς φησιν, ἵν" ἢ, ὡς
ἐχ χειρὸς ἀτιμήτου μετανάστου ἀφείλετο. quae
non recte se habent cf. M. Schmidt Didym.
p. 188 et Cobet misc. crit. p. 436. Ariston. in
schol. A ἡ 0.0. ἀντὶ τοῦ ἀτιμήτου μετανάστου
ὡς τὸ ἐπεί μ᾽ ἀφέλεσϑε ἀντὲ τοῦ ἐμοῦ cf.
Friedlaender Ar. p. 21. v. 1. Didym. in schol. V
ad ll ἐν τῇ Μασσαλιωτιχῇ καὶ τῇ Ῥιανοῦ
μεταναστεῖν καὶ ἀχούουσι τὴν Βρισηΐδα. atque
Mayhoff de Rhiani stud. hom. p. 39 μεταναστεῖν
per errorem pro μεταναστὴν scriptum esse putat,
Nauck ad l. 1. illum μετανάστιν legisse existi-
mat. — Est autem μετανάστης idem, qui postea
μέτοικος, apud nos ,Beisasse' nominatur, qui cum
ex aliena terra in urbem immigrasset, civitate
(ἀτέμητος) carebat neque ab iniuriis tutus erat.
cf. schol. BL ad II 59 ἐδόχουν δὲ ἀτιμότεροι
εἶναι οἱ μέτοιχοι ὡς διὰ μοχϑηρίαν τρόπων
τὰς ἰδίας ἐῶντες cf. schol. V, Eust. 781 17, 1045
62, Riedenauer Handwerk in den hom. Zeiten
p. 23s. Schoemann gr. Alt. II 18s. I 42, Buch-
holz hom, Real. II 1 p. 60 s.
Mzr-&vsto«, Celei uxor, Demophontis mater.
h. Cer. 206 Πετάνειρα, 161 μητρὲ βαϑυζώνῳ
Metaveigm, 288 Κελεοῖο δαΐφρονος ἀγλαὸν
υἱὸν, | Δημοφόωνϑ᾽, ὃν ἔτιχτε ἐὔζωνος ετά-
γνειρὰ cf. 940 955 ἐύζωνον ῆετάνειραν. de
formatione et notione v. Stolz Zus.setzung p.43,
Benseler Eigenn.? s. v.
u£v&-víooojuac (Eust. 1615 35 τὸ δὲ μετε-
v£LGETO (sic!) ἀντὲ τοῦ ἐπορεύϑη, μετῆλϑε, διὰ
διφϑόγγου γράφουσιν οἱ παλαιοί, ὡς ἀπὸ τοῦ
»έω νείω νείσω... οἱ δὲ ὕστερον ἐν τῷ t γρά-
φουσιν ὡς ἀπὸ τοῦ và νίσσω μετὰ τῶν δύο
σσ. ὡς γὰρ ἤϑεον αὐτοὶ οὐχ ἑπόμενοι τοῖς
παλαιοῖς. contra Eust. disputavit La Roche H.
"Text. p. 316 s. μετενίσσετο tutatus.) aliquo con-
cedo. cf. Heinr. Schmidt Syn. d. gr. Spr. I p. 504,
Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX 149.
11719 ἠέλιος μετενίσσετο BovAvtóvó£,ita AEHL
Barocc. alii, μετερείσετο DG Harl, μετενίσετο
€ Townl. eadem verba leguntur « 58 ubi μετενισ-
ct£tO ot μετενεισετὸ in E, μετενίσσετο supra
scripto εἰ C, μετενίσετο K, μετενίσσατο in L
duobus, in D uno sigma expressum, H habet pro
΄ ,
uevayatevrao — nu er avez C)
t V0C. v. — de utroque loco v. Am.-He. ad Il. et Od.
1.1. — Stephanus in thes. V 879 explicat: mutato
loco vado' alia praep. significatione adhibita.
μεταξὺ (ex μετὰ et ξὺν compositum esse
iudicant Curtius Grdz.' p. 208, Vaniceck E. W.
973, Pott E. Forsch. I? 296 758, Gerland in Kuhn
Ztschr. IX. 65, contra Ebelum disputans, qui ib.
IV p. 207 cum μεταξὺ locativum esse existimet,
jn den gemessenen: 1, e. jinter* explicat, Funck
de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 143 s. at
Doederlein Gl. Nr. 2406 a μετὰ et rad. dy &y-
vit derivat.— Suid. Hesych. ἀνὰ μέσον explicant.)
in medio. 4 156 msi ἡ μάλα πολλὰ μεταξὺ
| οὔρεά τε σκιόεντα ϑάλασσά τε ἠχήεσσα pro-
verbii loco est cf. Ameis-Hentze in app. ad l.l
et Aulin de usu epexeg. p. 8. μεταξὺ legitur
et in omnibus libris et in schol. Vat. ad l1. I.
ap. Matranga p. 402: ὃ δὲ λόγος" οὐδέποτε
ἠδίχησάν us ot Τρῶες, ἐπειδὴ μεταξὺ Φϑίης
χαὶ Πελοποννήσου πολλὰ χτλ. cf. schol. min.
ap. Barn. μεταξύ: ἀνὰ μέσον. schol BL ad
E 479, V ad 1 363, AV ad T 918, Plut. symp.
c. 5. sed Bekker in ed. altera coniecit μεσηγύς,
de quo accuratius egit in hom. Bl. I p.212. eui
Nauck Mél. Gréco-Rom IV p. 199 s. accedit.
contra disputaverunt Friedlaender in Ind. lect,
Regiom. 1859 p. 3, Kayser in Philol. XVIII p. 669.
— Praeterea ἢ. Merc. 159 cod. habent μεταξύ,
quod Schmidt in Rh. Mus. XXVI 163 assentien-
tibus editoribus mutavit in μέταζε qu. v.
uste-xevou«c (schol. B ad P 378 usrezav-
ὀμενοι" ἐχ διαδοχῆς ἀναπαυόμενοι, ὡς ἀντι-
ποιεῖται μὲν ὁ λέγων ἐμόν ἐστι, μεταποιεῖταε
δὲ ὁ x«l ἐμόν ἐστιν" οὕτως ᾿Αρίσταρχος. Eust.
1110 29 τὸ δὲ μεταπαυόμενοι ἢ ἀντὶ τοῦ ἀμεί-
βοντες ἀλλήλους, ὡς παύεσϑαι μὲν τούτους,
ἑτέρους δὲ μάχης ἄρχεσϑαι, ἢ ἀντὶ τοῦ Qva-
παυόμενοι. Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud,
IX 135 ,zwischen durch, unter der Arbeit auf-
hóren" vertit. inter laborem quiesco. Ρ 373
μεταπαυόμενοι δ᾽ ἐμάχοντο cf. Am.-He. Koch:
inter pugnandum quiescentes.
μετα-παυσωλή (schol B ad T 901 ἡ μετὰ
ταῦτα ἀνάπαυσις: non satis accurate; vox cum
verbo μεταπαύομαι collata potius intellegenda est
requies, quae inter laborem fit cf. Eust. 1180 5
qui explicat ἀνάπνευσις, Funck in Curt. Stud.
1X p. 135, Fedde Wortzus. I p. 33, Woerner
subst. Hom. appell. p. 12.) requies. 7'201 ὁππότε
τις μεταπαυσωλὴ πολέμοιο γένηται. v.l. μετὰ
παυσωλή AL Vrat. ad h.l. La Roche in ed.
crit. referri vult quae leguntur in schol. V ad v.
908 ot δὲ γράφουσι μετά, μετὰ τὸ νιχῆσαι ut
μετὰ παυσωλὴ legatur. non recte, cum verba
ita intellegenda sint, ut pro τεύξεσϑαι μέγα
δόρπον legantur τεύξεσϑαι μέτα δόρπον i. e.
postea, post victoriam. — cf. Friedlaender ἅπ.
tig. Philol 1851 p. 236. -
μετα-πρεπής (Eust. 1147 52 τὸ δὲ μετα-
πρεπέα εὐπρεπέα ἐν ἄλλοις λέγει). inter ce-
teros excellens. € 870 (δόμον) μεταπρεπέ᾽ ἀϑα-
νάτοισι in cod. A μετὰ πρεπέ᾽ legitur. cf. Funck
de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX 133, Fedde
Wortzus. I p. 34, Weissenborn de adi. comp. p. 46,
Stolz Zus.setzung p. 50.
κμετα-πρέπω (Eust. 958 45 τὸ δὲ μεταπρές-
πεῖν καὶ ἐχπρέπειν λέγεται, ὡς δηλοῖ τὸ ἐκχ-
πρεπέα ἐν πολλοῖς cf. Funck de praep. μετὰ
in Curt. Stud. IX. p. 133). inter ceteros excello.
μεταπρέπω -εἰ -OL μετέπρεπον -s(v) -0V.
1)c. dativo pluralis eorum, inter quos aliquis
,
| jb 1302 IV 207, Misteli ib. XVII 171,
μεταρίϑμιος — μετατίϑημι
excelit B 579 II 194 o 213 v 174 h. Ap. Pyth.
137 quibus locis dativo additur πᾶσι, 41 720 ἢ.
Ap. Pytb. 149 B 481 x 525 ἃ 33 N 175 O 550
Y 645 8 $109. praeterea additur dativus instrum.
Il 596 ὄλβῳ τε πλούτῳ τε μετέπρεπε ϊυρμι-
δόνεσσι, 834 ἐγχεὶ δ᾽ αὐτὸς Τρωσὶ φιλοπτο-
λέμοισι μεταπρέπω εἴ. Walther de dat. instr.
p.38, infiniivus Π 194 πᾶσι μετέπρεπε Mvg-
μιδόνεσσιν | ἔγχεϊ μάρνασϑαι, in tmesi 9 172
μετὰ δὲ πρέπει ἀγρομένοισι. 2) absolute in
tmesi c. dat. inst σ 2 μετὰ δ᾽ ἔπρεπε γαστέρι
μόργῃ cf. s. v. μετά 1I. — Collocatur semper
post caesuram, quae χατὰ τρίτον τροχαῖον vo-
catur.
μετ- ρέϑαμιος (cf. G. Meyer in Curt. Stud.
VI p. 380, Funck de praep. μετὰ ib. IX p.145,
Stolz Zus. setzung p. 32.) qui in numero aliquo
est. Additur dativus h. XXVI 6 (in Bacchum)
μεταρίϑμιος ἀϑανάτοισιν.
μέτασσαε (derivatur a μετά Cramer An. Ox I
p. 280 ὡς παρὰ τὴν ἐπὶ γίνεται ἔπισσαι, οὕτω
μετά μέτασσαι cf. Et. M. 596 32, Lobeck path.
prol. Φ. 148. minus recte Eust. 1695 29 χωρὶς
δὲ αἵ μέτασσαι, 0 ἐστιν αἱ μέσαι κατὰ πλεο-
γασμὸν τῆς μέσης συλλαβῆς, ἤγουν «t μετα-
γεγεννημέναι. at μεσήλικχες. ct. schol. Q ad ε291.
à μετὰ derivatum, ex μετά-χι- κε ortum esse pu-
tant Curtius Grdz.' 208 s, Leo Meyer vgl. Gr.
11405, Vaniéeck EW. 973, Grassmann in Kuhn
Zischr. XI 29: per suff. zj« formatum esse Ebel
XIX 117.
aliter derivat Doederl Gl. Nr. 2405. de notione
schol. Gl. H ad 1 221 μεσήλικες cf. schol. EV Apoll.
Soph. sed Suid. τὰ ὕπαρνα πρόβατα i. e. oves,
quae agnos sub se fovent). agni aetate medii.
1 991 χωρὶς μὲν πρόγονοι, χωρὶς δὲ μέτασσαι,
χωρὶς δ᾽ cic? ἕρσαι. sunt igitur agnelli, qui
medii inter προγόνους et ἕρσας nati sunt. cf.
etiam ó 86 τρὶς γὰρ, τίχτει (“ιβίη) μῆλα τελεσ-
PE εἰς ἐνιαυτόν. οἵ. Guenther Viehzucht
ei Homer p. 21.— de ἅπαξ £g. v. Friedlaender
Phil 1851 p. 240.
μέτασσα τὰ. postea. h. Merc. 125 ita cod. M.
Schneidewin suspicatus est τὰ μέταζε, quod
Baum. recepit.
μετας-σσεύομιαε (de duplici c cf. in h. Lex.
&. v. σεΐω. Eust. 1244 55 10 δὲ μετῆλϑε xal τὸ
μετέσσυτο ἐπὶ τοῦ ὕστερον ἐλϑεῖν ὡς zal ἀλ-
λαχοῦ id. 642 4 ἐν μέντοι ἑξῆς φανερῶς ἡ
μετά πρόϑεσις δηλοῖ ὑστεροχρονίαν. Sed recte
Funck in Curt. Stud. IX 148 solum ad locum
refert. cum impetu quodam subsequor. uereo-
σεύοντο μετέσσυτο. l)intrans. Z 296 v.l. μετε-
σεύοντο H, μετεσσίλοντο G. Am.-He. Φ 423
Eust. 1244 55 νῦν ἐπὶ ἐχδικήσεως εἴληπται.
9) transitive c. acc. P 889 μετέσσυτο ποιμένα
λαῶν v. 1. διέσσυτο. de constr. cf. Mommsen
μετά σύν ἅμα bei den Ep. p. 33, 35, La Roche
Stud. p. 120. — Collocatur semper "post caesuram,
quae χατὰ τρίτον τροχαῖον vocatur.
μετα-στένω (Eust. 1495 35 τὸ δὲ μετέστε-
vov ὅμοιόν ἐστι τῷ μετανοεῖν cf. Funck de
praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 155: proprie
»ich seufzte der Schuld nach'* vel etiam .,erro-
rem, de quo antea non questa sum, postea ge-
mebam*, [a Roche in ed. in usum schol. ad
4A 764 ,postea gemebam*) postea gemo, paenitet
me. ὁ 261 ἄτην δὲ μετέστενον.
μιετα-στοιχε (Herod. schol. A ad A 535 στὰν
δὲ μεταστοιχεί cf. schol. B ad 358 757, schol.
Α ad B 777, Eust. 1305 26, cod. CEGHLS Lips.
TIT,
1019
ap. La Roche. sed Ariston. in schol. A ad :F 358
1751 μεταστοιχί, item optimi libri A Syr. Townl.
de i longo Spitzner ad Ó 197 im id. de versu
her. p. 47, Buttmann Gr. Gr. II ὃ 119 85, Hartel
hom. Stud. I p. 71, Curtius Ber. der Saechs. Ges.
d. Wiss. 1864 p. 230 s., sed Hoffmann qu. Hom.
I p. 107 vocalem ancipitem esse putat. de for-
matione v. Fedde Wortzus. I p. 40, Kuehner
A. Gr. Gr.? I 726, Schaper gener. comp. p. 9 id. in
Kuhn Ztschr. XXII 528 qui locativum iudicat. —
de notione v. Ariston. schol. A ad 3 358 ὲ ὅτι ἀντὶ
τοῦ ἐπὶ στίχου" οὐ γὰρ ἀπὸ αὐτοῦ τέρματος,
ὥσπερ ἐπὶ τῶν δρομέων ἡ ἄφεσις γίνεται.
διὸ καὶ κληροῦνται περὶ τῆς στάσεως. οὐ
δεόντως οὖν ἐπὶ τῶν δρομέων μετακεῖται ὃ
στίχος, id. ad 1/757 ὅτι μετενήνεκται, ἐνθάδε
ἀπὸ τῆς͵ ἁρματοδρομίας. . ἐχεῖ μὲν οὖν μετα-
στοιχὲ λέγει eni στίχον ἵστανται “εχληρωμένοι"
ἐνταῦϑα δὲ οὐκέτι, ἀλλὰ χατὰ ζυγὸν ἡ στάσις
λέγεται, κατὰ μέτωπον πάντων ἐξ ἴσου Ov-
των. cf. Eust. 1305 26 et 28, schol. B ad 3 358
757. Sed fieri non potest, ut vox alio loco aliud
significet. Itaque alii ita explicant, ut sit alius
iuxta alium positus Doederlein Gl. Nr. 2050,
Kessler progr. Hildburghsn 1861 p. 20, Koch ad
l.l Kayser ap. Faesi. alii, ut alius post alium
positus sit La Roche, Duentzer, Faesi ad 1. l.,
Funck in Curt. Stud. IX p. 149. Ideo autem
sortiti sunt, quod is qui adversus ipsam metam
stabat, opportunissimo loco utebatur, iniquissimo
autem, qui in extremo ordine collocatus erat).
ita collocati, ut alius iuxta alium staret. P 358
157 στὰν δὲ μεταστοιχὲ altero loco de equorum,
altero de cursorum certamine usurpatur. — cf.
Friedlaender krit. Beuutzung der &z. sig. in
Philol. 1851 p. 238.
ἱετα -στρέφω (Funck de praep. μετὰ in
Curt. Stud. IX p. 157 ,umwenden*) converto.
μεταστρέψεις -στρέψῃ -ωσιν -στρέψειε -στρε-
φϑείς -εἴσα -ἔντι -ἕντα -ἕντε. 1) proprie
tergum verto. solum part. aor. pass. 4f 795 (v. l.
μεταστραφϑείς) O591 (cod. A μετὰ στρεφϑείς)
P 114 (cod. C μεταστρεφεὶς) στῆ δὲ μεταστρε-
φϑείς. cf. O 258 v. l. μεταστραφέντι et τστρα-
φϑέντι, 41 447 P 132 N 545 v. l. μεταστραφέντα,
h. Ven. 156. 2) translate a) c. accus, O 52
μεταστρέψειε νόον v. 1. μετατρέψειε, K 107
ἐκ χόλου... μεταστρέψῃ φίλον ἦτορ Ameis-
Hentze. v.l μεταστρέφη. b) absolute Ὁ 203
ἢ τι μεταστρέψεις Eust. 1012 61 τὸ δὲ μετα-
στρέψεις ἀντὶ τοῦ μεταϑήσεις, μεταποιήσεις.
ἡ δὲ μεταφορὰ ἐχ σωμάτων, ἃ στρεφόμενα
χροίαν ἑτέραν προφαίνουσιν. Ameis-Hentze et
Duentzer νόον, Doederlein rov μύϑου subau-
diunt. Koch ,cedere* (?) vertit. 8 67 μή τι χατα-
στρέψωσιν sc. ϑεοὲ ἀγασσάμενοι χαχὰ ἔργα
v. 1. χαταστρέψωσιν, schol. S ul μεταβάλωσι
τὰ πράγματα, Ameis-Hentze ,,eine Umkehr her-
beifuehren', Duentzer ihren Sinn aendern'. Sed
Faesi-F: ranke, Koch ἔργα non solum ad &y«o-
σάμενοι, sed "etiam ad μεταστρέψωσιν referen-
tes explicant ,,die boesen Werke auf euch zurueck-
fallen lassen". — Varia lectio μεταστρέψεις le-
gitur Y 256 in cod. AC cf. schol. A μεταστρέ-
ψεις" ἐν ἄλλῳ ἀποστρέψεις. --- Collocatur ante
caesuram penthemimeren, ante et post caesuram,
quae vocatur κατὰ τρίτον τρόχαιον.
μετα-τέϑημκι. in medio pono. c 402 τόσον
χέλαδον μετέϑηκεν v.]. μεϑέηχε. sed schol. H
Vind. πᾶσαι μετέϑηχε, &vrl vov ἐν ἡμῖν ἔϑηχε,
quae sunt Didymi v. La Roche Didym. p. 20.
1080
cf. Ameis-Hentze, Duentzer, Koch, Faesi-Kayser.
non recte Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud.
IX p. 158 ,postea facere, efficere vel ,, aliquid
supponere in loco alius rei* explicat.
μετα-τρέπομιαε (cf. Doederlein GI. Nr. 665,
Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 157 s.)
me converto. μετατρέπομ᾽ -τρέπῃ
et in tmesi μετὰ τἐτράπετ᾽. 1) proprie in tmesi
4199 μετὰ δ᾽ ἐτράπετ’ schol. A interl. expl.
περιεστράφη, Eust. 83 28 ἐστέον δὲ ὅτι ἀναλ-
ληγόρητον νοούμενον τὸ μετετράπετο ἀντὶ
τοῦ ἐστράφη χεῖται, τρέψας δηλαδὴ ὀπίσσω
τὰς ὄψεις xtà. 9) translate: me verto ad rem,
curo aliquid. Eust. 901 53 τῶν οὐ τι μετατρέ:
πομαι, Ó ἐστιν ἐπιστρέφομαι οὐδ᾽ ἀλεγίζω.
A 160 τῶν οὐ τι μετατρέπῃ οὐδ᾽ ἀλεγίζεις
Ariston. schol. A ὅτι Ζηνόδοτος ἠϑέτηκεν, Eust.
72 5 ὅτι ὅπερ £v Ὀδ. εἶπεν ἐντρέπεσϑαι ἤγουν
ἐπιστρέφεσϑαι, τοῦτο ἐνταῦϑα μετατρέπεσϑαι
λέγει. οὗ ἐρμηνεία “ποιητικὴ τὸ ἀλεγίζειν,
οἷον τῶν ἤγουν ὧν oU τι μετατρέπῃ, οὐδ᾽ ἀλε-
γίζεις, ὅ ἔστιν ,λόγον͵ ἔχεις. cf. M 238 ubi in
cod. A μετὰ τρέπομ᾽ in tmesi, 1 680 οὐδὲ μετα-
τρέπεται φιλότητος. Genetivus non ἃ compo-
sito pendet, sed a verbo simplici regitur cf. Momm-
sen, μετά σύν ἅμα p. 84. de forma μετρατρέπῃ
v. La Roche Unters. p. 149. — Collocatur post
caesuras et penthem, et χατὰ τρίτον τροχαῖον,
ante hephthemimeren.
ust&-roozx«Aícou«t (ἃ τρέπω ducitur cf.
Lobeck path. prol. 103, Doederl. Gl. Nr. 665, Funck
in Curt. Stud. IX p. '158.) inter abeundum pau-
lum retro me verto. Y 190 μετατροπαλίζεο
φεύ yov. v. 1. μετετροπαλίζεο. Eust. 1203.2
τὸ δ᾽ οὐ τι μετατροπαλίζεο φεύγων, ἤτοι οὐκ
ἐστρέφου ὀπίσω. ὅπερ ἐν ἄλλοις ἐντροπαλί-
ζεσϑαί φησιν, ἀλλὰ δηλονότι ἀμεταστρεπτὶ
εἴτε καὶ προτροπάδην ἔφευγες cf. Apoll. Soph.
Hesych.
“ετ-αυδάω (Mommsen μετά ovv ἅμα p. 34,
La Roche Stud. p. 209, Bekker hom. Bl. I 283,
Heinr. Schmidt Synon. I p. 110, Funck de praep.
μετὰ in Curt. Stud. IX p. 131 s) in mediis iis,
qui audiunt, loquor. Plerumque μετηύδα, bis
44 153 270 μετηύδων legitur. 1) cum dat. plur.
personarum. O 103 v.l. προςηύδα, quod verbum
cum accusativum regat, admitti non potest cf. La
Roche Stud. p 210, 2159 T269 .X 449 Ῥ 5 4232
715 6 721 τῇς. - μετηύδα, sic cod. HPQS Apoll.
Soph. 9 2, v. l. τὰς et τὴν vel προςηΐ δα, C 917
238 93.96 386 535 v. l. προςηύδα, μ 316 v 36
v 291 h. Ap. Del. 130 μ 153 270. addito prae-
terea accus. ἔπεα B 109 ἔπε" Ἀργείοισι μετ-
ηύδα schol. A. ὅτι τὸ ἑξῆς͵ ἐστι μετ᾽ ᾿ἠργείοισιν
ἔπεα ηὗδα, 114 schol. Α ὅτι Ζηνόδοτος γράφει
μετὰ δ᾽ Ἀργείοισιν t ἔειπεν, O 496 schol. A γρά-
φεται ἀγόρευεν ita etiam in nonnullis libris v.
La Roche, « 31. iungitur cum alio dicendi verbo
φ 67 μνηστῆρσι μετηύδα xal φάτο μῦϑον.
2) absolute ponitur 7569 ubi ex antecedenti
gen. Aoysiov facile dativus intellegitur et μι 20
ubi ἐν μέσσῳ adiunctum est. Collocatur
plerumque in "fine versus, ter 4 153 270 q 67
post caesuram, quae xut τρίτον τροχαῖον
vocatur.
μετά -φηκε (cf Mommsen μετά σύν ἅμα
p. 34, La Roche Stud. p. 209, Bekker hom. Bl.
I 983, Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX
p. 139, Heinr. Schmidt Syn. I p. 110). In mediis
lis, qui audiunt, loquor. solum μετέφη forma
reperitur, Semper cum dat, plur. personarum
-τρέπεται .
4
μετατρέττομαι — eraqoevoy
atque plerumque τοῖσι, semel σ 312 τῇσι, semel
πάντεσσι ϑεοῖσι. A 58 T 55 B 411 4153. 651
v. l τὸν db.. προςέφη et τοῖσι... μετέειπε,
q 274 schol. H γρ. προςξέφη, à 660 v. 1. προςέφη,
π 363 σ 42 v. 1. μετέφην, v 270 q 140 9 132
T 100 c 312. in schol. À ad A 364 τοὺς δὲ
. μετέφη leguntur, etsi verba dicendi cum
praep. μετὰ comp. accusativum non habent cf.
La Hoche 1. 1]. p. 209, in cod. N τὸν δὲ τ
προςέφη cf. La Roche 'ad l.l. Praeterea μετέφη
legitur pro μετέειπε et 131 cf. Ariston. schol. A
ad I93 τοῖσι... μετέφη Dindorf, Bekk. ztgoc-
ἕφη cf. Pluygers p. 11, et T 77 cf. Ariston.
schol A μετέφη" οὕτως Ζηνόδοτος x«l £v τῇ
Μιασσαλιωτικῇ zal τῇ Χίᾳ. B 795 τῷ μιν
ἐεισαμένη προςέφη ita optimi libri, schol. A
zo0céQq' yo. μετέφη. hoc admitti non potest,
cum neque cum acc. neque c. singulari numero
iungatur cf. La Roche Stud. p. 209. Lectione
μετέφη recepta Krueger Dial. $511 12 et Caner
in Curt. Stud. VII 157 accusativum μὲν ad £gi-
σαμένη referentes reflexivum esse existimant;
Funck l.l. p. 132 accusativum a μετέφη pendere
putat coll. locis Apoll. Rhod. II 54 I 702, quibus
nihil ad Homerum iuvamur. cf. Mommsen 1. l.
p. 34, La Roche 1.1. p. 209, Bekker 1. 1. I p. 283,
Am.-Henize in app.? ad 1. 1. et ib. E. R. Lange
observ. crit. III 22. — Dativus excepto o 312
in eodem, quo verbum, legitur versu, et ple-
rumque verbo, uno vel pluribus vocibus separa-
tus, antecedit excepto 7' 100 ubi ipsum verbum
sequitur. Collocatur μετέφη semper post cae-
suram, quae penthemimeres vocatur.
uev - φράζομαι. inter se considerare aut
postea considerare. 4 140 ταῦτα μεταφρασό-
usc9« (v. IE μεταφρασόμεϑα) καὶ αὐτις, | vov
δ᾽ ἄγε νῆα μέλαιναν ἐρύσσομεν εἰς ἅλα schol.
A interl μεταφρασόμεσϑα καὶ αὐτις" καὶ ἐν
ὑστέρῳ βουλευσόμεϑα, Eust. 67 25 Ὅμηρος
δὲ μεταφρ ἀζεσϑαί φησι, τὸ μεταβουλεύεσϑαι.
ἰστέον δὲ ὅτι τε τὸ ἀλλ᾽ ἃ] τοι μὲν ταῖτα
μεταφρασόμεσϑα καὶ αὔτις ὑστεροβολίας ἐστὶ -
σχοπός, ὃ δὴ καὶ ἐπιφράζεσϑαι καὶ ἐπιμὴ-
ϑεύεσϑαι λέγεται. inter nos considerabimus* ex-
plicant Naegelsbach An.? ad L. l, Funck de praep.
μετὰ in Curt. Stud. IX p. 132. Alii collato
μεταβουλεύειν verbo μετὰ ,postea* intellegunt,
ad cuius vim accuratius describendam χαὶ αὐτεῷ
additum esse cf. Doederlein Gl. Nr. 948, Duentzer,
Koch, Faesi-Franke, Ameis-Hentze, 'La Roche
in ed, in usum schol. ad l. l. Sed spectandum est,
quod verbum etiam ,aliter secum reputare* ex-
Dnm potest. Locum spurium iudicat Duentzer
Arist. p. 15, de qua re v. Autenrieth in Naegelsbach:
An.? ad 1.1. Errant Funcket Autenrieth, cum verbo
notionem dicendi tribuunt cf. h. lex. s. v. φράζω.
μετά-φρενον. superior dorsi pars, quae inter
humeros est. (cf. E 40, Meleag. Ep. in Anth,
Pal. V 204 3, Suid. Et. M. 580 50, Phot. Eust, -
216 35 μετάφρενον λέγεται τὸ ἀπὸ αὐχένος
ἕως ὀσφρύος, μᾶλλον δὲ τὸ ἀντὶ χρὺ ὄπισϑεν
τῶν φρενῶν. lta quid vox sit apparet. sed
qua ratione eam induerit significationem, adhuc
non satis explicatum est. Nam cum recte à
μετὰ et φρένες ducunt cf. Schaper gen. comp.
p. 4, Stolz Zus.setzung p. 17, 45, aut explicant
quod post φρένες. est Et. M. 581 19, Gud. 101 18
ὅτι ἐξόπισϑεν τῶν φρένων κεῖται. φρένες δὲ
ὑμένες εἰσὶν μεταξὺ τῆς χαρδίας καὶ τοῦ
ἥπατος, schol. BL ad E 40, Doederlein Gl. Nr.
953, Schaper Kuhn Zischr, XXII p. 509, aut.
Γ
μεταφωνέω --- μέτειμι
quod ex adverso diaphragmatis est Eust. 216 35,
Vaniceck E. W. p. 1190, aut quae pars huic
proxima est Funck in Curtius Stud. IX p. 144.
sed neque μετάφρενον pone diaphragma est et
praep. μετὰ a notione ,ex adverso^ prorsus ab-
horret. Est vero ea pars dorsi, quae inter φρέ-
vec est, quae quidem diaphragmate quod inter-
cedit ab inferiore parte dorsi separatur, et inter
cervices et diaphragma, ubi quidem dorsum
ab interiore parte attingit, interest). μεταφρέ-
vov τῷ -ov -α. E40 0258 A447 τῷ δὲ ueza-
στρεφϑέντι μεταφρένῳ ἐν δόρυ πῆξεν | ὥμων
μεσσηγύς, διὰ δὲ στήϑεσφιν ἔλασσεν, B 965
σχήπτρῳ μεταφρένον ἠδὲ καὶ ὥμω | πλῆξεν
cf. II 791 Ῥ 380 9 598. E 56 Y 402 480 figura
z«9' ὅλον zai μέρος. II S06 O 95 X 983
502 Eust. 1110 12 μετάφρενον ἢ μεταφρένῳ,
B 267 M 428 K 98 μετάφρενον εὐρύ. — Collo-
catur semper post caesuram, quae κατὰ τρίτον
τροχαῖον vocatur.
utra-qov£o (Mommsen μετά σύν ἅμα p. 34,
Bekker hom. Bl. I 283, La Roche Stud. p. 209,
Funck in Curt. Stud. IX 132, Heinr. Schmidt
Syn. I p. 110 cf. I p. 53 64). in mediis iis, qui
audiunt, loquor. μετεφώνεον -ξε -εἰ -£v. 1)c.dat.
plur. acc. non addito 1 52 v.l. A in marg. τοῖσι
δὲ καὶ μετέειπε, Σ 393 schol A μετεφώνεε-
y0. μετεφῶνει ita cod. AC. 39 201 schol. BL ad
4A 105 μετεφώνεε v.l μετεφώνει, zt 354 schol.
H yg. προςεφώνεεν quod vel propter dativum
admitti non potest v.l. μετεφώνει, σ 35 ubi Bekk.?,
La Roche Unters. 296, G. Hermann ad h. Apoll.
209 μετεφώνει scribendum esse censent, Nauck
eum libris μετεφώνεε v. l. προςεφώνεε. χ 69
τοῖσιν δ᾽ Εὐρύμαχος μετεφώνεε δεύτερον αὖ-
τις ita cum optimis libris ACN La Roche, Nauck.
vulgatam προςέφρωνεε Bekkerus in alt. ed. reti-
nuit, quod propter dativum adiectum fieri non
posse La Roche hom. Stud. p. 210 209 luculen-
ter docuit. 2) absolute z 67 ὡς φάσαν" αὐτὰρ
ἐγὼ μετεφώνεον ἀχνύμενος χῆρ. — Collocatur
semper post penthemimeren caesuram.
A £t-É£UxXOY (pro μετέξειπον. deconstr. Momm-
sen μετά σύν ἅμα p.934, Bekker ἢ. Bl. I 983,
Doederlein Gl. Nr. 502, La Roche Stud. p. 209,
Funck in Curtius Stud. IX p. 132. accuratius
egit de notione Heinr. Schmidt Syn. I p. 110,
p. 31 64. aliter Ameis-Hentze? ad A 73 sentit).
in mediis iis, qui audiunt, loquor. μετέειπον
-E -εν -ἑειφ᾽. I. 1) c. dat. plur. obiecto non ad-
dito plerumque in formulis roto: δὲ x«i μετ-
ἐξειπεῖν) B 336 I'96 455 K 919 933 om. in H3,
Z 109 «P889 T 76 Didym. in schol. A τοῖσι δὲ
χαὶ μετέειπεν... οὕτως χαὶ παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει.
ἐν δὲ Πῆασσαλιωτιχῇ καὶ Χίᾳ" τοῖσι δ᾽ ἀνι-
στάμενος προςέφη χτλ. quae lectio non pro-
batur quia προςέφη numquam dativo iungitur
€f. La Roche Stud. p. 210. y 330 4341 o 151
969 v 350 ὦ 442 451. τοῖσι δὲ xl μετέειφ᾽
ἱερὴ ἔς Τηλεμάχοιο β 409 (La Roche: ,,mallem
μετέφη quod exhibent cod. C σ 60 405 q 101
130, K σ 60 405, R. 101*) σ 60 405 q 101 180.
τοῖς δ᾽ «tic μετέειπε H 170 K 341 v. l. προς-
ἔειπε. cum aliis verbis dicendi iungitur in à σφιν
b φρονέων ἀγορήσατο zcl μετέειπε cf. Eust.
98 11, Am.-He.? ad 4 73. contra eam, quam
utrique verbo tribuunt, significationem disputavit
H. Schmidt 1.1. I p. 64 31] H 368 om. in AH,
4253 B 78 983 H 326 1 95 O 985 X253 ἡ 158
π 899 ὦ 53 453 A 73 Zenod. óc μὲν ἀμειβό-
Htvog ἔπεα πτερόεντα προςηύδα, Ó 772 5 185
1081
3.95 v 171 zx 394 e 412 v 244. τοῖς δ᾽ αὐτες
μετέειπε... καὶ ἀμείβετο μύϑῳ o 439, 7 131
τοῖς... μετέειπεν ἔπος πάντεσσι πιφαύσκων.
H 193 ᾿Αργείοισιν ἀνίστατο καὶ μετέειπε cf,
co 492. ζ 459 o 304 τοῖς δ᾽ Ὀδ. μετέειπε. da-
tivus ante ipsum verbum collocatur τ 140 ἄφαρ
αὐτοῖς μετέειπον cf. o 180. 2) absolute ow&
δὲ δὴ μετέειπε H 399 Θ 30 I 31 Ariston. schol.
Α ad I 93 ἡ 0.0. Ζηνόδοτος ἦρχε τοὺς στί-
χους πρὸς οὐδὲν ἀναγχαῖον. scripsit autem
τοῖσι δ᾽ ἀνιστάμενος μετέφη χτλ. ct. Duentzer
Zenod. p. 147. 1 432 697 ἡ 155 schol. ad € 499
τοῖσι δὲ καὶ u. v 321, ὀψὲ ὁὲ δὴ M. ἀνίστατο
καὶ μετέειπε Η 94, τοῦ 0 γε δάχρυ χέων ἀγο-
ρήσατο καὶ μετέειπεν ὦ 425. 1]. tmesis sta-
tuenda sit an praepositio μετὰ accipienda non
facilis diiudicatio est, ubi additur dativus plur.
aut nullo obiecto adiecto 7' 85 H 66 Z 375 .X
476 9 433 ( 171 « 188 Didym. schol. Η Ῥιανὸς
ος μετὰ μῦϑον ἕειπον, Ῥ 191 og 467 $ 151 z 4
9 493 π 336 ἢ. Ap. Pyth. 132, aut adiecto acc.
uv9ov Y 292 I 623 92 777 x 561. '"Tmesis autem
statuenda videtur, ubi dativus desideratur μὲ 319
μετὰ μῦϑον ἔειπον et Y 114 στήσασα ϑεοὺς
μετὰ μῦϑον ἕξειπε ita Aristarchus. Zenodotus
ἡ δ᾽ ἄμυδις καλέσασα ϑεοὺς ῥεῖα ζώοντας
cf. Cramer An. Par. II] 287. Duentzer Zenod.
p. 150 c. adn. 16 Homerum pro μετὰ scripsisse
πρὸς putat. — Varia lectio schol. A ad A 203
μύϑων ἠρχε £v ἄλλῳ δέ: καὶ μετέειπε. --- Collo-
catur aut in fine versus aut post caesuram, quae
irithemimeres vocatur.
uév-£tut. inter alios versor. (Funck de praep.
μετὰ in Curt. Stud. IX 133, Mommsen μετά
σύν ἅμα p. 34, de constr. v. Walther de dat.
instr. p. 18). μετέασι μετέω μετείω [cf. Bekker
ἢ, Bl. I p. 227, La Roche Unters. p. 152, Cur-
tius Verb. II 63. Eust. 1275 11 τὸ δὲ μετείω
&vtl τοῦ σύνειμι. πρωτότυπον δὲ αὐτοῦ τὸ
μετέω, ἐξ οὗ μετέῃσι τὸ συνυπάρχει.) μετέῃσιν
μετείην -είη μετεῖναι μετέμμεναι cf. Hinrichs de
£Iom. eloc. vest. Aeol. p.57, μετέσσομαι -ἔσσεται.
l)e. dativo plural. H 227 Eust. 678 43, I' 109
Eust. 389 2, de interp. schol. A, Ariston. schol.
A ἀϑετοῦνται v.l. μετέεισι, «P AT μετείω v. l.
μετιείω, X 3888 ζωοῖσιν μετέω ita Aristarchus.
μετείω AC Ven. D Eust. 1274 65 μετείω ἢ za
ἑτέραν γραφὴν ζωοῖσιν μετέω, schol. A Dind.
ὅτι Ζηνόδοτος yo. ζωὸς... μετείω, x 88 v. l.
DL μετεῖναι, V ἐπείην, ὦ 435 v. 1. D μετείει
et μετείη, E85 Y 235 v.l. μετείῃ, o 951 Ariston.
schol. A ad Y 235 ὁ ἀστέρισχκος ὅτι τοῦτον
γράφουσι τὸν στίχον καὶ ἐν τῇ Ὀδυσσείᾳ ἐπὲ
τοῦ Κλείτου οὐ δεόντως, h. Ven. 203 / 316
£91 Eust. 1132 31 ἕτερόν ἐστι παρὰ τὸ μὴ
ζῆν τὸ μηδ᾽ ἀνδράσι μετεῖναι. δηλοῖ γὰρ τὸ
μὴ τοῖς ἀνδρείοις συναριϑμεῖσϑαι ἢ x«i ἔτι
βαρύτερον τὸ μηδ᾽ ἁπλῶς ἄνδρα λέγεσϑαι,
ἀλλὰ γυναικίαν τινά. non recte, cf. Duentzer.
melius Ameis-Hentze ad l. l 4 822 ἱππεῦσι
μετέσσομαε v. l. μετείσομαι, S 487 h. Ap. Pyth.
152. 2) absolute B 386 οὐ γὰρ παυσωλή ys
μετέσσεται i. e. neque enim requies intercedet sc.
inter proelia cf. Ameis-Hentze, Koch. — Collo-
catur novies in fine versus; post caesuram, quae
vocatur χατὰ τρίτον τροχαῖον legitur semper
futurum b 386 4 322 Ξ 487 Ap. Pyth. 152 et
μετέμμεναι Σ 91; semel et ante eandem cae-
suram 7'109 et ante penthemimeren X 388.
u£r-£tut. eo postea, pone sequor. (Funck de
praep. μετὰ in Curt. Stud. IX 149 qui prae-
1082
positionem proprie id quod nostrum ,hinter-her*
valere recte docet.) μέτειμι -εἰσιὶ -εἰισάμενος.
Semper absolute ponitur. Z 340 ἢ Z9, ἐγὼ δὲ
μέτειμι Eust. 645 45 ἔστε δὲ xal ὧδε μέτειμι
τὸ μετὰ ταῦτα ἔρχομαι, ὅποιόν τι πρὸ ὀλίγου
ἐδήλου χαὶ τὸ μετελεύσομαι καὶ μετεσσεύοντο.
rectius se habebit, si explicabimus: te subsequor.
Ν 998 πόλεμον δὲ μέτεισι Didym. v. La Roche
Didym. p. 19 in schol. A οὕτω μετὰ τῆς μετά
προϑέσεως μέτεισι cf. Ameis-Hentze, IN 90 Ρ
985 Am.-He. Eust. 1107 30 μετεισάμενος 7jyovr
μετελϑών. mire Hesych. p. 1055 90 ed. Maur.
Schmidt III 100 μετεισάμενος" μεταμορφωϑείς,
— Qollocatur semel in fine versus, semel ante
caesuram χατὰ τρίτον τροχαῖον, bis ante pen-
themimeren.
μιετ- ἔπειτα (Fedde Wortzus. I p. 11, Funck
de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 162: ,hin-
terdrein".) postea. € 310 μετέπειτα Aristarchus.
Didym. schol. A Ζηνόδοτος χαὶ ᾿Αριστοφάνης
μετόπισϑε cf. Duentzer Zen. p. 87, Spitzner ad
l.l, in cod. August. μετ᾽ ἔπειτα, DS μετόπισϑε.
πρῶτα opponitur 519 427 640 cod. August. μετ’
ἔπειτα. ξ 408 ἅμα τ᾽ αὐτίχα xal μετέπειτα
schol. H ὡς ἐν ἤϑει συλλήβδην x«i νῦν xci
ὕστερον, Est. 1760 16 μετόπισϑεν. ἤγουν
μετέπειτα, item μετόπισϑε(») in cod. NCRS. —
Collocatur ter post penthemimeren, semel et ante
caesuram χατὰ τρίτον τροχαῖον et in fine versus.
u£z-£oxouec (La Roche Stud. p. 119, Momm-
sen μετά ovv ἅμα p.35, Funck de praep. μετὰ
in Curt. Stud. IX p. 149.) adeo, persequor ali-
quid. μετέρχομαι -εται, imperat. -égyso -ελεύ-
σομαι μέτελθε -ελϑών. 1)absolute. accedo
herankommen d 492 ἀλλὰ μέτελϑε. | Oc φάτ’,
᾿Αϑηναίη δὲ μετέσσυτο, in G scribitur μετέλϑε,
sed Eust. 1944 45 τὸ δὲ μέτελϑε καὶ τὸ μετέσσυτο
ἢ καὶ νῦν ἐπὶ ἐχδιχήσεως (!) εἴληπται ἢ ἐπὶ
τοῦ ὕστερον ἐλϑεῖν χαϑάπερ xal ἀλλαχοῦ. «222.
participium μετελϑὼν 4539 E456 461 quo loco
στίχας ab ὦτρυνε pendet, N 127 351 schol. BL
ἡ μετὰ πρὺς τοὺς ᾿Αργείυους χαὶ ἔστιν ἀντὶ
τῆς ἐπί, X 334 dativus ἃ πέφραδον pendet, Z 80
πόλιν δὲ μετέρχεο v. 1. μετοίχεο schol. LV
πλεονάζει ἡ μετά. 9)adeo.c. accus. pluralis.
a) personae Z 280 Πέριν μετελεύσομαι. non recte
Eust. 6429 1 ὅτε τὸ Πάριν μετελεύσομαι ταὐτόν
ἐστι τῷ μετὰ σὲ εἰς τὸν Πάριν ἐλεύσομαι, οἱ
δὲ us? Ὅμηρον ἐπὶ ἀμύνης καὶ ἐχδιχκήσεως
τὴν λέξιν τιϑέασιν, οἷον μετῆλϑεν ἡ δίχη τὸν
χαχόν. b) rei ,einer Sache nachgehen* f 429
μετέρχεο ἔργα γάμοιο, y 88 πατρὸς ἐμοῦ χλέος
εὐρὺ μετέρχομαι οἵ. Eust. 1458 18 ὅτε τὸ μετελ-
ϑεῖν xal τὸ μετέρχεσϑαι οἱ μὲν ὕστερον ἐπί
τινός φασιν ἐχδιχήσεως, ξτι δὲ καὶ μετάχει-
οίσεως. Ὅμηρος δὲ εἰπὼν διὰ τοῦ Τηλεμάχου
ὅτι πατρὸς ἐμοῦ χλέος εὐρὺ μετέρχομαι, οὐχ
οὕτως νοεῖ. ἀλλ᾽ ἁπλῶς φησι ὡς δι' ἀχοὴν
ἔρχομαι τοῦ πατρός. οἵ. Nitzsch An. zur Od. I
p. 150, Koch, z 314 ἔργα μετερχόμενος ,den
Feldarbeiten"nachgehend" dum opera rustica
perlustrabas. non recte Koch: ,,wührend du die
Felder durchwandeltest^ nam notio permeandi
verbo non inest. 3) c. dativo plur. ,in medios
ire* cf. Walther de dat. instrum. p. 17. « 134
Eust. Dj7 48 τὸ ὑπερφιάλοισι μετελϑών ἀντὶ
τοῦ συνελϑών, C992 Ariston. schol. V ἀντὲ τοῦ
ἐπελϑών, Eust.1554 57 ἐπελϑών, 5132 ὃ βουσὶ
μετέρχεται ἢ ὀΐεσσιν | ἠὲ μετ᾽ ἀγροτέρας ἐλά-
qovc Eust. 1555 45 χρεῖττον γράφειν ἐπέρ-
χεται cf. Ameis-Hentze, Koch ad 1. 1, μετ᾽ &y-
μετέσιειτα — μετυχλάζω
ροτέρας ἐλάφους non eodem sensu ac dativos
accipere licet, sed potius ita ut subsit notio
venandi. — Varia lectio P 282 Ariston. schol. A
ἱστάμενος ὥτρυνε ᾿πόλλων ἡ 0.0. Ζηνόδοτος
γράφει... Ἄρης ὠτρυνε μετελϑών cf. Duentzer
Zenod. p. 149. — Collocatur plerumque in fine
versus, quater E 429 Z 86 y 83 5 132 post cae-
suram, quae χατὰ τρίτον τροχαῖον vocatur,
post penthemimeren Z 280, ante eandem z 314.
4sv-xogog (ab ἀείρω st. ὠξερ ducitur cf.
Et. M. 58131, Eust. 695 54 1587 19, Curt. Grdz.*
p. 356, Brugmann de product. suppl. in Curt.
Stud. IV 145 11, Fedde Wortzus. im Hom. I
p. 29, Weissenborn de adi. comp. p. 81 48,
Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX p. 147,
Pott Kuhn Ztschr. VI p. 262. Sed idem Et.
Forsch. I? 757 ab ἀὴρ originem ducere putat.
v. praeterea E. M. 581 39 E. Or. 99 5 παρὰ
τὸν cov, ὃ σημαίνει τὸν χρόνον.) μετήορα.
1) proprie. ,sublimis* O0 26 schol. A interl. με-
vioga μετέωρα ἐφ᾽ ὕψους, * 369 utroque loco
in singulis libris iota subscribitur vocali ἡ, ἢ.
Merc. 135. 2) translate: ,animi suspensus! quae
est usitata vocis significatio cf. Heinr. Schmidt
Syn. III 187, ea apud Hom. ipsum non reperitur.
Legitur tantum ἢ. Merc. 488 μετήορά τε ϑρυλ-
AíGo: ubi Baumeister ,vanum sive vagum* ex-
plicat. — de accentu v. Arc. 72 12 βαρύνεται.
Collocatur semper post caesuram, quae χατὰ
τρίτον τροχαῖον vocatur.
μετ-οἰχομαι (La Roche Stud. p. 119 s. Momm-
sen μετά σὺν ἅμα p. 35, Funck de praep. μετὰ
in Curt. Stud. IX p.149.) aliquo concedo. ,4£rot-
χόμενος -5 μετῴχετο. l)absolute A111 τούς-
Ós μετοιχύμενος χαλέσειε ubi acc. a χαλέσειεν
pendet. τ 24 τίς τοι ἔπειτα μετοιχομένη φάος οἵ-
σει, ubi dativus ad οἴσει referendum est cf. Momm-
sen l. l. p. 35. recte Faesi-Kayser ,nachgehend'*,
folgend sc. dir.* Ameis in app. ad l.l. participium,
cum eo concedens valeat, id spectare dicit, ut tota
res clarius nobis ob oculos ponatur. Non probanda
est La Rochii 1. 1. p. 119 s. et Kochii ad l. l.
explicatio, qui vertunt ,tecum iens. nam μετὰ
praep. vis in compositis, quibus notio eundi
subest, semper fere notio est ,aliquo eundi
Duentzer ad l. l. μετοιχομένῳ quod ad vocem
σοι pertinet, coniecit, quod opus non esse vide-
tur. 97 ἡ δ᾽ ἀνὰ ἄστυ μετῴχετο Ameis ad l.l.
»ging hin' absolute positum; magis arridet La
Hoche p. 120 qui accusativum Φαέηκας subau-
diendum esse censet. cf. Duentzer, Koch et 9:47
2)c. accus. a) ad aliquem arcessendum concedo
9 47 μετῴχετο ϑεῖον ἀοιδόν schol Ὁ ἡ μετὰ
«vtl τῆς ἐπί. b) ad aggrediendum E 148
Ἄβαντα μετῴχετο zal Πολύιδον Ameis-Hentze.
— Varia lectio Z 86 pro μετέρχεο in duobus
peioris notae codd. legitur μετοίχεο. Colloca-
tur semper post caesuram, quae χατὰ τρίτον
τροχαῖον vocatur,
“ετεοχλάζω (cf. schol. ADL ad Ν 281 μετ-
οχλάζει" μεταχαϑίζει ἐπ᾽ ἀμφοτέρους πόδας"
ιὀκλὰξ γάρ ἐστι ἐπὶ γόνυ, 0 ἐστιν ἐγκλίνει
τὰ γούνατα διὰ δειλίαν μετακαϑίζων, schol
BL ib. ὀχλάζων μετακαϑέζεται ὃ δειλός" ἢ ὃ
ϑυμὸς αὐτὸν ὀχλάζειν ποιεῖ. ἐξηγεῖται δὲ τὸ
μετοκλάζει διὰ τοῦ ἐπ’ ἀμφοτέρους πόδας
(Gt. praepositio autem signum mutatae notionis
est cf. Funck de praep. μετὰ in Curt. Stud. IX
p.159. explicatur: huc illuc conquiniscere vel im
genua subsidere ef. Leo Meyer vergl. Gram. lf
49. sed Doederlein Gl. No. 2144 ,nunc unum,
4
μέτοτσεις — μετώτειιον
nunc alterum crus extendere' vertit, Duentzer
praepositionem in comp. mutationem actionis
significare inmerito negat.) ,hue illuc conquinisco.
NN 281 μετοχλάζεε καὶ ἐπ᾿ ἀμφοτέρους πόδας
ἵζει de homine trepido, qui postquam consedit
non quietus manet cf. Am.-He., Koch, Faesi-Fr.
μέτεοπις. vindicta, quae postea. sequitur. ep.
84 δεινὴ γὰρ μέτοπις ξενίου Διός. sic libri et
Wolf, Franke, alii μέτ᾽ óz:c. iure Hermann ap.
Franke ad l.l. ex Suidae lectione δεινὴ γὰρ
μετόπισϑεν ὄπις ξενίων coniecit scribendum
esse δεινὴ γὰρ μετόπισϑεν ὄπις Διός ΟΣ ΟΣ
, , A£1-0216 9€ (schol. B ad X 334 ; ἢ τοπιχῶς
3 ὡς ὄπισϑε γουνάξζομαι A θ6, ἢ χρονικῶς &vtl
τοῦ μετὰ ταῦτα cf. Hesych. Fedde Wortzus.
im Hom. I p. 11, Funck de praep. μετὰ in Curt.
Stud. IX p. 162, Ahrens in Kuhn Ztschr. III
169 praep. scr. pra param, et paráà quod item de
vespere et solis occasu usurpatur, lat. post, pone
confert.) post. μετόπισϑε μετόπισϑ᾽ μετόπισϑεν.
Adverbium pertinet 1) ad locum a) ,ubi*? quae-
rentibus nobis Z 68 μετόπισϑε μιμνέτω. Nic. in
schol. A, 0672 ut. ἀφέστασαν cod. A μετ᾽ ὄπισϑε,
Ariston. schol. ἀϑετοῦνται, X 884 μ. λελείμμην
schol. H μετ᾽ ὄπισϑε, cf. Q 687 cod. Α uet
ὄπισϑε, P 961 Ameis, 346 N 71 ἴχνια γὰρ
μετόπισϑε ποδῶν ἠδὲ χνημάων | ῥεῖ" ἔγνων
cf. Ameis. Doederlein gen. ad μετόπισϑεν referri
vult. » 240 ἠμὲν. ὥσοι ναίουσι πρὸς ἠῶ τ᾽ ἠέ-
λιόν τε, | só' ὕσσοι μετόπισϑε ποτὶ ζόφον
schol. BQ uetozu09e* εἰς τὰ ὀπίσσω- πρόσω-
πον γὰρ εἶναι ὑποτίϑεται τὴν ἀνατολήν, νῶτα
δὲ τὴν δύσιν. depromptum autem est ab augu-
ribus qui orientem versus de caelo servabant cf.
Voelker hom. Geogr. p. 45 Ameis-Hentze in app.
ad l 1. Faesi-Kayser. Sed Duentzer ad l. 1.
quod JM 239s. augur ad septentriones spectans
fingatur, ita intellegi posse cum neget, vertit:
weit hinten, entfernt*, adv. ad utrumque versum
pertinere ratus. Contra Koch non de augure
cogitandum esse dicit, sed Graecos cum locorum
situm circumspexissent, ad orientem solem spec-
tasse. accedit, quod notio a Duentzero adverbio
attributa, plane àb eius natura abhorret. b),unde'?
quaerentibus £155 μετόπισϑε λαβὼν ποδὸς cf.
Kk 490 ubi Ameis ,post Tydidem" explicat, X 396
μετόπισϑε ποδῶν τέτρηνε τένοντε, ita adv.
intellegendum esse docent quae sequuntur verba
ἐς σφυρὸν ἐκ πτέρνης. c) quorsum"? quae-
rentibus 0 645 στρεφϑεὶς γὰρ μετόπισϑεν ἐν
ἀσπίδος ἄντυγι πάλτο Ameis, Doederlein,
Koch, Duentzer, Faesi-Franke. Sed Nic. schol.
Α τὸ μετόπισϑεν βέλτιον τοῖς ξξῆς συνά-
πτεσϑαι. additur genetivus I 504 μετόπισϑ᾽
ἄτης ἀλέγουσι schol. A interl. μετὰ τὸ βλα-
βηναί τινα, non recte. μετόπισϑε enim cum
put χκιοῦσαι iungendum est cf. Ameis- Hentze
och, Duentzer, Faesi-Franke. sed Duentzer
genetivum ab ἀλέγουσι pendere iudicat. . 539
ἔβαλεν μετόπισϑε νεὸς schol. M yo. προπά-
θοιϑε cf. 26, Ap. Soph. 111 82 μετόπισϑε, libri
plerique χατόπισϑε. 23). ad tempus a) postea
X 119 schol. B μετὰ τὴν πρὸς Ἀχιλλέα ὑπό-
σχεσιν, 42 111 cod. A uec ὄπισϑε schol. BM
ἵν᾽ ἢ χαὶ εἰς ὕστερον ϑέλων τὴν πρὸς σὲ φιλέαν
τηρῆσαι, 42 486 9 414 v. l. μετ᾽ ὀπισϑε, A 82
t 147 Ameis, χ 345 ὃ 695 χ 319 A 224 382 schol.
Q expl μετὰ τὸν πόλεμον, Eust. 1691 26 rov-
τέστιν ὕστερον. b) ad tempus futurum spectat :
posthac", ω 84 oi μετόπισϑεν ἔσονται v. 1.
μετόπισϑ᾽, Y 808 μ. γένωνται, h. Ap. Del. 166
1085
173 cf. Priem hym. auf d. Del. Apoll. p. 15.
Schneidewin pro μετόπεσϑε coniecit μερόπεσσιν.
— Varia lectio Did. schol. A ad O 10 ἀπάνευϑε"
Ζηνόδοτος μετόπισϑε, cuius lectionem defendit
Duentzer Zenod. p. 134. id. ad £510 μετέπειτα"
Ζηνόδοτος καὶ "Agiotoqürvgc μετόπισϑε cf.
Duentzer Zenod. p. 87, Spitzner ad ]. 1. Roemer,
die Werke der Aristarcheer p. 273. Eust. 1765
16 ad ξ 403 pro μετέπειτα habet μετόπισϑεν.
Collocatur plerumque post trithemimeren, post
hepthemimeren septies, semel in fine versus h.
Ap. Del. 166.
4£1-03 465c (cf. Eust. 1944 21 τοῦ δὲ μετο-
χλίσειε πρωτότυπόν ἐστι τὸ ὀχλεῖν, οὐ παρ-
ἄγωγον τὸ ὀχλίξειν .. δοκεῖ δὲ γίνεσθαι το
τε ὀχλεῖν χαὶ τὸ ὀχλίζειν ἀπὸ τῆς ὀχῆς ( D
ἔστι συνοχῆς, λιάζειν, ἢ λύειν" τὸ γὰρ ὀχλι-
ζόμεν ον ἤτοι μετάκιν ούμενον ἐχκλίνει τὴν ἔνϑα
ἔχειτο συνοχήν, Funck de praep. μετὰ in Curt.
Stud. IX p. 159.) TEES vecte moveo, transmoveo.
utvoxALoaeie(v). 2 567 ῥεῖα μετοχλίσσειε Sc.
ὀχῆα ϑυράων 4 A ust ὀχλίσσειε, v. l. μετ-
οχλήσειε et μετοχλίσσει. —genetivus a verbo
simplice pendet ct. Mommsen μετά σύν ἅμα
p. 35 33. genetivo non addito w 188 cf. Eust.
1943 23, v. 1. μετοχλήσειεν et μετεχράσειεν.
ετρξω (ἃ μέτρον Curtius Grdz.! 328, Doeder-
lein Gl. Nr.2410.) metior. translate y 179 ᾿πέλαγος
μέγα μετρήσαντες Eust. 1462 62 ἀντὲ τοῦ δια-
περαιωσάμενοι. cf. schol. HQ, Suid. cf. Ov. Met.
IX 448 carina metiris aquas. Derivantur ἀμέτρη-
τος διαμέτρητος, componuntur ἀνα-δια-μετρέω.
μέτρον (de origine et prima significatione v.
Curtius Grdz. pim force cu die Wurz. ma u. man
p. 5, Fulda Unt. p. 227, Doederl. Gl. Nr.2410.) men-
Sura. sing. μέτρον semper translate, plur. μέτρα
μέτρ᾽ μέτροισει proprie usurpatur. 1) ον ες
a) ad spatii longitudinem emetiendam JV 422 μέτρ᾽
ἐν χερσὶν ἔχοντες schol. BLV μέτρα τοὺς γεωρ-
γικοὺς χαλάμους cf. Eust. 911 49, Am.-He. ad
l 1. Buchholz Real. Il 1 p. 97. 2539 ὃ 389
ὁδὸν xal μέτρα κελεύϑου ct. Faesi-Kayser, Am.-
He. sed Duentzer ad l. l. vertit: Vollendung
des Weges". ἢ. Merc. 47 ἐν μέτροισι ταμὼν
δόνακας καλάμοιο Baum.: arundines ad certam
quandam mensuram sectas. b) modius, quo aquam
vel frumentum metiuntur ct. Eust. 1729 38 ué-
τρον μὲν. εἰπὼν τὸ σχεῦος, ᾧ μετρεῖταί τι id.
1450 18 στε τὸ μέτρον ἐπί τε τῶν ξηρῶν, ἐπί
τετῶν ὑγρῶν λέγεται, H A71 μέϑυ, χίλια μέτρα
οἵ. La Roche in ed. in usum schol. ad l.l, (219. P
741 ἕξ δ᾽ ἄρα μέτρα χάνδανε sc. zn. cf. 968,
Eust. 1299 40. 8 355 εἴχοσι μέτρα ἀλφίτου schol:
PQ sizooci μοδίους. 2) translate. mensura
plena, finis » 101 ὅρμου μέτρον Tzovto schol.
V ἢ τὸ πληρὲς τῆς καταγωγῆς, Hesych. πέρας
cf. Am.-He. Koch, Faesi-Kays. «1 225 ἥβης ἵχετο
μέτρον schol. A interl. ἠνδώϑη cf. 4 817 9217
Am.-He. et τ 532 μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον
ἱκάνεις, ὃ 668 πρὶν ἥβης μέτρον ἑκέσϑαι Didym.
schol. HQ αἱ Ἀριστάρχου, αἱ δὲ κοινότεραι
πρὶν ἡμῖν πῆμα γενέσϑαε v. La Roche Didym.
p. 23 et Stud. p. 250, Kayser ap. Faesi ad l. ].,
h. Cer. 221. — Collocatur semper in arsi prima,
tertia, quinta, sexta. Derivantur μετρέω περί-
μετρος.
μετ-ώπιον (ἃ μέτωπος cf. Eust. 1084 98,
Fedde Wortzus. I p. 41, Woerner Subst. app.
p. 32, Leo Meyer, vergl. Gr. II 476, Schaper
Kuhn Ztschr. XXII p. 509. schol. V ad 4A 95
τὸ μεταξὺ τῶν ὠπῶν, ἐπάνω τοῦ ῥινός οἵ,
1084
schol. A ad 1. 1. schol BL ad 77 739, Apoll.
Soph. Eust. 833 22.) ea frontis pars, quae inter
oculos supra nares extremas est. 241 95 τὸν...
μετώπιον ὀξέϊ óovgl νύξ᾽ cf. Π 739. veteres
vocem utroque loco substantivum intellegunt cf.
schol. BL ad 1] 739 τὸν μεταξὺ τῶν ὠπῶν
τόπον et schol. AV ad 4195, est autem in figura
x«9^ ὕλον xal μέρος, ut μέτωπον N 615. Sed
Ameis-Hentze, Woerner l.l. p. 34, La Roche ad
AA 95 adiectivum accipiendum esse censent, qui
E19 ἔβαλε στῆϑος μεταμάζιον H 267 βάλεν
GázOc .. ἐπομφάλιον non recte confert, cum
locis nostris μετώπιον non id spectet, ut frontis
iam commemoratae partem aliquam accuratius
describat, ut fit in στῆϑος et σάκος adi. μετα-
μάζιον et ἐπομφάλιον additis.
“έτ-ωπον (de etymo v. s. μετώπιον et Doeder-
lein Gl. Nr. 843, Funck de praep. μετὰ in Curt.
Stud. IX p. 144.) μέτωπον-ῳ-α. 1) proprie
a) ea frontis pars, quae inter oculos supra nares
extremas est JV 615 προςιοντα μέτωπον | ῥινὸς
ὑπὲρ πύματος ἴπ ἤρυτα x«9? ὅλον zal μέρος, P
396 O 1029 μέτωπον ἐπ᾽ ὀφρύσι v. l. μετώπου,
4 460 Z 10 ἐν δὲ μετώπῳ πῆξεν schol bDLV
τινὲς τὸ μετώπῳ óvixOc. de equo dicitur P
454 ἐν δὲ μετώπῳ | λευχὸν σῆμ᾽ ἐτέτυχτο.
b) tota frons cf. Doederlein l.l. 7 94 296 παντὲ
μετώπῳ, 4 86 Π 798 χάρη χαρίεν τε μέτωπον
| ῥύετ᾽ sc. galea. pluralis de una Latona ζ 107
κάρη ἔχει ἡδὲ μέτωπα. 2)translate: adversa
galeae pars. ἢ το χόρυϑος.. μέτωπον schol. BDLV
ad Z 10 μέτωπα cf. Eust. 1046 35 ὅρα ὁὲ xal
Ot. μέτωπον ἔφη χόρυϑος τὸ πρὸς τῷ με-
τὠώπῳ ᾿Αχιλλέως κείμενον, Ameis-Hentze, La
Roche ad 1.1, Hense poétische Personification
p. 7, Buchholz homer. Real. Il a p. 367. —
Collocatur plerumque in fine versus, bis et ante
caesuram χατὰ τρίτον τροχαῖον et in thesi
primi pedis. Derivatur μετώπιον.
u£xoüc)(a μετὰ originem ducere existimant
Curtius Grdz.* 583, Pott Et. Forsch. I? 289.
ille 1. 1. disputat contra Christ. Lautl. p. 222
qui ex εάχρις ortum esse dicit. sed Hartung
Casus p. 222 ἃ μαχρός derivat. scribitur et
μέχρι et μέχρις Herodian. Philet. p. 451 μέχρι
ἄνευ τοῦ σ, τὸ δὲ σὺν τῷ 6 Ἰωνιχόν cf. Phryn.
Ecl. p. 14, Thom. Mag. p. 135. utraque forma pro
metri necessitate poetam uti Bekker hom. Bl.
I 291 iudicat, priorem formam in g exire Leo
Meyer vgl. Gr. I 232 et Gelbke in Curt. Stud.
1 35, c paragogice addi Kuehner A. Gr. Gr.?
I 725 adn. 2 et Allen in Curt. Stud. III 274. de
constr. v. Delbrueck Abl. Loc. p. 82. de accentu
Herod. ad I] 324 ἄχρις" "Agiotapzoc ὡς μέχρις
ἀνεγίνωσχε . . τὰ εἰς ig ἐπιῤῥήματα δισύλ-
A«g« βαρύνεται idem 1. 1, docet ultimam bre-
vem vel ancipitem esse. usque ad. 1) de loco
N 143 μέχρι ϑαλάσσης. 2) de tempore £2 128
τέο μέχρις ὀδυρόμενος La Roche in ed. in
usum schol. Casu fieri potuit, ut contra atque
ἄχρε usurpatur, plenior forma de tempore, bre-
vior de tempore legatur.
4X (scribendum esse sine iota subscripto do-
cent Et. M. 78 26, 416 15, Cramer An. Par. IV
9 1, La Roche ἢ. Textkr. p. 410. de etymo
v. Curtius Grdz.' p. 334 qui particulam eandem
esse ac scr. zend. altpers. mà docet, quam cum
iungatur cum imperativo et coniunctivo et eo modo,
qui proprie est optativus, eandem quam grae-
cam notionem prohibendi habere. copiosius egit
de hac re Delbrueck Conj. u. Opt. im Griech. u.
,
μέτωπστον — μὴ
Sanskr. p. 21 5. saep. sed Schoemann Redetheile
p- 154 85. cognatum esse iudicat cum praefixo v,
cui obloquitur Kersten de coniunctis part. μὴ
οὐ p.9. aliter Benfey W.L. II 30.) de notione
quid veteres senserint, legitur in Et. M. 585, 49
—586,80: μὴ ἀπαγορευτικόν ἐστι ἐπίῤῥημα:
oiov μὴ φάγῃς... ὅπερ καὶ ὑποτάσσει" ση-
μαΐνει καὶ διαστατικόν" oiov μὴ ἀπέϑανεν ὃ
δεῖνα . . ὕπερ οὐχ ὑποτάττει... σημαίνει δὲ
πέντε: ἄρνησιν, ὡς τὸ μὴ δι᾽ ἐμὴν ἐοτῆτα
Ποσειδάων ἐνοσίχϑων πημαίνει Τρῶας“ --
ἀπαγόφευσιν ὡς τὸ μή μοι οἶνον ἄειρε" --
δισταγμὸν ὡς τὸ «μή μιν ἐγὼ μὲν ἵχωμαι
ἐών, ὃ δέ μ᾽ οὐχ ἐλεήσει" — συλλογισμὸν ---
x«i ἀντὲ τοῦ εἶἴϑε, «μὴ δέ τι σοῖσι πόδεσ-
σιν ὑπερβάλλεις", συντάττεται δὲ μετὰ τριῶν
ἐγκλίσεων, μετὰ προςταχτιχοῦ ὡς τὸ μὴ
ψεύδε᾽ ἐπιστάμενος σάφα εἰπεῖν", μετὰ &U-
χτικοῦ ὡς τὸ .,εἰ μὴ ἐγὼ τάδε τόξα φα-
εἰνῷ ἐν πυρὲ ϑείην" καὶ μετὰ ὑποταχτιχοῦ
ὡς τὸ «μὴ δή πω ὑπ᾽ ὄχεσφι λυώμεϑα μώ-
vvyac ἵππους“. zal μετὰ ποίων προσώπων
συντάττεται ἐν τοῖς προςτακχτιχοῖς: εἰς μὲν
τὸν ἐνεστῶτα μετὰ δευτέρου καὶ τρίτου ---
ἐπὶ δὲ τοῦ ἀορίστου πρώτου ἐνεργητιχοῦ,
παϑητιχοῦ χαὶ μέσου μετὰ τῶν τρίτων μό-
νων συντάττεται".. εἰ δὲ τῇ δριστιχῇ ἐγ-
χλίσει συντάττεται, οὐ μετὰ τῆς ἰδίας δυνά-
μεως τάσσεται, ἀλλ᾽ ἀντὶ τῆς οὐ ἀποφάσεως,
ὡς ἐν τῷ ο,μὴ δι᾽ ἐμὴν ἰοτῆτα" ἀντὶ τοῦ οὐ
δι᾽ ἐμὴν βούλησιν. καὶ ἐν τῷ ,,μὴ ὄφελες
λίσσεσθαι" avril τοῦ οὐκ ὠφελες. ἀπαρεμ-
φάτῳ δὲ εἰ συντάσσεται ἡ μὴ ἀπαγόρευσις,
οὐ ξένον" διότι παντὸς ῥήματος ἄρχει τὸ
ἀπαρέμφατον: χρεῖττον δέ ἐστιν εἰπεῖν, ὅτε
ἡνίχα μετὰ ἀπαρεμφάτου συντάσσεται, ἀντὲ
προςταχτιχῆς ἐγχλίσεως χεῖται ὡς CEN TO
suut) αὐτὸν κτείνειν μήτε μνάασϑαι ἄχοιτιν"
ἀντὶ τοῦ μὴ ἔσο μνηστὴρ τῆς γυναικὸς αὐτοῦ
Ο-- συνεχῶς γὰρ ὃ ποιητὴς τοῖς ἀπαρεμφάτοις
ἀντὲ προςτατικχῶν ἐχρήσατο χτλ. Α quibus
pendent recentiorum Klotz ad Dev. p. Οὐδ s.,
Hartung Part. I1 102 s., Friedr. Franke de us
graec. negantibus I p. 4 s., G. Hermann ad Vig.*
p.804, opusc. I p. 229 s. qui docet: ,particula
1j negationi exprimendae inservit, quam philo-
sophi subiectivam vocant; usurpatur de ea re,
quae tota in cogitatione versatur." atque Klotz
l.l p. 665 particulam absolute dici negat, quod
ipse Devarius de part. Graec. p. 128 iure con-
tenderat. Quorum sententiae ne accedamus, im-
pedit quod particula apud Homerum neque us-
quam ad singulas voces negandas valet et sae-
pius nullo verbo adiecto usurpatur; sed semper
fere eius est, qui rem vel cogitationem sibi mo-
lestam prohibere atque a se avertere studet, id
quod maxime inde intellegitur, quod usurpatur
in iure iurando quo quis alteri persuadere vult,
ne ipsum aliquid facturum esse aut fecisse ani-
mum inducat. cf. Lange der hom. Gebrauch der
Part. εἰ 1 p. 111 saepius, Kviéala Ztschr. f. oestr.
Gymn. 1853 VII p. 745 s. 833 s, Weber Entw.
der Absichtssaetze I p. 4s. 24s. Est igitur par-
ticula non tam cogitantis atque negantis, quam
volentis et prohibentis. Quare si quis aliquid fieri
vetat, cum imperativo praes. et aor.et coni. aor. vel
infinitivo coniungitur, ad quem usum proxime is
accedit quo ne quid fiat, aliquis optativo modo
usus optat. Atque cum is, qui aliquid prohibere
studet, an res prohibenda tamen accidat, dubi-
tare possit, usu venit ut particula res exspectanda
μή
prohibeatur, quo facile fieri potuit, ut etiam
ad prohibendam rem quae timetur, valeret. et
reperiuntur permulti loci, ubi soli particulae μὴ
cum opt. vel coni. coniunctae nullo aut ex-
spectandi aut timendi verbo vel nomine addito
ea vis est, ut is qui loquitur, etsi rem prohibere
contendat, tamen eam futuram esse se exspectare
aut timere dicat. Igitur cum tanta exemplorum
copia exstet, non recte disputaverunt, qui cum
particulam. negantis esse putarent, vocem ali-
quam, cul illà timoris aut exspectationis notio
subest, animo intellegendam esse iudicant, id quod
fecerunt et veteres et, Eust. 1805 51 μήτι κακὸν
ῥέξωσιν (π 881)" φράσις ἐλλιπὴς τοῦ ὅρα ἢ δέ-
δοιχα 7| τινος τοιούτου Nic. schol. A ad II 198
P 95 saepius et recentiores Hermann ad Vig.?
p. 804, Fr. Franke E l. p. 4, Klotz l. 1. p. 665 s.,
Thiersch Gr. Gram. 8 δ 901 4 p. 542, Hartung Part.
IL p.155s. Contra quos optime disseruerunt ἢ Lange
Part. ££ I p. 111, Kvicala l.l. 1856 VII p. 745 s.
831 s. ib. 1868 XIV p. 322 s., Weber l.l. I
p.4—9, Delbrueck u. P indisch Synt. Forsch.
ΤΡ. 112 s. Atque plerumque particula legitur
in enuntiationibus primariis ita ut adverbii, non
coniunctionis locum teneat Ea autem notio
primaria cum sensim attereretur, factum est, ut
ad notionem, quae ipsi particulae per se inest,
accuratius definiendam ante ea enuntiata pri-
maria, in quibus legitur; poneretur timendi vel
id quod rarius evenit, optandi verbum, quia op-
tandi vis ipsius modi optativi propria est. 1d
cum saepius accidisset, paullatim coniunctionis
naturam induit adverbium, ità ut enuntiatio,
quae ab ea incipit, a verbo "antecedenti pendere
videretur cf. Kvicala l. l. 1856 VII p. 832 s,
Weber 1. 1. p. 4 s. Eodem redit, quod parti-
culae μὴ etsi per se prohibendi vim habet, con-
iunctiones ἵνα ὡς ὅπως finales anteponuntur.
Nec non particula εἰ, qua quis futurum esse ali-
quid fingit, ut de re "cogitata agi magis eluceat,
additur ad particulam μή, qua sola adhibita
quis rem non futuram esse statuit vel potius
ne quis eam cogitet futuram esse prohibet. cf.
Weber 1.1. p. 24^ s., Lange l. l. I p. 148 s. —
Ne, ,es sei ferne, dass. A. Adverbium I) cum
imperativo cf. Herod. Phil. p. 479, Thomas
Mag. p. 612, schol. Philostr. Her. p. 590, Her-
mann opusc. I p. 275, Baeumlein Part. p. 9825s.
Kvicala Z. f. oestr. G. 1863 XIV p.317s. a) c.imp.
praes. 1)secundae personae 432210 363, 550
μή τι διείρεο μηδὲ μετάλλα, 64 82 414 48 37 4184
234 509 μὴ δ᾽ optimi libri, v.1. μηδέ, E 249 Ariston.
in schol. A. δοχεῖ Ζηνόδοτος τοῦτον χαὶ τὸν
δξῆς ἠϑετηκέναι, 259 880 μὴ δ᾽ omnes optimi
libri, 889 Z 264 360 486 Η lll μὴ δ᾽ optimi
libri, 235 Θ 244 μὴ δ᾽ opt. libri, I 600 μή τοι
ταῦτα νόει μηδὲ os δαίμων... τρέψειε, 612
K 85 μὴ δὲ opt. libri, 145 e O 93 376 et 666
opt. libri μὴ δέ, 426 I119 22 X 74 126 μὴ δέ μ᾽
ἔρυχε “μάχης ubi imperativo non antecedente,
cum μὴ δὲ idem valeat quod sed non, in duas vo-
culas dirimendum videtur cf. s. v. μηδέ. ita Ven.
ACGHL apud La Roche. tamen hic et Bekker?
et Nauck μηδὲ scribunt. T' 155 306 Y 133 198
200 431 Φ 95 99 μὴ πιφαύσκεο μηδ᾽ ἀγόρευε,
340 X 38 85 185 261 339 345 «ὁ 65 218 549 553
4 545 μὴ δή, 131 μὴ δὴ pro lectione librorum μὴ
δὲ legendum esse docet La Roche Unters. p. 2
ita Bekk.?, Nauck in adn. crit. μὴ d»? cf. n
Hentze. item E 218 μὴ δὴ legendum est pro
μὴ δὲ cf, Eust. b41 9 παρέλχει δὲ ὃ πρῶτος
1085
δέ σύνδεσμος καὶ χεῖται ἀντὲ τοῦ δή, α 315
μή μ᾽ ἔτι νῦν κατέρυχε v. l μηχέτι et μήτ᾽
ἔτι, δ 594 ε 100 215 ἡ 809 9.350 x 266 λ 339
486 488 o 199 ρ 46 393 σ 20 178 o lll 7 251
349 481 w 59 209 218 ὦ 54 h. Merc. 539 7
443. 9) tertiae personae B 33 v. l. μηδέ, 354
Z 68, P492 μή πώ τις ἐρωείτω Am.-He. T
933 Φ 888 Q 148 177 f 930 & 8 β 303 x 505
ν 362 491 o 440 z 183 435 v 308 ὦ 357 T 29.
b) perfecti y 313 μὴ .. ἀλάλησο, σ 62 μή, τιν᾽
᾿Αχαιῶν δείΐδιϑ᾽, Y 800 M 272 μή τις ὀπίσσω
τετράφϑω. ὦ 'aoristi 1) secundae personae
4 410 μή Hot... ὁμοίῃ ἔνϑεο τιμῇ Am.-He.
Σ 184 μή πω καταδύσεο. 2) tertiae I 345 ὁ
194 AI 200, π᾿ 301 μή τις ἔπειτα VS ἀκουσάτω
μητ᾽ οὖν “αέρτης loto μήτε.- μῆτε- μήτε, ἀλλ᾽
οἷοι γνόωμεν. ll c. coni aor. qui pro im-
perativo est 1) secundae personae E 684 μὴ
δὴ us. . ἐάσῃς, ἀλλ᾽ ἐπάμυνον v. l. μὴ δέ, Θ
33 1 529 μὴ .. σύ γε μῦϑον ἐλέγξῃς μηδὲ πό-
δας, «Δ 568 μή μοι. . ϑυμὸν ὀρίνῃς quae
forma etiam praesentis esse potest, {Ππ ὦ
407 z 292 τόδε μεῖζον ἐνὶ φρεσὶ ϑῆκε Κρο-
γνίων" μή πως... ἀλλήλους τρώσητε χαταισχυ-
νητέ τε δαῖτα, ubi secundo loco praesens legi-
tur. post Κρονίων graviore interpunctione se-
cernendum est, non commate utendum cf. Am.-
Hentze. σ 90. 2) tertiae 4 592 spurium iudicat
Duentzer hom. Abh. p. 175 s. χ 213. aor. coni.
an futuri indicativus sit, non liquet O 115 μὴ νῦν
μοι νεμεσήσετ᾽. ΤΠ. c. infinitivo cf. Lange
Part. εἰ I p. 219 s., Baeumlein Part. p. 297.
l)pro imperativo a) inf. praes. subiecto
aut omisso 4 42 μη τι διατρίβειν τὸν ἐμὸν
χόλον, ἀλλά [4 ἐᾶσαι, II 839 0 159 μὴ δὲ opt.
libri, P 501 μὴ δὴ .. ἐσχέμεν ἵππους cf. Am.-
He. E 606 € 14 μὴ δ᾽ opt. libri, μη δ᾽ schol.
ad II 93, Bekk.? Nauck, 2255 Φ 294 Nic. schol.
AV dg? ἑτέρας ἀρχῆς τοῦτο ἀναγνωστέον.
τὸ γὰρ ἀπαρέμφατον κεῖται ἀντὲ τοῦ προς-
ταχτιχοῦ τοῦ παῖε cf. Friedlaender Nic. p. 28.
Ῥ 83 92592 λ 12, e 508 μή τι καταισχύνειν πα-
τέρων γένος huc referendum esse cognoscitur ex
ea quae sequitur Telemachi oratione: ὄψεαι οὐ
tL καταισχύνοντα τεὸν γένος. igitur non recte
Ameis-Hentze infinitivum ad ea quae antecedunt:
τόδε γ᾽ εἴσεαι... ἀνδρῶν μαρναμένων, ἵνα τε
χρίνονται ἄριστοι spectare putant, ita ut τόδε
accuratius explicetur; post ἄριστοι autem gra-
viore interpunctione secernendum. aut subiecto
in casu nominativo addito E 130 μή τι eU
γε... μάχεσϑαι cf. K 237 μὴ δὲ opt. libri,
89 A 441 φ 884 χ 287. blinf. aor. 4 404. 5
ψεύδε᾽. εἰπεῖν. at schol V Ἡρωδιανὸς τὸ £v-
τελὲς ψεύδεο φησίν. 2) acc. c. inf. ut exprima-
tur aliquem ne quid fiat optare cf. Lange l. ]. II
219 s. B 413 μὴ πρὶν ex ἠέλιον δῦναι. 3) Ante-
ponitur verbum ita, ut infinitivus non ab eo
pendeat o 167 παιδὶ δὲ κεν εἴποιμι ἔπος" μὴ
πάντα μνηστῆρσιν. - ὁμιλεῖν, 0174 ὁμοχλέομεν
ἐπέεσσι" τόξον μὴ δόμεναι. 4) a verbo autem
adhortandi pendere videtur infinitivus
112 χελεύων xuxA ἤσχειν μὴ δὲ ta opt. libri)
βοᾶν, Z 209 ἐπέτελλεν ὑπείροχον ἐ ἔμμεναι ἄλλων
μὴ δὲ γένος πατέρων αἰσχυνέμεν x 1 μηδέ,
Q 779 ἢ γὰρ ᾿Αχιλλεὺς | πέμπων. 4 ὧδ᾽ ἐπέ-
τελλὲ μὲ ελαινάων ἀπὸ νηῶν I μὴ “πρὶν πημα-
νέειν, πρὶν δωδεκάτη μόλῇ ἡώς i e. Achilles
suis imperavit, ne Troianos laederent cf. Faesi-
Franke, «1 141 ἄνωγεν αὖϑι καταχτεῖναι μὴ δ᾽
ἐξέμεν, μὴ δ᾽ opt. libri. (530 δὸς κὴ Ὀδυσσῆα...
1086.
ἐχέσϑαι. 5) Infinitivus a verbo ὦ φελ λ 0 v pendens
optationis locum tenet cf. Vierke de μὴ part. c. ind.
coni. p. 13s, Lange 1.1. I p. 31 s., Kuehner A. Gr.
II? p. 195 adn. 4, Cavallin de inf. temp. usu Hom.
p.54s. 1698 μὴ ὄφελες λίσσεσϑαι v.l μηδ᾽
cf. Am.-He. cf. E 85 v. 1. μηδ᾽, P 686 ΣΙ α
481 9 312 λ 548. Praeterea μὴ c. inf. in iure
iurando iungitur. v. infra. IV. Adhortativi,
qui vocatur, coniunctivi primae plur. adicitur,
quo quis se rem prohibere dicit cf. Delbrueck
u. Windisch Synt. Forsch. I p. 115, Baeumlein
Part. p. 285. iM 216 μὴ. ἴομεν cf. o 462. zx 355
μή τιν᾽ ἔτ᾽ ἀγγελίην ὀτρύνομεν 6 980 ἢ
μὴ δή πω... λυώμεϑα ἵππους. 8 404 ἀλλ᾽ To-
utv* μὴ δηϑὰ διατρίβωμεν ὁδοῖο cave ne UR,
adv. accipias coniunctionem finalem. z 177 (ἄλλ
ἄγετ᾽) μνησόμεϑα βρώμης μὴ δὲ τρυχώμεϑα
λιμῷ, ita pro lectione vulgata μηδέ, quam om-
nes editores praebent, et propter codicum auc-
toritatem v, La Roche et quod μὴ δὲ vim adver-
sativam habet, quod si fit in Iliadis cod. optimis
voculae separatae scribuntur, mihi legendum esse
videtur. V. In iureiurando cf. Bekker hom. Bl.
I p.89 s., Baeumlein Part. p. 286s., Kvicala Ztschr.
f. oestr. Gymn. XIV p. 320, Mutzbauer Part. μέν 1I
p.18s. de collocatione particulae cf. Schnorr de
Carolsfeld verb. coll. hom. p. 56 s. Coniungitur
a) c. indic. cf. Vierke de μὴ, part. c. ind. coni. Ρ. 8 5.
1) fut. K 330 (ἔστω νῦν Ζεὺς) μὴ μὲν ἐποχήσεται
cf. Mutzbauer l. ].p.18. b)aor. T9261 μὴ μὲν ἐγὼ
χεῖρ᾽ ἐπένειχα, vulgo ἐπινεῖχαι sed v. La Roche
ad Ll. , Vierke 1.1. p.14, Hartung Part. 11136, Mutz-
bauer 1.1. ,qui Stephanum sequuntur, vulgatam de-
fendunt Spitzner et Faesi. c) praes. 041 μὴ δι᾽
ἐμὴν ἰοτῆτα. , πημαίνει v. ]. πημαίνειν. Nican.
ἀντὶ τοῦ οὐ d? ἐμὴν ἐοτῆτα Ποσειδῶν ἡ Ἑλλησι
βοηϑεῖ, ἴστω Γῆ καὶ Οὐρανὸς. τοῦτο καὶ oi
ἄλλοι ὅρκοι. Ariston. ὅτε ἡ ἀπαγόρευσις ἡ
μή ἀντὶ τῆς ἀρνήσεως «τῆς ov cf. Cramer
Epim. 980 13. Nic. etiam ὅτε vel ὡς subaudien-
dum esse censet; sed τ 303 laudato addit: τάχα
οὖν xal διὰ τοῦτο συναπτέον αὐτὰ Tots
ἐπάνω, ἐπεὲ συνήϑης ἐστὲ τῶν ὅρχων ἡ ἔλ-
λειψις. recte μὴ esse eius, qui illud ne cogitari
quidem prohibeat, docent Vierke l.l. p. Ἢ S.,
Aken Temp. u. Modi p. 43, Hentze ap. Ameis
in app. ad l. L, aliter iudicant Doederlein, Faesi-
Franke. locum spurium existimat Bernhardy Gr.
Litt.* IL 1 p.168. h. Merc. 275 (ὀμοῦμαι) μὴ
μὲν ἐγὼ .. ὑπίσχομαι αἴτιος εἶναι de loci
sententia v. Baumeister. b) c. coniunct. aor.
quo quis rem exspectatam prohibet με 300 ὀμόσ-
σατε; εἴ ΧΕ... εὕρωμεν, un ΠΕΡῸ TG τς ἀπο-
χτάνῃ, v. 1. ἀποχτανεῖ, a ὅθ ὀμόσσατε μή τις
. ἐμὲ χειρὲ βαρείῃ πλήξῃ. €) c. infinit. cf.
Cavallin de temp. inf. usu Hom. p.49 s. 1) fu-
turi T 198 ὥμοσε μή ποτ᾽... ἐλεύσεσϑαι cf.
Y 315 d^374 ε 179 181 x 300 343 h. Merc. 537.
ὃ 747 ἕλετο μέγαν ὅρκον μὴ πρὶν. . ἐρέειν,
X 120 ὕρχον ἕλωμαι, μή τι καταχρύψειν, ἀλλ᾽
ἄνδιχα πάντα δάσασϑαι, Naber Hom. in Mnemos.
1855 IV p. 214 δάσεσϑαι legi vult. 2) aor. aut
de re praeterita 1 133 — 275 ὀμοῦμαι μή ποτε
ἧς ἐπιβήμεναι ἠδὲ μιγῆναι cf. T 176. Ψ 585
ὄμνυϑι μὴ μὲν πηδῆσαι v. 1. μηδὲν ap. Paus. VII
21 8, aut de futura 8 378 ὄμοσον μὴ μητρὲ
φίλῃ, τάδε μυϑήσασϑαι, Naber Mnem. IV 214
μυϑήσεσϑαι. paullo aliter est d 254 ὥμοσα
ὅρκον μὴ πρὶν ἀναφῆναι ubi quod tempore
praeterito factum est narratur. — Huc adiungendi
Sunt loci, ubi inf. fut. pendet a verbis pollicendi,
,
μή
minandi sim. quibus aliquis dicit: procul absit, ut
aliquis me tale quid facturum cogitet. 7 455. πολλὰ
κατηρᾶτο . μή ποτε γού γασιν οἷσιν. ἐφέσσε-
σϑαι φίλον viov, X A 46 ἐπηπείλησεν μὴ .. ἀπο-
νέεσϑαι Ameis- He. h. Merc. 522 ὑποσχόμενος
χατένευσε μή ποτ᾽ ἀποκχλέψειν, 524 κατένευ-
σεν μή τινὰ φίλτερον ἄλλον. . ἔσεσϑαι.
VI. c. optativo cf. Lange Part. εἰ I p. 111 s.
p. 128, Delbrueck Conj. u. . Opt. p. 194 s., Kersten
l Ll p.325, Baeumlein Part. p. 285 s. 1)cum
quis ne quid fiat optat. legitur a) aor. opt. ἡ 316
μὴ τοῦτο φίλον 4 πατρὶ γένοιτο, 9 399 v 844
μὴ τοῦτο ϑεὸς τελέσειε, ó 699 ὃ ui, τελέσειεν
Κρονίων, Z 57 τῶν μή τις ὑπεχφύγοι αἰπὺν
ὄλεϑρον οἵ. N 932. Π 80 μὴ ἐμέ y λάβοι
χόλος v.l λάβῃ, u 106 « 386 Faesi- Kayser,
Ameis-Hentze, 403 μὴ “γὰρ ED ἀνήρ, ὃς τίς
σ᾽ ἀέχοντα χτήματ᾽ ἀποῤῥαίσει Faesi-Kayser.
non recte Ameis optativo vim concessiyam tribuit ;
antea enim leguntur χτήματα αὐτὸς ἔχοις χαὶ
δώμασι σοῖσιν ἀνάσσοις. ν 229 h. Merc. 269.
À 613 μὴ τεχνησάμενος μηδ᾽ ἄλλο τι τεχνή-
σαιτο. ad negationis vim augendam μηδὲ sequi
Koch, A meis, Nitzsch dicunt. μη δὲ est autem neve.
Kayser ap. Faesi recte: εἰ γὰρ μὴ ἐτεχνήσατο
μηδὲ ἄλλο τι τεχνήσαιτο ita Hentze in Am.
app. Duentzer. Ρ 340 i9ic Δαναῶν ἴωμεν,
μὴ δ᾽ οἵ γε ἑκήλοι Πάτροκλον νηυσὶν πελα-
σαίατο, μὴ δ᾽ opt. libri, μηδ᾽ cum minoribns
libr. Nauck, Bekk.?, Harl. μὴ δή. I'160 νεέσϑω
. μὴ δ᾽ ἡμῖν... πῆμα γένοιτο, μὴ δ᾽ ACDL, cum
ceteris uno Bekk. 2, Nauck. ,D) praes. o 140 tà
μη τίς ποτε πάμπαν ἀνὴρ, ἀϑεμίστιος εἴη,
ἀλλ᾽ 0 γε σιγῇ δῶρα ϑεῶν ἔχοι, v 46 9col d'
ἀρετὴν ὀπάσειαν παντοίην, χαὶ μή τι χκαχὸν
μεταδήμιον εἴη. 2) ubi aliquis rem, quam futu-
ram esse putat, prohibet X 304 μὴ μὰν ἀσπουδὲ
γε καὶ ἀκλειῶς ἀπολοίμην ,wahrlich Gott ver-
huete, dass ich ohne Kampf und ruhmlos
falle cf. Delbrueck 1. 1. p. 195 qui tamen hunc
usum modo optativo proprio abiudicat et. Hentze
in Ameis app. V p. 134 s. 0 512 μὴ μὰν &ozxovót
γε νεῶν ἐπιβαῖεν ἕχηλοι Faesi-Franke, La
Roche, aliter Duentzer. O 476 μὴ μὰν ἀσπουδί
yer ἕλοιεν νῆας, y 462 μὴ uiv δὴ χαϑαρῷ
ϑανάτῳ ἀπὸ ϑυμὸν ἑξλοίμην Am.-He.: ,wahrlic
kein Gedanke doch, dass ich. cf. Delbrueck 1.1.
Ρ- 26, 195, Matzbauer Part. μέν II p. 19. à 684
μὴ μνηστεύσαντες μηδ᾽ ἄλλοϑ᾽ ὁμιλήσαντες
δειπνήσειαν Eust. 1514 1 τινὲς ὃ ᾿ ἐνταῦϑα
δύο τελείας ἐννοίας ἐνόησαν, μίαν μὲν ἐλλει-
πτικὴν ἐν τῷ πρώτῳ στίχῳ, ἵνα λέγῃ pti
μψηστεύ σαντὲς εἶεν" καὶ ἑξῆς" ἑτέραν δὲ τ'
E στατα δειπνήσειαν“. χαὶ ἔστι, φασὶν, ἡ τοῦ
πρώτου στίχου ἐλλείψις συγκεχυμένης zal
ἀγωνιώσης ψυχῆς. inter hos quin Nicanor
fuerit et sic distinxerit non dubitat Carnuth Nic.
p. 41. et hoc fere modo scripsisse putandus
est: στιχτέον κατὰ τὸ τέλος τοῦ στίχου. λεί-
πει γὰρ τὸ εἶεν ῥῆμα εὐκτικόν. τὸ δὲ ἑξῆς
ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρχῆς. sed v. Lange l. 1. I p. 123,
Ameis-He. ad 1. l. et in app., Pohl de cad opt.
Ρ. 18 5. 3)res timenda prohibetur cf. Lange
l. 1 ΤΡ. 111. E902 ἀλλ᾽ ἐγὼ οὐ πιϑόμην . .
ἵππων φειδόμενος, μή͵ μοι δευοίατο φορβῆς,
φ 395 τόξον ἐνώμα. πόντῃ ἀναστροφῶν, πει-
ρώμενος ἔνϑα καὶ ἔνϑα, μὴ χέρα ἷπες ἔδοιεν
cf. Lange 1. l. I p. 125. non recte Ameis, Faesi:
»9b nicht" num. 5 147 ὡς .. δοάσσατο χέρδιον
εἶναι. λίσσεσϑαι dnooraóóv- un ot γοῦνα
λαβόντι χολώσαιτο φρένα κούρη, graviore
μή
interpunctione post ἀποσταδόν opus esse vide-
tur. μ 224 μή πώς μοι δείσαντες ἀπολήξειαν
ἑταῖροι | εἰρεσίης, ἐντὸς δὲ πυχάζοιεν, σφέας
αὐτούς, t 390 E ,νϑυμὸν ólacto* μή, & λα-
βοῦσα οὐλὴν ἀμφράσσαιτο xal ἀμφαδὰ ἔργα
γένοιτο, ubi verbo o/c«ro propter enuntiatum
ἃ μὴ incipiens timoris quaedam notio existit,
ita ut locus proxime accedat ad eos, ubi «μὴ
pendet a verbo timendi cf. πὶ 179 ταρβὴ σας δτέ-
ὡσε βάλ’ ὄμματα, μὴ ϑεὸς εἴη, k 25 ὡς δ᾽
αὔτως Μενέλαον ἔχε τρόμος, οὐδὲ γὰ ρ αὐτῷ!
ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἐφίζανε: μὴ, τι πα-
ϑοιεν ᾿Αργεῖοι. sed Classen Beob. p. 15 μή τε
πάϑοιεν pendere vult ab ἔχε τρόμος, quod fieri
non potest propter voculas ὡς δ᾽ αὔτως quae
ad ea quae antecedunt spectant; inepte Faesi
à participio subaudiendo δεδιότι. VII. c. con-
jiunctivo μὴ valet 1)ad rem quae exspectatur,
prohibendam; cui notioni saepe adiungitur ea,
ut aliquis ne quid faciat admoneatur cf. Lange
ISI Ip 111.195, Kvicala.]. I. XIV p. 322 s,
Weber 1. 1. p. 4À—9, Delbrueck l. 1. p. 112 s,
Kersten l l p.295. coniungitur a) aor. coni.
A 26 μή σε παρὰ νηυσὶ χιχείω Am. -Hentze ad
l et in app. Delbrueck 1. l. p. 114, X 130 μή
πού τις... ἕλκος ἄρηται Am.-He. li 93 μή τις
ϑεῶν ἐμβήῃ Am.-He. K 510 μὴ «ul πεφο-
βημένος ἔλϑης Ameis-He. P 17 μή σε βάλω,
ἀπὸ 0b... ϑυμὸν ἕλωμαι Am.-He. Duentzer.
d 475 un σευ viv Lt. . ἀχούσω ' Ameis- He.
$9 53 μὴ ἀγαϑῷ “περ ἐόντι »νεμεσσηϑέωμεν
Faesi- Fr. Ψ' 575 "mi ποτὲ τις εἴπῃσι, £2 650 ἐχ-
τὸς uiv δὴ λέξο, γέρον φίλε" wx τις Ἀχαιῶν
ἔνϑα δ᾽ ἐπέλθῃσι, ante μὴ adv. graviore inter-
punctione secernendum est. o 200 μη; μ᾽ ὁ γέ-
ρων. . χατάσχῃ, σ΄ 13 ἀλλ᾽ ἄνα, μὴ τάχα νῶιν
ἔρις χαὶ χερσὶν γένηται, 20 μή μὲ χολώσῃς,
y 915 un TOL κατὰ πάντα, φάγωσι Ameis-He.
χ 407 μή τις ποσὶν οὖδας ἵχηται ubi ante μὴ
graviore interpunctione opus est. X 123 n μιν
ἐγὼ μὲν ἵκωμαι ἰών: ὃ δέ μ᾽ οὐχ ἐλεήσει
»tern sei der Gedanke, dass ich flehend zu ihm
komme; denn er wird kein Erbarmen mit mir
haben* Am.-He. in app. ad / 300; graviori igi-
tur interpunctione duo enuntiata inter se secer-
nenda sunt. 4/37 μὴ τοῦτο νεῖκος ὀπίσσω y&-
νηται Am.-He. b) coni. aor. an in. fut. sit
non diiudicandum est; plerique coni. intellegunt.
z 310 σεῦ εἵνεχα δεῦρο ἱκάνω μὴ μοι
ἔπειτα χολώσεαι, αἵ χε σιωπῇ οἴχωμαι cf.
Hentze in Am. app. ad 1. 1., Naber quaest. Hom.
p. 101 ind. fut. esse existimat et hic et Y 301
Ψ 498 c 544, sed μή πως pro ὅπως μὴ usur-
patum esse falso putat. 9 444 ϑοῶς ἐπὶ δεσμὸν
ἔηλον μή τίς τοι. «δηλήσεται, ὕπποτ᾽ ἂν αὖτε
εὔδησϑα. propter «ore vocem locus addubitatur
cf. Hentze in Am. app. τ 121 μή τίς MOL . .
νεμεσήσεται- φῆ δέ, n 955 μὴ πολύπιχρα͵ καὶ
αἰνὰ βίας ἀποτίσεαι Am.-He. schol. H bna-
χουστέον τὸ δέδοικα. €) praes. coni. δ᾿ 396 αὐτὴ
viv φράζεο σὺ λόχον ϑείοιο γέροντος" μή πώς
μὲ προιδὼν Dis ἀλέηται. sequitur. indic. futuri
π 87 μή μιν χερτομέωσν, ἐμοὶ δ᾽ ἄχος ἔσσεται
Am.-He. d) indic. fut. cf. Weberl.l. p. 59. Y 301
ἀλλ᾽ ἄγεϑ᾽ ἡμεῖς περ Unix ϑανάτοιο otc ἄγω-
EY, μή πως χαὶ Κρονίδης χεχολώσεται, αἴ χεν
Ἀχιλλεὺς! τόνδε χαταχτείνῃ, La Roche μὴ fina-
lem coniunctionem existimat, sed loci 9510 "IK101
qui ad probandam hanc sententiam laudantur,
nihil ad rem valent. cui cum assentiatur, Ameis
χεχολώσεται coniunctivum esse contendit lau-
1081
dato Kruegero, qui tamem in Dial. 28, 6, 5, du-
bius est. ὦ 544 10750, παῦε δὲ νεῖχος . . μή
πώς του Κρονίδης χεχολώσεται. 3) δ rem quae
timetur, prohibendam; minationis ut saepe
accedat notio, ipsa re efficitur. cf. Lange Part. εἰ
I p. 123 s, Kvicala l.l. 1853 VII p. 832 s. XIV
p. 822 8, "Weber 1. 1. p. 4 &, Delbrueck 1. 1.
p. 22 s. 112 s. Coniungitur a) coniunct. aor.
antecedente tempore praesenti I 105 ἄξετε δὲ
Πριάμοιο βίην, ὄφρα ὅρχια τάμνῃ | αὐτὸς,
ἐπεί οἱ παῖδες ὑπερφίαλοι zal ἄπιστοι" l. n
τις ὑπερβασίῃ Διὸς ὅρκια δηλήσηται, post ἄπι-
στοι graviore interpunctione opus est, nam
enuntiatum ἃ μὴ pendens est primarium Am.-
He. cf. 4587 B 195 Nican. schol A μή τι .χο-
λωσάμενος ῥέξῃ z«9^ ξαυτὸν ὁ στίχος
λέγεται" βούλεται γὰρ λέγειν, εὐλαβοῦμαι μή
τι χολωσάμενος ῥέξῃ χαχόν cf. Friedlaender
Nic. p.29, Am.-He. sed Ariston. ἀϑετοῦνται. Γ' 414
E419 schol. B ,ber ellipsen explicat cum dicit :
βουλευέσϑω μὴ πως ἡ Αἰγιάλεια. . ϑρηνοῦσα
fx τοῦ ὕπνου τοὺς οἰχείους ἀνεγείρῃ. K 511,
E 487 μή πως... ἕλωρ xal xvoua γένησϑε
v. 1. γένοισϑε, Ameis- Hentze, Z 265 Θ 95, 510
μή πως... φεΐγειν ὁρμήσωνται y. l. ὁρμή-
σονται, ubi antecedit enuntiatio finalis ab ὡς in-
cipiens, cui cum non iungatur, haec primaria
accipienda est cf. Ameis- Hentze. A 98 Am.-He.
Ξ 90 σίγα" μή τίς τ᾽ ἄλλος ᾿᾿χαιῶν τοῦτον
ἀκούσῃ | ῦϑον οὗ, $ 498. II 128 μὴ δὴ νῆας
ἕλωσι καὶ οὐχέτι φυχτὰ πέλονται, Nicanor,
quem Bekker in ed. alt. et Duentzer secuti sunt,
per se stare hunc versum iudicat: ταῦτα ὅμο-
λογουμένως An) ξαυτὰ λέγεται" ὑπερευλα-
βούμενος γὰρ λέγει. δύναιτο δ᾽ ἂν χαὶ τὸ
ἑξξῆς εἶναι, ὄρσεο μὴ δὴ νῆας ἕλωσι. ἀλλὰ
βέλτιον τὸ πρότερον. παρητητέον δὲ πρὸς
τὰ ἀσύνδετα τὴν προςωποποιίαν, ὕτι ἐμφαντι-
χωτάτη cf. Friedlaender Nic. p. 30, Ameis-He.
ad l l et in app. non recte Classen Beob.
p. 16 μὴ coniunctionem finalem esse putat, cui
accedunt Doederlein, Dindorf, Faesi - Franke.
aliter La Roche; Wecklein Rh. Mus. N.F. XXX
p. 128 scribendum censet ἕλῃσι. II δ45 μὴ ἀπὸ
τεύχε' ἕλωνται, ἀεικίσσωσι δὲ νεχρόν antecedit
imp. aor. cf. Am.- He. P 95 εἰ δέ κεν "Exvogt
μοῦνος μάχωμαι αἰδεσϑείς, μή πώς με
περιστείω σ᾽ ἕνα πολλοί Nican. in schol. A ὑπο-
OTiXTÉOV eni τὸ αἰδεσϑείς στικτέον δὲ ἐπὶ τὸ
πολλοί. ὁ γὰρ λόγος ἐλλιπής ἔστι λείποντος
τοῦ εὐλαβοῦμαι ἢ τινος τοιούτου χτλ. Σ 8
μὴ δὴ, . τελέσωσι ϑεοὶ Am.-He. d 563 μή μ᾽
. νοήσῃ x«l .. μάρψῃ Am.-He. 8 101 Nic.
schol. M, 7 146 ὦ 136 à 775 ε 415 Nican. schol.
Pal. Uf πώς u ἐκβαίνοντα βάλῃ λίϑακι ποτὶ
πέτρῃ κῦμα“ ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρχῆς ἀνα γνωστέον,
μάλα γὰρ τὴν εὐλάβειαν κομματιχῶς λεγό-
μενον παρίστησιν, Am.-He. ε 466 εἰ μέν [ΑΙ ἐν
ποταμῷ δυςκηδέα νύχτα φυλάσσω, μή (ὃ ἄμυ-
δις στίβη τὲ χαχὴ καὶ ϑῆλυς ἐέρση. . δα-
μάσσῃ cui loco lucem multam afferunt quae se-
quuntur εἰ δέ κεν... ἐν πυχινοῖσι “χαταδράϑω.
δείδω μὴ ϑήρεσσιν ἕλωρ καὶ χῦρμα γένωμαι,
Am.-He. λ 73 ν 308 ὁ 12 Am..He. o 19 Am.-He.
schol. H Vind. o 133 ἀϑετεῖ ᾿Ἀριστοφάνης ἐπὶ
σμιχρολογίᾳ παντελῶς, 0 90 schol. Η ἔξωϑεν
προςληπτέον τὸ δέδοιχα, Am.-He. o 278 442 o 24
Classen Beob. p. 17 s. μὴ coniunct. finalem esse
opinatur, o 448 στῆϑ᾽ οὗ τως ἐς μέσσον ἐμῆς d ἀπά-
νευϑὲ τραπέζης" μὴ τάχα... ἵχηαι post τρα-
πέζη ς graviore interpunctione secernendum, o 21
1088
334 schol. B λείπει φοβοῦ, Am. -He. τ 81 Am.-
He. τ 486, v 323 ἀλλ᾽ αἰσχυνόμενοι φάτιν ἀν-
δρῶν" μὴ ποτέ τις εἴπῃσι prope accedit ad
locos, ubl μὴ pendet a verbo timendi, φ 370
Ameis-He. χ 107 μή μ᾽ ἀποχινήσωσι ϑυράων
Am.-He.: periculum est, ne, ip 137. ὦ 437 ἀλλ᾽
ἴομεν, μὴ φϑέωσι περαιωϑέντες ἐχεῖνοι cf.
460 μὴ ἴομεν, μή πού τις ἐπίσπαστον χαχὸν
εὕρῃ quibus locis etsi finales intellegi possint,
timoris tamen notio praevalere videtur. ὦ 491
ἴδοι, μὴ δὴ σχεδὸν ὡσι κιόντες ubi cave ne
μὴ particulae interrogandi notionem, id quod
voluerunt G. Hermaun op. III p. 186 s, Hartung
Part. II p. 137 s., Kuehner A. Gr. II? p. 1037 s.,
tribuas, quae notio ab eius natura abhorret;
potius res ita si habet, ut verbo ἴδοι significatio
timendi oriatur ex enuntiatione sequenti cf. Am.-
He. E9233 μὴ. . pti; σετον οὐδ᾽ ἐϑέλητον...
γῶι δὲ κτείνῃ χαὶ ἐλάσσῃ, ;ubi propter eos qui
sequuntur coniunctivos ματήσετον aoristi con-
iunctivum iudices necesse est. b)aor. coniunct.
an ind. fut. adiungatur dubitari licet P 93
εἰ μέν xt λίπω καλὰ τεύχεα. . μή τίς μοι
“αναῶν νεμεσήσεται cf. infra sub c. z 87 et
supra locos sub VII l a laudatos. Nic. schol.
A ad P 95 ὑποστιχτέον ἐπὲ τὸ αἰδεσϑείς,
στιχτέον δὲ ἐπὶ τὸ πολλοί. ὁ γὰρ λόγος ἐλ-
λιπές ἐστι (Δειπόντος τοῦ εὐλαβοῖμαι ἢ τινος
τοιούτου ὡς καὶ ἐν τοῖς προχειμένοις μή τίς
μοι Zavaav ἔστι γὰρ τὸ πληρὲς εὐλαβοῦμαι
μή μὲ τῶν “Ἑλλήνων μέμψηται τις. τὸν αὐ-
τὸν τρόπον χαὶ ἐνθάδε" ἐὰν δὲ μόνος ὧν Ἕχ-
τορι καὶ Τρωσὶ μάχωμαι αἰδεσϑείς, εὐλα-
βοῦμαι μή πώς μὲ περιστήωσ᾽ ἕνα πολλοὲ
ὄντες, €) coniunct. praes, Z 591 ἀλλ᾽ ἄνα,
μὴ τάχα ἄστυ πυρὸς δηίοιο ϑέρμηται cf. ε 356.
6 278 μή τις ὀπίσσω μωμεύῃ .. καί vo τις
HA ubi antecedunt ἀλεείνω φῆμιν, quo fit ut
enuntiatio à μὴ incipiens secundaria fere esse
videatur. c 10 εἶχε γέρον προϑύρου" μὴ δὴ
τάχα καὶ ποδὸς ἕλκῃ colon ponendum pro com-
mato judico. z 87 μή μὲν κερτομέωσι, ἐμοὶ δ᾽
ἄχος ἔσσεται Ameis-Hentze. Usurpatur quoque
coniunctivus, cum tempus historicum antecedit
quod tum fieri Lange Part. e; I p. 194 docet,
cum res praeterito tempore .exspectata ad prae-
sens refertur et nohis quasi ab oculos ponitur.
vituperat autem Delbrueckium, qui l. l p. 119
id usus antiquioris esse contendit. N 649 ἐχά-
ζετο παντόσε παπταίνων μή τις ἐπαύρῃ Am.-
Hentze. ε 102 ἄλλοις χελύμην νεῶν ἕπιβαι-
νέμεν" μή πώς τις λωτοῖο φαγὼν νόστοιο
λάϑηται, graviore interpunctione enuntiationes
inter se Secernendae; non recte Am.-Hentze μὴ
finalem existimant. zx 292 καὶ τόδε μεῖξον ἐνὲ
φρεσὶ ϑῆχε Κρονίων" μή πως ἀλλήλους τρώ-
onte χαταισχύνητέ τε δαῖτα c. z Ο.--Π]. £u
οὐ eam vim habet, ut μὴ cum totam enuntiatio-
nem spectet, ad rem quae timetur, prohiben-
dam valeat, o? negationi singularum vocum in-
serviat cf Lange Part. εἰ I p. 123, Kviéala 1. 1.
XIV p. 324, Weber 1. 1. p. 6, Baeumlein Part.
p. 312, Wentzel besondere Gebrauchsweisen der
griech. Negat. p. 7, Kersten de part. μὴ οὐ coni.
p. 13 s. 86. aliter G. Hermann op. I p. 231 s.
1) c. coniunctivo A 98 μή vv tot οὐ χραισμῇ
σχῆπτρον χαὶ στέμμα ϑεοῖο, ,dass ja nicht der zu
befüerchtende Fall eintrete, dass dir nicht nuetzc*
cf. Am.-He. Duentzer, Naegelsbach. Faesi-Franke
μὴ coni. finalem putant, οὐ recte ad χραισμῇ
referunt. cf. 4 566 O 164 Am.He. 4 «ὁ 569. 2)o0pta-
“
un
tivus legitur 42 584 μὴ o μὲν ἀχνυμένῃ χραδίῃ
χόλον οὐχ ἐρύσαιτο παῖδα ἐδών, ᾿Αχιλῆι δ᾽
ὀρινϑείη φίλον ἥτορ καί ts καταχτείνειε, 4ioc
à? ἀλίτηται ἐφετμάς. IX. In interrogandi
enuntiationibus liberis item μὴ est prohibiti-
vum cf. Lange 1. l. I p. 113 s. Vierke 1. 1. p. 30 s.
Baeumlein Part. 302s, et ὦ 115 ἡ οὐ μέμνῃ,
ὅτι ἐχεῖσε χατήλυϑον cf. etiam Krueger Dial.
$67, 2 adn. Semper leguntur particulae ἢ μὴ ἃ
indic. coniunctae. ζ 900 z μή πού τινὰ Óv "su-
viov φάσϑ᾽ ἔμμεναι ἀνδρῶν, ε405 ἡ μή τίς.
σεῦ μῆλα βροτῶν ἀέχοντος ἐλαύνει Apoll. Synt.
Ρ. 104 εἰ μή, Eust. 1634 45 ἐλαύνῃ id. 1636 42
ἐλαύνει, sed Herod. Iliad. prosod. 1 680 ἐλαύνει
et χτείνει. (406 7j μή τίς σ᾽ αὐτὸν χτείνει, Apoll.
pron. p. 57, Eust. 1634 45 1636 43 εἰ μὴ χτείνῃ
item Dindorf, Hartung Part. II 160. X. μὴ pro-
hibitivum nullo verbo addito cf. Lange 1.1.
I p. 162. 4295 μὴ γὰρ ἐμοΐ γε v. 296 ἀϑετεῖται
schol. A, cf. Lange 1. 1: Am. -He. T 403 ἄλλως
δὴ φράζεσϑε σαωσέμεν ἡνιοχῆα.. μὴ δ᾽ ὡς
Πάτροκλ ον λίπετε Am. -He. IN 48 σαώσετε λαὸν
Ἀχαιῶν ἀλκῆς μνησαμένω, μὴ δὲ χρυεροῖο
φόβοιο, vulgo μη δέ. — B. "Coniunetio I. post
verba timendi cf. Lange 1, l. I p. 123. Kvicala.
l.l. 1856 VII p. 833 s. Weber 1. 1. p. 9s. Aken
Temp. u. Modi p. 117, Kersten 1. 1. p.21s. ἃ)
c. indicativo ε 300 δείδω μὴ δὴ πάντα ϑεὰ
νημερτέα εἶπεν Vierke 1. 1. cum post δείδω
graviore interpunctione secernendum esse exi-
stimet , κὴ adverbium esse censet, qui etiam
de ceteris locis idem sentit. cf. etiam Ameis-
Hentze ad l. L, Wilhelmi de modo irreali p. 8
enuntiatum optantis esse putat, Aken temp. u.
modi p. 162 brachylogia dictum esse vult pro
μὴ φανερὸν γένηται, ὅτι εἶπεν. Erraverunt
Faesi ad 1. 1., Kuehner ἀ. Gramm.? IL $516 8 quod
m particulam interrogantis esse iudicant. b) e.
coniunctivo antecedente tempore praesenti,
1) coni. praes. .Y 455 δείδω μὴ δή μοι. . δίηται
οἵ. ε419. T 34 δείδω μὴ .. “ἐγγείνωνται, ἄει-
κίσσωσι δὲ νεχρὸν .. χατὰ δὲ χρόα πάντα
σαπήῃ, 0188 αἰδέομαι καὶ δείδια μή μοι ὀπίσσω
νειχείῃ. 2) coni. aor. Ξ 44 δείδω μὴ δή uot
τελέσῃ v. 1. τελέσοι cf. 44 407 NN 745 ubi ap.
Cram. Ep. 119 18 pro coniunctivo legitur indi-
cativus, Y 70 ε 473 μι 122. μὴ οὐ legitur solum
K 39 δὲ (do μὴ οὐ τίς τοι ὑπόσχηται. Α 555
δέδοικα μή σε παρείπῃ Vierke l.l. p. 17 et Her-
werden quaest. ep. et eleg. p. 1 παρεῖπεν scri-
bendum esse censent, quod agatur de re prae-
terita. sed dicitur de re, quae adhue durat aut
num futura sit dubitatur. Non recte Kuehner
A. Gramm.? II $ 5892 μὴ particulam interrogati-
vam putat. cf. T 244 καὶ 538 9 230 v.1. παρέλϑοι
pro παρέλϑῃ, h. Ap. Del. 71, 32436 τὸν δείδοικα
χαὶ αἰδέομιιι συλεύε ἐν, μη “μοί τε χαχὸν πὸ
γένηται, d ὅ86 δείδια γὰρ μὴ cf. ὃ 820 h. Merc,
915. N 52 περιδείδια, μή τι πάϑωμεν cf. P 242,
BOT ὑποδείσατε μή͵ τι χαταστρέψωσιν. In his
autem locis X 106 αἰδέομαι, μή ποτέ τις εἴπῃσι
£147 ἐποπίζεο μῆνιν, μή πως τοι.- χαλε-
πήνῃ non tam a verbo pendere μὴ quam abso-
lute dictum esse videtur ad timorem exprimen-
dum. c)c. optativ voantecedente tempore praeterito.
1l)opt. praes. 5 261 ἕζετο γὰρ͵ μὴ νυχτὲ ϑοῇ
ἀποϑύμια ἔρδοι Eust. 984 87 ῥέξῃ. cf. Lange
ll I p.124. 2) opt. aor. E 298 δείσας, μή
πώς οἱ ἐρυσαίατο cf. Y 62 q 286. ἢ 306 οὐχ
ἔϑελον δείσας αὐ χυνό μενα ἢ τε μή πως καὶ
σοὶ ϑυμὸς ἐπισχύσαιτο, Σ 84 δείδιε γὰρ αἱ
1
λαιμὸν ἀπαμήσειε, «1 509 περίδεισαν μὴ cf. Φ
3829. E567 περὲ γὰρ δίε μή τι πάϑοι ita LO,
πάϑῃ ACDE cet. schol. ad O 568 Zona lex. 514,
Nauck spurius? cf. P 666 χ 96. 2 634 χλωρὸν
δέος ἤθει ui, .. πέμψειεν, $517 μέμβλετο γάρ
οἱ τεῖχος μὴ “αναοὶ πέρσειαν Am.-He. y 216
ἐῤῥίγει μή tic με ἀπάφοιτ' ἐπέεσσι. 11. post
verba videndi, reputandi, curandi res ex-
pectata particula μὴ prohibetur cf. Weber 1. 1.
p. 7, Baeumlein Part. p. 5988, Delbrueck l. l. p. 114,
Kersten 1. l. p- 26s., quod si fit dubitari licet,
utrum a μὴ incipiat enuntiatio primaria an se-
cundaria. Id autem constat non esse particulam
interrogativam, quod opinati sunt G. Hermann
9p. III p. 186s., Hartung Part. II p. 137 s., Kuehner
A. Gramm.? ? [I p. 1037s. Iungitur cum coniunc-
tivo 1) antecedente tempore praesenti a) coni.
praes. E 411 φραζέσϑω μή τίς οἵ. . μάχηται
cf. 11446. b) coni. aor. X358 φράζεο νῦν μή
τοὶ τι ϑεῶν μήνιμα γένωμαι cf. Ὁ 164 Am.-
He. o 596 :P 408, h. Ap. Pyth. l47b φράζεο νῦν
μή τοί τι χαχὸν μητίσομ᾽ (indic. futuri?) cf.
Baumeister. X 131 ἀλέασϑαι μή πως ἵππους τε
τρώσῃς χατὰ 9^ ἅρματα ἄξῃς, qui locus huc refe-
rendus videtur quod inf. aor. pro imperativo usur-
patus est. 2) antecedente tempore praeterito A
101 ἔδμεν, μή πως μενοινήσωσι. --- Unus locus
reperitur ubi indicativus scribendus esse vide-
tur, quod ut € 300 post verbum timendi, agitur de
re praeterita cf. Vierke 1.1. p. 16s. » 215 ἀλλ᾽ ἄγε
δὴ τὰ χρήματ᾽ ἀριϑμήσω zal ἔδωμαι, | μή τί
μοι οἴχονται χοΐλης ἐπὶ νηὸς ἄγοντες. οἴχονται
in cod. CDHJK (Ven. Marc. 456) L legitur, οἴχων-
ται in ADJLN v. La Roche et ap. omnes editores
praeter Faesi-Kayser, qui tamen μὴ non recte
part. interrog. putant. IlL μὴ est coniunctio
finalis cf. Weber 1. 1. p. 49 s. Baeumlein Part.
p.287s., Kvicala 1. 1. 1856 VIII p. 832. 1) Ante-
cedente tempore praesenti a) c. coniunct.
praes. 8 179 404 et loco mutilo h. Merc. 93
εἴ. Baum. b)coniun ct. aor. 4 522 ἀπόστιχε, μή
tt νοήσῃ ubi utrumque enuntiatum per se stare
videtur. item E 250 Z 432 H 343 Θ 522 K 193
N 993 Y 378 μι 920 321 o 278 v 117 ἢ. Merc.
289 VII 28. post imperativum. aor. aut inf. aor.
pro imp. positum I 81 ἔμπεσ᾽ ἐπιχρατέως, μὴ
δὴ. . νῆας ἐνιπρήσωσι, φίλον δ᾽ ἀπὸ νόστον
ἕλωνται Nic. schol. ἃ βραχὺ διασταλτέον ἐπι-
χρατέως. τάχα δ᾽ ἂν εἰ στίζομεν πελείᾳ, ἐμ-
φατιχώτερα ἔσται τὰ ἑξῆς καϑ' ξαυτὰ λεγό-
μενα, Friedlaender Nic. p. 30 priorem sententiam
probat. K 510 v. 1. ἔλϑοις, O 427, Y 336 ἀλλ
ἀναχωρῆσαι μὴ .. εἰσαφίκηαι cf. μι 48. Duobus
locis coni. aor. an fut. indic. sit, dubium est c
65 αὖϑι μένειν μή πως ἀβροτάἄξομεν, x 868
εἰπὲ δὲ πατρὶ μή μὲ δηλήσεται. Enuntiatio
ἃ μὴ incipiens est secundaria 7' 436 παύεσϑαι
χέλομαι μή πως δαμήῃς Am.-He. ad o 448, ἢ.
Ven. 188 γουνάζομαι μή με ἐάσῃς. 2) Praete-
rito tempore antecedente a)c. opt. praes.
41705 v 21. b) c. opt. aor. 4414 E 345 845 K 468
M 403 X 207 3P 190 435 “2 672 800 «133 8527
AD ε 817 ϑάρσυνον, μή τὶς μοι ἀναδύη v. 1.
ναδύῃ, v 123 cf. Hentze in Am. app. v 192
h. Ven.83. IV. coniunctionibus finalibus
additis cf. Weber 1. 1. p. 24s. 1) ὄφρα μὴ
post tempus praesens a) c. coniunct. praes. 4 118
578 b) aor. Y 308. 2) ὡς μὴ a) c. coni. praes.
vel aor. antecedente tempore praesenti [31] v.
L τρύζοιτε, X 483 o 309 O 3 [468] b) c. opt.
praes. post praeteritum E 24 ὡς δή o£ μὴ πάγχυ
Lex. Hom. ed. Ebeling.
μή
1089
γέρων ἀκαχήμενος εἴη. Weber 1.1. p.25 μὴ ad
adv. πάγχυ negandum valere putat, quod ab ec
separetur. Sed vide particulas vel voculas encliti-
cas cum inter εἰ et μη, tum inter praep. et casum
suum interponi. cf. p. 1090, 2. Obstat illius opi-
nioni praeterea sententia loci. nam si cum πάγχυ
coniungeremus particulam μη, existeret sententia :
Hephaestus alterum filium, altero necato, servavit,
ut pater mediocriter afüictus esset; locus autem
sibi vult, ne pater (nimis) afflictus esset. 1.461
144 549. ὡς ἂν μὴ C. coni. praes. post praesens
B 316 π 84, post praeteritum d 749 ἐμεῦ δ᾽ ἕλετο
μέγαν ὅρχον, μὴ πρὲν col ἐρέειν, πρὶν δωδε-
χάτην γε γενέσθαι, ὡς ἂν μὴ χλαίουσα χατὰ
χρόα χαλὸν ἐάπτῃς. 8) ἵνα μὴ 8) 6. coniunc-
tivo aoristi «) post praesens H 195 Ariston. στέχοι
πέντε ἀϑετοῦνται cf. Didym., X 39 4/314 v 267,
postimper. aor. T'348. coni. praes. T'180, 9) post
praeteritum T' 354 Y 126, ε 290 in comparatione
post aor. qui vocatur gnomicus. addubitatur locus
a Friedlaender hom. Gleichn. II p. 18s. b) c
optativo post praeteritum αὐ praesentis JM 458
V^ 187 9221 ó 70 o 592 h. Cer. 373, 8) aoristi
K 367 N 670 v. l. πάϑῃ, Ῥ 297 « 157. σ 94, M
390 GAro.. ἵνα μὴ . . ἀϑρήσειεν καὶ εὐχετόῳτ᾽.
c) coniunct. aor. an indic. fut. H 858 ἵνα μὴ ῥέξο-
μεν ὧδε Ariston. ἀϑετεῖται, quemsequuntur Bekk. 3
Nauck. Didymus: ᾿Αρίσταρχος ἐχτελέεσϑαι à ἕν"
ἂν μή »Κ 27 ἵνα μή τι. . ἀλγήσετε. V. εἐ 4j
vel αὐ χε μὴ vel zv μή. ct. Lange Part. e I
p. 148 s. p. 88 et Weber 1. l p.53, Vierke 1. 1.
p.21s. D c.coni a)aor. «) prohibentis est
B 961 εἰ μὴ . . δύσω, in en. primario antecedit opt.
ὍΣ ΚΕΣ ΤΟΕ Lange ΕἾ Ip.154. Vierke l.l. p. 28
óvco ind. fut. existimat, /?) condicionalem vim
habet 4A 137 εἰ δέ χε μὴ ᾿δώωσι Eust. 66 26 δώ-
σουσι. cf. A 324 h. Merc. 174 291 553898, b) praes.
Il 97 ξ 378, Π 82 αἴ χε μὴ. . λοιγὸν ἀμύνῃς.
ἢν μὴ c. coni. praes. vel aor. A 159 X 55. 2) c. op-
tativo a) praesentis, est condicionale 7 515 B 491
cf. Lange l.l. I p 158 1795. non recte Faesi, Ameis.
x 113 £178 Lange ib. p. 156, Nitzsch. aliter
Faesi, Ameis, Duentzer. £378 "Lange ib. p. 157.
b) aoristi, est prohibitivum E 215 z 103 Lange
ib. I p. 165 5. 3) c. indic. a) praes. E 177 £410
1346 b) futuri B 387 Η98 1231 εἰ μὴ... δύσεαι
ἀλκήν, ὦ 494 c)aoristi: in enuntiatione primaria
legitur αὐ imperativus 8 71 ubi εἰ μὴ prohibentis
est Lange ib. I p. 154 s., non satis dilucide Ameis,
B) opt. c. ἂν vel χε E312 389 P71 y) ind. aor.
vel impf. c. ὧν vel χε B 156 I'374 E 680 Z 75
^ H 106 274 O 91 132 918 4 312 505 751 M 2992
N 725 E259 0123 II700 P531 614 2166 398
454 Y291 212 545 X203 Y 155 383 491 541
134 Q2 715 à 364 503 ε 427 437 v 385 x1 221 9 227 w
242 ὦ 42 51 529 h. Cer. 243 313. 4)nullo verbo
adiecto cf. Lange l. l. I p. 162, II p. 249 a)ante
nominativum P477 Am.-He. 4326 ἢ. Cer. 78 b)
genetivum € 193 o 383 c) dativum ?P 792. Verbum
animo intellegendum. est ep. XV 14 εἰ μέν τι
δώσεις" εἰ δὲ μή, οὐχ ἑστήξομεν. VI. ὅτε ux.
cf. Lange ]. 1. I p. 159 s. praeterea Spitzner Iliad.
exc. XXVII, Friedl. de coni. ὅτε ap. Hom. p. 24,
121 s., Krueger Dial 8 65 5 2. Coniungitur a)
c. opt. praes. 9248 v. 1. χελεύει b) aor. Ν 319
Am.-He. z 197 /185. Verbum non additur
II 227 οὔτε τεῳ σπένδεσχε ϑεῶν, ὅτε μὴ E
πατρί, Didym. schol. A οὕτως "Aoéoraoyoc ὅτι
μή δ t ἄλλοι δὲ διὰ τοῦ t. Aristarchum se-
cuti sunt Bekker?, La Roche, Nauck, ceteri; scri-
bendum tamen est ὅτε μή, quod legitur i in libris
69
1090
CEGS ap. La Roche, Athen. XI 781 cf. Eust.
1057 14, Spitzner ad 1.1. et in exc. XXVII, Lange
ibi 4 1615., Hentze in Am. app. ad 1. 1., "Friedl.
l.l p.94. Contra Doed. opt. σπείσειεν, Friedl.
1.1. indicativum animo intellegendum esse censent.
cf. Lange 1. l. II p. 253 s. VII. In enuntiatio-
nibus relativis cf. Kvicala 1. l. XIV p. 3205.
coniungitur μὴ l) c. coniunctivo ita ut
prohibitivam notionem habeat 699 ὃ μὴ τελέ-
σειε Kogoviov. condicionale est à 165 ᾧ μὴ ἄλλοι
ἀοσσητῆρες ἔωσι cf. ip 119 h. Cer. 368. 9) c.
optat. A 289 ὃς μὴ... βόας ἐλάσειε. 8) ο. indic.
cf. Vierke 1. l. p. 378. a) aor. B 302 οὕς μὴ
κῆρες ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι b) praes. ε 489
ᾧ μὴ πάρα γείτονες ἄλλοι, qui locus addubitatur
ἃ Friedl. hom. Gleichn. ΠΡ. 18s. c) apud infini-
tivum ab ὦὠφελλον pendentem P686 2 19 λυγρῆς
ἀγγελίης, ἣ “μὴ ὦφελλε γενέσθαι, 9 332 τοχῆε
δύω, τὼ μὴ γείνασϑαι ὄφελλον, ubi particula
. ad infinitivum pertinere videtur cf. supra p. 1086
s. Nr. 5. C. Negationi unius vocis μὴ inser-
vire videtur h. Merc. 92 χαί τε idv μὴ ἰδὼν εἶναι
in loco corruptissimo et mutilo v. Baumeister.
non inepte Stadtmüller zur Kritik des Hymnus auf
Hermes in N. Jahrb. f. Phil. 1881 vol. 193 p. 537
καί τε ἰδὼν μύων coniecisse videtur. — D. 5j
τις ita in duas voculas diremptum scribitur post
Bekkerum auctoribus veteribus cf. schol. AL ad
B 195, antea uno verbo expressum. ntque legi-
tur 1) c. imperativo M 272 II 200 8 380 ε 8
o 440 442 7: 301, μή τιν" σ 62. 2) c. coni. adh.
μή τιν᾽ π 835 889. 3) apud inf. h. Merc. 525
μη τινα. 4) c. opt. Z57 6 140 h. Merc. 269. in
en. primariis, quibus subest notio prohi-
bendi, exspectandi, timendi o 442 2 334 1 τ
121 146 486 y 467 P983 9 444 ζ 2;3 € 650 p
101 e 136 I'107 1193 N 649 E411 Π 446 E
845 X 207 7190 435 OTT 4 105 590 $493 o
278 Ν 649 4 48 O 95, μή τιν᾽ v 21, ἡ μή τις (405
406. 5)in en. secundariis: post verba timen di
$9 230 216, εἰ μή τις EY? 1 410, ἣν μή τις λ
159, ἵνα μή τις K 367 v 267, ὡς μή τις (A4 549.
—— μή; τι 1)c. imper. 4 550 Did. schol. A ad 4
552 οὐχὶ μή σε, ἀλλὰ μή τι αἱ ᾿Ἡριστάρχου καὶ
αἱ ἄλλαι σχεδὸν πᾶσαι διορϑώσεις. καὶ μή
ποτε ἐκ περισσοῦ τὸ τί προςκεῖται, ὡς ἐπὶ
τούτων μή τι φόβον à ἀγόρευε (E 552). μή τί
μοι ἠῦτε παιδός (Η 935), μή τί συ iud ἕχαστα
διείρεο (E 550) cf. E 889 133 ,Ξ 111 O 196 8
808 x 505 4 486 σ 20. 2) c. inf. 4 492 E180 9
288 ὦ 508. 3) c. opt. » 46. 4)iniureiurando
X 120 & 179 187. 5) in enunt. primaria ex-
spectandi,timendi, prohibendi 4522 B 195
E9252 K 96 z 111 » 216 9 596 h. Merc. 93 μ 321
h. VIL 23. 6) in secund. ἵνα μή τι .£ 483 T 180
Y 126 x 24 497. — Cum aliis particulis junctum
μὴ legitur atque μὴ δὴ aut c. imperativo, infini-
tivo, coniunct. adhortativo 4131 545 E218 684
K 447 P501 T155 Υ 200 431 9265 ὃ 594 2488
v 421, μὴ δή πω O 420 X 455 P 7, aut in enunt.
prohibendi & Ξ 44 II 81 128 28 £300 σ 10 ὦ 491.
μὴ γὰρ A295 α 408. μὴ δὲ saepissime v. l. supra
Ll, atque separandae videntur hae voculae etsi in
libris hic illic in unam vocem contrahuntur, ubi
vis adversativa est. μὴ δέ v legitur X 185, paj vv
428 566 019, ux zov N 293 E310 6 179 4 775
μι 300 ὦ 462, μή πως 1436 E 250 298 487 O 510
K65 101 511 4509 310 P95 Y 301 378 7341
498 4858 ὃ 396 ε 147 4; 306 (102 μ 224 ν 208
c 292 τ ll ὦ 544, μή πω 4234 P 492 Σ 184
$2563 v123 7431 w59, μή ποτε 1133 975 455
μηδέ
T 128 176 Y 815 d 874 X 106 ?U575 A 441 φ
394 χ 287 h. Merc. 522, μὴ μὰν 0 512 0 "m
X 304, μὴ “μὲν K 330 T 261 P585 h. Merc. 215,
μὴ uiv δὴ χ 462, καὶ μὴ 111. Praeterea
saepius leguntur ἡ] ᾿μή, ti μή, τὴν μή, ὄφρα, μή,
oc μή, ἵνα μή, aliae voculae intercedunt εἰ δὲ
μὴ ep. XV, 14, εἰ δὴ μὴ X 359 e 4934, εἰ μὲν
δὴ μὴ ει 410, et κε μὴ I[32 € 91, ὡς ἂν μὴ
B 810 à 749 "1 84, ὡς δή οἱ μὴ E94. Coniun-
eunte praeterea εἰ μὴ ἄρ᾽ Γ 814 E312 Z 15 6 91
32 1292 Y 291 ?P 541 w 242, εἰ μή που £378,
; μή zov 5 200. — Post μὴ sequitur μηδὲ
Φ 99 Ψ 448 9218 δ᾽ 684 £ 160 o 46 v 218, μήτε
z 301 q 111, τε 4 435, καὶ $563 7390, οὐδὲ
E233, saepius ἀλλά. — Variae lectiones: Did. schol.
HM ad τ 88 μή πως" γράφεται ἢν noc; haec
est autem lectio potior ab omnibus recepta. Zenod.
schol. A ad I1 91 μὴ σύ γ᾽ pro μηδ᾽. h. VIE 43 cod.
μή, quod cum non quadret, coniectura remotum
est cf. Baumeister. saepius legitur pro μὴ δὲ
μηδὲ, contra μὴ dé pro μηδὲ B 191. Nauck,
Herwerden quaest. ep. p. 34 Y 472 pro ἄλλοτε
à' αὐτε scribunt ἄλλοτε δ᾽ αὖ μή. Producitur
vocalis ante μὴ Η 353 qui locus ἃ multis spurius
existimatur cf. La Roche Unters. p. 57, Hofi-
mann quaest. Hom. I p. 163. — Usurpatur ple-
rumque longa syllaba atque legitur in prima
arsi centies septuagies septies, in secunda quin-
quagies septies, in tertia semel et vicies, in quarta
sex et vicies, in quiuta undequadragies; in thesi
prima bis et tricies, in secnnda septuagies sep-
ties, in tertia ter et tricies, in quarta quater
H 358 P340 4 £09 9 2380. Atque productum
legitur ante vocalem in prima thesi C 193, in
altera d 536, in prima arsi JM 216 Il 30 545
ἘΞ 42 88 584, in altera 7 39, in quarta JV 519
248 I1 686 219 cf. Hoffmann quaest. Hom. I
p. 64. Corripitur et in priore thesi aut primi pedis
B 156 261 491 I'374 E915 812 680 O 91 139
918 4 505 M 992 O 123 II i00 Y 9291 4 545
X 208 1/155 491 541 784 9 715 ὃ 508 ε 497
437 (530 24339 x 108 q 927 w 942 ὦ 51 599
h. Cer. 243 aut quinti pedis X 455 Ψ 799 aut
secundi h. Merc. 92, quarti ep. XV 14, et in poste-
riore thesi primi pedis I/ 32 Y 303, secundi d»
536 δ᾽ 165, quarti .Y 481, quinti 4 118 578 Σ 9.
(μηδέ μήτε μηκέτι μηδέν. )
μηδὲ (modo in unam vocem scribendo cum
contrahunt, modo in duas dirimunt, neque librarii
neque editores sibi quisque satis consentiuut.
atque et Odysseae scriptores et hymn. cod. M in.
duas voculas disiungere maxime propensi sunt,
ita ut nullus fere locus reperiatur, ubi non aut
a plurimis aut a nonnullis dirimatur. ac non
solum ubi ,neque' valet, sed etiam ubi idem quod
lat. ,ne-quidem* est, duabus vocibus scribunt cf.
ó 710 o 174 quibus locis etsi ,ne- quidem' est,
auctore La Rochio in libris ADJKLMNQ μὴ δὲ
legitur, item 9 548 in codd. ACJKQ, XK 239 in
CDGHL et ap. La Rochium Ῥ 574 in CDGHL.
Eust. 1316 27 et Z 59 quod notione non satis
intellecta neque interpunctione recta adhibita
μηδὲ (ne-quidem) antecedenti μηδὲ (neque) re-
spondere putatur. lliadis autem in libris meli-
oribus, maxime in Ven. A, ea ratio inita esse
videtur, ut μὴ δέ, si idem, quod ,sed non est,
scribatur; eandemque scripturam adhiberi, ubi
imperativum non negatum sequatur negatus, de
libris ΦΧ Hoffmann Buch XXI τ. XXII p. 118 8.
demonstravit. Ea vero ratio ineunda esse videtur,
ubi utriusque voculae notio manet propria, ita ut.
P
,sed non' valeat, ut μὴ δὲ scribamus, in unam
autem vocem coniungamus, si idem est ac lat.
,neque* vel ,ne quidem*. Non recte Thiersch Gr.
Gr. 8 312 14b μηδὲ tum scribi contendit, cum
particulae δὲ non respondeat μὲν antecedens. de
usu cf. Baeumlein Part. p. 285.) neque, ne-quidem.
— I) ,neque* ,und nicht' ,auch nicht: in enun-
tiationibus primariis. a)c c.imperat. praes.
vel coniunct. aor. 1) antecedente i imp. non ne-
gato, coniunct. adhort. opt. B 165 181 Bekker? cum
Heynio μηδὲ τ’, contra cf. Hermann op. I p. 277,
Hofmann ad ?596. B 179 217 l407 K 69 888
μηδέ τι cf. Ameis-Hentze ad à 825. X178 Y 108
121.Y423 à 751 825 9.43 ξ 108 o 263 zt 168 σ 171.
sequitur alterum 4702 ,auch nicht* σ 173 c 116 φ
310 318 χ 356 488 h. Ven. 193 290 Cer. 323 362
467 VII, 23. 2) antecedente imperativo negato I
600 B 435 pro μηδ᾽ ἔτι praebent Ameis- Hentze
cum codd. AH μηδέ τε laudato Lange observ.
crit. p. 4, Autenrieth ap. Naegelsbach ed. III ad
15}: Z 53 de interpunctione y. Nican. et Classen
Beobacht. p. 37, aliter Ameis- Hentze in app., HI
735 £218 ε 160 4. 839 ,0 46 τ 268 w 213.
2196 μηδέ μ᾽ ἔρυχε μάχης editores; mihi qui-
dem, cum eds non* valeat, scribendum / μὴ δὲ esse
videtur. 3) duobus imperativis μη δὲ adiungitur,
ita ut priore loco ,auch nicht, posteriore ,und
nicht? significet 4 303—305 152 181, 781 ubi 'cod.
Δ μήτε priore loco, 1» 365. b) c. infinitivo, qui
ἢ) imperativi locum tenet antecedente vel infin.
negato 7'91 Didym. schol. A μὴ ov γ᾽, 4442 vel
non negato z 536 » 508 vel imperativo non negato
πὶ 150 o 278 c 106. 2) a verbo aliquo pendet
I' 434 παύεσϑαι χέλομαι μηδὲ ξανϑῷ Μενελάῳ
. πολεμίζειν, h. Merc. 523 ὑποσχόμενος κατέ-
γξυσε μή ποτ᾽ ἀποχλέψαι... μηδὲ noc ἐμπε-
λάσειν. c)c.optativo: antecedente 1) enuntiato
non negato 8.414 m T2 c 147, 2) negato 5 260
7z 459. ID) ,neque' in enuntiatione secun-
daria ad alterum cius membrum negatum ad-
jungendum X 491 ὅπως. « ῥεῖα διέλ ϑοιεν μηδὲ
τρομοίατο ϑυμῷ. legitur post ὄφρα v82, εἰ Y 464,
«t χε v 188, in enunt. rel. ab ὃς ἂν incipienti
φ 294. III) ad singulas voces adiungen-
e 1592 τῶν μὴ ov ys μῦϑον ἐλέγξῃς “μηδὲ
πόδας εἴ. 0574 « 289 8220 381 £9 y 96 4
[455] φ 230. IV) ad negationem augendam
et repetendam cf. in h. lex. s. v. μή A VI la.
A613 μὴ tezvgocutvoc μηδ᾽ ἄλλο τι τεχνή-
σαιτο. V),ne- quidem* a)c.imper ativo 9 548.
b) c. infinit. o 174 τόξον μὴ δόμεναι μηδ᾽ εἰ
μάλα πόλλ᾽ ἀγορεύοι de opt. vide Lange Part.
εἰ I p. 173 s. aliter Delbrueck Coni. u. Opt.
p 253. A 239 μὴ καλλείπειν μηδ᾽ εἰ βασι-
λεύτερός ἔστιν ubi cum libris CDGHL La Roche
μὴ δ᾽, Bekk.?, Nauck μη δ᾽ cf. Ameis-Hentze. c)
c. optat. Z57 τῶν μή τις ὑπεκχφρύγοι͵ αἰπὺν
ὄλεϑρον | χεῖράς 9? ἡμετέρας" μηδ᾽ ὅν τινα
γαστέρι μήτηρ | κοῦρον ἐόντα φέροι, μη δ᾽ ὃς
φύγοι, ἀλλ᾽ ἅμα πάντες .. ἐξαπολοίατ᾽ ,neque
quem mater in utero gestat, ne is quidem mor-
tem effugiat.^ Ita interpungendum esse docent
Nicanor schol. AV ὑποστικτέον ἐπὶ τὸ φέροι,
ἵνα στίζωμεν ἐπὶ τὸ ἡμετέρας et Classen Beob.
p.37. contra dicunt Ameis-Hentze in app. ad l.l.
Hentze Periodenbildung bei Homer p. i2. d) iu
enunt. finalibus à 710 h. Ven. 47. — Coniun-
pu particulae et voculae μηδέ v B 179, d
B 260 435 I'407 Σ 178 « 289 8 220, Pu
τι K 383 X423 9 152 (bis) 181 (bis) y 96 ó 825
cf Am.He. 9 414 τ 263 v 82 X 356 Cer. 362,
μήδεα — Π]ηδεσιχάστη
1091
μηδέ ποτ᾽ h, Merc. 523. — Legitur μη δὲ septies et
quadragies, μη δ᾽ quinquies et tricies, atque Occur-
runt in arsi prima vicies quinquies, secunda quater
decies, quinta vicies septies, in thesi secunda z
372, quarta q 394, tertia sexies. Ultima pro-
ducitur Γ 484 K 69 492 Ψ 735 B 231 £9 z 459.
κήδεα neutr. plur. (ad rad. skr. mad fluere
comparato ksl. mado testiculus Curtius Grdz.'
p. 645, Joh. Schmidt Vocal. I p. 118, Vaniceck E.W.
p. 693 referunt, sed Ludwig Kuhn Ztschr. X p. 445
ad rad. skr. manth lat. mentula, quod Zeuss ib. X VIT
p. 432 fieri posse negat. Et. M. 583 33, Or. 99
24 μήδεα ἐπὶ τῶν αἰδοίων παρὰ τὸ μέδειν zaL
ἄρχειν τῆς γενήσεως ἐχτάσει τοῦ ε εἰς η. Cl.
Eust. 407 1, 1049 28, Hesych., Apoll. Soph., Suid.)
pudenda. solum in Odyssea de viri partibus na-
turalibus usurpatur. 5129 o 66 χ 476 μήδεώ v
ἐξέρυσαν zvolv ὠμὰ δάσασϑαι cf. σ 806. Nauck
Mél. Gr. Rom. I p. 121 μέζεα scribendum esse
censet, cui obloquitur Kammer in Bursian Jahr.
Ber. 1577 I p. 105 s. — In versu semper ita usur-
patur ut unum pedem efficiat.
μήδεα. neutr. plur. (a μήδομαι rad. τ lat.
metiri modus ducitur ἃ Curtius Grdz.* p. 242,
Vaniceck E. W. 654, Fulda Unters. p. 302 S sy Leo
Meyer vgl. Gram. 1382. cf schol. V ad £ 173,
E. M. 588 34, Eust. 407 1, 1049 24, Hesych., Ap.
Soph.) consilia. saepe iungitur cum verbis οἶδα
vel ἔχω aut addita voce poto, qua factum esse
Fulda 1. l. p. 302 dicit, ut ex propria, quae est
modi, mensurae, in notionem consilii abiret P 325
φρεσὶ “μήδεα εἰδώς cf. λ 445, 42 282 φρεσὶ
μήδε" ἔχουσα cf. τ 358. 42 674, 'aut omissa cum
formis εἰδὼς et οἶδας H 278 8 38 3363 v46
9 88 h. Ven. 48 I'202 $12 h. Merc. 456 vel
cum ἔχοντα ν 89. Genetivus additur B 340
μήδεά τ᾽ ἀνδρῶν, O 467 μάχης ἐπὶ μήδεα χείρει
cf. Π 150. Iungitur cum synonymis 5 840 βου-
λαίτε. . μήδεα, I'202 δόλους καὶ μήδεα, cum
aliis substantivis n 212 μύϑους καὶ μήδεα πᾶσιν
ὕφαινον, 208 qv ὴν ἐδάην xal μήδεα. Epitheta
tribuuntur πεπνυμένα Η 278 β 28, ἄφϑιτα £288
h. Ven. 43, οὐ τόσα 2363 υ 460, πυχινὰ 42 282
674 7353, πυκνὰ I'202 208, φίλα P 325, ϑεοῖς
ἐναλίγκια v 89, χλυτὰ h. Merc. 456. — Collocatur
in versu ita, ut μή δε᾽ forma in {πὶ pedis arsi
sit quattuor locis » 89 r 353 £2 282 674, quo-
rum tribus quarti pedis thesin φρεσὲ vox efficit.
μήδεα forma decies quinquies pedem quintum
efficit, duobus P 325 4 445 ita ut φρεσὲ dativus
antecedat; semel B 840 quartum facit pedem. cf.
Fulda 1.1. p. 302s. Derivantur χαχομήδης πυ-
χιμήδης, Εὐμήδης Κλυτομήϑδης δεγαμηδείδης
Περιμήδης, componitur Π] ηδεσικάστη.
ηδεέδην hym. VII, 45 pro cod. lectione μὴ
δήδειν vel μὴ δ᾽ ΠΣ cod. M coniecit Barnes,
quem Ilgen, Matthiae, Wolf secuti sunt, Μηδήδην
Stephanus, ήδην 5 Ruhnken, nomen guber-
natoris putantes. nunc vero cum Hermanno
legitur νη ἤδη, nisi potius Koechlyo, qui νῆα
πάλιν coniecit, assentimur. cf. Hermann, Bau-
meister, Franke ad l. 1. Nomen gubernatoris aut
prius commemorandum fuit aut omnino tacendum.
μηδέν (de origine Eust. 710 29, Windisch Rel.
pron. in Curt. Stud. IIb p. 81.) nihil. X 500
ἀναίνετο μηδὲν ἐλέσϑαι ubi negatio redundat.
cf. Am.He. Krueger Dial. ὃ 46 5 2. Sed h.
Apoll. Pyth. 160 μηδέν τι βίην ἐπιδευέα κείνου
est: ,,nullo pacto". cf. La Hoche Stud. p. 73.
M»jóst-xoty (Eust. 926 62 ἢ χαζομένη
μήδεσιν, 0 ἐστι βουλεύμασι. item Pott E. Forsch.
69*
1092
111 p. 37, Stolz zus. Nom. p. 38, Franz de nom.
Graecis quae e part. orta sunt p. 84. Contra pri-
orem partem non instr. dativum, sed ipsam stir-
pemamplificatam vocali iota esse iudicant Roediger
de prior. membr. nom. comp. Gr. conform. fin.
p.69,Fedde Wortzusammensetzung I p.14, Weissen-
born adiect. comp. p. 17, Meyer Beitr. z. Stamm-
bildung in Curt. Stud. V p. 92 atque explicant:
prudentia vel consilio excellens, cum vituperant
illorum versionem: ,singulis consiliis excellens.)
Priami filia, quae Imbrio nupserat. [V 173 xov ov δὲ
Πριάμοιονόϑην £y £(sc."InBotoc), Πηδεσικάστην.
ujóouec (ducunt a radice «zó mad ma, cuius
prima significatio est metiendi, etsi in singulis
non conveniunt Curtius Grdz.! p. 242, Pictet Kuhn
Ztschr. V p. 46, Kuhn ib. p. 51, Doed. Gl. Nr. 2401,
Vaniceck E. W. p. 654, Leo Meyer, vgl. Gr. I
p.982. atque huius primae notionis etiam apud
Homerum vestigia cognosci, ubi cum dativis ϑυμῷ,
φρεσί, ἐνὲ φρεσὶν iungatur, Fulda Unters. p. 1565.
docuit; valere enim idem, quod animo emetiri.
sunt autem loci $19 1P 176 χαχὰ δὲ φρεσὶ μήδετο
ἔργα cf. y 1892 2474 Z 157 2 558. Quae coniunc-
tio postquam in usum communem abiit, omissis
ilis vocibus verbum notionem primo excogitandi,
deinde machinandi facile induit. Eas notiones
verbo tribuunt veteres Hesych. Et. Or. 102 14,
Schol. A interl. B 38 52, schol. B ad Ψ 24, V ad
4474.) excogito, machinor. μήδεαι μήδεται μη-
δοίμην μήδεο, impf. μήδετο μήδετ᾽ ἐμήδετο
μήδονϑ'᾽, aor. μήσαο μήσατο ἐμήσατο μήσατ᾽
fut. μήσεαι. de augmento omisso v. Molhem de
augm. ap. Hom. et Herod. usu p. 15. de con-
structione v. La Roche Stud. p. 241s. Semper
fere verbum in malam partem accipitur, saepius
de deo dicitur. plerumque χαχά, ὄλεϑρον, prae-
terea ἔργα, ἔργον, πομπήν, νόστον adduntur.
Iungitur I c. dat. personae et accus. rei
Z 157 ot Προῖτος χαχὰ μήσατο 9vuo, libri
ἐμήσατο, sed Did. in schol. A"4o/oreoyoc ἰαχῶς
χαχὰ μήσατο. dissentit Spitzner de versu h. p. 13.
cf. E 353. ξ 800 σφίσι μήδετ᾽ ολεϑρον cf. y 949
x 115 (92 c 96 v. l. ἐμήσατο v. Spohn de extr.
parte Od. p.281. H 478 σφιν xex& μήδετο cf.
Φ 413 5 243. £189 ἅσσ᾽ àv ἐμοί nep αὐτῇ
μηδοίμην, € 988 πομπὴν Ὀδυσῆι μήδετο. II c.
acc. pers.et rei Y395 24 Exroo« δῖον ἀειχέα
μήδετο ἔργα v. l μήσατο, Καὶ 52 χακὰ μήσατ᾽
᾿Αχαιούς, ν.1. μητίσατ᾽, Ariston. ἀϑετοῦνται, Didy-
mus: xa? Ἀριστοφάνης προηϑέτει, item Bekker.?
ὦ 496 μέγα ἔργον ἀνὴρ ὅδε μήσατ᾽ ᾿Αχαιοὺς
v.l ἐμήσατο. ita Spitzner 1. 1. p. 18, Spohn
l.l p. 231. contra dicit Ameis in app. legitur
et dativus'4yeto:c quem Bekk.? Ameis receperunt,
ΠῚ c. acc. rei 19 1176 χαχὰ δὲ φρεσὶ μή-
dero ἔργα, y 182 λυγρὸν ἐνὲ φρεσὶ μήδετο vo-
στον, λ 4714 μεῖζον ἐνὲ φρεσὶ μήσεαι ἔργον v.
l. μήδεαι, B 88 & ῥα Ζεὺς μήδετο ἔργα οἵ, Καὶ
289 μέρμερα ἔργα ubi dativus personae facile
intellegitur, γ 261 λ 429 ἔργον ἀειχές, ὦ 199 χαχὰ
μήσατο ἔργα, ὦ 444 h. Merc. 46 y 194 ἐμήσατο
λυγρὸν ὄλεθρον cf. 308. y 160 νόστον, s 178
ἄλλο τι δὴ σὺ ϑεὰ τόδε μήδεαι οὐδέ τι πομπήν,
cf. h. Ap. Pyth. 144 τί... μήσεαι ἄλλο, x 169
ὑπερβασίας 0co«c.. ἐμήσατο, y 166 u 295 xaxd
μήδετο δαίμων, h. Merc. 540 ϑέσφατα ὅσσα
μήδεται εὐρύοπα Ζεὺς ν. 1. βούλεται. addito
infinitivo h. Cer. 351 μέγα μήδεται ἔργον, φϑῖσαι
cf. Tundeer de inf. hom. p. 79. IV. absolute
B 360 sv μήδεο. — Collocatur undevicies ita ut
quintum pedem efficiat, in eiusdem pedis arsi
μήδομαι — μηκέτι
legitur μήσατ᾽ Κὶ 2 ὦ 426 y 249. septies quar-
tum pedem efficit, semel s 189 secundum. in
thesi tertia est ἐ 92. Formae ab augmento in-
cipientes in posteriore tertii pedis thesi semper
collocantur. — Derivantur ΠΠηδείδης μήστωρ
ηήστωρ. componuntur δια- et ἐπι-μήδομαι.
Μηϑώνην B'716. Methone, Philoctetae urbs,
in peninsula Magnesia haud procul a portu Kala-
nera sita cf. Strabo IX p. 436, Bursian Geogr.
I p. 102, Buchholz Real. Ia p. 107. Forma est
epica pro ἢ͵εϑωώνη v. schol BL ἐξέτεινε τὸ &
ttc y. Μιεϑῶναι δὲ τρεῖς ἡ £v Μαχεδονίᾳ, ἡ
ὑπὸ Φιλοχτήτου καὶ ἡ περὶ Τροιζῆνα cf. Éust.
828 35, 1675 54, Steph. Byz.
μηκάδες (ut μηχάομαι, ipsum quoque in si-
militudinem vocis caprarum, de quibus tantum
dicitur, formatum cf. schol. A ad 41 383 2zi9e-
τιχῶς αἱ αἶγες ἀπὸ τοῦ ἰδιώματος τῆς φωνῆς.
μήκη γὰρ καλεῖται ἡ τῆς αἰγὸς φωνή. cf. schol.
D ad ΨΒΙ, QV ad ε124, Et. Gud. 391 9, Apoll.
Soph., Eust. 850 58. sed Hesych. ἢ αἵ μηχώ-
μεναι αἶγες, ἢ κραυγάστριαι: ἔνιοι δὲ τὰς
χερατώδεις" μῆχα γὰρ τὰ κέρατα. ᾿Απίων δὲ
τοκάδας. cf. etiam Heinr. Schmidt Synon. III
p.348.) mutientes. μηχάδες -ας. .1 383 Ψ 8].
ι124 244 341. — Semper quintum versus pedem
efficit, Derivatur μηκάομαι.
“ηκάομαε (de etymo v. Curtius Grdz.* p. 579.
proprie de capris, naturalem illarum vocem sono
exprimens, verbum fictum videtur Eust. 1619 46
τὸ δὲ μηχᾶσϑαι ὅτι αἰγῶν μιμεῖται φωνήν,
ὅϑεν χαὶ μηχάδες αἶγες δῆλον cf. schol BQL
ad x 163. sed ita ap. Hom. nusquam usurpatum
reperitur, dicitur autem aut de clamore vel ani-
malium vel hominum mortifero vulnere ictorum
aut de flebili ovium voce. cf. Schmidt Synon. III
p. 348, 328, Doed. Gl. No. 2461.) μαχών, μεμηκώς
μεμακυϊαιρατί. perf. notione praesenti instructum,
ἐμέμηκον cf. Curt. Verb. I p. 891 II p. 184, Classen
Beob. p. 98, Stender zur Gesch. des gr. Perf. I p.13.
1) balo valent perf. plusq. formae 71435 óu&c..
ἀζηχὲς μεμακυῖαι, ἀχούουσαι one ἀρνῶν, 439
(μῆλα) ϑήλειαι ἐμέμηχον ἀνήμελκτοι. 2) anxie
clamo part. aor. μακὼν a) de lepore a canibus
excitati et agitati /«/ 362. b) de equo, cervo, apro,
homine mortifero vulnere ictis 11 469 x 163 τ 454
0 98 (Tooc) xàó δ᾽ ἔπεσ᾽ ἐν κονίῃσι uaxov. —
Collocantur μαχὼν ante hephthemimeren, μεμα-
κυῖαι £u£unxor ante caesuram quae χατὰ τρίτον
τροχαῖον vocatur, μεμηκὼς in fine versus.
4j &tt (subesse formam μη χὲ ad similitudinem
vocis o?x2 formatam censent Lobeck path. el. II
p. 219, Roscher in Curt. Stud. III p. 144, cui inesse
particulam τε, lat. que skr. ma-kim collato, Christ
Part. τε bei Hom. in Sitzungsber. der Koen. bayr.
Ac. d. Wiss. phil. hist. Cl. 1880 p. 72 adn. 1 docet.
Buttmann A. Spr. $ 26 adn. 8, Hand ad Turs.
IV p. 92 ex μὴ οὐχέτε contractum esse volunt,
quae opinio reprobatur ab Ellendt lex. Soph.
II p.119.) ne amplius. μηχέτι et μηκέτ᾽ formae
leguhtur. Iungitur I) cum imperativo 7/492
μηκέτι vov . . ἀμείβεσϑον ἐπέεσσι v. ]. ἀμείψα-
σϑαι et ἀμείβεσϑ'᾽ cf. $2 560 τ 584. μηκέτι νῦν
-ἀλλὰ x 457 489 548, μηκέτι -ἀλλὰ Y 354 376
ὃ 543, ἀλλ᾽ ἄγε μηκέτι Σ 295 Y 944 v 814,
μηκέτι -μηδὲ Η 279 Ψ 735 x 263. ΠῚ c. infini-
tivo pro imperat. x 297. III) c. coniunct,
adhort. μηχέτι ταῦτα λεγώμεϑα IN 292 y 240,
ἀλλ᾽ ἄγε μηχέτι ταῦτα λεγώμεϑα v 996, μηκέτι
vir δη9᾽ αὖϑι λεγώμεϑα, μηδ᾽ ἔτι δηρὸν ἀμ-
βαλλώμεϑα B 485 cf. Baeumlein Part. p. 285.
ἸΠηκιστεύς — μῆλον
IV) c. optativo, quo quis, ne quid fiat, prohibet
B 259 μηκέτ᾽ ἔπειτ᾽ Ὀδυσῆι χάρη ὥὦμοισιν ἐπείη
Ι μηδ᾽ ἔτι Τηλεμέχοιο πατὴρ χεχλημένος εἴη
οἵ. Lange Part. εἰ I p. 153 s, de interpunctione
v. Nic. schol. A ad E 215. Y) In enuntiatis
secundariis o 203 αὐτίχα viv, ἵνα μηκέτ᾽
dévoou£vy . φϑινύϑω, o 320 δμῶες δ᾽ sr
ἂν μηκέτ᾽ ἐπικρατέωσιν ἄνακτες, οὐκέτ᾽ ἔπειτ᾽
ἐθέλουσιν ἐναίσιμα ἐργ "ἄάζεσϑαι. — Ut in voce
μηδέ, ita hic librarii particulam i in complures diri-
mere propensi, hic illie uz z£ τι vel μὴ χέτι scrip-
serunt. — Collocatur plerumque in initio versus;
secundum pedem antecedente vocativo vel voculis
ἀλλ᾽ ἄγε septies et z 297 post ἔνϑα σὺ efficit,
tertium, ubi in en. secund. legitur o 320 σ 203.
Myuziotevs (a μῆκος ducit Vaniceck E. W.
p.681. deaccusativo ΠΠ]|ηκιστῆ Herod. schol. A ad
0 339 ἀπεκόπη ἡ ῆηκιστῆα αἰτιαχὴ ἢ Δωριχῶς
χέχλιται, ὅπερ μοι δοχεῖ καὶ ἄμεινον, ib. BL
περισπαστέον, εἴτε χατὰ ἀποχοπὴν τοῦ α ὡς
Τυδῆα, Τυδῆ, εἴτε Aou ἐστιν ἡ κρᾶσις,
Μηκιστέα ῆΠηκιστῆ, ὃ καὶ ἄμεινον, v. schol. V
ad 4 384, Eust. 487 11, 1018 64, Lobeck path.
el. 1I p. 88 s. 273, Spitzner ad ὁ 339, Thiersch Gr.
Gr. $194 46d, Matthiae Gr. Gr. $83 adn. 3, Ahrens
de dial. Dor. p. 237 adn. 7; quibus formam Dori-
cam esse iudicantibus recte obloquitur Hinrichs
de εἷος. Hom. vest. Aeol. p. 87 s. cum collato 1.
Herod. VII 220 Ionicam esse dicit. atque contrac-
tam esse plerique existimant cf. La Roche Unt.
p. 147, Krueger Dial. $ 184 7, etsi I1 574 in simili
iorma Πηλῆ 7j omnes libri apostrophen teneri iubent.
sed Nauck Mél. Gr. Rom. III p. 222 lectione mu-
tata Mazwotza. genetivus in nonnullis minoris
auctoritatis libris legitur Mzz«oz£cc, in plerisque
ΜΜηκιστέος, quos La Roche secutus est. contra
Bekker in ed. alt, Nauck, Ameis in app. ad ἃ
478, Thiersch ὃ 194 46 b Π]ηκιστῆος scribunt cf.
Rumpf in N. Jahrb. 1860 vol 81 p.585s.) 1)
Talai filius, Euryali pater, Argivorum princeps,
qui Thebas cum venisset, omnes Cadmeones su-
peravit cf. Ariston. schol. A ad 7/679; idem in
certamine singulari pugillari ab Epeo proster-
nitur. B 566 Myxiot£og υἱὸς Ταλαϊονίδαο &va-
zroc. ἢϊηκιστέος libri plerique, -éoc CHLS cf.
La Roche. 2/678 Mzzictéoc ACH Townl. Vrat. b,
-éoc DGH Syr. schol. BHQ ad 7 275. cf. La Roche
in adn. critica: ,,M72:677,0c ?** coll. locis 4 489 II
21 c. schol. Vad T'216 1478. — 2) Echii filius,
cum Alastore Teucrum et Asium vulneratos e
pugnantibus aufert, a Polydamante necatur.
“Μηκιστεὺς Ἐχίοιο πάις Θ 333 Ν 422. posterior
yersus in cod. Ven. A margine legitur, expungitur
autem, ut qui ex priore loco translatus sit, a Naber
quaest. Hom. p. 176 s, Franke N. Jahrb. vol. 73
p. 758, Hentze in Am. append. ad l.1., 0 539 M-
zugta v. l. ῆηκιστῆν. — cf. Friedl. Homonymie
p. 822 s. et adn. 427. Derivatur Π͵]ηκιστιάδης.
Μιηκιστιάδης Z 28 i. e. Euryalus. de form.
patron. v. Leo Meyer vergl. Gr. II 557, qui ex
ηκιστηιάδης ortum esse iudicat.
μηήκιστος (à μῆχος ducit Schoenberg gr.
Compos. p. 21. Et. M. 584 1 παρὰ τὸ μαχρύς
μαχρίων καὶ μακίων χαὶ τροπῇ unzlov: ὅϑεν
τὸ μήκιστος.) procerissimus. μήκιστον -ovc. de
hominibus solum dicitur H 155 4 809. μηήκεστα
adverb. ,tandem* .denique*. & 299 465 τί νύ μοι
μήκιστα γένηται cf. schol. B ad 4/4 204 Bekk.
quod ap. Dind. non legitur, et schol. HPQ ad ε 299
τινὲς δὲ διὰ τοῦ Z4 μήχιστα, PQ ib. τένα μοι
τούτων δύναται γενέσϑαι μείζονα χαχά οἴ. BT
1093
ad £465 cf. Am., Duentzer, Koch, Faesi-Kayser.
Verg. Π 70 ..quid jam misero mihi denique
restat*, — Adiectivum collocatum reperitur in
arsi secunda, adverbium in thesi quarta.
μῆχος (eiusdem stirpis atque μαχρὸς esse
iudicant Curtius Grdz.* p. 161, Leo Meyer vergl.
Gr. I p. 386, Vaniceck E. W. p. 681. aliter Goebel
lex. II p. 2 290.) longitudo. proceritas. de rebus :
324, de hominibus 4 312 v 71. semper casus accu-
sativus, qui duobus prioribus locus est restricti-
onis, legitur. — Collocatur in thesi secunda vel
tertia. (μήκιστος εὐμήκης περιμήχης περιμή-
χετος οὐρανομήξης ἢἹ]ηκιστεὺς Π]ῆηκιστιάδης.)
μήκων (ahd. mágo cf. Curt Grdz.* p. 161, Joh.
Schmidt Voc. II p. 164, Vaniceck E. W. p. 681 qui
a voce μῆχος ducentes a longo caule appellatum
esse putant. sed Fick vergl Wort. 15 p. 707 ad
mak μάσσω refert.) paparer. 0 306 μήκων δ᾽ ὥς
ἑτέρωσε χάρη βάλεν, ἥ τ᾽ ἐνὶ κήπῳ, χαρπῷ
βριϑομένη νοτίῃσίὶ τε εἰαρινῇσιν ct. Nican. schol.
A, Hinrichs de el. Hom. vest. Aeol. p. 152. Esse
papaver somniferum docent Eust. 1635 9, Spren-
gel Gesch. der Bot. I p. 38, Buchholz Real. IL a
p. 125 s. cf. etiam Hehn Culturpflanzen p. 219. —
de accentu v. Arcad. p. 16 15, de genere Eust.
1541 34 et 1390 55. ct. etiam Friedlaender krit.
Benutzung der ἅπ. tig. Philol. 1851 p. 241.
4UjA£n. pirus malus. μηλέαε ἀγλαόχαρποι
7 Ha 4 589. cf. Plut. Symp. p. 683 C. μηλέας
ὦ 340. arbores colebantur in hortis Alcinoi et
Laertae, et Tantali ante oculos apud inferos
stabant. cf. Eust. 1963 29, Eichholz flora Hom.
p. 25, Buchholz Real. IL a p. 118, I b p. 279 8.,
Guenther Ackerbau bei Homer p. 23.
Ιηλό-βοσιες (de origine v. Stolz zus. Nom.
p. 21.) Oceani filia, Nereidum una. h. Cer. 420. ita
Ruhnken restituit ex Paus. IV 30 4, cf. Hesiod.
theog. 354. in cod. M legitur 4720g0cr.
520 ο-βοτήρ (de origine Stolz zus. Nom. p. 21,
Berch Compos. der Nom. p.17, Weissenborn de
adi. comp. Hom. p. 25, Leo Meyer, vergl. Gr. I
p.344. Hesych. μηλοβοτῆρες" ποιμένες oi τὰ
μῆλα νέμοντες, cí. Suid. Phot.) proprie ovium
pastor, sed etiam ita intellegitur, ut sit pastor
simpliciter. z X 538 τάμν ovrt ἀμφὶ βοῶν ἀγέλας
zal πώεα καλὰ | ἀργεννέων. ὀίων, κτεῖνον δ' ἐπὲ
μηλοβοτῆρας, h. Merc.986 ἀγραύλους ἀκαχήσεις
μηλοβοτῆρας. -- Semper in fine versus collocatur.
4cij2.0v (Apoll. Soph. x«l ὃ καρπὸς τῆς μηλέας
zul πάντων δὲ τῶν δένδρων ὁ καρπὸς λέγετα:
μῆλα. cf. Ariston. schol. A ad 1542, Et. M. 584
8, Eust. 743 49, Hehn Culturpflanzen p. 159.
de origine Lobeck path. prol. p. 149, Leo Meyer
vgl. Gram. 1I p.156 206, Vaniceck ἐν. p. 724,
Goebel Lexil. II p. 235. ) málum. μῆλον-ῳτ-ων. 1542
αὐτοῖς ἄνϑεσι μήλων, 7 120 (γηράσκει μῆλον
ἐπὶ μήλῳ. — Semper in arsi legitur. — cf. Buch-
holz Real. II a p. 118, Guenther Ackerbau bei
Homer p. 22 24, Koch Baeume und Straeucher
des alten Griech. p. 177 8. (μηλέη. uijAow?)
μῆλον (incertae originis vox. maxime arridet
Grimm, Gesch. d. deutsch. Spr. p. 33 qui altnord.
smali i. e. pecus cognatum existimat, cui assen-
tiunt Joh. Schmidt Voc. II p. 309, Goebel Lexil. II
p.235. Veterum sententiae cognoscuntur ex Et.
M. 584, 11 μῆλα τὰ πρόβατα" ot μὲν. ἀπὸ τοῦ
μηξᾶσθϑαι, Uns ἀνόρμοστον" ἄλλοι δὲ ἀπὸ un-
λώδη καρπὸν εδεσϑαι. Ἄτταλος δὲ παρὰ τὸν
μαλλόν. ἐγὼ δέ φημι, μᾶλλον ἀπὸ τοῦ μῆλα
ὃ μαλλὸς εἴρηται. ἀπὸ γοῦν τοῦ μέλω χαὶ
μέλομαι γίνεται μῆλον χαὶ μῆλα. ἐπιμελείας
1094
γὰρ ἠξίωνται καὶ διὰ πολλῆς φροντίδος ἦσαν
τοῖς παλαιοῖς. ἢ παρὰ τὸ μηλόν, τὸ ἥσυχον
χαὶ ἥμερον καὶ χαῦνον" τοιοῦτον γὰρ τὸ πρό-
βατον. cf. Suid. Recentiorum Curtius Grdz.:
p. 579, Fick Kuhn Ztschr. XX p. 176 cognata inter
se μῆλον et μαλλός lat. vellus gr. οὖρος got.
vulla putant, Dued: Gl. Nr. 1071 ab ἀμαλὸς 1. 6.
tener, mollis, Hugo Weber etym. Unt. p. 82 a μα-
λὸς μαλλὸς albus ducunt, Vaniceck E. W. p. 896
ad rad. var ,tegere* refert, Brugmann i in Curt. Stud.
ed 131 ex μέλνον ortum putat. sed de hac forma
Ahrens Dial. Il p.153, I p. 184.) μῆλα sunt
αἰ απ oves et caprae ἐ 184 μῆλ᾽, ὀΐες τε
καὶ αἶγες cf. Καὶ 184, Ariston. in schol. A ad Ζ 43
Π 353 K 485 486 et in schol. V ad 4184, schol.
BL ad 4 476, Eust. 1063 43, 877 51, Lehrs
Arist.? p. 100. De solis capris usurpatur μῆλον
$105 cf. Eust. 1753 17, μῆλα o 946 cf. Ariston.
schol. Η ἡ à. 0. τὰ μῆλα νῦν μόνως τὰς αἶγας.
nune pullus . 809 ἔμβρυον appellatur, aetate
(921 ἕρσαι μέτασσαι πρόγονοι discernuntur.
— Formae leguntur μῆλον acc. μῆλα, μῆλ᾽ Ψ
147 « 92, μήλων μήλοισι. 1n [Π646 plerum-
que in comparationibus legitur. μῆλον «301
δ 105 Ameis, μῆλα 4 219 476 K 183 M 303
JN 492 expungitur a Friedlaender hom. Gleichn.
I[ p. 7 s, P 550 Ψ 147 Q 43 ó 86 692 ε 187
405 548 2532 490 35 45 4136 Q 170 246 q 18
v 356 h. Ap. Pyth. 358. μῆλα καὶ ἕλιχας Boic
Σ 524 cf. « 92 0 820 (45. μήλων M301 ζ
134 Π 353 ε 298 432 444 447 551 » 222 v 312,
πώεσι μήλων ὃ A13, Πύλῳ ἔνι μητέρι μήλων
o 3920 ct. B 696 "Trova, I 479 Φϑίην, A 222
Oo Didym. schol. A Ζην ódoroc μητέρι ϑηρῶν,
hymn. XIX 30 Ἡρχαδίην. μήλοισι ὃ 640 z 525
h. Merc, [570]. Epitheta. leguntur, ante subst.
posita ἄργυφα x 85, ἄρσενα L 438, ique μ
263 et in formulis vel Bóac (βόες) καὶ ἴφια μῆλα
E 556 Θ 505 545 I 400 2 108 μ 128 322 c 277
v 51 ψ 304 vel ἔφια μῆλα χαὶ εἰλίποδας ἕλιχας
βοῦς 1406 P 166 vel βοῖς τε zo ἔφια μ. h. Ven
169, ἔμπεδα c 113 Did. schol. H πάντα, ov μῆλα.
Ῥιᾶνος ἄσπετα, cf. Schmidt Didym. p. 210. χαλ-
λίτριχα ει 266 469, XÀVtÉ 4 368, πίονα M 319 1
217 237 312 315 337, ψαφαρότριχα μῆλ᾽ hymn.
XIX 82, ἄσπετα ep. XVI, 4. postponuntur ταναύ-
zoó« h. Ap. Pyth. 126, '1464 μῆλα, ταναύποδα,
πίονα δημῷ, ὦ 66 μάλα πίονα καὶ ἕλιχας βοῦς,
h. Ap. Pyth. 234 βαϑύτριχα. ÁK 485 μηλοισιν
ἀσημάντοισι. Varia lectio: ἢ. Merc. 287 pro
χρειῶν legitur in cod. M. μήλων. — QOollocatur
plerumque in arsi ac saepius in prima, tertia,
quinta, sexta, semel h. Ap. Pyth. 126 in secunda;
in thesi legitur secunda A 485 1] 858 4 640 z
525 h. Ap. Pyth. 353 Merc. 570, iu tertia « 432
444. cf. Guenther Viehzucht bei Homer p. 21 5.
Koerner d. hom. Tierwelt p. 41 s. (εἔμηλος Ei-
μηλὸς πολύμηλος I0 ὕμηλος Πολυμήλη Π]ηλό-
βοσις μηλοβοτήρ μηλοσχύπος. Φυλομηλείδης Ὁ)
«ηλο-σκόπος. Oves speculans. (Stolz zus. ges.
Nom. p. 40.) hymn. XIX, 11 ἀχροτάτην χορυφὴν
μηλοσχόπον εἰςαναβαίνων. Notio voris cum sit
activa, paroxytonon est, sed Baum., Franke cum pro-
paroxyton exhibeant, passivam existimare videntur.
μῆλοψ (alii μήλωψ. 8d vocem μαλὸς μαλλὸς
i e.albus, splendidus referunt Brugmann de product.
suppl. in Curt. Stud. 1V p. 198, Curtius Grdz.*
p. 579, Vaniceck E. W. p. 714, Leo Meyer vgl. Gr.
lI p. 415. alii compositum esse ex μῆλον et ow
iudicantes interpretantur màli faciem i. e. colorem
habens v. schol. V ad y; 104 μκήλοπα καρπόν" τοὺς
μηλοσχόττος — μήν
πυρρούς" μηλοειδὴς γάρ ἐστι τὴν χροιάν cf.
ib. schol. HPQTE, Apoll Soph. Eust. 1571 41,
Hesych. 1194, qui iidem refutant aliam deriya-
tionem, quae legitur in schol. V ad 1. 1. οἱ δὲ ὅτι
τὸ ἔριον ἐπὶ τοῦ μηροῦ ἔτρεφον" AR γὰρ τὸ
ἄχρον τοῦ μηροῦ et Eust. 1511 35 0 ἔστιν ἐκ
προβάτων τὸ ἔριον. - ψυχρὸν δὲ χαὶ τὸ χαρ-
πὸν προβάτου εἰπεῖν τὸ ἔριον εἴ. Weissenborn
de adi. comp. p 44, Berch Comp. d. Nom. p. 16.)
flavus. z 104. μήλοπα καρπόν. οἵ. Friedlaender die
Gaerten des Alkinous Philol. 1851 p. 681. totum -
locum posteriore aetate insertum esse censet
Bergk Gr. Litt. I 672 adn. 48. — cf. Guenther
Ackerbau bei Hom. p. 16, Buchh. Real. II a p. 118.
μήν (cf. Mutzbauer Part. μέν I p. 95., baeum-
lein Part. p. 155 s, Hartung Part. II. p. 373 s.,
Kuehner Ausf. Gr.* II p. 688 s. — eiusdem stirpis
atque μὰν μὲν. Eust. 691, 40 τὸ δὲ μὰν τριχῶς
ἀλλοιοῦται, ὡς zal ἑτέρωϑι δηλοῦται κατὰ
qu σιν tob ἢ στοιχείου. λέγεται γὰρ καὶ μὴν
χοινότερον καὶ μὰν Δωρικῶς καὶ μὲν Ιωνιχῶς
cf. Buttmann A. Spr. p. 295, Hartung Part. Il
p. 490, Naegelsbach "e zur. Il. ed. I exc. I
p. 188 8. Kuehner 1. 1. II? p. 688, Hinrichs de eloc.
Hom vest. Aeol. p. 75, à vocula μὰ ducendum
esse videtur cf. Pott E. F.* 11 p. 323, Ahrens
Kuhn Ztschr. VIII p. 558, Mutzbauer 1. l. p. 9 adn.
33 et in h.lex. s. v. u£v.). profecto. Iunguntur ἡ zv
H 393 (Am.-He. v. Ἰ. ἢ μὲν cf. La Roche Didym.
p. 18 οὕτως 7j μὴν Didymus et Herod. in schol. A.)
et B 291 (ita Herod. schol. Α ad H 593 Am.-He.),
et / 57 (Am.He. ἡ μὴν libri et Nican. in schol. A.
sed Did. ib. διὰ vov ε at Apiotáogov ἡ μὲν
χαὶ νέος. sed propter B 291 H 393 μὴν scriben-
dum videtur.) h. Ap. Del. 87 v. l. μὲν, καὶ μὴν
T 45 omnes libri et schol. Vict. ad Ὁ 15. Ψ 410
zt 440 xai μὴν. τετελεσμένον ἔσται v. Ἰ. καί μεν,
Bekker? τὸ δὲ z«i coll. 4 212 Ψ 612 ex con-
lectura scribit, Nauck in adn. crit. dubius est.
4582 593. ov ᾿μὴν Q 52 h. Ap. Pyth. 37. cum
imperativo iungitur A 302 si δ᾽ ἄγε μὴν πεί-
Qoa. Varia lectio xoi μὴν A212 ?P672 pro τὸ δὲ
καὶ οἵ. schol. A, et Z27 in Mosc. 1 pro χαὲ μέν.
— Bekker in ed. alt. pro μάν, etsi et libris et
grammaticorum auctoritate optime defenditur, -
(Mutzbauer 1. 1. p. 12 adn. 34) quod vicies quat- |
tuor legitur, semper ex coniectura μὴν quod
octies occurrit, scripsit cf. id. hom. Bl. I p. 62-
nec non μὲν particulam, ubi affrmantis est, in
μὴν mutat, assentiente F. riedlaendero in N. Jahrb,
f. Phil. vol. 79 Ρ. 821 5. et aliqua ex parte Nabero -
Mnemos. 1855 IV p.195s. Quam sententiam vehe-
menter improbandam esse docent W. C. Kayser
Philol. XVIII p. 672 s, Mutzbauer 1. l. p. s,
Cobet misc. crit, p. 365 s ., Baeumlein 1.1. p. 153 s.
v. etiam in h. lex. s. v. ᾿μέν. contra Kayser 1. ἰ.
p.674 pro μὴν omnibus locis μὰν scribere pro-
peusus est. — Collocatur plerumque in primu
thesi, semel in secunda vel thesi $2 52 vel arsi |
4A 302, ter in quarta arsi H 398 Ψ 410 π 440.
ἀν (de etymo cf. Curtius Grdz * p. 334, Leo
Meyer vgl. Gr. I p. 399, G. Meyer in Curt. Stud,
V p.83. — Et. Gud. 391 32 παρὰ τὸ μήνη, ὃ
σημαίνει τὴν σελήνην. aliter Et. M. 586 4l,
Or. p. 103 24.) mensis. pro nominativo occurrit
forma ionica μείς, exstant cas. obl. μηνός μηνί,
μῆνα μῆνες μηνῶν μῆνας. τ 307 & 162 τοῦ
μὲν φϑίνοντος μηνός, τοῦ δ᾽ ἱσταμένοιο, τ 188.
x Sd o [143] μηνῶν φϑινόντων͵ cf. Classen |
Beob. p. 188. ὦ 118 μηνὶ δ᾽ ἐν οὔλῳ. accus.
sing. et buta. c. adi. coniunctum semper ad tem- -
j
Li
μύνη — μηνίω
poris spatium significandum valet B 209 ξ 944
x14 4325 E387 0 408 οἵ. La Roche Stud. p. 12.
λ 294 5 298 μῆνές τε καὶ ἡμέραι ἐξετελεῦ vro.
— Oollocatur in arsi prima, tertia, sexta, in thesi
secunda vel tertia. (διχόμηνος.)
qui (ad rad. ma i. e. metiri referunt Curtius
Grdz.5 p. 333, Leo Meyer vgl. Gr.I p. 399, Vaniceck
E. W. p. 651. — sed mire E. M. 586 42, Et. Or.
102 6 ἀντὶ τοῦ μὴ μέν ety ἔν τῷ αὐτῷ, ἀλλὰ ποτὲ
μὲν μειοῦσϑαι, ποτὲ δὲ cogo.) 1) luna
T^ 455 λευχὸν σῆμ᾽ ἐτέτυχτο περίτροχον ἠύτε
μήνη, T 814 σέλας γένετ᾽ ἠύτε μήνης expungitur
a Lachmann Betr. p. 84, G. Hermann de iterat.
op. VIII p. 16, Hoffmann quaest. Hom. II p. 241.
Semper intellegitur a poeta luna plena et lucida
cf. Patzschke hom. Naturansch. p.7. 2)2Luna dea
hymn. XXXII, 1 ήνην εὐειδῆ τανυσίπτερον.
tovc uoc (Apoll. Soph. μῆνις. «Ἀρίσταρχος
δὲ χότος πολυχρόνιος, ἀπὸ τοῦ (ἐπιμένειν
ἤγουν) ἐγκεῖσϑαι (cf. Lehrs Arist.? p. 184) λέγετα:
za ἀρσενικῶς μη νιϑμὸς καὶ οὐδετέρως μήνιμα.
cf. Hesych. κότος ἐπίμονος. ducitur a μηνίω Butt-
mann A. Spr. II p.315, LeoMeyer vgl. Gr. II p.351,
Babad de gr. rad. man p.32. de significatione v.
etiam schol. D ad 1162 μηνεϑμόν" μῆνιν ὀργήν.
παρασχηματισμὸς ὁ τόπος, schol. A ib. ὅτι πα-
ρθαλλήλως τέταχε (μηνιϑμὸν) τῷ χόλῳ, Lobeck
path. prol. p. 5, Heinr. Schmidt Syn. ΠῚ 565, qui
inprimis de ira manenti, iusta causa excitata,
vocem dieci docet. sed etiam cum χόλος promiscue
dicitur cf. schol. ad Π 62, Lehrs Arist.? Ρ. 133.) ira.
Π 62 μηνιϑμὸν χαταπαυσέμεν, 282 ἀποῤῥῖψαι,
202 πάνϑ᾽ ὑπὸ μηνιϑμόν, Ariston. schol. Α ze
ὅτι πάνϑ᾽ ὑπὸ μηνιϑμὸν ἤτοι μετὰ πάσης μή-
νιδὸος καὶ χόλου ἢ ἢ κατὰ πάντα τὸν τῆς μή-
νιδος χρόνον cf. schol. interl. A ad 1. 1. ita
Ameis-Hentze, Duentzer, Koch, La Roche, Faesi-
Kayser ad l. 1. "Krueger Dial. $68 453, Kuehner A.
Gr. ed. alt. II p. 454, Giseke Entst. der Il. p. 151,
La Roche Praep. ὑπὸ in Ztsch. f. Oest. G. 1861 XII
p. 344. — Collocatur in arsi prima vel secunda.
uxovtue (ἃ μηνίω ducitur cf. Leo Meyer vgl.
Gr. 11 p. 265, Babad de gr. rad. man p.32, Vaniceck
E.W. p. 633. De significatione v. Apoll. Soph.
μῆνις. e Aoíataoyoc δὲ κότος πολυχρόνιος, ἀπὸ
τοῦ (ἐπιμένειν ἤγουν ,) ἐγχεῖσϑαι (cf. Lehrs Arist.* E
p.134) λέγεται xal ἀρσενικῶς μηνιϑμὸς zal οὐδε-
τέρως μήνιμα et Heinr. Schmidt Syn. III p. 565.
de : longo cf. Doederl, Gl. Nr. 134.) causa irae vel
is qui odio est. .Y 358 μή τοί τι ϑεῶν μήνιμα
γένωμαι Schol. A interl. μή πὼς τῆς ἐκ ϑεῶν
βλάβης αἴτιος καταστῶ. cf. λ 18, ad quem locum
schol. B ἥτοι μὴ ὀργισϑῶσί σε ot ϑεοὶ δι ἐμὲ
ἄταφον ἐαϑέντα. — Collocatur in thesi quarta.
μῆνες (de origine et accentu v. schol. AadA1
παρὰ τὸ μένω μῆνις ὡς ἕνος ἤνις. οἱ δὲ περὲ
Τλαύκωνα τὸν Ταρσέα ἠξίουν ὀξύνειν τὸ ὄνο-
μα" οὐκ ὀρϑῶς. cf. Et. Gud. 841 7, 392 8, E.
M. 579 35. eodem redeunt recentiores Curtius
Grdz.* p. 312, Leo Meyer vgl. Gr. I p.408 II p.179,
Vaniéeck E. W. p. 663, Babad de Graeca rad.
man p. 32, qui ad rad. man referunt, aliter Apoll
Soph. ὁ μὲν Ἀπίων μάνης (Ll μανία). οἱ γὰρ
ὀργιζόμενοί πως μαίνονται (ita Doederlein Gl.
Nr. 194.) ᾿Αρίσταρχος δὲ χότος πολυχρόνιος,
ἀπὸ τοῖ (ἐπιμένειν ἤτοι ἐγχεῖσϑαι, ita Lehrs
Ar. p. 134 restituit. De significatione v. Lehrs
Ar.* p. 133 s. qui vocem, etsi proprie iram me-
morem vel inveteratam significet cf. Aristarchum
ap. Ap. Soph. l. L, Eust. p. 8 14 ὅτι μῆνις κατὰ
τοὺς παλαιοὺς E ἐπιμένουσα ὀργή, Heinr.
1095
Schmidt Synon. ΠῚ p. 565 s., tamen allatis ve-
terum testimoniis ita usurpari docet, ut cum
χόλος promiscue dicatur cf. Ariston. schol. A
ad 4.518 ἡ ὁ. ὅ, ἀντιφράζει τὸν χόλον τῇ
μήνιδι ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ προςώπου, item ad 1260
T 67 II 30 O 122, schol. V ad «ὁ 395. cf. etiam
Eust. 8 27, Porphyr. in schol. B ad .4 66 et E
ad 8 315, 'Roemer die Werke der Aristarcheer
p. 902 Friedlaender Ariston. p. 242. Contra
Jordan novellen N. Jahrb. 1881 vol. 123 p. 81.
de accentu docet Arcad. p. 32 13, 196 5 prope-
rispomenon esse vocem, item schol. A ad A 1
qui Glauconem acuentem vituperat.) ,ira memor,
inveterata*, quae notio plerisque locis manere vi-
detur. μῆνις -ιος -w. de formatione y. Eust.
8 38 ὅτι τὸ μῆνιν "Avvixóv. ἐστι χαὶ Tovixóv:
μήνιδα δὲ τὸ κοινὸν οὐχ οἶμαι... ib. 8 42
κανὼν δὲ τοῦ βραχυκαταληκχτεῖν τὴν μῆνιν
κατὰ Ἡρωδιανὸν τοιοῦτος. τὰ εἰς ν λήγοντα
ἐν τῇ αἰτιατιχῇ πάντα βραχέα ἐστίν. οὕτω
γοῦν χαὶ μῆνιν. Dicitur 1) de ira deorum
additis genetivis ϑεῶν, ϑεοῦ, 4t0c, Ζηνός, ᾿Απόλ-
λωνος, γλαυχώπιδος. 'A T5 E 344 44 I 711 Φ 598
B 66 «146 $283 h. Ven. 290. epitheta adduntur
E178 χαλεπὴ δὲ ϑεοῦ ἔπι μῆνις, ad quem locum
Herod. schol. A ἐπιμῆνις" ᾿Αρίσταρχος παρολ-
xijg οἴεται τῆς ἐπὶ ὁμοίως τῷ ἐπισμυγερῶς καὶ
βοῶν ἐπιβούκολος ἀνήρ. ὅταν δὲ παρέλχῃ ἡ
πρόϑεσις, οὐ ποιεῖται ἐξαλλαγὴν τόνου. εἰσὶ
δὲ ol ἀνεγνώχασιν ὁμοίως τῷ » ἐπεὶ οὐ τοι
ἔπι δέος". iva τὸ ἔπεστι “σημαίνεται. ἄλλοι δὲ
ἐπίμηνις ἕν μέρος ποιοῦντες. ἄμεινον δὲ τῷ
Ἀριστάρχῳ συγκατατίϑεσϑαι. legitur ἔπι μῆνις
ap. Eust. 535 45, in libris HM et in edd., ἐπὲ μῆνες
AL Lips., ἐπιμῆνες CD Eust. 546 16 GNO cf. La
Roche Unters. p.264 266. N 624 Z νὸς.. χαλεπὴν
ἐδείσατε μῆνιν, y 1850 μήνιος 4 ὑλοῆς γλαυ-
κώπιδος. Iungitur cum aliis subst. synon. 0122
πὰρ Διὸς ἀϑανάτοισι χόλος καὶ μῆνις ἐτύχϑη.
2) de ira Achillis genetivo non addito 1 517
T 35 75. epitheton et genetivus additur 4 1
μῆνιν... ᾿ἄχιληῆος, οὐλομένην. — varia lectio
v. Schol. A ad T 77 μῆνιν ἀναστενάχων (pro ἐν
μέσσοισιν ἀναστάς) ἐν τῇ ῆασσαλιωτιχῇ καὶ
τῇ Xie. οἵτως ὁ Δίδυμος. --- Collocatur ple-
rumque in prima vel ultima arsi, bis in quinta,
semel in tertia. (μηνέω, μήνιμα, μηνιϑμός.)
“ηνέω (ἃ μῆνες ducitur οἵ, Curt. Verb. I p. 296
357, Grdz.* p.312, Babad de gr.rad. man p.32, Leo
Meyer vgl. Gram. II p. 35, Doederl. Gl. Nr. 314. de
significatione s. v. μῆνες et Heinr. Schmidt Syn.
ΠῚ p. 655 s. qui proprie et plerumque verbum
de ira iusta et permanenti usurpari docet. non
recte Eust. 95 8 Ad 4 947 ὅτι £v τῷ »Ατρείδης
o ἑτέρωϑεν € ἐμήνιεν" παραχρησάμενος εἶπε τὸ
μηνίειν ὃ ποιητής. οὔπω γὰρ μηνίει ὁ βασιλεύς,
ἀλλὰ χολοῦται. idem 8 81 ἐμήνεεν ἀντὲ τοῦ ἐχο-
λοῦτο. Vocalis ὁ in praes. et impf. etsi natura
longa est, uno loco B 769 excepto, semper cor-
ripitur cf. G. Hermann opusc. lII p. 295, Brug-
mann de product. supplet. in Curt. Stud. IV p. 182.)
suscenseo. μηνίει, imperat. μήν, ἐμήνιε μήνιε(ν)
μήν μηνίσας (μηνίετο ex coniectura). de augm.
omisso v. Molhem de augm. ap. Hom. et Herod.
usu p. 15. Semel de diis dicitur E 177 εἰ μή
τις ϑεός ἐστι χοτεσσάμενος Τρώεσσιν | ἱρῶν
μηνίσας addito genetivo causae, cf. Klinghardt de
genit. usu Hom. Halis Sax. 1879 p. 45. quid inter
verba synonyma intercedat, docent Schmidt l.l. III
p. 565, Classen Beob. p. 127, Ameis-Hentze ad
].] Plerumque dicitur de Achille, singulis locis
1096 μήνυτρον
4247 de Agamemnone, o 14 de hospite. a) ab-
solute 4247 488 B 769 M 10 o 14. b) c. dativo
personae 44 423 € 257. Medium legitur ex con-
lectura Ignarrae et Matthiae h. Cer. 345 ὀργι-
σϑεῖσα ϑεῶν μαχάρων μηνίετο βουλῇ pro
cod. M lectione ἔργοις 9. μ. μητίσετο βουλῇ.
Collocatur in arsi prima, secunda, quarta, quinta,
in thesi secunda B 769, post caesuram, quae
κατὰ τρίτον τροχαῖον vocatur A 247. ᾿(ἄπο-
μηνίω ἐπιμηνίω.)
“ήνυτρον (ἃ μηνύω cf. Babad de gr. rad.
man p. 40, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 355.) indicii
praemium. "h. Merc. 264364 ἂν μήνυτρον ἀροίμην.
“ηνύω (ad rad. man cogitare refertur a Curtius
Grdz.* p. 312, Babad de gr. rad. man p.40, Leo
Meyer vgl. Gr.I p. 408, Vaniceck E.W. p. 663. 'aliter
Angermann in Curtius Stud. 1 a p. 23 adn. 2. —
E. M. 583 44 παρὰ τὸ &vvo, ὃ ,“σημαίνει τὸ διέρ-
χομαι πλεονασμῷ τοῦ μ μανύω ἢ παρὰ τὸ μνῶ
ἀνύω καὶ πλεονασμῷ τοῦ 5. de significatione v.
schol. Theocr. VI 31 μηνύειν ἐστὶ τὸ κλέπτοντά
τινα δεικνύειν ἢ, φεύγοντα ἢ τοιοῦτό τι ποιοῦντα.
μηνύειν xal τὸ σημαίνειν ἁπλῶς καὶ δηλοῦν,
et Heinr. Schmidt Syn. III p.414s. qui verbo
notionem aperiendi quod antea occultum fuit,
tribuit, quare et de oraculis vatumque responsis
et de indicio rerum legibus vetitarum dicatur.— v
vocalis ap. Hom. anceps, tamen ante longam vo-
calem semper producitur cf. Vaniceck E.W. p. 663.
contra Herwerden quaest. ep. p. 70 v vocalenr
apud epicos semper corripi dicit.) indico. solo
in hymn. Merc. de bovibus furto abactis. h. Merc.
254 μήνυέ μοι βοῦς, 818 μηνύξεεν ubi quod con-
tra epicorum usum v vocalis producatur, μη-
γυέμεν scribendum esse Herwerden l.l. p. 70
censet; 264 364 u5vvocur. Collocatur in
arsi prima, secunda, quinta. (μήνυτρον.)
Μῆήονες (schol. A ad I'401 ηονες ἐχα-
λοῦντο οἱ «Ἰυδοὶ τὸ παλαιόν cf. Arist. schol. A
ad 431 ὅτι Ὅμηρος οὐχ οἶδε τοὺς χαλουμένους
«Ἰυδούς, ἀλλὰ ηονας. Eust. 365 24 ήονες
δὲ λέγονται ἀπό τινος Μήονος ib. 365 88 ὁ
δὲ γεωγράφος φησὶν ὅτι τοὺς “υδοὺς ηονας
ὁ ποιητὴς λέγει cf. Lehrs Arist.? p. 232. de
flexione v. Et. M. 583 36. oxytonon fuisse no-
men contendit schol. Ven. A ad 4 394 οὕτως
αίων βαρυτόνως εἰς ἀποφυ γὴν τοῦ ἐϑνιχοῖ.
a nonnullis appellari ήονας sine : tradit Hera-
clides ap. Eust. 365 27, cf. Lobeck path. el. II
p.36.) Maeones, Mesthle et Antipho, Talaimenis
filis, ducibus Priamo auxilio protecti B 864,
castra ad Thymbren fluvium habebant A 430.
Officina purpuraria celeberrimi 4/141, cum Tro-
ianis commercium habent € 292; appellantur
Mijovtc ἱπποχορυσταὶ K 431. My ovac ὑπὸ
Ἱμώλῳ γεγαῶτας Β 8606. Μῴοσιν B 864.
Singularis legitur E43 Mzjovoc υἱὸν Βώρου.
— cf. Forbiger A. Geogr. lI p. 167 s., Buchholz
Real. Ia p.297, Hahn die geogr. Kenntnisse der
aeltern Epiker I p. 8, Ameis-Hentze ad B 864.
(Mzorvíc Maori.)
Maoriüj (Ariston. schol. V ad £X 291 x«i
4vói« οὕτω ἐχαλεῖτο cf. Lehrs Arist.? p. 232,
Et. M. 583 36, Hesych. 1239. Steph. Byz. Maa-
ovia- 7 Avóia ἀπὸ Matovoc ποταμοῦ τοῦ
περὶ τὴν ἀχαΐδα γῆν ῥέοντος. τὸ ἐϑνιχὸν
Matóvioc καὶ Μαιονία ϑηλυχόν, καὶ αίων
ὁμώνυμος τῷ οἰχιστῇ, ἀφ᾽ οὗ ἡ χώρα. talia
saepius de terris vel urbibus appellatis a ve-
teribus fingi notum est.) Maeonia. 1'401 4M;-
ονίης ἐρατεινῆς locus ἀϑετεῖται ab Ariston.
— μηρίον
schol. A ad v. 395. € 991 h. Ap. Pyth. [1]
Διῃονίην ἐρατεινήν. Maeonia, quae postea Ly-
dia appellatur, Mysis affinis, propter terrae fer- .
tilitatem et caeli clementiam ἐρατεινὴ appella-
tur. Est autem regnum Mesthlae et Antiphi,
Talaemenis filiorum, qui Troianis auxilio vene-
runt. Sub montis Tmoli radicibus E 865, qui
est inter Hermum et Kaystrum fluvios, urbs
Hyde condita est Y 385. A Tmolo et Hermo si
ad septentriones spectamus, ad Πυγαίην λίμνην,
octoginta stadiorum intervallo a Sardibus dis-
iunctam, postea Koloen appellatam, pervenimus
cf. Strabo XIII p.625. In Hermum qui δινήεις
vocatur, Hyllus /79vos:c, cui postea nomen Phry-
gius datum est, effunditur. Praeterea Kayster
fluvius et 'Aoroz λειμὼν B. 461 ab illo irrigatus,
mons Sipylus, ubi Niobe in lapidem mutata
conspicitur et Achelous 42 615 Maeoniae fue-
runt. In schol ad E 44 etiam Tarne, quas
Sardes esse dicunt, huc pertinere traditur. cf.
Strabo XIII p. 635, Hahn geogr. Kenntnisse d.
aeltern Epiker I p. 8, Forbiger A. Geogr. lI
p. 167 &, Buchholz Real. Ia p. 297 s.
Majoris. femina Maeonia, quas ui ex-
cellere purpurea, officina poéta tradit 4 141 ὡς
δ᾽ ὅτε τίς τ᾽ ἐλέφαντα γυνὴ φοίνιχι μιήνῃ |
Μρῃονὶς ἠὲ Κάειρα.
μήρενϑος ἡ (ex σμήρινϑος ortum cum μηρύω
cognatum esse iudicat Curt. Grdz.* p. 581, quod
verbum referunt ad zt9vc Brugmann gebrocliene
Redupl. in Curt. Stud. VII p. 345, Leo Meyer
vgl. Gram. I p. 197, qui subst. ex 89 zw Socfactum
esse putat. aliter Goebel lex. I p. 421 40, 1I
246 qui ex rad. auc oue ducit. Lobeck path.
el. I p. 113 ab εἴρω, unde in Et. M. 580 21 μέρ-
4:6 ducitur, derivat. E. Gud. 392 16 ἡ σπαρ-
τός, παρὰ τὸ “μείρεσϑαι καὶ χαταῤῥεῖν ἐν τῷ
χλῶσϑαι αὐτήν, E. M. 584 32, Or. 98 17 παρὰ
τὸ μύρεσϑαι͵ χαὶ χαταῤῥεῖν ἐν τῷ μύρεσϑαι
αὐτοὺς τουτέστι συνάγεσϑαι, Eust. 1333 38 ἐχ
τοῦ urolcro9aL δὲ ἡ λεπτὴ μήρινϑος τροπῇ,
id. 1333 34 ἰστέον δὲ ὅτι Ὅμηρος μὲν μήριν-
9ov οἶδε, Παυσανίας δὲ χαὶ μετὰ τοῦ σ σμη-
ρίνϑους τινάς. Schol. V ad Ψ 884 παρὰ τὸ
μὴ δύεσϑαι.) funiculus, quo in certamine sa-
gittariorum avis alligata fuit. μήρινϑος P 869,
-0to 857, -ov 866 867, λεπτῇ μηρίνϑῳ 854. —
Collocatur in arsi prima, secunda, tertia. — οὗ
etiam Friedlaender &z. s/g. Phil. 1851 p. 242.
uxotov (a μηρός. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 476, Spohn de extr. Od. parte p. 143, Lobeck
path. prol. 18, Woerner subst, Hom, appell.
p.28. de notione , Apoll. Soph. μηρία οὐχ ὡς
ἡμεῖς, ἀλλὰ τὰ ἐκ τῶν μηρῶν ἐξαιρούμενα
χαὶ ἱεροϑοτούμενα. cf. Hesych. 1951, Et. M.
585 22, Eran. Phil. p. 170, Voss Mythol. Briefe
ll p. 361 s. 371 s, Am. -He. in app. ad y 458,
Nitzsch An. zur Od. I p. 223. legitur plur. μηρία
et uzo«; hoc ab illo derivari vocali « eiecta-
Herod. in schol. AB ad 4 464 contendit, quem
refutat Buttmann A. Spr. I p. 216 metaplasmum
statuens. cf. etiam Lobeck l. l. p. 13.) ossa fe-
morum vel taurorum et boum vel caprarum et
haedorum vel ovium et arietis, quae adipe circum-
data o 241 y 456 diis omnibus vel singulis Iovi,
Apollini, Minervae, Mercurio, Neptuno, Nymphis
immolabantur. μηρέα φ 267, μηρέ᾽ Exe sim.
genetivo animalis vel adiecto '6 940 ὦ 34 o 241
4986 vel omisso (553 y 9 quo loco plurimi libri
μηρία xaiov, 456 μηρία τάμνον libri. epitheta
adduntur πολλά y 273, πίονα x 336, πίονα μηρί;
T
ἹΠηριύνης — μηρός
E ταύρων 5" αἰγῶν A 40 cf. 4773 Didym.
Ἀρίσταρχος μηρία «aie, O 373 ὃ 764, χεχαρι-
σμένα μηρί" ἔχαιεν ἀρνῶν nó? ἐρίφων t 397
v. l. μηρία καῖεν. — Collocatur in secunda vel
quinta arsi.
Μηριόνης (ἃ μηρὸς ducitur Goebel Lexil.
Ἢ 252, Et. M. 586 44 ὁ διὰ τῶν μηρῶν ὄνη-
σιν φέρων zal ἑαυτῷ ἐμποιῶν. ταχὺς γάρ.
x«l ΜΗόλος ὁ τούτου πατήρ. cf. Gud. 392 48
et Pott Kuhn Ztschr. IX p.37 qui ,mit μηρία
sich beliebt machend* explicat. Meriones, Moli
filius, Deucalionis nepos /€ 269s. JV 249, cum
Idomeneo, cui est carissimus socius JV 249 *P 860,
Cretensium agmen duxit B 651, aciem instruxit
4 253 s. Diligentia quod excellit, vigilibus ca-
strorum praeficitur 180 s. K 58 eosque qui ligna
ad rogum Patrocli exstruendum supportari iussi
sunt, in silvam deducit 1125s. Nec forti animo
€uiquam cedens Ν᾽ 275 s, cum Hector optimos
Argivorum certamine singulari provocasset, se
dimicaturum pollicitus est H 166 et Diomedi ho-
Stium castra exploraturo comitem se promisit
K 229; Ulixem autem ab illo socium electum
armis instruxit A 960 s. Semper fere cum Ido-
meneo propinquo in aciem procedit JN 326 s.,
quare ὀπάων Ἰδομενῆος saepius appellatur, unde
accidit, ut illi cum Aenea congressuro succurrat
Ν 479 et Coerano, auriga suo, necato, habenis
correptis currum ad naves flectat P 620 s. cf.
schol. A ad P 613, a quo dissentit Doederl. ad 1. l.
Idem ad 211 ἑταῖρον vulneratum Merionen esse
intellegendum opinatur; sed cum fieri nequeat,
ut idem paullo post sanatus in proelium redeat,
- poéta illius ἑταίρου nomen tacuisse putandus est
€f. Schoemann de reticentia p. 28. accedit, quod
Meriones nullo loco Idomenei ἑταῖρος appellatur.
Grashof autem in Fuhrwerk p. 16 pro Zevxa«-
λίδαο P 608 legendum esse Mroióvao censet,
Sed Duentzer ad P611 pro M70:0»«o coniecit 700-
μενῆος. cul assentit Franke ap. Faesi. Contra
dicunt Kammer Burs. Jahresbericht 1877 1 p. 89
et Eickholt Ztschr. f. Gymn.- W. 1868 p. 224,
qui Coeranum, aurigam Merionae, cum curru
secutum esse dominum et Idomeneum existimat.
Nauck locum spurium esse censet. cf. etiam Lach-
mann Betr. p. 8, Schuetz de Patrocleae comp.
p. 20, Baeumlein Ztschr. f. Alt. Wiss. 1850 VIII
p.166. A Menelao admonitus Patrocli necati cor-
pus a Troianorum impetu cum Aiantibus defen-
dit P669s et ex turba pugnantium aufert P 717 s.
Congreditur cum Aenea 1i 608 s, et cum Deiphobo
Ν 159, quem iterum ad proelium procedentem
vulnerat JV 528 s. Occidit Phereclum E 59,
Moryn et Hippotionem X 514, Acamentem li
342, sagitta Harpalionem vulnerat Ν 650 s.
Ragittarum arte excellens in certamine avem
efiuglientem cum perfodisset, praemium primum
aufert 4/860 s. nec non cursus equorum im-
peritus, quarto praemio potitus est Ῥ 651 614;
idem solus cum Agamemnone de hastis iaculan-
dis certare ausus, nullo certamine secundum
praemium recepit. Π͵]ηριύνης 4254 E 59 64
-K 195 929 960 Ν 159 306 531 567 650 X 514
11342 603 P 620 717 ΨῬ 351 356 614 870. 882,
M. ϑεράπων ἐὺς Ν 246 ita Aristarchus. Ζηνό:
ὅοτος χαὶ ᾿Αριστοφάνης δουρὶ χλυτὸς Did.,
alii ϑεραπωνεύς. cf. Duentzer Zenod. p. 115.
ϑεράπων ἐὺς Ἰδομενῆος Ψ 528 860 888 cf. V
113 124. M. πεπνυμέν oc N 254 266, δουρὶ κλυτὸς
11 619, 900 ἀτάλαντος Ἄρηι N 995 898 527,
ὀπάων Ἰδομενῆος M. ἀτάλαντος Ἐνυαλίῳ àv-
1097
δρεϊφόντῃ B 651 H 166 O 264 P 259, ὀπάων
Ἰδομενῆος Μηριόνης K 58. ἥρως M. Ν 575. M.
καὶ 1. Gyol ἀνδρῶν E 304. δή]ηριόναο P 610
Ψ 877, M. δαΐφρονος N 614. -ηηριόνῃ Κα 270
Il 608 P 668 1/896, M. ἥρωι Ψ 893. Myyotóvgy
188 O0 302 T 239, M. τε x«i ᾿Αντίλοχον μή-
στωρας ἀυτῆς N 93 479. Μηριόνη IH 617 627
P669, M. Mózov υἱὲ πόδας ταχὺ φίλταϑ᾽
ἑταίρων JN 249. Eust. 314 94. de accentu
Arcad. p. 26 1. — Collocatur plerumque in prima
vel secunda arsi, quater in tertia, in quinta bis.
“ηρός (incertae originis subst. Bezzenberger
Beitr. [p.540 ex μεμορὸς ortum cum kslav. mezdra
i e. membrum lat. membrem cognatum esse pu-
tat Num Benfey W.L. Ip. S1 a skr. ürüs recte
ducat, dubitat Curt. Grdz.! p. 583. Goebel lexil
II p. 252 ad rad. suam σμαρ quae sit vibrare,
tumere, refert. Veterum sententiae cognoscun-
tur ex Et. M. 584 26 μηρὸς παρὰ τὸ μέλας
. ἢ παρὰ τὸ μέρος ἢ παρὰ τὸ μείρω διὰ
τὸν μερισμὸν τοῦ σώματος, cf. ib. 580 33, E.
Or. 99 21, Eust. 1333 39. — Pluralis accusativi
duae finguntur formae μηρούς, qua voce fe-
mora ipsa aut hominum aut animalium, cum
resecari dicuntur de corpore eorum, significan-
tur et μῆρα, quod notione congruit cum μηρία,
sunt enim femorum ossa, quae adipe circum-
data diis cremantur, sed cave credas illa nihil
nisi ossa fuisse. Quid vero inter duas formas
intercedat facile intelleges, cum locos A 460 et
464, B 423 et 424, u 360 et 364 inter se com-
paraveris. cf. Et. 'M. 585 44 ὅτι τὸν μὲν. ἀρ-
σενιχὸν ὁ ποιητὴς τίϑησι χαὶ ἐπὶ τῶν ἁγια-
ζομένων ὡς τὸ »μηροὺς ἐξέταμον"“ A 460 χαὲ
"ἐπὶ τῶν ἀνϑρωπείων οἐάνϑην, αἵματι “μηροὶ“
4 146. TÓ δὲ οὐ ᾿δέτερον ἐπὶ vue ἁγιαζομέν ov ὡς
τὸ ,,αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ uio! ἐχάη" A 464 cf.
Herod. schol. A ad 4 464, Eran. Phil. p. 170,
G. Hermann ad Aeschyl. Prom. 498, Lobeck
path. prol. p. 13, C. F. Hermann gottesd. Alt.
p. 28, 21, Ameis-Hentze in ed. et in app. ad γ 456.
— Atque formam μῆρα ex μηρία ortam esse
putant veteres schol. B ad 4 464 ἀπὸ τοῦ μηρία
συνεχόπη καὶ ἐγένετο μῆρα cf. Herod. schol.
Α ib. Et. M. 722 46. iure hanc derivationem
vefutant Buttmann A. Spr. I p. 216 adn., Lobeck
path. elem. I p. 284 II 166. est autem ea for-
matio vocis 47002, quam metaplasmum vocamus.
Praeterea veteres μῆρα duas res significare
ideoque accentu μῆρα et μηρὰ inter se secernenda
esse opinantur cf. Herod. schol. A ad Α 464
τὰ εἰς ος λήγοντα, μεταπλασσόμενα εἰς οὐδέ-
τερον γένος τὸ εἰς ov λῆγον͵ τὸν αὐτὸν τόνον
φυλάσσει" ὃ ζυγὸς τὸ ζυγὸν τὰ ζυγὰ .. ὅϑεν
εἰ χαὶ “μηρὸς καὶ μηρὸν καὶ μηρά, εἰ δὲ μῆρα
καὶ μήρους. εἰ δὲ δοίημεν, ὅτι κυρίως τὰ
ἁγιαζόμενι « ϑεοῖς μῆρα χαλ εἴται τὸ περὶ] τοῦ
σημαινομένου χαὶ τοῦ περὶ τὸν τόνον ἁμαρ-
τήματος τὴν λέξιν ἀπολίει, contra quem recte
disputavit Lobeck path. prol. p. 13. schol. HQ
ad y 179 praecipiunt μῆρα ὡς μῆλα.) 1) κῆρα.
femorum ossa. v» 26 κῆρα δὲ χήαντες, y 119
ταύρων πόλλ᾽ ἐπὶ μῆρ᾽ ἔϑεμεν, A404 B 424 y
461 μ 364 αὐτὰρ ἐπεὶ xarà μῆρα χάη ita La
Roche cf. Textcr. p. 293 et Bekker in ed. altera.
μῆρ᾽ ἐκάη libri et Nauck. sed Herod. schol. A ad
A 464 “Πτολομαῖος τὸ ε τελευταῖον λαμβάνει
τοῦ μῆρα, ἵνα ἰαχώτερον ἐχδέξηται τὸ χάη.
καὶ ᾿Αρίσταρχος δὲ οὕτως. δύναται δὲ “αὶ
ἐχάη εἶναι τὸ πλῆρες, ἐχϑλίψεως, γενομένης
τοῦ α, ὥσπερ καὶ ἐπὶ τοῦ εὐτελεστέρου αὐτοῦ
1098
ὁρῶμεν »ἢ εἰ δή ποτέ τοι κατὰ πίονα μηρί"
ἐχάη “" τὸ δὲ τοιοῦτο πολ ὺ παρὰ τῷ ποιητῇ,
λέγω δὲ τὸ χαὶ τὸν χρόνον τὸν ἔξωϑεν φυ-
λάσσειν τὸ ῥῆμα χαὶ συνάρχεσϑαι τῷ ενεστῶτι
cf. eundem in schol. A ad 5497. Aristarchum
autem plurali, non duali numero, quippe qui,
cum de duobus non agatur, ad sententiam non
quadret, usum esse verisimile est. 2) αηρούς.
animalium femora semper in formula μηρούς
τ᾽ ἐξέταμον aT τε κνίσῃ ἐχάλυψαν | δίπτυχα
ποιήσαντες, ἐπ᾿ αὐτῶν ὠμοϑέτησαν A 460 B 493
1360. 5) κηρός. hominis femur. μηρός -ov
τὸν τοί τοὺς -ὦ. E305 χατ᾽ ἐσχίον ἔνϑα τε μηρὸς
| ἰσχίῳ ἐνστρέφεται, 4146 μηροὶ | εὐφυέες κνῆ-
μαΐ τὲ ἐδὲ σφυρὰ χάλ᾽ ὑπένερϑε Nican. schol. A
ἑχατέροις “δύναται προςδίδοσϑαι τὸ εὐφυέες.
βέλτιον δὲ τοῖς ἄνω διὰ τὸ ὑπερβατόν, cf.
schol. BL. μηροῦ E 666 694 «1 828 844. sae-
pius legitur in formula φάσγανον ὀξὺ ἐρυσσά-
μενὸς παρὰ μηροῦ vel sim. A 190 d 173 (300
z126 294 321 535 4 24 48. μηρὸν 4 ὧδε [662]
810 11 27 308, “1 583 in figura χαϑ' ὕλον χαὶ
μέρος. «μηροὺς K 818 9.135. μηρώ: M 162 0 397
v198 ὦ πεπλήγετο μηρώ, Il 125 μηρὼ een
μενος. Epitheta adduntur 1] 473 z 439 2 231
σπασσάμενος ἄορ... παχέος παρὰ μηροῦ, E
660 ἀριστερόν, σ 66 μηροὺς καλούς τὲ μεγάλους
τε, O 118 ϑαλερὼ πεπλήγετο μηρώ. — Collo-
catur μῆρα in prima secunda tertia arsi, μηρὸς
vocis formae plerumque in sexta arsi, quater in
prima vel quinta, semel in tertia vel "quarta; in
thesi secunda legitur E 694. (Mzo:ióvzc.)
“ηρύοκιαε (num cum verbo ἐρύω κερύω co-
gnatum sit Curt. Grdz.* p. 581 dubius est, Duentzer
Kuhn Ztschr. XVI p.281 fieri posse negat. Lobeck
path. el. I p. 113 cum substantivis μέραις κήριν-
doc ad εἴρω refert. E. M. 584 40 τὸ ἀναλέγομαι.
τοῦτο παρὰ τὸ μέρος μερύω χαὶ μηρύω τὸ
εἰς μέρη κοπτόμενον. Interpretantur schol. BQ
ad 4 170 ἱστία μηρύσαντο" συνέστειλαν ἀπὸ
τῆς τῶν μηρυομένων ἐρίων συστολῆς, cf. ib.
schol. V, Suid., Hesych., Eust. 1710 40. Doederlein
Gl. Nr. "542 pro ὁμηρίεσϑαι positum ab ὁμή-
ρης ὁμηρεῖν ducendum esse opinatur. Goebel
lexil. lI p. 247 ad rad. ceo refert. vela con-
traho et subduco. 4170 ἱστία μηρύσαντο. (μη-
Qur90c.)
Mijovogc ἀντίϑεον quem Priamus (ὁ 257 in
optimis filis in pugna occisis numerat. cf. Eust.
1348 47. de flexione v. Et. G. 392 60, Suid.
poo o0 (ἃ μήδομαι E. M. 586 49 μήστωρ
ἐπιστήμων παρὰ τὸ μήδω μήσω ὃ δυνάμενος
μήσασϑαι. οἴ. -Nican. schol. A ad Z 97, Eust.
703 24, 479 8, schol. A ad 4328 et B ad 7/106,
Curtius Grdz.! p.242, Vaniceck E. W. p. 652,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 382 II p. 341.) consiliorum
moderator; auctor. μήστωρ -ωρὰα -ες -«c τε.
1) absolute: consiliorum moderator. Ζῆν᾽
ὕπατον μήστωρα O 92 P 889, ϑεύφιν μήστωρ
ἀτάλαντος Patroclus P A17 y 110, Priamus H
366, Peirithous E 318 ἀϑετοῦνται στίχοι τα'
schol. A, Neleus ἢ y 409. 2) auctor. adiectis
genetivis. a) ἀυτῆς 4 328 ᾿Αϑηναῖοι μήστωρες
ἀυτῆς Hesych. ed. M. Schmidt p. 1270 ἐργά-
ται μάχης χραυγῆς βοῆς, schol. A ad 1.1. δυνέ-
μενοι κατὰ μάχην μήσασϑαι, o ἐστι βουλεύ-
σασϑαι, ἀφ᾽ οὗ ἐπιστήμονες μάχης. cf. N 98
479 “Μηριόνην τε καὶ ᾿Αντίλοχον, μήστωρας
ἀυτῆς, I 759 δύω μήστωρες ἀυτῆς Πάτροκλος
. xal Ἕχτωρ b) φόβοιο, Apoll Soph. ᾿ἐργά-
τὴν φυγῆς cf. Nic. schol. A ad Z 97 τινὲς οὕ-
μηρύομαι — μήτε
τως διεῖλον ἄγριον, εἶτα αἰχμητὴν κρατερόν,
εἶτα μήστωρα φόβοιο. ᾿Απολλόδωρος δὲ διχῶς,
ἄγριον. ,αἰχμητήν, εἶτα κρατερὸν μήστωρα qó-
βοιο, ἵνα 5 ἰσχυρὸν ἐν τῇ μήσασϑαι φυγὴν
τοῖς ᾿πολεμίοις, Hesych. ed. M. Schmidt p. 1269
ἕμπειρος πολέμου. c)de hominibus 16 μή-
στωρα φόβοιο sc. Patroclum, Z 97 278 χρατερὸν
μήστωρα φόβοιο sc. Diomeden, M 39 Ἕχτορα
κρατερὸν μήστωρα φόβοιο. 8) de equis Troiis
E242 τὼ δὲ δύ᾽ Αἰνείᾳ “δῶκεν, μήστωρε φό-
Boro Didym. schol. A οὕτως Moiotapyoc μή-
στωρε δυικῶς, ἐπὶ γὰρ τῶν ἵππων. atque ita libri
omnes, La Roche, Am.-Hentze, Heyne, Spitzner.
μήστωρι cum cod. S Bekker?, Nauck cet. Sen-
tentiam autem non impedire quominus ad equos
referamus, facile concedes si contuleris E 222 6
106 Τρώιοι ἵπποι ἐπιστάμενοι πεδίοιο | χραι-
πνὰ μάλ᾽ ἔνϑα χαὶ ἔνϑα διωχέμεν ἠδὲ φέβε-
σϑαι et B 167 ἵππους. -φόβον Ἄρηος φορέουσας.
cf. Ameis-Hentze in ed. et in app. ad 1. L, 6 108
Τρώιοι ἵπποι, οὕς ποτ᾽ ἀπ᾽ Αἰνείαν ἑλόμην,
μήστωρε φόβοιο (Ariston. ἀϑετεῖται) ita libr.
optimi et Aristarchus. cf. schol. ad. E 272, schol.
A interl. ad O 108 ὡς ἐπὶ τῶν ἵππων, schol.
V ad 6108 τὸ δὲ μήστωρε τινὲς μήστωρα ἐπὶ
τοῦ Αἰνείου διὰ τὸ αὐξητιχόν. Aristarchum se-
quuntur La Roche, Ameis-Hentze, Heyne, Spitzner,
ceteri cum schol. ad X 45, cod. ELS, Platon.
Lach. p. 191 B et Eust. 702 24 qui οἱ δὲ γρά-
ψαντες μήστωρε φόβοιο πάνυ σφάλλονται τοῦ
ὀρϑοῦ tradit, scribunt μήστωρα. — Collocatur
plerumqueinthesi quarta, bis 922 P339in secunda.
«ήτε (ex μή et τὲ compositum G. Hermann
op. HI p. 153. de usu v. ib. p. 154 et VIII
p.230, Baeumlein Part. p. 282, Kuehner Ausf.
Gr. ed. II II p.928 s. et in ἢ. lex. s. v. μη.
Saepius pro UIN in libris μοῦ vs vel pro μήτε
τε scribitur μήτ᾽ ἔτι aut μη δ᾽ ἔτι.) neve, neque,
μήτε, moo et H 401 μήϑ᾽. Inter se respondent:
L κεήτμεήτε 1) c. imperativo q 111 ἀλλ᾽ ἄγε
μὴ μύνῃσι παρέλκετε μήτε τι τόξου | δηρὸν
ἀποτρωπᾶσϑε τανύστυος ita La Roche. cod.
AFH. μηδέ τι, CILQV. “μὴ δέ τι, Καὶ μήτ᾽ ἔτι, DN
μὴ δ᾽ ἔτι, edd. μηδ᾽ ἔτι. sed ᾿μήτε τι scriben-
dum videtur, quia verbis μήτε τι κτλ. ea quae
ante dicta sunt μὴ μύνῃσι παρέλχετε, accuratius
explicantur. 2) in iure iurando v. s. ᾿κὴ A Nr. V.
h. Merc. 275 μή μὲν ἐγὼ μήτ᾽ αὐτὸς ὑπίσχομαι
αἴτιος εἰναι | μήτε τιν᾽ ἄλλον ὄπωπα βοῶν
χλόπον. μή- μήτε-μήτε ib. 595 (κατένευσε) μή
τινὰ φίλτερον ἄλλον ἐν ἀθανάτοισιν ἔσεσϑαι
μήτε ϑεὸν μήτ᾽ ἄνδρα ubi singulas voces inter
se μήτε iungit — IL μήτε-μεήτε 1) duae
enuntiationes inter se coniunguntur. 3) €.
imperat. .A 215—117 μήτε σὺ τόνδ᾽... ἀποαί-
Qro, ἀλλ᾽ ἕα.. μήτε σὺ Πηλείδη 94 ἐριζέμεν
v. l μὴ δὲ Zon. lex. 693. cf. K 249 v. l. cod.
G μή τε, d 288 pro μήτε τι in cod. L μήτ᾽ ἔτι,
ap. Eust. 1237 13 μηδέ τι, in G μή τέ τι le-
guntur. $387 μήτε τι- μήτε͵ τι, V. l. pro μήτε- μή
τε et pro μήτε τι in 1, μήτ᾽ ἔτι, in CNS μὴ
ἔτι. v 324 σ 416 pro μήτε τι legitur in L μήτ'
ἔτι. b) c. optat. o 79 νῦν μὲν μήτ᾽ εἴης βουγάιε
μήτε γένοιο | εἰ δὴ τοῦτόν γε τρομέεις, Π 98
— 99 μήτε τις οὖν Τρώων ϑάνατον qUyot . .
μητε τις ᾿Αργείων cf. Lange Part. εἰ I p. 28
158 qui versum antecedentem «7 γὰρ Ζεὺς xtA.
spurium esse docet. €) c. duobus infinitivis
« 39 (πρό ot εἴπομεν) uic αὐτὸν χτείνειν
μήτε μνάασϑαι, ἄκοιτιν. d) in enunt. Becume
daria OQ 337 ὡς μήτ᾽ ἂρ τις ἴδῃ μήτ᾽ ἄρ τε
μήτειρα --- μητιάω
γοήσῃ. 2) ad duo nomina inter se iungenda
apud impera tivum vel ap. inf, pro imp. E 827
μήτε, σύ γ᾽ Apn« τό γε δείδιϑι μήτε τιν" ἄλλον
cl. E 342 H 400-- ΟἹ ubi pro “μήτ᾽ ἄρ tic legitur
in (Ἢ Barocc. Mor. μὴ γάρ τις, O 7 o 401.
]ta ut negatio quae antecedit, per “μήτε- μήτε
repetatur » 308 μηδέ τῳ ἐχφάσϑαι uj ἀνδρῶν
aite γυναιχῶν, π 305—04 μήτ᾽ οὖν «Ἰαέρτης
ἔστω τό γε μήτε συβώτης} μήτε τις οἰχήων μήτ᾽
αὐτὴ Πηνελόπεια. — ML μήτε-τε c. imper.
Ν 930 μήτ᾽ ἀπόληγε κέλευε τε, in G μήποτε
legitur. — lIunguntur ,particulae μήτ᾽ ἄρ
ra 249 988 H. 400, μήτ᾽ ἄρ τε €) 387, μήτ᾽
οὖν πϑ808 401, μήτε τις οὖν O 7 II 98. μήτε
τι cf. La Boche Stud. p. 73 66 s. HK 249 4» 288
ξ 887 c 416 v 324 φ 111. — COollocatur μήτε
plerumque. in arsi prima vel quinta, quater in
secunda; in thesi secunda legitur quater, in
tertia bis, in quarta semel 42 337. ultima pro-
ducitur ante duas consonas in arsi quarta « 39.
4jtztQc varia lectio E 259. pro ὁμήτειρα.
Didym. schol. A οὕτως ἐν πάσαις δμήτειρα.
᾿Ἡριστοφάνης δὲ χαὶ Ζηνόδοτος μήτειρα οἵ.
Ludwich Aristarchs hom. Textkritik p. 375,
LDuentzer Zenod. p. 109, Lobeck paralip. p.214.
Eust. 953 55 τὸ δὲ ὁμήτειρα γράφουσί τινες
μήτειρα ὃ ἔστι μήτηρ. ἀρέσχονται δὲ οἱ πλεί-
ove τῇ προτέρᾳ γραφῇ.
“ἡτὴρ (de étymo v. Curtius Grdz. p. 335,
Leo Meyer vgl. Gr. II. p. 338, Gerland Kuhn
Ztschr. XXI p. 372 s., Sehweizer-Sidler ib. XIX
p. 155. aliter Duentzer ib. XVI p. 29, Fick W.
Woert.? p. 152. Veterum sententias v. in E.M.
584 43.) mater. μήτηρ μητέρος μητρός μητέρι
μητρί μητέρα μητέρ᾽ μῆτερ μητέρας. 1) pro-
prie a) de deabus. μήτηρ Thetis 4 280 Φ
109 ϑεὰ δέ σε (us) γείνατο μήτηρ, 1410. L1 203
D411 29 Y 198 $2 141 562 ὦ 47 55 73 85.
Venus E 248 318 Y 909 ἢ. Ven. 282. Iuno E
892 896. nympha Z24. Latona h. Ap. Del. 123.
Maia h. Merc. 957. 4 783 Minerva μητὴρ ὡς
Ulixi aderat, ut matris cura describatur. deco»
μήτηρ h- ΧΧΧ 17. μητρὸς i. e. Iunonis E 899,
ἐρενύας Φ 412, i. e. Thetidis P408 2216, 2 139
μητρὸς ἐκ Πέρσης, Y 207 μητρὸς ix Θέτιδος.
Maiae h. Merc. 20 165 267. μητρὶ Iunoni 4 577,
Maiae h. Merc. 459. μητέρα τε ϑεῶν πάντων
v ἀνθρώπων h. XIV 1. μῆτερ Thetis 4382.
Adduntur 1) adiectiva πότνι μήτηρ pO
in extr. versu: Neaera 4&135, Thetis 4 357 4
794 Π 3; 51 X35 T0 792 196 À 46, ἀϑανάτη
. μήτηρ Thetis A 304 P 78. X 396 μητρὸς
ἐμῆς .. κυνώπιδος 1. e. lunonis. E371 ἑῆς 1. e.
Diones. μητρὶ φίλῃ lunoni 4572 585, Thetidi
4A 352. μῆτερ ἐμὴ luno Α 586, Thetis X 79
T 21, Maia h. Merc. 163, 9) substantiva Σ᾿
382 Π.84 Θέτις μήτηρ. 2 615 μητρὸς ᾿Αχιλ-
λῆος. 5201 202 μητέρα Tu9óv. h. Merc. 154
μητέρα ϑεάν. b) ds mulieribus. μήτηρ T
288 4474 Z 58 345 481 O 304 I 563 N 711 .E
492 T 993 d 84 193 X 79 405 428 € 73 « 215
2175 415 8 133 135 358 y 95 ὁ 395 ζ 25 76 ἡ
198 4 152 164 905 210 o 515 x 33 o 6 96 108
954 (Τηλεμάχοιο) t 350 χ 420 e 292. μῆτερ
0108. μητέρ᾽ w118 h. Cer. 988. μητέρα Z
425 « 215 cf. Nic. v. l. μήτηρ v. schol. EMQ, « ἊΣ
B 133 228 π 151 schol H yo. μητρός, 325
Οἰδιπόδαο A971, τῆς Σιχύλλης «195, μουσάφν
h. Merc. 430. μητέρι X 58 B 50 Schnorr de
Carolsfeld verb. coll. p. 7. μητρί e ἐμῇ legit, 8
3367:386 v 326. μητρὶ 118. μητέρος q 110.
1099
μητρὸς 15606 0511 c 416 v341 ὦ 334, μητρὸς
ἐρινύες Δ 980, o 347 Ὀδυσσῆος. Addontur
1) adiectiva πότνια μήτηρ semper in fine
versus X 352 4180 215 0 5 q 115 172 o 332,
μήτηρ φίλη q 113 € 189, φίλη μήτηρ, Φ 276
P 88, ἠπιόδωρος Z 252, ὠνητὴ .. μητὴρ παλ-
λακὶς ξ 802, πίνυτή περ ἐοῦσα υ 181 φ 108.
σῆς μητέρος γ 212, μητρὸς ἡμετέρης ζ 810, u.
ἑξῆς πατέρ᾽ τ 896, μητρὸς ἐμῆς μνηστῆρες «
968 0321, στυγερῆς y 310, φίλης παρὰ μητρὸς
6 287, αἰδοίης .΄. μητρὸς ep. 1V 2, ψυχὴ μη-
τρὸς χατατεϑνηυίης 1: 84 cf. 140 9205. μητέρι
σῇ καὶ ἐμῇ Z 81, ἡμετέρῃ χ 464, φίλῃ I 555
B 978 cf. o 127, αἰδοίῃ 9 420. σῇ μητρὲ x 469
v 354. ἀμύμονα μητέρα o 15, σὴν μ. β118. μητέρ᾽
ξὴν B 195, ἐμὴν 1 451 «248 ζ 808 o 521 7:125
Q 401. μῆτερ ἐμὴ α 840 4 163 210 o 46 c 226
q 944, μῆτερ ἐμὴ δύςμητερ v 97, πότνια μῆ-
τερ Z 264. 2) subst. μήτηρ γρηῦς Σιχέλη ὦ
389, Καδμηὶς Σεμέλη h. VII 56, μήτηρ δ᾽
Ἠμφιϑέη μητρὸς τ 416, μήτηρ τε Ῥείη h. Ven.
48, γύνη . . μήτηρ Ven. 110 145, μητέρα χή-
θη» X 499. 3) iungitur cum aliis subst. πατὴρ
χαὶ πότνια μήτηρ Ζ418 429 I561 1452 IN 430
TU PEN AC 289 341 530 154 o 384 τ 462, πατὴρ
φίλος καὶ πότνια μήτηρ Z 471, κασίγνηται χαὶ
πότνια μήτηρ I584, ἀλοχός τε φίλη xal πότνια
μήτηρ [o 710, ὀμφαὶ χαὶ πότνια μήτηρ o 461,
ἐν τη τε υἱός τε Q2 141, μήτηρ τε πατήρ τε
ὃ 224 9 550, u. ἡδὲ πατὴρ (967. πατρὸς καὶ
μητέρος ζ 287 3 140 o 432 c 2606 sc. domum.
π. καὶ μητέρος ἠυκόμοιο (Thetidos) 42 466.
φίλου π. zu “μητέρος 7422. πατρὶ φίλῳ χαὶ
μητρὶ X Ξ 502 6 5l, καὶ μητέρι κεδνῇ x 8, πατέρι
σῷ καὶ μητέρι χέδν᾽ ᾿εἰδυ ij h. Ven. 134, ἀλόχῳ καὶ
μητέρι zal τέχεϊ ᾧ καὶ πατέρι Ππριώμῳ λαοῖσί
τε 37. c) de animalibus. μήτηρ 80. στρου-
ϑὸς B 818 810 327, bovis P4 μήτηρ πρωτο-
τόχος, οὐ πρὶν εἰδυῖα τόχοιο, leonum x 414
μητέρας, μητρί E555. IM) tr anslate a)exemplar
curae et diligentiae 44 130 Θ 971 «P 783. b) de
terra dicitur animalibus fertili Hesych. μητέρα
Jauodr- πολλὰ ϑηρία ἔχουσαν. ct. Ameis-Hentze
ad o 226, Buchbolz Real. IIa p. 134. Ἴδην...
μητέρα ϑηρῶν X 983 h. Ven. 69, Φϑίην μη-
τίρα μήλων I 479, Ἴτωνα B 696, ρχαδίην
h. XIX 30. Θρηίκῃ μητέρι μήλων 44922, Πύλῳ
o 926. de accentu v. Herod. περὲ μον. Aé&.
p. 16 22 ed. Lehrs, — Varia lectio schol. P ad « 71
γίμφη" γράφεται μήτηρ. — Collocatur plerum-
que in prima vel sexta arsi, rariys in quinta,
tertia, secunda, quarta. In thesi secunda legitur
undecies, in tertia novies, in quarta ter. Semel
Ξ 492 in arsi secunda ante μήτηρ ultima syllaba
praep. ὑπὸ producitur cf. La Roche Unters. p. 57,
Hoffmann quaest. Hom. 1 p.156. (μητρυιή μή-
τρως μητρώιος, δυςμήτηρ παμμήτειρα μητρο-
πάτωρ. J
poto (a μῆτις Et. M. 584 55, Doederl. Gl.
Nr. 130, Babad de gr. rad. man p. 95s., Vaniéeck
E.W. p. 660. Pott Kuhn Ztschr. VI p. 102 lat. men-
tiri confert. vocalis « praes. et impf. brevis est cf. La
Roche Unt. p. 54.) Act. et Med. cogito, excogito,
machinor. Praes. ind. act. μητεόωσι, part. μητιό-
ovt τόωντες -όωσι μητιόωσα, med. μητιάασϑε
μητιόωντο de quibus formis cf. Wackernagel ep.
, Zerdehnung in Bezzenb. Beitr. IV cap. 6. De diis
semper dicitur excepto 2312. 1) intrans. a) absol.
H 45 βουλήν, ἥ͵ ó« ϑεοῖσιν ἐφήν δανὲ μητιόωσι.
b) M 17 μητιόωντο.. τεῖχος ἀμαλόῦναι cf.
"'undeer de inf. hom. p. 79. c) X 174 φράζεσϑε
-
1100
ϑεοὶ x«l μητιάασϑε, ἠξ-ὴέ. 2) trans. 8) C
acc, rei βουλάς, χαχά. Y 153, 027 Σ 812 « 284,
K 908 — 409 ἅσσα τε μητιόωσι μετὰ σφίσιν.
b) c. acc. rei et dat. personae 514 9 9 vóorov
Ὀδυσσῆι μητιόωσα. — v. 1. ε 262 pro μιητί-
cac9crlegitur μητεάασϑαι. schol. BL ad Π 202
μ᾽ ἡτιάασϑε" τιν ἐς μητιάασϑε καχῶς, ita Zeno-
ditas: cf. Ariston. schol A ib. Duentzer Zen.
p.195. schol. P ad à 227 μητιόεντα" γράφεται
μητιόωντα. schol M y 218 μητιάασϑαι" 70 ας
φεται μηχανάασϑαι ita opt. libri et edd.
Collocatur plerumque in fine versus, ut quintum
et sextum pedem efficiat, semel in arsi secunda.
Componitur συμμητιάομαι.
usta (a μῆτις ducitur Schol. BDL ad
A 179 μητίετα" ἢ εὐϑεῖα μητιέτης. γίνεται
παρὰ τὸ μῆτις" τοῦτο παρὰ τὸ μήδω τὸ βού-
λομαι. ἐχ γοῦν τοῦ μῆτις γίνεται μητίτης
χαὶ μητιἕτης, μητιέτην κατὰ μεταπλασμὸν μη-
τίετα. οἵ. Et. M. 582 2, Eust. 75 88, Hesych.,
Suid. atque dilatatum esse ex μητῖτα iudica-
runt Schol. A ad A 508 ἔστι δὲ εἰπεῖν, ὅτι
ἀπὸ τοῦ μητῖτα, χατὰ πλεονασμὸν τοῦ ε καὶ
συστολῇ τοῦ t, ἀπὸ εὐϑείας τῆς μητίτης χλη-
τιχὴ γέγονε μητίετα. οὕτως X2poc καὶ ᾿πολ-
λώνιος ἐν τῷ περὶ τῶν παρωνύμων χαὶ ἀπὸ
τοῦ μητῖτα φησὶ τὸ μητίετα. cf. Cramer Epim.
I p.270, Lobeck paral. p. 184, path. el. I p. 415.
Rectius Vaniceck E. W. p. 660, Fick vgl. Woert.?
p. 1081, Doederlein al. Nr. 140. compositum
esse ex tie et "nuc iudicant Pott Kuhn Ztschr.
VI p.36, Froehde ib. XII p. 160, Schaper ib.
XII p . 596, contra quos Babad de' gr. rad. man
p. od. dispntat. formationem non satis intellegi
posse dicit Delbrueck Synt. Forsch. IV p. 8 adn.
1 et p. 9. — de forma nom. in -«, quae aeolica
esse videtur, docet Herodianus ex veterum ra-
tione in schol A ad Π 185 ἡ ὃ. 9. τῇ mgoc-
αγορευτιχῇ ἀντὲ τῆς ὀρϑῆς χέχρηται cg
χυανοχαῖτι. ἀντὶ τοῦ κυανοχαίτης cf. ib. ad
Ν 200 B 107 et schol. Harl. « 10. rectius
Eust. 75 19 6r. χαινός τίς ἔστι μεταπλασμὸς
ὁ τῶν εὐθειῶν τῶν εἰς ης ἀρσενιχῶν Ovo-
μάτων, ὅτε εἰς & μεταπλασϑῶσι χατὰ τὴν
λήγουσαν. S 2 vehe: συνεσταλμένου τοῦ α et
p. 75 38 ἔστι δὲ xarà τοὺς παλαιοὺς Βοιω-
τῶν χαὶ Αἰολέων ὁ τοιοῦτος τύπος τοῦ σχη-
ματισμοῦ. cf. cum Buttmann Ausf. Spr. I p. 139,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 164 ILI p. 347, Theod.
Ameis de Aeol. Hom. p. 13, tum vero Hinrichs
de Hom. elgc. vest. Aeol. p.93. — De accentu
Herod. in schol. A 175 praecepit οὕτως ᾿ἈΑρίσταρ-
χος τρίτην ἀπὸ τέλους ποιεῖ τὴν, ὀξεῖαν. xal
ἐπεχράτησεν E] ἀνάγνωσις. καὶ ἴσως πλεονα-
σμός ἔστι τοῦ ε οἵ, ib. ad A 508, E. M. 582 2,
Eust. 75 33, qui accentum aeolicum esse docet,
Lehrs Arist? p. 259 s., La Roche ἢ. Textkrit.
p.309 s, ubi omnia veterum testimonia lau-
dantur, Theod. Ameis l. l. p. 14, Hinrichs 1. 1.
Ρ. 12 5. p.95. sed Bekker in ed. alt. μητιέτα. —
vocalis « brevis est cf. schol. A ad 4 508, La
Roche Unt. p. 164.) sapientissimus, consiliorum
moderator. semperTovisepitheton estet aut nomin.
aut vocativus occurrit. et legitur in fine versus
aut μητίετα Ζεὺς A175 B 197 824 Z198 H 478
O Y70 1 377.K 104 4 218 M 279 992 O 377
599 I] 249 42 314 ξ 248 π 298 v 102 h. Ap.
Pyth. 27 Merc. 469 503 Ven. 208 XXXIV r
aut μητίετα Ζεῦ A 508.
«ητεόεις (à μῆτις ducitur E. M. 584 μῆτις"
ἀπὸ τούτου γίνεται μητιόεις. χαὶ μητιόεντα
μητίετα --- μῆτις
φάρμαχα εὖ ἐπινενοημένα xal ἐνεργα, Vani-
Ceck E.W. p. 660, Doederlein Gl. Nr. 180, G.
Meyer Beitraege in Curt. Stud. V p. 89.) con-
sili. plenus. μητιόεντος-ι- α 860. plur. neutr.
1) de rebus à 227 φάρμαχα μητιόεντα schol.
P γράφεται μητιόωντα. schol. ΒΗ δραστήρια
ἢ ὑπὸ συνέσεως εὑρεϑέντα, cf. ib. schol E,
Eust. 1493 42, Goebel de epith. in -£«c des. p. 38:
,quae tanquam ad omnes res hominibus con-
silium. auxiliumque praebent*, Ameis-Hentze ad
Ll. 2) de Iove cf. Eust. 75 38 σημείωσαι δὲ
ὅτι ὁ μητίετα Ζεὺς καὶ μητιόεις λέγεται. h.
Ap. Pyth. 166 Διὸς. - μητιόεντος, XXIV 5 Διὶ
μητιόεντι. — Semper in arsi ponitur vel quinta
vel secunda.
“ητίομαι (à μῆτις ducitur Leo Meyer vgl.
Gr. II p. 35, Curtius Verb. I p. 357, Fick in
Kuhn Ztschr. XXII p.377, Vaniceck E.W. p. 660.
Eust. 1302 44 μητίσασϑαι, ὅ ἐστι βουλεύσασϑαι
id. ad K 48 p. 788 61 λέγει δὲ μητίσασϑαι τὸ
πρᾶξαι, τὸ τέλος φράσας £x τῶν πρὸ τοῦ
τέλους διὸ καὶ ἑρμηνεύων ἐπήγαγε τὸ ὕσοσ'
Ἕχτωρ ἔῤῥεξε χτλ. Doederlein Gloss. Nr. 130.)
excogito, machinor. μητίσομαι ind. fut. et
coni aor. ἐμητίσαντο μητισαίμην μητίσασϑαι,
vocali ὁ producta. 1) intrans. de deo ε 262
οὕτω που Ζεὺς ἤϑελε μητίσασϑαι v. 1. aut
μητιάασϑαι aut ex 190 x«i 9tol ἄλλοι.
schol. V interpretatur ἐργάσασϑαι. h. Cer. 345
ἔργοις ϑεῶν μαχάρων μητίσετο βουλῇ sc.
Ceres, ita cod. M. sed Matthiae recte ὀργεσϑεῖσα
ϑιμιμηνίετο βουλῇ. 2) transitive. de hominibus
3) c. acc. rei K 48 τόσσα δὲ u£oueg! .. μητί-
σασϑαι Eust. 788 61, Am.-He. 7/312 πλείονα
. μητίσασϑαι in Syr. duobus & scriptum legi-
tur, I'415 Nic. schol. A. ,Oc viv ἔκχπαγλα φί-
λησα". «μέσσῳ δ᾽ ἀμφοτέρων »ἱητίσομαι ἄλγεα
λυ γγρα". στιχτέον δὲ φίλησα, ἐὰν gy μητίσομαι
ὁριστιχόν" ἐὰν δὲ ὑποταχτιχὸν συνεσταλμένον
χκάχεϊ διαστολὴ ϑετέον, ἵνα χοινὸν ἢ τὸ μὴ
ἐπίῤῥημα κατὰ πάντων, μή σε μεϑείω, μὴ
ἀπεχϑήρω cf. Friedlaender Nic. p.53s. atque
coni. aor. intellegendus esse videtur cf. Ameis-
Hentze. μ 878 μέγα ἔργον ἐμητίσαντο scribitur
et duobus c in cod. A et. L. b)c. acc. rei et
dat. personae O 349 οἱ ϑάνατον ἰητίσομαι.
€) ὁ. acc. rei et personae o 27 ὃν ἂν xaxü
μητισαίμην cf. La Roche Stud. p. 242, Krueger
Dial. 846 13 1. sed van Herwerden quaest. ep.
p. 50 χαταρεικισσαίμην scribit, quod μητέεσϑαι
verbi notio sententiae non quadret. — Ponitur
in arsi secunda vel quinta; in thesi tertia 1) 415
Ὁ 349 et ἐμητίσαντο post caesuram, quae χατὰ
τρίτον τροχαῖον vocatur.
κήτες μήτε pronomen pro μη τις, μή τι Y.
S. V. “μή p. 1090, 1.
μῆτες (de origine v. E. M. 584 55 Or. 103 26
μῆτις σύνεσις τέχνη βουλή. γίνεται παρὰ τὺ
μήδω cf. Hesych., Suid., Curtius Grdz.* p.;318
utrum ad rad. uev m cogitare an ad mà
,metiri^ referendum sit, dubius est cf. Vaniceck
E.W. p. 660, Benfey 'Kuhn Ztschr. II p. 227,
Leo Meyer ib. V p. 380 VI p. 4, Pauli ib. XIV
p. 108, Schweizer-Sidler ib. l p.295, Fick ib.
XXII p. 377, Doederlein Gloss. Nr. 199, Leo
Meyer vgl. Gr. Il p.331. cf. etiam Babad de
graeca rad. man p. 25. — Dativi μήτε Ψ' 315
316 318 » 299 ultima longa est cf. Hartel hom.
Stud. I p.57, Eust. 1303 8. ἔστι μῆτις μήτιδος
χαὶ ᾿Ιωνικῶς μήτιος.. ἡ δοτιχὴ μητιι καὶ
χατὰ χρᾶσιν μήτι. οἵ. Choerob. de ton. p. 417,
4
Lobeck path. el. II p. 59, Sitzler Nom. auf -:c
bei Hom. in N. Jahrb. 1880 vol. 121 p. 515. ac-
cusativi ultima producitur et in formula /fii μῆ-
τιν ἀτάλαντος et Ψ 318, brevis H 447 y 18
4 678 739 v» 303 306 I 493 107 Καὶ 19
497 P 634 712 w 125 :422 in primo vel ter-
. tio pede raro, plerumque in quinto usurpatur
| cf. Hoffmann quaest. Hom. I p. 100. de signi-
ficatione cf. etiam Naegelsbach homer. Theol.
p.339.) prudentia, consilium prudens. μῆτες
μήτι μῆτιν. 1) abstr. prudentia. 4ιὲ μῆτιν
ἀτάλαντον Β 169 schol. A interl. μῆτιν" εὐβου-
λίαν, 407 K 137 cf. B 636 H 47 4 900. μήτι
Ψ 315 316 318, v 229 μήτι τε χλέομαι zl
χέρδεσιν. praeterea synonyma adiunguntur H
447 νόον xal μῆτιν, t 326 νόον zai ἐπίφρονα
μῆτιν, HK 226 ot βράσσων τε νόος, λεπτὴ δέ
τε μῆτις cf. P 590. Ὁ 509 νόος zal μῆτις
ἀμείνων, ep. Il 2 ϑυμὸς πρόφρων καὶ μῆτις
ἀρίστη. 2) concr. prudens consilium. μῆτιν
pendens ab ὑφαίνειν Η 824 I 93 8 678 739
Schol. E, v 303 386, ε 422 πώντας δόλους xci
μῆτιν vgurorv, ab εὑρίσχω τ 158. ἐνὲ στή-
ϑεσσι χέκευϑε γ18, ἔχων h. Merc. 348. 193
εἰ τις ἔτ᾽ ἔσται μῆτις, (414 μῆτις Gui-
μων. adiectiva praeterea adduntur A 19
οἱ σὺν id ἀμύμονα τεχτήναιτο v. 1. συμ-
μῆτιν cf. Herod. schol. Α εἰσὲν οἱ ἀνέγνωσαν
χαϑ᾽ ἕν μέρος λόγου ὡς εὔμητιν χακῶς" δύο
ἄρ ἔστι μέρη λόγου, σὺν xal μῆτιν. τὸ δὲ
ξξῆς ἔστι συντεχτήναιτο μῆτιν, schol. A interl.
μῆτιν" συμβουλήν. 1 423 μῆτιν ἀμείνω cf. E
107. P 634 712 φραζώμεθα μῆτιν ἀρίστην cf.
wv 125. "P 313 μῆτιν ἐμβάλλεο ϑυμῷ mav-
τοίην. Genetivus pendet A497 διὰ μῆτιν
᾿ϑήνης et 8 219 μῆτις Ὀδυσσῆος, praeterea in v.
spurio μῆτις Ἐπειοῦ legitur, quem a Zenodoto
ad Y 90 additum esse Duentzer Zenod. p. 161
opinatur. — Ultima syllaba vocis antecedentis
producitur in formula ^4 μῆτιν ἀτάλαντος.
praeterea brevis usurpatur H 324 I 93 423 cf,
La Roche Unters. p. 54. — Collocatur in omnium
em arsi, saepissime in quinta; in thesi quarta
egitur sexies, in tertia 7 313. (μητεάω μη-
τίομαι μητιόεις μητίετα, δολομῆτα δολόμητις
χλυτόμητις ποιχιλομήτης πολύμητις.)
μητρο-πάτωρ (schol. A interl. 44 294 ὁ τῆς
μητρὸς πατήρ. cf. Stolz zus. Nom. p.37, Scha-
per genera comp. p. 14, Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 340.) matris pater. 41 224.
μητρυεή (Joh. Schmidt Voc. II p. 229, Bopp
vgi. Gr.? ΠΙ p. 358 ex matur-ja ortum esse iudi-
cant; non recte Eust. 1482 48, 560 93 ex μήτηρ
et νέος compositum esse opinatur. de accentu
V. Árc. p.98 4 τὸ δὲ μητρυιὰ μαχρὸν ἔχον τὸ
& ὀξύνεται.) noverca. Ε 889 μητρυιή, περικαλ-
λὴς Ἠερίβοια quae Aloidas privignos in odio
habebat, N 697 Ὁ 336 μητρυιῆς Ἐριώπιδος.
μητρώεος (Leo Meyer vgl. Gr. II p. 458,
La Roche Unt. p. 205 s. 208. Philemon p. 92
πατρῷον τὸν πατρικὸν σημαίνει καὶ ἔστι χτη-
Tix0v ὄνομα. γίνεται μὲν ἐκ τῆς πατρὸς γε-
γνιχῆς πατροῖος. O τοῦ πατρὸς ὡς παντός,
παντοῖος. zal ἐχτάσει τοῦ O εἰς ὦ πατρῷος,
μένοντος ἐν προςγραφῇ τοῦ τ. οὕτω δὲ χαὶ
τὸ μητρῷος γίνεται καὶ παππῷος. ἐχφωνη-
ϑέντος δὲ τοῦ προςγεγραμμένου iara γίνεται
πάτρωιος μητρώιος παππώιος cf. Et. M. 96 38,
Eust. 218 2. atque tenendum est poetam formis
tontractis non uti) maternus. τ 410 μητρώεον
ἐς μέγα δῶμα.
μητροττάτωρ — μιαίνω
1101
μήτρως (stirpem in - terminare Savelsberg
de Dig. II, 2 Aachen 1867 p. 18, Leo Meyer vel.
Gr. II p. 614, in σ Schoenberg gr. Comp. p. 38,
Roediger de prior. membr. conform. finali p. 73
censent. schol BL ad I] 717 μητρὸς ἀδελφός.
οἱ δὲ νεώτεροι τὸν πρὸς μητρὸς πάππον μή-
To«c« καλοῦσι cf. Eust. 1083 9, 971 26 saepius,
Suid., de accentu v. Arc. p. 93 18.) avunculus
maternus. /]717 Acto, ὃς μήτρως ἦν Ἕχτορος
ἱπποδάμοιο, αὐτοχασίγνητος ἔχάβης, B 682
Tlepolemus πατρὸς ἑοῖο φίλον μήτρωακ χα-
τέχτα. (μητρώιος.)
μηχανάω (a μηχανή, μῆχος Lobeck path.
prol. 184 not. 24, Curt. Verb. 1 p. 349 Grdz.* p.335,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 386 II p. 15, Vaniceck
E.W. p.681. De act. et med. forma v. Eust. 1841
37 ad σ 188 ὅρα δὲ τὸ μηχανόωντας ἐνεργητικῶς
λεχϑέν: τὸ μέντοι ῥῆμα παϑητιχῶς ἀεὶ ézqo-
νεῖσϑαι εἴωϑεν, ὡς δηλοῖ τὸ κακὰ μηχανάασϑαι
zal τὸ κακὰ μηχανόωνται et Ellendt, Einfluss des
Metrum p. 15 c. adn. 11 p.13. de signif. Heinr.
Schmidt Synon. I p. 389 392.) act. et med. eius-
dem notionis sunt, molior, machinor, exco-
gito. plerumque in malam partem accipitur. Act.
μηχανόωντας, med. μηχανάασϑε-ασϑαιίδβοβμο!. A.
ad Z 269 εὐχετάασϑαι. ᾿ἀρίσταρχος τὸ δεύτερον
ἄλφα συστέλλει χαὶ ὁ ᾿Ασχαλωνίτης" ἄλλοι δὲ
ἐχτείνουσιν, οὐχ ὑγιῶς. ὅσα γὰρ εἰς ϑαι λήγει
ἀπαρέμφατα μὴ κατ᾽ Αἰολίδα διάλεκτον, τρίτην
ἀπὸ τέλους ἔχοντα τὴν ὀξεῖαν, φιλεῖ πρὸ τε-
λους βραχύνεσϑαι . . οὕτως οὖν πάντα τὰ
τοιαῦτα ἀναγνωστέον" χαχὰ μηχανάασϑαη μη-
χανόωνται -ovro μηχανόῳτο, de quibus formis
v. Wackernagel ep. Zerdehn. in Bezz. Beitr. IV
c. 6. Semper medium excepto σ 143. de augm.
omisso v. Molhem de augm. ap. Hom. et Herod.
usu p. 15. I) transitive 1j c. acc. rei a) molior
τείχεα O 177 b)machinor ἀτάσϑαλα o 148{(μηχα-
νόωντας, Nauck Mél. Gréc. Rom. II p. 432 s. μη-
τιόωντας) y 207 2 93 o 588 v 370 44698. μηχα-
νάασϑαι cet. z«x& y 919 v. l. μητιάασϑαι cf.
schol. M, o 499 φ 375. ἀειχέα v 394 χ 432. λώβην,
ἣν . . ἀεικέα μηχανόωντας v l7T. c) struo,
perfcio z 196 ἂν... τάδε μηχανόῳτο ᾧ αὐτοῦ
γε νόῳ. 3) c. acc. rei et dat. personae zx
134 ἐμοὶ xez& μηχανόωνται. ΤΠ) intrans. à
822 ἐπ᾿ αὐτῷ uyyavóovta: i. e. in animo habent
v. 1. μηχανόωσι. — Collocatur semper in ex-
tremo versu cf. Ellendt l.l. p. 15 (περιμηχανάομαι.
μηχανεῶτα voc. h. Merc. 436. machinator.
ἃ μηχανὴ ducitur.
μῆχος (de etymo v. Curtius Grdz.* p. 335 qui
got. mag mahto confert; Eust. 154 45 ὥσπερ χαὲ
ἀπὸ τοῦ μηχανὴ μετεσχηματίσϑη τὸ μῆχος,
ὅπερ καὶ μῆχαρ λέγεται, cf. E. M. 585 19,
Hesych., falso schol. vec. ad B 352.) consilium,
ratio, auxilium, facultas. sola forma μῆχος legi-
tur. B 392 Am-He. 4 392 οὐδέ τι μῆχος
εὑρέμεναι δυνάμεσϑα, ξ 238 οὐδέ τι μῆχος
ἦεν ἀνήνασϑαι neque fieri potuit ut', 7249 οὐδὲ
τι μῆχος | ῥεχϑέντος χαχοῦ ἔστ᾽ ἄχος εὑρεῖν
v. 1. μῆχαρ in schol. Pind. ΟἹ. IL 81. Νίοδη.
schol. ABL zx τὸ μῆχος βραχὺ διασταλτέον"
σαφέστερον γὰρ οὕτω παρίσταται cf. Fried-
laender Nic. p. 85, Ameis-Hentze. de inf. ad
subst. μῆχος adiuncto v. Tudeer de inf. hom.
p.102. — Collocatur semper in versu extremo.
(μηχανάω μηχανιῶτα, ἀμήχανος -ἧς καχομήχα-
γος πολυμήχανος moAvumy avi.)
uiciro (alii ex μι εανἼω Leo Meyer vergl.
Gr. II p.207 243, Benfey Kuhn Ztschr. VII p. 119,
1102
ali ex σμιαίνω ortum esse docent cf. Walter
Kuhn Ztschr. XII p. 386, Goebel lex. I p. 218,
qui germ. linguae ;schmieren* conferunt. aliter
Doederl. Gl. Nr.85.) inficio, tinguo, contamino,
μιήνῃ μιαίνεσθαι μιαίνετο μιάνϑησαν μιάνϑην,
de qua forma tradunt schol. BL ad 41146 μιάν-
$qv- ἀντὶ τοῦ μιανϑήτην" ἔστι δὲ δυικὸν ἐκ
συγχοπῆς cf. Eust. 456, 37 quibus Buttmann A.
Spr. II. p. 189, Matthiae gr. Gr. ὃ 205, 8, Monro
gram, of hom. dial. p. 4 assentiuntur. pluralem
autem esse docent Porphyrius schol. B ad O 74
ἀντὶ γὰρ τοῦ ἐμιάνϑησαν ἐπὶ πληϑυντικοῦ
χεῖται. εἰ γὰρ ἣν ἐπὲ dvixov, ἔφη ἂν μιαν-
ϑήτην ὡς κλινϑήτην xal ἡσϑήτην, item Lobeck
path. el. I p. 381 s, Thiersch gr. Gr. ὃ 215 44.
Sed μέανϑεν potius scribendum 8558. censuerunt
alii veterum. cf. E. M. 532 32 ὁ ἀόριστος ἐχο-
σμήϑησαν . ... ἀφαιρέσει τοῦ ε καὶ συγχοπῇ
γίνεται χόσμηϑεν᾽ ὁμοίως τὸ τράφεν “Τωριχῶς
x«l ᾿Ιωνικῶς χαὶ τὰ ὕμοια:" ἐφάνϑησαν χαὶ
ποιητικῶς ἢ Αἰολικῶς ἡ Δωρικῶς φάανϑεν, cui
adstipulantur G. Hermann opusc. VI a p. 282 s.,
Ahrens de coniug. in -44 p. 36 Dial lI p. 317
p. 29 not. 9 I 211 not. 6, Lentz ad Herod. περὲ
παϑ. fragm. 273 ἃ II p. 264, Curtius Verb. I
p. 143 195 II p. 332 Temp. et Modi p. 273, Christ
Lautl. p. £9 92, Meister in Curt. Stud. IV 420,
La Roche Unt. p.290s. qui cum saepius -sv
terminatio ante caesuram producatur, metrum
obstare negat, cf. etiam Ameis-Hentze? ad 4l 146.
forma vero μιάνϑην et auctoritate codicum, qui
omnes praeter G (μέανϑεν) et L (μεάνϑη) eam ex-
hibent et inscript. Delphica, in qua 3. plur. ἀπελύ-
9ajv ap. Welscher et F'oucart Nr. 254 1 legitur et
forma Cretensi δεελέγην in Corp. Inscr. Gr. 3048
defenditur. cf. Cauer in hom. Jahresbericht in
Ztschr. f. Gym.-W. 1884 p. 338, Nauck bull. de
P Acad. de St.-Pétersbourg 1878 XXIV p. 348.
cf. etiam Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol.
p. 142 5. ἢ Act. inficio, tinguo. «7 141 ἐλέ-
φαντα γυνὴ φοίνικι μιήνῃ Apoll. lex. 164 30 p
μιήνει. — ID) Pass. contaminor, c. dat. instr.
palunctum cf. Walter de dat. instr. p.35. 4146
II 195 797 Ψ 732, dativo non adiecto P 439. —
Collocatur plerumque post caesuram, quae zat
τρίτον τροχαῖον vocatur, P 439 post τέταρτον
et “1141 in extremo versu. ᾿(ιαρός. μιαιφόνος Ὁ)
ut«t-qóros (Epitheton Martis. de accentu
de quo veteres concinunt, tradit Arc. p.91, 1 τὰ
ἐπὶ ἐνεργείας τιϑέμενα, συντεϑειμένα ἀπὸ τοῦ
τέμνω φονεύω x.t.À. παροξύνονται . . μιαι-
φόνυς. Vocem compositam esse ducentes, pri-
orem partem ad μιαίνω cum referunt aut ex
μίανο per syncopen factam esse putant aut à
μια stirpe derivatam, ex μεᾶσε vel jueo. ortam
esse judicant, posteriorem omnes fere ad φόνος
substantivum pertinere censent. atque alii accentu
commoti voci vim activam tribuentes »Cruore
polluens vertunt E. M. 587 21 Μιαιφόνος,
μιαινόμενος φόνοις. (ἡ κατὰ τροπὴν Δωρικὴν
τοῦ B εἰς u. oiov βιαιφόνος ἢ κατὰ πλεονα-
σμὸν τοῦ μ οἷον ἰαινόμενος τῷ qoro) cf. Suid.,
Doed. Gl. Nr. 85 οἱ δα E 31, Faesi-Franke ib., Din-
τὰ in Steph. thes. vol. Vs. v. ., Meiring de "verb.
ll p. 14 19, Schaper gen. compos. p. 12, id.
Kuhn Ztschr, XXII p. 525, Vaniéeck E. W p. 737. ' alii
accentu neglecto passivam intellegentes .,cruore
pollutus" interpretantur Hesych. ed. M. Schmidt
1307 μιαιφόνος" μεμιασμένος φόνῳ, μιαινόμενος
τοῖς φόνοις, μεμολυσμένος φονεύσεσι cf. Eust.
456 5, 1356 55, Passow in lex.^ s. v., Schoenberg
μιαιφόνος — μίγδα
griech. Comp. p. 87, Am.-He., Duentzer, La Roche
ad E31. Neque his neque illis eum accedunt, nihil
nisi qua ratione ex μεαένω verbi stirpe et φόνος
vox orta sit explicare student Lobeck path. el. I
p.969, Buttmann A.Spr. II p. 354, Curt. in Stud. ΠῚ
p. 192, G. Meyer ib. VI p. 355 VII p. 180, Fritzsche
ib. VI p.135, Clemm ib. VII p. 50 et de comp. Gr.
p. 14 129, Weissenborn de adi. comp. p. 10 45,
Stolz zus. ges. Nom. p. 27, Fedde Wortzus. im
Hom. I p.14. Sed cum difficultas, quae aut accentu
in paenultima posito aut inde oritur, quod prior
pars compositi verbum, posterior dat. instr. ac-
cipitur, neque una neque altera explicatione
tollatur, aliam viam ingressus Roediger de prior.
membr. conf. finali p. 80s. μεᾷ i. e. πληγῇ φο-
νεύων interpretatus est, contra quem Fedde l. ].
p. 19, Clemm de comp. Gr. p. 14 adn. 38, G. Meyer
|.l. VI 385 disputant. Neque Goebel lex. I 218
cum posteriorem partem ad rad. suam ozt« oq
i. e. ,facere ut evanescat* refert, aliquid profecit.
Itaque sub iudice lis est; neque enim in iis, quae
adhue allatae sunt, explicationibus acquiescere
possumus.) Vulgo interpretantur cruore polluens
aut pollutus." E844 402 Agac. . μιαιφόνος,
E31 455 "Aoec βροιτολοιγέ, μιαιφύνε, τειχεσι-
πλῆτα. --- Collocatur post caesuram, quae zat
τρίτον τροχαῖον vocatur.
ui&oog (ἃ μιαίνω verbi radice jue vel apte
ducitur, cum nostro ,schmieren' cognatum iudi-
catur cf, Et. M. 587 15, Or. 103 17, Eust. 519
2, Hesych., Doederlein Gl. Nr. 85, Lobeck path.
prol. p. 253, Curt, in Stud. III p. 192, Siegismund
de metathesi ib. V p.179, Leo Meyer vgl. Gr.
II p. 233, Benfey W.L. II p. 476, id. Kuhn Ztschr.
VIE p. 119, Hoffmann qu. Hom. I p. 153, Goebel
lex.I p.218. Duae consonantes fuerintne in initio
dubitat Hartel Stud. I p. 21.) contaminatus, pollutus,
42 490 οὐδέ ποϑι μιαρός. cf. schol. BL, Eust.
1356 55. producitur ultima vocis ποϑὲ syllaba
brevis ante vocem hoc loco cf. La Roche Unters,
.57, Hoffmann 1. 1. I p. 153, Hartel 1. 1. I p. 21.
τα αξοβέμουξ φιλότητι '9.941. se miscentes.
a rad. μὲγ ducitur cf. Curtius Grdz.? p. 627 8,,
Hesych. μισγομένους explicat, cf. Eust. 1498
15. paullo aliter Leo Meyer vgl. Gr. II p. 4T.
de dativo instr. vide Walter de dat. instr. p. 18.
cf. etiam Friedlaender &z. tig. Phil. 1851 p. 236.
κἰγδᾶ (ad rad. μὲγ etsi refertur E. M. 587
94 ἀπὸ τοῦ μίσγω ἢ μίγω μίγδα cf. Apoll. de
ϑᾶν. p. 152 14 ed. Schneider, Suid., Hesych. ed.
M. Schmidt p. 1323, Eust. 729 19, Curt. Grdz.*
p. 936 632, tamen qua ratione derivandum sit
dubitatur. alii term. -& ex s« Syncopatam. esse
iudicant Herod. ed. Lentz I p. 488 18, Kissling
Kuhn Ztschr. XVII p. 200, Kuehner Ausf. Gr? I
p. 146 729, alii syncopen negantes ab adi. in -ὃς
ducunt Buttmann A. Spr. II p. 266, Lobeck path.
el. Ip.207. Fritzsche de voc. Gr. hyphaeresi in
Curt. Stud. VI 1098s. μίγ- δα ex μιγ-)α pro μεὲγ-
j« ortum esse censet. — de accentu tradit A poll.
de adv. ed. Schneider p. 152 ὁ παραιτητέον ὁ
ἠξιωκότας τὸ ,,μιγδ᾽ ἄλλοισι ϑεοῖσιν", ἐπεὶ
τὰ εἰς δα, φασί, λήγοντα ἐπιῤῥήματα ὀξύνεται
. ἔστι. γὰρ πρὸς τὸ τοιοῦτον φάναι, ὡς δού
τινα εἰς δα λήγοντα χαὶ βαρύτονά ἔστι ὡς. .
χαὶ ὡς τὰ ὀξυνόμενα συν ὑπάρχει τοῖς εἰς δον
περατουμένοις ; . χανδόν χανδά" τῷ μέντοι
μίγδα οὐ παραχεῖται ὃ τοιοῦτος σχηματισμός.
Nihilominus Bekker? μιγδά, contra quem Cobet
misc. crit. p. 430 disputat.) ponens promiscue.
μίγδ᾽ O 437, μίγδα ὦ ΤῊ h. Cer. 426. ;
μίγδην — μίγνυμι
μίγδην (Curtius Grdz.^ p. 649. Doederl. Gl.
Nr. 1063 ex μεγαδην, Fritzsche in Curt. Stud.
E p. 110 ex μεγδεὴν ortum esse censent.) per-
mixtim. h. Merc. 494.
ΠΟ μεέγνυμιε et μιέσγω (pro praes. et impf.
Homerus semper μεέσγειν verbi formis utitur. cf.
Curt. Verb. 1 p. 160. derivatur a rad. μὲγ lat.
misceo ahd. miskiu Curt. Grdz.* p. 336, Leo Meyer
-wgl Gr. I p. 403, Vaniceck E. W. p. 727, Joh.
-Sehmidt Voc. I p. 65. — μέσγειν ex σμίγειν
ertum esse Doederl. Gl. Nr. 1063 opinatur. rec-
tius ex μέγ-σχω mutatum esse Schleicher Kuhn
Ztschr. XI p. 319 iudicat. cf. etiam Herm. Móller
b. XXIV p. 493 s. Iota vocalem longam esse
cum Brpeit tamen formas μίξαι sim. "acuendas
Jesse Choeroboscus, Draco, Lascaris tradunt, quo
factum videtur, üt exempla paroxytonesis in
Jibris prae onderent. sed Eust. quem sequuntur
-Bekker?, La Roche, Nauck O 510 μῖξαε habet
cf. Lobeck paralip. p. 410. 414, Dindorf i in Steph.
hes. V p. 1044.) misceo. μισγέμεναι ἔμισγον
μῖσγον μίσγεται, coni. μίσγεαι (pro quo Curtius
- Verb. Π 72 μέσγηαι B 232 scribere vult, W. alther
de dat. instr. p. I8 adn. 1 pro ἵνα μίσγεαι ἐν
φιλότητι legit ἵνα uicyn ἀεὶ φιλότητὴ μίσ-
χηται- εσϑαι -εσϑ᾽ τομένων ἐμίσγετο μίσγετο
ἐμισγόμεϑ᾽ -έσϑην μίσγοντο μίσγοντ᾽ μισγέ-
σχετο Curt. Verb. II p. 379 5., μισγέσκχοντο sine
augmento scribendum esse docent Phavorin s
φράζεσϑε, E. M. 624 30, F. A. Wolf in Den
novae ed. carm. Hom. 1804 p .68. sed ἐμισγέ-
ὄχοντο praeferunt Spohn de extr. parte Od.
p. 1635s. Spitzner obs. ad Quint. Smyr. in app.
ad libr. de versu heroico p. 209&, Bekker?, La
Roche, Nauck. iiec μίξεσϑαι ἐμίγην τῆς τὴ
μίγη μίγησαν μέγεν 3 p. plur, μεγηήγῃς coni. aor.
pro quo libri μιγείης, A μιγείεις cf. Didym.
4n schol. A ad . 73 οὕτως ᾿ἡρίσταρχος φανήῃ
διὰ τῶν δύο 55 cf. eundem ad l'436 Z 432
X 97, E. M. 789 26, Choerob. ib. 73 43,
Cramer An. Ox. II p. 341 33. alii τείῃ termina-
tionem quae saepissime in codd. occurrit, prae-
bent. sed cf. Ludwich Arist. Textkritik nach
Didymus ad l. l, La Roche Unt. p. 153. nihi-
lominus Pierron l'Ody ssée d'Homére ε 378 μιγείης
habet. atque veteres utri z vocali ἐῶτα προς-
γεγραμμένον adscribendum sit, incertos fuisse
demonstrant et libri manuscripti et Cramer An.
Ox. 11 p.247 12 ἀλώιη. sed ad posteriorem per-
tinere docent Cramer Epim. 2 4, Eust. 168 32.
grammatici autem Byzantii illas formas falso
E iudicaverunt. cf. Bekk. hom. Bl. I p. 226,
Roche hom. Textkr. p. 406 5. Unt. p. 198 s,
Curt. Verb. II p.62. ξεγέδοι cf. Bekk. 1.1.1 p. 226
μιγείην -εἰης -εἰη μιγήμεναι τ-ῆναι μιγέντα
τέντε x 334 ubi codd. CEGS pluralem exhibent
cf. La Roche Unt. p. 168, μιγεῖσα -εἴσαι μιγή-
σεσϑαι ἐμίχϑη μίχϑη ἔμιχϑεν μιχϑήμεναι -εἰς
τεῖσα -εἴσ᾽ μεμῖχϑαι μεμιγμένον τῇ τοὶ -α ἐμέ-
μιζτο, aor. med. ἔμιχτο μῖχτο, Curtius Verb. I
p.189. de augm. omisso v. Molhem de augm. ap.
Hom. et Herod. usu p.33 38. — additur plerumque
dativus cf. Walther, de dat. instr. p. 18 5., Del-
brueck synt. Forsch. IV p. 77, Abl. Loc. cet. p. 56.
I)proprie. misceo. Eust. 111 51, 497 18. 1) de
rebus & 110 οἶνον ἔμισγον . ἐνὶ χρητῆρσι χαὶ
ὕδωρ, I'270 σρητῆρι, δὲ οἶνον. μῖσγον Arist.
ol. A ὅτι οὐχ ὕδατι ἔμισγον τὸν οἶνον, ἀλλὰ
τὸν τῶν Τρώων χαὶ ᾿Αχαιῶν" διὸ χαὶ ἐν ἄλλοις
σπονδαὶ ἄχρητοι cf. Ariston. schol. ABL ad B
; Lehrs Ar.? p. 198, Am.-He. ad l. L, ἃ 122
1103
v 210 αλεσσι ΗΠ μένον, εἶδαρ, Ν 791 (ἀέλλη)
&A μίσγεται, ὅ 930 φάρμακα πολλὰ μὲν ἐσϑλὰ
μεμιγμένα, πολλὰ δὲ λυγρά, ubi part. adiectivi
loco usurpatur Classen Beob. p. 55 s., ó 222 (φάρ-
μαχονῚ ἐπὴν κρητῆρι μιγείη͵ intellege οἴνῳ Nic.
schol. H ὑποστιχτέον εἰς τὸ μιγείη, van Her-
werden in Herm. XVI p. 368 cum Nauckio pro
opt. coni. μεγείῃ legendum esse censet, ε 317
μισγομένων ἀνέμων, de hasta 41 438 ᾿μιχϑή-
μεναι ἔγκασι φωτός, 4 438 ἀλλὰ ,γλῶσσ᾽ ἐμέ-
μικτὸν. l. γλῶσσαι vel γλῶσσαι μέμιχτο. 2) de
hominibus a) Y 374 τῶν δ᾽ ἄμυδις μίχϑη
μένος, 4 456 τῶν μισγομένων Porph. in schol.
B ad 4/447, Eust. 497 20; de gen. absol. Classen
Beob. p. 170, Am.-He. ad 1. l, K 494 Τρώεσσι
μεμιγμένοι Eust. 815 51. b) aoristi passivi, fut.
pass. medii, praes. pass. formae addito dat.
vel praep. ἐν et ἐς vel adv. ἔσω, cf. Delbrueck
Synt. Forsch. IV. p. 77, Walther de dat. instr.
p. 18 &, La Roche ad N 286, valent , versor in*,
,me misceo inter' aut quaerentibus nobis ;ubi*
4A 354 προμάχοισι “μιγέντα, c 379 ἐνὶ προμάχοισι
μιγέντα v. 1. φανέντα, Γ΄ 309 Τρώεσσιν ἐν ἀ-
γρομένοισιν ἔμιχϑεν, aut ,quo* interrogantibus
E134 0 99 N 642 O 457 προμάχοισιν ἐμίχϑη
οἵ. Γ΄ 48 E 143 ε 386 378 (91. K 365 HUE
σϑαι φυλάκεσσι, C & 136 χούρῃσιν μίξεσθαι, 2 2
91 μέσγεσϑ᾽ ἀϑανάτοισι, Καὶ 180 φυλ ἄκεσσιν ἐν
ἀν ομένοισιν ἔμιχϑεν. schol. A ἐν ἄλλῳ γέν 0vto,
X 216 ἐς ᾿ἡχαιοὺς μίσγετο cod. A ἐπ᾽, Eust.
ez? ᾿Αχαιοὺς ἢ ἐς Ἀχαιούς, cL Am.-He. σ 49
ἔσω μίσγεσϑαι... ἐάσομεν. huc pertinent Ni
354 Π 813 μῖχτο δ᾽ ὁμίλῳ, 9 196 μεμιγμένον
ἐστὶν ὁμίλῳ. absolute de capris B 475 νομῷ
μιγέωσι, de locativo Delbrueck Synt, Forsch. IV.
p. 71, de coniunct. ib. I 184 et Friedl. hom. Gleichn.
c) utor aliquo familiariter addito dat. « 109
ἐμισγόμεϑ᾽ ἀλλήλοισι cf. 5 988 ἡ 247; abso-
lute e 314 μίξεσϑαι ξενίῃ, à178 ϑάμ᾽ ἐνθάδ᾽
ἐόντες ἐμισγόμεϑ᾽. d)in loco versor Ῥ 48
οὐδέ μέ πω μίσγεσθαι ὑπὲρ ποταμοῖο ἐῶσε
v. 1. μίσγεσϑ᾽. 3) me misceo inter res, venio
in medias res. 0 409 κλισίῃσι μιγήμεναι ἠδὲ
νέεσσιν, HK 457 χ 884 χάρη κονίῃσιν ἐμίχϑη,
I' 55 ἐν κονίῃσι μιγείης 1. e. te volvas in pulvere.
sed schol. A interl. ἀντὲ τοῦ ὅταν συνέλϑῃς εἰς
μάχην. de optat. v. G. Hermann opusc. II p. 34.
ID translate 3) de concubitu αὐ viri vel
feminae cf. Walther l.l. p. 18, La Roche Ztschr. f
Oestr. 1854 p. 544. 1) φιλότητι zal εὐνῇ vel εὐνῇ
χαὶ φιλότητι aut addito dativo personae & 126
o 420 h. XXII 14, sed v 219 ἀνδρὶ παρ᾽ ἀλλο-
δαπῷ ἐμίγη φιλότητι καὶ εὐνῇ v. . im et μέγη,
schol. MV Vind. 133 ἀϑετοῦνται ot ἑπτὰ στίχοι
218—24 cf. Eust. 1946 13, aut omisso 1' 445
Z95 x334 et O 33 (φιλότης. τε χαὶ εὐνὴ) ἣν
ἐμίγης, Did. schol. ἃ οὔτε 1 παρὰ Ζηνοδότῳ οὔτε
παρ᾽ Ἡριστοφάνει ἦν. 9) φιλότητι ant addito da-
tivo Z 165 τ 266 aut omisso Z 161 pro μιγήμεναι
v. 1. μιγῆναι, X 295 ἐμισγέσϑην φιλότητι | εἰς
εὐνὴν φοιτῶντε v. Ἰ. παρεμισγέσϑην, μιγέσϑην,
ἐμιγέσϑην, ἐμισγέτην. h. Ven. 150 σῇ φιλότητι
μιγῆναι. 8) ἐν φιλότητι aut c, dat. pers. Q 131
ἀγαϑὸν δὲ γυναικί περ ἐν φιλότητι μίσγεσϑί(αι)
Arist. ἀϑετοῦνται στίχοι τρεῖς. defenditur locus
a Koechly Hectors Loesung in Gratul. Schrift der
Zuericher Univ. fuer Welcker p. 12 et a Duentzer
hom. Abh. p. 341. h. Ven. 263 287 XIX 34 XXXII
5. aut sine dat. B 232 μέσγεαι ἐν q. Walther
l L p. 18 adn. 1 ἵνα μίσγῃ, ἀεὶ φιλότητι et h.
Merc.4 VII 57 XVIII 4 Διὸς ἐν φιλότητι μιγεῖσα.
1104
4) εὐνῇ οὐ nor? ἔμικτο α 488 v. l. οὔ πω μέ-
μιχτο. 5) 4968 ἐν ἀγχοίνῃσι Διὸς μεγάλοιο
μινεῖσα. 6) [188 970 T 170 τῆς εὐνῆς ἐπι-
βήμεναι ἠδὲ μιγῆναι, σ 825 ἣ γ᾽ Εὐρυμάχῳ
μισγέσχετο χαὶ φιλέεσχε sic Hesych., libri ple-
rique μιγέσκετο ἐμιγέσκετο. 7) nulla voce ad
verbi notionem accuratius circumscribendam ad-
dita, aut adiecto dativo personae ἡ 61 τῇ δὲ
Ποσειδάων ἐμίγη cf. α 73 2 306 v 7 12, $143
τῇ γάρ ῥὰ μίγη ποταμὸς v. l δ᾽ ἐμίγη ct.
Didym. schol. A. h. Merc. 7, Ven. 46 ἀνδρὲ
καταϑνητῷ μιχϑήμεναι quam aor. formam ap.
Hom. ipsum non ita usurpari docet Suhle de
hymn. Hom. quarto p. 16, h. XV 3 XVIII 7 aut
omisso 3 268 o 430 χ 445 h. Merc. 112. β) de
bestiis usurpatur ib. 493 βόες ταύροισι μιγεῖ-
σαι. b) de pugna O 510 αὐτοσχεδίῃ μῖξαι
χεῖράς τε μένος τε ACL μίξαι, d 469 πα-
τροχασιγνήτοιο μιγήμεναι ἐν παλάμῃσι, Ξ 385
τῷ οὐ ϑέμις ἐστὶ μιγῆναι ubi ἃ μιγῆναι pen-
dere putatur dativus τῷ ita, ut aut ad Posei-
donem cf. Doederlein aut ad ἄορ referatur cf.
Ameis. alii μεγῆναι absolute positum et τῷ pro
σὺν τῷ usurpatum esse putant cf. Hentze in
Ameis app. ad l 1. XV 286 μιγήμεναι ἐν δαὶ
λυγρῇ. c)incido in malam rem v 203 4uo-
γέμεναι κακότητι xal ἄλγεσι. — Varia lectio
I'301 pro δαμεῖεν praebent μεγεῖεν schol. ad
E486 libe. CDGHLS; Eust. 417 7 δαμεῖεν ἢ
μιγεῖεν, Ariston. schol. A ad Y 994 παρελέξατο
Z.T.À. τινὲς δὲ γράφουσι ἵππῳ δ᾽ ἐισαμένη
ἐμίγη φιλότητι καὶ εὐνῇ. — Collocatur plerum-
que in posteriore thesi quinti vel tertii pedis,
saepius in thesi tertia; raro legitur in ceteris
sedibus. in arsi rarius legitur, plerumque in
prima, raro in secunda, quarta, quinta. (μεγάζομαι
μέγδα μίγδην ἐπιμίξ. dva- προ- ovu- μίγνυμι
et «v«- ἕπι- χαταμίσγω. μισγάγχεια.)
Μίδειαν B 507. Erat Mideia urbs Boeotiae,
haud procul a lacu Copaide sita, cuius gurgitibus
eam obrutam et deletam esse Strabo IX, 2 35
p. 407 tradit: ot δέ φασι καὶ τὴν Ἄρνην υπὸ τῆς
Aiuvgc χαταποϑῆναι καὶ τὴν Mtásuv. Quo loco
fuerit non satis constat cf. Paus. IX 39 1, contra
quem disputaverunt Bursian Geogr. v. Griechenl.
I p. 208 198, Leake North. Gr. II p. 120, Urlichs
Reisen I p. 171, Buchholz Real. 1 ἃ p. 191 s.,
Hahn die geogr. Kenntn. der Epiker I p. 11 s.,
de accentu Eust. 271 1 q«ol δὲ ὅτι ἡ μὲν Βοι-
cux; ίδεα (sic!) λέγεται προπαροξυτόνως.
Μίδης (ἃ μέδω ducit Pape-Benseler Eigen-
namen.?) Phrygiae rex. cf. Herodot. I 14, Eust.
1872, 80 ep. III 6 ίδης, ib. 1 Μίδεω.
μικρός (ab eadem stirpe ac σμικρὸς ducitur
Benfey W.L. I p. 469, Curt. Grdz.* p. 682, Schmidt
Voc. I p. 108, Vaniceck E.W. p. 1900, Hoffmann
quaest. Hom. I ὃ 88e p.159 154. aliter Goebel
lex. I 39.) parvus. E 108 μικρὸς ἔην δέμας, y
296 μικρὸς λίϑος. 'Comp. μεεέων cf. Curtius
Grdz.* p. 336, Goebel lex. II p. 934. B 598
μείων, 529 πολὺ μείων schol. b. v. 528—530
αϑετοῦνται, 1'193 μείων χεφαλῇ. ante μεέων
vocalis brevis B 529 producitur.
MtA«vog (E.M. 587 46 cuius generis etymo-
logias veteres saepius excogitaverunt, tradit ὠπὸ
Μιλήτου viov ᾿Απόλλωνος x«l ᾿Ασίας. Vaniceck
E.W. p. 708 ad rad. μελ scr. mard pro marl i.
€. clementem esse coll. μεέλεχος refert, cf. Brug-
mann de prod. suppl. in Curt. Stud. IV p. 118. ad
σμῖλος σμῖλαξ i. e. taxus refert Benseler Eigen-
namen? s. y. — Hesych. δύο πόλεις Μίλητοι,
Míóewev — μιμνάζω
7 μὲν Κρήτης, ἡ δὲ ᾿Ασίας. Eust. 313 4 Μί-
λητος ó& ἡ Κρητικὴ αὕτη προὐπῆρχε τῆς
᾿Ασιανῆς Μιλήτου, ἣν ἔχτισεν ὁ παλαιὸς Σαρ-
πηδὼν ἀγαγὼν οἰχήτορας χαὶ καλέσας αὐτὴν
xarà τὸν γεωγράφον ἐκ τῆς ρητιχῆς Πιλή-
tov cf. Strabo X p. 784 XIV p.941. de accentu
schol. BL ad B 647.) 1) urbs Cretica, quae
Idomenei fuit, in ora septentrionali sita; sed a
Lyctiis diruta, Strabonis aetate iam non exstitit,
B 647 Μίλητον. cf. Hoeck Kreta I p. 418, Buch-
holz Real. I a p. 252. 2) urbs in ora Kariae
sita, Nastae regni fuit ἢ. Ap. Del. 42 MíAgroG,
B 868 Ap. Pyth. (2] MíAgrov cf. Strabo XIV
p.941, Forbiger A. Geogr. II p. 214 s, Buchholz
Renl. Ia p.296, Hahn die geogr. Kenntnisse der
Epiker Il p, 9.
“ελτο-πάρηοιε (Hesych. μιλτόπρῳροι, τὰ
ἑχατέρωϑεν τῆς πρύμνης xai πρῴρας μεμιλ-
τωμένα ἔχουσαι" οἱ δὲ αὐτοὶ χαὶ φοινιχο-
πάρειοι ἐλέγοντο, cf. schol. D ad B 687, EQV.
ad 4125, Suid., Weissenborn de adi. comp. p. 43
15, Berch Comp. der Nom. p. 13. Schaper gener.
comp. p.6, id. Kuhn Ztschr. XXII p. 523, Stolz
zus. Nom. p. 54, Heinr. Schmidt Syn. III p. 43.
Buchholz Real. IL a p.275, Schuster Farben bei
Hom. Ztschr. f. Gym. XV p. 717 721 ib. XIV.
p. 455 utrumque navis latus totum minio in-
fectum fuisse putant. sed Helbig das hom. Epos
aus d. Denkmaelern erlaeutert p. 114 adn. 4
proram navis solum ab utraque parte ideo minio
infectam fuisse docet, ut in alto facile a puppi
discerneretur, aliter Goebel lex. II p. 445 s. qui
naves infectas fuisse negans mire vocem explicare
studet. de z voc. v. Eust. 310, 24. — Apoll.
Soph. τοῦτο δὲ ἐπὶ μόνων τῶν Ὀδυσσέος νεῶν
cf. schol. A ad Β 687 et Eust. 308, 6. cf. etiam
Hense poétische Personification Parchim 1864
p. 25.) genas minio infectas habens; de navibus
dicitur, quarum prorae minio infectae erant.
B 637 ubi « subser. in cod. desideratur, de na-
vibus Ulixi dicitur. ε195 o? yàg Κυχλώπεσσι
νέες πάρα μιλτοπάρῃοι quae sunt Ulixis verba,
Miuc«g (schol. EHQV ad y 172 ὄρος ὑψηλὸν
xal ἐρυϑρὸν Ἰωνίας ἀντιχρὺ Χίου τῆς νήσου,
ἀπὸ Miuavrog ἑνὸς τῶν γιγάντων ὀνομασϑείς, —
cuius gigantis non magis quam promunturii nomen
a rad. man μέ-μαα ducit Vaniceck E.W. p. 659
cf. Pott Kuhn Ztschr. VII p. 254, Sonne ib. X
p. 124, Benseler Eigennamen? s. y.) promunturium
Maeoniae, prope Chium insulam in mare pro-
minens. ἢ. Ap. Del. 39 παιπαλοείς τε Miu
ep. VI 5 ὑψιχρήμνοιο Μίμαντος, y 112 ὑ
νερϑε Χίου παρ᾽ ἠνεμόεντα Μίμαντα. cf. Strabo
XIV p.645, Eust. 267 6, Forbiger A. Geogr. ΠῚ
p. 172, Buchholz Real. I a p. 298.
utu£oucuc (geminatione a rad. ue metiri de-
rivatur cf. Fritzsche de redupl. Gr. in Curt. Stud.
VI p. 326, Spiegel in Kuhn Ztschr. XXIII p. 189,
Curt. Grdz.* p. 328, Leo Meyer vgl. Gr. I p.339.
Goebel lex. II p. 234 ex μι- σμέομαι ortum. esse
existimat, Vaniéeck E. W. p.650 ab ipso subst.
μῖμος ducit; Priem d. hom. hymn. auf Ap. Del.
p.17 verbum primum ap. Theogn. Pind, Aeschyl
reperiri docet. cf. etiam La Roche Stud. p. 150.)
imitor. ἢ. Ap. Del. 162 πάντων δ᾽ dv9po nov
φωνὰς «cl χρεμβαλιαστὺν | μιμεῖσϑ' ἴσασιν.
“εμνάξω (ἃ μίμνω ducitur Curt. Grdz.* p.636
Verb. I p. 334 s, Leo Meyer vgl. Gr. II p.49, qui.
tamen de formatione inter se non consentiunt.
cf. etiam Doederl. Gl. Nr. 149. Vocalem α natura
longam esse docet Curtius Grdz.* p. 636, brevem -
μιμνήσκω
Cramer An. Ox. I p. 232 23.) maneo. 1) intr.
B 392 K 549 μιμνάζειν παρὰ νηυσίν. 29) trans.
h. IX 6 ἧσται μιμνάζων ἑκατήβολον ἰοχέαιραν.
ἀεμνήσκω (veterum multi, quibus van Herwer-
den in Herm. XVI p. 355 accedit, μιμνήσκω iota
subscripto scribendum esse tradiderunt Didymo
Obversante cf. Cramer Epim. 196 32 τὸ μέντοι
ϑνήσχω xal μιμνήσχω ὁ μὲν Δίδυμος ἄνευ
τοῦ ἰῶτα, ἡ μέντοι παράδοσις οὐκ ἐπείσϑη
αὐτῷ ἐπεὶ οἱ Αἰολεῖς ϑναίσχω χαὶ μναίσχω
λέγουσιν, Et. M. 452 80 Δίδυμος χωρὶς τοῦ
ες. ἡ μέντοι παράδοσις ἔχει τὸ & χ. τ. À. Cf.
La Roche Textkr. p.282 Unters. p. 216, Usener N.
Jahrb. f. Phil. 1859 p. 245 s., Joh. Schmidt Vocal.
II p. 319, Frankfurter die Epenthese von ju.» im
Griech, p. 47. verbum incohativum, geminatione
formatum, ex 4u-u£»-0«c ortum, ducitur a rad.
μὲν i.e. cogitare Leo Meyer vgl. Gr. I p. 170,
Fritzsche de redupl. Gr. in Curt. Stud. VI p. 328,
Siegismund de metath. Gr. ib. V p. 197 2, Curtius
. Grdz.* p. 312 Verb. I p. 274 s, Vaniceck E. W.
p. 664, Crecelius Wurzel ma man p. 7, Babad de
graeca rad. man p. 20 s. p.37, Fulda Unt. p. 267 s.,
cf. etiam Doederlein Gl. Nr. 137 138. de signif.
v. Heinr. Schmidt Syn. I 510.) moneo, admo-
neo. Act. μέμνησχ᾽ imp. praes. μνήσω -εἰ ἔμ-
νησᾶς μνήσῃ -ouoc. Med. μιμνήσχομαι -εται
τοιτὸ -όμενος -ξ0 imperat., -εσϑαι μιμνήσκχοντο
μνήσομαι -ομ᾽ -ῃ τ-όμεϑα -ὁμεϑ'᾽ -ονται -εσϑαι
ἐμνήσατο μνήσατο -ατ᾽ -ασϑεὲ -αντὸ de augm.
omisso v. Molhem de augm. ap. Hom. et Herod.
usu p. 18 21 94 33, μνήσῃ -οὐὐμεϑα de coniunct.
forma v. Curt. Verb. Il p. 61, μνήσαιτο -αἰατο
ταἰαϑ' Curtius 1.1. I p. 94, -ασϑαι -ασϑ' μνῆσαι
-άσϑω -ἄμενος -5 τῷ τοι -αι τοις μνησάσχετο de
forma iterativa ab aor. derivata Curt. l. l. II p. 383,
μνησϑῆναι. μέμνημαι, secunda sing. μέμνησαι
τηᾶι τῇ Lobeck ad Buttmanu A. Spr.? II p. 944.
Curtius Verb. II p. 217, Eust. 1003 21, Didym.
Schol. A ad 4/648 οὕτως ἐνταῦϑα μέμνηαι,
διπλῆ γὰρ ἡ χρῆσις id. ad O 18 διὰ τοῦ ηι
μέμνηι εἶχον πᾶσαι cf. La Roche Unt. p. 149
qui alios μέμενη᾽ scripsisse conicit, μέμνηται -ητ᾽
-ὠμεϑα opt. μεμνήμῃν cod. A -juxv, L Lips.
oLuxv cf. Eust. 1376 64, Lobeck path. el. I p. 425 s.
μεμνέῳτο ita Herod. cum Ptolom. Asc. cf. schol.
AB ad 4/361 προπαροξυντέον xal μετὰ τοῦ ε
γραπτέον, οο4.Η μεμνέωτο et -οἴτω cf. Eust. 1305
46, Bekker hom. Bl. I p. 51, G. Hermann de ellipsi
et pleon. p. 2831, Lobeck 1. l. I p. 425 s. 11 1325,
μεμνῆσϑαι -ημένος -n -ov -οἱ μέμνητ᾽ μέμνηντο
€odd. L Lips. τοντο, G ητο, μεμνήσομ᾽ -ἤσεσϑαι.
Praesentis et impf. med. loco semper excepto
imperat. u£uvgox & 169 verbi μενάομεαε formae
usurpantur: uro ouérvo -o ἐμνώοντο μνώοντ᾽ οἵ.
Curt. Verb.II p.399 I p.275, Brugmann de product.
suppl. in Curt. Stud. IV p. 184, Siegismund ib. V p.
197 2, Mangold de diectasi hom. ib. VI p. 161 adn.
18, Bekker hom. Bl. I p. 48s. de μνάομαι verbi
notione v. Doederl. Gl. Nr. 137, Fulda 1. 1. p. 267 s.,
H. Schmidt Syn. 1 p. 314, G. Hermann op. 1I p.175.
de utriusque verbi constr. Goecke Constr. d. Verba
sentiendi p. 5. 1) Act. admoneo, commonefacio.
l)c. acc. pers. et genet. rei cf. schol. ad O
31 τὸ μνησω κατὰ τοὺς χοινοὺς αἰτιατιχῇ καὶ
γενιχῇ, κατὰ δὲ ᾿Αττιχοὺς αἰτιατικῇ μόνῃ. A 407
τῶν νῦν μιν μνήσασα παρέζεο v. Nic. schol. A
βραχὺ διασταλτέον μνήσασα, Am.-He. cf. O 31
y 103 ξ 1609. 2) c. genet. mentionem facio ali-
cuius. & 170 ὁππότετις μνήσῃ κεδνοῖο ἄναχτος
v.l. μνήσει. 8) c. acc. pers. admoneo aliquem
Lex, Hom. ed. Ebeling. “
1105
4 38. — ΠῚ Med. et aor. pass. reminiscor. μέ-
μνημαι perfecti notio est praesentis. cf. La Roche
Stud. p. 167, Krueger Dial. $ 47 11 1 et 4. de perf.
μέμνημαι formatione et usu cf. Lóbell de perf.
Hom. forma et usu p. 72, Stender Beitr. zur
Gesch. des griech. Perf. 1 M. Gladbach 1883
p. 7. de constr. Goecke, Constr. der Verba
sentiendi Malmedy 1884 p. 5 et Kuehne de aor.
pass. formis atque usu Hom. Marburg p. 7.
1) absolute: μεμνημένος cf. Classen Beob.
p. 96, E 263 Am.-He., T 153 expungitur a Bekker?
Ameis. « 243 ó 151 ἢ. Ven. 283, μνησάώμενος
part. formae T 314 118 ε 6 μ 309 ἢ. Ap. Del.
150, μνωομένῳ ó 106 cf. o 400. 2) cum
genetivo a) personae. recordor B 724 μνή-
σεσϑαι ἔμελλον Φιλοχτήταο Ariston. Z»vo-
δοτος ἠϑέτηχεν, O 662 ἐπὲ (i. e. praeterea) δὲ
μνήσασϑε ἕχαστος παίδων ἠδ᾽ ἀλόχων xal
χτήσιος ἠδὲ τοχήων, P 648 μευ ἀεὶ μέμνησαι
ἐνήνεος οὐδέ σὲ λήϑω vw. de verb. coniunct.
Bekker hom. Bl. II p. 222 s., cf. . Y 390 Hoffmann
quaest. hom. II p. 298 spurium iudicat, £2 4 486
μνῆσαι πατρὸς σοῖο Ap. Soph. p. 140 34 μνή-
σαιο, 504, 509 τὼ δὲ μνησαμένω,͵ ὃ μὲν "Exvogoc
de nom. part. v. Classen Beob. p. 135 8., ó 592
B 233 s 1l ὦ 195 o 28 σ 267 v 205 χ 208 9
462, ξ 170 μνήσῃ «tóvoto ἄνακτος v. l. μνήσει,
« 848 τοίην yàg χεφαλὴν ποϑέω μεμνημένη
«tel | ἀνδρός, schol. ad ó 746 περιττὸς ὁ στίχος
344, Arist. ad 7395 vó9« οὖν éxstva quem Ameis
cum Dekkero secutus part. perf. absolute usur-
pari docet. cf. etiam Lehrs Ar.? p. 227, Senge-
busch diss. hom. I p. 141, Unger Philol. 1863
Suppl. III p. 663. defenditur versus ab Hennings
Telemachie in N. Jahrb. f. Phil. Suppl. III p. 165.
h. Cer. 283 ἢ. Ap. Del. 165 ib. 1 μνηήσομαι οὐδὲ
λάϑωμαι cf. de verb. coniunct. Bekker hom. Bl.
II p. 222. In fine hymnorum leguntur x«i σεῖο
καὶ ἄλλης μνήσομ᾽ ἀοιδῆς sim. Ap. Pyth. 368
X 6 XIX 49 XXVIII 18 XXX 19 XXXIII 19
XXV 7 XXVII 22 XXIX 14. μνήσατο γὰρ κατὰ
ϑυμὸν . . Αἰγίσϑοιο « 29 οἵ à 187 Fulda
Unters. p. 267. quos duos locos propter addita
χατὰ ϑυμὸν verba spurios iudicant Fulda l. ].,
Hennings Telemachie 1.1. p. 149 185. de priore idem
sentiunt Nitzsch ad Od. I p. 10, Duentzer ad 1. l.
Aor. pass. δ 118 πατρὸς ἐάσειε μνησϑῆναι libri
AJNQ ἐάσει ἐπιμνησϑῆναι. b)rei a) recor-
dor, memor sum. perf. fut. aor. med. Z 818 σέων
μέμνημαι ἐφετμέων schol. ad Z 199 σὴν ἐφετ-
μήν cf. ὃ 353 schol. EHRQ. Ζηνόδοτος ἡϑέτει,
d» 442 x 464 9 244 12740, t 581 q 79 τοῦ ποτε
μεμνήσεσϑαι otouat v. 1. μεμνήσασϑαι et μεμ-
νῆσϑαι, O 369 τῶν μέμνηται, ὃ οἱ υἱὸν... σώ-
εσχον. O 39750 X 84 τῶν μνῆσαι, y 101] ὃ 331
765 τῶν νῦν μοι μνῆσαι, h. 34 19, h. Ap. Del.
158 αἵτε ἐπεὶ ἂρ πρῶτον uiv ᾿Απόλλων᾽" ὑμ-
νήσωσιν, | αὖτις δ᾽ αὐ “ητώ τε καὶ Ἄρτεμιν
ἐοχέαιραν, | μνησάμεναι ἀνδρῶν τε παλαιῶν ἠδὲ
γυναιχῶν ὕμνον ἀείδουσιν, genetivus ἃ μνη-
σάμεναι pendet, cf. Overbeck Ih. Mus. N.F. 1868
XXIII p.195, Burkhardt-Biedermann d. hom.
Hymn. auf d. Del. Ap. p. 6 adn. 3; id. adn. 4
Baumeisterum, qui “ητὼ et Ἄρτεμιν acc. ad
μνησάμεναι refert, impugnat, cum eosdem cum
turycociw iungit, nec minus Gilbertum qui in
Deliacis p. 27 μρησάμεναι absolute positum esse
iudicat. P 671 x 199 T 64 μ 219 χαί που
τῶνδε μνήσεσϑαι ὀΐω libr. ADL μνήσασϑαι,
41721646. g)memor sum rei, cogito de re,
insisto in rem, nostra lingua ,,auf etwas be-
το
τῶν
1100
dacht sein^ praes. B 686 πολέμοιο δυςηήχεος
ἐμνώοντο Ariston. ad 686—94 Znv óóotoc ἀϑετεῖ,
4A 1 I 711 μνώοντ' ὀλοοῖο φόβοιο. perf. aor.
fut. med. ἀνέρες ἔστε φίλοι, μνήσασϑε δὲ
ϑού θεδος ἀλκῆς Z 112 v.1. μνηήσεσϑε, Zenodotus
habet ἀνέρες ἔστε 900l χαὶ ἀμύνετον ἄστεϊ
λώβην, O 174 .4 287 O 487 734 II 910 P 185,
μνησάσχετο ϑούριδος ἀλκῆς AA 566, μυήσαιτο
ὃ Ὁ27. μνήσαντο δὲ χάρμης 4 239 0 959 X
441 O 380, uvnooucoa χάρμης T 148 O 477
Y l -αἰμεϑα, χ 43. φυλαχῆς unico H 3n
999. Ν᾿ 48 ἀλκῆς μνησαμένω, μὴ δὲ χρυε-
oio φόβοιο Y. l. μνησάμενοι, 42 216 οὐ τε
φόβου μεμνημένον ovr? ἀλεωρῆς, Il 356 q0-
Boo | àv σχελάδου μνήσαντο, λάϑοντο δὲ ϑού-
ριδος ἀλκῆς cf. de verb. coniunct. Bekker hom.
Bl. II p. 222. 42 601 Als μνησώμεϑα δόρ-
που, v 946 δαιτὸς cf. Ὁ. 002 199 T 931. x 177
μνησόμεϑα βρώμης μὴ δὲ Scr λιμῷ
Bekker l.l. I p. 222. A 509 νόστου δὴ μνῆσαι,
ἢ 188 μνησαίατο κοίτου. ,9)c. accus. a) per-
sonae Z 222 Τυδέα δ᾽ o? μέμνημαι schol. LV
ἄτοποι οἵ δύο στίχοι cf. La Roche Stud. p. 167.
b) rei 7 527 μέμν nuc τόδε ἔργον... vc 4v,
& 168 ἄλλα παρὲξ μεμνώμεϑα, o 122 μέμνη-
TS τάδε πάντα, Ψ 361 ὡς μεμνέῳτο δρόμους
Did. δρόμους πληϑυντικῶς Ἀρίσταρχος, 118
Spitzner Baeumlein La Roche, δρόμον Bekk.
Nauck Dindorf Faesi. sed gen. sing. usurpari
non potest, nisi de equis, qui de cursu cogi-
tant. hic autem agitur de Phoenice, qui custos
electus est, ut cursus singulorum observaret.
schol. A et paraphr. ἐπιμελοῖτο cf. La RocheStud.
p. 167. 4) Suff. δὲ et praepositiones ad-
iunguntur I 697 pv γαὸδε μνώοντο ἕχαστος,
v.l φύγαδ᾽ ἐμνώοντο, ubi φύγαδε accusativi
locum tenet cf. La Roche 1. l. p. 167 et 83, Naegels-
bach ad I'441, Herod. Schol. A τοῦτο ovx
ἰσοδυναμεῖ τῷ εἰς φυγὴν ὡς τὸ »ἡ μὲν φύγαδ᾽
αὐὖϑις ὑποστρέψας“. ἀντὶ γὰρ “αἰτιατικῆς οὐ
μετὰ τῆς εἰς. διὸ xai τινες ὑπέλαβον, μὴ καὶ
δύο μέρη λόγου ἐστίν, ἤτοι κατὰ μεταπλασμὸν
γενομένης τῆς αἰτιατικῆς ποιητικῶς, ὡς σχέ-
zv σχέπα, φυγήν φύγα ἢ ὡς οἴεται ὃ ᾿άσκα-
λωνίτης ἀπ᾿ εὐϑείας τῆς φύξ Sina a LO UA DE
ἐνθάδε παρέλκοντος. ἢ πίῤῥημά ἐστι ταὐτὸ
σημαῖνον τῇ αἰτιατιχῇ ὡς καὶ ἄλλα 1 παραγωγὰ
ἐπιῤῥήματα ἰσοδυναμοῦντα τοῖς πρωτοτύποις,
aliter Eust. 1081 60. ἡ 192 περὲ πομπῆς μνησό-
ue ὥς χ᾽ ὁ ξεῖνος. ἵχηται schol. M. yg. φρα-
σύμεϑα, h. VII 1 uq Διώνυσον μνήσομαι ct.
1 100. 5) enuntiata secundaria sequuntur
a) c. ὅτ ε cf. Friedl. de coni, ὅτε ap. Hom. usu p. 14,
Capelle Beitr. z. hom. Synt. Philol. VI p. 193 s.,
Exneger Dial. 854 16 3, Am.-He. ad ὦ 115 et in
app. ad Z 71. Non recte Kuehner A. Gr.* II p. $96
7 ellipsin statuere videtur. 7j o? μέμνῃ, ors O
18 v. l Rhet. Gr. ΠῚ 244 23 μέμνησ᾽, Y 188
Φ 396 o 115. b)c. enunt. rel. B 492 uvae?
ὅσοι. . ἦλϑον, T 339 μνησάμενοι, τὰ ἕκαστος.
ἔλειπον spurium iudicat Hoffmann qu. hom. II
p.145. c)c. infinitivo P364 μέμνηντο... ἀλλή-
λοις ἀλεξέμεναι cf. Ameis-Hentze, v. l. uéuvovro
et μέμνητο. - Collocatur saepissime in arsi
prima, bis in secunda, praeterea in hymnis in
quinta; in thesi secunda, tertia, quarta pariter
occurrit, in quinta semel ó 118 legitur. Derivantur
a stirpe uve μνῆμα μνημοσύνη Mv ημοσύνη uri-
μων νῆσος μνῆστις KAvreuurioror,componun-
tur ἀνα- ὑπομιμν ἤσχω, ἀπο- ἐπιμιμνήσκχομαι.
uiuo (verbum geminatum a μένω formatum,
μέίμνω
. χόμενον μέγαν Ἄσιον οὐδὲ φέβοντο de part.
ex με- μέντ-ὦ ortum esse docent Fritzsche de red.
Graec. in Curt.Stud. VI p.325 328, Curtius Verb. II
p. 398, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 179, Goebel lexil. I
p. 239 cf. etiam Eust. 1722 57, Doederl. GI. Nr. 149.
Vocalis « etsi longa esse traditur, tamen secun-
dum veterum grammaticorum praecepta acuitur v.
Lobeck paral. p. 412. de consiructione v. La Roche
Stud. p. 141 s .) maneo; exspecto, sustineo aliquem.
μίμνεις - £,-0U015 μίμνω τῇ μίμνοις μίμνετ᾽
τέτω -ειν μίμνων μιμν ὄντεσσι οἵ. Eust. 223 35
μιμνόντεσσι εἰπεν Ἰωνικῶς ἀντὶ τοῦ μένουσι,
impf. ἔμεμνε -ον μίμνε -outv. de augm. omisso
Molhem de augm. apud Hom. et Herod. usu p. 18 21.
Dintrans. Subiectum uno l. 9382 excepto est per-
sona. a)maneo, exspecto. l)addito aut ad ver-
bioloci B 331 T 189 4356 187 ζ 245 161 Z
69 .X 439 w 38, Β 296 ἐνθάδε μιμνόντεσσι Arist.
ὅτι Ζην ὄδοτος γράφει ἀσχαλάαν μιμνόντεσσι,
τὰ πληϑυντικὰ δυικῶς ἐκφέρων pro παρὰ νηυσὲ
κορωνίσι cf. Duentzer Zenod. p. 188. Bekker?
ex coniectura B 297 pro παρὰ γηυσὶ χορωνίσι
scribit μέμνοντ᾽ ἐπὶ νήεσοσ'. praeterea v. ,Schol.
bL ad 5 296 μιμνόντεσσι" ἀργοῦ σιν, ἀπράχτοις
καϑημένοις. h. Cer. 584 ὅϑι μίμνεν.. «Voto προ-
πάροιϑε aut praep. ἐν et παρὰ sequente X 263
χ 489 o 396 1617 N 147 h. Ap. Del. 5 cf. Burk-
hardt-Biederm. hymn. auf d. del. Apollo p.9 c. adn.
1. 2) addito accusativo, quo temporis spatium
indicetur o 545 πολὶν χρύνον ἐνθάδε μίμνοις.
3) per se ponitur B 91 τ 142 o 132 μίμνετ᾽
ἐπειγόμενοι τὸν ἐμὸν γάμον εἰσύχε cf. Nic.
schol. M ad 297 τὸ ἑξῆς μίμνετε εἰσόχε φᾶρος
ἐχτελέσω z.t.À. additur ne enuntiatum. quidem
temporale 9 80 T 190 «ὁ 470 μέμνεν ἐρύχων ἵπ-
πους v. l. ἔμιμνεν, ε172 h. Cer. 194 304. Sub-
iectum res est solum £2 382 ἵνα περ τάδε τοι
σόα μίμνῃ v. 1. μίμνει, ubi verbo aeque ac
latino manere ad eius notionem accuratius cir-
cumscribendam adiectivum additur. b) consisto
loco non cedo, semper negatione adiecta, ubi
idem. quod μένειν significat cf. 0 78 οὔτ᾽ 1δο-
μενεὺς τλῆ μίμνειν... οὔτε δύ᾽ Αἴαντες με-
νέτην. O 727 11102 O 688, I 552 οὐδὲ δύναντο
τείχεος ἔχτοσϑεν μίμνειν, Nitzsch Sagenpoesie
p.48 vel τείχεος ἐχτὸς ἐόντα vel ἔχτοσϑέν
& μένειν scribendum esse contendit. sed verbum
saepius intr. usurpatur cf. etiam Goebel Zitschr.
3 Gymn.-W. 1860 p. 364 5., Grossmann Homer.
p. 24, Friedlaender Philol. IV p. 588, Ameis-
Hentze ad 1. l., N 718 o? γάρ σφι σταδίῃ ὑσμίνῃ
uiuys φίλον E Am.-He., Strabo X p. 449 habet
σταδίης ὑσμίνης ἔργα μέμηλεν. ID trans. sub-
iectum exc. M 132 persona. a) maneo 1) ali-
quem 4/ 340 μέμνετε ἄλλους, λ 910 τί νύ u^ οὐ
μίμνεις ἑλέειν μεμαῶτα de part. Classen Beob.
p.152. 2) aliquid z€& δῖαν ἔμιμνεν I 662 τ 50
cf. π 368 o 318 O0 565 2 255. b) sustineo
1) aliquem E 94 I 355 schol A interl. ἅπαξ
ἔμεινε pro ἔμιμνε, N 129 M 186 μίμνον ἐπερ-
Ulassen Beob. p. 152, de enuntiationibusnon ew 1
et negata inter se iunctis Bekk. hom. Bl. II p. 222.
translate usurpatur P 721 μίμνομεν ὀξὺν
ἀρῆα cf. Am.-He. 2) aliquid, ubi res aut eam vim
habet, ut personam cireumscribat V 105 μένος
καὶ χεῖρας ᾿Αχαιῶν | μίμνειν οὐχ ἐϑέλεσχον
ἐναντίον Am.-He. Aut obiectum et subiectum
sunt res M 132 (δρύες) αἵ τ’ ἄνεμον μέμνουσι
x«l ὑετὸν ἤματα πάντα de loci genuitate v.
Porph. schol. B ad 1. 1. — pro μένειν μέμνειν
verbi formae leguntur cf. Did. schol. À ad X 119
μεῖνε. ἐν ἄλλοις μίμνε, id. schol. H ad 4 508
μεῖνε" γράφεται μίμνε. in schol. A int. ad E
286 ἔμεινε" superscriptum legitur Z ἕμιμνε.-- Collo-
catur plerumque in arsi, ac saepissime quidem
in prima vel ultima, in thesi tertia quater, in
secunda semel M 132. Formae ab augmento in-
cipientes leguntur in posteriore thesi secundi,
tertii, quinti pedis. (derivatur μεμνάζω, compo-
nuntur ἀνα-ἐπι-παρα-μίμνω.)
μέν (voculam Ionicam, encliticam, à stirpe
pron. ἐ lat. i-s ex forma "geminata iu-ut ortam
esse, collato lat. pronomine em-em quod est ,eun-
dem* Doederlein Reden u. A. II p. 144, Curtius
Grdz.^ p. 543 s. 595 s. docent. Hoc obloquente
Bopp vgl. Gr.? II p. 172 177 ad stirpem pron.
ma, Christ Lautl. p. 258 ad skr. sva gr. εξ 6-&
referunt. Buttmann A. Spr. I p. 295 adn. a pron.
apud grammaticos commemorato 7» ducit cf.
schol. L ad A 201 μιν" αὐτήν, ἀπὸ τοῦ τρίς
του προφώπου ἐγώ σύ i. τοῦτο γὰρ τὸ 0
ὡς τρίτον ᾿βραχυνόμενον mQóconor ἐφέλκει
τὸν... καὶ πλεονασμῷ τοῦ μ uiv, ὡς ἴα μία,
χεράδιον χερμάδιον" σημαίνει δὲ τρία αὐτὸν
αὐτήν αὐτό. — Est autem accus. pron. tertiae
pers. et masc. et femin. et neutr. generis v.
Et. Gud. 394 60 τὸ δὲ μίν τρία σημαίνει γένη
cf. schol. V ad B 7. schol. A ad A 201 τὸ μέν
Tovov. Apoll. de pron. p. 83 27 ed. Schneider
(Bekk. p. 107 0) ἡ utv μόνως ἐγκλίνεται. διὸ καὶ
ταῖς ἐγκλινομέναις μόναις ἰσοδυναμεῖ, οὐχέτι
δὲ χαϊταῖς ὀρϑοτονουμέναις, £v οἷς κατ᾽ ἀρχὴν
ἐχεῖναι τιϑέμεναι, λέγω δὲ τὴν αὐτόν, τὴν &
οὐκ ἔχουσι τὴν uiv ἀνϑυπαγομένην" εἴρηται
δὲ ὡς ἀδύνατον ἐγκλιτικὸν μόριον ἐν ἀρχῇ
εὑρέσϑαι. ἔτι διαφέρει τῆς (αὐτὸν ἢ) μίν, ἢ
ἡ ἐξ αὐτῆς μὲν μετάληψις γίνεται εἰς τὴν αὖ-
τόν, οὐχέτι δὲ 7] αὐτὸν εἰς τὴν μίν μεταλαμ-
βάνεται, ἡνίκα ἐν πρώτῳ, «al δευτέρῳ ἐστί.
τοῦτο ὁὲ καὶ ἐπὶ τῶν κατὰ τὸ τρίτον πασῶν.
Ἴωνες διὰ τοῦ μ, 4ωριεῖς͵ δὲ διὰ τοῦ ν. ἔτι
καὶ ἡ νίν τάσσεται ἐπὶ πλήϑους" .0 δὲ πλά-
νος τῆς τοιαύτης ἀφορμῆς ἴσως ἐρρύ ex τοῦ"
»EUooutv ἐν βήσσῃσι τετυγμένα δώματα καλά:
ἀμφὶ δέ μιν λύκοι nocv* (x 210 212) x«l »
μάλα δὴ τάδε δώματα κάλ᾽ Ὀδυσῆος "“ χαὶ
»οὐχ ἄν τίς μιν ἀνήρ“ (o 264 968). sv δὲ τὰ
Τοιαῦτα ἐπὶ τὴν συνωνυμίαν φερόμενα, τοῦ
δῶμα. ib. 84 27 τὸ δ᾽ ἐπὶ 'A Qeoc xal ᾿48η-
γᾶς 5029" εἰ μάλα μιν p Tx oi (P 399)
ὡς εἰ ἔλεγε χωρὶς ἐφ᾽ txatígov. τὸ γὰρ
πληϑυντιχὸν ἐφ᾽ évuxoU μεταλαμβανόμενον
χαὶ εὔλογον za σύνηϑες, εἶγε ἐμπεριεχτικόν
ἐστι τὸ πλῆϑος τοῦ ξνός, οὐχέτι δὲ τὸ ἕνι-
χὸν τοῦ πληϑυντιχοῦ. cf. etiam Buttmann A.
Spr. I p. 295 ada: p.296 adn., Krueger Dial. $ 25 1
adn. 4 et 16 8 51 1 11 et 12, Kuehner Ausf.
Gr.? I p. 449 451 c. adn. 5 p. 452 c. adn. 4 II
489 s., Nitzsch ad Od. III p. 118. eum, eam,
id. I) mase. a) demonstr. refertur 1) ad per-
Sonas, ubi saepe legitur in figura «9^ ὅλον
x«l μέρος apud verba gr tAstv sim. A
100 990 332 361 399 407 427 441 508 536
610 B 7 21 41 171 245 276 122 754 190
ID 35 197 9232 358 (in fine) 371 4 90 901
2299 (in fine) 319 369 374 477. 480 E 8 47 55
61 68 94 186 170, 181 schol. A Αρίσταρχος
διχῶς χαὶ uiv χαὶ utr, 188 190 313 385 596
408 509 650 664 795 796 802 805 858 Z 52
117 139 168 173 176 192 298 282 353 417 418
483 485 501 H 46 118 261 356 Θ 13 101 237
979 980 365 445 I 1129 142 378 429 578 581
1107
631 692 700 X 105 163 344 347 454 .1 88 98
226 252 376 429 509 522 526 583 763 844 M
110 186 405 452 465 Ν 58 176 193 315 329
387 672 711 750 ἐπ΄ 188 955 294 435 456 O 1]
28 85 61 105 158 160 242 288 427 460 551
611 650 I] 6 103 290 410 414 435 451 454 502
511 559 580 607 668 671 672 681 720 725 855
P 74 161 210 272 326 404 466 573 576 [585]
641 666 678 695 709 € 64 155 283 306 452
464 465 T 16 848 854 Y 28 82 119 122 128
148 800 311, 331 schol. A παρὰ Ῥιανῷ τὸν xoi
νειχείων pro χαί μιν φωνήσας legitur, 848
400 417 480 Φ 40 42 46 47 58 62 73 97 166
180 202 245 (zror&uóv sc. Σ χάμαδρον) 949 268
303 322 323 329 597 598 .Y 81 123 158 175
(bis) 197 295 329 361 421 428 448 457 458 464
Ψ 68 187 234 467 524 527 548 557 601 625
675 697 722 791 800 £2 4 12 91 37 127 210
341 356 408 414 416 418 466 517 551 588 756
« 71 97 122 185 192 194 198 241 257 β 84 99
269 y 19 77 [78] 245 260 269 327 467 ὃ 116
171 250 252 325 404 464 484 500 515 546 550
557 560 610 670 706 707 712 753 s 14 17 56
45 77 117 128 128 189 140 142 172 276 289
290 318 338 495 430 431 457 499 G& 55 216
ἢ "1 171 198 236 9 20 94 228 235 304 846
407 442 449 455 460 478 533 . 199 216 232
958 289 363 372 899 501 592 x 249 270 A 56
79 198 296 396 485 462 477 496 497 504 508
545 570 578 & 296 v 288 290 422 495 429 484
486 5$ 52 114 120 147 172 176 333 371 881 882
439 452 o 45 208 259 305 z 15 79 81 85 87
143 178 180 193 446 o 39 55 65 142 143 146
234 371 408 414 459 464 509 515 σ 9 8191 92
102 104 115 842 388 τ49 214 247 252 280 281
990 317 355 893 412 417 449 465 v 135 198
961 278 361 372 qo 94 y 44 76 91 167 119 187
311 343 366 wv 29 46 56 74 155 314 316 325
394 889 ὦ 184 164 175 284 293 320 370 372
399 h. Ap. Del. 80, Ap. Pyth. 24 178 Merc.[19]
181 300 329 h. Ven. 210 257 280 Cer. 297
936 b, Baum. 242 289 291 VII 11 18 54 XIX
47. Coniunguntur uiv αὐτόν Φ 318 “2 472
ó 118. 2) ad bestias H 816 .4 479 550 M 46
II 753 P 659 X 94 42 319 ὃ 792 x 160 ἃ 427
o 532 o 314 τ 491. 3)ad res 4 145 E 304 H
187 M 381 449 P 751 9 448 504 & 74 v 1937 125
150 946 338 ep. 10 4. — Pertinet ad pluralem
Di 399 (οὐδέ x 2 Ἄρης λαοσσόος οὐδέ χ᾽ ᾿Αϑήνη)
τόν y» ἐδοῦσ᾽ ὀνόσαιτ᾽, οὐδ᾽ εἰ μάλα μιν χό-
Aog ἵχοι ita ut grammatice tantum ad nomen
posterius referatur. v.l. Apoll. de pron. p. 84 27
supra laudatum. b) reflex. quod fieri posse negat
Kuehner l. 1. I* p. 451 adn. 5 II* p. 489 s. cf.
inf. s. II b. o 266 ὁρμήσειε ος Ἀχιλλεὺς γνώ-
μεναι, εἴ μιν ἅπαντες ἀϑάνατοι φοβέουσι, 9L
ἧστο. . ποτιδέγμενος, εἴ τι μιν εἴποι, h. Ap.
Pyth. 198 ἔγνω . . οὕνεκά [71:108 ἐξαπάφησε.
iunguntur d 944 αὐτόν μιν. 11. femin.
a) demonstr. refertur 1) ad personas .A 29
201 585 B 550 I' 386 387 388 389 4 23 E 392
394 I 391 564 O 48 89 II 10 € 37 168 Φ 402
X 471 478 Ψ 203 B 1183 ó 704 793 799 803 s
96 ζ 21489281 984 ἡ 4 67 9 364 x 299 356
382 500 4A 108 179 209 324 447 μ 87 125 126
930 v» 58 227 253 c 191 195 196 zy 410 w 4 23
34 165 h. Ap. Del. 99 106 h. Ap. Pyth. 200
h. Ven. 61 91 184, h. Cer. 40 79 202 320
VI 3. 2) ad bestias d 576 y 456. Iungun-
tur αὐτὴν γάρ uiv A 1l7. 3)ad res E
306 Z 151 M 285 ubi ad χιόνος pertinet, Ν᾽
70*
μίν
1108
204 Y 214 $ 176 347 s 256 ἡ ἘῈΞ x 98 v 299
441. lunguntur μὲν αὐτὴν Q2 729. b) re-
flex. Kuehner A. Gr? I p. 451 adn. 5 1 p.
489 s. vim reflex. pronomini omnino abiudicat
ac recte quidem in iis quos affert locis. in illis
autem s. [b et in his, excepto primo, ubi duas
enuntiationes per se esse positas animoquis iudi-
cet, fieri non potest, quin. refl. pron. iudicemus.
E845 αὐτὰρ ᾿ϑήνη ra Ἄιδος κυνεήν, μή μιν
ἴδοι ὄβριμος Ἄρης, v 220 εἰ ἤδη, ὅ μιν... ἀξέ-
μεναι οἶκον δὲ... ἔμελλον οἵ. h. Ap. Del. [137]
Ven. 83. III. neutr. refertur ad res A 937 Ζ
299] Π 142 T 399 Y 287 .X 986 Ψ 888 x 305
4 605. Ad pluralem χατὰ σύνεσιν pertinet
δώματα z 212 o 268 cf. Nitzsch ad Od. III p. 118.
— Producitur μὲν non modo in arsi aut ante con-
sonas ducenties quadragies quater ac saepissime
quidem in secunda, rarissime in ultima 7 381 4
322 ὃ 707 χ 91, et ante - /'386 E 845 I 564 II
502 855 X 361 ε 313 P161 A 578, aut ante
vocales E 385 Z 501 K 847 Δ 376 et Z 176
ante ἐρέεινε quod verbum carere Curtius
Grdz.9 p. 343 docet, sed etiam bis et nonagies
inthesi ac saepissime quidem in prima, rarissime
in quarta T 348 o 371 ἢ. VII 18. Corripitur
autem ducenties undeoctogies idque aut in
priore thesi primi, secundi, tertii, quinti aut in
posteriore primi, secundi, quarti, quinti pedis, semel
tertii P 404. — Saepius in libris ms. cum uiv
particula s. q. v. commutatur; legitur pro ot in
schol. A ad Z 159 4 409. ib. ^ad M 3683. ἐν
ἄλλῳ ὃ δέ μιν ῥέα πάλλε x«l οἷος pro ὃ δ᾽
ἄρ᾽ ὑψόϑεν ἔμβαλ᾽ ἀείρας leguntur.
ηϊνύειος. B 511 Ὀρχόμενον. Μινύειον, λ 384
£v Ὀρχομένῳ Μινυείῳ. ita Μηινυείῳ Bekker
et La Roche permoti et librorum AF ἴον opti-
morum auctoritate et quod sequitur ziq., ante
quam vocem longam vocalem nusquam correp-
tam esse La Roche ad l. 1. docet. idem copio-
sius de re egit in Hom. Unt. p. 231. ceteri
edd. praebent Mi»vgío cum codd. CEHLN
schol ad 4/690. μενοΐῳ M, μινυηω D, μενυηῶν
KS. — schol BL ad B 511 ἀπὸ Μινύου τοῦ
Σισύφου τοῦ Αἰόλου, schol. D ib. ἥιωιύειον
τὸν ἐν Βοιωτίᾳ λέγει Ὀρχόμενον (cf. schol. A),
τὸν ὑπὸ Μινύου βασιλευϑέντα. sed ἀπὸ Mi-
νύου ποταμοῦ παραῤῥέοντος dici docet Eust.
272 35. — cf. Strabo IX p. 414 s, de Minyis
eorumque urbe v. O. Mueller Orchom. p. 210 s.,
Bursian Geogr. v. Griech. I p. 204, Buchholz Real.
Ia p. 168, Hahn die geogr. Kenntnisse der
Epiker I d 12, Enmann geogr. Hom. Stud. des
Paus. in N. Jahrb. 1884 vol. 129 p. 508 s. —
Legitur in petes versu.
ἡΠνδήεος. 1)fluvius in Pyliorum finibus. A
722 ἔστι δέ τις ποταμὸς ινυήιος εἰς ἅλα
βάλλων | ἐγγύϑεν ᾿Αρήνης, v.1. G Μινύιος, ubi
Nestor cum equitibus consedit. Eust. 880 50 ὁ
δὲ Μινυήιος ποταμός, ὡς͵ ὁ γεωγράφος φησίν,
Ἄνιγρος καλεῖται. . ὠνόμασται δὲ Μινύειος
τετρασυλλάβως τύπῳ χτητικῷ zal διαλύσει
χαὶ ἐχτάσει Μινυήιος ἀπὸ Μινυῶν, τῶν μετὰ
“λωρίδος . . ἐλθόντων ἐχ Μινυείου Ὁ,
μένου. sed Strabo VIII p. 347 ἐπεὶ οὖν ὅτε
ὑπτιότης τοῦ ᾿Ανίγρου καὶ αἱ ἀναχοπαὶ τῆς
ϑαλάσσης μονὴν μᾶλλον ἢ ῥύσιν παρέχουσι
τοῖς ὕδασι Δηινυήιόν (Curtius Μονήϊτον) φα-
σιν εἰρῆσϑαι πρότερον͵ παρατρέψαι δέ τινας
τοΐνομαι χαὶ ἀντ᾽ αὐτοῦ ποιῆσαι Μινυήιον.
cf. Curtius Pelop. II p. .16 adn. 83. ἔχει δὲ
ἡ ἐτυμότης x«l ἄλλας ἀφορμάς, eit) ἀπὸ τῶν
ἸηΠύειος — μινυνϑάδιος
μετὰ ,Αλωρίδος τῆς Νέστορος μητρὸς ἐλϑὸν-
των ἐξ Ὀρχομένου τοῦ Μινυείου, εἴτε Μινυῶν,
οἱ τῶν '"AoyovavtGv ἀπόγονοι ὄντες Éx Ar
μνου μὲν εἰς «ἱαχεδαίμονα ἐξέπεσον, ἐντεῦϑεν —
δ᾽ εἰς τὴν Τριφυλίαν xt. atque Minyeium
postea Anigrum vocatum esse docent Strabo
VII p. 346, Paus. V 5 7, Bursian Geogr. v.
Griech. II p. 280, Curtius l. 1. II. p. 82 et 116
adn. 53, Buchholz Real. Ia p. 233, Hahn die
geogr. Kenntnisse der Epiker I p. 16. 2) ad-
lectivum Δ 284 £v Ὀρχομένῳ Mivvrio, quod
cod. peiores et plerique editores exhibent pro
Mivveto cf. s. v. Muveoc.
uivégo (dueitur ab eadem radice ac lat.
minuo Curtius Grdz.* p. 336 Verb. II p. 342 345,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 342 391, Vaniceck E.
W. p. 675. mire Goebel lexil. I p. 553. de usu
et significatione cf. La Roche Stud. p. 190, Cur-
tius Verb. II p.344s.) minuo. μενύϑει -ουσιν -5
τεσχον. de augm. omisso y. Molhem de augm. ap.
Hom. et Herod. usu p. 32. 1) trans. commi-
nuo, debilito. a) c. acc. personae O 492 ὅτινας
μινύϑῃ sc. Ζεύς v. l. μινύϑει. Apoll. de Con-
lunct. p. 502 20 μινύϑῃσι, animalis $ 17 τοὺς
(σύας) γὰρ μινύ '9eozov. b)rei abstr. Y 242 Ζεὺς
δ᾽ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφέλλει τε μινύϑει τε. ἃ
Friedlaender Anal Hom. in N. Jahrb. Suppl.
ΠῚ p. 4/5 expungitur. 2) intrans. comminuor.
subiectum semper est res. 1I 392 ἔργ᾽ ἀνϑρώ-
πων, Ρ 188 οἶχοι Agne incensi, με 46 ῥενοὲ schol.
Q μινύϑουσι" σήπονται, ὃ 814 467 ἤτορ. —
Semel Y 242 ante μιρύϑει brevis syllaba pro-
ducitur, quod num unde factum sit, quod ver-
bum natura a duobus consonis inceperit dubi-
tatur cf. Hoffmann quaest. Hom. I p. 163, La
Roche Unters. p. 57, Hartel Stud. I p. 21. — Collo-
catur in thesi secunda, tertia, quarta, quinta.
αἴνυνϑα (a μενύω minuo E. M. 588 15 ut-
νυνϑα᾿ ἐπ’ ὀλίγῳ χρόνῳ. παρὰ τὸ μινύϑω
μίνυϑα καὶ πλεονασμῷ τοῦ v μίνυνϑα cf, Et.
Or. p. 102 8, Eust. 116 34, Curtius Grdz.*
p. 336. sed Goebel lexil. I p. 553 ex σμίνυνϑα
ortum esse putat, et schol. B ad 4416 μίνυνϑα"
ἐπ᾿ ὀλίγον χρόνον, ἢ κατὰ ἀποκοπὴν τοῦ
μινυνϑάσιος. de suffüxo ϑα cf. Bopp vgl. Gr.*
i adn.1l, Kuehner Ausf. Gr.? I p. 728 adn. 7,
oscher in Curt. Stud. Ib p.102. Semper ad
tempus spectat, quod explicatur a veteribus ἐπ᾿
ὀλίγον, ἐπ’ ὀλίγον χρόνον Apoll. Soph., Hesych.,
Suid., schol. ABLV ad 4 539, ABL εὐ Α 3e
BL ad M 356.) paulisper, parumper.
Y 27 et μίνυνϑα 4466 .1317 539 P M Er
οὐ πολλὸν ἐπὶ χρόνον, ἀλλὰ μίνυνϑα. 3$ 815
μίνυνϑά ys, A 4106 JM 536 X 358 Y 97 A 50L
μίνυνϑά περ, N 578 y 478 μίνυνϑά περ οὐδὲ
μάλα δήν. --- Collocatur plerumque in posteriore
tertii pedis thesi, bis in quinti, semel primi.
(μινυνϑάδιος. )
uivvr9«ót0g (a μίνυνϑα ducitur cf. Eust
116 31, E. M. 588 16, Ahrens Ῥᾷ Beitr. zur gr.
Et. p. 7 et adn. 10, Curt. Grdz.* p. 336, Leo Meyer
vgl. Gr. II. p. 448, Lobeck path. prol. p. 851.
sed alii non recte ex μενυνϑάδιος priore forma
zat? ἀποχοπὴν ortum esse μέίνυνϑα conten-
dunt schol. B ad A 416 cf. Lobeck path. elem.
ll p. 313. de accentu v. Herod. ze μον. λέξ,
p.18 3, E. G. 518 28. explicatur ὀλιγοχρόνιος
in schol. ABLY ad A 352, V ad τ 328, ap. Hesych.,
Suid., E. M. 588 16, Eust. 116 31s. et 39 50192
1107 '6) qui brevis temporis est. μερυνϑάδιος
-0» -οι τω. compar. μινυνϑαδιώτερον. 1) de
E
μινυρίζω — μισέω
hominibus τ 398 ἄνϑρωποι δὲ νἐανυνϑάδιοι
τελέϑουσι cf. O 612 1307. 4352 ἕτεχές γε μι-
γυνϑάδιόν περ ἐόντα cf. P 84. 9) de rebus
abstr. 4 478 P 302 μινυνϑάδιος δέ ot αἰὼν
ἔπλεϑ᾽ ὑπ᾽ Αἴαντος, X 54 "λαοῖσιν δ᾽ ἄλλοισι
μινυνϑαδιώτερον αλγος | ἔσσεται. — Colloca-
tur semper post caesuram, quae est post tertii
pedis trochaeum.
μἴνυρέξω (verbum onomatopoéticum esse do-
cent Benfey W.L. I p. 472, Fick Kuhn Ztschr.
XIX p. 251, Curtius irae * p. 331 Verb. I p. 364
aut ad skr. minima aut ad μινυρὸς ,parvus* re-
ferentes. Legerlotz Kuhn Ztschr. VIII p. 121
contra Benfeyum W. 1, I p. 472 ἃ xzw-vo-oc
derivandum esse docet. E. M. 588 18 σημαί-
γει τὸ ἡσυχῇ χλαίειν xal ϑρηνεῖν (cf. Apoll.
Soph., schol. EQ ad 9 719) ἢ ἢ ἀπὸ τοῦ μύρω.
ἢ παρὰ τὸ μύω μυΐξζω ..5; in schol. EQ ad
ὅ 719 ἃ μινυὸν τὸ μικρὸν ducitur. de sign.
yv. Suid. ϑρηνῶ ἢ τὸ ἠρέμα ἄδω. παρὰ τὸ
μεῖον, et Heinr. Schmidt Syn. III p. 381.) vagio,
minurrio. 1)de feminis ó 719 περὲ δὲ δμῳαὶ
μινύριζον. 2) illudens Iuppiter ad Martem
dicit E 889 μη tí μοι... μινύριζε. — Semper
in extremo versu collocatur.
Mtvoltoc. Minoius. h. Ap. Pyth. 218 Κνωσοῦ
Mwolov. ita libri. cf. Eust. yis 9 οὐδὲ ἐχεῖ
ἄρα 5 διάλυσις τοῦ ᾿Αϑώιος συνετέλεσεν εἰς
προπερισπασμόν, ὁποῖος γίνεται ἐν τῷ πα-
τρώιος πατρῷος, Μινώιος ἥμινῷος, Cramer An.
Ox. II p. 286 22 τὰ διὰ τοῦ ὠτὸς χτητικὰ διὰ
τῆς ὧι διφϑόγγου γράφεται οἷον Κῷῴος Με
νῷος, Philemon lex. techn. p. 92. γίνεται ἐκ
τοῦ πατρὸς γενικῆς πατροῖος.. καὶ ἐχτάσει
τοῦ o εἰς ὦ πατρῷος. . ἐχφωνηϑέντος δὲ τοῦ
προςγεγραμμένου ἰῶτα γίνεται πατρώιος κτλ.
otvoc χαὶ Μινῷος Μινώιος. cf. La Roche
Unt. p. 205 s. — Loco nostro etiam Mivgoov
scribere per metrum licet.
Μίνως (vocem ex ἤινοεος ortam idem esse
atque scr. Manu Manvat Manvas et ἃ rad. mà
cogitare* ducendam esse docent Kuhn in Ztschr.
IV p.90 s, Lottner ib. VII p. 193, Misteli ib.
XVII p. 192, Angermann in Curt. Stud. 1 ἃ
p. 23, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 147, Vaniceck
E. W. p. 659, dubitat Curtius Grdz. p. 318,
postquam in ed. IV ad μινύειν minuere nomen
rettulit. Sed Pott Kuhn Ztschr. V p. 264 VI
p. 113 245 compositum esse ex uíuvov et voc
quod est doricum pro att. νοῦς, putat, Benseler
Eigennamen? s. v. a μὴν μεὶς ducit. Veterum
sententiae cognoscuntur ex E. M. 588 23 τινὲς
διὰ διφϑόγγου. παρὰ τὸ μένω Μένως χαὶ
Μείνως, ἐπεὶ χατέμεινε ἢ, -Εὐρώπη ἐν Κρήτῃ
᾿Αστερίωνι γαμηϑεῖσα" ἐξ ἧς γέγονεν ὁ Μίνως.
ἡ δὲ παράδοσις ἔχει τὸ ι, ΕἸ παρὰ τὸ
μίμνω Μίμνως καὶ Μίνως (ita G , Hermann
op. II p. 191) ἢ παρὰ τὸ ὃς ivóc, ὃ σημαίνει
τὴν δύναμιν, ivoc x«l Μίνως. cf. E. Gud.
394 22. v. etiam Roediger, de prior. membr.
in nom. Gr. comp. form. fin. p.80. de priore
syllabae natura Eust. 1688 54 ὁ δὲ Mívoc éx-
τείνει τὴν ἄρχουσαν. Μίνως Ν 351, t 178
M. ἐννέωρος βασίλευε Διὸς μεγάλου ὀαρι-
στής. Μίνωος o 523, M. ὀλοόφρονος À 329.
Μίνωα. UE ἐπίουρον Ν 450, M. Διὸς
ἀγλαὸν υἱὸν A 568 schol. H νοϑεύονται (568
— 627) χαίτοι ovx ὄντες ἀγενεῖς περὲ τὴν
φάσιν cf. La Roche hom. Stud. p. 216 id. in
Ztschr, f. oester. Gymn. 1862 p. 348. Mivow
Ξ 322 schol. A ἀϑετοῦνται (817 — 27). xal
1109
᾿Αριστοφάνης προηϑετήχει, Didym. ib. "Aoi
σταρχος Mívov oov τῷ ν, Ζηνόδοτος χωρὶς
τοῦ v. Schol. V ib. τενὲς Μίνωα. libri omnes
fere Mívov, Syr. Μίνωα, L Vrat. d. Mívo. ita
scribendum esse existimant Spitzner ad lliadis
1.1, Duentzer Zenod. p. 53 cf. Kuehner Ausf. Gr.
Gr. I p. 341 adn. 2. Minos, Iovis ex Phoe-
nicis filia, quae a posterioribus Europa vocatur,
filius, Rhadamanthyos frater . 320 s. Deuca-
lionem, Idomenei patrem JN 450 s. et Ariadnen
λ 321 genuit. Iovi familiaris, Cnosi, in urbe
Oretae insulae, regnabat Ν 450 τ 178 9o 523.
Apud inferos aureo sceptro ornatus, inter mor-
tuos, qui eum de litibus consulebant, ius dice-
bat, cum quod vivus facere solebat, aeque at-
que Orion mortuus facere pergit A 568 s. sed
iudicem inferorum, qui apud posteriores fingitur,
apud Homerum eum non putandum esse recte
docuit Naegelsbach hom. Theol. p. 347. sed
schol. T ad 4 322 φησὶ Κράτης ὅτε, ἕτερον
τὸν ἐν “Αἰδου δικάζοντα xal ἄλλον τὸν λεγό-
μενον. Haec omnia sunt, quae apud Homerum
de Minoe traduntur. cf. Friedreich Real. p. 5183 s.,
Gladstone-Schust. hom. Studien p. 21. Epitheton
ὀλοόφρων, qua ratione ei tribui potuerit, cum
iustitia excelleret, veteres dubitarunt; atque Eust.
1688 54 ὀλοόφρων δὲ τοιοῦτος, τοῖς χακούρ-
γοις δηλαδή. ἐξεχάϑηρε γὰρ λῃστῶν τὴν ϑά-
λασσαν. praeterea cf. schol. A ad 77 292, BV
ad τ 178. (Mivoitoc.)
κμισγάγκεια (Ε. M. 588 35 παρὰ τὸ μίσγω
καὶ ἄγκος γίνεται ἄγχεια, «al μισγάγχεια. ἔστι
δὲ τόπος κοῖλος, εἰς ὃν χαταφερόμενα τὰ
ὕδατα ix τῶν ὀρῶν μίσγονται. ita E. Gud.
395 17, schol. ABL ad 4 443, Porph. ib. in schol.
B, Suid., Eust. 492 25, 497 12, Hesych., Apoll.
Soph, Damm lex. hom. ,,locus depressus, in
quem e montibus circumpositis aquae confluunt*,
Doederlein Gloss. Gr. Nr. 1063, Clemm de comp.
Graec. p. 7 150 et in Kuhn Ztschr. XIX p. 77
ubi vertit ,,mischschlucht*, Meiring de subst.
comp. I p. 29, Schaper gener. comp. p. 14,
Heerdegen Comp. p. 28, Stolz zus.ges. Nom.
p. 18 27 46. cf. etiam Schoenberg griech. Comp.
p. 60. accuratius de voce egit Ameis in app.
ad 4 452, qui explicat: ,, das vermischen von
tálern* i. e. vallium concursus; nihil enim inest
in voce ipsa, quod ad fluvios confluentes pertineat.
— de accentu v. E. G. 397 17.) vallium con-
cursus. 4 452 ὡς δ᾽ ὅτε χείμαῤῥοι ποταμοὶ
xat. ὄρε
βάλλετον og
λων, κοίλης ἔντοσϑε P d libri ee
μισγάγγειαν. Eust. 492 25 ὕδωρ συμβάλλειν
εἰς μισγάγκειαν ἐπάγει ἑρμηνευτικῶς τὸ xoi-
λης ἔντοσϑε χαράδρης. ἔστι γὰρ ἡ μισγάγ-
χειὰ χοίλη χαράδρα. -- cf. etiam Friedlaender
krit. Benutzung der &z. £/g. Philol. 1851 p. 941.
“έσγω v. μέγνυκειι.
uto£o (a μῖσος ducitur et cum adi. latinis
miser maestus rad. skr. mi i. e. laedere cogna-
tum putatur cf. Leo Meyer vgl. Gr. II p. 27,
Curtius Grdz.* p. 584, Vaniceck E.W. p. 726.
sed a Christ Lautl. p. 142 261 ad rad. dvi scr.
dves-mi i. e. odi refertur. E. M. 588 50 παρὰ
τὸ μὴ ἴσος εἶναι ἢ ἀπὸ τοῦ uo (ita Eust.
1913 33.) . . ἔστε τὸ με μαχρὸν ἀπὸ παραδό-
σεως. — de significatione Heinr. Schmidt Syn.
ΠῚ p. 492 s.) odi, P 272 μίσησεν δ᾽ ἄρα μιν
δηίων κυσὶ κύ oue γενέσϑαι sc. Iuppiter. Ariston.
schol. ἐδέως χέχρηται τῇ λέξει xol ἅπαξ γε
1110
νῦν μόνον. λέγει δὲ, μισητὸν ἡγήσατο ἐγχύ-
ρημα γενέσϑαι zval τὸν Πάτροκλον. cf. schol. B
ib, Lehrs Arist. p. 147, Ameis-Hentze ad 1. l.,
de acc. c. inf. qui pendet a verbo v. Albrecht
in Curt. Stud. IV p. 48, Hentze in Ztschr. f.
Gymn.W. 1866 XX p. 733. Locus expungitur
a Duentzer, Nauck, Herwerden quaest. ep. p. 33.
sed cf. Friedl. &z. εἰρ. in Philol. 1851 p. 949.
μισϑός (de etymo v. Kuhn in Ztschr. XI
p. 372, Curtius Grdz.* p. 260, Vaniceck E. W.
p. 379, Miklosich lex. slav. p. 388, qui got.
mizdó zd. mizda conferentes ad rad. μεδ i. e.
metiri referunt. aliter Delbrueck Ztschr. fuer
deutsche Phil. I p. 10 et Doederlein Gloss. Nr.
2412. ineptias vendunt veteres cf. E. M. 588 57,
Eust. 912 60, schol. B ad 4 455. de formatione
Leo Meyer vgl. Gr. II p.322, Woerner subst. Hom.
appell p. 24 42. merces, praemium. ,u690c
-0i0 -οὔ -Q -0v -oíc. K 804 c 358 μισϑὸς δέ
οἱ (τοῦ) ἄρκιος ἔσται cf. Doederlein Gl. Nr. 355,
Riedenauer Handwerk p. 16. posteriore loco,
quod praemium futurum sit, ipse poéta accura-
tius exponit his additis σῖτον ἐπηετανὸν et
εἵματα et ὑποδήματα. M 435 ἀεικέα μισϑόν,
d 401 βιώσατο μισϑὸν ἅπαντα, ὃ 595 μισϑὸν
χρυσοῦ δοιὰ τάλαντα, ep. 14 1 εἰ μὲν δώσετε
μισϑὸν ἀείσω, x 84 δοιοὺς ἐξήρατο μισϑούς,
d» 450 μισϑοῖο τέλος, 457 μισϑοῦ χωόμενοι,
τὸν ὑποστὰς οὐχ ἐτέλεσσε, 448 ϑητεύίσαμεν sc.
Apollo et Neptunus εἰς ἐνεαυτὸν μισϑῷ ἔπι
ῥητῷ. Plerumque μεσϑὸν intellegendum esse
victum exponit Riedenauer l. 1. p. 16 48, de
pecunia solum ὃ 525 dicitur. idem operam
mercenariam et conducticiam turpem non esse
visam Homeri aetate exponit. — Collocatur et
in arsi et in thesi.
4.610420 (de scribendi ratione schol. LV
ad I 210 μίέστυλε: διὰ τοῦ ἑτέρου À τὸ μί-
στυλε, cui fidem non esse habendam La Roche
'Textkr. p. 389 dicit. derivatur a uírvAoc, quod
adiectivum c consonantem perdidit et refertur ad
rad. min μενύω v. Curtius Grdz.* p. 708, Vani-
Geck E.W. p. 675, Leo Meyer vgl. II p. 69. cf.
etiam Lobeck path. prol. p. 122. aliter Doe-
derlein Gl. Nr.2411. veteres aut παρᾶ τὸ μεῖον
schol. BL ad 4 465, E. M. 589 6, E. Gud. 395 40,
aut a ficto superlativo μεῖστος Eust. 134 44,
135 8 ducunt. cf. schol. LV ad 1 907. expli-
catur χατὰ μιχρὸν τέμνω τι schol. LV ib., Suid.,
E. M. 589 6, Hesych., Apoll. Soph. μίστυλλον"
ἕχαστον τῶν τοῦ ἱερείου μερῶν εἰς μιχρὰ
διέχοπτον. τὸ δὲ εἰς μεγάλα μέρη διελεῖν
διέχευαν λέγει, Eust. 682 64. Goebel lex. II
p. 221 s. ad rad. ab ipso inventam smi i, e.
spirare referens, got. smeitan engl. to smite con-
fert. comminuo, in parva frusta disseco. μέ-
στυλλε(») -ov. de augm. v. Molhem de augm.
ap. Hom. et Herod. usu p. 39. μίστυλλόν c
ἄρα τάλλα A 465 B 498 y 462 μ 8365 & 430
cf. ξ 75. χαὶ τὰ μὲν εὖ μίστυλλε I 910, μί-
στυλλόν v) ἀρ᾽ ἐπισταμένως H 317 Q9 693 τ
422. Plerumque ante narratur victimam deis esse
immolatam, quae deinde hominibus ad edendum
dissecatur. — Collocatur plerumque in prima arsi,
singulislocis / 210 ξ 75 in arsi aut thesi secunda.
4t(v0g (de etymo incerto v. Lobeck path. el.
Ip. 115 qui ad /ré« vimen refert, cf. Curtius
Grdz.* p. 580, Vaniéeck E:W. p. 691. Duentzer
Kuhn Ztschr. XV p. 26, Fick ib. XX p. 176
μοτὸς ,charpie* conferunt. sed Goebel lex. II
p. 222 ad rad. suam smi i. e. spirare refert.
μισϑός — μίτρη
de accentu Herod. in schol. A ad Z 202. de
notione Suid. uízoc. τὸ λεπτότατον σχοινίον.)
stamen. P 762 πηνίον ἐξέλκουσα παρὲκ μίτον
filum subteminis per stamen extrahens, v. schol.
BV. cf. Bluemner Technologie I p. 130 s. 356 s.,
Buchholz Real. II 1 p. 185 s., Faesi, La Roche,
Koch. Eust. 1571 62 μίέτος δέ, δι᾽ oo τοὺς
στήμονας ἐναλλάσσουσιν εἰς πλοχὴν τῆς χρό-
χης. οἱ δέ φασιν, ὅτι καῖρος αὐτὸς ὃ μίτος
ἐστίν. Atque Duentzer παρὲκ πηνίον et ἐξέλ-
χουσαὰ μίτον coniungens πηνίον stamen, μίτος
filum subteminis intellegit. — cf. etiam Fried-
laender &z. sig. Philol. 1851 p. 941.
uv (ad germ. motr muodar muoder mieder
refert Fick W.W. ed. II p. 385. idem Sprachein-
heit p. 414, Vaniéeck Fremdwoerter p. 34 vo-
cem Phrygiam esse putant et lit. mütura-s con-
ferunt. E. M. 589 9 ζώνη ἡ διὰ τοῦ μίτου
ὑφαινομένη. cf. schol. BL ad 44137, Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 217, Woerner subst. Hom. appell. p.
15s. assentiri videntur. Goebel lex. II p. 222 ad
rad. suam smi i. e. spirare refert) cingulum
militare. μίτρη -ης (-5) την. Ε 857 (ἐπέρεισε
δὲ Πάλλας ᾿Αϑήνη) νείατον ἐς κενεῶνα, 004
ζωννύσχετο μίτρην ita Herod. cf. schol. B, om-
nes libri, Hesych. ed. Schmidt II p. 260. Didym.
schol. A μέτρην" ὃ δὲ ᾿Αρίσταρχος μίτρῃ κατὰ
δωτιχήν. ἐν δέ τισι τῶν ὑπομνημάτων ὅϑι
στελλέσκετο μίτρῃ. et dativo et accus. iungi
verbum ζώννυσθαι La Roche, Spitzner, Heyne
in observ. ad Iliadis 1. 1. docent. atque editores
exceptis Baeumlein, Duentzer, Am.-Hentze ac-
cusativum praetulerunt. 4| 135 διὰ μὲν ἂρ ζω-
στῆρος ἐλήλατο δαιδαλέοιο | καὶ διὰ ϑώρη-
xoc πολυδαιδάλου ἠἡρήρειστο | μίτρης 39, qv
ἐφόρει ἔρυμα χροός, ἕρκος ἀχόντων, | ἥ oi
πλεῖστον ἔρυτο, 186 εἰρύσατο ζωστήρ τε παν-
αἰολος xà? ὑπένερϑε | ζῶμά τε καὶ μίτρη,
τὴν χαλχῆες χάμον ἄνδρες, 216 λῦσε δέ ot
ζωστῆρα παναίολον ἠδ᾽ ὑπένερϑε | ζῶμά τε
x«l μίτρην, τὴν χαλχῆες züuov ἄνδρες. Est,
autem μέτρη cingulum militare, aere conflatum,
ab interiore parte lana constratum, quod infra
thoracem ventri tuendo circumdabatur. atque
cum superior eius pars thorace tegebatur, in-
ferior cernebatur. Ex adiectivo αἐολομίτρης
cingulum ornamentis fuisse ornatum ali con-
cludunt cf. schol. ad E 707 ποικίλην μίτρην
ἔχοντα, Koeppen ad Iliadis |. L, Helbig das hom.
Epos aus den Denkmaelern erlaeutert p. 200.
Buttmannus autem in lexil. II p. 76 mitram mobi-
lem fuisse eo demonstrari putat. Praeterea Sarpe-
dontis milites ἀμειτροχίτωνες vocari patet, quod
chitonibus induti erant, sed mitra non ornati,
quo efficitur Hagenam errare, cum in philol.
VIII p. 390 μέτρην in communem usum ho-
merica aetate non abiisse iudicat; quare idem
in B 969 χλαῖναν v? ἠδὲ χιτῶνα, τὰ τ᾽ αἰδῶ
ἀμφικαλύπτει verba postrema τά τ᾽ ad mitram
spectare, id quod multi docent, negat. Atque
ex imaginibus, quae in monumentis conservatae
ad nostram aetatem pervenerunt, infra cingu-
lum illud infimam chitonis partem videri cog-
noscitur, quam mitram ipsam habendam esse
Leaf in journal of hellenic studies IV p. 73—82
non recte opinatur. cf. Ariston. schol. A ad E
807 ἡ 0. 0. χατὰ τὰ κοῖλα μέρη ἐζώννυντο
τὴν μίτραν" καὶ ἔστι διδασχαλικὸς ὃ τόπος,
Lehrs Arist.? p. 198. Ariston. schol. ἃ ad 4 135
ἐνδόϑεν δὲ τούτων sc. ϑώρακος vel ζωστῆρος
πρὸς τῷ χρωτὶ κατὰ τὰ κοῖλα καὶ τὰς λαγὸ-
[^
μνάομαι — μνηστῆρες
νας ὴ αίτρα, schol. BLV. ad 4 133 Τήλεφος
γάρ φησι τὸ ἀπὸ τοῦ αὐχένος dygl TOU ὁμ-
φαλοῦ στατὸν ϑώρακα χκαλεῖσϑαι, τὸ δὲ ἀπὸ
λαγόνων ἀχρὲ χνημῶν ζῶμα" περὶ δὲ τὸ η0-
τρον ἢ μίτρα, ἔσωϑεν ἐριώδης, “περὲ δὲ τὴν
ἐπιφάνειαν χαλχῆ οὖσα πρὸς τὸ μὴ θλίβειν
τὴν γαστέρα 5 ἄνωϑεν δὲ τῆς μίτρας “καὶ
τῆς συνδέσεως τοῖ ζώματος χαὶ toU ϑώρα-
χος ζώνη ἐπέχειτο συ "σφίγγο voc τὰ πάντα, ἣν
ζωστῆρα καλεῖς
í μίτρα, μεθ nv τὸ ζῶμα τὸ, ἀπὸ χνημῶν
νεὸν ἀχροὶ λαγόνων. utg9! o o ϑώραξ,, ὡς
εἔρηται, περὶ τὰς λαγόνας διπλούμενος" ἄνω-
ϑὲν δὲ ὁ ζωστήρ. εἴ. E. M. 589 9 et Eust.
1698 12 et corruptum et suppositicium schol. A
ad 4317. Accuratissime de re egit Helbig 1. 1.
p. 200 338. praeterea v. La Roche in ed. in
usum schol. ad 4f 137, Ameis-Hentze in app. ad
B 262, Buchholz hom. Real. IIa p. 372 s. —
Collocatur in arsi prima yel ultima, in thesi se-
cunda. Componuntur «202 ομίτρης ἀμιτροχίτωνες.
&v&oucc (à rad. μὲν uev cuius skr. manas
lat. mens got. ga-munan germ. minna sunt, du-
citur Curtius Grdz.* p. 312 s, Babad de graeca
rad. man p. 20 s. 39, Graff Alth. Sprachschatz
II p. 787, Vaniceck E.W. p. 663, Leo Meyer
vergl. Gr. I p. 408. ex prima huius verbi no-
tione cogitandi vel reminiscendi cum ,de ali-
qua re cogitandi orta sit, facile fieri potuit,
ut aeque atque in linguis Germ. ,expetendi
vel quampiam rem vel puellam: evaderet. cf.
Doederleiu Gloss. Nr. 137. aliter G. Hermann
op. II p. 175, qui quidem a ce derivat.
de « vocali producta cf. Harder de « voc ap.
Hom. producta p. 67.) 1l)reminiscor. v. s.
μιμνήσκω. 2) puellam peto, ambio, solum
in Odyssea usurpatur. uvae τᾶται μνῴασϑαι
μνᾶσϑαι μνάσϑω μνόσκετ᾽ cf. Curtius Verb. II
p. 381, μνώμεϑ᾽ μνῶνται μνώμενοι μνώοντο
Wackernagel epische Zerdehn. in Bezz. Beitr.
IV cap. 6 pro μνάασϑαι μνώοντο formas μνά-
εσϑαι μνάοντο esse restituendas iudicat cf.
eundem in Kuhn Ztscbr. VII p. 87, ἐμνῶντο h.
Ven. 94, μνωόμενος ita in h. Apoll. Pyth. 31
post Wolfum, codd. ἀνωόμενος M ἱέμενος. cf.
Bekker hom. Bl. I p.48s. a)addito accusa-
tivo z:431 «39 q 161 v 290 o 125 «248 z: 195
5 34 284 τ 1383 φ 326 λ 117 » 378 λ 288 h.
Ap. Pyth. 31 Ven. 94. b) absolute z 77 t 529
μνᾶται, π 391 μνάσϑω, ἐέδνοισιν διζήμενος,
&9r' δικαίως μνᾶσϑαι. — Collocantur formae
contractae plerumque in arsi prima, semel in
tertia, quater in tertia thesi, non contractae
in thesi quarta. ἰμνηστή μνηστεύειν μνηστῆρες
μνηστύς ὑπομνάομαι πολυμνηστή.
uvazuc (a rad. man μιμνήσκω ducunt Leo
Meyer vgl. Gr. I p. 405, Doed. Gl. Nr. 137, Vani-
Geck E.W. p. 664. de notione y. Eust. 634 29
τὸ μνῆμα διὰ τὸ μνήμην ἀνακινεῖν TOU ποτε
ζῶντος cf. ib. 1673 33, Heinr. Schmidt Syn. I
p. 319.) monumentum, i.e. res, qua nobis aliquid
in memoriam revocatur. μνῆμα μνῆμ. Ψ 1609
(φεάλη) Πατρόκλοιο τάφου μνῆμ᾽ ἔμμεναι Eust.
1319 21. o 126 (πέπλος) μνῆμ᾽ “Ἑλένης χειρῶν
Eust. 666 60, 1776 53. φ 40 (τόξον) μνῆμα
| €etvoto φίλοιο Eust. 1906 86. — Collocatur in
thesi tertia vel arsi prima. Derivantur μνήμων
μνημοσύνη “Ἡνημοσύνη.
μνημοσύνη (a μνήμων, stirpe uve rad, μὰν
μεν ducitur cf. Woerner subst. Hom. appell. p. 17,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 408 II p. 541 s., Doeder-
. ἔστιν οὖν ἐν μὲν τῷ χρωτὶ Β
1111
lein Gl. Nr. 137, Lobeck prol. diss. IV cap. 6,
Babad de gr.rad. man p. 58. de notione Eust.
706 9 μνημοσύνη δὲ ἡ μνήμη et Heinr. Schmidt
Syn. I p. 311, Spohn de extr. Od. parte p. 107
105 8.) memoria. Θ 181 μνημοσύνη τις ἔπειτα
πυρὸς δηΐοιο γενέσθω cf. Ameis- Hentze. v.
etiam Friedlaender ὅπ. εἶρ. in Philol. 1851 p. 236.
MYuocóry (μνημοσύνη μιμνήσκω) Νίποιπο-
syne, Musarum mater. h. Merc. 429 Πνημοσύνην
3 μητέρα ηουσάων. Eust. 706 10 ἀνημο-
σύ »n δὲ ἡ μνήμη καὶ συντελεῖ τοῦτο εἰς ἀλλη-
γορίαν τῆς τῶν Μουσῶν μητρὸς νημοσύνης
cf. Hesiod. th. 54 s. 185 915. de prima eius
natura v. G. Hermann op. II p. 175 189, Welcker
gr. Goett. ΠῚ p. 116, Preller griech. Myth. Ip.278s.
«νήφων (a stirpe uve rad. uev μὲν Curtius
Grdz.* p. 312, Babad de gr. rad. man p. 38,
Doederlein Gl. Nr. 137, Et. M. 464 27, Eust.
1019 40. cf. Lobeck path. prol. p. 159. de no-
tione Heinr. Schmidt Syn. 1314.) memor. 1)c.
genetivo $ 163 φόρτου τε μνήμων E. M.
589 90 ὁ προεστὼς x«l ἐπιμέλ. ξεν ποιούμενος
φύρτου. Plut. mor. p. 612 CD ot γὰρ ἐν Σι-
«tie Δωριεῖς τὸν ἐπισταϑμὸν μνάμονα προς-
ηγόρε vor, Eust. 1590 7 7 μνήμων δὲ φόρτου, ὃ
γραμματεὺς ἤτοι ἀποσημάντωρ διὰ γραμμά-
των. ἢ καὶ ἄλλως λογιστής, ἐπιμελητής. sed
v. Wolf prol p. 89. 2) absol q 95 χαὲ γὰρ
μνήμων tiui. — Collocatur in secunda vel arsi
vel thesi. (ανημοσύνη Mvuuootvy.)
νῆσος (a stirpe uve μιμνήσκω). | Paeonum
quidam. Φ 212 νῆσον occidit Achilles. de
accentu v. Herod. περὲ μον. λέξ. p. 11 15, Arc.
ed. Barker p. 75 adn. 94.
Auv4ottvo (a stirpe uve μνάομαι μνηστὸς
cf. Doederl. Gl. Nr. 138, Babad de gr. rad. man
p.39, Vaniceck E.W. p. 665.) nuptias peto. uvn-
στεύειν -εὐσαντες. 1l) absol. à 684 μνηστεύ-
σαντες. de interpunctione cf. Eust. 1514 1 τινὲς
δὲ ἐνταῦϑα δύο τελ εἰας ἐννοίας ἐνόησαν" μίαν
μὲν ἐλλειπτιχὴν ἐν τῷ πρώτῳ στίχῳ, ἵνα
λέγῃ DU μνηστεύσαντες͵ εἶεν". καὶ ἑξῆς. éré-
ραν δὲ τὸ οἵστατα δειπνήσειανξ. zal ἔστι, φα-
gl», τοῦ πρώτου στίχου ἔλλειψις, συγχεχυμένης
xal ἀγωνιώσης ψυχῆς. inter hos, quin Nicanor
fuerit et sic distinxerit, non dubitat Carnuth Nic.
p.41. et hoc fere modo eum scripsisse putandum
esse: στειχτέον χατὰ τὸ τέλος τοῦ στίχου. λείπει
γὰρ τὸ εἶεν ῥῆμα εὐχτικόν. τὸ δὲ ξξῆς ἀφ᾽
ἑτέρας ἀρχῆς. 2) c. accus. o 276 ἀγαϑήν τε
γυναῖχα καὶ ἀφνειοῦ ϑύγατρα μνηστεύειν ἐϑέ-
λουσι. — Collocatur in prima aut thesi aut arsi.
“νηστῆρες (ἃ stirpe uva rad. μαν μνάομαι
Curtius Grüz.* p.312, Babad de gr. rad. man
p. 39, Doederlein Gl. "Nr. 188, Leo ἢ Meyer vgl.
Gr. Il p. 344. de formatione Clemm de comp.
Graecis p. 99 s., aliter Berch Comp. der Nom.
p. 7 s.) proci. 'Solum in Odyssea de iis, qui
Penelopen uxorem expetunt, dicitur. μνηστῆ-
ρες -ov -500? eov) τήρεσσι τῆρας. « 151
365 8 50 87 (Ἀχαιῶν) 8 111 259 322 ὃ 6925
676 699 768 842 ε27 E81 x342 o 167 360 407
488 e 71 236 247 399 t 548 v l16 m 941 373
à 360 377 404 427 y 22 211 270 272 389 ψ 57
ὦ 352. μνηστῆρες ἀγαυοὶ 9 209 ὃ 681 & $180 6
99 q 174 232, ἀγήνορες, « 144 π 4682 o 65 19,
ὑπερηνορέοντες 8 266, ὑπερφίαλοι w 356. &v-
τίϑεοι uv. & 18 de quo epitheto Aristarchus egisse
videtur εἴ. Eust. 1749 4, Carnuth Ariston. p. 125.
μητρὸς ἐμῆς μνηστῆρες à 321. Voc. v 266 φτϑ
106, ἀγήνορες o 48 v 292 q 68, χοῦροι ἐμοὶ qv.
1112
896 τΊ4] ὦ 181, μητρὸς ἐμῆς uv. ὑπέρβιον
ὕβριν ἔχοντες α 808, μνηστῆρες ἀγακλειτῆς
βασιλείης o 370 468 σ851 275. uv notroov
« 116 pro μνηστήρων τῶν μέν Cobet Mnemos.
IV p.968 s. ἀνδρῶν μνηστήρων legendum esse
censet, α 188 9 281 ὃ 629 o 28 7:245 447 o 388
590 c 161 234 275 v 264 369 q 187 373 χ 117 232
944 960 263 282 ὦ 100 414, uv. χαλεπῶν o 564,
ἀνδρῶν μνηστήρων v 396 428 0 32 x29 v 255 v
138 303 368 o 2. uvq oca oo o516, uvr ot; o-
σι(») « 118 154 265 8 21 162 288 381 0 345 »
402 ξ 110 o 178 zx 169 268 397 o 27 136 159
952 956 332 467 546 v 557 υ 7 89 186 287
345 q 07 151 412 z 4 146 331 352 445 464 ὦ
153 ubi lectionem μνηστῆρες quam codices Alteri
praebent, Eust. 1955 8 praetulisse videtur, Spohn
de extr. Od. parte p. 225 s. recipiendam esse non
recte iudicat, cum loci sententiae non apta sit.
h. Ap. Pyth.30 μνηστῆρσιν post Martinum legitur,
codd. μνηστῇσιν. μν. ἀναιδέσι α 254 v 376 v 29
39 386 ψ 37, ὑπερφιάλοισι ὃ 790 v 373 ξ 97 π
271 0167 v 12291. uvzotzotcoi(v)«91 Bekk.
hom. Bl. II p. 22 μνηστῆρσιν, 8395 o214 σ 35
160 165 τ 52 v 175 « 3 81 91 147 197 z 199
214 ὦ 168, ὑπέρβιον ὕβριν ἔχουσι zx 410, ὑπερ-
φιάλοισι 0315. μνηστῆρας «2/0 274 295 324
332 8941 y906 912 δ 659 A119 v.l. μνηστῆρσι,
o18 x85 93 235 986 414 o 276 346 351 362
6143 150 208 346 7 5 v 234 331 q 63 χ 64 241
307 315 ὦ 325 448 482, uv. ἀγανοὺς B 247 o 325
t 488 496 q 58 218 χ 171, ἀγηνορας « 106 235
299 o 105 w 63, ἃ nomine suo compluribus voci-
bus seiunctum v 284 ψ 8, item ὑπερηνορέοντας
ὃ 766. ἄνδρας μνηστῆρας w 84 ὦ 381. Apud
Homerum μνηστῆρες tantum ii vocantur, qui et
ex ipsa Ithaca et ex insulis vicinis ut Penelopen
donis nuptialibus oblatis λ 115 s. expeterent uxo-
rem, convenerant. Et venerunt ex Dulichio quin-
quaginta duo, ex Same quattuor et viginti, ex
Zacyntho viginti, ex ipsa Ithaca duodecim iu-
venes, qui cum illa expetentibus non obsequere-
tur, cotidie epulantes Ulixi absentis res con-
sumebant, Telemachum, ubi eos domo excedere
iusserat, non modo irridebant z 247 s. Ariston.
schol H ad l. L, sed etiam per insidias necare
conati sunt. E quo numero cum omnium principes
Antinous et Eurymachus, ἀρχοὲ μνηστήρων,
essent, Agelaus, Eurynomus, Amphimedon, De-
moptolemus, Pisander, Polybus virtute ceteris
excellebant. Ulixes autem redux, quem cum non
agnovissent, et illuserant et vexaverant, Tele-
macho, Eumaeo, Philoetio adiutoribus omnes dolo
oppressos trucidavit. Deinde Mercurio duce cum
ad inferos descendissent, etsi nondum sepulti
essent, cum manibus fortissimorum quorundam
Achaeorum quid perpessi essent, communicave-
runt, quod cum abhorreat ab iis, quae de mor-
tuis nondum sepultis Graeci sentiebant, mirum
esse videtur, cf. schol. min. ὦ 13 ἀλλ᾽ αὗται
x«i ἄταφοι κατίασιν, Eust. 1957 16, Spohn de
extr. Od. parte p. 39s. Nec minus mirum, quod
Mercurius animas procorum ad umbrarum sedes
transducit, cum hoc munere non apud poétam,
sed apud posteriores et in hymno in Merc. 572
fungatur. cf. schol. min. ὦ 1, Spohn 1. 1. p. 44s.
quare totus locus suspectus esse iudicatur. —
Varia lectio: v 160 in nonnullis libris pro δρη-
στῆρες legitur μνηστῆρες et de B 123 βίοτόν
τε τεὸν xal χτήματ᾽ ἔδονται Didym. in schol.
Q tradit ᾿Ἡριστοφάνης, βίοτός τε τεός" ἢ sol
μνηστῆρες ἔδονται" cf, Nauck Aristoph. Byz.
μνῆστις — μογέω
p.39, Schmidt Didym. p. 188, Dindorf schol. Od.
adn. ad l. 1. — Collocatur in arsi prima quin-
quagies quinquies, in secunda tricies sexies, bis
et in tertia z 286 τ 5, et in quinta σ 35 q 147;
in thesi secunda ortogies sexies, in quarta tricies
sexies, in tertia bis τ 557 v 345, in quinta quin-
quies o 346 351 388 407 7 260.
«νῆστις (a stirpe uve rad. μαν Curtius Grdz.*
p.312, Babad de gr. rad. man p.39. cf. etiam
Eust. 1741 44, Lobeck paral. p. 442, Doeder-
lein Gl. Nr. 138, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 330.
de accentu v. Arc. p. 35 15. de notione Suid.
μνῆστις" μνήμη, et Heinr. Schmidt Syn. I 311.)
memoria. » 280 οὐδέ τις ἥμιν | δόρπου uvi-
στις ἔην. cf. Friedl. ἅπ. eig. in Phil. 1851 p. 237.
urqovóg (à μνάομαι ducitur cf. Babad de
gr. rad. man p. 39, Vaniceck E.W. p. 664, Doe-
derlein Gloss. Nr. 138, Leo Meyer vergl. Gr. II
p. 940. Suid. μνηστή" ἡ κατὰ μνηστείαν ya-
μηϑεῖσα (ἢ ἐκ παρϑενίας μείνασα μνηστή, ὃ
ἐστιν ἀπείρανδρος) cf. Hesych. Am.-He, ad « 36.)
solum femininum μερη στὴ occurrit, nupta. μνη-
στῆς -ῇ τήν -ῆς [got]. Dicitur semper de uxore
legitima. 41942 μνηστῆς ἀλόχου... κουριδίης, ἧς
01 τι χάριν ἴδε, πολλὰ δ᾽ ἔδωκε, πρῶϑ᾽ ἑχατὸν
βοῦς δῶχεν, ἔπειτα δὲ χίλι᾽ ὑπέστη, | αἶγας
ὁμοῦ καὶ oic, 2177 μνηστῆς ἀλόχου, 1856 χεῖτο
παρὰ μνηστῇ ἀλόχῳ, 899 γήμαντι μνηστὴν
ἄλοχον, εἰκυῖαν ἄχοιτιν, α 86 γῆμ᾽ ἄλοχον
μνηστὴν sc. alterius, Ζ 246 χοιμῶντο.. παρὰ
μνηστῇς ἀλόχοισι, Did. schol. A ἐν ἄλλῳ παρ᾽
αἰδοίῃς. Praeterea libri h. Ap. Pyth. 30 substan-
tivo non addito ἐν μνηστῇσιν exhibent, pro
quo editores post Martinum μνηστῆρσιν rece-
perunt. Varia lectio Didymus schol. A ad Z 248
ἐν ἄλλῳ παρὰ μνηστῇσ᾽ ἀλόχοισι pro lectione
Aristarchea αἰδοίῃς. — Collocatur in thesi se-
cunda vel quarta. (πολυμνηστή, μνηστεύω.
uvaocgc (a stirpe uve μνάομαι Babad de gr.
rad. man p. 39, Vaniceck E.W. p. 665, Doeder-
lein Gl. Nr. 138, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 379.
Est vox Ionica, non Aeolica cf. Eust. p. 1180 7,
Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 102 5. 108,
Ahrens Dial. I p. 159.) mulieris petitio. μνηστὺν
π᾿ 294, Eust. 1803 4 281—98 ὀβελίζονται μετὰ
ἀστερίσχων, schol. H Vind. 133 Zgvóóoroc ἀϑε-
τεῖ uy. T l9 schol HV Vind. 133 ἀστέρισχοι
ὅτι ἀναγκαίως ἐνθάδε χτλ. cf. schol. M. Vind.
56, Eust. 1853 10. β 199 μνηστύος ἀργαλέης.
— Collocatur et in arsi et in thesi.
“ογέω (a uóyoc ducitur cf. Eust. 1146 7,
Vaniceck E. W. p. 689. de notione v. schol. A
interl. 4162 ἐμόγησα: ἐκαχοπάϑησα, cf. schol.
HQ ad ὦ 907, Suid., Hesych., Ameis in app. ad
343, H. Schmidt Syn. II p. 618 624.) perpetior,
aboro. μογέων -ἔοντες μόγησα -ἂς -t» -av
et ἐμόγησεν -αν (libri ubi per metrum fieri
potest, formas augmento ornatas exhibent, quod
item Zenodotus fecisse videtur. sed Didym. schol.
A ad A 162 ἐαχῶς τὸ μόγησα αἱ 'Agiotagyov et
ib. 7 492 Ἀρίσταρχος πολλὰ πάϑον xal πολλὰ
μόγησα, quare nunc Bekk.?, Nauck, La Roche
ceteri et Ψ 607 à 106 s 223 μι 259 formas aug-
mento privatas praetulerunt; cf. La Roche Textkr.
p.424 hom. Unters. p. 74, Duentzer Zenod. p. 60,
Kayser Philol. XVIII p. 685 s. 869) μογήσῃ μο-
γήσας. — 1) transitive. a) ἄλγεα πολλὰ μο-
γήσῃ 7 19 v.l. μογήσει -« -οι -εν cf. 8343 τ 483.
χακχὰ πολλὰ μογήσας G l75 q 207 w 101 169,
πολέας ἐμόγησεν ἀέϑλους Ó 170. b) πολλὰ
μόγησα Α 102 cf. B 690 Ariston. Ζηνόδοτος
μόγις --- μοῖρα
ἀϑετεῖ, ε 449 ἡ 147 0 488 ψ 888 ὦ 207, ὅσσα
μοόγησα μ29 7214 $198 cf. «190 o 119 schol.
H Vind. 133 γράφεται δάμησαν, 9.490 expungi-
tur a Bekkero, à 107 152 ψ 307, τόσσα μόγησαν
4 106. coniunguntur πολλὰ πάϑον χαὶ πολλὰ
μόγησα 1492 ε 228 9 155 cf. Ψ 607. ΠῚ in-
trans. participium praes. usurpatur ita, ut ad-
verbii locum teneat cf. La Roche Stud. p. 158,
Classen Beob. p. 91. 41626 7499 ὦ 388. — Collo-
catur plerumque atque participium aor. omnibus
locis in fine. versus; praeterea formae ab aug-
mento incipientes in thesi altera vel quarta,
augmento privatae in posteriore thesi alterius
vel quarti pedis cf. Ameis in app. ad β 343.
&óytc (à μόγος ductam locat. plur. iudicatur
cf. schol. Ap. Rhod. I 674, Curtius Grdz.* p. 633,
Kuehner A. Gr.? I p. 725 adn. 2, Weissenborn
de adi. comp. p. 4. modalem existimat Hartung
Casus p. 222. E. M. 589 29 μόγις" μόλις" μετὰ
πονου" ἀπὸ τοῦ μόγος ὃ πόνος. de accentu
Herod. schol. A ad 11324) vix, aegre. I 355
Φ 417 X 412 y 119 τ 189. primo loco in om-
nibus libris μόγες legitur, ceteris vel pauciores
vel plures μόλις exhibent, quod nunc Homero
ab editoribus abiudicatur. Ultima syllaba, quae
natura longa putatur, X 412 ante ἔχον, quod
Bidem verbum prius a consona incepit, pro-
ucitur cf. Hartel hom. Stud. I p. 106 5, — Collo-
catur omnibus locis post caesuram, quae χατὰ
τρίτον τροχαῖον vocatur.
μιόγος (ad rad. skr. mak' contundere referunt
Fick Spracheinheit p. 103 351, Vaniceck E. W.
p.689. Duentzer Kuhn Ztschr. XV p.366 lat. móles
comparat, cui assentit Goetze in Curt. Stud. Ib
p.172. sed vocem primum a litteris cj incepisse
Hoffmann quaest. Hom. I p.156, Leo Meyer vgl.
Gr. I p. 197 collatis vocibus σμυγερός ἐπισμυ-
γερῶς iudicant. E. M. 589 50 μόγος" ταλαι-
πωρία χάματος. παρὰ τὸ μέγας χτλ. cf. E. G.
896 35 ἢ παρὰ τὸ οἰμωγή. ἢ παρὰ τὸ μὴ
ἐᾶν τὴν ψυχὴν γάννυσϑαι ὅ ἐστι χαίρειν. μόγος
γὰρ λέγεται 1) χαχοπάϑεια, Goebel Lex. I p. 998
à rad sua σμα ,spirare* ducere consentaneum est.
de accentu v. Arc. p. 47 1, E. G. 372 35, Schroe-
der, die Accentgesetze der hom. Nom. Comp.
Dorpat 1877 p. 22 27. de significatione v. Hesych.
qui μόγος" πόνος ὄχλησις μόχϑος χακοπάϑεια,
Eust. 1146 7 qui χάματος interpretantur.) labor,
aerumna. 4/27 ἱδρῶ 9^, 0v ἵδρωσα μόγῳ. Deri-
vantur μογις μογέω, componuntur μογοστόχος
ἄμογητος ἀμογητί. cf. etiam Friedlaender krit.
Benutzung der ἅπ. tig. Phil. 1851 p. 236.
&0y00t0zog (ab aliis cum derivetur a uóyoc,
quae forma accusativi locum teneat, et a stirpe £x
cf. Stolz zus.gesetzte Nom. p. 18 44, Roediger
de prior. in nom. Gr. comp. membr. conform.
fin. p. 88 5. 91 &, Schoenberg Compos. p. 18,
Fedde Wort. Zus. bei Hom. I p. 14 explicatur
, dolores sive labores gignens, efficiens, Sed quod
μόγος accusativi loco esse posse non videtur,
Eust. 843 57, Buttmann A. Spr. I p. 351 s. adn.
11, Kuehner A. Gr.? I p. 797 adn.7, Anton hom.
Etym. I p. 22 sigma soni caussa insertum putant.
Pott Et. Forsch. I! p. XXXVIII W.W. I p. 996,
Weissenborn de ad. comp. p.20 31 prius mem-
brum ex μόγοις mutilatum esse censent, cui
explicationi obstat, quod deabus epithetou ,,cum
doloribus pariens* non aptum est. Quare poste-
rius membrum ad rad. skr. stak ,arcere* Fickio
E. W.? p. 309 auctore Brugmann in Curt. Stud.
IX p.270, Vaniceck E. W. p. 683 referunt, quod
i
LÀ
1113
quominus probemus notio, quae inde efficitur ,,do-
lores arcens* ut quae abhorreat ab E/Ae«9wicov
dearum natura, impedit. de tota quaestione cr. G.
Meyer Beitr. in Curt. Stud. V p. 95s. Forma
prioris membri quae exsistit difficultas, ut tollat
deinde idem Fick E. W.? I p. 708 priore com-
positi parte ad rad. skr. magh adiuvare relata,
φερέσβιος adiectivo comparato, ,,partionem ad-
iuvans* interpretatur. cf. Am.-He. in app. ad 41
209 5. Apud veteres explicatur in schol. A int.
44 970 αἱ τοὺς μόγους ἐπιχουφίζουσαι, cf. schol.
BD ad T 108 ἡ παραιρουμένη τὸν uóyov τῶν
τοχετῶν, ib. schol. B ai ἐπὶ τῶν μόγις τι-
χτουσῶν τεταγμένοι ἢ αἱ μογοῦσαι ἤτοι χαχο-
παϑοῦσαι ἐπὶ τοῖς τῶν γυναιχῶν τόχοις cf.
schol. V ad Π 187, Eust. 843 60 «t μογοστόχοι
Εἰλείϑυιαι ὡς ἐπιστάτουσαι τόχοις xod ἐν τῷ
ποιεῖν τὰ ἔαβρυα εἰς φῶς ἐλεύϑειν μόγους
ταῖς τιχτούσαις Éx τῶν ὀδυνῶν ἐπάγουσαι,
Apoll. Soph. ἡ μογοῦσα χαὶ πονοῦσα περὲ
τοὺς τόχους cf. Hesych., utraque explicatio apud
Suidam legitur. — de accentu v. Herod. schol. A
ad 44 970 'Ao/areozoc παροξύνει" δραστιχὴ γάρ
φησιν ἔννοιά ἐστιν. οὐ γὰρ αἱ Εἰλείϑυιαι
πάσχουσιν, ἵνα προπαροξύνωμεν, ἀλλ᾽ ἐνερ-
γοῦσι xarà τῶν τιχτουσῶν cf. Arc. p. 91 3, Eust.
843 55 qui alios προπαροξίνειν tradit, Goett-
ling Acc. p. 317, La Roche Textkrit. p. 420,
Lehrs Ar.? p. 298.) dolores efficiens aut partio-
nem adiuvans. 44 970 ὡς ὅτ᾽ ἂν ὠδίνουσαν ἔχῃ
βέλος ὀξὺ γυναῖχα | δριμὺ, τό τε προϊεῖσι
μογοστόχοι εἰλείϑυιαι, Π 181 τόν γε μογοσ-
τόχος εἰλείϑυια | ἐξάγαγε πρὸ φόως δέ, T'108
σήμερον ἄνδρα φόως δὲ μογοστόχος εἰλείϑυια
ἐχφανεῖ cf. h. Ap. Del. 97 115. de singulari
numero schol. V ad Π 187 ἑνιχῶς δὲ εἶπε τὸ
ὄνομα τοῦ συστήματος τῶν Πἰλειϑυιῶν.--- Collo-
catur omnibus locis in posteriore tertii pedis thesi.
409:0g (refertur ad rad. skr. math torquere
cf. Benfey W. L. I p. 258 a Curtius Grdz.* p. 337,
Grassmann Kuhn Ztschr. XII p. 98 15, Lud-
wig ib. X p. 144, Vaniceck E. W. p. 691. sed
Hoffmann quaest. Hom. I p. 154 ad rad. σμαϑ'
got. smeithan refert, quod ante vocem vocalis
brevis producitur. Veteres: schol. A ad 27159
χατὰ μόϑον' κατὰ τὴν μάχην ἀπὸ τοῦ ὁμοῦ
ϑεῖν cf. Eust. 669 43. E. M. 589 54 ὁ πόλε-
μος, ἡ μάχη. παρὰ τὸν μολυσμὸν τῶν φόνων.
ἢ παρὰ ὁμοῦ δεῖν (Sic! τοὺς μαχομένους xal
εἰς ταὐτὸ συντρέχειν. de sign. v. Apion. ap.
Ap. Soph. s. v, Hesych, Suid. Hoch lexical.
Bemerk. II p. 11s. de accentu v. Arc. p. 49 9.)
1)turba, addito genetivo H 240 οἶδα δ᾽ ἐπαΐξαι
μόϑον ἵππων, cui νωμῆσαι βῶν et σταδίη op-
ponuntur, h. VIII 17 δυςμενέων προφυγόντα uó-
Sov. 9) pugnae tumultus Η 117 μόϑου ἔστ᾽
ἀχόρητος, X159 ἀλλοτ᾽ ἐπαΐξασχε χατὰ μόϑον,
ἄλλοτε δ᾽ αὖτε στάσχε paraphr. χατὰ τὸν πόλε-
μον, 581 τεϑνηῶτα χατὰ μόϑον ἕλχε ποδοῖιν,
Φ 310 χατὰ μόϑον οὐ μένέουσιν quo loco sig-
nificatio vocis attenuata videtur. — Efficit semel
tertiam, quater quartam thesin, e quo numero
vocalis brevis, ubi antecedit, producitur 2 159
537 d 310 cf. Hoffmann l. l. I p. 154, La Roche
Unters. p. 56, Hartel hom. Stud. I p. 21, qui
num a duabus consonis vox inceperit dubitat.
μοῖρα (ad rad. uso refertur et pro μορ)α
esse iudicatur cf, E. M. 589 28 ἀπὸ τοῦ μείρω
μόρα ὥφειλε λέγεσϑαι .. καὶ πλεονασμῷ τοῦ
L μοῖρα. ἡ αὐτὴ εἱμαρμένη. παρὰ TO μερ-
μερίσϑαι ἑχάστῳ. σημαίνει [cf. Et. Or. 99 17
1114
Apoll. Soph] τὴν εὐτυχίαν... σημαίνει δὲ καὶ
τὸν θάνατον... σημαΐνει καὶ τὴν μερίδα ὡς
τὸ «μοίρας δασσάμενοι δαίνυντος. . . σημαίνει
xal τὸ πρέπον ὡς «τὸ χατὰ μοῖραν ἔειπες" cf.
Eust. 1200 21, 705 19, 750 25, Curtius Grdz.:
p. 332, Leo Meyer vgl. Gr. I 152 971, Fick in
Bezz. Beitr. I p. 15, Grassmann in Kuhn Ztschr.
XI p. 28, Frankfurter die Epenthese von 7 u. 7 im
Griech. Goettingen 1879 p.37. Leo Meyerl.l. I
p. 354 et Vaniceck E.W. p. 1204 rad. skr. unde
Oritur, mar ,reminiscif ex smar mutilatam esse
docent, nec non Hoffmann quaest. Hom. I p. 154
propter vocalem ante vocem productam primum
ab litteris c;« eam incepisse dicit. sed cf. Hartel
hom. Stud. I p. 20. de significatione copiosius
egerunt Porphyr. in schol B ad Z 488, Eust.
1766 8, 705 19, 750 25, Naegelsbach hom. Theol.
p. 116 s, Doederl, Gl. Nr. 429, Schmalfeld de fato
Hom. p. 3s. 9s, Hammer de Iove Hom. p.2 s.,
Gladstone hom. Stud. ed. Schuster p. 230 s., Curt.
hom. Stud. in Philol. 1848 p. 19. de accentu v.
Herod. περὲ μον. λέξ. p. 8 9, Arc. p. 96 27.) pars,
portio, sors, fatum. μοῖρα uoto! -ἢ ταν -ἄων-ας.
I)ppars, portio. de rebus sensibus subiectis
exceptis locis v 171 c 592 a) pars. sing. et plur.
1) addito genetivo IJ 68 χώρης ὀλίγην ἔτι μοῖ-
ραν ἔχοντες, δ 97 ὧν .. τριτάτην περ ἔχων
μοῖραν. 2) omisso genet. 0195 μενέτω τριτάτῃ ἐνὶ
μοῖρῃ sc. mundi Iuppiter, h. Merc. 128 ἔσχισε
δώδεκα μοίρας, KK 253 ιπαρῴχηχεν δὲ πλέων
νύξ) τῶν δύο μοιρόων, τριτάτη δ᾽’ ἔτι μοῖρα
λέλειπται Ariston. schol. ἃ ἀϑετεῖται, ὅτι αὖ-
ταρχες τὸ χεφαλαιωδῶς εἰπεῖν (ἄστρα δὲ δὴ
προβεβήκει" τὸ γὰρ τοῦ καιροῦ τοῦτο ἀπαιτεῖ"
τὸ δὲ προςδιασαφεῖν κατὰ τὸ ἀκριβὲς τὸ παρ-
εληλυϑὸς x«l τὸ παραλειπόμενον, ὥσπερ
ἀστρονόμου τινός. οὐχ Ὅμηρος δὲ καὶ τὸ τῶν
δύο. οἱ δίο μὲν γὰρ λέγει καὶ τοὺς δύο, τῶν
δύο δὲ ἢ τοῖς δύο οὐκ ἔστιν εὑρεῖν παρ᾽
Ὁμήρῳ. Ζηνόδοτος οὐδὲ ἔγραφεν, ᾿Αριστοφάνης
ηϑέτει. de loco explicando quid veteres contrarie
senserint, Porphyrius in schol. B accuratius ex-
ponit, neque minus recentiores inter se dissen-
tiunt. atque gen. τῶν δύο μοιράων ab aliis
intellegitur appositivus, quo πλέων νὺξ quid sibi
velit. accuratius circumscribatur cf. schol. B
Αὐτόχϑων δέ φησιν ὅτι τετελεσμένων τῶν B
μοιρῶν, λειπομένης δὲ τῆς τρίτης, εἰκότως
φησὶν ὡς παρῆλϑε τὸ πλέυν ἡ νὺξ οὖσα μοι-
eov B' κτλ. cf. Ameis-Hentze in app. ad l. 1.,
Dissen Kl. Schr. p. 131, Grossmann Homer. p. 36,
Duentzer ad l. L, ab aliis partitivus ap. Porph.
schol. AD πίων δὲ αὐτῶν τῶν B' τὸ πλέον
μέρος ἀνηλῶσϑαι λέγει ὥστε καὶ τῆς δευτέρας
εἶναι λείψανον, χαὶ ὧν οὖν τὸ πλέον παρῷ-
χησεν, τὸ τρίτον καταλείπεται quod idem alius
quidam gram, in schol. B et La Roche ad 1. ].
et Oertel, de chronol. Hom. II p.9 sentiunt, ab
aliis genetivus, qui usurpatur post comparativum,
accipitur ut sit: maior noctis pars quam duae
partes ap. Porph. Χρύσιππος δὲ, ὥσπερ εἴ τις,
φησὶ, περὶ τριῶν ἡμερῶν διαλεγόμενος ἔν τῇ
τρίτῃ λέγει μίαν ἀπολείπεσθαι ἔτι ἡμέραν,
xüv μὴ περὲ ὄρϑρον ποιῆται τοὺς λόγους,
οὕτως καὶ τὸν Ὀδυσσέα, εἰ καὶ πλέον gv πα-
ρθῳχηχὺς τῶν δύο μοιρῶν, τὴν τρίτην φάναι
καταλείπεσϑαι χτλ. et Franke ap. Faesi ad 1. 1.
quae explicatio mihi quidem maxime arridet, quod
poéta cum neque astronomus neque mathemati-
cus esse videatur, communi et cotidiano loquendi
more utatur. Sed Doederlein et Koch ad l. 1].
μοῖρα
satis artificiose δύο voce, etsi inter τῶν et
κοιράων interposita sit, pro nominativo accepta:
,Umaior pars noctis praeteriit, duae de tribus
partibus, superante tertia". I) b) portio. sing.
et plur. 1) addito genetivo o 258 χρειῶν μοῖραν,
y 40 v 260 σπλάγχνων μοίρας et translate v
171 οὐδ᾽ αἰδοῦς μοῖραν ἔχουσιν schol. V οὐδὲ
ὀλίγον αἰδοῦνται, Ameis, 2) omisso genet. vel de
praeda ἃ 534 μοῖραν χαὶ γέρας ἐσϑλόν, 1 318 ἴση
μοῖρα μένοντι Ven. A. μοΐραι, Am.-He., Fried-
laender Anal. N. Jahrb. Suppl. III p. 469, vel
de carnibus convivis distributis ξ 448 o 335, μοῖ-
ραν... ἴσην v 281 298, y 66 v 280 uolpec δασσά-
μενοι δαίνυντ᾽ ἐριχυδέα δαῖτα, 9 470 μοίρας
τε νέμον, τ 498 δάσσαντό τε μοίρας. trans-
late 592 ini ἑκάστῳ μοῖραν ἔϑηκαν ita intelle-
gendum est, ut ex adi. ἀύπνους antecedente gene-
tivus ὕπνου subaudiatur. cf. Faesi-Kayser, Koch,
sed Duentzer et Ameis: suam cuique rei portionem
dii tribuerunt, q. e. omnia ad normam quandam
direxerunt. Il) sors, semper numero singulari
dictum, i. e. quod hominibus singulis a diis tribui-
tur vel fato accidit. Atque cum omnibus animan-
tibus nihil certius nisi mors accidat, vel idem vel
simile quiddam atque mors significat. cf. Eust.
657 97, schol S ad 100 uoto? ὀλοή" μερὶς
ὀλεϑρία, Naegelsbach hom. Theol. p. 116 s.,
Doederlein ad Z 488 qui μοῖραν de mortis ne-
cessitate, non de Fato eiusque decretis intelle-
gendum esse docet, et Tournier, Némésis et la
jalousie des dieux, quem ,loi de partage i. e.
legem, qua cuique animanti sortem assignatam
esse interpretari solum ex iis, quae Weil in N.
Jahrb. f. Phil. 1884 p. 512 disputavit, cognoscere
mihi licuit. Y 336 μὴ zal ὑπὲρ μοῖραν δόμον
Ἄιδος εἰςαφίχηαι ci. Welcker Gr. Goett. I p. 192.
Maxime prima vocis significatio elucet v 76
μοῖράν C ἀμμορίην τε καταϑνητῶν ἀνϑρώπων,
de quo loco Grashof: ,was den Menschen beschie-
den ist und nicht beschieden ist*, cui assentiuntur
Faesi, Passowin lex.5, Doed. Gl. Nr. 582, Curt. Phil.
III p. 19, Ameis; id autem est res secundas et ad-
versas, cf. schol. V μοῖραν" εὐμορίαν. ἀμμορίην"
χακομορίην. ita Eust. 1853 50, Naegelsbach hom.
"Theol. p.116, Koch. Itaque aut pendet gengtivus
ϑανάτοιο o 396 κατὰ μοῖρ᾽ ἔλαβεν μέλανος
ϑανάτοιο ita libri plerique ap. La Roche cf. eiusd;
Unters. p. 296; Bekker?, Nauck μοῖρα λάβεν,
B 100 μοῖρ’ ὀλοὴ καϑέλῃσι τανηλέγεος 9«vd-
τοῖο cf. ττ40 ὦ 185 y 238, sed Arist. schol. EHMQR
ad y 932 ἀϑετοῦνται στίχοι ἑπτὰ ἀπὸ τοῦ, βου-
Aolugv δ᾽ ὃν ἔγωγε“ μεχρὲ «τοῦ uoto! ὀλοὴ“.
οἱ μὲν πρῶτοι..΄. οἱ δὲ ἑξῆς τρεῖς διὰ τὸ
ἀσύμφωνον. ἐναντίοι γάρ εἰσι τῷ ,0si« ϑεός
γ᾽ ἐθέλων καὶ τηλόϑεν ἄνδρα σαώσαι“. sed
cf. Ζ 488 ὦ 29 et 236 s. et Hammer de Iove Hom.
p. 7. aut coniunguntur θάνατος καὶ μοῖρα I'10L
P 478 672 X 436 et 9&varoz καὶ μοῖρα χρᾶ-
ταιὴ E 88 Π 3834. Y 477 111 Π 853 9 132
Ariston. ad 130 ἀϑετοῦνται στίχοι τρεῖς, Φ
94 φόνος χαὶ μοῖρα. aut vox ipsa per se
mortem significat Z 488 μοῖραν δ᾽ οὐ τινά qup
πεφυγμένον ἔμμεναι ἀνδρῶν, ὦ 99 (col πρῶι
παραστήσεσθαι ἔμελλε) μοῖρ᾽ ὀλοή, τὴν ὁ
Tic ἀλύεται Ameis, 4 560 τεῖν δ᾽ ml μοῖραν
ἔϑηκε sc. Ζεύς, E 190 εἰ δή μοι ὁμοίη μοῖρα
τέτυχται, M 116 μὲν μοῖρα δυςώνυμος ἄμφε-
χάλυψεν | ἔγχεϊ Ἰδομενῆος. lII)Itaque μοῖρα
omisso vel addito verbo ἐστὲ sequente infini-
tivo valet: ,fatum alicui est* cf. Hentze der
Acc. c. Inf. bei Hom. Ztschr. f. Gymn.-W. 1866.
a
μοιρηγενής
XX p. 738s., Albrecht de acc. c. inf. usu Hom.
in Curt. Stud. IV p.51, Tudeer de inf. sermon.
Hom. ratione synt. Helsingfors 1876 p. 113, Ca-
vallin. de tempp. inÉ usu Hom. Lundae 1873
ΟΡ. 14. 1) μοῖρα (ἐστὲν) c. dat. c. inf. a) H 52
οὐ γάρ πώ τοι μοῖρα ϑανεῖν cf. O 117 ΨῬ 80.
ὃ 4τὸ οὐ γάρ τοι πρὶν μοῖρα φίλους ἐδέειν.
b) s 41 114 £532 dc γάρ οἱ μοῖρ’ ἐστὶ φίλους
τ᾽ ἰδέειν, & 845 094 τοι μοῖρ’ ἐστὶν ἀλύξαι.
9) μοῖρα c. acc. c. inf. IJ 484 ὃ τέ μοι X«o-
& πηδόνα... μοῖρ"... δαμῆναι cf. P 451. IV. Con-
- jungitur e. praep. ut quid fas sit vel quid deceat
gis
᾿χατὰ μοῖραν T 956.
. potest ;
non utitur nisi
ἐπέδησε, cf. h. Ap. Pyth. 60
- dicatur cf. Eust. 735 36, 1770 55, schol. B ad y 451
᾿ξ 809. «) χατὰ μοῖραν 1) in formula ταῦτά
ys n«vt« (ov) κατὰ μοῖραν ἔειπες sim. A 986
0 146 1 59 K 169 O 206 T 626 O 379 B 251
ἢ 297 9 141 397 v 385 σ 170 v 37 q 978 αὶ
486, μυϑεῖται z. t. o b80, χατὰ μοῖραν κατα-
λέξῃς ἡ 497 x 16 435, ὑποχρίναιτο 0 170, ἔρε-
ξας ε 352, τελέσειεν 0 203, lavo σιγῇ 'Aoystot
de rebus, quae ad rem
navalem vel pecuariam pertinent, rite perpetra-
tis πάντα κατὰ μοῖραν o[783] schol. M περισ-
cóc doxsi, om. in multis libris, 9.54 4 245 309
349. II 367 οὐδὲ x«t& μοῖραν πέραον πάλιν
i e. sine ordine cf. quae Polydamus JM 9255
dixit: οὐ χόσμῳ παρὰ ναῦφιν ἐλευσόμεϑ'᾽
αὐτὰ χέλευϑα v. Am.-Hentze, Duentzer, Faesi,
La Roche. Porph. schol B ad Z 488 o? χατὰ
τὸ χαϑῆχον, ἀλλὰ αἰσχρῶς. B) ἐν μοίρῃ T
186 ἐν μοίρῃ γὰρ πάντα διίχεο χαὶ κατέλεξας
Ameis-Hentze, 7 54 ἐν μοίρῃ πέφαται schol.
δικαίως δεόντως v. Krueger Dial. 8 68 12 6.
3) 6 509 οὐδέ τί πω παρὰ μοῖραν ἔπος νη-
χερὸὲς ξειπες.
V. fatum. qua significatione
si vox utitur, alii ut Wolf, Heyne, Spitzner,
Naegelsbach semper JMozo« scribunt, alii
Baeumlein, Dindorf tantum ubi dea intellegi
Doederlein autem littera maiuscula
cum nomine alius dei con-
iungitur. apud ceteros Bekker?, Nauck, La
Roche, Duentzer, Ameis, Faesi, Koch semper
μοῖρα legitur. a) sing. 1) ita usurpatur ut non tam
vera dea, quam fatum significetur 41517 4:&/os«
μοῖρα πέδησε Didym. schol. A ᾿Αρίσταρχος
μοῖρα πέδησε («zac v.l. uoto! ἐπέδησε cf. W.C.
Kayser in Philol. XVII p. 685, La Roche Unters.
p. 74; Parmenides fragm. ed. Mullach v. 97
JMoip! ἐπέδησε. cf.:X ὃ ὀλοιὴ μοῖρα πέδησε,
E 629 ὠρςρσεν ἐπ᾿ ἀντιϑέῳ Σαρπηδόνι μοῖρα
χραταιή, 618 ἀλλά & μοῖρα | gy? ἐπιχουρή-
σαντα, "N 602 τὸν δ᾽ ἄγε μοῖρα κακὴ ϑανάτοιο
τέλος δέ, Φ 88 νῦν αὐ us τεῆῇς ἐν χερσὶν
ἔϑηχε uoto! 0205" μέλλω που ἀπέχϑεσϑαι Διί.
adduntur genet. ϑεοῦ -ὧν χ 418 τούςδε δὲ μοῖρ᾽
ἐδάμασσε ϑεῶν καὶ σχέτλια ἔργα, λ 992 χα-
λεπὴ δὲ ϑεοῦ χατὰ μοῖρα πέδησε libri uoto"
9) dea £2 209 τῷ
9? ὥς ποϑὲ μοῖρα xoutau, | γεινομένῳ ἐπέ-
νησε λίνῳ. b) pluralis solum £249 τλητὸν γὰρ
μοῖραι ϑυμὸν ϑέσαν ἀνθρώποισιν. propter
pluralem numerum, cum praeterea apud poétam
complures fuisse Moiras non dicatur, versum ex-
pungunt Tomaszewsky de Il. libro XXIV p. 12 5.»
Liesegang de XXIV Il. rhapsodia [I Duisburg
1862 p.11. Adiungitur alius dei nomen T' 87
Ζεὺς καὶ μοῖρα καὶ ἠεροφοῖτις ἐρινύς, II 849
μοῖρ᾽ ὀλοὴ καὶ «Ἰητοῦς ἔχτανεν υἱός, X 119
ἀλλά & uoto? ἐδάμασσε (ita opt. libr. et Porph.
in schol. B ad Z 488) καὶ ἀργαλέος χόλος Ἥρης
y.l μοῖρα ó. T 410 ϑεός τε μέγας xal μοῖρα
1115
χραταιή.--- Natura μοίρας non satis certis finibus
apud Homerum circumscribitur, unde efficitur,
ut et dea et fatum illud obscurum, à quo omnes
res humanae pendere putantur, intellegi posse
videatur. atque eadem saepius αἶσα appellatur
vel eandem, quam Parca, deam significat. Summa
autem dissensio est de ratione, quae inter deos
et μοῖραν intercedat, quam cum ipse poéta non
accurate explicaverit, fieri non potest, ut viri
docti certis lineis adumbrent. Nam si quae
leguntur ϑεῶν μοῖρα, Ζεὺς x«l μοῖρα similia
respexeris, dii fatum aut constituisse aut tueri
videntur, nec non quae fato constituta sunt, ex-
sequuntur. Aliis autem locis iidem fati imperio
ita subiecti sunt, ut obsistere neque possint ne-
que audeant. Copiosisime de hac re egit
Naegelsbach hom. Theol? p. 118—129 195 s.
praeterea v. Hammer de Iove Hom. progr. Zerbst
1855 p. 2—8, Schmalfeld de fato Hom. I progr.
Eisleben p. 4 s, Lilie hom. Anschauungsweise in
Ztschr. f. Gymn.-W. 1849 III p. 198 5.. Teuffel Zeus
u. Moira progr. Stuttgart 1848 p. 20 5., Welcker
gr. Goett. II p. 188 s. IILp. 14s. I p. 185 s. 698,
Preller gr. Myth. I p.327 s , Gladstone l. 1. p. 231 s.,
Usener Kallone in Rh. Mus. 1868 XXIII N. F.
p. 372 s, Doederl. Gl. Nr. 581, Heyne Iliad. vol.
V p. 287, Nitzsch ad Od. I p. 11 II p. 155, Gi-
seke s. v. eio« in huius lex. vol. I p. 56, Eust.
p. 1686 18 ἔστε δὲ ταὐτὸν Διὸς βουλὴν εἰπεῖν
x«l ϑεοῦ μοῖραν cf. schol. BV δὰ P 409 et
copiosius Eust. p. 1766 8; id. 1526 18 ὕρα δὲ
ὅτι Ὁμήρου ταὐτὰ ἔχοντος τὴν αἶσαν xal
τὴν μοῖραν ἐπὶ τοῦ πεπρωμένου κτλ. — Epi-
theta tribuuntur, si est ,portio* /97, si ,sors'
χραταιή δυςώνυμος ὀλοή ὁμοίη, si ,fatum*
ὀλοή ὀλοιή κραταιή κακή. ---αΥῖα, lectio schol.
M Vind. 133 ad x 385 χατὰ μοῖραν" yg. καὶ
κατὰ δῆμον. Didym. schol. A ad 4 170 οὕτω πότ-
μον αἱ ᾿ἀριστάρχου, οὐ μοῖραν αἷς ἐν ταῖς κοι-
ναῖς. — Collocatur plerumque in arsi sedium
omnium ac maxime quidem quintae, raro legi-
tur in thesi secunda, tertia, prima, quarta. At-
que producitar vocalis brevis ante vocem in
formula χατὰ μοῖραν et in arsi secunda Π 367
γ 451 ὃ 788 9 54 1 245 309 342 et quarta y 331
9 496 x 16 μ' 35 et in tertia Οδυσῆε μοῖραν
v 981. cf. La Roche Unters. p. 54, Hoffmann
quaest. Hom. I p. 154, Hartel hom. Stud. I p. 20.
Componuntur et derivantur μοιρη-γενής δια-
μοιράομαι. d
κμοιρη-γενής (E. G. 396 43 γίνεται £x τοῦ
μοῖρα. ὃ σημαίνει τὴν εὐτύχησιν.. οἱονεὶ
ἐπὶ εὐτυχίας γεγενημένη cf. E. M. 589 28,
Suid., Hesych., Eust. 895 29, 1766 12, Naegels-
bach hom. Theol. p. 116. idem sentiunt cum
prius membrum aut instrumentalem Schaper gen.
comp. p. 12 aut locativum Lehmann Loc. b. Hom.
Ρ. 8, Stolz zus.gesetzte Nom. p. 4 43, Goebel lex.
[ p. 196 existimant. de ; vocali prioris membri
finali cf. etiam Buttmann A. Spr. 1 p. 350,
Roediger de prior. membr. conf. finali p. 18 31,
Weissenborn de adi. comp. p. 15. de siguifi-
catione Lehrs pop. Aufs. p. 166, Ameis-Hentze
in ed. et app. ad 7' 182, Faesi-Franke ad l. l.,
Autenrieth ap. Naegelsb. ad Iliad. 7' 182, Fried-
laender N. Jahrb. Suppl. III p. 781, Curtius
hom. Stud. in Philol. 1848 p. 19. Sed Doeder-
lein Gl. Nr. 182 et ad /' 182 ,ad exitium alte-
rius natus', ,exitialis*) felici fato natus. /' 182 ὦ
μάκαρ ᾿Ατρείδη, μοιρηγενές, ὀλβιόδαιμον cod.
D Zon. p. 458 μοιριγενές. — ct. etiam Fried-
1110
laender die krit. Benutzung der ἅπ. εἰρ. in Philol.
1851 p. 250 adn. 39, qui contra Curtium ]. 1.
vocem homericam esse iudicat.
μοιχ-άγρια, τά ἃ μοιχὸς et ἄγρα. schol. B
ad 9 332 τὰ ὑπὲρ ἀγρεύσεως, 0 ἐστι συλλή-
ψεως μοιχῶν ἐχτιννύμενα. ὁμοίως ζωάγρια
βοάγρια ἀνδράγρια. cf. ib. schol. EQP, Eust.
1599 43, E. M. 589 36, Hesych, Suid. Leo
Meyer vgl. Gr. II. p. 471, Weissenborn de adi.
comp. p. 51, Schaper gen. comp. p. 4, Stolz
zus.gesetzte Nom. p. 14.) poena, quam adulter
solvebat. 9.332 μοιχάγρε᾽ ὀφέλλει. legitur in
carmine de Marte et Venere, quod a plerisque spu-
rium iadicatur. de verbi ὀφέλλειν cum μοιχάγρια
coniuncti notione cf. Leo Meyer in Bezzenb. Beitr.
VII p.316s. De ipsa poena Buchholz hom. Real.
II 1 p. 84. — praeterea vide Friedl. krit. Benutzung
der &z. tig. in Philol. 1851 p. 231 adn. 4.
μολεῖν v. βλώσχω.
uóAiBog (ex μόλιεος ortum, cognatum esse
cum lat. plumbum germ. pli blei Savelsberg de
dig. 1867 p. 20. Curt. Grdz.! p. 373, Pott E. F. 1:
p.113, Benfey W.L. I p. 525s., Woerner subst. Hom.
app. p.20, Walther Kuhn Ztschr. XII p. 403 s.
iudicant, obloquuntur Pictet in Kuhn Ztschr. V
p. 333 adn. et Duentzer ib. XIV p. 197, qui ad
scr. mala i. e. sordes referunt. ad lat. mollis Lo-
beck path. el. I p. 516, Krause Ursprache progr.
Gleiwitz 1881 p. 20 pertinere iudicant, ad μο-
λύνω, μέλας Goebel lex. I p. 457. E.M. 590 12
μόλιβος x«l μόλυβδος" παρὰ τὸ μολεῖν εἰς
βάϑος (!). Forma μόλιβος ut quae ab lingua
epica abhorreat, improbatur ab Heyne, Brunck,
defenditur a Spitzner ad 4| 237 et opt. cod. et
grammaticorum cf. Eust. 840 62, 841 17, Apoll.
Soph. p 59 auctoritate. plumbum. .4 937 μό-
λιβος ὡς ἐτράπετ᾽ αἰχμὴ D Vrat. A μόλυβδος.
van Herverden in Herm. XVI p. 358: an fuit
μόλυβος Ὁ cf. etiam Friedlaender krit. Benutzung
der ἅπ. sig. Philol. 1851 p. 240.
Motors. 4709 μετὰ δέ σφι ολίονε ϑωρήσ-
covto | παῖδ᾽ ἔτ᾽ ἐόντ᾽, οὐ πω μάλα εἰδότε
ϑούριδος ἀλχῆς, 750 χαί νύ xsv ᾿Αχτωρίωνε
Μολίονε παῖδ᾽ ἀλάπαξα, εἰ μή σφωε πατὴρ
εὐρὺ χρείων ἐνοσίχϑων | ἐκ πολέμου ἐσάωσε.
Nomen appellativum iudicandum esse censeo,
etsi forma patronymicon esse videatur, quod
᾿ΑἈχτωρίωνε ῆολίονε vocibus coniunctis, cum
apud poétam duo patronymica non iuxta poni
constet, quominus patr. existimemus impedimur.
Atque hane difficultatem ut tollerent alii aliam
viam ingressi, patronymicon ita defendunt, ut aut
ἃ Πύλος, ficto matris Actoridarum patre cf,
schol A ad .1 709, Eust. 882 13 aut ἃ Π7όλος,
cognomine Actori ex Romanorum more indito
cf. Eust. 882 15 repeterent aut ἃ Π]ολιόνη matre
ita ducerent, ut ex ολιονίονε concisum opi-
narentur. contra dispotaverunt Ariston. schol.
A ad 44 709 μήποτ’ ovv ἀπὸ τοῦ ταύτης (Mo-
λιόνης) πατρὸς Μόλου οὕτως αὐτοὺς εἶπεν,
id. ad .1 750 ἡ ὃ. ὅτε ἐντεῦϑεν Ἡσίοδος "Ax-
τορος κατ᾽ ἐπίχλησιν xal Πϊολιόνης αὐτοὺς
γεγενεαλόγηκεν, γόνῳ δὲ Ποσειδῶνος. οὐδέ-
ποτε δὲ “Ὅμηρος ἀπὸ μητρὸς σχηματίζει οἵ.
eund. ad .1 709, schol. Β ad A 72, Apoll. Soph.,
Lehrs Arist? p. 176s. Nihilominus in eam sen-
tentiam accedunt Leo Meyer vgl. Gr. II p. 468,
Buttmann A. Spr. II p. 333, Lobeck path. el.
I p. 393, Preller Gr. Myth. ed. I vol. II p. 165,
Ameis hom. Kleinigkeiten progr. Muelhausen 1861
p. 18, qui ἃ patre Mo2/ov dictos esse putat, cum
μοιχάγρια --- Πολίονε
Am.-He. ad «1 709 ἃ matre appellatos esse opinen-
tur, Kreutzer Symb. III p. 41, G. Hermann op. VIII
p.20—23 qui patrem Mulium, avum Actorem
fuisse excogitavit. Sed H. D. Mueller Myth, d.
hellen. Staemme I p. 212—15 eosdem esse ac
Dioscuros contendit, contra quem Welcker Gr.
Goett. I p. 424, Schultz d. Aktorionensage progr.
Hirschberg 1881 p. 8 disputant. Accuratius de
tota quaestione Angermaun de patron. Gr. form.
in Curt. Stud. Ia p. 57 et Schultz l. 1. p. 4—26
egerunt, qui uterque nomen appellativum
esse iure docent. Idem senserunt veteres non-
nulli ap. Eust. 882 21 τὸ MoAlovs κατ᾽ ἐπίϑε-
σιν ἤγουν ἐπιϑετιχῶς νοοῦσιν, ἵνα ἡ λέξις
δηλοῖ τοὺς μαχίμους καὶ ὁρμητιχοὺς οὐ παρὰ
τὸν μῶλον, ἀλλὰ παρὰ τὴν ἐν μάχῃ μόλυν-
cw . . ἢ παρὰ τὸ μόλω ῥῆμα cf. Hesych.,
Apoll. Soph. Ad μολεῖν etiam Preller Gr. Myth.
in ed. tertia p. 238 1, Pott Kuhn Ztschr. VII
p. 99 ib. IX p. 202, id. Zeitschr. f. Voelkerpsych.
1882 XIV p.20 qui nubem migrantem natura eos
fuisse opinatur, Schultz l.]l. p. 8 referunt. Sed
Welcker kl. Schr. II p. 102 s. duos Moliones
ad similitudinem lapidum molarium esse appel-
latos docet, quod impugnant G. Hermann op.
VIII p. 22, Schultz 1.1. p. 7, qui in Graeca lingua
semper v vocalem molendi stirpis vocibus propriam
esse docet. Tamen ad rad. skr. mar gr. μαλ
lat. mol i. e. ,conterere', ,molis frangere' referunt,
Angermann Ey p. 57, Vaniéeck E.W. p. 708 s.,
Max Mueller Vorlesgn. II p. 352 qui nord. miól-
nir i.e. malleus dei Thor* slav. molnija ,fulmen*
comparat. Quae derivatio mihi quidem veri si-
millima esse videtur etiam ea de caussa, quod
ceteris eiusdem stirpis vocibus apud Graecos
vocali v utentibus facile fieri potuit, ut origine
neglecta nomen proprium ac patronymicon exi-
stimaretur. praeterea de duali quid sibi velit
v. Wackernagel Kuhn Ztschr. XXXIII p. 307,
de : vocali longa Eust. 882 49. — Moliones etsi
propter Actorionum nomen Actoris filii esse
videantur, tamen Neptuno ortos esse poéta tra-
dit. Qui cum regis Augiae socii, admodum
adulescentuli neque belli iam periti, apud Thry-
oessam, oppidum ad Alpheum situm, cum eo
congressi essent, Nestor se superaturum fuisse
praedicat, nisi a Neptuno patre nube obvoluti
in auras abrepti essent 241 709 750 s. Sed iis-
dem, quod cum duo (δίδυμοι ἔσαν) essent, alter
habenas teneret, alter equos flagello incitaret,
in ludis funebribus ad Amaryncei honorem cele-
bratis curru se inferiorem discessisse Y^ 638 8,
narrat. atque poéta vocem δίδυμοι aliam in-
tellexisse non videtur, nisi ut duos eos esse
diceret. cf. Schultz l. 1 p. 4, Hartung Gr. Myth.
II p. 291. Posteriores autem fabulis, quae sin-
gulis locis ferebantur et Geryonae similitudine
adducti esse videntur, ut aliam illi voci notionem
subderent, cf. schol. A ad Ψ 638 '"4o/crapyoc
δὲ διδύμους ἀχούει οὐχ οὕτως ὡς ἡμεῖς ἐν
τῇ συνηϑείᾳ νοοῦμεν, οἷοι ἦσαν xal Διὸς
χοῦροι, ἀλλὰ τοὺς διφυεῖς, δύο ἔχοντας σῶ-
ματα, Ἡσιόδῳ μάρτυρι χρώμενος, xal τοὺς
συμπεφυχότας ἀλλήλοις χτλ. et Pherecydes in
schol. A ad .1 709 οὗτοι παρηλλαγμένην φύσιν
τῶν λοιπῶν ἔσχον ἀνϑρώπων" διφυεῖς γὰρ
ἦσαν, ἔχοντες ἑχάτερος δύο χεφαλὰς, τέσ-
σαρας δὲ χεῖρας x«i πόδας τοὺς ἴσους, ἕν
δὲ σῶμα xtà. cf. Eust. 882 20, Preller Gr.
Myth. II p. 164. De eorum matura et rebus
gestis cf. Schultz l.l. p. 4 s. 15 s.
μόλις --- μορόεις
μόλις X412 Φ 417 y 119 τ 189 in nonnullis
libris pro μόγις legitur quod vide.
.MoAícv. Tymbraei Troiani minister. 41 321
αὐτὰρ Ὀδυσσεὺς | ἀντίϑεον ϑεράποντα Mo-
λίονα τοῖο ἄναχτος intellege: interfecit.
,, 40408065 (E. M. 590 5 o ,γαστριμαργός"
ἢ ὁ προςέτης, ὃ πτωχός. κατὰ συγκοπὴν μο-
λόβορός τις ὧν παρὰ τὸ μολεῖν ἐπὶ τὴν βο-
ox», cf. E. G. 397 23, E. Or. 103 33, Eust.
1817 16, 615 22, schol. QV. ad o 219, Apoll. Soph.
qui praeterea. addit: ἢ ἀλήτην. ἢ τὸν μόλις
προβαίνοντα ἢ ἁρπακτιχόν. cf. Leo Meyer vgl.
Gr. II p. 234. Georg Schneider de nom. Graecis
in -ooc terminatis Vratisl. 1870 p. 758. item ἃ
μολεῖν ducens ,landstreicher* interpretatur.
rectius Curtius Grdz. p. 372 &, cui Vaniceck E.
W. p. 705 assentit, μέλας μολύνω skr. malam
i.e. sordes: lat. malus collatis, Aelian. N. A. VII
47 μολόβριον i. e. ;porculus* citato ,Schmutz-
ferkel* vertit. idem Ameisi in app. δὰ o 219
et Duentzeri Kuhn Ztschr. XIV p. 197 ver-
sionem vituperat, qui altero vocis membro ad
rad. βορ relato SSchmutzfresser* explicant. Sed
Kleemann voces Hom. in Graec. dial. servatae
pr. Colmar 1876 p. 22 gl Hesych. μολορός
(potius μολυῤῥός ex Aeol dial) λυπηρός, ἀη-
δὴς comparat, Doederlein Gl. Nr. 1082 ab adv.
μάλα stirpe ducens ES gierige Fresser*. ali-
ter Lobeck paral p. 259. de accentu v. Arc.
74 99, Dosléd. l. b parasitus. De Ulixe men-
dico et Irus σ 26 ὡς ὁ μολοβρὸς ἐπιτροχάδην
ἀγορείει γρηὶ χαμινοῖ ἰσος et Melantheus 0
219 τόνδε uoAofoór .. πτωχὸν ἀνιηρόν, δαι-
τῶν ἀπολυμαντῆρα.
JMóZog (a radice μολ E. M. 586 45, Benseler
Eigennamen? s. v., Schultz die Aktor. Sage p. 8.
ef s. v. Μολίονε) Deucalionis filius, Merionae
pater, Ν᾿ 249 Μηριόνη, Μόλου υἱέ. HK 269
MóAo.
uoAzx (à μέλπω ducitur E. G. 397 11, Leo
Meyer vgl. Gr. I p. 152, Vaniceck E. W. p. 707.
de significatione Ariston. in schol. ad $ 101 πᾶσαν
παιδιὰν μολπὴν λέγων. οἱ δὲ νεώτεροι φδήν.
εἴ. eundem ad ὃ 19, Schol. B ad 24 255 μολπὴ
δὲ νῦν ἡ παιδιά. οἱ γὰρ κύνες, ὁπόταν χορτα-
σϑῶσι, παίζουσι τοῖς λειψάνοις, schol V ad
α 152 E μετ᾽ δῆς παιδιά. Eust. 1403 56,
1164 29, E. M. 590 19 1023] σημαίνει δύο"
ἐπὶ μὲν τοῦ ὕμνου μολπῇ ϑεὸν ἱλάσκοντο"“"“
[A 412 qui locus expungitur], ἐπὶ δὲ τῆς παιδιᾶς
ν»7Ὅαυσιχάα.. ἤρχετο μολπῆς“. eadem ap. Apoll.
Soph. p. 110 80 leguntur. cf. Friedl. Arist. p. 53s.,
Lehrs Ar.? p. 138 s., Heinr. Schmidt Syn. IIl
p. 353. de accentu v. Arc. p.113 9.) aut ludus
aut lusus saltationis vel pilae aut ludus cum cantu
coniunctus. μολπή τῆς d ταῖς. « 182 μολπή
T! ὀρχηστύς τε, τὰ γάρ τ᾽ ἀναϑήματα δαιτός,
Σ 512 μολπῇ d ἐυγμῷ τε Eust. 1164 29, q 430
μολπῇ καὶ φόρμιγγι de dat. usu cf. Walther
de dat. instr. Vratisl. 1874 ,D.13, v 145 Ν 637
μολπῆς τε γλυκερῆς καὶ ἀμύμονος ὀρχηϑμοῖο
Schol AV περισσὸν αὐτὸν εἶναί φασί τινες,
ξ 101 Ναυσιχάα λευχώλενος ἤρχετο μολπῆς
de pila. h. XIX 24 λιγυρῇσιν ἀγαλλόμενος
φρένα μολπαῖς de saltatione cum cantu con-
juncta. De cantu intellegendum esse videtur
4A 472 μολπῇ 9sóv ἱλάσχοντο χαλὸν ἀείδον-
τες παιήονα quem expungendum esse Fried-
laender, Lehrs 1. 1. iudicant et à 19 X 606 (δοεὼ
χυβιστητῆρε) μολπῆς ἐξάρχοντος sc. ἀοιδοῦ
ἐδίνευον quo loco et Aristarchus auctore Athen.
1117
V 180 E et opt. libi ἐξάρχοντες exhibent,
quod an praeferendum sit dubito; Ameis ad A4
472 vocem etiam his tribus locis ludum cum
cantu iunctum intellegendum esse censet.
Collocatur plerumque in prima, bis 5 101 ἢ.
XIX 24 in ultima arsi. — Derivantur et com-
ponuntur εὐμολπέω EvuoAxoc.
A04 80v (a μόλυβδος lat. plumbum Eust.
841 17, Curtius Grdz. p. 373 ducunt, quas qui-
dem voces Goebel lex. I p. 457 ad μολύνω μέλας
refert. de terminatione v. Lobeck path. prol.
p. 34) pila plumbea, quae reti aut etiam hami
funiculo appenditur ad ipsa loprimeuda cf.
Eust. 1340 28, schol BM ad “ὁ 80. 9 80 5
δὲ (sc. Ἶρις) μολυβδαΐίνῃ D EAOE ἐς ᾿βυσσὸν
ὄρουσεν.
“ονοϑείς Y uovróo.
μόρεμος 5. όρσεμος (Ε. M. 591 6 ἐχ τοῦ
μόρος γίνεται LO00tuov zu πλεονασμῷ τοῦ σ
μόρσιμον, τὸ πεπρωμένον ἢ τὸ εἱμαρμένον.
παρὰ τὴν μοῖραν μοίριμον. συγκοπῇ καὶ πλεο-
νασμῶ τοῦ c. cf. E. Or. 98 16, Eust. 1209 26,
Doederl. Gl. Nr. 580, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 297,
Curt. Grdz.* p 332, Vaniceck E.W. p. 1204. qui
ex neon Ortum esse dicit Sonnium Kuhn
Ztschr. X p. 196 secutus. — uno loco Y 302 uó-
Qv forma legitur.) fatalis. μόρσεμος de homini-
bus, μόρσιμον μόρεμον neutrum. 1) 0613707 γάρ
οἱ ἐπώρνυε μόρσιμον ἤμαρ Παλλὰς A. x 175
πρὶν uopciuov quao ἐπέλθῃ, d 100 pro opti-
morum libr. lectione αἴσιμον ἤμαρ in nonnullis
μόρσιμον ἤμαρ legitur quod Ellendt drei hom.
Abh. p. 43 maluit. 3)π 392 q 162 ὅς κε πλεῖστα
πόρῃ καὶ ,“μόρσιμος ἔλϑῃ. X 18 οὐ μέν με
κτενέεις, ἐπεὶ οὔ τοι μορσιμὸς εἰμι. 8) Prae-
terea μόρσιμόν (μόριμόν) ἐστι sequente dativo
c. inf. legitur cf. Albrecht de acc. c. inf. ap. Hom.
usu in Curtius Stud. IV p. 54, Hentze Acc. c.
Inf. bei Homer in Ztschr. f. Gymn.-W. 1866 XX
p. 741, Ellendt 1. l. p. 44, Tudeer de inf. serm.
Hom. ratione. synt. Helsingfors 1876 p. 113. E
674 οὐδ᾽ ἂρ’ Ὄδυσσῆι μεγαλήτορι μόρσιμον
ἦεν ἔφϑεμον Διὸς υἱὸν ἀποχτάμεν, T 417 col
αὐτῷ μόρσιμόν ἐστι δαμῆναι v.v. 416 — 17
ἀϑετοῦνται Ariston. Y 302 μόρειμον δέ ot ἐστ᾽
ἀλέασϑαι libr. plurimorum lectio μόρσιμον
metri ratione impeditur. — Collocatur μόρεμος in
thesi tertia, μόρσιμος plerumque in arsi quinta,
semel in prima T 417 qui locus addubitatur
οἵ. Ellendt 1. 1. p. 44. — praeterea v. Fried-
laender krit. Benutzung der &z. sig. in Philol.
1851 p. 237.
4L0 Q4CUQ C) (Eust. 586 7 τὸ δὲ “μορμύρειν
ὀνοματοποιΐία ἐστὶν ἤχου δέοντος ὕδατος za
τραχυνομένου ἠρέμα . . καὶ ἔστι τραχύτερον
τοῦ μύρειν οἴ, ἴθ. 1234 54, schol. DV ad E 599,
BD ad Σ᾽ 403, BV ad ᾧ 325, E. M. 591 1, Lo-
beck path. prol. p.271. formatum esse geminatione
a μύρω Eust. 1654 32, 1858 3, Doederl. Gl. Nr.
89, Siezismund in Curt. Stud. V p- 176, Fritzsche
ib. VI p. 281 1, 294, Brugmann ib. VII p. 332,
A. Weber Kuhn Ztschr. XVI p. 237 docent. cf.
etiam Curtius Grdz.* p. 337, Joh. Schmidt Voc.
II p. 284. de v vocali longa Curtius Verb. I p. 307.)
murmuro. de "fluminibus dicitur μορμύρων
τοντα. 2408 ῥόος Qztaroio ἀφρῷ μορμί ρων,
E599 ἀφρῷ, μορμύροντα, d 825 (Σχάμανδρος)
μορμύρων ἀφδῷ τε χαὶ αἵματι, zal νεχύεσσιν.
— Collocatur in secunda aut prima arsi.
4t0Qó£tG. - 183 e 298 ἕρματα. .. τρίγληνα
μορόεντα. Herod. schol A ad X 183 οὕτως
1118
Ἀρίσταρχος διὰ τοῦ μ ποιεῖται τὴν διαστολὴν
χαὶ ὁ ᾿Ασχαλωνίτης . . παραιτητέον δὲ τοὺς
ἀπὸ τοῦ α τὴν διαστολὴν ποιουμένους, ἵνα
τὸ α ἐπιτατιχὸν ὑπάρχῃ μηδενὸς ἐπείγοντος;
illos secuti et libri et editores omnes ct. Lehrs
Arist. p. 152. origo dubia est. atque veteres
plerique a μόρος, etsi nusquam labor intelle-
gitur, ducunt cf. Ariston. in schol. BQV ad o 298
et schol. A ad £183 μορόεντα δὲ πεπονημένα
τῇ κατασχευῇ, ἀπὸ τοῦ μορῆσαι, 0 ἐστι χαχο-
παϑῆσαι, Herod. ib., E. M. 591 16, Eust. 976 40,
Hesych., Spitzner ad Iliad. 1.1, Sed Apoll. Soph.:
oiov ἀϑάνατα, μόρου μὴ μετέχοντα. neque
unum neque alterum cum probari possit, recen-
tiores ali etsi partium notio iam in voce τρί-
γληνα expressa est, ἃ μόρα pars ducentes ,;ple-
nus particularum* 1. e. lepide compositus ita ut
bacae arte lino insertae cogitentur, explicant
Lucas quaest. lexicol. p. 16, Lobeck path. elem.
I p. 572: τρίγληνα μορόεντα hoc est γλήνας
τριμερεῖς ἔχοντα, uno verbo ,tribaccae*, Ameis
in app. ad σ 298, Weber Et. Unters. I p. 74,
alii ad rad. skr. mar smar gr. μαῖρα μαρμαίρω
splendere referentes, ,,splendidus* vertunt cf.
Doederlein Gl. Nr. 2485 et ad € 183, Hoffmann
quaest. Hom. I p. 153, Fuhr in Jahns Jahrb.
XX p. 403, Benfey W.L. I p. 480, Faesi ad c
998, Schenkl in lex. Gr., Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 603, Vaniceck E.W. p. 714, Clemm in Curt.
Stud. VIII p. 111 s, Heinr. Schmidt Syn. I 33.
similiter Benary in Kuhn Ztschr. IV p. 53 adn.
qui scr. smaravant, subst. smara i. e. amor col-
lato, ,jucundus** ,,venustus'^ explicat, alii a verbo
barbaro μόρον morum cf. Vaniéeck Fremd-
woerter p. 54 derivantes explicant , muri colore
et forma indutus* Ernesti ap. Heyne Iliad. vol.
VI p. 562, Goebel de adi. in -ξἰς desinentibus
p. 35 s. ,nigricantes* id. in lexil. Hom. II p. 250 s.,
quibus praeterquam quod de gemmis cogitan-
dum esse negat, Helbig das hom. Epos aus den
Denkmaelern erlaeutert p. 185 s. assentit, dubi-
tat Friedlaender in N. Jahrb. 1858 vol. 77 p. 808.
cf. etiam Kammer de differentia orat. Hom. et
poster. ep. in usu epithetorum progr. Lyck 1873
p.14. Ac mihi quidem aut ,muri forma et co-
lori indutus* aut si minus vis ,splendidus* ex-
plieandum esse videtur. — Collocatur in thesi
secunda ita, ut vocalis « quae antecedit brevis
producatur cf. Hoffmann qu. Hom. I p. 153, La
Roche Unt. p. 54. de adi. duorum τρίγληνα
μορόεντα collocatione v. Giseke hom. Forsch.
p. 75. s. — cf. etiam Friedlaender krit. Benutzung
der ὅπ. εἰρ. in Philol. 1851 p. 240.
«ὖρος (E. M. 591 4 μόρος ὃ ϑάνατος.
οὕτω καὶ ἀπὸ τοῦ μείρω μόρος, ὃ μερμερι-
σμένος τοῖς πᾶσιν, E. Or. p. 102 11, cf. Hesych.,
Doederlein Gl. Nr. 577, Curtius Grdz.* p. 552,
qui ad rad. «eo μείρομαι lat. mereo refert, item
Vaniéeck E.W. p.1204. Fick vgl. Woert. p. 148
voxne μόρος mors ἃ μόρος fatum seiungendum
sit, ita ut illud ad rad. mar ,mori* pertineat,
dubius est. de significatione schol. Eur. Hec.
1191 μόρος οὐ μόνον ὃ ϑάνατος ἀλλὰ χαὶ ἡ
τύχη cet.,Gladstone hom. Stud.ed.Schuster p. 280 s.)
fatum. μόρος -ov. 985 χλαῖε μόρον οὗ παιδός,
X 280 (οὐδ᾽ ἄρα) ἐκ Διὸς ἠείδεις τὸν ἐμὸν
μόρον, Z 801 οἷσιν ἐπὶ Ζεὺς ϑῆχε χακὸν μό-
ρον, X 465 ὅτε μιν μόρος αἰνὺςἱκάνοι, d 188
ὀλέεσϑε χαχὺν μόρον cf. α 166. 2 618 χαχὸν
μόρον ἡγηλάζεις, h. VII 51 xexóv μόρον ἐξα-
λύοντες 1b. 8 τοὺς δ' ἦγε χαχὸς μόρος. Coniun-
μόρος --- μόρφνος
guntur £61 φύγομεν ϑάνατόν τε μόρον, λ 409
τεύξας ϑάνατόν τε μόρον τε, π 491 Ῥηλεμάχῳ
ϑάνατόν τε μόρον τε ῥάπτεις, v 941 ἤρτυον.
Pendet infinitivus cf. Albrecht de acc. c. inf.
Hom. in Curt. Stud. IV p. 52, Hentze Acc. c. Inf.
in Ztschr. f. Gymn.-W. 1866 XX p. 741, Tudeer
de inf. serm. Hom. ratione synt. Helsingfors 1876
p. 113. T 421 6 μοι μόρος ἐνθάδ᾽ ὀλέσϑαι.
Leguntur praeterea ὑπέρμορον ὑπέρμορα, quae.
& nonnullis seiunctim scribuntur contra Ari-
starchi, Aristophanis, Ptolomaei Asc. auctori-
tatem v. 8. ὑπέρμορον. — Varia lectio Didym,
Schol. V ad 49 773 ἔμ᾽ ἄμμορον" ἐμαυτήν. οἱ
δὲ γράφουσι ἐμὸν μόρον. eadem tradunt idem
et Ariston. in schol. A ad Ζ 408. — QOCollocatur
plerumque in thesi quarta, quater in posteriore
pedis quinti, semel primi thesi. Derivantur μό-
θιμος et μόρσιμος, componuntur ἄμμορος ἀμ-
μορίη δυςάμμορος δύςμορος ἔμμορος ἰσόμο-
ρος χκάμμορος ὠκύμορος ὑπέρμορον -α.
uooottog v. μόρεμος, Á
Moógovsc. 1) N 792 όρυν 9', vU Ἱπποτίωνος.
Troianorum dux. v.l. μύρον. 92) Ξ 514 Mógvv
τε xal Ἱπποτίωνα. Naber quaest. Hom. p. 16
illo loco eadem atque hoc legenda esse coniecit.
alterum locum mutuatum esse iudicat Friedlaender
Homonymie p. 823.
“ορύσσω. contamino, foedo. cf. Apoll. Soph.
schol. HV ad v 435, Ameis ad 1.1. de formatione
v. Leo Meyer vgl. Gr. I p. 254. Solum forma
μεμορυχμένα de vestibus. v 435 ῥωγαλέα ῥυ-
πόωντα, χαχῷ μεμορυχμένα καπνῷ cf.
Eust. 1746 84 μεμορυχμένα δὲ ἢ μεμορυγμένα,
διχῶς γὰρ φέρεται χαϑὰ καὶ τὸ βρεχμὸς καὶ
βρέγμα, τὰ μεμολυσμένα καὶ πεφυρμένα χατὰ
τοὺς παλαιούς. χρεῖττον δὲ ἠφασμένα εἰπεῖν
παρὰ τόν μόρον, ἐξ οὗ τὸ μορύσσω. atque
μεμορυχμένα cum optimis libris Eust, Hesych,
ed. M. Schmidt III p. 50, Phot. lex. p. 209,
Bekker?, Faesi, Ameis, La Roche scribunt, alii
ut Nauck cum Apoll. Soph., schol. ad 1. 1. με-
μορυγμένα. Sed illud praeferendum esse Ost-
hoff zur Gesch. des griech. Perf. p. 219 docet,
409q (non recte a μείρω μερίζω in E. M.
591 13 derivari apparet. a Bugge in Kuhn Ztschr,
XX p.4, Benfey W.L. II p. 311, in Petersb.
Woert. VI p. 794 skr. várpas i. e. imago cog-
natum iudicatur. Fick Kuhn Ztschr. XX p. 171 8.
lat. ,forma* comparata et Vaniéeck E.W. p. 719
ad skr. mark i. e. mulcere referunt, Curtio
in Grdz.' p. 581 neutra derivatio probatur. de
notione in contrarias sententias discedunt schol.
Apoll Rhod, IV 1193 τὸ μὲν εἶδος χυρίως ἐπὶ
. τοῦ προςώπου τέταχεν. μορφὴ δὲ τὸ σχῆμα
et Eust. 1799 87 ἀρέσχει γὰρ τοῖς παλαιοῖς ἐπὶ
προςώπου τιϑέναι τὴν μορφὴν et Suid. μορφὴ
χαὶ εἶδος ταὐτόν ἐστιν. χαὶ μορφὴ μὲν ἐπὶ
τῶν ἐμψύχων, σχῆμα δὲ ἐπὶ ἀψύχων. schol. Q
ad 4 367 explicat εὐμορφία.) forma, formae
pulchritudo, solum de orationis venustate usur-
patur. 9.170 ϑεὸς μορφὴν ἔπεσι στέφει. irans-
late λ 867 601 δ᾽ ἐπὶ μὲν μορφὴ ἐπέων. cf. Friedl.
krit. Benutzung der ἅπαξ sig. in Philol. 1881
p. 249, qui de duorum locorum genuitate dubi-
tat, et Nitzsch ad 1. 1. Componitur εὐμορῴος.
uoQqvog (dubiae originis vocem alii subst.,
alii adi. esse iudicant. in illam sententiam ab-
ierunt ut aquilarum speciem μόρφνον signifi-
care dicerent Aristarchus ut ait Herodianus in
schol. A ad 9 3106, Aristoteles hist. an. IX 31 1,
Suid., Phot., Plin. nat. hist. X 3 7, in hanc pleri-
ad 9
μόσχος — μοῦσα
- que, cum originem vocis alii aliunde petunt.
Bue veterum sententias tradit Herod. schol. A
2316 εἴτε μορόφονός ἔστι, εἴτε παρὰ τὴν
ὄρφνην ἐσχημάτισται πλεονάσαντος τοῦ ,*
zar ἀρχήν, ἵνα σημαίνηται ὁ μέλας, εἴτε
Σ παρὰ τὸ μάρπτω μάρφνος ἐστι χαὶ μόρφνι ος
ὃ συλλαμβάνων, ἐξ οὗ σημαίνει Ó ταχύς,
quae transierunt in E. M. 591 15. cf. Porph.
in schol. B, schol. BM ad l1. 1., Suid., E. Or. 1039,
Eust. 437 ὃ, 1352 2, Apoll. Soph. "Neque recen-
tiores aliquid novi afferunt, cum alii de colore
intellegunt ut Lobeck path. el. I p. 113 paral.
p.344: παρὰ τὴν ὄρφνην ,furvus^, Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 188, Koerner die hom. Thierwelt
ΟΡ. ὅδ, Legerlotz in Kuhn Ztschr. VII p. 135
qui eiusdem ac μέλας stirpis esse iudicat, Froehde
in Bezz. Beitr. 1883 p. 331, qui vocibus lit. mirgü
micare* márgas ,varius* gr. μαρμαίρω collatis
,)dunkelfarbig'* schwarz schimmernd* explicat.
alii ut Doederl. Gl. Nr. 2333 a μάρπτω prehendo
ducentes ,rapidus* sive ,rapax* vertunt. Ac-
centum plerique oxytonon esse docent, sed Hero-
dianus in schol A ad ll. μόρφνον ὡς ὕπνον
καὶ οὕτως ἔχει ἡ ἀνάγνωσις, deinde variis vo-
cis derivationibus in medium prolatis τὰ γὰρ
εἰς ος λήγοντα δισύλλαβα, μὴ “ἔχοντα παρα-
σχηματισμὸν ϑηλυχοῦ γένους, ἔχοντα δὲ πρὸ
τέλους τὴν OQ συλλαβὴν πάντα βαρύνεται,
ὑπεσταλμένων τῶν εἰς uoc ληγόντων, οἷον
χόρτος φόρτος κτλ. οὕτως μόρφνος χτλ. οὕτως
χαὶ ὃ Ἀσκαλωνίτης, μεταλαμβάνων εἰς τὸν
μέλανα. zal ἐμοὶ δοχεῖ οὕτως ἔχειν ὑγιῶς...
ὃ μέντοι ᾿Αρίσταρχος ἀετοῦ εἰδος καὶ βαρύ-
γει. ἀλλ᾽ οὖν ys ἐπείσϑη ἡ παράδοσις τοῖς
ὀξύνουσιν. cf. E. M. 591 25, Arc. p. 62 4, Eust.
1352 2. Lobeck paral. 344 'accentum in lubrieo
esse dicit) furvus aut rapidus s. rapax. Q2 810
αὐτίχα δ᾽ αἰετὸν ἧκε, τελειότατον πετεηνῶν,
μόρφνον ϑηρητῆρ᾽, ὃν χαὶ περχνὸν χαλεοῦ-
σιν. Atque Koerner 1. 1. p. 55 esse aquilam
fulvam quem nos dicimus Steinadler. Autenrieth
in lex. Hom. Sumpfadler, aquilam Naeviam ?
μόσχος (Eust. 884 32 μόσχους δὲ λύγους
τοὺς ἁπαλοὺς δηλοῖ χαὶ τρυφερούς. zai ga-
σιν οἱ περὶ ᾿Ἀπίωνα zai Ἡρόδωρον ἀπὸ τῶν
ἁπαλῶν βοῶν, ó ἐστι “μόσχων, μετηνέχϑαι τὴν
λέξιν ἐπὶ τὰ τρυφερὰ καὶ λυγώδη φυτά. cf.
E. M. 591 44. explicatur a veteribus ἁπαλὸς
cf. Apoll. Soph., schol. A interl. ad 21 105, Suid.,
Hesych, Phot. de etymo tradit E. M. 591 37
μόσχος, ὁ ᾿ἀρωματιχός, παρὰ τὸ ἐκ μέσου
χεῖσϑαι () ἢ ἀπὸ τοῦ DON τοῦ ξητῶ (), ὁ τοῖς
πᾶσι ζητούμενος. ἢ ἀπὸ τοῦ ὄζω γίνεται
ὄσχος καὶ πλεονασμοῦ τοῦ μ. quem pleonasmum
statuit etiam Lobeck path. el. I p. 112 laudato
Galen. Gloss. ὄσχος καὶ μόσχος τὰ χλήματα
zal αἱ ἕλικες. Weber Kuhn Ztschr. V p. 934
ad rad mas ,nutrire, Duentzer ib. XVI p. 29
ad mad liquere *5 reterunt, Fick ib. XX p. 177
lat. muscus germ. Moos cognata esse censet,
cui Vaniceck E.W. p. 743 accedit. Hupfeld Kuhn
Zitschr. VIII p. 374 idem atque ὄσχος ὄζος ,arti-
ulus* esse existimat, cf. etiam Curtius Grdz.:
Eo 580. de accentu Arc. p. 84 28. significationem
Schmidt Syn. II p. 475 primam .teneri*
.mollis* esse docet, unde A surculi δὲ vituli ortae
Εἰπέ.) tener, alii surculus. cf. S. λύγος. 4
105 μόσχοισε λύγοισι.
, Διούλεος (Eust. 1852 41 παρὰ τὸ μολεῖν δὲ
ὃ Μούλιος Toric ἐπενϑέσει τοῦ v cf. ib.
804 37 χαὶ δηλοῖ τὸν δρμητικὸν et 882 23. de
1119
accentu v. Ατο. p. 41 29.) 1) Augiae gener a
Nestore in pugna apud Arenen ad Minyeion
flumen necatus. 41 739 MovAiov αἰχμητήν" yau-
βοὸς δ᾽ ἦν Αὐγείαο | πρεσβυτάτην δὲ ϑύυ-
γατρ᾽ εἶχε ξανϑὴν ᾿Αγαμήδην. 2) Troianus
vel Lycius quidam, a Patroclo occisus. 1I 696
Movàxov. cf. Friedl. Homonym. p. 822, qui nomen
ex Y 412 esse depromptum iudicat. 3) Troianus
quidam ab Achille interfectus Y 472 ὃ δὲ Mov-
ji0v ovra. 4) Dulichiensis. g 423 τοῖσι δὲ
χρητῆρα χεράσσατο δίούλιος "oec, κῆρυξ
Δουλιχιεύς" ϑεράπων δ᾽ ἣν ᾿Ἀμφινόμοιο.
uovrés (ἃ μοῦνος cf. Doederlein Gl. Nr. 146,
Leo Meyer vgl Gr. II p. 508, Ahrens Kuhn
Ztschr. VIII. p. 330, Kuehner A. Gr? I p. 725
adn. 1. Eust. 888 30 μουνὰξ ἐπίῤῥημα ἀντὲ
τοῦ κατὰ μόνας οἵ. Hesych., Apoll Soph.) sin-
gulatim, solum. 9$ 371 μουνὰξ ὀρχήσασϑαι
Eust. 1901 19 τουτέστι μόνους. 7] za ἕνα
ἐδίως. 411 μουνὰξ χτεινομένων xai ἐνὲ χρα-
τερῇ vautvy schol. B ἔσως ἐν μονομαχίᾳ, Eust.
1692 15 ἤγουν χαταμόνας ἕν μονομαχίᾳ “αὶ
αὖ πάλιν ἐν χρατερῇ ὑσμίνῃ, ἤγουν τῇ ὁμι-
λαδὸν μάχῃ. — Collocatur in initio versus.
μοῦνος (vox epica pro μόνος Buttmann A.
Spr. I p. 97. ex uovzoc ortum esse docent Gerth
in Curtius Stud. I b p.237 s. adn. 117, Leo
Meyer vgl Gr. Il. p. 628, quod utrum a skr.
manvas Curtius Grdz.* p. 337, Vaniceck E.W.
p.674, an ἃ skr. manvàk lat. mancus Pet. Woert.
Gerth 1. 1. ducendum sit dubitatur. Ebel Kuhn
Ztschr. III p. 139 adn., Leo Meyer ib. V p. 165
cum μέα cognatum esse existimant. cf. etiam
Brugmann in Curtius Stud. IV p. 100, Legerlotz
etym. Stud. Festschrift Salzwedel 1882. p- 8.) solus.
μοῦνος τὴ -ov τῷ τοι τω. 1) De hominibus
4 388 μοῦτος ἐὼν πολέσι μετὰ Καὺύμείοισιν
c£ AK 317. χ 15 μοῦνον ἐνὲ πλέονεσσι, Ρ94β
365 v 30 40 w 38 μοῦνος ἐών, O 611 Ὗ 188 x
157 π 105 z 107 μ. ἐόντα. ἢ 204 μοῦνος iov.
A 406. 472. μοῦνος adv. n B 912 K 92925.
I 482 π 19 μοῖνον τηλύγετον, Ξ 493 μοῦνον
τέχεν cf. π 118 119 190. 24 68 μοῦνον £vi με-
γάροισιν ἔλειπες, X 456 μοῦνον ἀποτμήξας T
δίηται. 1 340 μοῦνοι, I 335 ἐμεῦ δ᾽ ἀπὸ
μούνου, M 111 μούνῳ, "h. Ap. Del. 97 μούνη.
pendet genetivus Φ 443 μοῦνοι νῶι ϑεῶν.
iunguntur π 239 μούνῳ ἄνευϑ᾽ ἄλλων. w297
ἀμφίπολος uie μούνη cf. Ameis. 2) De rebus
X2 453 ϑύρην δ᾽ ἔχε μοῦνος ἐπιβλὴ Us εἰλάτινος. τος
Varia lectio μὲ 297 pro βιάζετε υἱὸν ξόντα ET
Marc. lectione ceteri libri et schol. V ad 17 2
μοῦνον ἐόντα exhibent, quod Bekker? B eric
Nauck, La Roche oiov.— Collocatur plerumque
in arsi prima, praeterea in quinta, tertia, secunda,
sexta, in thesi tertia vel prima ter reperitur.
Derivantur uovvóo μονωϑείς μουνάξ, compo-
nitur μῶνυξ(3) quod ex μόνο -ονυξ ortum esse
multi putant.
Lovróo (a μοῦνος Curtius Verb. I p. 349.)
solum relinquo. 41470 ἐνὶ (v. 1. μετὰ) Τρώεσσι
μονωϑείς, o 386 μουνωϑέντα παρ᾽ οἴε-
σιν ἢ παρὰ βουσίν, z 117 ὧδε γὰρ ἡμετέ-
θην γενεὴν μούνωσε Κρονίων i. e. fecit, ut
singulis eiusdem gentis patribus singuli filii essent.
μοῦσα (Cramer An. Ox. I p. 278 Ῥηγινοὶ
δὲ λέγουσι μοῦσα- Αἰολεῖς μοῖσα, ὧν ἐστὶ
Πίνδαρος" ᾿Αττιχοὶ δὲ zal Ἴωνες καὶ Συρα-
χούσιοι μοῦσα Ἰάχωνες μῶσα zel μεταγενέ-
στεροι μῶα. οἵ, Eust. 413 9, Ahrens de dial.
II p. 443. Atque ducunt veteres plerique a
1120
μῶ i e. ζητῶ Plat. Kratyl. p. 406 A, Cramer
An. Ox. I p. 277 29, Eust. 9 35, Phot. s. v. μῶν,
Suid. E. M. 589 40 τινές φασιν μύουσαν εἶναι
αὐτήν. ἡ y&Q uovaoux, οὐδὲν διαφέρει μυ-
στηρίων. ὡς δὲ ἄλλοι μῶσά τις ἐστί" μῶ
γὰρ καὶ μῶμαι τὸ ζητῶ. καὶ μαίω τὸ ζητῶ.
ὅϑεν zal μαῖα x«l μοῦσα. quibus priusquam
scientia ling. comp. adhibita est, recentiores ac-
cesserunt et Deiters Verehrung der Musen Bonn
1868 p. 5, obloquitur Buttmann Myth. I 289 s.
Praeterea apud veteres legimus Pind. Nem. I
15 Moic« μιμνᾶσϑαι φιλεῖ, Plut. frat. am. c. 6
in Mor. ed. Duebner p. 582 51 idem atque ὁμοῦ
οὖσαν esse dicit; id. quaest. symp. IX 14 Mor.
ed. Duebner p. 908 14 easdem ἤείας appellatas
esse tradit. ltecentiores alii a radice, cui aquae
notio subsit, derivant Buttmann Myth. I p. 290 s.,
Ersch u. Gruber Enc. sect. I vol. 81 p. 313, Voss
ad Verg. Ecl. 7 21, Bernhardy gr. Litt. I p. 200,
Bergk Philol. IX p. 384, gr. Litt. I 320 qui voc.
lyd. μῶν vel uovc comparat, de qua re v. Roe-
diger Musen in N. Jahr. suppl. VIII p. 255 s.
obloquitur G. Hermann de Musis fluvialibus;
Sonne in Kuhn Ztschr. X p. 128 metientem esse
Musam dicit, quod negat Roediger 1. 1. p. 255, Goe-
bel lex. I p. 507 a radice illa famosa oq« oua μα
spirare ducit. Plerique autem merito ad rad. μὰν
μεν ,cogitare* referre videntur Babad de gr. rad.
man p. 29, Curtius Grdz.* p. 313, Leo Meyer
Bemerk. p. 42, Vaniéeck E.W. p. 662, Preller
gr. Myth. I* p. 380, Welcker Gr. Goett. I 701,
Pott Kuhn Ztschr. VI p. 109 s. idem impugnat
Lottneri sententiam, qui in Kuhn Ztschr. V
p. 3998 ad μάντις μαινάδες pertinere "iudicat.
de accentu Herod. zo διχρ. p. 12 15, Cramer
An. Ox. III p. 288 3.) 1) Musa. μοῦσ᾽ μοῦσα -αν
ται &ov oy. Musa canendi artem et dat et
eripit 9 63 (ἀοιδὸς) τὸν περὲ μοῦσα φίλησε
v.l μοῦσ᾽ ἐφ. 481 (ἀοιδοὺς) οἴμας μοῦσα
δίδαξε, φίλησε δὲ φῦλον ἀοιδῶν v. l μοῦσ'
ἐδ. 488 ἢ σέ γε μοῦσα δίδαξε, Διὸς πάις ἢ
σέ γ᾽ ᾿Απόλλων v.l μοῦσ' ἐδ. 18 uoto? ἄρ᾽
ἀοιδὸν ἀνῆχεν ἀειδέμεναι, h. XXV 1 μουσάων,
ib. 2 ἐχ γὰρ μουσάων xal ξκηβόλου ᾿Απόλλω-
voc | ἄνδρες ἀοιδοὶ ἔασιν ἐπὲ χϑονὶ καὶ κιϑα-
ρισταί, ib. 4 ὁ δ᾽ ὄλβιος, ὅντινα μοῦσαι φίλων-
ται: γλυχερή οἱ ἀπὸ στόματος ῥέει αὐδή, Ap.
Pyth. 840 Π᾿ρητῶν παιήονες, οἷσί τε μοῦσα |
ἐν στήϑεσσιν ἔϑηχε ϑεὰ μελίγηρυν ἀοιδήν,
B 594 Δώριον, ἔνϑα τε μοῦσαι ἀντόμεναι
Θάμυριν τὸν Θρήικα παῦσαν ἀοιδῆς, h. XXXII
20 (ἀοιδοὶ) μουσάων ϑεράποντες cf. fr. I 4.
quare ut opitulentur a poéta maius quoddam
opus ingressuro invocantur. cf. Porph. in schol.
B ad B 484, schol. B ad 44 218, Nitzsch Beitraege
zur Gesch. der ep. Poesie p. 383 c. adn. 95,
Gladstone hom. Stud. transl. a Schuster p. 108.
αἹ ἄνδρα μοι ἔννεπε μοῦσα, cf. A 1 μῆνιν ἄειδε,
θεά cf. schol, A. B 484 ἕσπετε νῦν μοι μοῦσαι
Ὀλύμπια δώματ᾽ ἔχουσαι | ὑμεῖς γὰρ ϑεοί
ἐστε, πάρεστέ τε, ἴστε τε πάντα Ariston, ad
Ll οἵ, δᾷ Σ᾽ 889 “2215 Ζηνόδοτος Ὀλυμπιάδες
βαϑύχολποι. οὐδέποτε δὲ τὰς Ἑλληνιχὰς γυ-
γαῖχας βαϑυχόλπους εἴρηκεν, ὥστε οὐδὲ τὰς
Μούσας v. Eust. 260 27 et 46, Duentzer Zenod.
p. 118, Lehrs Ar.? p. 111 s. cf. 44 218 “5 508
II 112. Fieri non posse ut pugnantium multitu-
dinem enumeret poéta dicit B 491 εἰ μὴ OAvu-
πιάδες μοῦσαι Διὸς αἰγιόχοιο | ϑυγατέρες
μνησαίαϑ᾽, ὅσοι ὑπὸ Ἴλιον ἦλϑον expungitur
à Bekk.?, Heyne, Raspe der sog. Schifiscatalog
μοῦσα
Guestrow 1869 p. 14 s., defenditur ἃ Lange
Part. εἰ I p. 158 172. ἢ. XXXIII 1 ἑλιχώπιδες
ἕσπετε μοῦσαι, XXXII 1 ἕσπετε μοῦσαι | zóv-
επεῖς κοῦραι Κρονίδεω Διὸς, ἴστορες ὠδῆς,
h. Merc. 1 Ἑρμῆν ὕμνει, μοῦσα cf. IX 1 XIX
l. XIV 2 (μητέρα πάντων) ὕμνει μοῦσα λί-
γεια, Διὸς ϑυγατήρ, h. Ven. 1 μοῦσά μοι ἔν-
vex ἔργα, XX 1 Ἥφαιστον χλυτόμητιν ἀείσεο
μοῦσα λίγεια cf. XXVII 1. h. XXXI 1 (Ἥλιον
ὑμνεῖν ἀρχεο) μοῦσα Καλλιόπη. Et ipsae ca-
nentes finguntur 4 604 (ϑεῶν ϑυμὸς ἐδεύετο)
οὐ μὲν φόρμιγγος περικαλλέος, ἣν ἔχ᾽ ᾿Απόλ-
λων, μουσάων 9^, αἱ ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὲ
χαλῇ. ὦ θ0 μοῦσαι δ᾽ ἐννέα πᾶσαι ἀμειβόμεναι
ὁὀπὲ καλῇ | ϑρήνεον, 62 τοῖον γὰρ ὑπόρωρε
μοῦσα λίγεια. de vv. 60—62 v. Ariston. in schol.
ad Q9 720 ἀϑετητέος δὲ ὃ Μουσῶν ἐπ᾽ ᾿Αχιλλεῖ
ϑρῆνος, c£. Lehrs Ar.? p. 185. h. Ap. Pyth. 11
μοῦσαι μέν 9' ἅμα πᾶσαι ἀμειβόμεναι ὀπὶ
χαλῇ | ὑμνεῦσιν͵ B 598 μοῦσαι ἀείδοιεν͵ χοῦραι
Διὸς αἰγιόχοιο, et choros ducunt cum Gra-
tiis h. XXVII 15 (Ἄρτεμις) μουσῶν xal Xapl-
tov χαλὸν χορὸν ἀρτυνέουσα. Filiae Mnemo-
synes dicuntur h. Merc. 429—30 ᾿δνημοσύνην
εἰ μητέρα μουσάων. 2) transl. cantus. ἢ. XIX15
δονάκων ὕπο μοῖσαν ἀϑύρων ἥδυμον 1. e. ,sua-
vem cantum' Baumeister.— De natura atque indole
ex ea ratione, qua singulis locis in Graecia coleban-
tur, Roediger l.l . p. 255—87 cf. Buttmann l. l.,
Bergk l.]. Musas primo fuisse fontium deas con-
cludit. Quod si recte se habet, tamen eius na-
turae apud Homerum nullum vestigium exstare
apparet; nam iis nihil tribuitur nisi ea facultas,
ut vatium mentes excitent et divino quodam
spiritu inflent « 1 4 1 9 68 73 481 488 vel
ipsi deorum animos una cum Apolline cantu
delectantes finguntur .4 640. inde sequitur, ut
vatibus etiam artem canendi adimant B 594.
cf. Preller gr. Myth. II! p. 341 s. accedit, quod
in Olympo habitare dicuntur, quem nympharum
nusquam sedem appellari constat cf. B 491 «1
918 Ξ 508 Π 112. neque ex Il. aut Od. con-
cludere licet eas initio, quod Roediger 1. l. p. 287
voluit, complures semper cogitatas esse, cum in
ipsis veterrimis carminum partibus una invocetur,
quare Cramer An.Ox. I p. 277 ἀπὸ μιᾶς αἱ πᾶσαι
λέγονται, cui Roediger l. l. p. 264 obloquitur.
Atque etsi in carminibus etiam complures fuisse
dicuntur, tamen certum numerum ignorasse po-
éta videtur, cum locus « 60 et a veteribus
et a recentioribus merito spurius iudicetur cf.
Ariston. in schol. V ad 42 720, Aristarch. ib. in
schol. min. ἀλλὰ «el τὸ ἀριϑμεῖν τὰς Movauc
οὐχ ὅμηρικόν, Eust. 1953 55, Spohn de extr.
Od. parte p. 39 43 s&, Cramer An. Ox. I p. 277,
Osann An. Rom. p. 5 272, Sengebusch Ariston.
p. 3s, Liesegang de extr. Od. parte pr. Biele-
feld 1855 p. 12. A Iove natae dicuntur, ma-
tris nomine in ipsis carminibus non commemorato,
quam auctor h. Merc. 429, Hesiod. th. 92 915
Μινημοσύνην fuisse tradunt. Certum nomen
Καλλιόπη semel in hymnis inditur. Epitheta tri-
buuntur in Iliade Ὀλυμπιάδες, Διὸς αἰγιόχοιο
ϑυγατέρες, Διὸς πάις, χοῦραι Διὸς αἰγιόχοιο,
Ὀλύμπια δώματ᾽ ἔχουσαι, ϑεαί, in Od. λίγεια,
in hymnis praeterea ἑλιχώπιδες ἡδυεπεῖς; COD-
iunctae finguntur in Iliade cum Apolline, in hym-
nis etiam cum Gratiis et cum Diana. — Colloca-
tur vox in arsi omnium pedum excepto quarto.
Atque μοῦσα a litt. minuscula incipiens scribi-
tur à Bekk.?, La Roche, Nauck, Faesi, Koch,
2^
|
|
|
μοχϑέω — μυϑέομαι
Ameis, Movo« a Wolf, Heyne, Dindorf, Baeum-
lein, Spitzner, Duentzer. cf. de Musis praeter
Roedigerum Musen l.l. p. 253 — 290 Preller gr.
Myth. I: p» 278—286, Welcker gr. Goett. III
p. E 20 I p. 702 s., Buttmann Myth. I p. 273
—294.
μοχϑέω (à μόχϑος, quod ab eadem radice
ac μόγος ducitur. cf. Goetze in Curtius Stud.
Ib p. 172, E. M. 592 4 μόχϑος (παρὰ τὸ &y90c)
. ἢ παρὰ τὸ uóyoc. cf. Vaniceck E.W. p. 689,
Curtius Verb, I p. 347. de notione Heiaich
Schmidt Syn. II p. 613.) laboro. A 106 χκήδεσι
μοχϑήσειν, schol. A interl. ταῖς φροντίσι xa-
χοπαϑήσειν. de dativo v. Walther de dat.
instr. p. 44.
uox9ízo (a μόχϑος. Hesych. μοχϑίέζοντες"
χαχοπαϑοῦντες. cf. Heinr. Schmidt Syn. II p. 613.
y. etiam Curtius Verb. I p.347.) laboro. B 7923
ξἕλχεϊ SOME αὶ de dat. v. Walther de dat.
instr. p. 44. — cf. Friedlaender krit. Benutzung
der ἅπ. eig. in Phil. 1851 p. 236.
40x 4£0 (à μοχλός. cf. Vaniceck E. W. p. 681.
Eust. 903 61 τὸ δὲ ἐμόχλεον πρωτότυπόν ἐστι
τοῦ ἐμόχλευον. ἕξρμηνεία δ᾽ αὐτοῦ κατωτέρω
τὸ αὐέρυον, cf Ameis-Hentze ad M 259.) vec-
tibus promoveo. JM 259 στήλας τε προβλῆτας
ἐμόχλεον.
, 40x 4.606 (de etymo E. M. 592 11] παρὰ τὸ
ὁμοῦ ἔχειν τὴν χλεῖν (cf. E. Or. 103 3)7 παρὰ
τὸ μολῶ πλεονασμῷ τοῦ χ. ὃ δὲ Ἡρωδιανὸς
παρὰ τὸ Ogo συνέχω ὄχος, ἐπεὶ “καὶ Ὅμηρος
ὀχῆα λέγει τὸν μοχλόν. ἢ παρὰ τὸ ὀχλεῖν
καὶ ὀχλίζειν. . τὸ μα προσῆλϑεν ἐπίτασιν
δηλοῦν, μάοχλος x«l μοχλός (cui accedunt Hup-
- feld Kuhn Ztschr. VIII p.374, Renisch de nom.
Gr. in -4oc term. p. 6 lat. malus collato). Φιλό-
ξενος δέ φησιν, ὅτι οὐ χατὰ τὴν νῦν “χρῆσιν
εἴρηται ὃ μοχλὸς παρ᾽ Ὁμήρῳ, ἀλλὰ ἐπιβλὴς
xui ὀχεὺς εἴρηται παρ᾽ αὐτῷ" μοχλὸν γὰρ
λέγουσιν οὐ τὸν συνέχοντα τὰς ϑύρας φησίν.
ἀλλὰ μοχλὸν λέγουσιν, ἡνίχα ἂν δέῃ μοχλεῦσαι.
οὕτως͵ οἷδε τὴν ἐτυμολογίαν τοῦ ὀνόματος ο
ποιητής, ὅτι παρὰ τὸ ὀχλῶ τὸ χινῶ χαὶ μο-
χλεύω" τοιγαροῦν ἐπὶ τοῦ Κύκλωπός͵ φησιν
»μοχλὸν ἀείρας. τρῖψαι" καὶ μοχλὸν ἑλόντες
ἐμόχλευον .. Éx t0U ὄπισϑεν τὴν σχεδίαν
μοχλοῖς ἐρείδων, ἐχίνει εἰς τοὔμπροσϑεν. item
Eust. 1256 5 δῆλον ὅτι ἐκ TOU ὀχλεῖν χαὶ τοῦ
ὄχλου πλεονασμῷ τοῦ μ γίνεται ὁ μοχλός.
cf. 182 15, 1944 24, Lobeck path. prol. p. 150,
elem. I p. 112. Atque & ex digamma ortum esse
docent Savelsberg Digamma p. 31 39, Woerner
subst. Hom. appell. p. 34, Leo Meyer. vgl. Gr. I
p.387. Sed Vaniceck E.W. p. 681 voc. zend. mac
gr. μαχρός, Duentzer Kuhn Ztschr. XV p. 366,
Goetze in Curtius Stud. I b p. 172 lat. moles
cognata esse censent, — de accentu v. Herod. schol.
À ad A 134, Arc. p. 54 1, Eust. 794 27.) vectis.
μοχλός -Q -Ov -otot. Ita dicitur 1)Cyclopis
clavi pars, qua eius oculum suffodit Ulixes «332
31b μοχλόν, 382 &Adivov: ὀξὺν ἐπ’ ἄκρῳ, 387
πυριηκέα μοχλὸν, 314 μοχλὸς éAdwwoc . . χλω-
ρός περ ἐών, ,994 ἐλαϊνέῳ “περὶ μοχλῷ, 396
πεφυρμένον ἀΐματι πολλῷ. 2) vectes, , quibus
ratem Ulixes deducit ε 261 ᾿μοχλοῖσιν δ᾽ ἄρα τήν
ys (sc. ratem) χατείρυσεν εἰς ἅλα. — Colloca-
tur in arsibus excepta quarta. Derivatur uo χλέω.
Μυγδών. rex Phrygiae. Γ .186 Mvyóovogc
ἀντιϑέοιο. cui Priamus cum Amazonibus ad
Sangarium conflicturo auxilio venit, cf. schol.
ADA et BLV ad l. l. Oxytonon esse docent Arc.
Lex, Hom. ed. Ebeling,
1121
. 11 6, Choerob. I p. 289 15, cf. Cramer An.
D ui p. 348 90 et acuitur in libris optimis.
αὐδαλέος (ducitur a rad. μυδ skr. mid germ.
smuz. cf Et. M. 593 28, Eust. 830 22, Curtius
Grdz.* p.338, Vaniéeck E.W. p.1209, Heinr. Schmidt
Syn. II p. 364, Hartel Stud. I p. 20. Leo Meyer
vgl. Gr. I p. 382, Fick Spracheinheit p. 352 lat.
madere madidus "conferunt, Weber Kuhn Ztschr.
XVI p. 238 a rad. skr. mu " claudere, quae in pu-
trescendi notionem abiit, coll. skr. 'mátra ducit,
vocalem v natura longam esse Lobeck path. prol,
p.102 docet. Apoll. "Soph. μυδαλέον" δίυγρον.
cf. Suid., Hesych., Phot. lex., Eust. 830 22.) umidus.
4 54 ἐέρσας αἵματι μυδαλέας. de dat. v.
Walther de dat. instr. p. 32.
ύδων (a rad. μυὸ μυδάω humidum esse skr.
mid pinguescere Curt. Grdz.5 p.336. de accentu
nominis, proprie appellativi non mutato v. Lehrs
Ar.? p. 266 s. ) 1) Paphlago, Pylaemenis auriga,
ab Antilocho occisus. E 580 ηῃύδωνα βάλ",
ἡνίοχον ϑεράποντα, ἐσϑλὸν Αἰτυμνιάδην. 2)
Paeon quidam, quem Achilles interfecit. d 209
Μύδωνα. cf Friedlaender Homonymie p. 819.
ut tA 0etg(a μυελός pro uvsAozevrc Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 603.) medullosus. : 293 ὀστέα
μυελόεντα. — cf. Friedlaender krit. Benutzung
der &z. εἰρ. in Philol. 1851 p. 237.
αὐελός (deminutivum Leo Meyer vgl. Gr. II
p.202, Woerner subst. Hom. app. p.34. ducitur
a rad. mu asperzere zend. miv pinguere ap.
Vaniceck E. W. p. 73&& de veterum sententiis v.
Apoll. Soph. μυελὸς τροφή. : ὠνόμασται δὲ
ἀπὸ τοῦ ὡς μυχῷ ἐμπεριέχεσϑαι τοῖς ὀστέοις,
in E. M. 593 24, Or. 100 16 praeterea legun-
tur ἢ παρὰ τὸ μύω, τὸ ἀσφαλίζω, ὃ ἀσφα-
λισμένος ὑπὸ τοῦ ὀστοῦ. de oxytono Arc. p.55, 5.)
medulla. 1) in Iliade proprie aut de homini-
bus Y 482 μυελὸς «vts oqoróviiov ἔχπαλϑ᾽
aut de ovibus X 501 μυελὸν oiov ἔδεσχε
χαὶ οἰῶν πίονα δῆμον sc. Astyanax. 2) in Od.
translate. f$ 290 ἄλφιτα, μυελὸν ἀνδρῶν,
νυ 108 ἄλφιτα... καὶ ἀλείατα, μυελὸν ἀνδρῶν
cf. Eust, 1445 61. — Collocatur in arsi quinta
vel prima. Derivatur μυελόεις.
uv9£oucc (à μῦϑος Leo Meyer vgl. Gr. II
p.23, Vaniceck E.W. p.678.) loquor. μυϑέομαι
μυϑέαι B 202, quam formam Bekker hom. Bl. T
p. 222 vituperat, Thiersch Gr. Gr.* p.361 78,
Nauck in adn. crit. ad l 1. in uvSér mutari
volunt; Buttmann A. Spr. I p. 501, Curt. in Stud.
ΠῚ p. 383 ex μυϑέεαι ortum esse censent. de
cx Lobeck path. el. II p. 127 s., Goettling Acc.
104s., Eust. 1518 37, schol. Ven. ad €x 202,
E. M. 621 37, Cramer Epim. I p. 8327 qui ut libri
μυϑέαι paroxytonon exhibent, μυϑεῖαι Goett-
ling l. 1. p. 108, μυϑεῖται ἐμυϑεόμην μυϑεόμην
-εἴτ᾽ -εἰσϑην -έσχοντο Eust. 1144 8, Curtius
Verb. II p. 381, μυϑήσομαι -εαι μυϑήσατο τομαᾶι
coni. aor. Curt. l.l II p. 261, Ariston. schol. A
ad B 488 ὅτε ἦτοι (Friedl.) περισσὸς ó ἂν ἢ
μυϑήσομαι εἴρηχεν ἀντὲ τοῦ μυϑησαίμην.
ταίμην -«i0 -αιτὸ imp. μυϑήσασϑε -ασϑαι. cf.
etiam Molhem de augmenti ap. Hom. et Her.
usu Lundae 1876 p. 1533. 1) Prima verbi notio
colligendi vel enumerandi esse videtur cf. z
500 τί ἢ δὲ σὺ τὰς (s. γυναῖχας) μυϑήσεαι, λ
828 πάσας δ᾽ οὐχ ἂν ἐγὼ μυϑήσομαι οὐδ᾽
ὀνομήνω, B 488 πληϑὺν sc. hominum δ᾽ οὐχ ἂν
ἐχὼ μυϑήσομαε οὐδ᾽ ὀνομήνω, à 240 2376 τὰ
σὰ χήδεα μυϑήσασϑαι, γ 114 τίς κεν ἐκεῖνα
πάντα μυϑήσαιτο, ἡ 218 χαὶ μᾶλλον ἐγὼ κακὰ
τ
1122
μυϑησαίμην, A991 Y 246 ὀνείδεα μυϑήσασϑαι.
2) Deinde est simpliciter loqui, ita ut nulla
ratio aut animi affectionis eius qui loquitur aut ge-
neris dicendi habeatur, sed ita ut vox solum ad
ea, quae narrantur, pertineat. ἀλ ηϑέα μυϑήσα-
σϑαι Ζ 889 € 195 9 15, σ 842 φὰν γάρ μιν ἀλη-
ϑέα μυϑήσασϑαι, ubi inf. fat. μυϑήσεσϑαι cum
Madwigio legendum esse Cavallin de tempp. inf.
usu Hom. p.38 censet. 4 506 πᾶσαν ἀληϑείην
μυϑήσομαι, B 159 ἐναίσιμα μυϑήσασϑαι, y 125
ὧδε ἐοιχότα μυϑήσασϑαι, Z316 νημερτέα. μυ-
ϑήσασϑαι, Y 202 449 οἶδα καὶ αὐτὸς ἠμὲν
χερτομίας ἠδ᾽ αἴσυλα μυϑήσασϑαι. 8) itaque
et de eo usurpatur, qui tacite secum loqui-
tur ubi semper aor. legimus P 200 442 Iupiter,
e 985 376 Neptunus προτὲ ὃν μυϑήσατο ϑυμὸν
et 4) de eo, qui quae sentit eloquitur et ad
audientes profert i» 265 μυϑήσομαι οὐδ᾽ ἐπι-
xsvowo cf. τ 269 q 193 I'235. δ) atque est
a) referre quae quis audivit vel vidit β 202 ὃ
152 « 124 v 191 4 4 ΟὟἹ4 Η284 τ287 9.497,
8 3978 ὄμοσσον μὴ .. μυϑήσασϑαι pro qua
codd: et edd. lectione Madwig adv. crit. p. 170,
Cavallin de tempp. infinitivi usu Hom. p.50 μυ-
ϑήσεσϑαι scribendum esse censent; z 339 μ 155
451 44 201 ὃ 829 ἢ. Ven. 283 et b) dicere,
contendere 9 180 ξ 151 o 580 Z 989 Φ 462.
'Tum sententiarum conexu notio ita circum-
scribitur ut sit c) nominare 7'235 οὕς χεν ἐὺ
γνοίην καί v οὔνομα μυϑησαίμην, (16 ὄνομα
πρῶτον μυϑήσομαι. d) addito enunt. relat. de-
scribere τ 245 τόν τοι μυϑήσομαι, οἷος ἔην
neg. e) concedere O [40] Ariston. schol. A
ἢ ὁ. δ. ὑπὸ Διὸς πάλιν λέγονται πρὸς ᾿Αϑηνᾶν
πρὸ τῆς "Exrogoc τελευτῆς" ἐναντιοῦνται δὲ
ἐνθάδε τοῖς ὑποχειμένοις, X 184 οὐ a τι ϑυμῷ
πρόφρονι μυϑέομαι, ἐϑέλω δέ τοι ἥπιος εἶναι.
ἢ proponere, suadere aliquid, consilii aucto-
rem esse H'15. ὧδε δὲ μυϑέομαι, Ζεὺς δ᾽ ἀμμ᾽
ἐπιμάρτυρος ἔστω, Η 284 ταῦτα υϑήσασϑαι,
ÀA 845 οὐ μὰν ἀπὸ σκοποῦ οὐδ᾽ ἀπὸ «δόξης
μυϑεῖται βασίλεια, Ῥ 305 πατὴρ δέ οἱ ἄγχι
παραστὰς αυϑεῖτ᾽ εἰς ἀγαϑὰ φρονέων, J (9
ὡς γάρ ot χρείων μυϑήσατο Φοῖβος Ἀπόλλων.
g praenuntiare t. 172 ὥς οἱ ἐμυϑε όμην.
h) commemorare μὲ 223 Σχύλλην δ᾽ οὐχέτ᾽
ἐμυϑέομην. Inde etsi "Juce clarius est verbum
neque ad dicendi genus spectare neque loquen-
tium, qui sit animus demonstrare, tamen etiam
iis verbis, quae adduntur, verbum nihil nisi sim-
plicem loquendi notionem habere ostenditur. Nam
et ad ea ipsa, de quibus μυϑεῖσϑαι usurpatum
est, alia deinde dicendi verba pertineant ut ὡς
εἰπὼν 0 40 X 184 P 442 ε28ῦ, ἢ P 200, ὡς
ἄρα φων ἦσας € 916, ὡς ἔφαϑ᾽ Ἢ τὸ, οἰχτρό.
τερα ἄλλ᾽ ἀγορεῦ σαι, κήδε ἐμῶν ἑτάρων λ 870
et legitur ἔπος μυϑήσομαι φ 198 et additur ad
verbi notionem accuratius definiendam ὀνομήνω
B 488 2328 ó 240, cf. Eust. 1689 18 ἔστι δὲ
uv ϑήσασϑαι μὲν. τὸ ἄλλως ἀφηγήσασϑαι, ὀνο-
μῆναι δὲ πρὸς μόνον εἰπεῖν ὄνομα. De notione
cf. Heinr. Schmidt Syn. I p. 19 s. p. 64, qui idem
quae Nitzsch An. zur Od. I p. 286 s, Ph. Mayer
Studien p. 8 s. disseruerunt, cum ἔπος eiusque
derivata ad ipsas res, αὖϑος cet. aut ad animi
affectionem eius qui loquitur aut ad genus dictio-
nis pertinere contenderunt, mihi quidem recte
refutasse videtur. — De constructione cf. La
Roche Stud. p. 197, Albrecht in Curtius Stud.
IV p. 37 14. Ponitur I. absolute O [40] .X 184
P 200 442 s 285 376 w 265, o 580 μυϑεῖται
μυϑολογεύω — μῦϑος
κατὰ μοῖραν, additis adverbiis ὡς 5 180, “ὧδε
H 15, oix αὐτως μυϑήσομαι ἀλλὰ σὺν ὕρχῳ
ξ 151: ; sequente enuntiato relativo ó 152 μυϑεό-
μην, ὅσα χεῖνος.. ἐμόγησεν, α 124 μυϑήσεαι
ὕττεό σε χρή, schol. P y0. μυϑήσεο. 11. dat.
personae pendet 1/305 (Xican. schol.A μυϑεῖτ᾽
εἰς ἀγαϑὰ φ νέων νοέοντι χαὶ αὐτῷ" βραχὺ
διασταλτέον ἤτοι ἐπὶ τὰ ἀγαϑὰ ἢ ἢ ἐπὶ τὸ φρο-
νέων ἢ ἐπ’ ἀμφότερα. ἐὰν μὲν οὖν συνά-
πτωμεν, ἔσται δ “λόγος εἰς ἀγαϑὰ φρονέων,
οἷον εὐνοῶν" ἐὰν δὲ χωρίζωμεν, μυϑεῖτ᾽
εἰς ἀγαθά, ἔλεγεν in? ἀγαϑῷ, ὡς χαὶ ἐν ἄλ-
λοις, ὕτ᾽ ἄν τινα ϑυμὸς ἀνώγῃ εἰπεῖν εἰς
ἀγαϑὸν (1 802) ὃ χαὶ βέλτιον) 9.79 497 λ 345
1 451 h. Ven. 283, adiecto adverbio 8 172 de
interpunctione Nican. schol. EQVS ad 1. L., z 287.
τ 269 νημερτέως γάρ τοι μυϑήσομαι οὐδ᾽
ἐπιχεύσω. ΠΙ. accusativus pendet 1) per-
sonae B 488 πληϑύν, 4 828 μ 223 τ 500, ad-
iecto dativo v 245 τόν τοι μυϑήσομαι, 'oioc
ἔην περ. 9) rei a) y 140 μῦϑον μυϑείσϑην.
b) A 74 291 Nican. Y 240 1' 235 Z 382 & 195
o 15 σ 342 Z 376 H 284 Y 202 443 I 645 A4
$01 ὃ 829 B 159 y 125 λ 506 . 16 δ 240 β 202
y 114 ἡ 213 2 376 v 191 o 514 (Nic. schol.
BHQ ϑαυμαστικῶς διὰ μέσου ἀναπεφώνηται
»οἷα ὅγε μυϑεῖται" cf. Carnuth Nic. ind. p. 15)
$193. c) ὁ. acc. rei et dat. personae 8373
μητρὶ φίλῃ τάδε μυϑήσασϑαι Did. schol. H
γρ. διὰ τοῦ € μυϑήσεσϑαι, i156 π 339. IV. ace.
c. inf. sequitur cf. Hentze Ztschr. f. Gymn.-W.
XX p.737, Albrecht in Curtius Stud. IV p.37 4,
Cavallin de temp. inf. usu Hom. p.22s Goecke
Construction der Verba dicendi u. sentiendi pr.
Malmedy 1880 p. 1 5. Φ 462 οὐκ ἂν με σαό-
qoova μυϑήσαιο ἔμμεναι. V. alter acc. per
appositionem additur € 259 Πριάμοιο πόλιν
. . μυϑέσχοντο πολύίχρυσον πολύχαλκον οἵ.
Albrecht l l — V. L. δ΄ 119 τὲ πειρήσαιτο
schol. A ἔνεοι δὲ “γράφουσι καχῶς μυϑήσαιτο.
wv 251 pro μαντεύσατο in libr. min. μυϑήσατο.
— Collocatur plerumque in arsi quinta, prae-
terea in prima vel secunda et in thesi tertia
quartaque. ἐμυϑεόμην forma ter legitur in thesi
posteriore primi, secundi, tertii pedis; de μυϑεξαι
forma collocata Grulich de quodam hiatus genere
Halle 1876 p. 40. (ἀπο- παρα-προτι-μυϑέομαι.)
uv90-2Aoysóco (a μῦϑος et λέγω. Stolz
zus.gesetzte Nom, p. 41. loquor, narro. cf.
La Roche Stud. p. 201, Heinr. Schmidt Syn.
I p.21. μ 450 τί τοι τάδε μυϑολογεύω, 453
αὖτις ἀριζήλως εἰρημένα μυϑολογεύεεν, ubi
ἐμυϑεόμην 451 prorsus idem valet.
«59:08 (de etymo tradunt schol vsor. ad
A 38 μῦϑος σημαίνει δύο τὸν σχοτεινὸν λό-
χον καὶ γίνεται παρὰ τὸ καμμύω: καὶ τὸν
ἁπλοῦν λόγον xal γίνεται “παρὰ τὸ μύω μυ-
ἥσω τὸ διδάσκω μύηϑος καὶ μῦϑος. cf. Cramer
An. Ox. I p. 395 15, E. M. 593 43. — Eust.
1356 04 τοῦ δὲ μύειν παραγωγὸν καὶ τὸ μῦ-
ϑος, πρὸς ὃν μύομεν τὴν ὄψιν. atque a μύειν
,claudere* ,comprimere', ut sit clausis labiis vel
ore loqui, ducunt Hemsterhuis in Lennep etym.
ling. Gr. p. 482, Philipp Mayer Stud. p. 6. Damm
in lex. Hom.- Pind. s. v. et Creuzer Symb. I p. 52
nostrum 5. Gemuet^ comparant. Rectius ad rad.
mu sonare skr. mà mi mugire gr. ui μυχάομαι
referre videntur Fick vgl. Woert. I? p. 727,
Curtius Grdz.5 p. 836, Vaniceck E.W. p. 678.
Significatio Heinr. Schmidtio Syn. II p. 13 8.
19 22 s. 64 etsi originem incertissimam esse iu-
1
dicat, prima enumerandi esse videtur. idem
μῦϑος vocem dictionis genere neglecto tantum
ad ea quae vocibus exprimantur, pertinere, ἔπος
autem tum usurpari, si is, qui loquitur, animi
affectione quadam commotus esse demonstretur,
recte docet. Itaque contra ea disputat, quae
Nitzsch zur Od. vol. I p.286 s., Ph. Mayer l. 1.
p.8 s. disseruerunt, qui ἔπος 'ad ipsam rem,
μῦϑος ad oratoris animum et ad dictionis genus
spectare contendunt, ut Nitzsch ait ,,u59oc sub-
jectiv, ἔπος obiectiv**. Eodem fere ac Schmidtii sen-
tentia Damm: ,8ermo isque imprimis tacitus apud
animum, deinde et expositus verbis et Passow
in lex. »jeder muendliche Vortrag** redeunt.
Be accentu Herod. περὲ μον. Aé&. p.42 4, Eust.
228 34.) oratio. μῦϑος -0(0 -0v -o -ov τοὶ -ov
Sp:0«(v) τοις τους. 1. oratio vel sermo. verba
rebus opponuntur 7 443 gs ἴϑων τε δητῆρ᾽ ἔμ-
μεναι πρηκτῆρά τε ἔργων, ΖΦ 259 ὃ μὲν ἂρ
μύϑοισιν, ὃ δ᾽ ἔργῳ πολλὸν ἔνιχα, Il 651 οὔ τι
χρὴ αὖϑον ὀφέλλειν, ἀλλὰ μάχεσϑαι, A281 ἀρτι-
ἑπὴς χαὶ ἐπίχλοπος ἔπλεο αύϑων, p 478 μύϑοις
(v. l. -0461), λαβρεύεαι, « 358 ἔργον ἐποίχεσϑαι"
μῦϑος à ἄνδρεσσι μελήσει. Pendet 1)averbis
dicendi sim. y 140 Ib μυϑείσϑην. 1628 T
303 Y 114 (schol. A Ζηνόδοτος ϑεοὺς ῥεῖα
ζώοντας cf. Duentzer Zenod. p. 149 s., alii quod
dativus apud μετὰ μὖῦϑον ἔειπεν deesse non
posset, μετὰ πᾶσιν ἕειπεν coniecerunt, sed v.
Duentzer 1. 1) Y 292 2 777 2 561 4319 (ubi schol.
H γράφεται πᾶσιν pro μῦϑον) τοῖσι... μετὰ
μῦϑον ἔειπε. B 156 E 682 Ζ 881 H 46 6 280
426 AK 110 .1 429 440 522 N 306 . 189 O 13
iP 68 235 Q2 485 682 ὃ 808 s 338 ζ 21 5 492
o 45 x 460 o 74 414 495 c 169 τ 96 v 32 261
v 4 165 h. Ap. Pyth. 68 200 μὲν sim. πρὸς μῦϑον
freute quorum locorum in nonnullis vocis notio
arctius ita circumscripta videtur, ut ,consilium*
,respensum* vertere liceat. 241647 Ὁ 204 £494 h.
Ap. Pyth. 78 286 Merc. 154 VII 54 εἰπέ τε
uv3ov cf. ; 207 o 218 513 h. Merc. 29. 1971
456 657 706 152 786 801 830 μῦϑον fv "Ao-
γείοισιν ἔειπεν. A 552 425 0 209 462 X 330
II 440 Σ 361 ποῖον τὸν μῦϑον ἔειπας. Ψ 491
(schol. A ἐν ἄλλῳ xul κατέρυκε) Q 598 9 10
h. Ap. Pyth. 155 φάτο μῦϑον. ν 87 o lil φ
67 μετηῦδα καὶ φάτο ὖῦϑον, 5 148 μειλίχιον
χαὶ κερδαλέον φάτο μῦϑον ubi λέσσεσϑαι
ἐπέεσσι μειλιχίοισε antecedunt, Φ 393 471 ubi
ante νείχεσε legitur, ὀνείδειον φάτο, μῦϑον.
Δ 200 494 ε 506 x 71 λ 59 o 475 ἀμείβετο
αύϑῳ, μι 218 στυγερῷ μ ἠμείβετο ut9o, 1809
τὸν μῦϑον ἀπηλεγέως ἀποειπεῖν, ἢ περ δὴ
φρονέω cf. α 3873. Καὶ 81 Ἀτρείδην προςέειπε
χαὶ ἐξερεείνετο κύϑῳ, 0 308 ἐρεείνετο μύϑῳ,
v 359 ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν, A 25 816 χρατερὸν
δ᾽ ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν. eadem A 326, ubi qui sit
μῦϑος neque ante neque post verbis exponitur.
4161 μύϑῳ ἐπιτέλλεσι ἠδὲ κελεύεις, ε 188
οἷον δὴ τὸν μῦϑον ἐπεφράσϑης ἀγορεύειν.
v 808 ἠνίπαπε μύϑῳ, h. VII 25 στυγερῷ ἢ. u.
1 δῦ τὸν μῦϑον ὀνόσσεται, α 218 πέφραδε
μῦϑον cf. 9142 schol. H οὔτε ᾿Ἡρίσταρχος οὔτε
Ἀριστοφάνης οὔτε Ζηνόδοτος ἐπίστανται τοῦ-
τον τὸν στίχον, Did. ib. ἐν ταῖς ᾿Αριστάρχου οὐ
φέρεται, tutatur Ameis in app. ad L 1. B 199
ὁμοκλήσασχέ τε μύϑῳ, I 522 τῶν “μὴ σὺ YE
μῦϑον ἐλέγξῃς μηδὲ πόδας. A 781 ἦρχον ἐγὼ
μύϑοιο v. 1. μύϑοισι. eodem sensu pluralis
numerus usurpatur ὃ 676 μύϑων, otc πο οτῆς
θες ἐνὲ φρεσὶ βυσσοδόμευον cf. Schmidt 1. 1
μῦϑος
1128
Ip.17. B 488 E 420 H 445 καὶ 203 P 628
d 987 X 167 9 103 « 28 y 68 417 474 ε 202
ἢ 47 x 224 v 374 o 100 184 τ 103 508 7 : |
ὦ 490 τοῖσι δὲ (τοῖς δ᾽ ἄρα) uv9ov ἤρχε.
367 η 233 A 355 o 166 501 τοῖσι δὲ .. lo-
χετο αύϑων. Ζ 848 μύϑοισι προζςηύδα μειλι-
χίοισι, τ 252. ὦ 350 "P 194 ὃ 234 εξαῦτις μύ-
ϑοισιν ἀμειβομένη προςέειπε, ó 631 αύϑοισιν
ἀνειρόμενος προςέειπεν. v 99 μύϑοισιν ἀνεί-
ρεαι καὶ μεταλλᾷς, ΓῚΤΙ μύϑοισιν ἀμείβετο,
h. Merc. 162 μι. α. κερδαλέοισι, 88 χαλεποῖσιν.
o 53 μύϑοις ἀγανοῖσι παραυδησας ἀποπέμψῃ,
ἡ (2 μιν δειδέχαται μύϑοισιν. I'212 μύϑους
xal μήδεα πᾶσιν ὑφαίνειν ubi ἀγορεύειν se-
quitur ΤΕ Schmidt 1.1. 1 Ρ. 16. o 805, ἐρεϑιζέμεν
αἰεὶ μύϑοισιν χαλεποῖσιν, Ο 284 ἐρίσσειαν περὲ
μύϑων. 2) a 3 verbis sentiendi. a) ἀχούειεν
B 200 v 389 91 92632 8 413 q 292. adduntur
alia verba 0 492 uv9ov ὄκουον͵ τόν Ó Ἕκτωρ
ἀγόρευε, B 282 μῦϑον ἀκούσειαν zal ἐπιφρασ-
σαίατο βουλήν, ubi Sequuntur ἀγορήσατο zal
μετέειπεν, ΚΕ 185 σεῦ... τὸν μῦϑον ἄχουσαν"
ἐν μοίρῃ γὰρ, πάντα διίχεο καὶ “χατέλεξας, et
subst. 4 561 ἔπος xal uv9ov ἀχούσῃς ἡμέτερον,
q 291 ἀχούεις μύϑων ἡμετέρων χαὶ ῥήσιος.
b)x [189] κέκλυτέ μευ μύϑων. cf. u 211 340.
o T 84 σύνϑεσϑ'᾽ Ἀργεῖοι, μὖϑόν v εὐ γνῶτε
ἕχαστος, 0 153 ἐμεῖο δὲ σύνϑεο μῦϑον cf. τ 268
ubi νημερτέως γάρ τοι μυϑήσομαι οὐδ᾽ ἐπι-
κεύσω sequuntur. d) o 488 v 275 384 οὐκ ἐμ-
πάζετο. μύϑων, «271 305 ἐμῶν ἐμπάζεο μύ-
Sov. o 445 ἔχετ᾽ ἐν φρεσὲ μῦϑον, « 361 q 355
παιδὸς γὰρ μῦϑον πεπνυμένον ἔνϑετο ϑυμῷ.
3)ab aliis verbis. [51 711 μῦϑον ἀγασσάμενοι
Διομήδεος cf. et 481 et 694 ubi χρατερῶς
ἀπέειπεν vel “ἀγόρευσε sequuntur, Arist. schol.
A ad 1 694 ὅτι ἐξ ἄλλων ἐστὶν ὁ στίχος" νῦν
γὰρ οὐχ ἁρμόζει. ζ 16] σὸν μῦϑον ποτιδέ-
γμενοι, v 971 χαλεπόν περ ἐόντα δεχώμεϑα
μῦϑον. . Τηλεμάχου, antecedunt ϑαρσαλέως
ἀγόρευε. T107 τέλος μύϑῳ ἐπιϑήσεις cf. 156
οὐ τέλος ἵχεο μύϑων. y 98 αύϑοισι πε-
πείρημαι ,πυχινοῖσιν, ἢ 151 αύϑοισι κέχαστο
γ.1. τοῖς ἐχέκ. 420 ἔμμεν ἄριστον βουλῇ καὶ
μύϑοισι cf. v 298. 7: 398 ἥνδανε μύϑοισι, ὃ 114
μύϑους μὲν ὑπερφιάλους ἀλέασϑε, v 995 λήξειν
ἀπατάων μῦ jov τε χλοπίων, o 399 v 844 δίε-
σϑαι μύϑῳ ἀναγκαίῳ. 4) subst. et adiectivis
adiungitur. 1625 μύϑοιο τελευτή, q 7l οὐδέ
τιν᾽ ἄλλην μύϑου ποιήσασϑαι ἐπισχεσίην ἐδύ-
νασϑὲ aliam orationis causam interponere nullam
poteratis i. e. aliam orationem non interponere
poteratis, quae sit causa agendi cf. Ameis in e
et in app. ad l.l, non recte Schmidt 1. 1. p. 1
ἐπισχεσίην interpretatur. v 62 οὐκ £09 ids
μῦϑος ἐτήτυμος ὡς ἀγορεύεις, Y 248 στρεπτὴ
δὲ ,γλῶσσ᾽ ἀνθρώπων, πολέες δ᾽ ἔνι μῦϑοι,
ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνϑα καὶ ἔνϑα. II. Sen-
tentiarum eonexu, etsi nihil nisi orationem
valeat, vox in complures significationes pro-
prias et singulares abit. 1) narratio, nun-
tius. P 694 μῦϑον ἀχούσας cf.y 94 8 324. 9272
ϑυμαλγέα Αὖϑον ἄχουσε, ὃ .597 αἰνῶς γὰρ
μύϑοισιν ἔπεσσί τε σοῖσιν ἀκούων τέρπομαι
cf. Schmidt 1. l. I P 29, aliter Nitzsch ad 1.
L, Ph. Mayer l 1. p.9. Σ 891 9 302 εἶπέ
τε μῦϑον, K 337 "Exrop: ub9ov ἀποίσειν,
288 μειλίχιον μῦϑον φέρε Καδμείοισι, À 568
v9ov . . “ἐπισταμένως χκατέλεξας, πάντων
᾿Αργείων σέο τ᾽ αὐτοῦ χήδεα λυγρά, à 794
μῦϑον δέτοι οὐκ ἐπικεύσω, λ 492 παιδὸς dyav-
ΠΝ
1124
οὔ μῦϑον ἕνισπε, E 879 ἐξήπαφε μύϑῳ, λ 879
ὥρη μὲν πολέων μύϑων. 9) consilium, man-
datum, iussum. 433 49571 ἐπεπείϑετο μύ-
ϑῳ cf. Y 295 Y 151 A 278 o 111 A 565 4412
A'921. B 335 ,uvSov ἐπαινέσαντες Ὀδυσσῆος,
I 62 μῦϑον ἀτιμήσει cf. X 194. v 16 π 406
ὡς φάτο ᾿Αλχίνοος, τοῖσιν δ᾽ ἐπιήνδανε μῦ-
Soc cf. o 143 269 v247 c 50 290 7:387. ὦ 465
οὐ γάρ σφιν ἅδε ut U9oc ἐνὶ φρεσίν, M 80 N
748 ὡς φάτο Il. ἄδε δ᾽ ἡ "Extogi uv9oc ἀπή-
μων, 1178 c 422 ὡς φάτο, τοῖσι δὲ πᾶσιν
ἑαδότα αὖϑον ἔειπεν, ὃ 111 τελέωμεν μῦϑον,
ὃ δὴ “καὶ πᾶσιν ἐνὲ φρεσὶν ἤραρεν, Η 404 μῦ-
ϑον ἀγασσάμενοι͵ Διομήδεος, o 5T τ 29 q 386
4 998 dc ἄρ᾽ ἐφώνησε, τῇ δ᾽ ἄπτερος ἔπλετο
μῦϑος, H 358 M 232 μῦϑον ἀμείνονα, τοῦδε
νοῆσαι, H 971 εἶπέ τε μῦϑον, β 884 ἑχάστῳ
φάτο μῦϑον, v 826 μῦϑον ἐγὼ μητέρι φαίην
ἤπιον. 6 412 Aióc δέ σφ᾽ ἔννεπε μῦϑον cf. 44 849
£98. I'76 H54 uv9ov xot aac cf. B 16 £ 348
531. l'87 H 374 388 μῦϑον ᾿Αλεξάνδροιο, Θ 524
μῦϑος δ᾽ ὃς μὲν ὑγιής, εἰρημένος ἔστω, T 942
αὐτίκ᾽ ἔπειϑ᾽ ἅμα μῦϑος Env, τετέλεστο δὲ
ἔργον. T220 ἐπιτλήτω κραδίη μύϑοισιν ἐμοῖσιν,
1188 πείϑεο δ᾽ ὥς τοι ἐγὼ μύϑου τέλος ἐν φρεσὶ
ϑήσω. .8) responsum. H 406 μῦϑον ᾿Αχαιῶν
αὐτὸς ἀκούεις ὥς τοι ὑποχρίνονται cf. o 574.
16927 ἀπαγγεῖλαι χρὴ μῦϑον Δαναοῖσιν, O 202
τόνδε φέρω 4i μῦϑον ἀπηνέα χρατερόν τε.
4) convicium, vituperatio. T 85 τοῦτον
Ἀχαιοὶ μῦϑον ἕειπον καί τέ ME νειχείεσχον,
B 294 νείχεε μύϑῳ, E493 δάχε δὲ φρένας
Ἕχτορι μῦϑος, 4 357 πάλιν δ᾽ ὃ γε λάζετο
μῦϑον, I'427 ἠνίπαπε μύϑῳ, E 650 κρατερῷ
ἢν. μ. 5) adhortatio. Καὶ 190 ϑάρσυνέ τε
μύϑῳ, 4 829 βουλῇ χαὶ μύϑοισι, Π 199 χρα-
τερὸν. δ᾽ ἐπὶ μῦϑον. ἔτελλεν. 6) promissum
vel minae. E 715 z ῥ᾽ ἅλιον τὸν μῦϑον ὑπέ-
στημεν Mzvsido, A 888 ἠπείλησε μύϑῳ, Y 369
οὐδ᾽ 'Ay. πάντεσσι τέλος μύϑοις nios
6 29 μῦϑον ἀγασσάμενοι" μάλα γὰρ χρατε-
ρῶς ἀγόρευεν. 7) preces, optatio. ó 647
προςπτύξατο μύϑῳ cf. βὶ 77, ad quem locum
de interpunctione Nicanor in schol. Harl. et
Carnuth Nican., obloquitur Friedlaender Nican.
p.130. o 196 τελέσειας μῖϑον ἐμόν. 8) ser-
mones alterni. ó 214 μῦϑοι δὲ χαὶ ἠῶϑέν
περ ἔσονται Τηλεμάχῳ καὶ ἐμοὶ διειπέμεν
ἀλλήλοισιν, 299 μύϑοις τέρπεσϑε, ,v 301 τερ-
πέσϑην μύϑοισι. πρὸς ἀλλήλους ἐνέποντε cf.
4A 643. B 796 ὦ γέρον, ἀεί τοι μῦϑοι φίλοι
ἄχριτοί εἰσιν ,endlose Gespraeche* cf. Auten-
rieth ap. Naegelsbach An. ad B 946. Schmidt
|l L I p. 17 ,Reden ohne Sinn, 9) ora-
tio rei apta. A511 οὐχ ἡμάρτανε μύϑων
cf. schol. V, Schmidt l.l. I p. 15. y 124 μῦϑοί
γε ἐοιχότες "ubi sequuntur ἐοιχότα μυϑήσασϑαι.
IIl. sermo intimus, ogitate verbis nondum
expressa. cf Schmidt Ll I p.18 s. τ᾿ 802 ἔχε
σιγῇ μῦϑον, ἐπίτρεψον δὲ ϑεοῖσιν Ameis, cf.
989 μή ποτε... μέγα εἰπέμεν, ἀλλὰ ϑεοῖσιν
μῦϑον ἐπιτρέψαι, v 954 πάλιν δ᾽ 0 γε λάζετο
μῦϑον Ameis in app. ad ]. L, v 17 χραδίην
ἠνίπαπε μύϑῳ, λ 442 μη δ᾽ οἱ μῦῆϑον ἅπαντα
πιφαυσχέμεν, ὅν x? ἐὺ εἰδῇς, A 545 μὴ δὴ
πάντας ἐμοὺς ἐπιμέλπεο μύϑους εἰδήσειν. —
Epitheta adduntur μειλίχιος" πυχινός παντοῖος
πολύς χερδαλέος χαλεπὸς ἀπηνής χρατερός
ὑπερφίαλος στυγερός xÀ όπιος ὀνείδειος dv&y-
χαῖος ϑυμαλγής ἤπιος tyujc ἐτήτυμος ἅλιος
ἄχριτος ἀπήμων πεπνυμένος ἐοικότες ἑαδώς
,
μυῖα — μυχαομαι
ἀμείνων xaxóc. Varia lectio schol. ad x 484
ἔπεσσιν yg. μύϑοισι. q 352 τόξον δ' ἄνδρεσσι
μελήσει schol M αῦϑος" γράφεται τόξον οἵ.
Schol. Vind. 56, ita nonnulli etiam codices.
Didymus in schol. H ad z 188 μετὰ πᾶσιν ἔειπον"
Ῥιανὸς.. μετὰ μῦϑον ἔειπον cf. schol. M. —
Collocatur plerumque in arsi quinta (78) et sexta
(69), multo rarius in arsi prima (29), secunda
(24), tertia (19); in thesi altera legitur quater et
vicies, in tertia septies, quater in quarta, ter
in prima. (αυϑέομαι. πολύμυϑος ἀχριτόμυϑος
μυϑολογεύω.)
αὐτὰ (ex μυσιὰ ortum esse, cognatum cum
skr. makshas lat. musca docent Foerstemann
Kuhn Ztschr. HII p. 47, Curtius Grdz.! p. 333 s.,
Savelsberg in Kuhn Ztschr. XVI p. 365, Leo
Meyer vgl. Gr. I p. 399, Vaniéeck E.W. p. 742.
contra Aufrecht in Kuhn Ztschr. VIII p. 71 qui,
ut μῦς, a furando muscam appellatam esse con-
tendit et Goebel lex. I p. 300 qui pro ogwvi«
esse dicit. de veterum sententiis v. E. M. 593 50,
Eust. 1356 55. de accentu Arc. p. 97 23.) musca.
μυίης μυῖαν -&t τάων -ας. 1) musca dome-
stica. 4181 ὡς ὅτε μήτηρ παιδὸς ἐέργει μυῖαν.
eodem pertinere videntur B 469 ἠύτε κυιάων
ἁδινάων ἔϑνεα πολλά, αἵ τε κατὰ σταϑμὸν
ποιμνήιον ἠλάσκουσιν, ὥρῃ ἐν εἰαρίνῃ, ὅτε
τε γλάγος ἄγχεα δεύει cf, Π 461. 2) musca
carnaria 8. vomitoria. T' 95 uva xaódóvoat
κατὰ χαλχοτύπους ὠτειλὰς εὐλὰς ἐγγείνωνται,
81 ἄγρια φῦλα, μυίας, 3) oestrus, audaciae
imago. P 570 μυίης ϑάρσος. cf. Koerner hom,
Thierwelt Berlin 1880 p. 83 s, Buchholz Real.
Ib p.94s. — Collocatur semper in arsi. Com-
ponitur κυνάμυια.
πύκχάλη (de etymo Curtius Grdz.* p. 161 320
qui a μῦχος ,nares' ducit, Schmidt ad Hesych.
8. V. μυχὸς confert ua xAóc μύχλος. Veteres à
μυχάομαι ducunt cf. Steph. Byz. p. 459 16 ed.
Meinecke, Eust. 368 26. de accentu Herod. περὲ
μον. λέξ. y. 39.) promunturium in Caria situm.
B 869 Υυκάλης v ἀπεινὰ κάρηνα. cf. Strabo
XIV p. 636, Hahn die geogr. Kenntnisse der
Epiker II p. 9, Forbiger A. Geogr. II p. 170 s.,
Buchholz Real. I a p. 295.
πύκαλησσός (schol. D ad B 498 οὕτως
χκληϑεῖσαν ἀπὸ Μυχάλης. ita Lobeck path. prol.
p.412. Paus. IX 19 4 a μυχᾶσϑαι ducit, schol,
BL ad B 498 παρὰ τὸ ἐχεῖσε τὰς Τοργόνας
ἐλϑούσας μυχήσασϑαι, cf. E. M. 594 8. rectius
Curtius Grdz.' p. 161.) Boeotiae urbs. Β 498
εὐρύχορον υκαλη σσόν, h. Ap. Pyth. 46 Mv-
χαλησσόν. cf. Thukyd. VII c. 59, Strabo IX
p. 404, Hahn die geogr. Kenntn. I p. l1, Buchholz
Real. la | p. 1808.) Bursian Geogr. v. Griech. I p.217.
4CO2 OU (verbum a diversis sonis naturali-
bus ductum cf. Eust. 1655 56 ὀνοματοποιητι-
κῶς ib. 1721 21, Hinrichs de Hom. eloc. vest.
Aeol. p. 69. confertur cum lat. mugire a Lottner
Kuhn Ztschr. VII p. 175, Curtius Grdz.* p. 338,
Vaniceck E. W. p. 678. de significatione Heinr.
Schmidt Syn. ΠῚ p. 847 5.) mugio. μυχώμεναι
Curtius Verb. I p. 391, μῦκχε -ον ib. II p. 18, με-
μύχως μεμύχει S. ἐμεμύχει cf. de perf. notione
Stender zur Geschichte des griech. Perf. I pr.
M. Gladbach 1883 p. 16, simul et de forma
Loebell de perf. Hom. forma et usu p. 17s. 288.
34, qui contra Mueller Synt. der griech. Tempp.
p. ^4. disserit. 1)proprie de bovibus. αὶ 418
ἁδινὸν μυκώμεναι. schol. Q βοῶσαι" μυχηϑμὸς
γὰρ ἡ τῶν βοῶν φωνή, Eust. 1655 55, 1711 21.
μυχηϑμός --- μύνη
Σ 580 μαχρὰ μεμυχώς, part. notio adiectivo
similis Classen Beob. p. 98. 2) translate: de
fluvio 4 257 (Σκάμανδρος) μεμυκὼς͵ ἠύτε
ταῦρος. de caeli portis E 749 Θ 393 αὐτόμαται
δὲ πύλαι μύχον οὐ φανοῦ, schol. BL ad 6 393
οὕτως λέγει ἐπὶ τῶν ϑυρῶν ἀεὶ, ταύτην gua
μούμενος τὴν φωνὴν ztA., schol. Ὗ ἀντὶ τοῦ
ἀνεῴχϑησαν. de scuto Y 260 μέγα δ᾽ ἀμφὲ
σάχος αὐκε δουρὸς ἀκωκῇ, Arist. schol. A ὅτε
ἀντὶ τοῦ ἤχησε χαὶ ὅτι οὐ διεκόπη cf. Eust. 1207
18. de carnibus 4395 χρέα à' ἀμφ᾽ ὀβελοῖσι
μεμύκει germ. ,kreischten*. augm. omisso L. Roche
cf. Unters. p. 75 77, Ztschr. f. oestr. Gymn. 1864
p.90 s. ali cum libris plerisque ὀβελοῖς ἐμε-
μύχει γ. 1. ἐμέμυχεν εἰ -ξον. — Semper in thesi
quarta vel tertia collocatur. Derivantur et com-
ponuntur μυχηϑμός ἐρίμυχος ἀμφιμυκάομαι.
εὐκηϑμός, (a μυκάομαι. de formatione v.
Buttmann A. Spr. II $ 119 adn. 9 p. 314s., Leo
Meyer vgl Gr. II p. 371. schol.Q ad αὶ 413 u. ἡ
τῶν βοῶν φωνή, cf. Eust. 1728 33, Hesych., Suid.)
mugitus. μὲ 265 μυκηϑμοῦ e ἤχουσα βοῶν,
Σ 574 αἱ δὲ βόες χρυσοῖο, τετεύχατο χασσι-
τέρου t£ μυχηϑμῷ δ' ἀπὸ κόπρου ἐπεσσεύ-
ovro νόμον δέ, quo loco clipeus Achillis de-
scribitur. mire schol B παραδόξως καὶ τὴν
φωνὴν ἐμιμήσατο. Legitur in arsi prima.
Mixzv«c et Mixüvg (Herod. schol. A ad
B 498 σύνηϑες γὰρ αὐτῷ sc. Homero πολλάκις
τὰ πληϑυντιχῶς λεγόμενα xal ἑνικῶς προφέ-
ρεσϑαι cf. Ariston. ad H 180 44 46, Lehrs Ar.3
p. 236, Ameis-Hentze in app.* ad E 199. Origi-
nem a rad. uvx gr. μυκτὴρ nares, collato nord.
naes, ducit Curtius Grdz.! p. 161. Sonne Charis
in Kuhn Ztschr. X p. 129 ad rad. skr. mak mag
,ugere' ,crescere* refert. de veterum sententiis
v. Steph. Byz. πόλις Πελοποννήσου... ἀπὸ Mv-
κηνέως τοῦ Σπάρτωνος τοῦ Φορωνέως ἀδελ-
φοῦ ἢ ἀπὸ μύχητος τοῦ ξίφους (quam etymo-
logiam etiam ap. Choerob. s. v. Miz;c, Eust.
289 43, Et. Or. 104 13, in schol. ad Nic. AL. 101
legimus, qui cum Paus. Il 16 4 ἀπὸ ἡρωίδος
Νύμφης ηκήνης addit) . . ἢ ἀπὸ τοῦ μυχή-
σασϑᾶι τὴν Ἰὼ βοῦν ἐχεῖ γενομένην. sed de
conditorum vel heroum nominibus potius ad ur-
bium similitudinem conformatis v. Lehrs Arist.?
p.267s. G. Hermann op. II p. 209 ,Patulina*
vertit) Mycene, Agamemnonis sedes, Peloponnesi
urbs. cf. Ariston. schol. A ad H 135. 4 376
Μυχή νας, B 569 M. ἐυκτίμενον πτολίεθρον.
452 εὐρυάγυια Μυκήνη, q 108 υκη νῆς gen.
locat. cf. Heilmann de genit. Graeci maxime Hom.
usu Marburg 1873 p. 19 s, H 180 “ 46 y 304
πολυχρύσοιο ΜΜυχήνης. 144 Μυκήνηϑεν Arist.
schol. Α ἀϑετεῖται. — Urbis conditorem fuisse
Perseum Paus. II 15 4 tradit. Ab Argivis Per-
sarum belli temporibus ita diruta est, ut nihil
nisi porta illa leonibus insignis exstet cf. Paus.
IL 16 5. De loco quo siia fuerit, et de ruinis v.
Curtius Pelop. II p. 401 s., Bursian Geogr. v.
Gr. II p. 45 s. Praeterea '*. Hahn die geogr.
Kenntnisse der Epiker II p. 14, Buchholz Real.
Ia p. 218 &, Schliemann, Mykene. — Collocatur
semper in posteriore thesi complurium pedum,
Saepius in extr. versu.
JMzzv«iog. 1) adiect. Mycenaeus.
Μυχηναῖον Περιφήτην. 2) Mycenes incolae. Ὁ
643 υχηναίων.
Müznova. P120 ἐυστέφανός τε ἥυκήνη. Eam
Inachi filiam fuisse, Arestoris uxorem tradit
Paus. II 16 4.
0 638 ..
1125
αὐὕλαξ (de origine Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 411 512. Etsi proprie lapis molaris est, ab
Homero ,lapis ingens: solum intellegitur cf. Gras-
hof Fuhrwerk p. 31 adn. 27, Riedenauer Hand-
werk p. 76.)lapis ingens. M161 βαλλόμεναι μυλά-
χεσσε. schol. A interl. explicat τραχέσι λίϑοις.
κιὔλη (lat. molo got. malan skr. rad. mar conteri.
Curtius Grdz.: p. 339, Leo Meyer vgl Gr. I
p.354, Vaniéeck E.W. p. 704 712 adn. 20. de
miris veterum opinionibus v. E. M. 594 33 43, E.
Or. 99 7. de accentu Herod. περὲ μον. λέξ. p. 89
ll. de notione schol. HPQT ad ἡ 104 μύλας
τινὲς τὰ γούνατα ἀχούου σι. . ἀλλ οὐδὲ Ua
ποτὲ εἴρηκεν Ὅμηρος τὸ γόνυ, ἀλλ᾽ ἐν ᾧ τοὺς
πυροὶς ἀλοῦμεν. cf. ib. schol E, Eust. 1855
22, 1818 25, 1571 33.) mola. uA 5c-5v-«i. v 106
ἔν ἄρα οἱ μύλαι εἵατο “ποιμένε λαῶν, Ἢ τῇ-
σιν δώδεκα πᾶσαι ἐπεῤῥώοντο γυναῖκες ἄλ-
qua τεύχουσαι χαὶ ἀλείατα, μυελὸν ἀνδρῶν.
ῃ 104 αὲ μὲν (δμῳαὶ ἀλετρεύουσι Jac ἔπι
μήλοπα καρπὸν v.]. μύλῃς vel μύλοις v. La
Roche in ed., v 111 7; ó« μύλην στήσασα. Ex
his locis molas fuisse trusatiles, quas servae
circumagerent, apparet. Neque quidquam inter-
cedit inter μύλη et μύλος, quod posteriores
docent, v. Lobeck path. prol. 7 adn.1. De molis
aetate heroica usitatis v. Bluemner Terminologie
u. Technologie I p. 23 s. p. 28 adn. 3, id. ap. C.
F. Hermann Gr. Priv. Alt. ed. ΠῚ I 1 p. Toi,
Welcker Kl. Schr. II p. CHI, Riedenauer Hand-
werk p. 75 &, Buchholz Real. II a p. 108. —
Collocatur in thesi priore vel posteriore pedis
primi vel tertii — Derivatur μύλαξ (9), com-
ponuntur μυλήφατος μυλοειδής.
κὐλή-φᾶτος (ἃ μύλη. cf. Schaper genera comp.
p.12, qui priori membro instrumentalis, Berch
Comp. der Nom. p. 12 et Goebel lex. I p. 196
qui locativi vim tribuunt. cf. etiam Roediger
de prior. membr. in nom. Gr. comp. conform.
fin. p. 18, Weissenborn de adi. comp. p. 15 51,
Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 9 23. Apoll. Soph.
μυληφάτου" ἀληλεσμένου. τὸ γὰρ ἀληλεσμέ-
νον ὑπὸ τῆς μύλης ἠφάνισται cf. Hesych., Eust.
564 10; id. 1455 57 διὰ τὸ ἐν τῷ ἀλεύεσϑαι
ge, ἤγουν. φαίνεσθαι καὶ λεύχαίνεσθαι ἢ
φονεύεσϑαι. ὅϑεν x«l τὸ μυλήφατον ἄλφιτον.)
molis tritus. β 355 μυληφάτου ἀλφίτου. cf.
etiam Friedlaender krit. Benutzung der &z. £i.
Philol. 1851 p. 237.
μὔλο-ειδὴς (a μύλη et εἶδος. cf. Roediger de
prior. membr. conf. fin. p. 18, odd genera
comp. p. 6, Berch Compos. der Nom. 153 G-
Meyer de nom. Graec. comp. 1 Vralisl. 1871
p.8. — Etsi proprie ,molae formam habens: va-
leat, ap. Hom. solum de ingentibus saxis usur-
patur, quae aliqua ex parte ad molae formam
et magnitudinem. accedere videntur. v. Eust. 680 37
ὁ μυλοειδὴς πέτρος. . τουτέστιν ὁ στρόγγυ-
Aoc χαὶ ἴσως οὐδὲ εἰς πᾶν σφαιροειδής. cf.
Hesycb., Riedenauer Handwerk p. 76, Ameis-
Hentze ad H 270.) rotundus, ingens. H 9270 Ba-
λὼν μυλοειδέε πέτρῳ. cf. etiam Friedlaender
krit. Benutzung der &z. sip. in Phil. 1851 p. 237.
“ὐνὴ (de etymo Eust. 1901 49 uv got we
ἤγουν προφάσεσιν, ἵνα ü μύνη οἱονεί τις μονή
£x δὲ γε τοῦ μονὴ γίνεται Αἰολικῶς μύνη
κατά τε συνήϑη βαρὺν τόνον zal τροπὴν τοῦ
o ὁμοίως τῷ ὄνομα ὄνυμα.. ἕτεροι δὲ μύ-
νην φασὶν τὴν πρόφασιν παρὰ τὸ μύειν τὸ
στόμα. cf Apoll Soph., Hesych. p. 1872, schol.
V ad g 111. Eni sententiae ἜΤΕΙ Doederlein
αὖ
1120
Gl. Nr.144. Lobeck path. el. I p. 19 lat. moe-
nia cognatum esse putat, Vaniceck E.W. p. 731
ex &v-vj« ortum ad rad. skr. mav ligare, Cur-
tius Grdz.5 p. 324 ad skr. miv lat. movere re-
fert. de accentu et v vocali longa v. Herod.
περὶ διχρ. ed. Lehrs p. 350, Cramer An. Ox.
III p. 287 18.) simulatio. q 11l μὴ uv v2jot παρ-
ἕλχετε v. 1. ὥρησι Καὶ ap. La Roche. cf. etiam
Friedl. krit. Benutz. d. &z.. εἰρ. Phil. 1851 p. 942.
Movagc. Mynes, Eueni filius, qui Lyrnessi
regnabat. 7'296 πόλιν ϑείοιο Mivayvoc, B 692
κὰδ δὲ Móvqv ἔβαλεν. Lyrnesso urbe capta,
ab Achille occiditur. atque ex priore loco ubi
Briseis coniugem suum eodem illo tempore ne-
catum esse narrat, schol. D ad B 692 et Eust. 322
39 eundem fuisse Mynetem coniciunt, id quod
poéta non tradit. de accentu et formatione vocis
v. Herod. schol. A ad O 302. — cf. Hahn die
geogr. Kenntnisse der Epiker II p. 6.
αὐρέκη (originis incertae vox. Hesych. p.1894
εἶδος δένδρου, ὀνομασϑὲν ἀπὸ vov μύρεσϑαι
τὴν εἰς αὐτὸ μεταβαλοῦσαν χατὰ τοὺς μύ-
ϑους, τὴν Κινύρου ϑυγατέρα. Hoffmann quaest.
hom. I p. 152 ad rad. smar, cui subsit notio
poliendi, deinde nitendi, refert et a foliis nitidis
nomen duxisse putat. aliter Benfey W. L. II
p. 4l. Lobeck path. prol. p.326 et Woerner
subst. Hom. appell ind. p. 11 ἃ μύρον ducunt;
sed Leo Meyer vgl. Gr. Il. p. 503 et propter ac-
centum et propter ἐ vocalem productam, num id
fieri possit, dubitat. Alii vocem peregrinam
atque semiticam esse iudicant cf. Wiener Dibl.
Realwoert. s. v. Tamariske, Vaniéeck Fremd-
woerter s.v. de accentu v. Herod. schol. A ad O
109.) tamarix, quam viri docti tamaricam Gallicam
manniferam appellant. A 466 ἀνὰ uv ίχην, 467
δόναχας jv Q (xig, 918 μυρίχῃησεν, 350 uvot-
x«t, h. Merc. 81 uvotzxeg. — Vocalis ; praeterea
brevis, longa usurpatur Φ 800 cf. Eust. 623 32,
Buttmann A. Spr. I p. 39, Lobeck path. prol.
p. 340. vocem quod ante vocalis brevis AK 466
producitur, ἃ litteris σε incepisse iudicat Hoff-
mann 1. l I p. 152, dubitat Hartel hom. Stud.
I p.21. cf. La Roche Unt. p. 56. — Id genus
arborum in Asia frequens fuisse videtur, cum
Scamandri ripae tamaricis obsitae esse tradan-
tur Φ 175. et Ulixes A 466 s. Dolonis caesi
spolia e tamarica pependerit, quam ut rursus
agnosceret, signo denotavit et Adresti equi ta-
maricae ramis implicentur Ζ 88. De genere ar-
boris v. Woerner l. 1. p. 11, Koch Baeume und
Straeucher der alten Griechen p. 250 s. Buch-
holz Real I b p. 252 s. — Collocatur semper
in thesi. (μυρίκινος.)
εὐὐρίκῖνος (ἀπὸ μυρίχης Hesych. cf. Leo
Meyer vgl. Gr. II p. 562.) ex tamarice confectus.
239 ὄζῳ £r. βλαφϑέντε μυρικίνῳ. de inter-
punctione v. Nic. schol. A ad l.l. . S
Mügtrg. B 813 (χολώνη) τὴν ἢ tot ἄνδρες
Βατίειαν xixAnoxovot ἀϑάνατοι δέ τε σῆμα
πολυσχαρϑμοῖο πυρίνης. de scriptura Eust.
351 41 Mvoivvg ἐν ἁπλότητι uiv γράφεται
toU o, διπλόην δὲ ἔχει voU v κατὰ τὸ Ἠρίννα.
eodem modo scribitur in E. M. 350 40 saep. libri
unum » exhibent. schol A ad l| l| Ἡμαζόνος
ὄνομα. cf. E. M. 595 25 óvo πόλεις ἦσαν τῆς
“Μήμνου... οὐχ dic τινές φασι, παρὰ τὸ μύρεσϑαι
xal ῥεῖν, ἀλλὰ ἀπὸ Πῆυρίννης, τῆς Θόαντος
γυχαικός, Hesych. ἡρωΐς, παρὰ Ἰλιεῦσιν. οἵ.
Strabo XII Se XIII p. 623, Buchholz hom. Real.
Ia p. 301, Hahn die geogr. Kenntn. d. Ep. II p. 3.
Móvgg — ΠΠυρμιδόνες
(t9Qtog (originis incertae. E. M. 595 6 ἀπὸ
τοῦ μεμυχέναιτοὺς δαχτύλους ἐν τοῖς ψήφοις.
quod cum non arrideat, recentiores Bopp Gl.
p. 278a skr. bhüri i. e. multus, Curtius Grdz.!
p. 340 dubitans et Vaniceck E. W. p. 740, Fritzsche
in Curtius Stud. VI p.343 a rad. mur unde
μύρμηξ oritur, Doederlein Gl. Nr. 88 a μύρο-
μαι ducunt. magis placent Joh. Schmidt Voc.
II p. 368, Leo Meyer vgl. Gr. II p.424 qui
lat. milia cognatum esse coniciunt. Qua deri-
vatione probata μυρίος numerale in significa-
tionem quae est innumerus, pariter ac lat. se-
scenti abiisse putandum est, cf. Buttmann A. Spr.
I p. 284. de accentu docet Arc. p. 41 21 μύρεος
ὃ ὡρισμένος ἀριϑμός, μυρίος ὁ ἀόριστος.
cf. Herod. περὲ μον. λέξ. p. 19 31, Eust. 907 8.
falsa de Herodiani sententia traduntur apud
Draconem p. 65 22 et Eust. 15 33. de v vocali,
cum semper producatur, non recte E. M. 595 7
ἀντὶ τοῦ πολλὰ ἀορίστως. τὸ uv βραχύ. ἐπὶ
μὲν γὰρ τοῦ ἄλλου τοῦ σημαίνοντος ὡρισμὲ-
vov πλῆϑος, ἐχτεταμένον ἐστίν. ἀπὸ γὰρ uv
γίνεται στοιχείου τοῦ μαχροῦ. τὸ δὲ σημαῖ-
vov τὸ ἀόριστον πλῆϑος συστέλλεται. τὸ uv
ψιλόν.) innumerus, immensus. μυρίον acc. sing.
masc. et neutr. μυρίοι -&c -α et μυρί᾽. 1) plur.
de hominibus et rebus. innumerabiles. B 468
μυρίοι, ὕσσα τε φύλλα καὶ ἄνϑεα γίγνεται ὥρῃ,
9.110 πουλὺς ὅμιλος μυρίοι cf. «P 29 184 κ 120
4434 M 821 O 632. μάλα μυρίοι (αι) x 191
o 499 v 78 o 556. μυρί᾽ μυρία A 2 (schol. A
τινὲς ϑρηνητιχὰ παρὰ τὸ μυριᾶσϑαι" καὶ éni-
ϑετον αὐτὸ τῶν ἀλγέων ἤχουσαν, ἐφ᾽ οἷς
μυριᾶσϑαι καὶ τὸ νλαῦσαι οἵ, schol. BL. sed
recte D μυρία" ἀορίστως ἀντὶ τοῦ πολλά) B 272
o 316 416 c 288 I 699 II 190 X 472 A 282
P9290 639 x9 2632 μ 97. subst. loco 8 16
μυρία ἤδη, o 367 uvo? ἕλοντο. 9)sing. im-
mensus. a)masc. o 452 μυρίον ὠνον, h. Merc.
94 μυρίον ὄλβον. b) neutr. X 88 πένϑος, Y
983 ἄχος. 318 xà δέ μιν αὐτὸν] εἰλύσω ψαμά-
ϑοισιν ἅλις, χέραδος περιχεύας | μυρίον. si
alios cf. Spitzner in Iliad. exc, XXXII, Duentzer
ad 1.1. secuti χεράδος pro genetivo acceperi-
mus, μυρίον aut adverbium intellegendum est,
ita ut ille gen. ab ἅλες pendeat, aut substanti-
vum, ad quod genetivus referendus est. — Collo-
catur semper in arsi atque plerumque in quinta
vel prima, rarius in quarta, secunda, tertia.
Μυρμιδόνες (Veteres inde appellatos esse
tradunt quod ex formicis (μύρμηξιν) in homines
mutati essent cf. schol. ABD ad 41 180, E. M.
597, Eust. 76 38, 320 42 qui addit ἢ ἀπὸ Mve-
μιδόνος τοῦ Διός. illam fabulam Strabo VIII
p. 975 refutat, cf. Pott etymol. Legenden in
Phil. Suppl. II. 1861 p. 290 s. Recentiores ab
eadem ut μύρμηξ radice mu mur ,,wimmeln*
ducunt cf, Fritzsche de red. graeca in Curtius
Stud. VI p. 343, Vaniéeck E.W. p. 720. de
flexione et accentu v. Herod. περὲ μον. Aé&.
p.811.) Myrmidones. υρμιδόνες -ov -εσσι(ν)
-ac. B 688 Mvoguóóvec τε καλεῦντο xal EA-
ληνες καὶ ᾿Αχαιοὶ sc. Achillis milites cf. Ameis
in app. ad 77456, Hahn geogr. Kenntnisse der
Epiker I p. 4 5. I1 564 M. καὶ ᾿Αχαιοί, II 506
546 Σ 355 € 449 Πυρμιδόνες, 1l 266 xpa-
δίην xal ϑυμὸν ἔχοντες, T 218 μεγαλήτορες.
voc. 11200 969, 3 ταχύπωλοι. gen. 4398 H
196 I 185 652 44 797 Π 39 164 220 X 10 69
Q 397, δ 9 M. προτὶ ἄστυ περικλυτόν. dat.
Mvoutóóvsoc((») MI 19 15 9240 596 T 299 4
μύρομαι
. 188 9 536 A 180 Π 194 570 Σ 323 Ψ 60 4
495, M. φιλοπτολέμοισι Il 65 p 129. ἤυρμι-
óóvac 11155 T 14 Ψ 4, M. . . ἐγχεσιμώρους
7 188. Myrmidones, qui "Thessaliae partem,
quam Φϑίην T 299 vel Ἑλλάδα Π 596 vel
“Ἑλλάδα τε Φϑίην λ 496 vel ᾿Αχαΐδα γαῖαν H
194. appellat poéta, incolebant, sub rege Peleo
erant. Ipsi Pelei , populares vocantur praeterea
Μυρμιδόνες καὶ “Ελληνες χαὶ "Aycwol B 864
vel ᾿ἡχαιοὶ Σ' 814 323 855 cf. Ameis-Hentze
in app. ad 7' 456, Hahn die geogr. Kenntnisse
lp.4s. aliter Strabo IX p.433 s. Urbs eo-
rum nominatur περικλυτὸς ὃ 9 cf. Hahn 1. 1. Hl
p.12. Qui cum rex ipse senectute confectus esset,
ab Achille, eius filio, sub quo quinque legati
Menesthius, Eudorus, Pisander, Phoenix, Alcime-
don imperabant, quinquaginta navibus Troiam
deducti sunt B 681 s. Π 168 s. Ubi multis op-
pidis captis ac dirutis, decimo belli anno di-
scidio inter Achillem et Agamemnonem orto,
pugna cum abstinerent, desides in dextra, quam
tenebant, parte castrorum ad maris litus collo-
cata versabantur. in summum vero cum Graeci
discrimen deducti essent, illi ab ipso Achille in-
structi, Patroclo duce rursus in aciem procedunt
Π 155 s. Quo interfecto iterum ab Achille in
aciem educuntur. In Odyssea autem post
Achillis mortem sub Neoptolemo esse dicuntur
y 188s. Epitheta adduntur μεγαλήτορες, φι-
λοπτόλεμοι, γχεσίμωροι, ταχύπωλοι, χραδίην
καὶ ϑυμὸν ἔχοντες. Haec sunt, quae Homerus
tradit, quem et illos ex formicis mutatos esse
et ex "Aegina Thessaliam commigrasse, id quod
memoriae produnt posteriores, fugit. cf. schol.
A ad A 180, Eust. 76 38, 340 42, Hahn | l I
p.4s. II p. 12, Friedreich Real. p. 382 498 s,
Buchholz Real. Ia p. 99 s. — Collocatur no-
men plerumque in arsi prima, praeterea in
quinia vel altera ; singulis locis legitur in tertia
vel quarta.
uv out (E. M. 595 28 τὸ κλαίειν. παρὰ
τὸ ῥεῖν τὰ δάχρυα, ἀπὸ τοῦ μύρω τὸ ῥέω.
Recentiores ex μυρήομαι, id quod v vocali longa
ostendatur, esse ortum iudicant et ad rad. smar
germ. sméro referunt, cf. Curtius Verb. I p. 305,
Vaniceck E.W. p. 1199, Fick Woerterb.? p. 415 s.
1080. Doederlein Gl. Nr. 88 lat. maerere con-
fert. de usu ac significatione v. Eust. 1545 61,
1168 30 saep. La Roche Stud. p.175, Heinrich
Schmidt Syn. III p. 381, qui vocem onomato-
poéticam esse opinatur. fleo cum multis lacri-
mis. Plerumque part. legitur μυρομένη -ov τοι
-0.Gi(v) τοῖς -o, μύρονται T 213, μύρονϑ᾽ impf.
T 6. Semper absolute ponitur. 1) de homi-
nibus 7 14 μυρόμενοι ubi sequuntur δεύοντο
ψάμαϑοι, δεύοντο δὲ τεύχεα φωτῶν δάκρυσι,
“42 194 μυρόμενοι, ϑαλερὸν δὲ κατείβετο ὁάχρυ
παρειῶν, Σ 284 Ῥ 1ΟΘ x 202 568 T340 P 441
T6213. Coniunguntur Ζ 818 ῬΊΟΘ γοόωσα
τε μυρομένη τε, t 119 γούωντά τε μυρόμενόν
τε, X 427 χλ αἰοντέ τε μυρομένω τε. cf. Schmidt
l1 IH p.381. 2) de equis Achilli P 437 δά-
χρυα δὲ σφι! ϑέρμα χατὰ βλεφάρων χαμάδις
ῥέε μυρομένοισιν v. 1. μυρομένοιϊν. — Collo-
catur in arsi prima vel quinta.
uvootro-£tó£ag ὄξους h. Merc. 81. myrto
similes. cf, Eust. 351 42 μυῤῥίνη, 3 καὶ μυρσίνη,
δένδρον, ὅτι παρὰ τὴν μύῤῥαν λέγεται. cf. Koch
Baeume 'u. Straeucher der alten Griechen p. 155.
Μῶύρσινος ἐσχατόωσα B 616. oppidum in
extremis Elidis finibus situm, quod septuaginta
— μυχὸς 1127
stadia ab Elide urbe afuisse et postea Mvo-
τούντιον dictum esse tradunt Strabo VIII p. 341,
Steph. Byz, Eust. 304 15. De loco, qui fuerit,
Curtius Pelop. II p.36 et Bursian Geogr. v.
Gr. II p. 309 aliter ac Leake Morea II p. 169
sentiunt. cf. praeterea Hahn die geogr. Kennt-
nisse I p. 17, Buchholz Real. Ia p. 240 s.
Mvooí (de accentu v. Herod. περὲ μον. 2£&.
p.38 23.) 1) Asiae gens, Troianis et confinis
et socia. B 858 υσῶν, 512 χαρτεροϑύμων.
Q 278 Mveot, K 430 ἀγέρωχοι. Etsi poéta
nihil de ea re tradit, ab Aesepo fluvio ad Olym-
pum montem spectantes incoluisse videntur;
alii autem inde concludunt Troianorum socios
Mysos Europaeos intellegendos esse cf. Forbiger
A. i Gcokr: II p. 122 s. c. adn. 89. erant autem
bellicosi, id quod epitheta docent, nec non mu-
los alendi imperiti cf. 2 278. lis Chromis et
Ennomus praerant B 868: praeterea X 512
eorum dux Hyrtius commemoratur. Quos ab
Mysis Europaeis oriundos in Asiam commi-
grasse veteres tradunt, recentiores autem non-
nulli contra censent. cf. Kiepert A. Geogr. p. 105,
Strabo VII p. 295 305, Voelcker Rh. Mus, I 1832
p.196, Hahn die geogr. Kenntnisse der Epiker
1I p. 7, Buchholz Real. Ia p.305. 2) Europae
gens, Thracum, Hippomolgorum, Abiorum fini-
tima. IN 5 Πυσῶν e ἀγχεμάχων, Posid. ap. Strab.
VII p. 296 Mota», schol. V τενὲς τῶν £v Maze-
δονίᾳ. ipsa quoque erat bellicosa, quam inter
Haemum et Istrum habitasse verisimile est, ita
ut iidem atque ii esse videantur, qui postea
Moesi dicuntur. cf. Buchholz h. Real. 1 a p. 82 s.,
Helbig das hom. Epos aus den Denkmaelern
erlaeutert p. 6 s., Hahn l.l. I p. 19 et libros
supra laudatos. — Collocatur aut in arsi aut in
thesi.
uvzuóg (ad μέμυχα vel μύξζω refert Osthoff
Geschichte des Perf. im Indogerm. p. 318, cf. Vani-
Geck E-W. p. 678, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 298.
onomatopoéticum esse iudicant Hesych. p. 2007,
Friedrich progr. Rastenburg 1860 p. 11.) gemi-
tus vel fremitus. ὦ 416 μυχμῷ τε στοναχῇ schol.
H μυχμῷ vt: tQ διὰ μυχτήρων ἄσϑματι, cf.
Eust.'1965 48. dativum modi esse docet Wal-
ther de dat. instr. p. 13. Locum propter vocis
notionem spurium iudicat Spohn de extr. Od.
parte p. 180 s, quod verbum cognatum ἐπι-
αὐζειν de indignabundis, non de lugentibus
usurpetur. Sed subst. etiam ita intellegi potest, ut
sit fremitus. nam lIthacesii, cum corpora filiorum
trucidatorum domo efferunt, aut indignabundi
aut lugentes fingi possunt. cf. etiam Friedlaender
krit. Benutzung der £z. εἰρ. Philol. 1851 p.242.
uvxoírctog (a vocis μυχὸς locat. casu for-
matum putatur. cf. Lehmann Locativ bei Homer
p.14, Roediger de prior. membr. in nom. Gr.
comp. conf. fin. p. 79, Kuehner A. Gr. I? p. 441 5.
aliter Schoenberg griech. Comp. p.28. cf. etiam
Buttmann A. Spr. I p. 278. de veterum sen-
tentiis v. schol. B ad iP 459, Eust. 1905 3l.
Explieatur ἐνδότατος ἐσώτατος a schol. V ad
q 146, Suid., Eust. 1.1., E. M. 596 10. Sed schol.
Vind. ad l.l. Ἠρίσταρχος ἀντὶ τοῦ πρῶτος.)
in intimo angulo. $ 146 ἱζε μυχοίτατος.
Υ. 1. μυχαίτατος, quae est attica vocis forma, et
μυχώτατος.
αὐὔχός (origo vocis non satis liquet. mire ve-
teres E. M. 596 14 μυχὸς. δὲ σημαίνει τὸν ἐν-
δότατον τύπον. παρὰ τὸ νὺξ γνυχὸς.. . 0L0-
vel ὃ ἐνδότατος xal σχοτεινὸς τόπος cf. schol.
1128
B ad Φ 98. E. Gud. p. 400 ἀπὸ τοῦ μεμυκχέσϑαι.
Recentiores alii cum μύω conferunt cf. Woerner
subst. Hom. app. index p. 26, alii cum skr. mükha
i.e. os, ita ut prima significatio, quae quidem ap.
Hom. non reperitur, maris sinus' sit. cf. Benfey
W. L. II p. 43 s, Aufrecht in Kuhn Ztschr.
II p.148, Ascoli ib. XIII p.451$s, Vaniceck
E. W. p. 739, Leo Meyer vgl. Gr. I p.386. sed
Fick Kuhn Ztschr. XX. p. 366 ad slav. smué i. e.
repere germ. smiegen refert. Ita appellari τοὺς
ἐσωιάτω τόπους veteres schol. D ad 423, Q
ad z 270, Suid., Hesych. p. 2008 docent. Sed
Aristarchus schol. Vind. 133 ad q 146 μυχοί-
τατος" ᾿Αρίσταρχος ἀντὶ τοῦ πρῶτος", ἔστι
πόλις Ἐφύρη μυχῷ Ἄργεος". πάντῃ (πρώτη Ὁ)
γὰρ ἐπὶ τῷ ᾿Ισϑμῷ ἵδρυται ἡ Κόρινϑος.)
penetrale, intimus locus, recessus. μυχῷ -ὖν
τούς. Ijaddito genetivo. a): 236 ἐς μυχὸν ἂν-
τρου οἷ. μυχῷ ἄντρου v 363 ὦ 6, σπείους ε 226.
cf. h. Ven. 263. εὑδε μυχῷ κλισίης I 663 £2
675, μυχοὺς λιμένος d 23 ubi pisces delphinum
fugientes in intimas portus partes se recipere
dicuntur. Z 152 ἔστι πόλις Ἐφύρη μυχῷ Ἄργεος
v. etiam Arist. in schol. Vind. ad q 146. y 208
μυχῷ Ἄργεος i.e. in intima Argorum parte vel
in récessu. mire schol. EMQ οὐ μυχῷ Aoysóc
φησιν ὡς εἴ τις λέγοι ἐν Κορίνϑῳ, ἀλλ᾽ ἐν
μυχῷ τοῦ οἴχου, ὃς ἦν ἐν ᾿Αργει. b) intima
domus pars. y 402 Νέστωρ καϑεῦδε μυχῷ δό-
μου ὑψηλοῖο, item Menelaus et Alcinous ὃ 804 ἡ
346. X 440 ἱστὸν ὕφαινε μυχῷ δόμου ὑψηλοῖο,
P 80 μυχῷ ϑαλάμοιο, ψ 41 ϑαλάμων, y 180
ϑαλάμοιο μυχὸν κατὰ τεύχε᾽ ἐρεύνα, v 38 ἐς
μυχὸν ϑαλάμου καταϑεῖναι. latius notio patet
h. Merc. 246 παπτήνας πάντα μυχὸν μεγάλοιο
δόμοιο. X 270 ἀνεχώρησαν μεγάροιο μυχόν
δέ v.l ϑαλάμοιο. haec seiunctim scribenda
esse docent Apoll. de adv. p. 592 17 et Herod.
ap. Joh. Alex. p. 34 6, Lehrs quaest. ep. p. 40 s.,
La Roche Textkrit. p. 221 s. posteriores autem
Alexandrinorum grammaticorum praecepta ob-
liti coniunctim scribunt cf. E. M. 13 1, 801 38,
Gud. p. 6. IL. omisso genetivo intima vel
extrema domus pars. ἡ 86 χάλχεοι μὲν
yàp τοῖχοι ἐληλάδατ' £v9« xal ἔνϑα | ἐς uv-
χὺν ἐξ οὐδοῦ, 96 ϑρόνοι περὶ τοῖχον ἐρηρέ-
δατ᾽ ἔνϑα καὶ ἔνϑα, ἐς μυχὺν ἐξ οὐδοῖο δι-
αμπερές. Ex his locis apparet, intimam, quae
quidem a porta remotissima est, partem domus
μυχὸν intellegendam esse. Atque ἡ 86 96 7
270 ipsius atrii pars intima est, cf. schol. Q ad
4 270, nam ϑάλαμοι post μέγαρον exstrueban-
tur; et ipse thalamus intellegitur y 402 ὃ 304
304, ubi reges dormitabant; sed prima signi-
ficatio manet, cum μυχῷ ϑαλάμοιο dicitur. cf.
Porph. schol. B ad E 137 ἦσαν γὰρ μετὰ τὰς
αἰϑούσας oi πρόδομοι, ὧν πάλιν ἐνδότεροι
ϑάλαμοι, οὺς x«l μυχοὺς καλοῦσι διὰ τοῦτο,
cf. Eust. 1474 6. atque cum μυχὸς intima do-
mus pars esset, ibi res pretiosae et arma con-
debantur z 285 χ 180. ibidem matrona telum
texebat X 440. cf. Bader die Baukunst in der
Od. progr. Eutin 1880 p. 19 s, Winckler die
Wohnhaeuser der Hellenen p. 53. neque opus
esse videtur cum Rumpfio de aedibus Hom.
p. 76—79 μυχὸν in Ulixis aedibus fuisse sepa-
ratum membrum vel aediculam statuere. (μυχοί-
τατος.)
uo (alii ad rad. skr. mish i. e. claudere re-
ferunt et ex μυςἼὼ ortum esse putant cf. Benfey
W.L. I p. 529, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 399 s.
μύω — μωλυ
Leskien in Curt. Stud. II p. 92 12 qua deriva-
tione probata cur v vocalis in aor. corripiatur
apparet. ali ad rad. mu nectere Weber Kuhn
Ztschr. VI p. 318, Max Mueller lectures II
p. 91, Curtius Grdz.* p. 338.) coniveo, oculos
claudo. cf. Eust. 1356 50, 1282 27, Buttmann A.
Spr. II p. 190. intrans. Q 637 o? ydg πω
μῦσαν 0o0t ὑπὸ βλεφάροισιν ἐμοῖσιν, $2420
σὺν à? ἕλχεα πάντα μέμυκεν, ubi σὺν praep.
in tmesi esse videtur, quare rectius s. v. συμ-
4o locus laudandus fuit. (χαταμύω συμμύω.)
Avo (Curtius Grdz.* p. 340 a μῦς i. e. mus
ad formae similitudinem denominatum esse iu-
dicat cf. germ. ,Maus' i. e. manus pars. Goebel
lex. I p. 299 ἃ rad. ficta σμὰ σμὺυ ,tumere* deri-
vat. schol ABLV ad Π 315 μύες χαλοῦνται
αἱ συνεστραμμέναι σάρκες, cf. Eust. 79 43,
1061 40. μυὼν scribitur ap. Apoll. Soph. s. v.,
Eust. l. L, schol. ad /7 315, in libris plerisque,
sed μύων in E. Gud. 398 50, μυεὼν in libris
Ven. AD, E. M. 593 52, μυεῶν ap. Apoll. Soph.
p.114 4.) musculus. Π 314 πρυμνὸν σκέλος, ἔνϑα
τάχιστος) μυὼν ἀνϑρώπου πέλεται ubi auctore
Eust. 1061 40 ,sura' est, Π 828 πρυμνὸν δὲ
βραχίονα δουρὸς ἀκωκὴ | ὁρίψ᾽ ἀπὸ μυώνων.
cf. Buchholz Real. Ib p. 81 85 s.
4OAog (alii ex μα-ολος contractum iudican-
tes ἃ rad. μα μέμαα ducunt Grashof Fuhrwerk
p. 6 adn. 4, Renisch de nom. Gr. in -λὸς term.
VratiL 1877 p. 6, Woerner subst. Hom. app.
ind. p. 33, Duentzer Kuhn Ztsehr, XV p. 366,
qui eos qui ἃ rad. μαλ ,perdere* ducunt im-
pugnat. Max Mueller lect. II p. 317 et Fick
vgl. Woerterb. I? p. 717 ἃ rad. skr. mar ,con-
terere* derivant; ab eadem rad. mar i. e. mori
Weber Kuhn Ztschr. VI p. 318. Corssen Beitr.
p. 323 lat. móles gr. μώῶλος cognata iudicat.
Doederlein Gl. Nr. 447 ex ὅμιλος ortum esse
putat, veteres aut ἃ μολύνω aut à μολεῖν du-
cunt, cf. Apoll. Soph. ὁ ἐγχρονισμὸς τῆς μά-
χης ἢ oiov μώλυσις ἢ παρὰ τὸ μολίσχειν εἰς
τὴν μάχην. μῶλον γὰρ ᾿Ἄρηος συνήϑως λέγει.
alia tradunt Suid., E. M. 592 33, E. Or. 106 21,
Eust. 882 93, 945 34 ubi et aliunde et ἃ μόλες
ducitur, cf. 1058 24. de notione Hoch lexicol.
Bemerk. Muenstereifel 1859 p. 28, Heinrich
Schmidt Syn. II p. 613 622.) pugnae tumultus.
IL pugnae tumultus. a) B 401 ϑάνατόν τε
φυγεῖν καὶ μῶλον ἄρηος, coniectura Meineckii
in Hermes III p. 260 χατὰ μῶλον mihi non opus
esse videtur. nam loci sententia perse est: mortem,
quae in pugna imminet, effugere; non ea quam hic
putat: ex pugna effugere. Σ᾽ 184 χαταδύσεο μῶ-
λον ἄρηος, H 147 Π 245 μετὰ μῶλον ἄρηος.
b) P 807 περὶ δ᾽ αὐτοῦ μῶλος ὀρώρει ἄγριος
v. l νεῖχος, X 188 ἴω μετὰ μῶλον. ll. cer-
tamen singulare. σ 238 ξείνου ys xal Ἴρου
μῶλος ἐτύχϑη, schol. B νῦν πυγμή. — Colloca-
tur plerumque in arsi quinta, in tertia 2€ 188.
494v (Doederl. Gl. Nr. 1079, Lobeck paral.
p. 125, Duentzer Kuhn Ztschr. XIII p. 12 cum
μῶλυς lat. mollis μαλαχὸς cognatum esse iudi-
cant. cf. etiam Lehmann quaest. Hom. diss.
inaug. Berlin 1875 p. 52 adn. 1, Vaniéeck E.
W. p. 702. Goebel lexil. II p. 263 propter
radicem illius plantae nigram μέλας cognatum
esse putat. Veteres varia enucleaverunt cf. schol.
HBQV ad «305, E. M. 592 40. iidem etiam per
allegoriam explicant cf. Socrates in Xen. memor.
I3 7, Apoll. Soph., Eust. 1658 27.) herba vim
veneni propulsans. x 302 πόρε φάρμακον
j
b
i ἀργεϊφόντης | ἐκ γαίης ἐρύσας, καί μοι φύσιν
αὐτοῦ ἔδειξε. ῥίζῃ μὲν μέλαν ἔσχε, γάλακτι
δὲ εἴχελον ὄνϑος" | uc Av δὲ μιν χαλέουσι
ϑεοί" χαλεπὸν δέ τ᾽ ὀρύσσειν | ἀνδράσι γε
οἷσι" ϑεοὶ δέ τε πάντα δύνανται. Quam
herbam Ulixi Mercurius dedit, ut a malis Circes
artibus tutus esset. Quae autem herba fuerit,
frustra invenire enixi sunt viri docti. cf.
Theophr. hist. plant. IX 15 7, Plin. XXV 4 8,
Dioscor. III 54, Miquél Hom. Flora p. 50 s.,
Lenz Botanik der Griechen p. 296 adn. 609,
Euchholz Flora Hom. p. 11. Nam Homerus
cum homines eam nescire neque etiodere posse
diceret, herbam non magis veram esse quam
germ. »Springwurzel* ipse docuit. cf. schol. V
ad uL 61 ϑεοὶ μάκαρες καλέουσιν" ἄνϑρωποι
δὲ οὐδέν. zdx τούτου δῆλον ὅτι πέπλακεν,
Lehmann 1]. l p. 52 adn. 1, Ameis in app. ad
ll cf praeterea Lobeck Aglaoph. II p. 858,
Buchholz Real. Ib p.216 5., Hehn Kulturpflanzen
. und Hausthiere p. 130 s., Braumueller Krankheit
und Tod bei Homer I progr. Berlin 1879 p. 23 s.
ucoucou«ec (à μῶμος Doederlein Gl. Nr.
2336, Vaméeck E.W. p. 732. Apoll Soph. uo-
ungovtat. οἱονεὶ χαταπαίξονται, Hesych. μω-
μᾶται ψέγει. μέμφεται: σκώπτει. cf. Heinr.
Schmidt Syn. ΠῚ p. 458.) vitupero. pendet accus.
I' 412 Τρῳαὶ δὲ μ᾽ ὀπίσσω | πᾶσαι S dae
σονται, de futuro v. Ameis-Hentze* ad l.
“ωμεύω (a μῶμος Doederlein Gl. Nr. T
Vaniceck E. W. p. 732. (de notione Heinrich
Schmidt Syn. III p. 458.) reprehendo. absolute
5 274 μή τις ὀπίσσω μωμεύῃ v. l. μωμεύει.
ucuog (originis incertae vocem Brugmann in
Curt. Stud. IV p. 160 6, Curtius Grdz.* p. 338
ad rad. uv referunt; idem ib. p. 706 H. We-
berum impugnat, qui in Philol. XVI p. 172 ab
ἀμύνω ducit. Vaniceck E. W. p. 732 ex 0--
Lec ortum iudicans a rad. skr. mu mav ,ligare*,
Doederlein Gl. Nr. 2336 a μόμφος μέμφομαι
derivat. E. M. 593 15 παρὰ τὸ μῶ τὸ ζητῶ.
μῶμος ovv ὁ ἀεὶ ἐπιζητῶν καὶ μηδὲν τῶν
PT μωμάομαι — ναιετάω
1129
ἄλλων ἱκανὸν “νομίζων, ἀλλ᾽ ἐνδεῖν τοῦ χρείτ-
τονος, ἀεὶ πᾶν ὁτιοῦν λέγων xci διασύρων.
οὗ Heinrich Schmidt Syn. ΠΠΠ p. 458, Woerner
subst. Hom. appell. ind. p. 35, Ph. Mayer Stud.
p.75 s. de accentu Arc. p. 60 7) probrum. 8 86
μῶμον ἀνάψαι cf. Ameis. (μωμάομαι μωμεύω.)
μώνυχες (equorum epitheton. 1) ali ex
μονο-τ-ονυξ ortum esse iudicant cf. Aristot. de
part. an. 11 p. 16, Plin. hist. nat, Hesych., Ap.
Soph., Eust. 453 'o8, schol. D ad 6 432, Butt-
mann A. Spr. I p. 257, Lobeck paral. p. 44,
Duentzer ad E 236, Autenrieth in N. Jahrb.
1867 vol. 95 p. 985—988, Berch Comp. d. Nom.
p.14, Fedde Wortzus. bei Hom. I p. 16, Weissen-
born de adi. comp. p. 15 22, Tobler Wortzus. p. 75.
Obstat forma quod ap. Hom. semper μοῦνος legi-
tur, praeterquam quod μονωϑεὲς exstat. et contra
disputavit Ameis in app. ad Ὁ 46. 2) alii a rad.
μα μέμαα Bothe ad E 236, Stolz zus.-gesetzte
Nom. p. 59, Ameis 1. 1, Koch ad o 46, Buch-
holz Real I b p. 169 & cf inprimis Goebel
Ztschr. f. Gymn.-W. 1864 p. 403 s., id. lexil. I
p.476. Grashof Fuhrwerk p. 6 adn. 4 aut eodem
aut ad stirpem vocis ἅμα referendum esse censet.
3) Doederl. Gl. Nr. 882 ex ὁμώνυχες ortum esse
putat ,óuov ὀνύχεσσι χϑόνα νύσσοντες" .), Soli-
dis ungulis vel celeribus ungulis ornati. μώνυχες
τας. μώνυχες ἵπποι I 127 4 708 II 375 Y 498
X162 37279 435 550. μώνυχας ἵππους E 236
321 581 829 841 0139 157 374 432 καὶ 392 498
5837 564 44513 738 II 719 P 699 T 424 4 132
521 7/7 398 423 536 o 16. Ne ex ipsis qui-
dem locis de vocis significatione diiudicari potest.
iungitur enim cum verbis 2 ἘΧῈΣ ἐλαύνει ἐλασαίατο
διήλασε καϑέετε ἔτραπε ἔστρεφε ὑπέστρεφε
ἠρύκαχε ἐπήντυε ζεῦξε λυώμεϑα κόμισσα μένον
τανύοντο τρωχῶσι στεῖβον. — Varia lectio Φ'
27 λύον δ᾽ ὑψηχέας ἵππους, schol. A γράφεται
λύοντο δὲ μώνυχας ἵππους quae in compluri-
bus libris leguntur. — Collocatur semper in
arsi quinta, ut μώνυχες(ας) ἵπποιί(ους) finem
versus efficiant.
NN
v«í (a stirpe pron. skr. na formatum, loca-
tivum lat. nae esse docent. cf. Bopp. vgl. Gr.
II? p. 178, Curtius Grdz.* p. 137, Vaniceck E.W.
Ρ. 418. Hesych. ναὶ δή“ ὄντως δή, ἀληϑῶς
δή. de usu v. Eust. 92 15, 1450 43, schol. ad
A86, Bekk. An. p. 950, La Roche Stud. p- 249 s.)
nae, profecto. 1) ναὶ μά, quod Ahrens in Kuhn
Ztschr. ΥΠΙ p. 359 cum Apoll. Soph., Hesych.,
Suid. ναιμὰ scribendum esse iudicat, accu-
Sativo addito, quem Bernhardy Wiss. Synt.
p. 133 31 per ellipsin explicandum esse censet.
4234 ναὶ μὰ τόδε σχῆπτρον.. ἡ ποτ᾽ ᾿Αχιλλῆος
ποϑὴ ἵξεται υἷας ᾿Αχαιῶν, Nican. schol. À ita
sententias inter se iungendas esse docet cf. Ameis-
Hentze in app. ad l. L, Naegelsbach-Autenrieth
hom. Theol. p. 234. h. Merc. 460 vai μὰ τόδε
χρανέιον ἀκόντιον, ἡ μὲν ἐγώ σε... ἦγεμο-
γεύσω. 2) ναὶ δή. 4256 Θ 146 «2 379 val δὴ
ταῦτά γε πάντα γέρον κατὰ μοῖραν ξειπες cf.
KK 169 Ψ 626 à 266 6170 v. 1. καί, v 37 χ 486.
Z 198 ναὶ δὴ ταῦτά γε τέχνον ἐτήτυμον οὐ
χαχόν ἐστι | τειρομένοις ἑτάροισιν, ἀμυνέμεν
αἰπὺν ὄλεθρον, Nic. schol. A στικτέον ἐπὶ τὸ
ἐτήτυμον, ἵνα λείπῃ τὸ ἐστίν, ὃ δὲ , λόγος
ταῦτα ἀληϑῶς ἐστίν. Ji συναπτέον- ἔστι δὲ
σχῆμα “σολοιχοφανές, ὕτι τῷ πληϑυντιχῷ τὰ
ἑνεκὰ ἐπενήνεχται, ἐτήτυμον᾽ χαχόν. ἀλλὰ τὸ
μὲν ἐτήτυμον δύναιτ᾽ ἂν ἀντὶ ἐπιῤῥήματος
κεῖσϑαι: τὰ δὲ ἄλλα παραπλήσια ἐχείνῳ δύ-
vacat εἶναι »δαιμονίη, τί νύ σε Πρίαμος οιά-
μοιό τε παῖδες τόσσα κακὰ ῥέζουσι" 4 31,
ubi quidem τί τόσσα χαχὰ pro τίνα τόσσα
κακὰ dictum putavit Friedlaender. priori sen-
tentiae accedit Ameis; alii ut Bothe, La Roche,
Doederlein ἐτήτυμον ' adverbium intellegunt et
cum iis quae sequuntur, coniungunt cf. Ameis-
Hentze in app. ad l. l. alii coniecturis difficul-
tatem removere student, atque Ahrens de hiatu
Hom. p. 33, quem. Nanck in ed. secutus est
ἐτήτυμα" οὐ κακόν ἐστι. Cobet misc. crit.
p.319 τοῦτό γε, τέκνον, ἐτήτυμον scribi vo-
luerunt. Semper in initio versus collocatur cf.
Schnorr de Carolsfeld verb. coll. Hom. p. 55.
v«t£v&o (ducitur a νατέτης ναίω. οἵ. schol.
A ad 1' 387, E. M. 598 51, Curtius Grdz.:
p. 315, Leo Meyer vgl. Gr. Il p. 11. de signi-
1130
fieatione v. Heinr. Schmidt Syn. ll, p. 542 s.)
habito. ναιετάω -ἄουσι -αάσχω -άασχε v. ].
-ἄεσχε cf. Curtius Verb. I p. 336 270, Molhem
de augm. ap. Hom. et Her. usu Lundae 1876
p. 38, ναιετάων -ἄοντα -αουσι(ν) -c&ovtec, fem.
γναιετάουσα h. XVIII 6, ναιεταώσας Ap. Del.
175. in Il. autem et Od. ναιετόωσα -oc075c
-οώσῃ -ócoar -οώσας scribitur auctore Didymo
qui in schol. A ad Z 415 "4oíarzagyoc διὰ τοῦ
ὁ ναιετόωσαν cf. La Roche hom. 'T'extkr. p. 810,
quae forma etsi saepius in libris legitur, tamen
etiam ναιετάουσα et ναιετόωσα formae exhi-
bentur ita, ut cod. auctoritate nihil iuvemur. illam
Bekker?, id. hom. Bl. I p. 48, Buttmann A. Spr.
II p. 192 praetulerunt, hanc Nauck in ed. ex-
hibet. cf. Rumpf N. Jahr. 1860 p. 587 s.,
Dietrich Kuhn Ztschr. X p. 436, Wacker-
nagel die epische Zerdehnung cap. 6 in Bezz.
Beitraege IV qui ναετάουσα ναιετάεσχε cet.
formas restituendas esse censet, Ameis in app.
ad « 404. 1. de hominibus 1) intrans. a)
A 679 ἐν Ἤλιδι ναιετάασχε cf. o 385. b)&
153 ἐπὶ χϑονὶ ναιετάουσι cf. h. Ap. Pyth.
101. c) H 9 Apvg ναιετάοντα cf. I' 387 Qo 523
h. XVIII 6 XX 4. d) ζ 245 ἐνθάδε ναιετάων
participium, quo referendum sit non liquet,
quare Aristarchus in schol. v. v. 244—345 exter-
minat cf. Lehrs Ar.? p. 340. v. 245 solum ex-
punxit Koechly de Od. carm. diss. I p. 17 s.
0 360 ἐνθάδε ναιετάων, o 955 ἔνϑ᾽ 0 γε ναιε-
τάων. 92)transit. B 539 Στύρα ναιετάασχον
cf. 841 P 172 ( 21. b) P 308 oixía ναιεταάσχω
cf. h. Merc. 555. c) h. Ven.[98] ὄρος τόδε ναιε-
τάουσι cf. 258 985. II. de rebus, incolor, exsto.
ubi semper participium legitur, plerumque addito
adv. εὖ, semel ἔτι « 404, exceptis locis 445 (23. in
unum verbum εὐναιετάων, ut in libris plerum-
que exhibetur, scribi vult Weissenborn de adi.
comp. p. 50. Sed haec dirimenda esse docue-
runt Jos. Scaliger ad Phryn. p. 114 ap. Lobeck
p. 266, Buttmann A. Spr. II $ 121 2 3, Classen
Beob. p. 65 s. de significatione tradit Ariston.
in schol. A ad 4 45 óc. τῷ ἐνεργητιχῷ ἀντὶ
τοῦ παϑητικοῦ χέχρηται ἀντὶ τοῦ ναιετάονται,
cf. id. ad Ζ 370 415 « 404, Friedlaender Arist.
p. 2 s., Doederlein Gl. Nr. 2231. recentiores
autem res vel loca prisca aetate animantes esse
intellecta, cf. K, E. E. Schmidt Beitraege zur
Gesch. der Gramm. p. 269, Ast ad Plat, de leg.
ΤΠ p. 16 in animadv. p. 15, Ameis in app. ad
« 404; aliter Heinr. Schmidt Syn. II p. 542 s.
qui cum aut unam aut alteram notionem subesse
negat, idem esse dicit, quod ,exstare*. 1) 4f 45
ναιετάουσι πολῆες, L99 νῆσοι πολλαὶ ναιετά-
ουσι. 2) ἃ) Z 415 πόλιν... εὖ ναιετόωσαν cf.
B 648 9 574 h. Ap. Del. 176. Z 570 δόμους
εὖ ναιετάοντας cf. 497 4 768 o 28 80 178 275
394 q 942 o 362 h. Merc. 983 v 371. ὃ 96
οἶκον εὖ μάλα ναιετάοντα, t 30 q 887 y 999
μεγάρων εὖ ναιεταόντων. b) « 404 ᾿Ιϑάχης
ἔτι ναιεταώσης. --- Collocatur plerumque in arsi
quinta, praeterea in secunda, in prima bis, in
tertia semel legitur. (περεναιετάουσαι.)
ναίω (pro »v«ojo; ducitur a rad. skr. nas. cf.
.Grassmann Kuhn Ztschr. XI p. 33, Curt. Grdz.*
p. 315, Verb. I p. 299 II p. 368, Schaper genera
comp. p. 13, Leskien in Curt. Stud. II p. 87 6.
de notione v. Heinr. Schmidt Syn. II p. 542 5.)
habito. ναίω -εἰς -s& -&t& -ουσι(») τοιμὲν -οιτε
114 Zenod. ναίοιμεν cf. Ariston. ad 1.1, νατέ-
μεναι -ἔμεν ναίειν ναίων -ovo« -ovreg ἔναιον
ναίω
-«LE -αι᾽, ναῖον ναῖε(») vat" ναῖον Ariston. ad
Z 34 ὅτι Ζηνόδοτος γράφει ὃς νάε Σατνιόεντος
(libri vez), item Δ᾽ 172 cf. La Roche Hom. Text.
p. 310, Duentzer Zen. p. 84. contra Ameis in
app. ad Z 34 Zenodotum ναῖε cum scriberet,
&t diphthongum corripi putasse iudicat. ναέεσκεν
τον cf. Buttmann A. Spr. 1 p. 394 adn. 2, Mol-
hem de augm. ap. Hom. et Herod. usu Lundae
1876 p. 38. wveióusvov -o -ἢ -ἄων ναιόμενα
part. praes pass. semper addito adv. εὖ, quae dis-
iuncta scribenda esse docent plerique cf. Classen
Beob. p. 65 s, Fedde Wortzus. in Hom, 1
p. 8 et s. v. εὖ ναιετάων, sed Weissenborn de
adi. comp. p. 36 libros man. secutus coniunctim.
νάσσα tvaoo«v νᾶάσϑη cf. Buttmann A. Spr. 11
p. 8 191, Curtius Verb. II p. 868. Eust. 1047 12
παρὰ τὸ νῶ, οὗ τὸ ἐντελὲς véo ducere vult
cf. ib. 1076 22, 951 50. γέαται I 1583 pro
ναίονται esse ὡς χέαται pro χεῖνται Ariston.
Schol. A ad l. 1. docet, quod propter for-
mam (cf. s. v. νέατος) fieri non potest, etsi ab
Aristonico et Herodiano probatur. I. de per-
sonis. a) intrans. additur aut praepos. ὃ
126 ὃς ἔναι' ivl Θήβῃς cf. o 296 h. Ap. Pyth.
48 E 543 618 708 Z 18 N 695 O 384, Ὁ
299 γαῖεν δ᾽ 0 y! ἐν εὐρυχόρῳ Σικυῶνι, ubi
cum 0 γ᾽ quo referendum sit non liqueat Nauck
mél. Gr. Rom. IX p. 619 ναΐοντε ἐν legit.
cf. £ 58 £L 4 λ 257. ἢ. Ven. 189 ἐν ἀνϑρώ-
7z010L . . ναίειν, B 130 ναίουσι κατὰ πτόλιν
cf h. XV 8. »240 πρὸς ἠὼ ἠέλιον τε, B 592
πὰρ ποταμὸν Κηφισὸν δῖον ἔναιον cf, Z 84
E 710. h. Ven. 227 ναῖε παρ᾽ ὠχεανοῖο ῥδοῇς
ἐπὶ πείρασι γαίης, B 758 περὶ Πήναιον καὶ
Πήλιον... ναίεσχον, Π 285. ἀμφὶ δὲ Σελλοὲ
col vaí(ovo', P 482 παρ᾽ αὐτῷ vat? cf. Ν 176
O 551. Σ 87 μετ᾽ ἀϑανάτῃς ἁλίῃσι ναίειν,
o 96 οὐ πολὺ ναῖεν ἀπ᾽ αὐτοῦ, aut dat. loci
Z 396 Il 719, αἰϑέρι ναίων B 412 4 166 o 523,
aut adv. loci Zv9« ἡ 946 255 x 1 185 A 476
4.449 0 14, 1209. 11233 185, t6 94 o 941,
ἔγγυϑιεη 29. y 292 gy Κύδωνες ἔναιον "Iao-
δάνου ἀμφὶ ῥέεθρα, B 5835 ναίουσι πέρην
ἱερῆς Βυβοίης, h. Merc. 6 ἄντρου ἔσω ναΐουσα.
b)transitive. Β 593 Ἀμφιγένειαν ἔναιον cf. 511
615 681 824 I' 257, 74 ναίοιτε Τροίην Ariston.
ἡ διπλῆ περιεστιγμένη, ὅτι Ζηνόδοτος γράφει
γναίοιμεν. γελοῖος δέ ἐστιν ξαυτὸν χαταριϑ-
μεῖν τοῖς ὕστερον οἰχήσουσι τὴν Τροίαν, ἀδη-
λότητος οὔσης εἰ νιχήσει cf. ad 257. Ν 172
4965. 1484 ναῖον δ᾽ ἐσχατίην Φϑίης, ε 49
ἤπειρον ναίοντες, O 190 ἅλα ναιέμεν de inf.
v. Meierheim de inf. Hom. I p. 59. 9 419 τ 75
oixov ἔναιον ὄλβιον ἀφνειόν, Ξ 121 ναῖε δὲ
δῶμα ἀφνειόν. ὃ Dl; δώματα ναίει οἵ. 518
ubi acc. subaudiendus est, s 80 o 227 h. XXIX
11. additur vel praepositio (36 πίονα οἶχον
γαίῃ ἐν ἀλλοδάπῃ ναίει, 118 ὀρέων ναίουσι
χάρηνα ἐν σπέσσι cf. H 221 ὃ 555 798 o 104.
v988 Σάμῃ ἔνι οἰχία ναῖεν libri plerique £vaue,
sed v. Aristarchum in schol. A ad 4 517, W.
C. Kayser in Philol. XVII p. 685, La Roche
Unters. p. 74, v. l. ναίων, Z 15 ὁδῷ ἔπι οἰχία
ναίων vel dat. loci II 595 cf. P584, NN 664
Κορινϑόϑι οἰκία ναίων vel adverbia loci «51
517 ὦ 150 304 0811 :18. c) passive. semper
part. praes. addito e? adverbio. JV 815 εὐ v«uo-
μένη πόλις cf. E 489. D' 400. πτολίεϑρον IN
380 cf. 1 149 9291. ν 985 Σιδονίην εὖ ναιο-
μένην cf. O 28 X 255. d) causative aor. act.
pass. sedem do. 0174 xaí χέ οἱ ᾿ἀργεὶ νάσσα
j
"
E 119 Ἄργεϊ νάσϑη.
- Del. 44 Νάξος, h. XXXIV 2 ἐν Νάξῳ.
»aioy — ναύμαχος
πόλιν, h. Ap. Pyth. 120 dui δὲ νηὸν ἔνασσαν
ἀϑέσφατα φῦλ᾽ ἀνθρώπων ξεστοῖσιν λάεσσιν,
IL. de locis. sum, iaceo.
B 626 νήσων, αὶ ναίουσι πέρην ἅλος Ariston.
schol. A ὅτε Ζηνόδοτος γράφει οἱ ναίουσι, ἐπὲ
τῶν ἀνδρῶν. οὐ νοεῖ δὲ ὅτι ἀντὶ τοῦ ναίονται.
cf. Friedlaender Ariston. p.3, schol. BL, ad 1. l.,
Ameis ad l.l. et in app. ad « 404, Schmidt
Syn. Il. p. 542 s. cf. s. ναιετάω in fine.
Collocatur plerumque in arsi atque inprimis in
prima vel sexta, rarius in quarta vel quinta, se-
mel o 14 in secunda, bis in tertia. in thesi
legitur secunda saepius, singula exempla in
prima, tertia, quarta. formae ab augmento in-
cipientes reperiuntur in posteriore thesi secundi
vel quinti, semel quarti pedis. (Νάστης νηός (?)
γναιετάω novato.)
ναῖον ,luebant v. s. veo.
vé (schol. V ad ξ 530 δέρμα αἰγὸς δασύ-
μαλλον cf. Et. M. 597 13, Apoll. Soph. — Eust.
1771 50 miras etymologias profert. Goebel Lex.
lI p. 586 goth. snag-a vestis gr. νὺξ cognata
putat) vellus. & 530 ἂν δὲ νάχην ἕλεν αἰγὸς
ξυτρεφέος μεγάλοιο. — cf. etiam Friedlaender
ἅπαξ tig. in Phil. 1851 p. 239.
Νάξος (ex Να-χε-ος ortum iudicantes ad rad.
,snu' fluere cum referunt Curtius Grdz.5 p. 319,
Vaniteck E.W. p. 1158 aliud νῆσος vocis nomen
esse putant. Doederlein Gl. Nr. 2239 a νήχειν,
Lobeck paral p.401 cum Euphorione ap. Steph.
Byz. παρὰ τὸ v&&at, ὅ φασι ϑῦσαί τινες ducit.
apud eundem Steph. ἀπὸ τοῦ Νάξου, Καρῶν
ἡγεμόνος de qua re v. Lehrs Ar.? p. 276 s.
de accentu Lobeck l. l) Naxos insula. h. Ap.
Est
autem Cycladum maxima, et fertilitate et amoe-
nitate insignis; hac aetate Naxia vocatur. cf.
Bursian Geogr. v. Gr. Il p. 489 5. Eam prisca
aetate /[/5;»v appellatam esse veteres tradunt. cf.
Diod, 3 51, Forbiger A. Geogr. III p. 1029 adn. 96.
νάπη (E. M.597 33 νάπαι: δρύμοι φάραγγες
κοιλάδες. cf. Apoll Soph. Hesych., Eust. 729
42. apud eundum et in E. M. ll v. veterum
etymologias. Doederlein Gl. Nr. 229 a γνάμπτω
ducit germ. naff Napf collato. aliter Goebel
Lexil. II p. 229. de accentu v. Arc. p. 113 4.)
saltus. O 558 II 300 σχοπιαὶ χαὶ πρώονες
ἄχροι zal » éz et.
ναρκάω (a νάρκη. cf. Vaniceck E. W. p. 1161,
Fick Spracheinh. p. 385. aliter Michaelis Kuhn
Ztschr. VI p. 312 qui ex ἀρχέω et v privativo
compositum esse iudicat.) Obtorpesco. Θ᾽ 328
νάρ κησε δὲ χεὶρ ἐπὶ καρπῷ, Herod. in schol. A
τινὲς προπεριέσπασαν τὸ χειρ, te ἔχῃ ἐντέ-
λειαν πτώσεως αἰτιατικῆς. 0 μέντοι Aoza-
λωνίτης ὀξύνει zal εὐϑεῖαν παραλαμβάνει,
ἵνα καὶ σχῆμα γένηται. sed Ariston. ib. z«i
ὅτι οὕτως εἶπε τὸ ἐνάρχησε, ἐν ἴσῳ τῷ νᾶαρ-
züv ἐποίησε τὴν χεῖρα χατὰ τὸν καρπόν. libri
ACDE χείρ, GHL χεῖρ᾽. --- οὗ. etiam Friedl.
krit. Benutzung der à ἅπ. εἰρ. in Philol. 1851 p. 239.
νάρκεσσος (à νάρχη ducitur ab Eust. 1173
49, Vaniceck E.W. p. 1161, Pott Kuhn Ztschr.
IX p. 421 propter P sopiendi cf. Plut. Symp.
III p. 1.) narcissus. ἢ. Cer. 8 428 νάρχισσον.
vox neque ap. ipsum Hom. neque ap. Hesiod. ne-
que in ceteris hymnis reperitur. cf. Francke de
hymno in Cererem p. 12. est flos albus, intus
croceus. cf. Guenther Ackerbau bei Homer
p. 29.
νάσσω (ex v«zjo ortum cum lat. nacta con-
1131
fertur ab Angermann in Curt. Stud. V p
Fick Spracheinh, p. 344, Vaniceck E. W. p. bi P
etiam Goebel Lexil. II p. 5 86. Hesych. védasu-
ὁμαλίζει ϑλίβει.) contercio, comprimo. 9 12
ἀμφὶ δὲ γαῖαν ἔναξε, Eust. 1904 33 τὸ δὲ ἢ ἔνα.
ξεν ἀντὶ τοῦ ἐπίλησεν ἢ πατήσας ἢ χερσὶ
συμπιλήσας. de formatione v. Curtius Verb.
I p. 315.
“Νάστης (a vato. cf. Sonne in Kuhn Ztschr. XV
p. 136 qui viri nomen ad Solem deum pertinere
opinatur. B 867 Νάστης «v Καρῶν ἡγήσατο.
v.l. Ναύστης. cf. B 870 871. Nomionis filius,
Carum dux, auro sicuti puella ornatus, cum ad
bellum profectus esset, ab Achille in flumine
Scamandro occisus est cf. B 867— 75. Ariston.
ad B 870 871 ὅτι ἐπὶ τοῦ ᾿Αμφιμάχου ἐστὶ τὸ
οηὃς χαὶ χρυσὸν ἔχων“. ὁ δὲ Σιμονίδης ἐπὶ τοῦ
Νάστου λέγει. videtur igitur hic hos versus in
quibus Amphimachus commemoratur non legisse,
quare L. Mueller in Philol. 1856 XI p. 175 s.
eos eiciendos esse iudicat. cf. Ameis-Hentze in
app. ad 1. 1.
Ναυβολέἕδης (patronym. a Ναύβολος ducitur.
cf. Eust. 1588 17, Hinrichs de eloc. Hom. vest.
Aeol. p. 73 5) 1) B 518 Ἰφίτου μεγαϑύμου
Ναυβολίδαο. 2)9 115 Εὐρύαλ ος βροτολοιγῷ
ἶσος Aem, Ναυβολίδης, ὺς ἄριστος ἔην εἶδός
τε δέμας τε πάντων Φαιήχων ita cod. Marc.,
plerique libri Ναυβολίδης S", qua lectione ac-
cepta Ναυβολίδης nomen proprium accipien-
dum est. Sed impedit et forma quae est pa-
tronymiei et quod Naubolides postea non com-
memoratur et quod inferius v. v. 175—176 ipse
Euryalus pulcherrimus Phaeacum dicitur. Quare
auctore Grashof Schiff bei Homer p. 3 not. par-
ticulam 9' expungunt Bekker?, La Roche, Nauck,
Hentze ap. Ameis in app. ad l. 1. cf. Anton in
Rh. Mus. 1864 XIX p. 228—395, La Roche Unt.
p. 225. Sed τε retinent Nitzsch, Baeumlein,
Dindorf, Kirchhofr, Friedlaender zwei hom. Woert.
Verz. p. 814, Ameis qui in app. ad l.l. co-
piosius de re egit; eius autem ad sententiam
fulciendam quod patronymica ΠΠενοιτεάδης, Ὑπε-
oiov, quippe quae omnibus nota sint, nomine
proprio non addito leguntur, nihil valet. De
nominis formatione cf. etiam Lehrs Ar.? p. 458.
ναύτλοχος (schol. BQ ad αὶ 141 ἐγὼ δὲ ναύ-
λοχον λέγω £z τοῦ λοχᾶσϑαι x«l πρύπτεσϑαι
ἐν αὐτῷ τὰς ναῦς. cf. Eust. 1519 59, qui prae-
terea 4 inserto alterum membrum ab ὀχεῖσϑαι
profectum esse tradit ex v«v stirpe et λέχος
compositum esse iudicant G. Mey vm in Curtius
Stud. V 109, Berch Comp. d. Nom. p. 13, Stolz
zus. -gesetzte Nom. p. 54, Weissenborn 1 adi. comp.
p. 44, Vaniteck E. W. p. 1158. Sed Duentzer
Kuhn Ztschr. XV p.43s. -ozo suffixum iudicans
a substantivo ναῦλον ducit, cui significationem
stationis navalis tribuit. de accentu v. Arc. p. 90, 2.)
navium stationi accommodatus. z 141 ναύλοχον
ἐς λιμένα, ὃ 846 λιμένες δ᾽ ἔνε ναύλοχοε αὐτῇ
| ἀμφίδυμοι.
ναὐ-μᾶχος (schol. B ad 0339, Berch Comp.
der Nom. p.18, Schaper genera comp. p. 12,
Weissenborn de adi. comp. p. 16, Hinrichs de
el. Hom. vest. Aeol. p. 78 8., qui prius membrum
aeolicum esse, id quod Theod. Ameis de Aeol.
Hom. p. 23 39, ' Gelbke in Curt. Stud. II p.16 con-
tenderunt, negat. de accentu v. Herod. schol. A
ad O 339, Eust. 1021, 41.) proelio navali aptus.
de hasta qua ex navibus dimicatur. Ὁ 677 ἐν στὸν
μέγα ναύμαχον, 388 μαχροῖσι ξυστοῖσι, τά ῥά
1132 Ναυσίϑοος
σφ᾽ ἐπὶ νηυσὶν ἔχειτο | vav pay e, χολλήεντα,
χατὰ στόμα εἱμένα χαλχῷ.
Ναυσΐ-ϑοος (compositum esse iudicant Stolz
zus.-gesetzte Nom. p. 13 42, Fedde Wortzus. bei
Hom. I p. 14 17, Weissenborn de adi. comp.
p.20, Herod. περὲ ὀρϑογρ. II p.553, 13 Lentz,
id. schol. A ad Καὶ 109 cf. etiam Hinrichs de Hom.
el. vest. Aeol p. 73$, negat Weck zur Er-
klaerung hom. Pers.-Namen pr. Metz 1883 p. 84,
qui 9ooc suffixum esse putat. de nom. formatione
cf. etiam Lehrs Ar.? p. 458.) Nausithous, Phae-
acum rex. 563 Ναυσίϑοος, 57 N. ϑεοειδής. 9
565 Ναυσιϑόου. ἡ 56 Ναυσίϑοον, 62 Ναυσίϑοον
μεγάϑυμον, ὃς ἐν Φαίηξιν ἄνασσε. Neptuni
ex Periboea filius, Rexenoris et Alcinoi pater
3 56s. Phaeaces, qui prope Cyclopes in urbe
Hypereia habitabant, cum ab his vexarentur,
Scheriam deduxit 57s. Ubi futurum esse Phae-
acum navi fracta ut urbi mons circumdaretur,
id quod ex patre cognoverat, filio praecinuit.
9505s. .
AN«vot-x&« (prius vocis membrum quo per-
tineat apparet cf. Herod. ed. Lentz II p. 553 13,
schol. A ad A 109, Hinrichs de el. Hom. vest.
Aeol. p. 74, qui contra Theod. Ameis de Aeol.
Hom. p.23 39 et Gelbke in Curt. Stud. II p. 16
disputat, cum formam aeolicam esse negat; Nau-
sicaam enim cum fabula Phaeacea quae sit
Ionum, necessitudinem habere, cf. ib. p. 169,
Muellenhof D. Alt. p. 48. alterum membrum, unde
ortum sit non liquet. atque alii ducunt a xaí-
νυμαι E.M. 598 27, Pott E. Forsch. II! p. 271,
Zacher de nom. in -e:oc Halle 1877 p. 15 s.,
Peppmueller XXIV B. der 1]. p. 138, Bopp vgl.
Gr. IIl* p. 449, Weissenborn de adi. comp.
p.19s. alii ad rad. x«v χαίω ;,urere' referunt
cf. Roediger de prior. membr. comp. fin. p. 95,
contra quos Fedde Wortzus. bei Hom. I p. 17
disputavit. alii ἃ χοεῖν q. s. νοεῖν, nom. Z1«o-
χόων Ἱπποχόων collatis, ducunt Stolz zus.-gesetzte
Nom. p. 23, Friedlaender zwei hom. Woert. Verz.
in N. Jahrb. suppl. III p. 815. alii ἃ rad. skr.
cans celebrare Zacher de prior. nom. comp.
Graec, partis form. p.36, Vaniceck E.W. p. 150.
atque negari non potest epitheton quod est ,na-
vibus ceiebrata' Phaeacum regis filiae aptam esse
cf. G. Meyer in Curt. Stud. V p. 91. Contra
Weck zur Erklaerung hom. Pers. Namen p. 34
compositum esse negat, cum χάα, lat. -cuus -quus
terminationibus collatis, simplex suffixum esse
censet. praeterea v. Lehrs Ar.? p. 458. de ultima
longa cf. Harder de « vocali ap. Hom. producta
Halle 1876 p. 85 86, qui nomen ex vetustiore carmine
desumptum esse arbitratur.) Ναυσικάα 625 voc.,
nom. NV. ϑεῶν ἄπο χάλλος ἔχουσα $457, ϑυγατὴρ
μεγαλήτορος ᾿Αλχινόοιο ζ 17 219, 9 464 vocat.,
N. λευκώλενος 5 101 186 251. Ναυσιχάᾳφ ζ
276. Navoix&av εὔπεπλον ζ 49, λευχώλενον
ἡ 12. Nausicaa, pulcherrima Alcinoi ex Arete
filia, a Minerva, Dymantis filiae facie induta, in
Somno admonita, primo mane ut vestes lavaret,
habenis ipsa correptis, cum ancillis curru ad
mare vehitur. Ubi negotio perpetrato, cum pila
luderent, Ulixes clamore muliebri ex somno ex-
citatus est; quem cum ceterae fugerent, ipsa
etsi limo coopertus esset, mansit, quaerentem
ubi versetur docet, cibo et potione recreatum
atque lavatum ad lucum Minervae, qui prope
urbem Phaeacum erat, deducit; ubi postquam
ostendit, quid facere opus esset, ut regis ani-
mum sibi conciliaret et in patriam deduceretur
— Νέαιρα
515—315, eum manere iussit, dum ipsa domum
pervenisset, ne a viro peregrino comitata in ora
hominum perveniret. Ulixem profecturum salvere
iubet 9 457 s. — Collocatur in arsi aut prima
aut secunda. De Nausicaae natura atque indole
cf. Ameis in app. ad $275, ubi Hoffmann Album
des litterar. Vereins in Nuernberg 1854 p. 74s.
laudatur.
γναυσι-χλείτος et vavOt-ZAvtOG V. S. V. V.
κλειτός κλυτός in fin.
N«vrsóg (ἃ ναύτης Curius Grdz.! p. 630.
nomen aeolicum esse iudicant Bergk gr. Litt. 1
p. 854 not. 141, Theod. Ameis de Aeol. Hom.
p.23 39, Gelbke in Curt. Stud. II p. 16, oblo-
quitur Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 78 8.
cf. etiam Eust. 1439 41, Lehrs Arist.* p. 458.)
9.112. Phaeacum quidam.
ναύτης (ἃ ναῦς ducitur a Curtius Grdz.* p. 313,
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 525. veterum etymo-
logias v. in E. M. 598 29. vocem aeolicam esse
negat Hinrichs L. s. v. Ναυτεὺς 1.) nauta. ναῦται
-ἄων -éov -ῃσι(ν) -gc ταις ας. «171 ξ 188 o 435
n57 222 0621, ναῦται ἀκήριοι μ 98, voc. ep. 111
ναῦται ποντόποροι. (138 9162 ναυτάων ot
τε πρηχτῆρες ἔασι, A 760 H4 T 375 ναύτῃ-
Gi(v) ep. 6 4 ναύτῃς, oi νηὸς πομποὶ ἠδὲ
ἀρχοὶ ἔασιν, h. XXXIII 16 ναύταις, h. VII
37 ναύτας. — Collocatur plerumque in arsi
ultima, praeterea in prima, secunda, tertia vel in
thesi prima, secunda, quarta. de nautis v. Riede-
nauer Handw. in d. hom. Zeiten p. 158 c. adn.
975. (Ναυτεύς ναυτιλίη ναυτίλλομαι.)
γναυτϊλέη (a ναύτης καύτιλος Doederlein GI.
Nr. 2335, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 486. vocem
aeolicam esse, id quod Bergk gr. Litt. I p. 854
not. 141, Theod. Ameis de Aeol. Hom. p. 23 39,
Gelbke in Curt. Stud. II p. 16 contendunt, Hinrichs
de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 73s. negat) navi-
gatio. 9 253 ναυτιλίῃ. — cf. Friedl. krit.
Benutzung der &z. tig. in Phil. 1851 p. 236.
γναυτίλλομαιε (ἃ ναύτης ναύτιλος Doederl.
ΕἸ]. Nr. 2335, Curt. Verb. I p.367. de forma quam
nonnulli aeolicam iudicant, v. s. ναυτελίη.) navigo.
ὃ 675 ναυτίλλεταε coni. praes. cf. Buttmaun A.
Spr. I p. 360. Curtius Verb. II p. 72 ναυττλεται
aor. coni. scribendum esse censet. & 246 v«v-
τίλλεσϑαι. cf. Riedenauer Handwerk p. 158.
γνάω et ναΐω (ex σνάκω ortum a rad. νυ ovv
fluere ducitur a Curtius Grdz.* p. 319, Vaniceck
E.W. p. 1158. Goebel lexil. I p. 352 a rad. sua
sna sni snu spirare derivat.) fluo, mano. »v«&
-ovoiw, ναῖον. 0292 ἐν δὲ χρήνη νάει, d 197
χρῆναι καὶ φρείατα μαχρὰ νάουσιν ν.]. νὲ-
ovo. vocalis a in praes. brevis. ε 299 ναῖον
à' ὀρῷ ἄγγεα, Didym. schol. Η "Apíovaoyoc
γαῖον, τινὲς δὲ vüov. Aristarchum secuti sunt
Apoll. Soph., Bekk.?, La Roche, Nauck, alii. van
Herwerden in Herm. XVI p. 372 Arist. lect.
improbata propter vocalem « brevem Zv«ov legi
vult. v&ov habent Hesych. ed. M. Schmidt Ill
p. 138, libri plerique, alii »&ov, schol. Ap. Rhod.
I p.1143 νᾶεν. schol. V ad ε 222 v&ov: νῦν
ἀντὶ τοῦ περιεῤῥέοντο xal κατεῤῥέοντο. cf.
schol. T, Eust. 1625 54. Varia lectio » 109 ἐν
δ᾽ ὕδατ᾽ ἀενάοντα ita cod. et Eust. 1735 80.
Bekker?, Nauck coniecerunt ἀὲ νάοντα cf.
Bekker h. Bl. I p. 310. ;
Νέαιρα (ex νεκαριᾶ, qui sit comparativus
Ionum ratione formatus, ortum, ἃ νέος ducendum
esse docent Vaniceck E.W. p.439, Lobeck path.
prol. p. 39, G. Hermann opusc. II p. 204 ,, Recen-
j
. Lobeck path. prol. p. 39.
γεαρός —
tana", Eust. 1717 35, 588 39. Sed Doederlein
Gl. Nr. 2416 a νέειν natare derivat) Neaera,
quae a Sole Lampetien et Phaethusam peperit.
14133 die Né «9 «. additur in duobus libris ms. in
margine αὐτοχασιγνήτη Θέτιδος λιπαροπλοχά-
μοιο. cf. Lobeck de Nympharum sacris p. 5,
Welcker Gr. Gótt. I p. 405, qui contra Eust.
1717 35 deae naturam allegorice explicantem
disputavit. Sonne Charis II in Kuhn Ztschr. X
p.401 Lunam significari nomine iudicat.
νεᾶρός (ex v£-«ooc ortum, a νέος lat. novus
ducitur a Curtius hom. Stud. in Philol. 1848 III
p.14, Grd.* p. 315, cf. schol. ad Π 465, Hesych.,
in E. Gud. 403 24
compositum non recte iudicatur. de notione v.
Heinr. Schmidt Syn. JI p. 100 s.) parvulus, tener.
B 289 παῖδες νεαροΐ. cf. etiam Friedlaender
krit. Benutzung der &z. sig. in Philol. 1851
p.237. Derivatur νεβρός.
vé&tog et νεέξᾶτος (ex ve-atoc ortum, ἃ νέος
ducitur. cf. Ascoli in Curtius Stud. IX p. 349,
Kuehner A. Gr. I* p. 423 adn. 8. E. Gud. 408
13 τὸ ἔσχατον... παρὰ τὸ νέω γίνεται νέατος.
cf. E. M. 599 5 8 20. obloquitur Ebel in Kuhn
Ztschr. VI p. 206, qui νήτη νεάτη vocibus coll.
ad skr. ani ni ,sub' refert.) novissimus. 1) νεάώτη
γνέαται. 4712 νεάτη Πύλου ἠμαϑόεντος Strab.
VIII p. 349 πυμάτη, 1183 νέαται Πύλου zua-
ϑόεντος v.l. χέαται, schol. A interl. γράφεται
x«l νάεται cf. 1295 ubi v. l. χέαται et ναΐίεται.
quae lectiones profectae esse videntur ex iis, quae
tradunt Ariston. schol. A ad I 153 νέαται ὅτι
ἀντὶ τοῦ ναίονται. ἔνιοι δὲ ἀντὶ τοῦ ἔσχαται,
οὐχ εὖ, et Herod. ib. νέαται: ὡς χέαται. ση-
μαίνει δὲ τὸ ναίονται, γενόμενον παρὰ τὸ vo,
οὗ παραγωγὸν ναίω. idem de accentu docet
ὅσοι δὲ παροξύνουσιν, ὡς eni τοῦ ἔσχαται
χατὰ τὸ νοητὸν παραλαμβάνουσιν. οὐδ᾽ si-
ϑεῖαν δὲ ὑγιῶς παροξύνουσιν: ὀφείλει γὰρ
ὁμοτονεῖν τῷ νέαται. ἴθ. ᾿ἡπολλώνιος (Az02-
λόδωρος correxit Lehrs Herod. p. 250) δὲ διὰ τοῦ
x γρέφει χέαται. Sed forma impedit ne νέαται
a ναίω ducamus. quare ἔσχαται accipiendum
est cf. Nican. schol. A, Eust. 743 40, 599 20,
Spitzner ad 1 108. v. etiam Schmalfeld Philol.
1878 vol. 38 p. 179—84 et Kammer in Bursian
Jahr. 1878 I p. 63. 2) νεέατος -ov -«. vertitur
et ap. Eust. 587 37 et in schol. ad 1. inf. l. ἔσχατος.
Z 995 0108 (πέπλος) ἔχειτο δὲ νείατος ἄλλων
cf. Eust. 643 19, schol. B ad pr. 1., B 824 ὑπαὶ
πόδα νείατον Ἴδης cf. ep. 1 3. E857 4 881
Il 891 νείατον ἐς χενεῶνα, E 598 νείατον ἀν-
ϑερεῶνα, ἡ 197 νείατον ὄρχον. O 341 P 810
νείατον ὦμον, X 466 ἀστράγαλον. Θ 478 τὰ
νείατα πείρατα... γαίης χαὶ πόντοιο. — Collo-
cantur νέατος in thesi tertia, νείατος in arsi
prima, quarta, quinta.
νεβρός (pro vezooc ex v£z«goc ortum, a νέος
ducitur. cf. Vaniceck E.W. p. 439, Curtius hom.
Stud. Philol. 1848 III p. 14, Leo Meyer vgl. Gr.
II p. 215, G. Schneider de nom. Graec. in -poc
term. Vratisl. 1870 p. 14, Savelsberg de dig. II
2 c. IV p. VIII, Pott E. Forsch. II p. 255, Doederl.
Gl. Nr. 2216, Lobeck path. el. I p.197. Veteres
autem compositum ex νέος et βορὰ aut πορεύ-
εσϑαι esse opinantur cf. schol. AB ad .XY 1, BL
ad Θ 248, E.M. 599 43, Eust. 1863 39, 1498 2.
item ad βορὰ Michaelis Kuhn Ztschr. VI p. 513
lat. nefrens coll. refert. Eust. 468 36 νεβροὲ δὲ
τὰ νεογνὰ τῆς ἐλάφου, schol. B ad X 149 μόνον
ἐπὶ ἐλάφου λέγεται.) hinnuleus. νεβρόν -ᾧῷ -οἱ
γεήφατος 1138
-οὖς. Θ 248 νεβρὸν . . τέχος ἐλάφοιο cf. X
189 6249 c9230. Ὁ 579 νεβρῷ βλημένῳ, ὃ 336
o 197 νεβροὺς. . . νεηγενέας γαλαϑηνούς.
saepius in comparationibus legitur ad timoris
imaginem adumbrandam. 4/293 τεϑηπότες ἠύτε
νεβροὶ cf. 99. X 1 πεφυζότες ἠύτε νεβροί.
— Collocatur in arsi sexta, prima, altera, quinta.
— cf Koerner d. hom. Tierwelt p. 46 s.
γνεηγενής (compositum ex »éoc et rad. γεν,
cf. G. Meyer de nom. Graec. comp. Vratisl. 1871
p. 15, Zacher de prior. nom. compos. Graec.
partis form. I p. 26, qui z; vocalem ex o metri
causa profectam esse iudicant, cf. Berch Comp.
der Nom. p. 20,-Schaper genera comp. p. 13,
Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 9 49, Weissenborn de
adi. comp. p. 16, Tobler Wortzus. p. 56. Sed
Roediger de prior. membr. comp. Gr. conform.
fin. p. 30 32, cum ἡ praepositionem ortam ex
skr. à esse iudicet, ,nuper in lucem editus'
vertit. recens natus. ó 336 o 197 νεηγενέας
sc. νεβρούς. ita libri. Did. in schol. HQ ad à 336
"Apgiatapzoc νεογενέας cf. Lobeck parerg. p. 661.
Aristophanem vez ysv£«scripsisse Nauck Aristoph.
p. 23 ex schol. ad ó 339 coniecit.
νεήκης (ex νέος et ἀκὴ compositum. cf. Herod.
l. infra l, Eust. 938 8, Doederlein Gl. Nr. 181,
Berch Comp. d. Nom. p. 14, Schaper genera comp.
p. 13, Stolz zus.-gesetzte Nom. p.57. de accentu
tradit Herod. schol A ad Ν 391 νεήχεσι" ὡς
εὐμήχεσιν GytyvoGoUg: οὕτως δὲ καὶ ᾿Αλεξίων.
ὃ δὲ ᾿Ασχαλωνίτης ὡς εὐγενέσιν, ὅπερ καὶ
ἐχρῆν. παρὰ γὰρ τὴν ἀκὴν ἡ σύνϑεσις. τὰ
δὲ παρὰ τὰ εἰς ἡ λήγοντα ϑηλυχὰ συντιϑέμενα
xul εἰς qc περατούμενα ἐπιϑετιχὰ τότε ὀξύνε-
σϑαι ϑέλει, ὅταν ἔχῃ οὐδέτερον παρασχηματι-
σμὸν xal τὴν γενιχὴν εἰς ους περατουμένην ..
οὕτως οὖν ἐχρῆν καὶ τὸ προχείμενον. ὅμως
μέντοι ἡ παράδοσις τὸ νεήκης καὶ ταναήκης
βαρύνει κατὰ συνεχδρομὴν τοῦ εὐμήκης μεγα-
χήτης. cf. ib. schol. B, Eust. 939 8, La Roche
hom. Text. p. 314 s.) nuper acutus factus. JV 391
Il 484 πελέχεσσι v&1,X£Ot.
γνέξηλυς (ex νέος et stirpe £Av9 compositum
cf. Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 19 33, Berch Comp.
d. Nom. p.21. de δ᾽ consona genetivi v. Leo
Meyer vgl. Gr. II p. 103 et Weissenborn de adi.
comp. p. 34. de accentu Herod. περὲ μον. AéS.
p.32 33. de form. E. M. 599 33.) qui recens
advenit. 4 434 558 νεήλυ δες Thraces s. equi.
cf. schol. A ad Καὶ 434 νεωστὶ ἐληλυϑότες, Am.-
He. ad 558. MU
γεηνίης (à νέος pro νεξηγιῆς vox ionica.
Woerner subst. Hom. appell. p. 19, Leo Meyer
vgl. Gr. II p.466. Sed Goebel Lexil. II p. 39 s.
compositum esse opinatur. adiectivum. adule-
scens. $594 ἄνδρες... νεηνίκε, x 2918 νεηνίῃ
ἀνδρί ἐοικώς, cf. h. VII 3 ubi πρωϑήβῃ additur.
γεῆνες (a νέος Leo Meyer vgl. Gr. II p. 559.
sed Goebel Hom. pr. Konitz 1861 p. 20, Lexil. II
p.39 s. compositum ex νέος et rad. an ,splen-
dere esse iudicat. de accentu Arcad. p. 32 20.)
puella. z 20 παρϑενιχῇ ἐικυῖα v £x veóe, Σ 418
Cogo. vt5viotr εἰοικυῖαι ubi Nauck νεηνί-
ὅεσιν ἐικυῖα, Christ in Rh. Mus. 1881 N. F. vol.
36 p. 35 s. νεήνισσιν εεεικυῖαι, collata ἔρισσιν
forma, scribendum esse coniecerunt. ;
γεή-φᾶτος (a νέος et rad g« φημί. Vani-
Geck E. W. p. 439 pro νερη- φανὴς ,recens
sonans'* esse putat, Goebel lex. I p. 108 ex
γεα-σφατος ἃ rad. sua gg« ,spirare* ducit,
Roediger de prior. membr. comp. Gr. conf. fin.
1184
p.26 32 ἡ vocalem praepositionem, quae skr. est
à, esse iudicat.) recens dictus. h. Merc. 443
νεήφατον ὄσσαν. ;
v&í«tQ« (ex vr£z-«g-.« ortum, comparativum
adi. νεαρὸς esse docent Curtius hom. Stud. in
Philol. 1848 III p. 14, Vaniceck E.W. p. 439, cf.
schol. A ad E 539, Eust. 1717 35, Curtius Grdz.*
p.315, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 628, Doederlein
Gloss. Nr. 9416. aliter Ebel in Kuhn Ztschr. VI
p. 206. in schol ad 17465 ed. Bekk. ducitur a
νέω νέαιρα ὡς χέω χέαιρα cf. schol. B, E. M.
598 56, Eust. 580 21. Et. Or. p. 108 25 τὸ
ἔσχατον τῆς κοιλίας. νέον νέατον τὸ ἔσχα-
τον... Ἡρωδιανὸς ἐν τῇ ὀρϑογραφίᾳ. οἵ, Eust.
587 37. de accentu Lobeck paral. p. 307.) in-
ferio. 11465 νείαεραν κατὰ γαστέρα, Poll.
On. II p. 209 νειαίρῃ, quod Ernesti maluit. sed
v. Spitzner ad l. L, Lobeck 1. l. E 539 616 P
519 νειαίρη δ᾽ ἐν γαστρί. Semper in arsi
prima legitur.
γεικεέω εἰ vecz£o (a νεῖκος ductum ex vei-
x£cjo ducitur. cf. Leskien in Curt. Stud. II p. 94,
Curtius ib. III p. 192, Fedde Wort.zus. bei Hom.
I p. 35, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 64, Schoen-
berg griech. Comp. p. 15, Curtius Verb. II
p.370. de notione v. Eust. 1348 28, Hoch lexi-
cal. bemerk. I p. 34 s, Heinr. Schmidt Syn. I
p. 189.) increpo. »eusío νειχεῖ νειχεῦσ(ᾳ(ι)
νεικείῃ -είῃσι de εἰ diphth. v. La Roche Unt.
p. 150, Fedde 1.1., Lobeck path. el. IL p.264, v&«x£o:,
imp. νείχεε νείχει, νεικείειν νεικεῖν νεικείων,
impf. νείχεε -ξὸν -ειον ἐνείκειον νειχείεσχε y
225 221 .1241,-ov T 8θ, 46 εἰ diphthongo contra
grammaticorum veterum praecepta retento v.
Spitzner observ. in Qu. Smyrn. in libro de versu
heroico p. 212, Curtius Verb. II p. 381, Spohn
de extr. Od. parte p. 161, νεικέσω ἐνείχεσας
γνείχεσε -E0" -εσσε -£00! cf. de Molhem de augm.
ap. Hom. et Herod. usu Lundae 1876 p. 16 33.
I. Intrans. a) absol. 4 509 H 161, O 210 ubi
additur dat. χολωτοῖσιν ἐπέεσσιν, X 498. huc
etiam referendi sunt loci ubi accus. qui ante-
cedit ab alio verbo vel ἃ part. pendet A 158
et 9 158 νείχεσέ v? ἄντην, o 210 c 9 Ψ 488.
b) c. dat. personae Y 254 o 189, Y 252 νείχεα
ος γειχεῖν ἀλλήλοισιν ἐναντίον cf. La. Roche
Stud. p. 27, Ariston. schol. A ἀϑετοῖνται στίχοι
πέντε. 11. Trans. c. acc. personae. a) Β 991
248 I'38, Z 3833 μὲ xev! αἶσαν ἐνείχεσας
οὐδ᾽ ὑπὲρ αἶσαν, 4 336 359 368 E 471, K 115
de verbis coniungendis v. Nic. schol. A, Fried-
laender Nic. p. 36. T 86 με νγειχκείεσχον Did.
schol A παρὰ ᾿Αριστοφάνει xal ἐν τῇ Χίᾳ
νειχείουσι, d» 470, £2 29 ἠϑέτηνται Pseudoplut.
p. 102 37, Ariston. schol. A ad 225 ἀϑετοῦνται
στίχοι ἕξ xtÀ. χαὶ τὸ νείχεσσε οὐχ ἔστι κρῖ-
ναι, ἀλλ᾽ ἐπιπλῆξαι καὶ διαφέρεσϑαι κτλ. quod
quidem argumentum falsum est, nam γείχεσσε
hoc loco non habet eam vim qua Ar. offende-
batur, sed increpandi, cf. Tomaschewsky de Il.
libro XXIV p. 9, versum item spurium iudicat
Lehrs Ar.? p. 152. 42 249 cf. Arist. ad 2 25. η 303
νείχεε χούρὴν schol. Pal. yg. vsíxso, μ 392
o 239 τ 108 9 239. b) addito dat. instr.
cf. Walter de dat. instr. p. 42. B 224 "Ayaué-
uvova νείχεε μύϑῳ, o 374 ἔπεσιν, B 275 d [480
Ariston.] ὀνεεδείοις ἐπέεσσιν, 4 241 y 96 295
χολωτοῖσιν ἐπέεσσιν, Γ' 88 Z 825 αἰσχροῖς
ἐπέεσσι, M 267 ἄλλον μειλιχίοις, ἄλλον στε-
θεοῖς ἐπέεσσι | νείχεον Nic. schol. A οὐ συν-
απτέον ταῦτα τοῖς ἐπάνω, ἀλλ᾽ ἀφ᾽ ἑτέρας
γνείαιρα --- νεῖχος
ἀρχῆς. κοινὸν δ᾽ ἐστὶ τὸ νείχεον. εἰ δὲ μὴ
ἁρμόζοι τοῖς μειλιχίοις λόγοις τὸ νεικεῖν, οὐ
ϑαυμαστόν. xal γὰρ ἐν τῇ 4. 882 φησίν͵ ἀλλὰ
oi τόν y) ἐπέεσσι χαϑάπτεσϑαι μαλαχοῖσιν“.
δύναται δὲ zal στίζεσϑαι ἐπὶ τὸ μειλιχίοις;
ἵνα τοῖς ἄνω προςδιδῶμεν τὸ ἡμιστίχιον.
ἁρμόζει γὰρ ὀτρύνειν μειλιχίοις. ἐξαλλαγὴ
δὲ ἔσται (quia illic verbum est, hic participium)
ἀπ᾽ ἄλλης ἀρχῆς ἀναγιγνωσχόντων ἡμῶν ,qA-
λον στερεοῖς ἐπέεσσι νεΐίκεον“ οἵ, Friedlaender
Nic. p. 21. huic sententiae accedere maluerunt
Am.-He. in app. ad l.l c) acc. rei τε additur
Κ 249 μήτ' ἄρ με μάλ᾽ αἴνεε μήτε τι νεΐχει. ---
Varia lectio 2 519 νιχάσχομεν schol. Η διχῶς
γνιχάσχομεν ἀπὸ TOU νιχᾶν χαὶ νειχέσχομεν
ἀπὸ τοῦ νειχεῖν. --- Collocatur plerumque in arsi
atque inprimis prima, praeterea in secunda vel
quinta, bis E 471 Φ 470 in quarta. In thesi
legitur quinquies in secunda, bis H 161 «ὁ 39 in
prima, semel o 374 in quarta, et A 249 in sexta.
formae aor. ab augmento incipientes in tertii
pedis thesi altera.
γνεῖχος. (Veterum sententias v. in E. M. 601
56 ἡ φιλονεικία. παρὰ τὸ νέοις ἐοικέναι...
ἢ παρὰ τὸ vs στερητιχὺν χαὶ τὸ εἴχω τὸ
ἱποχωρῶ γίνεται νέεικος χτλ. quod probat
Olawsky die neuhochdeutschen Part. nicht u. s. w.
progr. Lissa 1855 p. 15, cf. E. Or. p. 108 22, schol.
V ad 4 37. de notione Apoll Soph. νεῖχος"
ποτὲ μὲν ἡ διὰ τῶν λόγων διαφορά, ποτὲ δὲ
τὴν ἔριν σημαίνει, cf. Ariston. schol. A ad “1
797, Heinr. Schmidt Syn. I p. 319 ,das gegen-
seitige Schelten'**. cf. etiam Hoch lexical. Bemerk.
I p.34s.) contentio, altercatio, certamen. vei-
χὸς -εος -εἰ -εα. 1. altercatio. 437 μὴ τοῦτό
γε νεῖχος ὀπίσσω col xal ἐμοὶ μέγ᾽ ἔρισμα
γένηται, 107 νεῖχος .. ὄρωρεν, h. Merc. 269
ἐτύχϑη, 9 76 νεῖχος Ὀδυσσῆος καὶ Πηλείδεω
"Ay. Coniunguntur B 376 μετ᾽ ἀπρήκτους ἔρι-
δας xal νείχεα βάλλει ubi νείκεα sunt ,convicia*.
Y 951 vsíxsa . . νειχεῖν schol. A ἐν ἄλλῳ xai
»Ortíósa", Ariston. ἀϑετοῦνται, de fig. etym.
v. La Roche Stud. p. 27, Lobeck paral. p. 501 s.,
Krueger Dial. $46 6 1, Am.-He. in app. ad ἡ 50.
I 448 φεύγων νείχεα πατρὸς expl. in schol. AB
τὸν πατέρα καὶ τὰς ὑπ᾽ αὐτοῦ γενομένας ἀρὰς
φεύγει ct. 1484 πολλὰ κατῆρατο. minus recte
Ameis-Hentze ,Streitigkeiten mit dem Vater**
H 95 νείχει ὀνειδίζων Didymus schol. A £v τεσε
τῶν ὑπομνημάτων ,νείχε᾽ ὀνειδίζων! ἔξω τοῦ
ι, ὥστε χατὰ συναλοιφὴν νοεῖσϑαι τὸ ὑγιὲς
νεΐχεε. ἉΨ 488 νεῖχος ἄριστε Did. schol. A
"Apgiatapyoc νεῖχος ἄριστε ὡς εἶδος ἄριστε",
multi libri et Plut. de audiend. poétis 18 vez,
pauci νείχη. IL. discordiae, lis. .E 205 304
ἄχριτα νείχεα λύσω cf. ἡ 74. £X 497 veixoc |
ὠρώρει, u 440 χρίνων νείχεα πολλὰ δικαζο-
μένων αἰζηῶν. ΠΙ. certamen, pugna, bellum.
1) Γ᾿ 87 Η 874 (Ἀλέξανδρος) τοῦ εἵνεχα LA
xoc ὄρωρεν, X 1160 7 τ’ ἔπλετο veixtoc ἀρχὴ
sc. Helena, «1 671 Ἠλείοισι καὶ zuiv νεῖχος
ἐτύχϑη cf. φ 303, 4 787 Πυλίων xal Ἐπειῶν
ἔπλετο νεῖχος, N 383 τῶν δ᾽ ὁμὸν ἵστατο νεῖ-
χος, 210 νεῖχος ἀπωσαμένους schol. BL
Ἡρωδιανὸς διὰ μόνου τοῦ t, ἵνα δηλοῖ τὸ vi-
χημα. sed νῖχος recentioris est aetatis. Didym.
Schol. A "4oíotagyoc διὰ τοῦ ι. βούλεται λέ-
γεσϑαι τῆς νίκηδ t (Cobet τὴν νικησάντων,
Schmidt Did, τῆς νίχης) τὴν ἧτταν. Cobet Mnem,
N. F. IV p. 264 νῖκος recipiendum esse censet.
P544 ἔγειρε δὲ veixoc ᾿Αϑήνη, A21 ἄγε νεῖ
it
γνειόϑεν — véxvag
xoc A9. 4 444 veixoc ὁμοίιον ἔμβαλε μέσσῳ
sc. Eris, N 122 Ὁ 400 μέγα νεῖχος ὄρωρεν cf.
798. 2)adiunguntur synonyma JM 348 361
πόνος xal νεῖχος ὄρωρεν, v 265 ἐπίσχετε ϑυμὸν
ἐνιπῆς | καὶ χειρῶν, ἵνα μή τις ἔρις καὶ νεῖ-
xoc ὄρηται, Φ 518 ἀϑανάτοισιν ἔρις xal νεῖ-
xoc ἐφῆπται Didym. πληϑυντιχῶς νείκεα αἱ
᾿ἀριστάρχου cf. schol. BV. 8) genetivi synony-
morum adduntur cf. Lechner de pleonasm. Hom.
p. 6, Bekker hom. Bl. I p. 185 s., La Roche in ed.
lliad. in usum schol. ad P 474 711, Peppmueller
ad £2 673, Ameis in app. ad ξ 101. πολέμοιο
N 271 c 264 ὦ 543, φυλόπιδος Y 140. ἔριδος
μέγα νεῖχος P 384. V.L. P 397 pro μῶλος in
cod. C ap. La Roche νεῖχος legitur. Adduntur
epitheta óuoítoc, pro quo ὀλοίιος scribendum
esse Nauck Mél. Gr. Rom. III p. 529 contendit,
ἄχριτος μέγας πολὺς, subst. πόνος et ἔρις. —
Collocatur semper in arsi ac plerumque in quinta.
Derivatur et componitur vex£o Πολυνείκης.
“νειόϑεν (a vezoc. Eust. 786 33 συγχέχοπται
δὲ τὸ νειόϑεν ἐκ πρωτοτύπου τοῦ νειάτοϑεν,
εἰ μὴ ἄρα ἐκ τοῦ νεῖος δισυλλάβου ἀῤῥήτου
πρωτοϑέτου παρῆχται ἀφ᾽ οὗ παραγωγὸν τὸ
νείατος, cf. Lobeck path. el. I p. 878. Sed Doe-
derlein Gloss. Nr. 2414 mire ab ἐν &»é. de &
diphth. v. La Roche Unt. p. 150.) ex imo. A
10 ἀναστενάχιζ᾽ "Ayau£uvov νειόϑεν gx χρα-
δίης ,ex imo pectore* Verg., schol. A éx τῶν
ἐσωτάτων λογισμῶν cf. schol. BL, Apoll. Soph.
p- 115 11 στενάζει ydo, φησιν, οὐκ ἄνωϑεν, ἀλλ᾽
£x τῶν ἐσχάτων μερῶν χαϑὸ x«l ἡ καρδία,
Ameis-Hentze.
v£tOO« (à v£zoc. Eust. 1237 62 τὸ δὲ νειόϑι
συγχέχοπται πάντων. £x τοῦ νείατον γάρ
ἐστιν. εἰ μή τι ἄρα προὐπάρχει τὸ νεῖον, ἐξ οὗ
παρῆχται τὸ νείατον, Lehmann Loc. bei Hom.
n 9. aliter Lobeck path. el. I p. 373 II p. 262.
oederlein Gloss. Nr. 2414 ab ἐν sivi ducere
vult. de s: diphth. v. La Roche Unt. p. 150.)
in imo. 4 817 μάλα νειόϑι λίμνης in imo
lacu, schol. B πρὸς τὸ κατώτατον τῆς ϑαλάσ-
σης μέρος.
νειός (femin. ex νεξίος ortum, ἃ νέος ducitur. cf.
E.M. 602 37 παρὰ τὸ νεῶ νέος xal πλεονασμῷ
τοῦ t νειός. σημαίνει δὲ τὴν ἀνανεουμένην
γῆν. cf. Hesych, Apoll. Soph., Curtius Grdz.:
p. 315, Leo Meyer vgl Gr. II p. 628. de &
diphth. v. La Roche Unt. p. 150. de accentu Arc.
p.33 17.) novale, ager novalis. 2547 νειοῖο
βαϑείης, K 358 ἑλχέμεναι νειοῖο βαϑείης πη-
χτὸν ἀροτρόν, Ariston. schol. A ἡ d. 0. ἐλλεί-
πει 7j διὰ cf. de gen. Friedl. Ariston. p. 26, Ameis-
Hentze ad 1.1., Delbrueck Abl. Instr. Loc. p. 72,
Heilmann de genit. Graeci maxime Hom. usu
Marburg p. 35, Zehlicke d. hom. Epith. des
Nestor οὖρος Ἡχαιῶν progr. Parchim 1839
p.30s. ΝΤΟΒ 9.194 ἐν vete), € 127 νειῷ ἔνι
τριπόλῳ, v 82 νειὸν ἀν᾽, X541 vecóv μαλαχήν,
πίειραν ἄρουραν. --- Collocatur in thesi secunda
excepto s 127 ubi in prima arsi legitur. cf.
Guenther Ackerbau bei Homer progr. Bernburg
1866 p. 10 s.
γνειφέμιεν v. νέφρω. νεΐσομαε Y. νίσσομαι.
νεχάς (ἃ rad. skr. nac perire perdere ducitur
a Vaniceck E.W. p.422, Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 104. — E. M. 600 9 Ὅμηρος εἴωϑε λέγειν
γεχάδας τὰς τῶν νεχρῶν τάξεις, παρὰ τοὺς
νέχυας, νεχυάδας τινὰς οὔσας, cf. Eust. 618 8
1028 26 quam derivationem probant Doederlein
Gl. Nr. 2391, Lobeck path. prol. p.445 qui ta-
1135
men poétam ut recentiores illo nomine simpli-
citer νεχροὺς significasse auct. Suida iudicat.)
caesorum acervus. E 886 ἐν αἰνῇσιν νεκά-
δεσσιν. cf. etiam Friedlaender &. εἰρ. Philol.
1851 p. 243 s.
νεχρός (ad rad. skr. nac perire perdere ut
lat nex goth. naus refertur a Kuhn in Kuhn
Ztschr. II p. 271 184, Froehde ib. XIII p. 456,
Duentzer ib. XIV p.186, Curtius Grdz.* p. 161.
veteres a v& στερητικὸν et 5o ducunt, v. E. M.
599 48, Apoll. Soph., Hesych., obloquitur Lobeck
path. el. I p. 197. Doederlein Gloss. Nr. 2391
germ. nahan naehen cognatum esse opinatur. de
&ccentu v. Arc. p.73 14.) mortuus, occisus, cor-
pus hominis mortui. νεχρός -oto -οὔ -ῷ -Ov -οἱ
-ὧν -οἷσι -οἷς -οὐς. Semper de hominibus iis-
que in proelio occisis exceptis Od. locis. 1)a)qui
Occiditur vel occisus est. P 362 ἀγχισεῖνοι
ἔπιπτον vexgol ὁμοῦ Τρωων xal ὑπερμενέων
ἐπικούρων, 4506 E573 P317. b) qui mor-
tuus est. 4 10 νεχρὸν Ἐλπήνορα τεϑνηῶτα,
18 (vexoóc τε κάη καὴ τεύχεα νεχροῦ. c)qui
apud inferos sunt. ἔϑνεα νεχρῶν x 526 A
34 632. νεχροὶ ἀφραδέες ναίουσι, βροτῶν
εἴδωλα καμόντων 2475 Nic. schol. HT. εἰς τὸ
βροτῶν ἡ στιγμή, ἵν ἢ οὕτως ὃ νοῦς, ὅπου
ἐν τῷ Αιδῃ οἰχοῦσι οἱ τεϑνηῶτες ἐπιλελη-
σμένοιτῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων"... ἐὰν
δὲ μὴ εἰς τὸ βροτῶν στίξωμεν, ὁ νοῦς οὕτως,
ὕπου αἱ ψυχαὶ τὰ εἴδωλα τῶν ἀποθανόντων
ἀνδρῶν ἀφρόντιστοι ζῶσι τὰ κατὰ ἀνϑρώ-
πους μὴ λογιζόμενοι. 2) corpus hominis
occisi. νεχρὺς μι 18 (mortui) 4 493, νεχροῖο
X 367 Q 137 655, νεκροῦ E 620 Π 629 P 697
734 X 158 164, νεχρῷ II] 579 P8300, νεχρὸν 4
467 E998 I1 545 641 644 P13 104 108 275 412
509 581 589 635 713 718 722 T 96 X 259 32 19
51 165 9 139, 151 Arist. schol. Α ὅτι οὕτως εἰς
ρηχεν νεχρόν, ὃν ἔχτεινεν͵ ἀντὶ τοῦ ὃν χτείνας
νεχρὸν ἐποίησεν χτλ. 42 180 709 787. νεχροὲ
3 197. νεχρῶν IN 194. νεχροῖσι H 408 de interp.
v. Nican. schol. A. vexooic K 493. νεχροὺς Η 332
376 395 428 431 Φ 235 343 948, Z 71 vexgovc . .
συλήσετε τεϑνηῶτας Didym. schol A οὕτως
Ἀρίσταρχος. Ζηνόδοτος δὲ, Τρώων ἀμπέδιον
συλήσομεν ἔντεα νεχρούς“, schol. LV νεχροὺς
λέγει τεϑνηῶτας τὸ ὃν δηλῶν, ὡς τάφρον
ὀρυχτήν, ubi praeterea contra Zenodotum dispu-
tatur. de pleonasmo v. Lechner de pleon. Hom.
I p. 7, Ameis-Hentze in app. ad x 530 et ad
4886. X540 νεχρούς T ἀλλήλων ἔρυον x«ta-
τεϑνηῶτας Ariston. schol. A. ὕτι ἐπὲ τῶν τοι-
οὐτων τόπων οἱ γλωσσόγραφοι νεχροὺς τοὺς
νέους ὑπέλαβον λέγεσϑαι. cf. Lehrs Ar.? p. 44.
— Epitheta adduntur ἀφραδέες et (χατο)τεϑ-
νη ὥτα(ς). Collocatur plerumque in arsi, inprimis
prima vel ultima, rarius in tertia, paucis locis in
quinta, quarta, secunda, In thesi legitur sexies
in tertia, ter in secunda, semel 32 655 in quarta.
véxvt«Q (incertae originis vocem alii com-
positum esse iudicant atque derivant aut ut schol.
νεωτ. ad A598 παρὰ τὸ νε στερητικὸν x«l τὸ
χτῶ τὸ φονεύω, οἵ. E.M. 600 15, Apoll. Soph.,
Eust. 160 22, Naegelsbach hom. theol. p. 42,
Schoemanun das Ideal der Hera ap. Doederl. Gl.
Nr. 2239, Grimm Deutsche Myth. I p. 294, aut
ut E.M. 600 12 (τὸ τῶν ϑεῶν πόμα, οἱονεὶ τὸ
συνέχον τοὺς πίνοντας αὐτὸ ἐν νεότητι) παρὰ
τὸ νέον καὶ τὸ ἔχω, νεοέχταρ καὶ κατὰ συγ-
χοπὴν νέχταρ, cf. Apoll. Soph., Eust. 438 21. Alii
simplicem esse vocem docent, cf. Lobeck path,
1136
el. I p. 197 atque ducit Doederlein l.l. a νήχε-
σθαι, Graff Sprachgesch. II p. 1018 fluvium
Neckar angels. necker comparat; alii cognatum
putant νώγαλ 0v norw. snaka, nostrum schnockern
schnucken i.e. cupediis vesci Fick in Bezz. Beitr.
1876 I p. 26, Curtius Grdz.* p. 184, Goebel Lexil.
II p. 587 s. copiosius de voce egerunt Schmal-
feld in Ztschr. f. Gym.-W. 1876 vol. 30 p. 737 s.,
N. Jahrb. 1876 Suppl. VIII p. 295, qui à rad.
skr. snih part. snigdha, ,nitidus', ducit, etsi nullum
litterae s vestigium in versu Homerico exstat,
et Roscher Nectar u, Ambrosia p. 27, qui cum
γνεχρὸς cognatum esse iudicat. cf. 'etiam Bu.
in Litt. Centralblatt 1883 p. 1012. de accentu
Herod. περὲ μον. λέξ. p. 30 13 p. 32 30.) nectar,
deorum potio. cf. schol. D ad 4 598, Apoll. Soph.,
Eust. 160 21, Suid. cf. etiam Roscher 1. lyp:98.
νέκταρ ταρος. h. Ap. Del. 10 194 νέχταρ. 413 v.
οἰνοχόει, 4A 598 γλυκὺ νέχταρ, h. Ven. 206
ἀφύσσων νέχταρ ἐρυϑρόν, s 98 κέρασσε δὲ
νέχταρ ἐρυϑρὸν sc. Calypso, oL BEQ o? γὰρ
χκίρναται τὸ νέχταρ. ib. schol. T ex Aristotele
ostenditur hoc loco χεραννύναι εἶναι οὐ τὸ
μῖξαι, ἀλλὰ ψιλῶς ἐγχέαι. ε889 τόδ᾽ ἀμβροσίης
xal νέχταρός ἐστιν ἀποῤῥώξ. Achili nectar
insüllatur T 848 νέχταρ τε καὶ͵ ἀμβροσίην
ἐρατεινὴν στάξον ἐνὲ στήϑεσσ᾽, ἵνα μή μεν
λιμὸς ἱχάνει cf. 353. Eodem putor a Patrocli
mortui corpore prohibetur T 38 ἀμβροσίην καὶ
νέχταρ ἐρυϑρὸν. | στάξε κατὰ ῥινῶν ἵνα ot
χρὼς ἔμπεδος εἴη. -- Epitheta γλυκύ ἐρυϑρόν
adduntur. — Collocatur vel in arsi complurium
pedum vel in thesi tertia. (vextápsoc.)
vExtQgoc (ἃ νέκταρ. Hesych. vertit ἡδύς εὐώ-
δης ϑεῖος. cf. schol. ad X925 1' 385, Suid., E.M. 438
25. Schmalfeld Ztschr. f. Gym.- -W. vol. 30 p. 744,
N. Jahrb. suppl. VIII p. 295 a splendore et operis
elegantia Helenae vestem /'385 ita appellatam esse
iudicat. nectareus (nitidus). £295 νεχταρέῳ
δὲ χιτῶνι ubi Herwerden Herm. XVI p. 369
νηγατέῳ legendum esse censet, quod Achillis
vesti illud epitheton non aptum vit. 385 vex-
ταρἕου &xvov, de Helenae veste. — Collocatur
in arsi aut prima aut secunda.
νέκυς (ad rad. skr. πὰς ut vexgóc refertur.
cf. Kuhn in Kuhn Ztschr. II p. 139 271, Pauli
ib. XIV p.101, Curtius Grdz.* p. 161. Veterum
sententias v. in E. M. 599 80, Apoll. Soph.,
Doederl. Gl. Nr. 2391 a nahan naehen germ. voce
derivat. de v vocali in nom. acc. sing. producta
v. Herodian. περὲ διχρ. p. 341 ed. Lehrs, Cramer
An. Ox. III p. 282 10, schol. V ad Ψ 110, Hartel
hom. Stud. I p. 105, La Roche Iliad. ed. in usum
schol. ad P 394. Legitur ita ut cognosci liceat,
ultimam natura longam esse nom. sing. véxvo Σ'
180, ubi Doed. ad 1.1. non recte acc. plur. intellegit,
et δῇ 884, acc. νέχυν cf. schol. V ad P 109 ἀττικῶς
ἐξέτεινε. τὸ νέχυν, 49292 Ῥιτο H 84 P 394 692
724.) qui mortuus est. νέχυς "Voc -V. -Uv -ἴες
-Uov -ὕεσσι -υσσι -ἴας, acc. pl. véxvc Η 420 Did.,
o 417. 1) qui mortuus est. a) £2 423 κήδονται
ϑεοὶ υἷος ἕῆος χαὶ νέχυός περ ἐόντος. b)in-
feri. 0251 νέχυας καὶ oo, ᾿Αίδαο " ἕξεσϑαι
cf. μ 383. A94 νέχυας xal ἀτερπέα χῶρον,
x 518 λ 26 485, 569 ϑεμιστεύοντα νέκυσσιν Y. l.
νεχύ εσσιν et γνεχύεσιν. x 521 536 λ 49 νεχύων
ἀμενηνὰ χάρηνα, À 605 κλαγγὴ νεκύων, x 530
4.87 146 540 564 νεχύων χατατεϑνη ώτων, À 491
νεχύεσσι καταφϑιμένοισιν. 2) corpus hominis
in proelio occisi. νέκυς ?P 160 190, € 180
ἠσχυμμένος, X386 χεῖται véxvc ἄκλαυτος ἄϑαπ-
γεχτάρεος --- νεμεσάω
τος Πάτροκλος. véxvoc IN 709 II 321 577, p
240. νέκυος πέρι δείδια Πατρόχλοιο Arist. ἡ
ὃ. ὃ. ἄδηλον πότερον περὲ νέκυος Πατρόκλου
ἢ περὶ Πατρόκλου τοῦ νέχυος γεγονότος.
ἀναστρεπτέον δὲ τὴν πρόϑεσιν, ὅπως ξξῆς
γένηται περὶ νέχυος, X 20 γυμνοῦ. νέκυι Q 108
Ἕχτορος ἀμφὶ νέχυι Ariston. Schol. A ÜtL
οὕτως λέγει Ἕχτορος γνέχυι, οὐχ Ἕχτορι ANE
xal ἀλλαχοῦ ju 10 νεχρὸν Ἐλπήνορα. νέχυν 4
492 H 84 P 197 277 394 124 735 746 2152 T
225 134 135 168 $235 581 697, P 122 γυμνόν,
Εἰ 110 ἐλεεινόν. νέκυες Φ 309. vexvov A
2 de genet. Krueger Dial. $847 8 1, Am.-He.
Bd l. bs Θ 491 K 199 II 72 4 218 bd 271, II
661 ἐν νεχύων ἀγύρει. νεκύεσσι E 897 cf.
Schultz die Aktorionensage p.26, K 349 O 118
d 220 325. νέκυς H 490 Did. schol. A ὅτι
᾿Αρίσταρχος νέχυς ἐκτεταμένως καὶ ὀτρύνοντο,
οὐκ ὄτρυνον, cf. Lobeck path. el. II p. 110 s.
van Herwerden quaest. ep. et eleg. p. 12. propter
νέκυς formam hunc versum interpolatum esse
putat. sed eadem reperitur c 417 ἐκ δὲ νέχυς
oiov (0oixov óE)p£oov. νέχυας Η 418 K 298 41534
Y 499 χ 407 437 438.— H 409 K 343 387 νεχύων
κατατεϑνηώτων, II 526 565 ἀμφὲ νέχνι χκατα-
τεϑνηῶτι v. 1. νέχυν χατατεϑνηῶτα, Σ 178
νέχυος πέρι, τεϑνηῶτος, y 401 Ψ ἀδ μετὰ
χταμένοισι νέχυσσιν. --- Epitheta adduntur τεϑ-
νηῶτες κατατεϑνηῶτες χτάμενοι χαταφϑίμενοι
cf. Lechner de pleon. Hom. I p. 7, Ameis-Hentze
in app. ad x 530 4 5386 et de corporibus
mortuorum et de inferis usurpata, ἄκλαυτος
ἄϑαπτος ἠσχυμμένος γυμνός ἐλεεινός, vocantur
inferi ἀμενηνὰ χάρηνα, paucis locis additur
genetivus nom. proprii. — Collocatur et in priore
thesi plerumque pedis secundi aut tertii, quin-
quies quinti, primi £2 423, quarti μι 383, et in
posteriore thesi inprimis tertii aut secundi pedis,
sexies primi, ter quinti.
νεμέϑοντο «1 635 sc. πελειάδες ἐν δέπαϊ
i e. pascebantur, schol. AD τουτέστι ζώσαις
καὶ πινούσαις ἐῴκεσαν αἱ πελειαί. cf. schol. V,
Hein. ἐνέμοντο, ἀπὸ Ue νεμέσεως. ducitur
ἃ νέμω. cf. Curtius Grdz.* p. 546, Verb. II p. 342
345, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 391, Wentzel quaest.
de dict. Hom, I progr. Glogau '1836 p. 87.
νεμεσάω Ot νεκησσάω (ἃ νέμω ducitur. E.M.
600 36, Curt. Grdz. p.314 s., Fulda Unters. p. 161 s.,
νεμεσσάομαι propter duo s ex νεμεσιάομαι
ortum, ἃ νέμεσις ducendum esse docent Vaniceck
E. W. p.432, Curt. Verb. I p. 338s., de notione
Eust. 645 10 τουτέστιν οὐ μόνον χολοῦσϑαι
τὴν ἁπλῶς χολήν, ἀλλὰ χαὶ τὴν μετὰ δικαίας
μέμψεως οἵ. 1416 88 saep.) indignor, suscenseo,
de diis et hominibus usurpatur. Primam signi-
ficationem esse imputandi, unde περὲ χῆρι, ϑυμῷ,
£vl ϑυμῷ vocibus additis suscensendi ortam esse
Fulda 1.Í. docet. coniunguntur autem his vocibus
γνεμεσσῶμαι -ἄται IN 119 δ 158, aor. pass. « 119
B 229, Exstant formae νεμεσῶ νεμεσᾶτον, imp.
νεμέσσα -ἔσα, impf. νεμέσσα, ἐνέμεσσα aor. γεμέ-
σησε-ησαν - ἤσῃ, imp. νεμεσήσετ᾽. med. νεμεσσῶ-
μαι -ἄται νεμεσήσεαι -ἤήσεται, aor, coni. νεμεσή-
σεται Arist. schol. A ad P93 ἀντὶ τοῦ νεμεσήσηται
. μέμψηται νεμεσσήσαιτο. Pass. aor. activa
notione utitur νεμεσσήϑη -9£v coni. νεμεσσηϑῶ-
μεν libri, Did. schol. A ad 4253 ᾿ἡρίσταρχος
γνεμεσσηϑέωμεν διὰ τοῦ 9s quem La Roche,
Hermann Orph. p. 778 secuti sunt, νεμεσσὴης-
ϑείομεν Bekk.? cf. hom. Bl. I 227, Nauck, Curt.
Verb. II p. 59. Wackernagel in Bezzenb. Beitr.
γεμεσητός --- νέμεσις
IV p.288 νεμεσσηϑήομεν. Inter act. et medii
aut passivi notionem nihil fere intercedit. I) ab-
solute. indignor. .3) de hominibus. 4145 II
22 uu νεμέσα schol. BL explicant χλαίοντί μοι
μὴ μέμφου, 213 μὴ νῦν μοι τόδε χώεο μηδὲ
γνεμέσσα, o 481 q 285 IN 993 ὑπερφιάλως νεμέ-
σησαν, ὃ 158 νεμεσσᾶται δ᾽ ἐνὲ ϑυμῷ ἐπεσβο-
Δίας ἀναφαίνειν͵,τ109 νεμεσσῶμαι δέ τ᾽ ἀκούων,
« 228 νεμεσσήσαιτό zcv ἀνὴρ αἴσχεα πόλλ᾽
δρόων schol. Q vertit μέμψαιτο ἄν τις, II 544
νεμεσσήϑητε δὲ ϑυμῷ cf. 964 schol. S μεμ-
πτὸν ἡγήσασϑε. O211 νεμεσσηϑεὶς schol. BL
μεμψάμενος αὐτῷ καὶ χκαταγνούς, ἢ μεμπτὸν
ηγησάμενος τὸ ἀντειπεῖν ἐκείνῳ, Ameis-Hentze:
»von Scheu ergriffen", Doederlein ad 1. 1. ,re-
veritus maiorem natu*, 8 227 Eust. 1018 61 τὸ
δὲ νεμεσσηϑεὶς ἀντὶ τοῦ εὐλαβηϑεὶς τὴν νέ-
μεσιν. deinde non recte pergit τὸ δὲ χεῖρας
ἐμὰς μετὰ τοῦ νεμεσσηϑεὶς συνταχτέον μᾶλλον
᾿ἦπερ μετὰ τοῦ ὑποείξειν. b) de diis. 4 507
γεμέσησε δ᾽ ᾿Αἀπόλλων cf. O198. O 108 πᾶσιν
γεμεσσηϑεῖσα μετηΐδα sc. luno, nam πᾶσιν
Οὔπὶ μετηῦδα coniungendum est. — Sequitur
acc. c. inf. « 119 Telemachus νεμεσσήϑη δ᾽
ἐνὶ ϑυμῷ ξεῖνον δηϑὰ ϑύρῃσιν ἐφεστάμεν.
ll) ec. dativo personae. cf La Roche Stud.
p.192. suscenseo; vitio verto, si infinitivus
aut participium pendet. a)de hominibus. 4 418
γεμεσῶ ᾿Αγαμέμνονι.. ὀτρύνοντι, $ 986. ἄλλῃ
γνεμεσῶ, φ.Ί47 πᾶσιν δὲ νεμέσσα μνηστήρεσσιν
τ. 1. δ᾽ ἐνέμεσσα εἰ δὲ νεμεσᾶτο, V 494 ἄλλῳ
γεμεσσᾶτον, B 101 τ 146 ὦ 188 μή τίς μοι .΄.
νεμεσήσῃ, N 119 ὑμῖν δὲ νεμεσσῶμαι περὶ κῆρι,
α 158 Καὶ 115 μοι νεμεσήσεαι schol. A. yo. νε-
μεσήσεται cf. Καὶ 129 P93 τ 121. P100 τῶ μ᾽
οὗ τις Δαναῶν νεμεσήσεται οἵ. Ameis-Hentze,
Faesi-Franke, B 222 τῷ ἄρ᾽ ᾿Αχαιοὶ | ἐκπάγλως
-"zotéovro νεμέσσηϑέν τ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ. b) de diis.
AN 16 353 Δ4ιὲ δὲ χρατερῶς ἐνέμεσσα, Ο 11 μὴ
γῦν μοι νεμεσήσετ᾽.. τίσασϑαι φόνον, Q 53
νεμεσσηϑέωμέν oi. III) c. acc. rei. cf. La Roche
Stud. p. 80, ubi veterum sententias de accus.
yerbis affectuum addito videbis, Bernhardy Wiss.
Et p.106 16, 130 29, Krueger Dial. $46 6 9,
itzsch et Ameis ad s 215, Naegelsbach ad A
257. indignor de re. a) de hominibus. c 264
γνεμεσσῶμαί γε μὲν οὐδέν. sequente inf.
δ᾽ 195, acc. c. inf. c 227. b)de diis. £984
(Ζεὺς) μάλιστα νεμεσσᾶται καχὰ ἔργα, v. |l.
νεμεσσᾶ rà. — Synonyma adiunguntur B 223
χοτέοντο, w 213 χώεο. pendet infinitivus Ὁ
115 d 158 195 et acc. c. inf. « 119 σ 927 cf.
Albrecht de acc. c. inf. in Curt. Stud. IV p. 47,
Hentze Acc. c. Inf. bei Homer Ztschr. f£. Gym.-
W. 1866 XX p. 733, Goecke Constr. der Verba
dicendi ἃ. sentiendi p. 8, Tudeer de inf. serm.
Hom. rat. synt. p. 96, participium cf. Goecke
ll p.8, 4413 « 228 τ 169; saepius enunt.
rel ubi participium exspectamus, legitur. ad-
tur adverbia ὑπερφιάλως, μάλιστα, χρα-
τερῶς. --- Collocatur in thesi aut posteriore tertii
pedis plerumque, semel v 213 quinti, aut priore
pedis tertii, quinti, secundi, bis primi A 145 IJ
22, semel 7/507 quarti, (νεμεσητός νεμεσσητός.)
γνεμεσητός τεῖ νεμιεσσητός (a vsusoco du-
citur. cf. E. M. 600 34 ν. μεμπτός, ἀπὸ rov νε-
μεσσῶ, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 305. de notione
tradit Eust. 8731 γεμεσητός ἐστι χατὰ τοὺς
παλαιοὺς ἢ 0 ἑχάστῳ τὸ δέον ἀπονέμων ὅϑεν
zai Νέμεσις... ἢ ὃ ἑτοιμομεμφὴς ἢ φιλομεμ-
φῆς zal μεμψίμοιρος. cf. 873 11.) 1) de ho-
Lex. Hom. ed. Ebeling.
1131
minibus ,reverendus', ,pudore ac reverentia
dignus. 24649 «ióozoc νεμεσητὸς sc. Achilles.
ita explicantStephanus, Damm, Spitzner, Duentzer.
alii paullo aliter ,cuius vituperationem veremur*,
formidatus' interpretantur cf. Doederlein, Faesi,
La Roche, Ameis-Hentze. alii ,stomachosus*, ,in
iram pronus: accipiunt Ariston. schol. A μεμψί-
μοιρος, ot δὲ ἑκάστῳ τὸ δέον νέμων, ὅϑεν zal
νέμεσις. ἵνα οὖν μὴ δόξωσιν ἀμελεῖν αὐτοῦ,
ταῦτά φησιν. cf. Eust. 873 11. 2) νεμεσσητὸν
»,reprehensione dignum", jindignum*. im-
personaliter usurpatur 1)in parenthesi. 7'410
νεμεσσητὸν δέ κεν εἴη Nic. schol. A διὰ μέσου
cf. Ξ 336 y 489. 2) cum inf. 1523 χ 59 οὔ
τι νεμεσσητὸν χεχολῶσϑαι vel c. acc. c. inf.
T 182 o? μὲν γάρ τι νεμεσσητὸν βασιλῆα |
ἄνδρ᾽ ἀπαρέσσασϑαι, Q9 463 νεμεσσητὸν δέ
χεν εἴη | ἀϑάνατον ϑεὸν ὧδε βροτοὺς ἀγα-
πάζειν. cf. Meierheim de inf. Hom. II progr.
Lingen 1876 p. 8, Goecke die Constr. der Verba
dicendi u. sentiendi p. 8, Albrecht in Curt. Stud.
IV p.47. — Collocatur νεμεσητὸς in thesi se-
cunda, νεμεσσητὸν in posteriore tertii pedis thesi.
νεμεσίζομαε (ἃ νέμεσις rad. vei ducitur et
»ich übe Zurechnung* explicatur a Curt. Grdz.*
p. 819 5. — Eust. 1416 33 ὅτε νεμεσσᾶν καὶ
γνεμεσίζεσϑαι ὡς ἐπὶ πολὺ uiv λέγεται τὸ
δικαίως μέμφεσθαι... ἰστέον δὲ ὅτι τὸ πρω-
τότυπον.. τὸ νεμῶ περισπώμενον, cf. 606 2,
Fulda Unt. p. 161 s. qui primam attribuendi inde
in indignandi significationem abiisse docet, quod
ἐνὶ ϑυμῷ sim. adderentur. unum huius usus ex-
stat exemplum P 254 νεμεσιζέσθϑω δ᾽ ἐνὶ 9vug.
aliter haec explicat Naegelsbach hom. Theol.
p. 290. — de constr. c. inf. cet. Tudeer de inf. Hom.
serm. rat. synt. p.96, Goecke Constr. der verba
dicendi u. sentiendi p. 8.) me pudet, suscenseo.
νεμεσίζομαι -ομ -ἰζῃ -ἰζεται -έσϑω νεμεσίζετο.
I absolute. me pudet. a) de hominibus.
P 954 νεμεσιζέσϑω δ᾽ ἐνὶ ϑυμῷ Πάτροκλον
Τρφῳῇσι χυσὶν μέλπηϑρα γενέσϑαι, B 138 ὑμέ-
τερος.. ϑυμὸς νεμεσίζεται, B 296 οὐ νεμε-
σίζομ "Ayciotc | ἀσχαλάαν παρὰ νηυσί. b) de
diis. Ε 872 οὐ νεμεσίζῃ ὁρῶν τάδε χρατερὰ
ἔργα. IL cum dat. suscenseo. 8) 46 homi-
nibus. 8239 ἄλλῳ δήμῳ νεμεσίζομαι, oiov
ἅπαντες 509' ἄνεῳ. b) de diis addito acc.
rei 0407 Ἥρῃ δ᾽ οὔ τι τόσον νεμεσίζεται ἡ δὲ
χολοῦται cf. 491. E 757 νεμεσίζῃ "Aog τάδε
χρατερὰ ἔργα, δσσάτιον καὶ οἷον ἀπώλεσε λαόν.
III. c. acc. personae. vereor. « 263 ϑεοὺς
νεμεσίζετο. Pendet aut acc. c. inf. B 296 P
954 aut part. E872 aut enunt. rel. sequitur
E 15; B 239. Synonymon iungitur χολοῦται
0 407 421.— cf. La Roche Stud. p. 80 192 et in
Iliad. ed. in usum schol. ad 4 418, Hentze Acc. c.
Inf. in Ztschr. f£. Gymn.- W. XX p. 733, Albrecht
de acc. c. inf. in Curtius Stud. IV p. 48 s,
Cavallin de temp. infin. usu Hom. p. 20 s., Classen
Beob. p. 146, Krueger Dial. $ 56 6 2. — Collo-
catur in thesi tertia, secunda, quarta.
γέμεσις (ἃ νέμω ducitur. E. M. 606 43, E.
Gud. 405 44, Curtium autem Grdz.* p.314 non
recte primam significationem esse dominantis
,die Waltende** statuere, cum docent Fulda
Unt. p. 161, Ph. Mayer Stud. p. 73 s. ,jimpu-
tationem* ,die Zurechnung: eam intellegunt cf.
Pott in Kuhn Ztschr. V p. 265. unde oritur
ea, quae est indignatio iusta et reprehensio. cf.
Aristot. rhet. 2 9, eth. 2 7, qui νέμεσιν medium
inter φϑόνον et ἐπιχειρεκαχίαν locum tenere
12
1138
iudicat, Plut. de virt. Mor. p. 451 E, Ph. Mayer
l. L, Schmidt Syn. III p. 565, Naegelsbach hom.
Theol p. 290.) indignatio iusta. νέμεσις -tv
γεμέσστ, libri plerique νεμέσσει, sed v. schol. LV
διὰ τοῦ & μαχροῦ τὸ νεμέσσι ὡς Θέτι, cf. E. M.
600 39, Spitzner ad 1. L, quem editores deinde
secuti sunt; Sitzler autem, Nomina auf -«c bei
Homer in N. Jahrb. f. Phil. 1880 vol. 121 p. 515
terminationem in -e: praefert. l)Jimputatio,in-
dignatio, reprehensio. 8136 νέμεσις δέ μοι
ἐξ ἀνθρώπων ἔσσεται, 7 40 οὔτε ϑεοὺς δείσαντες
. . οὔτε τιν᾽ ἀνθρώπων νέμεσιν κατόπισϑεν
ἔσεσθαι de vocibus coniungendis v. Hentze Acc.
c. Inf. bei Homer in Ztschr. f. Gymn.-W. 1866
vol. 290 p. 730, Meierheim de inf. Hom. II p. 10.
Z351 ὃς ἤδη νέμεσίν τε καὶ αἴσχεα πόλλ᾽ àv-
ϑρώπων schol. B zóz πρὸς τὸ φυλάσσεσϑαι
x«l μὴ εἰς αὐτὰ ἐμπίμπτειν cf. h. lex. s. v.
εἴδω vol I p.354 2 s. fin. Doederlein ad 1. l.
,flagitium*, ;infamia*, Eust. 430 ὃ τὸν ἐκ πάντων
δίχαιον μῶμον. Ζ 885 Τρώων χόλῳ οὐδὲ νε-
μέσσι de dat. v. Walther de dat. instr. Vratisl.
progr. 1874 p.18. JV 192 ἐν φρεσὶ ϑέσϑε ἕχα-
στος αἰδῶ καὶ νέμεσιν. 3) οὐ (τις) νέμεσις
(ἦν) non indignum est(erat) pendet aut inf.
solus E80 o? γάρ τις νέμεσις φυγέειν κακόν,
Doederl. ad Z 351 flagitium, infamia, cf. v 330 οὐ
τις νέμεσις μενέμεν v ἦν aut dat. c. inf. « 350
τούτῳ δ᾽ ov véuscic.. ἀείδειν aut acc. c. inf.
I 156 οὐ νέμεσις Τρῶας xal ἐυκνήμιδας
Ἀχαιοὺς... ἄλγεα πάσχειν cf. Albrecht de acc.
c. inf. in Curt. Stud. IV p. 51, Goecke Constr. d.
Verba dicendi u. sentiendi p. 8. Adduntur sy-
nonyma Z 335 χόλῳ, 331 αἴσχεα, N 192 αἰδῶ
zal νέμεσιν schol. BL τήν τε χοινὴν αἰσχύνην
xal τὴν ἐξ ἄλλων προςγινομένην μέμψιν, sim.
Eust. 923 16. cf. Ph. Mayer 1. 1. p. 57 s. 78 s.,
Naegelsbach 1. 1. p. 290 s. — Collocatur in thesi
secunda, tertia, prima, semel in posteriore quinti
pedis Z 335. ("εμεσάω νεμεσσητοῖς νεμεσίζομαι.
νέμος (a rad. veu lat. nemus. cf. Curtius Grdz.*
p. 314 s., Eust. 636 16. Apoll. Soph. ὃ σύνδενδρος
τόπος zal νομὴν ἔχων, cf. schol. A int. ad 41 480,
Eust. 857 34) nemus. 21480 ἐν νέμεξ σχιερῷ.
νέμω (ducitur a rad. veu, a qua lat. numerus
goth. nima lit. nümas oriuntur, cuius significa-
tionem primam fuisse attribuendi idque iuste
plerique docent. cf. Curtius Grdz.* p. 314, Heinr,
Schmidt Syn. I p. 29, Friedl Beitr. zur Kennt-
niss d. hom. Gleichn. I p. 20—22. Sonne autem
in Kuhn Ztschr. XII p. 351 ex descendendi,
deveniendi notione ceteras derivat. Sed dubito
an rectius Osthoff zur Geschichte des Perf. im
Indogerm. p. 146 notionem ,des Zusammenfassens*
i e. colligendi primam staiuerit, unde et at-
tribuendi et pascendi i. e. sibi colligendi herbas
facile proficiscitur. de variis notionibus v. etiam
E. M. 606 40.) tribuno, distribuo, incolo. γέμει
νέμοντα -ὄντων, impf. νέμε νέμον ἔνεμον.
ἔνειμεν -αν νεῖμεί») -αν νεῖμον, med. νέμεαι
τεται -ὀμεσϑία) -ονται -ηαᾶι τοιτο ἐνέμοντο νέ-
μοντο cf. Curtius Verb. I p. 90 888. I. Aetiv.
l)tribuo, distribuo. 7217 49626 χρέα νεῖμεν,
9. 470 μοίρας τε véuov v.l. τ᾽ ἔνεμον cf. o 140.
x951 véus δὲ χρύσεα χύπελλα cf. v253. dat.
additur & 449 σῖτον δέ σφιν ἔνειμε, 436 τὰς
δ᾽ ἄλλας νεῖμεν ἑκάστῳ sc. μοίρας, ἡ 179 v 50
μέϑυ νεῖμον πᾶσιν v.]. νεῖμαι, I'274 (τρίχας)
νεῖμαν͵ ἀρίστοις cf. schol. V. 5 188 Ζεὺς...
νέμει ὄλβον... ἀνθρώποισιν. 2) pasco. ε 9238
£ioc ἐπῆλϑε νέμων, h. Merc. 188 γέροντα χνω-
γέμος —
γεογιλός
δαλὸν εὗρε νέμοντα quo loco Cobet in Mnem. XI
p.311 cum Ruhnkenio óéuovr« scribit, ep. 16 4
μῆλα νεμόντων. IL. Med. 1)incolo. a) trans.
B 496 Ὑρίην ἐνέμοντο cf. 504 581 574 583 591
605 608 633 639 711 716 738, B 685 ἀντιπέραια
γνέμοντο libri plerique ἐρέμοντο, 682 Τρηχῖνα
γνέμοντο ita Aristarchus quem sequuntur Bekk.?,
La Roche, Nauck al. libri plerique et Strab.
IX p. 432 extr. ἐνέμοντο. sed v. Kayser Philol.
XVIII p.686 s, La Roche Unters. p. 74. 8 167
γεμόμεσϑ᾽ Ἰϑάχην, & 910 οἰχί᾽ ἔνειμαν v. Ἰ.
οἰχία νεῖμαν, Y 8 h. Merc. 97 νυμφάων αἵ 7
ἄλσεα καλὰ νέμονται χαὶ πηγὰς ποταμῶν χαὶ
πίσεα ποιήεντα in schol. À χατοιχοῦσαι verti-
tur. b)intrans. B 499 ἀμφ᾽ "Aou! ἐνέμοντο
χαὶ Εἰλέσιον καὶ Ἐρυϑράς, ubi Am.-He. tmesin
statuunt. 2) colo. B 751 ἔργα νέμοντο Did.
Ἰακῶς τὸ νέμοντο ᾿Αρίσταρχος cf. Cramer An.
Par. III p. 280 34, Kayser Philol. XVIII p. 686,
La Roche Unt. p. 74. 3) habeo, utor. 4 185
τεμένεα νέμεται cf. Z 195 ὄφρα νέμοιτο yg.
γνέμηται, Y 185 M 318 v 336 πατρώια πάντα
νέμηαι. 4)pascor. a) trans. £449 νέμεαε τερέν᾽
ἄνϑεα sc. χριὸς, comedo Ψ 177 ἐν δὲ πυρὸς
μένος ἧκε... ὄφρα νέμοιτο schol. AB, vel pass.
accipi potest. Ὁ) intr. O 681 βόες, αἵ ῥά τ' ἐν
εἰαμενῇ ἕλεος .. νέμονται, v 407 σύες, «i δὲ
γέμονται | πὰρ Κόραχος πέτρῃ ἐπί τε χρήνῃ
"4os9ovog. Ill Pass. comedor. B 780 ὡς s
τι πυρὶ χϑὼν πᾶσα νέμοιτο, ubi opt. ineptum
esse iudicat Friedlaender 1. l. p. 22, de dativo v.
Walther, de dat. instr. p. 34. Eadem sententia
ac νέμομαι, ubi est incolo, usurpatum saepius
sequitur verbum ἔχω. — Collocatur plerumque
in thesi, et maxime quidem in priore secundi
vel posteriore quinti pedis, aoristi autem formae
augmento privatae in arsi quinta, semel ἡ 179
in sexta. de νέμεαι νέμησι formis collocatis v.
Grulich de quodam hiatus genere Halle 1876
p.40. (veué£9o νομός νόμος νομή νομεύς vo-
μείω Νομίων νωμάω. 'Augi-vouoc ᾿Αμφι-νόμη.
ἀμφι-νέμομαι ἐπι-νέμω).
γνεο-αρδής (ex veo et ἀρδ rad. compositum
esse docent Curtius Grdz.* p. 298, Vaniceck E.
W. p. 439, Weissenborn de adi. comp. p. 50,
E.M. 600 51. Legerlotz in Kuhn Ztschr. X p.
367 propter o non elisum ex νεοραρδὴς ortum
esse judicat.) nuper irrigatus. 346 νεοαρ δέ᾽
ἀλωὴν, Apoll. Soph. p. 116 5 ἔνιοι δὲ νεοαλδέα
διὰ τοῦ ἃ, νεοαΐξητον, Curtius 1. 1, νεεαρ δέ"
legendum esse conicit. — cf. etiam Buchholz
Real. IIa p. 113. E
γνεο-γτλός (alterum membrum esse deminu-
tivum ex rad. ga profectum docet Curtius in
Stud. VI p. 431. cf Goebel Lexil. I p. VIL
Eust. 1714 61 ex »soyivóg ortum esse putat.
idem ὁ longum esse tradit, schol V ad μὲ 86
γνεογνῆς .γάλαχτι τρεφομένης" a γάλα ducere
videtur. cf. etiam Goebel Lexil. Il p. 298 adn.
Remisch de nom. Gr. in -Aoc terminatis Vratisl.
1877 p. 9 ex »to-ya-Aoc ortum arbitratus ad.
stirpem γεν γεν refert. scribitur etiam per duo
4 apud Apoll Soph., Arcad. p. 54 15, Suid. ef.
Lobeck path. prol. p. 118. de notione v. Heinr.
Schmidt Syn. II p. 99.) recens natus. (86 Gxv-
A«xoc νεογιλῆς v.l νεογιλλῆς νεογηλῆς v&-
γιλλῆς νεοπελῆς. schol. HQ Vind. 133 ἀϑε-
τοῦνται στίχοι τρεῖς quod nisi alia est vocis
notio, iure fieri videtur, cum quae his versibus
narrantur ad ea quae antecedunt, non quadrant
nam v. S5 legitur δεινὸν λελακυῖα, cui adver-
. gatur φωνὴ σχύλαχος νεογιλῆς cf. Koch ad
l.l. de acc. v. Arc. p. 54 15, Lobeck 1. 1. p. 118.
i γεο-γνός (Pollux On. IL 8 xci τοῦτο Ἴωνι-
xóv, E. M. 600 43 ὃ νεωστὶ γεγενημένος. ἢ
νεύγονός τις QV καὶ xarà συγκοπήν. cf. E
Or. p. 110 8, Eust. 312 56; idem 1714 62 τ
γεογινόν, ἐξ οὗ συγχέχοπται τὸ νεογνόν. cf.
Stolz zus. -gesetzte Nom. p. 19 50, Heinr. Schmidt
Syn. Il p. 98 s. sed Lobeck path. el. I 298 ex
γεογινὴς primum νεογνής, deinde mutata decl.
forma vsoyróc ortum esse iudicat. Pott Kuhn
Ztschr. VII p. 330 lat. privignus comparat.)
. recens natus. ἢ. Merc. 406 ὧδε v»toyvóg ἐὼν
. xal νήπιος, h. Cer. 141 παῖδα νεογνὸν ἐν
ἀγχοίνῃσιν ἔχουσα. apud ipsum Homerum vox
non exstat. cf. Franke de hymno in Cer. p. 11.
γεό-δαρτος (ex νέος et δέρω compositum.
cf. Weissenborn de adi. comp. p.33, Berch Compos.
der Nom. p.21, Schaper gen. comp. p.13, Stolz
zus.gesetzte Nom. p. 49. apud Hesych. νεοδάρ-
της legitur.) recens Br ΕΑ ὃ 487 (δέρματα)
πάντα δ᾽ ἔσαν νεόδαρτα, y 368 δέρμα ἕστο
βοὸς νεόδαρτον.
γνεο-δμής (ex νέος et δαμάω. cf. Stolz zus.-
gesetzte Nom. p. 19 50. Suid. νεόδμητον" εο-
δάμαστον, Hesych. νεοδμήτην" νεωτέραν ἢ δα-
μασϑεῖσαν ἢ 0000049 £O v.) nuper domitus.
h. Ap. Pyth. 53 νεοδμὴς πῶλος.
νεο-ϑηλής (ex νέος et 94220. cf. Weissen-
born de adi. comp. p. 22 32 50, Berch Compos.
der Nom. p.20, Schaper genera comp. p. 13,
Stolz zus. -genetzte Nom. p. 21 49.) nuper virens,
l)proprie & 347 νεοϑηλέα ποίην, h. Merc.
82 νεοϑηλέος ὕλης. 2) translate. n. XXX 13
παῖδες ὁ δ᾽ εὐφροσύνῃ νεοϑηλέε χυδιόωσι.
γνεοίη (pro νεξο-ιἢ ἃ v£zoc ducitur. cf. Vani-
ceck E. W. p. 438, Leo Meyer vgl. Gr. II. p. 486.
— Eust. 1319 18 γεοίη δὲ κυρίως ἡ γνεωτερικὴ
κατάστασις ἀπὸ τοῦ νέος νεοῖος.. ὥσπερ καὶ
ἄλλος ἀλλοῖος cf. ib. 727 58. , Ariston. schol. A
ad Ψ 604 ὅτε νῦν μόνον οὕτως ἐσχημάτισε,
νεοίη ἀντὶ τοῦ νεύτης, cf. Friedl. ἅπαξ, £tg.
Philol 1851 p. 243. Herod. ib. νεοίη οἷς ὁμοίη
. λέγει δὲ τὴν νεότητα. ot “μέντοι μετ᾽ αὐ-
τὸν ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον τὴν ἄνοιαν (libri
νεόειανὶ λέγουσιν, ita Lehrs Herod. p. 829 emen-
davit.) adulescentia , ad. fervor. 43/604 »tv δ᾽
αὖτε νόον γίχησε νεοίη. Did.schol. A αἱ περὶ
Ἀντίμαχον νόημα γράφουσιν quibus Nauck ac-
cedit. Herwerden in Herm. XVI p. 365 ανοίη
coniecit, quod item &z. εἰρ. est, etsi adi. ἄνους
d» 441 legitur. Doederl. Gl. Nr. 2418 multicupida
iuvenilitas vertit, Varr. ap. Non. 2 418 secutus.
γερελλουτος (ex νέος et λούω compositum.)
recens lotus. h. Merc. 241.
νέομαε (ex D ortum et ad rad. skr.
nas referendum esse docent Kuhn in Kuhn Ζί.-
Schr. II p. 317, Curtius Grdz.* p. 315, Leo Meyer
vgl. Gr. I p. 339, Vaniceck E. W. p 435, Leskien
in Curt. Stud. IT p.88. Sed Goebel Lex.I p. 352
a radice sua c»« c». o»v spirare ducit.) eo,
redeo, domum revertor. cf. E. Or. 112 1 χυρίως
παρὰ τὸ πορεύεσθαι xal πλεῖν ἐπὶ ϑαλάσσης,
quod quidem saepissime est, χαταχρηστικῶς δὲ
x«l ἐπὶ γῆς. sed v. H. Schmidt Syn. I p. 507
487 s. 504. νέομαι, γεῦμαι in arsi tertia semel
27136 et bis in ep. 15 11 cf. Lobeck path. el. II
p.88. sed Nauck in Mél. Gréco-Rom. IV p. 99
γέομαι textu praeterea mutato scribit, vsic cf.
Curt. Verb. II p. 46, Góttling Acc. p. 108, Lobeck
path. el II p. 197. sed Blomfield ad Callim.
γεογνός — νέομαι
1189
in Dianam 148 in νέῃ ut sit pro fut. νείσεαι,
mutari vult. contra Lobeck l.l. II p.128 veia
germanum praesens pro futuro esse docet. νεῖται
νέονται, γνξηᾶι -ηται τώμεϑία), -οίμην τοίμεϑα
τοίατο, νεέσϑω -ov, νέεσϑαι legitur quinquies
et quinquagies, semel νεῖσϑαι o 88 in arsi tertia
οἵ. Ameis in app. ad l Ll quam formam con-
tractam non magis quam νεῖαι νεῖται νεῦμαι
accipiendam esse Nauck l.l. IV p. 96s. iudicat.
cf. Kammer, Bericht ueber Hom. in Bursian
Jahr.-Ber. 1877 p.102 s. νεόμην -ovro. Praeterea
Aristarchus véere. praesentis temporis tertiam
plural. esse docuisse traditur ab Ariston, schol.
Α ad 1 153 véata. ὅτι ἀντὶ τοῦ vatovtat et
Herod. νέαται ὡς χέαται. σημαίνει δὲ τὸ ναί-
ονται cet. quod ne probemus, forma impedimur.
cf. s. v. νέατος. Praesens autem tempus sig-
nitficatione futuri utitur (cf. Curtius Verb. 1I
p.915, Cavallin de tempp. inf. usu Hom. p. 27
98s. atque νέομαι Z 101 ὍΣ 150 v 61, νεῖαι λ
114 μ[141], vetz(ac) à 663 LIS 152, νέονται 1'257
(y. 1. νεέσϑων) v 156, νεῦμαι Y 136 schol. A
ἀντὶ τοῦ νεύσομαι, Ariston. ὴ ὅ. ὅ. τὸ νεῦμαί
ἐστιν ἐπὶ τοῦ ἐνεστῶτος ἀντὲ τοῦ νέομαι"
βούλεται δὲ εἰπεῖν ἐλεύσομαι, cf. Friedl. Ar.
p. 6, Rómer die Werke der Aristarcheer p. 289,
ep. 15 11 νεῦμαί τοι, νεῖμαι ἐνιαύσιος, vés-
σϑαι T 330. 1. eo. 1) subiect. sunt a) homi-
nes. Φ 48 εἰς Ἀίδαο. . νέεσϑαι, I 51 νέεσϑαι
ὑπὸ ζόφον ἠερόεντα, δ8 »έεσϑαι Μυρμιδόνων
προτὶ ἄστυ, & 261 £g 430 χατὰ σχοπιάς, χ 484
χατὰ δῶμα, ψ 28 αὖτις ἔσω μέγαρον, 7182 σὺ
δὲ δεῦρο νέεσϑαι, ξ 498 παρὰ ναῦφιν, y 484
496 c 186 ὀτρυνέουσα νέεσθαι Schol. H. yg.
ἔσεσϑαι. (ἑπέσϑαιϑ La Roche) 2 res. 4M 32
ποταμοὺς δ᾽ ἔτρεψε νέεσθαι, X 240 (ἠέλιον)
πέμψεν ἐπ᾿ Ὡχεανοῖο ῥοὰς ἀέχοντα νέεσϑαι.
II. redeo. subi. sunt homines vel dii. a) B 84
βουλῆς ἐξ ἦρχε νέεσϑαι, P 497 ἀνωμωτί γε νέε-
σϑαι αὖτις ἀπ᾿ Αὐ τομέδοντος, d 598 πολέμου
ἔχπεμπε νέεσϑαι. Ὁ) Σ᾽ 180 y 336.X 109 νέεσϑαι,
ὍΣ 221 ἄπρηκτόν γε νέεσϑαι Herod. schol A
τουτέστι πορεύεσϑαι" οὕτως Ἀρίσταρχος. 4m-
μήτριος δὲ γενέεσθαι ἀντὶ τοῦ γενήσεσϑαι,
βιαίως πάνυ. legitur γενέσϑαι in paucis libris
et ap. ED Soph. p.413. c) πρὸς δῶμα E907
Υ ὁ Ξ 385, Σ 577 αὐτις πρὸς δῶμα νεοίατο Did.
schol. r^ ἐν δὲ ταῖς εἰχαιοτέραις υϑεῖον χατὰ
δῶμα νέονται οἶκον δὲ Γ' 890 5 110 π 350,
οἴχαδε σ 241, elc oixov β 59, enl νῆα y 354,
χλισίην δὲ veéo9o Ψ 662 , νηυσὶν ἐπὶ γλαφυρῇσι
νεώμεϑα X 392. TII. domum revertor. l)subi.
sunt homines. a) addito loco «) quaeren-
tibus nobis ,quo'? 101 "150 οὐ νέομαί γε
φίλην ἐς πατρίδα γαῖαν οἵ. B 453 41 [18 cf.
Arist. Did. in schol. A] H 335 αὖτε νεώμεϑα
πατρίδα γαῖαν Arist. ἀϑετοῦνται, de accus, v.
La Roche Stud. p. 103, I'74 νεέσϑων Ἄργος
ἐς cf. 257, T 880 (ἐώλπει) σὲ δέ τε Φϑίην δὲ
νέεσθαι, α l7 οἶχον δὲ νέεσϑαι ἐς ᾿Ιϑάχην.
B 290 354 357 4 397 Ψ 299 δ260 οἶχον δὲ
νέεσθαι, Z 189 οἶκον δὲ νέοντο, B 236 II 205
οἴχαδέ περ σὺν vol νεώμεϑα, 1 620 νεώ-
μεϑ' ἐφ᾽ ἡμέτερ᾽, o 88 νεῖσϑαι ἐφ᾽ ἡμέτερ᾽,
ξ91 νέεσϑαι ἐπὶ σφέτερ᾽, ὃ 851 δεῦρο γνέεσϑαι.
B) quaerentibus unde?' ó 663 γνεῖτ ἐχ Πύλου,
X 505 ἐκ Τροίης σὺν νηυσὶν νεώμεϑα, φ 814
γέεσϑαι ἡμετέρου ἐξ οἴχου. b) loco non ad-
dito. A 32 σαώτερος͵ ὥς χε ,Ῥέηαι, ε81]ὶ] α 87
νόστον Ὀδυσσῆος. . ὥς χε νέηται͵ schol. P yo.
ὥς «tv ἵχηται, α 905 φράσσεται ὥς κε νέηται,
12*
(2
1140
λ114 [4 141] ὀψὲ χαχῶς νεῖαι v. l νῆαι, 4 188
&152 νεῖται, v 61 νέομαι, v 156 γέονται, ó 585
o 148 νεόμην, I'983 ἐν νήεσσι νεώμεϑα de
coni. v. Am.-He., Krueger Dial. $54 2 1 adn. 2.
cf. 1'159. inf.: B 298, 142 ὥς τε νέεσϑαι Lehrs
Ar.? p. 157 s. assentiente Nitzschio in Sagenpoesie
p.175 ἀπονέεσθαι coniecit, contra disputavit
Friedl. N. Jahrb. suppl. ΠῚ p. 773, 9 238 y 60
«962 (95 A176 & 334 de inf. v. Ameis, » 30
206 o3 72 ὦ 460 νέεσϑαι. Β 29] ἡ μὴν x«l
πόνος ἐστὶν ἀνιηϑέντα νέεσϑαι, Spengel in
Philol. XXIII p. 548 ἀνιηϑέντ᾽ ἀνέχεσϑαι. contra
disputavit Lehrs Ar.? p. 74. obstat etiam, quod
in voces quattuor syllabarum versus exire non
solent v. Kayser Philol. XVIII p. 686, La Roche
Unt. p. 74. Leo Meyer in Kuhn Ztschr. XVI p. 6
ita interpretatur: ,freilich ringt ja wohl auch,
wer belaestigt ist, darnach nach Hause zurueck-
zukehren*. cf. Naegelsbach Anm.?ad l.l. 2) res.
0 457 νηῦς ἤχϑετο τοῖσι νέεσϑαι. --- Varia lectio
ν 66 δμῳὰς ἅμ᾽ ἔπεμπε γυναῖχας Did. schol.
H ἡ ἑτέρα vov ᾿ἀριστάρχου νέεσϑαι εἶχε (lege-
bat igitur ἔπεμπε νέεσϑαι!) xol ἄμεινον τὸν μὲν
χήρυκα διηγεῖσϑαι, τὰς δὲ δουλίδας νέεσϑαι.
Gl. H addit ἔπεμπε νέεσϑαι ἤγουν τὰς γυναῖ-
x«c, cf. Cramer An. Par. III p. 482 92. '*P 662
φερέσϑω schol A ἐν ἄλλῳ νεέσϑω. — Collo-
catur plerumque in thesi posteriore quinti pedis,
atque inf. νέεσθαι semper exceptis 5 91 .— 221
i51, praeterea vel tertii vel secundi, aut in
thesi tertia, secunda, prima. Bis legitur in arsi
tertia € 185 νεῦμαι, ο 88 νεῖσϑαι; de νέηαι
forma collocata v. Grulich de quodam hiatus ge-
nere Halle 1876 p. 40. (νόστος νοστέω νόστιμος
γνίσσομαι. INéotoo(?). &va- ἀπο- ἐξαπονέομαι.)
νεο-πενϑής (ex νέος et πένϑος. cf. Stolz
zus.gesetzte Nom. p. 57.) qui in recenti luctu
est, qui recens luget. λ 39 παρϑενιχαί τ᾽
ἀταλαὶ νεοπενϑέα ϑυμὸν ἔχουσαι schol. Q
ἀεὶ νεάζον ἔχουσαι τὸ πένϑος. ἢ νέον πεν-
ϑοῦσαι, cf. schol. V. Did. in schol. MV Vind. 56
188 ad 4 38 ἀϑετοῦνται οὗτοι ol ἕξ στίχοι,
ὅτι οὔπω προςέρχονται xal ὅτι ἀδύνατον φέ-
ρειν τὰς ψυχὰς τὰς σωμάτων πληγάς. ot ἕξ
παρὰ Ζηνηδότῳ καὶ ᾿Αριστοφάνει ἠϑετοῦντο
ὡς ἀσύμφωνοι πρὸς τὰ ἑξῆς. cf. Eust. 1672
34. Eosdem versus Bergk Gr. Litt. I p. 692
adn. 90 post Δ 632 collocandos esse censet, cui
adstipulatur Nauck; Bekker? expunxit.
vsó-xÀU0TOG (ex νέος et πλύνω. cf. Berch
Comp. der Nom. p. 21, Weissenborn de adi. comp.
.50.) recens lotus. 6$ 64 νεόπλυτα εἵματ’
ἔχοντες | ἐς χορὸν ἔρχεσϑαι. v.l ἐύπλυτα.
γνεό-πριστος (ex νέος οἱ πρίω. cf. Weissen-
born de adi. comp. p. 33, Berch Comp. der Nom.
p.21, Schaper genera comp. p. 13, Stolz zus.-
gesetzte Nom. p. 49.) qui non ita pridem serra
sectus est. 9 404 νεοπρίστου ἐλέφαντος.
Νεοπτόλεμος (nomen a plerisque composi-
tum iudicatur. cf. schol. B ad T 326 Ν. δὲ ἀπὸ
πατρὸς ὠνόμασται, ὅτι νέος ὧν ἐπολέμησεν
xtÀ. ita Eust. 1187 21, Paus. X 20 1, Am.-He.
ad λ 506. contra disputat Pott Philol. Suppl. II
p. 818 s., quia νέος in compositis non sit iuvenilis,
sed novus, ipse explicans: ,recens miles", dubius
utrum ,novum bellum gerens* an ,recens in
bello** valeat. huic explicationi accedit Stolz zus.-
gesetzte Nom. p.8 42. sed Weck Beitraege zur
Erklaerung hom. Pers.-Namen Metz 1883 p. 21 s.
compositum esse negans, -πτόλεμος suffixum ex
-πετὸς -πτὸος et -ολεμὸς suffixis coalitum esse
γεοτεενγϑῆς — νέος
arbitratur et interpretatur ,maxime adulescen-
tulust) Neoptolemus. T 397 Νεοπτόλεμος
ϑεοειδής, Didym. schol. ἀϑετεῖται. xel'Aoi-
στοφάνης προηϑέτει τὸν στίχον, ὥς φησι Καλ-
λίστρατος. τὸ τε γὰρ ἐπὶ παιδὸς χομιδῇ
λέγεσϑαι διστατιχῶς εἴ που ἔτι ζώει" xal
ταῦτα μηδὲ πόῤῥω τῆς ,Σχύρου χειμένης,
ὕποπτον, τό τε ,,ϑεοειδής“ ἀχαίρως προς-
ἐῤῥίπται. τεχμήριον δὲ τῆς διασχευῆς τὸ x«l
ἑτέρως φέρεσϑαι τὸν στίχον, tU που ἔτι
ζώει γε Πυρῆς ἐμὸς, ὃν χατέλειπον“ cf. Lud-
wich, Aristarchs hom. Textkr. nach den Frag-
menten des Didymus I p. 447, Lehrs Ar.? p. 343.
Aristonicus obelo notatum esse versum ab Ari-
starcho tradit. etiam Duentzer Rh. Mus. N. F.
V p.406, Geppert Ursprung der hom. Ged. I
p.230 expungunt, defendit Welcker der ep. Cyclus
II p. 122 s. Neque mihi versus spurius esse
videtur, quod facile fieri potuit, ut pater summo
dolore ob amicum occisum affectus, dubitans
quaereret, num filius, etsi haud ita procul aberat,
ad id tempus viveret. A 506 Νεοπτολέμοεο
φίλοιο. praeterea nomine non addito comme-
moratur y 189 ᾿ἡχιλλῆος μεγαϑύμου φαίδιμος
υἱός, 0 ᾿Αχιλλῆος δηξήνορος vitu A 492 παι-
δὸς ἀγαυοῦ. Erat Achillis filius, qui intra
novem belli annos in insula Scyro nutriebatur.
T 326s. Unde ab ipso Troiam deductum esse,
ubi consilio et oratione et fortitudine praeter
ceteros eum floruisse, Eurypylum necavisse, ip-
sum quoque in equum ligneum ascendisse patri
quaerenti apud inferos Ulixes narrat 2 506 s.
'lroia deinde deleta cum Myrmidones domum
reduxisset, Neoptolemus Hermionen, Menelai
filiam, in matrimonium duxit ó 5 s. Apud poste-
riores Πύῤῥος appellatur. cf. Eust. 1463 33, schol.
B ad T 326 et schol. ad y 188.
v£og (pro νεεὸς skr. navas lat. novus goth.
niu-jis Curtius Grdz.* p. 318. de notione v.
Heinr. Schmidt Syn. Il p. 94 s. 113 s. 123.)
puer, adulescens, iuvenis, recens. véoc -oto -ov
τῷ τὸν τοὶ -ov τους τὴν -αι. meutr. νέον. et
subst. loco usurpatur et adi. I) puer, adule-
scens, iuvenis. 1) de hominibus. véoc 157
X 108 9 795 Didym. schol. A Ζηνόδοτος νέον
(pro νέος) eso, z 71 91. additur infinitivus
Q9 368 ovv? αὐτὸς νέος ἐσσὶ. . ἄνδρ᾽ àna-
μύνασϑαι quem pendere ἃ νέος Leo Meyer de
inf. hom. p. 44 iudicat, epexegeticum existimat
Tudeer de inf. Hom. ratione synt. p. 100. La
Roche in Iliad. in usum schol. ed. et Meierheim
de inf, hom. I p. 65 eiciendum versum esse cen-
sent. νέῳ 44 684 X 71 y 376. νέον x 298, 3
306 νέον ἡβώοντα (sed Apoll. Soph. p. 115 27
μεταφράζει "Agloveoyoc νεωστὲ ἀχμάζοντα cf.
Ariston. ad ó 112) 1.440. νέοι A 463 y 460 B.
798 I 36 258 « 395 9 [58] v 495 o 331 o 479
q 179 184, νέοι ἅπαντες σ 6, νέοι πολλοί τὲ
x«l ἐσϑλοὶ 8.110. voc. 99202 v361 ὦ 89. νέων
44 503 (Herod. νέων δ᾽ ἀλάπαζε φάλαγγας" οἱ
μὲν πλεῖστοι ἀνέγνωσαν νέων ὡς ξένων, ἵνα
τῆς οἱ νέοι εὐθείας γενικὴ ὑπάρχοι. ὃ μέν-
τοι ᾿Αρίσταρχος καὶ ᾿Αλεξίων xai ᾿Ασχαλωνί-
της περιέσπασαν, ἵνα ἀπὸ τοῦ τῶν νέες
ὠκεῖαι 5), ἐπεὶ, φησὶ, νῦν οὐκ ἔχει τὸ βαρυ-
νόμενον, τὸ μέντοι περισπώμενον, τοιαύτης
ὑπαρχούσης τῆς διανοίας, τὰ πρὸς τῶν νεῶν
τάξεις. sed recte schol. BL ad II 500 νεῶν"
ἄμεινον παροξυτόνως ἀναγιγνώσχειν νέων.
οὐ γὰρ παρὰ ταῖς ναυσίν ἐστι ὃ κίνδυνος
νῦν. ἔστι δὲ ὅμοιον τῷ νέων δ᾽ ἀλάπαζε
á
,ν
φάλαγγας") π 362, νέων ὑπερηνορεύντων β
824 881] δ 769 o 482 v 375 q 361 401. νέους
T 756. Subst. addito νέος πάις ὃ 665, νέου
ἀνδρὸς Ῥ 589, ἀνδρὲ δέμας ἐικυῖα νέῳ v 922,
ἀνδρὲ νέῳ z 210, véov &vóga 5 y 24 Ariston.
»έῳ ἀνδρί" οὕτω γράφουσιν οἱ “ατὰ Ῥιαν όν.
νέοι μαχηταὶ O 102, ἄνακτες οἱ νέοι ξ61, νέοι
ἄνδρες 9 294. νοῦ. χοῦροι νέοι Ν 95. νέων
ἀνδρῶν 829. νύμφην yt νέην A 447, γυναῖκα
νέην B 232, ὅμφαὶ... νέαι à 120. 2) de rebus.
5 163 φοίνικος véor ἔρνος, Φ 88 τάμνε γέους
ὄρπηκας, B293 (νῆες) νέαι ἠδὲ παλαιαί. lun-
guntur νέος et παλαιὸς 108 «395 958 B
298 ὃ 720, νέος et γέρων zx 298 B 789 J 36
(Didym. οὕτως ᾿Αρίσταρχος ἠμὲν Φέοι ἠδὲ γέ-
govtec. γράφεσϑαι δέ φησι καὶ ἡγήτορες ἠδὲ
μέδοντες cf. Ariston.) 7 258 π 362 de quorum
collocatione v. Schnorr de Carolsfeld de verb.
coll Hom. p.43s. 1l) recens. semper rebus
adicitur aut coner. P37 ϑαλάμοιο v£oto, q 407
νέῳ περὶ κόλλοπι aut abstr. Z 462 νέον ἔσσε-
ταὶ ἄλγος, γ 867 χρεῖός μοι ὀφέλλεται οὔ τι
véov γε, h. Merc. 136 σῆμα νέης φωρῆς.
νέον (neutr. acc. sing. adv. loco usurpatur.
cf. Hartung Casus p.44. Ariston. schol. À ad
I597 ὕτι τὸ νέον ἀντὲ τοῦ νεωστί, saepius.
cf. Lebrs Ar.? p. 151, Friedlaender Ariston.
p. 29, Apoll. Soph. 115 *26, Eust. 753 52, Ebel
in Kuhn Ztschr. P p. 207, Heinr, Schmidt Syn.
II p. 113, Doed. Gloss. Nr. 2413.) nuper. 1)spec-
tat ad tempus praesens aut de personis
A 391 νέον χλισίηϑεν ἔβαν cf. M 336 Ariston.
j 318 v 191 z 26 o 112 v 360 9 13 289 4 332,
h. Merc. [99] ἡ δὲ véov σκοπιὴν προςεβήσασα
ὅτα Σελήνη, «1 669 νέον ἤγαγον ἘΣ πολέμοιο,
I' 394 χοροῖο νέον λήγοντα cf. “2 475. τ 400
h. Merc. 271 331 παῖδα νέον γεγαῶτα, π 181
ἀλλοτός, μοι ξεῖνε, φάνης νέον ἠὲ πάροιϑεν,
z 199 νέον ἦσϑα γέρων. «νῦν δέ, 0 240 véov
δ᾽ ἐςαγείρετο ϑυμὸν et 7 496 νέον μὲν ἀέξετο
est ,modo*, “9 444 νέον περὶ δόρπα φυλαχτῆ-
ρες πονέοντο Doederlein ad 1.1. tum maxime* ,
aut de rebus H 64 ζεφύροιο 2x ὀρνυμένοιο
νέον, 491 τ 433 ἠέλιος... νέον προςέβαλλε
ἀρούρας cf. h. Merc. 197 871. v 519 ἔαρος
νέον ἱσταμένοιο, c 809 ξύλα... νέον χεχεα-
σμένα χαλχῷ, ο 538 (λόφος) νέον φοίνικι qa-
εινὸς Ariston., Ameis- Hentze. 2) ad tempus
praeteritum. 1527 μέμνημαι. - πάλαι, οὗ τι
véov 78. € 175 ἠὲ νέον μεϑέπεις, Ul χαὶ πα-
τρώιός ἐσσι | ξεῖνος, Doederlein ad 1. l. ,seit
kurzem", ó 112 144 ἔλειπε νέον γεγαῶτα. In
comparatione legitur B 88 ( ἔϑνεα μελισσάων)
πέτρης ἐκ γλαφυρῆς ἀεὶ νέον ἐρχομενάων i.e.
recens, denuo cf Ameis-Hentze, Porph. in
schol ABL. oi πρὸς τὸ πλῆϑος. τοῦτο εἰρῆ-
σϑαι ϑέλουσιν, ὅτι συνεχῶς οὕτω προΐασι
πολλαὶ ὡς vrogrl δοχεῖν αὐτὰς ἄρχεσϑαι τῆς
ἐξόδου. oi δὲ νέον τὸ ἔαρ φασίν. ἄμεινον
δὲ λέγειν, ὅτι τοῖς μὲν ἄλλοις ζώοις αἵ πτή-
σεις ἀποτεταμέναι γίγνονται, «t δὲ μέλισσαι
βραχεῖαν τὴν κίνησιν ποιησάμεναι ἐφιζάνουσι
τοῖς ἄνϑεσι, χαὶ ἐπαρϑεῖσαι πέτονται. πάλιν
χαὶ πάλιν ἐφιζάνουσιν χτλ. πάντα οὖν τὸν
καιρὸν αὐτῶν τῆς πτήσεως ἐπισημαίνεται ὡς
ἄρτι γενομένης. cf. Eust. 178 39. Apoll. Soph.
115 26 ἐπὲ δὲ τοῦ νεωστί.
νεώτερος comparat. -ος -οῦ τῷ -ov -οι -o.
1)proprie. minor natu addito genet. Ὁ 569 σεῖο
νεώτερος cf. ip 587 A 529, aut dativo Φ 439
γενεῆφι νεώτερος cf. Walther de dat. instr. p. 38
γέον --- νεύστροφος
1141
aut per se positum 49 448 πειρᾷ ἐμεῖο, γεραιὲ,
νεωτέρου, z 395 ἄνδρες δ᾽ ἂψ ἐγένοντο νεώ-
τεροι ἢ πάρος ἦσαν schol Q μᾶλλον νέοι.
συγχριτιχῶς ὃὲ χεῖται τὸ νεώτεροι, y 49 νεώ-
τερός ἐσσι cf. φ 132 ΚΊΤΘ. γ868 νεώτεροι ἄνδρες
opponuntur ei quod antecedit γεραίτερος, ἡ 293
νεώτερον. additur subst. c 31 52 νεωτέρῳ
ἀνδρὶ "cf. B 188 y 125 schol E τὸ συγχριτι-
χὸν ἀντὶ τοῦ ἁπλοῦ. Il. iuniores, compara-
tivi notione attenuata. 4/324 αἰχμὰς δ᾽ aiy-
μάσσουσι νεώτεροι, οἵ d ἐμεῖο ὁπλότεροι
γεγάασι cf. Ariston. schol. 5 ὅδ. ὅ. παραλλή-
Aoc νεώτεροι μὲν ἀντὶ ze νέοι, ὁπλότεροι
δὲ συγχριτικῶς ἀντὶ τοῦ ἐμοῦ νεώτέρου. οὐ-
δέποτε γὰρ ἀντὶ τοῦ νέοι εἴρηκε τὸ ὅπλότε-
Qoi. τὸ δὲ νεώτεροι κατ' ἀμφοτέρων τίϑεται
παρ᾽ αὐτῷ, χαὶ συγχριτικῶς χαὶ ἀπολελυ-
μένως, cf. "Friedl. Arist. p. 30, Amdohr Compar.
b. Homer in N. Jahrb. 1880 vol. 121 p. 680. P 643
γνεώτεροι, K 165 νεώτεροι υἷες ᾿Αχαιῶν, ἡ 994
αἰεὲ γάρ τε νεώτεροι ἀφραδέουσι.
νεώτατος -ἢ superl. I. proprie. addito
aut , genetivo H 153 γενεῇ δὲ νεώτατος ἔσκον
ἁπάντων vel praep. μετὰ Ψ 476 νεώτατός ἔσσι
μετ᾽ ᾿Αργείοισι τοσοῦτον, Υ 409 μετὰ παισὶ
νεώτατος ἔσχε γόνοιο aut dat. instr., cf. Wal-
ther de dat. instr. p. 38, H 168 ,Ξ5' 112 ysveijgt
νεώτατός εἶμι schol. A οὕτως νεώτατος ὑπερ-
ϑετιχῶς ὡμολόγουν ἅπασαι aut per se poni-
tur x 532 νεώτατος. ΤΙ. translate. ,novissimus*.
«& 352 (ἀοιδὴν) ἥ τις ἀκουόντεσσι νεωτάτη
ἀμφιπέληται. --- Collocatur νέος cet. plerumque
in thesi posteriore atque imprimis pedis tertii
vel primi, rarius secundi vel quinti, semel 3/587
quarti. Rarius legitur in thesi priore quarti,
tertii, secundi, primi pedis, semel quinti.— A νέος
derivantur νεαρός νέατος Νέαιρα νείαιρα νε-
βρός νειόϑεν νειόϑι γειός νεοίη νεοσσός γνεό-
της νεηνίης »νεῆνις. componuntur νεηγενής
νεηκής νεηλύς νεήφατος νεοαρδής νεύγιλος
γνεογνός νεόδαρτος νεοδμής νεοϑηλής γνεόλ-
λουτος νεοπενϑής νεόπλυτος νεόπριστος Νεο-
πτόλεμος [quod nomen Weck 1. 1. compositum
esse negat] νεύσμηχτος νεόστροφος Νεοτειχεύς
νεότευχτος νεοτευχής νεούτατος, νηγάτεος.
γεό-σμηξτος (ex νέος et σμήχω. cf. E. Gud.
405 33, Weissenborn de adi. comp. p. 33 50,
Berch Composition der Nom. p. 21, Stolz zus.-
gesetzte Nom. p. 49.) recens extersus. Ν 342 9«-
ρήχων τενεοσμήκτων. cf. schol. BL, Hesych.,
Riedenauer Handwerk p. 109 204 adn. 180,
Buchholz Real. IIa p. 310.
νεοσσός (pro v£zozioc ἃ νέος ducitur, lat.
novicius confertur. cf. Curtius Grdz.* p. "816,
Vaniceck E.W. p. 438, Leo Meyer vgl. Gr. II
p.628, aliter I p. 254. Doederlein Gl. Nr. 2417
cum E. M. 600 46 a νεάζειν derivat. Sed Goe-
bel Homerica progr. Konitz 1861 p. 20 et Lexil.
II p. 39 cum Eust. 228 41 ex νέος et rad. óx
ὁπ videre compositum esse iudicat. Etiam ve-
teres multi compositum uet miras explica-
tiones proferentes cf. E. M. 601 4. de accentu
v. Arc. p. 77 20.) pullus ἘΠῚ: Β 811 στρου-
ϑοῖο νεοσσοΐ, νήπια τέκνα, I 323 ὄρνις ἀπ-
τῆσι νεοσσοῖσε προφέρῃσι μάστακα.
γεό-στροφος (ex νέος et στρέφω composi-
tum. cf. Berch Comp. der Nom. p. 20, Schaper ge-
nera comp. p. 13.) nuper tortus, novus. O 469
γνευρὴν δ᾽ ἐξέῤῥηξε νεόστροφον, ἣν ἐνέδησα
πρώιον. cf. Hesych, Apoll. Soph. 116 7. de ac-
centu v. Eust. 1025 29.
1142
Νεο-τειχεῖς (ex νέος et τεῖχος). urbis Neo-
teicheos incolae. ep. 1 πρὸς Νεοτειχεῖς inscri-
bitur, ita Wolf. vulgo εἰς Κυμαίους cf. Franke
ad ep.12. Steph. Byz. Νεὸν τεῖχος πόλις τῆς
Αἰολίδος. TOUT δὲ ἐθνικὸν ME AUI E
xal Νεοτειχεὺς Oc Ἡρόδοτος ἐν Ὁμήρου
9 10. cf. Herod. I 149, Strabo XIII p. 621.
γνεό-τευχτος (ex νέος et τεύχω. cf. Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 303 s.) d 592 χνημὲς νεοτεύχτου
χασσιτέροιο i. e. plumbi albi nuper facti.
γνεο-τευχής (ex νέος et τεύχω. cf. Weissen-
born de adi. comp. p. 32 50, Berch Compos.
der Nom. p. 20, Schaper genera comp. p. 13,
Stolz zus.gesetzte Nom. p. 50. muper factus.
E 194 δίφροι καλοὶ πρωτοπαγεῖς νεοτευχέες.
Ariston. schol. ἃ ἡ δὶ 0. Ζηνόδοτος μετέϑηχεν
(ἡϑέτηκεν Ὁ Fried.) ὡς ταυτολογοῦντος πρωτο-
παγεῖς νεοτευχέες, ἀγνοῶν ὅτι ἐνίοτε παραλλή-
λως τάσσει τὰς ἐσοδυναμούσας λέξεις, cf. ad IN
276 et Friedl. Arist. ad ἢ. 1., Duentz. Zenod. p.114.
de significatione Apoll. Soph., Hes., Am.-He. ad 1.1.
νεότης (pro νεξοτῆς ἃ νξεος. cf. Vaniéeck
E.W. p. 885, Leo Meyer vgl. Gr, Il p. 533. de
notione Heinr. Schmi t Syn. II p. 96.) iuventa.
V 445 ἀτέμβονται νεότητος sc. equi, X85 oi-
σιν ἄρα Ζεὺς | éx νεότητος ἔδωχε καὶ ἐς yi-
ρας τολυπεύειν πολέμους.
»ε- οτατος (pro νεεουτατος CX νέος et
οὐτάω compositum ut ἄουτος. cf. Berch Comp.
der Nom. p. 21, Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 50,
Vaniéeck E.W. p. 885, E. M. 601 13, schol. LD
ad IV 539. recens vulneratus, X 536 ἄλλον
ζωὸν ἔχουσα νεούτατον, ἄλλον. &ovtoy. Ν
539 νεουτάτου χειρός.
γνέποδες (pro νέποτὲς ad skr. nápàtas lat.
nepótes iure referri videtur a Curtius Grdz.5
p. 267 537, Gust. Meyer Gr. Gram. 8 198 p.
179s. et in Kuhn Ztschr. XXIV p. 236, Vaniteck
E.W. p. 428, Ameis-Hentze in app. ad ó 404,
Fick Spracheinheit p. 190, Osthoff zur Gesch.
des Perf. im Indogerm. p. 599 s, qui qua ra-
tione d ortum sit ex τ, alius aliter explicant.
cf. Eust. 1502 36 νέπους γὰρ χατά τινα γλῶσ-
σαν ἀπόγονοι. Veteres compositum existimant
Apoll. Soph. νέποδες. ᾿Απίων͵ ἄποδες ἢ »νη-
ξίποδες 7j ἀπόγονοι. τὸ μὲν οὖν ἄποδες εὖ-
δος" ἔχουσι γὰρ πόδας αἱ φῶκαι. τὸ δὲ ἀπό-
γονοι παράχρουσμα τῶν νεωτέρων ποιητῶν.
cf. Eust. 1502 25, Hesych., Suid., E.M. 601 29,
schol. ad à 404 quibus Lobeck path. el. I p. 197,
Doederlein Gloss. Nr. 9941 assensi νηξίποδες
explicant. de accentu v. Arc. p. 98 18. est autem
epitheton phocarum.) nepotes, progenies, (vel
qui pedes ad nandum idoneos habent.) δ᾽ 404
φῶκαι νέπο δες χαλῆς ἁλοσύδνης. — Varialectio
codd. Paris. in h. Ap. Del. 78 pro οἰκία ποιή-
σονται ἀκηδέα, χήτεϊ λαῶν est οἰχία ποιήσον-
ται ἕκαστά τε φῦλα νεπούδων. cf. Bau-
meister ad 1]. ]. d Priem d. hom. Hymnus auf
der Del. Ap. p
végO-s(v) (dt Apoll de adv. p. 603 16 τὸ νέρϑε
δύο πάϑη ἀνεδέξατο συγκοπὴν ταὶ Ee
σιν" xv γάρ τι ὄνομα τὸ ἔνερον. cf. E. Or.
107 20, schol. νεωτ. ad H 212, do path.
elem. I p. 49. refertur ad rad. pron. skr. ana
na cf. Leo Meyer vgl Gr. I p. 330, Vaniceck
E.W. p. 29, Curtius Grdz.: p. 809. "legitur au-
tem apud Homerum et ἔνερϑε. et νέρϑε. at-
que hoc legendum esse Θ 16 in medio versu,
in initio 41 535 II 347 Y 500, in caesura bucol.
H 212 4 282 N 78 X 452 v 352 Bekker hom.
Νεοτειχεῖς — Νέστωρ
Bl. I p. 155 docet. sed cf. etiam La Roche Textkr.
p. 255, Unt. p. 70 qui praeterea νέρϑε A 302
in omnibus libris exstare tradit et in secundo
pede X 9204 et Y 57, ubi Bekker l. 1. ἔνερϑε
maluit, legendum esse docet, de Θ 16 dubius
haeret. ) infra. 1. absolute. 71212 N78 νέρϑε
δὲ ποσσί, X 452 v 352 νέρϑε δὲ γοῦνα, 44282
opponuntur στήϑεα. Y57 νέρϑε, Did. ᾿Αρίσταρχος
ἰαχῶς «αὐτὰρ γέρϑε““ ita Syr., ceteri ἔνερϑε. est
,ub terra. νέρϑεν 4 535 Y 500 l1. e. inferior
currus pars. νέρϑεν ὑπ᾽ ἐγκεφάλοιο II 841.
II. pendente genetivo. Ξ 204 γαίης véo9e,
2.302 νέρϑεν γῆς. ΘῚΘ ἔνερϑ' Αἰδαο La Roche,
Nauck, Bekk.? (sed v. hom. Bl. 1. 1.) cum libris
et Plut. de fac. in orbe lun. 25.
νέρτεροι et νέρτατοι v. ἐνέρτεροι et
ἐνέρτατοι.
Νεστόρεος (ἃ Νέστωρ ducitur. de termi-
natione in sog et de accentu v. Herod. περὲ
μον. λέξ, ed. Lehrs p. 4 11, Arc. p. 89 4)
Nestoreus, Nestoris proprius. B54N εστορἕῃ
παρὰ νηὶ Πυλοιγενέος βασιλῆος, de genetivo
adi. Νεστορέῃ apposito v. Krueger Dial. ὃ 57 2
1, Ameis-Hentze. 0 113 Νεστορέας. . ἵππους,
192 ἀσπίδα Νεστορέην schol. A αὐτὸν τὸν
Νέστορα περιφραστιχῶς" ἔνιοι δὲ τὸν ὅπλον
id quod recte est. de clipeo v. Helbig das hom.
Epos aus dem Denkmaelern erl. p. 225 230. —
Collocatur semper in arsi.
Νεστορΐδης (de patronymici formatione v.
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 555, Angermann in
Curt. Stud. Ia p. 1 s.) Nestoris filius. 1) Anti-
lochus. Νεστορίδαο Z 88 O 589, Ν. "Avri-
λόχου 9P358. 2) Pisistratus. Νεστορίδης
Πεισίστρατος y 36 482 0 155 o 48 166, Νεστο-
ρίδης o 102, Νεστορίδην o 6 44, '"Neoro-
oíóx à 71 o 195, IN. Πεισίστρατε 046. Π 317
AN'eavoolóet Antilochus et Pisistratus. 3)Thra-
symedes. I 81 Νεστορίδην Θρασυμήδεα. --
Collocatur semper in arsi, plerumque secunda.
Νέστωρ (Nestoris pater cum sit Neleus,
Neptuni filius, nomen ex vsó-zog ortum et recte
a rad. νεδ skr. nad strepere duci videtur a Sonne
Kuhn Ztschr. X p. 123 XII p. 350 XV p. 108
ita ut eius natura ad aquam pertineat, cui as-
sentit Weck d. hom. Personen auf -εὺς )
progr. Saargemuend p accedit, quod epi- ,
theton ἱππότα ad pee Hippion* Spec-
tare videtur et quod Nestor Neptunum in-
primis colebat cf. y 43 s. Plerique autem ἃ
νέ(σλομαι derivantes cf. Curtius Grdz.! p. 815,
Vaniceck E. W. p. 435, Benseler Eigennamen?
S. v. explicant: ,,qui domum ducit^, quae deri-
vatio quid sibi velit, me non intellegere fateor.
nihil enim valere potest, si eam derivationem
accipiamus, nisi redux, quod nomen cur huic
Graecorum duci potissimum datum sit, non
apparet. Mire E. M. 601 33 παρὰ τὸ νέα
ἱστορεῖν ἡ παρὰ τὸ στερεὸν ἔχειν τὸν νοῦν.
Nestor. B 77 555 Z 66 H 193 325 Θ 116
94 K 539 P 882 T 311 y 32 345 ὃ 488, Νέ-
στωρ . . Γερήνιος, οὖρος ᾿Αχαιῶν Θ 80 2 640
6 310 659 y 411, Νηλήιος Ψ 349, ὃ γέρων A
087, ἡδυεπὴς. . λιγὺς Πυλίων ἀγορητὴς A 24.
Γερήνιος ἱππότα Νέστωρ B 336 433 601 4
317 H 170 181 Θ 112 151 I 162 179 K 102
198 138 143 157 168 248 543 4 516 655 X 02
y 68 102 210 253 386 397 405 417 474 à 161,
ἱππότα N. 159, γέρων ἱππήλατα N. y 436 444,
γεραιὸς N. Z40.— voc. Νέστορ K 9220 X65
N. Νηληιάδη, μέγα κῦδος gea K 87 ὮΝ
1
[
γεῦμαι — veto
A 511 Ξ 42
79 902, N. Νηληιάδη y 247. —
“Νέστορος
196 229 Ν᾿ 555 681 755 y 448
. 452 465 ó 21 69 186 303 o 4 194, N. ὑπερ-
ϑύμοιο ἄνακτος T 302, κυδαλίμοιο T 238, in-
ποδάμοιο y 17, Νηληιάδαο y 465, μεγαϑύμου
Νέστορος E 565 Ν 400 P 653 Y 541596, ἀγαυ-
ov X16.— Νέστορε A 761 E 27 616 y 57
à 209, δίῳ B 57, ποιμένι λαῶν Ψ 411 o 151,
Νηληίῳ vit Νέστορι B21. — Νέστορα B 405
O 137 .4 501 3597 X 1 4286, ποιμένα λαῶν Καὶ
783 o 109, ózov K 54 44510 α 284, μέγαν 4 501.
Néoco gg! 4 611 y 244 quem locum propter sen-
tentiarum conexum spurium iudicat Ellendt drei
hom. Abh. p.24, cf. Ameis in app. et Gladstone
hom. Stud. transl a Schuster p. 459 5., λιγὺν
Πυλίων ἀγορητήν 4293, Νηλήιον K 18, ποιμένα
λαῶν y 409. Nestor, Pyliorum rex, cum fratribus
Chromio, Periclymeno, sorore Perone, ex Chloride
ἃ Neleo, Neptuni filio, genitus 4 281 s., Eurydicen
in matrimonium duxit, ex qua filios Antilochum,
Pisistratum, Thrasymeden, filiam Polycasten y
459 s. genuit. ex Anaxiboea Perseum peperit
y 414 444. Ceteri nec fratres nec filiae nominan-
tur. Admodum adulescentulus patre invito con-
tra Arcades ad bellum profectus, ad Celadontem
fluvium certamini singulari provocatus etsi om-
nium erat natu minimus, Eurythalionem inter-
fecit. Quae ipse H 149s. ex senum more prae-
dicans narravit, ut Achivorum animos, cum
Hectorem proelio singulari provocantem me-
tuerent, confirmaret. Quod cum contigisset,
ipse pugnantium sortes in galeam coniecit. Eo-
dem consilio commotus, Itymoneum in proelio
cum Eleis commisso a se necatum esse refert,
nec minus Epeos Mulio occiso, Molionibus per
Neptunum ab impetu ipsius in auras abreptis, in
fugam coniectos esse «1 761 s. Cum Achivi bellum
Troianis pararent, Achillem arcessivit 41 765 et
etsi iam senectute confectus esset, ipse cum
nonaginta navibus Troiam profectus est. B 591 s.
Ubi quamquam saepius ad pugnam processit A
548 s. et aciem instruere optime scivit B 555,
tamen consilio et oratione, quibus iuvenis in
bello inter Centauros et Lapithes exorto iam
excellebat 4 262 s., magis valebat, ita ut ceteris
praecelleret. cf. H 325 194 4 248 ubi legun-
tur τοῦ δ᾽ ἀπὸ γλώσσης μέλιτος γλυκίων ῥέ-
εν αὐδή. Achilis tamen et Agamemnonis ini-
micitias cum componere non potuisset 4 255 s.
auctor exstitit, ut hic legatis missis illum pla-
care conaretur 7 69 s. Quod ubi non successit,
3 Patroclo, qui quis Achivorum vulneratus esset
quaesitum venerat, petivit, ut Achillis subsidium
imploraret. Quo factum est, cum is ab amico
Graecis auxilio missus cecidisset, ut ipse Achil-
les rursus pugnae particeps fieret 44 611 s. ἃ
quo cum in certaminibus funebribus ad Patrocli
honorem institutis, etsi senectute prohibebatur,
phialam accepisset, ut hoc dono non indignus
esse videretur, in certaminibus Amarynci omnibus
se superiorem fuisse narrat praeter Moliones,
qui curru vincerent Ὁ 626 s. Praetera com-
memorantur eius calix 41 622 s. et clipeus Θ
192 s. qui uterque summa arte et pulchritudine
conspicuus fuit cf. Helbig das hom. Ep. aus d.
Denkmaelern erl. p. 272 s. 225 230, et ipse
auctor fuisse traditur, ut Diomedes et Ulixes
Troianorum castra explorarent XA 204 s. cf.
Ranke Doloneia progr. Goslar 1881 p. 43 s.
A Troia reversum Telemachus ut de patre
sciscitaretur, convenit. Atque constat eum ad
1143
extremam senectutem pervenisse, cum tertiam
hominum aetatem viveret cf. 4 252 μετὰ δὲ
τριτάτοισιν ἄνασσεν. de eius regno v. Hahn
die geogr. Kenntnisse der Epiker I p. 16 s. —
Collocatur nomen plerumque in arsi, inprimis
prima vel ultima, in thesi prima novies, in se-
cunda bis 4/637, Ῥ 349. Derivantur Νεστόρεος
Νεστορίδης.
νεύμιαε V. νέομαι.
νευρή (pro vsgzc« lat. nervus germ. snura
snuor. cf. Curtius Grdz.* p. 316, Savelsberg de
digammo IIb 1867 p. 15 s, Pott E. Forsch.?
I p. 378, Frankfurter Epenthese des j u. - im
Gr. p. 7. vocem primum incepisse a littera 6
docent Hoffmann quaest. hom. I p. 149, Wal-
ther Kuhn Ztschr. XII p. 412, Legerlotz ib.
VIII p. 399, Christ griech. Lautl. p. 85, Ahrens
Rh. Mus. 1843 p. 169 id. in Philol. 1849 p. 605 s.,
Joh. Schmidt Vocal. II p. 416, Vaniceck E. W.
p.1160. a rad. si i. e. ligare derivat et ex sna-
vara ortum iudicat Fick vgl. Woert.? p. 214.
cuius rei vestigia luculentissima in carminibus
exstant. producitur enim semper vocalis brevis
ante vocem Ὁ 463 4 607 4 118 O 324 300 309
N 485 O 313 II 773 d 118 4 476 664 φ 419
ubi quidem plerique libri ἕλχεν νευρὴν exhi-
bent, excepto φ 410 πειρήσατο νευρῆς in arsi
ultima, ubi in schol. A legitur yg. πειρήσατ᾽
Ὀδυσσεύς. cf. La Roche Unters. p. 57 s. de
accentu Herod. schol. A ad 7'35, E.M. 653 26.)
nervus arcüs. de formarum vevg; et νεῦρον
permutatione et significatione v. Poll. On. II
p. 234, Lobeck path. prol p. 14. νευρή -ῆς -ῇ
-q» τῆφιν. 4125 νευρὴ δὲ μέγ᾽ ἴαχεν, A 476
663 ἐῷ ἀπὸ νευρῆς βεβλημένον, q 410 πειρή-
σατῦ νευρῆς, 4 118 νευρῇ, 123 O 328 νευρήν,
t 587 q 97 197 νευρήν τ᾽ ἐντανύσαι cf. ὦ 170.
q 419 ἕλχε νευρήν. epitheta O 468 ἐυστρε-
φέα, 469 νεόστροφον. Ο 313 II 773 ἀπὸ νευ-
ρῆφιν δ᾽ ὀιστοὶ ϑρῷσχον, ubi νευρῆφιν est plur.
sing. autem est quibus locis etiam νευρῇφιν
νευρῆςφιν hic illic in libris ms. legitur 0 300
309 οἰστὸν ἀπὸ νευρῆφιν ἴαλλεν, N 585 113
ἀπὸ νευρῆφιν ὀιστῷ, λ 607 ἐπὶ νευρῆφιν Oc-
στόν. — Collocatur aut in thesi aut in arsi.
νεῦρον (de etymo et accentu v. s. νευρή. in
E. M. 601 38 παρὰ τὸ νεῖσϑαι διὰ ὅλου τοῦ
σώματος mire ducitur. Leguntur νεῦρον -«
formae. 1) nervus, quo artus corporis humani
continentur ΠΟ 316 ἔγχεος αἰχμῇ νεῦρα διε-
σχίσϑη. 2) linea ex nervis confecta, qua
aut arcus tenditur 4129 νεῦρα βόεια aut acu-
leus sagittae arundini colligatur cf. schol. ΒΗ}
et Buchholz Real. IIa p. 355, 44 151 ἔδε νεῦρον.
ita sine » cum nonnullis libris et E. M. 613 47
qui ἔδε vel εἶδε exhibent, scribendum esse vide-
tur, quod vox a σ primum incepit cf. s. v. νευρή,
etsi plerique et optimi libri et Herodian. ἔδεν
exhibent. — Collocatur semper in arsi, vocalis
brevis quae antecedit ./ 151 producitur.
νευστάζων (a vevo ductum ad rad. vv lat.
nuere, nutare refertur. cf. E. Or. 107 13, Curtius
Grdz.: p. 319, Verb. I p. 337, Leo Meyer vgl. Gr.
II p. 49, Vaniceck E. W. p. 441.) nutans. Y 162
νευστάξζων κόρυϑι, Zon. lex. p. 1409 χόρυϑα.
de dat. v. Walther de dat. instr. p. 47. σ 153 240
νευστάζων κεφαλῇ. ilic de homine cogitationi-
bus suis tradito, hic ubi additur μεϑύοντε ἐοικώς,
dero ab Ulixe profligato. 4 194 ὀφρύσι vevot&-
tov, — Collocatur in prima vel secunda arsi.
νεύω (ad rad. vv lat. nuere refertur. cf. Cur-
1144
tius Grdz.* p. 319, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 100.
sed ἃ littera gutturali primum incepisse cum
germ. hnigan knicken nicken cognatum esse
putant Hoffmann quaest. Hom. I p. 150, Kueh-
ner ΑΔ, Gr. I? p. 202 3 quia in χατανεύων voc.
« producitur cf. Hartel hom. Stud. I p. 19.) nuo.
γνεύοιεν-οντα-ὄντων ἕνευεννεῦον νεύσω νεῦσε(ν)
γεῦσ᾽ -αν νεύσας part. 1) de crista cf. Helbig
des hom. Epos p. 211. 7 387 δεινὸν δὲ λόφος
χαϑύπερϑεν ἔνευεν, hic illic x«9? ὕπερϑεν
legitur male, quod χαταρεύω omnibus locis ad-
nuendi sive affirmandi notionem habet. cf. 41 42
O[481 omittitur in libris plerisque] 17 138 y 194
Z470. 2) de hominibus ictu profligatis.
σ 237 νεύοιεν κεφαλὰς δεδμημένοι. 3) de iis
qui in pugna capita movent. Ν 137 II 217 xógv-
Sec ..vevovcov de genetivo cf. Am.-He., Classen
Beob. p.178. 4) innuo, nutu significo, impero.
8) 8,050]. o 330 νεῦσ᾽’ ἐπὶ oi x«Aéceg cf. h.
Merc. 395. b) c. dat. 1223 veto? Αἴας Φοίνικι,
z 988 νεύσω μέν τοι ἐγὼ χεφαλῇ cf. h. VII 9
γεῦσαν ἐς ἀλλήλους. — Legitur saepius per
tmesin a praep. sua diremptum 8) absolute
A 528 P 209 zx 164 q 481 ἐπ᾽ ὀφρύσι vsbosv,
ἐ 408 ἀνὰ δ᾽ ὀφρύσι νεῦον. b) c. dat. c. inf. T
616 Πατρόχλῳ δ᾽ 0 ys ἐπ᾿ ὀφρύσι νεῦσε σιωπῇ
| Φοίνιχι στορέσαι λέχος. 5) adnuo aut absol.
h. Merc. [519] ἢ χεφαλῇ νεύσας qui versus ἃ
Baum. iure expungitur, quod ceteris non qua-
drat aut c. acc. ἢ. Cer. 445 νεῦσε δέ ot χού-
jv cf. 463 qui acc. defenditur loco O 175 uo:
πρόφρων χατένευσε Κρονίων νίχην, quare Vossi
coniectura, qui addito inf. νεῖσϑαι acc. c. inf. ἃ
νεῦσε pendere vult, reicienda esse videtur, cf.
Baumeister in com. ad 1. 1. aut acc. c. inf. pen-
dente 0 246 νεῦσε δέ οἱ λαὸν σῶν ἔμμεναι sc.
Ζεύς. cf. Albrecht de acc. c. inf. in Curt. Stud.
IV p. 40 4 32 9, Hentze der Acc. c. Inf. b.
Hom. in Ztschr. f. Gymn.-W. 1866 XX p. 731,
Tudeer de inf. serm. Hom. rat. synt. p. 128 s.,
Cavallin de tempp. inf. usu Hom. p. 47. — Collo-
catur plerumque in arsi prima; in thesi posteriore
quinti pedis quinquies, in priore quarti Z 470.
(υευστάζων. ἀνα- ἐπι- κατανεύω.)
νεφέλη (lat. nebula saxon. ant. nebhal germ.
nébal. cf. Curtius Grdz.5 p. 294, Bugge in Cur-
tius Stud. IV p. 337. Deminutivum esse contra
Schwabium de demin. Gr. et Lat. p. 39 negat
Renisch de nom. Gr. in -4og term. Vratisl. 1877
p. 21. Sed quod ante vocem vocalis brevis
cf. La Roche Unters. p. 57 producitur .5 350
δὲ νεφέλην, e 991 σύναγε νεφέλην ita optimi
libri pro σύναγεν, & 45 ἀνέφελος quod ita uno
v scribendum esse Spitzner de versu her. p. 73
docuit, vocem unam consonam in initio amisisse
arbitrati, alii cf. Meyer vel. Gr. I p. 389, Goe-
bel lexil. II p. 111 ad rad. sna fluere referunt,
ali v. Kuehner Ausf. Gr. I? p. 203 7 cum óvo-
φερὸς cognatum esse existimant. sed a duabus
consonis vocem incepisse minime certum esse
Hartel hom. Stud. 1 p. 17 s. exponit. E. M.
601 54 παρὰ τὸ νάμα ἐφέλχειν ἐχ τῆς 9aAdo-
σης. de notione v. Heinrich Schmidt Syn. I
p. 617 s) nubes. γνεφέλη τῇ τὴν -άων -ησι(ν)
-ας. l)proprie. a) nubes. B 146 E522 s291.
1298 χινήσῃ πυχινὴν νεφέλην sc. luppiter, &
405 ξ 808 χυανέην νεφέλην ἔστησε Κρονίων,
μι 14 νεφέλη μιν (σχόπελον) ἀμφιβέβηχε | κυα-
γνέη, O 20 192 ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσιν, 9: 569
λ 15 ἠέρι καὶ νεφέλῃ κεχαλυμμένοι. b) ne-
bula, qua dii aut se ipsos E 186 νεφέλῃ εἰλυ-
μένος ὦμους cf. O 307, h. Merc. 217 πορφυρέῃ
γεφέλη — νέφος
νεφέλῃ, X 880 χαλὴν χρυσείην, Y 150 ἄῤῥη-
χτον, aut alios ut conservent, tegunt cf. Naegels-
bach hom. Theol. p. 24, Duentzer Zenod. p. 130,
E345 xvav£n νεφέλῃ, P551 πορφυρέῃ. 2) trans-
late. P591 222 0315 ἄχεος νεφέλη ἐχά-
λυψε μέλαινα cf. Remacly de generibus compar.
Hom. III p. 81. Y 417 νεφέλη δέ tuv ἀμφε-
χάλυψε κυαν ἕξη i.e. animi defectio, quae mor-
tem appropinquantem antecedit. — Collocatur
semper in thesi priore, plerumque tertii pedis,
(νεφεληγερέτα et ἀνέφελος.)
γνεφεληγερέτα (ex νεφέλη et ἀγείρω com-
MU et HR RCRA fous οἵ, Hon πὶ Gud.
406 46, E. M. 101 54, Berch Comp. der Nom.
p. 17, Schaper genera compos. p. 10, Stolz zus.-
gesetzte Nom. p. 33 39, Weissenborn de adi. comp.
p.15 34 50, Lobeck path. el. I p. 416. de no-
minativo in -« exeunte veteres enallagen ca-
suum statuentes tradunt schol A ad A 175 νε-
φεληγερέτα ἀντὶ τοῦ νεφεληγερέτης. cf. Fried-
laender Ariston. p. 18, Lehrs Ατὶβί.5 p. 260,
Lobeck paral . I p. 185, Gelbke in Curt. Stud.
lI p. 35, Hinrichs de Hom. eloc. vestig. Aeol.
p. 93s. de genetivo in -«o v. Hinrichs ]. l. p. 92 s.
c. adn. 25, Theod. Ameis de Aeol. Hom. p. 41.
de accentu Hinrichs l.l. p. 13s. aliter Ameis
ll p.14, La Roche Unters. p. 164, Lobeck
paral. p. 185. Vocalis brevis ante vocem pro-
ducitur Ξ 298 Y 215, quare primam consonam
abiectam esse putat La Roche l. l p.57. sed cf.
Hartel hom. Stud. I p.18.) qui nubes cogit.
νεφεληγερέτα Ζεὺς A 511 517 560 4 30 E 764
888 H 980 454 Θ 38 469 K 5852 .4 318 .X 298
312 341 O 220 II 666 P 198 Y 19 215 XY 182
£2 64 « 63 ε 21 ε 67 μὶ 313 884 v 139 153 o
476 h. Ap. Pyth. 184. Διὸς νεφεληγερέταο E 631
736 O 387 O 154 Y 10 Φ 499 ἢ. Ap. Del. [96
abest in cod. Mosc.] — Collocantur hae voces
coniunctae semper in extremo versu. "
νέφος (de veterum sententiis v. E. M. 601 44
γέφος oiov νέφαος, τὸ ἐστερημένον φάους, 0
ἐστι φωτός. ἢ παρὰ τὸ νείφω τὸ βρέχω, cf.
E. Or. 108 9, Eust. 729 46, 127 32. recte cum
skr. nabhas lat. nübes comparatur a Curtius
Grdz.' p.995, Bopp Gloss. p. 209 b, aliis. restat
autem aliqua difficultas, quod ante vocem sem-
per fere vocalis brevis producitur P 594 .Y 309
hymn. VI 67, s 293 ubi pro δὲ νεφέεσσι in
duobus libris minoribus δ᾽ ἐν ». legitur, item
L 68 145, & 814 4 274 Ψ 183 E 595 .4 8305
Ψ 366 9 374 4 592 v 114, O 625 ὑπὸ νεφέων
ubi in libbiis AGELS apud La Rochium ὑπαὲ
exhibetur, item Π 375, :P 874 ε 303 ubi libri ple-
rique οἵοισιν νεφέεσσι, 4 275 libri plerique
εἶδεν νέφος. cf. Hoffmann quaest. hom. I p. 150,
La Roche Unt. p. 57 qui praeterea in h. Ap.
Pyth. 950 pro ὑπὲχ νεφέων legendum ὑπὸ v.
esse censet cf. 1. l. p. 275. Vocalis autem non
producitur O 523 h. Ap. Del. 98 ὑπὸ χρυσέοισι
γνεφέσσιν, P9248 πολέμοιο νέφος, 218 ὀξεῖα
νέφος. Quare obloquente Hartelio in hom. Stud.
I p.18s. 29s. 36 vocem primum a duabus con-
sonis incepisse iudicant, cum alii δνοφερός
χνέφας comparant Hoffmann l. l. I p. 150, La
Roche 1. l p. 57, Rumpf N. Jahrb. vol. 78
p. 268 s., Buttmann lexil. II? p. 266, Ahrens
in Rhein. Mus. N. F. II p. 168s., Kuehner Ausf.
Gr. I? p. 208, alii ad rad. skr. sna fluere pluere
referunt Benfey W.L. II p. 74, Savelsberg Kuhn
Ztschr. XVI p. 57 s., Leo Meyer vgl Gr. 1
p. 389, alii rem incertam relinquunt ut Willmanns
in Ztschr. f; Gymn.-W. 1872 p. 119. de no-
γνέω — νήγρετος
tione v. Heinr. Schmidt Syn. p. 616 5.) mubes.
νέφος -εἴ -εα -Éov -ἕεσσι(ν») -εσσιν quae forma
legitur Ν᾽ 523 semel in altera thesi quinti
pedis, qui locus expungitur a Ribbeck Philol.
VIII p. 505, Koch ib. VII p. 600, Duentzer, et
in h. PATE Del. 98, qui ex illo loco mutuatus
est. de qua forma v. Bekker hom. Bl. I p. 142,
Kayser in Philol. XVIII p. 680. terminationem 5;
non elidendam esse Ρ 594 ε 08 νεφέεσσι κάλυψε
yet. νεφέεσσ᾽ ἐχάλυψε, £ 293 σὺν δὲ νεφέεσσι
v. 1. σὺν δ᾽ ἔν νεφέεσσ᾽ La Roche Unt. p. 76
docet cf. etiam Kayser in Phil. XVIII p. 685,
La Hoche l.l. p. 74. ἢ proprie. 1) nubes.
νέφος 4 21 11364 P 372 v114 Ῥ 366. ἐν νέφεϊ
4 28. νέφεα 4 305 schol BL, Ὁ 213 7 804
mire schol. Q expl. τὰ λίνα. νεφέων 0170 ἐκ
νεφέων. πτῆται γιφὰς ἠὲ χάλαζα, cf. E864; 1 62,
O0 625 ὑπὸ νεφέων, Π 375 Ψ 874 ὕψι δ᾽ ὑπὸ
νεφέων cf, v 104 h. Ap. Pyth. 250. νεφ ἕεσ σι(ν)
D594 £293 ε 68 μ 314 £ 303 1145 π 264. Epi-
theta adduntur E 751 O 395 πυχινὸν νέφος quo
sedes deorum obtegitur cf, schol. A, Am. -He. ad
pr.l, E525 M 157 44 683 9 374 À 562 νέφεα
σκιόεντα, X 809 διὰ νεφέων ἐρεβεννῶν, N [523]
ἄκρῳ Ὀλύμπῳ ὑπὸ χρυσέοισι νέφεσσιν v.
supra, h. Ap. Del. 98. 2) nebula, qua dii aut
se ipsos ,E 867 τοῖος Ἄρης φαίνετ᾽ ὁμοῦ νεφέ-
εσσιν ior. ἐς οὐρανόν, Nic. schol. A διασταλ-
τέον ἐπὶ τὸ νεφέεσσι" οὐ γὰρ σὺν τοῖς νέφε-
σιν εἰς οὐρανὸν. ἀνήει, ἀλ λὰ za αὐτὰ γενό-
μενος ἑωρᾶτο, ἐξ οὗ τὸ τάχος παρίστησι καὶ
τοῦ ϑεοῦ τὴν δύναμιν. δύναται « δὲ ὅλος συνα-
πτόμενος ὁ στίχος δηλοῦν ὕτι νέφεσι κεκα-
λυμμένος ἀπὸ γῆς ἀνήρχετο. huic sententiae
- accedunt Am.-Hentze, Faesi-Franke, La Roche,
Duentzer, illi magis favet Heyne in obs. ad 1l.
V p.161. Ξ 848 νέφος ἀμφιχαλύψω χρύσεον,
O 1583 ἀμφὶ δέ μιν ϑυόεν νέφος ἐστεφάνωτο
aut hemines tegunt ?P 188 τῷ (Hectoris mortui
corpori) δ᾽ ἐπὶ χυάνεον νέφος ἤγαγε Φοῖβος
Ἀπόλλων. Non ut occultaretur, sed magis con-
spicuus fieret Achilles hostibusque terribilior
appareret , Minerva Σ᾽ 205 ἀμφὶ δέ οἱ κεφαλῇ
νέφος ἔστεφε ὅῖα ϑεάων | χρύσεον, ἐχ δ᾽ av-
τοῦ δαῖε φλόγα. II) translate cf. Lucas phil.
Bemerk. progr. Emmerich 1841 p. 6, Remacly
de gener. comp. Hom. III p.31s., schol. ABL
ad 4 274, Eust. 471 18, Am.-Hentze et Porph.
schol. B ad 4 447. 1) 4 274 Ψ 133 νέφος εἵπετο
πεζῶν, II 166 χυάνεον Τρώων νέφος, Ρ Τοῦ
φψαρῶν νέφος ἔρχεται ἠὲ χολοιῶν. 3) P 248
πολέμοιο νέφος περὶ πάντα καλύπτει cf.
Doederl. ad 1.1., Wittmann adn. p. 8 s, Hoffmann
Tmesis in der Il. III p.9, Hentze in app. ad 1. 1.,
Π 350 à 180 ϑανάτοιο μέλαν νέφος ἀμφε:
κάλυψεν, O 668 τοῖσι δ᾽ ἀπ᾽ ὀφϑαλμῶν νέφος
ἀχλύος ὦσεν ᾿Αϑήνη | ϑεσπέσιον i. e. nubem
caliginis, Ameis-Hentze: die Wolke des Dunkels,
die verhuellende Wolke. aliter Jordan, No-
vellen zu Hom. N. Jahrb. 1880 vol. 121 p. 377 85,
Wittmann ad Hom. adnot. Schweinfurt 1851
p- 11, Doederlein ad l.l. locus quippe qui ce-
teris non cohaereat, expungitur cf. Ariston. schol.
A ἀϑετοῦνται, Schoemann in N. Jahrb. vol. 69
p. 26. — Collocatur uno excepto JN 523 [h. Apoll.
Del. 98] ubi in altera est, in priore thesi, atque
inprimis quarti pedis, praeterea tertii vel se-
cundi; in primo pede 41 28, in quinto ε 145 le-
gitur. Derivatur χελαινεφῆς.
νέω (ex ov£zc ortum est, cuius rei vestigia ex-
stant in impf. ἔνγνεον, quod est pro ἔσνεκον et
1145
in aor. Zveva« attico. cf. Kuhn in Ztschr. II p.963,
Walter ib. XII p. 412, Curtius Grdz.* p. 319, Verb.
I p. 222, Rumpf in N. Jahrb. vol. 93 p. 75,
Christ Lautl. p. 80 85 274, Leo Meyer vgl. Gr.
I p. 157 196. sed -Duentzer N. Jahrb. vol. 95
p.370 ἔννεον pro ἔνεον esse voluit et Hoffmann
Buch 21 u. 22 der Il. 1 p. 260, II p. 8 ἔννεον
ex ἐνένεον contractum esse putat, contra quos
recte disputat Hinrichs de el. Hom. vest. Aeol.
p. 51s. sed y. Hartel hom. Stud. I p. 17.) no,
nato. νέων 2 842 442, &vveov 411. — Colloca-
tur in altera thesi primi vel tertii pedis, forma
ἔνγεον autem in prima arsi. Componuntur &va-
et κατα-νέω. ΄
véc. neo. v. χκατανέω. (νῆμα.
νηγἄτεος (originis et notionis incertae vox.
cf. E.M. 602 43 νηγατέον τὸ νεωστὲ κατεσκευ-
ασμένον ἢ γνενησμένον "m^ παρὰ τὸ γείνομαι
γατὸς zal νεήγατος, τροπῇ τοῦ O εἰς 9 ἀπὸ
τοῦ νέος χαὶ ὑπερϑέσει τοῦ ε γίνεται νηγά-
τεος, ὁ νεωστὶ γεγονώς. ἢ παρὰ τὸ ϑέω τὸ
θαυμάζω, «ub νήϑω τὸ κλώϑω γίνεται νηγά-
9sov τὸ ἄγαν ϑαυμαστόν" ἢ ἤγάϑεον ϑαυμα-
στικῶς νενησμένον χαὶ εἰργασμένον. 5 τὸ
ἐστερημένον τῆς βλάβης πλεονασμῷ τοῦ y.
schol. À ad B 43 ἡ ἀγέννητον 5 λεπτὸν ἢ τὸ
νεωστὲ γεγονός, νεογάτεόν τε ὃν zt. Apoll.
Soph. ὁ πίων νεωστὶ κατεσκευασμένον ἢ εὖ
νενησμένον. βέλτιον δὲ παρὰ τὸ νεωστὶ γε-
γενῆσϑαι ὡς σύνϑετον. cf. Eust. 170 18, 228
45, Hesych., Suid., schol. BLD ad . 185, schol.
Ap. Rhod. ] 775. Similia apud recentiores le-
guntur ac plerique quidem ex νέος et γίγνομαι
verbi adi. verbali compositum esse iudicant. cf.
Buttmann lex. I p. 203s, Lobeck path. el. I
p.416, Bekker hom. Bl. I p.223, Curtius Verb.
II p. 355, Clemm in Curt. Stud. VIII p. 89, Berch
Comp. der Nom. p. 21, Stolz zus.-gesetzte Nom.
p. 9 23 50, Bernhard Hom. Etym. progr. Wies-
baden 1862 p.8, Helbig das hom. Epos aus den
Denkmaelern erl. p. 127, sed v. Fritzsche in
Curtius Stud. VI p. 132. contra disputat Brug-
mann in Kuhn Ztschr. XXIV p. 279 8. — Doe-
derlein ad B 43 Gloss. Nr. 60 a »» intens. et
ἄγαμαι ducens admirabile" vertit, Goebel lex.
Il p. 348 ἃ νη et ἀγάτη i. e. damnum, collato
gloss. ἀγατᾶσϑαι: βλάπτεσθαι ducit, Monroe
notes in Journ. of Philol. 1882 XI p. ἘΙ ἃ νέω
νήγω derivans explicat: made of spunwork. aliam
viam ingressus Schmalfeld in N. Jahrb. suppl.
VIII p. 293 ad rad. skr. snih part. snigdha refert
et ,splendidus* vel ,oleo unctus: explicat. similiter
Heinr. Schmidt Syn. II p. 112, qui vertit: ,lieb-
lich anzusehen') recens factus, vel splendidus.
B 43 χιτῶνα : καλὸν νηγάτεον, X Ξ 185 χρηδέμνῳ
καλῷ νηγατέῳ, h. Ap. Del. 1252. φάρεϊ λεπτῷ
νηγατέῳ. -- Collocatur semper in arsi secunda.
νήγρετος (ducitur à νη privativo et ἐγείρω.
Apoll. 1. Soph. explicat ἀνέγερτος βαϑύς, cf. schol.
E ad $6 793, Suid., Hesych., Eust. 1733 33, E. M.
602 52, Bekker hom. Bl.I p. 171, Berch Comp. d.
Nom. p.23, Vaniéceck E. W. p. 419, Lobeck path.
el. I p. 29, Goebel lexil. II p. 556, Kappelmaun
progr. acad. Gymn. Wien 1856 p.15. 1n schol.
V ad » 74 praeterea additur ἢ δ ἡδονὴν βρα-
δύν.) inexcitabilis. ita vocatur somnus, ex quo
quis non facile excitatur. » 79 xai τῷ “νήδυμος
ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἔπιπτε, | γνήγρετος
ἥδιστος, ϑανάτῳ ἄγχιστα ἐοικώς, ubi propter
ε vocis ἥδιστος neglectum Bekk. h. BI. I p. 171
γηρὴς legendum esse censet. » 74 ἵνανήγρετον
1140
εὕδοι v.l ἵν᾽ ἀνήγερτον, Eust. 1733 97 ἐν τῷ
γήγρετον εὕδοι λείπει τὸ ὕπνον. h. Ven. 177
νήγθετον ὕπνον ἰαύεις. Legitur in arsi prima,
quinta, quarta. Σ MADE
νήδυεα (Eust. 1117 7 νηδύϊα τὰ ἐντόσϑια,
0 ἐστι τὰ κατὰ νηδὺν σπλάγχνα, ἅπαξ ἐνταῦϑα
εἶπεν ὁ ποιητής, ἃ τρισυλλάβως ἕτεροι νήδυα
γράφουσιν. ταῦτα δὲ καὶ ἔνδινά φησιν ὁ
ποιητής. cf. schol. B ad P 524. sed puncta
diaeresis tollenda esse animadvertunt Lobeck ad
Phryn. p. 494, Spitzner ad P 524. ducitur a
νηδὺς Leo Meyer vgl. Gr. II p. 476. cf. etiam
Retzlaff hom. Syn. II progr. Koenigsberg 1867
p.23.) intestina." P 524 ἐν δέ ot ἔγχος | νη δυί-
0t6t μάλ᾽ ὀξὺ κραδαινόμενον. --- οἴ. etiam Fried-
laender krit. Benutzung der ἅπ. s/g. in Philol.
1851 p. 239.
νήδυμος (Ariston. schol. A ad B 2 ὅτι νή-
δυμος μετὰ τοῦ v καὶ οὐχὶ ἥδυμος, ὡς ἕνιοι
παρὰ τὸ ἡδύς, ὡς δῆλον xal ἐκ toU νήδυμος
ἀμφιχυϑείς“, quod est in initio versus X 253.
οἱ δὲ us9? Ὅμηρον χαὶ χωρὶς τοῦ v λέγουσιν
χαὶ ᾿Αντίμαχος ,8ntl óc οἱ ἥδυμος £A9«»^
χαὶ Σιμωνίδης οὗτος δὲ τοι ἥδυμον (ita libri,
Bergk tr. 79 L. ἅδυμον) ὕπνον ἔχων." cf. Ariston.
ad Ξ 249 354 II 454 «P 63 K 167, Porph. schol.
B ad B 2, schol. D ad X 187, schol. E ad ὃ
793, Eust. 163 27, 983 95. sed Buttmann lex. I
p. 173—183 priorem vocis formam 7d vov esse
contendit, quae ut in communem usum veniret,
inde factum esse, quod saepius verba in » ephel-
cysticon exeuntia antecederent. (Cui assentiunt
Heinr. Schmidt Syn. II p. 558s,, La Roche hom.
"Text. p. 315 s, id. ueber Hiatus u. Elision p. 13,
atque in Od. ἥδυμος, sed in Il. νήδημος ex-
hibet, Suhle de hymno Hom. IV p.24s., Bekk.?,
qui εήδυμος, Nauck qui ἥδυμος scribit. Atque
derivant ἥδυμος ab ἡ δὺς auctoribus veteribus
cf. Ariston. schol. A ad B 2, E.M. 430 47, Butt-
mann l.l p. 181. contra disputat Herwerden
quaest. epicae eleg. p. 61s. obstat etiam ν 79
vióvuoc ὕπνος . . ἥδιστος. Plerique autem
Aristarchi lectionem probantes νήδυμος scri-
bunt, cuius quidem origo incerta est. de veterum
sententiis v. schol. ABLV ad B2 ὃ δὲ ποιητὴς
ἐπὶ τοῦ ἀνεχδύτου τίϑησι τὴν λέξιν. χαὶ
δῆλον, pus Ἀρίσταρχος, ὅτι παρὰ τὸ δύω
ἢ δύνω ἐξέπιπτε ῥηματικὸν τὸ δύμος καὶ κατὰ
στέρησιν τοῦ vy ὁ νήδυμος ἐγίνετο. ὅϑεν καὶ
δίδυμοι δύο £x μιᾶς χαταδύσεως τῆς γαστρός.
χαὶ οὐ παρὰ τὸ ἡδύς" λέξει γὰρ δασυνομένῃ
οὐ συντίϑησι τὸ νη. οἱ δὲ, ὃν οὐ δυνατὸν
ἀποδύσασϑαι, ἢ 0 βαϑύς, παρὰ τὴν νηδύν.
ἢ ὁ ἀπώδυνος. Aristarcho accedunt Porphy-
rius in schol. B ad l. 1., schol. E ad à 793, Apoll.
Soph. cf. Eust. 163 22, E. M. 602 52, Zon. Lex.
p. 1396, Cramer Epim. p. 29127, Hesych. Recen-
tiorum alii Kappelmann progr. akad. Gym. Wien
1856 p. 14 s., Benfey W. L. II p. 68, qui ,uner-
tauchbar'*, ,tief* explicat Aristarcho magis minusve
assensi, somnum intellegunt tam gravem, ut non
sponte quasi ex eo emergamur, alii ut Doeder-
lein Gl. I p. 50 ab ἥδυμος praeposita part. νὴ
prosthetica derivant. contra utrosque disputant
Lobeck path. el. I p. 115, path. prol. 165, schol.
ad B 2. alii ex νη privativo et δύη i. e. cura
compositum iudicantes ,sorglos' securus inter-
ur Bernhardt griech. Etym. progr. Wies-
aden 1862 p. 3, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 414,
Schmalfeld in N. Jahrb. suppl. VIII p. 209 s.,
Duentzer Kuhn Ztschr. XIII p. 19s. XV p. 343 s.
γήδυια — vnéo
et ad ὃ 793, contra quos Curtius in N. Jahrb.
1862 vol. 85 p. 866 disseruit. Boettcher, Aehren-
lese progr. Dresden 1848 vertit ,senkender"'
»Sinkender* Schlaf. Goettling ad Hes. theog. 171
ex νὴ intensivo et ἅδεῖν conflatum esse censet,
Ameis in app. ad » 79 dubius est, an ab νὴ
priv. et rad. ἐδ ire ortum sit, Goebel Ztschr.
f. Gymn.-W. XXIX p. 646s. lexil. II p. 557 s.
ἃ vy priv. et rad. dó satiare ducit et explicat:
Jnsatiabilis', ,dessen man nicht satt werden
kann". Autenrieth ap. Naegelsbach ad B 2 dubius
est, utrum à νὴ et δύναμαι ut sit ,unwider-
stehlich** profectum sit an ex νέον δυόμενος or-
tum, primum i. e. gravem somnum significet. Per-
multi vero ad rad. skr. nand nad ,gaudere* re-
ferentes vertunt: ,erfreulich', ,erquickend' cf. Fick
vgl. Woert. I? p. 125, Curt. Grdz.* p. 715, Schenkl
Ztschr. Oester. Gym. 1864 p. 343, Fritzsche
in Curt. Stud. VI p. 300 collato gloss. Hesych.
ἄ-ναδ-ες" ot εὐάριστον, Clemm ib. VIII p. 29,
Vaniceck E. W. p.425. accuratius de voce ege-
runt Am.-He. l l. Autenrieth 1. 1.) gravis vel
dulcis. in Il. et Od. semper sommi epitheton.
νήδυμος -ov. Legitur in arsi quinta B2 Δία
δ᾽ οὐχ ἔχε νήδυμος ὕπνος quae non consentire
videntur cum 4 610 ἔνϑα χάϑευδε Ζεύς, cf.
Lachmann Betr. p.2, schol. AB ad B 2, Eust.
163 40, Am.-He. in app. ad 4 611. sed impf.
notionem neglegere hi videntur, nam ἔχε est
tenebat: i. e. ,hielt fest. ΞΦ 242 προσεφῶωνεε
νήδυμος ὕπνος, ὃ 798 u 311 ἐπήλυϑε νήδυμος
ὕπνος, K 91 ἐπ᾽ ὄμμασι νήδυμος ὕπνος | ἱζάνει,
μι 366 βλεφάρων ἐξέσσυτο νήδυμος ὕπνος,
454 ϑάνατόν τε φέρειν καὶ νήδυμον ὕπνον.
In prima arsi h. Ven. 170 ἐπὲ γλυχὶν ὕπνον
ἔχευε | νήδυμον, E 353 Ῥ 68 νήδυμος ἄμφι-
χυϑείς, in secunda A 187 dc τῶν νήδυμος
ὕπνος ἀπὸ βλεφάροισιν ὀλώλδι, v 79 καὶ τῷ
νήδυμος ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἔπιπτε | νή-
γρετος ἥδιστος, ϑανάτῳ ἄγχιστα ἐοιχώς. Se-
mel h. XIX 15 legitur μοῦσαν ἀϑύρων]νήδυμον,
quod Baumeister in ἥδυμον mutavit. sed v.
Schenkl 1. 1. p. 343.
νηδυς (originis incertae vocem veteres varie
derivant. cf. E.M. 608 4, E. Or. 107 32. de
accentu v. Arc. p. 92 98, de v vocali correpta
eundem p. 92 10, Choerob. I p. 359 1.) venter.
νηδύος -ι -v». cf. Hippocr. de aere aquis cet.
p.292 19. 1)venter. XN 290 ἡ στέρνων ἢ νη-
δύος, Y 486 τὸν βάλε μέσσον ἄκοντι, πάγῃ du
ἐν νηδύϊ χαλχός, schol. A ἐν zvevuovc ἐν ἄλλῳ
ἐν νηδυϊ, ita optimi libri et post Wolfium edi-
tores. Sed cum Grashofio, das Fuhrwerk bei
Homer p.18 not. 23 La Roche et Nauck νηδύε
punctis diaereseos omissis praetulerunt. de forma
Choerob. Dict. p. 123 v. in fine vocabulorum
consistere negat, cf. Lobeck path. el. II p. 93.
9) stomachus. (296 Κύχλωψ μεγάλην ἐμπλή-
σατο νηδύν. 8) uterus. 4? 496 ἐννεαχαίδεχα
(sc. υἷες) μοι ἰῆς ἐκ νηδύος ἦσαν.
νηέξω (de etymo v. Pictet orig. Indoeur. II
p.512, Curtius Grdz.' p, 317, Vaniéeck E. W.
p. 1015. cf. etiam Doederlein Gl. Nr. 29248.)
exstruo, struem facio. impf. νήεε vrsov, pro
quo cod. E 47/139 et Mosc. 2 OQ 275 vzvtov
habent. cf. Eust. 1292 35 ἐν μὲν 008. ἐπὶ ἄρ-
τῶν κεῖται τὸ ἐνήνεον, τουτέστιν ἐσώρευον. -
ἐνταῦϑα δὲ ἐπὶ ὕλης τῆς xarà ξύλα. quel
yàg ,αἷψι δὲ μενοεικέα νήνεον ὕλην“, ὅπερ,
ἐχεῖ παρενήνεον λέγει. δῆλον δὲ ὅτι τὸ αὐτὸ
χαὶ νηεῖν λέγεται, ὡς δηλοῖ μετ᾽ ὀλίγα τὸ
νηιάδες --- νηλεής
᾿ οπερὲ δὲ δρατὰ σώματα νήει", ὅ ἔστιν ἐσώ-
θευε.. πότερον δὲ πρωτότυπον τὸ νεῶ ἢ τὸ
νηνῶ, οὐκ εὔδηλον. formam reduplicatam esse
iudicant Doederlein 1. L, Leo Meyer vgl. Gr. I
p.427, Ameis in app. ad « 147, Curtius Verb.
l p. 153 390, cf. etiam Spitzner ad :P139. νή-
ησαν -ῆσαι part. νηήσας med. νηησάσϑω τ-ασϑαι.
l)exstruo. τ 64 νήησαν ξύλα πολλὰ φόως
ἔμεν ὩΣ ϑέρεσθϑαι de inf. v. Meierheim de inf.
Hom. I p. 65s, Tudeer de inf. serm. Hom. rat.
synt. p. 50. de rogo Ψ 139 163 νήεον ὕλην. SP 169
περὲ ἰδὲ δρατὰ σώματα νήει Vrat. b σώματ᾽
ἀνήει. ὁ 322 πῦρ τ’ εὖ νηῆσαι schol. BV ξύλα
σωρεῦσαι ἕνεχεν τοῦ πῦρ ποιῆσαι cf. Eust.
1783 5 qui addit τινὲς δὲ εὐνῆσαι γράφουσιν,
ἤτοι φυλάξαι, Schol. B χαταστρέφει δὲ εἰς τὸ
πῦρ, φυλάξαι. 2)impono. (“2 575 ἐπ’ ἀπήνης
| ψήεον .. ἄποινα. 3) onero. I358 νηήσας
εὖ νῆας, I979 νῆα ἅλις χρυσοῦ καὶ χαλκοῦ
νηήσασϑαι ita Aristarchus. schol. A ἀντὲ τοῦ
προςταχτιχοῦ. cf. 1137 νηησάσϑω. de genetivo
addito cf. Klinghardt de genitivi usu Hom. Halle
1879 p. 49, — Collocatur in arsi.
νηεάδες (ionice. νη ἃς pro σνακιᾶς esse et
ad rad. skr. sna ,fluere* pertinere docent Brug-
mann in Curt. Stud. IV p. 156 42, Fritzsche ib.
VI p. 137, Curtius Grdz.* p. 319, Goebel lex. I
p. 202. ct. E. M. 604 1 παρὰ τὸ váo, τὸ ó£o,
αἵ ἐν νάμασιν οὖσαι, Ap. Soph. p. 116 18,
schol. H ad » 104 ubi sententia eorum, qui à
Νήϊον Ιϑάκης ὄρος ducunt cf. schol. HQ ad
ε 92, Steph. Byz. s. v. IVziov, refutatur.) fon-
tium nymphae. » 104 [848 Eust. 1743 31 ἔν τισι
τῶν ἀπογράφων οὐ κεῖνται cf. Carnuth Ariston.
p. 123] (ἄντρον) ἱρὸν νυμφάων, e νηιάδες χα-
λέονται, voc. 356 νύμφαι νηιάδες, κοῦραι Διός.
Plerique νηεάδες, Duentzer, Baeumlein Νηεάδες.
— cf. Buchholz Real. Illa p. 288s., ἀπο:
de Nymph. sacris p. 5 s.
Νήικον (ad νάειν fluere, unde νηῦς νήτον
oritur, vocem refert Doederlein Gl. Nr. 2236.)
Neion, Ithacae mons. « 186 ἐν λιμένι Ῥείϑρῳ
ὑπὸ Νηίῳ ὑλήεντι, Didymus προηϑετοῦντο ὑπὸ
pon κατ᾽ ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων
οὐδὲ ἐφέροντο. atque Heliodorus et libri pleri-
que ὑπὸ Νηίῳ, Apio et cod. B ὑπονηίῳ scri-
bunt cf. Bekker An. p. 1158, Cramer An. Ox.
IV p.310 10, Apoll. Soph. 160 11, Eust. 1409 39
τὸ δὲ ὑπὸ νηίῳ οἱ μὲν ὑφ᾽ ἕν ἀναγιγνώσκουσι
λέγοντες ὑπονήιον τὸν λιμένα, οἱ δὲ ἐν δυσὲ
μέρεσιν. ὑπὸ τῷ Νηίῳ ὄρει τῷ ὑλήεντι, ἤγουν
τῷ δάσει. ὕπερ, χαὶ χρεῖττον. . ἵνα λέγῃ τὸν
λιμένα κεῖσϑαι ὑπὸ τῷ Νηίῳ ὑλήεντι. τινὲς
μέντοι ἐν λιμένι Ῥείϑρῳ ὑπὸ Νηρίτῳ ἔγραφον.
quis vero fuerit aut ubi situs sit mons, Jam veteres
inter se dissentiunt. Strabo enim X p. 454 ἄδη-
λον εἴτε τὸ αὐτὸ τῷ, εΝηρίτῳ λέγει τὸ Νήιον
εἴτε ἕτερον ἢ ὄρος ἢ χωρίον, Ariston. schol.
ad « 186 Νήιον παρακεῖσϑαι τῷ Ῥείϑρῳ, ἀφ᾽
οὗ ἐξῆπτον τὰ πρυμνήσια, Eust. 1409 33 τὸ δὲ
Νήιον ὄρος ᾿Ιϑάχης νηῶν δεκτιχόν" ὅϑεν καὶ
τὴν ᾿Ιϑάχην ὑπονήιον ἐρεῖ ἐν τοῖς ἑξῆς. τῷ
δὲ Νηίῳ τούτῳ ὑποκεῖσϑαι τὸν λιμένα λέ-
yovot, idem p. 1409 37 τὸ Νήιον τοῦ Νηρίτου
μέρος εἶναι. cf. schol. ad y 8l. sed schol. ad «
. 186 διαφέρει Νήριτον χαὶ Νήιον. δύο δέ
ἐστιν ὄρη τῆς Ιϑάχης. unde factmm est ut
schol. HQ ad 29 ubi ipse Ulixes patriam de-
scribit, τινὲς δὲ Νήιον (pro Νήριτον) ὥσπερ
ὃ ὁ Κράτης, τὸν περὶ τὸν λιμένα τόπον, ἐν ᾧ
συνερεφὴς τόπος, ἱερὸν Νυμφάων, item Phi-
1147
loxenus ap. Eust. 1613 39. Itaque quaestio dirimi
non potest, etsi recentiores alius alio loco mon-
tem cognoscere studuerunt, cf. Bursian Geogr. v.
Gr. II p. 367 not. 1 et Hercher in Herm. I 2
p. 272. Tamen Leake North. Gr. II p. 47 in
parte insulae septentrionali prope Oxoi esse con-
tendit cf. Klausen Ztschr. f. Alt. 1835 p. 147.
Voeleker hom. Geogr. p. 72 ab urbe ad occi-
dentem solem spectare, Dodwell apud Schreiber
Ithaka p. 29 eundem esse atque montem, qui
nunc Stephano Buono vocatur, tradit, Schlie-
mann Ithaka p. 17 Hagion Stephanon esse iudi-
cat. cf. etiam Buchholz Real. Ia p. 124, Hahn
die geogr. Kenntm. der Ep. II p. 18. (éztovitoc.)
vxtog (pro νάκιος a νηῦς formatum adiec-
tivum. cf. Zacher de nom. in -e:oc Halle 1877
p. 24; de notione Apoll. Soph., Suid., Doederlein
Gl. Nr. 2236, de formatione Lobeck pàth. prol.
p. 472.) navalis. νήτον vu neutr. plur. 1) adi.
O 410 P794 1,384 δόρυ νήιον, 498 νήτα A
2) subst. materia. navalis. Ν 390 Π 483 πίτυς.
τήν D οὔρεσι τέκτονες ἄνδρες | | ἐξέταμον...
νήιον εἶναι οἵ. I'62. v. Eust. 939 15. — Collo-
catur semper in arsi.
νηὲς (vox ionica. cf. Dracon. Strat. p. 56 15,
Spohn de extr. Od. parte p. 174. ducitur ἃ rad.
ava νάειν fluere, cf. Vaniéeck E.W. p. 1158, Goebel
lexil. I p. 338, schol. BL ad Z 22, E. M. 604 5,
Herod. in E. Or. p. 110 35, Apoll. Soph. apud
quos etiam aliae etymologiae proferuntur. de
accentu v. E. M. et Gud. l.l) fontium nympha.
222 νύμφη νηὶς ᾿Αβαρβαρέη, Y 384 νύμφη
τέκε vmic, Ξ 444 additur ἀμύμων. Hae Naiades,
qui cum mortalibus matrimonio se iungunt, in
Asia minore incolentes finguntur, cf. Ed. "Mueller
Philol. VII p. 240, Lobeck de Nymph. sacris
p. 3, Buchholz Real. IIIa p. 3755s. p. 988 s.
νῆες (pro vgztc ex νὴ privativo et rad. κεδ
ἐδ compositum. Apoll. Soph. νῆις τῆς προτέρας
περισπωμένης σημαίνει τὺν ἄπειρον χατὰ στέ-
ρησιν τοῦ ἴσαι, 0 ἐστι γνῶναι, cf. E.M. 604 8
Suid. Eust. 16 95, Doederlein Gloss. Nr. 417,
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 178, Schaper genera
comp. p. 13, Berch Compos. der Nom. p.23. alii
veterum mire derivant ab ἢ ἐς vis ut Phot. Moschop.
in Ritschel praef. Thom. p. CXXXXVI. de ac-
centu y. Ap. Soph., E. M., Or. 1. ΝΣ de flexione
Sitzler Nom. aut -:c bei Hom. in N. Jahrb. 1880
vol. 121 p.516.) imperitus, inscius. νῆες νήεδα
-ες. 1. absol. h. Merc. 487 νῆις ἐών, H 198 οὐδ᾽
νήιδά y οὕτως, h. Cer. 256 γήιδες ἄνϑρωποι,
ἀφράδμονες οὔτ᾽ ἀγαϑοῖο | αἶσαν ἐπερχομένου
προγνώμεναι οὔτε χακοῖο. IL c. gen. 9 179
ov νῆις ἀέϑλων. — Collocatur in quinta vel
prima arsi.
νη-κερδῆς (ex νὴ priv. et χέρδος compositum
cum iudicant, alii schol. A. ad .P 469, Eust. 1125
23, Doederlein Gl. Nr. 600 ἀσύνετος imprudens,
alii recte ἀχερδὴς non lucrosus', jnutilis:
Apoll. Soph., Hesych, Suid., Phot., Curt. Grdz.*
p. 317, Vaniceck E. W. p- A19 explicant.) inu-
tilis. E 509 ἔπος νηκερδὲς ἔειπες, P469 νη-
χερδέα βουλ jv | ἐν στήϑεσσιν ἔϑηκε καὶ ἐξεί-
λετο φρένας ἐσϑλάς.--- Collocatur in thesi quarta.
νηχούστησε (ducitur a »;5xovoroc quod ex
privat. νη et stirp. dxovo verbi compositum
est. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II. p. 25, Hesych.,
Suid., Phot,, Eust. 1192 61.) obsecutus est. Yu
οὐδ᾽ ᾿ἐνοσίχϑων | νηχούστησε ϑεᾶς.
νηλεής et νηλής (E. M.6083 26 νηλ εὴς ἀπὸ
τοῦ ἔλεος καὶ τοῦ νη στερητιχοῦ γίνεται,
-
1148
οἱονεὶ ὁ ἐστερημένος τοῦ ἐλεεῖν οἵ. Hesych.,
Eust. 912 12, Berch Comp. der Nom. p. 15, Leo
Meyer vgl. Gr.I p. 330, Weissenborn de adi..
comp. p.41 48, Goettling ad Hes. theog. 171. E.
M. 608 41 γίνεται καὶ ἐκ τοῦ ἐλεῶ ἐλεὴς καὶ
συγχοπῇ νηλής, οἵ. Cramer Epim. I p. 296, E.
Gud. 407 54, Lobeck path. el. I p. 264, obloquitur
Fritzsche in Curt. Stud. VI p. 97 4.) immiseri-
cors, crudelis. νηλεές voc. et neutr. sing., νηλής
dat. νηλέε acc. νηλέα in quibus hyphaeresis sta-
iuiturab Arc. p.196 20, E.M. 603 41, Fritzsche
in Curt. Stud. VI p. 97 4, Lobeck 1.1. I p. 254. Sed
Bekker hom. Bl. I p. 223 cum id fieri potuisse
non neget, has formas contractas existimare
propensus est. »7 4 ££éc h. Ven. 245 cf, E. M. 608
97 γίνεται xal ἐπίῤῥημα πλεονασμῷ τοῦ i
oiov νηλειῶς, La Roche Unt. p. 155, Suhle de
hym. Hom. quarto p. 10. I. proprie. 1)de Achille
1632 vgàxc, Π 33 904 νηλεὲς voc. Nic. schol.
A ταῦτα ἀφ᾽ ἑτέρας ἀρχῆς" διασταλτέον δὲ
ἐπὶ τὸ νηλεὲς. cf. Friedlaender Nic. p.183. 2) νη-
λέα ϑυμὸν ἔχοντας T 229 cf. . 272 987 368.
1497 νηλεὲς ἤτορ. IL transl. 1) νηλέι χαλκῷ
I'292 4 348 E 330 M 427 N 501 553 ll 845
561 761 P 876 T 966 ὃ 143 9 507 x 532 4 45
ξ 418 σ 86 q 300 χ 475. 2) ἀμύνετο νηλεὲς
ἤμαρ A 484 schol. A τὴν χαλεπὴν ἡμέραν,
τουτέστι τὸν ϑάνατον, Ν 514 cf. A 588 O 375
P 511 615 9 525. φυγὼν ὕπο νηλεὲς ἦμαρ d
57 (17 schol. H τὸν ἀνελεήμονα ἡμέραν. 8) Καὶ
448 νηλέι δεσμῷ, u 812 ὕπνῳ, h. Merc. 385
νηλέα φωρήν, h. Ven. 245. γῆρας... νηλειές.
— Oollocatur ut plurimum in arsi quinta, qua-
ter in prima, quod fit si vox in epiphonematis
usurpatur 1 632 Π 33 9204, cf. Schnorr de Carols-
feld verb. coll. Hom. p. 52, et h. Ven. 245.
Νηλείδαο Ψ 659. Nelei fili, Nestoris. ita
scribendum esse diaereseos punctis deletis He-
rodianus περὲ 14. προςῳὸ. ed. Lehrs p.223 de
Πειραίδαο et al. patron. docet, cf. Lobeck path. el.
II p. 14 adn., W. C. Kayser Phil. XVIII p. 660,
Autenrieth ap. Naegelsbach ad 4 12, La Roche
hom. Unt. p. 71, quam exhibent formam Doederl.,
Duentzer. sed Νηλείδαο Bekker?, La Roche,
Nauck, Koch, Ameis, Faesi. cf. Bekker hom.
bl.I p. 308, Cobet Memosyn. XI p. 307, Ameis
in app. ad ὦ 24. de « voc. longa v. Harder de
α voc. ap. Hom. producta Halis Sax. 1876 p. 65 s.
νηλείτιδες (ità Bekker?, La Roche, Ameis-
Hentze, Duentzer secuti Hesych., Suid., Eust.
1879 9, 1932 40, Vind. 133 quorum scriptura
νηλίτιδες per itacismum facta esse videtur, cf.
La Roche Textkr. p. 184s., Hentze ap. Ameis
in app. ad z 317, Rumpf N. Jahrb. 1860 p. 589,
Clemm de alpha intens. in Curtius Stud. VIII
p. 90. Bothe quem Ameis in ed. I secutus est,
νηλήτιδες exhibet. Vulgo scribitur νηλετεῖς
cum Eust. 1808 24 et nonnullis libris cf. Nauck,
Kayser ap. Faesi, Ruhnken ad h. in Cer. 147, Doe-
derlein Gl. Nr. 877, contra quos disputat Butt-
mann lex. I p. 180. veterum alii νηλήτης ex-
hibent vy. Herod. περὲ z«9.1I p. 363 ed Lentz:
ἄξιόν ἔστι ζητῆσαι, εἰ τὸ νηλητὴς ἀπὸ τοῦ
ἀλιτεῖν γέγονε, τὸ δὲ ἀλιτεῖς διὰ τοῦ L γρά-
φεται, πῶς τὸ νηλητὴς διὰ τοῦ ἡ γράφεται;
ἔστιν οὖν εἰπεῖν, ὅτι ἐτράπη Αἰολικῶς τὸ t
εἰς η. οὕτως γὰρ τὸ ἀκτῖνες καὶ τὸ ψιμύϑιον
διὰ τοῦ ἡ προφέρονται οἱ Αἰολεῖς de qua re
vy. Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 78.
cf. E. M. 603 58, Zon. lex. p. 1396 τὸ ἀλιτεῖν
διὰ τοῦ ἰῶτα γράφεται, τὸ δὲ νηλήτης διὰ τοῦ
Νηλείδαο --- Νηλήιος
τα, quod Barnes recepit. Aristarchum cum
ἀλείτης scripserit, etiam νη λείτης cuius femini-
num »7 4 2:z1c est, scripsisse La Roche l1. l. iudi-
cat, etsi auctore schol. B ad v 498 νηλίτιδες
legisse videtur v. Lehrs Ar.? p. 151 5. cf. etiam
Lobeck path. prol. p. 377 et el. II p. 57, qui
νηλίτιες, νηλίτεις scribendum esse censet. de
etymo errasse videtur Aristarchus, qui ut tradit
Aristonicus in schol B ad τ 498 νηλίτιδες"
Ἀρίσταρχος τοὺς πολυαμαρτήτους, τοῦ νὴ
ἐπιταχτικοῦ ὄντος. Recta, id quod ipsorum
locorum conexus docet, est interpretatio schol.
B ad π 317 νηλητεῖς (sic! ἀναμάρτητοι, ἐκ
τοῦ νη στερητιχοῦ μορίου zal τοῦ ἀλιταίνω
τὸ ἁμαρτάνω, cf. Apoll. Soph. 116 22, schol. BV
ad τ 498, E. M. 603 49, Hesych., Doederlein l. 1.,
Hentze l.l, Vaniéeck E. W. p. 419. sed Schoen-
berg ueber griech. Comp. p. 35 ex ν et ἠλετὲς
coll zA«tó-u5voc coaluisse putat. culpae ex-
pertes. π 316 ἀλλ᾽ 5 τοί σε γυναῖκας ἐγὼ δε-
δάασϑαι ἄνωγα | αἵ τέ 9 ἀτιμάζουσι xal αἱ
νηλείτιδές εἰσιν οἵ. v 498 χ 418. — Collo-
catur in thesi quarta.
Νηλεύς (vocem alii a νηλὴς ducunt, quam
interpretationem eo fulcire student, quod Ne-
leus sit filius Neptuni, crudelis maris dei, cf.
schol A ad A 334, Pott Philol. Suppl. II p. 265,
Kuhn Ztschr. IX p. 199, Gerhard Myth. I p. 222,
Schulz die Aktorionensage p.25. Alii ad skr.
nila lat. niger referunt Passow Philol. 1868. XX
p. 611, Sonne Kuhn Ztschr. X p. 162, alii idem
esse ac Νηρεὺς iudicant Lobeck Rhem. p. 73
116, path. prol. p. 112 133, Welcker Goett. I p.
4983. sed Nauck in Jahns Arch. XII p. 632, Ben-
seler Eigennamen? s. v. ,Rumland* vel ,Ohneland*
intellegunt. Contra Weck s. v. die hom. Personen-
namen auf -εὺς p.31s. ex Νεδ-λεὸς ortum ratus
a rad vsó strepere derivat, ita ut idem sit ac
Nestor. Neleus. Νηλεὺς 41688 717 2281 288,
N. ϑεόφιν μήστωρ ἀτάλαντος y 409. Νηλῆος
0233 y4, Ν. ἀμύμονος 4692. Νηλῆκς 2284,
ἀντίϑεον N. o 987, Νηλέα μεγάϑυμον, ἀγαυ-
ὅτατον ζωόντων o 929. Neleus, Neptuni ex
Tyrone, Salmonei filia, filius, Peliae frater, Py-
liorum rex A 9254 s. Chlorin in matrimonium
duxit, ex qua Nestorem, Chromium, Periclyme-
num filios, Peronem filiam genuit, 4 281 8.. quam
pulchritudine eximiam nemini uxorem dare volui:
nisi qui Iphicli boves raptas sibi tradidisset
988 s. sed in 41692 ipse Nestor duodecim fuisse
Nelei filios narrat. A fratre ex Iolco, Thessaliae
urbe expulsus, Neleus in Messeniam demigravit,
ubi Pylum condidit γ 4 s. atque cum Hercules
Pyliis bellum inferret, Neleus ipse pugnae non
interfuisse neque ab Hercule, id quod posteriores
tradunt, interfectus esse traditur apud Homerum.
cf. 44 690 s, Lehrs Arist? p. 186, filii autem
omnes praeter Nestorem ceciderunt. De Neleo
cf. Schultz l.l. p. 25 s. — Collocatur et in arsi
et in thesi. (Νηλείδης Νηληιάδης Νηλήιοι.)
Νηληιἄδης (patron. a Νηλεὺς ductum. cf.
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 557.) Nelei filius, i. e.
Nestor. 0 100 O 378 Νηληιάδαο γέροντος,
3 308 τοῦ I, y 465 N. Νέστορος. de « voc.
paenultimae longa v. Harder de « vocali ap.
Hom. prod. p. 65 s. Νηληιαδέω 4 618.
Νέστορ Νηληιάδη K87 5550 4511 X 42 y
79 202 247. — Collocatur semper in thesi ple-
rumque secunda, semel 7/303 in prima, ter tertia,
Νηλήεος (pro Νηληξκίος. cf. Leo Meyer vgl.
Gr. lI p. 557. Neleius, Nelei filius, Nestor;
[
'
. Neleo oriundus, Antilochus; Nelei proprius. P
849 Νέστωρ Νηλήιος, B 20 Νηληΐίῳ vi
ἐοικὼς Νέστορι, K 18 Νέστορ᾽ ἔπι Νη A510».
uc. zz 514 ᾿Αντίλοχος Νηλήιος Ariston. schol.
Α ὅτι ἀπὸ προπάτορος ὃ ᾿Αντίλοχος Νηλήιος.
— AA 681 8 639 Πύλον Νηλήιον, A 597 Νη-
λήιαε ἵπποι Schol B αἱ ἐχ τῆς Νηλέως
ἀγέλης .. αἱ ἀπόγονοι τῶν ἵππων éxeivov . .
ὥσπερ καὶ Τρώιαι ἵπποι zrà., Ameis-Hentze. —
Collocatur in thesi tertia vel quarta.
νηλῆς v. νηλεηςς.
γήμα (ἃ νέω ducitur. cf. Leo Meyer vel. Gr.
II p. 205, Eust. 1436 64 παρὰ τὸ νήϑω ἢ
μᾶλλον παρὰ τὸ vo, E.M. 603 84.) 1) filum,
stamen. ὃ 134 (τάλαρον) νήματος ἀσχητοῖο
βεβυσμένον, Ariston. schol. HM σημαιοῦνται δέ
τινες ὅτι τὸ εἰς τὴν νῆσιν εὔϑετον μήρυμα
ἐρίου νῆμα εἰπεν, cf. Friedlaender Ariston. ad
Θ 221, schol. V ad ὃ 134. 2) tela. β 48 τ 148
o 132 μή μοι μεταμώνια νήματ᾽ ὄληται. —
Collocatur in arsi prima vel quinta.
νημερτῆς (schol. B (Bekker A) ad Z 376
παρὰ τὸ ἁμαρτῶ τὸ ἀποτυγχάνω χαὶ μετὰ
τοῦ νη στερητιχοῦ νηαμαρτῆς, οἱονεὶ ὁ μὴ
ἀποτυγχάνων τοῦ σχοποῦ τοῦ λόγου, τουτέστι
μὴ ψευδόμενος. χαὶ τροπῇ τοῦ α εἰς ε νη-
μερτής. cf. schol. B ad ὃ 349, E. M. 603 46,
Eust. 143 12, Doederlein Gl. Nr. 585, Duentzer
in Kuhn Ztschr. XII p. 25, Pott Phil. suppl. II
p. 275, Schoenberg griech. Comp. p. 35, Weissen-
born de adi. comp. p. 4 48, Berch Comp. der
Nom. p. 23, Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 52.
Etsi ante vocem y 327 vocalis brevis produ-
citur, consonam elisam esse non ostendi potest,
— ef. Hartel hom. Stud. I p. 18.) certus, verax,
verus. νημερτής -ἔ(α) acc. sing. masc., neutr.
plur. τές acc. sing. 1) active. certus, verax.
ὃ 349 384 401 542 o 140 γέρων ἅλιος νημερ-
τὴς sc. Proteus. ἢ. Merc. 369 νημερτής τε γάρ
εἶμι, inquit Mercurius, xci οὐκ οἶδα ψεύδεσϑαι,
905 νόον νημερτέ᾽ ἀνέγνω νγ. 1. νημερτέα
ἔγνω οἱ νημερτὲς ἀνέγνω. 9) passive. verus.
α 86 ε80 h. Ap. Del. 132 Pyth. 72 114 νημερ-
τέα βουλήν, h. Merc. 315 νημερτέα φωνήν, P
904 ἔπος νημερτὲς ἕειπες, Z 310 νημερτέα μυ-
ϑήσασϑαι, y 19 νημερτέα εἴπῃ cf. 496 ε 800
o 963, 4 187 sigo, o 549 556 νημερτέα πάντ’
ἐνέποντα cf. 561. h. Cer. 58 λέγω νημερτέα
πάντα. Adv. vere. 1) νημκιεερτές. 2.112 τοῦτο ϑεὰ
νημερτὲς ἔνισπε ubi adiectivumne intellegendum
sit dubitari licet, ΚΞ 470 y 101 δ 314 331 642
X 166 ψ 35 νημερτὲς ἔνισπε cf. y 327 A 148.
h. Ven. 186 οὐ νημερτὲς ἔειπες, Α 514 νημερ-
τὲς μὲν δή μοι ὑπόσχεο. 3) νημερτέως. ε98
νημερτέως τὸν μῦϑον ἐνισπήσω, t 969 νημερ-
τέως γάρ τοι μυϑήσομαι οὐδ᾽ ἐπικεύσω. --
Collocatur plerumque in thesi quarta, satis raro
in tertia vel quinta et in arsi prima.
Νηκμερτής Σ [46] Nereidum una. schol A
ὃ τῶν Νηρεΐδων z000c προηϑέτει zal παρὰ
Ζηνοδότῳ. 0 δὲ Καλλίστρατος οὐδὲ ἐν τῇ
᾿Αργολιχῇ, φησὶν, αὐτοὺς φέρεσϑαι, οἵ. Eust.
1131 20. quos recentiores plerique secuti sunt.
de accentu, qui non differt ab adiectivo v. Herod.
Schol. ad € 39 ἐπὶ δὲ τοῦ Νημερτὴς καὶ
᾿Αψευδὴς οὐχ ἐποιήσατο μεταβολὴν τόνου.
ἔφαμεν δὲ ἤδη περὶ τῶν τοιούτων, cf. Lehrs
Herod. p. 306, 14. Arist." p. 264 5., Choerob. ad
"Theodos. p. 173 a, Eust. 1130 64, La Roche
Hom, Textkr. p. 400. sed Pott in Philol. suppl.
ΤΙ p. 275 paroxytonon esse vult.
γνηλής — νηός
1149
νηνεμίη (à νήνεμος. Curtius Grdz.* p. 317,
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 486. E. Gud. 408 20
ἐπὶ ἀνέμων εὐδίᾳ iml ἀέρος, γαλήνη ἐπὶ 9a-
λάσσης cf. Theophr. fr. 5b 3 18. Suid. Phot,
expl. ἀνέμων ἀπουσία.) tranquillitas aéris. νη-
νεμίη -ης. E 593 νεφέλῃσιν ἐοικότες, ἅς τε
Κρονίων | νηνεμίης ἔστησε, genetivum temporis
esse Krueger Dial. ὃ 47 2 2, Ameis-Hentze ad
l.l, locativum Heilmann de gen. Gr. max. Hom.
usu Marburg 1873 p. 18 s. iudicant. sed cf. etiam
Delbrueck synt. Forsch. IV p. 44 s. — € 392. (£169
ἄνεμος μὲν ἐπαύσατο ἡδὲ γαλήνη | ἔπλετο
νηνεμίη. νηνεμίη est subst. et subi. cf. Ameis
ad s 392 et in app. ad « 97, Lobeck paralip.
p. 362. — Collocatur in arsi.
νήνεμος (ex νὴ priv. et ἄνεμος compositum.
Vaniéeck E. W. p. 28, Tobler Wortzusammen-
setzung p. 75, Berch Comp. der Nom. p. 15.)
ventos non habens, tranquillus. cf. Hesych., Suid.,
Phot. 0 556 ἔπλετο νήνεμος αἰϑήρ.
νηός (ion. vox, quae est lesb. ναῦος ναός
att. νεώς, profecta ex »«6z0c, a vaío habitare
ducitur. ct. Lobeck paral. p. 433, Doederlein Gl.
Nr. 191, Brugmann in Curt. Stud. IV p. 154 36,
Vaniéeck E. W. p. 435, Sonne Kuhn Ztschr. XIII
p.408. aliter Christ. Lautl. p. 238. de accentu
Arc. p. 36 24.) templum. νηός -ῷ -ὁν -oí -oiGt
-ovc. E 456 Περγάμῳ ἐν isog, 09x οἱ (Apol-
lini) νηός ys τέτυχτο, H 88 προτὶ νηὸν ᾿Α4πόλ-
λωνος, eiusdem templum in oppido Chryse fuit
cf. A39 χαρίεντ᾽ ἐπὶ νηόν. Z88 νηὸν ᾿Αϑηναίης
in urbe Troia, in quo etiam simulacrum erat cf.
Z969 279 πρὸς νηὸν ᾿Αϑηναίης, Z 93 274 308
ἐνὶ νηῷ 586. ᾿Αϑηναίης. h. Cer. 819 εὗρε δ᾽ ἐνὲ
νηῷ ita Ruhnken, quo fit ut vocalis brevis ante
vocem producatur. scribendum est εὗρεν ó' £v
νηῶ pro libr. lectione εὗρε δ᾽ ἐν cf. La Roche
Unt. p.58. B 549 ἐν πεόνι νηῷ in templo Minervae
Athenarum in arce sacro. cf. h. Ap. Pyth. 75 115.
μ' 946 Ἠελίῳ Ὑπερίονι πίονα νηὸν τεύξομεν
quod Eurylochus vovet. h. Ap. Del. 52 56 Pyth.
43 67 190 360 300 304 323 343 h. Merc. [148]
(πίονα) νηόν. h. Ap. Pyth. 108 νηὸν... ἐπή-
o«rov, 88 μέγαν, 69 80 109 Ap. Del. 80 περι-
χαλλέα νηόν, h. Ven. 58 ϑυώδεα νηόν, Ap.
Del. 148 πολλοί τε νηοί, Pyth. 169 ἐν νηοῖσι
πολυλλίστοισι, Ven. 81 ἐν νηοῖσι ϑεῶν. ζ 10
νηοὺς ποίησε ϑεῶν Nausithous, Phaeacum rex.
Ex his locis ea aetate qua hymni confecti sunt,
multis locis templa deorum fuisse etsi satis
apparet, tamen in carminibus, quae comme-
morantur, non multa fuisse patet. Sunt autem
Apollinis in arce Troiae E 446 et in oppido
Chryse exstructa, et Minervae, quod ipsum
quoque "Troiae fuit, simulacro deae ornatum.
Praeterea B 549, qui locus recentiore aetate
carminibus insertus esse videtur, eiusdem Mi-
nervae aedem in Atheniensium arce sacram
fuisse poéta tradit. Quae cum ita sint, quam-
quam Nausithous, ubi Phaeaces Scheriam de-
duxerit, deorum templa aedificasse dicitur & 10,
fieri non potest, ut Naegelsbachio, qui in hom.
"Theol? p. 198 in omnibus fere Graecorum oppi-
dis iam deorum templa fuisse contendit, assen-
tiamus. Nihil enim valet, quod in Phaeacibus,
populo fabuloso et qui ceteris etiam rebus omni-
bus illius aetatis gentibus praecelleret, multa
templa fuisse narrantur. accedit, quod praeter
Atheniensium illud templum in ipsorum Grae-
corum finibus aedes ron commemoratur, nisi
vocibus λάινος οὐδὸς Φοίβου ᾿Απόλλωνος I
1150
404 s. 9 79 s. ut templum sacrum fuisse pona-
mus Apollinis Pythii adducimur. neque δόμος
“Ζεὸς sim. Θ 375: 0 85 X 369 406 ipsum templum,
sed dei domicilium intellegendum esse videtur.
De templis autem, qualia antiquissima aetate
fuerint, Pausanias X 5 5 ποιηϑῆναι δὲ τὸν
ναὸν τῷ Ἀπόλλωνι τὸ ἀρχαιότατον δάφνης
tradit, cui recentiores accedunt. neque dubium
est, quin templa lapidibus exstructa recentioris
aetatis fuerint. cf. Ameis-Hentze in app. ad
A 39, Hermann gottesd. Alt. S 18 1, Naegels-
bach hom. Theol? p. 198, Lobeck Aglaoph. p.
257 s., Riedenauer Handwerk p.90. accuratius
de re 'egerunt Bader Baukunst in der Od. p. 3 s.
ita ut apud Graecos ipsos aetate Homerica deorum
templa fuisse neget, Gladstone hom. Stud. ed.
Schuster p. 378 s., 'Helbig das hom. Epos aus
den Denkmaelern erlaeutert Ρ. 812 5. qui templo-
rum numerum satis parvum fuisse concedunt.
atque hic antiquiore aetate, cum dei simulacrum
non commemoretur nisi Z 88 s., templa simulacris
caruisse docet. — Varia lectio: Ariston. schol,
A ad 1405 Φοίβου ᾿Απόλλωνος" ἡ ὃ. 0. Ζη-
vódotoc γράφει νηοῦ ᾿Απόλλωνος cf. Duentzer
Zenod. p. 105, Heyne Il. vol. V p. 616. — Collo-
catur plerumque in arsi idque ultima, quinquies
in thesi secunda, semel E 446 in quarta.
νη-πενϑής (ex νῇ privativo et πένϑος com-
positum. οἵ. Weissenborn de adi. comp. p. 41,
Doederl. Gl. Nr. 600, Clemm in Curt. Stud. vii
p. 14, Berch Comp. der Nom. pi5: notione activa
utitur cf. Eust. 1493 26 νητιενϑὲς οὐ μόνον
τὸ ἐστερημένον πένϑους, ἀλλ ἰδοὺ ἐνταῦϑα
(δ 991) zal τὸ στερίσκον πένϑους, 0 ἐστιν
ἄλυπον. cf. schol. Q ad à 221.) qui luctum tollit.
à 220 εἰς οἶνον βάλε φάρμακον | νηπενϑές v
ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθον ἁπάντων. Quod
pharmacum quid fuerit, non liquet. atque Miquél
hom. Flora p. 48 alii opium fuisse ostendere
conantur. sed v. Braumueller Krankheit u. Tod
bei HomerI p. 20, Guenther Ackerbau bei Homer
p.28. alii allegorice intellegunt Plut. Symp. quaest.
1, Macrob. Saturn. VII 1, Nitzsch ad Od. I p. 253.
Theophrast. hist. plant. IX 15 1 cf. 23a poeta
animo ilud fictum esse recte censere videtur.
cf. etiam Plin. Nat. hist. XXI 21 91 XXYV 2 5,
Buchholz hom. Real. ib p. 250 s. qui recentiores
quid de natura illius senserint, collegit.
νηπιαχεύων (schol. A ad X 502 ᾿“παραγωγόν
ἔστι τὸ ῥῆμα, παρὰ τὸ νηπίαχος τὸ νηπιαχεύω
ὡς ἵππος ἱππεύω, cf. Leo Meyer vgl. Gr. II p.
44, Berch Comp. der Nom. p. 23, Doederlein
GI: Nr. 506. Explicat Hesych. τὰ τοῖς νηπίοις
ἁρμόζοντα πράττων. παιδαριευόμενος. cf. schol.
D ad X 502, Apoll. Soph. — Heinr. Schmidt Syn.
II p. 106 verbum dici iudicat de secura puerorum
vita et lusu.) pueriliter lusitans. Y 502 (Aozv&-
v«&) αὐτὰρ 09! ὕπνος ἕλοι, παύσαιτό τε νη-
πιαχεύων. — cf. Friedlaender krit. Benutzung
der &z. εἰρ. in Phil. 1851 p. 236.
νηπίαχος (vox deminutiva ducta ἃ νήπιος.
cf. Roscher in Curt. Stud. IV p. 192, Curtius
Grdz.* p. 693, Goebel lex. I p. 404, Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 627, Doederlein Gl. Nr. 506, Weck
Beitr. zur Erklaerung hom. Personennamen pr.
Metz 1888 p. 24. Perperam veteres ἃ »7 pri-
vativo et ἐώάχω derivant E.M. 604 22, Gud. 408
16, Eust. 65132. de significatione Heinr. Schmidt
Syn. II p.123 106.) puerilis. 1) de puero inope.
Z 408 οὐδ᾽ ἐλεαίρεις παῖδά τε νηπίαχον-
2) de pueris qui puerilia tractant. II 262 (σφῆκες,
γητεεγϑής — νήττιος
ους παῖδες ἐρεδμαίνωσιν ἔϑοντες) νηπίαχοε,
B 397 παισὶν ξοίκοτες ἀγοράασϑε | | γνὴπ εά-
χοις, οἷς οὔ τι μέλει πολεμήια ἔργα, quae
sunt verba Nestoris Argivos castigantis. — Collo-
catur in arsi prima vel secunda.
νηπεέη (ἃ νήπιος ductum, ex »zz«£j« ortum
esse censent Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol.
p. 89, Mangold de diect. hom, in Curt. Stud. VI
p. 204 16. "cf. Eust. 767 13. de notione v. He-
sych. E TOV νηπίων ἡλικία. νηπιάας ὀχέειν"
νηπιότητας, ἀφροσύνας καὶ ματαιότητας ἔχειν
3j ὑπ᾽ αὐτῶν ἔχεσθαι, Eust. 767 20 ἐστέον δὲ
ὡς οὐ πάνυ ταὐτὸν νηπιέη καὶ νηπιάα, ὡς
τὸ νηπιάας ὀχέειν. ἀλλὰ τοῦτο μὲν ἀφροσύ-
γὴν δηλοῖ, ἡ δὲ νηπιέη βρέφους ἡλικίαν. hoc
autem potius intercedit inter singularem et plu-
ralem numerum, Bekker hom, Bl 1 p. 167 8.,
Heinr. Schmidt Syn. II p. 102, Goebel lex. I
p. 404.) puerilitas. νηπιέη τέῃσι(»), νηπιάας ve-
teres nonnulli ex νηπιέας sive νηπιείας factum
putant per antithesin vocalium, ali& alpha pleo-
nast. auctum v. Herod. περὲ z«9. II p. 353 ed.
Lentz ἔστι νήπιοι νηπιεία καὶ Ἰωνικῶς νηπεέη.
καὶ ἣν μὲν τὸ ἀκόλουθον νηπιέας, ἀλλ᾽ ἤτοι
ἀντίϑεσις ἐστι τοῦ ε εἰς α ἢ νηπίας ἐστὶν ἵνα
λείπῃ τας ἐπεὶ zal ἐν πλεονασμῷ τοῦ α νηπιάας,
cf. ib. p. 276 5., Cramer Epim. I p. 289, E. M. 604
95 et Lobeck pàthol. el. I p. 407 &., Duentzer
ad « 297. alii diectasin esse, quae ex forma
contracta orta sit ut Koch et Faesi-Kayser ad «
297. Litterarum attractione formam ortam esse
docent Dietrich Kuhn Ztschr. X p. 440 5., Zacher
de nom. in -«coc Halle 1877 p. 18, Mangold 1. 1.
in Curt. Stud. VI p. 204 16, Krueger Dial. 815
83, Bekker hom. Bl. I p. 167s. Sed Theod.
Ameis de Aeol. Hom. p. 26 aeolice pro νηπιαίας
esse contendit atque ex »zz:&« ionica vocali
attenuata νηνεξη natum esse, contra quem Hin-
richs 1.1. p. 89 copiosius disputavit. 1) de pueri
inopia et inscitia. [491 οἴνου ἀποβλύζων
ἐν νηπιέῃ ἀλεγεινῇ schol A interl, E. M. 604
25 expl. ἐν ἀλεγεινῇ παιδοτροφίᾳ, Eust. 767
13 ἡ παιδικὴ ἡλικία ἢ ἀνατροφή, Ameis-Hentze:
in leidiger Kindesart' vel ,Unart. 2) de pue-
rorum ludo et ineptiis. 0 362 ὡς. ὅτε τις
ψάμαϑον πάις ἄγχι ϑαλάσσης IK Oc τ᾽. ἐπεὶ οὖν
ποιήσῃ ἀϑύρματα νηπιέῃσιν, ἂψ αὖτις συνέ-
χευε ποσὶν καὶ χερσὶν ἀϑύρων, Nic. schol A |
βέλτιον μετὰ τὸ νηπιέῃσιν ὑποστίζειν (intellege
ἢ μετὰ τὸ ἀϑύρματα), Am.-He. jn kindlichem
Spiel; 3) de adulescentibus, qui puerorum
ritu cum ostentatione inepte agunt. Y4ll δὴ
τότε γνηπιέῃσι ποδῶν ἀρετὴν ἀναφαίνων, € 469
τοῖσι δ᾽ Εὐπείϑης ἡγήσατο νηπιέῃσι, « 296
(φράζεσϑαι ὅππως χε μνηστῆρας χτείνῃ) οὐδέ
τι σὲ χρὴ | νηπιάας ὀχέειν, ἐπεὶ οὐχέτι τηλίκος
ἐσσέ v. 1. νηπιάχοις. schol. QST ἀφροσύνας
φέρειν, Engl οὐχέτι τοιοῦ τος & εἰς τὸ νηπιάας
ὀχέειν, ἢ τὰ νέων φρονεῖν zal φέρειν ; ἢ ὀχεῖσϑαι ὧν
ὑπὸ τῆς νεότητος, τουτέστιν ἄφρων εἶναι. priori
explicationi accedunt Eust. 1418 10, Sprenger
N. Jahrb. 1878 vol. 117 p. 272 qui interpretatur:
Telemachum non iam decere procorum ineptias
ferre. Quod minus in sententiarum conexum
quadrare recte docuit Kammer in Bursian Jahrb.
1878 vol. XIII p. 64. mam loci sententia est:
te non iam decet puerorum ritu te gerere cet. -
cf. Ameis-Hentze, Koch, Duentzer, Faesi-Kayser, -
Goebel lex. I p. 404,.— Collocatur semper in arsi.
νήπεος (obscurae originis vocis veteres cf.
E.M. 604 14, schol. νεωτ. ad B 338 prius mem-
γήστοινος — νηττύτιος
brum »» fprivativum esse iudicant, alterum
.aut ab εἰπεῖν quod probant Schenkl, Pape in
lex., Thiersch Gr. Gr.? ὃ 200 adn. 11, Doederlein
Gl. Nr. 506 aut a Bloc, cui expl. accedit Seiler
in lex. aut ab ἤπιος derivant, quod defendit
Duentzer in Kuhn Ztschr. II p. 24 cum ad rad.
ἂρ adipisci referens vertit ,qui non aberrat'; ip.
X p. 399 ἤπιος cum lat, aptus cognatum iudi-
cans ,neptus' interpretatur. cf. etiam Lobeck
path. prol. p. 165 adn. 17, el. I p. 115. Goebel
in Zt. f. Gymn.-W. 1861 p. 72 s. ἃ νη et βία
ducit, Fick indog. Grundsprache p. 199 a skr.
apya 1. 6. liquidus, validus derivans explicat jin-
firmus, Aufrecht Kuhn Ztschr. V p. 362 ad rad.
ἂρ alligare refert. Contra omnes ubi disputavit
Goebel in lex, I p. 3998. ἃ radice sua famosa
97. Spirare ortum esse ratus ,imprudens' inter-
pretatur, quam primam significationem esse non
posse per se intellegitur, de qua re accuratissime
egit Heinr. Schmidt Syn. Il p. 102 s. Froehde
Beitr. zur lat. Et. apud Curtius Grdz.* p. 464
πιος ἃ rad. πὶ quae sit lat. queo gr. ποιεῖν,
derivat, a Curtius non probatus, Stolz zus.-
gesetzte Nom. p. 22 πίιὸς ad rad zv lat.
puber refert. Eodem redit Bernhardt Griech.
Etym. pr. Wiesbaden 1862 p. 4s. qui ceteris de-
rivationibus impugnatis a rad. pà ,alere* unde lat.
puer skr. puns oriuntur, ducit ita, ut sit ,non al-
tus*, non adultus, jimpuber*, quam derivationem
verisimilem esse Curt. N. Jahrb. 1862 vol. 85 p.866
iudicat.) impuber, puerilis. νήπεος -ἢ τον -& - 0t -«
vini. ]1)parvulus. a)de animalibus ino-
pibus. B 311 στρουϑοῖο νεοσσοί, νήπια τέχνα,
4A 112 λέων ἐλάφοιο ταχείης νήπια τέκνα |
ῥηιδίως συνέαξε, P134 (λέων περὲ οἷσι τέχεσ-
σιν) ᾧ ῥά τε νήπο ἄγοντι συναντήσωσιν ἐν
ὕλῃ | ᾿ἄνδρες Did. v. v. 134—136 παρὰ Ζηνο-
δότῳ x«l ἐν τῇ Χίᾳ οὐκ ἦσαν. Ὁ) 1) de pueris
parvulis et inopibus. Z 400 παῖδ᾽ enl κόλπῳ
ἔχουσ᾽ ἀταλάφρονα, νήπιον αὔτως, Χ 484 42
726 “πάις δ᾽ ἔπι νήπιος αὔτως, λ 449 πέις δέ
οἱ xv ἐπὶ μαζῷ νήπιος, ep.42 2! νήπιον αἰδοίης
ἐπὶ γούνασι μητρὸς ἀτάλλων, Π8 ἠύτε κούρη
Ι,»ηπίη, 54 9 ἅμα μητρὶ ϑέουο᾽ ἀνελέσϑαι
ἀνώγει, h. Merc. 210 παῖς. . νήπιος, 406 ὧδε
vsoyvóc ἐὼν καὶ νήπιος, B 313 v 19 φ 95 ἐγὼ
δ᾽ ἔτι νήπιος ἦα, τ᾿ 80 ἕως μὲν ἔην ἔτι νήπιος
δὲ χαλίφρων opponuntur vr δ᾽ ὅτε δὴ μέγας
στι χαὶ ἥβης μέτρον ἱκάνει, X 63 νήπια τέχνα
βαλλόμενα προτὲ γαίῃ ἐν ᾿αἰνῇ δηιοτῆτι, h.
Merc. 151 163 ἠύτε τέχνον νήπιον, Ὁ 301 χαὲ
ἂν παῖς ἡγήσαιτο, νήπιος ubi et parvulus et
inscius intellegi potest. iunguntur Β 136 ἄλο-
χοι xal νήπια τέκνα cf. 4238, ubi homines
grandiores natu opponuntur, Z 95 276 310 P 223,
Z 514 ubi μετὰ δὲ ἀνέρες, οὃς ἔχε γῆρας ad-
duntur, $2730. μι 42 γυνὴ x«l πήπια τέκνα
Ι, οἴκαδε νοστήσαντι παρίστανται, ξ 204 o 433
ἐχ δὲ γυναῖχας ἄγον χαὶ νήπια τέχνα, E 480
688 Z 800 ἄλοχόν τε φίλην xal νήπιον υἱόν.
b)2) de rebus abstractis 4 561 βίη δέ τε
νηπίη αὐτῶν sc. παίδων. c) de pueris im-
prudentibus. σ 298 v 810 ἐγὼ, ϑυμῷ γοέω
καὶ οἶδα € ἕχαστα | ἐσϑλά τε καὶ χέρεια" πάρος
δ᾽ ἔτι νήπιος Jic, I 440 νήπιον (sc. Achillem),
οὐ πω εἰδόϑ᾽ ὁμοιίου πολέμοιο | οὐδ᾽ ἀγο-
ρέων cf. δ 818, Inde oritur altera notio 2) aut
8) imprudens, germ. ,kindisch cf. ὃ 32 πάις
ὡς νήπια βάζεις. usurpatur de hominibus, qui
puerorum inodo prudentia carentes stulte agunt,
ita ut vituperatio absit, commiserationis aliquid
1151
saepe, insit v. vocat. q 85 νήπιοι ἀγροιῶται,
ἐφημέρια, φρονέοντες, Β 88 νήπιος, οὐδὲ τὰ
ἤδη, ἅ ó« Ζεὺς μήδετο ἔργα cf Y 466 y
146 E 406. Y 264 νήπιος, ov ἐνόησε c.
X 445 1 442 y 32 h. Ven. 228. Y 296 νήπιος,
οὐδέ τί οἱ χραισμήσει λυγρὸν 0A£9 oov. Il 46
ὡς φάτο λισσόμενος, μέγα νήπιος: ἡ γὰρ
ἔμελλεν oi αὐτῷ ϑάνατον.. . λιτέσϑαι,, Nic.
Schol. A τάχα Di üv μείζων γένοιτο ἡ ἔμφα-
σις, εἰ χαϑ᾽ ἑαυτὸ λέγοιτο τὸ μέγα νήπιος.
vocat. h. Ap, Pyth. 354 νήπιοι ἄνϑρωποι, δυς-
τλήμονες, οἱ μελεδῶνας βούλεσϑ᾽ ἀργαλέους
τε πόνους. Σ 811 νήπιοι" ἐχ γάρ σφεων φρέ-
v«c εἵλετο Πάλλας ᾿Αϑήνη, «8 σφετέρῃσιν ἀτα-
σϑαλίῃσιν ὄλοντο νήπιοι, L 44 τοὶ δὲ μέγα
νήπιοι οὐχ ἐπίϑοντο, χϑτὸ σὲ δὲ νήπιοι οὐδὲν
ἔτιον, IP 88 νήπιος, οὐχ ἐϑέλων Patroclus puer
aequalem interfecit. 5 873 M 113 II 686 νήπιος,
Π 833 € 295 d» 99 X 333 νήπιε, 0 177 M 197
O 104 νήπιοι cf. P 236 497 ubi μάλα δέ σφισιν
ἕλπετο ϑυμὸς antecedunt aut 2) b) stultus.
H 401 yvotóv δὲ χαὶ ὃς μάλα νήπιός ἐστιν cf.
P629. Ρ 82 Y198 ῥεχϑὲν δέ τε νήπιος ἔγνω
quod in proverbii usum abiisse videtur cf, schol.
A ad P32. 681 οὐ μὲν νήπιος ἦσϑα Sau |t
πρίν" ἀτὰρ μὲν νῦν ys πάις ὡς νήπια βάζεις,
δ 371 (schol. EPQ ἀντὲ τοῦ ἀμαϑής, ἔτι τὰ
παίδων. φρονῶν) ε 218 v 237 νήπιός εἰς, 1 419
οὕτω γάρ πού u^ ἔλπετ᾽ ἐνὶ φρεσὶν νήπιον
εἶναι. lunguntur alia adiectiva ἀταλάφρων,
νεογνός, ἀγροιῶται ἐφημέρια, φρονέοντες,
δυςτλήμονες, ovx ἐθέλων. — Collocatur ple-
rumque in arsi aut prima, id quod semper fere
fit, ubi epiphonematis loco usurpatur cf. Schnorr
de Carolsfeld verb. coll. Hom. p.149, Nic. schol.
Α ad B 111 II 686 X 445, schol. ad ε 101, Fried-
laender Nic. p. 153 aut in quinta, multo rarius
in quarta, bis ὃ 31 P 134 in secunda. Derivan-
tur νηπιέη νηπύτιος νηπίαχος νηπιαχεύω.
νήποινος. (E. M. 604 37 νήποινον" τὸ Qci-
μώρητον. ἀπὸ τοῦ νὴ στερητιχοῦ χαὶ τοῦ
ποινή. cf. E. Gud. 408 54, schol. S ad f 142
145, B ad ξ 417, Apoll. Soph., Dbuttmann A. Spr.
II p. 359, Lobeck ad Phryn. p. 761, Goettling
ad Hesiod. theog. 171, Berch Comp. der Nom.
p. 15, Clemm in Curt. Stud, VIII p.89. non recte
scholiastam E ad « 380 πολύποινος explicare
docet Lobeck path. el. I p. 202. de accentu v.
E. Gud. 408 54.) inultus, «380 β 145 viz oivoc
ὀλοισϑε. νήποινον adv. impune. «160 s 280
ἀλλότριον βίοτον νήποινον ἔδουσιν οἵ. ξ 77
417. « 377 B 142 ἀνδρὸς ἑνὸς βίοτον νήποι-
vov ὀλέσϑαι. --- Collocatur adi. in prima arsi,
adv. in quarta thesi.
νηπύτιος (ἃ v5 priv. et rad. pa alere lat.
pubes puer ducunt Stolz zus.-gesetzte Nom.
p.22, Bernhardt griech. Etym. p. 6. vocis νή-
mLOC, quod eiusdem stirpis esse apparet, demi-
nutivum iudicant Curtius Grdz.* p. 486, Lobeck
path. prol. p. 391. Goebel lex. I p. 401 a radice
sua ozv spirare, Froehde apud Curtium l. 1. p.
486 ἃ rad. πε lat. queo, veteres aut à v» priv.
et πινυτὸς schol. BLV ad Ν 292, E. M. 604 32,
Eust. 932 45 quo etiam Duentzeri ad JV 492 a
νη et rad. zv$ derivatio redit, aut à νὴ et
ἠπύω clamare cf. Apion. ap. Apoll. Soph. qui
contra dicit: ἀλλ᾽ ἐπέχτασίς ἐστι τοῦ νήπιοι,
derivant. Autenrieth in lex. hom. ad lat. putare,
Doederlein Gl. Nr. 508 ad ἠπύτης, Thiersch Gr.
Gr.? 8. 200 adn. 11 ad ἀπύω referunt. de notione
y. Goebel 1. 1l. οὐ Heinr. Schmidt Syn. II p. 106 s.)
1102
imprudens, stultus. νηπύτεον -i€ -U -t0t -ἰοισιν.
1)de hominibus natu grandioribus. Φ 410
νηπύτι᾽, οὐδέ νύ περ ἐπεφράσω, 441 νηπύτι᾽,
ὡς ἄνοον χραδίην ἔχεις, ATA νηπύτιε, τί vv
τόξον ἔχεις ἀνεμώλιον, de εἰ vocali in νηπύτιεξ
producta v. La Roche Unt. p.66, Hartel hom. Stud.
1 p.64. d 585 (δὴ που μάλ᾽ ξολπας) νηπύτι᾽,
IN 292 Y 944 μηκέτι ταῦτα λεγώμεϑα νηπύτιοι
ὡς ἑσταότες, Y 200 481] μὴ δή μ᾽’ ἐπέεσσί
γε νηπύτιον ὡς | ἔλπεο δειδίξεσϑαι. 2) de
rebus. Y 911 ἐπέεσσί γε νηπυτίοισιν. —
Collocatur in arsi prima vel quinta.
Νηρεύς (ad rad. να ov« fluere vel v«v skr.
snàumi fluo refertur. cf. Eust. 1625 54 νάειν δὲ
ὀρῶ, τὸ πεπληρῶσϑαι καὶ ὡς ἔξω ῥέειν.
ὅϑεν χαὶ τὸ νᾶμα γίνεται xal τὸ ναρόν. ἐξ
οὗ ὃ Νηρεύς, ib. Sí 4, 437 15, Curtius Grdz.*
p. 919, Doederlein Gl. Nr. 2237 561, Passow in
Philol. XX p. 605, Pott Et. Forsch.? II 2 p. 374,
Kuhn Ztschr. IX. p. 178, Benfey W. L. II p. 52.
Id fieri non posse, quod Νηρεὺς etiam in Doride
dialecto ἢ vocalem conservet cf. Ahrens Dor.
Dial. p. 149 5., cum Weck hom. Person.-namen
auf εὺς p. 33s. iudicet, a νέω neo ducit, ita ut
nomen ad nebulas ex mari orientes pertineat.
idem Νηρηΐδες primas fuisse censet, unde deinde
Νηρεὺς nomen formatum sit, G. Hermann op. II
p.178 Nefluus i. e. fundus explicat. sed Hoss
Italiker und Graeken p. 85 ab hebr. *n3 ducit,
quam derivationem impugnat Pott Philol. suppl.
1 p. 393 adn.) Nereus, deus marinus. ἢ. Apoll.
1411 Νηρῆος ϑυγάτηρ Θέτις. in Iliade idem
ἅλιος γέρων nomine non addito appellatur.
Νηρηΐδες (pro £Vyozziósc forma patron. ἃ
ΜΝηρεὺς ducitur, ubi de etymo vide, cf. Curtius
Grdz.* p. 624. schol V ad € 38 παρὰ τὸ νεῖν,
ὕϑεν xal νῆσος xal ναρόν. de ἐ vocali brevi
Lobeck path. el.II p. 41. Eust. 1954 8 Νηρείδες
χοινῶς χαὶ ᾿Αττιχῶς, Νηρηΐδες δὲ Ἰωνιχῶς
ix τῆς Νηρῆος γενιχῆς. id. 1954 4 ὅτι Νη-
ρηΐδες χοινῶς πᾶσαι «t τοῦ Νηρέως ϑυγα-
τέρες, ἰδίᾳ δὲ αἱ ἐκ Δωρίδος τῷ Νηρεῖ γε-
γενημέναι. id. 622 31 Νηΐδες «t τῶν γλυχέων
ὑδάτων, Νηρηΐδες δὲ αἱ ϑαλάσσιαι, cf. Naegels-
bach hom. Theol. p. 79, Preller gr. Myth. I p.
344 s., Welcker gr. Goett. III p. 62 s.) Nerei
filiae. X 38 49 ὅσοι κατὰ βένϑος ἁλὸς Νηρηίδες
ἤσαν, 52 χλῦτε, χασίγνηται Νηρηΐδες Thetis ait.
Did. et Arist. ad 339 ὃ τῶν Νηρηΐδων χόρος
προηϑέτηται xal παρὰ Ζηνοδότῳ oc Ἡσιόδειον
ἔχων χαραχτῆρα. Ὅμηρος γὰρ κατὰ χοινὸν
Μούσας λέγει χαὶ Εἰλειϑυίας, ἀλλ᾿ οὐχ ὀνό-
ματα, quibus accedunt Bekker, Hoffmann quaest.
Hom. II p. 170 5. 240, Bergk gr. Litt. I p. 623
alii obloquuntur Lehrs Ar.? p. 408, Nutzhorn
die Entstehungsweise der Hom. Ged. p. 240.
De earum nominibus, quae Σ᾽ 39—48 leguntur,
cf. etiam Woelflin die Namen der Nereiden im
Rhein, Mus. 1865 XX N. F. p. 292 s.
Νηήρϊζκος. Acarnaniae oppidum. ὦ 377 Νήρι-
xov εἷλον, inquit Laértes, ἐυχτέμενον πτολίε-
990v, ἀχτὴν ἠπείροιο Κεφαλλήνεσσιν ἀνάσσων.
ct. Thuk. III c. 7, Steph. Byz. s. v., Strabo X
p. 452, schol. ad « 186, Hahn die geogr. Kennt-
nisse der Epiker II p. 14, Buchholz Real. Ia p.
119. Eust. 1964 48 Νήρικον δὲ, φασί τινες,
λέγεσϑαι παρὰ τῷ ποιητῇ τὴν ὕστερον Acv-
χάδα, ἣν καὶ ὁ γεωγράφος ἀχτὴν Ἠπείρου
λέγει, τῶν ᾿Αχαρνάνων οὖσαν, cf. schol. ad ὦ
* 877. est autem non peninsula Leucas, sed op-
pidum ibi situm, quod ubi fuerit non iam
Νηρεύς — νῆσος
cognosci posse docet Bursian Geogr. v. Gr.I
p. 117. ibidem posteriore aetate urbs Leucas
condita est, unde error natus esse videtur. op-
pidum autem etiam Νήριτος vocatur ab Strab.
X p. 452 de qua re id. X p. 454 ὃ μέντοι ἀντὶ
Νηρίτου γράφων Νήρικον, ἢ ἀνάπαλιν, παρα-
παίει τελέως" τὸ μὲν γὰρ εἰνοσίφυλλον καλεῖ
ὁ ποιητής, τὸ δ᾽ ἐυχτίμενον πτολίεθρον, xal
τὸ μὲν ἐν Ἰϑάχῃ, τὸ δ᾽ ἀκτὴν ἠπείροιο.
γήριτ᾽. Doederlein X 349 divisim scripsit
vocem εἴχοσι νήριτ᾽ pro εἰχοσινήριτ᾽. qu. v.
Nxjgtrov (de etymo Eust. 725 18 τὸ Νήριτον
ὄρος τὸ oiov ἀνέριστον διὰ τὸ δάσυ τῆς ὕλης,
cf. Doederlein Gl. Nr. 561. cognatum videtur
cum adi. νήρετος innumerus, quod Curtius Grdz.*
p. 312 ἃ νη priv. et rad. ἀρ gr. ἀραρίσχω
ἀριϑμὸς lat. arma ducit. sed idem Eust. 1815
40 ex veterum ratione ἀπὸ Νηρίτου, υἱοῦ Πτε-
ρελάου, Νήριτον ὄρος ἐκεῖ.) mons Ithacae in-
sulae maximus, silva coopertus. Δ᾽ 632 o1 δ᾽
"I$dxqv εἶχον καὶ Νήριτον εἰνοσίφυλλον, (99.
ἐν δ᾽ ὄρος αὐτῇ sc. Ιϑάχῃ Νήριτον εἴνοσί-
φυλλον ἀριπρεπές, v 351 Ν.. ὄρος χατειμένον
ὕλῃ. alter mons lIthacae vel illius montis pars
est IVoiov qu. v. cf. schol. EMQT ad « 186
διαφέρει Νήριτον x«l Νήιον. δύο δέ ἐστιν
ὄρη ᾿Ιϑάχης. sed schol. HQ ad « 22 Νήριτον"
ὃ Φιλόξενος Νήιον αὐτό φησι διὰ τὸ ἡμεῖς
δ᾽ ἐξ ᾿Ιϑάχης ὑπονηίου εἰλήλουϑμεν“, ct. Eust.
1613 39 qui idem Kratetem sensisse tradit. Mons
ubi fuerit, dissentiunt. atque Strabo X p. 454
nihil tradit; schol. V ad » 351 ἀντιχρὺ τῆς Ἠπεί-
oov. Heracleon ap. Steph. Byz. montem ad
meridiem spectantem, qui nunc Hagios Stephanos
dicitur, intellexisse videtur, sed Voelcker hom.
Geogr. p. 72 ab urbe Ithaca ad occidentem eum
spectare dicit. Leake North. Gr. III p. 37 in
media insulae parte situm, montem eundem esse,
qui hodie ,Anoi' vocetur, existimat. cf. etiam
Bursian Geogr. v. Gr. II p. 367 adn., Forbiger
A. Geogr. III p. 1013 adn. 46. Sed haec omnino
non accurate definiri posse, quod ipse poéta
insulam non viderit, Hercher in Herm. I 2 p. 272
recte docet. v. Hahn die geogr. Kenntn. II p. 12 s.,
Buchholz Real. Ia p.124. Tantum constat, mon-
tem prope Phorcynis portum fuisse cf. v 351.
Νήριτος. Neritus, Ithacesius. o 207 (χρήνην)
τὴν ποίησ’ ᾿Ιϑάχος x«l Νήριτος ἠδὲ Πολύ-
χτῶωρ. ille quis fuerit, poéta non tradit. sed
Acusilaos in schol. V ad l. l filium Pterelai
fuisse et ex Cephallenia Ithacam demigrasse
prodit. cf. etiam Friedlaender Homonymie in
N. Jahrb. Suppl. III p. 816.
Νησαίη (ad νῆσος refertur ab Eust. 1130
54.) Σ᾽ 40. Nereidum una. de catalogo Nereidum
num genuinus iudicandus sit v. s. v. Νηρηΐδες.
γῆσος (ἃ véo vel νάω ducitur. E. M. 605 2
10, Gud, 409 4, Or. 109 23. quibus recentiores
plerique cum assentiunt cf. Doederlein Gl. Nr.
2238, Lobeck paral p. 124 adn. 6, Fick vgl.
Woert.? p. 111 s. saepius, Pott Kuhn Ztschr.
VI p. 364, Vaniéeck E. W. p. 1159, alii ex vy-
xi0c ortum esse iudicant ut Curt. Grdz.* p. 320,
quae derivatio fuleitur forma νῆσσος quae in
inscr. legitur cf, Keil in Rhein. Mus. N. F. XIV
p. 501, alii pro »;-jos esse existimant cf. Woer-
ner subst. Hom. app. p.40. aliter Pott in Kuhn
Ztschr. VI p. 864. atque primum ab cv incepisse
vocem et verbo skr. snàumi fluo cf. Mistelli in
Kuhn Ztschr. XVII p. 180 docetur et quod semel
x 3 dvi νήσῳ vocalis brevis ante vocem produ-
^
μένος τετάνυσται..
- Συρίη..
ἐνὶ νήσῳ, μ 351 ἐν ν.
γήστις — γηῦς
citur cf. La Roche Unt. p. 58, Hartel hom, Stud.
I p.18. sed Bopp Gl. 214a, cui Curtius 1. 1. oblo-
quitur, ad násà nares, Windisch Kuhn Ztschr.
XXII p. 274 ad rad. nas habitare referunt. de
accentu Herod. περὲ μον. λέξ. ed. Lehrs p. 11
13.) insula. νῆσος του -« -ov -ot -ov ocv)
τους. νῆσος ὃ 354 ἡ 244, h. Ap. Del. 31
νῆσός c Αἰγίνης. epitheta adduntur « 51
νῆσος δενδρήεσσα Nic. ὅτι εἰπὼν ,v5oo ἐν
ἀμφιρύτῃ, ὅϑι τ᾽ ομφαλός ἐστι ϑαλάσσης"
ἐπάγει ἀκατάλληλον εὐϑεῖαν ονῆσος δεν-
δρήεσσας.. ἔστι δὲ ἄλλως ὁ λόγος ἀποστα-
τιχός, ὡς ἀπὸ ἀρχῆς, ἵνα λέγῃ, ὅτι νῆσος
ἐστὶ δενδρήεσσα κτλ. apud Eust. 1389 28, ὃ 844
v. πετρήεσσα ᾿Αστερίς, ει 110 λάχεια παρὲκ λι-
f &L .. Ὁλήεσσ᾽, ὁ 403 νῆσος τις
ἀγαϑὴ μὲν, εὔβοτος, εὔμηλος, οἶνο-
πληϑής, πολύπυρος. νήσου Σ 208 s 268 x
72 μ 985 335, 6 172 νήσου ἀπ’ ἰΩγυγίης, y 171
νήσου ἐπὶ ΨῬυρίης, v 275 Θριναχίης ἄπο νήσου.
— epitheta ε 288 νήσου ἐπ᾽ ἐσχατιῆς, h. Ap. Del.
102 ἐυχτιμένης. νήσῳ ὃ 818 466 556 ε 13 Q
142 » 95, B 721 ἐν νήσῳ. Δήμνῳ. I'A45
γήσῳ δ᾽ ἐν Κρανάῃ, A 107 Θρινακίῃ νήσῳ.
epitheta h. Ap.Del. 26 χραναῇ ἐνὲ νήσῳ Δήλῳ,
« ὅ0 198 μ 288 νήσῳ ἐν ἀμφιρύτῃ, x πλωτῇ
ι ἐρήμῃ. νῆσον ὃ 868
s b5 60 εἐ 146 108 543 44143 201 276 333 408
h. Ap. Del 72. «85 νῆσον ἐς ἸΩγυγίην cf.
x 954 (schol. HP ad v. 251 ἀϑετοῦνται στίχοι
η΄. ὕστερον γὰρ ταὐτὰ λέγεται) μ 448 w 888.
- x 180 Αἰαίην ἐς νῆσον cf. Δ 70 μ 8, 197 135
Θρινακίην δ᾽ ἐς νῆσον, x1 Αἰολίην δ᾽ ἐς νῆ-
σὸν cf. x 5b. 14107 νῆσον Σειρήνοιιν, u 269
- 974 νῆσον. -τερψιμβρότου Ἠελίοιο. epitheta
y 270 ἐς νῆσον ἐρήμην, «190 v. ἐυχτιμένην, x
308 ὑλήεσσαν, μ᾿ 961 9:00 ἐς ἀμύμονα νῆσον
. quem versum recentioris aetatis esse Hinrichs de
eloc. Hom. vest. Aeol. p. 80 docet. νῆσοι: (22
ἀμφὶ δὲ νῆσοι πολλαὶ ναιετάουσι. νήσων 0607
—v934 033 h. Ap. Del. 88 [1838]. B 626 ᾿Εχινάων
9^ ἱεράων νήσων, «t ναίουσι πέρην ἁλός, X
45 νήσων ἔπι τηλεδαπάων. νήσοισι(ν) B 108
«245 zx 122 τ 130 q 347. 0 299 νήσοισιν.. ϑοῇ-
σιν quas esse Echinadas coll. Strab. VIII p. 351
Hahn die geogr. Kenntn. II p. 13 coniecit. aliter
Ameis. νήσους h. Ap. Del. [21] 142 ubi ἠλά-
σχαΐζες contra usum Hom. cum accusativo »7j-
σους iungi Priem der hom. Hym. auf den Del.
Apollo exponit. B 677 νήσους ve Καλύδνας, h.
Apoll Pyth. 73 118 ἀμφιρύτας κατὰ νήσους.
Praeterea Nauck in Mél. Gréco-Rom. 1876 IV
p. 151 8. in h. Ap. Pyth. 72 [112] 241 252 254 pro
“Πελοπόννησον legendum esse Πέλοπος νῆσον
iudicat. — Collocatur aut in arsi plerumque
prima vel tertia, raro in sexta, bis ε 60 y 270
in quinta, semel x 72 in secunda, aut in thesi
plerumque secunda, ter x 55 w 333 X 45 in
tertia, semel B 677 in quarta.
νῆστις (ex vg priv. et rad. ἐδ compositum
pro νη-εὅτ-τις est. cf. E. ΜῈ 605 18, Gud. 409 14,
Phot., Suid., Doederlein Gl. Nr. 36, Lobeck path.
el I p. 27 s., Pott etym. Forsch. II! p. 550,
Vaniceck E. W. p. 25, Schaper genera comp.
p. l1, Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 52, Berch
Comp. der Nom. p.23. cf. G. Meyer in Curt.
Stud. V p. 111, Clemm ib. VIII p. 89. veteres
etiam ἃ νη et σῖτος ducunt. cf. E. M., Gud. 1. l.,
Eust. 1177 56, Phot., Suid. De flexione v. Sitzler
Nom. auf -:c bei Hom. in N. Jahrb. 1880 vol.
121 p. 517.) ieiunus. semper de hominibus. 6
Lex. Hom. ed, Ebeling.
1153
370 νήστιες, T 156 νήστιας, 207 νήστιας ἀχμή-
vovc. — Oollocatur in arsi prima.
γνητός (a véo cumulo. cf. Eust. 1448 62, Apoll.
Soph. p. 116 15, Curtius Grdz.* Nr. 436, Vaniceck
E.W. p. 1015. nescio an ab cv» primum ince-
perit, quod 2 338 ὅϑε νητὸς vocalis brevis ante
vocem producitur, cf. Did. schol. HM. "4o:oro-
φάνης δϑιννητός γράφει διὰ δύο vv. "Agíotao-
χος δὲ δι’ ἑνὸς v. cf. La Roche Unt. p. 58, Hartel
hom. Stud. I p. 18 qui ir. snathe i, e. filum com-
parat. accumulatus. 8 338 ὅϑε νητὸς χρυσὸς
x«l χαλχὸς ἔχειτο. Excepto Hesych. gloss.
ubi νῆτος legitur, omnes oxytonon exhibent.
νηῦς (ionice pro ναῦς. cf. Eust. 1039 10; 1554
6 νηῦς ἀεὶ διὰ toU ἡ εἴρηται παρ᾽ Ὁμήρου, τὰ
δὲ ἐξ αὐτοῦ σύνϑετα διὰ τοῦ «& oiov Ναυσι-
κάα Ναυσίϑοος, Kuehner A. Gr. I? p. 358. ἃ
plerisque ducitur a νέω nato E. M. 605 23, Or.
107 12, 109 23, Eust. 87 5, Doederl. Gl. Nr. 2235,
Lobeck paral. p. 124 adn. 6. atque comparatis
vocibus lat. navis skr. nàus germ. nacho stirps
vc&-0 exsistit, quae refertur ad snàumi fluo a
Curtius Grdz. p. 313, Leo Meyer vgl Gr. I
p. 416, Savelsberg Kuhn Ztschr. XVI p. 66
adn. Vaniéeck E. W. p. 1158, dubitat Ahrens
Philol. 1849 p. 609. Litteram c in initio vo-
cis perisse inde apparet quod Ν 742 ἐνὲ νή-
£00. in arsi altera et ὦ 299 δὲ νηῦς, quod
tamen Aristarcho auctore in δαὲ mutatum est,
vocalis brevis ante vocem producitur. cf. La
Roche Textkr. p. 220, Hoffmann quaest. Hom.
I p. 162, La Roche Unt. p. 58, Hartel hom.
Stud. I p.18. veterum alii a νέω cumulo derivant
cf. Ariston. schol. A ad 1137 vz« . . νηησάσϑω"
ὅτι παρετυμολογεῖ τὴν ναῦν ἀπὸ τοῦ νῆσαι,
0 ἐστι σωρεῦσαι (sed v. Lehrs Ar.? p. 455),
Apoll Soph. 116 14, Eust. 741 60, E. Or. 107
11. Sed Heinr. Schmidt Syn. II p. 542 ἃ ναίω
habito ducit. Atque veteres inter se νῆες et
πλοῖα distinguunt cf. Didym. ap. Ammon. de
dift. voc. p. 98 ed. Valck. Δέδυμος £v δεχάτῳ
ῥητορικῶν ὑπομνημάτων φησὶν οὕτως" Ott
διαφέρουσιν αἱ νῆες τῶν πλοίων" τὰ μὲν γάρ
ἔστι στρογγύλα, αἱ δὲ κωπήρεις xal στρατιώ-
τιδες cf. Eust. 684 29. Contraria leguntur in E.
Gud. 407 35, cf. Buchholz Real. IIa p. 245.) navis.
Formae: νης semper una syllaba cf. Eust. 1936 4
ὅτι οὐ διαλύεται ὡς τὸ γρηὺς ἐνίοτε παρ᾽
Ὁμήρῳ, Lobeck path. el. II p. 44, νηός νηΐ νῆα
νῆες -ὧν -εσσι νηυσί νῆας, νεός cuius term.
-ος producitur x 172 νεὸς ἀνέγειρα in caes. heph-
them, νέα νέες -àv -εσσι(ν) νέας. vavol legitur
ap. voces χλειτός, χλυτός, cum quibus prius
in unam vocem coniunctum scribebatur v. schol. A
ad A 109, nunc disiunctim. cf. Hinrichs de el.
hom. vest. Aeol. p. 78, ναῦφι(») E. M. 598 21
ἀπὸ τοῦ ναῦς ναός γίνεται ναύφι καὶ χατὰ
χρᾶσιν ναῦφιν, cui assentit Spitzner ad JV 700.
Sed Buttmann A. Gr. $ 56 p.200 a primitiva forma
v«V ducit. cf. Lobeck path. el. II p. 72, Hartung
Casus p. 235 s., Kuehner A. Gr. I? p. 380 ναῦτφε
comparat cum skr. naubhis. cf. Delbrueck synt.
Forsch. IV p. 61 s., Hinrichs 1. l. p. 73. prae-
terea Zenodotum pro νηυσὲ A 421 scripsisse νευσὲ
conicit Duentzer Zenod. p. 54, de qua forma
v. Lobeck paral. p. 92, Buttmann lex. II p. 253 s.;
quae forma ex carminibus ab veteribus elimi-
nata esse videtur, nam legimus in LE. M. 605
96 χρῆται οὖν ὃ ποιητὴς ταῦταις ταῖς φω-
γαῖς, νηυσί νευσί νέεσσι νήεσσι, CÍ. schol. A
ad A 109. De vocis flexione v. Lobeck path.
78
1154
el. I p. 49 5., Curtius Grdz.' p. 381, Harder de «
vocali ap. Hom. producta p. 101 s, Leo Meyer
vgl. Gr. I p. 173 239, Kuehner A. Gr. I? p.358,
Brugmann Curtius Stud. IV p. 169, Delbrueck
ib. II p. 200, Gerth ib. Ib p. 214 216, Renner
ib. Ia p. 281 $, Ahrens PG p. 9 c. not. 13. —
Dativi »5l vocalis :, natura longa, plerum-
que corripitur, quantitatem autem suam serva-
vit in arsi tertia « 194 x 444 νηΐ vs cf. Hartel
hom. Stud. I p. 56 59 s, Ahrens Phil. IV p.
594, La Roche Unters. p. 66. I. navis longa.
Singularis. νηῦς « 185 9 151 ε 948 x 132
μ 2 66 205 ἐς 334 o 294 446 τ 291 ὦ 308 h.
Ap. Pyth. 257. epitheta γλαφυρὴ νηῦς ὃ 356,
ἑχατόζυγος Y 247, νηῦς εὐεργὴς £2 396 μ 166
z: 322 h. Ap. Pyth. 240 VII p. 18, χοιλὴ νηῦς
o 457. ποντοπόρος v. μ 69 v 95 161 ς 339 h.
Ap. Pyth. 261, ὠχύαλος νηῦς 4 182 0 478. ὦ
299 zov δαὶ νηῦς ἕστηχε 9o», Arist. δαὲ cf.
La Roche h. Text. p. 220, vulgo δέ. νηὸς A
476 482 B 702 O 515 Ν 665 O 382 416 600
707 II 293 748 T 143 194 « l71 f 319 416
428 y 12 281 853 9 489 ζ 278 ε 60 177 x 32
51 146 274 446 4A 534 μ 82 206 307 329 417
420 v 116 281 819 ξ 188 298 307 o 277 452
598 547 552 m 65 o 516 h. Ap. Py. 262 VII
10 26 32 44 ep. 6 4. epitheta πρυμνῆς O 488,
πρῴρης μ 229, νηὸς ἐΐσης O 729 y 10 481
A 508 o 980 h. Ap. Py. 811, νηὸς ἐπ᾽ ἀλλρ-
τρίης ει 580 A 116 c 300, γλαφυρῆς c 548 μ
83 218 310 406 ν 117 288 74 $ 304 357 h. Ap.
Py. 238, ἐυζύγοιο v 116, δολιχηρέτμοιο τ 339
wv 176, ποντοπύροιο A 439 & 995 o 284, ἐυσ-
σέλμοιο ΠῚ μ 358 o 160 τ 243 h. VII 6, ἐυσ.
μελαίνης B 170 358 o 249, ϑοῆς ἐπὶ νηὸς «
260 h. Ap. Py. 316, ϑοῆς παρὰ νηὸς ἐίσης
y 491, χοίλης ἐπὶ νηὸς B 882 ὃ 817 v 916 τ
259 μ 245 v. l. γλαφυρῆς v.schol., La Roche. γλα-
φυρῆς Bekker?, Ameis, Duentzer, κοίλης ceteri.
κοίλης ἐπὶ νηὸς ἐΐσης λ 008, μελαίνης νηὸς
h. Ap. Py. 279, v. χυανοπρῴροιο Ψ 802 878
& 811 h. Ap. Py. 298. νεὸς x 172 νεὸς ἀνέ-
γειρα v. l. νεώς, μ΄ 170 v 278. epitheta νεὸς...
μελαίνης O 428, νεὸς χυανοπρῴροιο O 693 μ
804 et his locis, ubi v. l. νεὼς ἐ 482 539 x 197
A 6 μα 100 148 7 465, πρυμνῆς vtóc .. ποντο-
2.00010 | καλῆς ὠχυάλου O 704, νεὸς ἄμφιε-
λίσσης ἡ 252 x 156 μ 368 o 288 q 390. νηΐ
ει 194 x 444. νηΐ A 188 B 610 « 182 8 263
y 828 ὃ 656 ε 27 87 ε 178 470 x 140 505 508
À 118 161 4 99 110 [140] 178 415 & 305 π 24
142 292 o 492 w 340 h. Ap. Pyth. 226 293. epi-
theta vgl δ᾽ ἐνὲ γλαφυρῇ κ 28 cf. «171 v 71
o 456, σὺν νηὶ ϑοῇ A 389 cf. O 694 II 193
£2 498 x l76 408 4 50 292 320 ν 184 157 x
229 h. Ap. Pyth. 223, π᾿ 368 dat. instr., 907; παρὰ
νηὶ μελαίνῃ A 300 cf. T 331 schol A yo. σὺν
νηί, y 61 x 332 o 258 h. Ap. Pyth. 819 333,
ἐυσσέλμῳ ἐπὲ νηὶ β 414 cf. ξ 845, χοίλῃ παρὰ
νηὶ x A47 o 419, χοίλῃ m. v. μελαίνῃ y 860
x 272, νηὶ πολυζύγῳ B 998, νηὶ πολυχλήιδι
O 239 9 161 v 362, instr. HM 88 w 394, vmi
μελαίνῃ ó 781 9 52 445 571 4 8 58 μὶ 264 v
425 o 218 e 84 w [320] ὦ 152, instr. 9 509 4
186 o 416 φ 307 h. Ap. Pyth. 219 281, παρά
ts χλισίῃ χαὶ νηὶ μελαίνῃ Α 329 433 I 654
K τά N 267, νηὶ παρὰ zovuvg H 883 Aya-
μέμνονος, I1286 Πρωτεσιλάου, K 35 570 β 417
4. 411 o 206 223 cf. Ariston, schol. A ad A 35 ἡ
δ. 0. ἡ πτῶσις ἐνήλλακται, ἀντὶ τοῦ παρὰ νηὸς
πρυμνῇ id. δὰ A 570 “1 600 et Friedl. Arist.
νηῦς
p.92, ἐπὲ πρυμνῇ μεγακήτεϊ vgl 4 600, ἐπ᾽
Ὀδυσσῆος μεγαχήτεϊ νηὶ μελαίνῃ O 992 1 D.
Νεστορέῃ παρὰ νηὶ B 54, Αἰακίδαο Ψ 28, "Ayi-
λῆος $2412. νῆα I 137 Ο 417 v. l. νῆας sed -
v. Ariston, 420 P 692 T 277 Ψ 3 « 311 β 307
407 y 888 ὃ 428 573 634 666 780 9 50 232 ;
194 465 495 546 x 403 423 424 511 412 9
20 [456 cf. schol. Harl. ad 451] 636 μ 5 109 144
151 185 920 290 317 v 19 (νῆα δ᾽ Aristarchus
auctore Did. in schol. H et La Roche, libri pleri-
que νῆ᾽ ἄρ᾽. Bekk.?, Ameis, Koch »;«ó'. Nauck,
Duentzer νὴ ἀδ᾽. expl imi τὴν νῆα cf. La Roche
Stud. p. 86) ν 70 272 & 532 o 37 199 z 330 351 357
t 989 h. ἀρ. Pyth. 236 270, "4yi2Agog T 979.
epitheta νῆα ϑοὴν A 308 V 317 « 303 f
912 287 385 387 889 ó 669 779 s 181 5 109
249 . 220 x 154 402 407 569 24 88] & 947
367 v 65 168 o 205 π 472 ψ 880 h. Ap.
Pyth. 217 281, 9oZv ἐπὶ νῆα y 9347 x 944,
ϑοὴν ἀνὰ v. μέλαιναν B 430 h. VII 35 cf. x
244, νῆα μέλαιναν A 241 485 41827 y 360 493
(Τηλεμάχου) ὃ 646 9 5l z 95 169 μι 276 418
E 308 o 269 503 zx 325 848 359 h. Ap. Pyth.
310 quo loco ita Matthiae pro cod. lect. 907v
propter metrum. ». μέλ. πρωτόπλοον 9: 34, νῆα
.. γλαφυρὴν μ 82 v 274, εὐεργέα νῆα 9 567
. 979 A 70 106 159 4 305 o 33 v 175 yg. περι-
χαλλέα schol. M, χοίλην ἐπὶ νῆα y 844 v. l
μέλαιναν, ο 404. x. ἐ. v. μέλαιναν ὃ 131 cf. h,
Ap. Pyth. 227. περικαλλέα νῆα v 149. νῆ᾽ ἃ
980 4 349, εὐεργέα vi? w 984, ϑοὴν ἀνὰ vi
h. Ap. Pyth. 328, vz' Ayeusuvovégv KK 326.
νέα per synicesin una syllaba longa pronun-
tiatur cf. Hephaest. II p. 283 ed. Lips, Ameis
in app. ad 1. 1. ( 288 νέα μέν μοι χατέαξε schol.
H οὕτως ᾿Αρίσταρχος, libri plerique νῆα. Sed
van Gent in Mnemos. III p. 277 & »r£ ἀμὴν
χατέραξε legendum esse censet, Ahrens "Pg -
p.9 νὴ ἀμήν μοι Z«&s. Pluralis numerus |
saepe ita usurpatur, ut naves in oram Troianam .
subductae, castra Achivorum nautica intelle- |
gantur cf. schol. A ad 7/2; epitheta autem cum
adduntur, exempla non disiunxi, cum eadem sub-
ductis et deductis tribuantur. »7sc 1) naves.
singulae. B 808, 1 71 ᾿Αχαιῶν, H 467 1 43 306 -
K 118 N 458 XX 75 νῆες schol A ad z 31 v. 1.
νῆας, ἡ 928 9 556 558 ε 159 ep. 132. 2)castra
nautica. B 333 x 30 II 276, N 14 Y 60 ᾿Αχαιῶν.
Epitheta νῆες ϑοαὶ B 619 K 309 396 II 168,
v. 9. ᾿Αργείων .4 606. μιλτοπάρῃοι B 697,
ἀμφιέλισσαι C 964 (64, ἐῖσαι ὠκύποροι & 115
972, ἐπήρετμοι ὃ 569 s 16 141 5 224 ρ 145,
ἐύζυγοι o 988, εὔπρυμνοι 4 947, $$cosAuot
ε 544 555 B8 890 v 101, νέαι ἠδὲ παλαιαὶ B
292, μέλαιναι νῆες B 594 534 545 556 568 -
630 644 652 710 737 747 759, ἄχραι v. O 654. —
νέες B 509 y 319, Αἴαντός τε νέες xal Πρω-
τεσιλάου Ν 681, Mvouudóvov v. X 69, νέες
ἀμφιέλισσαι ἡ 9, Δαναῶν v. d. IN 174 O 549.
γέες μιλτοπάρῃοι c 195, ὠκεῖαι ὡς εἰ πτερὸν ἠδὲ,
γόημα ἡ 36, γλαφυραὶ v. B 516 602 680 788.
νηῶν l)naves. B 152 154 493 713 756 I 241.
Ξ 98 100 O 616 H 301 T 43 ὃ 361 ε 157 168.
x 198 μ 286 $ 955 496 h. XXII 5. XXXIII 8...
2) castra nautica. a) Π 939 νηῶν ἐν ἀγῶνι,
49141 ἐν νηῶν ἀγύρει, N 798 νηῶν ἄπο καὶ
κλισιάων, M 156 κλισιάων νηῶν v ὠχυπόρων.
b) νηῶν simpl, Η 338 457 O 213 cf. Arist. et Nic, '
schol. A, Friedl, Nic. p. 118, 0 533 I 76 282 Κὶ
561 M 72 114 118 142 179 de constr. v. scho
A, 210 227 254, N 675 ἐπ᾽ ἀριστερά, 744 E
γηῦς
56 68 O 69 407 503 601 II 87 951 267 293
336 397 £ 279 T 360 :P 259 schol. B, 9 401
681. Epitheta νηῶν ὠχυπόρων K 308 M 156 N
-57 110 (ἀμυνέμεν schol. A ὅτε ἐλλείπει ἡ περί
cf. Friedlaender Ariston. p. 25 s.) ὃ 708, ὠχει-
&ov Θ 197 ε 101, μελαινάων 5 268, μελ. ἀπὸ
νηῶν E 550 700 Θ 528 Ὁ 387 II 304 P 383
42 780 φ 39, ἐυσσέλμων ἀπὸ νηῶν H 419 9
500 o 117, ϑοάων ἔχρια νηῶν O 391 685 X
410. νεῶν 1) naves. B 135 587 610 685 719
0 512 O0 655 731 746 ζ 971 μ 67. 2) castra
nautica. a) νεῶν ἐν ἀγῶνι O 498 T 43 cf.
Y 33, νεῶν ἄπο zeli κλισιάων B 91 908
464 .1 808 X 146 Il 46 376. b) νεῶν simpl.
4A 48 H 334 449 O 490 560 I 708 K 161 M
5 N 687; O 348 653 1I 80 305 £€ 172 *P 365
$2 443. Epitheta P 405 ϑοάων, Σ 3 T 344
ὀρϑοχραιράων, h. XXXIII 7 ὠχυπόρων τε
νεῶν. νήεσσ᾽ Α 71 E 288. νήεσσι(») 1)
naves. 4 239 Θ 166 I 428 691 K 214 4 22
II 95 832 y 131 λ 406 ν 317 ξ 260 o 429 o 109
427. 2) castra nautica. B 688 44 3811 T
59 X 386 Ψ 829 1347 614 K 342 9 408. Epi-
theta JJ 112 NN 320 νήεσσι ϑοῇσι, t 182 xo-
ρωνίσι, B 771 H 929 zxogov. ποντοπόροισι,
I'288 zovronogowiw, B 175 Ν 742 Ψ 248
πολυχλήισε, O 6083 γλαφυρῇσιν. νηυσί(ν)
l)naves. 4 179 B 140 236 Γ΄ 159 4181 E 641
H 480 127 47 328 M 16 E 505 O0 388 499 688 X
213 T'298 41 ὃ 82 487 (67 129 144 149 2 125
1 272 8 926 y 105 302 9 247 (ars navigandi) o 387.
2)castra nautica. a) O 688 νηυσὲ z«l χλι-
σίῃσιν. b) νηυσὶ simpl. A 344 415 559 B 4
795 4 518 H 294 Θ [183] 345 380 I 602 6831
K 1 209 381 410 549 .4 185 659 826 Π 216
411 418 441 N 1 69 123 976 312 746 778 E 4
O 44 347 367 494 513 593 696 II24 67 127 204
272 P 165 341 227 104 256 994 T 44 71 X
339 9 392 4 545. A 305 Z 50 I 433 .4 556
Ν 668 832 O 459 II 113 T 930 9 225 ὃ 248
παρὰ (eni) νηυσὶν ᾿Αχαιῶν, X39 «61 ᾿Αργείων
παρὰ νηυσίν. Epitheta νηυσὲν ἀολλέσιν y 165,
ἐν ». γλαφυρῇσι B 454 A [14 v. Ariston.] y
287 ὃ 513 cf. OQ 731, νηυσὶν ἐπὶ γλαφ. E 397
O 180 531 24 274 400 M 38 Ξ 367 0 259 II
18 £3 304 X 334 392 I 495 cf. ε 99, δολιχηρέ-
τμοισι ὃ 449, ἐΐσῃς ὃ 578 v. l. νηὶ μελαίνῃ et
νηὸς ἐίσης et v. ξῆσιν schol. P. v. ἐυσσέλμο:σιν
à 409, v. ϑοῇσι 1435 ὃ 173 ἡ 84 cf. O 673 P
708, emi v. 9. Ξ 57 Π 901 135, ϑοῇς ἐπὶ
x. ᾿Αχαιῶν Καὶ 306 € 259 T 160 Q 9254 o 419,
παρὰ v. 9. 1 332 4 111 cf. N 84 £54 86 «“ 57,
χοίλῃς παρὰ νηυσὶ A 89 cf. 26, x. enl (v1) v.
E791 M90 v.l. πυρὶ νῆας, N 10€ H 389 X 115
& 2911 β 18 27. v. xogovic: A 170 B 297
Ariston. νήεσσι Ζηνόδοτος, 392 1 609 .4 228
- 0 597 € 338 Y 1 X 508 9 116 136 τ 198 cf.
Σ 58 439. ἐν ν. μελαίνῃσιν I 395 .4 828 .M
107 196 P639, v. πολυχλήισι B'74 O 63 φ 19,
ποντοπόροισιν Η 72 AA 977 N 381 628 Π 205,
v. ἐν ὠχυπόροισιν B 351 cf. A 491 488. νηυ-
civ ἐπὶ πρυμνῇῆσι M 403 O 248 N 762 v. &.
π. ᾿Αχαιῶν de dativo cf. Arist. schol. A ad Καὶ 8ὅ
et Friedlaender Arist. p. 22. véscci(v) O 414,
— 409 χλισίῃσι μιγήμεναι ἠδὲ νέεσσιν, N 888 X
-Bl 0. 722 T 135 πρυμνῆσε v. cf. Friedl. Arist.
p.22. Γ 46 444 ποντοπόροισι v. ξ 230 cxv-
-mógotg. v. νέεσσ᾽ ἐνὶ ποντοπόροισιν I' 240.
γαυσὶ dat. legitur coniunctus aut cum zZ£:tóc
- £92 h. Ap. Del. 31 Ap. Pyth. 41 aut cum z-
τὸς 536 9 191 369 » 166 o 415 zx 227. prius con-
1155
iunctim scribebantur, nunc disiunctim cf. supra
et s. V. V. χλειτὸς et χλυτός. vicc. term. -«c
ante vocalem producitur B 165 X 260 cf. Hoff-
mann qu. Hom. II p. 45, Hartel hom. Stud. I
p. 115 121. 1)naves. 4 168 B 398 438 493 557
654 664 O 182 235 498 501 I 8358 361 424 653
681 K 14 45 54 82 141 7198 de interpunctione
schol. A, 273 Ν 319 739 814 ,Ξ 34 47 79 O 295
504 507 566 702 720 II 63 82 198 £X 14 X 374
£2 199 y 298 ὃ 496 571 577 & 72 98 x 96 117
122 & 247 948 260 383 o 429 w 319. 2) castra
nautica. a) χλεσίας καὶ νῆας ᾿Αχαιῶν A398 0
220 4 617 .N 144 167 208, χλ. z. v. Μυρμιδόνων
1185 652, ἐπὲ χλ--χαὶ νῆας ἐΐσας A306. b) νῆας
simpl. B 150 E 105 Z 69 Θ 149 M 195 X
365 0233 K 336 347 366 385 41315 513 Π 395
P432 Σ 150 280 T 3 997 X 917 Ψ 2 schol. A
τὸν τόπον ἐνταῦϑα τῶν νηῶν λέγει, Q 989
$ 501 o 48, νῆας ᾿Αχαιῶν A 347. B 47 187 Θ
52 Καὶ 136 N 31 41 .€ 354 O 116 305 P 691
X 417 Q 118 146 195 203 501 519, Δαναῶν
Q 295 313, ᾿ργείων $2298. Epitheta νῆας
ἐυχλειᾶς Καὶ 981, νῆας ἀμφιελίσσας B 1065 181
Σ 960, νῆας ἔπι (ἄνα) γλαφυρὰς I' 119 O 334
ΜΙ 389 510 schol A τὸ ἡμιστίχιον δύναται καὶ
τοῖς ἡγουμένοις καὶ τοῖς ἑπομένοις συντάττε-
σϑαι, [531] 44 281 520 M 471 N 493 O 4885 Π
296 840 P 397 416 453 625 736 X 946 V 849
cf. o 497. v. évoo£Auovc B 613 H 84 I 931
683 .4 198 208 97 106 O 477 P 454 ε 197
148, v. evo. ἀμφιελίσσας I 683, v. ἐΐσας B 671
E 62 0 217 [225] 4 8 229 Ψ 162 y 180 ó 538
η 43. ϑοὰς ἐπὶ νῆας B 268 44 569 M 7 II 947
P 622 Q 1 ὃ 255, 9. ἐ. v. ᾿Αχαιῶν A 12 371
BS817168 Z 52 K 450 514 43 ὦ 564. zot-
λας ini νῆας E 26 d 32 H 381 432 K 525 o
50 H 78 372 11 664 :P833 892, z. &. v. "Ayeuov
0 98 X 465 Q 336, νῆάς € ὠκείας ἢ. Ap. Del.
158. νέας 1)naves. Ν 96 101 y 152 à 582,
xz 15 ᾿Αργείων τε νέας. 2) castra nautica.
A 487 z 392 χλισίας τε νέας τε, Ν 620 νέας
“αναῶν. Epitheta ν. ἀμφιελίσσας y 162 x
91 6 258 o 427 P 612, χυανοπρῳρείους y 399,
φοινιχοπαρήους A 194 971. v»«vqi(»)l)ge-
netivi locum tenere videtur B 798 MM 225 schol.
Α ἀπὸ τῶν νεῶν. παρὰ ναῦφι O 474 Π 981
Σ 305 E 498, ἀπὸ ναῦφι Π 947. 2) N Τ00
ναῦφιν ἀμυνόμενοι aut gen. aut dat. iudicari
potest, cum ἀμύνω etiam genetivo saepius adiun-
gitur v. s. v. ἀμύνω, cf. E. M. 598 21, Spitzner
ad 1.1, Lobeck path. el. II p. 258, Hartung Casus
p.236, La Roche Iliad. in us. schol. ad 1.1. Sed
Delbrueck Abl. p. 69s. synt. Forsch. IV p. 61 s.
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 239, Dronke das hom.
Suffüx «iv Rhein. Mus. 1854 N. F. IX p. 620
ναῦφι dativum inst. loc. abl. existimant. IL. navis
oneraria. s249 νηὸς... φορτίδος εὐρείης, « 895
v. ἐεικοσόροιο μελαίνης φορτίδος εὐρείης. ---
Collocatur septingenties semel in arsi, atque
maxime in tertia, prima, quinta, rarius in sexta
vel secunda, bis ó 656 42 401 in quarta; centies
et sexagies in thesi priore, atque inprimis secundi
pedis, rarius ceterorum, bis Π 95 νήεσσι N96 νέας
quinti; septuagies semel in posteriore thesi atque
quinquagies tertii, ràrius ceterorum, bis quinti
pedis A 487 Ξ 392. Derivantur »5toc ναύτης
Ναυτεύς ναυτιλίη ναυτίλλομαε, componuntur
ναύλοχος ναύμαχος Ναυβολίδης Ναυσίϑοος
Ναυσιχάα Κλυτόνηος Πολύνηος. ---Ὑ. L. A 503
γέων plerique legunt ἃ νέος ducentes, sed
Aristarchus, Alexion, Ptol. Ascal. a νηῦς auct.
τ"
-
1156
Herod. in schol. A ad 1.1. ducentes νεῶν legunt. cf.
S.v. νέος. £277 χειρός" yo. νηός schol. .HM.—
Naves apud Homerum etiam animantes fingun-
tur, id quod perspicies cum ex attrib ϑεού-
σης y 281 353, ἰούσης T 481, tum vero ex iis
quae ε 175 & 372 leguntur ἀγαλλόμεναι Διὸς
οὔρῳ et ex epith. μιλτοπάρῃοι cf. Hense poe-
tische Personification Parchim 1864 p. 25. — De
navium epithetis cf. Schuster d. hom. Ep. des
Schiffes Ztschr. f. Gymn.-W. 1860 XIV p.451 s.,
Buchholz hom. Real. IIa p. 251. de dat. νηὶ
γηυσίν cet. cum verbis eundi coniuncti Delbrueck
Abl. p. 57, Walther de dat. instr. p. 23s. De
castris Graecorum nauticis et quo ordine naves
collocatae fuerint v. € 30. Aristarchus quid sen-
serit exposuit Lehrs Arist.? p. 244 s. praeterea
cf. Buchholz hom. Real. IL ἃ p. 886 8. 1 ἃ p. 325 s.
Koepke das Kriegswesen der Gr. im heroischen
Zeitalter p. 154. aliter Hasper Beitraege zur
"Topographie der hom. Il. p. 33 s. cf. etiam
Friedlaender d. hom. Kritik p. 88, Naber quaest.
Hom. 38 s. accuratius nuper de re egit
Ribbeck hom. Miscellen in Rhein. Mus. 1880
N. F. XXXV p. 614—623. de forma navium
et de ratione aedificandi ε 238 s., de quo loco
Brieger das Floss des Odysseus in Philol. 1870
XXIX p. 193 s. et C. F. Herrmann griech. Pri-
vatalt. ὃ 51 c. adn. 115 egerunt, v. Grashoff das
Schiff bei Homer, Buchholz hom. heal. Il ἃ
p. 239 s. 246—260. — De navibus promovendis
leguntur apud Homerum verba ἐλαύνειν ἔργειν
ἔχειν ἰέναι, de appellendis στῆσαι χκαταστῆ-
σαι χέλσαι ἐπικέλσαι ἐρύειν δρμίζειν zat-
ιέναι cf. Grashoff 1. 1. p. 18. 28 5., Buchholz
1.1. Ila p. 262 s. Partes navis commemoran-
iur τροπίς πρῴρη πρύμνη ἴχρια ζυγά τοῖχοι
ἔδαφος ἕρματα σταμίνες ἐπηγχενίδες ἄντλος
μεσόδμη στοδόχη ἱστοπέδη, armamenta ἱστός
ἱστία ἐπίχριον ἐπίτονος ὑπέραι χάλοι πόδες
ὅπλα ἐλάται ἐρετμά χληῖδες πηδάλιον οἰήιον
ἐφόλκαιον. cf. Buchholz l. 1. ΠῚ ἃ p. 248—264.
γνήχω (pro σνη-χω ov«zoxo ad véo refertur.
cf. Curt. Grdz.* p. 319, E. M. 650 40, Gud. 409
34, Eust. 87 5, 1560 2, Doederlein GI. Nr. 2939,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 338 et Curtius Grdz.*
p.690 s., Verb. I p. 283, Brugmann in Curt. Stud.
IV p 156 42.) nato.
τε. νηχόμενος τοι -οισι νηξομίαι). de act. et
med. notione non diversis v. Eust. 1539 35. act.
ε 370 ἡ 280 £399, 439 νῆχε παρέξ. med. 276
& 352 ψ 278 v. 1. ἐρχόμενοι; 938 ε 864. ἘΞ ΓΠΠῸ.
catur plerumque in arsi prima, in quarta w 233,
in thesi tertia ἡ 280. V. L. Did. schol. A ad
P 11 ἔννεον" £v τῶν xut πόλεις νήχοντ᾽
- ἔνϑα καὶ ἔνϑα. Componuntur ἐπι-παρα- νήχομαι.
γνέζω (ex νιγω νιδΊω ortum ad rad. skr. nig.
refertur a Curtius Grdz.! p. 318, Verb. I p.238
320, Savelsberg quaest. lexicol. p. 57, id. Kuhn
Ztschr. XVI p. 58, Bopp Gloss, Ebel Kuhn
Ztschr. XIV p. 483. aliter Grassmann ib. IX
p. 44. atque quod ante vocem vocalis brevis
in arsi secunda H 495 ὕδατι νίζοντες et in
comp. ἀπενίζοντο HK 572 producitur v. La Roche
Unters. p. 58, vocem in initio unam litteram
abiecisse cum arbitretur, ad rad. skr. sná refert
Hoffmann quaest. Hom. I p. 149. sed cf. Hartel
h. Stud. I p. 18 s. — de »/Go νίπτω formis tra-
ditur i in E. NN 605 42 γνίζει “σημαίνει τὸ γνίπτει"
οἵ Αἰολεῖς τὰ εἰς πτω ῥήματα εἰς δύο cc
μεταβάλλουσι, vinto νίσσω. Ταραντίνων δὲ
φωνῇ νίζω, cf. Eust. 824 31. Sed Herod. περὲ
νηχέμεναι impf. νῆχον p.
γήχω — νιχάω
z«9. 1I p. 377 ed. Lentz τὸ δὲ νίζω οὐκ ἐγέ-
veto ex τοῦ Αἰολικοῦ víooc cf. Lentz in nota.
Aeolicam formam esse v/Gc traditur in Cramer
An. Ox. II p. 389 20 et ap. Ahrens dial. I p. 46
c. not. 3. sed v. Hinrichs de eloc. Hom. vest.
Aeol. p. 41. cf. etiam Cobet misc. crit. D 427 s.,
Bekker hom. Bl. 1l p. 3.) lavo. imp. »/2/, νίξειν,
γίζοντες ἄπο, impf. Pise) νίζεν -ov, fut. vàpo
τει, 800. γέψεν ἔνεψ" ita opt. libri 77 229, vulgo
δὲ vp v. La Roche, imp. νέψον. med. lavor. »i-
ζετο νίψατο -cusvog -οἱ -ασϑαι. pass. νένε-
πται. 1. Subi. persona. 1) 8 050]. τ 374 νίζειν
γ.]. νέψειν, α 188 0 54 η 174 x [370 v. La Roche]
0137 9 98 νίψασϑαι, v 505 νέψεν, 2305 νεψά-
μενος. 2)a) pendente acc. personae vel
χεῖρας act, et med, t 392 358 x 182 II 930 μ 336,
pass. € 419 περὲ δ᾽ αἷμα νένιπται. b) addito
dat. instr. vel locali cf. Walther de dat, instr.
p. 48, Delbrueck Abl. p. 32. H 425 ὕδατι ν»ν͵-
Covrec ἄπο βρότον. de tmesi v. s. v. ἀπό, 4A 829
845 ἀπ᾽ αὐτοῦ Ó αἷμα κελαινὸν vi ὕδατι, α
112 σπόγγοισι. . τραπέζας νίζον, II 229 £a?
ὕδατος καλῇσι δοῇσι. c) genetivo partitivo.
B 261 χεῖρας νιψάμενος πολιῆς ἁλὸς cf. Ameis
ad l L, Krueger dial. ὃ 47 15 4, Hentze in
Philol. XXVIII p. 5145. 3) c. duobus accus.
iungitur a) in figura x«9" ὅλον x«i μέρος v.
Schnorr de Carolsfeld verb. coli. Hom. p. 2:88
Eust. 1869 25. τ 356 ἥ os πόδας νίψει, 376
τῶ σε πόδας νίψω ubi Walther 1. 1. p. 48 cum
Ameisio τῷ legens dat. instr. intellegit. b) c.
acc. personae et rei. £294 ἐκ ποταμοῦ χρόα
visto .. ἅλμην cf. La. Roche Stud. p. 937 s.,
Bernhardy Wiss. Synt. p. 123, quibus accedit Ameis
in app.*ad 1. 1. quem prius figuram ««9' ὕλον
x«l μέρος esse existimasse La Roche l. l. tra-
dit. IL. subi. est res. K 574 E ϑαλάσσης
ἱδρῶ πολλὸν) νίψεν ἀπὸ χρωτός. --- Atque manus
Graeci lavabant et precaturi et sacra facturi
et epulaturi cf. Ameis ad 9 261, Eust. 1401 18,
1057 30, Buchholz hom. Heal. IL b p. 208 s. —
Collocatur plerumque in arsi, rarius in priore
thesi. in thesi posteriore leguntur formae ab
aug. et red. incipientes. (χέρνεψ £oviBov Xt0-
νίπτομαι ποδανίπτρον ἀπονίζω ἐξαπονίζω.)
γντχάω (a νίχη ducitur. cf. Curtius Verb. I
338, Leo Meyer vgl. Gr. II p. 6, Vaniéeck
E. W. p. 486. atque stirpem natura esse y»ux,
cognatam cum lat. vinc goth. hnaivjan germ.
kanicken Leo Meyer 1.1. I p. 219, Walther Kuhn
Ztschr. XII p. 380 not.*x, Schweizer - Sidler
ib. XI p. 77 iudicant. Sed Ebel Kuhn Zitschr.
IV p.205s., quem Schenkl gr. Woert. secutus est,
repugnante Curtio 1. 1. ex νεριχάω ortum et
compositum ex praep. skr. ni et rad. zux εἴχειν
esse putat. aliter Doederlein Gloss. Nr. 2899. |
de veterum sententiis v. S. viz.) vinco. νιχᾷς
-& -üv -ὥντες ἐνίχα -ων νίχα -ov» νικήσει,
-όουσι -σέμεν ἐνίκησα - τας -εν νίχησα -ε(»ν)
τ-ήσῃ τῆσαι, part. νικήσας -αντι -αντἴα), iterat.
νικάσχομεν Did. schol. H ad A 512 διχῶς ve-
κάσχομεν ἀπὸ τοῦ νιχᾶν, νεικέσχομεν ἀπὸ
τοῦ νεικεῖν ῥήματος. de forma v. Curt. Verb. II.
p.377, Bekker hom. Dl. II p.934, Molhem de augm. -
ap. Hom. et Herod. usu Lundae 1876 p.33. pass.
νικηϑείς -ἔντι. Α. Subieetum est persona.
I)trans.cf. L. Roche Stud. p.29. 1) pugnà vinco.
I'404 νικήσας, H 192 νικησέμεν, IN 318 (αὐτύ 0
ἐσσεῖται) χείνων νιχήσαντε μένος καὶ χεῖρας
ἀάπτους νῆας ἐνιπρῆσαι, Naber quaest. Hom.
90 νιχήσαντα scribendum esse censet; codic
- lectio defenditur ab Am.-He. ad l.l. 1179 μάχῃ
νικῶντες Αχαιούς, de vocibus inter se coniungen-
dis Nic. schol. A. cf. etiam Walther de dat. instr.
p. 26, participio inest notio actionis perfectae.
Y 401 σ 333 [392 ef. schol. ᾧ Vind. 133 ad 330
et La Roche. 2) certamine. Ψ 9260 B 597
cantu. addito dativo cf. Walther 1. 1. p. 38,
Y 410 πόδεσσι δὲ πάντας ἐνίχα cf. Ψ 756 v
261, 3 649 πὺξ uiv ἐνίχησα KAvvourósa .
"Ayzatov δὲ πάλῃ. 8) antecello, praestantior
sum. dat. aut addito cf. Walther l. 1. 1180
272 χάλλει ἐνίκων φῦλα γυναιχῶν, B 8510
ἀγορῇ νιχᾷς, γέρον, υἷας, ^45. cf. Οἱ 283 ant
omisso & 319. OU τι μὲ νιχήσουσε Sc. patientia.
. H. intrans. cf. Krueger Spr. 8 DJ 1)
pugnà a) Π 439 9 520 I'198 τῷ δὲ χε νική-
σαντι Ariston. schol. A ὅτι περισσὸς ὁ xé καὶ
ὅτι πτῶσις ἐνήλλαχται ἀντὲ τοῦ νιχήσαντος
B cf. Friedlaender Arist. p. 22 et I' 255. b) ad-
dito dat. instr. y. Walther 1. 1. Φ 501 νικῆσαι
[ χρατερῆφι βίηφιν. c)iunguntur νεκήσῃ κρείτ-
- vov τε γένηται D' 92 71 o 46 88. 2) certa-
mine. dativo aut adiecto P 669 πυγμῇ γιχή-
σαντ᾽(α) cf. Δ 548 νιχᾶν τοιῷδ᾽ ἐπ’ ἀέϑλῳ aut
omisso 4 512 Y 702 et pass. aor. part. 9 663
656 704. III. c. acc. restrictionis. cf. La Roche
Stud. p. 29. 1)trans. 4 545 νίχης, τήν μιν
ἐγὼ νίχησα. 2)intr. 4 389 E 807 πάντα δ᾽
ἐνίχα cf. Koch; La Roche ad c l 8) addito
dat. instr. cf. Walther 1. l Σ 282 ὃ μὲν ἂρ
μύϑοισιν, ὃ δ᾽ ἄρ᾽ ἔγχεῖ ie ἐνίχα, y 121
μάλα πολλὸν $vixa . . ἥαντοίοισε δόλοισι.
Β. Subi. est res. a)abstr. 1) trans. Ῥ' 604
vóov νίχησε νεοΐη. 2)intr. x 46 βουλὴ δὲ
χαχὴ νίχησε, Α 576 σ 408 τὰ χερείονα νικᾷ.
- b) concr. 3/472 κάλλει ἐνίχα .. πολλὸν sc.
χρητήρ. --- Collocatur plerumque in arsi, rarius
in thesi aut priore aut posteriore.
. γέκη, (veterum etymologias tradit E. M. 605 46
ἢ “παρὰ τὴν ἑνὲ δοτικὴν. x«l τὸ (zo τὸ παᾶρα-
γίγνομαι gu. ἢ παρὰ τὴν ἑνὲ δοτιχὴν χκαὲ τὸ
εἴχω τὸ ὑποχωρῶ, κτλ. τινὲς δὲ σχηματίζους
σιν οὕτω" παρὰ τὸ νὴ στερητικὸν “αὶ τὸ εἰ-
χω τὸ ὑποχωρῶ, οἱονεὶ ὃ μηδενὶ ὑποχωρῶν,
cf. E. Gud. 409 38, Eust. 662 89. Ultimam
derivationem probant Christ Lautlehre p. 25 279,
Ebel Kuhn Ztschr. IV p. 205, improbat Curtius
Grdz.* p. 135. — Conferunt nostro knicken goth.
hnaivjan Leo Meyer vgl. Gr. I p. 219, Schweizer-
Sidler Kuhn Ztschr. XI p. 77, Walther ib. XII
p. 380 not. — Sed alii »/zZov vixAdo, lit. né-
kóju nékóti vocibus collatis, primam significa-
tionem ventilabri ,Nurfschaufel* esse iudicant
cf. Bugge in Curtius Stud. IV p. 335, Kuhn
Ztschr. XX p. 43 s., Vanitecis E E. W. p. 436,
Curtius Grdz.* p. 443. de accentu v. Herod. π.
μον. λέξ. ed. Lehrs p. 14.) victoria. vízz -5uc τῇ
την. victoria 1) proelio parta. νίκη μὲν
Μενελάου 413 c£ I'&557 P 689, Z 339 viz δ᾽
ἐπα. είβεται ἄνδρας. νίχης H102 γίχης πεί-
oct ἔχονται͵ ἐν ἀϑανάτοισι θεοῖσιν, NN 166
χώσατο ἀμφότερον, νίκης τε zal ἔγχεος. Η
812 χεχαρηότα νίκῃ. νίχην H 21 Τρώεσσι
δὲ βούλετο νίχην sc. Ζεὺς cf. I| 191 Θ 204
Ν 841 P332. H 292 378 397 (δαίμων) δώῃ δ᾽
; ἑτέροισί γε νίχην εἴ. II 845 Ρ 596. O 176 χατ-
ἔνευσε Κρονίων νίκην E μέγᾳ χῦδος cf. H
- 903 δὸς νίχην .. καὶ ἀγλαὸν εὖχος ἀρέσϑαι,
ΟΠ ΊΓΘ89 La Roche] P 1717 ἀφείλετο νίχην, X
. 864 μεϑιέμεν Ἕχτορι νίχην, Ν 609 O 339 ἐέλ-
- zero νίχην, Φ 412 Ποσειδάωνι δὲ νίκην | πᾶ-
γίχη --- Νῖσα
1101
σαν ἐπέτρεψας. Epitheta P 627 χ 386 (Ζεὺς)
δίδου ἑτεραλκέα νίκην, H 26 O 171 (ad quem
locum de interp. Nican) Π 362 μάχης ἕτεραλ-
χέα νίκην. 2)certamine reportata. Ῥ 780
viz δ᾽ ἀμφοτέροισιν, T 371 718 767 νίκης
ἱεμένων, Ῥ' 437 497 ἐπειγόμενοι περὶ νίχης,
639 ἀν “ασσάμενοι π.ν., À 543 χεχολωμένη gi-
vex γίχης, Ψ 682 νέχην, h. VI 20 ἐν ἀγῶνι
. νέχην τῷδε φέρεσϑαι. --- Collocatur plerumque
in sexta, praeterea in prima arsi, in thesi prima
H 208, secunda 4 18 N 166, in tertia Z 339.
(QN ἔχη »uxco.) -
Nt. Martis filia. h. VII4 Νίχης ἐυπολέμοιο.
Νιόβη (ad rad: ».g lat. nix nivis skr. nyavà
relatum a Max Mueller Kuhn Ztschr. XIX p. 43,
Einl. in die vergl. Rel. Wiss. p. 330 intellegitur
nomen deae nivalis sive hiemalis, quae Apollinis
et Dianae sagittis pu aestate emoritur. ne-
que obstat, quod «2 614—17 Niobe in saxum
mutata esse dicitur; illos enim versus eliminan-
dos esse constat. cf. schol. A ἀϑετοῦνται στίχοι
δ΄, ὅτι οὐκ ἀκόλουθοι τῷ ἡ δ᾽ ἄρα σίτου
μνήσατ' ?"* εἰ γὰρ ἀπελιϑώϑη, πῶς σιτία προς-
ηνέγκατο; xvÀ. προηϑετοῦντο δὲ χαὶ παρ᾽
Ἀριστοφάνει, schol. B ad l.l. et ad 605, Lehrs
Arist.3 p. 186. illi accedit Vaniceck E.W. p. 1162.
Sed obloquitur Pott Ztschr. f. Voelkerpsychol.
1882 XIV p. 44 s., qui Φοίβη nominis formatione
colata ad ἔνη x«l νέα refert, eius naturam ad
lunae vicissitudines pertinere ratus. ἃ. Her-
mann op. II p. 204 Imimea vertit, Benseler
Eigennamen? s. v. a boeot. »íoc i. e. νέος (cf.
Ahrens Dial. I p. 179) ducit, Weck Personen-
namen auf -εὺς p. 33 a rad. vx νεῖ lat. nitere
ducit, quod quomodo probari possit non video.
De oho eiusque natura cf. etiam schol. ABV
ad Q9 602 605, Eust. 1367 19, qui allegorice
eius mortem DH student. de accentu Arc.
p.104 8) Niobe. 42 602 ἠύχομος Νεόβη, 606
Νιόβη. Niobes &lii filiaeque, cum Latonae se
exaequasset, gloriata se multos, illam duos pue-
ros peperisse, ab Apolline et Diana sagittis oc-
cisi sunt, eius cives in saxa mutati. De iis,
quae praeterea «2 614—141 narrantur v. supra.
haec sunt, quae apud poétam traduntur. quae
posteriores narraverunt, v. in schol. 1. 1.
γνέπτω v. νέξζω.
Ντρεύς (idem esse ac Νηρεὺς Passow in
Phil. XX p. 605 putat, Benseler Eigennamen?
S. V. Boon gloss. γέρον" μέγα confert. contra
Weck Personennamen auf -εὺς p. 33 nomen ex
INi-ojoc ortum ad rad. v. μετ᾽ nitere referendum
esse existimat. Similis esse videtur derivatio
Potti in Kuhn Ztschr. IX p. 199, qui Nireum
aquarum speculum, quo caelum Teddatur, in-
tellerendum esse dubitans opinatur.) Nireus,
Charopi et Aglaies ,flius, Symes. insulae regulus.
B 671 Νιρεὺς αὐ Σύμηϑεν. ἄγε τρεῖς νῆας
ξίσας | Νιρεύς, ᾿Αγλαΐης υἱὸς “Χαρόποιό t
ἄνακτος | Nigsvc, ὃς κάλλιστος ἀνὴρ͵ ὑπὸ
Ἴλιον ἦλϑε! τῶν ἄλλων Ζαναῶν μετ᾽ ἀμύμονα
Πηλείωνα" | ἀλλ᾽ ἀλαπαδνὸς cp», παῦρος δέ
οἱ εἵπετο λαός. Ariston. schol. A ad 673—375
ὅτι ix τῶν τριῶν τοὺς δύο ἠϑέτηκε Ζηνό-
δοτος, τὸν δὲ μέσον οὐδὲ ἔγραφεν. De Nireo
cf. schol. A ad B 671, Gladstone hom. Stud.
transl. a Schuster p. 441 s. Lucian. de morte
XXV 1, Am.-Hentze ad l. 1; Hahn die geogr.
Kenntnisse d. Epiker II p.
Nio« (ad rad. vc νεῖ lat. m refertur a Weck
Personennamen auf -εὺς p. 33, ad νίσσομαι
1158
coll. varia lect. Νέίσσα, a Benseler Eigennamen?
Ss. v. Nisa, Boetiae urbs. 5 508 Ντισάν τε
ζαϑέην. libri HLS νίσσαν, Mosc. 1 vícav, Lips.
Et. νισᾶν, et Ἴσον ap. Strab. IX p. 40b, qui
tradit πλησίον δέ ἐστὶν ᾿Ανϑηδόνος ἱεροπρε-
πὴς τόπος τῆς Βοιωτίας, ἔχνη πόλεως yov,
ὃ λαλούμενος. ,Iooc, συστέλλων τὴν πρώτην
συλλαβήν. οἴονται δέ τινες δεῖν γράφειν
»Icov τε ζαϑέην᾽. . ἐχτείνοντες τὴν πρώτην
συλλαβὴν ποιητιχῶς du τὸ μέτρον ἀντὶ τοῦ
»Nioav τε ξζαϑέην Hit Φὰρ Νῖσα οὐδαμοῦ
φαίνεται τῆς Βοιωτίας, ὥς φησιν ᾿Απολλόδω-
Qoc gy τοῖς περὶ Νεῶν" ὥστε οὐκ ἄν εἴη, εἰ
μὴ τὴν Ἴσον οὕτως εἴρηκεν. ἦν γὰρ ἢ Ἴσος
πόλις ἐν τῇ Μεγαριχῇ ἐχεῖϑεν ἀπῳχισμένη
δρῶνος. ἐχλέλειπται δὲ νῦν. τινὲς δὲ
γράφουσι »ἰγρεῦσάν τε ζαϑέην“, τὴν νῦν Κρεῦ-
σαν δεχόμενοι, τὸ τῶν Θεσπιέων ἐπίνειον ἐν
τῷ Κιρισσαίῳ κόλπῳ ἱδρυμένον, ἄλλοι δὲ
»ῳΦηράς τε ζαϑέας". γράφουσι δὲ καὶ τοῦτο
Νῦσαν τε ζαϑέην“. χώμη δ᾽ ἐστὲ τοῦ “Ελικῶ-
voc ἡ Νῦσα οἵ. Eust. 271 2. schol. BL Βοιω-
τίας, οὐ Meyapotóoc: ἐστὶ δὲ ἐν Διονύσου ἐπι-
φανὲς ἱερόν. Paus. I 39 5 eam urbem esse
dicit, quae postea Megara appellatur. Unde satis
elucet ipsos veteres non lam scisse, Nisa ubi
fuerit. cf. Lehrs Arist. p. 240 s. Obloquitur
Mueller Orchom. p. 89 381, qui Dicaearchum
oppidum vidisse tradit, cum, nisi fallor, Nysam
et Nisam easdem esse iudicat. cf. etiam Buch-
holz hom. Real Ia p. 192, Hahn die geogr.
Kenntnisse d. Epiker I p. 12, qui Νῦσα scribit.
Νῖσος, Areti filius, Amphinomi pater, Du-
lichii habitabat. o 197 Νῖσον “ουλιχιῆα iov
τ᾽ ἔμμεν" ἀφνειόν τε, v. 1. νῆσον. m 395 c
[412] Νίσου φαίδιμος υἱὸς (Amphinomos) "Aor-
τιάδαο, v. l. νήσου. σ 412 in plerisque libris
omittitur cf. La Roche.
γίσσομεαε (pro νεσ͵ομαι ex νέομαι ducitur à
Curtius Grdz.! p. 315, Verb. I p. 210 299 314,
Leskien in Curt. Stud. II p. 88 6, Kuehner Ausf.
Gr.? I p. 873, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 399 444,
Vaniceck E. W. p.435. cf. etiam schol. BE ad
9 701, E. M. 606 12. aliter Bopp Gl. s. v. ni.
— Veteres νείσομαι scripsisse tradit Eust. 1615
95 τὸ δὲ μετενείσετο ἀντὶ τοῦ ἐπορεύϑη, με-
τῆλϑε, διὰ διφϑόγγου γράφουσιν « οἱ παλαιοί"
ὡς ἀπὸ τοῦ véo veía γνείσω, ὥσπερ χείω
χείσω καὶ χείω χείσω τὸ χωρῶ SU Mot δὲ
ὕστερον ἐν UÓ L γράφουσι, ὡς ἀπὸ τοῦ νῶ
νίσσω μετὰ τῶν δύο σσ. ὡς γὰρ ἤϑεον αὐ-
τοὶ οὐχ ἑπόμενοι τοῖς παλαιοῖς cf. id. 158. 4
1988 55 1086 27. E. M. 606 12 ὠφειλε γὰρ
διὰ τῆς ει διφϑόγχου (ἀνεφάνη γὰρ τὸ ε ἐν
τῷ véoua), ἀλλ᾽ ἢ παράδοσις ἔχει τὸ & ε-
ματικὸν. ὡς ἀπὸ γέω ἐνεστῶτος, schol. B ad
ὃ 701 τὸ velo ποτὲ μὲν διὰ διφϑόγγου γρά-
φεται, ποτὲ δὲ διὰ τοῦ t. γίνονται δὲ καὶ
ἀμφότερα οὕτω. νέω τὸ πορεύομαι πρωτό-
τυπον ϑέμα. ὁ μέλλων νέσω x«l ἐπενϑέσει
τοῦ v νείσω zal ἐχβολῇ τοῦ ε xci προςϑέσει
τοῦ ει νίσω cf. schol. Vind. 56 ib. Sed Eustathio ..
obloquitur schol. ad Arat. V 21, cum ullius verbi
tempus praesens aut simplici g aut & ,diph-
thongo ante co uti, excepto comp. χρείσσων
cf. Herod. z. μον. Aé&. 40 21, negat. atque
codices modo unam, modo alteram scripturam
exhibent, sed ita, ut γίσσομαι melioribus ni-
tatur. Quo factum est, ut editores post Wolfium
omnibus locis hanc formam reciperent cf. Lobeck
paral p. 36, Duttmann ausf. Spr. I p. 375 not.
Νῖσος — νιφετός
p. 384 not. 2 II p. 195, Curtius Verb. I p. 814:
accuratissime de re egit La Roche Hom. Textkr
p. 316, Ztschr. f. oester. Gymn. 1864 p. 178. in
libris etiam saepius νέσομαι legitur cf. La Roche
l. l et in adn. crit. ad 1. infra laudandos. — de
notione v. H. Schmidt Syn. I p. 507 487 s. 504.)
revertor. à 701 s 19 οἴχαδε νισσόμενον ubi
term. τον producta est ante 9 pron., N 186 ὁ 577
γισσόμενον πόλεμον δέ. futuri significatione
utitur solum 2 42 οἴχαδε νισσόμεϑα. M 119
£x πεδίου νίσσοντο et 2 566 (ἀταρπιτὸς) τῇ
νίσσοντο φορῆες impf. est ,redire solebant*'
cf. Ameis-Hentze ad 1l. 1. Grossmann Homerica
p. 26. futurum 776 o? γὰρ ἔτ᾽ αὖτις νίσο-
μαι ἐξ ᾿Αἰδαο, νίσομαι Ven. A et CDEH, »io90-
μαι GH, νείσσομαι Syr., νεέομαι Harl. Mosc. 2.
Eust. 1988 55 νίσσομαι an νίσομαι praeferen-
dum sit dubius haeret. cf. La Roche Textkr.
p. 316. — Collocatur et in arsi et in thesi.
(u£va- παραᾶ- ποτινίσσομαι.)
Νίσῦρος (Eust. 318 26 Orc ἐχτείνει τὴν ἄρ-
χουσαν διὰ τὸ μέτρον. apud posteriores prima
syllaba corripitur) .B 676 Νέσυρόν τ’ εἶχον
Κράπαϑόν vs Κάσον vs | xai Κῶν. Nisyrus
insula, una ex iis quae Sporades vocantur, sub
regno Phidippi et Antiphi erat. hodie Nizzaria
dicitur. cf. Hahn die geogr. Kenntnisse d. Ep.
II p. 1, Buchholz hom. Real. Ia p. 360.
νεφάς (cognatum cum lat. nix nivis goth.
snaiv-s?serm. ant. snéo slav. snégü. cf, Curtius
Grdz.* p. 318, Savelsberg in Kuhn Ztschr. XVI
p. 58, Vaniceck E. W. p. 1162. Duarum con-
sonarum, à quibus vox natura incepit, vestigia
exstant ap. Homerum, cum AM 278 et I" 222 in arsi
secunda ante yocem. vocalis brevis producatur;
accedit quod ἀγάννεφος duobus v scribitur. ef.
Hoffmann quaest. Hom. I p. 149, La Roche Unt.
p. 58, Hartel hom. Stud. I p. 18. — Sed Doeder-
lein Gloss. Nr. 2242 a γίπτειν ducit. — de no-
tione tradit Apoll Soph. νιφάδεσσι" ὁ μὲν
᾿Απίων ψεχάδες, ἔστι δὲ κατὰ τὸ ὑγιὲς αἱ τῆς
χιόνος xat? ὀλίγου ἀπόῤῥοιαι. οἷδε γὰρ τὰς
ψεχάδας δηλῶσαι, ψιάδας λέγων. Eust. 904 57
ὅρα δὲ τὸ νιφάδες χιόνος ἐντελῶς ῥεϑέν,
ὥστε ὅτε νιφάδας μόνον εἴπῃ τις, ἐλλείπει
τὸ χιόνος. τὸ δὲ ϑαμειαὶ κοινὸν xal προς-
φυὲς χαὶ ταῖς νιφάσι x«i ταῖς πέτραις. Arist.
schol. A ad O 170 ὅτι διέσταλχε νιφάδα xal
χάλαζαν, sim. ad /M 980. idem ad A 6 ex emen-
datione Friedlaender Ar. p. 171 sic fere scrip-
sisse videtur: ὅτι νείφειν μὲν τὸ χιονίξειν, —
ὄμβρον δὲ τὸν ὑετόν, χάλαζαν δὲ τὸ £v ὑετῷ
πεπληγὸς ὕδωρ. διὸ νῦν διαστέλλει ἕκαστον.
— de prioris syllabae quantitate. Eust. 897 10
τὸ μὲν νιφάδες συστέλλει τὴν ἄρχουσαν, τὸ
δὲ νίφειν ῥῆμα ἐν τοῖς ἑξῆς ἐκτείνει αὐτήν. »
cf. Joh. Schmidt Vocal. I p. 134.) nives. Sem-
per legitur in comparationibus atque similitudo à
petitur aut ἃ celeritate O 170 ἐκ νεφέων πτῆ-
ται νιφὰς ἠὲ, χάλαζα, aut à frequentia. M 156
νειφάδες δ᾽ ὡς πῖπτον ἔραζε | ἅς t? ἄνεμος
ταρφειὰς χατέχευεν ἐπὶ χϑονὶ cf. Schnorr
de Carolsfeld verb. coll. Hom. p. 53, M 918 ὡς τε
γνιφάδες «χιόνος πίπτωσι ϑαμειαὶ cf. schol. A,
T 357 ὡς δ᾽ ὅτε ταρφειαὶ νιφάδες Διὸς ἐκ
ποτέονται. Τ᾽ 322 x«i ἔπεα νιφά δεσσεν Pot
χότα χειμερίῃσιν cf. schol. BL D, Remacly de
gener. comp. Hom. Bonn 1846 p. '40. — Collo-
catur in thesi secunda vel tertia. ;
γίφετός (ad rad. »,9 lat. nix nivis goth. snaivs.
referunt. cf. Curtius Grdz.' p. 318, Leo Meyei
γιφόεις — νοέω
vgl. Gr. I p. 888 II p. 93, Vaniceck E.W. p . 1162,
Woerner Subst. hom. app. ind. p. 49. d etiam
Eust. 127 26. Sed Doederlein Gloss. Nr. 9242
ad νέπτειν. — de. notione Aristot. de mundo cap.
i σφόδρα δὲ αὕτη (ἡ σύμπηξις τοῦ ἐνόντος
τοῖς νέφεσιν ὑγροῦ) καὶ ἀϑρόα χαταφερομένη
νιφετὸς ὠνόμασται, schol. BLV ad K 6 γεφε-
τὸς δὲ τὸ λεπτομερέστερον. sc. ὕδωρ ἐστίν,
Ap. Soph. φιφετὸς δέ ἐστιν ὃ χεονισμός, Eust.
756 18 τοῦ νιφετοῦ, καὶ χιόνος λεγομένου.
- sed Phot. Suid. ἡ χατάλεπτος καταφερομένη
χιών: .. ὁ δὲ νιφετὸς πῆξις οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ
μᾷλλον περὲ τὴν ἀλλοίαν χρείαν ἡ πιότης
ΐ αὐτοῦ. — de : voc. brevi v. Joh. Schmidt Voc.
ELp 134, de accentu Arc. p. 81 15) nives. ὃ
566 οὐ γεφετός, οὔτ᾽ ἂρ χειμὼν πολὺς οὔτε
— mor! ὄμβρος in Elysio est. In similitudine a
frequentia , deprompta K 5 τευ "ov sc. lupiter
-35 πολὺν ὄμβρον. ἀϑέσφατον ἠὲ χάλαξαν 17
νεφετὸν, ὅτε πέρ τε χιὼν ἐπάλυνεν ἀρούρας.
— Collocatur in thesi prima.
vtqóztg (a rad. vp σνιφ. cf. Curtius Grdz.*
p. 318, Walter Kuhn Ztschr. XI p. 412; ante
vocem enim brevis vocalis producitur in arsi
quinta c 338 Ξ 227, in quarta JV 758, in se-
cunda Y 385 cf La Roche Unt. p. 58, Hofr-
qim tow Hom. I p. 149, Hartel hom. Stud.
Ip. — de ε vocali brevi v. loh. Schmidt
Vocal I 134.) nivosus. νιφόεντος -εντι τεντα.
X616 Οὐλύμπου νιφόεντος, h. XV E, νιφόεντος
Ὀλύμπου, N 758 ὡρμήϑη, ὄρεϊ νιφόεντι ἐοικώς,
i.e. Hector. in hac comparatione haesitant Am.-
Hentze ad l. Ll, mea quidem sententia in-
. merito, quod Hectoris. sola magnitudo monti
À comparatur; altissimi autem montes nive coo-
perti sunt. mira enucleavit Nitzsch Beitr. p.
- 942. Y 385 Τμώλῳ ὕπο νιφόεντε, h. Ap. Py.
. 104 Παρνησσὸν νιφόεντα, XIX 6 λόφον νι-
φόεντα, E 397 τ 338 Θρῃκῶν (Κρήτης) ὄρεα
γιφόενται. — Iniuria Jordan Novellen in N. J ahrb.
- vol. 115 p 160 »εἐφόεις apud Homerum etiam
- ,albus* Soo contendit. — Collocatur in thesi
j quinta, quarta, tertia.
viqo vel νεέφω (a rad. νιφ quae ex snigh orta
est, ducitur. cf. Walter Kuhn Ztschr. XII p. 412,
Curtius Grdz.: p.318. de voc. ε longa v. Eust.
$97 10, Schmidt Vocal I p. 134.) ningo. JM
— 980 »νεῷ ἔμεν omnes libri et Nicanor ad llex-
hibere videntur. sed Herod. ed. Lentz II p. 554
νείφω τὸ χιονίζω διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου, cui
accedunt Curtius l. l. et Verb. I p. 220, Joh.
Schmidt 1. L, Bekker in ed. II, Baeumlein; "ceteri
νιφέμεν. cf etiam W. C. Kayser in Philol. X
p. 318, Theogn. in Cramer An. Ox. II p. 138 12,
" Choerob. ib. Il p. 241 29. Ariston. schol. A ad
3 K 6 ὅτε [ὑγεῶς 70e u£vot) νείφειν μὲν λέγουσι
| τὸ χιονίξειν, idem 56}0]. 86 2977 280 in lemmate
νειφέμεν, in schol. ipso νέφειν, de qua re vide
. Cobet Mnmemos. IV p. 964. E. M. 601 48 ἀπὸ
τοῦ νέφος νέφω καὶ νείφω. σημαίνει δὲ τὸ
᾿ χιονίζω. artificiose discernitur in schol. A ad
—A 490 τὸ νείφω σημαίνει τὸ f ἔχω, ὅπερ
γράφεται, διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου, EJ ov νέφος
χαὶ veg óc. vigo τὸ χιονίζω du TOU t, ἐξ
οὗ τὸ ἀγάννιφον. — Igitur νεεφέμεεν scriben-
dum esse videtur.
v0£o (a νόος ducitur atque ad rad. γνὼ yuva-
— ez, att. Guqu-yvo£o 860]. yvo£o collatis, refer-
tur ita, ut pro y»ozo-so sit. cf. Curtius "Grdz.:
—p. 178 228 (aliter in ed. I), Buttmann lexil. II
— p.265, Kuehner Ausf. Gr. I? p. 873, Vaniceck E.
1159
W. p. 197.— de significatione accuratius egerunt
Hoch. quaest. lexicol. progr. Muenstereifel 1874
p. 20s. et Fulda hom. "Unters. p. 103 s. qui
cum Roedigero in Kuhn Ztschr. XVI p. 312 ver-
bum, quod centies tricies sex legitur, bis et
octogies de oculis dici docent. quare Fulda, ut
ad animum pertinere possit, inde factum esse
iudicat, quod primum cum vocibus φρεσὶν I 600
X935 O81 « 392, vel usr& (ἐνὲ) φρεσὶν Y
310 y 26, vel ϑυμῷ σ 928, vel χατὰ φρένα
zal κατὰ ϑυμὸν Y 264 coniungeretur ; Lechner
autem de pleon. Hom. I p. 25 s. talia pleona-
smum esse putat. Praeterea cf. de notione
Friedlaender Homer. Gleichn. II p. 13 s., Nae-
gelsbach hom. "Theol p. 181 23928, Retzlaff
hom. Syn. lI p. 27, Buchholz ἢ. Real III 2
p. 104 s. Non recte Heinr. Schmidt Syn. III
p. 621 634 679 verbum primum ad mentem
spectasse contendit. — de ea ratione, quae inter
praesens et aoristum intercedit, egerunt Del-
brueck u. Windisch Synt. Forsch. IV. p. 80 s.,
de νοέω c. ὡς, 0, οὕνεκα, inf. coniuncto v.
Goecke Constr. der Verba dicendi u. sentiendi
progr. Malmedy 1880 p. 4.) animadverto, in-
tellego, excogito. νοέω -ἕεις, imp. νόει, γθέειν
h. Mere. 548, νοέοντι πεούσῃ, impf. νόει,
νοήσω -£tG -£t, ᾿ἐνόησα -ας -σὲν -σ᾽, νόησα σσεν,
Bekk? et La Roche Unt. p.76 E 665 οὐδὲ vó5-
σεν et 0633 βαίνοντα νόησεν contra codd.
lect. ἐνόησεν, quam W. C. Kayser Philol. XVIII
p. 682 689 probat, scribendum esse censent,
νοήσω -σῃ νόησον νοῆσαι νοήσας. med. »νοή-
caro K 501 eiusdem atque activum significationis
cf. Bekker hom. Bl. II p. 3. — aoristi usus est
frequentissimus. A. animadverto. I. oculorum
sensu perspicio, video. a) addito aut og
uotc O 442 aut ἐν ὀφθαλμοῖσι 42 294 312
h. Ven. 83 179. cf. Eust. 376 38, Lobeck paral. p.
530, Autenrieth ad 4 587, Ameis in app.? ad
& 343 9 459, Walther de dat. instr. Dar 58 s.
b) coniunetum c. ἐδεῖν .4599 K 550 9 337
Arist. ἢ ὅ. 0. ἔδῃ zal νοήσῃ παραλλήλως καὶ οὐ
ταὐτόν ἐστιν οἴ. Friedlaend. Arist. ad N 216, et
schol L ad E457 ἐκ τοῦ ἰδεῖν τὸ γοῆσαι
διέστησεν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ διότι ἐστὶ νοῆσαι
ποτὲ zal δίχα τοῦ ἐδεῖν, ὅποτόν τι χαὶ τὸ ἐξ
ἀχοῆς μαϑεῖν. ν 818 π 160 E457. c) addito
accus. ὀξύ, qui adv. locum tenet cf. La Roche
Stud. p. 62, "Delbrueck 1. l p.82, 1'374 E 680
319 091132 Y 991 εἰ μὴ ἄρ᾽ ὀξὺ νόησε cf.
44 343 0 649. d) verbum per se positum aut
transitive «) c. accus. à 116 ν 270 o 59 τ 232
o 218 ὦ 61 E590 1'396 d 49 418 550, 9 94
533 μὲν ἐπεφράσατ' ἠδ᾽ ἐνόησεν. B) c. acc.
participii Z 470 νεύοντα νοήσας sc. Ago». y)
c. accus. addito genetivo participii μι 248
τῶν ἐν gc πόδας χαὶ χεῖρας Vztgütv | vwoo
ἀειρομένων cf. Classen Beob. p. 173. d) c. ob-
iecto, quod addito part. accusativo accu-
ratius definitur cf. Classen 1.1. p.147s&, Am.-He.
in app. ad Β 391: « 58 257 ó 653 ἢ 39 290 9
271 ν 818 zx 5 o 301 c 552 v 367 o 392, B 391
— 0 10 de quibus v. Hentze Acc. c. Inf. in Zt.-
schr. f. Gymn-W. XX p. 738, 0 348 Γ' 90 21
4900 Delbrueck l.l p. 89, Ε 95 711 H 17 M
143 0 395 M 335 O 422 Π 789 P116 682 462
Y 419 4 563 .4 984 521 575 581 h. Merc. 325.
2) absol. aoristus usurpatur z 164 E 669 νόησε
δὲ dioc Ὀδύσσευς cf. 12983 x: 283 Z 484 y 162
M 393 O 453 P 483 X 136. — II. intellego,
considero. a) additis vocibus φρεσὲν « 322
1160
I 600 νόει cf. Delbrueck 1.1. p. 82 »beherzige*, Ὁ
81.X 235 h. Ven. 269, μετὰ (ivi) φρεσὶ Y 310
νόησον Delbrueck 1. 1. 82 ,entschliess dich*, h.
Ven. 223 y 26, ἐνόησε κατὰ φρένα χαὶ κατὰ
ϑυμόν, ὡς χτλ. Y 964, νοέω zal οἶδα ϑυμῷ
g 998, 09 .. χατὰ ϑυμὸν ἐπεφράσατ᾽ οὐδ᾽
ἐνόησε h. Ap. Py. 224. b) cum synonymo con-
iunctum v 309 νοέω x«l οἶδα. c)per se posi-
tum 1)c.accus χ 89 567 T 112 4 522 h.
Merc. 548. 2) absol. K 224 πρὸ ὃ τοῦ ἐνόη-
σεν, ὕππως κέρδος ἔῃ, cf. Hoch 1. 1. p. 21,
Ameis-Hentze ad l.l. et in app., AK 225 φ 257.
— B. circumspicio, cogito, delibero. I. absol.
ὃ 148 A 348 νοῆσαι πρόσσω καὶ ὀπίσσω cf.
Ameis-Hentze, Hoch l. 1. p. 21 et de vocibus
inter se jungendis Nic. schol. A διασταλτέον
ἐπὶ τὸ ὀπίσσω, deinde non recte ἴσως δὲ x«l
ἐπὶ τὸ νοῆσαι, ἵν" ἢ οὕππως οἱ παρὰ νηυσὶ
σόοι μαχέοιντο ἅμα πρόσσω καὶ ὀπίσσω“
xal νῦν καὶ ὕστερον. adduntur synonyma
K 947 περίοιδε νοῆσαι, I 537 ἢ λάϑετ᾽ ἢ οὐκ
ἐνόησεν Ariston. s 170 188 νοέω x«l φράσσο-
uc TI e. accus. ὁ 449 8192 ἡ 399 o 576 A
543. III c. infin. ct. Tudeer de inf. Hom. rat.
synt. p. 79, Goecke Constr. der Verba dicendi αι,
sentiendi p. 4. λ 02 οὐκ ἐνόησα | ἄψορρον κατα-
βῆναι. IV. c. acc. τό, qui. infimtivo sequenti
explicatur. E 665 τὸ μὲν οὐ τις ἐπεφράσσατ᾽
οὐδ᾽ ἐνόησε | μηροῦ ἐξερύσαι δόρυ cf. Hentze
l.l. in Ztschr. f. Gymn.-W. XX p. 736. 6 n:
relàt. sequente X 445 οὐκ ἐνόησεν, Ó μιν...
δάμασσε. — participium saepe adiectivi loco
positum significat »prudens*. A 577 χαὶ αὐτῇ
περ νοεούσῃ schol. BLV οὐ δεομένῃ παραι-
γνέσεώς τινος, π 136 o 281 Duentzer ,villig",
iP 305 μυϑεῖτ᾽ εἰς ἀγαϑὰ φρονέων νοέοντι
zal αὐτῷ "Nic. schol A βραχὺ διασταλτέον
ἤτοι. ἐπὶ τὸ ἀγαϑά ἢ ἐπὶ τὸ φρονέων ἢ
ἐπ᾿ ἀμφότερα. ἐὰν μὲν οὖν συνάπτωμεν, ἔσται
ὁ λόγος, εἰς ,ἀγαϑὰ φρονέων, oiov εὐνοῶν.
ἐὰν δὲ ,χωρίξζωμεν, μυϑεῖτ᾽ εἰς ἀγαϑὰ,
ἔλεγεν ἐπ᾽ ἀγαϑῷ, ὡς καὶ £v ἄλλοις, οὔτ᾽ ἂν
τινα ϑυμὸς ἀνώγῃ εἰπεῖν εἰς ἀγαϑόν"“ "a 102)
ὃ καὶ βέλτιον. χαὶ ἡ ἑξξῆς διαστολὴ λόγον
τινὰ ἔχει, φρονῶν αὐτὸς, φρονοῦντι xal αὐτῷ.
— C. meditor, excogito, invenio. add. su bst. acc.
1104 νόον v. La Roche Stud. p. 29, M 232 H 358
μῦϑον, B 122 τοῦτο sc. νόημα. cum ἄλλο jun-
gitur inprimis in formula Zv9? «vv ἄλλ᾽ ἐνόησε
Delbrueck 1. 1. p. 82 ,,da erfand, verfiel er auf
etwas anderes' cf. Dnentzer hom. "Fragen p. 223:
282 393 ὃ 219 795 ζ 112 σ 187 π 409 w 344
242 ε 382 ζ 211 Ψ 140 193. σ 230 οὐ δύναμαι
πεπνυμένα πάντα νοῆσαι, 4 549 ἔπος ὅττι
νοήσῃς. absolute τ 478 ot? ἀϑρῆσαι δύνατ᾽
ἀντίη οὔτε νοῆσαι. cum obi. ταῦτα, quod inf.
sequente accuratius circumscribitur cf. Tudeer
de infin. serm. Hom. ratione synt. p. 79, Goecke
Constr. der Verba dicendi u. sentiendi pr. Mal-
medy 1880 p. 4. V 415 ταῦτα δ᾽ ἐγὼν αὐτὸς
τεχνήσομαι ἠδὲ νοήσω | στεινωπῷ ἐν ὅδῷ
παραδύμεναι. Ὁ. ἴῃ animo habeo, coniunctum
cum infinitivo. XY 235 νοέω φρεσὶ τιμήσασϑαι,
Q$ 560 νοέω δὲ xai αὐτὸς ἽἝἝχτορά τοι λῦσαι
Delbrueck l.l. p. S1, A 501 νοήσατο μάστιγα
ἐλέσϑαι i. e. in mentem ei venerat scuticam tol-
lere cf. Hoch 1.1. p. 22, Fulda l.l. p. 103.
Varia lectio ep. 14 6 νοῆσαι in vita Hom. et
in cod. Lips. est pro ἀεῖσαε ἃ Suida tradita
lectione, quam recentiores edd. receperunt.
Naber quaest. Hom. p. 199, van Herwerden in
γοημα — νόϑος
Herm. XVI p. 371 44 15 pro ἐβόησεν legendum |
esse ἐνόησεν censent. Coniunguntur cum νοέω
verba ἰδεῖν εἰδέναι φράσσεσϑαι ἐπιφράσσασϑαι
λαϑέσϑαι φρονεῖν ἀϑρῆσαι τεχνήσεσϑαι. -
Collocatur in thesi omnium pedum, inprimis
post caesuram secundi pedis minorem et in fine
versus. (vóque νοήμων Νοήμων ἀνοήμων
ἀνόητος εἰς- -προ- νόεω.)
νόημα (ἃ νοέω ducitur.
Gr. II p. 265, Vaniceck E.W. p. 197. — de no-
tione tradit Eust. 737 61 τὸ δὲ νόον, ὅπερ ἔν-
νοιαν δηλ οἵ καὶ νόημα, ὁμωνυμεῖ τῷ νόῳ, οὗ
προβολαί εἰσι τὰ νοήματα, schol. BV ad P
409 explicant τὴν ϑέλησιν καὶ βουλήν. τινὲς
δὲ τῶν φιλοσόφων μοῖραν ἔλεγον. εἶναι τὴν
ϑεοῦ βουλήν, ib. schol. V τὴν εἱμαρμένην.
accuratissime de voce egit Hoch quaest. lexic.
τ 19s. cf. Retzlaff hom. Syn. Koenigsberg 1867
p. 27 29, H. Schmidt Syn. III p. 639.) νόημα
νόημ᾽ -ατος τατε -ατὰ τασι(). 1) cogitatio.
& 973 ὁ 396 νόημα ivi φρεσίν, o 403 ἐνὲ στή-
ϑεσσι νόημα, H 456 9 363, 9 559 νῆες ἴσασι
νοήματα καὶ φρένας ἀνδρῶν. ad significandam
celeritatem vel Phaeacum navium z 36 ὡς s
πτερὸν KE νόημα vel deorum h. Ap. Pyth. 270
νόημ᾽ dc ἄλτο πέτεσϑαι 10. 7 ἔνϑεν δὲ πρὸς
02. νυμπον ἀπὸ χϑονὸς ὥστε νόημα Ι εἶσι Διὸς
πρὸς δῶμα aut in comparatione h. Merc. 43
ec δ᾽ ὁπότ᾽ ὠχὺ νόημα διὰ στέρνοιο περήσῃ
ἀνέρος. 2) mens, intellectus. c 215 220
οὐχέτι τοι φρένες μπεδοι οὐδὲ νόημα, υ 846
T 218, v 330 ἐνὲ στήϑεσσι νόημα cf. Tomas-
zewsky de libro Il. XXIV p. 11, 9. 548 νοήμασι
χερδαλέοισιν de dativo cf. Walther de dat.
instr. p. 12. 3) indoles. ἡ 292 νοήματος.
ἐσθλοῦ, v 82 ζ 183. 4) consilium, volun-
tas. P 409 4240 B 121 νοήματα cf. X 290 328
K 104, v 30 νοήματα πατρὸς ἔχευϑεν pro qui-
bus van Herwerden in Herm. XVI p. 378 νόστον
οὗ πατρὸς legendum esse censet. h. Ven. 251
πάντας γὰρ ἐμὸν δάμνασχε νόημα. — Epi-
theta adduntur γναμπτὸν ij 40, ὠχὺ h. Merc.
48, χερδαλέοισιν 9 548, ὅμοτα B 191. Varia
lect. schol. A ad 4 604 oi περὶ ᾿Αντίμαχον
νόημα γράφουσιν. — Collocatur in thesi poste-
riore, , Saepe in extremo versu.
νοήμων (ἃ νοέω ducitur. cf. Hoch quaest.
lexic. p. 22.) prudens. β 282 2 133 οὔ, τι νοή-
μονες οὐδὲ δίκαιοι, v 209 οὐκ ἄρα πάντα νοή-
μονες οὐδὲ δίχαιοι ἦσαν. — Collocatur post
caesuram tertii pedis minorem.
Noxucv (νοήμων. cf. Hoch quaest. lex. p.
22. Ariston. schol. S ad 9 386 Φρονίοιο Nol:
μονα" πεποίηχε πλαστὰ ὀνόματα, id. ad à 680
E60 I 137 ubi ἡ ὃ. 0. ὀνομαϑετιχὸς ὃ ποιη-
τὴς χαὶ ἐν Ὀδυσσείᾳ παραπλησίως ποιεῖ, cf.
schol. B ad Ψ 612 et Friedlaender Homonymie -
N. Jahrb. Suppl. III p. 827 s. c. not. 434)
Noemon. 1) Lycius, ab Ulixe occisus. E 678.
Νοήμονα cf. Am. -Hentze 841. 199) Pylius.
JV 6129 ᾿Αντιλόχοιο Νοήμονε δῶχεν ἑταίρῳ.
8) Ithacensis, Phronii filius, qui Telemacho |
Pylum profecturo , Mentore petente, navem de-
dit. 8 386 Φρονίοιο Νοήμονα φαίδιμον υἱόν,
ὃ 630 468 υἱὸς Φρονίοιο Νοήμων.
νόϑος (incertae originis vox. E. M. 606 32
παρὰ; τὸ ὀνῶ τὸ μέμφομαι zal BAdnto yive-
cf. Leo Meyer vgl.
AER e rd
γομεύς --- νόος
^6 τοῦ ϑειοτέρου ἐστερημένος, 0 ἐστι τῆς ἐξ
ἐννόμου γάμου γεννήσεως, cf. schol. A ad 4
499. — schol. D ad B 727 ó μὴ ex νομίμης yv-
ναιχὸς γεννηϑείς, ἀλλ᾽ £x παλλακίδος. Suid.
γνόϑος" ὁ ξένος. Idem Eust. 713 21 apud ve-
teres non dedecori fuisse tradit, nothum appel-
lari. de accentu Arc. p. 49 9.) non legitimus,
spurius. νόϑος -ov την. de filiis et filiabus.
a) B 797 Méóov . Quoc vó9oc υἱὸς cf.
IN 694 0 333. 4 499 υἱὸν Πριάμοιο vó9ov . .
r “ημοχύωντα, «1 400 Δόρυχλον Πριαμίδην, vó-
9ov υἱόν, Il 738 Κεβριόνην, νόϑον υἱὸν ..
Πριάμοιο, N 178 χούρην δὲ Πριάμοιο νόϑην
ἔχε "Μηδεσικάστην. iunguntur 44102 vis δύω
Πριάμοιο, νόϑον καὶ γνήσιον. b) absol 4
109 ὁ μὲν νόϑος sc. ἴσος, E 70 (Πήδαιον) € ὃς
ῥα νόϑος μὲν ἔην, 0 284 »όϑον περ ἔοντα 580.
Teucrum. — Varia lectio: Didym. schol. A ad
Ν 363 Καβησόϑεν ἔνδον ἐόντα" ἐν τῇ ᾿4ργο-
λικῇ «Πχάβης νόϑον υἱὸν ἐόντα. καὶ τάχα ἂν
εἴη ἁμάρτημα x«v ἄγνοιαν τῆς Καβήσου.
— Ooliocatur in posteriore thesi plerumque se-
cundi pedis.
d Mu (ad rad. vsu refertur. cf. E. M. 606
2, Eust. 1035 21, Curtius Grdz.* p. 314 atque
à ; subst. νομὸς derivatur a Leo Meyer vgl. Gr.
IL p. 260 616, Vaniceck E. W. p. 433, Riede-
nauer Handwerk p. 7. — Eust. 877 49 ᾿αἰπόλων
καὶ συβωτῶν zal τῶν ἄλλων γένος ὃ νομεύς.
οὕτω δὲ xal ποιμένων, οἱ χαὶ προβατεῖς χα-
λοῦνται καὶ μηλάται, idem 1035 22 νομεὺς δὲ
νῦν ὁ βουχόλος ὀνόματι γενικῷ. δῆλον γὰρ
ὡς ἡ λέξις αὕτη ἐπί τε ποιμένος καὶ αἰπόλου
χαὶ συφορβοῦ χαὶ βουχόλου λέγεται. οἵ.
Guenther Viehzucht bei Homer p. 6, Buchholz
hom. Real Ila p. 140.) pastor. νομεύς -7sc
τῆας. l)pastor πὶ 27. 2) pastor a) βοῶν. 0 633
νομεύς, X 588 οἱ δὲ νομῆες | αὕτως ἐνδίεσαν
ταχέας κύνας ὀτρύνοντες, Σ᾿ 577 χρύσειοι δὲ
νομῆες Gu ἐστιχόωντο βόεσσι, | τέσσαρες,
ἐννέα δέ σφι κύνες πόδας ἀργοὶ ἕποντο, P 65
ἄνδρες τε νομῆες. b) μήλων. 0413 λέξεται
ἐν μέσσῃσι, νομεὺς ὥς πώεσι μήλων, q 19
voce, o 246 μῆλα κακοὶ φϑείρουσι. νομῆες.
ο βοῶν et μήλων. Σ 595 δύω δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο
γομῆες | τερπόμενοι σύριγξι, quos eosdem 529
μηλοβοτῆρας vocat. Nauck cum Ahrensio de
legitimis quibusd. hiatus Hom. gener. p. 18
νομῆε Scribendum esse opinatur. h. Ven. 168
ἂψ εἰς αὖλιν ἀποκλίνουσι νομῆες | βοῖς καὶ
ἴφια μῆλα νομῶν ἐξ, .4 697 νομῆας. d) αἰγῶν.
e 214 v 175 δύω δ᾽ ἅμ᾽ ἕποντο νομῆες. e) συῶν.
7 9 νομῆας ἅμ᾽ BOT σύεσσι. — Collo-
catur in posteriore thesi plerumque quinti, bis
aut secundi aut tertii pedis. (νομεύω.)
γομεύω (ἃ νομεὺς ducitur et ad rad. veu re-
fertur. cf. Curt. Verb. I p. 361, Leo Meyer vgl.
Gr. II p. 43.) pasco. νομεύων ᾿ἐνόμευε νομεύ-
σομεν. 1). L 336 μῆλα νομεύων, ει 211 ἐνό-
uL EVE νομὸν χάτα πιόνα μῆλα. cf. Eust. 1625
8 τὸ δὲ ἐνόμευε χατὰ νομὸν ἐτυμολογικῶς
ἐῤῥέϑη. πρωτότυπον δὲ τοῦ »ομεύειν τὸ »é-
μειν. h. XIX 32 x 85 τὸν μὲν βουχολέων,
τὸν δ᾽ ἄργυφα μῆλα νομεύων. 2) h. Merc. 492
βουσὶ νομοὺς, "Exátoys, νομεύσομεν.
Collocatur plerumque in thesi quinti pedis po-
Steriore in fine versus, et ἐνόμευε in thesi
priore.
νόμιος (ἃ νομός. cf. Vaniceck E.W. p. 432 5.)
pastoralis. h. XIX 5 νόμιον ϑεὸν sc. Pana.
cf. Krah ueber Epitheta in Phil. 1861 X VII p.226,
1161
Νομίων (nomen patronymice formatum. cf.
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 468. quod cum Ho-
merus vocem »ojoc non noverit, a νομὸς i. e.
pascua derivandum esse, ut sit BovxoAiov ali-
quis vel Ἱππόβοτος Sonne in Kuhn Ztschr. XV
p. 136 qui eum Solem deum esse opinatur,
et Lehrs Arist. p. 348 not. docent. idem ill
senserunt qui "4v9é« finxerunt Nomionis filium
in fab. ap. Anton. Liberal. quinta et Nonn. XIV
92, ubi τὸν δὲ νομαῖς ὀίων Νομίον φίλον.)
Nomion. B 871 Νάστης ᾿ἈΙμφίμαχός τε, Νο-
κίονος ἀγλαὰ τέχνα. v.v. 870 871 Simonides
non videtur legisse cf. La Roche in adn. crit.
suspecti visi sunt nonnullis recentioribus cf. Luc.
Mueller de re metr. p. 371 et s. v. Νάστης.
νομός (ἃ rad. veu νέμω ducitur. cf. Curtius
Grdz.: p.314, Vaniéeck E.W. p.432. de prima
vocis signif. v. Fulda Unt. p. P500 adn. Heinr.
Schmidt. Syn. I p. 29. Eust. 1625 9 νομὸς δὲ
παρ᾽ Ὁμήρῳ καὶ τοῖς μετ᾽ αὐτὸν ὃ τῆς νομῆς
τόπος. λέγεται δὲ χαὶ τροπικῶς͵ ἐπὶ πλή-
ϑους, ὡς τὸ πολὺς δ᾽ ἐπέων νομός", id. 156
48 νομὸς δὲ ἔν τῇ ὀξείᾳ τάσει ὃ τῆς νομῆς
τόπος. — de accentu cf. Ílerod. schol. A ad E
202 et ['35, E. M. 653 26, Eust. 156 43.) pascua.
νομός -οὔ -οἵο -ῷ -όν -ὧν -οὔς. 1) proprie.
x 159 ἐκ νομοῦ ὕλης, h. Merc. 198 £x dU
λειμῶνος, ἀπὸ γλυχεροῖο vouoto, B 475 ἐπεί
χε νομῷ, μιγέωσι sc. «iysc dat. loc., Zb511 0
268 μετά τῶ ἤϑεα zal νομὸν ἵππων, Σ 568
(βόες) ἐπεσσεύοντο νομὸν δὲ] πὰρ ποταμόν,
L 488 νομὸν δ᾽ ἐξέσσυτο μῆλα. de adv. δὲ cf.
La Roche Stud. p. "86. pluralis solum in hymnis
reperitur h. Ven. 169 νομῶν ἐξ ἀνϑεμοέντων,
78 νομοὺς χάτα ποιήεντας, Merc. 492 ὄρεος
τε καὶ ἱπποβότου πεδίοιο. -Ψομούς. 2) trans-
late. Y 249 ἐπέων δὲ πολὺς γομὸς ἔνϑα χαὶ
ἔνϑα. Herod. schol. A ὀξυτόνως, ἵνα σημαίνη-
ται ὡς ἐν τῇ “συνηϑείᾳ ἡ νέμεσις. τοῦτο γὰρ
ἐμφάσεως μείζονός ἐστι σημαντικόν, schol. b
ib. ὥστε πολλὰ εἰπεῖν zal ἐπαινέσαι καὶ
ψέξαι καὶ εἰς ἑχάτερα τὸν λόγον ἀγαγεῖν.
ὀξύνεται δὲ ὁ νομός, ὡς πανταχοῦ τοῦ λύγου
ἐόντος καὶ νεμομένου. Eust. 257 86 νομὸς δέ
ποτε μεταφορικῶς καὶ ἐπὶ πληϑυσμοῦ, ὡς
δηλοῖ τὸ ἐπέων νομός, οἵ. 10. 1625 9. Doeder-
lem ad l. explicat: campus, in quo exsultare
possit oratio. — Collocatur aut in posteriore
thesi primi, secundi, quinti pedis, aut thesin
quinti vel quarti pedis efficit. (ὐόμιος Νομίων.)
γόμεος (semel in hymnis, non in carminibus re-
peritur, cf. Lehrs Arist.? p. 848, ducitur a νέμω,
cf. Curtius Grdz.* p. 314. non recte Corssen Vocal.
I? p. 439.) carminis certa quaedam modulatio.
cf. k. M. 601 1. h. Ap. Del. 20 πάντη γάρ τοι,
Φοῖβε, νόμος βεβλήαται ᾧδῆς, locus corrüptus,
quem editores varie tentarunt: Ilgen νομοὲ
Bsgaajac ἀοιδῆς, pascua cantus h. e. materia
laudis, Wolf νόμοι βεβλήαται ὠδῆς, Matthiae
πεπλήχαται, Hermann in ed. νόμος μεμέληται
ἀοιδῆς, idem in Jahn Jahrb. 52 p. 133 νόμοι
μεμβλήαται ὕλης. vel νομοὲ μεμελήατ᾽ ἀοιδοῖς,
Schneidewin νομὸς μεμέληται ἀοιδῇς, Bergk
νόμοι μεμέληατ᾽ ἀοιδοῖς. Baumeister in comm.
p.121 hos versus expungendos esse censet. —
V. L. schol. M ad « 3 voor ἔγνω. Ζηνόδοτος
γόμον ἔγνω. contra Aristarchus et Lehrs Ar.*
p.348. cf. s. v. νόος Nr. 2. (Ἔννομος εὐνομίη.
vóoc (pro yrozoc positum ad rad. γνὸ yt-
ἼΩΣ ozc) refertur. cf. Curtius Grdz.' p. 178,
Savelsberg de digammo p. 20, C. Wachsmuth Eh.
1162
Mus. N. F. XXIII p. 578, Vaniceck E. W. p. 197
alii mire veteres παρὰ τὸ véo τὸ πορεύομαι.
οὐδὲν γὰρ ταχύτερον τοῦ νόου E. M. 606 29
(cf. E. Or. 109 15, Eust. 1222 41, 1006 57) derivant
et Goebel lexil. I p.l a rad. sua ov« νὰ spi-
rare ducit. — de significatione leguntur in schol.
E ad « 3 νοῦς τριχῶς λέγεται, ϑεωρητικός,
φυσιχός, πραγματικχός. ϑεώρ. ὡς ὅταν ὃ φιλό-
σοφὸς τὴν τῶν ὄντων γνῶσιν περισκοπῇ. φυσ.
ὡς ὅλον οἱ ἄνϑρωποι ἐπ’ ἴσης νοῖν ἔχομεν.
πραγ. ὡς ὅταν τις ἰδὼν πολλὰς πόλεις καὶ
χώρας κἀκείνων γενόμενος ἔμπειρος ἐξ ἐκεί-
vov γνῶσιν συνάξῃ. ἔκ γὰρ τῆς ἐμπειρίας
ἡ γνῶσις συνάγεται et ad y 128 διαφέρει
γοῦς καὶ βουλή. ὃ μὲν γὰρ νοῦς γεννητιχός
ἐστιν, ἡ δὲ βουλὴ τελεστική. accuratissime
de voce egerunt Hoch quaest. lexicol. p. 16 s.
et H. Schmidt Syn. ΠῚ p. 627 6325s. cf. etiam
Naegelsbach hom. Theol. p. 338 s. 132 59 s. 311,
contra quem Buchholz ἢ. Real. HI? p.102 s. disse-
ruit, et Retzlaff hom. Syn. II p. 27. de accentu
v. Herod. περὲ μον. λέξ. p.41 29.) Est facultas
mente percipiendi, mens, voluntas; saepe etiam
cogitatio, quod si fit est loco numeri singu-
laris, ut φρένες pluralis. γόος, νοῦς x 340 cf.
Friedlaender krit. Benutzung der ἅπαξ εἰρη-
μένα Philol. 1851 p. 245, Krueger Gr. Spr. $ 16
5 adn. 1, νόοιο -ov τῷ -ov. 1)ratio, mens, pru-
dentia, 'consilium. Ὁ 643 voor ἐν πρώτοισι
υκηναίων ἐτέτυχτο, ν 866 νόος ἐν στήϑεσσι
τετυγμένος οὐδὲν ἀεικής, Σ 419 τῇς ἐν μὲν
νόος ἐστὲ μετὰ φρεσίν, A 818 νόος γε μὲν
ἔμπεδος ἠεν cf. x 940, v. Braumueller Krank-
heit u. Tod bei Hom. p. 28, E 252 Διὸς vóov,
X 62 εἴ τι Φόος ῥέξει, σ 802 392 τοιοῦτος
γόος ἐστὶν 0 zal μεταμώνια βάζεις, 9 111
νόον ἀποφώλιός ἐσσι, & 890 νόῳ δ᾽ ἐπέβαλλε
ἱμάσϑλην, x 494 τῷ καὶ τεϑνηῶτί γε νόον
πόρε Περσεφόνεια quibus Tiresiae φρένες Zu-
πεδοι quid sint, explicatur. α 66 π 197, 0
199 νόος ἀπόλωλε, h. Ven. 259. ἀπεπλάγχϑην
δὲ γόοιο, Merc. 535 τὸ γὰρ οἷδε Διὸς νόος,
ep. 6 7 ἐμὸν νόον ἠπεροπεύσας, h. Merc. 484
vóo χαρίεντα διδάσκει. X2 817 πέπνυσαί τε
vóo, K 391 h. Ven. 36 παρὲχ νόον ἤγαγεν est
tmesis statuenda, Y 133 h. Mere. 547 παρὲκ
νόον, SP 604 γόον νίχησε νεοίη, Did. schol A.
ot περὶ ᾿Αντίμαχον. νόημα ἀντὶ τοῦ νόον γρά-
φουσιν, £2 358 σὺν δὲ γέροντι νόος χύτο.
Epitheta. adduntur ν 955 £v στήϑεσσι νόον
πολυκχερδέα νωμῶν, O 461 Διὸς πυκινὸν νόον,
7? 3 vóov.. δεύεται ἐσϑλοῦ, NN 732 νόον
ἐσϑλὸν lupiter homini dat, £2 354 φραδέος
νόου ἔργα. iungitur cum synonymis y 128 ἕνα
ϑυμὸν ἔχοντε νόῳ καὶ ἐπίφρονι βουλῇ, β 281
ó 967 βουλήν τε νόον τε, A 1171 μ 211 v 305
π 818 βουλῇ τὲ νόῳ τε, de dat. v. Walther
dat. instr. p. 19. .4 309 τόνδε νόον καὶ ϑυμόν,
Hoch 1. 1.: ,Bedachtsamkeit', Ameis ,Sinn*, La
Roche ,Anschauungsweise*, g 346 vóov πολυῖ-
δρείῃσιν, v 77 πολυϊδρείῃσι γόοιο, 212
ἀϊδρείῃσι νόοιο, K 192 ἀφραδίῃσι γόοιο, h.
Merc. 393 ἀβλαβίῃσι γόοιο, h. XXIX ' 12
ἔργματα χαλὰ νόῳ 9? ἕσπεσϑε χαὶ ἥβῃ, οἵ.
Baumeister ad hym. p. 364, ep. 5 2 οὐδὲν
ἀφραστότερον πέλεται νόου ἀνϑρώπων.
2) mens, animus, ingenium. « 3 ἀνϑρώπων νόον
ἔγνω Ariston. Schol. MT Ζηνόδοτος νόμον
ἔγνω φησίν. ἄμεινον δὲ τὸ νόον ἔγνω cf.
Lehrs Arist? p. 348 et s. v. νόμος. de loco
interpretando v. Lehrs Miscellen in Rh. Mus.
/
700G
1864 N. F. XIX p. 304 &., Sengebusch Ariston.
p. 7. Sed Nauck él. Gr.-Rom. II p. 321 s. 326
νομὸν scribi vult, ut sit pascua vel sedes homi-
num, quod cum et idem ἄστεα voce dictum sit
neque νομὸς de hominibus usurpetur, non pro-
bandum est. β 124 χείνη τοῦ tov ἔχῃ, νόον, A
363 II 19 μὴ κεῦϑε νόῳ, A132 μὴ κλέπτε γόῳ,
o. 414 γόος ἔνδοϑι κεύϑει, τ 49 χατὰ σὺν
voov ἴσχανε, 9 18 χαῖρε γόῳ Hoch l.l. p
gaudebat mente, Am. mit. Bedacht', cf. h. Nx
4l. ó 493 δαῆναι ἐμὸν νόον, σ 136 τοῖος γὰρ
νόος ἐστὶν ἐπιχϑονίων ἀνθρώπων cf. o 332
392 τοιοῦτος γόος ἐστὶν 0, B 92 v 381 o 983
νόος δέ ot ἄλλα μενοινᾷ cf. Fulda Unt. p. 235,
M 9556 ϑέλγε νόον cf. h. Cer. 37 ἔϑελγε μέγαν
νόον quo loco Naber in Mnem. IV p. 215 γόον
scribi vult. 1 514 ἐπιγνάμπτει νόον ἐσϑλὼν, «
847 ὅππῃ οἱ νόος ὄρνυται. Epitheta adduntur
T' 63 νόος ἀτάρβητος ἐνὶ στήϑεσσι, ε 190 ἐμοὲ
νόος ἐστὶν ἐναίσιμος, 3P 590 χραιπνότερος μὲν
γάρ τε νόος, λεπτὴ δέ τε μῆτις, K 926 βράσ-
σων τε νόος, λεπτὴ δέτε μῆτις, x 329 v. ἀχὴ-
λήτος expl in schol. HQT ψυχή, & 121 9 576
L 176 v 202 vooc..9t0vó»c, o 381 II 35 Ῥ 494
ἀπηνής, v 366 ἀεικής, 905 τῶνγε νόον νη-
utor? ἀνέγνω. —3) cogitatio, sententia, con-
silium. 1104 νόον ἄλλον ἀμείνονα τοῦδε es
νοήσει, de figura etym. v. La Roche Stud. p. 29,
Krueger Dial. 8 46 6 1. B 192 οἷος γόος Ἀτρείω:
voc cf. Y 35, schol. A ad B 192 ἀντὶ τοῦ οὐκ
οἴδαμεν τί βουλόμενος περὶ φυγῆς ἡμῖν λέγει,
h. Merc, 10 Διὸς γόος ἐξετελεῖτο, 1 108 καϑ'
ἡμέτερόν ys vóov schol. A dv τοῦ χατὰ
τὴν ἐμὴν γνώμην, Nie. ib. τὸ νόον βέλτιον
τοῖς ἡγουμένοις προςδίδοσθαι, ἵνα τὸν τοῦ
Ποσειδῶνος λέγῃ. δύναται δὲ καὶ τοῖς ἑξῆς.
ο 52 μεταστρέψειε νόον, 147 νόος τρέπεται
αἰὲν ἐόντων cf. ἡ 963 P516 ad quem locum v.
Fulda 1. 1. p.56. hic versus expungitur a Lach-
mann Betr. p. 78, Bekk.?, Faesi-Franke, Duentzer,
Naber quaest. Hom. p. 192, defenditur a Baeum-
lein Ztschr. f. Alt. 1850 VIII p. 166, Nitzsch
Sagenpoesie p. 258, Kiene Comp. der Ilias p. 99.
τ 479 τῇ γὰρ ᾿Αϑηναίη νόον ἔτραπε. £23 0
479 τοῦτον uiv ἐβούλευσας νόον αὐτή, ὃ 256
πάντα νόον, ξ 490 νόον σχέϑε τόνδ᾽ ἐνὲ
ϑυμῷ, O 699 τοῖσι δὲ μαρναμένοισι ὅδ᾽ ἦν
νόος, 'o 367 τίς ἂν δή vot voQc εἴη schol. B
τί διανοήσῃ; τί ἐργάσῃ; X 185 νόος, ετὸ8
137 hic νόον. - παρεξελϑεῖν, 0 143 Διὸς νόον
εἰρύσσαιτο, X Z 160 Διὸς νόον ἐξαπάφοιτο cf. h.-
Ap. Py. 90], χ 316 ψ149. cogitatio est Ο80 ὡς
ὅστ᾽ ἂν ἀίξῃ νόος ἀνέρος ad celeritatem com-
paratione significandam schol. A, cf. Bergk gr. |
Litt. I p. 605 adn. 160, Spitzner. ad l.l, locum.
spurium iudicat Friedlaender hom. Gleichn. IL |
p. 18 s. propter vóoc et νοεῖν vocum usum.
o 164 O0 942 Διὸς νόος i e. voluntas cf.
Naegelsbach 1. ]. p. 21, Schuster Ztschr. f. Gymn.--
W. XXII p. 890. cf. "II 108 688 P 176 h. Mere.
396. Iungitur μῆτες H 447 ὕστις ἔτ᾽ ἀϑανά-
τοισι νόον καὶ μῆτιν ἐνίψει, O 509 ἡμῖν δ᾽
οὔ τις τοῖδε νόος xal μῆτις ἀμείνων ubi dat.
c. infin. pendet cf. Albrecht in Curt. Stud. IV.
p.52. epitheton additur » 229 χαχῷ νόῳ i.e.
inimico consilio. de dat. v. Walther dat. instr. p.1
— De mentis morbis Homerus nihil tradit nisi
de Bellerophontis animi aegritudine Z 200 s.
Braumueller Krankheit u. Tod b. Hom. I p. 1
-- Collocatur in priore vel posteriore thesi.
(ἀγχίνοος ἄνοος "Aàxivooc ᾿Αντίνοος "Apoívoo
-"
- os
δ BHO ÉTENDU
1
$
a EE
"Hes
viie-.
A ΕΗ ad 162—164 ὑποπτεύονται
ἀσύμφωνοι πρὸς τὸ πρὸ αὐτῶν, xl ὡς v ἱποπ-
γοστέω --- νόσφι
ἀστύνοος αὐτόνοος Αὐτονόη ἸΙφίνοος ' Inzo-
γόος Πρόνοος. νοέω νόημα νοήμων Νοήμων.)
γνοστέω (a νόστος ducitur et ad rad. »sc
verbi νέομαι refertur. cf. E. M. 607 11, Vaniceck
E.W. p. 435, Doederlein Gl. Nr. 701.) revertor.
cf. Heihr. Schmidt Syn. I p. 505. νοστήσεις -&t
τομεν -ἐμεν -ειν, νοστήσας -ἡσ᾽ -αμεν νοστήσω
τήσῃ -ειε, νοστῆσαι de cuius usu Cavallin de
tempp. infn. usu Hom. p. 16 &, νοστήσαντι
-αντὰ -«vv -αντε cf. de duali saepius cum plu-
rali in libr. ms. confuso La Roche Unt. p. 169,
-αντες. plerumque part. et inf. aor. leguntur.
" Ddomum revertor. a)additis vocibus οἴκαδε
| X90 60 441 B 348 μ 48 9 102 252 o 177, &
168 νοστήσει v. l. νοστήσας et ποτ ΘΟ schol.
τρεῖς ὡς
τοι καὶ ὡς. ἄπιστοι, 4 103 121 οἴκαδε νοστήσας
ἱερῆς εἰς ἄστυ Ζελείης, t 958 οἴχαδε vootij-
σαντα -φίλην εἰς πατρίδα γαῖαν. E 687 νοστή-
σᾶς οἶκον δὲ φίλην ἐς πατρίδα γαῖαν. α 88
ξ 424 v 329 φ 204 νοστῆσαι... ὃν δὲ δόμον
δέ. E 895 νοστήσῃ .. ἐς τόδε δῶμα. «990
B 221 c 148 τ298 φίλην, ἐς πατρίδα ye«tav,
cf. Ψ 145 κεῖσέ ue νοστήσαντα q. ἐς πατρίδα
γαῖαν. o 157 νοστήσας Ἰϑάχην δὲ cf « 163
λ 361. ὦ 405 γοστήσαντά σε δεῦρο. b)per
se positum. v 332 εἰ νόστησ᾽ Ὀδυσσεὺς καὶ
ὑπότροπος ἵχετο δῶμα, Ν 232 νοστήσειν ἐκ
Τροίης, E 212 εἰ δέ χε νοστήσω Ariston. schol.
A ἀντὲ τοῦ νοστήσαιμι. περιττεύει δὲ ὃ κέν
συνδεσμός, cf. Friedlaender Arist. p.12. 0 374
Σ 938 830 « 36 268 5 985 ν 43 340 τ 463 o
. 400. 2) revertor eo, unde egressus sum. IN 38
P636 x 419, B 253 ἢ εὖ ἠὲ κακῶς νοστήσομεν,
Ariston. schol. A δὰ 252—256 ἀϑετοῦνται cf.
BL. P 239 νοστησέμεν £x πολέμοιο v. 1. vo-
στήσαιμεν, E 151 μάχης ἐκ νοστήσαντε et P
207 X 444 Q2 7050 μάχης ἐκ νοστήσαντι ita
- Wolf, Spitzner, Bothe, Dind., Baeuml., Duentzer,
La Roche; compositum ἐκνοστήσαντείη), scribunt
Bekk.?, Nauck, Faesi, Ameis. K 247 καὶ ἐκ πυρὸς
αἰθομένοιο ἄμφω γνοστήσαιμεν de opt. pot.
part. «s omisso cf. Krueger Dial ὃ 54 3 9.
3)eo, venio. ó 619 o 119 χεῖσέ μὲ νοστή-
σαντα. — Collocatur plerumque in arsi secunda,
prima, quinta; in ed secunda legitur & 395,
in tertia B 253 P2 Componuntur ἀπονο-
στέω et si A eds qui tmesin E
loy P 207 X 444 £2 705 statuunt, ἐχροστέω.
vóottuog (a νόστος. cf. Leo Mey er vgl. Gr.
Eu p.297 620, Vaniéóeck E. W. p. 621.) qui ad re-
ditum pertinet, 1)de hominibus. rediturus.
cf. schol. H ad τ 85 ἀναχομισϑῆναι δυνάμενος,
Ameis-Hentze ad v 333. δ 806 ἔτι νόστιμός
ἐστι] σὸς “παῖς, τ 85 v 333 οὐχέτι νόστιμός
ἐστι. 2) νόστιμον aiu o. reditus dies. Eust.
1583 40 ». ἡ. τὸ τῆς οἰκαδὲε ὑποστροφῆς λέ-
γει, Hesych. τὸ σωτήριον. καὶ ἀνακομιστι-
κόν. ἀναχομιστιχὴ ἡμέρα, Apoll. Soph. γνόστι-
μον" σωτήριον. α 9 (Ἠέλιος) τοῖσιν ἀφείλετο
νόστιμον auo di t 369, « 168 o 253 vov δ᾽
ὥλετο νόστιμον queo, € 884 '09. ἀπώλεσε
: νόστιμον nuo, z 149 πατρὸς ἑλοίμεϑα νόστι-
| ov qua, ε 220 9 466 v. ἡ. ἐδέσϑαι οἵ. & 511,
9 571 μ᾽ εἰρέσϑω πόσιος πέρε νόστιμον ἡμαρ.
— Effiit plerumque quintum, ter ε 220 ζ 511
$9 466 quartum pedem. (ἀνόστιμος).
γόστος (a verbi νέομαι rad. vec ducitur. cf.
Schol. ad B 251, E. M. 607 8, Eust. 31 43, 1047
14, Lobeck paral. p. 940, Curt. Grdz.! p. 315,
1163
Leo Meyer vgl. Gr. II p.321. in E. M. 1. I. prae-
terea haec leguntur vogtogc παρὰ τῇ συνηϑείᾳ
ὃ ᾿γλυχασμὸς λέγεται. μεταφοριχῶς δὲ ἀπὸ
τῶν ἐδεσμάτων. νόστος λέγεται, χαὶ ἡ εἰς
οἶχον ἀναχομιδὴ χαὶ ἀναστροφή. παρὰ τὸ
τῆς πατρίδος ἡδύ!" Mire Doederlein Gl. Nr.
701 ab ἀνύτειν derivat. de notione cf. Hesych.
ἡ εἰς oixov ἀναχομιδὴ ἡ ἐπάνοδος, schol. A
ad AK 509, BD ad B 155, S ad « 413, Ap. Soph.,
H. Schmidt Syn. I p. 508.) reditus, iter. νόστος
-010 τοῦ -« -ον. 1) reditus in patriam.
a) σ 242 νέεσϑαι οἴχαδε, ὅπῃ οἱ νόστος, οὗ
νόστον ὑπομνήσουσα χαὶ ὀτρυνέουσα νέεσϑαι.
B 155 νόστος ἐτύχϑη, y 241 χείνῳ οὐχέτι
νόστος ἐτήτυμος, 1418 ὦλετο μέν uot νόστος,
64 ὥὦλεσε τηλοῦ νόστον ᾿Αχαιίδος quo loco gen.
"Ax. pendet a τηλοῦ, 4419 $309 ϑεὸς δ᾽ ἀποαίνυτο
νόστον οἵ. ν 182, ὃ 581 470 μ᾽ ἔδησε κελεύ-
Sov | νόστον 9", ὡς. . ἐλεύσομαι, & 13 νόστου
κεχρημένον, 9 156 à 350 νόστου χατίζων, ε 91
λαϑέσϑαι οἵ. 102. 4 110 & 137 νόστου τε μέ-
δηαι, ο 69 ἱέμενον γνόστοιο cf. h. Ap. Py. [294
Baum.] s 153 νόστον ὀδυρομένῳ cf. ν 919, Ψ
253 v. διξήμενος, ζ 14 9 9 νόστον ὈὌδυσσῆι.
μητιόωσα, SC. ᾿Αϑήνη, α ΤΊ περιφραζώμεϑα
πᾶντες νόστον, ὅπως ἔλϑῃσι, y 160 Ζεὺς δ᾽
οὔπω μήδετο γύστον, olll νόστον. . Ζεὺς τελέ-
σειεν, I 434 νόστον γε μετὰ φρεσὶ... βάλ λεαι,
B 251 »όστον τε φυλάσσοις, ὃ 390 εἴπῃσε....
vootor 9", ὡς. : ἐλεύσεαι cf. 494 2 540. ὃ 497
4.384 & 108 c 96 ἐν νόστῳ. b)addito loco per
quem. vel unde quis revertitur. y 142 νόστου
μιμνήσχκεσϑαι ἐπ’ εὐρέα νῶτα ϑαλάσσης, ó 172
ὑπεὶρ ἅλα νόστον ἔδωχε. I 699 ἐκ κλισίης
νόστοιο μεδοίατο. ο) addito gen. hominum. «
87 £31 νόστον Ὀδυσσῆος. «ὥς κε νέηται, α 418
νόστος ἀπώλετο πατρός, ξ 61 τοῦ γε ,9eoL
χατὰ νόστον ἔδησαν, α 94 8 215 264360 νόστον
πευσόμενον πατρὸς εἴ. ὃ 114, α 287 β 218
πατρὸς βίοτον καὶ νόστον ἀκούσῃς οὗ τ 270:
100 νόστον σοῦ πατρὸς σάφα εἰπέμεν, κ 15
ἐξερέεινε . . γόστον ᾿ἡχαιῶν, ξ 966 (οἶδα) νό-
στον ἐμοῖο ἄνακτος, α 5 ἀρνύμενον... νόστον
ἑταίρων. epitheta adduntur Π 82 φίλον δ᾽ ἀπὸ
νόστον ἕλωνται, χ 8238 νόστου τέλος γλυχεροῖο,
λ 100 νόστον δίζηαι μελιηδέα, y 132 Ζεὺς λυ-
γρὸν £l φρεσὶ μήδετο νόστον, & 326 ᾿᾿χαιῶν
γῦστον ἄειδε | λυγρόν, ε 37 νόστον ἐμὸν mo-
λυκηδέ᾽ ἐνίσπω, y 901 πολυκηδέα νόστον
χλαίουσ᾽, ep. 6 3 ἀπήμονα νόστον ἐδέσϑαι.
2) reditus. A 509 νόστου δὴ μνῆσαι... νῆας
ἐπὶ γλ αφυράς. 3)iter. ε 344 ἐπιμαίεο, νόστου,
γαίης Φαιήχων quem locum Giseke in Burs.
Jahr. Ber. 1873 p. 942 ita explicat, ut γαίης
gen. appositivus sit, simul Curtium impugnans
qui in Rivista di filol. II Turin 1873 genetivum
γαίης ἃ νόστου pendere arbitratur. — Collo-
catur plerumque in arsi prima, praeterea in
tertia, quinta, sexta. satis raro legitur in thesi
quarta vel secunda, bis ὃ 497 4 384 in prima.
(vootéo vóatutoc ἄνοστος.
,vóoqi(»v) (de origine tradit E. M. 607 5
νόσφι “σημαίνει χωρίς: παρὰ τὸ vo στερητικὸν
καὶ τὸ ἕπω τὸ ἀχολουϑῶ γίνεται vos. ἐπίῤ-
δημα καὶ συγκοπῇ καὶ τροπῇ χαὶ πλεονασμῷ
TOU σ γίνεται νόσφι, τὸ μὴ ἀχολου ϑῶν, ἀλλὰ
πόῤῥωθεν καὶ χωρὶς ὑπάρχον. ἢ ἐστὶ νόστος
ἡ ἐπάνοδος" νόστου... νόστοφι καὶ συγκοπῇ
νόσφι. eadem leguntur in schol 1, et νεωτ.
ad B933, E. Or. 109 17. priorem derivationem
probat Apoll. de adv. p. 608, contra disseruit
1164
Lobeck path. el. I p. 197, posteriori accessit
G. Hermann op. I p.222, Schenkl Gr. Woerterb.
—. Mire Eust. 175 18 ὅτι τὸ νόσφι ἐκ τοῦ ic
ἐνὸς γίνεται ἔνοσφι χαὲ ἀφαιρέσει χαὶ συγχοπῇ
νόσφι, δηλοῦσιν οἱ παλαιοί. Alias etymologias
recentiores tentaverunt, atque Hartung Casus
p. 240 ab ἄνευ ἄνις ducit, Leo Meyer vgl. Gr.
l p. 182 330 ad pron. skr. ana na i. e. illud
refert. Kissling Kuhn Ztschr. XVII p. 209 in-
strumentalem esse, a rad. nas unde νέομαε víaco-
ucc oriuntur, formatum putat. Maxime mihi arri-
det sententia Curtii qui in Stud. I b p. 298, Grdz.*
p. 320 509 adn. ex νο-τέτῴε ortum et cum lat.
natis cognatum esse iudicans, ab eadem stirpe
ac νῶτον derivat, cui accesserunt Vaniéeck E.
W. p. 420, Autenrieth lex. hom., eodem rediit
Doederlein Gl. Nr. 2480. — de 'accentu E.M.
607 8 βαρύνεται. τὰ “εἰς D λήγοντα ἐπιῤῥή-
ματα συνεσταλμένον ἔχοντα τὸ ει, βαρύνεται
γόσφι x.t.À. seorsum. γρνόσφι ante consonas,
vócquv non modo ante vocales, sed etiam ante
consonas B 346 ξ 9 451 ἢ. Ap. Del. 95 105 legi-
tur, semel νόσφ᾽ P7. I) adverbium. seorsum.
a) quaerentibus nobis ubi?! 4 9 νόσφι καϑή-
μεναι, z 406 νόσφι γένηαι, P382 νόσφιν ἐμαρ-
»άσϑην, X 882 $ 147 νόσφιν ἐόντα cf. y 198 ξ
527, À 544 νόσφιν ἀφεστήκχει, P 408 ἐπεύϑετο
νόσφιν ἀκούων, Ameis- Hentze ,im geheimen".
b),quo?* 480 ὃ δὲ νόσφι λιασϑεὶς τῶν ἄλλων
ἀπάνευϑε, sed Nic. schol. A. τῶν ἄλλων ἀπάνευϑε
βέλτιον τοῖς ἑπομένοις τὸ ἡμιστίχιον συντάτ-
τειν, ἵνα μὴ νόσφι καὶ ἀπόνευϑε ἐν τῷ αὐτῷ
κέηται. «1 284 5 440 3 286 νόσφι ,»κιόντα, Y
164 νόσφι βεβήκει, à 289 νόσφιν ἀπήγαγε, Did.
schol. Η ad 285 "oíoraoyoc τοὺς ε΄ ἀϑετεῖ,
Ariston. οὐκ ἐφέροντο δὲ σχεδὸν ἐν πάσαις οἱ
πέντε: τὰ γὰρ τῆς διαϑέσεως ψυχρά, οἵ. etiam
Bergk gr. Litt. I p. 667. 42 583 νόσφιν ἀειρά-
σας cf. Am.-Hentze ad P 408. 0 304 νόσφιν ἰδὼν
ἀπομόρξατο δάκρυ Am.-He., Naegelsbach Hom.
theol. M Nr.7. N4 τρέπεν ὄσσε φαεινὼ »νό-
σφιν ἐφ᾽ Ἱπποπόλων Θρῃκῶν χαϑορώμενος «Lay
Nic. schol A βραχὺ διασταλτέον ἐπὶ τὸ νό-
σφιν" ἀναφέρει γὰρ αὐτὸ ἐπὶ τοὺς Τρῶας καὶ
τοὺς “Ἕλληνας cf. Friedlaender Nic. p. 91. B 346
τοί κεν ᾿Αχαιῶν νόσφιν βουλεύωσ᾽, ἄνυσις δ᾽
οὐκ ἔσσεται αὐτῶν. genet. Ἰἠχαιῶν cum pron.
τοι coniungendum esse videtur, ita ut χωρὲς sit
adverbium procul, seorsum. cf. Am.-He. in ed. et in
app.? ad 1.1. Sed Damm, Passow, Pape non recte
gen. Ay. a χωρὲς pendere putant, aliter atque
Achaei* explicantes. nam hac notione translata
vox nusquam utitur. c) coniunctum c. praep.
ἀπό. Καὶ 416 E 832 νόσφιν ἀπὸ φλ οἰσβου schol.
A expl. χωρίς, ἔξω, O 244 νόσφιν ἀπ᾽ ἄλλων. ---
1l) praepositio. sequente genetivo. a)pr ocul
ab. 1) quaerentibus ,ubi?* T 422 ὀλέσϑαι νόσφι
φίλου πατρὸς καὶ μητέρος, X 508 νόσφι, το-
χήων, «185 388 o 211 307 ἐπ’ ἀγροῦ νόσφι
πόληος, Ψ 80ῦὅ νόσφι νεῶν, ὃ 867 συνήντετο
νύσφιν ἑταίρων. pendet nomen abstractum Z
449 νόσφιν à υσχάζω πολέμοιο, Σ Σ 466 ϑανά-
τοῖο δυςηχέος νόσφιν ἀποχρύψαι Am.-Hentze.
nonnullis locis significatio similis est praep. ,sine*.
I 348 πολλὰ πονήσατο νόσφιν ἐμεῖο procul ἃ
me i. e. me absente, sine me cf. Ameis-Hentze,
La Roche. 4 135 οὗς. . ἐπέφνετε νόσφιν ἐμεῖο,
schol. B cum λείπει τὸ ὄντος tradat, adver-
bium accipiendum esse censet, & 9 451 (αὐλή,
jv αὐτὸς δείματο)ν ὄσφιν δεσποίνης χαὶ «Ἰαέρ-
ταο, h. Ap. Del. 105 νόσφιν δ᾽ ἤνωγον καλέειν
γοσφίζομαι
Ἥρης, ,Ap. Pyth. 136 νοσφιν ἐμεῖο τέχε
γλαυκῶπιν ᾿᾿ϑήνην sine me, inquit Iuno, Mi-
nervam Iuppiter genuit. 2) quo? A 349 ἑτά-
ρων ἄφαρ ἕζετο ? νόσφι λιασϑείς, 6 490 γόσφι
νεῶν ἀγαγών, X 886 (Κόων ἐπένεικας) νόσφι
φίλων, Ε 808 ἤλυϑε νόσφιν ᾿᾿χαιῶν ἄγγελος
εἰς Θηβας, h. Cer. 114 νόσφι πόληος ἀπέστι-
χες. b) praeter. ,auszer*, 1) negatione antece-
dente Y 7 οὔτε τις ποταμῶν ἀπέην νόσφ᾽
ῷκεανροῖο c£. M 465 h. Merc. 446, 537 μή
τινα νόσφιν ἐμεῖο εἴσεσϑαι. . βουλήν. 2) neg.
non praemissa « 20 ϑεοὲ δ᾽ ἐλέαιρον à ἅπαντες
νόσφι Ποσειδάωνος cf. h. Ap. Del. 95, Pyth.
160. — Legitur praeterea ἀπὸ νόσφιν, quod
ali in unam vocem contrahunt, alii disiunctim
Scribunt, quibus accedere propensus sum, et
propter cod. auctoritatem et rationem metri-
cam, qua cum vox tribus locis exceptis in diae-
resi bucolica legatur, ne coniunctim scribamus
impedimur. Accedit quod plurimis locis praep.
ἀπὸ optime ita accipi potest, ut tmesi a verbo
suo separata sit, id quod docent schol. ABLV
ad 4 541 ἀπὸ γόσφιν ἐόντα" τὸ ἑξῆς ἀπόντα.
διὸ οὐκ ἀναστρεπτέον τὴν ἀπό, et quod .E 322
K 416 O 244 eodem sensu vóagur ἀπὸ usur-
patur. cf. La Roche Unters. p. 88s. atque ἀπο-
γόσφι Bekker?, Nauck, Ameis, Duentzer, Koch,
Faesi-Franke, Kayser, ἀπὸ νόσφι La Roche in
ll, in Od. prius edita. ἀπονόσφι, ubi equidem non
dubito, quin idem ἀπὸ νόσφιν nunc praeferat.
Locos v. s. ἀπονόσφιν. — Collocatur νόσφε
plerumque in arsi prima vel quinta, bis 4 9 et
9 289 in tertia; in thesi quarta Y 7, tertia h. -
Ap. Del. 95. — ("οσφίζομαιε; ἀπονόσφι.)
γνοσφίέξομαι (ἃ νόσφι. οἵ. E. M. 607 18,
Curtius Grdz.* p. 320, Verb. I p. 358. explica- .
tur in schol. Ab ad B 81, ap. Suid, in E. M. -
l.l. χωρίξομαι. de notione schol 1. ad B 81.
ἰστέον Oti τὸ μὲν γνοσφίζεσϑαι παρὰ μὲν
Ὁμήρῳ λαμβάνεται ἀντὶ τοῦ χωρίζειν ξαυτὸν
τῶν ἄλλων, παρὰ δὲ τοῖς μεϑύστερον ἀντὲ
τοῦ ἐδιοποιεῖσϑαι, Eust. 175 12 ὅτι νοσφίζε-
σϑαι παρὰ μὲν τῷ ποιητῇ τὸ νόσφι καὶ χω- |
olc γίνεσϑαι zal ᾿ἀφίστασϑαι, ἢ ἐνεργητικῶς
τὸ χωρίζειν καὶ νόσφι καὶ πόῤῥω ποιεῖν, παρὰ
μέντοι τοῖς ὕστερον τὸ ἰδιοποιεῖσϑαι νοσφί- —
ζεσϑαι λέγεται cf. id. 1495 18 saep., Ameis ad -
t 579, Autenrieth ap. Naegelsbach hom. Theol.
p. 261.) me removeo ab aliquo. νοσφίζεαι -oi- —
μεϑὰ γνοσφισάμην -«t? νοσφισσαμένη νοσφι-
σϑείς -εἴσα. 1. proprie, 1)c.genet. medium.
me ayverto ab aliquo. 7 98 πατρὸς νοσφίζεαι,
Eust. 1690 46 τὸ δὲ νοσφίξεαι καὶ νῦν ἀντὲ
τοῦ νόσφι γίνῃ, χωρίξῃ, οὗ ἑἕἑρμηνευτικὸν TO —
οὐδὲ παρ᾽ αὐτὸν ἑζομένη χτλ. 2) ὁ. accus. —
medium et in hym. passivum. aliquid a me |
removeo, i. e. destituo, relinquo. ó 263 παῖδά v
ἐμὴν νοσφισσαμένη ϑάλαμόν τε πόσιν τε V.l.
νοσφισαμένη, Eust. 1495 35 τὸ δὲ νοσφισαμέν
γράφεται μὲν καὶ αἰτιατικὴ διὰ τὴν Ἑλένην"
δηλοῖ δὲ τὴν νόσφι καὶ χωρὶς ποιησαμένην.
τ 339 Κρήτης ὄρεα νιφόεντα »γοσφισάμην. 1
579 p 77 104 νοσφισσαμένη τόδε δῶμα,
plerique νοσφισαμένη, Eust. p. 1878 38 γοσφι-
σαμένη τουτέστι ἀφεῖσα, Ameis. 30r. pass.
h. Cer. 92 νοσφισϑεῖσα ϑεῶν ἀγορὴν x«i μᾶ-
zpóv Ὄλυμπον, de constructione passivi ab Hom,
aliena v. Franke de hymno in Cer. Kiel 1881
p. 17, cf. etiam Baumeister in comment. ad 1. 1. —
3) absol medium et passivum. me averto.
tergum obverto. 4 425 ἡ δὲ χκυνῶπις νοσφὲ
γενόμενος, χωρισϑείς, ὑποχωρήσας vertit, II.
iranslate. medium. a me reicio, non accipio.
B 81 ὦ 229 ψεῦδός κεν φαῖμεν χαὶ νοσφιζοί-
μεϑα μᾶλλον 80. τὸν ὄνειρον vel Agamemnonis
*.
E (o), 73 νοσφισϑείς, Eust. 1613 39 νόσφι
bd
- consilium, somnio adductum, schol. BL ad P 81
i ἐχωριξόμεϑα τῆς πίστεως. τὸ μᾶλλον ἢ Ἄτ:-
τιχῶς παρέλκει, ἢ, ἐπεὶ φύσει ψευδεῖς οἱ
ὄνειροι, ἐξαιρέτως 6 ἂν ἐχωρίσϑημεν, cf. Ameis-
i Hentze, Koch ad 1.1., Happe d. hom. Hector Coblenz
1863 p. 20. Prior autem locus ex $ insertus
esse videtur cf. Ariston. schol. A ad PB 76 et
Friedlaender Ar. p. 59. Arist. ad Q 2922 ὁ
ἀστέρισχος ὅτι ἐνταῦϑα ἁρμοζόντως λέγεται
ὁ στίχος, ὑπὸ δὲ Νέστορος ἐν τῇ B οὐχέτι.
. — Oollocatur in arsi prima vel quarta, in thesi
tertia. (ἀπονοσφίζω.)
νοτίη (ἃ νότος ducitur, ad. rad. sna fluo re-
fertur, v. Curtius Grdz.* p. 319; est adi. femi-
ninum, substantivi loco usurpatum. cf. Woerner
subst. Hom. appell. ind. p. 8, Ameis-Hentze ad
Θ 307, Lobeck paral. p. 358 adn. 73. atque Eust.
712 2 πνοιὴν subst. supplendum esse dicit. de
etymo v. s. v. νότος.) umor. cf. Heinr. Schmidt
Syn. II p.347. 6 307 “μήκων .. χαρπῷ βριϑο-
μένη νοτίησέ τε εἰαρινῇσιν οἵ. schol. BLV.
τ praeterea v. Friedlaender krit. Benutzung der
ἅπ. tig. in Philol. 1851 p. 297.
vOttOv (adi. νότιος neutr. subst. loco usur-
patum. de etymo v.s. v. νότος.) umidum mare,
atque ea eius pars, quae prope litus est. ó 785
9 55 ὑψοῦ δ᾽ ἐν νοτίῳ τήν γ᾽ (via) ὥρμισαν
Didym. schol. ad ὃ 785 "v νοτίῳ" ᾿Αριστοφάνης
Évvodip (cod. plerique εἰνοδίῳ quod Lehrs Arist.*
p. 134 praefert), Qc ἂν τις εἴποι ἐν ὁδῷ, ἕτοί-
μην εἰς τὸ πλεῖν cf. ad 9 55 et Nauck Aristoph.
p.45. de notione schol. ad à 785 ὑψοῦ ἐν νοτίῳ"
ἐν βάϑει τοῦ ὕδατος. T ἐπὶ μετεώρῳ. εἰς τὸ
νοτιώτερον τῆς γῆς, τουτέστιν ἄνω πολὺ τῆς
γῆς, ἐπεὶ μετέωρα φαίνεται τὰ ἐντὸς τῆς ϑα-
| A&Gonc.. νοτίῳ δὲ ἢ τῷ πρὸς γότον μέρει ἢ
πρὸς σύγχρισιν τῆς γῆς ἀντὶ τοῦ ἐν τῷ δι-
υγρῷ. hoc posterius recte se habere videtur,
cf. schol. V ad 9 55 νοτέῳ: ὑγρῷ τῷ -διυγρῷ,
Am.-He. ad 1. 1. ,sed schol. Hvotio £v τῷ νηνέμῳ
λιμένι, ἔνϑα ἐσχυρὸς οὐκ ἔμπνεεν ἄνεμος.
νότιος (ἃ νότος rad. skr. sna fluere ducitur.
cf. Curt. Grdz.* p. 319, Vaniceck E.W. p. 1158.
est enim notus ventus umidus et pluvius. cf.
Woerner subst. Hom. app. p. 8, Heinr. Schmidt
Syn. lI p. 345 s. Duarum consonarum, a qui-
bus vox incepit, vestigia exstant 2f 811 3 315
ubi ante eam vocalis brevis in arsi quarta pro-
ducitur. cf. Hoffmann quaest. Hom. I p. 149,
La Hoche Unt. p. 58. sed Hartel hom. Stud. I
EE 18 dubitat, num una consona elisa sit.) umi-
us. A811 P 715 κατὰ δὲ νότιος δέεν ἱδρώς,
schol ABDL. ad 41 811 ὑγρὸς ἢ πολύς, ἢ ἐκ
τοῦ νοσεῖν τὸ σῶμα γινόμενος[!]. cf. Eust. 885
. 56, 1326 28.
νότος (Gell. N. A. II p. 22... meridies unum
meridionalem ventum habet: is Latine auster,
Graece νότος nominatur, quoniam est nebulosus
- atque umectus; νοτὲς enim Graece umor voca-
tur*. atque refertur ad rad. sna skr. snàumi
fluo germ. nasz. cf. Curtius Grdz.* p. 319, Hoff-
mann quaest. Hom. I p. 149, Pfannschmidt de
ventorum ap. Hom. significat. p. 20. similiter
Savelsberr Kuhn Zischr. XVI p. 58. Ahrens
Philol. 1849 p. 609 nostrum ,Sund' cognatum
- esse Enim Duarum consonarum incipientium
γοτίη — νοῦσος
1165
vestigia exstare 444927 (cf. s. v. νότιος) ubi in semi-
ternaria minore vocalis brevis producitur, con-
tendunt La Roche Unt. p. 58, Hoffmann 1. l.
I p. 149, negat Hartel hom. Stud. I p.18. pra-
vae etymologiae proferuntur in E. M. 607 29,
Gud. 412 4, Or. 107 7, Eust. 595 11, schol.
γεωτ. ad B 145,. Plut. "Moral. p. 1008 A. de
accentu Herod. schol. A ad Z 9202.) auster.
νότος τοι -ov. 1) proprie. auster. B
145 oc “ύματα͵ μακρὰ ϑαλάσσης.. . τὰ μὲν
T! εὖρός τε νότος τε | poo" ἐπαΐξας Διὸς
£x νεφελάων, 395. ὡς ὅτε κῦμα ἀκτῇ iq?
ὑψηλῇ (sc. ἔαχεν) ὕτε χινήσῃ νότος ἐθῶν: UI
10 εὐτ᾽ ὄρεος κοσυφῇσι νότος κατέχευεν ὀμί-
χλην, E 305 ὡς ὅποτε νέφεα ζέφυρος στυφε-
λίξῃ ἀργεστᾶο͵ νότοιο cf. Ariston. schol. ἃ de
ἀργεστᾶο vóroro vocum significatione, de
vocibus inter se iungendis Nic. schol. A ἐπὶ τοῦ
νότοιο διασταλτέον" τὸ γὰρ ἑξῆς, νέφεα ἀργε-
στᾶο νότοιο ζέφυρος στυφελίξῃ βαϑείῃ λαί-
λαπι, ὡς τὰ ὑπὺ τοῦ νότου συναχϑέντα νέφη
τοῦ ζεφύρου διασκιδνάντος, cf. Ameis- Hentze.
Il 765 oc δ᾽ εὐρός τε νότος [22 ἐριδαίνετον
ἀλλήλοιιν οὔρεος ἐν βήσσῃς βαϑέην πελεμιζέ-
μεν ὕλην κτλ. de comparatione schol. A, de ven-
tis in similitudinibus usurpatis v. Friedlaender
hom. Gleichnisse II p. 4. 4 334 ζεφύροιο καὶ
ἀργεστᾶο νότοιο.. χαλεπὴν. ϑύελλαν. y 945
νότος μέγα κῦμα ποτὶ σχαιὸν ῥίον ὠϑεῖ, u
825 ἄληκτος ἄει νότος, 497 ἦλθε δ᾽ ᾿ἐπὶ
νότος, ,926 εὖρός τε νότος δε. ε295 σὺν
δ᾽ εὖρός τε νότος τε πέσον ζέφυρός τε δυς-
αὴς καὶ βορέης, 3831 ἄλλοτε μέν τε γότος
βορέῃ προβάλλεσκε φέρεσϑαι, μ' 289 ἀνέμοιο
ϑύελλα, ἢ νότου 5 ζεφύροιο δυςαέος, οἵ τε
μάλιστα νῆα διαραίουσι. 2)translate. meri-
dies. v 111 πρὸς pórov, opp. πρὸς βορέαο, est
meridiem versus *. Venti ab Homero in
Iliade dei intelleguntur, cum in Thracia habitan-
tes et in domo Zephyri epulantes finguntur Ὁ 200
929. iidem autem etsi ab hominibus colebantur,
in deorum concilium non vocantur *P 195 209
Y init. sed in Od. cf. z init. non dei cogitantur.
cf. Naegelsbach h. theol. p. 87 s. Ipse νότος
est ventus nubifer et pluvialis. idemque et un-
das excitat et silvam quassatam prosternit v.
l supra l cf. Pierson Schiffart u. Handel in d.
hom. Zeit in Rhein. Mus. 1861. XVI N. F. p. 96,
Buchholz hom. Real. Ia p. 24, H. Schmidt Syn.
II p. 345. Atque ipse νότος cum nunquam deus
finmatur, minuscula littera initiali nomen scri-
bendum esse videtur; itaque La Roche, Doederl.
in Gl. Nr. 2238, Nauck vóroc exhibent, sed
Νότος Bekker?, Koch, Faesi-Franke- -Kayser,
Duentz., Am.- -He., Autenrieth ap. Naegelsbach ad
Iliad. — cf. praeterea Pfannschmidt 1. l p.23s.
27 s. 40 s. — Collocatur ut plurimum in poste-
riore omnium pedum thesi, raro in priore 5
395 u 289 v lll. (νοτίη νότιος νότιον.)
γοῦς v. νόος.
γοῦσος (ionice pro νόσος E. M. 607 34,
Vaniceck E. W. p. 422. dubiae originis vox.
nihil iuyant veteres v. ,E. M. 607 33 νόσος παρὰ
τὸ ἐστερῆσ σϑαι τοῦ σώου.. . τὸ γὰρ vo στερητι-
zov χατὰ “μεταβολὴν ἀπὸ τοῦ νὼ orto. καὶ
πλεονασμῷ TOU vU Ἰωνικῶς νοῦσος. t3 παρὰ
τὸ vo στερητικὸν καὶ τὸ σεύω τὸ ὁρμῶ, ἡ
μὴ ἐῶσα ἡμᾶς κινεῖσθαι χαὶ σεύεσϑαι. ἣ
παρὰ τὸ YO στερ, χαὶ τὸ διὰ τοῦ O γραφύ-
μενον σύόος ὃ ἀκέραιος. cf. E. Gud. 410 10,
Or.105 27. Recentiores plerique pro νόξος esse
1166
arbitrati ad rad. skr. nac, unde νέκυς lat. noxa
nocere oriuntur, referunt, cf. Kuhn in Kuhn
Ztschr. II p. 139, Schweizer-Sidler ib. ΠῚ p. 379
XI p. 79, Bopp Gl. p. 207 b 211 b, Curt. in Stud.
X p. 328, Grdz.* p. 162, Vaniceck E.W. p. 422.
restat difficultas diphth. ov explicandi, de qua
v. Curtius l. L, Joh. Schmidt Voc. I p. 115 18l.
Buttmann A. Spr. I p. 97 diphthongum metri*
caussa ortum esse putat. Goebel lex. I p.590 a rad.
sua σνὰ cr. cvv ducit) morbus. νοῦσος -o
τον. 1) morbus, in quem singuli incidunt. 2 200
μοι νοῦσος ἐπήλυϑεν, λ 172 7 δολιχὴ νοῦσος
ἢ Ἄρτεμις ἰοχέαιρα. . κατέπεφνεν; ε 395
ἐν νούσῳ χεῖται, κρατέρ᾽ "ἄλγεα πάσχων, δη-
ρὸν τηκόμενος, Ν 667 νούσῳ ὑπ’ ἀργαλέῃ
φϑίσϑαι Am.-Hentze. ε 149 νοῦσόν y! οὔ πως
ἔστι Διὸς μεγάλου ἀλέασϑαι de quo loco v.
infra, IN 670 νοῦσόν τε στυγερὴν sc. ἀλέεινεν.
9) pestilentia. Α 10 νοῦσον ἀνὰ στρατὸν
ὦρσε κακὴν sc. AnoAAOov, o 407 πείνη δ᾽ οὐ
πότε δῆμον ἐςέρχεται οὔτε τις ἄλλη | νοῦσος
ἐπὶ στυγερὴ πέλεται δειλοῖσι βροτοῖσιν.--- Mor-
bos ut ἃ diis aut a Iove aut ab Apolline aut ἃ
στυγερῷ δαίμονι mittantur ὁ 411 4 20 ε 396
cf. Lehrs pop. Aufsaetze p. 143 x, ita ab iis-
dem, precibus sacrisque factis, rursus amoveri
t 897 εἐ 412 A 97 poéta tradit cf. Naegelsbach
hom. Theol. p. 214 218. Genera autem eorum
nominantur ὀλεγηπελίη i. e. corporis infirmitas
ε 468, πείνη i. e. fames, qua tota gens premi-
tur o 407, pestilentia ab Apolline missa, qua
cum per novem dies furit, et homines et muli
afficiuntur 4 10 s., Bellerophontis animi per-
turbatio Z 200 s., vulnera et in proelio illata et
Philoctetae serpentis morsu effectum B 721 s.
accedit Cyclopis morbus, quem quominus animi
judicemus, id quod Ameis, Faesi, Koch ad : 411
voluerunt, impedit, quod et corporis morbi a diis
mitti finguntur neque ex ipso loco quidquam de
animo conici potest. cf. Braumueller Krankheit
p.25. in quo numero corporis aegrotatio, quae
animi maerore efficitur, non habetur 4 202 s.
Atque morbis fit, ut homines lecto affigantur
ε 895, et prae dolore gemitus edant ἐ 410, et
nisi dii iuvant, tabescant et emoriantur & 396
4 901. τηχεδὼν enim morbo efficitur, non ipse
morbus est cf. schol. B ad 4 200 ἄλλο γὰρ voi-
coc, ἄλλο τηχεδών. morbo etiam aestum fe-
brimque coniuncta esse poétam non nesci-
visse, ex voce πυρετός, in similitudine ΑΓ 26 s.
usurpata, Aristarchus concludit, cui recentiores
accedunt. cf. Braumueller Krankheit und Tod
bei Homer p. 3—19, Buchholz hom. Real IIb
p. 257 s. 247 s.
vv (encl refertur ad pron. stirp. skr. nu zend
nü lat. num goth. nu germ. dial. huius aetatis
nu, in interrogationibus et adhortationibus
usurpatum, cf. Bopp Gloss. p, 222 a, Curtius
Grdz.' p. 318, Max Schmidt de pron. gr. et
lat. p. 97, Schleicher Kirchenslav. p. 125, Kueh-
ner Ausf. Gr. II? p. 673, Ebel Kuhn Zitschr.
VI p. 207 s., Vaniceck E. W. p. 438. sed
alii ex νῦν adverbio, quod potius stirpe illa
aucta ortum est, primum νύν, deinde νὺ factum
esse putant, cf. Lobeck path. el. II p. 194, G.
Hermann op. IV p. 4, Dindorf in Steph. thes.
sS. V. vvv vol. V p. 1612. Contra ipse Stephanus
l l et Hartung Part. II p. 95, qui lat. nempe
cognatum putat, nihil illam voculam »5 cum νὺν
commune habere iudicant. — de notione Eust. 52
22 οὕτω zal τὸ νύ παραπληρωματιχὸν ἀντὶ
΄
yv
τοῦ δή σπανιώτατα μέν, γίνεται δ᾽ ὅμως ἐφελ-
κυστιχόν ποτε TOU v καὶ αὐτό, καὶ οὐ μόνον 1
ἐν τῷ τοίνυν, ἀλλὰ zal nao! Εὐριπίδῃ Fs τῷ |
»».ρσῶσόν νυν αὐτόν“, id. 792 19 νύν, quod ante |
παραπληρωματιχὸς σύνδεσμος dicitur, ὅπερ.
ταὐτόν ἐστι τῷ νύ ἀντὶ τοῦ δή et schol À |
interl. ad O 32 εὖ νυ zal ἡμεῖς: σαφῶς δὴ
x«l ἡμεῖς explicat. cf. Hesych., Kuehner 1.1. II? -
p.637 s. non recte Hartung ad l.l II p. 985.
particulam natura interrogativam fuisse putat. — -
de accentu Arc. p. 185 1 πᾶς σύνδεσμος παρα-
πληρωματιχὸς ὀξύνεται, ubi et aliae et vi —
particula laudantur id. p. 139 13 et schol. A
ad E 812 νὺ ἐγκχλιτικόν. --- cf. etiam s. v. v. —
vvv, νῦν.) Primam significationem etsi in nullo -
iam loco Homerico exstet, si cognatae nostrae |
particulae ,nu* usum contulerimus, ad tempus -
praesens spectare statuemus; sed illa ita est -
attenuata in vocula utpote levissima, ut non iam
perspiciatur, sed potius eo abierit, ut eius sit,
qui nos, ut iis quae dixit, accedamus cogere vult.
Proxime igitur accedit ad nostram particulam |
“πα΄, quae ipsa quoque in interrogationibus et
adhortationibus adhibetur, quibus quis aliquem
ut ad suam sententiam accedat, permovere stu- -
det. Qua ratione si usurpatur, nostrae linguae |
voculis πα ,nun doch' ,doch wohl: ,denn' ver- -
titur. Deinde in conclusionibus legitur, ubi nos
denn nun', Latini jigitur*, quibus tamen vocibus
multo maior vis subest, dicimus. quare enun-
tiationibus primariis in periodis condicionalibus
quae vocantur irreales, postpositivis, saepissime -
additur, ut nos aliquid concedamus necesse esse.
vel dubium non esse significet, quin aliquid.
futurum fuerit, nisi quis impedivisset, ubi La-
tini vocibus multo gravioribus ,certe* ,profecto*
utuntur. Particula ut est enclitica, ita ad vo--
cem gravissimam quamque se applicat. L in-
terrogationibus si additur, admonemur, ut
nunc vel statim sententiae eius, qui loquitur,
accedamus; ubi primae illius significationis, etst
fieri non potest, quin illam vim adhuc sentiamus,
tamen nihil restat, nisi quod eum qui interro-
gat, nobis instare sentimus, ut sententiam sua
probemus. similiter Naegelsbach Anm.? ad 4
382 414. 1) post τές τί E 378 Φ 509 P 469
ὃ 462 λ 171 398 o 514 A 414 Π 859 d 474
& 62 X 431 5 95 q 86 o 474 h. Ven. 177, Ε΄
465 A210 τί νύ μοι μήχιστα γένηται. 2) ποῦ
C 440 ποῦ νύ τοι tol ὠκύμοροι zal τόξον cf.
«407 υ 198. 8) ἦ ζ 195 ἦ νυ που ἀνϑρώπα
εἰμὶ σχεδόν cf. T 849. — ΤΙ. in adhortatio-
nibus 4 98 ἡ ῥά vv uoi τι πίϑοιο; cf. H.
48 X 190. — III. in narrationibus et con-
clusionibus,. 1) post ἡ X ll ἦ νύ τοι οὔ τε
μέλει Τρώων πόνος cf. Y 184 O 128. Z 215
ἢ ῥά νύ μοι ξεῖνός ἐσσι cf. I' 188. Καὶ 401 M.
164 £X 358 894 T 315 μ 280 φ 398. 2) post
negationes o? H 352 ov νύ τι κέρδιον ἥμι
ἔλπομαι ἐκτελέεσϑαι cf. O 399 K 165 αὶ ἢ
Q 683 33 I] 707 8 60 2.289. « 847 οὗ vo t
ἀοιδοὶ αἴτιοι, de part. τε vocis νὺ vim augente
cf. Christ Part. τε in Sitzungsber. der Koen
Bayr. Ac. der W. 1880 phil. hist. Cl. n 36 s. 7.
οὐδέ O 201 οὐδέ νύ σοί περ... ὀλοφύρεται —
ἐνὶ φρεσὶ ϑυμὸς cf. O 5583 « 59 M 262 d» 410
X 9 Φ 441 Q 235 540 ὃ 539 5 142. μὴ A 28
:
"
ἢ
Hu
γυχτερίς — νύμφη
riodis condic. καί νύ «sv εἴρυσσεν -εἰ μὴ c.
ind. aor. /' 373 cf. E 619 H 273 Θ 90 181 217
-4 811 750 P 530 (xai vv xs δὴ) 2X 165 454
d» 9211 Ψ 154 382 490 540 7338 ὦ 713 ὃ 363
502 4A 317 631 z 220 q 226 w 241 ὦ 50 528
h. Cer. 310; pro εἰ μὴ sequitur ἀλλὰ « 79 αὶ
71 φ 218. Ἔξ in condic. et in primario enun-
tiato legitur optativus 5 325 c 294 E 311 388.
legitur in ipso en. cond. P592 εἰ xai νύ xtv.
ἐπαιτήσειας. 5) post particulas. 5276 καί νύ
τις ᾧδ᾽ ,εἴπῃσι, X 490 z«l δέ vv τῷ γε͵ πα-
τὴρ τοϊόςδε, τέτυχται, T 95 χαὶ γὰρ δή νύ
πότε Ζεὺς ἄσατο. 6) post adverbia. B 9258
ὥς νυ περ ὧ δε Ameis- Hentze, non recte Har-
tung 1. l. II. p. 98 ad tempus qraesens, spectare
putat, cf. 8 320. Θ 32 468 Σ᾽ 197 sv vv χαὶ
ἡμεῖς ἴδμεν cf. T 421 € 269. o 239 τόϑι
γάρ νύ oi αἴσιμον ἔην. 7) post subst. 1 164
ϑεοί νύ μοι αἰτιοί εἰσιν cf. 4 155 E 191. X
392 5149 277 σ 407 v 114: antecedit propter
pron. determ. vel articulum aut praep. 4 382
οἱ δέ vv λαοὶ ϑνῆσχον cf. Naegelsbach ad 1. 1.,
Passow in lex.» s. v. »» ad praes. tempus spe-
ctare putat. cf. X 405. I 116 ἀντί, νυ πολλῶν
λαῶν ἐστιν ἀνήρ, Ν 957 τό νυ γὰρ χατεάξα-
μὲν 80. ἔγχος, Ó 197 τοῦτό νυ χαὶ γέρας
οἷον. 8) post adiect. £2 205 521 σιδήρειόν
vv τοι ἡτορ cf. T 169 « 217, interposita part.
δὲ II 692 ϑνητὸς δὲ vv xol σὺ τέτυξαι cf. Θ
104. 9) post verba ὃ 110 ὀδέρονταί νύ που
οἵ. χ( 562. — In enunt. secundariis 4 416
ἐπεί νύ τοι αἶσα μίνυνϑά περ cf. α 344 f
327 o 276. — Collocatur aut in priore thesi,
plerumque primi pedis aut in posteriore.
νυκτερίς (a stirpe νυχτ subst. νὺξ ap. Curt.
Grdz.* p. 162, Leo Meyer vgl. Gr. II. p. 559. 573,
Spohn de extr. Od. parte p. 145 ducitur. de
accentu Arc. p. 34 9.) vespertilio. νυχτερίς. -ἰδες.
u 488 τῷ (SC. ἐρινεῷ) προςφὺς ἐχόμην ὡς vv-
χτερίς, e 6 ὡς δ᾽ ὕτε γνυχτερίδες μυχῷ ἄν-
τρου ϑεσπεσίοιο τρίζουσαι. ποτέονται, ἐπεί
κέ τις ἀποπέσῃσιν δρμαϑοῦ ix πέτρης, ἀνά
v! ἀλλήλῃσιν ἔχονται cf. Spohn 1. 1. p. 211 s.
De vespertilionum natura et consuetudine v.
Eust. 1729 46, 1951 33, Plin. nat. hist. X 61 81,
Koerner die hom. Thierwelt p. 54,' Buchholz
hom. Real. Ib p. 209 s.
νύκτωρ in schol. HP ad 8 105 pro νύχτας lege-
batur. de adv. v. Herod. περὲ μον. λέξ. p. 46 99.
v5uq (veteres falso compositum esse pu-
tant, cl. E. M. 608 36 παρὰ τὸ νέος zal τὸ φῶ
τὸ φαίνω γίνεται ,“»εόμφη za συγχοπῇ καὶ
τροπῇ νύμφη, 5 νέον φαινομένη, similiter E.
Or. 107 17, Eust. 1384 84. Vocem dubiae ori-
ginis Goebel Lex. II p. lll &. ἃ radice sua
σπα Spirare duci, cum idem ac ψυχὴν esse
vult. Sed Joh. Schmidt Voc. I p. 59 voce lat.
nimbus collata, cognata esse iudicat lat. nubes
gr. νέφος angelsaechs. nipan i. e. caligare, quam
in opinionem eo adductus esse videtur, quod ἃ
nomine proprio profectus nymphas aquarum et
nebularum deas esse statuit. Sed cum nomen
appellativum proprio prius esse videatur, magis
arridet sententia eorum, qui ad lat. nubere, quod
quidem cum nubes νέφος cognatum esse existi-
mant, referunt, ita ut νύμφη sit ,nupta'; est
enim femina vel nuper vel prius nupta, quam-
diu iuventa floret. cf. Vaniéeck E.W. P 429 S.,
Curtius in Stud. I p. 253 s, Grdz.' p. 120,
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 389, ΠΕΣ Kuhn
Ztüschr. VII p. 176, qui etiam lat. nubes ἃ nu-
1167
bere proficisci iudicat, Woerner subst. Hom.
appell. index p. 4. Eodem redeunt Benfey W.
L. II p. 180, Hoffmann quaest. Hom. I p. 151,
Hartel hom. Stud. I p. 18, Kuehner Ausf. Gr. 13
p. 208 7, qui vocem natura aut à y» aut a ὃν
incepisse iudicant, quippe ante quam brevis vo-
calis ,5 444 &$ 105 ὁ 104 ν 355 ἢ. IV. 119 pro-
ducatur. quibus oblocutus La Roche Unters.
p. 58 pluribus locis vocalem non produci docet
cf. € 153 280 x 543 v 107 I' 130 Z 121. — at-
que Graeci, quod fontium montiumque naturam
feminas iuventa florentes animo fingebant, illud
nomen iis tribuisse videntur, quare 4 132 Phae-
thusae et Lampeties mater Νέαιρα vocatur. cf.
Lehrs popul. Aufsaetze p. 92 s. 103, Eust. 652 41,
1384 36, 1554 41. cf. etiam Leo Meyer Bemerk.
p. 66.) femina vel dea nympha. νύμφη, τῆς τῇ
τὴν voc. »νύμφᾶ cf schol A ad I' 180 Ἰωνικὰ
νύμφα, τόλμα, v. schol. V ib., Eust.393 21,Choerob.
in Bekk. An. p. 1199 s., "Ahrens de dial. I p.
109; inprimis v. Hinrichs de eloc. Hom. vest.
Aeol. p.93 et Harder de ἃ vocali ap. Hom. pro-
ducta p. 16, apud quos etiam de « vocali correpta
traditur, νύμφαι -&ov, -eov μ 318 quae duae
syllabae in unam pronuntiatione contrahuntur
[νυμφῶν h. Ven. 98] νύμφῃσι -ῃς, -αἰς h. XIX 3,
τας -αε voc. I) femina. a) nuper nupta. cf.
schol. D ad X 492, Hesych. Σ᾽ 492 γύμφας δ᾽
ἐκ ϑαλάμων As ἀγίνεον ubi de nuptiis agitur,
λ 447 νύμφην, γε͵ νέην κατελείπομεν 80. Pene-
lopen παὶς δέ οἱ ἦν ἐπὶ μάζῳ νήπιος, λ 88
νύμφαι τ᾽ ἠίϑεοι opponuntur παρϑενιχαί τ
ἀταλαί, Did. ad 88--48 οἱ ἕξ παρὰ Ζηνοδότῳ
καὶ Ἀριστοφάνει ἠἡϑετοῦντο ὡς ἀσύμφωνοι πρὸς
τὰ ξξῆς, cf. schol. MV Vind. 56 135 ad 1.1., Eust.
1672 34. h. Ven. 119 νύμφαι καὶ πάρϑενοι, I
560 χαλλισφύρου εἵνεχα νύμφης SC. Mapnijo-
σης Am.-Hentze. b) prius nupta. atque ita
appellantur Helena aut Penelope, quae utraque
etsi maior natu erat, iuventa adhuc florebat, ab
Iride aut Euryclea, ita ut blanditio quaedam sub-
esse videatur, /' 180 ὃ 743 νύμφα φίλη.---Ἱ. dea.
Z21 νύμφη νηὶς ᾿Αβαρβαρέη, Y 384 νύμφη
vnlg, iA 444 νύμφη. . vqig ἀμύμων, « jl
Θόωσα Im νύμῳ η, Φόρχυνος ϑυγατήρ, schol. P
γράφεται μήτηρ. Est Calypso & 153 195 230,
ἐυπλόχαμος ε D7, πότνια α 14 ε 149. Circe
x 543. Maia h. Merc. 3 ». ἐυπλόχαμος, 229
ἀμβροσίη. νύμφης: ὃ 557 ε14 o 143 νύμφης
ἐν μεγάροισι Καλυψοῦς οἵ. ε 6, Maia h. Merc.
60 250. h. Ven. 284 χαλυχωπιδος, ep. I 2 νύμ-
qus ἐρατώτιδος "Hong, quae quod sensu carent
in Κύμης ἐριώπιδα κούρην mutata sunt cf.
Franke. νύμφῃ ἑυπλοχάμῳ α 86 € 30 Calypso,
h. Merc. 7 XVIII 7 Maia, h. XIX 34 ». &-
πιλοχάμῳ Apboztoc. ψ 333 νύμφ uv τε Καλυψώ,
h. Merc. 244 νύμφην UR οὐρείην περικαλλέα.
νύμῳ αι: 5 105 τῇ δέ (se. "Apréjuó ) 9? ἅμα
νύμφαι, κοῦραι Διὸς αἰγιόχοιο, ἀγρονόμοι
παίζουσι, 4 490 νύμφαι ὀρεστιάδες, χουραι
Διὸς αἰγιόχοιο ulmos ad Eetionis sepulcrum
severunt, o 240 νύμφαι (voc.) χρηνάζαι κοῦραι
Διός, v 356 νύμφαι (voc.) νηιάδες, κοῦραι “Διός,
μι. 194 oov δὲ νύμφαι, κοῦραι Διὸς αἰγιόχοιο,
αἶγας ,ὀρεσκῴους, ἵνα δειπνήσειαν ἑταῖροι, »
107 νύμφαι φάρε᾽ ὑφαίνουσι, 4 182 ϑεαὶ δ᾽
ἐπιποιμένες εἰσί, νύμφαι ἐὐπλόκαμοι, «Ῥαέ-
ϑουσά τε «ἰαμπετίη τε, ἃς τέκεν Ἠελίῳ Ὑπε-
otov. δῖα Νέαιρα, h. ΧΧΥ͂Ι 8 ἠύχομοι νύμφαι
SC. ἔτρεφον “ιόνυσον. eundem Sequuntur ib. 10.
h. Ven. 158 νύμφαι... ὀρεσχῷοι βαϑύκολποι,
1108
αἵ τόδε ναιετάουσιν ορος, h. XIX 19 νύμφαι
ὀρεστιάδες λιγύμολποι φοιτῶσαι πυκνὰ ποσ-
civ ἐπὲ κρήνῃ μελανύδρῳ μέλπονται, cum Pan
syringe canit. νυμφάων: Y 8 νυμφάων. at c
ἄλσεα καλὰ νέμονται zal πηγὰς ποταμῶν καὶ
πίσεα ποιήεντα, 2 616 ϑεάων.. ; εὐνᾶς, νυμ-
φάων, αἵ v ἀμφ᾽ ᾿Αχελώιον ἐῤῥώσαντο, Arist.
ad 614—617 ἀϑετοῦνται, Did. προηϑετοῦντο
zal παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει. C 192 zovodov ..
ϑῆλυς ἀυντή, νυμφάων, ci ἔχουσ᾽ ὀρέων ai-
πηνὰ χάρηνα καὶ πηγὰς ποταμῶν καὶ πίσεακ
ποιήεντα, v 104 (ἄντρον) ἱρὸν νυμφάων, ci
νηιάδες καλέονται. eadem leguntur 348 cf. Eust.
1743 81 £v τισι τῶν ἀντιγράφων οὐ κεῖνται,
et a nonnullis libris absunt. o 211 (βωμὸς τέ-
tvzt0) νυμφάων, ὅϑι πάντες ἐπιρέζεσχον δδῖ-
ται. μ 818 νυμφέων χαλοὲ χοροὶ δὲ ϑόωχοι.
h. Ven.[98] νυμφῶν αἱ καλὸν ὅρος τόδε ναιε-
τάουσε damnatus ab editoribus praeeunte Ruhn-
kenio cf. Baumeister. ν 350 σπέος, ἔνϑα σὺ
πολλὰς ἔρδεσχες νύμφῃσι τεληέσσας ἑχατόμ-
βας. ξ 485 νύμφῃσι καὶ Ἑρμῇ Eumaeus sacra
facit, » 355 νύμφῃς ἠρήσατο sc. Ὀδυσσεύς, v. l.
νύμφαις. h. XIX 8 ἄμυδις φοιτᾷ χοροήϑεσι
νύμφαις. Epitheta adduntur feminis véz,
φίλη καλλίσφυρος, deabus ἀγρονόμος, ἐυπλό-
χαμος, ἠύχομος, πότνια, χοροήϑης, ἀμύμων,
καλυχῶπις, ἀμβροσίη, οὐρείη περικχαλλής,
ὀρεστιάδες λιγύμολποι, ὀρεσκῷοι βαϑύχολποι,
v5íc, ὀρεστιάδες vel χρηναῖαι vel νηιάδες
χοῦραι Διὸς (αἰγιόχοιο). Nymphae, Iovis filiae,
ut fontes aut prata aut montes incolunt, ita
χρηναῖαιε sive νηιάδες aut ἀγρόνομοι aut Ops-
στιάδες, quae eaedem postea δρυάδες vocatae
esse videntur cf. Z 420, inter se discernuntur. at-
que cum deae fingantur et appellentur, non solum . ..
in deorum concilio Y 8 adsunt, sed etiam ab
hominibus cum precibus et sacris implorantur
v 950 355 ξ 435 o 211 240. coluntur autem
cum ad aras ipsarum sacras o 911, tum vero
in antris, quorum celeberrimum est specus in
insula Ithaca ad Phorcynis portum situm, in
quo urnas et amphoras et iuga, quibus vestes
purpureas texerent, fuisse poéta narrat v 105s.
quod etsi recentiores nonnulli reperisse sibi vi-
dentur cf. Gell the Geogr. of Ithaca p. 393 s.,
Schreiber Ithaka p. 74, Schliemann Ithaka p. 21,
Kruse Hellas IIb p. 294 al, tamen nihil esse nisi
a poéta animo fictum Hercher in Herm. I b p.274.
luculenter docuit, cui Bursian Geogr. v. Gr. II
p.970, Frey in N. Jahrb. 1883 vol. 127 p. 721 s.,
Voelcker homer. Geographie p. 69 assentiuntur.
Nymphae prosequuntur Dianam Z 105 et Bac-
chum, quem nutriverunt cf. h. XXVI, saltant,
cum Pan, cuius amorem fugiunt, syringe canit
h. XIX. Eaedem cum zoioe: appellentur et
ad naturam puellarum proxime accedentes fin-
gantur 5 122, non modo feminarum opere fun-
gentes telae operam dant v 107 x 221, atque
homines ita diligunt, ut Eetionis ad sepulcrum
ulmos serant Z 420, sed etiam ut Calypso et
Circe Ulixem amore amplectuntur « 14 & 149 αὶ
333. praeterea nonnullae, in Asia incolentes, com-
memorantur, quae ab hominibus filios genuerunt,
ex quibus una Abarbaree nomine appellatur. cf.
Z 21 Ξ 444 Y 384. de quibus v. Ed. Mueller
Philol. VII p. 240, Welcker gr. Goett. I p. 658,
Voelcker in Rh. Mus. 1832 I p. 111 s. — Cum
diis coeunt eae nymphae, quarum natura, cum
non Iove natae dicantur, paullo alia esse videtur,
Thoosa, Phorcynis filia, quae a Neptuno Poly-
νυμφίος — νύν
phemum peperit « 71 et Maia, Mercurii mater
h. Merc. 3 s. Etiam Solis ex Neaera filiae,
Phaethusa et Lampetie ϑεαὶ et νύμφαι dicuntur
1 132. cf. Lehrs Nymphen in populaere Auf-
saetze p. 898—119, Lobeck de nympharum sacris,
Preller gr. Myth. I p. 445 5., Naegelsbach hom.
Theol p. 83 s, Nitzsch zur Od. II p. 101 s.,
Welcker gr. Goett. III p. 53 5., Buchholz Real.
IIa p. 305 s. Nymphas et Musas natura eas-
dem esse contendit Roediger Musen in N. Jahrb.
suppl. VIII p. 257.— Recentiores plerique nomen
si de dea usurpatur, νύμφη, Wolf, Spitzner,
Heyne, Baumeister, Matthiae, Ilgen Νύμφη
Scribunt; apud veteres grammaticos et unum
et alterum legitur. — Collocatur vox et in arsi
plerumque prima vel ultima, rarius in secunda,
et in thesi, inprimis secunda, singulis locis le-
gitur in prima, tertia, quarta. (vvugíoc.)
vvuqtoc (a νύμφη. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II
p.456, Vaniceck E.W. p.430. de accentu tradit
Herod. z. μον. A£&. p. 19 31 πολλὰ γάρ ἐστιν
εἰς og λήγοντα χαϑαρῷ τῷ ει παραληγόμενα
καὶ παροξυνόμενα, ὡς t0 .. νυμφίος ἐπὶ δια-
φόρου σημαινομένου, Arc. p. 41 59 zal νύμφιος
οἶκος προπαροξύτονον, νυμφίος δὲ ὃ γαμέτης
παροξύτονον, cf. Goettling Acc. p. 179, Lobeck
paral. p. 355. de significatione schol V ad ἡ
65 νυμφίον" νεωστὲ γεγαμηκότα et schol. AB
ad V 223 δηλοῖ ἡ λέξις ἐνταῦϑα x«l τὸν ἤδη
πατέρα παίδων et schol. BEPQT ad ἡ 65 τὸ
δὲ νυμφίον ἀντὲ τοῦ νέον, οὐ πολὺν χρόνον
ἀπὸ τοῦ γάμου βιώσαντα. ἅπαξ δὲ εἴρηται
ἡ λέξις. sed v. Carnuth Arist. ad l.l. cf. etiam
E. M. 608 40 ubi praeterea mirae derivationes
traduntur.) sponsus vel maritus. 7; 65 νυμφίον,
μίαν οἵην παῖδα λίποντα sc. Rexenora
i 993 παιδὸς. . νυμφίου. — Collocatur in
versus initio.
viv (refertur ad stirpem pron. skr. nu, unde -
νυ ducitur, stirpe na auctam, cf. Vaniéeck E.
W. p. 438. Sed Eust. 52 22 οὕτω καὶ τὸ vv
παραπληρωματιχὸν ἀντὶ τοῦ δή, σπανιώτατα
uiv, γίνεται δ᾽ ὅμως ἐφελκυστιχὸν ποτὲ τοῦ
v χαὶ αὐτὸ cf. ib. 1312 17. Lobeck path. el. II
p. 194 νῦν temporale primitivum, hinc encli-
ticum νὺν factum et denuo νὺ iudicat, cui G.
Hermann op.IV 4 assentitur. v. praeterea s.
v. νὺ et de ea ratione quae inter viv et viv
intercedit s. v. νῦν, de accentu veteres docent
τὸ viv ἐπίῤῥημα ὃν περισπᾶται, σύνδεσμος
δὲ ὧν καὶ συστέλλεται χαὶ ἐγχλίνεται οἵ,
Charax p. 1155, Joh. Alex. p. 31 10, schol. ad
Aristoph. Plut. 414; Herod. schol. A ad Φ 498
εἴρηται ὅτι τὸ viv del παρὰ τῷ ποιητῇ πε-
ρισπᾶται, εἰ μὴ μέτρον κωλύοι, locos AK 105
J/ 485 laudans, cf. schol. P ad ε 146. schol. B ad Φ
498 ἀεὶ τὸ νῦν φυλάσσον τὸν χρόνον xal τὸν
τόνον φυλάσσει" εἰ πον δὲ συστάλῃ διὰ ué-
τρον ἐγχλίνεται, Goettling Acc. p. 598, sed La
Roche Hom. Text. p. 318 s. num encliticon.
fuerit, dubitat, quod ἐγχλένεσθϑαι si verbo πε-
ρισπᾶσϑαι coniungatur, saepius ὀξύνεσθϑαςιε
valeat. sed in cod. Ven. A νῦν encliticon A
105 1 455 scribitur. cf. etiam schol Eurip.
Hec. 975 inf. l. de notione leguntur ap. schol
ad Eurip. Hec. ed. Matth. 975 τὸ νυν ox
ἔστι χρονιχὸν ἐνταῦϑα συμπερασματικχὸν, ἂν
τοῦ δὴ λαμβανόμενον ὥςπερ zal τὸ νυ παραᾶ-
πληρωματικόν. χρῶνται δὲ τῷ νύ μόνοι oL
ποιηταί, τῷ δὲ νύν καὶ ποιηταὶ καὶ λογὸ
ποιοί. ἴσϑι δὲ ὅτε... τὸ δὲ νύν ἀντὲ
mw
γὺν
δὴ del βραχὺ καὶ ὀξύνεται μόνον κείμενον,
συντεϑεὶς δὲ ἐγκχλίνεται cf. schol. ad Aristoph.
Plut. 414. Eust. 792 14 ad K 105 ἐν τῷ
»00q πού νυν ἐξέλπεται" συστέλλεται τὸ vvv
χατὰ τὸν ᾿Απίωνα (i. e. Herodianum) διὰ τὸ
μέτρον, ὡς καὶ ἐν τῷ Πατρόχλου ἐπιταφίῳ
ἐπὶ τοῦ, , δεῦρό νυν ἢ τρίποδος περιδώμεϑον"
ὅϑεν χαὶ ἔστι νοῆσαι ὡς δίχα τόνου ὀφείλει
χεῖσϑαι 7 λέξις xal οὐδὲ ὡς χρονιχὸν ἐπίῤ-
ῥημα λαμβάνεσϑαι, ἀλλ ἀντὲ παραπληρωμα-
τιχοῦ συνδέσμου. dq? οὗ ἔοιχε χαὶ τὸ τοίνυν
γενέσϑαι, ὡς καὶ ἀλλαχοῦ ἐῤῥέϑη ἀπὸ τοῦ τοι
συντεϑειμένον καὶ νύν, ὅπερ ταὐτόν ἐστιτῷ νυ
&vtl τοῦ δή. Horum praeceptorum Herodianeo-
rum inmemores et veteres et recentiores saepius
pro »?v scribere »?v voluerunt cf. Herod. schol.
ABL ad 4 421 ἐν τῷ σὺ μὲν νῦν μήνιε" τὸ
viv ἀντὶ τοῦ δή. διὸ καὶ Τυραννίων ὀξύνει
αὐτὸ, οὐχ εὖ. cf. schol A ad P 681 Π 97
Z 954. item Cobet misc. crit. p. 393 contra
librorum et grammaticorum auctoritatem J£ 410
Z 924 Ν 280 X 198 919 271 O 115 254 9 548
alis locis »)v pro νῦν scribi vult, ubi νῦν idem
ac δὴ vel οὖν sit. non recte. de tota quaestione
v. inprimis Lehrs quaest. ep. p. 136 s) Est
particula expletiva, quae notione proxime accedit
ad nostram ,nun. 1)ad tempus praesens
perünere videtur ita, ut minore vi ac νῦν po-
natur A 105 o? 94v Ἕχτορι πάντα νοήματα
μητίετα Ζεὺς | ἐχτελέει, ὅσα πού νυν ἐέλπεται,
Bekker? νῦν κέλπεται. sed cf. Herod. ad 1.1]. τὸ
vvv ἐνϑάδε συσταλτέον διὰ τὸ μέτρον ὥςπερ καὶ
ἐν τῷ (δεῦρό vvv ἢ τρίποδος", La Roche hom.
'Text. p. 318, Pappenheim Philol. Suppl. II p. 36,
Ameis-Hentze ad l.l, Klotz ad Devar. p. 677.
2)coniunctivo additur ad augendam adhor-
tationis iussivae vim 7485 δεῦρό vv», ἢ τρίπο-
doc περιδώμεϑον qi λέβητος ita Herod. schol.
A ad AK 105 Φ 428, Eust. 792 16, Bekker An.
p. 1147, libri AC cf. La Roche 1. 1. p. 318. Phot.
lex. 305 εἰ δ᾽ ἄγε νῦν, quae lectio inde exorta
videtur quod illa verba εἰ δ᾽ ἄγε ad δεῦρό νυν
explicanda adiecta sunt, schol. Arist. Acharn.
111 δεῦρό γε viv.
vov (ad stirpem pron. skr. nu stirpe πὰ auc-
tam refertur. cf. Vaniceck E. W. p. 438, Cur-
tius Grdz. p. 818 et s. v. v. νύ et νύν. de
accentu veteres tradunt τὸ viv ἐπίῤῥημα Ovid
est ubi adverbium temp. est, περισπᾶται, σύν-
ósouoc δὲ Ov xal συστέλλεται καὶ ἐγκλίνεται
cf. Charax in Bekk. An. p. 1155, Joh. Alex. p.
31 10, schol ad Aristoph. Plut. p. 414, Goett-
ling Acc. p. 398, quibus addenda sunt praecepta
Herodiani in schol. A ad d 428 εἴρηται ὕτι τὸ
νῦν ἀεὶ παρὰ τῷ ποιητῇ περισπᾶται εἰ μὴ
μέτρον χωλύοι ut Καὶ 105 Ψ 485, cf. schol. b
ad l.l, schol. P ad ε 146, et eiusdem in schol.
A ad 1' 97 τὸ νῦν περισπαστέον züv παρέλκῃ
παρὰ TQ ποιητῇ i.e. etiamsi coniunctio ex-
pletiva sit, non adverbium temporis. cf. Lehrs
quaest. ep. p. 130 s. et s. v. νῦν. — de notione
traditur in schol. ABL ad B 12 τὸ νῦν rovc
τρεῖς δηλοῖ χρόνους, ἐνεστῶτα viv γὰρ δὴ
γένος ἐστί xal παρεληλυϑότα ονῦν ὠλετο
πᾶσα περὶ χϑών" καὶ μέλλοντα ονῦν δὲ δὴ
Αἰνείαο βίη Τρώεσσιν ἀνάξει", cf. E. M. 608 47,
Eust. 164 20, Nic. schol. BHQ ad σ 223. Hes.
vóv ἐπὶ vov παρόντος. ἐνίοτε δὲ ἀντὶ τοῦ
δὴ παραπληρωματιχοῦ" καὶ ἐπίῤῥημα χρόνου
ἐνεστῶτος. δηλοῖ δὲ xol τὸ ἀρτίως. cf. Har-
tung Part. II p. 28 s., Kuehner Ausf. Gr. II*
Lex. Hom, ed, Ebeling.
1169
p. 671 5.) nunc. saepissime indic. aor. coniun-
gitur. I) adverbium temporis, quod ad tem-
pus praesens pertinet. opponitur a) prae-
terito atque adiungitur 1) ind. vel raro opt.
c. xs A 59 109 506 555 B 330 I' 134 446
E 457 822 Θ 498 500 Ν 48 X 71 328 O 725
P 710 £X 406 435 quo loco de vocibus inter se
iungendis v. Nic. schol. A, 2 457 Y 89 195 4
155 458 X 16 46 ὦ 35 50l B 176 s 112 302
ν 178 x 191 431 o 444 σ 971 r 81 v 115 χ 41
231 ἢ. Ap. Pyth. 185 298, Merc. 458. in enm.
cond, H 199, in rel. 491 et in formula o? νῦν
βροτοί εἰσιν sim. A 272 E 304 M 382 449 Y
987; 9 992, 2)imperat. A 407 I'97 432 5
357 y 101 à 391 765 s 184 9 142 202 ἃ 493
4 951 218. ἀλλ ἄγε νῦν y 17 ὃ 587 9241
μι 298. o 190 σ 55 τ 357 378 w 20 h. Merc. 439.
3)optativo $503 v 119. b)tempori futuro.
1)c. ind. vel opt. c. ἄν χε A 127 169 232 445
B 193 942 954 Γ' 415 439 4 362 Θ 524 K 449
Ν 784 Ξ' 331 O 61 Y 850 y 359 0 238 o 245
t 572 y 62 184, e 84 opponitur adv. μετόπεσϑεν,
Z 352 οὐτ' ἄρ νῦν... οὔτ᾽ ἄρ᾽ ὀπίσσω, 4 179
καὶ νῦν. 9) c. imperat. A 522 B 381 435 X 5
ει 172 z 270 h. Ap. Py. 147b. Ψ 552 αὐτίχα
viv, A 141 viv δ᾽ ἄγε, E 296 Z 340 354 431
0958 ἀλλ᾽ ἄγε vov, Π 667 T108 « 271 309
εἰ δ᾽ ἄγε νῦν, I Τοῦ νῦν μὲν... αὐτάρ, A455
1261 4 790 X 934 II 238 Ψ 787 ἔτι καὶ νῦν
cf. 099 « 315 ἔτι νῦν, 476 νῦν ἔτι, A456
ἤδη νῦν. 3)c.optativo optantis ὃ 685. c) nullo
contrario addito ad tempus praesens spectat.
1)c. ind. vel opt. c. χε B 12 29 66 E 362
457 B 939 E 428 881 Z 224 H 226 329 351
Θ᾽ 192 541 I 118 306 380 426 628 A 117 406
494 4 362 609 M 271 315 N Τῇ 2716 463 772
718 898 XX 198 O 493 502 719 Π 492 516 749
P 15 154 156 336 Σ' 111 114 255 T 323 Y 18
910 297 Φ 315 498 481 538 X 126 219 268 :P
974 406 618 « 200 955 y 92 366 ὃ 148 165
909 392 899 s 305 448 ζ 207 9 330 6495 v 111
& 469 5129 o 209 520 π 142 222 o 456 524 566
c 993 939 968 x 169 373 v135 q 107 x28 29 65.
2) c. imperat., coni. adhort., inf. pro imp.
B 26 08 163 179 486 E 129 410 Z 67 H 14
115 400 0 186 374 K 53 175 192 284 292 442 4 218
977 611 NN 930 X 220 272 508 Ο 36 54 115
99] 954 II 1129 492 494 [556 versus a multis
expungitur cf. Ameis-Hentze in app., accedit
quod ante νῦν vocalis brevis producitur] P 144
9297 699 652 670 £€ 408 T 148 Y 354 Φ 122
X 99 357 *P 492 585 € 560 568 635 778 « 82
B 25 161 299 281 y 43 828 ὁ 398 s 146 377 6
955 9 443 558 x 4029 457 489 548 o 307 391
481 440 o 569 c 31 106 τ 115 263 303 408
584 v 230 y 437 491 o 214 443 454 ἢ. Ap.
Del. 84 Pyth. 156 159. μ. 218 νῦν δ᾽ ἄγεϑ',
1111 ἔτι χαὶ νῦν, 8) ὁ. optativo 9 465 λ
441 & 80 158 o 180 o 155 c 236. — Coniungitur
cum aliis particulis, ita ut aut ad praes. aut perf.
aut fut. tempus spectet. νῦν μὲν aut nullo con-
trario sequente Θ 502 165, riv μὲν δὴ 44142 P
34 o 217 215 293 y 145, νῦν μέν γε O 211 schol.
A ita Aristarchus, ἄλλος δὲ νῦν μέν χε. aut se-
quente δέ, ἀτάρ, αὐτάρ, αὐτε cf. Duentzer ueber
αὖ αὖτε in Ztschr. f. Gymn.-W. 1866 XX p. 466,
I Τοῦ Σ᾽ 967 T 206 Ψ 48 602 σ 79 157 258
979 ep. 15b 7. νῦν μὲν... νῦν αὐτε Ῥ 602
604, νῦν uiv .. ὕστερον αὖτε H 29 290 O 141,
viv μὲν .. ἠῶϑεν δὲ H 370 « 369 ἡ 188 μ
291 cf. € 298. praeterea iuuguntur 2) νῦν
τὰ
1110
δὲ B 114 274 D'234 4 347 E 791 834 Z
337 Θ 163 234 370 I 91 344 356 Καὶ 124 .4 652
Μ 326 quo loco de vocibus inter se conjun-
gendis v. Nic. schol. A, Ν 107 453 5 95 107
304 II 73 207 P 153 173 588 Σ᾿ 121 261 ὃ 335
9 156 Ψ 463 (quem locum spurium esse censet
Kurtz in Philol. 1877 XXXVII p. 562 5.) 2293
338 T 92 67 975 989 319 Y 99 Φ 80 X 391 ..
505 508 Ψ 150 158 463 Nic. schol A, £2 208
993 Nic. 401 601 [614 Ariston.] 757 « 182 194
B 28 239 314 y 909 243 & 173 191 243 9 100
182 4.16 515 x 463 464 251 » 207 257 324 357
& 407 o 346 371 x 200 o 318 σ 217 256 c 20 129
157 369 483 532 576 v 211 φ 428 χ 54 ψ 49
54 115 995 354 «o 353 ἢ. Ap. Py. 293 Merc.
456, Ven. 117 244 952 Cer. 218 XX 5. X 290
4103 πρὲν μὲν. .νῦν δὲ δή, Y 307 d 92 X 800
viv δὲ δή, o 268 h. XV 7 νῦν δ᾽ ἤδη. 3) viv
δ᾽ a» ε 18 v 149 303 ξ 174 x 65 233. ὃ
197 817 antecedit πρὶν μέν. 4)viv «v 4 367
Ξ 262 P 478 672 Y 454 Φ 82 X 4536, B 681
per νῦν «5 ad novum enumerationis locum
transitur. 5) αὖ vv» O 138 Y 449 Φ 399 ε
199. 6) νῦν αὖτε A93; Γ 61 241 4 321 E
115 979 Καὶ 9280 4 363 M 915 N 628 Y 450
$ 161 X 172 252 285 303 ? 643 ε 452 τ 549
4 6 h. Cer. 123 fr. 3 1. λ 485 antecedit πρὲν
μέν. 7) νῦν δή, pro quo fuerunt qui νυνδὴ
scriberent v. schol. ad Δ 160, Eust. 174 5, 143
26, E. M. 78 30 cf. Lehrs quaest. ep. p. 131
adn. B 284 Καὶ 173 N 98 II 538 X216 Q9 641 y
69 4160 o 460 c 260. E 141 νῦν δή που, 5325
viv δή περ. 8) δὴ νῦν Γ 408 405 O 131. θ)νῦν
γε Z125 Ν 222 Did. schol. A ᾿ἀρίσταρχος μετὰ
τοῦ y ,viv γ᾽ αἴτιος", schol. Vict. νῦν αἴτιος.
Ἀρίσταρχος viv yap αἴτιος, ᾿ἀριστοφάνης νῦν
δ᾽ αἴτιος, P 206. ὃ 92 σ 128 v 200 cf. Mutzbauer
Part. μὲν I p. 32 s. c. adn. 16, η 68 ε 264 τ 82,
T 408 ἔτι νῦν yz.— zai vvv Δ 12 479 O 292
E609 1227 Ψ 333 Q 685 « 35 ὃ 151 193 x 43
o 549 ὦ 461 h. Ap. Py. 136 148 350 Merc.
473, ἔτι καὶ νῦν t 66 v 178 A 455 I 111 261
A 190 Z 234 Π 238 Ψ 787, ἔτι νῦν O 99 «
315 h. Merc. 195 ep. 9 2, νῦν ἔτι 475 h.
Ap. Py. 144, ἠμὲν πάλαι ἠδ᾽ ἔτι καὶ νῦν I
605, ἤδη νῦν A 456 O 110 II 844 ο 65 zx 168,
αὐτίκα νῦν Z 308 Ψ 252 e 205 (356 v 364 6
203 v 63 h. Ven. 151. II. nune, nune vero, quà
particula iis quae animo ficta sunt, quae plerum-
que aut enuntiatione condicionali ab si μὲν
incipienti aut optativa per «79^ ὠφελον sim.
conformata expressa sunt, res quomodo re vera
se habeat, opponitur cf. Ameis-Hentze ad « 166,
Hartung 1. l. II p. 25, Kuehner 1]. 1. II. p. 672,
aliter Naegelsbach An. ad B 114. a) ei μὲν...
viv δὲ A 354 417 B 82 Γ' 867 I 519 638 4
388 ὦ 223 α 166 219 234 241 8 79 v 88 vel
εἰ μὲν. -νῦν αὐ 1700. b) «78? ὦφελον sim.
.viv δὲ Σ 88 Τ 208 X 104 482 X 101 Nic.
schol. A, £312 034. c) quae finguntur, ind.
aor. expressa sunt ἔ 371 h. Cer. 262 β 48.
d)optativo ξ 506 σ 403. — Collocatur vox in
arsi. plerumque in prima vel secunda, aut in
thesi, ut plurimum secunda. atque ante vocem
brevis vocalis producitur in arsi quarta O 99
ἔτι νῦν, in secunda ΠῚ 556 *P 609, tertia .Y 303
4 685 cf. La Roche Unt. p. 72, Hoffmann quaest.
hom. I p. 162, quos locos corruptos esse Ahrens
Phil. 1849 p. 610 existimat.
νυξ (lat. nox, skr. nactis, goth. nahts refertur
ad rad. skr, nac i. e. perire unde νέχυς ducitur.
S
γύξ
cf. Curtius Grdz.* p. 162, id. in Curt. Stud. Ib
p. 298, Schweizer-Sidler in Kuhn Ztschr. VIII
p. 255, Vaniceck E. W. p. 422. — sed Goebel
lex. II p. 585 s. a rad. sua oz« ozv ovv spi-
rare ducit. veteres a νύσσω derivant cf. E. M.
608 57, Gud. 412 143; Eust. 1769 14 νὺξ δὲ yt-
νεται χατὰ τοὺς παλαιοὺς ἐκ τοῦ νύσσω νύξω
ἀντιφραστικῶς φασιν 7 μὴ νύσσουσα εἰς
ἔργον, ἀλλὰ μᾶλλον κατατεϑεῖσα. G.Hermann
op. II p. 173 a νύειν i. e. vergere. — de notione
Ap. Soph. νὺξ ἐπὲ μὲν τῆς σωματοειδοῦς
ϑεᾶς «εἰ μὴ νύξ δμήτειρα ϑεῶν"“, ἐπὶ δὲ τοῦ
συνήϑως οκαὶ νύξ q9iv ἄμβροτος“, ἐπὶ δὲ
τῆς σχοτιᾶς ,.,ἀλλ᾽ ἐπὶ νὺξ ὀλοὴ τέταται", ἐπὶ
δὲ τοῦ ϑανάτου τὸν δὲ χατ᾽ ὀφϑαλμῶν ἐρε-
βεννὴ vi& ἐκάλυψεν“, cf. E. M. 609 1, Eust.
849 92.) nox. νύξ νυχτός -ἰ -α, νύχτ'᾽ νὐχϑ᾽
νύχτες -ὧν -ας. A.nox. L proprie. a) singulae
noctes. nox in tres partes ab Homero divisa
fingitur cf. Oertel de chronol. Hom. II p. 9 s.,
Welcker Gr. Goett. I p. 52. K 252 παρῴχωχεν
δὲ πλέων νὺξ τῶν δύο μοιράων, τριτάτη δ᾽
ἔτι μοῖρα λέλειπται de loco interpretando v.
s.v. μοῖρα. iu 312 & 483 quoc δὲ τρίχα νυχτὸς
Env, μετὰ δ᾽ ἄστρα βεβήκει. nocte ii qui pugnant
dirimuntur B 387 H 292 [293 asterisco notatur
in schol, addito adv. χαχῶς] I 78. K 901 περὶ
νὺξ ἐκάλυψεν, Καὶ 951 μάλα yàp νὺξ ἄνεται,
ἐγγύϑι δ᾽ ἠώς. 0272 νὺξ ἔσται, ὅτε. Epitheta
adduntur Θ 488 I 474 νὺξ ἐρεβεννὴ ἐπήλυϑε,
H 488 ἀμφιλύχη νύξ, E 18 νὺξ ἀβρότη, X 267
νὺξ ἀμβροσίη ἀπέπαυσε Πηλείωνα, à 429 524
5 983 ἤλυϑε ἀμβροσίη νύξ, Δ 330 νὺξ φϑττ'
ἄμβροτος, v 969 νὺξ δὲ μάλα δνοφερὴ κατέχ᾽
οὐρανόν, ξ 457 νὺξ δ᾽ ἄρ᾽ ἐπῆλϑε κακὴ σχο-
τομήνιος, 401 κακὴ πηγυλίς, 818 νὴξ δ᾽ ἧδε
μάλα μαχρὴ ἀϑέσφατος, O 529 ἐπὶ νυχτί, X
951 ig δ᾽ ἐν νυχτί. dativus temporis:
app, v 88 τῇδε. . νυχτί, μ 447 δεχάτῃ ..
vvzt(, ἡ 253 ὃ 314 δεχάτῃ .. νυχτὲ μελαίνῃ.
y 490 o 188 νύχτ’ ἄεσαν cf. o 40 π 367 y
151.
93 1, Ameis-Hentze ad B 57. αὶ 83 386
ἔρχεαι οἷος νύχτα δι᾽ ὀρφναίην cf. εἐ 143, Καὶ
297 βάν Ó' iusv διὰ νύχτα μέλαιναν, Καὶ 394
ἐόντα ϑοὴν διὰ νύχτα μέλαιναν cf. Crates
Mall. ed. C. Wachsmuth p. 42 7 μάλιστα φι-
iocóqoc (Homerus noctem ϑοὴν dicit) τὴν χω-
γοειδῇ καὶ εἰς ϑοὸν ὅπερ ἐστὶν εἰς ὀξὺ λή-
γουσαν.. ὃ δέ γε Κράτης καὶ ἐν τῇ τοιαύτῃ
φιλοσοφίᾳ τὸ ϑοὴ ἐπὶ ταχείας τίϑησι λέ-
X 102 νύχϑ᾽ ὑπὸ τήνδε ὀλοήν. Θ 510
K 101 τ 66 διὰ νύχτα cf. Krueger Dial. 8 08
od
34 νυχτὶ δ᾽ ὁμῶς πλέειν cf. Ameis-Hentze in
1
|
yov ὡς x νὺξ σκιὰ τῆς γῆς οὖσα ἰσοταχῶς
χινεῖται τῷ ἡλίῳ διώχουσα οἷον χαὶ διω-
χομένη, Buchholz h. Real. III1 p. 220. 4653
ἴδοιτο ϑοὴν διὰ νύχτα μέλαιναν cf. K 468
Q 366, K 276 οὐχ ἴδον... νύχτα δι᾽ ὀρφναίην,
μι 984 διὰ νύχτα ϑοὴν ἀλάλησϑαι, K 41 142
Q 363 . 404 νύχτα δι ἀμβροσίην, οἵ. B 5m.
de temporis spatio o 8 ἀμβροσίην διὰ νύχτα.
O 486 ἐν δ᾽ Enso) ᾿Ωχεανῷ λαμπρὸς φάος ne-
λίοιο ἕλχον νύχτα μέλαιναν ἐπὲ ζείδωρον
ἄρουραν, w 243 νύχτα μὲν ἐν περάτῃ δολιχὴν
σχέϑεν (Minerva), ἠῶ δ᾽ αὖτε ῥύσατ᾽ ἐπ᾿ Ὥχεα-
voto χρυσόϑρονον ουδ᾽ £a ἵππους ζευγνύσϑίαι).
accusativus temporis »vere vel νύχτας ubi
usurpatur aut ἤκαρ ἤματα ἡματίη voces antece-
dunt aut tali voci sequenti opponitur. cf. L. Roche
Stud. p. 9 s., L. Lange Ztschr. f. Oestr. Gymn. 1
p.98. K 312 νύχτα φυλασσέμεναι cf. χ 198
΄
γυός
K 399 Didym. schol. A vv. 897-99. παρὰ "Agi-
στοφάνει ηϑετοῦντο, ἐν δὲ ταῖς ᾿Αριστάρχου
ἐγέγραπτο χτλ. cf. Ariston, et la Roche ad n.
l.l K497 ὄναρ χεφαλῆφιν ἐπέστη τὴν γνύχτ᾽
Ariston. schol. A ἀϑετεῖται, Didym. οὔτε ἐν
(παρὰ) Ζηνοδότῳ οὔτε ἐν τῇ Ἀριστοφάνους
“ἐφέρετο. epitheta adduntur A 1ϑϑνύχτα φυλασ-
σομένοισι καχήν, £466 δυςχηδέα νὐχταφυλάσσω.
Pluralis 1 470 γύχτας ἴαυον cf. 2 105 schol. HP
γράφεται νύχτωρ, ε 151 ἡ 102 x 11 r 150 341
c 140 h. Cer. 239. epitheton adicitur 1 325
πολλὰς μὲν ἀύπνους νύχτας ἴαυον qui locus ex-
pungitur ἃ Friedl. hom. Gleichn. II p. 17 cf. z 340.
quem accusativum aliter explicandum esse arbi-
tratur La Roche Stud. p.11. accusativo adiun-
guntur ἤμκαρ ἤματα. de verborum collocatione v.
La Roche Il. ed. in usum schol. ad E 490, Schnorr
de Carolsfeld de verb. coll. Hom. p. 42, v 85
ἤματα μὲν “πλαίῃς .. νύχτας δ᾽ ὕπνος ᾽ἔχησι,
XN 340 κλαύσονται νύχτας τε x«l ἤματα cf. Q
745, Ψ 186 ἤματα xal νύχτας, E 490 X 432 Q2
73 (Arist. schol. A ad v. 71 ἀϑετοῦνται τρεῖς)
8345 νύχτας τε καὶ ἡμαρ. numeralibus ad-
ditis o 515 τρεῖς γὰρ δή μιν γύχτας ἔχον, τρία
δ᾽ ἡματ᾽ ἔρυξα, ε 388 ε 74 δύω νύχτας δύο τ'
ἤματα, x 98 ἐννῆμαρ... νύχτας τε χαὶ ἦμαρ
οὗ x 80 o 476, h. Ap. Del. 91 ἐννῆμαρ καὶ ἐννέα
νύχτας, ὦ 63 ἑπτὰ δὲ xal δέχα μέν σε ὁμῶς
νύχτας τε xal nuc κλαίομεν. νύκτες nom.
iunguntur: v 898 q9ivovatv νύχτες τε χαὶ
ἤματα, A 182 m 39 ὀιξυραὲ δέ οἱ αἰεὶ φϑί-
γουσιν νύχτες τε χαὶ ἤματα, ξ 93 νύχτες τε
xul ἡμέραι ἐχ Διός εἰσιν, h. Ap; Py. 171 νύ-
χτες τε χαὶ ἡμέραι ἐξ ξετελεῦντο. — O 391 αἷδε
δὲ νύχτες ἀϑέσφατοι, 4 986 ἐκ νυχτῶν δ᾽
ἄνεμοι χαλεποί, schol. ad Ó 1 νυχτός, schol.
Pind. Ol VI 170 ἐν νυχτί. b) tempus noc-
turnum. 7575 ἐπὴν νὺξ ἔλϑῃ ἕλῃσί τεχοῖτος
ἅπαντας, h. ,Merc. 97 ὀρφναίη δ᾽ ἐπίχουρος..
δαιμονίη νύξ, ΤΓ' 11 νυχτὸς ἀμείνω, 4 178
X 28 517 ὃ 841 h. Merc. 7 XVIII 7 (ἐν) νυ-
χτὸς ἀμολγῷ, 0 324 μελαίνης νυχτὸς ἀμολγῷ.
x 86 ἐγγὺς γὰρ νυχτὸς καὶ ἡματός εἰσι χέ-
λευϑα, h. Merc. 15 νυχτὸς ὀπωπητῆρα, 290
μελαίνης νυχτὸς ἑταῖρε, 482 εὐφροσύνην γυ-
«rc za ἤματος. h. Merc. 155 400 νυχτὸς ἐν
ὥρῃ, 67 μελαίνης v. ἐ. ὥ. temporaliter v
278 γυχτὸς v.l. νυχτί. H 982 [393 asteriscis not.
χακῶς] νυχτὶ πιϑέσϑαι, O 502 I 65 μ 291
πειϑώμεϑα νυκτὲ μελαίνῃ. Ξ 80 ἀνὰ νύχτα. 5
214 νύχτα acc. temp., h. Merc. 578 ἠπεροπεύει
νύχτα δι’ ὀρφναίην. II. translate. cf. Remacly
de gener. compar. Hom. IIl p. 32. a) tene-
brae, caligo. ε 294 (69 4,315 ὀρώρει δ᾽ οὐρα-
γόϑεν νύξ, cum tempestas oritur cf. schol. HT
ad ε 294 σχότος ἐγένετο ὡς νύξ, ib. schol. B
ἡ δὲ νὺξ σχότος ἐστὶ χαϑόλου. À 19 ἐπὶ νὺξ
ὀλοὴ τέταται δειλοῖσι βροτοῖσι, II 567 Ζεὺς δ᾽
ἐπὶ νύχτ᾽ ὁλ oiv τάνυσσε κρατερῇ ὑσμίνῃ schol.
BLV oxótov ὡς τὸ οὐρώρει οὐρανύϑεν νύξ",
E 506 νύχτα ϑοῦρος "Aonc ἐχάλυψε μάχῃ.
b) item usurpatur ut ἠέρε vel νεφέλῃ de diis ho-
mines RSEN UR E923 σάωσε δὲ νυκτὶ xa-
λύψας cf. ψ 3 v. Ameis-Hentze ad priorem
locum et in BD. Τὴ 5 15. c) animi defectio.
cf. Braumueller Krankheit u. Tod bei Hom. I Pp.
12s. E 310 Δ 356 ἀμφὲ δὲ ὄσσε χελαινὴ νὺξ
ἐχάλυψεν, X 439 τὼ δέ οἱ ὄσσε νὺξ ἐχάλυψε
μέλαινα, "X 466 τὴν δὲ xav ὀφθαλμῶν ἐρε-
βεννὴ νὺξ ἐχάλυψε. d)mortis tenebrae. "cf.
Ameis-Hentze in app. ad 4 461 ubi τὸν δὲ
1111
σχότος ὄσσε χάλυψεν eodem sensu dicuntur.
E 659 τὸν δὲ xav ὀφθαλμῶν ἐρεβεννὴ νὺξ
ἐχάλυψε ,schol. B τοῦ βρόγχου διαιρεθέντος
χαὶ τῆς ἀναπνοῆς εἰργομένης ταχὺς ὁ ϑάνα-
τος ἐπεγένετο, NN 580 495 ἐρεβεννῇ vvxtil
καλύψαι schol. BL περιφραστιχῶς ἀντὶ τοῦ
ἀναιρῆσαι. in vaticinatione de morte futura
v 351 νυχτὲ μὲν ὑμέων εἰλύαται χεφαλαί. e)
quae terrorem movent nocti comparantur.
4M 463 νυχτὶ Sog ἀτάλαντος 80. Hector, Arist.
schol A ἡ d. ὅ. τὰ φοβερὰ νυχτὲὶ ὁμοιοῖ.
πρὸς τὸ (4. 47) ὁ δ᾽ ἤιε γυχτὲ ἐοικὼς sc. Apollo,
ὁ δὲ Ζηνόδοτος γράφει νυχτὶ ἐλυσϑείς, de
qua lectione v. Duentzer Zen. p. 1299; idem ver-
sum eicit, accedunt Bekker?, Bentley, Payne-
Knight. sed v. Autenrieth ap. Naegelsbach ad
l. l, Lehrs Ar.? p. 439, Gerlach Phil. XXX p.
55, " cf. etiam schol. BL ad M 463, B ad A 47,
Suid. 4 606 ἐρεμνῇ vvati ἐοικὼς 50. Hercules;
h. Merc. 358 μελαίνῃ vvxtl ἐοικὼς sc. Mer-
curius, v 362 τάδε νυχτὶ é(axsi cf. Koch, Ameis,
B. Nox dea. cf Naegelsbach hom. Theol.
p. 77. Buchholz h. Real. III 1 p. 16 220 s.
X 259 νὺξ δμήτειρα ϑεῶν ἐσάωσε καὶ ἀνδρῶν
Did. schol A οὕτως ἐν πάσαις δμητείρα.
᾿Αριστοφάνης χαὶ Ζηνόδοτος μήτειρα. hoc
loco deam intellegendam esse docent Apoll.
Soph. Hesych., E. M. 609 1, Eust. 1671 56. .&
261 cero γὰρ μὴ νυχτὲ ϑοῇ ἀποϑύμια ἔρδοι
sc. Ζεύς. Atque Νὺξ scribunt Wolf, Heyne,
Spitzner, Bekker?, Nauck, Ameis- Hentze, Doeder-
lein, Duentzer, Koch, Baeumlein, Dindorf, νὺξ
autem La Roche, Faesi - Franke, "quibus acces-
serim, cum omuino νὺξ saepissime animans
fingatur, id quod ex verbis quae adduntur
ἔρχεσϑαι χαλύπτειν ἀποπαύειν sim. cognosci-
tur cf. 1. supra 1. — Epitheta adduntur ἀβρότη,
ἀμβροσίη, ἄμβροτος, δνοφερή, ἐρεβεννή, με-
λαίνη, ὀρφναίη, ἐρεμνή, χελαινή, χακή σκοτο-
μήνιος vel πηγυλίς, Uo ἀϑέσφατος, δυςχη-
δής, ϑοη, δολιχή, ἄυπνος, ὀιζυρή, ὁὀλοή. cf.
Schuster die hom. stabilen Beiwoerter I p. 29 s.,
Oertel de chronologia Hom. III p. 29s. de nocte
cf. Buchholz hom. Real. Ia p. 40s. — Collocatur
plerumque in arsi idque quinta vel prima, rarius
in thesi secunda, sexta, quarta; in prima με 286,
in tertia z 367 legitur. (νυχτερίς, αὐτοννυχί
εἰνανυχές ἐννύχιος -χος παννύχιος -χος.)
vUóg (pro σνυσὸς ad skr. snushà lat. nurus
germ. ant. snur refertur. cf. Savelsberg in
Kuhn Ztschr. XVI p. 60 adn., Curtius Grdz.!
p. 920, Vaniceck E. Pw. p. 1047, qui υἱός skr.
sünü, nostrum ,sóhnerin* comparans, auctore
Bopp Gl. p. 432, cognata iudicat. Duarum con-
sonarum vestigium exstat (ὦ 116, ubi ante
vocem vocalis brevis producitur cf. Hoffmann
qu. Hom. I p. 149, La Roche Unt. p. 58,
Hartel hom. Stud. I p. 18. alia est derivatio
Pottii in Kuhn Ztschr. VI p. 365. veteres a νέος
ducunt E. Gud. »vóc- νύμφη, ἡ τοῦ υἱοῦ γυνή.
παρὰ τὸ νέος. οὕτως Ἡρωδιανὸς ἐν ἐπιμε-
οισμοῖς cf. E. Or. 110 31. — de notione schol.
B ad X 65 νυούς: τὰς τῶν υἱῶν γυναῖχας,
cf. Ap. Soph, Phot. lex. νυὸς καλεῖται uiv
ἐπίπαν ἡ τοῦ υἱοῦ ,γυνὴ τοῖς γονεῦσιν αὐτοῦ.
χρῶνται δὲ τῷ ὀνόματι ποικίλως οἵ ποιηταί,
Hesych. νυύς" νύμφη χαὶ νύμφη γεγαμημένη τοῖς
τοῦ γήμαντος οἰκείοις, cf. Eust. 982 16, 648
59. de notione translata v. Haupt ind. lect.
uuiv. Berol. 1868/69 p. 8. — de accentu Herod.
in E Or. p. 110 31, Arc. p. 37 25.) nurus. vvóv
ga
1112
-οἱ τούς. ΤΟ proprie. nurus. 42166 ,ϑυγατέρες
ἰδὲ νυοί, y 451 ϑυγατέρες τε νυοί τε, X 65
tAxouévag τε νυοὺς ὀλοῇς ὑπὸ χερσὶν ᾿ἰχαιῶν.
IL. translate. affinis, cognata. 1᾽ 49 νυὸν &v-
δρῶν αἰχμητάων 80. 'Helenam, schol. A interl.
explicant »vugrr, schol. BL πάντες γὰρ οἱ
ἄριστοι τὴν Ἑλένην ἐμνηστεύσαντο, Schol. Y
ὅτι παντὶ τῷ οἰχείῳ τοῦ νυμφίου γυὸς ὄνο-
μάζεται. recentiores alii Naegelsbach Anm., La
Roche Il. in usum schol., Koch ad 1. 1. affinem,
cognatam interpretantur, ali Ameis - Hentze,
Duentzer ad solum Agamemnonem referentes
uxorem fratris intellegunt, ita ut pluralis ἀνδρῶν
rei augendae causa pro illius nomine ponatur. —
Collocatur semper in thesi priore aut posteriore.
Νύση (nomen ἃ loci umiditate originem du-
cere Preller gr. Myth. I p. 523 putat. de v vo-
cali longa Herod. περὲ διχρ. ap. Lehrs p. 354 s,
Cramer An. Ox. ΠῚ P. 288 22 τὰ εἰς σα λη-
γοντα ϑηλυχκὰ.. . εἰ ἔχοι τὴν πρὸ τέλους συλ-
λαβὴν εἰς διχρόνον. χαταλήγουσαν, πάντως
ἐχτεταμένον αὐτὸ ἔχει.) mons. h. XXIV 8
ἔστι δέ τις Νύση, ἵπατον ὄρος, ἀνϑέον jas
τηλοῦ Φοινίκης, σχεδὸν Αἰγύπτοιο ῥοάων, h.
XXVI 5 Νύσης ἐν γυάλοις. Bacchi qui in
illo monte a nymphis nutritus esse in h. XXVI
dicitur, sacer fuisse videtur. qui ubi fuerit veteres
cum iam nescirent, alii alia in terra montem
fuisse tradunt. ac ne consentiunt quidem, utrum
mons an urbs iudicanda sit, cf. Strabo XII p. 579
XIII p.629 648, Steph. Byz., Hesych., schol. BL
ad Z 133. Eust. 629 45, schol. AD ad Z 133
Thraciae montem esse tradunt. cf. etiam Butt-
mann Mythol I p. 173, Lehrs Ar.? p. 182 s.,
Lobeck Aglaoph. p. 986 5.. Nitzsch ad ε 197,
Dunker.Geschichte des Alt. II* p. 328, Bursian
Geogr. v. Gr. II p. 412 adn. 1. — Varia lectio:
nonnuli 5 508 pro Νῖσαν scripserunt Νῦσαν,
ubi vide. (Νυσήεον et INvocov.)
Νυσήεον (a Νύση ducitur, adiectivi neutrum,
ad quod subst. ὄρος subaudiendum est.) Z 133
4vsóooyoc . . Διονύσοιο τιϑήνας csbs xcv
ἠγάϑεον Νυσήιον. ita in plerisque et optimis
cod., ap. Strab. XV p. 687, Apoll. Soph. p. 82 11,
E. M. 5 52 , Ῥυσσήμον in Cramer Ep. 64 17, Eust.
629 41, praeterea in libris minoribus »:05:0» et
νησήιον. Locum qui Bacchi sacer fuisse videtur,
alii in Thracia, alii aliis in terris esse putaverunt,
cf. Eust, 629 42 Νύσσα, ὄρος Θράκης, ἀφ' οὗ
4óvvoog παρωνομάσϑαι δοχεῖ, ὃ χαὶ Νυσ-
σήιον λέγεται, Strab. XV p. 687 s. fin. schol.
A ad Z 133 Nvorior: τὴν λεγομένην Νῦσαν"
ὄρος δὲ λέγει τῆς Θράκης νῦν... ἐν ἄλλῳ ἡ
Νῦσα ἐν μέν τισι χώραις ὄρος, ὡς ἐν Βοιωτίᾳ
καὶ Ἰνδιχῇ καὶ Νάξῳ, ὅπου δὲ πόλις x. τ. ἃ.
οὐ δεδήλωκεν, δὲ ὁ ποιητὴς ἐν ποίᾳ Νύσῃ
τὰ περὶ Δυκούργου δίωξιν ἐγένετο, οἷ. schol.
BL, Hesych. Hahn die geogr. Kenntnisse der
Epiker Typ: 19, Buchholz hom. Real. Ia p. 83 s.
Nvotor (a 'Νίση). h. Cer. 17 Νύσιον ἂμ πε-
δίον, τῇ ὄρουσεν ἄναξ Πολυδέγμων ἵπποις
ἀϑανάτοισι T ἁρπάξας δ᾽ ἀέκουσαν sc. Pro-
serpinam. quod quia hymnus ad Eleusina refe-
rendus est cf. Paus. I 38 5 et Phanodemum in
Schol. ad Hes. theog. 913, Boeotiae in Helicone
fuisse nonnulli existimaverunt. cf. Voss h. in
Cer. ad 1.1, Baumeister in comm, ad 1l. 1. p. 283.
Sed Preller gr. Myth. I p. 469 not. νείατον vel
μέσσατον ἂμ πεδίον scribendum esse censet,
de qua coniectura v. Baumeister 1. 1. qui Νύσιον
vel corruptum existimare vel de quavis regione
Νύση — - νύσσω
umida dietum accipere propensus est. de no-
mine cf. etiam Franke de hym. in Cer. p. 12.
νύσσα (est pro »vxyc et a νύσσω ducitur,
cf. Misteli in Kuhn Ztschr. XIX p. 115, Curtius
Grdz.* p. 535 s., Lobeck path. elem. I p. 84, Leo
Meyer vgl. Gr. I p.405. atque duarum consona-
rum ἃ quibus natura incepisse videtur, vestigia
exstant P 758 9.191 ubi ante vocem vocalis brevis
producitur; sed ib. 332 corripitur. cf. Hoffmann
quaest. Hom. I p. 150, La Roche Unt. p. 58,
Kuehner Ausf. Gr. I? p. 203 3, dubitant Hartel hom.
Stud. I p. 18, Ahrens Phil. 1849 p. 6095s. — Sed
Vaniteck E. W. p. 739 ἃ rad. skr. uvz quae
in ἀμύσσω͵ inest, Doederlein Gloss. Nr. 703 ab
ἀνύειν ἀνύσσειν, Goebel lex. II p. 586 a rad.
sua Gz& σπὺυ σνὺυ spirare derivant. Veterum
derivationes traduntur in E. M. 609 29 νύσσα ὃ
χαμπτός. παρὰ τὸ νύσσω τὸ ,κάμπτω ἢ τὸ
πλήττω. ἢ παρὰ τὸ νεύω νεύσω νεῦσα καὶ
ἀποβολῇ τοῦ ε χοῦ πλεονασμῷ τοῦ G νύσσα,
cf. E. Or. p. 107 22, Hesych. aliter Ap. Soph.)
meta. νύσσα τοῖς -ἢ. I. 15 locus curriculi, quo
currus flectuntur i. e. unde retro vehuntur auri-
gae. cf. Hoffmann 1. L, Grashof Fuhrwerk p. 32.
Ψ 882 νύσσα, ubi v. v. : 897 5. qualis fuerit meta,
accuratius explicatur his verbis ἕστηκε ξύλον
αὖον, ogov t' ὄργυν , ὑπὲρ αἴης, ἢ δρυὸς ἢ
πεύχης. τὸ μὲν οὐ καταπύϑεται ,ouBoo, Aag
δὲ τοῦ ἑκάτερϑεν ἐρηρέδαται δύο λευχὼ ἐν
ξυνοχῇσιν ὁδοῦ, λεῖος δ' ἱππόδρομος ἀμφίς,
ἢ τευ σῆμα Booroto πάλαι χατατεϑνη ὥτος,
ἢ τόγε νύσσα τέτυκτο ἐπὶ προτέρων ἀνϑρώ-
mov, χαὶ νῦν τέρματ' ἔϑηχε ᾿ἡχιλλεύς. Ψ 338
ἐν γὔσσῃ δέτοι ἵππὸς ἀριστερὸς ἐγχριμφϑείτω
ubii inuno libro νύσηι. cf. 344. IL 15 locus, unde
qui cursu certant, proficiscuntur. cf. Doederlein
|l Ψ 758 9 191 τοῖσι δ᾽ ἀπὸ νύσσης τέτατο
δρόμος. cf. Buchholz hom. Real. IIa p. 290 s.
c. adn. 5. — Collocatur plerumque in thesi, semel
V^ 332 in arsi.
νύσσω (ali ad rad, skr. ghnah, ded hnigan
germ. knicken cf. Benfey W. L. II p. 182, Brug-
mann gebroch. Redupl. in Curt. dm VII p.
314 22, Hofmann qu. Hom. I p. 150, Kuehner
Ausf. Gr. I? p. 203 3, alii ad rad. νυ, quae ex
uva orta in δα υδω inest, referunt cf. Lobeck
path. el. m 27, Curtius "Grdz.i p. 536, Vani-
Ceck E. W. p. 739. exstat una ante vocem pro-
ductio $485 ἀγκῶντε νύξας quam quidem etiam
litterae ἐ firmitate explicari posse Hoffmann 1. 1.
I p.161 concedit. cf. etiam La Roche Unt. p.
58. sed Doederlein Gl. Nr. 702 pro ἐνύσσειν,
quod ab ἀνύειν ducitur, esse iudicat, et Goebel
lex. II p. 586 a rad. sua oz« ozv ovv spirare
derivat. — de signifieatione E. M. 609 99 τὸ
χάμπτω ἤ τὸ πλήττω, Ariston. schol. A ad |
Y 278 0j fx χειρὸς δὲ ἐπέτυχεν ὁ ᾿Αχιλ-
λεὺς, ὅπερ διὰ τοῦ νύξε σημαίνεται. item
explicat Ap. Soph. s. v. »vés». cf. Lehrs Ar.?
p., 62, Heinr. Schmidt Syn. lII p. 297 299.) ico.
νύσσων -OvttC -ομένων νύξε(») γύξ΄. L of-
fendo, protrudo. 5 485 ἀγκῶνι νύξας ubi
acc. supplendus est, II 704 χείρεσσ᾽ ἀϑανάτῃσι,
φαεινὴν ἀσπίδα νύσσων. Π’ ico, cominus
vulnero. a) absolute NN 147 ὁ 18 P 78l.
νύσσοντες ξίφεσίν τε καὶ ἔγχεσιν, “1 385 χατὰ
ζώνην νύὐξ᾽ cf. Ψ 819, quibus locis acc. per-
sonae subaudiendus est, P 48 dvayatou£voto
χατὰ στομάχοιο ϑέμεϑλα vo". medium legi-
tur Π 637 τῶν... νυσσομένων ξίφεσίν τε xai
ἔγχεσιν, X 26 λάχε δέ σφι περὶ χροὲ χαλκὸς
νωϑής -- νωμάω
ἀτειρὴς νυσσομένων ξίφεσίν τε καὶ ἔγχεσιν
ubi genetivum participii qui ad absolutum pro-
xime accedat, ad pron. dat. σφε referendum
esse Classen 'Beob. p. 174 s., Ameis-Hentze ad
l l et in app. ad ζ 157 docent, quod fieri
ie negat La Roche Stud. p. 226. cf. etiam
ueger Dial. S 47 4 1. b)transitive. 1) c.
accus.simplici. H 260 M 204 ἀσπίδα νύξεν, 4
565 νύσσοντες ξυστοῖσι μέσον σάκος, M 395
"AUxucova δουρὶ τυχήσας vé8', Ὁ 336 χύμβα-
χον..νύξ᾽ ἔγχεϊ, Π 404 ἔγχεϊ vise. .yvaS9uóv.
2) participio ad acc. addito οἵ. Classen Beob.
p.153. E 579 τὸν .. toraoU Zyysi νύξε χατὰ
χληῖδα τυχήσας, Il 343 ᾿Αχάμαντα κιχεὶς ..
νυύξ᾽ ἵππων ἐπιβησόμενον κατὰ δεξιὸν ὦμον.
3)loco, ubi aliquis vulneratur ut in his po-
sterioribus locis, descripto. ,E 46 τὸν... ἔγχεῖϊ
μαχρῷ vos. . χατὰ δεξιὸν ὦμον cf. 4495 552
11346 Y 397. Ν 178 τὸν... ὑπ᾽ οὔατος ἔγχεϊ
μακρῷ vóg. 4)infigura x«9' ὅλον καὶ μέ-
ρος οἵ. La Roche Stud. p. 228, Bernhardy
Synt. p. 120 24, Matthiae Gr. Gram. $421 adn.
b; Krueger Dial. 8 46 16. .1 96 τὸν δ᾽ i9ic
μεμαῶτα μετώπιον ὀξέι δουρὲ νύξ, Y 489
"Aoni9oov ἂψ ἵππους στρέψαντα μετάφρενον
ὀξέι δουρὲ νύξ᾿΄. — Collocatur plerumque in
arsi prima, bis in tertia E 579 H 260, singu-
lis locis in quinta Π 404, in sexta IJ 704. iu
thesi tertia O 546, in secunda & 485 legitur.
(v16ca).
ve$93s (adi plerique compositum iudicant
atque aut ex νὴ priv. et εωϑέω coalitum esse
putant. cf. Clemm Beitr. in Curt. Stud. III p. 325,
Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 21 52, Vaniceck E.W.
p. 879 alii, cui derivationi obstare videtur quod
x deleto contractio facta est, aut ex νη et ὅϑο-
«eL ut 510 jincuriosus' se. verberum, neglegens*
Doederlein Gl. Nr. 2338 aut quae est veterum
explicatio a vo priv. et ϑέω Eust. 862 39 τὸ
δὲ νωϑὴς.. ἐπίϑετον οἰχεῖον ὄνῳ, ὡς ἀργῷ
φύσει xal ἐστερημένῳ τοῦ ϑέειν, cf. Ap. Soph.,
τς M. 608 2, Gud. 413 7, schol. 'AV ad 4 559.
Alii simplicem esse censent ut Lobeck path. prol.
p. 107 adn. 7 ,debilis* explicans et Duentzer ad
41 539. cf. etiam Schmidt Syn. lI p. 158 s.) tardus,
asini epitheton. Δ 559 óc δ᾽ óc ὄνος παρ᾽
ἄρουραν ἰὼν ἐβιήσατο παῖδας, νωϑής, ᾧ δὴ
πολλὰ περὶ δόπαλ᾽ “ἀμφὶς ἐάγη.
vOt, YOU v. 8. ἐγών. vol. I p. 337, 1s. II.
νωΐέτερος (a và. qui utriusque nostri est.
0 39 νωίτερον λέχος. αὐτῶν χουρίδιον, μ
185 ἵνα νωιτέρην om ἀχούσῃς.
νωλεμιές (adi. neutrum, adverbii temporis
loco usurpatum, neminem satis explicuisse recte
Lobeck path. prol. p.159 dicit. atque veterum
sententias v. in E. M. 608 13 παρὰ τὸ vo στερη-
τιχὸν μόριον καὶ τὸ λείπω TO λιμπάνω xtA,
et in schol. Dionys. in Bekk. An. p. 793 23 τὸ vo-
λεμέως σημαίνει τὸ ἀδιαλείπτως" πάντως δὲ
ἐτυμολογεῖται παρὰ τὸ vo στερητικὸν μόριον
χαὶ τὸ «μέλλω τὸ βραδύνω κτλ. εὔδηλον ἄρα
ἐστὶν ὅτι τὸ ,»ωλεμέως νωμελέως ὠφειλε τῷ
ποιητικῷ τρόπῳ, τῇ μεταϑέσει τῶν στοιχείων
τῇ συνηϑείᾳ μάλιστα παραδέδοται τοῦ νωμε-
λέως τῇ ἀχρηστίᾳ χατακχρυβέντος. Doederl. Gl.
Nr. 476 vocem ex »; et οὐλαμὸς subst. derivatam
compositam putat. alteram vocis partem Nitzsch
An. zur Od. IIl p. 67 ad £/4e, unde óà£o or-
tum fingit; Benfey W. L. II p. 10, Kuhn Ztschr,
IX p.97, Leo Meyer ib. VI p. l8s., Vaniceck
E. W. p. 769 ad rad. skr. ram, quae in ἠρέμα
1113
est; Duentzer in Hoefer Ztschr. II p. 119, Kuhn
Z&schr. XII p. 25, ad v 287 ad abvur unde
ὄλεμος subst. ortum esse fingunt, referunt; Riemer
ex ἄνευ et ὁμαλὸς coalitum esse putat; Goebel
lex. II p. 569 s. gl. Hes, ὀλενύει" λήγει. ἐλινύειν
σχολάζειν λήγειν ὀχνεῖν ἀναπαύεσϑαι collatis,
ex v; priv. et stirpe 0A desistere quiescere deri-
vat, quam quidem ex sua radice c. ,spirare* eum
ducere per se apparet. nihil affert Berch Comp.
der Nom. p. 23. — de usu et notione v. La
Roche hom. Stud. p. 43.) perpetuo. £58 P413
νωλεμὲς in initio versus, 1317 Ρ 148 385 T 232
7x 191 χ 228 νωλεμὲς αἰεὶ in fine collocatum.
de vo. «isi coniunctis v. Lechner de pleonasm.
hom. I p. 12. Eust. 752 49 χαὲ ὅρα ὡς 70-
μήνευσε τὸ νωλεμὲς διὰ ταὐτοσήμου ἀεί. Varia
lectio: van Herwerden quaest. ep. et eleg. p. 46
pro συνεχές, quod prosterioris aetatis esse dicit,
Ἢ 35 «74 νωλεμὲς scribendum esse censet.
νωλεμέως (de etymo v. s. voAsuéc. de
significatione Doederlein Gl. Nr. 476 non recte
adverbium semper ad locum pertinere, ut ,cater-
vatim* sit, contendit. cf. La Roche Stud. p. 43.
alii nonnullis locis Xfirmiter*, ,constanter** intelle-
gunt cf. Seiler Woerterb. , quod minime opus esse
videtur. perpetuo, continenter. ἢ ady. tem-
poris. perpetuo. 4 428 ὥς τότ᾽ ἐπασσύτεραι
“Ζαναῶν zivvyto φάλαγγες νωλεμέως πόλε-
μον δέ, v 24 ἐν πείσῃ χραδίη μένε. τετληυῖα
νωλεμέως, τ 485 μ 437 νωλεμέως ἐχόμην, E
492. νωλεμέως ἐχέμεν, Ν 8 πόνον v ἐχέμεν καὶ
ὀιζὺν γωλεμέως, IN 780 ὁμιλέομεν Δαναοῖσι
νωλεμέως, ó 298 ἐπὶ μάσταχα χερσὲ πίεζε
νωλεμέως. ΠῚ ad locum spectare videtur.
continenter, catervatim. quamquam etiam de
tempore intellegi potest. 4 418 ἑταῖροι νωλε-
μέως χτείνοντο σύες ὥς. — Collocatur semper
in initio versus.
γνωφεάωῳ (verbum iterativum a νέμω ,attribuo*
ducitur. cf. Lobeck ad Phryn. p. 580 s., Spitzner
exc. XIX ad Iliad., Curt. Grdz.* p. 314, Vaniéeck
E.W. p. 438, Fulda Unters. ueber d. hom. Sprach-
gebrauch p. 299 s$., ubi de verbi significationibus
qua ratione ex illa prima attribuendi profectae
sint, vide. cf. Wentzel quaest. de dict. Hom. II
progr. Glogau 1840 p. 6 s. 16 s. qui omnibus
locis notionem repetendi subesse dicit.) attribuo,
verso, huc illuc moveo. νωμᾷς τῷ νωμῶν. ἐνώ:
μὼν τας -ἃ τῶν νώμα. νώμησεν ταν -ῆσαι. A.
proprie. I)distribuo singulis cibum vel vinum
pro rata parte. ita legitur in formula quadam,
ex antiquiore lingua tradita, in descriptione liba-
tionum vel epularum usitata. cf. Ap. Soph. vo-
μῆσαι. διανεῖμαι καὶ διενέγκαι, Eust. 137 25,
Wentzel 1.1. p- 16. a) additur dat. πᾶσι. A411
1176 y 340 9 272 νώμησαν δ᾽ ἄρα πᾶσιν ἐπαρ-
ξάμενοι δεπάεσσιν cf. η 183 Nic. schol. P βραχὺ
διασταλτέον μετὰ τὸ πᾶσι. σ 425 νώμησαν δ᾽
ἄρα πᾶσιν ἐπισταδόν cf. 54. b) dativo omisso.
v959 σπλάγχνα δ᾽ ἄρ᾽ ὀπτήσαντες ἐνώμων sc.
omnibus. II) verso, hue illue moveo cf. Wentzel
ll. p.178. E 594. ἐν παλ pot πελώριον ἔγχος
ἐνώμα cf. 0677. q 245 τόξον μετὰ χερσὲν ἐνώμα
ϑάλπων ἔνϑα χαὶ ἔνϑα, 400 ivi χερσὶν νωμᾷ
ἔνϑα xal ἔνϑα sc. τόξον. χιο ἄλεισον.. . μετὰ
χερσὶν ἔνωμα. φ 898 τόξον ἐνώμα, πάντῃ ἄνα-
στρωφῶν, ,Eust. 1918 62 τὸ νωμᾶν ἔνϑα χαὲ
ἔνϑα ταὐτόν ἐστι τῷ ἀναστρωφᾶν. . πρὸς δὲ
ὁμοιότητα τοῦ χερσὶ νωμῶν ἢ χαὶ διαστολὴν
εἴρηται ἀλλαχοῦ τὸ (ἐν φρεσὶν ἔνωμα“ ἤγουν
διελογίζετο. H 938 οἶδ᾽ ἐπὶ δεξιά, οἱδ᾽ ἐπ᾽
1114
γιύνυμνος
ἀριστερὰ νωμῆσαι Bav, Τ' 918 σκῆπτρον δ᾽ ovr
ὀπίσσω οὔτε προπρηνὲς ἐνώμα h. e. movere
solebat. gubernaculum regere est χ 82 αἰεὶ γὰρ
πόδα νηὸς ἐνώμων, £218 οἰήια νωμᾶς. dicitur
de agilitate, qua quis currens crura movet
K 358 (ubi inf. finalis pendet cf. Tudeer de inf.
serm. Hom. rat. synt. p. 50) et .Y 144 γούνατ᾽
ἐνώμα, Ο 969 X94 πόδας χαὶ yovvav ἐνώμα.
non satis liquet quid sibi velit locus h. Cer. 373
ἀμφί ἕ νωμήσας, quare van Herwerden quaest.
ep. et eleg. p. 77 λάϑρῃ ἀναγκάσσας scribere
vult. B. translate. cf. Fulda 1. 1. p. 300, Wentzel
ll p.18. animo verso. I)»955 2»i or:?-
ϑεσσι νόον πολυχερδέα νωμῶν v. Eust. 1913
62, 6916 ἐνὲ φρεσὶ χέρδε᾽ ἐνώμας. ΠῚ υ 957
χέρδεα νωμῶν Eust. 1890 50 ἤτοι κινῶν, στρέ-
«ov εἰς νοῦν. --- Collocantur formae ab aug-
mento incipientes in thesi posteriore plerumque
quinti, bis tertii pedis, ceterae in arsi plerumque
prima, raro sexta, semel quinta.
,νώνυμνος et νώνὔμιος (ab ὄνομα, aeol.
ὄνυμα ducuntur. atque νώνυμνος ex νὴ priv.
et subst. stirpe ὀνυμαν cf. ὀνυμαίνω compositum
esse iudicant Curtius Grdz.* p. 321 s. 705, Hinrichs
de eloc. Hom. vestig. Aeol. p. 70, G. Meyer
Beitr. zur Stammbild.-Lehre in Curt. Stud. V p. 65,
Roediger de prior. membr. in comp. Gr. conform.
fin. p. 14, Vaniceck E. W. p. 197; sed Ahrens
hom. Formenl. p. 185 ex νωνύμιος, Bekk. hom.
Bl. I p. 277 adn. 12 ex νώνυμμος factum esse
existimant. alii ex νώνυμος littera » vel metri
vel soni caussa inserta, quae sententia minus pla-
cet, ortum esse putant cf, G. Hermann de re metr.
p. 45, Buttmann A. Spr. I p. 337, Weissenborn de
adi. comp. p. 4 22 27, Kuehner Ausf. Gr. I? p. 222
2, La Roche in Iliad. ed. in us. schol. ad M 70.
Sed veteres aut ab ὕμνος aut ab ὄνυμα ducunt
cf. schol. BL ad M 70 νωνύμους" ἄνευ ὕμνων,
0 ἐστιν εὐφημίας τῆς διὰ ϑρήνων ἀποβολῇ
τοῦ v. ἢ ἀνωνύμους, cf. schol. V ad ξ 182, E.
M. 608 16, Eust. 893 7, Drac. de re metr, p. 70
qui νωνύμους exhibent; Apoll.Soph. νωνύμνους"
ἀνωνύμους, schol. V ad IV 297 νωνύμνους" τινὲς
ἀϑρηνήτους κτλ., Zon. lex. 1411 ἄνευ ὕμνων.
unde etsi grammatici recentiores νωνύμνους
formam tutentur, plerosque tamen veterum voci
antiquiori usitatiorem γνωρίμους vocali v natura
brevi producta praetulisse cognoscimus, quod
idem in libr. ms. factum esse La Roche Unt.
p. 168 docet. cf. Spitzner ad /M 70.) nomine
carens, i. e. ignobilis, ignotus. »cvvurov -ovc.
vovvuoc -ov. M 70 N 227 [Ξ 70 omittitur in
Ven. A textu prior. man.] τωνύμνους ἀπολέ-
o9«L. . . ᾿Αχαιούς. quibus locis Ven. ἃ νωνύ-
uvovc exhibet. « 992 οὐ μέν τοι γενεήν yt
ϑεοὶ νώνυμνον ὀπίσσω! ϑῆκαν. £182 ὅπως
ἀπὸ φῦλον ὀληται νώνυμον, v 989 οὐδέ τι
λίην οὕτως νωνυμός ἐστι sc. γαῖα: ἴσασι δέ
μιν μάλα πολλοί. — Collocatur plerumque in
arsi prima, semel in secunda, aut in thesi quarta.
7 «901v (incertae originis et significationis vox.
atque veteres cum λαμπρὸν interpretantur cf.
Plut. Mor. p. 659 D, schol. A interl ad 4 16,
Suid. ex νὴ priv. et δρᾶν compositum esse opi-
nantur, Ap. Soph. ve&goze: τὸν λαμπρόν, oiov
ἄωπον, ἀμαυρωτιχὸν τῶν ὀπῶν διὰ λαμπρό-
τηταὰ οἵ. E. M. 608 26, Gud. 413 10, Or. 105 29,
Eust. 297 31, schol. H ad ὦ 467, Hesych.; schol.
BLV ad X 383 τὸν λαμπρὸν χαὶ εὐόρατον,
παρὰ τὸ νοῆσαι vonoóc, vogóc, νῶροψ. recen-
tiores alii -ow suffixum iudicantes simplex iudi-
— γῶτον
cant Leo Meyer vgl. Gr. II p. 415, qui originem
vocis obscuram esse concedit, Berch Comp. der
Nom. p. 20, Stolz zus.-gesetzte Nom. p. 40; at-
que Fick vgl. Woert.? p. 412 ad skr. narpa i. e.
acer, Schenkl in Ztschr. f. oester. Gymn. 1864
p. 363 ad skr. nàráca sagitta referunt. Lucas
qu. lexicol. p. 97 101 gl. Hesych. νώψ' ἀσϑενὴς
τῇ ὄψει comparat, Benfey W. L. II p. 53 ἃ να-
ρὺς umidus derivans, voce skr. nira i. e. aqua
collata jaquae colore indutus*' i. e. ,caeruleus* ex-
plicat, Duentzer in Kuhn Ztsehr. XIII p. 11 s.
ἃ rad. vsg stirpe zrog ἠνορέα, collato subst.
sabino neria i. e. fortitudo, derivat, cui Vaniéeck
E.W. p. 52 assentitur. Alii compositum esse rati
aut ex vog et ow cf. Clemm de compos. Gr.
p. 13, Weissenborn de adi. comp. p. 43, aut ex
vy intensivo et ἐρέψαι ὄροφος derivant ut sit
bene tegens: cf. Doederleimn Gl. Nr. 335 et ad B
578. est autem epitheton armorum.) fulgens(?).
νώροπι -α. H 206 II 130 χορύσσετο νώροπι
χαλκῷ, B 518 ἐδύσετο νώροπα χαλκόν, cf. A16
ubi quae arma fuerint additis χνημῖδας ϑώρηκα
vocibus explicatur, .£ 383 « 467 500 ἕσσαντο
περὲ χροὶ νώροπα χαλχόν, N 406 (ἀσπίδα) δι-
νοῖσι βοῶν zal νώροπι χαλκῷ δινωτην. — ϑθιη-
per quintum efficit pedem.
νῶτον (de genere sing. quod ex carminibus non
satis cognosci potest, schol A ad B 159 οὐδε-
τέρως τὸ νῶτον καὶ τὰ νῶτα λέγει ὃ ποιητὴς
πανταχοῦ χαὶ Ἡσίοδος. x«i οὐχ ἀρσενικῶς
τὸν νῶτον. cf. etiam Epim. Hom. ap. Cramer
An. I p. 340 16, Herod. Philet. p. 435. mira est
derivatio vocis quae legitur in E. Or. p. 108 13
ἐπειδὴ τῶν ἄλλων μερῶν μᾶλλον νοτίζεται
x«l εἰς τοῦτο τὸ μέρος ὁ ἱδρὼς χαταῤῥεῖ,
ὥστε τροπὴ εἶναι τοῦτο εἰς o. καὶ παρ᾽ Ounoo*
κατὰ δὲ νότιος ῥέεν ἱδρώς" ἀντὲ τοῦ χατὰ
νῶτον ἐφέρετο. Sed Curtius in Stud. I a p.257,
Vaniceck E. W. p. 490 a rad. skr. nam ,flecti*
ducendum et cum lat. nates cognatum esse iu-
dicant. Ebel in Kuhn Ztschr. VI p. 206 ad skr.
anu referens ex »voz«roc ortum esse putat,
Doederlein Gl. Nr. 2480 ab adv. ἄνω formatum
esse existimat.) tergum. νώτου -Q -ov -« -οισι(ν)
τα. I) proprie. Aristotele in hist. an. I c. 15
auctore νῶτον dicitur pars tota posterior ab
occipite ad extremum coccygen triginta quattuor
vertebris compacta, idemque Homerus, ut ex
l.l cognoscitur, intellexisse videtur. alii autem
arctius accipiunt dicentes esse partem cervici
subiectam et duodecim ut plurimum comprehen-
sam vertebris cf. schol. BEQ ad s 231. 1) ter-
gum. ἃ) hominum. E 147 ἀπὸ δ᾽ αὐχένος ὦμον
ἐέργαϑεν ἠδ᾽ ἀπὸ νώτου, Y 979 Φ 69 ὑπὲρ
νώτου, N 989 vi νώτῳ ubi στέρνων ἢ νηδύος
opponuntur, o 463 βάλε δεξιὸν ὦμον πρυμνό-
τατον κατὰ νῶτον, P714 νῶτα. pluralis nume-
rus singularis loco usurpatur JV 547 ἀνὰ νῶτα
9éovo« sc. φλὲψ διαμπερὲς αὐχέν᾽ ἱχάνει, 0 94.—
μετὰ νῶτα βαλών, Y 414 τὸν βάλε μέσσον...
νῶτα ὅϑι ζωστῆρος ὀχῆες . . συνέχον zal
διπλόος ἥντετο ϑώρηξ, ξ 325 νῶτα zal εὐρέας
μους, h. XIX 28 ἐπὲ νῶτα. b) animalium.
B 1765 σταφύλῃ ἐπὶ νῶτον ἐΐσας sc. ἵππους,
Ν 418 φρίσσει δέ τε νῶτον ὕπερϑεν 50. σῦς,
ι 441 νῶτα sc. μήλων, h. Merc. 118 ἐπὲ νῶτα
χαμαὶ βάλε sc. βοῦς. pluralis pro singulari
808 ὁράχων ἐπὶ νῶτα δαφοινός, 1433 τοῦ κατὰ
νῶτα λαβὼν sc. ἀρνειοῦ, « 161 χατ᾽ ἄχνηστιν
μέσα νῶτα πλὴ ξα sc. ἔλαφον, h. Merc. 48 νῶτα
λιϑοῤῥίνοιο χελώνης. 2) pars dorsi anima--
γνωχελίη --- Ξάνϑος
lium, qua cum optima existimaretur, homines
fortissimi honorabantur, quae ea esse videtur quam
nos Lendenstueck, Lendenbraten, filet dicimus.
cf. Zucker in N. Jahrb. 1885 vol. 131 p. 30 s.,
Guenther Viehzucht bei Homer p. 29. 1 207
νῶτον ἔϑηχα ὄτος καὶ πίονος αἰγός, 9 A75
νώτου ἀποπροταμὼν sc. ὑός. Η 321 νώτοισι
δ᾽ Αἴαντα διηνεχέεσσι γέραιρεν sc. βοός, cf.
& 497 ubi ὑὸς est, ó 65 σφιν νῶτα βοὺς παρὰ
πίον ἔϑηκε, h. Merc. 122 νῶτα γεράσμια sc.
Boóc. II. translate. maris aequor. cf. Goebel
das Meer in den hom. Dicht. in Ztschr. f. Gymn.-
W. 1855 IX p. 537. ἐπ᾽ εὐρέα νῶτα ϑαλάσσης
semper in fine versus B 159 O 511 Y 298 y
142 ὃ 318 362 560 s 17 142 o 146. — Collo-
catur in arsi plerumque quinta, exceptis locis
Y 162 Φ 69 ubi in thesi quarta legitur.
νωχελέη (vocem Duentzer Kuhn Ztschr. XII
p. 25, Vaniteck E.W. p. 6 ex νὴ priv. et ὠχὺς
per subst. derivatum ὄχελος fictum, collatis vo-
cibus Zyvgoc ὄχυρος ortum esse iudicant. E.
M. 608 32 νωχελὴς o νωϑρὸς xal ἀσϑενὴς
1175
καὶ δυςκίνητος, κατα τροπὴν τοῦ καὶ εἰς 4
νωχελής τις ὧν, ὃ ἐστερημένος τοῦ κέλλειν.
χέλλειν δέ ἐστι τὸ ταχέως τρέχειν, cf. schol.
B ad T 411 et schol. ad Eur. Or. 788, Doe-
derlein Gloss. Nr. 2140, Lobeck path. prol.
p. 107 c. adn. 7, Renisch de nom. Gr. in -2oc
term. Vratisl. 1877 p. 23, Clemm in Curt. Stud.
III p.322. — Berch Comp. der Nom. p. 22 νωχ-
ελ-ίη disiungit compositi membra, — de notione
Eust. 1191 16 ἡ δὲ βραδυτὴς x«l ἡ νωχελία
ταὐτολογοῦνται. οἵ, Heinrich Schmidt Syn. II
p. 158 160 161s. ubi quid inter βραδυτῆτα et
νωχελίην intersit disseritur. tarditas. T'411
βραδυτῆτί τε voy sil» ve. de dat. v. Walther
de dat. instr. p. 58.
νωχελόν. adi. quod tardus est, pro voce χνώ-
δαλὸν corrupta in h. Merc. 188 Lobeck path.
prol. p. 107 scribendum esse censet, Hermanni
ad l. l. coniecturam νωχαλὸν leniter mutandam
esse iudicans, quam coniecturam laudat Franke,
vituperat Schneidewin. cf. Baumeister comment,
in hymn. ad 1. 1.
Lodi
-
-— 9
ξαίνω (etymon non satis certum. cognatum
cum ξέω ξύω esse videtur, pro oxc«»jo posi-
tum. cf. Curtius Grdz.^ p. 687 Verb. I p. 309,
Vaniceck E.W. p. 1177 s., Chalkiopulos in Curt.
Stud. V p. 385; quam formam ad rad. skr. kshan
laedere Brugmann ib. V p.234 refert, cum voce
χτεὶς χτερὸς i. e. pecten cognatam existimat
Leo Meyer vgl. Gr. I p. 193. — Suid, ξαίνειν: τὸ
τύπτειν" οἱ γὰρ βυροεῖς τὰς βύρσας ξύλοις
τύπτειν εἰώϑασιν, ἵνα ἁπαλοὶ γενόμενοι κτλ.
ib. ξαίνω-: νήϑω διαλύω σωρεύω, cf. Phot. lex.,
Hesych., Eust. 860 48.) carpo, carmino lanam.
4 493 ἔργα διδάξαμεν ἐργάζεσθαι εἴριά τε
ξαίν eu. — cf. Hermann ad Luc. de hist. conscr.
c. 10 p. 80 adn., Bluemner Technol. I p. 105,
Guenther Viehzucht bei Homer p. 24, Buchholz
hom. Real. IL a p. 184.
ξανϑός (pro ez«v9oc cognatum cum skr.
ved. ckandra-s. cf. Aufrecht ad U££valad. p. 275,
Benfey Kuhn Ztschr. VII p. 59 126 VIII p. 88,
Curtius Grdz.* p. 511 5., Joh. Schmidt Voc. I
p. 97, Vaniéeck E. W. p. 1069. — veteres ad-
iectivum a ξαένω aut ἄνϑος duxisse;tradit Eust.
1745 54 82 30. — de significatione id. 83 4 ἡ
ξανϑὴ χόμη .. καὶ πυρρὰ λέγοιτ᾽ ἄν .. ἡ δὲ
αὐτὴ κόμη ῥηθείη ἂν x«l αἰϑή, 10. 88. 10 εἰ δ᾽
ἄλλως διαφορά ἐστι ξανϑοῦ τοῦ ἡλιώδους,
ἔτι δὲ χαὶ πυῤῥοῦ τοῦ οἱονεὶ φλογέου καὶ
φοινιχοῦ rov z«9^ αἷμα et Heinrich Schmidt
Syn. III p. 34 s. qui omnes flavi coloris varie-
tates voce significari docet, cf. etiam Schuster
Farben bei Homer in Ztschr. f. Gymn.-W. 1861
XV p. 713.— de accentu v. Eust. 907 28, Lehrs
Ar.? p.264, La Roche h. Textkr. p. 401.) flavus.
ξανϑός -ῆς -ῷ -óv -αἱ -& -&c. 1) de capillo
hominum. 4197 ξανϑῆς δὲ κόμης ἕλε Πηλεί-
cov« qui idem Y 141 ξανϑὴν ἀπεχείρατο χαί-
την. v 899 ξανϑαὶ.. τρίχας sc. Ulixi et 431,
Ariston. ad 480—833 (οἱ ἀστέρισκοι) ὅτι ἐντεῦ-
ϑεν ot ἄνω μετηνεγμένοι εἰσίν, hoc capilli co-
lore ἃ poéta viri ingenium significari Eust. 82
95 contendit. ἢ. Cer. 279 &ev9«i δὲ χόμαι
pro quibus Ruhnken, van Herwerden quaest.
ep. et eleg. p. 76 ξανϑὴ δὲ χόμη scribendum
esse censent. 2) de viris, quibus a capilli co-
lore hoc epitheton additur, cf. o 183 χάρη
ξανϑὸς Μενέλαος. I'984 4 183 210 P 8 18
113 194 578 673 684 Ψ 293 401 438 y 257 326
o 110 147 ξανϑὸς Πενέλαος, I'494 K 240 A
150 ξανϑῷ M. Ariston. ad. v. v. 432 — 436 ἀϑε-
τοῖνται, & 985 &av9óv M. Β 642 &av90c ε-
λεαγρός, ὃ D64 ξανϑὸς Ῥαδαμανϑύς, cf.
x 828. h. Ven. 202 ξανϑὸν Γανυμη δέα, et
de femina 4 740 ξανϑὴν Αγαμήδην. 3) de
Cerere. E500 ξανϑὴ Δημήτηρ, Latini flava
Ceres*. Eust. 576 9 ξανϑὴ Δημήτηρ λέγεται
διὰ τὰ ξανϑίζοντα λήικα. 4)de equis. cf. Guen-
ther Viehzucht bei Homer p. 33. 1 407 ἵππων
ξανϑὰ χάρηνα, A 680 ἵππους δὲ &av94c. —
cf. etiam Krah de fixis, quae dicuntur heroum
*et deorum epithetis progr. Koenigsberg 1832 s. v.
Μενέλαος etin Philol. 1861 XVII p. 198. V. L.
in libris manuscr. praeterea legitur ep. 1 4 ξαν-
ϑοῦ ποταμοῖο, ep. 6 2 ξανϑοῦ ᾿Ελιχῶνος ubi
ex Ilgenii et Ruhnkenii coniectura nunc editores
ζαϑεοῦ scribunt. cf. vitam Hom. ubi 9e:ot le-
gitur, et Franke ad l. 1. — Collocatur plerum-
que in thesi quarta, praeterea raro in secunda
vel tertia, et in arsi prima vel quinta.
Ξάνϑος (de etymo v. s. ξανϑός, cf. Schuster
Farben bei Homer in Ztschr. f. Gymn.-W. 1861
XV p. 726 727. de accentu Eust. 909 8 χαὶ
Ξάνϑος μὲν χύριον, ξανϑὸς δὲ ὁ χατὰ τρίχας
πυῤῥός, Lehrs Ar.? p. 164, La Roche h. Textkr.
p. 401.) nomen proprium a capilli colore de-
promptum. Ξάνϑος -010 -0v τῳ -ov -s, 1) Tro-
jianus, Phaenopis filius. E 152 .Xav9orv τε
Θόωνά τε, Φαίνοπος vie Diomedes necayit. 2)
equus. cf. Eust. 88 4 ξανϑὴ xoun, ἀφ᾽ ἧς καὶ
Ξάνϑος ὄνομα ἱπποῦ ξανϑοῦ, Guenther Vieh-
zucht bei Homer p. 34, Am.-Hentze ad Θ 185.
a)Achillis equus. T'405 πόδας αἰόλος ἵππος
Zév9oc, Il 149 Ξάνϑον, T 400 420 Ξάνϑε.
equus ipsi Achilli mortem vaticinatur T' 405 s.
1116
cf. Buchholz hom. Real. IL a p. 34, Bender die
maerchenhaften Bestandtheile der homer. Ged.
Darmstadt 1878 p. 15 s., Hehn Culturpfl. und
Hausthiere? p. 48. b) Hectoris. O 185 Ξάνϑε,
propria quattuor huius versus nomina esse h. l.
Nicanor schol. A ad l l docet. Ariston. ἀϑε-
τεῖται (ita Friedlaender, Dindorf, Bekker? et
Villoison) ἡ διπλῆ (de qua re vide Dindorf in
schol. A ad l.l.) ὅτε οὐδαμοῦ Ὅμηρος τεϑρίππου
χρῆσιν προςάγει. μάχεται͵ δὲ καὶ rà ἐπαγό-
μενα δυιχὰ χαὶ ἡ προςφώνησις εὐηϑής, id.
schol. A ad 191 ἡ 0. 6. ὡς πρὸς δύο τοῖς δυιχοῖς
σχήμασι χρῆται: διὸ ἀϑετητέον τὸν προχκεί-
μενον στίχον (185), ἐν ᾧ τέσσαρά εἰσιν ὀνόματα.
idem schol. A ad T' 400 hinc fluxisse hunc versum
dicit et ad Ψ ?95 ἡ διπλῆ ὅτι ἐντεῦϑεν παρῴδη-
ται τὰ ὀνόματα τῶν Ἕχτορος ἵππων, ἴϑων
xml Πόδαργος" οὐ γὰρ εἰςάγει τετρώρῳ χρω-
μένους, cf. Lehrs Arist.? p. 195 5., Grashotf Fuhr-
werk p.2 s. atque recentiores plerique versum
spurium iudicant cf. Lehrs et Grashoff 1. l,
Nitzsch Sagenpoesie p. 160, Beitr. p. 162 adn. 36,
Calebow de 1]. libro octavo p. 36, Baeumlein,
Doed., Frankeap.Faesi, Bekk.?, Nauck. 4)fluvius.
2) Troianus, cf. Eust. 1197 50 Ξάνθος δέ λέ-
γεται, ἐπεὶ, φασὶν, διαφερόντως τοὺς Avo-
μένους ξανϑίζει, Forbiger Alte Geogr. II p.118 s.
hodie Menderé vocatur cf. s. v. Xxcua«vógoc,
Hahn die geogr. Kenntn. der Ep. II p. 5. Y 74
ὃν Ξάνϑον καλέουσι ϑεοί, ἄνδρες δὲ Σχάμαν-
ὅρον, X 484 d ὃ. [2 693 omittitur in Ven. A]
ἐυῤῥεῖος ποταμοῖο, Ξάνϑου δινήεντος, ὃν
ἀϑάνατος τέχετο Ζεύς". Ariston. schol. A ad Φ9
ἡ ὃ. περιεστιγμένη ὅτι Ζηνόδοτος γράφει ἀϑά-
γνατον, ἵνα μὴ Ζεὺς ἀϑάνατος λέγηται, ἀλλ ὃ
Ξάνϑος. καὶ ἐν ἄλλοις δὲ εἴρηται (II 353) ,,ὃν
ἀϑάνατος τέχετο Ζεύς. Ζ 4 μεσσηγὺς Σιμόεντος
ἐδὲ Ξάνϑοιο ῥοάων, Ariston. schol. A ἡ ó. 6.
ἐν τοῖς ἀρχαίοις (Lehrs Ar.? p. 226 ταῖς Apt-
σταρχαίαις) ἐγέγραπτο μεσσηγὺς ποταμοῖο
Σχαμάνδρου xci στομαλίμνης. διὸ χαὶ ἐν
τοῖς ὑπομνήμασι φέρεται. ὕστερον δὲ περι-
πεσὼν ἔγραψε «μεσσηγὺς Σιμόεντος ἰδὲ Ξάν-
ϑοιο ῥοάων", O0 560 Ξάνϑοιο δοάων, M 313
Φ 887 Ξάνϑοιο παρ᾽ ὄχϑας, d 888 Ξάνϑοιο
δάμη μένος, Φ 15 Ξάνϑου βαϑυδινήεντος, Φ
332 Ξάνϑον δινήεντα. Fluvii deus est in-
tellegendus Y 40 X«v9oc, Φ 146 μένος δέ οἱ"
ἐν φρεσὶ ϑῆχε Ξάνϑος, ἐπεὶ χεχόλωτο. b)
Lyciae. cf. Hahn die geogr. Kenntnisse der Ep.
Il p. 9, Buchholz hom. Real. Ia p. 293, ubi
Kieperti sententia probatur, qui fluvium hodie
Kodscha-tschai i. e. flumen magnum appellari
dicit. sed Forbiger Alte Geogr. II p. 105 nunc
Essenide vel Etschen vocari putat. Strabo IX
p. 665 s. fin. ὁ Ξάνϑος ποταμός, ὃν Σίρβιν
ἐχάλουν οἱ πρότεροι, quod nomen Phoenicium
Juteus', ,flavus* est. cf. Forbiger 1. 1. II p. 105
adn. 37, Hahn l. l. II p. 9. B 877 x Λυκίης,
Ξάνϑου ἄπο δινήεντος, E 419 Δυχίη Ξάνϑῳ
ἔπι δινήεντι, Z 172. Δυχίην ἵξε Ξάνϑον τε ῥέ-
οντα, de quo epitheto v. Lobeck path. el. II
p. 262. — Collocatur in arsi prima plerumque,
praeterea legitur in thesi, saepissime quarta.
δεενήεον (a ξεῖνος. cf. Eust. 65 5, L. Meyer
vergl Gr. Il p. 458 471, Lobeck path. prol.
p. 472, La Roche Unt. p. 154) munus hospi-
tale, quod hospiti datur. cf Buchholz hom.
Real ll 2 p. 40 5. ἔξεινήιον -ια. K 969 A
20 δῶχε ξεινήιον εἶναι sc. xvvégv aut ϑώ-
qux, 9 989 ἀλλ᾽ ἄγε ol δῶμεν ξεινήιον ὡς
zÉ , 2 ΄
Seuwmntov — ξξίγνιος
ἐπιεικές v. 1. ξεινήια, deinde laudantur φᾶρος
et χιτὼν et χρυσοῖο τάλαντον, t 967 εἴ τι
πόροις ξεινήιον ἠὲ καὶ ἄλλως δοίης δωτίνην,
4 τε ξείνων ϑέμις ἐστίν. X 408 νῦν ot παρά-
ϑες ξεινήια καλά, Z 218 ἀλλήλοισι πόρον ξει-
vui καλὰ h. e. Oeneus, qui hospitio excepit,
et Bellerophon exceptus. translate ε 375
τὸ δέ τοι ξεινήιον ἔσται iludens Polyphemus,
cum futurum esse dicit, ut Ulixem ultimum
ederet. cf. χ 290. — Collocatur in thesi quarta
vel tertia.
ξεινήικος (a ξείνος ducitur. v. s. ξεινήεον.)
hospitalis. ὦ 273 χαί ot δῶρα πόρον ξεινήτα,
οἷα ἐῴκει. Vox quod praeterea omnino non
adiectivum usurpatur, van Herwerden quaest.
ep. et eleg. p. 38 xaí ot πολλὰ πόρον ξεινήια
legendum esse censet. Liesegang de extr. Od.
parte Bielefeld 1855 p. 18 eadem caussa ad-
ductus versum spurium iudicat. nescio an locus
ita defendi possit, ut ξεινήεα subst. accipiatur
pro accus. praed. usurpatum.
ξεινέξω (a ξεῖνος ducitur. cf. Curtius Verb.
II p. 2712. — de notione E. M. 610 51 παρᾶ
μὲν τῷ ποιητῇ ἀεὶ τὸ ἐξεινοδόκησα.) hospitio
excipio. cf. Ariston. ad Z 176 ἡ διπλῆ ὅτι
f9oc 5v παρὰ τοῖς παλαιοῖς ξενίζειν πρότε-
ρον, εἶτα πυνϑάνεσϑαι, τίνος ἕνεχεν παραγε-
γόνασιν ot ξένοι. Formae leguntur ξεινίζειν
ξεινίσσομεν ἐξείνισσα, ξείνισσας et ξείνισας,
ξείνισσείν) et ξείνισ", inf. ξεινίσαι. cf. Molhem
de augmenti ap. Hom. et Herod. usu Lundae
1876 p. 16. y 355 ξεῖνον ξεινίζειν, m 190
ξεῖνον ἐνὶ μεγάροισι ξεινίσσομεν, cf. La Roche
Stud. p. 26. Semper accusativus adiungitur
excepto Z 174 ἐννῆμαρ ξείνισσε ubi facile sub-
auditur, ad quem locum Didym. schol A ze?
ξείνισσε x«l ξείνιξζε. Ζ 917 Βελλεροφόντην
ξείνισ᾽ ἐνὶ μεγάροισιν ita recentiores. schol.
À ξείνισεν ἐν μεγάροισιν" γράφεται ξείνισ᾽
ἐνὲ μ., ξείνισ᾽ ἐν Ven. Vind, ξεέίνισεν ἐν A
Mor., 7 217 & .. ξείνισας, Τ' 232 ξείνισεν, ὦ 988
ὅτε ξείνισσας, ὦ 264 ἄνδρα mov ἐξείνισσα v.
l ποτὲ ξείνισσα, τ 194 ὦ 971 εὖ ἐξείνεσσα.
iunguntur inter se 7" 907 τοὺς δ᾽ ἐγὼ ἐξεί-
γισσα καὶ ἐν μεγάροισι φίλησα v. l, τούςδε δ᾽
ἐγὼ ξείνισα, Cobet misc. crit. p. 421 τούςδε δ᾽
ἐγὼ ξείνισσα, Ariston. schol. À ἡ d. ὅ. παραλ-
λήλως ἐξείνισα καὶ ἐφίλησα: τὸ γὰρ φιλεῖν
ἐνίοτε ἀντὶ τοῦ ξενίζειν, cf. Lehrs Ar.? p. 147,
Ameis-Hentze ad l l, ξ 329 ξείνισαι ἠδὲ
φιλῆσαι Cóvt(a). — Collocatur in arsi vel in thesi
priore.
ξεένιον (a ξεῖνος ducitur. cf. Leo Meyer
vgl. Gr. II p. 446, Vaniéeck E. W. p. 1059.)
munus hospitale. cf. Buchholz hom. Real. II 2
p.40 s. ξείνιον -« Esivv. 44 779 ξείνια τ᾽
εὖ παρέϑηχεν, & τε ξείνοις ϑέμις ἐστίν. [
387 ἀλλ᾽ ἕπεο προτέρω, ἵνα τοι πὰρ ξείνια
ϑείω. eadem verba s 91 leguntur, quae quod -
inepte Calypsoni cum Mercurio colloquenti tri-
buantur, a Bekkero in alt. ed., Nauckio, La
Roche, aliis expunguntur. v. Ameis-Hentze in :
app. ad l. l., similia leguntur (517 o 188. « 229
εἴ uot ξείνια δοίη cf. τ 185. ironice usur-
patur : 356 ἵνα τοι δῶ ξείνιον et v 296. —
Efficit plerumque quintum pedem, bis ε 356.
v 396 quartum, semel 41 779 primum.
$sívtog (a ξεῖνος. cf. Leo Meyer vgl. Gr. ΠῚ
p. 446. de accentu v. s. ξένιος.) hospitalis,
lovis epitheton. ξείνιος -ov. cf. Krah de fixis
quae dieuntur, deorum et heroum epithetis progr.
ξεινοδόκος --- ξεινοσύνη
Koenigsberg 1852 s. v. lupiter et in Philol. 1861
XVII p. 985. 1270 Ζεὺς δ ἐπιτιμήτω ἱχκετάων
τε ξείνων τε | ξείνιος, ὃς ξείνοισιν ἅμ᾽ αἰδοί-
οισιν ὀπηδεῖ, ξ 984 Διὸς δ᾽ ὠπίζετο μῆνιν |
ξεινίου, ὅς τε μάλιστα νεμεσσᾶται χαχὰ ἔργα,
N 625 ᾽Ζηνὸς. μῆνιν, | ξεινίου. semper in
initio versus collocatur. — de Iove hospitali v.
Winter de Iove hom. p. 21 $, Buchholz hom.
Real. ILb p. 39 s. ΠῚ ἃ p. 88 s.
ξεενο-δόκος (E. M. 610 40 ἐκ τοῦ ξένος
καὶ δέχομαι γίνεται ξεινοδόκος, cf. E. G. 413
41, Ap. Soph., schol. H ad c 64, Weissenborn
de' adi. comp. p. 31 51, Woerner subst. Hom.
app. ind. p. 24. de accentu Herod. schol. A
ad Γ' 884 παροξύνεται διὰ τὴν ἐνέργειαν κτλ.
cf. schol BL ib. et Eust. 423 20, Goettling
Acc. p. 317, Buttmann ausf. Spr. n p. 482, La
Roche hom. Textkr. p. 420.) qui peregrinos
hospitio excipit. leguntur ξεινοδόχος -ov -ov
τοι. 9 543 ξεινοδόχοι xal ξεῖνος, σθά Sewvo-
δόχος. I'354 ξεινοδόχον.. ὅ xtv φιλότητα
παράσχῃ. adiectivum o 55 ἀνδρὸς ξεινοδό-
χου, ὕς xtv φιλότητα παράσχῃ. — ln initio
versus excepto o 55 legitur.
δεῖνος (pro &evzoc, quod ex oxer-og ortum
est, collatis lesb. ξέννος aeol, oxérvoc, ad rad.
scr. ksham i. e. laedere refertur. quae deri-
atio eo magis probanda videtur, quod germ.
gast-s cui lat. vox hostis cognata est, eodem
modo ex prima hostis significatione in pere-
grini, deinde hospitis abit, cf. Brugmann in
Curtius Stud. V p. 226 s. ib. IV p. 97 2,
Bergmann Inschr. v. Corcyra in Herm. II 1
p. 136 s. et Renner in Curtius Stud. Ia p. 171,
qui formas Ξενεάρης in titulo Corcyr., Ξέν-
κων in vase Corinthio, πρόξενεος in Mene-
cratis sepulcro traditas laudant, O. Mueller zu
Festus p. 102, Ebel in Kuhn Zischr. IV p. 166,
Schweizer-Sidler ib. IV p. 310, Savelsberg ib.
XXI p. 122, de dig. p. 7 49 s, Ahrens de dial.
I p. 48, G. Meyer in N. Jahrb. 1878 vol. 117
p. 690, Curtius Erlaeuterungen? p. 122, Stud.
1V p. 98, Fick ind. Woert.? p. 200 803 993,
Legerlotz etym. Stud. in bg Salzwedel
1882 p. 9, Vaniceck E. W. 1059. — aliam
ingressi sunt viam Kuhn in Weber ind. Stud. I
p. 362, qui substantivum ad zrsívo referens
eum intellegit, cui advenienti bos mactatur cf. 5
414 ἵνα ξείνῳ ἱἹερεύσω τηλεδαπῷ sc. (Gv τὸν
ἄριστον; Benfey Kuhn Ztschr. VIII p.8158.a
rad. indogerm. skam scr. kam haurire derivans,
idem in W.L. I p. 280 et Pott E. F. II* p. 53
237, qui vocem ex ἐξ et évjog skr. anjas com-
positam iudicantes eum, qui peregrinae terrae
est, interpretantur; Petersb. Woert. Il p. 948
1042, ubi ad skr. gam venire refertur. — atque
ea, quam primam significationem esse diximus,
,hostis'* apud Homerum non reperitur, ubi potius
aut ,peregrinus'* aut , hospes* est, cf. Brug-
mann in Curtius Stud. V p.*227 s., schol. B
ad o 382 ξεῖνον" νῦν ἀλλότριον, schol. BLV
ad 4 377 ξένος xal ὁ δεχόμενος xai ὁ ót-
χϑείς, cf. Eust. 1399 16, 1413 60.) peregrinus,
hospes. ξείνος -oi0 τοῦ τῷ τὸν -s ξεῖν᾽ -oi
τῶν -οισι -οιἰς -ους -OL. plerumque subst.
est. I) homo peregrinus. ξεῖνος 4 377
987 «133 ζ 276 z D7 o 14 586 o 38 222 v 27
99 v 191 293 360 φ 292 314 334 424 w 28,
ξείνοιο 9 12 o 73, ξείνου o 871 o 238,
ξείνῳ 5209 246 ἡ lo6- 0 345 q 349, ξεῖνον
« 120 η 160 162 557 o 542 zx 70 18 0 53 7A
882 398 008 544 584 σ 222 223 416 420 τ 94
1111
v129 305 324, ξεῖνε « 123 6 255 989 » 237
o 266 535 z 113 181 o 1063 478 s 112 357 t 104
215 253 309 325 509 589, ξεῖν᾽ 5187 (273 »
237 248 z 44 σ 61 v 66 124 B60 ^ v 166 178 h.
Ap. Pyth. 286. (9) ξεῖνοι y "1 (252 h. Ap. Pyth.
274 297 ep. 9 1. δειλὲ ξείνων ὃ 801 q 288,
δαιμόνιε ξείνων E 448. ξείνους y Τὸ ἡ 32
ει 418 zx l08 v 818 382, adiectivum £2 202
ἀνθρώπους ξείνους. iunguntur ξεῖνε πάτερ
ἡ 28 48, πάτερ ὦ ξεῖνε o 192 v 199. - 208
& 58 πρὸς Διός εἰσιν ξεῖνοί τε πτωχοί, 3
102 αἰπόλια βόσχουσι ξεῖνοί τε καὶ αὐτοῦ
βώτορες ἄνδρες, ubi homines peregrini mer-
cede conducti intelleguntur, « 970 Ζεὺς ἐπιτι-
μήτωρ͵ tx evi ay τε ξείνων τὲ, ξείνιος, t 134
οὔτε ξείνων ov9? ἱχετάων, σ 106 ξείνων xai
πτωχῶν. adduntur epitheta. o 501 δύστηνος,
η 24 h. Ap. Del. 168 ταλαπείριος, σ 400 ἀλώ-
μενος, $ 414 1 tva ξείνῳ ἱερεύσω τηλεδαπῷ 80.
ὑῶν τὸν ἄριστον, o 10 ξεῖνον δύστηνον, 84
ταλαπείριον, & 158 τ 350 ξεῖνε φίλ᾽, 0 357 BENE
τάλαν, t 819 S5rrot ταλαπείριοι, t 971 ξεί-
vo» τηλεδαπῶν, 4211 Ζεὺς... ξείνιος, ὃς ξείνοι-
σιν ἅμ᾽ αἰδοίοισιν ὑπηδεῖ, o 485 ϑεοὶ ξείνοι-
σιν ἐοικότες ἀλλοδαποῖσι,τ 316 ξείνους dun
uci 1l) hospes. a) qui excipitur. hospitio.
ξεῖνος: 9 546 ἀντὶ χασιγνήτου ξεῖνος p ixé-
της τε τετύχται, Ν 660 ξεῖνος γάρ οἱ ἕην cf.
9.208 ε18 λ 888 ὦ 104 11, 0352 d» 42 ἡ 192
3 28 101 251 388 395 541 2. 350 054. ξείνοιο
α 405. ξείνῳ «105 9 438 v 10 o 442 c 263.
ξεῖνον ἢ 190 297 9 42 133 402 v 48 52 o 73
74. ξεῖνε « 214 ἡ 342 9159 195 $80 145 352
0 350, ξεῖν᾽ ἡ 299 309 9.166 256 461 ξ 56 402
ὁ 390 o 185 ὦ 981. o 196 ξεῖνοε . . ἐκ πατέ-
oov φιλότητος. ξείνων P984, (268 δωτίνην,
ἡ ts ξείνων ϑέμις ἐστίν. ξείνοισι α 213,
ξείνοις υ 974, 4 719 ξείνια... & τε ξείνοις
ϑέμις ἐστίν. v 595 $313 ξείνους Τηλεμάχου.
iunguntur ξεῖνε πάτερ 9 145 o 553, πάτερ e
ξεῖνε 9 408, ξεινοδόκοι χαὶ ξεῖνος 9 543, ἅμα
ξεῖνον xai ἑταῖρον P 100. epitheta adduntur
[2 176 0. 522 ξεῖνος πατρώιος, Z215 &. πα-
τρώιος ἐσσι παλαιός, Z231 ξεῖνοι πατρώιοι.
α 180 ξεῖνοι δ᾽ ἀλλήλων πατρώιοι. 9 544 ξεί-
νοιος.. αἰδοίοιο, ὦ 289 σὸν ξεῖνον δύστηνον,
τ 351 ξείνων τηλεδαπῶν φιλίων, « 218 χει-
μήλιον ἔστω, οἷα φίλοι ξεῖνοι ξείνοισε διδοῦ-
σιν. b) qui hospitio excipit. Z 224 col
μὲν ξεῖνος φίλος "Aoyst μέσσῳ, σὺ δ᾽ ἐν Av-
χίῃ, τ 239 ξεῖνος, ἐπεὲ πολλοῖσιν Ὀδυσσεὺς
ἔσχε φίλος, φ 18 δῶρα τά ot 6stvog . . .
δῶχε, t 19] ξεῖνον γάρ οἱ ἔφασχε φίλον τ’
ἔμμεν αἰδοῖόν τε, φ 21 μιν ξεῖνόν msg ἐόντα
χατέχτανεν ὦ &»L οἴχῳ sc. Hercules, ξ 53 ξεῖνε,
q 40 ξεένοεο φίλοιο. -- Collocatur aut in arsi,
plerumque prima vel tertia, satis raro secunda
vel tertia, semel o 508 in quinta aut in thesi
plerumque secunda, rarius prima, tertia, quarta.
— De hospitibus v. Naegelsbach hom. 7 heol. p.
255 s., Mueller- Jochmus Geschichte d. Voelker-
rechts im Alt. p. 107, Buchholz hom. Real. ἢ 2
p. 38—53. (ξείψειος ξεενίζω ξεινήιον ξεινο-
σύνη, ξεινοδόκχος, κακόξεινος φιλόξεινος llo-
λύξεινος.)
ξεινοσύνη (ἃ ξεῖνος. cf. Bopp vgl. Gr. III?
p. 2683, Buttmann ausf. Spr. II? p. 119 42, Leo
Meyer vgl. Gr. II. p. 542.) hospitii necessitudo.
9 35 1o Ó' Ὀδυσεὺς ξίφος ὀξὺ x«i ἄλκιμον
ἔγχος ἔδωχεν ἀρχὴν ξεινοσύνης. προςζχη-
δέος. schol. V ξενίας, Hesych. τῆς τὴν οἰχειό-
τητα ἐμποιούσης explicant, praeterea v. Fried-
1178
laender krit. Benutzung der ἅπ. ig. in Philol.
1851 p.236. cf. etiam Spohn de extr. Od. parte
p. 108 178, Eust. 1900 32 τὸ δὲ ἀρχὴν ξεινο-
σύνης, τουτέστι ξενίας, δηλοῖ καὶ τέλος εἰναι
αὐτῆς, ὃ χαὶ παραδειχνὺς ἐπάγει τὸ οὐδὲ
τραπέζῃ γνωτὴν ἀλλήλω ἤγουν ἀλλήλους. τε-
λεία γὰρ ἔχτοτε ἡ ξενία διὰ τὸν κοινὸν &yvi-
τὴν ἅλα καὶ τὸ ὁμοιοτράπεζον x«l ὁμοέστιον
καὶ ὁμωρόφιον. cf. Buchholz h. Real. II 2 p.405.
ξενίη (ἃ ξένος. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II p.
486, Hesych. ὑποδοχή, φιλοτιμία, φιλία.) hospi-
tium, amicitia hospitalis. ὦ 314 μίξεσθαι ξεν ἕῃ
ἢ δ᾽ ἀγλαὰ δῶρα διδώσειν, 286 σ᾽ εὖ δώροισιν
ἀμειψάμενος ἀπέπεμψε καὶ ξενίῃ ἀγαϑῇῃ. οἵ.
. Spohn de extr. parte Od. p. 108, Liesegang de
extr. Od. parte p 18, Friedlaender krit. Be- 2
nutzung der ἅπαξ. eig. in Philol. 1881 p. 256.
praeterea v. Buchholz h. Real. IL 2 p. 38 s.
ξένεον (a ξένος. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II
p. 446, Hesych. ξένεα: δῶρα zat vut ἢ
καταγώγιον.) donum hospitale. o 314 οὐ γάρ
τι ξενίων ποϑή, schol. BQ τῶν πρὸς ξένων
ὑποδοχὴν ἐπιτηδείων. o 546 ξενίων δέ οἱ οὐ
ποϑὴ ἔσται, ep. ll αἰδεῖσϑε ξενίων χεχρη-
μένον ἠδὲ δόμοιο. — cf. Buchholz hom. heal.
lI 2 p. 40 s.
ξένιος (a ξένος. cf. Leo Meyer vgl. Gr. II p.
446, Vaniteck E. W. p. 1059. saepius epitheton
Iovis est, ubi a nonnullis Ξένεος scribitur, quare
Herod. de accentu in schol. A ad JB 495 KAo-
γίος" παροξύνεται, ἐπεὶ τὰ εἰς ος λήγοντα
τῷ ι παραληγόμενα, τριβραχέα, ἐπὲ χυρίων
παροξύνεται, Σχεδίος «ρομίος Ao (0c, dvtt-
πίπτει τὸ “Ἅλιος χατὰ τὴν “παράδοσιν, χαὶ τὸ
Ἄνιος xal Κρόνιος καὶ Ξένιος, cf. E. M. 521
10, schol. ABV ad / 663, schol. 'ad 9.119, Eust.
595 30, Lehrs Ar.? p. 269 ,Quae vere adiectiva
suut, ubi in propria abierunt, accentum suum
tenuerunt*. cf. La Roche hom. Textkr. p. 399.
Itaque ξένιος scribendum videtur, praesertim
cum apud poétam nusquam substantivi loco per
se ponitur.) hospitalis. ξενέοιο -0v -ον -ἢ τῆν.
l. lovis ΕΗ ΠΕ ΤΟΙ ξ 389 4ία ξένιον δείσας,
ep. 6 8 Ζῆνα ξένιον, ep.8 3 ξενέοιο Διός, 4
ξενίου Διός, Suid. ὁ τῆς ξενίας ἔφορος. cf.s. v.
ξείνιος et Buchholz ἢ. Real. II 2 p. 59 s. ΠΠ1
p.88. Il. hospitis proprius. $158 9155 v
230 ἔστω γῦ » Ζεὺς πρῶτα ϑεῶν Ee»lg τε τρά-
πεζα ἱστίη τ’ Ὀδυσσῆος. Schol. Η ad v 230 γρά-
φεται ὕπατος χαὶ ἄριστος pro ξενί η τὲ τράπεζα.
iunguntur ep.6 8 Ζῆνα ξένεον ξενίην τε τρά-
πεῖζαν. — hic illic in libr. ms. min. &e/vcoc forma,
quae contra metrum pugnat, legitur.
δερόν (ξερὸς ionica forma pro ξηρὸς, quod
ex ox5ooc rad. skr. kshà ardere ortum est,
esse videtur. cf. G. Schneider de voc. Gr. in
-goc terminatis p. 40 s., Vaniceck E. W. p.
1062. — E. M. 611 2 ξηρὸν zai ξερόν" παρὰ
τὸ ξῶ ῥῆμα ἢ ξέω. ἀπὸ μεταφορᾶς τῆς
ὕλης τῶν ξύλων. εἴ τι γὰρ ἔξυσται ξηρόν"
γίνεται δὲ χατὰ τροπὴν του ἢ εἰς ε ξερόν,
7] παρὰ τὸ σχληρὸν ἐχβολῇ τοῦ À καὶ χράσει.
Eust. 1540 9 συνέσταλται δὲ ἐκ τοῦ ξηροῦ τὸ
οὐδὲ ξερὸν ἠπείροιο“, cf. schol. E ad s 402.
sed idem Eust. 1540 18 ἴσως δὲ χαὶ ἄλλως
τὸ ξερὸν ἐχταϑὲν ἐποίησε τὸ ξηρὸν non recte.
ἃ ξέω ducunt praeterea id. 855 43, 1540 9, E.
Or. p. 111 14. — Stephanus in thes. 'V 1659 sola
forma a σχερὸς vel χέρσος vocem diversam
esse judicat.) est adiectivi neutrum substantivi
loco usurpatum. siccum, locus aridus. & 402
ξενίη — ξίφος
COURT γὰρ μέγα χῦμα ποτὶ ξερὸν ἠπείροιο,
Schol V πρὸς τὸ ξηρὸν τῆς γῆς. λέγει δὲ
τὸ πετρῶδες τῆς ἀκτῆς, Hesych. ξερόν" τὸ
ξηρὸν τῆς γῆς. ,Χέρσον.
ξεστός (ἃ ξέω. cf. Ὑαπϊάροκ E.W. p. 1117,
Leo Meyer vgl. Gr. II p. 304.) rasus, politus.
ξεστοῖο -0U -Q -όν -ν -Ov -οἵσι(ν) τῆς.) l)de
lapidibus vel rebus lapideis. Z 244 248 ξεστοῖο
λίϑοιο, 2 504 9 6 ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοισ(ι), x
211 τετυγμένα δώματα Κίρκης ξεστοῖσιν λάεσσι
cf. [253] qui versus in plerisque libris man.
omittitur, Ζ 243 Y 11 ξεστῇς αἰϑούσῃσιν, σ
88 οὐδοῦ ἐπὶ ξεστοῦ cf. y 72. οὐδὸς autem et
ligneus ε 245 o 339 φ 43 et lapideus 9 80 v
958 v 88 1104 et aéneus ἡ 89 93 fingitur.
2) de rebus ligneis. ἡ [174 schol. ἀϑετεῖτο τὸ
ἔπος x. t. λ κα 810 o 187 o 98 ξεστὴν ἐτάν-
γυσσε τράπεζαν, 7 408 ξεστοῖσι ϑοόνοισι v. 1.
λίϑοισι, & 350 eed ἐφόλκαιον, u 172 ξεστῆς
ἐλάτῃσιν, £2 822 γέρων ξεστοῦ ἐπεβήσετο ὁὀέ-
φρου, A. Mor. edd. veteres γεραιὸς tov, schol.
A yg. γέρων ξεστοῦ. cf. Grashof Fuhrw. Ρ. 7,
Frieb Fuhrw. p. 8. ὃ 272 ἵππῳ ἐνὶ ξεστῷ de
equo illo ligneo. 3) corneae materiae tribuitur.
τ 566 οἱ δὲ sc. ὄνειροι διὰ ξεστῶν χεράων
ἔλθωσι, cf 508 πύλαι αἵ μὲν γὰρ κερεάσσι
τετεύχαται. — QOollocatur aut in arsi prima
aut in thesi secunda, tertia, quarta. exceptis
locis ὃ 272 σ 38 z 72 substantivum suum ante-
cedit. (ἐύξεστος, περίξεστος.)
δέω (ex ξεσω ortum esse, ξεστὸς forma ad-
ducti, iudicant Leskien in Curt. Stud. II p. 91
11, Kuhn in Kuhn Ztschr. II p. 138, Leo Meyer
vgl. Gr. I p. 444; ex ξεεω autem profectum
esse existimant Aufrecht in philol. transact. 1867
p. 22, Benfey Kuhn Ztschr. VII p. 54, Vani-
cCeck E. W. p. 1117, utrique ad rad. kshu skr.
kshnu lit. sku-tu referentes. sed Bopp Gl. p.
103 a ad skr. kshud.) scalpo, dolo. ἔξεον ξέσ-
ct(». usurpatur semper de ligno poliendo. &
245 δοῦρα. . πελέχκησε δ᾽ ἄρα χαλκῷ, | ξέσσε
δ᾽ ἐπισταμένως καὶ ἐπὶ στάϑμην ἴϑυνε οἵ,
Q9 841 q 48. w 199 λέχος ἔξεον. (ξεστός ἐύ-
ξεστος ἐύξοος κεραοξόος. ,ἀμφιξέω ἀποξέω.)
δηραίνω (ducitur ἃ ξηρός, quod ex σκηρὸς
protectum et ad skr.rad. kshà referendum esse
putatur. cf. Curtius Verb. I p. 364, Vaniceck
E. W. p. 1062. v. s. v. ξερός. de' notione v.
Heinr. Schmidt Syn. II p. 329 s.) .arefacio. *
345 πᾶν δ᾽ ἐξηράνϑη πεδίον vi ignis, quem
Vulcanus inmisit cf. 348. — 3P 346 ὡς δ᾽ ür'
ὀπωρινὸς βορέης νεοαρ δέ" ἀλφὴν] ep? ἀν-
ξηράνῃ quo loco legitur ἂν ξεράνῃ in libris
Ven. A DEG Townl. b d, quod vulgo in editioni-
bus prius ferebatur, etsi ἂν particulae insolita
est collocatio, compositum ἀνξεράνῃ quod Syr.
HLS exhibent, recentiores receperunt. in Vrat.
A αἶψα ξηραίνῃ, quare fuerunt qui ewe ξεράνῃ
Scribendum esse censerent. cf. Grashoff Ztschr.
f. Alt.-Wiss. 1837 p. 579. (ἀνξηραίνω.)
δέφος (veteres aut ἃ ξέειν, alii a ξαένειν, aut
ab ὀξύνειν aut ἃ ξύειν ducunt. cf. E. M. 611 6,
Gud. 415 26, Or. 111 9, schol. νεωτ. ad A 194.
est autem pro 860]. oxípoc, cognatum cum alt-
nord. scafa, germ. scaba gr. σχάπτειν, cf. Kuhn
in Kuhn Ztschr.IV p. 36, Curtius Grdz.! p.
688, Fick vergl. Woert. der indog. Spr.? p.
406, Leo Meyer vgl. Gr, I p. 192, Vaniceck E.
W. p. 1073. sed Pott E. Pirorsch.? ll p. 369
vocem ex lingua semitica translatam ratus, idem
atque arab. saif, kopt. sifi esse contendit, cui
€(—"-——À"
T. ——————
ξουϑός --- ξύλοχος
Savelsberg Kuhn Ztschr. XVI p. 72 s. accedit.)
ensis, gladius. nom. acc. ξίφος, -soc -& -&
-éso0' -ἕεσσι -&o«(v). ξίφος TD 18 367 K 261
II 333 340 Y 476 χ 326, A 210 ξίφος ἕλχεο.
ξέφεος 9 414, À 531 ξίφεος 9 ἐπεμαίετο
κώπην, Γ 218 T 353 μάχαιραν, D οἱ πὰρ
ξίφεος μέγα χουλεὸν αἰὲν ἄωρτο. ξέφει 4
109, ξέφεϊ 4 140. ξιφέεσσ᾽ αὐτοσχεδὸν
οὐτάζοντο H 2 13, ὁρμηϑήτην P 530, ξεφέεσσι
συνέδραμον II 837, νύσσοντες ξέφεσιν N 147
0 278 P 731 cf. X 26 Π 637. τύπτον δὲ ξίφεσιν
« 526. epitheta adduntur ξ. &u qz x&c 118
z 80 q 341, ἀργυρόηλον H 808 9 406, B 45
ἀμφὶ δ᾽ ἄρ᾽ ὠμοισιν βάλετο ξίφος ἀργ. cf. 9416,
1'334 I1 135 T 372 &. ἀργ. χάλχεον, x 261 5 &. ἀργ.
μέγα χάλχεον, I' 361 ἐρυσσάμενος & & doy. cl. .N
610 ad quem locum Ariston. ἡ δ. 9. Ζηνόδοτος
γράφει χείρεσσι μάχαιραν. ἀγνοεῖ δὲ ὅτι
Ὅμηρος τὴν͵ παραξιφίδα μάχαιραν καλεῖ, τὸ
δὲ πολεμιστήριον ξίφος, cf. Duentzer Zenod. p.
112. 497 &. doy. κουλεῷ ἐγχατέπηξι(α). μέγα:
A 194 ἕλχετο δ᾽ ἐχ χολεοῖο μέγα τ: 220
ἂψ δ᾽ ἐς χουλεὸν ὦσε μ. Ss ξίφος ὀξὺ φ 84,
ε 800 x 294 535 Δ 48 ἐ. 0. ἐρυσσάμενος παρὰ
μηροῦ, 4 530 ἐρύσσατο δὲ ξ. ὁ. cf. X 3490 M
984 $ 116, M 190 ix χολεοῖο ἐρ. E. 0., β 3
ὃ 308 v 125 περὶ δὲ ξίφος ὀξὺ di dut cf.
9:431 $ 528, o 119 ἀπὸ δὲ ξίφος ὀξὺ 9éUC
euo. N 576 ξίφεῖ σχεδὸν ἤλασε... Θρηικίῳ
μεγάλῳ, E 440 Υ 459 ξἰφεὶ μεγάλῳ οὐτά-
ζων, O 719 ξίφεσιν μεγάλοισι Ariston. schol.
A ἀϑετεῖται οἱ. ad v. 714, obversatur Didym.
ib. ad v. 713. 11 832 Y 475 ξίφει ἤλασε χω-
πήεντι. χ 448 ϑεινέμεναι ξίφεσι ,τανυή-
χεσιν. --- γυῖα lectio Σ᾽ 231 pro ὀχέεσσιε alii
ξιφέεσσιε cf. La Roche, Duentzer Zenod. p. 149.
— Collocatur in thesi priore plerumque se-
cundi vel quarti pedis. — Gladius apud poétam
ξίφος, ἄορ, φάσγανον, χαλχὸν appellatus, a
μάχαιρα distinguitur cf. Arist. in schol.A ad Γ
271 ἡ ὃ. ὃ. τὴν παραξιφίδα͵ μάχαιραν χαλεῖ.
διὸ καὶ λέγει αὐτὴν παρηρτῆσϑαι τῷ χουλεῷ
τοῦ ξίφους. τὸ δὲ πολεμιστήριον ἄορ ξίφος
φάσγανον [χαλοῦσι συνώνυμα γάρ. cf. eundem
ad 41844, X 597, N 610, schol. BL ad 1᾽ 252,
Lehrs Ar.? p. 89. Gladio, cum res cominus gere-
retur, hasta vel emissa vel fracta utebantur;
atque quod erat et aeneus et bipennis ἀμφηκές,
ἀμφοτέρωϑεν ἀκαχμένον, et satis longus, τα-
vvizéc, et acutus, ὀξύ, feriendo aeque ac pungendo
aptus erat. Ornatus est capulo, ex argento
facto 4 219 3 403, quem ipsum clavis argen-
teis vel aureis distinctum fuisse concluditur in-
primis ex locis A 97, ubi Ulixes ξίφος ἀργυ-
θόηλον in vaginam recondere dicitur et 44 29
ubi haec leguntur ἀμφὶ Ó' ἄρ᾽ ὦμοισιν βάλετο
ξίφος" ἐν δέ οἱ ἧλοι χρύσειοι πάμφαινον,
ἀτὰρ περὲ κουλεὸν ἦεν ἀργύρεον. unde eos
erravisse apparet, qui vaginam clavis ornatam
fuisse opinantur. cf. Helbig das hom. Epos nach
den Denkmaelern erlaeutert p. 237 8. apud quem
gladiorum antiquorum, qui nuper reperti sunt,
simulacra delineata videntur. sed Ariston. schol.
A ad B 45 ὕτι "Ayauéuvovoc ξίφος vvv ἀρ-
γυρόηλον, ἐν ἄλλοις δὲ “ 29 χρυσόηλον ΠΥ Ὁ
τὰ τοιαῦτα δὲ κυρίως οὐ λέγεται, ἀλλὰ
κατ᾽ ἐπιφοράν ἐστι ποιητικῆς ἀρεσκείας.
ὥσπερ δὲ τὰ περὶ τὸν ϑώραχα καὶ τὴν ἀσπίδα
διαφερόντως͵ φράζεις otro xol] τὸ ξίφος
χοσμεῖ. vagina reconditus, balteo aptatus, ex
umero, qui dexter an laevus fuerit dubitatur,
1119
pendebat. cf. Ariston. Schol. A ad E 405 ἡ d.
ὅτι καὶ τὰ ξίφη χαὶ τὰς ἀσπίδας ἐκ τελαμώνων
ἀνῆπτον" διὸ δύο. haec sunt, quae ipse poéta
de gladio tradit. cf. Buchholz hom. Real. Ila
p.349 s. sed viri docti, ensibus antiquis reper-
tis, gladii laminam circa duos digitos latam, quin-
decim longam fuisse docent, capulum sex vel
septem digitorum in crucis "formam redactum,
neque arcu neque alio tutamento defensum;
totum gladium duas libras pondo fuisse. cf.
Koechly u. Ruestow Gesch. des griech. Kriegs-
wesens p. 19, Helbig l. l. p. 237 s.
ξουϑός (eiusdem et notionis et stirpis ac
ξανϑός, ex quo-ortum esse ita ut nasali eiecta
pro simplici vocali diphthongus existeret docent
Joh. Schmidt Voc. I p. 115 181, Brugmann de
product. supplet. in Curt. Stud, [V p. 75, Vani-
ὅροις E. W. p. 1069, Curtius Grdz.* p. 511,
Heinr. Schmidt Syn. ΠῚ p.35. Hesych. ξουϑά"
οὐ μόνον ξανϑά, ἀλλὰ xal λευχὰ xai πυῤῥά.
idem et E. M. 612 29 alias etiam notiones voci
tribuunt.) flavus. ἢ. XXX 13 oi δ᾽ sc. Διὸς
κοῦροι ἐξαπίνης ἐφάνησαν ξουϑῇσι πτερύγεσσι
δι αἰϑέρος ἀΐξαντες.
δίλον (vulgo ἃ ξύω ducitur. cf. E. M. 611
19, E. Or. 111 11, Eust. 245 5, 863 4, Vaniéeck
E. W. p. 1117, Duentzer Kuhn Zischr. XVI p.
30, Remisch de nom. Gr. in -λὸς terminatis
Vratisl. 1877 p. 6; dubitat Woerner subst. Hom.
appell ind. p. 28. Et Bopp Gl. p.83b ,kàshta
lignum, e syllaba kàsh gr. ξὺ vocis ξύλον lit-
teris transpositis et a attenuato in v explicari
posset.) lignum. ξύλον τα. 1) sing. truncus
V 327 ἕστηκε ξύλον αὖον, ὅσον T' Ogyw,
ὑπὲρ αἴης, ἢ δρυὸς ἢ πεύχης. 2) plur. ligna
quae accenduntur aut flammae faciendae
causa O0 507 ἐπὶ δὲ ξύλα πολλὰ λέγεσϑε cf. 547
quibus locis de EUR ad castra tuenda accen-
Sis sermo est, (ὁ 77 8 ἄξετε .. ξύλα ἄστυ δὲ
ad rogum exstruendum, 2847 9 436. ὑπὸ δὲ
Sc. χαλχῷ ξύλον δαῖον, ο 922. | πῦρ U εὖ νηῆσαι
διὰ τὲ ξύλα δανὰ κεάσσαι, ξ 418 χέασε ξύλα
νηλέι χαλχῷ cf. v 161. h. Merc. 108 σὺν 9?
ἐφόρει ξ ξύλα πολλά πυρὸς δ᾽ ἐπεμαίετο τέχνην,
136 ἘΠῚ: χάγκαν᾽ ἀγείρας, aut ut pro lumini-
bus sint t 64 νήησαν ξύλα πολλὰ φόως ἔμεν
ηδὲ ϑέρεσϑαι, o 308 περὶ. δὲ ξύλα κάγναν᾽
ἔϑηκαν αὖα πάλαι περίχηλα, νέον κεχεασμένα
χαλκῷ, καὶ δαΐδας μετέμισγον. — Collocatur
in thesi priore plerumque quarti pedis. (ξύλοχος,
ἄξυλος, "A&vAoc.)
ξύλοχος (alii compositum ex ξύλον et ἔχω
pro ξυλολοχος esse iudicant Woerner subst.
Hom. appell. ind. p. 24, Hentze in Ameisii app. ad
ὁ 335, alii ut Duentzer Kuhn Ztschr. XV p. 498 s.,
Weck hom. Personennamen Metz 1883 p. 26 id
fieri posse negantes, -oyoc nihil nisi suffixum esse
statuunt. atque Weck ,,Kleinholz*', ,, Unterholz'* ex-
plicat. Vox tem. gen., natura adiectivum pro sub-
stantivo usurpatur ita ut ὕλη subaudienda sit cf.
Eust. 534 32 ξύίλοχος δὲ xav ἔλλειψιν τόπος
ὀρεινὸς. πυχνὸς ξύλοις. μυριαχοῦ δὲ E] TOL-
ejr λέξις οὕτω χεῖται χατὰ γένος ὡς, ἐπὶ
πολὺ ϑηλυχόν, ὅτε καὶ λείπει ἡ ὕλη, ἵν" ἢ
ξύίλοχος ὕλη. de notione v. praeterea E. M. 611
21, Hesych. schol. A ad d» 571; schol. V ad
E 162 &Aoyov: τόπον σύνδενδρον" oi δὲ xoi-
την 95oíov. cf.B ad ὃ 335, Eust. 1498 30.) du-
metum, Leguntur formae ξυλόχοιο -« -ον.
v 445 ἐκ ξυλόχοιο erumpit aper, E 162 ξύλο-
gov χάτα βοσχομενάων sc, βοῶν, 4 Alp εἰσι
1180
βαϑείης ἐκ ξυλόχοιο sc. χάπριος, Φ ὅ18 πάρ-
δαλις εἶσι βαϑείης ἐκ ξυλόχοιο. addito gene-
tivo eius bestiae, quae in dumeto versatur, ó 335
Q 196 ἐν ξυλόχῳ ἔλαφος κρατεροῖο λέοντος
νεβροὺς χοιμήσασα. Eust. 1498 30 ξύλοχος
δὲ ἀλλαχοῖ μὲν ἀπολύτως. ἐνταῦϑα δὲ (ὃ 335)
λέοντος ξύλοχος. ὡς εἴ τις εἴπῃ κοίτη, τόπος,
ὀρεινὴ κατάδυσις. schol B ad ó 335 ξύλοχον
τὴν κατάδυσιν τοῦ λέοντός φησιν, ἢ τὸν φω-
λεὸν τὸν ἔχοντα ξύλα πολλιί, schol E ib. ἐν
τόπῳ ὑλώδει xal συνδένδρῳ, ἔνϑα τὴν εὐνὴν
ὃ λέων ἔχει. — Collocatur in priore thesi se-
cundi vel quinti pedis.
é$vuBAxusvec sim, ξύν et quae cum ξύν
componuntur y. S. v. σύν cet.
ξυνήεα (a ξυνὸς derivatur. schol ABL ad
A 194 ξυνὸν δὲ ξυνεῖον ὡς χοινὸν xowsiov
χαὶ διαίρεσις Ἰωνικὴ Svviiov. οἵ, E. M. 612 10,
Eust. 65 3, 957 12, Leo Meyer vgl Gr. II p.
458, Lobeck path. prol. p. 472. :propter me-
tricam rationem vocem formatam esse Bekker
Monatsber. der Berl. Ak. 1857 p. 265 s. dicit. de
notione schol. A interl. ad 4 124 ξυνήια- χοινὰ
χρήματα. cf. Suid., Hesych., Eust. 65 3.) bona
communia. 4 194 οὐδέ τί που ióusv ξυνήεα
χείμενα πολλά. Nican. schol. AB τινὲς ἐπὲ τὸ
χείμενα στίζουσι, x«l τὸ πολλὰ τοῖς ἑξῆς
συνάπτουσι, χαχῶς. cf. Friedlaender Nican. p.
142 s, Ameis-Hentze ad 1. 1.
δυνήεος (a ξυνὸς derivatur. v. supra.) com-
munis, Ψ 809 τεύχεα δ᾽ ἀμφότεροι ξυνήιτα
ταῦτα φερέσϑων.
$vvoc (cognatum cum κοινὸς et lat. praep. cum
con, Ionicae dialecti esse docent Buttmann lex. lI
p. 264, Pott E. Forsch. II* p. 840 s., Curtius
Grdz.: p. 533; atque Benfey Kuhn Ztschr. VII
p. 126 VIII p. 88, Pott E. Forsch. Il p. 309,
Ahrens Kuhn Ztschr. VIII p. 337 adn., Savels-
berg in Kuhn Ztschr. XVI p. 70 ex ξύενος
ortum pro ξύνεος esse iudicant. sed vetus gram.
quidam in Bekker An. p. 1095 s. fin. "Agzxc-
àov: ξυνόν" xoiwóv. — minus recte Vaniéeck
E. W. p. 981 vocem ad lat. sequor rad. skr.
sak' refert. miras veterum derivationes v. in
E. M. 611 29. Leo Meyer vgl. Gr. I p. 192
natura vocem ἃ oz incepisse contendit. de
accentu v. Arc. p.63 95.) communis, &v»óc -ἤ
-ὄν, I) proprie. aut absolute ponitur Π
962 ξυνὸν δὲ χαχὸν πολέεσσι͵ τιϑεῖσιν, aut
genetivus pendet O 193 γαῖα δ᾽ ἔτι ξυνὴ πᾶν-
tov cf. Buttmann l.l. I1. p. 264. id cur sit schol.
A explicare studet. II) translate. 2 309 &v-
vóg δ᾽ Ἐνυάλιος, καὶ τε χτανέοντα χατέχτα.
schol. Α χοιγὸς ὁ πόλεμος πολλάκις τὸν χτεί-
νειν βουλόμενον χατέκτα. ὕμοιον δὲ τῷ, ἐπι-
μὶξ δὲ μαίνεται Ἄρης“. Eust. 1144 88 χοινὴ ἡ
τοῦ πολέμου τύχη καὶ ὁ κατ᾽ αὐτὸν χίνδυνος.
cf. Ameis-Hentze qui νίχη δ᾽ ἐπαμείβεται ἄν-
ὅρας Z 339 comparat. — Collocatur in arsi
primi vel in thesi secundi pedis. Derivatur &v-
γνήιος, componitur ἐπίξυνος.
ξῦρόν (neutrum legitur ap. Herod. περὲ μον.
AéE. p. 38 33 et ap. Arc. p. 122 22, 137 13,
qui iidem oxytonon esse docent propter v
vocalem brevem, cf. Drac. p. 121 16, Moeris
p.272. apud eundem Arc. p. 688 masculinum
ut ap. Eust. 796 50, E. M. 611 25, Drac. p. 118
25 profertur. de v vocalis natura Drac. p. 121
16 τὸ v ἀδιαφόρως, Moeris p. 272 μαχρῶς "At-
τιχοί, βραχέως Ἕλληνες, Phot, ξυρὸν ἐχτετα-
μένως τὰ πολλὰ λέγουσιν, schol. Α ad A 173
ξυμβλήμεναι — ξύω
συσταλτέον διὰ τὸ μέτρον τὴν ξυ συλλαβήν.
—atque derivatur a ξύω in E. M. 611 25, E. Or.
112 8. recentiores a skr. kshuras coll. germ.
skeran ducunt. cf. Curtius Grdz.* p. 688, Joh.
Schmidt Voc. II p. 231, Ahrens Kuhn Ztschr.
VII p. 337 adn, Aufrecht ib. VIII p. 71, Kuhn
ib. IIL p. 427 s., Vaniéeck E.W. p. 1120, Leo
Meyer vgl Gr. 1 p. 354.) novacula. KK 173 νῦν
γὰρ δὴ πάντεσσιν ἐπὶ ξυροῖ ἵσταται ἀχμῆς
ἢ μάλα λυγρὸς ὄλεθρος Αχαιοῖς, ἠὲ βιῶναι.
Ariston. schol. A ἐπὲ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς" 7
d. ὅ. ἀντὶ τοῦ τὰ πράγματα ἡμῶν τριχὸς ἤρ-
τηται, 0 ἐστιν ἐν ἐσχάτῳ κινδύνῳ ἐστὶν καὶ
ἐπὶ ὀξύτητος κινδύνων, μεταφορικῶς, Eust.
796 55 ὕτι παροιμιῶδες τὸ ονῦν γὰρ δὴ πάν-
τεσσιν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκμῆς“ ἀντὶ τοῦ
νῦν ἐν χινδύνῳ ἐστὶ τὰ χαϑ' ἡμᾶς xul οἷον
£m αὐτῇ vj ὀξύτητι καὶ τομῇ τοῦ ξυροῦ. Σο-
φοχλῆς παραφράζων αὐτὸ εἶπε ,&vost γὰρ
ἐν χρῷ“. ἐλήφϑη δὲ ἡ παροιμία ἐκ τῶν τραυ-
μάτων, ἃ τομῆς ἤδη δέονται. ἐπεὶ δὲ ὁ ξυ-
ρὸς ὡς τὰ πολλὰ ὄργανόν ἐστιν ἢ σαρχῶν
τομῆς ἢ τριχῶν, ἐνενοήσαντο μεταλαβόντες
οἱ νεώτεροι ἐπὶ κινδύνων ἐξ αὐτοῦ παροιμίας
ἑτέρας δύο, ποτὲ μὲν πήματα λέγοντες το-
μῶντα τὰ τομῆς δεόμενα, ποτὲ δὲ τριχὸς
φάσχοντες ἠρτῆσθαι τα πράγματα. ἐξ οὗ
παραποιήσας ὃ Θεόκριτος ἔφη τὸ ,ϑρὶξ ἀνὰ
μέσον“. τὸ μέντοι μξυρὸς εἰς ἀκόνην“, ἑτέραν
παρὰ τὰ ῥηθέντα ἔχει ἔννοιαν. ὅτι δὲ κιν-
δυνώδης ἔννοια τὸ ἐπὶ ξυροῦ ἥστασϑαι ἀχμῆς,
δηλοῖ Ὅμηρος ἐπαγαγὼν" ἢ μάλα λυγρὸς ὄλες
ϑρος ᾿Αχαιοῖς ἠὲ βιῶναι: ὁποῖα τινὰ καὶ τὰ
ἐπιχινδύνως ξυρώμενα. ὅτι δὲ ἦν τις ξυρὸς
χαὶ χεφαλὰς τέμνων, αἱ ἱστορίαι δηλοῦσιν.
ἰστέον ὁὀὲ ὅτι xal ἐν τῷ .»ἐπὲ ξυροῦ ἵσταται"
λείπει ὄνομα, ἵνα λέγῃ ὅτι ἐπὶ ξυροῦ ἀχμῆς
ἵσταται τὰ ἡμέτερα, ἤγουν τὰ τῶν ᾿Αχαιῶν.
cf. schol. ad Theocr. 22 6 et Erasm. ad l.l.
valet igitur locus: res in novaculae acie sita est,
i e. in summo discrimine est. cf. Renner, das
Formelwesen im griech, Epos p. 24, Am.-Hentze
ad A 173, Helbig das hom. Epos nach d. Denk-
maelern erlaeutert p. 171 s.
δυστὸν (ἃ ξύω ducitur, cf. Eust. 863 3, Suid.,
Vaniceck E. W. p. 1117, Franz de nom. Gr. quae
e part. orta sunt p.49, Bopp Gl. p.103a. Eust. 1496
28 ἐπεὶ δὲ xal ξύεσϑαι ἐπὲ ξύλου λέγεται, εἰ-
κύτως χαὶ δόρυ ξυστόν φαμεν, cf. id. 863 1, 427
22, E.M. 611 26. Goebel lex. II p. 621 ξυστὸν
vibratum* interpretatus ἃ stirpe ξυ rad. suae
σπα σπι G7tv Spirare ducit. ξυστόν, quale fuerit,
explicare student, Grashotf Schiff p. 31, Koechly
u. huestow Geschichte des griech. Kriegswesen
p. 19, Koepke das Kriegswesen der Griechen
p. 125 s, Helbig das hom. Epos nach d. Denk-
maelern erlaeutert p. 245, Buchholz hom. Real.
ILa p. 347 s. 367.) hastile rasum et ferro prae-
fixum, hastis multo longius, quo ad naves defen-
dendas utebantur. Leguntur formae ξυστῷ &vu-
στὸν acc. ξυστοῖσι. 1) hasta navalis. O 388 οἱ
δ᾽ 80. ᾿ἡργεῖοι ἀπὸ νηῶν... μακροῖσι ξυστοῖσι
sc. ἐμάχοντο, τά ῥά σφ᾽ ἐπὶ νηυσὶν ἔχειντο,
μακρὰ κολλήεντα, κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ,
677 νώμα δὲ ξυστὸν μέγα ναύμαχον ἐν παλά-
μῃσι, κολλητὸν βλήτροισι, δυωχαιειχοσίπηχυ,
Ν 497 μαχροῖσι ξυστοῖσι. 2) hasta. «4 565
γύσσοντες ξυστοῖσι μέσον σάχος Troiani Aia-
cem sequebantur, 4 469 44 260 οὔτησε ξυστῷ
χαλκχηρεξ, -- Collocatur semper in secunda thesi.
ξύω (ali pro ξυσω Leskien in Curt. Stud. II
üt c9 ocu
EP Y
FT
— d
4 δυσί
—
ξύω
p.91 11, Leo Meyer vgl. Gr. I p. 444, Kuehner
ausf. Gr. I? p. 874, alii pro 5vjo Brugmann de
product. supplet. in Curtius Stud. IV p. 185 12,
Vaniceck E.W. p. 1117 esse censentes, Chalkio-
pulos in Curtius Stud. V p. 368 ex &«-co ortum
iudicans, cum ξέω vel ξαίνω cognatum esse
existimant. sed Benfey Kuhn Ztschr. VII p. 54
ex ξεύω, quod pro £e-c sit, contractum esse
existimat, cf. Curtius Verb. I p. 309, Stephanus
Thes. V p. 1699. atque Bopp Gloss. p. 103 ἃ
dubitans ad skr. kshud i. e. contundere, Fick
vgl. Woert.? p. 54 1000, Vaniéceck l. 1. ad skr.
kshnu i.e. acuere referunt. Goebel lex. II p. 621
ξύειν ,vibrare* interpretatus a rad. sua oz«
σπι σπὺυ ducit. — de v vocali ap. poétam sem-
per producta vide Kuehner 1. l. 15 p. 874. — de
notione Herodian. ap. Eust. 1766 34 ὡς ταὐτόν
ἐστι τὸ τε ξύειν χαὶ τὸ χνεῖν ἤτοι κόπτειν,
Thom. Mag. p. 616 ξέω ἐπὲ ξύλων, ξύω δ᾽
1181
ἐπὶ σαρκός. sed Suid. ξύει" γράφει, ὡς παρ᾽
Ὁμήρῳ. idem tradit Hippocr. p. 552 46 ξῦσαι"
χαράξαι ἐπιγράψαι. Hesych. ξύει" τρίβει.)
rado, polio. Formae leguntur ἔδον ἔξυσί( ).
Drop. X 456 λίστροισιν δάπεδον...
&vov, libri CDKNQ ap. La Roche ξύον exhi-
bent, etsi in prima arsi legitur. II. translate.
Z 179 ἑανὸν ἕσσαϑ᾽, Ov oi ᾿Αϑήνη ἔξυσ᾽
ἀσχήσασα. explicant schol. BL éxéozios»: ξύ-
οὐσι γὰρ τὴν χρόχην πρὸς τὸ πυχνωϑῆναι.
οἱ δὲ ἐλέανεν ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ξύλων.
ot δὲ ἀντὲ τοῦ ἔγραψε μετὰ vo ὑφανϑῆναι.
cf. Eust. 976 18. atque est levavit vestem con-
fectam, cf. Ap. Soph. p. 70 18 λεπτῶς χατειρ-
γάσατο, Ameis-Hentze, Duentzer, La Roche,
Faesi-Franke, Heyne ad 1. 1. sed Koch ad l.
nimis artificiose intellegit verbum de veste
ex telis levibus confecta. (ξυστόν, ξύλον Ὁ
ἀποξύω.)
Corrigzenda et addenda.
Yol. I. P. 1 adde s. & 4 816. — p. 2 s. Ἄβαντες l 6 lege B 541 s. — p. 3 s. ἀγαϑός
adde A 60; pro /' 9257 4 300 lege I'237 4 300. — p.4 s. ἀγάλλομαι 1. Y 229, 5. ἄγαλμα 1.
4144. — p. 5 s. Ayeu£uvov 1.29 lege pro 551 E 532, 1. 25 pro 284 y 164; ibid. p. 6 adde 7" 182
ante μοιρηγ. — p. 9 s. ἄγγελος adde B 63, s. ἄγε Α 141 Καὶ 479; ib. s. ἄγγος adde β 289. —
p. 18 &ywéo lege 7 198. — p. l6 s. ἄγνυμι lege 1852 et tolle ex comp. iz. — s. ἀγοράομαι
adde v 244. — p. 17 s. éyogsvo adde H 464 Καὶ 479 et ἐξ. — p. 24 s. ἄγω lege ἄμαξαν et
ἄγῃσι. o 452 lege ἄγοιμ᾽ pro ἄγοις. — p. 81 5. ἀείρω lege ὃ 57 « 141 πὰρ (pro χατ)έϑηκεν.
— p. 35 s. ἀϑάνατος lege w (pro 9) 336 et ἢ. Merc. 445 (pro 444), adde ἢ. Merc. 366. —
p. 36 s. eadem voce dele Merc. 325 Cer. 220 Ap. 135. — s. ᾿ϑηναίη lege h. 98, 1 (pro 1555)
et ἢ. Ath. 11, 1 (pro II D. — p. 39 s. Aiezíógc lege € 433 et A 471, adde etiam 4 538; s.
Αἴας lege y (pro «) 138. — p. 43 s. αἰδοῖος lege o 578 χαχὸς à. — p. 47 s. αἰϑαλόεις lege
Σ 95 (pro 55); s. Ai9z lege Ψ 525 (pro 512); s. αἰϑήρ lege h. Ap. 434 (pro 484) — p. 51 s.
αἰνός lege 475 476 (pro 455 456) — p. 55 s. αἱρέω lege: male (pro mala) — p. 56 s. αἶσα
lege 1 378 (pro 487). — p. 58 s. αἰσχύνω adde compos. χαταισχύνω. — p. 59 s. c) αἶψά χε
adde o 561. — p. 67 s. ἀχριτόμυϑος adde B 946. — p. 70 s. ἀλάομαι lege 8 370 χακὰ (pro
ἄλγεα). — p. ΤΊ s. ἄλγος lege 4 (pro 44) 582. — p. 72 lege ἀλέη (pro ἀλεή). --- p. 73 s. ᾿4λέ-
zrop lege à 10; s. ἀλεξητήρ lege Y 396. — p. 75 s. &Agtevo lege ἀπέπαυσας (pro za. —
p. 79 s. ἀλλὰ zai ὡς adde Π 80 et lege Φ 133 (pro 123); s. ἀλλά lege T 71 χάμψειν; 8. ἄλλος
lege ε 351 (pro 349) et h. Merc. 538 (pro 537) — p. 83 s. ἄλλος post « 380 dele 337; s. χαὲ
ἄλλος lege K 146 (pro 144), O 224 (pro 242), P 203 (pro 202), €2 484 (pro 487), « 41 (pro 247).
— p. 84 lege o 321 (pro 320) et E 524 (pro 529) — p. 85 lege wv (pro ?P) 110. — p. 86 s.
ἄλλοτε lege Α 590 x«i ἄλλοτε: s. ἀλοιάω lege 1 568. — p. 89 s. 42qeióc adde h. Merc. 398
h. XXXIV 3. — p. 90 s. ἀλῳή lege I 540 ἔρδεσκεν et d 346 (pro 347). — p. 90 s. ἅμα d)lege
Ν 299 (pro 699) et h. Merc. 515. — p. 98 s. ἄμβροτος lege Y 358 (pro 338) et $22(pro Y) 460.
— p. 94 s. duéyagroc lege h. Merc. 542 (pro 452); s. ἀμεέβω lege h. Cer. 275 &íóoc (pro
κάλλος). — p. 95 s. ἀμηχανέων lege h. Merc. 447. — p. 98 s. ἀμύμων l 12 lege h. Ap.
100 epith. dei. — p. 100 s. ἀμφέ tolle χ 262. — p. 101 s. ΠῚ lege ἢ. Merc. 306 (pro 360)
et Braune. — p. 104 s. ἀμφιγυήεις lege Σ 614 (pro E) et adde Σ᾽ 383. — p. 107 s. au-
φιπένομαι lege Am. ad o 467. — p. 108 s. "Auqivoirz pone post μὲ 97 interpunctionem ;
pro 60 lege με 60. — p. 111 s. ἄν lege 1857 (pro 1827). — p. 112 lege 4| 223 (pro 723) et
d 560 (pro 560) — p. 113 s. ἄν c. coni adde I'54. — p. 118 s. ἀναχράζω lege ξ 467; s.
ἀναλύω lege τ 150 (pro 159); s. ἀναμίσγω lege x 235; s. ἀναμορμύρω lege μι 238. — p. 120 s.
ἀνασεύω lege 1852. — p. 191 s. ἀνάσσω adde h. Merc. 571; s. ἀναφαίνω lege h. Merc.
16. — p. 123 s. dvexróc lege: fere semper cum neg. et adde v 83. — p. 126 s. ἀνήρ dele
' T 371. — p. 129 s. ἀνϑεμόεις dele: in exitu versus; s. ἀνθέω lege 4 320 (pro 530) —
p. 132 s. ἀνίστημε lege Ψ 491 734 φάτο μῦϑον (χατέρυχε) pro μετέειπεν. --- p. 188 s. ἄντομαᾶε
lege Ὁ 698 (pro 694); s. ἄντρον adde c 6. — p. 139 s. ἀνύω lege h. Merc. 337 (bis). — p. 141 s.
ἀοιδή adde h. X 6. — p. 149 lege: Herod. ἑξῆς. — p. 151 s. ἀποβάλλω lege h. Merc. 388. —
p. 152 s. ἀποδίδωμι lege Herod. A 199. — p. 153 s. ἀπολείβω lege Doed. Gl. 380 et Athen.
XHI 5892. — p. 154 lege € 107 (pro 127) h. Herm. 227 (pro 225); post 357 adde h. Merc.
333; lege Φ 299 (pro 928), dele ἢ. Ap. 9, 271. — p. 157 s. ὠποραίω lege « 403 (pro 430). —
p. 159 s. ἅπτω lege 9 712 (pro 721). — p. 162 lege τ (pro T) 435. — p. 164 lege o 271 (pro
δ). — p. 166 lege ἀράχνια. — p. 166 s. ἀράω lege h. VI 16 (pro 6). — Ρ. 167 s. 4oyetoc dele
post Ν 417: 87, adde post Καὶ 453: Ν 828; ad ᾿Ἡργείων adde ὃ 273; s. ἀργεϊφόντης adde h.
1182 Corrigenda et addenda.
Cer. 346 377. — p. 168 s. ἀργύρεος adde ἡ 91; s. ἀργυρότοξος adde h. Merc. 318. — p. 175 s.
᾿Ἀρχαδίη adde h. Merc. 2 ἢ. XVIII 2 h. XIX 30. — p. 176 s. &ou« lege P (pro ΦῚ 582;
s. ἁρματροχιή lege 3P (pro v) 502; s. ἁρμονίη lege ε 248. — p. 178 s. ἄρουρα adde h. Ap. 69.
— p. 180 s. ἄρχω lege 7102 (pro 107) — p. 182 s. ἀσπασίως lege χάμψειν. — p. 185 s. ἄστυ
lege Z2 207 (pro 247) — p. 191 s. ᾿Ατρείδης lege !P 658 (pro 358). — p. 196 s. αὐτάγρετος lege
zt 148 (pro 49). — p. 198 s. «vcre lege o 199 (pro 198) et 4 615 (pro 614) — p. 199 s. αὖτε
adde post 7/278: h. Merc. 303. — p. 200 s. ἀυτμήν (in fine) lege ὃ (pro «) 289. — p. 203 post
coaluit etc. adde JV 734. — p. 207 s. αὔτως adde ἢ. Merc. 488. — p. 910 s. ἀφνειός lege «
939 (pro 332). — p. 212 s. "Aye: lege 41 770 (pro 769); s. χάρη xou. ᾿Αχαιοί adde €X 359; s.
Τρώων καὶ ᾿Αχαιῶν adde M 431 ὦ 38. — p. 213 s. χαρηκομόωντας 'Ay. adde T 69. — p. 217
s. ἄψορρος adde ἢ. Ap. P. 958 et h. Merc. 505. — p. 218 s. ἀωτέω lege N 716 τόξοισιν καὶ.
— p. 219 adde βαϑέύχληρος ep. 16, 4. — p. 920 s. βαίνω lege c 498 (pro 248) — p. 221
lege h. Ap. P. 947 (pro 347) et Προυνούς. — p. 222 s. 8«ívo lege O 237 (pro 327) et h. Cer.
431 (pro 341) et χρυσείοισι (pro χολλητ.); s. Βαλίος T 400 (pro I). — p. 223 lege Am. app.
π 106 et h. Merc. 298 (pro 328); lege 4^ 697 (pro 397). — p. 225 lege ἢ. Cer. 194 (pro 344). —
p. 227 s. βασιλεύω adde « 392. — p. 929 s. βέλος lege 4 173 (pro 473) et o 411 (pro 141). —
p. 930 s. βιβρώσχω adde compos. χαταβιβρ. — p. 931 s. βίοτος lege y 301 yo. ἀγείρων. —
p. 282 s. βλάπτω adde compos. χαταβλ. --- p. 934 s. Βορέης ante ξ 999 adde & 953. — p. 236 s.
βουλείω lege h. Merc. 167 (pro 197). — p. 2418s. Βρισεύς lege 7 274 (pro 174); s. βροτός lege h.
Ap. P. 186; adde βρύχει, βούχοι ep. 14, 13. — p. 249 s. βυσσοδομεύω adde ε 316. —
p. 943 s. γαῖα lege ἢ. Merc. 427 (pro 428) et 9.555 (pro £) et ζ 315 (pro 135). — p. 246 s. x«l
γάρ adde w 118 et ἢ. Cer. 258; dele ε 170, lege ε 357 (pro 337). — p. 247 s. γέ dele y 977. —
p. 948 lege 4 280 (pro 380) et w 166 257 (pro q); adde post χεῖνόν ys: Z 984 « 168 ὃ 836;
χείνω γε. --- p. 259 s. γέντο lege X 476 (pro 479). — p. 258 s. γέρας adde h. XXIX 4; s. γέρων
lege 42 322 (pro 323) — p. 955 s. γῆρας lege ἢ. Ap. P. 15. — p. 256 s. γίγνομαι lege ἢ. Ap.
P. 182 (pro 138) et o 985 (pro 385). — p. 957 lege 2436 μή uot et lege E 63 γένοντο. — p. 958 s.
γιγνώσκω dele 299 319. — p. 361 5. γνάμπτω lege H.U pro HN; s. γόμφος lege ε 248 (pro 284). —
p. 208 5. δαίμων adde compos. χαχοδαίμων et εὐδαιμονίη. --- p. 271 8. δάχρυ lege χ 447 (pro 477).
— p. 972 s. Δαμαστορίδης lese χ 212 (pro 919) — p. 273 s. δάμνημι lege Π 561 εἰ... τιν᾽
ír. — p. 278 s. δέ τε adde X 30. — p. 282 s. δείχνυμι lege ἢ. Merc. 393 (pro 373) et δ᾽ 59
(pro 95) — p. 283 s. δεινός lege ἢ. Ap. P. 223 et χ (pro X) 124 et ε 402 (pro 304). — p. 985 s.
δεξιός lege o 504 (pro 502). — p. 988 s. δεῦρο lege Ψ' (pro s») 485. — p. 291 s. δέω lege ὦ 929
(pro 299) et β 495 (pro 945); s. δή lege h. Ap. P. 958 (pro 259). — p. 292 lege ἡ 143 (pro 413)
et & 110 (pro 100), Π 471 (pro 171), M 143 (pro 483), 9. 131 (pro 931) ἢ. Ap. Del. 197 (pro
167) Cer. 483 (pro 484); adde 9 377 ε 310 343 7; 260 .Y 379 ἢ. XXVI 7. — p. 293 s. x«l δή
lege ἢ. Ap. P. 253. — p. 294 adde δηλητήρ ep. 14, 8. — p. 296 s. δῆμος adde compos. δη-
μοβόρος et χαταδημοβορέω. — p. 997 s. δηρὸς lege 7M 300 0c τ᾽ et « 908 (pro 263). —
p. 306 s. δίδωμι lege Ψ᾽ 188 (pro 138). — p. 310 s. Διομήδη lege doof.; s. Διομήδης lege AK
(pro x) 159 s. — p. 811 s. δῖος lege 06. y 121 (pro 121) et infra h. Ap. P. 248 (pro Ap. 249).
— p. 314 s. Zio zc lege 4 (pro E) 517; s. δμῳη lege ἡ 103 toroic 9g. — p. 815 s. δμώς
lege q (pro o) 244. — p.316 s. δόλιος leze X (pro d) 15. — p.321 s. ράχανον lege ἢ. XXXIV
1. — n. 398 s. δύο adde post M 171: NN 936 et post N 198 adde δύ᾽ αἶγα λέοντε, et post JV
201: € 163. — p. 324 adde δύσβωλος ep, 7, 3. — p. 325 s. δυσμενής lege & 918 (pro 213);
s. δύστηνος lege o 501 (pro y); s. δέω lege óvvo. — p. 326 s. δύω lege 9 417 (pro 147) et & 482 (pro
4894); p. 397 s. δῶμα adde post h. Ap. P.: 9. — p. 398 s. δῶμα lege y 387 (pro 378) et ὦ 183
(nro 133); s. δῶρον ad a) adde σ 301. — p. 330 lege 2 70 (pro 60. — p. 331 s. ἐγγυαλίζω adde
P 613. — p. 332. s. ἐγείρω lege H 434 (pro 384) — p. 838 s. ἐγχλίνω lege χ 156 (pro 195). —
p. 334 s. ἔγχος lege Y 345 (pro 841) et 4 447 σὺν δ᾽ ἔγχεα. — p. 38b s. ἐγχρέμπτω lege Ψ'
3834 (pro 314). — p. 386 lege 7M (pro H) 118. — p. 337 lege Φ 226 (pro 286) dele I] 528. —
p. 888 lege 5 239 (pro 139). — p. 339 lege .Y 122 (pro 121) et z 235 (pro 236) et .Y (pro 4)
933 261; lege ζ 57 ἡ 908 949 9 318; lege z 91 (pro 61). — p. 341 s. ἐδητύς lege q 306 (pro
308). — p. 342 s. Zóc lege 8 140 ὑμὰ. — p. 343 s. ἕζομαι lege Krueger p. 165 et Y 149 (pro
179) et o 134 (pro 143). — p. 344 s. ἐθέλω lege (ὦ 335 (pro 355) — p. 345 lege o 328 (pro
326). — p. 348 lege σ 378 (pro 515). — p. 349 lege χ 76 (pro 86). — p. 350 lege II 847 (pro
874) — p. 357 s. εἴχω lege α 392 (pro 991). — p. 368 lege ὦ 454 (pro 455) — p. 369 lege
P 830 (pro 330); s. Εἰραφιῶτα lege ἢ. XXXIV 2 20 (pro 96, 9). — p. 870 s. εἐροπόχος adde
h. Merc. 288. — p. 380 s. ἕχαστος lege v 76 (pro 16). — p. 382 s. £xsivoc lege f 183 (pro
163) — p. 383 s. ἑχηβόλος adde h. XXV 2. — p. 387 s. ἐχχέω lege 9 279 ἐξεχέχυντο et schol.
BEQ. — p. 388 5. ἔλαιον adde ὃ 49 252 9 454 o 88 w 154 ὦ 366. — p. 390 s. ἐλαχύς lege
K 357 (pro 356). — p. 392 s. Ἑλένη lege δ 569 (pro 568) — p. 399 s. ἐμμεμαώς adde 49 81
v. Li s. ἐμός χ 463 (pro 464). — p. 405 lege A 191 (pro 131) — p. 408 lege 4 546 (pro 516) et —
h. Ven. 236 (pro 284). — p. 420 lege s. ἔνϑεν μ 211 (pro x) — p. 424 s. ἔντεα lege P 162 -
(pro 172). — p. 438 s. ἔπειτα lege « 235 (pro 945) — p. 452 s. ἐπιβαίνω adde post E 666:
μι 7I. — p. 459 s. ἐπιρρέω lege Eust. 336, 9. — p. 466 s. Ἑπτάπορος lege Strab. 554. —
p. 471 s. ἐρείπω adde compos. ὑπ. — p. 492 lege "Ezroooc (pro "Azt.) — p. 494 s. ἐτήτυμος
lege Eust. 1135, 1. — p. 495 s. Zr. lege ὃ 736 (pro 763) — p. 507 s. εὐρύχορος lege Am. ad
δ᾽ 635. — p. 520 s. ζείδωρος lege h. Ap. 69 (pro 64). — p. 522 lege h. Merc. 579 (pro 576). —
p. 527 s. ἢ lege II 590 y 217 (pro 217) et 9 206 (pro 226) et 9 584 (pro 586) — p. 533 s.
79€ adde post B 118: I 95. — p. 540 s. ἡμαϑόεις lege βὶ 214 (pro 2214). — p. 555 s. ϑάπτω
adde comp. χαταϑ. — p. 558 s. ϑέλγω adde comp. χαταϑέλγω. — p. 594 s. ἱμερτός adde ep. -
10, 2 et 3. — p. 606 5. /ozo adde compos. χκαταΐσχω, κατίσχω. — p. 607 s. Ἰφίνοον lege
Corrigenda et addenda. 1182
H 14 post. — p. 619 l 1 lege ἡ - ἦε. — p. 622 lege B 292 (pro 392). — p. 637 pro ἢ. Ven. 242
adde χεκᾶ. εἴη & 244. — p. 688 s. χαταχέω adde post Pind.: Ol. — p. 697 lege O 375 ἐπ.
tt. ὄφρ᾽ ἂν. (E. Eberhard. — p. 965 s. λάινος l. 32 adde a G. Bernhardy. — p. 969 s.
λάμπω 1. 15 lege ὕπο, l. 22 ἄπο, 1. 33 ἄρα. — p. 972 s. λαός l. 47 ad ε 708 adde πρὸ νεῶν
ἐχέμεν. (F. Albracht.)
p. 219 s. βαϑύχολπος pro 9 155 lege Q 915; s. βαϑύνω pro P 191 lege Ψ 491. —
p. 220^ s. βαίνω l 39 post Q 95 347 adde x 208, ib. l. 55 pro & 352 lege 532, ib. 1. 68 pro
σ 248 lege c 428.— p. 221* l. 36 post . 85 adde x 56, ib. 1. 46 post βάντες adde: Cum dat.
44 460 JV 332 II 751 P 574 706, 1b. 1. 49 pro zx 538 lege π 358, ib. 1. 60 pro ó 647 lege ὃ
674, l. 67 pro 9 540 lege 9 450. — p. 221^ 1. 26 pro 4 453 lege A 563, ib. 1 43 post Τεύχρου
adde « 119 ἐϑὺς προϑύροιο. — p. 222* ]. 4 pro P 9292 lege P 392, ib. 1. 17 post O 169 adde
Il 677, ib. 1. 43 post χαλά adde T 279 βὰν δ᾽ ἐπὶ νῆα φέροντες, ib. 1. 46 post ἔβαν adde;
cf. ξ 207. — p. 222^ s. βάλανος pro osculi lege esculi, ib. s. βάλλω l. 9 post βαλέεε adde x
290. — p. 3295] 29 post .Z 98 adde 5 97, ib. l. 41 post 5 422 adde 429, ib. l 52 post ἀπό
adde I7 793 ἀπὸ χρατὸς χυνέην. — p. 923^ l. 3 post αἰγανέας adde 2 608 ἀεὶ βαλέοντι ἐοι-
χώς, ib. 1. 24 post πέτρας adde: cf. s 415, ib. 1. 26 pro x 67 lege x 179. — p. 2243 ]. 14 post
1 499 adde x 121, ib. 1. 26 post 494 adde 567, ib. 1. 39 post Y 462 486 adde Φ 164, ib. 1. 66
post o 462 adde χ 15. — p. 224* ]. 43 post 288 adde 764, ib. 1. 47 pro JM 182 lege JM 152, ib.
l. 53 post “1 675 adde zsociv ὑπὸ Τρώων 46826, ib. l 59 post χαλχῷ adde II 27 χατὰ μηρὸν
ὀιστῷ. — p. 9262 s. βαρύχτυπος 1. 3 post 441 lege 460, ib s. βαρύνω 1. 10 pro s 231 lege
£ 321. — p. 227^ L 46 post K 239 adde: cf. o 533, ib. s. βασιλεύω 1. 2 post αἰεί adde « 392
οὐ uiv γάρ vt χαχὸν βασιλευέμεν. — p. 2302 s. βεάω 1. 3 post aor. adde ἐβιήσατο et. —
p. 2309 s. βίη l. 5 pro 7 229 lege 7 219. — p. 3843 s. βόϑρος l. 9 post 36 adde 95. — p. 2353 s.
βότρυς L 3 post βότρυες adde: h. 7, 40 πολλοί. — p. 2362 s. βουλή 1. 2 pro M 336 lege M
236. — p. 2412 s. βρόμος adde h. Merc. 452 ἱμερόεις βρόμος αὐλῶν, h. 26, l0 βρόμος δ᾽
ἔχεν ἄσπετον ὕλην. — p. 3410 s. βρόχος adde χ 472 ἀμφὶ δὲ πάσαις | δειρῇσι βρύχοι ἦσαν.
— p. 2423 s. βυσσοδομεύίω adde ε 316 χαχὰ βυσσοδομεύων. — p. 243^ s. γαῖα in fine adde:
carmine celebratur Γαῖα παμμήτειρα h. 30, 1. — p. 945» 1. 53 post P 540 774 adde 858. —
p. 2463 Ll 22 pro Π 329 lege II 239. — p. 2512 s. γενεή l 35 pro ἴσμεν (bis) lege ἔδμεν. --
p. 251^ s. γένος l 25 pro 5$ 267 lege o 267. — p. 252^ 1. 3 pro $2168 lege £2 618. — p. 255»
5. γῆρας | 5 pro q 983 lege w 283. — p. 9588 s. γιγνώσχω 1. 90 dele γνώτην q 36. 1. 92
γνῶτε T 84 est ipy., non coni. — p. 264* 5, γυμνὸς 1. 10 post Π 815 adde P 711. — p. 2662 s.
44A. — l 11 pro y 138 lege y 187. — p. 2754 s. δασμός adde h. Cer. 86 εἷς τὰ πρῶτα διά-
τριχα δασμὸς ἐτίχϑη. — p. 277^ 1. 41 pro z 216 lege x 190. — p. 285^ s. δένδρεον l. 4 pro
P 153 lege Γ᾽ 152. — p. 28623 s. δέος 1. 3 pro K 367 lege / 376. — p. 988» l. 5 pro ζ 127
leze ξ 127, ib. s. Δευχκαλίδης 1. 1 pro M 107 lege JM 117. — p. 288^ l. 4 pro 4205 lege 9 205,
ib. 1. 7 pro v 485 lege Ψ' 485, ib. s. δεύτερος l. 4 pro .X 307 lege X 207. — p. 2898 s. δεύω
]. 11 pro ζ 292 lege 5 199. — p. 289^ l. 57 pro H 238 lege E 388. — p. 295^ s. δημόϑεν 1. 1
ante populo insere: ex. — p. 2965 s. δημός l. 3 pro 7 501 lege .Y 501. — p. 297^ s. ó:« 1. 30
pro Τ' 729 lege P 729. — p. 3012 s. διάνδιχα 1. 2 pro B 189 lege A 189. — p. 303^ s. δέδωμε
l 18 pro 4 357 lege 4 357. — p. 3043 l. 25 pro o 40 lege o 420. — p. 30723 l. 22 pro o 370
lege φ 370, ib. 5: διερέσσω l 1 pro μὶ 144 lege μ 444. — p. 308b s. διχκάζω 1. 14 post πολλά
insere: διχαζομένων αἰζηῶν, | 2545. — p. 310^ s. Ztov pro $2 212 lege Q2 251. — p. 3123 s.
δίπτυχος l 8 pro y 480 lege y 458. — p. 3142 l. 28 pro μ 82 lege & 182, ib. 1. 30 pro 224
lege *P 494. — p. 31623 s. δόλιος l. 1 pro γέρων lege τέχνης. — p. 3173 s. δολοφροσύνη adde
h. Merc. 361 δολοφροσύνην ἀλεγύνων, ib. s. δόμος 1. 6 pro z 31 lege ἡ 81. — p. 3182 s. δό-
νέω l 5 inter ἢ. et Pyth. insere: Ap. — p. 322^ s. δρυτόμος 1. 4 pro Π 643 l. Π 633. —
p. 3234 1. 27 pro v 196 lege w 106, ib. 1. 35 pro 4 332 lege μὲ 232. — p. 8940 s. óvozrórjc 1.
9 post afferens insere: ε 466 δυσχηδέα νύχτα. — p. 325b s. δύω, δύνω l 6 pro “1 286 lege
«1 968, ib. 1. 9 ἔδυσαν ὃ 341 transfer ab aor. Il ad aor. L — p. 326» 1. 7 pro Φ 739 lege
3 739. — p. 328^ post Δώριον insere: dooíc € 45, ib. s. δῶρον l. 15 pro Π 482 leze H 482.
(C. Capelle.)
. 10653 s. v. μένος in initio adde: de significatione nuper copiosius egit Buchholz hom.
Real. III 2 p. 31—39. — p. 11155 s. v. μοῖρα adde: de natura μοίρης et 'de ea ratione, qua
cum diis coniungitur cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 49 s. — p. 1137^ s. v. νέμεσις adde: de
significatione cf. etiam Buchholz hom. Real III 2 p. 179 s. — p. 11405 s. v. Νεοπτόλεμος in
fine adde cf. etiam Buchholz hom. Real. III 1 p. 374 s. — p. 11505 s. v. νηπιέη in fine adde:
de vgziég vocis natura, vi, significatione, qua homines in perniciem vocantur cf. Buchholz hom.
Real ΠΙ 2 p. 152—59. — p. 1151} s. v. νήπιος Nr. 2 adde: de νηπιέη qua homines in perni-
ciem ruunt cf. Buchholz hom. Real III 2 p. 155 s. — p. 115223 s. v. Νηρεύς adde: cf. Buchholz
hom. Real. III 1 p. 246 s. — p. 11523 s. v. Νηρηΐδες adde: de earum natura cf. Buchholz hom.
Real. HI 1 p. 247 s. (C. Mutzbauer.)
Yol. II. p. 71 s. ὀρέγω lege E 225 (pro 234) — p. 129 s. πάντῃ adde Π 156 v. l. —
p. 145 s. Πασιϑέην adde ,Ξ 276. — p. 191 s. πλήσσω adde v. l. 44 146. — p. 226 s. πρόβασις
lege Eust. 1434, 54. — p. 969 s. σανίς lege 8 844. ἔπεσαν. — p. 980 s. σχεδάννυμι lege L.
Meyer Kuhn 6, 174. — p. 319 s. τέκνον adde ep. 4, 8. — p 337 s. τμήγω adde 4 146 τμή-
ξας. — p. 396 adde ὑψέχρημνος ep. 6, 5 et ὑψιμέδων ep. 8, 3. (E. Eberhard.)
p. 315» s. τε in initio adde cf. Christ, der Gebrauch der Partikel τε mit besonderer
Bezugnahme auf Homer in den Sitzungsberichten der K. Bayr. Akad. der Wiss. phil.-hist. Cl. 1880
p. 250—706, qui haec de particulae origine, significatione, usu disseruit. Particulam τε cognatam
1184 Corrigenda et addenda.
esse cum lat.ce, quod exstat in hic pro hi-ce, nunc pro nun-ce, sic pro si-ce, goth. suff. -h in
sva-h ,sic*, sa-h, so-h ,hic*, ,haec', skr. ved. kam, nostro adv. loci da. primam igitur significa-
tionem esse eam, quae animum nostrum ad aliquam rem advertat vel nobis aliquid ob oculos ponat.
,lie Partikel hat ursprünglich deiktische Kraft" cf. l. l. p. 74 s. 298. 71 c. adn. 3. Unde altera
quae est copulativa, ita orta est, ut particula bis posita duo nomina vel verba inter se iungeren-
tur, quo facile fieri potuit, ut etiam duae enuntiationes breviores iisdem particulis ze-rs inter
se copularentur. cf. p. 75 81 58. Atque prima illa vis affirmativa rarius apud Homerum ser-
vata est, quod fit in voculis ἢ ze ,verum enim vero* νύ τε, πέρ τε, μάλα tt Α 218 coniunctis.
cf. p. 36 s. 75 s. 38 5. vide etiam μάλα μὲν s. v. μέν in h. lex. vol. I p. 1051, 1 s. fin. eodem
redit, ubi particulae μὲν affirmativae, cui particula adversativà non respondet, in enuntiationibus
primariis adicitur 4/ 840 Ν᾽ 47 O 9203 ε 447 μ 62 τ 333. cf. p. 36 s. quod si fit in en. relativis
B 144 T 91 4 485 487 χ 388 429 eandem equidem particulae notionem tribuerim, etsi Christ
1. 1. p.36 s. etiam fieri posse censet, ut particulae τε vim copulativam vindicemus. cf. etiam
S. v. μέν in ἢ. lex. vol. I p. 1049 5. Copulativa vero est vis particulae primum ubi particula
bis posita, id quod plerumque usu venit, vel duo nomina vel verba vel enuntiationes breviores
inter se coniunguntur. cf. Christ l. l. p. 31. In enuntiationibus autem longioribus aut semel
posita alii particulae, huius significatione nihil fere mutata, ut in xe τε, δέ τε, γάρ τε, ἦ τε
quasi pleonastice adiungitur aut bis posita ad duas enuntiationes ab εἰ, 7, ὃς incipientes inter
se artius coniungendas valet. cf. p. 32 s. eodem pertinet, ubi in enuntiationibus primariis,
quae per μὲν-δὲ inter se referuntur, aut utrique particulae B 90 Z 147 y 304 E 139 N 706 9
260 Ψ 519 η 193 additur, aut soli μέν, cui deinde δέ, δ᾽ «v, αὐτὰρ respondent, Π 28 E 138
I 508 .4 64 393 Φ 464 X 495 Q9 530 s 381 η 129 2 290 μ 62 93 τ 33, ubi Bekk.? pro δὲ
Scribit ze, h. Ap. Del. 141 4 481 4 494 E 141 44 476 N 799 « 215 h. Ap. Pyth. 11 adicitur.
huc etiam locus ὃ 102 ἄλλοτε μέν τε - ἄλλοτε δ᾽ αὖτε referendus est. cf. p. 35 c. adn. p.36
et s. v. μέν in h. lex. vol. I p. 1054, 2. neque minus ad enuntiationes inter se copulandas valet,
ubi aut δὲ particulae, quae, particula ui» non antecedente, narrationis continuationi inservit,
aut negationibus οὐδέ, μηδὲ B 179, μήτε £2 337 apponitur. cf. Christ l. 1. p. 41. atque idem
1.1. p.41 5. in iis carminum partibus, quae recentiore aetate confectae sint, hic illic parti-
culam utpote levissimam metri causa insertam esse iudicat, nee minus eius vim prorsus ex-
stinctam esse videri in voculis ἀλλά τε, ἀτάρ rs, καί ve, ydo τε coniunctis. — p. 3223 s. v.
τερπιχέραυνος adde schol A οὐχ ἀπιϑανῶς δὲ oi τερπιχέραυνον οὐ τὸν τερπόμενον τῷ
χεραυνῷ ἀποδιδόντες, ἀλλὰ χατὰ μετάϑεσιν τοῦ o τὸν τρεπιχέραυνον, τὸν τρέποντα τοὺς
ἐναντίους τῷ χεραυνῷ, ὡς δρατὰ σώματα ἔφη (V 169) τὰ δαρτὰ καὶ τὴν χαρδίαν κρα-
δίην. — p. 897. s. v. Τηϑύς in fine adde: cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 8 s. — p. 8910 s. v.
Ti9«»vóc in fine adde: cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 206. — p. 336* s. v. Τιτήν in fine adde:
cf. Buchholz hom. Real III 1 p. 3 s. 8 s. — p. 336^ s. v. Τιτυὸς in fine adde: cf. Buchholz
hom. Real. ΠῚ 1 p. 19 132. — p. 3462? s. v. Τριτογένεια adde: de vocis notione cf. Buchholz
hem. Real III 1 p. 149. — p. 348* s. v. Τροφώνιος adde: de Apollinis templo a Trophonio et
Agamede exstructo cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 114. — p. 352^ s. v. Τυρώ adde: cf. Buch-
holz hom. Real. III 1 p. 243 980 s. — p. 375^ s. v. ὑπέρμορον adde: de voce quid sibi velit
cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 56 s. — p. 380? s. v. ὕπνος in fine adde: de Hypno deo cf.
Buchholz hom. Real. III 1 p. 316 s. — p. 4890 s. v. φόβος in fine adde: de Phobo, Martis filio
cf. Buchholz hom. Real. III 1 p. 208 s. — p. 443^ s. v. Φόρχυν in initio adde: vocalem v
nominativi omnibus locis brevem, contra casuum obl. longam esse tradit Herodian. περὲ
JÀ. προς. lI p. 105 ed. Lentz. cf. περὲ διχρ. II p. 10, περὲ ὄνομ. I p. 628 25 c. adn. Lentzi.
alii vero semper productam eam fuisse contenderunt, ut Tyrannio ap. Herod. περὲ Δ. προς.
IL p.105, ubi haec leguntur οὐχ ὑγιῶς δὲ ὁ Τυραννίων ἐχτείνει τὸ v, ἐπεὶ εὑρέϑη, φησί,
καὶ ἡ εὐϑεῖα ἐχτεινομένη, Φόρχυς αὖ Φρύγας γε" (B 862) ἐχεῖ γὰρ τὸ μέτρον χατή-
πειγεν. Herodiano oblocutus Hinrichs de eloc. Hom. vest. Aeol. p. 82 duas nominativi formas
Φόρκχῦς et Φόρχῦν quam coll z£Aíc voc. χέλῦ acc. χέλυνα formis Aeolicis B 862 restitui vult,
fuisse statuit. sed idem ib. in adn. terminationem utramque fortasse ab initio longam fuisse
conicit. cf. etiam Hartel Stud. I p. 49. — p. 4442 s. y. dópzvc in fine adde: de Phorcyne deo
cf. etiam Buchholz hom. Real. III 1 p.262 5. — p. 4542 s. v. φυλαχός adde: de forma et accentu
cf. etiam Hinrichs de el. Hom. vest. Aeol. p. 100 $ ; 8. v. Φύλαχος adde: de forma et accentu
v. Hinrichs de el. Hom. vest. Aeol. p. 100 s. — p. 465^ s. v. Χάριτες in fine adde: cf. etiam
Buchholz hom. Real. III 1 p. 196 s. — p. 476^ s. v. Χρύση adde: cf. Buchholz hom. Real. III 1
p. 120. — p. 4882 in fine s. v. Qzse«vóc adde: de natura dei cf. etiam Buchholz hom. Real. IIT 1
p. 8 s. — p. 4933 s. v. Ὡρείϑυια adde: Woerner Sprach-Wiss. Abh. aus Curtius gram. Ge-
sellschaft 1874 p. 120 s. nomen ab ὠρύω ὠρύομαι ducens intellegit ,die dumpfbrausende
Woge*. cf, etiam Buchholz hom. Real. III 1 p. 233. — p. 4943 s. v. Ὡρίων adde: cf. etiam
Buchholz hom. Real III 1 p. 206 s. 221 s. (C. Mutzbauer.)
Typis Baerii & Hermanni Lipsiae.
PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET
——————
UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY
—————
PA Ebeling, Heinrich (ed.)
4.209 Lexicon Homericum
E32
v.l
FOR USE IN
LIBRARY ONLY
ΤΑΝ L*