(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Élö könyvek: magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno] A bevezetéseket irták Ambrus Zoltán [et al.]"

Pannónia Books 
2 Spadina Road 
Toronto 4, Canada 



ÉLŐ KÖNYVEK 

* 

MAGYAR KLASSZIKUSOK 

AZ ELŐSZÓT ÍRTA 

GRÓF KLEBELSBERG KUNO 



ÉLÖ KÖNYVEK 

• 

MAGYAR KLASSZIKUSOK 

I. KÖTET 



A BEVEZETÉSEKET ÍRTÁK 



Ambrus Zoitán 
Baltazár Dezső 
Berzeviczy Albert 
Császár Elemér 
Dézsi Lajos 
Galamb Sándor 
Hevesi Sándor 



Kapi Béla 
Kéky Lajos 
Kozma Andor 
Lányi József 
Négyesy László 
Pékár Gyula 
Pintér Jenő 
Voinovich Géza 



Radó Antal 
Rákosi Jenő 
Ravasz László 
Sajó Sándor 
Szász Károly 
Tordai Ányos 
X'argha Gyula 




A K I S FA LU D Y-TA KSAS AG 

megbízásából kiadja 

A FRANKLIN -TÁRSULAT BUDAPESTEN 



KAZINXZY FHRP:NC 
MUNKAI 



KÖLTEMÉNYEK 
PÁLYÁM EMLÉKEZETE 

ÜÉZSI LAJOS BEVEZETÉSÉVEL 




A KISFALUDY-TARSASAG 

megbízásából kiadja 

A FKANKLIN-TÁRSÜLAT BUDAPESTEN 



PH 

Nyomatott finom famentes pehelykönnyű 
papiroson a Franklin-Társulat betűivel. 



1C88355 



ELŐSZÓ. 

írta: Gróf Klebelsberg Kuno 

ni. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. 

Ez év január i-én körlevelet intéztem Magj'ar- 
ország összes oktatóihoz, kezdve a kis óvónőn fel az 
egyetemi tanárig, hogy megjelöljem azokat az irány- 
elveket, amelyeknek érvényesülniök kell a magyar 
iskolában. Ebben a körlevelemben és azokban a 
folytatólagosan írt cikkekben, amelyekben a körlevél- 
ben érintett eszméket bővebben kifejtettem, meg- 
konstruálni igyekeztem a magyar neonacionalizmus 
fogalmát, egy olyan újfajta nacionalizmusét, amely 
kiveti nemzeti hibáinkat és tökéletesíti nemzeti 
erényeinket, egy olyan újfajta nacionalizmusét, ame- 
lyet nem bénít meg a múlt nagyságának szemlélete, 
sem a jelen nyomorúságának nyomása, hanem amely 
bizakodva, mosolyogva néz a jövőbe s elszántan tör 
új nemzeti reálpolitikai célok felé. 

Ez a neonacionalizmus azonban korántsem jelent 
radikális szakítást a nemzeti múlttal, ellenkezőleg, a ra- 
dikalizmustól éppen abban különbözik, hogy a nemzeti 
múltnak minden értékét át akarja menteni a jövőbe. 

A neonacionalizmus puszta követelményből élő 



VI 

valósággá csak akkor válhat, ha a poHtika ihletet 
nyer a művelődéstől, elsősorban az irodalomtól. 
A közéletben rendkívül gyakori gondolkozási hiba, 
hogy a politikát tartják a vezető erőnek, holott 
a valóság az, hogy a politikai élet kazánját a nemzet 
gondolkozása, az egymással küzködő szellemi irány- 
zatok fűtik, amelyek elsősorban az irodalomban és a 
művészetben tükröződnek. A kultúra a prius, az 
előbbrevaló és nem a politika, amely a nemzet műve- 
lődésének csak vetülete. 

Mely elemekből alakíthatjuk ki azt az új egész- 
séges közszellemet, amelyre nemzeti megújhodásunk 
és annak programmja, a neonacionalizmus szem- 
pontjából szükség van? Főkép két elemből : a 
klassszikus és az élő magyar irodalomból. 

Irodalom és irodalomtörténet nem egy. Végzetes 
egyoldalúság lenne, ha az élő magyar irodalmon el- 
siklanánk és különösen a magN'ar iskola nemzetnevelő 
munkáját kizárólag az irodalomtörténetre építené fel. 

Főleg a pezsgő, eleven élő irodalom az, amelynek 
aktív lendítő ereje van. És mert ez igaz, azért két- 
szeresen sajnálatos, hogy irodalmunk csak lassanként 
találja meg a nagy bekapcsolódást a háború utáni 
élet új céljaiba. Élő irodalmunk kelleténél tovább 
állott a XX. század tizes éveinek, sőt bizony még 
1918 és 19-nek is a befolyása alatt s csak mostanában 
kezd igazában ráeszmélni, hogy a magyar lélek erős 
és öntudatos neonacionalizmus után sóvárog. 

Talán éppen azért, mert az újjáépítés kora csak 



vn 



lassanként találja inog a maga sajátos i'ij irodalmi 
irányzatát, éppen azért a klasszikus irodalom ma 
még fokozott jelentőséggel bir. Nem hiszem, hogy 
lenne Európában irodalom, amelynek nemzeti tar- 
talma erősebb, mint éppen a magyaré Bessenyeitől 
egészen Arany követőiig. Innét van az. hogy még 
olyan szerzők is, akiknek írói képességei sekélyek 
voltak, akiknek műveit ma már szórakozás okából 
nem olvashatjuk, megtartották nemzeti kultúrpoli- 
tikaijelentőségüket. Bessenyei, Kultsár vagy Kazinczy 
müveinek olvasása ma az átlagos magyar olvasó, 
nem gyönyörködteti többé és mégis történeti jelen- 
tőségük változatlan, mert a nemzeti szellem ébreszté- 
sével és erősítésével voltaképpen megalapozták József 
nádor és Széchenyi István reformkorát. Sajátságos, 
hogy még a Nemzeti Színház létrejöttének sem iro- 
dalmi és esztétikai okok voltak a mozgatói, hanem az 
hogy öntudatosan, nemzeti okokból a német színház- 
zal szemben magyar theátrumot» követeltek. Pedig 
a gondolatot magyar szóval még ki se tudták fejezni. 
Irodalmi értékben a most megnevezett úttörők és leg- 
nagyobbjaink között óriási a minőségbeli különbség. 
De egyfelől Bessenyei és Kazinczy, másfelől Vörös- 
marty, Petőfi és Arany között a nemzeti érzés inten- 
zivitása tekintetében alig van különbség. A klasszi- 
kus magyar irodalom éppen ennél az erős nemzeti 
tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy élő irodalmunk 
némely hiányait pótolva, megadja a nagy inspirációt 
a nemzeti újjáépítés munkájához. 



VIII 



Ezért nemcsak mint kultuszminiszter, nemcsak 
művelődési szempontból, hanem mint a magyar 
neonacionaliznius gondolatának liirdetője, magasabb 
nemzeti tekintetekből is szeretettel ajánlom a magyar 
olvasóközönségnek a Franklin-Társulat nagyszerű 
irodalmi vállalkozását, az «Élő Könyvek — Magyar 
Klasszikusok)) negyven kötetes sorozatát. 



KAZINCZY FERENC. 

Irta DÉzsi Lajos. 

Az irodalom oly sokrétű és szövevényes szellemi 
működés összes eredménye, mint a politika. A politikai 
életben vannak a jó politikusokon kívül ábrándozó idea- 
listák, akik nagy szónokok, a tömeget magukkal raga- 
dók, de g5''enge politikusok ; vannak gyakorlati embe- 
rek, de egyáltalán nem szónokok. Az irodalom virág- 
zásához, a nép széles rétegére való kihatásához sem elég 
a nagy költők működése, szükség van másod- és harmad- 
rendűekre is ; csak olyanokra nincs szükség, akik ön- 
ismeret hiányában magukat szintén költőnek tartják, 
pedig nem azok. Főként ezek elriogatása végett van 
szükség a kritikiTSokra, habár ez hivatásuknak csak 
eg>'ik, talán nem is legfontosabb része. Szükség van az 
izgatókra is — a kritikusok egy neme — akik állandó 
figj-elemmel kísérjék az irodalmi jelenségeket s buzdí- 
tással vagy feddéssel irányítsák az irodalom munká- 
sait. Ilyen volt Kazinczy Ferenc is és ilyen irányú mű- 
ködésének van elévülhetetlen jelentősége. 

Régi középnemesi családból származott, mint Bes- 
senyei, a másik nagy agitátor. A család a borsodmegyei 
Sajó-Kazinctól vette nevét, noha nem voltak itt bir- 
tokai. A Lorántfiak jobbágyai voltak s csak a XVII. 
században emelkedett ki közülök a nemességszerző 
Kazinczy Sándor Péter deák szolgabíró, ennek fia 
Ivedig — lí. Kazinczy Péter — a Rákóczyak ügyvéde 
volt s körülbelül olyan szerepet töltött be Báthory 
Zsófia és Zrínyi Ilona mellett, mint Gyöngyösi. Bereg, 



majd Zemplén vármegye jegyzője s az 16G2. évi ország- 
gyűlésen Zemplén követe, íuríaugos eszű prókátor volt, 
aki sok szövevényes pert és háborúságot ügyesen el 
tudott intézni ; a református vallásról áttért a katho- 
likus vallásra s mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 
Kiss Imre jezsuita volt a föprotektora s a Szelepcsényi 
(iyörgy bizalmával dicsekedhetett. Kazinczy Ferenc 
tőle örökölhette a sima modort s a felekezetiesség iránt 
való közömbösséget. Deákos müveltségií ember volt, 
maradt is fenn egy latin epigrammja, melyben András 
nevű fiának a művészet és tudomány müvelését ajánlja 
figyelmébe. Ez a fia, aki visszatért a református val- 
lásra s II. Rákóczi Ferenchez csatlakozva, a zempléni 
felkelők kapitánya lett, magyarul is verselt : két verses 
szerelmes levelét dédunokája az «Orpheus»-ban adta ki. 

A Kazinczj-ak tehát a tizenhetedik századtól 
kezdve sűrűn szerepelnek a közélet terén ; annak izgal- 
maiból, fáradságaiból, sőt veszélyeiből is kiveszik a 
maguk részét, de egA-ébként alkalmazkodó emberek ; jó 
hazafiak, de családi érdekeikről sem feledkeznek meg ; 
buzgó birtokszerzők, nemcsak szerelemből nősülnek, 
hanem a hozományra is néznek s így aztán az András 
fiának, Dánielnek már hét vármegyében (Heves, Nógrád, 
Abaúj, Zemplén, Ung, vSzabolcs, Bihar) volt birtoka. 
Az ősi jószág Alsóregmec (Abaúj m.) volt, ezt liag)-ta 
örökül elsőszülött fiára, Józsefre. 

Kazinczy József, költőnk apja, 1732-ben született 
Vinnán. Iskolai éveiről fia mit sem jegyzett fel, de abból, 
hogy kedvvel olvasta De Thou (Thuanus) latin nyelvíí 
történeti müvét, kétségtelen, hogy deákos műveltségíí 
ember volt ; fia azt is feljegyezte róla, hogy nyelve ma- 
gyar, deák, német, tót és hogy a maga korában Zemplén, 
Abaiij, Sáros vármegyében az ifjúság dísze volt. Huszon- 
hat éves korában vette feleségül a tizennyolc éves Bos- 
sányi Zsuzsannát s elsőszülött fiuk, Ferenc Ér-Semlyén- 
ben (Bihar m.) született 1759 október 27-én. 



XI 



Ka/íiiczy zseiifie tiyermekkorát anyai nagyapja há- 
zában, az érsenilyéni HoSvSányi nádtedclcs udvarházban 
töltötte egész nyolc éves koráig s az itt eltöltött idő egész 
életére kiható nyomokat hagyott lelkében. Érsemlyén- 
nek színmagyar lakossága volt ez időben s a gyermek 
nyelvérzékének kifejlésére jó hatása volt annak, hogy 
mint mondja, <<inagyar hangnál eg^'ebet nem hallá*. 
Bossányi Ferenc egy ideig biharmegyei főjegyző és fő- 
szolgabíró volt, afféle régi jó táblabíró alak, aki házá- 
ban szeretett és tudott is tekintélyt tartani. Ha meg- 
haragították, vagy valami nem tetszett neki, « villám- 
lott és mennydörgött*, de máskülönben rendkívül jószívű 
és jóindulatú ember, jobbág>-ainak nem ura, hanem atyja 
s az egész környék ügyefogyottainak jótevője és tanács- 
adója. De egyébként a gazdálkodással nem sokat törő- 
dött, többje volt, mint amenn)'ire szüksége volt. Sajnos, 
ezt a nemtörődömséget Kazinczy örökölte vagy eltanulta 
tőle, pedig neki egész életében kevesebbje volt, müit 
amennyire szüksége lett volna. Leveleit diktálni szerette 
s az élénkeszü gyermeknek ez szórakozásszámba ment, 
ő is diktálgatott a fiatal Klári nagynénének xsigy a ház 
vendégeinek, nn'g maga is annyira bele nem jött az 
írásba és rajzolásba, hogy a befogottak felszabadulhattak 
zsarnoksága alól. A .semlyéni tanító volt első oktatója 
s már mint gyermek, kedvvel kotorászott az odavaló 
prédikátor könyvtárában s bámulta annak bázeli ki- 
adású könyvei szép nyomtatását.'Hgy kevés ideig (1766) 
Debrecenben is tanult, midőn Klári nagynénjét ott 
gyógA'íttatták. De az még ebben az évben meghalt. 

1767-ben apja hazavitette fiát Regmecre s egy tót 
diákot hozatott mellé Késmárkról, hogy a német nyel- 
vet tőle elsajátíthassa. A tanítás alapjául egy képes 
német biblia szolgált s nem annyira a tanítással, mint 
inkább magánszorgalommal — a magyar bibliával vete- 
gette egybe a németet — csakhamar annyira vitte, 
hogy Ézsaiás próféciáját gyönj-örííséggel olvasta. 



XIl 

A szülei ház is vallásos szellemével nagy hatással 
volt a fejledezö gyermekre. Imádsággal kezdték a csa- 
ládi körben a napot, estve a cselédség részvételével házi 
istentiszteletet tartottak imádsággal, zsoltáréneklés- 
sel. Apja szeretett az asztalnál beszélgetni őseiről, szü- 
leiről, saját élményeiről s nem volt hálásabb hallgatója 
a kis Ferencnél, aki azokból lopva le is jegyezgetett 
egyet-mást. A szűk látókörű nevelő ezért az apához 
ment panaszra, de az apa örömmel látta fia hajlamának 
ilyen megnyilvánulását s letett korábbi tervéről, hogy 
katonát, generálist nevel belőle. 

Német szóra Késmárkra küldték nevelőjével együtt 
s az itteni iskolában tanult meg szépen írni. Ebben az 
időben egy dzetlen román» volt kedvelt olvasmánya, 
melynek «Tugendschule» volt a címe. Bármily fércregény 
volt is, a német nyelv gyakorlásához jó segédeszköz 
volt s Kazmczy később is hálásan emlegeti, hogy ebből 
tanult meg németül s el)ből kapott még több kedvet 
az olvasásra. 

Tízéves korában Dénes nevű öccsével és egy roko- 
nával, meg az elválhatatlan tót deákkal Sárospatakra 
mentek tanuhiiányaikat folytatni. Itt tanult tíz évig 
(1769 — 79), Mirandola szavaival élve flomnem rem sci- 
bilem et quaedam alia», oly tudománj^okat, melyeknek 
sohasem vette az életben hasznát, Campegius Vitringa 
és mások száraz theológiai fejtegetéseit, Pictet erkölcs- 
tanát, Grotius Hugó nemzetközi jogát, úgy hogy mi- 
dőn utolsó vizsgájával iskolai pályája befejeződött, ta- 
nára azzal búcsúztatta el, hogy ha a kathedrai tudo- 
mányokat is tanulta volna, a pappá szentelést is bíz- 
vást kívánhatta volna. De nem kívánta. Egyébként 
nem valami nagy raagasztalávSsal szól tanárairól (a 
pataki kollégimnnak nem ez volt virágzási kora), ta- 
nárai szerinte nem sokat törődtek az előadáson és vizs- 
gálaton kívül tam'tványaikkal. Csak egyik tanára. 
Szentgyörgyi István érdeklődött valamennyire iskolán 



XIU 



kívül tanulmányai iránt s néha sétáira is elvitte magá- 
val. Már ekkor magánszorgalommal hozzáfogott a gö- 
rög nyelv tanulásához, hogy Anakreont eredetiben ol- 
vashassa. Szentgyörgyi megdicsérte, további kitartásra 
bátorította. «Bár egy-két leckét adott volna inkább", 
teszi hozzá később meraoirejában, midőn ezt elbeszéli. 
De később a tanulásban is segített neki. Franciául 
is tanult eg\' francia kóbor tiszttől, aki párbajai követ- 
kezménye elől szökött Bécsbe s innen Patakra. De 
csakhamar innen is tovább menni kényszerült, mert 
a diákokat is párbajra hívta ki s azok botokkal állva 
ki, jól eldöngették. A lélekölő iskolai tanulás után a 
latin klasszikusokban (Ovidius ♦Metamorphoses)>-ében, 
Horatiusban, Vergilius Eclogáiban) keresett és talált gyö- 
nyörűséget. Szabad óráiban Szathmári Paksi Mózes 
köny\'támok barátjával a sárospataki kollégiumi könyv- 
tárat szorgalmasan bújta s a neolatin költök (különösen 
Joarmes Secundus) olvasása mellett kedvvel rajzolga- 
tott, Penther építészeti rajzait másolgatva. Irodalmi 
ismereteit Morhof «Polyhistor)> című művéből igyeke- 
zett bo\nteni. Egyik tanára könyvtárából egy göttingeni 
Almanachot kapott kölcsön, ebben találta Kaestner 
egy epigrammját. amelyet menten magy-arra is fordí- 
tott. Ugj'ancsak ebben volt Gessnemek két idillje is 
s itt kezdődik egész életén át tartó érdeklődése a maga 
korában uagjou népszerií és magasztalt német költő 
iránt. 

Ez időre esik első irodalmi fellépése is. Sajátságos, 
hogy ez nem saját ambíciója volt, hanem az apjáé. Annál 
sajátságosabb, mert ebben az időben még kevés apának 
volt az a hii'isága, hogy családja nevét magyar könyvön 
kinyomtatva lássa. A legtöbb fő- és köznemes olyan- 
formán vélekedett a mag^'ar irodalomról, mint gróf 
Fegyvemeki, ha nem úgy, mint báró Serteperti vagy 
Tökkolopi a Csokonai «Tempefői»-jében. De volt kivétel 
is, főként Erdélyben. Id. Wesselényi Miklós neve már 



XIV 



kilenc éves korában (1759) egy magyar vallásos mun- 
kán szerzőként szerepel. Bizonyára a nevelővel együtt 
fordíthatták vagy szedegethették össze, de akkor is a 
szülök költségén jelent meg. A korán elhalt Dániel István 
Belizar-fordítását, melyet <<oskolai tanulásbéh gyako- 
roltatásitól engedtetett üres óráin fordított*, holta után 
emlékezetül szinte kinyomatták. A Kazinczy apjának 
is egy ilyenféle erdélyi nyomtatvány került kezébe, 
melyet a gyermekek fordítottak s a szülők adtak ki 
s unszolta fiát, hogy fordítsa le Gellert értekezését a 
vallásról s biztatta, hogy ha majd ezenkívül a Rabe- 
ner szatíráit is lefordítja, egy kötetben kinyomatja. 
Kazinczynak nem nagy kedve volt e fordításra s apja 
1774-ben meghalt, mielőtt fia a fordításhoz hozzáfogott 
volna. Az anya kegyeletből magáévá tette férje óha- 
ját, így aztán mégis elkészült a fordítás, de tanára 
íFülep Gábor), akinek megmutatta, nem helyeselte 
annak kiadását, így aztán helyette a Losonczi-féle 
«Hármas kis tükör» mintájára versekkel ellátott ma- 
gyar geográfiát szerkesztett s anyja azt nyomatta ki 
vMagyar Ország geographica, az az földi állapotjának le- 
rajzolásai) címmel (Kassa, 1775). Ez a tizenhat éves ifjú 
első irodalmi miíve, ha hibás és kezdetleges alkotás is, 
de mégis egész életére kiható volt. Ennek hibái sarkal- 
ták arra, hogy új müvei feledtesse el azokat s már a kö- 
vetkező évben újra előállott Bessenyei «Der Amerika- 
ner» (1774)' című névtelenül megjelent müvének for- 
dításával, melyet lelkes anyja «Az amerikai Podotz és 
Kazimir keresztyén vallásra való megtérései) cím alatt 
adott ki. Ez sem valami gondos fordítás ugyan (mind- 
járt a harmadik sorban : «nach den lustincten der Na- 
tuv»-t így fordítja : a természet igazgatása szerint), de a 

Nem "Die Amerikaner», amint a legtöbb életrajzban talál- 
juk. Ujabb kiadása a Kazinczy fordításával együtt Weber 
Arthurtól : Régi Magyai" Könyvt. 34. si. (1914.) 



XV 



kis műhöz mellékelt üdvözlő versek, majd Bessenyei 
levele, melyben a lefordítást ('helybenhagyja* és to- 
vábbi működésre buzdítja, önérzetét nagyon emelhet- 
ték s megerősíthették abban az elhatározásában, hogy 
újabb és újabb fordításokkal álljon elő. Ezek egj^elöre 
csak íróasztala fiókja számára készültek. Gessner után 
Wieland vonzotta különösen, khiek «Musarion, oder die 
Philosophie der Grazién* című művét Pesten átutaztá- 
ban szerezte meg. Ez az út, melynek végcélja Bécs volt, 
nagyjelentőségű volt szellemi életében. Ekkor látott 
életében először nag^-obb képtárat s a Belvedere képei- 
vel alig tudott betelni. Sárospatakra vi.ssza térve, újabb 
meglepetések érték. Könyvtárnok barátja két könyvet 
adott ott kezébe, amelyek rendkívül nag}- hatással vol- 
tak reá. Az egyik Báróczy Sándor testőr-írónak néhány 
évvel előbb megjelent Marmontel-f ordítása volt. Arról 
nevezetes, hogy a nyelvre és stílusra nálunk eddig szo- 
katlan nagA,' gondot fordított, amit az addigi fordítások- 
ról (pl. a Kazinczytól is olvasott «Kartigam»-ról) nem le- 
hetett mondám. Kazinczy csodálásában — amint ké- 
sőbb a «Pályám emlékezeté»-ben írja — fel-felsikolto- 
zott. Visszavágyott Bécsbe, hogy a csudált beszédíít, 
a hasonlíthatatlan bájút lássa. Nála ugyan ez a fel-fel- 
sikoltás, mint már Riedl megjegyezte, aki összeálHtotta 
a nevezetesebb sírási alkalmakat (Kazüiczy Ferenc és 
a német irodalom 9 — 10. 1.), könnyen ment, de ugyan- 
akkor feltette magában, hogy a Báróczy koszorúja 
után fog minden erejével törekedni. 

Kazinczy ekkortájban már teljesen a korabeli német 
irodalom légkörében él s e légkörből ragadja ki egyidöre 
egy ekkor megjelent mű, Baróti vSzabó Dávid *Új mér- 
tékre vett különb verseknek három könyvei* (1777) című 
műve. E mű nagy hatása nem a versgAÍijtemény költői 
szépségeiben rejlett, hanem annak példákkal dokiunen- 
tált meggyőző bizonyításában, hog)' a magyar nyelv 
a klasszikus versformák használatára minden élő nyelv- 



XVI 

nél alkalmasabb. Ez nemcsak Kazinczy, hanem kortársai 
előtt is reveláció-számba ment. A korábbi kísérleteket 
csak kuriozitásnak tekintették. Kazinczy ra ezenkívül 
a Báró ti Szabó költői nyelve is nagy hatással volt. 
Könnyen elérzékenyülő, lobbanékony természete arra 
ösztönözte, hogy levelével felkeresse és kitárja lelkét 
előtte. Szabó örömmel fogadta a lelkes tanítványt s 
Kazinczy ezután sűrűn bekopogtat a mesterhez leveleivel, 
verseivel, sőt némelyek szerint egyszer meg is látogatta. 
Kazinczy pataki diáksága 1779-ben véget ért. Most 
a rendes szokás szerint a patvarista-évek következtek. 
Kazinczy ezeket is kitölti Kassán, Eperjesen és Pesten, 
bár semmi kedve sem volt az ügyvédkedésre, dolga sem 
sok akadt, úg}'hog\' bőséges ideje maradt kedvelt szép- 
irodalmi foglalkozásaira, társadalmi szórakozásokra. 
A szentimentális, széplelkű ifjat szívesen fogadják női 
társaságban. Kassán a «Gratia-növésű» Rozgonyi Er- 
zsit, Eperjesen Steinmetz Annát, költői nevén Ninont 
hódítja meg s ez utóbbival eg>-ütt könnyezik Miller 
«Siegwart»-jának érzékeny történetén. Ez utóbbival töl 
tött «minden estéi» s a neki «minden nap írt levélkék* 
annyira megerősítették a német nyelvben, hogy leve- 
let írt Millernek, engedélyt kérve müve lefordítására ; 
hozzá is fog, de később, midőn szerelmi láza alább szál- 
lott, tűzbe vetette az elkezdett fordítást. Jellemző, 
hogy (mint ezt Hahn Adolf megjegyezte) a köimyen 
sírásra fakadó Kazinczy megtisztogatta Siegwartot mia- 
lomig vitt pityergéseitől (Bácsm. lev., 21. 1.). A Pes- 
ten töltött idő arról nevezetes, hogy megismerkedett 
báró Orczy Lőrinccel, gróf Teleki Józseffel s bejáratos 
lett Ráday Gedeonékhoz. E nagyműveltségű főúr, maga 
is költő, elvitte magával a játékszíni előadásokra s fel- 
vonásközökben találó megjegyzéseket tett a darabra 
vagy előadásra. Kazinczy már ekkor a Királ>'i Tábla 
hites jegyzője volt s így nem kellett állandóan Pesten 
élnie, csak fel-felrándult Alsóregmecről a Tábla üléseire. 



XVII 



A megye és a környék nevezetes embereivel is keresi 
az érintkezést. így találkozik (1783) gróf Török Lajos- 
sal Tállyán, mely találkozás egész életére elhatározó 
befolyású volt. A szabadkömívesek közé is felvétette 
magát s annak mindvégig buzgó híve maradt. Úgy vélte, 
hogy ez jól megfér a \ állásos érzéssel, csak felülemeli 
a felekezetiségen, söt összeegyeztethetőnek tartotta a 
soviniszta nacionalistasággal is. Legalább arra vall az 
a megjegyzése, hogy nem szereti a tisztes szászokat, 
akik Erdély diétáján széket ülnek, mégsem akarnak ma- 
gyaroknak tartatni, söt azt vitatják, hogy ők még 
ma is németek (Kazinczy Lev., XXII. köt.). Gróf Török 
Lajos a rózsakeresztesek közé is szerette volna felvenni, 
amely (állítólag Rosenkreuz nevű nemesről elnevezett) 
titkos társaságnak buzgó tagja volt, de Kazinczy nem 
hitt az ilyen alchimista kuruzsolásokban.' 

A patvarista-évek lejárta után anyja és rokonai sür- 
gették, hogy vállaljon vármegyei szolgálatot. Ehhez 
sincs ugyan több kedve, mint a joggyakomoksághoz, 
annál kevésbbé, mert mindjárt tapasztalhatta az itt 
gyakori intrikát. Zemplénben aljegyzőnek jelölték s a 
főjegyző alattomossága miatt mégis csak tiszteletbeli 
lett, úgy hogy elkeseredve, inkább Abaújba ment ugyan- 
csak tiszteletbeli jegyzőnek ; itt á főispán, mint előbb 
a sárosi, táblabírónak is kinevezte. 

Kassai aljegyzősködése idejére esik ismerkedése 
Kácsándy Zsuzsannával, egy görög költőket is olvasó 
széplélekkel, valamint Radvánszky Polyxénnel és Te- 
rézzel, Szerencsy István földbirtokos nejével. Ezek, 
különösen az utóbbi iránt érzett eszményi barátsága 
egész haláláig változatlan maradt. Ez érzelem úgy látszik 
a Rózsarend úg>'nevezett sétái alatt szilárdult meg, 
sem Kazinczy fogsága, majd házassága alatt meg nem 
ingott soha, látogatásokkal, levélváltásokkal erősödött 

' Eckhardt S. Magyar rózsakeresztesek. Minerva, 1922. 217. 1. 
Razinczy Ferenc munkái. ^ 



xvin 

s később az anyáról leányára is átszállott. <'Minél tovább 
terjed életem — írja — annál inkább érzem, hogy ifjú- 
ságom aranyesztendei megbecsülhetetlen idők voltak. 
Theréze, Polyxcn örök istenségei maradnak szívem- 
nek*. (Baros, Kazinczy F. és Radvánszky T., 30. 1.) 
Kazinczy becsvágyát a vármegyei aljegyzöség, egybe- 
kötve folytonosan német feliratok szerkesztésével, nem 
elégítette ki, nem is felelt meg hajlamainak, azért öröm- 
mel fogadta, midőn felszólították, hogy folyamodjék 
a gróf Török Lajos mellett megüresedett iskolai inspektori 
állásért. II. József császár nagy fontosságot tulajdoní- 
tott a népiskolai oktatásnak s új közös iskolákat állít- 
tatott fel, a felekezeti iskolákat pedig állami felügyelet 
alá rendelte. Öt ilyen iskolai kerület («tudománybeli 
megye») volt s Kazinczyt 1786 őszén a kassai kerü- 
letbe nevezték ki iskolai felügyelőnek, vagy amint a 
pataki pasqiüllus nevezi : «a Norma hajdújának». Nála 
alkalmasabb embert keresve sem találhattak volna. 
Sima, tapintatos modora különösen alkalmassá tette 
a bizalmatlanul fogadott intézményeknek ha nem meg- 
kedvel te tésére, legalább türelemmel fogadására ; az 
utazgatást, iskolalátogatást, buzdítást, tanítói állá- 
sokra megfelelő emberek kiválogatását, a különböző 
rendű és rangxí emberekkel való folytonos érintkezést is 
szerette s <(Pályám emlékezeté»-ben megelégedéssel te- 
kint vissza erre a hivataloskodására. Egy volt csak, 
ami gondolkodóba ejtette, t. i. az utasítás azt is megkí- 
vánta, hogy a német nyelv tanítására különös tekin- 
tettel legyenek. Kazincz}' talán a maga nagy német- 
rajongásában nem ismerte fel a császár germanizáló 
törekvését ; később a növekvő ellenszegülést látva, maga 
fig>'elmezteti a tanítókat, hogy azért a magyar nyelv 
tanítását el ne hanyagolják. II. József császár halála 
ezt az iskolai reformot is megakasztotta s 1791 április 
i-én Kazinczyt is elbocsátották. (Imre S. Kazinczy F 
iskolai inspektorsága. Budapesti Szemle, 1895.) 



XIX 



Kazinczy hivatali nagy elfoglaltsága irodalmi mun- 
kásságát nem szakította félbe, sőt azt mondhatnók, 
hogy a hivatali lázas tevékenység mellett lázas irodalmi 
működést is fejtett ki. Lefordította «Gessner Salamon 
Idylliumi»-t, a fordításban nemcsak a hííségre, hanem 
a széphangzatra is törekedve s közrebocsátotta 1 788-ban 
(Weszely : K. G. -fordítása, 1891.). A következő évben 
oBcicstnegyeinek öszveszedett leveleU címmel Qgy «Adolf's 
gesammelte Briefe» című kis német regényt (1778) dol- 
gozott át, mely nagyon népszeríísítette nevét, mivel a 
Werther-láz Magj'arországba is átcsapott s e mű is 
annak eg}nk hajtása. Szabad átdolgozás ez, mely azon- 
kívül helyhez köti, Mag^'arországba : Budára, Sopronba 
teszi át a vékony cselekvény színhelyét, Adolf nevét 
Bácsmeg^-eire, Sophieét Surányi Mancira változtatva. 
Később (1814) líjra átdolgozta s egy levéllel megtol- 
dotta. Rajta kívül még tgy más fordítója akadt, Erdélyi 
P. szerint Tejfalusi Csóka József ref. pap. Népszeriíségét 
a korszellem változásán kívül Kannán «Fanni hagyo- 
mán3-ai»-nak megjelenése (1794) halványította el. 

Helyes esztétikai érzékre vall, hog>' mindenekelőtt 
a külföldi nagy költők műveit akarta gondos fordítás- 
ban megismertetni a magj'ar közönséggel. Ezért fordítja 
le Shakespeare «Hainlef»-]ét s adja ki mint oKidföldi 
Játék szim-Q I. darabját (1790) ; előadásra szánta, «úgy, 
amint az a mi játszószíneinkre léphet» s csakugyan 
1836-ig szerepelt a színpadon. Macbeth fordításába is 
belefogott, de ezt éppúgy nem végezte el, mint Klop- 
stock <'Messias»-a fordítását, melyre pedig előfizetést 
is hirdetett, Goethe «S^e//a»-ja és «.-í testvéreké című da- 
rabjai, Schiller *Don Carhsi»-a, a később kiadott oHer- 
dernek Paraynythionjah (1793), Wielandtól oSokyates 
Mainomenos», Veit Weber *A vak lantos*) című regéje 
fordítása mind ebből az időből való. Egy kötet g\'üj- 
teményt is adott ki a maga és mások verseiből *Helikon, 
irágok lygi-veit címmel. 

6* 



XX 



Nem kevésbbé nevezetes vállalkozás volt egy szép- 
irodalmi és kritikai folyóirat : <iMagyar Mnseumii ala- 
pítása (1788), melyet Baróti Szabó Dáviddal és Bacsányi- 
val közösen iciított meg, de Bacsányival már az elözö 
számon összeveszett, t. i. Bacsányi a Kazinczy élő- 
beszédét annak engedélye nélkül átdolgozta. Kazinczy 
ekkor új folyóiratot indított Széphalmy Vince írói né- 
ven : «Orpheus.^ Eggy hónapos irás, a józan-gondolkozás- 
nak, igazabb Ízlésnek és magyar történeteknek elö-segél- 
lésérei). Ebben útleírások, fordítások, költemények je- 
lentek meg tőle, de anyagi eszközök hiányában két kö- 
tetnél többet nem adhatott ki belőle (1790). 

Kazinczy állásának elvesztése után Bécsbe ment 
s egy dmiántúli utazás után hol Bécsben, hol Pesten és 
Alsóregmecen tartózkodott, várva, hogy ismét meg- 
felelő állást nyer. Bécsben ismerkedett meg Hajnóczyval, 
akinek barátsága őt is belesodorta a Martinovics-féle 
összeesküvésbe. A francia forradalom eszméi hazánkba 
is beszivárogtak s élénk visszhangra találtak. ft'^ A forra- 
dalmat előkészítő írók (Montesquieu, Rousseau, Vol- 
taire stb.) műveit nálvmk is olvasgatták ; Kazinczy is 
ismerte azokat. Rousseau <'Contrat social»-ját fordította 
is ; mint a felvilágosodás híve, lelkesedett érte. Még 
1789-ben azt írja Arankának : «Én a Pucelle d'Orleau(s)t 
(Voltaire) véghetetlenül tisztelem, Rousseaut reügió- 
val olvasom.') A következő évben még merészebben ír : 
«Nagy még a setétség ... és nékem úgy látszik, hogy 
mivel némely helyeken napok támadnak, a barlangok 
setétjei még feketébbekké válnak, mint eddig voltak . . . 
Én megmakacsítottam magamat kicsikarni a szuper- 



' E név (Orpheus) szabadkömüvesi neve volt. Váczy J. 
Kazinczy Ferenc és kora. I. Bp., 1915. 122. 1. 

^ L. Baranyai Z. : A francia nyelv és műveltség Magyar- 
országon. XVIII. sz. Bp., 1920. - Különösen Eckhardt S. : 
A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. év n. (1924.) 



XXI 



stició kezéből a véres tőrt és irtóztató képéről lekapni 
az álorcát. Voltaire, Rousseau, Helvetius, a Saussouciba 
lakott Philosoplius s a kömívesség úgy adnak paizst 
balomba, jobbomba kardot, lábaimra szárnyakat, mint 
mikor Perseust készítették fel az istenek az Andromeda 
megszabadítására. Csak attól tartok, hogy lángoló fel- 
gyúladásaim által el ne rontsam igyekezeteimnek bol- 
dogulliatásait.» (1790 dec, II. 51.) De azért Kazinczy 
nem akarta az államformát felforgatni s aki mottóul 
Goethe e szavait választja : <A\'erke des Geists vmd der 
Kunst sind für den Pöbel nicht da*, az nem is igazi for- 
radalmár. De midőn a Martinovics-féle titkos társaság- 
ról hallott, kíváncsiságból ő is olvasni akarta, sőt le is 
írta a Síüyovszkytól vele közölt reformátori kátét. 
Az elfogottak (Szentmarjay és Sulyovszky) rávallottak 
s 1794 december 14-én éjjel őt is letartóztatták. Előbb 
Sátoraljaújhelyre, onnan Budára vitték s 1795 május 
8-án a Királyi Tábla feje és minden vagyona elveszté- 
sére ítélte. A Hétszemélyes tábla ezt a kegyetlen ítéle- 
tet május i6-án jóváhagyta, de a királyi kegyelem 
május 29-én fogságra változtatta. 

Kazinczy fogságát Budán kezdte meg, melyet Spiel- 
berggel, az obrovicai fenja'tő-házzal, Kufsteinnal és 
Mtmkáccsal váltott fel. Hetedfél évig, vagy mint ő szá- 
molta, 2387 napig tartott a szomorú fogság s 1801 
június 28-án katona öccse közbenjárására nyerte vissza 
szabadságát. A fogság keserves napjai sem folytak el 
tétlenségben. Midőn visszakapta iratait, újra irodalmi 
foglalkozáshoz látott : olykor vérével, vagy tűvel és 
rozsdával írva, javítgatta korábbi fordításait s lefordí- 
totta Sterne müvét : (Yoricknak Elizához irt leveleifi-t. 
Lessing «Galotti Emilid»-]át s Moliére két vígjátékát 
(A kénytelen házasság, A botcsinálta doktor). E foglalko- 
zásokon kívül Budán az egyik fogoly húgával, Hirgeist 
Ninivel való találkozás, akit meg is énekelt ; anyjával, 
Radvánszky Terézzel és más ismerőseivel való titkos 



xxrr 



levelezés s fogolytársaival (Munkácson báró Riedelével) 
való érintkezés nyújtott némi enyhületet. 

Kazinczy kiszabadulása után, melyet költőtársai 

Csokonai és Kis) örömrivalgással fogadtak, Alsó- 
regmecre ment kipihenni emberfeletti szenvedéseit. 
A testvéreivel, különösen Józseffel való viszálykodás 
(ír. Közi., 1902 — 3.) megkeserítette ugyan életét, amiben 
főként azt fájlalta, hogy anyja is öccse pártján állott, 
de voltak kellemes napjai is, melyek bajait és bosszúsá- 
gait feledtették. Ilyen volt özv. Sárosyné Ilosvay Krisz- 
tina iránt érzett vonzalma, mely házasságnak indult, 
de szakítással végződött s végül a boldog házassági 
frigy megkötése egykori főnöke, gróf Török Lajos leá- 
nyával, Zsófiával. Kazinczy egész életén keresztül ál- 
dotta a sorsot, mely neki e kiváló feleséget adta s úgy 
érezte, hogy családi boldogsága kárpótolta őt az élet sok 
szenvedéseiért. Az általa Széphalomnak nevezett Kis- 
Bányácskán telepedett le, ahol már fogsága előtt (1791) 
lakóházat építtetett. Habár visszatértekor elhanyagolt 
állapotban találta azt, házassága után víjra helyre- 
állította, anyja segítségével kiépítette, lakhatóvá tette 
(1806) s Széphalom nevét a magA'ar művelődéstörténet- 
ben liaDiatatlanná avatta. 

Kazúiczy a családi tűzhely megalapítása után ismét 
az irodalomnak szenteli egész élete munkásságát. Fel 
akarja rázni a nemzetet elaléltságából, meg akarja újí- 
tani a nyelvet és stílust. Külföldi, német példa bátorítja, 
hogy mindent meg lehet csinálni, csak bátran hozzá kell 
fogni. «Rajta tehát, merjünk!* adja ki a jelszót. Meg 
van győződve, hogy a közönség azért idegenkedik úgy 
a magyar könyvektől, mert szókincse szegény, hiányos, 
stílusa elmaradott, darabos, fejletlen, nem szép. Kazinczy 
programmja e szerint nemcsak uj^elv-, hanem stilus- 
újitás is. 

A magyar nyelvújításnak nem Kazmczy a meg- 
indítója. Valószínűen a Halotti Beszédnek, vag>' a 



XXIII 

Mária-siralomnak és az első bibliafordításoknak is (pl. 
(Szent szellet = szent lélek) vannak új szavai. Sylvester, 
Sz. Molnár, Geleji-Katona és Gyöngyösi tudatos nyelv- 
újítók. Különösen a fordítók (pl. Faludi) érezték, hogy 
a mag>'ar nyelv nem elég gazdag egy fejlett idegen nyelv 
jelentésíimyalatainak visszaadására s új szavakkal 
segítettek magukon. Legmerészebben űzte a nyelvújítást 
Kazinczy kortársai közül Barczafalvi Szabó Dávid, a 
*Siegwart» fordítója, aki kellő nyelvészeti képzettség 
nélkül deriíre-borúra alkotott merészebbnél merészebb 
szavakat, melyek jórészét nem fogadta el az irodalmi 
nyelv, de egy részükről (tudat, miívész, naptár) ma már 
csak a nyelvész tudja, hogy mesterséges szóalkotás ered- 
ménye. Baróti Szabó Dávid is a merész szóalkotók közé 
tartozott s mivel Kazinczy előtt nagy volt a tekintélye, 
valószínűen főleg az ö példája bátorította a nyelv- 
újításra. Barczafalvi merészségét kezdetben Kazinczy 
kárhoztatta s első fordításaiban még óvatosan újít, de 
a fogságból kiszabadulása után éppen ő hangoztatja 
a merészség szükségét. Barátaihoz írt leveleiben azokat 
hasonló merészségre buzdítja, fejtegeti az újítás szüksé- 
gét, régi fordításait úgy dolgozza át s azután, hogy 
példán mutassa be nyelvújítói merészségét, i8oS-ban 
tKazinczynak fordított egyveleg írásai. I. k. Marmontel 
szivképzö regéi*) címmel kiadott egj'et belőlük. i8io-ben 
Rochefot4canld waximái-t adja ki három nyelven. Ezek- 
ben már tartózkodás nélkül használ új szavakat, ide- 
gen szórendet és más idegenszerűséget, hog}- az eredeti 
árnyalatainak átültetésével kivetkeztesse a nyelvet la- 
posságából s szebbé tegye. Azután, hogy visszahatást 
keltsen, (tPoétai epistola Vitkovics Mihály harátomhozD 
(1811) című költeményében a Mátészalkáról hozzá, fel- 
rándult Hőgyész Máté hősében kigúnj-olja az ortholó- 
gusokat, akik csak azt tartják magyar költőnek, aki- 
nek «Szép nyelve még nincs elkeverve mással. Ki nem 
szorul a vendég maszlagára . . . Magát a nyelv urának 



XXIV 

nem hiszi. Nem szabja a törvényt, új szót nem farag. » 
Ez a kiliívás a célja aTövisek és virágokf> (1811) című 
epigramm- és xenion-gyüjteményéuek is. Csak néhány 
foglalkozik ugj'an közülök tisztán a nyelvújítással, 
vagy az idegen szavak ínag\'aros kiejtésével, de az 
orthológusok elismert költőik gúnyolását, vagy csipke- 
dését szintén magukra vették. A válasz a kihívásra meg 
is érkezett, de nem állott olyan irodalmi színvonalon, 
mint a kihívás. «Mondolaí . . , Dicshalom. i8i3» volt a címe 
s már a címkép és ajánlás bántó volt. Az első a Hypo- 
crene-forrásnál szamárháton ülő költőt ábrázol, az aján- 
lás könnyen érthető anagrammával «Zafyr Czenczi- 
nek» szól. A műnek a közepe a Mondolat : ezt Szent- 
györgyi József debreceni orvos írta 1809 körül, Barcza- 
falvi Szabó és Vandza Mihály <'A búsongó Ámor»-a (1806) 
és más túlzók kigúnyolására, műveikből összeszedett 
szörnyszavakkal szemléltetve a nyelvmívelés szükségét 
és «kivégezi annak lehettéto és «módjait és segédeit 
fedezi». Ez a gúnyirat kéziratban Dimántúlra került 
és Veszprémben vSomogyi Gedeon elől Ajánlással és 
Vezérszóval, végül «HíreszteléS')-sel, «Szótár))-ral és <<Füg- 
gelék»-kel látta el ; jegyzeteket írt hozzá s így adta ki 
nyomtatásban. Ezt különben a kiadó kétszer is elmondja. 
Ezek a részek már Berzsenyin kívül főként Kazmczy 
ellen vannak intézve. Már a stílus utánzása («f elsikoltva 
javallák olvasásomat*) elárulja, ha az ajánlás, «Dics- 
halom» és Gessner emlegetése nem lett volna elég vilá- 
gos. Kazinczyt sértette, hogy ^'and^ával és Barczafalvi 
vSzabóval egj'^enlőnek értékelik az ő nyelvújítását, még 
inkább a gúnyirat ízléstelen hangja. [^Kazinczy helyett 
Kölcsey és Szemere Pál válaszoltak ^Felelet a Mondolatra 
néhai Bohógyi Gedeon úrnah) (1815) címmel. Kölcsey 
Ferenc bevezetésével a «Mondolat» keletkezéséről és 
vSomogyi G. életéről. V, Felelet egy része vers, mindenesetre 
elmésebb, mint a Mondolat, de semmivel sem kímélete- 
.sebb. Oldalvágást ad a Debreceni Grammatika szerzőire 



XXV 



is ; ez ismét Kazinczy ellen tüzelte a debrecenieket, akik 
az «Arkadiai per» óta (1806) egyébként is nehezteltek rá.' 
Kazinczy a nyelvújítási elveit a Báróczy (1813 — 4) 
és Dayka müvei kiadása elé írt életrajzban (181 3) és 
«Orthologus és neológus nálunk és más nemzeteknél)) (Tud. 
Gyűjt., 1819) című tanulmányaiban fejtette ki.^ Ez utób- 
biban felel Füredi \'^idának (Kisfaludy S.) «A recensiók- 
ról» címmel az előbbi évfolyamba írt elítélő felszólalá- 
sára is, mely Kazinczynak szólt, hogy külföldi tudomá- 
nyos újságlevelekben kár bírálni a magyar írókat, Ka- 
zinczy a Dayka életrajzában Horatiusra hivatkozva, 
védi az íróknak azt a szabadságát, hogy'«nemcsak szó- 
kat változtassanak, teremtsenek, hanem hogy az idegen 
szólásokat is vigyék be nyelvökbe, ha ezek által a nyelv 
szépül, bővül. » Ez elv túlságba vitt alkalmazása szülte 
a «Hány a harang ?))-féle hibás fordítást a Hány óra van? 
helyett, melyet az <'Orthologusok»-ban azzal védelmez, 
hogy a Hamletben angol-dánok a személyek, az angol 
ezt így kérdezi, tehát így kell fordítani. Ebben az érte- 
kezésben a német nyelvújításra hivatkozik mint köve- 
tendő példára, mert ez is törzsöknyelv, ez is ázsiai ere- 



' A gazdag irodalomból 1. Imre S. : A magyar nyelvújítás 
és tévedései. Budapesti Szemle, 1873. — Bárdos R. : A magyar 
nyelvtisztító törekvések története. Esztergom, 1896. — Szily K. : 
A magyar nyelvújítás szótára. I— II. kötet, Budapest, 1902. 
1908. — Simonyi Zs. : A nyelvújítás és az idegenszerűségek. 
Budapest, 1891. (Akad. Ert. XV. 9.) (főként Kazinczyról.) — 
Váczy J. : A nyelvújítás győz. Budapest, 1909. (Akad. Ért. 
XXI. 2.) — Simay O. : Kazinczy Ferenc nyelvújítása. Magyar 
Nyelv., 1909 — 18. 

A Mondolat és Felelet új kiadása Balcissa Józseftől Bp. 1908. 
(R. M. K. 10., II.), A Mondolat mellett közli a Láczai pas- 
quillusát is. A Mondolat-irodalom u. i. 26—7. 1. — Rubinyi M. 
Két tanulmány. Bp. 1903. (Nyelv., Füz. 6.). 

^ Lásd még : Kazinczy Glottomachusai. Kiadta Kazinczy G. 
Bp. 1873. (Nyelvészeti levelezés.) 



XXVI 

detű s úgy emelkedésben van, mint a miénk. A nyelv- 
újítás módjai közül a régi szavak felelevenítését vagy 
a tájszavaknak az irodalmi nyelvbe bevitelét bár ismeri 
és említi is, de kevéssé alkalmazza. A régi nyelvet nem 
ismeri kellőképpen, habár mint a {(Magyar régiségek és 
ritkasdgok»-han (1808) a Dévai Bíró íOrthographia 
Vngarica»-ja új kiadása mutatja, érdeklődött iránta, de 
annál buzgóbban él az újítás többi módjával. Szeret 
gyökérelvonással (gj^önyör, éd, ék) alkotni új szót, sőt 
vij gyökér alkotásától sem riad vissza (pl. csány). Különö- 
sen elhibázott volt az a kísérlete, hogy a már meghono- 
sodott jövevényszavak szebb(?) hangzású alakját (tem- 
pel, paradíz, phráz : frázis helyett) visszaáUítsa. Kazinczy 
mind e kérdésekről hosszú vitát folytatott évek során 
át : leveleivel, cikkeivel meggyőzni akarván újítása ellen- 
ségeit. Legfőbb hibája volt, hogy a szépség elve elfeled- 
tette vele a nyelvhelyesség elvét. Később egyben-más- 
ban ő is engedett, belátta újítása túlzásait, de a nyelv- 
újítási harc mégis az ő győzelmével végződött s ennek 
eUsmerése volt az is, hogy az Auróra-kör őt vallja mes- 
terének s Kisfaludy Károly éppúgy mint Vörösmarty 
az ő megújított nyelvét használják. 

Kazinczy műfordításainak, melyek végtelen gond- 
dal és türelemmel készültek, kilenc kötetes gj'üjtemé- 
nyét 18 14 — 6-ban rendezte sajtó alá. Jórészt korábban 
készült, de iijra meg újra átdolgozott javított fordítások 
Mannonteltől, Herdertől, Gessnertől, Stenietől, Goethé- 
től, Ossziántól, Wielandtól stb. Utolsó műfordítása Pyr- 
ker <(A szent hajdan gyöngyén címmel 1830-ban jelent meg. 
E prózai fordítást a kritika nem fogadta helyesléssel. 
Nagy gonddal dolgozott éveken át Sallustius fordításán 
melyre sehogj^sem tudott kiadót találni és egy önélet- 
rajzon, mellyel 1804-ig haladt s amely «Pdlyám emlé- 
kezetei) címmel csak holta után jelent meg. Ezt kiegészíti 
<fFogságom naplója 1794 — iSoid című müve, melyet ki- 
egészítettek a Szirmay «Jacobinusok történeté»-re írt 



XXVII 

jegyzetek. Magyarországi utazásairól már az «ürpheus»- 
ban jelentek meg cikkei, későbbi utazásairól (1803, 
1824, 182S) szintén maradt fenn leírás. Utolsó utazását 
vKazivczy útja Pannonhalmára, Esztergomra, Vácra» 
címmel 1831-ben külön kiadta. Erdélybe 1805-ben láto- 
gatott el először s i8i6-ban saját négylovas kocsiján 
újra felkereste Erdély kiváló főurait és tudósait. Ez 
utazás emlékét az oErdélyi levelek»-hen örökítette meg, 
melyet arra szánt, hogy lefordítva a külföld is ismerje 
meg e szép országot. (Váczy J. K. erdélyi utazása. ír. 
Közi. 1905 és K. Erdélyi levelei. Bud. Szemle, 1906.) 
Nem egyszerit útleírás ez, hanem Erdély nagyjainak 
jellemrajza. Az élet- és jellemrajzot Kazinczy külön- 
ben is kedvvel művelte, ezekből Abafi vM agyar Pan- 
theonti címmel egész kötetet állított össze. Irodalom- 
történeti jelentőségű oTühingai pályairásit-a., melyet a tü- 
bingeni «Allgemeine Zeitung» 1808. március lo-én közzé- 
tett pályakérdésére feleletül német nyelven adott arról, 
hogy a magyar nyelv] alkalmas-e arra, hog\' polgári 
nyelvvé emeltessék? A magj'ar nyelv és jogainak lelkes 
védirata hátramaradásmik okainak kifejtésével, az ellen- 
vetések megcáfolásával. 

Kazinczy a míífordítással és nyelvészeti mííködéssel 
párhuzamosan a költészettel is egész életén át foglal- 
kozott. Már a «Magyar Museum)>-ban és az «Orpheus»- 
ban jelentek meg költeményei, 1791-ben másokéval 
eg3-ütt adta ki régibb és újabb verseit (Helikoni virá- 
gok) s néhány szonetten, episztolán és a már említett 
«Tövisek»-en kívül Dayka verseihez függelékül mellé- 
kelte nKazinczynak poétái berke» címmel saját versei g>'üj- 
teményét. A teljes gyűjtemény holta után jelent meg 
(1837) a Mag^'ar Tudományos Akadémia kiadásában 
az Akadémia 200 aranyas nagyjutalmával kitüntetve. 
A kiadás elrendezésére Kazinczy Toldynak adott uta- 
sítást. Nem tetszik neki a kronológiai rend. hanem első 
helyre kevésszámú ódáit és dalait szánta, mert így kívánja 



XXVIII 

ezt az óda méltósága. Második helyre az epigramuiot, 
mert a görögnél az epigramm a lírához tartozott. Ez- 
után ritornellák, epigrammok ismét, a szonettek s leg- 
utól a koporsók é:: a tájdarabok. Ezeket követnék bántó 
tarkaságban a vegyes költések, végre az episztolák. Azt 
is megmondja, hogyha valaki talán fejlődés szempont- 
jából látni akarja, mint volt előbb, tekintsen a régibb 
kiadásba vagy variánsba. E felsorolás arról is tájékoz- 
tat, hogy milyen műfaj keretébe tartoznak Kazinczy költ- 
ményei? Csak néhány epikus darabot például a verseny- 
műnek készült nGibart és Irma» című jelentéktelen el- 
beszélést s kisebb műfordításait nem említi. 

Költői szempontból legértékesebbek epigranmijai. Már 
Bajza elismeréssel adóz neki az epigramm teóriájában. 
Szerinte ami előtte volt, gyenge előkészület, az utódok 
utánzók. Kazinczy Martial és Goethe különböző pályáit 
egj'esítve alkotta öszve teóriáját. Benne jeles mérték- 
ben van meg az az elmésség és hrai szellem, mely képes 
a költőt az epigrammai tökély legmagasabb fokáig vi- 
hetni. Sőt tovább még azt is álh'tja, hogy nem ismerünk 
költőt az újabb korban, ki az epigrammatista Goethe 
mellett oly szép fényben állhatna, mint Kazmczy ; a 
görögökkel pedig talán csak ők ketten volnának öszve- 
mérhetők. Goethe mint költő hasonlatlanul áll felette, 
mint techmkus vele egy parallelába tétethetik s az epi- 
grammai alkatra nézve Lessiug s ők ketten foglalják el 
mmden újabb költők között az első helyet. Martialon 
felülemelkedett csín és ízlés tekintetében. Mindez oly 
elismerés, mellyel a rátartó és költészetét túlértékelő 
Kazinczy is meg lehetett elégedve. Epigranmijai egy része 
a görög mintát követi ; sikerültebbek római epigrammjai, 
melyeknek szatirikus éle van. Ilyeneket a «Tövisek és 
virágok* c. kötetben találimk nagyobb számmal, de e 
kötet megjelenése (1811) után is írt néhányat. Goethe 
mellett Schiller is hatott rá, habár azt állítja, hogy 



XXIX 

i8ii-ig nem olvasta ezek közösen kiadott irodalmi tár- 
gyú xenionjait. 

A legkitűnőbb prózai levélírónak episztolái vagy ver 
ses levelei is kiváló jelentőségűek.' Itt különösen Hora- 
tius hatott reá s némelyikben túlteng a szatirai elem 
(Vitkovics Mihályhoz) ; a BerZvSenyihez írott episztola 
irodalomtörténeti tárgyú ; a gr. Török Lajosnak szóló 
a Rosenkreuzer-titkos társaság lelkes hívének misticiz- 
musához alkalmazkodik, Schiller «A saisi kép» c. költe- 
ményének felhasználásával. A gyermek Wesselényiről és 
gróf Festetich Györgyről írt episztoláit a lelkes hang 
és a meggyőződés melegsége hatja át. Tudjuk, hogy az 
előbbit micsoda rajongással szerette, mely olyan nyilat- 
kozatra ragadta, hogy nejét is felajánlaná neki," hogy 
olyan derék fia legj^en. Ódái közül «A hit szavai és «A sza- 
bad Erdély. A török elüzetése után» válnak ki. Szerelmi 
és bor-dalait a formai gond jellemzi, de egy részük 
német minták hatása alatt írt szobapoézis. A külf ormára 
fordított rendkívüli gond őt a szonettírásra kiváltképpen 
hivatott költővé avatta. Kezdetleges kísérletek után ö 
ennek a műfajnak költészetünkben Bürger hatására meg- 
alapítója. 

A német költők közül még Klopstock, Mathisson, Salis, 
Gessner, Hölty és Goethe voltak rá nagy hatással. Riedl 
szintén német hatásnak tulajdonítja az érzelmességét és 
a otiszta emberi)) hangsúlyozávSát, mythologiáját és bizo- 
nyos aristokratikus jelleget, mely a <<Tövisek és virágok» 
mottójául választott Goethe-idézetben, vagy a Tübingai 
pályaírás Don Carlosból vett mottójában («Stolz will 
ich denSpanier*) is kifejeződik. Noha az embertől nagyon 
távol volt minden «fesz és pöf» (ezek saját szavai).' 

Különösen ki kell emelni klasszicitását. Ez nem egy 

' Czeizel J. Kazinczy F. epistolái. ír. Közi. 1910. 16—49 1. 
^ Gerecze P. Kazinczy F, vallási és bölcseimi nézetei. 
Pécs, 1881. 



xzx 

latin költő (pl. Horatius) hatása nála,' hanem gondol- 
kodásában a klavsszikus világnézlet teljes elsajátítása. 
Életfilozófiája rokon némileg a Horatiuséval, de erköl- 
csisége a szülei h::ztól magával hozott vallásossággal és 
Gessner idillikus naivságával megnemesítve. A klasszi- 
citást maga is hangsúlj'^ozza. «Az én darabjaimon — 
úgymond — megvan ... a klasszikus szín.» «Mások töb- 
bet adtak, több teremtő tíízzel, némelyek minden tekin- 
tetben jobbat, de . . . a régi ízlet az én verseimen van 
a legigazábban.» «Azt írám — úgymond más helyen, — 
hogy egy magyar író dolgozásán sem ismerek annyi 
klasszicitást, mint a magamén ; nem szépséget értek 
én itt, hanem a szint is, még pedig ott is, ahol sem új 
vagy régi klasszikus példány nem lebegne szemem előtt. » 
Kazinczy működésében legnagyobb jelentőségű agi- 
tátori mííködése. A folytonos izgatás, hogy az embereket 
a nemzeti nyelv és irodalom müvelésének és kedvelésé- 
nek megnyerje. Ezért írja több ezer levelét,* melyekkel 
megindította és győzelemre vitte nemcsak a nyelvújí- 
tást, hanem több mint egy emberöltőn át vezére és 
irányítója volt a nemzeti irodalomnak. Az is az ő ér- 
deme, mint azt az irodalomtörténet megállapította, hogy 
az ö merész újításainak sikere bátorította a hazafiakat 
újabb reformok követelésére és kivívására. Levelei e 
korszak legbecsesebb kor- és művelődéstörténeti doku- 
mentumai. Gyermekkorától kezdve mindaddig írja azo- 
kat, míg a halál ki nem üti a tollat kezéből. 1831-ben 
augusztus 20-dikán már érzi a kolera leheletét, a zendü- 
léstől való remegés közepette mégis tollat ragad, hogy 
megírja utolsó levelét. Ennek a szélére már Eugénia 

' V. ö. Beöthy Zs. Horatius és Kazinczy. Bp. 1890. Borzsák 
J. Az ókori klasszikusok és Kazinczy. Bp. 1906. — Schweig- 
hoffer T. Kazinczy F. esztétikája. Nagykanizsa, 1909. 

^ Az Akadémia kiadásában megjelent 22 kötetben (1890— 1927.) 
5648 levél van, de ezek a hozzáírt leveleket is magában foglalják. 



XXXI 

nevű leánya írta föl : «Mély bánattal kell jelentem (így) 
a szegény atyám halálát, mely augusztus 23-dikán ne- 
künk nagy szomorúságmikra történt, a rettenetes kolera- 
betegségbe esett 2i-dikén s harmadnap múlva elhagyott 
bennünket örökre az áldott!* Aki egész életét a nemzet 
művelődésének szentelte, szegénységben hagyta hátra 
özveg\-ét és hét gyermekét. 

Kazinczy írja : «Kacagom, amit Herder valahol a 
magyar nyelvnek s népnek elenyészé.se felöl jövendöl. 
Herder hamis próféta. A magyar nyelv és nép elenyészni 
nem fog soha, míg filozófiai lélek fogja kormányozni 
Európának dolgait. A nem-vandalus hódoltató csak 
azért is meghagyja ezt és azt, hogy egy tulajdon charac- 
teríí s originíilis, sehol másutt nem található szép nyelv 
ki ne vesszen. » (Lev. XXII. k.) E nyelv fennmaradásáért 
eg3' írónk se fáradozott többet nála. A szabadságharc 
leverése után a magyar nemzet és nyelv létjogosult- 
ságát újra kétségbe vonták s a nemzet Kazinczy szüle" 
tésének százados évfordulóját (1859) használta fel a 
tiltakozásra. És újra életre kelt. Nemzetünk szomorú 
végzete, hogy most e nagy fia halála százados évforduló- 
jának közeledtekor ismét szelleméhez kell fordulnia, 
hogy tőle jövőjére nézve újra reményt és biztatást 
nyerjen. 



KAZINCZY FERENC 
KÖLTEMÉNYEI 



Kazinczy Ferenc munkái. 



ELSŐ KÖNYV. 

DALOK ÉS ÓDÁK. 

AJÁNLÁS. 

Az életforrásnál mulattam ; 
Tenger virág nyilt partjain, 
Sokan jöttek s szedtek miattam, 
S kéjelgtek színök lángjain. 
S mint a virágok arcai 
A víznek tükrén lengédének, 
Szivemben úgy lengett az ének, 
Míg felcsattantak szárnyai. 

A szép virágok tengeréből 
Félénken füzért szedtem én ; 
Tápláltam keblem mély köréből, 
örültem gyors serdületén. 
S mint a forrás hü árjai 
Zuhogva tőlem görgedének, 
Velők hangzott a gyenge ének, 
S most hozzád hajtják habjai. 

Evezz, evezz, kis dalfüzérem, 
Az időnek hullámain, 
S ha sajkámmal nyugpartom érem, 
Mosolygj szűk halmom ágyain. 
Rezgjetek lant s szív húrjai ; 
Hitem, lángom, lyánykám díszének 
Tanúja e gyöngéded ének, 
S a tört szív búcsuhangjai. 



A TANÍTVÁNY. 

Kékellő violák illatozási közt 
Szüle egy gyenge leány engemet ott, hol a 
Szirt forrása magasról 
Tajtékozva szökell alá, 

S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát 
Elhintette tüzes csókjaival, s Te, mond — 
Serdülj, s amiket itt látsz, 
Zengd majd lantom idegjein. 

így szólván elhagyott. Hirtelen egy galamb 
Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz 
Ifjú lombjai közzé, 
S mézzel tömte meg ajkamat. 

Nőttem, s amit az ér szélein, ott hol az 
Aggott tölgyek alatt görbe futást vészen, 
Amit szirtpatakomnak 
Vad zajgásiban hallanom 

Engedtek kegyesen szent jelenéseim, 
■Vlár-már zengi dalom ; honnomat egykor és 
Lelkes nagy fiait ; most 
Még csak gyenge szerelmeket, 

És a lyánka szemét, aki remegve fut 
Lobbant lángom elől kertje homályiba, 
S ott, a csintalan! önkényt 
Hull keblembe, de fut megint. 



A TAVASZHOZ. 



A szép kikelet 
Üzi a telet, 
S zúzos förgetegét, 
Bolyongó fellegét, 
Lágy lehelleti 
Messze kergeti. 

Amit szemem lát 
Hosszas bánat ját 
Szeleknek ereszti. 
Víg kedvét éleszti, 
S újult színre kél, 
Hogy elmúlt a tél. 

Még a madárkák 
Félénkek s némák. 
De majd nem sokára, 
A tavasz szavára. 
Elő állanak 
S dalt indítanak. 



Ah, a szép Czenczi 
Ide jő majd ki. 
Ha a zöld ligetet 
Az elkeseredett 
Bús fülemile 
Jajjal tölti be. 

Oh vajha akkor 
Valamelly bokor 
Mellé rejtezhetnem, 
S kényemre nézhetném, 
Szép tekinteti 
Mint kedvelteti : 

S ha a pajkos szél 
Lopva neki kél, 
S sebes repületi 
Leplét félre veti. 
Szemérmes szemmel 
Miként pirul el. 



Oh szép kikelet! 
Verd el a telet, 
S ha Czenczi ide jő 
Olvadni késztető 
Leheleteddel 
Szivét lágyítsd el. 



AZ ESTHx\JNALHOZ. 

Azon örülsz-e, hogy szememet megint 
Elázva látod? vagy gonoszul talán 
Bánatra vonsz ismét? Hitetlen, 
Látom hová csalogat világod. 



lm sírva térek fényed elől oda, 
Hol csendes árnyak lengedezésiben 
Sírhalmain halvány virágok 
Illatozási között feküsznek. 

Ah, nem sokára harmatos hantomon 
Fog majd ragyogni szánakozó szemed! 
Majd feltalálom egykor én is 
Hasztalanul keresett nyugalmam. 

Szerelme kínjait fülemilébe költ 
Lelkem reményfám bánatos ágain 
Énekli majd, míg a királyi 

Reggel előtt szaladásnak indulsz. 



BOR MELLETT. 

Fogy az élet, s nemsokára 

Szép korom majd elrepül : 
Érzem, messze nincs határa, 

S majd komor telére dűl. 
De borral sebes szárnyának 

Lépvesszőket hányhatok ; 
Bort hamar, bort ! ! elmúltának. 

Ha iszom, kacaghatok. 

Még most, hála istenimnek! 

Kelyhem bátran forgatom ; 
Még most, hála istenimnek! 

LolUmat csókolhatom. 
Még nincs aki elfoghassa 

Gyanúba vett levelem, 
Nincs aki tudakoztassa, 

Ki sziszeg titkon velem. 

Lyány ka, jer, jer mártsd rózsádat 
Kelyhem édes nedvibe, 



Fonjad azt s mely pántlikádat 
Hajam barna fürtibe. 

Ingereld szám szomjúságát 
S ah éreztessed velem. 

Éltemnek fő boldogságát 
Hogy csak kebledben lelem. 



ZELLIHEZ. 

Zellim, legelső zsengéjétől 

Érted fosztám meg a tavaszt ; 

Vedd, Zelli, kedvesed kezéből. 
Vedd, kérlek, forró csókkal azt! 

Vedd, Zelli ! s lásd miként hullattam 
Harmat gyanánt rá könnyemet. 

Hogy sorsom által eltiltattam 
Körűled élnem éltemet, 

S panaszlanom, hogy bánátimnak 
Most csak az ád vigasztalást. 

Ha megjelenvén álmaimnak. 
Esküszöl, hog}^ nem kedvelsz mást. 

Nézd mint serkenget új örömre 
Mindent a nyájas kikelet : 

Nem engem, Zelli, én örökre 
Szivemben hordom a telet. 

És nem lesz vége gyötrelmimnek. 
És nem derül fel bánatom. 

Míg majd, hogy szíve szép ZelUmnek 
örökre enyém, nem mondhatom. 



MARGIT SZIGETEN. 

1800. jul. jo-dikán. 

Szompolyogva tértem félre ; a gyermeket, 
Mondám, szabad volt akkor még szeretni. 
Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket ; 
Mernéd a felvirúltat most illetni? 

öt kín között élt év orcád neked 
Gyengébb redőkkel el kezdé lépetni. 
Nem lelt-e Ámor érző szíveket, 
Kik készek voltak Nínonért gerjedni? 

Kilép a parton. Lelke bánatában 
Alélve dől el bátyja hív karjában, 
S a szép melly lélekzést ahg vészen, 

Él, él, felpillant! s társaim sorában 
Engem keres fel ; Nínonná leszen, 
S e hév, e szent csók istenné teszen. 

A KÖTÉS NAPJA. 

Mely boldog óra tűnt fel életemnek. 
Midőn a két szép testvér karjain. 
Szökdelve jártam a rom halmain, 
S hol a pataknál lengenyék teremnek. 

Itt lábainál imádott kedvesemnek 
Elnyúltam a part bársony hantjain ; 
Dallott, s elfogva alakján s hangjain, 
Megn5nlt az ég szememnek és fülemnek. 

Storazzi szép ajkán nem lebegének 
Mennyeibb hangzások, mint e bájos ének, 
Mint e hajlékony, rezgő lágy beszéd. 

De bájosb, édesb volt mellyel pirulva, 
A hold szelíd fényében, s rám simulva 
Ezt nyögte az édes lyány : Tiéd ! Tiéd ! 



AZ ÉN BOLDOGÍTÓM. 

«Milliók között sincs egy, kit a fene 
Vak Ate ekként vett volna szabdalásba. 
Ha megdühödve kapkod oUykor másba, 
Segélni azonnal kész azt istene. 

Ah engemet nem véd ö ellene 
Sem ég, sem föld! E szörnyű bajvivásba 
Lankadva, dőlök újabb lankadásba, 
S nincs ír, melly sebemen enyhítene. » 

Megszánta éltemnek Erős kínjait, 

S mond : Én enyhítem akit Ate sújta, 

S bérül ölembe tette le Sophiet. 

És ím, mióta ő nékem áldást nyújta, 
Bús éjjelemnek bájos mécset gyújta, 
Nem érzem a vad' csapkodásait. 



FÉNY ES HOMÁLY. 

Csereihez. 

Szép a felduzzadt Ares táborában 

Dicső nagy tettek által fényleni. 

Az érc phalanxot befeszíteni, 

S ha kell, lerogyni a vérengző csatában : 

Szebb, oh szebb, a nép véneinek sorában 
Hatalmas szózattal mennydörgeni ; 
A hont, az elnyomottat, védeni, 
S elfojtani a bűnt serkedő korában. 

Miklós,', Erdélynek lelkes nagy polgára, 
Hazád ismeri szent hűségedet, 
S tölgyággal koszorúzza tettedet. 



lO 



Szemem vakítja fényed nagy sugara. 
Nem fény lek én, s azt én nem fájlalom — 
Fény s nagyvilág énnékem Széphalom. 

A SAJKA. 

Csalárd örvények, vad sziklák között 
Sajkám lebegve futja víg futását, 
S kacagja a bosszús szél s hab duzzanását, 
S szirtjeit, hová olly sokszor ütközött. 

Nőm, s e kisded csoport, az üldözött 
Arcáról csókkal törlik izzadását ; 
S lantom szelíden zengve a szív habzását, 
Az árbocon függ myrtusai között. 

Köd, éj borítják utamat megint ; 

De rám amott egy szép csillag tekint, 

S szent hittel tölti bé a csüggedt szívet. 

Elő, elő! bár mik rettentsenek! — 
Bajában nem hagyják az istenek 
A szeretőt, a lantost, és a hívet. 



A SONETT MUSÁJA. 

Mint a szerelmes járja táncosával 
Menüetje keccsel teljes lépteit, 
S igézi a szála torlott rendéit 
Enyelgő vissza- 's vissza-fordultával 

Honom-Ausonia narancsgallyával 
Körülövedezve főm szög fürtjeit. 
Ügy járom én a dal lejtéseit, 
A négyest összefűzve hármasával. 



II 



Borág köríti mostan homlokom ; 

Ott, hol Tokaj nyújt nectart istenének, 

Víg szárnyakon kél a nem-hallott ének. 

E szép vidék lőn kedves birtokom ; 
Egy új TibuU itt megdicsőjtett engem, 
S én őtet és hölgyét örökre zengem. 



MINXYIHEZ. 

Égtem érted s te szerettél. 

Még én égek, nem te már. 
Ah, te már meghidegedtél. 

Szád, szemed tagadja bár. 
S én itt magamba borulva 

Nevedet sóhaj tgatom, 
Elbúsulva, elfásúlva 

Veszteségem siratom. 

Elenyésztek életemnek 

Tündér istenálmai! 
De ne rettegj, mély sebemnek 

Nem terhelnek vádjai. 
Légy te boldog ; könnyebbedve 

Tűröm én majd estemet, 
S ezt sóhajtom kevélykedve : 

Egykor Minnyi szeretett! 

GÁTLÁSOK. 

Titkunkat sejti nénje, s rettegéssel 
Lát engem a szép gyermekért epedni ; 
S az lopva néz rám, s elfojtott nyögéssel. 

Mit fél? mit tart? Nem tisztelem tilalmát. 
Az csak makacs kéj ; tilt, hogy kínozhasson. 
Én dúlhatnám fel Belhm nyugodalmát? 



12 



Oh hagyj magunkra, jó öreg, bennünket! 

Ne bánts, s jók leszünk : bánts, s meg lészesz csalva 

Szerelmünk fogja fékezni hevünket. 



ESŐS NAP. 

A zápor ömlik, nem megyén misére, 

S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból, 

Nem, mint pillant rám titkon-kedveltjére. 

Oh nap, derülj ki, s kedvezz a buzgónak, 
Hogy ájtatosságát elvégezhesse ; 
De kedvezz nékem is, a lángolónak! 

Ki jő? — Cselédje Hebém visszahozza. — 
Keresztet vont a könyvben e sor mellé : 
«A hív leány barátját sóhajtozza.» 



ÉDES KÍN. 



«Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!» 
Mond, félig alva már, az édes lyányka, 
S reám borúi, s elszunnj^adt karjaimban 

Én engedek, s a kedves terhet, össze- 
Fűzött karokkal tartom áltszorítva, 
S számlálom szíve minden döbbenését. 



De végre virrad. Hahh, eg}^ mély fohász, és 
Utána csók, egy néma, kínjaimnak 
Felhozza végét, és a várt jutalmat. 



13 



EMLÉKÜL. 

Hiú lepek, legyek, dongók, darázsok 
Fogják körül a kertek első díszét, 
S Zcphyr sóhajtva tér el kedvesétől. 

így a sok lyány, így Bellit a sok asszony, 
S az ifjak víg" de szívtelen csoportja, 
Hogy futnom kell, keblem dühét kihütni. 

így itt is, e könyvében. Gyáva firkák. 
Melegség s elme nélkül! De te, kedves, 
Tudod ki ég, tudod ki lángol érted. 



A TISZTULÁS INNEPE. 

Az Ungnál 886. észt. 
A nép . 

Érettünk küzd, értünk csatáz 

A harc nagy istene ; 
Segéli az elnyomottakat, 

S elnyomja az elnyomót. 

A jósok. 

Bízzál te benne, hü sereg. 

Rád néki gondja van. 
Segéli az elnyomottakat, 

S elnyomja az elnyomót. 

Együtt. 

Segéli az elnyomottakat 

A harc nagy istene. 
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz 

S elnyomja az elnyomót! 



14 



Az oltár szüzei. 

Az .igg erdőben aludtam el 
Egy lombos tölgynek alatta. 
Zaj támada az agg tölgy lombjai közt, 
S elverte szememről álmomat. 

Idegen raj ülte meg a magas 
Tölgy gallyait, egy tömött gerezd ; 
S a régi lakók kirohantak, 
Elűzni szelid vendégeiket. 

Dühösen folyt a küzdők között 
A vércsata, hulltak sergeik. 
De most szeretetté vála tusájok, 
S a két raj egy rajjá leve. 

A főpap. 

Tisztuljatok meg! vár az Ung, 
Ujabb hazátok szép folyamja. 
Nem nyer segélyt a szennyezett ; 
Nem aíci más tulajdonát, 
Hölgyét, cselédit, barmait, 
Orúl vagy nyílt arccal rabolja. 
Nem aki csal ; nem aki jobbját 
Felének avagy ellenének 
Mosolyogva nyújtja, s másfelől 
Mérges nyilat fúr oldalába ; 
Nem aki jámbor szenvedőnek 
Enyhítni rest gyötrelmeit. 
A szenvedő isten sajátja, 
S az érte mindig bosszút áll, 
Bosszút a bántón. Tisztuljatok! 

A fegyvernök . 

Ártatlan' vére Balambert, 
S a nagy erejű Csaratont, Ödönt, 



15 



És téged, dicső Etelyénk, soha nem fertőze meg. 
A hős nem fenevad ; védi szabadjait, 
S másnak szabadját tiszteli. 

Ötöly így fut, elhagyott hazánk 
Bérceinek kevély nagy fia. 
Szelíden s áldást hozva medreiben ; 
De ha szirtek gátlják a szabad' menését. 
Kicsap a mederből, s ront, pusztít haragja. 

Árpád, a pálca tiéd, tied a kard és az érc paizs 
Szabad nép adta, s önkényt, azt kezedbe. 
Magáért, s nem magadért. 
Viseld, fia és atyja néki, és a szép örökbe — 
Etelyénk hagyá azt reánk — te légy vezérünk. 

Mind. 

Érettünk küzd, értünk csatáz 

A harc nagy istene ; 
Segéli az elnyomottakat, 

S elnyomja az elnyomót. 

A SZABAD ERDÉLY. 

A török eliizeíése után. 

Szabadon Uhegsz, szeretett haza, 
Szabadon lihegsz, megint! karunk 

Béklyóidat összetöré! 
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el ; 
Lobogó tüzeit seregökre 

Az isteni bosszú lövellé. 

Nem ej te le minket erő ; 
Bizakodás teve rabjaivá 

Minket a pogánynak 
Esküdt, s mi jók hivénk szavát 
S ő a hívőket, bizakodókat, 

Cselébe voná, megbuktatta 



i6 



Hegyeink aranyát, ugarinknak 
Gazdag termésit irígylé, 

És amit táplál a mező. 
Paripáink neki nyihogtak, 
Gyapját neki nyírta meg a nyáj, 

S amit nem vett el, ellopá. 

Magyarra vivé ki a magyart, 
S vicsorga dühében, hogy a két 

Testvérhad érte egymást ölé. 
Éh gyermekeinket maszlagon 
Hizlalta pribégjeivé, hogy ők 

Verdessék, ami még nem ing. 

S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit, 
S viselénk, de mérges fájdalomban. 

Az alázó súlyos igát. 
Hunyadink nagy lelke nem hagyott el, 
Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el, 

S íepattogának láncaink. 

Itt vesztenek ők, itt hulltanak el, 
Lobogó tüzeit seregökre 

Az isteni bosszú lövellé! 
Szabadon lihegsz, szeretett hazánk! 
Szeretett hazánk! szabadon lihegsz, 

Hunyadink nagy lelke van veled. 

A HIT SZAVA. 

Az oktalan bölcs titeket, istenek. 
Tagadni akarna ; de ti felette meg- 
Dördítitek bosszús ütéssel 

A ropogó tüzeket, hogy Új hely 

És a Hegyalják tornyai rengenek, 
S fortyanva csap ki partjain a Tisza ; 
S ő sápadozva roggyan össze : 
Érzi hatalmatokat, s tagadja. 



J7 



Ekként dühültrk egykor az elfajult 
Tellus szülöttjei ellenetek ; de Zeüs 
Felkölt ; futának ők, s az ádáz 
Enceladust leteríté az Aetna. 

Engem szerény szív vonz tif elétek, és 
Nem ingható hit, s magzati félelem. 
Áldd szenvedébim közt nyögésem. 
Áldd poharam, ha virág övedzi. 

Az éj sötétét tiszta nap, a fagyos 
Telet tavasz s nyár váltja fel, és az ősz. 
Gerezddel ékesítve főjét, 
S újra setét jön elő, fagy újra. 

Hadd jőjenek! ti gondotok az. Nekem 
örvendeni illik, tümi, remélleni. 
Ég föld szakadjon össze, szórja 
Lángjait a Phlegethon! Ti védtek. 



Kazinczy Ferenc munkái. 



MÁSODIK KÖNYV. 

VEGYESEK. 

NAGYSÁG ÉS SZÉPSÉG. 

Elfolya két ezer év és még több, s végre megunta 

A nagy mennykövező hitvese s húga dühét. 
Homloka szült je nem így. Fájt még hogy az ídai biró 

Cypris elől őtet megfutamodni hagyá. 
Paris bántott meg, Paris bosszulja meg estem! 

így szól és harcra hívja ki Napóleont. 
Jő ez ; s mint mikoron Mars lép szekerére s hatalmas 

Karral az ellenség nyúlt seregeire rohan : 
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde, 

S láng, füst, jaj s riadás töltik el a nagy eget. 
Cypria megdöbben. «Nem küzde igy a nagy Achilles, 

Nem Diomed, úgymond, így nem az álnok Ulyss. 
Több ez mint Sándor, Caesar s a Károlyok és Az, 

Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. 
Uj fortélyt kíván az idő. Rettegje Minerva 

S e délceg hős a spréai szép Amazont!* 
S ah, a spréai szép Amazon már kezdi csatáját, 

S ah, szabad a remegő spréai szép Amazon! 
S a diadalmas előtt Berhnnek tornyai rengnek, 

Mint a vén Bernhard reng vala lábai alatt. 
Paean! io Paean, nagy férfi, kiálta Cythere ; 

Jer s légy már ezután kedvesem énnekem is. 
Pallas neked erőt és bölcsességet adott, én 

Példátlan fényed drága jutaimit adom. 
íme, Terézámnak szép sarjadzatja, Luíza, 

Paphósom legfőbb dísze, kebledbe repül. 
Én nevelém őtet, s tavaszomnak mennyei díszeit 

E gyönyör' orcára, e kecses ajkra rakám, 



19 

Ujjaim illették szemeit, s bájolva lövellnek, 

önt kivirult melle hyblai szaglatokat. 
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíza. 

Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíza velem. 
Vedd ezt, s vége az örök harcnak. Ha Tritönia győzött 

Általatok ; győzzön Cypris is általatok!* 
Bal tüzeket lobbant a nagy Zeusz ; tapsol az ég s föld, 

De angyala távoztán Ausztria búnak ered. 

A BOLDOG ALKONY. 

Csókot, lyányka! «Nem én!» Igen, ó igen, eggyet! 

«Eressz ; nem !» 
Láng vagyok ; éltem alél, angyali Ij^ányka ! «Nem én.» 
Reszkete, megragadám. Ide szácsk . . . «Ah el!» 

E szemet, és e 
Másikat, a rózsás ajkat, ez arcot! «E1! el!» 
Még egyszer szácskád. De ne tartsd hát zárva szemed még 
^ S homlokod! e lobogó gesztenyeszög hajakat. 
És gyönyörű nyakad és ámbrás szép kebledet! Üjra 

Szádat! hagyd színom, Lolli, lehelletedet. 
Hagyd . . . «Jőnek, hamar el! fuss.» — s futnom kellé 

De most már 
Tőled, Lolli, csak az hajnali fényre futok. 



VAJDA-HUNYAD. 

Szirt! rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak. 

Nagy mint ő, nagy mint társai, mint maga nagy! 
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László? 

Hol van az egykori fény? hol van az egykori zaj? 
«Nincsenek!» így dörmög falaidnak kriptái csendé. 

Nincsenek? ah ... De mi ez? látom-e n^ólni kapud? 
Látom ; zászlóját már szélnek ereszti Capistrán ; 

íme indul s vezeti győzödelemre hadát. 
Szól a tárogató, s a síp, a trombita, s a hős 

Néma haragjában most maga léptet elő. 



Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét, 
S atyjának veszi és osztja parancsolatit . . . 

Szirt, mi vagy, és mi valái egykor! megborzadok. A hü 
Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból. 



BRANYICSKAN, HUN\A.DBAN. 

Báró Jósika Jánoshoz. 

Martinúzinak itt áll kápolnája, s az utas 

Átnéz a Maroson, s áldva sóhajtja nevét. 
A kápolna ledől, de az utas látja, hol állott, 

S a bíbort viselő hős papot emlegeti. 
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy ! tűnsz te is egyszer ; 

A maradék keresi s nem leli nyomdokidat. 
Oh mikor elmegyen itt, mondja ezt is: Az egykori vendég 

Itt lele férfit az hely új ura karjai közt. 

SZENT-MIHÁLY, SZABOLCSBAN. 

A később idők képében. 

Akit Athene nekünk s a héthegyü város irigyel, 

Akinek ajkairól nestori svada csepeg. 
Holdjait itt szánta, nűnt Xenophon, itt vére lantot, 

Gyermekit itt neveié szíve nagy érzetiben. 
Puszta vala a vad sík, perzselt agyag ; Eleonóra 

Rá pillanta, s az ím thessali Tempe leve. 
Térj árnyékiba, hív idegen ; szent helyre jutottál, 

S az most is büszkén hirdeti geniusit. 



KIS FIÚ sírjára. 

Szerelme voltál szüleidnek, 
Most mérges gyötrelmök levél ; 
Mióta tőlök elkelél. 
Nincs nyugta sebzett szíveiknek. 



21 



Oh enyhítsd Őket fajdalmokban, 
S ha elhagyhatod egedet, 
Mondd, megjelenvén álmaikban : 
«Itt is szeretlek titeket*. 

SZÜLETÉSEM ÖTVENEGYEDIK 
NAPJÁN. 

Azt a virágot, gyermekek, 

Mellyet már félig ősz fejemre 

Hizelkedve hint kezetek. 

Egykor, míg kedves lengzetek 

Fuvaltak ifjú életemre, 

Lalim hintette volt egy két kis énekemre. 

Triumphusom volt javallása, 

S egy fojtott sóhajtás, egy néma pillantása 

Szerencsésebbé tehetett. 

Mint az, kit a vak sors thronusra léptetett 

Mert szívem titkosabb vágyása 

Hajlandóság gyanánt vette a dicséretet. — 

De ah, most más szemekkel látok ; 

Nem csalja meg magát az elöregedett. 

Nem azt nyújtjátok ti, amit egj^kor anyátok. 

Hintsétek e virágokat. 

Szép és jó gyermekek, szülétek ösvényére! 

Ah, az hajolván estveiére, 

Ingó s ködös tájakra téré ; 

Hintsétek el vele saját útjaitokat. 

GIBÁRT ÉS IRMA. 

Hah, mi zörren itt a hűs ligetben? 
Hah, ki dall a bércek csermelyénél? 
Irma jár az hajnal bíborában ; 
Feljavult anyjának tép virágot, 
És hogy ismét bírja, vígad, örvend. 
Oh ne vígadj, lyányka, reggelednek! 
Jő egy másik ; az reád borút hoz ! 



22 



A liget mélyéből, délceg ménen, 
Lép elő egy szép ifjú, s csodálja 
A mezők leánya ritka díszeit. 
Én Gibárt vagyok, mond ; hadd itt nyájad' 
Jer kevély lakomba, melly amott száz 
Városimra pillant szirt fokáról ; 
S bírd, e büszke várral, e vidékkel 
Együtt, lángoló szívét urának. 

Irma reng. Az ifjú vad tüzével 
Zárja karjai közzé a szép leányzót ; 
Csókkal hinti bé pirosló arcát. 
És a klárizst-szégyenítő ajkat. 
S most a küzdő lyányt, könyörgve félig, 
Félig kényszerítve, lóra vészi, 
S nyargal tündérvára szirtfokához. 

Nyílik a kapu, s a mén nyerítve 
Lépdel zsákmányával bé az hídon. 
Jő a vámagy, jőnek a cselédek 
Nagy csoportban, s hódúinak urokhoz, 
És az úmé másatlan kecséhez. 
Mely pillantatától s kedves arcán. 
Elbájolva mindent, átsugárol. 

Csókokban s hevült ölelkezés közt 
Múlt el a nap ; s ím a boldog ifjú 
Kárpitos termébe lép hölgyével. 
A menny boltozatján örvendezve 
Csillagok tündöklenek le rajok, 
S az irigy hold sápadtan lövelli 
Ablakin keresztül kémsugárit. 
Mért nem én illy boldog! ezt sóhajtja, 
S felhők közzé rejti könnyes arcát. 

Üj örömre szólít, édes Irma, 
Téged minden reggel, minden estve ; 
És te még is — s mely hálátlanság ez ! — 
Titkon könnyekkel füröszted arcod', 



83 



S visszavágysz az elhagyott hegyekre. 
Oh, Gibártnak fel ne verd gyanúját! 
Mint hevében lángol mostan érted, 
Ügy fog majd lobogni vad dühében. 

Jő Gibárt, és a szomszéd szobából 
Hallja már Irmának zokogását. 
Megdöbbenve nyitja rá az ajtót ; 
Ah, szemét még nedvesen találja, 
S szerelem s vad bosszú küzd keblében. 
Tudni vágy, e könnyek kit siratnak, 
Mely kedvest kiáltnak e fohászok. 
S minthogy Irma kérdésére hallgat, 
S sírva dől térdéhez : — Hah, hitetlen ! 
így kiált ; s te másért égsz? — s elhagyja. 

Űzve vágynak tőle szolgalyányai, 
Általok hogy titkon-kedveltjétől 
Sem levél, se hír ne érkezhessék. 
És ezentúl a rab Irma mellett 
Egy megbízott néma törpe szolgál. 
Méltó híve félig-jó urának. 
S vad Gibárt, s te bánthatd, akiért égsz? 
Győz a tiszta minden hóhérláson ; 
S ím törpéd imádja a szenvedő rényt. 

Jő az most, s egy írást nyújt Irmának ; 
Jő, de nyomban lép Gibárt utána, 
S rengve vad dühében látni akarja. 
Ah, mit tegyen Irma? könnyes szemmel 
Néz Gibártra ; lába elébe sülyed, 
S onnan nyújtja karjait esdekelve. 
ö nem vétkes ; ne kívánja titkát. 

Esdeklés ingerli az eldühültet, 
Gyilkot ránt, s a hív nő halva dől el. 

Látja tettét a vad, ah de gondja 
Most is a levél! Felvészi a földről, 



24 



És olvassa : — «Hü leány, anyádnak 
Kedves volt segéded, s istent kéri, 
Legjobb áldásával hogy megáldjon.* 

Áll a templom még, hol Irma nyugszik, 
S tisztelettel néz fel rá az utas. 
S amely nőket érdemetlen súly ér. 
Sírja mellett vesznek megtágúlást, 
S őtet hívják kínjaikban segédül. 
A kevély vár ott fenn elpusztúla. 



A KÖLTŐ. 

Jót rosszat érez a barom, de hallgat ; 
Jót s rosszat érez, s elbeszéli az ember ; 
Jót s rosszat érez, s zengi a lant fia. 
S ez tűzzel és lobogva, valami 
Dagasztja keblét ; nem mint a köz ember, 
Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt. 
S amennyivel az ember több s nemesb, 
Mint a mezők marhája : annyival 
Több és nemesb a költő, mint azok. 



PROLOG GOETHE STELLÁJÁHOZ. 

«Csak az szerencsés aki jó.» Thalia ezt 
Szintúgy tanítja, mint Melpomene ; 
De ő nem mennydörög midőn tanít, 
De ő, ha vétünk, mérges skorpiókkal 
Nem ostorozza lelkeinket. 
Szelíd kezekkel vonsz tisztünk felé, 
A nyájas oktató! s int és tüzel. 
Hogy féljük Nemesist, a hajthatatlant, 
A szent természet s társasági rend 
Törvényeinek nagy őrét, bosszulóját. 



35 



Thalia nem csábító, s amidőn itt 
Tetsző ecsettel fest egy nem gonosz, 
De gyenge vétkest, tudja mit mivel. 
Nektek beszél itt egy regét, ti jobbak. 
Kik ami rút, pirultok tenni, de 
Nem úgy azt ami rossz, ha szép, ha kedves. 
Lássátok itten, mit tesz botlani. 

EGY EMLÉKKÖNYVBE. 

Romában és Román kivül 

A pántófli csókot vár. 
Szolgaság a férfi sorsa. 

Hányja vesse nyakát bár. 
Ah de a kedves jobbágyság 
Többet ér mint száz szabadság, 

S a pántófli-csókolás 

Legeszesebb hódolás. 



EGY MÁSBA. 

Angyalod a tövisektől 
Mentse meg ösvényedet, 

S a névtelen s rossz versektől. 
Kedves lyányka, könyvedet. 



INTÉS. 

Mit mond felőled a világ. 
Ne gondolj szer fölött vele. 
örülj, ha jót a jók, s valót ; 
Ha rosszat a rossz s nem valót, 
Tűrd és ne szólj. Ha szólsz, felőled 
Még többet mond, és mérgesebben. 



26 



CSEMEGÉKRE. 



I. 



Szép ajakod és szép szemed 
Tevék raboddá szivemet. 



Keblednek gyúladásiról 
Ajkad hallgat, de szemed szól. 



Szól a szem, bár hallgat a száj, 
Elbeszéh, belől mi fáj. 



Egy pár szép szem, egy mosolygás 
Mit tesz, inkább tudom mint más. 

5- 

Szembe véled 
Szívem éled. 



Szívet szívért, 
Hívet hívért. 

7- 

Adj csak egyet — . 
De nem meggyet. 



Közel hozzád, távol tőled 
Gondolatom csak felőled. 



27 



Szívem vágyásai nagyok, 

De egy szót, és boldog vagyok. 



10. 



Tudom én, mit cselekedném — 
Amit tetszik, ha merhetném. 



II. 



Lyányka, bár mint rejtegeted, 
Kiért lángolsz, nem fedheted. 



12. 

Mint kívánhat szent hűséget, 
Akit minden szép szem éget? 

13- 

Rosszat mondanak felőled. 
De én el nem állok tőled. 

14- 

Nem irígylem g^'émántodat : 
Igen angyal szomszédodat. 

15- 

Kis lábad az asztal alatt 

Egy csizmán zsámolyra akadt. 

i6. 

Repdes, repdes egy pár szép szem. 
Csak azon, akit szeret, nem. 



a8 



17- 

Az aki párosodni fél. 

Egy jón sok rosszakat cserél. 

i8. 
Zelli körül az öröm ; boldogság nincs ahol ő nincs. 



19. 

Nem jobb-e egyet szeretni, 
Mint sokakat ölelgetni? 



20. 

Édes a cukor, mellyet adsz, 
Még édesebb amit mutatsz. 

21. 

Csókot adni, csókot venni, 
így szeretnék boldog lenni. 

22. 

Szabad a nőtlen élete ; 
De mi leszen majd végzete? 

23- 

Fűzz virágot homlokomra, 
Lyányka, míg tart a tavasz ; 
Míg egy-két csókot kerülünk, 
Nézz körűi s elreppen az. 

24. 

Add meg, könnyű amit kérek. 
Bár édesbet nem ismerek. 



A NYÍRLIGET. 

Vályi-Nagyhoz. 

Farsangi alak járul hozzád, 
Barátom, vedd e parolát. 
Te őt, úgy-e, nem ismered? 
Pedig ő neked jóembered, 
S ha érted e hív kézszorítást, 
Helyébe, tudom, nem kívánsz mást. 

Orcám, úgy ahogy látod, viaszk. 
Magam pedig eg}' új Hans Sachs. 
Csizmákat, mint ö, még nem varrtam, 
De verset halmokkal faragtam, 
S tán nem rosszabbakat mint ő, 
Mikor jó kedv rám néha jő. 
Csakhogy engem versre édes tűz 
S egy szárnyas isten nyila űz ; 
Öt inkább az a kegyelem. 
Mely suszterektől nem idegen ; 
Mely világítja a Jákob Böhméket, 
Látni angyalkákat, ördögcséket. 
Gyulasztáíc őt vastag postillák, 
Engem piros pozsgás Fringillák. 

Van nékem is egy postillám, 
De meg nevét nem mondom ám. 
Mikor elhamvadzik tüzem, 
S hiába töröm az eszem ; 
Körmöm haszontalan rágcsálom, 
S ki belőle rímem még sem vájom, 
Előkapom kis könyvemet 
S mindjárt találom rímemet. 
Derék könyv! jobb mint Schmetzius ; 
Nem tudott annyit Horatius, 
ö. ki öltözve fényességbe, 
Ügy ment fel, mhit hattyú, az égbe. 



30 



Mit is akartam mondani? — 
Ügy! — hogy más alakba szállani 
Okos emberhez nem illetlen. 
Ember nem lehet az szünetlen. 
Ilyet önmagok a nagy istenek 
Igen gyakran miveltenek, 
Ki szép bikává változék, 
S a tengeren egy lyányt áthozék ; 
Ki galambbá vála, ki gilicévé, 
Ki farkassá, ki rút tevévé, 
Csak hogy céljához elérjen, 
És keresett jutalmat végyen. 
Én egyebet nem keresek, 
Mint hogy víggá tehesselek. 
Ruhád miatt te nem mégy bálba. 
Engem betegség vágott ágyba. 
A farsang vég napjaiban 
így mind kettőnknek része van. 



Te haliád hírét Jupiternek? 
Ez atyja volt az első embernek 
S így hát aztán a többinek is. 
Van egy könyv ; Homerusnak hívják, 
Az úgy beszéli, hogy a buják 
Adott lakókat az égnek is. 
Honnan őt ekkép titulázza : 
Istenek és halandók atyja. 
E fajtalan isten egyszer 
Látni kívánta, hogy az ember 
Ez árnyékföldön mit csinál, 
S mint hajdan a jó Mátyás király, 
Elfedve felséges méltóságát. 
Álnév alatt járta be országát, 
Mercuriusnak egyet int. 
Találjon egy kis csínyt megint, 
Hogy szerelmetes házas társa 
Elillantások meg ne lássa. 



31 



Mercur az illyekre magát 
Nem kereté soká, tehát 
«Felséges uram s királyom — mond — 
Az a te fiadnak nem nagy gond. 
Felséged várja kis békével, 
Felérem azt magam eszével. » 

Már itt van, s vállán egy csomót hoz, 
S ígyen szól a mennyei királyhoz : 
«öltse magára Felséged 
E megnyütt kék köpönyeget, 
Vonja íel e málybőr csizmát ; 
Itt e nadrág is, s e nádpálcát 
Markolja jobbik kezébe, 
S e sinkót nyomja fejébe. 
Én a gubát vetem vállamra, 
S szőrös bocskort fűzök lábamra, 
Uram így szögény-lögény nömös embör. 
Jó magam pediglen tót sühödör.» 

Juno asszony néz az ablakon, 
S látja mint mennek az udvaron. 
S ők a menny föld királynéjának 
Nagy mélyen főt és térdet hajtnak. 
«Hé, Sára! e két idegen 
Tőlem talán éhen megyén. 
Menj, tudakozd Mihály mestert. 
Jól tartotta-e a két embert? 
Pál kulcsár nyisson kamarát. 
Cipóm ne szánja, ne szalonát.» 

De míg a királyné beszél, 
A két embert elhordta a szél. 
Szépen kiérének a várból, 
S a csintalan fickó ígyen szól : 
«Gazd 'ram, ne nyissak-e lyukat? 
Mert Kóly ide még nem kis falat ; 
Kólv, a világnak közepe! 
Jó iesz már itten szállani le.» 



3a 



,Te lásd, jó szolga!' monda az úr. 
S az ég boltján egy lyukat fúr, 
S a lyuk naggyá lesz hirtelen, 
S a két utas a földön terem. 

Mercur rosszul fúrá a lyukat, 
S az ég boltja nem jól szakadt. 
Acsád s Adony közt hulltak le 
Egy sűrű puszta nyírligetbe. 
Sehol nem látszék semmi ház, 
Az ég setétült, zuzmaráz 
Fagylalta meg ruhájokat, 
Szakállokat és bajuszokat. 
«Itt — monda a szolga gazdájának — 
Magadjuk árát a tréfának. 
Az égben megvan mindenünk, 
Amit e földön nem lelünk ; 
Volt-e jó dolgunk azt elhagyni. 
Pocsékká ázni, majd megfagjmi?)) 
,Éj — monda Croníon — kis veszélybe 
Nem illik esni kétségbe.' 

S messzére egy rossz viskót meglátnak, 
S utasaink szemet szát tatnak. 
Mercur duzzog : «Lesz éjszakánk, 
Száraz korpakenyér vacsoránk». 
,Bohó! — mond Zeüs — az ily viskóba 
Drágább gyémánt van hébe' hóba', 
Mint amilyennel nőm dicsekszik, 
Ha szépségétől elrészegszik.' 

S egy nyolcvan esztendős gyémánt, 
Kin a nagy kor sok ráncokat hányt, 
Elébe jő a két embernek, 
S nyájas Hozt'-istent mond Jupiternek. 
Kacag ■Mercur s bosszankodik. 
«Ked csak maga?» ezt kérdezik. 
, Magam, kelmétek szolgalatjára : 
De férjem megjön écakára.' 



33 



Sürög- forog a jó öreg, 
S a tűzhöz széket ád nekiek. 
Kifordul, hozzá lát dolgához, 
S Zeüs ígyen szól légér fiához : 
«Szép, szép az ég, de e kis ház, 
Falán vagyon noha csak máz. 
És ámbár azt nagy szükség lakja. 
Sem nectarja nincs, sem arakja, 
S kávét, puncsot soha nem lát. 
Mire szát isten ember tát. 
Szebb volna mint az ég, ha velem 
Az éjt itt töltné a szerelem.* 

S midőn Zeüs isten ígyen szól, 
Rózsaillat terjed el, s az ágy alól. 
Szokott a gyémánt mellyen hálni. 
Turbékolva egy galamb sétál ki, 
S addig teszi forgásait, 
Addiglan űzi sok csókjait, 
Hogy a vén isten jól értette. 
Ezt a galambbal ki tétette. 

Legott a nyolcvan évü gyémánt 
Szép szűzzé változva bepillant, 
S karján hoz egy kis gyermeket, 
Kit számnyal nyíllal a ligetbe' lelt. 

Ki vala a gyermek, s mi Ion tovább, 
Azt nem szükség talán beszélnem. 
Mint a mai bálban sok láb, 
Kifáradék a rímelésben. 
Nekünk s nekik kívánjunk hát 
Csendes nyugalmas éjszakát. 



Kazinczy Ferenc munkái. 



34 



TÖRTÉNET. 

Egy kis kör k ivánságára. 

Mondják, egy úr nagy gondba jött, 

Látván, hogy kedves asszonykája 

Gyakran elzárva ül a négy falak között ; 

És még inkább megütközött, 

Midőn, a szép asszonyt felszöktetvén lármája, 

Ez néki elébe fut s mind ujja, mind orcája 

Elárulják, hogy írt. — «Mit írt? az ő hibája 

Eddig nem volt titkolgatás ; 

Jót nem jelent a hallgatás. 

Azt, aki engem csal, nekem nem vétek csalni. 

Hogy rajtam is kacagjon más . . . 

Nem, nem ; készebb vagyok meghalni! 

Az álnoktól nem vártam ezt. 

Ah, a kacér asszony a legnagyobb kereszt I» 

Nem szól s megyén. A szép leül asztalkájához, 

örvend, hogy egyedül maradt, 

S hozzáfog újra munkájához. 

De ah, ki bízhatik magához? 

Ajtója a sietés miatt 

Tátva áll, s a sullogó belép. Megrezzenéssel 

Pislogunk (ha meglátta-e? 

S egy mesterséges billentéssel 

Az írás födve van) s kényetlen öleléssel 

Repülünk a nem várt Herr Ehgemahl felé. 

Ez érti a gonoszt, s kékül belé ; 

De phlegmában marad, s szépjének példájára 

Tüzet hazud, s felel fortéllyal fortélyára. 

S míg a csak színlett csókokat 

Boszúsan szórja orcájára, 

S mindég igaznak lelt, de most hazug ajkára, 

Lesegeti ujjain a tintafoltokat ; 

S lelkének nagy vidulására 



35 

Ottan leli. — <<Csak a levélkét 
Lehetne megkapnom !» s asztalkájára 
Tolvajszemmel tekint, s megsejti. «A levélkét! 
Csak azt! hogy végre ismerjem a lelkét !» 

Ámor kacag. «0h esztelen! — 
Mond — üzd az elkezdett játékot, 
S csald, aki csalni akart. » — 

A lecke hirtelen 
Munkába vétetik, s a szép hüségtelen 
Visítva fut, s meg nem gyanítván a szándékot, 
Férjének hagyja az ajándékot ; 
Ki most — a vad! — mint martalékot 
Felkapja azt, s örvendez a jól elsült cselen. 
S mi volt az amit lelt ? Egy még nem kész kis ének, 
Melyen a szép elzárkózott. 
Tartván fulánkitól férjének 
S szerény érzésivei nemének, 
Gyakorlatlan kezekkel dolgozott ; 
És ő meséjévé lőn a megyének. 



ki veszte itt dalán? 

Nagysád pirul? sóhajt? Talán, talán . 
Ah, érzem, szánom a sohajtót. 

Jó, másszor zárja be az ajtót, 

S bátorságban lesznek Írásai asztalán. 



A NEMET FIU. 

Nékem szép kis mád jár lánj 
Feleségnek megkifán ; 
Háj! de szép kis mádjár lánj 
Német lékenyt nem kifán. 

3* 



36 



Montja szép kis mádjár lánj 
Ő mádjár lékeny kifán, 
Mert a német lekénynek 
Nincsen pajusz szekénynek. 

Én hát pajusz nefelni, 
Suviksszal kikenelni, 
Ügy a szép kis mádjár lánj 
Pajuszomra csókot hánj. 



HARMADIK KÖNYV. 

EPIGRAMMÁK GÖRÖG ÉRTELEMBEN. 

AZ EPIGRAMMA. 

Szökj', epigramma, de nem mint nyi), mely célra fut és 
Szökj' mint csók, mellyet félve lop a szerelem, [öl. 

Elcsattant s oda van ; de az édes 13'ányka tüzétől 
Ajkaim lángolnak, s e kebel égve liheg. 

CANO\A PSYCHEJÉRE. 

A lepével. 

Oh a mennyei lyányka! miként ömlött el alakján 
Mind az az ék, mellyel Cypris igázni szokott! 

Vérem gyúl, hullong; boldog, boldog lepe! Vagy te 
Kelj ki a márv^ányból, lyányka, vagy én legyek az! 

NINON KÉPE. 

«Küpris ez itt ?» — Nem. — «Flora tehát ?» — Nem is. — 

«Cgy Canovának 
Szép Psychéje.» — Nem az. — «Iris? Aglaja?» — 

Ninon. 

ANTIxXOUS. 

Kellemet önte reám metszőm, fenséget Apollra. 
Én vagyok első itt, a nagy Olympon ApoU. 



38 



VENUS CALLIPYGOS. 

Mind, mind, lyányka, nem ezt egyedül! S nagy Jupiter, 
Váljon hánnassá nékem is egyszer az éj ! [engedd, 

DOLCE MADONNÁJA. 

Mely báj, mely fenség, melly isteni bánat ez arcon. 
És mely szent megadás s gyermeki bizodalom! 

Bús anya, mennyei szűz, e kép láttatja mi voltál : 
Vidulj fel, s e kép fogja mutatni, mi vagy. 



LAOKOÓN. 

Tűrd nagy kínjaidat, szent polgár, s halj meg ! Hazádért 
Tűrsz és halsz. Győzött a fene, s Trója nem áll. 



LUCRETIA. 

«Ütálom magamat — mondotta Lucretia — lelkem 
Vétlen bár, többé nem vagyok ami valék. 

E vas tisztává teszen újolag» ; — átveri keblét 
S nyugtán vesz — «nem tűr szennyet az asszonyi rény,» 



FERENCZY GRAPHÍDIONÁRA. 

Lyányka, találva van ő, s te mosolygva csodálod, hogv 
A homok ily hűven szökteti vissza feléd. [arcát 

Szólj, ki vezette karod? ki sugalta kebledbe, hogy ezt 
Ah ! neked e hevülést egy kegyes isten adá. [merd ? 

<iAmor hagyta, hogy őt újam rajzolja szeretve, 
S leckéjét eggyütt vette Ferenczy velem. » 



39 



10 ES JUPITER. 

Corregioiól. 

Elvesztem, s ah lyányka, tebenned vesztem el !" E csók, 
Melly ajakidra nyomul, engem is elragadott. 

Félre, te mennyrázó! fordulj, szép lyányka, le hozzám ; 
Szedje az emberi lyány csókjait emberi száj. 

ÁMOR AZ OROSZLÁNON. 

Mint hajlong a gyermek alatt a gyapjas oroszlán, 
S mennyei zengzetinek vad tüze mint mosolyog. 

S ő, a büszke, miként érezteti véle hatalmát, 
És hogy egén földön ő egyedül az erős. 

\'élem is ezt érezteti most, szép Nike, miolta 
Elfogva ajkaidon, durva bilincsre vetett. 

HEBÉHEZ. 

Vénül s vénüljön testem! de te lelkemet ittasd, 
Hebe, a szent kelyhből, és soha elaggni ne hagyd. 

IDÁHOZ. 

Távol vagy mindég, s mindég közel, ída! szemem lát, 
Hall fülem : ah, de karom, Ida! hiába keres. 



APOLLÓN. 

Jön, lő, s győze ; bukott a szörny, az az iszonyú Még 
_ Rogytában a föld, még riadozza dühét. [reng 

O pedig, a győző, nyugalomban hág fel az égnek 
Szent küszöbén, társai sokszori tapsa között. 



40 



HELIODORÁHOZ. 

Tartsa meg Európát, Lédát, Semeleit, loit 
A nagy Zeüs : az enyém, Heliodora, te vagy. 

AZ ÖZVEGY. 

Elmaradás, te vagy a keserű ; ah, eggyütt halni, 
S a szeretett társsal szállani sírba nem az! 

Ezt kérem s nem adák nekem istenim. így lön ezentúl 
Nékem az élet halál, bánat az édes öröm. 

EGY FERDÖBEN. 

E busa nép kártyát s lakomát kér, Nympha : te nékem 
Nyújts orcosvizeket, és, mikor égek, homályt. 

BIHARNAK KÉT NAGYJA. 

Bárányi Gábor, Bossányi Ferenc. 

Elsápadva tekint, szent férfiak, a putya rátok ; 

Érzi, hogy e nagyság őket homályba löki. 
Bár, úgy mond, nekiek csak erő juta : fény juta nékem, 

S ez jóval szebb rész ; látszani nagynak elég. 

VAY JÓZSEF KÉPÉNÉL. 

Halld Vayt, <(Ö nem szól.» Halld úgy is ; az isteni férfi 
Némán int : Némán űzd te is, amire törsz. 

NAGY-MIHÁLY, ZEMPLÉNBEN. 

Ott Armída vivé tündér lakjába Rinaldot : 
Itt a Károlyi lyánj't Sztáray hozta belé. 



41 



Meg vala csalva Rinald : de te boldog férfi nem ingó 
Lyányka tüzétől égsz, s hölgyed örökre tiéd. 

Éljed időd! nagy öröm siet elröppenni. Szerencsés 
Aki sok édesben éle, nem aki soká. 



NEGYEDIK GYERMEKEM 
SZÜLETÉSEKOR. 

A három Charis leve előbb, s úgy Ámor utána. 

Látta Sophie e példát, s monda : követni fogom, 
íme, szavát állá : Fizsi, Dénesi, s Thalia les-ének 

Itt is előbb, s már most játszik ölében Emil. 

MEZEI VIRÁGOK. 

Gróf Gyulai Karolinának. 

Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat ; 

Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk. 
Minket az aljas rét s egy völgy szűk keble, s az árnyas 

Erdők s egy kisded csermelye habja nevelt. 
Szolli ide jár, szedi kincseinket, s koszorúba kötözvén, 

Szép kebelén viseli, s üstöke fürtjeiben. 
Florai nép, mosolygva fogadd vendégedet ; ím jön! 

Boldog az, akit hív jobbja szeretve fogad. 



I. 

Szép vagy Rózsa, de tündöklesz s tündökleni kívánsz. 
Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerén\-. 



[vetsz. 
Tiszta vagy és szép %agy. Liliom, de te másra homályt 
Nem kellesz te hiú, mert maga Szolli szerény. 



42 



^' [néked 

Mit mersz, gyenge Kökércs? dér jár meg, vissza! De 
Kedveze anyád, s magadat védeni leplet adott. 



Szolli, Szelín, és Gyengyi nekem neve az édes lány- 
Változtatja hevem a nevet, ő kecseit. [nak — 



Atyjának sírjára Szelín szent könnyeket önte, 
S a könnyből te levél. Legénye, gyönge virág. 

6. 

Szegfőnek nézem, s Székjü vala. Otromba csalódás! 
Szolli, szemem szívem benned igazra talált. 



Itt Violák seregeinek, amott Rezeda. Kis isten. 
Hol Psychéd? titeket illet az isteni fekv. 



Flóra neked koronákat adott, hiu Császna ; de kebled 
Nem lehel illatokat, s Császna, te büszke lehetsz? 



Nincsen színe, de van szaga. Ah e tarka seregben 
Ö egyedül színes, társai mind nem azok. 

10. 

Kél a nap s megnyílsz, de ha száll, elzárkózol. E szív 
Ezt teszi, Gyengyi, ha j ősz ; ezt teszi, Gyengyi, ha mégy. 



43 



ír. 



Téged nyujta nekem a kékszemű lyány ka, kis Emlény, 
S ment, s ezt sóhaj tá : Oh ne feledj ! ne feledj ! 



12. 



Intesz, szép Narcissa, s ölel Zephyr. Én is ölellek, 
Mint Zephyr a búsat, isteni lyányka, csak ints. 



BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS, 
AZ ATYA. 

Kétled-e hogy lelkünk él, vándorol? Ott fene Cato 
S lágyszivü Brutus, itt Wesselényi valék. 

Erdély, szünd keseregni fiad, nem holt el az ; él még, 
S hős lelke a régi fényre deríti Zsibót. 

ASTYANAX. 

Astyanax dajkája felé rettegve vonul el 

Atyja sisakjának érc ragyogása elől. 
Hagyjanak élni tovább, nagy kisded, az istenek; Hector 

Volt nemződ ; nem kell félned az ércragyogást. 

AZ ERDŐ. 

Sírj szabadon, nálam nem kémleli semmi keserved, 

A remegőt sürü lombjaim elfedezik. 
És ha enyhülsz széped neve zengésére, sóhajtsad, 

S Echóm részvéve visszasohajtja feléd. 



44 



KÖNYÖRGÉS. 

Adj örömet s adj bajt mellé, nagy Jupiter! eggyet 

A kettő közzül bírni csak isteneké. 
Ez nyújtson főbb ízt gyakor ingerlésivei annak, 

És mikor ez verdes, az szelídítse dühét. 
Ah boldogtalan, akit az eggyike véve sajátul ; 

Az boldog, kit mind ketteje védve szeret! 



A LEPE. 

Plató lelke valék egykor, már most lepe. Szépet 
S jót keresek ottan : mennyei harmatot itt. 



THEMJSTOCLES. 

Üss, csak szólani hagyj ! mond — hív és nag^' vala. Bántó 
Honja ellen nem költ — hív vala, nem vala nagy. 

SZEM ÉS SZÍV. 

A szem látni tanult, a szív csak hinni. Nemesb az, 
S emberhez méltóbb, s ah, vakon ülni nehéz. 

Ügy de magam vagyok itt, ott létemet istenek őrzik, 
S a baj hozzájok még közelebbre csatol. 

Láss bízvást, sőt nézz ; szemed arra van adva : de higyj 
S int szívednek szép religiója, hevülj. [is, 



MI FÁJ. 

Nagy de rövid bántás nem sújtja le lelkemet ; az fáj 
Ami kicsiny s lassún kínoz el, ah az epeszt! 



45 



COPTLSI INTÉS. 

Tedd le reményedet a roszról ; soha nem leszen az jö 
S a jót, bántását könnyű feledni, szeresd. 



TYROLBAN. 

Egy lovat, egy tehenet hámol szekerébe magához, 
S vonja vélek terhét, alpesi nympha, íiad. 

Puttonban viszen ott földet bércére legaljasb 
Völgyéből, és zsírt, s krumplival ülteti be. 

Vajh, sanyarún teng ő! de szelíd törvényeit őrzi 
Áustria, s a hívnek híve felejti baját. 



VIGASZTALÁS. 

Fölfele tart mindég, lefelé nem az emberi lélek ; 

Égből szállá belénk, és oda visszasiet. 
Hasztalan a viharok részek dühe ; szép, igaz és jö. 

Szent eg^'ség, s lelkünk erezi, látja, hogy az. 



NEGYEDIK KÖNYV. 

TÖVISEK ÉS VIRÁGOK, i8ir. 

Werke des Geists und der Kunst 
sind für den Pöbel nicht da. 
Goethe. 

HERCULES. 

Hatalmas Hercules, te bajnokisten! 
Dicső fajzat] a a mennydurrogtatónak, 
Kinek most már fényében osztozol! 
Te nemcsak a föld undok szörnyeit, 
A hétfejű hydrát, a holdszülötte 
Oroszlánt, és a Creta vadbikáját, 
S a mind ezeknél rettentőbb Buzírist, 
Diomedest, s a hármas Geryont, 
S a tűzokádó Cacust öldöséd el. 
Hogy jót tehess, te nem kerülted a 
Kevésbbé bajnok tetteit is ; s az ól 
Marháinak szemetjeit kihánytad ; 
S ég föld javalta hasznos tettedet. 

S amit te nem szégyeltél, bajnokisten! 
Dicső fajzatja a mennydurrogtatónak, 
Én nyomorult emberese, szégyeneljem? 

AZ OLVASÓHOZ. 

((Apróságok ezek!» — \^aj azok! de ki várakat épít, 
A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon. 

Krajnyai vásárokra daróc kell, és olaj. Aki 
Közre bocsát minket, ismeri publicumát. 



47 



A NAGY TITOK. 

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, 
Szánts és vess ; s hagyjad másnak az áldozatot. 

A KÉSZ ÍRÓK. 

Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz ; 
Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi : de rajta! repülj. 

SOLOECISMUS. 

Hogy soloecissálok, nevet Ordosi. Kába, nevess bár! 
Nem botol aki helyén tudva s akarva boto 

SYNIZESIS. 

Diphthongot röviden hangzatni tilalmas Opornak. 
Hall, de szemével, Opor : lát, de fülével, Opor. 



A VAK. 

Van szemed és így látsz? Mely paralogismus ez! Oh ha 
Látni vagyon kedved, Hályogi, látni tanulj. 

A NEHÉZNYELVÜ. 

Kárischt mond s Pszikhét, ha Pszüchét kell mondani s 

[Cháriszt, 

És Témisz-tók-lescht Győri The-mi-szto-cleszért, 
S Kíosch- s Lezbóschnak, Kémiának s Mek-hanikának 

Ami Chiósz, Lezbösz, Chemia, Mechanica. 
Szent Adrastea, mérj bosszút ez otromba beszédért ' 

Meg\'an az ; a svábnál Győri Gieheri leve. 



48 



ORTHOEPIA. 



Utálja a poétát számban Baki, s mondja poétát. 

S venni, így szól, vöxiá é-t nem szabad éta helyett. 
Roma pedig kettős rövid hanggal mondta pater-jét. 

S satrapa lett satrapes, s Andromacha Andromache. 
S ami Venus volt ott, nálunk leve \'énus, Amorjok 

Ámor, s a gabonák asszonya nem Ceres itt. 
Jó, Baki, tudni : de néha nem árt nem tudni is. Óhajt 

Ö nékem tudományt, én neki vájt füleket. 

AZ IGAZSÁGKERESŐ. 

<(Meg nem foghatom azt !» Ez örök szava járta Kábának. 

Nagy baj, jó Kába : de róla nem én tehetek. 
Hü szívet kíván az igazság, s hajlani mindég 

Készet. Vagy ne tagadd, jó Kába, vagy ne keresd. 

CORRECTIO. 

A foltatlanság fő érdemed és legutolsó ; 
- Mert csak aléltságod kútfeje, vagy nag}- erőd. 

írói érdem. 

Szólj ! s ki vagy, elmondom. Ne tovább! ismerlek 

Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés, [egészen. 

íz, szín, tüz vagyon a borban, ha hegyaljai termés : 
íz, csín, tüz vagyon a versbe', ha mesteri mív. 

SZOKOTT ÉS SZOKATLAN. 

Berki szokottat imád. Nekem az kecses ami szokatlan ; 

S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örül. 
Amit Berki szeret, megavúlttá válhat ; az újért 

Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom. 



49 



A NEO- ÉS PALAEOLOGUS. 

Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés 
Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk! 

Cgy kesereg Fürmender uram, mivel urfia térdig 
Érő mentéjét párizsi módra szélé, 

S négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas, 
S ah! a huncfutka s cafli becsébe' veszett. 

S csendet mond mikor ír, s kecsét és kegyet ; ami remény- 
Volt eddig, hosszú mondani! néki remény. [ség 

S év neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné, 
S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist. 

Fürmender, te ne légy urficska : te, nagy Für-men-der 
Légy Fürmender! te, légy elegánt, elegánt! 



EGY FECSEGŐHÖZ. 

Micrologied minket sokat elgyötör. Oh de miért vagy 
Együtt micro- picro- macro- macarologos!- 



FONÁKSÁG. 

Repkényes poharat vártam s adsz vastag ebédet. 
Koldusidat tartsd jól, Döbrei ; nem vagyok éh. 

PIRÍTÓ JAVALLÁS. 

Míveim közt neked ez tetszik, Szalavári, leginkább. 
Nem hittem rossznak : már, Szalavári, gyanús. 

FENTEBB STYLUS. 

«Engemet a sokaság ért s kedvel*. — Pórsereg, erre! 
Lőrét árulok s njírvizet ; édes ital. 

Kazinczv Ferenc munkái. 4 



50 



ARBUSCULA. 

Látta, hogy a vad nép, melly őtet pisszegi, tapsol 
A rossz játszóknak, Roscia, s tűznek hevült. 

A te javallásod, pórrend, úgy monda, gyalázat ; 
Mesteri játszásom csak lovagénak örül. 

PROSAI S POETAI SZÓLÁS. 

Természet, te vagy a törvény s a mester. Igazgasd 
Verseimet, s hagyjad folyni szabásod után! 

így Futaki. És mivel az prosáját szórja, különbség 
Nincsen verse között s prosai míve között. 



A KET TERMÉSZET. 

A poesis kikap a népből s a durva valóból, 
És kiesebb tájra s lelki valóba vezéri. 

És te kevélykedel-e, hogy az eltévedtet az egy és 
Szent természethez, Nyáradi, visszavonod? 

Amit lát maga, Nyáradinak, természet. Ez egy az 
A mesterség természete néki nem az! 



LUKAL 

Te cifra szókkal élsz, s poéta nem vagy, 
Képben bujálkodol, s poéta nem vagy, 
ömölnek rendeld, s poéta nem vagy, 
Phoebust kiáltozod, s poéta nem vagy, 
Csók és bor éneked, s poéta nem vagy. 
Mi híjod? Értem én : Poéta nem vagy! 



51 



A SZAVAS IDIÓTA. 

A plus B aequale X? Nem igaz! mond Zugdi ; hisz AB 
Ab! s Kantot szidja Zugdiak, értitek ezt? 

A PEDANT. 

Melly levitások ezek ! mond Ö Gravitása. — Csudálod? 
^ ő Gravitása körül nem hever e levitas. 
O dudog, és méltán! ha talán más sírna, nevetné. 
Oh be komor gravitas! oh be fonák gravitas! 

AZ AVATATLAN. 

Ámbár lelkemet Osiris és Isis 

Elysjumba kapa, nem állhatám meg. 

Hogy nagyot ne kacagjak, amidőn egy 

Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid 

Tornácodba vonának, ezt kiáltá : 

<(S jaj, mint bíg az imiilyen! Andri, hallod 

Mint meg bíg? Ucu, kezdd el : Hol lakik Kend . . .!» 

AZ ISKOLA TÖRVÉNYEI. 

Járj egyenest ! ki ne térj ! így rendeli az iskola ; nem szép 
Ami szabásom előtt helytelen, ami hibás. 

Járj szabadon, ne remegj ! mond aesthesis; és ha van ok rá. 
Térj ki ; ne hidd hogy szép s jó lehet ; ami feszes. 

S a genie pártázott fővel jő, s sanctionálja 
Amit az iskola tilt, amit az aesthesis hág3'. 

PURISMUS. 

A genie s sanctional füledet bosszantja. Nem érted. 
Értsd! s nem fogja tovább sérteni gyenge füled. 



52 

A SZÉP ÉS JÓ. 

«Veszett idő! veszett erkölcs! veszett poesis! 
Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is. 
Egy a szép s jó, egy a rossz s rút, mond a morál, 
Pedig hamis ügy mellett az nem perorál. 
Hiába szól őellene az új aesthesis, 
Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is. 
Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó! 
És ahol maszlagot hint ez, ne mulass, ó! 
A rossz madár a szentet is bépiszkolja ; 
Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja. 
Ám nézd a pictort, mint festé itt ezt az angyalt ; 
Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt. 
Térde felett ugyan festve vagyon a gomb. 
De félre csúszott a lepel, s csupasz a comb. 
S ím Eszter-asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja, 
Amit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja. 
A pictor szép emlőt akart és szép combot látatni. 
Mintha el nem kellett volna a képen takartatni. 
És mintha, ahol ők vannak, nem volna váll és csizma! 
Ah, ennyi rosszat szül az aesthesis s a schisma! 
Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theatrum. 
Arról jobb nem is szólani, mert az mind crimen atrum. 
Nem volt ez így, míg szólhatott a Molnár Albert, 
Ki sok országot látott és igen sok tengert! 
De még akkor tisztelte a nép a morált, 
S az aesthesis a rossz mellett nem perorált. 
Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó : 
Most megfordíták, keresztény hív olvasó! 
Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is! 
Veszett idő! veszett erkölcs! s te mételyünk, óh átko- 

[zott aesthesis !»> 

A LECxFÖBB LECKE. 

Könjvgyártó I kontár és céhbeh! vedd az utolsó, 
\'edd a fő leckét s értsd : Thüe tais Charisin !* 

* Görög szók " Áldozzál a Gratiáktiak . 



53 



A BÉKÁK. 

Brekeke ! 

Brekeke, brekeke ! 

Kloáx, Tuú! 

Brekeke, brekeke. 

Brekeke! Kloáx! Brekeke! Tuú! 

Brekeke, brekeke, brekeke, 

Brekeke, brekeke, brekeke, brekeke! 

Kloáx, kloáx ! Tuú, túu ! 

Brekeke! Tuú, tuú! 

Brekeke, brekeke! 
Kél a hold szép kereke, 
Ébred a tők gyermeke. 
Zeng lakások feneke. 
Brekeke, brekeke! 
Kloáx ! Tuú ! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 

Zeüs bennünket szerété. 
Amidőn szent végzete 
A vizekbe szöktete. 
Brekeke, brekeke, brekeke! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 

Eg3'koron az ő ege 
Volt lakunk, — s ez nem rege — 
Ah, de a Phoebus melege 
Veszélyt vona ránk. 
A békanép 
Rakásra hullt el. 
Nem volt segéd! 
Nem volt segélő! 
A nép fejedelmei 
Az istenek atyját 
Arcaikra borulva 
Kiáltozák. 



54 



Nem hallja meg ő! 
Mert Nemesis 
Veszélyt parancsolt. 
Nem tűrte szerencsénk ! 
Nem tűrte hatalmunk! 
Nem nagy ragyogásunk! 
De végre haragja 
S az isteni bosszú 
Határt találtak. 
S Batrachosnak serege 
Éledni kezdett. 
Visszatért az ég kegye, 
Juno érettünk rettege, 
S elboríta fellege. 
Brekeke, brekeke, brekeke! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 

A régi helyébe 
Szép lak juta nékünk, 
Mint az vala, szép. 
Kristályvizeink közt 
A nap nyila minket 
Nem érhet el itt. 
Nekünk Poseidon, 
A tengeri Zeüs, 
Védünk, atyánk, 
Hatalmas urunk, 
Nagy istenünk, 
S a Tritonok 
S Nereidek 
Hív rokonink. 
S ha Sirius 
Forrasztja lakunkat, 
S a földet aszalja, 
Hínáros kárpitot 
Vonnak felinkbe. 
Zeüs bennünket szerété, 
Amidőn szent végzete 
A vizekbe szöktete ! 



55 



Brekeke, brekeke, brekeke! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 

A víz lakói 
Mind szótlanok. 
Lantjával Apoll 
Nem illeté meg 
Csak egyiket is. 
S a kevély madár, 
Kit hintájába fog 
Anadyomene, 
Néma mint a cet 
S a cachalot, 
És a viza s a tok. 
Csak mi vagyunk — Mi ! — 
A vízi camenák 
Egyedül kedvelt fiai. 
Brekeke, brekeke, brekeke, 
Brekeke, brekeke, brekeke, brekeke! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 
Kloáx! Tuú! 

Ha megzendül 
Estvélyi dalunk, 
S örömünk eltölti az eget. 
Előjön Cynthia 
Ezerszer ezer 
Követőivel, 
S irigyli szerencsénk. 
Irigyli boldogságunk, 
Irigyli, hogy ő nem vízlakos. 
Csudálja az ég 
A néki nem jutott 
Bájzengzetet ; 
Csudálja Tellus, 
És hogy mi vagyunk 
Őnéki legfőbb dísze, fénye. 
Haladattal vallja meg. 
Fülel a vidék. 



50 



S a sziklák a tetőkön 

S vizeinknek boldog szélein 

Etryütt zengenek velünk. 

Brekeke, brekeke, brekeke, brekeke! 

Tuú! kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 

Egy bús madár, 
Színetlen és kicsiny. 
Kit a berkek magok 
Legaljasb árnyaikban 
Pirulva rejtenek el, 
— Neve fülmile — 
Meri bájos zengzeteinket 
Megszaggatni jajjaival. 
De nem marad el 
Az istenek 
Bosszúja sokáig, 
S a vakmerő 
Némulva lakol. 
De minket az ég 
Saját örömére 
S a föld örömére 
Zengeni hagy, 
Míg a télnek nyájas álma 
Hű karjába nem fogad, 
S a megifjodott tavasznak 
Szép Horái gyenge kézzel 
Életre nem költenek. 

Brekeke, brekeke, brekeke! 
Zeüs bennünket szerété, 
Amidőn szent végzete 
A vizekbe szöktete! 
Brekeke, brekeke! 
Kloáx, kloáx! Tuú, tuú! 



57 



KOCCANTYÚSI. 

Vén kántor, könyvpenészű táncos, parókás poéta, 
Iszonyodom s futok . . . 

A DISTICHON FELTALÁLÁSA. 

«Add te Psychéd nekem, Ámor, ah add! s vedd lantomat 
így majd a legszebb két öröm istene léssz.» [érte 

«Én-e Psychémet, Apoll, s e lantért? lant nekem a nyil)> 
Mond ez, s íme nyila már az egekre repül. 

S amint zengve repül az Olympusig, hexameter lesz, 
Amint zengve leszáll, oh csuda! pentameter. 



HIMFY. 

Dayka. Tűzbe felét! Himly. Vetem. D. Üjra felét! 
H. ím. D. Harmadikat még! 
H. Lángol az is. D. Jer most ; vár az olympusi kar. 



RÁDAY. 

Én újabb Mózses voltam, s népemet 
Kihoztam a rabság hajlékiból, 
S a hagymatermő hon helyett neki 
Téj- s méz- s borfolyta Kánaánt adék. 
Fény oszlopában ment Apoll előttem. 
Fény oszlopában én a nép előtt. 
Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út. 
Megcsaptam a szildát, s folyt a patak. 
Az új törvén^Tiek kettős érctábláit 
Lehoztam a JPamass .szent béreiről ; 
S hatalmas jobbom azzal forgatá fel 
Az undok tisztelet oltárait. 



58 



Lehullt a fal, s a tábla fenn maradt. 
Apoll kedvelte tiszta tettemet, 
S bérűi öreg zöld kort nyújtott nekem, 
S szépzengzetü lantot s hattyúi dalt. 
Kivette fürtjei közül a borostyánt, 
S hogy csendesen feküdjem árnya alatt, 
önnön kezével szúrta sírom mellé. 
Nagy volt nevem s örökre nagy marad. 

FÁBCHICH. 

Fábchich vala nevem. Az kilenc szüzek zordon 
Citerát adának énnekem. íj édessel fut 
Zöngése elől az, akire nem hunyorgottak. 
De nem fut akit felavatának, és érti. 
Hogy nincs tulajdon köcsök hiján, midőn a szép 
Ifjak s leányok tánca közt ruzsabúl font 
Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent 
Szózattal együtt dalja, Comus és Evan, 
A ti áldomástokat és köz örömöket toldja. 
Dücsős hazámnak hív fiai nem egyenlő bájt 
Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved, 
Buzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld. 

PÉCZELI. 

Libánnak nagy magzatja s a piciny 

Izsóp között Zeüs hézagot hagya. 

És melly igen nagyot! mely végig láthatatlant! 

Társaid sorában, tölgy, te állsz ugyan, 

Egy győzedelmes nagy király, elől ; 

S a szüntelen zöld lombú jegenye, 

A véle testvér bús, de szép fenyővel? 

A kőrös, a bikk, és az illatos hárs, 

A játszva rezgő nyár, nyir és topoly, 

És a juharnak soíc neme a szerint 

Hajt térdet és főt néked, mint azok, 



59 

Amellyeket Pomona s Flóra véd, 
És mint a líriodendron és piatan, 
A nagy lapú catalpa s a negundo, 
S te tölgy királyné, szép acatia! 
De Zeüs igaz volt társaidhoz is, 
S becs nélkül még a fűzet sem hagyá : 
Buján ereszt ő gallj^akat, sebet tür. 
Hamar tenyész, nem kíván mívelést, 
Árnyékot tart a háznak és akolnak. 
S midőn a vad tetők dühödt vize 
Pusztítja a jámbor gazda földjeit, 
S atyai hajlékát elseperni készül, 
A füz, nem a tölgy, gátolja a veszélyt. 

Sok amit tettem, s nem volt hasztalan. 
A nem hazug három rokkás-leány 
ígéretét nagy keggyel teljesíté : 
Szolgált hazámnak vég leheltem is! 

BÁRÓCZY. 

Birtokomon egy gyenge leány és egy magas asszony 

Versengtek. Mellyem lángola mindenikért. 
Annak zöld amarant és szejnei rózsa virított 

Messzére illatozó szép haja fürtjei közt. 
Ennek arany fonadék nyúlt el tunicája redőin, 

S akáccal koszorús mitra fedezte fejét. 
A kis selyp csapodár eltűnt hamar : a magas asszony 

Sírom széléig bírta szerelmeimet. 
A csapodár kiki tudja ki volt : a szentül kedvelt 

Titkos hívei közt hirdeti sírva nevem. 



BARÓTI SZABÓ. 

Isten veled, Virth! és te kedves Pyberem, 
Gazdám, barátom, hü neveltem, hü fiam! 
Isten veled, jó társam, érdemes Dömém! 
S te, akit a végzés hazád határitól 



6o 



És tőlem oiv nagy messze, messze eltola! 
Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki 
Fejére mérte kaszáját. Hetvenes 
Izromba látta, hogy kalongya-rendeit 
Ceres kirakta holdjain, és annyiszor 
Hogy Bacchus új bort szüreteit víg bércein. 
Ah! sírba száll, s gyors szárnyakon repül el ö 
Oda, hol Gvadányi, a magyar költők feje, 
S dicső vezér és nagy nevű historicus, 
Bencém, atyáddal múlat együtt. Nem hal el 
Neve, bár ha teste rothad is. Te ásd neki 
A vég lakást meg, Bence, egyik dombodon, 
S a fejéhez ültess önn kezeddel egy dió- 
Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat, 
így akit a balsors hazájából kicsal. 
És akit a jó szent keblébe visszavonsz, 
Majd ezt kiáltja, hogyha Virthre álttekint : 
Székely poéta, álmod csendesen aludd! 

SYLVESTER. 

Egy nap nem épült Róma, s századoknak 

Kellett lefoljmi, míg a Tiberis 

A vályogváros alkotmányai közt 

Merész szökéssel látta a Pantheon 

Márványait égre kelni partjain ; 

Méltó lakát a minden-isteneknek. 

De a márványváros tudta mit köszönhet 

ökrésztanyáidnak, nagy alkotó, 

S tisztelte vaskód dőledékeit ; 

És míg nálánál szebbet, fényesebbet, 

S nagyobbat a nap nem lát szent egéről, 

Tisztelni fogja minden változásban. 

Quirinus én nem voltam s isteneink 
Nekem nem adtak oly szép birtokot. 
De bár kicsiny s szűk. Az, ki a napot 
Felhozza s újra elrejti, s más azon-egy 



6i 



Kerül elő, nem lát most ékesebbet ; 

S, ezt mondják isteneim! nem fog soha. 

De parlagon áll a szép foglalás. 

Rajta átok fekszik : told el, s lásd, mi lesz. 

Első valék én, aki, mint miveld 
A parlagot, törvényt s példát adék. 
Rádaim követte nyomdokom, s utána 
Kalmár és Birsi s Molnár ; s egy időben 
Rájnis s Baróti ; két nagy bajnokok. 
És, akit Ganyméd helyébe Zeüs 
Olympusába vitt, Daykám, s Virág 
És Berzsenyim, Miklának éneklője, 
Bihart Vitézem, szép környét Tokajnak 
Nagyom tanítá zengzetem csudálni. 
Erdélyt Arankám, Zsomborim s Buczym ; 
S érdemlett párta zöldéi fürtjeiken, 
S nem lesz idő, mely azt hervadni hagyja. 

Híveim sorában nem volt még nagyobb, 
És oh mikor lesz annyi! mint te voltál, 
Pancratiasta férfi, Révaim! 
Akár a Tejos és az Umbria 
Költőivel mertél versent szaladni, 
Akár a nyelv törvényeit szabad meg, 
Akár az álom bódult kórjait, 
Egy új Prometheus, látni kényszeríted. 
De a Parca sírbe vitt már téged is. 
Ki lép ürült nyomodba? Nedves arccal 
Egy délceg ifjú hágdos, sírkövedre 
Feltenni koszorúját. Láng lebeg 
Szép üstökén, s csókdossa homlokát. — 
Horvát, te vagy? ölellek, érdemes, 
Legérdemesb, legkedveltebb tanítvány! 
Menj ! fusd a pályát ! Révaink benned él. 



62 



KIS ÉS BERZSENYI. 

Különbözők és eggyek arcaik, 

Mint lenni kell a szép testvérekének. 

Kik eggy anyának nőttek karjain, 

És bájaiban megosztva részesek. 

Aranyszög fürtök ékesítik az 

Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane 

Színét felülhaladt nagy szép szemek 

Szikráznak a játékos ív alól. 

A másik barna selymet huUogat 

Parosi márvány vállain alá ; 

S mely isten álljon ellent, amidőn 

E két setét csillag tüzel reá? 

Az egyik spártai karcsú szép leány. 

Körülaggatva a párduc leplegével, 

Kit a hegyekben sújtott meg nyila. 

Lesbos nevelte a másikat, dalok 

És lant zengése mellett ; ezt mutatja 

Fürtjei között az ionkoszorú. 

Melyiké az alma? Ah ki mondja meg? 

Kiben kétségeim biztos oktatót 
Találni szoktak, Delphinek királya, 
Szent és nagy isten! verd el a homályt, 
S, hogy bírja fényed, illesd meg szemem. 
Triposodon ég a töfhjén, s magas 
Boltjaidat sürü felleg tölti be. 
Segíts, itt térdelek — 

ím a falon 
Betűk lángolnak : Kedves nékem a 
Nagy mester, és a választott tanitvány. 



63 

A LÚDHATTYŰ. 

«Si mala condiderit in qucm quis carmir.a, ius est 
«Judiciumque.»> — Esto, si quis mala ! Scd bona si quis 
Condiderit? dignum opprobriis latra vérit? — «Oho, 
Solventur risu tabulac, tu missus abibis.» 

Cayster és nem Döncös e szép víz neve. 

Zavaros! büdös! de szép, mert én, mert én lakom. 

És nem vagyok lúd többé, én hattyú vagyok. 

Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott. 

Pöffedj, begyem, s te nyak, ha nem hajolsz, meredj! 

Hattyúnyakat jól játszol : aki lát, csudál. 

S ha tégedet más nem csudál, csudállak én. 

El, el, te kolcsaggém, vizemnek széliről! 

Te úszni nem tudsz ; bár fejér toUaddal a 

Hadak vezére kalpagának fényt szerez, 

S gyémántboglárt rak rája. Nem tudsz úszni te! 

Tudok én igen jól! — Oh kegyetlen istenek. 

De mért adatok nékem ily csúf gágogást! 

Miért adatok nékem ily csúf gágogást!! 

Miért, miért e rút, ez ocsmány gágogást!!! 

EPIGRAMMAI MORÁL. 

«Bántani mást vadság ...» — s más a lélektelen író? 
Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél. 
Csípd, döfd, rúgd , valahol kapod a gaz latrot ! Az ill\et 
Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad. 

AZ ÉN SUGALLÓM. 

Az a kis lyányka, kit nekem. 
Hogy verseim sugallaná. 
Társul a Musa rendele. 
Egy csintalan, dévaj gyerek. 
Epéje nincs, de gondolatlan ; 
Jámbor, szelíd, de nagy bohó ; 



64 



Enyhítni kész a szenvedőt, 
Az ártatlant kész védeni, 
íla bár saját vesztével is. 
De néha rá jön a gonosz szél, 
Elkapja egy pajkos gondolat, 
Nem bír magával, egyre sért 
Barátot és patvarkodót. 
És hogy ne fájjon a döfés, 
S enyhüljön a seb, mellyet ejte, 
Nevetve pattantja el nyilát! 
S zománc fogsort látat vele, 
És a legbájosb ajkakat. 
S ezek miatt a vett döfést 
Patvarkodója, mint barátja, 
Békével és nevetve tűri, 
S a vett döfésnek még örül, 
S csókolja a szép szelíd' kezét. 

Nem ily szelíd az ő keze, 
Ha a félbolond s a félokoska 
Dagállyal járul ő elébe. 
öl akkor és nem sért, nyila. 
Nevet, mert ő szeret nevetni. 
Ilyenkor is, de meg\'etéssel. 
Hogy jobban sújtson a csapás ; 
S öríilve, hogy haragja néktek, 
Kedvét nyilván jelentheti. 
Kiknek virágait nyújtogatta. 



OTODIK KÖNYV. 

ÚJ TÖVISEK ÉS VIRÁGOK. 

A NYELVRONTÓK. 

Rontott, mert építni akart, Palladio, benne 
Csak rontót látál, vad kora. jó ideig, 

A művész érzette magát, s neked én fogok, úgy mond. 
Törvényt és példát adni, de nem te nekem. 

S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja : ki több itt, 
A müvész-e, vagy a szolgai tompa szokás. 

A TUSÁZÓ. 

Korholtatni nehéz, de nehéz korholni is. — Ügy de 
Szülőm Róma! — s ezért veszteni s veszni nem az. 

PÓR GÖG. 

A genialis nép! hamuban lakik, izzad az ülőn, 
Nyúz, csal, lop, koldul, adja, cseréli lovát. 

Egy gyengéje vagyon: szeret úrnak látszani, boldog 
Hogyha nyakán elavult cifra ruhácska fityeg. 

Könnyedkén tűröm, ha nagy érzeti vélem, hogy ő nagy: 
Nem tudtam soha még tűrni, ha törpe mered. 

ÁL LOVAG. 

Nyargala s orra bukott s arcát bevarazta ; de hogy lásd 
Hogy lovag ő is volt, íme kefézi fakód. 

Kazinczy Ferenc munkái. 5 



66 



NEO ÉS ORTHOLOGIA. 

Ah, mi elég? mi sok? és mi kevés? Mértéket ezekhez 
Adni ki fog neked én, Bardacsi, vagy te nekem? 



UNGVAR-XÉMETIHEZ. 

Éneklesz s hány érti magas dalod? Érti, nem érti. 
Az neked egy, de te szállsz, ahova szaggat erőd. 

Szólj, meglelkesedett ifjú, s kapkodj ki magunkból ; 
ím ez örök rekegést hallani elunta fülünk. 



HELMECZYHEZ. 

A szerecsent mosod, a siketet leckézgeted, úgy mond 
Aki nem érti, miért leckézgeted és mosod őket. 
Mosd és leckézgesd. Szerecsen marad és siket, aki 
Már siket és szerecsen : de magának bért hoz és érdem. 



ANCH'IO PliTORE. 

Mert én is művész vagyok ám ! — ezt mondta Coreggio. 
Fess mint ő, s bízvást mondhatod amit akarsz. 



BOILEAU UTÁN 

Anacreonticáid — 
, Hajj! 

Árpádod most, s ódáid 
Jajj! 



67 

NEHÉZ ÉS KÖNNYŰ. 

Nem szeretek nehezet, ha nehéz ; könnyűt nem, ha köny 
^ Ez s amaz eggyütt dísz, mint külön állva hiba. [nyü ; 
Ügy kell ami nehéz, ha nem érzeti vélem, hogy az \-olt, 
S a könnv'ű, ha simult, sok faragásra leve. 



A BUT^ BÖLCS. 

Nem jó ez : e szebb mint amaz. 
Csak így van jól : ez szebb amannál. 
Ugy mondja Pux, s minden kacag. 
Azt hallja Pux, s Pux — nem kacag. 

AZ ÚjlTÓK. 

I. 

Midőn Erdősi az első distichont 
Csinálni merte, Polyh}Tnniánk 
Fellépe a szent Olympba, s térdre hullván 
A nag\- Kronion széke előtt, kiálta : 
<<-\ldasodat, nag}' isten, kezdetemre! 
Homerom lantja a földön újra zeng. 
Hellas és Latium nem holt ki egészen. 
Akard, és egy szabad nép, mellyet én 
És Liber vettünk kedvezéseinkbe, 
Leteszi vad tüzét, s Romának és 
Athénnek nyomdokán futásnak indul, 
Üg\' a hogy új nép nem futand soha. 
A kezdet még csekély : de én Virágot 
Leckéim alá veszem, s a Lethe szélein 
Horác csudálva hallja meg tulajdon 
S még is különböző szép énekeit. 
Keblembe zárom Tétnek áldozóját 
S mint amidőn Aédon tiszteli 
Bájzengzetével a kelő napistent, 

5* 



68 



Ki a telek vad szörnyeit elveré, 
S ismét felhozza a régen várt tavaszt, 
S a Zirc A];'ollja akként dicsértetik meg. 
Áldásodat nagy isten kezdetemre!* 

Zeüs int, s a szép kihallgatott' virágit 
Felteszi lábaihoz, s vígadva száll el. 

II. 

S beszélje a költő, mik történtek itt? 
«A nóta szép — mond A. — de nem magyar ; 
Nekünk magyar kell, nem deák s görög. — 
S ha kell külföldi, mért nem a tatár?» 
<(Mert a tatár rokon vér — monda B. — 
S a syrus és zsidó s arabs velünk. » 

«Erdősi servum pectus — így felel C. — 
S rossz imitátor ; őtet viszketeg 
Furdalja ; ujakkal óhajt a seregben 
Kimutattatni, hogy az az az ő.» 
«Mit, — kérdi D. — ez új, ez a szokással 
Ellenkezésben áll ; s jó-e tehát? 
Mert a szokás itt, mint mindenhol, úr.» 

«S ha jó is — úgy mond E. — ki bízta rá. 
Hogy ő csináljon jót? A lant miénk, 
S nem a tiéd, nem az enyém s övé. 
Mindnyájan kezdjünk, hogyha kell, nem egy.» 

«Mindnyájan — monda most F. — semmiben 
Nem teszünk kezdést ; azt mindig csak egy, 
Vagy csak kevés társ teszi. Ám tehát 
Próbálja mit tud ő ; de hozza élőnkbe, 
S mi fogjuk néki mondani, tud-e ő.» 

«S bár tudjon! tudni nem fog, hogyha mi, 
Hogy nem tud, úgy találjub> — szóla G. 



69 



«Itélni jussom nékem is vagyon — 
így szóla H. — mert én is nép vagyok ; 
S kimondom : én nem értem. E szerint 
Egyéb nincs hátra, mint hogy a kobozt 
Engesztelésül áldozza a szokásnak, 
Ha hív polgárnak óhajt nézetődni. 
Ne szóljon akit nem hall a — siket.» 

III. 

Erdősi után egy vad csoport dühült 
Gyötrő zengésre, s eggyik a szeles 
Négy pontjain rímet kezde csattogatni. 
Gonosz hexametert s pentametert 
Gyártott nőstényke s hím, s tudós s tudatlan. 
És a tudatlan még makacsb leve. 
♦Szép! oh igen szép! — mond Polhymniának 
A kancsal isten — méltán kérkedel. 
S ez-e az a te Romád s Athéned ?» 

«Sergemben — úgy mond Mómusnak komoly 
De csendes arccal Polyh3'mnia — 
Jót s rosszat együtt úgy lelsz, mint az ég 
Sergében leljük Ámort és Silent, 
És téged ormos, sánta, kancsal isten. 
Mellyike a jó, mellyike a gonosz. 
Azt értik akik engemet szeretnek, 
S epés gúnyoddal én nem gondolok.* 

Felszálla, s vitte a pártát kedvesének. 



ZRÍNYI. 

Marsnak sisakjában gilicék költenek, 
Jele, hogy ö és Venus nem ellenkeznek. 
Életemet én is Marsnak dedicáltam. 
De, nem tagadhatom, \'enust is szolgáltam, 



70 



Jó hazámért, 

Júliámért, 

Svík nagy bajt próbáltam, 

Vitézül kiálltam. 

Hiában, kiálték ; úgy akarta isten ! 
Ne fuss, én violám, juttassad eszedben : 
Peneus leánya öltözött törzsökben, 
Mert kegyetlenségért isten is kegyetlen. 

Jaj, szerelmes violám, óvjad magadat, 
Hangya meg ne csípje szép fejér lábadat. 
Ne szakassza szeder j in arany hajadat ; 
Állítsd meg, állítsd meg, kérlek, futásodat. 

A Dráva partjai meghallak keservem', 
S együtt siránkoztak kínjaimon velem. 
Meddig futsz, kiáltám, te én szerelmesem! 
Megállasz-e, térded' hogy ölelhessem? (Echó) Nem. 

Mint ama könnyű köd a forgó szél előtt. 
Violám úgy futott én szemeim előtt, 
Mint hideg hóharmat nap melege előtt. 
Mint fürj karvaly előtt, mint árnyék nap előtt. 

Szerelmem eránt így sülyedvén kétségben. 
Mit ér rugódozni, mondám, ösztön ellen? 
Rettenetös szablyámat vevém kezemben 
S fölléptem vitéz Marsnak hős seregében. 

Igazabb isten ez ; megadta a szép bért, 
Mivel nem kíméltem, amit tőlem ő kért, 
S csatában magamat kitettem ötvenért ; 
Ez szerze nekem fényt s el nem halható hírt. 

Pécs s az eszéki híd, ha szólhatna, szólna, 
S ha idegen társam meg nem gátolt volna. 
Rosszabbul lett volna a pogány eb dolga, 
S mondaná irigység : «Ez nem volt rossz szolga.» 



71 

A lengyel koronát ámbár fölvehettem, 
Mivel hazámat s nemzetemet szerettem. 
Félelem és kevélység nélkül megvetettem ; 
Elég vala nekem hogy megérdemeltem. 

Még egy isten nyújtá nékem adományát. 
Ki mint király bírja Helicon országát. 
Följebb böcsülöm én annak szép csarnok ját. 
Mint, mellyet hord nyakam, Spanyol' aranygyapját. 

Aeneidost Maró írta tíz tél alatt. 
Szépatyám nagy tettét én csak egy tél alatt. 
Nem hasonlítom én Maróhoz magamat. 
De én professióm versnél vár nagyobbat. 

Akit írtam, írtam csupa mulatságért. 
Jutalmat nem vártam, sem nem várok azért, 
írtam amint tudtam. Ha gúnyolsz munkámért, 
Tökéletösségre, gondold, hány dologért. 

Én soha munkámat meg nem corrigáltam, 
Hagytam amint elsőben írni találtam. 
Néhol fabulákkal azt fel is cifráltam ; 
Követni Homerust ebben is próbáltam. 

Idegen szók vágynak keverve versemben, 
Mert tenni nekem vagyon azt jó kedvemben. 
Szegény a magyar nyelv, ezt vöttem eszemben, 
írj, és velem lészesz egyes értelemben. 

Magyar, még egy munka marad reád tőlünk ; 
Ezt tanítja neked : Van erőnk, nincs lelkünk ; 
Kiholt a jámborság és az hűség bennünk. 
Szeresd hazád, s fölkél ismég. Isten velünk. 



73 



BÖLÖNI FARKAS SÁNDORHOZ. 

Ragyogó futással kezded a futást 
Oljnnpiádnak síkjain, s a tömött 
Sokaság paeant kiált a nagy merőnek. 
Hova futsz? megállj ! itt az Euripides 
Hermája, s a Götheé ; s itt közöttök 
A hármas istennek szent szobra kél. 
Hullj térdre, lelkes ifjú, s mondd az igét : 
«A szépet a nagy mellé !» Már repülsz? 
El, el a határig, vagy ne, nagy merő! 
El, el a határig! Vár a hős iker! 



HIMFY. 

A pór nem érti mit miért szeressen ; 
De amidőn bordái alatt hatalmasb 
Ütéssel kótog a bekérgezett szű. 
Visítva, hánj-ja, szórja kosszorúit. 
Mind egy akár Faun fújja a füztilinkót. 
Akár az istenasszony nagy fia 
Függessze fel Hebrusnak harsogását ; 
Az itt is, ott is szökdel és visít. 
Az itt is, ott is szórja kosszorúit. 
De Faun s az istenasszony nagy fia 
A Marsyasok serge előtt sem egy. 

Te a csodát újjá tevéd közöttünk. 
Szirtek követték lantod zengzetét, 
S a zordon rengeteg vad szörnyei, 
S az ifjak és leányok a mezőn, 
Kik általad szebb lángra gyúladoztak. 
Új kosszorúra, dísze nemzetemnek, 
Szükséged nincs ; de vedd azt holdolásúl, 
S add által a hőslyánynak, kit dalod 
Vauclüzi társa mellé léptete, 
Mint ő Petrarca mellé tégedet. 



73 



SZEMEKÉHEZ. 

Midőn Emlékezet és Remény sonettjeit énekli. 

Már haladék, s sírás öntötte el arcodat. Ámor 
Megszánt, s két koszorút nyújta tüzelve neked. 

Most ez szállá el itt, most ott a másika ; s míg én, 
Oh az irigy! ezt s azt felszedem, elhaladál. 

Állj meg, s add nekem e kettőt, s add tenmagad, ezzeU 
Szebb koszorút soha még nem nyere győzödelem. 

OLCSÓ DICSŐSÉG. 

Saul meg nem lelte az apja szamarát ; 
És még is rá adta a látnók áldását. 
Mindennap láthatjuk ennek még példáját. 

NEOLOGISMUS. 

Az új miért jobb mint a régi? — 
S a régi mért jobb mint az új? 
A rossz, bár régi, rossz marad : 
Az új, ha új is, jó, ha jó. 
Világos, és csudálkozol. 

A MI NYELVÜNK. 

Isteni bája a szép Hellasnak, romai nagyság, 
Francia csín, és német erő, s heve Hesperiának, 
És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irigyel. 
S ti neki semmit nem irigyeltek? Nyelve Homernak 
S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin, 
Mely szent lantotokat ily híven zengve követné? 
Dörg ő s nem csikorog ; fut ha kell, mint férfi fut a cél 



74 

Nem tört pályáján : de szaladva, szökdelve, sikamva. 
Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz, 
S mint te, olasz s leng^-el, hévvel nyögdelli szerelmét. — 
Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk. 

SIBYLLA. 

Kerüld s hajházd a régit és az újat ; 
Szokott ösvényen járj szokatlanul ; 
Tarkíts, de mindig egy fő színt keresvén ; 
Légy ami vagy, s egészen, s légy egyéb is ; 
Tiszteld a gégés mestert, és kacagd — 
Mond a Sibylla, s örvendhetsz, ha érted. 



INTÉS. 

Két szót hall mindig füled ; ezt : Fel ! s ezt : Ne fel ! Ezt a 
Nagy sokaság, azt a kissebb kívánja. Ne nézzed 
Mit kívánnak azok ; mit kíván a dolog, azt nézd. 
Ott a szép s az erős : itt a természetes és a [szép 

Tar simaság. Szemedet gyakorold, gyakorold karod. A 
És az erős nekik is sima lesz s természetes. A taps 
Még kedvesb, ha kevés, de ha jó, mint hogyha sok adja. 

MISOXENIA. 

Jó nem kell, ha az emberiség, s nem nemzeted, adja : 
Nékem az emberiség s Pest s Buda tája hazám. 

A H. HANGJA. 

Léleknek véve Roma s Athén, de te testnek akarnál 
Venni, és csak testnek. Polyhymnia gyenge mosollyal 
Nézte füled vétkét, s magamat nevezett ki tanúvá, 
S bíróvá téged. Én lélek s test vagyok eggyütt. 
Adhat nem lélek, s teher és iereh nem csupa rest test. 



75 



A VÉTKES SZÉP. 

A rút rút I — «De mi teszi tehát, hogy az isteni Pallas 
Keblén Gorgonnak vad feje bájos alak?» [kérdd hát ; 

Nem tudom; a művészt kérdd. — «ő sem tudja.» — Ne 
Kérdd szemed és szíved, érzeni s látni ha tudsz. 

KÜLÖNBSÉG. 

Emberi* mondva nem ejt két szótagot, aki büdös gőg 
Hangján rád ordít, hogy nézz fel, s térj ki lovának ; 
Ö ragyogó szekerén siet a Pont-neufre : te talpalsz. 
Kettőt Bossuet, a nép feddője, ha szent hely 
Hallja szavát, kettőt Femejmek józan Homerja, 
És a szín nagy dísze Le-Cain, s a lyányka, ha dalt zeng. 
S íme Le-Cain s a nép tisztelt feddője s az édes 
Éneklő s a józan Homer, úgy szólanak a quai-n 
És Vendóme-piacon, mint minden párizsi polgár. 

Egy a nyelv : de az hely s a szóló nyelve nem egy nyelv . 



IZÉHEZ. 

Poéta vagy s historicus. 

Mi vagy nagyobb? biz én nem értem. 

Oh, hogy ha én exotericus. 

Itt, mint sok másban, practicus, 

Historico-poeticus 

Illustritasod meg nem sértem. 

Fejtsd meg magad, mely félen vagy. 

Kettőben az nehézke, nagy! 

Silány versed beszkédi fagy. 

Sem sírnom nem hagy, sem nevetnem, 

De fáznom, izzadnom hagy. 

* Hoitie. 



S nem sokkal többet mint nevetnem. 
Már ért az exotericus : — 
Historizáns poéta vagy, 
S poetizáns historicus. 

EGY ROSSZ KÖVETŐHÖZ. 

Hősünk zengő karvasára, 
Nehéz szagú babérjára, 
Sustorogó ódájára, 
Békegeres eposára. 
Tisztes crimen raptusára, 
Malhereux de Gersonára, 
Tempefői bajnokára, 
Amazon szűz lyányzójára. 
Kérdéseknek kéTÚására, 
Esküszöm, te nem sokára 
Felhágsz, csak nézz e példára, 
A homoksík Tátrájára ; 
S Csombók Jankó s Csombók Sára 
Szát szemet tát e csudára. 



FULLAJTÁROS VERS. 

Míg mások nem nézvén szépre és illőre, 
A koboz négy húrját leszedik kettőre, 
S könnyű taligácskán futnak a mezőre : 
Én, akármit mondjon a bölcs és a dőre. 
Két lovat fogatok négyemhez előre, 
S fullajtáros hintón hajtok a tetőre. 

Akiben nincs erő a nehéz munkára, 
Tekintsen Phaéton gyászos bukására, 
S ne vágyjon a szárnyas paripa hátára : 
De akit meghata Pócsnak fénysugara, 
S Apolló maga hitt szent szolgalatjára, 
Megj'en s laurus-ágat szegdes homlokára. 



77 

Hattyúvá változva úgy száll az egeken, 
Túl emelkedvén a vad rengetegeken, 
Mint a sebes gálya fut a tengereken. 
Bámul az elhagyott föld e zengéseken ; 
Mint Pythagoras a csengő kerekeken, 
S ha torka nem bírja tovább már — megnyekken. 

A MUSÁHOZ. 

Leányka, daltl de ne mint eddig daliái. 
Becsületet azzal sokat nem vallál. 
(iajdolj ha kell, de úgy, hogy mindenek, 
Tudósok és tudóskák értsenek. 
Nem élünk Athenásban, nem Romában, 
Mit dúdolsz hát görög s deák schemában? 
Az a külszín, hidd el, csak flosculus ; 
Parturiunt, s lesz ridiculus mus. 

Szólj igazat ; te is vág>'sz tetszeni ; 
Költőink közt szeretnél fényleni. 
Akard s meg\'an. Légy újra az, ami voltál, 
Szólj a szerint, miként régebben szóltál. 
Üj szót ne gyárts, az ókat ne keresd, 
A franciát, a dájcsot ne kövesd. 
Beszédednek adj bájt, adj könnyűséget. 
Adj rendidnek hasonló hangú véget. 
Kap a manó, nem más, a verseken, 
Ha nehezek, s rím nem cseng végeken. 

De te pirulsz megfutni a könnyű pályát, 
Hol X szedett koszorújába — zsályát. 
Jó ; verd tehát bilincsekre magad. 
S a verselés dühe ha megragad, 
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek. 
Mérd amit az olasz, franc, német mérnek. 
Cserélj nehéz és könnyű tagokat, 
.\ rímekben nő s hím hangzásokat, 
így lesz neved, Músácskám, a Parnasszon — 
örülj neki — Tekintetes tudós kisasszony. 



78 



A BORZ ÉS AZ EVET. 



A tunya borz szennyes gödrében nézte szökésit 
Egy ágról más ágra az evetnek ; gödre felett az 
A Pánnak szentelt agg tölgyben vette lakását. 
«Hé rokon — úgy mond a tunya borz — te felejted-e, 
Lábúvá teve téged is a természet? idétlen [hogy négy 
Gőg az, hogy te lakást s földön lelni pirulgatsz 
S a tollas nép közt lakozol. Társ, szállj le miközzénk, 
Légy amik vagyunk, s hagyd ugrálásidat. Ugrik 
Medve komám,ugrom magam is,de mi tisztesen ugrunk. » 

Hallotta a leckét az evet, s a tisztes borznak 
Ezt feleié : «Társak volnánk, de te borz vagy, egyéb én.» 



hatodik könyv. 

epistolAk. 

HORVÁTH ÁDÁMHOZ. 

Oh te, kinek harsány hadi kürtje Tihanynak enyelgő 
Szüzeit eddig nem hallott hangokra tanítá, 
Hogy valamerre kevély hullámait hányja zajogva 
A Balaton, Hunyadit, Hunyadit riadoznak az erdők. 
Horváthom, jerf akár Platóval az elme nem ism.ert 
Léte felől ébrent álmokba merülve bol3'ongasz — 
Én oda nem késérlek ; — akár Csapodidnak igazlott 
Karján a rejtett szépség ösvényinek indulsz ; 
Jer, kérlek, s Eratóm mit adott ajakimra, figyelmezz. 
Kedveli ő téged, noha gyenge virágit hajadÍDÓl 
Calliope, laurust nyújtván érette, kifejté. 
Halld azt most tőlem, s majd tőled hallja barátnéd. 

Melly ínségbe merült e hon, mivel istene sírját 
És a helyt, hol az élt, meghalt, s mennyekbe repült fel. 
Elnyerni ohajtá egy fösvény s gyenge kiráhomk, 
S új koronát \áván, kockára vetette sajátját, 
Hirdeti még most is sok pusztult kömye hazánknak. 
Megsiketült az eszesb fél ellenzésinek, és ment, 
S népe között a leggyávább, egyszerre vitéz lön, 
S csábított s csábúlt seregét harcokba vezérlé : 
Hősei mind követék ; ment Tornai Farkas is, ámbár 
Margitja orcáin bánatnak könn\-ei folytak, 
S házassági szerelmöknek szent záloga, s első 
Záloga, csak mostan kezdte éreztetni, hogy éled. 
Nője felé, szép nője felé repdestenek égő 
Gondolati, azt látta, azt hallotta, azt óhajtotta ; 
Azt és semmit mást, s egyebet nem semmit ! Irtana 



8o 



Jajgatták Margitja nevét a kármeli bércek, 

S Tábor s Mamre tetői, miként nem sokkal előbb még 

A Könyörületleriét a barkai szikla kiáltá. 

Mostan a zuhogó Jordán fövenyére ledőlve, 

A kedvest keseregte megint, s bőv könnyeket önt vén, 

A siket erdők közt ekként hallatta siralmait : 

«Fekete szemű szép hölgyecske 
Röpülhetnék csak mint a fecske. 
Még ma szállanék szemed láttára 
Ablakod rostélyozatjára. 

S addig dúdolnám énekemet, 
Míg megszánván esdeklésemet. 
Kis kamarádba befogadnál, 
S öledbe nyugvó helyet adnál. 

Nem kellene nékem kalitka, 
Hogy engemet benne tarts fogva. 
Mert ha elűznél is mellőled, 
Még sem röpülnék el én tőled. 

Délben asztalodra röppennék, 
Étkes s vidám vendéged lennék, 
Megcsipegetném falatodat, 
S kis kannádból innám borodat. 

Fonni ha ülnél karszékedbe, 
Felszállnék rokkád vesszejére, 
S olly búsan nyögném énekemet. 
Hogy könnyet hullatna szép szemed. 

Est ve ugyan, ha álom nyomna, 
Elbúnék sűrű kárpitodba ; 
De még hajnal előtt jó reggel 
Felköltnéleíc víg csergésemmel. 

Ugrándozva járnék akkoron 
Fel s alá puha paplanodon, 



8i 

Félre rántogatnám kendődet, 
Hogy láthassam bokor emlődet. 

Oh ki volna boldogabb mint én, 
Szép völgy ecskéj ében fürödvén! 
S bimbócskáit csókolhatnám, 
Béla is irigyen nézne rám. 

Jaj ! de mint az árva gerlice 
Úgy bujdosom én mostan nyögve ; 
Mert nekem szárnyaim nincsenek, 
Hogy szép Margitomhoz vigyenek. 

András alatt, vérző buzogánnyal, 
Vívok minden nap a pogánnyal. 
Annak drágalátos véreért. 
Aki érettem is onta vért. 

S amikor karom a csalmákat 
Úgy aprítja mint a torzsákat, 
így kiáltok szent Jézusomhoz. 
Vígy, uram, egykor Margitomhoz! 

S im tisztulni látom az eget, 
S rám a nap víg súgárt ereget. 
Azt jelentvén, hogy nem sokára 
Visszavisz az isten Tornára.)) 

így végzetté dalát Eratóm, s eltüne. Szemérmes 
Szép nyaka még ragyogott a ködben, s szélnek eresztett 
Fürtjeiből oly kellemetes szag szállá le hozzám. 
Mint amillyet ereszt kivirított bokra Fürednek, 
Vagy Szántód gyönyörűn zöldellő gyepje, midőn azt 
Balzsamos violák lepik el még gyenge tavasszal. 
Homlokomat myrtuskoszorú s szép rózsa keríté, 
S csattogatott szárnyon két hószín híve repült el 
Cyprisnek, .szent védje bizonyságára, felettem. — 
Élni fogunk, kedves Horváthom! tégedet ádáz 
Bellonád hadi kürtre kiállt, s már számjTa repített 

Kazinczy Ferenc munkái. 6 



82 

Hangjaid a kiterült egeken úgy dörgenek, amint 
A dagadó Balaton, s Hunyadidnak mennyköve dörgött : 
Engemet hív Eratóm kivirított erdeje békés 
Árnyékába vezet, s ottan a holdnak ezüstszín 
Fényénél oly búslakodó hangokra tanítgat. 
Mint a nyúgoti szél lágy nyögdécslése, midőn az 
Illatozó rózsák közt Cencimet alva találja, 
örvendj ! élni fogunk ! s igazabb unokáim örömmel 
Emlegetik, Horváth jáért mint ége Kazinczy! 

CxRÓF TÖRÖK LAJOSHOZ. 

Quaesivit coelo lucem, ingemuitque reperta. 

Virgil. 

Hatalmas mesterének egy szava 
Miként hozá ki a puszta semmiből 
Ezt a tömérdek mindent, s önmagát 
Az érthetetlen, a megfoghatatlan 
Nagy mestert, fejtik leckéid nekem. 
Oh, a helyett, hogy e mélységeket 
Előttem felnjatnád, kérlek, borítsd el ; 
S kikapva e szép \-ilágból, hol magamnak 
Honn lenni látszom, és ahol szemem 
Gyönyörködése millió tárgyait 
A legvarázsb sötéttisztában és 
Nem elvakító fénynél látni szokta. 
Ne kényszeríts, időn s űrön keresztül, 
Addig repülni, hol csak fény lakik, 
És a holott én, durva föld fia, 
A fény miatt magamra nem találok. 
Ifjú koromnak boldog reggele óta. 
Mind addig, amidőn havát az ősz 
Fejemre még nem kezdte hinteni, 
E viszketeg gond kínzott engem is. 
Lángoltam látni, megkapni a valót, 
És mint menyasszonyt keblemhez szorítni, 
S új szebb, jobb éltet élni karja közt. 
De ő futotta a vakmerőt, s az éj 



8? 



Lidércei közt eltűne, nem haraggal, 
De mint ki később újra visszatérend. 
Kétség s elcsüggedés rohant reám. 
Kérdeztem a természetet : siket volt ; 
Kérdeztem bölcseinket : ők csevegtek, 
S bizonytalanbbá tőnek, mint valék ; 
Barátim vállat vontak, s hallgatának. 
Arany korom használtalan röpült el, 
S büntetve voltam kábaságomért. 
Többé nem űztem a futót, s magamba 
Vonulva azt kérdem, amit tudhatok 
És amit tudnom használ. S ő jutalmul 
Megtért, s így szóla : <(Láss! Amit keress 
Nyúlj bé kebledbe, s feltaláltad . . .» 



Saisban egy ifjú — így beszélte nékem 
Eg\^ celta bölcs, ki már egyptusi 
Hosszú utazásiból honn érkezek. 
És ami ott, a titkok szent helyén, 
Őnéki látni engedtetett, keblembe 
örülve öntötte ki panaszra költ 
A hierophanta ellen, hogy nagy reményit 
Ravasz sikamlatokkal játszadozza, 
És a valót felfödni néki késik. 
Mim van, ha mindenem nincs? kérdi az ifjú 
Van itt több és kevésb? Hát a való 
Ügy summa, mint a test érzékinek 
Ál boldogságai, mellyeket nagyobb 
S kisebb mértékeiben bírhatunk? 
És még is bírunk? Nem megoszthatatlan, 
Nem egy-e, amit látni óhajtozom? 
Ám végy ki egy hangot a lant zengzetéből, 
Az ég ivéből egy színt ám szakassz ki, 
Semmid marad, míg a szép zengzet és 
Szín mindene együvé nem szerkezik. 

Ekként beszélvén, egy szép gömböly éghez 
Jutának el, hol egy beleplezett kép 

6* 



84 



Orjási nagyságban tűnt a megijedt 

Ifjú szemébe. «Szölj — monda — mi ez?» 

,Ez a való' mond a pap. «A való? 

Hisz ennek látásáért lángolok, 

S előttem épen ő lepleztetik.» 

, Pörölj az istenséggel érte — mond 

A hierophanta. — Nincs az a halandó. 

Ki föllebbentse e leplet, míg magam 

Föl nem lebbentem. S aki azt illetendi, 

A szentet, a tiltottat, mond az isten . . .' 

«S mit mond?» — ,az a valót meg fogja látni.' 

^Csodálatos! s te nem vetéd-e föl?» 

,Én-e? nem én soha ; s e viszketeg 

Meg nem kisérte még.' «Nem értelek. 

Ha tőle nem több mint e gyenge közfal 

Rekeszt el ; úgy könnyű lesz . . .» ,És az isten 

Tilalma! mond rendítő hangon a pap. 

E gyenge közfal nem nehéz karodnak. 

Fiam : lelkednek sok mázsányi súly.' 

.\z ifjú mély gondok közt tért haza, 
A tudni- vágyás szomja csendes álmát 
Szemétől messze elűzi ; kínosan 
Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik. 
Rezzent lépései vaktában viszik 
A gömbölyeghez. Megmászni a kerítést 
Nem volt nehéz, s egy bátor felszökellet 
A kép elébe teszi a vakmerőt. 

Itt áll immár, s borzaszt va fogja környül 
Az egydűlvalót az éltelen csend. 
Melyet csak a lépdellés dobbanásai 
Szaggatnak meg a kripták boltjaikban. 
A kuppolának nyílásán keresztül 
A hold ezüstkék sápadt fényt lövell le ; 
S rémítve, mint a megjelent istenség, 
Csillámlik a boltnak sötéti közt 
A szent alak, lenyúló fátyolában. 



85 



Bizonytalan lábakkal lép az ifjú 
Közelbre a képhez, s ím szentségtörő 
Kezei a fátyolt már illetni akarják. 
Hévség s fagy járják végig tetemeit, 
S látatlan kar röpíti vissza. 

«E1 innen. 
Boldogtalan! el innen! — így kiált 
Mellyébői egy hü szózat — Te fogod 
A legszentebbet megkísérteni?* 

Nem érti ő, nem hallja a szózatot. 
«E leplet — mond az istenség — halandó 
Föl nem vetendi, míglen én fogom. 
De nem vetette-e mellé önmaga : 
Ha ki ezt eltolja, meglátja a valót? 
Ám érjen ami akar, én eltolom 
És meg fogom — sikolta — látni. » 

,Látni ?' 
Ezt zúgja utána a nyúlt Echó nevetve. 

így szól, s lekapja a leplet ... A papok 
Eldőlve lelték más nap őt az Isis 
Szent zsámolyánál. Bomlott, sápadt arca 
Mély kínokat hagyott sejdíteni. 
Eltűnt az élet vidámsága tőle, 
S korán sír nyelte el a boldogtalant. 



CSEREI FARKASNAK. 

Melly lángba hozza lelkem e levél. 
És amit e levél kedvezve nyújt! 
Elnedvesűlve nézi itt is szemem. 
Jó fejedelme a hívhez hív magyarnak, 
Nagy és kegyes Teréz, vonásidat. 
S mivel kezedre nem nyomhatja szám 
A tiszteletnek forró csókjait. 
Fogadja el őket e szentelt ereklye. 
Melyen karod, betűit öntve, nyugvék. 



86 



Rómának délceg lelkű gyermeke 
A jó királyt sem túri, monda Brutus, 
És porba dőlt a Clodiusok barátja. 
ő gaz bitanglót ölt, és nem királyt, 
S csak tőrt adott a törvény bosszújának. 
Mely Caesart bárd alá kárhoztatá. 
így aki dölyfös testvérét, szelíd 
Könyükre olvadva hagyta vérzeni. 
így akik a szent szűz nagy ünnepén 
A gyilkoló tőrt myrtus-ágba rejtek, 
S ismét szabaddá tették honjokat. 
Ah, a szabadság nem nekünk való, 
S nem a szabadságnak mi! Roma s Hellas 
Kinőtt a más igazgatása alól, 
S nagy lelke bírta fékezni önmagát. 
Mi kiskorúk vagyunk, s bennünket az 
Atyai fenyíték kapcsol együvé ; 
És amit ott a köznek szent szerelme 
Hatalmasan tanított a nagyoknak : 
A jót szeretni s irtózni a gonoszt — 
E törpe népnél nem tanítja szív, 
De bér, de büntetés, s hideg parancs. 
És még is így, félvén a jó királyt. 
Mint ők magokban, boldogok vagyunk. 

Azok valánk, nagy fejdelem, szelíd 
Jobbodnak értett bölcs kormánya alatt. 
Te nem vetettél városodnak üszköt, 
Hogy annak utcáját sinórod és 
Kevély s makacs kéz rajzolhassa ki. 
Te népeidnek egyetlen nyakat, 
Hogy egy csapás elölje, nem sohajtál. 
Tiszteld a törvényt és önmagad, 
És amidőn javad, s a nemzeté. 
Kívánni látszott a nagy áldozást, 
Kérél s parancsolál, de nagy valál hazudni. 
Szent volt előtted a mi szent. Az oltár 
Nagy fényben csillogott ; a más hitűek 
Üj kedvezést nem nyertének, de bírt 



8? 



Jusaiban őket, anyjok nékik is, 
Bár mit sugalla híved, meghagyád. 
A járom könnyebb lőn a pór nyakán, 
S most általad magát embernek érzi, 
S felejti hajdan szenvedett baját. 
Te nyugodalmat adtál nemzetemnek, 
S bőséget és virágzatot ; s mivel 
Legfőbb szüksége a fegyverek fiának 
Az volt, hogy vérrel-ázott koszorúja 
Olajjal egyesüljön, a szelíd 
Minerva papjait lakunkba hoztad. 
S e tett után, mint egy nagy lánggal égő 
Csillagzat, mely fő dísze volt az égnek, 
S most más valágnak vágyván fényleni, 
Ellobban, áldva s áldatva itt hag}ál. 

Neved maradjon áldásban, nagy asszon\ 
Legkésőbb unokánkig, kit kevély 
öröm fog új nagy tettekre elragadni. 
Ha majd hallandja hív atyáitól, 
Miként vevél vég búcsút és nekik, 
Hogy érted s házadért megvívtanak 
És birtokid megtarták, mint köszönted. 
Szép látni thronuson királyt s atyát. 
Ki híveidben magzatjait tekinti ; 
S ezt érzeni a te szíved jó vala. 

S kinek mosolyg itt rám ismert keze? 
Gyulaszt ez is ; ah Barcsai te vagy! 
Báróczinak legkedveltebb barátja. 
És legkedveltebbje a vén Orczjuak, 
És néked, tisztelt árny, nagy Pászthory! 
Lágy lelke láng volt, s e levél is az. 
Ürményi tégedet magasztal, és 
Kopasz barátját, Orczy, tégedet. 
Megszégyenül a rossz előttetek! 
Őnéki hármas érc ült homlokára, 
S kockázza a köz jót pénzért, pillogásért. 



83 



«Urunk nagy jót akar» mond Barcsai, 
<(De zsíros koncért a tót Socrates» 
Cseréim, kit értett ő? «jó félre nem tér.* 
Nyáj s pásztor, ismered a koncon kapókat! 

Itt Kaprinainak látom rendéit, 
Atyád hív mentorának ; itt azét 
Ki Belisairt megszólaltatta köztünk. 
S ím itt ErdélvTiek két püspök] ei : 
Bajtay s Major. Tündöklő nagy nevek! 
A nemzet-becsülő fejedelem 
Azt mesterévé tette Józsefének ; 
Ezt hosszas, kínos szenvedése után, 
Munkácsnak foglyukából főpapi 
Székre ülteté, s a sorsnak érdemetlen 
\''erésiért elhalmozá kegyével. 
S az, aki a foglyot rongyolt öltözetben 
Elébe vitte imádott asszonyának ; 
Az, aki szívét irgalomra hajtá. 
Neked, batátom, nemződ volt. örülj 
Tündöklő származásodon, s kövesd 
Atyádnak tisztán fénylő nyomdokit, 
S haladj megfutni kezdett útadón. 
Fényt bírni, s a fényt érdemelni, dísz ; 
Nem bírni, s érdemelni, nem kevésb dísz ; 
De bírni, s meg nem érdemelni, szenny. 
Ezt mondja szíved, ezt leghűbb barátod. 

Nagy a kincs, mellyet nékem nyújt kezed. 
De míg atyád s Lőrinced levele 
Meg nem jön, ajándékod csonka lészen. 
Küldd és hálámat vegyed kétszerest. 
Teréz szekrényimben már Kaunitza 
S S\vietenje mellett áll. Nem volt neki 
Sem hívebb, sem nagyobb két embere, 
ölelje Barcsaink itt is kedveseit, 
S Bajtayt s Majort Luther. Nincs nálam, és 
Elysiumban, többé ellenkezés. 



89 



BERZSENYIHEZ. 

Hogy jambusimra gáncs fog szállani ; 
Előre láttam ; ők az iskola 
Törvényit bátran általszökdösik. 
Becsülik a törvényt, de csak ha jó ; 
Becsülik a példát, de csak ha szép. 
De kell-e törvény, kell-e a szépre példa? 
S nem-széppé a szépet s a rútat viszont 
Nem rúttá, e kettő kénye tészi-e? 

A babonának reszkető fia 
Nem lát, nem hall ; tanítják, s ő hiszi. 
Homér hatosban zengi hőseit, 
Ugy érti mesterétől, s a hatos szép. 
Murán}^ rotyog, totyog, potyog, szotyog ; 
És, minthogy összefűzte Gyöngyösi, 
ím a rotyog, totyog, potyog, szotyog, szép, 
Két kurta egy hosszat ád ; tehát, csak értsd, 
« Remegő nyulakat avagy bitang darut a hurok. » 
Mert ezt Horáczban így leié, pedig 
Ö füllel, újjal méré hangjait, 
Fület-varázsló zengzet, szép iambus. 
Nyilván ez is szép jambus lesz tehát, 
Mert törvény ellen nem kél pártosan : 
«Te szerelem eleget epedek, eleget iszom az üröm.* 
Daykának édes zengzetü dala : 
«Homályos bánat dúlja lelkemet ; 
Talán újulnak régi szenvedésim. 
Talán tündér előre-érezésim 
Rémítnek,» rossz, mert másod és negyed 
Fogásiban az első tag hamis, 
S középben a vers ketté nem hasad. 
Nem vétek, hogyha Virgilben s Homerban 
Négy sponda lép négy dactylus helyébe ; 
De Dayka a másod és negyed fogásra 
SfX)ndát ne végyen. Ök a harmadik 
Cikkelyben általszökdösik gyakorta 



90 



A nyugalom pontját, és mentek érte : 
Pert von fejére Dayka ezt hogy teszi. 
Oh marhaielkek, méltók vonni igát, 
Mert fül helyébe féket kaptatok ; 
Hányszor fakaszta már dongástok engem 
Szelíd kacajra, hányszor már epére! 

Mi teszi a verset verssé? «Szózatosság.» 
S mi ezt? A hosszú s a rövid tagok 
Arányos és kedveitető egyezése. 
Vers ami a fülnek hol tág, hol szoros 
Törvény szerint, bájt nyújt, az holt igébe 
Hízelkedő zengéssel éltet önt ; 
S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg, 
Érezni nem, de csak gyanítni hagyja. 
S így Plautusnak s Terencnek rendéi, 
Bár szűk bilincsre verve nincsenek, 
Füled gyönyörrel s játszva verdesik, 
így jambusom, ha páros öt fogásin 
Ugy ejti kurta tagjait ; hogy ők 
Utói ne álljanak, s ha véghelyén 
Nehéz ütést nem bugdostat ; keményt 
Kettős röviddel ütni ő nem szeret ; 
Komoly dalának bátran járja táncát, 
S az iskolások feddésit kacagja. 
De nem talál helyt minden mindenütt. 
Az boldog, akit nyájas istene 
Keggyel vezérel a saját nyomon. 

A verselés legrégiebb neme 
Az volt minálunk, mellyen vén Tinódink, 
Szikszó borától fűlve, dúdola. 
Rest és siket vers, mely hat párja közzül 
A sort középben kétfelé hasítván. 
Csak eggyikének adja gondjait. 
És még is oly, hogy tapsolást remélhet, 
Ha ihletéssel énekeltetik ; 
És a vezérrend két utóbb csapását 
Selypül nem adja vissza a többiben : 



91 



S házát s hazát, és szállát meg valát, 
S vagyont s hagyjont, nem toldoz együvé. 
Az adva, rakva, kapva léi kegyelmet. 
Mert kedves olykor még a tompa hang is. 
Elhalhatatlan fényt ezen nyere. 
Ki majd dicső ősének hős elestét. 
Majd a kemény lyány csüggesztésit dallá ; 
S egünkön Zrinyi csillagként ragyog. 
Kevésbbé könnyű mint volt Gyöngyösi, 
Jóval tanultabb s fentebb szárnyalású. 
S e versnem hordja Zrínyinek nevét. 

A Tiberis s Ilissus szép leánya 
Sylvesterünket fényesb útra híva. 
Magasb kecsekhez szoktatott fülét. 
Hogy értse nj'elvünk szózatosb folyását, 
Nectaros ujjal ő illette meg, 
S más húrokat vont zörgő karvasára. 
Fülelt a tér, füleltek a tetők. 
S Tihanynak játszó lyánya felkapá 
A kedves hangot, s sokszorozva vitte 
Tátránknak égbe nyúlt szikláihoz, 
És a holott az Olt siet vizét 
Az Isterével egyesíteni. 
De a Hellenis a rekedt koboz 
Nyivását kedvelő sereg között 
Még nem talála érzékeny tisztelőt, 
S jobb korra vár\'a, nyugalomra dőle. 
Rádai költé fel azt hosszú alfából, 
És Péczelének zöld árnyékiban 
Titkos szerelmek üzésére hajtá. 
Itten lopá el a szerelmesektől 
Egy pór zarándok lant jókat. De Zeüsnek 
Szelíd leányi tűkkel kergetek 
Boszús halálig a tolvajt, s kezében 
A szózatos lant tompa hangot ej te. 
Rájnis s Szabó, s Szabóval Révai 
Nyerek meg azt a kedves éneklőtől, 
Ki őutánok egyre sem mosolygott 



93 



Még édesebb, még bajosabb kegyével, 
(Mert a dagály nem fenség) mint Virágra. 
Sok a meghitt : a választott kevés. 

Az ének és a vers ellenkezésben 
Állottanak mind eddig. Az rö\ád 
Ütést adott amannak hosszujára ; 
És amidőn ez megszökött, amaz 
Balul hosszúra tátogatta száját. 
S így a tudom majd tudom, majd tudóm lőn, 
S a lyányka mézes ajkát a zsolozma 
Hamis hangzások ejtésére kínzá. 
Hermesnek békebotját Rádai 
Nyújtotta el a két versenygő felett ; 
S ők, mint a kígyók a boton, legottan 
Szerelmes összeölelkezésbe kőitek, 
S vasszálkodások harca véget ért. 
S most a magyar dal már görög kecsekkel 
Dicsekszik, és a nagy békéltetőt 
Hermione hálásan tiszteli. 



Nyert a magyar dal, amidőn görög 
Tetőkre léptetett. De veszte a régi, 
Midőn új éket raggatának rá. 
A lagzisoknak részegült cigányaik 
Tibullnak mennyei kellemű leányát 
Piros csizmába búni kényszeríték. 
Hogy cincogásaik mellett a Homer 
S a sánta Musa táncát lejtegetvén. 
Patkós bokáit összecsattogassa, 
S a csürhe nép közt vad kacajt röpítsen. 
A részegeknek tetszik e veszettség ; 
De akinek szent tűz hevíti keblét, 
S Hellasnak istenségit tiszteli, 
Az átkot vonszó helytől futva fut, 
S a farsanglás szentségtörő bohóit 
Adrasteának bosszújára hagyja. 



93 

A Zrínyi kobza két pár húrjait 
Egy párra szállítá le Bessenyei, 
Azért-e, hogy négy eggyezőt keresni 
Kifárada a szűk nyelvben? vagy mivel, 
Procrustesi ágyként, a négy rend köre 
A gondolatnak, hogyha kurta, nyújtást, 
És hogyha hosszú, nyesdesést parancsol. 
Az Örsi öreg nyirettyüs s Barcsai, 
Rokon nagy lelkek, összeforrt barátok, 
Verseik kidolgozásában nehézkék, 
S eltelve még is végtelen kecsekkel, 
S magyar leikeikben halhatatlanok. 
S az, aki testvérének sírkövét 
A bánat ágával foná körül. 
És aki Cídet hozta tájainkra, 
És Ányos, eggyütt indultak vele. 
Körűlök elbájolva gyűle fel 
Egy dőre porhad, s minden hangicsálást 
Zengésnek véve, mint a tók lakói 
A fülmiiének csattogása mellett, 
Rekedt szavával dong, kong untalan : 
Pirult a büszke Pieris, s helyére 
Nyomván a hulló pártát, titeket 
Szólíta fel, honom nagy díszei : 
Kisem, te Berzsenyim, s Rózának boldog férje! 
S kevély örömmel lépé társai közzé. 

Barátom, Orczy s társai már avulnak! 
Avulni fogtok egykor majd ti is. 
S mint a te fényed lök homályt Bugacnak 
Szent dallosára most, úgy zengi majd 
Az unokának egy újabb Virág, 
Egy újabb Dayka szózatosb dalát. 
Mely a te lantod édes énekit, 
És amit istennéje súg Kisünknek, 
És Himfy zengett, elfeledteti. 
Mi még hajnallunk, s távol a határ. 
De nem leend kor, melly a vak tudatlan 
S a pöffedt kancsal bölcsnek bosszújára, 



94 



Ki titeket nyelvrontóknak szidalmaz, 
Mint Marsyas azt gyáva lantolónak, 
Kire ég, föld, s még a poklok is, fülelnek, 
Neved csodálás nélkül emlegesse. 
S mint én irigylem két réf pántlikáját 
És a nyomorgó viskót Orczytól : 
Akként irigylik majd Psychét neked, 
S amit hazádnak szent szerelme zeng. 



Amelly leány énnékem a legelső 
Sonettet ihlé nyelvünkön, Somogy 
Venusiumának szózatos hattyúja, 
A te éneklőddel megmérkőzni fél. 
Ö nem leánya az aegis-csörtetőnek. 
Nem egyik húga a Delphi szent urának, 
Nem öltözött Küprisnek báj övébe ; 
S a zengő páncél szárnyas táncait 
Pallassal felhők közt nem táncolá. 
Hol a Hegyalja látni örül magát 
A sullogó Bodrognak tükörében, 
Ottan akadt ő egj'szer dalivá rám 
Befutva Eosnak lángsugárival. 
Mint hűltem el, s oh mint levek oda, 
Midőn megláttam! Inte, hogy követném, 
S követtem őtet. S amint e zavar 
Lassulni kezde keblemben, s az élet 
Szózattal eggyütt téré vissza, kérdem : 
Ki vagy te, szép szűz? Lángoló szemed, 
S e barna fürtös üstök, e szemérem, 
S orcáid színe s e varázs kecsek. 
Benned honom szép szült j ét sejtetik ; 
De barna, fürtös üstököd virágai, 
S a hang, mely édes ajkidon lebeg, 
S egy mondhatatlan báj, melyet szemem 
Még eggyikén sem láta szépjeinknek, 
Külföldinek mutatnak. Ah, ki vagy? 
Csodállak és szeretlek. 



95 

S a leány 
Monda : Nevem Xenídion s Etelke. 
Báróczi volt ápolgatom, az új 
Szép Atticának méhe. ö tanított 
Engem szemérmes-édest selypeni, 
S távozni a durva nép beszéditől, 
S nevetni a durva nép vad gúnyait. 
Kis énekem, mely hozzád elhatott, 
Külföldnek éneke. Hallottam a 
Quirina s a szép Mseonis dalát, 
S amit Torquata s Louison s Göthchen zengtek ; 
S pártáik elhullott virágaikat 
Pártámba fűzöm e völgy díszei mellé ; 
S kényem szerint eldallom bérceinknek 
Mind amit tőlök eltanúlhaték. 
így bánt Quirina a Maeonis dalával ; 
S Virgil s Horácz Pindarnak és Homérnak 
Virágaikból fűztek koszorút 
A föld nagy asszonyának homlokára. 
Csak a butát rettenti, ami még új. 
Külföld termése volt a rózsa is, 
A müvelés belföldivé tévé, 
S hespéri eget szítt e tetők gyümölcse. 
Jer, halljad lantom zengzetét. Ne kérdd, 
Mindég enyém volt-e? Most már enyém. 
Ne kérdd, törvénnyel egyez-e, nem-e? 
Egyez, ha szép ; mert törvényt ez teszen. 
A kellem istennéit engeszteljed ; 
Nyert akinek kedvellik áldozatját. 



VITKOVICS MIHÁLYHOZ. 

Komám uramnak ott fenn rossz napot 
Csinála az, akit egykor oly mohón 
Tett volt felévé ; s a szegény öreg — 
Min kaptak öszve, könnyen képzeled — 
Kínjában egybe gyűjti föllegeit. 



96 



S eldurcúlt barna vad szemöldökével 

Int, hogy szakadjanak. Szakadnak ők. 

Mintha a Deucahon s P3aThája népét 

Most másod ízben vobia elölni kedvök. 

A csattogónak lángoló nyilai 

Felettem egymást űzve hulltanak. 

De Jupiter kiméli híveit, 

S csak a gonoszt sújtja és a vakmerőt ; 

S baj s sérelem nélkül beérkezem, 

S szállást fogék a Szürke-ló szügyében. 

A város utcáit mind elborítá 

A szörnyű Ítélet árja ; nem különben 

Folyt az, mint amidőn az Ung vizeit 

Szőkére festi Mármaros sara. 

Én ablakaimból néztem a veszélyt, 

Mely barmot és a búzás sok szekér 

Gubába burkolt bús gazdáit érte. 

Jön a cseléd. «Egy nem-tudom-ki akarna ...» 

«Vásáros? úr?» «Sem egy, sem más.» «Ereszd be.» 

Belép. Pislongok. Bojtos pipaszár 

S sallangos kostök . . . «Kit keressz, uram?» 

«Én? téged !» «Nincs szerencsém . . .» «Várva vártam 

Rég óta az órát, melly engem hazánknak 

Legérdemesb és legdicsőbb fia 

Szemléletére méltóztatni fog.» — 

(Mint aki titkos csínyán rajta veszt. 

Ügy borzadék meg, s a hőség kivert) 

S fejével egj^et billent, de a derék 

Hajolni nem tanúit. — «Humillimus! 

S szabad tudakolni érdemes nevét ?» 

«Hőgyészi Hőgyész Máté, alázatos 

S legkissebb szolgád, leghűbb tisztelőd.* 

«S lakása?)) «Máté-Szalka.» — Széket ád 

Cselédem, és kifordul. Ültetem. 

Nem ül. — «Elállhatok s örömmel állok. »> 

Töröm magam, mint kezdjem a beszédet, 

S tárgyától mely fortéllyal vonjam el. 

«S az úr is a vásárra . . .?» «Sőt nekem 

Nemesbek vágyásaim ; tudósainkat 



97 

Óhajtom látni, kik gyakorta nagy 

Seregben szoktak itten megjelenni. » 

«A Nyírben terme jól a búza, rozs?'> 

«Nem szinte rosszul. Közzűlök sokakkal 

Font öszve már a legszorosb barátság ; 

S örültek énnekem, mint én nekik. 

Ez a szerencse, mely most ér, került. 

De végre megvan! Látlak s lángomat . , .» 

«Nagyítva látni a mások érdemét 

A tévedésnek eggyik szép neme ; 

S ez a szerény érzés a gyenge kort 

Leginkább ékesíti. Gondolom, 

Szathmár ismerni fogja annak becsét, 

Kit e szokatlan érdem fényesít. 

Szolgálsz, Uram?» «Nem ; én magamnak élek.* 

<(Szép! és igen rút eggyütt! Arra just 

Csak az kap, aki másnak éle már. 

S hidd, aki másnak él, magának él.*) 

«S az gáncsol-e, kinek példája véd?» 

«Igaz lehetne gáncsom, bár talán 

A vétkes példa kárhoztatna is. 

A férfikor legelső éveiben 

Megtettem amit kellé, s ment vagyok ; 

Hajló koromban illő megpihennem. » 

<(Ravaszkodol ; de nem mégy semmire. 

Mint Antaeuscht kapa fel Herculesch, 

Ügy kap karom fel messzére a neked 

S nekem nem honni föld al gondjaitól. 

Szólj ahogy illik. Anch' io Pittore!» 

Elrettenek Energumenusom 

Képétől és hangjától. Jaj szegény 

Bordáimnak, Antaeussá ha tesz! 

Mondám, s főt hajték a Pittor előtt. 

A rettenés felodja a néma nyelvet, 

S hazudni s hízelkedni megtanít. 

Nem tudtam eddig : illő, tudjam én is. 

<(S poéta az úr?» ezt kérdem. ((Pásztoraink 

Mondják ; de nékik hinni nem merek.» 

«0h szép! igen szép! Ügy Szathmár ködéből, 

Kazinczy Ferenc munkái. 7 



98 



Mellyben Sylvester óta volt, kikél. 
Tiszánk magyar dalt még önn gyermekétől 
Nem hallá ; mert Szabó, Gvadányi, Földi 
Vendégek voltak szélein, s az Agis 
Dallója rég elhagyta Berczelét. 
Le lesz törölve e szenny majd általa, 
S büszkén fog árkán a zengő szaladni. 
Ha nem veszed bántásnak : kit vevél 
Vezérül a szép pályán? Rajnis-e 
Példán5^od, és Szabó? Dayka-e s Virág?» 
Rettentve néze rám ismét szeme, 
S elhallgaték. «Mi baj ? nem értelek ; 
Szólj !» — fútt s törlötte g3'úladt homlokát. — 
«Mi baj? nem értlek; szólj !» »De hát neked 
Sarcasmusch-e mind írva, mind beszédben, 
Leginkább kedvelt tónusod ?» «Hogyan?» 
«Vagy engemet van kedved öldökölni?* 
«Hogyan?» «Hogyan s hogyan! És még hogyan 
Azon felül! Szólj úgy ahogy magyarnak 
Magyarhoz illik ; egy nyájban vagyunk.)) 
«Uram, nem értem e neheztelést. 
Megvallom : a kedv szesszenései 
S játékos hangja, mely simongva karcol, 
Kedvesb előttem, mint az a komolyság, 
Mely latra teszi gondosan szavát, 
S szökellést adni fél a gondolatnak. 
De én csak ott enyelgek, ahol illő. 
És ahol értenek ; biztos barátim. 
Kedvezve hallják kénj^em hangjait. 
Hol kell, nálamnál senki sem komolyb.» 
«És még is azt a négyet példaképen . . .?» 
<(Mit? hogy»? «Hisz azt magyarnak... Nem hisze.n. 
Ingerlesz !» — Csak most értem a bolondot. 
Kilökjem? ah! de folytatá szavát. — 
«Magyamak én azt ismerem, s csak azt, 
S nem senkit, senkit! mint azt, akinek 
Szép nyelve még nincs elkeverve mással. 
Ki nem szorul a vendég maszlagára. 
Kenőcsöt utál, s gondolatjait 



99 

Tisztán s tekervény nélkül mondja ki ; 

Magát a nyelv urának nem hiszi, 

Nem szabja a törvényt, új szót nem farag, 

De a régit érti, s tiszteli a szokást. 

Úgy ír ahogy beszél — egy szóval : aki 

Köztünk lett, köztünk nőtt, köztünk maradt meg. » 

«S ezek szerint a négy . . .?» «Rosz verselők!>> 

«Én őket jóknak néztem, bár közöttünk 

Nem lettek és nem nőttek s nem maradtak. » — 

Tüzem lohadt s az álnokságok atyja, 

A vén csábító, aki énutánam, 

Amint tudod, hol egy, hol más alakban 

Kísértve kullog, azt súgá tanácsúi, 

Hogy a legénykének vetnék csapot. 

S én, aki hü tanácsnokom hiába 

Nem szoktam súgni hagyni, teljesítem, — 

«Engedsz egy kérdést ?» így szólék. «Parancsolj.» 

«Midőn beléptél, engem a haza 

Fő nem-tudom-miének mondogattál. 

Minek tekint az engem, akinek 

Rossz író ez a négy? fejtsd meg titkodat!* 

«Mindég kötődői! S azt hiszed talán, 

Hogy én nem értem, hogy magasztalásaid, 

Melyekkel rólok írva szólsz, döfések? 

Valónak őket csak Mihók veszi. 

Nem mersz beléjök kötni, s lopva sújtod !» — 

Megszégyenülve rogytam öszve, s nem volt 

Erőm elfedni a döbbenést. Azonban 

Egy nagy rakás vers asztalomra hág. 

Hol vette, nem tudom. Gyors forgatással 

Szaladt el rajta végig, s «Itt van!» úgy mond; 

«Reá találtam ; ennek nyújtsd figyelmed. » 

«Az istenek nagy gyűlést hirdetének 
A Szengellér' hegyén, s Árpád királyunk 
A nemzet íróit mind bemutatta. 
Jobbra a poéták, balra a prosaisták 
Fogának helyt, és íme Jupiter 
Tüzet lobogtat s mond : Eredjetek, 



Amott van a tárgy ; lássuk ki a legény! 

Előjön a szakállas Régiekrel, 

Futásnak indul, s ah, — orrára esik! 

Előkerül köszvényes lábain 

Sylvester, futni kezd, s — orrára esik! 

Előkerül Tinódi jó Sebestyén, 

Büdöslik a bortól, s — orrára esik! 

Fut Pesti Gábor is, s — orrára esik! 

Dúdolja Ilosvai Toldinak bikáját, 

Halad, szökik, s ah, most! — orrára esik! 

így Szenczi-Molnár, és Filiczkie ; 

így Zrínyi Miklós bán, és Gyöngyösi ; 

így a szegény Beniczki uram, s azok, 

Kik a poetai krónikában élnek. 

De végre előjön Gyárfás, s rókaprémü 

Tógáját ölbe fogja, megszalad, 

A szem sem éri, s nézd, — a tárgy övé! 

S lett s nőtt s maradt! ezt zengi Jupiter, 

És Jupiterrel a Geller' hegye !» 

((Bizony szép! mondhatom ; már ez bizony szép! 
Kegyetlenül szép! S mind a költemény, 
Mind a kidolgozás! S a vers kecses !» — 
Taréja nőttön nőtt az emberemnek ; 
De, mint gyakorlott mester, tetteté. — 
<(S ím, itt Pázmánról!» monda! «kérlek» halld ezt : 
((Hogy Pázmán magj'arúl alkalmasint tuda. 
Tekintsd hol született, s többé nem lesz csuda. 
Szülte volna Eger, Győr, Sopron, Pécs, Buda, 
Ügy szólana, mint szól síp mellett a duda. 

De mivel az a táj szülte nemzetünknek. 
Mely szűz birtokában vagyon szép nyelvünknek, 
S föl nem vette rongyát irhás zsellérünknek : 
Nagy méltán tarthatjuk egyik fő díszünknek.* 

«Hogy téged a gonosz . . .)> mondám magamban 
De ím nyílik ajtóm, s a cseléd jelenti, 



Hogy Pipszem érkezik ; nem léi szobát, 

S vendégem lenni vágy. «Ez kellé !» mondám ; 

«Hadd jőjön ; ő most kétszerest Apollóm! 

Ismeri az úr Dessewffyt? Ö Virágnak 

Dühödt barátja, s érte botra kél. [barátiért 

Tréfálni a gróffal . . .» «Gro-óf?» «De gróf! s 

Botot nem kímél. Jó lesz elszelelni. » 

Az én emberkém kapja verseit 

S szalad, s az ajtóban Pipszembe botlik. 

Sikoltva megy a grádicsnak s lefordul. 

Tolvajnak véli minden ; öklözik, 

Rúgják, ütik, verik. De ő kiált : 

Köztünk lett ! köztünk nőtt ! köztünk maradt meg ! 



Barátom, egy szót, egy okost! elég 
Volt eddig dévajkodni ; van határ 
Mindenben ; — valld meg : mint zengett fülednek 
Ez a közöttünk lett, nőtt és maradt? 
Oh! írd könyvedbe s mondd el reggelenként. 
És amidőn az álom ág5'ba csal. 
Hogy téged a kettős hegy bérceitől 
Hőgyészi Hőgyész Máté tiltva tart. 
Haszontalan! te nem levél közöttünk, 
S Szemerével, vélem s kedves Kölcseymmel 
Mételytelen mezőkön nem legelsz. 
Egernek nőttél zajgó habjai mellett ; 
S atyád továbbad azt a bölcseséget, 
Mely szent Cyrillről s társáról maradt. 
Budai felének jött tanítani. 
Te léssz az első, kit később Korányink 
Tisztelve fog nevezni, hogy hazánk 
Nyelvét, mint annak méltó gyermeke. 
Pápaink tüzénél gyúlt szívvel szeretted ; 
S feleid között az első, sőt korunkig 
Egyetlen voltál, aki azt míveléd. 
De elég akarni? Ah! meséidet, 
Mellyekre Lessing is javalva nézne, 
S epigrammáidat gúnyolva fogja 



I02 



Recensealni Hőgj^ész, s elbeszéli, 

Hogy itt s ott, és emitt s amott, s tömérdek 

Más s más helyekben vétkeket követtél ; 

Mert (amit sajnál) vétekben születtél! 

A köny\'csinálást hagyd nekünk, s rohanj 

Rengő karokkal mátkád szép keblébe, 

S csókjaiddal hintsd el (po^sporarüjq. 

FELSÖPENCZI VIDA LÁSZLÓHOZ. 

Hah, melly üdő! a feldühült vihar 

Kéményeimben kínosan jajong. 

Mint a Charybdis vinnyogó csodái, 

Midőn Aeol a tengerekbe csap, 

S tajtékos habjaikat kevergeti. 

Sötét az est ; eltérek asztalomtól, 

S remegve, mint ha az ég föld rám akarna 

Szakadni, kályhám mellett helyt fogok ; 

S visszateszem képzeltemben magam 

A szép napokba, mellyeket virult 

Tulipánjaidnak gazdagsága közt. 

És amidőn a rekkenő meleg 

Nyilait tovább kinn már nem türheténk. 

Romod boltjában és a hűs berekben. 

Barátom, eggyütt töltöttem veled. 

Oh Törtelen élt három szép napom. 
Ha fogsz te nékem újra följelenni! 
Ha fogjuk ismét, biztosan csevegve, 
Álmatlanul kihúzni az éjeket. 
Míg Helmeczjmk, hogy virrad, felkiált, 
S eloltja a többé nem kellő világot. 
Mikor fogod te nékem Koppinak 
Újra emlegetni lelkes oktatásait? 
Mikor Horányit, a hevest, vadat, 
A jókhoz jót, s szelídet a szelídhez? 
Oh emlegesd! ők engem is szerettek, 
S lelkem tüzedtől fentebb tűzbe kél. 



103 



Ha majd vendégid elfognak, s te rám 
Többé nem ügyelsz, ellopom magam 
Közületek, hogy rejtettebb szobádban 
Elrészegülve nézzem másait 
A Huysumoknak és a Van-Dyckeknek, 
És amit Rubens nagy tűzzel teremte, 
S amott Battoninak szép asszonyát, 
Ki a triumvirt régibb kedvese 
Kaján nagyságára emlékezteti. 
S átkot kiáltva a gaz triumvirekre, 
Galeriácskád ismét elhagyom. 

Te hús, fej és szív nélkül nem valál ; 
S az ég megadta néked, amiket 
Adni a jobbaknak áldásul szokott. 
Az édes kis hasznocska kebledet 
Nem fűzte szűkké ; csalfa fény szemed 
El nem vakítá ; a maszlagos ícehelyt 
Te, mint az a nagy folt, nem illeted. 
Pénzt, pillogást, nem fényt keresnek ők : 
Éldelletet te, s tiszta fényt, s barátkört 
S amit kerestél, bőven megkapád. 

Oh áldott óra, mellyben engemet 
Megszálla a vers- és könyvgyártás dühe! 
E sánta vers nem vers ugyan : de bár 
Mely mázolás amit firkálgatok, 
E nélkül engemet az én Vidám 
S az ő barát jai nem kedvellenének. 
Elég énnékem! egykor gyermekeim 
Pirulni fognak sok botlásimért : 
Barátimért nem lesz okok pirulni. 



I04 



GRÓF FESTETICS GYÖRGYHÖZ. 

Nagy ember, kit nekünk kedvező istenek 
Gyámolúl s ragyogó f énjéül engedtenek. 
Zrínyieknek társa gazdag örökökben, 
De társa még inkább magas erkölcsökben ; 
Te, kit a jók jónak s nemesnek ismernek, 
László atyja, s ipa egy Hohenzollernek ! ' 
Mely ész, mel}' józanság vive arra téged. 
Hogy jó s szép tettekben leld g3'önyörüséged, 
S midőn pillongásért epedeznek mások, 
Téged nem szédítnek semmi csillámlások. 
Büszke, de nem hiú, a csörgést meg\'eted, 
S nyugalmas nagyságban foly el szép életed. 
Mint sok hős polgára a régi Rómának, 
Természetnek híve, híve hazájának. 
Honn ülsz, szántasz és vetsz, kazlakat állítasz. 
Ugart törsz, árkot nyitsz, mocsárt s tót szántatsz 
Nemesíted almád, sajtólod szőlődet, 
Ménes, gulyák, nyájak lepik el meződet ; 
S azért örülsz e nagy birtok nagy hasznának, 
Hog}' a sokból sokat adhass a hazának. 

Földmívest neveltek legelébb gondjaid, 
És ifjú katonát : most már oltáraid 
Gyújtják tömjénöket a lant és az ének 
S a Virág és a Kis nyelve istenének. 
Olympiánk nyílt meg ; ím fut a délceg nép, 
S három pártás költőnk s vélek egy ifjú szép. 
Ülésedhez jutnak, s elveszik béredet. 
Tapsol a sokaság, s harsogja nevedet. 

Javaltatni kedves ; de bérre szolga vágy ; 
A szabad megteszi amit szent tiszte hagy, 
S bár nincs, s soha nem lesz, tanúja tettének, 
Áldozatokat hoz szeretett ügyének. 
Néked, dicső féríi, maga a tett a bér ; 
Érted te, az üres lárma s a hír mit ér ; 



105 

S bírván megnyugtató intését keblednek, 
Bátor léptekkel jársz útján érdemednek. 
Tamás, a Nádasdi-háznak fényes ága, 
Védisteneink közzé ez érzéssel hága. 
így Pázmán, így Bakács, nagyai Rómának, 
így Bethlen, fejdelme a rokon hazának ; 
Kik dicsőségökből néznek volt hon jókra, 
S áldást kiáltanak arra s új társokra. 
Menj, nagy férfi, s példád tanítson bennünket. 
Magunknál még inkább szeretni ügyünket. 



GRÓF DESSEWFFY JÓZSEFHEZ. 

Ha érted-e te, honnan jöhet az. 
Hogy a Prometheus sanda nemzete 
Sehol nem áll meg a közép nyomon? 
S mint a botor juh, mely nem éri fel, 
Hogy leghamarb út amely egyenes. 
Mindég az egyik félre sántikál? 

Sztricsák, kinek nincs régi pergamenje. 
De akinél e csorbát nem fukar 
Kezekkel pótolá ki Smintheus, 
A régi irháknak nem ,nagy szívelője. 
Kacagja Fellegvárit. Ö talán 
Nem volna rossz, ha gőge volna szűkebb, 
S érezni akarná, hogy csak az kicsin}^ 
Kit a kicsinység kínoz és pirít. 
Gazdag, te nem vagy pénzed, így hörög. 
Az úgy vagyon kívüled, mint a cafrang 
Most a szamáron, majd a büszke ménen. 
A cím csak báb, csak hang az a nemesség. 
Deucalionnak népe mind rokonfaj. 
Nincs pór közöttök, nincs nemes ; s ha van. 
Bár koronát hord, pór a kába, de 
A bölcs, ha porban fekszik is, király. 



io6 



Elnyúlva bársony pamlagán, mosolyg 
Sztricsák királyon Fellegvári, s mond : 
«Ha bölcseséged annyit ér, bagoly, 
Mint a királyság, mely tiéd, nekem 
Az eggyik úgy kell, mint a másik. Ész, 
Amennyi kell szükségül, nékem is van. 
Az a tiéd gyanús pénz ; keleté 
Nincs mindeneknél ; én folyón kapok. 
Osztályba néked a gyümölcs juta, 
Nekem csak a héj. Erd be te a gyümölccsel, 
A héjjal én beérem, s vége a pernek. » 

Ész-e, fény-e tehát? Mellyike az elsőbb? — 
Midőn szobámnak csendes szögletében 
Tekintem a Bennünket s Nem-bennünket, 
Valónak vészem amit Epictet, 
S Antisthenes, Jean-Jaques, és Payne tanítnak, 
S az észnek hajtok térdet s tisztelő főt, 
S szolgált ügyemben bőv zsoldot lelek. 
De ah, hová lesz szép hitem, midőn 
A sok ravasszal jobbjainkat is 
Más részre látom témi oly bér miatt, 
Mely bölcset és nem-bölcset eg3^aránt vonsz ; 
Amely miatt a bölcs szép tetteket tesz, 
S kész tenni a nem-bölcs még nem-szépet is, 
Mihelyt reája kezd mosolygani a 
Kedvben s haragban változó szerencse. 
Elsűlyed akkor lelkem, s fájdalommal, 
Mely semmiben nem léi enyhűletet. 
Ekként kiáltok : TXr^fiov ápezfj, 
Jóyoq apetql s elhán37om a paizst. 

Te, akinek Lucma származást, 
Minerva bölcseséget s isteni elmét, 
Cythere győzhetetlen bájt ada, 
S Plutus, teherrel bár, nagy birtokot! 
Jer, és beszéld elő, miként esik. 
Hogy amiért más kényét, nyugodalmát, 



I07 



Arany szabadságban élt napjait, 
Dús birtokát, és ami még becsesb 
A legbecsesbnél, ön-becsülhetését 
Volt tenni kész kockára, megvetetted? 
Mert én, bocsásd meg bátor gáncsomat, 
Egy értelemben véled nem vagyok. 
A tar parókát hord, a félvilágú 
Üvegszemet rak s angol flastromot, 
Lángszín haját a rőt barnára festi, 
S a sánta toldót vettet sarka alá, 
Vánkossal tömj a köntösét az ormos. 
S midőn így látod őket, szólj, nevetsz-e? 
Miért tehát azt, aki mostoha 
Vagy csak gondatlan sorsa vétkeit 
Igyekszik férfilélekkel javítni? — 
Midőn te tűzött öltözetben léptél 
Hazánknak öszvegyült atyái közzé. 
Értette minden, hogy diszes nemed 
És a követség fényes méltósága 
Adák neked nagyságod érezését. 
S tisztelte benned önn-érzésedet. 
Tiszteld tehát a nagyság érezését 
Te is Sztricsákban ; tiszteld bölcseségét. 
Mely véle a legszebb célt és utakat 
S a legszebb eszközt megválasztatá. 
Tiszteld apathiáját, mellyel ő. 
Csúszása közben annyi döfdösést. 
Ah, annyi bántást, annyi durva szitkot, 
S cselédi zaklatásokat (mi ketten 
Azt elviselni nem tudnánk) kiálla. 
Tiszteld a bajnok lelket benne, melly 
Csüggedhetetlen bátorsággal vitt. 
Hevült és reszketett, izzadt s fagyott, 
Míg végre célnál látja már magát, 
S borát most ő is istenekkel issza. 
S ha néha, az égi bortól részegen. 
Felejti, hogy Sztricsák volt és Sztricsák, 
És minden cifra mellett az marad, 
S a csúfoló seregnek hahotáját 



Jo8 



Javalló tapsolásoknak veszi, 

S magasztalásnak a szidalmakat, 

Gyarlóságától fordítsd el füled, 

S mosolygd; de szánd az újabb Herculest. 

Nagy addig volt az is, míg vívta tartott. 

A kény fogyasztja Herculest s — Sztricsákot! 

Barátom, elhibítád útadat, 
Midőn te házi boldog csendedet 
Elébe tetted annak a rögös, de 
Sajgó páh'ának, mely rád njdtva várt. 
Mit ér, hog}' a király és nagyjai 
Ismerik érdemed, s keg}'ekkel néznek? 
Mit ér, hogy immár négy gj^üléseinken 
AUongva tisztelt véneinknek karja? 
S a köz ja vallás azt a feddtelent, 
Kit sem rettentés, sem magasztalás, 
Sem vmszoló kérések és haszon, 
Sőt a barátság szédítései is, 
Tisztétől el nem vontának soha, 
A tölgy gallyával kosszorúza meg? 
Te puszta vagy : Bix s Bux, lásd, mint ragyog ! 

A bölcseség középben áll, nem szélen. 
Kell ész, de cifra is kell. Ész a több? 
Oh nem! az sokszor árt. De, higyj nekem. 
Pénz, cifra, fény sok nem lehet soha. 

Az én hajam már ősz, s rózsáid alatt 
ím a tiéd is kezd fejérleni. 
Ha Zeüs-Kronion elmúlt napjainkat 
Vissza folyatná, térnénk a jobb félhez. 
Ah, azt elugránk, s a kor vissza nem jő! 
Mivel tehát példát nem adhatunk, 
Adjunk tanítást : — Fényt! ha jól lehet, jól ; 
Ha nem lehet jól, úgy amint lehet. 
Elég idő lesz mindig bölcseségre. 



log 



PROF. SÍPOS PÁLHOZ. 

Manicheussá lettem, s azt hiszem, 
Azt vallom, amit új religióm 
Hogy higyjek, vallják, nékem is parancsol ; 
És amit vall szám, szívem is hiszi. 
Eléggé ellenkezem : a fény levert. 
Ám tedd meg a próbát, ha tartja kedved : 
Üss, tömlöcözz, csípdestess vasfogókkal, 
Állíts a tüzmáglyára, hogy megint 
Nyájamhoz vonhass, meltyet a pikárdi 
Cjító gyűjtött : én Manicheus, 
Testestül lelkestül Manicheus, 
Hitem, ha kell, bármely kínos halállal, 
Akármelly gyötrelmekkel, megpecsétlem ; 
S a nyúzott bőrű Manes, hív tanúja 
Vesztében, ismét megdicsőjtve lesz. 

Két, két isten van ; és bizony nem egy! 
Szelíd az egg}-ik s jóltevö ; szeret 
Segélni a jámbor botlón, s tévedésit 
Megszánva nézi, s jobb ösvényre vonssza, 
Gyakorta még ha rugdalózik is. 
Kaján a másik, és bukásnak örvend ; 
Fénybe öltözik, hogy csalhasson, különben 
Sötét alakban kullogván, ha hol 
Prédát találhat, mely cselébe hulljon. 
S e kettő verseng s harcol szüntelen, 
S rabolja a másikának híveit. 
Amannak sergét ész és fény vezérlik : 
Ezért test, ördög és a fényes délben 
Pusztító döghalál dandárja küzd. 
Csodáljam-e, hogy most ez, majd amaz győz? 

Ez a hatalmas két ellenkező 
Gyakorta harcol énmiattam is. 
S a kormos isten, aki rényemet 
Még minden rám-omlás alatt erősbnek 



IIO 



Leié hatalmánál, most már agyamra 
Tévé ki a célt, és azt ostromolja. 
Bazalt algkját ismerem ; remegve 
Futok ő aegyptusi istensége előtt, 
Mint a gyerek fut, amidőn az advent 
E^t vején rábukkan Szvat-Nikola. 
S hogy annak a másiknak véljem őt, 
Fejérb alakba kél mint a Velletri 
Pallas csodált márványa, s az Azé, 
Ki Pythonon nyert fényes gj'őzödelmet, 
S a Vaticant elhagyta a Louvreért ; 
De most nem tűrve a szentetlent tovább, 
S pirulva költözött egy újabb honba ; 
S így súgja nékem kétes oktatásit. 
Ilyenkor őtet nézem a fejér 
Istennek, s elnyel a vetett kelepce. 
Majdan magamhoz térek, s a csalást 
Csalásnak ismerem, s uramhoz állok. 
De ah megint új kín rohan reám ; 
Mert megzavart lelkem most azt gyanítja. 
Hogy a fejér, kit híven tisztelek. 
Csak álkép, és alatta a kormos ül. 
Ismerd ki a leckén, oh te, kit tovább 
Nem hánynak a habok! kitől jön az ; 
S tanácsod fojtsa el a kétségeket. 

Azt hittem, és azt volnék hinni kész. 
Ámbár gyalázat j ára van nememnek. 
De a való való, bár nem mosolyg, 
Hogy népünk rabnép s nem szabad ; hogy azt 
Fekvése, példa, vére, kor vezérlik. 
Pythagorassal most egekbe száll, 
S csodálja a sphaerák mennyei zengzetét. 
Majd a baromhoz sülyed, és alább ; 
S midőn szeméről a veszélyes hályog 
Lehull, magát elundorodva látja ; 
S az érthetetlen mind így, mind amúgy. 
Nem több és nem kevésb, mint — föld lakója. 



Ily tűnődések közt lepett meg álmom, 
S lelkem Morpheusnak édes lotusában 
Föllelte nyugtát, mely régen került, 
Midőn előttem megjelent fejér 
Alakban egy rém. A jó-e? a kaján-e? 
Nem értem ; s ekként hallata szavát : 
— Lantjáról olykor édes hangokat 
Szedett ki, s összefonta a prosai 
Énekkel, mint Velutti s Sessi szokta 
Recitativját félig zengeni : 

«Csodálatos szent istenné. Szabadság! 
Vagy-e te? vagy hogy vagy, csak untalan 
Vágyásunk képzel? Hol vevéd lakásod? 
Feléd ragadnak óhajtásaink, 
S sehol nem lelnek. Aki tégedet 
Erővel megkapott és azt hiszi, 
Hogy már ölébe zárt s ottan maradsz. 
Elhűl, midőn föleszmél, s karja közt 
Csak árnyat léi és elf oszló ködött. 
Sanyar vagy hozzá, és igaz. Neki 
Magad nem kellesz. Ő nem érted ég, 
Adásaidra vág}', és bért keres. 
Törvény alá szeretne hajtani. 
S vak látni, hogy te nem tűrsz semmi igát. 
Igaz vagy, és csak annak szállsz keblébe. 
Ki benned téged kedvel, s a szabadnak 
önkényt ereszti lánca alá magát. 
A martalék, kit földig nyom le súlya, 
S epedve nyújtja utánad karjait. 
Nem érti, hogy te tőle messze nem vagy, 
S el-elhalasztja a megjelent kegyest. 
Ne kapkodjon feléd, és bírni fog. 
De aki tőled vette szellemét. 
Az tégedet szelídebbnek tapasztal ; 
Nehéz bilincseit játszva csörteti ; 
Kezéről a vas önmagában hull le, 
S elzárva börtönében is szabad. 



112 



^ Ügy van, nemünknek hü védangyala, 
Ügy van! Te a természet hajthatatlan 
Érc kénytelenségét széllyeltöröd, 
Hogy amit a szent végezés szabadnak 
Rendelt, szabad legyen. De ami néked 
Utadba lép s ellenzi müvedet, 
Tömlöcre hányod kérlelhetetlenül. 

S a nép, melyet te mentté tenni vágysz, 
Amely leginkább nyerte meg kegyed, 
Amely miatt a szörnyekkel hatalmas 
Karod csatáz, ha boldog-e? te szólj. 
Mondhatd szabadnak, ami nyomva van? 
Ah, őtet önnön vak természete 
Döntötte el inség közzé ; s hogy teréhjét 
Bírja és fölkeljen, nem nyújt néki erőt. 
Azt higyjük-e, hogy őtet megvetetted, 
Örökre elhagytad? Nem, kegyes, te néki 
Jelen vagy szünet nélkül, és segéled 
Elrejtve azon szükségbe, melly alatt nyög 
Mely őt, nem ahová tetszik magának. 
De ahová tetszik neked, taszítja. 
S gond addiglan viseltetik reá, 
Míg szabadon megismeri azt, s alája 
önkényen s jó kedvvel vállalkozik. 
Te vagy, szent Mindenhol jelen való. 
Ki bennünket szemlélhető alakban 
KörnyüUebeglesz. Én rád ismerek. 
Ez ál lepelben is. Szabad tetszésed 
Az ami nyomasztó szükség gyanánt tűnt 
Sandalgó pillantásaink elébe. 
Mi mik vagyunk, nem értjük, s elvakit 
Maga a tudás is, mely megfoghatatlan 
Voltodban elvesz, s megszün fényleni. 
Minket sötét bús éj ölelt körül, 
Mely semmi felderülettel nem ér 
A szép új fényhez ; mely reánk terólad, 
Ki nem ragyogsz, kit köd rejt, átvilágít. 
Hatsz, és csak a hatás ád fényt nekünk. 



113 



Hasonlatos vagy a naphoz : maga 
Sötét az is, de fényt ad. így terólad, 
Sötétről, fényt a gondolat nekünk. 

Oh boldog, akinek már fölkele 
Ez a te fényed! Nem fogja azt tovább 
Téveszteni álfény ; és ha a láthatónak 
Behunyja is szemét, ő a világot 
Láthatlan ábrázában nézni fogja. 
Ő a természetet csak tetszetes 
Szüksége alatt tekinti ; mert szeme. 
Szabadság, téged lát való szükségben, 
S benned leié fel a törvényszerűt. 
Otromba káromlás vala az, midőn 
A meg\'akúltak téged féktelen 
Kéjnek neveztek ; téged aki szent, 
örök s állandó törvény vagy magadnak. 
És semmi esetben azt meg nem szeged. 
A lehető tenálad szünet nélkül 
Egyetlen és szükséges. Nem te ingasz. 
Hanem az akarat ; mert martalék ja 
Az óhajtásoknak, azért erőtlen. 
Ez a hatásra intéztetik, s egésznek 
Szövénye közt hat : de te, szent szabadság. 
Szabadon hatsz, mert egészre hatsz, s egésznek 
Szövényén kívül, nem mint egy erő. 
Melyet viszonthatás vonsz és taszít ...» 

A tünet szörnyű metaphysicus ; 
S badar beszédén látni, hogy sokat 
Forgatta Platót. Engem ízletem 
Más útra vonsz el. Aki napjait 
A szépnek szentelé, s még a valót is 
Azért kedveili, mert alakja szép. 
Mert a való s a szép egy tő virágai. 
Testetlen lelken úgy nem léi kecsét, 
Mint a lelketlen testen nem talál. 
Azonban míg ez engem a magas 
Empyreumnak boltján végig hurcol, 

Kazinczy Ferenc munkái. ö 



114 



S hallatja vélem cifra jargonát, 

A másik, látván, néha hogy mosolygok. 

Fülem címpáját titkon megragadja, 

S int, hogy tekintsem a philosophus 

Palást alatt a kecskelábakat. 

A kecskelábat a palást alatt 

Hiába lestem, s azt kezdem gyanítni. 

Hogy ím ez intést a kaján sugallja. — 

Én nem mosolygom a j argont, s kerülöm 

Akik mosolygják, mert az nékik új, 

S egyedül azt értik, amit minden ért. 

Jaj annak, akinél homály marad 

Az, ami az értelmesnek nem homály! 

De még is a sok sok ! 

S a bölcs szabad? 
Oh az! ha néki csendes éjszakát 
S jó reggelt nem mond más nap a — profósz. 

WADASI JANKOVICH MIKLÓSHOZ. 

Megyek tehát, s éltemnek karjaid közt 
Fogom kiélni négy öt szép hetét. 
Megyek, tenálad szállok, asztalodnál 
Élősködöm, kifárasztom cselédid, 
Kifárasztom lovad, hogy kénytelen léssz. 
Ha majd lefoly pöröm, s bíráim a 
Pro I. vad gyilkolóinak kezökből 
Kirántanak, ezt mondanod magadban : 
«Hideg vendég nem volt a szemtelen. » 

Theresiánk alatt, míg a magyar 
Nem tudta még, mint már most, Bécs hol áll. 
Egy kecskeméti dús polgárt baja 
Rá kényszeríté, hogy kedves lakását 
Hagyná el, és a Lej tán lépne túl. 
Útjában azzal éle, amit magával 
Hazulról vitt s Komáromban véve. 
De a wolfsthali motozók kövér 



"5 



Sodrától, kolbászától mind kifoszták ; 

S őt Riegelsbrunnban az üres tarisznya 

S üres gyomor csapszékbe kergetek. 

Csak bort akart. A fürge kellner itt 

Malaccal kínálá meg, és midőn 

Egy portiót már felropogtata, 

Még egg^'et, s ismét eggyet, tőn elébe. 

Becsületes legény a németecske. 

Mond György magában ; majd ha az isten egyszer 

Elhozza közzénk, s ő is fenn akad, 

Jóakarat] a vissza lesz fizetve ; 

Meglátja Mikii, mit tud a magyar 

Azokhoz, akik érdemlik, mutatni. 

De amidőn hálálkodásait 

Elkezdte, s menni akart, «Becólt!» kiált rá 

A fürge sógor. Akkor látta György, 

Mit tegyen Riegelsbrunnban a becsület. 

Te nem fogsz engem porcogó malaccal 
Jól tartogatni, hogy midőn megyek. 
Házmestered rám nyújtsa tenyerét. 
De én sem mondom, hogy ha az isten egyszer 
Felém vezéri, lerovom a rovást. 
Mint te nem átalsz vélem tenni jót. 
Ügy én nem a jót tőled elfogadni. 
S bár Szemerém is hí, bár Vitkovncs, 
És Bártfaym, s a lelkes Fáy készek 
Lakásokat velem megosztani, 
S én nálok kényén s nyűg nélkül lehetnék. 
Bár a nem régen épült Zrínyi s a 
Fejér-Hajó szobáikat kinyitni 
Előttem is nem késedelmeznének : 
önkényt repülök a te karjaidba. 
És hogy te fogsz fel, büszkén hirdetem. 

És majd ha nálad leszek, és ha benned 
A szeretetre legméltóbb halandót, 
A tiszta főt, a tiszta lelket, és 
Kedves társalkodót immár kilaktam ; 

8* 



ii6 



Ha majd csodálva nézem, mint levéi 
Tizenkét esztendő lefolyta alatt 
Te, bölcs pazar, kincsekben gazdagabbá, 
S irigyeddé lesz tisztelőd, barátod, 
S a nagy gyönyör megtágnlást parancsol : 
Jer akkor és vezess el te Ferenczynk 
Graphidionához, hogy felejtve mindent, 
De nem, hogy azt hazámnak hős fia 
Teremte, csókom a márványra szálljon. 
A már már hetven esztendős öreg 
Eléggé ifjú még lángra gyúladozni, 
Keblét ha szépség és ha hon hevítik. 

Most utamat Horvátunkhoz veszem, 
A nagyhoz, jóhoz, szenthez. De te rántsd el 
A gondolatlant, s súgjad ezt fülébe : 
A négy fiú, három leány, s az anyjok 
Számlálnak minden órát ; láss dologhoz. 
Essél elébb keresztül a pörön, 
S éld akkor aztán szíved kényeit. 

A burkus háborúban egy huszár tiszt, 
Kinek csak két szemét s hosszúra nyúlt bajusszát 
Hagyá meg épségökben puska, kard. 
Tört karral, combbal téré meg Tokajba, 
Hogy szőleit müveivén, istenének 
Élhessen ; eddig a világnak élt. 
De ő Tokajban is csak kapitány, 
S nem szőlős-gazda volt ; s midőn vagy ő 
Ment látogatni mást, vagy mások őtet, 
Beszélgeté, s nagy tűzzel, mint véré meg 
Collin alatt o a nagy Fidriget, 
Berlinben o mint volt Hadikkal, és 
Lódonnak o mint nyert egy Schweidnitzot. 
S László (mert ez volt vezetékneve, 
Pál a kereszt) addig beszélgeté 
Coliinját, Berlinjét és Schweidnitzát, 
Hogy szőlejei kapálatlan maradtak. 
Szüretkor még is csak kiméne, s látván, 



117 



Hogy más furmintot szed tőkéiről, 
Sárgát, mint a méz és arany, de néki 
Csak egrest ád a parlag ; és hogy a 
Szomszédok szőlejei, mint a müveit kert, 
Tisztán mosolygnak a néző szemébe ; 
De farkas-bundaként a többi közt 
Az ő parlagja, szürkén a magas 
Gordontól és cseplyétől, pisztolyát 
Belé suté, s kacagva hirdeté el. 
Hogy ő farkast lőve ; vegye, akinek kell, 
S tovább is hirdetgette Schweidnitzait. 

Te súgd a László Pál nevét neki, 
És ha nem enged, űzd prókátorához. 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNHOZ. 

Töredék. 

Szerelme s büszke dísze nemzetünknek! 

Nagy már atyáid fenyőkben, saját 

Kebled szent érzetében még nagyobb! 

Ha téged egy rósz lópöcér — elébb 

Rósz nyelvpöcér volt — náthás rigmusában 

Leckére fogna, mert apró, de szép 

Kancáid közzé angol mént eresztesz, 

S a szép magyar fajt, a csontost, szügyest, 

Cangár szúnyoggá korcsosítod el ; 

Ha vádra kelne, hogy sok utazásid 

Hideggé tették szívedet hazádhoz, 

És amit a Canningek ködhonában, 

S a még buktokban is víg franciák közt, 

S túl a Pyreneék vad csúcsain, 

Az akkor gazdag, most szegény spanyolnál, 

S Romában és Athénben s a nagyúr 

Hét tomyu városában, megszerettél. 

Mind azt magyarrá tenni vágysz ; — ha tán 

Azt mondaná, hogy «a lófuttatás is 



ii8 



Csak anglomaniád vak szüleménye ; 

Ne lásd Londonban, Pesten nem teszed : 

Erőnket fejtsd ki, nékünk példa nem kell. 

Kerülni kell az oltyat nem követni, 

Mert az egyébbé tészen, mint vagyunk» — 

Oh valld meg azt : neheztelése méltó, 

S tanácsa bölcs ; csak az baj , hogy — nagyon ! 

De véget a dorgáló még nem ére itt. 
Halljad tovább. Te nem csak nemzetedre 
Vonal gyalázatot, midőn neki 
Az angolt tőd például ; pártosan 
Keléi fel a természet ellen is : 
A Neptun magzatjainak farkokat 
Elcsapkodtatván hóhérló kezekkel. 
S szebb kecskefarkkal a ló, mint amúgy? 
Nézhetd-e hogy cselédid azt szehk, 
Vágják, sütik, mert romlott ízletednek 
Úgy tetszik inkább? Vagy talán sebesb lesz 
Lenyúlt fark nélkül futva? Lásd Manó Pált, 
Az nem-zsidó lován is nyert jutalmat, 
örvend a lópöcér, hogy copfja nincs, 
De bölcsen úgy mond : copf és fark nem egy. 

Te nyugalomban mégy a fényes úton. 
Hová nagy lelked lángja gyúlva tol, 
S nem hallod a pöcér szidalmait. 

Nagy lecke nékem, mert a nyelvpöcér 
Régóta zaklat engem is, kit a 
Külföld szerelme vétkes útra szédít. 
Én a magyart németté tenni igyekszem, 
És franciává, rómaivá, göröggé, 
És rontom a szép nyelvet, szabdalom 
Szavainknak farkokat, teremtem a szót, 
A régit új formába fűzöm össze . . . 



IIO 



De nyugalomban könnyű menni néked, 
Nagysága s fénye védik a dicsőt. 
Mi védhet engemet, homály fiát, 
Ha védelmemre nem kelek magamnak? 
És ültetnének téged is szamárra, 
És tiltatnának el csak téged is. 
Mint engemet készültek : oh bizonnjal 
Mondom neked, elhagyna nyugodalmad. 

Süni köd és borongó fellegek 
Fogak el tájainkat, amidőn 
Egyenként kezdénk itt-ott a menést ; 
Úgy hitte minden, jó ösvényen ő jár ; 
Ál úton minden más s kiáltozá : 
Felém, felém! csak itt, csak itt az üdv! 
Amaz viszont, hogy hátra kell haladni. 
Előre nem ; hogy menni kell, de csak 
Mint báblován a gyermek, mint az eb, 
Sültet forgatva a konyha kerekében. 
Egy harmadik, hosszúra nyúlt szakállal, 
Hogy Ázsiának boldog tája gyújt 
Szép csillagot pályánkra, nem nyugot. 
Egy tortyadt nyelvbölcs törvényt hirdete 
Hogy a szokás az úr ; tiszteljük azt. 
De csak ha majd ő nyomja rá pecsétjét, 
S a tortyadt bölcsnek senki nem hive. 
Álmélkodással látta, hogy tilalmát 
A tiszteletlen nép még megkacagta ; 
S nem érté, őtet mint lehet kacagni. 

Én láttam a zavart, s láttam hogy az 
Rendén vagyon ; úgy volt az mindenütt, 
Míg a nyelv hívei, írók s olvasók. 
Egymást, korholván, összeszerkezének ; 
S a versenygőket nem békére vontam, 
Hanem hevesb és még makacsb vitára. 
Ki nyugtot óhajt, harcra kél. Kivívánk 
A szép tusát, s most béke boldogít. 



I20 



Még hallik olykor egykét kullogó 
Nehezt élése. S azt csodáljuk-e, 
Hog3' sánta kullog a sereg megett? 
Magára nagy bajt vállal, aki az ilyet 
Nyergébe szedné. Hagyjuk ön magokra ; 
Elérnek egykor ; és mi kár, ha nem? 

Ha nyelvünk el van rontva, mint kesergik, 
Ügy az most rosszabb, mint egykor vala . . . 



PALYAM EMLÉKEZETE 



ELSŐ KÖNYV. 

MDCCLIX— MDCCLXXXIII . 

ELSŐ SZAK. 

Elijedek, midőn Szemere megszólíta, kére, kénysze- 
ríte, hogy amiket magam és dolgaim felől pályatár- 
sainknak elmondani mindenkor készen talált, monda- 
nám el egész közönségünknek ; azok érdemlik a tudást, 
bár apróságoknak tetszenek, mert festik emelkedésün- 
ket és a múlt kort, s némely hamis vagy hibás hírek 
csak így fogak elnémulni. Ellenkezem, és sok eszten- 
dőkig ; érzettem, hogy nem születtem históriai személy- 
nek, s nem tudtam elhitetni magammal, hogy korunk 
az autobiographiákat már tűrhesse. De az ostrom he- 
vesb is vala, tartósabb is, mint hogy ki lehetett volna 
állanom ; engednem a barátság kivánságinak, hinnem, 
amivel ily tekintetű társam bíztata, illő volt. A Tudo- 
mányos Gyűjtemény négy elsőbb szakaimat (1828. köt. 
I., II., XI., XII.) felvéve, s annak olvasóji remélni nem 
mert ked vezessél fogadák amit adtam. Itt újra adom, 
tovább vive most már, s szabadabban és bővebben, 
mert a hely szűk volta ott egyebet parancsola. De mi- 
midőn én teljesítem, amit az olvasó talán vár, viszont- 
kedvezésül azt kérem ki, hogy előadásaimat tekintse 
a barátság szorosb körének mondva, s tűrje, midőn oly 
dolgokat fonok beszédembe, melyek a kedves vissz'- 
emlékezés által inkább mulattatják a beszélőt, mint 
hallgatójit. Eltölt szívnek nehéz elhallgatni érzéseit. 



Én 1759. októb. 27-d. Ér-Semlyénben születtem, 
Biharban, Debrecen és Károly, s Kalló és Várad kö- 



124 

zött. Atyám József (fija Dánielnek és Szirmay Teréziá- 
nak, a Pazdicson, Zemplénjében lakott András és 
Királyfalvi Róth Juliána leányának) szüléjinek elhalá- 
sok után innen vette el tizenhárom holnap előtt, maga 
akkor huszonhat esztendős ifjú, tizennyolc esztendős 
anyámat. 

Kiüresedvén e férjhez-kelés által anyai nagyatyám 
két-gyermekü háza, s fészkünk Alsó-Regmecen Abaúj- 
ban, két órányira a Zemplény Uj helye felett, eszten- 
dőnként szaporodván, elszakasztatám anyámnak em- 
lőjétől és Semlyénbe küldetem le, hol fülem nyolcadik 
évemig magyar hangnál egyebet nem hallá. 

Nagyatyám Bossányi Ferenc (íija a Nyitrából Bi- 
harba átszállott Ferencnek és Péchy Zsófiának) ifjabb 
esztendejiben fő-nótáriusa, később fő-szolgabírája vala 
Biharnak, s két diétáinkon, 1751. és 1764. követe, 
még pedig jó. önkényt monda le szolgalatjáról, de le- 
mondása csak a nevén változtata, nem a dolgon. Hű 
barátjának, a nagylelkű Bárányi Gábornak, vice- 
ispánsága alatt, ezzel együtt, kormányon üle ő is ; 
tanácsa nélkül semmi nevezetes nem történt ; és mivel 
aki viseli a nevet, nem mindég bánhat eléggé szabadon. 
Bárányi holmit meghitt barátja által tétete. S Bossányi 
oly tekintetben álla Biharnak mind alsóbb, mind fel- 
sőbb rendéinél, hogy midőn a meg\'e, egyik tisztválasztó 
széke alkalmával, meg akara kormányzója által lé- 
petni, és ez a vice-ispáni hivatal candidatusait azért 
nem tudata előre, hogy a candidáltatást nem érdemlők 
mellett egyenesen az választassék, akit megválasztatni 
ő akara ; a sokaság, megtanítva Baranyitól, hogy mély 
hallgatásban várja, Bossányi uram kit fog kikiáltani, 
s akkor, ha az talán rossz nevet kiáltana is, azt toldítsa, 
hallgatott, s azt toldította, az mellől magát más név 
kiáltására elvonatni nem engedte. Mert akkor még a 
sokaság tekintettel vala elsőbbjei eránt, mivel bizo- 
dalmát megcsalva soha nem látá, s ezek magokat erköl- 
cseik által sem utáltakká nem tevék, sem nevetsége- 
sekké. Tagja volt azon biztosságnak, mely elébb báró 
Barkóczy Károly, tovább gróf Sztáray János-Filep elő- 



125 

ülése alatt eligazítá a határvonást Máramaros és Erdély 
közt, s elölülője egy másiknak a hajdú-városok dolgá- 
ban Debrecen körűi. Erkölcsei szeplőtlenek, gondolko- 
zása magas, érzése hív és szent. Egyedül abban gyenge, 
hogy fellobbanásiban \állámla és mennydörge, mint 
az e részben is híres Bárányi ; mind ketten a kor szo- 
kása szerint, nem szív vadságából. Amit felőle egy 
bitang hír emleget, hogy rá lőtt egyik ingerlő munká- 
sára, azt nem ő tévé, hanem ifjabb testvére, János, 
egykor kapitány a magyar if jakból szedett, nem ált- 
szökött, prussziai huszár-ezrednél. 

Náddal-födött, vályogból-rakott házában, patriár- 
chai felsőséggel éle, bírája, békéltetője, tanácslója az 
ügj^efogyottaknak, perlekedőknek, osztozkodóknak, 
kik idegen vármegj^ékből is, több napig járó földekről, 
hozzá folyamodtanak, bízva elhíresztelt egyenességé- 
hez, tudományához. Bért, ajándékot senkitől nem véve, 
sőt ő tartá őket cselédjeikkel, lovaikkal, valamíg a pör 
előtte lefolyt, s nem különben a tehetősbeket, mint a 
szegényt. Szolgabíró és a helységek bíráji, az egész 
tájon, hozzá küldék a vétkeseket, s ő a kisebb vétkek 
elícövetőjit, s ahol bővebb vizsgálatra nem vala szük- 
ség, bottal büntetgeté, rettenetes mennydörgések közt, 
de mindég szelíden. \'agyonával keveset gondola ; 
ménese, gulyája, nyájai örömére voltak, nem ha- 
szonra ; pásztorai számolának, amint magoknak tet- 
szett, hívtelenségeiknek \allámlások és mennydörgé- 
sek voltak büntetései, s a szolgálatból kiesés. Szérűje 
gazdagon rakva asztagokkal s széna- és szalma-kaza- 
lokkal, pincéje tele borral, vermei élettel, s ezeket a 
szükség idején inkább nyitá meg a szorultaknak hi- 
telbe s kamat nélkül, mint a nyerekedőknek fizetésért. 
Alig-hihető dolgok, s nem csudálnám, ha előadásom 
gyermeki hűséget s hiüságot gyaníttatna ; de még 
vag}Tiak, akik ismerek, hírét a korabeliektől hallották 
s még hihetetlenebbeket említhetek : — Meghalván 
Nyitrában báró Bossányi, s ennek birtoka ránézvén 
felméne oda áltvenni örökségét, s mivel e jószágok 
messze fekvének Bihartól, alkuba ereszkedék nvitra- 



120 



vármegyei rokonaival. Ezek kevesebbet ígérének, 
mint ő gondola, hog}^ kívánhat. Megbosszankodva 
fogata, oda hagyá örökségét, s annak soha többé feléje 
nem ment, sem jövedelmit nem vette. — Özvegyen 
maradt anyámat egy rút fösvénységü hitelezője szo- 
rította, s ezen elakadásában a nagyatyám neki aján- 
dékozá kétezer forintnyi diurnumait, melyek a Mára- 
maros vármegye levéltárában annyi évek olta hever- 
tek. A helytartó-tanács nem veheté valónak az elő- 
adást, de valónak találtatott, s a pénz kifizettetett. 
Egyik példája, hogy van vétkes jóság, hogy van gon- 
dolatlan nemes-lelküség, és hogy a nehéz kedv még 
kegyetlenebbül bünteti magát, mint másokat. 

Bossányi türhetlen volt volna, ha fene szeszeit lelke 
nemessége és az olykor gyengeségig menő lágyság nem 
szelídítek vala meg. Mit nem szén vedé inasa vagy írója 
minden reggel, midőn felöltöztetek! Nyakkendője fe- 
kete szőrfátyol vala, az akkori szokás szerint, s közel 
három vagy épen négy singnyi. A szoba egyik végében 
ő, a másikban inasa vagy patvaristája megállottak, 
s ő és ez kivonák a fátyolt, annak szélességében. Akkor 
ő és ez összehajták azt hosszában és még egyszer hosz- 
szában. Nagy csuda mindég, ha hogy a terhes munka 
harsogások nélkül érhete véget. Most ő, megfogván 
baljába a fátyol végét, s túl azon jobbja második és 
harmadik ujjai közzé, hol a felkötést kezdeni akará, 
hogy az összeguzsolódott fátyol redőket ne kapjon, 
elkezdé a kerengést a helyéből ki nem mozduló cseléd 
felé, s mind addig kerenge, míg az inashoz ért. Akkor 
a két véget megköték nyakcsigáján, s vége vala a menn\- 
dörgéseknek. A cseléd letörlé arcáról a csepegő verej- 
téket, s ment, örvendve, hogy a szörnyű munkán ált- 
esék. 

Minthogy a mi bajuszkás ifjaink hihetőleg e képnek, 
melyet itt a fátyolnyakkendő és annak felkötése felöl 
adok, örvendeni fognak, s kapván a régi színen, egyéb 
öltözete felől is óhajtanak valami bővebbet hallani, 
teljesítem kedvöket. Mentéje, nadrága mindég azon 
egy színből, búzavirágszín arannyal, vag}- vasszínü 



127 

s dohányszínű, s ezek selyemmel. Lajblija solia sem 
volt, s mentéjét az ingre vette fel, s begombolta mellén, 
gyomrán. Fekete kordovány csizmája egész térdig ért, 
és mindég arany zsinórral, mindég sarkantyúsan. Tél- 
ben, nyárban fején egy sinkónak csúfolt alacson}- kal- 
pag nyusziból mint mentéje prémje ; csak a legforróbb 
nyári napokon háromszögű kalap. A lájbli és kalap 
neki az volt, ami mostani öregeinknek a csíkos panta- 
lonok. — Termete szálas, karcsú ; sas orra, haja egy- 
kor szög, most az utolsó szálig fejér, szemei kékek, 
hangja igen éles, igen tiszta. Áltesvén a megmosdás és 
felöltözködés nagy munkáján, összeredŐlé tíz ujjait, 
s levont süveggel s sétálva, könyv segéde nélkül, monda 
el reggeli könyörgését, lement istálójába, megtekin- 
teni, ha kocsisa s fullajtárja jól kikefélék-e lovaiból 
a port, s kiült folyosójára, a ház előtt elmenőkkel be- 
szédbe eredé, s gyönyörűségét a Gesprdche im Reih' 
der Todten s a Febronius olvasásában leié. így múla el 
egyik napja a másik után. Az eriangi német és lipsiai 
deák újságok kedves csemege ji valának. 

Hitvese Kóji Comáromy Juliána (leánya György, 
békési vice-ispánnak és Rhéde}' Juliánának, Ótomány- 
ból, Biharban), tiszteletes mint nő, anya, házi-asszony, 
atyafi, szomszéd. Leánya férjének, nem szolgálója, de 
nem is úrtársa. Balja mellett üie szekerén, s idegen 
házába lépvén bé véle, utána ment, nem előtte. Olvasni 
tudott, nem írni is ; s udvara, konyhája, csuprokkal és 
serpenyőkkel gazdagon megtömött kamarája volt az 
a világ, melyben sürgött, forgott. Korunk elveszte a 
szép példányt, míg bajaink ismét elővétetik, s meg- 
tanítanak, hogy az, némely szelídítések mellett jobban 
volt akkor mint most. 

Szeretek vissz'emlékezni, amit gyermeki éveimben 
láttam és hallottam, s amiket nem látok többé. Ilyen 
amit itten beszélek. — Egy nagy tekintetű ház gyer- 
meke, közel rokona a nagyatyámnak és ennek patva- 
ristája, jónak látá feleséget venni, mert szüléji már el- 
holtak vala, s gyakran megfordulván Ótományban, 
megkedvelé principálisnéja testv^érét. Jelentést teve 



I2<3 



édes bátyám uramnál (nem uram bátyámnál), hogy ő 
Anna húgom asszonyt (nem kisasszonyt) el akarná 
venni, s kére édes bátyja urát, ne sajnálja (nem mél- 
tóztassék) szándékát a nagy-asszonynak (nem tekin- 
tetes asszonynak) bejelenteni. A jegyváltás megleve, 
de 1751. diéta hirdettetek, s Bihar a nagyatyámat kö- 
vetnek választá meg. <(öcsém. Uram, Kend jól tenné, ha 
velem jönne, s diéta utánig halasztaná lakadalmát», 
monda a nagyatyám. A vőlegény tehát ment, s a fényes 
ház gyermeke egy pár kordovány cipellőt kapa aján- 
dékul, gyöngy és gyémánt helyett, midőn ez Pozsony- 
ból visszatért. Lóháton jelene meg az esketésre, s reg- 
gel napának kocsiján vivé házához a felkontyolt me- 
nyecskét. Bevitte azt kamarájába, s «Imhol amim van», 
monda. A menyecske megfőzé a lencsét. Akkor úgy 
hozá a szokás. 

Ez a lencse egy más famíliái történetünkre emlékez- 
tet. Az elsőbb Rákóczy Ferenc, áltmenvén Patakról 
Uj helybe, a nagyatyám nagyatyjánál, Kazinczy Péter- 
nél, szállá meg. Makay Kata a grádicson ült, s törte 
fakalánjával a lencsét, midőn a fejedelem a pitvarba 
belépett. Vacsorakor a szép asszony maga akará az orját 
felvagdalni, mely a lencsében főtt, s amint azt a tál- 
ból kiemelte, az orja visszazuhana a lencsébe, s a feje- 
delem skarlátszínű dolmánya végig vala fecskendve. 
Könnyű képzelni, Kata asszony mint követgetőzött, s 
a fejedelem még odahaza sem felejtheté, az asszony 
mint szégyenlette hibáját, s neki egy vég violaszín bár- 
sonyt külde ajándékban. 

Bossányi Ferencnek ifjabb, sőt még férfi éveiben is 
igen csinos kézírása volt, s a sorok egyenest folytak, 
mintha olmozás után voltak volna írva. Most keze resz- 
kete (bort soha nem ivott) s nagy fáradság nélkül nem 
írhata többé. Ez miatt oly inast tárta mindég, aki írni 
tudott, s diktálgatá leveleit. Hozzá szokván, kevélység 
nélkül bizonyos felsőséghez, melyet a kor különbözése 
menthet előttünk, egyenes derékkal jára fel és alá szo- 
bájában, s egyik hüvelykét forgatá a másika körül. 
Bárkit ültete papirosához, soha el nem mulasztá jegyet 



129 

nyomni körmével az író elébe, hogy az tőle tudja, amit 
magától igen jól tudott, hol kezdje a megszólítást, hol 
kezdje az első sort, hol álljon a nap, holnap és esztendő, 
hol álljon a név. — Nehéz dolgok! 

A diktálások mindennap folytak, s én, ki a diktáló- 
nak és írónak egyenlően kínos munkát minden nap 
látám folyni, s a nagyatyám módjait s mennydörgéseit 
derekasan eltanúlám, levelei érkezvén a diétáról, fel- 
ültetem magamat az asztalra, s úgy kínzám el a hely- 
ség nótáriusát vagy valamely vendégünket, mint csu- 
dált példányom a maga Nyékiét és Ladányiját. Akkor 
már írtam ugyan ólom nélkül is, de azt lassú munkának 
néztem, s nem csak írni akarék, hanem diktálni azon 
felül. Az anyám grácia-alakú s ritka szépségű egyetlen 
testvére, Klári, elúná diktálásimat, s tanácslá, hogy 
gyakorolgassam magam, s nem lesz szükségem idegen 
segédre. Soha tanács sikeresebb okokkal támogatva 
nem volt. Ezentúl tinta és plajbász leve minden mulat- 
ságom, s rajzolgatám amit bőrös-székeink hátára nyom- 
tatva láttam, s azt a gyönyörű kétfejű sast, melyet az 
asztalos a templom mennyezetére mázola. 

Ezen indúlgatásim nem igen látszanak összecsapni 
az atyám óhajtásival, ki nagyon szeretett volna mint 
generálist látni valaha. Még bírom egv' 1764. decemb. 
3-d. írt levelemet, melyben nevem alatt áll a generálisi 
titulus, de hihetőleg keserves sírás alatt írva oda ; mert 
a tinta színe különbözik. Még bírom egy olajban fes- 
tett képemet, melyben a három esztendős gyermek az 
akkori Károly fő-herceg sárga gallérú, fehér kabátjá- 
ban, setétkék lajblival és topánkás nadrággal s parókás 
fejjel jelengeti, hogy hősnek indult. S atyám e csuda 
burkolásban szerété járatni is. De csakhamar látá, 
hogy az én meghivattatásom engem épen nem a dicső- 
ség mezeje felé vonsz, s bennem megcsalatkozott remé- 
nyeit László, negyedik gyermekére rakta által, s nem 
szerencsétlen jósolatok alatt. 



Kazinczy Ferenc munkái. 



I30 



2. 

Semlyénben volt iskolamester, s én ennek oktatásai 
alatt kezdem el tanúlásimat. Azalatt, míg nagyatyám 
a diétán múlata, nekem jött egy gonosz himlő, s el- 
akasztá a tanulást. Kigyógyulván abból, Makódy nevű 
prédikátorunkhoz hordatám el magamat, s fő gyönyö- 
rűségemet abban lelem, hogy a vén pap könyveit össze- 
dúlhattam. Kivált a bazileai kiadásokat szerettem, 
igen fejér papirosáért, s szép metszésű betűjiért. Midőn 
vissz'emlékezem e szenvedelmimre, nem tudom el- 
hitetni magammal, hogy ezek megmagyarázhatatlanul 
embryókként nem fekszenek leikeinkben. Az idő nem 
fogyasztotta őket, sőt naponként neveli. 

Atyám 1767. vissza kívánt Regmecre, hogy eszten- 
dőt töltvén egy Kézsmárkról lehozott deák gondjai 
alatt, s a német nyelv tanulásába belé kapván, a sze- 
pesi németek közé vitethessen. Néhány hetekig Dienes 
öcsémmel együtt 1766. a debreceni collegiumban is 
tanultam, mert mindég betegebbé válván, anyám test- 
vére, hogy orvost és patikát találhasson, mikor a szük- 
ség kívánta, nagyatyám és nag\-anyám ezt ott gyó- 
g^ittatá. 

Nagyanyám testvére Szirmay Sándor, a Pazdicsi, 
látván, mely gonddal neveltetünk, András nevű íiját 
mellénk adá, s ez együtt vala velünk Regmecen, Kézs- 
márkon. Patakon, négy esztendeig. 

Boldogtalanabb tanítót, mint a tót ember vala, az 
effélék sokaságában is, nehéz dolog volna találni, s 
atyám kénytelen vala osztozni terheiben, amit ez neki, 
a szokásként, felette rossz nevén vett. Mind ketten tű- 
rék bajaikat, s a kölcsönös tűrésnek mi vallánk kárát. 

Atyám a legreligiósusabb ember vala, akit képzel- 
hetni ; meleg tisztelettel vonattatott mind az felé, ami 
szent, ami jó, ami nagy. Nem hasonlítva a maga kora- 
beliekhez, kiknek örömök közönségesen a vígadás, ital, 
tánc és kártya volt, idylli életet éle házi körében, mint 
igen lelkes, jó és ritka szépségű hitvesének hű férje, 
gyermekeinek szerető atyja. Egy tisztelt öreg asszony- 



131 

ság nekem, már felvonakodott ifjúnak, azt beszélé, 
hogy a maga korában az ifjúság dísze Zemplény,Abaúj, 
Sáros vármegyékben az atyám volt, érett lelke, nemes 
módjai s tiszta erkölcsei által, kit a nem jó példák meg 
nem szédíthetének. Termete nem szálas, arca igen ked- 
ves, színe tiszta, hajai feketék, szemei kékek. Nyelve 
magyar, deák, német, tót. Legkedvesb olvasása Thua- 
nus* és némely theologusok : akkor még ők voltak 
becsben. Reggel velünk, estve mindig cselédjeivel, ha 
felekezetéhez tartoztak, együtt végzé el imádságát, 
estve zsoltárt is énekelve hozzá, mint atyja s nagy- 
atyja, András, ungvári vice-ispán s főkapitánya a zem- 
plényi felkölteknek ; s ennek atyja Péter, a fejedelmi 
ház első rendű udvarnokja, s minekutána eljátszott éle- 
tét megmentette, assessora a királyi táblának, tovább 
kinevezett, de a szolgálat kezdete előtt elholt, itélő- 
mester. Eleimnek a vallásosság házi tulajdona volt 
s más színben mint ama régi vala, most is az. Dienes 
öcsém bihari fő-nótáriusságában, és Zsuszánna húgom, 
özvegy Péchy Sándorné, a templomban magok ének- 
lének a sokaság között elől, amit csak az iskolamester 
szokott tenni. 

A kézsmárki tót deák bennünket a német nyelv ta- 
nulásába egy képekkel gazdag biblia olvastatása által 
vezete, s én történetből Esaiásnak valamely részét ol- 
vastam meg a kép mellé. Elragadtatva érzem magamat 
a próféta munkájának poetai szépségei által, és mivel 
a nyelvet nem értem ahogyan illett, kivittem az atyám 
magyar bibliáját, s most éjjel nappal a prófétákkal mu- 
lattam magamat, míg az az Apocalypsis eliszonyíta. 
Atyám örülve látá, hogy nyomdokait járom, s a Pál 
leveleit adá kezembe ; de Pált én olvasni soha nem 
tudtam. Eltolt az az iskolás hidegség. Ellenben az Uj- 
Testamentum históriai könyvei, és még inkább amit 
az Óban találtam, még a Hübner** g3álkoló előadása 

* Thuanus (Thou) Jakab Ágoston híres humanista 
(15.53- 1617). 

** Hübner János (szül. 1668-ban), német paedagógiai 
író, bibhai történeteit a kis gyermekek egy századig 
olvasták Németországban, sőt nálunk is. 

9* 



132 

mellett is, kedves oh^asásaim maradtak, szinte öreg 
napjaimig. 

Atyám nagy beszélő vala, s szeretett sokáig ülni 
asztalnál s mondogatá amit láta, hallá, olvasa ; ami 
nevezetes szüléjivel s ezeknek barát jaikkal történt ; 
ami csintalankodásokat az elmésségeiről még ma is 
emlegetett András testvéröccse gyermek- és ifjú- 
korában üze. S míg Dienes és Szirmay András tányé- 
raikra hajolva elszunyadtak, a vir doctissimus pedig 
pipájához ásítgatott, én az efféléket olthatatlan szomj- 
jal hallgatám. 

Még most is toll levén minden mulatságom, mint 
Dienesnek a lapta, tele írek a hallott történetecskék- 
kel egy-két ívet, de őrizkedve, hogy praeceptorom, az a 
rosszkedvű ember, meg ne sejtse. Híjába rejtegetem 
azt mátrátzim közt, rá akadt, s vitte atyámhoz, pa- 
naszt tőn, hogy ily haszontalankodásim miatt nem 
megj a dic, duc, fac, fer. Atyám meghag\'á, tegye vissza 
papirosimat ahol lelte, s titokban, de maga nagy örven- 
dezéssel szalada anyámhoz, hogy fijok generális ugyan 
nem lesz többé, de igen kön}^csináló. Aíiyám megsúgá 
nekem mi történt, s az auctorságnak egyszerre vége 
lőn, mint a generálisságnak. 



Felviteténk Kézsmárkra, s a praeceptor meghagya- 
tott mellettünk. S ez itt ronta el osztán bennünket, 
nem lévén szem alatt. Nem tanított, nem tanúit. 

A confoederatio* bajai elől elillantott lengyel urasá- 
goknak egy része Kézsmárkra, Eperjesre s Regmec 
tájikéra voná félre magát. A vad herceg Radziwill 
Eperjesen nyeldesé a tokaji bort ; Kézsmárk a nem 

* A lengyel nemesség 1768-ban Poniatovszki Sza- 
niszló, a II. Katalin cárnő kegyence, ellen Bárban con- 
fcederatiót kötött függetlenségének s vallásának védel- 
mére. Ennek irtózatos polgárháború lett a következ- 
ménye, s ez elöl menekültek sokan a lengyelek közül 
Felső-Magyarországba . 



133 

gazdagokkal tele meg ; férfiak, asszonyok számos és 
cifra cselédjeikkel, sok és szép lovaikkal, sokan nem- 
zeti talárisokban, némelyek már párizsi szabású öltö- 
zetekben. A császár nevét viselő huszárezred itt tartá 
gyakorlását. Kézsmárk alatt, egy felől Nyéréig, más 
felől Leibitzig, gyönyörű rétek ; a városhoz közelre 
emelkedő óriás Tátra csúcsai, nyárban is ellepve bér- 
cein hóval, s új meg új színben mindég, új meg új vilá- 
gításban — mennyi alkalom időnket elvesztegetni! 
A nélkül, hogy tudtam volna, hogy az olyat poéta és 
festő csudálgatni szeretik, egész órákig andalogtam a 
varázs látványon, s igen nagy templomjáró valék, mert 
ott képeket leltem és muzsikát. 

Házigazdám, Cornides úr, azon házban, melynek 
keleti fala mellett egy keskeny sikátor vezet a ícath. 
templomhoz a nagyútcáról, látá, hogy szeretnék sze- 
retni valamit, s egy ízetlen románnal ajándékoza meg, 
melyet az atyák örömest adának gyermekeik kezeikbe, 
hihetőleg a szenteskedő cím miatt. Soha nékem ked- 
vesb ajándék nem adathatott, s enentúl minden örö- 
mem a Rényiskola (Tugendschule)* volt. — Ha el- 
veszett idő-e ez is? Sőt inkább! Ebből tanúlék meg né- 
metül, ebből kapék még több kedvet az olvasásra, s aki 
ezt kapott, mindent kapott. Sok helytt nem értem, de 
szüntelen olvasván, annyira juték, hogy mindent ér- 
tettem, s nem vala szükségem magyarázóra. Ha az 
atyám más helyre küldött volna, mint Kézsmárk, s ha 
nevelésünket nem egy nyomorult emberre bízta volna, 
mivé nem lehetett volna emelkednünk! így minden 
nyereségünk az vala, legalább nekem az, hogy Lesch 
Dániel gyönyörű írású iskolai tanítónktól megtanúlék 
szépen, csinosan, gondosan írni. Ujjaink rövidebbek 
valának mint a violin nyele, s féltették mellünket a 
hárántsíp fúvásában, s így a muzsikában elő nem ha- 
ladhatánk. 

* Egy akkoriban sokat olvasott német regény. 



134 



4. 

Most (1769. Septemb. ii-d.) Dienessel és Szirmay 
Andrással együtt Patakra vitetem. A kézsmárki deák 
velünk jött, hogy amit németül tudunk, el ne felejtsük. 

Soha még addig Patakon németül tudó gyermek nem 
volt, mint németül tudó togatus nem, az utánunk nem 
sok idő múlva Pozsonyból oda jött Decsy Sámuelig, 
ki Bécsben a Magyar Kurir leveleit írá. Az ifjúság azért 
bennünket tokosoknak csúfolgata. Maga Vay József is, 
kit én grammatista, tanulása utolsó esztendejében ott 
értem, mint a két szép testvér Lónyay László és Meny- 
hért, a tokosok nyelvét Patakon még nem tudták. 

Vagy azért, hogy mi tudánk, amit ott senki nem más, 
vagy atyám példátlan gondjaiért, oly figyelemben lá- 
tánk magunkat, melyért nem lehete nem pirulnunk. 
A grammatikát éppen nem tudtuk, pedig azt kellett 
volna mindenekfelett ; de mind a kézsmárki deák, mind 
iskolai tanítónk, Olasz Péter (később kazinci prédiká- 
tor Miskolc mellett, Borsodban) úgy hivék, hogy az 
onnan jő, mert Kézsmárkon más könyvből tanúlánk, 
mint Patakon. 



Atyám örült, hogy hírbe jövénk, mert az, úgy 
monda professorainknak, előtörekedésre kényszerit ; 
s készebb vala elmulasztatni az iskolát, de vitt minden- 
hová, ahol látni lehete valamit, és mind hogy lássunk, 
mind hogy láttassunk. Gyűlés vala Ujhelyben, s ott va- 
lánk ; akasztottak, megnézeté velünk ; torturáztak, 
jelen volt, s a jobb érzés, jobb gondolkozás magvát 
hinté el kebleinkbe, s baráti igazításokkal bánt inkább 
velünk, de kényeztetések nélkül, mint hideg felsőséggel. 

Egyszerre hír terjede el, hogy II. József május 20-d. 
1770. Patakon fog ebédelni. Más atya megeléglé vala, 
hogy g3'ermeke a nagy utazót szekerében pillantsa 
meg : ő bejöve, s a jobb nézők közé vezetett el. Meg- 
érkezének a szekerek, s a fogadó ajtaja előtt állának 
meg, mely a kisebb nagyút ca kelet-déli szögletében áll. 



135 

A császár, kiszállván, egyenesen méné szobájába, de 
egyszerre ki is jött, porszínü felső kaputban, hóna alá 
fogván széles ellenzöjű, viaszos zöld vászonnal bevont 
félsphaera-formájú úti casquetjét, szó nélkül idvezlé a 
látásáért megjelenteket, s deák nyelven tudakozá, mely 
helyeken fogna lovakat váltani Munkács felé, s 
egyik hely a másikától mennyire fekszik. A felelete- 
ket ólmával feljegyzé zsebkön v'vébe, ismét meghajtá 
magát, s elzárkózott, hogy ebédig dolgozhassék. Ebéd 
alatt meg vala engedve a bemenetel uraságoknak s 
asszonyságoknak. A hét személyre terített kerek asz- 
talnál az utolsó helyt foglalá el, baljára annak, aki az 
ajtón, az asztal végében, belépett. Balja mellett só- 
gora, Albert sax-tescheni herceg és lengyel királyfi, 
Magyarország helytartója, ez mellett hadi-marschal 
gróf Lacy (kimondása Lasz-ci) legfelül Nostitz gene- 
ráüsok. A vice-ispán, a híres Szirmay Tamás Antal, 
unokatestvére az atyámnak, nekünk gyermekeknek 
is megengedé, hogy a császárnak egy tányért nyújt- 
sunk. — Álmélkodva láttam itt, hog\' a császár könyö- 
kén foldva volt a veres gallérú zöld kabát, sárga gom- 
bokkal ; lájblija és nadrágocskája citromszín, térdein 
fehér gyolcs kamásli ; s még inkább álmélkodva, mi- 
dőn ő, ki bort soha nem ivott, felvéve a palackot, s a 
bor színét nézellvén, ezt kérdé : Iste vinus Tokajinus? 
Utálta a vesztegetést és cifrát, s példát akara adni a 
foldott könyökű kabáttal. 

Amint felkele a nem hosszú ebéd mellől, asszonyaink- 
hoz fordúla s enyelegve szóla hozzájok. De azok közt 
csak egy sem volt, aki nyelvét értse 



Másfél évet töltvén, az akkori szokás szerint, a syn- 
taktikában, most a poeticába menék által, s itt az a 
szerencse ére, hogy tanítóm (Szathmáry Paksi Sámuel, 
fija a theol. professomak, Mihálynak), szerété amit 
tanított. így azt lehetetlen vala nekem is meg nem 
szeretnem. 



136 

Vége vala szerelmeskedésimnek a Rény-iskolával, s 
magam sem crtém, mint eshetik, hogy én, ki amott 
Comehus Nepost meg nem tudám szeretni, sőt nem is 
értettem, itt sok örömet az Ovid keserveiben nem talá- 
lék ugyan, de a Metamorphosisok könyveit, Virgilnek 
kivált ecclogájit és amit Horátznak ódájiban már meg- 
érthetek, megtanúlám, bár nem parancsoltatott. 

Deákom, midőn elébe állék, hogy neki felmondjam 
leckémet, előre megzavara ijesztéseivel, s rettegvén 
büntetésitől, előtte három sort sem tudtam soha el- 
mondani. De a Bodrog szélei, s a berek a Bodrog jobb 
szélén, zengének, midőn ott magamban és elakadás 
nélkül mondám Alexist, Corydont s Daphnének el- 
változásait. 

Eltöltvén esztendőt a poétikában, most már a rheto- 
rikába kellé ált vitetnem. De én kérem anyámat (atyám 
ekkor fogott anyai nagyatyámmal Nyitrába járni), 
hagjma veszteg még esztendeig a poétikában. Ez bejött 
Patakra, kikérni professoraim tanácsát. Rettege, hogy 
hátra maradtam, s azért vágyok vesztegleni. 

Prof. Szentgyörgyi István tudni akará, mi indít e 
szokatlanságra, s megértvén okaimat, nem csak javalá 
azt, hanem akará is. Társai hajthatatlanok valának, 
kivált egyike (Szentesi). Te belé szeretél ezekbe a te 
poétáidba, úgy mond ; de ott majd Cicero elviszen a 
fórumra s az atyák közé, s hallani fogod, mint harsog 
Catilina, Verres és Antonius ellen, hogy az a Caesar 
megrendül s kiejti kezéből a tekercset. Menned kell. 
Ott Cicerót fogod szeretni. 

Átkozám magamban a harsogót, s magasztalóját 
azon felül. Zokogva töltém első órámat a rhetorikában. 



Generális Beleznay Miklós igen kedves választ hoza 
felekezetünknek az udvartól, s mi egyszerre gyúladánk 
örömekre s az új hőst úgy tekinténk, mint régibbj cink- 
nek szerencsés követőjöícet. 

A gyúladás senki lelkét nem veté inkább lángba, 



137 

mint szép érzésű atyámét, s megszállá a gondolat, hogy 
Beleznayt két fija által Miklós napján az iskola nevé- 
ben köszöntesse meg. Előre látá, hogy a dolog ellen- 
kezésre talál ; hogy a hideg okosság a felmelegülés, 
forrás tanácsát javallani nem fogja ; hogy a collegium 
professorai erre a fő-curator és superintendens híre 
nélkül rá nem állanak, s fortéllyal élt. Mintegy öt 
nappal előbb, mint Bugyiba kellé érnünk, bejöve Pa- 
takra ; együvé hívatá a négy professort, előadá szán- 
dékát, hozzá vetvén, hogy az útnak el kell maradni, 
vagy már reggel indulnunk, s Komjáthy Ábrahámot, 
az iskola contra-scribáját, kérte ki vezérünknek. A pro- 
fessorok is lángolának, s midőn atyám ellenzést rettege, 
heves buzdítást talála bennök. Komjáthy előhívaték, 
s atyám megtéve kérését. Más nap útban valánk. 

Miklós napja előestvéjén beérénk Bugyiba, Pest 
várm., s Komjáthy a plebánusnál kére szállást, azt ad- 
ván elő, hogy Pestre szándékozunk, s hogy tévedésből 
vetődénk ide, a hóban és sötétben ki nem ismervén az 
utat. 

Ezt ő egyedül azért, hogy gyanú ne támadhasson, 
miért jövünk, s az udvarban meg ne tudják ottlétün- 
ket. Másnap bejelenteté magát kilenc óra tájban, a ge- 
nerálisnál ; nagy titokban elbeszélé, hogy ő két gyer- 
mekkel jelene meg, mint az iskola követje, megtisztelni 
azon nagy féríiat, kinek vallás és Patak annyit köszön- 
het. Tizenkettő után bevezetteténk. 

Komjáthy lebegő, prémes, nem taláris, fekete men- 
tében, bársony lapos (papi) övvel elől méné, képviselői 
méltósága teljes érzetében ; mi utána zöld lebegő men- 
tében, zöld dolmányban, n>aiszttal és ezüstre, s pipacs- 
szín nadrágban piciny karddal. A képviselő hatalommal 
monda el beszédét ; ő tudott ahhoz, mikor képviselő 
nem volt is : én félve, hogy szégyen talál érni, mert 
Komjáthy köszöntőmet csak Bugyiban csinálá meg. 

De mely csudálkozás lepte meg hallgatóinkat, midőn 
Dienes, anyánknak rá-maradt igen szép arcával s mu- 
zsika-zengésü hangjával és azzal a merészséggel, mely 
őtet az életnek semmi percében el nem hagyta, ki- 



138 

ereszté száján az első sort : Ignoscant Augusia mih- 
loca, diqiie locorum. A Hercules musageta pirúlgatva 
hallá magasztaltatásit, s némán maradt. Komjáthyt 
a tudományokat szerető gróf Niczky Kristóf, később 
ország-bírája, szorítá külön ; minket a gyermektelen 
generálisné elhalmoza édességekkel, csókjaival. 

A vendégek száma igen nagy vala, s a bakancsba s 
frakk hosszaságú mentékbe öltözött uraságok közt 
strimfliben és papucsban tipege fel s alá a hajdani Czo- 
bor-ház utolsó sarjadéka.* 

Bugyiban egy hétig tartóztatának. Onnan Pestre 
menénk be. Látánk Gödöllőt és Aszódot. Komjáthy 
mindenütt láttatá velünk, ami érdemli a látást, s 
csak karácsonra érénk haza. 

Kimondhatatlan a haszon, melyet ránk ez az egy 
holnapnyi utazás hozott. Leikeink szikrát kapának 
előretörekedni s érdemleni a nagyok figyelmét, és a mit 
iskolánkban talán elmúlasztánk, Komjáthy lelkes 
beszéllései által bőven kipótolá. Ovénusnak igen sok 
epigrammáit könyv nélkül tudta s sokat azokból a 
szekerén tanúitata el velünk. 

Atyám most valamely Erdélyben nyomtatott köny- 
vet láta meg, melyet nem tudom mely ház gyermekei 
fordítgattak, s szüléjik sajtó alá eresztének. Kezembe 
adá Gellértnek egyik értekezését a rehgióról, s meg- 
hagyá, hogy fordítanám. Később Rabenernek sati- 
rájival fog megismertetni, és mikor dolgozásom a 
kettőből annyira szaporodik, hogy egy kötetet tehet, 
len3'omtattatja. 

Elriadtam a szóra, de ellenkezni nem mertem. A for- 
dítást azonban egyik napról a másikra halogattam. 

* Nyilván Czohor Józsefre céloz Kazinczy, mert a 
híres Czobor-családnak ez volt utolsó férfi sarjadéka, 
aki — Nagy Iván szerint — szertelen pompára költötte 
el nagy uradalmainak (a holicsinak és sassininak) árát, 
s öregkorára teljesen elszegényedett s csupán a Mária 
Teréziától kapott csekély kegydíjából tengődött. Ura- 
dalmait Lotharingi Ferenc, Mária Terézia férje vásá- 
rolta meg. 



139 



8. 



Egy nap martzius első hetében atyám és anyám 
látni j övének. Patak három órányira fekvén Regmec- 
hez, ebéd után elmenének tőlünk. Magyarázhatlan 
aggodalom rohana rám elválásokkor. Felszöktem sze- 
kerekre, amit másszor nem tevék, s messze kísérem 
el Ujhely felé. 

Harmad nap múlva jőve szekerek az anyám levelé- 
vel, hogy Offenloch hadi-orvost küldj em ki, mert 
atyám rosszul van, s a vármegye orvosa Uj helyből 
falura vitetett. Még mindég tárta minapi aggodal- 
mom, s a seborvossal én is mentem, és minthogy atyá- 
mat nehezebben találám mint gondoltam, nem tér- 
tem vissza Patakra. Martzius 19-d. neve-napja volt. 
Megköszöntem, s nem elkészült beszédben. Álelegen 
adta rám áldását. Másnap 20-d., elhala élete 42-d. 
évében, s özvegyen hagyá anyámat, hét élő gyermek- 
kel, a nyolcadik, Miklós, aug. 15-d. született. 

Anyánk egyik ájultából a másikba méné által. Ránk 
jőve az estve, s én és jelen volt testvéreim, vetkezet- 
len, sú"va, jajgatva alvánk el. Most megérkezék Bihar- 
ból nagyatyám is, és kevés napokkal előbb mint ő, 
nagyanyám. Sebeink új meg új felszakadásokat szen- 
vedtek. 

A temetés után, martzius 27-d. visszaviteténk Pa- 
takra. Házunk rokonai s barátjai közül nem találtaték, 
kinek gondja volt volna az árv^án és vezér nélkül 
maradtakra. Ki-ki szána bennünket, ki-ki érzé, mely 
atyát vesztettünk, de még professoraink sem vigyá- 
zának fel tanulásunkra, s a hü Komjáth}^ akkor indult 
akadémiai utazására, s nem előbb, mint hét esztendei 
künn mulatása után téré meg. Hollandiában ő méltó- 
nak tartaték az akkori respublica egyik követjének 
egyetlen fiját nevelni. 



Az a barátom, akivel a Bodrog szélén és a berek- 
ben Virgilt declamálgatám, Szathmáry Mózes, most 



140 

bibliothecáriusnak neveztetek. De őtet elposhasztot- 
ták a fentebb tudományok. Belé csömörlött egykori 
szerelmeibe, s Milton neki istenkáromló vala, mert az 
ördögökbe kilőtt villám futásában elakasztaték, s nem 
vala előtte nevetségesb dolog, mint abban gyönyör- 
ködni, hogy hang és hang mint csapnak együvé, s 
ellenkezve és hasonlítva a léleknek habzásit festik. 
Békét hagyék a poshadt theologusnak, s barátságunk, 
ízléseink különbségei mellett is, ingatlanul álla fenn. 
Elzárkozám vele a bibliothekába, s alkalmasan is- 
mervén a Róma költőjit, azokat kerestem fel, akik az 
újabb időkben irtanak deákul. Penthernek architec- 
turára tartozó foliantjait kihordám szobámba (az 
utolsó volt az úg5^ nevezett Katona-sor alsóbb rendén, 
a Bodrog felé) s szüntelen rajzolgaték, olykor még éjjel 
is, három-négy gyertyát gyújtván meg, míg a rajzo- 
lásban csaknem egészen meg\^akúlék. 

Valamely togatus Ujhely és Patak közt a jég alá 
fúlt. Koporsójára versek és tarka festések függesz- 
tetének. A sáfránnyal, cinóberrel csillogó festések 
sorában az enyém, fekete tusban mosdalva, szerény- 
sége által kedvelteté meg magát, s Gyürky István, 
később tornai, végre torontáH Fő-Ispán és Referen- 
dárius, bémutatá azt professorának, kitől a mathe- 
sisben privatissimákat véve. Ez látni akará minden 
rajzaimat. Dicséré, ami nem vala egészen érdemetlen 
javalásaira, s kimutatá a hibákat ; de nem paran- 
csolá, hogy újabb darabjaimat vele ezután láttassam, 
én pedig azt hozzá elvinni, s vezérlését, oktatásit ki- 
kérni, s az az én hibám vala, nem mertem. 

Ez a professorunk mutatá Gyürkynek egy göttingi 
almanachját, s elbeszélé neki, hogy Kaestnemek, a 
nagy geometrának, eg}- háromsorú epigrammája, mely 
ezen almanachban áll, egész Németország által mint 
csudáltatott : 

Auch du, mein Sohn? sprach Július — 
Rom meine Mutter! — dachte Brutus, 
Und stiess dich tieíer, Dolch der Freiheit! 



141 

s tüzelt, fordítanám le. Mi vala könnyebb? az utolsó 
sornak nem kellé rímet keresni, a két első ríme készen 
álla, s áltadám neki fordításomat. 

Fiam, te is? mond Július? 

Anyám de Róma ! — monda Brutus, 

S mélyebben döfte meg. Szabadság szent vasa! 

Most én kérem Gyürkyt, hagyná nálam a könyvet. 
Kiírtam minden jobb darabjait, s még bírom egy ré- 
szét, melyet plajbász nélkül, szabad és könnyű kézzel, 
kimásolék. 

Gessnemek két idylljét is a könyvben találtam. Ki 
az a Gessner? írt-e egyebet? és mit? Miként lehetne 
a könyvet megszerezni? Ezt akarám tudni, s Patakon 
senki nem volt, aki megmondja. Akkor ott még nem 
voltak könj^árosi catalogusok, tudós újságok, s köny- 
veket csak kótyavetyében vevenk, s azok Hollandiából 
és Helvetiából hordott tudós lomok voltak egyedűL 



10. 

Egy francia fiatal tiszt, Cap-Martin de Chaupy, 
duelljei miatt Parisból, Nápolyból, Rómából, Velen- 
céből tovább-tovább szökve Bécsbe vetődék, s meg- 
szólítá Komjáthyt, ha neki nem szerezhetne-e élelmet. 
A megbecsülhetlen barát a franciát hozzánk útasítá. 

Jött az, gyalog, éhen, szomjan, üres erszénnyel, 
rongyosan, de hozta szurkálóját. Én azon órában ki- 
küldém a Komjáthy levelét az anyámnak, s inasom 
hozá a választ, hogy a franciát tartsuk meg s vegyük 
leckéjit. 

A vígkedvű Dienes nem akará tudni, minek kellene 
neki a francia nyelv : én három holnap alatt folyvást 
olvasék. 

A szerencsétlen embert megszállá viszketege, s bán- 
tás és neheztelés nélkül duellumra provocálgatá a deá- 
kokat. Azok elúnák kéréseit, s elfogadák a hívást, de 
botra, s vad pajkosságból kegyetlen csapásokat tettek 
hátán s karjain. A szúrásokkal, vagdalásokkal elborí- 



142 

tott s végig hasított combú ember, már most kék fol- 
tokkal is elborítva, vette szurkálóját s ment. Eperje- 
sen lengyelek tartózkodának, s herceg Rzewulsky 
lectorának fogadta. Hozzá szokván a bolyongáshoz, 
három holnap múlva a herceget is ott hagyá. 

Ha ki most ismeri a virágzó Patakot, nem fogja 
hihetni, mely bomlott állapotban vala az mind addig, 
míg azt Vay József újjá nem teremtette. A philoso- 
phia professora halálos betegségben fekvék, midőn 
keze alá jutottam, és néhány holnapokig sínlett ; a 
históriákat s természeti törvényt tanító félesztendeig 
sem tárta leckét szemeinek csaknem teljes elsötéte- 
dések miatt ; az, aki theologiát tanított, öt esztendő 
alatt méné végig tudományán, pedig keze alá minden 
hatodik holnapban új hallgatók j övének által ; a ne- 
gyediket, ki physicát és mathesist tanított, senki nem 
akará hallgatni, képzelhetlen n3^erseségei miatt ; s a 
megbetegedett vagy Patakról eltávozott professomak 
nem vala supplense. Professorok, tanúlók eltávozának 
Patakról minden hír nélkül, s künn múlatának, vala- 
míg kedvök tartá. A publicusok (talárisba nem öltö- 
zött hallgatók) kártyáztak, táncoltak, vadásztak, abla- 
kokat törtek ; s ha felidéztetének, nem jelenének meg, 
s nem vala hántások. Egy áldott szokás tartá rend- 
ben a nem legrosszabbakat : hogy az iskolához tar- 
tozóknak ismertessenek, sorba járák vasárnaponként 
a négy professort, s ilyenkor egy-két szikra vetődék 
leikeikbe. — Fráter H. — monda ennek Prof. Szen- 
tesi, kihez ez Sz — vei lépé be, audio te tantum in lusu 
chartarum pictarum fecisse progressum, ut jam ipsum 
etiam Sz. — antecellas. Ezek elhirdeték a szót, s az 
annyira megrázá az ifjakat, hogy egy ideig meg- 
szűntek űzni ezt a legbolondabb s veszedelmes örö- 
möket. 

Professoraink közt egy sem volt, kinek annyit kö- 
szönhetek, mint Szentgyörgyi Istvánnak. Nyilt fej, 
nyilt szív, nyilt lélek, de egy neki saját hajthatlan- 
sággal. Pedantnak mondhatnám, ha sok tudományát 
víg kedv nem szelídítette volna. Az iskolának minden 



143 

ifjai közt, s hivatala kezdete olta én valék az az egy, 
kit sétálásai alatt maga mellé venni méltóztatott, 
és én éppen sétálásai alatt tanultam legtöbbet. Lecké- 
jin annyit nem ; ott a tanúit ember volt : leckéjin 
kivül az eszes. írásaimat forgatván, megsejté egy 
görög conjugatiómat, s félve vallám meg, hogy el- 
kezdek tanulni görögül. Tudni akará, miért akarok 
tudni görögül. Hogy Anakreont érthessem felelém ; 
gyermek valék azt hinni, hogy a kisded Anakreont 
oly könnyű lesz értenem, mint nehéz azt a vastag, 
azt az imádva tisztelt Hómért. Dicsérte törekedése- 
met, tüzele, bátoríta ; beszélé, hogy íija három hol- 
nap alatt olvasá Hómért, de én azt hinni nem tudám. 
Bár egy-két leckét adott volna inkább. 

És mégis Patak, minden fogyatkozások mellett, 
mely fiakat neveié már akkor is! Mert a tanulás 
inkább függ a tanuló szorgalmától, mint a tanítóé- 
tól ; mert Pataknak húszezer kötetnyi bibliothekája 
van, s a könyvek a tanúlók szobájikba is kiadattak, 
mert az igyeícsző gyertyát gyújt a másika gyertyájá- 
nál, és talán leginkább azért, mert az öreg theologus 
Szathmáry Mihály, engem arra szoríta, hogy excerp- 
tákat tartsak. Boldog, aki Vaynak ideje előtt tanúla 
ott! még boldogabb, aki az ő fő curátorsága olta, 
midőn a tanítók száma megszaporíttaték, s tanúlóra 
s tanítóra szem vigyáz. 

II. 

Érzeni kezdénk, hogy ami ránk ragad a leckéken, 
toldozott portéka ; a természeti törvényt Grotiusnak 
de Jure Belli et Pacis című vastag könyvéből tanítá 
professora, s midőn keze alá juték, a könyv közepé- 
ben járt, s ő elégnek tartá a könyvet felolvasni, min- 
den magyarázat, minden kikérdés nélkül. 

Panaszolkodván magunk közt, hogy nem haladha- 
tunk, egy igen nagy talentomú, sok tanúlású szavas 
primarius (így neveztetnek a tizenkét legelsők a togá- 
tusok közt) tudata velünk, hogy ő nekünk kész lesz 



144 

adni privatissimákat mindenből. Egybe állánk tehát 
őtet hallgatni, s a mindentudónak valóban sokat köszön- 
hetünk. Amit nem tuda, s nem tanúla is, megolvasá, 
s kész vala vele. De csakhamar mind mi érzénk, 
mind ő is érzé, hogy a mindentudóság bajos portéka, 
s elakadván az algebrában és metaphysikában, jobb- 
nak látá bennünket kirekesztőleg a legszükségesebb 
és legfelsőbb tudományban, a theologiában ! oktatni. 
Én abba hamar belé csömörlöttem, három társaim 
excelláltak benne, szinte a borzadásig. 

Visszatérek tehát szerelmimhez, s kihordám a bib- 
liothekából a poétákat, s rajzolgattam, festegettem. 
Török István kére, hagynám el haszontalanságimat ; 
s az intésnek nem látván semmi sikerét, ígéretek 
által igyekezék arra bírni, hogy három jobb társaim 
példáját követném. Egyike ezen ígéreteknek az volt, 
hogy ha én a szüreti szünnapok alatt végig olvasom 
Vitschiusát-é, vagy Vitringáját, két munkával fog 
megismertetni, melyet kezemből soha le nem teszek. 
Küszködtem magammal véres verejtékes küszkö- 
désekkel ; de hogyan olvashatna az fél oldalt Vitrin- 
gában vagy Vitschiusban, aki a rómaikat megízelí- 
tette? Elmúlván a szünnapok, látni akará, teljesí- 
tettem-e, amire kért. Én majd itt, majd ott meg- 
nyitám a könyvet, vaktában, s olvasám neki, s azt 
kérdem, hogy rá vihetné-e őtet a lelküsméret, hogy 
engem oly dolgok tanulásával gyilkolgasson. Ügy tet- 
szik, a két munkát Török István is csak nevéről 
ismeré, mert harag és minden szó nélkül elővéve 
könyvei közzül a Morhof Polyhistorát és a Csókok 
kedves énekesét, Janus Secundus Hagiensist. Ezen- 
túl egyedül e két írót olvasám, és sok ideig azután 
egyedül őket. Miért nem kívánta inkább, hogy a 
Calvin Institutiójit és W^erenfelset s Turretin Alfon- 
zot, a két utolsót a dologért, az elsőt szép deákságáért. 
Úgy teljesedve volt volna kívánsága, s örömmel, 
gyönyörűséggel. 



145 



12. 



Hogy magyarnak illő volna nemzete történeteit 
ismerni, és hogy e széles kiterjedésű stúdiumhoz korán 
kell látnunk, az Török Istvánnak s más valakinek 
Patakon a legszükségesb s legfelsőbb tudomány ha- 
szontalan örök tanulása mellett eszébe nem tuda 
jutni. Elfog\'a e szükség érzésétől, azon badar gon- 
dolatra juték, hogy a dolgot a hunnokon kell kezde- 
nem Deguignes és Pray szerint. Kivevém tehát a 
munkát a bibliothekából, s kivonatokat csinálék be- 
lőle. Nem értem ugyan, célomhoz annak tudása mit 
használhat, de úgy hittem, hogy a látni vágyott tar- 
tományhoz homokpuszták vezetnek. 

Midőn ezen sippadozó lépésekkel verem keresztül 
magamat, érkezik anyám levele, hogy amely fordítást 
atyám parancsolt vala. vinném be prof. Öry Gábor 
úrhoz, a későbbi superintendenshez, s kérjem, tekintse 
végig ; akkor tisztázzam le, s küldjem ki, hogy még 
examenig kinyomtathassék. Hozzá szokva szüléim 
akaratját kifogás nélkül teljesíteni, s azon meleg tisz- 
telettel, mely szívemet mindég lángba gyúlasztotta, 
valamikor megholt jó atyámról emlékezem, levivéni 
a Gellert értekezését professoromhoz, s kértem, tekin- 
tené meg dolgozásomat. Az, megértvén, hogy fordí- 
tásomat ki akarják adni, fejet csóválva kérdé, miként 
juthat fejembe ily vakmerő szemtelenség? Szeren- 
csémre velem vala anyám levele, s előmutattam azt. 
A professor elfojtá gúnyjait, s belé sem pillantván 
papirosaimba, azon szelíd intéssel ereszte el, hogy ily 
komoly tárgy nem illik ifjú esztendeimhez ; fordítsam 
inkább Gellértnek meséjit, de mind, s a Gellert ver- 
seinek schemájiban, s még examenünkig, mely már 
közel vala. Anyám s Puky Ferenc úr, később nógrádi 
vice-ispán s consiliarius elértették a bölcs tanácsot, 
s nyomban jőve az új levél, hogy dolgozzam amit 
akarok, a dolgot tartsam titokban, s küldjem minél 
előbb. 

Az embert olykor a legzavartabb gondolatok érik, 

Kazinczy Ferenc munkái. 10 



146 

hogy később nem győz álmélkodni, mint juthatott 
olyanokra. Ih'en vala nekem az a szerencsétlen órám, 
melyben a Pray hunjainak olvasások alatt azon gon- 
dolat ére, hogy ha a történeteket akarom tudni, elébb 
a földdel kell megismerkednem, s így a hunok ázsiai 
történetéhez a mai Magyarország európai geogra- 
phiáját tanultam meg, s oly lelkes munkából, mint a 
Losonczi István Kis-Tüköre. Minthogy anyám sürgeté 
a munkát, az a gonosz csábító, mely engem a Pray 
hunjaira téveszte, azt sugá nekem, hogy csináljak 
egy újabb Kis-Tükröt. A hirtelen összefirkált, és 
senkivel nem közlött Magyarország geographiája tehát 
megjelene* Kassán, 1775. szurtosan, mint érdemié. 
Azt még az a szerencsétlenség is éré azonfelül, hogy 
egy német magyar, ki az íveket a nyomtatásbeli hi- 
báktól megtisztogatta, a kassai lutheránusok rectora, 
Klein Efraim, anagrammai nevével Fémer Kilián, 
emitt-amott német magyarságával cifrázgatta meg. 
A könyvkötő álom nélkül tölte egy-két éjét, hogy a 
nyomtatván37okkal az exámenig elkészülhessen. 

Álla az. Osztálwnk fellépe az auditóriumba, s 
kevés pillantatokkal előbb mint elereszteténk, az 
anj^ámnak két cselédje az összekötött nyalábokat fel- 
tévé az asztalra, s elfordult. Senki nem tudá mi az ; 
én pedig, megpillantván a két cselédet, szerettem 
volna, hogy nyeljen el a föld. Oszlanak társaim, s én 
elrejtezem. Anyám értem külde. Mentem tehát ; meg- 
oldám a nyaláb kötelékit s ajándékimat osztogatni 
kezdem. — Quas tii ibi merces proponis? kérdé a 
metszve szólani szerető eloquentiae professor, ki H. 
és Sz. kártyázó társakat oly szépen megdicséré. Né- 
mán maradtam, s siettem áltesni a keserv^es munkán. 



* Címe : aM agyar ország geographika, az az földi álla- 
potjának Lerajzolása, melyet egynehány fö geographu- 
sok munkájából ki szedegetett, és azoknak, akik hazá- 
jokhoz illendő szívességgel viseltetnek, szemeik eleibe 
terjesztett K. F.» A kis mű jeligéje : «Patriae memória 
dulcis>>. (Édes a hazára való emlékezés.) 



147 

Már úgy hivém, keresztül estem minden bajomon, 
midőn superintendens Szilágyi Sámuel úr Debrecen 
ben, csendet parancsola, s nevemen szólított. Sápad- 
tan mint a hold, előállék. A munka ugyan hibás, úgy 
mond, amint egy-két belé vetett pillantás után látja ; 
de mely dicséretes törekedés e gyenge esztendőkben! 
Ne szűnjek meg. A szorgalmas gyakorlás, vezérelve 
a férfias tanulástól, sokra fog vihetni ; példákat horda 
fel, hogy mások is így kezdek, s addig gyakoriak ma- 
gokat, míg eljutánaíc dicsőségökre. — Nem tudom, 
van-e sok író, ki ily keservesen lakola első kirepülé- 
séért, de felfogadám, hogy nevem nyomtatva soha 
többé nem lesz. 

Azonban házunk barát jai ostromiák anyámat, dol- 
goztasson ismét ami ezt felejtesse, s mind inkább 
látám magam is, hogy azzal magamnak, s az atyám 
kedves árnyékának ezzel tartozom. — Egy társamnál 
megpillantám a Bessenyei G3'örgy Americánusait, 
német nyelven, s lefordítám azt. Bemutatám anyám- 
nak, s ez megengedé, hogy dolgozásomat tekintes- 
sem meg a superintendens Szilágyi fijával, ki Gyürky 
által neki bemutatott rajzolatjaimért szerété és akinél 
bízhatám, hogy annak hja, ki tavaly a Geographia ki- 
osztásakor az auctori koszorú keresetére tüzelt vala, 
nem fog úgy elrettenteni, mint a Gellert értekezé- 
seért veje. Nem csala meg reményem. Prof. Szilágyi 
Márton kegyesen fogadá el kérésemet, fordításomat 
megtekintette, megigazította, sőt vékony levén amit 
adni akarok, tüzelt, írassak barátimmal magasztaló 
verseket, mint az akadémikusok szokták, midőn vé- 
kony értekezéseiket akarják megvastagítani. Meg- 
jelene a fordítás 1776. s ez is Kassán, e cím alatt : 
Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való 
megtérésére. 

Anyám belé úna a játékba, s többé nem unszolt. 



148 



13- 



Zemplény vármeg;\'ei vice-ispán Szirmay Tamás 
Antal, Lászlónak fija, Lászlónak, a Topolokainak 
bátyja, és az atyám testvére, András, Bécsbe tevének 
egy utat, s a bátyám engem magával vive. 

Alig váram, hogy Pestre érhessünk, s megvehessem 
Gessnert, ha többet is írt, mint amit a göttingi Musen- 
.Almanachban leltem. Weingandnál a munkának minden 
nyomtatványai elfogytak, s más könyváros akkor még 
Pesten nem vala. De midőn Weingand a csomót végig 
íorgatá, szemembe tűnt a Wieland Musáriona és 
Grátziáji, hollandi papirosra s Geysernek sok képei- 
vel, vignettivel, Oeser után. Nem ismerém a Wieland 
nevét, nem a könyvet, de a szép nyomtatás kíványt 
támaszta bennem azt megvenni. Utam alatt Bécsig 
mindég azt olvasám, s nem értettem. De addig olva- 
sám, míg végre megértettem. Azután Musárion, a 
Gratziák és Diogenes vala olvasásom, s egyedül a 
három. 

Patakon nem lehete egyéb képeket látni, mint 
amit az országban az olaszországi parasztok hátaikon 
hordottak körül. Ezek hordták el minden pénzemet, 
ami volt. A bátyám ismeré szenvedelmemet, s közel 
érvén Bécshez, melegen beszélé, mely remek müveket 
fogok látni a Bel vedereben : egy zsidót, ki fejét kiüti 
az ablakon ; egy öreget, kinek szemöldökében és sza- 
kálában kiismerhetni minden szálat, egy kakast mintha 
élne, egy csomó virágot harmatosán. Bécsben a vice- 
ispán nem múlathata tovább öt napnál, s nyugtalan 
vágytam meglátni a Belvederet, s az a vágy kiüté 
Gessnert fejemből. 

Végre fellépénk a Belvedereben minden magyarázó 
nélkül. Bátj'ám, kinél a természet nem fösvényen 
pótolá ki s minden nemben, amit a tanulás nem adott, 
vezeté társait, s a márvány szálából balra tért által, 
az Alföld Iskolája felé. Tudta, hol áll a Hoogstraten 
zsidója, s nem álla meg, míg hozzá el nem jutott. De 
rám mingyárt az első szoba faláról egy dagadt szem- 



149 

héjú fej tekinte alá, s én ettől el nem tudék mozdulni. 
Bátyám elijedve, nem látván a zsidó csudálgatóji közt, 
s értem jőve, feddett, hogy elmaradtam, hogy gon- 
dokba ejtettem. Most a Denner öregéhez vivének ; 
már számlálgaták annak szakáiszálait, már csudál- 
gaták a harmatcseppeket a Van Huysum virágain, 
s ismét nem valék a csoportban. Ügy hitték, gyer- 
meki nyugtalanságból a Rubens Ferencé és Ignáca 
felé mentem el, de én másodszor és harmadszor is a 
dagadt szemhéjú fej előtt állék, s alig haliam elragad- 
tatásomban, hogy nevemen szólítanak. Bátyám pirula 
értem, hogy tompábbnak talála, mint reményié. De 
midőn önszeretetem elszédít, hogy kevélykedve em- 
lékezem, mint érzem többnek a Van-Dyck festését, 
minekelőtte megtudtam, hogy volt a világon valaki, 
a kit Van-Dycknak hívtak, mint a bátyám által csu- 
dálgatott Hoogstratent, Van Huysumot, Dennert, 
Hondekoetert, Steinwicket, kevélységem ellohad, arra 
is emlékezvén, hogy a dagadt szemhéjú fej nekem akkor 
még becsesb vala mint a Correggio lója, és mint mind 
az, a mit az Olasz-iskola szobájiban láték. Gyönyörű 
fej ugyan, s örvendek, hog}' már most hazánkban is 
sok vászonra-festett másait láthatjuk, de mi ez ama 
nagyobb nemű teremtések mellett! Azonban nem 
rossz órában született, aki a remek müvek első látá- 
sakor úgy ragadtatik meg - egy van \^an-Dycki fej 
által, hogy sok napokig mindég szemei előtt látja 
azt lebegni, mint a szerelmes ifjú a megpillantott s 
egyszerre el is tűnt leán\'t. 

Bátyám kivivé Szépkútra * is, de ott inkább szeret- 
tem a kertet szobraiért, mint a szobákat, hol a fes- 
tések meg nem tudának ragadni. Szirmay leginkább 
az állatokat akará látni, s engednünk kellé tetszésé- 
nek. Még ijedve emlékezem, mint ránta félre karom- 
nál fog\'a, s sikoltva, a német, midőn az elefánt felém 
nyújtá ki orrát, és oda nem ölt ; de nevetem egyszer- 
smind, mint levének oda ennek látására Szirmay, a 

* Schönbrunnba. 



I50 

bátyám és egy asszonyság, ki az utat Zemplényből 
együtt tévé vdünk. A nagy, de hirtelen szerencsét- 
lenségben van valami, ami midőn elmúlt, emeli a 
lelket : az veri le, ami lassú s hosszan tart. 

Mária Teréziát az udvari kápolnában láttam azon 
pillanatban, midőn felálla térdeiről, keresztet vete 
mellére, megfordult és ment. Testes és szálas asszony ; 
öltözete hamuszín. — Az úgy nevezett fekete hétben 
levén ott, a theatnimon csak éneklések tartatának. 



14- 

Bessem^ei Györgyöt, ki már ekkor nem vala a test- 
őrek közt, s a Beleznay nevében a protestánsok dol- 
gait vitte az udvarnál, hol neki Teréziánál egy udvari- 
dáma (Grátzné asszonyság) szerze kedvességet, kere- 
sem, de nem találám. Cseléde megnyitá szobáját s 
dolgozóasztalán írtam meg neki levelemet, pastellben 
festett képe előtt, mely asztala felett függe. — Báró- 
czy előttem még soha nem hallott név vala. 

Nem sok idő múlva azután hogy Patakra visszatér- 
tem, a bibliothekárius tudata velem, hogy kezéhez 
eladás végett valamely magyar könyv tétetett le ; 
nyelve érthetetlen, az elébe írt vers gonosz, de tele 
van igen szép rézmetszetekkel : Báróczj-Tiak Erkölcsi 
Meséji Marmontelből. Én azt szeretem meg, amit a 
bibliothekárius gyalázott, s attól borzadtam vissza, 
amit magasztalt. Még ma is bírom a könyvet ; még 
rajta van ifjú esztendeim öröminek kedves emléke ; 
még ismerem a helyeket, hol édes szólása csudálga- 
tásiban fel-felsikoltozám. Visszavágytam Bécsbe, hogy 
őt láthassam, hogy lelke áltszállhasson rám fél mér- 
tékben. Ö vala örök olvasásom ezentúl, s már akkor 
feltevém, hogy az ő koszorúja után fogok törekedni, 
minden erőmmel, ami lesz. 

AHg csendesedék el örömem Báróczyn, midőn ugyan 
az jelenté, hogy ismét valamely nyomtatványok ícül- 
detének kezéhez, hexameterek, s koccanok nélkül ; 



151 

koránt sem oly szépek mint a tordai nagy poétáé ; * 
de jó lesz még is megtekintenem, hogy nevessek rajta 
s lássam, mit mivel a hírszomj, midőn erő nélkül 
van : — Baróti Szabó Dávid versei. — Elragadta- 
tások közt faldostam azt, nem mintha sok teremtő 
erőt találtam volna Barótiban, vagy mintha a magyar 
hexameter egészen újság volt volna előttem, hanem 
mivel egész kötet verseket láthaték, és hála érte az 
egeknek, koccanok nélkül. Megjövendőlém, hogy a 
példa követőket fog találni, hogy poesisunk új ragyo- 
gásban fog csillogni. írtam Barótinak s distichonok- 
ban ; úgy hittem hazaíiúsága érdemli, hogy minden- 
felől vegye köszönetinket, s ki vala boldogabb, mint 
én, midőn megérkezék válasza s az is distichonokban ! 
Ürményi József, később ország-bírája, új formát ada 
a tanításoknak, s Terézia királyi igazgatókat neveze 
ki, s a kassai megyében septemvir Péchy Gábort, az 
elsőt ; atyját a második Gábornak, ki szintúgy mint 
atyja, iskolák királyi főigazgatója, szintúgy septemvir 
leve. Amaz megjelene Patakon 1779. április 27-d. 
kísérve a kassai academia prodirectora Kenyeres Jó- 
zsef, később rozsnyai kanonok által. Látni akarák a 
collegiumot, s professoraink felgyüjték az ifjúságot 
auditóriumunkba, melyet más nagy vendég kedveért 
is sokszor tettek, mert a collegium nem álla Péchynek 
kormánya alatt. Kenyeres tudni akará, ha én jelen 
vagyok-e, s kiszóllított. Baróti köszönt, úgy monda. 
Gyönyörködve mutatja mindennek levelemet, s kér, 
kényszerít, ne engedjem magam a fáradság által el- 
fordíttatni a pályától. Útja töretlen, darabos, de annál 
édesb lesz célhoz jutni. Ezt a magyaron kivül semmi 
más nemzet nem teheti ; mert mik a német hexa- 
meterek a mieink mellett! Ekkor az ifjúságnak for- 
dult, s engem nekik példájokká teve ki, már azt is 

* T. i. Gyöngyösi Jánoséi, aki a leoninusok termé- 
keny költője volt. Gyöngyösi J. (1741 — 1818) ez időben 
tordai lelkész, első versei még deák korában jelentek 
meg, 1765-ben ; ezekre céloz Kazinczy. 



152 

magasztalván bennem, hogy gyúladásba hozva a 
szép példa által, írtam Barótinak. 

15- 

Gróf Teleki József, íija Lászlónak Ráday Esztertől, 
egymás után veszté el atyját és Eszter testvérét, gróf 
Toroczkay Zsigmondnét, s a kettős halált egy nem- 
scandált alexandrinusokban irt elegiájával kesergé. 
Kijőve Erdélyből s két napot álmosdi jószágában, 
Biharban, pihene meg. Én éppen anyai nagyatyámnál 
múlaték, s látni akarám a széles tudományai s lelke 
ritka nagysága miatt közönségesen tisztelt férfit. Meg- 
ajándékoza elegiájának (Kolozsvárt, 1779. 4°) két pél- 
dányával, s az alkalmat nyújta, hogy velem a magyar 
nyelv, a magyar verselés nemei, s a magyar verselők 
felől szóljon és hosszasan. Nem vala barátja Besse- 
nyeinek, és amit Bessenyei és társai űztek ; nem ked- 
veié a tordai Gyöngyösi ömlő, de ízetlen leoninusait ; 
nem a Baróti nyelvét, s mesterségét : a gróf sanyarú 
ízlése s sajátságai tudva vágynak ; de eléggé igazságos 
vala megvallani, hogy az utolsóbb nyomdokain több 
szerencsével indulván el, mint eddig, idővel oly mun- 
kákat adhatunk, melyek a nemzetnek díszére vál- 
hatnak. 

Elégiája fényesen kitűnt minden egyéb e nemű dol- 
gozásaink sorából, s csudálva olvasá mind a tanúit, 
mind a tanulatlan olvasó, de még inkább ez mint az. 
örök dísze nyelvünk akkori epochájának, s a nyelv 
barátja tisztelettel fog rá visszatekinteni. Ebből vet 
hozzá legbizonyosabban, ha, ezt követvén, és nem 
Báróczyt és Barótit, felemelkedheténk vala-e oda, 
hogy Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza a magok 
dalaikat énekelhessék. Akik nem kívánnak egyebet, 
mint azt, hogy a munka erőlködések nélkül engedje 
magát olvastatni, az az : hogy a beszéd szabadon s 
válogatások nélkül ömöljön ; hogy a két sor tiszta 
rímeken végződjék, s gyönyörködtesse a füleket, azok 
úgy kedvelék ezt az elegiát, mint akik a Róma clas- 



153 

sicusaiból általvett helyek mellett ráismertek a gróf 
célzásaira ; s philosophiai s politikai leckézése mel- 
lett nem kérdek, hogy az oda illett-e? A munkának 
philologiai s stihstikai tekintetben meg kell adni azt 
a dicséretet, hogy beszéde nemcsak az új utat törők 
merészségétől távozott el, hanem a régiség szennyétől 
is egyszersmind. 

Egy másik Teleki, Ádám (dobokai fő-ispán és II. Jó- 
zsef alatt királyi commissarius s Józsefnek násza) 1773. 
Cídet adá Corneille után, s alexandrinusokban ez is. 
Nyelve mint a Józsefé, s nincs eltarkítva újításokkal, 
mint az új utat nyitók dolgozásai. Hálát érdemel mind 
aki a régit fentartja, mint a két Teleki, mind aki azt 
főbb pontra emelni törekedik. Ez soha nem esik bot- 
lások nélkül, de a botlás el lesz felejtve. 

17- 

Közelítve examenünk, az utolsó. Epe nélkű minden- 
tudónak nevezett, sőt forró hálámat érdemlő tanítóm 
leckézései alatt iskolai tanúlásim rendesebb menést 
vevének, s a legszükségesebb tudománynak öt eszten- 
dei tanulása nem volt egészen veszett időm : tudám 
amit feledni kell. Ez mellett öten, Barczay Dániel, 
Pálóczi Horváth György, később ungvári második 
alispán és Szemere Albert s én és az öcsém, ötvenhat 
állítást defendálánk a természet és nemzetek törvé- 
nyéből, melyet tanítónkkal együtt oly kevéssé tudánk, 
mint nem egj'szer nem más defendensek. — Török 
István bennünket azon álHtással ada ált an3^ámnak 
és római hitű anyai nagyatyámnak, Bossányi Ferenc- 
nek, hogy ha a cathedrai tudományokat is tanúlánk 
vala, bízvást kívánhatnánk a papi felszenteltetést. 

Peroratióval vevénk búcsút a szokás szerint 1779. 
július 15-d. a patronatus jelenlétében. Prof. Szentesi 
felele. Elmondá, mit kiálta Catulusnak a tanács, s 
ránk alkalmaztatván a szót, és ezt kérdvén : «Ha 
majd e nagyjaink kidőlnek, collegiumunk és vallá- 
sunk kikben leli fel támaszait ?» Beszédét e szókon 
végzé : «/« vobis>>. 



154 



MÁSODIK SZAK. 



17- 



Az én koromban Patakon és Debrecenben még nem 
tanítanak hazai törvényt, nem még magyar története- 
ket, külön fogva a világ történeteiből. Az ifjú nem 
tuda egyebet, midőn iskolájit elhagyta, mint dogma- 
tica és polemika theologiát, mintha az, amit alsóbb 
iskolájiban tanúit, ha jól taníttatott, elég nem volna. 
Mely törvényeinken állapodik vallásunk, s mi az a 
bécsi, három nickelspurgi, linci, szathmári béke, azt 
én Patakon nem tudtam, azt későbben tanultam meg. 
Szüléji patvariára adák, s ott a praxis és egy ízetlen, 
iszonyú vastagságú Huszti * csinálák oly prókátorrá, 
milyen philosophia nélkül a közönséges fejből vál- 
hatott. 

Septemb. g-d. két holnap múlva azután, hogy isko- 
láimat elhagyám, általadatám Tarnói Milecz Sámuel 
úrnak, a tornai uradalom íiscalisának, ki Kassán tárta 
lakást, s vittem a vastag Husztit, és vittem egyszer- 
smind poétáimat is s tusomat, ecsetimet. 

Principálisom egy szép tanúlású, nemes ízlésű férfi 
volt, de szégyenle lenni principálisom, s hamikor hoz- 
zám szóla, mindég elpirult, szinte füleiig. Nem csuda, 
hogy ezen bal szégyenlőség mellett házassági jelentést 
tenni valamely leánynak rettege, s így arra vala kár- 
hoztatva, hogy nőtelen közelítsen az ötvenhez. Kony- 
hájáról egy megholt prókátor igen éltes, igen kicsiny 
és igen kövér, imádkozni s énekelni igen szerető nyers 
özvegye gondoskodott ; s ez és szakácsnéja az alsó 
szobában lakott, Milecz az utcára, én az udvarra a 
felsőkben. Az öreg prókátomé szükségesnek látá ké- 
sőbb egy szép leányt venni segédjére, s ennek Milecz 
nekibátorodék megtenni a házassági jelentést, s oly 

* Huszti István jogtanár müve, Jurisprudentia prac- 
íica (Gyakorlati jogtudomány). 



155 

szerencsével, hogy jobbját el is nyeré. Rideg élte unal- 
mait atyjának, ki pozsonyi prédikátor vala, rámaradt 
theologiai könyveivel vidítgatá. Asztalnál legkedvesb 
textusa vala a Tugend és a Religion ; de közönségesen 
a szó mellett marada. 

Ámbár akkor a patvaristák még nem valának mint 
most, úrfiak, hanem félcselédek inkább, tőlem semmi 
szolgálatot nem kívánt. De én tudtam tisztemet, terí- 
tem asztalát a vén prókátorné szobájában, pakkoltam. 
és kötöttem párnazsákját, s úgy találtam, hogy fiatal- 
embernek az nincs sem kárára, sem megalacsonyítására. 
Egyedül azt nem engedé soha, hogy csizmáját levon- 
jam, tisztítsam, amit más principálisok akkor még 
kívántak is. A régiek többet kívántak mint kell, az 
újak kevesebbet. 

Egy vasárnap délután a legtisztább ég alatt meg- 
indúlánk Kassáról Buzítára. De Nagy-Ida körűi tor- 
nyozódának a fellegek, szakada a zápor, a mennykövek 
ropogtak, hullottak. Milecz reszkete minden tagjaiban 
mellettem, s én nem mervén szóval bátorítani, magam- 
viseletemmel tettem azt ; kiszöktem a szekérből, mi- 
helyt görbült az út, tartottam a szekeret, s víg beszé- 
det kezdek a kocsissal. Principáhsom fel kezde éledni ; 
szégyenlé, hogy míg patvaristája dévajkodik, s még 
gyönyörűségét találja a szokatlan s félelmes, de nagy 
scénán, ő retteg. Egyedül tiszteletem tartóztata, hogy 
magamat igen hangosan el nem nevetem, midőn az ég 
felettünk nagyot csattant, s leszállani látánk a villám 
tüzét, s a principális hirtelen kikapá fejét a szekérből 
s ijedtében egy szót szalaszta ki száján. A villám 
agyon sújta egy szegény embert a szesztai templom 
körül. Midőn oda érénk, az egész falu körüle állott. 
Két gyalog ember egymás megett ballaga hazafelé az 
ösvényen, s aki elől ment, látván, hogy a megette 
menő nem felel szavára, visszapillanta s halva látta 
azt. A tűz leperzselé a három-négy hét óta nem beret- 
vált szakált, elvérezte a homlokot, s a patkós bakkan- 
csot a szerencsétlen egyik lábáról leszakasztotta, mesz- 
szére elvitte. Én kiugrottam volt szekeremből, látni. 



156 

min ácsorognak ott a falusiak, s az kedvet ada a 
principálisomnak is kiszállani s közénk elegyedni. 
Midőn ismét sz,ekérbe ülénk, szózatosabb leve mint 
eddig volt, vagy mivel látta, hogy a bajt jobb jó 
kedvA^el tűrni, mint én, vagy talán mivel a felhők 
kiöntötték tüzeket, s az ég vidám színt véve magára. 
Azt forgatá, hogy a baj minket is érhetett volna. 
Forgassuk azt is, hogy nem ért s hálás szent öröm- 
ben. Láttam, hogy elméjének felvidításra van szük- 
sége, s minekutána maga szabadíta fel a példával, 
hogy vele szóljak, elkezdem előtte fejteni gondolkozá- 
somat, hogy mikor lehet, örülni kell, s tűrni panasz és 
jaj gátasok nélkül, amit meg nem változtathatunk. 
Tetszett neki a mondás, s örült, hallván, hogy Caesar 
magának véletlenül jött halált óhajta. De ő azt nem 
óhajta. 

Ez nap olta nyíltabbnak tapasztalam magam eránt, 
oly jó vélekedést támaszta benne felőlem a mennykő 
scénája. Egy újabb történet azt még magasbra emelé. 
Tornán szállásunk a kastélyban vala, principálisom- 
nak a kapu felett álló szobában, nékem a kapu mel- 
lett költ rondellában. Hogy légyen valaki, akivel 
szólhasson, mert velem szólani s az urodalom kan- 
cellistájával, ki szintúgy fiatal ember vala, mint én, 
nem akart, meghivá a plebánust minden ebédünkhöz, 
vacsoránkhoz. 

A fiatal plebánus, Hajnalkövy János, nem régen 
jőve meg Rómából, hol tanulásit végezte. Szeretetre 
méltó ember, ki okosabb dolgot is ismert, mint külön- 
böző felekezet emberivel azon tárgyak felől beszéleni, 
melyek bennünket egymástól elválasztanak, s szebb 
nevelésű, mint hogy ne tudja, hogy társaságban azt 
kell előhozni, ami kedves és így a lelkeket egymás felé 
vonzza, nem ami egymástól eltolja. De az én princi- 
pálisom szerette a szenteskedést, s ajkairól mindég 
folyt a Tugend és a Religion, s úgy hitte, hogy Luther 
volt az Istennek legelső prófétája. Nem felelni, midőn 
felelet váratik, vastagság s a plebánus így belé eresz- 
kedék ugyan a textusba, de mindég csak könnyedén, 



157 

s enyelgéssel igyekszett kifejteni magát a vitából. 
Milecz azt szorosan fogta. Egy ily vitáj okban a ple- 
bánus elakasztá principálisomat, pedig nem vala igaza. 
Magam is, rettenetesen tudós theologus még akkor, Iá 
tám, hogy a plenábus oly győződelemnek örül, metyet 
nem érdemié ; néki bátorodám tehát megkérni prin- 
cipálisomat, engedné a felelést nekem. Tessék, monda 
minden neheztelés nélkül, de nem álmélkodás nélkül, 
mert patvarista azon régibb időben ilyet nem mere, 
s én szórám a locusokat, s megnevezem, melyike hol 
áll a bibliában, hogy öröm volt hallani. Kérdésen 
kivül nékem vala igazam, s a plebánus vétke csak 
az, hogy nem juta akkor eszébe, amit bizonyosan 
tudott. Megvallá tévedését s kére fiskális urat, en- 
gedje meg, hogy hozzá lejárhassak, midőn dolgaim 
nem tiltandják. 

Másnap lemének hozzá ; lakása kevés lépésnyire 
álla a kastélyhoz. Tudni akará, hol vettem azt a 
theologiai conditiót, s hallván, hogy én a legszüksége- 
sebb s legfenntebb tudományt öt esztendeig tanul- 
tam, kérdést teve, minek az annak, aki pap nem lesz, 
és nem jobb volna-e az helyett mathesist és physikát 
s philosophiát és históriát tanulni. Egy gondolat 
támada bennem, melyért most pirulok. Tekintsük 
hát végig ezeket a te tanúlásidat, monda, s azon cik- 
kelyen kezdé, melyet Calvin és még igen sokkal előbb 
más valaki abból a haszontalan philosophiából vive 
által a maga theologiájába, nem gondolván vele, 
akármit csinál az Istenből, csakhogy az ő systhemája 
valami támaszon állhasson. Kevés pillantatok múlva 
megkapva látám magamat, hogy nem tudék felelni. 
Felriadva vevém kalapomat, szaladtam szobámba, 
magamra záram az ajtót s térdre bukva könyörögtem, 
hogy a kegyelem tőlem el ne vétessék. 

A szíves tiszteletet érdemlő papnak meg kellé sej- 
teni hánykódásimat s a theologiai kérdéseket abba 
hagyá. Az helyett arra inte, hogy szoktassam magamat 
a nyugalmas ülésre, mikor tanulok vagy gondolkozom. 
Némely ifjú nem fogja érteni, mely különbség lehet 



158 

az közt, ha nyugalmasan ülve tanúi, vagy ha járva, de 
fogja, ha egy-két óráig követi. — Most egy kisded kéz- 
iratot ada kezembe, melyet ő francia nyelven dolgo- 
zott és Rómában : Siír les livres défendus cím alatt. 
Oly sok haszontalanságot másoltam le életemben : 
mely tévedés vala, hogy nem ezt! 

Ezzel a savoyardi vicariussal űzött beszélgetésim 
kiverének magamból ; az egyptusi sötétségben fel- 
lobbana szemeim előtt egy rettenetes villámsugár ; el- 
borzadtam, s közel valék a kétségbeesésig, a megbódú- 
lásig, midőn magamba pillantottam. Azért kell-e ha- 
szontalanságokat tanulni, hogy e kínt szenvedjük, 
hogy akiket egy jobb csillag nem vezet, az ellenkező 
örvénybe sülyedjenek? Szívem elvonza attól, amit 
megkezdek szeretni, s inkább mint a lidércek rette- 
gése, melyek néha álmomban is felriasztottak, hogy 
a szerint járék, mint a megbódúlt. A zajt el kell csil- 
lapítanom, mondám, s egy apológia dolgozásához fo- 
gék a Grotius és a gróf Teleki József nemében, nem 
olvasván elmélkedésimhez semmit ; hiszen fejem tele 
volt bolondságokkal ; s azért nem olvasván, hogy 
amit írok, belső meggyőződés sugallása légyen. Addig 
dolgozám az apológiát, míg éppen ez a dolgozgatás a 
legirtóztatóbb örvényekbe meríte el, melyet képzel- 
hetni. E kínokat köszönhetem a tudós lomnak azon 
fölül, hogy időmet elölé, ellopá. 

Titkolva bajomat minden előtt, s vezetőt s tanácslót 
senkiben nem találván, végre egy angyal jelene meg 
megtartásomra : — egy estve a nyári vacatiókban 
prof. Szentgyörgyi látogatására jőve anyámnak s mint- 
egy egy hetet nálunk tölte. Kisétálánk a mezőre és 
csak ketten, s én két kérdést gördítek a tiszteletes 
öreg elébe, s nem mintha az engem háborgatna, hanem 
csak mintha nem jutna eszembe a tanúit felelet. Érte 
s elhallgata. Végre megszólalt. Ne rettegj semmit ; 
megtörtént veled, aminek meg kellé történni ; de 
vigyázz, hogy tiszteletlennek ne találtathassál az eránt, 
ami tiszteletet kíván. Kérdésidre nem felelek ; leld 
fel amit keressz s fel fogod, ha tiszta elmével fogod. 



159 



i8. 



Kassának nem vala könyváros boltja, de egy könyve- 
kötőnél találtatának néha ócska darabok, s megpil- 
lantani nála Gessnert és a Gleim és Jacobi francia 
ízlésű levelezéseiket. Elkezdem fordítani az idylleket 
és az Első hajóst. Sőt írtam eredeti idylleket is. 

Gyakorlatlan levén mind a német nyelvben, mind 
a magyarban, körűi tekintem magamat, dolgozásomat 
kivel tekinthetném meg. Tudván, hogy a német pré- 
dikátor magyarul is ért, s báró Podmaniczky Józseffel 
látta Göttingát, ezt keresem fel, s vittem könyvemet 
és papirosaimat. 

Szobáji falán a német tudósok képei függöttenek 
Bause által metszve. Nem a házi gazdát nézni, hanem 
amit nála lelünk, nagy vétek a nevelés ellen ; de mint 
kívánhatni azt a könyv és kép szeretőjétől, hogy elég 
ereje legyen e két heves szenvedelmének ellent állani? 
Gessner mellett Haller Albert függe. Die zwei Schwei- 
tzer, monda a gazda. Hagedorn, a művészség avatottja, 
és Lessing. Ach, der gefahrliche Feind des Christen- 
tums ! Zollikofer és Gellert, Uz és Ramler. Zollikoferre 
úgy sóhaj ta fel tisztelettel, mint nehezteléssel a Bölcs 
Náthán írója nevére. — Vannak időszakok, midőn a 
jobb fejek sem látnak, mint olyak is vannak, midőn 
a nem jó fej is lát ; a hó alatt csak daphne mesereum 
mutatgatja virágát. 

Mindenből látám én, hogy nem jó helytt járok, de 
kezemben vala csomóm, s el nem hallgathatám, miért 
jövék. Neki bátorodám tehát, s megkérem, engedné, 
hogy fordításimat néki bemutathassam s igazítsa meg 
botlásimat. — ReveraP Alsó mit Schriftstellerei be- 
schajtigt? — Tűrte alkalmatlankodásomat. Megfejté 
amit Gessnerben és a Wieland Diogenesében nem 
értettem s felkiálta : Alsó einen Reformirten und einem 
Evangelischen ? Pedig ez az ember nem volt rossz 
fej ; most az, hogy Gessner az én vallásom sorsosa 
volt, Wieland az övéé, senkinek sem jutna többé 
eszébe. 



i6o 



Alig értem Kassára, s mentem Barótihoz ; úgy hit- 
tem, ha csak rá nézek is, ha szavát hallhatom, annyi- 
val inkább, ha vezérléseit fogom venni, ha felolvas- 
gatja előttem dolgozásait, a poetai tűz, legalább a 
versifexi, áltjő reám. De a fás ember oly takarékkal 
fogada, hogy nem tudhatám, tiszteletből bánik-e így 
velem, vagy mivel egy kis testű fiúcskához leeresz- 
kedni poetai méltóságához illetlennek tekinti. Szálas, 
vékony testű, szederjes arcú ember, öltözetében pisz- 
kos, mocskos, pedánt igen nagy mértékben, de belső- 
jében úgy tiszteletes, mint külsőjében visszatoló. Tisz- 
teltem őtet, szerettem, de fel nem tudván melegíteni, 
holott magam csupa tűz valék, minél ritkábban jelen- 
tem meg nála. Németül nem tuda, s örült hogy nem 
tuda. Mutatám neki Gessnert, de ő nem tudá megfogni, 
mit lehet szeretni Gessneren. Az vala jó, ami hexa- 
meterekben volt írva, ha rosszul volt is. 

Ráth Mátyás, győri evangelicus prédikátor 1780. ja- 
nuár első napján kezdé el a magyar újságlevelek ki- 
adását,* s hálátlan volna a maradék, ha feledhetné, 
hogy nemzetünknek nem más vala, mint ő igazi 
Prometheusa. Mik valának eddig összejövésink falu- 
kon, mint arról űzött discussiók, hogy a sárga kopó-e 
jobb vagy az a fekete, s hányadikunk tudá, az Atlan- 
ticus tenger keletre fekszik-e tőlünk vagy nyugotra? 
De mi boszankodánk Ráthra, hogy nem születvén 
magyarnak (Győrben !), magyarul mer írni ; azt merni 
csak annak volna szabad, akit a magyar Athéné szült, 
nevelt. E panaszt leghangosabban Domokos Lajos úr 
űzé, tiszteletes követje Biharnak az 1790-diki diétán. 
Ráth nem hiszem, hogy tudta volna, Domokos reá 
haragszik-e vagy nem, de Domokosnak egy fordításá- 
ban : Álom II. Józsefről megcsipkedé a vétkes magyar- 
ságot, s ami a rendes dologban legrendesebb, igen mél- 
tán. A sánták szeretik nevetni a félszeműt. 

De a tiszta magyarság birtokában magát boldog- 

* T. i. a Magyar Hírmondót, az első magyar nyelvű 
hírlapot akkor indította meg. 



i6i 



nak érző városnak az a szomorúsága vala, hogy keb- 
léből látá kikelni már sokkal előbb superint. Szilágyi 
Sámuelt, ki tartalék nélkül hirdeté, hogy ha a nyelv 
emelkedni akar, szükség, hogy elébb romoljon ; mint 
sokkal később Csokonait, ki mind példájával, mind 
bátor küzdéseivel harcola az írói szabadságért, és 
ezzel együtt a szelid lelkű Fazekas Mihályt, a Ludas 
Matyi énekészét, ki mind az orthologusok, mind a 
neologusok közé tartozott, nem-ravasz syncretismu- 
sával, úgy bicegvén ide oda, hogy magára az egyik 
és másik féltől nem neheztelést, hanem szeretetet vona, 
s szánást itt, hogy az újítók által magát el engedé 
szédítteni, szánást ott, hogy a régiség szennyeiből ki- 
fejleni egészen nem tudott. A syncretismus az igen 
jó fejek dolga, kik elég erővel bírnak, s a dolgot tel- 
jesen ismerik ; e nélkül csudás zavart szülöget, s 
Fazekas a zavart el nem kerűlé. 

Szilágyi jelen vala Váradon, midőn gróf Károlyi 
Antal 1779. gróf Brunszvik Antalt, atyját Józsefnek, 
az ország birájának, biharv^ármegyei főispánná iktatá, 
s tiszteletét mutatá be consil. Budai László házánál, 
hol én is. Ahol Szilágyi vala, nem igen szóla más, nem 
mintha ő akará vala magát mások felett hallatni, 
hanem mivel mások elálmélkodva némultak meg az 
igen széles tudomán\ní s igen tiszta fejű, s igen elmés 
ember szólási mellett, s én felmeredt fülekkel hallga- 
tám a víg ember mél}' bölcseségeit. De a csendet félbe 
szakasztá egy idegen megyei csoportocska, mely házi- 
gazdánk látogatására jött. Egyike ezeknek kedve telve 
kacagá egy piarista verseit, mely holnap fog kioszto- 
gattatni, de amelyet ő egy más háznál már megkapott. 
A superintendens látni akará a gúnyolt munkát s 
fenn szóval olvasá : 

Nemde talán az örömszekeren diadalma Camillust 

Vitteti, és a boldog időkre 
Felvirradt boldog Rómának népe csudálja 

A rab nemzeteket? vagy hevülnek 
Régtől félbe szakadt szép pályafutásai újra 

Felzendült nagy Olympia-partnak. 

Kazinczy Ferenc munkái. 1 1 



l62 



Sőt ezek gyönyörű versek, monda a superintendens, 
s mind a gondolat, mind a schéma, mind a nyelv tekin- 
tetében, ha t lián a harmadik distichon igazító kezeket 
kivánna is. Amazok meg sem érték, hogy Szilágyi, kit 
csudáltak, nem kötődik ; de midőn meleg magasz- 
talásokra haliák fakadozni, midőn ez nekik kimondá, 
hogy a nyelvnek változnia kell, hogy szépen írhas- 
sunk, hogy minden nyelv így változott, midőn köny- 
vek nyelvévé vált ; nem tudák, a csudált tudományú 
ember jára-e rosszul vagy ők. 

A védett piarista Révai Miklós vala, akkor pro- 
fessor a váradi academia egyik osztályában. Mentem 
látni őtet. Nem akará elfogadni látogatásomat siető 
dolgai miatt, mert gróf Károlyi kir. főigazgató] a a vá- 
radi kerület minden kath. iskolájinak, a professorokra 
üzene, hogy készüljenek egy rövid exámenhez ; oda 
viszi a Brunszvik beiktatására felgyűlt rendeket. De 
hallván, hogy ismerem Barótit, hogy rímeletlen ver- 
seket én is Írogatok, indulatosan kére, hogy látogatnám 
meg szabadabb órájában, buzdíta, hogy fussam a szép 
pályát, s megajándékoza elegiájinak kisded kötetével, 
melyet tavaly Landerernél Pozsonyban negyedrétben 
nyomtattata. Középszer magasságú, vékony és nyál- 
kás húsú ifjú, lobogó szöghajakkal, kék szemmel ; 
minden mozdúlatiban tűz, bátor és félni nem tudó. 
Examene alatt elöljárója ellen is kipattana. 

Álljon itt egy versezet, hogy a később idők lássák, 
mit csudálgatának, akik Révait rossz verselőnek tekin- 
tek, s a nyelvrontástól rettegének. Erdődy Lajos, 
Szabolcs vármegye fő-birája írá ezeket Teréziának 
koporsójára, midőn gyászünnepe Kálióban tartatott : 

Római császárné, sok ország királya. 
Kegyesség tüköré, igazság fáklyája, 
Árvák kegyes anyja, éhezők dajkája, 
Megholt, kin kesereg magyarok hazája. 

S ki ne sírna, midőn ily nagy élet megholt. 
Mely élet sok élők éltének élte volt? 
Sokat nevelt, tartott, táplált, ha egyszer szólt ; 
Kinél bolt gazdag volt ; jaj ! magát zárja bolt. 



i63 



19. 

MDCCLXXXI. 

Én és az öcsém most (január ii-d.) Eperjesre kül- 
deténk a districtualis tábla mellett gyakorlani ma- 
gunkat. Toperczer Zsigmond tartaték ott első próká- 
tornak, s anyánk bennünket hozzá járata fel. Próká- 
torunknak több patvaristáji voltak mint dolgai, s így 
időnket a szerint használhatánk, mint tetszett. 

Dienes táncmestert kerese, én festőt. Krámer, íija 
annak, aki 1763. körül szüleimet festette volt, és a 
Károly főherceg regementje kis hadnagyocskáját, meg- 
látá Le Brun* után tusban dolgozott fejeimet, s azt 
monda, hogy annak, aki ennyit tud, ő leckéket nem 
adhat. Minthogy igen ritkán volt munkája, azt sem 
láthatám körüle, mint bánjak olaj festékkel. 

Eperjesen lelem magamat először életemben azon 
boldog állapotban, hogy senkitől nem függék, s ezt a 
legbájosabb, legtündéribb tájon, melyet képzelhetni, 
mert az merő paradicsom, de szegény. A város egy 
szelíden emelkedő halmocskán fekszik ; alatta egy kis 
rét terült el, melyen keresztül fut a Tárca. Túl a réten 
a Kálvária dombja, elhintve rendes alakú kápolnács- 
kákkal s szép sírkövekkel s erdős hegyekkel, s a ker- 
tekben itt-ott fenyők is, mint a két órányira fekvő 
f erdőnél egy egész fenyves. Aki Kassáról jő, két hegyet 
lát, metyeíc testvéreknek látszanak, mert hasonhta- 
nak egymáshoz dőlésökben, s ezektől jobbra Kapi 
várát, balra a Sárosit, szomorú romjaiban, s benn a 
városban látni a szent szobrokat, azon helyen, hol 
Karafának dühös lelke annjd ártatlant gWlkoltata. 
A boldog szegénységnek e kies honában a szívet öröm 
és fájdalom érzései foglalják el. 

Eperjest nevezetessé teszi az is, hogy itt négy nyelv 
van divatban. Az igazság emberei és a papság s a 
tanítók és tanúlók mindig deákul beszélnek, az ura- 

* Le Brun Károly (1619 — 1690) francia festő. 



i64 

ságok magyarul is, a polgárság németül, és tótul 
minden ; és minthogy a szóló mind a négy nyelvhez 
hozzá szokott, az idegen elcsudálkozva hallja, hogy 
azon egy periódusnak tagjai mint vannak összeszőve 
tarkán mind a négyből. Nem lévén a városban senki, 
kivel magamat francia nyelvben gyakorolhatám, a 
deák nyelvű társaságokat kerestem, kivált azért, hogy 
a pataki hosszú vocalisokról szoktassam le magamat, 
s azt szerencsésen elértem. A németben is több gya- 
korlottságot igyekeztem szerezni, s eljártam olykor a 
prédikátorokhoz ; de a látogatás ezeknél, mind nekik, 
mind nekem alkalmatlanka leve. A szerelem leve nyelv- 
mesterem.} 

Egy tiszteletre igen méltó leány megismertete az 
akkori idő legkedveltebb románjával, Siegwarttal.^ Az 
sokat emlegeti Klopstockot és az ő Messiását. Sorba 
járám a várost mindennél, akinek könyve volt, s min- 
den azt hitte, hogy theologus munkát kérek. Hellner 
Illyés prédikátor úr, subrectorom Kézsmárkon, a köny- 
vet nem bírta, de Klopstockról el tudá mondani, hogy 
a Messiás énekésze pipacsszín frakkban jár, csillogó 
gombokkal s illatozva Arabiának minden szereitől, 
míg a Komische Erzáhlungen és Agathon írója^ úgy 
öltözik, mint egy sötét prédikátor. Az is jó, hogy 
tudom, mondám, de mit íra ez a Wieland? Egy fiatal 
lengyel örült, hogy gyűjteményét nyereséggel adhatja 
el, s Wielandjait és amit német könyvekből bírt, ne- 
kem oly örömmel adá el, mint én vettem meg, bár 
drágábban mint könyvárostól, örök olvasásaim s az 
én NánimmaP töltött minden estvéim, s a neki min- 
dennap írt levélkék engem annyira vivének a német 
nyelvben, hogy báró Prónay Sándornak ítélete szerint 
én valék az, aki felekezetemben németül legjobban 
tudtam, s Eperjesen töltött másfél esztendőmnek ez 
vala minden haszna. 

^ Érzelgős regény, amelyet Barczafalvi Szabó Dávid 
fordított magyarra (1787). 

* T. i. Wieland. 

* Steinmetz Anna, egy özvegy katonaorvosné leánya. 



i63 



20. 

MDCCLXXII. 

Elhagyám Eperjest július 2-d., s anyám László öcsé- 
met levivé Gyömrőre, Pest várm. generális gróf War- 
tensleben Wilhelmhez, a gróf Teleki Klára férjéhez, 
minket kettőnket Pestre. Az nap esketteténk fel jura- 
tusoknak (Szeptember 21-d.), melyen protestáns ifjak 
legelőször. Prókátorságra készülni sem nekem nem 
vala célomban, sem Dienesnek ; elégnek tartánk meg- 
ismerkedni a dolgok mentével, s nekem eg}dk vala 
legfőbb gondjaimnak, hogy a Messiást megvegyem, 
A könyváros az altonai 1781-diki kiadást ajánlotta, 
negyedxétben, s elmondá, hogy a kiadó minden typo- 
thetai botlás kimutatásáért egy arany jutalmat teve 
ki, s igy meg\'ettem azt mindazon jobb darabokkal, 
melyek a csomóban állának. Most egész napokat töl- 
ték elzárkózva szobámba, a Messiással és a testvér 
két Stollberg verseikkel, s fordítgatám Siegwartot a 
kedves leány emlékeért is, s verselgeték. 

21. 

Ráday megengedé, hogy a reggel órájit nála tölt- 
sem, s együtt olvasgatánk. Egy része bibliothecájá- 
nak Pesten állott, s megismertete könyveivel, dolgo- 
zásival, s sokat beszéle atyjáról, ifjúsága korairól és 
amik azokat megelőzék. Mely megsírathatlan vétkem, 
hogy mind azt, ami figyelmemet megragadá, bekötött, 
s egyenesen ily éknek szánt könyvbe nem írtam be, 
hanem csak reppenő papiros-szeletekre, melyek így, 
kivált 1794 — 1801. közt elvesztek. A játékszínt Ráday 
sem mulasztá el, s nem lózsikban foga ülést, hanem 
mindég parterren, s én mindég megette. Legördülvén 
a kárpit, hozzám fordult, s magyarázá hol játszott 
jól a szm embere, hol rosszul, s miért jól vagy rosszul 
s a dramaturgusok törvényeit s a hármas egységet. 



i66 



22. 

Hazánknak most pesti, előbb nagy-szombati főisko- 
lája 1777. olta a királyi lakba vala szállítva Budán, 
s én ott látogatám meg báró Prónay Lajos mentorá- 
val, ki később diplomatikát taníta a pesti universitás- 
ban, a historiographus Katona Istvánt. A beszédben 
kifogyhatatlan Schwartner és az igen kevés beszédű 
exjesuita itt töltött órámat felejthetetlenné tevék, s 
amit a kettő beszéle, én megvivém Comidesnek, hogy 
hallhassam, mel^dknek állítása hihetőbb. Szíves, sze- 
rény, hazáját és a jó ügyet igazán szerető ember, ver- 
henyeg fodor hajjal, s összecsikart arcvonásokkal, de 
tiszta lélekkel. Katona szálas termetű, sas orrú, szép 
és egészséges alkotású férfi ; Schwartner húsos, közép 
termetű, barna hajú, barna szemű, sok és hangos be- 
szédű, merész ; meleg szeretője az igaznak, de néha 
magának is. Nem mindég hitte, amit írt vagy mon- 
dott, nem mindig javalta, amit tett, de azt hitte, 
liogy úgy is kell. 

Dicséretére egy szép kifakadását. — Az i7go-diki 
diéta alatt egy fogadó asztalnokja vadul kergete ki 
közülünk egy kolduló beteg és öreg asszonyt, s a 
hosszú asztal végében Schwartner látá a vadságot. 
Micsoda? kiálta Schwartner, annak a gyalázatos hárfa- 
verőnek megengeded, hogy itt alamizsnát szedjen, s 
egy szerencsétlen beteg aggnak tiltod azt? S most 
engem szólíta fel, hogy hordjam körűi a tányért. — 
Az asszony két marok réz és ezüst pénzzel mene el 
tőlünk, s ezt egyedül a Schwartner gyönyörű kifaka- 
dásának köszönheté ; mindnyájan irígylénk neki a 
szép tettet, s osztozni akaránk érdemében. 

23- 

Prónay Mihály és én Septemb. 4-d. kijövénk az 
universitás bibliothekájából, s amint az udvari kápolna 
szögénél az utcára fordúlánk, egy figura tünék sze- 
münk elébe, melvet elölről, hátúiról, oldalt elrémült 



167 

álmélkodással néze minden, aki elől találá vagy mel- 
lette elment. Az ismeretlen nem látszék tudni, hogy 
rajta csodálkoznak. Magába sülyedve folytatá csöszö- 
géseit ; minden tizedik lépésre megállott, kivona zseb- 
jéből valami nyomtatványt, egy-két sort megolvasa, 
papirosát visszadugá zsebjébe, s ment. De alig teve 
két-három lépést, ismét megállott, ismét elővoná papi- 
rosát. A Yorick pogácsa-sütője jutott emlékezetünkbe, 
s égénk tudni, mit jelenthet a szokatlan tünemény. 

Arra, hogy az állongót mi, ifjak és mindketten ke- 
vés húsúak, hamar utóiérjük, nem kellé sok, s álmél- 
kodásunk akkor lépé fel a legfőbb tetőre, midőn az 
embernek öltözetét is láthatánk. 

Nadrága, nem plundrija, sötét kék, a legdurvább 
posztóból, s falusi kántor szabása. Nyakán zsebken- 
dője ismét kék, de fehér csíkokkal és pettyekkel, 
csizmája máj bőr s vásári. De kabátja barackvirágba 
csapó violaszín tafotából, egy sor gombbal, milyet a 
külföld kanonokjai viselnek, fején sok fürtű kerek pa- 
róka, foltosán behintve liszttel, s honja alatt három 
nagy szőrkalap. Koponyájától messzire állott el paró- 
kája ; jele, hogy azt, mint a selyem kabátot is, zsip- 
vásáron vette vagy ajándékban. Feje kiaszott, arca 
szederjes, ellepve pattanásokkal, melyekről itt-ott már 
huUadozék a var, némelyike veresedni még csak kezde. 

Ily esetekben legtanácsosb a dolognak neki rúgtatni, 
s minthogy mind az, amit látánk, oda mutata, hogy 
itt valamely tudós zarándokot látunk, én szólítám meg 
nyájas bizakodással, engedné tudnunk, benne kit fo- 
gunk tisztelhetni. 

Az idegen ki nem vala forgatva nyugalmából. Én 
Kalmár György* vagyok, úgy mond, s az universitás 
typographiajából jövök e csekélységgel. A philoso- 
phusi nyelv feltalálója-e? kérdem ; a syriai utazó-e? 
az-e, aki a Prodromust írá? — Csudálkozék, hogy 

* Kalmár György nyelvmívelö és utazó, aki nemcsak 
nyugati Európát, hanem lüs-Ázsiát is beutazta, mint 
«pór zarándok*. 



i68 



üatal emberkék az ő írásit, s kivált az első helytt 
említettet, ismerik. — Nem érdemlem jó vélekedése- 
det, mondáin ; a munkát láttam, de nem értettem, s 
bírom két képedet. — Éppen utolsó postával vettem 
volt Helvetziából egy barátom levelét, s az velem vala. 
Abban Kalmár felől is vala szó, de több keserűvel, 
mint édessel. Neki-bátorodám láttatni azt vele, de a 
szükséges elkészítéssel. 

«Hogy a mi Kalmárunk nem az a n3'avalyás ember, 
kinek őt sületlen írásai bizonyítják, azt én itt egy Jour- 
nalból látom ; de magamnak kénytelen vagyok inkább 
hinni, mint a Journaloknak. Professoraink, kik őt ezen 
írásból ismerik, nagynak gondolják, s szinte nehez- 
telnek, hogy hazánk fijai közt, kik itt vagyunk, egy 
sincs, ki nekik elmondhatná, hogy ő hol lakik és mi- 
csoda, s még inkább, hogy felőle nevetséges dolgoknál 
egyebet nem mondhatnak.)) 

Kalmár teljesen nyugalomban adá vissza nekem a 
levelet, s sem a keserűt nem vévé nehézteléssel, sem 
örömmel az édest. Kevély szép njoigalma őt előttünk 
tiszteletessé tévé. Kérénk, legyen vendégünk a fogadó- 
ban, hogy vele kivált keleti útja felől szólhassunk 
de már el vala foglalva. Keresénk szállásán, de már 
elhagyá vala Budát. 

Az öreg Landerertől tudom, hogy míg Prodromusát 
nála nyomtattatá, egy kerti nyaralóban töltötte a telet, 
fázva, koplalva s nyakiglan ülve a szalma közt, s úgy 
dolgozá verseit, reszketve minden tetemiben a hideg 
miatt. Ázsiában utazván, ecetet, olajat, sót horda 
magával, s így valahol a mezőn megszálla, készen leié 
ebédjét, vacsoráját. — Elő fog fordulni a Szüágyi 
Sámuel biographiájában is. 

24. 

Korán reggel érék Tarna-örsre, Hevesben, közel 
Árokszálláshoz. Generális Orczy még nyugvék. Zsenge 
ifjúságában elholt István fijának piarista nevelője a 
maga szobájába vitt el, és osztán a kertbe, míg a fő- 
ispán hívatni fog. 



x69 

Mente nélkül, de a szent István rendje comman- 
deuri pántlikájával nyaka körül, üle szobájában, mert 
a nap igen meleg volt. Elővéve verseit kéziratban, s a 
amiket Barcsay Ábrahám íra hozzá és más barátihoz, 
s a franciákat, kiknek poetájikat minden más nemzet- 
bélieknél inkább kedvelte. Midőn bele únánk az olva- 
sásba, a hajdan férfijait és dolgait emlegeté, prímás 
Barkóczy Ferencet, nyelvünk nagy barátját, a kette- 
jeknek oly kedves Richwaldszky György kanonokot, 
ki a Vexatiot írta, s nyagyatyámat Bossányit, egy- 
kori lovagló pajtását. Ebédnél és vacsoránál némán 
üle, s annak okát nem vala nehéz kitalálnom, látván 
az egymást kerülgető szemeket. Szó nélkül inte asztal 
után, hogy követném, s éjfélig ismét ketten maradánk, 
s ismét olvasgatva. 



MÁSODIK KÖNYV. 

MDCCLXXXIV— MDCCXCIV. 

ELSŐ SZAK. 
I. 

MDCCLXXXIV. 

Borsod vármegyéből vádak ménének fel II. József- 
hez, s a vádak megvizsgálása végett Orczy Miskolcra 
küldetek. Tiszteletből tizenkét katona rendeltetek 
mellé, amit ily esetekben még nem látánk. Anyám 
nem nyughata, s minthogy Orczy, midőn őrsön nála 
valék, megígérte volt, hogy a tisztválasztó széken 
valóságos nótáriussá fog kinevezni, lekülde Miskolcra, 
hogy újítsam meg kérésemet ; tegyen akkor valósá- 
gossá, most pedig titularissá. Lementem, de kérésem 
Orczyt meg nem mozdíthatá. Itt is elővéve szekrényét, 
melyben verseit s a Barcsayéit tartogatta, elzárkozék 
velem, s végigolvasá, amely leghosszabb a Barcsay 
dolgozásai közt. Helvetziának óhajtott volna lenni 
lakosa. Nem ismére szebb életet, mint e maroknyi 
népé, mely fény nélkül boldog. 

Vay József jelen vala ebédjénél, nagy már akkor is, 
noha még nem visele hivatalt. Mohács hozódék elő 
s valamel}' kömyülállás iránt kérdés támada. Vay 
sokáig hallgata itt is, de midőn kénytelen vala szólani, 
mert mindenek elakadtak, oly elkészüléssel beszélé a 
történetet, mintha azt tegnap olvasta volna ; nem- 
csak azt adván elő, kinek mely része volt a vétekben, 
hanem a nevezetesebb emberek charakterét is, és a 
vétek okait. Nem oly dolog, honnan Vaynak nagyságát 
mérni kell ; mert mit tudunk tehát hazánk történe- 
teiből, ha a II. Lajos epocháját nem tudjuk, azt a ne- 
künk oly gyászost ; de Vay nemcsak ezt tudta. S 



miként történhetek, hogy ezt itten csak ő? hogy oly 
jó fejek közt, mint akik itt együtt ebédlének, csak ő? 

A tiszai két kerületben nem vala megye, mely annyi 
jó fejet bírt egyszerre. Egyike vala ezeknek Ragályi 
József, nem sokára ezután vice-ispán itt ; Fáy Barna- 
bás, akkor fő-nótárius, később ungvári fő-ispán, Szath- 
mári Király József, tovább szabolcsi vice-ispán, Mel- 
czer László, később septemvir, Radvánszky Ferenc, 
egykor katona, később szent István kis-keresztese, és 
Óváry László, mind halálig semmi, de aki a meg- 
neveztekkel széles tudományai s szeplőtlen lelke által 
egy fényben ragyogott. Gondok és házassági öröm 
nélkül élé napjait a legboldogabb függetlenségben, 
egyedül azt bánván öreg napjaiban, hogy feleséget 
nem véve, s szolgálat nélkül szolgála a megyét, mely- 
nek tagja volt. Minden keresé társaságát, s azért ké- 
résé, hogy tőle tanúihasson. Kanonok Molnár, ha 
keresztül mene Miskolcon, éjfélkor is felveré álmából, 
s tudományos beszédek közt várak, míg előállott a ló, 
mely a tudós papot tovább vigye ; Koppi pedig a 
piarista, nem levén egyszer házánál, de nyitva lelvén 
ablakait, bebújt a szobába, hogy legalább azt tud- 
hassa, hogy ő most mit olvas. S e választottak csoport- 
jában Vay vala legelső. Világot teremtenek Miskolcon, 
mely az egész tájra, mely az egész honra kilövellé 
súgárit. 

Egyike vala ezeknek gróf Török Lajos, fija József- 
nek, a szepesi kamara elölülőjének, előbb referendá- 
riusnak, kit a többitől külön akarék megnevezni, mert 
ha a kis csoportnak lelke volt is, színe a többiétől 
nagyon különbözek. Tályán láttam őtet legelőbb, 
tavaly november 2-d. a szüretelő uraságok sokasága 
közt, és soha nekem az a nap azóta fel nem virradt, 
hogy azt meg ne innepeljem. Amint őt ismerém tovább 
a legtisztább, a legnemesb lelkű halandónak, úgy ott 
el nem tudnék telni nemes módja csudálásában, mely 
minekelőtte lelkét a sok és nagy csapások leverek, 
őt minden mások felett tündököltette. A szív jósága, 
melegsége gyanúsnak tetszik másoknál, mert módjok 



172 

eltanult, vagy nincs megnemesítve a szebb nevelés 
által : Török Lajosnál, ki Bécsben nagy társaságok- 
ban töltötte gyermeki éveit, még az eltanult mód sem 
látszék eltanúltnak ; minden cselekedetében, minden 
mozdultában, minden szavában, pillantatában fes- 
tette magát a szív, s jelenléte mágusi erővel paran- 
csola csendes tisztelést, valahol megfordult, igen még 
a vadak közt is. Ki vala boldogabb mint én, midőn 
Tályán megláttam, midőn ott velem szóla! ki vala 
boldogabb mint én, midőn Miskolcon január i6-d. 
arcomra nyoma első csókját! — Midőn Pászthory 
1792. lejöve a diétára, s Török Lajost a gróf Zichy 
Károly estveli társaságában belépni látá, megölelé 
őtet, s őt rendelé, Balogh Pétert és Vay Józsefet ma- 
gához reggeli tanácskozásra. 



Kínzá anyámat az a gondolat, hogy bennem nem 
lelheti anyai örömeit, mint (más) két fijában, de végre 
itt vala a pont, hogy bennem is fellelje azt ; Zámbory 
Antal, Zemplénynek második vice-nótáriusa lemonda 
hivataláról, s a vice-ispán engem ajánltata helyébe, 
sőt hogy az ajánltatásnak annál inkább legyen sikere, 
a júliusban tartandó gyűlésen be is ültete a kiürült 
székbe. Nem az történt, amit a gyűlés végeze. Azalatt, 
míg dolgom itt függőben vala, Orczy Kassán október 
13-d. tisztváltozó széket tárta, s engem vice-nótárius- 
nak neveze ki, fizetés nélkül ; 25-dikben pedig, midőn 
második íiját Lászlót maga helyébe iktatá, az új fő- 
ispán táblabírónak. Látván, hogy belépésem Zem- 
plényben összeütődésbe hozott másokkal, Ujhelyben 
is felesküvém ugyan, de magamat Zemplénytől egé- 
szen elvontam. Ezen esztendő augusztus 9-d. nevez- 
tetem ki gróf Batthyányi Ferenc által táblabírónak 
Sárosban is. 

Abaújban vice-ispánjaim Consil. Kelcz Antal és 
Zombory Zsigmond, fő-nótáriusom Kóji Comáromy 
György, vice-nótárius társaim Kende János és Tiszta 



173 

Ferenc voltának, Kende nemsokára az eperjesi táblá- 
hoz méné által, s ennek helyébe Tiszta Ferenc lépé ; 
később második vice-ispán itt, és assessor a királyi- 
táblánál : én a Tisztáéba. 



Már tavaly, 1784. május i8-d. kiadatott a parancs, 
hogy az országban a közdolgok német nyelven folyja- 
nak, 1785. november elsője olta, — s fő-nótáriusom 
németül éppen nem tudott. Tiszta Ferenc társam ke- 
veset, s írni éppen nem, s így az egész teher rajtam fek- 
vék. Nekem kellé lefordítanom az érkezteket, hogy 
vice-ispánom megérthesse, nékem németül és deákul 
feltennem, ami ment. De én hozzá valék szokva a 
munkához, s az nekem öröm volt. Mind a mellett, 
hogy el valék terhelve dolgokkal, szebb formát adék 
a megye levéltárának, hol a levelek ki nem hajtva állá- 
nak fiókjaikban, s a nélkül, hogy az nekem paran- 
csoltatott volna. S olvasgattam, verselgettem, fordít- 
gattam, de nem kártyáztam, s nem járám a korcsmát. 
Az úrit értem, a kávéházat, mely szintúgy korcsma 
mint a falusi népé, szintúgy veszedelmes s gyalázatos. 

4- 

A tudományi kar ministerévé báró Swieten Gott- 
fried neveztetek ki, fia Gerhárdnak, kit első Ferenc 
Anghába küldve VL Károly által, Hollandiában meg- 
látogata, s megkedvelvén a nagy tudományú s szere- 
tetreméltó embert, Bécsbe híva meg. A magyarországi 
iskolák dolgait ennek előlülése alatt referendárius Pász- 
thory Sándor vitte. 

Swieten elereszté a régi directorokat, s a nemzeti 
iskolák inspectorait s újakat választa. A kassai kerü- 
letben ifjabb Péchy Gábor helyébe, ki septemvir leve, 
directomak gróf Török Lajos neveztetek, s ez felmene 
Bécsbe szóval is venni a minister parancsait. Felméne 
oda, s történetből éppen akkor, midőn Török, consil. 



174 

Ladomérszky István is, nemzeti iskolák inspectora 
Péchy alatt, ki most assessornak vala nevezve előbb 
az eperjesi, majd a kőszegi táblához. Swieten meg- 
szólítá Ladomérszkyt, hogy ez nevezzen meg egy 
katholicust és egy protestánt, kit ő neki kiüresedett 
hivatalába állíthasson, s Ladomérszky, kivel én talán 
soha nem is szólottam, a protestánsok közzül engem 
ajánlott. Engem ajánlott az én felekezetemből gróf 
Török is. Gróf úr hihetőleg szóla Ladomérszkyvel, 
minthogy K — t ajánlja, monda Swieten. Török bizo- 
nyossá tévé a ministert, hogy Ladomérszkyvel és 
velem erről soha nem szólott, s hogy a gondolat 
magáé. — Adassa be tehát esedezését, monda Swie- 
ten. Török tudata velem, mi történt, s én felküldém 
azt, mihelyt levelét vettem. 

Consil. Kelcz tőlem, consil. Vay József, ki most 
szabolcsi vice-ispánná vala nevezve, gróf Töröktől 
tudá, mit forralok, s mind Kelcz, mind Vay engem 
óhajta maga mellé fő-nótáriusnak. Kelcz élőmbe ter- 
j észté, hogy ha őtet elhagyom, ő is el fog esni hivata- 
lától, mert németül nem tud, s nem kap senkit, akinek 
conceptusait vaktában aláírja, kívülem. Vay viszont, 
hogy ha a tudományi karhoz megyek által, bezárom 
magam előtt az utat a további emelkedésre, holott a 
fő-nótáriusságból mind az országlás, mind a törvény- 
kezés útjain előhaladhatok. Szántani Kelczet, s lán- 
goltam Vayhoz csatlani, s tanácsát igen bölcsnek 
találtam ; de Török Lajos alatt állhatni, de elvonat- 
tatni a kedvetlentől ahhoz, ami nekem mindennél 
kedvesebb volt ; minden vallásbeli honfiak nevelésére 
hathatni, s oly kiterjedésű megyében, mint amely 
reám várt, s Szepes, Sáros, Zemplény, Ungvár, Bereg, 
Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves vármegyékből 
állott, s a Jász és Kis-Kún kerületekből : — az a ki- 
nézés oly kedves, oly csalogató vala, hogy annál én 
kedvezőbbet álmodni sem tudtam. Megkövetem Kel- 
czet és Vayt, s azzal mentém magam, hogy esedezésem 
már be van adva, s magamat és gróf Törököt a minis- 
ter és Pászthory nehezteléseinek ki nem tehetem. 



"75 



5- 

MDCCLXXXVI. 

A kineveztetés tovább húzódék, mint gondolám, s 
a gróf tanácsából augusztusban f elmének Bécsbe, hogy 
kérésemet Pászthorynak, Swietennek, a császárnak 
benyújthassam. Pászthorynál jelentem meg legelébb, 
s ez tudata velem, hogy ícineveztetésemet a császár a 
laxenburgi táborban azelőtt harmad nappal aláírta, 
így a császárhoz tolakodni nem merészlettem, amit 
annál nagyobb veszteségemnek tekintek, mert a rend- 
kívül való emberrel szólani szerencsém többé nem 
vala. 

Swietennél negyvenhármán jelenénk meg ; stabális 
tisztek, papi és világi tudósok, akadémiai ifjak s gym- 
nasiumi g^'ermekek, mert ez a valóban nagy ember ki- 
szemelé a jobb főket, s tanulásaikat szemmel tartotta ; 
a szerint járának fel hozzá mint atyjokhoz. Azt vár- 
tam, hogy a tisztek után engem fog beparancsolni, 
mint idegent, s bántott az, hogy elébb a fiúkat. Egy 
ismeretlen pap és én utolsóknak hagyatánk. Örvend- 
jünk szerencsénknek, monda ez, jele, hogy velünk 
akar legtovább szólani. Most ez is beeresztetek, s én 
maradék utolsónak. 

Swieten kisded, de nem gyenge termetű úr vala, 
nem éppen pisze, hanem rövid és vékony orral, apró 
csíkú s virágú, meggyszín selyem kabátban és nadrá- 
gocskában, konttyal és hajtáskával. Hidegsége elret- 
tente, de meg nem zavart ; szerencsés órámban jöt- 
tem hozzá. Sokat állék, monda, járjunk ; s a tágas 
szoba egyik szegletéből az átellenben álló szegletig 
lépdegélénk fel és alá, hogy a menés hosszabb legyen. 

Élőmbe adá, mi a nagy cél abban, hogy az iskolák 
közös iskolákká tétessenek, s a hon polgárai együtt 
neveltessenek, s visszásán szóla debreceni prof. Hat- 
vani felől, ki azt vitatá, hogy az ő felekezetebeliek a 
bábáskodást sem tanúihatják idegen felekezetbeli is- 
kolában a keresztelési oktatásra nézve. Megsejtem 



176 

csakhamar, hogy beszédében a tárgyakat akarva for- 
gatja, tudni ai;arván, mit és mennyit tanultam, s 
mennpre bízhatik gondolkozásomhoz, érzésimhez. Egy 
óránál tovább tartóztata. Midőn tőle, eltelve szere- 
tettel s nagysága csudálásával eljöttem, nem fog- 
hatám meg, hogy ennjd kegyesség, ennyi jóság, enn)^ 
lélek mint rejtezhetének e visszás külső, e fagylaló 
hideg alá. Soha ily feszes, ily csaknem savanyú em- 
bert nem láttam, de soha nem jobbat, nemesebbet. 
S ami tőle visszalökött, talán azért háta rám ennyi 
kedvetlenséggel, mert ily udvari figurát eddig csak 
theátrumokon láték. 

Midőn 17SS. Bécsbe értem, egy nagy tekintetű úr 
sajnálta, hogy két héttel nem elébb valék ott. Swieten 
csudát láttata Béccsel. Az examenek kezdődvén, el- 
tiltá a professorokat a kikérdezéstől, s maga tette azt 
a legalsóbb iskolán kezdve, a legfelsőbbekig, s így 
megmutatá, hogy tudja, amit a tanítóknak tudniok 
kell s tanulni a tanítványoknak. Midőn viszont ezt 
én beszélem cancellárius Telekinek, ki ezen exámenen 
jelen vala, azt kérdé tőlem, ha előttem ujság-e, hogy 
első pasdagogarchának egész Európában Swieten tar- 
tatik. Gondjai a legalsóbb iskolák ifjaira kitérj esz- 
kedének, s oda törekedek, hogy a monarchiának nagy 
férfiakat nevelhessen. Hogy berlini követsége alatt 
elakasztá a nagy Fridrichet, hogy Kaunitz a legnehe- 
zebb dologban az ő segédjével élt, s midőn diploma- 
ticus írásokban mások nem találának szót, kijegyezni, 
amit az idő kívánt, hozzá folyamodának segédért ; 
hogy a monarchiában ő vala a legtanúltabb görög, s 
eg}ike a legtanúltabb hangmüvészeknek, közönsé- 
gesen tudva volt. Minden tudós fej hozzá tartozónak 
nézé magát ; Swieten vala atyjok, barátjok, jóltevő- 
jök, kevélységek. Mely jól mennek a dolgok, ahol az 
első tudja s akarja, amit kell! s mint szereti ott min- 
den az elsőt, mint az első az utolsót! 



IT7 



Pászthory felől szólanom nem lehet és nem kell. 
Minden tudja, mely nemeslelkü ember, mely hív ma- 
gyar volt ő. Ragyog a haza védlelkei sorában, s örök 
és tiszta fényben ragyog. Kisded termetű, lelkes és 
kedves arcú, szöghajú, barna szemű férfi, magas szem- 
öldökökkel, s beszédes, azt mondhatnám, hogy az 
elúnásig, ha a leglelkesebb, legnemesb lelkű ember 
meleg ömledezésit elunni lehetne. A cancellária lelke 
József alatt Pászthory volt. Tisztelet és hála érzései 
gyuládnak fel lelkemben, valamikor körüle töltött 
óráimról gondolkozom. Forró barátja, pártfogója, elő- 
segélője mind annak ami szent, ami jó, forró barátja 
nyelvünknek. Hogy cancellarius Pállfy megköszöné 
Péczelynek a Henrias magyarrá tételét, az a Pász- 
thory munkája vala, s maga ez is mutatja gondolko- 
zását, lelkét, érzését. 



Palásthy Márton, fija a generáhsnak, s Koppinak 
neveltje, egyike vala azoknak, kik a Pászthory körébe 
tartoztak, önkényt tette le secretáriusi szolgálatát a 
cancelláriánál, de veszteg marada Bécsben, a tudomá- 
nyoknak élve s szép örömeinek. Gyönyörű vala azt 
látni a József epochájában, hogy a jobb lelkek hogy 
szövődének össze, hogy tártának össze, az egymástól 
elválasztó színek különbségei mellett is, mihelyt őket 
a jó szeretete egyesítette. Nagy és kicsiny, s hazafi és 
idegen, tisztviselő s magányos, polgár és katona egy 
volt, ha egymásban érdemet találtak. Ezen utam szép 
ismeretségeinek egy részét én Palásthynak köszönöm. 

Egy nap ebédre híva meg bizonyos asztal-adóhoz, 
a Leopold- városi híd mellé. Amint megjelenek, az 
egyik asztalnok jelenté, hogy a gyenge egészségű 
Palásthy, valamely változása miatt, nem fogna meg- 
jelenni, de hogy a három olasz, kiket velem együtt 
vendégeinek híva, jelen vagyon, s rningyárt tálalnak. 

Kazinczy Ferenc munkái. 12 



178 

Nem lévén ott, akinek kedvéért megjelentem, mon- 
dám az egyiknek, kit ismerek már, hogy megyek ; 
én Bécsben jobban tudom használni időmet a gazdag 
ebédek evésénél. Hogyan! s onnan tudnál-e elmenni, 
kérdé ez, ahol Pilatit láthatod? — Mely Pilatit, de 
talán csak nem azt, aki Di una Riforma in Itália és a 
Voyages en differents pays de l'Enrope című munkákat 
írta? — Sőt éppen azt ; de vigyázzak, hogy az evés közt 
tudományos dolgokat ne hozzak elő ; asztalnál ő 
csak örömről szeret szólani. 

Az ebéd enyelgések, pajkosságok közt múla el. A két 
olasz billiárdozni kezde. Pilati és én helyeinken mara- 
dánk. Az asztalnok felhozá tokajimat, anyám ter- 
mesztését, jegeséből, s én megtöltém a Pilati poharát. 
Éljen az a föld, mely ily bort terem és sok szép leá- 
nyokat! mondám, hasznomra fordítván az olasz emlí- 
tett intését. — «Uram, te magyar vagy?)> kérdé Pilati. 
«De bécsi magyar, vagy magyarországi? mert én a 
kettő közt nagy különbségre találtam. » — <(Viselsz 
hivatalt?)) — Elmondám neki, hogy egy megyének 
vice-nótáriusa voltam eddig, most az iskolákhoz me- 
gyek által. — Csudálkozva hallá, hogy fizetésem csak 
százötven forint ; hiszen egy inas is többet von. Ügy 
accidentiáim mennek sokra. — Azok szépek, felelém ; 
esztendeje, hogy szolgálok, s azolta huszonnégy ló- 
patkót kaptam egy hámorostól bizonyos expeditum- 
ért, melyet azért vettem el, hogj^ a nag3^atyámnak 
küldhessem ajándékban, mint első keresetemet. — 
Ez mindinkább ingerié a kérdésekre. — <(Tehát egyéb 
hasznokat vonsz, melyeknek nevét sem tudod adni.» — 
Vonok ; ötszáz forintot fizetek szállásért, s két pat- 
varistát tartok fizetés nélkül ugyan, de szállással, 
asztallal, fűtéssel, mosással. — «S mint ronthatod így 
magadat !» Ez nálunk szokás, s mi örömest tesszük. 
Olvasóm hozzá vethet, ezeket mi követheté. 

Kére, beszéljek neki holmit a magyar lélek felől, s 
nem amit a városiakról mondhatnék, hanem a nem- 
zetnek azon részéről, mely a maga eredetiségében meg- 
marada, és még külső színt nem vett fel. Az vad lehet, 



179 

de őtet inkább érdekli a lelkes vadság, mint a lelket- 
len simaság. — Ügy bennünket itt ér az estve, mon- 
dám, mert én az ily apró történetekben kifogyhatat- 
lan vagyok. S akkor elbeszélvén holmit Baran3d Gábor 
és a szabolcsi Niczky József felől, elmondám, mi tör- 
tént velem kevés napok előtt. — öt hete, miolta 
Bécsben vagyok, mondám, s már kínza a haza-vágyás, 
és ha az utcán valamely szegény sorsú magyart láték, 
meg nem állhatám, hogy szóba ne eredjek vele. Egy 
nap strimfliben, koszperddel és hajtáskával menék a 
Karinthiai utcán s meglátám, hogy egy ősz bajuszú 
ember rongyos köpenyegbenmegkoccantá egy zsemlye- 
sütő ablakát. Tudni akarám, mely vármegyében lakik. 
Rám mereszti szemeit s csudálkozik, hogy magyart 
láthat strimfliben. «Veszprém vármegyében, édes né- 
met uram!» felele jószívűleg neheztelve. Én elsikol- 
tám magam a szóra, s az olasz pap, kivel együtt men- 
tem elijedve sikoltásomtól, két ízben kérdé : «C/íe 
diceP che dice? Most tudni akarám, mi baj kergeté 
a nagy városba ; elmondá azt, s oly szép áldással, 
hogy ha még üresebb volt volna is zsebem, mint már 
vala, örömest osztottam volna meg a szent-király- 
szabadjai lakossal. — Piláti vette poharát s egész- 
ségéért ivott. — Palásthy elbeszélé, mennyire meg- 
kedvelé múlattatásomat Piláti. 

Említett elsőbb munkája őtet Hollandiába veté ál- 
tal, s a professorok őtet két Galliczin herceg nevelé- 
sére ajánlották. A nagy Friedrich ismerte munkájit s 
azok számába hívta meg, kikkel vacsorálgata, hogy 
ezektől hallja amiket meg nem olvashat. De Piláti 
megúná Berlint. Látta, hogy a király tartóztatni fogja ; 
jobbnak látá tehát megbántani, hogy elkergettessék. 
Most a meleg holnapokat mindég Bécsben töltötte, 
ősszel Szicíliába költözködék, mint a gólya és fecske. 
Barna, széles arcú öreg, parókában. Erős alkotása 
neki még egy-két decenniumot ígérhete. 



12* 



i8o 



8. 

Mint juthatok én Bécsben majd a tudós szerecsen 
ismeretségébe? kérdem egy valakitől Kassán, ki Bécset 
és Angelo Solimannot jól ismeré. — Küldj neki egy 
pár butellia tokajit, felele ez, de nem a minél erőseb- 
bet, hanem a minél édesebbet, s kénytelen lesz hozzád 
eljönni. 

Egy nap szállásom kapusa jő, s jelenti, hogy egy 
idegen akar velem szólani, s láttat, ha honn vagyok-e 
— Ki az idegen? — Nem tudom. — Hol van? — Egy 
ismerősénél az első emeletben. — Lementem hozzá, 
hogy megmentsem a f elfáradástól, mert én a harmadik 
emeletben laktam. 

Midőn belépek, Angelo turbánnal, csíkos nyári dol- 
mányban s világos színű kaftánban álla előttem, felém 
fordítá ki tekenősbéka-színü tenyerét, nekem jött, 
megcsókolt s köszönte ajándékomat. Az a gordovány- 
színű arc fejérlő fogaival és szemeivel el nem bor- 
zaszta ; szerecsent látni nem volt új dolog előttem, de 
az a tekenősbéka-színű tenyér elborzaszta. — Meg- 
követem bátorságomért, s kértem, tulajdonítsa me- 
részségemet meggyőzhetetlen vágyómnak, hogy őtet, 
kit a történetek egy afrikai király gyermekéből ma- 
gányossá változtatának, és aki új hazájában lelke, 
tudományai s szíve által minden jók becsülését meg- 
nyerte, láthassam. Visszaadám látogatását, s lelkét 
ügy lelem fejérnek, mint arcát feketének. 



Valamit Bécsben látni kell, igyekeztem meglátni ; 
de a feg^werházat, ámbár Bécset tízszer látám, s egy- 
szer több holnapokig, soha nem. Borzad lelkem a 
gyilkos szerek látásától, még ha védelműl használ- 
tatnak is. 

Áltesvén a templomok s nevezetesb épületek meg- 
tekintésén, architektúrái célokból, minden időmet a 



i8i 

galériák, s a festők doleozóji s az alakló-academia,* 
ismerőseim képgyűjteményeik s a képárosok boltjai 
foglalák el, s jó rakás rézmetszetekkel tértem haza. 
Az alakló-academiában Schmutzer vezete körül, meg- 
becsülhetetlen jósággal, ő, a Theodosius táblájának 
metszője, az a nagy mester a vonásos metszésben. 
A Belvederebe kétszer, háromszor minden vezető nél- 
kül léptem fel, hogy lássam, mely hatást tesznek rám 
a képek ; csak negyedikszer, és tovább osztán mindég 
vettem, vezetőt magam mellé, hogy lássam érzésim- 
nek mit hihetek, s hallhassam amit képértőnek tudni 
kell. Ifjabb olvasójimnak ugyanezt ajánlom ; ne ron- 
tassák el keblökben az első behatás örömeit a csicse- 
rónék által, kiktől úgyis kevés jót tanúihatnak, ha 
jóra nem vezette a vak szerencse. Valamely nap 
nyitva vala a Belvedere, én mindég ott valék, s reggel 
olta déUg, dél olta estig. Mint annak örvendhetek, 
hogy 1777. nekem több vala a Van-Dyck feje, mint a 
Hoogstratené, úgy most annak, hog}' nekem több 
vala most az Olasz Iskola, mint az Alföldiek játékos 
darabjai ; s még inkább annak, hogy mind az egeik- 
nek, mind a másiknak érzem érdemét. Vezetőm oly- 
kor tőlem hallá, amit nekem kellett volna tőle. De e 
dolognak is komoly stúdium kell, hogy biztosan ítél- 
hessünk ; maga a természeti adomány nem elég. 

10. 

Egy festőnél töltvén időmet, egy szálas, piros sta- 
bális tisztet láték belépni hozzánk, oly fejérre őszült 
hajjal mint kabátja. Az Trenck** vala, kit Friedrich 
kmos fogságban tartott. Kérdé, ha olvastam-e tőle 
valamit, s kedve telve hallá, hogy Macedo bajnokját. 
Kapott volna tömjénemen, de én azt az ő íirkálásá- 



* Képzőművészeti akadémia. 

** Trenck Frigyes b. (1726 — 1794) rendkívül viszon- 
tagságos életű kalandor író, akinek számos munkáját 
magyarra is lefordították. 



l82 

nak, annak a vadnak, nem g^nijthattam ; s minthogy 
magát festeté, fogsága történeteire vontam el poetai 
mázolásától. Engede kérésemnek, s hosszasan beszélé, 
mit szenvede. Csaknem hihetetlen dolgok ; de hány- 
szor nem esik önmagunkon vagy másokon szemeink 
előtt, amit hinni nem mernénk, ha nem láttuk volna. 
Sok ízben ebédlék vele közasztaloknál, de szívem a 
feszes és rag3'0gni szerető ember felé soha nem tuda 
vonzódni. Kereste a veszedelmeket, míg a guillotin 
Parisban véget vete lovancoskodásainak. 

II. 

Báróczy felől más helytt, hogy róla egy végtében 
szólhassak. Itten valamit a theatrumok felől. 

Tudván, hogy a szín fődarabjának Hamlet tartatik, 
valamikor azt játsszák a kassaiak, mindég elmarad- 
tam a theatrumból ; rettegtem, hogy a rossz, vagy ami 
szint-annyi, a középszer játék elöli bennem, amit 
keresek. Most itt vala jelentve Hamlet, s egyike valék 
a legelébb felgyülteknek. Lange játszá a darab hősét ; 
meg valék rázva lelkemben és testemben, s áldám sor- 
somat, hogy a darabot itt láttam adva, nem Kassán, 

Egy ismerősöm tudni akará, theatrumból jövök-e, 
honnan ő is, s mint valék megelégedve. Sem a játszott 
darabbal, mondám, sem a játszókkal. Két kezét fel- 
rántva borzada vissza tőlem Luzatto ; * s én bizo- 
nyossá tevém, hogy a kassai játszók nem játszanak 
rosszabbul, mint ezek ma, sőt többére jobban. Kér- 
lek, monda, ne mond ezt más előtt, ki fogsz kacagtatni ; 

* E férfiúra vonatkozólag Kazinczy 1793 okt. 8-káról 
így ír : «Bécsben levén lySó-ban, barátim egy Luzzato 
nevezetű igen gazdag és igen tanúit zsidóhoz vezettek. 
Asztalán akkor is nyitva volt Voltaire. » S midőn Kazinczy 
beszédbe ereszkedett vele s a bécsi színházzal való elé- 
gedetlenségét fejezte ki előtte : «a szegény zsidó úgy 
nézte, mint egy szánakozást érdemlő etourdit (eszelőst), 
vagy egy mindent, valami Magyarországon van, szép- 
nek kiáltó magyar gaszkont». 



i83 

tudod-e, hogy Brockmannt láttad? Elnyele szégyel- 
temben a föld, s elnémultam, de megmaradtam érzé- 
sem mellett. 

Most Clavígo vala kijelentve, s a Beaumarchais 
szerepét Brockmann készüle játszani. Megjelentem a 
házban, s vártam a csudát. Brockmann az elsőbb 
aktokban jól játszott, de azt Kassán is adták volna 
így ; nem értem, az ember mint juthata celebritásá- 
hoz. Hajlandó valék azonban inkább azt hinni, hogy 
a dologhoz én nem értek, minthogy az egész német 
világ nem. De most jön a scéna, midőn a levél meg- 
érkezik, s Marié magát ismét megcsalva látja. Beau- 
marchais-Brockmann lángol és reng, magosán fel- 
kontyolt üstökébe ravaszul igen sok púdert rakata, 
s úgy csapa meg homlokát, hogy ujjai üstökét ütötték 
meg, s a púder ködöt csinála egész figurája körül. Ez 
a lángolás, ez a rengés, az a vad hang, melyben harag- 
ját öntögette, az a meredező szem, az a fel-felrántott 
kar, és minden, minden mutatta, hog^^ a német világ- 
nak van igaza, s hogy nem nekem volt. Minap a sze- 
rep nem kíváná, hogy kitégyen magáért, most kí- 
vánta, s az játszik jól, aki, ahol kell, atteniiat vires 

Storazzi, a szép énekesné, szememet, fülemet, lelke- 
met elbájolta. — Mozart az orchestert igazgatá, forte- 
pianóját verv'én. De az oly annyira nem-testi örömek 
felől, mint amiket a muzsika ád, nem szabad szólani. 
Hol az a szó, mely azt fesse? 

12; 

S ez a mennyei gyönyör egy más érzékre ható gyö- 
nyört juttat emlékezetembe. 

Dombachra menvén ki, s mint mindenüvé, ahol 
elsőben, oda is egyedül, amint a bokrok előtt elmének, 
egy ismeretlen illat csapa meg. Körültekintem maga- 
mat s sem a földön, sem a bokrokon nem láték sem- 
mit, ahonnan az jöhete. Minél tovább távozám, annál- 
inkább tűnt el az illat. Visszamenék, s szaglásom el- 
vezete a keresett helyre. Féltem a megszólítástól, de 



i84 

kísértetem nagyobb vala, mint hogy ellent állhassak s 
hirtelen meglopám a kertet, hogy a városban végére 
járhassak, a nem ismert szerény plánta mely nevet 
visel. — Rezeda vala s nálunk ismeretlen akkor még 
Viczay által is. 

MÁSODIK SZAK. 

Vice-Ispánomat leveré a hír, hogy elértem amit ke- 
restem ; s mihelyt haza érék szeptemberben, kére, 
mondjak le a nyert hivatalról ; nemcsak őtet fognám 
kiejteni hivatalából, hanem magam előtt is szép ki- 
nézéseket zárok el. A kir. commissarius toldítá a 
Kelcz kérését, és hogy annál készebb legyek meg- 
tenni, ami tőlem kívántaték, engem abauji fő-nótá- 
riusnak kineveze huszonhét esztendős koromban, s 
áltugratván velem az elsőbb vice-nótáriusságot. Szí- 
vem el vala lágyulva Szentiványi és Kelcz eránt, de 
mint bántsam meg Swietent, Pászthoryt, Törököt, 
Vayt és ez által gróf Teleki Sámuelt, aki Vaynak ki- 
neveztetésemet megígérte? Ha Törökhöz nem csat- 
lott volna a hivatal, úgy Vay mellett óhajték vala 
szolgálni, s feláldozám vala szerencsémnek azt is, 
ami engem hatalmasan kötött Kassához. S én nem 
bérért, nem kevély kinézésekért, hanem az ügyért 
vágytam ide. Sohasem óhajték egyéb lenni, valamíg 
Török veszteglend, s bár haláhg. Fizetésem belépé- 
semkor hatszáz, 1789 olta ezerötszáz forint volt, 
ezüst vagy ezüstárú papiros pénzben, s felemelt fize- 
tésemmel négy altisztet is adtak mellém főszolga- 
bírói rangban. Hivatalom nem vala összekötve a 
consüiariusi titulussal, de azt viselhetem mint elő- 
döm Ladomérszky és tiszttársam Pethő Jakab ; azon- 
ban az engem nem csiklanda. 

Kineveztetésemet leginkább a gróf Török atyai sze- 
retetének köszönhetem s a Ladomérszky jó vélekedé- 
sének, de literatúrai dolgozásimnak is némely rész- 
ben, mit sokan idővesztésnek szeretnek tekinteni s 
éppen azok annak, kik a kopózást, henye pipázást s 



i8s 

kártyázást nem annak. — Egy szomszédunk lehozá 
Bécsből Czirjék Mihály testőrt, mátkájával, hogy a 
boldog pár, ha hogy a bécsi leány hozzá szokhatnék 
azon sivatag hottentott földhöz, hol az urak bajuszt 
hordanak s caflitlan hajakat, megtelepedjen. Látván 
Rolly József, hogy Czirjék olvasgat és irkál, beszélé 
neki, hogy az ő szomszédjában is van valaki, aki 
könyvet tart és szeret olvasni s irkálni. Czirjék meg- 
érkezék Felső-Regmeczre, s Rolly (1784. febr. 29-d.) 
az anyámat és engem ebédre kerete meg. 

Amint belépénk, a szép hadnagy és a szép leány 
egy asztalka mellett ültek. A leány felolvasa a Colar- 
deau Heloizéből két sort, a hadnagy pedig némán 
futa végig fordításán, s kéziratán igazításokat teve. 
Szebb leányt, mint az ez új leány (Heloiz), nem köny- 
nyen lehete látni ; szebb ifjat, mint ez az új Abelárd, 
még nehezebben ; de talán szebb kéziratot sem köny- 
nyedkén. Az aranyozott szélű papirosra vala írva, 
behintve aranyozott és kék porral, s a kék és rózsa- 
szín tambour pántlika, mellyel által vala tűzve, 
hosszú bodrokkal nyula ki a papirosból. — Vissza- 
adák látogatásunkat, s Czirjék óhajtá látni, mit dol- 
gozom. Nekem az minden óhajtásom, mondám, hogy 
rajtam valaha ki lehessen ismerni a Báróczy tanít- 
ványát. Czirjék elbeszélé Báróczynak, mely csudákat 
láta ő Tokaj mellett, Báróczy Pászthorynak vitte 
meg a hírt, Pászthory Széchenyinek, s ennek azt is, 
hogy én Gessnert fordítom, amit osztán Széchenyi 
Gessnemek ; s midőn kérelmem a Swieten előlülése 
alatt hetenként tartani szokott ülésekben előfordúla, 
Pásztory hajlék teljesíteni kívánságomat, minekelőtte 
látott. 

De kedvességem nyelvünknek és literaturánknak 
ezen tiszteletes barátja előtt mi könnyen csökkenhe- 
tett volna meg, ha nem volt volna eléggé bölcs, azt 
mindennek egyébnek venni inkább, mint romlott- 
ságnak. Egy magyar rábeszéle, öltözném strimflibe, 
cipőbe s jelenjek meg így mindenütt ; Bécsben azt 
teszi minden ifjabb magyar. 



i86 



Hittem neki, mert így jára Palásthy is, Beöthy 
és Szlávy secretariusok, sőt bőr nadrágocskában lát- 
tam magát Pás?thoryt is, de Stiblivel ; s íme Pászthory- 
nak ebédjénél strimfliben jelentem meg, hajtáskával, 
koszperddel. Belépvén ebédlőjébe, megrezzenek, midőn 
a falról Széchenyi, Skerlecz Miklós, Szily, Somsich 
Lázár nézének le rám, oberster gróf Draskovics János 
pedig, kinek szemeit a festő földre sűlyesztette pirulni 
látszék érettem. A cseléd előttem ajtót nyita s Pász- 
thory elnémulva fogadott. Csaknem elnyele szégyel- 
temben a föld. Jártam így ezután is ; de e szent helyre, 
e szent férfiak képe elébe, de Pászthory elébe nem 
léptem így többé. 

A királyi rendelés végre megérkezék, s gróf Török 
engem November ii-d. bévezete hivatalomba. 

József és Miklós öcséim Kassán tanúlának, s az 
ifjabb Baróti alatt hallgatá a rhetorikát. Ez jő isko- 
lájából, s nekem egy hexameterekben írt könyvet hoz 
professorától, melyet a szerzőtől az nap véve. Baróti 
mindég buzdítgata, hogy magamat a verselés nehéz- 
ségei által elrettentetni ne engedném, s PHnius sza- 
vaival inte, hogy igyekeznünk kell ugyan minél job- 
ban írni, mindazáltal írjunk amint lehet. 

A nem jó hexamererek engem Catullnak ismert 
dévaj ságára emlékeztetének, s más nap az öcsém a 
rossz munkát a nem igen jó, de eléggé eleven verssel 
vivé vissza. 

17S6. októb. i6-d. 

Mint bánthattalak én meg úgy, barátom, 

Hogy te engemet ezzel a csömörlést 

Indító csevegéssel öldökölj (él). 

Testét lepje meg a gonosz pokol var, 

A csorgó fakadékok, a büdös rüh, 

És a csontokat-hasgató podagra, 

Mint a gombolyag, húzza össze úját. 

Ezzel tégedet aki gazdagíta, 

Ily istentelen átkozott darabbal! 

Ah nem láttad-e, hogy szegény barátod 

Elvesz mérgibe', majd ha olvasandja? 



i87 

Várj, várj, nem viszed ezt el ; összegyűjtöm 
A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert, 
S nyomtat Landerer amit holnaponként, 
S majd ha összeszedem, barátom, őket. 
Érdemlett jutalom fog érni érte. 
Várd bizvást ; azalatt oszolj előlem. 
Akármerre vezet szemed világa. 
Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek! 

Baróti magán kivül vala örömében, hogy intésének 
sikerét láthatta, s hendecasyllabusaimat megküldé 
szepesi kanonok Molnár Jánosnak. Ez, a hogy mingyárt 
kész vala feleletével, így adta Barótihoz válaszát : 

Miskolc táji Kazincz, kit négyszer láttalak úgy, mint 
A vak az új holdat, fájt, hogy nem tudtalak egyben 
Által is ismerni ; mit vétett vájjon Apolló, 
Kedvesed? o Músák, kiket annyi virággal imádtam. 
Ellenetek mi gonoszt tettem, mivel háborodott fel 
Mérgetek, hogy nékem meg nem súgtátok az útban, 
Mit láték, s mily kincse vagyon elrejtve Kazincznak? 
Nemde Catullusnak vérét, szive, lelke virágát 
Ott ültettétek s az idők kerekére vigyázván. 
Ott hajtottátok termetre, gyökérre, virágra? 
Illatozó szaga, fáj, mondom, fáj, ím csak imétlen 
Tűnt hozzám, s azt is Dávidnak kellé köszönnöm, 
Dávidnak! koszorút koszorúért köss neki, Phoebe ! 
Oh köszönöm ; de remeg lelkem, mikor azt is azonban 
Eszmélem, netalán ez az új veronai költő 
Megjárván Rábát s Poprád tájára kerülvén. 
Ottan is Suffénusnak társára találjon. 

Hexametereink már voltak ; rosszak, de eléggé nagy 
számban. Én semmit sem óhajték inkább, mint hogy 
lyrai darabokat kapjunk s a nyugot ízlésében. Hozzá 
fogtam s elakadtam. Sem rímeim nem valának szép 
rímek, sem scandált soraimban nem boldogúlhaték. 
Nem értem, mi dolog, hogy midőn hexametereket 
adhatunk, s jobban mint a németek, scandált rímes 
sorokban nem adhatunk dalokat ; és, hogy én, ki 
németben nem tévesztem el a schémát, magyarban 
eltévesztem, s fülem érzi, hogy a sor hibás, de meg- 



i88 



igazítani nem tudom. — Eperjesen s már négy esz- 
tendő előtt, midőn a német prosodia törvényeit nem 
ismerém, nem találván, akit iceresék,* ezt hagytam 
vala asztalán : 

Ninon sieht dieses Blatt und láchelt froh es an ; 

Vielleicht, o welche Götterlust ! 

Vielleicht drückt sie's an ihre Brust. 

Götter, lasst mir den süssen Wahn, 

Das höchste Glück auf eurer Erde, 

Und macht, dass ich dies Blatt jetzt werde. 

A darabnak ha érdeme nincs is, legalább megfelel a 
schémának ; amit magyarban mertem, meg nem felele. 
mert némely sor jambusokból álla, némely trocheu- 
sokból. Ily botlást ki ejt ma, bár a prosodia törvé- 
nyei felől soha semmit nem hallott. De a még ki nem 
játszott muzsikai szeren a legtanúltabb ujjak is hibás 
hangokat szóllaltatnak meg ; miként ne, midőn gya- 
korlatlan ujjak azon felül? 

MDCCLXXXVII. 

Szepesből panaszok jövének be, s januáriusban in- 
dulék eligazítani a meghasonlásokat . . . 

Kézsmárkot, hol tizedik esztendőmet éltem, megint 
meglátni s annyi esztendők után meglátni ; a Tátra 
lábainál, melyen az éjjel esett eső reggelig kemény 
jéggé vála, hogy azt most üveghegynek nézhetem, és 
amely a fel- és leszálló nap tüzétől rózsaszínbe öltözve 
nyula magasan ki az éj lepte hegyecskék és dombok 
sorából ; ott hol nyelv, öltözet, lakás, élelem s maga a 
természet is előttem újak valának ; hol a szép, de vad 
természetet a maga téli vad szépségében láthatám, 
egy egész holnapot tölteni útban, s oly helyeken is, 
hol kenyeret nem találék, s pártjára kelvén azoknak, 
akiket erőszak vagy ravaszkodás nyomott ; példát 
adva tántoríthatatlan igazságszeretetemnek ; felejtve 

* Steinmetz Annát, akiről fentebb volt szó. 



i89 

midőn bíró valék, mely felekezet tagja vagyok ; s 
irtózva azon gaz játéktól, mely fél védeni, ahol kell 
a magáéit, ne hogy igazságtalannak látszhassék ; sze- 
rettetve azoktól, akik, míg nem láttak volt, tőlem 
rettegének ; s elhintve szavam és példám által a jó 
magvait — mely gyönyörű, mely irigylendő sors juta 
itt nekem! Februariusban tértem vissza Kassára. 
Jelentésemet benyújtám elöljárómnak. Az megolvasá 
azt, s jött szobámba (mindketten egy háznál fogadánk 
szállást ; gróf Török az első emeletben, én a második- 
ban azon háznál, mely ablakaival a Nagy-útcára 
észak felé a Molnár-útca szögétől harmadik) meg- 
ölele, megcsókola, s köszönte, hogy reményének meg- 
feleltem, így, édes barátom, monda, mi hozzánk így 
ilük. — Beszélem egyik cikkelyét. 

Sötét este értem Hobgárd városkába, mely az első 
házon kezdve az utolsóig egészen elégett vala, s 
szolgabíró Badányi, kit segédül mellém rendele a 
vice-ispán, a plébánushoz hajtata be. Az nem vala 
jelen, s helyette egy megöregedett káplán jőve élőnkbe, 
egykor lutheránus és prussziai hadnagy. — Midőn 
másnap tekintetbe vevém az iskolát, — nagyobb elő- 
menetelt találván itt, mint sok más helyeken, a derék 
tanítót, a városi tanács jelenlétében elhalmozám ma- 
gasztalásimmal. A tanító és ezzel együtt a tanács 
minden érdemet a plebánusnak tulajdonítanak, s be- 
szélek, hogy ez a tiszteletes pap csaknem minden lec- 
két az iskolában tölt ; hogy az oktatást kiveszi a 
tanító szájából, hogy a gyermekeket könjrvekkel 
tartja, és minthogy a tüz minden vagyonj októl meg- 
fosztá a lakosokat, s azoknak gyermekeik ennél fogva 
iskolába nem járhatának, minden nap délelőtt és dél- 
után kenyérszeleteket osztogat a megjelenteknek. 
Melegen tett jelentésem jó órában mene a Swieten és 
Pászthory kezeikbe ; nem felejtem elmondani, hogy 
én a plebánust soha nem láttam, s vele semmi érintés- 
ben nem állok, s a helytartó-tanács 1787. Aug. 9-d. 
kiadá rendelését, hogy a vice-ispán Ludvig János 
hobgárdi plebánusnak, a legfényesb gyülekezetben 



igo 

függessze nyakába az arany érdempénzt. Egy másik, 
1789. május 14-d. költ rendelés Györky István pataki 
plebánust Svvietennél előbb szóval, tovább írva tett 
esedezésemre apátnak hirdette ki. 

Hivatali foglalatosságim Miskolcra, Egerbe, Jász- 
Berénybe szólítanak. Ily közel lévén, éltem az alka- 
lommal s bérepülék Pestre. Septemviratus és királjd 
tábla akkor még Budán tartá üléseit. Ócsai Balogh 
Péter, assessora ennek, később septemvir, referendá- 
rius, s elébb torontáli, később zólyomi főispán, fel- 
bátorítá, sőt kíváná, parancsolá, hog}^ menjek el az 
ország bírájához, s délutáni ötkor, s kertjébe a Krisz- 
tina városban ; rossz nevén veszi, ha tisztviselő Pestre 
jön, s nála meg nem jelen. De megtaníta, hogy vele 
németül szóljak, és hogy ha majd a beszéd közt ez 
szalad ki a száján : wie heisst man — nála nem több 
mint magyarban az az izé — higyjem,hogy elmerülve 
saját gondolataiba, nem fogta fel amit" mondék s 
mondjam újra. 

Másnap tehát (aug. els.) lemének mulatójába. A 
kertiház ajtaja előtt ült prémetlen, térdig érő menté- 
ben dolmánnyal, kalap nélkül, mert a nap az udvar 
felé vetette a házfedél árnyékát, s pipázott. Előtte 
egy strimflis parókás úr üle. Haja felverve fodorítója 
által, arca verhenyegen-szög, tekintete komor, hangja 
dörmögő ; dolmánya s a commendeuri kereszt pántli- 
kája elpiszkolva étellel, tobákkal. Feje jobb válla felé 
görbült. Rézbe metszett képe el van találva. 

Megnevezem magamat s hivatalomat, s oly hango- 
san, amint mindég szólok, de Niczky elszalasztá a 
hangot. Kommen Sie von Pesth? — Nem, mondám; 
Kassáról jövök. Jász-Berényben egyesítem a kathol. 
és reform, iskolát. — Ügy, monda ; tehát K(azinczy) 
vagy. — Meg nem tudám fogni, miként ismerheti az 
én nevemet az országbírája, hogy hivatalom foglala- 
tosságait hallván, tudja az azt viselő nevét is ; de 
ha nála megjelenésem napját összevetem azzal a hob- 
gárdi plebánus eránt jött parancséval (aug. i. és 9.), 
nem képzelhetek egyebet, minthogy figyelmét ezen 



igi 

pap eránt tett jelentésem, és az azt követő Swieteni 
rendelés nyerték meg. 

Tudni akará, mennyi iskolám van egyetemben, 
mennyije mindenik felekezetnek, s miért nincs a 
magam felekezetének csak egy is. — A reformátusok, 
mondám, megyémnek alsó részében laknak, s ott a 
helységek nagyok, s így iskolájok elejétől fogva min- 
denütt vala, ahol templomok vala ; őket nem érinté 
az a rendelés, ami a templomot és iskolát még nem 
bírt helyeket, hogy az nekik csak azon feltétel alatt 
engedtetett, ha iskolájokba a tanítás új rendét veszik 
be. Aki előttem viselé a hivatalt, az iskolák számát 
leginkább Szepesben igyekezék szaporítani, mert a 
lutheránusok ott állítanak egyszerre igen számos isko- 
lákat, s én csak 9 holnap ólta vagyok a hivatalban. 
Minekutána ezen utam alatt szerencsés valék a mis- 
kolci reformátusokat rábírni, hogy igen régi iskolájo- 
kat a katholikusok iskoláj okkal egyesítsék, s az igye- 
kezetet maga a superintendens is segélette ; remény- 
lenem lehet, hogy dolgaim ezután szerencsésebb me- 
nést vesznek, mert én magam is e felekezet tagja 
vagyok, s annál fogva a bizodalom hozzám nagyobb 
lehet. Niczky bővebb híreket kívána a superintendens 
felől, s kivált azt hallá örömmel, hogy Szalay Sámuel 
öreg ember és még sem sötét fejű. Meghagyta, vigyem 
meg neki hálás köszöntését a szép példaadásért, ma- 
gamnak pedig fejtegette, mely szép és mely jóltevő 
gondolat az, hogy a haza polgárai egy iskolában 
vegyék az első oktatást a vallást nem illető tárgyak- 
ban. — Most zsidó-iskoláimrol szóla velem, s tudni 
akará, ha azoknak tanítójikkal megelégedve lehetek-e. 
Akarnám, hogy sok keresztyén iskoláimban volná- 
nak olyanok, mint a szántaiban, Abaújban, mondám ; 
az ismerte Mendelssohnt s többnek született mint 
csak zsidó-gyermekek tanítójának ; túl van az apró- 
ságokon, de szereti felekezetét. — A zsidó is ember, 
monda Niczky. — Bár polgár s munkás polgár is 
volna, felelém, s a szó új thémára vive bennünket. 

Mintegy félóráig szóla velem, s szerencsés órában. 



192 

mert gondolkozásai az én gondolkozásaim is voltak. 
Akkor bal tenyerére támaszkodva felemelkedék, s oly 
mondással ereszte el, mely mutatá, hogy neki tetszet- 
tem. A strimflis úr helytartói-tanácsos Lakics vala. 

Gróf Niczky Kristóf gyűlölt és szeretett ember vala 
a maga korában ; nagynak hitte minden, jónak, akik 
közelebbről ismerték. Szabad gondolkozása s beszéde 
gyanússá tévé Terézia előtt, kihez ellenségei híreket 
vittek felőle. Rájnis, a poéta, nekem azt beszélé, hogy 
midőn Niczky tudományok directora volt a győri kerü- 
letben, ő pedig professzor, a császárné tőle is akara 
híreket venni Rájnistól, s ez a császárné gondjait tel- 
jesen megnyugtatta. Nagy baj az emberre, bár nagy 
szerencse az ügyre, ha aki a kormányon ül, messzére 
megelőzi körét, s a függő a vezetőt nem érti, sőt azt 
vezetni akarja. Midőn Niczky meghala, közönséges 
vala az öröm az országban ; de a közönséges ítélet 
éppen úgy csalódhatik, mint az egyeseké. 

De midőn örülve emlegetem jó órámat, mely Niczky- 
hez vezete, pirulva kellene emlegetnem egy másikat, 
mely igen rosszul üthetett volna ki, ha a bajból véd- 
angyalom ki nem kapott volna, hogy azt most nevetve 
emlegethetem. 

Nem lelvén Kovachichot* szállásán (ált ellenben azon 
gyalog utcával, mely a Fortuna mellett vonódik, s 
altalellenben a Fortuna-fogadóval is ; a háznak csak 
gyalog kapuja van ; annak északi kétablakú szobájában 
lakott ő, H(ajnóczy) a déli egyablakúban az első eme- 
leten), tiszti-dolgozójában keresem fel a kamaránál. — 
Nincs időm, monda, amint megpillanta ; igen siető 
dolgot adtak ; de mingyárt üti a tizenkettőt, jer addig 
Terstyánszkyhoz. — Belépvén velem ehhez, német 
nyelven kére, szenvedné meg, hogy nála maradhassak, 
míg majd értem jő ; engem Terstyánszkynak meg- 
neveze, s elmondá, mely hivatalban vagyok, de nem ne- 

* Kovachich Márton György egyetemi könyvtárőr 
(1744 — 1821), számos latin történelmi forrásmunka gyűj- 
tője és kiadója. 



193 

kem is ezt. Terstyánszky szürke kabátban volt, fekete 
selyem plundriban, fehér strimfliben ; én sötétkék 
frakkban, veres gallérral és hajtékkal kezeim körül, s 
fehér lajblival, nadrágocskával és strimflivel ; s öltö- 
zetem nem szúrhata szemet, mert akkor sokan így 
j aránk. Sejtem én, hogy az általam öltözetéről Buch- 
halter formának nézett ember súlyt akar adni mag á 
nak, mert bátrabbacskán jőve nekem, mint Buch- 
haltertől várhatám, de jónak láttam nem mutatni, 
hogy azt sejtettem. A Svvieten systemájának jó vagy 
nem jó volta felől kezde velem szólani. Éreztetni akarja, 
gondolám magamban, hogy a dologhoz valamit ő is 
tud ; s látván, hogy ahhoz bizony igen jól tud, mint- 
hogy én testestül-lelkestül ezen ideákban éltem ; öröm- 
mel felelék vala kérdéseire, ellenvetésire, ha megkínált 
volna üléssel, mert a hév nap s a sok járás nagyon el- 
tikkasztott. Már kérni akarám, engedje, hogy leülhes- 
sek, de a Buchhalter forma embernek, nem akarék 
semmit köszönni, s minthogy derekamat alig bírtam, 
megvetettem hátamat a falhoz. Még így sem bírván 
tovább az állást, búcsút vevék Herr von Terstyánszky- 
tól, nem tisztelettel, hanem csak tekintettel. Az nekem 
kezet nyújta, s bántó kegyelemmel. Kéteskedém, ha 
elfogadjam-e. Elfogadám mégis, de könnyedén s érez- 
tetem vele, hogy az nem rendben van. Mentem s a 
Kovachich szállása előtt leültem. 

Még sokan vannak, akik Kovachichot ismerek, s 
emlékeznek, mint hajlonga ez derekával, két kezével 
midőn valamely bohó történet kacagásra fakasztotta. 
Jött ő is, amint engem a Fortuna előtt ülni meg- 
pillanta, elkezde kacagni, hajlongani, s hányta kezét, 
mintha minden el volna veszve. — Tudod-e, mit kaca- 
gok? kérdé, elérve hozzám. — Mint tudhatnám? — S ki- 
nél hagyálak én téged? — Terstyánszkynak mondottad. 
De ki tehát az a Terstyánszky ! — Én Buchhalter for- 
mának nézem. — Vévé észre, hogy oly valaminek. No 
ti megj arátok egymással. Gondold el : amint meg- 
nevezélek neki, s ő téged ebben a veres gallérú hacu- 
kában megpillanta, felkiáltott magában : Mi lesz a 

Kazinczy Ferenc munkái. 13 



194 

nevelésből, ha az iskolák kormányára ily útcakoptatók 

állíttatnak, s neked álla, s megexaminála, s oly fel- 
tétellel, amint monda, hogy ha olyannak talál, amilyen- 
nek ez a tarka ruha várhatá, haláhg el fog csiklan- 
dani. Hiszen ez a Terstyánszky, akinél hagyálak, éppen 
az az udvari consiliarius, aki a tanulás reformálásán 
együtt dolgozék Örményivel. Kérlek az Istenért, mit 
jársz ily hacukában? minek öltözöl így? — De hát a te 
illustrissimusod miért úgy? — Megvan ; hagyjuk abba! 
Mind a mellett rám parancsola, hogy köszöntselek ; 
örvend, hogy látott. — A jobb lelkek olykor össze- 
koccanás által jutnak eg\TTiáshoz. Egyenesen kellett 
volna hozzá mennem ; de már is tovább múlaték Bu- 
dán, mint szabad vala, s csak Kovachich által követ- 
tem meg megtévedésemért. 

íróink s olvasóink száma mind inkább szaporodék, 
és ha az ügynek új munkás barátja tüne fel, kicsiny- 
séggel ugyan talán, talán egy alkalmi verssel, de amely 
lelket mutata s reménységet hagyott, hogy az író ott 
meg nem áll, mely öröm vala minden felé! mint repüle 
az új név egy szájról más szájra! az új társ felkérésé a 
régibbeket, s a régibbek kiterjesztett karral j övének 
az új elébe ; leveleinkben tézénk egymást, mint a ró- 
maiak, hogy a külvilág nyűgétől megszabadulhassunk. 
Jobb lélek kezde számyallani a közügy mezején, s most 
közelíte igazán a várva várt reggel. Az az előbbi haj- 
nalgás álderengés volt. 

Nem a legszebb, de a legnagyobb fényben Péczeli 
ragyoga köztünk. A hőslelkü férfi nem gondola nevé- 
vel, melynek képzelhetetlen sietéssel irkált könyvei 
által nem igérhete tartósságot, nem gondola erszényé- 
vel, nem gondola életével, mindenét áldozatba hozá 
az üg5mek, eléggé megjutalmazva, ha ő vesz is, csak 
ez gyarapodjék. KoráblDan hala meg, mint várni lehete, 
elölve éjjeli s nappali dolgozásai által, s ez vala vég 
sóhajtása. 

Vég lehellésem is hazámnak szolgáljon! 



195 

Henriást adá nem-scandált alexandrinusokban, 
Zayrt, Meropét, Youngnak Éjeit, Hervey Siralmait, 
egy Mindenes Gyűjteményt, és mindent amit használ- 
hatónak látott. Neki lefordítani valamit, annyiba ke- 
rüle, mint másnak papirosról papirosra leírni. Dolgo- 
zása, oly sietéssel, és még az ő idejében, mázolás volt ; 
de még akkor a mázolás nem nézetek mázolásnak, s ez 
a mázolás olvasásra csalogatá az oly olvasókat, akik- 
nél a jó dolgozás volt volna mázolás. 

Cancellárius Pálffynak hozzá írt levelét Orpheusom 
vette fel. Itt azt kell megjegyeznem, hogy egy nagy 
fényű úr vétkül vévé Péczelinek, hogy ő, prédikátora 
a rév-komáromi gyülekezetnek, Voltairenek Henriasát, 
s játékszíni darabjait fordítgatja, és a panaszt egyházi 
gyűléseinkben elő is hozta. 

Másodika azoknak, kik nagy szerencsével hátának 
a masszára, Dugonics vala, s ez már nem csak az exten- 
siót, hanem az intensiót is tévén célul, míg Péczeli 
csak az elsőbbet. Maradjon örök áldásban emlékezete! 
Neki senki nem köszöné meg, amit adott, legalább 
nem a nemzet nevében ; de hányan keresztelték lyány- 
gyermekeiket Etelkának! Az közhála vala. 

Jól háta a közre, s ismét sietve tett és szennyes dol- 
gozásai által a törölgetéstől irtózós mindenre kész és 
mindennel kész, s mindég és mingyárt kész Horváth 
Ádám is. Azt semmire nem lehete kérni, amit meg- 
tagadott volna ; annak semmi nem juta éjjel eszébe, 
hogy el ne készítse estig. Fél lábon állva öntögeté ir- 
galrnatlan verseit, felcifrázva elméskedésivel s bibliai 
citátumaival ; s akik szeretek a Péczeli Youngját, bár 
nem értették, mert az idvezséges dolgokat beszélt, 
nem holmi haszontalanságokat, nem bort és szerelmet, 
szeretek Horváth Ádámot is, mert jót terjeszgete, s 
magyarsága bajszos, csombókos magyarság volt. 

A három mellett egy negyediket kell említenem — 
Barczafalvi Szabó Dávidot. Egyrészről ízetlen dévaj - 
kodásból, másrészről annak érzéséből, hogy van egy 
nem ismert szép Amerika, hová bizonyosan eljutunk, 
ha futásunkat, el nem ijedve a szirtektől, zátonyoktól, 

13* 



X96 

folytatni fogjuk a ködös tengeren, nem gondolva a 
bölcsek rettentésivel, szidalmival, kik őt megkábúltnak 
kiáltozák, mi::t azok amott Columbus Kristófot, s 
Siegwartjában úgy jelene meg, mint hivatalos szó- 
gyártó. Az az úr, aki Péczelit árulá be, hogy prédikátor 
lévén, Voltairet fordítgatja, most azt tanácslá a Szabó 
Dávid által írt ujságdarabok nyomtatójának, hogy 
ezen vágasson eret. De ha Barczafalvi nekünk .'Ameri- 
kát nem ada is, ha pőcékre vive is nagvTészben, ada 
néhány darab aranj'at, néhány gyöngyszemet és gyé- 
mántot, s mely nyereség volt az! s mit adtak a lár- 
mázok? 

Én Gessnernek Idylljeit adám ki Kassán, 1788., nem 
sietve ugyan, mert sok esztendőkig tartottam szekré- 
nyemben, de még mindég nem eléggé gyakorlott, nem 
biztos kézzel. A leggondosabbak is őgyelgénk inkább 
mint menénk, kárhoztatva egymást, s oda törekedve, 
hogy eg^dkünk a másikát a maga útjára húzhassa által. 
A vastag ködöt csak egy jóltevő vihar fogja elverhetni, 
mondám Rádaynak, s egy folyóírást készülgeték ki- 
adni, mely bírálgassa megjelent munkáinkat ; és mint- 
hogy a példa többet teszen, mint az inkább rontó mint 
építő grammatikázások, légyen az a legroszabb fők 
birkózó piaca, s végyen fel aesthetikai értekezéseket s 
dolgozásokat. Ráday örüle készületimnek ; emlékez- 
tete az Allgemeine Deutsche Bibliothek első kötetére, 
melyeket nékem könyvei közül használás végett kiadni 
szándékozott, s ide ígéré némely dolgozásait, neveze- 
tesen azon csipkedő hexametereit, miket a tordai leoni- 
nista ellen írt. 

Egy estve (1787. novemb. 13-d.) meglátogatám Bá- 
ró tit. Felmelegülve a beszédben, tudatám vele, mit for- 
gatok. Baróti nem az vala, kitől verseken kívül egye- 
bet kellé várni, de melyikünktől kellé mindent? Nagy 
örömmel vette a hírt, s kére, hogy amit céljaimra 
gyűjtögetek, láttatnám vele ; Bacsányiról felel, hogy 
az kész lészen igyekezetimet segélleni. Kassán lakván 
ő is, őtet el nem mellőzhetjük. 

Én Bacsányit nem szerettem, s ő sem engemet ; a 



197 

Baróti tartalékja azonban fájt nekem s kimondám, 
hogy személyes idegenségekről, ahol ügyünk java fo- 
rog szóban, emlékezni nem szabad ; én az ő darabjait 
oly készséggel fogadom el, mintha vele barátságban 
élnék. Baróti tüzele, hogy indítsam el a dolgot, s Rá- 
dayt első postával hívjam meg társaságunkba. 

Nyílék az ajtó, s Bacsányi jött. Hallá, mit végzénk 
ketten, s három kívánsággal álla elő : hogy az első kö- 
tetben egyedül mi, Kassán lakók, jelenjünk meg ; hogy 
minden kérdést a voksok többsége döntsön el ; hogy a 
suffixumaink / betüjit én is változtassam ypszilonná. 
Az első pont szükségét nem értem, de nem is ellen- 
zem ; nem ellenzem a második pontot is, ahol egye- 
temben szólunk, és így mindnyájunk nevében szólunk ; 
a harmadikra azt tartam jónak, hogy kiki követhesse 
meggyőződését, s a személyes szabadság semmi össze- 
szorítást ne szenvedjen. Én el tudom olvasni az ypszi- 
lonos suffixumokat is, mint más is el tudja a /éseket, 
ha akarja ; tudományos kérdések eldöntését nem a 
voksok többségétől, hanem a voksok jobbságától kell 
felfüggeszteni. Bacsányi nem tűre ellenmondást, ő 
akara felül lenni mindenben. Elvonván már előbb 
Barótit a / mellől (munka j inak elsőbb kiadásaiban 
mindig / által jegyzé suffixumait) s azon előterjesztés 
által is vonván el, hogy a Baróti két ellenje Rájnis és 
Révai, /ottisták, nem ypszilonisták, most engem is 
ypszilonistává akara tenni. 

Másnap felovasám előttök Élőbeszédemet, mely 
régolta készen állott s bemutattam, amit célomra gyűj- 
tögetek. Az Élőbeszédet elvivé Bacsányi, bővebb át- 
tekintés végett, s az némely változtatásokkal második 
összegyűlésünkben elfogadtaték. 

De visszatérvén kevés napi távolylétem után Kassára, 
Baróti tudata velem, hogy Élőbeszédemet Bacsányi 
újra dolgozá, kitoldá. Hiúságom nincs megbántva, 
mondám : egyedül azt jegyzem meg, hogy ha azt Ba- 
csányi dolgozta, s mi ketten elfogadtuk volna, s ha a 
gondolat is, hogy ily folyóírást adjunk, ezé volt, én 
Bacsányival tétetem vala meg az igazításokat. Ennek 



igS 

minden felelete az volt, hogy kettő mindég több, mint 
egy, s arról senki sem kételkedik, és hogy kettő egynek 
nem tartozik felelettel, s azt érteni nem tudtam ; ki- 
vált, hogy Baróti és Bacsányi, nem két, hanem egy 
személy voltak. Azon szolgalatjai által, melyeket 
Bacsányi Rájnis ellen Barótinak teve, Baróti annyira 
kezében vala Bacsányinak, hogy ellene soha sem volt 
akaratja. 

Kerültem a kedvetlenségeket s a kassai Muzéum-ot* 
segéllém a dolgozásimmal, s annak dolgozótársakat 
gyüjték. De midőn látám, hogy beadott dolgozásaimat 
nem okok, hanem kéj veti meg ; minden lárma nélkül 
vonám félre magamat, s magam kezdek egy új folyó- 
írást. Orpheusom Kassán nyomtattatott, mint a Múzeum 
Pesten, s örök hivatalos utazásim miatt nem úgy nyom- 
tattaték, ahogy én hagytam. A betűszedőre bízám, 
mely darabokat végyen fel a csomó közül, s rést csiná- 
lának hozzá, hogy némely darabjaim kimaradjanak, 
s azok vétessenek fel, melyeket csak szükségül akarék 
felvétetni. 

Ez a két folyóírás, a Muzéum és Orpheus, hoza en- 
gem levelezésbe Horváth Ádámmal, dr. Földi János- 
sal, Daykával, Verseghv-vel és másokkal. Szerencsés 
és szerencsétlen összekötődések, melyek közül előre 
lehete látni, hogy némelyike igenis hamar elalszik, de 
hogy némelyike a sírig fog tartani. Mint a szerelem- 
ben néha olyakhoz csatoljuk magunkat, kiket nem 
tartunk ugyan méltóknak szeretetünkre, de szeretünk, 
mert nincs akit méltán szerethetnénk, úgy esik ez a 
barátságban is ; de ahol a szerelmet és barátságot 
tisztelet és becsülés kötötte meg, az túl van minden 
vitagságokon, s szívem Kisért és gróf Dessewffy Jó- 
zsefért, ki még ekkor iskolájit járá Kassán, s már mu- 
tatá mivé emelkedend, még ma is azt érzi, amit akkor. 
Életemnek ők a legfőbb kevélységei ; ők és azon keve- 
sek, kik hozzájok hasonlítanak. 

* Magyar Museum címmel indították meg Bacsányi 
János, Baróti Szabó D. és Kazinczy F. az első magyar 
tudományos folyóiratot 1788 júl. i-jén. 



199 



MDCCLXXXIX. 

Bácsmegyeim megjelene. Élőbeszédében elmondám, 
mi indíta, hogy fordítsam. Annyira nem igérék a mun- 
kának szerencsét, hogy igen hosszas bátorítások után 
beszéltetem rá magamat kieresztésére. Barátim most 
Siegwartomat is kívánák. Félvén, hogy nem lesz erőm 
ellenkezni vélek, tűzbe lökém a csomót. 

Bácsmegyeim nyomtatva vala félig, s Bacsányi kért, 
fizessem ki a nyomtatót s a kirakott íveket kéziratom- 
mal együtt égessem el. Dolgozásom nem érdemel egye- 
bet, s magyar úgy nem epedez. Vannak, akik azt sze- 
retik leginkább minden dolgozásim között. Én másod 
ízben csak azért adám ki, mert előre látám, hogy ha 
magam nem fogom, más valaki fogja, s hírem nélkül. 

Június elején forró-hideggel térek vissza szepesi 
útamból. Orvosom és barátom, Viczay József, már 
19-d. nem hitte, hogy a reggelt érjem. Ifjúságom és a 
kassai prédikátor könyörgése megtartott. Baróti miséje 
alatt zára kívánságai közzé. 

Még gyengélkedő egészséggel valék, midőn egri 
püspök, gróf Eszterházy Károly bejöve július 21-d. 
Kassára, s első kimenése az apácákhoz vala, hozzám 
a második. Dicsekszem kegyességével, mert méltó- 
ságai nélkül is érdemié tiszteletemet. Naerv characterü 
férfi. 

A püspök mindennek kémed titulust adta, mert gyer- 
mekkorában ahhoz szokott volt. Azt neki közönsége- 
sen balul vevék, s így ha kit meg akara kímélni, azzal 
inkább németül szóla ; a Sie nem bántó. Egerbe men- 
vén 1787., a püspök testvérének, cancellarius gróf Esz- 
terházy Ferencnek leányával, gróf Sztáray Mihályné- 
val vezettetem fel nála magamat. Várakoznunk ícelle 
az előszobában, valamíg a komornyik jelentést nem 
teve, hogy az ebéd várja. Magyarul idvezlém, s néme- 
tül felele. Én magyarul szólék ismét, s a püspök ismét 
németül. Magyarul én harmadszor is, s úgy, hogy 
a püspök kénytelen volt elmosolyodni. Megfogá baljá- 
val jobbom felét, s úgy vive asztalához szó nélkül s 



300 



balja mellé ültete. Valamikor Egerben valék, ez vala 
helyem. 

Nem tudná Kémed megmondani, kérdé tőlem 
enyelgve, ki jőve ma Egerbe hat szarvas paripán? — 
Az nyilván én valék, felelém ; ily sárban inkább járok 
ökrön, mint lovon ; még így is sok helytt volt bajom. 
Ezek közelítő tréfáji voltak, s a püspök nagy mérték- 
ben bírta az élet bölcseségét. Még nem tudta, mint áll 
velem, mint én nem még, mint én a püspökkel. Sze- 
mélye, születése, méltóságai, érdeme, szent hazaíisága, 
kora tiszteletemet kívánhaták ; de midőn hivatalom 
jőve közbe, nem felejtem, ennek mivel tartozom. A püs- 
pök mindent szerété bennem, de nem hivatalomat. 
Midőn ez parancsolá, hogy feléje közelítsek, meg vala 
zavarva, s úgy kívánta, hogy mindent írásban adják 
elébe, nem szóval semmit. Világosítást kívánt a leg- 
világosabb dologban is, és semmit nem érte meg. Végre 
nem tudék tenni egyebet, mint megtenni a jelentést, 
hogy elakadtam, s jött a helytartó-tanács rendelése, 
hogy kérésemet tegyem egyetértve Heves vármegyével. 

Consil. Fáy Bertalan úr, ekkor Hevesnek első vice, 
majd később Tornának fő-ispánja, maga kísére a püs- 
pökhöz. Szóval is elmondám a kérést, de, minthogy 
elébb már úgy kívánta, írva is. Nagy tűzzel számlálá 
élőmbe, mely áldozatokat teve a tudományokért ; 
hogy itt ezt a pompás lyceumot fundamentumából 
építette, hogy abban gazdag könyvtárt állíta, hogy 
Londonból hozata astronomiai szereket ; de minek- 
utána áldozatit nem hála követi, hanem az ellenkező, 
kimondá, hogy nem fogja tenni, amit kérek. Most ki 
kezde fakadni nemcsak a kérés, hanem a kérő ellen is, 
hogy végre nem lehete nem fészkelődnöm székemen. 
A vice-ispán megsejté, mi fogna következhetni, meg- 
kapván kezemet, emlékeztete, hogy a kérés tevése neki 
is parancsolva van. A szólás végében kérte a püspököt, 
hogy neheztelését ne terjessze ki személyemre, ki itt 
parancsomat teljesítem. — «Kemed pedig, consiliarius 
uram na ereszkedjék arra, ami reá nem tartozik, 
monda : én vele mindig perben vagyok, de azért 



201 



írva fogom adni, válaszomat*, — s vége vala func- 
tiónknak. — A püspök elmúlt idők férfija volt. 

A heves-vármegyei subaltemum judicium elölülője, 
T. úr (így neveztetének József alatt a vármegyei tör- 
vényszékek) leülvén az ebédhez, azon kezdé a conver- 
sátiót, hogy ők az nap száz esztendei fogságra kárhoz- 
tatának egy gonosztevőt. — Eliszonyodtam a szóra. 
Hány esztendős a szerencsétlen? kérdem ; mikor előtte 
felolvastatott az ítélet, mit mutata bírájinak? Még a 
leves nem vala a püspök előtt, s bort parancsola. Ko- 
mornyikja nem hitte, hogy az még most parancsoltat- 
hassék. Bort, monda a püspök újra, s rám köszönté 
poharát. 

A régiek és mostaniak közt azt a nevezetes különb- 
séget leljük, hogy azok durvábbak voltak, mint simák. 
De a nagy simaság, úgy mondja Montesquieu, rab lel- 
kek elsősége ; a durvább kor jobb volt. Kor és kor ha- 
sonlítanak egymáshoz, s az emberi dolgok karikaként 
fordulnak elő, bár jobb változásokkal, s nincs okunk 
elveszteni hitünket az emberiséghez. Miket nem be- 
szélhetnék Eszterházy Károly felől, ha holmi tekin- 
tetek el nem némítanának! Merte, amit meggyőződése 
kívánt, bár azt én és némely mások hibás meggyőző- 
désnek tekinthetjük. 

Megparancsolá, hogy lyceumába, bibliothekájába 
vezessenek el, s akará hallani észrevételeimet, kivált az 
architektúrára nézve, miben a püspök Rómában tanúi- 
ván, leckéket véve és a festésre. A bibliotheka meny- 
nyezetére Krakker festé a trienti zsinat üléseit, hová 
mennykő csap alá, nem tudom kire és miért. Bibliothe- 
kába talán nem a trienti zsinat ülése illlett, de azt egy 
püspökiben elnézhetni, s dicséretére Krakkemek el- 
mondhatjuk, hogy szerencsésen elkerülé a monotoniát ; 
az a sokféle szabású s színű öltözet, az a sokféle pap, 
szakállal és szakái nélkül, scapuláréval és nem scapulá- 
réval, nyírt fővel és baretummal, mindent jóvá tesz. 
Krakker tudott, mikor akart s mikor fizették és időt 
engedtek. Vásznon is úgy dolgozott mint mészre s 
sokszor jól dolgoza, sokszor mázolt s irtóztatóan. így 



202 

kivált a jászai praeraonstratensiseknél, hol leplei ki nem 
találtatják a fedett tagokat. Maulpertsch, meghíva a 
püspöktől, hogy a lyceum kápolnája plafondját fesse, 
estve érkezek meg, s gyertN'ák világánál akará látni 
a Krakker dolgozását s felkiálta : «Én ennyit nem 
tudok !» 

Láttam a pápai templomot is Veszprém vármeg^'-é- 
ben, melyet a püspök, a hetynek ura, építe. Belépvén 
ott, az oltártáblákon rá ismerek a Krakker ecsetére ; 
azok egytűl egyig az ő munkáji. Egyedül a nagy oltár 
táblája a prof. Maurer Huberté. Az a protomartyr 
Istvánt adja, s oly szépen mint Maurertől várhatni, ki 
a templomi stylusban utolérhetetlen vala. De a képpel 
nagy istentelenséget követének el a püspök tisztjei. 
Hibásan jegyzék fel Mauremek, mennyi légyen a kép 
magassága s szélessége ; s magasabbnak és szélesebb- 
nek lelvén ; midőn az Bécsből leküldetett, mint a ráma 
vala, jobbnak láták a képből valamit elszeletni, mint 
urokat új ráma csináltatásával terhelni. 

A nagy oltárt Pápán Prokópnak szobrai ékesítik, s 
zöld márványból szeldelt tabernáculum. Veszprémben 
a föld alatt két ily oszlop találtaték, a római colonia 
omladékiban. Ami egyéb márv-ányt a templomban és 
kápolnában látni, mind a püspök jószágiban terme. 

A kápolna oltárát a Madonna della seggiola ékesíti 
ügyes másolatban. Annak számtalan másait látni már 
most mindenfelé az országban, rossz, középszer s igen 
jó rézmetszésekben s olajban ; én 1789-ig soha nem 
láttam. 

De midőn itt pillantám meg, felkiáltám a Raphael 
nevét. A püspök azt ajándékként vette cardinalis 
Garampitól, kit VI. Pius látogatásul külde az általa 
nagyon szeretett püspökökhöz a maga képében. Mint 
csókolá meg a püspök feje lágyát a pápa, és senkiét 
másét mint a püspökét, azok után amiket önmagától 
vettem a püspöktől, 0rpheusoi'ab3.n mondottam el. 

A később idők nyugtalanul fognak kapkodni minden 
hír után Ráday felől. Ki volt maga, ki atyja, kik eleji, 
többször elmondottam, s még elfogom ; de utódinknak 



203 

az nem lesz elég. A nem közönséges embert háziköré- 
ben is látni óhajtják, s teljesítem kedvöket. 

Egy alattam szolgáló professorral és egy ügyes festő- 
vel, kit lehívtam Kassára, Bécsbe tevék egy utat. Aug. 
7-d. 1788. Pécelre érék. Behajtatván a kastély déh 
kapuján, a palota alatt a keleti szárny felé tértem, s 
Rádayt földszint találtam, dolgozójában. Innen nyílt 
az ajtó bibliothekájába, mely a keleti és a déli szögben 
állott, négy veres márvány oszlop tartván boltozatját. 
Ehhez még két szomszédszobát kellé elfoglalni a kapu 
felé. Poetáji egy negyedik szobában állottak dolgozója 
mellett, az udvarra ; a magyar könyvek hitvese szobá- 
jában. Ami e hat szobában el nem fért. Pesten tartaték 
és Ludányban. 

Térdig érő fekete mentében üle itt ; özvegysége olta 
a régibb szokás szerint nem visele színes ruhát ; fején 
pamutból szőtt fejér hálósüveg, s annak felette fekete 
kordoványból egy másik, mint a derelye, árnyékló nél- 
kül. Koponyája, melyet asztalelőtti és asztalutáni 
imádsága alatt mindenkor felmezteleníte, oly hajatlan 
volt, mint tenyere. Gyermeki víg lelkével jött elfoga- 
dásomra. Tudta levelemből, hogy jönni fogok. Festő 
és professor magunkban hagyának. 

Cselédje jött, s kérdést tőn, ha bennünket a Hercu- 
lesbe szállítson-e. — Puf, Puf! kiálta szörnyű meg- 
indulással s sokáig dadogv'a. Végre kiadá parancsát. 
A cseléd elveresedett arccal méné el. — Ráday fel és 
alá jára szobájában, mintha egyedül volna. De most, 
mintegy egyszerre ébredvén fel álmából, szelíden s 
mosolyogva közelíte felém. — Bohó emberek! úgy 
mond ; Herculesnek nevezik a nyugoti szárny felső 
szobájit, mert falaikra Herculesnek tizenkét munkájit 
festetem, s le nem tudom szoktatni a hibás elnevezés- 
ről. — S ez minden baj? kérdem magamban. 

örvende, hogy Zrínyi, kit még nem olvastam, és 
akit tőle ajándékban vettem kevés hetek előtt, nekem 
is kedvesebb, mint Gyöngyösi, s rendes, hogy a török 
lantos episodiuma engem egy dal költésére gyúlasztott 
(Fogy az élet s nem sokára . . .), mint őtet, hogy azt 



204 

Újra dolgozza. A könyv asztalán állott, s benne az én 
dalom és az ő paraphrasisa. Felolvasá előbb az én dalo- 
mat, azután a Zrínyi strophájit, végre amit ő dolgo- 
zott, s ezt az öregkor reszkető hangján, de az ifjúkor 
pathosával. 

Mely szép episodiuma ez Zrínyinek! úgy mond. 
És mégis Zrínyi mely kevésnek az, aminek lennie 
kellene. Gyöngyösi bennünket elvakíta ömlő soraival s 
fecsegésig menő bővségével ; nekünk mingyárt szép a 
vers, ha ömlik, s azon kapunk, ami sima és könnyű, 
nem ami szép. Azonban én Gyöngyösinek nem taga- 
dom érdemeit, sőt hogy neki igen szép helyei is vannak, 
vallom ; menjünk, megmutatom, hol állítok emléket 
mindkettej éknek. Kivivé keletre kastélyától, egy ho- 
mokdomb oldalába. Ott akara angol ízlésű kertet ültet- 
tetni. Elmondá magyar nyelven írt distichonait, melye- 
ket a két emlék lábára metszeni szándékozott. — Rá- 
day nem ére rá, hogy új meg új szándékit teljesítse. 

Megkérem Klímesch Tamást, fogjon úgy ülést az 
asztalnál, hogy az öreg arcvonásit megkaphassa, s 
minthogy félék, hogy rá nem fogom bírhatni, hogy 
neki üljön, a munkát készítgesse titokban. Nem lehete 
m.egelégednem dolgozásával, s neki-bátorodám meg- 
kérni az öreget, hogy festőmnek üljön. Nem akara. 
Igen, ha még élne a szegény feleségem. Ügy őtet is 
festetném, magamat is. Sokára megadá magát. De íme 
új akadály! Parókában-e vagy háiósüvegében? Én az 
utóbbikat óhajtani. Leüle. 

Klímesch kész vala a conturral, veres krétában, mi- 
dőn az öreg felugrék. — Csak jobb lesz mégis paróká- 
ban. Lekapta hálósüvegét, s feltette a parókát. A festő 
újra dolgozni kezde. — De csak jobb lesz paróka nél- 
kül. — Kérdést tevék, nem tetszenék-e neki, hogy 
valamit olvassak? Egy almanachot ada kezembe, s a 
Magister Kindleben életét olvastatá. Nevetésünk el- 
akasztá a festőt. Sok baj után kész vala a kép, s oly 
jól, hogy hívebbet nem kívánhatni. Rézre metszetem 
Orpheusom elébe Quirinus Mark által. Később Mans- 
feld is metszette, de csak a Marké jó. Rádaynak gyér- 



205 

meki ártatlansága, s az a szelíd víg mosoly egészen el 
vannak benne találva. 

Vasárnap communio napja vala Pécelen is, s az 
öreg szombaton estve vára Pestről Pál és Gedeon uno- 
kájit. Elüté az éjjeli tizenegyet s ezek még sem voltak 
(itt). Nem várhatá tovább, s tálaltata. Ebédjei, va- 
csoráji nyárban a nagy palota ajtaja előtt (voltak), 
az udvar felé. Midőn fellépegeténk a grádicson, az Öreg 
visszafordúla régi cselédjéhez. De mondja el csak kend. 
nem éré-e szerencsétlenség gyermekimet? Bár későn 
indultak, már itt lehetnének. — Nem biz a méltóságos 
úrfiakat, Nagyságos uram, felele az ; ne tartson Nagy- 
ságod semmitől. Ma tragédiát adtak, mert szombat 
van, Pál úrfi él-hal a theatrumért, ott fogtak mulatni 
de itt lesznek virradtig. — Ekkor kellett volna látni a 
tiszteletes öreg haragját! ekkor hallani pufjait! Tarték 
tőle, hogy Eliezerét felpofozza. — Kend nem jó em- 
ber ; ilyet tenni fel gyermekeimről. Mintha ők nem 
tudnák, hogy őket nyugtalan várja öreg nagyatyjok. 
— Midőn felérénk a vacsorálóba, nyoma sem volt ha- 
ragjának. De sokszor sóhajtgata unokáji után. — Fel 
kellé fordúlniok a sötétben, s mit csinálnak, ha mago- 
kat összetörék? 

Cselédem reggel hozá a hírt, hogy a két gróf úríi 
éjjel megérkezének. Palit még ágyban lelem. — Lát- 
tad volna csak, mely jól játszott ez s ez a leány! kiálta 
felém, midőn beléptem. Együtt menénk az öreghez, 
s Pali megcsókolván kezét, nagy tűzzel beszélé, mely 
jól adák a darabot. Az öreg felejté tudakozni, mi 
tartóztatá őket, s elkapva unokája heve által, kérdé- 
seket teve, mint valának elosztva a darab szerepei. 
S a theatrumi discussiók addig tártának, míg a pap 
béharangoztata. 

Budán a Vízivárosban szállék meg, hogy közel kap- 
jam tiszttársamat, consiliarus Pethő Jakabot és Makó 
Pál apátot, egyik tagját a helytartói tanács alatt dol- 
gozó tudományi-biztosságnak. Egész nap írám itt híva- 
talbeli leveHmet, öltözetlen, midőn Ráday belépe hoz- 
zám s ebédre híva meg menyéhez. Elébe terjesztem, 



2o6 

hogy kevés napokra terjedvén szabadságom ezen 
utamra, kegyességökkel nem élhetek, s holnap virrad- 
takor indulnom kell. — Tehát most mindgyárt, s 
amint lele. 

A grófné nem tudom mely bécsi leányt vett vala 
protectiójába, s feleletemre, hogy Bécsben csak har- 
madnapot tölthetek, azt jegyzé meg, hogy oly kevés 
idő alatt nem választhatok ott Kisasszonyt. — Ha 
arra jő a dolog, mondám, én itthon választok leányt. — 
A beszéd hosszacskán folyt, s az öreg a szép asszony 
háta megé voná magát, hogy ez meg ne sejtse, mi 
történik, s inte, hogy menjünk. A grádicson megálla. — 
Én nem tudom, mi leli menyemet, monda szelíd nehez- 
teléssel, hogy mindent házasítgat. Pedig őket senki 
nem házasítá ; magok választák egymást magoknak. — 
Az öreg és szép menye nem éltek kedvetlenségekben ; 
de midőn az öreg tudakozá, minek az a sok cifra? ez 
viszont ezt : minek az a sok könyv? S ilyenkor az 
öreg neki ment legdrágább porcellánjainak, s földhöz 
verte kínjában. — Menjünk az öcsémhez, Teleki Jó- 
zsefhez, monda nekem. 

A hídon figyelmessé tevém az öreget, hogy kocsisa 
hátra pillogat a bakon álló inas felé, s ostorával azon 
akkor pusztán álló helynek csapkod, hol most a Börse 
épűle fel ; ott baj lehet. — Ráday feleszméikedék el- 
sülyedéséből, melyben vidám lelke mindég andalgott. 
Nincs semmi, monda nekem ; szokása a bohó ember- 
nek az az integetés. Mikor bejövök Pécelről, s nyulat 
lát futni a mezőn, mingyárt kiáltja : ahol a nyúl! 
ahol a nyúl! ha pedig farkas, még inkább. — így 
tolonganak ártatlan lelkében a gondolatok. 

Az ugocsai főispán* kisírt szemmel, mély bánatban 
jőve anyja testvérének elébe, s megcsókolá jobbját. 
István fija halálát siratá, kit Belgrád alatt egy vesze- 
delmes ínhideg ifjú éveiben ölt el. Nem merénk vigasz- 
talni, s a néma látogatás nem tárta tovább egy-két 
percnél. 

* T. i. gr. Teleki József. 



207 

Bécsbe menvén ezen esztendőben megint (1789. 
Novemb.) s beérvén Pestre, a Fejér-Farkas fogadó- 
ban szállék meg a Hatvani-útcán (ily fogadó most 
nincs ; a Szép-utca nyugot-éj szaki szegletében most 
épül a magyar theatrumnak megvett helyen a gróf 
Cziráky Antal országbírója háza, a mellett áll északra 
a ház áltellenében a fogadóval, hol Ráday, utána dr. 
Szombathy József, tovább a híres prókátor Szabó- 
Sáróy,* végre a tavaly (1828.) megholt Kulcsár** újság- 
író lakott.) Cselédemre bízván, hogy válasszon szo- 
bát, magam átmenék Rádayhoz. Nyitva lelvén a 
grádics rostély-aj táját, felléptem a folyosóra. Ráday 
elméne mellettem ; szemeink összeakadának, rám is- 
mert, de az őtet el nem akasztotta ; ment s perle 
cselédjével, hogy belé hangzott a ház. Legjobbnak 
láttam bemenni az üres szobába, s az ablakban leültem. 
Az öreg jött perelve mindég, s hozta kezében írótol- 
lát ; leült, folytatá az írást, felkölt, kiment, ismét 
elkezdé veszekedésit a cseléddel, ki addig vala inge- 
relve, hogy a dudogást visszaadá. Úgy tetszék, rá- 
ijeszte a cseléd, mert most csendesebben viselé magát, 
írt, s előkiáltá a tiszteletlent. — De ily okos, ily öreg 
ember miként lőhet ily bakot, hogy kezébe adják a 
levelet, s mégsem kérdi, eljőnek-e a válaszért, s ha 
nem jőnek, hova vigyék. Lássa kend, az ember beteg, 
s segédemre van szüksége. Tudom, Budán tartózko- 
dik, de nem tudom, hol ; küldenem a segédet, de nem 
tudom, hová ; a kend lelkén a vétek, hogy a beteg 
enyhülés nélkül marad. — Az elkínzott cseléd nem 
láta jobbat, mint ezt felelni : Ne higyjen Nagysád a 
fertelmes németjének ; ha beteg volna igazán, nem 
hozta volna Budáról ide a levelet. Rászoktak Nagy- 
sádra, hazudnak hogy betegek, hogy bajok van, mert 
tudják, hogy nem mennek el üresen. ■ — ■ S ekkor vala 
bezzeg a nagyja! — Most látom, amit eddig nem lát- 

* Aki védőügyvéde volt Kazinczynak, midőn elfogatott. 
** Kulcsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások 
{1806 — 1848) buzgó szerkesztője. 



208 

tam, monda haraggal ; kend nemcsak eszetlen ember, 
hanem keményszívű is egyszersmind. Mint hazudhatna 
magát valaki betegnek, ha nem az? Nem tudok más- 
ként segítni magamon, hanemha postára teszem a 
levelet. — Nagyságos uram, monda a cseléd, az nem 
lesz jó ; ha beteg a német, és ha szegény, nem me- 
gyén postára. írja meg Nagysád a levelet, reggel el- 
viszem a budai biróhoz! az felkeresteti. 

— Hallja kend, ez jó tanács, monda az öreg ; egé- 
szen elcsendesedve, már most szeretem kendet. S a 
házban oly nagy leve a csend, mint kevés pillantatok 
előtt még a vihar volt. 

Ráday bépecsétlé a levelet, s megláta ablakában. 
Nem emlékezek, ott valék-e a csata előtt vagy nem ; 
de minthogy én nem köszönék neki, ő sem neícem. — 
Orpheusgm felől tudakozódék, és hogy miket adok 
benne. Én oda Evirallámat küldöm, monda ; felvéve 
asztaláról, s hozta felém. Üljünk együvé s olvassuk. — 
Olvasá, s oly elgyengülések közt, hogy több íz- 
ben kénytelen vala letenni kezéből. — Evirallában 
szegény feleségemet siratám, míg fordítottam, úgy 
mond. 

Megjelentem az ország bírájánál, gróf Zichy Károly- 
nál. Egy Oberster, egy pap és én váránk, míg szobá- 
jából kijő, s megyén praesideálni a helytartó-tanács 
ülésében. Egyik cseléde kyriéjét (hamuszín moldon 
köpönyegét) tartá készen két kezében, áltellenben 
ezzel az ajtó küszöbén a másik kalapkáját és kosz- 
perdjét. N^álék az ajtó, kijött az ország bírája, s az 
egyik cseléd kezébe adá kalapját és koszperdjét, a 
másik ráveté a köpenyegét ; s Wer sind Sie? — 
Oberster bei . . . Was machen Sie hier? — Ich reise 
zur Armee nach Belgrád. — Wünsche glückliche Reise. 
Ily könnyedén vala elvégezve a pap is. — Kommen 
Sie um jünfe zu mir, monda nekem. 

Megjelentem. Szobája tele volt vendégekkel és fers- 
lágokkal, melyekben opál darabokat küldenek Budára, 
és onnan Bécsbe Kassa tájékáról. Tudni akará, nem 
keresek-e valamit Bécsben. Semmit nem, mondám. 



2 09 

most kapok al-tiszteket, s azok eránt akarok szólani 
Swietennel és Pászthoryval. 

Fő-Ispán Balogh Péter egy reggel az 1790. diétán 
korán reggel méné Zichyhez. Vay József vala vele és 
csak maga. A két nagy ember ellenkezésben vala egy- 
mással ; Vay a legnagyobb csendben, Zichy lángoló 
tűzben. Csak elnézem, melyike fog itt győzni, monda 
Balogh magában, s eltökélé, hogy egy szót sem szól. 
Zichy végre megcsókolá Vayt, s ezt kiáltá : Még soha- 
sem tudtam őtet meggyőzni! — Ezt nékem beszélé 
Balogh. 

Zichy nem akará a magyar nyelvet, Vay igen, s 
Zichy tudni akará, ha Vay fel tud-e úgy tenni valamit 
magyarul, mint németül vagy deákul. Én, feleié Vay, 
azon két három nyelvek közt, melyeket értek, legjob- 
ban tudok magyarul, s Zichy értette a súlyt. — 

II. Józsefet nem láttam 1782. olta. Nem vala Bécs- 
ben, mikor én ott ; most itt vala, de Belgrád mellől 
betegen jött fel, s nem hittem, hogy megláthatom. 

Egy estve zúgás esek a theátrumban, hogy le a 
kalapokkal, s minden szem az első lózsi felé repűle, 
jobbjára a parterreben ülőknek. A császár ott foga 
helyt. Első mozdulta az vala, hogy a lózsi előtt égő 
két gyertyát eloltotta ; második, hogy kalapját úgy 
tartá arca elébe, hogy a proscenium mécsei szemének 
ne alkalmatlankodhassanak. Egész arcát így ritkán 
láthatám, igen a csontos homlokot parókája alatt. 
Orcáján fityegett a kiszikkadt bőr. Orra görbült, s 
ajaka nem kifordult, de nagy. Szeme oly igen világos, 
nünt amit csóka szemnek hív a föld népe, s a bécsiek 
a színt Kayseraugfarbénak nevezték el. Válla előre 
görbedett. Állása középszer. Felső kabátja most hamu- 
szín. Hadi-marschal Lacy, a császárnak nagy ked- 
veltje, mellette állott, a karfához érve, és így szorosan 
a császár mellett, de soha le nem ülve, sötétkék felső 
kabátban, s mellén az aranygyapj brillant boglárja 
szikráztatá tüzeit. József az egész játék alatt nem szóla; 
részvétellel hallgatá a játékot, csak egyszer is nem 
adván jelét javaltának vagy meg nem elégedésének. — 

Kazinczy Ferenc munkái. 14 



210 

Kicsinységek, de a nagy ember felől olvasóim ezt örö- 
mest fogják hallani. 

Már feljebb említettem, hogy öltözetére keveset 
szerété költeni, mint I. Péter és II. Friedrich. A pesti 
táborozásban 1782. oly stiblit láték lábain, mel3mek 
új korában felső szára előbb le, majd ismét fel vala 
hajtva ; de a sokszori fejelés után a szár felső végén 
semmi hajtás nem vala többé, s a helyett most csak a 
régi hajtás nyomai látszottak. Asztala napjában hat 
forintba s negwen krajcárba került, s csak utolsó 
éveiben hála matracon, addig mindég szalmán ; úgy 
beszéli Hormayr az Ausztriai Plutarchban. Ellenben 
uralkodásra jutván, néhány millió rossz pénzt égettete 
el ; a papiros pénz egy árban vala az ezüsttel ; fel- 
ébreszté a szorgalmat ; pénz az országban sok volt. 

Adam rézmetszőnél akkor valék 1788., midőn ez 
Fügemek miniatűrje után dolgozá a József képét, 
m-olcadrétű táblában. Megajándékoza egy nyomtat- 
ványával, s intett, ki ne adjam gyűjteményemből, 
mert ennél hívebb képe Józsefnek nincs. Amit John 
metsze a marschal-pálcával folió-nagyságban, Füger- 
nek egy más festése után, igen szép munka, de Józsefet 
a festő ott teljesb képűvé csinálta. Jól adá Zauner 
is a lovagszobron. A Hickel Józseféi szépítve vágynak 
mind színben, mind még rajzolatban is. 

Búcsút vevék Pászthorytól, de nem fogadta el. 
Minekelőtte Bécset elhagyom, lássam gróf Széchenyit. 
Mondjam, ő küld hozzá. 

Széchenyi az Urak-útcáján lakott, s eg}^dűl lelem. 
Megzavart látása. Ennyi méltóságot emberben nem 
találtam. Rá illek igazán : bonum virum facile crederes, 
magnum libenter. Religiosus tisztelettel állék a való- 
ban nagy férfi előtt ; már sok nagy tetteit hallottam. 

Az idő nem enged kinnjárást, úgy mond ; járjunk 
fel és alá ; s végig vitt aj tájinak hosszú során. Az utolsó 
szoba egyik szögében egy asztalka állott ; karimája 
közé föld vala töltve, s a földbe olasz virágok voltak 
beszúrva, megöntve mindenike saját olajával. Látás 
s szaglás novemberben májust éle. Egyik falán Cleo- 



211 

patra pastellben a szobrász Bayr nejétől, ki Bornt 
is festette, s szerencsével festette. 

A gróf Anacharsisnak utazását hozta elő. Anachar- 
sis semmit nem hagya, — mondám szerény ellenke- 
zéssel. 

— Nem Anacharsis, a scytha ; de igen Barthéiemy 
az ő nevében, mely most egész Európát csudálkozásra 
ragadozza. El ne menj Bécsből a könyv nélkül. A 
könyvet Széchenyi nélkül is olvastam volna, de én 
szeretek a jóknak tartozni, és soha nem olvastam úgy, 
soha nem ragadott el egyik vagy másik helye, hogy 
fel ne kiáltsak : Itt Széchenyi mellyé is felmelegűlve 
vert. 

Pozsonyban felmenék a várba, meglátni a seminá- 
riumot, mert József azt, Bécsbe vitetvén 1784-ben az 
itt tartott koronát, a várat papnevelő házzá változ- 
tatta. Annak akkor, most helytartói tanácsos méltó- 
ságos Horváth János püspök, és most pozsonyi Kanonok 
Döme Károly urak, tagjai valának, kormányzója pedig 
Szabó András, később kassai első püspök, Ürményi- 
nek kedveltje. A derék if jakban lángola a hazai nyelv 
szerelme, melynek virágzása nélkül semmi nép nem 
emelkedhetik culturára ; azt előbbre vinni kinek inkább 
tiszte, mint papnak? Gessner, Bácsmegyei, a kassai 
Múzeum és Orpheus nevemet már ismertté tevék, s 
talán itt az is tudva volt, hogy a hobgárdi plebánus- 
nak a Calvin tanítványa szerzé az érdemlett arany 
emlékpénzt, s kimondhatlan az az öröm, mellyel a 
derék ifjak látásomra ömlöttek. Körül valék fogva a 
fekete talárisba öltözött if jaktól, s Döme a körből 
ki nem ereszte, míg nekik valamely versemet el nem 
mondom, örömet csinálok az örömről lemondottak- 
nak, mondám magamban, s Secundusnak egyik Csók- 
ját declamálám el nekik magyarra fordítva. Egyszer- 
smind jelentem, hogy e napokban egy prágai zsidó 
fogja meglátogatni, ki inkább ismeri Spinozát, Les- 
singet, mint a Thalmudot. Döme egy versezetet külde 
le hozzám a Rózsa nevű fogadóba, mely melegen festé 
nekem szeretetét. 

14* 



212 



HARMADIK SZAK. 

De ha nekem bécsi útaim örömet adának, keserű- 
séget is adának ; hűlni látám magam iránt elöljáró- 
mat, kinek szeretete nekem kedvesb vala az asszo- 
nyok szereteténél. Az elhülés olykor kedvetlenül is 
érezteté magát. Szólani akarék, de kerűlé a magya- 
rázatokat. Némán tisztelém tehát neheztelését s ket- 
tőztetem gondjaimat, hogy vigyázatlanságom ne bántsa 
meg ; akart vétek hozzám ő eránta nem fért. Keserű- 
ségeimet az a bizonyos remény enyhíté, hogy atyai 
szeretete pótolékkal fog visszatérni. Az meg is leve, 
bár későn. 

Szerető szív készebb magában keresni hibát, mint 
szeretete tárgyában, s nekem a gróf Török Lajos ter- 
helésével nézhetni vétlennek magamat, sem akkor nem 
volt öröm, sem most nem az, minekutána hozzá újabb, 
szorosabb szent kötelékek fontának. De tudva van, 
hogy ő, a tiszta lelkű, nem tudta hinni, hogy valaki 
jó ne legyen, ha jónak mutatta magát, s meg vala 
csalva, és hányszor! Ezen felül neki elég volt a jó ; 
nekem a jó nem kellé, ha lelket, tüzet nem láttam a 
jóság mellett, s mindég azt jövendölgetem, hogy aki 
lélek és tűz nélkül van, végre is rosszá válik a jóból. 
Némelyeknek az vala igyekezetek, hogy lábra kap- 
hassanak, hogy a gróf bizodalmát megnyerjék, készek 
osztán ledönteni, eltaposni jóltevőjöket, mint aki atyja 
tetemein nyargala el szekerével ; s amit megjöven- 
döltem, megleve. Ezek láták, hogy őket nem szenved- 
hetem, s rettegtek, de gyűlöltek is. 

Midőn most 1789. Novemb. Bécsbe készülék megint 
s négy esztendő alatt harmadszor, ezeknek a lelketlen, 
de nagyravágyó semmiknek egyike elkezdé suttogni 
a városban, hogy engem oda gonosz szándék vonsz, 
és midőn azt mások is suttogák őutána, hűségből hírt 
vive a grófnak, hogy a városban ezt suttogják. Nem 
tartam magamhoz méltónak, hogy szót tegyek róla, 
s minthogy tisztaságom csak úgy világosodik ki, ha 



213 

megyek, mentem. Az idő megmutatta : én csaltam-e 
meg magamat ő bennek, vagy ők bennem magokat. 

Egy semmi, de aki nagyon szeretett volna lenni úr, 
azzal köszöné meg a gróf Török kegyeit, hogy meg- 
vásárolva harminc ezüst pénzen, meg akará buktatni 
jóltevőjét. A kassai táncoló nagy palota szűk vala 
minden rendeket elfogadni a farsang utolsó napjai- 
ban, s az uraságok magoknak más házat bérleiének ki. 
Sokan inenn áltlmenének amoda, sokan onnan ide. 
Ezek számában vala az áruló is, s én azt csak akkor 
pillantám meg, midőn már csuszogatá menüetjét. 
Azonnal futottam gr. B — Jánoshoz, s hívtam az áruló 
elébe, s tudván, mi fogna következni, mentem elő- 
szólítani barátimat, barátnéimat. Vége vala a menüet- 
nek. A gróf tudni akará, kinek hívják. Megnevezé 
magát. De csak mégis nem az, aki gróf Török ellen 
hálátlanul bána? Az ember elnémüla. — S miként 
mersz te, boldogtalan, ez undok lélekkel, e bélyegzett 
homlokkal becsületes emberek közzé lépni? Ki innen, 
mert lerugatlak ! — Taps és víg lárma tölte el a palo- 
tát. — A kártyázók előrohanának az oldalszobákból 
s ezek közt Szent-Iványi. Hallván, mi történt, és hogy 
az az én munkám, két csésze oleo-levest parancsola. 
Leült, s széket adatott nekem. Megiván levesünket, 
megszorítá jobbomat szó nélkül s ment. — Mely öröm 
volt nekem ennek jutalmául venni a gróf Török csók- 
ját! — És még egy kedves emlékű történetet. 

Kezembe évenként egy pár száz forint vala letéve, 
segédül a tanítókká készülőknek. E pénzből Aszalay 
Jánosnak, kit a sárospataki közös iskolába küldöttem, 
öt forintot adtam úti költségre. Az év végével felkül- 
dém számolásomat a helytartó-tanácshoz, a nyugta- 
tókkal. — Egy nap két hivatalos levelem érkezek. 
Elfoglalva, intek a hozónak, tegye le másik asztalo- 
mon ; de az jelenté, hogy egyiknek rekesztékét pa- 
rancsa van visszavinni. Elborzadtam a levél olvasá- 
sára, s a rekesztéket a hozó kezébe adám minden hang 
nélkül ; ismertem a jó embert. — Az Aszalay nyug- 
tatóját az öt forintról Budán az én írásomnak ismerek. 



214 

s azért Budán, mert már Kassán, s gróf Török paran- 
csot véve, kivenni feleletemet, a rekesztéket pedig 
visszaküldeni. — Fájt nekem, hogy gyanú terhel, s 
öt forintért! A?.onnal mentem szentül szeretett elöl- 
járómhoz, felvilágosítani, ha csendesen lelem, de hall- 
gatni, ha hidegnek találom. A gróf kiment, egyedül 
a grófnét lelem ; az áldott asszony nem mere sze- 
membe nézni. Szabadon viselem magamat, víg, de 
nem ingerlő kedv\^el, meleg tisztelettel, gyermeki hű- 
séggel, mint mindég ; de nem szólottam. 

Kassa tele vala a hírrel, s némelyek lesek minden 
lépésimet, mozdúlatimat, tekintetimet, szavaimat, ör- 
vendezve jövendölgetek, hogy oda leszek, s nyugal- 
mam nekik színlett nyugalom vala. A jók még mele- 
gebben tapadtak hozzám ; szántak, mutatták, hogy 
vesztemben is barátim, de a dolgot legtávolabbról 
sem illették. — A tartós méltatlanságok elkeserítik 
elménket ; kevély valék szenvedésimben, s feltétem 
mellett, hogy senkinek nem szólok, tántorodás nélkül 
állottam meg. 

Végre megérkezék az Aszalay bizonyítványa, hogy 
említett útjára tőlem e pénzből valóban felvéve öt 
forintot, hogy a nyugtatón álló napon vette fel, s ma- 
gát a nyugtatót az öt forint felvételekor írta meg 
és nem később. A lap alján Zemplény vármeg3^ének 
szolgabírája bizonyságot teve, hogy annak sorait prof. 
Aszalay János az ő szemei előtt öntötte papirosra. 
Jelentésemben elmondám, amivel sem eddig nem 
dicsekedtem, sem később nem fogtam volna, a szol- 
gált ügyet erszényemből is mint segéltem. 

Most viszont én lesem, mit olvashatok az előre ör- 
vendők arcaikon. De az olyanok nem tudnak pirulni. 

Gróf Török egy nap reggeli tízkor feljőve hozzám, 
hogy ebédjéhez hívjon meg, s azért éppen ma is, mint 
igen gyakran egyébkor, hogy láthassak két lembergi 
professort, kik bíráknak rendeltettek a Budán tar- 
tandó concursusban ; egyike franciscanus, a másik 
capucinus ; postán mennek ; s hamarább eszik miat- 
tok, mint szokott. — Oly házhoz valék meghíva, hon- 



215 

nan el nem maradhaték, de megígértem, hogy tizen- 
egykor szobájában leszek. 

Kegyes elöljáróm aUg mene el tőlem, midőn egy 
nem-jó ember belépe hozzám, tekervényeivel hálójába 
akara keríteni. Szerencséjére az emberiségnek a rosz- 
szak eszetlenek is egyszersmind. Tűzbe jövék, s kiker- 
gettem magamtól. Egyenesen szaladtam a grófhoz, a 
ház közbülső emeletébe, s elbeszélem, mely gyalázatos 
emberek ólálkodnak utána és utánam. A beszéd még 
nem ére véget, midőn kopogának, s a két vendég 
belépe ; egyike kisded, húsos barna, kopaszodó ; má- 
sika magas, orras, s oly színű arcában, mint capucinusi 
színű kabátja ; ez hallgató, amaz beszédes. Nem ér- 
zem magam az első felé vonatni, a másikától, Feszler- 
től, vissza is tolódtam. — Professor urak, halljanak, 
kérem, egy rendes történetet. 

Véget érvén a beszédben, M(artinovics) megszólala : 
Engedd, hogy egy expediens tanácsot adhassak. A ta- 
nács valóban expediens volt, de rút. Elborzadtam 
tőle. Professor úr, mondám kíméléssel, én úgy nem 
szoktam. Az idegen meghökkene, de a gróf annyira 
el vala ragadtatva azáltal, amit M — nak feleltem, 
hogy nekem jőve s forróan szoríta karjai közé, meg 
nem gondolván, hogy a nekem adott forró csók ven- 
dégének szörnyű döfés. Én érzettem azt ; vettem ka- 
lapomat, s magokban hagytam. 

Elsétálván egykor a franciscanusok temploma előtt, 
vádiám magam, hogy annyi esztendőt töltvén már 
Kassán, soha ott nem voltam, s kedvem jőve bemenni, 
hogy architecturáját s képeit lássam. Egy barát ma- 
gyar nyelven tartá prédikátióját s kevés hallgatók- 
nak. Gyönyörrel, s igen nagy gyönyörrel haliam a 
tanítást, s amint az isteni tiszteletnek vége volt, fel- 
keresem a barátot. — Lovasy Benedek, Bihar vár- 
megyei fi, íija a diószegi prédikátornénak, s egykor 
debreceni togatus. Az embert még inkább megszeretem 
cellájában, mint cathedráján. 

Következő vasárnap azon órában, melyben tudtam, 
hogy a barát ismét prédikálni fog, kértem gróf Törő- 



2l6 

köt, jönne velem a franciscanusokhoz. Meg nem fog- 
hatá, mit akarok, de jött. A barátról semmit sem 
szólottam, hogy láthassam, mely behatást tészen pre- 
dikálása reá. 

Lovasy még nem volt a cathedrán. A gróf nagyon 
meg volt illetve, s nem győzte magasztalni a taní- 
tást. — Ekkor vallám meg, miért kértem ide. — Látni 
akará a barátot. A gróf és én oly hírbe hozánk Lovasy t, 
hogy hallgatóji alig leiének helyt a templomban, s az 
én felekezetembeliek csaknem annyian hallgatták min- 
dig, mint a gróf felekezetén lévők. 

A barát gyanúba jött, s rozsnyai püspök báró 
Andrássy Antal elkérte őtet az egritől, hogy szem 
alatt tartsa. Lovasy ment, s Andrássynak nem vala 
kedvesb papja, mint ő. 

Rozsnyóra küldettetém ki hivatalomnál fogva s a 
klastrom előtt állék meg. Lovasy tudtomra adá, hogy 
a püspök Hosszúréten van. Lekiálték, hogy a forspont 
ki ne fogjon, s Lovasy velem akara jönni. Micsoda? 
te a püspökhöz? — Én ; engem nagyon szeret a 
püspök. — Nem mertem hinni szavának ; tudtam, 
miért hozatott el Kassáról. 

Nem engedem, hogy forspontom az udvarra be- 
hajtson ; két hatlovas hintó és egy négylovas az ajtó 
előtt álla, s egy udvari cseléd tudtomra adta, hogy a 
püspök Rozsnyóra indul. De egy másik cseléd jött a 
püspök nevével, s jelentette, hogy ő nagysága addig 
szekérre nem ül, míg a vendég bé nem megyén hozzá. 

A püspök kanapéjára parancsola, s elkezde velem 
szólani küldettetésem felől. Nem szerette az én Swie- 
tenemet, igen ennek atyját ; az más ember volt. Jelen 
valék, mint novitius jesuita, midőn Bécsben mint 
rector magnificus egy beszédet tárta : De morte non 
consummata, úgy mond ; s már lestem, mit fog mon- 
dani Lázár felől. Monda, s azt monda, amit kellé. 

Azonban nyílék az ajtó, s a szálas növésű barát 
belépe s prosternálá magát a nem jól nőtt és így igen 
alacsony püspök előtt. Ez felálla s keresztet vete a 
homlokával földet érő papra, s inte neki, hogy üljön 



217 

le. Ez állva maradt. — «Parancsolom, ülj le.» — Lovasy 
leült, de soha nem szóla. 

A püspök tudni akará, mi tehát az, amit én az ifjabb 
Swietenben becsülök. — Az igaz, görögül úgy tud, a 
mint kevés az egész Európában ; az is igaz, hogy őtet 
egykori szerzetes-társam, Denis, meleg szeretettel sze- 
reti ; de mingyárt mutatok én neked eg}^ más valakit, 
aki inkább vala génié, mint Swieten. Ekkor felkele s 
a kanapéval áltellenben álló asztalkáról, melyen egy 
ezüst nagy cruciíixus álla, felvéve egy könyvet, az 
Üj -testamentumot, s végig olvasá fenn szóval a Máté 
V. részét. — Én emlékeztetem, hogy estve lesz, s bú- 
csúzám. Együtt menénk be a városba. 

Andrássy nem vala gazdag Andrássy, nem vala 
gazdag püspök, és mégis sok jót téve a szegénysorsú 
tanulókkal. Gondolkozása a mai, lelke a régi rómaiaké. 
Hívebb tisztelője, mint én, senki nem lehet, bár gon- 
dolkozása nem enyém. 

NEGYEDIK SZAK. 

MDCCXC. 

Abaujnak rendéi március elsőjén gyűlést tártának. 
Intek cancelhstámnak, tekintse meg az elkésett postát, 
s hozza leveleimet, újságimat. 

Vice-ispánunk, consiliárius Fáy Ágoston hosszasan 
terjeszte elő valamely tárgyat, s én, megpillantván 
egy cikkelyt az újságlevélben, felállék, ketté szakasz- 
tám aj akin a szót s felkiálték : «A császár meghalt. » 
Fel kellé olvasnom a cikkelyt, úgy kíváná minden. — 
Nagy ember dőle ki. Zajgás, hosszú zajgás s nagy zavar 
követte szavamat. 

Józsefnek érdemlett dicsérete az, ami lovagszobra 
kövén áll : Saluti piihlicae vixit, non diu, sed totus. 
Feláldozá magát nagy idea j inak ; a jót szívesebben 
senki nem akarhatta ; a természettől lelket, atyjától, 
anyjától, Leopold ifjabb testvérétől, ki Toskánában 
1765 olta uralkodott, s a prussziai Friedrichtől nagy 



2l8 



példákat véve ; látta Parist és a Fekete-tenger szom- 
szédját, Nápoly t és Petersburgot ; negyven eszten- 
deig készült az uralkodáshoz. Nagy ember, de szeren- 
csétlen uralkodó. 

A francia revolutió hosszas pezsgései után (1789. 
Június 14-d.) kilobbana. Oda intézé szemeit a világ 
két hemispheriumáról minden. Nagy és szép dolgok, 
s még több rútak, undokok, borzasztók, rettenetesek, 
bár nagyok. Mint aki nyugalmas partról nézi a vész- 
szel, habbal küzdőket ; nem örül ugyan a veszély és 
elhalás látásának ; nem óhajtja ugyan, hogy őt is ve- 
szély érje ; de szereti látni a tüneményt, mert az nagy, 
mert az nem mindennapi, s az ilyen érdemel figyel- 
met : úgy nézi egy elaljasodott, elpuhult, de most- 
oroszláni dühre serkent nép tetteit minden ; a tudo- 
mányokban nevelt egyszersmind azért, mivel amit 
itten történni láta, az őtet Hellas és a régi Róma 
hőseire emlékezteté. De azért, hogy e történeteket 
részvétellel nézénk, senki nem felejté, hogy irtózta- 
tóbb csapás, mint egy revolutió, a hont nem érheté, 
és hogy dőlő vagy döntött épület körül forogni nem 
tanácsos ; senki nem óhajtá, hogy a miénk is dőljön 
és döntessék. Boldog, ki őseinek erős és régisége által 
is tiszteletes, régisége miatt is kedves lakj okban bá- 
torságban élhet és örömét találhatja, bár annak repe- 
dései igazításokat kívánnak. 

József leküldé koronánkat, a jegygyűrűt a király és 
nemzet között, Budára, s akkor lobbanánk örömre. 
De örömünk sok és szép jelenségei közt valának olya- 
nok is, melyeken nem lehete nem mosolygani, bár a 
tisztelet a mosolygást tilthatá. Egy fiscális Köpcsény- 
ben nem elégedék meg azzal, hogy a ládát ő is meg- 
pillanthatá, ünnepiesen köszönté meg azt, feledvén, 
hogy az olyan csak versekben szabad. Bandériumok 
kelének össze minden vármegyében, s egyike jött őr- 
zeni a nemzet kincsét vagy inkább csak tisztelkedni 
körüle ; másika ment, elvégezvén már a szolgálat- 
tételt, öregeink részt vőnek az ifjabbak örömeiben, 
3 udvari tanácsos Beöthy Imre és Domokos Lajos 



219 

urak Biharból, rókatorkos zöld mentében, veres nad- 
rággal és dolmánynyal jelenének meg, őszek mint a 
galamb, s együtt állák ki, meztelen karddal órájokat. 
Kállay Ferenc Szabolcsból, roskadtsága miatt nye- 
regbe nem ülhete, s így gyalog vezeté lovagló földijeit, 
végig a hídon, fel a budai tetőre, s kezében tartá fa- 
míliájának ősi buzgányát, a vezéri méltóság címerét. 
Torzonborz ősz bajusza, feketés arca, nagy teste, hat- 
lábnyi magasságú növése kikapá a látókat századunk- 
ból, s visszavezeté a nagy-kállói Kállay-ház törzs- 
atyjára, az Ubul herceg idejébe. 

A minden bandériumok fő-kapitánya abaúji fő- 
ispán báró Orczy László vala, fija Lőrincnek, a gene- 
rálisnak és poétának, s Józsefnél:, ki 1792. zemplényi 
főispánnak neveztetett ki, ifjabb testvére. Szebb ma- 
gyart e megtiszteltetés nehezen érhete. Kisdedebb vala- 
mivel, mint kövérsége kíváná, szög hajjal, kék szemek- 
kel ; arca liliom és rózsa ; lelke tiszta és meleg ; kedve 
vidám ; nyitva mindég kezei, mikor a nemzet java vagy 
fénye áldozatot kívánt. Termete ha szálasb volt volna 
valamivel, hajai ha feketék és lobogók, ha feketék sze- 
mei is, azt hihetek vala, hogy egy régibb szép magyart 
hozott elő sírjából öröme. 

A nadrágocskák, hacukák, libemyákok egyszerre 
tűntek el. Gombkötőink nem győzék verni az arany 
zsinórt, sujtást, kreppin-roj tokát, paszamántot ; s 
Erdélyben, hol minden aranyfonal elfogyott, Kassáról 
mene a kalpagrojt és mentekötő, s nem póstaszekeren, 
hanem, hogy négy nap alatt már vehessék, a leveleket 
hordó postán. Esztendővel ezelőtt már lehete látni 
kurta mentéket ; Terézia és József alatt azt térdig érő 
hosszaságban hordottuk, s sokan bakkanccsal, hogy a 
frakkhoz és strimflihez hasonlítson, de most a hosszú 
menték is eltűntek, vagy csak azokon látszottak, kik 
rettegésöket bölcseségnek szerették volna nézetni vagy 
éhen voltak. Lobogott a Zrínyi kucsmája minden fe- 
jen, pipacsszín posztóból, fekete magyar bárány prém- 
jével, s ennél eszesb fejfedőnk nem lehete, mert leg- 
olcsóbb volt s legalkalmasb ; lobogott a kócsagtoll a 



320 

nyusztos kalpagokon, s prémet növete szája felett 
minden. 

Az asszonyi nem vetélkedék a miénkkel a nemzeti- 
ség külső jelenségei viselésében, s a párisi lipántok he- 
lyett asszonj'Ságaink fekete csipkés kont3'okat vevé- 
nek fel, leám-aink pártákat ; s derekaikat vállakba 
szoríták s kötényt kötöttek. A gazdagok nyakokon, 
melh'eken, karjaikon kívül még kötényeiket is elhintet- 
ték g3'öngyfüzéreikkel és aranyláncaikkal ; posztóból 
varraták zöld mentéjiket, fejér mellén3'eiket (Gillet, 
Weste) s veres szokn3'áikat, s fekete bársonj- csákócskát 
nyomtak fejeikre. Csak az a híja volt, hog^^ kardot is 
kössenek. Még akkor nem éneidé a hon halhatatlan fija 
ezt : « Utállak én férfiasszony. »* De vala haszna annak 
is, s ami egy időben nem jó, jó lehet a másikban. 

Ki kellé forrani ezen elragadtatásnak, s végre látánk, 
hogy az arany jobban áll erszényben mint nadrágon, 
s fekete zsinórral varratánk ruháinkat s búzavirágszín 
magyar szövésű posztóból sujtásozások nélkül. A búza- 
virágszín tovább hamuszín szürkévé vált, fekete szőr- 
zsinórral, fekete vagy pej báránm'al. Az elegánok ehhez 
világoskék vag}^ éppen rózsaszín "tafotát vettek bélésül, 
s a posztó színével eg^'ező seh'em zsinórt, s legszebb 
ízlésű viseletünk ennél nem volt. 

Eg\áke valék én is azoknak, kik májusban Abaújból 
a korona tiszteletére lemenénk. Első órámat ott gyer- 
mekségem, ifjúságom, öregségem szeretett társával, 
Bárczay Ferenc úrral, a Ferenc és Dessewffy Kata- 
fijával állam. Hamletem élőbeszéde fentartja emlé- 
kezetét. 

Orczy a maga megyéje küldöttjeit theátrumba ve- 
zeté. Üresen várának bennünket a székek. Zenge a 
szín, midőn Orczy velünk, és a velünk abaújiaíckal 
összeeg^-esült borsodiakkal, midőn a játék már állott, 
belépe. 

* Kisfaludy Sándor a Boldog szerelemben írja e sorokat: 

Gyűlöllek én, asszony férfi. 
Ki kiléptél rendedből . . . 



221 

Sorba járánk a nemzet nagyjait, s ebédek, vacsorák, 
táncok fogadának mindenütt. Vendéglőink számában 
előbb kell említenem azt, ki Pesten legszebb házat 
tarta, özvegy generális Beleznay Miklósnét, báró Pod- 
maniczky Anna-Máriát. Ajtaja nyitva vala minden 
idegennek, minden magyarnak és nem magyarnak, ha 
születés vagy érdem ajánlották. 

Néhányan az olvasó kabinetbe menénk el. Kardjaink 
csörtetése a grádicson, s a belépő csoport látása min- 
dent felugrata székéről. Koppi ésKreil meglátván, hogy 
én vezetem, jöttek idvezlésemre ; ez phüosophiát, az 
históriát tanító professor az universitásnál. Te vagy? 
kérdé Koppi. Ezt ugyan jól tevétek. Mutassátok, hogy 
nem csak kardot tudtok rántani. 

A dicséretet én legalább nem érdemlém. Mert midőn 
az egyesült két zászlóalj kapitányai, az abaújinak gróf 
Csáky Antal, később szepesi fő-ispán, a borsodinak 
Radvánszky Ferenc gyakorlást tétetének velünk, s sze- 
rencsémre itt elsőben, s kardot hagyának rántanunk ; 
az enyémet hüvelyéből sem én magam, sem erősb karú 
minden társaim ki nem tudánk rántani. Megvevén a 
kardot Kassán, s örülvén, hogy a nélkül nem marad- 
tam, mert a csiszár nem tuda annyit készíteni, amennyi 
akkor kivántaték, feledém megpróbálni, kijár-e vagy 
nem. 

ÖTÖDIK SZAK. 

MDCCXCI. 

Közös iskoláknak neveztettek, melyekben különböző 
vallású tanítók taníták a kezeik alá bízott ifjúságot. 
Az olvasást s grammatikát kár és veszedelem nélkül 
taníthatá a professor a gyermeknek, ha ő és ez egy val- 
lás tagjai nem voltak is ; katholikus gyermek a vallást 
a maga felekezetebeli tanítótól tanulta, mint a protes- 
táns a magáétól. 

De Swietennek ez a plánja igen sok ellenkezőt talált, 
s Leopold ostromoltatott, hogy szüntesse meg. Engede 
a kérésnek. Ennek következtében a helvtartó-tanács 



332 

egy ápril elsőjén költ rendelése által felső parancsra el- 
hirdette, hogy báró Prónay Gábor gömöri fő-ispán és 
consiliarius Yiy István tudomán3'ok fődirectorai, amaz 
a pozsonyi, ez a pécsi megyében, és én, szolgálatunkból 
el vag\nank eresztve, de fizetésünket még esztendeig 
vonni fogjuk ; s minthogy hivatalainktól csak az em- 
lített oknál fogva mozdíttatunk el, bizonyossá téte- 
tünk, hog}" első kiüresedéssel illőleg fogunk ismét szol- 
gálatba fogadtatni. 

A rendelés mását gróf Török nekem már ápril ii-di- 
kén áltküldötte Kázmérból Regmecre. Kedvetlen em- 
ber hozá, s hamar akarék tőle szabadülni. Az látni 
óhajtá, mint roskodok össze, s csaknem összeroskoda, 
látván, hogy én nem. Hét testvér testvéére valék, s ezer- 
ötszáz forint jövedelemtől esem el, s oly hivataltól, 
melyet örömmel \'iseltem volna késő vénségemig ; de 
én nem bérért szolgáltam. 

An^'ám oly fájdalmasan vette a hírt, mint én színet- 
ien nyugalomban. Régolta g\-akorlám magamat azon 
mesterségben, hogy tűrhessem amit kell, s hog}' örül- 
jek ahol lehet. András nagybátyám ügy kíváná, hogy 
mingyárt menjek Bécsbe, hogy szóljak a fejedelemmel. 
Swieten és Pászthory annyi jeleit adák kegj-eiknek, 
hogy az ígéret teljesedését biztosan várhatom. Én nem 
óhajték többé szolgálni, de arról an\-ám és nagybátyám 
hallani sem akarának. Kénytelen valék engedni, s már 
májusban Bécsben valék. 

Leopold Pizában mulatott, s ügy hivé minden, hogy 
sok ideig fogják ott tartóztatni dolgai. Iskolai barátom, 
consiliarus Pámiczky Mihály és egy ifjü kapitán\^, 
most generális, Gosztonyi ür az utcán akadának össze 
velem. P. megértvén, mi végett jövék kére, hagynám 
ott a Vademher-t ; sokat is költök e fogadóban, meg is 
lophatnak. Szállásán két szoba áll üresen ; bérlelném 
ki azt. Ha alattam szakadna le a padlás, hozzá fognék 
leesni ; ha ő alatta, mindketten Gosztonyihoz. ör- 
vendve fogadtam el tanácsát. 

Háziasszonyunk, a párisi születésű özvegy consilia- 
rius W — né vala ; hatvanhárom esztendős, fogatlan, 



223 

csont és bőr ; haja félig ősz, félig rőt, ajkai színetlenek, 
arca mint a halotté. De mely szeretetreméltó a lelke ! 
mely minden tekintetben igen derék, mely mívelt, 
mely kedves társalkodású asszony ! Aki szólani hallá, 
felejté, hogy szeme tőle irtózik. Ha hazája jutott 
eszébe, ha ez lett tárgya a beszélésnek, csupa tűz ; 
kevélykedve monda, még szükség nélkül is, hogy ő 
Bécsben is francia ; és minthogy a szent lángot mi 
magyarok is éreztük, franciának nézé a magyart. Kért, 
hogy valamikor szobájába lépek, vegyek a plundra 
mellé is mentét, ne frakkot. 

Azt hiszed-e te is, monda egyszer, amit a bécsiek, 
hogy mi franciák hamisak vagyunk, mert nyájaskodá- 
sinkban nem lelünk határt, s szavaink többet monda- 
nak, mint jelenteni akarunk? De a mi szavainkat a 
vevő az adó értelmében veszi, mint midőn magát a 
német is alázatos szolgának mondja, holott a szó csak 
annyit jelent, hogy az összeakadás nem kedvetlen. 
Melyike jobb, a mi szertelen édeskedésünk-e, vagy ez 
a medvemorgás ? — Szerété hallani, hogy a mag3'ar 
falusi ifjú nemcsak kincsének mondja akit szeret, 
hanem édes csillagának is azon felül. 

Ezen franciaságával engem, ha magunkban valánk, 
kedves fiának szólítgata, ha idegen lépé hozzá, gróf- 
nak. Jóságod engem szörnyen elakaszt, mondám neki ; 
vendégeid annak nézhetnek, aki egyébnek adom ki 
magamat, mint ami vagyok, s borzadok e képzelet- 
től. — Hagyj honi szokásom mellett, ez vala minden 
felelete ; nálunk minden gróf, ahogy itt minden Herr 
von; egjdk úgy bohóság, mint a másik. Vendégim tud- 
ják szoícásimat. 

Egy reggel Párniczkynál ivám kávémat, midőn egy 
ismeretlen lépé be hozzá ; kisded termetű, csontos, 
hízni s kopaszodni s őszülni kezdő, gömbölyeg képpel, 
piros orcával, kék szemmel, élesen hangzó szóval : 
consiharius H(ajnóczy) József úr, monda nekem P — s 
engem megneveze az idegennek. — Ismerem az urat, 
monda ez, nekem jött, s megcsókolt : én nevét sem 
haliam. Atyja prédikátor vala Aszódon ; magyarul, né- 



224 

metül, tótul folyvást beszélt s hibátlanul. Lejövén aka- 
démia] iról, titoknok leve gróf Forgács Miklósnál ; s 
midőn behozatlnak a királyi commissariusok, gróf 
Széchenyi secretariusává nevezé hivatalának a pécsi 
kerületben. Később szerémi vice-ispán leve, de a József 
halálával történt változások megfosztották hivatalától 
Most Bécsben élt szolgálat nélkül. 

öltözete inkább gyaníttatá a tudóst, mint a vice- 
ispánt, s különösségei közé tartozott, hogy nem átalla 
foldozott ruhában járni, cynicus kevélységből inkább, 
mint szükségből. Szerencsétlenségemre már első együtt- 
létünk alatt nagyon belé szeretek, mert tőle volt mit 
tanulni. Anélkül, hogy arra kértem, más nap hozzám 
küldé nyelvmesterét, kitől ő hat hét alatt tanulta meg 
az ángoly nyelvet. 

Amely napokon n3'itva vala a Belvedere, mindég 
ott élek. Oly közel a Salesiánák klastromjokhoz, meg- 
lát ogatám a gróf Török Lajos két leányait ; anj-jok ide 
adta, mert két testvére, gróf Rogendorff leányok, itt 
viselek a fátyolt. Feljővén ide, csak magyarul beszé- 
lettek, rosszul németül, most csak franciául. Én a két 
gyermeket Sophienek ötödik esztendeje olta testvérim- 
nek nézem, s Kassán egész estéket tölték velők, fel- 
ültetvén egjaket egyik térdemre, másikat a másikra. 
Emlékeztetem Sophiet, mint mindogatá Kassán, hogy 
ő enyém lesz, amivel nem gondolék ; igen azzal s nehez- 
teléssel, hogy midőn egy angyali szépségű leány a gróf- 
né látogatására jőve, s én epedve simúlék székéhez, 
Sophie e szókkal szakaszta el tőle : «Hozzám innen ! 
nem tudja, hogy enyém ?» 

Friedrich nevű költővel, a Situatiók írójával, egy 
ebédnél ismerkedem meg ; ez látván, mely örömimet 
lelem képekben, előbb némely házakhoz vive el, hol 
képek állának, most kére, látogassak meg egy koppen- 
hági születésű fiatal festőt ; nála kevés darabokat fogok 
lelni és mind saját dolgozásit, de mind munkája, mind 
maga érdemh, hogy lássam. Az Stunder János Jakab 
vala. 

Benyitván ajtaját, láttam, hogy a Friedrich szava 



igaz szó volt : kisded barna, inívelt lelkű ember, s édes 
mint a méz. Egy akadémiai figura, eleven modcl után, 
és egy szép barna leány portréja hatalmasan megraga- 
dának. Csillogott a festék vásznán, s a musculatura a 
deli ifjon nem szén vedé kifogást ; gyakorlott kéz mi ve 
volt, nem kezdőé, aki mindent nagyít és túloz. Kértem, 
folytassa dolgozását jelenlétemben ; úgy nem veszti el 
óráját, én pedig tanulok. Oly szándékkal hagyám el 
honomat, monda, hog}^ meglakván Drezdát és Bécset, 
Rómába menjek, de erszényem kiürüle. Magyar- 
országra szeretnék menni, de úgy, hogy midőn ocía le- 
megyek, hazád munkámat már ismerje. Nem lehetnék-c 
oly szerencsés, hogy képedet festhessem, de oly nagyság- 
ban, oly állásban, oly öltözetben, mint nekem látszand 
jónak. Ára eránt ne légy gondban, sn\aigtasson meg 
ígéretem, hogy inkább dolgozom hálából, mint nyere- 
ségért. — Jóságod megelőzé kérésemet, mondám neki. 
— Tehát holnap elvárlak, de ruhád kofferével. És hogy 
megszakadás nélkül űzhessem a munkát, kérlek egy- 
szersmind, ebédelj nálam. 

Midőn másnap l^elépék nála, fel vala vonva a vászon, 
nagy mint egy ajtó. Felhányá kofferemet, s elijede a 
paszományos setétkék mentétől. Maradjimk bőr natl- 
rágod mellett, mely rajtad van, s vegyük mellé e zöld 
mentét, fehér gilletvel ; a sárgás nadrág szelídebben 
áll mentédhez, mint a sikoltó veres állana, s igazabban 
adja a musculaturát. Kijelelé fejemnek a helyt, s kiraj- 
zolá az egész figurát, ülve egy oszlop fejezetén, melyen 
szép vetésben löké elegy violaszín posztót, hogy a mo- 
dern öltözet drapériát is kapjon ; bal karomat egy pos- 
tamenten nyugtatá, jobbomat ölemben, s egyik térde- 
met áltvetette a másikon. Később a postamentre kettős 
nevének patrónusát állítá vei, büsztben. Estig egészen 
bé vala kenve a vászon. 

Friedrich együtt ebédlc velünk. A gyümölcsnél Stun- 
der elkezde énekelni, s honja nyelvén. 

Klopstockot hozánk elő s Friedrich előkíváná a 
Mes.sziást. Ismered-e a könyvet? kérdé tőlem. — Sőt 
fordítom. — Hogyan? s lehetne azt magyarra? Te 

Kd^iiic*;) hcíeat u;uakái. 1 5 



vagy az első magyar, kit látok, hogy szereti Klop- 
stockot. — S hányat láttál Bécsben ; mert én úgy hi- 
szem, hogy őtet a ti Blumaueretek és Ratschky is, ki 
örömest kullog hátúi a maga Uz-ával, nem igen becsü- 
lik. — Friedrich most olvasá nevezetesb helyeit s pa- 
thosszal. Én ódájit kérem elő, s a nap nagy örömek 
közt folya le. 

A kép nagy szerencsével készüle, de mint minden 
feje Stundernek, a rajz hibás ; csak a színekkel adá 
meg a hasonlóságot. Fejei olyanok, mintha egy eltört 
gipsz-büsztöt hibásan forrasztanának össze. — Midőn 
én, két esztendővel később, farkas-bundában léptem be 
Szarvason Tessedikhez, s ez engem nevemen szölíta, 
s csudálkozám, hogy aki soha nem látott, s nem tud- 
hatja, hogy e földön járok, mint szólíthat nevemen ; 
magadat, úgy mond, nem láttalak, de képedet sokat 
láttam Stundernél. Oda a kép, s most egyedül hív 
mását bírom a fejnek. S itt egy intést : Olajban dolgo- 
zott festést nem szabad soha levenni rámpájáról s össze- 
görgetni, mert a vászon repedéseket kap, s azon többé 
senki nem segít. — Aki e képet látja, nem fog többé 
álmélkodhatni, miként történhete, hogy ifjabb eszten- 
deimben két asszonyság engem gróf Dessewffynek 
nézhetett, kihez most csak termetem nem szálasságá- 
ban hasonlítok. 

Consiliarus H — megszóHta, vonjak rövid mentét, 
valahol nemzetünknek becsületet csinálhatok. Ezek itt 
úgy hiszik, hogy akinek oldalán széles kardot látnak, 
emberhússal él. Egy nap így menék Artariához. 

A bolt üres vala, ahogy azt sem előbb, sem soha 
azután nem láttam. Artaria ablaka mellett üle, s nem 
vala több embere jelen egynél. Táj darabokat kíván- 
tam. — Nürnbergieket? kérdé a cseléd. — Nem, 
Claude Lorraint, Vernét, Wouwermannt, és ami egyéb 
nyelvemre jött. — Élőmbe teríté portfeuilljét, később 
még egy másikát. Kiszedtem, ami szememet gyönyör- 
ködteté. A rakás nagy volt ; most tehát a kiszedettek- 
ből szedem ki a jobbakat, megcsináltatám a contót s 
menni akarék. Artaria elállá utamat. Engedelmeddel ; 



237 

hol utazál te? — Nem értettem. — Belépvén boltomba, 
úgy mond, ruhád figyelmet támaszta bennem, s ne 
vedd rosszul, bizon3'os kedvetlen emlékezést. Embe- 
rem neked impertinentiával felele, s követlek képében. 
Te erre négy-öt nevet említél, melyek felől nem értem, 
mint ismerheti, aki e ruhát hordja ; úgy hittem, vakon 
kapád fel valahol. Míg tehát e két nyalábot végig- 
forgatád, le nem vonám rólad szemeimet, s tetszik 
nekem, hogy nem elébb nézed, kitől van a darab, ha- 
nem milyen a darab. Messzéről is ismerem portékái- 
mat, s hízelkedés nélkül mondhatom, szemed első né- 
zéssel a legjobbakat választotta. Nem hihetem, hogy 
ezt tudhassa, aki hazád határin ki nem lépé. A mester- 
séget ott még nem ismerik. - 

Hazámban még nincsenek képárus boltok, nincs 
alakló-akademiánk s nagyjainknak egyéb kell, mint 
festés és rézmetszet, mondám. Az én honom pénzetlen 
ország, a szépmesterségek szeretete pedig pénzt kíván. 
De eljő nekünk is az óra, mely később tűnt fel Bécs- 
nek is, mint Drezdának, Parisnak, Londonnak. — Fel- 
szabadíta, hogy járjak boltjába, ha semmit nem veszek 
is. Udvari tanácsos Görög úr pedig még inkább meg- 
nyeré nekem hajlandóságát, s ennek köszönhetem, 
hogy boltjában néhány temérdek árú festői utazásokat 
végigforgathaték. 

Meg az nap összetalálkozám Báróczyval, báró Vay 
Miklóssal, Danczkayval, s elbeszélem neki s referen- 
dárius Semseynek, kihez együtt menénk, mint járék 
Artariával. Menj vissza, kérlek, monda Báróczy, s 
emlékeztesd, hogy midőn Schmutzer elkészűle Theo- 
dosiusával, Bécsben öt kelé el, míg Parisból meg- 
szólíttatott, hogy küldjön ismét háromszázat, mind el- 
kapdosták. A múzsák járvány istenségek, s Bécs és 
Pest nem pirulhatunk, hogy hozzánk később (jöttek). 
Piruljunk, ha örömmel nem fogadjuk. Nem magamnak 
csinálok vele complimentet, hanem nemzetemnek, mi- 
dőn később el fogom mondani, mint jártam Wutkyval 
a Belvedere szoba jiban és a Kitzling szobránál. Itt csak 
egy intést azoknak, akik rézmetszeteket gyűjthetnek. 

15* 



vagy az első magyar, kit látok, hogy szereti Klop- 
stockot. — S hányat láttál Bécsben ; mert én úgy hi- 
szem, hogy őtet a ti Blumaueretek és Ratschky is, ki 
örömest kullog hátúi a maga Uz-ával, nem igen becsü- 
lik. — Friedrich most olvasá nevezetesb helyeit s pa- 
thosszal. Én (5dájit kérem elő, s a nap nagy örömek 
közt folya le. 

A kép nagy szerencsével készűle, de mint minden 
feje Stundernek, a rajz hibás ; csak a színekkel adá 
meg a hasonlóságot. Fejei olyanok, mintha egy eltört 
gipsz-büsztöt hibásan forrasztanának össze. — Midőn 
én, két esztendővel később, farkas-bundában léptem be 
Szarvason Tessedikhez, s ez engem nevemen szőlíta, 
s csudálkozáni, hogy aki soha nem látott, s nem tud- 
hatja, hogy e földön járok, mint szólíthat nevemen ; 
magadat, úgy mond, nem láttalak, de képedet sokat 
láttam Stundernél. Oda a kép, s most egyedül hív 
mását bírom a fejnek. S itt egy intést : Olajban dolgo- 
zott festést nem szabad soha levenni rámájáról s össze- 
görgetni, mert a vászon repedéseket kap, s azon többé 
senki nem segít. — Aki e képet látja, nem fog többé 
álmélkodhatni, miként történhete, hog}^ ifjabb eszten- 
deimben két asszonyság engem gróf Dessewffynek 
nézhetett, kihez most csak termetem nem szálasságá- 
ban hasonlítok. 

Consiliarus H — megszólita, vonjak rövid mentét, 
valahol nemzetünknek becsületet csinálhatok. Ezek itt 
úgy hiszik, hogy akinek oldalán széles kardot látnak, 
emberhússal él. Egy nap így menék Artariához. 

A bolt üres vala, ahogy azt sem előbb, sem soha 
azután nem láttam. Artaria ablaka mellett üle, s nem 
vala több embere jelen egynél. Táj darabokat kíván- 
tam. — Nürnbergieket? kérdé a cseléd. — Nem, 
Claude Lorraint, Vernét, Wouwermannt, és ami egyéb 
nyelvemre jött. — Élőmbe teríté portfeuilljét, később 
még egy másikát. Kiszedtem, ami szememet gyönyör- 
ködteté. A rakás nagy volt ; most tehát a kiszedettek- 
ből szedem ki a jobbakat, megcsináltatám a contót s 
menni akarék. Artaria elállá utamat. Engedelmeddel ; 



hol utazál te? — Nem értettem. — Belépvén boltomba, 
úgy mond, ruhád figyelmet támaszta bennem, s ne 
vedd rosszul, bizon3'os kedvetlen emlékezést. Embe- 
rem neked impertinentiával felele, s követlek képében. 
Te erre négy-öt nevet említél, melyek felöl nem értem, 
mint ismerheti, aki e ruhát hordja ; úgy hittem, vakon 
kapád fel valahol. Míg tehát e két nyalábot végig- 
forgatád, le nem vonám rólad szemeimet, s tetszik 
nekem, hogy nem elébb nézed, kitől van a darab, ha- 
nem milyen a darab. Messzéről is ismerem portékái- 
mat, s hízelkedés nélkül mondhatom, szemed első né- 
zéssel a legjobbakat választotta. Nem hihetem, hogy 
ezt tudhassa, aki hazád határúi ki nem lépé. A mester- 
séget ott még nem ismerik. - 

Hazámban még nincsenek képárus boltok, nincs 
alaklö-akademiánk s nagyjainknak egyéb kell, mint 
festés és rézmetszet, mondám. Az én honom péozetlen 
ország, a szépmesterségek szeretete pedig pénzt kíván. 
De eljő nekünk is az óra, mely később tűnt fel Bécs- 
nek is, mint Drezdának, Parisnak, Londonnak. — Fel- 
szabadíta, hogy járjak boltjába, ha semmit nem veszek 
is. Udvari tanácsos Görög úr pedig még inkább meg- 
nyeré nekem hajlandóságát, s ennek köszönhetem, 
hogy boltjában néhány temérdek árú festői utazásokat 
végigforgathaték. 

5leg az nap összetalálkozám Báróczyval, báró Vay 
Miklóssal, Danczkayval, s elbeszélem neki s referen- 
dárius Semse\Tiek, kihez együtt menénk, mint járék 
Artariával. Menj vissza, kérlek, monda Báróczy, s 
emlékeztesd, hogy midőn Schmutzer elkészüle Theo- 
dosiasával, Bécsben öt kelé el, míg Parisból meg- 
szólíttatott, hogy küldjön ismét háromszázat, mind el- 
kapdosták. A múzsák járvány istenségek, s Bécs és 
Pest nem pirulhatunk, hogy hozzánk később (jöttek). 
Piruljunk, ha örömmel nem fogadjuk. Nem magamnak 
csinálok vele complimentet, hanem nemzetemnek, mi- 
dőn késólDb el fogom mondani, mint jártam Wutk^'val 
a Belvedere szobájiban és a Kitzling szobránál. Itt csak 
egy intést azoknak, akik rézmetszeteket gyűjthetnek. 

15* 



330 

utunkat. Mi a nap olvasztó melege elől szobába vo- 

núlánk. j\íihály ismét fenekedek ; össze kellé horda- 
nom. Meg nem emésztheté, hogy azokért. Bánátjában 
nyakára kanyarítá fejér köpenyegét, ülést véve a 
hajó orrában, távoly azoktól, akiket gyűlölt. 

Elkeseredett elmével felpillanata a hajó fedelére, s 
meglátá ott állani egy erdélyi uraság tiszttartóját, 
kivel az úton összeismerkedék. — Jó utat, erdél5á 
pajtás, úgy mond ; hordja Isten kendet szerencsésen 
mind hazáig. Ekkor megoldván köpenyegét, egy ugrás- 
sal a Dunába szökött. 

Egy hajóslegény ketté vágá fejszével a csolnak kö- 
telét, szigonyt kapa, s Mihály ki vala ragadva a víz- 
ből. Egy pap és egy katonai seborvos társaink mentek, 
s egyike és másika is dolgát végzé a haldoklóval. A 
sebor\'OS hanyatt fekteté a hajó fenekébe, megdörzsöl- 
teté, betakartatá köpenyegével, pokrócával, s bízta- 
tott, hogy fel fog éledni, mert erei vernek. 

A szél újabban elakasztá menésünket, meg kellé hál- 
nunk. — Pestre érénk más nap reggel, s a legény 
mégis élet nélkül volt. Fiakkerért mentem, hogy el- 
vitethessem szállásomi'a, de Mihályt már nem lelem 
a hajóban. Fölébrede halálos alvásából, s szállásomra 
jött, megnyitott karral. 

II. Leopold megérkezék Pizából, s kevés napok 
múlva ment Prágába, megkoronáztatni magát. Az 
esedezések beszedését a koronaörökösre bízta. 

Előbb Swietentől akarék búcsút venni. — Színem, 
hangom mutatják, mondám, mennyire gyengíte el be- 
tegeskedésem. Nem bízom erőmhöz ; engedje, hogy 
előadásomat papirosomból olvashassam fel. Szeren- 
csésnek érzem magamat, hogy ő alatta szolgálheték ; 
gondolkozásom, érzésim egyeztenek rendelésivel. Hiva- 
talba lépni többé nincs kedvem ; egyedül anyám 
akaratját teljesítem, midőn most ide feljövék. Ez le- 
vén az óra, melyben hozzá közelíthetek, kérem fogadja 
el hálámat kegyei minden bizonyságiért ; és minthogy 
én őtet nem elöljárómnak szerettem nézni, hanem 
atyámnak, ha talán szolgálatom ideje alatt tettem 



231 

valamit, ha mi jutalmat érdemelhetne, engedje nekem 
azt, hogy kezeit gyermeki hűséggel megcsókolhassam. 
Tudom én, mit köszönhet neki és atyjának az én 
hazám is. 

Lelkem láng vala, s ki várta ezt? Swieten oly hide- 
gen nyújtá felém jobbját, hogy kérésemet megbán- 
tam ; mert szolgai lélekkel csókolni kezet borzasztó 
dolog. De kezemben érezvén jobbját, feledém hideg- 
ségét, s ajkaim tüzesen nyomultak kezéhez. 

Most ő jőve nekem, s kiterjedt karokkal, ölébe szo- 
ríta, s megcsókolá előbb egyik, majd másik orcámat. 
Szerénységem új tűzbe hozá, s a két elsőbb csókot 
nyomban toldá meg harmadikával, negyedikével.) — 
Elkíváná papirosomat. — Amit most monda, nem hall- 
hatja minden fül. 

Mely pillantása életemnek az, melyben magamat 
főbb tetőn érezhetem ! 

De midőn a visszaemlékezés e boldog órámra ke- 
véllyé teszen, mint szomorodom el, midőn látom, 
hogy visszakapott papirosaim közt nem lelhetem fel 
naplómnak e szakra tartozó darabjait. Ha tudnám, 
mely napja volt az életemnek, midőn engem nem a 
minister, hanem Swieten megcsókolá, meghagynáni 
unokáimnak, hogy az nekik légyen házi innepek. 

Épületem talpköve Széphalmon, Abaújban ugyan, 
de csak egy órányira a Zemplény gyűléses helye Uj- 
hely, s két órányira Patak felett, áltellenben Toronyá- 
val, mely utolsó a tokaji bort termő hegyek közt (a 
tót ember meg nem tudja tanulni a nevet, s Kis- 
Bányácskának hívja), 1791. májusban tétetek le, mi- 
dőn már Bécsben valék, s szeptember lo-d. ér\'én 
haza, már felvonva leltem minden falát. Selmecnek. 
Radvánnak, Kassának vevém utamat, s Mikóházáról 
ide kerülék, úgy tértem vissza Regmecre, anyámhoz. 
Nyugtalan valék meglátni, menn^nre ment a munka ; 
s az vala minden óhajtásom, hogy minél elébb ide 
költözhessem, s magamnak élhessek, nem ragyogva, — 
az a vágy engem soha sem bánta, — hanem boldog 
függetlenségben . 



232 

Mely örömek és mely csapások ^'árnak e falak közt 
reád! — e gondolat rohana rám, midőn éjszaka, de 
világos éjszaka a hold teljes fényében, először léptem 
bé pitvarom küszöbén. Tudtam, lesznek mind ezek, 
mind azok ; de ki álmodhatta volna meg azt teljes 
nagyságában ! A jövendőt homályba fedi szemeink előtt 
a bennünket szerető istenség; a jó elvesztené becséi, 
lia örö minket előrelátnánk, s ki ne kivánná, hogy 
nyelje el az örök éj, ha a rosszat, melyet el nem kerül- 
hetünk, viselni előre is kellene! 

HATODIK SZAK. 

Vádiának, s még a jók is, hogy feledém köteles- 
ségemet a hazához, midőn azon nyelv tanulását sür- 
getem, mely elölni készűle a miénket. S vádolják-e 
az atyát, ki gyermekeivel német nyelvet tanúitat, mert 
látja, hogy arra szükség van? Nem értem vádlóimat, 
de nem hiszem, hogy annak nézhessenek, ki hideg 
volt valaha a nemzet nyelvéhez. Ha kedves hivatalom 
teljesítése ellenkezett volna meggyőződésemmel ; mi- 
dőn fő-notáriusnak már ki valék nevezve Abaújban, 
s mikor Vay József ugyanazzal kínál a meg Szabolcs- 
ban, s midőn értettem, amit monda, hogy innen in- 
kább fogok emelkedhetni, úgy én nem léptem volna 
az iskolákhoz. Becsületes ember fizetésért nem bánik 
lelkiismerete ellen ; én szentül teljesítem ellenkező 
tiszteimet, s így nyugalomban hallom a vádat. 

«Ki minél jobban tud görögül, annál semmireva- 
lóbb)>, ezt mondák valaha Rómában s ennek magunk 
közt is látjuk példájit ; de az ellenkezőnek is látjuk, 
s gondolnám, a gonoszok számába nem fogjuk szám- 
lálni Cicerót és Atticust, és akik e kettőhöz távolabb- 
ról és közelebbről hasonlítanak. Tudni jónak min- 
dent hasznos, s aki rossz akar lenni, rossz lesz, ha csak 
magyarul tud is. Vannak rá példáink. 

Bár magyarul hallhatnánk oly prédikációkat, ami- 
lyeket Cleynmann mond! bár páter Stanislaus is a 
Lovasy nyelvén gyönyörködtetné hallgatójit. De én 



233 

nem örömest mulatnám el, ha pesti lakos volnék, az 
ő tanításaikat azért, hogy nem az én nyelvemen predi- 
kálanak. — Szolgáljon nekünk a szomszéd! ez vala a 
hónát szerető Pálffy János nádor toistja, s nem tudom, 
mondhatunk-e idvességesebbet. 

Bácsmegyeim után Hamletet adám ki, ahogy azt a 
német theatrumon játsszák, Pozson3'ban 1790., s Stel- 
lát s a Wieland Diogenesét Pesten 1793 — 94., a Heli- 
coni virágokat Almanach gyanánt Pozsonyban 1791., 
s fordítgattam mind azon nyelvekből, melyeket in- 
kább vagy kevesebbé értettem. Mind ez nem tetszék 
olvasóinknak ; Bácsmegyei volt csemegéjek, mint tíz 
esztendővel ezelőtt Kartigám. Egynél több olvasója, 
s nem egyedül szerelemben olvadozó ifjacskáink, s 
leánykáink, phraseologiákat dolgozának belőle. A hon 
első rendű tisztviselőji két-három estve gróf Ráday 
második Gedeonnál, ki akkor assessor vala a királyi 
tábla mellett, s később koronaőr leve, gyülekezének fel, 
felolvastaták a könyvet s innen lesek, nyelvünk kevés 
idő alatt hová fog emelkedhetni. Herceg Batthyány 
Lajos levelében köszöné, hogy azt dolgozám, s maga 
Himfy is kedvellette. Magam sem dolgozásomról nem 
tartéíc valami nagyot ; hiszen az már tűzre vala kár- 
hoztatva, s elébb mint Bacsányi ítélte reá ; sem a 
német munkáról, mely után azt csináltam. Nyelvünk 
még nincs elkészülve, mondám, s ígj^ a mestermü sem 
érdelmelhet óhajtott javalást : mint érdemelhetne 
tehát a középszer munka fordítása? Csak az igazán 
jót kell fordítani, s az fényt vet a hibás fordítá.sra is. 
Azért választám az említetteket, és amiket görögből, 
latinból, olaszból, franciából hoztam által. 

A Bácsmegyei szerencséjét az csinálhatá, hogy a 
történetet nem hagytam meg anyaföldén, hanem ho- 
nunkba plántáltam által, s az olvasó így melegebben 
és közelebbről érezheté magát megilletve. Továbbá az, 
hogy némely kedves és érzékeny s poetai képű szólá- 
sokat hoztam be a nyelvbe, mellyel előttem senki 
nem éle még nálunk ; fiarmadszor, hogy a szép társa- 
ságokban ismert idegen szókat nem igyekeztem ma- 



.234 

gyár névvel jegyezni meg, amit mások s többére igen 
szerencsétlenül, cselekedtek. Hogy az utolsót cseleked- 
tem s szép társaságoknak adott munkában tettem, 
igen jól tettem ; de oly helyeken is tettem, ahol el- 
maradhatának vala, s azt nem jól tettem. 

A második kiadás végében egy levelem áll, mely 
heroinámat zavart fejű szeretője vádjaiból kifejtse, s 
voltak, akik úgy hivék, hogy ez a nem-fordított, ha- 
nem saját tollamból folyt levél az egész románnál 
többet ér. Barátim tehát újra nekem esének, hogy 
fordításimat hagynám abba s adjak eredeti darabokat. 
Megismerem, hogy azt tőlem kívánni, annyi esztendei 
soha meg nem szakadt törekedésim után, méltán le 
hete, de hogy el nem fogadám tanácsokat, az legalább 
szerénységemet bizonyíthatná. Akkor, midőn én él- 
tem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél lehet 
jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a 
teremtésben, mind a szólásban, s a kettő által az 
ízlést nemesítse ; de aki mindég fordít és csak fordít, 
a szerint jár, mint aki mindég mankón jár ; elveszti 
saját erejét. 

A stilistikának mondám, különböző, sőt ellenkező 
nemei vannak, s minden nemnek s minden írónak más 
meg más nyelve. Az ír jól, aki úgy ír, ahogy a hely 
kivánja — apte qui dicit. A sokszínűségre kell tehát 
törekedni, nem amit mások óhajtanak, az egyszínü- 
ségre, s a fordítás erre a legszerencsésebb szer. De 
nem a mi nyelvünket kell idegenné tenni igyekeznünk, 
hanem az idegent tenni mienkké ; de vigyáznunk, 
hogy beszédünk, a nagy hűség keresése mellett fe- 
szessé ne váljon, s a fentebb nemű szépség, midőn 
nagyon kerüljük az idegent, közönségessé ne sülyed- 
jen. Erre azt látám legtanácsosabbnak, hogy ne egy 
írót fordítsak, hanem minél többeket, s ne egy nem- 
ből, hanem többekből : franciát és németet, újat és 
régit, Wielandot és Klopstockot, Cicerót és Sallus- 
tiust. Ügy hittem, az a sokfélék másolgatása fogná 
majd csinálni, sokkal inkább mint a sokfélének csak 
olvasgatása, hogy a sokból nekem terem egy új, egy 



235 



önmagámé, egy émiékem saját, s nemcsak a szólás- 
ban, hanem a teremtésekben is, és ha megamnak 
nem, bizonyosan később pályatársaimnak. 



HETEDIK SZAK. 

MDCCXCII. 

Meghala Leopold császár is, martz. elsőjén, s fija 
Ferenc, június 6-dikára rendelé koronáztatását, s igen 
nagy örömére a nemzetnek, Budán, nem Pozsonyban. 
Eximam regem Mathiam ex ore Hungarorum, monda 
II. József egyik utazása alatt valamely prédikátor- 
nak, ki nem győzé magasztalni előtte a mi Józsefi lelkű 
Hunyadinkat. II3' bíztatásokkal vígasztala honunk 
némely nagyjait az a fejedelem is, kinél soha még nép 
királyát inkább nem szerette. 

Jelen valék, midőn elsőben lépé fel székére, kiadni 
királyi kívánságait. A tágas palota a budai királyi 
lakban tömve vala rendjeinkkel. A lábtopogások 
végre jelt adának, hogy jön a király. Hozák előtte a 
keresztet, az apostoliság címerét, s a rö\dd látású 
herceg Grassalkovics II. Antal helyett herceg Bat- 
thyány Lajos a kivont régi kardot. Most jött gyász- 
ban atyja és atyját kevés hetek múlva követett anyja 
után gyászban, felöltött térdig-érő mentéjében, dol- 
mánynyal és csizmában, nem bakkan csban, leűle 
trónusán, és ott tette fel kalpagját. Cancellarius Pálffy 
Károly mag^^ar nyelven szóla a rendekhez. A királyné 
számára polcozat készült a palota estéj szaki szögében. 
Midőn vége vala a dolognak, a királjTié lelépe polco- 
zatáról, generáhs gróf Fekete János olasz nyelven szó- 
lítá meg : «Felséged látá ezt ; mit ítél most hűségünk- 
ről?)) Látom, felele a kiráhoié, és ha ki egyebet merész- 
lene mondani, mint amit itt láttam, ujjaimmal dör- 
zsölném össze. — Éppen Fekete mellett menék ki a 
palotából, s ő monda el ezt nekem. — Boldog király, 
ki magát szeretve látja népétől! boldog nép, mely 
magát szeretve látja királyától! Célja ennek és annak 



:>36 

az e^ész boldogsága, s ezt is az antagonismus törvényei 
tart]ák fenn, mint mindent a természetben. De az 
antagonismusnak baráti ellenkezésnek kell lenni, nem 
ellenséginek, ndn hogy egyik csésze felbillentse a 
másikat, hanem hogy egymást egyenlőségben tartsák. 

A koronázás a franciscanusok templomában méné 
véghez, mely a budai vár estéjszaki végében áll. A ki- 
rály felöltött, aranyfonalú, térdig-érő mentében jőve, 
csizmával ; testvére, Sándor nádorunk ezüst fonalú- 
ban, de amelynek szálai közt világoskék szín játszott. 
A koronát együtt tevék fejére a nádor és cardinalis- 
primás Batthyány József. 

Innen g^'alog ménének a másik templomba, mely a 
vár dombja közepében áll és amelynek tornya Má- 
tyás király címerét viseli. A korona a fején vaía a ki- 
rálynak, vállán a palást, lábán a cékla-szín strimfli 
megkötve térdei felett, és az ócska sárga papucs. 
A koronát óhajtottam közelről látni, s megállék a 
torony ajtaja mellett, hogy midőn a király ott belép, 
megpillanthassam. A sokaság a püspökök közé nyo- 
mott, s elvivének a királyi szék szomszédjáig, Ferdi- 
nánd toskáni nagy-herceg és mostani nádorunk megé, 
ki akkor serdülő ifjúcska volt ; ez aranyfonalú, amaz 
pipacsszín posztó, térdig-érő mentében. Minekutána 
itt a király szentelt vitézeket ütött, felűle arabs fehér 
lovára, s kísérve palástos és infulás püspökitől és az 
ország zászlósaitól, leméne elmondani esket a kapuci- 
nus-piacon. 

Most az ebéd következek. Két asszonyság karomon 
vezetteté fel magát, és korán, hogy a hely, áltellen- 
ben az asztallal, nekik jusson. A cardinalis elmondá 
az asztaláldást, cancellarius Pálffy pedig levevé a 
király fejéről a koronát, s egy ezüst medencére tette 
le, mely a korona őrje, gróf Nádasdy Mihály megett 
egy kisded asztalon a trónus mellett állott. Annak 
szomszédjából minden oda törekedek, hogy a királyt, 
királynét, nádort és két érseket szemben láthassa, 
én pedig a korona mellé vágytam, s így azok nekem, 
én nekik kölcsönösen könaylténk meg az áltmenetelt. 



337 

A korona mellett maradtam egész ebéd alatt, s a sze- 
rint forgatám a medencét, ahogyan azt elölről, hátúi- 
ról, s egyik s másik oldaláról látni akarám. Lippert, 
Schmiedhammer és a II. Leopold koronázásakor 
Schauf rajzolták azt, s ezen utolsó nálam vala itt. 
Kijegyzém botlásait, de minekutána azt pécsi kano- 
nok Koller úr most nagy gonddal rajzoltatá, s mun- 
káját a koronáról kiadta, arról szólanom nem szükség. 
Egyedül azt jegyzem meg, hogy a kereszt a korona 
közepén azért áll görbén, mert lyuka, melybe be van 
srófolva, kibővült, s a sróf nem jól szoríthatja ; és 
hogy az említett keresztről a diademába lemenő négy 
abroncs közt, a fejet befedő sipka arany szálakból 
szőt takács munka s nem öntött arany. 

Még a rendeknek adott ebéd mellett ülénk, s én 
gömöri vice-ispán Szathmár}' Király Miklós consilia- 
rius mellett, midőn jőve az udvar, a király, most 
huszárezredének sötétkék rókatorkos mentéjében, s 
felvévén vagy Szathmáry elől vagy előlem a poharat, 
a rendek egészségét itta. Szathmáry azonnal kapott 
a poháron hogy elvigye, de azonnal által is engedte 
az akkor még igen ifjú gróf Cziráky Antal mostani 
ország bírájának, annak jutalmául, hogy Dugonics- 
nak vezérlése alatt a pesti magyar kis társaságnak 
feje volt, és azon remény alatt, hogy ezt háza kincsei 
közt fogja fentartani, s soha nem felejti, belőle ki 
ivott és mely egészséget. 

Egyike azon házaknak, hol a diéta alatt legtöbb 
örömmel élek, a generáhs gróf Fekete Jánosé vala. 
Nagyon elmés, nagyon eleven és lelkes ember és szé- 
les olvasású. Erkölcsiben, gondolkozásiban, módjai- 
ban félig francia, félig török. Atyja, az ország bírája, 
gondos nevelést ada neki, de ily lélekkel bírni nem 
könnyű ; nem oda mennek, ahova vinni akarják, 
hanem ahova menni önmagoknak tetszik. 

Fekete két kötetben Mes Rhapsodies cím alatt adá 
ki francia nyelven írt verseit, s egy példányt két átalag 
tokajival külde Voltairenak. Az öreg patriarcha meg- 
köszöné a két ajándékot, s amint maga monda nekem 



238 

Fekete, francia dévaj sággal azt veté mellé, hogy bora 
jobb mint verse. Mások másként, amint gyanítom, 
mivel nem hiszi:;, hogy oly társaságokban élt ember 
mint Voltaire vala, ajándékot gorombasággal lehessen 
megköszönni. — Én, autographok gyűjtője s másolója, 
égek látni a Voltaire levelét, de a generális azt Foton 
tartotta, két órányira Pesttől, Vác felé. Ki akara vinni 
magával, de midőn ideje neki volt, én nem mehetek, s 
mikor én mehettem volna, őt tartóztaták dolgai. 

Gróf Teleki József, ugocsai fő-ispán hozzám izene, 
hogy szólania kell velem, s haladék nélkül. Cselédje 
szállásomon lele, mentem. Azt akará, hogy kérjem a 
titoknoki hivatalt a budai kamaránál ; applicatióm. ne- 
kem meg van ígérve, viselt hivatalom a rendben ermél 
nem kevesebb, s annak fizetése jóval több volt ; így 
reménylenem lehet, hogy kérésem nem lesz sikeretlen. 
Megköszöném gondoskodását, de kimondám, hogy én 
szolgálni nem akarok. 

A gróf, felekezetemnek legfőbb férfija, dicsérte 
ugyan philosophiámat (így nevezte azt), de élőmbe ter- 
i észté, hogy ezen áldozattal vallásomnak, melyet nagy 
okoknál fogva igen szeretek, tartozom ; ha tetszik, 
három esztendő múlva térjek nyugalomba, de most s 
mingyárt holnap, esedezésemet nyújtsam be. Hosz- 
szasan ellenkezem, de kénytelen valék megadni végre 
is magamat, s más nap, június 17-d. megjelenek az 
előszobában. 

Valamikor nagy helyeken vagy gyűlésekben előre 
készülve szólottam, mindég rosszul szólottam, s töb- 
bére jól, mikor el nem készülve. Papirosra tevém 
ugyan esedezésemet, de meg nem engedtem magam- 
nak, hogy arról gondolkozzam, mint fogom tenni a 
szólást. 

Kevesen valának az előszobában ; én levek köztök 
a hetedik és utolsó. A (kamarás) szolgálatot báró 
Orczy József tévé, kit a király ekkor neveze ki vesz- 
prémi főispánnak, de aki ezen diéta alatt cserélé el 
azt gróf Zich}' Ferenc zemplényivel. Egyik ablakban 
szabolcsi fő-ispán, generális báró Splényi Gábor álla. 



239 

S midőn csak itt kezdem elgondolni magamban, amit 
a fejedelemnek mondanom kell, nyilék az ajtó, s gróf 
Széchenyi Ferenc kijőve a királytól, udvari gyászában, 
s a szent Januarius nápolyi rend veres pántlikájával 
és csillagával, s megálla Splényi mellett ; haliam min- 
den szavait. Én rövid látású vagyok, úgy monda 
Splényinek, s nem látom, akik itt vannak : kérlek, 
nevezd meg őket. — Nevemet hallván, jött s beszélé, 
hogy most érkezik Nápolyból, Rómából, Fiorencből, 
Milánóból, s hogy Milanóban Ferdinánd fő-herceggel, 
Teréziánknak íijával magyarul szólott. Megértvén tőle 
a fő-herceg, hogy Gessnernek idylljei magyarra van- 
nak fordítva, parancsolá a grófnak, hogy a kön],^et 
küldené meg, azért vettessem félre a címlapot és 
Ráda^mak szóló levelet, s nyomtattassak oda egy ajánlót 
a fő-herceghez. Még együtt beszélénk, midőn Orczy 
nevemet kiáltá ki az ajtó mellől, mert a hat már dol- 
gát végzé. 

Egészen kész'iletlen lévén, nem zavarhatám össze 
ideáimat, kivált hogy a mit kértem, nem is óhajtám 
elérni. Magam is elcsudálkozám rajta, mely szerencsé- 
sen folyt ajakimról mind az, a mit mondottam. Egy 
szavamra merészen néze keresztül lelkembe a ket 
szem, látni akarván, ha az a lemondás, melyet ajkam 
talán csak cifrán pengete, érzett érzés-e, s érzettnek 
találván, Um Iknen zii zeigen, wie sehr ich diese Fretmd- 
schaftsgefühle und diese Resignation zu schdtzen weiss, 
nemien Sie mir ein andres Amt und Sie habén es — 
m.ondá a szíve nemessége miatt is mind azok által 
tisztelt és szeretett úr, akik vele valaha szólottak. 
Két epithetumot szerénységből hagyok ki szavaiból. — 
Most olyat nevezni nem tudok, mondám ; de engedje 
Felséged, hogy ha esedezni találnék, ezen felséges 
ígéretére emlékeztethessem. — cjőjj tiz esztendő 
múlva bár, s elmondom saját szavaidat. » — Tudva 
van csudálást érdemlő emlékező tehetsége közön- 
ségesen. 

Teleki meghagyá, hogy mihelyt az előszobából ki- 
jövök, vigyem meg neki a hírt ; de az nap oly tárgyat 



240 

vártara az országházában, melynek lefolytát nyugtalan 
valék hallani. Felvetvén tehát magamat egy fiakerbc, 
repülve menteni az országházához. Az ajtó fordítója 
már kezében vala valakinek belőlröl, de kívülről ne- 
kem is, s birkózgatánk egymással. Most megnyílék az, 
s H(ajnóczy) lépé ki, aki nekem Bécsben az ángoly 
mestert küldé, s aki Catóra emlékeztete, midőn én őt 
Aristippra. — Titoknok vagy a kamaránál, mondám 
neki, ha még nem tudod. — No, no, felele a bölcs- 
fejüek grimaszával ; hol szedsz ily meséket? — Sem- 
mire-való! kiáltám neki, megszorítván kezét, s neked 
lehetnek titkaid oly barátod előtt, mint én? s szórói 
szóra elmondani, ami történt. Mindég hittem, hogy 
barátom vagy, monda nekem, de ennyit még tőled sem 
vártam ; megszorítá jobbomat, s a barátság köztünk 
még hevesb leve — vesztemre! 

Gróf Teleki elragadtatással hallá, mely szerencsé- 
vel tettem az esedezést. Még szebbre nem tudok pél- 
dát! kiáltozá. Három ízben szólék urunkkal, s két 
ízben találám szeretetre igen méltónak. Először a 
dolog nem ada rá alkalmat. 

Anyám 1794. december 14-d. Regmecen rosszul 
érzé magát egész nap. Sietteté vacsoránkat, hogy a 
háznál csendesedjék el minden, s lenyughasson. De 
alig szúnyada el, midőn két szobaleánya, kiket szo- 
katlan zaj és topogás vére fel * 



* Itt végződik a Pályám einlékezete első és fontosabb 
része. A censor vizsga szemétől való félelmében még a 
mondatot sem végzé be Kazinczy ; különben jól tudta, 
hogy minden olvasója megérti a szokatlan zajtól és do- 
bogástól fölrettent két szobaleány ijedelmét, akik a tizen- 
két uláhnus dzsidás katona zörgetésére sikoltozni kezdtek. 
Kazinczyt elfogták. 



TARTALOM. 



I. 

Költemények. 

ELSŐ KÖNYV. 

Dalok és Ódák. 



Ajánlás 

A tanítvány 

A tavaszhoz 

Az esthajnalhoz . 

Bor mellett 

Zellihez 

Margit szigetén . . 
A kötés napja . . . 
Az én boldogítóm 
Fény és homály. . 



Lap 

3 
4 
5 
5 
6 

7 
8 



Lap 

A sajka lo 

A sonett musája .... lo 

Minnyihez 1 1 

Gátlások II 

Esős nap 12 

Édes kín 12 

Emlékül 13 

A tisztulás innepe . . 13 

A szabad Erdély ... 15 

A hit szava 16 



MÁSODIK KÖNYV. 



Vegyesek . 



Nagyság és szépség . 18 

A boldog alkony .... 19 

Vajda-Hunyad 19 

Branyicskán, Hunyad- 

ban 20 

Szent -Mihály, Szabolcs- 
ban 20 

Kis fiú sírjára 20 

Születésem ötvenegye- 
dik napján 21 

Gibárt és Irma 21 

A költő 24 

Kazinczy Ferenc munkái. 



Prolog Goethe Stellá- 
jához 24 

Egy emlékkönyvbe . . 25 
Egy másba (t. emlék- 
könyvbe) 25 

Intés 25 

Csemegékre (i — 24) . . 26 
A nyúrliget (Vályi- 

Nagyhoz) 29 

Történet 34 

A német fiú 35 

16 



242 



HARMADIK KÖNYV. 



Epigrammák görög értelemben. 

Lap 



Lap 



Az epigramma 37 

Canova Psychejére. . . 37 

Kinon képe 37 

Antinous 37 

Venus Callipygos ... 38 

Dolce Madonnája.... 38 

Laokoón 38 

Lucretia 38 

Ferenczy Graphidio- 

nára 38 

lo és Jupiter (Correggió- 

tól) 39 

Ámor az oroszlánon . 39 

Hebéhez 39 

Idához 39 

Apollón 39 

Heliodorához 40 

Az özvegy 40 

Egy ferdöben 40 

Biharnak két nagyja 



(Bárányi Gábor, 
Bossányi Ferenc) . . 40 
Vay József képénél. . . 40 
Nagy-Mihál)^ Zemp- 
lénben 40 

Negyedik gyermekem 

születésekor 41 

Mezei virágok (gróf 

Gyulai Karolinának 41 
Báró Wesselényi Mik- 
lós, az atya 43 

Astyanax 43 

Az erdő 43 

Könyörgés 44 

A lepe 44 

Themistocles 44 

Szem és szív 44 

Mi fáj 44 

Coptusi intés 45 

Tyrolban 45 

Vigasztalás 45 



NEGYEDIK KÖNYV. 



Tövisek és virágok. 



Hercules 

Az olvasóhoz 

A nagy titok 

A kész írók 

Soloecismus 

SjTiizesis 

a' vak 

A nehéznyelvü 

Orthoepia 

Az igazságkereső . . . , 

Correctio 

írói érdem 

Szokott és szokatlan 



46 
46 
47 
47 
47 
47 
47 
47 



48 
48 
48 



A neo- és palseologus 49 

Egy fecsegőhöz 49 

Fonákság 49 

Pirító ja vallás 49 

Fentebb stylus 49 

Arbuscula 50 

Prosai s poetai szólás 50 

A két természet 50 

Lukai 50 

A szavas idióta 51 

A pedant 51 

Az avatatlan 51 

Az iskola törvényei . . 51 



243 



Lap 

Purismus 51 

A szép és jó 52 

A legfőbb lecke 32 

A békák 53 

Koccantyúsi 57 

A distichon feltalálása 57 

Himfy 57 

Ráday 57 

Fábchich 58 



Lap 

Péczeli 58 

Báróczy 59 

Baróti Szabó 59 

Sylvester 60 

Kis és Berzsenyi .... 62 

A lúdhattyú 63 

Epigrammai morál . 63 

Az én sugallóm 63 



ÖTÖDIK KÖXYV. 
Új tövisek és virágok. 



A nyelvrontók 65 

A tusázó 65 

Pór gög 65 

Al lovag 65 

Neo- és orthologia ... 66 

Ungvár-Németihez . . 66 

Helmeczyhez 66 

Anch'io pittore 66 

Bolieau után 66 

Nehéz és könnyű .... 67 

\ buta bölcs 67 

Xz újítók (I— III).. . 67 

Zrínyi 69 

Bölöni Farkas Sándor- 
hoz 72 

Himfy 72 



Szemeréhez 73 

Olcsó dicsőség 73 

Neologismus 73 

A mi nyelvünk .... 73 

Sibylla 74 

Intés 74 

Misoxenia 74 

A H. hangja 74 

A vétkes szép 75 

Különbség 75 

Izéhez 75 

Egy rossz követőhöz 76 

Fullajtáros vers 76 

A musához 77 

A borz és az evet . . 78 



HATODIK KÖNYV. 
Epistolák. 



Horváth Ádámhoz . . 
Gróf Török Lajoshoz 
Cserei Farkasnak . . . 

Berzsenyihez 

Vitkovics Mihályhoz • 



7Q 
82 

85 
8q 

95 



Felsőpenczi Vida Lász- 
lóhoz 102 

Gróf Festetics György- 
höz 104 

16* 



-7 






244 



Lap Lap 

Gróf Dessewff y József- Wadasi Jankovich 

hez 105 Miklóshoz 115 

Prof. Sipos Pálhoz . . 109 Gróf Széchenyi Ist- 
vánhoz 117 



II. 

Pályám emlékezete. 

Első könyv 130 

Második könyv 1 70 



FH 
3132 

K5 
köt.l 



Klsf aludy-Tar sa ság 
ílo ktnyvek 



PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 



UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 



"t.