(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A magyar halászat könyve. A Kir. magyar természettudományi társulat megbizásából"

- € 
TI í 






%% 






c c 












(f #4^c<cr<:<c <«€ m€% 






m í(.r M t i á ^f M m m í< ( 



U te 









C.fi c*'v4 C<r /V(C « 






' í ere ((^ < 

s« CCCKC € 






r ár c » 

c 



' V u ' a t^ f rr c 









■ca €c^ 



yi C € €i CmC C < 






€ ^H 



UC<fC*^ <4'< c^rf «[^ Cíí' €<Ü ^'C*^'^ 



< ií r< ^ctf í ( f #4^ Crí Tic CfíT € (vL 

<v i [(( C4XC í"vr » C € re u < C rc 
ín^ !•< icce '- <íS lc€ ((V * t rre 



^ "• S. Nat/onal Museu„ 



A MAGYAR 
HALÁSZAT KÖNYVE. 



A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 
megbízásából 

IRTA 

HERMÁN OTTÓ. 

HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL. 

MÁSODIK KÖTET. 




BUDAPEST. 

KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 

1887. 



TERMÉSZETTUDOMÁNYI 
KÖNYVKIADÓ -VÁLLALAT. 

MEGINDULT 1872-BEN. 
XXVllI. KÖTET. 



TERMÉSZETTUDOMÁNYI 

KÖNYVKIADÓ -VÁLLA LAT 

A M. T. AKADÉMIA SEGITKEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 



XXVIII, 



HERMÁN OTTÓ: 



A MAGYAR HALÁSZAT 
KÖNYVE. 



■' ■.:,:. ■-•■•■■" II. 



AZ V-IK (1884— 1886. Évi) CZIKLUS 

NEGYEDIK KÖTETE 

A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁlRÓl SZAMARA. 



5f/ 

hnmt 



A MAGYAR 



HALÁSZAT KÖNYVE. 



A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 



megbízásából 



HERMÁN OTTÓ. 



HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MULAPPAL ES KILENCZ KONYOMATU TÁBLÁVAL. 



MÁSODIK KÖTET. 




BUDAPEST. 



^^<^ 






f.i.Sl^k^-^y 



7C 



FEB 18 1889 



-^THSÖA^ 

MAR 16 1982 ^) 



KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 
1887. 



FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNWSAJTOJA. 



III. 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Hermán O. A magyar halászat. 'í^ 



A HAL ES A TUDOMÁNY. 



E könyv első szakasza arról a viszonyról szól, a mely az őskor 
homályában az ember és a hal között keletkezett s az idők során 
kifejlődött. 

Erről a korról hallgat a történet, nem szól a hagyomány; az írót 
a dolog természetéből alkotott föltevés vezeti. E mellett áll a hitrege, 
mely inkább csak az együgyűség megnyugtatására szövi a keletkezés 
képét s kiszínezi azt a viszonyt is, a melyben az ember az élő termé- 
szethez állott. 

Ám a hitrege andalító szava, ragyogó színe szándékos, csak az 
érzésen, sejtésen és számításon nyugovó ; így békét szerezhet az egy- 
ügyűségnek : visszatarthatja a kezdet és az eredet feszegetésétől ; — 
tudás helyett hitet, megnyugvást nyújt. A gondolatnak, a szellemnek 
azonban legnemesebb tulajdonsága nem a pihenés, hanem a szünet 
nélkül való munka és törekvés ; — nem is a költött hitben való meg- 
nyugvás, hanem a valónak, az igaznak keresése, latolása és alkal- 
mazása. 

De az a hitrege mégsem merő költemény ; mert a midőn a hivő 
megnyugtatására törekszik, számolnia kell a valóval, a mely az egy- 
ügyű szemét is érinti s kérdést fakaszt benne. A kérdés feleletet, a 
gondolat irányt követel attól, a ki a hivő belső világán uralkodni akar. 

így számol a valóval Mózses, a Sinai hegy nagy törvényszerzője 
is a Genesisben, mely a világ keletkezéséről szól. Ennek a ragyogó 
szellemnek az ismeret fejlődése tekintetéből való méltatása nemcsak 
tanulságos, hanem nagy élvezet is. 

Tudatosan törekedett ő az ember belső világa fölött való ural- 
kodásra s átható esze fölismerte az utat és a módot, a melyen és a 
melylyel czélját elérhette. 

5 5^^ 



55< 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Az Út a tapasztalás útja, a mód a tapasztalásból levont s tudato- 
san alkalmazott rendszer volt. 

Kitapasztalta az embert, eszejárása, jó és rossz indulatai szerint, 
így megítélhette az egyest s az egyesekből alakuló társadalmat is ; és 
kitapasztalta a természet jelenségeit, kivált azokat, a melyektől az 
ember függ, a melyek legérzőbben hatnak reá. Ezekre alapította 
rendszerét. 

Tapasztalatainak rendezett összegéből merítette azután törvényeit, 
a melyekkel uralkodott. 

Két dolognak kellet útját állania: az első eredet feszegetése, a 
másik a kétségeskedés. Az elsőt elérte a Mindenható eszméjével, 
kivel szemben minden kétséget bűnnek vallott ; a másikat pedig avval, 
hogy a kiismert és csoportosított természeti jelenségeket, a bennök 
nyilatkozó valóságot a mindenhatóság forrásától származtatta, arra 
vissza tudta vezetni. 

A Mindenható Mózses szerint megteremti a mennyet és a Földet, 
a világosságot, a vizeket, a szárazföldet, reá a növényeket ; fölötte a 
Napot, a Holdat és a csillagokat, a vi^ek ús:^óállatjait, a levegőég röp- 
dösőit; azután a nföld állatjait", legvégül pedig az embert magát. Ez 
a sorrend a dolognak rendkívül finom ismerete, nevezetesen pedig 
a természet jelenségeinek lángszellemű felfogása ; mert mindig elől 
jár a föltétel s csak azután következik az, a mi a föltételhez kötve 
van ; vagyis előbb jön a világosság, azután a föld, erre a növevény és 
sorra az állat, föl az emberig. 

Sőt a MózsES-töl eredő e sorrendben vannak bizonyos elemek, a 
melyek a földalakúlásnak mai, mélyebben tapasztalati sorrendjével is 
bámulatosan egybevágnak. Legföltünőbb ezek között, hogy Mózses- 
nél az első gerinczes állatok a halak. A földkéreg alkotásáról szóló mai 
tudomány is azokban a régibb rétegekben találja az őshalak maradvá- 
nyait, a melyekben más gerinczes állatnak még semmi nyoma; sőt 
föltéve, hogy Mózses a vizekben úszó állatok alatt — a halakon 
kívül, vagy azok mellett — ■ a kétéletűeket, tehát azokat is értette, a 
melyek a vízben és a szárazon egyaránt elélhetnek, mint a békák stb., 
akkor a sorrend még bámulatosabb, mert a mai, nem föltevéseken, 
hanem tapasztaláson nyugovó tudomány is a fejlődés sorrendjét a 
halakon kezdi, a kétéletűekre, csúszómászókra s ezekről a madarakra 



A HAL ES A TUDOMÁNY. 



557 



viszi át. MózsES-nél 1., i., 20. az illető szöveg íme ez: "Hozzanak 
a vizek úszó élő állatokat ; és a madarak repdessenek a föld felett, az 
égnek kiterjesztésének színén ». 

S a midőn végűi elgondoljuk, hogy Mózses a sorrendet a töké- 
letlenebbről a tökéletesebb felé szövi tovább, s így jut az emberig, a 
melylyel a fejlődést betetőzi, s hogy a mai tudomány is ugyanezt teszi 
s egy azon végső eredményhez jut: bámulattal kell eltelnünk Mózses 
éleselméjűsége iránt. 

Ám ennek még folytatása is van. 

Mielőtt MózsEs sorrendjét kifejthette, illetőleg alkalmazhatta 
volna, tapasztalati úton meg kellett szereznie a természet tüneményei- 
nek bizonyos részleteit is, mert ezeknek ismerete nélkül nem csopor- 
tosíthatta volna a rokonneműeket, nem alapíthatta volna reájok a tár- 
sadalom összességére kiható törvényét, melynek alaperőssége csak 
az lehetett, hogy rendelkezéseit s még inkább különböztetéseit a hivő 
szemében ne hazudtolja meg az élő természet. - 

És valóban, ott, a hol Mózses, például a táplálék dolgában ren- 
delkezik, élesen különböztet: jól tudja, hogy a hasított csülök nem 
jár mindig kérődzéssel s ehhez képest kirekeszti a sertést. 

E rövid vázolásnak legfőbb tanúsága reánk nézve az, hogy a ter- 
mészet tüneményeinek ismeretéhez, az azokból levonható törvények- 
hez csupán a tapasztalati út vezet; a ki pedig ezen az úton elfogulat- 
lanul halad, az a tudás hatalmához jut, forduló pontokon olyanhoz, 
hogy hosszú időkre irányt szabhat a társadalom szellemének is. 

MózsES törvényét az átlagos szellem számára alkotta; a nép 
tömege lebegett előtte, melynek sajátságos lelke s épen tömeges vol- 
tában rejlő oly hatalma van, mely az egyest korlátozza. Innen van, 
hogy az idők során szerzett több és alaposabb tudás szükségképen 
hadakozó helyzetbe jut az uralkodó felfogással s csak küzdelem árán 
haladhat és terjedhet. Igazat szólva, Mózses felfogása a tömeg lelké- 
ben még ma sincsen megtörve ; sőt mértéket szabott az még a nagy 
svéd tudósnak, LiNNÉ-nek is, ki az állatalakok eredetére nézve 
Mózses tanát törvénynek ismerte el. . 

Immáron teljesen mindegy, bármely fejlődési időszakát veszszük 
is elő az állatok ismeretének, akár MózsES-t és ARisTOXELES-t, akár 
RAYUs-t, akár LiNNÉ-t, CuviER-t, LAMARCK-ot vagy DARV\'iN-t, min- 



558 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



dig egyazon igazsághoz jutunk el, t. i. ahhoz, hogy a természet tüne- 
ményeinek ismeretéhez a tapasztalati út vezet s hogy az ismeret mély- 
sége és becse a kiismert tünetek sokaságától és gondos egybeveté- 
setői függ. A fogyatkozás, mely az egyes korszakokban tapasztalható, 
mindig az ismeret fogyatékosságán múlik. 

MózsES sokban tévedett, mert nem ismerhette a tüneményeknek, 
még kitűzött czéljának megfelelő mennyiségét sem ; szintúgy Aristo- 
TELES is, ki a tapasztalati úton roppant sokra vitte ugyan s belevonta 
kutatásainak körébe az állatok életét is. De egyikök sem tudhatott 
mindent, még azon a körön belül sem, a melyet mint egyes ember 
áttekinthetett; Aristoteles is csak azt adta, a mit az egyes ember a 
tünemények özönéből úgyszólván kimarkolhatott. S ez a sors jutott 
mindazoknak, a kik Linné előtt működtek. 

Már pedig az emberiség művelődésének nagy és magasztos fel- 
adata mást kívánt : rendszeres eljárást, mely megadja a lehetőséget, 
hogy a tünemények — emberileg szólva — összességét és tanulságait 
az emberi értelem számára megszerezze. 

És ha képzelődő tehetségünk elég erős, s ha szárnyára kelve, visz- 
sza szállunk akár Mózses, akár Aristoteles korába, vagy csak a 
XVII-dik század végére is, a mikor egy derék magyarember « A' Bol- 
dog Emlékezetű Miskolczi Gáspár, Sok szép Ekklésiáknak mind 
Magyar-Országban mind Erdélyben hasznos Tanítója" remek magyar 
nyelven, sok és erős hittel és istenes együgyűséggel kiteremtette az 
«Egy Jeles Vadaskerti) czímű munkát: menten reáakadunk az egyes 
ember szánalomra méltó gyarlóságára, a mint az anyatermészet tüne- 
ményeinek özönével küzködve, erejéből kifogy, merő okoskodásba, 
föltevésbe és a szarvas hibák tengerébe merül. 

Valóban az örök dicsőség fénye, az emberiség hálája illeti meg 
azt a lángelméjű embert, a ki a rendszeres vizsgálódás alapkövét 
lerakta, ezáltal módot nyújtott a munkafelosztásra, így az egyes em- 
berek és emberöltök felgyűjtötte tanulságoknak élő , folytonosan 
öregbedve-tökéletesedő tudománynyá való alakulására. 

Linné Károly — korának irodalmi szokása szerint Carolus 
LiNN^us — svéd természetbúvár az a halhatatlan, ki lerakta a rend- 
szeres kutatás alapját s ezáltal sarokkővé vált a természethistória föl- 
séges hajlékában. A növények országán kívül az állatok világában 



A HAL ES A TUDOMÁNY. ^ í; (; 

is "ü a tudás pátriárkája, az emberi korszakok legnagyobb természet- 
búvára, feje a múlt, jelen és jövő természetvizsgálóinak ». 

Ö tanított meg arra, hogy minden egyes állatot jellemző jegyei 
szerint le kell írni, lehetőleg e tulajdonságokra mutató kettős névvel 
kell felruházni ; és úgy, a mint az egyes alakok egymásközötti rokon- 
sága vagyis hasonlatossága kitűnik, ezekből megalkothatok a nemek, 
családok, rendek, osztályok, seregek, a melyek ismét határaikon belül 
megkülönböztetendők. 

Világos dolog, hogy ilyenformán az emlősállatok, a madarak, a 
kétéletűek, a halak stb. jegyeik alapján mind egy-egy osztályba hoz- 
hatók, az osztályon belül rendekre, családokra, nemekre és végre 
fajokra bonthatók s mihelyt ekként a rendszerben elhelyeztettek, mind 
az, a mi bővebben ismertető, a maga helyére jut. 

Ez teremti meg a munkafelosztást, t. i. hogy sokan, sok ponton, 
minden időben, egyre és ugyanarra a czélra törhetnek, t. i. a tudás 
igazi bővítésére s ez teszi lehetővé azt is, hogy az egyesnek az ő- téve- 
dését a többiek helyreigazítják. 

Akárhogyan változott is az a csoportosítás, a melyet az utódok 
búvárkodása Linné alaksorozatain végbevitt: a búvárkodás módszere 
megdönthetetlen volt s az fog maradni valameddig ember lesz a vilá- 
gon, a ki a természet tüneményeinek özönében eligazodást keres. 

CuviER, a francziák nagy búvára, csak Linné szilárd alapján állva 
nyúlhatott mélyebbre, oly módon, hogy az élő alakokon kívül a föld 
méhébe temetkezett, rég kiveszett ásadékokat is megvizsgálta s azon- 
felül a külső jegyeken kívül, a belső szervezetben rejtőzőket is fel- 
használta. 

Sőt a vizsgálódás tekintetében maga Darwin is Linné módszerét 
követte. 

Ez a módszer, lényege és alkalmazása szerint teljesen független 
attól a kiinduló ponttól, a melyet Mózses a Genesisben felállított, a 
melyet Linné még megtartott s a melynek helyébe a mai tudomány 
a folytonos fejlődés és átalakulás tanát iparkodik tenni. Ez a mód- 
szer lehetővé teszi, hogy az ismeret a vitás pont daczára is, öregbít- 
hető. Sőt szorosan véve, e módszer arra való, hogy a kiinduló pont 
felismeréséhez közeledhessünk, mert a tünemények kellő terjedelmű 
ismerete nélkül az a kiinduló pont csak föltevés, mely lehet meg- 



^6o TERMÉSZETHISTÓRIA. 

nyugtatója annak, a kinek mindenáron kiinduló pont kell s a kinek 
nincs meg az a szellemi ereje, hozzá bátorsága, hogy elfogultság nél- 
kül megitélhesse: de nem lehet megnyugtatója annak, a ki a valót, 
a megdöntheteden igazságot keresi s épen ezért csak elérendő czélt 
lát abban, a mit az a másik már a kiindulás pontjául választott és meg- 
nyúgovással elismert. 

A könyvnek ez a része ezért nem a föltevést, hanem a rendszeres 
kutatás során szerzett tapasztalati tudást választotta alapjául. 

Forduljunk immáron e rész tulajdonképeni tárgyához, a halakhoz. 
Vegyük azokat egész általánosságban úgy a köz- valamint a tudomá- 
nyos fölfogás szerint is. 

A közfelfogás mindenkoron arra hajlandó, hogy bizonyos össze- 
tartozó csoportokból egy alakot kiragad s a szerint alkotja meg fogal- 
mait. Az em.lős képe szőrös bőrrel, négy lábon járva, a madáré tolla- 
sán és röpülve, a halé halpénzekkel borítva és úszva áll képzelete előtt. 

A közfelfogás a halat a vízben élő, oldalt lapított, hosszúkás, hal- 
pénzzel borított, különböző úszószárnyakkal bíró, többé-kevésbbé 
szálkás húsú, jobb-rosszabb táplálékot szolgáltató, ikrás, tejes, puk- 
kantós, síkos állatnak ismeri. Elmondhatjuk, hogy evvel a fogalom- 
mal milliók érik be; sőt hogy egész életökön által távol marad tőlük 
az alaposabb tudásnak a vágya. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a fel- 
fogás s az avval való beérés készségesen megnyugszik Mózses kiin- 
dulásában, sőt erre reá is szorul. 

Az elfogultság nélkül való kutatás, mely Linné tanításából kelt 
ki, mely a tudás vágyától égő, lelkes búvárok seregeit viszi, ragadja 
a föld déli sarkától az északi sarkig, sokszor nyomorba, ezer vesze- 
delembe, nem egyszer az enyészetbe ; mely ekként a tudásnak igazi 
hőseit teremti meg: ez a kutatás más, valóban bámulatos színben látja 
a halnak ezernyi ezer alakzatait az anyatermészet tüneményeinek soro- 
zataiban ; azokban is, a melyek rég letűntek s csak a földkéreg réteg- 
zeteibe vannak bevésve ; azokban is, a melyek a kutató ember szeme 
előtt élve nyilatkoznak. 

A halnak mai képe páros vonalban haladó kutatásnak a szü- 
leménye. Az egyik ág, az őslényekkel foglalkozva, kérdést intéz a föld 
rétegeihez, kutatva bennök a rég kihalt alakok maradványait; a 
másik ág a ma is élő alakokat keresi föl tengerekben, tavakban, mo- 



1 



A HAL ÉS A TUDOMÁNY. í6i 

csárban, folyóban s a víz legkisebb ereiben, nem feledkezve meg 
azokról a vizekről sem, a melyek a föld méhében — bányákban, bar- 
langokban — titkolódznak. 

S a míg az egyik ág búvára a sokszor töredékes, elmosódó marad- 
ványokból az élő alakok segítségével kiismerni iparkodik a rég leál- 
dozott lények szervezetét s a temető rétegek korát, addig a másik 
ág vizsgálója megfigyeli az élő alakok külsejét, szervezetét, életmód- 
ját, lakóhelyét, szóval mindazt, a mi rólok megtudható. 

Egy kézre dolgozó munkafelosztás ez, a mely azután a fölséges 
végső eredményben találkozik. 

Ez a rendszeres kutatás máig körülbelül tízezer faj halat derített 
ki ; leírta és jellemző jegyei szerint csoportosította. Ebben a számban 
benne van mintegy ezer ma már nem élő faj is, mely a föld rétegei- 
ből került napfényre. 

Mind a két sorozat együttvéve nagy és szép tanulságokat nyújt. 

Pallas, a múlt század kitűnő állatbúvára, a tenger szélvizében, 
föveny között egy sajátságos állatra bukkant, melyet egy ház nélkül 
való, tehát úgynevezett mezítelen csigának nézett. Ez az állat, alakja 
szerint olyan, mint egy kisebb fűzfalevél ; teste majdnem átlátszó, 
oldalt lapított s elől-hátul hegyesen végződő ; farknak vehető vége 
kissé kópjaszerű szabású. A tüzetes vizsgálat azonban kiderítette, hogy 
ez a kezdetleges szervezetű állat a gerinczes állatok törzsökének 
úgyszólván tervezete, tudományosan kifejezve, ősalakja, vagyis leg- 
alsóbb foka. 

Ez a nevezetes állat az Amphioxus lanceolatus Yarrell, (288. ábra), 
mely a Darwin tana nyomán kifejlődött nagy szellemi harczban igen 
fontos szerepet játszott s a melynek görög-latin neve egy mind a két 
végén hegyes, kopja alakú állatot jelent. 

Legfőbb sajátsága ennek a kétvégű kópjaállatnak az, hogy a tes- 
tében s abban a helyzetben, a melyben a gerinczes állatoknak gerincz- 
oszlopa nyugszik, egy tömöttebb zsineg, a gennc^húr, az ú. n. chorda 
dorsalís fut végig [g], e fölött van az idegrendszer, alatta pedig a bél- 
cső és a szívnek megfelelő nagy véredény. És az életműszereknek ez 
a berendezése avatja fel ez állatot a gerinczesek legkezdetlegesebb 
alakjává. 

A gerinczhúr, a test elejének vehető s valamivel tompább részén 

Hermán O. A magyar halászat. ?ó 



i;62 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



nem végződik koponyában s a felette levő ideg nem duzzad az agy- 
nak bármily kezdetleges formájává, hanem végig megtartja a hát táján 
mutatkozó vastagságot. A hegyesebb, farknak vehető részben a gerincz- 
húr a vége felé mindinkább vékonyodik s végűi a farkrész csúcsába 
enyészik. De a koponyának s az agyvelőnek a helye mégis legalább 
jelezve van, mert a gerinczhúr vastagabb végződése táján egy pont 
sötétlik [s], mely a szem csírájának, éretlen kezdetének vehető. 
Ugyang tájon, aláfelé, egy nyílás van, mely megfelel a szájnak s szé- 
lén pillaszerűen rojtos (s^). A hasfélen, közelebb a farkvéghez mint 
a szájhoz, egy köldökszerű haslikacs van (hl) ; e közt s a fark hegye 
közt körülbelől középen nyílik a hugygyó, még pedig kissé fél- 
oldalt (//). 

A hideg, szín nélkül való vérnek keringése a legegyszerűbb. 




284. ábra. A kópjabal. kissé nagyítva. 



Megkülönböztethető szíve nincs; a has felőli részen a szilványüreg 
(s^i) alatt egy csőszerű ér van, mely lüktet (er) s megfelel a tökélete- 
sebb gerinczesek szívének; ez a csőszerű s a szívnek kezdetleges, ős 
alakja a száj felé eső tájon felfelé kanyarodik s itt körülfogja a test 
első üregét, s a gerinczhúr alatt mint fő-ér (aorta, é) fut végig. 
A csőszerű, minden rekesztés, billentyű nélkül való szív helyzete, 
mint az állatnak a gerinczhúr után legjellemzőbb jegye, szerezte a 
kopjahalnak a rendszerben a helyet s az állatrendek sorában a nevet, 
mely « Leptocardil » , azaz: 'iCsőszívűek». De haladjunk tovább. 

A szilványüregen túl egy más üreg következik, mely gyomornak 
vehető ; ez előrefelé vakbélszerűen alakúi, míg hátrafelé lassankint 
végbél lesz belőle, mely a hugygyón nyílik [gy). 

A gerinczhúr fölött vonul a főideg, mely elől a szempontban vég- 
ződik s melynek csak két első elágazása halad párosan és egyformán 



A HAL ES A TUDOMÁNY. 



563 



jobbra-balra, holott a többi kiágazás mind a test baloldalára van tolva; 
ha hozzáteszszük, hogy ugyanezen az oldalon még egy, tehát nem páros, 
orrgödör is van, kitűnik, hogy úgyszólván csak féloldalt fejlett teremt- 
ménynyel van dolgunk. A háton végig s a hasfélen a fark hegyétől a 
has likacsáig még oly réteget találunk, mely a sörényúszó csírájának 
vehető (hh), ez alatt pedig ott vannak az izmok. 

Az állatnak lélekzése az, hogy az élővizet a szájnyíláson beveszi, a 
szironyüregen áthajtja s a haslikacson kibocsátja. 

Valóban úgy van, mintha az oly tökéletesre fejlődött gerinczes 
törzsöknek, melynek koronája az ember, legelső tervezetét látnók; 
szembeszökő pedig az, hogy az ősforma egészben véve halszerű. 

Ezt tudva, helyezkedjünk most a ma uralkodó tudományos fel- 
fogás álláspontjára, mely a test szervezete alapján alkotja meg a gerin- 
czes állatok összefüggő sorozatát, még pedig úgy az élőkre, mint a 
kiveszettekre való tekintettel ; amennyiben t. i. az utóbbiak mint 
ásadék alakok ismeretesek. 

A földkéreg rétegeit a mai tudomány a bennök jelentkező saját- 
ságok, tehát állat-maradványok szerint is négy korra, ezeket ismét 
tizenkét korszakra osztja, melyek egymásra következve, mind maga- 
sabb és magasabb szervezetű élő lényekről tanúskodnak, míg végre 
a legfelsőbb emelet tetőzetén, azaz a mai földszínen, maga az ember 
él és fejlődik. 

Természetes, hogy ezt a beosztást csak a tudományos módszer 
követeli s azt nem szabad akként felfogni, hogy valamely emelet vég- 
ződésével merőben eltűnnek annak alakjai is ; a beosztás nagy haszna 
az, hogy az alakokat vizsgálatainkkal követhetjük, viszonyaikat szóval 
kifejezhetjük. 

Ügy áll a dolog, hogy a legalsóbb, tehát legősibb korszak lényei 
sokszor az összes emeleteken máig felvonulnak ; de a míg az alsó 
emeletekben nagy tömegekben éltek és uralkodtak, addig a felsőbb 
emeletek felé folyton apadva, vagy még az emeletek során \'esznek 
ki, vagy csak néhány, úgyszólván mutatványban, élnek velünk együtt. 

Ha, ezeket tudva, a lényeket szervezetük alapján követjük eme- 
letről emeletre, a fejlődésnek családfáját kapjuk ki, mely ágból ágat 
hajt, a melynek minden ága bizonyos lények származását, szervezetét 
és fejlődését, de hanyatlását is tudatja velünk. 

Jó* 



1-64 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Lássuk immár ezt a családfát, amennyiben e könyv főtárgyára, a 
halra tartozik, fölépítvén az emeleteket, a melyeken ágazatait vezet- 
nünk kell s megjegyezvén, hogy a magasabb sorszám ifjabb kort és 
emeletet, illetőleg korszakot jelent. 

ÍV. Harmadik kor — ■ legifjabb rétegzetén az emberrel. 
I 2. Pliocén korszak. 
I I. Miocén korszak. 
10. Eocén korszak. 
///. Második kor. 

9. Kréta-korszak. 

8. Júra-korszak. A csontoshalak eredete. 
7. Triász korszak. A gőtehalak eredete. 
//. Első kor. 

6. Permi korszak. 
c. Kőszén-korszak. 

4. Devon korszak — tokféle halak eredete. 
/. Ős kor. 

3. Szilúr-korszak — ingolák, czápák, ráják eredete. 
2. Cambriai korszak — kétvégű kopjahal eredete. 
I . Laiirenti korszak — legősibb ; semmi gerinczes állat. 
E szerint az összeállítás szerint * a laurenti korszak a legalsób, 
illetőleg legősibb ; ebből gerinczes állat nem ismeretes ; de már 
a következő cambriai korszakban megjelennek a gerinczhúros cső- 
szívűek, melyek a kőszén korszakáig uralkodók, a permi korszakban 
hanyatlásnak indulnak s folyton fogyva, napjainkban immár csak a 
Pallas kétvégű kopjahalával oktatják a vizsgálódó embert. 

A szilúr-korszakban tökéletesebb szervezet alapján a csőszívűektől 
elágaznak a szájtátó vagy körszájú halak, melyek azután a júra-kor- 
szakban fogyni kezdenek, de a melyeknek ivadékai, az ingolák, még 
ma is élnek, sőt két alak a magyarföld hegyi patakjait is eleveníti. 
Ez a halalak is nagyon fejletlen ; orrgödre még nem páros ; szeme 
páros ; de páros úszószárnyai nincsenek ; sörénye inkább csak bőrszerű 
s a mi a legfőbb, gerincze nem tagolt csont, hanem porczogós, tehát 
a gerinczhúr fejlettebb formája, mely már tökéletlen koponyában 
végződik. 

* HyECKEL E. Natüriiche Schöpfungsgeschichte XX. Vortrag. 



A HAL ÉS A TUDOMÁNY. ^6^ 

Ugyancsak a szilur-korszak ifjabb részében elágaznak a czápa- 
féle őshal-alakok, a melyeket a tudomány Plagiostomi.azaz keresztbc- 
álló szájú halaknak nevez, a hova a czápákon kívül a rája, a régi ma- 
gyar írók zsibbasztó vagy mennykövező hala is tartozik. Ezeknek az 
orrnyilasuk már páros, a porczogós gerinczoszlopon már rovátkos 
tagolás mutatkozik, van felső és alsó állkapcsuk, hallószervük, páros 
úszószárnyuk, mely a végtagoknak felel meg; de a test felülete csak 
érdes, tulajdonképeni halpénzek nélkül való. Ezek az alakok még ma 
is bőven népesítik a tengereket ; őseiknek kivált a foga, melyet a nép 
((Sárkányfogának)) magyaráz, a föld méhéből igen gyakran kerül nap- 
fényre. 

Majdnem ugyaninnen, de már inkább a devóni korszakból szár- 
maztatjuk a magyar halásznép legbecsesebb zsákmányát, a vértes ha- 
lakat, a melyek közé a viza, tok, sőreg, kecsege stb. tartoznak; de ezek 
a kréta korszakától fölfelé már apadófélben vannak, úgy, hogy a ma 
élő alakokat leáldozóknak kell tekintenünk. A vérteshalak családjá- 
ban már olyanokra is akadunk, a melyeknek teste kerek halpénzek- 
kel van borítva, tehát már a tökéletesebb szervezetű mai csoportok 
felé hajolnak. A mi vértes halainkon zománczszerű, csillagos alakú 
vértekből álló sorokat látunk ; a gerinczoszlop még jobbadán porczo- 
gós, de világosan kivehető rovátkolással, sőt részben csontosodó is ; 
de a csontváz azért tökéletlen. Az úszószárnyak csontos, tagolt suga- 
rakra feszülnek, melyek közül az elsők már tüskévé is erősbödnek ; 
a fark kormányúszója csak félszárnyú. 

A következő fejlődési fok a nyolczadik színtájon, vagyis a júra- 
korszakban támad, még pedig a csontoshalak képében, a melyek 
a mai kor vizeinek tömeg és a fajok száma szerint uralkodó alakjai. 
Ismertető jegyeik, legrövidebben kifejezve im ezek ; a test váza telje- 
sen meg van csontosodva, tehát igazi csontváz, teljesen különvált 
csigolyákkal. Ezek rendszerint — kevés kivétellel — halpénzekből 
alakuló héjakkal vannak borítva, kormányúszójuk kétszárnyú, vannak 
páratlan sörényúszóik, páros és végtagoknak megfelelő úszószárnyaik ; 
szabad, fedelékes szilványaik. 

Hogy a felölelt sorozatot betetőzhessük, vissza kell térnünk a 
mélyebben fekvő színtájakra és valóban « úttalan utakon)), — mert 
hiszen korunk legmerészebb tollú állattani írója, Haeckel Ernő 



566 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



maga is csak kérdőjelekkel haladott korszakról korszakra, hogy a 
csodálatos götehalak eredetét inkább kieszelje, mint kimutassa — ■ úgy 
sejtjük, hogy a gőtehalak valamikor a szilúr-korszakban a vértes 
halaktól ágazódtak el, hogy ama csodás alakú « tengeri sárkányokon » 
a halisauriákon át, a melyek a kréta korszakában már kivesztek, 
összekössék a halakat a kétéletű állatokkal, tehát igazi gőtékkel, 
továbbá a gyíkokkal, kígyókkal stb. 

Ezeknél a gőtehalaknál már tüdővel való lélekzés is jelentkezik, az 
úszószárnyak láthatólag lábszerű végtagokká fejlődnek, a szájban csúcs- 
soros foglemezek vagy lemezfogak foglalnak helyet. A legnevezete- 
sebb ezek között az 1870-ben Ausztráliában fölfedezett, Forster 
nevére keresztelt, 2 méterig növekedő Ceratodus Forsten, Kreíft., az 
ausztráliaik (ibaramundá»-ja, magyarul kifejezve pedig a FoRSTER-féle 
szaru fogú ^^'J/tV/ir/, mely egészen héjas, felűl-alúl úszó sörénybe átmenő, 



2S5. ábra. A gőtehal. 

tehát sörényszárnyú kormányúszóval, kolonczszerű, héjjas úszószár- 
nyakkal, vagy már inkább csőkös lábakkal (28c. ábra). 

Ez az alak kiválóan reámutat a triász és jura-korszakra, a melyből 
számos oly lemezfog ismeretes, mely a baramundáénak megfelel. 
Ezen a réven került erre az élő alakra azAcASSiz-féle kihalt Cerato- 
dusok neve is. 

Vannak futó vázolások, melyek nem bírnak több értékkel, mint 
egy földabrosz, a melyen, a négy világtájat szem előtt tartva, valamely 
pont iránt tájékozódhatunk; az az ezernyi ezer tárgy és változat, 
a mely az illető földdarabon a természetben megvan, azon az abro- 
szon nem látható ; de ez jobb is így, mert szemünket nem vonja el, 
nem zavarja meg a részlet, reávethetjük egész figyelmünket a fődo- 
logra, a tájékozásra. 

Ilyen ez a vázlat is. Meghatározhatjuk a halak helyét a gerinczes 



A HAL ÉS A TUDOMÁNY. ^ÓJ 

állatok rendszerében, még pedig a fejlődés alapján s megtudhatjuk 
alább azt is, hogy a magyar vizekben élő, eddig felkutatott halak 
szervezeti tulajdonságaik szerint melyik csoportba tartoznak. 

Az igaz, hogy a fejlődés családfájának nem egy ága még ma is 
vitás; de az nem zavarhat meg, ha elgondoljuk, hogy a valódi, rend- 
szeres kutatás még alig száz éves, hogy sikere sok mindentől függő, 
hogy nem is törekszik az utolsó szó kimondására, hanem csak a több 
és több tudásra, több világosságra. És elvégre bármily ingatag legyen 
is az az alap, a melyet a föld rétegzetei eddig nyújtottak, a halak 
tekintetében a fejlődés sorozatát a mai élet maga is nyújtja felénk. 
Mert hiszen ma is ott eviczkél a tengerpart fövényében Pallas kez- 
detleges kopjahala, havasaink csevegő patakjában az ingola; a czápák 
és ráják ma is hasítják a tenger vizét, míg a tokhalak seregei tenger- 
ből folyóba vándorolva, megszántják kacsaorrukkal szőke Duna, 
szőke Tisza árját. Ez, a szervezet álláspontjáról tekintve, valóságos 
fejlődési sorozat a tökéletlenből a tökéletesebb felé, mely utóbbit 
a csontoshalak változatos alaksoraiban szemlélhetjük. Végül pedig 
Ausztrália, az Amazon és a Senegal sokban ma is titokzatos tájain 
még most is túrja az iszapot a gőtehalak csodás családja, mely úgy 
jelenik meg a búvárkodó ember szeme előtt, mintha a természet ama 
hatalma, mely réteget rétegre halmozva, egész életsorozatokat teme- 
tett az anyaföld méhébe, ezeket jókedvében kifelejtette volna az 
enyészetből. 

Vonjuk ki tehát a magyar édes vizekben élő halakra tartozó tanul- 
ságot, mely a következő: Vannak 

15. Csontos halaink — Teleostei. 
4. Vértes halaink — Ganoidei. 

2. Szájtátó vagy körszájú halaink — Cyclostomi. 
Nincsenek: 

I. Csőszívű halaink — Leptocardii. 

3. Oshalaink — Selachii. 
6. Gőtehalaink — Dipnoi. 

A sorszámok szerint s akként állítva össze e sorozatot, hogy a leg- 
tökéletlenebb alak legalulra jőve a legkisebb számot kapja s így 
i-től 6-ig építve, kikapjuk a fejlődés haladását, mely a csőszívűektől 
indulva, a gőtehalaknál végződik. 



68 TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Vessünk már most bár csak egy futó pillantást is arra az általános 
képre, a melyet a halak megalkotnak. 

A tudománynak legfőbb feladata a fogalmak tisztázása és — igen 
természetesen — a tisztázott fogalomnak szabatos kifejezése. Ha a 
tünemények bizonyos sorozatairól van szó, a melyekről meg kell álla- 
pítani, vájjon alak, szervezet és életmód szerint rokonok-e s így alkot- 
ható-e belőlük egy csoport, akkor a tudománynak legfőbb feladata 
megállapítani : mi legyen a csoportnak összekötő kapcsa, vagyis, hogy 
van-e oly tulajdonság a csoportban, a mely részről részre lényeg 
szerint azonos. 

És ha ezt a kérdést a halakra nézve vetjük fel, egyetlen egy tulaj- 
donság az, a mely a halakat a gerinczesek körében egy csoportba — 
a tudomány szava szerint osztályba — foglalja össze, t. i. az, hogy 
kizárólagosan s^ibányokon át léleg-eiwk. Minden egyéb tulajdonság 
annyiban ingadozó, amennyiben csak a halalakok kisebb-nagyobb 
részénél állandó, tehát a halalakok összességét nem jellemezheti ; 
vagyis amennyiben nemcsak a halaknak, hanem más állatosztályok- 
nak is a tulajdonsága. 

A kibővített jellemzés ez volna: a hal hidegvérű — tulajdonképen 
bizonyos fokig alkalmazkodó hőmérsékletű — állat, a mi nem kizá- 
rólagos tulajdonsága, mert számos más állatosztályé is ; teste több- 
nyire héjjas, pénzekkel, vértekkel borított, a mi már azért sem kizá- 
rólagos tulajdonsága, mert vannak mezítelen bőrű halak is s azonfelül 
a csúszómászók egész sora héjjas ; a vízben él, a mit szintén számtalan 
más állattal oszt meg; többnyire lerakott ikrából kél, de ez sem kü- 
lönálló tulajdonság; végtagjai uszószárnyak, ámde ezek néha hiány- 
zanak. 

Tisztán láthatjuk, hogy a lélekzés módján kívül minden egyéb 
jegy ingadozik; de sőt ez a kizárólagosnak tetsző tulajdonság sem 
teljesen szilárd, mert hiszen tudjuk, hogy a gőtehalnak már másnemű 
lélekzése is van ; ám de ez már átmeneti alak. 

A fogalom tisztázásából mindenesetre nagy a nyereségünk, mert 
a szilványon át való lélekzés a többi, ingadozó jegyre útbaigazító tulaj- 
donsággal bír s ha a vizsgálatban elfogulatlanul és körültekintéssel 
járunk el, nem tévedhetünk abban, hogy a halat halnak határoz- 
zuk meg. 



A HAL ES A TUDOMÁNY. 



569 



Ha a csoport meghatározásában az alak után akarnánk indulni, 
azt már az első próbánál is abba kellene hagynunk. 

Az angolna kigyószerű nyulánkságától eljutunk a lapdává felfú- 
vódó Diodon-halig, vagy az annyira suta Orthagoriscus-ig — ma- 
gyarul <imalaczhal» — , hogy inkább csak egy úszó fejhez hasonlít; 
ha pedig a halnak a közfogalomban élő képétől, például a pisztráng- 
tól vagy pontytól indulunk, eljuthatunk az ausztráliai c:^afranghal — 
Phyllopteryx (268. ábra) — szinte mesés alakjáig, melynek egész teste 




2S6. ábra. Czafranglial, Phylloptervx eqiies Günth. S;, szilványfedelék ; s. sörény. 



mintha szálakra volna tépve s a midőn a tengerfenék moszatain elül, 
annyira hasonlít hozzájuk, hogy még a természetbúvár gyakorlott sze- 



met is megtéveszti. 



Sőt rátalálunk a halnak a szó teljes értelmében vett kiforga- 
tott alakjára is, a mennyiben a hal növekedése során féloldalúvá vá- 
lik, azaz mind a két szeme egy oldalra kerül s a hal a másik oldalán 
úszik, mintha ez volna a hasa; ez a Platessa és családbeliei, a régi 
magyar írók «plataisz»-a. 



c;jO TERMÉSZETHISTÓRIA.. 

Az alakok során a halszáj csővé, csíptetővé nyúlik ; az úszószárnyak 
valóságos zászlókká szélesednek, majd ostorokká nyúlnak ; a test néha 
síkosán sima, majd tüskés, mint a süné ; majd oly fegyverzettel talál- 
kozunk, mely nemcsak a fejlődés szempontjából nevezetes, hanem 
egész minémüségében mesésnek látszanék, ha nem volna termé- 
szetes. 

A tenger kardorrú halának (Xiphias) felső állkapcsa iszonyatos 
karddá nyúlik ki ; a Pristis-halnak kard helyett rettenetes, kétoldalt 
fogas fűrész a felső állkapcsa; reáakadunk a legcsodásabb, valóban 
rémes külsőjű formákra, a minőket a poklot benépesítő költő vagy 
festő képzelete sem igen teremt, a melyekhez képest szent György 
sárkánya csupa gyerekjáték; ilyen a tenger ördöghala (Lophius), a 
varangyékhal (Batrachus) stb. 

Az úszószárnyak hol szívó szervvé (Lepadogaster, Echeneis), hol 
valóságos és oly szárnynyá alakúinak (Exocostus, Dactylopterus), 
hogy a hal a víz fölé szökve, nagy darabon röpülhet, akár a madár ; 
néha lábszerűen alakúinak (Periophthalmus) s a hal az iszapon ugrál- 
hat mint a béka ; ismét a legcsodálatosabb módon foszlanak, szinte 
káprázatos képet kölcsönözve a halnak, mint pld. a Pterois- és a 
Pelor-hal. 

És ha a nagyságot veszszük, valóságos óriások mellett ott látjuk a 
törpeséget s e két végső pont között minden képzelhető fokozatos- 
ságot. 

így vagyunk a színekkel is. Az iszapos vagy fövenyes vízfenék 
zöldes, vagy fakó színezetén kezdve, a színek egész fokozata áll előt- 
tünk, csúcsán a szín és fény oly tüzével, ragyogásával, mely megszé- 
gyeníti a festő festékes ládájának legtisztább foglalatját s megszégye- 
níti az ötvös mesterség minden színes zománczát, drágakövét, avval az 
összeállítással egyetemben, a melyet emberi szín és formaérzés egy- 
általában kiteremteni bír. 

És így állunk végre magával az életmóddal is, különösen az elem 
tekintetében, a melyhez a hal lélekzési módjával kötve van. Bátran 
kimondható, hogy minden víznek akad hala. Valameddig megvan a 
mód arra, hogy a hal bizonyos természetű vizet megszokhasson, vala- 
mely faj meg is szokja s ez annyira áll, hogy — messze se menve — 
O-Buda és Zala-Hévíz meleg vizeiben, még pedig magán a forrás- 



A HAL ES A TUDOMÁNY. 



területen, a hol a víz a legmelegebb, nemcsak hogy odaszokott a 
ponty, hanem leginkább a víz fenekén tartózkodik ; nem is keresi a 
felsőbb, elevenebb vizet. Viszont látjuk, hogy némely faj úgyszólván 
abban a pillanatban pusztul el, a melyben vizét megváltoztatjuk; né- 
melyik csak a tisztában él meg, más a félig poshadtnak még iszapját 
is túrja; némelyik, a vízből kivetve azonnal elpusztul, más órákon, 
napokon át bírja ; sőt az angolna, a már felemlített Periophthalmus 
s az Indiákon élő Anabas hal a szárazra is kijár ; és hiába sós a ten- 
ger, édes a folyó vize, mert nemcsak mindeniknek megvan a maga 
halserege, hanem feles számmal akad olyan faj is, a mely felváltva 
hol az egyikben, hol a másikban él. 

A magyar vizeknek csupa olyan hal jutott, melynek halvoltában 
a legszerényebb ismeret sem tévedhet meg ; ám ez nem elég, mert 
szemügyre kell vennünk azokat fajról fajra, szervezet, életmód sze- 
rint akként, hogy mások is fölismerhessék s az ismeretet saját észle- 
leteikkel megpótolhassák, mert ebben rejlik a haladás. Módszere az, 
a melyet Linné kifejtett és alkalmazott. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 

Brehm Alfréd, az állatok életéről szóló nagy müvét az állat- 
élet egészére vetett pillantással vezeti be ; de mindjárt az első so- 
rokban — és igen helyesen — ráveti szemét a természetvizsgálók 
két táborára, mejy, a milyen nagy az elért eredményekben, épen 
olyan nagy — vagy talán még nagyobb — a kölcsönös leszólás- 
ban is. 

Az egyik tábort a bonczolók iskolája alkotja, mely az állatok tes- 
tét legparányibb részeire bontja s e részeket anyag és szerkezet tekin- 
tetében ezerszeresen nagyító üvegen át vizsgálja ; így kutatja a leg- 
parányibb erecske, a legfinomabb idegszál végződését; meglesi a 
sejtet, oszlását, szervezetté való tömörülését ; meglesi a petében 
folyó keletkezést; az egyes szervek szerkezetét, működését; a szervek 
átváltozásának folyamatát ; a különbözőknek látszó szervezetek egy- 
máshoz való viszonyát, rokonságát. 

Ez fölséges, magasztos egy dolog, mely reátanít az élőlények 
összealkotására, életöknek nem egy alapfeltételére ; sokszoros vilá- 
gosságot vet az eredetre is. Pontosan meghatározza a sejt oszlásának 
pillanatát, haladását; megmondja — ha nem is mindig — e csodás 
folyamat előljáró föltételét. 

De egyet nem bír megmondani : annak az életrekeltő szikrának 
a lényegét, mely a belátható okozat be nem látható okát szülte. Igen, 
megmondja, ki birja fejezni szóval, olyannal, mely mond ugyan és 
mégis adósunk marad 1 E szó az életerő, éltető erő, néha épen csak 
erő. — De hát ez a világos tudás szempontjából véve semmi, mert a 
megfoghatatlannak épen csak mesterszava. 

Hogy világosan szóljak, tudjuk, hogy a himhal zoospermiuma a 
nőstény ikrájának héjján nyiló petelikacson át az ikra belsejébe nyo- 
mul, ott az ikra termőszemével érintkezik s hogy erre az a termő- 



A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 575 

szem barázdálódni kezd; tudjuk, hogy ez a barázdálódás a kelő állat- 
alakot úgyszólván fölépíti ; de arról — az okok okáról — a mi azt a 
zoospermiumot létrehozta, életre keltette, furakodásra indította; a 
termőszemmel való érintkezésének lényegéről ; a barázdálódást inditó 
erőről ; arról, a mi a sejtekre osztódott anyagot reáviszi, hogy bizonyos 
állatalakot öltsön magára, arról sejtelmünk sincsen. Nincs a bonczo- 
lóknak sem. 

A bonczolók iskolája, mely evvel az ággal foglalkozik, szánalom- 
mal tekint le arra a másik táborra, a mely az alakokat figyeli, tüzete- 
sen ismerteti és nagy gonddal viseltetik életnyilvánulásaik iránt is. 

A bonczolók iskolája azt mondja, hogy ez nem tudomány, mert 
csak ismeret s azok, a kik mivelik, csak « dilettánsok «, napszámosok. 
Ok, a bonczolók azok, a kik a tudomány palotáját építik és szerkesz- 
tik, a többlek csak napszámosok, a kik az építő anyagot hordozzák. 

Szorosan véve, annak beismerésében, hogy azok a « napszámosok » 
hordozzák az anyagot, rejlik nemcsak jogosultsága, hanem nélkülöz- 
hetetlensége is annak a másik ágazatnak ; mert nincs építőmester, a 
ki összeszerzett anyag nélkül bár szerény kunyhót is építhessen ; nincs 
olyan, a ki mások munkáját nélkülözhetné; tehát nincs is joga, hogy 
azt lenézze, vagy épen leszólva megvesse, a mi saját művének lénye- 
ges föltétele. 

És nem állhat meg a tudomány és ismeret megkülönböztetése 
sem, mert határát megszabni nem lehet ; s ha akként állítjuk föl a 
dolgot, hogy a tudomány az összefoglaló, akkor csak ismeretet fog- 
lalhat össze, tehát abból épül, s így se oka, se jogosultsága azt 
lenézni, a mi saját erejének forrása. 

Van azonban a vita eldöntésének még egy más, sokkal hatható- 
sabb módja is, mely bizonyos kérdések fölvetésében rejlik. 

Semmi kétség aziránt, hogy például Newton igazán fényes szel- 
lem volt, ki műveivel az emberi tudás terén korszakot alkotott. 
A kérdés az, hogy mi az előkelőbb tudományos feladat: vájjon az-e, 
hogy kitudjuk Newton koponyájának méreteit, agyvelejének súlyát, 
tekervényeit, szervezetének összealkotását s esetleges sajátságait, 
mikroszkópi összetételét, chemiai alkatrészeit — vagy az, hogy 
NEWTON-t, mint embert, élete folyása, cselekvése, művei s azoknak 
értéke és hatása szerint ismerjük meg.'- 



574 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Vájjon ki merné itt a bonczolót tudósnak fölmagasztalni, azt pe- 
dig, a ki az ember cselekvő részével, annak hatásával foglalkozik, 
« napszámosnak « lenézni ? 

Vájjon tekintheti-e a tudomány kizárólagos és egyszersmind kime- 
rítő feladatának azt, hogy akár az embert, akár a szervezetileg alsóbb- 
rendű állatot csak bonczolja, részeire szétszedje, a részek részeit vizs- 
gálja, hogy végre megállapítsa azt, a mi a pus:^ia éleibe^ okvetetlenül 
szükséges.- Kirekesztheti-e az élet nyilvánulásait, kihatásait az egyes- 
nél, az egyesekből alakuló életköröknél ; vagy e kihatások viszonyát 
akár a társadalom, akár a természet összességé h ez .í" 

Brehm nagy igaz.ságot mondott, a midőn állítja, hogy az állat a 
bonczoló előtt csak tárgy ; az életet kutató előtt ellenben a tárgyon 
kívül még cselekvő része is az élő természetnek, mely érez és mozog. 

A teljes való pedig az, hogy a két szak kiegészíti egymást s csak 
mind a kettőnek szövetségéből kelhet ki a teljes kép, tehát a valósá- 
gos tudományos eredmény. A két szak nem állhat s nem is áll a fel- 
sőbbség és alárendeltség viszonyában; az igazi viszony a munka fel- 
osztása. Az ismeretkörök között más viszonyt nem is fogad be a 
tudomány köztársasága. A tudomány, mint az ismeret egyeteme, nem 
ismerhet rangot, mert csak szakokat ismer, a melyeket a munkafel- 
osztás szüksége teremt meg. Elismeréssel adózik az áthatóbb szellem- 
nek, mely nagyobb eredményt nyújt ; de a parányi szellem szerény 
eredménye is a nagyét öregbíti, tehát csak a mennyiség tekintetében 
van különbség. Felmagasztalja az egyest, a ki tehetségével korszakot 
alkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, ki a megnyitott kor- 
szak gyümölcsét szaporítja és érleli. 

A könyv e szakaszának bevezetéséül, de tudományos viszonyainkra 
való tekintetből is előre kellett ezeket bocsátanom. 



A természetnek egy szellemes vizsgálója az állatoknak egymás 
közötti viszonyát a következő képben mutatta meg: egy barázdában 
egy futóbogár reáakadt a prédájára, egy féregre s marczangolni 
kezdi ; viaskodását látja a fa csúcsán leskelődő őrgébics madár s 
nyomban leszáll, hogy a futóbogarat elfogja és megegye ; el is fogja ; 
de az őrgébics leszállását meglátta a magasban keringő sólyom. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. i; 7 ^ 

nyomban, mint a kelevész, lecsapott az őrgébicsre, elfogta ; de a 
mint prédájával emelkednék, meglátja a fa alatt lesben álló ember s 
lelövi a sólymot. — Eddig a sor, mely megtoldható avval, hogy 
azalatt felgyűlt egy sötét felhő, villáma agyonsújtotta az embert, 
a föld felfogta a villámot s elenyésztette romboló erejét, a felhő- 
ből szakadó eső pedig elmosta a dulakodás, vergődés nyomait ; a 
midőn pedig a felhő megszakadt s a nap újra reávetette arra a 
pontra sugarát: a természet mosolygott, élete nyugodtan tovább 
folyt. 

Ez a kép nem a puszta képzelődés szüleménye, mert minden ízé- 
ben a természet életéből került ki s ezernyi ezer változatban újra és 
újból ismétlődik. 

Az állatélet jelenségeivel foglalkozó tudománynak, mai uralkodó 
fölfogása szerint az a sorozat a már-már közhelylyé vált "létért való 
küzdelemnek)) a képe. melynek — a közfelfogás szerint — irányzata 
az életszükség kényszeréből foly. Kényszerűségből és nem ellenséges 
indulatból ; — hiszen a gondolkozó ember magáról tudja, hogy nem 
az ellenséges indulat uralkodik rajta, a midőn saját életszükségét más 
szervezetek életének rovására elégíti ki : nem haragszik az almára, a 
melyet leszakaszt, az állatra, a melyet leöl, hogy maga megélhessen. 

Ha a gondolat egész erejével iparkodunk átölelni a természet 
életének jelenségeit, csak rendes, szabályos körös folyamathoz jutunk: 
a keletkező, lefolyó, végződő élethez, mely új életet fakaszt — ez 
ismét lefoly, végződik; de csak végződik, annélkül, hogy nyomta- 
lanul elenyésznék. 

Erre emberi tudásunk minden rendű ágazatát alkalmazhatjuk ; so- 
kat tudunk meg tulajdonságairól, a működés és lefolyás mozzanatai- 
ról — semmit a végső indító okról. 

Szemünk előtt foly le a keletkezés, a mint azt a hal ikráján tapasz- 
talhatjuk ; megtudhatjuk az anyag chemiai alkotórészeit, az alkotórészek 
arányát; megfigyelhetjük s kifejezhetjük a hőmérséklet befolyását, 
latolhatjuk a szervezet működését természettani alapon, mozzanatait 
számok képébe foglalhatjuk; kivehetjük, a mi rendellenes, kife- 
jezhetjük a rendes föltételt; számos előzménynek előre megmond- 
hatjuk a következményét; de az élet végső indító okát nem mond- 
hatjuk meg. Sőt még azt sem mondhatjuk meg: miért éli le magát a 



(^j6 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

szervezet még azon a magaslaton is, a hol az ú. n. kozmikus nagy 
okoknak látszólag nincsen alávetve. 

Ha a növevénynek az ő életéhez — a föld adta táplálékán kívül — 
világosságra, levegőre és bizonyos melegre van szüksége, akkor ért- 
jük, hogy az egyik főszükség elvonásával megöljük a növényt; értjük, 
hogy a tél, mely a meleget elnyeli, egész növevénysorozatokat is megöí 
— ám más csak levelét hullatja, hogy a meleg visszatértével új életre 
keljen ; de az idők során ez is végét éri még akkor is, ha életének 
feltételei megvannak, vagy akár fokozódnak. — Az alsó szervezetű nö- 
vevény keletkezése, élete és leáldozása sokszor perczekre van össze- 
szorítva : — a százados tölgy, a Libanon czédrusa mintha az idővel 
daczolna. A növevény megveti gyökerét a hegy száraz csúcsán, elbo- 
rítja a nedves völgyet, leszáll a víz színére, a víz alá s mindenütt végzi 
életének körfolyamatát ; — anyagot felvéve, megváltoztatja, épít 
magán, maga körül, mert élve, másnemű élet feltételéül is szolgál: a 
lények százai és ezrei hozzá vannak kötve ; sőt hozzá van kötve növe- 
vény a növevényhez is. 

Szakasztott ilyen az állatélet képe is. Minden képzelhető viszo- 
nyok közt reátalálunk — egymást kiegészítve, egymásra szorulva, 
egymással közreműködve; a levegőből a hegycsúcsra, innen a völgybe, 
innen a víz színére, a víz alá s le a tenger feneketlennek mondott 
mélységébe szállva; élve a teljes világosságban, a barlangok örök 
sötétségében; működve a verőfényen, az est homályában, az éj min- 
den szakában. 

Egyike a legvonzóbb tüneményeknek az a kereszteződés, a me- 
lyet — immár csak gerinczes állatokra szorítkozva — a különböző 
szervezetű állatok élete folyásában tapasztalhatunk, a mely kereszte- 
ződés bizonyos szervezeti részeknek egynemű berendezésében és 
alkalmazkodásában van kifejezve. 

Látjuk, hogy az emlős állat nincsen kizárólagosan a röghöz 
kötve. Az u. n. taguan-nak — röpülő mókus — szőrös bőr feszül 
az első és hátulsó lábpárja között, az állat az ugrással ezt kapcsolja 
össze s le tud bocsátkozni a magasból, mint a gyermek papírsárká- 
nya; a kaguan bőre már a farkát is bevonja, sőt az első lábpár 
és a nyak között is feszül s ez az állat — Wallace szerint — tizen- 
négy méter magasból leugorva, 70 méternyi közön bír átlebegni. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. '^~'J 

A denevéreknél már valóságos hártyaszárnynyal van dolgunk, a mely- 
lyel ez az emlős röpülés dolgában versenyre kelhet a legügyesebb 
röptű madárral; sőt életének fenntartása egyenesen a röpüléstől 
függ, a melylyel számos madárnak a pályáiát keresztezi, olyanét is. 
a mely épen úgy, mint a denevér, alkonyatkor kél szárnyra, hogy 
eledelét megkeresse. A midőn itt az emlős állatot a röpülő madárral 
egy életvonalon látjuk, viszont akadunk elég madárra — strucz, 
kazuár és leginkább a kivi — , a mely egyenesen a röghöz van kötve, 
s így élete módjával keresztezi sok lábas emlősét. Egészben hasonló 
viszonyra bukkanunk a csúszómászók között is, hol a röpülő sárkány- 
gyík — Draco volans. Keletindia — a röpülő mókusénak megfelelő 
szervezettel bír, holott más gyíkalakok életök minden mozzanatával a 
röghöz vannak kötve ; sőt Wallace följegyezte, hogy Keletindia egy 
békája, a Rhakophora — magyarul talán lappantyús béka — , mely a 
mi zöldbékánk családbeli rokona, melynek roppant hosszú újjá s 
ehhez képest roppant terjedelmű úszóhártyája van, bemondás szerint, 
a magasból ugorva, inkább lebegve, mint esve száll le a földre. A rö- 
pülő hal úgyszólván önkéntesen sorakozik ide. 

A röpülést tartva szem előtt, itt már emlőst, madarat, csúszómá- 
szót, kétéletűt — béka — ■ és halat, ha nem is egy színvonalon, de 
egy bizonyos színtájon találunk ; viszont találkoznak ugyanezek a rög- 
höz s illetőleg kizárólagosan a vízhez kötve is. 

Forduljunk most egy más sorozathoz, melyet a rög és a víz kínálva 
kínál. Ugy találjuk, hogy számos emlős kitűnő úszó ; ezek közül kivál- 
nak azok, a melyek nemcsak úszók, hanem kitűnő bukók is, a me- 
lyeknek ez már életföltételűk ; — elég itt a vidra fölemlítése is. De 
ez a sorozat még sokkal tovább halad, mert a fókának már csak az 
első lábpárja valóban láb, a két hátulsó már szembeszökve hasonlít a 
halkormányhoz ; az állat a vízen kívül már tehetetlen, agyonbunkóz- 
ható teremtés s ezt a "természet büszke urau talán nagyon is hasznára 
tudja fordítani. És e soron még tovább haladhatunk, mert a özeteknek 
első lábpárjok már húsos úszószárny forma, a hátulsó végtagok pedig 
egészen hiányzanak s a testök farki részének teljesen halkormány for- 
mája van, avval az egy különbséggel, hogy állása vízszintes. 

A özeteknek a vízi élethez való testi alkalmazkodása már annyira 
tökéletes, hogy a halvoltukba vetett hitet a tudomány egész hatalma 

Hermán O. A magyar halászat. ?^ 



578 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



máig sem bírta a közhitből teljesen kiirtani ; ma is feles számmal 
akad « olvasott ember », ki hitetlenül rázza a fejét, valahányszor hallja, 
hogy az ő «czet./mla» elevent szülő, emlőin szoptató, melegvérű, ge- 
rinczes állat, melynek úszószárnya nem egyéb, mint átváltozott első 
lábpár. A czeteknek a vízi élethez alak szerint való hozzátörődése 
annyira haladt, hogy némelyeknek — többek közt a költészet és díszítő 
művészet oly nagyon kapós delfinjének — a hátán már egy kövér-úszó- 
sörényt is észlelhetünk; egyedül a kormányúszónak vízszint való ter- 
jedése különbözteti meg a czetek külső alakját a hal törzsökös fogal- 
mától. A czetek egész szervezetöknél fogva már kizárólagosan a víz- 
hez vannak kötve, a szárazra egyáltalában ki sem mehetnek. 

A madarak felé fordulva, tudjuk, hogy e nagy osztálynak egész 
népes rendéi, mint a vízmellékhez, vagy a vízhez kötött alakok szere- 
pelnek ; a szélvizekben való gázolástól — • gémek és mások — az úszó 
életmódig — ruczák, ludak és mások — innen a legkitűnőbb, rend- 
kívül kitartó bukásig — búvárok, vöcskök — minden forma és átme- 
net megvan, a sorozat pedig végződik a pinguinnel, melynek szárnya, 
tollak helyett már inkább pikkelyekkel — mondjuk pénzekkel — 
van borítva; nem is repülő, hanem valóságos úszószárny, mely igen 
élénken emlékeztet a gőtehal úszóvégtagjaira ; és noha a pinguin két- 
ségtelenül madár, ő sem a föld rögén, sem a levegőben nem boldo- 
gul ; egyetlen, igazi eleme a víz, a melyben a szárnya már valóságos 
úszószárny szolgálatot végez. 

A régi értelmében vett csúszómászókat tekintve, hogy egyik ré- 
szöket már kétéletűnek — amphibia — nevezzük, azért, mert életök 
bizonyos részével, sokszor kizárólagosan a vízhez van kötve — a béka 
poronty korában, a gőte és mások; — a Varanus-okban, a melyek, a 
közhit szerint, az embert a krokodilus elől intik, ismét a határozott 
gyík-formát látjuk a vízmellékhez kötve ; a Platurus és Hydrophis 
lapos evezőfarkú kígyókban már a kígyókat látjuk a vizek állatéleté- 
ben, holott rokonaik a szárazföld állatai. 

És ha már most a felsőbb rendű gerinczesektől a halakra vetjük 
szemünket, tudjuk, hogy vannak a halak közt is a vízből kijáró ala- 
kok, a melyeket a szilványokban tartott víz s az ugyanoda vezető 
külső résnek szűk volta ment meg a gyors pusztulástól; és tudjuk 
azt is, hogy vannak alakok, a melyeknek az úszószárnyuk akkora 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 



579 



terjedelmet ölt, hogy a víz fölé szökve, nagy darabon tovaröpül- 
hetnek. 

Akár tisztán szerkezeti szempontból veszszük a dolgot, akár az 
állatélet cselekvő oldaláról, már magában a gerinczes állatoknak 
ebben az irányban való méltatása is vonzóvá és tanulságossá válik, 
szinte ingerel a tüzetesebb vizsgálódásra. 

És mekkora változatosság nyílik a vizsgálódó ember szeme előtt, 
a midőn az egészet iparkodik — csak iparkodik! — áttekinteni! 
Abban a vízcseppben, a melyet a mikroszkóp nagyító üvege alá hozott, 
egy kis világ folytatja pályafutását ; abban a parányiságban egész soro- 
zatai fejlődnek azoknak a jelenségeknek, a minő a futóbogáré, a 
gébicsé, sólyomé és az emberé volt. Ha csak a puszta szemre bízzuk is 
magunkat, a vízbe tekintve, az alsóbbrendű állatok egész sorozataira 
bukkanunk ; itt vízipoloskák támolyognak, háton fekve lökésszerűen 
eveznek ; amott fátyolkák, szitakötők álczái lesekednek az iszap 
színén, hogy majdan kifejlődve, szárnyra keljenek s az álcza életétől 
teljesen elütő életet kezdjenek. 

Evvel belekerülünk a milliónyi-millió kétéletű rovarseregekbe, 
melyek — népiesen szólva — kivirágoztatják a vizet. 

A víz minden színtájának akad növevénye, állatja; mindenütt látjuk 
a kelő és leáldozó életet, a végrehajtott anyagcserével, tehát mun- 
kával, melynek eredménye egy bizonyos állandó vagy szabályosan 
ismétlődő állapot. 

A vízre és mélységébe az imént vetett futó pillantás csak a 
folyót, a tavat, az eret és a patakot illette ; vizsgálódó szemünk innen 
csak félve, tartózkodva fordul az örök tenger felé. 

Norvégia szakadásos, sziklás partjainak mintegy őrszemét sok szi- 
get alkotja meg ; kisebb-nagyobb, szakadozott, domborodó ; némelyik 
épen egyes, a vízből kiálló hegy. Ezek a szigetek, valamint a szikla- 
partnak bizonyos fekvésű, fokszerűen a tengerbe szökő, meredek 
sziklafalai az év bizonyos szakában, a mikor t. i. e tájak madarai a 
költéshez fognak, « megfehérednek". Brehm szerint a Svárholm fok 
sziklafalazata úgy néz ki, mint egy millió és millió fehér ponttal borí- 
tott óriási palatábla. Ily fehérlő szigetet vagy falat megközelítve, 
elsütjük fegyverünket s nyomban tanúi vagyunk az állatélet egyik 
legnagyobbszerű tüneményének. 

J7* 



8o TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Mint mikor az észak vágtató vihara bekap a fagyos hó réte- 
geibe s porszerűen felkavarja: a lövés dördülésére is millió meg 
millió madár kél szárnyra, oly tömegben, hogy elsötétíti a napot, 
lármája megsüketíti a fület, a szem megkáprázik a madártömeg kavar- 
gásától, fehérségétől. 

Ezek a valóban megszámlálhatatlan madárseregek itt költenek 
és — természetesen — táplálkoznak is ; és nemcsak hogy maguk megél- 
hetnek, hanem még falánk fiaiknak is eleget juttatnak. A fészkek oly 
tömött sorokban állanak, hogy gombostíínyi köz nem marad köztük — 
nem is rakott fészkek, mert csak kikapart gödrök — s minden fészek- 
gödörből 3 — 4 pelyhes, örökösen éhes jószág ágaskodik, várva ele- 
delét, melyet a tenger e tájainak hala szolgáltat. 

S a midőn az evők serege ilyen, milyennek kell lenni annak a 
halseregnek, a mely azt a falánk hadat ki bírja elégíteni > Sőt nem- 
csak ezt, mert hiszen a tőkehal megszámlálhatatlan seregének is 
ugyanaz a föeledele, a mi a halászcsérek sokaságáé, — sőt igaz, belé- 
kapdos még a fóka s a czetek sok faja is ; és irtózatosan belemarkol az 
ember is, mert az a hal a grönlandi embernek "mindennapi kenyere",. 
New-Foundland halászának ezernyi ezer horgán pedig a csali! Ez 
a hal a « nemesek" közé tartozik, a pisztrángnak, lazacznak, galóczának 
családbeli rokona, neve Mallotus villosus, tehát alapjában rojtos hal, 
azok után a rojtszerű kinövések után elnevezve, a melyek a hímen 
ivás idején támadnak. 

A midőn ez a 15 — 20 cm.-nyi halacska a szélvizek felé vagy a 
folyók torkolataiba indul, hogy megívjon, oly seregekbe verődik, 
melyek ötven angol D mértföldet is borítanak s oly tömöttek, hogy 
a halak szákkal millió számra meríthetők, az elbocsátott ikrától pedig 
megsárgul a folyótorkolatok vize. Ezt a töméntelen sereget követik a 
halászcsérek rajai, a nagyobb, hallal táplálkozó ragadozó halak töme- 
gei ; s a midőn a fóka, a vonuló sereg alá bukva, alulról támadja 
meg, a fölfelé szorulókat annál könnyebben kapdossa ki a halászcsér. 

Ez pedig még csak az egyik oldala a dolognak, mert hiszen meg 
kell gondolnunk azt is, hogy maga a préda, a Mallotus hal is táplál- 
kozik, s minthogy ragadozó hal, az élőlények mekkora száma az, 
a mely az ő töméntelen seregeit fentartja! Mennyi az, a mi a táplá- 
lék táplálékának ismét csak tápláléka! 



A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. f8l 

Ebben az irányban tovább haladva oly töméntelenségekhez jut- 
nánk el, a melyeknek méltatását nem annyira tudással, mint inkább 
több-kevesebb képzelődéssel végeznők ; ez pedig nem tartozik e sza- 
kasz feladatai közé. 

Lehet Amerika vándorgalambjainak egy-egy seregét szélessége 
szerint három óra járásnyinak becsülni, előhaladását 6 — 7 órára mon- 
dani, a mi kiadná az ezer milliónyi galamb számot, mely négy millió 
hektoliter gabonát, magot fogyasztana el egy napon ; hozzávetőleg 
lehet mondani, hogy az évenkint kifogott heringek száma tízezer mil- 
lió darab és mindenesetre sokkal több az, a melyet az ember, a czet 
és e halnak minden ellensége még meghagyott ; mindezek fölött 
lehetne megdöbbenni, ha egy nagy igazság nem uralkodnék, az, 
hogy a természet életében tapasztalható rend szilárd alapokon, mert 
változhatatlan törvényeken nyugszik ; azok a tömegek csak az ember 
szemében nagy dolgok, a természet háztartásának szempontjából tel- 
jesen a rendes jelenségek sorába tartoznak; keletkezésük, arányaik — 
akár fejlődők, akár hanyatlók legyenek azok — összehangzanak az 
életviszonyok összességével, elváltozásuk az egésznek elváltozásától 
függ, a mint erről a föld rétegeibe temetett maradványok oly világos 
tanúságot tesznek. — Ezek után forduljunk a hal életviszonyainak 
tárgyalásához úgy, a mint azokat saját vizeink szerény határok között, 
de elég tanulságosan föltüntetik. 

Az a kép, a melyet nyerhetünk, világot vet arra a nagyobbra 
is, a melyet érintettünk, mert hiszen tudjuk, hogy a hal igen hatá- 
rozott természetű elemhez, a vízhez van kötve s így életviszonyai a 
dolog lényegére nézve meglehetősen egyformák. 

Mielőtt hogy a halélet kiható, tehát a táplálkozást illető részére 
térnénk, tüzetesebben kell foglalkoznunk a halszervezet műszeres 
részével, mely magára is érdekes, más rokon szerkezetekkel össze- 
hasonlítva pedig még inkább az. 

Az állatok mozgásának jelenségeivel a kitűnő búvárok egész sora 
foglalkozott, mint Borelli, Dürkheim, Marev, s az angol Pet- 
TiGREW,* a ki mint búvárkodásának egyik sarktételét kimondotta, 
hogy a járás, úszás és röpülés, ha megfejtésükről van szó, egy és 
ugyanazon feladatnak szerves részei, vagyis ugyanabból az egy 

* Ujabban Graber és Strasser is. L. irodalom. 



82 " TERMÉSZETHISTÓRIA. 



alapból [indulnak. Ennek a sarktételnek a bizonyítéka már az is, 
hogy a legtöbb négylábú állat jár is, úszni is tud, sőt némelyik — 
mint a denevér s mások ■ — röpülni is tudnak; hogy számos madár 
és rovar röpül is, úszik is, jár is ; ehhez járul még az is, hogy né- 
mely alakok bizonyos körülmények között egy e körülményeknek 
megfelelő irányban kifejlődnek ; például : a struczmadár, madár létére 
csak futó, a czet emlős létére csak úszó. 

Egy további tétel az, hogy az állatok világában a mozgás három- 
féléhez alkalmazkodik : a földhöz, a vízhez és a levegőhöz s az állat- 
világ e három országútjához alkalmazkodnak a mozgás míves szervei. 
Ez alkalmazkodás a három út természetéből következik. A föld az, 
a mely a mozgásnak szilárd alapot nyújt, tehát ellentállást kifejtve, a 
mozgás folytán a legkisebb változást szenvedi — a változás t. i. csak 
a nyom helye, — ■ más szóval kifejezve : a földön mozgó állat végtagja 
a legnagyobb ellentállásra talál. A levegőben mozgó állat végtagja a 
legcsekélyebb ellentállásra talál és a legnagyobb változást viszi vég- 
hez, mert a levegő, minden irányban engedve, helyéből kimozdul. 
Végre a víz a kettő között a közepet tartja. Innen következik, 
hogy egyfelől a járás, másfelől az úszás és röpülés közötti különbség 
a támasztó alap szilárdságából, illetőleg engedékenységéből ered ; 
és következik az is, hogy legkönnyebb a járás, nehezebb az úszás, 
legnehezebb a röpülés; természetesen, ha átlagos testalkatot kép- 
zelünk. 

Az átváltozott talajon, melynek szilárdsága csökkent, a legjobb 
járó mozgása is megnehezül, — ilyen a homokban, hóban, sárban 
való járás, azaz : a támasztó alap ellentállása megcsökkent ; ehhez 
képest az úszás is megnehezülne a víznél kevésbbé tömör folyadékban, 
a röpülés pedig ritkított levegőben. 

A tovamozgás t. i. — minden egyebet figyelmen kívül hagyva — 
bizonyos felületektől függ , melyeknek viszonyai így alakúinak : 
minél tömöttebb alapon íoly a mozgás, annál kisebbek az érint- 
kező felületek; másképen kifejezve: a szilárd földön mozgó állatok 
talpfelülete kicsiny; — minél engedékenyebb alapon foly a mozgás, 
annál nagyobbak az érintkező felületek; másképen kifejezve: az 
engedékeny vízben az úszóláb úszóhártyák közbejöttével kiterjesz- 
kedik, a hal úszószárnyai együttvéve nagy felületet alkotnak ; légin- 



A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. ^85 

kább áll pedig ez a röpülő madárról, melynek kiterjesztett szárnya és 
farka a levegő engedékenységének megfelelve roppant felületű. 

De a tovamozgásnál még egy más dologra is kell figyelnünk s ez 
annak az elemnek az ellentálló ereje, a melyben a mozgás történik. 
A szilárd föld felületén tovamozgó állat útjában csak az engedékeny 
levegő ellentállásával találkozik, mely igen csekélv, s a viszony csak 
akkor változik, ha a levegőnek áramlása van, vagyis ha szél ellen 
mozog; magunkról tudjuk, hogy erős szél ellenében nem elég a járás- 
ból kitelhető erő, hanem még a test súlyával is « nekidűlünk » a szél- 
nek, a fejünket előre tolva, a levegőt még hasítani is iparkodunk. A rö- 
pülésnél ug)'an ilyen természetű az ellentállás, noha legyőzése másként, 
t. i. a szárnvcsapások gyorsításával történik, melynek természete szakasz- 
tott az, a mi a hajtócsavar gyorsított mozgásáé. Végre az úszásnál — 
s itt már a halra való különös tekintettel — a víznek, mint a levegő- 
nél tömöttebb, tehát ellentállóbb elemnek legyőzéséről van szó, a 
melynek azonfelül a hal úgyszólván egész létével ki van szolgáltatva, 
a miből a halnak törzsökformája, t. i. a vetélőszerű testalak s az úszó- 
szárnyak és a sörényúszók szerkezete következik, miről tüzetesebben 
majd alább lesz szó. 

A mi már most minden állati mozgás alapföltételét illeti, Owen 
ezt a végtagokra nézve a gerinczoszlophoz vezeti vissza s ráutalva a 
kígyóra, azt mondja, hogy «a kígyónak nincsenek végtagjai, mégis 
jobban kúszik, mint a majom, jobb úszó a halnál, jobban ugrik az 
ugróegérnél, legyűri az athlétát s testének hurokvető kanyargásával 
összezúzza a tigrist». Ugy látszik, hogy tehát a végtagokhoz kötött sa- 
játlagosságnak lappangó kezdete már a kígyó testtörzsében van meg. 

És valóban, ha tapasztaljuk, hogy a kígyó tovamozgása a róla 
elnevezett kigyóvonalban történik, kúszása csavaros, Owex mondá- 
sának jelentős voltát nem lehet tagadni, mert látni fogjuk, hogy a 
tovamozgásban a kígyózó vonal, véghezvitelének legfőbb mozzanatai- 
ban pedig a mechanikának két sarokelve u. m. a csavar és az emeltyű 
törvénye van kifejezve. 

Akár az emberen, akár a négylábú állaton figyeljük meg a tova- 
mozgás tüneteit, mindig azt tapasztaljuk, hogy a tagok nem csak úgy 
mozognak mint az inga, hanem azonkívül még egy, oldalt többé- 
kevésbbé homorú ívet is írnak le, úgy, hogy a tovamozgás teljes nyoma, 



584 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



vagyis összege azoknak a vonalaknak, a melyeket a tagok mozgásköz- 
ben leírnak, egy folytatásos °° sor, melynek úgyszólván visszarezgése 
a gerinczoszlopra terjed ; létrejötte a golyóalakú csuklóktól s a vég- 
tagok csontjainak és ezekhez képest izmainak könnyedén csavaros 
alkotásától ered ; és természetes, hogy ezektől ered a mozgás sokféle- 
sége is, mely különösen a könnyű irányváltoztatásban van kifejezve. 

A madárnál — a röpülés tökéletes voltát tartva szem előtt — ez 
épen így van; a két szárny nem mozog csak épen le s fel, hanem 
hegyével egy 8-ast ír le ; csont- és izomszerkezete csavaros és ehhez a 
csavarossághoz illeszkednek a szárnytollak, a melyek egészben egy 
csavaros felületet alkotnak ; ebben a mozzanatban pedig ki van fejezve 
ugyanaz az elv a melyben a hajó csavarának hajtó természete gyökere- 
zik, avval a különbséggel, hogy a madár csukló- és izomrendszere a 
mozgás sokféleségét is megengedi. 

Lássuk már most ezeket a mozzanatokat a halnál, nem tekintve egy- 
előre a szerkezeti módosításokat, a melyek a hal alakjában, műszeré- 
nek akár elrendezésében akár kiterjedésében mutatkoznak, ha t. i. a 
halak egymás közötti különbségeit veszszük. 

Az evvel való tüzetesebb foglalkozás azért fontos, mert a hal élet- 
módjára nézve az úszás döntő súlylyal bir. A halnak a vízzel szemben 
főtulajdonsága mindenek előtt az, hogy fajsúlya a vízzel majdnem 
egyenlő, vagyis az a víztömeg, a melyet a hal testével kiszorít, súly 
szerint majdnem ugyanannyit nyom mint a hal. A hal csak valamivel 
nehezebb s így úszó műszereinek csak igen csekély mozgatására van 
szüksége, hogy a vízben bármely színtájon helyt maradhasson, azaz: es 
fel, se alá ne szálljon.* — Ezen felül a legtöbb halban rátalálunk az 
úszóhólyagra is, mely levegőt, tehát a víznél sokkal könnyebb elemet 
zár magában s nemcsak a fajsúly kiegyenlítéséhez, hanem annak a 
hal javára való megváltoztatásához is hozzájárul, azáltal, hogy reá- 
boruló izmok összeszoríthatják , tehát kisebbé tehetik és ismét en- 
gedhetnek rajta, hogy táguljon. Azok között a határok között tehát, 
a melyeket az összeszoríthatás és tágíthatás lehetősége megszab, a 
hal már egyedül az úszóhólyag közbejöttével is fel- és alászálhat, vagy 
legalább is a fel- és alászállást lényegesen könnyítheti. 

* A hal teste a viznél nehezebb ; de üreges szerkezete változtat a fajsúlyon. A víz 
színén úszó döglött hal puffadás útján válik könnyebbé. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 



585 



Mindez arra való, hogy az uszóműszereknek már kis mértékben 
való mozgatása mozgásba hozza a halat is. 

Egy másik nevezetes tulajdonság, hogy a hal testalkata kitűnő 
módon a vízhez van szabva. 

Már Newton reámutatott arra, hogy a vízben mozgó testek a 
víz részéről ellentállásra találnak, mely ellentállás a folyadék tömött- 
ségének és a benne mozgó testalak felületének — terjedelmének — 
és a mozgás gyorsaságának arányában növekszik vagy csökken. 

A vízbe-termett legtökéletesebb alak tehát mindenesetre az, a 
mely a víznek a mozgás irányában a legkisebb felületet nyújtja s a 
melynél az a felület, a melyet mégis nyújt, nem lapos, vagy kivájt, 
hanem minél élesebb vagy legalább elkerekített ; a mely tehát a vizet 
hasítja. 

A mi u. n. nemes halainknál, a minő a pisztráng, a lazacz, a 
galócza, a pérhal — mint a legjobb úszóknál — a test alakja valóban 
vízbe-termett. Legeleje — orrarésze — elkerekítve csúcsos, innen a 
testtörzsnek u. n. vállöve — öble — menedékesen, simán erősbödő, 
a fark felé lassankint, majdnem ékszerűen enyésző s a kormányúszó- 
ban úgyszólván élesen végződő. így az orrész könnyen szétválasztja 
a vizet s a midőn a szétválasztott áram az oldalakon végig és ki a fark 
éléig futva, ott egyesül, még bizonyos toló hatást is gyakorol, mely 
emlékeztet arra, a melylyel a sikos szilvamagot a két ujjunk közül kiszök- 
tetjük; sőt tapasztalhatjuk ezt a már élet nélkül való halon is, a midőn 
megragadjuk : kisiklik a kezünkből, mindig akként, hogy legvégül a 
kormányúszó hagyja el a kezünket; a siklás tehát a menedékességhez 
képest halad s minél erősebb a nyomás, annál gyorsabban. Ezenkívül 
valamennyi úszószárny a haladás irányában mindenkor késélbe állít- 
ható s víz ellenében álló éle még el is van kerekítve ; a halpénz vagy 
teljesen reá tapad a testre vagy cserépzsindely módra borúi egy- 
másra, akként, hogy töve a mozgás iránya ellenében áll, a hol pedig 
vértszerű, ott ormói a víz hasítására vannak kiélezve; szóval, a víz 
könnyű hasítására minden föltétel megvan s ezt még tetemesen növeli 
a nyálka is, mely a meglevő érdességet kitöltve, azt elsimítja s az 
egész testet siklóvá teszi. 

Ezeket tudva, könnyen megértjük, hogy az úszó műszerekkel 
való legkisebb mozgás is kiható. Az eddigi tapasztalatok szerint a 



(;86 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

testalkatra nézve legtökéletesebb halak — a pisztráng és rokonai — 
nagy sebességet fejthetnek ki, mely másodperczenként nyolcz méterre 
rúghat. 

Igaz, hogy ez a sebesség a madarakéhoz képest nem nagy, mert 
a madarak sebessége — Prechtl* szerint. — • másodperczenként 
körülbelül huszonegy méterre rúghat; de tekintetbe kell vennünk az 
elem — a víz — tömöttségét is, és akkor a hal sebessége minden- 
esetre nagynak mondható. 

Ha a legnagyobb sebességet kifejtő nemes hal alakját törzsalak- 
nak állítjuk fel s azután erről az alapról végig tekintünk a többin, 
igen nevezetes, szembetűnő módosításokra akadunk, a melyek — ha 
csak a magunk halait veszszük is — az angolna vagy az ingola kigyó- 
szerűségétől, a kárász vagy dévérkeszeg lapátos alakjáig terjednek. 
Ezek már magukban is a mozgás sokszerú'ségét jelentik, a melynek a 
táplálkozásra, így arra a szerepre is, a melyet a hal a természet ház- 
tartásában betölt, mindenesetre nagy befolyása van. 

Az eddig mondottakból már két igen nevezetes tanulságot vonha- 
tunk ki: megtudjuk, hogy a hal az úszóhólyagnál fogva egészben a 
víznek bizonyos színtájához van kötve ; továbbá, hogy mozgása alak- 
jánál fogva is módosul. 

Lássuk immár az úszást. 

Azok az írók, a kik Pettigrew előtt foglalkoztak az úszás moz- 
zanataival, úgy fogták fel a dolgot, hogy a hal farka a legfőbb hajtó 
műszer, még pedig akként, hogy jobbra-balra cséplőszerű, tehát ütő 
természetű mozgásokat végez ; az egész test ehhez képest felváltva, 
hol ^-, hol ^ szerűen görbül, tehát valami hajigálódzást végez. 

Pettigrew két mozzanatban és igen helyesen állítja föl ezekkel 
szemben tételét ; az egyik az, hogy a halnak fő hajtószere igenis a 
tark, melynek úszó járása azonban 8-asban történik, a másik az, hogy 
a hal teste felváltva — ~^_- kigyódzó vonalban mozog, tehát folytatóla- 
gos cx3-ban halad. Ennek helyességéről a legzömökebb testalkatú 
halnak megfigyelése is meggyőz. Az egyszerű ~-^^- vonalnál ke- 
vesebb hajlású hal nincs ; több hajlású igenis van, például : az an- 
golna, az ingola; megjegyzendő azonban, hogy ezeknél a hajlások, 

Prechtl J. J. «Untersuchungen über den Flug der Vögeln Wien 1846. Egy igen 
derék, elfeledett munka, mely mathematikai alapon áll. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 



587 



illetőleg az egynél több —^^ vonal, párosan jár, tehát — ■_^-~— — . 
Hogy ezt tökéletesen megérthessük, erre való a 287. ábra, a hol 
A, B az irány, a melyet a hal követ. Abból a helyzetből, a melyben 
rajzolva van, előre haladva átmegyen abba a helyzetbe, a mely c, e, 
d-ye\ van ]elölve s így tovább, úgy, hogy az egész pályavonalat foly- 
talólagos 00 alkotja. 

Meglepő, hogy sem az előbbi irók, sem Pettigrew nem eme- 
lik ki kellőképen az úszószárnyak és az úszósöré- 
nyek sajátságos járását, csupán Pettigrew érinti 
futólagosan a sügér és pikóhal hónaljszárnyai- 
nak « forgását", hozzátévén, hogy az úszószárnyak 
szabad széle « spirális (1) mozgásban csapódik, 
mely a madárszárny csapásához hasonló." Ez min- 
denesetre különös állítás s annál bajosabban ma- 
gyarázható meg, minél bizonyosabb az, hogy a 
midőn Pettigrew munkáját írta, a liajtócsavar, 
mint emberi műszerszám már székiben működött. 

Az én megfigyeléseimnek összege, egész tö- 
möttségében kifejezve az, hogy a hal mozgása 
lényegben a csavarra verethető viss-a, minden egyéb 
mozzanat pedig másodrendű ; és hogy azt, a mit 
a mechanika a hajtócsavarral körforgás útján ér 
el, ugyanazt a hal a csavaros felületeknek az egyik 
oldalról a másikra való áthelyezésével, helyeseb- 
ben kifejezve, a csavaros felület változásával éri 
el. A hal messze túljár azon, a mire az ember me- 
chanikájával eddig vergődni birt, mert a hal úszó- 
szárnyszerkezete sokféleképen módosíthatja csavarműködését, irányát 
áthelyezheti, holott a mechanika csávára merev, csak egy irányt tart- 
hat, kormányzása külön álló szerkezetet követel, s az irányváltoztatás 
tekintetében még igy is csak korlátolt. 

A magyar halak között, de talán egyáltalában is, a legfeljebb ujj- 
nyi lápi póczhal — Umbra canina, Marsigli — a legérdekesebb úszó, 
a melynél az úszószerek csavarszerű járása, az e nemű mozgás kiha- 
tásával együtt, a vizsgálódó szemnek valóságos élvezetet szerez. Ez a 
kis hal, melyet Kramer kutatásai nyomán a tudomány a múlt század 




2Ö7. ábra. 
A hal pályavonala. 



88 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



Óta, még pedig a Fertő vészeiből ismer, mely azonban igazán tömén- 
telen sokaságban a Szernye mocsárban, a Sárréten és az Ecsedi láp- 
ban is él, a nyilsebességtöl a lebegésig, a lökésszerű tovamozgástól 
az egyenletes haladásig, az úszás minden nemét gyakorolja s az eddig 
ismeretes halak közül az egyetlen, mely meglehetősen merőlegesen 
akár fejjel fölfelé, akár lefelé megáll a vízben. 




5... 




.-■■S 



28S. ábra. A lápi póczhal úszószerkezete. 



Uszószárnyait, a sörényeket is beleértve, rendkívüli finomság jel- 
lemzi s különösen hónaljúszószárnyának és a hát sörényúszójának járása 
világosan mutatja, hogy ez a hal az úszószárnyak minden sugarát 
külön-külön mozgathatja, épen úgy, mint az ember kezeujját. 

A 288. ábra A alakja a lápi póczhal ; S a hát sörényúszója, F a 
kormányúszó, H a hónaljúszószárny, /? a hasúszószárny, /" az alsó 
sörényúszó. Maradjunk egyelőre ennél az alaknál. 

A hal jó vetélő alakú, oldalt mérsékelten lapított. Sörényei egész- 



A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 589 

ben iránytartók; úszószárnyai evezve csavaros működésre alkalma- 
tosak ; farka a kormányúszóval iklandva csavaros hatású. 

Ez úszószerkezet működésének vázlata im ez : A két legfőbb 
hajtó a páros hónaljúszószárny (H) és a fark, kormányúszójával együtt 
(F) ; mind a kettőben az emeltyű a csavarral van egyesítve. Az emeltyű 
az illető tag a maga egészében, a mint — a fark — jobbra-balra moz- 
gatható s a hónaljúszószárny lefelé merőlegesen is felállítható, amel- 
lett oldalt és hátrafelé is irányozható. A csavart a tagok sugaras része 
alkotja meg. A kormányúszó ugyanis nem csak lapátszerűen műkö- 
dik, hanem felülete \ szerűen hullámzik is ; és minthogy ez a hul- 
lámosság felváltva folyik, vagyis az egyik állásból a másikba való 
átmenet, hogy a domború rész homorúvá válik: a hullámzás összege 
mindig kiadja a 8 alakot. A 288. ábra A alakján a kormányúszó csa- 
varos hullámzása árnyékolással van kifejezve (F). 

A hónaljúszószárny működése még feltűnőbb, minthogy állása vál- 
toztatható és sugárzata kiválóan mozgékony. A csavaros felület ala- 
kulását a 288. ábrán B alatt látjuk. Itt a sugarak járása olyan, mint 
mikor az emberi kéz ujjait folytonosan peregtetjük. Itt is — a mozgás 
egészét véve — a hullámzatosság átvitele g -ast alkot meg s ez oly 
gyorsan foly, hogy első pillanatra « forgásnak » tűnik fel; ez tévesz- 
tette meg a Pettigrew szemét. 

De még evvel sincsen vége, mert a póczhalnál a hátsörényúszó- 
nak (S) különösen utolsó harmadrésze is hullámzó, a mint ez a 
288. ábrán (A) lehetőleg ki is van fejezve. 

Vessünk már most egy pillantást az úszószerkezetnek csoportosí- 
tására, úgy a mint az a haladás irányában alakúi, mert a 288. ábrán 
csak oldalról tekintve ismerjük meg. 

Ha a lápi póczhalat akkor nézzük, a midőn szembe jön, körülbe- 
lől úgy látjuk, a mint ezt a 289. ábra mutatja. Világosan kivehetjük, 
hogy a hát- és alsósörényúszó [A, B) merőleges tengelyt alkot, mely 
a haladás irányával összevág és — egyebet nem is tekintve — főké- 
pen arra való, hogy a halat a felbillenéstől megóvja. Ehhez a ten- 
gelyhez illeszkedik kétfelől az emeltyűsen és egyszersmind csavaro- 
sán működő hónaljúszószárny (C, C), hátrább a hasonló természetű 
hasúszószárny (D, D). Ezek együttvéve megalkotják az iránytartó 
(A, B) és niásodrendű hajtó (C, C — D, D) szerkezetet. Ezt, mint első- 



S90 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



rendű hajtó és egyszersmind kormányzó szerkezet, a kormányúszóval 
felszerelt fark egészíti ki (E), melynek a haladás irányából felváltva 
való kitérését, mely természetesen kétoldalt történik {E,F), látjuk. 
Mindaz, a mit a mechanika eddig a hajó körül elért, merő gyarlóság 
a lápi póczhal úszószerkezetéhez képest, melynek minden egyes része 

irány, kiterjedés és cselekvő tevékenység 

. szerint módosítható s a melyhez az is 

l csatlakozik, hogy a hal még fajsúlyát is 

^,^<2:~^//\\..-;-r^'Pí>, módosíthatja, tehát a vízben a színtájat 

^ ^^^ 0W9 1^^^ ^ változtathatja ! 

^^^^ /?Á j~^ ^ hal, farkának egy iklandva-cs'avaros 

/^^'^MY^^^K lökésével — a midőn többi úszószárnyait 

Wy I ^^^ lefekteti — nyílszerű sebességgel halad; 

— egyszerre ielallit)a honaljuszoszarnyait, 

2S9. Ábra. A lApi ró'^zhal szemben illva. 

csavarosán működteti és csavaros moz- 
gásba hozza hátsörényúszójának végét is ; ez elég, hogy rögtönösen 
megálljon. Farkát teljesen nyugtatva s csak hónaljúszószárnyát mű- 
ködtetve, fejjel fölfelé, merőlegesen áll meg a vízben; — a hónalj- 
úszószárny járását csillapítva, fejjel lefelé, tehát tótágasba áll meg; a 
jobb hónaljúszószárnyat erősebben járatva, a bah kissé bevonva, 
teste elejével lassan balfelé kanyarodik ; szóval minden mozgást meg- 
tehet, a mint ez lesve-rabló természetének oly jól megfelel. 

Rendkívül érdekes, hogy ez a kis hal prédáját, mely apróbb 
halakból és úszó rovarokból telik, a szó azon értelmében megczé- 
lozza. Uszószerkezetének óvatos, lassú működtetésével kellő irányba 
helyezkedik, kellő távolságra közeledik ; egyszerre nagyot lök a préda 
felé s ha elhibázta, újra kezdi. 

Az ember vízijáróműve, a legtökéletesebb is, csak gyarló utánzata 
a halnak. Lemásolja a hajó testén a vetélő alakot ; merev, tollas 
evezőivel a csavaros és emeltyűs működésű úszószárnyat; a merev 
timonnal az emeltyűs és csavaros kormányúszót; a hajó-fenék merev 
ormójával a hal úszósörényzetét és teste hajlékonyságát. Rendkívül 
érdekes a szegedi csónakosok u. n. iklandása, mely bár tökéletlenül, 
de mégis a halfark működésének utánozása. Az iklandó elhelyezkedik 
a csónak farán, egy ott levő vajasba helyezi el az evező nyelét s a 
tollat a vízbe merítve, sajátságosan kavarja a vizet ; a kavaró mozgás 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. i;gi 

Összege egy oo, s a csónak halad ; a mint pedig a halász inkább jobbra 
vagy balra kavar, a csónak kormányozható is. Természetes, hogy a 
csónak merevsége, úgy az evező tollának változhatatlan lapja, a 
haléhoz — szervezetéhez és mozgásához — képest csak gyarló ha- 
ladást enged s ez a haladás nem is hullámosan kígyózó, hanem tört 
vonalban nyomul előre. 

A hal farka a kormányúszóval egyetemben alapjában ezt az iklandva- 
evezést végzi , holott a hónalj és hasúszószárny inkább dalladzva 
evez, s hozzá mind a kettő még csavar is ; a hát- és alsósörényúszó 
pedig arra való, hogy a halat a felbillenéstől megóvja ; ha mindezek- 
hez hozzáadjuk, hogy az úszószerkezet minden része a hal akaratának 
van alávetve, be kell ismernünk, hogy az egész valóban tökéletes, s 
hogy vízijáróműveink tökéletesbítése is legfőképen a hal úszó szer- 
kezetének megközelítésétől függ.* 

Evvel megszereztük volna magunknak az úszás általános képét és 
fogalmát s könnyen megérthetjük, hogy már az úszószárnyaknak és 
sörényeknek elhelyezés és terjedelem szerint való különbsége is, 
a mint az a halak családjainál és nemeinél tapasztalható, az úszva- 
mozgásra nagy befolyással van s még fokozódik a hal testalkatának 
különféleségével, végső következésben pedig mind a kettő elhatározó 
befolyást gyakorol a halak táplálkozására, életmódjára. 

A magunk halait tartva szemünk előtt, a különbségek így ala- 
kúinak: 

1. A sügérféle halaknak két hátsörényúszójok van ; a hasúszószár- 
nyak a hónaljúszószárnyak alá, tehát előre vannak tolva. 

2. A pontyféle halaknak egy hátsörényúszójok van ; a hasúszószár- 
nyak a hónalj- és alsósörényúszó közé, körülbelől középre esnek s 
gyakran a hátsörényúszóval szemben állanak ; néha az utóbbi teteme- 
sen hátrább áll. 



* Jegyzet. A röpülésre és úszásra — különösen a haléra — vonatkozó ismereteink 
nagyon gyarlók és hézagosak, holott tudományos meghatározásuk nemcsak valóban szép, 
hanem a gyakorlatra kiható feladat. A midőn Prechtl a madarak röpülését tárgyalta, a 
hajócsavar még nem volt ismertetve s ezért a különben' kitűnő búvár a madárszárny csa- 
varosságát nem vette tekintetbe, valamint nem veszik tekintetbe azok sem, a kik még ma 
is iiröpülő gépekenii törik az eszüket. így vagyunk a hal úszószerkezetével is, melynek 
kiismerése az erőműtan legszebb föladatai közé tartozik s melynek megfejtésére már az is 
ingerelhetne, hogy pld. a pisztráng úszószerkezete, mely aránylag nem is nagy felületű, 
legyőzi a 4—6 méter magasból lezuhanó víztömeg nyomását s ellenében fölszárnyal. 



592 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



:;. A lazaczféléknél a hasúszószárny a hónaljúszó és alsósörény 
közé a középre s a hátsörényúszó alá esik, azonkívül még egy kövér- 
sörényúszóra is akadunk. 

4. A csukaféléknél a hátsörényúszó egészen az alsósörényúszó 
fölébe van hátratolva. 

5. A harcsaféléknek a hátsörényúszójok rendkívül kicsiny, ellenben 
az alsósörény roppant fejlett s hozzá a kormányúszóval majdnem 
összeolvadó. 

6. A menyhalféléknél az úszószerkezet minden része igen fejlett ; a 
hasúszószárnyak a hónalj tájára vannak tolva ; a két hátsörényúszó 
közül a második úgy az alsósörényúszó is majdnem a kormányúszóig 
terjed. 

7. Az ángolnaféléknél a hasúszószárny hiányzik, a sörényúszók 
ellenben a kormányúszóval összeolvadva, a test egész farkrészét úgy- 
szólván beszegik. 

Ezek volnának a legfőbb különbségek, a melyek csoportokat jel- 
lemeznek. 

Azoknál a csoportoknál (5., 6., 7.), a melyek sörényúszói nagy 
terjedelmet öltenek, a farkrész nagyon meg van nyújtva s a moz- 
gás ehhez képest föltűnően kígyózó. Ezek a csúszva-lopakodó rabló- 
halak. 

A csukaféléknél az úszószerkezet ereje a farkrészre esik; ezek 
iklandva-lökö rablók. 

A lazaczféléknél a testhez viszonyítva nagyon arányos ; ezek vil- 
lanva rabló halak. 

A pontyféléknél a test tömege az úszószerkezethez képest nagy; 
ezek a keresgélő halak. 

A sügérféléknél az úszószárnyak előre vannak tolva s az úszósuga- 
rak általában tüskés fegyverzetet alkotnak ; ezek a halak lesben állva 
várják a prédát, fegyverzetök megóvja a nagy halak támadásától, ezek 
tehát, úgyszólván, fegyveres útonállók. 

Az úszószerkezet mellett fontos a halszáj szerkezete is ; a különb- 
ség az öblösségben, a nyílás irányában, a mozgékonyságban és végre 
a fegyverzet minéműségében van kifejezve. 

Az igazi rablóhalaknál az állkapcsok, sokszor a szájpadlás részei s 
a nyelv is fogakkal vannak tele ; a száj nyílása rendszerint igen öblös, 



A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. '^C)J 

hogy az előbb meglopott vagy megczélozott préda annál biztosabban 
kerülhessen belé. 

Némely halak szája fegyver nélkül való s csak a garatban aka- 
dunk sajátságos fogakra; ezek egy részénél a száj csőszerűén kitol- 
ható. 

Némelyeknek a szájok felfelé — homlok irányában — , másoké 
lefelé — torok irányában — , ismét másoké épen csúcsba nyílik, 
tehát a préda megragadása különböző módon történik. 

Fontos a szem állása is. Némelyek szemének látóköre inkább 
fölfelé esik, másoké — a madarakra emlékeztetve — külön-külön 
oldalt; de e mellett bizonyos távolságon kezdve előre is, csak fölfelé 
nem. Ez az utóbbi szemállás, mely különösen a pontyfélék sajátja, rend- 
kívül érdekes, azért, mert érthetővé válik, hogy a hal fölött szabadon 
lebegő, tehát egyébként kiválóan látható halászó madarat a hal nem 
látja ; látóköre t. i, fölfelé nem terjed, a hal tehát nem látja lebegő 
ellenségét. Innen van az is, hogy ezek a lebegő rablók mindig merő- 
legesen csapnak le a prédára, mert oldalt kanyarodva, a hal látókörébe 
kerülnének s a prédát biztosan elvesztenék. Innen van az is, hogy a 
gém leséskor egészen kinyújtja hosszú nyakát, mert tudja, hogy a hal 
a testét látja, tehát csak bizonyos távolságra közeledik hozzá, ezt a 
távolságot azután a vékony, kevésbbé föltűnő nyakkal iparkodik 
legyőzni. Könnyen érthető az is, hogy a szem látókörének különb- 
sége nagy befolyással van a táplálék beszerzésére, tehát arra a hatásra, 
a melyet a hal a természet háztartásában gyakorol. 

A színezetre nézve háta felől valamennyi hal sötétes színezetű s a 
ragyogás vagy tarkaság csak az oldalokon fejlődik ki ; a legtöbb hal 
háta szín szerint a vízfenék iszapjának, illetőleg annak az iszap- és áza- 
lékos rétegnek felel meg, a melylyel a folyó és álló víz a feneket, a 
lenek kövét s egyebét bevonja ; a mint ez az általános szín világosabb, 
vagy sötétebb, úgy illeszkedik hozzá a hal színezete is. Ez a nevezetes 
tulajdonság igen megnöveli a hal biztonságát; de megkönnyíti táplá- 
lékának megszerzését is, különösen azokét a halakét, a melyek a lesve- 
rablók közé tartoznak. 

Halaink alakoskodása — mimikrismus — tehát kevésbbé alaki, 
mint inkább színbeli. Az alak szerint való alakoskodás vizeinkben csak 
két halon föltűnőbb : a harcsán és a botos kölöntén. 

Hermán O. A magyar halászat. '" 



594 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



A harcsa — Silurus glanis — gyökeres helyeken szeret lesbe- 
feküdni s a fák gyökerei, a víz iszapjával bevonva, alak és szín szerint 
meelehetősen mes-felelnek a harcsa színének és alakjának, s valamint 
a vastagabb gyökerén akad vékony gyökérszál is, azonképen van a 
harcsának is bajusza, a melyet hozzá még féregszerűen mozgat is. Ez az 
utóbbi már fokozott alakoskodás, mert a prédát egyenesen odacsalja. 

A botos kölönte (Cottus gobio) vastag-, u. n. békafejű hal ; színe 
egészen olyan, mint a régen ázó kavicsoké, a melyek között ez a hal 
megfekszik, hogy prédáját meglesse; csak rendkívül gyakorlott halász- 
szem veszi a kis rablót észre. 

Mielőtt hogy a halseregek működésére, tehát arra a hatásra tér- 
nénk, a melyet a természet háztartásában gyakorolnak, vessünk egy 
pillantást szellemi tulajdonságaikra is. 

Ezek között első helyen áll az óvatosság s az ebből kifolyó, sok- 
szor bámulatosan kifejlődött menekülési ügyesség. 

A pisztrángnál a parton észrevett legkisebb mozgás, mely a meg- 
szokottól eltérő, elég arra, hogy villámgyorsan meneküljön. De a 
halat a tapasztalás másra is bírja. Az a nagyobb pisztráng, a mely a 
patak lengjében rendesen megfekszik s víz ellenében, közel a víz szí- 
néhez várja a prédát, lassankint megismeri a halászt s nem menekül 
többé ; de bár mit is csináljon az a halász, nem megyén a horgára. 
Mindennap ott látjuk a helyén ; fekve, hason csúszva közelítjük meg, 
a legyes horgot odadobjuk, — ■ mind hiába; a hal meglátta a horog- 
vesszőt s ez elég neki. 

Azt a pontyot, a mely már egyszer hálóban volt, de megmene- 
kült, nem lehet többé hálóval megfogni, mert egész nyugalommal 
felszáll s egész kényelemmel átveti magát a háló fölén, rácsábítva 
még más, tapasztalatlanokat is. Vannak a Dunának részei — kivált 
Budapesten alul — a hol a sűrű halászat miatt a pontyok annyira ki 
vannak tanulva, hogy akárhány kerül is a hálóba, mind kiszökik a 
fölén, halásznyelven szólva, "kilép a hálóból". 

A sekély vízbe kiszorított hal nem iparkodik az iszapba furakodni, 
hogy ott veszteg maradva, elkerülje a veszedelmet, hanem felkavarja 
az iszapot, hogy a zavarosban menekülhessen ; egyedül az angolna és 
a csíkfélék fúródnak be, hogy nyugodhassanak, vagy meneküljenek ; 
de így leshessenek is. 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 



59) 



A tóságok búbos vöcskeinél (Podiceps eristatus) sokszor tapasz- 
taltam a hajtóhalászatot s a szorongatott hal menekülési módját. Hat- 
nyolcz vöcsök sorakozik s folyton bukva, lassankint a sekély part felé 
szorítja az az apró hal ezreit ; a vöcskök mind kisebbre fogják a kört, 
mind sűrűbben buknak alá ; de a mikor a halak megsejtették a vég- 
veszedelmet, mint csak valami jelre, egyszerre vergődni, furakodni 
kezdenek, úgy hogy a víz sárszínűvé válik ; erre a vöcskök nem siet- 
nek a zavarosba, hol nem láthatnák meg a halat, hanem a zavarodás 
szélén bukdácsolnak alá, hogy a zavarosból kikerülő nem eléggé óva- 
tos halat elfoghassák. A gödény (Pelecanus) szintén gyakorolja ezt 
a halászatot, még pedig nagy sikerrel, mert csőrének alsó kávája 
valóságos merítő szerszám, a melylyel a zavarosból is előkeríti 
prédáját. 

A legtöbb hal faj szerint kisebb-nagyobb társaságban, némelyik 
épen seregekbe verődve él. Itt irigykednek, egymást csapkodva ; de 
gyakran játszanak is. 

Kivált az ifjú nemzedék hajlik a játékra s azok a villanások, a 
melyekben verőfényes napokon a víz színe alatt — kivált tavak körül 
gyönyörködhetünk, a játszó halaktól erednek ; úgy legtöbbször az a 
felvetődés vagy ugrálás is, a mely különösen csöndes időben, alko- 
nyat közeledtével tapasztalható. A játék nyílsebes kergetőzésből áll. 

A hal szelleríii tulajdonságait a fogság tünteti ki leginkább. A nyil- 
vános kertek medenczéiben tartott halak legott kiismerik az em- 
ber szándékát, ha etetni akarja ; a hol a halaknak állandó gondo- 
zójuk van , azt megismerik , hívását követik. Petényi irataiban le 
van jegyezve a «Táro» pisztráng története, melyről nekem gyermek- 
koromban édes atyám is beszélt, ki ezt a halat szintén ismerte. 
A történet a következő: Predajna faluban — Zólyommegyében — az 
egyházfi udvarán erős forrás fakadt, a melyben a gazda rendesen több 
pisztrángot tartott; a legnagyobb, mintegy kilónyi, viselte köztük a 
«Táro» nevet s ez urának hívására mindig előkerült, kezéből vette 
ki a falatot, kezével játszott is ; de vonakodott az idegentől még ha a 
legjobb falattal kínálta is. Nálam az apró pontyok már két hét múlva 
kezesek s a küszhalak pontosan tudták mit mivelek: járhattam, kel- 
hettem a szobában, ők nyugton maradtak, de a mint megczéloztam a 
kezemmel egy legyet, rögtön czikázni, a haltartó üvege felé furakodni 

38' 



59Ö 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



kezdtek, majd felcsaptak a víz színe fölé s ha az egyik tartónak jut- 
tattam a legyet, a szomszéd tartó halai láthatólag haragosan viczkán- 
doztak mindaddig, a míg nékik is jutott. 

Igen természetes, hogy a hal ilyenformán szabad állapotában is 
kitűnő tájékozással bir, tapasztalást szerez, azon okúi s a jó, figyelmes 
halász tudja, hogy minél öregebb a hal, annál nehezebb a fogása, mert 
ismeri a szerszámot s ki is tudja kerülni. 

A táplálék megszerzésének módjai a halnál különfélék. 

Az igazi rablók vagy megfeküsznek vagy lesbe állanak. A megfek- 
vés az, a midőn a harcsa gyökerek vagy uszadékok mellett meglapul, 
veszteg marad s megvárja, a mig a préda megközelíti ; vagy a midőn 
a csuka lebegve, sokszor órákon át is egy helyen marad, míg prédát 
lát s rajta üthet; a csuka ilyenkor úgy el van merülve a lesésbe, hogy 
hurkot lehet reá keríteni ; sőt akárhányszor el lehet hibázni anélkül,, 
hogy erre ügyet vetne. 

A lesbeállás a legnemesebb halaknál dívik. A pisztráng, a lazacz, 
galócza, pérhal a vizek úgynevezett lengjében, t. i. rendesen azon a 
ponton áll meg, a hol a víz különböző sodrai összefolynak, egyesül- 
nek s a víz rohanása csókken ; a hal természetesen fejjel víz ellenében 
áll, tehát várja azt, a mit a víz sodra hoz A pontyfélék legtöbbje « lege! » ; 
ezalatt a halász azt érti, a mikor a hal majdnem tótágasba állva, a víz 
fenekéről szedeget; némelyek, leginkább a tokféle halak, túrnak, 
hogy a táplálékot felvethessék. Némely halak veregetnek, azaz a víz: 
fenék fölé emelkedve lecsapnak, hogy az iszap felső rétegét felkavarva 
jussanak táplálékhoz. 

De vannak bizonyos időszakok, a mikor, a nagy ragadozók kivé- 
telével, a többi hal egy módot követ; ez az időszak a vizeknek u. n. 
«virágzása», a mikor t. i. bizonyos rovarfajok kifejlődésük során tö- 
megesen s úgy jelentkeznek, hogy a halak elérhetik őket. Ilyenkor 
minden hal, az igazi ragadozók kisebbje is, ennek a tápláléknak esik 
neki. Általában ki lehet mondani, hogy a vizek minden színtájának 
kijut a maga hala. 

Ezek után vessük szemünket arra a képre, mely a halat más tüne- 
tekhez való viszonyaiban mutatja; ismerkedjünk meg különösen avval, 
a melyet a magyar vizek kínálnak. 

Ez a viszony egészben az évszakokhoz alkalmazkodik : hatalmasaa 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. 



597 



lüktet a fölébredt természet ölén s a szunnyadásig száll alá, a midőn a 
természet téli nyugovóra tér. Csak a valódi rablóhal nem nyugszik ; 
ez télvíz idején is rátör prédájára. 

A viszony rövidre fogott jellemzése im ez: A halak táplálkozásuk- 
kal mélyen belenyúlnak a vizek életébe, különösen állatéletébe ; de 
viszont maguk is alá vannak vetve az állatélet korlátozó halalmának. 

A halaktól eredő behatás mélysége különösen onnan származik, 
hogy a hal attól a percztől fogva, a melyben a pete tápláló tartalmát 
fölemésztette, a vízből kezd táplálkozni ; s minthogy ekkor még 
igen kicsiny, e kicsinységének megfelelő, parányi táplálékhoz folya- 
modik; reá van utasítva azokra a parányi szervezetekre, a melyeket 
a vizsgálódó ember nagyító műszereivel a vízcseppben régebben 
megbámult, ma pedig rendszeresen megfigyelve, úgyszólván saját lété- 
nek kimagyarázására iparkodik fölhasználni. 

Szemügyre véve a táplálkozni kezdő parányi pisztrángot, csak 
azt látjuk, hogy vizet merít a szájával, s hogy a szilványrésen kibo- 
csátja ; keresést, kapkodást, a préda megragadását még nem észlel- 
jük. Világos, hogy az áramló víz sodra hozza, a szájába viszi a mikro- 
szkópi lényeket, melyek a szilványívek szűrő tulajdonságán megakad- 
nak s a garatba kerülnek. A míg az ezernyi ezer apró pisztráng így 
nyúl bele a « mikrokozmoszba", addig a több kilogrammra megnöve- 
kedett fajbelije ugyancsak szemre dolgozik ; mindent elnyel, a mi él 
és mozog s a garatján egyáltalában, ha erőhatalommal is, legyűrhető ; 
sőt bekapja saját fajbelijét is. E két végső pont között a nagyságnak 
minden képzelhető foka egyszerre, egy időben, ugyanabban a vízben 
él és táplálkozik ; minden fokozat az erejéhez mért táplálékra tör, 
melynek egyik végső pontja a szabadszemmel nem is látható protiszta, 
a véglény, a másik a nagyra termett vizipatkány vagy a tagbaszakadt 
kecskebéka; a mi pedig e két végső pont között él, mozog és táplá- 
léknak beválik, annak is akad a megfelelő nagyságú hala. 

Ha kérdjük, hogy mi legyen az, a mi a két végső pont között 
él és mozog: be kell tekintenünk a víznek és mellékének teljes éle- 
tébe. Itt pedig valóban egy egész "állatvilágra)) találunk, a melyben 
különösen a rovarok serege, a rákfélék hada nyüzsög és uralkodik. 
Bogár, darázsféle, szitakötő, szöcske, pillangó, légy, úgy a mint 
a vízben él, vagy átalakulásának során a vízbe van utasítva ; — úgy, a 



1^98 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

mint szárnyra kelve a víz körül röpkéd s ott tartja nászszát, vízbe 
rakja le petéjét ; — úgy, a mint az ezernyi-ezer véletlen a vízhez hozza, 
a víz színére sodorja : mindez tápláléka a pisztrángnak. A szakadó 
eső cseppje a lejtőkön patakká egyesül s a mit útjában talál, a mi 
nem is vízre vagy mellékére termett, azt besodorja a pisztrángosba ; 
ez is martalék. Mindaz, a mi a pisztrángos vizet beszegő növényze- 
ten, fán, bokron és egyeben él és táplálkozik, a mint megközelíti a 
víz színét, a pisztráng prédája; egyedül a madár lehet biztos, ha nem 
közelít olyan zsombhoz, a melyben valamely « pisztrángkirály)) — 
olyan 5 — 10 kilós — ütötte fel tanyáját, mert ez a madarat is bekapja. 

És úgy, a mint a rovarfejlődés arányai időszakonkint megnöve- 
kednek, a pisztráng is ehhez méri táplálkozását. Ezt úgy kell értenünk, 
hogy bizonyos rovarfajok átlag véve egyazon időben érik el kifejlő- 
désük bizonyos fokozatait s a szemlélődő embert — föltéve, hogy 
csak barátja s nem egyszersmind vizsgálója is a természetnek — mond- 
hatjuk, hogy meglepik. Egy bizonyos napon tömegesen kezd röpülni 
a tegezrovar — Phryganea — , mely a vízben futja meg álczaéletét, 
a midőn is mindennemű törmelékből tegezszerű házikót épít magá- 
nak, mely a támadástól megóvja ; majd tömegesen röpülnek az Ephe- 
mera fajok, az u. n. "egynapos legyek)) s mások. Ekkor a pisztráng 
leginkább ezekkel táplálkozik s minden elkapott rovarral apasztja 
annak szaporodási arányait. 

Ha a képnek ezt az oldalát általánosítjuk s egybevetjük azokkal a 
különbségekkel, a melyeket a halak testalkatukban, úszásra való ráter- 
mettségökben, szájállásukban és egyéb tekintetben föltüntetnek, némi 
fogalmunk lesz arról, hogy erősen korlátozó befolyást gyakorolnak 
arra a szerves életre, mely a vízben és a víz mellékén fejlődik. 

Ámde ennek a képnek visszája is van, még pedig szükségképen, 
mert máskülönben a természet egyensúlyának felbomlásához érnénk. 
A képnek visszáját az a felelet varázsolja szemünk elé, a melyet a követ- 
kező kérdésre kell keresnünk : a halak szaporodási arányát a sokszor 
százezerekre, sőt milliókra rugó peték alapján véve, mi ennek a kor- 
látozója } 

A felelet nagyon egyszerű. A midőn az Ephemerák rajai kelnek, 
a midőn a Tisza vize a szárnyra kelt "kérészektől)) kivirágzik, minden 
hal ezekre veti magát, ezeket korlátozza; és viszont, a midőn az ívó 



A HAL A TERMESZÉT HÁZTARTÁSÁBAN. ^99 

halseregek, ikrájától szinte sárgulnak a szélvizek, akkor nemcsak a 
rovar, nemcsak a madár, hanem maga a hal is ezekre veti magát. Itt 
a korlát! 

Neki esik a halikrának még a vízibogár is ; a gázoló madarak, az 
úszók akkortájon « mindennapi kenyeröket» találják az ikrában ; sőt 
a mint azt a pontyok tenyésztésére berendezett ívótavak bizonyítják, 
az ikráshal a tejessel együtt saját tojományát is nyeldesi. Ha hozzá- 
teszszük még azt is, hogy számtalan ikra úgy pusztul el, hogy a halak 
dagadó vízben ívnak, a víz leapad s az ikra a szárazon marad ; hogy 
széljárás, a vihar hullámcsapással a mélységbe sodorja az ikrát, hol 
vagy ki nem kelhet, vagy martalékul esik az állatvilág örökös éhségé- 
nek ; sőt hogy az ikrából kikelt porontyot épen annyi veszedelem 
üldözi, mint az ikrát magát: mondhatjuk, hogy láttuk a kép visszáját, 
a felvetett kérdésre megkaptuk a világos feleletet. 

A végső eredmény az az összhang, a melyet a szabad természet 
állatéletében bámulunk s mely abban nyilatkozik, hogy a természet- 
ben mind az, a mi élet, egyfelől részeiben önönmagát szabályozza, 
másfelől pedig, mint egész, kifejlődésének, lüktetésének föltételeit, 
de korlátait is megtalálja a világ-egyetem erőiben. 

Könnyen beláthatjuk már most, hogy a haszon és a kár, a mely- 
ről a halak tekintetében elmélkedünk, csak az ember érdekének szem- 
pontjából valóban az, mert a természet életének összességét véve, a 
haszon és a kár nem fogalom. 

Az ember egész hatalmával csak azt éri el, hogy a természet éle- 
tének egy kis részével kitér előle s mihelyt a behatás megszűnt, a ter- 
mészetes állapot legott helyreáll. 

Az ember hiába irtja ki adott vizek halait, még akkor is, ha el 
vannak rekesztve s halas vizekkel egyáltalában nem közlekednek: 
ezek a vizek pár év alatt már halasok. 

Hogyan r 

A vízről-vízre költözködő vízimadár rászállott valamely ívóhelyre, 
ott a halak lerakott ikrájában lakmározott s lakmározás közben egy 
pár ikra a tolla közé ragadt. A madár tova röpül, rászáll a hal nélkül 
szűkölködő vízre, ott tollászkodik s az ikra kihull — kikél ; más vízi- 
madár más fajt hoz — a víz megnépesül. 

Ilyenek a természet telepítő útai. 



6oO TERMÉSZETHISTÓRIA. 

A magyarföld nagy rónaságának sekély medenczéjében az áradá- 
sok vize meg szokott állani ; esős nyarakon nem szárad ki, benépesül 
hallal ; de jön egy aszályos nyár, a víz kiszárad, a helyet fölveri a fű. Ámde 
bekövetkezik egy nagy eső, a medencze vizet fog s abban a pilla- 
natban megnyüzsög legalább is a csíkoktól, néha — ha az aszály nem 
tartott igen sokáig s a hely alkalmatos — • a kárász és a czompó is 
előkerül; vájjon honnan? földalatti repedésekből, vajasokból, melyek 
beivódtak vízzel, iszappal, vagy földalatti erekkel kapcsolatosak, me- 
lyek, a midőn a medencze vize elpárolgott, elég nedvességet tartottak 
meg, hogy a kemény életű halfajok oda menekülhettek s kihúzhatták 
az életet. Ez a magyarság « ásott hala», mert a nép ismeri az eltűnő 
vizet s annak földalatti haltartó helyeit, a melyeket ásóval, kapával 
nyitogat, hogy kiszedhesse. 

Ilyenek a természet fentartó módjai. 

A közfelfogás azt tartja, hogy a hal a vízre rendkívül érzékeny, 
hogy alkalmazkodása semmi sincsen: s mégis ott találjuk a halat a 
hévizekben, sőt a rézbányák gáliczos vizében is, összetörpülve bár, de 
élve és hozzájárulva az anyagcsere nagy munkájához; sőt ott találjuk 
a földalatti vizek örök sötétségében kifehéredve, megfogyott látó- 
erővel, de működve szünet nélkül. 

Ezeknek és számos másoknak tapasztalati utón való fölismerése 
megadja az embernek azt a hatalmat, hogy a hal életét a maga javára 
fordíthassa, úgyannyira, hogy a közjólét is megérzi. 

Ez bekövetkezik ott, a hol a természet életéről szóló ismeretek 
gondos ápolás és terjesztés útján a társadalom köztudatában is lük- 
tetnek. 

Ott, a hol a természet életéről, alapföltételéről, a benne meg- 
nyilatkozó kölcsönösségről szóló ismeretek alacsony fokon állanak, 
ott a halak és egyebek tekintetében a legfőbb kártékony állat az 
ember maga ; — és maga vallja tudatlanságának kárát. 



A HAL ELLENSÉGEI. 

Az imént befejezett szakasz értelme világosan odahajlott, hogy a 
természet életének rendes folyását véve, haszonról és kárról elmél- 
kedni nem lehet, mert az az élet részei szerint s a maga egészében 
önnönmagát szabályozza ; a haszon és a kár csak az emberi háztartás 
szempontjából véve alakúi fogalommá s az egyiknek megszerzése, a 
másiknak kikerülése a természet életének minél alaposabb ismerésé- 
től függ. 

Szemünk előtt tartva azt a kétségbe nem vonható jelenséget, hogy 
a halászat nemcsak magyar földön, hanem a világnak u. n. művelt 
részeiben egyáltalában és igen érezhető fokig hanyatlott, méltó fel- 
adat, a hanyatlás okait fölkeresni, a halászat legfőbb ellenségeivel 
megismerkedni. 

Az a sok szerző, a ki újabb időben szelleme legjavával, nagy 
buzgósággal a halászati viszonyok javítása érdekében írt és fáradott. 
a hal és a halászat ellenségeinek sorát mindig a vidrán kezdi. Engem 
az igazság arra kötelez, hogy a hal és halászat legfőbb ellenségét az 
emberben lássam s ezt állítsam a sorozat élére. 

Az embert a természetében rejlő önzés zsarolásra sarkalja ; min- 
den zsarolásnak természetes következése a forrás megapadása s ennek 
végén vigyorog a kár, mely a tapasztalás tényévé alakulva, egyszerre 
az ember oktató mesterévé változik s megerősíti a régi igazságot, 
mely röviden és alaposan azt mondja, hogy "kárán okúi az ember". 

Az önzés vette reá az embert, hogy hálóinak szemét megszű- 
kítse, igy hatalmába kerítse a növendékhalat is; ugyanez bírta reá, 
hogy a halat szigonynyal akkor üsse keresztül, mikor az a fajfentartás 
ösztönének lüktetése közben megfeledkezik az óvatosságról, felgyü- 
lekezik a szélvizekbe, hogy fiasítson ; ugyanez bírta reá, hogy a vize- 
ket megmérgezze, természetes medrökből dugákkal elterelje, hogy 



602 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Nobel korszakot alkotó találmányát, a dynamitot, melylyel hegyeket 
lyukaszt és rombol, a vízbe vesse, ott felrobbantsa s néhány nagyobb 
halért egész sarjadékot gyilkoljon. 

A más irányban kínálkozó haszon, szövetkezve a lustaságra való 
hajlandósággal, vette reá az embert, hogy gyárainak mérgező s reá 
nézve már nem hasznos folyadékát, szemetjét a folyókba bocsássa; 
hogy e folyókat a közhaszonra való tekintetből, de egyoldalú irány- 
zatok szerint szabályozza, ne hagyjon a halnak ivásra alkalmatos 
helyet, hagyjon helyette az ártéren számtalan gödröt, a melybe ára- 
dáskor a halivadék bejut, apadáskor benne szorul s a midőn a nyári 
nap heve a gödrök vizét elpárologtatja, vagy megposhasztja, az a hal- 
ivadék millió számra nyomorúltan elpusztuljon. 

A több termőföld után való féktelen vágy miatt megfeledkezett 
az ember arról a közhaszonról, a melyet a víz halban nyújthat, — 
megfeledkezett a nemzeti vagyon nagy kárára, mely kár nemcsak 
pénzben, hanem egy egészséges táplálék kimaradása során a nemzet 
közegészségében, tehát az életben is éri. 

Evvel a valóságos rombolással szemben az a kár, a melyet a vidra, 
a vidranyest, a gém, a halászsas, a halászcsér, a jégmadár s az alsóbb 
rendű élősködők seregei a halban ejtenek, valóságos csekélység, 
mert hiszen ezeknek a munkája a szabad természet ölén csak az élet 
rendes folyása és semmi egyéb, csak szabályozó és nem irtó. 

A hallal élő állat kártékonysága csak ott alakúi valóban azzá, 
a hol az ember gondozásába fogadja a halat, a hol megadja, meg- 
bővíti a hal élecföltételeit, hogy szaporaságát megnöveszsze, szóval, 
a hol a halat védve tenyészti. 

Ilyen körülmények között a hallal élő állat kizökken életének 
rendes kerékvágásából ; a tenyésztés és védelem által megszaporított 
hal magára gyűjti a vele élőket akként, hogy messze térről gyüle- 
keznek, vagy akként, hogy a bővebb táplálék szaporaságukat meg- 
növeszti. 

Szóval, hogy a kizárólagosan vagy alkalomszerűen hallal élő állat 
rendezett halas tóban, halas patakban, folyóban kártékony, az nem 
szorul bizonyításra. 

Lássuk tehát e kártékony állatoknak legfőbbjeit. A vidra — 
Liitra vulgáris Erxl. — igen erős, nyestszerű állat, melynek feje 



A HAL ELLENSÉGEI. 605 

kissé lapított, füle elkerekített; lábai kurták, erősek, az ujjakat tel- 
jes úszóhártya köti össze ; szőre tömött, sima, háta felől sötétbarna, 
hasa felől szürkésen világosodó ; testhossza i méterig, az erőstövű 
fark 40 cm. Szövevényes, több oldalra csövesen nyíló lakását vizek 
mentén, csöndes, bokros helyeken ássa s egy cső mindig a víz alatt 
nyílik. A vidra kitűnően úszik és bukik; legkedvesebb eledele a 
hal, kivált a nemesebb fajú ; rendes halasokban roppant pusztítást 
végez. Irtása csapóvassal, lessel és vidraebekkel való vadászat útján 
történik. 

A vidranycsi* — Mustcla lutreola L. — a vidránál sokkal kisebb, 
görényszerű nyestfaj ; feje lapított, lábujjai csak félúszóhártyával van- 
nak felszerelve. Szőre háta felől sötétbarna, fényes ; hasa felől szürkés ; 
ajaka és egy nyakfolt fehér; testhossza 30 — 35 cm., farka 15 cm. 
Ez a halászó nyestfaj mindenütt ritka jelenség. 

A vqi c:{ic^kánY — Sorex fodiens Pali. — egy piczi, egérszerű, de 
ragadozó állat, melynek egész hossza — a farkkal együtt — 9 — i o cm.; 
tömött szőrözete háta felől sötét szürke, majdnem fekete, hasa felől 
fehér; orra ormányszerűen nyújtott, hegyes; fülei aprók, lecsaphatok, 
hogy bukáskor a víz be ne hatolhasson ; lábain sorosan álló úszóser- 
ték vannak, melyek úszáskor fölállíthatók s így a lábat evezőssé teszik ; 
a fark alsó felén szintén sorosan álló úszóserték vannak s a fark kor- 
mányzó erejét öregbítik. A partba vájt lyukakban lakik, melyek több 
csővel nyílnak ; ezek között egy mindig a víz alá vezet. Ez a kis állat 
az ikrában és a halivadékban pusztít ; de ráveti magát a nagyobb halra 
is, a melyen megkapaszkodik, hogy szemét és agyvelejét kirághassa. 
Irtása strichninnel, mérgezett ikrával és kis csapóvasakkal történik. 

A csontförő sas — Haliaétos albicilla L. — igen termetes, hatalma- 
san feszítő sas; testhossza 80 — 90 cm.; szárnyának feszítése 2 — 2":; m. 

Feje, nyaka fakó ; teste földszínű ; farka — meglett korában — 
tiszta fehér s más sasokéhoz képest aránylag kurta; csőre és lábaszára 
viaszsárga ; karmait akként állíthatja, hogy kettő-kettő szemben áll 
egymással. Nagy folyók és tóságok táján sziklákon és magas fákon 
fészkel ; a víz fölött lebegve kiszemeli a halat s mintegy leejti magát 
reá, hogy karmait a hátába üsse; prédája leginkább a pipáló hal; a 
3 — 4 kilogrammos darabokat könnyen bírja. Télen át a folyók és 

* FÖLDY szerint nyérc:;, a német Nörz után magyarosítva. 



6o4 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

tavak nyílt helyein, a jég szélén leskelődik, hogy az eleven vízre járó 
halat kiragadhassa. Elejtése fészkén, vagy dögön sikerűi. 

A halás-ó sas — Pandion haliaétos L. — sokkal kisebb, 5 o — 60 cm. 
hosszú ; szárnyfeszítése r^ m. ; zömök testű, háta felől barna, hasa 
felől sárgásfehér színű, mellén barna pajzsos madár; nyaka, feje vilá- 
gos sárgásfehér, finom barna szárcsíkokkal, a szemén átfutó barna 
szalaggal ; farka a felváltva barna és fehér keresztbefutó szalagoktól 
tarka. Ez kizárólagosan hallal él; 15 — 18 m. magasságban a víz fölött 
vonulva, időnkint lebegve meg-megáll, hogy a vizet kémlelhesse; 
sólyomszerű lökéssel veti magát a halra, mely a víz színét megközelí- 
tette. Rajta és előbbi társán sokszor megesik, hogy akkora halba vágja 
karmát, a mekkorát el nem bír ; — ilyenkor a hal a víz alá ragadja 
a rablót, hol az elpusztul. Keskenyebb vizek fölött ez a halrabló jó 
fegyverrel könnyen ejthető el ; szélesebb vizek táján ki kell lesni 
vonulása irányát, mely rendesen ismétlődik s ott kell lesbe állani, 
a hol a partot lövéstávolságra szokta megközelíteni. 

A jégmadár — Alccdo ispida L. — színre a legszebb, életmódra 
a legérdekesebb madaraink közé tartozik. Teste zömök, farka rövid, 
csőre hosszú, erős, ékszerűen hegyes; feje aránylag nagy; lába 
kicsiny, kuczorgásra alkalmatos; két újjá előre, kettő hátrafelé áll. mi 
alkalmas arra, hogy kiálló vékony ágakon jól megkapaszkodva sokáig 
lesve ülhesssen ; hasa fele élénken fahéjszínű, jobban mondva a száraz 
levél színét viseli ; feje teteje és nyakszirtje fekete alapon tengerkék, 
sűrűn álló, keresztbe futó csíkokkal díszítve; válla és szárnyaeleje 
sötét tengerzöld ; a háta mélyen tengerkék ; begye gyönyörűen enyé- 
sző rozsdásfehér, szeme alatt a nyakszirtig egy rozsdás, alul sötét ten- 
gerzölddel beszegett csík vonul ; csőre fekete, tövén vörös. Test- 
hossza mindössze 16 — i 7 cm. Fészkét a partba rakja, mely végből 
egy hosszú csövet váj — 1 méterig is — s ezt a végén kitágítja ; 
5 — 6-ot tojik. Ez a kis rabló kizárólagosan hallal él s a madarak 
között czigányéletet folytat, azaz helyről-helyre barangol. Kiváló mó- 
don kedveli a pisztrángos patakokat, hol a vizek lengje fölött egy 
kiálló száraz ág végére telepedve, nagy kitartással lesi a felszálló 
kisebb — ujjnyi — halat, a melyre villámgyorsan leveti magát s vagy 
keresztül üti csőrével, vagy becsipteti ; ekkor rendesen a partra száll 
s ott benyakalja — sohasem darabolja fel. Ennél a halászó módnál 



A HAL, ELLENSÉGEI. 6o C 

ez a madár alak és szín szerint alakoskodó — mimikri. Fölülről 
tekintve tengerzöld színével elvész a csörtető patak ragyogásában s 
ez védi a magasban járó ragadozó madártól, a melyre nem lehet figye- 
lemmel, mert hiszen lesnie kell a halat; alulról tekintve egész hasa- 
fele a száraz ágon maradt száraz levélhez hasonlít, tehát nem riasztja 
a halat. De a tél tovaűzi a síkra is, hol oly erek és holtágak 
körűi halászgat, a melyek nem fagynak be. Itt bokorra nem igen 
akad, tehát másképen mesterkedik : letelepedik a part valamely 
rögére, időről időre szárnyra kap s a víz fölött perczig is lebegve, 
megáll ; akár csak a legjobb halászcsér ; a lebegés magassága leg- 
többször, 2"5 — 3 méter. Könnyen lőhető ; azonkívül finom, a patak 
fölött keresztbe felállított feketés halóba is megkeríthető. 

A szürke- és a vörösgém — Ardea cinerea és purpurea — általánosan 
ismeretes madarak; a gázlók között leginkább halászok is s a szél- 
vizekbe sokszor térdig állva, kivárják az apróbb halat. Rendkívül óva- 
tos halászmadarak, ezért nehezen lőhetők ; annál könnyebben kerül- 
nek csapóvasba, a melyet jó helyen gazból felhányt kis szigetre s 
felhalazva teszünk ki. 

Különben a gazlók egész családja halirtó s kivált az ikra-, és a 
szélvizekbe sütkérezni járó halivadék az, a mely ezeknek rendes pré- 
dája; kezdik a legkisebb, tehát egészen a szélekre szoruló fövenyfutók 
(Tringa) s folytatják a lotyók (Totanus), gólyasneffek (Himantopus), 
fekete gólyák (Ciconia nigra), a kis és nagy dobos gémek (Ardea 
stellaris, comata, minuta) és vakvarjak (Ardea nycticorax), a melyek 
ellen legjobb szer a szorgalmas és ügyes vadász. 

Az úszók közül fölemlítendők : 

A kárakatna — Carbo cormoranus L. — termetes, 80 — 90 cm. 
hosszúságú, 1 30 — 1 50 cm. feszítésű, egészben feketeszínű, hátán bar- 
nával pikkelyszerűen ékesített úszómadár ; lábain az úszóhártya mind 
a négy ujjat összeköti ; csőre keskeny, hosszú és erős kampóba vég- 
ződő. Nagy társaságban, különösen a nagy folyók és tóságok sziget- 
ségein fészkel, hallal él és rendkívüli falánkságával nagy károkat okoz- 
hat. Fészkét magas fákra, sokszor gémek társaságában rakja ; irtása 
lövés és fészkének kiszedése. 

A búbos-, vörösnyakú- és csicsin-vöcsök — Podiceps eristatus, rubri- 
collis, minor — kivált halas tóságokban garázdálkodik s mind a hár- 



6o6 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

man általánosan ismeretesek; irtásuk lövéssel történik akként, hogy 
a vadász akkor igyekszik lőni, a mikor légvétel végett felbuknak s 
mindenképen azon van, hogy nyakba lőjje, minthogy a test tömött 
tollazata visszarúgja a jó sörétet is. 

Különben kimondható, hogy minden rucza- és lúdféle vízimadár 
kártékony, mert a szélvizekbe lerakott halikrára mohón veti magát s e 
pusztítást nem teszi jóvá avval, hogy az ikrát vízről vízre át is szállítja. 

A kétéltűek között figyelmet érdemel a kecskebéka — ■ Rana escu- 
leníj L. — , mely a halporontyok között nagy dúlásokat végez s leg- 
jobban akként irtható, hogy ikráját kiszedegetjük. 

A bogarak közül kiváló figyelmet érdemel : 

A csíkbo^ámak több faja — Hydrophilus, D)iiscus — melyek 
álczakorukban és kifejlődve is kivált az ikrát, de a halat is — kikez- 
dés által — pusztítják. 

A vízi poloskák közül kitűnik: 

A hátonús-ó v^ipoloska — Notonecía glauca — , mely kemény szí- 
vókájával, kivált a halporontyokat öldösi, hogy kiszívhassa. 

A rovaríélék ellen való hathatós védekezés a halasoknak télen át 
való lecsapása — a midőn a halakat külön, téli haltartókba rekeszt- 
jük — s a fenéknek oltadan mészszel való behintése. 

A kártékonyságnak mintegy külön osztályát alkotják azok az 
állati és növényi szervezetek, a melyek a halak testén megfészkelődve, 
a halon élősködnek. 

Ide tartoznak az u. n. « haltelvek » — alsóbbrendű rákfélék — és 
« halférgek » . 

A haltetvek leginkább a halak szilványán és bőrén élősködnek s 
növekedésük során részben igen különösen változnak. Ifjú korukban 
egészben megfelelnek az u. n. hasítottlábú rákféléknek és u. n. bolha- 
rákoknak ; de a mint a nőstények halra akadnak s azon megtapad- 
nak, érzékszerveik úgy a mozgásra szolgálók is nagy részben elsat- 
nyulnak s a test sajátságos alakot ölt ; sokszor épen csak egy hólyag, 
a melyben a táplálkozás és a szaporodás szervei foglaltatnak. A hímek 
rövid életűek, igen aprók s megtartva teljes szervezetüket, szabadon 
úszkálva keresik fel a nőstényeket, hogy párosodjanak; vagy szintén 
elsatnyulva a nőstényhez tapadnak, melynek teste sokszor százszoro- 
san is felülmúlja a hím nagyságát. Ide tartoznak többek közt: 



A HAL ELLENSÉGEI. 607 

A poiü)ietvek közül az Ergasilus Sieholdii Nordm., mely 1—2 mm. 
hosszú s a pontyféle halakon kívül a csuka és harcsa szilványát szállja 
meg s ha felszaporodik, sok halat tesz tönkre. 

A sügérietü — Achfheres PcrcLVuni Nordm. — a sügéren és a 
süllőkön. 

A:{ igűi^i pontylelü — Arguliis foüaceus L., — mely különösen a 
pontyot szállja meg. 

A férgek közül említést érdemel: 

A halpiócia — Piscicola geomeira L. — A megszállott halak rop- 
pant nyugtalanok, mindenhez törleszkednek, hogy a kínzó élősditől 
szabaduljanak ; lesoványodnak és sokszor seregesen pusztulnak is. 

Vannak a halaknak bélférgeik is ; sőt elég sajátságos, hogy az a 
galandféreg, mely az embert is megszállja, a Bothriocephalm latus 
Br. — a mely a vízben fejlődik — kelő alakjában a halak izmaiban 
betemetve is él s ha élő állapotban az emberi testbe jut, 2 m. hosszú- 
ságig is kifejlődik; eddig leginkább a csukában és menyhalban- ész- 
leltetett s a tapasztalás tanítja, hogy azokon a vidékeken, a hol — 
mint pld. a keleti orosz tartományokban — a szegény népnél a nyers 
hal evése dívik, a galandférges emberek nagy számmal találhatók. 

Az állatokon kívül, a növények közül is kerülnek a halnak ellen- 
ségei, nevezetesen némely alsórendű gombafélék is. 

, A penészgombák között említést érdemelnek a Saprolegiila és 
Achyla, melyek a vízben fekvő holt rovarokon, rákokon fejlődnek, 
ezekről a megromlott ikrára, erről az egészségre is rászállanak s ter- 
mészetesen megölik. 

A moszatok közül a <ivízivirág» tűnik ki, mely kivált az álló vizet 
zöldre vagy kékesre festve meg is sűríti s néha öldöklő hatással van, 
kivált némely halfajokra. 

Mind avval szemben, a mi a halon élősködik, vagy a halasvíz 
tulajdonságát rontja, legjobb védelem a víz kellő felújítása s mind- 
azoknak a föltételeknek a megadása, a melyek a hal erőteljes növe- 
kedését lehetővé teszik. 

Benecke helyesen jegyzi meg,* hogy a halak betegségei körül 
még sok az ismeretlen, sok a megállapítandó, s hogy ezt csak az élő 
hal körül szerzett tapasztalással győzhetjük le. Ez a jövő feladata. 

* Handbuch der Fischzucht und Fischerei etc. Berlin 1886. 



A HAL SZERVEZETÉRŐL. 

A hal hideg, pirosvérű gerinczes állat; teste többnyire csontszerű 
héjjal van borítva, ritkán anélkül való ; mindig í^"//i'a»/Oí lélek^etü ; 
tartósan csak a vízben élhet meg; legtöbbnyire lerakott ikrából kel ki ; 
végtagjai a páros, vízszínt álló úszószárnyak, valamint az úszósörények 
is sugaras vázra feszülnek. 




289. ábra A ponty vázlata. 
F fejrésze; Sz — hu törzsöke; ft farka t Öve ; fv farkavége; orra; S szemköze; fd fedelékje; hp halpénzes 
héjjá; OV oldalvonala; ts bognártüskéje; us úszósugara; HS hátsörényüszója ; KU kormányúszója; AS alsó- 
sörényiiszója; hll huggyója; HO hónaljúszószárnya; HA hasiiszószárnya; b bajusza; / .'ízem előtti, // szem 
mögötti, /// szem alatti tájék; AB test hossza; CD testöble; x szembogara; z szemcsillaga; T a szilványfede- 

lék széle. 



A hal testének és részeinek magyarázatát a ponty alakjához köt- 
jük, még pedig a 289. ábra alapján. 

Testalkotás szerint a hal többnyire vetélőalakú , két oldala 
felől lapított és nem tagbaszakadozó, vagyis a fej határ nélkül 
átmegyen a törzsökbe , ez ugyanígy a farkba. A fej határát a 
szilványfedelék széle [fd], a fark kezdetét vagyis tövét [ft) a hugygyó 



A HAL SZERVEZEIE. ÓO9 

[hu] szabja meg. A voltaképeni végtagoknak, a hónalj- és hasúszó- 
szárnyaknak [HO és HA) úgyszólván csak a hegye nyúlik ki a test 
törzsökéből. 

A hal szemén látjuk a szemcsillagot (-) és a szembogarat l.r). 
A szem mind a két oldalon három külön-külön s egy közös tájékra 
osztja a fejet, u. m. I. a szem előtti, 11. a szem mögötti, III. a szem 
alatti tájékra és a szemközre (S), mely a homloknak felel meg, tehát 
közös. A szilványfedelékkel biró halaknál torokfelől van a szilvány- 
köz [S-), mely csak ritkán hiányzik, akkor, ha a két oldal szilvány- 
fedelékje a torokrészen összeér. 

A hal testhosszát az orrész, illetőleg szájrész csúcsától (A) a fark 
végéig [B], a test öblösségét a hát legmagasabb pontjától a has felé 
függő irányban [CD] számítjuk. 

A test törzsökét a két oldal, a hát és a has alkotja meg; terjed 
pedig a szilványfedelék szélétől [T] a hugygyóig [hu). 

A farknak azt a részét, mely a test törzsökével kapcsolatos, fark- 
,tövének [ft], a kormányúszóba (K/7) kifutó részét [fv] farkvégének 
mondhatjuk. 

A hal ús-ós-árnyai kétfélék, u. m. párosak és pár nélkül valók. 
A páros úszószárnyak átalakult végtagok; a pár nélkül valók a halak- 
nak sajátlagos képződményei és sörény természetűek. 

A páros úszószárnyak mindig a test hasfelén s rendesen úgy 
helyezkednek el, hogy az egyik pár a mellnek, a másik a hasnak meg- 
felelő részen áll a test tengelyétől jobbra-balra; néha a hasszárnyak 
nagyon előre vannak tolulva. 

A mellrészen álló pár a /?o/ía//í^a/7/j (HO), mely megfelel a gerin- 
czes állatok első lábpárjának; a hasrészen álló pár a hass^árnv [HA] 
s megfelel a gerinczesek hátulsó lábpárjának. 

A pár nélkül való úszók mindig a test középső tengelyvonalában — 
a hát, illetőleg has felől értve — meredeznek, vagyis a test élében 
állanak, tehát sörényszerűek. A testnek ez a sörényes éle végig fut a 
háton, megkerüli a fark végét és a hugygyó mögött végződik. Ezek 
a sörények sokszorosan meg vannak szakadva s átidomulva; elhelye- 
zések szerint pedig hátsörények (HS) és alsósörénrek (AS), a fark végén 
kormánysörény (Kü). 

A szárnyak és a sörények a halcsaládok, nemek és fajok során 

Hermán O. A magyar halászat. ?9 



6io 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 




szerkezet és elhelyezés tekintetében sokféleképen módosulnak s így 
a halak megkülönböztetésében, mint igen fontos ismertető jegyek 
becsesek ; ezenkívül a hal életmódjára nézve is rendkívül fontosak. 

A legtöbb úszó legyező módra mozgatható csontos sugarakra 
feszül, mely sugarak köze hártyás. Az úszósugarak vagy egyszerűek, 
vékonyság mellett simák és hajlékonyak ; vagy erős, merev, hegyes, 

nagynéha fürészszerűen éle- 
zett tüskék (290. ábra A, B) 
vagy rovatosak és percze- 
sek s ekkor végükön több 
sugárra bomlók (290. C). 
A tüskék és sugarak elhe- 
lyezését és viszonyát, mely 
sokneműen változik is. a 289. 
ábrán szemlélhetjük, hol a 
hátsörény(HS) fűrészes tüs- 
kével (ts) , az úgynevezett 
bognártüskével kezdődik, ho- 
lott a többi sugara [us) per- 
czes és a végén foszlott. 

Az úszósugarak között 
állomány tekintetében igen 
sok átmenet van ; majd cson- 
tosok, majd porczogósok, 
majd merőben fejletlenek, 
mint például a pisztrángféle 
nemes halaknál a második 
hátsörény, mely majdnem kocsonyás s innen kövér úszónak mondjuk. 
A kormánysörény (289. ábra KU) szintén sugaras s alak szerint, 
hol elkerekített, hol lándzsás, néha féls^árnjaí (291. ábra a), majd két- 
szárnyú (291. b). 

Az úszószárnyak, sörények és kormánysörények szerkezeténél, az 
úszósugarak és tüskék száma sokszorosan változik s így az úszásra és 
a fajok meghatározására is nagy jelentőségű. 

A hal testének takarója két rétegből alakúi. A legfelső vékony, 
lágyan-kocsonyás, könnyen szakadozó hártya, a melyben a nyálkát 



290. .ibra. .-1 a ponty bcgnártüskéje; B a sügér tüskéje; C ; 
Jévér perczes sugara ; lí n n a tüsketartó csontok. 





291. .ábra. a a vágó tok, b a sügér kormánysörénye. 



A HAL SZEkVEZETIi. 



II I 



'bocsájtó sejtek is rejlenek; alatta van az erős, ru.iíalmas bőr, a mely- 
ben a halpénzek, vértek stb. gyökereznek. 

A halpén:^ek csontos — inkább szaruszerű — , legtöbbször vékony, 
kerek alakú lapocskák, melyek többé-kevésbbé mélyen a bőrben gyö- 
kereznek s a melyeket a felső hártya vonja be. 










292. ábra. Halpénzek, i, kerek halfénz {menyhal); 2. az ángolnaj J, a csuka, 4. a küsz halpénze, 5. tüskés 
halpénz (sügér); 6. az oldalvonalban fekvő likacsos halpénz (kárász); 7. a vágó tok egy hátvértje; S. és 9. 

szétsugárzó színtartó sejtek. 



Ezek a halpénzek legtöbbször úgy borúinak egymásra, mint a 
házföldél cserepei, ritkábban épen csak összeérnek, mind a két eset- 
ben pedig megalkotják a hal héjját ; néha különválva állanak s ilyen- 
kor gyakran a bőrbe temetkeznek. Némely fajoknál reátalálunk ormós 
pénzekre is, melyek a has élét alkotják meg s emlékeztetnek a ház- 
tető gerinczét takaró cserepekre (kelé- és alóza-hal). 

Alak szerint a halpénzek kerek idomúak, karajosak, tövükön tüs- 
késen érdesek, vagy vértszerűek ; majd egy központból körkörösen 



J9- 



6l2 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



vésettek, majd csillagszerűen oszló vésetú'ek, a mint ezt a 292. ábra 
alakjai magyarázzák. 

Külön említést érdemelnek az u. n. oldalvonalon (289. ábra O V) 
fekvő halpénzek, melyek rendszerint csövesen likacsosak s a mint 
sorakoznak, tulajdonképen egy csöves vonalat alkotnak, a melynek 
rendeltetését később tudjuk meg (292. ábra 6). 

A tokféle halakat jellemző vértek (292. ábra 7) egészben csillagos 
forma mellett, középen csúcsosan emelkedők s csillagszerűen suga- 
rasak, kemények és zománczszerűek. 

A halpénz szerkezete, formája, elrendezése és száma szintén igen 
változatos s a meghatározásra igen fontos jellemző jegyül szolgál. 






295. ábra. A száj formái, i. csiicsbanyiló (konczér); 2. torokfelé nyiló (paducz); 3. fölfelé nyíló {kardoshal). 



Különös figyelmet érdemel a s-áj külső formája, illetőleg állása 
szerint ; nem kevésbbé azért, mert a hal életmódját határozva, egy- 
szersmind a fajok megkülönböztetésére is szolgál. A száj vagy csúcsba 
nyiló, mikor t. i. a fej orrarészének csúcsán állva nyilik (293. ábra 1), 
vagy torokfelé nyiló, mikor torokfelé nyilva a fejnek orrarésze még 
túljár rajta (293. ábra 2), vagy végre fölfelé nyiló, a mikor az alsó áll- 
kapocs a tej orrarészébe tolva, a homlokvonalba nyilik (293. ábra 3). 

A hal ragfogúsa és s~íne. A tulajdonképeni halpénznek — tehát 
nem a vérteknek is — testíelől fekvő lapja legtöbbször finom, ezüst- 
fényű réteggel van bevonva, melynek ragyogása számtalan, szerfölött 
apró, u. n. guaninmés^ kristályoklól ered. 

A halak színezete csak részben ered a bőr alapszínétől, mert 



A HAL SZERVEZETE. (l \ 5 

nagy részben a bőrben fekvő, s-ínfarfő sejtektől is származik. Ezek a 
színtartók tágíthatok; rendszerint feketék, ritkábban sárgák vagy 
vörösek; alapjukban apró pontok, majd szabálytalan foltocskák; csil- 
lagosán szétsugárzók (292. ábra 8, 9), mely utóbbi esetben nagyon 
kiterjednek s a hal felületének színes játékába befolynak. A szín- 
tartó sejtek s így a színek változása is kivált bizonyos külső hatá- 
sok alatt következik be, például, ha hidegebb vízből melegebb 
vízbe kerülnek, vagy a sötétségből a világosságba, a vízből a szárazra, 
vagy erőlködés közben is; a nyomás, hőmérséklet, világosság, elek- 
tromosság nagy hatással vannak a színtartókra s ezektől származik a 
színnek ama növekedése is, a melyet sok fajnál ivás idején észlel- 
hetünk. 

És ugyanezekre a színtartó sejtekre vezethető vissza a halaknak 
színszerint a környezethez való alkalmazkodása is, mindazokkal a tüne- 
tekkel együtt, a melyek magyar földön a közhalász előtt is ismerete- 
sek, pld. hogy a Tiszából való hal a vízből « fehéren » kerül ki s'-csak 
azután ölti magára a színt; — a hal színe tulajdonképen « szőke », 
mint a Tisza vize — ; és hogy a Balaton és a Sió hala a háta felöl 
mindig világos-zöldes, sőt gyöngyház fényű, a mi ismét a víz sajátos 
színével találkozik ; végül, hogy a nádas tó, az árnyékos folyó és patak 
hala mindig sötétebb színű. 

A hal csontváza. A hal csontváza, a mint ezt már tudjuk, állo- 
mányra és kifejlődésre nézve különböző. A kopjahal gerinczhúrja a 
maga valóságos egyszerűségében az egyik pont, a csontoshalak kiíej- 
lődött, bonyodalmas csontváza a másik ; e két pont között állomány 
és kifejlődés tekintetében a porczogós átmenetek esnek. 

A magyar vizek halaira, úgy e könyv irányára való tekintetből a 
leginkább kifejlődött csontvázak közül a sügérhez kötjük az ismerte- 
tést, még pedig azon az alapon, a melyet a halhatatlan Cuvier reánk 
hagyott. 

A csontváz részei im ezek : * 

A fej. I. A főhomlokcsont, 2. előhomlokcsont, 3. a szagoló csont, 
4. a hátulsó homlokcsont, ^.azékcsont nyúlványa (28 alatt elrejtve), 
6. az ékcsont, 7. az ékcsont szemgödri szárnya, 8. a felső nyakszirt- 

* A megfelelő latin elnevezések a Mesterszótárban vannak. 



A HAL SZERVEZETE. 6l 5 

csont, 9. a külső nyakszlrtcsont, lo. az oldalsó nyakszlrtcsont, n . az 
ékcsont nagy szárnya, 12. a csecscsont, 15. a sziklacsont, 14. az 
ékcsont szemrésze (elfedve), 1 5. (felső szám) a felső szem üregcsont, 
i^. (alsó szám) a középső és u) az alsó szemüregcsontok; 16. az 
ekecsont (19 alatt elfedve), 17. a vendégállkapocs (állközótti csont), 
18. a felső állkapocs, 19. az alsó szemüregcsont (1 5 alatt is), 20. az 
orrcsont, 21. (felső szám) a vakszem- (halánték-) csontocska, 2 1 . (alsó 
szám) összekötőcsont, 22. a szájpadláscsont (19 alatt elfedve), 23. a 
négyszögcsont, 24. a külső szárnycsont vagy harántcsont, 2 v a belső 
szárnycsont, 26. a négyszög-járomcsont, 27. a dobcsont, 28. a (58) 
nagy fedelékcsont, 29. a nyelvcsont nyujtoványa (nem látszik), 30. 
belső fedelékcsont, 31. (21) összekötőcsont, 32. alsó fedelékcsont, 
3 3. közbülső fedelékcsont, 34. (alsó állkapocs) fogascsont, 3 5. csukló- 
csont, 36. sarokcsont. 

A iesttör^s. a, a különváló csigolyák ; /' egybeforradt farkcsigolyák ; 
c haránt nyúlványok; d, d a csigolyák alsó nyúlványai ; e, e bordák ; 
f, f vendégbordák, néha egy-egy bordán kettő is ; g, g a csigolyák 
felső tüskenyúlványai : /;, h, i. I felső sörénytartók ; k, k az első 
hátsörényúszónak tizennégy tüskesugara; /, / a második hátsörény- 
úszónak három tüskesugara és m, in ugyanannak tizenkét lágy sugara ; 
n, n a kormánysörény rövid, kemény tüskesugarai ; ugyanannak lágy 
sugarai ; q, q alsó sörénytartók ; r az alsó sörény tüskesugara ; s ugyan- 
annak lágy sugarai. 

A végtagok. A, B a lapoczka; C(felül) a felső karcsont; D a sing- 
csont; E az orsócsont; F a négy kéztőcsont ; G saroksugár, mely 
-az orsócsontba csuklik ; H a hónaljúszószárny sugarai ; 1, K kulcs- 
csont, némelyek szerint holló-orrcsont ; L medencze- vagy csípő- 
csont ; M a hasúszószárny tüskesugara ; N ugyanannak lágy sugarai. 

Itt legott meg kell jegyezni, hogy sok csontos halnak csak egy 
hátsörénye van, továbbá, hogy sokaknak a hasúszószárnyuk nincsen 
annyira előre tolva, a mikor is a hátulsó végtag jelleme jobban tű- 
nik ki. 

Szembetűnő a valódi csontos-halaknál kivált a koponyának rend- 
kívül szövevényes és érdekes szerkezete, mely az alsóbb szerveze- 
tüeknél, a melyeknek váza porczogós, még igen egyszerű. így a tok- 
halaknál, a melyek közé a kecsege is tartozik, a tulajdonképeni kopó- 



6l6 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

nyarész porczogós, egy darabból való s a csőrszerűen kinyúló orral 
együtt emlékeztet a ló patájára és csánkjára s ilyen fejletlen a többi, 
különösen a szájrész is; az ingolánál az állkapcsok helyett már 
csak porczogós karikákkal találkozunk. Ezeknek koponyája csak egy- 
szerű tok. 

Világosan láthatjuk azt is, hogy a vértes halaknál maga a külső 
vértezet több szilárdságot ad a testnek, mint a belső váz, mely a cson- 
toshalaknál oly kiváló. 

De mindaz, a mit eddig a csontvázról mondottunk, még nem 
meríti ki az idevágó részek ismeretét. A s^áj lire^v, a torok vagy 
bLÍr:^sing' eleje, tulajdonképen ^i^arat, különösen pedig a fedelekcsonlok 
alatt még sok igen fontos csontot, vagy csontos részt találunk, a 
melyek a halalakok során különböző fejlődésben mutatkoznak. A s-áj- 
pűdlűsl megalkotja két egymás felé hajló s^ámras s-á/padLiscsoiil s 
ezek közé helyezkedik az ekecsoni, mely például 
az u. n. nemes halaknál — pisztráng, galócza, 
lazacz — fogakkal van fölfegyverkezve. A száj 
fenekét a különböző fejlődési! nyelvcsont fog- 
lalja el ; a nyelv fekvésének is megfelelő része, 
ábra. A keiebai fogacsos temiészetesen, a középet foglalja el : részei a 
sz.iv.4ny,ve. uyelvcsont, mögötte három toldalékcsont ; az 

első toldalékcsonttól ágaznak jobbra-balra — a fedelekcsonlok felé 
való hajlással és szarvszerűen kanyarodva — a nyelvcsont s^arvas.ágai, 
a melyeknek külső széléből a s^ilvánvpőr sugarai indulnak. A nyelv- 
csont szarvas ágainak megfelelően s a toldalékcsontokhoz kapcso- 
lódva, következik kétfelől a négy-négy s^ilványív, mely a luíqsing nyi- 
lasát őrző, éráesen-éles felületű csontokhoz kapcsolódik. Ha a hal 
tátott szájába betekintünk, a szilványívek alkotottá tágas öböl egy 
kosár vázára emlékeztet. Ezek a szilványívek sok halfajnál befelé 
fűrészesen fogasok is (29). ábra). 

Mindezt kiegészíti a halak fogrendszere, mely igen változa- 
tos. Az összességet tartva szem előtt, kimondható, hogy a száj öblé- 
nek minden csontos része lehet fogas. Akadunk fogakra a s-áj- 
padláson, a nyelven, a garatcsontokon, természetesen az állkapcsokon, 
és — a mint már érintve volt — a s^dvány ívek belső élén is. A fogak 
alkat szerint különbözők s a csontra reá vannak forradva (296. ábra). 




29i- 



A HAL SZERVEZETE. 



617 



Vannak — ■ a magunk halait tartva szem előtt — csúcsos, sorakozó, 
igazi ragadozó fogak (i. csuka), gerebcns;eríícn, tömötten állók (2. 
harcsa). Az enemű fogak nem rágásra, hanem csak a préda megraga- 
dására valók s éhez képest mindig a tulajdonképeni szájrészben van- 



_.,<!<sff*iwy! 




296. ábra. i. ragadozó fogak (csuka); 2. gerebenfogak (harcsa); 5. torokfogak (őrlők) ponty; 4. torokfogak 
(kanalasok) márna; ;. torokfogak (fogacsosak) kelehal; 6. torokfog koronája, kanalas (márna); 7. torokfog ko- 
ronája (lapiczkás) kárász; S. torokfog koronája, zúzó (dévérkeszeg); 9. torokfog koronája, kampós (küllő) 
10. torükfog koronája, vésős (paducz); 11. torokfog koronája, horgos (őn). 



nak. A pontyféle halaknál a tulajdonképeni szájrészben nem akadunk 
fogakra, de akadunk a garatcsontokon sajátságosan kifejlődött úgy- 
nevezett torokfogakra — népiesen keserüfogak — (3, 4, i^), a melyek 
rágásra alkalmatosak, rendszerint több sorban állanak s koronájuk 
tekintetében igen változatosak ; majd barázdás felületű őrlőfogak 



6l8 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

(ponty ^), majd lapiczkások (kárász 7), majd vésösök (paducz lo)^ 
majd kanalasok (márna 4, 6), majd kampósok (küllő 9), majd fogacso- 
sak (kelehal i,) stb. 

A /mls;álkűk, melyek többnyire Y alakú vékony csontok, nem 
tartoznak a csontvázhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyák 
megcsontosodásából keletkeznek. 

A'::^ l^niok 7'ends:[ere. Ez nem mondható igen szövevényesnek ; 
s ez már a hal alakjából következik, mely egy állandó tulajdonságú 
elemben való tartózkodásra van berendezve. 

A bőr- és arczizmok hiányzanak s a fejen a rágóizmon kívül, mely 
erős, csak kisebbszerű izomzat található, mely a szilvány fedeleket stb. 
mozgatja. Az izmoknak valóságos zömét a test hosszában fekvő oldal- 
i~oni alkotja; ez mind a két oldalon egyformán, a fejtől a fark végéig 
terjedve mindenik oldalon hosszában két részre bontható. A két rész: 
elválasztása egy a gerinczoszloptól induló, vízszint terjedő ínhártyától 
ered. Mindenik oldal izma tehát egy felső és egy alsó részre bomlik. 
A farkrészen mind a két izomfél egyenlő erősségű, az oldalban ellen- 
ben az alsó szélesebb és vékonyabb. A csigolyák számának meg- 
felelve — mely a halaknál 17-töl 200-ig terjed • — az oldalizmok 
keresztbe futó i^oinlapnkm foszlanak, mely lapok, mint a halhéj pénzei, 
előlrűl hátrafelé egymásra borulnak. Ezek a lapok egymás között 
finom ínhártyákkal vannak elválasztva, s azonkívül több, közösen 
egymásra boruló réteget alkotnak, mely rétegek a haltest kereszt- 
metszetén, mint a fa évgyűrűi kivehetők. Főzéskor az ínhártyákból 
enyv keletkezik, az izmok rétegeikre, alsó és felső félre bomlanak : 
ez a hal húsának — a konyha nyelvén szólva — foszló tulajdonsága. 

Az a sokszor valóban bámulatos erő, a melyet a halnál tapaszta- 
lunk, a hatalmas oldal'qmoktól ered s a tovamozgás legfőbb része is 
ezektől függ. 

A sörényúszók izomzata nagy számú, de gyönge izmokból áll ; a, 
a páros úszószárnyaké erősebb s e tagok mozgásának sokféleségéhez 
képest szövevényes is. 

A^ idegrendszer. Ennek középponti része az agyvelő és a ge- 
rinc^velő. — Az agyvelő csupán a kopjahalnál hiányzik. Az agyvelő- 
nek — előlrűl hátrafelé haladva — , a következő főrészei vannak :. 
az elöagj; mely két féltekéből áll, a szintén páros felekből álló s a 



A HAL SZERVEZETE. 619 

legnagyobb tömeget alkotó kö:^cpa£;]- és az iifóap' vagy kis agvveló', 
a melyből a gerinc-velő indul ki. 

Az agyvelőből a legfontosabb' idegek erednek, mint: a s;agoló- 
ideg, a halló-ideg, a látó-ideg a s~emmoii;a/ó-ideg, a kaex-ideg, a /lóixvii- 
os;lúüí ideg, a kós-j-ideg (bolygó ideg). A gerinc-velőhól is számos ideg 
indul ki párosával, melyek a test két felében ágaznak el mint érző és 
mozdító idegek. 

A:{ ér:[ékek. A halnak számszerint öt érzéke van, a melyiiez még 
egy homályos, de sok bi'ivártól érzékszervnek vett hatodik is csatla- 
kozik. 

1. A s:^em egészben megfelel a felsőbb rendű gerinczes állatok 
szemének ; van lapos s^arúhártyája, rendesen érczfényű s^cmcsillagj, 
hol kerek, hol tojásalakú vagy elkerekítve háromszögű hogániydással 
(pupilla) és teljesen golyóalakú lencsével. A mi halainknak nincs 
szempillájuk, a szemök tehát mindig nyitva áll ; akad azonban némely 
hal szemeszélén elől-hátul egy átlátszó hártyaredő, mely némely 
fajnál összeforrad s ekkor — mint az alózánál — a szem csak ha- 
sítékon tekint ki s így tulajdonképen nierev oídalpillákkal van fel- 
szerelve. 

Legyen itt megemlítve, hogy vízszint csukódó szempillák csupán 
csak a czápáknál találhatók. 

Nagyság és elhelyezés tekintetében a szem különböző ; a harcsa 
szeme a test tömegéhez képest igen kicsiny, a küsz és kardos halé 
igen nagy. A halak legtöbbjénél a szem oldalt áll és oldalra néz, 
némely küllőnél és gébnél pedig fölfelé tekintő. 

2. A fül. Halaink sorozatán végig tekintve, kifelé nyiló fülre nem 
akadunk. A belső fül, a tulajdonképeni hallószerv, a melyben a halló- 
ideg végződik, az agyvelő közelében a koponyába van elrejtve s az 
ú. n. lévesztú-hö\ (labirint) áll. Némely halnál a tévesztő az «í^-o'- 
hólyaggül — népiesen pukkantóval — is kapcsolatos, pl. a pontynál, 
rokonainál, és a harcsánál is. A pontynál az úszóhólyag sajátlagos 
csontocskák során kapcsolódik a hallószerv hólyagos részéhez ; má- 
soknál az úszóhólyagnak nyúlványa ér odáig (alóza). A búvárok véle- 
ménye oda hajlik, hogy az úszóhólyag ekként viss;are-egtetés által a 
hangnak a fülre való hatását öregbíti. 

3. A; orr, mint a szaglás szerve, a mi halainknál kifelé szabadon 



<S20 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

nyílik, de a szájpadlást nem járja át egy esetben sem. Mint már e 
rész bevezetéséből tudjuk, az ingola orrürege nem páros; a többi 
halé páros. A külső, sokszor csörszerűen kiálló nyilas, mely kétoldalt 
a szemek előtt, rendesen a szemköz előtt vehető észre (289. ábra 0), 
egy vajasba vezet, melyet vagy rovátkosan álló, vagy csillagosán 
szétsugárzó hártyás redő bélel ki. Az orrnyilas sokszor bőrös kara- 
jokkal elzárható s a csontos halaknál sokszor egy bőrhiddal két 
részre van osztva; de az igy megalkotott kettős nyilas azonegy va- 
jasba szolgál. 

4. A; i;L'lc's érzéke a halaknál egészben alárendelt; legtöbbje 
prédáját azon rágatlan nyeli el ; a nyelves fajoknál a nyelv-garat- 
idegnek, mint a felsőbb rendű gerinczesek izlelő idegének, valami kü- 
lönös végződése a nyelvben nem tapasztalható ; úgy látszik, hogy az 
egész szájüreg, de leginkább a szájpadlás lágy része szolgál ízlelésre, 
minthogy itt vannak különösen az ideg végződései, az ú. n. izlelő 
kelyhek kifejlődve. 

t;. A /jpinlás érzéke a halaknál épen úgy, mint más állatoknál 
kiterjed a bőrre ; nagyobb mértékben azoknál a halaknál figyelhető 
meg, a melyek "lhriiis::;osok», továbbá a melyeknél az ajkrész húsos s 
3lZ orrész lágy ; természetesen a mondott részeken van leginkább kifej- 
lődve. Egészben véve azonban ez az érzék nem igen fejlődött ; semmi- 
képen sem annyira, mint a magasabb szervezetű állatoknál. Sokszor a 
legnagyobb sebek, csonkítások sem zavarják a halat elevenségében, 
a táplálék után való járásában, a mi mindenesetre a fájdalomérzésnek 
igen csekély mértéke mellett bizonyít. 

6. A névtelen ér\ék, vagyis a hatodik, lényege szerint ma még 
nem ismeretes : inkább csak gyanítás tárgya, mely arra támaszkodik, 
hogy egész berendezése « érzékszerű ». Már a halak testtakarójának 
leírásánál volt szó azokról a lyukasztott halpénzekről, a melyek a hal 
oldalán végig vonulnak s az u. n. oldalvonalat alkotják (289. ábra 
OVés 292. ábra 6), melynek természete csöves, kifejlődése s néha 
iránya is különböző : hol egyenesen fut, hol ívesen hajló, hol kí- 
gyódzó ; néha meg is van szakítva, néha nem nyilik kifelé. De ez a 
csőrendszer nemcsak a hal oldalára terjed, hanem átmegyen a fejre 
is, hol különösen az az alsó s~emcsonton és az alsó állkapcson likacso- 
san kifejlődve tapasztalható, s egyáltalában ágakra oszolva, a fejet 



A HAL SZERVEZETE. 02! 

Úgyszólván behálózza (297. ábra). Régibb kutatók ebben oly szervet 
gyanítottak, a mely a hal sajátságos nyalkáját izzadja; de ez meg nem 
állhat, mert a hal sikos voltát megmagyarázza a takaróhártya kocso- 
nyás természete s hozzá még az is, hogy tele van nyáika-sejtekkel. A mi 
az oldalvonal — helyesebben csövesvonal — érzék volta mellett bizo- 
nyít, az az a körülmény, hogy szerves összefijggésben van a bolygó- 
ideg oldal-ágával, a fejen a háromosztatú ideggel, melyeknek végső ágai 
a lyukasztott halpénzek alatt található gombalakú végkészülékben vég- 
ződnek. A magam részéről ezt a sajátságos szervet a tapintó érzék egy 
külön ágazatának tartom, melyet az az elem tesz szükségessé, a mely- 
ben a hal él, t. i. a víz. A víznek különösen áramlása a hal testét foly- 
tonosan érinti s egyáltalában a hal megélhetésére nézve igen neve- 
zetes befolyást gyakorol, a mennyiben a hal víz ellenében állva, a 
szembejövő áramtól várhatja leginkább táplálékát. Ezt az áramot 
külön meg kell éreznie — a leggyengébbet is — s erre a tapintó érzék- 
nek külön ágazatára azért is van szüksége, 
mert a hal testsúlya fajsúly szerint a vízével kö- 
rülbelől ki van egyenlítve. Az áramlás finom 
megérzése különösen akkor fontos, a mikor 
a víz megzavarodik, a mikor a hal nem láthat 
s igy egyedül az áramlás megérzése tájékoz- 
tathatja. Különben magának a szervnek el- 
helyezése is erre látszik mutatni, mert a fejet, ,^^ .^^^ Lik„cs-re.d=zcr . 
a melynek legelőbb kell megéreznie az ára- ''°""" f''^"' °^ "' "'''"'- 

'' '^ ^ vonalnak fej felől való kezdete. 

mot. behálózza s azután, mint az áram is, 

végig fut a hal oldalain. Sőt maga az álom is, mely azonban a halnál 
úgy látszik inkább csak nyugvásnak mondható, de a teljes ébrenlétnek 
mindenesetre bizonyos csökkenése, nélkülözhetetlenné teszi ez áram- 
lás megérzésének folytonosságát, illetőleg megváltozásának rögtön 
való megérzését már azért is, mert ez hozza a lélekzésre legalkalma- 
tosabb vizet s ez viszi el a szilványból kikerült felhasználtat, vagyis 
a holt vizet. 

A táplálkoi^ás és emésztés s:{erve. Ez a szájon kezdődik. 
A halak szája — az egy ingola és, természetesen, a kopjahal kivé- 
telével — állkapocscsal nyílik ; tátongása, öble, alakja és elhelye- 
zése igen különböző. Ha épen a test csúcsán — közönségesen orr- 




622 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

nak mondjuk — áll, illetőleg nyilik is, akkor, mint, tudjuk csúcsban 
álló, illetőleg nyiló (pisztráng) ; ha az alsó állkapocs rézsünt föl- 
felé irányúi s a felső állkapocs is ehhez alkalmazkodik, akkor /ó7- 
fclé nyiló (kardos) ; végre, ha a felső állkapocs hosszabb, vagy az 
orrnak vehető rész messze kinyúló, akkor toroknak n)iló (paducz 
és a tokféle halak). 

A legtöbb halnak a szája többé-kevésbbé csőszerűén ki is nyújt- 
ható, azaz zsákszerűén kitolható. Legföltünőbb ez a dévérkeszegnél 
és rokonainál, továbbá némely tokhalaknál, a melyeknél a száj töm- 
lőszerűen kitolható. A száj mozgékonysága nyilván arra való, hogy a 
hal oly áramot csinálhasson, mely a kellő távolba vetődött táplálékot 
a szájába besodorja, különösen pedig arra való, hogy a táplálékot 
a kövek közül, repedésekből ki- s a fenékről felszedhesse, a mint 
ezt haltartóinkban igen könnyen láthatjuk is. 

A szájba tekintve, látszik a tölcsérszerű bárzsingnyilás, torok vagy 
garat, mely magába a hosszában redős bár:^singha vezet ; a bárzsing 
sokszor rendkívül tágítható , nagy darabok nyelésére alkalmatos. 
A bárzsingra egyenesen, minden határszűkülés — lefűzés — nélkül 
a gyomor következik, mely némely halnál csak a bárzsing kitágulása; 
némelyeknél tetemesebb a tágulás s gyakran patkós hajlású. 

A bárzsingba, illetőleg gyomorba vezet, még pedig a hátfelől, az 
ús-óhótyag csöve, természetesen csak azoknál a halaknál, a melyek 
úszóhólyaggal birnak s úszóhólyagjoknak kivezető csöve van, a mint 
ezt majd alább látni fogjuk. 

A gyomorból, és ismét határszűkülés nélkül, indul a belek rend- 
szere, a melynek kezdetén, a gyomornritónál, különösen a cson- 
toshalaknál s leginkább pedig a lazacz-féléknél számos — i-től 
200-ig — vakbélszerű függelékek vannak. A vérteshalaknál (tokfélék- 
nél) hasonló függelékek a vékonybelén láthatók. Ezek a függelékek 
a hasnyálmirigynek látszanak megfelelni s emésztő váladékot ereszte- 
nek. Tulajdonképeni vakbél a mi halainknál nem található. A mon- 
dott függelékek nincsenek meg pl. a csukánál, pontynál, harcsánál 
stb. ; megvannak a lazaczféléknél, még pedig a pérhalnál 19 — -24, a 
pisztrángnál ^o-ig, a lazacznál 60-ig, a galóczánál kerek számban 
200-ig. 

A vékonybél a vastag-bélbe többnyire határ nélkül megy át; a 



A HAL SZERVEZETE. 



623 



tokféléknél az átmenet megkülönböztethető s a vastagbél hosszában 
egy csavaros redő fut végig, melynek néha negyven fordulata is van 
s csavaros billentyű nevet visel. A vé^bélnek mindig külön nyilasa van : 
a hugygyó. 

A máj a mi halainknál egy darabból való ; néha két, néha három 
karajos s az epehólyag a jobb felén vagy néha a közepén látható. 
A hasiiyalmirioy eáálg csak a tokféléknél, a csontoshalak közül a 
harcsánál s némely lazaczféléknél van kimutatva. Végül megvan a lép, 
mely nagyság szerint igen változó, barnásvörös és vagy a gyomor köze- 
lében, vagy a belek kanyarulatai között található. 

A kopjahal kivételével, minden halnak van veséje, mely a has- 
üregben, felül, a gerincztől jobbra-balra a test 
hosszában fekszik s vezetéke a hugygyó mögött 
és igen gyakran az ivarnydással együtt nyilik. 

Az em észtőszerveket körülzáró hasüres sok 
halnál a hugyoyón túl is terjed, tehát a fark 
tőrészébe is benyomul. A hasüreget legtöbb- 
nyire ezüstös fényű hashártya béleli ki, mely 
azonban némely fajnál, pld. a paducznál, fekete 
színt is ölt ; — innen a paducz népiesen tinta- 
hal, tintaf . . ó is. 

A\ ús:{ó hólyag. A halak emésztőszer- 
veihez csatlakozik az ús-óhólyag — népiesen 
pukkantó, pattantó — is. Az úszóhólyag a ha- 
laknak kizárólagos tulajdonuk ugyan, de nem terjed ki valamennyire. 
Altalánosságban kifejezve, inkább van meg az édes vizben élőknél, 
mint a tengerbelieknél. Tudományos felfogás szerint az úszóhólyag 
a bárzsing fióktágúlata, s megfelel a felsőbbrendű gerinczesek tüde- 
jének ; a bárzsinggal eredetileg mindig levegőjárattal van kapcsolat- 
ban. Ez a kapcsoló levegőjárat néha eredeti alakjában marad meg, 
majd szűk tömlővé alakúi, majd bezárul s elenyészik. Halaink közül 
az ingolának nincsen úszóhólyagja. Teljesen elzárult az úszóhólyag 
a sügérféléknél és níásoknál. A levegő-járattal biró úszóhólyagok vagy 
egytömlősök, vagy egy szűk korcz — lefűzés — két részre osztja 
{298. ábra). 

Az egytömlősöknél — csuka, lazacz, — a levegőjárat a tömlő e\e- 




298. ábra. A ponty két részre 

lefűzött úszóhólyaga ; L Je- 

vegőjárat. 



624 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

jéből indul ; a két tömlősöknél — ponty — a hátulsó, nagyobb fél 
elejéből. Az úszóhólyag kettős rétegű ; a külső réteg rugalmas s oly- 
kor izomszalagok szövik át ; a belső igen finom, ezüstösen fénylő, 
melyben finom véredények ágaznak el. Az úszóhólyag majd szaba- 
don — elváltán — fekszik (ponty és mások); majd rá van forradva a 
bordákra és gerinczre (sügér, menyhal, harcsa). Némely halaknál a 
gerincz és bordák felől erős i-omnyalábok borúinak az úszóhólyagra ; 
a csíké egy csontburokban rejlik. Az úszóhólyag levegője a vérből 
kerül bele; s a hol levegőjárat van, ez csak a fölös levegő kibocsá- 
tására szolgál. Az úszóhólyag levegője az alkotó részek tekinteté- 
ben megegyezik ugyan a külső levegővel, de a részek aránya más. 
A pontyféléknél i- — 5, a lazaczféléknél 10, a sügérféléknél 20 — 25% 
oxygén található benne, melyhez a s:^cnsavnak nyomai is járulnak. 

A mint már tudjuk, a hal testének fajsúlya a vízével meglehetősen 
azonos, a víz tömöttsége pedig a mélységben is alig változik ; érthető' 
tehát, hogy az úszóhólyag összenyomása és viszont tágítása a hal 
tömegén változtat s ekként a fel- és leszállásra befoly. A mint a hal az 
úszóhólyagot izmaival összébbnyomja, leszáll a víz feneke felé ; a mint 
enged, felszáll a víz szine felé. De minthogy úgy a szűkítésnek, mint a. 
tágításnak megvan a maga határa, egészben véve az úszóhólyag 
a halat reákényzszeríti, hogy átlagosan bizonyos mélységben ma- 
radjon. 

A lélekiés és a vérkeringés S'{erve. A hal lélekző szerve 
ahhoz az elemhez van alkalmazva, a melyben él, t. i. a vízhez; és. 
mmthogy a hal vérének elevenítése a levegővel való érintkezéstől 
függ, épen úgy mint a szárazon élő állatoknál, a hal lélekző szervének 
szerkezete úgy van idomítva, hogy a vízben igen kicsiny buborékok 
alakjában levő — tehát vele nem kémiailag összekötött ■ — levegőt a. 
vérrel való érintkezésre felhasználhassa. A felhasználás módja igen 
egyszerű : a hal a szájába veszi a vizet, a kosárszerűen feszülő szil- 
ványívek között keresztülhajtja s a szilványfedelék alatti résen kibo- 
csátja. A víz levegőrészeinek a vérbe való felvétele a szilványívek külső, 
fedelek felőli részén levő rojtos, az élő — népiesen íris — halnál 
élénken vérpiros szilványlemezeken át a diffúzió törvénye szerint tör- 
ténik, s a víznek nagy felülettel való érintkezésén alapszik. A í^í/- 
ványrojfok száma ívenként igen nagy. Bexecke szerint a pontynak 



A HAL SZERVEZETE. 



62, 



egy-egy si^dvdnrívcn 2:50 s^ilváinrojt van, tehát a két oldal nytilcz 
szilványívén kétezer, melyeknek a vízzel, illetőleg annak levegő- 
jével érintkező felülete körülbelől negyvenezer négyszög millimé- 



terre rug. 



A szilványrojtok elhelyezése páros. A szilványívén fut a vérér s min- 
den rojtpárba ágat bocsát, mely a rojt külső szélén halad végig, csú- 
csáig ér s útja közben számos finom és ágasán oszló hajs-álcni bocsát 
a rojtba ; ezek a hajszálerek a rojt belső széle felé ismét nagyobbacska 
erekké futnak össze s a szélén egy végig futó ágat alkotnak, mely a 
vérér fölött futó élőérbe nyilik. 

A nagy élőeren a szívből jövő szénsavas, vagyis holtvér keresztül 



^ 




299. ábra. A csuka szilványivének része 
Sz az iv Sj' a szilványrojtok. 




300. ábra. A hal szive; k a kamara; p a 
pitvar ; E a nagy élőere ; V a nagy vér- 
ér ; S a szilványokba vezető irány. 



hajtva a szilványrojtok hajszálerein, megszabadul a szénsavtól, a 
levegő oxygénjétől pedig megelevenedik s így siet a test különböző 
részeibe. 

Megjegyzendő itt, hogy a vízbe keveredett szennyet és apróbb táp- 
lálékot felfogja a szilványívek egészben véve szűrő természete, mely 
sokszor még rojtos képződések által is tökéletesbítve van. 

A vér keringését a halaknál is a s'ív hajtja végre. A hal szíve bu- 
rokban lüktet ; helye a szilványívek közvetlen szomszédságában van. 
Szerkezete szerint a hals^ív egys:^eríi, a mennyiben csak egy kamarája 
s egy ehhez tartozó pitvara van (300-ik ábra). A szív kamarájából (X) 
indul a tövén hagymaszerűén kitágított, billentyűs nagy s~ilvány-élőét 
(£■), a melyen át ■ — a szív összehúzó lüktetésekor — a holt vér a 
szilványok felé tódul (S), a hol, a mint már tudjuk, az élőér ágakra 



Hermán O. A magvar halászat. 



40 



626 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

oszolva a szilványrojtokba nyomul s a hozott vér megelevenedik ; ezek 
az ágak tovább összefolyva s a fejfelé is ágat bocsátva végre egyesül- 
nek s megalkotják a test nagy élöerét, mely a gerincz hosszában 
haladva, a fark végéig nyomul, útjában ágakat bocsátva a zsigerekbe s 
külön, minden második csigolyának megfelelően páros ágakat, melyek 
a két oldal izmaiba oszolnak. Az élőér-rendszer ágazataival szemben 
keletkeznek a holtvér érágazatai, melyek a felhasznált vért össze- 
gyűjtik s mindinkább összefolyva, végre a szív pitvarába (/>) vezető nagy 
vérérben ( V) egyesülnek, vagyis azon át a sziv tágulásakor a szív pit- 
varába ömlenek; a keringést a nyilak mutatják. 

Ennek az egyszerű szívszerkezetnek és körfolyamnak megfelel a 
szívnek, illetőleg a nagy szívereknek billentyűszerkezete is. A pitvarba 
szakadó nagy vérér ( V) szájának billentyűje a pitvarba, tehát befelé 
nyilik, úgy, hogy a vérerekből a szívbe viszakerűlö vér bejuthat ugyan 
a kamarába, de innen nem ömölhet vissza; a nagyélőér {E) billentyűje 
ellenben nem a kamara, hanem az élőér hagymaszerű tágulása felé 
nyilik s ekként a szív lüktetése által a vér az élőérbe léphet ugyan, 
de vissza nem ömölhet. 

A hal vérkeringésének összefoglalt képe im ez: A szív pitvarából 
a szív kamarájába beáromló vér elhasznált, szénsavas, vagyis holt vér ; 
ez a kamarából a felszálló élőérbe jut, mely a szilványokba szállítja, 
hol a szénsavtól megszabadul s a levegő oxygénjével érintkezve, meg- 
elevenedik ; a megelevenedett vér az élöerek ágazatain megfutja a 
test minden részét s midőn élesztő munkáját elvégezte, vagyis az oxy- 
gént felhasználta, az életfolyamat alatt keletkezett szénsavat ellenben 
fölvette, finom hajszálereken át a vérerekbe gyülekezik s végűi a 
nagy vérér útján a szív pitvarába jut, hogy a körfolyamot újra meg- 
fussa. 

Ennélfogva a hal vérkeringése egyszerű, azaz a vér a s:^ilványo- 
kon át a testbe és a vérereken át a szivbe tér vissza. A tökéletesebb 
állatoknál az egész testen átmenő nagy keringésen kívül van egy 
kis keringés is, a szívtől a tüdőhöz és vissza, vagyis a felsőbbrendű 
állatoknál a tüdőben megelevenedett vér nem indul egyenesen a 
testbe, hanem a szívbe tér vissza, s innen oszlik el nagy útjára ; ez 
állatok vérkeringése tehát, a haléval szemben, kettős. 

A vérkeringés tekintetében a kopjahal némileg kivételes, a meny- 



A HAL SZERVEZETE. 627 

nyiben szíve nincsen s csak ereinek bizonyos szakaszai lüktetnek ; az 
ingoláknál pedig a szilványszerkezet más; ezeknek nincsen szilvány- 
fedelékük s a szilványívek is hiányzanak ; ellenben a lejnek vehető 
rész mögött mindenik oldalon hét szilványnyilást láthatunk, mely hár- 
tyás lemezekkel körűifogott szilványzacskóba vezet, a mely zacskók 
befelé, a bárzsing alatt futó csatornába nyitnak, mely hátúi vak, 
elől pedig a szájba nyilik. A szilványzacskókban rojtok helyett csak 
redöket találunk, a melyekben az erek szétágaznak. Az ingola e zacs- 
kókon hajtja át a vizet. 

A nemiö szervek. A halak ivar szerint elvannak választva, 
azaz vannak himek és nőstények, népiesen tejesek és ikrások. A nemző- 
szervek mind a két ivarnál fekvésök és alakjok szerint nagyon egybe- 
vágnak, úgy, hogy fejletlen vagy nyugovó állapotában csak szoros vizs- 
gálat állapíthatja meg a különbséget ; de a mint az ivás ideje közeledik, 
e szervek fejlődésnek indulnak s annyira feldagadoznak, hogy a zsige- 
reket is leszorítják. A legtöbb csontoshalnál úgy a him, mint a nős- 
tény ivars^en'e hosszú, páros tömlőt alkot, mely a hal feje felé 
álló végen vakon végződik, a hugygyó felé ellenben csővé véko- 
nyodik. 

A két fél kivehető csöve a nyilas előtt egybeszakad s egy közös 
kivezető csővé alakúi, a mely, mint tudjuk, a hugygyó mögött nyi- 
lik, néha azonban a vese vezetékébe is szakad s evvel közös nyílást 
alkot. 

E tömlők falazatán, vagy egyes részein fejlődnek a nemzés 
anyagai — ikra, tej, — hogy kifejlődve a tömlőt megtöltsék s az ivás 
során kikerülve, önálló továbbfejlődésnek induljanak. 

A himhal teje megérése előtt kocsonyás és szürkés szinű ; az 
ivás idejénok közeledtével igen megszaporodik, tejszínűvé s végre 
tejfelszerü folyadékká válik, a mikor is magvaéreü. Ez a magva- 
érett folyadék megszámlálhatatlan sokaságú mags^állal (állatmaggal, 
zoospermium) van tele, mely alak szerint gombostűhöz hasonlít, 
néha gombos, néha gyűszű, néha inkább hengeres fejű ; a sügé- 
réi o"02, a lazaczéi o"o6 milliméter hosszaságúak. Felesleges ma- 
gyarázni, hogy ezeknek az ikrába való befuródása szüli az utóbbi- 
nak megtermékenyítését; de mint a mesterséges haltenyésztésre 
fontos körülmény felemlítendő, hogy a magfolyadék a haltól elvonva 

40* 



020 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

haltól elvonva is, hűvös helyen több napon át megtartja terméke- 
nyítő erejét ; úgy az ikra is. 

Halaink ikrája golyóalakú ; belsejét a tojás sárgája, boríték- 
ját a tojáshéj alkotja meg, mely utóbbi nagyon rugalmas. A tojáshéj 
felülete gyakran ragadós anyaggal van bevonva, mely a vízben meg- 
keményedik s a melynél fogva a hal az ikrát növevényekhez s egye- 
bekhez ragaszthatja. A tojás héja színtelen, átlátszó ; tele van számtalan 
kisebb s közben nagyobb likacsokkal ; azonkívül egy nagyobb, u. n. 
pcte-likacsa is van, mely belőlrűl mélyed. A tojás sárgája csak kevés 
halnál (tokfélék, ingolák) nem átlátszó, a többieknél áttetsző, átlát- 
szó; hol víztisztaságú, színtelen, hol sárgás narancsszínű, vörö- 
ses stb. ; — alapjában nyúlós, fehérjeszerű folyadék, zsírral van ke- 
verve, mely hol finoman eloszlatva, hol egy golyós cséppé alakítva is 
látható. 

Az ikra nagyság szerint igen különböző; a pontyféléké 2. a pér- 
halé 4, a pisztrángé ^, a lazaczé 6 milliméter átmérőjű is, — mindig 
öreg példányokat értve, mert kisebbeknél, teljes ivarérettség mellett 
is, az ikra kisebb. 

Az ikra száma rendkívül ingadozik. Altalánosságban mondhatni, 
hogy ifjabb halaknál kisebb számú. A pisztrángé 500 — 1 000, a lazaczé 
! 0,000, a csukáé 100,000, a pontyféléknél 3 — 700,000, a tok- 
féléknél pedig milliókra rúg. Bloch a kelehalnál 100,000, a paducz- 
nál 8,000, az Eva-keszegnél 30,000, a pontynál 350,000 ikrát szám- 
lált meg. 

A legtöbb hal évenkint ívik; az ingolák és angolnák életökben 
egyszer, mire elpusztulnak. Az ivás ideje vagy tavaszi — illetőleg nyár- 
elői, — vagy őszi, mely utóbbi sokszor a tél elejéig is terjed. 

Mielőtt az ivásra térnénk, helyén lesz itt azokról az eltérésekről 
megemlékezni, a melyek halainknál észrevehetők. Némelyeknél a him 
és nőstény ivartartója nem páros (sügér, ingolaj s ekkor a test 
középvonalában fekszik. A lazaczfélék és az angolna pete-fészke 
nem tömlő, hanem csavaros, vaskos lap, a melynek felületén az ikra 
keletkezik s a mint megérik, a hasüregbe száll alá; ehhez képest 
az ikravezető cső is hiányzik s az ikra egy nyilason búvik ki, mely 
vagy a hugygyón túl ■ — a fark felé értve, — vagy a vese vezeték- 
csövébe nyílik (lazacz). Az angolna him heréje, Syrski szerint, ki azt 



IVÁS. ■ 62Q 

1872-ben fedezte fel, egészen sajátságos alkatú, t. i. páros tömlő, 
mely a gerincz mindkét oldalának megfelelő fekvésben vonulva, a 
hugygyó mögött nyílik; külsején soros mirigylapocskák függnek. 

A tokfélék pete-fészke és heréje zárt, kifelé nem nyiló tömlő, 
a melyből az ikra és illetőleg a tej egyszerűen a hasüregbe száll 
alá, hogy azután két tölcsérszerű vezetékbe kerüljön, mely a vese- 
vezetékbe nyílik. 

A:{ ivás az uralkodó közfelfogás szerint akként történik, hogy a 
halak elhagyják rendes tartózkodó helyöket s többnyire seregesen a 
szélvizekbe gyülekeznek ; a nőstény elbocsátja az ikrát, mely súlyánál 
fogva a víz fenekére száll s ekkor a hím — a nőstény nyomán haladva 
— a lerakott ikrára bocsátja a tejet, vagyis végzi a termékenyítést. 
Ám ez csak igen felületes, igen vázlatos képe e fontos élettani moz- 
zanatnak. 

Az ivaréreüség közeledtével sok halfaj, különösen a hímje színét 
változtalja; általában a színek élénksége növekedik; némely fajok- 
nál ragyogóvá válik. A mi fajaink közt legpompásabb, és valóságos 
szivárvány ekkor a kis ökle, hasonlóképen a kis csellé is ; a piszt- 
ráng-hímen a sárgás szín tüzesebbé válik s bizonyos violaszínű lehellet 
is látható rajta; a szénporszerű sűrű pontozás még sűrűbbé válik s a 
piros szeplők körül világosabb udvar támad. Más fajoknál a héjakon 
kemény, szemölcsszerű kinövések támadnak, melyek a hal felületét 
•érdessé teszik. 

A színváltozáshoz csatlakozik a nyugtalanság. A tengerben ívó 
halak folyó mentén sietnek a sósvíz felé ; az átmenet megkönnyítésére 
rövid ideig a folyók torkolatában vesztegelnek, hol a folyó édes vize 
a tenger sós vizével összekeveredik ; az édes vízből jövők itt szokják 
meg lassankint a sósat ; és viszont a tengerből az édes vizekbe törek- 
vők — lazacz stb. — az édes vizet. 

Némely fajok, különösen a nemes halak, hihetetlen erővel ostromra 
kelnek az akadályok ellen, a minők a vízesések, zsilipek, zúgok stb. 
s különösen a hím halak, melyek karcsúbb testökről ismerhetők fel, 
tüzeskednek, megfeledkezve óvatosságról, fájdalomról, mindenről. 

Az ivás szerint megbízhatóan ismeretes fajaink mind a sekély, 
u. n. szélvizeket keresik föl, nyilván azért, mert az ikra kikelése a víz 
•átmelegedésétől függ. 



6:50 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Az ÍVÓ halnál — mindkét nemnél — a hugygyó egész tája ilyen- 
kor föl van duzzadva s a hal a kézzel való simogatásra is elbocsátja 
az ikrát, illetőleg a tejet. 

Az ívó hal — népiesen szólva — pergelödik, vagyis fészkelődve 
egymáshoz dörgölődzik ; a mennyire megfigyeltem, a hím hal mindig 
azon van, hogy saját hugygyójával minél jobban közelíthesse meg a 
nőstényét ; sőt a pisztrángnál az érintésre is törekszik, ebből követ- 
keztetve, azt tartom, hogy csak az az ikra éri el a biztos megterméke- 
nyítést, a mely elbocsátáskor közvetetlenűl érintkezik a hímnek a víz- 
zel még el nem vegyült, vagy csak épen érintkezett tejével. E mellett 
szól a mesterséges termékenyítés is, melynek u. n. száraz módja, a 
midőn t. i. a hím hal tejét nem bocsátják előbb vízbe, hanem egyene- 
sen a szárazon fekvő ikrára s ezt pedig a tejben megforgatják, sokkal 
foganatosabb. 

A ponty-félék jobbadán vízi növényre, a növénynek a víz színé- 
hez közel fekvő szirmaihoz, leveleihez tapasztják ikráikat s innen van 
az, hogy némely faj, pld. a küsz-hal, mélyebb vízben is ívik, ha ott a víz. 
szine közelében alkalmas úszó hínárokra talál. A nőstény hal sohasem 
törődik az ikra sorsával s a hol a gondozás némely mozzanata tapasz- 
talható, azt mindig a hím hal végzi. A mi halaink közül a kölönte 
hímje gondosan őrzi kikelésig az ikrát ; az ingola szívó szája segítsé- 
gével kavicsot, követ hordozgat össze, a melyből medenczét alkot az. 
ikra számára. A pikóhal hímje az ikra számára növevények rostjából 
diónagyságú fészket készít, a melybe az ikrák kerülnek, hol azo- 
kat a kis hím hal őrzi, védi; sőt egy ideig a kikelő ivadékot is gon- 
dozza. 

A lerakott ikra elbocsátáskor legtöbbször horpadásos, nem tömött ; 
de vizet beszíva megtelik, az ikrahéj megfeszül s az ikra golyóalakúvá 
válik. 

.4 fejlődés. A csontos halak ikrájának fejlődése egészben egy- 
formán halad. Az ikra sárgájának vagy szikgolyójának csak egyik 
részéből épül a kelő halacska ; a másik részéből tulajdonképen táplál- 
kozik ; az előbbi a ke'p-ö-, az utóbbi a tápláló-s:{ik ; az utóbbit az előbbi 
a fejlődés során felveszi magába. Az ikra iennös^eine (petesejt) a meg-^ 
termékenyítés után két egyenlő részre oszlik ; ezek ismét két-két 
részre oszlanak s a barázdálódás azután úgy halad, hogy a termő- 



FEJLŐDÉS. 



03 1 



szem 8 — 16 — 32 részre és tovább bomlik, míg végre számtalan piczi 
golyócskává (sejtekké) alakul, a melyekből a kelő halacska úgyszólván 
felépül. 

Az így oszló termőszem a táplálórész rovására növekszik és ter- 
jed, mindinkább harangformán borulva az utóbbira. Ebből a csira- 
háríyából képződik lassan a hal egész szervezetével. Legelőször kép- 
ződik a háti oldalon egy barázda, mely velőcsővé zárul ; ez alatt 
képződik a gerim-húr, mely már ekkor elárulja a fejlődő hal gerin- 
czes természetét. Azután elválasztódnak az első, u. n. öscsigolyák ; 
közvetetlenűl a fejrész mögött pedig egy hajlott tömlő, a szív első 
formája támad. 

A kelő halnak fej- és farkrésze folytonosan nyúlik ; a tápláló- 
rész golyó- vagy körtealakban hasafeléhez van tapadva s valóságos 
táplálózacskót alkot. Az aránytalanul nagy szemek már korábban fel- 
tűnők. 

Még mielőtt a táplálózacskó tartalma felszívódott volna, a kelő 
hal ficzkándozni kezd, ezáltal kirepeszti az ikra héjját s kikél. 

Az ikrából kikelt halacska átlátszó, nagyfejű poronty, hasafelén 
kisebb-nagyobb táplálózácskóval, melyből élete első napjaiban táplál- 
kozik, helyesebben, a melyet a test felemészt. A míg a táplálózacskó 
tartalma nincsen felemésztve, akis hal nem szorul táplálékra és egész- 
ben csöndes magaviseletű ; de a mint a fölemésztés megtörtént, a kis 
hal táplálékot keres, élénken mozog; az első táplálék mindig a víz- 
ben levő parányi, szabadszemmel nem látható élő szervezetekből telik. 
De a kis hal alakja még a zacskó tartalmának fölemésztése után is 
tökéletlen s csak lassan kapja meg a fajának megfelelő alakot és 
teljes szervezetet. 

A mi azt az időt illeti, a mely a kelő halnak az ikrából való kikelé- 
séig elfogy, ez fajok szerint is különböző s különbözik azok szerint a 
viszonyok szerint is, a melyek között a fejlődés történik ; legfőké- 
pen pedig a víz hőmérsékletétől függ, a mely a fejlődés menetére 
döntő súlylyal bir. 

A pisztráng ikrája, mely legjobban van kiismerve, ebben a tekin- 
tetben igen tanulságos. V. d. Borne szerint nála OR. fokú vízben a 
pisztráng ikrájának fejlődése négy hónap alatt odáig haladt, hogy a 
kelő hal szeme kivehető volt. Ainsworth Stephen szerint a szemek 



632 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

és a piros vér 2° R. vízben — a megtermékenyítés napjától szá- 
mítva — • 81 nap múlva, 4°R. vízben 4Q nap múlva, 6°R. vízben 
? I nap — , 8° R. vízben 2 5 nap — . végre i o" R. vízben 1 5 nap 
múlva ti,innek fel. A kibúvás 2°-nál i6!;,4°-nál 105, 6°-nál 73, 8°-nál 
47, io°-nál ]2 nap alatt következik be a megtermékenyítés napjától 
számítva. 

A pontyféléknél a fejlődés, a megtermékenyítéstől a kibúvásig 
számítva, 1 2 — 1 3° R. hőmérsékletű vízben 6 — ■ i o nap alatt esik meg ; 
melegebb vízben még hamarább. 

A fejlődésben eddig ismeretes különbségek közül legyen itt a 
tok-féle halaké és az ingoláé megérintve. A tok-féléknél, mint tudjuk, 
az ikra nem átlátszó; ezenkívül az ikra sárgája nem oszlik kétfelé s a 
barázdálás is ehhez képest nem a termőszemre szorul, hanem az egész 
ikrasárgára terjed; de egyenetlen, a mennyiben az ikra felső pólu- 
sán gyorsabban halad. A kelő hal első alakja kanálalakú s ^ — 10 nap 
alatt érik meg kikelésre ; a kibúvó halacska tápláló-zacskót visel. A ba- 
rázdálódás az ingolánál is az egész szikgolyóra terjed, mely előbb két, 
azután négy félre oszlik ; ezentúl a felső rész gyorsabban barázdáló- 
dik; a kikelő ingola sima felületű bunkós alak, mely egészen féreg- 
szerűnek tűnik föl és hosszasan fejlődik ; sőtazálczaéletnek egy nemén 
esik át, mely okozta, hogy a fejletlen ingola nemcsak külön faj, 
hanem külön nem alatt szerepelt még hires tudósok irataiban is*. 

Rokontermészetű halaknál a keverék fajok keletkezése is lehet- 
séges, kivált azoknál, a melyek seregben ívnak. Nálunk a ponty-kárász 
és kárász-ponty nem is igen ritka s úgy támad, a mint a kárász hím 
a ponty ikráját — vagy megfordítva — ■ termékenyíti ; leginkább a 
nagy tóságokból kerül. 

A tudományban ismeretesek méga dévér és a kelé, az ezüstös bálin 
és a veresszárnyú konczér, a küsz és a domolykó, a küsz és a kelé, 
a márna és a paducz keverékei ; a mesterséges haltenyésztés pedig a 
lazacz-féle halak korcsosítását — kivált újabb időben — rendsze- 
resen űzi. 

A halak növekedésére érvényes szabályt megállapítani nem lehet, 



* CuviER, Ammocoetes branchialis név alatt irta le ; az ő révén került az irodalomba ; 
megmaradt iS^ó-ig, a midőn Müller Ágost a tévedést kimutatta. 



A HAL NÖVEKEDÉSE, KORA. 653 

mert a növekedés azokhoz az élet-, illetőleü; táplálékviszonyokhoz 
alkalnfiazkodik, a melyek között a hal él ; általánosan csak annyit lehet 
kimondani, hogy kedvező táplálkozási viszonyok között a hal egy év 
alatt oly nagyságot érhet el, a melyhez különben több év szükséges. 
A legjobban elhelyezett tenyésztett pontynál — DuBiscH-féle eljárás 
mellett — a két éves ponty növekedése a következő : ha félkilós és 
egy hektárra 400 darab jut. akkor a növekedés tavasztól őszig '/» vagy 
74 rész ; de ha csak 200 jut egy hektárra, akkor a testsúly megkétsze- 
reződik vagyis I kilogrammra rúg. A Duna halászai szerint a csuka 
nagy vízállás mellett az első évben i kilo, a másodikban rs; vagy 
2 kilo ; kitűnő tavakban a növekedés a második évben 3 kilóig ter- 
jedhet. 

A mi az ivari érettséget illeti, bizonyos, hogy nincsen a hal nagy- 
ságához kötve, mert különben nagyra növekedő halfajok kis példá- 
nyainál is teljes ivarérettséget tapasztalhatunk, a mennyiben t. i. ivás 
idején a hím teje kiszökken s a nőstény ikrája fejlett. Altalánosságban 
ki lehet mondani, hogy a hím korábban s átlag 2 éves korában, a 
nőstény későbben, átlag a 3-dik évében éri el ivarérettségét — min- 
dig a természetben és átlag kedvező viszonyt értve. 

A halak kora, helyesebben az a kor, a melyet elérhetnek, 
nehezen határozható meg. A természetben a halat ezer veszedelem 
környékezi és ritka az, a mely élete természetes végét éri el ; ha pedig 
■eléri, ember nem kisérte, mert nem is kisérhette élete utain, nem 
vehette számba az éveket. Mindazok a számok, a melyeket u. n. 
tapasztalt halászok bemondanak s a melyek 8 — 1^ év között inga- 
doznak, csak a puszta föltevésen alapúinak. A 1 5 kilogrammos csu- 
kának, az ugyanily súlyú pontynak, a nagy ritkán bár, de megtermő 
10 — 12 kilogrammos pisztrángnak, a 10 métermázsáig is növekedő 
vizának mindenesetre több évet kell engednünk. A régi krónikás 
iratokban akadunk 300 esztendős pontyokra, (12671) esztendős csu- 
kákra, a mi mese is, hiba is; mert ime a mi régi Miskolczi Gás- 
PÁR-unk felemlíti, hogy « Krisztus Urunk születése után 141 7. eszten- 
dőben Sueviának Heilbrona nevű városánál levő halas-tóból fogatott 
volt ki egy igen nagy csuka, kinek a felső állán volt általvonva egy 
sárgaréz gyűrű, a melyre görögül ez volt írva: Én vagyok az a hal, ki 
a Méltóságos II. Fridrik által legelőször vettettem ebbe a tóba 



634 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

1230. esztendőben, Mind-szent-hava 15. napján. És így a csuka 
267 (!) esztendeig stb. stb. », pedig világos, hogy a két évszám közötti 
különbség csak 1 87 esztendő. Tudományosan csak az ingola életkora 
mondható ki, mert tudjuk, hogy életében egyszer ívik s azután meghal, 
ivása pedig ötödik életévében köszönt be. Érdekes az Eszterházy-féle, 
Tatán folytatott tógazdaság, mely 1802 óta rendszeresen foly, a mely- 
nek anyapontyai, melyek állítólag sohasem adattak el s ma is ivásra 
használtatnak, rendszerint 10 — 13 kilogrammot nyomnak, e szerint 
most 84 évesek. 



A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ÉLÖ HALAK 
RENDSZERES LAJSTROMA.* 



L Rend: Csontos halak. 

A. Alrend : Fésüss^ániyú halak, vagy Tűskéss::;drnyúak. 
aj Család : Sügér/élek. 

1. Nem : Sügér. 

Faj : Csapó sügér. 

2. Nem : Süllő. 

Faj : Fogas süllő. r. 

Kő-süllő. 

3. Nem : Buczó. 

Faj : Német buczó. 
Magyar buczó. 

4. Nem : Durbincs. 

Faj : Vágó durbincs. 
Selymes durbincs. 
bj Család : Pai^sospofások, vagy Pánc^élosarc^úak 
Nem : Kölönte. 

Faj : Botos kölönte. 
Czifra kölönte. 
* Kisszájú kölönte. 
c) Család : Gébfélék. 
Nem ; Géb. 

Faj : Tarka géb. 
'Foltos géb. 
dyl* Család : Pikófélék. 
*Nem: Pikó. 

*Faj : Tüskés pikó. 



* A latin nomenclatura majd csak a rendszer kifejtésénél következik. A * megjegyzett 
nemek, fajok s családok vagy kétségesek, vagy hazánkra nézve irodalomtörténetiek ; ezek. 
a leírások között találják méltatásukat. 



ÓjÓ TERMÉSZETHISTÓRIA. 

B. Alrend: Lágys^ámni halak. 

Család : Menyfélék. 
Nem : Meny. 

Faj : Tarka meny. 

C. Alrend: Fúrósús-ö halak vagy Nyilthólyagúak. 

a) Család : Pontyfélék. 

1. Nem: Ponty. 

Faj : Tő ponty. 

Magyar ponty. 

2. Nem : Kárász. 

Faj : Széles kárász. 
Kövi kárász. 
'Fattyú kárász. 
}. Nem : Czompó 

Faj : Nyálkás czompó. 

4. Nem : Márna. 

Faj : Rózsás márna. 
Petényi márna. 

5. Nem: Küllő. 

Faj : Fenékjáró küllő. 
Felpillantó küllő. 

6. Nem: Ökle. 

Faj : Szivárványos ökle. 

7. Nem : Keszeg. 

Faj : Dévér keszeg. 
"Silány keszeg. 
Éva keszeg. 
Szemes keszeg. 
Lapos keszeg. 
Bagoly keszeg. 
Leuckart keszeg. 

8. Nem. Balín. 

Faj : Ezüstös balín. 

9. Nem : Kardos. 

Faj : Sugár kardos. 

10. Nem : Küsz. 

Faj : Szélhajtó küsz. 
Sujtásos küsz. 
Állas küsz. 

11. Nem : Ön. 

Faj : Ragadozó ön. 



MAGVAR HALAK. 6^7 

12. Nem : Baing. 

Faj : Kurta baing. 
n. Nem ; Jász. 

Faj : Ónos jász. 

14. Nem ; Kelé. 

Faj : Pirosszemü kelé. 

15. Nem : Konczér. 

Faj ; Veresszárnyú konczér. 
Leány konczér. 

16. Nem: Domolykó. 

Faj : Fejes domolykó. 
'Nyúl domolykó. 

17. Nem : Csabák. 

Faj : Agassiz csabak. 

18. Nem: Csellé. 

Faj : Fürge csellé. 

19. Nem : Paducz. 

Faj : Vésettajkú paducz. 
bj Család : Csíkfélck. 
Nem : Csík. 

Faj : Réti csík. 
Kövi csík. 
Vágó csík. 
*Bába csík. 
c'i Család : Csukafclck. 

1. Nem : Csuka. 

Faj : Köz. csuka. 

2. Nem : Pócz. 

Faj : Lápi pócz. 
d I Család : Harcsafclék. 
Nem : Harcsa. 

Faj : Leső harcsa. 
e) Család : La^ac^félék. 

1. Nem: Pér. 

Faj : Pénzes pér. 

2. Nem : Galócza. 

Faj : Dunai galócza. 
5. Nem : Pisztráng. 

Faj : Lazacz pisztráng. 
Sebes pisztráng. 



6^8 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

f) Család : Hcringfélék. 

Nem : Alóza. 

P'aj : Vándor alóza. 

g) Család : Angolnafélék : 

Nem : Angolna. 

Faj : Síkos angolna. 

II. Rend. Vé?'teshalak. 

Alrend : Porc-osváiesc'k. 
Család: Tokfélék. 
Nem : Tok. 

Faj : Szín tok. 

Kecsege tok. 
; *Gmelin tok. 

Söreg tok. 
Faj tok. 
Vágó tok. 
Viza tok. 

III. Rend. S'{ájtátóhalak, vagy Körs^ájúak. 

Család : Kő fúrók. 

Nem : Ingola. 

Faj : Vak ingola. 

Pláner ingola. 



Az itt iiasznált elnevezések, a melyek az eddig'divottaktól eltérnek, abban 
lelik megokolásukat, hogy a rendszeres gyűjtés megadta a módot a nyelv szelle- 
mének megfelelő, teljes lajstrom szerkesztésére ; sőt marad még számos jóhang- 
zású feles név, a mely szerintem az irodalomban oly halakra ruházható, a me- 
lyeknek népies nevök nincsen, vagy általában nem is lehet. Így kapta a Gobius 
a ritkább géb a Gasterosteus a pikó, a Telestes a csabak, a Leucaspius a baing- 
nevet, a melyeknek hovatartozása a csoportos szótárban, eredete pedig a mester- 
szótárban található. Az Orsa, Erdész, Szobbár-féle csinált neveket már merőben 
fölösleges voltuknál fogva is ki kellett hagynom. 



A MAGYAR ÉDESVIZEK HALAINAK ELTERJEDÉSÉRŐL. 

A kifejtett lajstrom reátanít halaink osztályozására s egyszersmind 
megismertet mind azoknak a fajoknak a nevével is, a melyeknek 
befogadását a könyvnek inkább halászati, mint faunisztikai iránya 
követelt. A fajok nevével megjött a mód arra is, hogy az elterjedéssel 
foglalkozhassunk. 

Az elterjedés, a melylyel foglalkoznunk kell, jelleme szerint 
kevésbbé földrajzi, ha helységnevek s a helységek közönséges föld- 
rajzi fekvése szerint veszszük ; annál inkább vízrajzi, mely a vizeket 
és a hozzájok kötött halfajokat a vízfolyás eredete és fejlődése, ehhez 
képest pedig halfajokkal való benépesedése alapján tárgyalja. 

így állapítva meg a feladatot, legott szemünk előtt áll a magyar 
földnek valóban óriási vízhálózata s evvel együtt az a kérdés: ki 
legyen az, a ki ennek a hálózatnak minden erecskéjét halaira nézve 
kikutatta s ily alapon nyugodt lélekkel vállalkozhat az elterjedésből 
folyó tanulságok vázolására.-^ 

Ezt nem tette senki sem ; erre nem vállalkozhat egyes ember ; nem 
is lehet ez egyes ember feladata, mert ezt csak nagy időknek gondos 
munkafelosztása közelítheti meg. 

És a midőn én mégis vállalkozom, előttem csak egy ösztönző áll, 
az, hogy a legnagvobb feladat megoldását is kezdeni kell valakinek, 
ha kis erővel is — de becsületesen. A megtört ösvényen — ha rögös 
is — majd indulnak mások és ezek után ismét mások ; a kellő idő 
pedig meghozza a kellő eredményt. 

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a hal sokban hasonlít a madár- 
hoz: szabadon vonul a vízben, a mily szabadon vonul a röpülő madár 
■a levegőben; sőt tudjuk, hogy az egyiknek úszása a másiknak röpü- 
lése tulajdonképen ugyanazokra az erőműtani alapokra vezethető 
vissza. 



640 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Mind a két osztályban akadunk olyan alakokra, a melyek tenyé- 
szésük helyén meglehetősen állandóan maradnak meg; és ismét olya- 
nokra, a melyek vonulnak. Vonul némely hal az édes vízbői a ten- 
gerbe és vissza az édes vízbe, némely madár a zordonabb éghajlatból 
adélszakra és innét alkalmatos időben vissza; valamint pedig van 
olyan hal, a mely nem vándorol, van olyan madár is ; de egyik sem 
abszolúte állandó. 

Mind a két sorozat számtalan véletlenségnek van alávetve, már az 
elem természeténél fogva is, a melyben él és mozog. 

Az észak, a dél, a messze kelet vagy nyugot tollas, szárnyas, lakó- 
ját az egyszerű eltévedés, szelek járása, szárazság, éhínség elsodorja 
olv tájakra, a hol azelőtt senki sem látta — mert az a levegő, a mely- 
ben szárnyán halad, nem állja útját ; azonképen jár a vizek héjas szár- 
nyasa, a hal ; és ha természete az, hogy felváltva a tenger lakója : 
elvetődik oly vizekbe is, a hol azelőtt hírét sem tudták ; de meg- 
történik ez olyanokkal is, a melyek csak a hely fekvése szerint szokat- 
lanok s így meglepnek, noha a víz természete alapjában nem változott. 

Az előbbi jelenségek közé tartozik pld. az angolna, mely — föld- 
részünket véve — valamennyi tengernek s így azoknak a folyóknak 
is a lakója, a melyek azokba a tengerekbe szakadnak ; de a Fekete 
tengerben nem él; és mégis eltéved néha a Duna hálózatába is, mely 
a saját halrajzzal biró európai kelet-délszak tengeréhez tartozik ; az 
utóbbi jelenségeknek képviselője pld. az a pisztráng, mely közfelfo- 
gás szerint a havasaljak állandó lakója s mégis elvetődik a Zagyva 
torkolatáig, vagy épen Szeged tájáig is. 

Ezek egészben oly véletlenségek, a melyeket a tudomány fel- 
jegyez ugyan, de sem szabályt, sem törvényt nem származtat belőlök 
minthogy nem rendesen ismédődő jelenségek ; legfeljebb a lehető- 
séget magyarázzák. 

De, az igazat mondva, a halak elterjedéséről szóló ismeret, tudo- 
mányos értelemben, még sehol sincsen kellőképen megérlelve, mert 
ennek alapföltételei igen nehezek. Az előfeltételek legfőbbje az, hogy 
minden folyót, minden mellékágát, minden évszakban a legapróbb 
részletig át meg át kellene vizsgálnunk, úgyszólván megszűrnünk. 
Ezt évek során folytatva, megközelíthetnők a feladatot. Ám ez óriási 
munka. 



HALAINK ELTERJEDÉSE. Ö4 I 

Viszont az is igaz, hogy a kutatók legtöbbje egyáltalában nem jár 
el rendszeresen ; erősen rátámaszkodik a véletlenre; számít a halas 
piaczokra, a hová a halászság csak az eladható halat hozza, tehát az 
a kis testű, de tudományosan véve igen értékes hal, csak véletlenül 
kerül oda; igen sok kutató nem ért a halászáshoz, tehetetlenül ver- 
gődik a legérdekesebb vizek partján. Ezek az okok szülik az éretlen- 
ség nagy mértékét; különösen a magyar halak ismeretére nézve, a 
melyekkel régibb kutatók kellő rendszerességgel egyáltalában nem 
foglalkozhattak, az újabbak pedig erre még reá nem értek. 

Én ennek a fogyatkozásnak legalább némi kipótolásáról sokat 
gondolkoztam s az itt követett módban állapodtam meg. 

A népies halnevek gyűjtése s a tudományosan meghatározott hal- 
fajokra való lehetőleg pontos alkalmazása magában foglalja az elter- 
jedésnek első elemeit is, a melyeknek felhasználása annál inkább 
kinálkozott, mivel Petényi ebben az irányban is jegyezgetett, jegy- 
zetei pedig a magaméit kiegészítik. Petényi t.i. különösen a felsőma- 
gyarországi vízmelléken gyűjtötte a tót és német népies halneveket, 
én viszont a központi, tiszta magyar vízmellékeket kutattam ; a felső 
részeken kívül Petényi a Mura-mellék horvát halneveit is összeszedte. 

Az elterjedés első elemei tehát a Poprádtól a Muráig, illetőleg 
az Aldunáig s a Fertő tavától a Vargyas, illetőleg az Olt vizéig ter- 
jednek. 

Petényi a következő vizekről hagyott jegyzeteket, i. Besztercze 
patak (Zólyom), 2. Garam (Zólyom), 3. Maros (derekatáján), 4. Mura 
(dereka táján), 5. Mútnyik patak (Túrócz), 6. Poprád (Szepes), 7. Sza- 
mos (Szatmár táján), 8. Szlatina patak (Zólyom), 9. Tiszovnik patak 
(Túrócz), 10. Túrócz folyócska (Túrócz), 11. Vág folyó (dereka 
táján). * 

Tőlem valók: i. Balaton tava, 2. Berettyó, 3. Bódva, 4. Borzsa, 
5. Dráva, 6. Duna, 7. Ecsedi láp, 8. Fertő tava, 9. Ipoly, 10. Körös, 
II. Kraszna, 12. Küküllő, 13. Latorcza, 14. Olt, \). Rába, 16. Sajó, 
17. Szamos (erdélyi rész), 18. Szernye mocsár, 19. Tisza, 20. Vargyas, 
21. Velenczei tó, 22. Zagyva. 



* Igazság szerint megjegyzem, hogy Petényi a magyarság körében is gyűjtött : de a 
felsővidékekre különös súlyt helyezett ; én az ellenkezőt cselekedtem. 

Hermán O. A magyar halászat. 4 



642 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

Mindössze harminczkétvíz; ezek között a legfőbbek ; a Szamosnak 
pedig két része. 

A tisztába hozott fajok, a tőlem eredő neveket alkalmazva, így 
vannak elterjedve*: 

1. Balaton tava. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 5. német buczó, 4. vágó 
durbincs, í. selymes durbincs, 6. tarka meny. 7. töponty, 8. széles kárász, 
9. nyálkás czompó, 10.* ró:{sás márna, 11. fenékjáró küllő, 12. szivárványos 
ökle, 15. dévér-keszeg, 14. ezüstös bálin, 15. sugár kardos, 16. szélhajtó küsz, 

17. sujtásos küsz, 18. ragadozó ön, 19. pirosszemű kelé, 20. veresszárnyú kon- 
czér, 21. fejes domolykó, 22. réti csík, 25. kövi csík, 24. vágó csík, 25. köz- 
csuka, 26. lápi pócz, 27. leső harcsa, 28." kecsege tok. 

2. Berettyó folyó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német 
buczó, 4. vágó durbincs, 5. tarka meny, 6. töponty, 7. széles kárász, 8. nyálkás 
czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 1 1. ragadozó őn, 12. pirosszemű kelé, 
13. fejes domolykó, 14. vésettajkú paducz, 15. vágó csík, 16. köz-csuka, 17. lápi 
pócz, 18. leső harcsa. 

5. Bes^ierc^e patak (Zólyom). Petényi szerint, i. fürge csellé, 2. kövi 
csík, 2. botos kölönte, 4. vak ingola. 

4. Bödva, folyó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. német buczó, 5. nyálkás 
czompó, 4. tarka meny, 5. töponty, 6. rózsás márna, 7. dévér-keszeg, 8. Eva- 
keszeg, 9. szélhajtó küsz, 10. sujtásos küsz, 11. pirosszemű kelé, 12. veresszár- 
nyú konczér, 15. fejes domolykó, 14. vésettajkú paducz, 15. réti csík, 16. kövi 
csík, 17. vágó csík, 18. köz-csuka, 19. leső harcsa. 

5. Bor'Sa folyó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német 
buczó, 4. vágó durbincs, 5. tarka meny, 6. töponty, 7. széles kárász, 8. Éva 
czompó, 9. rózsás márna, 10. ónos jász, 11. fejes domolykó, 12. réti csík, 13. köz- 
csuka, 14. leső harcsa. 

6. Dráva folyó. Torkolata táján. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 4. német 
buczó, 5. vágó durbincs, 6. tarka meny, 7. tő ponty, 8. széles kárász, 9. nyál- 
kás czompó, 10. rózsás márna, 11. dévér keszeg, 12. Éva keszeg, 13. lapos 
keszeg, 14. bagoly-keszeg, 15. ragadozó ön, 16. ónos jász, 17. pirosszeműkele, 

18. veresszárnyú konczér, 19. fejes domolykó, 20. vésettajkú paducz, 21. réti 
esik, 22. vágó csík, 23. köz-csuka, 24. leső harcsa, 25. dunai galócza, 26. ke- 
csege-tok, 27. söreg-tok, 28. viza-tok. 

7. Duna folyó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. kö-süllö, 
4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 
8.* botos kölönte, 9. tarka meny, 10. töponty, 11. széles kárász, 12. nyálkás 
czompó, 13. rózsás márna, 14. fenékjáró küllő, 15. szivárványos ökle, 16. dévér- 

* Megjegyzem, hogy a puszta enummeratiók adatait nem vettem fel, mert azok szór- 
ványos természetűek és messze terjedtek volna. A * jegyzett fajok véletlenségek. 



HALAINK ELTERJEDÉSE. 643 

keszeg, 17. silány keszeg, 18. Eva-keszeg, 19. lapos keszeg, 20. sugár kardos, 
21. szélhajtó küsz, 22. sujtásos küsz, 25. ragadozó ön, 24. ónos jász, 2^. piros- 
szemű kelé, 26. veresszárnyú konczér, 27. leány-konczér, 28. fejes domolykó, 
29. vésettajkú paducz, 50. köz-csuka, 51. lápi pócz, 32. leső harcsa, 35. dunai 
gaiócza, 34.* ráiidor aló^a, 51;.* síkos angolna, 36. szin-tok, 37. kecsege-tok, 
38. söreg-tok, 39. faj-tok, 40. vágó-tok, 41. viza-tok. 

8. Ecsedi láp. I. Csapó sügér, 2. széles kárász, 3. nyálkás czompó. 4. réti 
csík, 5. köz-csuka. 6. lápi pócz. 

9. Fertő tava. i. Csapó sügér, 2. vágó durbincs, 3. tarka meny, 4. tö- 
ponty, 5. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 7. dévér-keszeg, 8. ezüstös bálin, 
■9. szélhajtó küsz, 10. pirosszeműkele, 11. vörösszárnyú konczér, 12. réti csík, 

13. vágó csík, 14. köz-csuka, 15. lápi pócz, 16. leső harcsa. 

10. Garam folyó. Dereka táján. Petényi szerint i. Német buczó, 2. botos 
kölönte, tarka meny, 4. nyálkás czompó, 5. rózsás márna, 6. fenékjáró küllő, 

7. sujtásos küsz, 8. fejes domolykó. 9. vésettajkú paducz, 10. fürge csellé, 

11. kövi csík, 12. vágó csík, 13. pénzes pér, 14. sebes pisztráng, i^;. vak ingola. 

11. Ipol)' (olyó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. tarka meny, 3. tő- 
ponty, 4. széles kárász, 5. nyálkás czompó, 6. rózsás márna, 7. lapos keszeg, 

8. sujtásos küsz, 8. ragadozó ön, 10. fejes domolykó, 12. vésettajkú paducz, 

12. réti csík, 13. kövi csík, 14. vágó csík, 15. köz-csuka, 16. leső harcsa, 
17. kecsege-tok. 

12. Kőrös Myó. Dereka táján. i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német 
buczó, 4. magyar buczó, 5. vágó durbincs, ó. tarka meny, 7. tőponty, 8. nyál- 
kás czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg, 12. bagoly- 
keszeg, 13. sugár kardos, 14. szélhajtó küsz, 15. ragadozó ön, 16. ónos jász, 
17. pirosszemű kelé, 18. veresszárnyú konczér, 19. fejes domolykó, 20. vésett- 
ajkú paducz, 21. vágó csík, 22. köz-csuka, 23. leső harcsa, 24. szin-tok, 
25. kecsege-tok, 26. sőreg-tok, 27. faj-tok, 18. vágó tok, 29. viza-tok. 

13. Kras^na folyó. Az Ecsedi lápba való torkolásánál. i. Csapó sügér, 

2. tarka meny, 3. tő-ponty, 4. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 6. dévér- 
keszeg, 7. ragadozó őn, 8. pirosszemü kelé, 9. fejes domolykó, 10. köz-csuka, 
1 1. leső harcsa. 

14. Küküllő folyó. Dereka táján. i. Tarka meny, 2. rózsás márna, 

3. Petényi-márna, 4. sujtásos küsz, 5. fejes domolykó, 6. vésettajkú paducz, 

7. réti csík, 8. kövi csík, 9. leső harcsa, Bögözig felhaladva, 10. sebes pisztráng. 

15. Laforc~a folyó. Torkolata táján. i. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 
í. német buczó, 4. tarka meny, 5. tö-ponty, 6. széles kárász, 7. nyálkás czompó, 

8. rózsás márna, 9. dévér-keszeg, 10. lapos keszeg, 11. sugár kardos, 12. raga- 
dozó ön, 13. ónos jász, 14. fejes domolykó, 15. réti csík, 16. vágó csík, 17. köz- 
csuka, 18. leső harcsa. 

41* 



644 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

16. Maros (olyó. Dereka táján. Petényi szerint, i. Német buczó, 2. ró- 
zsás márna, 5. dévér-keszeg, 4. kecsege-tok, 2. faj-tok. 

I y . Mura folyó. Dereka táján. Petényi szerint, i. Csapó sügér, 2. tö- 
ponty, széles kárász, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küllő, 6. szivárványos ökle, 

7. ezüstös bálin, 8. ragadozó ön, 9. veresszárnyú konczér, 10. fejes domolykó, 

11. réti csík, 12. vágó csík, n. köz-csuka, 14. leső harcsa, 15. pénzes pér, 
16. dunai galócza, 17. kecsege-tok. 

18. Múfnvík patak. Túrócz megye. Petényi szerint, i. Tarka meny, 
2. fejes domolykó, 5. fürge csellé, 4. vésettajkú paducz, 5. pénzes pér. 

19. 0/í folyó. Az alsórákosi szoros táján. 1. Csapó sügér, 2. német buczó, 
5. vágó durbincs, 4. botos kölönte, <,. tarka meny, 6. tö-ponty, 7. széles kárász, 

8. nyálkás czompó, 9. rózsás márna, 10. Petényi-márna, 11. dévér-keszeg, 

12. sugár kardos, i^. sujtásos küsz, 14. ragadozó ön, 15. pirosszemü kelé, 
ló. vörösszárnyú konczér, 17. fejes domolykó, 18. fürge csellé, 19. vésettajkú 
paducz, 20. kövi csík, 21. vágó csík, 22. köz-csuka, 25. leső harcsa, 24. pénzes 
pér, 2v dunai galócza, 26. sebes pisztráng, 27. vak ingola. 

20. Poprád folyó. Magyar részének dereka táján. Petényi szerint. 

I. Botos kölönte, 2. tarka meny, j. Petényi-márna, 4. rózsás márna, 5. fenék- 
járó küllő, 6. sujtásos küsz, 7. fejes domolykó, 8. fürge csellé, 9. vésettajkú 
paducz, 10. kövi csík, 11. pénzes pér, 12. lengyel galócza, 15. sebes pisztráng, 
14. síkos angolna, i ,. vak ingola. 

21. Rába folyó. Torkolata táján. i. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, }. kő- 
süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 
8. tarka meny, 9. tö-ponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás 
márna, 15. fenékjáró küllő, 14. szivárványos ökle, 15. dévér-keszeg, 16. lapos 
keszeg, 17. bagoly-keszeg, 18. sugár kardos, 19. szélhajtó küsz, 20. ragadozó- 
ön, 21. pirosszemű kelé, 22. veresszárnyú konczér, 23. ónos jász, 24. fejes 
domolykó, 25. vésettajkú paducz, 26. réti csík, 27. köz-csuka, 28. leső harcsa, 
29. kecsege-tok. 

22. Sajó folyó. Miskolcz táján. i. Csapó sügér, 2. német buczó, 5. tarka 
meny, 4. tö-ponty, 5. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 7. rózsás márna, 
8. fenékjáró küllő, 9, szivárványos ökle, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg. 
12. bagoly-keszeg, 13. ragadozó ön, 14. veresszárnyú konczér, 15. fejes do- 
molykó, 16. vésettajkn paducz, 17. réti csík, 18. kövi csík, 19. vágó csík. 20. köz- 
csuka, 21. leső harcsa, 22.* sebes pisztráng. 

23. S:^ainos folyó. I. /Co/o^sz'ar táján. i. Tarka meny, 2. tő-ponty, 3. nyál- 
kás czompó, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küllő, 6. szivárványos ökle, 7. sujtá- 
sos küsz, 8. fejes domolykó, 9. vésettajkú paducz, 10. réti csík, 11. vágó 
csík, 12. köz-csuka, 13. leső harcsa, 14. sebes pisztráng, 15. vak ingola. 

II. S^atmár táján Petényi szerint, i. Csapó sügér, 2. fogas süllő, j. német 



HALAINK ELTERJEDÉSE. 64^ 

Tduczó, 4. magyar buczó, 5. tarka meny, 6. tö-ponty, 7. széles kárász, 8. nyál- 
kás czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg, 12. sugár 
kardos, i;. ragadozó ön, 14. pirosszemü kelé, 15. vörösszárnyú konczér, 
16. fürge csellé, 17. vésettajkú paducz, 18. réti csík, 19. vágó csík, 20. köz- 
csuka, 21. leső harcsa, 22. pénzes pér, 23. kecsege-tok, 24. söreg-tok. 

24. S:[ernYe mocsár. Eres, vészes részek, Nagy-Dobrony táján. i. Csapó 
sügér, 2. német buczó, 5. vágó durbincs, 4. tarka meny, 5. tö-ponty, 6. széles 
kárász, 7. nyálkás czompó, 8. rózsás márna, 9. dévér-keszeg, 10. ragadozó ön, 
II. pirosszemükele, 15. vörösszárnyú konczér, 15. fejes domolykó, 14. vésett- 
ajkú paducz, 15. réti csík, 16. vágó csík, 17. köz-csuka, 18. lápi pócz, 10. leső 
harcsa. 

2(,. S^latina patak. Zólyom megye. Petényi szerint, i. Tarka meny, 
2. Petényi márna, j. fenékjáró küUö, 4. sujtásos küsz, 5. fejes domolykó, 6. fürge 
csellé, 7. vésettajkú paducz, 8. kövi csík, 9. pénzes pér. 

26. Tis^a folyó. Szeged táján. i. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 3. kö-süllö, 
4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 
8. tarka meny, 9. tö-ponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás 
márna, 13. fenékjáró küllő, 14. dévér-keszeg, 15. silány keszeg, 16. lapos 
keszeg, 17. bagoly-keszeg, 18. sugár kardos, 19. szélhajtó küsz, 20. ragadozó ön, 
21. pirosszemü kelé, 22. vörösszárnyú konczér, 25. fejes domolykó, 24. vésett- 
ajkú paducz, 25. réti csík, 26. köz-csuka, 27. leső harcsa, 28.*sebes pisztráng, 
29. szín-tok, 50. kecsege-tok, 51. söreg-tok, 52. faj-tok, 55. vágó tok, 
54. viza-tok. 

27. Tis^ovnik patak. Túrócz megye. Petényi szerint, i. Botos kölönte, 
2. tarka meny, 3. Petényi márna, 4. fenékjáró küllő, 5. dévér keszeg, 6. fejes 
■domolykó, 7. fürge csellé, 8. kövi csík, 9. sebes pisztráng. 

28. Túróc:^ folyócska. Túrócz megye. Petényi szerint, i. Német buczó, 

2. botos kölönte, 5. tarka meny, 4. széles kárász, 5. nyálkás czompó, 6. Petényi 
márna, 7. fenékjáró küllő, 8. fejes domolykó, 9. fürge csellé, 10. vésettajkú 
paducz, 1 1. kövi csík, 12. köz csuka, i;. pénzes pér, 14. dunai galócza, 15 sebes 
pisztráng. 

29. Vág folyó. Dereka táján. Petényi szerint, i. Csapó sügér, 2. tarka 
meny, 3. rózsás márna, 4. fenékjáró küllő, 5. szivárványos ökle, 6. fejes do- 
molykó, 7. fürge csellé, 8. kövi csík, 9. vágó csík, 10. pénzes pér, 11. pontusi 
galócza, 12. sebes pisztráng. 

30. Varg vas Myó. Dereka táján. i. Botos kölönte, 2. fenékjáró küllő, 

3. sujtásos küsz, 4. fejés domolykó, 5. fürge csellé, 6. pénzes pér, 7. sebes 
pisztráng. 

51. Velencééi tó. M agyar- Velencze táján. i. Csapó sügér, 2. vágó dur- 
bincs, 3. tő-ponty, 4. széles kárász, (,. nyálkás czompó, 6. dévér-keszeg, 7. szél- 



646 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

hajtó küsz, 8. ragzdozó 6n, 9. pirosszemü kelé, 10. veresszárnyú konczér,. 
II. réti csík, 12. vágó csík, 13. köz-csuka. 

Petényi 1852-ben még feljegyezte a vágó durbincs és ragadozó őn fajt; 
nekem 1883-ban öreg halászok azt mondták, hogy azóta e két faj kiveszett. 

32. Zagyva folyó. Torkolata körül. i. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 3. kő- 
süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 
8. tarka meny, 9. töponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás 
márna, 15. dévér-keszeg, 14. silány keszeg, 15. lapos keszeg, ló. bagoly-keszeg, 
17. sugár kardos, 18. szélhajtó küsz, 19. ragadozó ön, 20. pirosszemű kelé, 
21. veresszárnyú konczér, 22. fejes domolykó, 23. vésettajkú paducz, 24. réti. 
csík, 25. vágó csík, 26. köz-csuka, 27. leső harcsa, 28.* sebes pisztráng,. 
29. kecsege-tok, 30. söreg-tok, 31. faj-tok, 32. viza-tok. 

Mindenek előtt álljon itt, hogy az imént fölsorolt vizeken kívül,, 
a magyarföldnek még számos más vizéből is ismeretes a halnak hol 
egy, hol több faja; a mi jegyzékünk becse abban nyilatkozik, hogy 
az adott víznek bizonyos pontján élő halaknak összességét iparkodik 
adni, tehát úgyszólván a halrajz értékével bír. 

Az bizonyos, hogy ez a halrajz kezdetleges, mert hiszen jobbadán 
csak azt adja, a mit a nép is megkülönböztet ; de azért ez a halrajz 
fölér egy jó vázlattal, a melyből idővel a teljes kép megalkotható. 
A könyv irányára való tekintetből ez a halrajz még különben is meg 
van okolva, mert világot vet a nép megkülönböztethető érzékére,, 
mely mindenesetre első rendű. 

A méltatás szava első sorban a rendkívüli kivételes tüneteket illeti 
meg; hogy azonban a rendkívülit fölismerhessük, tudnunk kell a 
rendeset. 

A magyar föld halrajzi tekintetben két külön területet alkot,, 
a mely Európa nagy vízválasztójában sarkal. Ez a nagy vízválasztó az, 
a mely bizonyos folyókat délfelé, illetőleg keletfelé, másokat ismét 
észak- és illetőleg nyugot felé terel. 

Folyóink közül a Poprád az, mely az északi folyórendszerhez tar- 
tozik, előbb a Dunajeczczel s evvel együtt utóbb a Visztulával egye- 
sülve, a Keleti-tengerbe — alapjában véve északi — szakad ; a 
magyar föld többi folyója mind a délkeleti folyórendszerhez tarto- 
zik s a Fekete-tengert vallja anyavizének. 

Ez a két vízrendszer nemcsak folyás szerint, hanem halrajz tekin- 
tetében is különbözik egymástól ; s különösen két nemes hal az,. 



HALAINK ELTERJEDÉSE. 647 

a mely a különbséget kifejezi. Az egyik a lazaczpisztráng — közszó- 
lás szerint lazacz — , a mely az északi folyásokat, a másik a dunai galó- 
cza, mely kizárólagosan a Dunát és vízhálózatának alkalmas részét 
jellemzi. 

Némi tekintetben más természetű' a síkos angolna elterjedése, 
mely az Európát övező tengereket lakja s a beléjök szakadó folyókba 
is bevonul ; de a Fekete-tengert s illetőleg folyóit kerüli, tehát a mi 
Dunánk hálózata is idegen tőle. 

Hasonló természetű a tüskés pikó elterjedése is. 

Az angolnának és a tüskés pikónak megjelenése a Duna hálóza- 
tában ennélfogva mindig kivételes, rendkívüli megjelenés, mely azon- 
ban nagynéha mégis csak meglepi a halászt. 

így nekem budapesti kereskedő halászok, kik állóbárkát tartva 
egyszersmind halásznak is, pontosan leírták az angolnát, mint nagy rit- 
kaságot; azonképen leírta nekem «ángvilla» név alatt Tuba István 
komáromi halászmestér is, mint legnagyobb ritkaságot. Petényi jegy- 
zetei között pedig ez is olvasható: "Az angolna a Dunában nagyon 
ritka. Az ercsii halász, Horváth, azt mondta, hogy ő 27 év alatt csak 
két darabot fogott Komáromon alul a Prépostsziget mellett és az 
aranyosi zátony körűi. » 

A halászok leírása így hangzik: (iKigyótestű, fekete, nagyon 
síkos hal, melynek csak hónaljszárnya van, hasaszárnya nincsen; a 
gyepre kivetve, szaladni kezd mint a kígyó. « Ez kétségkívül az an- 
golnának igen jó leírása. 

A Poprádban az angolna a rendes jelenségek közé tartozik, s a 
lazacz társaságában jellemzi e folyót. 

A tüskés pikó, Pancic, jeles szerb füvész állítása szerint — ki 
különben mint buzgó gyűjtő az állattannal is foglalkozott — Belgrád 
alatt megfordult, tehát a Duna e részét véve, a magyar halrajzba is 
befogadható vendégül. A Poprádból teljes biztossággal nem rekeszt- 
hető ki. 

Ez a méltatás a horizontális elterjedésre van alapítva, mely- 
nek más természetű párja a vertikális vagyis merőleges elterjedés. 

Az utóbbinak az az értelme, hogy egyazon folyónak magasabb 
helyen fekvő kezdetén másnemű halrajzi viszony van, mint alsóbb 
folyásában. Ez vezette kivált a német természetvizsgálókat arra, hogy 



648 TERMÉSZETHISTÓRIA. 

bizonyos színtájak — régiók — ■ meghatározására törekedjenek, a 
melyeket bizonyos halak jellemeznének. 

Ez idő szerint három ilyen színtáj van elfogadva, u. m. i. a sebes 
pisztráng, 2. a rózsás márna és 3. a dévér-keszeg színtája, akként, 
hogy a pisztrángé a legmagasabb fekvésű, tehát a forrásterületeké, a 
márnáé a már nagyobb patakká, vagy kis folyóvá alakúit vizeké; 
végre a dévér az alsó, kifejlődött folyásokat jellemezné. 

A pisztráng színtáját azután jellemezné magán a pisztrángon kívül 
a kövi csík. a botos kölönte, a fürge csellé, a pénzes pér; lassanként 
még a következő színtáj némely hala is. 

A rózsás márna színtáját jellemezné a fenékjáró küllő, a szélhajtó 
küsz, a fejes domolykó, a veresszárnyú konczér, a pirosszemű kelé, 
az Eva-keszeg, a ragadozó őn, tő-ponty, a tarka meny, a csuka, a 
fogas süllő, a csapó sügér, a vágó durbincs, a vak ingola, az angolna, 
a lengyel galócza és a pénzes pér. 

Végre a dévér színtájára jönnének a márna színtája halai közül a 
legtöbb, azonkívül a csendes, iszapos részeken, mint jellemzők, a szé- 
les kárász és a nyálkás czompó. * 

De azok, a kik e színtájakat fölvetették, maguk is érzik, hogy ez 
sokféleképen változik, számos átmenete van, a mi magyarul annyit 
jelent, hogy a színtájak határvonalai elmosódnak s evvel a színtájak 
határozott jelleme is veszendőbe megy. 

Rendkívül érdekesen világítja meg a németek elméletét a Túrócz 
folyócska, melyből Petényi a következő 15 fajt jegyezte fel: német 
buc^ó, botos kölönte, tarka meny, széles kárás^, nyálkás czompó, Pe- 
tényi-márna, fenékjáró küllő, fejes domolykó, fürge csellé, vésettajkú 
paducz, kövi csík, köz-csuka, pénzes pér, dunai galócza, sebes pisztráng. 

Ez mindenesetre pisztráng-színtáj s ime ott van a kárász és a 
czompó, mely a dévér színtáját jellemezné ; a kárász tót neve « kara- 
sek» s Petényi egy kérdő és egy felkiáltó jellel kisérve odajegyezte, 
hogy <i állítólag az álló vízben fordul elő». Már pedig ebben semmi 
rendkívüli nincsen, mert természetes törvény, hogy az alkalmatos 
víznek akad a maga alkalmatos hala, sokszor oly magas fekvésű 
tájakon is, a hol ezt az elmélet nem is sejtené. ** 

* Handbuch der Fischzucht und Fischerei. Berlin 1886. p. 52 — 5^ 
'* Kriesch János a széles kárászt a Garamból jegyezte fel, mely nmárna szintáj». 



HALAINK ELTERJEDÉSE. 649 

A pisztrángnak havasi tájakon való elterjedése, a magyarságot véve, 
2500 méterig terjed és annyi bizonyos, hogy a legmagasabbról induló 
vizek első hala; de azért « havasinak" mégsem nevezhető, mert épen 
nem havasi jellemű vizekben is legott található, mihelyt a víz alkalmatos. 

Magyar földön két pont bizonyítja ezt az állítást. Az első a remek 
Szádellő hegyrepedés Abauj-Torna megyében, hol addig, a meddig 
a repedés patakja a repedésen keresztül csörtet, a legszebb színű 
pisztráng lakja, a melyet én ismerek, a patak felső és alsó részében 
ellenben nyomát sem találjuk; a második a Színva és Garadna vize 
Borsodban, hol Miskolcztól — mint a síktól számítva — 50 percznyire 
a leggazdagabb pisztrángos víz csörtet, a melyet valaha éltemben ha- 
lásztam ; a két patak vizéből megalkotott gyönyörű vizű nagy tóban 
a pisztráng 1 2 kiló súlyig növekedik. Ez a fölséges víz, Miskolczon át 
haladva, a város szennyétől peczeszerűvé válik ; de a városi malmok 
kallóiban akad Petényi-márna és kövi csík. Sem a Szádellőben, sem 
a Szinva-Garadnában botos kölönte, pénzes pér nem fordul elő.; az 
utóbbiban — de csak a Garadnában és a tóban — a fürge csellé 
nagy számmal van meg és — a mi leginkább meglepő — ugyanez a 
fürge csellé megvan a He]őben is, még pedig tőszomszédságában a 
meleg források kifolyásának, ott, a hol ez a hideg forrásokéval egye- 
sül;* itt él azután a fenékjáró küllő is, és kevéssel alább beköszönt 
a fejes domolykó és a pirosszemű kelé a veresszárnyú konczérral 
együtt. 

Nálunk a "pisztráng színtáját » inkább így lehetne jellemezni: 
sebes pisztráng, botos kölönte, fenékjáró küllő, fürge csellé, fejes 
domolykó, vésettajkú paducz, Petényi márna, vak ingola, és, mint 
korlátozó rabló, a tarka meny, mely igen magasra hatol ; járulék a 
pénzes pér, mely a « pisztráng-színtáj « alsó határa körül él, néhol a 
dunai galóczával osztva meg a helyet ; végre hozzátéve azt is, hogy 
t. i. a pisztráng jobban fejlődik ki alantosabb folyásokban, mint a fel- 
sőbbekben. Mindez nagyon rontja az elmélet határvonalát. 

A mi ezen alul következik, t. i. a « márna-színtáj », az igazán szólva 
merő átmenet s víz és hely szerint oly száz meg százféle elvegyülése 
a fajoknak, hogy a határt megvonni tulajdonképen lehetetlenség. 

* Nekem semmi kétségem sincs az iránt, hogy a Szinva pisztrángja a Hejőben jól 
megélne; e két víz télen át nem fagy be s egészben véve közös eredetű. 



6cO TERMÉSZETHISTÓRIA. 

A magyar vizek alsó színtáját ellenben igenis jellemzik a tokféle 
halak, a melyek a főfolyamok derekán találják magukat legjobban s 
csak a kecsege-tok az, mely vállalkozóbb s elvetődik a Sión át a Ba- 
latonba, az Ipolyba s mint tudom a Nyitrába is. * 

A pisztrángnak letévedése a Sajó derekára, sőt a Zagyva-torkola- 
tig és Szegedig, szintén nem csodálatos, mert a pisztráng más tája- 
kon tengerjáró is. 

Hogy a pisztráng a lehetőségig ragaszkodik nem annyira havas^ 
mint inkább bizonyos természetű vizekhez, ennek biológiai megfejtése 
talán leginkább az, hogy kerüli a más halakkal való versenyt s rend- 
kívül hatalmassá fejlett úszásával ott boldogul, a hol más hal semmire 
sem mehetne, t. i. a legsebesebb vízben is. 

Ez viszi a pisztrángot a havas patakjaiba és természetes, hogy ott 
a víz minőségét és hőfokát megszokva, a vízre érzékenynyé válik; de 
viszont bizonyos az is, hogy ezt az érzékenységet lassanként le is vet- 
kőzteti, a mi azután tenyésztésre való rátermettségét oly nagyon meg- 
növeli. 

A halaknak elterjedési — mondhatnám — rugalmasságát jól 
jellemzi a Szamosnak Szatmár táján lejegyzett halrajza, (23, II. a soro- 
zatban) a hol a pisztráng-színtáj számos eleme mellett a pérhal a ke- 
csegével és a sőreggel találkozik. 

A mióta a Balatonnak rendes kifolyása van, «új halak » származ- 
nak belé ; így a már említett kecsege és hozzá a rózsás márna, mely 
onnan, mint soha sem látott új faj került a földmívelési minisztériumba 
s a minisztériumtól hozzám. 

A rugalmasság mellett különben még két körülmény bizonyít: az 
egyik a tengerjárás, illetőleg a vegyesvíz látogatása, a másik a hévizek 
hal rajza. 

Halaink közül igazi tengerjáró faj a dévér-keszeg, az Evake- 
szeg a sugár kardos, valamennyi tokhal, a lazacz, pisztráng és az 
angolna ; a vegyes vizet, t. i. a torkolatokét, a hol az édes víz a ten- 
gerével vegyül, a következők állják és látogatják: 1. a vágó durbincs, 
2. fogas süllő, 3. botos kölönte, 4. tarka meny, 5. tőponty, 6. széles 
kárász, 7. fenékjáró küllő, 8. ragadozó őn, 9. ónos jász, 10. pirosszemű 

' A Vágból Kriesch János a következő tokokat jegyezte föl : szín tok, vágó tok, ke- 
csege tok, viza tok. Itt mindenesetre az alsó folyás értendő. 



HALAINK ELTERJEDÉSE. 6ct 

kelé, II. veresszárnyú konczér, 12. köz-csuka, i^ leső harcsa^ 
1 4. sebes pisztráng. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek vándorolnak, s leg- 
kevésbbé azt, hogy tőlünk vándorolnak ; de ezek a fajok ott akad- 
nak s az édesvízi színtájak határait gyöngítik. 

A hévizekről futólag már megemlékeztünk,* sőt az imént a bor- 
sodi Hejőről felhozottak is idevágnak némileg, de annyiban kevésbbé 
jellemzők, hogy a folyócska vize vegyes víz. Másképen állunk az 
Ó-Buda fölött a puskapormalmoknál fakadó hévízzel, a melyet egy- 
koron Aqumcum lakói külön vízvezetőre érdemesítettek. Ez a meleg 
víz gondos árkoláson a Dunába ömlik s noha rövid futtában négy 
malom szakítja meg, teljesen elfogván az egész vizet, mégis egész 
halnépsége van, még pedig végtől végig, hozzá még annak daczára 
is, hogy e halak számára az óriási Duna busásan kínálja valóban 
« kövér » víztömegét. 

Az én megfigyeléseim szerint abban a vízben a következő fajok 
élnek : A forrásterületen a tőponty, elkorcsosodva ; a forrásterület és 
puskapormalom közötti árokrészben jelenkezik a fejes domolykó és 
vörösszárnyú konczér; innen az u. n. Kremplmalomig, tehát a kiásott 
római fürdőház tájáig az árokban tartózkodik az imént említett 
két fajon kívül a tőponty, a pirosszemű kelé és a szélhajtó küsz; 
közvetetlenül a malomnál, a hol a víz kis tócsává szélesedik, jelent- 
kezik a ragadozó őn és a sugár kardos is ; e malmon alul a következő- 
malomig már a csapó sügérre is rábukkanunk s a fejes domolykó 
termetes is lesz, a harmadik malmon alul, a hol már kavicsok van- 
nak, de a víz még nem elegyedett a Dunáéval, él a felpillantó 
küllő és a tarka géb, míg végre a negyedik malmon alul, a már 
vegyes vízben mindazok a halak megfordulnak, a melyeket a hévíz- 
ből elősoroltunk. 

Az érdekes tünemény biológiai megfejtése mindenesetre az, hogy 
a soha be nem fagyó víz állandóan és bőven termi a táplálékot s ez 
bírja reá a halakat, hogy az egészben szokatlan sajátságú vízhez hozzá 
törődjenek.** 

A népies megkülönböztetésre alapított halrajz-vázlat arról tanúsko- 

* Lásd a III. rész első szakaszának végét. 
*' A bányavizekben élő halakról közvetetlen tapasztalást nem szerezhettem. 



^52 



TERMÉSZETHISTÓRIA. 



■dik, hogy minél nagyobb a víz, annál többféle a hala s hogy ez rész- 
ben attól is függ, hány kisebb víz táplálja a nagyobbat. 

így kerül a sor élére a Duna 40 fajjal, utána a Tisza 34 fajjal, 
erre a Zagyva 52 fajjal ; a Rába a Duna hatása alatt 29 fajjal szerepel, 
a Körös a Tiszáé alatt hasonlóképen. A kisebb folyók 14-től 19 fajig 
ingadoznak. Az elevenebb vízzel biró Balaton 28 haltajt táplál, mig a 
Velenczei tó ma csak i i fajt, a Fertő 16 fajt számlál. 

Ez a népies elnevezésekből merített halrajznak vázlata és eredmé- 
nye, a mint azt én kivehettem. Megjegyzendő, hogy ezek a számok 
azoknak a fajoknak hozzáadásával, a melyeket a nép nem különböz- 
tet meg, némely, de csekély részben növekedni fognak ugyan, de ez 
3. növekedés az eredményre nézve nem lényeges. 



A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ELO HALAK 

RENDSZERES ÁTNÉZETE. 

E könyv irányát szem előtt tartva, következik a rendszer kifejtése, 
mindannak elhagyásával, a minek taglalása csak akkor volna helyén, 
ha az ismert halak összességéről tüzetesen értekeznénk. 

A harmadik rész első szakaszából tudjuk, hogy a halak osztálya 
összesen hat rendre bontható s hogy ezek közül három a magyar 
édesvizeket is lakja; mindenekelőtt tehát ennek a három rendnek 
tömör jellemzése forog szóban. 

Ez a három rend im ez: 

I. Csontoshalak. Teleostei. 
II. Vérteshalak. Ganoidei. 
III. Szájtátó- vagy Körszájú halak. Cyclostomi. 

Mind a három rendnek közös, egyesítő jegyei : Van koponyájuk 
agyvelővel, szivük piros vérrel; tehát: Koponyás, pirosvérü halak. 
(Craniota.) 

A három rendet megkülönböztető, tehát elválasztó jegyek a kö- 
vetkezők : 

A. Az állkapcsok megvannnak ; az orr páros nyilású ; a páros úszó- 
szárnyak megvannak ; tehát : Allkapcsos, páros orrnyilású és páros ús^ó- 
s^ámyú halak. (Gnathostomata, Amphirhina.) 

A test egész váza teljesen csontos : /. Csontoshalak. Teleostei. 
A test gerinczváza porczogós : //. Vérteshalak. Ganoidei. 

B. Állkapcsok nincsenek ; a páros úszószárnyak hiányzanak ; 
csak egy orrnyilas : ///. S-ájtátóhalak. Cyclostomi. 



'54 



A MAGYAR HALAK. 



E megkülönböztetés alapján ki lehet mondani, hogy a magyar 
vizek halainak legnagyobb része az első rendbe tartozik. 

Ám bontsuk fel immár a három rendet alrendekre, családokra, 
nemekre és végre fajokra, hogy a szervezet alapján általános képet 
nyerhessünk s azután a részletezésre térhessünk. 

I. CSONTOSHALAK. TELEOSTEI. 

A test váza teljesen megcsontosodott; a gerinczoszlop csigolyái 
külön válva. 

I. Alrend : FÉSÚSSZARNYÚ HALAK v. TÜSKÉSSZÁRN YÚAK. ACANTHROPTERK 

Több Úszószárnyban — illetőleg sörényben — tüskesugarak ; a 
felső állkapocs mozgékony : a száj felső szélét a vendégállkapocs 
alkotja ; a gerinczoszlopnak a vége is megcsontosodott ; két hát- 
sörényúszó. 

1 . Család : Sügérfélék. Peixoidei. A szilványfedők fogasok vagy 
tüskések ; mind a két állkapocs, az ekecsont, gyakran a szájpadlás- 
csont is fogakkal fegyverezve ; a test rend szerint tüskés halpénzek- 
kel borítva, ezért érdes tapintatú. 

1. Nem: Sü^ér. Perca L. Két, az alapon alacsony bőrszéllel össze- 
kötött hátsörénynyel ; kefefogakkal ; a szilvány belső fedeleké foga- 
csos, a nagy fedelek tüskés ; a pofák héjjasok ; a nyelv sima. 

Faj : Csapó sügér. Perca fluviatilis L. 

2. Nem: Süllő. Lucioperca. Cuv. Kettős, különvált hátsörény- 
nyel; a kefefogakon kívül hosszú, hegyes, ragadozó fogzattal; csak 
a belső fedelek fogacsos ; nyúlánk alak. 

Faj: Fogas süllő. Lucioperca Sandra Cuv.- 
Kő-süllő. Lucioperca Volgensis Cuv. 

3. Nem: Buc~ó. Aspro. Cuv. Kettős, különvált hátsörénynyel; 
csak kefefogakkal ; a belső fedelek finoman fogacsos, a nagy fede- 
lek egy erős tüskével ; orsószerűen nyúlánk alak ; kivált a fark véko- 
nyan kifutó, a fej lelapuló. 

Faj : Német buczó. Aspro vulgáris Cuv. 
Magyar buczó. Aspro Zingel Cuv. 



RENDSZERES ATNEZETE. 



'55 



4. Nem: Durhincs. Acerina. Cuv. A tövén nyergesen összeforrt 
kettős hátsörénynyel ; az állkapcsok és az ekecsont kefefogakkal ; a 
belső fedelek tövises ; a fej érzőlikacsai mély gödrökben feküsznek. 
Faj : Vágó durbincs. Accriim cenma L. 

Selymes durbincs. Acerina Schrait^erCvv* 

2. Család: Pai'^sospofások v.- Pánc'{élosarc'{úak. Cala- 
phracti.** Az alsó szemszél csontja a belső fedelekkel egybeforrva; 
a fej és a fedelékcsontok tüskefegyverzettel. 

I . Nem : Kölonte. Coffus. L. A fej nagy, békafejszerűen lapított, 
tüskés ; kettős, nyergesen egybeforrott hátsörénynyel, az első csak 
kis terjedelmű; az állkapcsok és az ekecsont kefefogú; a hónalj- 
úszószárnyak nagy terjedelműek ; az úszóhólyag hiányzik ; a test mez- 
telen. Faj : Botos kölönte. Coffus Gobio L. 

Czifra kölönte. Coffus pcecilopus Heck. 
*Kisszájú kölönte. Coffus microsfomus Heck. 

3. Család: Gébfélék. Gohioidei. Az előretolt hasúszószárnyak 
részben hosszában egybe vannak forrva; a kettős, különvált hátsörény, 
sima tüskéi vékonyak, hajlékonyak; a fedelek többnyire simaszélű. 

I. Nem: Géb. Gobius. L. Hengeres testű, apró hal; finom, tüs- 
kés halpénzekkel borítva ; a hasúszószárny egybeforrva, tölcsérszerű 
szívót alkot. Faj : Tarka géb. Gobius inarmorafus Páll. 

*Foltos géb. Gobius mbromacuiafus Kriesch. 

4. *Calád : Pikófélék. Gastei'osteidei. Az alsó szemszél csontja 
kiszélesedett; a hátsörény előtt szabadon álló tüskesugarak; a has- 
úszószárny egyes tüskévé átalakulva. 

I. Nem: Pikó. Gasferosfeus. L. A test halpénz nélkül való; de a 
bőrbe temetett lemezekkel részszerint borítva; a tüskék becsapó 
csuklókkal. *Faj : Tüskés pikó. Gasferosfeus aculeafus L. 



* SiEBOLD synonymikája szerint Acerina Sciira^tser L. a helyesebb ; én Hí:ckel nyo- 
mát követtem. 

** SiEBOLD-nál Scleroparei. 



Ó^Ö A MAGYAR HALAK. 

II. Alrend ; LÁGYSZÁRNYÚ HALAK. ANACANTHINL 
^Malacopterygii.) 

Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata lágy, többnyire tagolt 
s a végén több ágra foszló. 

I. Család: Menyfélék. Gadoidei. A test nyúlánk, igen apró, 
kerek pénzekből alkotott héjjal ; a fej lapított, széles ; a száj öblös, csak 
gerebenfogakkal fegyverzett ; legtöbbnyire két hátsörény (a miénk- 
nél ennyi); a hasiiszószárnyak a torok tájára tolva; úszóhólyag van. 

1. Nem: Meny. Lota. Cuv. Kettős hátsörény, a második igen 
terjedelmes, úgy az alsósörény is; mind a kettő a kormányúszótóí 
különválva ; a gerebenfogak többrétű sorokban állanak ; az alsó ajkon 
egy bajusz. Faj : Tarka meny. Lota vulgáris Cuv. 

m. Alrend; FÚVÓSÚSZÓ HALAK v. NYILTHÓLYAGÚAK. PHYSOSTOMl. 

Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata, kivévén a legelső 
sugarakat, lágy, tagolt s a végén több ágra foszló ; a has úszószárnyak 
rendes állásban (a hason I; az úszóhólyag légtömlővel. 

1 . Család : Pontyfélék. Cyprinoidei. A száj öble fogatlan ; az: 
alsó torokcsonton erős fogzat — keseríifogak — ; a fej héj nélkül 
való ; csak egy hátsörényúszó. 

I. Nem: Ponty. Cyprínus. L. A felső ajkon egy-egy korcs, a száj- 
zugon egy-egy hosszú bajusz; a torokfogak széles koronával, őrlők, 
három sorban 1.1.3 — 3 . i . i.* a hátsörény- és alsósörényúszó első 
sugara erős, fűrészesen fogacsolt bognártüske. 

Faj : Tő-ponty. Cyprinus Carpio L. 

Magyar ponty. Cyprunis Hungaricus Heck. 
t Kárász-ponty. Cypnnus acuminatus Heck. 
t Ponty-kárász. Carpio Kollari Heck.** 



' Azt teszi, hogy a torokfogak a torokcsont egy-egy felén három sort alkotnak; itt 
a külső soron i fog, a középsőn i fog, a belső soron 5 fog áll. 
** A t-tel jegyzett alakok keverékfajok. 



RENDSZERES ÁT.XÉZETE. • 6^7 

2. Nem: Kárász. Carassliis. Nils. Semmi bajusz; a torokfogak 
lapiczkások, mindkét oldalon 4 — 4 egy sorban ; a hát- és alsósörény- 
úszó fú'részes bognártüskével. 

Faj: Széles kárász. Carassius vulgnris Nils. 
Kövi kárász. Carassius Giliclio Nils. 
* Fattyú kárász. Carassius moles Ac. 
^. Nem: C;oinpó. Tinca. Cuv. A szájzugban egy-egy bajusz; a 
torokfogak bunkósok ; egy-egy sorban jobbra 4, balra '^ ; az úszó- 
sörények bognártüske nélkül valók. 

Faj: Nyálkás czompó. Tinca vulgáris Cuv. 

4. Nem : Márna. Barluis. Cuv. Négy fejlett bajusz, két párt 
alkotva ; a torokfogak kanalasok 2.^.5 — 5 . 5 . 2 ; a száj kissé torok 
felé nyiló. Faj : Rózsás márna. Barbus fluviatilis Ag. 

Petényi márna. Barbus Peiényi Heck. 

5. Nem : Küllő. Gobio. Cuv. A szájzugon egy-egy bajusz ; a torok- 
fogak vagy 2. <f. — 5. 2, vagy néha 3.5 — 5 . 3. és kampósok. 

Faj : Fenékjáró küllő. Gobio fluviatilis Cuv. 
Felpillantó küllő. Gobio uranoscopus Ag. 

6. Nem : Ökle. Rhocleus. Ag. Semmi bajusz ; apró testű hal ; a 
torokfogak kés formák, egy-egy sorban 5 — c. 

Fa| : Szivárványos ökle. Rhodeus amarus L'* 

7. Nem: Keszeg. Abranus. Cuv. Semmi bajusz; lapított, a háton 
majdnem ormós test ; a torokfogak zúzok, egy-egy sorban 5 — y, az 
alsó sörény a hátsörényúszónál terjedelmesebb. 

Fa) : Dévér-keszeg. Abramis Brama L. 
* Silány keszeg. Abramis vetula Heck. 
Eva-keszeg. Abramis vimba L. 
Szemes keszeg. Abramis melanops Heck. 
Lapos keszeg. Abramis Ballenis L. 
Bagoly-keszeg. Abramis Sapa Páll. 
Leuckartkeszeg. Abramis Leuckatiii H eck.** 



* Heckel idézete alapján. Siebold LiNNÉ-t nem idézi. 
** Siebold értelmében Abramidopsis. 



Hermán O. A magyar halász.it. -t" 



6^8 A MAGYAR HALAK. 

8. Nem: Balín. Blicca. Heck. Egészben mint a keszeg-nem; de 
a torokfogak két sorban 2 . 5 — 5.2. 

Faj: Ezüstös halin. Blicca argj-roleuca Heck.* 

9. Nem: Kardos. Pelecus. Ag. Semmi bajusz; a hátsörényúszó 
hátratoiva ; a has ormós pénzekkel fedve, végig késélű ; a torokfogak 
horgosak 2 . ^ — ^ . 2 ; a szájnyilás meredeken homlok felé irányozva. 

Faj : Sugár kardos, Pelecus cultrahis L. 

10. Nem: Küs-. Allninms. Roxd. Semmi bajusz; a hátsörényúszó 
kezdete a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó közé, középre esik ; 
a torokfogak kampósok, 2. ^ — ^ . 2, a száj homlok felé nyiló a has a 
hónalj- és hasúszószárnyak között élesen ormós ; a finom halpénzek 
ezüstösen ragyogók, könnyen leválók. 

Faj: Szélhajtó küsz. Alburniis lucidus Heck. 
Sujtásos küsz. Alburnus bipuncfatusHECK.** 
Állas küsz. Alburnus inenfo Ag. 
* Csíkos küsz. Alburnus fasciatus Nordm. 
I 1. Nem: Ón. Aspnis. Ag. Semmi bajusz; a száj öblös nyilású ; a 
torokfogak simán horgosok, 3.5 — 5 . 3 ; a hason semmi ormó. 
Faj : Ragadozó ön, Aspius rapa.x Ag. 

12. Nem: Baing. Leucaspius. Heck. Semmi bajusz; a torokfogak 
egy-egy sorban c^ — 15 fogacsos koronával; a has, mint a küszé ormós. 

Faj : Kurta baing. Leucaspius abruptusHECK.*** 

13. Nem: Jds^. Idus. Heck. Semmi bajusz; a száj kis nyilású, 
résünt hasítva, mégis csúcsbanyiló; a torokfogak simák, kampósok 
3.5 — 5.3. Faj: Ónos jász. Idus melanotus Heck. 

14. Nem: Kelé. Scardinuis. Boxap. Semmi bajusz; a száj résünt 
hasítva: a torokfogak koronája fűrész szerűen fogacsos; a has tompa- 
élű, gyengén ormós pénzekkel borítva. 

Faj: Pirosszemű kelé. Scardinius erythrophthabnus BoK.f 

15. Nem: Konc:;éi. Leuciscus. Rondelet. Semmi bajusz; a száj 
csúcsban nyiló; a torokfogak összenyomott koronával, egyes sorban, 



* SiEBOLD szerint azonos a Blicca Biörl<na L. fajjal. 
•* SiEBOLD szerint Linné faja. 

*** SiEBOLD L. delineatűs Sieb. alatt, azonban a delineatus fajnév is Heckel-i illeti. 
t Heckel értelmében ; az erythrophthalmus igazabban LiNNÉ-t illeti. 



RENDSZERES ÁTNÉZETE. 659 

balfelől 6, jobbfelől 5; néha azonban c; — 5. is; a hason nincsen 
ormó. Faj : Veresszárnyú konczér. Leuciscus ruiilus L. 

, Leány-konczér. Leuciscus virgo Heck. 

16. Nem: Domolykó. Squalms. Bonap. Semmi bajusz; a fej vas- 
kos; a száj öblös ; a torokfogak kampósok 2 . t^ — ^ • 2 ; a test henge- 
res, héjjá nagypénzű. 

Faj : Fejes domolykó. Squalius dobula L.* 

* Nyúl-domolykó. Squalius lepusculus Heck. 

17. Nem: Csabák. Telestes. Bonap. Semmi bajusz; a torokfogak 
kampósok 2. ^ — 4. 2; az oldalvonal fölött egy homályos, széles sza- 
lag vonul. Faj: Agassiz csabak. Telestes Agassn^ii Heck. 

18. Nem: Csellé. Phoxiiius. Ag. Semmi bajusz; a száj kicsiny, 
csúcsba nyiló, az orr ívesen domborodó ; a torokfogak kampósok, 
rendesen 2 . 4 — 4 . 2., ritkábban 2 . 5 — 4 . 2. ; hengeres, nyúlánk test, 
rendkívül aprópénzű héjjal. 

Faj : Fürge csellé. Phoxinus Icevis Ag. 

19. Nem: Paduc'. Chondrostoma. Ag. Semmi bajusz; a száj torok 
felé nyiló, porczogós, élesen és egyenesen keresztbe vésett ajkak- 
kal; a torokfogak vésősek, egy sorban 6. — 6., ritkábban 7. — 6. 

Faj: Vésettajkú paducz. Chondrostoma nasus Lin. 
* Hernád paducz. Ch. nasus v. heniadiensis Jeitt. 

2. Család: Csik félék. Acanthopsides. Nyúlánk test; kis fej, 
a szilványrésig bőrrel bevonva ; az alsó szemcsonton egy vagy több 
felállítható tüske ; az úszóhólyag csontburokba rejtve ; a torokcsontok 
"vékonyak, fűrészszerííen fogasok. 

1. Nem: Csík. Cobitis. L. A testtörzs igen aprópénzű héjjal: a 
száj szívásra alkalmas, húsos ajakkal és több bajuszszal. 
Faj : Réti csík. Cobitis fossilis L. 
Kövi csík. Cobitis barbatula L. 
Vágó csík. Cobitis ta;nia L. 
* Bába-csík. Cobitis eloiii'ata Heck. 



ö 



3. Család: Csiikafélék. Esocidi. Teljes fogzattal; a test héja 
ráforrott pénzekből alakúi ; a szilványrés tágas. 

• Heckel értelmében. Siebold synonymikai meghatározása szerint Squalius cepiialus 
L. a helyesebb. 

,42* 



66o A MAGYAR HALAK. 

1. Nem: Csuka. Esox. L. Kacsafejű, öblös szájú; valamennyi 
szájcsontján gerebenfogakkal ; az állkapcsokon hegyes ragadozófogak; 
a hátsörényúszó messze hátratolva. 

Faj : Köz csuka. Esox Luciiis L. 

2. Nem: Póc^. Uinbra. Kramer. Zömöktestü ; a fej héjjas; a száj 
csontjai finom bársonyfogzattal ; a hátsörény sok sugárral, rendes állású. 

Faj: Lápi pócz. Umbra canina Mars. 

4. Család: Harcsafélék. Siluroidei. A száj csak gereben- 
fogakkal, bajuszos ; a test meztelen ; a hónaljúszószárny első sugara 
igen vaskos. 

I. Nem: Harcsa. Stlunis. L. A fej nagy, békalapitású ; a hát sö- 
rényúszója igen kicsiny ; az alsó sörényúszó igen terjedelmes, a kor- 
mányúszóval egybeforrott. Faj : Leső harcsa. Silurus Glanis L. 

5. Család: La'{ac:{ félék. Salmonidei.* Semmi bajusz; a fej 
meztelen ; a test apró, kerekpénzű héjjal ; a második hátsörényúszó 
csökös, húsos, sugárzat nélkül való, u. n. kövérúszó. A mi nemeink és 
fajaink fogas szájúak. 

1. Nem: Per. T/iyinallus. Cuv. A száj kicsiny; az állkapcsok, az 
ekecsont és szájpadcsontok finom gerebenfogzattal ; a hátsörényúszó 
zászlósán terjedező ; a pénzek odaforrva, közepesek. 

Faj : Pénzes pér. Thrmallus vexiliifer Ag.** 

2. Nem: Galóc:;a. Salmo. Val. A száj öblös, meglehetősen erős 
fosrzattal; a rövid ekecsontnak csak elől álló, kiszélesedett része 
fogas, nyújtott része, fogatlan. 

Faj : Dunai galócza. Salmo Hucho L. 

3. Nem: Pisztráng. Trutia. A száj öblös, erős fogzatú ; a nyúlánk 
ekecsont előrészén keresztsorban három vagy négy fog, a nyújtott 
részen, hosszában két fogsor; a felső-, alsó- és vendégállkapcson> 
végre a szájpadcsontokon egy-egy fogsor. 

Faj : Lazacz-pisztráng. Trutia Salar L. 
Sebes pisztráng. Trutta Fario L. 
* Aprópénzű pisztráng. Trutta microlepis Günth. 

* A könyv történeti részében a lazaczféléknéi még Heckel nomenklatúráját használtam, 
mely azonban jelen alapon könnyen kiigazítható ; I. 124. stb. oldal. 
** SiEEOLD szerint Th. vulgáris NíLS. a helyesebb. 



RENDSZERES ÁTNÉZETE. 66 I 

6. Család: Heringfélék. Clupeoidei. A száj öblös, finom fog- 
zata igen lazán áll ; a has ormós, pénzei fűrészes élt alkotnak ; a héj 
pénzei könnyen leválnak. 

I. Nem: Aló^a. Alosa. Cuv. A test — a heringéhez képest — 
zömök ; csak a felső és a középen behorpasztott vendégállkapocsban 
apró, laza, könnyen kihulló fogak ; a has fűrészes élű. 

Faj: Vándor-alóza. Alosa nílgaris Trosch.* 

7. Család : Angolnafélék. Muraenoidei. A test kigyószerűen 
nyújtott, rendkívül sikos; semmi hasúszószárny; a hát és alsó sörény- 
úszó terjedelmes, mind a kettő a kormányúszóval egybeforrva. 

i.Nem: Angolna. Anguilla. Thunb. Az alsó állkapocs kissé 
kiálló; az állkapcsok, az ekecsont és a szájpadcsontok finom kefe- 
fogzattal; a szilványrés igen szűk, az apró pénzek a bőrbe temetve, 
rendetlen sorokban. 

Faj : Síkos angolna. Anguilla fluviatilis Flem. 



II. VERTESHALAK. GANOIDEI. 

A test vázának gerinczrésze porczogós, vagy csak részben cson- 
tosodó — a nálunk élő fajoknál az egész váz porczogós — ■ : a test 
bőrén csont- vagy zománczszerű vértek. 

1. Alrend : PORCZOSVÉRTESEK. CHONDROSTEl. 

A test váza egészen porczogós ; a bőr részben csontos vértekkel 
fedve ; a kormányúszó erősen félszárnyú. 

I. Család: Tokfélék. Acipenserini. Nyújtott alak; a hasúszó- 
szárnyak messze hátratolva; a test törzsén öt sorban álló csontvér- 
tezet; a száj torok felé nyiló, tömlőszerűen kitolható, fogatlan. 

I . Nem : Tok. Acipenser. L. Az orr hosszan kinyúló — kacsaorr — 
alsó fele lapos ; a száj és az orrvég közötti téren keresztbeálló sorban 

* SiEBOLD a fajnevet Cüviernek tulaidonitja. 



602 A MACí'AR HALAK. 

négy bajusz; a szilvány fedelek felső széle táján egy fecskendőlyuk; 
a fej vértszerű lemezekkel borítva. 

Faj: Szín-tok. Acipenser glaber Heck. 
Kecsege-tok. Acipenser ruthenus L. 
* Gmelin-tok. Acipenser Gmelini Fitz. 
Sőreg-tok. Acipenser sfellatus Páll. 
Faj-tok. Acipenser schypa Güld. 
Vágó-tok. Acpienscr Güldenstádfii Brdt.. 
Viza-tok. Acipenser Huso L. 



III. SZAJTATOHALAK v. KORSZAJUAK. CYCLOSTOMI. 

A test váza porczogós ; a szilványok zacskóformák, minden szil- 
ványzacskó külön nyílású; csak egy orrnyilas; a száj kerek szívó- 
lapot alkot; semmi páros úszsózárny, sem úszóhólyag ; a test nyúlánk, 
hengeres, meztelen. 

I . Család : Köfúrúk. Petroiny\ontini. Mind a két oldalon 
hét kerek szilványnyilás ; a fogzat szaruszerű, kúpos. 

I. Nem: Ingola. Petromy:;on. L. Nyerges emelkedésű hátsörény- 
úszó, mely a kormányúszóval egybeforrott ; semmi alsósörény. 
Faj: Vak ingola. Petromy^on fiuviatilis L. 
Planer ingola. Petrom/:;on Planeri Bl. 



A FAJOK LEÍRÁSA. 

A midőn könyvem e szakaszáig értem, eszembe jutottak azok a sza- 
vak, a melyeket a könyv történetében mondottam s a melyek így 
hangzanak: «Ezt a könyvet nem írta tudós ember tudósok kielégíté- 
sére, hanem írta egyszerű magyarember, magyaremberek okulására, 
általános műveltséggel bíró emberek tudásvágyának kielégítésére. » 
E szavak köteleznek arra, hogy itt bevezetésképen némelyeket 
elmondjak. 

Nemcsak magyarföldön, hanem világszerte, a legműveltebb népek 
körében is bőven terem az « általános műveltséggel bíró embereknek » 
egy kijlön fajtája, a kiknek a könyvekkel és a szakemberrel szemben 
külön álláspontjuk van. A könyvekkel szemben a lehetetlenségig 
követelők ; minden, de minden meglegyen bennök ; a szakemberrel 
szemben követelésük az, hogy megrögzött elöitéleteiket legyezgesse. 
Ezek az emberek büszkék születésük helyére — ez erény ; erős a hit 
bennök, hogy a mi ott terem, az sehol másutt nem terem, vagy ha 
már mégis, akkor az övék legalább különb — ez gyengeség; de 
minthogy az öreg csősz ezt meg azt állította valamely természeti 
jelenségről, hát ez szentírás ; ha pedig a szakember másképen nem csak 
látja, hanem bizonyítja is ugyanezt a dolgot, azért a szaktudósnak 
avval a csőszszel szemben még sincsen igaza — ez elfogultság. 

Ez az elfogultság sokszor oly hatalmas, hogy országossá fajúi s a 
szaktudás tekintélyének csorbításához vezet, a mi nem szolgálja meg 
a közművelődés érdekét. 

Ilyen valóban országos elfogultság uralkodik például a Balaton 
"fogasai) és illetőleg "süllője » tekintetében, a melyekről — különö- 
sen a műveltebbek — szinte megingathatatlan makacssággal azt vall- 
ják, hogy két különböző fajból valók s egészen mások, mint a folyók- 
ban élő II süllőn. 



664 A MAGYAR HALFAJOK. 

Már pedig a régi Artedi, a halhatatlan Linné és Cuvier óta — : 
az utóbbi az, ki ezt a halat osztályozta és Lucioperca Sandra névvel 
látta el — minden természetvizsgáló a legapróbb részletekre kiter- 
jedő, pontos vizsgálattal egybehangzóan azt derítette ki, hogy a bala- 
toni « süllő" a fogasnak ifjú alakja s hogy mind a kettő egy és ugyanaz 
a folyókban élő « süllővel". A sörényúszók és úszószárnyak sugárzata, 
a fogazat, a pénzek, az egész életmód az ivással együtt, az egész belső 
szervezet ugyanaz. 

Érdekes Petén vi-nek ide vonatkozó följegyzése, mely 1841-ből 
ered s így hangzik. 

« Minden balatoni halász azt állította, hogy a süllő és a fogas a 
következő okoknál fogva két faj : i. hogy a fogas orra már ifjú korá- 
ban is hegyesebb, nyújtottabb ; a hát domborodottabb ; a fark kar- 
csúbb; a kormányúszó szélesebb, mint a süllőé; 2. hogy a fogas is 
külön, a süllő is külön ívik ; 3. hogy a süllők a Zala és Mura vizében 
is teremnek, az igazi fogas ott nem fordul meg soha; 4. hogy a fogas 
a süllőnél jobb ízű; ■;. hogy a fogas legalább is 6 fontot nyom, holott 
a süllő legfeljebb 5 font. « 

Erre Petényi azt mondta, hogy: « mutassanak hát egy fióka 
fogast". A felelet ez volt: «Uram, az nincs soha a Balatonban!" 

A makacsságot semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ma már 
a :; fontos is « fogas «; — igen, mert a hat fontos már fogyni kezd! 
No de vegyük azokat az érveket sorra, eleve is megjegyezvén, hogy 
egyeden egy sincs köztük, a mely faji értékű volna és valamennyi áll 
bármely más halnak ifjú és meglett alakjáról ; de sőt bármely más 
állatról is. 

Az első pont alatt felsorolt, merőben külszínes alaki különbségek 
csak korkülönbségek, a minők minden, különösen gerinczes állatnál 
előfordulnak s a fogas süllőnél korántsem akkorák, mint pld. a csirke 
és a tyúk, a csikó és a ló stb. között. 

A második pontra nézve áll, hogy ez más halaknál is így van ; az 
ifjabbak és kisebbek együtt ívnak, a nagyok is együtt, mert nem sza- 
bad elfelednünk, hogy sok halnál az ivarérettség már « félfontos » 
korában ébred, holott a faj 1 5 — 20 — 50 fontig is megnő. 

A harmadik pont állítása egy oly jelenség, mely a halaknál álta- 
lános, hogy t. i. az ivadék, míg kicsiny, a kisebb vizeket keresi föl. 



LEÍRÁSA. 66^ 

mert ott kevesebb megerőltetéssel szerzi meg táplálékát s nincs kitéve 
a nagyok versenyének. 

A negyedik pont egyértelmű avval, hogy a csirke húsa is más ízű, 
mint a tyúké, a borjúé más mint a tehéné, a nélkül, hogy ez külön 
fajt teremtene. 

Végre az ötödik pontra nézve áll a PETÉNYi-féle, valóban fogas 
kérdés s a makacskodók meg fogják engedni, hogy a fogas ikrájából 
mely letojva legfeljebb másfél milliméter átmérőjű, tehát még bors- 
szem nagyságú sem, nem bújhat ki egy hat — de még három fontos 
fogas sem.* Azt hiszem, hogy ez be van végezve. 

Olyan könyv, a mely mindenkinek rögtön megadja a módot arra. 
hogy a halat pontosan meghatározza, egyáltalában nem is írható. 
A legjobb könyv használata föltételhez van kötve s e föltétel az 
összehasonlítás útján szerzett gyakorlottság. Be kell gyakorolnunk a 
szemet a formák megkülönböztetésére, sok és sokféle halat kell 
szemügyre vennünk, élő állapotban, frissében és szárítva vagy bor- 
szeszben elrakva, hogy látásunk élességben nyerjen s. utóbb egy pil- 
lantással is kivegye azt, a min a faj jelleme megfordul. 

Tudnunk kell azt is, hogy a halaknál is vannak egyéni eltérések : 
egy-egy úszósugárral, pénzzel több vagy kevesebb, eltérés a színben 
és több efféle. Itt csak a gyakorlásból folyó itélet segít rajtunk. 

Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy egy és ugyanazon faj a tar- 
tózkodás szerint feltűnően változik, különösen színben, sokszor egész 
külső megjelenése tekintetében is. 

Végre a népies elnevezésekkel rendkívül óvatosan kell bánnunk, 
mert azok nemcsak táj szerint különbözők, hanem ugyanazon a tájon 
évszak szerint is, pld. Tamáskeszeg, mely Tamás napja, — pünkösdi 
keszeg, mely pünkösd napja, — ■ nagypénteki keszeg, mely nagypéntek 
napja táján kerül a hálóba ; vagy fahegykeszeg, mely rügyfakadáskor 
jár bőven stb. 

Szóval a könyv e részében csak akkor van haszon, ha tárgyával 



* Az igazság úgy kívánja, hogy ideirjam, hogy a Balaton valóban tapasztalt halászai, 
kiket nem vezetett az az érdek, a mely e dologból sokszorosan kiri, t. i. hogy a süllőt 
korlátlanul lehessen irtani, nekem mindig azt mondták, hogy a süllő a fogasnak a fia. 
Olyanok ezek, mint Kardos György Keszthelyen, Kun Ferencz Kenessen s a 40 év óta 
barlanglakó öreg Simon. 



666 A MAGYAR HALFAJOK. 

valóban foglalkozunk is s e foglalatosságban rejlik a könyvben tár- 
gyalt szaknak tovafejlödése is. 

A leírások szerkesztésében azt a módszert követtem, a melyet 
Heckel kimívelt és Siebold méltán klasszikusnak ismert el. Az 
ismertető jegyek csoportosítva vannak s így a fajokat egymással össze- 
hasonlítva, kitűnnek a különbségek. 

A midőn tehát bizonyos halat, a melyet meg akarunk határozni, előbb 
a rendszeres összeállítás segítségével valamelyik alrendbe, családba 
és nembe tartozónak ismertünk meg, ezen a nyomon fölkeressük az 
idetartozó fajok leírásait s eldöntjük, hogy melyik fajjal van dolgunk. 
Ha szemünk elég gyakorlott, ezek a meghatározások már a 
föjegyek alapján fognak sikerülni, a leírás pedig már inkább csak 
ellenőrző lesz. 

Példával magyarázva : előbb meghatározzuk, hogy a kezünk 
ben levő hal « csontoshal » : ha szilványfedelékei tüskések, szájában 
fogak érezhetők, teste hosszúkás, oldalt lapított, héjjá pedig érdes 
tapintatú, akkor a hal «sügérfélei) ; ha ezeken kívül e halnak két 
hátsörény úszója van, melyet csak egy igen alacsony hártya köt össze, 
fogai gerebenszerűek, a szilvány előfedője fogacsos, a fedő tüskés, 
pofája héjjas, nyelve sima, akkor a « sügér i)-nemmel van dolgunk; és 
ha végre az első hátsörényúszó végén egy nagy, sötét, pávaszemszerű 
folt is van. az oldalakon :; — 9 sötétes paszta látható s a hónalj- és 
hasúszószárnyak világos vörösek, akkor a hal a « csapó sügér». — 
Ezt a meghatározást azután ellenőrzi és erősíti a többi viszonynak a 
vizsgálata és igazolása, tehát főképen a sugár^at, az oldalpén^ek száma, 
a tejnek a testhez való aránya stb. stb. 

A faj leírásának élén azok a föjegyek állanak, a melyek a fajt a 
rokonfajokhoz viszonyítva megkülönböztetik ; erre következkik a su- 
gárzat, az oldalpénz száma, a fejnek a testhez való aránya s a többi 
leírás. 

A rövidítések magyarázata íme ez: 

AS = alsósörényúszó sugárzata ; 

FA = a fejnek a testhez való aránya; 

HA = a hasúszószárny sugárzata; 

HO = a hónaljúszószárny sugárzata; 

HS = a hátsörényúszó sugárzata; 



leírása. 667 

HS, = az (ílső hátsörényúszó sugárzata. 

HS, = a második hátsörényúszó sugárzata; 

OP = az oldalvonalon végig megszámlálható pénzek. 

Minthogy az iiszósugarak minéműségének kiismerése is a fonto- 
sabb jegyek között foglal helyet, ezeknek feltüntetése nem törtszám- 
ban, hanem törtszám Jormdban történik, akként, hogy a sima sugarak, 
illetőleg tüskék elől járnak s az osztott vagy tagolt sugarak utánok 
következnek, például a csapó sügér sugárzata : 

HSi 13 — 15/0 = az első hátsörényúszóban 13 — 15 sima sugár 
van, osztott sugár nincsen ; 

HSj 1/14 = a második hátsörényúszóban egy sima és 14 osztott; 

HO 0/14 = a hónaljúszószárnyban 14 osztott sugár stb. stb. 

Az oldalpénzek számlálása nyeles tű segítségével az oldalvonalon 
vagy annak táján — ha t. i. nincs kifejlődve — történik ; a fej ará- 
nyát jó, éleshegyü körzővel mérjük le akként, hogy az orr legkiál- 
lóbb csúcsától a szilványfedelék leghátrábbra nyúló széléig mérve, 
a kapottt mértéket az oldal középvonalán fölteszszük, számlálva, hány- 
szor fordul meg a test hosszában. 

A test hoss'úsága az orr hegyétől a kormányúszó végéig terjed ; 
magassága alatt azt értjük, a mi közszólás szerint szélesség, t. i. oldalt 
tekintve a halat az, a mi a has és hátvonal közé esik ; vastagsága az, 
a mi a két oldal közé esik. 

A sörény és egyéb úszóknál a magasságot a sugarak hosszúsága sze- 
rint értjük; a terjedelem, vagy szélesség az, a melyet a sugárzat kife- 
szítve alkot ; más szavakkal : a magasságot adja a sugár, tövétől 
hegyéig mérve, a szélességet vagy terjedelmet a sugarak összessége 
keresztbe mérve. 

A torokfogak rendkívül fontos osztályozó jegyek s kívülről nem 
vizsgálhatók ; fekvés szerint a szilványfedelék alá esnek s ha ezt föl- 
emeljük, finom késsel könnyen kivághatjuk, a nélkül, hogy a halat 
összeroncsolnók. A kivágott torokfogat legjobb kifőzni, a mikor egy 
fogkefével és tűvel könnyen kitisztíthatjuk. A torokfogaknak a leírás- 
ban való jelölése a két félre vonatkozik, a melyen el vannak helyezve 
s ha e két félt úgy teszszük össze, a mint az a 296. ábrán 3, 4 alatt 
van, kivehetjük a külső és belső fogsorokat; balról jobbra haladva — 
az írás értelmében — a tő ponty fogzata így jegyezhető 1.1.3 — 3.1.1, 



668 . CSAPÓ SÜGÉR. 

tehát : a külső és középső soron egy-egy, a belsőn három fog, mind 
a két félen egyformán ; a dévér-keszegnél c, — =; , tehát csak egy sor- 
ban mind a két félen öt-öt. 

Ezek után következik a fajok leírása. 

A CSAPÓ SÜGÉR. 

Perca fluviatilis, Linné. 

I Xíhh, I. 

Főjcojvi: teste mérsékelten nyújtott, nem nagyon lapított; a hát- 
tól a hasfelé keresztbe 5 — 8 sötétes paszta fut; az első hátsörény- 
úszó végén egy nagy, fekete, pávaszemszerű folt ; az úszószárnyak és 
az alsósörényúszó világos-, néha czinóbervörös. 

Suc;ár-ata: HS, 13 — 50/0; HS, 1/14; HO0/14; HA 1/5 ; AS 
2/8 — 9. OP. öo — 68. F. A. 4, a kormányúszót beleértve. 

Leírás. A test erőteljes, kivált elején ; oldalai ívesen domborodók ; 
a fark a testhez képest nem vastag, a kormányúszó nem terjedelmes, 
kevéssé kivágott. A héj érdes tapintatú, erősen odaforrott tüskés 
pénzekből alakítva, a melyek a pofákra is kiterjednek. A száj csúcsba- 
nyiló, zuga a szem alá ér ; finom gerebenfogakkal. A belső szilvány- 
fedelék széle finoman fogacsolt, a külső egy nagy és egy-két kisebb 
tüskével. — A szem nagy; csillaga aranybarna, fémfényű. 

A test háta felől feketészöld, az oldalakban zöldes vagy rezessárga, 
hasafelől fehér. 

Az első hátsörényúszó szürkén ibolyaszínű, a második szürkés- 
sárga, a kormányúszó szürkészöld, vöröses lehelettel. 

S:^ínválío:;at. Az oldalpászták néha teljesen hiányzanak. 

Ivik: április, május hónapokban. 

Horogra jár: augusztustól februárig. 

A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta, 
egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke ; továbbá a torko- 
latokat, zsilipzúgókat, hídoszlopokat, hol prédáját — mely leginkább 
halivadék, de rovar is — ■ lesi. Roppant falánk, a halgazdaságra nézve 
kártékony rablóhal. 

Nálunk ritkán éri el 30 cm. mellett a fél kilo súlyt. Húsa fehér, 
szíjjas és jóízű ; nem becsülik eléggé. 



FOGAS SÜLLŐ. Ó69 

Elterjedés. A magasabb hegyek vizeit kivéve, folyókban és tavak- 
ban általánosan elterjedett hal. Színváltozata kivált az Aldunán — 
Titelen alul — igen gyakori. 



A FOGAS SULLO. 
Lucioperca Sandra, Cuvier. 

Főjegyei: feje nyújtott; oldalról tekintve a homlok menedékessége 
majdnem egyenes vonalban lejt; a száj mélyen behasítva, zuga leg- 
alább a szem közepe alá ér ; a belső szílványfedelék széle majdnem 
merőlegesen áll ; a pofákon semmi héj ; a hátsörényúszók és a kor- 
mányúszó sugárközei pettyesek ; az egész hal első tekintetre kékes- 
ólomszínű. 

Sugár^afa: HSj 14/0; HS^ 1/20; HO. o/i 5 ; HO. 1/5 ; AS 2/1 1. 
O. P. 75 — 9. F. A. 4-nél valamivel több — a kormányúszót beleértve. 

Leírás. Teste a csapó sügéréhez képest sokkal nyúltabb s kevésbbé 
lapított, farka is aránylag erősebb, kormányúszója terjedelmesebb. 
A test érdes tapintású s a fej kivételével apró, fésűs, jól odaforrott 
pénzekből való héjjal van borítva. A száj csúcsbanyiló, hatalmas fegy- 
verzetű ; a bársonyos finomságú gerebenfogak közül a felső és alsó 
állkapocsban, állás szerint ragadozó fogaknak beillő két-két erős, 
hegyes fog tűnik ki, a melyhez mind a két állkapcson köröskörül 
kisebb, hegyes fogak sorakoznak ; a nyelv sima, fogatlan ; a belsőszil- 
ványfedelék merőleges széle finoman, alsó széle durvábban fogacsos. 

A test hátfele legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe húzó, 
bizonyos ólmos lehelettel ; az oldalakban sötétebb, felhős foltok ve- 
hetők észre, a melyek néha elmosódva, pásztásan tömörülnek, s kü- 
lönösen az ifjaknál 8 — -9 különböztethető meg; a pofák barnával 
márványozottak. A két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltok 
néha 4 — 5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark su- 
gárközeit is ; a többi úszó sárgás. 

Ivik: április, május hónapokban. 

Fogása: A Balatonban, melynek főhala, régente lebegő és fenék- 
horgokkal halászták, melyek leginkább apró csapó sügérekkel voltak 
felhalazva ; most ott télen, nyáron a gyalomhalászat főtárgya, holott 
a folyókban az öreghálóval és a tököshoroggal fogják. 



670 KŐ-SÚLLÖ. 

A fogas süllő igazi ragadozó hal, mely a folyókban mindenre 
ráveti magát, a mit legyőzhet ; még saját faját sem kimelvén meg, 
elnyeli az apróbb vízivadat, a vízi patkányt, szóval mindent, a mi él és 
mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Épen a táplálékban való tel- 
hetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek húsa nem oly 
tiszta ízű, mint a Balaton főhaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal 
és a küszfajokkal táplálkozik ; innen van az is, hogy a Balaton fogas 
süllője rendszerint seregben jár, úgy a mint t. i. a kardos és küsz 
seregeit üldözve követi ; különösen télen a jég alatt jár össze, úgy 
hogy ha a halászok csapása véletlenül jól talál, az eredmény roppant 
nagy; a táplálék bősége okozza azt is, hogy a balatoni hal a folyó- 
belinél hasasabb. Az if|ú alaknak már ismertetett okokból való kímé- 
letlen pusztítása — a bérlők az apraját a halzsír-üstbe vetik — oka 
annak, hogy a faj érezhetően megfogyott. 

Nálunk 85 — 90 cm. hosszúság mellett 10 kilogramm súlyt érhet 
el: a kereskedésben az \--^ kilogrammoson kezdődik az inyenczek 
<i fogasa » . 

Húsa fehér, pompásan foszló, elsőrendű; megjegyzendő, hogy az 
a nagy tömeg « fogási), melyet Bécs, Budapest s a közlekedés terje- 
désével, távolabb helyek is fogyasztanak, csak igen kis részben bala- 
toni ; inkább aldunai eredetű. 

Elterjedés. Lejegyeztem a Balatonból, a Berettyó, Borzsa, Dráva, 
Duna, Körös, Latorcza, Rába, Szamos, Tisza és Zagyva folyókbúl. 
Tata nagy tavából; Petényi lejegyzé : a Mura, Olt, Maros és Vág 
folyókból és különösképen a Fertőből, a honnan Heckel nem em- 
líti s a hol nekem Hegykő és Saród legjobb halászai sem mondták be. 

A KŐ SÜLLŐ. 
Lucioperca Volgensis, Pallas. 

I t?bla, 2. 

Főjegyei: A fogas süllőnél, melynek különben legközelebbi faj- 
rokona, zömökebb; feje vaskosabb, homlokvonala erősebben lejt; 
a belső szilványfedelék felkanyarodó széle a szem felé dűlő ; az 
oldalakban álló nyolcz keresztbefutó paszta határozott rajzú, kirivó, 
úgy hogy a hal első tekintetre is tarkának tűnik fel ; a hátsöré- 



NEMET BUCZO. (jj [ 

nyék és a kormányúszó sugárközeiben a foltos rajz határozott és 
uralkodó. 

Sugár-afa: HS, 1 5/0 ; HS, 2/22 ; AS 2/9. — OP. 80. F. A. 4'/^, a 
kormányúszót beleértve. 

A fogas süllőt a kő-süllővel összehasonlítva, kitűnik, hogy az utób- 
binak hátsörénye, különösen pedig az alsósörénye terjedelmesebb, a 
héj pénzei is tetemesen nagyobbak. 

Ivik: a mikor fajrokona. 

Fogása: leginkább az öreghálóba kerül. 

Életmód, nagyság és húsa szerint megegyezik a fogas süllőével. 

Elterjedés. Sem Petényi, sem Heckel nem ismerték magyar vizek- 
ből s az előbbi csak halászok bemondása szerint, mint fajtát (varietas) 
jegyezte fel; ez annál csodálatosabb, minél bizonyosabb, hogy a 
halászság mindenütt megkülönbözteti, a budapesti halaspiaczon pedig 
a fogas süllővel vegyesen mindig található. Feljegyeztem a Dráva, 
Duna, Rába, Tisza és Zagyva folyóból. 

A NÉMET BUCZÓ. 
Aspro vulgáris, Cuvier. 

Fű/egyei:a{ark orsószerú'en vékony, legvékonyabb része alig szem- 
átmérőjű ; az első hátsörényúszóban csak 8 — 9 úszósúgár ; a test szé- 
les, feketés keresztpásztákkal, melyek a farkrész felé és a farkrészen 
jobban kivehetők. 

Siigá.r:{ata : HSi 8 — q/o ; HS, 1/12 — 13; H. O. 0/14; HA i/y, 
AS. i/ii. OP. 70 — 80; FA. 5, a kormányúszót beleértve. 

Teste elől kissé békaszerűen lapított, tehát magasságánál széle- 
sebb, hátúi hengeres; héjjá apró, fésűs pénzekből való, a pofákra 
is kiterjed s reszelős tapintatú ; a has elől meztelen ; feje lapított, a 
szilványrés táján legszélesebb, orrarésze vaskos, az alsó állkapcson 
túljáró ; a külső szilványfedelék erős tüskébe végződik. A két hát- 
sörényúszó tökéletesen külön van válva — a sörényközön 6— 7 pénz 
számlálható ; a hasúszószárny terjedelmes, leveles szabású ; az alsó- 
sörényúszó kezdete a második hátsörényúszó kezdetével talál ; a kor- 
mányúszó kis terjedelmű. 

A test hátfele sárgásbarna, 4 — 5 széles, feketés, kissé felhős és 



Í)J2 MAGYAR BUCZO. 

kissé rézsüntösen keresztbefutó pasztával ; a has fehéres ; a sörények 
szürkések, az úszószárnyak sárgások vagy színtelenek. 

Ivik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban kezdi. 

Fogása: nem történik külön s így a halászatnak csak véletlen járu- 
léka ; de falánkságánál fogva igen rájár a horogra s a hol bővebben 
terem, alkalmatlanná is válik ; kivált a fenékhorgon. 

A német buczó ragadozó hal, mely a folyó vizet szereti, a hot 
leginkább vízi rovarok álczáival, apró rákokkal él ; sebes és ügyes 
úszó ; de leginkább a mélység fenéketáján tartózkodik. 

Legfeljebb 20 cm. n(3 meg, 100 — 120 gramm súlyt érve el. 

Húsa fehér, jó ízű; de nem igen keresett. 

Elterjedés. A német buczó az eddigi tapasztalás szerint csak a 
Duna vízhálózatában terem; Heckel említi a Szeben, Maros és Olt 
folyókból; Petényi a Duna, Tisza, Zala-Tapolcza, Garam és a Tu- 
róczból ; én lejegyeztem a Balaton tavából, a Berettyó, Bódva,Borzsa, 
Dráva, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, Szamos, Zagyva folyókból és 
a Szernye folyó részeiből. 

A MAGYAR BUCZÓ. 

Aspro Zingel, Cuvier. 

I tábla, ;. 

Főjegyei: farka orsószerüen vékonyodó ; de legvékonyabb része 
több, mint szemátméröjű ; az első hátsörényúszó 13 — 14 sugarú, 
elől magas, hátrafelé menedékesen lecsapott, a pusztás rajz terje- 
delmes. 

Sugár^ata: HSi 13 — 14/0; HS, 1/18; HO. 0/14—1 5 ; AS. 1/13. 
OP. 90 — 95. F, A. 5, a kormányúszót beleértve. 

Az igen közelről való fajrokonság a magyar és német buczó között 
rögtön szembetűnő ; de a míg a német buczó farka valóban patkány- 
szerű — innen « poczokfarkú « népies neve is — vékony, addig a 
magyar buczóé a testhez képest sokkal arányosabb, kormányúszója is 
terjedelmesebb; egész testalkata vaskosabb, erősebb; a hasúszó- 
szárny leveles szabású ugyan, de kevésbbé terjedelmes ; a legfőbb jegy, 
mely fajrokonától megkülönbözteti, az első hátsörényúszó 13 — 14 



VÁGÓ DURBINCS. 675 

Színezete is a német buczóéhoz hasonló, csakhogy a pászták terje- 
dehnesebbek, néha felhőszerűen ehnosódók, tarkítok. 

Ivik: mint fajrokona. 

Fogása: Leginkább az öreghálóval való halászat járuléka ; de akad 
a fenékhorogra is; a halászság <(jó halnak » becsüli. 

A magyar buczó a kövesfenekű, folyós vizet szereti ; álló vizekben 
nem terem ; életmódja megfelel a német buczóénak. 

A német buczónál sokkal nagyobbra növekedik, 50 — 31; cm. 
hosszúság mellett az i kilogrammot is eléri, sőt, ritkán, meg is haladja. 

Húsa fehér, kitűnő izű, a Duna mentén a halászok nagyra becsü- 
lik; a hal azonban egészben ritka s így kevésbbé piaczi czikk. 

Elterjedés. Az eddigi tapasztalás szerint csak a Duna vízhálóza- 
tában található; Heckel a Dunából és az Okból kapta; Petényi a 
Dunából, Szamosból s lejegyezte a velenczei tóból is, a mi azonban 
nem áll meg, mert jegyzete csak a vágó durbincsra talál, erről mond- 
ván a magyar halászság azt, a mit Petényi a velenczei halász után 
magyarul is szórói-szóra lejegyzett: « nagyon tüskés hal, azért is szú- 
rása mérges, utána meggyűlik a kézu. Én lejegyeztem a Duna, Kö- 
rös, Rába, Tisza és Zagyva folyókból. 

A VÁGÓ DURBINCS. 
Acerina cerniia, Linné. 

Főjegyei: íves hátú, tompa orrú, zömök hal ; az első hátsörényúszó 
tarajszerű, rendkívül szúrós; az alsósörényúszó két első s a hasúszó- 
szárny első tüskéje erős, szúrós; a szilványfedelék szúrósan tüskés; 
az első hátsörényúszóban 12 — 14 erős tüskesugár; a másodiktól 
csak nyergesen válik el. 

Sugár;afa: HS, 12— 14/0; HS, 11 — 14; í^•0■ o/i}\ H.A 1/5, 
AS. 2/5. OP. 37 — 40. FA. körülbelől 4, a kormányúszót beleértve. 

Teste zömök; kicsiny; háta ívesen domborodó; — innen « disznó- 
hal « a népies neve; — a teste friss állapotban rendkívül nyálkás; de 
fésűs halpénzei miatt mégis érdes tapintatú ; a héj nem terjed a pofákra ; 
az érző likacsok a belső szilványfedelék széléhez alkalmazkodva, háló- 
zatos gödrökbe nyilnak ; a belső fedelek széle szúrósan tüskés. 

Színezet szerint olajzöld, barnás pettyekkel tarkítva, melyek néha 

Hermán O. A magyar halászat. -^^ 



674 SELYMES DURBINCS. 

hosszában darabonkint sorakoznak is ; az oldalak rezessárgák, a folyó 
vízben élőknél zöldesek ; a has fehéres ; az első hátsörényúszó su- 
gárközei sötét foltokkal vannak tarkítva, melyek néha 4 — -5 sort 
alkotnak; a második hátsörényúszón és a kormányúszón a foltok 
inkább a sugarakon vannak ; a hasúszószárnyak és az alsó sörényúszó 
fehérek, néha vörösesek. A szárazra kivetve, alapszíne néha szennyes 
agyagsárgává változik. 

Ivik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban is. 

Fogása: a halászatnak csak járuléka s a magyar halászság szúrós- 
sága miatt gyűlöli, mérgesnek, sok helyen ómennek tartja, mely hal- 
szegénységet jelent ; csak kevés helyen eszik. 

A vágó durbincs folyókban és elevenebb vizű tavakban a szélvizek 
táján él, hol apró állatokkal táplálkozik ; nagyon falánk s a halivadék- 
ban nagy károkat okoz. A horogra nagy mohósággal veti magát s az 
aránylag nagy horgot is benyeli. A szárazra vetve, kemény életű hal- 
nak bizonyul, mely egy fél óra múlva is haragosan mereszti fel min- 
den tüskéjét, a tüskés fedelekkel együtt; tüskéi könnyen szúrnak s a 
szúrás nagyon fájdalmas, erős gyuladást okozó. 

Nálunk 12 — i^ cm. nagyságra növekszik; ritkán nagyobb is. 

Húsa finom, jóizű, különösen hallevesnek való; de nálunk nem 
becsülik, holott magából Oroszországból évenkint «such» név alatt 
több mint egy fél millió kilogramm ifjú durbincsot szállítanak becsi- 
nálva a világpiaczra ; mint a sósvizet biró hal, az Északi-tenger öbleit 
(Haff) is lakja s ott a halásznépségnek mindennapi tápláléka. 

Elierjedés. Heckel a Marosból (Déva) említi; Petényi a Duná- 
ból és a Balatonból ; én lejegyeztem a Berettyó, Borzsa, Dráva, Körös, 
Olt (szoros), Rába, Tisza, Zagyva folyókból és a Szernye folyós helyei- 
ről ; a Velenczei tóból, a halászok állítása szerint, kiveszett. 

A selymes DURBINCS. 
Acerina Schraitzer, Cuvier. 

I tábla, 4. 

Főjegyei: egész alakja nyújtott, háta majdnem egyenes vonalban 
halad ; az első hátsörényúszó igen terjedelmes, majdnem a fark tövéig 
haladó és 18 — 19 tüskesugarú; oldalain végig három, néha négy 



BOTOS KÖLÖNTE. 6"^ 

hosszanti keskeny csík látható; a tüskék szúrósak, de a vágó durbincs 
tüskéihez képest vékonyabbak. 

Sugár:{atű: HS, i8— 19/0; HS, 12—13; HO. 0/1 3— 14; HA 1/5; 
AS. 2/6. OP. óo — 70. FA. 4, a kormányúszóval együtt. 

Teste, oldalt tekintve, szinte ékalakú ; a fej orrarésze kinyúló ; az 
érzölikacsok gödrei terjedelmesek; a héjjá fésűs pénzekből alakúi, a 
pofákra nem terjed ; a belső fedelek szélén 6 — 7 hegyes tüske van, 
a külső fedelek igen hegyes tüskében végződik ; az első hátsörényúszó 
elől meredeken emelkedik s lassú menedékessés:2:el tart a háton vésrie 
az elválasztó nyeregig, a hol a második sörény kivehető. 

Szín szerint a háta világos olajzöld, oldalai sárgások, a hasa tája 
ezüstfehér; az oldalakon három keskeny csík látható, melyek közül 
egy a hátsörényúszó töve közelében fut, a második az oldalvonal 
fölött, a harmadik e vonal alatt halad s ez utóbbi kettő a fark vésre 
felé elmosódva egyesül; a hátsörényúszó sugárközei néha sorosan 
pontozottak ; a többi úszó sárgás. 

Ivik: április, május hónapokban; néha már márcziusban. 

Fogása: a hálós halászatnak csak véletlen járuléka s a halászok 
nem becsülik ; de nem olyan megvetett mint rokona, a vágó durbincs ; 
könnyen horgászható. 

A selymes durbincs szereti az eleven folyású vizet, különösen a 
partszakadékok csorba helyeit, hol a víz sodró és örvénylő is ; ott 
lesi prédáját, mely rovarokból, férgekből, apró rákfélékből és külö- 
nösen halivadékból kerül ; alkalmas helyeken csupa selymes durbincs 
kapkodja be a horgot; ez tanúsítja fürgeségét és falánkságát. 

A vágó durbincsnál nagyobbra nő, 20 — 22 cm. mellett egy negyed 
kilo súlyú. 

Húsa finom és jóizü ; de nálunk nem keresett. 

Elterjedés: Heckel a Dunát hozza fel, nem említi külön a magyar 
vizekből: Petényi a Dunából és a Tiszából (Vezseny körül) említi; 
én a Balatonból, a Rába és a Zagyva folyókból jegyeztem fel s külö- 
nösen Komárom körül találtam nagy számmal; eddigi tapasztalások 
-Szerint a Duna vízhálózatának sajátja. 



4? 



676 BOTOS KÖLÖNTE. 



A BOTOS KOLONTE. 
CotHis sobio, Linné. 



Fö/eg/ei: az egész test czövekalakú ; a vastag, békaszerűen lapított 
fejtől a fark végéig egyenletesen vékonyodó ; két egymással össze- 
kötött hátsörényúszó, melyek közül az első csekély terjedelmű, a má- 
sodik és az alsósörényúszó terjedelmes ; a hasúszószárnyak a hónaljra 
vannak előretolva, kicsinyek ; a hónaljúszószárnyak terjedelmesek ; a 
test héj nélkül való, nyálkás, — a hasús^ós^árny hegye, hátrahajtva, 
nem eri el a hugyg}vl. 

Sugűi-afü HS, ó— 9/0; HS, 1^— 18/0; HO. 13 — 14; HA. 1/4;, 
AS. 12 — 1 3/0. F. A. 4, a kormányúszóval együtt s a fejet a szirony- 
résig mérve. 

A fej vége, felülről tekintve, a legszélesebb része; a belső' 
fedelek szélén egy erős, éles tüske meredez ; a szemek közelebb álla- 
nak egymáshoz, mint a fe|oldal széléhez s fölfelé is tekintők, a mi a 
fejének különös kifejezést ad; a száj öblös nyilású, állkapcsai bárso- 
nyos fogzatúak. Az első hátsörényúszó sugarai simák, nem tagoltak s 
ez az úszó egy alacsony hártyával a második sörényúszóhoz csatlako- 
zik ; a hasúszószárny, csak kevéssé a hónaljúszó mögé csuklódva,vissza- 
hajtva, hegyével sohasem éri el a hugygyót, sugárzata mindig egyszínű. 

A test színezete sokszorosan változó, rendszerint azonban szürke 
és barna: az alapszín legtöbbször szürke, a hát barna, sokszor — • mint 
az oldalak is, felhőfoltokkai márványozott ; a has világos szürke, egy- 
színű, ritkán halavány márványzású ; a hátsörényúszó, a kormányúszó' 
és a hónaljúszószárny sugárzata karikásán tarkítva; az alsósörényúszóé 
ritkábban az ; a hasúszószárnyak sugárzata egyszínű s csak igen ritkán 
elmosódva foltos. 

Imk: márczius, április hónapokban. 

Fogása: a hegyi lakóknál szegény ember hala, melyet botba ütött 
közönséges evővillával szigonyoznak ; talán innen származik székely 
neve «botoskölönte». Egyébként kitűnő csali, a mely után a nemes 
hal mohósággal kapkod. 

A botos kölönte a hegyi patakvizek lakója, hol a kövek és kavi- 
csok között a pisztráng társaságában él, s mindig a fenéken bujkál, 
kavicsok alá rejtőzve lesi rovar, féreg és halivadék prédáját ; színezet 



CZIFRA KÖI.ÖNTE. 677 

szerint alakoskodó, úgy, hogy csak a gyakorlott szem veheti észre. 
Igen sebes mozgású kis hal, mely úgy védekezik, hogy tüskés fede- 
lekét felállítja. A nőstény az ikrát kövek alá vájt gödrökbe rakja, mire 
a hím gondjai ajá veszi s 4 — 5 hétig önfeláldozással, minden vesze- 
delmet megvetve őrzi. Heckel írja, hogy ez a kis hal ilyenkor a tur- 
káló botba vagy vesszőbe beleharap. 

Nálunk 10 — 12 cm. hosszúságot ér el. 

Húsa főve vöröses, jóízű ; de inkább csak a szegénység eszi ; az úri 
horgász csak csalinak használja. 

Elterjedés. Heckel a Szebenből említi; Petényi a Besztercze- 
patakból, a Garamból, Poprádból jegyezte fel; én a Vargyas, Füle, 
Kormos, Lucsivna patakokból ismerem s a Duna komáromi részé- 
ből jegyeztem fel, a hova eltéved és a hol "kophal» a népies neve. 

A CZIFRA KÖLÖNTE. ^ 

Cottus poccilopiis, Heckel. 

II tábla, 5. 

Fő/egyei : a hasúsúószárny hosszabb s visszahajtva, hegye eléri a 
hugfgrót; farka állandóan karcsúbb; a hasúszószárny, különösen 
a sugárzata mindig keresztbe csíkos, és a többi sugárzat is szembetű- 
nően tarka. 

Sugár:^űta : HSi 8 — 9/0; HS, 16 — 18/0; HO 14; AS 0/13 — 14. 

A külső szilványfedelék tüskéje bőr alá van rejtve; a kormányúszó 
a végén majdnem egyenesen el van \'ágva s 14 sugara majdnem 
egyenlő hosszúság mellett a végén villásan oszló ; a hónaljúszószárnyak 
visszahajtva nem érik el a második sörényúszószárny kezdetét, sugár- 
zatuk sima, tagolatlan. 

A színezet megfelel az előbbi fajénak, kivévén a hasúszószárny 
szembeszökő tarkaságát. 

Ii'ik : mint az előbbi. 

Fogása és életmódja szintén megegyezik a botos kölönte fajéval ; 
azonképen nagysága is. 

Elterjedése. Heckel a fajt alkalmasint a Petén Yi-től kapott ma- 
.gyar példányokra alapította, mert azokról a helyekről sorolja fel, a 
melyeken Petényi kutatott, u. m. Késmárk körül, a «Bisztricza» 



678 KISSZÁJÚ KÖLÖNTE. 

patakból (Zólyom), Túrócz és Gömör megyéből. Petényi meg- 
jegyzi, hogy ez a faj a Kárpátalja valamennyi patakjában terem s a leg- 
magasabb helyeken is társa a pisztrángnak ; felsorolja a Poprádból 
és Körmöczbánya mellől is; Benecke szerint* Stockholm táján is. 
terem. 

Petényi még feljegyezte róla, hogy nagyon kemény életű s a 
szárazra téve messzire dobja magát ; Turóczban a Háj-Blatnicza fürdő- 
mellett folyó Zsarnócza patakban P. olyan példányokat talált, a me- 
lyeknek hasúszószárnyai narancssárgák, vagy zöldessárgák, vagy bar- 
nássárgák voltak, a mire Heckel azt jegyezte meg, hogy ez a víz és 
világosság hatásának a következménye, a mint ez más halaknál, kü- 
lönösen a pisztrángnál is sokszorosan tapasztalható. 



•A KISSZAJU KOLONTE. 
Cottus microstomiis, Heckel. 

Noha ez a faj a tudományban nincsen elfogadva s úgy látszik, hogy 
a botos kölöntének if|Li példányaira alapíttatott , irodalomtörténeti 
tekintetben említést érdemel, mert a Poprádból származó példá- 
nyokra alapíttatott s valószínűleg Petényi útján került Heckel bir- 
tokába. 

Főjegyei Heckel felfogása szerint ezek: a szájzug nem terjed a 
szem alá; farka igen vékony (magassága a hal hosszának csak '/ao. 
része) ; a belső szilványfedeléken egy erős horogtüske van. 

Sugár -ata: HS, 8/0; HS, 0/19; HO ló; HA 1/4, AS 0/15. 

A TARKA GÉB. 

Gobius marmoratus, Pallas. 

II tábla, 6. 

Főjegyei : ki első hátsörényúszó táján, mind a két oldalon, egy 
félholdalakú sötét folt ; a hugygyót tíz hegyes szemölcs zárja ; a két 
hátsörényúszó egy rövid, alacsony hártyával van összekötve ; az első 
hátsörényúszó elején — hegye táján — egy vöröses folt van. 

* Benecke i. m. 



TARKA GÉB. 6y9 

Sugár-ata: HS, 6/0; HS, 1/18; HO 0/29; AS 0/14. OP h— 
40. FA 5V4) ^ kormány úszót beleértve. 

A test legnagyobb magassága a fejrészre esik s :; — 6-szor fordul 
meg a test egész hosszúságában ; a legnagyobb vastagság nyolczszor 
fordul a hosszaságban. A száj kicsiny, ajakrésze húsos, zuga az orr- 
nyílással egy vonalba esik ; csúcsbanyiló ; az állkapcsokban egy, néha 
két sor apróka fog; az orrnyilas igen kicsiny, szabad szemmel csak 
nehezen látható. A szemek erősen homlokállásuak és szomszédosok, 
vagyis a szemköz igen keskeny. A felső ajak közepén két apróka, előre 
meredő csövecske. A hónaljúszószárnyak szélesek, kerekvágásúak ; a 
hasúszószárnyak, az előbbiek alatt állva s hosszában egyesülve, lapos 
tölcsért alkotnak ; hátrahajtva hegyök a hugygyóig ér. A két hát- 
sörényúszót egy alacsony hártya köti össze; az első a hónai] úszószár- 
nyak töve mögött indul s legcsúcsán vörös foltot visel ; a második az 
alsósörényúszó kezdete előtt indulva a kormányúszót megközelíti, 
vége az alsó sörényúszó végével körülbelől talál. A héj nem terjed a 
fejre, mely, kivált a fedeleken, vastagodó bőrrel van fedve; a pénzek 
a hát- és a hasrészen aprók, az oldalakban nagyobbak, egészben 
reszelősök. Az oldalvonal finom, alig követhető s csak a farkrészen 
föltünőbb. 

Szín szerint ez a kis hal változékony; de foltos volta egészben 
márványozza ; az alapszín zöldes barna, vöröses lehelettel ; az oldala- 
kon rendesen három feketéseri barna folt vehető ki ; a farkrészen 
ilyen színű öv látható ; az első oldalfolt félholdalakú s csúcsaival a 
fej felé fordul — innen a semilunaris elnevezés, mely alatt Heckel is- 
mertette • — a hát- és alsósörény sugárközeinek alján vöröses fol- 
tocska látható. Az ivás idejében a szín változik, sötétebb, bársonyossá 
válik s a vörösség megtüzesedik. 

ívik : Kriesch János szerint tavasz elején. 

Fosása : külön nem történik. 

o 

A tarka géb — Kriesch János megfigyelése szerint — a víz fene- 
kén bujkáló kis hal, mely vízinövények alatt keresi eledelét; nem 
igen úszik, hanem egybeforrott hasúszószárnyain s a hónaljúszószár- 
nyak közbejöttével csuszkái ; üldöztetve a farkával fölfelé is löki ma- 
gát ; de legott a víz fenekére száll alá. Saját tapasztalásom szerint a budai 
hévizek kifolyásaiban legtöbbje a már köves helyeken, kövek alatt él. 



68o FOLTOS GÉB. 

Nagyságára nézve Kriesch szerint a legnagyobb 8.] cm. 

Elterjedés szerint ezt a halat Magyarországra nézve Kriesch János 
fedezte fel az Ó-Buda melletti hévíz kifolyásában s innen írta le a 
magyar Tudományos Akadémia math. és természettudományi közle- 
ményeinek X. kötetében (187^); újabb időben a Balatonból — -a 
keszthelyi hévíz beszakadása tájáról — is említi. 

*A FOLTOS GÉB. 
Gobius rubromaculatiis. Kriesch. 

Az a körülmény, hogy a magyar vizekből a géb nemének egy faja 
sem volt ismeretes, arra' birta Kriesch JÁNOs-t, hogy a midőn 
az első ilynemű halat vizeinkben fölfedezte, azt igen tüzetes vizsgá- 
latnak vetette alá. E vizsgálat oly jellemző jegyeket derített föl, a 
melyek egy új faj felállítását jogosulttá tették s így Kriesch föl is állí- 
totta a Gobius rubromaculatus fajt, megkülönböztetvén azt az össze- 
kötött hátsörényúszókkal, s az elsőnek vörös foltjával. Az összehason- 
lító vizsgálat azonban kimutatta, hogy úgy a Kriesch, mint a Heckel- 
féle faj is egy a Pallas marmoratus fajával. Habár igy a Kriesch- 
féle faj fen nem tartható , a tüzetes vizsgálatnak mégis az a nagy 
haszna volt, hogy a Pallas faja ezentúl sokkal élesebben jelle- 
mezhető.* 

•A TÜSKÉS PIKÓ. 
Gasterosteus aciileatus, Linné. 

Főjeoyei : első hátsörénvúszó helyett három külön álló, erős tüs- 
kével, melyek közül a középső a leghosszabb, a harmadik a legkisebb; 
a hasúszószárny csak egy tüskéből és egy sugárból áll ; az alsósörény- 
úszó előtt egy rövid, lapított tüske áll. 

Sugár; jfü. HS, 0/12 ; HO o/io; HA i/i, AS 1/8. FA 3V,., a kor- 
mányúszót beleértve. 

A test csak kevéssé összenyomott, a fark vékonyan kifutó s nem 
nagy terjedelmű, majdnem egyenesen elvágott kormányúszóval ; a száj 
kissé homlok felé nyiló, zuga az orrlyukak alá ér, alsó állkapcsa kissé 

* Kriesch JÁNOS ; Egy ú| halfaj. A magyar Tud. Akadémia math. term. tud. közlemé- 
nyeinek X. kötete. Budapest 1875. P- 221—252. 



TÜSKÉS PIKÓ. 68 I 

kiálló ; a fogzat hegyes és aránylag erős ; a fej pofarészét a fedelek- 
kel egybeforrt és szélesedett alsó szemcsont alkotja; a hónaljúszó- 
szárny a hát első tüskéje alatt indul, elől elvágott; a hát és az alsó- 
sörény vége és magassága talál egymással, de az alsósörényúszó vala- 
mivel rövidebb ; valamennyi tüske csuklóban jár s lecsapható. A test 
héjjá változó ; majd legnagyobb részben hiányzik, majd keresztbeálló 
zománczszerű s a bőrbe temetkező lemezek láthatók, melyek a testet 
úgyszólván vértezik ; csak a has állandóan meztelen (a vértezet jelen- 
léte és hiányzása okozta azt, hogy ezt a halat több név alatt, mint 
külön-külön fajt írták le; így Cuvierís "trachurus, leiurus» vagy <'gym- 
nurus» név alatti; Eckström és Fries svéd kutatók azt hiszik, hogy 
a meztelen a nyári, a vértezett a téli alak és Heckel is erre a föl- 
tevésre hajlik. 

Nagysága 5 — 5 cm. 

Szín szerint a háta zöldesbarna, vagy kékes fekete, az oldalak és a 
has ezüstösek, toroktája és mellrésze a rózsaszíntől a vérpirosig vál- 
tozó ; az úszók zöldesek ; a szemcsillag ezüstös. E színek ívásker meg- 
élénkülnek. 

Ivik : április és június között. 

Foodsű. Németország édesvizű tavaiban őszkor seregbe verődik; 
ekkor roppant mennyiségben hálózzák s halzsírt főznek belőle. 

Benecke szerint 1882-ben Pillau mellett e kis halból 5,:; 00 mázsa 
halzsírt főztek, melynek értéke 70,000 márka volt. 

A tüskés pikó életmódjának nem egy vonása a kölöntékre emlé- 
keztet, különösen abban, hogy a hím az ivadékot őrzi és gondozza s 
az ikra számára vagy külön, diónagyságú fészket készít, vagy a víz- 
fenék síjrű növényzetét használja fel fészkűi. Ügyes, sebes úszó és 
kemény életű hal, mely sokszor a \'ízböl kivetve magát, a part nedves 
növényzetében sokáig élve marad. 

Elterjedés. A tüskés pikó különösen az Atlanti óczeán északi részé- 
ben, föl Grönlandig, él s az ebbe szakadó folyókba nagy számmal 
vonul ; de bemegyen a Földközi tengerbe is ; a Dunának szorosabb 
értelemben vett hálózatából hiányzik; de betévedése nem lehetetlen. 
Azonkívül a Keleti tengerbe siető Poprád e hal elterjedése körébe 
szakad és semmi kétség, hogy a többi hasonló irányú folyókba benyo- 
mul; északi Németországban épen közönséges. Heckel Krakkóból 



682 TARKA MENY. 

és "Magyarországból)) említi, anélkül, hogy a helyet megnevezné; 
lehet ez tollhiba — de az áll, hogy a hal bejövetele teljesen lehet- 
séges s a Belgrád alatt való megjelenése sem tartozik a csodák közé. 
A mi szegényes kutatási módunk mellett sok egyebekkel együtt, köny- 
nyen kikerülhette a búvárok horgát, hálóját. 

A TARKA MENY. 

Lota vulgáris, Cuvier. 

II tábla, 7, 

Föjegyei : nyújtott, hengeres alak, csak a farkrész összenyomott; 
az alsó állkapocs a felsőnél kevéssel rövidebb ; álla részén, középen 
állva, egy vékony bajusz; az orrlikak mellett egy-egy felálló bőr- 
karaj ; az egész test finom, a bőrbe temetkező, egymást nem fedő pén- 
zekből álló héjjal van bevonva, mely a fejre és az úszók tövére is ki- 
terjed. 

Sugár-ata HS, 12—14; HS, 6.8—74; HO 18—20; HA .; ; AS 
6, — 70; FA 1;, a kormányúszót beleértve. 

Feje lapított, kissé békaszerű ; a száj mély hasítású, zuga az ara- 
nyos csillagú szem alá ér; a test hajlékony, igen nyálkás, héjjának 
apró pénzei csak tüzetesebb vizsgálattal vehetők észre, körösen véset- 
tek s csillagos sugarak nélkül valók. A szilványrés nagy; a hónalj- 
úszószárny terjedelmes s a kormányúszóval együtt kerekvágású ; ilyen 
szabású az első hátsörényúszó is ; a második hát- és az alsósörényúszó 
az egész farkrészt, úgyszólván, beszegik, de nem forrnak össze a kor- 
mányúszóval ; valamennyi úszó lágy, minden tüskesugár nélkül való- 
Szín szerint háta és oldalai olajzöldek, sötétebb felhőfoltokkal 
márványozottak ; a has, a torokrész és a hasúszószárnyak szennyes, 
fehérek. 

Ivík : deczember és január hónapokban. 

Fogása: Tartózkodása miatt ritka járuléka a hálós halászatnak ,- 
annál inkább rájár a horogra, különösen télen ; a hegyi lakók a pata- 
kokban kézzel tapogatják ki. 

A tarka meny a leső rablóhalak közé tartozik, az uszadék- 
tőkéket, a gyökérzetet, a padmalyokat és a part lyukait választja 
tanyájául, különösen ha ezek mély, örvénylő vizekben találhatók; 



TŐ-PONTY. 685 

falánk rabló, mely a halivadékban nagy kárt tesz s a hol t()megesen 
megjelenik, egész patakokat kipusztít. Jóllakva, a midőn előre tolt 
hasa felpufl'ad, emlékeztet valami óriási békakoltyra. Ez a pusztító ter- 
mészete oka annak, hogy — kivált patakos vidékeken — czigányéletet 
él; néha nagy számmal jelenik meg, majd eltűnik s éveken át nem 
mutatkozik. Petényi érdekes dolgokat jegyezett fel róla; kiemeli 
kóbor természetét, mely czigányos vándorhallá avatja ; így 1 847/8-ban 
Turopolja patakjainak zsombos, gyökeres, örvénylő helyein százával 
volt jelen s tömegesen fogták; de már 1848-ban csak egyesek mutat- 
koztak. Mívelődéstörténeti szempontból nem utolsó jegyzet az, a mely 
Kollár, a bécsi udvari múzeum igazgatójának szemeire vonatkozik 
s két menyhalról szól. A szentírás szerint t. i. Tóbiás vakságát a 
menyhal mája gyógyította meg s ez jutott eszébe 1846-ban báró Pod- 
MANiczKY JÁNOS-nak is, a midőn Kollár bajáról értesült ; küldött te- 
hát az érdemes tudósnak Petényi útján két eleven menyhalat. Fel is 
vágták s azt találták, hogy epéje, bár kicsiny, gyönyörű ultramarinkék 
színű ; Kollár evvel és a hal zsírjával kenegette a szemét és azt állí- 
totta, hogy használt. Különben a régi gyógyszerek közt igen előkelő 
helyet foglalt el a <iliquor hepaticus Mustela; fluviatilis». Most a meny 
mája ínyenczek keresett falatja. Az ívó menyhal százával gyülekezik 
és egy gomolyagban pergelődik. 

Nálunk 30, igen ritkán 60 cm. hosszúság mellett 1 — r^ kilóig 
növekedik; de én láttam a Garamból származót, mely 93 cm. volt; 
az osztrák tavakban és északon 8 — 1 5 kilogrammig is előfordul. 

Húsa fehér, kitűnően tiszta, finom ízű s a piacz keresett czikke. 

Elterjedése. Heckel az egész Dunából és « Erdélyből » említi, a 
lakóhely megjelölése nélkül ; Petényi feljegyzi a Dunán kívül a 
Balatonból, a Vág, Garam, Poprád, Körös, Dráva és Tisza folyókból, 
a Tiszovnik, Túrócz, Hnyilecz, Mutnyik patakokból; én lejegyeztem 
a Fertőből és a Balatonból, a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Duna, 
Körös, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva 
folyókból és a Szernye folyós helyeiről. 



684 TÖ PONTY. 



A TO PONTY. 

Cypriiius Carpio. Linné. 

II. tábla, 8. 

Főjeg)-ci : a felső ajakon két rövidke, a szájzugon két hosszú, páro- 
san álló bajusz; a hát- és alsósörényúszó első sugara befelé fűrészes, 
erős bognártüske; a test legnagyobb magassága háromszor fordul meg 
a hosszaságban; az orr vaskos; oldalról tekintve a homlok- és hát- 
vonal egyenletes ívben emelkedik. 

Sugár-ata. HS ^/i-— 22; HO 1/1=; — 16; HA 2/5—9; AS 
3/5 — -6; OP 32 — 39; FA 4, a kormányúszót beleértve. 

A test alakja hosszúkás, oldalt lapított, egészben vaskos; a szil- 
ványfedelék táján a test vastagsága kiadja a magasságnak közel felét ; 
a száj csúcsbanyíló, ajka húsos. A hátsörény kezdete talál a hasúszó- 
szárny beiktatásával s mind a kettő kissé még a test első felébe esik ; 
a hátsörény tőhosszasága a test egy harmadrészét teszi ; a bognártüske 
fűrésze, alulról számítva az első harmadrészen felül kezdődik ; hasonló 
az alsósörényúszó bognártüskéje is, mely öreg pontyoknál rendesen 
hegyét veszti. A héj nem terjed a fejre, pénzei nagyok, kerekdedek; 
szélük hártyás. 

Szín szerint a hát kékeszöld, a feketésbe húzó, az oldalak rezes- 
sárgák, néha sötétzöldesek ; a hasfél fehéres ; a pénzek feketés sze- 
gélyűek, mi bizonyos koczkás jellemet teremt; a hátsörényúszó szür- 
késsárgás, az úszószárnyak és a kormányúszók violás lehelletűek, az 
alsósörényúszó vörösesbe játszik, a szemcsillag aranyos. Ezek a színek 
azonban nem állandók s víz, táplálkozás, világosság hatása alatt 
sokszorosan változnak ; a folyóban élő ponty sokkal világosabb, az 
álló. különösen mocsaras vizekben élő sötét színű, különösen oldalai 
sötéten aranyosak. 

Ivik : meleg években már májusban kezdi s júniusban folytatja; 
hideg években az ivás eltart júliusban is. 

Fogása : mint a piacz főhala, minden halászási módnak főtárgya. 

Fajtái : 

A király vagy tükrös pont)-. Ez magán viseli a tőponty minden 
főjegyét; de héjjá nem egész, hanem csupasz helyek vannak rajta, a 



KEVEkEKFAJAI. 



'5 



hol pedig megvan, ott egyenetlen, sokszor igen nagy pénzekből ala- 
kúi ; az oldalvonalat képzők rendesen sorakozottak, azon alul és felül 
mindenféle fejlődésűek és rendetlenül állanak. Ez a BLOCH-tól leírt 
"Cvprinus rex Cyprinorum »; Agassiz «Cyprinus Carpio macrolepi- 
dotusD néven írta le. 

A csupas; ponty. Minden bizonynyal a tükröstől ered akként, 
hogy vénségére az amúgy is rosszul legyökerezett pénzek kihullanak s 
a hal egészen meztelenné válik; ez azután a «Cyprinus carpio nudus, 
vei alepidotus Ag. » 

Ezek a fajták tavakban keletkeznek és átöröklés útján tovább sza- 
porodnak !S. 

Keverék jajok : 

A pontykáras- (Cyprinus acuminatus Heckeli. Tóságainkban. 
különösen a Balaton, Fertő és Velencze tavában, ritkábban bár, de 
megterem az a keverékfaj, mely a töpontytól és a kárásztól ered s 
pontykárász akkor, ha inkább a pontynak jegyeit viseli magán. Heckel 
új fajnak nézte s le is irta; főjegyei a következők: a test magassága 
2'/, egészen 2V4-szer fordul meg a hosszaságban ; a fej nyújtottabb, 
hegyesedő ; a homlokvonal kissé homorú, a hát a sörényúszóig majd- 
nem egyenes vonalban vagy igen lapos ívben emelkedik." Ez a keve- 
rékfaj bajuszos s főképen ezért inkább pontyjellemű. 

A káras;pontv (Cavpxo Kollarü Heckel; épen megfordítva, inkább 
a kárász jegyeit viseli magán ; legelőször a Fertőből került leírásra s 
Heckel így jellemezte: «a test lapított, magas; magassága közel 
272"Szer fordul meg a hosszúságban; a hátvonal nagyon domború; a 
bajuszok nagyon rövidek." Ennél a keverékfajnál a torokfogak is kö- 
zelebb állanak a kárász torokfogaihoz, s koronájuk nem őrlő, hanem 
kehelyszerű. 

A mi halásznépünk ezeket a keverékfajokat már régi időbői is- 
meri, találóan megnevezi és tudja eredetöket is, t. i. hogy úgy kelet- 
keznek, a mint a hím ponty a kárász ikráját, vagy megfordítva a hím 
kárász a ponty ikráját termékenyíti meg. 

E kitérés után lássuk a tőponty életmódját. A tőponty a lassú 
folyású, egyáltalában csendes, iszapos fenekű vizet kedveli, hol az 
iszapot — tótágasba állva — túrja s kikeresi táplálékát, mely rova- 
rokból, csigákból, férgekből, de növényekből, különösen azoknak 



686 TŐPOXTV. 

ifjú hajtásaiból, gyökérzeteiből, korhadó részeiből áll. Télire seregbe 
verődik, mély víz fenekén gödröket váj és rakásra összefekszik, mi- 
alatt nem táplálkozik; de azért nem fogy meg tetemesen. Ha meleg 
tavasz köszönt be, májusban ivásra indul ; felkeresi a sekély vizet, 
különösen ha növevényes, s erre rakja le százezernyi ikráját. A tőponty 
kemény életű hal, mely elevenen nagy távolságra is könnyen szállít- 
ható ; a vízre nem érzékeny s ha a viszonyok kedvezők, bámulatos gyor- 
sasággal növekedik. A híres tenyésztő, Dubisch Tamás, Teschen és 
Saybusch körül az első nyáron a pontyivadékot 74 fontig növeszti meg; 
de ha egy adott nagyságú tóba hektáronkint 1050 ivadék helyett 
■csak ^00 — ^00 darabot ereszt be, az ivadék az első nyáron egy fél 
kilo súlyt érhet el. Szóval a tőponty kínálva kínálkozik tenyésztésre s 
áll az, hogy bizonyos körülmények között többet jövedelmez a föld- 
nél. A tőpontyot a rómaiak jól ismerték s ők telepítették át Közép- 
ázsia vizeiből déli Európába, mert, mint gyakorlatias észjárású nép, 
észrevették jó tulajdonságait. 

Magyar földön a töpontyokban való régi gazdagság immár mese- 
beszédnek tűnik fel; pedig megvolt az addig, a míg a rétségek fen- 
állottak s ez a hal jól megívhatott, ivadéka a rétben nekierősödve 
térhetett a nagy vizekbe. Ma a régi gazdagság a rétek eltűnésével 
meg van törve s a tőponty nagy részben behozatal tárgya. Ám Ma- 
gyarország éghajlata, földalakulatai és vízrajzi viszonyai olyanok — 
■de a gazdaságiak is! — hogy a pontytenyésztés, már könnyűségénél 
fogva is kínálva kinálkozik s ha alkalmatos helyeken a gazdaság szer- 
ves tartozékává avattatnék, a nemzet vagyonosodására érezhetően 
befolyhatna. Azért álljanak itt a pontytenyésztés legfőbb kellékei, 
hogy azok, a kik e gazdasági ágazathoz kedvet éreznek, szándékukra 
nézve a szükséges előfeltételeket megismerhessék. 

1. A tőponty haszonnal ott tenyészthető, a hol a kellő víz meg- 
van s kevés munkával tóvá dagasztható, de akként, hogy a víz esésé- 
Tiek'színvonala, a tó feneke alá esik. Ez azért szükséges, hogy a tó 
könnyen lecsapolható legyen, egészen kiszáradhasson, mert ez a 
tenyésztésnek egyik föltétele. 

2. A talajalakulatnak olyannak kell lennie, hogy egy nagy, u. n. 
hizlaló tó s azonkívül több kisebb tó és egy telelő haltartó alakít- 
ható legyen. 



TENYÉSZTÉSE. 687 

3. A tavak háromfélék, u. m. ívntavak, növendóktavak és hiz- 
laló tavak. 

A- ivótó kicsiny lehet, egy tized hektár elégséges ; szélei seké- 
lyek és benőttek legyenek, mélységére 60 cm. elégséges. Ebbe a 
tóba, melynek télen át szárazon kell állania, hogy mindaz, a mi a 
halivadéknak árthatna, kifagyjon, az ivás közeledtével vizet bocsátunk 
s beléeresztünk egy nagy, egészséges anyapontyot és két kisebb 
hímet. DuBiscH szerint egy négy kilogrammos anyaponty után 
100,000, egy hatos után 200,000-nyi ivadék támad, a mi nagy 
tógazdaságnak is elégséges. 

A növendéktó vagy tavak nagyobbak legyenek — kettőtől öt 
hektárig; a víz ezekbe is csak tavaszkor bocsáttassék be. Ezekbe a 
tavakba tétetnek a kibúvás után ötödnapon finom hálókkal kisze- 
dett apró pontyok, hogy kellő táplálékhoz jussanak. Itt az ivadék 
körülbelől 4 hét múlva néhány centiméternyire növekszik, tápláléka 
fogyni kezd s ezért innét nagyobb tóba tétetik át, hol nyár végéig 
tetemesen megnövekszik. A következő nyáron ismét nagyobb tóba 
jön úgy, hogy hektáronkint 520 ivadék essék, hol őszig egy vagy 
másfél fontig megnő s kihalászva télen át a telelő haltartóba kerül. 

A harmadik tavaszszal a pontyivadék a hizlalótóba kerül, mely 
valamennyi közt a legnagyobb s a melybe hektáronkint 200 ponty 
bocsáttatik; itt őszig i kilo vagy valamivel több súlyt ér el s kitűnő 
piaczi hallá lesz, mely kihalászható. 

Természetes, hogy ez a beosztás megbírja a módosítást, a mely a 
helyi viszonyoktól függ. 

A fődolog az, hogy mindazok a tavak, a melyekbe halat bocsátani 
akarunk, télen át szárazon maradjanak s ha egyszer már halat nevel- 
tek, szántás alá kerüljenek, valamely gazdasági növénynyel bevettes- 
senek, ez learattassék s ekkor kerüljön a tórész ismét víz, illetőleg 
haltenyésztés alá. 

Ennek az eljárásnak súlypontja abban van, hogy a kifagyás kiöli 
■a halivadék ellenségeit s megnöveszti táplálékát, azonfelül lehetővé 
teszi a váltógazdaság egy nemét, a mennyiben egyazon helyen fel- 
váltva a ponty és valamely takarmány haszonnal tenyészhető, mert 
egymást elősegíti. Ezek a pontytenyésztés legfőbb vonásai ; a rész- 
letezés nem e könyvnek tárgya. 



688 MAÜ^■AR PONTY. 

A tőponty kedvező körülmények között egy méteren felül nő meg 
s 30 kilogramm súlyt érhet el. 

Húsa a legjobbak közé tartozik. 

Elterjedése. Heckel magyar földről Budapestről — az Ördög- 
árokból — s a Tiszából említi; Peténi'i a Duna, Vág, Körös, Száva, 
Dráva, Ipoly, Bodrog, Sajó folyókból és a Rákos patakból ismerte ; 
én még a Berettyó, a Borzsa, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Szamos 
folyókból, a Balaton és Fertő tavából és a Szernye folyós részeiből 
jegyeztem fol. 

A MAGYAR PONTY. 
Cypriniis liuiif;ariciií., Heckel. 

Fője^yei: inkább hengeres, nyújtott alak; a fej csúcsos; a testma- 
gassága három és egy félszer, néha négyszer fordul meg a hosszú- 
ságban. 

Sugár-ala: HS. 4/17 — 20, AS 5/5 stb. 

OP. :;6 — :;9. FA. j^'/, — '^, a kormányúszót beleértve. 

Kor és nagyság szerint mindig nyújtott alakjával s ehhez képest 
csekély testmagasságával tűnik ki ; különösen egész hátvonala az, mely 
e halnak megadja faji bélyegét. A míg t. i. a tő- ponty hátvonala, oldal- 
ról tekintve egyenletes domború ívben halad az orrtól a fark tövéig, 
addig a magyar pontynál az ív csak a hát elejére terjed, kevésbbé dom- 
ború, a hátvonal majdnem egyenesen halad a hátsörényúszó alatt a 
fark tövéig. 

Szeme a tőpontyénál nagyobb, arány szerint átmérője a fej hosz- 
szának egy ötödét teszi ki. 

A termetesebb, kövér qiagyar ponty majdnem egészen hengeres 
s ilyenkor a hát kezdete párnásan dagad a fej fölé. 

Szín szerint háta szürkés vagy barnás zöld; a hátsörény- és kor- 
mányúszó szürke ; a többi úszó sárgás, szürkén szegélyezve ; a szem- 
csillag violaszínű, a szembogár körül keskeny aranyos karikával. 

Ivik: mint fajrokona. 

Fogása: mint fa|rokonáé. 

Ez a Fertő német halászságának tavi pontya, « Seekarpfen » , a Ba- 
laton «pozsárja«, a Dráva- fok « Tisza-pontya », mely életmód szerint 
nem különbözik a tő-pontytól s a magyar halászság túlnyomó részé- 



A SZÉLES KÁRÁSZ. 689 

nél nem Is mint külön faj, hanem mint fajta ismeretes; magam is azt 
tartom róla. 

A Fertőben a lo — i 5 kilo súlyt éri el. 

Húsa kevésbbé becsült, mert rendesen túlságosan kövér és tóizű. 

Elterjedés. Heckel a Fertőből, Balatonból, Tiszából és Dunából 
hozza fel ; Petényi még a Velenczei tóból említi s lejegyezte, hogy az, 
a melyet az ercsii halász, Horváth, Komáromon alul fogott, 2:; kilo- 
grammot nyomott. 

A SZÉLES kárász. 

Carassiiis vulgáris, Nilsson. 

Ili tábla, 9. 

Főjegyei: a száj bajusztalan; a fej hossza megüti a testmagasság 
felét; a homlokvonal egyenes vagy kissé behajló; a hát eleje a hát- 
úszósörényig igen meredek ívben emelkedik ; lapos, tenyérszerűen 
széles hal. ^ 

%dr^aía.-H.S. 3/15— 21.HO1/12— 13.HA2/7— 8.AS3/5— 7. 
OP, 31 — 36. F. A. 372, a kormányúszóval együtt. 

A fej hossza y/^-szer, néha még annyiszor sem fordul meg a test 
hosszában; a test magassága néha épen csak kétszer, legtöbbször 
háromszor fordul meg a hosszúságban, ezért a hal igen lapos és szé- 
les kinézésű; a száj homlok felé nyiló, egészben kicsiny; a héj teljes, 
nem terjed a fejre, pénzei nagyok s nagyon egymásra borúlók, úgy, 
hogy szabadon álló részük félholdalakú ; a hátsörényúszó és az alsó 
is fogacsos bognártüskével kezdődik ; az utóbbinak körülbelől köze- 
pére esik a hátsörényúszónak vége. A kormányúszó félholdasan 
kivágva, egyenlően kétszárnyú. Az oldalvonal majdnem egészen 
egyenes. 

Szín szerint a fej olajzöld, pofái rezessárgák, a szem csillaga 
ezüstös, aranyos szegélylyel ; néha vörösrezes ; a hát sötét zöldesbarna, 
az oldalak sárgarezesek, hasa fehéres, vöröses lehelettel ; a hónalj- 
hasúszószárny és az alsósörényúszó vöröses ; a többi sárgásszürkén 
szegve. 

Ii'ik: májusban, júniusban ; néha július elejéig is. 

Fonása: A rekesztő s különösen a varsás halászat fő hala. 

A széles kárász a tartózkodáshoz képest különösen szín, de alak 

Her.man O. a magyar halászat. *t4 



6oO KÖVI KÁRÁSZ. 

szerint is szembetűnően változik. Nagy, erősen benőtt nriocsarak 
vészeiben kurta, széles s színezete sötéten füstös, csak az oldalak alsó 
részén rezesen áttetsző; tisztább, különösen folyó vizekben, holt- 
áírakban, torkolatokban az oldalak néha ezüstö.ssé derülnek s az alak 
kevésbbé tenyeres ; de bajusztalansága és a sörényúszókban található 
bognártüske könnyen felismerhetővé teszik. 

A széles kárász leginkább mocsárhal, mely még a más halra már 
holt vízben is jól találja magát s az év nagy részét a víz fenekén iszap- 
túrással tölti, csak tavaszszal és nyáron át közelít a víz színéhez is, hogy 
seregesen vejszékbe, varsákba kerül|ön. Elete igen kemény s a szá- 
razra dobva, órákon át is elél ; kemény telekben, a midőn a tavak 
teljesen befagynak s eleven víz hiánya miatt minden hal pusztul, a 
kárász még jól érzi magát. ívása sokáig tart s a szélvizekben nagy 
csapkolódással történik. 

Ritkán éri el az egy kilo súlyt: a félkilós nem épen ritka. 

Húsa szegény ember tápláléka, noha mások is megbecsülhetnék, 
mert különösen szabad tűz parazsán nyárson sütve, tiszta ízű, jó ele- 
del ; a régi magyar konyhában szerhal volt. 

Elfcrjcdc's. Heckel a Fertőből, Balatonból, a budapesti Ördög- 
árokból és ((Erdélybői" hozza fel; Petényi a Vág mellett előforduló 
álló vizekből, a Velenczei tóból s a Dunamenti tósátrokból említi ; 
én a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Kraszna, Latorcza, Olt, 
Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva folyók mentéről, a Mosztonga 
mocsárból, a Szernye és Ecsedi láp mocsaraiból, vészeiből és láp- 
kutaiból ismerem s egyáltalában az előhegységen kezdve lefelé bajo- 
san képzelhető némileg állandó természetű mocsaras víz, a melybe a 
kárász be ne jutna, mint tudjuk, leginkább a barangoló madarak útján. 

A KÖVI KÁRÁSZ. 
Carassius Gibelio, Nilsson. 

Főjegyei: bajusztalan ; a fej hossza állandóan több a testmagasság 
felénél ; a hát eleje lapos ívben emelkedő. 

Suoáqata: H. S. 3/14— 16; H. O. 1/12; AS. i/^jó. stb. F. A. 

Alakja az előbbi fajéhoz képest nyújtottabb ; a hát íve kevésbbé 



FATTYÚ KARASZ. 



.91 



boltozatos; a test aránylag kevésbbé lapos és vastagabb is; de azért 
a hal mégis széles-lapos benyomást tesz, A hal magassága kétszer for- 
dul meg a hosszúságban. A száj határozottan homlokfelé nyiló; a fark 
kormányúszója kevésbbé mélyen kivágva, mint a széles kárászé. 

Szín szerint a hát feketés zöld, kékes lehelettel ; a has barnás 
sárga, aranyos ragyogású ; az úszószárnyak tövükön vörösesbarnák, a 
többi úszó füstös fekete ; a szemcsillag zöldes fekete. 

Ivik: mint fajrokona. 

Fogása: mint a fajrokonáé. 

Eléimódja hasonló a tőpontyéhoz. Benecke a német halak leg- 
újabb összeállításában ezt a fajt csak változatnak veszi s én, megval- 
lom, ezt helyesnek tartom, mert bizonyos, hogy a széles és kövi ká- 
rász között, mindenre nézve átmenetek vannak s azok egy és ugyan- 
azon helyről is kimutathatók. A halásznép sem különbözteti meg. 

Elterjedés. Heckel a budapesti Ördögárokból, a Fertőből, a 
Zalából és Brassó vidékéről említi; Petényi az alsó-magyarországi 
állóvizek legközönségesebb halának mondja s felhozza a Duna, Tisza, 
Maros, Szamos, Dráva, Száva, Mura, Vág, Rába mentéről ; a Rákos 
mellől a Gyógyrét és Merzse mocsarakból, a PoDMANiczKv-ak Rá- 
kos- Kereszturon fekvő halastavából. Heckel említett helyei kiváló 
figyelmet érdemelnek, mert folyó vizek is, s biztos tény, hogy a folyó- 
vizekben élő fajok az állóvizekben élőkhöz képest mindig nyújtottabb 
alakúak, a mi az úszással járó erőkifejtés módosító eredménye. 

Jegyzet. Siebold is csak a széles kárász fajváltozatának nézi és 
én osztozom felfogásában. 

•A fattyú kárász. 

Carassiiis Moles, Agassiz. 

Fö/eg-yei: A fej hossza a testmagasság felével majdnem egyenlő; a 
homlok domború ; a hátvonal a nyakszirttől a hátsörényúszóig lapos 
ívben emelkedik. 

Sugáqafa: H. S. 3/15 — 17; HO. (/12; AS. 3/)— 6. 

OP. 31-33. F.A. 3V3-4. 

E fajjal szemben teljesen helyes Siebold fölfogása, hogy az a töb- 
bivel, mint: oblons:us, humilis stb. semmi egvéb. mint a közönsé- 

44* 



692 NYÁLKÁS CZOMPÓ. 

ges széles kárásznak változata. Itt csak azért foglal helyet, mert 
Jeitteles Magyarország felső részeiből felsorolta. 



A NYALKAS CZOMPO. 

Tinca vulgáris, Cuvier. 

III t.-lbla, 10. 

Fő/cgyei: a szájzugban kicsinyke bajusz; a héj pénzei igen aprók; 
valamennyi úszója húsos, kerekszabású ; a hátsörény csak 8 — -9 
sugárral. 

Sugáqűla: HS 4/8—9; H. O. 1/1^ — 17; HA. 2/8—9; ^S. 
4/6—7. 

OP. loo-nál is több; FA 3V4 — 4-ig, a kormányúszóval együtt. 

A test zömökebb, nem nagyon lapított ; a kis száj kissé torokfelé 
nyiló, a fark aránylag szélesedő. A hátsörényúszó közelebb áll a fark 
végéhez, mint az orrhoz, vége előtte áll az alsósörényúszó kezdeté- 
nek ; első sugara igen rövid, mintegy a másodiknak tövét erősíti. 
A héj pénzei aprók, hosszúkások és igen vékonyak, majdnem hár- 
tyaszerűek ; a fejre nem terjedve, átmennek a kormányúszó tövére. 
Az egész test vastagon nyálkás. 

Szín szerint a tartózkodáshoz képest igen változó ; álló, mocsaras 
vizekben az egész hal zöldesen fekete, alig hogy a hasa kissé világo- 
sodó ; elevenebb vizekben az oldalak sárgarezesen áttetszők ; folyók- 
ban az oldalak színjátéka gyönyörű, a gyöngyházkagylóéra emlé- 
keztető, legtüzesebb az arany és zöldes ragyogású ; ez szolgált 
okúi arra, hogy Cuvier és Agassiz ezt a változatot külön fajnak 
nézték s az előbbi T. aurata, az utóbbi T. chrysitis var. aurata név 
alatt írta le. 

Ivik: májustól néha augusztusig is. 

Fogása: tóságokban a kárászszal együtt a varsahalászat tárgya ; 
folyókban a hálók véletlen járuléka. A nyálkás czompó leginkább 
tavakban és mocsarakban terem ; szereti a csendes, iszapos fenekű vizet, 
a hol, az iszapot túrva, rovarokkal és korhadó növényrészekkel él ; a 
vizek fenekét csak ivás idején hagyogatja el ; télen át az iszapban 
megfekszik s téli nyugovót tart. 

Nálunk egy kilóig növekedik ; azon felül ritkán. 



RÓZSÁS MÁRNA. 6c;3 

Húsa kövér, igen porhanyós és sok kedvelőre talál. 

Elterjedés. A havasi vizek kivételével rendesen minden álló vízben 
együtt tart a kárászszal. Régi időben mint gyógyszer szerepelt; Tatán 
és más helyeken « haldoktor » s a halászok közhite szerint, a szigony- 
nyal megsebesített halakat úgy gyógyítja, hogy hozzájuk törleszkedve, 
a sebeiket nyálkájával bekeni. Heckel Csáktornyáról, a Balatonból 
és « Erdélyből" említi, Petényi a Duna, Vág, Tisza, Garam, Tu- 
rócz melléke álló vizeibői említi mint olyat, a mely a folyókba csak 
betéved ; én a Balaton, Fertő tavából, a Velenczei tóból, a Mosz- 
tonga, Szernye és Ecsedi láp, a Hódos és Szarvastó mocsárvizekböl és 
a Berettyó, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, xRába, Sajó, Szamos és 
Zagyva mocsaras mellékéről, ragyogó változatát a Dunából (Apatin) 
ismerem. 

• ■ A RÓZSÁS MÁRNA. 

Barbus fluviatilis, Agassiz. ^ 

Föjegfei: négy hosszú bajusz ; kettő elől a felső ajakon, kettő, s ennél 
hosszabb, a szájzugon ; a hátsörényúszó első tüskéje fogacsos bognár- 
tüske, az alsósörényúszó anélkül való ; a száj torok felé nyiló ; a felső 
ajak különösen húsos, az alsót meghaladja. 

Sugár -at: HS 3/8—9; HO 1/15 ; HA 2/8; AS 3/^ 

OP 55 — 60; FA 4-nél kevéssel több, a kormányúszóval együtt. 
A test nyúlánk, hengeresre hajló; magassága 5 — i;V2-szer fordul meg 
a hosszaságában ; a fej, különösen orra része nyújtott, túrásra alkal- 
mas, majdnem kurta-ormányszerű ; a szem kicsiny (Heckel találóan 
jegyzi meg, hogy e halnak a sertéssel való összehasonlítása igen jó) ; 
a hátsörényúszó a test hossza közepében kezdődik, terjedelménél 
magasabb, erős csontsugara fűrészes ; az alsósörényúszó szintén magas, 
csontsugara ellenben sima; a kormányúszó mélyen kivágott, alsó fél- 
szárnya a felsőnél terjedelmesebb. A héj nem terjed a fejre ; pénzei 
aprók és helyen-közön kissé egyenetlenek, szélességüknél kissé hosz- 
szabbak, kiálló végük legtöbbször kissé csúcsosodók. 

Szín szerint a háta olajzöld, az oldalak felé e szín enyészik, s a 
has felé egészen kivilágosodik, a torok és a has fehér; a hátsörény- 
úszó kékes, úgy a kormányúszó is ; a többi úszó vöröses. Néha a szín, 
kivált az oldalakban, barnássárgába játszik. 



694 PETÉNYI MÁRNA. 

Ivik : néha már februárius végén ; rendes ideje május és 
június. 

Fogása: Mint a víz fenekét szerető hal, leginkább mély járású 
hálóba kerül; a fenékhorogra gyakran ráakad; a halászság a jó hal 
közé sorolja. 

A rózsás márna kiválóan folyóbeli hal s tavakban csak betévedett 
vendég, szereti a sebesebb folyású, mély vizet, hol a fenékről szede- 
geti táplálékát, mely rovarokból, halivadékból és különösen bomlás- 
nak indult szerves anyagokból áll, ezért oly pontokon, a hol a folyóba, 
patakba szennyvizek ömlenek, rendesen található; némelyek szerint 
télen át partlyukakban nyugovót tart. Sebes mozgású, ügyes hal, 
melynek horgászata nagy körültekintést követel, a mennyiben a csalit 
a fenékről szedi s a h(jrgot csak ritkán falja be. 

Nálunk a Dunában 4 — :; kilóig növekedik; Petényi 7 kilón felül 
valókat is említ. 

Húsa, kivált a folyó tisztább helyeiről való-é rózsaszínes és jóizű ; 
a piaczon a keresettebb halak közé tartozik. 

Eltcrjcdcs. HECKELSzebenből, Brassóból a Zalából említi; Petényi 
a Dunából, a Vágból, a Tiszából, a Garam, Poprád, Mura, Besz- 
tercze és felső Sajó folyásából jegyezte fel ; én a Balatonból (Nemz. 
Múzeum), a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Körös, Küküllő, 
Latorcza, Olt, Rába, alsó Sajó, Szamos és Zagyva folyókból s a 
Szernye folyós helyeiről ismerem. 

A PETÉNYI MÁRNA. 
Barbus Petényi, Heckel. 



Főjegyei : négy bajusz ; a hátsörényúszóban nincsen fogacsos bog- 
nártüske ; a fej töve és ehhez képest a hát eleje szélesedő ; a test 
nyúlánk : az alsósörényúszó és a kormányúszó magas, illetőleg hosszú. 

Sugáqata: HS 3/8: HO 1/16, AS 3/5 stb. OP ^0—52, FA 
majdnem 4, a kormányúszó nélkül. 

A rózsás márnától a tompább orr, kevésbbé húsos ajkak, szélesedő 
fej és a fogacsos bognártüske híjával különbözik, azonkívül állandóan 
kisebb hal, mely 20 cmnél nem igen nő hosszabbra. A test a hát- 



PETÉNYI MÁRNA. 695 

sörényúszó kezdeténél a legmagasabb s ez a magasság '^'/^ — ^72-szer 
fordul meg a test hosszában; a száj, mint a rózsás márnánál, kissé 
torok felé nyiló; az ajkak kevésbbé húsosak, a bajuszok k()zül a száj- 
zugon álló eléri a szem hátulsó szélét, a felső ajaké az orrnyilast. 
A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik, s ez a kezdete a has- 
úszószárnyak elé esik ; terjedelménél csak kevéssel hosszabb ; az alsó- 
sörényúszó sokkal magasabb mint a milyen széles s leghosszabb suga- 
rai túljárnak a hátúszósörény magasságán. 

Szín szerint a hátfél sötét olajbarna, az oldalak barnássárgások, ezüs- 
tös fénybe játszók, a has felé sárgások, kissé fémfényűek ; a hát és az 
oldalaknak felső fele barnán, néha foltosán összefolyva pontozva-pettye- 
getett, mely rajz a has felé csökken ; a torok és a has eleje fehéres. 
A szemcsillag belső szélén keskeny aranyos karikával, egyébként 
aranyos és különösen felső felén sűrű feketés és barnás pontokkal 
sötétítve. 

Ivik : május, június hónapokban. ^ 

Fogása : horog és különösen a farszákos hajtóhalászat. 

A Petényi-márna a magyar halak ismeretére nézve sok tekintet- 
ben érdekes. Petényi, a faj felfedezője, jegyzeteiben körülbelől eze- 
ket mondja: « Ezt az eddig ismeretlen márnafajt először 183 --ben a 
Poprádban fedeztem fel s el is küldöttem Heckel barátomnak a 
többi Poprádhalakkal, ki azonban annak összehasonlítására akkor 
rá nem ért. Másodszor ráakadtam 1844-ben erdélyi utamon a Cser- 
nában. Harmadszor, 1847-ben ismét a Poprádból hoztam; 1849 feb- 
ruár lo-kén fogtam legtöbbet a Turopolyai malomárokban. Heckel 
szerint a Marosban, a Szamosban — Kolozsvár táján — , Szeben és 
Brassó vidékén is előfordul. « Heckel, PETÉNvi-féle példányokra ala- 
pította a fajt, mely. Petényi szerint, 1847-ben kéziratban már megvolt. 
185 3-ban Bielz E. a. értekezett az erdélyi vizek halairól a nagyszebeni 
társulatban s e halat «Pseudobarbus Leonhardiu név alatt írta le s — 
rosszul — le is rajzolta; Heckel azután főművében — 18:; 8-ban — 
visszaállította a íajt 1847-ből eredő kézirata értelmében s érvényre is 
juttatta, mert a hal nem pseudo, hanem igazi márna. 

A Petényi-márna szereti a sebes vizet s alapjában pataki hal ; 
leginkább a pisztránggal egy vizet tart; különösen szereti a kisebb 
zuhogókat, a midőn a víz a köveken s egyéb akadályokon átbukik ; 



696 FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ. 

igen kedveli a malmokat, hol mindig a kerekek csapó vizében tartóz- 
kodik ; igen fürge, ügyes úszó, mely mohósággal kap a horog után. 

A legnagyobb példányok, tapasztalásom szerint, nem érik el a 
20 cmt. 

Húsa igen jó, különösen az erdélyi részekben kedvelt eledel. 
Semmi kétség, hogy a Petényi-márna a régi erdélyi eredetű szakács- 
könyvek semlyénk hala s alkalmasint ez csábította reá a magyar 
halak nem egy kutatóját arra, hogy a névrokonságon indulva, a 
«Salmling»-et keresse, mely azonban nem márna, hanem lazacz-féle 
hal, mely magyar vízben szabadon nem terem. 

Elterjedése. Heckel a Maros, Szamos, Olt, Cserna, Szeben és 
a Karasból említi ; Petényi a Poprádból, a Szlatinából és Turopolyá- 
ról a Tiszovnikból ; én a Szinvából, a Küküllőből, Füléről s a Bihar 
vizeiből, kivált Feketetó és Csúcsa környékéről ismerem. 

A FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ. 
Gobio fliiviatilis, CijVier. 

Föjegyei : a szá]zugon egy-egy bajusz; az alak hengeres, kerék- 
szeg forma; a fej vaskos, ívesen domború ; a szemek oldalt pillantok ; 
a pénzek nagyok ; a test telső fele és a kormányúszó barnán pettye- 
getve, rendesen az oldalvonalon végig egy szalagos sötét foltsor. 

Sug-áryata: HS 3/7—8, HO 1/14— 15; HA 2/6— 8, AS 5/Ó. 

OP 40 — 4^; FA 4-nél valamivel több, a kormányúszó nélkül. 
A test a hátsörényúszó előtt a legmagasabb s körülbelől 4Y2-sz_er 
fordul meg a hosszaságban ; a szem a homlokhoz közel, tehát maga- 
san áll; de oldalt pillantó; a száj inkább kissé torok felé nyiló, résünt 
hasított, ajaka nem nagyon húsos; a bajusz a szem alá ér. A hát- 
sörényúszó a hasúszószárny töve előtt kezdődik, szélességénél maga- 
sabb, hátrafelé meredek-résüntös vágású ; az alsósörényúszó a háté- 
hoz képest hátratolva, nem oly meredek vágású ; a héj teljes, a fejre 
nem terjed, pénzei aránylag nagyok, szabad szélük kerek metszetű. 

Szín szerint a hát feketésszürke, sötéten íoltos-pettyes ; az oldal- 
vonalon a foltok — rendszerint hét — szalagszerűen sorakoznak; 
ilyen foltok vannak a fark hátfelén is ; a hátsörényúszón és a kormány- 
úszón vöröses vagy sárgás alapon feketésbarna foltosság mutatkozik ; 



FELPILLANTÓ KÜLLŐ. 697 

a szemcsillag aranyos; némelykor az oldalvonal, kivált a farkrész felé 
rezessárga szalagot ragyogtat. 

Ivik : májusban és júniusban. 

Fogása : rendesen a farszákos halászat járuléka; értékét a szegedi 
halászságnál dívó neve mondja meg: e név « nemhal ». 

A fenékjáró küllő, mint már neve is mondja, szereti a víz fenekét, 
ezért a székelység « sármászó szaka »-nak is nevezi s e név igen jel- 
lemző, mert az életmódot festve, festi az alakot is ; a fenékjáró küllő 
ugyanis az iszapon fekve, úgy néz ki mint valami léczszög s a hason- 
latosság onnan ered, hogy hónaljúszószárnyai a testtől elállanak, így 
hasonlítanak a léczszög két otdalt lecsapott fejéhez, akár a szi- 
gony « szakához)), új divat szerint " visszhorgához )) . A víz fenekéről 
szedi táplálékát, mely apró rovarokból, rákfélékből, halivadékból, 
de rothadó hullákból is áll. Ez az utóbbi tulajdonsága szerzett neki 
helyet a kereszténység históriájában is, a mennyiben Marsilius, a 
Duna első tudományos leírója azt regéli, hogy Bécs ostroma idejé- 
ben a fenékjáró küllők a törökhúst annyira megkedvelték, hogy nagy 
kedvvel mindenek előtt ezt fogyasztották ; különben e hal szereti a 
tiszta vizű, kavicsos fenekű patakokat ; de azért mindenféle vízhez 
hozzászokik, még a meleg forrásokéhoz is. 

Legnagyobbja lo — 14 cm. Húsa silány, szálkás. 

Elterjedése. Heckel a Fertőből, a budapesti Ördögárokból, a 
Tapolczából (Zala ?) , Mehádiáról és Nagy-Szebenből hozza fel ; 
Petényi felső Nógrád, Hont, Zólyom, Szepes megyék vizeiből, a 
Tarczából, a Rákospatakból, Csáktornyáról és Kolozsvárról ; a csák- 
tornyaiakról megjegyzi, hogy minden rajz nélkül valók; én találtam: 
a Balatonban, a Dunában, Tiszában, Szamosban, a Vargyasban s a 
székelyföld sok hegyi vízében. 

A FELPILLANTÓ KÜLLŐ. 
Gobio uranoscopiis, Agassiz. 

^ III lábla, 12. 

Főj egyei : a szájzugokon egy-egy hosszabb bajusz; a szemek, a 
homlokrészre feltolva, fölfelé is pillanthatnak; a hátsörényúszó és a 
kormányúszó rajz nélkül valók; kicsinyke, nyúlánk alak. 



6q8 szivárványos ökle. 

Sugúr-Lila: HS 2/7, AS 2/c; stb. — OP 40—42, FA 4V3— 4'/,, 
a kormány úszóval együtt. 

A test nyúlánk alacsony, hengeres; a fej az előbbi fajéhoz képest 
nyújtottabb; a szemek nagyon közelednek egymáshoz s határozot- 
tan fölfelé is pillantok ; a homlokközcsak körüibelől szemátmérőnyi, 
a bajusz sugár s oly hosszú, hogy hátrahajtva a szilványrést éri. A hát- 
sörényúszó kissé a test első felére esik s a hasúszószárnyakkal egy 
vonalban kezdődik. 

Szín szerint legtöbbször tarka, kivévén az úszósörényeket és szár- 
nyakat ; az oldalvonalnak megfelelően egy ezüstös szalag vonul ; fölötte 
és alatta, úgy a háton is sok barnás folt és pont ; néha a hátsörényúszó 
felemagasságában egy pontsor látható. 

Ivik : májusban és júniusban. 

FoMsa : etrészen véletlen. A mióta a szobákban a haltartók diva- 

o o 

toznak, a halkereskedők más apróság között sokszor tartják e kis 
halat is. 

A felpillantó küllő igen kedves, eleven halacska, mely kevésbbé 
fenékre lapuló, mint fajrokona, a fenékjáró küllő, de fogságban is a 
fenék táján, a kavicsokhoz alkalmazkodva úszkál ; apró vízi állatok- 
kal él. 

Elterjedése. Sem Heckel, sem Petényi nem említi magyar vizek- 
ből ; én a Dunából, a Rákospatakból és az Ördögárokból ismerem, 
honnan eredetileg Kriesch ismertette. 

A SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE. 

Rhodeus amarus, Agassiz. 

IV tábla, 15. 

Föjegyei : kis hal ; lapított test ; az oldalvonalnak csak a kezdete 
van meg s a szilványfedeléktől számítva legfeljebb :; — 6 pénzre terjed. 

Sugáqafa: HS 3/9 — 10; HO i/io; HA 2/Ó ; AS 3/9. 

OP ^4 — 38; FA 47a — 5, kormányúszó nélkül. 

Ez a kis hal beválik átmeneti alaknak, egyfelől a ponty és kárász, 
másfelől a tulajdonképeni keszegek között. A test magassága körül- 
belül csak háromszor fordul meg a hosszúságban; a fej arányos, 
olyan hosszú a milyen magas ; a szem aránylag nagy ; szája kicsiny. 



SZIVÁRVÁNYOS ÖKLR. 699 

csak kis mértékben homlok felé nyiló, zuga csak az orrnyilas tájával 
talál; orrarésze elkerekített, a homlokvonal kissé homorú, mig a hát, 
a sörényúszóig értve, ívesen domborodik; a fark aránylag karcsú. 
A hátsörényúszó ahossza közepében kezdődik ; az als'ósörényúszó kez- 
dete C.Z elöbbmek majdnem közepével vág egybe. Az úszószárnyak 
aránylag kicsinyek s egyenlő nagyságúak; a farkúszó kivágott, mind- 
két szárnyfele egyforma. A héj teljes, a fejre nem terjed, pénzei arány- 
lag nagyok, hosszaságuknál szélesebbek, épszélüek s csak kevéssé 
egymásra borúlók. 

Szín szerint a szivárványos <")kle a legszebb halak közé tartozik s 
különösen a hím az, a mely ivás idején valóban mintha a szivárvány 
színeit ragyogtatná magán. 

A hím ilyenkor a következő színezetet viseli ; háta, oldalainak 
felső része és szilványfedelékei pompásan violaszínűek, a farkrészen 
hosszában s középen futva egy smaragdzöld csík, a hastája ezüstös, 
rózsaszín lehelettel , a mellrész karmin lehelletű ; a szilványfedelék 
széléhez egy ezüstös paszta alkalmazkodik; a hátsörényúszó barna, 
több sorba rendezkedő, feketés foltokkal, az alsósörényúszó finoman 
kárminpiros, a többi úszó átlátszó. Ezek a színek — a kármin kivéte- 
lével — mind fémragyogásúak, a hal minden fordulatánál másképen 
játszók; a szemcsillag felül piros. 

Ebben az időben az ikráshal sokkal egyszerűbb ; háta zöldesbarna, 
oldalai , hasa és melle ezüstös , a farkcsík aczélkék , feketésbe is 
átmenő, az úszók színtelenek, csak a hátsörényúszó feketésen szegett; 
a szemcsillag 'halványsárga, felül narancsszínű folttal. 

Az ivás idején kívül a hal hátfelől zöldesbarna, különben ezüstös. 

Ivik : április, május hónapokban. 

Fogása : csak haltartók díszéül sűrű szákokkal merítik. 

A szivárványos ökle szereti a folyó, kavicsos fenekű vizet ; de ott 
van a lézengő vizekben, sőt azokban az állókban is, a melyek évszak 
szerint nagyobb mértékben felújulnak ; nem érzékeny a vízre s a hal- 
tartókra nézve a legháládatosabbak közé tartozik. Állandó kicsmy- 
sége és keserű íze különben oly tulajdonságok, a melyek minden 
üldözéstől megmentik 

Egyike legkisebb halainknak, mely hat legfeljebb hét cm. nagy- 
ságot ér el. 



yOO DEVER KESZEG. 

Elterjedése. Heckel Kolozsvár, N.-Szeben és Brassó környéké- 
ről kapta; Petényi a Rákospatakban, a tiszaföldvári halastóban s a 
Duna holt ágaiban kapta. Én a Balatonból, a Duna, Rába, Szamos 
íolyókból s a Hódos és Szarvastó mezőzáhi vizéből ismerem. 



A DEVER keszeg. 
Abramis Brania, Linné. 

Főjc^rei: a test magassága a hosszúság egy harmadrészéig terjedő ; 
a száj kissé torokfelé nyiló, zuga az orrnyilas tájáig ér ; az alsósörény- 
úszó terjedelmes s a hátsörényúszó vége előtt kezdődik. 

Sugár^aín: H. S. 3/9, HO. i/i;;, HA 2/8, AS. 3/25 — 26. 

OP. ^o — '^^. F. A. 5V3 — 6, a kormányúszóval együtt. 

Keszeg néven a magyar halászság mindég a széles, lapos, ezüstös 
pénzű halat érti s a sorban a dévér keszeg mindig első helyen ve- 
zérkedik ; méltán, mert valóban a keszeg jellem legtörzsökösebb 
alakja. 

A test lapos, magas; vastagsága 3V2-szer mérhető le magasságán; 
a száj, alulról tekintve, patkóalakban hasított s a tompa orrész kissé 
túljár rajta; a homlokvonal kissé íves s a nyakszirtig ér, hol a hátvonal 
mintegy új kikezdéssel lapos ívben emelkedik a hátsörényúszó kez- 
detéig, honnan menedékesen ereszkedik a fark felé. A hátsörényúszó 
a test felehosszán túl — a fark felé értve — kezdődik s hátrafelé 
meredeken lemetszett, utolsó sugara az első csontsugárnak csak 
V4-dét teszi ki; az alsósörényúszó terjedelmes, kissé ívesen kivágott; 
a test hosszának közepe előtt — a fej felé értve ■ — beiktatott hasúszó- 
szárnyak lefektetve csak megközelítik a hugygyót, a hónaljúszószár- 
nyak lefektetve ugyanígy közelítenek az előbbiek tövéhez; a kor- 
mányúszó alsó félszárnya a felsőnél hosszabb. 

A héj lágy, de jól megfészkelt pénzekből való ; a pénzek szabad 
széle körös vágású ; a hát gerincze meztelen választékot alkot s ott a 
pénzek kétoldalt kisebbek, mint a minők az oldalbeliek. 

Szín szerint a dévér keszeg hátfele feketés, oldalai sárgásfehérek, 
ezüstösbe húzók, a pénzek sok apró fekete ponttal ; torka vöröses, 
hasa fehér; valamennyi úszó kékesfekete — palaszínű — szemcsil- 
laga aranysárga, feketén pontozott. 



SILÁNY KESZEG. 'Ol 

/wÁ'.- május, június hónapokban, néha júliusba is áthúzva; meg- 
jegyzendő, hogy ivás idején az ikrások bőrének vérerei nagyon meg- 
duzzadnak, a színt vörösesre változtatják, helyenkint az egész felület 
vérző kinézésű. Az ivás nagy pocskolással jár. 

Fogása: mint keresett piaczi hal leginkább az öregháló és a gya- 
lom prédája; de a fenékhorogra is kerül. 

A dévérkeszeg lassúbb folyású vizekben, tavakban és mocsarak- 
ban is él, szereti az agyagos és iszapos, hináros feneket ; rendesen 
seregesen jár s nyáron át különösen a hináros feneket túrja, hogy 
táplálékát, mely növényekből és apróbb vízi állatokból áll, beszerezze ; 
túrásával nagy helyen vizet zavar s evvel magára hozza a halászt ; kü- 
lönben ravasz, óvatos hal, mely oldalra lapulva könnyen menekül a 
háló köves ina alól s ezért fogása leginkább zavaros vízben és éjnek 
idején fizet s annál is inkább, mert e hal járása sereges. 

Nálunk eléri a 4 — ^ kilogramm súlyt s az ilyen nagyságú dévér 
keszeg gyönyörűen úszik, különösen lassú kanyarodásai szépek. 

Húsa fehér s bár szálkás, mégis jóízű; inyencznek nem való; de 
kózépsorsú embereknek keresett eledele. 

Elterjedés. Heckel a Dunából, a Tiszából a Balaton és Fertő 
tavakból említi ; Petényi még a Velenczei tavat is feljegyzi ; én a 
Berettyó, Bódva, Dráva, Kraszna, Latorcza, Maros, Olt, Rába, Sajó, 
Szamos, Zagyva folyókból, a Szernye folyós helyeiről jegyeztem fel. 

*A SILÁNY KESZEG. 
Abraniis Vetiila, Heckel. 

Főjegrei: testalakja nyújtott ; feje aránylag nagy ; az úszószárnyak 
és a kormányúszó meg vannak nyúlva s hegyesedők. 

Sugáqata: mint az előbbié ; OP. 55 — 60. F. A. 5, a kormány- 
úszóval. 

Heckel szerint ez a faj a dévérkeszegtől csak a kisebb test- 
magasság — a hosszúságnak Vr^e — a hosszabb és magasabb fej, a 
nagyobb szem és a fejlettebb úszószerkezet által különbözik, minden 
egyebekben ellenben a mondott fajjal talál. E fajt Heckel csupán a 
Fertőből kapta, hol szerinte csak ritkán fordul elő s a halászok nem 
különböztetik meg; hozzá csak 20 — 25 cm. nagyságot érne el. 



702 EVA-KESZEG. 



E könyv, irányánál fogva, nincsen hivatva arra, hogy a kétes fajo- 
kat érdemlegesen birálja és esetleg megdöntse s így beérem annak 
kijelentésével, hogy részemről — az én érzékem szerint — • a magyar 
vizekből csak négy keszegfajt birok igazi fajnak venni s ezek a dévér-, 
az Éva-, lapos és a bagolykeszeg ; a többiek azokon a határokon 
belől mozognak, a melyeket egy adott faj egyes példányainál nemcsak 
el kell fogadnunk, hanem az élő természet jelenségei alapján el is kell 
ismernünk. Ha a silány keszeg itt helyet foglal, úgy inkább az iroda- 
lomtörténeti szempont birt reá, hogy a sorozatba beiktassam. Meg- 
jegyezem, hogy SiEBOi.D is csak elkorcsosodott dévérkeszeget lát 
benne. 

Kivételbe tartozik a LEUCKART-keszeg, melyet Siebold egy 
külön nem — Abramidopsis — felállítására használt. 



AZ EVA KESZEG. 

Abramis vimba, Linné. 

IV tábla, 14. 



Fő/egjvi: a húsos orr a száj fölött messze kiálló, a száj ennélfogva 
teljesen torokfelé nyiló. kicsiny, lapos-íves vágású ; élő állapotban az 
orrész kissé piszésen áll és szilvakékes — Innen Duna mentén igen 
találóan « szilvaorrú keszeg" — az alsósörényúszó a hátsörényúszó 
mögött kezdődik, az utóbbi mögött fekvő s a farkon végig vonuló 
pénzek ormot alkotnak. 

Su^\ír-cihT: H.S. 3/8; HO 1/15 ; HA. 2/9— 10. AS. 2— 3/17— 22. 

OP. 55 — 60; F. A. 4Yj, néha 5-nél valamivel több, a kormány- 
nyal együtt. 

Határozott jegyű faj, melyet kiálló, kúpos orra, a torok felé, pa- 
duczszerú'en nyiló szája már magában is eléggé jellemez. 

A test vetélőszerű alakú, egészben nyújtott, de keszeg-lapos, leg- 
nagyobb magassága a hátsörényúszó kezdetére esik és körülbelül 
négyszer fordul meg a test hosszúságában. A hátsörényúszó majdnem 
épen a test felehosszában kezdődik, kissé hátrább mint a hasúszó- 
szárny, s kétszer olyan magas a milyen széles, hátrafelé meglehetősen 
lecsapott vágású ; a lehajtott hasúszószárny eléri a hugygyót ; a hónalj- 
úszószárny azonban nem éri el az előbbi szárny tövét. A héj pénzei 



SZEMES KESZEG. 7OJ 

a hát felé csak kevéssé kisebbednek , a hát elöfelén osztást 
hagynak. 

Szín szerint a hátfél barnás-kékes, az oldalakba enyészve, az olda- 
lak ezüstfényűek ; a hátsörényúszó és kormányúszó kékes, az utóbbi 
néha vöröses; a hasúszószárny és alsósörényúszó sárgásfehér, a hi^nalj- 
úszószárny vöröses ; néha az egész alsó úszószervezet vöröses. 

Ivik: júniusban. 

Fogása: a hálós halászat járuléka. 

Az Éva-keszeg tengerjáró hal, mely északon messze terjed el ; 
nálunk csak folyókból ismeretes, hol az elevenebb víz fenekén szeret 
tartózkodni ; nagyon óvatos, nehezen fogható hal, mely leginkább za- 
varos vízben az ághegyháló prédája. 

Nálunk 20 — 2'~, cm- nagyságúakat láttam. 

Húsa szálkás; szegény ember eledele. 

Elterjedés. Heckel csak a Dunából említi; ugyan innen Ercsi 
tájáról Petényi ; én különösen Komáromban és Budapesten akad- 
tam reá ; de a Bódvából is ismerem. 



A szemes keszeg. 

Abraniis melanops, Heckel. 

Föjegyei: a húsos orr vaskosabb, kevésbbé kiálló, mint az Éva- 
keszegé; a száj kevésbbé torokfelé nyiló. patkóhasítású : a hátsörény- 
úszó mögött ormó ; a színezet felülről a pofákig és az oldalvonal 
tájáig sötétes. 

Siigűr-űfa: mint az előbbié. 

Heckel megjegyzi, hogy ez a faj az előbbivel könnyen össze- 
téveszthető; de a tompább orr és vastagabb fej megkülönböz- 
teti tőle. 

Szín szerint a fej egészen a szemek aljáig fekete színpontoktól sö- 
tétes, azonképen az oldalak hátfelőli része is ; a hátsörényúszó, kor- 
mányúszó és hónaljúszószárnyak feketés szegélyűek ; az alsósörény- 
úszó és hasúszószárny fehéres. Azoknak a példányoknak, a melyeket 
én a Bódvában találtam, szeptemberben valamennyi úszója vöröses, 
részben — az alsó — vörös volt. 

Ezt a halat 1883. szeptember 22-én Szendrő mellett a Bódvából 



704 LAPOS KESZEG. 

kaptam, később Dr. Horváth Géza barátom ugyanonnan még egyet 
szerzett s a nép njászpaducz» név alatt határozottan megkülönbözteti ; 
a "paduczD a torokfelé nyiló szájra vonatkozik. A halat Heckel 
leírása és rajza szerint könnyen meghatároztam, illetőleg az Eva-ke- 
szegtöl megkülönböztettem ; de csak fajtáját látom benne, mert ez a 
tompább orrú alak « ritka «; ezt a nézetet az is támogatja, a mit 
Benecke az Eva-keszegről mond, hogy t. i. ivás idején a tejes és 
ikrás hal a háttól le az oldalvonalig sötétfekete. Ez a szín Szendrőn 
szeptemberben már tűnőiéiben volt. 

SiEBOLD felvette; de egészben oda hajlik, hogy az Eva-keszeg- 
gel egy faj. 

A LAPOS keszeg. 
Abraniis Balleriis, Linné. 

Föjegyei: az alsósörényúszó igen terjedelmes, kezdete a hátsőrény- 
úszóéval majdnem talál ; a fej kicsiny, a száj homloknak nyiló ; a kor- 
mányúszó alsó szárnyfele sokkal fejlettebb. 

Síigár-at: H. S. 3/8; HO. i/i ^ ; HA 2/8 ; AS. 40—41. 

OP. 60 — Ó4. F.A. 5, a kormányúszó nélkül. 

E fajt már 40 — 41 sugaras alsósörényúszója, még pedig első pil- 
lantásra is megkülönbözteti az eddig leírt fajoktól ; szájállása pedig 
megkülönbözteti a következő fajtól. 

A test silány, lapos, széles ; legnagyobb magassága a hátsörény- 
úszó kezdete táján négyszer fordul meg a hosszaságban ; a fej kicsiny, 
orrarésze elől a szájállás miatt hirtelen torokfelé lecsapott; a szem 
nagyocska. A hátsörényúszó a test hosszaközepén s csak igen kevés- 
sel az alsósörényúszó előtt indul, legalább kétszer oly magas, a milyen 
széles ; az alsósörényúszó szélessége megfelel a test hossza Ys-dének ; 
a kormányúszó alsó, megnyúlt félszárnyának leghosszabb sugara sok- 
kal hosszabb a hátsörényúszó leghosszabb sugaránál. A héj teljes, 
nem megyén át a fejre, a háton nem ormós, de a hát előfelén válasz- 
tékot hagy; pénzei finomak, nem nagyok, átmérőjük nem egészen 
éri el a szem fél átmérőjét. 

Szín szerint a hátrész sötétkékes vagy zöldes, az oldalak sárgásak, 
ezüstösbe átmenők ; a hónalj- és hasúszószárny sárgás. 

h'ik: májusban. 



BAGOLYKESZEC. 



705 



Fogása: a hálós halászat rendes járuléka. 

A lapos keszeg nálunk közönséges; életmód szerint talál faj- 
rokonaival. 

Nálunk 30 cm. mellett egy kilogramm súlyt ér el. 

Húsa szálkás, silány ; szegény ember tápláléka s a halhasítás és szá- 
rítás egyik főhala. 

Elterjedés. Heckel a Tiszából, az Ördögárokból, Fertőből és 
Balatonból említi, nyilván Petényi nyomán, kinek jegyzetei találnak, 
csakhogy Petényi helyesen hozzáteszi azt is, hogy a Duna holt ágai- 
ban ; ugyancsak ő a Szamosból is felhozza; én ugyaninnen s a Dráva, 
Ipoly, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, és Zagyva folyókból jegyeztem 
fel. A Duna menti németajkú halászoknál (iSpitzpleinzen». 

A BAGOLYKESZEG. 

Abramis Sapa, Pallas. 

IV tábla, íj. 

Főjegyei: az alsósörényúszó igen terjedelmes, a hátsörényúszó vége 
előtt indul ; a fej kicsiny, az orr tompa, a szájra boruló, a száj csak 
kevéssé homloknak nyiló ; a szem nagy — bagolyszem — a héj dur- 
vább, nagyobb pénzekből alakuló. 

Sugár-ata: H. S. 3/8; HO. 1/15 ; HA, 2/8; AS. 39—43. 

OP. 48 — 50; F. A. 6, s azon valamivel felül is, a kormányúszót 
beleértve. 

Ez a faj a lapos keszeg páros faja s a mi halászságunk « karika ke- 
szeg » néven különbözteti meg, mindig rámutatva a héjját alkotó 
nagyobb pénzekre, a tompa s a száj fölé kissé ráboruló orra és a ba- 
golyszemre. Egyébként a gyakorlott szem is csak összehasonlítás útján 
különbözteti meg. A szem átmérője nagy, a fej hosszának egy harmad- 
részét teszi, az oldalak legnagyobb pénzeinek átmérője nem éri el a 
szemét, de ennek felénél sokkal több, szóval a héj nagyobb pénzű. 

Szín szerint, az egész hal — a hát felső részét kivéve — ezüstös ; az 
alsósörény- és kormányúszó feketésen szegettek, a többi úszó fehéres. 

Ivik: mint az előbbi. 

Fogása: mint az előbbié. 

A bagolykeszeg életmód szerint nem különbözik alaktársától, a 

Hf-rman O. a magyar halászat. 4"> 



706 LEUCKART-KESZEG. 

lapos keszegtől s inkább irodalomtörténeti szempontból érdekes. 
Eredetileg Pallas írta le «sapai) név alatt orosz vizekből, később — 
18^6 — Heckel írta le uAbramis Schreibersii» néven a Dunából és 
Morvából származó példányok után ; de a midőn Nordmann utján 
ugyané fajt a Dnieszterből kapta, meggyőződött, hogy a dunai hal 
evvel azonos s így Pallas leírása és neve (isapa» az érvényes. 

Nagysága, mint az előbbié. 

Elterjedés. Petényi nem különböztette meg, Heckel sem említi 
magyar vizekből ; én a következő vizekből ismerem : Duna, Dráva, 
Körös, Rába, Tisza és Zagyva folyókból s úgy tudom, hogy a bala- 
toni halhasítók is megkülönböztetik. 



A LEUCKART-KESZEG. 
Abramis Leiickartii, Heckel. 

Föjegyei : az alsósörényúszó valamennyi keszegé között a legkes- 
kenyebb — i^ — 17 sugarú; a fej hosszúkás, a száj csúcsbanyíió; a 
kormányúszó szárnyfelei egyformák. 

Siigűi-afa: HS 3/10; AS 5/15 — 17. stb. OP 46; FA <,'/,—'/, az 
egészben. 

Heckel szerint egész alakja hasonlít a dévérkeszegéhez, száj- 
állása a lapos keszegéhez, a kormányúszó pedig odacsatolja a követ- 
kező — Blicca — nemhez. 

Színe háta felől zöldes ; egyébként az egész hal ezüstös ; az úszók 
közül a hátsörény- és a kormányúszó sötéten szegett. 

Elterjedés. Heckel mint ritkaságot a Brassó körűi folyó patakok- 
ból s Bécsen alól a Dunából hozza fel; Petényi nem említi; én nem 
akadtam reá. 

Ezt a halat Siebold egy külön nem, az Abramidopsis felállítására 
használta föl s a súlyt tulajdonképen arra fektette, hogy a torokfogak 
száma ingadozó, u. m. jobbra 5, balra 5 vagy 6. Ez az én érzékem 
szerint nem elég erős alap, mert a torokfogak s^áma sokszorosan 
ingadozó, nem ingadozik ellenben a koronák minémú'sége és bizo- 
nyos, hogy az Abramidopsis fogkoronája szakasztott a keszegeké, 
a mint ez Siebold leírása szerint is kétségtelen. 



EZÜSTÖS BÁLIN. 7O7 

AZ EZÜSTÖS BALIN. 
Blicca argyroleiica, Heckel. 

Főjegyei : testalkata keszegszerű ; a kormányúszó majdnem egy- 
forma szárnyú, — az alsó fél valamivel hosszabb, hossza egyenlő a 
hálúszósörény magasságával. 

Sugúr-at: HS 5/8; HO 1/14; HA 2/8; AS 3/19—21. 

OP 4^ — 48. FA ^'/, — 6, a kormányúszót beleértve. 

A bálin külseje annyira csalékonyan keszegszerű, hogy biztos meg- 
határozása nagy gyakorlottságot követel, teljes biztossággal csak a 
nemi jegy alapján sikerűi, hogy t. i. torokfoga kétsoros, szemben a 
keszegekével, mely csak egysoros. A halászság is következetesen 
« keszegnek » mondja, csupán a Dráva fokán különbözteti meg « bálind » 
név alatt; innen az itt alkalmazott nemi név, hozzátéve azt is, hogy a 
« bálin » névvel sok helyen a ragadozó őnt illetik. 

Alak szerint nagyon közelít a dévér keszeghez ; a test legnagyobb ma- 
gassága csak háromszor fordul meg az egész hosszúságban, a fej hossza 
c'/a egészen 6-szor. A szem nagy. A homlokvonal oldalról tekintve az 
íves orrtól majdnem egyenes vonalban emelkedik a nyakszirtig, innen 
domborúbb ívben a hátsörényúszóig, a fej és hát közt tehát e vonal 
kissé nyerges. A hátsörényúszó kissé a test hosszának második felé- 
ben indul s nem egészen kétszer oly magas, a milyen széles ; végével 
egy vonalban indul az alsósörényúszó ; a hasúszószárnyak a test hosz- 
szának első felébe esnek. 

A héj, beleértve a hát választékát is, keszegszerű. 

Szín szerint a hát barnás, kékesbe játszó, az oldalak aczélosak, a 
a hasfelé ezüstösek ; a két sörény és a kormányúszó szürkéskék ; az 
úszószárnyak tövükön vörösesek; a szemcsillag ezüstös, felső felén 
•egy zöld folt. 

Ivik : májusban. 

Fogása : mint a keszegeké ; a halhasítók tanyáján mindig található. 

Az ezüstös balín a Balaton nkeszege" s a Fertő "jeges keszegea 
folyókban és tavakban közönséges ; szereti a csendes, homokos vagy 
.agyagos fenekű vizet. 

A keszegnél butább, kevésbbé óvatos hal. 

Nálunk 25 — 30 cm. mellett ritkán egy kilogramm. 

45* 



7o8 SUGÁR KARDOS. 

Húsa szálkás, silány, a szegénység tápláléka. 

Elterjedés: Heckel, ki a nemet és a fajt alapította, a Balaton- 
ból, Fertőből és a Dunából hozza fel s nyilván magyar vizekből 
ismerte meg; Peténm még a Drávából és a Murából említi; én a 
Duna holt ágaiból, a Tisza, Rába, Zagyva, Körös folyókból ismerem^ 

A SUGÁR KARDOS. 

Pelccus cultrauis, Linné. 

IV tábla, lé. 

Főji'gyci : alakja sugár, igen lapos ; hátvonala egyenes- vízszintes ; 
hasa ellenben erősen íves és egészen éles; oldalvonala kanyargó, 
kanyargásaival a has szélét közelíti meg; a hónaljúszószárnyak igen 
hosszúk és hegyesek, a hátsörényúszó messze hátratolva; a száj, 
nagyon homlokfelé nyíló. 

Sitgúr-aía: HS 2/7—8; HO 1/15 ; HA 2/7; AS 2/26—29. 

OP 100 — I 10; FA 5, a kormányúszó nélkül. 

A sugár kardos a pontyfélék egész családjának legfeltűnőbb alakja 
s e család egyetlen más alakjával sem téveszthető össze ; a rendszer- 
ben sokszorosan cseréltették vele a helyet, kivált a Linné előtti- 
írók, míg végre Linné a pontyfélék közé sorozta, a hol ma is helyet 
foglal, még pedig a torokfogak alapján. 

A sugár test legnagyobb magassága a hónalj- és hasúszószárnyak 
közé esik s körülbelől 4V2-szer fordul meg a hosszúságban ; a test 
vastagsága — a fedelek táján i'/a — 3-szor fordul meg a magasság- 
ban ; a szem nagy s a száj csúcsától alig egy szemátmérőnyire áll ; a 
száj annyira felülről hasított, hogy alsó állkapcsa nem a felső alatt, 
hanem előtte áll ; a fej teteje az orrtól számítva, csak a szemek 
tájáig meztelen, innen már héjjas, a fej ennélfogva igen rövidnek lát- 
szik. A hátsörényúszó annyira hátra van tolva, hogy a test hosszának 
utolsó harmadrészére és tulajdonképen a fark tövére esik, hozzá 
aránylag kicsiny ; az alsósörényúszó az előbbivel egy vonalban indul, 
terjedelmes, annyira, hogy a kormányúszót megközelíti ; a hasúszó- 
szárnyak a test hosszának második felére esnek, visszahajtva a hugy- 
gyóig érnek ; a hónaljúszószárnyak hegyesen szárnyszerű metszésííek, 
könnyedén sarlósak s oly hosszúk, hogy a testnek egy negyedét 



SUGÁR KARDOS. 



709 



teszik; a kormányúszó nem egyenlőszárnyú, az alsó fél fejlettebb, 
a kivágás mélyen fecskefarkszerű. 

A héj teljes, pénzei igen vékonyak és könnyen leválók ; a liasfél 
utolsó pénzei a két oldalról oly szorosan dűlnek egymásra, hogy a 
hason végig élt alkotnak; az oldalak legnagyobb pénzei nem tesznek 
ki egy fél szemátmérőt. 

Színezet szerint a nyakszirt tája aczélkék vagy kékeszöld, néha 
gyöngyszerűen játszó, a hát többi része barnás ; a pofák ismét gyöngy- 
házszerűek, az oldalak csillogóan ezüstösek; a hátsörényúszó és a 
kormányúszó szürkés, a többi úszó vöröses ; a hónaljúszószárny néha 
csontfehérségű ; a szemcsillag ezüstös. 

Ivik : májusban. 

Fogása : a folyókban a hálóshalászat ritkább járuléka ; a Balaton- 
nál a « látott hal», a tihanyiak egészen sajátságos őszi halászata. 

A sugár kardos folyóinkban nem annyira ritka, mint sokan tart- 
ják, hanem társaságban élő hal, tehát csak akkor kerül fogásra, IVa a 
halász véletlenül eltalálja. Én Apatin és Zimony táján többször ráakad- 
tam s ekkor annyira ráment a horogra, hogy beleuntam. A Sióban 
jól meg lehet figyelni, különösen if|abb nemzedékét, mely 100 — 200 
főnyi sereget alkotva, víz ellenében s mindjárt a színe alatt áll s 
lesi azt, a mi a víz fölszínén úszik, vagy reászáll, leginkább az 
apró rovarokat; 10 — i^ perez múlva a sereg folyómentén eltűnik, 
ismét a felszínre kerül s lassan felnyomúl. A rovarcsalival felszerelt 
horogra, de csak a finomra és ha ügyesen van dobva, mohón veti 
magát, a kisebbeket 20 — 30 cm., a nagyokat a Duna örvénylő 
helyeiből r:^ méter mélységből vetettem ki. Mint tengerjáró hal, 
úgy látszik, télire elvonul folyóinkból. A Balatonban kétségkívül min- 
dig ott van, a fogas süllőnek prédája s különösen őszkor, mikor a 
víz lehűl, igen érdekes jelenség. Ilyenkor megszámlálhatatlan soka- 
ságban seregbe verődik s oszlopszerüen kavarogva vonul ide-oda; 
magasabb helyről ilyen sereg már messziről vehető észre s erre van 
alapítva a tihanyiak érdekes halászati mód|a. A halászok ezt az össze- 
tömörülést a víz áthűlésének tulajdonítják, «a hal így egymáson 
melegszik)). 

Fogtam 3 5 cm. hosszúkat, melyek félkilogrammnál többet 
nyomtak. 



■yiO SZELHAJTO KÜSZ. 

Húsa szálkás és száraz, de balatoniasan sütve, igen jó eledel; a 
"látott hab) idejében — ha a szerencse kedvez — a Balaton part- 
vidékén igazi néptáplálék. 

Elterjedés : Heckel a Balatonból, a Dunából, Szamos- és Maros- 
ból hozza fel; Petényi még a Tiszából említi s érdekes az, a mit a 
Dunamenti magyar halászok bemondása után szóról szóra feljegye- 
zett: "hogy háromféle húsa van, t. i. rák, csibe- és halhúsa, és pedig 
a fülénél isic!) rákhúsa, a nyakánál csibehúsa, a derekánál pedig hal- 
húsa. Szabónak is hívják, mert felette vékony^ kevés húsú, nagy 
szemű)). — Ez igazi magyar halászhúmor. Én még a Latorcza, Olt, 
Körös, Rába és Zagyva vizéből ismerem. 

A SZÉLHAJTÓ KÜSZ. 
Alburnus lucidiis, Heckel. 

Főjegi'ei : kis test mellett nyúlánk alak; a száj homlokfelé nyíló; 
az alsósörényúszó terjedelmes, kezdete a hátsörényúszó vége elé 
esik vagy avval talál ; a héj pénzei ezüstösek, igen könnyen leválók. 

Sugdr;aía: HS ^/8; HO 1/14; HA 1/8; AS 5/17. 

OP 46 — -^j. FA 572 — )V3i ^ kormányúszót beleértve. 

A hátvonal igen csekély mértékben, a hasvonal inkább íves ; a. 
test legnagyobb magassága 472 — 5 -szőr fordul meg a test egész 
hosszában; a szem nagy, átmérője 572-szer fordul meg a fej hosszá- 
ban ; a száj oldalt tekintve meredek hasitású s határozottan homloknak 
nyíló. A hátsörényúszó a hasúszószárnyak mögött kezdődik, szélessé- 
génél valamivel magasabb; az alsósörényúszó leghosszabb sugarai 
megütik az előbbeninek magasságát ; a kormányúszó erősen fecske- 
farkra vágott. A héj teljes, pénzei igen finomak, erősen ezüstösek ; a 
legnagyobbak is sokkal kisebbek a szem átmérőjénél. 

Szín szerint a háta aczélkék, a víz szerint néha zöldesbe is játszó, 
az oldalak és a has ezüstragyogásúak ; a hátsörény és a kormányúszó 
szürkés, a többi úszó színtelen. 

Ivik : májusban, néha júniusig. 

Fogása : A Balaton és Fertő körűi, kivált régibb időben külön 
aprószemű kerítőhálókkal rengeteg számmal fogdosták, pénzeit fel- 
gyűjtötték s kivált bajorok vették meg hamis gyöngyök készítésére. 



SUJTÁSOS KÜSZ. "1 I 

Ennek a pénzeiből készül ugyanis a «gyöngyesszenczia» — Essence 
d'Orient — akként, hogy a pénzeket vízben szétmorzsolják, mire a 
fényes részecskék — mint tudjuk, guaninmész-kristályok — a víz fene- 
kére leszállanak, ammóniákkal kimosatnak s kis gelatinnel keverve 
használtatnak fel ; egy félmétermázsa halból 2 kilo pénz kerül ; egy 
fél kilo gyöngyesszencziához körülbelől húszezer hal szükséges. 

A szélhajtó küsz eleven, fürge hal. mely mindig seregesen jár s 
mindig a víz felszíne táján tartózkodik ; szereti a lassúbb folyású, tiszta 
vizet, hol leginkább röpülő rovarokkal táplálkozik; nem óvatos, de 
könnyen riadozó hal ; s minthogy a vízszínhez közel úszkál, megriadás- 
kor a vizet úgy felborzolja, mint a hirtelen támadó szél; innen « szél- 
hajtó » jellemző neve. Erős szaporodásánál és sereges járásánál fogva 
valamennyi hal között leginkább az, a mely a hallal élő ragadozók 
minden nemének áldozata. 

Épen a mondott tulajdonságáért csak ritkaságképen éri el a 
20 cm-t; átlagos hossza 12 — i 5 cm. 

Húsa száraz, szálkás; csak igen szegény ember tápszere. 

Elterjedése: Heckel a Murából, Zalából, a Rákosból, a Cserná- 
ból és az erdélyi részekből említi ; Petényi a Dunából és a velen- 
czei tóból jegyzi fel; én a Balatonból, a Fertőből, a Bódva, Rába, 
Tisza és Zagyva folyókból jegyeztem fel. 

A SUJTÁSOS KÜSZ. 

Alburniis bipunctaius, Heckel. 

V. tábla, 17. 

Föjegyei: Kis test mellett zömökebb alak; az oldalvonal mellett, 
mely kis mértékben kanyargó, mindkét felől a legközelebb eső pén- 
zek sötét színpontokkal, minek folytán az oldalvonal menetének meg- 
felelő sujtás alakúi, — néha csak elől, néha a fark végéig halad ; 
oldalai mindig zöldes-aranyos lehelletűek. 

Sugáqaia : HS 3/8; AS 3/15 — 17 stb. 

OP 49 — :; I. FA :; — ^'/si ^ kormányú'szót beleértve. 

A test magassága 4-szer, ritkán 5-ször fordul meg a hosszában, a 
hát- és a hasvonal egyformán, de mérsékelten íves; a hátsörényúszó 
szélességénél sokkal magasabb ; a kormányúszó mélyen fecskefarkra 



n\ 2 ÁLLAS KÜSZ. 

kivágott. A héj teljes, pénzei rendkívül vékonyak, úgy hogy a héjon 
határuk alig szembetűnő. 

Szín szerint a hát sötétzöld, az oldalak felé zöldes-aranyos, lefelé 
ezüstösbe átmenő ; az oldalvonal fölött sokszor még egy sujtásszerű 
sötétedés vehető észre; a hátsörény, a kormányúszó és a hónaljúszó- 
szárnyak feketésen szegve, a többi sárgás, néha vörösesbe húzó; a 
szemcsillag felső része feketén pontozott. 

Ivik : mint az előbbi. 

Fogása : csak gyerekek horgászszák. 

A sujtásos küsz, noha nagy vizekben is megterem, mégis inkább 
pataki hal ; igen ügyes, fürge kis jószág, mely még a súgákban is vígan 
hajhászsza a víz felszínére kerülő apró rovarokat. 

Elterjedése: Heckel a Poprádból, Csernából, Nagy-Szeben és 
Brassó tájáról jegyezte föl; Petényi még a Rákost fűzi hozzá; én 
följegyeztem a Balatonból, a Bódva, Duna, Garam, Ipoly, Küküllő, 
Olt, Szamos, Vargyas, Torna vizéből s a székelyföld legtöbb 
patakjából. 

A Jeitteles Prodromusában felsorolt Alburnus fasciatus biztosan 
csak élénkebb színű sujtásos küsz. 

AZ ÁLLAS KÜSZ. 
Alburnüs mentő, Agassiz. 

Fójegyei : igen nyúlánk test ; az alsó állkapocs erősen kiálló ; a 
középső szilványfedelék hiányzik ; egyebekben a szélhajtó küsz jelle- 
mével ; de héjjá sokkal apróbb pénzű. 

Sugár^aía: HS 2/8—7; HO 1/14; HA 1/8 ; AS 5/14— i ^ 

OP 60 — 62; FA :;'/, — 6, a kormányúszót beleértve. 

Az állas küsz a küszhalak között a legkarcsúbb s apró pénzei által 
is különbözik. Hátvonala igen lapos íves, hasvonala domborúbb ; leg- 
nagyobb magassága a hasúszószárnyak elé esik s a fej hosszának 
majdnem megfelel. Az erősen homloknak nyíló száj zuga az orrnyílás 
vonalával talál. A hátsörényúszó a test hosszának második felébe esik 
s a hasúszószárny és alsósörényúszó között középen áll, sokkal maga- 
sabb, mint a milyen széles. Az oldalvonal fölött álló pénzek a leg- 
nagyobbak, de a szemnek egy fél átmérőjénél kisebbek. 



RAGADOZÓ ON. 715 

Szín szerint a hát sötétzöld, aczélkékbe húzó. az oldalak ezüstösen 
ragyogók : az úszók szürkések, átlátszók, a hátsörénv és kormánvúszó 
feketésen szegett : a szemcsillag ezüstös, felső részén feketén pon- 
tozott. 

Ivik : májusban. 

Fc^dsj : a kishalászat járuléka. 

Az állas küsz eredeti termőhelvei szerint szereti a tiszta, hideg 
vizet, különösen a hegyi tavakat és erezeteiket ; szeret víz ellenében 
lesve álldogálni, hog)' azután nyílsebességgel vesse magát a prédára. 

Elterjedése: Heckel csupán a Dunát- említi, hova az osztrák 
Traunból betéved: én a Mezőség Mező-Záh melletti tavából hatá- 
roztam me?. melvnek halai a Marosból erednek : gondolom, hosrv 
tüzetes kutatás sok helyről kideríthetné. Heckel a fajt magának 
tulajdonítja; de nincs hozzá joga. mert a « mentő » fajnevet Agassiz 
adta a halnak s Heckel csupán az Alburnus nembe osztotta be. 

A RAGADOZÓ ÓN. 

Aspius rapa.\. .Ag.issiz. 

V. tibk, iS. 

Főjeg)^ei : az orr hegN'esedő ; a száj mélyen hasított : a szem és a 
pénzek kicsinyek ; a fej hosszúsága a test legnagN^obb magasságának 
felel meg : alak szerint a fogas süllőre emlékeztet. 

Suoár^ata: HS 5/8: HO 1 16. HA 2/8; AS t,!ijl. 

OP 6; — 70. FA ;. a kormánvúszót beleértve. 

A test kevéssé lapított, a hátvonal lapos íve a hasénak megfelelő : 
a test legnag}'obb magassága a szilványfedelékek táján lemért széles- 
ségnek kétszeresét teszi. A szem aránylag kicsiny, átmérője a fej 
hosszának Ve- sokszor csak Vj részét teszi : a meglehetős meredeken 
lefelé hasított száj homloknak nyiló. zuga a szem külső szélévei eg}' 
vonalba esik ; az alsó állkapocs a felső elé csapódik, noha kiállónak 
nem mondható. A hátsörén\TJszó a test hosszának második felére esik. 
szélességéné! sokkal magasabb : az alsósörényúszó közel oly magas, 
a milyen széles : a mellúszószárnyak hegyes vágásuak. 

A héj teljes, a fejre nem terjed: pénzei igen finomak és aprók: 
az oldalvonal fölött fekvő legnag}'obbak a szem átmérőjénél sokkal 



714 KURTA BAING. 

kisebbek. A has a hugygyó és a hasúszószárnyak között tompán 
ormós s ezt nem a két oldalt egymás felé dűlő pénzek, hanem tom- 
pán ormós pénzek alkotják meg. 

Szín szerint háta kékes fekete, oldalai ólmosok, hasa fehér; a 
hátsörény és a kormányúszó kékes, a többi úszó vöröses lehelletű, 
sokszor színtelen ; a szemcsillag sárga, felső részén zöldes vonallal. 

Ivik : április, május hónapokban. 

Fogása : rendszeresen is történik, a háromsoros u. n. balinhálóval, 
mely kivált a Dunán dívik ; különben a horgászat tárgya is. 

A ragadozó őn teljesen megérdemli nevét, meri különösen a küsz- 
halaknak valóságos veszedelmök ; roppant sebes, ügyes úszó, mely 
villámgyorsasággal veti magát prédájára. Rendesen a víz színéhez 
közel úszik, úgy hogy rohanáskor barázdát von a vizén. Ezekért 
a tulajdonságokért ő a magyar halászság « vezérhala, nyíl- és fene- 
keszege I) . 

Nálunk 6 — 7 kilogramm súlyt ér el; Benecke 40 — 80 cm. mel- 
lett 20 — 50 kilogrammot említ ; mindenesetre a legnemesebb keszeg. 

Húsa, bár szálkás, tiszta izű, jó táplálék s keresett piaczi czikk. 

Elterjedése. Heckel a Balaton és Fertő tavából, a Duna, Maros, 
Szamos folyókból s a Rákosból említi ; Petényi is innen jegyezte fel 
e fajt ; én még a Berettyó, Dráva, Ipoly, Körös, Kraszna, Latorcza, 
Mura, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza és Zagyva vizéből ismerem. 

A KURTA BAING. ' 

Leiicaspius abruptus, Heckel. 

V. tábla, 19. 

Főjegrei: Az oldalvonal a fedelek szélétől számítva csak 12 — 13 
pénzre terjed, ezután megszakad ; a szem nagy ; az alsó sörényúszó 
kezdete a hátsörényúszó végével talál ; a száj homloknak nyiló. 

Sugár-ata: HS 3/8; HO 1/13, HA 2/8: AS 3/12. OP 48. FA 5, 
a kormányúszót beleértve. 

A test magassága körülbelől talál a fej hosszaságával ; a szem 
nagy, átmérője a fej hosszának egy harmadrészét üti meg. A száj, 
a homlokfelől értve, igen meredek hasítású, erősen homloknak nyiló 
úgy, hogy az alsó állkapocs az orr legkiállóbb részét alkotja; ez az 



ÓNOS JÁSZ. 



yS 



állkapocs, csúcsán kissé gombszerLÍ s evvel a vendég-állkapocsnak 
egy megfelelő vajasába csapódik. 

A hátsörényúszó a test hosszaságának épen felében kezdődik ; a 
hasúszószárnyak kissé a hátsörényúszó előtt állanak s hátrahajtva 
hegyök a hugygyóig ér, mely a hátsörényúszó kellő közepe alá esik. 
A kormányúszó mélyen fecskefark vágású, szárny felei egyformák. Az 
oldalvonal a has felé ereszkedve indul ; de már a hátrahajtott hónalj- 
úszószárny hegyének megfelelő távolságban megszakad ; a fej érző- 
likacsai igen fejlettek. A héj pénzei, kivált az oldalakon, nagyok, igen 
vékonyak, könnyen leválnak. 

Szín szerint egészben ezüstös kis hal ; háta fele zöldesbarna, oldala,, 
hasa ezüstös, a farkrész közepén egy ezüstösen csillogó paszta, mely a 
hugygyó tájáig ér ; az úszók színtelenek, átlátszók ; a szemcsillag ezüs- 
tös, felső részén zöldessárga folttal. 

E kis halacska életmódja ez idő szerint még ismeretlen. 

Legnagyobb példányai hat, legfeljebb nyolcz cm. hosszúságot 
érnek el. 

Elterjedés. Heckel eredetileg Lemberg halaspiaczárói írtaié; 
SiEBOLD szerint Németország sok pontján akadtak reá; nálunk a. 
Körösből került meg. 

AZ ÓNOS JÁSZ. 
Idus melanotus, Heckel. 

Föjegyei : teste szélesedő, nem nagyon lapos; a test magassága 
túljár a fej hosszúságán; a homlok széles; az alsósörényuszó a hát- 
sörényúszó mögött kezdődik, a száj csúcsba nyiló. 

Sugái-yata: HS 3/8; HO i/i ^, HA 2/8; AS 3/9—10. 

OP. 55 — 60. FA c ; a kormányúszót beleértve 6. 

A test magassága valamivel több mint V4-de a test hosszúságának ; 
a szem átmérője körűlbelől ^l.-áe a fej hosszának ; a száj kicsiny, zuga 
csak az orrnyilasok tájáig ér, állkapcsai egyenlők ; a hát vonala egyen- 
letes ívben emelkedik s csak a nyakszirt táján kissé nyerges ; a has- 
vonal íve a hátéval körűlbelől egyenlő. A hátsörényúszó a test hosz- 
szának második felére esik s magassága Vs-dal haladja meg a szélessé- 
gét; az alsósörényuszó a test hosszának utolsó harmadában kezdődik, 
úgy, hogy végének távolsága a kormányúszótól e sörény leghosszabb 



yi6 PIROSSZEMU KELÉ. 

sugarának felel meg; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó előtt álla- 
nak; a kormányúszó egyenlő szárnyú, mélyen kivágott. A héj leg- 
nagyobb pénzei egy szemátmérőnél kisebbek. 

Szín szerint a hal tartózkodás és évszak szerint változik. Tavasz- 
kor, ivás idején a háta szürkés fekete, áttetsző rezessárga csillámmal, 
az oldalakon rezesebb, a fej és a fedelékek aranyosak, a hfis ezüs- 
tös ; a szemcsillag sárga, felső része egy sötét folttal ; a hátsörény- és 
kormányúszó kékesszürke, ibolyásba játszó, a többi úszó vörösbe 
húzó. Öszfelé a színek elhalványodnak. 

ívik: Heckel szerint április — Benecke szerint május — június 
hónapokban ; ez mindenesetre a tavasz minőségétől függ. 

Fogása: rendszerint a hálós halászat járulékhala. 

Az ónos jász a tiszta hűvös vizet szereti s nem igen közelít a part- 
hoz; kis társaságban járva állandóan a víz felső rétegeiben, közel a 
színhez tartózkodik s leginkább rovarfélékkel él; rovarcsalival fel- 
szerelt horogra könnyen keríthető. 

Fj/Vj/'j.- Az aranyos jás;. Heckel összehasonlító vizsgálata sze- 
rint, melyhez újabban Benecke is csatlakozik, a kerti tavak egyik 
legkiválóbb dísze, az aranyos jász — Goldorfe — csak színfajtája 
az ónos jásznak, épen úgy mint az arany czompó a közönséges 
nyálkás czompóé. Az egész hal kissé vörösesbe húzó aranyszínű 
és már azért is ajánlkozik kerti tavakba, mert mindig látható, nem 
igen száll alá. Nálunk Gróf Migazzy Vilmos Aranyos-Maróton 
nagy szerencsével tenyészti s az i88v évi országos kiállításon való- 
ban óriási darabokat mutatott be; ha a szín pompájával csak eléri 
a közönségesen ismert aranyhalat, nagyságával tízszeresen is legyőzi. 

Elterjedés. Heckel a Tisza, Cserna, Szamos és Maros vizéből 
hozza fel; Petényi még a Mura és Dráva folyókat jegyezi fel; én a 
Borzsa, Duna, Körös, Latorcza folyókat sorolhatom ide. 

A PIROSSZEMU KELE. 

Scardinius erythropluhalnius, Bonaparte. 

V. tábla 20. 

Főjegyei: a test zömök, magas ; héjjá kemény, erősen odaforrott, 
nagy pénzekből alakúi ; a hasúszószárnyakon túl a has éles, kemény, 



PIROSSZEMU KELÉ. 



7'7 



ormós pénzekkel vértezett; a száj homlokfelé nyíló, kicsiny; zuga 
csak az orrnyilasok vonaláig ér; néhány úszó mindig haragos- 
vérvörös. 

Sugár;jta: H. S. 2/8; HO. i/i^; HA. 2/8; AS. 3/10. 

O. P. 40 — 45. F. A. 573 — )'/z^ a kormányúszót beleértve. 

A pirosszemíí kelé, mint faj sokszoros eltéréseket mutat, a melyek 
úgy az arányokra, mint a színezetre is vonatkoznak s részben ivar- 
különbségekben, részben a tartózkodás változatosságában gyökerez- 
nek. Magában az a körülmény, hogy én huszonnégy magyar népies 
nevét gyűjtöttem össze s a németség is valami tizenötön szólítgatja, 
bizonysága a sokszoros elváltozásnak. A főjegyek, a melyeket felállí- 
tottam, állandók s ha ezekhez még a torokfogakat hozzáveszszük — 
lásd 296-dik ábra 5 — akkor a fajban nem tévedhetünk. 

A test magasságának aránya változó ; véneknél 3 '/,-szer, ifjaknál 
4-szer is megfordul a hosszaságban, sőt vén ikrásoknál néha csak há- 
romszor — ez azután a nép kárászkeszege — ; a fej legnagyobb magas- 
sága talál hosszaságával ; a száj homlokfelé nyiló, kicsiny ; a hátvonal 
domború ívben emelkedik, néha púposságig domborodik. A hát- 
sörényúszó sokkal közelebb áll a kormányúszóhoz, mint az orr hegyé- 
hez ; a hugygyó a hátsörényúszó vonala mögé esik ; a kormányúszó 
egyenlő szárnyú ; az oldalvonal a hasvonallal párosan fut s köze- 
lebb áll ehhez, mint a hát vonalához. A héj pénzei kemények, suga- 
rasak. 

Színe, ha tiszta folyó vízből való, a következő: háta aczélfényű, 
feketés; oldalai sárgarezesek, hasa tája ezüstös; a hasszárny és az 
alsósörényúszó, ritkábban a hátsósörényúszó is haragos-vérvörös, a 
kormányúszó a végén olyan — mintha vérbe mártották volna; a 
hónaljúszószárny sárgás, ritkábban vöröses; a szemcsillag narancs- 
sárga, vörös foltokkal, néha felső felén mintegy vérrel beszú'rve ; — 
mocsaras vízben a háta zöldesfekete, az oldalak sárgarezesen átragyo- 
gok, a has felé világosabbak ; a hátsörény- és kormányúszó zöldes- 
fekete, vérvörössel elegyítve; a hasszárny és alsósörényúszó sötét 
vérvörösek ; ifjú példányoknál e színezetnek csak halavány kezdetét 
látjuk. 

Ivik: április, május hónapokban. 

Fomsa: rendszerint a rekesztő halászat járulékhala. 



yiö VERESSZAPNYU KONCZER. 

A pirosszemű kelé keményéletű hal, mely mindennemű vízhez 
könnyen alkalmazkodik ; ifjabb sarjadéka ott van a csörtető patakban ; 
de a hévízek árkaiban is — Ó-Buda, Keszthely Hévíze, Hejő — ; vénje 
szereti a lassú folyású és állóvizet s annak iszapos, hináros helyét, 
hol leginkább korhadó növényrészekkel, ázalékokkal és férgekkel él; 
ügyes úszó és óvatos, a horgot hamar kiismeri és kerüli; rendesen 
kárászok és czompók társaságában él. 

Nálunk ritkán éri el az egy kilogramm súlyt, a mikor is 50 cm. 
hosszú. 

Húsa szálkás, erősen tóízű ; igazán a szegénység eledele. 

Elterjedés. Heckel a Balaton, Fertő, Duna, Rákos, Tisza, Sza- 
mos és Maros vizéből hozza fel; Petényi a Velenczei tavat, Ó-Buda 
és Keszthely hévizét csatolja hozzá ; nálam a mondott helyeken kívül 
a Berettyó, Bódva, Dráva, Körös, Kraszna, ólt, Rába, Szamos, Zagyva 
folyókból és azoknak állóvíz mellékéről, és a Szernye eres részéből 
van feljegyezve. 

A VERESSZARNYÚ KONCZÉR. 
Leuciscüs riitilus, Likné. 

Fójegyei: a test szélesedve vetélőalakú ; a fej csúcsosodó ; héjjá 
közepes nagyságú, nem nagyon kemény, de jól odaforrott pénzekből 
való; a has nem ormós; a száj csúcsba nyiló ; az úszók vörös színe 
mindég világos. 

Suoúr-ata: HS. 3/9; HO. 1/1=;; HA. 1/8; AS. 3/10. 

O. P. 40 — 44. F. A. ^Va — 6, a kormányúszót beleértve. 

A veresszárnyú konczér sok tekintetben alaktársa a pirosszemű 
kelének s a halászság is sokszorosan összetéveszti, kivált a folyómenti, 
hol a színek közötti különbség nem nagy s a szem és úszók vörössége 
az összetévesztésre úgyszólván csábít ; de a vetélő alak, a hason a 
kemény, ormós pénzek hiánya, különösen pedig a torokfogak alkata 
a meghatározást biztossá teszi. 

A test legnagyobb magassága átlagosan négyszer fordul meg a 
hosszasságban ; a fej aránylag kicsiny, orrarésze csúcsosodó ; a száj- 
zug az orrnyilas közepével egy vonalba esik ; a homlokvonal igen 
laposan íves, a nyakszirten igen keveset nyerges; a hátvonal lapos- 
ívesen emelkedik s a hátsörényúszón túl lankásan halad a farktőig; a 



LEÁNY KONCZER. 



■19 



hasvonal íve a háténak körülbelül megfelel — innen a vetélő alak. 
A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik s kissé a hasúszó- 
szárnyak mögé esik, szélességénél magasabb; az alsósörényúszó közel 
oly széles, mint a milyen magas. A héj legnagyobb pénzei az oldal- 
vonal fölött vannak, nagyság szerint a szem átmérőjét ütik meg; 
szabad szélök kerekre vágott. 

Szín szerint a hát kékes vagy zöldesfekete, az oldalak ezüstösek ; 
a hasúszószárny és alsósörényúszó világosvörös ; a hátsörény- és a 
kormányúszó szürke, vöröses lehelettel: véneknek a hónaljúszó- 
szárnyuk is vörös s ez a szín a hátsörényen és kormányúszón is ural- 
kodik s ekkor a szemcsillag ezüstös, vörösen foltozott. 

Ivik: mint ez előbbi. 

Fos;ása: az előbbivel talál. 

A veresszárnyú konczér a víz tekintetében alig válogatósabb, mint 
alaktársa, a pirosszemű kelé ; de nagyobb számban fordul elő, sere- 
gesen jár s a jobb vizet mégis csak jobban szereti ; fürge, eleven hal, 
mely a vízirovarokat ügyesen üldözi, s ezért könnyen keríthető ho- 
rogra; sorsa egyforma a küszhalakéval : minden rablóhalnak rendes 
prédája. 

Kedvező körülmények között nagyobbra nő mint alaktársa, s az 
I kilogrammos nem ritkaság; rendszerint 15 — 20 cm. 

Húsa igen szálkás, silány. 

Elterjedés. Heckel a Fertő, Balaton, Duna, Mura, Tisza. Cserna 
és Marosból nevezi meg; Petényi még a Rákos, alsó Vág és a Ve- 
lenczei tavat adja hozzá ; én még a Dráva, Körös. Olt, Rába, Sajó, 
Bódva, Szamos, Szernye, Zagyva vizeit idézhetem. 



A LEÁNY KONCZER. 

Leuciscus Virgo, Heckel. 

VI tábla, 21 



Főjegyei: nyúltabb testalak; feje kicsiny; szája kissé torokfelé 
nyiló ; a homlok és hátvonal íves, a hasvonal lapos ; a pénzek nagyok 
és vaskosak ; a kormányúszó terjedelmes. 

Suo-ár-ata: H. S. 3/10; HO. 1/17; HA. 2/18; AS. 3/11. 

O. P. 44 — 46. FA. 6V3, a kormánvúszót beleértve. 



720 A LEÁNY KONCZER. 

A test legnagyobb magassága 4V2-szer ismétlődik a hal egész hosszá- 
ban, a fej hossza ellenben óVj-szor, innen a nyúh alak; a fej homlok- 
része szélesedő és íves-boltozatos; a szem kicsiny; a száj hasonló- 
képen s a kissé duzzadó orrész valamivel túljár az alsó állkapcson, de 
a száj azért még mindég csúcsba nyiló ; zuga az orrnyilas vonalával 
talál. 

A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik s '/_^-de\ maga- 
sabb, mint a milyen széles, lágy sugarai végükön négy ágra foszlók; 
az alsósörényúszó szembetűnően az előbbinek vége_ mögött kezdődik, 
hosszánál kevéssel szélesebb, de azért a hátsörényúszónál keskenyebb. 
A pénzek nagyok, durvák; a legnagyobbak a test első felén az oldal- 
vonal fölött találhatók s ezeknek átmérője megüti a szemnek másfél 
átmérőjét. 

A tejes halnál az ivás közeledtével a felület sajátságos kinövése- 
ket hajt; különösen a fej felső része és a hátfél előbb kocsonyás, len- 
csealakú domborodásokat mutat, a melyek lassan csúcsosodnak; a 
fejen rendesen két soruk áll, az oldalvonal fölött el vannak szórva, az 
alatt igen ritkák ; apróbbak a hátsörény és kormányúszó főbb sugár- 
zatán is támadnak. Ivás után ezek a kinövések elenyésznek. 

Szín szerint a hal az ivarélet tünetei szerint változik. .Télen a hát 
halavány-zöldesbarna, az oldalak kékesek, a has felé ezüstösök, a mell- 
rész tejfehér; a fej teteje a hátnál sötétebb, a szemcsillag vílágossárga, 
feketés pontokkal ; a hátsörényúszó olyan, mint a hát, a hónaljúszó- 
szárny színtelen, a többi úszó tövin vöröses; a kormányúszó közepén 
halvány, szélén sötétebb vörös. Márczius vége felé, a midőn a kinö- 
vések indulnak, a hát sötétedik, a fej teteje violaszínbe játszik s az 
orr felé kékesvörösbe enyészik ; a pofák és a héj gyöngyház színeket 
ragyogtatnak ; a hátsörényúszó vége vérvörössé válik ; a hasúszószár- 
nyak és az alsósörényúszó vége vörösessé válik ; a hasúszószárnyak és 
az alsósörényúszó élénk narancsszínt öltenek s a kormányúszó sárgás- 
vörössé változik. Az ivás után a színek elhalványodnak. 

Ivik: áprilisban. 

Fogása: a hálós halászat becsesebb járuléka. 

A leány-konczér eddigi tapasztalatok szerint kizárólagosan folyó- 
vízi hal s ott a folyósabb helyeken kis seregben tartózkodva, rovarok- 
kal, de halivadékkal is táplálkozik; úgy látszik, hogy otthonosabb a 



FEJES DOMOLYKO. "2 1 

folyók hegyközi részében, hol a nép az ághegyhálóval halássza, ivás 
idején pedig a tejest kitapogatja, mert a kinövések miatt nem siklik. 

Nálunk az egy kilogrammos nem ritka. 

Húsa, noha szálkás, jóízű és helyen-kózön — a hol nemesebb hal 
nem igen van — keresett piaczi czikk. 

Elterjedés. Heckel a Dunából és nagyobb mellékfolyóiból em- 
líti ; Petényi nem jegyezte fel ; én a Dunából — Győr — a Vág, 
Garam és Szamos felsőbb folyásából ismerem. 

A fejes domolykó. 

Squahus dobula, Linné.* 
VI tábla, 22. 

Föjegyei: íe]e nagy, felülről tekintve széles; a száj öblös, noha 
zuga az orrnyilas végével egy vonalba esik, — csúcsbanyiló ; a test 
kevéssé összenyomott, kissé hengeres ; a héj pénzei nagyok, erősek ; 
a hátsörényúszó — a fedelektől s az oldalvonalon számítva — a tizen- 
hatodik pénz táján kezdődik ; a hasúszószárny és az alsósörényúszó 
világos vörös. 

Su§úr-ata: HS. 5/8, HO. 1/14; HA 1/8; AS. 3/8. 

O. P. 44 — 46. F. A. ^Vji 9- kormányúszót beleértve. 

A különben nem könnyen meghatározható « fehérhalak » illetőleg 
« keszegek" között ezt a fajt fejes volta és gömbölyű háta nagyon 
kitünteti. 

A test legnagyobb magassága közel, vagy épen ötször fordul 
meg hosszaságában ; a legnagyobb szélessége vagy vastagsága a ma- 
gasság felét közelíti meg. A száj kissé torokfelé metszett, de csúcsba- 
nyiló. A homlok- és hátvonal együttvéve a hátsörényúszóig egyenletes, 
nem nagyon domború ívet alkot, a melynek a has vonala is a has- 
úszószárnyakig megfelel. 

A hátsörényúszó egy kicsit a test hosszának második felébe esik, 
szélességénél magasabb, vágása igen kis mértékben íves; az alsó- 
sörényúszó jóval az előbbi mögött kezdődik, ennél alacsonyabb s ész- 
revehetően íves vágású ; a hasúszószárnyak a hátsörény elé esnek ; a 

* Heckel nyomán egy a LiNNÉ-féle Cypriniis dobula fajjal. Siebold szerint helye- 
sebb a Sqiialius cephalus L. 

Hermán O. A magyar halászat. 4^^ 



722 NYUL-DOMOLYKO. 

kormányúszó alsó szárnyfele kissé fejlettebb, az egésznek kivágása 
csak kevéssé öblös. 

A héj pénzei nagyok, erősek, alegnagyobbak másfél szem átmérőt 
tesznek, szabad végük kissé kiszelek, lapjuk tele van igen apró 
feketés pontocskákkal. 

Szín szerint hátfele feketés vagy barnászöld, oldalai rendszerint 
ezüstösek, a pénzek pontozata folytán fény szerint sajátságosan meg- 
lohasztva — az u. n. okszidált ezüstre emlékeztetnek — a pofák rózsás- 
aranyos fényt ragyogtatnak; a szem csillag aranysárga, sötéten pon- 
tozott; a hátsörény- és a kormányúszó füstös, szélein vöröses; az 
alsósörényúszó és a hasúszószárnyak eleven vörösek, a súgárzat színe 
a sugárköznél elevenebb. Az ifjaknál, kivált az úszók színe sokkal hala- 
ványabb s én a Sióból olyanokat is fogtam, a melyeknek alsó úszói 
színtelenek voltak. 

Ivik: má|usban, |uniusban. 

Fogasa: a hálós halászat |áruléka. 

A fejes domolykó fürge, ügyes és óvatos hal, mely if|ú korában a 
hegyi vizekben igen magasra felhatol; — Benecke iooo métert mond, 
de bizonyos, hogy magasabbra is megyén ; — nagyon falánk, úgy hogy 
felcseperedve békázik s ha szerét teheti, egerészik is, különben rovar- 
evő; a folyóvizet szereti, de azért ott van elevenebb vizű tavakban, 
sőt a hévizek árkainak még melegebb részében is. A horgászok élénk- 
sége miatt nagyon kedvelik. 

Tetemes nagyságot ér el ; 40 cm. nagyság mellett súlya egy kilo- 
cjrammnál több. 

Elterjedés. Heckel a Szeben, Olt, Szamos, Maros, Dráva, Mura, 
Zala és Balaton vizét jegyezte fel; Petényi a Duna, felső Vág, Ga- 
ram, Tarcza, Dacsó-Lam, Mura vizeket említi; én a Berettyó, Bódva, 
Borzsa, Ipoly, Körös, Kraszna, Küküllő, Latorcza, Poprád, Rába, 
Sajó. Szernye, Vargyas, Füle. Kormos, Zagyva, Torna vizét tehetem 
hozzá. 

A NYÚL DOMOLYKÓ. 
Squalius lepusculus, Heckel. 

Főjeg/ei: H eckel szerint : nyúlánk alak, kevéssé lapítva, a hát- és a 
hasvonal az illető úszókig egyenlő, ennélfogva az orr majdnem csúcsos. 



AGASSIZ CSABÁK. 723 

Sugűqala: HS. 3/7; HO 1/16; HA 1/8; AS. 3/8. 

OP, 49 — 152. FA. i^Vi, a kormányúszót beleértve. 

Mindezek a jegyek nem oly kirívók s nem oly eltérők, hogy 
azokat az előző faj jegyeivel összeegyeztetni nem lehetne, kivált ha 
elgondoljuk, hogy ez a faj még inkább pataki, mint amaz s hogy a tar- 
tózkodásnak, különösen a lassúbb és sebesebb folyású víznek minden- 
esetre van módosító hatása. Heckel ezt érezhette is, mert csupán e 
két fajnál keresett egy mélyebben fekvő érvet, a melynek minden- 
esetre nagy értéke van, de a mely a nyúl-domolykónak kijlseje alapján 
való meghatározását lehetetlenné teszi. Ez az érv az, hogy a míg a 
fejes domolykó gerinczoszlopa 40 csigolyát számít s ezekből 22 esik 
a hasra, 18 a farkra, addig a nyúl-domolykónál a csigolyák száma 42, 
ezek közül pedig 23 esik a hasra, 19 a farkra. 

Minthogy Heckel e halat a Dunából hozza fel s Bécs körül a 
legközönségesebbnek mondja, a pont közelségénél és a víz közössé- 
génél fogva beválik a magyar halak sorozatába is. Én megvallom, 
külső után indulva, nem bírtam pataki domolykóinkat tőle megkülön- 
böztetni ; a csonttani érv megítélése ezen a helyen nem tartozik reám. 



AZ AGASSIZ CSABÁK. 
Telestes Agassizii, Heckel. 

FöjegjVí : az orr kissé boltozatos; az alsósörényúszó sugárzata 
kurta, 9 sugara fosztott ; az oldalvonal fölött, a szemen át s a farkon 
is vonulva egy sötétes színpászta látható. 

Sugáqata: HS. 2/8; AS. 2/9. 

OP. 48 — 1;6. FA. t; — 1;72; a kormányúszót beleértve. 

A test egészben nyúlánk, legnagyobb magassága túljár a fej hosz- 
szaságán; a szem meglehetősen nagy, átmérője 3V2 — 4-szer fordul 
meg a fej hosszaságában; a szemköz tetemes, 1 — i'/í szemátmérő- 
nyi ; a kissé boltozatos orr az alsó állkapcson kissé túljár, a száj patkós 
hasítású, egészben csúcsbanyíló. A hátsörényúszó a test felehosszá- 
ban kezdődik, szélességénél magasabb: első sugara a leghosszabb, 
kétszer akkora, mint az utolsó, szélessége — tövén — a fej felehosz- 
szának felel meg; az alsósörényúszó valamennyinél a legrövidebb, 
■első sugara ennek is kétszer akkora, mint az utolsó ; a kormányúszó 

46* 



724 FÜRGE CSELLÉ. 

mélyen fecskefark-vágású, leghosszabb sugarai majdnem fejhosszasá- 
gúak ; a héj pénzei jól ráforrottak, közepesek, 8 — 10 csillagsugárral. 

Szín szerint a hát sötétszürke, aczélkékbe húzó, a has ezüstös; a 
sötét oldalpászta a szemen át vonulva, sokszor az orr csúcsáig kive- 
hető ; szélessége — a test elején — rendesen három pénzre terjed, a 
fark felé keskenyedik, a farkon azonban ismét szélesedik ; megjegy- 
zendő, hogy ez a paszta egészben felhős, elmosódó. Valamennyi úszó 
átlátszó, foltok nélkül való. 

ívik .-} 

Fogása : inkább véletlenség. 

Az AoASSiz-csabak eddigi tapasztalatok szerint a nagy folyóknak 
csak mellékvizeiben terem ; életmódja még ismeretlen. 

Heckel nagyságát körülbelől 12 cm. -re teszi. 

Elterjedés : Heckel a Drávából említi ; Kriesch János a Vágban 
gyanítja, hol a tótság «doktorkai) néven ismerné, mi találna a Svajcz- 
ban élő "Aerztelei) névvel. 

A fürge csellé. 

Phoxinus laevis, Agassiz. 
VI tábla, 25. 

Főj egyei : Kis halacska; teste hengeresre hajló s csak farkrésze 
lapított ; orrarésze igen boltozatos s az alsó állkapcson túljáró ; az 
oldalvonal tökéleden, rendesen csak a hasúszószárnyak tájáig ép, 
azontúl szakadozott, vagy néha hiányzik is. 

Sugár- ata: HS. 3/7; HO. 1/15; HA 2/8; AS. 3/7. 

OP. 80 — 90. FA. ;;, a kormányúszót beleértve. 

A szín- és az oldalvonal különböző kifejlődése szerint nagyon vál- 
tozatos halacska sok okoskodásnak volt már tárgya és sok szerző 
külön fajokra bontogatta; de maga Heckel, a ki egyik változatát 
Marsilius tiszteletére Phoxinus Marsilii név alatt állította fel, főmű- 
vében elismeri, hogy a faj nem tartható fen s csak változata a fürge 
csellének. 

A test legnagyobb magassága talál a fej hosszával s átlag ötször 
fordul meg a hal egész hosszában ; a test szélessége, illetőleg vastag- 
sága a magasságnak -/s'da. Innen a hengeresség. A száj kissé torok- 



FÜRGE CSELLÉ. 



^25 



felé nyíló, zuga az orrnyílás vonaláig terjed ; az orrész ívesen lecsa- 
pott, a hátvonal igen laposíves. A hátsörényúszó a test második felének 
elejére esik, a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó között körülbelől 
középen áll; az alsósörényúszó az előbbinél rendesen valamivel ma- 
gasabb ; a kormányiiszó csak kiszélelt. 

Az oldalvonal csak ritka esetben terjed a farkra is, rendesen a 
hasúszószárnyak táján enyészik el. A héj finom és igen apróka pén- 
zekből alakúi, melyek csak nagyítóval számiálhatók meg; cserepesen 
félig egymásra borulva, a mellen, torkon, néha a hason a hugygyóig 
is hiányzanak. 

Szín szerint a fürge csellé teljesen megérdemli azt a hasonlatot, 
a melyet Petényi jegyzeteiben reá alkalmazott, hogy t. i. ahalak között 
kolibri. Különösen ivás idején s kivált a tejes hal a legszebb színektől 
csak úgy ragyog. A hát sötét kékeszöld, közepén s a testen végig egy 
fekete csík; az oldalak zöldessárgák, fémfényűek; a száj kármín- 
piros, a torok fekete, a hónalj- és hasúszószárnyak halaványvörösek ; 
az alsósörényúszó ködös, feketésen szalagos ; a szemcsillag ezüstös, 
aranyos lehelettel; a napon, a megvilágítást változtatva, a pofák és 
oldalak a szivárvány színeiben játszanak ; de nagy a változatosság is, 
különösen a feketés testfoltok tekintetében, sőt akad tiszta fekete is, 
.a melynél azután csak a pofák ragyognak. Az ikrás egyszerűbb. 

Ivik : áprilistól kezdve; néha még júniusban is. 

Fog'ása : pisztránghorgászok véletlen prédája ; gyakran pisztrángra 
való jó csalinak fogdossák. 

A fürge csellé eleven, ügyes halacska, melynek testalkata sokban 
emlékeztet a pisztrángéra, melynek társa és prédája egyaránt; szereti 
a tiszta, sebes, kavicsos-homokos fenekű vizet s annak kivált oly 
helyeit, a hova más hal nem igen férkőzhet ; mindig seregesen jár, a 
víz színéhez közel sürgölődik; óvatos, félénk s ha megijed, hanyatt- 
homlok, igazán vaktában menekül. Heckel az egykoron Selmecz- 
bányán élt Rusegger nyomán megemlíti, hogy a fürge csellé ijedté- 
ben ezer ölnyire is berohan a bányák vizébe. A sötétségben rekedt 
csellék nem pusztulnak el, hanem alkalmazkodnak. így Lovassy 
Sándor tanár Nagy-Rőczéről küldött nekem egy párt, a mely egy 
mély kútból került, hová valami véletlen sodorta s a hol e halak szí- 
nöket vesztve megszürkültek. 



-20 VÉSETTAJKÚ PADUCZ. 

A lo cm. nagyságú már a ritkaságok közé tartozik, rendesen- 
6 — 8 cm. hosszú. 

Elterjedés. Heckel felhozza a Kárpátok és Túróczmegye patak- 
jaiból, a zala-tapolczai malomárokból, a Poprád, Szamos, Maros 
folyókból, Szeben és Brassó tájáról; nyilván Petényi és Bielz E. A. 
útján szerezte; Petéxvi sokat jegyezett kivált a Marsilius-változatra 
vonatkozót, leginkább a Tiszovnik patakból eredő példányok alap- 
ján — ekkor 1849-ben Heckel Marsilius-faja még érvényesnek tar- 
tatott; nálam fel van jegyezve — részben Peténti után is — Besz- 
tercze patak, Garam, Körös erdélyi részre, Mútnyik patak, Szamos, 
Szlatina patak, Túrócz folyó, Vargyas, Jád, Kormos, Bucsin, Békás 
patak; Garadna, Hejö és Koncza; az utóbbi két hely nevezetes, mert 
a He|ö hé\íz, Konczán pedig Csató János mocsaras helyen szerezte. 

A Jeitteles Prodromusában leírt var. chrysoprasius csak szín- 
változat. 

A VÉSETTAJKÚ PADUCZ. 

Chondrostoma nasiis, Linné. 

VI tábla, 24. 

Fojegyci : a száj torokfelé nyíló, keresztbe majdnem egyenesen 
bemetszve, csak zuga táján hajló; ajkai _ — illetőleg állkapcsainak 
ajakrésze porczogós, éles szélű, a száj tehát jól záró; torokfoga egy- 
soros, minden oldalon 6, ritkán az egyik oldalon 7. 

Sugár-at: HS. 3/9; HO. 1/14; HA. 2/9; AS. 5/9. 

OP. ^6 — 65. FA. 5 — 6, a kormányúszót beleértve. 

Nyúlánk, vetélőszerű test; szélessége felülmúlja a fej hosszát; a 
fej magassága a hosszaságnak két harmadát teszi. Az orr boltozatosán 
lekanyarított, a száj fölött messzire kinyúlva, ezt egészen toroknyílá- 
súvá teszi ; a száj két fele éllel záródik. A hátsörényúszó kissé a has- 
úszószárnyak mögé esik, egy negyeddel magasabb, mint a milyen 
széles ; az alsósörényúszó tisztán a fark tövére esik, szélessége a hát- 
sörényúszóéval közel egyenlő ; a kormányúszó mélyen fecskefarkú. 
A héj pénzei igen rendes sorokban állanak, jól ráforrottak, a leg- 
nagyobbak alig fél szemátmérőnyiek. 

Szín szerint a paducz ezüstös hal; háta feketés zöld, az oldalak 
felé hamar enyészve s ott ezüstös ; valamennyi úszó vörös ; a szem- 



RETl csík. -27 

csillag sárgarezes, elől néha vöröses folttal. Felhasítva, a has belseje 
fekete — innen tintáshal stb. 

h.'ik : áprilistól, májuson át is. 

Fogása : ivás idején nagy tömegben a kerítő halászat tárgya. 

A vésettajkú paducznak nagy elterjedési köre van, a mennyiben a 
sík és a hegység vizeiben is találjuk ; szereti a víz fenekét, hol táplá- 
lékát kitúrhatja ; legjobban szereti a moszatoknak kövekről, gyöke- 
rekről való lelegelését. 

Átlagos hossza 30 cm.; n-agyobb ritka; de Benecke co cm.-t is 
említ. 

Húsa szálkás, de jóízű; középmódú emberek eledele. A vésett- 
ajkú paduczot leginkább az Eva-keszeggel — Abramis vimba — 
szokták összetéveszteni ; de ettől a száj metszése első tekintetre is 
megkülönbözteti. 

Elterjedése: Heckel csak általánosan említi a magyar vizeket ; 
Petényi a Poprád, Duna, Dráva, Mura, Szamos, Maros. Olt, Ga- 
ram, Szeben és Cserna vizét jegyezte fel; én a Berettyó, Bódva, 
Ipoly, Körös, Küküllő, Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizét csatolha- 
tom hozzá. 

A Jeitteles Prodromusában leírt var. hernadiensis csak oly elté- 
réseket mutat, a melyek egyazon fajnál, különösen mint korkülönb- 
gek fordulnak elő. 

A RÉTI csík. 
Cobitis fossilis. Linné. 

VIl tábla, 2j. 

Föjegyei : a test hengeres, nyúlánk ; csak a farkrész kissé lapított ; 
a fej kicsiny ; a szájszél húsos, tíz sallangszerűen elrendezett bajusz- 
szal ; a test, hosszában, felváltva barnán és sárgásán csíkos és szét- 
szórtan pettyegetett. 

Sugár^ata: HS. 3/6; HO. 1/8—9; HA. 2/^; AS. 3/5. 

FA. yVz — 8V2, a kormányúszót beleértve. 

A test magassága körülbelől megfelel a fej hosszaságának s így ez 
is yVa — S'/a-szer fordul meg a hosszaságban ; a kis száj kissé előre 
és torokfelé áll, a felső állkapocsnak megfelelő részén hat bajusz van, 
ezek között a szájzugnak megfelelő tájon álló a leghosszabb ; az alsó 



RÉTI CSÍK. FAJTÁI. 



állkapocsnak megfelelő részen a bajuszok száma négy; mind a tíz 
bajusz páros elrendezésű s élő állapotban a vízben csillagszerűen 
veszi körűi a szájnyílást. Az úszók el vannak kerekítve ; a hátsörény- 
úszó a hasúszószárnynyal egy vonalba esik ; az alsósörényúszó hátra 
van tolva. Az oldalvonal az oldal közepén és végig halad; a fej, a hát 
és a has középvonala meztelen ; a héj pénzei igen kicsinyek, csak 
kevéssé egymásra borulok, azonfelül még igen vastag nyálkaréteg alá 
temetkeznek. 

Szín szerint a réti csík háta sötétbarna, feketés foltokkal ; hasa 
szennyes narancsszínű, feketén pontozott; az oldalokban, az oldal- 
vonalnak megfelelő, széles, barna csík vonul, mely tulajdonképen 
foltokból van összerakva s egyenetlen szélű, fölötte s alatta egy szeny- 
nyes sárga csík, mely a has felől egy keskeny sötét csíkkal van 
szegve. 

A fej tele van barna pontokkal, foltokkal, a melyeken néha sora- 
kozás is látszik ; a szemcsillag aranyos. 

Ivik : áprilistól — ■ júniusig. 

Fogása : a rekesztő halászatnak, az u. n. csikászatnak tárgya, 
mely, mint tudjuk, szűk vörcsökkel bíró vesszővarsákkal történik. 

A réti csík leginkább a sik, vagy tágas völgyek álló, iszapos fenekű 
vizeit, mocsarait, lápjait ; de folyók és erek megfelelő részeit is lakja ; 
nemcsak túrja, hanem tartózkodásul is választja az iszapot. Kemény- 
életű lévén, megmarad olyan vízben is, a melyben már a kárász sem 
élhet meg s hogy a holt vízen kifogjon, koronkint felszáll a színére, 
levegőt szippant, a melyet felhasználás után a hugygyón kibocsát, ter- 
mészetesen szénsavval terhelt állapotban. A pákászság erősen hitt 
időjósló tulajdonságában s esküt tett reá, hogy az égzengést 24 órá- 
val előbb megérzi, felszáll a vízben, ficzkándozik benne s fel is zavarja 
iszapját ; szilványrése szűk voltánál fogva hetekig is kitart kiszáradt 
pocsolyák nedves iszapjában s ez avatta « ásott hallá ». 

A csikasz vidékek u. n. «kongós csíkja » t. i. nagyja 30 cm.-nyi 
hosszúságú is. 

Húsa lágy, iszapízű; de jófajta káposztalében főve, az úri népnek 
is eledele. 

Fajtál : a csíkkirály és a csíkdáma. 

A csíkkirály egy sajátságos betegedésnek köszöni czímét, a sár- 



KÖVI CSÍK. J29 

gaság egy nemének, mely vagy az egész csíkot szállja meg, a midőn 
egészen narancssárgává válik, vagy a hátrészen terjed s ekkor tar- 
kítja az állatot. Az állat e miatt meg nem fogy, élénk marad. Nálam 
egy ilyen király hét hónap lefolyása alatt közönséges csíkparaszttá 
változott ; a színeződés a has felől kezdődött s az egész soron úgyszól- 
ván pénzről pénzre haladott. 

A csíkdáma a rendes réti csíknak még alapszínét sem tartja 
meg, hanem testszínesfehér, valóságos albino. Az egyik jelenség tehát 
chlorochroizmus, a másik albinizmus. Az előbbit a Mosztongából és 
az Ecsedi lápról — Börvely falu — ismerem ; a másikat csak az 
utóbbi helyről. Egészben ritka jelenségek. 

Elterjedése: Heckel a Mura, Fertő, Balaton, Tapolcza vizét, 
« Erdélyt" és a Poprádot is felhozza, a mi úgy történt, hogy Tátra- 
füred régi gondozója, Rainer, a csík átültetését kisértette meg. 
A kísérlet sorsa ismeretlen. Petényi feljegyzi a Szamos, Maros, a 
Tisza, Dnna álló mellékvizeit, a Velenczei tavat; én a bihari Sárrét, 
a Szernye, Ecsedi láp, Bodrogköz — részben már fogyó — mocsár- 
világát tehetem ide, mint klasszikus csíktanyákat. 

A KÖVI CSÍK. 
Cobilis barbatula, Linné. 

Főjegyei: teste kevésbbé nyújtott; a száj körűi csak hat, de hosz- 
szacska bajusz; a test felhősen, nagy foltokban márványozott; feje 
szélesedő ; a kormányúszó lapos-ívesen elvágott. 

Sugáqata: HS. 3/7; HO. i/io; HA. 2/6; AS. 3/5. 

FA. 5 — -^Vji a kormányúszót beleértve. 

Egészben zömökebb kis hal ; teste vaskosabb, feje szélesebb és 
aránylag hosszabb is ; a test csak kevéssel magasabb, mint a milyen 
széles, illetőleg vastag, tehát hengeres forma ; a száj alkata egészben 
véve olyan, mint a réti csíké, de öblösebb és csak hat bajusza van, 
melyek közül az elől álló két pár összébb áll, a szájzug tájára esőtől 
távolabbra, tehát csoportban; az alsó ajakon nincsen bajusz; a száj- 
zugban álló bajusz a leghosszabb ; a szilványrés szűk. A hát- és alsó- 
sörényúszó elvágott s csak a hasúszószárny könnyedén kerekvágású. 
A héj pénzei rendkívül aprók, s nem borúinak egymásra; a fej, mell 



750 VAGO csík. 

és hasrész teljesen meztelen s a pénzek csak a hátsörényúszó táján 
vehetők ki világosabban. 

Szín szerint a hát sötétzöld, az oldalak sárgások, a has szürke; a 
fej, a hát és az oldal barnafekete, szabálytalan pettyekkel és fol- 
tokkal tarkázva — márványzottak ; a kormányúszó alsó szárnyfelén 
rendesen egy sötét szemfolt látható ; a hátsörény-, a kormányúszó és 
hónaljúszószárnyak tarkák, a többi úszó színtelen vagy sárgásfehér. 

/i'íA' .- április, májusban; Heckel szerint már márcziusban kezdi. 

Fop'díí? .• szegény emberek kiváló mestersége a kézzel való tapo- 
gatás, melylyel a hahiak bujkáló természetéhez alkalmazkodnak, t. i. a 
halat a kavicscsal együtt kiemelik. 

A kövi csík, réti rokonával merően ellenkezve, különösen a kisebb 
patakok tiszta, elevenebb folyású részeit kedveli, tehát főképen a 
hegység hala ; igen fürge s a köves helyeket tartva, villámgyorsan 
szökik kő alól kő alá ; színe olyan, hogy a vízfenéké úgyszólván 
elnyeli. A kis hal rovarokkal, ikrával, de korhadt növényrészekkel 
is táplálkozik. 

Nálunk legnagyobbja lo — n cm. 

Húsa finom, jóízű; ínyenczek keresett falatja; már a régi magyar 
konyha is megbecsülte a «heatlan kövi halat ». 

Eltcrjcdcsc: Heckel a Kárpátokból, Nyltrából, Mehádiából, a 
Szávából, Erdélyből és Keszthelyről is említi; Petényi följegyzi a 
Poprád, Tarcza, Ondava, Vág, Garam, Bisztra, Túrócz, a felső 
Tisza, felső Körös, Cserna, Tiszovnik vizéből és Czinkotáról is ; én 
hozzáadhatom az Eger, Bódva, Ipoly, Küküllő, Olt, Sajó vizét. 

A vagó csík. 

Cobitis tsenia, Linné. 

VII tábla, 2é. 

Fő/egyei : nyúlánk alakú, kissé lapított testű, keskenyfejű kis hal; 
hat kicsiny bajuszszal ; kormányúszója elkerekített, a felső fél tövén 
rendesen egy fekete folt ; az alsó szemcsont fölállítható tüskéje ket- 
tős ; a fej és hát párduczszerűen tarka, az oldalvonal alatt s irányában 
végig haladva egy sor sötét folt. 

Sugűr-ata: HS. 5/7; HO. 1/5—6; HA. 2/5; AS. 3/5. 



BABA CSÍK. 



731- 



FA. 7—8 között, a kormányúszót beleértve. 

A fej hossza valamivel több a test magasságánál, ez pedig 7 — -B-szor 
fordul meg az egész test hosszában ; a torokfelé nyíló száj körül hat 
rövidke bajusz, kettő a felső állkapcson, kettő a szájzugokon, kettő 
az alsó állkapocs közepe táján ; a szem magasan áll ; a vágótüskék 
hátrafelé görbülnek ; a homlokvonal meredeken emelkedő — ■ lófej — , 
a hátvonal alig laposíves ; az oldalvonal tulajdonképen csak a hónalj- 
úszószárnyig ter|ed, innentől irányát egy sötétszínű vonal úgyszólván 
utánozza. 

Szín szerint az alap narancssárga, legtöbbször sárgásfehéres ; a 
főjegyek között felhozott rajzon kívül felemlíthető még az a keskeny 
csík, mely rendesen a szemtől a felső szájszél felé vonul, meg a hát- 
S(')rény- és kormányúszó tarkasága. 

Ivik : április, májusban. 

Fogása: nálunk egyáltalában nem fogják; újabb időben mint csi- 
nos és kitartó aquarium-hal dívik. 

A vágócsík, noha a folyókat is lakja, mégis legbővebben tavak- 
ban terem meg, hol az iszapos feneken, kivált hináros helyeken buj- 
kál ; rossz vízben ő is i'elszáll. hogy levegőt szippantson; a tenéken 
való mozgolódása sajátszerű, a mennyiben köveken és más kidombo- 
rodó tárgyakon hónaljúszószárnyait némileg láb gyanánt is használja. 

Nálunk 1 o — 1 2 cm. -re növekedik ; a piaczra rendszerint 6 — ■■/ cm. 
hosszúságú jut. 

Elterjedése: Heckel a Zala, Ördögárok, a Zala-Tapolcza körüli 
ingoványokból, Mehádiából, a Mura vizéből említi; Petényi a Sza- 
mos, Maros, Tiszamellék állóvizeiből, továbbá a Velenczei tó, Fertő^ 
Balaton, Duna vizéből jegyezte fel, ezekhez a Berettyó, Bódva, 
Dráva, Ipoly, Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szernye, Zagyva vizét és 
mellékét adhatom hozzá. 

A BABA CSÍK. 
Cobitis elongata, Heckel. 

Főjegyei: Heckel szerint az egész alak igen nyújtott és ala- 
csony, magassága a hosszúságnak csak 7^— Vi<,-része; a kettős szem- 
csonttüske kicsiny, bőrrel bevont. 



ÍV- 



KOZ CSUKA. 



Sugúr-afa: HS. 3/7; HO. 1/7; HA. 1/6; AS. 3/^-6. 

Heckel azokat a példányokat, a melyekre a fajt alapította, az 
előbbi faj példányaival egy helyről, a Sala vizéből Idria mellett — 
Karinthia — kapta, s a nyúlánk alak és a hosszúság feltűnt neki. De 
a leírásban maga mondja, hogy ez a faj, az alak nyulánksága kivételé- 
vel, teljesen megegyezik az előbbivel s magam hozzátehetem, hogy a 
Hódos és Szarvastó — erdélyi Mezőség — mezőzáhi részéből szá- 
zával kihalászott példányok alak szerint átmentek egymásba s a faj 
csak erőszakkal volna fentartható. Itt csak irodalomtörténeti alak 
lehet, amennyiben az erdélyi Múzeum-Egylet évkönyveiben közöltem. 



A KOZ CSUKA. 

Esox Lucitis, Linné. 

VII tábla, 27. 



Főjegyct: nyújtott testalak; a fej hosszú, különösen orrarésze lapított 
— kacsaorr, — a fogas száj mélyen behasítva, alsó állkapcsa kiszökő ; 
a hát- és alsósörényúszók messze hátratolva, egymással szemben álla- 
nak, igen szélesek ; az oldalvonal kivehető ; a fej és az oldalak tarkák. 

Síigárrata : HS. 7/13 ; HO. 1/13 ; HA. 1/8; AS. 4/12— 1 3. 

OP. I 10 — I 30. FA. átlagosan 3, kormányúszó nélkül. 

A hosszú kacsa fej s a test utolsó harmadrészére hátratolt hát- 
sörényúszó a közcsukán'ak oly szembeszökő jegyei, hogy a faj igen 
könnyen felismerhető. 

A test legnagyobb magassága néha hatnál is többször fordul meg 
az egész hosszában, a vastagság pedig a magasságnak legalább is 
felét teszi ki ; a szem igen magasan áll s a szemköz keskeny ; a hom- 
lokrész kissé csatornás ; a száj majdnem vízszint hasított, az alsó áll- 
kapocs a vendégállkapcson túl kiáll ; az alsó állkapocs nagy ragadozó 
fogai hátrafelé vágnak, két nagyobb szilárd fog között egy mozgat- 
ható kisebb pótló fog áll ; a felső állkapocs fog nélkül való, a ven- 
dégállkapocs ellenben több sorban álló gereben-fogzatot visel. 

A hátsörényúszó nem egészen egy fejhosszaságra közelíti meg a 
kormányúszót ; a hónalj- és hasúszószárnyak egyformán magasak. 
A sörényúszók a fark tövén állanak s azokon túl a fark kissé hirtele- 
nül vékonyodik; a kormányúszó kivágott. 



LAPI POCZ. 



753 



A fej teteie és orrarése héjatlan, a pofarészen azonban apróka 
pénzek vannak; a törzs pénzei, nevezetesen a mell- és hasrészen fek- 
vők, igen aprók ; az oldalvonal a hátvonallal párosan fut. 

Szín szerint a közcsuka igen változó. A hát feketés, az oldalak 
szürkék, sárga foltokkal ; a has fehér, feketén pontozott ; a fej olyan 
tarka, mint az oldalak. Ez a törzsszín a tartózkodás, az évszak és 
ívarélet hatása alatt sokszorosan változik ; a szürke szín helyébe 
élénk zöld, a sárgás helyébe aranysárga támad ; a hónalj- és hasúszó- 
szárnyak vörösesek, a kormányúszó megtarkúl ; ilyenkor az egész hal 
valóban tarka. 

Ivik : igen korán, sokszor már februáriusban indul, a kiöntések 
jege alatt nem egyszer megszorul. 

Fogása : két külön, neki szánt móddal dicsekszik ; az egyik a 
csapóhurok, a másik a dorongolás ; különben, kivált tavakban, hálós- 
halászat tárgya. 

A közcsuka igazi rablóhal és igazán telhetetlen ; mindent befal, 
még saját faját sem kiméivé meg s ha egyszer megfeküdt és lesni 
kezd, teljesen megfeledkezik minden óvatosságról ; csukaesze csak a 
prédán jár, annyira, hogy a csapóhurkot egészen kényelmesen reá 
lehet vetni. Jól találja magát folyókban, tavakban, szóval a kis pata- 
kot kivéve, mindenféle vízben s egész élete merő prédajárás és lese- 
kedés ; különösen éjjel garázdálkodik s alkonyatkor — például a 
holtágak csendjét minden perczben megszakítja a rabló hatalmas 
locscsantása, a midőn valamely boldogtalan küszhalat megczélozott s 
a vízszínre is felcsapva elkapott; mindig alulról fölfelé támad — szája, 
szeme erre is van alkotva. A közcsuka falánksága révén gyorsan növe- 
kedik s már életének első évében elérheti a ]0 cm.-t. Heckel sze- 
rint a 10 — I 5 kilogrammos csuka nem ritka; Benecke a növekedés 
lehetőségét 2 méterre, a súlyt y^ kilogrammra teszi. Húsa fehér, 
szíjjas, jóízű és kevés benne a szálka, azért igen fontos piaczi czikk. 

Elterjedése: Heckel a Száva, Mura, Balaton vizét és "Erdély t» 
említi, Petényi a Duna, Tisza, Dráva, Rába, Rábcza, Fertő, Vág, 
Ipoly, Tugár, Szamos, Maros, Kraszna, Bodrog vizeit jegyezte fel, 
a melyekhez én még a Hódos és Szarvastó, Kopácsi tó, Berettyó, 
Bódva, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szernye, Velenczei tó és 
Zagyva vizével járulhatok. 



y34 LAPi pocz. 

A LÁPI PÓCZ. 

Umhra caniiia, Marsigli. 

VI[ tábla, 2S. 

Fó/t'^MVí ; teste kicsiny, zömök; a fej teteje és oldalai héjasok; az 
alsósörényúszó a liátsörényúszónak a végével szembenálló ; az előbbi 
kevés, az utóbbi sok sugárral, de csontsugár nélkül való; a pénzek 
kerekvágásúak ; a száj csúcsbanyíló, nem nagy, bajusztalan; oldalvonal 
nincsen; a test felhőzött. 

Sugái-ala: HS. ^,/i2— 13; HO. 1/12; HA. i/^ ; AS. 2/^—6. 

OP. 3í — ^, V FA. 4'/, — ;;, a kormányúszót beleértve. 

A test magassága 472 — ^-ször fordul meg az egész hosszúságban 
s majdnem egyenlő a fej hosszaságával ; az alsó állkapocs csak valami 
kevéssel hosszabb a felsőnél és csúcsosodó ; a fedelek nagy, elkere- 
kített, a szilványrés tágas; a há.vonal íves; a fark vaskos. A hát- 
sörényúszó terjedelmes s oly magas, mint az alsósörényúszó, mely 
azonban keskeny; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó kezdete alá 
esnek; a kormányúszó elkerekített. A héj teljes sa fejre is kiterjed; 
pénzei nagyocskák, kerekalakúak és nem nagyon meggyökerezettek; 
egymást cserepesen fedik ; az oldalvonal helyén egy világosodó csík 
vehető észre ; a fejen azonban az érzőlikacsok szembetűnők. 

, Szín szerint a lápi póczhal a természetben sötét májbarna, a hason 
csak kevéssé világosodó; az oldalvonal táját egy rezesszínű csík 
jelöli; a fej és a törzs szabálytalanul felhősen foltos; a hát-, alsó- 
sörény és konr.ányúszó ságárközeiben szorosan rendezkedő sötét fol- 
tocskák vehetők észre. Fogságban az alapszín zöldessé válik, az oldal- 
csík rezesen fénylő. 

Ii'ik : áprilisban. 

Fogása : a csikaszát járulékhala. 

A lápi pócz mindenben a réti csík társa s így különösen ingó- 
lápos mocsarakban terem meg bőven ; a lápkutak és vészek tisztább 
vizében űzi úszóversenyeit, a melyeket már jellemeztünk is. Igen óva- 
tos és fürge kis hal, mely azonban a fogságban hamar szelídül, gaz- 
dáját megismeri s kézből kapdossa táplálékát — a gilisztát, nyers 
húst — ; de kitűnik itt rabló természete is, mely egészen csukaszerű ; 



LESŐ HARCSA. -5 : 

nemcsak a vele egy tartóban élő más faibeli, nálánál kisebb halakat 
nyeldesi, hanem ráveti magát saját, apróbb véreire is ; sőt nálam meg- 
történt, hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírta 
lenyelni s így belefúlt a falatba. 

Ez a kis rabló 8 cm.-nél nem nő nagyobbra. 

Húsát a Szernye vidék szegénysége szükségből eszi; az Ecsedi 
láp környékének népe mérgesnek tartja ; az előbbi helyen sertést, 
ruczát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van s én láttam 
Derczen táján öblös csíkkast, mely tömve volt e kis rablóval. 

Elterjedése : Heckel eredetileg a Fertő lápos helyeiről írta le s 
fölemlíti még az Ördögárkot, a Zala vizét és Zala-Tapolczát ; Petényi 
jegyzetei közt Tihanyból találom; én ismerem a bihari Sárrétből, a 
Bodrogközből, különösen pedig az Ecsedi láp és Szernye mocsár- 
világából. 

A LESŐ HARCSA. 

o 
Silurus Glanis, Linné. 

VIII tábla, 29. 

Főjegyei : békakoltyra emlékeztető alak; elől vaskos, hasas és 
laposfejű, hátúi oldaltlapított ; a felső állkapcson mindkét oldalon egy- 
egy hosszú, ostorszerű — az alsó állkapcson négy rövid bajusz; a hát- 
sörényúszó kicsiny; az alsósörényúszó igen terjedelmes, a kormány- 
úszó alsó szárnyfelével részben egybeforrva ; a szem a testhez képest 
igen kicsiny. 

Sugái"ctta : HS. 1/4; HO. 1/17; HA. 12 — 15; AS. 90 — 92. 

FA. ^ 72 — 6, a kormányúszót beleértve. 

A lapított fej elől el van kerekítve — békafejű — és lapo- 
san domborodik; mind a két állkapocs íves hajlású, az alsó kissé 
kidűlő, az ajakrész húsos; a két ostorbajusz végével a hónaljúszó- 
szárny csúcsát éri el, néha azon túljár; az alsó állkapocs bajuszainak 
leghosszabbja az ostorosnak legfeljebb '/s'^észe, ritkán valamivel 
több ; a két, aránylag igen apró szem egy külön vájás mögött s a felső 
ajakhoz közel nyílik ; a fogzat lapított, hátrafelé irányzott, gereben- 
szerű. A hátvonal a nyakszirttói a fark végéig majdnem egyenes ; a 
hátsörényúszón túl a test gyorsan, majdnem pengeszerűen vékonyo- 
dik. A hátsörényúszó körülbelől a hónalj- és hasúszószárnyak között 



736 LESŐ HARCSA. 

középre esik ; a hónaljúszószárny legyezőszerű, első sugara igen vas- 
kos csontsugár ; az alsósörényúszó a hugygyótól a kormányúszóig ér 
s annak alsó szárnyfelével összefügg; de határa megkülönböztethető; 
a kormányúszó elkerekített. 

Az egész test héj nélkül való, igen nyálkás és síkos ; az oldalvonal 
az alsósörényúszó kezdetéig világosan kivehető. 

Szín szerint a fejtető, a hát és az úszók széle kékesfekete, néha 
zöldesbe átmenő ; az oldalak zöldesfeketék, a has felé világosodok és 
olajzöld foltokkal felhősen márványozottak ; a has kékesfehér, felhő- 
zött ; a szemcsillag halaványsárga, a bogár körűi keskeny, arany kari- 
kával, különben sötéten pontozott. 

Ivik : májusban, júniusban, néha júliusig is. 

Fogása : szigony, fenékhorog, háló, és külön a kuttyogató. 

A leső harcsa a viza után vizeink legnagyobbra növekedő hala; 
szereti a csendes, mély, iszapos és gyökeres fenekű vizet. A halak 
között igazi útonálló, még pedig ép oly kegyetlen, mint ravasz; gyö- 
kerek között, uszadékok mögött meglapulva lesi a prédáját; álnok 
játékot űz ostoros bajuszával, hogy a buta hallal férget gyaníttasson 
benne s így magához csalhassa. Neki minden jó, a mi él és mozog s 
a természethistória súlyosan vádolja is, mert gyomrában nemcsak 
uszkárkutyát, hanem gyermekcsontot is talált. Ám rettentő rablóter- 
mészetének ő is megadja az árát, mert vak mohóságában csak akkor 
tér észre, mikor késő, mikor t. i. a kuttyogató horgán rajtavesztett. 

Az ^o kilós harcsa nálunk még ma sem ritkaság; a 200 kilóst 
azonban már meg lehet bámulni. 

Húsa kövér, nem éppen jóízű; de bizonyos arányig a tökéletes 
magyar halászlé tartozéka s azért keresett piaczi czikk. 

Elterjedése: Heckel a Balatonból, Drávából, Szamos- és Maros- 
ból említi ; Petényi feljegyzi a Duna, Körös, Tisza, Vág — Tor- 
nóczig — és Mura vizét ; részemről hozzá adhatom a Berettyó, Bódva, 
Borzsa, Fertő, Ipoly, Kraszna, Küküllő — Bögözig — , Latorcza, Olt, 
Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizeket is. 



PÉNZES PER. 737 



A PÉNZES PER. 

Thyniallus vexillifer, Agassiz. 

VIII tábla, 30. 



Fő/egyei: nyúlánk alak, hegyesedő orral, igen terjedelmes hát- 
sörényúszóval ; az alsó állkapocs valamivel rövidebb, a felső alá be- 
vont ; héjjá szembetűnően pénzes. 

Sugár^aía : H S. 7/14 — 17; HO. 1/14 — 1 :; ; HA. i/io; AS. 
3/9—10. 

O. P. 89 — 90. FA. 5'/, — 5-/3, a kormányúszót beleértve. 

A test magassága ötször fordul az egész hosszaságban ; az orr 
tompa, szélével az alsó állkapocsra áthajló, úgy hogy a szájat majd- 
nem torok felé nyiióvá teszi; valamennyi állkapocsrészben egy sorban 
álló, finom fogak ; a hátvonal a nyarkszirttől a hátsörényúszóig egyen- 
letes ívben emelkedik ; a hasvonal laposodó. A hátsörényúszó magas 
terjedelmes s egy kurta sugárral kezdődik, innen lépcsőzetesen emel- 
kedik, még pedig a meddig a sima sugarak tartanak ; a hasúszószárny 
a most említett sörény közepére esik ; az alsósörényúszó közepére 
pedig a kövérúszó esik. A héj pénzei meglehetős erősek, rátapa- 
dok, a mell táján akad egy kis meztelenség is. 

Szín szerint a hát zöldesbarna, az oldalak a felső részen ón-, a has 
felé ezüstfényűek ; az oldalak az oldalvonal fölött sokszor feketés 
szeplőket viselnek ; a hasúszószárny és alsósörényúszó violásak, a 
hónaljúszószárnyak sárgások; a hátsörény és kormányúszó, kivált az 
előbbi gyakran keresztbe sorosan-tarkázott. 

Ivik: tavaszkor, Heckel szerint már márcziusban; Benecke 
április — májusra teszi. 

Fogása: a székelység a kakas gallérjának sárga tollából készült 
mesterséges légygyei igen ügyesen horgászsza, mi kiváló dicséretet 
érdemel. 

A pénzes pár a pisztrángos vizek kissé alább eső folyásának lakója ; 
a csörtető, de mégis már kissé csendesedő patak legnemesebb hala. 
Táplálékát a rovarok és rákfélék szolgáltatják s a víz fölött röpkedő 
rovarra ügyesen veti magát. 

Nálunk a 30 — 3^ cm. hosszú már ritkaság; Benecke :;o cm.-ről 
is szól. 

Hkkman O a mag)-ar halászai. 47 



^-.p. 



738 DUNAI GALOCZA. 



Húsa fehér, finom, kitűnő izű, valóban becses táplálék, mely a 
pisztrángé után első helyen áll. 

Elíer/edés. Heckel az erdélyi rész patakjaiból említi; Petényi 
a Poprád, Turócz, Mutnyik Garam, Olt, Szlatina, Tiszovnik, felső 
Vág, s az Aranyos vizéből jegyezte fel ; én a Lucsivna, Vargyas vizét 
csatolhatom az előbbiekhez. 



A DUNAI GALOCZA. 

Saimo Hucho, Linné. 

VIII tábla. íl. 

Fűjegyei: hosszúra nyúlt, hengeres alak ; a fej a test magasságá- 
nál '/3-részszel hosszabb ; a test törzse félhold alakú, apró fekete 
szeplőkkel tarkítva. 

Sugár^ata: HS. 3/10; HO 1/16; HA 1/8—9; AS. 4/8. 

OP. 180 — 200. F. A. 4V2, a kormányúszót beleértve. 

A test magassága 6 — 7-szer fordul meg a hosszaságban ; a száj 
mélyen hasított s a felső állkapocs a szem mögé ér ; zárt szájnál az 
orr domborodása kissé túljár az alsó állkapcson ; az állkapcsok hátra- 
felé hajló, egysoros, ritkán álló fogakkal fegyverzettek, a melyek 
közül a felső állkapocs fogai a legkisebbek, de a legszámosabbak ; az 
ekecsont előfelén íves sorban 4 — ^6 erős fog, a szájpad-csontokon egy 
sor még erősebb fog ; a nyelven két oldalt 6 — 8 horgas fog ; a hát- 
vonal igen laposíves ; a szilványrés igen nagy. 

A hátsörényúszó körülbelől a test felehosszában kezdődik s hát- 
rafelé lecsapott ; a meglehetősen magas és széles kövérúszó kezdete 
az alsósörényúszó kezdetével talál, mely a hátsörényúszóval egyforma 
magasságú s hátra felé meredeken lecsapott ; a hasúszószárnyak a hát- 
sörényúszó végével találnak. A héj pénzei aprók, kissé hosszúkásak, 
az egész törzsön meglehetősen egyenlők ; az oldalvonal a háthoz 
közelebb halad. 

Szín szerint a hátfél zöldesbe húzó sötétbarna s az oldalakba 
enyészve, ott vöröslő szürkébe megyén át ; a test hasfele ezüstös ; 
a fej és test igen aprón szürkén és feketén pontozott, közben-közben 
fellépnek a jellemző félholdalakú szeplők. 

Ivik: április, májusban. 



LAZACZ PISZTRÁNG. 7^9 

Fogása: a nagy folyókban a hálós halászat tárgya, a felső, tiszta- 
vizű folyásokban a tűzfénynél űzött éjjeli szigonyozás áldozata. 

A dunai galócza a Duna vízhálózatának saját hala, s minthogy 
nem tengerjáró, más hálózatokba nem is tévedhet el ; falánk, merész 
rablóhal, mely a forgók, zúgok nagy kövek s mindenféle alkalmas 
tárgyak körül megfekszik, hogy rácsaphasson prédájára; a mi él és 
száján-torkán befér, azt meg is támadja, le is nyeli, legyen az hal, 
rucza, vízi patkány vagy bármi; a Duna mellékfolyóin messze fel- 
vonul ; de a tulajdonképeni patakokba nem megyén, mert nem nyúj- 
tanak falánkságának elegendő táplálékot s mikor megnő, elég vizet. 
Mert tudnunk kell, hogy az egész családban ö növekedik legnagyobbra 
s van példa reá, hogy 2 méterre is növekedett, súlya pedig kerek 
<)0 kilogramm volt. 

Húsa fehér, finom ; de a lazaczénak és pisztrángénak mögötte áll ! 
a folyó mentén fekvő nagyobb magyar városok halaspiaczának igen 
keresett, értékes czikke. 

Elterjedés. Heckel a Száva, Dráva, Duna, Maros és a Siul -folyót 
említi; Petényi tüzetesebben nem jegyzett róla, de a MuraésTurócz 
fel van hozva ; én az Olt, Cserna, Tisza vizét hozhatom fel, meg- 
jegyezve, hogy a máramarosi halászság állítása szerint Máramaros- 
Sziget Tiszahidjáig megyén, azontúl nem. 



A LAZACZ PISZTRÁNG. 
Trutta Salar, Linné. 

Föjegyei: a test magassága a fej hosszának majdnem megfelel, a 
fej orrarésze hegyesedő ; az alsó állkapocs csúcsosodva felhajló végű ; 
az ekecsont előlapja mindig fogatlan. 

Suoáqata: HS. ]— 4/9— i 1 ; HO. 1/13 ; HA. 1/8; AS. 3/7—8. 

OP. 120 — 130, F. A. 572 — 5V41 a kormányúszóval együtt. 

A test magassága 5 — 6-szor ismétlődik a hosszaságban, vastag- 
sága a magasságnak körülbelül fele ; a száj mélyre hasított, fogas, a 
fogak mind hátrafelé irányúinak ; a szájpadcsontokon végig egy sor 
erős fog ; az ekecsont szárrészén hasonlóképen, az utóbbiak azonban 
a korosabbaknál kihullanak ; a nyelv széle fogas. A hátsörényúszó 
kissé a test első felére is nyomul, magasságánál szélesebb, hátrafelé 

47* 



740 LAZACZ PISZTRÁNG. 

meredeken lecsapott ; a hasúszószárnyak, a hátsörényúszó közepére 
esnek, majdnem háromszögbe lecsapottak ; a kormányúszó csak íve- 
sen kiszelek. A héj pénzei aprók, kerekek ; az oldalvonal egyenes 
irányban fut. 

Szín szerint e hal háta palaszürke, kékesfeketébe húzva, az olda- 
lakban derülve ezüstfénybe megyén át, a hasfélen ezüstfehér ; az oldal- 
vonal fölött gyéren szórva ( vagy )( alakú sötét szeplők láthatók ; 
a hátsörényúszó, kövér- és kormányúszó kékes palaszürke, a többi 
színtelen, véneknél szürkés. Ez a szín ivás idején, tehát a mikor a hal 
a tengerből a folyókba felvonul, változik, különösen a tejes halnál ; 
az alapszín megsötétedik, a hát és oldal kocsonyás réteget ölt, mely a 
pénzeket egészen elfedi ; a szeplők szaporodnak s néha zigzugos csi- 
kókba folynak össze ; a szilványfedeléken és az oldalakon gyakran 
vörös foltok támadnak. Öreg tejeseknél a has réz- vagy bíbor- 
vörössé válik. 

A színváltozattal a tejes halon még egy más átalakulás is történik. 
Ugyanis az alsó állkapocs csúcsán egy kemény porczogóból való 
kampó támad, a felső állkapocs pedig meglazul és megnyúlik, a ven- 
dégállkapcson pedig egy mélyedés támad, mely a kampóssá vált alsó 
állkapcsot befogadja, mely azonban így sem záródik. Mind ezek a 
változások ivás után ismét visszafejlődnek. 

Ivik: késő őszszel. 

Fogása: nálunk, mint egyedül a Poprádba tévedő hal, leginkább 
szigonyos orvok áldozata. 

A lazacz-pisztráng nemcsak tengerjáró, hanem tulajdonképen ten- 
gerlakó hal, mely csupán ívását végzi folyókban s hogy ezt megtehesse, 
ezernyi ezer, néha hihetetlen akadályon és veszedelmen keresztül 
törve-ugorva, roppant utat végez, hogy az ivásra alkalmatos patak- 
vizeket elérhesse. Elterjedési köre az északi tengerekre esik, nálunk 
tehát a Dunában és hálózatában hiányzik s egyedül a Poprád az, a 
mely látogatásával dicsekszik. Egyike a legbecsesebb halaknak s a 
legelőbbre haladt nyugaton kiváló gondozás, rendszeres tenyésztés 
tárgya, mely ott tetemesen lendit a közvagyon szaporodásában s mind 
abban a mi evvel kapcsolatos. Mint minden tenyésztett állat- 
nál, úgy ennél is megvan az, hogy a tenyésztők számos fajtát külön- 
böztetnek mesr. 

o 



SEBES PISZTRÁNG. 74 I 

A lazacz i^ — 20 kilogrammot érhet el; Benecke 80 fontot 
is mond. 

Húsa vöröses, kitűnő; füstölve a világkereskedésben szerepel. 

Elterjedés. Nálunk a Dunajeczen át csupán a Poprádban fordul- 
hat elő s Petényi innen jegyezte fel, hozzátévén, hogy Késmárk 
táján «Klammlachs» néven egy másik fajt is akarnak megkülönböz- 
tetni, ő azonban azt tartja, hogy a lazaczczal egy és ugyanaz. Ez a 
fajta nyilván a kampósszájú tejesre vonatkozik. 

A SEBES PISZTRÁNG.* 
TruUa Fario, Linné. 

* VlII tibla 52, 

Fójegyet: arányos, erőteljes igazi halalak, kissé tompa orral ; a 
felső állkapocs a szem hátulsó széléig terjed ; a fej hosszasága átlag 
megfelel a test magasságának ; színét a vörös — néha kék — és 
fekete szeplők jellemzik. 

Sugáqaía: HS. 4/9—10; HO. 1/12; HA. 1/8; AS. ^/j— 8. 

OP. 1 I o — I 20. F. A. 4'/2 — átlag véve s a kormányúszóval együtt. 

Alakja nyujtott ugyan, de erőteljes ; szeme nagy, kifejező s a 
megnyúlt felső állkapocscsal együtt határozott rabló jellemvonást köl- 
csönöz arczulatának ; a száj öblös és fegyverzett, az ekecsont elején 
keresztsorban rendesen öt fog, e csont nyúlványán megkülönböz- 
tethető két sorban s felváltva jobbra-balra irányozva éles fogak 
állanak; a nyelv két oldalán — szélén 4 — s nagy^ éles fog; a száj 
egész fogzata hátrafelé mered ; a felső állkapocs fogai a legkisebbek. 
A hátvonal a lekerekített orron túl szép, egyenletes lapos ívben fut, 
közel a kövérúszóig; a hím hasvonala ennek körülbelől megfelel, 
innen a hal vízre való kitűnő rátermettsége; az ikrás hasasabb. 

A hátsörényúszó vagy épen a test felehosszában, vagy kissé azon 

* A halászati sport e legnemesebb halának van egy magyar nyelven írott ismerte- 
tése Dr. Pelech E. Jánostól (A m. Kárpátegylet évkönyve VI. 1879). Ez az ismertetés 
ép annyi ismerettel mint szeretettel van írva s oly munka, mely a pisztrángról összeirt 
kis könyvtárban nemcsak számot tesz, hanem a legjobbak között foglalhat helyet. De épen 
mert ilyen, csak sajnálni lehet, hogy a szerző — bár láthatólag törekedett — nem birt 
győzedelmesen megküzdeni a nyelvvel, különösen a mesterszavakkal ; a jó munkát is Bugát 
szelleme rontja — Das ist der Fluch der bósen That ! — A munka az átdolgozást téliesen 
megérdemelné. 



742 



SEBES PISZTRÁNG. 



innen — a fej felé értve — kezdődik, nem nagyon lecsapott s közel 
oly széles, a milyen magas ; a kövérúszó az alsósörényúszó vége fölött 
áll, az utóbbi tehát messze hátra van tolva ; a hasúszószárnyak a hát- 
sörényúszó hátulsó felével állanak szemben, inkább elkerekített vágá- 
súak; a kormányúszó rendszerint könnyedén kiszelek. 

A héj pénzei nem terjednek a fejre ; igen aprók, finomak, rátapadok. 

Szín szerint a sebes pisztráng nehezen írható le; minden valamire 
való halász tudja, hogy két teljesen egyforma pisztrángot ugyanazon 
víznek ugyanazon helyéről sohasem dobott ki. Törzsszínezetnek a 
következőt lehet elfogadni : hátfele sötét olajbarna, jól kivehető, kü- 
lönböző nagyságú, részben kerek és néha udvaros szemfoltokkal, az 
oldal felső része világosodó, lassan szürkésbe vált s az oldal alsó felén 
sárgás fehérbe, utóbb fehérbe megyén át ; a meddig a hátszín világo- 
sodásatart, fekete szemfoltok — kisebbek-nayyobbak — tarkítják, míg 
végre az oldalvonal közelében belevegyülnek a piros szeplők s az 
alsó fél felé győznek ; ez körűlbelől a pataki pisztráng színezete, meg- 
pótolva még avval is, hogy a hátsörényúszó is fekete és kevés vörös 
petytyel van ékesítve — a Szádellő, Szinva és Bucsin pisztrángnál kü- 
lönösen szép. Néha az oldalakban lefelé karajos színmezők alakúinak, 
melyek violás, kékes színben játszanak. Van fekete, szürke, aranyos, 
fehér, szénporos, kék szeplős színváltozat, sokszor több ily változat 
egy vízben él, úgy a mint folyása árnyas vagy verőfényes helyen halad, 
a milyen a víz kémiai tulajdonsága; annyi áll, hogy az árnyas helyek 
pisztrángja sötétebb, a verőfényes helyeké világosabb alapszínű ; mind 
ezeknek, különösen a szemfoltoknak és szeplőknek azonban olyan, 
bár leírhatatlan, de sajátságos jellemük van, hogy a gyakorlatlanabb 
szem is pisztrángot lát a pisztrángban. A színnek e roppant változa- 
tossága volt oka annak, hogy sok hires természetvizsgáló egy egész 
sereg fajt állított fel s lett Trutta nigra, semipunctatata, parcepunctata, 
alpina stb. Az ivás idejének közeledtével kivált a hím színezete erős- 
bödik ; az oldalak sárgasága fokozódik, a vörös szeplők lángolnak, 
világos udvarba kerülnek, míg a közök szénporszerűen vannak meg- 
homályosítva. 

Ivik : októbertől kezdve, néha még deczemberben, sőt januárban is. 

Fogása : nálunk a rablóhalászat minden kegyetlen módja: szigony, 
duga, dynamit, méregfű, farszák, meszelés ; egyedül a székelyek s 



SEBES PISZTRÁNG. 743 

gondolom a máramarosi magyarok között akad közhalász, a ki nem- 
csak horgászsza, hanem ősi soron mesterséges legyet is köt a horgára. 

A sebes pisztráng első dicsőítője Ausonius latin költő volt, ki öt 
szóval jól írja le a pisztrángot : 

« Purpureisque Salar stellatus tergora guttis. » 

E halnak ma nemcsak külön irodalma, hanem virágzó ipara, sőt 
még ennél is több, erkölcsi jelentősége van — elég baj, hogy nem a 
magyarság földjén. De lássuk előbb életmódját. 

A sebes pisztráng a havasi vidéken körülbelől 2500 méter magas- 
ságig nyomul, tehát a természet szűz öléből fakadó tiszta víznek leg- 
első hala; a hideg, tiszta, csörtető patakban űzi páratlan ügyességgel 
azt az igazi pisztráng mesterséget, mely csak a legtökéletesebb úszás- 
sal végezhető; űzi víz fölött és víz alatt : kiszökik a habból, hogy a 
fölötte röpkedő rovart elfogja, s mint a nyíl, úgy iramodik ,a siető 
vízzel tovaúszó préda után ; a lesésnek nagy mestere ; még sebes 
folyásban is megáll, alig billentve farkával, csak csavaros játékot űzve 
úszóinak engedékeny lapjával ; a mit megragad, az meg van ragadva, 
azt hátrafelé meredő fogzata ki nem engedi többé. A legravaszabb és 
legóvatosabb hal, mely kiismeri az embert, annak horgát, ezer fur- 
fangját, úgy, hogy a « természet büszke urátu rendszeres harczra készti 
és ekkor is sokszor megveri. Neki a vízzel szemben semmi sem lehe- 
tetlen ; mikor a szerelem erőt vesz rajta, minden akadályt megostro- 
mol, hogy arra a sekély, kavicsos helyre juthasson, a hol ivadékának 
jó dolga lesz. Ráveti magát a malom kerekére, felszárnyal — ez más- 
kép nem is nevezhető — 4 — 6 méter magas zuhatagok vízsugarán ; 
százszor esik vissza, de újra megkísérti. Szóval ügyes, nemes hal, 
mely méltó arra, hogy az embernek egész becsvágyát kiszólítsa, — 
hozzá pedig még kitűnő jóízű, szálka nélkül való is. 

Ezek a tulajdonságok adták meg e halnak az igazán művelt nem- 
zetek társadalmában az erkölcsi jelentőséget s ezen a soron keletke- 
zett egy bámulatosan kimívelt ipar is. Az erkölcsi oldal képe az angol 
horgász, az ipari oldalé az angol horog. Mind a kettő nem mai ere- 
detű ; valóságos fejlődés eredménye. A horgászatot, mint angol ember- 
hez illő nemesítő időtöltést, Walton Izsák és társa Cotton 
Károly teremtették meg a XVII-ik században. Anglia legelőkelőbb 
szellemei hódoltak és hódolnak ma is ennek a testedző és a lelket 



744 



SEBES PISZTRÁNG. 



erősítő időtöltésnek, mely náluk annak az idegrontó, puhító n mula- 
tozásnak » helyét foglalja el, a melyben más népek előkelősége — az 
u. n. intelligentiát sem véve ki — az előkelő, úri foglalkozást látja. 
A horgászó angol tiszta fővel, fölfrissülve végzi azt, a mit élvezetnek 
tart, s a mi valóban az is ; a « mulatózok" faja kimerül és lelkileg, tes- 
tileg satnyúi a maga « élvezetétől". A pisztrángra való horgászat edzi 
a testet, az akaraterőt ; benső viszonyt teremt az ember és a szabad 
természet között ; oktatva üdítő és jellemfejlesztő egyiránt. Az a bámu- 
latos szivósság, a melyet az angol ('gentleman » a legnehezebb hely- 
zetekben is tanúsít, az a könnyűség, a melylyel akadályokat legyőz s 
az a nyugalom, a melylyel a viszontagságot fogadja s kiállja, első sor- 
ban a n nemes sportból" kerül ki, mely mindenkor az élő természet- 
tel való alapos ismerettel kapcsolatos. A pisztrángot csak akaraterő- 
vel, tiszta fővel, edzett testtel lehet kitanulni ; csaliját csak a vízkör- 
nyék életének pontos ismeretével lehet meghatározni — és minden 
szerzett igazi tanúiság tudás — minden ily tudás igazi érték, mely az 
ember tulajdonságaira és igazi jólétére is nagy hatással van. 

Az angol pisztrángsportot az ipari vállalkozás napjainkban kissé 
túlhajtotta, különösen a "mesterséges legyek" már a képzelettel ját- 
szanak ; de az sem baj, mert ha az a horgász egyebet sem tesz, mint 
azt, hogy a hegyi patak partján egész horgászkalendáriomát egy vég- 
ben kipróbálja, okosabbat művelt azoknál, kik szabad idejüket elhe- 
nyélik, vagy elhitetik magukkal, hogy a lehetetlen levegőjű kávéház 
tekeasztala mellett « üdültek". 

Az angol halászati ipar igazán világraszóló, a nemzet vagyonoso- 
dásának egyik erős forrása. 

Az a körülmény, hogy a pisztráng ikrása, simogatva elereszti ikrá- 
ját; a tejes a tejet s hogy az így végzett termékenyítés foganatos, a 
pisztrángnak és családbeli rokonainak mesterséges tenyésztését terem- 
tették meg, mely napjainkban terjedőfélben van s már magyarföldön 
is jelentkezik; — • ideje is, mert kevés 'országnak van annyi pisztráng- 
nak való vize, mint Magyarországnak, de lazt is hozzá tehetjük, hogy 
kevés országé van annyira elnéptelenedve, mint a mi országunké ; 
pusztaság az, a mi a nemzet vagyonosodásának forrása lehetne, mi 
annál fájdalmasabban érint, minél jóban tudjuk e könyv történeti 
részéből, hogy ez nem kezdetlegesség, hanem hanyatlás. 



VÁNDOR ALOZA. 



74^ 



Nagyság szerint a sebes pisztráng igen termetes alakká nőhet: 
így csak pár évvel ezelőtt került gróf Sztáray János útján egy 
12 kilogrammos a Nemzeti Múzeumba; én magam láttam a borsod- 
megyei Szinva és Garadna patakokból alkotott tóból valót — 
1847-ben — mely 12'/, kilogrammot nyomott; ott az 1,2, t, kilo- 
grammos nem ritkaság; úgy a Gyergyóban fekvő Gyilkostóban is. 
A patakok legfelsőbb folyásában több, de állandóan kicsiny a piszt- 
ráng s a 20 cm.-nyi már rangos számba megyén ; az alsóbb folyások- 
ban, kivált ha sok és nagy bennök a forgó, u. n. zsomb, a pisztráng 
tekintélyesebb ; de a felsőbb folyásokból való pisztráng húsa a leg- 
jobb, legtisztább ízű; de csak az ivás idején kívül, átlag májustól 



augusztus vegéig. 



Elterjedése: Heckel a Száva, Cserna. Poprád vizét és Erdélyt 
említi; Petényi az Ipoly eredetét, a Murát, a Turócz folyót, a Ga- 
ram, Tiszovnik, Vág folyót jegyezte; én ismerem a Küküllő, Olt, 
Sajó, Szamos, Vargyas, Szinva, Garadna, Bucsin patak, Lucsivna, 
Békáspatak, Gyilkostó, felső Tisza, Iza vizéből ; állítólag a Hegyaljá- 
ban eredő Tolcsvában is lakik. Ritkaságképen letévedett Szegedig, 
Szolnokig és Szentesig. 

Az a pisztráng, a melyet Günther Albert* <imicrolepis» név 
alatt JniTTELES-féle, Pohorelláról és alkalmasint a Szádellő völgyből 
származó példányokra alapított, szerintem csak a sebes pisztráng 
hegyi fajtája. 



a vándor ALOZA. 

Alosa vulgáris, Troschel. 

IX tábla, ij. 



Főjeoyei : a hónalj- és a hasúszószárnyak kicsinyek ; a has a hugy- 
gyóig, meredek ormóspénzekkel borítva, ezektől élesen fűrészes ; az 
így alakúit fűrészfogak száma 37 — ^42 (25 — 28 — Benecke szerint) ; a 
héj a kormányúszóra is kiterjed, s tövét egészen elborítja ; e fel- 
nyomúlás közepén két tollszerűen nyújtott pénz áll ; a vállon, a 
fedelek felső széle táján, rendesen egy nagy, elmosódó folt, melyre, 
sokszor még 4 — ^ folyton kisebbedő következik ; a szem egy résen 
tekint ki. 

* GÜNTHER A. Catalogue of the fisches in the British Museum Vol : VI. 1866 p. 85. 



74^ VÁNDOR ALÓZA. 

Sugár:^aía: HS. 4/16—19; HO. i/i^; HA. 1/8; AS. 3/20—24 
(Benecke szerint 18 — 28). 

OP. 70 — -80. FA. átlag 4-szer, a kormányúszó nélkül. 

A test zömök, kivált eleje öblös, legnagyobb magassága átlago- 
san négyszer fordul meg a hosszaságában ; a fej aránylag rövid, tompa- 
orrú ; az állkapcsok egyforma hosszúk, de a száj hasítása igen ré- 
zsútosan halad lefelé, messze terjed ; a felső állkapocs a szem hátulsó 
szélével egy vonalban végződik ; az állkapcsok széle éles, vágó s csak 
a vendég- és a felső állkapocs fogas, a fogak igen kicsinyek, köny- 
nyen kihullok, az alsó állkapocs csúcsa vastagodott s e vastagodás a 
vendégállkapocs megfelelő vajasába illik. A hátsörényúszó egészben 
alacsony s kissé a test első felében kezdődik ; a haszúszószárny az 
előbbinek elejével talál ; a hónaljúszószárny igen alant áll ; a kormány- 
úszó nagy, mélyen fecskefarkra kivágott, alsó szárnyfele hosszabb. 

Az oldalvonal nem látható; Heckel szerint a váll elején bemé- 
lyedik s felfogása szerint a kormány tövén álló két tollszerű pénz 
képében és felületein, tehát ágra szakadva vetődik ismét fel ; az érző- 
likacsok ellenben a fejen, különösen a szilványfedeléken vannak 
kifejlődve s hálózatosán elterjedve. A szem elölről és hátulról merev 
hártyával van bevonva, bogara a két hártya közén mintegy hasítékon 
tekint ki. 

Szín szerint a hátfél halavány olajzöld, fémfényű ; az oldalak vilá- 
gosabbak, aranyos csillámmal ; a has fehéres, zöldes és aranyos játszó- 
fénynyel. A hátsörény-, a kormányúszó- és a hónaljúszószárny szürke, 
szélükön feketések ; az alsósörényúszó szürkés, a hasúszószárny szín- 
telen. A többi a főjegyek között van. 

Ivik : április, májusban — a tengerből a folyókba vándorolván. 

Fogása : vándorlása közben nagyban fogják s füstölve kereske- 
delmi czikk. 

A vándor alóza tengeri hal, a heringnek családbeli rokona; a 
Földközi tengerben és az Atlanti óczeán — nekünk — ■ nyugoti partjai 
körűi terem leginkább ; ivás idején nagy seregekbe verődve a folyókba 
vonul ; így az Elba, Rajna, továbbá Pó és Mincio folyókba s a Lago 
di Garda nevű tóba is benyomul. A Duna hálózatában csak ritka, 
betévedett vendég. — Nagysága — Benecke szerint — 60, ritkán 
70 cm., súlya 2 — 3 kg. 



SÍKOS ANGOLNA. 



747 



Elterjedése: Heckel csak a Duna magyar részét, Mohácsot és 
Budapestet említi ; Petényi jegyzetei szerint Heckel a halat nem 
látta, csak Battínán egy intelligens halász leírása alapján vette lel ; 
Petényi e halat 1846-ban már letisztítva Budapesten Seiler Flórián 
konyháján kapta íez a Heckel budapesti adata), azonkívül feljegyezte, 
hogy Zug-Szt. -Mihály szigettanyáján Schröder egyet — '/, fonto- 
sat — megevett, sósnak találta s dunai heringnek nevezte el. 

A SÍKOS angolna. 

Anguilla fluviatilis, Fleming. 

IX tábla, 34. 

Főjegyei : a test kígyószerú'en nyújtott ; a fej hossza nyolcz-kilencz- 
szer fordijl meg a test hosszaságában ; a hugygyó az orr végétől körül- 
belöl négy fej hosszaságra fekszik ; a szűk szilványrés nem ereszkedik 
a begy tájára. 

Sugár^ata: HO. 19; az egyesűit hátsörény-. kormány- és alsó- 
sörényúszó — Benecke szerint iioo. FA. 8 — 9, a kormányúszó- 
val együtt. 

A hosszúra nyúló hengeres test csak a farkrészen oldalt lapított; 
bőre vastag, nyálkás, igen síkos. A héj nagyon sajátságos ; pénzei 
nagyon aprók, finomak, hosszúkások és zigzugosan sorakozók a nél- 
kül, hogy egymást érintenék, a sorok között is meztelen hézagok 
maradnak, úgy hogy a bőr hosszában ránczosnak látszik, ezek a pén- 
zek igen kicsiny alakban a fejen is találhatók. A fej kisebb-nagyobb 
mértékben csúcsos ; — ez adott okot az obtusirostris és acutirostris- 
féle megkülönböztetésre ; — alsó állkapcsa kiszökő, a száj kicsiny, 
több sorban álló, finom gerebenfogakkal fegyverzett ; zuga a szem 
alá ér. Az orrnyílás a felső ajakhoz igen közel áll. A szűk szilványrés 
hasítékszerü s a hónaljúszószárny hiányzik. A hasúszószárny nincsen 
meg. A hát- és alsósörényúszók az elkerekített kormányüszóval 
tökéletesen össze vannak forrva ; az előbbi egy fejhoszszal a hugygyó 
mögött kezdődik ; a vékony, igen hajlékony sugárzat csak igen nehezen 
különböztethető meg. Az oldalvonal hosszában s az alsó állkapcson 
az érző likacsok világosan kivehetők. 

Szín szerint a síkos angolna nem állandó, a vízhez és egyéb körül- 



74B SÍKOS ANGOLNA. 

menyekhez képest sokszorosan változó ; törzsszínezetnek a következő 
vehető: háta sötétzöld, kékes vagy fekete, az oldalak világosodok, a 
has fehér; néha a hát és az oldalak világosodok s — Benecke sze- 
rint — akadnak olyanok, a melyeknek hátán egy sárga csík vonul 
végig, sőt akadnak egészen sárgák és egészen fehérek is, tehát 
ugyanaz a tünet, a mely nálunk a csíkkirályon és csíkdámán — chlo- 
rochroismus és albinismus — mutatkozik. 

Ivik : valószínűleg deczemberben és januáriusban. 

Fogása: nálunk véletlenség; rendes helyein "kifejlődött halászati 
ipar, leginkább sűrűn-rácsosfenekű rekeszekben fogják. 

A síkos angolna rendes soron csak a Poprádba jut, minthogy a 
Kaszpi- és Fekete-tenger folyórendszerében nem terem ; az utóbbiba 
csak elvetődik. Életmódjának kivált az ivásra vonatkozó része a legújabb 
időkig homályos volt s a legkijlönbözőbb gyanításokat, találgatásokat 
szülte — már a régi időkben is. Syrszkí i 87 5-ban tisztába hozta a dolgot 
mely lényege szerint a következő ; a tengerből a folyókba felvonuló ifjú 
angolnák csupa ikrások, melyek a folyókban megnövekedve öt éves 
korukban érettek s a tengerbe vándorolnak vissza ; ikrájuk igen kicsiny 
o' 1 milliméter átmérőjű s így szabad szemmel meg sem különböztet- 
hető ; a tejesek sohasem hagyják el a tengert, hanem ott fogadják a 
a folyókból jövő ikrásokat, melyek novemberben érik el a sósvizet s 
valószínű, hogy az ivás deczember és január folyamán végződik. Abból 
a körülményből, hogy az ángolna-ikrások ikrafészkén épen úgy, mint 
az ingolákén, mindig bizonyos egynemű állapot mutatkozik, nagy va- 
lószínűséggel azt lehet következtetni, hogy az angolna, épen mint az 
ingolák is, csak egyszer ívik, azután elpusztul. Arról, hogy az angolna 
elevenét szülne, szó sincsen. Az ivás, úgy látszik, leginkább a Kattegat 
zátonyain folyik. Az ivadék egy része a tengerben marad, a másik 
része i — 8 cm. nagyságot érve s a nemi szerveket még teljesen nél- 
külözve, a folyókba vonul, még pedig majdnem hihetetlen seregek- 
ben, melyek csak úgy érthetők meg, ha tudjuk, hogy az egyes ikrás 
angolna ikrája milliókra rúg. így fel van jegyezve, hogy egyszer az Arno 
folyóból öt óra lefolyása alatt három millió font, az Eiderből egy 
nap alatt 90 akó ángolna-ivadékot merítettek s hogy a sereg szaka- 
datlan vonulása némely helyen kis megszakítás mellett 14 napon át 
tartott. Ez az ivadék azután átmászik minden akadályon s a legkisebb 



szín tok. 749 

vízereket is felhasználva bevetődik oly tavakba is, a melyek küli)nbcn 
folyókkal nem állanak összeköttetésben. Az, hogy éjjelenkint a szá- 
razra kijár s különösen a borsóföldeket keresi fel, nem itraz; de igenis 
igaz, hogy vizes rétségen pocsolyáról pocsolyára kígyózik s szedi a 
csigát és apró rovart. A síkos angolna éjjeli állat, mely napközben 
az iszapba és homokba túrja magát s csak alkonyatkor bi'ivik elő ; a 
hideget nem szereti s a telet az iszapba temetkezve húzza ki. Szűk 
szilványrésénél fogva a szárazon sokáig — egy egész napon át is — 
elél, a nélkül, hogy baja esnék. Nem állhatom meg, hogy saját 
tapasztalásomat el ne beszéljem. Az 188 5 -ki országos kiállítás halá- 
szati osztályában gróf Migazzy Vilmos eleven angolnákat is állított 
ki ; de a tartó nem volt jól befedve s azok bizony é|en át mind 
kiszöktek. Reggel a felügyelő személyzetet nagy felindulásban talál- 
tam ; sehogysem tudták, hova lettek a halak ; én legott a lefüggönyö- 
zött asztalok alatt kerestettem, hol a rettenetes porral, forgácscsal 
teleragadva, csakugyan meg is kerültek ; a vízbe téve legott teljes 
élénkséggel úszkálni kezdtek, nyomban megtisztultak s újra kezdték 
a kimászkálást. 

Rendes termő helyein r^ méter hosszúság mellett (, kgr. súlyt 
érhet el. Húsa szíjjas, fehér és jóízű, füstölve és besavanyítva nagy- 
terjedelmű kereskedés tárgya. 

Elterjedése: Heckel mint eltévedt vendéget Mohácsról említi ; 
Petényi — mint tudjuk — Komárom alól, én ugyanonnan és Buda- 
pestről említhetem. 

A SZÍN TOK. 
Acipenser glaber, Heckel. 

Főj egye i : orra rövid, elkerekített; homloka domború, meredeken 
emelkedő ; a hát vértjei előre lejtenek, hátúi magasak, horgosok, az 
első hátvért a többinél erősebb és magasabb ; a száj nagy, alsó ajaka 
kifejődött s közepe, úgy a felsőé is, mélyen horpasztva-öblözött. 

Suoúr:;űta : HS. 15/10; HO. 1/^0; HA. 12/15; ^S. 14/15. 

Véiie^ete : Ht. 12^16; O. ^,5 — 60; Hs. 12 — i^* 

FA. 573 — Vai a kormányúszót beleértve. 

* Hl = hálsor, O = oldalsorok, Hs = hassorok. 



750 KECSEGE TOK. 

A test magassága valaminél több a vastagságnál, az utóbbi átlag 
nyolczszor fordul meg a test hosszaságában ; a hát vértjei a legnagyob- 
bak, az oldalvértek kicsinyek, a hasvértek róajdnem eltűnők ; a vért- 
sorok köze apró, fogacsos csontpénzekkel borítva, melyek a has felé 
kisebbedve, ott simákká válnak. A hónaljúszószárny igen erős első 
csontsugárral ; a hátsörényúszó magasságánál szélesebb, az alsósörény- 
úszó az előbbinek vége előtt kezdődik s szélességénél magasabb. 

Szín szerint a hát vörösesszürke, az oldalak világosodok ; hasfele 
s az oldalvértek szennyesfehérek ; bajusza tövén fehér, végefelé bar- 
nuló ; a szemcsillag sárga. 

Ivik : Petényi szerint július, augusztusban. 

Fogűsű : vizahorog és öregháló. 

A szín-tok életéről keveset tudunk, mert a vértes halak régibb, 
kiváló kutatói, ezek között Güldenstaedt, Gmelin, Pallas e fajt 
nem vették számba. Bizonyos csak az, hogy a Fekete- és az Azovi 
tengert lakja s a beléjök szakadó folyókba, közöttük a Dunába is 
felvonul, így kerül e főfolyamnak mellékágazatába is. Petényi jegyzete 
szerint különösen az Ercsi melletti Dunarészben fogtak sokat, leg- 
inkább július és augusztusban, hol ívtak is ; a halászok bemondása 
szerint na szín-tok a víz legmélyén jár». 

Nagyság szerint eléri a 2 — 2"^ métert s a 30 kilogramm súlyt; 
Petényi szerint a 40 kg-mos nagy ritkaság, úgy a 70 — 75 cm.-nél 
kisebb is. 

Elterjedése: Heckel szerint a Duna, Tisza, Száva, Dráva és a 
Vág — alkalmasint torkolata — , Komáromon felül igen ritkán 
megyén. 

A KECSEGE TOK. 
Acipenser Ruthenus, Linné. 

Föjegyei : orra hosszú, árformán hegyesedő; bajusza, hátrahajtva 
a száj széléig ér ; az alsó ajak középen fejletlen ; a szájtól az orr hegyéig 
futó középormón három szemölcsszerű kiemelkedés ; a testtörzs vért- 
sorai sűrűn álló vértekből valók. 

Sugár^ata: HS. 13/28; HO. 1/24; HA. 9/13 ; AS. 9/14—18. 

Ve'rte^efe : Ht. 11 — 14; O. 60 — 70; Hs. 10 — 18. 

FA. 47j, a kormányúszót beleértve. 



KECSEGE TOK. 



75' 



A test legnagyobb vastagsága a harmadik hátvért tájára esik s 
közel a fél fejhosszának felel meg; a keskeny s kissé lapított orr átlag 
háromszor oly hosszú, mint a száj szélessége ; az alsó felén futó közép- 
ormó az orr hegye táján kiszélesedik; a sorok vértezete sűrűn sorako- 
zik s csak a sorok vége felé kisebbedve ritkul is kissé ; az első hátvért a 
legnagyobb ugyan, de nem emelkedik ki, hanem a homlokvonal ívébe 
esik ; e vonal futásához képest a 4, 5 és hatodik hátvért áll legmaga- 
sabban. A vértsorok köze apró, hátulsó szélükön fogacsos csontpén- 
zekkel van borítva. A hónaljúszók a test magasságánál hosszabbak ; a 
hátsörényúszó magasságánál szélesebb; az alsósörényúszó és a has- 
úszószárnyak szélességüknél magasabbak ; a félszárnyú kormányúszó 
alsó fele terjedelmes. 

Szín szerint háta szürkés- vagy sárgásbarna, néha feketésbe ját- 
szó ; a vértek szennyes fehérek ; az úszók szürkék, csak a hasúszó- 
szárny és alsósörényúszó vöröses. 

Ivik : május, júniusban. 

Fogása : leginkább a kecsegeháló. 

A kecsege tok is a Fekete-tengerhez tartozik ; de egyike azoknak 
a tokféle halaknak, a melyek legmesszebbre vonulnak fel a folyókba — 
Heckel szerint a Duna bajor részébe is eljutnak; — a kecsege má- 
jusban és júniusban jelentkezik legsűrűbben, szereti az iszapos fenekű 
vizet, a hol túrhat s táplálékát, mely halivadék is, megszerezheti; 
vonulás közben köves fenekű helyeken kerül meg legtöbb, mert ott 
seregesen nyomul előre. 

Nagyság szerint elérheti a 7— 7V2 ^g^- súlyt; leggyakoribb a fél 
kilogrammos. 

Húsa finom, jóízű s a tokhalak között a kecsege az, mely táplá- 
léknak legtöbbre van becsülve. 

Elterjedése: Heckel a Duna, Dráva, Tisza, Maros, Szamos és 
az Olt vizét említi; Petényi a Köröst — Békésig — , a Murát és a 
Vágót — Tornóczon felül is — teszi hozzá ; én a Balaton — leg- 
újabb időben — Ipoly, Rába és Zagyva vizét tehetem ide. 



ly- 



SOR£G TOK. 



,A GMELIN TOK. 
Acipenser Gmelini, Fitzinger. 



Föjegyei : "Orra széles, háromszögű, tompavégű; alsó közép- 
ormóján négy szemölcsszerű kiemelkedés ; az első hátvért a leg- 
nagyobb és legmagasabb; a bajuszok közelebb állanak a szájhoz, mint 
az orr csúcsához". Heckel szerint adva. 

Már Petényi, a kecsege-tokról szólva megjegyzi, hogy a 14 — 1 5 
fontos kecsege-tok nagyon ritka s alkalmasint az ilyen nagyra nőtt 
kecsege-tok ugyanaz a Heckel Gmelin-tokjával. Ez a gyanítás bizo- 
nyossággá válik, mihelyt tekintetbe veszszük azt a kétségbevonhatat- 
lan tényt, hogy a tokféléknél az orr a korral tompul s ezt maga 
Heckel is megjegyzi. A magyar halászság, mely élesen különböztet, 
ezt a tokfajt nem ismeri, külön névvel nem jelöli, hanem nagy kecse- 
gét lát benne, a miben igaza is van. Dr. Károli János ezt a fajt 
nem is vette fel s én osztozom felfogásában, a midőn e fajt csak 
irodalomtörténeti szempontból és leginkább azért, mert magyar víz- 
ből — a Dunából — eredő példányokra alapíttatott, iktatom ide. 

A SÖREG TOK. 
Acipenser siellatus, Pallas. 

főiegyei: orra hosszú, keskenyen-pallosforma ; az alsó középormó 
kiszélesedik s az orrot hegye táján lemezszerűén borítja ; a bajusz a 
szájhoz közeledő; az első hátvért kicsiny, törpe; a hassorok vértjei 
nagyok. 

Sugáqaia: HS. i 1/40; HO. 1/28—31 ; HA. 10/20; AS. 11/17. 

Vérteseié: Ht. 12--16; O. 30 — 40; Hs. 10 — 12. 

FA. 4V2 — V3) a kormányúszót beleértve. 

A test nyúlánk ; a homlokvonal lapos ívben emelkedő ; a test ma- 
gassága a vastagsággal egyforma, mind a kettő a fej felehosszánál 
kevesebb. Soros vértezete erősen kifejlődött, de sorban állva nem 
érintkezik egymással ; nagyon kirívó ; a vértsorok köze igen apró, 
fogacsos csontpénzekkel szabálytalanul borítva. Az úszók aránylag 
kicsinyek; a hónaljúszószárny hossza csak Vs'del haladja meg a test 



FAJ TOK. j: 5 

magasságát ; az alsósörényúszó a hátsörényúszó közepével áll szem- 
közt. A kormányúszó vége csúcsba kifutó, könnyedén sarlós görbű- 
lésíi ; az alsó szárnyfél is csúcsba végződik. 

Szín szerint háta rendszerint kékesfeketébe húz, az oldalak és a 
has fehéredők ; a vértezet szennyes fehér ; az orr alsó fele hússzínű ; 
a szemcsillag sárga, néha ezüstös. 

Irik : május, ]unius ; halászok július-augusztusra teszik. 

Fogása : rendesen az öreghálónak egészben ritkább prédája. 

A sőreg-tok — csillagos-tok, királyhal — a legszebb tokhalak 
közé tartozik s erősen kifejlődött, nagyon szembetűnő vértezete való- 
ban úgy tűnik fel, mintha a hal testén merő csillagsorok vonulnának 
végig. A tengerből, seregekbe verődve, már márczius hónapban indul 
a folyókba, ivás végével pedig legtöbbje visszatér a Fekete-tengerbe ; 
Petényi budapesti és ercsii halászok bemondása után azt jegyezte 
fel, hogy a sőregtok legbővebben júliusban és augusztusban jelentke- 
zik s akkor ívik is ; meglehet, hogy ekkor már seregekbe verődik és 
a tenger felé igyekszik. 

Nagysága, Lepechin szerint körülbelől 2 méterre rúghat s ekkor 
2^ kgr. súlyú; Petényi az Ercsi mellett fogottakat 15 — 20—25 
kgrmmra teszi, Vezseny mellől pedig 40 — 45 kgrammosokról is 
emlékszik. 

Húsa finom, jóízű s igen keresett czikk; a mai konyha «dunai 
pisztráng)) névvel tiszteli meg. 

Elterjedése: Heckel szerint a Duna — Komáromon felül már 
ritka — , Dráva, Tisza — Tokajig — ; én hozzáadhatom a Körös alsó 
folyását és a Zagyvát torkolata táján. 

A FAJ TOK. 
Acipenser schypa, Güldenstxdt. 

Főjegyei : orra rövid, széles, tompa — bornyúorr — az alsó ajak 
fejletlen, a felső egyenletes, nem öblözött; a hát vértjei nagyok, rit- 
kán állók ; a két külső 'bajuszszál távolabbra áll egymástól, mintáz 
orrnyilasok szintén egymástól ; a bajusz közelebbre esik az orr végé- 
hez, mint a szájhoz. 

Sugdqata: HS. 10/28: HO. 1/33: HA. 11/14; AS. 14/15. 

Hermán O. A magyar halászat. 't 



yH 



FAJ TOK. 



Vérteseié: Ht. lo— i i ; O. 50 — ]] ; Hs. 7 — 9. 

FA. 6, a kormányúszót beleértve. 

A test vastagsága a szilványfedelékek táján megfelel a hónaljúszó- 
szárnyak tájára eső legnagyobb magasságának ; az orr alsó felén lévő 
ormó fejletlen s az orr hegye tájától csak a bajuszokig kivehető. 
A testtörzs soros vértezete erős, az egyes vértek között üres közök 
vannak ; az első hátvért nagy, de nem áll a legmagasabban, mert a 
hátvonal íve szerint a negyedik vért a legmagasabb; a vértsorok köze 
sima, fényes, de azért csillagalakú, lapos -csontpénzek borítják, 
a melyek között olyan is akad, a mely közepén tüskét visel. 

Valamennyi úszó hegyes; a hónaljúszószárny hosszúsága nagyobb 
a test magasságánál : a hátsörényúszó mélyen, nyergesen kimetszett. 

Szín szerint háta feketésszürke, hasa sárgásfehér; a vértezet szeny- 
nyesfehér. 

Ivik : alkalmasint május-júniusban. 

Fomsa : mint az előbbié. 

A fajtok — a magyarság tulajdonképeni tokja — • szintén a Fekete- 
tenger hala, mely folyóinkba felvonul ; de életmódja szerint kevésbbé 
ismeretes. A fajtok bizonyos folyórészeket kedvel s ott nagy számmal 
halászható. Ilyen hely volt Tokaj körűi és az erdélyi részekben, Vincz 
táján ; de a folyószabályozások következtében a tokok a régi helyek- 
ről elmaradoznak s úgy látszik, helyet cserélnek, így az erdélyi rész- 
ben a tok ma inkább Mihalczfalvánál tartózkodik. 

Nagyság szerint a tok átlag 2'i; méternyire nő és 30 kgr. súlyt 
érhet el ; nálunk 1 2 kgr.-nál kisebb nem igen kerül hálóba. 

Húsa a jobbak közé tartozik s a régi időben a fajtok a vizatokkal 
együtt köteles- és szerhal volt. 

Elterjedése: Heckel a Dunából említi s megjegyzi, hogy Komá- 
romon felül nem igen megyén s csak nagy ritkán vetődik a Duna 
osztrák részébe; Petényi a Drávából, Károli János* a Tiszából és 
a Vágból jegyezte föl ; én a Körös, Maros és Zagyva vizét tehe- 
• tem hozzá. 

* Dr. KÁROLI i. h. ott, a hol a tokokat a vértezet szerint különbözteti meg, ezt a 
fajt az (ligen liegyes orrúak» közé sorozta : nyilván tollliibából. 



VAGO TOK. 75 5 



A VAGO TOK. 

Acipenser Güldcnstádtii, Brandt. 

IX tábla, 3 5- 



Föjegyei : orra rövid, elkerekített ; a felső ajak a közepén nyerge- 
sen öblözött ; a száj igen nagy ; a vértezet erős, a hátsor vértjei lapo- 
sak, terjedelmesek; az orr alsó telén álló ormó jól kifejlődve a 
bajuszok közé nyomul. 

Sugár^aia: HS. 12/2^, ; HO. 1/31; HA. 12/14; AS. 12/11 — 14. 

Vérteseié: Ht. 12 — 13; O. 24—56; Hs. 9 — 10. 

FA. '^^|^, a kormányúszót beleértve. 

Teste ép oly vastag, a milyen magas és ez a mérték nyolcz és 
egy félszer fordul meg a hal egész hosszában ; a fej vértezetének 
sugárossága rendetlen, durva s az egyes lemezek külön-külön állók; a 
felső ajak nemcsak öblözött, hanem a közepén ketté osztott, az osz- 
táson a két ajakfél érintkezik. A soros vértezet ritkás ; az első hátvért 
a legnagyobb ; de a koponyával nincsen összeforrva ; a vértsorok 
köze sima, fényes, csillagalakú vagy kerek és fogacsos csontpénzekkel 
sűrűbben-ritkábban szórva ; a hát- és oldalsor között néhány nagyobb 
csontpénz tüskés és sorosan áll, egy hasonló még fejlettebb pénzsor 
a hónaljúszó- és hasúszószárny között követhető. A hónaljúszószárny 
hosszasága a test magasságával talál. 

Szín szerint a háta kékes-hamuszürke; a vértezet szennyesfehér; 
a bajusz töve fehér, hegye fekete; a szemcsillag ezüstös. 

Ivik : májusban és júniusban. 

Fogása : mint az előbbié. 

A vágótok a régibb írók "tetemes és tetelmes» tokja, a halász- 
népek gonosz jele, az u. n. « halszűke » vagy « szűkhal », « vészhal »; 
de mint ilyen csak az apraja szerepel, a melyet a dunamenti német- 
ajkú halászság «Esterl» vagy iiOesterl» * név alatt különböztet meg; 
a halászok nem hiszik, hogy az apró « halszűke « a tetemes tok- 
nak a fia s ezen nem is lehet csodálkozni, mert az ivadék roppant 
tüskés kis állat, melynek orra még hosszú, felhajló, alsó felén éles 
kampóba végződő, hozzá majdnem minden csontpénze is tüskés s így 

* Nyilván a szláv Jcsdra németesítése. 

48* 



756 VIZA TOK. 

a test hosszában a rendes vértezet közeiben is külön tüskés sorokat 
alkot. A halászok azt hiszik, hogy az ivadék megjelenése nagy hal- 
szükséget jelent. Reisinger ezt az ivadékot írta le A. pygmeeus né- 
ven s PETÉNYi-é az érdem, hogy a dolog Vezsenyről származó pél- 
dány alapján tisztába hozatott. 

Nagyság szerint a vágótok ] — 4 méterre növekedik s 80 kgr. 
súlyt érhet el. 

Húsa olyan, mint a fajtoké s a nagyja egyáltalában mint ntoku 
kerül a piaczra. Pallas szerint az Oroszországból a világpiaczra jövő 
(ívizahólyag és vizaikra » egy negyedrésze ettől a fajtól ered. 

Elterjedése. Heckel a Dunát említve, megjegyzi, hogy rendesen 
Pozsonyig halad, Bécs alá igen ritkán, hozzáteszi még a Dráva 
és a Vág vizét; Petényi a Tiszából kapta; én még a Köröst tehe- 
tem hozzá. 

A VIZA TOK. 
Acipenscr Huso, Linné. 

Főjep'ei : orra rövid, hegyesedő ; a bajuszok szalagszerűen lapo- 
sak, a száján túl érők ; az alsó ajak két félre osztott ; a vértsorok köze 
hegyes csontmagvaktól reszelős tapintatú ; a szemek fölfelé is pil- 
lantanak. 

Súgdr;ala: HS. 14/49; HO. 1/36—57, HA. 12/18; AS. 13/16. 

Vérte^ete: Ht. 12—13; O. 40—45; Hs. 10—12. 

FA. 3V2 — '/}, kormányúszó nélkül, avval 4. 

A legnagyobb vastagság a legnagyobb magassággal egyenlő és 
nyolczszor fordul meg a test egész hosszában ; az orr egészben vas- 
kos, kúposán hegyesedő és könnyedén felhajló ; a száj a fej felehosz- 
sza előtt nyílik s oly széles, hogy zugaival az egyik oldalról a másikra 
majdnem átér ; a felső ajak közepe táján vastagodott ; a négy bajusz 
közel áll a szájhoz, már tövétől kezdve laposodó, hosszaközepén leg- 
szélesebb — hegyes késalakú. 

A vértezet, különösen az oldalsoroké, gyengén fejlődött, ritkásan 
álló, így a hal keresztmetszete nem annyira ötszögű, a mint azt a leg- 
több tokfajnál láthatjuk ; a hátsor vértjei durván sugarasok, az elsők 
a többinél kisebbek ; e sor első vértje a legkisebb, a 6 — 8. a leg- 
nagyobbak s a hátvonal ívességét véve, a legmagasabban állók. 



VIZA TOK. -j'^l 

A hónaljúszószárnyak a test vastagságánál rövidebbek, nem hegyesek, 
első csontsugaruk gyenge ; a hátsörényúszó kétszer olyan széles, mint 
magas, nem annyira nyerges, mint inkább elvágott, a mi a vizatokot 
már az első pillantásra is kitünteti. 

Szín szerint a vizatok háta sötét hamuszürke, orrarésze sárgás- 
fehér ; hasa és vértezete szennyesfehér ; a szemcsillag sárgásán ezüstös. 

link : nálunk nem. 

fogása ; az islégböl kötött pipolahálóval és a köteleken vagy lán- 
czokon függő vizahoroggal. 

A viza, a magyarság őrhala, mint tudjuk, a magyar történet szem- 
pontjából is nevezetes hal. Mint a Fekete-tenger lakója, jó halászok 
bemondása szerint az első sereg márcziustól május végéig vonul fel a 
Dunába, a második sereg augusztustól deczemberig. Régente, a mi- 
dőn ez a valóságos óriás még szerette a magyar vizeket, az érkező 
sereg olyan volt, hogy a víz duzzadozott tőle s oly számmal került a 
szárazra, hogy nemzetgazdasági fontosságot öltött. Ma a viza meg- 
fogyatkozott nálunk s a halászság — nem egészen alaptalanul — azt 
hiszi, hogy a mióta a folyószabályozás miatt az áradó víz, a melylyel 
a viza fel szokott vonulni, a Vaskapunál igen rohamossá vált, a hal ezt 
az akadályt csak nehezen bírja legyőzni s másfelé veszi útját. Az bizo- 
nyos, hogy a régi híres vizafogók elnéptelenedtek s a mázsás viza 
nagy ritkaság, holott régente akárhány tíz mázsás is került a szárazra. 

Nagyság szerint nálunk a }0 kgrmmos vizatok a legkisebb, a két 
métermázsás ma már bámulat tárgya, holott régente 7 — 8 méter- 
mázsások is akadtak s Pallas szerint orosz vizekben 14 métermázsást 
is fogtak, melynek egyedül az ikrája 4 métermázsát nyomott. 

Húsa jó, tápláló; ikrája, hólyagja a világkereskedés czikke. 

Elterjedése : Heckel a Dunán kívül az Olt, Maros és Tisza vizét 
hozza fel; Petényi a Vágót — ritkán Ürményig — említi; én a 
Köröst és Zagyvát adhatom hozzá. 



7)0 VAK IXGOLA. 

A VAK INGOLA. 

Petromyzon rtiiviatilis, Linné. 

IX tábla, 56. 

Főjegyei : a test nyújtott, hengeres, ángolnaszerű ; a bőr sima, 
meztelen ; páros úszószárny nincsen ; a különvált két hátsörényúszót s 
a másodikkal egybeforrt kormányúszót gyönge porczos sugarak feszí- 
tik ; a kerekre nyiló száj keresztállásban hasítékszeríien bezárható. 

Síigúqafa : összefolyó. FA. 473 — v ^ kormányúszóval együtt. 

A fej hosszát, a tátott száj szélétől véve és mérve, közel ötször 
mérhetjük le a test hosszában ; a száj csúcsban áll ; de tátva, kissé 
torokfelé nyíló ; húsos ajakán köröskörűi kurta rojtozat áll, a melyen 
belül, még az ajakon, egy sor igen apróka fog van ; erre következik egy 
sor szemölcsszerű fog, ismét befelé két sor valamivel nagyobb, zig- 
zugosan elrendezett fog ; még beljebb és keresztbe egy sárgás, éles- 
szélű lemez látható, melynek két végén egy-egy foghegy emelkedik, 
evvel szemben s az alsó állkapocsnak megfelelő fekvésben — szin- 
tén keresztbe — egy íves, öt fűrészes és a két végén hegyes foggal 
ellátott lemez látható ; e két lemez közötti téren mindkét oldalon 
három kerekes formájú, i — 3 foghegybe emelkedő lemez áll ; az alsó 
állkapocsnak megfelelő részen belül még két fog meredezik, a melyen 
túl a nyelv, mint valami szivattyú koloncza zárja el a bárzsing nyílását. 

A szilványnyílások egy-egy szemátmérőnyire állanak egymástól, 

Az első hátsörényúszó a test első felében vagy kissé azon túl kez- 
dődik, íves vágású ; a második, a mely a kormányúszóba olvad, 
Zi^. vágású. Oldalvonal nincsen. 

Szín szerint a hátfél zöldeskék, aczélos fénynyel ; az oldalak sár- 
gások ; a has ezüstfehér ; az úszók violások ; a szemcsillag aranysárga, 
három sötétes folttal. 

Ivik : májusban. 

Fogása : aprószemű szákokkal. 

A vak ingola tulajdonképen tengeri állat, mely ivás végett vonul 
a kisebb folyókba és patakokba. Az ivás köves helyeken, összehor- 
dott kavicsokból alkotott medenczékben történik ; az ivás után az 
öregek elpusztulnak s három hét múlva kikél az ivadék, mely féreg- 
szerű, fejletlen s 4 — 5 évet tölt a vízfenék iszapjában — homokjában. 



PLANER INGOLA. 759 

A negyedik vagy ötödik életévben, augusztus táján ezek a féregszerű 
"halálczák" vak ingolákká alakúinak át, útra kelnek s a tengerbe men- 
nek, hol megnövekedve, visszatérnek az édesvizekbe, hogy megívjanak 
s elhaljanak. A vak ingola álczája, mely mint Ammocoetes sokáig faj 
gyanánt állott a rendszerben, férgekkel és halivadékkal táplálkozik ; 
de mondják, hogy köpülyős szájával a nagy halra is ráragad s 
elpusztítja. A régi magyarság a szilványnyílásokat és az orrot is szem- 
nek véve, e halat «kilenczszemű»-nek nevezte. 

Nagyság szerint eléri a 50 cm.-t, a mikor gyöngébb ú]jnyi vas- 
tagságú. 

Húsát nálunk nem becsülik, pedig jóízű; a többek között Eszak- 
németországban, besózva és besavanyítva, kereskedelmi czikk. 

Elterjedése: Heckel a Dunát, a Poprádot és « Erdélyt » említi; 
Petényi a Dunán kívül a Rákospatakot és a Garamot jegyezte fel 
mellékvizeivel együtt. 

A PLANER INGOLA. 
Petromyzon Planeri, Bloch. 

Főjegyei : egészben az előbbinek jegyeivel találnak ; de az alsó 
állkapocsnak megfelelő lemezen 1 2 fog áll s a második hátsörény- 
úszó nem z:^ vágású. 

A mondott főjegyeken kívül ez a faj az előbbitől még abban is 
különbözik, hogy állandóan kisebb : 20 — 24 cm. Nevezetessége 
az, hogy ezen a fajon végezte Müller élettani vizsgálatait, a melyek- 
nek az ingolák átalakulásának bebizonyítása s egy régi nagy tévedés 
helyreigazítása volt az eredménye. 

Elierjedése: Heckel a Murányi völgyből, s a Béga patakból Lúgos 
mellett említi ; én Nagy-Rőczéről és az erdélyi részekben a Jára 
patakból ismerem. 



A MAGYAR NÉPIES HALÁSZAT MESTERSZOTARA. 

A Mcsters^öiár magában foglalja a magyar halásznép száján élő 
halneveket és mesterszavakat, megpótolva azokkal a halnevekkel és 
kevés mesterszavakkal, a melyek különösen régibb, jobb szótáraink- 
ban akadtak és beváltak *; megpótolva azokkal is, a melyek a népiesek 
hatása alatt e könyv irása közben úgyszólván önként keletkeztek. 

A leglényegesebb rész a halnevekre esik s akként keletkezett, 
hogy az összegyűjtött négyszáz és körülbelől hatvan népies halnévből 
megalkottam a rendszeres részt s egyáltalában a halászati irodalom 
számára, a családok, illetőleg csoportok, továbbá a nemek és fajok 
neveit. 

A népies elnevezések nagy bősége s legnagyobb részben magya- 
rossága lehetővé tette azt is, hogy azok a fajok is megfelelő neveket 
kaptak, a melyeket csak a tudomány különböztet meg. 

Az újabbkori halászati irodalomban levő csinált halneveket és 
ú. n. műszavakat tudatosan mellőztem ; egyfelől azért, mert a nyelv 
szellemébe ütköznek, másfelől azért, mert tekintettel a magyar halász 
mesternyelvének gazdagságára, merőben fölösleges alkotások. 

Tekintettel a halnevek nagy fontosságára s arra a körülményre, 
hogy egy és ugyanannak a halnak vidék szerint igen sok neve van, a 
Mesterszótár elején az illető tudományos s a megállapítottam ma- 
gyar fajnév alá betűrendbe csoportosítottam mindazokat a neveket, a 
melyek egy és ugyanazon fajra vonatkoznak. Evvel lehetővé tettem, 
hogy a Mesterszótárban előforduló hozzácsatolt latin, tudományos 
név során, a csoportos szótárban rögtön megtalálhatjuk mind azok- 
kal a magyar nevekkel együtt, a melyek a nép száján élve, ugyanarra 
a halra vonatkoznak. 

* A szótarak teljes kiaknázása lehetetlen volt. 



MESTERSZÓTÁR. 76 1 

Példával magyarázva : ha a Mesterszótárban olvassuk a vakcsik 
nevet, ez ott Petromyzon fluviatilis L. s ha e tudományos nevet föl- 
keressük a csoportos szótárban, akkor azt találjuk, hogy egyéb nevei 
még fizis, folyóvízi-orsóhal, ingola, ingolna, kilenczszemű-hal, olajhal, 
olhal, orsóhal, vakcsik. Ha pedig azt akarjuk megtudni, honnan való 
pld. az ingola, megnézzük a Mesterszótárban s ezt találjuk: « Erdő- 
vidék és Udvarhelymegye vizei ; nyilván az ingolna, angolna alkalma- 
zása; Galgóczynál (1622) megvan ». 

Ezáltal eleje van véve annak a sok tévedésnek és sokszor önkény- 
kedésnek is, a melylyel halászati irodalmunkban lépten-nyomon talál- 
kozunk. 

A könyv történetében világosan megmondottam, hogy az anyagot 
nem meríthettem ki s így mindazok a megállapodások, a melyekre 
jutottam, csak az összehordtam anyagra támaszkodnak. 

Talán helyén lesz itt — • legalább kevés szóval — arra a nagy 
zavarra rámutatni, a mely onnan eredt, hogy a míg a szerzők a tudo- 
mányos latin nomenclaturában a szőrszálhasogatásig járó pontosságra 
törekedtek, addig a magyarral épen csak elbántak; noha ennek 
kellő méltatására, a nemzet művelődési érdekén kívül, az is ösztönöz- 
hette volna, hogy a külföld irodalma, mondhatni eredettől fogva, 
kellő ügyet vetett különösen a magyar népies elnevezésekre is. Ennek 
oka nagyon egyszerű : a népies elnevezéseknek pontos felismerése mó- 
dot nyújt a kutatónak, hogy az egyes fajokélet módjára nézve adatokat 
szerezhessen attól a halászságtól, mely a hallal folytonosan foglalkozik.* 

A magyar népies halnevekre már Marsilius nagy művében (172Ó) 
is akadunk, honnan azután Bloch (1782 — 84) merített; és reátalálunk 
a legújabb német halászati könyvben (1886) is, mely újabb halászati 
irodalmunkból merítve, átvette azokat a hibákat is, a melyek valósá- 
gos szarvashibák. Nem szólva az kérdesz, orsa, szobbár» féle alko- 
tásokról, itt csak azt hozom fel, hogy a mi újabb halászati irodalmunk 
a dévérkes^egből, mely már a xvii. században is ezt a nevet viselte s 
a mely név a törzsökös magyar halászság száján ma is él, soha más 

* SiEBOLD ezt igen jól érezte, mondván : uUebrigens miiss ich bemerken, dass bei allén 
dem auf die verschiedenen Volksnamen der Fisclie ein sciir grosser Wcrth ^u Icgeii ist, indem 
dergleichen Namen selír oft über Altér. Lebensvveise, Gewohnheit, Aufenthalt, Nahrung 
und Fortpflanzung der Fisclie dem Ichthyologen höciist wiUkommene Aufschlüsse gebén 
kónneni). Siebold i. h. p. 4. 



762 MESTERSZÓTÁR. 

fajra nem alkalmaztatik, mondom, ebből megcsinálták a « közönséges 
dunian nevet, noha a (niurdan egy a 'tdurbincs(:sal« s noha ezt halász- 
ember soha, sehol sem alkalmazza keszegre; ez a durda átment a német 
halászkönyvbe! Épen így vagyunk a «sőreg» névvel is, a melyre 
nézve kimondom, hogy nem képzelhető oly magyar halász, a ki ezt 
a nevet másra, mint az Acipenser stellatus, Pallas fajra alkalmazná és 
szerzőink mégis összezavarták a kecsegével, ma pedig már a német 
halászkönyvben ott van az Acipenser Ruthenus « sőrék tok» I 

Ez ösztönzött a nevek összegyűjtésére, a tudományos elnevezésekre 
való visszavezetésére és csoportosítására, mert csak így van meg a 
mód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon a néven kereshessük, a 
melyen ott a halászság ismeri. Az bizonyos, hogy a « közönséges 
érdeszszel, vágó szobbárral» bejárhatjuk a magyar földet a Kárpátok- 
tól az Adriáig s nem érünk el egyebet annál, hogy a halászember 
szeme kerekre nyílik. 

Ez vezet abban is, hogy a csoportos szótár mellett összeállítom azo- 
kat a német, tót és oláh halneveket, a melyek magyar vizek mellékén 
élnek, a mennyiben t. i. ezekre nézve különösen Petényi becses jegy- 
zetei módot nyújtanak. Ezekben talán a nyelvész is megtalálja a 
maga részét. 

A mesterszótár anyaga körülbelől 2500 szóra és magyarázatra 
terjed, beleértve azokat is, a melyeket én alkalmaztam vagy a melyek- 
ben megállapodtam. A könyvben, mint elkésett gyűjtéseket, nem 
alkalmazhattam azokat, a melyeket az Ujfalvi-Szikszai féle xvi. 
századbeli Nomenclatura, az Orhis pictus 1708-ból való kiadása a 
Máramarosból és Göcsejből való gyűjtés nyújtott; de ezek azért a 
szótárrészbe besoroztattak. 

Rövidítések. A mesterszótáron végig bizonyos nevek, czimek és jegyek ve- 
hetők észre, melyeknek jelentése a következő : A hol a szó után pld.: Miskolczi 
Gáspár, Szabó Dávid stb. következik, ott a szó forrásának teljes czíme a szerző 
neve alatt a könyvet berekesztő irodalmi kimutatásban található meg. A hol 
rövidített könyvczím áll, pld. «Orbis pictus », ez szintén az irodalmi kimutatás- 
ban van meg. 

" a szó, vagy magyarázat végén azt jelenti, hogy a szó alkotás, vagy alkalma- 
zás szerint tőlem való. 

K. = Közkeletű ; — P. K. = Petényi kézirata. — T. Sz. = Tájszótár. 

A hol a szerző neve, könyvczím nincsen, az gyűjtés, melynek eredetét a 
szóra vagy a meghatározásra következő helynév mondja meg. 



A MAGYARORSZÁGI HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA. 



Abramis BALLERius L. — Líipos Kcs:;cg. — 
Bálin, Balinkeszeg, Baszárkeszeg. Lapos- 
Dévérkeszeg, Szalmántelelt. 

Abramis Brama L. — Dá'Lr-Kcs:;L'g. — 
Bárdkeszeg, Dévér, Dévértkeszeg, Fa- 
hegykeszeg, Keszege, Lapátkészeg, La- 
piska, Lapkó, Laposka. Lapos keszeg. Le- 
pényhal, P . . afedél, Platyicza, Platyika, 
Piinköstkeszeg, Széleskeszeg . Szélhajtó- 
keszeg. Szent Györgykeszeg. Tyiszága. 

Abramis Leuckartu Heck. — Lciickart Ke- 
szeg. — Népies neve nincs. 

Abramis melanops Heck. — Szemes Ke- 
s:^cg. — Jászpaducz. 

Abramis sapa Páll. — Ba;oly-Kes^cg. — 
Bagókeszeg, Bagolykeszeg, Karikakeszeg, 
Száp, Szápakeszeg, Szápókeszeg. 

*Aeramis vetula Heck. — Silány Keszeg.— 
Szoplenkeszcg, Szeplinkeszeg. 

Abramis vimba L. — Épa-Kes;eg. — Éva- 
hal, Szilvaorrú Keszeg (Szifaorrú Keszeg). 

ACERiNA cernua L. — Vágó Diirbiacs. — 
Borholy, Disznóhal, Dörgecs, Dörgécse, 
Dörgicse, Dörgőcse, Dörgőcze, Durbancs, 
Durbincs, Diirda, Dürgencs, Görgécse, 
Görgicse, Görgőcse, Görgőcse hal, Kis- 
Díirgencs, Lecserlecs, Lezser, Macza, 
Paptetű, Pikó, P . . afésű, Porhó, Serincz, 
Taknyos Lezser, Taknyos Macza, Tövis- 
hal, Tiiskéshal, Vargahal, Vasinta, Vaskó, 
Vizidarázs. 

AcERiNA ScHRAiTZER Cuv. — Sehvies Dur- 
bincs. — Barsóka, llonahal, Ilonkakeszeg, 
Serincz, Srácz, Sráczhal, Sréczer, Var- 
sinta. Vaskó. 

ACIPENSER GLABER HeCK. — S-in-Tok. — 

Szintok. 
AciPEMSER Gmelim FiTZ. — Giucíin-Tok. — 
Népies neve nincsen. 



AclPENSER Güldenstaedtu B r . — Vií^v Tok. 

— Halszűke, Szűkehal, Tctelmestok, Te- 
temestok, Vészhal. 

AciPENSER Huso L. — Vi:;a-Tck. — Örhal. 

Szinviza, Vizahal. 
AciPENSER RuTHENUs L. — Kccscgc-Tck. — 

Kecsege, Kecsöge, Köcsög, Köcsöge. 

AClPENSER SCHYPA GÜLD. — Fcij-Tok. — 

Tok, Tokhal. 

AClPENSER STELLATUS PaLL. — SSrCg-Tck. — 

CsiUagostok, Halak királya, Kirátyhal, 

Sireg, Sőreg, Vizipárducz. 
Alburnus bipunctatus Heck. — Sujtásos 

Küs:^. — Fecskefarkú, Fűzlahal. HaUniszár, 

Keczeg, Sugár keczeg. Sujtásos Küszt. 
Alburnus lucidus Heck. — S:;clhajtó Kűs:;. 

— Bökle, Dobóka, Fejérke, Fejérkeszeg, 
Fűzfahal, Gőcze, Hiiszárkeszeg. Kis Szél- 
hal, Kisz, Küsz, Lőbő, Ökle, Pehel-hal, 
Pehelyhal, Peleh-hal, Peszmetkehal, Pisze, 
Piszehal, Piszke, Rütyőke, Szélhajtó, Szél- 
hal, Szélkeszeg, Szellőkeszeg, Tejhal, Un- 
hal. 

Alburnus mentő Ag. — Állas Küs^. — Né- 
pies neve nincsen. 
Alosa vulgáris Troschel. — Vándor Ató^a. 

— Fattyúhering. 

AnGUILLA FLUVIATILIS AG. Flem. — Sikos 
Angolna. — Angolna, Ángvilla. 

Aspius RAPAX Ag. — Ragadozó Ön. — Bálin, 
Bálind, Bálint, Bailing, Baing, Baksa, Bo- 
lyín (Bo!n), Biiczó, Búczókeczeg, Csabák, 
Fenekeszeg, Jászkeszeg, Kapókeszeg, 
Nagypénteki hal, Nagy-Szélhal, Nyilke- 
szeg, Ön, Őnhal, Önkeszeg, Öny, Öny- 
hal, Pólind, Ragadozó küsz, Szellőkeszeg, 
Torzsáskeszeg, Vadászkeszeg. Vezérhal, 
Vizenjárókeszeg. 

ASPRO VULGÁRIS Cuv. — Náucl Bac:;ó. — 



/ 



64 



HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA. 



Apáczalúró, Arsóhal, Buczó, Buczok, 
Durbancs, Kerékszeg. Német-Kócz, Nem- 
hal, Orsófark, Orsófarkú hal. Orsóhal, 
Poczokfarkú, Ráspóhal. Répahal. 

AsPRO ZiNGEL Cuv. — Magyar Buc:;ó. — 
Barátf.sz, Czingli, Gócz. Kócz, Kóczhal. 
Kolcz, Kólcz, Kosz, Magyar-Kócz. 

Barbus FLLviATiLis Ag. — Rö:-m Mánia. — 
Brána, Harcsaponty, Marczihal, Marina, 
Márna, Marlikeszeg, Merenne, Nagy-Mar- 
czi. Rózsahal, Tótkecsege, Zsidóhal. 

Barbus Petényi Heck. — Petényi Márna. — 
Bartafiu, Semlehal, Semling. Semlyéng. 
Zsemlehal (Zsemle,. Zsemlénk, Zsömle- 
hal. 

Blicca argyroleuca Heck. — E:^iistös Ba- 
lin. — Bálin. Bolcn, Bordély (;), Gyöngyhal, 
Jeges keszeg, Tányérkeszeg, Tángyérhal. 

Carassius GiBELio NíLS. — Köi'i Kdrás;. — 
Géb (.- . 

Carassius vulgáris Nils. — S^cL's Ká- 
rás^. — Karász. Karics. 

Carpio Kollari Heck. — Pcniy-Kárás:;.' — 
Poniy Karász. 

Chondrostoma nasus L. — Vcsdtajkii Pa- 
diic^. — Onhal. Padiicz. Paduszk, Palucz. 
Palicz, Patus, Petcnye, Podvizhal, Potoz, 
Potoznak. Sodronypaducz. Slenger, Szt.- 
Györgypaducz, Tintafosó, Tintahal. Tintás- 
hal, Végső hal. 
CoBiTis barbatula L. — Kövi Csik. — Ba- 
juszos-Orsófark, Gömőhal, Hajatlan kövi- 
hal. Héjatlan kövihal. Kavicshal, Kőmaró- 
kolty. Konyhai, Kövecshal, Kövi, Kövi- 
csik, Kövihal, Kűhal, Menyhal. 

•COBITIS ELONGATA HeCK. — Bj/'cT Csik. — 

Népies neve nincsen. 

COBiTis FossiLis L. — Réti Csik. — Csik, 
Halcsik : fajták ; Barnacsik. Csikdáma, 
Csikkirálv, 

CoBiTis TAEN1A L. — Vágó Csik. — Föveny- 
vágó, Haibába, Jégfúróhal, Kircza (?), 
Kőfúró, Kőharapó, Kővágó, Pe . . avágó, 
Pi . anyaló, P . csavágó, P . . arágó. P . . a- 
reszelő, P.. avágó, Sibrikhal, Vágóhal, 

CoTTUs GüBio L. — Botos Kölöntc. — Béka- 
hal. Botos Kölönte, Boti, Botos, Bűtikó- 
hal, Ebhal, Kölönte, Kolty, Kophal, Kopsa, 
Kutyahal, Ördöghal, 

* Korcs, 



*CoTTus microstomus Heck. — Kiss^ájú Kö- 
löntc; népies neve nincs, 
GoTTUS poEciLOPUs Heck, — C^ifra Kö- 
löntc: népies neve nincs, 
CVPRiNUS ACUMiNATUs Heck, — Kúrás^- 

Ponty.' 
Cyprinus AURATUS AUCT. — Jöi'Cpény Ponty; 

Aranyhal, Aranypotyka. 
Cyprinus Carpio L. — TS-Ponty. — Duna- 
ponty. Ponty, Potyka, Pozsár, Tőpotyka ; 
fajták : Csupaszponty, Királyponty, Tük- 
rösponty ; kölyke : Babajkó. 
Cyprinus hungaricus Heck. — Magyar 

Ponty. — Pozsár, Karcsú-Ponty. 
Eso.ií Lucius L, — Kö\-Csuka. — Csuka, 
Gasterosteus aculeatus L. — Tüskés Pikó; 

népies neve nincs. 
GoBio FLUviATiLis Cuv, — Fcuékjáró KüllS. — 
Göbhal, Gobhal, Goboly, Göcze, Grúz, 
Gulúz, Hajas-kövihal, Héjjas-kövihal, Kő- 
hal, Küllő, Sármászó Szaka, Tergélye, 
GoBio LRANoscopus Ag, — Felpillantó Kiillö; 

népies neve nincs. 
GoBiUs marmoratus Páll. — Tarka Géh ; 

népies neve nincs. 
Idus melanotus Heck. — Ónos Jás^. — 

Jászkeszeg, Ónkeszeg. 
Leucaspius abruptus Heck, — Kurta Baing; 

népies neve nincs. 
Leuciscus rutilus L. — Veress^árnyú Kon- 
c-ér. — Bőké, Bűké, Bürke, Göndér, Ön- 
hal, Pápakeszeg, Tamáskeszeg, Veresszár- 
nyú Keszeg, Veresszárnyú Jász, Veres- 
szárnyú Konczér. 
Leuciscus virgo Heck. — Leány- Konczér. — 
Dobáncs, Dobár, Leányhal, Nyerfli, Szűz- 
hal, Szűzleányhal.** 
LoTA vulgáris Cuv. — Tarka Meny. — 
Kutyahal, Méhal, Menyhal, Menyhal, Nagy- 
agyú hal, Törzsókhal, 
LuciOPERCA Sandra C, — Fogas Süllő. — 
Fehérhúsú Csuka, Fogas, Süllő, Sül, 
Szellő, 
LuciOPERCA Volgensis Páll, — Kő-Süllő. — 
Bandár, Kősüllő, TarkasűUő, Tótsüllő, 
Vadsüllő, 
Pelecus cultratus L, — Sugár Kardos. — 
Balatoni Hering, Gíllakeszeg, Garda, 

* Korcs. 
** Lásd Squaliűs dobnia alatt is. 



XEMET HALNEVEK. 



76^ 



Gárdakeszeg, Gargya, Gorda, Görhepa- 
diicz. Gyargya, Héringhal, Hosszúkeszeg, 
Karda, Kardakeszeg, Kardkeszeg, Kardos, 
Kaszakeszeg, Korda, Lánakeszeg, Lanna- 
keszeg. Szabó, Szabóhal, Vágóhal. 

PERCA FLUVIATILIS L. — CsOpÓ SiigíT. — 

Bules, Dibbancs, Dóber, Dúbár, Dúber, 
Dúbér, Fésiishal, Kándró, Körmöshal, 
Parcs, Persli, Rappi hóhér, Réti-Diir- 
blncs, Sigér, Singér, Síidér, Siiger, Sü- 
gér, Siigre. 

PeTROMYZON FLUVIATILIS L. — Vilk Iiigolii. — 
Firis, Fizis, Folyóvízi Orsóhal, Ingola, 
Ingolna, Kigyóhalacska, Kilenczszeniűhal, 
Olaihal, Olhal, Orsóhal,. Szivóka, Vakcsi'k. 

Petromyzon Planeri Bl. — Plancr Ingola: 
népies neve nincs. 

Phoxinus LAEVis Ag. — Fiirgc Cscttc. — 
Csellé, Csetri, Egri, Egrihal, Elgriponty, 
Pelehal, Putri, Tökhal. 

Rhodels amarus L. — S:;iván'dn\vs Ökle. — 
Keserú'hal, Lapistyán, Laponya, Ökle, Pe- 
likehal, Pohé, Sároglya, Szent-Péter hala. 

Salmq Hucho L. — Dunai Galóc:;a. — Ga- 
dócza, Gadoczi, Galócza, Hukó, Retke. 

ScARDiNius erytrophthalmus Bon. — Piros- 
s;t'H!íí Kclc. — Aranyhal, Bikkely, Bódor- 
keszeg, Búzaszeműkeszeg, Búzaszemű Ká- 
rász, Czompókhal, Dunakeszeg, Gaisztás- 
keszeg, Gelesztás-keszeg, Kárászkeszeg, 
Kelehal, Kelen, Konczhal, Nemzetihal, 
Piroska, Piroslókeszeg, Pirosszárnyú ke- 



szeg. Piros szárnyíl konczár. Pirosszárnyú 
konczér, Pirosszárnyú ponty, Szőrkcszeg, 
Véreskeszeg, Veresszem. Vcresszcmű hal, 
Veresszemű keszeg. 

SiLURUS GLANis L. — LcsS Hjrcsa. — Harcsa. 
Parasztfaló ; fajták : Pozsárharcsa. Puma- 
harcsa , Sárgaharcsa ; kölyke : Harcsa- 
pundra. 

Sqlalius dobula L. — Fejes Domolykó. — 
Domolykó, Domprkó, Egérfogó, Fejér- 
keszeg. Fejeshal, Fejesponty, Jácz, Jász, 
Jászkeszeg, Jászponty, Jáz, Keling, Lógga, 
Nagyfejű hal. Nagyfejű keszeg, Száp, 
Sütő, Telea, Telén, Telény, Tomolykó, 
Tömpekeszeg, Törő. 

Squalius lepusculus Heck. — Nrúl-Do- 
molykc : népies neve nincs. 

Telestes Agassizii Heck. — Agassi:^ Csabák; 
népies neve nincs. 

Thymallls vexillifer Ag. — Pcn-;cs Per. — 
Lepényhal, Márnafiú, Ón, Ónhal, Pénzes, 
Pénzespisztráng, Pérhal. 

TiNCA vulgáris Cuv. — Nyálkás C;cinpó. — 
Czigányhal, Gyászkeszeg, Haldoktor, Sár- 
hal, Tathal, Vargahal, Varjúhal, Zöldike. 

Trutta FARIG L. — Sebes F^s:;tnins:. — Pisz- 
tráng. 

Trutta salar L. — La^ac^-Pis:;tráng. — 
Lazacz, Loszospisztráng. 

Umbra canina Mars. — Ldpi Pce-. — Bo- 
bálik, Bobály, Ebhal, Ebihal, Kutyahal, 
Peczehal, Pócz, Póczhal, Ribahal. 



SZEPESSÉGI ES ERDÉLYI NEMET HALNEVEK. 



Aal — P. K. — Anguilla fluviatilis Ag. Pop- 
rád folyó. 

AscHE — P. K. — Thyniallus vexillifer Ao. 
Poprád f. 

Bratfisch — P. K. — Squalius dobula L. 
Poprád. 

EuLRAUPE — P. K. — Lota vulgáris Cuv. 
Poprád folyó. 

FoRELLE — P. K. — Trutta fario L. Pop- 
rád folyó. Fajtái szerint ; Erlforelle, Stock- 
forelle, Fehre. 

FÖRREN — Bielz, szász — Trutta fario L. 

GiFFEN — Bielz, szász — Gobio fluviatilis Ag. 

Gründeln — P. K. — Cobitis barbatula L. 
Poprád folyó. 



Hacht — Bielz, szász — Esox Lucius L. 
HouSEN — Bielz, szász — Acipenser Huso L. 
Karpen — Bielz, szász — Cyprinus carpio L. 
Keiling — P. K. — Cottus gobio L. Poprád 

folyó; Kalawatsch is tót néven a Hlawac-tól. 
KoRES — Bielz, szász — Carassius vulgáris 

Nils. 
Kreschung — P. K. — Gobio fluviatilis 

Cuv. Poprád folyó. 
Lachs — P. K. — Trutta Salar L. Poprád 

folyó. Fajtái szerint : Forell-Lachs, Klamm- 

Lachs. 
Oalket — Bielz, szász — Lota vulgáris 

Cuv. 
OoLFASCH — Bielz. szász — Anguilla fluviatilis. 



766 SZLÁV HALNEVEK. 

Pajerchen — P. K. — Phoxiniis Itevis Ag. Silberling -- P. K. — Albunius sp. Pop- 
Poprád folyó. rád folyó. 
Parm — P. K. — Barbus Huviatilis Ao. Steinbeisz — P. K. — Petromyzon fiuviatilis 

Poprád f. L. Poprád folyó. 

Persch — Biclz, szász — Perca Huviatilis L. Stier — BIelz, szász — reáfogta az Acipen- 

Reppfasch — BIelz, szász — Aspro vulgáris ser sturio fajra, mely vizeinkben nem, él, 

Cuv. nyilván a német Stierl ^ kecsege = A. 

RoTZER — P. K. — I. Keiling Poprád f. Riithenus L. 

Schack — Bielz, szász — Cobitis fossilis L. Stinbeisser — Bielz, szász — Cobitis tce- 

ScHLOAEN — Bielz, szász — Tinca vulgáris nia L. 

Cuv. Waller — Bielz, szász — Silurus Glanis L. 

ScHWLNGE — P. K. — Chondrostonia nasus L. Weissfasch — Bielz, szász — Alburnus in 

Poprád f. A szepesi tótságtól Svinke = genere. 

malaczkák, a hal kiálló orrától. Weissfisch — P. K. — Leucixus rutilus L. 

Semleng — Bielz. szász — Barbus Petényii (?) Weissling is. Poprád f. 

Heck. 

SZLÁV HALNEVEK. 

ITÓT És HORVÁT.) 

Belas — P. K. — Alburnus bipunctatus Hlavatka — P. K. — Saimo Hucho L. 

Heck. Sziatina patak. Túrócz patak. 
Belke — P. K. — Blicca argyroleuca Heck. Hrca — P. K. — Silurus Glanis L. Kő- 
Mura folyó. rös. Szarvas körül. 
BoLiN-v — P. K. — Abramis ballerus L. Hruz — P. K. — Hruzik. Tiszovnik pa- 

Mura folyó ; innen a magyar bálin. tak. 

Cík — P. K. — Cobitis fossilis L. Ga- Hruzik P. K. — Gohio Huviatilis Cuv. Szla- 

rani ni. tina patak. 

Cernovocki — P. K. — Alburnus (.-). Fe- Hustera — P. K. — Abramis vimba Cuv. 

kete Vág. eredet nélkül. 

Crevla — P. K. — I. Gelcowka ; Nyitra. Jesetra — Marsilius — Acipenser Gülden- 

DoKTORKA — P. K. — Petényi a Rliodeust, stádtii Brandt. magyarnak tartotta. 

Kriescli János a Telestes Agassizii fajt gya- Kaciga — P. K. — Acipenser Ruthenus L. 

nltja. Fekete Vág. Mura folyó. 

Dyvery — P. K. — Abramis Brama L. Karasek — P. K. — Carassius vulgáris 

Mura folyó ; nyilván a magyar «dévér» : Nils. Túrócz patak. 

Peténvi Leuciscus rutilus mellé jegyezte. Kárás-y — P. K. — Carassius vulgáris Nils. 

Gelec — P. K. — Squalius dobula L. Ga- Mura folyó. 

ram m. Klen — P. K. — Leuciscus rutilus L. Tú- 

Gelsovka — P. K. — Phoxinus lasvis Ag. rócz patak. 

Garam ni. Klinyc — P. K. — I. Klen. 
Glavatvce — P. K. — SaImo Huclio L. Kolec — Blocli — .^^spro Zingel Cuv. ma- 
Mura f. gyárnak tartotta. 
Gresliki — P. K. — Gobio Huviatilis Cuv. Kolok — P. K. — Aspro vulgáris Cuv. 

Tarcza patak. Garam. m. 

Hlac — P. K. — Cottus Gobio L. Ga- Kostavec P. K. 1. Osnacka. Fekete Vág. 

ram m. Kostró — P. K. — 1. Ostriz ; rácz. 

Hlavac — P. K. — 1. Hlac. Tiszovnik Kozavagi — P. K. — 1. Kresacka. Kozica. 

. patak. Tarczapatak. 



OLÁH HALNEVEK. "67 

KoziCA — P. K. — Cobitis ta;nia L. Fc- podiislvan. Petényi a Squalius Jobula incllc 

ketc Vág. jegyezte. 

Krapv — P. K. — Cyprinus carpio L. Podustva — P. K. — Chondiostoma na- 

MuVa folyó. sus L. Garam m. 

Kresacka — P. K. — Cobitis lajiiia (?) Ti- Prudovka — P. K. — RhoJeiis aniaius. 

szovnik patak. Petényi gyanitása. Fekete Vág. 

KuzYCH — Bioch — Lota vulgáris Cuv. Pstruh — P. K. — Trutta fario L. Ga- 

magyarnak tartotta. ram m. 

Lejsovka -- P. K. — I. Gelsowka. Fekete Sablar — Marsilius, Bloch — Pelccus cult- 

Vág. raliis L. a nevet magyarnak tartották. 

LiEN — P. K. — Tinca vulgáris Cuv. Ga- Sikavica — P. K. Petrnmvzon tluviatilis L. 

ram m. Túrócz patak. 

LiPEÍf — P. K. — Thymallus vexillil'er Ac. Slz — P. K. — 1. PIz. Tarcza patak. 

Garam m. Son — P. K. — Silurus Glanis L. Mura 

Ln-y — P. K. — Tinca vulgáris ; Mura folyó. 

folyó ; Petényi a pisztráng mellé jegyezte. Stiika - P. K. — Esox Lucius L. Mura 

LupiCE — P. K. — Lucioperca Sandra Cuv. folyó. 

eredet nélkül. Strebla — P. K. — 1. Gelsovka ; eredet 

Mentauz — P. K. — 1. Mjen. Tarcza patak. nélkül. 

Mjen — P. K. — Lota vulgáris Cuv. Ga- Striblicka — P. K. — I. Gelsovka ; ere- 

ram mentén. det nélkül. 

Mrena — P. K. — I. Mrenica ;Túróczpatak. Sum — P. K. — Son; eredet nelkük 

Mrenica — P. K. — Barbus fltiviatilis Ag. SvtlcE — P. K. — Cobitis tajnia L. Mura 

Garam m. folyó. 

Oklajka — P. K. — Alburnus bipunclatus Svinke — P. K. — Chondrostoma nasus L. 

Heck. Caram m. Poprád folyó. 

OsNACKA — P. K. — Perca fluviatilis L. Fe- Tarán — P. K. — Abramis viniba Cuv. 

kete Vág. Dobrovszky szerint. 

OsTRiz — P. K. Perca fluviatilis L. Mura Tompov — P. K. — I. Ljen. Túrócz pa- 

folyó. tak. 

Pesok-y — P. K. — Gobio fluviatilis, Mura Vengur — P. K. — Anguilla fluviatilis ."Xg. 

folyó Petényi szerint ; azt hiszem, hogy Poprád folyó. 

egy a iiGelsovka» szláv névvel^ Phoxinus, Verbinacki — P. K. — .Alburnus (.'). Tar- 

PisKOR — P. K. — Cobitis fossilis L. ere- cza patak. 

det nélkül; illir. Vrerexsa — Bloch — «Barsch» alatt ma- 

Plodice — P. K. — tudtom szerint az apró, gyárnak tartotta ; nyilván a tót «Vrete- 

seregesen járó halivadék. Fekete Vág. nica, » Pelias Berus kigyó. 

Plz — P. K. — Cobitis barbatula L. Ga- Vretensa — Marsilius — I. Vrerensa. 

ram m. Zibrik — P. K. — Cobitis tsenia L. Kőrös, 

PODBUST-Y — F. K. — Chondrostoma na- alkalmasint Szarvason. 

sus L. Mura folyó ; nyilván a (ipaducz, 

OLÁH HALNEVEK. 

Bucz — Bielz, oláh - Cottus Gobio L. Fuszár — Bielz, oláh — Aspro vulgáris L. 

nyilván a magyar «buczó.» Give — Bielz, oláh — Gobio fluviatilis AG. 

CsiGE — Bielz, oláh — Acipenser Ruthenus a szász Giffen. — Innen talán a magyar 

L. a magyar kecsege és a szláv kaciga rö- «Géb». 

vidítése. Klean — Bielz, oláh — Squalius dobula L. 

CziP.ÁR — Bielz, oláh — Cobitis Ibssilis L. a szláv Klen. 



708 



OLAH HALNEVEK. 



Klovocs — Bielz, oláh — Cottiis gobio L. 

nyilván szláv eredetű I. Hlac, Hlavac. 
KoszTROS — H. O., oláh — Perca fluvia- 

tilis L. szláv eredetű. 
Krap Bielz, oláh — Cyprinus Carpio L. a 

szláv Krap. 
LiNN — Bielz, oláh — Tinca vulgáris Cuv. 

a szláv Ljn. 
LiPEAN — Bielz, oláh — Thymallus vexilli- 

l'er ÁG. a szláv Lipen. 
MiHÁLCZ — Bielz, oláh — Lota vulgáris Cuv. 
MoRUN — Bielz, oláh — Acipenser Huso L. 

a szerb Moruna. 
Mreane — Bielz, oláh — Barbus Huviatilis 

Aa. a szláv Mrena. 
Platyicza — H. O., oláh — Abramis 

Brama L. a Platessa-ból tótosilva. 
PoRKOiAS — Bielz. oláh — Gobio Huviatilis 

Cuv. 



Poszter — Bielz, oláh — Trutta fario L. 

a szláv Pstruh. 
Ptyiszaga — Hermán, oláh — Abramis és 

Squalius vegyesen ; néha Kiszaga ; tehát 

a Keszege oláhositása. 
RippA — Bielz, oláh — Aspro vulgáris Cuv. 
Samle — Bielz, oláh — Barbus Petényii 

Heck. 
Skobár — Bielz, oláh — Chondrostoma 

nasus L. 
Stuke — Bielz, oláh — Esox Lucius L. 

szláv. 
SzoMM — Bielz, oláh — Silurus Glanis L. 

a szláv Som. 
Ungicza — Bielz, oláh — Cobilis tsnia L. 
Vurluge — Bielz, oláh — Cobitis taenia L. 
Zsome — Bielz, oláh — Barbus Petényii 

Heck. 



MESTERSZOTAR. 



Abroncskáva, a hálóhói való varsa abron- 
csai.* 

Ag — Kis-Majtcny — a hármas szigonynak 
minden egyes ága. Általánosan villás fák- 
nál — nyeleknél — a villát képező részek; 
1. Ágas. A jegesvonó egyik oldala, 1. Ágiik. 

Ágas — Komárom — a száknak nyelén a 
villás rész. 

Ágaskaró — a kullogó három lokaróia.* 

Agassiz CSABÁK, Tclcstcs Agüssi^i Heck.* 

Ághegy, az ághegy- és órvösháló kereszt- 
abroncsa.* 

Ághegyháló — Turahát — két keresztbe 
összekötött abroncsnak a négy végére, te- 
hát négy ág közé kifeszített négyszögletes 
háló, hosszú rúdra alkalmazva, 1. Barok- 
háló, Bustyálló, Csuhi, Dobbantó, Emel- 
gető, Emelő, Keresztháló, Komherháló, 
Lesi, Marokháló, Meritő, Négykávás M., 
Pók, Rengő, Suhé, Tápli, Taupli, Teszi- 
veszi, Umbella, Vaal. 

AG-LiK — Balaton — a jégalatti halászatnál a 
kétoldalt futó, soros, apró lékek, a me- 
lyeken át a háló vezérrúdját a jég alatt 
hajtják ; 1. Hajtólék, Hajtólyuk, Sorlék, 
Sorosvék. 

Agyagos part — általánosan — az, a mely 
sima felszinű s megrepedezve koczkásan 
morzsolódik. 

Ajtólék — Balaton — a jég alatt való halá- 
szatnál az a nagy lék, a melyen a hálót 
hihúzzák, 1. Anyalék, Kihúzóvék, Kiszedő- 
lék. Kivétel, Kivonó, Kivonyóvék, Költő- 
lék, Tanyavék, Vék. 

Akadba MENNI — Komárom — akadóba menni 
a hálóval, azaz oly helyre, a hol a háló 
tőkébe, keleviszhe akad. 



Akadó ~ Körös menten — földdel töltött 
fűzfakosarak, a melyeket a halasviz örvé- 
nyes helyein — a hol a hal tartózkodni 
szeret — hosszú gályáknál fogva május 
elején elsülyesztenek, hogy ott hálóval 
halászni ne lehessen, 1. Akadótörés. 

Akadótörés — Körös mentén — a május ele- 
jén elsülyesztett akadókat október elején 
fölszedik, előbb azonban az akadón felül 
és alul i^o ölnyire a vizet őrhálókkal 
iielkötikii, hogy a hal ne menekülhessen. 
A két őrháló közt keczével halásznak. Az 
akadok felszedését törésnek mondják. 

Akármi keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
albula, in genere ; a mai fehérhal. 

Alákészítés — S-^eged — «alá van készítve 
a csónyakii, azaz helyén van ; itt a laptár 
értendő, melyen a fattyúlaptáros igazgatja 
a tartókötelet. 

AlattsAg — Komárom — hosszú kötél, mely- 
lyel a halászhajót az őrfánál fogva víz elle- 
nében vontatják. Általánosan Igy, 

Ali — Kis Majtény — a keczén az alsó in ; 
itt súlyok nélkül való, feszített. 

Alin — Balaton — az öregháló alsó, kettős, 
ólmos és pősös kötele ; a Bodrogközön 
galacséros, máshol köves. 

Alinas — BoJrogkö^ — az a halászlegény, 
a ki a galacséros inat húzza ; 1. Alin. 

Áll — Keszthely — a horog szakája (visz- 
horga). 

Állas Küsz, Alburnus mentő Ag.* 

Állaszárnya — S-eged — a hal hónaljúszó- 
szárnya (p. pectoralisj. 

Állatmag — Zoospermium ; azelőtt «Mag- 
állati) Spermatozoon.* 

Állítás — Csongrád — az öreghálónak min- 
den tizedrésze egy «állltás»; ez a hálón 
ki is vehető : a munkafelosztás jegye ; egy- 



Hermán O. A magyar halászat. 



40 



770 



MESTERSZOTAR. 



állítás 10 öl ; dtí az öreg és egyéb hálók- 
nak összeállítása, teljes felszerelése is ; 
I. Hálóállítás. 

Állító fa — Komárom — egy másfél méter 
magasságú erős czölöp, a melyhez háló- 
állításkor a háló inát odakötik : I. Állítás, 
Hálóállítás. 

Állító halász, a marázsa-, mét- és eresztő- 
hálóval halászó.' 

Állító halászat, az, a mely hálózatokat a 
vízbe állítva, a halak bebonyolódására 
számít.* 

Állító tO — Szolnok — nagy hálólű, hasonló 
az isiingtűhöz, melyet a hálódarabok össze- 
fűzésénél használnak; 1. Állítás, Hálóállltás. 

Állóbárka — Budapest — három rekeszes, 
bőgős és csárdás nagy haltartó bárka, 
mely állandóan ki van kötve. 

Allo to — (álló ló) Uifalvi-Szikszai xvi. sz. 
stagnum. 

Álló víz — általánosan — mely egyáltalá- 
ban nem mozog sem tova, sem helyben. 

Állott hal — IVIáttyusnál — bűzhödt hal 
értelmében. 

Alóza — AUiiisa. I. Vándor Alóza.* 

Alsó állkapocs — os maxillare inferius.* 

Alsó és felső csigolyanyúlványok — apo- 
physis spinosa inf. el sup.' 

Alsó fedelékcsont — suboperculum.* 

Alsó ín, az eresztőháló alján, a melyre a 
kövellők vannak kötve.* 

Alsó serte — Komárom — a ponty alsó 
sörényének első, fogas sertéje. 

Alsó sörény — Szeged — I. Kormánysörény. 

Alsó sörényiíszó — pinna analis.' 

Alsó szemcsont — os infraorbitale.* 

Alszik — BódfLi — a hal, mikor éjnek ide- 
jén egy helyen veszteg áll. 

Angolna — Anguilla, 1. Síkos Angolna.* 

Angolna — tó'^/ccfcÍH — Anguilla fluinatilis 
Ag. Népies magyar neve nincs, mert csak 
elvétve akad magyarok lakta vidékeken. 
GALGÓczi-nál {1662) megvan ; 1. Ingola. 

Angolna — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — an- 
guilla. 

Angolnafélék — Miiraciüdac, mint család.* 

Ángvilla — H. O. I. Angolna. Mint nagy 
ritkaságot, helyesen leírva, így mondják a 
komáromi halászok. Komárom. 

Anyalék — Szeged — 1. Ajtólék. 



Anyameder — S:;ckchfőld — a patak eredeti 
medre, a melytől a dugat ássák. 

Anyaponty — Tata — öreg pontyok, a 
melyeket tenyésztésre használnak. 

Apacs , vezérfa az öregháló két végén ; 
tavakban egyszerű, folyókban alsó végén 
súlyokkal ellátva ; I. Apacsfa, Apacsó, 
Apatsó, Apatsú, Apattyú, Berenafa, Bere- 
nyefa. Bika, Hámfa. Jankó, Káfa, Kócza, 
Oldalrúd. 

Apacsfa — Körös-Tarcsa — I. Apacs. 

Apacsin — M" Nv. S;. — Szatmár m. — 
evező : nem biztos, vagy egészen kivé- 
teles. 

Apacshorog — KaráJ — horgas fa, a 
melylyel az apacsot kifogják. 

Apacskő — Bodrogkö:; — az Apacs vagy 
Berenyefa súlyozója ; a Latorcza mentén 
a Gyalom Kátaköve. 

Apacsó — M. Ny. S:;. — 1. Apacs, néha 
Apacsin is. Miklosich szerint szláv ere- 
detű : opLiíimT. kormányevedző. 

Apacsos — Karád — a jég alatt való halá- 
szatnál az Apacsot tartó ejnber. 

Apacsíiros — Körös mentén — a Laptáros, 
lásd azt. 

ApACStJR — Komárom — az Apacs villája, 
mely a súlyozó téglát körülfogja. 

Apáczafúró — H. O. — ■ Aspro indgaris Cuv. 
Szentes, körösi halászok; de Barátf.sz, 
és Orsóhal néven is szólítják ugyanitt. 

Apadó víz — általánosan — fogyás követ- 
keztében folytonosan alászálló víz. 



Apatsó — B. Szabó Dávid 



1. Apacs. 



SzABÓ-nál helyesen magyarázva : «az öreg 
háló végére kötött dorongii. 

Apatsú — B. S-;abó Dái'id — 1. Apatsó. 

Apattyú — Budapest — I. Apacs. 

Apró keszeg, kárász — Ujfalvi-Szikszai xvi. 
sz. — melanderinos : nyilván a halivadék 
értelmében. 

Apró szemű — általánosan — a kisszemű 
háló ; sohasem mondják, hogy «sűrű». 

Áradáson — Körös mentén — halászni, kivált 
szemre szigonynyal : a vizek kiáradott ré- 
szében, sekély vízben; I. Szemre halászni. 

Áradó víz — általánosan — megszaporodás 
folytán növekedő víz. 

Aranyhal — H. O. — Scardinius erytliro- 
phtlialmus Bon. Bódpa mentén, Komjátiban. 



MESTERSZOTAR. 



// 



Tavakból való rezes példányok ; mint köz- 
keletű a honosított Crpriiuis aiiratus aiict. 
I. Jövevény ponty. 

Aranypotvka — Grosslnger — Cyprintis 
aiiratus auct. 

Árbotz — B. S^abó Dái'id — helyesen 
magyarázva mint Orfa, 1. azt. 

Árbotzfa — B. S^abó Danid — I. Árbotz. 

Árbutz — B. S^^abó Dávid — I. Árbotz. 

Arsóhal — H. O. — Aspw vulgáris Cuv. 
Nagy-Dobrony; Itt az orsó is arsó. A La- 
torcza mentén is igy. 

Ásott hal — Miskolciéi Gáspár — az árvizek 
apadása után lyukakba szorult halak, leg- 
inkább csikók, a melyeket a csikasz ki szo- 
kott ásni ; a Sárrét, Ecsedi láp, Szernye 
némely pontján ma is divik. 

ÁsovÁNY HAL — Mátyusnál — a csikról, I. 
Ásott hal. 

Aszalt halacska — Orbis pictus i7o8. 

Aszszu MERENG — U jfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
I. Hering. 

Asztal — Erdélyi Me:;őscg- — a jéghalászat- 
nál az a D nagy lék, a melyen a hálót 
beeresztik ; I. Bedöntő, Beeresztőlék, Be- 
tevés, Betevő-vék, Eresztőlék. 

Aszu HAL — Fciy-fclc s^akácsl<öiiyi', xvn. szá- 
zad — szárított hal. 

Atkás fenék — Komárom — a hol a viz 
fenekén sok az akadékos gyökér stb. 

Átkötni a vizet — Körös mentén — I. El- 
kötik a V. 

Atolja — Balaton — az egymás mellett 
bevetett eresztőhálóknál a póta és a kő 
feszítésétől eredő átbúvók, a melyekben 
a hal megnyaklik. 

Átugorja — Balaton-Füred — «a ponty át- 
ugorja a hálótii átveti magát, elszökik ; 1. 
Kilép a ponty. 

Átveti — magát a hal a háló fölén (Felín, 
Parásin) ; — 1. Háló föle 

Avét — Tiliany — kötélnemíiekről mond- 
ják, a sok használatban való kopás értel- 
mében pld. : avét fagyó = régi, megko- 
pott fágyókötél. 

Az HALNAK HÁTA BORDÁJA — U jfalvi-SzikSZai 

XVI. század — vertebra. 



Bába-csík, Cobilis clongata, Heck.' 

Babajkó — Balaton — ifjú ponty, Cyprinus 
Cvpio L. 

Bagókeszeg — H. O. — Abramis sapa Pali.. 
Kis példányok. (lAzért mondjuk bagónak, 
mer' csak olyan semmi hal.n Nem becsü- 
lik. Komárom. Némely halász Bagolykeszeg- 
nck mondja s ez a helyes, mert a nagy- 
szeműségrc van alapítva. 

Bagoly keszeg, Abramis sapa Páll.* 

Bagolykeszeg — T. S-. -- 1. Bagókeszeg. 

BÁGYADT HALAK REKESZE, ispita helyett.* 

Baing — Lcucaspitis. 1. Kurta Baing.* 

Baing — P. K. — Aspiiis rapax Ac. Szat- 
már. 

Bajusz — S:;cgcd — könyökös deszka ; az 
állóbárka orrának erősítésére való ; a har- 
csa, ponty, márnahal. menyhal bajusz- 
szerű nyúlványai. 

Bajuszos orsófark — P. K. — Cobitis bar- 
batula L. Eredet nélkül. 

Bak — Nagy-Dobrony — az Örösháló rúd- 
jának végén az a kampó, a melyi'e a háló 
akasztva van. 

Bak — Máramaros — I. Halászszék. 

Bak — általánosan — vastag fejfaforma, a 
melynél fogva az állóbárkát kikötik. 

Bakács — Saród — a háromélű sás. 

Bakcső — S:;cgcd — Ardea nycticora.x, más- 
hol vakvai'jú ; halászómadár. 

Baksa — P. K. H. O. — Aspius rapax L. 
Tisza m. 

BÁL — Körös-Tarcsa — megmért és rendbe- 
rakott szárított halak tömege (német : Bal- 
len), I. Mázsa. 

Balatoni hering — P. K. — Pelecus cul- 
tratus L. 

Bálázó — S:;cgcd — az a kunyhó, melyben 
a bálokba kötött szárazhal el van téve. 

Balín — Blicca, I. Ezüstös Bálin.* 

Bálin — U jfalvi-Szikszai XVI. sz. — balena ; 
itt nyílván a bálna értelmében. 

Bálin — Grosslnger szerint a német «Wal- 
lerii, «Wallen»-től származnék, melyből 
Linné a «BaUerust» csinálta volna ; ám a 
német «Waller» a harcsa, holott a Linné 
(iBallerusau keszeg s a magyar Bálin is 
következetesen nFehérhab. t. i. Aspius 



40- 



772 



MESTERSZOTAR. 



rapax AG., Cvprinus aspius Lm. Egyedül 
a Drávafokon Blicca argyroleuca L. Balin ; 
1. Baing, Bőin, Bálind stb. 

Balín — H. O. — 1. Balin kes-^cí;. Galgó- 
czi-nál (1Ó22) megvan. 

BÁLIND — s:^criőknél H. O. — Duna cs Tisza 
mentén Aspius rapax L. ; 1. Balin keszeg. 

Balínháló — Komárom — hetven méteres 
húzóháló, három soros, t. i. a finom léhés 
két tükörháló közé van fogva. Az Ön — 
.Aspius rapax — fogásra használják. 

Balin keszeg — H. O. — változataival együtt 
legtübbnyire Aspius rapax Ag., jelesen a 
Dimamentén : Balin, Bálint. Bálind ; a 
Bodrogközön : Bőin, Bolyin ; Szatmárban : 
Baing : az Ipoly mellet Pólind. Synonym- 
iei ; Baksa, Csabák, Fenekeszeg, Nyil- 
keszeg s főleg Ön a Balatonnál stb. csak 
a Drávafokon Blicca argyroleuca H. ; a 
Bódvánál ellenben Sí/hj/i'í/s dolnila L., I. 
Ezüstös Balin, erre alkalmazva Mohácson, 
Battinán és Bellyén. 

BÁLINT — P. K. ~ Aspius rapax L., 1. Balin 
keszeg. 

BÁLKONY — Latorc^a menten — I. Bókonv. 

Balt.ing — H. O. — Aspius rapax Ag. Mjsrr- 
Dobronv. 

Balszárny — BoJrcgkő:; — a nagy gyalmon 
a kátától balra eső hálófél. 

BÁLVÁNY — S^űfírf — az állóbárka oldalait 
alkotó vas'ag boritódeszkák. 

Bandár — H. O. — Luciopcrca Volj^cnsis 
Cuv. Budapesten. Baján némely német 
eredetű halász csak az ifjú kősüllőt nevezi 
igy szalagos tarkaságáról (Bánd). 

Barangol — Balaton — a hal, mikor min- 
den ponton, de csak kevés kerül a hálóba, 
tehát szerte jár. 

Barátf . sz — K. — Aspro Zingcl L. Tis^a, 
Duna ni. Vclcnc-ei tó. Körős m. 

Bárd — S:;eged — a halak föltagolására való 
vágószerszám. 

Bárdkeszeg — H. O. — Abramis Brania L. 
a nagyja ; a bárd a szélességre czéloz. 
Balaton-Fiircd. 

Bárka — általánosan — lyukasztott láda, a 
halaknak eleven állapotban való tartására. 
Alakja vidékek szerint változik. Jerney 
iio8-bóI följegyezte: «De quolibet vivario 
parvoruni piscium vei maiorum, qui in 



vivaria, vulgariter Barka vocatis soliti sünt 
portari ad fórum, duos nieliores pisces 
vivarii solvunturii. -^ Fejér Cod. Dipl. 
VII., 2. 190. «viuaria piscium qu« vulga- 
riter Barka vocantuni. 1288-ból. 

BÁRKAEABA — Konwrom — I. Bőggő. 

Bárkarakodó — Csanád, Baja — a halász- 
bárkák kikötőhelye. 

Bárkás — A^árd — az a legény, a ki a bár- 
kát a kikötőhöz hozza ; a partra való halá- 
szatkor laptáros. 

BARKASOK — a -xvi. század okirataiban ; min- 
den bizonynyal halkereskedők, 1. Fisér. 

BÁRKASÜTŐ — S:;olnok — fanyélbe erősített 
vas, a melylyel a bárka haltartó részének 
lyukait kisütögetik. 

Barna csík — P. K. — Cobitis fossilis L. 
(normális). S:;amos és Maros m. 

Barokháló — Budapest, Gyór — I. Ághegy- 
háló. 

Barsóka — T. S-. Homátli Zsigmond — 
Balaton vidéke. Talán egy a Varsintával = 
Accrina ccrnua L. 

Bartafiú — Hcckcl — Barbus Pctcnyii ; ere- 
det nélkül; nyilván S-^atmármegye. 

Baszárkeszeg — H. O. — Abramis ballerus 
L. juv. Komárom. 

Batony — S:;cgcd — a horog inán az a véko- 
nyabb rész, a melyre a horog reá van 
kötve ; a német «Vorfach»; — I. Cserke, 
Horogmadzag, Patony, Pékle. Talpalló. 

Beadás — Szeged — a hálóvetés elkezdése. 

Beakasztani — általánosan — az evezőt a 
hüzóvánkus kolonczába, vagy a gúzsba. 

BÉCZE — Velencéé — az a fácska, a melyre 
a háló szemeit kötik, 1. Bércze, Börcz, 
Börcze, Börczfa, Gyalomdeszka, Hálókö- 
tőfa, Lapoczka. 

Bedagad — általánosan — a repedés, pld. : 
a hajón, ha vizbe teszik. 

Bedöntő — Balaton-Füred — a jégalatti 
halászatnál az a nagy lék, a melyen át a 
hálót a jég alá eresztik ; I. Beeresztő lék, 
Belevés, Betevővék, Eresztőlék. 

Bedöntő léksor, a bedöntő és belső sarok- 
lék közötti léksor.* 

Beeresztő lék — Tószeg — I. Bedöntő stb. 

Beérkezik — Keszthely — a feleháló, t. i. 
mikor kihúzáskor az öregháló szárnyának 
felehossza ki van húzva. 



MESTERSZOTAR. 



7? 



Befalni — S:{Cgcd — a hal befalja a horgot ; 
tudta vayy nem tudta befalni. 

Befelé halászni — Balaton — a part felől 
a tó közepe felé halászni. 

Behalászni — Balaton — a tilosba. 

iBelit kivetni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
venterare, exenterare. 

.Bejárókötél — Komárom — ha az öreg- 
hálóval ügy halásznak, hogy partra húzzák 
ki, akkor a bejáró kötelet a parton haladó 
laptáros a farhámnial tartja. 

iBÉKAHAL — szerzőknél — Cottiis i^ol>io L. 
halászemberektől nem hallottam. 

Bekai=ja — általánosan — a hal a prédáját. 

Bekapó — Egjiu^as-Olálifalu — sl tollashor- 
gon a tollal fölszerelt horog maga. 

. BÉKATÖR — S:{obos:;ló. M. Nycluör — a kes- 
kenylevelű gyékény, Typha angustifolia L. 
jobb hatászszatyrok kötésére való. 

•Bekeszegel — SyCgcd — a halászó czigány 
a faluba; de csak akkor így, ha fogott is 
keszeget. 

.Bekoppantja — Miskolc:;! Gáspár — a hal a 
prédát s csak azután nyeli le. 

Belső csapó — Balaton, tihanyi őslialás:;at — 
az evedző szárának az a fele, mely a húzó- 
pánt és a toll között van. 

.Belső fedelek — praioperculum.* 

Belsökő (kű) — S:;cgL\1 — a fenékhorognál a 
folyóba szolgáló véghez kötött nagyobb kő. 

-Belső szárnycsont — os pterygoideum inter- 
num.* 

.Belső szeglik — Balaton, őshalászat — az 
a két szeglik, mely a Bedöntőhöz legkö- 
zelebb esik ; I. Szeglik, Forditóvék. 

■Bemondani — Komárom, Keszthely — a gyű- 
lést ; czéhszó ; a mestereket meghivni. 

BÉRCZE — Komárom — I. Bécze stb. 

Berek — P. K. — a Balaton körül előfor- 
duló mocsaras helyek is, mint az Umbra 
canina termőhelyei. 

Berenafa — Bodro^^kö:;. Pctralió — I. Apacs. 

Berenyefa — Bodrogkö:; — 1. Apacs. 

Beriasztani — Kuthy — a szökő halat a 
hálóba visszariasztani, vagy 'rudakkal a háló 
felé terelni. 

Betakarítani — Balaton — a hálót szánkón 
v. ladikon hazavinni. 

Betéves — Agárd — I. Bedöntő. 

.Betevővék — Latorcia menten — 1. Bedöntő. 



Bevenni — Tápé — a halat a szákkal a háló- 
ból, pld. : ((akkora harcsát fogtam, hogy 
be nem vehettem a szákkal, vágó horog 
köllött hozzá. » 

Bevető — Zcnta — I. Pendelyháló. 

Bevonul — Agárd — a csuka és a ponty a 
nád közé, azaz : a slk vizekből oda megyén. 

BiKKELY — P. K. — ((Sárgásfehér hal, mely 
— Agnelli szerint — kárász és keszeg 
közt áll. » Szerintem Scardinius crythrophthal- 
mus Bon. mocsaras vízből, hol a kárászt jel- 
lemző színt fölveszi. H. O. 

BiczKE — S:;cntcs — hegyes vasalású, néha 
csak kihegyezett erős, karőszerű bot, a 
melyre a laptáros hálóhúzáskor támasz- 
kodik ; I. Biszke, Szolgabot, Szolgapáicza. 

Bika — Saród — 1. Apacs. 

Bikatutaj — Balaton — gyékényből kötött 
nagy úsztató, az öregháló nehéz részeinek 
úsztatására. 

Billegháló — Záhony — hosszú hegybe 
kifutó, kanálszerű merítő háló, a melyet 
billegetve alámerítenek és felhúznak ; 1. 
Viliik, Viliing. 

Bíró — Tiliany — a halászarticulusban any- 
nyi mint kormányos. 

Biszke — Szeged — I. Biczke. 

Blinczke — Vdenc:;c — az a fácska, melyre 
a horgot használat után reátekerik. 

BoBÁLiK — Grossinger — nyilván a Bihar 
vidéki ((Bobályii, Umbra canina Mars ; I. 
Bobály, Pótz és Peczehal. 

BoBÁLY — Károli J. — Umbra canina Mars. 
Kornádi Sárrét, Bihar, Kovács János, deb- 
reczeni tanár gyűjtése. Oláhos. 

BocsKORVARSA — ErdSfidck, Olt mentén — 
vékony vesszőből kötött halfogó, hasonló 
a régi egérfogókhoz. A kövekkel elrekesz- 
tett folyórészekben a hagyott közökbe állít- 
ják ; a czége tartozéka. 

BÓDÉ — Kopácsi — az evedző mankója : 1. 
Bódva, Bókony, Gomb, Kacs. Kamat, 
Mankó. 

BÓDORKESZEG — P. K. — H. O. Scardinius 
crvthrophthalmus Bon. Duna m. ; biztosan 
Komárom . 

BoDORHiNÁR — Szolnok — Utricularia vul- 
gáris ; a tanyahelyeken tisztogatják. 

BÓDVA — Petrahó — az evedző mankója, 
így: ((letörött az evedző bódiiáian I. Bódé. 



774 



MESTERSZOTAR. 



Bognár — S:^eged — a ponty és márna 
sörényéneU első, fűrészes csontsugara. 
A nagyobb halat a bognárnál fogva vetik 
ihanyra. 

Bogyó — Ipoly-Nyitm — a kosztos horog 
inán az a fácska. dugó, gyékény stb., mely 
a vizén úszik s megmozdul, mikor a hal a 
horgot rángatja ; 1. Pallóka, Pedző, PIcze, 
Tutai, Úszó. 

Boín — AspiiíS mpjx Ag. Bodrogkö:^. 

BÓKONV — Komárom — könyökfa a ladik 
belsejében, I. Burgony : nyilván a német 
« Bogén II ; a Fertő mellékén az evedző 
mankója ; Simontornyán ezenkívül az ág- 
hegyháló riidján levő mankó is, melynek 
a halász nekiveti a lábát (ez a háló itt 
Umbella). 

Bokor — Balaton — az egy szerszámhoz 
tartozó halászok szövetkezete ; a régi 
iiMansiO" ; 1. Czimboraság, Felekezet, 
Hálóbokor, Kötés. 

Bokorhal — Balatcn-Fürcd — seregesen 
járó hal. 

Bokorháló — Bodrogköz — rúdra alkalma- 
zott, rélkörösszájú zsákháló, mely viz elle- 
nében a patakokba, kivált bokros helye- 
ken beálllttatik, s a melybe a halak a 
zurboló fákkal bekergettetnek. 

Bokorszák — NydvSr — I. Bokorháló. 

Bokros part — általánosan — a hol a par- 
ton bokrok növekednek. Alatta halas a vIz. 

Bólén — ■ 1. Balinkeszeg; Göcsej ; szláv hal- 
név s a magyar Bálin stb. innen ered. 

BoLYiN — H. O. — 1. Balinkcs-^eg ; Bodrog 
mentén. Innen: Bőin, Bain, Bálin és Baing. 

BONÉ — Szentes. — A Hosszúkecze vasas 
ina ; Körös-Tarcsán ez turbuk-in ; sok 
helyen a keczehálót egyszerűen bonénak 
nevezik ; 1. Bónéfa, Kakasülő. 

BÓNÉFA — Körös-Tarcsa — a Hosszúkecze 
fakerete ; ugyanígy a kuszakecze fája is ; 
1. Kakasülő. 

BÓNÉKÖ az, a mely a hosszú- és kuszakecze 
fájának az aljára a bónépánttal van meg- 
erősítve.* 

BÓNÉPÁNT, az a vas, a mely a bónékövet 
tartja." 

BÓNÉs — S:{úlnok — a hosszúkeczével és 
fenékhoroggal járó kishalász. 

Bordák — costEe. 



Bordély — B. -Szabó Dávid — Blicca argy- 
rolciica Heck. 

Borholy — H. O. — Accnna ccriiua L. 
Nagy-Dobroiiy. 

Borít — S-^egcd^a háló, pld. : jól, — rosszul 
borít, azaz : jól, — rosszul fogódzik meg 
benne a hal. Tiszaföldváron az áradás 
után álló vizekben megborítják a halat, az 
az vesszős hálót (milyen csibék, libák 
borítója) csapnak rá. H. O. 

Boti — Cottus.gobio L. ErdSmdck, Olt menti 
vizek, 1. Boios Kölönte. 

Botló — Bódva mentén — rúd, a vegén 
talpszerüen reászegezett bőrdarabokkal ; 
a halaknak a kövek közül és alól való 
kiűzésére szolgáló szerszám, I. Gűbű, Zur- 
bolófa ; a bokor, varsa, vagy botlóháló 
tartozéka, úgy a farszáké, farkashálóé is. 

Botlóháló — Kopácsi — 1. Bokorszák és 
Botló. 

BoTLÓLNi — Bódva mentén — a botlóval 
a halat a bokor- v. varsahálóba kergetni. 

Botos — Kopácsi — a halászbokor főem- 
bere, általánosan kormányos. 

Botos — H. O. — 1. Botos Kölönte. 

BoTosÁszNi — Egyh.-Oldlifalu — Botos- 
Kölöntét szigonyozni. Nem dönthetem el, 
vájjon, a hal neve : Botos Kölönte, a szer- 
számtól, mely botra járó, vagy a fejtől, 
mely nagy = buta, ered-e. L. Butíkó. 

BoTosÁszó — Egyh. -Oláhfalu — az a szi- 
gony, a melylyel a botos kölöntét szúr- 
ják ; de az a halászember is, a ki evvef 
a szerszámmal jár. 

Botoshorog — Kis-Majtcny — 1. Kosztos- 
horog. 

Botos kölönte hal, Cottus gobio Cuv.* 

Botos kölönte — Cottus gobio L. Erdövidik, 
Olt menti vizek, 1. Botos, Butikóhal. 

BöcscsŐHÁLÓ — Hcjjasfalva, Ujs:;ákcty — 
kávás, kanálhoz hasonló változata a farkas- 
hálónak. 

BÖDÖN — Balaton — az egy fatörzsből vájt 
lélekvesztő ladik. 

BŐGGŐ — Szeged — az állóbárka orrán az 
a faragott rész, mely egy bőgő fejéhez 
hasonlít. 

Bőke — P. K. — Lcucisciis rulilus L. Bala- 
ton 1. Büké ; nyílván a Bökle kopása s e 
fajra való hibás alkalmazása. 



MESTERSZOTAR. 



775 



BÓKLE — H. O. P. K. — Albíinuis liicidas 
Heck. Duna m., Komárom ; az utóbbi 
helyen minden halász következetesen rá- 
mondta. 

Böklc. Ökle egy tőből fakadt a német 
Ukici és Ückclei ; továbbá tót Okbjka- és 
cseh Auklei nevekkel. 

BÖKŐ SZIGONY az, a melylyel csak oldalt 
fölfelé lehet szi'irni.* 

BÖNCSŐ — Szeged — a fenékhorog hosszá- 
ban, minden tizedik horog után kötött, 
kisebb sülyesztőkő. 

BŐR — cutis. 

BÖRCZ — Tihany — 1. Bécze. 

BÖRCZE — S:;cged — 1. Bécze. 

BÖRCZFA — Agjrd — I. Bécze. 

BŐTÖK — Balaton, őshalászat — az öreg- 
háló mind a két húzókötelének hossza- 
közepén kötik a bötököt, hogy a húzás 
egyenletességét biztosítsák ; ha az egyik 
kötél már annyira van kihúzva, hogy a 
bötke látszik, a másikon ellenben még nem, 
akkor csak emezt húzzák ; I. Összevárni. 

Brána — H. O. — Barbus fluviatilis Ag. 
Bánfi-Hunrad; czigány halásztól való; nyil- 
ván a márna változata. 

BÚB — Agárd — több nádszálat összefog- 
lalva, bogot kötni. 

Buczó — Aspro, 1. Magyar Buczó, Német 
Biiczó.* 

Buczó — K. — Aspro vulgáris C. V.; hibá- 
san : Aspius rapax Ag. Csongrádon ; P. K. 
hibásan linca piilgaris Cuv. Tiszaföldvá- 
ron. 

BuczoK — P. K. — Aspro vulgáris C. V. 
Zala-Tapolc:{a. 

BuczÓKESZEG — H. O. — Aspius rapax L. 
Körös-Tarcsa. 

Buffogató — Kenesse — furkó alakú, kivájt 
fejű szerszám, a halak beriasztására ; 1. 
Bukló, Bufoló, Bufonó. 

BuFOLÓ — Tihany — I. Buffogató, Bufonó. 

BÚFONÓ — Tihany — I. Buffogató. 

BuGYGYANÓ víz — általánosan — a folyók 
nagy mélységeiből egyes pontokon felve- 
tődő víz, mely a viz színén forrongó moz- 
gású. 

BuGYKA — B. S:;abó D. — helyesen hal- 
hajtó rúdnak magyarázva, 1. Botló, Gübü, 
Zurbolófa. 



BuGYKÁzó — B. S:;abó Dávid — I. Bugyka. 

BujTÓHÁLÓ — Kopiksi — 1. Borító, Tapacs, 
Tapogató. 

BuKÁLÓ — Balaton, Boglár táján -- 1. Kor- 
niösrúd, 

BuKÁLÓHÁLÓ — Göcsej — I. Borító és Púpos- 
háló. 

BuKKOL — SyCged — a hálóba került tok, 
felbukva vergődik. 

BuKLÓ — Balaton — somogyi part — I. 
BulTogató, Búfoló, Bufonó. 

Bukló lék a jeges vonón az ajtólék előtt — 
a vonón belől — álló lék, a melyen bufib- 
gatnak.* 

Buklólék — Kesi^tliely — a jég alatt való 
halászatnál az ajtólék előtt áll a buklólék, 
mely arra való, hogy kihúzáskor a Bukló- 
val (Bufonó, Buffogató) belé csapdossanak, 
tehát a halat a zsákba riaszszák. 

Bukor — Agárd — sűrű nádüstök. 

Bukorszák — Szolnok — I. Bokorháló, 
Bokorszák. 

BuKROzó — Varbó, Ipoly mentén — 1. Bokor- 
háló, Bokorszák, Varsaháló (palócz). 

Bules — Heckel — Perca fluviatilis L. Dráva- 
fok, Béllye : de Sügér néven is ismerik. 

Bunkós fogak — dentes clavati.' 

BuRÉTTÓ — Keszthely — I. Borító, Tapacs, 
Tapogató. 

BuRGONY — SyCged — 1. Bókony. 

BuRROG — Komárom — a hajó, mikor a 
hullámzó viz a fenekét üti. 

Burványlik — Komárom — a hal, mikor 
vergődve hullámot vet. 

Bustyálló — Kopácsi — I. Ághegyháló stb. 

Buta — Mátyus — a harcsa elkerekitett 
orráról. 

BuTiKÓ — Cottus gobio L., Udvarliely megye 
vizei Cszékely), talán nagy (buta) fejéről ; 
különben egy tőből való a Boti, Botos, 
Botos Kölöntével. 

Bútolófa — Ipoly mentén — 1. Botló. 

BuTTYKAHOROG — Baja — a Buttyogató tar- 
tozéka ; 1. azt ; különben erős inon függő 
kettős harcsahorog. 

BuTTYKÁzó LYUK — Miskolc^ — • nagy lék, a 
melyen az örvöshálót leeresztik, de a 
melyen át a B. rúddal a halat is kergetik ; 
1. ezt. 

BuTTYKÁzó RÚD — Miskolc^ — az a rúd, a 



•776 



MESTERSZOTAR. 



melylyel téli halászatkor a B. lyukon ál a 
halai az Örvösháló felé hajtiák. 

Bhttyogató — S:;cgcd, Csongrád. Szolnok- 
Kopácsi. Komárom — lalpas fácska, a mely- 
lyel a vizbe vágnak s «buty», (ikuly» vagy 
nfultyii hangol csalnak ki, azaz a béka 
hangjai ulánozzák s evvel a harcsál a 
horogra csalják. Komáromban kis bádog- 
pohárral kullyogamak; I. Fullyogató, Kuly- 
lyogaló, Putlyogaló. 

BUZASZEMÜ KÁRÁSZ — P. K. — SCílldinillS 
crrllircplitlhilmiis Bon. Grőr körül. 

BuzASZEMŰ KESZEG — P. K. — Scardiniiis 
enihrophtkalmus Bon. Duna m. 

BÜKE —H. O. — Lcucisciis rutiliis L. BaL^toii. 

Bűzlik — a hal (a fcjélől], mikor rolhadás- 
nak indul. 



CORAS — Marsilius — 1. Kárász. 

Csabák — T. Sz. H. O. — Aspiiis nipax AG. 
Szeged. Körös-Tjrcsj. 

Csabák — Telcsies, 1. Agassiz Csabák.' 

Csajka — Máramaros — a halászladik vagy 
csónak. 

CsÁKLYA — BaLiton. őshalászal — erős, 
hosszú, tompavégű villás- v. ágasfa, mely- 
lyel a jég alatt való halászainál az eresztő 
és ajlólék körül a hálót rakosgatják. Álta- 
lánosan horgos és lándzsás, hosszúnyelű 
vasszerszám is. Miklosich szerint a szláv 
caklja. 

Csáklyaháló — Máramaros — tulajdonképen 
Ághegyháló: de rúd nélkül való s széles- 
ségénél hosszabb. Zavaros vízben, a vizet 
meglábolva, evvel fogják az apró halat. 

Csáklyás cziBÉK — a tihanyi." 

CsÁKLYÁSLEGÉNY — Bodrogkö^ — 1. Roho- 
nyos, Vezeres. 

Csali — M^rc:;íil menten — összessége mind 
azoknak az apró állaloknak s egyebeknek, 
a miket a halász a horogra ráhúz, hogy 
a halat horogra csalja : «Erigy az iszapba 
csali s:{Cdnin; 1. Pélle. 

CSALiTŰ, a székely pisztrángvarsában az a 
fapeczek, a melyre a csalit felfűzik.* 

Csaló eledel — Janua 1729 — csali (esca). 
Csalóka jel — Tihany — mikor a hegyen- 
járó valamely halászbokorral összebeszél 
s jeladás közben más jeleket is ad, a 



melyek a többi bokrot megtévesztik, 1. 
Hegyenjáró és Látott-hal. 
Csanak — Kis-Majténv — 1. Mericskő, Sza- 

poly. 
Csapás — Vclcnc:;c — azok az utak, a melye- 
kel a halászok a nádasba vágnak, s a me- 
lyekben a varsákat elhelyezik. A jegén 
a halászok nyoma. 

Csapkolódik — Spgcd — a hal, 1. Bur- 
ványiik. 

Csapóhorog — Komárom — I. Kosztos horog. 

Csapóhurok — Pinnyéd — koszt végére 
erősitetl, lószőrből sodrott hurok, melyet 
a vizben álló csuka nyákára vetnek. 

Csapó sügér, Pírca fiuviatilis L.* 

Csapóvég — több helyen — halász szerszám- 
nál az a vég, a mely a vizbe jár, vagy a 
viz felé sújt. Így a horog kosztjának van 
fogóvége, mely a halász kezében van, — 
csapóvége, a melyre a horog ina van kötve; 
a horoginnak az a vége, melyre a pekle 
vagy patony van kötve, szintén csapóvég. 

Csárda — általánosan — az állóbárka farán 
lévő elzárt hely, melyben szerszámot stb. 
tartanak ; Komáromban a vándor — pisz- 
kés — halászok gyékénysátra. 

Csárdakaró — Komárom — a halászsátor 
karózala. 

Csattkő — Bodrogkő:[ — az öreghálón a 
berenafa (apacs) felől az első nagyobb kő; 
arra való, hogy az apacs a víz fenekén 
egyenletesen járjon. 

CsATT-KÖTÉL — Bodrogkö^ — I. Bejáró kötél, 
t. i. a Laptáros felőli végén van a Csattkő ; 
I. azt. 

Csecs-csont — os mastoideum. 

Csecstó — XIII. s^á^ad — «Chechtó», mely 
azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta), 
a hol a vejszék fel voltak állítva. 

Csege — XlII-dik s^á-^ad — állítólag halastó 
I. Czége stb. különben ma helység neve 
a Tisza mentén. 

Csekélye — Miskoiczi Gáspár — a patak 
vizének széle, hol a víz nem mély. I. Szél- 
viz. 

Csel — Máramaros — a selyemből, tollból 
és disznósertéből készült mesterséges légy, 
a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják. 

Csellé — Phoxinus laeins Ag. ErdSpidék, 
Olt vize. 



I 



MESTERSZOTAR. 



77 



Csellé — Plicxiiws, I. Fürge Csellé.* 
CSELLEG — Csongrád — libeg pld. az úszó 
deszka, az elszabadult csónak; akkor mond- 
ják, mikor az úszó tárgyat a víz fodra csak 
ingatja, de nem viszi tova. 
CsEMPELY — M. Ny. S:;. — 1. Pendelyháló. 
Csendes víz — általánosan — a tó, mikor 
nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású. 
Cserepcsik — Szentes, körösi halászok — 
csíptető fa, a mely a fenékhorgok fölvé- 
telére szolgál. 
Cseres — Ecsedi láp, északi rész — sáros, 
gyékényes és kakás helyek neve; 1. Cse- 
rét. 
Cserét — Börvely — az Ecsedi lápon azok 
a helyek, a melyeken állóviz és nád is 
van ; ellentétje a láp ; lásd azt. 
Cserkáló háló — Máraniaros, Visk — nyil- 
ván egy tőből való a Csorpakkal s azo- 
nos a nagy-bocskói Csáklyahálóval, 1. azt. 
CsERKE — Tihany — 1. Batony. 
CSERKELÁ^•cz az a gyengébb láncz, a mely 
a vizahorog deréklánczárói lecsüng s a 
melyre a vizahorog kötve van." 
Cserkére való — Tihany — 1. Csali, Ho- 
rogra való, Pélle. 
Cserkész — T. S;. — kisegítő a jég alatt 
való halászatnál ; a fogott halak felében a 
halászokkal osztozik. Balaton ; nyilván a 
cserke függelékes természetére czéloz. 
CsETRÉs — Tihany — helyettes, a melyet 
a bokor valamely tagja, ha akadályozva 
van, maga helyett állít. 
CsETRi — P. K. — Pho.xinus lacnis Ag. Bala- 
ton vidéke, Zala-Tapoicza. 
CsÉvÉs HAjTovÁNY, a székcIy pisztrángvarsa 
abroncskávája nincsen madzaggal kötve, 
hanem egy bodzafából való cséve két 
végébe be van dugva. Igen szép és kitűnő 
egybefoglalási mód.* 
CsicsiRi — Vclcnc:;e — a kis vöcsök — 

Podiceps niinor — halászneve. 
Csiga — Agárd — egy derékfa végében járó 
kettős csiga ; a háló inának leszorítására 
való. 
Csiganyomó — Agárd — a csiga derékfá- 
jába járó husáng, a nielylyel a halász a 
csigát lenyomja. 
Csigolya — Háromszék — innen csigolyás 
hely; egy a (írekettyésseln : leginkább 



palakok partján álló, fűzbokrokból alkotott 
üstökök. 
Csigolyacsont — vertebra.* 
Csík — Cobilis, 1. Fövényvágó Csík. Kovi 

Csík, Réti Csík, Vágó Csík.* 
Csík — K. — Cobitis fossilis L. Galgóczi- 
nál (1662I megvan. Miklosich ^zerin^ a 
szláv cik. 
Csík — Ujlálvi-Szikszai XVI. század. — 
lacertus. lubricus aquatícus, Precilias. itt 
a iilacertusu igen érdekes, mert a csík 
emlékeztet a gyíkra s e két név is rokon- 
hangzású. 
Csikasz — Sárict, Ecsedi láp, S-crnyc — a 

cslkhalászatból élő ember. 
Csikasz varsa — Erdői'idck, Olt menten — 

1. Csíkkas. 
Csíkbogár — S-crnrc mocsár — leginkább 

a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok. 
Csík dáma — P. K. — Cobitis fossilis L. 
(Albinismus). Fehér testű, vörösszemű. 
S-^amos és Maros m. H. O. Börvely. 
Csíkfélék — Acanthopsidcs, mint család.* 
Csíkféreg — Grossinger — (iTsíkféregn, 1. 

Csíkbogár. 
Csíkfogó — Kornádi — fűzvesszőből fonott 

varsa, cslkfogásra való. 
Csíkfogó-kosár — Kiithy — csíkvarsa. 
Csíkgát — Börvely — gátszerűen összehor- 
dott gaz, melyben bizonyos távolságokban 
nyílások vannak, a melyeken a csík átkel- 
het ; ezekbe a nyílásokba állítják be a 
csíkkasokat (varsákat) ; I. Kashely, Lábó, 
Rekesztés. 
Csíkkas — Börvely — Csíkvarsa, fűzfavesz- 
szőből tömötten kötve, egy bejáratú ver- 
seggel, hátúi kasdugóval. 
Csík király — P. K. H. O. — Cobitis fos- 
silis L. (Chlorochroismus). Tiszta sárga. 
P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O. 
Doros:{ló Bácsmegyében, Ecsedi láp. 
Csíkkosár -— Nagy-Bereg — «fertályos és 
félvékáS)), fűzvesszőből fonott csíkputtony, 
a fogott csikók hazaszállítására. 
Csíkló, — Komárom — mélyen nyerges 
kolomp, az evedzőnek beakasztására ; fél- 
kézzel való evedzésnél, kivált a fenék- 
horgászoknál, mikor a horgot lerakják ; 
1. Csiválni. 
Csíkputtony — Börvely — keményfonású 



778 



MESTERSZOTAR. 



fedeles, urnaalakú, a háton hordozható 
puttony ; gyékényből való. 

Csíkszűrö — Börvcly — kis, ritkafonású, 
füles vesszőkosár, a melylyel a csikót a 
csiktartóból v. hordóból kinieritgetik ; egy- 
szersmind mérték, k. b. i liter. 

Csíktök — Börpch; Kis-Majtcny — a Cncur- 
bita lagenaria L. köríve alakú fajtája ; 
kitűnő cslkszálliió edény, kasornyába fog- 
lalva. 

Csíkvarsa — űcros^tó, Bácsmegye, 1. Csik- 
kas. 

Csíkverem — Tyitkod. Ecsedi láp — ölnyi 
hosszii verem az udvaron, melyet vízzel 
megtöltenék s a melyben a fogott csíkot 
felgyűjtik. 

Csillagos tok — P. K. — Acifcnscr stellatus 
Páll. Eredete nincs. 

Csillagtokok — Wt'/ofi.'s, mint csoport.* 

CsivÁLNl — Komárom — egy evedzővel 
kormányozva evedzeni, I. Csíkló. 

Csombók — Bodrcg;kő:; — I. Halászcsatt. 

Csónak — K. — kisebb vizijárómű. Miklo- 
siCH szerint a szláv cliiiui. 

Csontos halak — Teleostei, mint rend.* 

CsÓNYiK — S:;cged — egy szálfából vájt 
lélekvesztő. 

CsÓNViKBÁRKA — Budafíjst — kisebb haltartó- 
bárka. 

CsÓNYiKKARÓ — S:^i^g>:d — a piczésektől 
használt lélekvesztő kikötésére szolgáló 
karó, mely a lélekvesztőben van elhelyezve, 
hogy a halász akárhol beverhesse. 

Csorba part — Sajó mentén — a hol régi 
omlások miatt a part nagy darabon be- 
szakadt, tehát könyökösen beszökik. 

Csorgó — Bódva — a Bódva sok helyen 
igen lassú folyású, szinte tószerűen álló ; 
a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a 
víz csak térdig érő, akkor csorgó. Itt űzik 
a szigonyozást. 

CsoRPÁK — Máramaros, Visk — aprószemű 
Ághegyháló. Szláv eredetű szó: Cerpak = 
merítő. 

Csóva egy marok szalma, a melyet a Bódva 
menti szigonyos meggyújt, hogy világítson.* 

Csöbörhal — Tata — az az apróbb hal, 
melyet nem darabonként számlálnak, hanem 
csak csöbörben mérnek. 

Csök — Tápé — a keczézésnél a csökbe 



akasztja a halász a keczetartó kötelet ; a 
csök a csónak belső oldalába illesztett 
kurta czövék ; 1. Csőszszög, Czibak. Ugyan 
ebbe akasztják a billegháló (viliik, viliing) 
tőkéjét is. 

Csöntörgés part — Székelyföld — gyöke- 
res, gazos, málló part. Halas víz. 

CsőszívÜEK — Leptocardii.* 

CsöszszÖG — S-űliwk — 1. Csök, Czibak. 

Csúcs — Kopácsi — az egyszárnyú, öt 
hagyású varsának a második vörcsöke. 

Csuhé — Baja' — 1. Ághegyháló. 

CsuHi — Aldtina — 1. Ághegyháló. 

CsuHi — Síircd — 1. Sisak. 

Csuka — Esox, 1. Köz-Csuka.* 

Csuka — K. — Esox Uiciiis L. ÜALGÓczi-nál 
(1Ó22) megvan ; közös tőből a tót «Stuka»- 
val. MiKLOSiCH-nál is. 

Csuka — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lucius, 
lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dik 
kiadásában is. 

Csuka — Janua 1729 — Esox lucius L. 

Csukafélék — Esocini, mint család.* 

Csukahorog — Kes:;tliel}- — nagyobb fajta ; 
a horog ina jo — 40 öles. A velenczei tavon 
egyes a horog, patonyja rézdrótból való, 
hogy a csuka el ne rághassa. 

Csukavarsa, — Doros^ló (Bácska) — fűzfa- 
vesszőből, két tölcsérszerű bejáróval, mely 
kivehető. 

Csuklócsont — os articulare.* 

Csupaszponty — P. K. — Crpriiius Carpio 
L. Teljesen pénzek nélkül való, az A^íis- 
si:^ Crpriaus carpio niidus seii akpidotus 
fajtája. Tatai tó. 

Csutak — Balaton — czirokból kötve, a 
felhasgatott halak mosására való, I. Tucsak. 

Csüggesztő — Hegykő — az övön két rövid, 
a végén csombókos kötéldarab, a mely- 
lyel a háló kötelét fogják ; az öv tüsző- 
szerű, bőrből való, rendeltetés szerint 
hám, mely a húzást könnyíti. 

Czédulakeszeg — Balaton — Blicca argy- 
rolcuca Heck. juv. a test laposságáról így. 

CzEGE — az erdélyi Mezőségen falu, a hasonló 
tó fejénél ; nyilván egy a czége, zeege 
stb. szóval ; I. Czége. 

CzÉG (Kis) — falu az erdélyi Mezőségen — 
I. Czége. 

CzÉo (Nagy), falu az erdélyi Me:{őscgcn, 



MESTERSZOTAR. 



779 



meslerséges tó mellett — nyilván a czége 
szótól ered ; I. Czége. 
CzÉGE — Njgy-Bercg — erős husángokból 
való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót 
átfogják, közepén van egy nyílás, a«kapu», 
a melybe a gamzsahálót beállítják. Ez 
magyarázza meg a következő régi szava- 
kat : Czege, Seyge, Szegye, Zecge, Zegye 
és Zeyge ; lásd azokat. 

CZIFRA KÖLÖNTE, CottuS pOCcilopUS HeCK.* 

CZIGÁNYHAL — P. K. — H. O. — Tiiica 
vulgáris Cuv. Nem annyira a szín sötét- 
ségéről, mint inkább onnan, hogy húsa 
nem épen jó : «czigánynak való ; töri ma- 
gát utána. » 

CzÉGÉNY — falu Szatmárban — I. Czége. 

CzÉKLE — Janua 1729 — tendicula, madár- 
fogó, 1. Czége. 

CzEKLE — S:;. Molnár Albert — 1. Czége. 

CzÉKORSó — Tihany — minden bokornak 
megvan a ládája, bötsülevele és czékor- 
sója ; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés. 
A korsók feliratosak. 

CzÉLA — Balíitcn, őshalászal — a gyékény 
és öregháló húzókötelén, a bőtökön innen 
és túl befűzött posztódarabkák ; jelek a 
húzás egyenletességének biztosítására ; I. 
Bőtök. 

CzÉMESTER — Kcs^tltclr — a halásztársulat 
feje. 

CzÉRNAVARSA — S:[ckchföld — I. Szárnyas- 
varsa. 

CzET HAL — Ujfalvi-Szíkszai XVI. század — 
cetus, ceté ; az akkori értelemben még hal. 

CzET HAL AROS — U jfalvi-Szikszai XVI. sz. — 
cetarius ; I. Czet hal. 

CziBAK — S:^Cgcd — 1. Csök. 

CziEÉK — Balaton — villás bot, nyele végén 
lánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám ; 
de arra is használják, hogy büntessenek ; 
1. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén 
csak heveder, peczekkel, melyet a kötélre 
csavarnak. 

Czibékvágás — Tihany — büntetés ; a 
halászt, ki az articuhis ellen vét, lefogják 
s a czibék villájával j — ó-szor rávágnak 
az ülepére. Tihanyban most is dívik. 

CziGONY — Grossinger — «Tzigon» I. Szi- 
gony. Doroszlőn — Bácsmegye — még 
ma is iiCzigonyii. 



CziKLEND — Körös-Tarcsa — az evedző be- 
akasztására való pcczkcs szijhurok ; keczé- 
zéskor használják, 1. Cziklendcni. 

CziKLENDENi — Körös-Tircsa — kavarva, 
tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor ; 
Szegeden ; I. iklandani ; Komáromban : I. 
csiválni. 

CziKLON — Komárom — I. Cziklend. 

CziKLONY — Csongrád — 1. Cziklon, Czik- 
lend. 

CziKLONYOZNi — Csongrád — I. Cziklendcni, 
iklandani. 

CziMBORASÁG — Bodrogkő:^ — 1. Bokor, 
Felekezet, Kötés. 

CziMÉR — Tihany — nagyobb nádüstök. 

CziNGLi — H. O. — Aspro Zingd Cuv. L. 
Szeged és Duna m. a Buczótól pontosan 
megkülönböztetve. 

CzoMPÓ — Tinca, I. Nyálkás Czompó.* 

CzOMPÓ — K. — Tinca vulgáris Cuv. ual- 
GÓczi-nál {1622) megvan. 

CzoMPÓ — Janua 1729 — Tinca vulgáris. 

Czompó — U jfalvi-Szikszai XVI. sz. — Tenca. 
teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) is 
így adja. 

CzoMPÓKHAL — H. O. Scardinius crythro- 
phthalmus Bon. Bódm menten ; tavakból 
való rezes példányok. 

CzÖTKÉNY — Tápé, őshalászat — a párának 
egy neme ; I. Czötkényszár 

CzÖTKÉNYPARA — cz. póta helyett.* 

Czötkényszár — Tápc, őshalászat — a mi- 
ből a marázsa-, mét- és eresztőháló úszója 
készül; különben az Euphorbia palustris L., 
farkasfű, mely a tápéi mocsaras helyeken 
erős bolvastagság mellett 2 méter magas- 
ságra, sőt azon túl is növekszik. Megha- 
tározta Janka Victor. 

CzuczA — Komárom — vastag, hosszú do- 
rong, egyik végén hegyesen vasalva, a 
hajónak a parthoz való hirtelen rögzítésére 
szolgai ; rendesen őrfának is használják. 

CzüŐKÓR -- HcgykS — halászszalyor. 

CzüŐKÖRFA — HcgykS — lőcsalakú és erejű 
fa, a melyen a halakkal megtöltött halász- 
szatyrot a vállukon viszik. 



Dal — B. S-alv Dávid — oevező Iapát», 
A magyar halász az evedző lapátos részét 



780 



MESTERSZOTAR. 



utolln vagy ii/ir//»-nak nevezi, mert úgy áll 
a nyélhez, mint a toll a szárához ; tehát 
a toll, tal, talii révén lett az evedzőből 
Dal, Dali, Dalladzó, Dalladzani ; de Dali, 
Dalladzó leginkább az a nagy evedző, a 
mely gúzsba vagy szögbe beakasztható s 
a melyet whúznak)). 

Dal-evedző — B. S;jbó DiiriJ — I. Dal. 

Dal-gúzs — B. S^abó Dái'id — a Dallal 
vonatkozásba téve. Helyesen az a vessző 
vagy kötélgúzs. a melybe a nagy evezői 
beakasztiák. 

Dali — Kopácsi — a gúzsba vagy húzószegbe 
akasztható nagy evező, 1. Dal. 

Dalladzani — Tisza mentén — gúzsba akasz- 
tott nagy evedzővel a hajót húzni ; I. Dal. 

Dalladzó — Szeged — beakasztható evező, 
a nagy halászhajóhoz tartozik, innen ; dal- 
ladzani = a dalladzó evedzővel evedzni ; 
1. Dal. 

DÁRDASZIGONY, az egyágú szigony.* 

Darugém — Hcgyl^iS — Ardea cinerea ; halá- 
szó madárnak halász elnevezése. 

Delphin hal — Uifalvi-Szikszai XVI. sz. — 
dclphin : az akkori fölfogás szerint hal. 

Dereglye — Balaton — nagy halászhajó. 
melynek padolatján az öregháló helyezte- 
tik el : ezen van a csiga is, a melylyel 
sík vizén a hálót fölszedik. A halászatot 
vezető kormányosa dereglyén foglal helyet. 
Mélyen járó, éles orrú, keskeny farú. 
öblös derekú hajó ; nem népies. 

Derék — íiltaláiiosan — a vízi járónu'iveU 
közepe (van orra. dereka, fara) ; tavak- 
nál, ha hosszában elnyúlok hasonlóké- 
pen (van feje, dereka, feneke); a folyó- 
kon az a rész, mely két meghalászható 
pont közé esik. Különben a rúdról, evedző- 
ről. hálótűről is mondják, ha hosszaköze- 
pén törik el : iiderékon tört el». Tavakról 
azonban a tó háta is. 

Derékkáva, a hálókon az, a mely a középre 
esik." 

Derékláncz az a láncz, a melyre a vizahor- 
gok lánczolva vannak s a melylyel a folyót 
átkötik.* 

Derék öble — Aíís/;o/qi Gáspár — a halnál, 
legnagyobb vastagsága, terjedelme ; leg- 
inkább a szélességre értve. 

Derékon húzók padja — Balaton — a dereg- 



lyén az orr felöli két pad, egy-egy legény 
számára. 

Deverkesegi — Bloch — I. Dévérkeszeg. 

DÉVER keszeg. Aljramis Brama LiN.' 

Dévérkeszeg — K. — Abramis Brama L., 
Duna, Tls^a mentén igen következetesen 
alkalmazva. Széles, de vékony alakjáról 
szól a hasonlat : oldalt = keszegoldalt 
kibújni : hátának íves voltáról van véve 
pld.: a zátonyoknak ctkeszeg hátra» való 
felmosása. pALGÓczi-nál (1622) megvan. 

DÉVÉRT-KESZEG1 — Gőcscj; 1. Dévérkeszeg. 

Dewerkessegi — Marsilius — 1. Dévér- 
keszeg. 

DiBBANCS — Eger — Pírca fliwiatilis L. 

Disznóhal - Accrina ccnuia L. Erdömdák. 
Olt vize. 

Disznó hal — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — 
az ebhallal együtt canis marinus ; alkal- 
masint a Phoca;na communis nevű czet. 

Dob — Kis-Majténv — a nagy hálóvarsánál 
a vörcsökön túl való test. 

DoBÁNCS — H. O. — Leuciscus virgo Heck. 
Erdélyi rcs:{Ck. Bielz és Heckel a Squalius 
dobula fajra alkalmazzák. 

Dobbantó — Bodrogkö:; — I. Ághegyháló. 

DOBÁR — Lcncisciis virgo Heck. Bodrogkö^. 

DoBCSONT — OS tympanicum.* 

DÓBER — H. O. — Pcrca fiíii'iatilis L. 
Berettyó- Újfalu ; de itt a Sigér nevet is 
ismerik s némely halász a Dóbcr alatt az 
Accrina cernuát érti. 

Dobja — Kőrös menten — a halász a szi- 
gonyt. 

DoBÓHÁLŐ — Simontornya — I. Vető-, Pen- 
dely-, Pöndörháló. 

DoBÓKA — Alburnus hicidus — Balaton, 
iifeldobálja niagátn. 

DoBONTATÓ — Török-Becse — 1. Bokorháló. 

DoBVARSA — Doros:^ló — Bácsmegye — 1. 
Kárászvarsa. 

DoMOLYKÓ — K. — P. K. — H. O. — 
Squalius dobula Bon. Néha a Leuciscus 
rutilusra is alkalmazzák. 

DoMOLYKÓ — Scjualius, 1. Fejes Domolykó, 
Nyúl-Domolykó.* 

DOMORKÓ — H. O. — 1. Domolykó. Pinnyéd, 
Győr mellett. 

DoRONGOLÁs, a csukának doronggal való 
ütése, még pedig vékony jégkérgen át.* 



MESTERSZOTAR. 



7P.I 



DÖGviz — Körös-Tarcsa — a mclybon a 
hal meg nem élhet. 

DÖRGECS — Nádasdy Tamás lev. Accrina 
ccnuia L. 

DÖRGÉcsE — H. O. — Accrina ccnuia L. 
Győr vidéke. GALGÓczi-nál (1622) megvan. 

DÖRGicsE — H. O. — Accrina ccnuia L. 
Pinnvcd, Győr mellett. 

DÖRGÖCSE — H. O. — Accrina ccnuia L. 
Kopácsi, ifíen jó leírás alapján. 

DÖRGÖCZE — Róincr Fi. — Accrina ccnuia L. 

Drótfunt — Tihany — spirális rugóra járó 
mérleg ; régi vasszerkezet. 

DÚBÁR — Karád — Pcrca fluviatilis L. 

DÚBÉR — P. K. — Pcrca fliiuiatilis L. 
Tis;a m. 

DiJBER — H. O. — Pcrca fliunatilis L. S;oí- 
noli. 

DuGA — Udvarhclyincgyc vii^ei — a patak 
vizének egy ponton való elzárása és elve- 
zetése, a mikor is az «eldiigott» helyen levő 
halakat kényelmesen fel lehet szedni. Innen 
ered talán a «dugába dőlt" — (székely); — 
I. Anyameder. 

Dugás — Tihany — az öregháló zsákja több 
darabból van összeszerkesztve, még pedig 
réfólmosan. hosszában ; a hány darab — 
7, 9 — annyi dugás. 

Dugóháló — Simontoniya — I. Bokorháló. 

Dugós horog — Sió menti — csöndes víz- 
ben ; a dugó mutatja a rángatást ; I. Úszó, 
Pedző, PIcze. 

Dunafehérhal ~ H. O. — Squalius Icpus- 
ciiliis Heck. Komárom. 

Dunai galócza, Salmo Hucho L.* 

Dunakeszeg — P. K. — Scardiniiis crythroph- 
thalmus Bon. tavakból H. O. 

Dunaponty — P. K. — Cyprimis Carpio L. 
Duna m. a voltaképeni Carpio. 

Durbancs — P. K. H. O. — Accrina cernua 
L. Tis:;a m., 1. Durbincs. 

Durbancs — Szirniay Andr. — Acerina 
cernua L. itt a Gasterosteus aculeatusra 
ráfogva. 

Durbincs — Accrina, I. Selymes Durbincs, 
Vágó Durbincs.* 

Durbincs — K. Szegeden és környékén Acc- 
rina cernua L. 

DuRDA — H. O. — Acerina cernua L. Komá- 
rom ; a halász hozzátette, hogy a Durdát 



a Tiszánál Durbincsnak hivják ; Grossin- 
GER s utána a szerzők az Abramisra fog- 
ták reá. 

Duzzogó — Ecscdi láp, északi rész — szi- 
lárdnak látszó, könnyen beszakadó, vesze- 
delmes hely — a lápon és az erekben. 

DŰLŐ PART — sok helyen — 1. oniladásos p. 

DÜRGENCS ~ P. K. H. O. — Accrina cer- 
nua L. Duna m. 

Dynamit — Bányatelepet: közelében — leg- 
inkább az i'iri hivatalnokok halászcszköze, 
mely abból all, hogy a vízben dynamitot 
robbantanak fel, mely mindent meggyilkol. 
A legundokabb mód, — mely hihetetlen 
módon terjed s már a köznép kezén is 
megfordul. 



Ebemeli — Alsó-Tisza — eb emeli; alkal- 
masint a ráczságra czélozva, mert mint 
restségre hajló nép valósággal halászva 
"lopja a napotn; I. Aghegyháló. 

Ebhal — Karád — Umbra canina Mars. 

Ebhal — Grossinger — Cottus gobio L. 

Eb hal — Ujfalví-Szikszai xvl század — 
piscis capitosus, miigil ; alkalmasint a mai 
Mugil capito, tengeri pérhal. 

Ebihal — P. K. — Umbra canina Mars. 
Tihany. 

Egérfogó — P. K. — Squatius dobnia L. 
Duna m. Ercsi. 

Egészbóné — TiS7,a-Abád-S-atóbi — 1. Öreg- 
háló. A Boné hibás alkalmazása. 

Egri — Földi János — Phoxinus lacvis Ag. 
Eredete nincsen adva. 

Egrihal — Pho.xinns laevis Ag. ErdSi'idék, 
Olt vizei. 

Egri ponty — Pho.xinus laevis Ag. Udvar- 
hely megye vi^ci. 

Egyhagyásij — Bodrogköz — az a varsa, 
melynek csak kél kávája és egy vörcsöke 
van ; tehát a «hagyás» két abroncs köze 
s innen ; — í— 6 hagyású. 

Ékcsont — OS sphenoideum.* 

Ekecsont — vonier.* 

Elakadozik — S:;eged — beléakadozik pld. 
a katkáról : uelhányjuk, mert niindönbe 
elakadozik." 

Elázott — Csongrád — a régi beivódott s 
azért lusta járású hajó. 



/ 



82 



MESTERSZOTAR. 



Elbocsátja — Miskolc:;! dísfiir — a ponty 
az ikráját. 

Eldobni — Agárd — a háló zsákját a vizbe 
vetni; igj: «mikor a zsákot eldobta, kanya- 
rodni kezd." 

Eleje — Balcitcii, tilianyi őshalászat — a 
tihanyi lialászfelekezetek feje ; pld. : a 
Selyenitársasáft Elcic = kormányosa, bí- 
rája. 

Éléskeszeg — T. S;. Szeged — apró Abra- 
niis és Alburnus fajok ; legfinkább a csali 
(Köder) értelmében. 

Elévült hal — Tata — vénhedt ponty, 
melyet tenyésztésre használnak ; 7 — 12 kilo 
súlyú, igen vén darabok, 1. Anyaponty. 

Elfekszik — Agárd — a csuka a zsombé- 
kok közt, azaz : veszteg állva lesi a pré- 
dát : a német: «Hecht im Gelegc.n 

Elfogy — Szeged — a háló, azaz : egészen 
ki van vetve. 

Eligazítani — Tiltanr — a czibékkel, annyi 
mint ; elverni, megrakni, a halász-articulus 
rendelése szerint büntetni ; rendszerint a 
saját czibékjével igaziiják el ; 1. Czihék- 
vágás. 

Elkötik a vizet — Korcs mentái — az őr- 
hálóval a medret átfogják, hogy a hal ne 
menekülhessen, I. Akadótörés ; Örháló, 
Rácsháló, Vészlés. 

Élő-ér — Artéria.* 

Elóbárka — Komárom — kis halászatnál 
szereplő kis bárka. 

Előhomlokcsont — OS pra^lVontale. 

Előre pedző. a horog, ha a hegye a szárhoz 
képest nincsen oldalt kihajtva (Limerick).* 

Élő víz — általánosan — a melyben a hal 
jól érzi magát. Levegővel kellőképen érint- 
kező víz. 

Elrakni — Agárd — a fogásra felszerelt 
horgokat a maguk helyére kötözni, 1. 
Kikötni. 

ElsŐKÖ — S:{olnok — I. Pallókő. 

Első legény. — Komárom — a ki a ladik 
orrán húz. 

Első övedző — Záhony — a felső Tiszán a 
halászbokor két első legénye. 

Elsöszárny — Kopácsi — a hal hónaljúszó- 
szárnya (p. pectoralis). 

Első versik — Korád — a több hagyású 
varsánál az első vörcsök ; I. Vörcsök. 



Eltiltani a vízről — Kcs:;tlicl_r — a régi 
czéhszabályban, annyi, mint a halászattól 
eltiltani. 

Elverni a halat — Kiitliy — elriasztani. 

Elveszett a jég — mondja a balatoni ős- 
halász, mikor a jég már elolvadt. 

Emelgető háló — S:;ckclyföld — 1. Ághegy- 
háló. 

Emelő — Szentes — 1. Aghegyháló. 

Emelő halász, a villikkes, ághegyes, örvös, 
kullogó stb. halász.* 

Emelő halászat, a viliikel, ághegyhálóval 
és rokonaikkal való halászat.* 

Emelő jeges halászat, az, a melyet emelő 
hálóval a jég alatt űznek.* 

Enyhe — P. K. — árnyék ; Petényi igy 
jegyezte le a szegedi halász mondását : 
«A Pumaharcsa tőkében, /aenr/ic'ÍJC/i lakozó, 
szilvaéréskor kijáró, — rövidebb, vasko- 
sabb stb.» 

Eperlán — Szirmay Andr. — Osmcrus Eper- 
lanus L. a magyar vizekre csak ráfogva. 

Ér — általánosan — a síkságon lassan foly- 
dogáló kisebb vizek ; de a források kifo- 
lyásai is, a míg nem mennek patakszámba. 

Érdegelni — Miskoiczi Gáspár — megérni, 
fölnevekedni. 

Eregel — B. S^abó Dámd — ■ a potyka a 
parthoz, azaz : lassan közeledik. 

Ereszkedni — Tápé — a ladikkal pld. a 
harcsa helye felé ereszkedett. 

Ereszteni — Balaton-Füred — I. Kísérni 
alatt. 

Eresztő (háló) — Balaton — öreges szemű, 
finom fonalból kötött háló ; 40 méterig 
hosszú, i-í; méterig mély, melyet követők- 
kel elsülyesztenek s gyékény pótákkal 
függőlegesen tartanak ; 10—20 ilyen háló 
egymásmellé kötve egy rend s helyét a 
vizszinén az őr vagy kaczér jelezi. A fo- 
gásra nézve I. Átolja és Pamukháló. 

Eresztőháló — Máraniaros, Visk — tulaj- 
donképen Öregháló. Három darabból 
való, mindenik darab 12—14 m. hosszú; 
a két szélső darab islégből kötve, öreg- 
szemű, a középső darab czérnából való, 
aprószemű. Részei: Halászóbot, Terebuga, 
Hálóbél, Pallóka, Kótis, 1. azokat. 

Eresztő lék — Balaton — a főlek, a melyen 
a hálót beeresztik ; I. Bedöntő. 



MESTERSZOTAR. 



783 



Eresztős — Balaton — az a halász, a ki 
leginkább az eresztőhálóval halászik. 

Eresztős part — Tisza mentén — a már 
nem lankás, de még nem is meredek part. 

Eretség — S;alíírdi siralmas Krónikája — 
vizeres vidék. 

Érző likacs, a halak hatodik érzékének nyí- 
lásai a hal feién.* 

ESPÁRGA — Fclső-Rákcs -^ minden erősebb. 
halászszerszámhoz tartozó zsinór, pld. : 
Ilonra való espárgaii, a rokolya hálón. 

Étető maszlag — Janua 1720 — hibásan 
csalinak (esca) magyarázva. 

EuREN — 1215-ban — (icum tota tertia parte 
voraginis, quod vulgo fiíre/i dicituni. Nyil- 
ván örvény, mely mindig jó halashely. 

ÉVAKESZEG, Abramis nímba Lin.* 

Évahal — P. K. — Abramis vimba L. Duna, 
Ercsi. 

EvEDZŐ — Komárom — a csónik,- ladik, hajó 
hajtására szolgáló szerszám ; van mankója, 
nyele és tolla. 

EvEDZŐ — Hegykő — itt a tolórúdat neve- 
zik evedzőnek. 

EvEDZŐ-szÁRNY — Miskolc^i Gásj?ár — a hal 
úszószárnya. 

EviczKÉL — általánosan — a hal ; játszva 
úszkál. Kis gyermekről is mondják, mikor 
a fürdőben pocskol : iieviczkél mint a hal». 

bvsÉG — Máttyusnál — a halból készitett 
Garum csípőssége. «A Garum a halak 
beleinek sóval egybeolvadt cpségc vala«; 
nyilván a mai kaviár hivatásával birt ; de 
a Scomber-ből készült. 

Ezüstös bálin, Blicca argyrolciica Heck.* 

Ezüst szemling — Szirmay Andr. — Salar 
Schiefermiilleri Val. a magyar vizekre 
csak ráfogva. 



Fagyni — Tihany — igy ejtve: ofánynyin 
pld.: «erigy hálót fánynyin, az az: a kihú- 
zott hálót ismét kivetésre rendberakni ; I. 
Fejni. 

FÁGYÓKÖTÉL — Balaton-Füred — vékony, 
rövid kötél, a melylyel a háló húzókötelét 
a jég alatt járó vezérhez (rúdhoz; kötik. 
A tihanyi halászarticulusban büntető szer- 
szám is. 



Faha.it6 — KeSythcly — I. Rohonyos, Ve/e- 
res. 

Fahegykeszeg — Abramis Brama L., közepes; 
rügyfakadáskor Ivik, innen a neve ; Bala- 
ton-Fiircd. 

Fajkeszeg — Körős mentén — azok a keszeg- 
fajok, a melyek 10 — 12 fontig is megnő- 
nek; megkülönböztetésül azoktól, a melyek 
aprók maradnak. 

Faj tok, Acipenser schypa Güld.* 

Fajtokok — Antacei, mint csoport.' 

Fajzó hal — Janua 1729 — szaporító hal. 

Fal — Nagy-Bercg — a csikvarsa vagy kas 
tömlöczrésze. 

Far — általánosan — a hajó vége. 

Fáradt hal — Lá^i, Ipoly — csenevész, 
hitvány hal (palóczl. 

Farhám — Komárom — heveder, melylyel 
a parton haladó laptáros a bejáró kötelet 
a mataknál fogva tartja. 

Farkakő — Csongrád — 1. Belsőkő. 

Farkaló — Körös-larcsa — az a kő, vagy 
tégla, mely a hosszú kecze végébe van 
kötve, hogy a hálót feszítse. 

Farkaró — Csongrád — a csónak farán tar- 
togatott rövid, hegyes, karvastagságú czö- 
löp, a gyors kikötésre való. A nyargaló 
apacs vontatására siető legénység a far- 
karót hirtelen beveri, hogy a csóna- 
kot hozzákötve a vontatáshoz láthasson ; 
1. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó, 
a melvhez a szárnyasvarsa farka kötve 
van. 

Farkaró madzagja — Bőrvely — az a mad- 
zag, a melylyel a szárnyas varsa vége a 
farkaróhoz van kötve. 

Farkasfűtej — Székelyföld vizei — Euphor- 
.bia esula és cyparíssias L. Ezt a mérges 
füvet a székely kéveszámra szedi, a víz 
színe alatt kövön kővel összezúzza, így 
megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne 
élő halat. 

Farkháló — Erdőnidék, Olt mentén — 1. 
Bokorháló, Farszák. 

Farkövécs — Komárom — a fenékhorog 
végköve ; 1. Belsőkő. 

Farok — Komárom — a vízbe hosszan be- 
nyúló partrész, vagy szigetvég. 

Faros — Bodrogkő:; — a ki a csónakot kor- 
mányozza, tehát a ladik farán áll. 



784 



MESTERSZOTAR. 



Farüsbárka — S:;clnok — Uis bárka, a me- 
Ivet a keczcs a ladik után szokott kötni, 
hogy halászás közben a fotíott halat élve 
elrakhassa. 

Faroslegíny — Bodrogköz — annak a dereg- 
lyének a kormányosa, a melyen a gyalom 
van. 

Farszák — S^ckchföld — I. Bokorhálö. 

Fartöke — általánosan — a ladik háttilját 
alkotó erős fa, melyhez az oldalak és 
fenék erősítve vannak. 

Fattyaspara, — Komárom — az, mely egy 
kitöri pára helyébe köttetik — tehát nincs 
rölfűzve. 

Fattyú-hering — iVlátyus után Grossinger — 
.Alosa vulgáris Tr. 

Fattyúlaptáros, — Komárom — kisegítő 
laptáros, I. Kurtulászni. 

Fattyúólom — Szolnok — ha sebes a viz, 
iobban súlyozzák az öregháló inát s ezt a 
rendesnél több ólmot mondják »fattyú»- 
nak. 

Fecskefarkú — Máramaros. Visk — Albur- 
nus bipunctatus Heck. 

Fedelek — Tótli Pál, Bonnet fordításában 
— a suboperciiium értelmében. 

Fedélkötő, a csikputtony fedelének lekö- 
tésére való.* 

Fehérhal — Komárom — keszeg, paducz 
stb.; iicsak fehérhalat fogtunkn azaz: cse- 
kély értékű, szálkás halat. 

Fehérhúsú csuka — Galcottinál — nyilván 
a siillö. Lucioperca Sandra. 

Fehérkés maréna — Szirmay Andr. — Core- 
gonus albula L. a magyar vizekre csak 
ráfogva. 

FEHÉRSZÁRNYtl KESZEG — P. K. — Abrdmis 
sp. Velencéd tó. 

Fej — Komáromban a szák keretének felső 
része; lásd Hajtovány; a vejszéknél — 
Keszthely, Hegykő, Dobrony, Latorc-^a — 
az a rész, a melyben a hal megfogódzik, 
igy : iivejsze feje, kürtő feje, lésza 
feje.D 

Fejelés (háló) — általánosan valamely háló- 
nál oly igazítás, mely az egészre kiterjed 
s némely részeket egészen felújít. 

Fejér keszeg — Ujfalvi-Szikszai XVI. szá- 
zad — Alburnus. Ugyanígy az Orbis pic- 
tus 1708-iki kiadásában. 



Fejérkeszeg — P. K. — Alburnus lucidus 
Hcck. — Körös (Szarvas táján). 

Fejérke — H. O. — olvasott embereknél 
meglehetősen elterjedve : Alburnus lucidus 
Heck. 

Fejér keszeg — Janua 1729 — Alburnus 
in genere. 

Fejes domolykó, SqualUis dobula L.' 

Fejeshal — Grossinger — Squalius dobula L. 

Fejes ponty — Szirmay Andr. — Squalius 
dobula L. 

Fejkaró, a FeViő-vejszénél, 1, Kürtőkaró,* 

Fejkö — Komárom — az a kő, a melylyel 
a fenékhorgot elsülyesztik. 

Fejláncz — S:;eged — az a láncz, a mely- 
lyel az állóbárka macskáját a sárkányhoz 
kötik. 

Fejmadzag — Komárom -■- az, a mely a 
fenékhorog cslptetőjére van kötve s a 
melynél fogva a horgot viszik vagy föl- 
akasztják. 

Fejni — Bodrogkö:;, jég alatt való halászat — 
a kijáró kötelet kifejik a lékből, azaz : a 
jobb és bal kézzel fölváltva kihúzgálják ; 
a tehénfejésre emlékeztet; Balaton-Füreden 
a hálóról is ; Keszthelyen egyértelmű a 
tihanyi iifágynin szóval. 

Fejszés legény — Bodrogköz — a jégalatti 
halászatnál, I. Jegellő. 

Fekete farkú hal — Ujfalvi-Szikszai XVI. 
század — Melanurus, sepia ; itt nyilván 
belejátszott a német « Tintenfiscin mi tudva- 
levőleg a Sepia officinalis ; nem hal. 

Feladni magát — Keszthely — a pontyról : 
iimikor a mély vízből feladja magátn — 
ekkor szigonyozzák. 

Feleháló — Keszthely — a háló szárnyának 
felehossza, I. Beérkezik, Összevárni. 

Felekezet — Balaton, őshalászat — 1. Bokor. 
Miskolczi (iVadkertjébenii a faj értelmében 
használva. 

Felepálha, 1. Felepóta.* 

Felepóta — Keszthely — nagyobb gyékény- 
úszó, mely a háló szárnyának felehosszát 
jelezi ; v. ö. Túzsér. 

Feles — Karád — I. Kötélfejő. 

Feleshal — B. S-abó Dávid — sok hal 
értelmében. 

Felférgelni — Tápé — a horgot, azaz : 
gilisztával, lótetűvel halfogásra felszerelni. 



MESTERSZOTAR. 



785 



Felhalazni — Keszthely — a horogra apró 
halat tűzögetni ; 1. Felférgelni. 

Felibe halászni — Balaton, őshalászat — 
mikor a gazda a legénységet a kifogott 
halak felével fizeti. 

Felin, — Balaton — az öregháló felső, 
párás kötele, háló föle. 

Feli.nas — Bodrogköz — az a halászlegény, 
a ki a pálhás inat húzza. 

Felinhúzó — Karád — a jég alatt való halá- 
szatnál az a legény, a ki az ajtóléken kijövő 
háló párás inát húzza. 

Feljárni a tört — Keszthely — a régi 
czéhszabályban azt teszi : a fogásra kive- 
tett szerszámot orozva végig vizsgálni s a 
fogott prédát elszedni. 

Feljáró őr — Bodrogköz — a téli vasas 
szák keresztőréhez- kötött s a viz szinét 
megütő fonal, melyhez a pedző van kötve ; 
a hal jelenlétének árúlója. 

Felkövelni — H. O. — a hálót, fenékhorgot 
stb. a szükséges kősúlyokkal felszerelni.* 

Felpillantó küllő, Gobio uranoscopiis Ac* 

Felpísztani — Baljtoii-Fiircd — az odafa- 
gyott kötelet a czibék villásbotjával föl- 
szabadítani. 

Felső állkapocs — os maxillare siiperius.' 

Felső ín, — az eresztőháió fölén, a melyre 
a jeles és többi póták reá vannak kötve.* 

Felső karcsont — hunierus.* 

Felső nyakszirtcsont — os occiditale su- 
perius. 

Felsőserte — Komárom — a ponty sörényé- 
nek első, fogassertéje ; I. Bognár. 

Felső szemcsont — os supraorbitale.* 

Felszáll — Ecsedi táp — a csík a láp fene- 
kéről a viz színéig, hogy szelet foghasson. 
Erre az élettani sajátságra van fektetve a 
kassal való csíkfogás. 

FÉLSZÁR, — Komárom — hálófoltozásnál két 
kiszakadt szem egyesítése. 

FÉLSZÁRNYÚ — a kormányúszó mikor nem 
fecskefarkszerú'en két egyforma félből való, 
mint pld. a vizánál ; a tudományos mes- 
terszó ((heterocerki).* 

Felszedni a pirittyet — Kuthy — betaka- 
rítani. 

Felüti — Miskolc:;i Gáspár — a delfin a 
fejét a tengerből ; halra érti. 

Felvágó — S-;oliiok — nagyhorgos bot kötél- 



lel ; a jég alatti halászatnel arra szolgál, a 
mire a Balatonnál a czibék, I. qzt ; külön- 
ben apacshorog is, I. azt. 

Felvésni a halat — Fáy-fék s-;akácskönyi) 
XVII-diks:;á:;ad — a 88-dik lapon a czompó- 
főzésnél mondja «pcsd fel es ved ki az 
belitu; — tehát kihasítás értelmében. 

Fenekes — S-i.V(.\ií — fenékhoroggal halászó 
halász. 

Fenekes-csónak, a melylyel a fenékhorog- 
gal halászó jár.* 

Fenekes horog — Balaton, Duna, Tis-a — 
egyes horog, mely kővel sülyesztetik el ; 
vagy 20 — 40 méteres ín, melyen peklék 
segítségével 60—80—1,0 horog van meg- 
erősítve s kőhöz kötve, elsülyesztve. 

Fenekeszeg — H. O. — Aspius rapax L. 
Kis-Majtcny. 

Fenékhal — Duna menten — azok a halak, 
a melyek leginkább a víz fenekén tartóz- 
kodnak, mint a csíkok, küllők stb. 

Fenékhorgászat, a fenékhoroggal íizött halá- 
szat.* 

Fenékhorog — Komárom — 1. fenekeshorog. 

Fenékjáró küllő, Gobio vulgáris Cuv.* 

Fenékkáva, az, a mely a hálókon a feneket 
tartja, illetőleg feszíti.* 

Fenékvarsa — Záhony — szárny nélkül való, 
a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát rak- 
nak belé. Nem láttam. 

Fentő — Komárom — kősúlylyal ellátott 
ágasbogas fa, melylyel a halász a fenekes 
horgokat fölszedi ; illetőleg a víz fenekén 
keresi ; 1. Katka. A T. Sz. tésztának s 
egyébnek is magyarázza. 

Fényesbogár — S:;egeden — vízibogár ; Gyri- 
niis natator, mely a víz szinén kisebb- 
nagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik. 
Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez a 
bogár a part felé szaladoz, ez áradást 
jelent. 

Féregszedő döbön — Komárom — hosszú 
pózna végére erősített, nyitott szájú és 
oldalú bödön, a melylyel a folyó iszapos 
fenekéről a harcsaférget szedik. 

Férgelni — Tápé — a horgot csalókával 
fölszerelni ; I. Felférgelni. 

Fertály — Körös-Tarcsa, Balaton — huszonöt 
fontnyi rakásokba rakott és összekötött 
szárított hal. 



Hermán O. A magyar halászat. 



786 



MESTERSZOTAR. 



Fertálybóné — Tis;j, Ahád-S:^Mók ~ i. Kerítő. 

Fertő — általánosan — kivált tavas helye- 
ken oly pontok, a hol a víz csak néha 
üti fel magát és süppedéket alkot. 

Fertő — Hegykő — így nevezik azt az ingo- 
ványt. mely a leapadt viz helyén marad. 

Fertő-vejsze, a Fertőtó magyarságánál dívó 
vejszc, I. Kürtő.' 

FÉSÜSHAL — H. O. — Pcrcj fliii'ijtilis L. 
Torna, Torna vize. 

FésűsszárnyO halak — Acjiithof'tcrí. mint al- 
rend.* 

Feszítő — ErdiSi'idck. Olt menten — a seb 
háló ágas peczke. 

Feszítő ék — agyalázka pengéjének a nyélbe 
való megerősítésére szolgál.* 

Feszítő peczek, az ollóhálón, a peczektől 
való megkülönböztetésül.* 

Feu — a régi okiratokban — pld. : Hom- 
(eu. Kapusién, egyértelmű vele a mai 
Balatonfő. Tó feje, háta v. dereka, feneke 
(Balaton fenék) = tó felső, középső, alsó 
része : különben a vejsze halászatnál is, 
I. Fej. 

FiAsiTANi — Tápé — pld. a harcsáról, oaz 
egyik ereszti az ikrát, a másik a tejein: 
tehát termékenyítés. 

Figyelmező — Eg\-lui;js-Oláli/alu — a tollas- 
horgon a középső két toll, a vezetőnél 
kisebb, a bekapónál nagyobb ; ez a víz 
színén úszik s állítólag tigyelmezleti a 
pisztrángot; reám a költött szerszám benyo- 
mását tette. 

Fiókgyékény — Balaton-Füred — póta, a 
fattyúpara értelmében : I. azt. 

FiRis — Grossinger — Phoxínus lajvis AG. 

FisÉR — általánosan — halkereskedő, ki a 
fogott halat nagyban vásárolja ; ilyen alkal- 
mazásban: «a halászok várják a tisérln; — 
világos jele annak, hogy a magyar halászott, 
a német kereskedett. Komárom régi jegyző- 
könyveiben is meg van különböztetve a 
halász a «phisértől.» 
Fiú — Nagr-Dobronv — minden fajszerint 
megkülönböztethető ifjú hal, pld. : harcsa- 
fiú, potykafiú, jázliú stb. 
Fizis — Kcncssey — Pctroim'^on fluvlatilis L. 

nyilván GROSSiNGER-ből vette, I. Firis. 
Floh — Baja — 1. Pirity- v. Keritőháló. 
FoGACSOS FOG.^K — dentes prehensiles.* 



FoGACsos HALPÉNZEK — squama; ctenoidas.* 

Fogashorog — Kcs:{thdr — legkisebb fajta; 

a horog ina 50-40 öles, rajta cserkére 

kötve 100 — 120 horog, leginkább apró 

sügérrel felhalazva. Most már tilos. 

Fogas süllő, Liicioperca Sandra Cuv.* 

Fogas — K. a Balaton egész környékén — 
Luciopcrca Sandra C. V. súly szerint i'/z 
kg.-tól fölfelé; a kisebb példányokra nézve, 
I. Süllő. 

Fogószák — Budapest — 1. Szák. 

Fogott — Bódua menten — a szigony, az- 
az : belevágott a halba. 

Fogóvég — H. O. — a szigony nyelének 
az a része, a melyet a halász sújtáskor a 
kezében tart. 

Fogó vég, a kosztos horog kosztján a vas- 
tagabb vég, a melyet a horgász a kezében 
tart.* 

Fogóvég — Szeged — 1. Külső Csapó. 

FoGÓvöRCSÖK — a rokolyaháló szélen levő 
táska, a varsa vörcsökétől való megkülön- 
böztetés végett így.* 

Fogyasztani — általánosan — a szemet a 
varsa vagy zsákalakü hálók kötésénél : a 
vörcsök vagy fark felé kevesbíteni. 

Fok — 1^22-ben — stagnűm unacum duo- 
bus introitis (sic) aque vulgariter fok 
vocataii. Egyesülő vizek főldköze, innen a 
mai Gyevifok (Algyő mellett). Siófok (Bala- 
ton) stb. rendesen jó halászóhelyek ; szám- 
talan halásztanya név járuléka. 

Fokháló — Algyi!, őshalászat — gyékényes 
gyalom ; I. Gyalom. 

FoLÓcz — Hegykő — nyilván a német «Floss» 
után a pára, pálha stb. ; lásd azokat. 

Folyás — Dereden — a tavaszkor duzzadó 
lápok folyós erei, hol a csuka és czompó 
él és tapogatóval fogható. 

Folyó — általánosan, nagy vagy nagyobb 
folyóvíz. 

Folyómenet — Bódm — a folyó főiránya. 

Folyós viz — S-cged — az, a mely a par- 
tot rongálja. A ponty tartózkodásáról szólva 
iia ponty a legfolyósabb szirtokon jár, hol 
a földmorzsát legelín; I. Szírt, Legelni. 

Folyóvízi orsóhal — Tótli Pál — Bonnet 
fordítása, Petromyzon fluviatilís L. 

Folyó víz hala — Ujfalvi-Szikszaí xvi. sz. — 
piscis fluvialis, fluviatilís. 



MESTERSZOTAR. 



/'J/ 



FoLYO viz RAK — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
astacus fluviatilis. 

Fonás — Latorcza mentén — 1. Gorcz. 

Font — VlÍci!c:;c — kisebb, emeltyűs mér- 
leg, hálókosárral, a melyen kisebb meny- 
nyiséííLÍ halat mérnek. 

Fordítófa — Latcrc:;a mentén — kétá;,'!! s 
kurta szárán kampós fa. a melylyel az űző 
rudat a következő lékre ráigazltják ; az 
űzőrúd tekintetében lásd : Hajtólécz. Ro- 
hony. Vezér. 

Fordító lék — Tós:;cg — I. Saroklék. Szeg- 
lik. 

Fordító vék — Latorc-a mentén — 1. Sarok- 
lék, Szeglik. 

Forgó — Tíhaiir — a vezérrúd hátulián 
álló vaskarika, a melybe a fagyó kötél 
szolgál ; folyók mentén, sok helyen az 
örvény, ily értelemben már a XVI-dik 
században is divott. 

Forgó — általánosan — I. Forgóviz. A vető- 
háló tartókötelén forgó ikerkarika, arra 
való. hogy a kötél össze ne sodródion. 

FoRGÓviz — Miskok:; — lassú folyású, mély. 
örvényes víz; a ponty lakóhelye. 

Forgós víz — általánosan nagy tölcsért 
alkotó viz. 

Fó — sok helyen — I. Fei, Feu. 

FÖHAB — Kenesse, Balatonmellék — a Bala- 
tonfő Kaiár felől, tehát északkeleti hab ; 
halászatra alkalmatlan. 

FŐHAL — sok helyen — a halászok a halak 
felsorolását rendszerint evvel kezdik: «hát 
nálunk a főhal a . . . . harcsa, csuka, 
ponty, fogasn a szerint, a mint e vagy ama 
faj vidék szerint iövedelmesebb. 

FŐHALASz — Tinódy Sebestyén — « Csakis 
főhalasz es hétszáz benne valan t. i. Sze- 
geden ; a mai öreghalász, halász nagy- 
gazda; a czéhes rendszer szerint halász- 
mester értelmében. 

FŐHOMLOKCSONT — OS frontale. 

FÖLDMORZSA — szeged — omló partok apró 
röge, melyet a ponty kedvel, mert sok 
benne a növények finom gyökere. 

FÖLFEJNI — Balaton — a hálót húzogatva 
a vízből kiszedni ; I. Feini. 

FÖLLEKELNi — Pest, PilíS, S. és K. Kun- 
megye — I. Jegelni, Jegellő. 

FÖLSZEDNI — Algyő — pld. afölszedtük a 



zsidóutszátn, t. i. azt a karózatot húzták 
ki a földből, a melyen a halakat száritiák ; 
I. Zsidóutcza. 

FÖLSZÉL — Keszthely — mely Tihany felől 
jár ; halászatra ió ; tehát északnyugoti ; ez 
a kenesseieknek nem ió. 

FÖLVETI — általánosan — magát a hal a 
vízből ; szép, csöndes esteken, nyáron át. 

FÖRDENi — Velencéé — «a hal ivik, vagy 
fördikí, mondta a tóblró. 

FÖVENYES FENÉK — sok helyen — durvább 
homokkal borított vizfenék. 

FÖVENYES PART — általánosan — homokos 
part. 

FÖVENYVÁGÓ — Cobitis taenia L. ErdSuidck, 
Olt menti vizek. 

FözŐKANÁL — S-cntes. körösi halászok — az 
étel kavarására szolgáló lapiczkás fa; inkább 
véső- mint kanálalakú. 

Frentö — S:{olnok — I. Fentő ; nyilván 
elfaiúiás. 

Frisselni — Tyúkod, Ecsedi láp — a vizet ; 
a csíkveremben a vizet úi feltöltéssel iaví- 
tani. 

Furkó — általánosan — nagy fakalapács, 
melylyel mindenféle karót bevernek. 

Futosó — lápé — I. Fattyúlaptáros. 

Futtató háló — Komárom — melynek egyik 
végét dézsához kötik és kieresztik, hogy 
a víz vigye ; a másik végét a csónakon 
tartiák ; — mire a háló a dézsa után 
— ■ egészen ki van feszítve, a csónakkal sebe- 
sen evedzve a dézsára kerítenek. 

Futtyogató — Szeged, S:;entes — lásd: Buty- 
tyogató. 

FÜL — Algyő — a hálótű lába ; a csikaszok- 
nál a csíkkasnak (varsának) füle van, mely- 
nél fogva a vízből kiemelik. Innen a régi 
okiratokban az «ansa». pld. 1095 körül: 
ccquod caperetur in ansisi és : «in eleva- 
tione ansarumt. Fejér, Cod. Dipl. I.. 487. 
Dávid herczeg adománylevele a tihany 
apátság dunai halászatáról. 

FiJRGE CSELLÉ, P/wxinus laeiHS Ag.* 

Füzér — Komárom — I. Tűzsér. 

FÜZFAHAL — H. O. — Alburnus lucidus Heck. 
Kolo^si'ár. Varbón (palóczságj : Alburnus 
bipunctatus Heck. A hal testének fűzfa- 
levél alakiáról. Göcseiben is. 



788 



MESTERSZOTAR. 



Gadócz — Szirmay And. — Lota communis 
Cuv., a menyhalra rámagyarázva. 

Gadócza — H. O. — I. Galócza. Komárom. 

Gaiszta — S-;cgcd — giliszta, Lumbricus ; 
horogra való csali. 

Gaiszta ásó — Szeged — véső formára 
faragolt fa, a melylyel a gilisztát kitúrják. 

Gaisztás keszeg — Scardinius crrthropkthal- 
inus Bon. Tápc, I. Gelesztás k. 

Gajmó — Komárom — fahorog, villáságból 
készítve, a melyen a kötelet sodorják, ve- 
rik ; egy a gamóval ; érdekes, mert reá- 
mutat a gamó, kampó, káncsa eredetére ; 
I. azokat. 

Galacsér — Bodrogköi — az öreghálón, 
gyalmon stb. a cserépből készült súly ; 
1. Gyalonipogácsa. 

Gallakeszeg — H. O. — Pclccus cullratus 
L. SyCgcd. 

Galócza — Saimo, I. Dunai Galócza.* 

Galócza — közkeletű — Sjlmo Hiicho L. 
nyilván a muraközi uglavatican névvel egy 
tőből ered. Régi név, mely SzALÁRDi-nál 
(1648), sőt GALGÓczi-nál (1622) is megvan. 
Komáromban következetesen gadócza. 

Galócza — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — 
Truta piscinaria. 

Galotza — B. S-{abó Dávid — tavi pisz- 
trángnak mondva s a lazaczczal összehozva, 
nem helyes, Galócza = SaImo Hucho L. 
Lazacz = Trutta Salar. 

Gamó — Syatmármcgvc — horgos halász- 
szerszám, I. Gajmó. 

Gamóczás — Miskolc:; — 1. Kelevisz, a gaj, 
gajmó, gamótól. 

Gamóczás fenék — Sa|ó mentén — 1. Atkás. 

Gamzsaháló — Bcrcg, Borzsa folyó — a 
czége kapujába beállítható, katucsra járó 
zsákháló. 

Garda — P. K. H. O. — Pclccus cullratus 
L. Balaton. 

GÁRDAKESZEG — P. K. — Pclccus cultratus 
L. a Duna némely pontján. 

Gargya — H. O. — Pclccus cultratus L. 
Kőrös- Tárcsa. 

Garzsa — Ecscdiláp, északi rész — 1. Kaszúr, 
Gyalázka. 

Gazember — Karád — a jég alatt való halá- 



szatnál az a legény, a ki a hálóba akad 
gazt kiszedegeti. 

Gázolva halászni — általánosan — a csekély 
vizet meglábolni s a mélyebb vízbe a szer- 
számot bevetni. 

Gazos víz — közönségesen — az elhalt 
növények maradványaival telt víz. 

GÉB — Gobius, I. Tarka Géb.* 

GÉB — tóban élő hal. S^ckcly/öld ; talán 
Gobio fiuviatilis. 

GÉBFÉLÉK — Gobioidci, mint család.* 

GÉBICS — Balaton, Siófok — a jég alatti 
halászatnál az eltévedt vezérrúd fölkere- 
sésére szolgáló vaskampós, görbenyelű 
szerszám; I. Genie, Gemics, Gémese, Ke- 
reső, Gamó, Kampó, Kamsa, Káncsa. 

Gelesztás horog — B. S:;abó Dávid — I. 
Kosztoshorog. 

Gelesztás keszeg — T. S:;. Nátly — Szeged. 
Lehet a Scardinius crythroptilhalmus Bon 
ikrása. I. Gaisztás K, 

GÉM — SyCgcd — Ardea cinerea és pur- 
purea ; halászómadár ; I. Darugém. 

GÉMCSE — Keszthely — I. Gébics. 

Géme — Bodrogköz, — I. Gébics. 

Gemes — Bodrogkö-{ — a jég alatti halászatr 
nál ; tulajdonképen olyan mint a czíbék, 
de sok ágú, hogy a hálóhúzásnál (öbben 
foghassák. 

Gemeslegény — Bodrogkőz — a jég alatti 
halászatnál a rúdkereső legény ; I. Gébics 
stb-. 

Gemics — Balaton, tihanyi öshalászat — I. 
Gébics. 

Gereblyeszák — GySr — 1. Kaparó, Kutya- 
niászó, Varsaháló. 

Gerinczhíir — Chorda dorsalís.* 

Germencs — Agárd — 1. Gébics, Gemics 
stb. 

Gjalom (Gyalom) — már I49j-ban. Az egri 
püsp. számadási könyvében. Udv. levélt. 
Bécsben. No. 514, Folio. 

Gmelin tok, Acipenser Gmelini Fit^.* 

GoB hal — P. K. cs Kencssey — Gobio vul- 
gáris Cuv. 

GoE HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — go- 
bio, Gobio líuvíatílis. Az Orbis pictus- 
ban (1708) is így, hozzá a német Kresse, 
helyesen mondva. 

GoB HAL — Janua 1729 — Gobio fiuviatilis. 



MESTERSZOTAR. 



789 



GoBOLY — P. K. — Golno flumatílis Cuv. 
Erdélyi nmekből. Bielz A. szerint «Gör- 
gőseii, alkalmasint tollhibábóí. 

Gócz — H. O. — Aspro Zingd L. Szeged. 

Gomb — Kis-Majtcny — az evezőnél; 1, Bódé 
stb. 

GoRcz — Boíirogkö; — I. Goroncz, Korcz. 

GoRDA — H. O. — Pclccus cultmtiis L. 
Komárom. 

Goroncz — Ecsedi Wp, északi rész — apró, 
szilárd szigetek a lápon. Egyéb tekintet- 
ben I. Korcz. 

GoRZSA — Bodrogkö:;, jég alatt való halá- 
szat — fából való, patkószeges csáklya. 
a vezér, hajtólécz, rohony hajtására ; I. 
Csáklya. 

GŐBE — Csík, Grcrgyó. Udvarhely, Három- 
szék — a víz vájta mélyedés ; a pisz- 
tráng tartózkodási helye ; innen giibű, 
giibűiő : a rúd ; giibűlni : a gübűvel a 
gőbében a pisztrángot zavarni, hálóba 
kergetni. 

GÖBHAL — P. K. — Gobio flíiviatiUs Cuv. 

GÖBŐ — Hároms:;ék — 1. Göbe ; ritkábban 

így- 

GÖCZE — H. O. — Aíbunius Uicidus Heck. 
juv. et Gobio fluviatilis Cuv. \uv. Komárom. 

GÖDRÖS FENÉK — általánosan — a viz fene- 
kéről, mikor kisebb-nagyobb vajasai van- 
nak. Halas hely. 

GÖMÖHAL — P. K. & t. Akadémia szótárá- 
ból — Cobitis bcirbatuLi L. 

GÖNDÉR — H. O. — Lciiciscus rutiliis L. 
Sió torkolat és Sió mentén. 

GÖRBE PADUcz — Pelecus ciiltratíis L. Erdő- 
vidék, Olt mentén. 

GŐRE HÁLÓ — Baja — 1. Gyér háló. 

GÖRGÉcsE — s^cr^őknél — Gobio fliwiatilis 
Cuv. azonban semmi kétség, hogy válto- 
zataival együtt, mint : görgécse, görgöcse, 
görgőcsehal azonos a dörgécse, dörglcse 
stb. tehát Accrina ceriiua L. 

GÖRGicsE — 1. Görgécse. 

GÖRGÖCSE — 1. Görgécse. 

GÖRGŐCSEHAL — 1. Görgécsc. 

GÖTEHALAK — szervczetök szerint a két- 
életű állatokhoz közeledő, tehát átmeneti 
halalakok; ilyenek a Ceratodus Forsteri, a 
Lepidosiren paradoxa és a Protopteriis 
annectens.' 



Grúz — H. O. — Gobio flui'iatilis Cuv. Nyil- 
ván a tót «Hruz» (Petényi jegyzeteiben 
Zólyom és Túrócz mciíyében Igy neve 
zik), Bodros'kö;. 

GuLÚz — H. O. — Gobio inilgaris Cuv. 
Ipoly-Nyitra (palócz), I. Grúz. 

GuRGULYA — Ht:s:ykő — seggikő, a Fertőn 
dívó gyalmon. 

GuszA-KECZE — Csongrád — I. Kusza-Kecze 

Gúzs — általánosan — az a hurok, a melybe 
az evezőt beakasztják ; néha kötéldarab, 
néha vesszőből való. 

Gúzsevedző — Keszthely — I. Dal. 

GÜBBENÖs fenék — Székelyföld — váratla- 
nul gödrös, kivált ha a viz különben nem 
mély; I. Gübe, Göbe stb.* 

GÜBE — T. S^. — I. Gőbe állítólag Csík- 
szék. 

GŰBŐ — Udvarhely — 1. Gőbe ; igen ritkán 
így is. 

GÜBÜ — B. S-^abó Dávid. T. S-^. — 1. Botló. 

GÜBÜ-JUK — Sepsi-U^on — lék, a melyen a 
gübüt bedugva, a halat kergetik ; 1. Botló 
stb. 

GÜBŰLNi — Erdővidék, Olt mentén — 1. 
Botlólni. 

Gyalázka — Velenc:^e — kurta nyélre, könyök- 
irányba erősített kaszadarab, a csapások 
tisztítására ; 1. Kaszúr, Tókasza. 

Gyalmász — Székelyföld — a ki gyalom- 
hálóval halászik. 

Gyalmászni — Székelyföld — a gyalomháló- 
val halászni. 

Gyalmolni — Bodrogköz — a gyalommal 
halászni. 

Gyalmostó — B. Szabó Dávid — 1. Gya- 
lom alatt. 

Gyai.mot VETNI — Bodrogköz — a gyalom- 
mal halászni ; a «hálót vetnin értelmében. 

Gyalogháló — Balaton — két embernek 
való húzóháló, melylyel a szélvizben kifelé 
halásznak, 1. Kerítő. 

Gyalog haleladó — Tihany — a halász- 
bokornak az a tagja, a ki gyalog járva, 
leginkább helyben s a legközelebbi szom- 
szédságban adja el a kifogott halat. 

Gyalmozni — Körös-Tarcsa — a gyalomháló- 
val halászni. 

Gyalogorsó — Szentes, körösi halászok — 
egyszerű orsó, az egyszerű fonal meglő- 



790 



MESTERSZOTAR. 



nására ; tehát kézzel s nem kerékkel haj- 
tott orsó. 

Gyalom — történeti hálóiicm — hetven, 
száz méter hosszú keritő öregháló, hossza- 
közepén mindig zsákkal, a melyben a ha- 
lak megfogódznak ; leginkább tóságokhan 
dívott és dívik ma is. 

Gyalom — Janua 1729. 

Gyalomdeszka — Bodrogkö:^ — 1. Bécze. 

Gyalompogácsa — Bodrogköz — a nagy 
gyalmon az allnra fűzött, agyagból készült 
s kiégetett súlyok, I. Galacsér. 

Gyargya — P. K. — Mcciis ciiltratiis L. 
Tisza m. 

Gyászkeszeg — Batiitoii — « fekete keszeg- 
faji) Tínca Dulgjrís Cuv. 

Gyékényes háló — Balíiton. őshalászat — 
a balatoni halászok öreghálója, gyékény- 
ből való úszókkal, melyek azonosak a bod- 
rogközi pálhákkal. 

Gyékénykötö — Tihany — i m. hosszú 
spárga, mindkét végén keresztfácska ; a 
gyékénynek a kötőhelyen való összeszorl- 
tására. 

Gyérháló — Szeged — nagy zsákalakú háló, 
melyet két ladik között használnak. 

Gyökeres fenék — általánosan — 1. Atkás. 

Gyökeres part — általánosan — a hol a 
parton növekedő fák és bokrok víz felőli 
gyökérzete kiüti magát. Halas hely. 

Győkérkasza — HegykiS, I. Nyesellő. 

Gyöngyhal — Grossinger — Blicca argy- 
roleuca Heck. 

Gyöpség — Hegykő — zsombékos hely. 

GvUKSzÉL — Fertő tava — viharos déliszél. 

Gyükerezés — Keszthely — a halászásna'< 
sajátságos neme ; I. a szövegben. 

Gyűrőczérna — S^oZnoA' — az, a melylyel 
a háló részeit összevarrják, vagyis a réf- 
ólmot megcsinálják. 

H 

Haalo CSINÁLD — U jfalvi-Szikszai xvi. szá- 
zad — reticularius. 

Habarnicza — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
Polypus ; a régi írók mindig a halakkal 
együtt tárgyalták. 

Habita — Balaton, Siófok — az a nádtörek, 
giz-gaz, a melyet a hullám a partra vet ; 
tüzelő szer ; 1. Habócsa, Katér, Katré. 



Habócsa — Kes:;thely — 1. Habita. 

Habütő — Balaton- Füred — I. Habvető. 

Habvető — Balaton, tihanyi őshalászat — 
a bödönhajó peremére erősített rúdkeret, 
mely a habot visszaveti. 

Habzó víz — Balaton, őshalászat — a bala- 
toni őshalász csak habzó vízben, vagy 
mindjárt a habzás után halászik, mert csön- 
des vízben a hal lát és kitér. 

Habzó víz — általánosan — oly mozgásban 
levő víz, njely fodros hullámokat vet és 
tajtékzik. 

Hagyás — Bcdrcgkő:{ — a varsánál, ilyen 
alkalmazásban ; egyhagyású, több hagyású, 
kisebb, nagyobb hagyású ; vonatkozik a 
kávák mennyiségére és a közök nagysá- 
gára, 1. Egyhagyású. 

Hajas kövihal — H. O. — Gobio fluviatilis 
Cuv. Miskolc:;, Sajó ; már a xvi. század- 
beli szakácskönyvekben is. 

Hajatlan kövihal — H. O. — Cohitis bar- 
batula L. Miskolc:^, Sajó ; már a xvii. szá- 
zad szakácskönyveiben is. 

Hajó — Velenc-^e — egy embernek való 
ladik, ládával, egy evezőpaddal. Ezt a 
((faráni) állva rúddal citoljákn. 

Hajóhúzó — Fertő tava — azok a halászok, 
a kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztott 
nagy evezővel húznak ; I. Dal. 

Hajókaró — Hegykő — erős hegyes czö- 
löp, a melyet a tó fenekébe levernek, a 
mikor a tó színén húzzák ki a hálót, I. 
"Karóra halászni». 

Hajó tat — B. Szabó Dávid — «Ötet a 
hajó tatról le-taszltja»; — I. Tat, Taty,Toty. 

Hajtó csAklya, a melylyel a vezérrudat a 
jég alatt lékről lékre hajtják.* 

Hajtó halász, a farszákkal, bokorhálóval 
stb. járó.* 

Hajtólécz — Szeged — 1. Ve-^ér. 

Hajtólék — Záhony — 1. Ágiik. 

Hajtólyuk — Bodrogköz — I. Ágiik. 

Hajtórúd — Záhony — I. Vezér. 

Hajtovány — Kes-^thely — a szák kerete ; 
egyáltalában mindennemű hajlított háló- 
keret ; nem értve belé az ágast, melyhez 
a hajtovány, mint nyélhez kötve van. 

Hajvár — P. K. Szatmár körül — kaviár, 
jelesen a csillagostok, Acipenser stellatus 
ikrájából való. 



MESTERSZOTAR. 



/ 



9' 



Hal — állalíinosan — Piscis. Sokszorosan 
a rend, nem és faj tekintetében értelmező, 
halak, szálkás halak, halcsík, márnahal 
stb. 

Hal — Uifalvi-Szikszai xvi. sz. — piscis. 

Halaasz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
piscator. 

Halacska — Uifalvi-Szikszai xvi. sz. — 
piscicuhis. 

Halak — Pisccs, mint osztály. 

Halak fészke — S^ergény, Vasmegye — a 
hol a hal — régentén — a réteken ivás- 
közben seregbe verődött. 

Halak királya — P. K. — Acipcnscr stella- 
tiis Páll. Eredete nincs ; de mindenesetre 
népies ; a csillagalakú vértek kiváló dísze 
avathatja királylyá. A magyar nép esze- 
járásának teljesen megfelelő. 

Halantékcsont — I. Vakszemcsont.* 

Haláros — Kres^nerícs — a ki a halat eladja ; 
halászoknál közhasználatban van a «fisér» 
(Fischer), nyilván onnan, hogy leginkább 
németek foglalkoznak halkereskedéssel ; I. 
Fisér. 

Hal aros — Ujfalvi-Szikszai xv. sz. — ce- 
tariiis, piscarius. 

Halasföld — Miskolc^i Gáspár — sok halat 
termő vidék. 

Halaskofa — általánosan — halat áruló asz- 
szony, ha állandó helyen ez az állandó 
keresetmódja. 

Halaslegény — Bodrogköz — a laptár kor- 
mányosa. A laptáron van t. i. a kifogott 
halak helye. 

Halastó — általánosan — a régi piscinának 
az a neme, a melyben valóban halat tar- 
tottak ; a «piscina» t. i. sokértelmű volt 

Halastó — Miskolczi Gáspár — a folyó 
víz szakadéka, az ú. n. morotva is. 

Halastó — B. S^iiW Danid — a tulajdon- 
képeni piscina értelmében. 

Halas tg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — pis- 
cina, vivarium piscium. 
Í^Halas tóval bano — Ujfalvi-Szikszai xvi. 
század — piscinarius. 

Halász — Szeged — ellentétben a bérlő 
és kereskedő fisérrel az, a ki az öregháló- 
val jár. 

Halasz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
piscator. 



Halászat — Krcs:;ncrks — a halfogás niíve- 
letének összessége. 

Halászbíró — T. 5"^. — ki a halászatot 
vezeti. Balaton. 

Halászbokor — 1. Bokor. 

Halászóbot — Máramaros, Visk — az eresz- 
tőhálónak két apacsfája, 1. Eresztőháló. 

Halászcsér — Mc-^ő-Túr — a Sterna hirundo 
halászneve; a széki csértől — Glarcola — 
való megkülönböztetés. 

Halászcsatt — általánosan — a bogkötés- 
nek a halászoknál dívó neme. 

Halászdereglve — Komárom — a legnagyobb 
halászhajó. 

Halászfa — Kcs:^thdy — 1. Vezér. 

Halászfonal — Komárom — az, a melyből 
a hálót kötik, I. Léhés. 

Halászfunt — Tihany — rúgós mérőesz- 
köz ; 1. Drótfunt. 

Halászhatár — halas vizeken községek vagy 
egyesek halászó területének a határa. 

Halászka — Sterna hirundo ; I. Halászcsér, 
Küszvágó. 

Halászkarám — Királyföldi — halászkunyhó. 

Halászkő — Pinnycd — nagy hálósúlyozó, 
melyet akkor kötnek a hálóra, a mikor 
mély vízben halásznak. 

Halászlé — általánosan — halászatokon a 
halászember tápláléka ; különben általáno- 
san a magyar konyha eledele ; leginkább 
a pontyot, a harcsát és a kecsegét hasz- 
nálják, még pedig vegyesen ; a kishalász 
keszegből is főzi ; járulékai : sok hagyma 
és kellő só mellett sok paprika. 

Halászkunyhó — Tis:{a m. — állandó tanyázó 
hely. 

Halászmadár — Királjfóldi — 1. Halászcsér, 
Küszvágó, Szerkő. 

Halászmester — Tata — a tómester alatt 
állott s a halászást vezette. 

Halászó — Janua 1729 — a ki halászik. 

Halászó — Kres:;nerics — az, a ki a halat 
fogja. 

Halászó hajó — Ujfalvi-Szikszai xvi. szá- 
zad — scapha, oria. 

Halászó háló — Kalotaszeg — 1. Aghegy- 
háló. 

Halászi háló — Janua 1729 — halászó háló. 

Halászó hely — xvi. század, Nádasdy Ta- 
más leveleiben. 



792 



MESTERSZOTAR. 



Halászó sas — áttjLiiwsjn — a Pandion 
haliaétos halászneve. 

Halászó víz — Miskolc^i Gáspár — az, mely- 
ben a hal él. 

Halászrúd — Kopácsi — 1. Vezér, Rohony, 
Rohoncz. 

Halászsólyom — Krcs^nírics — Pandion hali- 
aétos. 

Halásztábla — Keszthely — egy fából fara- 
gott ponty, melynek oldalára a czéhmes- 
ter ráragasztja az üzenetet — gyűlés, teme- 
tés, kivonulás — : kézről-kézre járván, 
visszakerül a czéhmesterhez. 

Halásztárs — Tihany — az egy halászbo- 
korhoz tartozó legénység egymáshoz való 
viszonyát fejezi ki. 

HalásztO — Komárom — 1. Hálótű és orr, 
nyelv, láb. 

Halászszék — Máramaros — egy vagy két 
bakon nyugvó, gerendákból készült palló, 
melyet a halász a partról a vizbe állit, 
hogy az ághegyhálónak megfelelő mély- 
ségű vizet érjen. Részei : a palló, a bak 
és a lesőbak. a melyre a háló rúdját meg- 
támasztja. 

Halbába — P. K. — Cobitis tccnia L. Tis-^a ; 
nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás, 
melyeket e hal pofa tüskéjével vág. 

Halbárka — I. Bárka. 

Halbódító — Krcsyierics — nyilván egy a szé- 
kelység iiméregfüvévelii, mely az Euphor- 
bia palustris stb, = farkasfűtej ; másra 
használva : «czötkényi> — I. Czötkény. 

Halcsík — Cobitis fossilis L. Varhó (palócz) 
és Tószeg. 

Halcsík kosár — Varl>ó, Ipoly mentén — 
1. Csikkas (palócz). 

Halcsont — Kres^nerics — közhasználat sze- 
rint a német «Fischbein« értelmében, mely 
azonban nem haltól, hanem a czettől szár- 
mazik. 

Hal csontja, töviske — Újfalvi- Szikszai 
XVI. század — spina. 

Haldobóka — Királv/őUi — a (iKödem értel- 
mében, 1. Csali, Pélle. 

Haldoktor — Tata. — Tinca vulgáris Cuv. 
mint a czompónak külön tulajdonságára 
vonatkozó név. A halászok t. i. azt hiszik, 
hogy ez a hal sok nyálkájával a halak se- 
beit bekeni s igy meggyógyítja. 



Halebéd — Komárom — főkelléke a halászlé, 
melyhez ponty, harcsa és kecsege járul ; 
sok hagynií\, paprika és kellő só a fűszer ; 
az edény, a melyben főzik, a bogrács, 
mely vörös rézből való s egészen sajátos 
alakú ; a jó főzőnek — mindig férfi — 
nagy becsülete, hire van s dolgát igen 
komolyan veszi. 

Halélés — S:{Cged — mindenféle horogra 
való, a (iKöderi) értelmében, 1, Csali, Pelle, 
Éléskeszeg. 

Halélő — Komárom — hálózacskó, a melybe 
— bárka nem létében — a fogott halakat 
a vizben tartják, hogy élve maradjanak. 

Haletető — Krcs:^ncrics — vivárium, a mely- 
ben az apróbb halat reníies etetéssel 
nevelték. 

Hal farka — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
cauda piscis. 

Hal fogó háló — Janua 1729. 

Halhaja — Komárom — halpikkely. 

Hal hatan való serte — Ujfalvi-Szikszai 
XVI. század — pinna, pinnula ; nyilván a 
hátsörényúszó. 

Hal hea — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
squama. 

Halhéj — Balaton — halpikkely. 

Hal héj — Orbis pictus 1709. 

Halhely — Balaton — a jégre rakott halak 
nyoma. Egy perben azt kellett eldönteni, 
vájjon a behalászók sok halat fogtak-c ? 
mire a tanúk azt felelték, hogy a jegén 
sok h. volt látható ; jelölik ezt a lehullott 
pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét 
megváltoztatja. 

Halhólvag — Kres^ncrics — egy a vizahó- 
lyaggal. 

Halhuszár — H. O. — Alburniis bipunctatus 
Heck. S-{ckdr-Kords^túr. 

Halihany — Tápé — 1. Ihany; (iráhányja a 
a halat" — annyi mint fölfűzi. 

Hal ikra — Újfalvi Szikszai xvi. sz. — ova 
piscium, polygranum. 

Halivadék — Királyföldi — apró hal. 

Halívás — Királyföldi — párzsás, 1. Fiasi- 
tani, Ívni, Vivni, Fördés. 

Haljárás — Komárom — ha sok a hal, azt 
mondják oa halnak van járása»; ha kevés 
a hal : «a halnak nincs járásán. A fajokról 
is igy ; Balaton-Füreden az a hely, a hol a 



MESTERSZOTAR. 



793 



hal tartózkodni szeret. Sokszor oly érte- 
lemben is, hogy az időre vonatkozik, a 
melyben valamely fai bizonyos helyen meg 
szokott jelenni. 

Hal kopotoja — Uifalvi-Szikszai — brancha. 

Halkufár — Krcs:{nerics — 1. Haláros. 

Halmaszlag — Kresznerics — a legközön- 
ségesebb a törött borostyánbogyó, pálin- 
kával meglágyított kenyérbélbe gyúrva s 
jókora borsónyi golyóalakban a vizbe 
hányva. 

Hald — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — rete. 

HÁLÓ — általánosan — fonalból kötött, sok- 
féle szerkezetű halászszerszám. 

Hálóállítás — Tihany — az öregháló ijgy 
készül, hogy a bokor minden embere egy 
tizedrészét köti ; a midőn a részek készen 
vannak, a bokor összejön, a részeket össze- 
köti ; ez a hálóállitás ; 1. Állítás is. 

HÁLÓBÉL — IVIáramaros, Visk — az eresztő- 
háló aprószemű, középső része, 1. Eresztő- 
háló. 

HÁLÓBOKOR — Balaton — 1. Bokor. 

HÁLÓCSAPÁS — Balaton — minden egyes 
hely, mely a jég alatt meghalásztatott s a 
melynek nyomát (csapását) a lékek mutat- 
ják ; de a meghalászott pont, mint egység 
is : iihárom csapást halásztunk meg«. — 
Különben I. Vonyó. 

HÁLÓ FÖLE — általánosan — a húzóhálók- 
nál az úszókkal a víz színén járó rész, 
ellentétben a háló aljával, melyet a kövek, 
egyáltalában súlyok elsülyesztenek. 

HÁLÓHÁNYÓ — Körös mentén — az a legény, 
a ki tanyavetéskor a hálót kihányja. 

HÁLÓHÚZÓ — Ipoly mentén — 1. Turbukvas. 

HÁLÓKŐ — Balaton, őshalászat — az allnra 
kötött súlyozó kövek, tégladarabok. 

HÁLÓKÖTÖFA — S:;ekely-Kercs:^túr — 1. Bécze, 
Börcz. 

HÁLÓKÖTÖTŰ — Síékdy-Keresitúr — 1. Hálótű. 

HÁLÓMENTŐ — Hegykő, Saród — a karikán 
az a keresztvas, mely a hálónak a ten- 
gelyre való feltekerődését lehetetlenné 
teszi. 

HÁLÓMESTER — Kopácsi — a tanyavetésnél 
parancsol. 

HÁLÓS — Agárd — hálóval halászó halász. 

HÁLÓSZEM — Kirdlyföldi — a hálónak egyes 
szeme. 



HÁLÓSZOLGA — Bódua, S-cndrön — a négy- 
kávás merítő, tulajdonképen ághegyháló 
rúdjának megtámasztására szolgáló, pisz- 
kos, talpas és ágas fa. 

HÁLÓTÖ — Miskolc:; — I. Hálótű. 

HÁLÓTŰ — általánosan — fából készült, lapos, 
orros, nyelves és lábas szerszám, a melyre 
sok fonal reáhányható s a melylyel a háló- 
kötést végzik. 

HÁLÓT VETNI — Kuthy — a hálót a halá- 
szatra vizbe vetni. 

HÁLÓT VONNI — Kuthy — a kivetett hálót 
kihúzni. 

HÁLÓVARRÁS — régi okiratokban — egyér- 
telmű a hálókötéssel. 

HÁLÓVARSA — Kis-Majtény — 1. Szárnyas 
varsa. 

HÁLÓVESSZÖ — Göcsej — 1. Káva. 

HÁLÓVETŐ — Tápé — az a legény, a ki a 
hálót kiveti. 

HÁLÓZACSKÓ — Komárom — kis zacskó, háló- 
ból kötve, a melyben a halász apró czók- 
mókját, vagy eleségét tartogatja. 

HÁLÓZNI — általánosan — hálóval halászni. 

Halörhad — Kuthy— tokhalak értelmében. 

Halpeczek — egyenes, mind két végén he- 
gyes halászszerszám, mint legősibb for- 
mája a horognak.* 

Halpénz — squama.* 

Hal pénze — sok helyen — hal héjjá, pik- 
kelye. 

Halpiacz — Kresznerics — dci a hely, a hol 
a halat rendesen árulják. 

Halserte — Királyföldi — 1. Halsörény. 

Halsörénv — Szeged — a fésűshalaknál 
(Percoidei) a hátsörényúszó (p. dorsalis). 

Halszálka — Királyföldi — 1. Szálka. 

Halszálkás szárny — Tóth Pál, Bonnet 
fordításában — kemény szálkák közt feszülő 
halúszószárny. 

Halszárnya — általánosan — a hal úszó- 
szárnya. 

Halszárny ~ Orbis pictus 1708. 

Halszatyor ~ Királyföldi — gyékényből 
fonott, a hátra akasztható szatyor (Bod- 
rogköz); helyesen halászszatyor. 

Halszedő — Kiráhfőldi — a ki a kifogott 
halat felszedi. 

Halszerkő — Szeged — a Sterna fajok, 
mint halászómadarak ; 1. Halászcsér ís. 



794 



MESTERSZOTAR. 



Halszüke ~ P. K. Acipcnscr Cúldcnstccdtii 
Brdt. jiiv. 7í's:;a ni. Petényi Tisza mel- 
léki halászok szái'ából a következő magya- 
rázatot kapta : »A hals:{űkc akkor jön, mi- 
kor szűkén van a hal». Innen a név. A faj 
kétséf,'telen ; a névvel együtt gyűjtöttem. 
H. O. 

Halszüke — Krcs:;iicrics — «Flunder»-nek 
magyarázva, a mi helytelen. A «Flűnder», 
Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkba 
nem jár, nem s^űk, hanem Ijjros. A nhal- 
szűken az Acipenser Güldenstadtii Brd. 
kivált az aprajának a neve. 

Halszűki — Nychőr — Acil^cnscr GiilJcn- 
stádtii Brd. ; ifjú. GySr. 

Haltapogató — KirjlyföLü — 1. Tapogató, 
Borító stb. 

Hal tapogató — Ujfalvi-Szikszai xxi. sz. — 
verriculum ; itt hibásan a kétkózhálóval 
egybetévesztve. 

Haltartó — Krcs:;i:crics — I. Bárka, Riitő, 
Rejtő stb. 

Haltartó — MiskoIczi Gáspár — fával 
vagy kővel bélelt ásovány, a melybe a 
halat máshonnan hozzák. 

Hal tartó barka — Ujfalvi-Szikszai .\vi. 
század — Ichthyotrophium. 

Haltartó rekesz, a varsás ladikon stb. láda 
helyett.* 

Haltej — Krcs^^ncrics — a hinihal spermája, 
termékenyítő vagy liasitó nedve. 

Hal teje — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
lacteum intestinum. 

Haltetű — Krcs^ncrics — halakon élősködő 
rákok, mint Lernasák, Dichelestidák, Ca- 
ligidák és Argulidák. 

Haltör — S^. Molnár Alb. — általános kife- 
jezés, mely mindenféle szerszámra illik. 
Excipula. 

Halvaczok — Bodrogköz — az a hely, a hol 
valamely hal állandóan tartózkodik, mint 
lyuk, gödör, gyökér, kő stb. 

Hal vasar — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
Ichthyopolium, fórum piscarium. 

Halvarsa — Doros:;ló, Bácsniegye — 1. Szár- 
nyasvarsa. 

Halveder — az ókor értelmében — hal- 
szállitó füles edény, illetőleg ős bog- 
rács is; az arch£eologiában legtöbbször 
ícistan." 



Halvijás — Máramaros, Visk — a hal ivása, 

párzása. 
Halzsír — Duna, Tis^a, Körös — a hol a 
halat hasítják, sózzák és szárítják, ott a 
kicsapott belekből s hasításra nem alkal- 
mas kisebb halakból halzsirt főznek. 
Halzsírkanál — Körös-Tarcsa — késalakra 
faragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyűj- 
tött halzsigerekel főzés közben kavarva- 
vágva törik, hogy a zsir felszállhasson. 
Halzsírszedő — Körös-Tarcsa — minden- 
esetre ősi sierszám : egy nagy Anodonta 
jobb kagylófele nyélre alkalmazva ; igen 
jó kanál a halzsír leszedésére. 
Hám — Saród — 1. Öv. 
HÁMFA — Karád — 1. Apacs. 
HÁMOZNI — xvii. századbeli szakácsköny- 
vek — a halról is : «Az czukajat igen szé- 
pen mc'^hamo^dv , t. i. a héjjátói megtisz- 
títani. 
Hanyatt fordul — Miskolc^ Gáspár — a 
delfin, mikor a prédát csalja ; hal értel- 
mében mondja. 
Hanzsék — Hegykő — a zsombik ; jelesen 

az egyes. 
Hánykolódik — általánosan — a hal, mikor 

kivetik a szárazra. 
Harapóhorog — B. S^abó Dávid — a kosz- 

toshorog értelmében. 
Harántcsont — os transversale.* 
Harántnyúlvány — apophysis transversa spi- 

nosa.* 
Harcsa — Silurus — 1, Leső Harcsa.* 
Harcsa — K. — Silurus Glanis L. A tót : 
hrca névvel egy tőből fakadt. Galgóczi- 
nál (1622) megvan. 
Harcsa — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
Silurus, barbota, mullus, perottis, barbel- 
lus, barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes. 
Harcsa — Janua 1729 — Silurus Glanis. 

Raja alatt felhozva. 
Harcsafélék — Siluroidei, mint család.* 
Harcsaféreg — Komárom — a Palingenia 

longicauda álczája. 
Harcsahorog — Keszthely — legnagyobb 
fajta ; ina 50 — 40 öles ; kizárólagosan ma- 
gyar kovácsok munkája és régies alakú. 
Harcsaponty — Mitterpacher — Barbus 
fluviatilis Ag. ; a bajuszától eredő jellemző 
elnevezés. 



MESTERSZOTAR. 



795 



Harcsapiíndra — Siliiriis Glanis L. juv. Az 
iflú harcsa. Bodrogkö^. 

Hardscha — Bloch — I. Harcsa. 

Hargászó — Göcsej — I. Horgász. 

Harog — Egyhá^^as-Oláhfalu s általában Szé- 
kelyföld — halfogó horog. Göcseiben is így. 

Harogin — Egjiiá^as-Oláhfalu — I. Pekle, 
Patony. 

HÁROMLÁB — Komárom — hálófoltozásnál 
három kiszakadt szem. 

Hartsa — Orbis pictus 1708. 

HÁRTYA — epidermis.* 

Hasaszárnya — Szeged — a hasiiszószárny 
ip. ventralis). 

Hasítani — xvi. századbeli szakácskönyvek 
— a halról is : « hámozd es hasicz, vágd 
felii; — felhasítani, hogy a belét kivet- 
hesse, felvagdalni darabokra. Az élő nyelv- 
használat szerint a halat hosszában úgy 
felhasítani, hogy a két felét csak a has 
bőre tartja együtt, hogy Igy szárításra 
kiakasztható legyen. 

Hasító — Balaton, népiesen «haslttó», az a 
kés, a melylyel a halakat felhasogatják ; 1. 
Hasítani. 

Hasító — Körős-Tarcsa — az az ember, a 
ki a halat hasltja. Nem halász. 

Hasító asztal — Balaton — a melyen a 
halak hasítását végzik. 

Hasító deszka — Körös-Tarcsa — a halat 
nem asztalon, hanem deszkán hasítják, 
mely két kis széklábra van téve; lovagolva 
ülik meg. 

Hasító tanya — S-^i:g<:d vidéke — állandóbb 
tanya, kunyhóval, terítő karózattal, hol a 
halat hasítják, sózzák és szárítják. 

Haslikacs — Pórus abdominalis.* 

Hasiiszószárny — pinna; abdominales.* 

HÁTRAMARADOTT SZÁRNY — Kcs:^thcly — ; háló- 
húzáskor az a szárny, a melyből kevesebb 
került ki ; I. Összevárni. 

HÁTSÖRÉNYÚszó — pinna dorsalis.* 

HÁTULSÓ HOMLOKCSONT — OS frontale poste- 
rius.* 

HÁTULSÓ TAT — Csongrád — a lélekvesztő- 
ben a far táján meghagyott rekesz, egy- 
szersmind erősítés és ülőhely is. 

HÁTULSÓ VERSIK — Karád — 1. Vörcsök. 

Hegy — Ecsedi láp, Börvcly — szilárd, külön- 
ben sik föld a lápok között. 



Hegyenjáró — Balaton, tihanyi őshalászat — 
az a halász, ki Tihany félsziget ormait 
meghágja, hogy látott halra kitekintsen. 
A tihanyi 7 halászbokor hét hegyenjárót 
tart. Ez a hegyenjáró igazgatja jeleivel a 
látott halra iramodó hajókat. 

Hegyes kecze — S:;Cgcd — 1. Hosszíj kecze. 

Hegyes orrij kecsege — Janua 1729 — 
Acipenser Ruthenus L. 

Hej — B. S^abó Danid — 1. Halhéj, Pik- 
kely. 

HÉJAS KÖviHAL (Heas k. h.) Gobio fluviatilis 
Cuv. Galgóczi 1Ó22. 

HÉJATLAN KÖVIHAL (Heatlan k. h.) Colntis 
barbatula L. Galgóczi, 1Ó22. 

HÉJJÁ — Balaton-Füred — a halnak ^ pikke- 
lye ; de itt csak addig így, a mig a halon 
van ; levakarva : pénz. 

HÉJJAS FÉREG — Kuthy — rák. 

Hering — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — alec, 
halec, arenga, arenga passa, harenga, Alec 
infumatum ; a füstölt hering tehát már 
ismeretes volt. 

Heringfélék — Clupcoidci, mint család. 

Héringhal — P. K. — Pekciis cultratus L. 
Duna m. némely ponton. 

Hernyó — S:;ékehfőld, általánosan — a gi- 
liszta. 

HÍGvizi halászat — általánosan — tavaszi, 
nyári, őszi halászat a be nem fagyott vize- 
ken.* 

HÍGVízi SZERSZÁM — Tihany — nyári és 
őszi halászathoz való öregszerszám ; ellen- 
kezője a jegesszerszám. 

Hinaar — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
ulva, alga. 

HÍNÁR — Agárd — minden tömötten álló 
oly növény, mely a víz szine fölé nem 
emelkedik. 

HÍNÁROS — általánosan — fenékről; kellő 
növényzettel benőtt vIz, melyben nem lehet 
halászni. 

HÍNÁROS víz — általánosan — a melyben 
sok vízinövény terem, mely a halászatot 
nehezíti, néha lehetetlenné teszi. 

Hizlaló tó — Tata — az az öreg tó, a 
melvbe a nevendék pontyokat megnövesz- 
tés végett beeresztik és csírázó árpával 
tartják ; a hármas forgó utolsója, a mely- 
ből a halat fogvasztásra halászszák. 



796 



MESTERSZOTAR. 



HÓKONY — B. S:;al'ó Dái'id — a bókony- 
nyal egyértelműnek magyarázva; I. Bókony. 
Hollóorrcsont — os coracoideum.* 
Holt ág — általánosan — a folyók mellék- 
ágai, a melyek az anyaniedertől el vannak 
választva. Kitűnő halászó helyek. 
Holt víz — általánosan — álló víz, mely- 
ben csak a keményélctű hal tenyészik 
Homlokállású — a szem, mikor nagyon a 

homlokrészre van tolva.* 
Homlokcsont — os frontale.' 
Hónaljszárny — B^ljtcn-Fürcd — p. tho- 

racica. 
Hónaljúszószárny — pinna thoracica.* 
HopoRTSossÁG — Máttyus — a toklclck vcrt- 

sorainak fűrészessége. 
HoROAD — Mátyusnál — a lazaczról szólva — 
nála Salmo — a hím állkapcsának kam- 
póssága = Hackenlachs. 
HoRGADÁs — Mís/.o/t;í Gáspár — a lyra hal- 
ról szólva oAnnakfeletle ha ez a Hal s^i- 
uolva az aérbe fel-függcsztetik az ő farká- 
■ nak meghorgadásáml alkalmasint megmu- 
tatja, honnét s melly felől kelljen a széltől 
tartani" = horogformára görbülni. 
HoRGASFA — H. O. — a melyre a halved- 
reket akasztották, hogy vállra vehessék.* 
Horgász — Komárom — a horoggal halászó 

halász ; különben általánosan így. 
Horgászni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 

venari pisces. 
Horgászó — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 

hamiota. 
Horgos — Latcrc^a mentán — 1. Felvágó. 
Horgos vég, a kosztos horog inának az a 

vége, a melyhez a horog kötve van.* 
Horog — általánosan — leginkább vasból — 

a kasza fokából készült halászszerszám. 
Horog — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 

hamus. 
Horogban — Komárom — «a fenékhorgon 
minden tizedik horogton van egy horog- 
kövécsu, tehát minden lo-dik horog után 
egy bóncső. 
Horogderék — S:;cgccl — annyi mint ho- 
rogín : erősebb fonal, a melyre a horgok 
a peklénél vagy patonynál fogva felköt- 
tetnek ; 1. Horogpalló is. 
Horoggal való jfgeshalászat, a melyet 
horoggal a jég alatt űznek.* 



Horog hajtovány, a horog görbülése.* 
Hordg-ín — Szentes, körösi halászok — a 
horog erősebb zsinege ; 1. Horogderék 
és Palló is. 
HoROGKÓvÉcs — Komárom — 1. Böncső. 
Horogmadzag — Kopácsi — 1. pékle, patony, 

cserke, talpalló. 
Horognyel — Miskolc:; — 1. Koszt. 
Horogpalló — S:;cged — lásd Horogde- 
rék. 
Horogra csalni — általánosan — a halat 
a horogra tűzött kedves eledelével csá- 
bítani, hogy rajta veszszen. 
Horogra való — Tihany — a német «Kö- 

der», 1. Csali, Pélle. 
Horogrosta — Komárom — hálós fenekű 
rosta, a melyre a fenékhorgot kirakják, 
kivetésre elrendezik. 
Horogszerszám — S:;egi:d — kihúzó fedelű 
kis láda, a melyben a feles horgot, az 
élesítő reszelőt tartják. 
Horogtábla — Szeged — 1. Intábla. 
HoROGZSiNEG — Miskolc- — 1. Horogln, 

Horogderék, Horogpalló, Palló. 
HosszÚKESZEG — T. S^. Nátly — Szeged. 

Pdccus cultratus L. öreg. 
Hosszú KECZE — Csongrád — a hosszúfarkú, 

tükörháló nélkül való, farkalós kecze. 
Hosszúság — általánosan — a keritő hálók- 
nál, tehát öreg-, kecsege- stb. hálónál, a 
két apacs közötti terjedelem. 
HOGY — Algyő — a hálótű orra. 
HÖGYÖSKECZE — S:;cged — 1. Hosszúkecze. 
Hú ! — Komárom — halászkiáltás, melyre 

a laptáros kiereszti a hálót. 
HuGYGYÓ — anus.* 

HuGYGYÓ — Kopácsi, Komárom — a hal vég- 
belének a nyílása (anus). 
HUGYGYÓKA — S:;cgcd — 1. Hugygyó. 
HujA ! — Balaton-Füred — ((állj !» 
Huja! — S:;eged — jel, hogy a háló ki van 
hányva, mire a peczkes legény beakasztia 
a peczket. 
Hukó — Miíterpacher — Salmo Hucho Lin. 
Hullámzó víz — általánosan — a tavakon 
a szél nyomása alatt mozgó víz, a meddig 
még nem habzik, 1. Habzó víz. 
Hurokvető halász, a csapóhurokkal járó.* 
Hurokvető halászat, a mely a csapóhurok- 
kal jár.* 



MESTERSZOTAR. 



797 



HuszÁRKESZEG — H. O. — Alhunius lucidus 
Heck. S:;l'híl's, .körösi halászok. 

HÚZNI — áltcilánosan — a gúzsba v. húzó- 
szegbe akasztható evezővel evezni, I. Dal, 
Dalladzani, Dalladzó. 

HÚZÓBÁRKA — Fertő tava — az, a melyet 
halászatkor a hajó után kötnek, 1. Faros- 
bárka, Lovasbárka, Nyargalóbárka. 

HÚZOGATÓ FARKHÁLÓ — ErdSvidck, Olt men- 
tén — 1. Varsaháló. 

HÚZÓHÁM — Aigyő — I. Farhám. 

HÚZÓHÁLÓ — Balaton — I. Léhés vagy Öreg- 
háló. 

HÚZÓPÁNT — Balaton, tihanyi őshalászat — 
az evező szára felehosszában alkalmazott 
füles pánt, melyet a vonószegbe beakasz- 
tanak. 

HÚZÓSZEG — Balaton, tihanyi őshalászat — 
a bödönhajó koloncza, melybe az evezőt 
beakasztják ; I. Húzópánt. 

HúzóvÁNKUs — Balaton — az a nyerges fa, 
a melybe az evező beléfekszik. 



Igaz tokok — Acipenscres, mint csoport.* 

IHAM — Tápé — 1. Ihany. 

Ihany — S:;cged — fonal vagy fűzfa gúzs, a 

melyre az eladott halakat fűzik, hogy a vevő 

tisztán és kényelmesen vihesse. 
Ikervejsz — Xlll-dik század — alkalmasint 

két fővel ellátott vejsze ; I. Fej, Fő. 
Iklandani — S:;cgcd — egy evezőt a ladik 

végébe akasztva s cx3 szerűen mozgatva 

haladni ; rokon a csikló, cziklend, cziklo- 

nvozni, kallózni félékkel. 
Ikra — általánosan — a hal petéje. 
Ikra — Orbis picttis 1708. 
Ikrás — általánosan — a tojóhal. 
Ikrásodni — Miskolc^i Gáspár — 1. ívni. 
Ikrásodni — Miskolczi Gáspár — megter- 

mékenyedni. 
Ilánka szemling — Szirmay Andr. — Salar 

lacustris Ag., a magyar vizekre csak rá- 
fogva. 
Ilonahal — H. O. — Acerina Schrait:;cr Cuv. 

Szeged. 
Ii.onkakeszeg — H. O. — Acerina Schrait:^er 

Cuv. S:;cgcd. 
Ilünkakeszég — T. S^. Nátlr gyűjtése — 

1. llonahal. 



ín — általánosan — minden vastagabb kötél 
V. zsineg, a mely a háló keretét alkotja. 
Horgoknál, jelesen a fenekes és tökösnél 
az a zsineg, a melyre a pekle reá van 
hurkolva. A halászok a nagy hálónak csu- 
pán alsó, kettős kötelét nevezik a «háló 
inái)-nak. 

iNAHÚzó SZÉK — S:{olnok — kis négylábú 
padka, a melyre az a legény űl, a ki a 
háló inát húzza ; azért ül, hogy az inat le- 
tarthassa, 1. Letartás. 

Inasok padja — Balaton — a dereglyén a 
csigán túl az első pad; itt azok evedznek, 
a kik a háló inát húzzák. 

Ingó czölöpépítmény — H. O. — olyan, 
mely rekeszekre volt rakva, a mely az 
áradó, illetőleg apadó vízzel emelkedett 
vagy alászállott. 

INGOLA — Pdronn~on. 1. Pláner Ingola, Vak 
Ingola.* 

Ingola — H. O. — Pctroniy;on flupiatilis L. 
Erdövidck és Udvarhclymcgyc vizei ; nyílván 
az ingolna, angolna alkalmazása. Galgó- 
czi-nál (1622) megvan. 

Ingóláp — általánosan — alapjában mocsá- 
ros helyeken az a növénytakaró, a mely 
alatt mély víz következik s a mely az em- 
ber terhe alatt folytonosan engedve, inog. 

Ingolna — Janua 1729 — Petromyzon fluvía- 
tilis. Congrus alatt felhozva. 

Ingolna — S:{abó Dávid — Anguilla fluviatilis 
Ag. Az ingolna az angolna mellett előfor- 
dul axvii. századbeli szakácskönyvekben is. 

Ingovány — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
uligo. 

Ingovanyosföld — Ujfalvi-Szikszai xvi.sz. — 
terra uliginosa. 

Inhúzó — Záhony — a felső Tisza halász- 
bokrában két legény, a ki az öregháló 
inát húzza. 

Inkő — Agárd — I. Csattkő. 

In köz, például a fenékhorgon a pallóin da- 
rabja, mely két horog között van.* 

INLÉHES — Budapest — a kecsegehálónál a 
tulajdonképeni háló, mely két «tükör» 
között van ; lásd ; Tükör. 

Innyomó, az a husáng, a mely a m. velen- 
czei csiga derékfájába keresztbe van dugva 
s a melynél fogva a halász a csigát le- 
nyomja.* 



7q8 



MESTERSZOTAR. 



INÓ — NiidasJr Tamjs lev. — a pisztráng 
fogásról szólva ; a horog inától, tehát a 
pisztránghorog egészsze. 

iNTAKARÓ — S:;clnok — gyékény, a melyíyel 
nagy hőségben a háló ólmos inát beta- 
karják. 

Intés — Tihany — ha a bokornak valamely 
tagja hanyag, részeges, házsártos, cziva- 
kodó, lusta stb. háromszor intik meg s ha 
nem fog rajta, felmondanak neki ; a ki a 
helyébe lép, « rááll a szcrszámrau I. Rá- 
állani. 

INSZEDŐ — Csctii^nid — az a legény, ki a 
hálónak a vízből való kiszedésekor s a 
hajóba való betakarításkor az alínt felsze- 
degeti és rendberakja. 

In tábla — Duna mentén — az a peremes 
deszka, a melyen a fenékhorgot kihányásra 
elrendezik. 

ISLÉG — S:;i:ged — 1. Isling és Isiik. 

ISLIK — Komárom — I. Isling. 

ISLiNG (néha Isiik), minden erősebb zsineg, 
a melyíyel pld. a háló az inakhoz, v. fake- 
rctckhez van kötve. Nyilván a schlinge 
szótól ered. L. Lajfánt. 

ISLiNGTŰ — Komárom — olyan mint a hálótű. 
csakhogy a fonalhoz képest nagyobb ; 1. 
AUitótű. 

IspiTA — Komárom — a halbárkának külön 
rekesze, melybe a niegbágyadt halat rak- 
ják. 

IsTÁp — Balaton — i. Apacs. A balatoni 
őshalászok nem ismerik az apacsot ; a Bod- 
rogközön a szárnyasvarsa feszítő karója 
és horgászbot is. 

ISTÁPKŰ — Balalon-Fiircá — az istáptól szá- 
mítva az első nagyobb kő ; 1. Csattkő. 

Iszák — Csongrád — 1. Szák. 

Iszapos fenék — általánosan — finom, mély 
sárral borított vízfenék. 

IszKÁBA — általánosan — vaskapocs, a ladik 
oldal és fenékdeszkáinak egymáshoz való 
erősítésére ; eszkába is. 

Ivadék — Tata — apróka pontyok, a melye- 
ket a költő tavakból, hol az ikrából kikel- 
tek, a nevendék tavakba eresztenek. 
IVADÉKRA VALÓ — Calcnd. occ. 1/21 — ponty, 
azaz szaporításra alkalmatos ; 1. Anya- 
ponty. 
ívÁsiJ — Agárd — pld. : idei ivású, tavali 



ivású ponty, azaz : mely ezidén v. a múlt 

évben kelt ki az ikrábúl. 
ÍVNI — általánosa/l — a halak ikrázása, pár- 

zása. 
IvATNi — T. S-. — 1. ívni. 
ivÓHELY — általánosan — a hol a halak ívni 

szoktak. 



JÁcz — Sqiialiiis dolnda L. Varbő (palócz). 

Jakescke — Marsiliűs, Bloch — 1. Jász ke- 
szeg. 

Jankó — Bódi>a mentén — tréfásan az apacs ; 
ha pld. sekély vízben az apacs akadozik, 
azt mondják ; (ikotor a Jankóit. 

JÁR — Agárd — pld. ; felhős időben nem 
jár a hal ; 1. Haljárás. 

JÁRÓKÖTÉL — Karád — 1. Bejáró k. 

JÁROMCSONT — OS jugulare.* 

JÁSZ — H. O. — határozottan Síjiialiiis dobnia 
L. Bcrcttró- Újfalu. 

JÁSZ — Idus, I. Ónos Jász.* 

JÁSZKESZEG — Janua 1729 — Idus melano- 
tus Heck. 

JÁSZKESZEG — /->. K. — Sí]ualius dobula L. 
Komáromban következetesen alkalmazva H. 
O. P. K. Ercsiben Idus melanotus Heck. 
is : hibásan Aspius rapax Cuv. Bódpa. H. 
O. ; T Sj. Szeged. Squalius dobula L. 

Jasz KESZEG — Ujfalvi-Szikszai .\vi. szá- 
zad — "phoxinus lenisii; csak ráfogás, mert 
az Aristoteles caó^ivo; hala nem határoz- 
ható meg. Az Orbis pictusban (1708) thy- 
mallusnak mondva. 

JÁSZPADUCZ — H. O. — Abramis melanops 
Heck., S^cndrS, Bódva. 

JÁSZPONTY — P. K. — Squalius dobula L. 

JÁTSZIK — a hal a verőfényen ; de a horog- 
gal is. 

Javallani — Balaton-Füred — halászó hely- 
ről mondják, így : iijónak javallt helyen 
ereszti a hálót ; másnap reggel fölfejí.ii 
JÁz — Squalius dobula L. Bodrogkö^. 
Jegellő — Hegykő — nagy véső, melyíyel 
a kürtőben a jeget kivésik, hogy a fogott 
halat kimerhessék. 
Jegellő — Balaton — az a halász, ki a léke- 
ket vágja. 
Jegellőkő — H. O. — 1. Kőszakócza. * 



MESTERSZOTAR. 



799 



Jegelni — Balaton — a halászáshoz szük- 
séges léket vágni. 

Jegesgyalom az, a melyet a jég alatt kivet- 
nek." 

Jeges halászat, a jég alatt űzött halászat.* 

Jeges keszeg — H. O. — Blicca argyroleuca 
Heck. Hegykő, Fertőtava. 

Jeges vonó, a gyalonimal a jég alatt i'lzött 
halászathoz szükséges lékek összessége.* 

JÉGFiJRÓHAL — P. K. -— Cohitis tcciüa L. 
Tis:{a. 

JÉGPATKÓ — Balaton — négy körmű, fél- 
kengyel alakú szerszám, melyet a halászok 
az elcsúszás megakadályozására a talpuk 
alá kötnek. 

JÉGRE VALÓ SZERSZÁM — Tilianv — a jég 
alatti halászathoz tartozó szerszám összes- 
sége ; ellenkezője a hígvízre való. 

JÉGRiADÁs — Balaton — 1. Riadás, 

Jeles póta — Kcs:;thcly — az eresztő hálón 
az első pótát minden mester más-más alak- 
ban köti, hogy hálóját felismerhesse. 

Jobbszárny — Bodrogkö:; — a nagy gyalmon 
a kátától jobbra eső hálófél. 

JÓHAL — Komárom — az értékes hal, mint ; 
ponty, süllő, harcsa, menyhal stb. A régi 
szer- vagy köteleshal. 

JÖVEVÉNY PONTY hal, Cyprinus auratus AucT.* 

JÖVEVÉNY-POTYKA — S:{abó Dáiiid — nyilván 
aranyhal, Cyprinus auratus, auct. ; a hoz- 
záfűzött monda után azonban delfin is. 

JtJVNi — XVUl. század — 1. Ívni. 



K 

Kaaka — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Jun- 
cus. 

Kabak — általánosan — a lopótök kurta- 
nyakú fajtája ; használják csiktöknek és 
sokszorosan úsztatónak pld. a fenékhorgá- 
szatnál, a lábóhorgon ; néha kobak is. 

Kacs — Körös-Tarcsa — az evező nyelén 
levő fogantyú ; 1. Bódé stb. 

Kacsaorr — Szeged — a viza, tok, söreg, 
kecsege vagyis a tokfélék orra. 

Kaczér — Balaton, általánosan — karcsú 
nádcsóva, melyet téli időben az eresztö- 
hálóra őr helyett jelnek kötnek. A kaczér 
a zajló jégnek könnyen enged, innen az 
elnevezés. 



Káka — Hegykő — 1. Apacs. 
Kakasűlő — Kopácsi — a keczc fája, 1. 
Bónéfa. 

Kalánháló — Sepsi-Uzon — 1. Bőcscsőháló, 
Ollóháló. 

Kalauz — Bodrogkö:{ — az, a ki a hal vacz- 
kát tudja. 

Kaliczka — Balaton-Füred — 1. Vcjsze. 

Kallantyú — S:;olnok — 1. Kolomp, Húzó- 
vánkus, Kaloda. 

Kaloda — Kes-thely — a bödön hajó húzó- 
vánkusa ; van húzó- és keresztszege ; 1. 
Húzószeg, Keresztszeg. 

Kallószíj — Kis-Majtény — 1. Cziklend. 

Kallózni -- Kis-Majtény — I. Cziklendeni 

Kampó — Varbó, Ipoly mentén — a szigony- 
ról, melynek egyes ágát a palócz kampó- 
nak mondja (palócz). A Bodrogközön a 
kereső, 1. Gébics. 

Kampós fogak — dentes raptatorii.* 

Kamsa — Szolnok — 1. Gébics. 

Kanalas fogak — dentes cochleariformes.* 

Káncsa — Tápé — 1. Gébics, Gemics, Gé- 
mes, Gamó, Kampó. 

KÁNDRÓ — tóban élő hal. Székely/öld, talán 
Perca fluuiatilis L., melynek oláh neve tavas 
helyeken Kos:{tros. 

KÁNVA — Söntés, körösi halászok — 1. Káva, 
Hajtovány. 

Kap — a hal a horoghoz, vagy a horog után. 

Kaparászháló — Turahát — 1. Varsaháló. 

Kaparó (háló) — Bodrogköz — 1. Varsaháló. 

Kaparószák — Szolnok — 1. Varsaháló. 

Kapóhal — Komárom — a nagy hal (viza, 
harcsa) mellett kifogott apróbb halak, a 
melyekben a legénység részén kívül osz- 
tozik, 

Karics — H. O. — Carassius Dulgaris NíLS. 
Lá^i, Nógrád megye (palócz). 

Karika — Hegykő, Saród — 1. Csiga, ViUafa ; 
szerkezet szerint az előbbivel egyezik. 

Karikakeszeg — H. O. — Leuciscus rutilus 
L. juv. Komárom. Tulajdonképpen Abra- 
mis sapa Páll. 

Karisnya — Kis-Majtény — a rácsa kerete; 
1. Kasornya, Káva, Hajtovány. 

Karóra halászni — Hegykő — mikor nem 
a partra húzzák ki a hálót, hanem a tó 
színén a hajóba, mely a levert karóhoz 
van kötve. 



8oo 



MESTERSZOTAR. 



Karós horgászat az. a midőn a horgot a 
partba leszúrt karóhoz kötik.* 

Kas — Eniélví-Mc:;őség — a vejszének az a 
része, a melybe a hal betéved, 1. Kürtő, 
Fei. 

Kas — Velencéé, Komárom, Balaton, S:;cgcd — 
eltérő alakti kosarak a halak szállítására. 

Kashelv — Dt'rt';t'n — a lábó könyökében 
vagy öblében lévő köz, melyen a víz átfoly- 
hat s a melybe a cslkkast belefektetik, 
hogy az úszó esik beletévedjen. 

Kasornya — Kis-Majlcny — az a vesszőből 
csavart kantár, a melynél fogva a csiktököt 
hordozzák. 

Kaszakeszeg — P. K. — Pdccíis cutíratus 
L. S:;amcs, Maros m. ; BoJrcgko:;, H. O. 

Kaszúr — Börvcly — a Magyar Velenczén 
divó gyalázkához hasonló, de |obb szer- 
kezetű nád- és lápvágó eszköz ; a csikasz 
legkedvesebb szerszámja, mert fegyvere is. 

Kata — Karád — I. Segg. 

Katér — Balaton, Kenesse — mindenféle 
giz-gaz, a mit a Balaton a parira kivetett. 
Tüzelő anyag I. Habita, Habócsa, Katré. 

Katka — S-^egcd — I. Fentő ; Szegeden több- 
nyire négy nagyobb horog vasmacska alakba 
kötve ; van azonban a fentőhöz hasonló 
is, még pedig két böncsővel terhelve ; 
alkalmasint az akadka, akatka kopása. 

Katré — Tápé — I. Habita. Habócsa és 
Katér. 

Katucsfa — Nagy-Bcrcg. Borzsa folyó — a 
czége kapujába beállitható ganizsaháló tartó 
kerete. 

Káva — Bódva mentén — azok a farészek, 
a melyekre a hálók feszítve vagy kötve 
vannak ; így pld. az ághegyháló, két ke- 
resztbeálló félabroncsnak négy végére van 
kifeszítve s innen « négy kávás merítőii; — 
1. Hajtovány. 

KÁVAKÖTŐ madzag — Miskolc^ — az, a mely- 
lyel a tesziveszi háló — ághegyháló — 
két abroncsa középen meg van kötve. 

KÁVAKÖZ, két káva közötti hálóresz, illetőleg 
tér.' 

KÁVALAPÁT — Máramaros — félkörű kávára 
középen és keresztbe erősített ékalakú 
lapát, a melylyel a halász az apró köveket 
bolygatja, hogy az apró halat a csáklya- 
hálóba beriaszsza. 



KÁVÁRA HÁNYNI — Miskolc:^ — a hálót a iá- 
jára felkötözni ; cikávára kell hányni a há- 
lótii. 

KÁVA-VAS — a vasas-örvösháló ághegykáváját 
súlyozó vas.* 

Kavicshai. — P. K. — Cobitis barbatula L. 
Garam, Léi'a mellett. 

Kavicsos fenék — általánosan — igen durva 
homokkal s apróbb kövekkel elegyesen 
borított vlzfenék. 

Kecsege — K- — Acipenser Ruthemis L. 
GALGÓczi-nál (1Ó22) megvan. Miklosich 
szerint a szláv keciga (?). 

Kecsege — Orbis pictus 1708. 

Kecsegeháló — Komárom, Budapest — 70 m. 
hosszú 2 m. széles. Berendezése alapjában 
olyan mint az öreghálóé, de a hálórész 
hármas : közbűi finom léhés, mely mindkét 
oldalon tükör között van ; 1. Inléhés, 1. Tű- 
kör. 

Kecsege tok hal, Aeipenscr Ridlieniis L.* 

Kecsige — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — 
Sturio primus, echinus. Érdekes megtudni, 
mit értettek a régiek a Sturio primus és 
secundus alatt, minthogy a nyelvészek még 
ma is idézik ; 1. Szarvas Gábor «Czápai> 
a Magyar Nyelvőrben; I. Kecsege. 

Kecsöge — H. O. — Acipenser Rutkenus L. 
S;egedi kiejtés. 

Kecskebéka — S:;egcd ~ Rana esculenta : a 
harcsa csalija. 

Kecze — Szeged — háromszögletű, súlyozott 
fakeretre alkalmazott fenékháló, melyet 
csónak után vonszolnak ; 1. Kocza is. Két 
öregszemű, isiikből kötött tükörháló között 
a finom hálótest; a hosszú ín lószárcson- 
tokkal felszerelve. 

Keczeg — H. O. — Leuciscus rutilus L. Ipoly, 
Lá:;l Nógrádmegye (palócz); Alburnus bipun- 
ctatus Heck. Egyh. Oláhfalu. 

Keczeköröm — S:;cged — I. Koczaköröm ; 
a bónéfa ; 1. azt. 

Kapókeszeg — H. O. — Aspius rapax Ag. Baja. 

Kapu — Fertő tava — a kürtő része. Ott a 
hol a lészák már sarokra hajlanak az első, 
tágas átbocsátó rész, hová a hal legelőbb 
kerül befelé. 

Kapu — Nagy-Bereg — a czége nyílása, a 
melybe a gamzsahálót beállítják. 

Kar — Börmly — a csikputtonyon az a két 



MESTERSZOTAR. 



801 



fonadék, a melynél fogva a halász a put- 
tonyt a vállára akasztja. 

KÁRÁSZ — Cjrassius, 1. Kövi Kárász. Széles 
Kárász.* 

KÁRÁSZ — K. — Carassiiis vitlgciris NíLS. 
Egy tőből való a német: Karausche, Kareisl, 
Gareisl ; az oláh karas és tót karas, kara- 
sek nevekkel. GALGÓczi-nál (1622) meg- 
van. 

KÁRÁSZ — Janim 1729 — Carassiiis vulgáris 

NlLS. 

Karasz — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cha- 
rax ; ma egy halcsalád : Characinidas és a 
Charax nem ; tengeri hal. 

KÁRÁSZKESZEG — T. S^. Nátly és H. O. — 
S:^cs;cd. — P. K. — TiS:;afölclvár, Scardi- 
nius en-tliroplithalmus Bon., tavakból. 

KÁRÁSZ PONTY, Cyprínusacuminatiis Heck.' 

KÁRÁSZPONTY — H. O. — Carpío Kollarii 
Heck. Velencze. Minden halász állítja, 
hogy a kárász és a ponty keveréke. 

Karászvarsa — Doroszló (Bácska) — két 
bejáróval, dobszerűen fölpeczkelhető; háló- 
ból kötve ; máshol a kárászvarsa egy bejá- 
róval. 

Karcsu-ponty — Grossinger — «Kartsó- 
pontyii — nyilván a Cyprinus hungaricus 
Heck. 

Karcsú ponty — Szirmay Andr. — Phoxi- 
nus laavis AG. értelmében. 

Kardkeszeg — P. K. — Pdecus adtratus L. 
Tis^a m. 

Karda — P. K. — Pelcciis cultratus L. 

Kardahal — P. K. — H. O. — Pclcciis cul- 
tratus L. Duna m. 

Kardakeszeg — H. O. — Pcíccus cultratus L. 
Csongrád. 

Kardos — Pclccus, 1. Sugár Kardos.* 

Kardos — P. K. — Pclccus cultratus L. 

Karevedző — Kcs^thclj- — be nem akaszt- 
ható, mankóval ellátott evedző. 

Keczés csónak az, a melyen a keczés jár.* 

Keczéző — Szeged — a keczével halászó 
halász. 

Keczés — Tís^a menten — keczehálóval járó 
halász. 

Keczézni — Tis:[a menten — a keczével 
halászni. 

Kejtág (kétág) — Latcre:[a mentén — I. 
Keresztkötél. 



Kelé — Seardiiiius. I. Pirosszárnyú Kule.' 

Kelehal — P. K. — Seardinius crytliroph- 
tlialmus Bon. Balaton. 

Kelen — Göcsej — Scardinius crythroph- 
thalmus Bon., nyilván a szláv «Klenii ke- 
szegnévvel egy tőből való I. Kelé, Ke- 
ling, Telea, Telén és Telény. 

Kelevisz — Komárom — az iszapban fekvő 
ágasbogas fa, melybe a háló beakad. 

Keling — H. O. — Squalius dolniLi L. Kis- 
Majtény; a balatoni kelehallal rokon név. 

Kemény hal — általánosan — mondják arról 
a halról, mely a szárazra vetve is sokáig 
elél, pld. ponty, kárász, sügér. A kemény- 
ség, ha jósággal párosul, növeszti a hal 
becsét. 

Kemény heju hal — Ujfalvi-Szikszai XVI. 
sz. — concha, conchile, conchilium, ostrea ; 
régente az Unió, Anodonta kagylók is 
halszámba mentek. 

Kerekded héjjak — Miskoiczi Gáspár — 
pikkelyek, halpénz. 

Kerek halpénzek — squama; cycloidce.* 

Kerekkeszeg — 7. S:;. Nátly — Szeged. 
Abramis sp ? talán sapa Páll 

Kerékszeg — P. K. — Aspro vulgáris Cuv. 
kitűnően festi az alakot. Nyitra torkolata. 

Kereső — Balaton — vaskampós, görbenyelű 
szerszám, a melylyel a jég alatt eltévedt 
vezérrúdat fölkeresik s helyrehúzzák, I. 
Gébics és Gemics ; Tihanyban azonban a 
vasból készült fentő neve. 

Kereső halász, a keczés, vezetős, kaparós 
halász.* 

Kereső halászat az, a midőn a halász foly- 
tonos helyváltoztatás mellett alkalmazza a 
szerszámot, pld. a keczét.* 

KÉRÉSZ — Grossinger — Palingenia longi- 
cauda. «Tiszavirági>. 

Keresztfa — Bodrogkö:; — a bokorháló lábát 
megerősitő fa. 

Keresztháló — Koloi^svár — I. Aghegyháló 
stb. 

Keresztkáva, a borító oldalát alkotó, egy- 
mást keresztező káva.* 

Keresztőr — Bodrogkö:^ — a téli vasas szák 
hálóján keresztbe futó fonalak, melyek a 
hal jelenlétét a feljáró őr és pedzője útján 
elárulják. 

Kerítő halászat, az öreghálóval, gyalommal 



Hermán O. A magyar halászat. 



ii 



802 



MESTERSZOTAR 



s rokonaikkal űzött halászat, mely körbe 
vagy félkörbe keríti a halat.* 

Kerítő (háló), — S:;cgcd — tulajdonképen 
kézi háló, két ember számára ; van párája, 
kő helyett azonban 16 lábszárcsontok van- 
nak rákötve. Hossza 8 — lo m. 

Kerítő jegeshalászat — a gyalommal a jég 
alatt űzött halászat.* 

Kerítő szigony — Oltsicm — öt ágú, sza- 
kás szigony, melynek középső ága a leg- 
rövidebb, a többi fokozatosan hosszabb, 
úgy, hogy az ágak hegyei együttvéve lapos 
ívben meredeznek. 

Keresztszeg — Kcs:;thcly — a bödön hajón 
az a szeg, a melyK'el a húzóvánkus meg 
van erősítve. 

Kerül — a hal horogra, hálóba. 

KeserC fog — Agárd — a ponty torokfoga. 

Keserühal — P. K. — Rhodciis anmnis Ag. 
BaLilcii tája. 

Keseríj I'ONTV — Szirmay Andr. — Rhodeiis 
amarus Ag. 

Keríteni — Bodrogkö:^ — a tanyát, ilyen 
alkalmazásban : «Már háromszor kerltet- 
tiinki), t. i. ennyiszer vetették ki a hálót. 
Általánosan a húzóhálókkal való halászás 
módja, mely abban áll, hogy a hálót előbb 
kifeszítik s azűtán körösen összehozzák. 

Keskeny kecsige — Ujfaivi-Szikszai xvi. sz. 
— Rhombus; tehát tengeri keszegúszó, a 
nemet nSleinbuttn. 

Kessegi — Marsilius — 1. Dévér keszeg. 

Kestscheke — Marsilius, Bloch — 1. Ke- 
csege. 

Késze — H. O. — Abramis és Leuciscus 
fajoknál genusz név. Szeged : de nem álta- 
lánosan. 

Keszeg — Abramis. 1. Bagoly Keszeg, Dévér 
Keszeg, Éva Keszeg, Lapos Keszeg, Leu- 
ckart Keszeg, Silány Keszeg, Szemes Ke- 
szeg.* 

Keszeg — áítalánosan — minden ú. n. fehér- 
hal ; egyesíti az Abramis, Blicca, Leuciscus, 
Squalius, Aspius, Idus, Scardinius nemeket; 
kiválóan az Abramis nemre alkalmazva. 

Keszeg — Ujfaivi-Szikszai xvi. sz. — Leu- 
ciscus, in genere. 

Keszege ~ P. K. — Abramis brama L. Bala- 
ton. 

Keszeghát — sol< helyen — oly hegy, mely- 



nek domborulata az Abramis fajok, jele- 
sen az Abramis Brama hátának élére em- 
lékeztet. 

Keszeghátra mosva — Duna — mondják 
kivált homokzátonyokról, mikor élek lát- 
szanak rajtok ; szintén az Abramisról véve. 

Keszególdalt — általánosan — szűk résen 
a test keskenyével, tehát oldalt átbújni ; 
mint testi hiba : féloldallal előbbre járni. 
Az Abramis lapos testéről véve. 

Keszi — H. D- — ú. m. Késze. 

Kethkezhalo (Kétközháló), már i49;-ban. 
Az egri püspökség számadási könyvében. 
Udv. levélt. Bécsben Nr. ;i4. Fol. A két 
végét egy-egy ember fogja s úgy keríte- 
nek vele, tehát két ember közé való háló ; 
1. Kerítő. 

Kétkézháló — Turahát — I. Kerítő, Kétköz. 

KÉT-KEZZEL VONÓ HÁLÓ — Janua 1720 — a 
mai kétközháló. 

KÉTKÖZ — Bodrogköz — kisebb gyalom, 
melyet két ember közre vehet s vonhat ; 
I. Kerítő. 

KÉTKÖZHÁLÓ — 7. S^. — 1. Kerítő. 

Ket KÖZ HALO — Ujfaivi-Szikszai xvi.- sz. — 
a haltapogatóval verriculum alatt. 

Kétszárnyú — a hal kormányúszója, mikor 
két egyenlő félből állva, fecskefark alakú, 
mint pld. a pontyé ; a tudományos mes- 
terszó cihomocerkii.* 

KÉTVÉGŰ kopja hal — Anphioxus lanceo- 
latus, Yarrell.* 

Kevéskor — Nagy-Dobrony — így : «a kul- 
logót csak kcveskorig lehet használni. 

KÉZTŐ — carpus.* 

Kifelé halászni — Balaton — a tó belsejé- 
ből a part felé halászni. 

Kifogó— /ÍL'S^Widi'-— A 40 öles horog ín vége 
a part felől, a víz derekán le volt köveivé 
s ez a pont egy úszó nádcsóvával {kólá- 
val) volt megjelölve ; innen 10 ölnyire egy 
nádszál volt leszúrva, mely az in lo-dik 
ölét s egyszersmind azt a pontot mutatta, 
a melyen az inat emelték, azaz : kifogták. 

Kifogott hal — Balaton — a zsákmány. 

Kifolyó tg — Ujfaivi-Szikszai xvi. sz. — 
lacus. 

KÍGYÓ-HALACSKA — Grossinger — a Petro- 
myzon fluviatilis LiN. ifjúkori alakja, tehát 
az iiAmmocoetes branchialisi). 



MESTERSZOTAR. 



805 



KiHÁNYÁb — Komárom — az öreghálónak a 
vízbe való bevetése. 

KiHÚzóvÉK — Latorc:;a menten — I. Ajtó- 
lék. 

Kijáró kötél — Komárom — az, a melyet 
a hálót kihányok a partra kihoznak. 

Kijáró vég — általánosan — az öreg v. 
léhéshálónak az a vége, a melyet a ladi- 
kon kihoznak ; 1. Kijáró kötél is. 

KiJEGELNt (a csapást) — Balaton — az egy 
pont nieghalászásához szükséges lékeket 
kivágni. 

Kijelelni — Balaton-FiircJ — a jegén a 
tanyát a jegellők számára kipontozni ; ezt 
a vezeres szakóczával végzi s csak azután 
következik a jegellők munkája. 

Kikap — S:;eged — a hal a tiszavirág után, 
az az : fölveti magát, hogy a víz fölött 
röpülő kérészt (Palingenia longicauda) be- 
kaphassa. 

KiKARÓZNi — S:{i;gcd — a fenékhorgot a 
partba szúrt karóhoz kötni ; 1. Kikötni. 

KiKÉRÍTENi A JEGET — Balaton — a lékek 
helyét megjegyezni ; 1. Kijelelni. 

Kiköpi a hal a horgot — általánosan — 
mikor a horoggal játszik, a szájába kapja, 
de ismét kilöki. 

Kikötni — általánosan — hajót, ladikot, 
bárkát a parthoz kötni ; a vízbe szolgáló 
szerszámot, pld. a fenékhorgot a parton 
levert karóhoz kötni ; 1. Kikarózni. 

Kikötő bak, a rúdbaktól való megkülönböz- 
tetés végett.* 

Kikötőhorog — Szolnok — két karó közé 
kikötve ; egészen sajátságos mód. 

Kikötő karika, a halász járóművek és bár- 
kák orrán az a karika, a melynél fogva 
ki lehet kötni.* 

KiLEKELNi — H. O. — a jégbe a halászat- 
hoz szükséges lékeket vágni. 

KiLENCZSZEMÜ HAL — Kír-fcle szakácskönyv, 
XVI. század — Pctromy^on fliiviatills. a két 
szemről, egy orr és hét, szemalakú szil- 
ványlyukról. 

KiLENCz SZEMŰ HAL — Janua I72f) — Petro- 
myzon fluviatilis. 

KiLENGZ SZEMŰ HAL — U jfalvi-SzikSzai XVI. 

század — lampetra oculata; nyilván a vak 
ingola. Ezt követi : oAz kilenczszeműhöz 
hasonló lampedran. Az Orbis pictus (1708) 



is ad|a ; de latinul mura;nula. Nyilván Pe- 
tromyzon. 

Kilép — Agárd — a ponty, az az átvet 
magát a hálón, szökik. 

Kilincs — Csongrád — a lélekvesztőn a 
cziklony beakasztására szolgáló fül. 

Kinyújtani — Komárom — az alattságot, 
azaz : kiereszteni a vékony kötelet, a 
melynél fogva a halászhajót vízellenébcn 
húzzák. 

Királyhal — P. K. — Acif'Cnscr stcllatiis. 
Páll. Eredete nincs feljegyezve. 

Királyponty — P. K. — Cypriniis carpio L. 
Duna m., 1. Tükrösponty. 

KiRÁLYPCZSÁR — Szirmay Andr. — Cyprinus 
Carpio L. macrolepidotus. 

KiRCZA — Heckel — Cobitis tacnia. Biztosan 
oláh elnevezés. 

KiSAFA — Agárd — halmázsalásnál erre akaszt- 
ják két fülénél fogva a kast ; olyan mint 
a kocsi kisafája, csak a középső vasalása 
más. 

Kis APATSÓ — B. S^abó Dáidd — helyesen 
magyarázva mint laptáros apacs. 

Kisbíró — Tihany — a halászbokor leg- 
ifjabb tagja : főfeladata a társakat felköl- 
tögetni, összehívni ; rendeleteit a kulcsos- 
tól kapja. 

Kísérni — Balaton-Füred — az eresztöháló 
betevésekor, azaz : ehhez képest a ladi- 
kot kormányozni. A betevést három ember 
végzi, az egyik ereszti (a hálót), a másik 
/lííí^í! (evedz), a harmadik kíséri (kormá- 
nyoz). 

Kisgazda — Karád — a jég alatt való halá- 
szatnál a második ember. 

Kishalász — Komárom — kis szerszámmal : 
horoggal, keczével |áró halász. 

KiSHÁM — Szolnok — 1. Czibék, Vállhám. 

Kis hey — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
squamula ; ma pénz, pillangó. 

Kisiklik — a hal a kézből. 

Kis kotrócz — Saród — 1. Kotrócza. 

Kis legény — fínnycd — második halász- 
legény. 

KiSKŐ — Balaton- Füred — az öreg gyéké- 
nyes hálón a rendes súlyozókő. 

KiSPiczÉs — Tápé — tutajos horoggal halá- 
szó halász. 

Kis SZÁNKÓ — Balaton, őshalászat — kisebb 



8o4 



MESTERSZOTAR 



gyalogszánkó, a melyen a jéghalászok hol- 
mijukat, a (imuniczióti) szálitják. 

Kis SZÉLHAL — Albumus bipunctíiliis Heck. 
Eniőuidck, Olt vize. 

Kisz — H. O. és P. K. — 1. Küsz, Kcs:;t- 
hdy. 

Kiszakad — általánosan — a hal a horog- 
ból, ha már megfogódzott s úgy szabadul, 
hogy a halon seb támad ; 1. kiköpi a hor- 
got. 

KiszÁRMAZiK — Miskolc^i Gáspár — a hal a 
tengerből a folyóba, az az : felvonul pld. 
a tokféle. 

Kiszedő lék — Tós:^^^ — 1. Ajtólék. 

KiszEzM — Kcs:-thcly — kisz fAlburnusJ hala- 
kat fogni, ilyen alkalmazásban : «kiszezni 
ment, hogy a horgát felhalazzau. L. Fel- 
halazni ; 1. Küsz. 

Kiszíjjalt — Mátyusnál — a stokfis, azaz 
kihasgatott s megszárított. 

Kitapogatni — sok lidrcii — a halat elfek- 
vése helyén, kézzel keresve, megtalálni. 

Kitér — a hal a háló elől, mikor a viz nem 
habzik s nem zavaros, 1. Habzó viz. 

Kivárni — Bácsmegye — a halat is ; türel- 
mesen megvárni, mig rajta veszt. 

Kivétel — A^-Jri — 1. Ajtólék. 

Kivonó — Erdélyi Mc^íscg — a jég alatt 
való halászatnál az a lék, a melyen a hálót 
kihúzzák ; 1. Ajtólék. 

Kivonó sorlék — az ajtólék és külső sarok- 
lék közötti léksor.* 

KivoNYÓ VEK — Kopácsi — 1. Ajtólék. 

Kobak, 1. Kabak. 

Kócs — Bodrogkö:^, általában — 1. Kacs, 
Mankó, Fül, Bódva, Bódé. 

KocsiszER HALELADÓ — Tihaiiy — a halász- 
bokornak az a tagja, a ki a kocsit meg- 
rakja hallal s távolabb vidékekre eljár, 
hogy eladja. 

Kócz — P. K. — Aspro Zingcl L. Vág folyó 
torkolata táján. A név magyarázatát 1. 
Kolc; alatt. 

KoczA — Komárom — 1. Kecze. 

KóczA — Kopácsi — 1. Apacs. 

KóczHAL — P. K. — Aspro Zingel L. 

KoczAKÖRÖM — Komárom — a keczeháló 
fakerete ; 1. Bónéfa. 

KoczÁs — Komárom — koczával (keczével) 
járó halász, kishalász. 



KoczÁZNi — Komárom — a kocza- (kecze) 

hálóval való halászat. 
KoczÁzó — Komárom — a kocza- (kecze) 
hálóval halászó halász. 

KoczÉR — Hegykő — 1. Kaszúr. 

KÓLCZ — P. K. — Aspro Zingcl L. 

KoLCZ — P, K. — Aspro Zingel L. Ez a 
változat a Góc^, Kólc:^hál. Kólc^ tót ere- 
detre vall, a mennyiben az Aspro tót 
neve iikolecn = faszeg, czövek ; tehát ez 
is. mint a magyar «kerékszeg» ugyanazt 
a halat alak szerint festi. 

KoLCZ — Szirmay Andr. — Aspro Zingel 
Cuv. 

Kolomp — Vcfe/icji;, Komárom, S:^cgcd — az 
a fadarab, a melynek nyergébe az evező 
a gúzs segítségével beakasztatik ; 1. Kaloda, 
Húzóvánkus. 

KoLONCz — Balaton — a húzóvánkusból 
kiálló vas, melybe az evező vasfüle be- 
akasztatik ; 1. Húzószeg. 

Koltv — Bíáíí A. — Cottiis gobio L. Erdé- 
lyi résnek. 

Kolty — Szirmay And. — Cottus gobio L. 
i'fejesii fajnévvel. 

Kóltz — Janua 1729 — Aspró Zingel Cuv. 

KoMHERHÁLÓ — Kis-Majtény — 1. Ághegy- 
háló. 

Koncsér — H. O. Balaton, kenessél ős- 
halászat — I. Konczér, Veresszemű- Ve- 
resszárnyú. 

KoNCZÉR — Leuciscus, 1. Leány Konczér, 
Veresszárnyú Konczér.* 

KONCZHAL — Scardinius erytliropkthalmus Bon. 
Galgóczy szakácskönyve 1622. Innen talán 
a ma is élő Konc^ár, Konczér, Koncsér. 

Konczár — H. O. — Koncsér, veszprémi 
kiejtés — Leuciscus, Scardinius ; 1. Kon- 
czér, Koncsér, Göndér. 

KoNGÓs CSÍK — Nagy-Dobrony — az igen 
nagyra termett csík ; az Ecsedi láp körül 
is így. 

Konyhahal — Tihany — 1. Szerhal. 

Kopás — Szolnok — az evező nyelén a derék- 
rész, mely a gúzsban jár s ott a gúzsba 
és kallantyúba beléköpik. 

KoPÉTÓ — Balaton — a hal szilványfedője 
Kiemendeckel — 1. Kopétyó, Kopótó, 
Kopétyé, Kopétyú, Koppantyú, Koppintó. 

KopÉTYÉ — Szentes, Velenc\e — «hal fülen ; 



MESTERSZOTAR. 



80 n 



az a fedő, mely a szironyt v. szilványt 
betaUarjaii; I. Kopétó. 

KopÉTYÓ — Balaton-Füred — 1. Kopétó. 

KopÉTYÚ — Simontól nra — I. Kopétó. 

Kop HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — 
a gob hallal felhozva ; ma a botos kölönte. 

KoPHjL — Cottns gobh Cuv. Galgóczy sza- 
kácskönyvében 1622. Nyilván egy tőből a 
német Koppé. Groppen-nel. Komárcinl'an 
ma is él. 

KoPOLYA — Solt — az áradások után mélye- 
désekben megmaradt víz ; rendesen jó 
halashely. 

KopÓTÓ — Bódva és Miskolc^inál — I. Ko- 
pétó. 

KoPÓTÓ — Orbis pictus 1708. 

KopÓTYÓ — Tóth Pál, BoNNET fordításá- 
ban — 1. Kopétó, az operculum értelmé- 
ben. MiKLOSiCH szerint a szláv klepeto. 

KOPOTYÓHÁRTYA — Tóth Ríl, BoNNET fordí- 
tásában — az infraoperculum értelmében. 

KOPÓTYÓK — P. K.— Ammccodcs hranchialis. 
Eredet nélkül. 

KOPÓTYÓS HALAK — Tóth Pál, BoNNET for- 
dításában. 

KOPPANTYÍI — Kiithr - 1. Kopétó. 

KoppiNTÓ — Kopácsi — I. Kopétó, «a kop- 
pintó alatt van a szilvány» mondta az öreg 
MÁTÉ Ábel. 

KopsA — Cottns Kchiű L. Udi^arhclymegvc 
vizei (székelyj. 

KoRÁTsú — Miskolc:;i Gáspár — a pont\- 
héjjáról (inagy öreggaras korátsú, könnyen 
le-hulló liaja vagyonn, terhát a peripheria 
értelmében. 

KoRez — általánosan — fonatos kereszt- 
kötés ; vesszőből, nádból kötött terelő 
falakon stb. a kötés maga; 1. Korczvessző. 

KoRCZKÖTÉs, a czége, vejsze, verés kö- 
tése.* 

Korczvessző — Kulhy — a mivel a nád- 
kunyhót kötik. 

Korda — H. O. — Pdecus cultratus Ag. 
Győr. 

Kormány — állaUinosan — hajón vagy álló- 
bárkán az a vízbenjáró rész, a melynek 
jobbra-balra fordításával a hajó irányát 
szabályozzák ; sokszor az evezőt is így ne- 
vezik, a melylyel kormányoznak. 

KORMÁNY — Kopácsi — a hal farka. 



KÓRMÁNYSÖRÉNY — Baljlon-Fiircd — az alsó- 
sörény úszó, p. analis. 

Kormányszeg — Balaion-Fürcd — a melybe 
a kormányevedző, húzópántja van be- 
akasztva. 

Kormányúszó — a hal farka végén terje- 
dező úszó, pinna caudalis.* 

Kosz — H. O. — Aspro Zingd Cuv. Baja. 

Koszt — B S-^abó Danid — horogvessző, 
székely szó : «A márnát kositonn az halász 
felrántja », I. Kosztos horog. 

Koszt — a csapóhurok nyele is az.* 

KoszTOS horgászat az, a midőn a horog 
inánál fogva vesszőre vagy babkaróra van 
kötve.* 

Kosztos horog — I. Kosztos horgászat.* 

Kóta — Balaton, tihanyi őshalászat — nagy 
gyékény nyaláb, mely a macskakötelhez 
van kötve s a víz felszínén úszva, mutatja 
a pontot, a mely felé keríteni kell ; akkor 
használják, a mikor a látott halat fogják. 

KÓTis — Máramaros, Visk — az eresztő- 
hálón az ín ólomkarikái, I. Eresztőháló. 

KoTLiK — Tihany, B.-Fiired — a keszeg- 
fajokról nem mondják, hogv ivik, fördik 
vagy vív, hanem : kotlik. 

KoTRicz — P. K. és H. O. — Lcuciscus 
rutilus L. Keszthely. 

KOTRÓCZA — FcrtS tana — a kürtő része : 
az, a melybe a hal. az udvarból jőve belé 
kerül. 

KoTÚs hely — Kornádi — kiterjedés szerint 
nem nagy, de mély, ú. n. kövérföldes hely. 
Csíkhalászatra alkalmatos, 1. Lápkút. 

KÖCSÖG — Acipcnscr Ruthcnus L. Vjrhó 
(palócz). 

Köcsöge — H. O. — Acipcnscr Ruthcnus 
L. Komárom. 

Köcsögeháló — lásd ; Kecsegeháló. 

KŐFÚRÓ — P. K. — Cobitis tccnia L. Tis:;a. 

Kőfúrók — Pctronif-ontini, mint család.* 

KŐHAL — P. K. — Cobitis barbatula L. Zala- 
Tapolc^a ; hibásan Gobio vulgáris Cuv. 
Komárom. H. O. 

KŐHARAPÓ — Bicl- A. — Cobitis ta;nia L. 
Erdélyi rés:;ck. 

KÖLDÖK — Balaton-Füred — végbélnyllás 
= anus ; I. Hugygyó. 

KÖLÖNTE — Cottus. I. Botos Kölönte, Czifra 
Kölönte, Kisszájú Kölönte.* 



8o6 



MESTERSZOTAR. 



KÖLÖNTE — 1. Botos Kölönte. 

KŐLTŐLÉK (Kőtőlék) — Karád — I. Ajtólék. 

KÖLYÖKHAL — Bíilaton és Sió mentén — a 
nagyra növő halfajok lialaljai, I. Fiú. 

KŐMARÓ KOLTY — P. K. — Cobítís barbatula 
L. Eredet nélkül. 

KÖNYHAL — alkalmasint Ccbitis barbatiiLi L. 
Székely iMúzeum könyvtára, Csereyné 
Zalhureczky Eniiliától való XVII. század- 
beli írott szakácskönyv ; lehet tollhiba ; 
Kövvhal helyeit. 

KÖPŰ — S:;ckeh-/öld — a szigonynak tülök- 
szerű része, a melybe a rúd jár. 

KÖRABRONCS — Göcsej — 1. Káva. 

KÖRMÖSHAL, Grossingcr; Pcrcafluviatilis L. min- 
denesetre jó népies elnevezés ; de nagyon 
helyi lehet s valamennyi tüskés úszószár- 
nyú halra talál. 

KÖRMÖSRÚD — Vclcnc-:^c — a ladiknak nád 
között való tolására szolgáló hosszú rúd, 
az alján elálló fakörönimel, hogy az iszapba 
ne hatoljon. 

KÖRMÖS SZAKA, a kétágú magyar szigonynál, 
nem éleshegyes, hanem laposéles, az em- 
ber körméhez hasonló.* 

KÖRÖSZT — S^ékcly-Kercs:;túr — a vezetőháló 
rúdja végén a keresztfa. 

KÖRÖSZTHÁLÓ — Kolozsvár — 1. Aghegy- 
háló stb. 

KÖRSZÁJÚAK — Cyclostomi.* 

KÖRTÉS FUNT — Tihany — emeltyűs mérleg. 

Kő SÜLLŐ, Lucbperca Volgensis Páll.* 

KŐSÜLLŐ — H. O. — Luciopcrca Volgciisis 
Páll. Pinnyéd, Győr mellett. 

KŐSZAKÓCZA — H.O. — kőkori lekelő kövek.* 

KÖTŐ VÉG — a kosztos horog inának az a 
vége, a melyet a koszthoz kötnek.* 

KÖTELES — Kopácsi — az a legény, a ki a 
kötelekel szedi, rendben tartja. 

KÖTELESHAL — Komjrom — az ijói-diki czéh- 
szabályban, a földesúrnak kijáró halnegyed, 
mely azonban csak viza, tok és sőreg lehe- 
tett. 

KÖTÉLFEJŐ — Karád — a jég alatt való halá- 
szatnál az a legény, a ki a kötelet húzza. 
Ez a húzás valóban a fejesre emlékeztet. 

KÖTÉLSZEDŐ — Kes:;tkelr — 1. Kötélfejő. 

KÖTÉS (háló) — Komárom — a háló résznek 
készítése. 

KÖTÉS — Hes-ykő — 1. Bokor, Felekezet. 



KŐTÉs — Bodrogköz — a jég alatt való halá- 
szatnál a hálónak a kőtőléken való kihú- 
zása ; 1. Ajtólék. 

KÖTÉSVAS — Balaton, őshalászat — fülszerű 
pánt a bödön orra és fara táján, arra 
való, hogy az öregszerszámmal való halá- 
szat alkalmával két bödönt össze lehessen 
kapcsolni, minthogy egy bödön könnyen 
felbillen. 

KÖTŐ — Börvclr — a csikputtonyon az a 
vékony fonadék, a melylyel a halász a 
puttony fedelét köti le. 

KÖTŐDESZKA — Budapest — I. Bécze. 

KŐVÁGÓ — Crossinger— Cobitis tasnia LiN. 

KÖVECSHAL — H.O. — Cobitis barbatida L. 
S:;ckcly-Kcrcs:^ti'ir. 

KÖVELŐ — Balaton — népies kiejtés szerint 
iiküéllőii; az eresztő háló alsó inára kötött 
kis kövek. 

KÖVÉR — általánosan — a hal némely fajai 
ról, pld. : a Scardiniusról. 

KövÉRSÖRÉNYÚszó — pinna adiposa.* 

KÖVÉR TÓ — Tata — az, a melyben a hal 
gyorsan növekszik. 

KÖVÉR VÍZ — Bödpa mentén — a Bódva 
vize, mely sok oly anyagot szállít, a mely- 
lyel a hal táplálkozik, a miért is a horogra 
alig megyén reá. 

KÖVES — Bodívgkö:; — az öregháló fölfejé- 
sénél az egyik legény szedi a kövest, az- 
az a háló alját = köves in ; ez a legény 
a «köves»; 1. Alinas. 

KÖVES ALJA — Bodrogköz — I. Alin. 

KÖVES FENÉK — általánosan — nagyocska 
és nagy kövekkel borított vízfenék. 

KÖVES PART — általánosan — a hol a partot 
kisebb nagyobb kő borítja. 

Kövi — Cobitis barbatula L. Varbó (palóczj. 

Kövi CSÍK, Cobitis barbatula L.* 

KövicsÍK — P. K. — Cobitis barbatula L. 
Ves:;pri:in. Zala. 

KöviHAL — Janua 1729 — Cobitis barbatula. 

KöviHAL — P. K. — H. O. — Cobitis barba- 
tula L. Veszprém, Zala, Heves. 

KÖVI HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — 
fundulus; hibás alkalmazás; nyilván a fenék- 
járó küllő ; utóbb még egyszer saxatilis 
magyarázattal. Az Orbis pictus 1708 kiadá- 
sában Apua. 

KÖVI KÁRÁSZ, Carassius gibelio NíLS.* 



MESTERSZOTAR. 



H07 



Kövi KÁRÁSZ — P. K. — Carassius gibclic 

NlLS. 

Köz CSUKA, Esox Indus L.* 

KÖZBÜLSŐ FEDELÉKCSONT — infraoperculum.* 

KÖZÉPSŐ LEGÉNY — Komjrom — a ladik orrá- 
tól számítva a második padon húzó. 

KözEPSÖszÁRNY — Kopácsi — hasúszószárny 
;p. ventralis). 

KÖZÉPSŐ TAT — Csongrád — a lélekvesztö 
dereka táján meghagyott rekesz, egyszer- 
smind erősítő és ülőhely is. 

KÖZÉPTERMÉSZETŰ HALAK — Miskoiczi Gás- 
pár — «a' mellyek néha a' tengerből az 
édes vizekbe is kiszármaznak». 

KÖZHÁLÓ — Uj-S^ckelf — i. Kétközháló. 

KÖZÖNSÉGES TOK — Szimiay Andr. — Aci- 
penser Sturio L. a magyar vizekre csak 
ráfogva. 

KözösÖDiK — Miskolc:;! Gáspár — a hal, az- 
az ; ivik. 

KuKACZ — Duna, Balaton — a giliszta, me- 
lyet a horogra raknak. 

Kulcscsont — clavicula.* 

Kulcsos — Tihany — a halászbokor eleje 
kormányosa), ki a czéhláda kulcsát őrzi. 

Kullogó — Nagy-Dobrony — rendesen há- 
rom, néha négy czölöpre rakott ülőhely, 
lábvetővel, mely a vész közepén, áradá- 
sok tükrén készül, csak csónakon érhető 
el ; az öröshálóval való halászatra szolgál 
s igazi uczölöpépítményii. Leginkább tavasz- 
kor dívik ; télire kihányják. 

Kurta EAiNG, Leucaspius abruptus Heck.* 

KuRTULA — B. S:{abó Dávid — az a kurta 
dorong, a melylyel a kurtulás, illetőleg 
fattyúlaptáros a kötelet az akadályokon 
átvetegeti. 

Kurtulás — B. S:;abó Dávid — helyesen, 
de csak az alattságra alkalmazva, holott a 
fattyúlaptáros is kurtulás. 

KuRTULÁszNi — Komárom — az öregháló 
húzásánál a tartókötél mellé rendelik a 
fattyúlaptárost (gyereket), kinek az a föl- 
adata, hogy a tartókötelet mindenféle aka- 
dályon átsegítse ; l. Kurtula. 

KuszAKECZE — Szentes, körösi halászok — 
1. Kecze. 

Kútfej — P. K. — a Balaton körül a mo- 
csaras helyek nyílt mélysége; l. Kutu, Vész, 
Lápkút, Kotus. 



Kutyahal — H. O. — Umbra canina Mars. 
Bodrogköz. 

Kutyahal — Grossinger — Lota communis 
Cuv. 

Kutyamászó — Varbo, Ipoly — I. Varsa- 
háló. 

Kutyatej — S:;Cgcd — l. Czötkény. 

Kuttyogató — S;cgcd — 1. Futtyogató, 
Buttyogató. Formáiára nézve megjegyezte 
a halász, hogy aolyannak kell lenni, mint a 
csikó Iában. 

Kuttyogató — T. S:;. Nátly gyűjtése — 
1. Buttyogató. 

Kuttyogató nyele, az a rész, a melyet a 
halász a kezében tart.* 

Kuttyogató spárga — S:;cged — a kuttyo- 
gató V. futtyogató mellett használt nagy 
horognak igen erős ina v. dereka. 

Kuttyogató szára, az a rész, a mely ki van 
élezve s a nyél és talp közé esik.* 

Kuttyogató talpa, az a rész, a melylyel a 
halász a vízre vág, hogy a hangot kicsalja. 

Kűhal — P. K. — Cobitis barbahda L. Kcs:;t- 
hcly. 

Küllő — Gobio — 1. Felpillantó Küllő, 
Fenékjáró Küllő.* 

Küllő — P. K. — Gobio vulgáris Cuv. Zala- 
Tapolc^a ; a kerék küllőjéről, alaklestő. 

KÜLSŐ CSAPÓ — Balaton, tihanyi őshalá- 
szat — az evező szárának az a fele. a 
melyet a halász evezéskor a kezében tart. 

KÜLSŐ NVAKSZIRTCSONT — OS occipitalc cxtcr- 
num.* 

KÜLSŐ szeglik — Balaton, őshalászat — az 
a két szeglik, a mely az ajtólék felé esik ; 
1. Belső Szeglik, Szeglik. 

KÜPÜ — Kis-Majtcny — a szigonynak az a 
része, a melybe a rúd jár ; 1. Köpű. 

KÜRTŐ — FcrtS tava — igen szövevényes 
vejsze. Részei a lésza, az udvar, a kotró- 
cza, a szerszám, a fej és a kapu ; l. azo- 
kat. 

KÜRTŐ — Tápc, őshalászat — a magyar 
vejsznél az a rész, a melyben a hal fogva 
marad ; I. Fej. 

KÜRTŐ KARÓ, mely a magyar vejsze kürtőjét 
tartja, erősíti.* 

KÜRTŐzNi - Hegykő — a kürtővel űzni a 
halászatot. 

KÜRTŐző HELY — Hcgykö — az a pont, a 



8o8 



MESTERSZOTAR. 



hol a kürtő Tel van állítva, vagy a mely 
arra alkalmas. 

Küsz — AUnirinis, 1. Állas Küsz, Sujtásos 
Küsz, Szélhajtó Küsz.* 

Küsz — P. K. — H. O. — Alburims lucidus 
Heck. Balaton. Innen : Sterna hirundo. 
leucopareja, melyek a Tiszánál «szerkő», — 
a Körösnél «vjzi csér», — a Dunánál és 
Vclenczei tónál «halászmadár» nevel visel- 
nek, a Balatonnál — főtáplálékjuU után — 
(iküszvágókii, — 1. Kisz. 

KÜSZVÁGÓ — Balaton — a Sterna hirundo 
halászneve; 1. Küsz. Halászcsér, Halszerkő. 



LÁB — Bodrogköi — a bokorháló két kávája ; 
Komáromban a hálókötőtű alsó, kivágott 
vége; általánosan a pántoknál a beakasztó 
horog. 
LÁBAS czölöpépitmény — H. O. — olyan, 
a mely a parttól távolabbra esve, szaba- 
don kiálló czölöpökre volt épitve. * 
LÁBASHOROG — Csongrád — kábákhoz kötött. 

tehát úszó horog ; 1. Lábóhorog. 
LÁBFA — Csongrád — I. Lábvető, Rúgófa. 
LÁBMETTŐ — Bodrogköi — I. Lápmetsző ; 
Itt ezt a szerszámot a jég alatt való halá- 
szásnál a vezérrild hajtásra használják. 
LÁBMETTŐ LEGÉNY — Bodrogkö^ — rúdhajtó 
a jég alatt való halászásnál ; 1. Vezeres. 
LÁBÓ — Nagr Bcreg — czölöpsorok közzé 
gyepből és zsombékokból vert keskeny 
gát; legtöbbször könyökösen futó s a könyö- 
kökben ukashelyekkelii; 1. Kashely. A lábó 
különben a csíkász közlekedési útja is. 
LÁBÓHOROG — TápL- — gyönge czérnával 
kikötött kabakhorog ; a horogra került 
hal 3 czérnát elszakítja s addig nyargal a 
kábákkal, míg kifárad ; a halász a kabak 
nyomán találja meg a prédát ; 1. Lábasho- 
rog. 
LÁBVETŐ — Komárom — az evező padok 
előtt levő, keresztbe alkalmazott dorong, 
melyben a húzó legény lábát megveti, 
hogy egész erővel evezhessen ; I. Rúgófa. 
LÁBVETŐ — a kullogó keresztfáia, a melyen 

a halász lábait megtámasztja.* 
Ladik — Komárom — halászhajó. Miklosich 
szerint a szláv ladijka. Kétséges, mert leg- 



inkább a deszkából /lUaszerűen összerótt 
alak viseli e nevet. 
Laftoló háló (val halászni), — Komárom — 
a hálót nem a partra, hanem csigával a 
hajóba húzni ; 1. Laptoló háló. 
Laftolni — Komárom. — a háló elakadásá- 
nál tartóztatva evezni ; 1. Laptolóháló. 
LÁGY HAL — általánosan — az olyan hal, a 
mely a szárazra kivetve hamar hal meg s 
romlásnak indul, pld. ; a pisztráng, galó- 
cza stb. - 
LÁGYSZÁRNYÚAK — MalüCOptcrvgU, mint al- 
rend.* 
Lajfánt — Komárom — erősebb fonal, a 
háló állítása körül ; nyilván a német «Lcin- 
faden». Leginkább a szétbontott kötélnek 
(Leine) egyik fonala. 
Lajt — ■ Szeged, Komárom, Tata — kerékre 
alkalmazott hosszú, lapos hordó, mely- 
ben vizet hordanak, de halat is szállítanak; 
Komáromban az a fedeles kád is, a mely- 
ben az élő halat targonczán a piaczra szál- 
lítják. 
LÁNAKESZEG — H. O. — I. Lánna l.cs^cg. 

Bodrog mentén. 
LÁNCZLÉK — Bodrogköz — Hajtólyuk a je- 
gén; I. Lánczosrúd. 
LÁNCZOSRÚD — Bodrogköz — hosszú rúd, a 
végőn reászegezett lánczczal. A téli szák- 
kal való halászáskor evvel hajtják a halat. 
Lankás part — általánosan — mely igen 

lassan ereszkedik a vízbe. 
LÁNNAKESZEG — Pclccus cultratus L. Bodrog- 
kő^. 
LÁP — Ecsedi láp tája — az ingó, de jár- 
ható rész, a melybe a lápkútakat metszik ; 
különben a rengeteg mocsárvilág egész- 
sze is. 
Lapát — Velenc:^e — kissé kivájt lapát, mely 

evezésre és vízkihányásra is szolgál. 
Lapátkeszeg — P. K. — Tis^aföldvár. Abra- 

niis brama L. aduit. H. O. 
Lapforma halpénzek — squamas placoida;.* 
LÁPiBOT — Börvely — villásvégű bot, mely- 
lyel a csikasz az ingó lápot vizsgálgatja, 
hogy biztosan léphessen. 
Lapiczka — Kcsithclr — a horog lapított 
része, a melynél fogvaatalpallóhoz (cserke, 
pekle, patony) kötik. 
Lapiczka — Keszthely — I. Bécze. 



MESTERSZOTAR. 



8oq 



Lapiczkás fogak — dentes scalpriformes.* 

LÁPi pócz, Uinbra caiiina Mars.* 

Lapiska — H. O. — Abramis Brama L. 
Bódfci mentén, KomjáUbaii ; így cclapiska 
vajíy p . . afedélii. 

Lapistyán — Balaton — Rlwdeus ainarus 
Ag. biztos. 

LAPKÓ — Schmidt SíVuior — Abramis Brama 
L. S:{Cih1rő. 

LÁPKÍiT — BorDcly — az ingó lápon a ter- 
mészetes vagy a lápnietszővel l<ivágott kis 
tükrök, a melyekbe a csikkasokat beállit- 
ják, hogy a levegőre felszálló csikók beté- 
vedjenek. 

LÁPMETSZŐ — Bcrvely — féllioldalakú, a 
nyélhez keresztbeálló vágó szerszám, a 
melylyel a lápkútakat kimetszik. 

Lapoczka — OS scaptilare.* 

Lapoczka — Felső-Rákos — 1. Bécze. 

Lapoczka — S:;oliiok — félzsindely nagy- 
ságúi, vékony deszka, melyet pös helvett 
az inra kötnek. 

Lapoczkafa — Miskolc^ — 1. Bécze stb. 

Laponya — P. K. — Rhodcus amarus Ag. 
kétes név. 

Lapos dévérkeszeg — P. K. — Abramis 
ballcrus L. Szatniár. 

Lápos hely — Komódi — a hol a növényzet 
a vizén takarót alkot. Csíkfogásra alkal- 
matos ; 1. Láp. 

Laposka — H. O. — Abramis brama L. 
Máramaros megye. 

Lapos keszeg, Abramis Ballerus L.* 

Laposkeszeg — H. O. — Abramis brama 
L. Bcrdtyó-Ujfalu. 

Laposkeszeg — Körös mentén — az Abramis 
fajok. 

Laptár — Balaton — kisebb ladik, a melyen 
a segédszemélyzet foglal helyet ; a fogott 
halak fölvételérc szolgáló láda s a vontató 
kötelek is ezen vannak elhelyezve. A Ba- 
latonon éles orrú, mély járású ; különben 
általánosan is ez a neve, egy kivétellel, 
1. Laptató. 

Laptárhám — Szolnok — a laptáros far- 
hámja. 

Laptáros — általánosan — a halászbokor- 
nak az az embere, a ki a partra való halá- 
száskor a parton marad s az egyik apacsot 
a part közelében megtartja, míg a többi 



a ladikon beevez, kiveti a hálót, kerii s 
a másik apacsot kihozza a partra. A lap- 
táros igen kemény munkát végez. 

Laptáros apacs — Csongrád — az az apacs, 
a melyet a laptáros a part közelében tart. 

Laptató — Baja — 1, Laptár. 

Laptoi.óháló — Komárom, Budapest — be- 
rendezése olyan, mint a léhés vagy öreg- 
hálóé ; de csak 70 m. hosszú, 12 ni. szé- 
les. A folyó közepén halásznak vele. Kive- 
téskor az egyik apacsot dézsa vezeti, a 
kerítést a ladik végzi, mely a dézsa után 
iramodva azt könnyen eléri. 

LÁPVÁGÓ — Dereden. Nagy-Bereg — kurta 
kasza, hasonló a magyar velenczei gyalá/- 
kához ; a vész tisztítására való. 

Látott hal — Tihany — kizárólagosan 
Tihanyban, őszkor dívik, a mikor a garda- 
hal — Pelecus cultratus — nagy töme- 
gekbe verődik, a melyek a félsziget csú- 
csairól láthatók. A hegyenjáró jelekkel 
igazgatja a versengő halászhajókat ; 1. He- 
gyenjáró. 

Lazacz — kó~has:{nálatban — Trutta Salar 
L. Népies magyar elnevezése nem lehet, 
mert csak az Északi-tengerbe szakadó 
folyókban él, nálunk a Poprádban, mely- 
nek vizét magyar szigony nem vágja, ma- 
gyar háló nem járja. GALGÓczi-nál (1622) 
megvan ; lengyelül ; Losos. 

Lazacz — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Salmo, 
esox. Az Orbis pictus (1708 a semlinggel 
egyértelműnek veszi. 

Lázácz (sic!) — Janua 172C1 — Trutta Salar. 

Lazaczfélek — Salmonidci, mint család.* 

Lazacz pisztráng, Trutta Salar L.* 

Leány konczér, Lcuciscus virgo Heck.* 

Leányhal — Nyelvőr és H. O. — Leueisciis 
virgo Heck. GySr. 

Lecserlecs — H. O. — Acerina ecrntia L. 
Kornádi, 1. Le-^sér. 

Leeresztő vék — Kopácsi — 1. Bedöntő. 

Legel — Tata — a ponty, mikor a tó fene- 
kén tenyésző növényzetet tépi. Szegeden 
ugyancsak a ponty a «földmorzsákat» legeli 
a dszirtokii tövén ; 1. Szírtok. 

Legyes horog, kis kosztos horog, a melyre 
legyet húznak; apróhalra való.* 

Léhés — általánosan — a fonal, a melyből 
a hálók kötve vannak ; de sok helyen az 



8io 



MESTERSZOTAR 



öregháló maga is, mely tavakon zsákos 
— gyalom — folyókon csak ritkán az. 
Igazi halászneve öregháló — óoo méterig 
hosszú, 24 méterig mély — ; a Balatonnál 
néha «húzóháló» is; Csongrádon a meg- 
töltött hálókötőtű is idéhésii. 

LÉHÉs FÖLE — Komárom — a párás ín; I. azt. 

LÉHÉSHAL — Agíircí — az a hal, mely a háló 
kátáján kivül a léhésben megnyaklott ; az 
osztalékon felül a halászlegényeké : «a 
részen kívül jutott egy kis léhéshal is». 
Osztásra csak az jut, a mely a kátában 
fogódzott. 

LÉHÉS INA — Komárom — az ólmos és pősős 
kettős ín ; I. Alin. 

LÉHÉsszEDŐ — Csongrád — az a két legény, 
a ki a hálónak a hajóba való betakarítá- 
sakor a tulajdonképeni hálórészt szede- 
geti, öblítgeti, belőle a gazt kirázogatja ; 
I. Gazember. 

Lejsza — Lalorc-Lj mciilcn — I. Vejsze ; 
egyebütt csak a terelő, illetőleg rekesztő 
nád vagy vesszőfalazat. 

Lejszafű (fő) — Latorc-ci mentén — I. Fej, 
Kürtő. 

LÉK — Balaton — a jég alatt való halászat- 
nál az az apró lyuk, a melyen ál a háló 
vontató köteléhez kötött rudakat előre 
tologatják; I. Ágiik, Sorlék, Vék. 

Lekelni — BoJrogkö:; — a jeget halászás 
czéljából kilyukasztani, I. Vekelni, Vekelő, 
Föllekelni, Jegelni, Jegellő. 

Lékelő — Szolnok — nehéz véső vas, a jég 
kilekelésére való; I. Jegellő (Hegykő). 

Lekelő — Tápé — 1. Jegellő. 

Lekelő szakócza, 1. Szakócza.* 

Lékelő vas, közönségesen csak lekelő.* 

Lekövelni — Kcsithdf — a balatoni 40 öles 
horog inát nappal póták a vízszínén tar- 
tották ; este kövekkel a fenékre sülyesz- 
tették, az az : lekövelték. 

Lekövelni — Liiíort'^a mentén — a hálót : 
nagyobb kővel nagyobb mélységbe eresz- 
teni. 

LÉKVÁGÓ — Bodrogköz, jég alatt való halá- 
szat — I. Jegellő, Lekelő, Vekelő. 

Lélekvesztő — BoJrogkö:^ — I. Bödön. 

Lelkesíti — Miskotc-i Gáspár — a hím hal 
az ő magvával az elbocsátott ikrát = ter- 
mékenyíti. 



Lenge — Kopácsi — I. Pelőcze. 

Lenyakalni — Bódm — a halat, azaz : a 
szigonnyal a nyakszirt táján eltalálni s a 
víz fenekéhez mintegy leszegezni. 

Lepény hal — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — 
Solea, Thymallus. Itt csak az utóbbi helyes, 
az előbbire reácsábította a «lepény», mert 
a Solea tengeri lapos keszegúszó hal. 

Lepényhal — Kcnessey, H. O. — Thymalliis 
vcxillifcr Ag. a S:;ilágyságbaii.T6\.\x\ «lipeiii>. 
GALGÓczi-náJ megvan (1622); P. K. hibá- 
san, Abramis brama L. Lci>a. 

Lepi — S:;oliwk — a tapogató, mikor nem 
vesszőből, hanem hálóból való. 

Lepő — Komárom — I. Tapogató. 

Lepő — a tapogatónak hálóból készült neme.* 

Leragadt — Balaton-Füred — a kötél, mi- 
kor a jégre reáfagy. 

Lesbe áll — Miskolc^ — a csuka, mikor 
közel a vízszínéhez veszteg áll ; a német 
"Hecht im Gelegeu. 

Lesháló — AlgyS — isiégből kötött, hosszú 
őrháló, 1. Örháló, Rácsháló. 

Lesi — Bcrcttyó-Ujfaai — I. Ághegyháló 
stb. 

Leső bak — Máramaros — a halászszék víz- 
felöli végén az a rész, a melyre a halász 
az ághegyháló rúdját megtámasztja, hogy 
a hálót könnyen kiemelhesse. 

Leső (háló) — Bodrogköz — 1. Billegháló, 
Viliik, Viliing. 

Lesőháló, lesi helyett.* 

Leső harcsa, Silurus GUinis L.* 

LÉSZA — Tápé, őshalászat — a magyar vej- 
szének a szárnya ; I. Lejsza. 

LÉSZA — Udvarhclynwgye vizei — I. Bocs- 
korvarsa. 

Letartás — Komárom — az öreg v. pisz- 
késhálónál a húzás vége felé, mikor már 
közel van az a hálórész, a melyben a hal 
megfogódzott, az ólmos Inat gondosan le- 
szorítgatják, hogy a hal alatta ki ne búj- 
hasson. A mester dolga, melyet rengeteg 
méltósággal a ballábbal s a szákra támasz- 
kodva, végez. 

LeszijRN] — Szeged — a fenékhorog karóját 
a partba ; a halászregula szerint «a ki 
hamarább ér a helyre, az elveti a horgot, 
leszúrja a karót a partba : ott azután más 
nem vethets. 



MESTERSZOTAR. 



8m 



Leuckart keszeg, Abramis LeuckarlU Heck,' 

Lezser — I. Taknyos Lezser. 

Lobbantó — Bodrogkö-; — I. Tapogató. 
A Magyar Velenczén divóval talál. 

LÓGGA — H. O. — Si}iiatius dobnia Heck. 
f :'/7t', Bíirdoc:^. 

LÓGÓS — Vclciic:;c — vendégpara az öreg- 
háló felső inán. Jel, mely a jég alatt való 
halászatnál mutatja, mennyire került ki 
a háló. Rendesen hat lógós van, három- 
három a háló mindenik szárnyán. 

LÓPióczA - S:;t',í,-i.\Y — szerte divó halélés, 
vagyis csali, horogravaló. 

LószERKÓ — S:^cgcd — a nagyobb sirályok ; 
halászmadarak. 

Loszos PISZTRÁNG — P. K. — Trutta Salcii 
L. A nevet nyilván Petényi csinálta, még 
pedig a Dunajecz mentén divó ((Llisosd kap- 
tájára. Lásd Lazacz. 

Loszszos — Szirmay Andr. — Trutta Salar L. 

Lótetü — Komárom — tavaszkor használt 
csali (Gryllotalpa vulgáris); használata el 
van terjedve. 

LovASEÁRKA — Budjpcst — lásd : Nyargaló- 
bárka. 

LŐBŐ — H. O. — Albitrnus Uicidas Heck. 
Nyilván a német (iLaubcnt magyarosítása. 
Hegykő, Fertőtava. 

LÖK — Kuthy — « nagyot lök magán (a har- 
csa), de nem viczkándozik», nem egé- 
szen hű. 

Lukas — Agárd — hurokalakú kötés a kihúzó 
kötél felehosszán — 1. Bőtök. 

Lusta hajó — Balaton, őshalászat — lassú 
járású ; a bödönről mondják, a mióta lapos 
lenekű jároműveket is használnak. 

Lyék — Balaton — I. Lék. 

M 

Macska — Balaton — a dereglyén, négy 
körmű nagy vashorog, a halászjáróműnek 
sikvizen való kikötésére. 

Macskatekerő — Budapest — csiga, a mely- 
lyel a macskát fölhúzzák és leeresztik. 

Macza — H. O. — Accrina cernna L. Csong- 
rád; I. Taknyos Macza. 

Magszál — zoosperniium.* 

Magvaérett, mikor a himhal teje alkalmas 
a termékenyítésre. 

Magyar buczó, Aspro Zingcl Cuv.* 



Magyar kócz — H. O. — Aspro Zingcl Cuv. 
S:;cgcd. 

Magyar ponty, Cyprinus hungaricus Heck.* 

Makk — Tápc. Algyí — a nádvágón a penge 
nyelbejáró részének csapszerű darabja. 

Malánya — Karád — aszárnyas varsa szárnya. 

Mankó — Komárom — 1. Bódé. 

Mankó — Karád — ágas fa, a jég alatt való 
halászatnál a vezérrúd tologatására való. 

Marázsaháló — Udvarhely és Gycrgyó — 
hosszú póznán zászlószerűen kifeszíthető 
kéttií..rös háló; a Gyilkos tóban éjen át 
felállítják, Sz. -Udvarhely és Sz. -Keresztúr 
táján a sugákban kísérik vele a vizet. 
A Tiszánál — S:;cgcd — a czötkényes 
háló, melyet két karó közt kifeszítenek ; 
I. Mereglye. 

Marázsakaró, a melyhez a m.-háló pallója 
rá van kötve.* 

Marázsázó — S:;Cgcd — az a halász, a ki a 
marázsahálóval jár. 

Marczihal — P. K. — Barbus fluviatilis Aa. 
Tis^a m. igy. 

Maréna szemling — Szirmay Andr. — Core- 
gonus lavaretus L. a magyar vizekre csak 
ráfogva. 

Marina — Crossingcr — Barbus flui'iatilis 
Ag. Nem magyarember irta le. 

Markoló — Kcs-thcly — a halászbokornak 
az az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli. 

Márna — Barbus, I. Petényi-márna, Rózsa- 
márna.* 

Márna — K. — Barbus flui'iatilis Ag. Egy 
tőből fakadt a tót : Mrría, Mreiíe, Mrena 
névvel ; I. Merenne, Marina és Marczi- 
hal, Martikeszeg neveket ; úgy más fajra 
alkalmazva a Márnafiú és Bartafiú neve- 
ket is. 

Marna — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — bar- 
bus. MulUis alatt az Orbis pictusban (1708), 
a rómaiak tengeri mullusát érti. 

Márnafiú — P. K. — Thymallus vcxillifcr 
Ag. Szamos, S:;atmár körül, valószínűleg 
egy a bartafiúval, mely Heckel szerint a 
Barbus PcUnyii népies neve. 

Marokháló — Duna m. — minden háló, mely- 
nek nyele van ; de leginkább az ághegyháló. 

Martikeszeg — T. S-;. Nátly és H. O. — 
Barbus fluviatilis L. S:;cgcd. AlgyS, Tápé. 

MÁSODIK kő — S:;olnok — I. Végkő. 



8i: 



MESTERSZOTAR. 



Maszlag — B. S-ahi Djrid — a halak meg- 
étetésére N'aló mérgezett étel. 

Matak — S-cgcd az a bábalakú fa a far- 
hámon , a melyre a laptáros a bejáró 
kötelet reátekeri, hogy megtarthassa. 

MÁTRA — Miskolc:;! Gáspár — a hal méhe. 

Mázsa — Vclcnc^c — nagy. emeltyűs mérleg. 

MÁZSA — nmasan — régi okiratokban a sós- 
halnak egy kötését jelentette : uiteni de 
curru inasa vocato salsoriim piscium stb.» 
Cod. Dipl. VU, c,, 14^., a mai halászok 
bálnak ■ Ballen) mondják. 

Medenczecsont — pelvis.' 

Mederbálvány — Szeged — az állóbarkán 
az oldal legalsóbb deszkája. 

Mederkö — Csongrád — I. Pallókő. 

Medve haló — Grossinger — a ebóné, gya- 
lom, ketze, marása, pirity, varsán közt 
felsorolva. Az életben nem akadtam reá. 

Megadni — Tápé — na szügönynyel mög- 
vágott harcsa mögadta magát» ^ kifárad- 
ván, ki lehetett fogni. 

Megállítás — Komárom — megállítják a 
hálót, azaz : az inakhoz kötik = felállít- 
ják, fölszerelik ; 1. Állítás. 

Megapad — Miskok^i Gáspár — a hal, azaz 
megsoványodik. 

Megbágyadt hal — általánosan — a bárká- 
ban fogva tartott hal, mely már veszti 
életerejét. Ezt az állóbárkákon külön reke- 
szekbe rakják ; I. Ispíta. 

Megbékázni -- Tis;a mentén — a kuttyo- 
gató horgot, t. i. a békát a horogra 
ráhúzni ; 1. Megférgelni, Felhalazni. 

Megdagad — Ecsedi láp, Szernye — a láp, 
mikor vizekkel telik meg. 

Megejteni — B. S;ahc Dái'id — a halat, 
azaz: megfogni. 

Megelevenedik — Miskolcxi Gáspár — «a 
lazacz ikrája csak karácson táján elevene- 
dik meg» azaz: indul fejlődésnek. 

Megforgatni (a halat) — általánosan — az 
álló bárkában tartott halakat minden nap 
szákkal kimeritgetik, hogy a megbágyad- 
takat kiválaszthassák ; ez a megforgatás. 

Megförödni — Keszthely — megikrázni, pld. : 
na kisz megförödi a fűcsomótn, az az rá- 
rakja ikráját. 

Meghalasétani — Nádasdv Tamás lev. — 
a tavakat hallal benépesíteni. 



Meghalászni — Balaton — egy adott terü- 
letet. 

Meghúzni — Bodrogköz — a tanyát, ilyen 
alkalmazásban: — «Már három tanyát is 
meghúztunk s mégsem fogtunk halatn. 

Megiramodik — Körös mentén — a szigony- 
nyal megdobott hal. 

Megrakni — Komárom — a bárkát, azaz ; 
hallal megtölteni. 

Megsenyvedt — Miskolcot Gáspár — hal : 
a más hál gyomrában emésztő félben levő 
halról mondja. 

Megszalad — Agárd — a ponty, azaz kijön 
a nád közül a szabad vizekbe. 

Megszívja — Kűrös-Tarcsa — a só a halat, 
t. i. kiszívja belőle a vizet. 

Megtömni — Körös mentén — az akadó kaso- 
kat földdel ; 1. Akadó, Akadótörés. 

Megvakarni — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
desquamare ; l. í. a halat megtisztítani. 

Megvetni — Miskolc^i Gáspár — nMert 
midőn Szt. Péter az ő hálóját megvetetten. 

Megmakacsítani — Tihany — a halászarti- 
Cűlusban ; ellenszegülés értelmében. 

MÉHAL — H. O. — Lola vulgaiis Cvv. Bódua 
mentén : Hidvég-Ardó, Komjáti, S^endrS. 

Mellyezni — Fiir-féle szakácskönyv, xvii, 
század — a halat a háta felől úgy ketté 
hasítani, hogy a két felét a mellbőr tartja 
össze. 

MÉLYSÉG — általánosan — a kerítő hálók- 
nál, tehát az öreg- (léhés), kecsege-, balin- 
stb. hálónál a felin és alín közötti széles- 
ség. Terjed 2 métertől 24-ig. 

Mentő — Hegykő — az övön egy lefüggő 
bőrdarab, melyen a háló kötele jár ; meg- 
kíméli a halász ruházatát a kötél dörzsö- 
lésétől. 

Meny — Lota — 1. Tarka Meny.* 

Menyfélék — Gadoidei, mint család.* 

Menyhal — K. — Lota milgaris C. A tót 
Mjea névvel egy tőből fakadt. Galgóczi- 
nál (1622) megvan. 

Menyhal — Janua 1720 — Lota. 

Meny hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
Mustela, murena. 

Menyhal — H. O. — Lota vulgáris Cuv. 
Ipoly, Lá^i, Nógrád megye (palócz) ; P. 
K. Cobitis barbatula L. is, Zala-Tapolcza. 

Meredek part — általánosan — hirtelenül. 



MESTERSZOTAR. 



8.3 



falszerú'en bemélyedő pari : alatta rende- 
sen mély a víz. 

Merenne — Miirsili és Blcch — Baibus 
fluviatilis Ag. Nem magyar ember irta le. 

MÉRCZE — Nagy-Bcrcg — jó fél literes, fú'z- 

. vesszőből fonott mérték, a melybe 10 
krajczár ára csík fér el. 

Merecs — Komárom — kis karó, a melyhez 
a csónak köthető. Egyértelmű a mereg- 
lyével, I. Mereglye. 

Merede — Hegykő — I. Meregygyű, Szák. 

Merediosemi (diószemű meritő háló, I. Me- 
regygyű) — már i49;-ban. Az egri püsp. 
számadási könyvében. Udv. levélt. Bécs 
Nr. 514. Fol. A meritő szakok között a 
Körös-Tarcsán divónakvan leginkább «dió- 
nagyságúii szeme. 

MÉREGFŰ — Székelyföld — Euphorbia palii- 
stris, farkasfű ; a pisztrángos vizekbe törik, 
hogy a hal elkábuljon. 

Mereglye — Dereden — a csikkason azok 
a vesszők, a melyek a kas hosszában fut- 
nak, tehát vázát alkotják. A Tisza mentén 
azok a karók, a melyek közé a marázsa- 
hálót kifeszítik. 

Meregygvű (igy !) — Körös-Tarcsa — szák ; 
két fajtája van : kerek- és lapos fejű. 

Merenne — Marsilius, Bloch — 1. Márna. 

Merettyű — Latorc:{a mentén — I. Meregy- 
gyű, Szák és Tanyaszák. 

Mericskő — Velenczei tó — I. Szapoly. Az 
i betűt röviden ejtik. 

Merigygyő — Bodrog mentén — I. Szák ; 
tavaszkor a halvaczkok tájára karót ver- 
nek, erre füvet, főkép zabkelést kötnek 
s mikor a potyka a zabot tépegeti, a me- 
rigygyővel kifogják. Lásd a Meregygyűt is. 

Merítő (háló) — Bodrogköz — I. ághegy- 
háló. 

Merítőháló i'négy kávás) — Bódi/a men- 
tén — I. Ághegyháló. 

Merítőháló, a rekesztő halászatnál szák és 
meregygyű helyett ; fej helyett : hajto- 
vány.* 

Mérőszák — Velenc:{e, Budapest — az az 
abroncsos háló, a melybe a megmérendő 
halat beteszik. Körös-Tarcsán kitűnő szer- 
kezetű négyszögletes kereten erős zsák- 
háló ; egyszersmind halhordásra is alkal- 
matos. 



Meszelés — Országszerte. Valóságos hal- 
irtás, melyet a pisztrángos vizek mentén 
lakó nép szerte űz s mely abból áll, hogy 
a zubogókba vagy göbékbe oltatlan me- 
szet dobnak, mely mindent megöl, a mi 
az illető ponton és környékén él. 

Mester — Komárom — halászniester és 
kormányos, ki a halászatot vezeti. 

MÉTFA — Táfié — a czötkényparás eresztő- 
háló fölfűzésére való ágasfa. 

Métháló — Szeged, Tápé, őshalászat — 
czötkényparás eresztőháló, kövellők nél- 
kül való, a hal belebonyolódik ; I. Métfa. 

Mindnyája — S:;eged — az egész; umikor 
mindnyája háló elfogyottii, azaz : az egész 
háló ki van vetve. 

Mocsár — általánosan — növényzettel be- 
nőtt, iszapos, süppedékes, helyek, a hol 
apróbb víztükrök vizenyős helyekkel válta- 
koznak. Kemény életű halak helyei. 

MoHOLÓ — Szeged — kurtanyelű, széles 
élű favéső, a melylyel a mohát a Fadik 
repedéseibe vagy deszkaközeibe verik. 

MoHOZNi — Algy^ — vízi járóművek réseit 
mohával betömni. 

MoHOzó fogó — AlgyS — a mohozáshoz 
való tömőfa, szélesen vésöforma ; a ponty 
tisztogatására is használják. 

MONKÜ — Balaton-Füred — az öregháló 
zsákja alján alkalmazott nagyobb kő, I. 
Monykű, Munki, Törökkő. 

Monykú — Kes-^thely — I. Törökkő. 

Morotva — Miskolc:;i Gáspár — tavak mély- 
sége, a melyben r. hal él ; tulajdonképen 
holt ág ; tót eredetű. Miklosich szerint 
a szláv mrtci^. 

Mosó — Babilon — az a kád, a melyben a 
felhasított halak mosatnak, mielőtt sózásra 
és szárításra kerülnének. 

MÖGiNDÚL " S:{eged — elindul a hajó. 

MuNÍczió — Balaton — a szerszámok és az 
eleség összessége, t. i. az a czók-mók, a 
melyet a halászatra kiszálló halászbokor 
magával viszen. 

MuNKi — Tihany — I. Monkű = Monykő; 
a gyalomháló középső köve is. 

Murványhal — Felső Tis:{a — mindenféle 
apró hal ; tótos. 



Ri4 



MESTERSZOTAR. 



N 

Naad — Uifalvi-Szikszai xvi. század — arundo. 

NÁDCSÓNAK — Ecscdi láp. északi rész (Tura- 
hát) — három kéve nádból készített tutaj : 
minden bizonnyal a képzelhető legősibb 
vizi járómű. 

NÁDLÓ — EcsCíli láp, északi rész — nádas 
rész — nádas viz, I. Cserét. 

NÁDTUTAJ, nádcsónak helyett, szabatosabb.* 

NÁDVÁGÓ KASZA — Alf^vS, Tápc' — sajátsá- 
gos alakú, súlyos sarló ; egyebütt röviden 
nádvágó. 

Nagy agyú hal — Grossinger — Lota com- 
niunis Cuv. A név MiSKOLCzi-tól való. 

Nagyapacsúk — S;i;.f<.\/ — a kijáró apacs, 
l. i. az, a melyet a ladikon bevisznek s a 
partra kihoznak : 1. Nyargaló apacs. 

Nagyehető — Miskolc:;! Gáspíir — azaz 
falánk a hal. 

Nagy fedelek — operciilum.* 

Nagyfejű hal — Grossinger — Squalius 
dobnia LiN. 

Nagyfejű keszeg — H. O. — S^jtuiliiis dobnia 
L. — Bódi'j mentén, KomjAUlhiii. 

Nagygazda — Karád — a jég alatt való 
halászat főembere. 

Nagygyalom — Bodívgkö:; — 1. Öregháló, 
Léhés. 

Nagy hajó — Vcleiic^c — peremes, pőrfás 
hajó ; a léhéshez tartozik ; ezen viszik az 
öreghálót. 

Nagy háló — Vclcnc:;c — lásd : Öregháló. 

Nagy kotrócz — Saród — 1. Szerszám. 

Nagy kövelő — Balaton — , népiesen : 
(iküéilőii; az eresztőháló alsó inán s leg- 
szélére és közepére alkalmazott nagyobb 
kő: 1. Örkű. 

Nagy marczi — H. O. — Barhus fluinatilis 
L. S:;cgcd. 

Nagypénteki hal — Aspius rapax Ag. Mis- 
kolc:;, Sajó. 

Nagypiczés — Tápé — fenék-, pörgettyűs-, 
kabakhoroggal halászó halász. A bokor 
feje is. 

Nagy szánkó — Balaton, őshalászat — na- 
gyobb gyalogszánkó, a melyen a jéghalá- 
szok a gyékényes hálót szállítják. 

Nagy szélhal — Aspius rapax L. Erd5vidék. 
Olt mentén. 



Nasus — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — ex 
genere leuciscoruni cujus venter interin- 
secus nigerrima membrana ambitur, os auteni 
veluti lábra habere videtur, unde quibus- 
dam labes apellatur. Ez nyilván a vésett- 
ajkú paducz, néhol otintahas, tintafosóii s 
érdekes , hogy akkor a tót származású 
paducz még nem volt közkeletű. 

NÉGYKÁVÁS merítő — Szendrő — 1. Ághegy- 
háló. 

Német buczó, Aspro milgaris Cuv.* 

Német kócz — H. O. — Aspro mdgaris Cuv. 
S-cgcd. 

Nemhal — Gobio flui'iatilis Cuv. S:;cgcd ; hit- 
vány volta miatt igy. 

Nemzeti hal — H. O. — Scardiniiis crjiliro- 
plithalmtis Bon. a magyar nemzeti szín- 
ről , mert háta zöld , oldala ezüstfehér, 
szárnya piros. Balaton-Füred. 

Nevendékhal — Tata — az egy kilónál kisebb 
pontyok, a melyeket a nevendéktóból a 
hizlalóba helyeznek át. 

Nevendék tó — B. S^íiW Dávid — a mely- 
ben csak ifjú halak vannak. 

Nyak — Nagy-Bercg — a csikvarsa vagy kas 
szájarészének szorulata. 

Nyaklik — Komárom — a hal, mikor fejé- 
vel a háló szemébe akad s függve marad. 

Nyakló — Latoréba mentén — az ott igen 
nagy — 9 Dm. — tesziveszi hálón a haj- 
toványok közébe kifeszített három őrmad- 
zag, mely arra való, hogy az ugró pon- 
tyot visszavesse, vagy megnyakalja. 

Nyaklószigony — az, a mely kevésbbé a hal 
átdöfésére, mint inkább arra számít, hogy 
ágai közé szoruljon.* 

Nyakról jön — Komárom — a háló, mikor 
a vIz lefelé sodorja s alulról kell tar- 
tani. 

Nyaksi — Kopácsi — 1. Czibék, Vállhám. 

Nyakszirtcsont — os occipitale.* 

Nyálkás czompó, Tinca pulgans Cuv.* 

Nyálosság — Mátyusnál — nyálkásság értel- 
mében. 

Nyargaló apacs — Csongrád — a folyóba 
bevitt hosszú apacs, a melylyel a bekerí- 
tést végzik ; 1. Nagyapacsúr. 

Nyargaló bárka — Komárom — szandolin 
alakú haltartó, melyet a halászok a csó- 
nak után kötve magukkal visznek. 



MESTERSZOTAR. 



8,5 



Nyél — Komárom — az evező nyele; továbbá 
az apacs nyélszerű része. 

Nyelv — Kopácsi — az egyszárnyú, öt 
hagyású varsának első vörcsöke. 

Nyelv — Komárom — a halótűnek az a 
peczke, a melyre a léhést niotólálják. 

Nyelvcsont — entoglossum.* 

Nyelv-toldalékcsontok — copiila^.* 

Nyerfli — Győr — Lciiciscus i'irgo Heck. 
A német Nerfling-től. 

Nyers — Miskolcot Gáspár — természetű 
hal, pld. a csuka, hosszúéletű értelmé- 
ben. 

Nyeső — Doros-tó, Bácsmegye — 1. Nye- 
sellő. 

Nyesellö (igy !} — Vcli:nc:{C — 2 — j ni. 
hosszú rúdra alkalmazott sarló a csapások- 
nak víz alatti tisztogatására való. 

Nyíl-keszeg — S-. D. — bizonyosan Aspiiis 
rapax L. a sebességről, mely ki van tün- 
tetve. 

Nyírő — Keszthely — I. Lápmetsző. 

NYtJL-DOMOLYKÓ, Si/í/a/í'/iS IcpUSCuluS HECK.* 

Nyüst — Balaton-Füred — egyértelmű a 
lehessél ; takácsmesterszó ; a halász a fona- 
lat érti alatta, a melyből a háló vagy zsákja 
kötve van, 1. Léhés. 

Nyüstháló — Balaton-Füred — 1. Öreg- 
háló. 



O O 

Odor — B. Siabó Dávid — a hal búvó- 
helye, vaczka ; nyilván az odvas, odú 

révén. 
Odvas part — általánosan — a hol a víz a 

partba barlangszerű mélyedéseket mosott. 
Olajhal — P. K. — Pctrom}ion fluviatilis L. 

I. Olhal. 
Oldalriíd — Uj-S-^ékclv — a közháló apacs- 

csa. 
Oldalt pedző, a horog, a mikor hegye a 

szárhoz képest oldalt kihajlik.* 
Oldalt vágó szigony, 1. Bökőszigony. 
Olhal — P. K. — Pdrom\ioii fluimtilis L. 

Petényi szerint a német «Uhleii kaptájára. 

Eredete nincs. 
Ollóháló — T. S-. S:;egcd — két, ollósze- 

rűen keresztezett rúdra alkalmazott merítő 

háló. 



Ólmos deszka, a melynek rovásaiba az ólom- 
karikának való ólomgaluskát öntik." 

Ólmos horog — Sió mentén — tutaj nél- 
kül való, sebes vízre, sok ólommal ter- 
helve, hogy a víz el ne sodorhassa. 

Ólmos ix — Komárom — a húzóhálók álom- 
mal súlyozott, alsó, kettős ina ; I. Alin. 
Köves ín. 

Ólmozó kalapács — S;olnok — tömzsi alakú, 
jókora kalapács, a melylyel az ólmot az 
ínra verik. 

Ólom — általánosan — az az ólomkarika, a 
mely a hálózatok alsó inára alkalmazta- 
tik. 

Ombla — S;. D. — iircst vizeket kedveli, 
fegyvcrzettii, tovább a olazacz egy nemé- 
neki) magyarázza: nyilván a franczia 1' Ombre 
chevalier, vagy tudományosan Salmo iimbla 
LiN. ; többek között a svájczi tavak lakója ; 
nálunk nem terem. 

Omlásos part — általánosan — mindig mere- 
dek s hosszában repedezve és szakadozva, 
darabonként vízbe omlik. Halas hely. 

Ón — Kcncsscy — Thvmallus uexillifcr Ag. 
Eredete nincs adva ; az ónos fényre czé- 
loz, nyilván GROssiNGER-től vette át. 

Ónhal — GrootInger — Thymallus ve.xil- 
Hfer Ag. 

Ónhal — Kcncsscy — Thymallus Kcxillifcr 
Ag. Eredete nincs adva ; 1. Ón. 

Ónkeszeg — Idus mclanotus Heck. Galgó- 
czi-nál T622. BiELZ szerint erdélyi neve 
ö nyilat v. őn. 

Ónos jász hal. Idus mclanotus Heck.* 

Ór — általánosan — a hajó legeleje : a nép 
soha sem ejti orr-nak. 

Ór — Komárom — a halásztű hegyes vége. 

Ór — Komárom — a vizbe orrszerűen be- 
nyúló partrész. 

ÓRMÓ — Mátyusnál — a Mur^náról : 
«A hátán végig éles ormd vagyon»; külön- 
ben nyilván az angolna hátsörényúszójára 
vonatkozik. 

Orrcsont — os nasale.* 

Orsócsont — radius.* 

Orsüfark ~ Aspro Zingd Cuv. Galgóczi, 
1622. 

Orsó farkú hal — Janua 1720 — Aspro 
vulgáris. 

Orsófarkú hal, — Aspro nulgaris C. V. 



8i6 



MESTERSZOTAR. 



Orsó farkú hal — Ujfalvi-SziUszai xvi. sz. 
— asper. I. Tergelye. 

Orsóhal — P. K. — H. O. — Fitroim-;on 
fluvLxüUs L. Erdélyben is ; P. K. Aspiv 
piilgjris Cuv. 

Órtőke — Komárcm — a fartőkével cííyenlő 
a rendeltetése ; a hajó elején. 

ÓszÉL — Fertő taUíX — északi szél ; a halá- 
szok szerint uelmarja a halatn. 

OsT-FiscH — ///miHC:; — 1696. Arch. Mosón. 
V; fTVŐri püspöki levéltár. «Ab unoquo- 
qtie ciirru pisciiim , vulgo nOst-Fisch» 
niinciipatum, habel unum majorem piscemn 
t. i. a pap. Ugy látszik, hogy ez egyér- 
telmű avval, a mit a magyar velenczei 
halász «léhéshal»-nak nevez, 1. ezt és 
TiMON Ákos : «A párbérn 1884. 

Öblös — Bodrogköz — az öregháló lőlfejé- 
sénél egy legény szedi a háló derekát ^ 
öblét; a legény innen «öblös; 1. Léhés- 
szedő. 

Öböl — BjLilcn — az öreghálónaU az a 
része, a melyben a hal megfogódzik. 

Öböl, kosaraknál stbinél, az, a mit hasnak 
neveznek.* 

Ödöllő — Nagy-Bercg — dűlő értelmében ; 
a mocsár részeire is alk0mazzák. 

Ökle — Rhodcus, I. Szivárványos Ökle.* 

ÖKLE — P. K. és a s:;er^őknél — Rhodcus 
ainanis L. Cyömdckc. A böklével egy tőről 
való, I. Bökle. GALGÓczi-nál (1622) megvan. 

Ökle — Ujfalvi-Szikszai xvt. sz. — Eper- 
laniis. Az Eperlanus a lazaczok közé tar- 
tozik ;Osmerus) s itt az ökle csak reá van 
fogva. 

Ón — Aspius. 1. Ragadozó On.* 

Őn — Aspius rapax AG. Balaton. Csak a 
Balatonnál igy. Bielz A. az erdélyi részek- 
ből az Idus-nak tulaidonitja. A Duna és 
Tisza mentén leginkább bálin ; 1. Balin- 
keszeg. 

Őnhal — H. O. — Chondrostoma nasus L. 
S-^cntcs, körösi halászok ; Lcuciscus ruti- 
liis L. nagy példányai , S:[Ciidrő ; Aspius 
mpax Cuv. Bcrettyó-Ujfdlu. 

Őnhorog, — Tihany, KcsT^thüy — ;o — 40 
öles innal, melyet nappal póták lebegve 
tartottak ; éjjelre lekövelték ; tehát lebegő 
és egyúttal fenékhorog. Ma már nem hasz- 
nálják. 



Őnkeszeg — P. K. — Aspius rapax L. Tis\a- 

Földvár. 
Őnnyárs — Tihany — fából faragott hegyes 
nyárs, a melyre az őnhalat — Aspius 
rapax — ráhúzzák s a tűz mellé leszúrva 
sülik. 

Öntözi — MiskolC7,i Gáspár — a ponty 
himje az elbocsátott ikrát, termékenyíti, 
1. Fiasílani. 

Őny — s^er^Skncl — Aspius rapax Ag. 1. Ön. 

Onvhal — Aspius rapax Ag. Bielz A. az er 
délyi részekben az Idus-nak tulajdonítja ; 
1. Őn. 

Őr — Fctső-Rákos — a rokkolyahálón a 
táskaszerű verseket megalkotó, illetőleg 
tartó s két ágra oszló rövid fonal : 1. 
Rákláb. 

Őr — Balaton — kerek abroncsra kötött 
csúpos gyékényúszó, a melylyel az elsű- 
lyesztett hálók helyét jelezik; minden egyes 
halász más-más módon köti a csúcsát, 
hogy szerszámját fölismerhesse. 

Ördöghal — Cottus gobio L. Udi'arhelymegye 
(székely). 

Ördögháló — M. Ny. S^. — alakja, beren- 
dezése ismeretlen ; valószínűleg egy az 
az őrös vagy örvóshálóval; 1. azt. 

Öreg apatsó — B. S^abó Dáv.id — helye- 
sen magyarázva, mint nyargaló apacs ; 
1. azt. 

Öreg apattyíi — Budapest — az öregháló 
kijáró vezérfája; 1. Nyargaló apacs. 

Öregbárka — Komárom — nagy bárka, a 
melyet helyt hagynak, nem visznek ki a 
halászatra; I. Állóbárka. 

Öreghalász — Komárom — az, a ki a nagy 
hálóval jár. 

Öreghalász — általánosan — az öregháló- 
val, gyalommal s ezeknek rokonaival járó 
kerítő halász. 

Öregháló — á/íatí/zosa/! — folyókon, 200— 250 
méterig érő kerítő háló , vidék szerint 
más-más felszereléssel, mindig zsák nélkül 
való — kivévén a Balatont, hol a gyalmot 
is igy nevezik. Ez a régiek «sagena» 
hálója. 

Öreglegény — Pinnyéd — első halászlegény. 

Öreg süllő — Miskolc-{i Gáspár — a Bala- 
ton fogasa érteimében a Lucioperca sandra 
C. V. 



MESTERS20TAR. 



Hl 7 



Öreg szem — áltakincsan — a nagyszemű 
háló, sohasem mondják, hogy uritkan. 

Öregszemű — Miskokyi Gáspár — némely 
halnak az ikrája ; nagy. 

Öregtó — Tata — a nagy halastó, melyen 
az Eszterházyak régebben rendszeres (tur- 
niisos) halászatot űztek ; különben nagy 
tó értelmében. 

Orfa — általánosan — árbocz, a melyre a 
vontató kötél, az alaltság van erősítve; 
helye az orrtól számított első pad, melyen 
keresztüldiigva, az őrfafészekbe illik; I. 
Árbocz. 

Órfafészke — általánosan — a csónak fene- 
kéhez erősített deszkadarab, melynek kerek 
lyukába az őrfa vége beleillik és gyöke- 
rezik. 

Orfát letenni — Komárom — A tanya 
húzás befejezését mutató jel ; ha t. i. több 
bokor találkozott, a sorrend az volt, hogy 
megérkezés szerint vetették a tanyát s 
mihelyt az előző letette a^ óifát, a követ- 
kező legott tartozott tanyát vetni. 

Orhal — K. — Acipcnscr Hiiso L. aduit. 
Nagy példányok. Grossingcr s utána Peté- 
nyi följegyzése. 

Orháló — Körös-Tarcsa — hosszú és mély 
háló, a melylyel a folyónak egyes szaka- 
szait elrekesztik, hogy a halak el ne szök- 
hessenek. 

Őrjeg — Pest P. S. és K.-Kúnmcgye = 
halat tápláló apró tó. 

Orkő — Balaton- Füred — az eresztőhálón 
az őrrel szemközt álló nagyobb kő ; 1. 
Nagykövellő. 

Órkű — Balaton-Fürcet — az eresztőháló 
hossza közepén és két végén alkalmazott 
nagyobb kő ; 1. Őrkő. 

Őrlőfogak — dentes molares.* 

Ormadzag — Berettyó- Újfalu — a pendely- 
hálón (itt berendezés szerint azonos az 
Olt mellékivel) a zsebeket megalkotó, ille- 
tőleg tartó rövid madzag ; 1. Őr, Rákláb. 

Örmény — Körös-Tarcsa — annyi mint örvény. 

Őrszem — Tihany — a látott halra való 
halászatnál az az ember, a kit a pihenő 
bokor kiállít, hogy a hegyenjárót szem- 
mel tartsa. 

Őrösháló — Nagy-Dobrony — 1. Örvös- 
háló, és Téliszák, a melylyel szerkezetre 



megegyezik : de minden súlyozás nélkül 
való s rúdon jár. 

Örv — Miskolc^ — az örvöshálón a kcresztőr, 
I. azt. 

Örvény — általánosan — I. Örvénylő víz ; 
gyatcran azonban a folyónak oly részei is, 
a melyek csak nagyon mélyek. 

Örvénylő víz — általánosan — rendesen a 
folyó kanyarodásaiban forgó, apró tölcsé- 
reket alkotó víz. 

Örvös vek — az, a melyen az őrös vagy 
vasas-örvöshálót a jég alá eresztik.* 

Örvösháló — Miskolc:; — berendezés sze- 
rint olyan, mint a télíszák, t. i. kereszlőr- 
rel és feljáróőrrel, de rúdon jár, semmi 
súlyozója; I. Téliszák, Sülylyén. 

Őrvessző — Karád — a jég alatt való halá- 
szatnál az a vessző, a melyet a lékekbe 
elébb-elébb dugnak, hogy a rúd (1. Vezér) 
irányát megtudhassák. 

Őrző — Kopácsi — 1. Keresziőr és Fel- 
járóőr, Örv. 

Őrzőfa — a sülylyén háló őrét tartó és 
feszítő fácska.* 

Őszi halászó víz — Balaton, tihanyi őshalá- 
szat — a melyben őszkor halásznak. E vIz 
a tihanyi fokon, Szántód felé van. Az egész 
hely neve «lápeleje» s hét vonóra van 
felosztva u. m. : Lós, Csigás, Öregláp- 
eleje, Kislápeleje, Lápeleje, Kút (igen 
mély víz) és Szaros vonóra. 

ÖszTÖR — B. S;abó Danid — szerint ágas 
fa, a melyen kecsegéket is szoktak szárít- 
gatni. 

ÖszTÖvÉREDiK — Miskolc'i Gáspár — a hal, 
azaz soványodik. 

ÖsszEÁLLÁs — sok helyen — halászatra való 
szövetkezés, bokor vagy felekezet alkotás. 

Összefekszik — Körös-Tarcsa — a hal az 
örvényekbe, mikor a víz őszkor kihűl. 

Összejár — Balaton — a küsz, azaz nagy 
seregben. 

Összekötő csont — os symplectícum.* 

ÖsszESZEMELÉs — Tiszamentén — a fenék- 
horognak nyugalomba való helyezése, a 
midőn a horgokat szép rendben a csip- 
tetőbe rakják. 

Összevárni — Kes-thely — ha a háló kihú- 
zása közben, az egyik szárnyból több 
került ki, mint a másikból, akkor az előbbi- 



Herman O. h. magyar halászat. 



8i8 



MESTERSZOTAR. 



vei várnak s csak a másikat húzzák addig, 
niig az előbbivel egyenlő ; ezt mondják 
iiösszevárniii; s minthogy a szárnyak fele- 
hosszát jelek mutatják, ezeket nvárjáU 
összeii, pld. a lúzsért, a kötelén a böt- 
köt stb. 

Öv — HcgrkS — bőrből való erős derék- 
hám, rajta a aMentő» és oCsüggesztőn; I. 
azokat. A hálóhúzáshoz való. 

ÖvEDZŐ (így) — Kcrős-Tjrcsa — evező. 



Padmaly — Háromszék — az alámosott 
part ; a hal kedves helye. 

Padmalyos part — Székelyföld — hosszá- 
ban alámosott part. 

Paducz — Cliondrostcma. I. Jász Paducz, 
Szilvaorrú Paducz, Vésettajkú Paducz.* 

Paducz — s^ír^őkiiL'l cs sckhclycn — Clwii- 
drcstoma imsus L. A tót nPodustvan név- 
vel egy tőből fakadt. GALGÓczi-nál (1622) 
megvan. 

Paduszk (igy) — H. O. — = Pjduc:;. Bódva 
mentén, Komjátibjn. 

Paizsospofások, Ccitaphracti. mint család.* 

PÁKÁsz — Kornádi — rétségi kishalász, va- 
dász, ki az egész évet a rétségben halá- 
szatiak vadászattal töltötte. A szabályo- 
zásokkal tünedezőfélben van. Bihari szó 
s az Ecsedi láp körül ismeretlen, noha a 
fajta ott még, «lápi ember, csikászn né- 
ven akad. 

Pala (így!) — Körös-Tarcsa — I. Pára. 

Palahúzó — Záhony — a felső Tisza halász- 
bokrában két legény, a ki az öregháló 
fölét húzza. 

Palaj — Szatmár, Szamos mellék — a folyó 
mentén felhordott sekély vizű homokos 
helyek, melyek a kerítőhálók kihúzására 
igen alkalmatosak. Lehet a «palló alján 
összekopása. 

PÁLHA — Bodrog mentén — a balatoni «gyé- 
kénynyeli) ugyanaz; I. Palla, Pára, Pal- 
lóka, Póta, Pluta. 

PÁLHÁs — Bodrogkö:^ — az öregháló fölfejé- 
sénél, az egyik legény szedi a pálhást, 
azaz a háló fölét = pálhás in, a legény 
pedig a (ipálhásii, 1. Paraszedő, Fellnhúzó. 

PÁLHÁs FÖLE — Bodrogközi ~ '■ Felln. 

Palla — Bodrogköz — I. Pára. 



Palló — 'S;;i;!,''L'ty — a fenékhorog ina. 

Palló — Máramaros — I. Halászszék. 

Pallóka — Kis-Majtény — a horgO)i az 
úszó tulaj ; a gyalmon a pára. 

Pallóka — Máramaros, Visk — az eresztő 
hálón, I. Pára stb. 

Pallókő (kű) — Szeged — a fenékhorgon 
a kikötött vég felőli első, nagyobb kő. 

Palucz — H. O. - Chondrostoma nasits L. 
Nagy-Dobrony. 

Pamukháló ■■— Balaton- Füred '— I. Eresztő- 
háló ; azért, mert vékony pamutból van 
kötve. 

Pamukos — Balaton — a pamukhálóval ha- 
lászó halász ; 1, Eresztős. 

PÁNCZÉL — Szirmay Andr. — Callichthys 
alatt, a magyar vizekre csak ráfogva. 

PÁNCZÉLOS ARCZÚAK — Cataplímcli. mint 
család. 

Pannal — Varhó, Ipoly mentén — a folyó 
partja. A hálók használatáról mondják : 
«ez pannalrúi, amaz ladikról használtatikn 
(palócz). 

PÁPAKESZEG — H. O. — Komárom. Csak 
bemondva. T. S^. Nátly — Szeged, alkal- 
masint Lciicisciis nitilus L. 

Paptetű — K. — Acerina cernua L. A ha- 
lászok egymásközött leginkább ezt a ne- 
vet használják. 

Pára — sok helyen — átlyukasztott kéreg 
vagy fadarabok; az előbbi nyárfa, az utóbbi 
vörös fűz , melyet a hálózatok fölére 
fűzve — kötnek, hogy úszva járjon a vizén; 
I. Pala, Pálha, Palla, Pallóka, Póta, Pluta; 
a bodrogközi Pálha gyékényből való. 

Paráslegény — helyenként — az, a ki a 
háló felinát vagy fölét szedi. 

Párások padja, — Balaton — a dereglyén 
a fartól számítva az első pad, közvetlenül 
a háló mellett, két legény számára, kik a 
hálót kihányják s a párás fölét szedik; 
csak bérlőknél igy. 

Paraszedő — Csongrád — az a legény, a ki 
a hálónak a vízből való kiszedésekor s a 
hajóba való betakarításkor a felínt fölsze- 
degeti és rendberakja. 

Parasztfaló — Kuthy — Harcsa, Silurus 
Glanis L. 

Paraszt hal — Miskolcot Gáspár — közön- 
séges, bőséges hal, pld. a hering. 



MESTERSZOTAR. 



819 



Paratakaró — S;ű/«öA' — gyékény, a mely- 
lyel nagy hőségben a parásinat betakarják. 

Paravető — Nyelnör — I. Paraszedő és Pa- 
ráslegény ; nagy hálóknál két ember hányja 
ki a hálót, az egyik a fölét — paravető — 
a másik az inát. 

Parcs — Pcrca ftumatüis L. Erdípidck, Olt 
vize. Nyilván a «Barsch» magyarosítása. 

Part — általánosan — az a szilárd föld, 
mely a vízeket beszegi. 

Partra halászni — Fcrtö — mikor a kive- 
tett hálót a partra húzzák ki ; I. Karóra 
halászni. 

Partra halászni — általánosan — a kerítő 
halászatnál a hálót a partra kihozni. 

Partról halászni — általánosan — a part- 
ról bevetni a szerszámot. 

Paszta — a színezetben a szélesebb, sza- 
lagos rajz, a német «Streifen» értelmében.* 

Patak — általánosan kis folyóvíz, kivált a 
sebesebb folyású ; jó halasvíz. 

Paticz — P. K. — Chondrostoma nasus L. 
Léva. Már tótosabb ; nyilván Paducz. 

Patony — Szentes, körösi halászok — az a 
vékony zsineg, a melyre a horog erősítve 
van ; az angol gímp, a német Vorfach : 
1. Pekle, Cserke, Talpalló. 

Pattantó — Balaton-Füred — 1. Pukkantó 
hólyag. 

Pattantyú — hgárd — 1. Pukkantó. 

Pattyantyú — S:;cgcd — 1. Pukkantó. 

Patus — S:{Cgcd — Chondrostoma nasus L. 
I. Dunai hal ; különben Paducz. 

Pauz — Siinontornva - I. Vezér ; nyilván a 
póznával egy tőből való. 

Pe . AVÁGÓ — Cobitis tacnia L. S-ékdyföld. 

Peczehal — H. O. — Unibra canina Mars. 
Börvclr. 

Peczek — általűnosan — az öregháló kijáró 
kötelén keresztbe alkalmazva ; arra való, 
hogy a csónakba akasztva, a hálót a partra 
kihozza, anélkül, hogy tartani kellene, mert 
a kievezéskor minden ember deréksza- 
kadtig evez. 

Peczeklyuk — Komárom — a halászladik 
peremében az a lyuk, a melybe a kijáró 
kötél peczkét beakasztják. 

Peczkeshorog, — Komárom — úszó jele- 
zővel ellátott horog, I. Pedző. 

Pedzeni — Berettyó — a horogról : «jól 



pedzi a halat" = biztosan fogja, innen : 
— H. O. — Előre pedző horog = Limc- 
rik ; oldalt pedző horog = Kirby. 

Pedző — Bodrogkö:{ — a kosztoshorog úszó- 
fája, mely a hal rángatását mutatja ; ugyan- 
ott az a jelező vessző, melyhez a téliszák 
feljáró őre erősítve van. A Latorcza men- 
tén egyértelmű a pálhával ; I. Picze. 

Pedzőhorog — Berettyó- Úifali'í — I. Kosztos- 
horog. 

Pedzőség — H. O. — a horog fogóssága. 

Pehel-hal — Grossinger a tárgymutatóban — 
Alburnus lucidus Heck ; I. Peleh-hal. 

Pehelyhal — mint a Grossinger-féle Pehel, 
Peleh alaknak helyese. 

PÉKLE, — Komárom — az a vékony zsinór, 
a melyre a horog kötve van. Az angol 
iigimpii és a német iiVorfachn szó értel- 
mének megfelelő ; I. Batony, Cserke. Pa- 
tony, Talpalló. 

Pelehal — Földi — Plioxinus laci'is Ao. Kc- 
ncsscy-né\ hibásan Pehelyhal = Gobio vul- 
gáris ; nyilván Grossinger-től való. 

Peleh-hal — Grossinger — Alburnus luci- 
dus Heck. értelmében ; különben egy a 
Pelehallal is. és tulajdonképpen evvel 
együtt sajtóhiba 1. Pelid-hal, tehát a hal 
kicsi voltáról tpchclyhah. 

Peletér — Kcs-{thcly — a magyar vejszénéi, 
I. Pelőcze. 

Pelle — Komárom — mindenféle apró hal 
összesége. a meiylyel a fenékhorgot fel- 
halazzák, tehát a «Köder» ; I. Csali. 

Pelleszedő — Komárom — az. a ki a ho- 
rogravaló apró halakat fogdossa. 

Pellézö — Komárom — hosszú, keskeny, 
istápokra feszíthető háló, a meiylyel a ha- 
lakat a varsa felé terelik ; rendeltetése 
szerint megegyezik a magyar-velenczei 
veréssel ; sőt a magyar vejsznél a pelő- 
czével és peletérrel is. 

Pelőcze — Tapc, őshalászat — a magyar 
vejszénéi azok az oldalfalak, a melyeken 
a hal betéved ; a jobboldali a «kis pelő- 
czé», a baloldali a snagy pelőcze». 

Pendelháló — Komárom — I. Vetőháló. 

Pendőháló — Komárom — I. Vetőháló. 

PÉNTŐHÁLÓ — Sió mentén — 1. Vetőháló. 

PÉNZ — Bódi'a mentén általánosan — a hal 
héjjá v. pikkelye ; a Balaton némely pont- 



MESTERSZOTAR. 



ján csak akkor, a midőn levakartatott ; a 
halon héj. 

PÉNZES — H. O. — Thyincilíus ncxilUfcr Ag. 
Egxliá:;Lis-Olíihfalu. 

PÉNZES PÉR, Thymallus vcxillifer Ag.* 

PÉNZES PISZTRÁNG — Kciicsscy — kétes ere- 
detű, de iől jellemző — Thymallus vc.xil- 
lifcr. Ag. 

PÉNZŰ — Balatcn-Furcd — kisebb, nagyobb 
pikkelyű. 

PÉR — ThymaUus, I. Pénzes Pér.* 

Pereczbe szedi — B. S-abó Dáind — testét 
az Angolna. 

Perem, — BaLitoii, Vclcnc;c — a nagyobb 
ladikok külső szegője. 

Pergelődik — Sarad — a ponty iváskor, 
azaz rakáson forog. 

PÉRHAL — Kciicsscy H. O. — Thymallus vc- 
xilUfcr Ag. S^Uáf:_isJg: cs S:;ckcbföld. 

Perseg a SÁR — Tcs:;cg — mikor a hal az 
iszapot túrja s ez buborékot hány. 

Persli — H. O. — Pcrca fluviatilis L. a ma- 
gyar svábság «Bárschli»-je, Sít'.^'i.\V. 

Pessegi — Bloch — elrontott Keszege I. 
dévérkeszeg. 

Peszmeg — P. K. — egyértelmű a « Keszeg- 
gel"; kisebb terjedelemben az Alburnus 
nemre alkalmazva. 

Peszmetkehal — P. K. — Alburnus lucidus 
Heck. — Tis:{aföld>jár. 

Petelikacs — mikropyle. 

Petenye — Hcckel — Chcndrostoma iiasus L. 
Eredete nincs adva. 

Petényi márna, Barbus Pctcnyii Heck.' 

Petikehal — H. O. — Rhodcus amarus L. 
Pinnycd, Győr mellett. 

P. CSAVÁGÓ — K. — Cobitis tacnla L. 

PiczE — S-;cgcd — általánosan az egész kosz- 
tos horgot nevezik Igy, a picze azonban 
egy a pedzővel, pallóval és tutajjal, a mint 
ezt a szegedi piczések ki is fejezik. Pi- 
czézni tehát egy a pedzenivel. 

PiczÉZNi, — Szeged — horgászni. 

PiczÉző — S:;cgcd — az a halász, a ki a 
kosztoshoroggal jár. 

Pikó — Gastcrostcus, 1. Tüskés Pikó.* 

Pikó — H. O. — Acerina ccrnua L. Körös- 
Tarcsa. 

PiLiczKE — S:;olnok-Doboka — kézi kétköz- 
háló. 



Pillangó — Balaton-Füred — a hal levakart 
egyes pikkelye, 1. Pénz. 

P , . ÁFA — Kőrös-Tarcsa — a farhám ma- 
takja. 

P . . AFEDÉL — H. O. — Abramis Brania L. 
Bcdua mentén igy is. 

P . . AFÉsű — Acerina ccrnua L. Kenderes, Kis- 
újszállás, a Tisza kiöntéseiben. 

P . . ANYALÓ ^ H. O. — Cobitis tacnia L. 
Nagy-Dobrony. 

P . . arágó — P. K. — Cobitis tacnia L. S^at- 
már. H. O. Velencéé. 

P . . ARESZELŐ — H. O. — Cobitis tücnia L. 
Berettyó-Vifalu. 

P . . AVÁGÓ — K. Cobitis tacnia L. 

P . . AVÁGÓHAL — P. K. — Acerina ccrnua L. 
Tis;a-Földpáron a szúrósság révén összeté- 
vesztve a Cobitis tjenia-va\, 1. e. 

PÍPÁL — Doros:;ló, IVIosztonga vize — a hal, 
mikor közel a vlzszlnéheza levegővel érint- 
kező vizet kopótyúzza. Az u. n. dögvizek- 
ben gyakran teszi ; 1. Szopákol. 

PiPOLAHALÓ — Győr — a iiNyelvőni szerint 
a tok fogásához való ; szerkezete a laptoló 
hálóé, léhése azonban isiingből van kötve, 
1. Vizaháló. 

PiRiTVHÁLÓ — S:zeged — 10—12 m. hosszú 
háló, egy a kétközhálóval, de Szegeden 
lószárcsontokkal fölszerelve. 

Piroska — P. K. — Leitciscus nitilus L. 
Tolna . 

PiROSKAKESZEG — T. S^. Nátly — S:;cgcd. 
Scardinius er}-throphthalmus L. 

PiROSLÓKESZEG — H. O. Scardinius crythro- 
phthalmus L. S-{Cged. 

Piros szemling — Szirmay Andr. — Salmo 
umbla L. a magyar vizekre csak ráfogva. 

PiROSSZEMÜ KELÉ, Scardiuius c throphthal- 
iniis Bon.* 

PiROSSZÁRNYÚ KONCZÉR — P. K. — Scardi- 
nius crríhrophthahnus Bon. Balaton (a Sió 
torkolatánál és mentében P. sz. göndér ; 
a iikonczéri) szót ott egy halász sem 
tudta H. O.) 

PlROSSZÁRNYL) PONTY. — P. K. — LCUcisCllS 

rutilus L. 
Pisze {■) — P. K. — Alburnus lucidus Heck. 

(a kérdőjelet Petényi alkalmazta). 
Piszehal — P. K. — Alburnus lucidus Heck. 

Duna m. 



MESTERSZOTAR. 



1 12 I 



Piszke — H. O. — Albiinnis luciíius Heck. 
Duna in. 

Piszke, egyáltalában bot-, karó-, rúd-forma 
szerszámnál a földbe szolgáló, akár vasalt, 
akár csak faragott hegy.* 

PisznczÁRHÁLÓ — S:;cgCíi — kisebb az óreg- 
hálónál (loo — 120 m.); de ugyanoly szer- 
kezetű. 

PiszKÉs — Komárom — kisebb kcritöliálóval 
járó halász-, I. Piszkés háló. 

PiszKÉs-BÁRKA — Komárom — kis halászat- 
nál szereplő bárka ; 1. Farosbárka. 

PiszKÉSHÁLÓ — Komárom — az öreghálónál 
kisebb, de egyazon berendezésű ; rendc- 
sen csak négy ember szerszámja. Úgy lát- 
szik, hogy a neve a «piszkálással» egy tő- 
ből fakadt ; egy vén halász így magya- 
rázta : «hát az csak olyan háló, a mivel a 
szegény embör nem is kerít, mert csak 
úgy piszkál a vizekbenn ; I. Piliszke, Piszli- 
czár h. 

Piszkevas — Komárom — a szolgabot végé- 
nek hegyes vasalása, I. Biczke. 

Pisztráng — Trutta. 1. Sebes Pisztráng.* 

Pisztráng — K. — Trutta Fario L. A lót; 
Pstruh névvel egy tőből fakadt. Található 
e név már egy 1462-ki eredeti oklevélben 
is*, mely Majláth Béla tulajdona. Galgó- 
czinál (1622) megvan. 

Pisztráng — Újfalvi — Szikszai xvi. sz. — 
Truta aurata, variolus. Az Orbis pictusban 
(1708) Trutta. 

Planer ingola, fí:trom_]-^on Plancri Bl.* 

Platvicza — H. O. — Abrctmis Brama L. 
Mező-Záh. Nyilván Latice = laté = szé- 
les. Oláh eredetű. 

Platyika — Grossinger — nyilván az oláh 
«Platyicza», tehát Abramis Brama L. 

Pluta — Erdőindck. Olt mentén — I. Fara. 

Pócz — Umbra, 1. Lápi Pócz.* 

PóczHAL — KároliJ. — Umhra caiúiu Mars. 
Bodrogkö^. Legmagyarabb neve. 

PoczoKFARKiJ — Aspro vulgáris Cuv. S-^egcd : 
vékony, érdes farkáról, mely valóban a 
patkányéra emlékeztet. 

PoDvizHAL — Chondrostoma nasus ; elron- 
tott Paducz. Göcsej. 

Pofa — általánosan — a hajó orrán az a 

Kazav Albert levele; Mátvás kir. udvarából öccséhez. 



rész, mely rendszerint faragványokkal van 
díszítve. 

PoHÉ — Karád — alkalmasint Rhodcus ama- 
nis Ag. 

Pohoskeszeg — T. S^. Nátly — S;eí:cd. Le- 
het a Scardiniiis crylhrophlhalnuis Bon., 
ikrás nősténye. 

PoiDKA — Marsilius, Bloch — I. Potyka. 

PÓK — Kőrös-Tarcsa — I. Ághegyháló. Ki- 
tűnően jellemző elnevezés, mert a két 
abroncs négy vége úgy viszonylik az ál- 
tala kileszített hálóhoz, mint a Linyphia- 
vagy Tegenaria-pók lába a hálójához. 

PoLiND — H. O. — Aspiiis rapax L. Ipolr- 
Nritra, Nógrádmegye (palócz). 

PÓNÉ — B. S^abó Dái'id — a Bonéval egy 
értelemben magyarázva, 1. Bónéfa. Ennek 
a véter- és méthálóval való összevetése 
hibás. 

Ponty — Crprinns. 1. Jövevény ponty, ma- 
gyar ponty, tő ponty, továbbá kárász- 
ponty és pontykárász.* 

Ponty — Janua 1720 — CyprinusCarpio L. 

Ponty — K". — Crprinns Carpio L. Galgóczi- 
nál (1622) megvan. 

Ponty — Orbis pictus 1708. 

Pontyfélék — Crprinoidd. mint család.* 

Ponty-kárász hal, Carpio Kollari Heck.* 

Pontykárász — P. K. — H. O. Carpio Kol- 
larii Heck. Fertő tava, Velenc:;ci tó. Keve- 
rék. 

PoNTYNVÁRS — Tihany — ága szerint is kü- 
lön-külön hasított villás ág, melybe a hasí- 
tott halat becsiptetik, hogy süthessék. 

PONTYÓ — B. S:^abó Danidnál — a ponty, 
Cj-prinus Carpio L. 

PoNTYO — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — carpo, 
carpio ; a tő ponty. 

PÓRÁZ — Felső-Rákos — lószőrből vert kö- 
tél, a melynél fogva a halász a rokkolya- 
hálót tartja ; I. Rokkolya-háló és Vető- 
háló. 

Porczogó — Fiír-féle szakácskönyv, xvii. 
század — p. 90 a viza gyomrának főzésé- 
ről : «Az Vizának porc^ogó/abann is legyen 
közöttei). Nyilván a porczogós gerincz. 

PoRCZOGÓszÁRNYíJ halak — Tótti Pál, Bon- 
net fordításában — Chondropterygii. 

PoRCZosvÉRTESEK, Cltondrostci . mint al- 
rend.* 



822 



MESTERSZOTAR. 



PoRHÓ — H. O. — Accrína ccrnihi L. Nagy- 
Dobrony. A Borholy változata. 

PORONYÓ — Mátyusnál — porhanyó, fosz- 
ladozó értelmében : »A poronyóbb testű 
halak a pisztráng, iHíJ tsuka, posár, Ga- 
lacza. kecsege, a fehér Halak. » 

PoRTZOGÓs TESTŰ — Miskolc^i Gáspár — 
halak, annyi mint Vérlesek = Ganoidei, 

PÓTA — Baíaton — az eresztő hálón a gyé- 
kényből kötött s a háló felső inára alkal- 
mazott úsztató. Az öregháló nehezebb ré- 
szeinek usztatására használt fák is «póta» 
nevet viselnek ; I. Pára slb. 

Porosz — Szirmay Andr. — Chondrosloma 
nasiis L. itt a Gasterosteus pungiliusra rá- 
fogva. 

PoToz — H. O. — Chondrosloma iiasiis L. 
Kun-S^t-Márton ; nyilván egy a paduczczal. 

PoTOZNAK — Choihirostoma ihisíis L. Ko- 
rnádi; nyilván egy a paduczczal. 

PoTVKA — sok helyen a kisebb Crpriniis 
carpio L. 

PoTYKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — cy- 
prinus ; I. Ponty. 

PoTYÓLNi — Mátyusnál — a száraz stoklist 
dorongolással megporhanyitani. 

PozsÁR — P. K.— Cypriiws Carpio L. ; né- 
mely nem halász vidéken, a Squalius do- 
bulával összetévesztve. Az erdélyi részek- 
ben többnyire helyesen alkalmazzák ; Gal- 
góczinál (1022) megvan ; Cyprinus litinga- 
ricus Heck. és P. K. BLilatoii. 

PozsÁRHARCSA. — P. K. — Siluriis Glaiiis L. 
S^atnuir 1. Puma h. 

PöczKÖs — Tápé — az a legény, a ki a ki- 
járó kötél pöczkét beakasztja s kiakasztja. 

PöczÖK — AlgyS — az öregháló kijáró kö- 
telén. I. Peczek ; de itt a hálótű nyelve is. 

PöczÖK — Duna m. — a Czibiken az az 
esztergályozott ellenző fa, a melylyel a 
kötelet körülfogják ; a maiakkal egyforma 
a rendeltetése. Szolnokon egyértelmű a 
Pőssel. 

PÖNDÖL (háló) — T.-S^.-S^eged — I. Vető- 
háló. 

PÖNDÖLÖző — Szeged — a Pcnddhálóual 
járó halász ; 1. Vetőháló. 

PÖNDÖRHÁLÓ — Szeged — 1. Vetőháló. 

PÖRFA — Balaton, Velencéé — a nagyobb 
ladikok belső szegője. 



PÖRGETTYŰ — szeged — kis kolomp, melyet 
a fenékhorog karójára kötnek s a mely 
megszólal, mihelyt a hal valamely horgon 
rajtavesztett. 

PÖRSÖL — S:;cgcd — a hálóba került harcsa, 
farka suhogásával hasgatja a vizet. 

Pős — általánosan — az a szalmacsutak v. 
fonal, mely az öreg háló és gyalorn alsó 
inára alkalmazható s arra való, hogy isza- 
pos helyen az inat a bevágástól megóvja. 
Egy komáromi halász pős v, tiicsak (csutak)- 
nak mondta. 

Prém — Komárom — I. Pí'rem. 

Pruz csuka — Fifi'-féle — szakácskönyv xvii. 
század p. 8;, 22 — iiCzuka kit jtinq c^ít/cá- 
nak hinaki) megkülönböztetve a következő- 
től ; ((Czukasós ki országunkban terem. r, — 
Ez tehát valami külföldi hal lehetett. 

PuKKANTÓ — KSrós-Tarcsa — a hal uszó- 
hólyaga. 

Puma harcsa — P. K. és Heekel — Silurus 
Glanis L. var. Tis:{a, Szamos, Maros. Erről 
állítják a halászok, hogy gyökerek alatt 
él s csak szilvaéréskor jön ki. 

Púp — Balaton — a part benyúló része ; I. 
Ór. 

Pusztul a jég — mond/a a balatoni őslialás:^ 
mikor a jég olvad. 

Putra — P. K. — Plwxinus laei^is Ag. Erdé- 
lyi részekben a Cottus gobio is ; oláhos. 

PuTTYOGATÓ — AlgyS, Kopácsi, Tis^a-Abád- 
S:;alók — I. Buttyogató és Kuttyogató ; de 
itt a talpa ki van vájva, tehát legközelebb 
áll a Wolga-mellékihez. 

PÜNKÖST-KESZEG — AbramisBrama L. a nagyja. 
Balaton-Füred. 



Raak — Ujfalvi-Szikszai xvi. — Gamarus, 
squillse cancer ; nyilván a Squilla man- 
tis tengeri rák, mely az Adria környékén 
eledel. 

Raak LABsi — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz, — chelse. 

RÁÁLLANI a si^ers^ámra — Tihany — egy a 
bokorból kilépett tag helyét a kötelezett- 
ségekkel együtt elfoglalni, elvállalni. A tiz 
emberből álló bokor szerszáma ugyanis 
minden év Szl. György napján megbe- 
csültetik; a főösszeg tíz emberre van fel- 



MESTERSZOTAR. 



Ö25 



osztva; pld. az egész szerszám 2^0 frtot 
ér, esik egy tagra 25 frt, tehát az idő- 
közben niálló, a 2í frtot a kilépőnek vagy 
örököseinek megfizeti. 

RÁCSA — általánosan — abroncsra alkalma- 
zott háló ; rákra való ; ;o cm. átmérőtől 
1-5 méterig (Komárom) ; sokszor merőben 
rűzfaháncsból kötve (Kis-Majtény). 

RÁCSÁZÓ — S^e^cd — a rákot a rácsával fog- 
dosó halász. 

RÁCSHÁLÓ — S:{Cgcd — legerősebb és leg- 
sűrűbb hálórész, a melybe a halat beszo- 
rítják. 

RÁcz PENDELY-HÁLÓ — öíiíiix nicntcn — igen 
nagy, kerek vetőháló, melyet azonban nem 
veinek, hanem lassan kiterítve csónakrúi 
lebocsátanak; szerkezete nagyban a vető- 
hálóé ; I. azt. 

Ragadozó hal — Miskolczi Gáspár. 

Ragadozó őn, Aspiiis rapax Aa.* 

Ragadozó küsz — P. K. — Aspitis rapax L. 
A Duna némely pontján. 

Ragadozó ponty — Szirmay Andr. — Aspius 
rapax Ag. 

Ráhányni — Csongrád — a hálótűre a fonalat. 

RÁKÁSZÓ — Komárom, 1. Rácsa. 

RÁKERÍTENI — általánosan — a húzóháló nyar- 
galó apacscsával valamely pontra kört vágni 
pld. a kótára (Balaton, látott hal). 

RÁKERÍTENI — Tihany — pld. a gardára; 
úgy mondják, mint a vadász a lövésről : 
rálőtt a nyúlra. 

RÁK-KAS — Székelyföld — I. Rácsa. 

RÁKLÁB — Komárom — a vető vagy pen- 
delháló zacskóinak szélét tartó kétágú rö- 
vid fonal. 

RÁKLÁE — Felső-Rákos — a rokolyaháló kellő 
közepét, illetőleg csúcsát alkotó kétágú 
fonalak, a melyek a pórázban egyesülnek. 

RÁKLÁB ZSINEG, a marázsahálót a czötkény- 
parához kötő zsineg.* 

Rakni — Balaton — az eresztő hálónak elhe- 
lyezését mondja, így : az eresztőhálót a 
Balatonon keresztbe (az az szélmentében) 
rakják. 

Rakodó — Csanád — így : halászbárka-ra- 
kodó, azaz : kikötőhely, pld. : Decsi ha- 
lászbárka-rakodó. Tolnában Décs község 
mellett. 

Rákvarsa — S:;ckcl}föld — 1. Rácsa. 



RÁMAHÁLÓ — S:;ckcly-Ki:rcs^tiir — I. Rcgyina 
és Tükörháló. Itt a vezető v. marázsa- 
hálón így ; I. Vezetőháló. 

Ráncziháló — S-^ckelyföld — I. Bokorháló. 

Rántórúd — Uj-S^ékelf — a közhálón a káta 
V. segg igazgatására való. 

Rappi hóhér — Pcrca fliwiatilis — L. Varbi 
(palócz). Sügérnek is mondják. Rappi hó- 
hér azért, mert régente egy rappi ember 
ezt a halat ette, szálkája a torkán akadt 
meg s az ember megfúlt. (Moháry Gyula 
varbói plébánus tudósítása.) 

RÁspó — Agárd — I. Bognár. 

Ráspóhal — H. O. — Aspro vulgáris L. 
S-;clnok. 

RÉ — sok hdycn — rév, gyakran tanyanév is. 

RÉF — S:;oinok — I. Réfólom ; az apatini sváb 
halászoknál ((zusammen rcffcUm ; innen a 
magyar is. 

RÉFÓLOM — Komárom, Budapest — az öreg- 
hálónak vannak egyes darabjai, a melyek 
leoldhatok, mikor a hálót a vízhez képest 
rövidíteni, illetőleg hosszabbítani akarják; 
az egyes daraboknak egymáshoz való tol- 
dása a oRéfólomu, 1. Réf és Gyűrőczérna. 

Regyina — Szeged — 1. Tükörháló ; a latin 
iireteo « retina. 11 

Regyinás TAPOGATÓ — Alg/ő — kettős tükör 
között lehessél felszerelt, négy kávás ta- 
pogató. 

Rekesz — Komárom, Budapest — a bárka 
egyes osztályai. 

Rekesz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — a 
szegye és vesz-szel együtt excipula. 

Rekeszteni — általánosan — vejszét, csík- 
gátat állítani; innen nrekeszteni mén.» 

Rekeszteni — Derc'^cn — orekeszteni mén» 
itt azt jelenti, hogy lábót vagy rekesz- 
tést vagy csikgátat megyén csinálni ; leg- 
inkább tavaszkor. 

Rekesztés — Dcrc-en — 1. Lábó. 

Rekesztő halász, a czégés, vejszés, varsás 
halász.* 

Rekesztő halászat, a czégével, vejszével, 
varsával űzött halászat.* 

Rekesztő háló — Algyő, őshalászat — őr- 
háló ; I. Orháló és Vészlés. 

Rekesztő jegeshalászat, a jegén, illetőleg 
jég alatt űzött rekesztő halászat.* 

Rekken — Nádasdr Tamás lev. — a Lékán 



824 



MESTERSZOTAR. 



épitett piszlrángos tóról szólva ; nyilván 
egy a német orechenn szóval t. i. a tó 
zsilipjén levő gereblyeszerű rostély, mely 
a vizet átbocsátotta, de a hal szökését meg- 
akadályozta. 

Rengő — S^atmár — I. Ághegyháló. 

RÉPAHAL — BiELZ A. — Aspro iiuígaris Cuv. 
Erdélyi részek. 

RÉT — általíinosaií — mocsaras, lápos tavas 
helv, mely halászatra is alkalmas ; a német 
Ried. 

RÉTES — Agárd — mikor a hálót nem jól 
szedik s az összecsavarodva jön ki. 

RÉTES HELY — Szeged — 3 folyó árterének 
sekélv helyei, a hol a tapogatóval halász- 
nak ; 1. Rét. 

Retesz — Saród — a bárka záró vasa. 

RÉTI CSÍK — Cobitis fossilis L. * 

RÉTI csík — P. K. — Cobitis fcssilis L 

RÉTI DURBiNCS — H. O. — Pcrcj fliii'ialilis 
L. Szolnok. 

Retke — Kír-féle szakácskönyv xvii. század 
alkalmasint a Salinc Huclw L. a németből 
véve, hol a Sjlmo líinbla L. neve : (iRölel, 
Röteli. Rötele." 

RÉTSÉG — íULiliincsaii — folyók és mocsarak 
ártere, mely nádat terem s halászható vize 
ket is tart: I. Rét. 

RÉZ CSERKE, vékony rézdrótból sodrott cser- 
ke." 

Rezsina — S-cntcs. körösi halászok — I. 
Regyina és Tükör. 

Ri —sok helyen — I. Ré. 

RiADÁs Balaton — a jégnek nagy mértéken 
való, dörgő meghasadása, I. Jégriadás és 
Riadó : népiesen rianás. 

Riadó — Balaton —a jégrepedés, melyet a 
riadás okozott. A Tájszótárban megvan. 

RiBAHAL — s^er^őkiiél— Uinbra Canina Mars. 
Ryba tótúl=hal, tehát halhal. Rósz gyűjtőtől 
való ; gúnynév, a melylyel az ügyefogyott, 
bamba gyereket illetik H. O. — Saród. 
Göcsejben az Alburnus lucidus Heck. 

Rianás — népiesen — 1. Riadás. 

RiGYA — Agárd — ritkás nád. 

Rohanó víz — általánosan — igen gyors 
folyású, romboló víz. 

Rohoncz — F^nnyéd — 1. Rohony és Vezér. 

RoHONCZLiK — Pinnyéd — I. Ágiik. 

RoHONG — Győr — 1. Vezér. 



RoHONY — Fertő tava — I. Vezér. 

RoHONYLÉK — Fertő tava — 1. Ágiik, Haj- 
tólék, Sorlék. 

RoHONYOS — Agárd — 1. Vezeres. 

Rokolyaháló — Si^ékehfőld — I. Vetőháló, 
avval a különbséggel, hogy a szélén táskák 
vannak. Ez az ősrégi amphiblestron ; dívik 
a Kaspi tengeren is. 

Róna — Ecsedi láp. északi rész — víztükör. 

Rosta-csont — os ethnioideum; 1. szagoló- 
csont. 

Rovás, a halász mérlegen az a felosztott, 
rovott vasrúd, a melyen a mérő-körte jár.* 

RÓZSAHAL — Komárom — Barbns flviatilis Ag. 

RÓZSA MÁRNA, Barbanis fluviatilis Ag.* 

Röjtő — Balaton-Füred, I. Bárka ; Rütő. 

RőzsÖNY — Hegykő — az a kampós rúd, 
a melylyel a rohonyt lékről lékre hajtják. 

RÚD — Velene^e — sima rúd, a ladik tolására. 

Rudas — Bodrog-kö^ — jég alatt való halá- 
szat, 1. Vezeres. 

Rudbak a nagy-dobronyi őrösháló rúdján levő 
kampó, a melybe a háló be van fogva.* 

RÚD ELEJE — Tihany — a vezér csúcsrésze; 
fenyőfából való ; I. Vezér. 

Rúdfordító, I. Fordító.* 

RÚDHAJTÓ — Balaton, tihanyi őshalászat — 
I. Vella. 

Rúd hátulja — Tihany — a vezér vastagabb 
vége ; fenyőfából való ; I. Vezér. 

Rúdkötél — Bodrogkö:; — a melyen a téli- 
szákot lebocsátják ; 1. Téliszák. 

Rúd közepe — Tihany — a vezér középső 
része ; kemény fából való, mert ezt éri 
leginkább a rúdhajtó csáklya vagy vella. 

RÚGÓFA — Komárom — 1. Lábvető. 

Rütő — Keszthely — vesszőből font haltartó 
(rejtő, röjtő), 1. Vesszőbárka. 

RÜTYŐKE — T. S^. Horváth Zsigmond — 
Balaton vidéke ; alkalmasint Alburnus luci- 
dus Heck. 



Saas — . Ujfalvi-S^iks^ai xvi. század — carex. 

Saphir hal — Ujfalvi-S:^iks-ai xvi. sz. — Scariis ; 
tengeri hal ; az egész család ragyogó szí- 
nezetű s Martialis megénekelte. 

Sardély — S-. D. — a szardellából ; bizo- 
nyosan az apró Alburnust nézte szardella 
félének. 



MESTERSZOTAR. 



'■S 



Sarlóvas, a nyesellőn a vágórész.* 

SÁRGA HARCSA — P. K. Hcckcl ct Kner — 

Silurus glaiiis L. var. Sárgás szinváltozal. 

Tis:;a. S:;iiinos. Maros m. 
SÁRHAL — Tinca fidc^aris Cuv. — Dunamentén. 
SÁRKÁNY — Szeged — tartóvas az állóbárka 

orrán, melyen a fejláncznál fogva a macska 

függ- 
SÁRMÁSZÓ SZAKA — H. O. — Gohio milgaris 

Cuv. EgyliLÍ^as-Olálifalii. 
SÁROGLYA — S:;. D. — Rlwdciis amariis Ag. 

mellynek színekkel azonképp' 

Változik háta, miként napfény elleniben 

szállott 
Égi s^imiványnak » Szabó Dávid 

a franczia «SaracliC\i kaptájára csinálta. 

Sarok — általánosan — a pántnak az a része, 

mely a lábra rájár, 1. Láb. 
Sarok — Balaton- Füred — kis öból. 
Sarokcsont, — os angulare.' 
Saroklek — Agárd — 1. Szeglik. 
Sasas — Ujfalm-Siiks:;ai xvi. század — ca- 

rectum. 
ScHREK — Marsiliiis — I. Sőreg. 
ScHRAZ — Marsiliiis — I. Sráczhal. 
Sebes — Miskolc:^ — sebes folyású víz, így: 

«a Márna a sebesben él.ii 
Sebes pisztráng, Tnitta Fario L.* 
Sebes víz általánosan gyors folyású víz. A 

hol végződik, halak állóhelye. 
Sebháló — Erdövidck. Olt mentén — 1. Olló- 
háló. 
Segg — Körös-Tarcsa — a húzóhálók zsákja: 

I. Kata ; a gyalom része. 
Segge — Záhony — van a hálótűnek is, így; 

óra, nyelve, dereka, segge ; I. Láb. 
Segges háló — Ipolrmentén, palócz szó — 

a varsa. 
Seggi-kő — Bodiogkö:; — gömbölyű kő, 

melyet a bokorháló farkába kötnek. 
Selyem — Saród. Tápé — a gyékény finom 

háncscsa, a melyből a kötéseket csinálják. 
Selyem — Balaton-Füred — az eresztőháló 

teste, hasonló a léhéshez vagy nyüsthöz : 

I. Pamuk és Léhés. 
Selyem hal — P. K. — Hl O. — Acerina 

Schrait:^er Cuv. Duna és Tis^a mentén. 
Selyemszedő — Keszthely — az a halász, a 

ki a tulajdonképeni hálót szedi, I. Léhés- 

szedő. 
Selymes durbincs Acerina Schrait:;crCvv.* 



Semlehal — Bicl^ A. — Barbus R'íi'mií Heck. 
Erdélyi rés-ek. 

Semling — Bil'/- A. — Barhits M'/iViiiY Heck. 
Erdélyi résnek. 

Semling — Janua 1729 — Barlms Pelényii 
Heckel. 

Semling — U/fali>i-S:;iks^ai xvi. század — 
Salmo parms ; az erdélyi semlyénk stb. 
tehát Barhiis Petémii. Heckel. 

Semling — S:;. £). — Lazacznak, Loszosnak 
mondja, tehát Tnitta Salar Val. Különben 
a Barbus Pdényii Heck. népies neve, Er- 
dély. GALGÓczi-nál (1622) megvan. 

Semlyéng — K7)--féle szakácskönyv, xvii. 
század — Barbus Petényit Heck. 

Semmi hal — Komárom — silány, értéktelen 
hal. 

Serény — Kopácsi — I. Sörény. 

Serincz — P. K. — H. O. — Accrina ccr- 
nua L. Duna, Komárom körül ; de u. o. 
Acerina Schrait^er Cuv. is. 

Serincz — S^irmay Andr. — Accrina cernua L. 

Serittő — SícA-cVi/óW {T. S^.) — sodróorsó, 
két fonalnak összesodrására való ;l. Sirittő, 
Viszáló. 

Serkedő víz — általánosan — mely vizenyős 
helyeken, pld. az ember súlya alatt kiüti 
magát. 

Seyge — XV. i-ií^iTií — «... ubi altéra clau- 
sura, vulgo Seyge vocatafuisset», I. Czége, 
Zegye, Zeyge, Zeege stb. 

SiBRiKHAL — P. K. — Cobitis taiiiij L. Kö- 
rös m. S:;ari'as. Tótos hangzású. 

Sigér — Balaton — Perca flui'iatilis L. 

Sigér — Janua 1720 — Perca ct accrina — 
hegyes állú és hegyes szárnyú sigér. 

SiGER— U/fali'i-S^iks^aixvi. sz.— Erytkriniis ; 
tulajdonképen tengeri hal, ma a Characi- 
nidák között : ezt csak találomra alkalmaz- 
ták s később a magyar név ismét előfor- 
dul «Pcrca, riibclliot helyes meghatározással. 
Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában. 

SiGER SZABÁSÚ HAL — Ujfal!>i-S:;iks^ai XVI. 

század — carabus ; ez tévedés, mert a 
görög ■/.ápaf3oc = tengeri rák a Milne Ed- 
wards-féle Catometopa családból való. 

SiKOS ANGOLNA — Jantia 1720 — Auguilia 
fiuviatilis. 

Síkos angolna, A/í^'-híV/lI flui'iatilis Ag.' 

SÍKOS — Balaton — a hal. 



820 



MESTERSZOTAR. 



SÍKviz — Ecsciii láp — víztükör, I. Róna. 

Silány keszeg, Abmmis i'ctula Heck.* 

Sima horog, szaka nélkül való.* 

Sima part — általánosan — a hol sem om- 
lás, sem gyökér nem akadékoskodik. 

SiNGCSONT — ulna.* 

SiNGÉR — Karád — Percei fluviatilis L. 

SiREG — P. K. — Acipciiscr stcltatus Páll. 
Eredete nincs. 

SiRiTTÖ — FíHc — I. Serittő és Viszáló. 

SisÁK — Sarcd — a Sium. 

Sluf — Hegykő — a varsa vörcsöke ; a né- 
met «Schlupf» kölcsönvétele. 

SoDRONYPADUCZ — Choitdivslomii IlJSllS L. 
Erdöi'idék, Olt vize. 

Sodró víz — általánosan — a folyók kanya- 
rodóin j vízfolyásnak az az oldala, mely 
a partot rontja ; mindig a folyás kanyaró- 
dójának külső kerüléke. 

Sorlék — S:;eged — a szeg- v. saroklékek 
között kijegelt lékek ; I. Aglik. 

Soros — Komárom — egysoros az öreg- 
háló, háromsoros az, a melynek léhése két 
tükórháló közé van fogva. 

Soros lék — Tós:;eg — 1. Hajtólék, Aglik. 

Soros ólom — Tószeg, S:;olnok — az öreg- 
hálón a rendes számú ólmozás ; I. Fattyii- 
ólom. 

Sorosvék — Leitorc-j menten — 1. Aglik, 
Sorlék, Hajtólék. 

Sóshal — so'^oH és a levegőn szárított hal. 
A Balaton körül, a Duna. Tisza és Körös 
mentén dívik. A vizát már a xii. században 
sózták : "husonibus recentibus et salsisn 
1198-ban, Fejér Cod. Dipl. vii, 5, 175. 

Sós HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — 
salsamentum. 

Sóskád — Balaton — az a kád, a melybe a 
sózott halak berakatnak, hogy a só meg- 
szívja. 

SOS víz, SOS HALNAK AZ VIZE — Ujfalni-S^ik- 

s^ai XVI. sz. — Muria. 

Sovány tó — Tata — az olyan, a melyben 
a hal nem hízik meg. 

Sózó ASZTAL — Balaton — a melyen a hasított 
halakat sózzák ; hosfzában, egymástól kis- 
arasznyi távolságra Icilszögezett keskeny 
léczekkel pasztákra van fölosztva. 

SÖFŐL — Sarad — a farosbárka, nyilván a 
német nSchiffln magyarosítása. 



Sőreg — K. — Acipcnser stellatiis Páll. Mik- 
losich szerint az orosz senrjiiga. 

Sőreg — Ujfalm-S^iks^ai xvi. sz. — Sturio 
secundus ; 1. a Kecsige-hez csatolt jegy- 
zetet. 

SŐREG TOK, Acipcnser stcllatus Pallas.* 

SÖRÉNY — Balaton-Füred — a hát úszószár- 
nya, p. dorsalis. 

SÖRÉNYKÖz, a két hátsörényű halaknál az a 
tér, a mely az első hátsörényt a máso- 
diktól elválasztja.* 

SÖRÉNY-szÁRNYÍi — a kormányúszó, mikor 
a hát- és alsó sörénnyel össze van forradva, 
pld. a gőtehalaknál ; de bizonyos fokig 
az angolnánál és a harcsánál is.* 

SÖRENYTARTÓ NYÚLVÁNYOK — ossa interspina- 
lia.' 

SÖTÉT JÉG — S:{otnok — mikor olyan vastag, 
hogy alatta a hajtóriidat nem látják s őr- 
veszszőt kénytelenek használni; I.Orvessző. 

SÖVÉNY — általánosan — némelykor a folyó 
egyes szakaszainak elrekesztésére háló he- 
lyett fűzfából fonott sövényt is használnak ; 
I. Örháló ; Vészlés. 

Spék — Csepel sziget — a pendel- v. vető- 
háló szétsugárzó zsinegei, a melyek azt 
összehúzzák ; lásd különben In, mert ugyan 
e zsinegeket így is nevezi a csepeli ha- 
lásznép. 

Spél — Komárom — nyársforma fa, melylyel 
a sátorgyékényt a rúdhoz lú'zik. 

Srácz — P. K. — Acerina Schrait^er C. 

Sráczhal — P. K. — Acerina Schrait^er Cuv. 

Sréczer — P. K. — Acerina Schrait^er Cuv. 
idegen eredetű, de el van terjedve. 

Sréczer — Szirmai Andr. — Acerina Schrait- 
zer Cuv. 

Stenger — P. K. — Chondrostoma nasus Ag. 
Eredete nincs adva. 

SÚDÉR — Pct. K — Perca fliwiatilis L. Ti- 
s-{a ni. 

SuGA — S-^ékelr-Keres:;túr — a folyóban a 
sekély, de sebes folyású helyek, hol a 
víz a kavicson megsúg. 

Sugár kardos, Pelecus cidtratus L.* 

Sugár keszeg — H. O. — Alburniis bipiin- 
ctatus Heck. Bódva mentén, Komjátihan. 

Sugárköz, a halak sörényein és úszószár- 
nyain feszítő csontos, vagy porczogós su- 
garak közötti hártya.* 



MESTERSZOTAR. 



827 



SuGÁRZAT, az egyes úszókban foglalt, meg- 
számlálható sugarak.* 
StJGÓ — S^ékdiföld — sekélyebb víz, a mely- 
ben szigonynyal halásznak ; 1. Suga. 
SuHÉ ■ — Ciilcpinus — Everriciilum alatt ; a 
varsával való összevetés hibás, mert nyil- 
ván a Csiilii; 1. azt ; ugyanez tartozik a M. 
Akadémia Nagy Szótárában előforduló 
Suhé szóra is ; 1. Aghegyháló. 
Sujtásos — Balaton — ((hosszában csikós a 

küszti — Alburnus bipunetatus H. 
Sujtásos küsz, Alburnus bipunctalus Heck.* 
SUNKA (balatoni) — Kcs:;tliely — füstölt hal. 
SÚROS — Körös mentén — az a halászlegény, 

ki a hajót mosni tartozik. 
SÜGER — Fiír-féle szakácskönyv, xvii. szá- 
zad — Pcrca fluviatilis L. 
SÜGÉR — Pcrca — 1. Csapó Sügér.* 
Sügér — K. — Pcrca fluviatilis L. Galgóczi- 
nál (1Ó22) megvan ; a Tisza némely pont- 
ján nem ismerik e különben K. nevet. 
SÜGÉRFÉLÉK — Pcrcoidci — mint család.* 
SŰGRE — H. O. — Pcrca fluviatilis. L. Ipoly ; 
Lá^í, Nógrád megye ; de sügérnek is mond- 
ják (palócz). 
SÜL — P. K. — Luciopcrca Sandra Cuv. 

Kőrös m. Szarvas körül ; már tótos. 
SÜLLŐ — Janua 1729 — Luciopcrca Sandra 

Cuv. Scombrus alatt felhozva. 
SÜLLŐ — Luciopcrca — 1. Fogas Süllő, Kő 

Süllő.* 
SÜLLŐ — K. — Luciopcrca Sandra C. V. 
Csupán a Balatonnál hiszik némelyek, hogy 
külön faj s nem a hires fogas illú sarja. 
A német Schill és Schiel névvel egy tő- 
ből fakad. Galgóczinál (1622) megvan. 
SÜLLŐ — Újfalvi- S:iiks^ai xvi. század — ca- 
pito squalus; a latin meghatározás inkább 
a fejes domolykóra illik ; de később még 
egyszer van meg ((Luciopcrca Gessneroii 
helyes meghatározással. 
SÜLLYÉN — Kopácsi — ((őrzővel felszerelt 

száki), 1. Téliszák. 
SÜPPEDÉKES PART — általánosan — sáros- 
part, helyenként sáros, iszaposán bemé- 
lyedve. 
SÜTNI VALÓ — Szeged — az a hal, a melyet 
silányságánál fogva eladni vagy részbeadni 
nem lehet (t. i. a nagybérlőnek), a mely- 
ben tehát a halászbokor osztozkodik, ilyen- 



formán ((fogtunk öleget, még sütnivaló is 
maradt II. 

SÜTŐ — H. O. — Squalius dobula Heck. 
Kolo:;svár. 

SÜTŐ HAL — Ujfalvi-S-ikSyai xvi. sz. — 
Laccia, Alosa, piscis lubricus ; ez megfe- 
lel a mai fogalomnak, a mennyiben a ha- 
lászok a maradék halat sütőnek mondják. 

SÜVEGES-HÁLÓ — Máramaros, Visk — 1. Far- 
kasháló. 

Syllo — Marsilius — I. Süllő. 

Sylo — Block — I. Süllő. 

Sz 

Szabadítani — Balaton, őshalászat — a kö- 
tél lassú kieresztgetése. 

Szabó — P. K. — H. O. — Pclccus cultra- 
tus L. Alsó Duna, 1. Szabóhal. 

Szaeóhal — P. K. — H. O. — Pclccus cul- 
tratus L. Alsó Duna. Lehet a has ollószeríj 
éléről, vagy az alak vékonyságáról. 

SzÁcsiRA — Nagy- Dobrony — kis háló, a 
melyet a megmaszlagozott hal kifogására 
használnak ; I. Szák. 

Szád — S-ckely-föld — a varsának tölcsér 
alakú bejárója. 

Szaggató — Tihany — az öregháló zsák- 
jának legvége, mely, a csapdosásnak leg- 
inkább kitéve, mindég szakadozott, cza- 
fatos. 

Szagoló csont (rosta-csont) — os ethmoi- 
deum.* 

Száj — Varbó, Ipoly mentén — a varsáról, 
1. Szád (palócz.) 

Szájkaró, a szárny nélkül való varsáknál az 
a karó, a melylyel letűzik.* 

Száj-káva, egyáltalában a hálók félkörös ab- 
roncsa, a mely a hálót nyitva tartja.* 

Szájpadlás — palatum durum.* 

Szájpadlás-csontok — ossa palatina.* 

SzÁJTÁTÓK — Cyclostomi — mint alrend.* 

Szák-háló — Janua 1729. 

Szák, kanál alakú meritő háló ; van feje, 
nyele és ágasa. Evvel hordják a fogott 
halakat a bárkába s evvel szedik ki a pré- 
dát a vejszéből. Egy a mereggyűvel ; 1. 
azt és Szácsira, Tanyaszák. Miklosich sze- 
rint a szláv sak, szerinte ((Wurfnetz,» a 
mi nem áll, mert ághegyháló : a Wurf- 
netz az amfiblesztron. 



828 



MESTERSZOTAR. 



Szaka — S^ckchfcld és Tihany — a szigony 
vagy horog visszáia v. nvisszhorga.o — 
ilyen all<almazásban : (iletörött a s-ti/.i/a» ; 
I. Visz, Viszja. 

SzAKÁL — SílvíiW — I. Szaka. A szendrői 
szigony liülönálió forma ; gerehlyeszerű, 
ágai mindig töl'h szalmások, tehát sokasá- 
guknál fogva szakáiszerűek. 

SzAKÁLos HOROG — Komáivin — egy in vé- 
gébe alkalmazott több horog. 

SzAKÁs HOROG — S-ckchfclíi — (íviszhorgosii 
horog. 

SzAKÁs sziGoxY — S^ckclrföld — (íviszhor- 
gosi) szigony, megkülönböztetésül a sima- 
ágútól. 

Száklék — Bodiv^kő- — jég alatt való ha- 
lászat, a melyen a téliszákot leeresztik. 

SzAKÓczA — Keszthely — jégvágó fejsze. 

SzÁKOLNi — Bodrogkc:; — szákkal halászni. 

Szakos — Bodrogkö:; — jég alatt való halá- 
szat — az. a ki a hálót a száklékbe bocsátja. 

Szákvas — Bcdrcgkc:; — a téliszák káváira 
alkalmazott súlyok. 

Szál — Tihany — kötélről mondják ; pld ; 
egy — két — három szál kötélre készítet- 
ték : az az : ío. ioo. 150 ölre a parttól a 
hálót beereszteni, tehát 2 v. 5 <o öles 
húzókötelet összekötni. 

Szálka — áitaláncsan — a hal csontja ; de 
leginkább a húsban levő Y alakú csontocs- 
kák (ossicula Artedii). 

Szálka — Orbis pictus 1708. 

Szálkás hal — áltaUinosan — csekély ér- 
tékű, mert szálkás húsú hal ; leginkább 
Leucisciis, Scardinius, Squalius, Abramis 
stb. : szóval a fehér halak. 

Szalmán telelt — H. O. — Abramis balk- 
rus L. Lá:;i. Nógrád megye. Palócz elne- 
vezés, a hal hitvány voltára czéloz ; a palócz 
hozzátette, hogy «fáradt» hal; fáradt^ 
hitvány, csenevész. 

SzAMSZEREij — 1669 Ecsed vára lajstromá- 
ban — (lArmbrusti), alkalmasint az együvé 
riasztott halaknak nyilazására használtattak, 
a mint ez ív. Béla király idejében kétség- 
telenül divott is ; 1. történelmi rész. 

Szánkó — Komárom — a ladik fenekét be- 
lőlrül védő padolat. 

SzÁp — Gárdony — a Csiga egyes fokai vagy 
orsója. 



SzÁP — P. K. Földi nyomán — Abramis sapa 
Páll. (H. O.) 

Szápakeszeg — H. O. — Abramis sapa Páll. 
S-egcd. 

SzAPAÓ — Komárom — 1. Szapoly. 

SzÁpó keszeg — T. S-. Nátly — Segéd, 1. 
S;ápakcs:;cg. 

SzAPOLY — általánosan fából készült_ merítő, 
hosszabb rövidebb nyéllel; a víznek a csó- 
nakból való kihányására és ivásra is; 1. 
Csanak. 

Szaporítás — Felső-Rákos — a varsa vagy a 
kerek háló kötésénél a szemek számának 
fokozatos niegbővltése ; a rokolyaháló- 
nál a szaporítás száma harminczhat. A 
varsánál 20 szemen kezdi (fark), 6o-ig 
szaporítja (derék) 20-ra fogyasztja (vörcsök) 
1. Fogyasztani. 

Szár — Kcs:;thcly — a horog egyenes része. 

Száraz hal — Fái--félc szakácskönyv, xvii. 
század — a szárított értelmében, tokról 
és vizáról. 

Szárítókötél — Balaton-Füred — az, a 
melyre a hasított halat kiakasztják. 

SzÁRiTÓRUD — Balaton-Füred — a zsidó- 
utcza karói ; I. Tericskaró ; Zzidóutcza. 

Szárny — Balaton-Füred — a hónaljúszó- 
szárny, p. pectoralis. A varsáknál a tere- 
lők, a gyaloninál a háló két fele. 

Szárnyakaró — Szentes, körösi halászok — 
a hálóvarsánál a szárnyat tartó karó. 

Szárnyalék — Keszthely — I. Sorlék, Ág- 
lik. 

Szárnyasháló — Simontornya — I. Szárnyas 
varsa. 

Szárnyas varsa — Balaton, Komárom, S:;e- 
ged — a halak betévedésére számító, 
hálóból kötött, abroncskeretíí eszköz, vör- 
csökkel, hogy a betévedt hal ki ne talál- 
jon ; karók közé feszítik ki ; I. Farkaró, 
Szárnyakaró. 

Szárnyas véter — Göcsej — a szárnyas 
varsa. 

Szárnycsontok — ossa pterygoidea.* 

Szárnyék — Latorc^a mentén — 1. Lésza. 

Szárnyék, a czége ágaira alkalmazva, a szárny- 
tól való megkülönböztetésül.* 

SzÁRNYFESZiTŐ, ístáp helyett ; az a pálcza- 
szerű fa, a mely a száinyasvarsa szárnyát 
kiterjesztve tartja.* 



MESTERSZOTAR. 



029 



Szárnykaró — Bcrvdr — a szárnyas varsa 
szárnyát tartó karó. 

SzÁROZÉTANi — Orbis pictus 1708 — a hal- 
szárításról. 

SzÁRNYKETEG — Biocli — I. Leiiciscus ru- 
tiliis L. 

Szatyor — Bociro^kö^ — gyékényből fonott 
tarisznya szerszám, melyet a halász a há- 
tára vesz. Ebben viszi ki az eleségét s 
hozza haza a zsákmányt ; 1. Czüökör. 

SzEBEZSKŐ — Szolnok — I. Zsákkő ; némete- 
sen hangzik ; de a tiszta magyar halászok 
is következetesen igy mondták ; rokon a 
«Szepi»-veI, mely a Bodrogközön dívik; 
1. azt. 

SzECSKŐ — Sió mentén — sáska, leginkább 
Tru.xalis nasiita L., melyet harcsafogáskor 
horogra raknak, v. tűznek. 

Szedni — Bodrogköz — a hálót a vízből. 
((Legények dolga: a faros nem s^i'iln 

SzEGELNi — Balaton, őshalászat — a jégen 
a vonókat fejszével kijegyezni ; I. Kijelelni. 

SzEGESFA — Kopácsi — villa, patkószcgck- 
kel kiverve, a halászrúd hajtására való. 

SzEGESFA — B. S-abó Dávid — a víz fene- 
kére teszik, hogy az orv hálója, horga bele- 
akadjon. 

Szeges szigony, az, a melynek ágai egy tar- 
tóvasra vannak szegezve.* 

Szegező — Hegykő — a bárka ajtajának be- 
záró l'apeczke. 

Szeglik — Balaton, őshalászat — a jég alatt 
való halászatnál a vonyó hosszú hatszeg- 
letű; e hosszú hatszög egyik csúcsán van 
az eresztőlék, evvel szemben az ajtólék, 
a hatszög fennmaradó négy sarkára esik a 
S^eglik ; e főiékek közt futnak az ágiékek, 
1. Saroklék. 

Szegye — Ujfalvi-Szikszai xvi. — excipula; 
nyilván a c:;i:gc, mint vezérszó a rekesz 
és vesz szavakkal felhozva. 

Szegye — S^. Molnár Albert s:^ótára — Ex- 
cipula ; I. Czége stb. 

Székely marázsaháló, vezető háló helyett, 
mely név alatt csak az alsó Kükiillön 
dívik.* 

Széles kárász, Carassius vulgáris Nils.* 

Széles keszeg — Földi nyomán P. K. — 
Blicca argyrolcuca Heck. Eredete nincs 
adva. 



Széles keszeg — Grossinger — Abraniis 
Brama L. 

Szeles keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
Ciprinus latus ; ez is nyilván a Dcvér 
keszeg Abramis Brama L. 

Szeles lapos keszeg — Ujfalvi-Szikszai xvi. 
sz. — brama ; tehát a mai dévér-keszeg. 

Szeles vékony hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. 
— passer ; a tengeri keszegúszó hal : Pla- 
tessa, régi íróknál ((Plataisz.n 

Szelet merít — Miskolc~i Gáspár — a hal 
a kopótójával, 1. Pipál. 

Szélhal — Grossingcr — Alburiws Iticidiis 
Heck. S^ékcbföld az Olt mentén élő név. 

Szélhajtó — Gross. K. — Alburntis Ittcidus 
Heck. 

Szélhajtó keszeg — H.O. — Albunuis li:ci- 
dus Heck. juv. Vdcnc;ci tó. P. K. Albur- 
ntis lucidíis Heck. Duna. 

Szélhajtó küsz, Alburntis lucidus Heck.' 

Szélkeszeg — H. O. — Alburnus hicidiis 
Heck. Révfalu — Győr mellett. 

Szellő keszeg — H. O. ~ Aspius rapa.x Ag. 
Pinnyéd, Győr mellett. 

Szellő — Mátyus után Grossinger — Lu- 
cioperca Sandra. L., I. Süllő. 

Szélszem — Komárom — a hálók szélső 
szemei. 

Szélvíz — Balaton — a tó szélín a sekély 
víz. 

Szem, a hálók szeme ; a nagyobb ((öregszemii, 
a kisebb ((aprószemi) ritka, sűrű; különben 
a horogról is : egy szem horog. 

Szem alatti tájék — regio suborbitalís.* 

Szem előtti tájék — regio anteorbitalis.* 

Szemes keszeg — Abramis mclanops Heck.* 

Szemköze — regio interorbitalis.* 

Szemköze — Miskolc^i Gáspár na két szem 
közi hat sing volt,» t. i. a Tzel-lialnál, jó 
a leírásokra, a hol a szemeknek egymás 
közötti viszonya sokszor meghatározó jel. 

Szem mögötti tájék — regio postorbíta- 
lis.* 

Szemre halászni — általánosan — sekély, 
átlátszó vízben látható halat fogni, legin- 
kább szigonyozni, ellentéte a vaktában 
szúrni. 

Szentes — S-cgcd — az állóbárka csárdájá- 
nak homlokzata, a melyre rendesen a ha- 
jók védszentjét festik. 



830 



MESTERSZOTAR. 



Szent györgy keszeg — Ahminis Braimi L. 

Szt. György nap körül Ivik, nai;yobb. Bj- 

kiton-Fürcd. 
Szent györgy paducz — Chondrostoma na- 

sus L. Erdófidék, Olt vize. 
Szent péter hala — H. O. — Rhcdcus 

ainarus Ac. Kolo:;si'dr. 
SzEPi — Bodrogköz — az öreghálö kátéján a 

száj tágulása által támadó hónalj. 
SzEi'LEN KESZEG — P. K. — Abraiiús vimba 

L. H. O. Tisza-Földvár. Néha A. w/u/a is. 
SzEPLÍN KESZEG — P. K. — I. Szeplen-keszeg. 
Szeplő — B. S^abó Dárid — a pisztráng vö- 
rös pettyei. 
Szerhal — Tihany — az a hal, a melyet a tize- 
den felül az apátság asztalára szállítanak. 
Szerszám — Fertő tara — a Kürtő része, a 

melybe a hal a Kotróczábói kerül ; I. Nagy 

Kotrócz is. 
Szerszám járása — Zjliony — igy : nSzol- 

nokon tanultam meg a szerszám járásátn, 

azaz a halászatot, illetőleg a halászszerszám 

alkalmazását stb. 
Szerszám-rekesz, a halászhajó farán egy 

elrekesztett hely, lyukkal, a hol a halász 

mindenféle apró szerszámot tart.* 
Szétriad — a hal, a küszvágó, lócsér vagy 

más ellenségnek árnyékától is ; balatoni 

halász szava. 
Szífaorrú keszeg — H. O. — Komáromban 

határozottan Abramis vimba Cuv. Szifa = 

szilva, az orr alakjáról és kékes színéről. 
Szigony — általánosan — halszúrásra való 

egy vagy több ágú vasszerszám — sima 

vagy szakás. 
Szigony éle, a szúró és keritő szigony vala- 
mennyi ágának egy sorban álló hegye.* 
SziGONYÁszNi — Nagy Dobrony — mint ige 

közszájon forog. 
Szigony nyaka, a köpü és tartóvas közötti, 

néha hosszú rész.* 
Szigonynyal való jegeshalászat, a melyet 

szigonynyal a jég alatt űznek.* 
SziGONYOS — általánosan — a szigonynyal 

halászó. 
SziGONYOS BÖRTÖN — B. S:;abó Dávid — a 

varsáról ; nyilván a vesszőből fonott varsa 

vörcsökéről ; l. Tömlócz. 
SziGONYOS halász, a ki szigonynyal jár.* 
SziGONYOS HALÁSZAT, a mely szigonynyal jár.* 



SziJALT HAL — Nych'Sr — 1. Szivolt hal. 

Sziklacsont — os petrosum.* 

Sziklás part — általánosan — a hol a part 
egészben vagy darabonként terméskőből 
való. 

Szilony — Bucsin (Hargitta) — I. szigony. 

SziLVÁNY — Duna mentái — a tüdőt helyel- 
tesitő lélekző szerv : apparátus branchialis; 
1. Szirony. 

SziLVÁNYFEDŐ sugarak — radii branchiostegi.* 

SziLVÁNY-ívEK — arcus branchiales. 

Szilványköz — isthmus.* 

SziLVÁNYRÉs, az a nyilas, mely a fedelek fel- 
emeléskor támad.* 

SziLVÁNYÜREG — Kiemenhöhie, az Amphi- 
oxusnál.* 

SziLVAORRÚ KESZEG 1. S^ifaorrii keszeg. 

Színleni — B. S:;abó Dái'id — «Sárba fe- 
jét beszinliii t. i. a potyka. 

Színlelő — Duna mentón — az az asztal- 
szerű alkotmány, a melyen a halakat nagy- 
ság szerint kiválogatják. 

Színtartó sejtek — chromatophora.' 

Szín tok, Acipenser glabcr Heck.* 

Színtok — K. — Acipenser glaber Heck. 

Színtokok — Lionisci — mint csoport.* 

Színviza — Grossinger — nyilván a Szintok- 
kal összevétve, I. Szintok ; Gr. az őrhal 
értelmében hozza fel, tehát az öreg vi- 
zával ; I. Őrhal. 

SziRONY — Szeged — 1. Szilvány. «A szögedi 
embör nem öszl mög azt a halat, a mely- 
nek nem piros a szironnya. » 

Szirt, többesben : S^irtok — Szeged — az 
omló part szakadékai ; I. Folyós vizes, Föld- 
morzsa. 

Szív — S:;entes, körösi halászok — 1. Vör- 
ösök. 

Szivalkodni — Mátyus — a borban, eczet- 
ben megmosott tokikráról a szikkasztás ér- 
telmében. 

Szivárványos ökle. Rhodcus amarus L.* 

SzívÓKA — Mitterpacher — Petromyzon Hu- 
viatilis LiNN. 

Szívolás — Miskolc^i Gáspár — a szárított 
halnak pőrölylyel való megtörése, hogy 
hamarább megfőjön ; de a só által való 
megszívás értelmében is, I. Szivolt hal. 

SzívoLT HAL — Miskolc^i Gáspúr — a sós- 
hal mellett fölemlítve ; fölhasított s hosszá- 



MESTERSZOTAR. 



83. 



ban meghasgatott, megszijjalu nagyobb hal, 
hogy gyorsabban kiszáradion ; de oly ér- 
telemben is, hogy a keményre szárított 
hal pőrölylyel lágylttatik meg, az az szivol- 
tatik, sziijaltatik, tehát porhanyító verés 
értelmében is : nyilván hogy folyadékok 
fdsiivására alkalmas legyen. 

SzívuLT — Fiíi'-féle Írott szakácskönyv, xvn. 
század — ciszivult posarii lásd «SzijjaU» : 
különben szárított sós ponty volt. 

SzoK.NYA HÁLÓ — BciJli — 1. Vetőháló. 

Szolgabot — Komárom — a melyre a lap- 
táros támaszkodik ; I. Biczke. 

SzOLGAFA — általánosan — karó, a melyre 
főzéskor a bográcsot akasztják ; néha fa- 
horog, a melybe a lánczot akasztják, mely 
a bográcsot a tűz fölött tartja. 

Szolgáló mester — Keszthely — két ifjabb 
mester, ki a czéhmester rendeleteit végre- 
hajtja. 

SzOLGAPÁLCZA — Komáivm — I. Biczke, Szol- 
gabot. 

Szomszédos — a szem, mikor a szemköz 
igen keskeny,' 

SzopÁKOL — Agárd — I. pipál, szupog. 

Szorító háló — Tószeg — a zsákos vagy 
kátás gyalom. 

Szóm — Szeged — a horogról is ; uvöttem 
húsz szöm horgot. » 

SzŐRKESZEG — H. O. — Scardinlus crythro- 
phthalmus Bon. Nagy-Dobrony. 

Szúnyogháló — Duna-Tis^a összefolyása 

— a szabad ég alatt háló halászok ritkás 
szövetből készült s négyszögletes rámára 
rácsinált alkotmány alá bújnak, hogy a 
szúnyogok az alvót ne érhessék. 

SzuppoG — Agárd — I. Pipál, Szapákol. 

Szúró karó — Csongrád — karcsú, hegyes 
végű pózna, a melylyel a hajót a part 
hosszában a szélvizben tolják s a gúzsnál 
fogva hirtelen meg is állíthatják. Akkor 
használják, mikor a tanyát meghúzták s a 
hálót már be lehet takarítani. 

Szúró szigony, az, a melynek ágai, egyenlő 
hosszúság mellett, egyenes sorban állanak.* 

SzÜGÖNY — Algyő, Tápé, S:icgcd, őshalászat 

— I. Szigony. 

Szűkehal — Grossinger — I. Halszűke. 
Szűkhal — P. K. — Acipcnser Giildcnstcedtií 
Brdt. 1. Halszűke. 



Taknyos lezser — Accrina ccrnua L. Bod- 
rogköz. 

Taknyos macza — H. O. — Accrina ccrnua 
L. S:;cntcs, körösi halászok. 

Tall — Szeged — az evező lapátja, 1. Dal, 
Toll stb. 

Talp — Komárom — a súlyozott apacson 
az a rész, a melyben az apacsúr meg van 
erősítve ; tehát a mely a víz fenekén jár. 

Talpalás (háló) — általánosan — valamely 
hálónak kisebbszerű, de általános kiiga- 
zitásása. 

Talpalló — Kcs-tlícly — az őn, csuka, fo- 
gas, harcsahorog pekléje v. cserkéje vagy 
patonyja ; 1. batony. 

Talpvészlés, a székely czége kinyúló vessző- 
fonadéka, mely a czége szárnyékjai közt 
a víz fenekén fekszik.* 

Tamás-keszeg — T. S-. H. O. — Lcuciscus 
rutilus L. Körös-Tarcsa. 

Támasztani — S:;cgcd — «támazd» jelszó 
alakjában ; a hajót az evezővel tartóztatva 
hajtani. 

Tanya — általánosan — a víznek a húzóhá- 
lóval egy vetésre meghalászható része ; 
már legrégibb időben is így nevezve. A 
halas vizek ily értelemben mindenütt Ta- 
nyákra — Vető, Vonyó — vannak felosztva 
s minden rész külön nevet visel, tehát a 
víznek gazdasági és birtokjogi felosztása, 
mely a földbirtoknak dűlőkre való felosz- 
tásával azonos : l. Derék. Az orosz (ito- 
nyaii szótól ered, tehát nem vonatkozik a 
földmivelési otanyárai), mely a szláv «stan- 
je»-től ered ; újabb időben már a halász- 
kunyhót is — helyesen csárda — tanyának 
kezdik nevezni. 

Tanyahúzás — általánosan — a kivetett ke- 
rítő hálónak kihúzása ; «öt tanyát húztunkn 
azaz : ötször vetettük és húztuk ki a hálót. 
Tanyaszák — S;olnok — az a rövidnyelű, 
kerekhajtoványú szák, a melybe a fogott 
halat a hálóból szedik s a bárkába viszik, 
l. Szák. 
Tanyát vetni — B. S^abó Dái'id — ha- 
lászni; Komárom táján ma is így mondják; 
l. Tanyavetés ; mindég a húzóhálókkal való 
halászatra vonatkozik. 



8p 



MESTERSZOTAR. 



Tanya-hal — Balaton — egy nagyobb halá- 
szat alkalmávsl kifogott halak összessége ; 
a hol ezt meggyűjtik, ott keletkezik a hal- 
hely : I. azt. 

Tanyát húzni — Balaton — egy halászat- 
nak egésze ; a húzóháló egyszeri kihú- 
zása. 

Tanyavék — T. S^. — Bodrogköz, I. Ajtólék. 

Tanyavetés — Komárom — az egyszeri ki- 
vetés, kerítés és kihúzás egésze. 

.TÁNYÉRDESZKA — Komárom — kis deszka, 
a melyen a horogra való csalit darabolják. 

Tányérkeszeg — P. K. — Blicca argyro- 
IciiL-a Heck. Győr. 

TÁNGYÉRHAL — H. O. — Blicca argyiolciica 
Heck. Olt mentén. 

Tapacs — Ba/'a — I. Tapogató. 

TÁPLi — GySr — 1. Tapogató. 

Tapogató — Janua 1729. 

Tapogató, abroncs keretre vont nyeles v. 
nyeltelen háló, mely olyan kosárhoz ha- 
sonlít, a minővel a tyúkokat borítani szok- 
ták. Sekély vízben a halász majd ide, majd 
oda borit (tapogat) vele, a menekülő hal 
a hálóba ütődve érezteti jelenlétét ; sokszor 
az egész vesszőből való. 

Tapogató alja, a tapogatónak a víz fenekére 
szolgáló szájaszéle.* 

Tapogató fogása, a tapogató fólén a kéz 
számára való hagyás"* 

Tapogató föle a tapogatónak felső karimája, 
a melyet a halász tapogatáskor a kezében 
tart.* 

Tapogató halász, a tapogatóval, boritóval 
és lépővel járó.* 

Tapogató halászat, a tapogatóval űzött ha- 
lászat.* 

Tapogatós — S::cgt:d — az a halász, a ki a 
tapogatóval jár. 

Taraczk, — 1Ó69 Ecsed vára laitsromában 
— kereken járó kölyök ágyúk, a melyek 
a téli halászatnál a halak riasztására hasz- 
náltattak. 

Taraj — Nagy-Bcrcg, — a csikvarsa vagy 
kas öblös szája. 

Taréj — Dereden — 1. Taraj ; itt a csikkas- 
nak van : taréjjá, nyaka, dereka, fara és 
versege. 

Tarisznya — Balaton, tihanyi őshalászat — 
a fogott halak elosztásánál dívó mérték. 



A fogott mennyiséget nem súly, hanem ta- 
risznya szerint mérik, mely egy rőf vá- 
szonból készül. 

Tarka géb, Gobius mannoratus Páll.* 

Tarka meny, Lota i>ulgaris Cuv.* 

Tarka süllő — H. O. — Liiciopcrca Volgcnsis 
Páll. Komárom. 

Tartókötél — Kcmárcm — a húzóhálónál 
az, a melyet a laptáros tart. 

Tartóvas — Balaton — a szigonyon az a 
vas. a melyre az ágak rá vannak szegezve. 

Tartóvég — S;cgcd — I. Bejáró kötél. 
Tartó kötél. 

Tat — Komárom — kis párkánylécz az ülés- 
deszkán ; az ide-oda csúszás megakadályo- 
zására ; I. Taty is. 

Tathal — Karád — Tinca vulgáris Cuv. 
iisilány hal, csak úgy a tat mögé dobjuk.)! 

Taty — Balaton, tihanyi őshalászat — a bö- 
dön-hajó belsejében erősítésül meghagyott, 
keresztbe fekvő rész, mély ülőhely is; más- 
hol Tat és Toty. 

Tatylik — Kcs-thcly — a bödön-hajó tat- 
ján az a lyuk, a melyen át a kaloda végét 
megkötik. 

Tatyvas — Balaton, tihanyi őshalászat, — 
csavaros végű vas, mely a bödön megerő- 
sítésére szolgál. 

Taupli — Csepel s;iget — I. Ághegyháló, 
helyesebben Tápli. 

TÁVOLÍTANI — Szolnok — a hálót, mikor már 
majdnem kihúzták s észreveszik, hogy nagy 
hal van benne, visszaeresztik, hogy az 
apacsokat összébb hozhassák. 

Tej — Orbis pictus 1708 — a hinihal magva. 

Tejes — általánosan — a hímhal. 

Tejese — Miskok-i Gáspár — a hímhal sper- 
mája. 

Tejeskóró — Kopácsi — I. Czötkény; itt a 
marázsaháló úszókái készülnek belőle. 

Tejhal — S:;irmay Andr. — Aphya alatt s 
a német «Spierling» névvel ; e szerint Os- 
merus eperlanus L. I. Eperián ; a magyar 
vizekre csak ráfogva. 

Téjhal — Grossinger — Alburnus lucidus, 
Heck. 

Tekergő víz — Sajó mentén — 1. Örvénylő 
víz. 

Tekertt ín — B. S:;abó Danid — a horog- 
ról t. i. sodrott fonal, horngín. 



MESTERSZOTAR. 






Telea — s^cr-ökncl — Földi Jánosnál sajtó- 
hibából Telén helyett ; 1. Telenhal. 

Telén (hal) Squalius dobula L. Grossinger- 
nél a Tisza mellől s Balleriis alatt felhozva, 

■ 1. Telény. 

Telény — H. O. — Squalius dobula L. 
Máraniaros megye, azonos a Telén, «Te- 
lea»-val, melyet Grossinger nyomán Földi 
és Reissinger az Abramis balleriisnál so- 
rolnak l'öl ; bizonyosra vehető, hogy a 
szláv Klen ide tartozik s hozzá sorakoz- 
nak a Kelé, Kelen, Telea, Telen és Te- 
lény is; a halászleirások többsége szerint 
ez a nLeányhalii Leucisciis virgo Heckel 
volna ; de a Squalius dobulára is mondják. 

Téliszák — Bodrogköz — ághegyháló, vasakkal 
siilyozva, melyet léken át eresztenek a 
folyó fenekére ; van keresztőre, feljáró- 
őre és pedzője, a melyekkel a háló fölébe 
került halat megérezhetni. 

Temérdek — xviii. század — kövérség ér- 
telmében : cia halak hízni kezdenek és te- 
mérdekek (kövérek] lesznek.it 

Temérdek — Miskolc:;i Gdspár — viz mint 
elenientum ; azaz : tömörebb a levegőnél. 

Temérdekség — Miskok:;i Gáspár — vastag- 
ság értelmében, pld : a Ráfis hal könyök- 
nyi hosszú, ii/iiyi iiteincrdekségű.a 

Tengelyfa a téli csukahorgon az a fácska, 
melyre a horog ina rá van tekerve.* 

Tengeri borjú — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
Phoca vitulus marinus ; ezt is halnak néz- 
ték akkoriban. 

Tengeri csiga — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
porcellana, concha veneris ; valamely Car- 
dium ; itt a halak között. 

Tengeri csiga — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — a 
halak között felsorolva a következő pótlás- 
sal : ((mellyel az papirost simává tesziki) 
alkalmasint Teliina kagyló. 

Tengeri eb hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.-— 
canis marinus, 1. Disznóhal. 

Tengeri hal — Ujfalvi-Szikszai xvi. század 
— piscis marinus. 

Tengeri porczogó hal ^ Ujfalvi-Szikszai 
XVI. sz. — rája. 

Tengeri rák — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — 
Astacus marinus. 

Tenyész(3 — Miskolc^i Gáspár — a szapora- 
ság értelmében. 



Tenyésztő — Miskolc-i Gáspár — hal ; a 
pontyról mondja a szaporaság értelmé- 
ben. 

Terebuga — Máramaros, Visk — az Eresz- 
hálón az isiégből kötött, öregszemű két 
szélső rész, 1. Eresztőháló. 

Teregetni — {hálót) — szárításra a terics- 
karóra fölakgatni. 

Tercelve — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — as- 
per ; az orsóalakú hallal egybevetve ; nyil- 
ván Aspro. 

Tergély — S:;irinúy Andr. — itt Cobitis ér- 
telmében : bajuszos tergély, kövi tergély. 

Tergélye — fiírq Pápai szótára és szerzők- 
nél — íiz utóbbiaknál rendesen a Cobi- 
tis nemre alkalmazva. Közhalász nem mondta 
be sehol. Talán délszláv eredetű, mert 
Dalmácziában a Zermagna és Kerka fo- 
lyókban él egy Scardinius faj, melynek 
közkeletű neve Dcrglc s a melyre Heckel 
a Scardinius dergle fajt alapitotta. A Dcrglc 
ismét azonos a görög ((Tij (;•;.«» halnév- 
vel, mely a Cataphracták alcsaládjára : Trig- 
linse Cuv. s a Trigla nemre van alkalmazva, 
még pedig a TiiiyU^oi = kaczagni értel- 
mében ; ez utóbbi e halaknak morgó hang- 
jára vonatkozik, a mely hallható, mihelyt 
a vízből kiveszszük ; innen a német Kniirr- 
hahn. 

Tericsfa — Körös-Tarcsa — 1. Tericskaró. 

Tericskaró, minden karózat. a melyre há- 
lók V. halak szárítás végett kiakasztatnak. 

Teríteni — Csongrád — a hálót a terítő 
karókra szárítás végett fölakgatni. A szót 
így is használják : ((Hol terítenek kendtek ?» 
,A ré (rév) mellett'. Azaz: a terítökarók 
ott vannak beverve s a csárda is ott 
van. 

Terittö karó — Batatoii é. r. — Teríts- 
karó. 

Test törzse — Corpus, szorosabban véve 
truncus.* 

Testes — Miskolc:[i Gáspár — hal, azaz 
nagy testű. 

Tesziveszi — sok helyen — az ághegyháló, 
1. azt. 

Teszivesziző — S-eged — a tesziveszi — 
ághegyhálóval — járó halász. 

Tetelmes tok —Acipenser Giildcnstccdtii Brdt. 
öreg. Győri szó a Aí. Nyelvőr idézett he- 



Herman O. a magyar halászat. 



834 



MESTERSZOTAR. 



lyén, alighanem sajtó- vagy tollhiba = I. 
Tetemes tok. 

Tetem — Miskoic^i Gásf^dr — csontsugár 
értelmében is igy : «Némely Halal<nal< re- 
pülésre való tehetséget ád, hogy az ő he- 
gyes tctcmctski'khiSI álló evedzőjöknek se- 
gítségek által, mint valami tollas szárnynyal 
repülhessenek. » De borda is: "derekában 
harmintz oUallclcmi voltának.* 

Tetemek — Miskolc;! G^hpár — a halak 
csontjai. 

Tetem — Miskok^i — szálka, de csontpaizs 
is a tokféle halaknál, igy : (iValamit hasz- 
nálnak pedig a Madaraknál a tsontok ; a 
Halakban, főképen a mi halainkban ugyan- 
azt a szálkák í7rafr/i;íi.'mű'A viszik véghez. » 
Innen az Acipenser Güldenstadtii népies 
neve : Tckmcs tok, a pajzsokról (Tetelnies 
is. Nyelvőr). 

Tetemes halak — Miskok;i Gáspár — annyi 
mint csontvázzal bíró halak = Teleostei. 

Tetemes tok — P. K. — Adpciiscr GiiUcn- 
stádtii Brdt., G)őr. 

Thana — 1. Tanya. A Thana már 1. István 
király okirataiban — lojj-ben — előfordul. 

TiDÓ — FiUc — a nyirfa kérgéből sodrott 
rövid fáklya, a melylyel a szigonynyal való 
halászáskor világítanak. 

TiHAHAB — Balaton, őshalászat — a balatoni 
őshalász mindig bizonyos iihabbán halászik ; 
igy a kenessél a utihahabbán, azaz : a 
Tihany felől jövővel, a mikor t. i. Tihany 
felől fuj a szél = déli, délkeleti. 

TiMO.v — Szeged — az állóbárka kormánya. 

TiMON-SAROK — Szeged — a hajó v. álló- 
bárka farához erősített legalsóbb sarok, 
melybe a kormány be van akasztva. 

Timon-tartó — S;cgcd — az a rúd, a mely- 
lyel a kormányt mozgatják ; a kormá- 
nyos is. 

Tintahas — H. O. — Chondrcstoma nasus 
L. Pínnyéd, Győr mellett. 

Tintafosó — K. — Chondrostoma nasus L. 
a padiic; mellékneve. 

Tintáshal — H. O. — Chondrostoma nasus 
L. Komárom. 

Tiszaháló — Körös-Tarcsa — öreg- vagy 
léhésháló. 

Tiszavirág — Szeged — Palingenia longi- 
cauda ; jó halélés vagy csali. 



Tiszta fenék — általánosan — a viz fene- 
kéről, mikor sem gödre sem akadója. 

Tiszta viz — általánosan — mely átlátszó s 
hozzá halasvíz is. 

Tó — általánosan — legnagyobb és nagy 
tükrű állóvizek, a melyek állandóak is ; 
rendesen kiváló halasvizek. 

TÓBiRÓ — Velcnc^c — a halászok elöljárója. 

TocK — Marsilius — 1. Tok. 

TÓCSA — S^. Molnár Albert — Lacuna alatt, 
Vész értelmében, 

Tócsösz — Tata — a ki a halastavat őrzi. 

TÓFENÉK — Balaton — a tónak délnyugatra 
eső vége. 

TÓHÁT — sok helyen — hosszúkás alakú ta- 
vaknál a hossza közepe. A Mezőségen a 
tósorok melletti helység neve : 1. Fő, 
Fenék. 

ToK — Bodrogkö; — a szigony köpűje ; 
1. azt. 

Tok Acipenser. I. Faj-Tok, Gmelin-Tok, 
Kecsege-Tok, Szín Tok, Sőreg-Tok, Vágó- 
Tok, Viza-Tok.* 

Tok — K. — Acipenser schypa Güld. A né- 
met : Dück és illyr Tuk egy családba tar- 
tozó nevek. Galgóczinál (1622) megvan. 

Tok — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — an- 
taceus. 

TÓkasza ~ Komárom — I. Gyalázka és Nye- 
sellő. 

Tokfélék — Acipenserini, mint család." 

Tokhal — P. K. — Acipenser schypa Güld. 

TÓL — Szolnok — következetesen tó he- 
lyett. 

Toll — Komárom — az evező lapátrésze ; 
1. Dal stb. 

Tollas — H. O. — pld. az ó-egyiptomi szi- 
gonv nyelének a fogóvége : emlékeztet a 
nyílra, de az evezőre is. 

Tollas harog — Egyhá^as-Olálifalu — hár- 
mas rendszerű pisztránghorog, vezetővel, 
figyelmezővel és bekapóval ; mind a három 
kakastoUból való ; lásd egyenként a maga 
helyén ; nem biztos. 

Toló — Ecsedi láp, északi rész — nádvágó 
szerszám, két embernek való. 

Tolvaj hal — Miskolcot Gáspár — raga- 
dozó hal. 
TÓMESTER — Tata — tisztviselő, a ki a 
halászati ügyeket intézte ; a xvi. században 



MESTERSZOTAR. 



835 



az, a ki a halastavakat készítette. I. Ná- 
dasdy Tamás levelezése. 
ToMOLYKÓ — P. K. — Sqiialiiis íiobiiLi Bon. 

Ercsi. 
ToMOLYKÓ — S:;irmay Andr. — Sqiialiiis 
dobula L. itt a pérhalra, Thymallus alkal- 
mazva. 

ToNYA — B. S:{abó Dápid — 1. Tanya. 

Too — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — pa- 
liis. 

Too HALA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — pis- 
cis lacustris. 

Topa — Tápé — tompa ; így : «a sziigöny 
visszájának belső sarka topa.» 

Torok — Miskolc^ — ; a vész varsájának a 
vörcsöke. 

Torok — Vaibó, Ipoly mentén — a varsa 
vörcsöke, 1. Vörösök (palócz). 

Torok — a Balaton körül — a part nagy 
szakadékai, a melyek a tóra nyilnak, pld. 
a Matacstorok Kenessen, mely halászható 
helyet is jelez. 

Torok felől — Miskolc^i Gáspár — áll a 
tok és kecsege szája = unterstandig ; igen 
jó leíró szó. 

Torokgyékény — Balaton, őshalászat — a 
gyékényes háló zsákjának száját úsztató 
nagy gyékénykötés; 1. Bikatutaj. 

Törökkő — Balaton, őshalászat — a gyé- 
kényes háló zsákjának száját súlyozó 4-6 
kilo súlyú kő ; I. Monykő. 

ToROKPÁLHA, 1. torokgyékény és bikatiitaj.* 

TOROKPÁLHA — Bodrogköz — ; 1. Torokgyé- 
kény. 

ToROKPÓTA — Keszthely — nagy gyékény 
úszó, mely a zsák száját úszva tartja ; 1. 
Bikatutaj, Torokgyékény, Torokpálha. 

Torzsás keszeg — P. K. — Aspius rapax Aa. 
Tornác:;. 

TósÁG — sok helyen — tavas vidék vagy rész. 

TÓT KECSEGE — G/ossí/i^c;- — Barbiis Hiiviati- 
lis Ag. 

TÓT SÜLLŐ — H. O. — Luciopcrca Volgensis 
Cuv. Bodrogkö^. Szinnyey Gerzson, ki e 
nevet gyűjtötte, hozzáteszi : «csikok van- 
nak a hátánn, a mi a fait kétségtelenné 
teszi. 

ToTY — Kis-Majtény — a Krasznán haszná- 
latban levő lélekvesítő közepén ketté van 
osztva, az osztástól, mindkét oldalon, egy 



rövid párkány fut erősítőül azon az okon 
mert itt van a kállószij számára lyuk. Kü- 
lönben 1. Tat. 

TÖBBHAGYÁsti — Bodrogkö-^ — a varsa, ha 
több abroncsra feszül. 

Tőke — Komárom s általánosan — a folvó 
fenekére sülyedt tuskók, fák, a niclvck- 
ben a háló akadozik. 

TÖKERESZ — Csongrád — az a zsineg, a 
mely a kábákhoz van kötve s a melvhe/ 
a horogderék kapcsolva van. 

TÖKHAL — P. K. H. O. — Plwxinus U-ms 
Ag. Szamos, S^atmár körül. Faj szerint 
biztosabb név, mely a hal töksárga színé- 
től ered. 

TÖKÖSBÁRKA — Szeged — 1. Állóbárka. 

TÖKÖS HOROG — általánosan — a fenékho- 
rognak ellentétje, a mennyiben a horgot a 
vízben bizonyos magasságban tartja. Az 
úsztató egy érett, üres tök. 

TÖK tITÁN VETI A HORGOT — S:;olnok — 

mikor a bejfiró végét végkő helyett ka- 
bakhoz köti, tehát nem a fenéken halászik, 
1. Tököshorog. 

TÖLTEN'i — Bodrogköz — a hálótűt, fonallal 
fölszerelni ; 1. Ráhányni, Meghányni. 

TÖMLÖcz — ErdSi/idék, Olt mentén — a var- 
sáknak az a része, a melyben a hal fogva 
van. Az ölti nagy vesszővarsa tömlöczén 
ajtó van, melyen a halat kiszedik. 

TÖMLÖczVARSA — Erdővidék. Olt mentén — 
fűzfavesszőből fonott haltartó. 

TÖMPE KESZEG — H. O. — Squalius dobula 
Heck. Bódva mentén, Komjátiban. 

Tő PONTY, Cyprinus carpio L.* 

Tő-POTYKA — S;;. ű. — A mi potykánk, 
ellentétben a felhozott ((jövevény potyká- 
val», I. ezt. 

TŐR — Keszthely a régi czéhszabályban ; a 
tőrt feljárni — vagyis végig vizsgálni, nem 
fogott-e halat. 

TŐRÉSZ — bihari Sárrét — a letűnt pákász 
világban az, a ki a csikaszát mellett a ru- 
czákat tőrrel (hurokkal) fogta ; különben 
kezelhette a csapóhurkot is ; I. azt. 

TÖRNI — Csongrád — a tilalmat, azaz : a 
tilosban megkezdeni a halászatot : I. Akadó- 
törés. 

XÖRŐ — H. O. — Squalius dobula L. Nagy- 
Dobrony. 



8^6 



MESTERSZOTAR. 



TÖRPE TOK — S^/r/mir Andr. — Acipenser 
CülcienstEedtii Brandl ; ifjú. 

TÖRZSÖK HAL — P. K. Lota mlgarís Cuv. 
S:-jtmár. 

TövisHAi. — Accrina ccriuia L. Erdövidák, 
Olt vize. 

Tráglva háló — Göcsej — alkalmasint az 
ollóháló; nem láttam. 

TsÁKLYA — B. S-{Cibó Dávid — hajólolásra 
való szerszám ; 1.. Körmösrúd. 

TSEKÉLY — Miskolc^ Gáspár — a patak, tó, 
tenijer csekélye, szélviz. 

Tsörgeteg — ő. S:,abi Dá>Ad — I. Ziiboa;ó, 
Göbe. 

TsuBOKLÓ— B. S-^jbó DAi'id — ; I. Biigyka. 

Tucsak — Komárom — egy halász a pőst 
nevezte igy ; nyilván a «csutak» elferdítése. 

TÜKÖR — Budapest — a kecsegehálónál az a 
két őrei; szemű, vastagabb fonalból kötött 
háló, mely közé a tulajdonképeni háló jön; 
lásd : Inléhés és Regyina. 

Tökörszemű háló — Komároip — a kocza- 
{keczel hálón az isiingből kötött öregszemű, 
külső és belső háló ; I. Tükör. 

TÜKRÖS PONTY — P. K. — Cyprinus Carpio 
L. csak foltosán és igen nagy pénzekkel 
borítva, a Cuvier és Bloch Cypriaus rcx 
Crpriiwriim. és az Aggasiz Cvpriiuis car- 
pio mjcrolcpidotiis faja. Dii/hi ni.: I. Ki- 
rályponty. 

Turbékoló fa és rúd — B. S^li/'ó Dávid — 
1. Bugyka. 

TuRBUKHÁLÓ — Kcs-;thely — tükrös kerítő ; 
hálótest szerkezete olyan, mint a kecsege- 
hálóé. Evvel bekerítik a nádüstököt s a 
Buklóval belériasztják a halat. 

TtiRBUKVAS — Körös-Tarcsa — vascsévék (cső- 
szerű karikák), a melyek kivált a kecze 
inára súlyozókul tétetnek ; itt csak a hosszú 
kecze dívik. 

TŰRE hányni — Csongrád — a fonalat, az- 
az : a hálótűt fonallal ellátni ; a fonallal 
meghányt tű azután a «léhés.» 

Turha — Bihar — a mocsarakban az el- 
rothadt növényekből keletkező iszap. 

Tűskéshal — Göcsej — Acerina cernua L. 
itt hibásan vargahal is, mely utóbbi, mint 
a Tinca vulg. Cuv. népies neve, helyes. 
TÜSKÉS PIKÓ, Gastercsteus aculeatus Bl.' 
TÜSKESUGARAK — radii spinosi.* 



TiizFÚjó — Hegykő — erős nádszálnak alsó 
része, kb. egy méter hosszú, a melylyel 
a tüzet fújják. A kunyhóban rendesen több 
tűzfújó van s a halászok többen fújdogál- 
nak, hogy a tüzet lángra lobbantsák. 

Tűző FONAL, a kis majtényi rácsán áz, a 
mely alá a kagylót bedugják.* 

Tűző szigony az, a melynek ágai egymás 
között szemben állanak.* 

TúzsÉR — Balaton, őshalászat — nagyobb 
fégladarab.jiiely a gyékényes háló szár- 
nyának lelehosszát jelezve, az alínra van 
kötve. 

TíjzsÉR — Szeged — erős vastű, az eladott 
halaknak összetűzésére, I. Ihany; Füzér. 

Tyiszága — H. O. — Abrámis brama L. 
Nagy-Enyed, oláh befolyásnak engedő Ma- 
ros-halászok ; a Mezőség oláhsága külön- 
ben a Scardiniust nevezi Ptyiszágá-nak. 

U, Ü 

Udvar — Tápc, Sslialás^at — a magy. vejsz- 
nél a víz ellenében fölállított rész ; a Fer- 
tőn a kürtő kapuján belől eső rész. 

UszÓLÁp — Ecsedi láp — az ingó lápról 
leszakadt, szabadon úszó darabok. 

Udvaros szemfolt, az olyan kerek, sötét- 
színű színfolt, a melyet egy világosabb 
vesz körűi ; emlékeztet a hold udvarára.* 

Ugrató verés, azok a nádfalazatok, a me- 
lyeket a Fertő halásza a Fertő vejsze 
kapuja elé alkalmaz, hogy a pontyot té- 
vedésbe ejtse, "megharagítsál! s a vej'ze 
feje felé ugrassa.* 

Ugróháló — Máramaros — formája az ág- 
hegyhálóé, de kávája karvastagságú, hogy 
a reá álló halászt elbírja. Evvel a «vívó» 
halat, mikor tömegben van, leborítják s 
a halász a kávára hág, hogy a halat a 
hálóval a fenékhez szorítsa. 

Új Hal — Kolo-;svári s-^akácskönvv i6^S — 
egyértelmű a friss hallal. 

Ujhal — Fi7_)'-féle kézirat — friss hal, ellen- 
kezője a iiszárazhali), vagyis szárított hal. 

Ujjas szák — Duna — három ágra és hosz- 
szú nyélre feszített, sűrű merítő háló, 
apró halak fogására; egészben hasonlít a 
Billcgliáló-hoz ; 1. azt. 

Umbella — Sió menten — latin eredetű ; I. 
Ághegyháló. 



MESTERSZOTAR. 



8?7 



DszADÉK FA — Esztergom — a mely vizzel 
beivódva, a víz fenekére száll. «Senk- 
holz.i) 

UszADÉKOS FENÉK — Es:;tcrgom — a hol sok 
belvódott s igy a fenékre sülyedt fa — 
Liszadékfa — hever. 

Úszó — Miskolc:; — I. Pedző, Tutaj. 

UszÓHOROG — Baja — I. Lábóhorog. 

■UszÓKA — Erdői'idék, Olt mentén — I. Tu- 
taj, Pallóka ; a horogra vonatkozik. 

UszósuGARAK — radii.* 

USZÓSZÁRNYAK — pinnffi.* 

UszószÁRNY — Miskotc^i Gáspár — a mely- 
lyel a hal úszik. 

ÚszószÁRNYAK — Tótli Pál. Bonnet fordí- 
tásában — pinnas. 

Űlésdeszka — Komárom — evezőpad. 

Ülésfa — Tihany — a hajóban az ülés- 
deszka. 

Ülőke, a kullogó ülőhelye.* 

Ünhal — H. O. — Alburiiüs lucidus Heck, 
Bódva mentén, ifo/?!/íTÍi-ban. 

Ütni — Bódm — a szigonynyal, azaz : a hal 
felé szúrni. 

Üző RtJD — LatoK:;a menten — 1. Vezér. 



"Vaal — Vií^'- menten — «in Waag etiam pi- 
scari possunt cum talí instrumento, quod 
vulgariter vaal dicitur , quod uno pede 
videlicet duci potest» egy 1261-diki ok- 
iratból közli Nagy Gyula a M. Nyelvőr 
VII. köt. 416. lapján. Nyilván az ághegy- 
háló, mely a Bodvánál szolgafára van tá- 
masztva, a Sió némely részén a halász a 
rúd végét a lábánál támasztja meg, ott 
pedig, a hol a vizbe begázol, hogy mé- 
lyebb vizet érjen, a háló rúdját a páliára 
támasztja; innen a i>aal és «quod uno 
pedc videliccet duci potest.n 

"Vadászkeszeg — T. S^. Nátly — Szeged. 
Aspiiis rapax L. 

Vadászó haló — Ujfahi-S^iks^ai xvi. század 
— Cassis, plaga, mint <ia tóhoz tartozó 
nevekii közt felhozva. 

Vad Süllő — H. O. — Luciopcrca Volgensis 
Cuv. KörSs-Tarcsa. 

Vágó — Kes:;thcly — I. Jegellő. 

Vágó Csík, Cohitis taenia L.* 

Vágó DUREiNCS Accrina cernua Lin.* 



Vágóevedző — Körös mentén — az az evező, 
a melyet gúzsba vagy szegbe akasztanak 
1. Dal. 

VÁGÓEVEDZÖS — Kőrös mentén az a három 
legény, a ki a nagy — vágó — evezőt 
húzza. 

VÁGOHAL — Földi — P. K. — Pelecus cul- 
tratiis L. ; Cobitis taenia L. erdélyi részek. 
H. O. 

VÁGÓ HAL — Janua ijlí) — Cobitis taí 
nia L. 

VÁGÓHAL — S:;irmay Andr. — Pelecus cul- 
tratus L. 

Vago hal — Ujfalvi-S-{iks^ai xvt. sz. — 
cobites, acuto rostro Gesner, oxyrhyn- 
chus ; nyilván a vágó csík. 

VÁGÓHOROG — Tápé — két méternyi rúdra 
rávert, nagy, szakáshorog ; a szigonynyal 
megvágott nagyobb hal kiemelésére való : 
ezenkívül vannak kisebb, kurtább nyelű 
vágóhorgok is, melyek arra valók, hogy 
azt a nagyobb halat, a melyet a hálóból 
a szákkal ki nem szedhetnek, evvel kihúz- 
hassák. 

VÁGÓ Tok, Acipenscr Giildenstddtii Brdt. * 

VÁGÓ TOK — P. K. — Acipenscr Giildenstddtii 
Brdt. Eredet nincs. 

VÁGÓVAS, a lápmetsző vágó része* 

VÁGÓVÉG — Si^t^gcá — 1. Belső Csapó. 

Vajda — Kopácsi — a ki a hálót kihányja. 

Vakcsik — k. — Petronu-^on flumatiUs L. 

Vak Ingola, Pctrom)~{on fluviatilis L.* 

Vakszemcsont — os teniporale.* 

VÁLASZTÓ — Tata — deszkából összerovott 
nagy, lapos vályú, mind két végén a fené- 
kig érő nyilassal. A kifogott halat ebbe 
döntik be s osztályozzák ; 1. Színlelő. 

VÁLLHÁM — Csongrád — 1. Czibék ; kivévén 
az ősbalatoni czibéket, mely más szerke- 
zetű. 

VÁNDOR Alóza, Alosa inilgans Tr. 

Vándorhal — Tátli Pál. Bonnet fordításá- 
ban — mely sós és édes vízben elél s 
ezeket időszakonként fölcserélgeti. 

Vándor tanya — Duna mentén — gyékény- 
sátorral járó halászok tanyája, melyet majd 
itt, majd ott ütnek föl ; 1. Piszkés. 

VÁPA — Sj. Molnár Albert — Lacuna alatt, 
vész értelmében ; 1. Vész. Miklosich sze- 
rint a szláv papa. mi kétséges, mert tntúl 



8^8 



MESTERSZOTAR. 



I 



a mész vapno, a mészgödör vapenka ; al- 
kalmasint véletlen találkozás. 

Varga — Keszthely — 1. Bőtök. 

Vargahal — Janim lyot) — Tinca vul- 
f:aris. 

Vargahal — P. K. — Tinca •ndgjris Cuv. 

VÁRJA A HALAT — Hcgrkő — a kürtő, t. 1. 
az egyik innen a másik onnan, azaz : a 
merre a kapuja nyílik. 

Varjahal — MLirsiliiis — 1. Varjúhal, Varga- 
hal. 

Varjúhal — Kricsch — Tincj i^idi^íiiis Cuv. 
Eredete nincs adva. 

Varrni — Tihany — a hálót, annyi mint 
kötni ; a háló varrásról emlékszik a régi 
halászarticulus. 

Varsa — Duna, Tis~a — I. Vírsc. iVliklosich 
szerint a sláv írsa, melynek etymologiája 
azonban szerintem nem a halászszerszám, 
mint inkább a domb vrsok, vrsik felé 
hajlik. 

Varsa — Janua 1729. 

Varsa — Ujfalvi-Szikszai .\vi. század — nassa, 
sagena ; az utóbbi hihás, mert öregháló. 

Varsacsóva, a csíkvarsa dugója.* 

Varsaháló — Bédpa mentén, S:^mdr5n — 
egykávás, villásrúdon levő zsákháló, melyet 
gereblyemódra vetnek a vizbe, kivált bok- 
ros helyen ; a halat a botlóval kergetik 
belé ; néhol csak a part felé kaparásznak 
vele ; innen kaparó slb. 

Varsaráma — Füle — a pisztrángvarsa ká- 
vája, abroncsa, vagy hajtoványa. 

Varsás — Agárd — varsával halászó halász. 

Varsás BÁRKA, megkülönböztetésül a többi- 
ektől.* 

Varsás kas, megkülönböztetésül a többi kas- 
tól.* 

Varsakötötü, megkülönböztetésül a háló- 
tűktől.* 

Varsás ladik, az a ladik, a melyen a varsás- 
halász a varsákat feljárja.* 

Vasas-örvösháló, 1. Téliszák.* 

Vaksatű — Füle — tűalakú peczek a piszt- 
rángvarsa belsejében, a melyre a csalit, 
ú. m. gilisztát, csirkebelet, föltűzik. 

Varsinta — H. O. — Acerina Schraiti^er Cuv. 
L. — Balaton; az első példányt, mely 
minden kétséget eloszlatott, a tihanyi ha- 
lászok fogták ki előttem; de A. cerniia is. 



Vasasháló — Vdvarhelymegye vizei — rúdra 
alkalmazott kisebb marázsaháló, a pisztrán- 
goknak a kövek alól való kifogdosására ; 
1. Vezetőháló. 

Vasinta — H. O. — I. Varsinta. 

Vaskó — P. K. — H. O. — Acerina Schrait:{er 
Cuv. és ccrmia L. Zala-Tapolc^a és Balaton. 
Alkalmasint a kurta, naskos alakról véve. 

VÁSOTT — Tihany — vásott horog ^elko- 
pott, eltompult, szakavesztett. 

Vasas ín — Köros-Tarcsa — az öreghálónál 
és a keczénél a súlyozott alln ; azért vasas, 
mert ólom helyett vascsévéket is használ- 
nak. 

Vasas szák — Bodrogköz — négy kávás emelő- 
háló, káváin vas súlyokkal, azonkívül ped- 
zős feljáró őrrel és keresztőrrel; 1. ezeket; 
I. Téliszák. 

Vastag nád — sok helyen — sűrű nád helyett. 

Vászon kerítő — ErdSmdck, Olt mentén — 
a kétközhálóhoz hasonló ; párája, ónja vagy 
köve nincsen. Négy méter hosszú, 2 méter 
széles, mindkét végén rúd ; a háló teste 
gyéren szövött vászon. Tavakban két em- 
ber közre fogja, élével bemerlti s vízszin- 
tesen kiemeli. 

VÉG — S:{egcd — egy fenékhorog szerszám 
egésze : két, négy vég horgot vetettem ki 
vagy szedtem föl. 

VÉGHOROG — 1. Fenékhorog. 

VÉGKŰ — Balaton-Füred — nagyobb kő, mely 
az eresztőháló két végét lehúzza; 1. Nagy- 
kövellő, Örkő. 

VÉGSŐHAL — H. O. — Chondrostonia nasus 
L. Bodrog mentén. 

VÉGSŐ SZÁRNY — XVII. Századbeli szakács- 
könyv — a csukánál a hát és alsó sörény- 
úszó. 

Veicz — Vejsze ; Jerney szerint már 12Ó8- 
ban : «Et in aquis ad clausuras piscium, 
quee vulgo Vei^ vocantur. — Sedecim 
lóca piscatoria qu£e vulgo vcy^hel vocan- 
turn. 

Veiz — XI. század — «Et in aquis ad clau- 
suras piscium, quas vulgo Va^ vocantuni ; 
1. Vejsze. 

Vejcz — M. Akadémia nagy s:fótára — he- 
lyesen a vejszével összehozva ; hibásan a 
vész és vészléssel; 1. Vész és Vészlés. 

Vejész — M. Ny. S^. — 1. Vészlés. 



MESTERSZOTAR. 



f!39 



Vejsze V. Vejsz — általánosan — nádfalak- 
ból készült, sulyokkal az iszapba bevert, 
tehát át nem helyezhető, a halak betéve- 
désére számító készülékek ; I. Veiz, Vejcz, 
Vesz, Weiz, Wyz. 

Vejszés ladik, az, a melyen a veiszés szer- 
számját feljárja.* 

Vejzhel — XIV. század — «laqueus piscium, 
qiii vulgo zege vei vejzhel vocatiini, 1. 
Vejsze, Vejszehely. 

Vejszehely — Kopácsi — az a hely, a hol a 
vejszék állanak. 

VÉK — Scpsi-U:{on — téli halászáskor az a 
nagy lék, a melyen a farszákot vagy kalán- 
hálót a jég alá dugják ; a Latorczánál egy 
a lékkel. 

Vekelni — Bodrogkö:; — 1. Lekelni, Jegelni, 
Jegellő, Fölelkelni, Vekelő. 

Vekelő — Tápé — 1. Lekelő és Jegellő. 

Vella — Balaton — kétágú vas csáklya, mely- 
lyel a vezért tologatják, a kötelet ve- 
tik. 

Vendég állkapocs — os intermaxillare.* 

Vendégbordák — Costaj supernumerales.* 

Verés — Gárdony — rövidebb, hosszabb 
nádfal az átjárókba leverve ; arra való, 
hogy a halat a varsába terelje. 

Verés — általánosan — a karóval való meg- 
erősítés. 

VÉRESKESZEG — P. K. Kitaíbcl nyomán, — 
szerinte Cypnmis latus, tehát Abramis. — 
Petényi mondja «quod esse non potestii, 
mert szerinte az Abramisokon semmi sem 
emlékeztet vérre. Szerintem Scardinius 
cnihrophthalnius Bon., melynek szeme és 
i'iszószárnya nagyon is ovéresn; de lehet a 
Dévér-Keszeg ikrása is, mikor vérerezete 
duzzadt. 

Veres szári keteg — Marsilius I. Vörös- 
szárnyú keszeg. A szövegben «Veres szár- 
nyú ketzégho. 

Veresszárnyú jász — Grossingcr — Leuci- 
scus rutilus L. 

Veresszárnyú keszeg — P. K. Lcuciscus ru- 
tilus L. Tolna. H. O. Jíomjáti. 

Veresszárnyú konczér Leuciscus L.* 

Veresszárnyú konczér — P. K. Leuciscus 
rutilus L. Balaton. 

Veresszem — H. O. — Scardinius erythro- 
phthalmus Bon. Bódm, S^endrő. 



Veresszemű hal — Scardinius crvthrcphllial- 
mus Bon. S:;cl<clífóld. 

Veresszemű keszeg — H. O. — Scardinius 
crrtltrophalmus Bon. Bi'^di'a mentén, Kom- 
játiban: P. K. Tisi^aföldvár. 

Veresszemű ponty — Síin?!ű)- Andr. — Scar- 
dinius crythrophthalmus Bon. 

Vérkeszeg — H. O. — Scardinius crythro- 
phthalmus Bon. Tis-^a; 1. Véreskeszeg is. 

Verődik — a hal seregbe vagy tömegbe. 

Verse — Vdcnc:[C — minden, a halak beté- 
vedésére számító, akár hálózatból, akár 
vesszőből font szerszám, mely bárhová át- 
helyezhető ; I. Varsa. 

Verse baba — Vclcnc:iC — bogra kötött nád- 
iistök, a melyre a versek szárítás végett 
ráboríttatnak. 

Verség — Bömcly, Kis-Majtény — I. Vör- 
csök. 

Verseháló — Karád — 1. Szárnyas varsa. 

Versek — S:;ckclyfőld — Vörcsök. 

Versekczérna — FűU — azok a madzagok, 
a melyek a verseket kifeszítik, s a melyek 
közül az egyikre a versetű van kötve. 

Versetű — Velcnc:;c — hálókötő tű ; a szé- 
kely versében az a fapeczek, a melyre a 
csalit rátűzik. 

Versik — Karád — 1. Vörcsök. 

Vértek — (zománczszerű halpénzekj — squa- 
ma; ganoidse. * 

Vértesek — Ganoidci, mint alrend.* 

VÉRTSOROK KÖZE, a tokféle halaknál a vért- 
sorok közötti tér. 

VÉSETT AJAK — Koinároiu — Paducz éles 
szélű szájáról mondják, hogy más haltól 
megkülönböztessék ; igen jó leíró szó. 

VÉSETT AJKÚ PADUCZ, Clioudrostoina nasus L.* 

Vesles — Calcpinus — Lacunar alatt ; nyil- 
ván vészlés ; de nem halászatra, hanem 
menyezetre magyarázva ; vesszővel, náddal 
vagy léczczel való kiszegezés, hogy a va- 
kolat tapadjon ; 1. Vészlés. 

Vesz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — a sze- 
gye és rekesz társaságában excipula : itt 
nyilván a vejsze feje, mely Komádi körül 
ma is »vesz». 

Vesz — Kornádi — 1. Vejsze. 

VÉSZ — Nagy-Bcrcg, Dereden — a Szernye 
mocsár csikászó népe a láp nyílt, apró 
tükreit nevezi igy s ezekbe rakja kassait ; 



840 



MESTERSZOTAR. 



felhasználja a természetest, a kisebbeket 
a lápvágó kaszával árok formára kivágja ; 
az erdélyi Mezőségen a vejsze : egyáltalá" 
ban a mocsarak kis, halászható tükrei. 

VÉSZ — B. S^ahc Ddrid — a varsa, vörse, 
hálóval összehozva, hibás : de közel jár, a 
mikor a halastóval és tonyával is kapcso- 
latba hozza, mert tócsa = lacuna. 

VÉSZ — Miskolc:; — egészen hálóból való 
vejsze, fej helyett varsával. 

VÉSZ — NjgT-Dobroiiy — nyilt viz a mocsár- 
lápban, ahol halászni lehel: de a halászható 
erek is. 

VÉSZ — Janua 1720 — nyilván a vejsze ér- 
telmében. 

VÉszHAi.Ász — Njgr-Dol'rciir — az őrösháló- 
val járó halász. 

VÉszHELV — álljláiwsan — az a hely, hol a 
vejszék állanak : I. Vejszehely. 

VÉszHAi. — Acifciisiir GíiUiciistcVdtii Brd. — 
lásd Halszűke és Szűkhal. 

VÉSZKARÓ — Miskolc:; — a vész falrészének 
lartókarói. 

VÉSZLÉS — 7". S;. — Bodrogkö:; — I. Őr- 
háló ; a vészlés azonban fűzfavesszőből fo- 
nott sövény, mely az őrhálóval egyazon 
feladatot végzi. 

VÉSZLÉS — M. Akad. N. Szótára — mint 
bodrogközi halász-mesterszó helyesen ma- 
gyarázva, így a Tájszótárban Is. Vessző- 
ből való sövényzet, a melylyel a folyót el- 
rekesztik, hogy a hal el ne menekülhessen; 
rendeltetése az örhálóé. 

Vesszőbárka — Csongráíi — fűzvesszőből 
kötött, bigealakű haltartó ; I. Rütő. 

Vesszóvarsa — S^'kcl_yföld — I. Csukavarsa. 

Vetélőalakú — a hal teste; orsóalakú he- 
lyett, mely utóbbi kevésbbé találó, holott 
az elől-hátul hegybe végződő takácsve- 
télő igen jó hasonlat, mert még a legtöbb 
halat jellemző lapitás is megvan rajta.* 

VÉTER — Börvcly — hordóalakú kosár, mely- 
ben csíkot tartanak ;a vétert természetesen 
vizbe sülyesztik. 

VÉTERLEGÉNY — Bodrogkö^ — a jégalatti ha- 
lászatnál ; I. Vezeres. 

Vető halász, a póndörös és rokolyás.* 

Vető halászat az, a mely a vető és roko- 
lyahálóval dolgozik.* 

Vetőháló — Síd menten — kerek háló ; alsó 



Inán ólom golyól<kal ; tartó kötele a háló 
belsejében szétágazik, hogyösszehílzhassa. 
A vetés sajátságos testfordulás segítségé- 
vel történik. L. Pendel, Pöndöly, Pöndör, 
Vető ; a Balaton körül azonban az eresztő- 
háló is. 

Vetzkendés — Miskolc:;i Gáspár — viczkán- 
dozás. 

Veyzhel — XIII. század — a megyeri tóban 
az a hely, hol a vejszék fel voltak állítva; 
ott 16 (iVejzhele» volt a komáromi vár- 
ispánnak. 

Vezér — Baliitcn — a jég alatt való halá- 
szatnál az a rúd, a melyet lékről-lékre to- 
logatnak s a melyhez a kihúzó kötél kötve 
van ; I. Hajtólécz, Halászfa, Rohoncz. Ro- 
hony, Rohong stb. 

Vezeres — Balaton — a jég alatt való ha- 
lászatnál az, a ki a vezért (rudat) tolja ;l. 
Vezér, Rúdhajtó, Rohonyos. 

Vezérhal — W. O. — Aspins mpax L. Kőivs- 
Tarcsa ; «mert a legsebesebb hal, legeiül 
jár». 

Vezér hal — Szeged — ivás idején a legelői 
járó hini (állítólag azj. 

Vezérrúd I. Vezér.* 

Vezető — Egrhá^7S-Oláhfalii — a tollashor- 
gon a legfelsőbb két toll ; legnagyobb s 
arra való, hogy a halász mindig tudhassa, 
hol és milyen mélyen jár a figyelmező ille- 
tőleg bekapó ; nem biztos. 

Vezetőháló — S:;ékclr- Keresztúr — I. Ma- 
rázsaháló ; ugyané háló a Gyilkostónál 
— Gyergyóban — marázsa néven dívik ; 
hosszú rúdon zászlószerűen kifeszíthető 
hármasháló ; két tükör között léhés. 

ViczELAPTÁROS — Komárom — nehéz hú- 
zásoknál segíti a tartó v. bejáró kötelet 
tartani. 

ViczEMESTER — Tápc — I. Viczi és Vicze- 
laptáros. 

ViczEÜTÉs — Komárom — az öreghálón az 
ólom ráverését bizonyos számú ütéssel 
kell végezni ; minden fölös ütés (íviczeütésn 
s közös hálóállításkor egy Itcze bor a bün- 
tetése. 

Viczi — Csongrád — I. Fattyúlaptáros. 

ViczKÁNDOZiK — általánosan — a hal, mikor 
megfogják. 

Vigyázó madzag — Miskolc^ — az örvöshálón 



MESTERSZOTAR. 



84, 



a feliáró őr; I. azt ; a niiskoiczi örvösháló 
úgy a nagy-dobronyi is abban kiUönbözneU 
a Bodrog téliszákjálól, hogy nincsen ped- 
zőjük ; a halász a vigyázó madzagot a 
mutatóujjára tekeri s így érzi meg, mikor 
a hal a keresztőrbe ütődik. 

ViGYORBA ÁLL — Bíildlon — az öreghálo 
zsákja, ha a két szárnyat egyenetlenül iiúz- 
zák ki ; nyilván a vigyorgástól, mely az 
arczot eltorzítja. 

Világló — Udi'iirlicirincgyc vi-ci — az a 
fenyőibrgácsból készült szövétnek, mely- 
nek világánál az éjieli halászás foly. A szé- 
kely ctviláglóval való halászásnak» mondja. 

ViLLAFA — Latorc:;a menten — kettős hajto- 
ványú, alapjában villás szerszám, a háló 
inának, illetőleg a kijáró köteleknek a víz 
fenekére való letartására, hogy a hal a 
háló alatt ki ne menekülhessen; I. Csiga. 

Villant — a hal, mikor a viz szine alatt ol- 
dalra fordul, hogy ezüstje megfénylik. 

ViLLÁSLÁNCZ — Bodrogkö:^ — I. Czibék a 
balatoni őshalászat értelmében. 

ViLLÁs-LÁNCzos LEGÉNY — Bodrogkö:; — 1. 
Czibék, a balatoni őshalászat értelmében : 
t. i. az a legény, a ki a czibékkel dolgozik 

ViLLiKHÁLÓ — Síí;-i.'lY, Tápc — kanálalakíi 
meritőháló, tőkés emelő részszel; ladikon 
haladva alkalmazzák : I. Billegháló. 

VlLLiKTŐKE — S:;cntcs, körösi halászok — a 
szentesi viliikháló derékfája, melybe a kán- 
vák (kávák) járnak s mely emelő gyanánt 
is szolgál ; 1. Billegháló. 

ViLLiNG — Komárom — I. Viliik, Billegháló. 

VÍNi — B. S^abó Díípid — I. ívni : «midőn 
kikeletkori tájban ninak halakn. 

Virág — Balaton Füred — a hal szilványán 
látható fehér pontocskák ; betegség. 

Virágzik a tisza — Tisza mentén — a kérész, 
Palingenia longicauda, rajzása júniusban ; 
ez a vízben éli át áicza állapotát s kedves 
eledele a halnak. 

Visz — Szeged — 1. Szaka ; «a szigony viszja 
belétörti). 

Visszája — Komárom — a varsa vörcsöke s 
a horog szakája ; egyebütt : a szigony sza- 
kája ; Balaton Füreden a hal vendégállkap- 
csa, OS interma.xillare. 

ViszÁLÓ — Szentes, körösi halászok — a 
feie alatt horogba végződő nagyobb orsó. 



több fonalnak összesodrására való : a sod- 
rás t. i. az egyes fonalak sodrása ellené- 
ben, tehát viszájára történik ; I. Sirillö. 

Viszja — Saród — a kürtő kapuját alkotó 
két nádfai. tehát a nviszája», mint a horog 
vagy szigony szakája. 

ViTORLAFA — B, S;abó Dárid — I. Árbotz. 

ViTZEK — B. S:;abó Dái'id — állítólag ha- 
lastó. Nem ismerem; alkalmasint egv a 
vaczokkal. 

VÍVÁS — Cal. Oec. — halak vívása = ivás. 

VÍVÓHELY — sok helyen — I. ivóhely. 

Viza — K. — Acipenser Huso L. Galgóczi- 
nál (1622) megvan. Miklosich szerint a szláv 
;j|-iT, szerintem nemzetközi, mint a kárász, 
hiiso, viza, Hausen stb. 

Viza — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — huso, 
mario. Megvan az Orbis pictus 1708. kia- 
dásában is. 

Vizafogó — sok helyen ma már csak vizré- 
szek neve ; hajdan ott czége állott. 

ViZAHAL — P. K. — Acipenser Hnso L. már 
1240-ben : iiHusones pisces, qui ungarice 
vocantur in-íihal«. 

ViZAHÓLYAG — általánosan — a halenvv 
anyaga. 

VIzAHOROG — alsó Duna — hosszú kötelén 
vagy lánczon függő, élesre kifeni kis vas- 
macskák. 

Vizáikra — Maros mentén — a kaviár ; 1. 
Hajvár. 

VÍZ ALÁ HALÁSZNI — Kőrös-Túrcsa — a vizén 
lefelé haladva, tehát nem ellenében há- 
lózni ; kivált a keczével. 

VizAHÁLÓ — Duna — szerkezet szerint öreg- 
háló ; de erős isiégből kötve ; I. Pipola h. 

Viza tok, Acipenser Huso L.* 

ViZATOKOK — Husoncs — mint csoport.* 

VÍZBEN JACZO HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi sz. 
^ congrus, conger. Ez tulajdonképen a 
tengeri angolna, Conger vulgáris Cuv. ; 
a görög Yi^YYP^S = tengeri angolna régi 
tulajdonnévtől származik. 

VÍZ DEREKA — Kcs-thcly — az, a melyet a 
nád már nem ver fel, tehát síkvíz ; a ho- 
rog lekövelési helye. 

Víz ELLENÉBEN — általánosan — a víz folyá- 
sával szemben haladva halászni. 

Vízen — Balaton — pld.: na fokszabadi pi-en 
halásztunk, i' 



842 



MESTERSZOTAR. 



Víz feneke — általánosan — a melyen a viz 

áll vagy folyik. 
VÍZFOLYÁS — ide veri a halat — Kiithr. 
VÍZHÁNYÓ SZAPOLY, megkülönböztetésül az 

ivószapolytól.* 
VÍZI DARÁZS — H. O. — Accrinj ccrnua L. 

Bodrog mentén. 
VÍZIHÚS — Kuthr — hal értelmében. 
VÍZI PÁRDUCZ — Kuthy — sőreg, Acipcnscr 

stellatus Páll. 
VíziviRÁG — S-;cgcd — egyálialában minden 

szitakötőféle, mely álczakorát a vízben tölti 

s kifejlődve a vízből ki- és szárnyra kél ; 

halak eledele. 
VÍZMERŐ — Tihany — 1. Szapoly. 
Víz SZÍNÉN HALÁSZNI — sok hclycn — a ke- 
rítő halászatnál a hálót nem a partra kihozni, 

hanem a hajóba beszedni. 
VoxNi — Miskolc:;i Gáspár — horogra a húst 

vagy férget ; 1. Pergelni, Pelhalazni. 
Vonóháló — Ipoly mentén — I. Gyalom és 

Gyalogháló. 
Vonókötél — BoJrogkö:^ — 1. Kijárókötél. 
VoNvó — Balaton — egy hálócsapás belső 

területe ; 1. Tanya. 
VoNYÓ — Hegykő — az evező nyelén a 

gúzstól eredő kopás ; I. Kopás. 
VONYÓSZEG — Balaton, tihanyi őshalászat — 

1. Koloncz. 
VÖRCSÓK — Balaton — a varsa szűk bejá- 
rója, a melyen a hal betéved. 
VÖRCSÖK-ŐR a rokolyahálón, közönségesen 

csak őr, vagy rákláb.* 

VÖRÖSSZÁRNYÍl KESZEG — U jfalvi-Szikszai XVI. 

század — Orfiis, tehát a mai Idus melano- 
tus értelmében. Hátrább ismét uVeres- 
szárnyú keszegii = Rubelhis, mi alatt a 
Leuciscus rutilust érthették. 

VÖRÖSSZÁRNYÚ KONCZÉR — P. K. — LCUCi- 

scus rutilus L. Balaton. (A Sió torkolatánál 
és mentén következetesen vörös szárnyú 
Göndér H. O.) 
VÖRSE — Győr és B. S^abó Dávidnál — 1. 
Varsa. 

W 

Weiz — XIV. század — 1. Vejsze. 

Weyz — XIV. század — állítólag halastó 
Weyk helységnél ; de nem egyéb mint 
vejsze valamely tóban ; 1. Vejsze. 



WiZAHAL — i2;o-ban — már cihusones qui 

vocantur Wizahal*. Wenzel 1. 271. 
WoRSA — Rómcr FI. — már 1095-ban, «ín 

arsis captii) {Worsa plena piscibus) ; 1. 

Varsa. 
Wysahal — Marsilius — 1. Viza. 
Wyz — XIV. század — «claiistira piscium 

in aqiia Saar, vulgo Wyz nuncupataii ; I. 

Vejsze. 



Zavaros víz — általánosan — bármely ok- 
ból földes részekkel elvegyült viz, mely 
kevésbbé vagy nem átlátszó. Rendesen ha- 
lászatra legalkalmasabb. 

Zákányos víz — Bódva mentén — könynyen 
felszálló üledékkel bíró, könynyen zava- 
rodó viz. 

ZÁTONYOS FENÉK — általánosan — a hol a 
viz folyása keresztben gátszerű emelkedé- 
seket hordott fel. 

Zeege — XIII. század — «cum clausura, Ti- 
ci£e, Zeege vocatan, I. Czége. 

Zegge — XV. század — I, Czége. 

Zegye — XV. század — 1. Czége. 

Zerta keszeg — S^irmay Andr. — Abramis 
vimba L. 

Zeyge — XIV. század — uclausura seu cap- 
turapiscium vulgo Zeyge vocatan ; 1. Czége. 

Z1MOLYA — Balaton, tihanyi őshalászat — 1. 
Kóta. 

ZÖLDIKE — Bi'e/^ A. — H. O. Tinca vulgá- 
ris Cuv. Erdélyi résnek. Kivált a folyóban 
élő világos, aranyoszöld színű. 

Zorouseurem — már 1277-ben — nyilván 
sáros örvény, halashely, tanya (piscatura). 

Zsák. a tavakon használt gyalomháló zsákja, 
a melybe a hal belékerül. 

Zsákfar — Hegykő — 1. Szakgató. 

Zsákháló — Máramaros — 1. Kaparóháló. 

ZsÁKKÖ — Agárd — 1. Kátakő, Seggikő. 

Zsemle — Barbus Petényii — Heck. Erdővi- 
dé , Olt vize. 

Zsemlehal — H. O. — Barbus Petényii Heck. 
Erdélyi rés:^ek. 

Zsemlénk — Barbus Htényii Heck. Erdővidék, 
Olt vize. 

Zsidóhal — H. O. — Barbus fluviatilis Ag. 
Komárom ; Szalay András 72 éves halász- 
legény bemondása s avval okolta, hogy 



MESTERSZOTAR. 



84J 



(inincsen köröszt a fejiben. Ez a halász 
ismerte a lorokfogakat is. 

ZsiDÓUTCZA — Algyő — a halak szárítására 
való karózatok ; azért így, mert emlékez- 
tetnek a zsidóság jelező fáira. 

Zsinór — Bahton-Fürcd — horgász mondja ; 
fogtam egy zsinór, két zsinór halat, azaz, 
a menynyi egy zsinórra {^o—rjo cm.), ko- 
poltyújánál fogva felfűzve, reáfér. 

ZsoMBÉK — Gárdony — kihalt nádiislöknek 
összeálló gyökérzete. 

Zsömlehal— H. O. — Barbiis Petcnyii Heck. 
S;i:kely-Kcri:s:;tiír. 



ZuBBANTÓ — Karád — a jég alatt való ha- 
lászatnál egy hosszú nyelű favilla, melylyel 
a nagy gazda a halakat a kálába beriasztja ; 
1. Búfonó, Buffogaló. 

ZtJBOGÓ — S^ádíUő — a pisztrángos patak 
kis vízesései a kimosott kallóval együtt. 

ZuRBOLÓ — B. S:;abó Dávid — I. Bugyka. 

ZuRBOLÓ FA — Bcdrogkö:; — dorong, a mely- 
lyel a halász a vizet csapdossa, a köveket, 
gyökereket megpiszkálja, hogy a halat a 
hálóba terelje. 

ZuvATLÓ — B. S^jütó Dá'Ad — 1. Bugyka. 



IRODALOM. 

A FONTOSABB IRODALMI FORRÁSOK KIMUTATÁSA. 
(A *-gal jegyzett forrásokban magyar elemek is találhatók.) 



AGAbSiz L. Histoire nalurclle des poissons 
d'eau douce de l'Europe centralc. Neu- 
chatel. i8!9. 

Amtliche berichte übcr die Internationale 
Fischerei-Ausstellung. Berlin. 1881. 

Artedi, Petri. Iclithyologia. Lugd. Batavo- 
rum, I7;t). 

Benecke B. Dr. Fischc. Fischcrci und Fiscli- 
^uclit in Ost- mid Wcslprcusscn. Königsberg 
1881. 

Benecke, Dalmer, Borne. Handbucli dcr 
Fischziicht und Fischerei. Berlin 1886.* 

Benecke Berthold Dr. Die Telchwirthschaft 
etc. Berlin, i88v 

Bérczy károly. Hazai és küllöldi vadász- 
rajzok. Pest, 1865. p. 86, a pákásznak 
sikerült rajza.' 

BiELZ E. Albert. Fauna der Wirbelthiere 
Siebenbürgens ele. Hermannstadt, 1858.* 

Blanchére H. de la. La peche et les 
poissons. Nouveau dictionnaire général des 
peches. Paris, i8ó8. 

Bloch E. M. Oekonomische Naturgeschichte 
der Fische Deutschlands. 111. köt. Berlin, 
1782— 84.' 

Borne Max v. d. Taschenbuch der Angel- 
lischerei Berlin. 1882. 

Borne Max v. d. Die Fischzucht. Berlin 
i88v 

Brehm Alfréd. Thierleben etc. Zweite Aufl. 
VUI. Leipzig, 1879. 

Calendarium oeconomicum perpetuum. Az 
az MajorságrúI írt Lajstrom, mellybűi min- 
den Major-Gazda hórúl-hóra egész esz- 
tendő által mit miinkálodtasson a Major- 
ság-köriil megtudhattva. Többeknek hasz- 



nára újonnan Ki-nyomattatott Harmadszor 
Győrött 1755.' 

Calepinus, Ambrosius Dictionarium unde- 
cim linguarum stb. 1594.* 

CoMENius JoH. Amos. Janua Linguas Latinai 
reserrata aurea ; sive Seminarium Linguse 
Latinai et Scientiarum omnium, hoc est : 
Compendiosa Latinam (et quamlibet aliam) 
Linguam. una cum Scientiarum et Artium 
fundanientis, perdiscendi Methodus, sub 
Titulis centum, Periodis mille compre- 
hensa, Et in Usum Scholarum Hungária; 
juxta editionem postremam, accuratam et 
auctam in Hungaricam Lingvam transiatam, 
per Stephanum Benjámin Szilágyi Scholse 
Varadiensis Rectorem etc.Debreczini, per 
Paulum Viski anno 1729. 

CoMENius JoH. Amos Orbis sensualiuni pi- 
ctus trilinguis etc. A Látható Világ három- 
féle nyelven, az az minden derekasabb az 
világon lévő dolgocnak és ez életben való 
cselekedeteknec le-ábrázolása stb. stb. No- 
rimbergse 1708 p).* 

Cuvier G. et Valenciennes A. — Histoire 
naturelle des poissons. Paris, 1828 — 1849. 

Dawkins Boyd W. Cave Hunting. Lon- 
don, 1874. 

DUMÉRiL A. Histoire Naturelle des poissons 
ou Ichthyologie générale. Paris 18Ó5 — 1870. 

Evans John. The ancient Bronzé Implements 
Weapons and Ornaments of Great Bri- 
tain, 1881. 

FÁY-féle szakácskönyv, az irás modorából 
következtetve xvii. század. Czlnilap és 6 
oldal hiányzik. Nemzeti Múzeum könyv- 
tára.* 



IRODALOM. 



^'4) 



Fejér georgius. Codcx Diplomaticus Hun- 
garias ecclesiasticus ac civilis. Budíe. E 
nagyteriedelmű, kitűnő forrás e könyvben 
Cod. Dipl. rövidítésben van alkalmazva. 
A kivonatokat Fekete Zsigmond készítette 
s fölhasználásra átengedte. 

FÖLDI JÁNOS. Természeti história. A Linné 
systémája szerint, i. Tsomó : az állatok 
országa. Pozsony, 1801.* 

Friedel Ernst. Alis der Vorzeit der Fische- 
rei. Berlin 1884. 

Galgóczi István Szakácsi tudomán (?) sza- 
kácskönyv 1622-ből. Kézirat, Dr. Hampel 
Józsefné Pulszky Polyxena tulajdona. E 
kéziratban 50 magyar halfaj van megne- 
vezve.* 

Graber ViTus. Die aeusscrcn mcchanischcn 
Wcrk^euge der WirbcUlüere ; Leipzig, Prag 
1886. Használta többek között Pettigrew, 
Marey és Strasser mimkáit — az utóbbit, 
mely a halakról szól, nem szerezhettem meg. 

Gross Victor. Les Protohelvétes etc. Ber- 
lin, 1885. (Lac de Bienne et Neuchatel). 

Grossinger J. iiUniversa história physica 
etc.ii T. III. Posonii, 1794.* 

GÜNTHER Albert. Catalogue of the fishes 
in the British Museum. Vol. VL i8ó6.* 

GÜNTHER Alb. Introduction to the Study 
of Fishes. Edinbourg. I880. 

Günther Albert. Htindbucli der Ichthyolo- 
gie, übersetzt von Dr. G. von Hayek. 
Wien, i88ó. 

Heckel Jakab. IVlagyarország halainak rend- 
szeres átnézete. Fordította Chyzer Cor- 
nél. M. orvosok és természetvizsgálók VI H. 
nagygyűlésének évkönyve 1847. Kiadatott 
i8ö;.* A fordítás a rendszeresen űzött 
nyelvrontás tekintetében ritkítja párját. 

Heckel Jac. und Kner Rud. Die Süss- 
wasscrfische der oesterreichischen Monar- 
chie etc. Leipzig, 1858.* 

Hermán Ottó. A ÍVIezőség II. Az erdélyi 
múzeum-egylet évk. vi. 1872.* 

HoRROCKS John. Die Kunst der Fliegen- 
fischerei. Weimar 1874. 

Jeitteles Ludw. Heinr. Prodromus Fauna; 
Vertebratorum Hungária; superioris. Kü- 
lönlenyomat a «Verh. der k. k. zool.-bot. 
Geselischaft in Wien. 11 Bd. XII. 1862, p. 
24; — 514. (i — 70.) Wien, 18Ó2.* 



KÁROLi JÁNOS Dr. A Duna Halóriásai.— 
Természetrajzi Füzetek, kiadja a M. N. 
Múzeum. I, kötet, 1877. — Ugyanaz. 
Umbra canina Mars, Póczhal. U. o. V. 
köt. 1882.* 

Keller Dr. Férd. Die keltischen Pfahlbau- 
ten in den Schweizer Secn. Zürich, 1ÖÓ5, 
i8üü. 

Kemény Zsigmond B. Szalardi János siral- 
mas Magyar Krónikája l8^J. p. 2!2és.240 
(pisztráng, galócza, kecsege és haltcnyész- 
tés, 1648).* 

Kenessey Albert. Halaink és haltenyész- 
tésünk. Vitézféle pályamunka, kiadta a 
m. t. Akadémia. 1868. Használta Hunfalvyt: 
»A magyar birod. természeti viszonyainak 
leírásán, Grossingert — és Mátyus Di^- 
tetikáját.* 

Kresznerics T. Magyar Szótár, gyökérrend- 
del és deákozattal, stb. Buda i8;i.* 

Kriesch János. Halaink és haltenyészté- 
sünk. Vitézféle koszorúzott pályamunka. 
Kiadta a m. t. Akadémia, 1868.* 

Kriesch János. ÁlUittani ata:^ásai. 1870 és 
1872. M. tud. Akadémia math. és term. 
tud közleményei X. köt, 1872. 

Egy új halfaj. U. o. 

Kuthy Lajos Hazai rejtelmek, regény. Pest, 
1846. XIII. iiPusztai halászati). 

Leunis Johannes Dr. Synopsis der drei 
Naturreiche etc. I. Zoologie. III. Aull. 
Hannover, 1885. 

Linné Carolus. Systema Naturce. Ed. XI!. 
Holmias, 1760. 

Magyar leveles tár, kiadja a ni. l. Aka- 
démia, I. köt. 18Ó1.* 

Magyar Nyelvőr, a m. tud. Akadémia meg- 
bízásából szerkeszti és kiadja Szarvas Gá- 
bor. Budapest. I— XV. köt.* 

Magyar László Délafrikai utazásai I. köt. 
18^9, p. .^98. — Bihéből említi a «gindá-tii, 
mely hasonló a mi tapogatónkhoz s mely- 
lyel áradások után a sekély vizeken halász- 
nak.* 

Magyar Tájszótár. kiadta a Magyar Tudós 
Társaság; Buda, i8;8.* 

Majláth Béla oklevélgyűjteménye. Kazai 
Albert levele, melyet Mátyás király ud- 
varából testvérbátyjához, Jánoshoz intézett, 
s a melyben a jris^trángot említi, 1462.* 



846 



IRODALOM. 



MÉNARD René. La Vie privée dcs Anciens. 

Paris, 1882. 
MiSKOLCZi GÁSPÁR. Egy jeles vadkert slb. 

slb. 1769. (Franzius Farkas könyvének 

magyar fordítása.)* 
MiTTHEiLUNGEN der antiquar. Gcselischaft in 

Zürich. XU. H. ?. i8í8. etc. 
MiTTERPACHER LuD. Conipendium Historiaj 

Naturális etc. Budte, 1790.* 
Marsilius. Danubius Pannonico-Mysicus. Ha- 

gas et Amstclodaiiii, 1726.* 
MÁTYUS István — Ó- és U)-Dia;tetica stb. 

!. darab, Pozsony, 1787.* 
MoRTiLLET M. DE. Originc de la Navigation 

et de la Peche. 1867. 
NÁDASDY Tamás nádor családi levelezése. 

Szerk. Dr. Károlyi Árpád és Dr. Szalay 

JÓZSEF. 1882.* 
NíLSSON SvEN. The primilive Inhabitants of 

Scandinavia : transiated by John Lubbock. 

London, 1868. 
Orbán Balázs. A Székelyföld leírása I., 

n. cs IV. kötet. 
Petényi Salamon J. Magyarország édesvízi 

halai. Kézirat b. Nyáry Jenő gyűitemé- 

nyéből. Hermán Ottó tulajdona.* 
Pettigrew Bell J. Dr. Die Ortsbewegung 

der Thiere etc. Leipzig, 1875. 
Rau Charles. Prehistoric fishing in Europe 

and North America Washington 1884. 
Reisinger Ioannes. "Specimen Ichthyologise 

sistens pisces aquaruni dulcium Hungaria3». 

Bud£e, i8jo.* 
Reliqui/E Aquitanic/E etc. by Ed. Lartet 

and Henry Christy. London, i87v 
RÉső Ensel Sándor if). A vizahalászatról 

a XVI. században. Győri történelmi és 

régészeti Füzetek, Győr i86r. I. k. p. ;;i.* 
Rómer FlÓris. Egy pár szó a magyarországi 

Halásztról a középkorban. U. o. p. J57.* 
S1EBOLD, K. Th. E. V. Die Süsswasserflsche 

von Mitteleuropa. Leipzig i86j.* 
Szabó Dávid (Baróthi) Paraszti Majorság, 

mellyet Vanierből hat lábbal mérsékleti 

magyar versbe foglalt stb. Pozsony, 1779 

XV. Halas-tó.* 



((Szakáts mesterségnek könypdskéjc* . Melly- 
ben külömbkülönibféle válogatott tzifra, 
jó,'egésséges, hasznos, tiszta és szapora 
Étkeknek Megkészítése, Sütése és főzése 
mintegy Éléskamarában, rövideden leirat- 
tátik és kinek kinek hasznára leábrázolta- 
tik. Melly most megbővíttetvén : i. Több 
szükséges és hasznos Étkek nemeinek ké- 
szítésével ; II. Az Gazdaasszonyoknak nagy 
Könnyebbségekre e kis formában kibotsát- 
tatott. Kolozsváratt M. Tótfalusi Miklós 
által 169811.* 

SziLÁDY Áron. Középkori magyar költői 
maradványok I. 1877. 

Szinnyey József. Adatok Révkomárom ha- 
lászatához. Vasárnapi Újság 186), 14 — 15. 
szám.* 

SziRMAY Andr. Ign. Dissertatio inauguralis 
medíco-zoologica sistens Pisces Aquaruni 
Hungáriái etc. Vindobonae, 1840.* 

Thaly Kálmán, A hazai képzőművészet, 
műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és 
háztartás történetéhez II. Rákóczy Ferencz 
udvarában. Történeti tár, 1882, p. 5^5 
(öreg tok, kecsegej, p. 568 (viza), 1706 — 
1708.* 

Újfalvi Emericus Sz. A. Nomenclaturaseu 
Dictionarium latino-ungaricum clarissimi 
viri D. Basilii Fabricii Szikzovií. Editio 
prioribus limatior et multo auctior, cuni 
Jndice duplici, opera E. A. Sz. Újfalvi. 
Debrecini, Typis Pauli Rhedas Lipsíensis 
1619. Ez a forrás a xvi. századból való 
mert Szikszai Ií86-ban halt meg, U)falvi 
az új kiadást 1597-ben rendezte. Unicum 
a debreczeni Collegium könyvtárában.* 

Walton Izaak. «The compleat angleni. 165;. 

Walton I. AND Cotton Ch. (iThe complete 
angleni. Ed. 1865. Londoni. 

Ezeken kivül használtam a jobb szótárakat 
s a legüiabb állattani tan- és kézikönyve- 
ket, a magyar Nemzeti Múzeum, az enyedi 
rcf. Collegium és a berlini Múzeum gyűj- 
teménveit. 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Abramidopsis Sieb. 706, 
Abramis 657. 

— Ballerus L. 704. 

— Brama L. 699. 

— Leuckartii H. 706. 

— melanops H. 705. 

— sapa P. 70;. 

— Vetula 701. 

— viniba L. 702. 
Abrincs ;o8. 
Acanthopsides 659. 
Acantliopteri 654. 
Acerina 655. 

— cernua L. ;. 07 j. 

— Schraitzer C. 674. 

— glaber H. 749. 

— Gmelini F. 752. 

— Güldenstádtii 755. 

— Huso L. 756 
Acipenserini 661. 

— Ruthenus L. 750. 

— schypa G. 755. 

— stellatus P. 752. 
Achtheres 607. 
Achyla 607. 
Agárdi tanyák 74. 
Ágas, hálószolgán 506. 
Agassiz Csabák 72 j. 
Aghegyháló ;o6. 
Áglék J82. 

Agyarhorog, őskori 178. 
Ajtólék J82. 
Akadó-készités 281. 
Akadótörés 282. 
Alattság 254. 
Albinismus 728. 
Alburnus 658. 



Alburnus bipünctatus 711. 

— fasciatus 712. 

— lucidus H. 710. 

— mentő Ag. 712. 
Alcedo ispida 604. 
Alias küsz 712. 
Állatmag 627. 
Alin, siófoki 250. 
Állltófa 27;. 

Állító halászat 229. 517. 
Állóbárka 278. 
Állóhorog 561. 
Állkapcsos halak 65;. 
Alosa 661. 

— vulgáris Tr. 745. 
Alsó állkapocs 615. 
Alsó sörényúszó 608. 
Amfiblesztron 58, ;jo. 
Animocoetes branchialis 6;2. 
Amphioxus 561. 
Amphirhina 65;. 

Anabas 571. 
Anbiss hal 129. 
Andra weyzhele 80. 
Angolna félék 661. 
Angolna heréje 628. 

— mint vendég 647. 
Anguilla fluviatills F. 746. 
Ansa 84, 158. 
Anyameder-duga 2J2. 
Apacskő 25 J, 260. 
Apacs nyele 260. 

— siófoki 250. 
Apacstalp 260. 
Apacsúr 260. 
Apostagi tanyák 75. 
Apostolok halászata 58. 
Apostolok hálója 150, 251. 
Apró szerszám 209. 



Aquincumi hálókő IÓ7. 
Áradás — jóslás 4íi. 
Arany lélekvesztő 205. 
Árbutz 254. 
Árdea cinerea 605. 

— purpurea 605. 
Argulus 607. 

Árkolt kötővég, horgon 181 
Árpád hadai 6j. 
Ásott hal 600. 
Aspius 6í8. 

— rapax 71 j. 
Aspro 654. 

— vulgáris C. 671. 

— Zingel C. 672. 
Atkás tanya 444. 
Átkötő horog )68. 
Átolja 522. 

B 

Bába-csík 7;i. 

Babonák, komáromiak 4;!. 

Bácskai szigonyos 402. 

Bagoly-keszeg 705. 

Bagrus hal 49. 

Baíng neme 658. 

Bajusz 225, 608. 

Bajuszdeszka, állóbárkán 279. 

Bak, állóbárkán 280. 

Balaton 4. 

Balaton halrajza 642. 

Bálázás 296. 

Balinháló 285. 

Bálin neme 6;8. 

Bálvány, állóbárkán 280. 

Baracsi tanyák 7v 

Baramunda í66. 

Barbus 657. 

— fluviatilis 69J. 



848 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Barbus hal 41). 

— Pelényii H. 094. 
Bárkababa 2;^. 
Bárkarakodó 278. 
Bárkarakodó, varsás 240. 
Barkasok 280. 
Bárkasütő, állóbárka 280. 
Bárzsin<; óló, Ú22. 
Beadás 204. 
Becsületes ielek 4;6. 
Bedönlő !8i. 
Beeresztés J22. 
Békásszoros ^22. 

Belek Ó22. 
Belső csapó 290. 
Berettyó halrajza 642. 
Bérlők halászata 291. 
Besztercze p. halrajza 642. 
Bicskavelés 450. 
Biczke 209. 

Bikatutai, gvalomé 288. 
Billegháló ;o4. 
Billegtőkc 504. 
Billentyűk 626. 
Birság 5 ló. 
Blicca Ó58. 

— argyroleuca 706. 
Blinczke, horgon ;6j. 
Bocskorvarsa 151, 251. 
Bódé, evedzőn 260. 
Bodva, evezőn 260. 
Bódva halrajza Ó42. 
Bódva szigonyos 490. 
Bogárnyilás Ó19. 
Bognár 225. 
Bognártüske 608. 
Bogrács, komáromi 260. 

— szegedi 269. 
Bókony 2i ^ 
Bókony, hálón 508. 
Bokorháló 515. 
Bonczolók 57J. 
Bónéfa 17;, J25. 
Boné — szótári 86. 
Bordák 61 i. 
Boritó 5 3J. 
Borító, fertői ;;7. 
Borított hal 336. 
Boritó, velenczei ;;6. 
Borsporral hal Ij6. 



Borzsa halrajza 642. 
Bothriocephalus 607. 
Botlólás 3;o. 
Botos kölönte 518, 675. 
Bőcscsőháló, székely 5:5. 
Böcsű levél 42^. 
Bödön, balatoni, suta 202. 
Bödönhajó, felvasalva 203. 
Bőgő, állóbárkán 280. 
Bögöz falu íi?- 
Böjti vendégség i;o. 
Böncső 187. 

— árkos 170. 

— fenekes 370. 

— füles 170. 

— Szeged, i'ij 166. 

— Szentes, új 168. 
Bőtök 106, 385. 
Bótökkövek, ősiek 164. 
Börvely 479. 

— csikászói 76. 
Bronszhorgok — ősiek 45. 
Búbkötés 297. 

Búbos vöcsök 605. 
Biiczó ()í4. 
Bufl'ogató 389. 
Buklólék 381. 
Buklórúd 317. 
Buréttó 337. 
Bustyálló 39y 
Biitykázó 594. 
Bütykös 291. 
Biittyogató 210. 
Büntetés, orvhalászat 141. 



Captiira 80. 
Carassius 6^7. 

— Gibelio N. 690. 

— Moles Ag. 691. 
-!- vulgáris N. 689. 
Carbo cormoranus 605. 
Carpio Kollari H. 685. 
Cataphracti 6^5. 
Ceratodus Forsteri 566. 
Cerdeli hal 130. 
Chege 82. 

Chlorochroismus 728. 
Chondrostei ó6i. 
Chondrostoma 659. 



Chondrostoma nasus L. 720 

— y. hernadiensis 727. 
Chorda dorsalis íói. 
Chromis hal 40. 
Citharinus hal 49. 
Clarias hal 49. 
Clausura 80. 

Cobitis 6í9. 

— barbatula L, 729. 

— elongata H. 731. 

— fossilis 727. 

— ta;nia L. 730. 
Coneweyzi 80. 
Cottus 655. 

— gobio L. 675. 

— microstomus 678. 

— po^cilopus 677. 
Csabák neme 6^9. 
Csáklya 2Í7. 
Csáklya, jeges 387. 
Csali, horogra 361. 
Csalóhal 362. 
Csalóka jelek 436. 
Csanak 376. 
Csapóhorog 301. 
Csapóhurok 337. 
Csapó sügér 668. 
Csárda, állóbárkán 280. 
Csárdaépítés 258. 
Csárdakaró 27';. 
Csárda, piszkei 440. 
Csattkő 2Í3. 

— gyalomé 288. 

— Szeged 168. 
Csattkövek rendeltetése 161 
Csavaros redő 623. 
Csecstó, régi I39- 

Csege 82. 

Csege, történelmi 153. 

Cseke 83. 

— Szilády Ároné 83. 
Csellé neme 6^9. 
Cserepcslk 209. 
Cserke, horgon 363. 
Cserke'áncz 308. 
Cserkész 383. 
Csetrés 428. 

Csévés kötés, varsán 242. 
Csicsiri vöcsök 605. 
Csiga, dereglyén 289. 



1 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



'49 



Csiga, Fertő ;oo. 
Csiganyomó joo. 
Csigolyák óiy 
Csigolyás 518. 
Csil<ás7, leirás 476. 
Csikászó ladik 24J. 
Csikászó varsa 24;. 
Csikasz szerszám 205. 
Csikbogarak 000. 
Csik dáma 478, 728. 
Csikfélék 6^9. 
Csikgát 24;, 482. 
Csikgödör 209. 
Csikkas 207, 24;. 
Csikkas taraja 207. 
CsikUereskedés 478. 
Csik király 47S, 7-8- 
Csiklakoma 477. 
Csikló, ladik 204. 
Csiklózás ;26. 
Csik neme 659. 
Csikország 478. 
Csikputtony, karja 208. 
Csiksztiret 48;. 
Csikszűrő 208. 
Csiktök 207. 
Csikvásár 477. 
Csipőcsont 615. 
Csirahártya O51. 
Csiriptető 209. 
Csiriptető, fenekes 570. 
Csirkebél 242. 
Csiviszvisz madár 4^1. 
Csónik ;Ö9. 

Csonthorog, őskori 40, 178. 
Csontkorcsolyák 171, 173. 
Csontos halak 653. 
Csónyak, szegedi 204, 2ój. 
Csonttörő sas 603. 
Csontváz 61;. 
Csőszivüek 5Ó2. 
Csőszszög 304. 
Csúcsbanyíló száj Ó12. 
Csiihi 306. 
Csukafélék 660. 
Csukahorog, Mezőség 178, 
184, 3S7- 

— velenczei 3Ó3. 

Csuka lengyel módon 13;. 

— neme 660. 

Hefman O. a magyar halászat. 



Csuka varsa, bácskai 242. 
Csuklócsont 615. 
Csupaszponty 084. 
Csúszómászók ^78. 
Csúszva lopakodók ^92. 
Csutak 295. 
Csüggesztő, övön 502. 
Cyclostomi 6,5, 0Ó2. 
Cyprinoidei óíó. 
Cyprinus 6^6. 

— acuniinatus 68í. 

— alepidolus 684. 

— Carpio L. Ó82. 

— hungaricus H. 088. 

— c. macrolepidotus 684. 

— re,\ 084. 
Czafranghal -Cx). 
Czege 73. 
Czégék 150. 
Czege, történeti 1^3. 
Czége — történeti 82. 
Czehesség 142. 
Czekle 82. 

Czéla 38v 

Czélakövek, ősiek 1Ó4. 
Czémester, tihanyi 428. 
Czetek 577. 
Czibak 304. 
Czibék, balatoni 3S8. 
Czibék, Duna menti 2^9. 
Czibék, siófoki 295. 
Czifra kölönte 677. 
Cziczkány, vizi 603. 
Czigányczége 152. 

— halász 527. 

— horog 3í5- 
Cziklendezés 326. 
Cziklend, k. -tárcsái 270. 
Cziklend, ladik 204. 
Cziklony 32Ó. 

— ladik 204. 
Cziklonyozás 326. 
Czompó 657. 
Czölöpépitmények— Herodot- 

nál 42. 

— Homérnél 41. 

— osztályozás 42. 
Czötkényháló 318. 
Czucza 2Í7. 
Czuczalyuk 2<,4. 



Dactyloptcrus Í70. 
Dalladzás 267. 
Dalladzó 267. 
Dali, evező 267. 
Dárdaszigony, bódvai 342. 
Dárdaszigony, bronszkori 190. 
Dárdaszigony — kovahegyü 37. 

— kun 341. 

— szarvas 36. 

— székely 342. 

— tüskés 37. 
Decipula 81;. 
Denevér 577. 
Dereglye 289. 
Derék, állóbárkán 279. 

— hálótüé 27Ó. 
Derékláncz 369. 
Derék — a pataké 233. 
Derékon húzók 2S9. ,-_ 
Dévérkeszeg Ó99. 

— szintája Ó48. 
Dick hal 129. 
Diluvium 34. 
Diódon hal íóg 
Disznósi bokor 424. 
Dobbantó 300. 
Dobcsont 0! 5. 
Dob, Kraszna 244. 
Dobvarsa, bácskai 241. 
Doniahida csikászói 76. 
Domolykó neme 659. 
Dorongolás 39Ó, 532. 
Döge falu 499. 
Dráva halrajza 642. 
Drávai tanyák 74. 
Duga 232. 
Dugahalászat Í32. 
Dugós horog 3S7. 
Duna-Egyházai tanyák 75. 
Duna-Földvári tanyák 7;. 
Duna halrajza 642. 
Dunai galócza 737. 
Duna-Vecsei tanyák 7,. 
Durbincs óíí. 
Dynamit halászat '-, 33. 
Dytiscus 006. 



54 



850 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Ecsedi láp halrajza 64J. 

Ecsed vára halászáiíyúi ii). 

Echeneis vO. 

Eglév 152. 

Egyenes szárú horgok il!}. 

Egyiptomi fenekes 50, 

— fenékhorgász 50. 

— halászbokor 54. 

— halsózás Ui. 

— halszállilás 5v 

— haltisztítás 56. 

— közhorgász 52. 

— szigonyos ío. 

— tanyavetcs 5 J. 
Egyiptom régi halászata 4H. 
Ékcsont 6n. 

— nagy szárnya '>i;. 

— nyúlvány 61 ). 
Ékcsont szemrúszc Ois. 
Ekecsont 61 s. 
Elfogyott háló 2í2. 
Elhelyezkedés 6(1. 
Eligazítás 425. 

Előagy 6t8. 
Elöhomlokcsont (jIJ. 
Előrepedző horog 179. )^^ 
Ember és hal i í- 

— mint ellenség 601. 
Emelgető, székely ?oB. 
Emelő ;o6. 

— halászat 221). io;. 
Emésztés 621. 
Éneken hal 120. 
Eöreög 248. 
Epehólyag 62!. 
Ephemera sío. 
Eresztés ?2i. 
Eresztőháló 120. 
Eresztőlék jSi. 
Eresztős ;2i. 
Ergasilus 607. 
Érzékek 619. 

Esch hal 129. 
Esox 660. 

— Lucius L. 7!2. 
Éva-keszeg 702. 
Evernculum 87. 
Excipula 8í, 8C1. 



Exocffitus Í70. 
Ezüstös bálin 70(). 



Fa az ősrégi halászatban 1411. 

Fágyókötél iS^. 

Fajszámok 0í2. 

Faj tok 75 j. 

Far. állóbárkán 279. 

Faragó, szegedi 268. 

Farhám 252. 

Farkaló 526. 

Farkaró 24^. 

Farkarómadzag 246. 

Farkasháló" ;ii. 

— szádellői !I4. 
Farktő 608. 
Farkvég 608. 
Farosbárka 278. J7$. 
Farszákháló 511. 
Fartőke, dereglyén 289. 
Far, varsáé 159. 
Fattyú-kárász 601. 

— laptáros 291. 

— ólom 25;. 
Fedelek 608. 

— csontok 61 V 
Fehér pisztráng 129. 
Fej-czégc líi. 
Fejes domolykó 721. 
Fejkő 187. 

Fejláncz. állóbárkán 280. 
Fej madzag 570. 
Fej, marázsa J28. 
Fejrész 608. 
Fejsze, szegedi 268. 
Fekete gólyák 60;. 
Felekezet 69. 
Felepóta, jel 292. 
Felfagyás 2íi. 
Felférgelés J^o. 
Feljáró őr 595. 
Felhalazás Jí9. 
Felhalazás módja 562. 
Felín, siófoki 250. 
Felkövelés, a fentőé 188. 
Felpillantó küllő 697. 
Felső állkapocs 615. 
Félszárnyú fark 610. 
Felvágó ?oi. 



Fenéken járó szerszám 525. 
Fenekes J69. 

— csongrádi 188. 

— szegedi 188. 

— szerszám 569. 
Fenékhorgászat J69. 
Fenékhorog 187. 

— felszerelése 187. )7o. 

— súlyok 161. 

— Tihany 184. 
Fenékjáró küllő 696. 
Fentő, Arve melléki 187, 
Fentő, fenekes ?7v 
Fentők 186. 

— őskoriak 4j, 44, 187. 
Féregszedés 57^. 
Féregszedő döbön 57^. 
Fertő halrajza 64;. 
Fésűs hal 226. 
Fésűsszárnyú halak (Jí4. 
Feszítőkötél, marázsa ,'2ll. 
Feszítő, varsán 241. 
Figyelmező toll jvS. 
Fiókgyékény ?22. 

Fisér 241. 
Fisérkedés 46J. 
Fisér, leírás ,57. 

— szerszám s)9. 
Fogak rendszere 616. 
Fogas és süllő 66). 
Fogas süllő 669. 

Fogóvég 290. 

Fogóvég, evezőn 260. 
Fóka 1577. 
Foltos géb 680. 
Fordltófa J9i. 
Fordítóvék J92. 
Forgatás, bárkán 280. 
Forgó (rokolya) 214. 
Forgó, vetőhálón !)2. 
Fő-czége 151. 
Főhomlokcsont 6n. 
Földvár, lápi 470. 
Fölfelé nyiló száj 612. 
Fövenyfutók 605. 
Furkó 258. 
Futosó 261. 
Futtatóháló 284. 
Futtyogató 210. 
Fúvósuszós halak 6í6. 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



8^1 



Fiilesvarsa, történeti 84. isS. 
Füzér i8ó. 

G 

Gadoidei 6^6. 
Galacsér. gyalomé 287. 

— ősi 16;. 

— úi Iü6. 
Gajmó 27;. 
Galandféreií 607. 
Galócza neme 6óü. 
Galóczaszigony, vági 541 . 
Gamó j88. 

Ganoidei 65 j. 
Garam halrajza 64;. 
Gasteroidei ó^í. 
Gasterosteus 65 v 

— aculealus L. 680. 
Gázló madarak 605. 
Géb 518. 
Gébfélék 655. 
Gébics 588. 
Gémesé ;88. 
Gémes !88. 
Gemics j88. 
Gerinczliúr 561. 
Gerinczvelő 610. 
Giliszta 242. 
Ginda ;;4- 
Gmelin tok 752. 
Gnathostomata 6^;. 
Gobio O57. 

— fluviatilis 696. 
Gobioidei 655. 

Gobio uranoscopus 697. 
Gobius 655. 

— marmoratus P. 678. 

— rubromaciilatus K. 680. 
Gólyasneffek 605. 
Gombostű horog I79- 
Göbe ii8. 

Gödények halászata 59^ 
Gőte hal s66. 
Giianinmész kristály 612. 
Gutta lév i!4. 
Gúzs 254. 
Gübűiés ;i2. 
Gübűlni 518. 
Gübíilő !ii. 
Gübíílő riid i^i. 



Gyalázka, ázsiai 198. 

— bronsz 196. 

— magyar 200. 

— varsás 258. 
Gyalogháló 28$. 
Gyalogszer 428. 
Gyalom 286. 
Gyalmoló 287. 
Gyalmostó 287. 
Gyalmostó — szótári 85. 
Gyalompogácsa 288. 
Gyalom — szótári 8^. 
Gyeké 7?. 

Gyékény, tihanyi 250. 
Gyérháló J27. 
Gyilkos tó 521. 
Gyilkostói marázsa 929. 
Gyomor 622. 
Gyükerezés no. 

H 

Habválasztó 421. 
Habvető, bödönhajó 205. 
Hagyományok 4Í2. 
Hajórekeszték 27,. 
Hajó, velenczei 297. 
Hajszálerek 62 í. 
Hajtó halászat ;ii- 

— lényege 229. 

— I^cz ?8;. 

— lék )8i. 

— rúd ;8;. 

— szerkezet 581). 
Hal-adó 140. 

Hal a halász szemében 22^. 
Halak eredete ^4. 

— szintája Ó48. 

— szája 502. 

Hal alakoskodása í9;. 

— a régi korban 21. 
Halárosnc, leirás ^57. 
Halas piacz 2S1. 
Halastó-törvény 141. 
Halászarticiilus 42^. 
Halászat a tengeren 24. 

— őskora ji. 

— Szádellőn 514. 

— tihanyi 299. 
Halászbárd, szegedi 268. 
Halászbogrács 212. 



Halászbokor Ou. 

— szegedi 26,'. 

— csongrádi 2C1). 

— csárda 70. 

— csatt 26 í. 

— dalok 27, 44ii. 

— edények — kurdiak ;^. 

— élet 41 í. 

— ember, jellemzés 41;. 

— font — velenczei 240. 

— hajó, szegedi 262. 

— kő, Pinnyéd, új 167. 

— kórósztöló 446. 

— kunyhó 79. 

— lé ÍI2. 

— legenda 4í i. 

— szegedi 269. 

— nóta 420. 
Halászó sas 604. 
Halászsúlyok 162. 
Halászszatyor jo2. 
Halásztárs 428. 
Halászverbung 429. 

Hal a természetben ^72. 

— átszármazása í99. 

— bőr ón. 

— ellenségei 601. 

— ebéd, leirás 512. 

— és csillag 2?. 

— és czímer 22. 

— és szentirás 22. 

— és tápláléka 59(1. 

— és tudomány ;sv 

— fekete lével i);. 

— főzés íi ?. 

— hártya óio. 

— hasítás 507. 

— héj 22;. 

— heted 140. 
Haliaétos albicilla 60). 
Hal-jellemzés ^6S. 

— kormány 225. 
Halló ideg 619. 
Hal mint eledel 24. 

— mozgása 584. 

— mozgásvonala ;87. 
Halnevek — Galgóczinál 124. 

— komáromiak 4í!. 

— régiek íjo. 
Hálóállitás ^i;. 



54* 



8^2 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Hálóállilás fáfjyás lOv 

— kő, Algyő, új löt,. 

— kő, B.-Füred, új i66. 

— Bodrogköz, új 165. 

— Csáklya, ős 166. 

— Csépa, ős 164. 

— Egyiptom, ős 162. 

— H.-M. -Vásárhely, új 161;. 

— Kenesse, új 105. 

— Keszthely, új 166. 

— Körös-Tarcsa, új ló^. 

— lapos 1O8. 

— Latorcza, új 107. 

— Mikola, ős 1O4. 

— Pécs. ős \b2. 

— Pókaháza, ős 164. 

— Sövényháza, ős 164. 

— Szelevény, ős 164. 

— Szentes, ős 162. 

— Szihalom, ős 162. 

— Tihany, új 165. 

— Tószeg, ős 162. 
Hálókötő csatok — ősiek 4;. 

— tű ;7v 

— tűk, vegyesek 276. 
Hálókövek rendeltetése 161. 

— padja 289. 
Hálósok, királyiak 99. 
Hálósúlyok, ősiek 161. 

— varsa, székely 242. 

— varrás 186. 275. 
Hálóvetcs 252. 49^;. 

— jegén jS;. 
Halpénz 22;, 011. 

— pillangó 22^. 

— piócza 607. 

— riskásával 155. 

— sebesség í8í. 

— sütés íi ;. 

— szálkák 618. 

— szervezet 608. 

— színe 59;. 

— tejfellel i;7. 

— terítés 296, 507. 

— termeszeié 226. 
Haltetvek óo6. 
Haltőr — szótári 85. 
Hal tulajdonságai 226. 

— választó 64Ó. 
Halzsirszedő kanál 210. 



Harántcsont ül 5. 
Harcsafark sütve i ;ó. 
Harcsal'élék ó6o. 
Harcsahorog ;57. 

— Balaton, régi 179. 

— miskoiczi 18;. 

— Olt mellék 18;. 

— régi, magyar 178. 

— szegedi 182. 
Háromosztatú ideg O19. 
Hasítás, hal 291;. 
Hasító kés 294. 

— kiinyhÓ294. 

— tanya 294. ,06. 
Hasnyálmirigy 62 j. 
Hasüreg 625. 
Hasúszószárny 008. 
Hátsörényúszó óo8. 
Héj 608. 

Héjő halrajza 649. 
Hegyenjáró 427. 
Helységnevek 26. 
Herlngfélék 661. 
Hering hal i;o. 
Hernyó 242. 
Heuchen hal 129. 
Heveder, czibéken 294. 
Hévizek halai vO, 651. 
Hígvlzi halászat 251. 
Hölger, német ;;;. 
Holló-orrcsont 615. 
Hónaljúszószárny 608. 
Honvéd-bokor 424. 
Horgas ;92. 
Horgászat j^j. 

— beosztása J54. 

— lényege 2;o. 
Horgok 17Ó. 

— tiszaiak 572. 
Horogállitás )ói. 
Horogderék 187. 

— fenekes J70. 
Horogfejés 567. 

— kivetés ;67. 

— kövecs 187. 

— lapiczka ;8o. 

— palló 187, 210. 

— rónavizen 56J. 

— rosta 187, J7J. 
Horogfejés szerszám J69. 



Horogfejés tábla 574. 

Hosszúkecze 525. 

Hú 292. 

Hugygyó 225, 608. 

Hurokvető halászat lényege 229. 

— halászat J37. 
Húzópánt 290. 

— szeg, bödönhajón 20J. 

— vánkus 290. 
Hydrophilus 6oó. 

1 

Idegrendszer 618. 
Idus 658. 

— melanotus H. 715. 
Igazi halászat ^4^. 
Ihany 267. 
Ikervejsze 158. 
Ikerweyz 80. 
Iklandás ^90. 
Iklandva lökök ^92. 
Ikra 628. 

Ikrát főzni i ;ö. 
Inahúzó szék 274. 
Inak, vetőháló j;2. 
Inasok padja 289. 
Ingola ^l8. 

— fejlődése ó;2. 

— neme ÓÓ2. 
Ingóláp 48J. 
Inhártyák 618. 

Inléhés, kecsegehálón 28J. 

Inközök 571. 

Inó — a Nádasdyé 141. 

Intábla 187, 374. 

Ipoly halrajza 04;. 

Iránytartás 589. 

Islég 210. 

Ispita 25Ó. 

Ispita, állóbárkán 280. 

Istáp, Kraszna 245. 

— tihanyi 250. 
Isten erdeje 501. 
Ivarérettség 65;. 
Ivás 629. 

— módja 256. 
Ivószapoly 256. 
Ivóvíz 25Ó. 
ízlelés 620. 
Izmok 618. 



I 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



B5í 



Jákóweyzi 80. 
Járó hal joj. 
Járonicsont 61 í. 
Jász neme 658. 
Jegellő ;8o. 
Jegellőkövek ;í. 
Jegesbokor )8o. 424. 
Jegeshalászat J78. 

— emelő )í)2. 

— hajtó )02. 

— keritő )79. 

— lényege 2jo. 

— rekesztő 579. 

— szigonyos 595. 
Jegesháló-felszerelés 584. 
Jegeshorgászat 595. 

— öregháló J84. 
Jegesvonyó ;8i. 
Jégmadár 604. 
Jégpatkók ;8o. 
Jégrevaló szerszám ;8o. 
Jégszakócza !8i. 
Jégszánkó ?8í. 
Jégverem 294. 

Jelek, tihanyiak 455. 
Jeles póta 524. 
Jobbágy halászok 140. 
Juramentűm. magyar 46?. 

— német 492. 

K 

Kabak J64. 
Kacs, evezőn 260. 
Kacsideg 610. 
Kaczér )2;. 
Kaczor, magyar 206. 
Kagiian 576. 
Kagylókanalak 211. 
Kakasűlő 12(1. 
Kallószíj 204, 526. 
Kallózás J26. 
Kampó ;88. 
Kampós fogak 618. 
Kamzsaháló 152. 
Kanalas fogak 618. 
Káncsa 588. 
Kandró 518. 
Kantár 400. 



Kantár csíktökön 207. 
Kantáros kabak J65. 
Kantáros kő, új 166. 
Kaparó halász no. 
Kaparóháló 520. 
Kapelan hal 120. 
Kapu, czégén 1^2. 
Kapu, fertői i^(>. 
Kapusfeu líi- 
Karádi bokor 71. 
Kárakatna 605. 
Kárász neme 657. 
Kárászponty 68,. 
Karcsont 615. 
Kardosfogú oroszlán 54. 
Kardorrú ^70. 
Kardos neme 658. 
Karika, niarázsa )28. 

— vetőhálón !J2. 
Karisnya 400. 
Karó ;70. 

Káró katona 452. 
Karóra halászni 502. 
Kashelyek 244. 
Kasornya, csiktökön 207. 
Kas, velenczei 241. 
Kaszafok horog 181. 
Kaszpi halászat 145. 
Kaszúr, ecsedi 206. 
— ■ Ó-Egyiptom 196. 
Kata 251. 

— gyalomé 286. 
Kátakő, Petrahó 170. 
Kátakövek rendeltetése 162 
Katkák 186. 

Katona 7J. 
Káva ?o6. 
Kávakóz 2j<). 
Kavarókanál 209. 
Kávás tapogató j;5. 
Kecsege fogása 28). 

— háló 282. 

— tok 7Í0. 
Kecskebéka 606. 
Kecze — szótári 86. 
Keczecsontok 171. 
Keczekő 17J. 
Keczeköröm J26. 
Keczeladik 17;. 
Keczézés 524. 



Kclo neme 6^8. 
Kclcvisz 44;. 
Kelő hal 6jo. 
Kenessei bokor 71. 
Kenessey tanyák 74. 
Képzőszik 6?o. 
Keresgélők !92. 
Kereső halászai 524. 

— lényege 22". 
Kérészek 5118. 
Keresztkötél 260. 
Keresztkötél, siófoki 250. 
Keresztőr ?9;. 
Kerítőhalászat. leírás 248. 

— lényege 228. 

— háló, csontos 17;. 

— szigony íio. 

— szigony, ölti Jío 
Keserűfog 226, 617. 
Keszeg neme 6í7. 
Kétsége sütve i;;.- 
Kéthagyású, varsa 241. 
Kétköz, háló 248, 28 ;. 
Kétszárnyúfark 610. 
Kettős hal i?o. 

Kettős horog, bronsz 178. 
Keverék fajok 68^. 
Kéznyujtás 428. 
Kéztőesont 615. 
Kifogó, horgon ;74. 
Kígyó mozgása 58J. 
Kijáró vég 2,1. 
Kijegelés J79. 
Kikiri tó 7;. 

Kilenczszemü hal Ij7. 759. 
Kilép a ponty 20;. 
Kilincs, ladik 204. 
Kilincs Í26. 
Királyi halászok 140. 
Királyponty 684. 
Kirby horog ?í?. 
Kirby rendszer 170. 
Kisafa 241. 
Kis agyvelő 619. 
Kisbárka 278. 
Kisbíró 427. 
Kis bokor 424. 
Kis halászat — régi 141. 
Kis halász, leírás so. 
Kis Pelőcze ly-,. 



8^ 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Kisszájú kölönte 678. 
Kiszegelés !8o. 
Kivétel 264. 
Kivonó fej )82. 
Kivonulás 504. 
Kjökkenmöddinf^cr 41. 
Kocsiszer 428. 
Koczázás 524. 
Koczcr, fertői 206. 
Koloncz 290. 
Kolomp 254, 297. 
Kolompos horog 505. 
Kornádi csikaszai 467. 
Komárom í. 
Komáromi tanyák 74. 
Konczcr neme (>'-,S. 
Konyha hulladékok, ősiek 41. 
Konyha és tudomány 118. 
Kopácsii bokor 71. 
Kopás, evezőn 291. 
Kópiaállal 561. 
Kópiahal ;ó2. 

Kópiahal vérkeringése 626. 
Koponya alkata 61 í. 
Koponyások űí j. 
Korcsok 632. 
Kor, halaké öj;. 
Kormányláb, állóbárkán 279. 
Kormány, lapát 259. 
Kormánysörény 225. 
Kormányúszó 608. 
Koronás harcsa 524. 
Kósza ideg 619. 
Koszloshorgászal j^;. 
Koszloshorog, krasznai J5v 
Kolrócza, fertői 156. 
— nagy i;6. 
Kovakő rétegek js- 
Kozák lé i;7. 
Kőfúrók 662. 
Köldök 225. 
Kölönte 65v 
Kőmives bokor 424. 
Könyökfa 2^',. 
Körmösrúd 257. 
Körös halraiza 64;. 
Körszáiuak 662. 
Kő sűUő Ó70. 
Kőszakóczák 55. 
Köszöntő, komáromi 447. 



Köteles hal 140, 4^7. 
Kötés 69. 

Kötésvas, bödönhajón 20Í. 
Kötővég, horgon 181. 
Kövellő 321. 
Köves l'enlő 189. 
Kövi csík 729. 
Kövi kárász Ó90. 
Köz csuka 752. 
Középagy 611). 
Közhalászok nevei 14. 
Kraszna halraiza 645. 
Kraszna halász 20. 
Krisztus halászai 495. 
Kulcscsont 61 í. 
Kulcsos 427. 
Kullogó ;94. 

— leirás 499. 
Kumai magyarok 438. 
Kun-Szt.-Mártoni tanyák 7;. 
Kurdi halászedények <,^. 
Kurta baing 714. 

Kurtula 2ór. 
Kurtulázni 2Ü1. 
Kuszakecze 32^. 
Kuszakecze fölszerelve 174. 
Kutyamászó 329. 
Kuttyogatás 21 s, ^11. 
Kuttyogató 210. 215. 

— halász ^10. 

— horog 215. 
Kú'köllő halraiza 643. 
Küllő neme 6^7 
Külső csapó 290. 

Kürtő, fertői, alapraiz IS7. 

— Fertő melléki 155. 

— magyar ly-,. 
Kürtőző 234. 
Küszhorog 357. 
Küsz neme 658. 
Kymbriai özön. 40. 



Lába, hálótűé 276. 
Láb, állóbárkán 279. 
Lábmettő, bodrogi 207. 
Lábó 205. 

Lábóhorog, tápéi 364. 
Lábo, leirás 485. 
Lacuna 80. 



Láda, varsás 237. 
Ladik 201. 2í;í;. 

— Komárom 2^3. 

— laposfari'i 204. 
Laftolás 443. 
Laftoló háló 285. 
Lágyszárnyi'i halak 65Ó. 
Laifánt 275. 

Lait, komáromi 277. 
■Lampeta hal 129. 
Lapát 259. 

— varsás 238. 
Lápégetés 481. 
Lápibot, ecsedi 207. 
Lapiczkás fogak 618. 
Lápi élet 484. 
Lápifalu 479. 

Lápi pócz ^87, 733. 
Lápkut 243. 
Lápmetsző, ecsedi 207. 
Lapoczka (n=,. 

— Szolnok 168. 
Lapos keszeg 704. 
Laposköves háló 262. 
Laptár :ó;, 289. 
Laptáros apacs 251. 

— apacs, szegedi 266. 

— vég 251. 
Laqueus 79. 
Látó ideg 6i9- 
Latorcza halraiza 643. 
Látott hal 432. 
Lauben 421. 
Lazaczfélék 660. 
Lazacz-pisztráng 739. 
Leány-konczér 719. 
Legyeshorog, Vargyas 184. 
Léhéshal 261. 

Lekeiőkövek-indiánoknál 36. 
Lekelővas 379. 

Leng i;i8. 

Lepadogaster 570. 

Lepényhal sütve 133, 

Leptocardii -,62. 

Lélegzés íi8. 

Lép Ó23. 

Lesháló, Olt menti 316. 

— szótári 85. 
Leső harcsa 735. 
Lésza, beregi 157. 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



'y-) 



Lésza fertői i^6. 

— magyar H4. 
Leiicaspiiis óí8. 

— ahriiptus H. 714. 
Leuckart keszeg 706. 
Leiiciscus 6í8. 

— riitilus 718. 

— Virgo 710 
Levegőiárat O2!. 
Likacsrendszer ö2t. 
Limány 480. 
Limerick-horog 55 ;. 

— rendszer 170. 
Lógga Í18. 
Lógó 250. 
Lógós 16Ó. 
Lophius vO. 
Lota 60. 

— vulgáris C. ó8i. 
Lotosz virág ío. 
Lotyók 60 í. 
Lóbő 421. 
Lticioperca 654. 

— Sandra C. óöi). 

— Voigensis P. 070. 
Luther lév IJ4. 
Lutra vulgáris 602. 
Lyukasztott kagylók 211. 

M 

Macska, állóbárkán 280. 
Macskatekerő, állóbárkán2 i 
Magvaérettség 627. 
Magyar asszony dala 551. 
Magyarázat a leírásokhoz 

667. 
Magyar buczó 672, 

— czége 152. 

— dárdaszigony 190. 

— ember és a hal 25. 

— halak csoportjai 567. 

— halászat múltja 62. 
Magyar ponty 688. 

— vejsze 1^4. 

— Velenczei tanyák 75. 
Magszálak Ó27. 

Máj 625. 
Mallotus 580. 
Mankó, evezőn 260. 

— hálón ;o8. 



Mansio 6<). 
Marázsa derék 519. 

— háló !I9, ÍI9. 

— háló — székely )27. 

— karó ;i9. 

— palló ;i9. 

— vas, székely 168. 
Márna neme 6^7. 

— szintáj Ó48. 
Maros halászat ,24, 

— halrajza Ó44. 
Maszlagolás 552. 
Matak 2S2, 2,8. 

— szegedi 266. 
Medenczecsont 61^. 
Mederbálvány, állóbárkán 280. 
Mederkő 187. 

— fenekes 370. 
Megbágyadt hal 280. 
Megbékázás 21 í. 
Megfő rdeni (hal) ;io. 
Megivni ;io. 
Megnyaklott -al 2Ó1. 
Mentő, csigán ;oo. 
Mentő, övön ;o2. 
Meny 6í6. 

— hal vendéglévei i;6. 
Meredek szakás horgok 185. 
Meregygyű 255- 

— k. -tárcsái 270. 
Mérőszák 240. 

— k. -tárcsái 270. 
Meszelés ;J2. 
Métfa 518. 
Métháló ;i8. 
Mét — szótári 86. 
Mezőségi tavak 7;. 
Mimikrizmus 595. 
Mozgás 582. 
Mormyrus hal 49. 
Morotva halászat 519. 
Mosókád 295. 
Mondóka, ételhez 4';;. 

— komáromi 446. 
Mulatság, tihanyi 429. 
Mura halrajza 644. 
Mura;noidei 6ói. 
Mustela lutreola óo). 
Mútnvik halrajza 644, 



N 

Nádtutaj, ccsedi 202. 
Nádvágó, arany 197. 

— ázsiai 198. 

— bronsz, makkos 19Ü, 197. 

— megerősítés 200. 

— szegedi 268. 

— Tápé 199. 
Nagv-Bereg cslkászói 7Ó. 
Nagy-Dobrony ;oi. 
Nagygazda, balatoni 411. 
Nagy kövellő 521. 
Nagykövellő, Keszthely ió8. 
Nagy pelőcze Hv 

Nassa 8v 

Négykávás merítő ;o6. 
Négyszögcsont 615. 
Nemes halászok 140. 
Német buczó Ó71. 
Nemző szervek 627. 
Néprajzi elemek 146. 
Ni^prajzi jellem :44. 
Néprajzi szerszám 212. 
NerlTling hal 129. 
Névtelen érzék 620. 
Nilusi halak í4. 
Notonecta óo6. 
Numi Tarom 20. 
Nyakló, hálón 509. 

— szigony 190- 191- 

— szigony, bódvai 541 ■ 
Nvakszirtcsont óiv 
Nyálkás czompó 691. 
Nyargaló apacs 251. 

— bárka 2ív 

— bárka. k. -tárcsái 272. 
Nyel, evedzőn 260. 
Nyelvcsont üt-,- 
Nyércz 60?. 
Nyesellő. ázsiai 198. 

— magyar 191)- 

— Ó-Egyiptomi 196. 

— varsás 2;8. 
Nyilazása a halnak 99. 
Nyilt hólyagúak 6^6. 
Nyúl-domolykó 722. 



Ókor halászata 48. 
Oláh csukászat ,24. 



8^6 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Oláh halnevek 760. 

Oldalbercz 226. 

Oldalizom 618. 

Oldalpllla 619. 

Oldalt pedző horot; 182. ;;;. 

Oldalvonal 608. 621. 

Oldalvonal, érzek 621. 

Ollóháló ioí. 

Ólmos ín (rokolyán) 214. 

Ólmos In, vetőhálón Ü2. 

Ólmos pad 262. 

Ólmozó kalapács 27;. 

Ólomdeszka 27?. 

Ólomgaluska 27?. 

Ólomkarika i6>. 2SO. 

Ólom, niarázsa 528. 

Ólomsúly, N.-Enyed 168. 

Olt halrajza 644. 

Olt szoros 52 j. 

Ónos jász 71 í. 

Orismologia. 22^. 

Orsó 210. 

Orsókövek, ősiek 16 i. 

Orr 608, 6n). 

Orra, hálótú'é 27O. 

Orra, állóbárkáé 2711. 

Orrcsont 6is. 

Orthaííoricus í6o. 

Orsócsont dií. 

Orvhalász í;o. 

Orvhalászat — régi 141. 

Osztozkodás, komáromi 2(11. 

Ökle 6í7. 

Ón 6í8. 

Ördöghal si ■ 

Ór, az eresztőn ?2i. 

Ór, rokolyán 21;. 

Öreghalász 248. 

Öreghal fogása 261. 

Öregháló. leirás 2i;i. 

Órfa 2^4. 

Órfa, állóbárkán 280. 

Örfafészek 2^4. 

Örfamacska. állóbárkán 280. 

Örháló 282. 

Ör, hányféle van )i6, 

Őrkő ?22. 

Őrlőfogak 617. 

Örmadzag, rokolyán jji. 

Őrösháló 394. 



Örvösháló ;()4. 
Őrző 594. 

Öshalászat képe 46. 
Óshalász nyoma 14. 
Ősi elemek 14;, 146.- 
Őskori hálókövek 162. 
Ősi halpeczkek !8. 
Őskori rekesztés 149. 
Őskor jellemzése 52. 
Ősrégészet álláspontja 145. 
Ősrégészeti vonatkozások 161. 
Ősi jegeshalászat 80. 
Összekötő csont 01 ?. 
Összetett horog — linn )(). 
Összevárás 202, 587. 
Öv joi. 

Övedző, k, -tarosai 270. 
Övedző. szegedi 2()6. 



Pad 2Í4- 

Paducz neme O^n. 
Pajzsospofások 655. 
Pákász-tanya 467. 
Pálha, bodrogi 250. 
Pálha, gyalomé 287. 
Pallóka 355, 
Pallókő, Csongrád 170. 

— fenekes )70. 
Pamukháló )20. 
Pamukos 320. 
Pánczélosarczúak 655. 
Pandion haliaetos 604. 
Pannái J29. 

Pára — hibás alkalmazás 10. 
Pára, Körös-Tarcsa 175. 

— nyárfakéregből 17^. 

— Poprád 175. 

— Szeged 174. 

— vörösfiízből 175. 
Párák 173, 176. 
Párások padja 289. 
Paráspad 262. 

Páros orrnyllásúak 655. 
Parti halászat 505. 
Patony, fenekes !7o, 
Patony, fenékhorgon 187. 
Peczek 2^8. 

— háló 252. 

— lyuk 252. 



Pedző 55 5. 

Pedző, vasashálón ;o), 
Pekle, fenékhorgon 187. 
Pelecus 658. 

— cultratus 0. 707. 
Pelor 570. 

Pelle 505. 
Pélle !76. 
Pelléző ;oí, J7Ó. 

— varsa 247. 
'Pelőczék 15^. 

Pendelyháló ;;i. 
Péntőháló ;;i. 
Pénzes per 7!6. 
Pénz — halé 225. 
Perca 654. 

— fiuviatilis L. 668. 
Pereszlen 186. 
Perem 254. 
Periophthalmus ^70. 
Persa vetőháló 21 ?. 
Pér neme 660. 
Petelikacs 628. 
Petényi márna 694. 
Petesejt 6jo. 
Petromyzon 662. 

— fiuviatilis 757. 

— Planeri 759. 
Petrovoszelói tanyák 7^. 
Phoxinus 659. 

— [^^vis ;. 724. 

— V. chrysoprasius 726, 
Phyllopteryx 560. 
Physostomi 6^6. 

Piaczi adó 141. 
Piaczi árak 465. 
Piaczi rendtartás 46?. 
Picze 355. 
Piczés J55. 
Pikófélék 65 V 
Pikó mint vendég 647. 
Pillangó — halé 225. 
Pipolaháló 281. 
Pirittyháló 284. 
Pirityháló, csontos 175. 
Pirosszemű kelé 716. 
Piscicola 607. 
Piscina — a régi 71. 
Piscina — szótári 86. 
Piszke 257. 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



'57 



Piszkeliáló 286. 
Piszkés bokor 70. 
Piszkés, komáromi 440. 
Piszliczárháló 28b. 
Pisztráng fejlődése Oji. 

— fogó 247. 

— horog, Cslkszék 18;. 

— neme 600. 

— sütve íji. 

— szigonyos 401. 

— színtái 648. 

— teifeilel i ?j. 
Pisztrángludós 542. 
Pláner ingoía 750- 
Plataicz hal i ;o. 
Plataisz ijóo. 
Platessa 560. 
Ploch hal 121). 
Pócz neme 660. 
Podiceps 605. 

Pofa, állóbárkán 271). 
Pók ;o6. 

Póné — szótári 86. 
Ponty 656. 
Pontyfajták 684. 
Pontyfélék fejlődése 6j2. 
Ponty-haragitás 214. 
Pontykárász 68;. 

— népies alakja 217. 

— tetű 607. 

— tenyésztés 685. 
Poprád halrajza 644. 
Porczió, pálinka 260. 
Porezosvértesek 661. 
Posár eghievel IJ4. 
Posár sütve i;;. 
Pöczök 250. 
Pöndölyháló ju. 
Pöndórltés 214. 
Pöndörös 552. 

— leirás 404. 
Pőrfa 254. 

— dereglyén 200. 
Pörgettyű jjo. 
Pörgettyűs horog 570. 
Pős 2^0. 

Prifflen hal 129. 
Pristis 570. 
Pterois 570. 
Puszták alakulata ;;. 



Q, R 

Quirl 186. 

Rába halrajza O44. 

Rácsa, krasznai !0'>. 

— komáromi íoq. 

Rácsháló 282. 

Rácz pendelyháló Jji- 

Rácz vejsze 157. 

Ragadozó fogak 617. 

Ragadozó őn 7H. 

Ragyogás 612. 

Rajzos ősszerszámok 57. 

Rákászat jo8. 

Rákláb, marázsán ji<). 

Rákláb (rokolya) 21;. 

Rayus >v. 

Réfólom 27;. 

Régi halastó gazdaság 116. 

Régi halászat képe Ij8. 

Régi szigonyos 480. 

Régi tanyák 78. 

Regulák 4Í2. 

Regyina, kecsegehálón 28 j. 

Rekeszek, állóbárkán 280. 

Rekeszteni 24;. 

Rekesztő halászat íjo, 228, 

2;i. 
Remeklés 461. 
Rengő ?o6. 
Rétes ;oo. 

Retesz — bárkán 240. 
Réti esik 727. 
Rév-Komárom 4;8. 
Rézkor 4{. 
Rhagium 550. 
Rhakophora y-j. 
Rhodeus 6". 
Rhodeus amarus Ag. 698. 
Rianás ;8o. 
Rohony 58;. 
Rojtos hal 580. 
Rokolyaháló 215, ;;i. 
Római hálóhúzás ^7. 
Római horgász í7. 
Római horog, bronsz 178. 
Rózsás márna 60;. 
Röpülő mókus Í76. 
Rúdkötél ?Q!. 
Rúd — marázsa 528. 
Rúgófa 2;;. 



Rúgófa czélja 21)0. 
Rűtő 2-8. ÍJ--,. 

S 

Sagena 86. 

Sagenctz iío. 
Saine 1 50. 
Sajó halrajza 644. 
Sákvászon (főzcsj H2. 
Sákvászonnal — hal 1)5. 
Salmen hal 120. 
Salmling hal 1211. 
Salnio 660. 
Saimo Hucho 757. 
Saprolegnia 607. 
Sármászó szaka U8. 
Sárkány, állóbárkán 280. 
Sárkánygyík Í77. 
Sarokcsont 61;. 
Saroklék. belső ;Hi. J82. 
Saroklik ;8i. 
Sáskás horog ,'60. 
Scardinius 6;8. 

— erythrophthalmus 716. 
Schiffl 421. 
Scleroparei 655. 
Sebes pisztráng 740. 
Sebháló 50Í. 

Sege lio. 

Segge, gyalomé 288. 

Seggikő, bokorhálón jij. 

Seggikő, Petrahó 170. 

Seggikövek rendeltetése 162. 

Segis tó 82. 

Segye 82. 

Seine 150. 

Selyem bokor 424. 

Selymes durbincs 674. 

Senne lío. 

Sepsi-Szt. -György — utazás <,. 

Seyge 82. 

Sikos angolna 746. 

Silány keszeg 701. 

Silurus 6Ó0. 

— Glanis L. 7?v 

Sima horog, bronsz 182. 
Singcsont óií. 
Siófoki bokor 71. 
Siófoki háló 250. 
Sió pöndörös 407. 
Sirittő 210. 



8^8 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Sodn'tó 2IO. 
Solti tanyák 75. 
Sorex fodiens 60?. 
Soroslék 381. 
Sorsvetés 450. 
Sóskád 29v 
Sölol 421. 
Sőreg tok 7^2. 
Sórények Oi^. 
Sörénytartók 6n. 
SpcI 2^8. 
Squaliiis o^'). 

— cephalus L. 721. 

— dobnia L. 721. 

— lepusculus H. 722. 
Suga Í18. 

Sugár kardos 707. 

Sugárzat 61 s. 

Suhé 87, 506. 

Sujtásos küsz 711. 

Siigcr ÓÍ4. 

Sügérhorog !S7. 

Sügértetíi 607. 

Süllő Ó54. 

Süllyén 594. 

Sternen hal 129. 

Stocktisch hal 1 ;o. 

Synodomis hal 49. 

Szabadalom, komáromi 459. 

Szabados halászat 461. 

Szac — szótári 86. 

Szácsira S05. 

Szád — bocskorvarsa 2;i. 

Szád, varsáé 1^9. 

Szagóne 150, 251. 

Szagoló ideg 619. 

Szájállás Ó12, Ó22. 

Száj öble 021. 

Szájpadlás 61 0. 

Szájpadláscsont ót 5. 

Szájtátóhalak 65 j, 6Ó2. 

Szájüreg 616. 

Szák 2j;. 

Szakás horog, bronsz 182. 

Szakgató 298. 

Szakócza 581. 

Szákolás, szatmári joy. 

Szákoló J93. 

Szák — szótári 86. 

Szamos halrajza 644. 



Számszeríj i;8. 
Szapaó 2ÍÓ. 
Szapoly 256. 
Száp, csigán 501. 
Szapoly, szegedi 266. 
Szárnyas horog ;óo. 
Szárnyasvarsa, Bodrog 240. 

— Börvely 24^. 

— Dráva 24Ó. 

— Kraszna 244. 

— Szeged 241;. 

— Szentes 246. 
Szárnycsont, belső 615. 
Szaruhártya 619. 
Szebeszkő :ó9. 
Szebeszkő, gyalomc 288. 
Szegedi haladó loü. 
Szegedi szabad halászok 106. 
Szegedi tanyák 74. 
Szegedi tapogató ?Jv" 
Szegesfa 591- 

Szeges, szigony 546. 
Szegje 82. 
Szeglik 581. 
Szegye 82. 
Szegye 82. 
Székely czége i U- 
Székely halászok ^17. 
Székely szigonyos ^--■ 
Szeles kárász 689. 
Szélhajtó küsz 710. 
Szellemi tulajdonság S94. 
Szem Ü19. 

Szembogár 22í, 008. 
Szemcsillag óo8. 
Szemes keszeg 70;. 
Szemmozgató ideg 619. 
Szempilla 610. 
Szemköz óo8. 
Szenitájék 608. 
Szemüregcsontok 615. 
Szent-Endrei tanyák 74. 
Szentes, állóbárkán 280. 
Szentes halasa 105. 
Szentesi tanyák 75. 
Szepi, gyalomé 288. 
Szepikő, gyalomé 288. 
Szepikő, Szolnok iü8. 
Szepikövek rendeltetése 1Ó2. 
Szerencsehalász ^34. 



Szerhalak 140, 141. . 
Szerhal, tihanyi 428. 
Szernye halrajza Ó45. 
Szernye mocsár 484. 
Szernye vésze 501. 
Szerszám, fertői 156. 
Szerszámjárás 221. 
Szerszámjárás beosztása 222. 
Szerszámjárás összegezése 

401. 
Szigony )42. 

— angolnára ;;o. 

— balatoni 346, 549. 

— baróti 348. 

— botosászó 349. 

— doroszlói 349. 

— galóczára 194. 

— kétágú, magyar 193. 

— kétágú, ősi 37. 

— köpüs 194. 

— Körös-Tarcsa 193. 

— k. -tárcsái 344. 

— krasznai 345. 

— Kun-Szt.-Márlon 101. 

— Lago di Garda 191. 

— madarasi 351. 

— makkal 194, 195. 

— mesterszavai 345. 

— nyakló 349. 

— oláhfalusi 351. 

— ó-vend 194. 

— pinnyédi 349. 

— rákosi 350. 

— római 191. 

— szolnoki 343. 

— svéd, kőkori 191. 

— Tápé 193. 

— tihanyi 34^. 

— törzsformák 147. 

— velenczei 347. 
Szigonyok, szúrok 348. 
Szigonyos halászat 338. 
Szigonyos halászat lényege 

229. 
Szigonyos — régi 223. 
Szigonyozás szemre 341. 
Szigonyozás vaktában 341. 
Szijjalás 281. 
Szilvány élőér 625. 

— fedelek óo8. 



i 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



fl59 



Szilvánv ívek oio. 

— rojtok 624. 

Szin 612. 

Színtartó sejtek üii, 615. 

Szin tok 741). 

Szinva hairajza 649. 

Sziv Ó2S. 

Szivárványos ökle 698. 

Szlatina lialrajza 645. 

Szohbár — hibás alkotás q. 

Szoknya háló 551. 

Szolgabot 2^7. 

Szolga, hálóé 506. 

Szolgapáicza 209. 

Szolnok — utazás ^. 

Szöges fentő 189. 

Szövetkezés 281. 

Szürke gém 601;. 



Tagiian Í76. 
Takácssúlyok 162. 
Tál adózás 140. 
Tall, evezőn 2üo. 
Talp, hálószolgán 507. 
Támasztás 264. 
Tanya 74. 

Tanyahalászat, régi 159. 
Tanyák, komáromiak 44 í. 
Tanya — szótári 8^. 
Tanyavetés, komáromi 441. 
Tanyavetés, szegedi 205. 
Tápé 4. 

Tápéi bokor 71. 
Tapintás Ó20. 
Táplálkozás 621. 
Táplálószik ójo 
Tápli jo^. 
Tapogató r,h 

— börvelyi j;;. 
Tapogató halászat lényege 

229. 

— halászat jjj. 

— kopácsii 536. 
Tarisznya, tihanyi 4;!. 
Tarka géb Ó78. 

— meny 681. 
Táró pisztráng <^i)^. 
Társadalom és a hal 21. 
Tartókötél 2;8. 



Taitoköiél rokolyán 214. 

— vetőhálón !?2. 
Tatai anyapontyok 674. 
Tat, komáromi 2^4. 
Tat, varsás 2, 57. 
Tatyvas, bödönhajón 20!. 
Tekiniők, tihanyiak 4;?- 
Teleostei 6:; 5. 
Telestes 6^9. 

Telestes Agassizii H. 72?. 
Téliszák ;9;. 
Tengerjáró halak 650. 
Teritőhely 281. 
Téri'getés, székely 595. 
Termőszeni 650. 
Test takaró Oio 
Testtörzs 61 í. 
Tetrodon hal 49. 
Tesziveszi ;oó. 
Tévesztő ÓK). 
Thymallus óóo. 

— vexilliler AG. 7Jó. 
Tidó ;42, Í18. 
Tihahab 421. 
Tihany 421. 
Tihanyi bokor 71. 

— háló 249. 
Timon, állóbárka 280. 
Timonsarok, állóbárka 270. 
Timontartó, állobárkán 280. 
Tinca ÓÍ7. 

— vulgáris 691. 
Tiszaháló 251. 
Tisza halrajza 645. 
Tiszovnik halrajza Ó4v 
Tized, tihanyi 42;. 
Tóhát 75. 

Tokfélék 661. 
Tollashorog 5,8, ^i8. 
Toldalékcsontok 616. 
Toll, balatoni 290. 
Toll, evezőn 260. 
Tolórúd, varsás 258. 
Torokfelé nyíló száj 612. 
Torokfog 226, Ó17. 
Torokpálha, gyalomé 288. 
Tószegi tanyák 75. 
Tökeresz ;ó6. 
Tökös horog ióó. 
Tömlöcz — bocskorvarsa 2;i. 



Tömlöcz. varsán H9. 

Tő ponty 682. 

Történeti halászszcrszám 1,0. 

Történeti meslcrszavak 68. 

Trutta 660. 

— Fario L. 740. 

— Salar L. 7?9- 
Tsuka, tsuka lével nv 
Turbókolás. balatoni jit. 
Turbókolo rád JH- 
TiirbnUháló 517- 
TiirbiiUkő, ősi 16;. 
Tiirbiikvas 526. 

— Körös-Tarcsa, új ii)2. 
Túrócz halrajza 64;. 
Tutaj ;ív 

Túzsér, Keszthely 168. 
Túzsérkő, jel 292. 

— ősi 164, lóv 

— tihanyi 250. 

Tükörháló, kecsegehálón 28;. 
Tükrösponty 684. 
Tüskehorog, czigány 178, 184, 

;7ó. 
Tüskés pikó 680. 
Tüskésszárnyúak 6^4. 
Tíizőszigony, pinnyédi ;íi. 

— ázsiai í>i. 
Tűzsérek 176. 
TűzsJr, 181. 18-,. 
Tűzkőhorgok 38. 

— szegedi 266. 
Tyúkhaszon no. 
Tyúkmony 150. 
Tzumoltz i;v 

U 

Udvar, fertői 156. 

Udvari vizák 4Í7. 

Udvar, magyar vejszén ií;. 

Újhajó, tihanyi 297. 

Új halászbokor 424. 

Új-Kécskci tanyák 7,. 

Umbra óóo. 

Unibra canina M. 735. 

Uszadék 257. 

Uszadék fentő 189. 

Úszócsavar 587. 

Úszóhólyag Ó2j. 

Úszó. horgon 374. 



8Ó0 



BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 



Úszósűgár 608. 
Úszósugarak 610. 
Úszószárnyak Ö15. 
Úszószerkezet 588. 
Utóagy 619. 
Útonállók 592. 
Uzőrúd )92. 

V, W 

Vaal joo. 

Vadnépek halászata 147. 
Vág halraiza 64 í. 
Vágó csík 7;o. 
Vágó durbincs ;. 67,'. 
Vágóhorgok, Tápé 267. 

— szolnoki 274. 

— tápéi 540. 
Vágószigony, fertői 55 2. 
Vágó tok 7;s. 
Vágóvég. evezőn 260. 
Vágóvég 200. 

Vakbél 622. 

Vak ingola 757. 

Vakszenicsont 61^. 

Vándor alóza 741;. 

Vándorgalamb >8r. 

Vápa halászat U'). 

Vargyas halrajza 645. 

Varsa, egyhagyású 2;9. 

Varsahalászat 2)7. 

Varsaháló 529. 

Varsa, rokolyán iji. 

Varsás 2?a. 

Varsásbárka 240. 

Varsásladik 257. 

Varsa — szótári 85. 

— történeti ií8. 

Varsinta ;. 

Varasin 526. 

Vasasszák J9). 

Vasdaru. gyalomhoz 288. 

Vas kora 59. 

Vasinta ;. 

Vaspeczek, hálórúdon ;07. 

Vastagbél 622. 

Végkő, fenekes J70. 

Végtagok 615. 

Veiz 80. 

Veisze, alaprajz 11; 5. 

Vejszeállltás 2;4. 

Vejsze. beregi 156. 



Vejsze feje, magyar i^';. 

Vejszehely — történeti 80. 

Vejsze, rácz 1^7. 

Vejsze — történeti 79. 

Vejszék 154. 

Vejszés 2?4. 

Vékonybél 622. 

Vella, jeges 587. 

Velenczei tó halrajza 64Í. 

Vendégállkapocs 22í, 615. 

Vendégbordák dií. 

Veresszárnyú konczér 718. 

Vérkeringés 624. 

Verriculum 86. 

Verse, szótári 158. 

Versebaba 2?8. 

Vérteshalak 6;!. 661. 

Vésettajkú paducz 726. 

Vésős fogak 618. 

Vészhalász >oi. 

Vészlés 282. 

Vészlés — történeti 81. 

Vész 80. 

Vészkaró 2;?. 

Vész — miskoiczi 2)5. 

Vesszőbárka 278. jii. 57^. 

Vész — szótári 8v 

Véter. csikaszé 208. 

Véter — szótári 86. 

Vető 74. 

Vető halászat ! ;o. 

Vető halászat lényege 220. 

Vetőháló jji. 

Vetőháló-dobás !?2. 
Vezér j8j, 585. 
Vezeres j8o. 
Vezetöháló ?I7. 
Vezető toll Jí8. 
Viczeütés ÍI6. 
Viczi 261. 
Vidra 602. 
Vidranyest 60;. 
Vigyázó madzag !94. 
Vigyorban, a háló 290. 
Világló J42, ^10. 
Villafa, Latorcza joo. 
Villanva rablók :;02. 
Viliik ;oj. 
Viliiktőke 504. 
Viliing ;o!. 



V/rág, vízi !í8. 

Viszája 221;. 

Viszáló 210. 

Visszarezegtetés 610. 

Vizahorog 216. 568. 

Viza ikra n6. 

Viza tok 7í6. 

Viza viza-lével nö. 

Vízderék 25;. 

Vizek virágzása ío8. 

Vogul monda 20. 

Vlzipoloska 606. 

Vonyó 74. 

Vonyók, tihanyiak 450. 

Vöcskök halászata ^Ov 

Vörcsök 2)9. 

Vörcsök, varsán no. 

Vörse — szótári 86. 

Vörös gém 605. 

Vörösnyakú vöcsök 605. 

Vörösréz horog, régi 180. 

Vranyovai tanyák 7^. 

Wend elemek 14^. 

Weyz 80. 

Weyzhel 80. 

Wolgai halászat 14V 

Worsa 84. 

Worsa. történeti 158. 

Wyz 80. 

X, Y, Z 

Xiphias 570. 

Yeri, japán vejsze 146, 156. 

Veri — kürtő 21 ). 
Zagyva halrajza 646. 
Zalaszél 422. 
Zeege 82. 
Zege 82. 1^0. 
Zegge 82. 
Zeyge 82. 
Zurboló golyó 167, 
Zurboló fa ;ii. 
Zurboló J9J. 
Zurbolás JI2. 
Zuppon Lév i;5. 
Zúgó szigonyos 525. 
Zsák, gyalomé 286. 
Zsilip 72. 

Zsidóutcza tája íoí. 
Zsidó utcza 294. 
Zsidómódon, hal íjj. 



A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 
kiadványai i8jj.i-tól — i8S6. év végéig. 

lVIeí;rendelhctől< a Természettudományi Társulat titkársáfjánál (Budapest, V. Eötvös-tér i.; 



EVKÖNYVEK, I. — IV. kötet, 1841 — 1859. Szerkesztenék Török Jó-.scf. Gás- 
pár János és S:;i7Í'ó Jó:;scf : 6? ívnyi tartalommal és 7; rajzzal. Kapható a lll-ik és 
IV. kötet I forintjával. 

KÖZLÖNY, I. — VII. kötet, 1860 — 1867. Szerkesztették S^ij/w Jó:;s^/. Tóth 
Sáiiácr, Vc'Sí János Annin és Kátai Gábor; i;8 ívnyi tartalommal cs 294 rajzzal. — 
Kapható az I., V. és VI. kötet i forintjával. 

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, I-XVIII. köt., 1869-1886. 

Szerkesztették S;ily Kálmán, Lengyel BcIj, Pcthő (Pdrovits) Gyula, Fodor Jó~scf és 
PcíS:;lüvs:;kY József: ^62 ívnyi tartalommal, 8;6 rajzzal és i; műmellékletlel. — Ára 
együttesen 60 frt. Külön csak a következők kaphatók: 1, III. V, VI, IX, XI, XII, 
XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII. Esy-egy kötet ára ; frt. Egyes füzetek 50 krajczár- 
jával szintén kaphatók. 

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖN YVKIADÖ -VÁLLALAT. 

I. cziklus (1872—1874). Hét kötet, u. m. ; i. COTTA BERNHARD : A jckn 
geológiája; 2. és ). DARWIN CHARLES: A fa/ok eredete. 2 kötet; 4. HUXLEY 
TH. H. : Előadások a:; elemi élettan köréből: 5. TYNDALL JOHN : A hő mint a mor- 
gás egyik neme ; 6. HELMHOLTZ H. : Népszerű tudományos előadások: 7. TERMÉ- 
SZETTUDOMÁNYI ÉRTEKEZÉSEK: Arago, Bessel, Dove, HcBckel. Heer, Herschel, 
Humboldt, Kirchhoff, Liebig, Lyell, Melloni és Virehoui néps-erű munkáiból. — E 7 kötet 
180 5/4 ív, 291 rajzzal és 8 műlappal van ellátva. 

n. cziklus (1875 — 1877). Nyolcz kötet, 11. m.: 8. PROCTOR RICHÁRD: Más 
világok mint a mienk; 9. és 10. LUBBOCK, SIR JOHN : A történelem előtti idők. 2 köt. ; 
II. GREGUSS GYULA: ÖsSí%-nV/'tó// értcke:;ései ; 12. JOHNSON SÁMUEL: Hogy 
nő a vetés: i;. SMITH ED. : A táps:;erekröl ; 14. TERMÉSZETTUDOMÁNYI ELŐ- 
ADÁSOK. Faraday, Hclmholt:;- és Pettenkqfertöl : lí. JOHNSON SÁMUEL: Miből 
les- a termés. — E 8 kötet 189 >/8 ív, 577 rajzzal és 16 műlappal van ellátva. 

III. cziklus (1879-1880). Négy kötet, u. m. : 16. és 17. RECLUS : A föld és 
élctieknségei. 2 kötet; 18. ERISMANN : Néps:;erű Egészségtan: 19. TOPINARD: 
Anthropologia. — E 4 kötet a rendes nagyságban 190 ív, 522 rajzzal és ,4 műlappal. 

IV. cziklus (1881— 1885). Öt kötet, u. m : 20. és 21. CZÓGLER : A fi;ika tör- 
ténete életrajzokban. 2 kötet; 22. EMERY : A növények élete; 2j. és 24. DARWIN: 
Az ember származása. 2 kötet. — Ezen ^ kötet 190 ív, ^lo raizzal és 2; műlappal, 
kötve 18 forint. — A művek csak együttesen kaphatók. 

V. cziklus. (1884— 1886) könyvilletményei a következők: 25. GUILLEMIN : 
A mágnesség és elektromosság; 26. LÓCZY LAJOS: Khina és népe; 27. és 28. HERMÁN 
OTTÓ : A magyar halászat könyve. 2 köt. — E 4 kötet a rendes alakra redukálva 
217 ívet tesz ki. 1079 rajzzal és 40 műlappal, kötve 18 Trt. 



NÉPSZERŰ TERMÉSZETTUD. ELŐADÁSOK GYŰJTEMÉNYE: 

(Füzetenként is meiíszerezhető a kitett arakon.) 

I. külel következő tartalommal ; 

PULSZKY FERENCZ : A^ őslörtánclmi leletekről' Mcigwvoi's^ágbaii. Ára 20 kr. 
KLEIN GYULA : A romrei'ő nönéiiyckrSl. 6 rajzzal. Ára 2S kr. 
LENGYEL BÉLA: A si^ciiríl és foiüosabb KgyiilelcirSl. Ára 15 kr. 
WARTHA VINCZE: A természetes és a mesterséges festSaiivagokról. Ára 20 kr. 
FODOR JÓZSEF: A? egészséges tuip-ól és lakásrcl. 14 rajzzal. (Elfogyott.) 
SZABÓ JÓZSEF; A; ii'íri; kérdése Biuiapesten. Ára so kr. 
THAN KAROL^■: A Crjmme-féle dviuímc-elektrikiis géprSk ; áhr. Ára 2s kr. 
THANHOFFER LAJOS: A Upkilko^nsról. 21 .íhrával. (Elfosyott.) 

II. kötet következő tartalommal : 

LENGYEL BÉLA: A rcOlhiiió LViwigokról. Ára 15 kr. 
KLUG NÁNDOR : A Aí/iísaí/. u ábrával. Ára ^o kr. 
PASZLAVSZKY JÓZSEF: A^ állatok rokoiiSiigJról. 28 ábrával. Ara 60 kr. 
PETHÓ GYULA: A kíigylókrcl és gyivigyckről. 42 ábrával. Ára i frt. 
KELETI K.AROLY : Mjgyjrcrs:;ág népesedési mo^gjlmáról. Ára 25 kr. 
MIHALKOVICS GÉZA: A; állatck feilődéslőrténele kcrél'ől. 7 tábla rajzzal. Ára 50 kr. 
Az egész kötet ára kötve 3 frt 50 kr. 

III. kutet következő larlalonimal : 

HERMÁN OTTÓ: A imgy lit. ; rajzzal. (Elfogyott.) 

KRIESCH JÁNOS: A:; dllatck tjrscidcilmi i>is:;cnyiv:ról. Ára ',0 kr. 

KÖNIG GYULA: A termés:;etludoinJnyck ke;dctei. Ára 40 kr. 

WARTHA VINCZE: A w> szerepe a föld életében. Ára i^ kr. 

BALOGH K. : A i'ér s^étos^tásÁról a? emberi testben. 6 ábrával. Ára 2^ kr. 

SCHULLER A.: A lenegSről és folyóssd tételéről. 16 ábrával. Ara jo kr. 

KLEIN GYULA: A nirdgok s:;inérSl. Ara i^ kr. 

KORÁNYI F. : A; újcibbkori kór- és gyógyUin nwds;ereiről. 12 ábrával. Ára 40 kr. 

LÓCZY LAJOS: Gióf Széchenyi BéLi e.Kpeditiójdról. i térképpel. Ára 20 kr. 

JANNY GYULA: A; i'ijjbbkcri scbke:;elésrőt. 4 ábrával. Ára 25 kr. 

DEZSŐ BÉLA : A fiumei tengereiből áll.Tti>ildgdrcl. 4 ábrával. Ára 50 kr. 

IV. kötet következő tartalommal : 

HERMÁN OTTÓ : A; dtjlaknlások mlagáról. 68 ábrával. Ára 70 kr. 
GERANDO .ATTILA ; Kél hét a Székelyföldön. 4 képpel. Ára ;o kr. 
SCHULEK VIL.MOS: A nézésről muiiluiikcdds köbben. 6 ábrával. Ára 50 kr. 
Dr. SZABÓ JÓZSEF: A mikrcszköp J geclógidbiin. i táblával. Ára 25 kr. 
Dr. VAMBÉRN' A. : A legújabb néppándorljsi moigiilnmk Keleten. Ára 15 kr. 
Dr. KÉTLI KAROLA' : A- idegrendszer rendes és bete^ges működéséről. 7 ábr. Ára 20 kr. 
Az egész kötet i frt 90 kr. 

V. kötet következő tartalommal : 

MÜLLER KÁLMÁN : A tüdőről és léUk^ésről. 7 ábrával. (Elfogyott.) 
PASZLAVSZKY JÓZSEF: Az ausztráliai szigetvilág életéről. 11; képpel. Ára 50 kr. 
THANHOFFER LAJOS: A nagyitókról és mikroszkópról. iR ábrával. Ára ?o kr. 
SAY MÓRICZ: A gyufa története, n ábrával. Ára 2S kr. 
LENG>'EL BÉLA : Egy lap a cliémia történetéből. Ars. 20 kr. 

Az egész kötet ára i frt 90 kr. 
VI. kötet következő tartalommal : 
ANTAL GÉZA: Az elvérzésről. 6 ábrával. Ára 25 kr. 
RING ÁRMIN : A világító kőről és festékről, világító lappal. Ára 20 kr. 
RÉCZEY IMRE: Hogyan mozgunk. 12 ábrával. Ára ;o kr. 
KERPELY ANTAL : A vasról és gyártásáról. 6 ábrával. Ára jo kr. 
SZABÓ JÓZSEF: Észak-amcril<ai utam vonala. ; ábrával. Ára 80 kr. 

Az egész kötet ára i frt 90 kr. 



VII. kötet kövütkuzö tartalommal : 

LAUFENAUER KÁROLY: A:; emlékező tdtctsé^rSl. z ábrával. .Ara 2; kr. 
SCHMIDT SÁNDOR: A krishihvkról . ii ábrával. Ara r^ kr. 
RING ÁRMIN : A fotcgrafo^jsról. 6 ábrával. Ara 2í Ur. 
HOITSY PÁL: Mikor les:; esS '! 6 ábrával. Ára 4^ kr. 
STAUB MÓRICZ: A mcs;köi'C$iilt nc"í'iiyckivl. 10 ábrával. Ára 40 kr. 
Az egész kötet i frt 90 kr. 

VIII. kötet. 188^. évi folyam. 

OLÁH GUSZTÁV : A Uiiigcs:; és elmekor. Ára 40 kr. 

ILOSVAY L.AJOS : A Icriiti Inidcsbarlaiigról. 6 ábrával. Ara 40 kr. 

KRIESCH J.ANOS : A roi'íirck uihíga kiilcitcsen a; if'cir és kereskedelem s:;empoiitiából. 

ló ábrával. Ara 40 kr. 
SZABÓ JÓZSEF : SL-issfiirt /;.7/ísí> báiívjúél. I táblá\al. Ara 20 kr. 
KISS KAROLA': A eliemiji !>álte;ásckrél. : ábrával. Ara 20 kr. 
Az egész kötet i frt 90 kr. 
I.\. kötet, 188C. évi folyam. 
ÖRLE^■ LÁSZLÓ : A- állMck spinéről. 7 ábrával. Ara 20 kr. 
GOTHARD JENŐ : A; újcihbkori csillagdsi;at. Ara 4-, kr. 
KONKOLY MIKLÓS: A^ égitestek fi-ikai alkotásáról. Ara 2^ kr. 
CH>ZER KORNÉL : A magyar fiirctSkröl. 6 rajz és i műlap. Ara 45 kr. 
LAUFENAUER KÁROLY: A- idegességről, i; rajzzal. Ara ?<i kr. 
Az egész kötet i frt 90 kr. 



MONOGRAFL^K ES EGYÉB KIADVÁNYOK. 

B.ARTSCH SAMU : A sodró-állatkák (Rotatoria) és Magyarois^ágban megfigyelt fajaik. 

Négy műlappal. Tagoknak i frt 50 kr. Bolti ára 2 frt. 
BÉKÉSSÉ' LÁSZLÓ : A tejgaidaság és sa/tkés-ités. Ara 2 Irt. 
BÚZA JÁNOS : Kultivált iiönényeink betegségei. 22 rajzzal. Ara i frt. 
CSANAD\-PLÓSZ : A borászat köiívpe. 47 rajzzal. Ara 4 frt. Tagoknak ) Irt. 
DADAY JENŐ: A magyar állattani irodalom iSjO-tSl iSSo-ig. (Elfogyott.) 
GREGUSS GYULA : Összegyűjtött Érteke:[ései. Emlékbeszéddel Greguss Ágosttól és a 

szerző arczképével vászonkötésben. Ara 5 frt. 
GRUBER LAJOS; Útmutatás földrajzi helymeghatározásokra, 28 rajz. .■\ra 2 frt. 
HAZSLINSZKY FRIGYES : A magyar birodalom zuzmóftórája . .Ara 2 Irt. 

— A magyar birodalom mohflórája. Ara 2 frt. 

HENSCH ÁRPAD: A- okszerű talajmiuelés elmélete és gyakorlata. 117 rajzzal. Ara 2 iVi. 

Tagoknak i frt 70 kr. 
HERM.AN OTTÓ : Magyarország f'ókfaunája. t kötetben. 10 kőnyomatu táblával és ket 

függelékkel. Ára 12 frt. 

— A fillokszéra. i műlappal. (Elfogyott.) 

HIDEGH KALMAN ; Magyar fakóérezek ehemiai elemzése. (Elfogyott.) 

HORVÁTH GÉZA: Magyarország BodobáesféUinekmagáiir.yza. (Monographia Lygaiidariim 

Hungária; . Egy szines nyomású lábiával. ^Elfogyott.) 
INKEY BÉLA: Nagyág báuyai'idéke. 25 ábrával. 2 frt ío kr. Tagoknak 2 frt. 
KATAY GÁBOR : A K. M. Természettudományi Társulat Története. Ára 50 kr. 
KERPEL>' ANTAL : Magyarország vaskövei és vasterniényei. Négy rajzmellékleltel és 

tizenegy fametszettel. Tagoknak 2 frt. Bolti ára 2 frt 'jo kr. 
KOSUTANY TAMÁS: Magyarország dohányai. 5 részben. Ára i frt 80 kr. 

— Ungarns Tabaksorten. Ára 60 kr. 

KRENNER JÓZSEF SÁNDOR: A dobsinai jégbarlang. Ára i frt 7Í ^r. 
LÁSZLÓ EDE : A magyarországi agyagok megvizsgálása. Ara ío kr. 



LENGYEL ISTVÁN : WivV^m-JA- Js Tdr^'vimitató a K. M. Tcrmá:;cttudcinányi lársiilat 
1841-101 iSS^-ig megielent folyóiratához 1 Évkönyv, Közlöny és Természettudományi 
Kózlón\höz). Ara i IVt. 

MADERSPACH LIVIUS ; Magyjrcrs^íi'g vasác^ fekhelyei, 14 térképpel és 70 rajzzal. 
lElfogyott.) 

SCHENZL GUIDO: Útmutató meteoritek meg'figyelésérc. 2 rajzzal. Ára 10 kr. 

— Magra rors^^ágföldmágnességi m^onyai. Tagoknak 7 Irt. Bolti ára 9 frt. 

— Útmutatás fölíimágnességi helymeghatározásokra. 1 1 ; raizzal. 2 l'rt. 
STAHLBERGER EMIL : A-; árapály a fiumei öbölben. 8 táblával. Ára 2 Irt. 
SZINN^'EI JÓZSEF: Magyarors:;ág termés:;ettudomái>yi és mathemati/iai köiiyvés^ete, 

l4/2-től iS/j-ig. (Száz aranynyal jutalmazott pályamű.) Ára 4 frt. 
XANTUS JÁNOS : Utasítás termés:;etrai:;i tárgyak gyűjtésére stb. (Elfogyott.) 
ORIGINAL-ABHANDLUNGEN aus d. III. Bánd d. Jahrb. 1858. Szerkesztette S^abó 

József. 19 rajzzal. Ára i frt. 
NAPTÁR, NÉVKÖNYV, ÉVI JELENTÉS, TAGOK JEGYZÉKE 1847-től 1877-ig. 

10 darab. Szerkesztették : Török Jif:;sef, Moutedegöi Albert Ferene:;, S:;abó Jó:;scf, Vés:^ 

János Annin, Kátai Gábor. 
KÖNYVTÁRI CZIMJEGYZÉK. 186Ó, 1871, 187J, 1877, 188Ó. Szerkesztették : Somogn 

Rudolf és Heller Ágost. 
A K. M. TERMÉSZETTUD. TÁRSULAT MÚLTJA ÉS JELENE. Ajándékul az 

1885. orsz. kiállitás látogatóinak (magyar, német és franczia nyelven külön füzetekben). 



SAJTÓHIBÁK 

Oldal 70, sor i öt helyett : négy. 
« 409, (I <, Hideg « Hlg. 
« 847, « ló Acerina « Acipenser. 

Táblák, a negyediken hibásan VI van nyomtatva; de a sorrendben a tábla a maga 

helyén áll 



E kötettel befejeztük a könyvkiadó vállalat ötödik c\iklusát. A:{ elöraj^ban igért 
150 iv helyett, ha Guillemin, Lóc^y e's Hermán munkáit a rendes kisebb alakra 
redukáljuk, adott a Társulat 21J ivet lojp raji^^al és 40 mümelléklettel. 

i8Sj márc\ius 10. 

A titkárság. 



Hermán Ottó. 



M;i;^yar llíil;isz;il 



1. 




•^ 



2, 



3. 




^ 



.^- 



Rajz. szerz 



1 Csapó Sűóér.a.KÓSúlló 3. Magyar BuGzó+SGlymGsDur-bincs. 

Ny Grund V Budapest. 



Hermán Ottó. 



V!;ióviir liiiKiszíil 



5 %?, 






ka; . sz.oL'x 



S.CziFraKólónte G Tarka Gcb.7 Tarka Meny, 8 Tő Poiily. 



Hermán ttó. 



III. 



MaóyarHakiszal 




10. 




11. 




J%. 



12. 



■^^ 



9. Közönséges Kárász 10 . Nvállcás (ízoriipó II .Polenyi Márna 19.FGl|iill;nitc) Kullo 

Rajz.s;;erzö. Ny, Grund V'Eudaj: esh 



Hermán ttó. 



VI. 



Maóynr ll;il;iszíil 



e/ '~ - 



13 # 



1 '^'X^Vi^níví-ív)^;:?'^' 



14-. 




15. 




16. 




IS.Szivárványos Ökle. 14-.Éva Keszeg. 15.Bag oly Keszeg. 16. Sugár Kardos. 



. szerző 



Ky Grund V Eudaj" r?- r 



c 



Hermán ttó. 



V. 



Maóvai' Hahis/.iil 



17. 




18 C'^^ 




19. 




•^'W-PÍ-SÍ^^ 



20. 




17. Sujlásos Küsz. 18 Ragadozó Ón. 19.KurtaBaing. 20. Pirosszemú Kelé. 

Raj2.szerzó. Ny Grund V.Budapesc. 



Hermán O Hó. 



VI, 



Magyar Halászai 




'^ 



22. í^^/ 





23. 





21. LGányKonozcr.SS. Fejes Domolylíó.23. Fürge Cselló. 24. VeseltajlcúPaducz. 
Rajz.szerzó. Ny Grund VBudapesJr. 



Hermán O Hó. 



VII. 



MaöyarHahis/.al. 



26. 




HBfii'^^íí*,^^ _ •-- ■ 



»<.;í:\,»^5«?' «5f 



25. 







27. 




28. ;». 




26. Vá^ó Csnc.25.RGtiCsn<.S7.KózCsxilva.28-LápiPcScz. 

n - Nv Grund \' 

Kaf2. szerző ^ 



Hermán O ttó. 



Vili. 



Magyar llaiás/.al. 



29. 




30, 




31. 





e9.LesöHarcsa.30.PónzGsPcr.31 DunaiGaloczaSe SGliosPisztráiió. 

p,.,- i' 1=5^70 Ny Grund V Budapest 



Hermán O ttó. 



IX. 



Magyar llulászal. 



33. 




34. 




^ A -*.. -S. 



35. 



*. "-^ li * A i 





36. 



^^•^ 




33 . Vándor Alóza 3+ Síkos .^lóolnaoóVaóo Tok 3G.\'akliióola. 
Rajz. szerző. N'/ Gr-und \ 



FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA. 



s 






> í> J 



> )» 















»^B >>^>> >>^ l>'> >)> ) 

i ^ >»> //B »>> . ) :^ ) 

» ^ 1 >»:^) v>^ )) í 
> "1^ » >y í)> )) * !> > 






»> 1 

m ] 



J»>»y >»^>> >*'>>? >^^ í 









i^m nB >»>* J^> »? v>^ >^»Bxi i>*-J> C A'iL* 

^)^p j»/» ^» »> .4l^.>/ í /'P)^ >J > > > >>J^J 



)) MJ^ 


3 


h ' 


y'i 


)jm^ 


m 


%'' 


»/ í 


>#> 


B 


>r 


/> * 


>B jí. 


^ 


»». 


>^ 






>* J)> >»5 >>\ » 

»> >i> >>> 5"! )''>i^ m) 















B^J ^ 



. í -i^^^^ ^ * >'^ 5 • » > > > ^> ]>J» J 



«,>>» ^ )) B 
.T )) J> ^) >